DOKTORI ÉRTEKEZÉS Kézbenoltás különböző alany-nemes kombinációkkal a Cupressaceae családban Sütöriné Diószegi Magdolna

Budapest, 2005.

A doktori iskola megnevezése: tudományága: vezetője: Kertészettudományi Doktori Iskola Növénytermesztési és kertészeti tudományok Dr. Papp János tanszékvezető egyetemi tanár, MHAS Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék Dr. Schmidt Gábor tanszékvezető egyetemi tanár, DSc Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék

Témavezető:

A jelölt a Budapesti Corvinus Egyetem Doktori Szabályzatában előírt valamennyi feltételnek eleget tett, az értekezés műhelyvitájában elhangzott észrevételeket és javaslatokat az értekezés átdolgozásakor figyelembe vette, ezért az értekezés nyilvános vitára bocsátható.

…………………………………… Az iskolavezető jóváhagyása

…………………………………… A témavezető jóváhagyása

TARTALOMJEGYZÉK
1. Bevezetés és célkitűzés ............................................................................................................ 4 2. Irodalmi áttekintés .................................................................................................................. 6 2.1. A fenyőfélék oltására vonatkozó irodalom áttekintése .......................................................... 6 2.1.1. Alanyhasználat a fenyőfélék oltása során ................................................................ 6 2.1.2. A sikeres fenyőoltás környezeti feltételeinek és munkafolyamatainak áttekintése.. 8 2.1.2.1. Az oltás helyszínének megválasztása ................................................................... 8 2.1.2.2. Az oltás időpontjának megválasztása ................................................................... 9 2.1.2.3. Az oltás előkészítő műveleteinek ismertetése .................................................... 11 2.1.2.4. Az oltás kivitelezésének gyakorlati fogásai és az oltás módszerei ..................... 14 2.1.2.5. Az oltás kötözésére alkalmas anyagok ismertetése ............................................ 17 2.1.2.6. Az oltást követő műveletek, illetőleg az oltványok ápolásának ismertetése ...... 18 2.1.2.7. A fenyőoltás teljesítményének irodalmi adatai .................................................. 20 2.2. A fenyőfélék szaporítása dugványozás útján ....................................................................... 20 2.2.1. A dugványozás időpontja ...................................................................................... 20 2.2.2. A dugványok megszedése és megvágása .............................................................. 21 2.3. Az oltás-összeforradás folyamata a fásszárú növényeknél, illetve a nyitvatermőknél ........ 22 2.3.1. Az oltás-összeforradás általános feltételei ............................................................. 22 2.3.2. Az oltás során fellépő alany-nemes kölcsönhatások ............................................. 23 2.3.3. Az oltás-összeforradás általános folyamata, anatómiája ....................................... 24 2.3.4. A nyitvatermők szárának anatómiai felépítése ...................................................... 27 2.3.5. Morfológiai vizsgálatok és megfigyelések a Cupressaceae családban ................. 28 2.3.6. A fenyőoltás szövettani tapasztalatai ..................................................................... 32 2.4.1. A kísérletekben alkalmazott növények leírása .................................................................. 34 2.4.1.1. Növényrendszertani kérdések a Cupressaceae családban .................................. 34 2.4.1.2. A Cupressaceae család morfológiai leírása ....................................................... 35 2.5. Az oltási kísérletekben alkalmazott növénynemzetségek dugványozására és oltására vonatkozó irodalmi adatok .......................................................................................................... 43 2.5.1. A Chamaecyparis nemzetség dugványozása és oltása .......................................... 43 2.5.2. A × Cupressocyparis nemzetség dugványozása és oltása .................................... 44 2.5.3. A Cupressus nemzetség dugványozása és oltása .................................................. 45 2.5.4. A Juniperus nemzetség dugványozása és oltása ................................................... 46 2.5.5. A Thuja nemzetség dugványozása és oltása .......................................................... 47 2.6. A hazai termesztési adatok bemutatása ................................................................................ 49 3. A kísérletek időszaka, helyszíne, anyaga és módszere ....................................................... 50 3.1. A kísérletek helyszínének ismertetése .................................................................................. 49 3.2. Az oltási kísérletek ismertetése ............................................................................................ 49 3.2.1. Az előkísérletek szakasza ...................................................................................... 49 3.2.2 A tematikus oltási kísérletek ismertetése ............................................................... 51 3.2.2.1. Az oltási kísérletekben szereplő növények felsorolása ...................................... 52 3.2.2.2. Az oltás kivitelezésének módja szabadgyökerű alanyok használatával ............. 52 3.2.2.3. Az oltás kivitelezésének módja sima dugványra történt oltásnál ....................... 60 3.2.2.4. A kísérletek beállítási rendszere, az értékelések időpontjai és a kiértékelés módszere .......................................................................................................................... 62 3.3. A szövettani vizsgálatok leírása ........................................................................................... 62 3.3.1. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok módszere .................................................. 62 3.3.2. A sztereomikroszkópos vizsgálatok menete .......................................................... 63 3.3.3. A fénymikroszkópos vizsgálatok módszere .......................................................... 63 4. Eredmények és értékelésük .................................................................................................. 65 4.1. A különféle kötözőanyagok használatának tapasztalatai ..................................................... 65 4.2. Az előkísérletek eredményeinek ismertetése ....................................................................... 65

............................ 118 6................................................................ A közös kambiumgyűrű megalakulása ............ 112 4..... matematikai-statisztikai elemzése .6.........4................................................................................................... A szövettani vizsgálatok eredményei ......3............ Összefoglalás ................... 133 ....... Az egyes oltási évek értékelése .. Köszönetnyilvánítás ...........................................................3.................................. Az egyes nemesek értékelése valamennyi alanyféleségen az eredés szempontjából ............................... 116 5....................................................... 126 7................................... 89 4.. 106 4....... Vizuális megfigyelések az alanyhatás vizsgálatára……………………………............................... Sima dugványra végzett oltások eredményessége .........................2........................... 104 4................................5........2..3..............8.......8............................................................ A kambiumgyűrű záródása ............................................................ Irodalomjegyzék .......1................7............................... 124 7.......................................... Az oltáskombinációk életképességi adatainak és az oltványok talajszinttől mért átlagos magasságának bemutatása...... 69 4.... 112 4. ....................................................8... 108 4................... 70 4................... Magcsemetére végzett oltások eredményessége ............ 109 4............... 114 4...........................1............................................... Melléklet .......................................1....2.....................8. Az oltási felek közt kialakuló kezdeti kapcsolatok ...........................................3............................ Az egyes nemesek értékelése valamennyi alanyféleségen a hajtásnövekedés szempontjából ..............................4.................... 126 7..................................... Következtetések ...................

E különleges és gyönyörű. a Cupressaceae család fajai és fajtái állnak. A Budapesti Corvinus Egyetem (illetve jogelőd intézményei) Kertészettudományi Karának Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszékén évek óta foglalkozunk a fenyőfélék szaporítási módszereinek vizsgálatával. elsősorban alapfajára.és színvilágának gazdagsága a díszfaiskolák kertész szakembereit egyre újabb fajták szelektálására és szaporítására ösztönzi.az egyes nemzetségek egymásra oltva életképes oltványokként fejlődnek-e. jól bevált. Megfigyeléseink és kísérleteink középpontjában a pikkelylevelű örökzöldek. környezeti tényezők megválasztásával e témakör ismereteit szeretném munkám során gyarapítani. a Chamaecyparis nootkatensis ’Pendula’. hogy a család néhány képviselője más nemzetségből származó alanyokon is jól ered. szabadgyökerű magcsemetékkel helyettesítjük. A kísérletek során részletesebben az alábbi kérdésekre kerestem választ: . hazánk éghajlati és talajviszonyai között is megbízhatóan fejlődő és díszítő fajták fenntartása és megtartása céljából mégis szükséges e fajták szaporítása. Tanszékünkön egy most kidolgozás alatt álló technológia szerint a cserépben előnevelt alanyokat a mintegy kétszer olcsóbb. a Cupressus sempervirens fajták vagy a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ azonban dugványról nem. például a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’. A fűtött üvegház helyett pedig fűtetlen fóliasátor is elegendő. 4 . közülük mintegy hatszáz faj a mérsékelt égöv lakója. majd az oltás előtt meghajtatott cserepes alanyokra oltanak. hogy a család képviselői hogyan viselkednek egymásra oltásuk során. A fenyők forma. s a könnyű szaporíthatóság gazdasági érdek is. az alapfajtól lombszínükben vagy formájukban eltérő fajtáikat pedig rendszerint dugványozással szaporítják. Az oltás-összeforradást szövettani szempontból is figyelemmel kísértük. azonban a fajtamegőrzés. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS Földünkön csaknem 1000 fenyőfajt ismernek a világ botanikusai és növénybarátai. vagy csak nehezen gyökeresednek. A nehezebben szaporítható fajták egyre inkább kiszorulnak a piacról. Az alapfajok mellett a kertészeti fajták megszámlálhatatlan sokasága gyönyörködteti a növénybarátokat az arborétumokban és gyűjteményes kertekben. Hagyományosan a nemest a saját nemzetségéből származó alanyra oltják. Megfigyeltük az oltási partnerek közötti kompatibilitást. az esetlegesen fellépő morfológiai változásokat. Az oltások esetében mindig döntő kérdés. Például a Chamaecyparis nootkatensis vagy a Chamaecyparis obtusa fajtákat az irodalmi ajánlások és a gyakorlati tapasztalatok szerint Thuja orientalis alanyra érdemes oltani. ha ez az eljárás bonyolultabb és költségesebb. sőt a házi kertekben is. még azon az áron is. különös tekintettel a juvenilitásra. E fenyőcsalád alapfajainak szaporítását a díszfaiskolák magvetéssel végzik. javarészt örökzöld növénycsoport a díszkertek kedvelőinek körében is óriási népszerűségnek örvend. Különlegesebb. díszkertekben. A növényélettani ismeretek bővülésének. A Cupressaceae családban azonban ismert jelenség. Az oltási kísérletek folyamán azt vizsgáltuk.1. valamint a régi. E gyakorlati szabálytól eltérően néhány fajtájuk. Dolgozatom alapvető célja a Cupressaceae családba tartozó legfontosabb nemzetségek egymásra oltási lehetőségeinek vizsgálata. Az oltási kísérletek során különböző oltáskombinációk alkalmazásával. az üzemekben egyre javuló technikai és környezetteremtő feltételeknek köszönhetően a díszfaiskolák szaporítási eljárásai egyre korszerűbbé válnak. az oltványok életképességét. hogy egy-egy nemes számára milyen alanyt válasszunk. de a közparkokban. eltérő oltási időpontok. A Cupressaceae családba tartozó oltványok előállításáról a szórványos faiskolai tapasztalatokon túlmenően még kevés a rendelkezésre álló szakirodalom és ismeret. Ennek hagyományos módja a tél végi üvegházi oltás.melyek az oltás legkedvezőbb időpontjai. ahol cserépben előnevelt. . növekedési sajátságait. Így módszerünk jelentős költségcsökkentő eljárás lehet. a Chamaecyparis lawsoniana ’Alumii’. ezért ezeket a fajtákat oltani kell.

5 . az oltások során hogyan válnak be a különböző típusú kötöző anyagok. állapotú alanyokat célszerű az oltásokhoz felhasználni. valamint a szövettani vizsgálatok hozzájáruljanak az alany-nemes kapcsolatok és az oltás-összeforradás tudományos hátterének bővítéséhez. hogy a kísérletek eredményei javaslatot adjanak egyes fajták szaporításának esetében az alany. hogyan viselkednek az életképes kombinációk. illetve az oltási körülmények kiválasztásához.- milyen fejlettségű. a következtetések felhasználhatók legyenek más fenyőfélék oltásánál. Célom. ha azokat megfelelő fejlettségi állapotban szabadföldi viszonyok közé ültetjük ki. miként zajlik az oltás összeforradási folyamata.

Kevés szaporítóanyag esetén az alapanyag gazdaságosabb felhasználását biztosítja. 1972). oltására vonatkozó ismereteket tárgyalják. (JÓZSA. 4. egy oltvány kiültetésekor a gyökérzet 3. 3. Az oltás kivitelezése nehezebb. BEAKBANE (1956). Gyorsabbá válhat a szabadföldi nevelés. hadd foglaljam össze röviden a fenyők oltásának okait. ha a díszfaiskolás szakember szeret oltani.1. mint a gyakorlatban általában megszokott Pinus sylvestris fajét. különösen növényházi oltás esetén a dugványozással szemben költségesebb szaporítási eljárás. (1992). mint dugványozni. KÁRPÁTI et al. JÓZSA (1972). különösen a dugványozással történő összehasonlítás viszonylatában: 1. HROTKÓ (1999). TÓTH (1978). vagy esetleg jobb eredménnyel tud oltani. PROBOCSKAI (1969). valamint az oltással kapcsolatos egyéb alapfogalmak magyarázatától dolgozatomban eltekintek. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2. ha az alany kedvezően befolyásolja a ráoltott nemes fejlődését. Az oltás fő indoka. melyek a fenyőknél még nem eléggé ismertek. JIMENEZ (1971). 3. 2. Egy dugvány kiültetésekor a dugvány gyökere is csak egy éves. (1996) és GURISATTI (2002) nyomán. intenzívebben növekvő oltványok előállítása válik lehetővé. 6. begyakorlott munkaerőt igényel. ORLÓCI (1995). Szubjektív tényező is indokolhatja az oltást abban az esetben. jelentőségének és alkalmazásának indoklásától. 5 éves is lehet. Az alanyból előtörő hajtások a kiültetés után is veszélyeztetik az oltványok életét. FELHŐSNÉ VÁCZI E et al. illetve kifejezetten a Cupressaceae család képviselőinek szaporítási lehetőségeire. LILIK (1993). JESZENSZKY (1975). BEZÁK et al. 5. (1968). az alábbi szerzőkre hivatkozván: BÄRTELS (1989). Nagyobb a területigénye. 5. gyorsabb kezdeti fejlődést biztosítva. hogy lehetővé teszi a dugványozás útján egyáltalán nem.1. A fenyőfélék oltására vonatkozó irodalom áttekintése Bár az oltás fogalmának részletes ismertetésétől. A kifejezetten fenyők oltásával foglalkozó szakirodalmi munkák száma meglehetősen kevés. Gazdasági szempontokat figyelembe véve azon taxonoknál is alkalmazzák az oltást. 4. szárazságtűrőbb. MATHON (1959). mésztűrőbb. DOMOKOS (1967). 4.(1998). Az alany-nemes kölcsönhatás révén a környezeti tényezőkkel szemben ellenállóbb. Az alany megválasztását az alany-nemes kölcsönhatás is indokolhatja abban az esetben. (1996). Ebben a fejezetrészben azokat az utalásokat szeretném összefoglalni. indokait JÓZSA (1972) BEZÁK et al. amelyek a fenyők oltásával kapcsolatos általános tudnivalókat ölelik fel. ugyanis 6 . amelyek egyébként dugványozással is könnyen szaporíthatók (pl. Alanyhasználat a fenyőfélék oltása során A szerzők többségének véleménye szerint az oltásnál minél közelebbi rokonsági körben célszerű az alanyt és a ráoltott nemest kiválasztani. JÓZSA (1972) a kéttűs Pinus fajok számára a Pinus mugo alany használatát alkalmasabbnak véli. illetve közeli rokon fajára oltják. (Ebben az esetben a gazdaságosság azonban kérdéses lehet. Fenyők oltásának okai. 2. mégis az oltványok intenzívebb növekedése miatt gyorsabban válnak eladható növényekké. KRÜSSMANN (1997). Az oltás. TURCSÁNYI et al. Picea pungens ’Globosa’).) Az oltás előnyeivel szemben azonban a hátrányokra is fel kell hívni a figyelmet. 2. fajták oltása esetében a nemest leggyakrabban saját alapfajára. illetőleg előnyei: 1.2. Jelentős problémákat okozhatnak az alany és nemes közötti kölcsönhatások.1. valamint az egyes fenyőnemzetségek. vagy csak nehezen gyökeresedő taxonok szaporítását.

gyökérzetének alakulása kedvezőbb. Ugyanitt JÓZSA (1972) gyakorlati példákat említ az alanynemes kölcsönhatás igazolására, tapasztalata szerint a Chamaecyparis obtusa ’Nana Gracilis’ Chamaecyparis lawsoniana alanyon erőteljesebb növekedésű, Thuja orientalis alanyon viszont fagyérzékenyebb lesz, Thuja occidentalis alanyra oltva pedig mutatósabb növényt kapunk. ORLÓCI (1995) megállapítja, hogy a Cupressus macrocarpa ’Goldcrest’ fajta Thuja orientalis alanyon fagytűrőbbé válik. KRÜSSMANN (1978) az alanyhasználat során szintén a közeli növényrendszertani rokonságot tartja fontosnak. A Juniperus nemzetség oltásánál a Juniperus virginiana, Juniperus chinensis ‘Hetzii’, Juniperus communis, valamint a Juniperus excelsa ‘Stricta’ alanyokat tartja megfelelőnek. Az alkalmazható alanyok között említi meg a Thuja orinetalis-t is. A Thuja nemzetség számára a Thuja occidentalis és a Thuja plicata alanyokat ajánlja. A Taxus nemzetség esetében véleménye szerint a Taxus baccata az ideális alanynövény. A tűlevelű örökzöldek körében WITTBOLDT és MÜLLER (1985) végzett intergenerikus oltásokat annak megállapítása céljából, hogy mely nemzetségek alkotnak életképes oltványokat egymásra oltásuk esetén. Kísérleteik eredményeként az alábbi oltási partnerkapcsolatokat találták összeférhetőknek: Alany Cedrus atlantica ‘Glauca’ Larix kaempferi Picea abies Pseudotsuga menziesii Tsuga canadensis Nemes Larix gmelinii Cedrus atlantica ‘Glauca’ Pseudotsuga menziesii Larix kaempferi, Picea omorika Picea breweriana

Későbbi vizsgálataik alapján megállapították, hogy a Pseudotsuga menziesii alanyra oltott Larix kaempferi kombináció mégsem alkot összeférhető kombinációt, ugyanis az oltványok két év múltán elpusztultak. BÄRTELS (1985) is feltünteti a kedvező alany-nemes kombinációkat: Alany Nemes Az illető faj magcsemetéi, Abies fajok és fajták illetve Abies alba és A. nordmanniana Calocedrus decurrens, Thuja occidentalis Calocedrus decurrens formák vagy Chamaecyparis lawsoniana Cedrus deodara Cedrus fajok és formák Chamaecyparis lawsoniana,C. obtusa, C.thyoides C. lawsoniana ‘Alumii’, C. pisifera és ‘Squarrosa’ vagy más C. lawsoniana, illetve C. pisifera fajták Thuja orientalis Chamaecyparis nootkatensis fajták Juniperus virginiana Juniperus virginiana fajták Larix decidua, L. kaempferi Larix decidua, L. kaempferi P. abies Picea, valamennyi faj és fajta P. strobus, P. wallichiana Pinus, 5 tűs fajok és fajták P. contorta, P. strobus P. pumila fajok és fajták P. ponderosa P. 3 tűs fajok és fajták P. contorta, P. sylvestris P. 2 tűs fajok és fajták P. menziesii Pseudotsuga fajok és fajták T. baccata Taxus fajok és fajták T. occidentalis Thuja erős növekedésű fajok és fajták T. canadensis Tsuga fajok és fajták

7

MACDONALD (1989) az alábbi alany-nemes partnereket tartja kedvezőeknek: Alany Nemes Abies alba, Abies nordmanniana, Abies nemzetség fajai és fajtái (Abies cephalonica, Abies pinsapo) Calocedrus decurrens Calocedrus decurrens fajták Cedrus deodara Cedrus atlantica fajták Cedrus deodara fajták Cedrus libani fajták Chamaecyparis lawsoniana Chamaecyparis lawsoniana fajták Chamaecyparis obtusa fajták Chamaecyparis pisifera ‘Plumosa’ Chamaecyparis obtusa fajták Thuja occidentalis Chamaecyparis obtusa fajták Thuja orientalis Chamaecyparis nootkatensis fajták Cupressus macrocarpa Cupressus glabra ‘Pyramidalis’ Cupressus glabra fajták Cupressus sempervirens fajták Juniperus virginiana Juniperus scopulorum fajták Juniperus chinensis ‘Hetzii’ Juniperus scopulorum fajták Larix decidua Larix decidua fajták Larix kaempferi Larix decidua fajták Picea abies Picea nemzetség fajai és fajtái Pinus sylvestris Pinus nemzetség fajai és fajtái GURISATTI (2000) is hangsúlyozza az alany-nemes közeli rokonságának fontosságát. Lehetőség szerint egy-egy fajta számára saját alapfaját kell alanyul választani, ha erre nincs mód, a legközelebbi rokonát. Például a Pinus nemzetségen belül 2-tűst a 2-tűsre, 5-tűst az 5-tűsre oltva, bár jelentkeznek kivételek is. Így Pinus mugo fajtát nem tanácsos P. sylvestris-re vagy más erős növekedésű 2-tűs Pinus-ra oltani, mivel a nemes habitusában kedvezőtlen változás, például a habitus fellazulása következhet be. Kizáró ok lehet egy-egy alany esetleges érzékenysége néhány kórokozóra, melynek jó példája a Pinus strobus érzékenysége a ribiszkerozsdára. Fenti szerző „univerzális” alanyként említi a Thuja orientalis-t, mint olyan fajt, amely hosszabb-rövidebb időre szinte minden faj fajtáival összeforr. Azonban hangsúlyozza, hogy ez az összeforradás nem minden kombinációban biztosít tartós életképességet. Hasonlóan az alanynemes közti közeli rokonság alóli kivételként említi a Chamaecyparis nootkatensis- t is. 2.1.2. A sikeres fenyőoltás környezeti feltételeinek és munkafolyamatainak áttekintése MACDONALD (1989) az oltás sikerességét, az oltványok életképességét 45 %-ban az alany minőségének és előkészítésének, 10 %-ban az oltás minőségének, újabb 45 %-ban pedig az oltást követő ápolási munkáknak tulajdonítja. 2.1.2.1. Az oltás helyszínének megválasztása JÓZSA (1972) két-két oltási helyszínt, illetőleg időszakot különít el, amely szerint a fenyők oltását az alábbi módokon lehet elvégezni: Télen üvegházban Tavasszal szabadban Július-augusztusban szabadban Július-augusztusban üvegházban. Hazánkban a szabadföldi oltást nem alkalmazzák, mert az oltványok eredése nagyon bizonytalan a kedvezőtlen éghajlati sajátosságok miatt. Valamennyi hazai szerző hangsúlyozza, hogy fenyőoltást csak kondicionálható termesztőberendezéssel rendelkező üzemekben lehet 8

biztonságosan végezni. KRÜSSMANN (1985) is csak az üvegházi oltást javasolja az üzemek számára. A fenyőféléket tehát a mai magyar általános díszfaiskolai gyakorlatban növényházi oltással szaporítják, ahol a becserepezett alanyokra a nemest előhajtatás után oltják. A növényházi oltás előnyei: − A nehezen szaporítható fajok és fajták forradásához szükséges feltételeket az üvegházban könnyebben, megbízhatóbban és pontosabban lehet teljesíteni. − A lassúbb növekedésű fajták tenyészideje meghosszabbodik, így erőteljesebbé válva hamarabb kiültethetők lesznek. − Az oltás a téli időszakban is munkalehetőséget biztosít a szakemberek számára. − A szaporítási munkák az év során egyenletesebbé tehetők. A növényházi oltás hátránya: − Általában sokkal költségesebb eljárás a szabadföldi oltáshoz képest (fűtés, elektromos berendezések, stb.) Különösen fontos a forradás időtartama alatti magas, 100 %-ot megközelítő páratartalom, télen 16-20 ºC, nyáron 25-28 ºC forradási hőmérséklet és a hőmérséklettel összefüggő árnyékolás biztosítása (BEZÁK et al., 1996). 2.1.2.2. Az oltás időpontjának megválasztása A tű- és pikkelylevelű örökzöldeket hagyományosan két időszakban oltják a díszfaiskolás szakemberek: télen-tél végén, illetőleg nyáron. Az oltás időpontjai közül Magyarországon hagyományosan a téli üvegházi oltás terjedt el, míg Nyugat–Európában, főként Németország északi területein és Hollandiában nagy jelentőségű a nyárvégi (VII-IX) oltási időszak is (JÓZSA, 1980). JÓZSA (1972) összehasonlítva a téli és a nyári oltást, az alábbi előnyöket, illetve hátrányokat összegezte: - A téli oltás előnyei: - A legtöbb taxon eredményesen oltható. - Biztosítja a munkaerő téli foglalkoztatását. - A tél oltás hátrányai: - A fűtési költség miatt drága. - A rendelkezésre álló növényház felület meghatározza az évenként előállítható oltványok mennyiségét. - A nyári oltás előnyei: - Elmarad a fűtési költség. - Lehetővé teszi a növényházak nyári hasznosítását. - Adott növényház terület esetén megkétszerezhető az előállítható oltványok mennyisége. - A nyári oltás hátrányai: -A munkaerő nehezebben biztosítható, bár a szaporítóbrigád azokon a napokon, amikor szabadföldi munkák nem végezhetők, az oltást eredményesen elvégezheti. JÓZSA (1972) mindkét időpontban végzett összehasonlító kísérleteket Chamaecyparis lawsoniana fajták és Picea pungens fajták körében. A kapott adatok szerint a nyári oltás eredményesebb volt, legalkalmasabb időpontnak augusztus közepét, második felét találta. KRÜSSMANN (1978) a nyári időszakot a Chamaecyparis és az Abies fajtáknál tarja előnyösebbnek, míg a Picea fajták oltásánál mindkét időpontot megfelelőnek véli, azonban kizárólag növényházi oltás esetén. Véleménye szerint a nyári oltás kedvezőbb, míg a téli oltás után az oltványok szabályosabban hajtanak ki. A Pinus nemzetség oltásához csak a téli időszakot javasolja. A Juniperus és a Thuja nemzetségek oltással szaporítandó fajtái számára februári oltási időpontot ajánlja. A Taxus és a Cupressus fajták oltása céljára a tavaszi időszakot tartja kedvezőnek.

9

II.BÄRTELS (1985) a nyári oltási időszakot augusztus-szeptember hónapokban határozza meg.. II. Az egyes nemzetségek számára az alábbi oltási időpontokat véli előnyösnek: .November vége-december vége: Cedrus nemzetség oltása.-III. 1996) A nemes neve Abies alba fajták A. BEZÁK et al.Február: Pinus és Larix nemzetségek oltása. nemzetségenként különböző időpontokban: . A nyári oltással készített oltványokat véleménye szerint jól árnyékolt hidegágyban is lehet helyezni. . Cedrus. koreana A. pinsapo’Glauca’ A. A. Chamaecyparis. II.-III. megbízhatóbbnak az oltások eredése szempontjából. Juniperus és Larix fajok.Február-március: Picea nemzetség oltása. II. II.-III.-III. néhány esetben augusztusi időzítéssel. II. II. (1996) egy összefoglaló táblázatot közölnek.-III. Tapasztalata szerint a nyári oltás előnye.-III. A nyári oltási időszakot július-augusztus hónapokban jelöli meg.-III. deodara fajták Juniperus scopulorum nehezen gyökeresedő fajták Larix decidua fajták L. obtusa fajták Chamaecyparis nootkatensis ’Pendula’ Cedrus atlantica fajták C. chinensis ’Hetzii’ Larix decidua Picea abies Pinus strobus Pinus mugo P. II. sylvestris Pinus nigra Pinus sylvestris Sequoiadendron giganteum Taxus baccata Thuja orientalis 10 . procera ’Glauca’ Abies concolor ’Violacea’ A. nordmanniana Abies concolor Chamaecyparis lawsoniana Thuja orientalis Cedrus atlantica Juniperus virginiana J.-III. Az elsődleges oltási időszaknak a téli hónapokat tartja. hogy ekkor az alany és a nemes szállító edénynyalábjai még a tél előtt összeforrnak. többnyire február-márciusi.-III.Január-február: Juniperus nemzetség oltása. Oltás helyszíne üvegház üvegház üvegház fóliasátor üvegház fóliasátor üvegház üvegház üvegház üvegház üvegház üvegház üvegház üvegház üvegház üvegház üvegház fóliasátor Alany Abies alba.-III. mivel ebben az időszakban kevésbé gyantásak.-III. II. .-III. MACDONALD (1989) más álláspontra helyezkedik. SCHMIDT és DIÓSZEGI (1990) pikkelylevelű örökzöldek esetében a téli-télvégi oltási időpontot találta kedvezőbbnek. valamint az alanyhasználat is szerepel. kaempferi fajták Picea abies fajták P. . A táblázatban az oltás ajánlott helyszínei.Március-április: Abies. az oltványok elhelyezésére hidegágyat javasol.-III. A téli oltások időszaka véleménye szerint novembertől áprilisig húzódhat el. táblázat: Fenyők növényházi oltása és alanyai (BEZÁK et al. II. II. II. VIII.-III.-III. a javasolt oltásmód valamennyi esetben oldallapozás: 1. ugyanis tapasztalata szerint az oltási időszakot nem lehet kitolni februárnál későbbi időszakra. II. .November-január: Picea nemzetség oltása. fajták oltása. arizonica Chamaecyparis lawsoniana nehezen gyökeresedő fajták C. pungens fajták Pinus cembra fajták Pinus mugo fajták Pinus nigra fajták Pinus sylvestris fajták Sequoiadendron giganteum fajták Taxus baccata nehezen gyökeresedő fajták Thuja orientalis nehezen gyökeresedő fajták Hónap II. VIII. amelyekben az oltási időszakokat tüntetik fel.Novembertől-januárig: Pinus fajok oltása. II. így az oltást követő évben nagyobb növekményre lehet számítani. .

szeptember eleji oltás kiváló eredményeit biológiai szempontból. fóliasátor vagy süllyesztett fóliasátor is megfelelnek. 2.2. A vegetációban végzett oltás a nyári melegek elmúltával lehetséges. Nyári oltás esetén a be nem cserepezett. jól begyökeresedett. Az oltás előkészítő műveleteinek ismertetése Az alanyoknak megfelelő minőségi követelményeknek kell eleget tenniük: JÓZSA (1972) 3 éves cserepes alanyokat alkalmaz. A cserép típusának megválasztása során az agyagcserepet javasolja. cserepes alanyokra történő oltást javasolja. után már nem érdemes oltani. gyenge növésű nemeshez vékonyabb alany használatát látja célszerűnek.3. március-április: Larix. február-március: Picea. mélyágyban vagy süllyesztett fóliaházban (BEZÁK et al. Cedrus.. 11 . jól tervezhető. Az oltás időpontját a hőmérséklet határozza meg: az oltás kezdetétől a forradás befejeztéig nappal már ne emelkedjen a hőmérséklet 25 ºC fölé. Néhány példát is említenek a kívánatos fenyőalany-átmérőkre: Cedrus atlantica Chamaecyparis lawsoniana Larix decidua az oltás helyétől függően Picea abies Pinus nigra Pinus sylvestris 3-4 mm 4-6 mm 4-6 mm 4-6 mm 6-8 mm 6-8 mm. A hazai gyakorlat szerint szeptember 10. ceruza vastagságú. A vegetációs időben készített oltványokat fagymentes helyen teleltetik. éjszaka pedig ne csökkenjen 16 ºC alá. Időzítését lehetőség szerint úgy kell tervezni. Hazánkban ez az időszak rendszerint augusztus 15. hiszen a fűtés a költségeket igen jelentősen megnöveli. A nyári oltás helyszínéül üvegház. és szeptember 10. így erős növésű nemeshez vastagabb.1. GURISATTI (2000) a növényházi oltás során. és a nemes növény természetes kihajtását. Az összeforradásra 3-4 hét elegendő. A nyugalmi időszakban végzett oltás jól beilleszthető a szaporítási munkálatok sorába. vagy csak az oltás előtt néhány héttel becserepezett. A munkafolyamatok. Az összeforradásnak viszont meg kell előznie az üvegház túlzott felmelegedést. (1996) az előző szerzőkhöz hasonlóan szintén két fenyőoltási időszakot jelöl meg. oltási módszerek a téli üvegházi oltással megegyeznek. mivel az oltást követő tőzegbe történő kisüllyesztésnél így elegendő nedvesség jut az oltvány gyökereihez. Az árnyékolást és a zárt légteret mindegyik esetben biztosítani kell. Az oltás előtt a hajtáscsúcs megkurtítását javasolja. BEZÁK et al. de mindenképpen dús gyökérzetű alanyokat is megfelelőnek tartja. mert az eredés bizonytalan. Az alanynak a nemeshez viszonyítva erősebbnek kell lennie. Az oltási időpont megválasztásánál továbbiakban kiemeli az augusztus végi. Abies. hogy az oltás előtti év tavaszán a 2-3 éves alávágott vagy iskolázott fenyő csemetéket a gyökérnyak feletti 10 cm-es rész átmérője alapján osztályozzák. KRÜSSMANN (1978) az egyenes. táblázatból kitűnik. kivéve az erős növekedésű és széles hajtású alanyok felhasználásánál. hogy az alanyok vastagságának az oltóvessző vastagságához kell igazodnia. az oltási sorrendet úgy állapítja meg. majd az oltásra alkalmas csemetéket becserepezik. (1996) a cserepes alanyok esetében hangsúlyozza. ám JÓZSÁ-hoz (1972) hasonlóan felhívja a figyelmet arra. BÄRTELS (1985) meghatározásában többéves.Amint az 1. hogy ezen időszak üzemszervezési okok miatt alárendelt szerepet játszik. BEZÁK et al. időrendiségben a téli fenyődugványozás után. közé esik. Fontosnak tartja. hogy minél rövidebb idő essen a hideg téli időszakra. 1996). szintén jól begyökeresedett cserepes magcsemetéket javasol alanyként. a szabadgyökerű lombos alanyok oltását követi. hogy a természetes fakadási sorrendet követi az alanyok hajtatásának megindításakor: november-január: Pinus. fűtetlen üvegházban. amennyiben azonos légtérben kell másmás fajokat oltani. Chamaecyparis. A Chamaecyparis fajták a faiskolai tapasztalatok szerint közel 100 %-os eredéssel olthatók augusztusban.

Az előkészítő műveleteket az alanyok becserepezésétől az alábbiakban részletezik: A cserepezéshez alkalmazott cserépméret a gyökérzet nagyságától. A becserepezett növényeket árnyékos helyen tőzegbe. valamint az oltáskor még megfelelő legkisebb térállástól függ. A cserepezés után is célszerű még 2-3 hétig árnyékoló alatt nevelni az alanyokat. Az alanyok indulását hajtáscsúcs rügyeinek pattanása és új. A kisebb lombú. könnyű. hetében kezdhető meg. A növényházba behordott alanyok előhajtatását január második felében indítják. stb. BEZÁK et al. s ott tartják azokat a hajtatás elindításáig. Más módszer szerint a fűtetlen. Lényeges. még a fagyok beköszöntése előtt ládákba készíthetők elő. Később. A hagyományos díszfaiskolai gyakorlatban tavasszal becserepezik az alanyokat. Az oltás a külső hőmérséklettől és a fűtéstől függően február 1-2. majd alaposan beöntözte. a háncs sérülése nélkül eltávolítanak. 12 . növényházba hordta az alanyokat. (1996) a cserepezésig a fenyőcsemetéket a szabadban. fűrészporba süllyesztette ki. mivel a zárt tér egyébként is megakadályozza párologtatást. gyökérrel jól átszőtt csemetéket célszerű behordani. folyamatosan feltáródó tápanyagot tartalmazó legyen. eltávolítható az árnyékoló. Az alanyokat december-januárban hordják be az üvegházba. A folyamatos tápanyagellátást az ültető közeg dúsításával célszerű megvalósítani. Az előhajtatás 2-3. hetében lehetőség nyílik az alanyok tápoldatozására is. Amennyiben az alany lombozata túlságosan nagy. de intenzív körülmények között nevelt 1 éves (Larix) és iskolázott 3 éves (Abies) csemete is felhasználható. Fontos az alanyállomány gyommentesen tartása. fokozatosan fényhez szoktatva a csemetéket. célszerű visszavágni. hogy az alanyok január végén. PROBOCSKAI (1969) elegendőnek tartja a 14-15 ºC-ot is. Ezt az állapotot december 15-től 15-20 ºC hajtatási hőmérséklet biztosításával érik el. napi 23-szori párásítással. idősebb alanycsemetéket 10 x 10 cm-es műanyag cserepekbe ültetik. Plantacote műtrágya hozzáadásával biztosítható. félárnyékos helyen nevelik azokat tovább. ezzel gyors és egyenletes kihajtás érhető el. Az említett követelményeknek megfelelő anyag lehet a rostostőzeg alapú. fehér gyökerek megjelenése jelzi. A fűtés megkezdése után a növényeket egyenletesen és alaposan beöntözik. Hogy a téli hidegben minél kevesebb munkavégzésre kerüljön sor. Az alanyok becserepezéséhez felhasznált földkeverék vizet és levegőt jól megtartó. február elején kihajtsanak. Tél elején növényházba hordás után úgy szabályozzák a hőmérsékletet. így a cserepezést követően sem lesz nagy kiesés. mind pedig a később ráoltott nemes forradás utáni kihajtására is. egyenletesen 8-10 ºC hőmérsékletet biztosítva. Az előhajtatás időszakában történik az alanyok feltisztítása is: a gyökérnyaktól számítva 10-15 cm-re minden elágazást és levelet tőből. JÓZSA (1972) összehasonlító kísérleteiben nyári növényházi oltás esetében az alanyok becserepezését áprilisban végezte. illetve a behordás megkezdéséig azokban tárolhatók a cserepek. őrölt kéreg. hogy minél hosszabb ideig hidegben és nyugalomban legyenek. olthatók legyenek. jó szerkezetű. JÓZSA (1972) összefoglalja a téli oltást megelőző műveletek sorát. Az esetleg száraz részeket is levágják. Csak az egészséges. a nyár folyamán a szabadban. A könnyű tömeg a gyakorlati munkálatokat könnyíti meg. azonban csak oly mértékben. csonkmentesen. alginit. de legalább 25-35 % jó víztartó képességű közeg. Augusztusban egy héttel az oltás előtt. A vízmegtartó képességre az oltás előtt felszívatás és az azt követő ritka öntözés miatt van szükség. használt perlit. míg a nagyobb méretű. kétéves alanyokat általában 8 x 8 cm-es. Általában 2 éves csemete alkalmazását javasolja. gyakori párásítás mellett tartják.GURISATTI (2000) hangsúlyozza az alany kora és mérete közötti szoros összefüggést. amely kedvező hatást gyakorol mind az alany. Az aránylag erős gyökérzet kissé visszavágható. A levegősség a gyökérzet lecsökkent működése miatt fontos. hozzáadása mellett. A tápanyag 3-4 kg/m3 tartós hatású (8-9 hónapos) Osmocote. hogy az a megeredést ne gátolhassa. valamint öntözése. A térállást az alany lombozata határozza meg. víztelenített üvegházba hordják be a növényeket. árnyékoló alatt.

ha a ráoltandó nemes teljes nyugalomban van. egészséges legyen. mint a főrügy. KRÜSSMANN (1978) a Picea és Abies fajták oltóvesszőinek begyűjtését fiatal anyafákról javasolja. miután a rügyek differenciálódtak. Nyári oltáshoz július közepe után lehet a nemest szedni. télvégi oltás időpontjáig 4 ºC-on hűtőházban tárolhatók. majd a rendelkezésre álló termesztőberendezés technikai paraméterei szerint indítja az alanyok hajtatását. Ez párosulva a magasabb meghajtatási. Más szakemberek a nyugat-európai klímaadottságokkal magyarázzák a módszert. BÄRTELS (1985) erős növekedésű nemes rész oltásához egyéves. egy vegetáción át szabadban neveli. 13 . Hasonlóan BÄRTELS (1985) véleményéhez. A tavasszal megvásárolt magcsemetéket becserepezi. a leszárítással a lazább sejtállományú növények extrakt tartalmát növelhetik. előhajtatási hőmérséklettel növeli az alany fiziológiai aktivitását. szóbeli közlés). amely a növény számára egyúttal a téli nyugalmi időszakot is jelenti. közvetlenül az oltást megelőzően kell begyűjteni. ahol az oltóvessző nem fő. az oltványt idejekorán öntözni kellene. jellemző növényalak eléréséhez többéves gondos nevelés szükséges kötözéssel.vagy oldalvezérből származott. A túlzott szárítást is kerülni kell azonban. hogy oltógallyként az anyafa csúcshajtását. Olyan nemes alkalmazása esetén. A nemest gondos hajtásválogatással kell megszedni. Szerzők véleménye szerint ez a művelet azért lényeges. Egyes díszfaiskolások hazánkban is követendő módszernek javasolják (GURISATTI. A nemes félnek is többféle szempont szerint kell megfelelnie: JÓZSA (1972) örvös elágazású fenyők esetében hangsúlyozza. Az alany leszárítását feltétlenül el kell végezni akkor. nyári oltás esetén augusztus végén-szeptember elején termesztő berendezésbe viszi és oltja. Téli oltáshoz a cserepes alanyt védetten telelteti. ha a földlabda vízkapacitásának 50-60 %-áig nedves. 2004. A Picea és az Abies nemzetségeknél véleménye szerint az a jó oltóvessző. mert főként meleg oltóhelységben a fiatal gyökerek elpusztulhatnak. Az oltás előtt 2-3 héttel csökkenteni kell az alany talajának nedvességtartalmát. MACDONALD (1989) véleménye szerint a nemes hajtások már novemberben megszedhetők és a téli. mert az oltást követő 3-4 hétben nem szabad az oltványokat öntözni. a megfelelő.Az oltást megelőző napon az alanyok földjét teljes mélységben beöntözik vagy a növényeket felszívatják. hogy az oltás helyén túlzottan sok növénynedv gyűljön össze. hogy a nemes az oltás idején nyugalomban legyen. valamint megakadályozza. illetve a felső ágörv oldalvezéreit lehet felhasználni. majd az öntözés beindításával egyöntetű nedvkeringési. s e műveletek nyomán megindul a gyökértevékenység. A „leszárítás" hazai megítélése ellentmondásos. mely még a hagyományos módszerekhez történő ragaszkodás miatt nem terjedt még el. KRÜSSMANN (1978) is kiemeli a leszárítás fontosságát. törpe növekedésű fajta esetén pedig többéves oltógally felhasználását javasolja. ahol a mellékrügyek ugyanolyan erősek. Téli oltáshoz az oltógallyakat fagymentes napon. azonban például kedvezőtlenül meleg időjárás bekövetkezése esetén alkalmasnak tartja a műanyag zacskóban. szóbeli közlés). oltható. MACDONALD (1989) a becserepezett alanyok esetében az oltást megelőzően lényeges munkafázisnak tekinti a leszárítást. Ha az alany nedvkeringése megindult. amely a nemes lelökődését idézhetné elő. A nemes megszedésének időpontját szintén közvetlenül az oltás előtt tekinti a legmegfelelőbbnek. 2004. A szárazon tartási időszak végén kell megkezdeni az alanyok alapos beöntözését. ez pedig az oltást követő néhány héten át nem tanácsos. karózással. Optimális a nedvességtartalom. fajtára jellemző. GURISATTI (2000) a fentiekhez hasonló módon jár el az alanyok előkészítése során. hűtőtárolóban elhelyezett nemes hajtásokat is. a hőmérsékletét pedig 18ºC-ra kell emelni. Főként a színváltozatok esetében követel meg nagy figyelmet. Oltóágnak véleménye szerint is a csúcshajtás a legtökéletesebb. tápanyag-ellátási és gyantaképződési állapotot érhetnek el (ORLÓCI. kiemeli.

egyenes pengéjű oltókést és szintén éles. A táska az oltvány kötözésekor az oltógallyat nem engedi elcsúszni. a Chamaecyparis. A levéltelen sima törzsön 2-3 cm hosszan lefutó. A Pinus. s ügyelni az előkészítő.Törpefenyők oltásához szintén a 2-3 éves nemes részeket ajánlja. A szép. pontosan és roncsolásmentesen vágó metszőollót alkalmazunk a vágások. . formás oltványok kinevelése érdekében a Picea és az Abies nemzetségek esetében az oltógallyakat az oldalvezérek hajtásvégéről kell begyűjteni.4.2. A fenyők oltásánál alkalmazott leggyakoribb oltásmódok: Az oldallapozás a fenyőfélék egyik leggyakoribb oltásmódja. . így csökken a kiszáradás veszélye. Larix. BEZÁK et al. illetve metszlapok elkészítéséhez. szaporítóágyakba hordják. a gyökérnyak felett 2-5 cm-el helyezzük el.Az oltógally tisztítók csak az oltógally megszedésével és feltisztításával foglalkoznak. kártevőktől és kórokozóktól mentes legyen. .1. és képesek szabályos. Tűlevelű nemes esetében az oltógally alsó 2-3 cm-es darabjáról a kés fokával visszafelé kaparva eltávolítják a tűket. táskás oldallapozás. Taxus és Juniperus nemzetségek képviselői ezzel szemben át tudják venni a hajtáscsúcs szerepét. nagy mennyiségű oltás elvégzésére alkalmas. Az oltóvesszőt párosításszerűen olyan hosszúra vágjuk. valamint az oldalékezés. (1996) hangsúlyozzák. zsákba helyezik.A segédmunkások elveszik az oltványokkal tele ládákat. valamint néhány oldalhajtása. BEZÁK et al. hogy a nemes 2-3 éves részről származó. Az oltógallyat. Olyan mélyen vágjunk. felülről lefelé kötözzük.A növényfelszedést. kötöz. beérett. így kis táska keletkezik. . A következő napi oltásra megmaradt. (1996) a további műveleteket a következőkben foglalják össze: Az alanyok és nemes oltóvesszők megfelelő előkészítését az oltás művelete követi. anyagmozgatást csak segédmunkások végzik. 8-10 mm széles héjat vágunk le a farésszel együtt. mint az alanyon a metszlapot. Az oltógallyakat közvetlenül az oltás előtt feltisztítják. tetszetős formájú növényeket nevelni (BEZÁK et al. az alany oldalán. így ezúton is a táska irányába szorítjuk az oltógallyat. tárolt oltványok eredési mutatói elérhetik a 10-20%-os csökkenést is.A gyakorlott oltók csak oltanak. hogy kérgük ne sérüljön meg. hogy az oltógallyakat lehetőleg az oltás napján célszerű megszedni. Az oltógallyak megszedésére a fagymentes időszak a legkedvezőbb. A metszlap alján a bevágást tovább visszük. Megfelelően éles. . Megtanulása könnyű. A táskába kerülő oltógally mindkét oldalán tehát sebfelület található.. megfelelő vastagságú. A két metszlapot összeillesztjük. illetve oltó helyiségek hőmérsékletére és magas páratartalmára. majd az alsó végén a táska mélységének megfelelően a másik irányban is metszlapot készítünk. s ugyancsak ládába helyezi a kész oltványokat. illetve fel is használni. érje el az 5-12 cm-t. (1996) nagyobb üzemi körülmények között az alábbi munkamegosztást javasolják: .Az oltó szakember elvégzi az oltást. Hossza. majd besüllyesztik azokat. BEZÁK et al. hogy látni lehessen a kambium vonalát (vékony fehér csík) a farész és a háncsrész találkozásánál. 14 . Az oltóvessző hegyét 3-4 mm-re visszavágjuk. fejlett rügyű. esetleg metszőollóval végzik. vagy az olló segítségével távolítják el azokat. A feltisztítás műveletét oltókéssel vagy görbített végű sebészollóval. így lesz az oltványnak egy domináns vezérhajtása. vékony oltógally illesztésére is kiváló. Hasonlóan a fenti szerzőkhöz. 2. Fontos. az alany feltisztítását követően. kiemelik.A feltisztított alanyokat beládázzák és az oltók asztalára készítik. 1996). A fenyőfélék oltásánál a leggyakrabban alkalmazott oltásmódok az oldallapozás. a fajtától függően. Az oltás kivitelezésének gyakorlati fogásai és az oltás módszerei Az oltás időtartama alatt mindvégig különös gonddal kell az alapvető tisztasági követelményeket betartani. A szedésnél a levágott nemes oltógallyakat azonnal fóliazacskóba.

Ennek megfelelően az oltóvessző alsó részén a sebfelülettel szemben egy akkora éket vág. a nemes: Picea glauca ’Kosteri’ (MACDONALD. 1996) JESZENSZKY (1983) a fentiekhez képest némileg eltérően definiálja a táskás oldallapozás módszerét. ha az alany és a nemes egyaránt elég erős. illetőleg a táska méretét. majd az alanyhoz illesztve annak héját kívülről is hozzákötjük. Ezáltal alul egy kisebb kéregdarab. Az alanyon először egy kisebb. és a nemest a hasítékba helyezzük. így a vessző biztosabban áll. ezért biztosabb az eredés és jobb a későbbi növekedés. egy „táska” marad. de nem vágjuk le. Ily módon a forradás két oldalon indul meg. mint az oldallapozás. Az oldalékezés alkalmazására akkor kerül sor. Az oltóvessző mindkét oldalán metszlapot vágunk.5 cm hosszúságban fordított L alakban bemetsszük. Kötözése szintén felülről lefelé történik. Ez a módszer hazánkban még kevésbé elterjedt az oldallapozáshoz képest kissé lassabb és nehezebb művelet miatt. 1986) A táskás oldallapozásnál az alany héját 2-3 cm hosszan és a kambiumig (illetve a fatestig) behasítjuk. 2. bár az oldallapozásnál kicsit nehezebb és lassúbb. 15 . nagyobb mennyiségű oltás elvégzésére éppúgy alkalmas és könnyen megtanulható. A sebek összeillesztésekor az oltóvessző éke éppen az alany táskájába illik. Az alany: Picea abies. Az oltás kötözésekor a kötözőanyag a táska héját az oltóvessző ékéhez szorítja. mint amekkora az alany táskája. Ehhez a nemes vessző belső oldalán hosszabb. ábra: Oldalékezés tűlevelű fenyők esetében (KOHNERT. a-b-c ábra: Oldallapozás tűlevelű fenyők esetében. Az oltás helyén az alanyt az átmérő egyharmadának mélységéig. külső oldalán rövidebb vágást ejtünk. vékonyabb bevágást tesz. így nehezebben csúszik ki az oltógally a hasítékból. Az oldalékezés. és a forradás is jobb. majd ezt követően metszi ki a kívánt sebfelületet.1. 2-2.

1967). a nedvkeringés megindulásakor. szabadföldi viszonyok között 80-90 %-os eredést mutat (BÄRTELS. szerző a „zöld”-oltás elnevezést alkalmazza. Télvégi növényházi és augusztusi oltáshoz javasolja a módszert. GAUCHER. amelynek során az alany sudarának csúcsrügyét mélyen behasítják és ebbe illesztik bele a kecskeláb alakúra megvágott nemest (BALTLET. 1975) SKOLA (1994) számba veszi a fenyők oltásának lehetőségeit. amelyben a bélrész találkozik a kambiummal. majd a két oldalról hosszú ékre metszett nemest a hasítékba tolja és kötözi. KOLEV (1966) rügyoltást alkalmaz Picea abies vezérhajtásra Picea pungens rügyek oltásával. 1892. valamint Picea abies-re saját klónjainak oltása esetében. a módszerét szabadföldön alkalmazta. amelynek során az alanyok csúcsrügyét ék alakú profillal eltávolítják és helyükbe az ék alaknak megfelelő nemest illesztik. DOKUCSAEVA (1967) hasonló módon jár el.JESZENSZKY (1983) a. hasonló időpontban ékoltást alkalmaz növekvő csúcshajtásba. SKOLA (1994) az eddig említett oltásmódokat „fás”-oltási típusoknak nevezi. április-májusban. mert az oltás időszakában. GUINEUDEAU (1960) a hagyományos ékoltást alkalmazta örvös ágrendszerű fenyők esetében. GIRGIDOV és DOLGOLIKOV (1962) továbbfejlesztették az előző módszert. illetve más Pinus fajokat oltva. különösen az alábbiakat kiemelve: Az oldallapozás Prokasin módszere (PROKASIN. kiváló eredési százalékokkal. A módszer a következő: A felesleges leveleket eltávolítva a csúcsrügyön át behasítja az alanyt. Külön tárgyalja a csúcsrügybe történő ékoltást. 1958) szerint. A fenti oltási eljárásokkal a szerzők üvegházi körülmények között 80-100 %-os. ahol a gyakorlatban jól bevált oltási módszereken kívül ritkábban alkalmazott módszereket is tárgyal. javított Prokasin-eljárás elnevezéssel. BALTLET (1892) és GAUCHER (1891) csúcsi „zöld”-oltást alkalmazott és javasolt Pinus sylvestris esetében. melyben kambium találkozik a kambiummal. Ugyanakkor GATHY (1960) Abies alba-ra oltott Abies grandis esetében az oldallapozás eredményeit találta kedvezőbbnek. 1891). a hajtásnövekedés leálltakor az oltási partnerek látszólag nyugalmi állapotban vannak. még a nedvkeringés megindulása előtt. míg szabadföldi viszonyok között megközelítően 60 %-os eredési százalékokat értek el. GATHY (1958) Pseudotsuga-val végzett oltási kísérleteiben már korábban beszámolt a hasítékoltás előnyeiről az oldallapozással szemben. JAKOVLEVA. 16 . illetve július-augusztusban. 3. fenyők oltásának gyakorlati módszeri között említi a csúcsrügybe történő hasítékoltást is. JÓZSA (1972) MAYR (1901) nyomán említést tesz a japán módra történő fenyőoltásról (in SKOLA. Az eljárást Pinus és Abies fajok oltásánál vizsgálták. DOKUCSAEVA (1967) Picea abies alanyon Picea pungens nemessel ékoltást végzett csúcshajtásba is. JAKOVLEVA (1967) javított csúcsoltást alkalmaz Pinus sylvestris-re saját klónjait. 1994). ábra: Hasítékoltás csúcsrügybe (JESZENSZKY. SKOLA (1994) JESZENSZKY (1983) munkájához hasonlóan szintén említi a csúcsrügybe történő hasíték oltást Abies és Picea nemzetségeknél alkalmazva. kivételt képez a csúcsrügybe történő ékoltás. DOKUCSAEVA (1967) azonos vastagságú alany és nemes esetén párosítással is oltott. míg ugyanezen eljárást JESZENSZKY (1975) üvegházi viszonyok között hajtotta végre. Az oltást fóliaszalaggal kötözi. Amikor az alany és a nemes hajtó állapotban vannak. 1968.

Az oltás kötözésére alkalmas anyagok ismertetése Ügyelni kell az oltási partnerek pontos illesztésére. Az oltást fóliaszalaggal is lehet kötözni.5. amellyel szoros kötözést valósíthatunk meg. A rafiát ma is számos faiskola alkalmazza. s egyes alanyok. illetve szétmállik. 1996). Később pedig magától lelökődik. műanyagból vagy gumiból készült anyaggal is. pungens ’Hoopsii’ fajtát oltott.2. lasiocarpa ’Compacta’-t. oltási feltételeik. hátránya. úgy. szintén szoros kötözést biztosítva. Főként Nyugat-Európában az úgynevezett oltócsipeszek is elterjedtek. követi a növény vastagodását. PROKASIN módszerével közel azonos módszereket ért el. kísérleti jelleggel alkalmazzák ezeket. a túlzottan szoros kötözés esetén viszont gyűrű alakulhat ki a nemes tövén. különösen oltógumival végzett kötözés esetén. valamint Picea omorica alanyra P. pamutszállal. ha nem mozdul el. A fent említett módok némelyike meglehetősen bonyolult. mégis üzemi szaporításra legalkalmasabbak az oldallapozást tartja. Hazánkban az oldallapozásos és oldalékezéses eljárások a legelterjedtebbek s a szerzők szinte egységesen e módszereket ajánlják. Felhasználás előtt a rafia különböző szélességű szálait közel egyforma széles. 2. A fenyőfélék oltásánál a kifolyó gyanta sebzáró szerepe miatt nincs szükség légmentesen záró kötözőanyagokra. 17 . 1996). hogy az elégtelen páratartalom hatására könnyebben kiszáradhat (BEZÁK et al. Előnye. jó volt a kötözés. keskeny szálakká szedjük szét. és szárazon tartjuk. lelazul. így a növénybe nem vág bele. KRÜSSMANN (1978) a gumiszalaggal történő kötözést javasolja. A kötözés szorosságát többször is ellenőrizni kell.. MACDONALD (1989) felhívja a figyelmet arra.1. hogy könnyű vele dolgozni. Abies alba alanyra A. és később sem vág bele az oltványba. mughus-t. hogy kiültetés után elkorhad.. hazánkban nem vagy csak elvétve. Nyugat-Európából kiindulva hazánkba is eljutott már a gumiszalag. Munkát lehet viszont megtakarítani az oltvány vastagodásának engedő.SKOLA (1994) saját kísérleteket is végzett a fenyők csúcsoltási lehetőségeit és eredményességét vizsgálva. például az Abies fajok. hogy a páratartalomra jobban oda kell figyelni alkalmazása során (BEZÁK et al. Pinus mugo-ra P. mugo var. más néven oltógumi.. a szoros kötözésre. rafiával. rugalmas. Alkalmazása ezért kiszorult a díszfaiskolákból (BEZÁK et al. rossz. A szorosságot úgy lehet elérni. Bármely oltásmód alkalmazása történjék is. A csúcsoltási módokat magastörzsű oltványok előállítására javasolja. A kötözésre használt szálakat menetekben csavarjuk a rögzítendő növénypárosra. illetve a kötözés módját az oltó szakemberek saját gyakorlatuk és lehetőségeik. később száradás után a kötés meglazul. 1996). GURISATTI (2000) nem tulajdonít különös jelentőséget a kötözőanyagnak. az oltandó növénytípusokhoz igazodva különböző szélességben és hosszúságban. esetleg néhány hónap múlva magától leeső anyag használatával. A kötözőanyag előnye. 1996). hogy. Az oltó szakembernek legjobban „kézre álló” módot érdemes kiválasztani a jó eredés elérése céljából. Ez a szalag speciális. gyors és szoros rögzítésre alkalmasak. bár a szoros kötözés lényeges. mégis szívós és erős gumiból készül. igen puha. A pamutzsineg vékony szálának hátránya. kivéve a Picea nemzetséget. s így a nemes rész letörését is okozhatja. melyek képviselői tapasztalatai szerint nem tűrték a csúcs megsebzését. Természetesen az oltásnak egy-egy típusát. Ha nedves rafiával kötözzük az oltványokat.. Legegyszerűbb kötözőanyag a fehér pamutzsineg. szoros kötözést biztosít. valamint a rafia. tehát az eltávolítása nem jelent külön munkaműveletet. mint a hagyományos oltásmódokkal. hogy tekerés közben a kötözőanyagot folyamatosan húzni kell. valamint a páratartalmat jobban megőrizve (BEZÁK et al. hogy az egyes emeletek között 1-2 mm-es hézag maradjon. véleménye szerint a kötözés történhet bármivel. Ha hüvelykujjal megkaparva a bekötött oltószalag elmozdul. körülményeik szerint választják ki. hogy belevághat a növény kérgébe. Hátránya. lerúgják magukról a nemest.

Egyes esetekben véleménye szerint szükség lehet a fólia egész éjszakán át tartó eltávolítására is.2. 18 . A fóliaborítás eltávolítását akkor véli időszerűnek. mert az oltás után 4-6 héten át sem öntözni. -télen oltott növények esetében az oltást követő év nyarán. Véleménye szerint az oltvány csúcsa és a fólia közötti távolság az első 10 napon át 10-15 cm legyen. Az oltványok edzését borús időben javasolja a fóliatakarás 2-3-órás felhajtásával. héten a lombozat felének eltávolítása. Amennyiben az oltványt viaszolták. GURISATTI (2000) 10-12 ºC-os talpmelegen és 5-6 ºC-os léghőmérséklet. MACDONALD (1989) az Abies. Döntő fontosságú művelet az alanyok több lépcsőben történő eltávolítása. Ekkor a fóliaborítás árnyékoló hálóval helyettesíthető. valamint minél magasabb. Lényeges mozzanat. öntözni. közel 100 %-os páratartalom mellett neveli az oltványokat. a tűző naptól védve és magas páratartalom mellett nevelik (JÓZSA. MACDONALD (1989) a viaszolást elhagyhatónak tartja. Újabb 6 hét múltán az alany 2-3 cm-es csonkra történő visszavágása.. illetve pikkelylevelek megégését idézheti elő. A szellőztetés és az edzés igen lényeges művelete az oltványápolási munkák sorában. tehát tőzegtakarás nélküli elhelyezést is lehetségesnek tartja. BÄRTELS (1985) az oltás utáni 10. növényházi oltás esetében 18-20 ºC hőmérsékleten. valamint az oltás helyét tőzeggel takarják be. 1996). MACDONALD (1989) javaslata. hogy lombozatuk egymás felé nézzen. JÓZSA (1972) az oltványok oltóviasszal történő vagy más anyaggal történő kenését szükségtelennek tartja. -nyáron oltott növényeknél a következő év márciusában. Ennek a gyakorlatnak némiképp ellentmondanak MERGEN (1950) tapasztalatai. Az oltványokat az oltást követően. A maradék rész eltávolítása. A tőzeget gombaölőszerrel permetezik be. valamint párásítani kell. aki Pinus oltványok szabadban történt oltását követően az oltóviasszal bekent növények eredését 40%-al jobbnak találta.2. mint a kezeletlen kontroll növényekét. hogy mindig az oltvány földlabdáját kell nedvesíteni.. 3. egyes nyugat-európai faiskolák munkatársai a fenyőoltásokat is viaszolják (BEZÁK et al. BEZÁK et al. naptól kezdődően javasolja a szellőztetés megkezdését. 1972. Az oltást követő műveletek.1. Az oltványok árnyékolása tapasztalata szerint is döntő. Az oltást követő 6-8. A magas páratartalom azért kiemelkedő fontosságú. amikor a sárgás kallusz színe barnára változik. Hasonlóan a rafiával történő oltáshoz.. reggelenként mintegy 20 percen keresztül. valamint lényeges fűtési költség megtakarítást is lehetővé tesz. GURISATTI (2000) a Botrytis-veszély miatt is felhívja a figyelmet a légcsere fontosságára. később ezt a távolságot 40 cm-re lehet növelni. 1996). ezért külön viaszolásra az általános szakmai gyakorlat szerint nincs szükség. 1996). a növekedés megindulása előtt. Picea és Pinus nemzetségeknél a következő háromlépcsős visszavágási eljárást alkalmazza: 1. de korán reggel újra vissza kell húzni a fóliát. Az ágy aljára 15-20 cm vastag tőzegréteg terítés kerül. hogy a lombozatra ne kerüljön tőzegtakarás. Az alacsonyabb közeg-és léghőmérsékletet a Botrytis-fertőzés veszélyének csökkentése céljából tartja fontosnak. visszavágása. A cserepeket. a fóliában nyitott asztalon való. hogy a kész oltványok mélyített ágyba kerüljenek. Az oltványok öntözésének megindítását a nemes hajtásnövekedésének látható megindulásával kezdi el. 2. amennyiben az oltvány kötözését polietilén szalaggal végzik. BÄRTELS (1985) az alany visszavágását három fokozatban tanácsolja. míg nyáron 80 % -ban határozza meg. a nemes gyors kiszáradását vonva maga után. sem permetezni nem szabad az oltványokat (BEZÁK et al. Mértékét a téli oltási időszakban 50-60 %-ban. illetőleg az oltványok ápolásának ismertetése A kész fenyő oltványokat a kifolyó gyanta szigeteli. Lényeges.6. ebbe süllyesztik bele a 45 º-ban megdöntött oltványokat kétsoronként úgy. A túl erős napfény a tű-. MACDONALD (1989) a szellőztetés megoldására a fóliatakarás levételét ítéli helyesnek 1-1 órás időtartamra.

A Botrytis fertőzés fellépése ellen preventíven is. Mint már több szerzőhöz hasonlóan BEZÁK et al. amelyet takarással oldanak meg. kihajtása után lassan és fokozatosan megkezdik szellőztetést. az alanyt pedig feltisztítják az oltógally végéig. amelyre a Ronilan gombaölőszeres kezelés igen alkalmas. ettől kezdődően pedig a konténeres növénynevelés szokásos módján kezelik a növényeket. hogy az oltás. s a cserepek tetejére tartós hatású műtrágyát szórnak. később csak meleg időben párásítva. (1996) is említették. lehetővé teszik asszimilációját. Az oltványokat ezek után magasárnyékoló alá vagy árnyékolt szabadföldi ágyba süllyesztik ki. a növényeket pedig a konténeres növényekhez hasonlóan kezelik. Legmegfelelőbb olyan sor. magas páratartalmú üvegházba viszik. A takaróanyagot a növény fölött helyezik el. rafia segítségével az alany szárához kötik. A takaróanyagnak állandóan nedvesnek kell maradnia. majd fokozatosan csökkenő árnyékolás alatt tartják az oltványokat. kis víznyomással megöntözik. A fólia alatt egyenletes nedvesség. a kötés alatt 1 cm-ig. A magas páratartalommal.BEZÁK et al. A zárt időszakot követően. kezdetben naponta 1-2 alkalommal. A zárt időszak alatt különösen nagy figyelemmel kell kísérni az oltványállományban esetleg fellépő kórokozók megjelenését. az erős fény elleni árnyékolással megakadályozzák az önálló éltre még képtelen növényi rész. illetve az oltványok szabadba történő kivitelét szükség szerinti átmenetekkel végzi. levegőztetést. A forradásig az oltványokat a dugványokhoz hasonlóan kezelik. szintén megelőzheti a fertőzés kialakulását.. Egyszerű. A cserepek nedvességtartalmát figyelemmel kísérik. GURISATTI (2000) az edzést és az alanyok felső 1/3-1/2-nek eltávolítást. (1996) részletesen foglalkoznak az oltás utáni teendőkkel: A beoltott növényeket ládákba helyezve azonnal zárt. Ugyancsak különös gondossággal végzik el az oltványok teleltetését. Öntözés után a fóliát azonnal újra az ágy fölé borítják.és 90-95%-os páratartalmat biztosítanak. az oltógally kiszáradását. valamint tartalék tápanyagainak mobilizálódását. A hőmérsékletnek 16-20ºC között kell maradnia. Ezt követően az ágy fölé 0. A felszedés során az alany lombjának újabb harmadát távolítják el. kannával vagy tömlő segítségével. a tünetek esetleges megjelenése esetén pedig azonnal permetezni kell. Az oltványok cserepeit az eldőlés és kiszáradás megakadályozására faforgácsba. fűrészporba vagy tőzegbe süllyesztik ki. 3-4 hetes edzés után.04 mm vastag fólia alagutat borítanak.és tőtávolságot választani. a gyakorlatban igen jól bevált módszer alapján tartószerkezetre fektetett kukoricaszárral takarják a növényeket. amelyet az Amerikai Egyesült Államokban alkalmaznak. ügyelve arra. a fagyok elmúltával az oltványokat kihordják a házból. A szabadban történő nevelés során az első két héten keresztül mélyebb. Ekkor kerül sor a nemes hajtások alanyhoz történő rögzítésére. amelynek árnyékolásáról a fényviszonyoknak megfelelően gondoskodnak. Az árnyékoló eltávolítása augusztus közepétől történhet meg. majd feltisztítják. naponta 1-2 alkalommal 5-10 percig. A takaróanyagot tavasszal eltávolítják. hogy egy-egy fajta első és utolsó sorát az oltott fajta nevét. Érdekességként KRÜSSMANN (1978) foglalkozik a fenyők oltásának egy speciális módszerével. Víz nem kerülhet sem a kötésre. A túlzottan párás ágyások óvatos szellőztetése. sem az oltógallyra. s esetlegesen a száraz foltokat cserepenként. Az oltógally rügyeinek pattanása. könnyen kivitelezhető. hogy felülről nézve az oltógally az alany lombja között jól látszódjék. 2-3 kg/m3 (=2-3g/l) adagban. levegőt és tápanyagot kaphatnak. az első fellevegőztetés után az alany lombjának 1/3-át eltávolítják. Két hét elmúltával teljesen kinyitják a fólia alagutat. később talajfűtéssel ellátott üvegházakban helyezik 19 . ez a zárt állapot 3-4 hétig tart. a nemest nyolcas kötés alkalmazásával. ezáltal a hajtásnak induló oltógallyak több fényt. Az alanyokat ősszel 6 cm-es cserepekbe ültetik. illetve a kötözés helyére ne kerüljön takaróanyag. valamint az oltás időpontját feltüntető jeltáblával látják el. Kisüllyesztés után célszerű az oltványokat jeltáblázással megjelölni oly módon. Az oltványok kiültetés előtti felszedése során végül az alanyt teljesen visszavágják.

glauca ’Conica’-t. egyes (különleges) Juniperus fajta. azaz a kihajtás kezdetéig. . (1996) a Picea pungens ’Hoopsii’ fajta esetében részletezik a teljesítmény adatokat: A kiinduló alanyok: 10 x 10 cm-es cserépben. januártól március elejéig. mint a lomblevelű örökzöldek. kiszolgáló segítséggel. Az oltványok számára 100%-os relatív páratartalmat. két hagyományos dugványozási időszak alakult ki: . az ilyenkor megszedett dugványok többnyire már őszre meggyökeresednek.2. Az oltást akkor végzik. Levélzetüket tovább megtartják. hogy az oltás helyére ne kerüljön víz. A meleg hatására megindul a gyökértevékenység. hidegtűrőbbek.a törpe Picea fajtákat.7. és az oltás helyét tőzeggel takarják. Az őszi dugványozás többnyire fűtetlen berendezésben történik.1. különösen a P. Ezt követően a növényeket 25 cm mély szaporítóágyban helyezik el. A fenyőfélék szaporítása dugványozás útján Mivel a kísérleti munka jelentős részében alanyként sima félfás dugványokat alkalmaztunk. A fenyőoltás teljesítményének irodalmi adatai BEZÁK et al.ősszel. A lombhullató fenyők közül a Ginkgo biloba. szükségesnek látom. rendszerint a lombhullató. A kiszolgáló személyzet létszáma a cserépmérettől.2. Az oltógally tisztítására fordított időmennyiség az oltott fajtától függően változik. 25-30 cm-es oltóvesszőket alkalmaznak az oltás során. de úgy. A dugványozás időpontja Az örökzöld fenyők az intenzív hajtásnövekedési időszaktól eltekintve az év bármely szakában dugványozhatók. fűtés nélkül is.a Taxaceae család tagjait. 12-15 ºC-os hőmérsékletet biztosítva számukra. 2.tél végén. szeptember-októberben. A szükséges oltó-és segéderők: 4 fő oltó 2 fő oltógally tisztító 1 fő süllyesztő 2 fő kiszolgáló. az oltványokat pedig a későbbiekben a dugványokhoz hasonló módon kezeltük.A Cupressaceae család tagjait. A gyakorlatban azonban.1. azaz még nem indul meg. különös tekintettel a Cupressaceae család képviselőinek dugványozására vonatkozó ismeretek tárgyalására is. hogy az irodalmi áttekintés fejezetében GURISATTI és SCHMIDT (1996) nyomán röviden kitérjek a fenyőfélék. valamint a Metesequoia glyptostroboides esetében végeznek dugványozást a lombhullató fák és cserjék dugványozásához hasonló módon. Az örökzöld fenyőfélék közül a hagyományos faiskolai szaporítási gyakorlat szerint az alábbi taxonokat szaporítják hajtásdugványozás útján: .2. valamint a lomblevelű örökzöld növények dugványozásának befejezése után.és néhány nehezen gyökeresedő régi Chamaecyparis fajta kivételével. főként üzemszervezési okok miatt. gyakorlottságától függően 250-400 db-os napi teljesítményt érhet el. 2. Egy oltó kötéssel együtt.el azokat. 8 órás munkaidőben. amikor a nemes csúcshajtása még nem mozdul. . valamint alacsonyabb hőmérsékleten. 15 db/láda. A kora őszi dugványok 20 . valamint talajfűtés útján 22-23 ºC hőmérsékletet biztosítanak. 2. A kész oltványokat vízfürdőbe állítva felszívatják. . valamint a szállítási távolságtól függ. júniustól a következő év március elejéig. 10-15 ºC-on is képesek kalluszosodni és gyökeresedni. A Cupressaceae család esetében előnyösebb a nyári dugványozás.

A dugványok megszedése az anyanövényről ritkán történhet egyesével (pl. egyes fajtáiról a június elején szedett. fajtákból vágják. A megvágott dugványok aljának sebzését nehezen gyökeresedő fenyők esetében alkalmazzák. rókafarkak. puha hajtásrész eltávolítása megoldást jelenthet. 20-30 cm-es dugványok készíthetők.4-0. Ez a folyamat egy-két hétig tarthat. Szükség esetén az új.2.A hajtáscsúcsból vágott dugványt a vezérhajtásokból vagy a hosszú oldalhajtások felső részéből készítik. Juniperus. megkezdődhet edzésük. amelyekből gallyanként 10-20 vagy több dugvány is vágható. A téli időszak rendszerint a fűtött berendezésben történő dugványozás ideje. Amikor a dugványok új gyökerei elérik a 2-3 cm-es hosszúságot. ahol az ágakon sok. azaz január végétől már átestek a növények a mélynyugalmi állapotukon. A késő ősziek csak a dugványozást követő március. Fűtés mellett a késő őszi dugványozás esetén december-januárra várhatók gyökeres dugványok.ezért még a tél előtti időszakra meggyökeresedhetnek. azonban sokkal gyakrabb a sűrű ágrendszerű növényekről az ún. Taxus). például (Picea glauca ‘Conica’) készítenek. valamint kimerülhet az anyanövény. A dugványok serkentőszeres kezelése és eltűzdelése a lomblevelű növényekéhez hasonló módon történik. így gyorsabb a gyökeresedés. GURISATTI és SCHMIDT (1996) nem javasolják a dugványszedést a márciusi kihajtástól a hajtásnövekedés június végi lecsillapodásáig. azonban így csökken a dugványhozam. 1996). ezáltal a nevelési idő akár egy évvel is lerövidíthető. s mivel erre az időszakra. A továbbiakban a gyökeresedésig a megfelelő környezeti tényezők biztosítása alapvető. A dugványok megszedése és megvágása A hazai gyakorlat szerint a fenyőfélékből 10-15 cm-es dugványokat készítenek faiskoláinkban. 16-18 ºC-os talpmelegen április-májusra gyökeresednek meg a dugványok. illetőleg megkezdődhet a dugványok becserepezése (GURISATTI és SCHMIDT. ugyanis az ekkor készített dugványok túl zsengék. Az eltűzdelést alapos beöntözés követi. 3-6 cm-es dugványt néhény törpe növekedésű fajtából. majd megtörténhet a dugványok kihordása a szaporítóberendezésből. hegyesszögben álló. 21 . törpe növésű Picea fajták). szakított vagy vágott talppal olyan fajokból.Hajtáscsúcsdugványt többéves talppal Taxus-ból és egyes törpefenyőkből készítenek.5 %-os alkoholos oldatban. .Kalapácsos dugványt leggyakrabban Thuja occidentalis és Thuja plicata sűrűn és a vezérágakra csaknem merőlegesen álló oldalahajtásaiból. Chamaecyparis. vagyis 50-60 cm-es gallyak gyűjtése.áprilisra fejlesztenek gyökérzetet. . A leggyakoribb fenyődugvány típusok az alábbiak: . .2-0. 2.6-2 %-os IVS vagy NES talkumporban vagy 0. oldalágacskáiból készítenek. azaz a páratartalom fokozatos csökkentése.Az oldalhajtásból készült dugványt.2. vagyis növekedésben lévő dugványok gyökeresednek a legjobban. pusztulásra hajlamosak. A fenyőfélék gyökeresedésére 6-8 hét eltelte után számíthatunk. rövid oldalhajtás fejlődik (pl. A Thuja occidentalis és Thuja plicata fajtákból elegendő szaporítóanyag és szaporító felület megléte esetén extra méretű.4-1. A serkentőszer töménysége a gyökeresedés erélyétől függően 0. Kivételt jelent a Thuja orientalis. Kisebb.

Rendszerint egy fajtának a saját alapfaja a legjobb alanya. Az oltás-összeforradás folyamata a fásszárú növényeknél. PROBOCSKAI (1969) meghatározásában az oltás legkedvezőbb időpontja a kambiális működés legintenzívebb időszakára tehető. erősnek és egészségesnek kell lennie.. A fenyők tavasszal csak növényházban olthatók. Az emberi tényezők szempontjából az alábbi feltételek megléte szükséges: Gyakorlott oltó szakember. oltó szerszámok tisztasága. Populus. pontos vágás.Az oltási partnerek között megfelelően jó affinitásnak kell fennállnia. vagyis az oltási partnerek kambiumai legalább az egyik oldalon találkozzanak. vagyis a csúcsnövekedés befejezése és a kihajtás közötti időre. ha erre nincs mód. s a kötözésből kimaradt felületek sebkezelő anyaggal történő lezárása igen lényeges. Az oltás-összeforradás általános feltételei Az oltás összeforradásához biológiai. bár náhány kivétel is ismert a gyakorlatból.optimuma télen üvegházban: 16-18 ºC Az oltás eredése akkor lesz tökéletes és tartós. tartós együttélés csak az azonos családba tartozó növényeknél várható. azonban itt is találunk ellenpéldát a gyakorlatból.3. egészségi. TÓTH (1982) véleménye is megegyező. ha ezt a hőmérsékletet biztosítani tudjuk az összeforradás során a teljes összeforradásig. Az oltási társak között ne legyen túl nagy korkülönbség. a szabadban nevelt gyümölcsfákon tavasszal és nyáron. A biológiai és környezeti tényezők BEZÁK et al. (1996) alapján az alábbiak: . Fenyőfélék oltásánál két-hároméves alanyok használata vált be a gyakorlatban (PROBOCSKAI. 1996). s más könnyen forradó nemzetségek puhább fájúak. chip-szemzésnél 4 hét. . mert ilyenkor a szabadban kedvezőtlenül alacsony a pártatartalom. környezeti és emberi tényezőknek. A fent említett feltételekkel összhangban PROBOCSKAI (1969) is hangsúlyozza. (BEZÁK et al. feltételeknek kell teljesülniük. Az alany lehetőleg fiatal legyen. illetve a nyitvatermőknél 2. 1969). PROBOCSKAI (1969) kiemeli.minimuma: 12-14 ºC . például az átoltások esetében. E feltételek teljesüléséhez a légmentes kötözés. egyéb oltásmódoknál 6-9 hetet is igénybe vehet. a metszlapok közé víz nem kerülhet. stb. másfelől rövid a tenyészidőszakuk.3. T-szemzés esetén ennek időtartama legalább 3 hét.2. így korán kellene oltani. . Az általános tisztasági.Az oltás összeforradásához szükséges kambium-tevékenység hőmérsékletének . A Salix. higiéniás követelmények betartása. PROBOCSKAI (1969) tapasztalata szerint az oltásforradáshoz a szöveti kapcsolatok minél tökéletesebb fennállása szükséges. ekkor viszont még nem elég magas az oltásforradáshoz szükséges hőmérséklet. de a kertészeti gyakorlat nagyobb rokonsági eltéréseknél végrehajtott oltásokra is mutat példákat. a kambiális részek minimum 50 %-ban fedjék egymást. szoros kötözés. Az alany és a nemes közel azonos vastagságúak legyenek.optimuma nyáron: 25-27 ºC . . . begyakoroltatni. munkaterem. vagyis kevés kivételtől eltekintve eredményes oltás a minél közelebbi rokonsági kapcsolat fennállása esetén várható.Az oltás sebfelületei nem száradhatnak ki. közvetlenül a kihajtás előtt vagy kihajtáskor. esetükben a kevésbé pontos metszlapok is jól összenőnek. A metszlapot kézzel nem szabad megfogni. életkor. vastagság). hogy csak rokon növényeket lehet egymásra oltani. a felek pontos.Az alany és a nemes jó minősége döntő tényező (pl. 22 .Az oltás elvégzésének időpontja az egymásra oltandó felek szempontjából a legkedvezőbb legyen. Gyökérnyakba szemzés esetén egyéves alanyokat alkalmazunk. hogy az oltóvesszőnek és a szemzőhajtásnak a fajtára jellemzőnek. A kezdő oltókat ezekkel a növényekkel szokták batanítani.1. szoros összeillesztése rendkívül fontos. fejlettségi állapot. illetőleg a kalluszszövetek beéréséig. Malus.

kártevőkkel. sem a nemes biológiai. Véleménye szerint az alany főleg mennyiségi. BEAKBANE (1956) elmélete szerint az alany-hatás mechanizmusában az alábbi folyamatok érvényesülnek: .Aktív ion-átvitel . Gyakran ez a cél vezeti a növényszaporítót. a komponensek közötti kapcsolat nem változtatja meg sem az alany. kórokozókkal szemben mutatott ellenálló képesség terén jelentős mértékben módosíthatják (HROTKÓ. amelyről később bebizonyosodott. e fejezetrészben szükségesnek tartom az alany-nemes kölcsönhatások rövid ismertetését. előnyös tulajdonságokkal gazdagodhat alanya révén.2. Az oltás során fellépő alany-nemes kölcsönhatások Mivel oltási kísérleteink során számolnunk kell az alanyhatás fellépésének lehetőségével. amelyek között főként a korona és gyökérzet közötti korrelációs egyensúlyt. Thuja orientalis alanyon viszont fagyérzékenyebb lesz. Az oltással szaporított fajta. MATHON (1959) az elsők között tanulmányozta az oltás összeforradása során fellépő változásokat.Alany és fajta kapcsolatok. Ugyanitt részletesen foglalkozik az alany-nemes kölcsönhatások lehetséges okaival is. 2. hogy téves felfogás.és vízfelvételi különbségeket. Az oltással összenövesztett fajták öröklött tulajdonságaikat az oltás után is megőrzik. A metszlapoknak simáknak kell lenniük. a sebkezelő anyagok is befolyásolhatják az oltás eredését. beltartalmi értékeit. illetve az alany és a nemes eltérő transzlokációs kapacitását hangsúlyozza. PROBOCSKAI (1969) megállapítja. a növekedési hormonok eltérő mértékű és ritmusú képződését. a termőre fordulás idejét. hogy az erős növekedésű alany a gyenge nemest erőteljesebbé teszi. De meggyőződése szerint. 23 . a gyümölcs színét. élettani működését. mivel sejtjeik nem olvadnak össze. sem egyéb tulajdonságait (LILIK. Gyümölcsfák esetén az alany befolyásolja a rügyfakadás időpontját. vagy a talaj iránti érzékenység. Thuja occidentalis alanyra oltva pedig mutatósabb növényt kapunk. Egyes feltételezések szerint a komponensek az oltást követően megőrzik biokémiai önállóságukat. JÓZSA (1972) gyakorlati példákat említ a kölcsönhatás igazolására. ízét. ha nemcsak a gyökérzetet. Azonban az oltási partnerek anyagcsere rendszere szoros kapcsolatba kerül egymással. A Chamaecyparis obtusa ’Nana Gracilis’ Chamaecyparis lawsoniana alanyon erőteljesebb növekedésű. roncsolt felületek illeszkedése nem tökéletes.Az oltásmód. ezáltal egymás tulajdonságait. hiszen a hullámos. még abban az esetben is. ORLÓCI (1995) megállapítja.Víz és anyagcseretermékek szállítása . 1999. a nemes pedig főként minőségi hatást gyakorol partnerére. hogy ne roncsoljon. Az oltókésnek élesnek kell lennie. DOMOKOS (1967) megállapítása szerint is lényeges az egymásra oltott felek közötti kölcsönhatás. Az elmúlt időkben a növényélettani ismeretek hiányosságai miatt sokáig vitatott volt az oltási partnerek közötti kölcsönhatás kérdése. ha egy fajtát más módon is előállíthatna. új növényként különleges. 1969). 2003). a kötözőanyagok. 1993). hogy a Cupressus macrocarpa ’Goldcrest’ fajta Thuja orientalis alanyon fagytűrőbbé válik. egyetlen vágással újat kell készíteni. lebomlását és transzlokációját. A roncsolt vagy rontott metszlapot javítgatni. Az orgonafajták Ligustrum alanyra történő oltásuk során törpébb növekedésűek. például a növekedési erély szempontjából.3.Az élőszövet és a növényfelület aránya .Tápanyagért folyó versengés a növény különböző részei között . faragni nem szabad. így az összeforradás is hiányos lehet (PROBOCSKAI. a fehér virágú fajták ugyanezen alanyon csontszínűvé válnak. Megfigyelése szerint az alanyhatás erőteljesebb. tápanyag. hanem a törzs egy részét is az alany alkotja.

Ez a köztes szövet benyomul a vágási felületetek közé. A későbbiekben a roncsolódott sejttörmelék lizigén folyamatok során felszívódik. s a két egymásra oltott növény az összeforradás után önálló növényként fejlődik tovább. kialakulnak az első kapcsolatok a komponensek között. BRAUN (1968) kiemeli. 3. vagyis szervátültetést végzünk. amelyek a sebzési hormont termelik. A nyomásviszonyok növekedését a köztes szövet differenciálódása és az alanyban folyó másodlagos vastagodás okozza. Helyreáll a normális szöveti kapcsolat Az oltvány kambium tájékán a köztes szövet sejtjei megnyúlnak. Ha ez a felszívódás nem zajlik le tökéletesen. anatómiájáról. Az első kapcsolatok kialakulása a komponensek között Az oltást követő első két nap folyamán barnás színű. s a sebfelületek szoros illesztésével a két komponenst egymáshoz rögzítjük. s ezáltal létrejön a tökéletes összeforradás állapota. maga előtt tolva a sebzóna sejtjeit. így gátolhatja a tökéletes összeforradást. s feltétlenül létfontosságú az oltási partnerek között fennálló esetleges összeférhetetlenség jelenségének ismerete is. és elindítják a merisztéma szövet képződési folyamatát. s létrejön a szekunder köztes szövet. szükségesnek tartom. amely gödörkésen vastagodott falú. így az alany és a nemes élő sejtjei kapcsolatba lépnek egymással. az elválasztó réteg keletkezik. kambiumhoz hasonló sejtsorokból épül fel. napon az alany kéregsejtjei osztódásnak indulnak. in KÁRPÁTI et al. Az oltási partnereken megfelelő metszlapokkal sebet ejtünk. A kezdeti szabálytalan osztódást szabályos osztódási folyamat váltja fel. Az alany szabad kambium végei még erőteljesebben osztódnak és behatolnak a köztes szövet sejtjei közé. DOMOKOS (1967. s a parenchimahidakban kétfelől megindul a kambium terjeszkedése. és az oltási partnerek között összefüggő parenchima hidak keletkeznek. 1. Az oltás összeforradás mechanizmusáról. sebzóna keletkezik a komponensek felületén található élő szövetek sejtjeinek elhalása következtében. Ekkor az alany kambiuma hirtelen osztódni kezd. in LILIK. Így tehát a sérült kambium merisztématikus sejtekkel kiegészülve összefüggővé válik. az oltóvessző eleinte teljesen passzívan viselkedik. Az elválasztó réteg ezen a helyen feloldódik. növényélettani folyamatairól nincsenek teljes körű ismereteink. így a komponensek között egy szabad szemmel is jól látható kocsonyás réteg. Az oltás során az alanyra helyezzük a nemes növény szerveit. bekérgesedve a sebfelületek között maradhat a sejttörmelék. Az összeforradás folyamata bonyolult sejttani és szövettani változások egymásutánja. Sebkambium képződik.3. 1993) az oltási partnerek közötti kapcsolat első jeleként megfigyelhető sebzóna barna sejtjeit a sérült sejtek csoportjának tekinti. Az oltás-összeforradás általános folyamata. BRAUN (1968. A partnerek közötti nyomásviszonyok fokozódnak Az oltást követő második héten a köztes szövet megkezdi merisztématikus működését. sokszor egybe is olvad. anatómiája Mivel munkánk során az oltás-összeforradást vizsgálva szövettani megfigyeléseket is végeztünk. A 3-4. Az oltvány élete e pillanattal kezdődik meg. a további osztódás nyomán kambiumhidak keletkeznek. 24 .2.3. 1968) a fásszárú növények körében három szakaszra osztja az oltás összeforradás folyamatát. Először az elsődleges vagy primer köztes szövet alakul ki. A teljes összeforradást az újonnan kialakult merisztématikus sejtek által lefűzött edénynyalábok meglétével definiálja. Ezen folyamatok után kapcsolódnak össze a komponensek parakambiumai is. A két sebzóna a nyomás következtében összeér. Amikor a köztes szövet sejtjei ezt az elválasztó réteget áttörik. 2. szabálytalan elrendeződésű sejtekből felépülve. hogy az oltásforradással kapcsolatos irodalmi adatokat összefoglaljam. hogy a köztes szövetet kizárólag az alany képzi. Az első osztódások kizárólag az alany kambiumából erednek. ún. újra osztódnak. amely létrehozza az intermedier vagy köztes szövetet. amelynek időtartama néhány hónaptól akár éveken át is tarthat. különösen élénk a korai fatestben a bélsugarak osztódása. A folyamat tanulmányozása lényeges a jó oltáseredés elérése céljából.

legnagyobb része pedig a háncs kalluszhidaiból keletkezik. a háncsból származik. valamint sérült sejtekből álló elválasztó réteg barna elszíneződését a kéreg klorogénsav tartalmának oxidációjával magyarázza. 25 . fokozatosan egymásba kapcsolódik. a vágási felület közelében elhelyezkedő sértetlen sejtek plazmájának megbarnulásával keletkezik.AL N NS EK DS PKSZ MKSZ SP MKSZ PH P K PH ME ÖK alany nemes a nemes sebzónája elsődleges kapcsolat a köztes szövet és a nemes között dupla sebzóna primer köztes szövet szekunder köztes szövet sebperiderma szekunder szövet parenchimahíd periderma összezáródása kambium parenchimahíd másodlagos elemek összekapcsolódott kambium 4. de feltételezése szerint ezt enzimek is okozhatják. Amennyiben a kambiumban aszkorbinsav van jelen. a köztes szövet pedig felszívódik. A képződött kallusz legnagyobb mennyisége BEZÁK et al. az elszíneződést megakadályozza. megegyezően COPES (1969) tapasztalatával. (1996) véleménye szerint. Tapasztalata szerint összeférhetetlen oltásoknál az elsődleges elválasztó réteghez másodlagos elválasztó réteg is kapcsolódhat. 1968) PROBOCSKAI (1969) hasonlóan írja le a folyamatot. A sejtosztódás az alanynövényen tapasztalható elsőként. A kambiális kalluszból kevés híd alakul ki. (1996) az összeforradás folyamatában BRAUN (1968) véleményével megegyezően az oltás utáni két napra igazolják az elsődleges elválasztó réteg megjelenését. A metszés mentén elhelyezkedő ép. Az új kambium 20%-a képződik a régi kambium által létrehozott kalluszból. A barna réteg. A kambium és a farész sejtjeinek kalluszképzése minimális. A két oltási partner közötti kalluszszövet lassan. Másodlagos szerepe a kéregrész alapszöveti sejtjeinek és gyantajáratainak. valamint a kambium bélsugár sejtjeinek lehet. A későbbiek folyamán kalluszszövet képződik a kambium és a részben sértetlen háncs parenchimatikus sejtjeinek osztódásából. BEZÁK et al. ezzel szemben COPES (1969) megfigyelése szerint a kalluszképződést a nemes indítja el. amely a metszési felületeken kialakul. a nemesen csak később veszi kezdetét. ábra: Az oltásforradás folyamata (BRAUN. Ez a kallusz köztes szövetként kitölti az oltási partnerek közötti teret. DORMLING (1963) a kalluszképződést elsődlegesen a háncsnak és háncs bélsugár sejtjeinek tulajdonítja.

hanem kalluszként definiálja az említett szövettájat. Véleménye szerint a folyamat fő lépései az alábbi módon zajlanak le: Elsőként a sebzáró kallusz képződése figyelhető meg a megsebzett hajtásrész nedváramlási rendszerében bekövetkező zavar következtében. . HROTKÓ (1999. Amikor a kambium táján keletkezett parenchima szövet (kallusz) másodlagosan merisztémává alakul. felszívódása során fenoloxidázok és peroxidázok igen jelentős szerepet játszanak. azaz osztódva befelé xilém. 2000) megfigyeléseivel. összetapadva a sejtek között 26 . Az eredményes összeforradás rendkívül fontos feltétele a megfelelő kalluszképződés. amely szorosan benyúlik a nemes szövettájai közé. Az oltvány kontakt zónájában az oltási partnerek közötti kapcsolatnak mindvégig fenn kell állnia. állandóan meg kell újulnia. így a hőmérséklet és nedvességtartalom.Később a kallusz tovább osztódik. Az újonnan képződő xilém és floém elemek teljes anyagcsere-kapcsolatot tesznek lehetővé az összeoltott komponensek között. Az összeforradás időtartama 30-60 nap (BEZÁK et al. a két partner közötti kapcsolat egyre előrehaladottabb. A parenchimatikus kallusz maga is tartalmaz merisztématikus sejteket. Az alany a sebzések szélein vastag kalluszréteget. protoplazma fúzió nem történik. A nemes alkotórész rügyeinek aktivitása. ha az alany és a nemes közötti kalluszban is teljessé válik a kambiumgyűrű. vagy ilyen sejtek csak később jelennek meg. A kambiumgyűrű teljessé válásával a közös kambium megkezdi jellemző működését. a tároló közeg nedvességtartalma is fontos. A megsebzett kambium reaktiválódik és 3-5 napon belül intenzív sejtosztódást és kalluszképzést eredményez. hogy az összeforradás során a sejtek megtartják identitásukat. Szerző hangsúlyozza. amelyben elsősorban a megfelelő környezeti tényezők döntő fontosságúak. A kambiumhidak kezdetben nem alkotnak egyenes vonalú összeköttetést. az oltási felek kalluszhalmazai fokozatosan egymáshoz nyomulnak. amely befelé fatestet. hogy a kalluszképzés folyamatához az oxigén. s ez az átalakulási folyamat fokozatosan beljebb hatol az oltási partnerek közötti kalluszhidakban. Ellentétben BRAUN (1968) terminológiájával. valamint HARTMAN és KESTER (1975. sejtpárnát fejleszt. sejtek összeolvadása. illetőleg egyes növekedésszabályozó anyagok jelenléte. Szerző hangsúlyozza. valamint az elsődleges nekrotikus réteg lebomlása. Harmadik fontos lépés a kalluszhidak kialakulása a két komponens egymásba nyomódott parenchimatikus sejtjei között. kifelé pedig háncstestet fűz le. 1996). hanem a szabálytalan formájú kallusz-konglomerátumban izolált merisztéma-centrumokként jelentkeznek. s a komponensek kambiumai között mintegy hidat képeznek. Végül tökéletessé akkor válik. vagyis a két komponens egyesül. 2003) az oltás-összeforradási folyamat egyes szakaszait főként gyümölcsfákat vizsgálva jellemzi. Az alany kambiumsejtjéből képződő alany-xilémsejtnek és a közvetlenül fölötte. mennyisége egyre inkább kitölti a két komponens közötti területet. kalluszhidak) lehetővé teszik víz és kismolekulájú vegyületek korlátozott mértékű mozgását a két oltási partner között (diffúzió).. kezdetben csak az eredeti nyalábkambiumok mentén. s kambium-. kifelé pedig floém sejteket fűz le. hogy az oltvány összeforrása nem egyszeri és véglegesen befejezett esemény. Továbbiakban szerző részletezi. feladata a vízveszteség és a kórokozók behatolásának megakadályozása. összhangban állóan BRAUN (1968). Fenyőfélék esetében a kifolyó gyanta zárja le sebet. kihajtása jelentősen meggyorsítja az összefüggő edénynyaláb rendszer kialakulását. Az oltások elhelyezési módja. Újabb lépésként az oltási partnerek közötti teret fokozatosan kitölti ez kallusztömeg. szabályozására figyelmet kell fordítani. kambiumhidak képződése és legvégül a kambiumgyűrű záródása. Az egymásba nyomódott kalluszsejtek (ún. illetve kezdetleges szállítóelemhidakat fejleszt. mindaddig. s szorosan összetapadt parenchimatikus sejtek plazmodezmái is összekapcsolódnak. Mintegy két-három héttel az oltás után a komponensek kambiumával érintkező kalluszsejtek osztódóképes kambiumsejtekké alakulnak. a nemes kambiumból képződött nemes-xilémsejtnek el kell fogadniuk egymást. nem alkalmazza a köztes szövet fogalmát. Következő lépésként megkezdődik a differenciálódás a kalluszban. A parenchimasejtek közötti kapcsolatok kialakulásában a diktioszómák fontos szerepet játszanak. amíg a két komponens között a kambium ismét összefüggő gyűrűt nem alkot. hanem az oltvány élete végéig zajló folyamat.

illetve váltogatva (alternáltan) állnak. Szövettani vizsgálataik az oltás-összeforradás során szintén a parenchima sejtek elsődleges megjelenését. esetleg négyesével egymás mellett (opponáltan). Ha gyantajárat is található bennük. ún. szemzésével. Ezért a fatest egyenletes felépítésű. Ez utóbbi estben összenyomódva a radiális metszeten öt-hatszögletűnek látszanak. Magyarországon a gyümölcsfák oltásával. A tracheidák hosszanti falán az udvaros gödörkés vagy vermes vastagodás a jellegzetes. A lombhullató fák esetében a szárban összefüggő kambiumgyűrű működik.anyagcsere kapcsolatnak kell kialakulnia. valamint 2-10 sejt magasak. mint például a Sequoiadendron esetében elérhetik a 60 sejtsoros magasságot is. BATIZ (2000). A faparenchima vagy „hosszparenchima” sejtek többnyire tartalék anyagokkal telítve vagy a gyantavezetékekhez kapcsolódnak (ha vannak ilyenek). vagy kettesével. majd megfelelően differenciálódva ugyanazon szállítóedény elemeit kell alkotniuk. Az oltás-összeforradás menetét vizsgálva eredményeik egybecsengenek BRAUN (1968). de akár hirtelen bekövetkező zavart okozó változások is történhetnek. 2003) megállapításaival. s az oltvány alkotói között inkompatibilitás lép fel. Ebben az esetben az oltvány lassan vagy hirtelen módon elpusztulhat. 2. Ezekben a bélsugár sejtek egyoldalas gödörkékkel érintkeznek a tracheidák vermes gödörkéivel. LANTOS Quercus robur ’Fastigiata’ és Juglans regia fajták oltásánál. s ezek adják a sötétebb színű késői pásztát. VÉGVÁRINÉ KOTHENCZ és VÉGVÁRI (1999) Acer és Quercus fajok és fajtáik esetében vizsgálták. Ekkor gátolt a két fél közötti teljes kapcsolat. Az oltás-összeforradás. „kereszteződési mezőket” alakítják ki. az alternált gödörkék az Araucaria nemzetségre. Az udvaros–gödörkék vagy egyenként. Törzsfejlődési szempontból ezek a növények az ősibb típus képviselői. illetőleg szemzés-összeforradást VÉGVÁRINÉ KOTHENCZ et al. vagy szétszórva helyezkednek el a tracheidák között. A nyitvatermők szárának anatómiai felépítése A fenyőfélék oltás-összeforradásának tanulmányozásához meg kell ismernünk a nyitvatermők. illetve HROTKÓ (1999. Az ilyen egyenletes szerkezetű fákat homoxyl fatestű fáknak nevezzük. Opponált gödörkék jellemzők például a mamutfenyőkre. mocsárciprusokra. Taxus. az oltványok vizsgálatával HROTKÓ foglalkozott behatóan. A fatestet bélsugarak tagolják. Érdekességként még szeretném megemlíteni. A kisebb. A kereszteződési mezők gödörkéi xylotómiai szempontból meghatározó értékűek. Az oltvány életében az összeforradás szempontjából lassan zajló. amelyeknek hasítéka az ellipszis hossztengelye irányában áll (Taxoid gödörkék) a 27 . ellipszis alakú gödörkék. rosttracheidák képződnek. egyes nemzetségek. faparenchima sejtek és bélsugárparenchima vesznek részt. 2000). illetve TÓTHNÉ BATIZ (2004) a Pyrus nemzetség dísznövény képviselőnek körében tanulmányozta az oltványok viselkedését. 1999. hármasával. Egyes tűlevelű fáknál (Araucaria. A tracheidák és bélsugarak egymással való érintkezési radiális falai az ún. 1979). hogy DOBRÁNSZKY et al.3. vagyis hiányoznak a tracheák és a farostok. (2000) új in vitro mikrooltási módszert írnak le a Malus nemzetség esetében. A lombhullató fás növényektől eltérően a tűlevelű fáknál hiányoznak a rostacsövek. illetőleg fagyűrűt fűz le. majd ezt követően a merisztéma gócok és kambium-hidak kialakulását támasztják alá. A farész felépítésében csak szabályos radiális sorokban álló tracheidák. A nyitvatermő növények szárszerkezeti felépítése eltérő az általában „Tilia–típusú” szárvastagodást mutató lombhullató fásszárú növényekétől. több sejtsorra szélesedhetnek ki. csak rostasejtek végzik a tápanyagok szállítását. hogy nyár vége felé szűk üregű és vastag falú. Torreya) hiányoznak a hosszparenchima sejtek (HARASZTY. E másodlagos bélsugarak rendszerint egy sejtsor vastagságúak.4. 1998. 2002). A komponenseket agarral ragasztják össze. az évgyűrű határt is csak az jelzi. Így például a rombusz alakú egész kereszteződési mezőt átérő gödörkék (Pinoid gödörkék) a Pinus fajokra jellemzőek. illetőleg a pikkelylevelű örökzöldek szárának szöveti felépítését. HARTMAN és KESTER (1990. amely évről-évre egy-egy összefüggő háncsgyűrűt. (1997. amely elég szilárdnak bizonyult az oltási partnerek összetartásához.

Ez így zajlik mindaddig. amelyeket a kambium iniciálisok fűznek le egytípusú sejtekből épülnek fel. Amíg azonban a fagyűrűk egymásra rakódnak rá. A parakambium képződésének a helye változatos. bélsugár tracheidák vagy haránttracheidák is kísérik. A nyomó és húzó feszültség következtében az idősebb háncsgyűrűk összenyomódnak. elhalt valódi kéregből áll. kifelé pedig egy háncsgyűrűt képez. fatest-felépítésének vizsgálatával GREGUSS (1959) foglalkozott. Elszakad velük együtt az eredetileg még meglévő epidermisz is. 1993). s kifelé pararéteget (phellom). gyantavezetékes fenyőkben pedig a másodlagos kéregben is találunk a felsorolt elemeken kívül gyantajáratokat (SÁRKÁNY és HARASZTY. szabályos radiális sorokba rendeződőtt tarcheidák. valamint a mamutfenyőkre jellemzőek.mocsárciprusokra. Cupressoid gödörkék. mélyebb rétegben újabb fellogén képződik. Például a vörösfenyő esetében az elsődleges kéreg 2. homogén bélsugaraknak nevezzük. ha a bélsugarak. s újabb periderma alakul. Abban az esetben. Taxus). világos színűek. a legfiatalabb legkívül. a periderma vagy parakéreg. a háncsban jelenik meg. mely többnyire bipleurikusan működik. A kettő együtt alkotja az „évgyűrűt”. Feltűnő heterogén bélsugarak jellemzik például a Pinus nemzetség fajait. a ciprusfélékre karakterisztikusak. Az élő háncsrész alkotói nyitvatermő fák háncstestében: a kísérősejtek nélküli rostasejtek. helyette a védelmet másodlagos bőrszövet. élő háncsrészből és a külső. funkciójuk elsősorban a vízszállítás. a héjkérget. A szár további vastagodása következtében a periderma is szétszakad. s számos további példát lehetne felsorolni. befelé pedig kéreg paraalapszövetet fejleszt. a képződő parasejtek a háncs-elemekkel keverednek. amíg a parakambium nem a háncstestben alakul meg. tápanyag raktározó háncsparenchima és szilárdító háncsrostok. hogy a szétszakadozó epidermisz alatti sejtrétegben. Morfológiai vizsgálatok és megfigyelések a Cupressaceae családban a) Elágazási sajátosságok és a pikkelylevelek élettartamának vizsgálata a Cupressaceae családban A család szárszerveződésének. ha eltérő sejttípusokból állnak. A parakambium csak néhány évig működőképes. közvetlenül a kambium alatt helyezkedik el. amelyet köznapi értelemben a „fa kérgének” nevezünk. s ezek sejtfalában kisméretű vermes vastagodások láthatóak. A hosszirányú metszeteken a 28 . A korai fa tracheidái tág lumenűek. Ez két részből. A késői fa sötétebb színű. és abban alakul ki. heterogén bélsugaraknak hívjuk azokat.3. a szíjácsban. a periderma veszi át. A bélsugarak a háncstestben is tovább folytatódnak. és elrekesztik a kambiumtól. vagy 3. addig az újabb háncsgyűrűk az előzőeket kifelé tolják. Ez a fatörzs repedezett külső burkolata. A keresztmetszeteken jól láthatók a homoxyl fatesetre jellemző. ugyanis a bélsugár parenchima sejteket alul-felül ún. Ekkor ugyanis a külső háncsrészt eléri. de az ellipszis haránttengelye irányában álló hasítékkal rendelkező gödörkék. a parakambium vagy fellogén (phellogen) alakítja oly módon. így azokkal együtt a harmadlagos bőrszövetet. A peridermát egy másodlagos merisztéma. mégpedig a belső. A bipleurikusan működő kambium minden esztendőben befelé egy fagyűrűt. ezt a gyakorlati értelemben vett kérget a fa „másodlagos kérgének” nevezhetjük.5. vékonyabb falúak. A késői fa utolsó néhány sejtsorában a tracheidák erősen összenyomottak (rosttracheidák). Ezek a sejtes elemek rendesen tangenciális sorokban váltakoznak egymással: háncsparenchima a rostasejtsorokkal (Pinus fajok). Ez a fellogén. 2. elszakadoznak. sejtsorában. s a legidősebb legbelül. esetleg két sejtsor szélességűek. a tracheidák vastagabb sejtfalúak. A szintén ellipszis alakú. a Cupressaceae családban közvetlenül a nyalábszövetnél. más néven rhytidoma-t alkotják. traumatinok) hatására új bőrszövet alakul. feledatuk főként a szilárdítás. A bélsugarak egy. vagy még magában az epidermiszben sebzési hormonok (kinetinek. a három réteg együtt mint másodlagos bőrszövet. A kísérleteinkben alkalmazott nemzetségek szárfelépítéséről is készített metszeteket és ábrákat. így az évgyűrűhatár jól megfigyelhető. az ún. Ugyancsak tipikus heterogén bélsugarak a gyantajáratokat tartalmazó bélsugarak is. illetve a rostasejtek a háncsrostok soraival (Cupressus. Szemben a fiatal szár és gyökér „elsődleges kérgével”. sejtjeik átalakulnak vagy elhalnak.

A J. illetőleg FELHŐSNÉ-VÁCZI és REMÉNYI (2000) is végeztek anatómiai vizsgálatokat. A fanyaláb a hajtás tengelye felé. 2000. drupacea. A leveles hajtás színén lévő faciális levél oszlopos szivacsos parenchimából. A Cupressaceae család jellemezője. a háti oldal irányában szerveződik. communis. 2001) végeztek vizsgálatokat. de hogy pontosabban hány évig. J. a fonáki levél csak köztes parenchimából áll. A Cupressaceae család növekedési sajátosságainak megfigyelése nagyban hozzájárul e növénycsalád képviselőinek pontosabb megismeréséhez. 5. Az oszlopos parenchima a levél dorziventrális oldalán 1-3sejtsor. hogy lombjuk több évig él (örökzöld). A sztómák több sorban rendeződve helyezkednek el a fonáki részen. a többi fajnál szubepidermális helyzetű. a levél-élekben és a ventrális (hasi) oldalon 1-2 sejtsor szélesek. majd később keresztben-átellenesen fejlődnek. 1998 és 1999 késő őszén és tél elején. 1999). foetidissima esetében a fiatal hajtásokon az első levelek hármas örvökben. squamata leveleinél a tűlevelek heterogén unifaciális felépítésűek.. J. 1994). Levelenként a háncs felett egy gyantajárat alakul. drupacea levelében közvetlenül a háncs felett. SCHMIDT et al. (1999. excelsa. 1-2sejtsoros hipoderma szerveződik. A Thuja orientalis. a háncsnyaláb évente gyarapszik. A levél közepén egy szállítónyaláb helyezkedik el. SCHMIDT. FELHŐSNÉ-VÁCZI (1993. A gyantajáratok körül szilárdító szövet szerveződik. sabina. Középen köztes parenchima szerveződik. valamint SCHMIDT et al. A nemzetség tűlevelű képviselőit megfigyelve a J. Több pikkelylevelű Juniperus fajt vizsgálva a J. J chinensis.nemzetségekre jellemző sejtfal vastagodások láthatók. Az epidermisz alatt. conferta és J. a gázcserenyílásoknál megszakítva vastag falú. a növekedés leállta után az alábbi fajokon és fajtákon végeztek méréseket: 29 . A kérdés tisztázása érdekében SCHMIDT (1999. a Thuja plicata leveles hajtása bifaciális. ábra: A Chamaecyparis lawsoniana szárfelépítése (GREGUSS. gázcserenyílások csak a levelek homorú oldalán szerveződnek. a háncs kifelé. hogy a tracheidák falain nem alakul ki spirális sejtfalvastagodás (MIHALIK et al. A Thuja orientalis függőleges elhelyezkedésű leveles hajtásain a marginális és faciális levelek oszlopos és szivacsos parenchimákból állnak. 2001). Tapasztalataik alapján a Cupressus és a Chamaecyparis génuszok levelei átellenesek. 1959) A nyitvatermők levélanatómiáját NAPP-ZINN (1966) dolgozta fel. A nyaláb két oldalán lévő transzfúziós szövetet tracheidák alkotják. arra nincsenek részletesebb szakirodalmi utalások. J. A fanyaláb változatlan. J. Közismert.

majd abból az erősebbik fokozatosan lehajlik és oldalággá alakul.Calocedrus decurrens. Voltak azonban olyan tavalyi hajtások is (a korona legbelsejében). Chamaecyparis lawsoniana `Barabits Csüngő`. Eredményeik szerint a vizsgált növények mindig a korona legfelső és legfiatalabb részén. Ezt követték az oldalvezérek.5 hónapig tudták követni a szár erőteljes vastagodását. Chamaecyparis lawsoniana. Ezt követték a felső. majd augusztus közepén újra megindult. A következő „ágvilla” általában 6-10 pikkelypárral feljebb képződik. az erőteljesen növekvő fővezéren hozták a legtöbb (harmad-ötöd rendűig terjedő) új elágazást. A levelek élettartamát részben a hajtás vastagodása. Cupressus sempervirens. Thuja plicata. illetve az alárendelt (másod-harmad-negyed-ötöd rendű) elágazásokon. A folyamat a Thuja orientalis-nál kezdődött. harmadrendű stb. Juniperus scopulorum `Blue Heaven`. Augusztus végétől-szeptember elejétől kezdődően az előző évi (kétéves) ágacskák belülről kifelé haladva fokozatosan megbarnultak és elszáradtak. Cupressus arizonica. × Cupressocyparis leylandii. minimum 2. hogy az „oldalág” az előzőhöz képest más irányban hajlik ki: így alakul ki a központi-sudaras (látszólag spirális jellegű) elágazási rendszer. Juniperus sabina `Tamariscifolia`. ezt követte a Thuja occidentalis és a legvégén a Thuja plicata. 30 . gyakran csak 1-1. majd az alsó oldalvezérek végül pedig az egyre alacsonyabb rendű elágazások. Juniperus x media `Grey Owl`. plicata növekedési sajátosságait vizsgálták. Juniperus x media `Mint Julep`. valamint a különböző életkorú és rangú elágazásokon lévő zöld pikkelylevelek arányát és a legöregebb pikkelyek életkorát vizsgálták. maximum 4 évig zöldek maradtak. Juniperus scopulorum `Skyrocket`. Cupressus funebris. május végén . Thuja occidentalis. Juniperus virginiana. Juniperus x media `Pfitzeriana Aurea`. Juniperus chinensis `Keteleerii`. részben pedig az idő múlása határozta meg. és a gyengébbik ág veszi át a vezér szerepét (növekszik függőlegesen tovább). Legrövidebb ideig éltek a vezérhajtások szárán lévők. Az elszáradt ágacskák a következő év tavaszára hullottak le. Megfigyeléseik szerint a hajtásnövekedés üteme mindhárom fajnál közel azonos volt: A kihajtás április közepén-végén kezdődött. Télire. Thuja orientalis. A növények alsó és belső részein lévő (negyedötöd rendű) alárendelt ágacskák csak másfél hónappal később. orientalis és T.június elején kezdték az új hajtásnövekedést. alárendelt szerepű belső elágazásokon található pikkelylevelek. Ha fényellátottságuk kielégítő volt. b) Növekedési sajátosságok és anatómiájuk a Cupressaceae családban SCHMIDT et al. majd az egyre alacsonyabb rendű oldalelágazások (ágacskák). A vizsgált növények elágazási módja szimpodiális-villás típusú. Juniperus virginiana `Tripartita`. a vezéren. elágazás nélkül. Chamaecyparis nootkatensis. míg az alárendelt szerepű belső ágacskák növekedése már szeptember elején-közepén leállt.). részben annak fényellátása. Az első növekedési hullám június végére-július elejére lecsillapodott. A növénycsalád számos képviselőjét figyelte meg KASZA (2004). és hasonló módon viselkedik azzal a különbséggel. A hajtásvégeken először villás elágazás képződik. T.és oldalvezéreken. csak az idei (egyéves) növekmény maradt zöld. Eredményei összecsengenek fenti szerzők megállapításaival. másodrendű. A legtovább éltek a minimális mértékben vastagodó. a tavaszihoz hasonlóan különböző eréllyel a fő. s végzett növekedésdinamikai vizsgálatokat. Megfigyeléseik során az egyes növények különböző életkorú részeinek (emeleteinek) elágazási rendszerét (elsőrendű. egy-két kivételtől eltekintve. Ősszel a növények uralkodó szerepű sudárhajtásai (fővezérei) még október végén is növekedésben voltak. (sejtjeik elroncsolódtak) megsárgultak majd megbarnultak és elhaltak. melyek közül a legalsók és legbelsők évente csak 1-6 pikkelyes új hajtást fejlesztettek. körülbelül egy hónappal a kihajtás után. amelyek egyáltalán nem produkáltak új növekményt. Ezután az őket belülről feszítő nyomás hatására ellapultak. Először a növények csúcsain lévő fővezér hajtások indultak új növekedésnek. (1999) a Thuja occidentalis. Thuja occidentalis `Golden Globe`. Juniperus horizontalis `Hughes`.

. majd kissé lejjebb 2 nyalábban. a külső peremük nem alkotott éles vonalat. Megfigyeléseik szerint a második éves szárrész fatestében a középső (kétéves) évgyűrű nem az azéves és az előző évi növekmény határán. az előző év évgyűrűjén belül) csak az adott év szárrészének alsó harmadában jelentek meg. Az összefüggő fatest kialakulása a hajtáscsúcs alatt 8-10 cm-el volt először észlelhető.. 1999). SCHMIDT és HÁMORI (1999) szintén a növekedési sajátosságokat vizsgálta a Cupressus arizonica. majd ezek fokozatosan 2 többé-kevésbé lapos. ágaiból készített szövettani mintákat vizsgáltak fénymikroszkóp segítségével. A fatest vastagsága és sejtsorainak száma felülről lefelé haladva fokozatosan növekedett. valamint a Chamaecyparis lawsoniana esetében is. sötétebb sávként jelentkeztek. legfelül 6 (2x3). Megállapították. de nem mindig egyetlen uralkodó helyzetű csúcsból növekedett tovább és annak oldalán indultak (2-3 pikkelypárral a csúcs alatt) a párosával elhelyezkedő oldalelágazások. ahol érdekes módon a két faj között eltérések mutatkoztak. c) Álévgyűrű vizsgálatok a Thuja orientalis fatestében SCHMIDTet al. és 2-4 keskeny sejtsor után fokozatosan ment át ismét a korai pászta széles sejtű soraiba. hanem az alatt 5-10 cm-el jelentkezett. és éles határral váltak el a következő év korai pásztájától. Hasonlóan a Thuja orientalis-nál néha tapasztaltakhoz a vezérhajtás általában.A Thuja orientalis elágazása néhány esetben monopodiális jellegeket is viselt. míg az előző évi növekményben (azaz középen. és hasonló ütemben zajlott le. Az álévgyűrűk (növekedési gyűrűk) többnyire megszakított (féloldalas) gyűrűként vagy néha csak félkör alakú. fölötte ugyanis a nyalábokra szabdalt protoxilém elemek őszre sem alkothattak valódi gyűrűt. mint a Thuja fajok esetében. hogy az egyéves hajtáscsúcs felső 5-10 cm-es szakaszában a vegetációs időszak végére is csak protoxilém elemek fejlődtek ki. Thuja orientalis téli nyugalomban lévő hajtásaiból. az első valódi évgyűrű a növekedési határ alatt 5-10 cm-el volt megfigyelhető. először 6 nyalábban fejlődtek ki. 1995. Szerzők összegzésként kifejtették. Megállapították. Az álévgyűrűk a másodéves szárrész azévi növekményében (a fatest egyéves külső pásztájában) már az előző évi szárrész felső részén. SCHMIDT et al. s hasonlított a Thuja fajoknál tapasztaltakhoz. hogy általában egy adott éven belül az álévgyűrűk száma összefüggést mutatott a felettük lévő oldalelágazások elhelyezkedésével és erősségével (SCHMIDT et al. A 3-4-5 éves szakaszok évgyűrű. 1999). míg az ettől kifelé eső pásztákat kezdettől fogva teljesen zárt évgyűrű határolta és azon belül álévgyűrűk taglalták. Az elsőéves pásztában. a vezérhajtás egyetlen uralkodó helyzetű csúcsból növekedett tovább és annak oldalán indultak (2-3 pikkelypárral a csúcs alatt) a párosával elhelyezkedő oldalelágazások. A valódi és az álévgyűrűk különböztek egymástól. hogy a Cupressus arizonica elágazása monopodiális típusú. félkör alakú nyalábbá egyesültek. (1999) vizsgálatokat végeztek a pikkelylevelű örökzöldek szárának alaposabb megismerése érdekében. Az első álévgyűrűk az egyéves rész alsó harmadában jelentek meg. A valódi évgyűrűk ugyanis folyamatos kört alkottak a fatesten belül. E hajtásmagasságtól lefelé a vegetáció végére valódi évgyűrű alakulhatott. Megfigyeléseik szerint az évgyűrű képződés mindhárom fajnál nagyjából hasonló sajátosságokat mutatott (SCHMIDT. A valódi évgyűrűktől eltérően. A Chamaecyparis lawsoniana a Thuja fajoknál megfigyelt szimpodiális-villás elágazási sajátságokat mutatta. illetve álévgyűrű képzése a kétévessel azonos sajátosságokat mutatott. Az évgyűrű képződés mindkét fajnál nagyjából hasonló sajátosságokat mutatott. 31 . Fölötte (az előző évi hajtáscsúcs alatt) csak protoxilém elemek vastag sejtfalú kötegei voltak láthatóak. A hajtásnövekedés üteme mindkét fajnál közel azonos volt.

COPES (1969) duglászfenyő oltványoknál tanulmányozta az oltás összeforradási folyamatát. a háncs és háncs bélsugár sejtjei végezték. Az elsődleges elválasztó réteg kialakulásának ideje 2 nap volt. összetapasztása által. és serkentő hatással volt az oltási partner szomszédos szöveteire is. A lucfenyő csak ilyen típusú vágás esetén forrt össze. napon alakult ki. a kambium a 17-23. Tapasztalata szerint a sebzésnél kifolyó gyanta az összeforradást elősegítette a metszlapok „összeragasztása”. 32 .6. az összeforradás így tökéletesebbé válhat. Az oldallapozást szintén két eltérő módszerrel végezte el. Megfigyelései hasonlóak előző szerzők tapasztalatihoz. Oldalékezés esetén az alany héját további két módszerrel vágta meg. Nagyarányú sejtképzést mutattak még kéregrész alapszövete és gyantajárata. A lucfenyő farészében egyáltalán nem tapasztalt sejtképződést. míg a másik esetben felülről lefelé hasította be. A kalluszképzés megindítását és legnagyobb intenzitású termelését véleménye szerint. A fenyőoltás szövettani tapasztalatai DORMLING (1963) az erdei fenyő. A sebpara képződéséhez 10-14 napra volt szükség. a védőszövet a 17-21. oldalékezést és oldallapozást végzett. napon az oltási partnerek összenövését néhány helyen észlelte. Megfigyelései hasonlóak előző szerzők tapasztalatihoz. ugyanis az alany és a nemes egynemű szövetei közelebb kerültek egymáshoz. Ilyenkor az oltás másik oldalán az alany erőteljes kalluszképzése eltávolítja egymástól a komponenseket. hozott jobb eredési arányokat. míg a későbbiek során az alany kallusztermelése felülmúlta a nemesét. hasonlóan az előbbi szerzők tapasztalataihoz. Az oltás utáni 14 napig a sejtosztódási síkokat a vágási felülettel párhuzamosan észlelte. napon jelent mag. Az oltást követő első héten át a nemes nagyobb arányú kalluszképzését regisztrálta. A periderma a 10-17. DORMLING (1963) az oltás módszerének két típusát alkalmazta. megfigyelése szerint a kambium a kalluszhidak differenciálódásával jött létre. Ajánlása szerint érdemes a nemes kambiumát kissé kifelé esőbben elhelyezni. a sebzést követően a vágási felületekkel párhuzamos. Elsőként az alanyt alulról felfelé. Az alany tangenciális irányú bemetszésekor az összeforradás még a vágási felületeken is zajlott. A jelenséget a nemes víztartalmának csökkenésével magyarázta. A háncsrész sejtjei megtartották sejtmagjukat. Megfigyelései szerint a metszlapok megvágását. A farészben kalluszt csak az erdeifenyő bélsugársejtjei és gyantajáratainak sejtjei képeztek. COPES (1969) duglászfenyő oltványoknál tanulmányozta az oltás összeforradási folyamatát. nap körül a kambiumtól legtávolabbi hidak osztódtak. nagyobbrészt a háncs kalluszhídjaiból keletkezett. Tapasztalatai szerint az utóbbi módszer volt megbízhatóbb. míg a kambium és a farész esetében alig figyelt meg kalluszképzésre utaló jeleket. Az oltásforradás a duglászfenyő esetében 35 nap alatt zajlott le. ekkorra a tracheidák is létrejöttek. Ideális estben az alany és a nemes egyforma vastagságú. Az oltást követő napokban megfigyelései szerint a nemes sejtosztódása aktívabb volt. sebfelületek alatt elhelyezkedő sejtek megnagyobbodtak. Megfigyelései alapján COPES (1969) a háncsnál tapasztalta a legerőteljesebb kalluszképzést. belsőbb helyzet esetén az alany kambiumának növekedése túlságosan megelőzi a nemesét. Kalluszhidak keletkezését az elválasztó réteg felszakadásánál figyelt meg. Megállapítása szerint az új kambiumnak 20 %-a képződött a régi kambium által létrehozott kalluszból. A periderma külső rétege. ezt követően már csak sejtnövekedést tapasztalt. Sugárirányú bevágás esetén az első összeforradás az alany fülecskéjének kambiális részéből képződött kallusz. az oldallapozáshoz hasonlóan. A 25. Eltérő vastagságú komponensek összeillesztése esetén DORMLING (1963) fontosnak tartja az oltási partnerek kambiális rétegeinek találkozását legalább az egyik oldalon. A 30.2. a teljesen differenciálódott tracheidák egyáltalán nem. a kambiumok mindkét oldalon érintkeznek. nap tájékán vált láthatóvá.3. valamint a kambium bélsugár sejtjei. napra az összeforradás befejeződött. valamint a nemes kérge. és parakambium alakult ki. Az elsődleges elválasztó réteg kialakulásának ideje 2 nap volt. valamint a lucfenyő oltványok összeforradási folyamatát kísérte figyelemmel. háncsban található bélsugársejtjei és a központi bél sejtjei által képzett kallusz között ment végbe. A 10.

A nemes részből 15 mm-el a csaplemetszés helye felett metszeteket készített. melyek kitöltötték az oltási partnerek közötti teret és összeszorították a köztes kalluszszövetet. Ezek a sejtek már felvették a tracheidák jellegzetes orsó alakját és „kambiális-hídként” helyezkedtek el. A kalluszszövet képződése 10-20 nappal az oltás után indult meg. hányadosa 1. BRUNNER (1973) a legkedvezőtlenebb értékeket a mirabolán alanyra szemzett kajszibarack estében kapta. Amennyiben R/r értéke 1-hez közelít. 33 . hányadosuk 1. A fejlődés minőségében nem találtak különbséget.7. utoljára a ’Pfitzeriana Kallay’ nemes esetében.45.5-1.14-1. Az új xilém ebből az új kambiumból alakult. hányadosa 1. Végül Abies nordmanniana alanyra oltott Abis koreana adatai 1-1. ’Pfitzeriana Kallay’. Eredményei szerint Chamaecyparis lawsoniana alanyra oltott Chamaecyparis lawsoniana ‘Wisselii’ esetében kompatibilitási hányados megközelítően 1. Thuja occidentalis alanyon ugyanez a fajta alig gyengébb. szorosan illesztett oltási komponensek között ez a folyamat nem volt hangsúlyos. Ugyanezen fajta Thuja occidentalis alanyon gyengébb eredést mutatott. Ha a hányados értéke nagyobb mint 1. “r”-el jelölve. horizontalis ’Fountain’. BRUNNER (1973) a gyakorlatban is akalmazható eljárást dolgozott ki az összeférhetetlenség kimutatására. viszonylag jól eredő kombináció. de mérései a kevés rendelkezésére álló adat miatt inkább tájékoztató jellegűek. J. majd váltakozó radiális és tangenciális sejtosztódások után beborították a sebfelületet. legelsőként a ’Fountain’ fajtánál. 60 nap elteltével az alany és a nemes már egyenlő mértékben vesznek részt a szövetfejlődésben. ez a fel-és leszálló nedváramlás zavartalanságára utal.35 között változtak. A kettő hányadosát véve ún. illetve nemesként is alkalmazva a következők voltak: J. LILIK (1993) szövettani vizsgálatokat végzett oltási partnerek közt fennálló esetleges összeférhetetlenség kimutatása céljából.88-1. A szövettani megfigyeléseket az oltást követően 10 napos időközökkel végezték. tehát a kombináció összeférhető. tehát viszonylag jó oltási partnereknek bizonyultak. 50-60 nappal az oltást követően. ch. Feltételezte. A Cupressus arizonica ‘Glauca’ fajtája Chamaecyparis lawsoniana alanyra oltva 0. 0.3 közötti értékeket kapott. Eredményei alapján. J. chinensis ’Hetzii’. tehát nem tekinthetők elég közeli oltási feleknek. csak a változások egymásutániságának gyorsaságában. minden lehetséges kombinációban alanyként. napon izodiametrikus sejtek fejlődtek. “R”-el jelölte.38 kompatibilitási értéket mutatott. Juniperus virginiana alanyra oltva a Chamaecyparis lawsoniana ‘Blue Jacket’ fajtát.1-1. kompatibilitási hányadost állított fel. a tápanyagszállítás zavarát mutatja. Az oltási partnerek. Ugyanezen fajta Thuja orientalis alanyon már gyengébben ered. hogy a kompatibilitási hányados értékéből következtetni lehet a kombináció összeférhetőségére. A szerző a gyakorlatban is inkompatibilis kombinációként értékelte. Az új sejtek keveredése az alany és a nemes kambiumával az oltás utáni 50-60. Megmérte a metszlap csaplemetszés felőli széle és a központi bél távolságát. nem reprezentatívak. A dísznövénytermesztésben LILIK (1993) néhány fenyőféle esetében végzett kompatibilitási hányados számításokat.utalva a nemes rész a szemzés helye feletti excentrikusan vastagodására. azokat a gyakorlati termesztési tapasztalatokkal összehasonlítva. fajtáknál tanulmányozták a kalluszképződés és az oltás-összeforradás menetét. A kompatibilitási hányados alkalmazására gyakorlati példákat főként a gyümölcstermesztés területén láthatunk. napon kezdődött meg. a kompatibilitási hányados elmélete és számítási módszere helytállónak bizonyult (LILIK.EVANS és RASMUSSEN (1972) eltérő kromoszóma számú Juniperus fajoknál.046-1.81-1. A sértetlen kambiumból a 20.23 kompatibilitású. 1993). 40-50 nap múlva ezek a parenchimatikus sejtek radiális osztódással új sejteket hoztak létre. A Juniperus virginiana ‘Pseudocupressus’ fajta Chamaecyparis lawsoniana alanyon 1. A vizsgálathoz BRUNNER (1973) módszerét alkalmazta. valamint megmérte az átmérő túlsó részét.57. Tipikus esetben a legtöbb új szövetet az alany hozza létre.

Korábban a családot Cupressaceae sensu strictora. ma általában külön. A Scyadopitys nemzetséget. Növényrendszertani kérdések a Cupressaceae családban A Cupressaceae család igen nagy változatossággal. 2000) a Cupressaceae család szempontjából nem tartalmaz változást. Ellenkező oldalról viszont a Cupressus funebris-t több alkalommal sorolták át a Chamaecyparis nemzetségbe. GELDEREN és HOEY SMITH (1986). 1994 in HIRSCH. mint a Cupressus és a Chamaecyparis nemzetség között (GADEK és QUINN.4. számos ellentmondásos véleménnyel is találkozhatunk. TERPÓ (1987). RUSHFORT. 2000).2. 1998. BRUNSFELD et al. hogy a Cupressus és Juniperus nemzetségek között sokkal szorosabb rokonság áll fenn. PHILLIPS (1978). mivel a Cupressaceae családtól jelentősen eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. FRANKIS. in HIRSCH.. FARJON. KRÜSSMANN (1972).1. FARJON. 2002). A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Növénytani Tanszéke által kiadott új Növényismereti Kompendiuma (UDVARDY. bár még általánosan nem elfogadott álláspont szerint több szerző a család 141 faját 29 nemzetségbe sorolta be. HIEKE (1989). 1993. OUDEN-BOOM (1978) említi. SCHULTZE és MOTEL (1981). Az ausztráliai Callitris nemzetség besorolása szintén sok fejtörést okoz a botanikusoknak (DEBRECZY és RÁCZ. ORLÓCI (1996). A származástani vizsgálatok az oltások után fellépő eseményekre. A kísérletek során felhasznált fajok a növénycsalád szintjéig valamennyien azonos rendszertani besorolás alapján jellemezhetők: Tagozat: Gymnospermatophyta – Nyitvatermők Altagozat: Coniferophytina – Villás vagy tűlevelű fenyők Osztály: Coniferopsida – Fenyők (Tobozos fenyők) Rend: Pinales (syn: Coniferales) . GENCSI és VANCSURA (1992). A legújabb genetikai. 2000). A kísérletekben alkalmazott növények leírása 2. MAETHE (1996). a monotipikus Sciadipityaceae családban tárgyalják (in HIRSCH. Képviselőinek leírása. 1987. Dolgozatomban a Cupressaceae család besorolása szempontjából azonos KÁRPÁTI és TERPÓ (1968). JÓZSA (1993. 1999. A legújabb vizsgálatok azt az érdekes tényt mutatják.. a legújabb genetikai adatok szerint azonban újra a Cupressus nemzetség tagja (FARJON.Fenyők rendje Család: Cupressaceae – Ciprusfélék A morfológiai jellemzéseket és a növényleírásokat DEBRECZY és RÁCZ (2000).1. 1998). SCHMIDT és TÓTH (2003) és TÓTH 34 . 2000). hogy néhány faiskolás szakember a Chamaecyparis nemzetséget a Cupressus-ok közé sorolja. valamint Taxodiaceae családokra osztották fel. markerezési vizsgálatok nyomán például néhány szerző a Chamaecyparis nemzetség fajait jelenleg a Cupressus nemzetség tagjaként említi meg (MISHENER. 2000: BRUNSFELD et al. formagazdagsággal rendelkező rendszertani egység.4. OUDEN és BOOM (1978). 1993 in HIRSCH. s nemcsak e növénycsalád esetében. A hazai botanikai és díszfaiskolai gyakorlat. 2000). A Chamaecyparis nootkatensis valószínűleg szintén az átsorolás útjára lép és a Cupressus nemzetségbe kerül (WELCH. 1994. POLUNIN (1981). DEBRECZY és RÁCZ (2000) a családot az óriásfenyők (Taxodiaceae) nélkül tárgyalja. NAGY (1980). A kutatások nyomán. További biokémiai és morfológiai vizsgálatok esetleg forradalmasíthatják a növényrendszertant. valamint TERPÓ (1987) növényrendszertanának felhasználásával írtam le és soroltam be az alkalmazott növényeket. NAGY és SCHMIDT (1991).1. SOÓ és KÁRPÁTI (1968). oltás összeforradásra vagy inkompatibilitásra is magyarázatot adhatnak. 1991. azonban az újabb tanulmányok a két taxon közötti szoros kapcsolat megállapítása nyomán egyesítették a két növénycsaládot Cupressaceae elnevezés alatt. valamint a nemzetközi irodalom túlnyomó része még a fejlődéstörténeti növényrendszertani műveket tekinti kiindulási alapnak. 21 nemzetség 130-150 faját említi. 1987). 1998. RUSHFORT. besorolása terén ma is folyik a kutatómunka.

4. hogy generatív szervek híján a botanikusok kezdetben külön nemzetségbe tartozónak vélték ezeket az alakokat. A Cupressacae család morfológiai leírása A Cupressaceae (RICH. ritkábban egymagvúak is lehetnek. Tobozvirágzataik kicsik. az ovuláris vánkos képződik. apró. A tobozpikkelyek alakja nagyon változatos. hogy a Chamaecyparis. alakgazdag és jó tűrőképességű fajokat magában foglaló növénycsalád. elsősorban ÉszakAmerikában. 2. átellenes vagy örvös pikkelyállásúak. főként a Chamaecyparis és Thuja nemzetségekben gyakoriak. Többnyire egy-. néhány nemzetségnél örvösen állók. Az alábbi leírásokban a szerzőket csupán akkor emelem ki. hogy a pikkelylevelű fajok magoncai is kezdetben áralakú leveleket fejlesztenek. fedelékesek. ha megállapításaik kiegészítő információt jelentenek. A nemzetségek morfológiailag és ökológiailag erősen különbözők. azaz idősebb korukban is csak árszerű leveleket fejlesztenek. A tobozok 1-2 (esetleg 3) tenyészidőszak alatt érnek be. A növények magyar elnevezéseit PRISZTER (1999) munkája alapján adtam meg. BARTLING. mások az északi féltekén honosak. A család képviselőinek magoncai néha megrekedhetnek a fiatalkori stádiumban. A pollen légzsák nélküli. A Juniperus nemzetségnél részben árszerű. a déli féltekeiek részaránytalanul oldalszárnyasak vagy két-három szárnyasak. nemzetségbe sorolták azokat. Többségüknél a tobozpikkelyek laposak. tűlevelű ősökből vezethetők le. pikkely alakú vagy ritkábban tű alakú leveleik keresztben átellenesen. azonban környezeti igényeik szempontjából érzékenyebbek és igényesebbek. fiatalabb állapotot mutató forma. mint alapfajaiké. DEBRECZY és RÁCZ (2000) 20 természetes és 1 kultúr eredetű (× Cupressocyparis) nemzetséget ír le. hogy fiatal állapotú. Ilyen fiatalkori formák rügymutációval is keletkezhetnek. de lehetnek bőrneműek vagy húsosak is. ex. s csak idővel. ritkán ikerszárnyasak vagy részaránytalanul oldalszárnyasak.oldal-és fedőpikkelyek szerint eltérő alakúak (DEBRECZY és RÁCZ. Parképítészeti szempontból igen jelentős.és fedőpikkelyeik nem különülnek el. 2000). A nemzetség leírásának történetében sok zavart okozott ez a kétalakúság. Kertészeti jelentőségüket mutatja. termő. Csaknem az egész Földön elterjedtek. A fajok többségénél a fiatalkori hajtások tűlevelesek. az időskoriak –a néhány tűleveles fajtól eltekintve.2. Későbbi kutatásokkal sikerült pontos rendszertani hovatartozásukat megállapítani. Az árszerű levél az ősibb. amelyre az is utal. s az úgynevezett Retinospora Sieb. illetve ilyen jellegű maradványfaj.ráfekvő pikkelyekkel hengeresek. pikkelyleveleik lehetnek hasonlók. et Zucc. A kertészek ezen alakokat retinospóra alakoknak nevezi. A porzós virágok aprók és nagy számban képződnek. később jelenik meg a fajra jellemző levélalak. felső oldalukon az alapnál sajátos kinövés. Az északi féltekei fajok magja lehet szárnyatlan vagy keskeny szegélyszárnyas. részben pikkely alakú levelek találhatók. illetve. a többi nemzetség esetében a levelek pikkely alakúak.(1969) és az UPOV Szövetség (1999) munkái nyomán készítettem el. a tobozok rövid tengelyűek-kevés-(4-16) pikkelyűek. A retinospóra alakok közös jellemzői.1. másoknál sugarasan elhelyezkedők és a pikkelyek vége pajzsszerűen kiszélesedő. a hajtástengelyre fekvők („rányomottak”) vagy-a főtengelyi pikkelyektől eltekintve. Gyakran elfásodnak. rövid oldalhajtásokon végállók. sok vagy kevésmagvúak. illetve hasáb alakúak. gazdagon elágazó hajtásrendszerű fák vagy cserjék. Európában 1 ciprus és 8 borókafaj őshonos. Embriójuk két sziklevelű. illetőleg szaporítani is lehet. Cupressus és Juniperus nemzetségek képviselői például Angliában az összes eladott 35 . egyes nemzetségek a Föld déli. A széles alappal ízesülő. zsenge szöveteik miatt vegetatív úton történő szaporításuk könnyebb. 1830) család képviselői örökzöld. A retinospóra elnevezés onnan ered. ha véleményük eltér a többi szerzőtől. ritkábban (egyes Juniperus fajok) kétlakiak. amelyekből 14 nemzetség és 100 faj mérsékelt övi-szubtrópusi-mérsékelt övi elterjedésű. Kelet-Ázsiában fordulnak elő egészen a Földközi-tenger vidékéig. s termést egyáltalán nem vagy csak kis mennyiségben fejlesztenek. amelyeket vegetatív úton rögzíteni. a többi faj pedig trópusi-szubtrópusi származású.

pikkelylevelű örökzöld 99. első évben beérő tobozai gömb alakúak. vagy a színhatás fokozására sötét lombú 36 . Magányosan vagy kisebb csoportokba ültetve. Száraz. közel vízszintes síkokban helyezkednek el. hidegtől csak ritkán károsodik. a közöttük lapjával állók rövidebbek. 8-12 méter magas. Párás. Szigorú teleken esetleg egyes egyedei károsodhatnak. szabályos. szabad állásban szép. Libocedreae. Fonákuk ezüstös rajzolatú. egyébként jó télálló. míg az újabb növényrendszertani munkákban (DEBRECZY és RÁCZ. Borsónyi. tobozpikkelyenként 2-4 magkezdemény fejlődik. 1981). Cupressoideae: Cupresseae. Megfelelő termőhelyen az idősebb példányok alsó ágai legyökeresednek és az egyes ágak önálló növényként fejlődnek tovább.Oregoni hamisciprus. 1972). 1995). szennyezett levegőjű helyen felkopaszodik. kis elterjedési területű. Hazájában életkora 300-350 év is lehet. télen kissé visszazöldül. szabályosan kúpos. Juniperoideae és Thujoideae) osztják (KÁRPÁTI és TERPÓ. Pikkely alakú levelei a hajtásra többé-kevésbé rásimulnak. A legidősebbek a izraeli alsó-júra korú rétegekből kerültek elő. A korábbi növénytani leírások a családot további három alcsaládra (Cupressoideae. A faj és fajtái a meszes talajt nem kedvelik. Üde. magassága elérheti a 20-40. Vezérhajtása bókoló. a főleg a déli féltelkén előforduló (kivétel: Calocedrus) kenguruciprus-alkatúakra (Callitroideae) és a főként északi elterjedésű ciprusalkatúakra (Cupressoideae) osztják. Tollszerűen. Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ Schelle (MESTERHÁZY. közterületre szoliterként. a pikkelylevelek találkozásánál elmosódó X alakú rajzolat látható. A teleinket jól bírja. (syn: Cupressus lawsoniana Murr. Megdörzsölve kellemes aromájú. 23 fajt írtak le az ágak és virágzatok alapján. 2000) általában 2 alcsaládot különítenek el. Stewart és fia hozták létre Bournemouth-ban. A leletek alapján arra a következtetésre jutottak a tudósok. 2000). 9%-át alkotják (EARLE és FRANKIS. Lombja a hajtásvégeken aranysárga. Frankfurt am Main alsó-pliocén eredetű rétegeiben a Thuja és a Libocedrus nemzetségek ismertek. semleges vagy enyhén savanyú talajba célszerű ültetni. Borostyánba zártan számos maradvány találtak a kutatók.) . kissé a petrezselyemre emlékeztető illatúak. csapadékos területeken érzi jól magát. A legtöbb. Vörösbarna kérge hosszanti rostos szalagokba felrepedező. Cupressoideae alcsalád – Ciprusok Chamaecyparis nemzetség – Hamisciprus félék Chamaecyparis lawsoniana (Murr. a Tetraclinis a NyugatiKárpátok pliocén időszaki maradványaiból ismertek. hogy korábban a ciprusfélék elterjedése a mainál lényegesen nagyobb lehetett. Lawson ciprus Észak-Amerikából származó. ágacskái laza. de 60 métert is. E két alcsaládokat további hat fajcsoportra bontják: Callitroideae: Actinostrobeae. azokon belül pedig betűrendes sorrendet követve tárgyalom. hazánkban a Thuja occidentalis és × Cupressocyparis leylandii értékesítése a gejelentősebb (OMMI. a tengerszinttől 1500-1700 méteres magasságig honos nagy fa. éretlenül zöldek. tövétől ágas. Megfelelő körülmények között szép sövényt lehet nevelni belőle. 1. rombosak. jó vízgazdálkodású talajt kíván. idősebb korban visszahajlanak. Koronája keskeny. Kertészeti szempontból főként fajtái jelentősek. másutt zöldessárga. Tetraclineae. finoman eső hajtásai.) Parl. A Fokenia Észak-Amerika paleocén. hajtásoktól telt. kúp alakú koronát nevel. középen többnyire egy miriggyel. Délkelet-Oregontól ÉszaknyugatKaliforniáig honos. éretten barnák. A szélső levelek hosszabbak. kúp alakú koronát nevelő fenyő. Dolgozatomban az egyes nemzetségek képviselőit három alcsaládban csoportosítva. 2000). Közkedvelt fajta. hegyesek. kékesvagy sötétzöldek. KRÜSSMANN. ágrendszere a csúcsától az aljáig bókoló és lágyan leomló ágaktól. 1900ban D. A ciprusfélék családjába tartozó fossziliák a júra időszak óta ismeretek. 1995) Erős növekedésű. Hajtásvégei fiatalon felállók. 1999 in HIRSH. 1968. Nagy-Britanniában (MESTERHÁZY. talajszintig zárt. Sajnos a család képviselőinek fossziliái igen nehezen ismerhetők fel. Junipereae és Thujopsideae. ma csak Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában élő nemzetség a harmadkorban Európában is előfordult (URÁNIA.

a Cupressaceae családba tartozó. szárazságtűrésük pedig vetekedett a ciprusok tűrőképességével. ORLÓCI (1999) összehasonlító kísérleteket végzett a × Cupressocyparis-ok. s talán legelfogadottabb nézet szerint a Cupressus macrocarpa és a Chamaecyparis nootkatensis. Rendszerezésükkel. keskeny. 1979). de ezt megbízható irodalmi adatok nem támasztják alá. optimális. ’Robinson’s Gold’. ’Naylor’s Blue’. de hajtásai zöld színűek. A hazai tapasztalatok szerint tehát igen jó hideg-és szárazságtűrő. Éves növekménye 1-1. 2003). illetve sövény kialakítására is kitűnően alkalmas. A 3. felállóak. de ciprusrokonsága miatt csak akkor megbízhatóan télálló. 1999). majd néhány év elteltével a Cupressus és Chamaecyparis nemzetség szétválasztását követően × Cupressocyparis leylandii-nak nevezték el (SCHMIDT. 20 éves korára a 20-22 méteres magasságot is elérheti. ’Silver Dust’. kúpos koronát nevelő fenyő. Tobozt csak idős korára és keveset hoz. Levélzete a Chamaecyparis nootkatensis-re hasonlít. 1979). A leggyakoribb. Hazánkban közel 1975 körül ültették az első példányokat (SCHMIDT. a nyírást rendkívül jól tűri. Igen nagy jelentőségű dísznövény. telepítésére (ORLÓCI. Elsősorban a csapadékban szegényebb. ha ősszel hajtásai beérnek. intergenerikus hibrid. Eredményei alapján a hibridciprusok a hamisciprusokat felülmúlták szárazságtűrés terén. amely spontán úton. Széles oszlop alakú koronát nevel. A szakirodalmi adatok egyértelműen mesterséges. tömött térhatároló fal. forgalmazásának és importjának korlátozását. amely hazánkban az egyik legelterjedtebben ültetett hibridciprus. míg télállóságát a nutka hamisciprustól (SCHMIDT. A növényt az első klónok elszaporítójáról Cupressus × leylandii-nak. Származása mindmáig igen vitatott. A kiskertekben is felhasználható. 1996). Fontosnak tartom itt megjegyezni. A kertészeti termesztésben szelektált klóncsoportjaik terjedtek el (ORLÓCI. valamint Cupressus és Chamaecyparis nemzetségek között. hogy túlnyomóan hímivarú fajta. × Cupressocyparis notabilis Typ. mint a hamisciprusok. bebizonyosodott.és virágpollen kutatói egyes. 1996. 1998. optimális viszonyok között ugyanazon időszak alatt többszörös növekményt értek el. nagymennyiségű pollentermelő növény telepítésének mellőzéséről foglaltak állást. valamint honosítási lehetőségeikkel ORLÓCI foglalkozott (ORLÓCI. vagy legalábbis kultúrában. Szép formáját és kiváló szárazságtűrését a monterey ciprustól örökölte. tágas térben különösen szép szoliter.Hibridciprusok × Cupressocyparis leylandii (Dall. parkok területén történő kereszteződésekre utalnak. Egyes feltételezések szerint természetes hibrid. nevezetesen a kutikula mintázatának összehasonlító elemzésével azonosította a szülőfajokat (in: ORLÓCI.5 méter is lehet. míg azok hátrányait nélkülözi. több alkalommal és helyen is létrejött. Levelei a hamisciprus szülőre hasonlítanak. arborétumok. a hajtáscsúcs nem bókol. × Cupressocyparis nemzetség . 37 . Oszlopos termetével. 2000). de hajtásai felállóak. hogy a legújabb kutatási eredmények alapján a × Cupressocyparis leylandii ’Leighton Green’ fajtáról. ún. színe mélyzöld.fenyők közé egyaránt kiválóan alkalmas. et Jacks. súlyos allergiás tüneteket válthat ki (ORLÓCI. tehát idős korában tömeges virágzásával komoly. OLADELE (1983) morfológiai vizsgálatokkal. Európai Aerobiológiai Szimpózium allergia. valamint szélsőséges környezeti tényezők fennállása mellett. – Leyland-ciprus A Leyland-ciprus a leggyorsabban növő pikkelylevelű díszfenyő. 1999). morfológiai vizsgálatukkal. ’Green Spire’. 1999). Telepítésre a honosított hibridciprus fajták közül a túlnyomóan nőivarú vagy keveset virágzó fajták alkalmasak:× Cupressocyparis leylandii ’Haggerston Grey’.) Dall. ugyanis egyesíti magában a két szülő jó tulajdonságait. Hazánkban az ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózata javasolta az OMMI Dísznövény Osztályának a × Cupressocyparis leylandii ’Leghton Green’ fajta szaporításának. tehát különböző nemzetségek közötti. ’Gold Rider’. mivel nem nő túlságosan nagyra. Gyors növekedésű. Kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállósága ugyancsak kiemelkedő. alacsony páratartalmú és magas hőösszeggel rendelkező területek javasoltak hazai termesztésére. 1979. SCHMIDT és TÓTH.

de telepítését sokszor indokolatlanul túlzásba viszik. igen szép. meleg. Talajban nem válogat. edzett növény. var.) PHILLIPS (1978) a ma szinonim névként feltüntetett C. Vízszintes helyzetű. – Arizonai ciprus (Syn: C. lekerekedő éllel négyoldalasak. majd sűrűn ágas. 2000. var. hegyes. Felszaporítása folyamatban van. reveliana. éretten fásodó. míg például ECKENWALDER (1999) nem különbözteti meg a változatokat. (VIDAKOVIC. Az alapfajnál kissé karcsúbb koronaformájú. sziklás.5 cm nagyságú tobozai kevés pikkelyűek. A pikkelylevél közepén mirigydudor látható. LITTLE. pikkelyei hamvasak. széles-tojásdadok. 1991) E gyűjtőfaj körébe GENCSI és VANCSURA (1992) szerint 5 földrajzi változat tartozik. sűrűn. lapos. glabra. 20-30 méter körüli magasságot elérő fa. Gyakran többtörzsű. 1-2. var. SILBA. kékesszürke lombozatú példány. 1970.Cupressus nemzetség – Valódi ciprusok Cupressus arizonica Greene. valamint a C. dorziventrálisak. 1970. Első évben érő toboza kicsi. dorziventrális. arizonica Greene. idősebb korában koronája lazább. oszlopos formájúvá válik. számú klón A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Budai Arborétumában. délies kitettségben álló fajtajelölt. EARLE és FRANKIS (1999) a változatokat elterjedésük és morfológiai tulajdonságaik alapján különítik el. Kérge vörösbarna színű. glabra Sudw. Gyors növekedésű. 1976. leveles ágacskái felül sötétzöldek. stephensonii. 38 . gyantanyílásuk feltűnő. gyakran hamvasan gyantásak. csúcsa alatt apró szarvacskákkal. WOLF. var. MESTERHÁZY (1995) hat változatot különít el: var. Hazánkban igen gyakran ültetett örökzöld. Koronaalakja szabályos karcsú kúp. Télálló. a szórt állás rendjében sugárirány szerint állók. melynek koronája kezdetben kúpos. mely alakkörével együtt a Sziklás –hegység déli részétől Nevadáig és Kaliforniáig jut el. főként napos fekvésben érzi jól magát. arizonica. nevekhez különálló fajokat rendel. száraz fekvésben érzi jól magát. THOMPSON et al. tömötten ágas. párásabb levegőjű területen. Más szemlélet szerint minden változat különálló fajként szerepel a leíró művekben (LITTLE. barna. Észak-Amerika atlanti területéről és Kanadából származó. tápanyagban gazdag. 1999 in HIRSCH. a Ménesi utat határoló fal előtt. hajtásai felfelé törők. amelyek rendkívüli forma-és alakgazdagsága számtalan felhasználási területen érvényesülhet.– Nyugati tuja 10-20 méteres magasságot elérő. rövidek. de általában nem gyantás. 2000). de leginkább csapadékos. fehéres rajzolat nélküliek. 2. de tavasszal visszazöldül. Kezdetben sima kérge idősebb korában durván repedezett lehet. ECKENWALDER. 1948 in HIRSCH. oldalágai többé-kevésbé vízszintesen helyezkednek el. egymástól távolabb állnak. hogy lombja télen megbarnul. tojás alakú. Lombozata szürkészöld. glabra Sudw. var. 1999. nevadensis. szurdokos-kanyonos területeken él (ELMORE és JANISH. de tűri a beárnyékolást is. kissé fagyérzékeny. ilyenkor kevésbé mutatós. Kissé hátrányos tulajdonsága. Kiválóan metszhető. Igen nagyszámú kertészeti fajtáját termesztik. Hajtásai erőteljesek. fő öve 750-2200 méter között van. főleg csúcsi pikkelypárnájuk gyakran szarvszerűen kinyúló csúcsú. a tobozpikkelyek barnák vagy fehéren viaszosak. szeptember-októberben nyílik fel. 1981. nyírott vagy nyíratlan sövény kialakítására is alkalmas. míg az oldalhajtásokon lévők 2-5 mm-esek. sűrűn ágas kis fa vagy nagyobb bokor. napos. 1966. üde talajban. Thujopsideae alcsalád – Tuják Thuja nemzetség – Tuják Thuja occidentalis L. Cupressus arizonica 1. DEBRECZY és RÁCZ (2000) szintén változékony fajként írják le a növényt. sűrűn elágazók. amelyeket korábban önálló fajokként írtak le. Éretlenül sárgászöld.. a fonákon halványabb árnyalatúak. montana. 8-10 pikkelyből áll. Röviden kihegyezett pikkely alakú levelei a csúcshajtásokon 3-4 mm hosszúak.

2000). A legújabb botanikai munkákban a növényt a Platycladus orientalis elnevezés alatt írják le. 1842 = Biota orientalis (L. ’Berkman’. BERCKMANS állította elő az Amerikai Egyesült Államokban. 1999. 2002. Hazánkban. Korábban ’Berckmanni’ vagy ’Berckman’ néven szerepelt. azaz csaknem függőlegesen állnak. PRASKAC katalógus. ám legújabban ’Aurea Nana’ néven hozzák forgalomba a növénynév listák.5 métert ritkán haladja meg. KRÜSSMANN (1972) azonban megjegyzi. Időrendiség szerint a lehetséges elnevezések a következők: Thuja orientalis L. Edzett. télen csak kissé barnulnak meg a hajtásvégek.(Biota orientalis Endl. Lombozata gyönyörű világos zöldessárga. Thuja orientalis Török Zoltán-féle klón A Török Zoltán által kiválasztott négy fajtajelölt közé tartozk. Ágai legyezőszerűen kiszélesedők. kevés kivétellel még nem honosodott meg. Közülük ’Duci’ néven egyikük már elismert fajtává vált. A hajtásra simuló sárgás-vagy élénkzöld leveli pikkelyszerűek. tavasszal újra visszazöldül. a középső. Ezekben az esetekben viszont leírója elsőbbsége alapján a Platycladus Spach. tetőkertekbe ültetését ajánlja. 2000). sőt ’Bergmannii’ is. Mandzsúriából és Koreából származó 5-10 méter magas örökzöld fa vagy cserje. Függőleges helyzetű ágai párhuzamosan állók.J.’Conspicua’. húsosak. klón) a ’Duci’nál karcsúbb. Lombozata télen vöröses-barnára színeződik. törpe változat. illetve leíró munkák tanúsága szerint (JÓZSA. fiatalon hamvaszöldek. csónak alakúak. 1847. Z. hogy e fajta pontos elnevezése a T. Sűrűn ágas.Thuja orientalis L. DEBRECZY és RÁCZ. Gyakran tövétől ágas. még a fajtanév írásában sem. A csapadékos. Névírásában egyaránt szerepel ’Berckman’. 1972. Többen ma is ezt az elnevezést alkalmazzák. (L. Eredeti termőhelyén száraz. fásodók. Arra az álláspontra helyezkedik. JÓZSA (2002) szerint 1868 óta ismert és termesztett fajta. gömbölyded vagy kissé tojásdad alakúak. ’Berckmanii’. 1978). Lombozata szinte fénylő élénkzöld. 39 . izolaterálisak. Felszaporítása folyamatban van. nemzetségbe sorolta be. hogy az USA-ban helytelenül ’Aurea Nana ’ néven írják le a fajtát. amely télen barnás-bronzos árnyalatúvá színeződik.)-Keleti tuja. magassága az 1. életfa Kelet-Ázsiából. Kínából. ’Berkmanii’. kőedényekbe. o. 1753. Thuja orientalis ’Aurea Nana’ (’Berckmannii’. illetőleg nem terjedt el az új elnevezés használata.) Endlicher 1847. aranyló sárga. a georgiai Augusta-ban. = Platycladus orientalis (L.) Franco 1949 nyomán. Barna magjai repítőkészülék nélküliek. Az ’Aurea Nana’ fajta lassú növekedésű. sűrű ágrendszerű.. A Török Zoltán féle klón (a továbbiakban T. Tobozai 1-2 cm hosszúságúak. faiskolai katalógusok. lapos levelek hosszúkástojásdadok. 1902 előtt (KRÜSSMANN. GELDEREN és HOEY SMITH. Néhány botanikus a Thuja orientalis-t az önálló Biota Don ex Endlicher. meleg. Platycladus orientalis Spach.. ’Berkmannii’) Elnevezésében nem egységes a kertészeti gyakorlat. Japánból. nedves területeken gyakran fagyérzékeny. keskeny piramis alakú fajtajelölt. a szélsők rombos-tojásdadok. napos helyen fekvő sziklakertekbe. A fajtát ’Berckman’s Golden Biota’ néven P. középen hosszanti barázdával. köves területeken él. Hajtása szétmorzsolva gyengén gyantás illatúak. 6 tobozpikkelyén a csúcsok alatt horogszerűen hátra görbülő szarvacskák találhatók. 1972). JÓZSA (2002) szárazabb. Ugyanakkor hazánkban az OMMI különálló fajtaként vette nyilvántartásba a ’Berkmannii’ és az ’Aurea Nana’ fajtákat (OMMI. pedig ez utóbbi fajta véleménye szerint nem haladja meg a 60 cm-es magasságot.) Spach. vöröses-barnák. (KRÜSSMANN. kúpos vagy tojásdad alakú koronát nevel. a nyirkos. koronája széles kúpos vagy tojásdad formájú. valamint hajtásrendszer-alakulása miatt. hideg talajok kivételével szinte minden termőhelyen jól fejlődik. éretten szétterülve felnyílók. 1842 nemzetségnevet kell alkalmaznunk. egyéb tujáktól eltérő tobozformája.

Lapított ágai vízszintes síkokban állnak. normál kerti talajban. Ágai szórt állásúak. Nyirkosabb talajú termőhelyen az idősebb példányok földre hajló alsó ágai gyakran legyökeresednek. Kérge vörösesbarna. rézsűkre. Napos helyen. illetve szétdörzsölve erősen aromás illatúak. 1972. ellenálló képessége jobb (KRÜSSMANN. Lombozata télen barnásra színeződik. alakjában az alapfajéhoz hasonló felépítésű. fásodó tobozai 8-12 pikkelyből állók. északon Belső-Mongólián át Kína északi tartományaiig (DEBRECZY és RÁCZ. A hajtások színe fénylő sötétzöld. Hazánkban közkedvelt. tápdús talajú területet kíván. a Juniperus. aurea/Senecl. egyes példányok olykor megdöbbentő törzsméretű fává fejlődnek. kisebb csoportokban vagy egyesével is ültethetők. Hűvös. tompák és többnyire mirigy nélküliek. nálunk 15-30 méterre nő meg. a császári környezetben évszázadok óta ültetik. Elsősorban a párás. Thuja plicata ’Aurea’ Senecl. Mandzsúriát. tompa csúcsú. cserjecsoportok elé. árszerű. ex Gord.Borókák DEBRECZY és RÁCZ (2000) további két alnemzetséget jelöl meg. élettere 1200-1500 méter magasságban a Sziklás-hegység vidékétől Kaliforniáig húzódik. Don (T. alakjuk hosszúkás-tojásdad. a Juniperus chinensis és a 40 . később gyorsan növekszik.) – Kínai boróka 15-20 méter magasra növő. Párás klímájú. gyakran ültetett fenyőféle. Az alapfaj inkább gyűjteményes kertekben látható. DEBRECZY és RÁCZ (2000) említik. nedves helyen fagyérzékeny. a háti oldalon hosszúkás mirigyesek. mint a Juniperus virginiana. 2-3 magja a második évben érik be. A hím és nőivarú példányok alakja és levélzete gyakran eltérő. többé-kevésbé egyforma hosszúságú levelei a csúcshajtásokon kihegyezett tojásdadok. majd tavasszal visszazöldül. illetve faiskolák névhasználatában e fajták hibrid boróka elnevezéssel szerepelnek. a pikkelyleveles fajok fiatalkori alakjai örvösen álló tűlevelesek. (T./ Dall. délebbre Yunnanig terjed. fagyállósága.&Jacks. lobbii Hort. merev. szúrós hegyű. a Koreai-félszigetet. Keresztben átellenes. nagyobb sziklakertekbe. a fonáki oldalon világoszöld. felül 2 fehér csíkos. lobbii aurea Senecl. 2003)..) – Óriás tuja.. Juniperus chinensis L. Hazája Kelet-Ázsia. csapadékos területeket kedveli. Növekedése az alapfajhoz képest lassúbb. 3. ahol a levelek sohasem pikkelyesek. Az elfekvő növekedésű kertészeti fajták elnevezésében megosztott a botanikus és faiskolás szakemberek véleménye. hármasával örvösen álló tűlevelek. de a hajtásvégei aranysárgák. T.Borókák Juniperus nemzetség . terebélyesek. míg a Sabina alnemzetség tagjai kétalakúak. plicata var. MESTERHÁZY. hamvasbarna vagy hamvaskék tobozbogyói 6-8 mm átmérőjűek. de a pajzstetűre valamivel érzékenyebb. Eredeti termőhelyén a 60 méteres magasságot is elérheti. míg az alsó ágakon és a fiatal növényeken 6-12 mm hosszú. 1995) Koronaformájában. 2000). gyakran ültetettek Az alapfaj és fajtái is gyors növekedésűek. közepes nedvességviszonyok között érzi jól magát. Juniperoideae alcsalád . keskeny-rombos. Számos változata ismert. SCHMIDT és TÓTH. (J. s valóságos „óvodát” alkotva terebélyes növénycsoport alakul ki. üde. Klímánkat és a városi körülményeket majdnem olyan jól tűri. hogy Kínában. az oldalhajtásokon kisebbek. Gömbölyded.5 mm-es. sinensis Hort. azaz „tűboróka” nemzetséget. gigantea Nutt. elállók vagy többé-kevésbé vízszintesek. fehéres rajzolatokkal. fiatalon lassabban. Első évben beérő. Hatalmas elterjedési területe felöleli Japánt. 8-2 mm hosszúak. A levelek megdörzsölve. óriás életfa Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén a mamutfenyők kísérő növénye. ez a szűkebben értelmezett borókák köre. Vékony ágacskáin a levelek kétfélék: a felső ágakon 1. fedelékesen rányomott pikkelylevelek. hegyes kúp alakú koronát nevel. T. Egyes botanikai munkákban. Kétlaki növény. Széles. Mutatós kertészeti fajtái széles körben kedveltek.Thuja plicata D. általában széles kúpos koronaformájú fa vagy alacsonyabb cserje.

Különleges alakú szoliter. belga és német faiskolák szaporították fel és terjesztették el. napos helyen szép szoliter. Közepes vagy annál jobb termőhelyen nagyon szép szoliter növény. semiglobosa és J. 2003). 2003) azokat. a J. J. Gazdagon termő nőivarú fajta. szúrósan kihegyezettek. JÓZSA. Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Beissn. s már J. Eredetileg a J. később a csúcs körüli hajtások kissé visszahajlanak. feltehetőleg Keteleer révén. (Arceuthos drupacea Ant. visszahajló nyélen helyezkednek el. Szerzők nézete szerint a ma gyakran alkalmazott J. A kérdés rendkívül komplex és hevesen vitatott. Hajtásai váltakozón háromélűek. Holland fajta. × media fajhoz sorolt fajtáról derül ki. chinensis fajtájaként nyilvántartott ’Blaauw’. KOMISZÁR és PÁLMAI. Szépen díszítő. számos hajtása rövid. Kérge hamuszürke. 618 méter magas fenyő. MESTERHÁZY. merevek. 2003. kékesfehérek. középtájuk zöld. Kis-Ázsiából származó. & Kotschy) . szabályos kúp alakú. felálló ágrendszerű. 1993. Finoman barázdált felületükön két ezüstfehér légzőnyílás pászta húzódik. szabálytalan. (MESTERHÁZY. 41 . Természetes előfordulási területén tövétől ágas. ’Hetzii’. GELDEREN és HOEY SMITH (1986) beszámolnak arról. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet ezeket a fajtákat Juniperus chinensis név alatt sorolja fel. Dolgozatomban az OMMI által alkalmazott nomenklaturát alkalmaztam. a ’Pfitzeriana’ alakkör. 500-1700 méter magasságban honos. 1995. vagy a ’Sulphur Spray’ fajta is említhetők (pl. chinensis és a J. Nagyon mutatós növény. Hosszúságuk 15-25 mm. × media nevet is. ágai gyertyatartó-szerűen felfelé törők. 1995) Tömött ágrendszerű.Szíriai boróka (PRISZTER. × pfitzeriana ’Hetsii’. szélességük 2-4 mm. 2002). bár ezt a fajnevet DMITROV a J. hogy a J. 1910 előtt került kultúrába. Az idősebb növény alul többékevésbé hengeres. tobozbogyójú és magvú boróka. vastag-húsos pikkelylevelei szürkéskékek. Ruisz Díszfaiskola. vagy inkább sötétzöld.Juniperus sabina természetes hibridjének tekintik.× media néven kerültek forgalomba. Juniperus drupacea Labill. pl. ’Old Gold’ fajta. SCHMIDT és TÓTH. × media fajnevet is valószínűleg elvetik. Az első magonc-állomány Belső-Mongóliából. ám zárójelben közli a J. lassú növekedésű. hogy egyes botanikusok az elfekvő fajták elnevezésére a J. 2003. Az elfekvő növekedésű növényekből további mutációk és hibridek jöttek létre. Pikkelylevelei hegyesek. Példaként a korábban J. Grotendorst. 2003. könnyed kékes árnyalattal futtatottak. Kerti körülmények között koronája inkább széles oszlop formájú. széles kúp alakú fa. Ágai kezdetben zárt oszlop alakúak. bokros törpeforma. 1993. KOMISZÁR és PÁLMAI (2003) a fajnevet az elfekvő fajták megkülönböztetésére a gyakorlatban jól bevált gyűjtőnévnek tekinti. ’Mint Julep’. zöldek. Ágai felfelé törők. rostosan bordás. turkestanica hibridjének adta. × media nevet VAN MELLE 1947-ben írta le. sabina areájának érintkezési területéről került Európába. Törökország és Nyugat –Ázsia hegyeiben. tömzsibb oszlop. megjelenésében kékes színű ’Plumosa’ fajtának hat. majd az állományból szelektált fajtákat francia. × pfitzeriana nevet javasolták. hármas örvökben álló tűlevelei lándzsásan hosszúkásak. Van Eck Baumschule. 8-10 méter magas fa. Sűrűn ágas. Ritkán kékes tűlevelek is előfordulnak rajta. 1998) A legnagyobb tűjű. 2003). 1995) 1924-ben Japánból Hollandiába került fajta. gömbölyded tobozbogyói 12-15 mm átmérőjűek. sabina semmilyen hatása nem érvényesül esetében. J. PRENOR. Közepesen jó talajban. 2003. tömegesen megjelenő. Juniperus chinensis ’Blaauw’ (Juniperus × media ’Blaauw’ H. 2002. felső része kehelyszerű. Sok jó tulajdonsága ellenére sem tudott igazán sikeres növénnyé válni (JÓZSA. s a Juniperus × media van Melle fajhoz sorolják (JÓZSA. Görögország. SCHMIDT és TÓTH. ugyanis egyre több J. sűrűn ágas. MESTERHÁZY. 2-3 méter magas. Fenyőkert Díszfaiskola. Sok kertészetileg nagyon fontos fajta került ebbe a csoportba (JÓZSA. keskeny.

a termős virágzatok oldalhelyzetű rövidhajtások csúcsán fejlődnek ki. laza csoportokban ültethető. Azonban a boskoop-i növénynév index ajánlása óta (LIST of Names of Woody Plants. Szárazságtűrése megközelíti a hazai közönséges borókáét. a háti oldalukon mirigyesek. Ágai vékonyak. főként a növény belsőbb részein. gömbölydedek vagy tojásdadok. Igen szép alakú növény. 2003). MESTERHÁZY. SCHMIDT és TÓTH. Egy-. világosbarnák.5 mm hosszúak. hamvas sötétkékek Nagyon változékony faj. színük fénytelen kékeszöld. kisebb részben. csúcsuk a hajtástól eláll. Gallyait a virágkötészetben is felhasználják. második évben érő tobozbogyói 6-9 húsos pikkelyből állnak. nem túl száraz talajba kerüljön. könnyen szaporítható fajta. Rövid oldalágai ferdén felfelé állnak. apró. hosszanti szalagokban és lemezkékben leváló. néha kétlakiak. Törzse egyenes. 2000) átsorolták a J. felül fehéres tűlevelek is találhatók. A tobozpikkelyek forradásvonalai feltűnőek. hegyvidéki faj. mely elsősorban az atlantikus területeken fordul elő.és formagazdagságot mutató fajtái fontosabbak. 2000). a szennyezett levegőt viszont jobban tűri. 2002. tűlevelű hajtásokból áll. idős korban fellazul. SCHMIDT és TÓTH. sokáig él. Meleg. szárazabb termőhelyen inkább nagy bokor. Nálunk csak védett fekvésben. Jobb minőségű. Amerikában igen értékes ipari fa. szúrós hegyű. melyek többnyire keresztben átellenesek. Jó hóés szélfogó sövény kialakítására is alkalmas. kérge szürkés-vagy vörösesbarna. A fiatal növényeken és az idős példányokon 5-10 mm hosszú. Hazánkban régóta ültetett faj. így a hazai munkákban is már e név alatt jegyzik a fajtát (JÓZSA. Fényigényes. Magvetésből szelektált. Kereskedelmi forgalomba 1930 táján került az Egyesült Államokban működő Fairwiew Evergreen Nursery jóvoltából (KRÜSSMANN. hazánkban gyakran ültetik. teljesen télálló növény. száraz helyen télálló. éghajlatunkat és talajviszonyainkat elég jól elviseli. Első évben érő. szabályos kúp alakú. 4-5 méter magas nagy bokor. – Virginiai boróka Észak-Amerikában élő. napos helyen érzi jól magát. Hazánkban az OMMI 2001-ben átvette az új nevezéktant. Melyek 1. Nagy területen elterjedt. Nőivarú. 42 . mely egyesével vagy kisebb. Nagyobb parkok gyepfelületében mutatós. valamint a magoncokon alkotnak hármas örvöket. Apró porzós virágai a hajtáscsúcsokon helyezkednek el. A keleti lomboserdő-öv egyetlen bokor-vagy fatermetű pikkelyes lombú borókája (DEBRECZY és RÁCZ. egymást fedelesen takarva állnak. Teljesen télálló. és már közepesen száraz viszonyok között is igen jól fejlődik. (Juniperus glauca ’Hetzii’ Hetz. 2000). ahonnan a Sziklás-hegység keleti oldalán át délig. Ágai oldalirányban rézsút felállók. színük hamvaskék. kékeszöld. szoliterként ültethető. 1920 körül keletkezett fajta. lándzsás vagy rombos–tojásdadok. Közepes nedvességi viszonyok között már kiválóan fejlődik.Kétlaki növény. Koronája fiatalon többnyire keskeny. igen változékony növény. színe kifejezetten kékesszürke. Juniperus x media ’Hetzii’. 1972). Levélzete leginkább pikkely alakú levelekből áll. gömbölyded tobozbogyói 5-6 m átmérőjűek. kékeszöld árnyalatú.. Bár a szárazságot jól tűri. a pajzstetvek nem vagy csak alig támadják meg. Lombja főleg pikkelylevelű. széles kúp alakúvá válik. de növekedése lelassul. Juniperus virginiana ’Hetz’ Hetz. barna vagy kékesfekete. Juniperus virginiana ’Hetzii’. 1995. összemorzsolva nincs kellemetlen szaguk. Három kemény héjú mag fejlődik ki a tobozbogyóban. Kertészeti szempontból igen nagy szín. Élettere észak felé a Nagy –Tavak vidékéig húzódik. és csak a hosszúhajtásokon. többé-kevésbé négyélűek. 15-30 méter magas fa. Floridáig nyúlik le. vagy többé-kevésbé vízszintesek. 2003) A fajtát korábban többnyire a Juniperus chinensis fajhoz sorolták. Juniperus virginiana L. Külterjes viszonyok között az alapfajt részesítik előnyben. napos. Ehető. Gyors növekedésű. A hajtásokon keresztben átellenesen. virginiana fajhoz. Nagyobb kertekben a mediterrán hatás fokozására. Hajtáscsúcsi része vékony. Hajtásai alig 1 mm vastagok. gyantás-édeskés ízű lekvárt készítenek belőle (DEBRECZY és RÁCZ. hegyesek vagy kihegyezettek. hosszúságuk 15-25 mm.

ez indokolta termesztésbe kerülésüket is. sőt gyakorlatilag fel is váltották az elöregedésükkel gyökeresedő képességüket vesztett régi fajtákat. lawsoniana ’Fletcheri’.Juniperus virginiana ’Tripartita’ (Juniperus tripartita de Vos MESTERHÁZY. amely ősszel 18 ºC. valamint KRÜSSMANN (1997) kiemelik.1. SCHMIDT et al. és a ’Stardust’ léptek a fajtakínálatba.5. Meglehetősen jól viseli a városi környezetet.. BÄRTELS (1985) hangsúlyozza a közeg magas tőzegtartalmának (4:1) fontosságát. Hajtásdugványról a puha árlevelű fajták. Néha rövid törzset nevel. ’Ellwoodii’. alul zöld tűlevelei a hajtások alján elállnak. Talajban nem válogat. 1997). ’Filifera’ (SCHMIDT et al. mint a dugványból nevelt növényeké. 2-3 méter átmérőt elérő cserje. ’Blue Surprice’. felfelé haladva a szárra simulnak. széles termetű. ahol a C. lawsoniana ’Alumii’ helyett a ’Columnaris’ és ’Lővér’ fajták. valamint az optimális talajhőmérsékletet.2 %-os IVS oldatot alkalmaznak (SCHMIDT et al. Téli üvegházi oltás Oldallapozással vagy oldalékezéssel szaporítják az elöregedett. ’Intertexta’. retinospóra alakok gyökeresednek a legjobban. Így a kékesszürke C. KRÜSSMANN (1997) kiemeli. minidugványok. bár a ’Wisselii’ és ’Spek’ fajták dugványozás útján is szaporíthatók. 2. A pikkelylevelű fajták közül az újabb nemesítésűek gyökeresedése jobb. ’Golden Wonder’. lawsoniana előnevelt magcsemete alanyokra oltanak. bár később inkompatibilitási problémák léphetnek fel 43 . A Chamaecyparis nemzetség dugványozása és oltása Hajtásdugványozás A nemzetség képviselőinek leggyakoribb szaporításmódja. 3-4 éves anyanövények alakító metszése során kiváló dugványanyag gyűjthető. de igen jó alanya a nemzetségnek a Thuja orientalis is. amely rendszerint nem nő túl magasra. azonban a kis méretek miatt az üzemekben nem kedvelt szaporítási módszer. Elfekvő. Elsősorban közterületek. pisifera ’Squarrosa’. illetve tél végén februártól márciusig. (1996). illetőleg fajtáik díszfaiskolákban alkalmazott oltására és dugványozására vonatkozó adatokat ismertetem ebben a pontban. C. Az előzőektől eltérően egyszerű betűrendes sorrend szerint tárgyalom az egyes növénynemzetségek oltási és dugványozási lehetőségeit. Többnyire C.5. idős példány látható. A meghagyott idős rész miatt jobb a gyökeresedés. parkok nagyobb felületeinek. amelyet a legújabb felmérések is igazolnak. ’Triomf van Boskoop’. Felül kékeszöld. A téli 5-6 ºC–os léghőmérsékletet nagyobb fényintenzitás esetén emelni kell. például a C. elhajló csúcsú. ’Wisselii’. az ún. JÓZSA (2002) megfogalmazása szerint „kövület”. hogy az ún. lawsoniana ’Stewartii’. 1996.. vagyis a frissen gyökereztetett dugványokon fejlődő juvenilis hajtásrészekből készített dugványok gyökeresedése még jobb. 1995) A fajtát 1867 óta jegyzik. ’Spek’ fajtákat. mint a talp nélküli dugványok esetében. KRÜSSMANN (1997) szakosodott hollandiai üzemeket emel ki. KRÜSSMANN. 2. mint például a C. A föld felszínén elágazó. Budapest parkjaiban nagyon sok mutatós. Serkentésre 0. ilyenkor vezérágai egymás fölött állnak. télen pedig 5-6 ºC-ra csökkenthető. július végétől szeptember közepéig. 10-15 cm-es oldalhajtásokból tépve vagy éles késsel talppal megvágva készítik a dugványokat. a sárga ’Stewartii’ fajta helyett a ’Nova’. robusztus növekedésű fajta. A dugványozás legkedvezőbb időszaka a nyár második fele. lawsoniana ’Columnaris’ fajtát egész éven keresztül dugványozzák. nehezen gyökeresedő fajtákat. valamint rézsűk beültetésére alkalmas. ferdén felfelé hajló ágú. 1996). ’Alumii’. Fiatal. a szárazságot és a városi viszonyokat meglehetősen jól tűri. hogy az oltványok fejlődése gyorsabb. A télvégi dugványozás talpmeleg biztosítására alkalmas fűthető szaporító berendezésben történjék. Az idős példányok azonban akár két méter magasra is megnőhetnek. Az oltási kísérletekben alkalmazott növénynemzetségek dugványozására és oltására vonatkozó irodalmi adatok A megelőző fejezetben leírt növényfajok.

1978. SCHMIDT et al. obtusa ’Graciosa’ fajta számára. de még nem barnult meg. lawsoniana fajták eredési százalékai 57-98 % között váltakoztak. HARTMAN et al. A C. de 16 ºC talpmelegen télen is meggyökeresedik. 1996). A ’Stewartii’ és ’Spek’ fajtákat C. Az angolszász szakirodalom szerint viszont ott kell megvágni a dugvány alapját. ’Fletcheri’. Törpe növekedésű fajták előállítására is alkalmazzák az oltást.. 1990). (1993) véleménye szerint ekkor a jó gyökeresedési arány összefüggésben van a nyári hosszú nappalokkal és az ilyenkor lezajló intenzív hajtásnövekedéssel. 2. valamint a Nyugat-Európából származó. A dugvány talpát ott kell megvágni. l. 1985). hogy hazánkban az anyanövényeket ajánlatos magasárnyékoló alatt vagy nagy fák ritkás 44 . Magas törzsre oltva különösen hamar elérik az értékesítési méretet (SCHMIDT et al. 1978. Ezt a véleményt támasztják alá SANDERS (1970) kísérletei is. a C. hogy hazánk környezeti viszonyai között a zöld levelű fajták igen lassan és rosszul gyökeresednek. ’Silver Queen’. nootkatensis fajták eredése 54-90 % között mozgott. 1990). lawsoniana alanyon gyengén fejlődik. Előbbi szerzők ezért javasolják. július-augusztusban megszedett dugványok adják. ’Spek’ és ’Lane’ fajtái C. valamennyi esetben jobb eredményeket mutattak. s még 11 egyéb fajtáját oltották C. lawsoniana magcsemetéire. mint a nyáron végzett oltásoknál tapasztaltak.. Ezt a feltevést igazolják azok az adatok. BÄRTELS. A szerzők a rossz eredési eredményeket azzal magyarázzák. obtusa. ahol a szár színe zöldből sárgába váltott. A legkedvezőbb eredményeket a hajtásérés kezdetén. csak a dugványok 20-30 %-a gyökeresedik meg a dugványozást követő tavaszig. nyári dugványozást javasol.(SCHMIDT et al. Vizsgálataikban megállapították továbbá. 1996). míg a maradék mennyiség gyökeresedése esetleg csak 1-2 év múltán várható. de 2 évi szabadföldi nevelés után kielégítő eredményt csak C. nootkatensis fajta oltásánál pedig Thuja orientalis alanyt alkalmaztak. ahol talpmeleg mellett fejlődtek az oltványok. 1996). illetve C. pisifera ’Plumosa Aurea’-ra is oltották. azonban a szabadföldi munkálatok csúcsidőszakában üzemszervezési okokból ez a szaporítási módszer nehezen kivitelezhető. nootkatensis ’Pendula’ legjobb alanynövénye a Thuja orientalis. aki fűtetlen üvegházban történő nyáreleji. lawsoniana 2 éves magcsemetéire.5. A C.. Valamennyi kombináció kezdetben jól fejlődött. hogy a hazánk száraz és napsütéses klímájában az anyanövények hajtásai elvénülnek és elveszítik gyökeresedő képességüket. ’Stewartii’ és ’Triomf van Boskoop’. A téli oltások. hogy a Thuja occidentalis megfelelő alany a C. hogy a nyugat-dunántúli díszfaiskolák jobb gyökeresedési eredményeket mutatnak. ugyanis C. BLOMME és VANWEZER (1982) a nemzetség körében végzett oltásokat. Az augusztus –szeptemberi üvegházi oltások is jó eredményeket adnak. Ettől eltér KRÜSSMANN (1978) véleménye. lawsoniana (BÄRTELS. ahol a színe sárgából barnára váltott (MACDONALD.. Chamaecyparis lawsoniana ’Patula’. Hat C. SCHMIDT et al. A C.2 %-os IVS-oldattal kezelt dugványok is jól gyökeresednek.2. MENEVE és ISTAS (1975) Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’. 0. Fenti szerzők hangsúlyozzák. pisifera. (1996) említik a szabadgyökerű magcsemetére történő oltási lehetőséget is. Nyugat-Európában a leylandciprus dugványozása nem okoz gondot (KRÜSSMANN. illetőleg magonc alanyokon tapasztaltak. azonban a belőlük nevelt anyanövényekről szedett dugványok gyökeresedő képessége lényegesen gyengül. valamint C. Alumii’ vagy ’Ellwoodii’ gyökeres dugványaira oltották. A nyugat –európai gyakorlat szerint nyáron dugványozzák. míg a Thuja orientalis nem vált be alanyként. amelyekben októberben eltűzdelt dugványai közül csak a pótmegvilágítás segítségével hosszúnappalos kezelésben részesült dugványok gyökeresedtek meg. 2-3 hónap alatt (SCHMIDT et al. thyoides fajták legjobb alanya a C. A × Cupressocyparis nemzetség dugványozása és oltása Hajtásdugványozás Hibrid eredetük miatt szaporítják e módszerrel a nemzetség képviselőit.

Ekkor az alany már hajt. a 20 éves növények dugványai 34 %-os gyökeresedést mutattak. Téli üvegházi oltás Oltásával még kevesen foglalkoztak. arizonica-t szaporítják.5-0. lehetőleg alkoholban oldott IVS 0. illetőleg Thuja orientalis ceruzavastag magcsemete alanyaira. A Cupressus nemzetség körében ISTAS és MENEVE (1978) végzett oltásokat. s hasítékoltással a csúcsi részébe oltják a nyugalmi állapotban tartott nemes oltógallyat. valamint 4-5 évesnél nem idősebb. Valamennyi fajta esetében a Cupressus macrocarpa alany bizonyult legjobbnak az életképes oltványok száma és növekedési erélye szempontjából az oltást követő második esztendőben.5. ötéves növényekről származó dugványok gyökeresedési eredménye 95 %-ot megközelítő. 1993). szakított vagy talpas dugványok alkalmazásával. 45 . májustól július közepéig. illetve Thuja orientalis cserepes alanyaira. hogy fűtetlen szaporítóberendezés alkalmazása estén legkedvezőbb dugványozási időszak. rendszeres permetező öntözést biztosítva a növények számára. A Cupressus nemzetség dugványozása és oltása Hajtásdugványozás Dugványozással a fiatal anyanövények hajtásai gyökereztethetőek. 1996). 1. a kedvező klimatikus viszonyok között szabadföldi hasítékoltást alkalmaznak. Kiemelték a fiatal anyanövények fontosságát. Eredményeik alapján megállapították. a vegetatív időszak kezdete. gyakorlati jelentősége ez ideig kisebb. Augusztus-szeptemberben vagy tél végén.6 %-os töménységű alkalmazása esetén 5 másodperces. KRÜSSMANN (1997) a C. Téli üvegházi oltás Oltással az idős korukra gyökeresedő képességüket elvesztett ciprusféléket..5 cm körüli mélységű bemártással. (1996) szerint a Cupressus sempervirens. A nyár folyamán megerősödött oltványokat a következő esztendőben szabadföldön vagy konténeresen nevelik tovább. így jó télálló képességűvé válik.árnyékában. A fiatal. A Thuja orientalis alany nem adott megfelelő eredményeket. részleges etiolálás alatt nevelni. 1-2 éves anyanövények. A magcsemetéket csupán dajkaalanyként alkalmazzák (VANUCCI. hogy a gyökeresedési erélyt az anyanövények életkora lényegesen befolyásolja. serkentőszerként 0. Dugványozásra a hajtások beérett alapi részeit találták legmegfelelőbbnek. párás és árnyékolt viszonyok között tartott növények legalkalmasabbak. Serkentőszeres kezelésre feltétlenül szükség van. arizonica ’Glauca’ számára alanyként a Thuja orientalis-t javasolja.2 % IVS alkoholos oldatát használják (SCHMIDT et al. februártól március közepéig tartó időszak a legalkalmasabb dugványozási időpont. Cupressus arizonica. Olaszországban.3. Az oltás időpontja április-május. KRÜSSMANN (1978) javaslatával összhangban a nyár első felében van. alanyként az alapfajokat alkalmazzák (SCHMIDT et al. SCHMIDT et al. és a lehetőleg juvenilis állapotú hajtásdugvány minőséget. Cupressus macrocarpa. míg az 50 éves anyanövényekről szedett dugványok csupán 5 %-a gyökeresedett meg. Fűtött berendezésben feltehetően a télvégi. említi ORLÓCI (1999). SCHMIDT et al. Az átültetéskor az oltáshely a talajba kerül.. Cupressus arizonica ’Conica’ és Cupressus macrocarpa ’Fastigiata’ fajtákat oltottak január közepén Cupressus arizonica. (1993) kísérleteikben a magyar viszonyok között is sikeres dugványozási technológia kidolgozását tűzték ki célul. Cupressus sempervirens. Thuja orientalis és Thuja occidentalis alanyok alkalmasak lennének. így a nemes legyökeresedhet. 2. 1996). Fűtött üvegházban végzik a dugványozást. különösen a C. ám erős teleken mégis fagykárokat szenvedhet. DIRR (1990) angliai vizsgálatokra hivatkozva említi meg.

Erre példa a J. szemben egy állandó anyatelep anyanövényeivel (SCHMIDT et al. ORLÓCI (2000) Thuja orientalis alanyra oltja a C. A dugványozást megelőzően serkentőszeres kezelést végeznek. Próbálkozott Thuja orientalis klónok dugványról történő szaporításával is. Szemben az időskori pikkelylevelekkel. arizonica ’Glauca’. Mint a megelőző fejezetekben már több szempontból is szóba került. s ezt a rövidebb téli felmelegedések sem szakítják meg. C. ezért sokkal eredményesebb a nevelés alatt álló fiatal anyanövényekről gyűjtött dugványok eredése. A gyökeresedés eredményei a szaporítandó fajtától és az anyanövény életkorától függnek. a. célja az egyöntetűség fokozása és a gyökérmennyiség növelése volt. kevésbé hatékony eljárás szerint pedig 0. a fiatal hajtásokon árszerű tűlevelek fejlődnek. a magoncok 90 %-ban egyöntetűek voltak. (1983). C. A legjobb eredményt az oltást követő második évben a Thuja orientalis adta. mint például a J. 1996).6-2. a dugványozásnál pedig a gyökeresedési arány minden esetben rendkívül alacsony volt. ’Glauca Conica’. chinensis ’Hetzii’. horizontalis. jó növekedéssel és jól elágazó. 1-1. ezeket levágva. Az oltások időpontjai március és július voltak. C. sőt a dugványok csúcsát egyébként érdemes visszametszeni a későbbi bokrosodás elősegítése céljából. Az idős növényekről származó dugványok gyökeresedése bizonytalan. Anyanövényként saját Cupressus arizonica egyedek. Ezért az oltást tartja egyedüli megbízható szaporítási eljárásnak.5. 1996). amelynek szokásos módja szerint a megvágott dugványokat 0. 2.0 % IVS talkumos keverékét alkalmazzák. oszlopos termetű fajtáknál is (SCHMIDT et al. amelyekről 4 éves korukig. macrocarpa ’Goldcrest’ fajtát.8 % NES vagy 1. ’Glauca Globosa’. belőlük 10-15 cm-es szakított vagy talpas dugványok készíthetők.4. sabina ’Tamariscifolia’. pl.. DRORI et al. J. A megadott méretnél hosszabb dugványokat visszakurtítják. 46 .2-0. virginiana ’Grey Owl’ fajtát oltottak Cupressus semprvirens és Callitris cupressiformis alanyokra. a. ’Glauca Fastigiata’. Az ennél idősebbek dugványozásuk esetén hosszú ideig csak kalluszt fejlesztenek. Faiskolai tömegszaporításra szerző nem tartotta alkalmasnak a magvetést a magcsemeték kiegyenlítetlensége miatt. A dugványszedéshez az anyanövények 20-40 cm vagy hosszabb oldalágai vagy kiálló ágai a legalkalmasabbak. kevés sikerrel járónak találta. virginiana ’Grey Owl’ lehetnek.5 m koronaátmérő eléréséig érdemes dugványanyagot szedni. amennyiben hosszúságuk még megengedi. ’Cupressifolia’. Előnyös a dugványok sebzése is (SCHMIDT et al.Szerzők továbbá három Thuja alanyon végeztek oltásokat a Cupressus arizonica ’Conica’ fajtával. A levágott hajtáscsúcsokból szintén készíthetők dugványok. így javul a fajta a téltűrő képessége. occidentalis és T. az ország különböző részein szaporított klón. változatok szolgáltak. sok mellékgyökerű bojtos gyökérzettel rendelkeztek. Hazánkban azonban ezek az alanyok nem jöhetnek szóba fagyérzékenységük miatt. a pikkelylevelű borókák idős-. illetőleg az országban megtalálható fajok. ’Tiszakürt’. A nagyobb termetűek közül idős korban is jól gyökeresedik a J. Hasonló eredményeket kapunk a pikkelylevelű. C. Az alanyokhoz szükséges magot egyetlen törzsfáról gyűjtötte. Hazánkban Debrecenben MÉSZÁROS (1995) végzett szaporítási kísérleteket a Cupressus nemzetség körében. s jól fejlődő növényeket kaptak. Bíztató eredményeket kapott. gyökeret nem vagy csak keveset. chinensis ’Pfitzeriana’ fajtacsoport. 70-80 %-os sikert értek el. hogy az alany növekedése télen teljesen leáll. míg a T. illetve főgyökérrendszerük következtében az átiskolázást kockázatosnak. a. Alanyként kizárólag Thuja orientalis-t alkalmazott. Az elterülő fajták. A Juniperus nemzetség dugványozása és oltása Hajtásdugványozás A nemzetség legtöbb fajtájának leggyakoribb szaporításmódja a félfás dugványozás. életkoruktól függetlenül jól gyökeresednek. A kombináció előnyét abban látja. valamint 4-5. illetve MEIROVICH (1985) J. J.. 1996). illetve fiatalkori hajtásai morfológiailag is nagymértékben különbözőek.. Az egyéb magasabb termetű kúszó-elterülő fajtákról csak fiatal korukban gyűjthető jól gyökeresedő dugvány. plicata alanyokon az oltványok nem voltak életképesek.3 % IVS alkoholos oldatába mártják.

fűtött növényházban zajló dugványozás. saját gyökérzetet fejlesztve. hogy talpfűtéssel ellátott fóliaalgút vagy fátyolfólia alá Nyugat-Európában márciusáprilisban dugványoznak. chinensis). A legfontosabb ez az eljárás azonban a nehezen gyökeresedő. a J. 1997). illetve KRÜSSMANN (1997) ajánlja a J. ’Glauca’ fajtáit. Téli üvegházi oltás A hamarabb piacképessé nevelhető fajtákat szaporítják ily módon (KRÜSSMANN. chinensis ’Spartan’ fajták téli kézben oltással történő szaporítását is. illetve perlittakaró alá kerüljön. illetve CHONG et al. squamata ’Meyeri’ számára pedig a Thuja orientalis magcsemetéi is felhasználhatók (SCHMIDT et al. Mindkét időszakban elvégzett szaporításból rendszerint következő év tavaszára gyökeresednek meg a dugványok. virginiana mellett a J. chinensis fajtákat is javasolja. míg 75 %-os sikert eredményezett a dugvány alanyokra történő oldallapozás. ezzel szemben Nyugat-Európában használata ritka.. J. J. s válnak becserepezhetőkké (SCHMIDT et al. chinensis ’Blaauw’.. BÄRTELS (1985) 15 ºC talajhőmérsékletet tart optimálisnak a kedvező gyökeresedéshez. squamata ’Meyeri’ említhetők (SCHMIDT et al. a növekedésüket éppen befejezett hajtásokból készített dugványok gyökeresedése. illetve sárgás lombú Juniperus × media (J. 1996). Alanyként cserépben előnevelt J. SCHMIDT et al. virginiana vagy a J. ’Plumosa Aurea’. ’Table Top’.. A dugványozási időszak üzemenként eltérő lehet. továbbá a J. a sárga levélzetű fajták oltással történő szaporítására azonban a nyári hónapok kedvezőtlenek. ’Springbank’. ’O’ Connor’. occidentalis még számos fajta alanyául alkalmas lehet. CHONG (1981). virginiana magcsemeték. dugványozással szaporított növények méreteit. rostos tőzegbe vagy perlitbe süllyesztik olyan mélyen. Oldallapozással a legjobb eredményeket a J. leggyorsabb a június végén. chinensis. Korábbi szerzőkkel egyetért abban. illetve a február-márciusban. KRÜSSMANN (1997) a J. scopulorum ’Wichita Blue’ fajták számára például jól bevált alanyok (SCHMIDT et al. a kész oltványokat viaszolás nélkül. Megemlíti. Az oltás módja oldallapozás vagy oldalékezés. Mivel azonban ebben az időszakban a faiskolák a lomblevelű dísznövények dugványozását végzik. BLOMME és VANWEZER (1987) a Juniperus-ok körében 12 szürke. hogy az egyéves oltványok nagysága sokszor eléri a már 3 éves. hogy a J. Véleményük szerint a kékes lombú fajták augusztustól tavaszig olthatók. communis magcsemetéit. 1996). illetőleg fajtáikat is megfelelő alanynak tartja. ezért praktikusan. chinensis 47 . hogy néhány üzem a J. hogy mélyen ültetve idővel a fajták leléphetnek az alanyról. Megjegyzi. főként üzemszervezési szempontból a hagyományos Juniperus dugványozási időszak az augusztus végétől szeptember végéig fűtetlen berendezésben történő dugványnevelés. KRÜSSMANN (1997) hangsúlyozza. J. hogy a Thuja orientalis alanyt például a Cseh Köztársaságban gyakori alanyként tarják számon. Az említett fajták és még számos szép fajta szélesebb elterjedésének nemcsak különleges igényeik. a J. Példaként a J. virginiana fajta oltásánál ad javaslatot az oltás időpontjára. ’Keteleerii’. (1981) Juniperus virginiana ’Skyrocket’ nemes fajtákat J. (1996) úgy vélik. scopulorum és J. hogy az oltás helye kevéssel a tőzeg-. BÄRTELS (1985) kiemeli még a J. Legkedvezőbb. ha polisztirol közegbe dugványozták azokat. scopulorum fajták szaporítása esetében mégis a dugványozást részesíti előnyben. virginiana ’Burkii’. sabina ’Blue Danube’ sima dugványaira oltottak. J. 1996). A későbbi növényültetéseknél KRÜSSMANN (1997) igen lényegesnek tartja. chinensis ’Keteleerii’ és a J. egy másik időszak július-szeptemberre esik. július elején.A dugványozás a tavaszi intenzív hajtásnövekedési időszak kivételével az év bármely szakában elvégezhető. 46 %-os eredést értek el párosítással.. chinensis ’Hetzii’ gyökeres dugványai. az oltás helyével felfelé kissé megdöntve. majdnem mindig felfelé törő koronájú fajták esetében. chinensis ’Hetzii’ igen jó alany lehet. míg a hagyományos oldallapozással 57 % eredményt kaptak. A J. KRÜSSMANN (1997) említi. 1996). scopulorum ’Blue Heaven’. ’Canaertii’. hogy a Thuja orientalis és a T. hanem e viszonylag nehezebb szaporításmód is gátat vetett.

hogy a díszfaiskolák a szaporítási technológiák megválasztása során a könnyebb és olcsóbb eljárásokat részesítik előnyben. Más Thuja fajok szaporításánál. plicata jól begyökeresedett alanyait is ajánlja. orientalis törpe fajtáinál) magas törzsre oltása esetében is. Általában 10-15 cm-es oldalágacskákból készítenek dugványt.. Valamennyi fajta esetében 6 hét volt a szaporítás időtartama.5. A legrosszabb gyökeredési eredményeket a T.’Hetzii’ dugványokra oltott fajták adták. Lényeges feltétele a gyökeresedésnek. a hagyományos dugványozási időszakot célszerű követni. 1996).3 %-os töménységű IVS alkoholos oldatot alkalmaznak. Felhasználható. occidentalis ’Ellwangeriana’. orientalis magcsemetéit használják fel (SCHMIDT et al. de az őszi dugványozás is bevált módszere a T. szakított. hogy fiatal anyanövényekről származzanak a dugványok. 48 . s a legtöbb fajta esetében 90 %-os eredésnél is jobb sikereket értek el. Az optimális oltási hőmérsékletet tapasztalatuk szerint 16 ºC volt. 2. vagy pedig. Esetükben a még fiatal. némileg eltérően az egyéb Thuja fajtáktól. talpas vagy metszőollóval feldarabolt kalapácsos dugványokat. de lassabb hatásidejű a talkumos IVS vagy NES 0. 1996). ha költségesebb szaporítási módszer. A gyökeresedés során kerülni kell a túlöntözést és a túlságosan magas páratartalmat (SCHMIDT et al. ekkor a még puha hajtáscsúcsokból készített 5-10 cm-es dugványokat pára alatt gyökereztetik (SCHMIDT et al.5. Az egyes nemzetségek szaporítására vonatkozóan általánosan elmondható.. Legkönnyebben a T. Szeptembertől februárig. ’Ohlendorfii’. de bármely időszakban dugványozhatók a tavaszi intenzív hajtásnövekedési periódus kivételével (KRÜSSMANN.. 1997).. A Thuja nemzetség dugványozása és oltása Hajtásdugványozás A nemzetség legtöbb kerti fajtájának szaporítjásmódja. A nehezebben gyökeresedő fajták szaporítása céljából azonban mégsem mondhatunk le az oltásról. Cupressus és Juniperus nemzetségekhez. occidentalis és a T. ’Ericoides’.8 %. Az egyes fajták gyökeresedési erélye különböző. orientalis szaporításának. Másrészt ezt a módot alkalmazzák törpe növésű fajták (majdnem kizárólag a T. A megelőző nemzetségektől eltérően a Thuja occidentalis. Alanyként rendszerint a T. a később készítettek csak a következő év tavaszán gyökeresednek.. illetve az átmeneti alakokról származó dugványok különösen jól gyökeresednek. de az életerős növényekről szedett oltóágak adták a legjobb eredményeket. plicata fajták gyökeresednek. illetve 1. még abban az esetben sem. KRÜSSMANN (1997) említi. orientalis mutatja. retinospora fajtákról. így a kertészeti fajták többségét túlnyomó részben hajtásdugványozás útján állítják elő. juvenilis állapotban lévő hajtásrészekről célszerű dugványanyagot gyűjteni (SCHMIDT et al. hasonlóan a Chamaecyparis. ’Rheingold’. a június. amelyek gyengébb gyökeresedési teljesítményt mutatnak.és a Thuja plicata fajták idős anyanövényekről szedve is jól gyökeresednek. × media ’Plumosa Aurea’ fajtánál mutatott jó eredményeket. 1996). A júliusszeptemberi dugványok még ősszel. 1996).2-0. occidentalis vagy T. KRÜSSMANN (1997) a T. hogy a nyugateurópai gyakorlatban főként július-augusztusban dugványoznak. fűthető termesztőberendezésben pedig február-márciusban dugványoznak (SCHMIDT et al. A dugványozás legkedvezőbb időszaka. Az ún.2 % töménységben. Serkentésre 0. Az anyanövények életkora nem befolyásolta jelentősen az eredést. 1996). KRÜSSMANN (1997) kiemeli az üvegházban nevelés alatt álló növényekről származó dugványok előnyös gyökeresedési tulajdonságait. Téli üvegházi oltás Általában a nehezen gyökeresedő fajtákat oltják. mint például a T. Pótmegvilágítás alkalmazása csak a J. Fűtetlen berendezés esetén augusztus-szeptemberben. ha egy fajta kezdeti növekedését gyorsítani akarják.

1000 db-ban megadottan: 2.1 Thuja occidentalis 58.5 0. = Vegetatív szaporítás.5 1.6 25.2 3. Tovnev. E jelentős mennyiségből a kísérleteinkben alkalmazott fajok és fajták termesztési adatai az alábbiak. A legtöbb facsemete. = Magcsemete.5 4. = Konténeres nevelés.0 3. PETE.0 ny (Az adatok magyarázata: 1000 db. Facs.6. Veget.9 14. = Facsemete.4 4.2 0. magvetéssel az alapfajokat szaporítják. A legutóbbi.5 5.3 0.5 1.5 Thuja orientalis 8. 2001) összegezte a hazai díszfaiskolai termelés helyzetét. a fajták előállítása vegetatív szaporítás útján történik.4 3.3 ny Juniperus chinensis ’Keteleerii’ 0.3 0.6 0.0 0. 2002) Faj.4 Idfa.5 Thuja plicata ’Aurea’ 2.3 63.2. Kont.6 4.6 4.9 61.3 1. Tovnev. Magcs.8 9.3 4. Magvetéssel a legnagyobb mennyiségben a Thuja occidentalis-t szaporították.3 30.2 40.6 0.5 Juniperus virginiana ’Tripartita’ 0.1 Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ 1. 49 . Idfa.4 ny 3. Chamaecyparis lawsoniana 16.5 0. Facs.1 5.0 2.0 0. táblázat: Szaporítási adatok az OMMI Millenniumi Kiadvány nyomán (OMMI.4 Juniperus drupacea ny ny Juniperus virginiana 3.0 Juniperus virginiana ’Hetz’ 8.6 × Cupressocyparis leylandii 39.8 2.7 ny ny 1.5 1.6 24.0 Thuja orientalis ’Aurea Nana’ 7. Vegetatív szaporítással a legnagyobb mennyiséget a × Cupressocyparis leylandiiból állították elő.0 0. = Idős fa.6 0. valamint továbbnevelt és idős fa kategóriákban a Thuja occidentalis-ból találjuk a legnagyobb mennyiségeket. = Továbbnevelt fa.8 4.1 3.9 0. Veget.1 5.4 Cupressus arizonica 3. s szintén ez a faj adta a legtöbb konténerben nevelt növényt is.és fajtanév Magcs.1 Juniperus chinensis ’Blaauw’ 0. 2002-ben megjelent összesítő kiadványuk adatai szerint a termesztett fenyőfélék 714 taxont ölelnek fel. ny = nyomokban fellelhető) Mint az adatokból kitűnik.6 18. 0. 2000. Kont. A hazai termesztési adatok bemutatása Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Millenniumi Kiadványában (OMMI.6 1.4 10.

A vidék talajadottságai változatosak. A Kísérleti Üzem és Tangazdaság területe a Pesti-síkságon terül el. Itt létesült az Országos Díszfa-.5-11 ºC. Nyári időszakban a 25 ºC-nál magasabb hőmérsékletű napok száma 75-81 között alakul. A terület csapadékellátottsága meglehetősen csekély. A kísérletek helyszínének ismertetése Az oltási kísérleteket 1990-2000 között. Cserje. a humusztartalom 2-3 %. ANYAGA ÉS MÓDSZERE 3. Évente igen változatos eloszlásban jelentkezik. a fűtetlen fóliasátrakat.és Fenyő Fajtagyűjtemény és Központi Törzsültetvény. tengerszint feletti magassága 100-150 méter.és vízgazdálkodása meglehetősen gyenge. részben üveg és fólia alatti termesztő berendezésekben. A területen továbbá 21 ha. viszonylag kedvezőtlen az örökzöld növények számára A vidék napfénytartamának átlagos évi összege 2000-2050 óra. a legalacsonyabb -17 ºC. forró aszályos tavaszutó és nyár jellemezte. A levegő száraz. a Kísérleti Üzem munkatermében végeztük el. A szaporítási és nevelési kísérletek 3 ha díszfaiskolai területen folynak. A Kísérleti Üzem talaja heterogén. A legmelegebb hónap. a fagypont alatti hőmérsékletű napok száma 90-100. Az előkísérletek szakasza 1990-1992 között előkísérleteket állítottunk be a Cupressaceae család 5 legfontosabb nemzetségének körében az egymásra oltási lehetőségek vizsgálata céljából. E talajok tápanyag. A hagyományosan cserépben előnevelt alanyok helyett szabadgyökerű. A Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság 1963 óta fontos tanszéki oktatói és kísérleti bázis. A kézben oltásokat zárt helységben. a relatív páratartalom nyáron alacsony. július középhőmérséklete 21-22 ºC. A talajvíz 2-3 méter mélyen helyezkedik el. valamint 800 m2. amelynek 30 ha-nál nagyobb területéből 6 ha-on 530 taxont magában foglaló tű-és pikkelylevelű örökzöld gyűjtemény. karbonátos barna-.3. A KÍSÉRLETEK IDŐSZAKA. 550 taxont számláló lombos fa és cserje gyűjtemény. Az átlagos éves legmagasabb hőmérséklet 35 ºC. 3. PÉCZELY (1979). Oltási kísérleteink számára a talpfűtéssel ellátott üvegházat.1. valamint anyatelep található. A gyűjtemény szolgált alapjául a kísérletek nemes taxonjainak beszerzéséhez. A humuszréteg vastagsága átlagosan 50-60 cm.2.1. 60-65 %. Az oltási kísérletek ismertetése 3. január a leghidegebb. illetőleg anyatelep terül el. A terület talajtani és éghajlati adottságait PÉCSI (1958). 1-2 éves magcsemetéket alkalmaztunk. 63 taxont magában foglaló Paeonia gyűjtemény kapott helyet (KOMISZÁR. átlagosan -1 ºC . 500-600 mm. TŐKEI (1997) in KASZA (2004) adatai alapján jellemzem. a Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (2003-tól) majd a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszéke Soroksári Kísérleti Üzeme és Tangazdasága területén végeztük. a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem. Az évi középhőmérséklet 10. illetőleg szürkésbarna mezőségi dinamikájú homok. részben a rossz vízgazdálkodású talajféleségek miatt is. valamint a nevelési kísérletek céljára szabadföldi felületeket vettünk igénybe. Az elmúlt 5-10 évet a nagy csapadékhiány.vagy könnyű vályogtalaj található. többnyire futóhomok eredetű laza talajfelszín a legjellemzőbb. míg az idei esztendőben a tavasz és nyárelő csapadékban bővebbnek bizonyult. Az oltási partnerek az alábbiak voltak: 50 . HELYSZÍNE. 1986). valamint szabadföldön. amelynek megközelítően 71 %-a esik a tenyészidőszakra.-2 ºC-ot mérnek. legnagyobb területén közömbös vagy gyengén lúgos. de agyagos vagy vályogos fizikai talajféleségek is előfordulnak. illetve jogutódai a Szent István Egyetem (1999-2000).2.

Az oltást oldallapozással végeztük. illetve fajtáik: Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ Cupressus arizonica Juniperus virginiana ’Pseudocupressus’ Thuja orientalis Az oltási időpontok alapján két kísérletsorozatot állítottunk be. ahol az oltási időpont megválasztásánál csak a télvégi-koratavaszi időszak mellett döntöttünk. Az őszi oltásokat augusztus végén .2 A tematikus oltási kísérletek ismertetése Az előkísérletek alapján 1996 évtől 2000-ig. illetve március elejére esett. A kísérlet-sorozatokat az alanyok típusa szerint állítottuk be: A/ Oltás szabadgyökerű magcsemetére B/ Oltás sima dugványra Technológiánk szerint az oltások során. 4-6 cm-el a gyökérnyak felett. A télvégi-tavaszi oltási időszak a kihajtást közvetlenül megelőzően. amit okozhatott az oltványok számára adott árnyékolás. Augusztus-szeptember (október). valamint őszi időpontokban is elvégeztük. hogy a Cupressaceae család tagjai többékevésbé összeférhetők egymással.04 mm vastag átlátszó polietilén fóliával takartuk a magas páratartalom biztosítása céljából. Az előkísérletek eredményei azt mutatták. s egy esztendő múltán is életképes oltványoknak bizonyultak. újabb oltási kísérleteket.a szabadgyökerű alanyok éppen hajtani kezdenek. Az oltásokat télvégi-tavaszi tavaszi. hogy a télvégi-tavaszi oltási időpontban készített oltványok eredése és hajtásnövekedése is lényegesen kedvezőbb volt. A kész oltványokat fűtetlen fóliasátorban 15 × 8 cm-es térállásban homokba vermeltük el ferdén úgy. hogy a nemes felfelé nézzen. 51 .2. melynek alkalmazása során . Február-március II. február végére. Az előkísérletek bíztató eredményei és tapasztalatai alapján állítottuk be a további. valamint eredményezhetett a magas páratartalom is. majd 40-80 db oltványt készítettünk.szeptember elején végeztük: I. illetőleg e módszer továbbfejlesztett változataként sima dugvány-alanyokat használtunk fel. A nyárvégiőszi oltásoknál problémát jelenthetett az elhúzódó forradás. Tapasztalataink szerint kezdetben valamennyi kombináció jól fejlődött. évente megismételve az oltásokat. 4-4 ismétlésben. majd az oltványokat rafiával kötöztük. A kísérletek során 40-40. becserepezett és meghajtatott alanyok helyett szabadgyökerű magonc alanyokat alkalmaztunk. 3. A módszerünk kézbenoltás. mialatt a rafia kötözőanyag a nyirkos homokban elkorhadt. az oltás helye pedig a homokréteg alá kerüljön. s félfás dugványként kezeltük a cserepezésig és az azt követő fokozatos edzésig.Alanyként felhasznált fajok: Chamaecyparis lawsoniana Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis Nemesként alkalmazott fajok. Mindez arra engedett következtetni. Leggyengébb eredést a Cupressus arizonica mutatott. s idő előtt „elengedte” a nemest. új kísérleteket indítottuk el. A későbbiekben az oltványokat 0. azaz az oltásokat február végén-március elején végeztük. legalábbis a kezdeti időszakban. eltérően a szokásos faiskolai gyakorlattól.

az oltás napján szedtük. 3-4 ºC hőmérsékleten tartottuk. 52 .Alanyként felhasznált fajok: Chamaecyparis lawsoniana Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis . klón Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ’Aurea Nana’ 3. 3. s az esetleges télvégi-tavaszi felmelegedés a nemes oltógallyak kihajtását eredményezte volna.Alanyként felhasznált fajok: Juniperus virginiana ‘Hetz’ Juniperus virginiana ’Tripartita’ Thuja plicata ’Aurea’ . azokat hűtőkamrában. majd ezek feldarabolásával nyertük a szükséges nemes növényanyagot.1. fagymentes helyen tároltuk. A magonc-alanyokat az oltást megelőző két hétben kötegelve.2. illetve fajták: Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica 1. klón) B/ Sima dugványra történő oltásnál .Nemesként felhasznált fajok.a nemes oltógallyak mindkét alany-típus esetében nyugalmi állapotban vannak. vagyis alsó pólusuk legalább 5 mm átmérővel rendelkezett. 50-60 cm hosszúságú gallykötegeket vágtunk le. Z. a növényeket a gyökérnyak átmérője szerint osztályoztuk. Közvetlenül az oltás előtt az alanyokat felszívattuk. A nemes oltógallyakat frissen.2. azaz sűrű ágállású. megfásodott nemes hajtásrészeket használtunk fel. gyökerüket kissé visszavágtuk. klón Juniperus chinensis ’Blaauw’ Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Juniperus drupacea Thuja orientalis ’Aurea Nana’ Thuja orientalis Török. közvetlenül a kihajtást megelőzően történt. Az oltás előtt feltisztított oltógallyak hosszúsága 12-15 cm volt.2. sz.. sz.Nemesként felhasznált fajok. Az oltáshoz többnyire kétéves. puha kendővel szárazra töröltük. illetve fajták: Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica 1. Az oltás kivitelezésének módja szabadgyökerű alanyok használatával Az oltások időpontja február végére-március elejére esett. . Úgynevezett „rókafarkakat”.2. féle klón (a továbbiakban T.a sima dugvány-alanyok még nyugalmi állapotúak.2. talpuk. Az oltási kísérletekben szereplő növények felsorolása A/ Szabadgyökerű magcsemetékre történő oltásnál . Amennyiben az oltás időszaka elhúzódott. Z. a gyökérnyakat feltisztítottuk.

hogy így kisebb méretű. lehetőleg a gyökérnyakba oltottunk (cserepes alanynál erre technikailag nincs mód). A faiskolákban szokásos cserepes alanyra történő oltástól eltérően nem a talajszint felett 5-10 cm-el. Az alacsony oltás egyik előnye. akár egyéves alany is használható. ábra: Ék alakúra megvágott nemes (nemes: Thuja orientalis ’Aurea Nana’) 53 . ábra: A nemes megvágása oldallapozás esetén (nemes: Thuja orientalis ’Aurea Nana’) 9.Az oltás módja táskás oldallapozás volt. mintha cserepes alannyal dolgozna: 200-250 oltás naponta. Harmadik előny a termelékenyebb munka. ábra: Az alany megvágása oldallapozás esetén (alany: Thuja orientalis) 7. 6. hanem mélyen. mivel az a gyökérnyaknál már elegendő vastagságú lehet. hogy így könnyebb az oltás helyét betakarni kiszáradás ellen. ábra: Megvágott alany táskás oldallapozás esetén (alany: Thuja orientalis) 8. A másik előny. Egy begyakorlott munkás teljesítménye valamivel több.

oltógumik 54 . Fontos volt a szoros kötözés. de jóval vastagabb is. ábra: Oltókés. Lehetett azonban valamivel vékonyabb. nemes: Thuja orientalis ’Aurea Nana’) Kötözésre a németországi Hermann Meyer cégtől származó oltógumi szalagot használtunk. de nem előírt feltétel volt az oltásnál az. hogy az egyes menetek között 2-3 mm-es hézagot hagytunk (itt levegőzött a seb). hogy a hosszanti sebfelületekkel szabaddá tett kambiumok legalább az egyik oldalon találkozzanak. mert a sebből kifolyó gyanta megakadályozta a víznek a vágásfelületre jutását.b) a) 10. Viaszolni az oltványt nem kellett. Ez esetben az oltást úgy illesztettük. amelyet felülről lefelé haladva úgy végeztünk. 11. a-b ábra: Összeillesztett alany-nemes felek (alany: Thuja orientalis. Előnyös. hogy az alany kevéssel vastagabb legyen a nemesnél.

ahol a kísérletek első esztendejében fóliasátor ágyásának homokjába vermeltük el a növényeket. ábra: Kész oltvány (Alany: Thuja orientalis. hogy a nemes ferdén felfelé nézzen. a térállás megközelítőleg 5 × 8 cm volt. így 20 oltvány kapott helyet. nemes: Thuja orientalis ’Aurea Nana’) 13. ábra: Az oltvány kötözése (Alany: Thuja orientalis. A következő kísérleti években az oltványokat üvegházba hordtuk be. Ha túl nagy volt az alany. nemes: Cupressus arizonica) 55 . a) b) 14. a-b ábra: Ágyásba elvermelt egyéves oltványok (Alany: Thuja occidentalis. hogy kevesebb helyet foglaljon.5-1 cm-el a közeg felszíne alá kerüljön. gyümölcsös rekeszekbe ferdén vermeltük el úgy. nemes: Thuja orientalis ’Aurea Nana’) Az elkészült oltványokat azonnal szaporító berendezésbe vittük. lombozatát 10-12 cm-re visszakurtítottuk.12. Egy-egy ládában egy-egy ismétlés növényanyaga. ahol azokat folyami homok-perlit 1:1 arányú keverékével megtöltött ládákba. és az oltás helye 0.

hogy a fólia széle túllógjon az ágyon. ábra: Ágyásba elvermelt oltványok 16. ábra: Ládába elvermelt egyéves oltványok (Alany: Juniperus virginiana. nemes: Cupressus arizonica) Az oltványokat a későbbiekben dugványokhoz hasonló módon kezeltük. A magas páratartalom biztosítása céljából az oltványokkal megtelt ágy fölé alacsony (30-40 cm) fóliaalagutat húztunk.15. nemes: Cupressus arizonica) 17. ábra: Ládába elvermelt egyéves oltványok (Alany: Juniperus virginiana. illetve 0. majd körülbelül 3. nemes: Cupressus arizonica) 18 ábra: Ládába elvermelt egyéves oltványok (Alany: Thuja orientalis. A talpfűtést a növényház talaján elhelyezett fűtőberendezés biztosította.04 mm-es színtelen polietilén fóliát borítottunk rájuk úgy. Az elvermelt oltásokat Orthocid 50 WP vagy Chinoin-Fundasol 50 WP 2 ezrelékes oldatával öntöztük be.5 hónapon keresztül 15-20 ºC közötti léghőmérsékletet és 100 %-ot közelítő páratartalmat biztosítottunk számukra. Az üvegházban elhelyezett oltványok számára 18-20 °C talpmeleget biztosítottunk. Beépítése ágyástükör 56 .

Az időjárástól függően. 19. A kiültetést követően raschel-hálóval árnyékoltuk a fiatal oltványokat a túlságosan erős napsütés ellen. Rendszeresen került sor tápoldatozásra. A szabadföldi kezelések a rendszeres öntözést. A rendszert kontakt hőmérő vezérli. Az oltást követően. esetleg 2-3 naponta.kialakításával történt. amint a nemes hajtani kezdett. illetve megfigyeltük és mértük hajtásnövekedésüket. meleg időben naponta 1-2 alkalommal. fóliasátras elhelyezés esetén pedig december végétől a hálóra terített lombbal védtük az átfagyástól. A továbbiakban rendszeresen ápoltuk. ábra: Az oltványok edzése szabadföldi kiültetés előtti Ezt követően áprilisban szabadföldbe ültetettük ki az oltványokat. illetőleg alkalmanként eltávolítottuk a takaróhálót. Enyhe periódusokban (ha a kinti hőmérséklet fagypont felett volt) levettük a lombtakarót. majd ha újabb hideghullám érkezett. gyomlálást. Az oltványokat rendszeresen ellenőriztük a Botrytis-fertőzés elkerülése céljából. Ültetés előtt gyökérzetüket körülbelül a felére kurtítottuk. azaz egy alufólia réteget fektettek. illetve tápanyaggal való ellátást jelentik. ábra: Az oltványok edzése szabadföldi kiültetés előtti 20. egy rövid jelzőhajtást hagytunk a könnyebb azonosítás. esetleges fertőződés esetén Chinoin Fundasol 1 ezrelékes oldatával öntöztük be az állományt. Az oltást követően egy éven át. visszatakartuk. A tápanyag utánpótlását az Osmocote Plus szabályozott tápanyagleadású műtrágya termékcsalád 6-8 hónapos típusának kijuttatásával végeztük. illetve az értékelés megkönnyítése céljából. valamint raschel-hálóval takartuk azokat. Az alanyokat később sem vágtuk vissza teljesen. Az alanyokat növekedési 57 . Az oltványokat télen a 2 rétegű raschel-hálóval árnyékoltuk. melyet 2 cm vastag Nikecell lapokkal béleltek ki a hőszigetelés céljából. A takarófóliát meleg időjárás esetén 1-2 naponta. Ezen a felületen térháló tartja a sóderrel letakart fűtőkábel hálózatot. szükség szerint öntöztünk. amely visszaveri a lefelé irányuló sugárzó hőt. beiszapolva kiültettük a növényeket. a következő tavaszig maradtak növényeink a szaporító berendezésben. 20 × 20 cm-es térállásban. számláltuk az életképes oltványok mennyiségét. hajtásrendszerük alakulását. kezeltük a növényeket. hűvös időben naponta. hűvös időben hetente 1-2 alkalommal levettük. Erre úgynevezett hőtükröt. Ekkor edzés és a szabadföldi viszonyokhoz történő alkalmazkodás elősegítése céljából az oltványokkal telt ládákat félárnyékos helyre hordtuk ki. majd kb. a vegetációs időszak során 4 alkalommal 3 %-os Volldünger oldattal láttuk el az oltványokat. az alany lombját közel a felére kurtítottuk.

egészséges oltvány (Alany: Thuja occidentalis. A téli fagyok beálltával az első telüket szabadban töltő oltványok tövét lombbal. ábra. nemes: Cupressus arizonica) 22. Kiültetésre alkalmas. kis jelzőhajtást hagyva rajtuk. ábra: Egyéves oltványok szabadföldbe történő telepítése 58 .erélyüktől függően 2-3-szor visszakurtítottuk. illetve faforgáccsal takartuk. 21. jól fejlett.

ábra: A kiültetett oltványok kitakarása kapálás céljából 25. ábra: A kiültetett.23. ábra: A kiültetett oltványok takarása fűrészforgáccsal 59 . raschel-hálóval takart oltványok 24.

azaz 20 oltványt helyeztünk el tálcánként. Így az alanyállomány egyöntetűbbé. azaz a dugvány-alanyok talpát 2000 ppm IVS serkentőszer alkoholos oldatába mártottuk 5 másodpercig. egy – egy tálca egy – egy kezelés növényanyagát tartalmazta. az oltás még gyorsabbá válhatott. fűrészforgáccsal takart oltványok tavaszi kitakarás idején 3. 27.2. majd kezelési eljárások teljes mértékben megegyeztek a fenti eljárással.26. A kész oltványokat a szabadgyökerű alanyra történt oltványokhoz hasonlóan homok-perlit közeggel megtöltött szaporító tálcákba vermeltük. hanem sima félfás dugványokat alkalmaztunk. nemes: × Cupressocyparis leylandii) 60 . Az oltás kivitelezésének módja sima dugványra történt oltásnál A sima dugványra történt oltásnál az oltási. az alany előállítás sokkal olcsóbbá. mind a nemes oltógallyakat közvetlenül az oltást megelőzően gyűjtöttük.2. Az oltványok elvermelése előtt a kész oltványokat.3. hasonlóan a pikkelylevelű örökzöldek dugványozásánál alkalmazott módszerhez. Mind az alanyokat. azzal a különbséggel. hogy alanyként nem szabadgyökerű magcsemetéket. ábra: A kiültetett. ábra: Sima dugvány alanyú kész oltványok eltűzdelése szaporító tálcában (Alany: Juniperus virginiana ’Tripartita’.

28. nemes: Thuja orientalis ’Aurea Nana’) 30. ábra: Szaporítótálcás oltvány elhelyezés fólia-alagút alatt 61 . ábra: Sima dugvány alanyú kész oltványok eltűzdelése szaporító tálcában (Alany: Juniperus virginiana ’Hetz’. ábra: Szaporítótálcába eltűzdelt oltványok (Alany: Juniperus virginiana ’Tripartita’. ábra: Szaporítótálcába eltűzdelt oltványokkal telt ágyás a talpfűtésen 31. nemes: × Cupressocyparis leylandii) 29.

nyarától pásztázó elektronmikroszkóp. sztereomikroszkóp. valamint a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ koronaformájának értékelése céljából. utófixálás 0. Az eredményeket táblázatos és grafikus formában tüntettem fel. A szignifikáns differencia értékét (SzD 5 %) 95%-os megbízhatósági szinten a táblázatokban tüntettem fel. az életképes oltványok százalékos arányát. Ezt követően a szabadföldi kiültéssel egyidejűleg értékeltem a növényállományt. egy-egy oldalra törő hajtással 5 = felálló. hibátlan. a Microsoft Excell-programcsomag segítségével végeztem el. 3.4. az értékelések időpontjai és a kiértékelés módszere Az oltási kísérletekben felhasznált alany-nemes taxonokat SVÁB (1967) útmutatásai alapján kéttényezős. Az eredmények feldolgozásánál a statisztikai elemzéseket egytényezős varianciaanalízissel (SVÁB. külön-külön feldolgozva az eredési.1. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok előtt az oltási helyek magasságában kereszt-. Minden alany-nemes kombinációból 20-20 oltványt készítettünk 4 ismétlésben.07 M foszfátpufferrel. (1988) nyomán a Központi Laboratórium által alkalmazott. jól bevált eljárássort alkalmaztuk (CSILLAG és NAGY. A kísérletek beállítási rendszere. de széthajló.és hároméves oltványok esetében. PERCZELNÉ. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok módszere Thuja orientalis alanyra oltott Thuja orientalis ’Aurea Nana’ fajta összeforradási állapotát vizsgáltuk egy-. Egy-egy alanyon lehetőség szerint valamennyi nemes növényfaj. fajtára jellemző koronaforma. A fixálás után víztelenítettük a mintákat megfelelő koncentrációjú aceton-sorozattal. illetőleg későőszi időszakban mértem meg valamennyi oltványt. Az értékelés során megszámláltam az élő oltványok mennyiségét. azaz feldaraboltuk a mintát.07 M foszfátpufferrel hígított 3%-os glutáraldehidben két órán keresztül. illetve -fajta oltását elvégeztük. valamint lejegyeztem az oltványok talajszinttől mért hajtáshosszúságának alakulását. A vizsgálati minták előkészítése során VIRÁGH et al. vezérhajtás. illetve hosszmetszeteket készítettünk zsilett-penge segítségével. A szövettani vizsgálatok leírása 1999. négyismétléses véletlen blokk elrendezésben állítottuk be. 1967. szóbeli közlés). 3. 1986).3.07 M foszfátpufferrel). A fizikai előkészítést fixálási műveletsor követte (előfixálás 0. talajra hajló hajtásrendszer 2 = szétterülő. majd a fixáló háromszori kimosása 0. valamint fénymikroszkóp segítségével szövettani vizsgálatokat végeztünk a szabadgyökerű magcsemetékre oltott növények oltás-összeforradási folyamatának megfigyelése céljából. valamint a hajtásnövekedési adatokat. Az oltványok egyéves korát megelőzően a növényházban kéthavonta végeztem a méréseket. de már magasabbra emelkedő hajtások 3 = felálló. Maximum 5x5 mm-es mintanagyságokkal dolgozhattunk. A Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’. nem szabályos hajtások 4 = felálló hajtásrendszer. majd a tavaszvégi-koranyári.3. illetve a feltételezett alanyhatás bemutatásához bonitálási rendszert dolgoztam ki.2. két. a fixáló kimosása 0. szabályos hajtásrendszer.3.2. áztatás útján az alábbi lépésekben: 62 . A pontozási értékek magyarázata a következő: 1 = elfekvő. Az elektronmikroszkópos vizsgálatokat a BKÁE KTK Központi Laboratóriumában végeztük.7 M foszfátpufferrel hígított 1%-os ozmium-tetroxidban egy órán keresztül.

ugyanis az oltási partnerek még a megfelelő „puhaság” elérése előtt szétestek. hogy előzetes kezelés nélkül nem. BALZERS CPD 020 típusú szárítógéppel. Ezért a következő puhító eljárást alkalmaztuk. 3. A víztelenítés után szárítást alkalmaztunk. majd BALZERS CSD 040 típusú katódporlasztó géppel 30 nm vastagságú arany-palládium réteggel vontuk be. A mintákat OLYMPIA típusú binokuláris sztereomikroszkóppal tanulmányoztuk. illetőleg fényképeztük. 2. vagy alig metszhető. Aceton koncentráció 30% 50% 70% 90% 96% 100% Áztatás időtartama 1 × 10 perc 1 × 10 perc 1 × 10 perc 1 × 10 perc 2 × 10 perc 3 × 10 perc. A fénymikroszkópos vizsgálatok során a minták előkészítését SÁRKÁNY et al. szétestek valamennyi oltáskombináció esetében.2. Közvetlenül a metszetek készítése előtt a keveréket a glicerin mennyiségének megfelelő vízzel hígítottuk. 3. Mikrotómos metszést nem sikerült végrehajtani.1. CO2 segítségével. mivel az oltványok a legkisebb durva beavatkozásra is a komponensek szétesésével reagáltak. FENYVES. 63 . A sztereomikroszkópos vizsgálatok menete Szintén többféle korú oltványt vizsgáltunk meg e módon Thuja orientalis alanyra oltott Thuja orientalis ’Aurea Nana’ nemesfajta esetében.3. A főzés időtartama 1-2 perc volt a vizsgált anyag vastagságától függően. ily módon megakadályoztuk a minták mikroszkópban bekövetkező feltöltődését. A vizsgálatokhoz éles oltókés segítségével hosszmetszeteket készítettünk az oltáshelyeknél. A metszés előtt az ily módon előkészített anyagot puhítás céljából főzőpohárban forraltuk. 5. Megpróbálkoztunk a fluor savas puhító eljárás használatával is. illetve fotóztuk. Ennek hatására nemcsak könnyebben metszhetővé. Mikrotómos metszéssel próbálkoztunk ebben az esetben is. Ezért kétéves oltványokat alkalmaztunk a vizsgálatokhoz. A kevésbé összeforrt oltványok esetében még nagyobb nehézségek merültek fel.3. A fenti módon előkészített mintákat TESLA BS-300 típusú pásztázó (scanning) elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. A fénymikroszkópos metszetek elkészítéséhez a vizsgálati anyagokat több héten keresztül glicerin és alkohol 1:1 arányú keverékében áztattuk. hanem légbuborékmentessé is vált a vizsgálati anyag. Ezt követően a mintákat a mikroszkópba kerülő alumínium tömbökre ragasztottuk. 2001). durvább beavatkozást jelentett. amely a minta felületéről visszaverődő elektronsugarak útján alkot képet. 6. Az egyéves oltványok nem mutattak tökéletes összeforrottságot. A fénymikroszkópos vizsgálatok módszere A fénymikroszkópos vizsgálatokat az oltás-összeforradás tanulmányozása céljából két hallgatói diplomadolgozat keretében készítettük el (LENKEFI. 4. A kétéves oltványok szintén széteséssel reagáltak. 2000.(1966) útmutatásai nyomán végeztük.3. Ez az eljárás azonban sokkal erőszakosabb. A legtöbb fás növény fateste és kérge annyira kemény. azonban valamennyi egyéves oltványtípus szétesett. A metszést kézi borotvával végeztük el. 3.

Az elkészült metszeteket toluidin kékkel festettük. másik részüket kanadabalzsammal állandósítottuk. 64 . megfelelő koncentrációjú xylol sorozattal.Kezdeti tapasztalataink alapján a kézi borotvával készített metszeteket választottuk megfigyeléseinkhez. A fényképeket Pentax P30 típusú fényképezőgép segítségével készítettük. valamint a műfény káros hatásainak kiküszöbölése céljából kék fényszűrőt iktattunk be. majd egy részüket glicerinnel. A kanadabalzsamos állandósításhoz a metszeteket víztelenítettük. A fénymikroszkópos megfigyelésekhez Zeiss típusú közép-kutató mikroszkópot használtunk. Porst 21 DIN-es normálfilmre dolgoztunk. kétéves oltványok alkalmazásával.

orientalis 90 13 Átlag 79 13 Juniperus virginiana alanyon Eredmények 1992. ill. ezt követően pedig néhány grafikonon szemléltetem az egyes oltási időpontok között mutatkozó különbségeket: 3. 55 48 52 50 51 35 70 67 57 13 30 17 14 19 17 22 16 18 Cupr. II..4. Az oltvány növekedését. VII. I. orientalis Átlag - 90 75 90 85 - 11 14 12 12 65 . gyors. azaz még az összeforradás előtt szétmállott. az oltási partnerek kis csipeszekkel történő összeszorításával is próbálkoztunk. ez pedig többlet munkát igényelt. tágult.1.) Kísérlet Eredmények a cserepezés idején (1990. ariz. magától szétszakadt. 14-30. s csak néhány esetben. de a csipeszek az oltványokról sok esetben lepattantak a növekedés folyamán. A különféle kötözőanyagok használatának tapasztalatai Az oltások kötözése során a legkedvezőbb tapasztalatokat az oltógumi használatával szereztük. III. tehát rögzíthetőségük nem volt megbízható. igen rugalmas és nyúlékony.) Eredés Hajtáshossz (%) (cm) I. II. de eltávolítani a még tökéletlen összeforradás miatt csak újrakötözéssel lehetett. Eredés Hajtáshossz (%) (cm) I. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 4. Az előkísérletek eredményeinek ismertetése Az előkísérletek eredményeit az alábbi összefoglaló táblázatban mutatom be. 93 12 Jun. táblázat: Fenyő kézbenoltások előkísérleteinek eredése és hajtásnövekedése a cserepezés idején (az oltást követő tenyészidőszak végén) Oltási kombinációk (oltás: 1990. ’Pseud. A rafia vagy a pamutzsineg ugyanis nyirkos közegbe kerülve 1-2 hónap alatt. Az oltógumi rendkívül jól alkalmazhatónak bizonyult. ’Stewartii’ 70 12 Cupr. vagy a kezelési munkálatok alatt.’ 63 14 T. Az előkísérletek során alkalmazott egyéb anyagok sem bizonyultak megfelelőnek. az oltvány vastagodása során durván belevágott a növénybe. a túl vastag oltványokról felengedve levált. A korábbi eljárásainknál alkalmazott egyéb kötözőanyagok nem váltak be. erős és biztonságos kötözést tett lehetővé. ’Pseud. Használata ma már hazánkban is igen elterjedt.’ T.2. Chamaecyparis lawsoniana alanyon C. ariz. Jun. II. l. v. VIII-IX. A műanyag rafia túl durva volt. vágott az oltványokba. 4. II. v. I. vastagodását követve rugalmasan nyúlt. Angliai tapasztalatok alapján kötözés nélküli rögzítéssel. 1991.

VII. 66 . ’Stewartii’ Cupr.’ T. III. Eredés Hajtáshossz (%) (cm) I.3. ’Pseud. táblázat folytatása: Fenyő kézbenoltások előkísérleteinek eredése és hajtásnövekedése a cserepezés idején (az oltást követő tenyészidőszak végén) Oltási kombinációk (oltás: 1990. életképessége és hajtásnövekedése tekintetében kedvezőbb télvégi-koratavaszi oltási időszak. v. VIII-IX. l. II. hogy a rendelkezésünkre álló termesztési feltételek mellett az oltványok eredése. Jun. ill. Az adatok alapján megállapítottuk. I. II. 1991. 67 17 45 34 41 47 15 53 39 39 14 18 23 30 21 18 6 22 15 32 27 29 20 27 25 16 21 22 24 12 14 12 16 14 13 17 24 18 Thuja occidentalis alanyon C. orientalis Átlag Thuja orientalis alanyon Eredmények a cserepezés idején (1990. ariz. II. 80 52 88 78 74 83 85 95 68 78 51 48 50 60 35 83 82 60 75 23 21 25 21 23 16 15 19 17 17 12 13 14 13 13 12 12 25 16 Eredmények 1992. ’Pseud. orientalis Átlag Ezek a kezdeti eredmények bíztatónak bizonyultak az oltványok életképessége és az egyes alanytípusok felhasználása szempontjából. l. v. I.’ T. II. Jun.) Kísérlet C. ariz.) Eredés Hajtáshossz (%) (cm) I. ’Stewartii’ Cupr. 14-30.

július II. március 14-30.oltás: 1990. értékelés: 1997. ábra: Thuja occidentalis alanyra különböző időpontokban oltott fenyőoltványok hajtáshossza a talajszinttől mérve (Soroksár. ábra: Thuja occidentalis alanyra különböző időpontokban oltott fenyőoltványok eredése 35 30 Hajtáshossz (cm) 25 20 15 10 5 0 Chamaecyparis laws. . virg. 'Stewartii' Cuprsessus arizonica Nemes Jun. kísérlet . virg. kísérlet .október 10.oltás: 1990.oltás: 1990. értékelés: 1997. augusztus 24. július (Soroksár.' Thuja orientalis I. értékelés: 1997. 'Pseudoc. kísérlet . . kísérlet . 'Pseudoc. július II. augusztus 24.' Thuja orientalis 32. értékelés: 1997. július Jun. 'Stewartii' Cuprsessus arizonica Nemes I. 1992.október 10.80 70 60 Eredés (%) 50 40 30 20 10 0 Chamaecyparis laws.oltás: 1990. július) 67 . 1992) 33. március 14-30.

. kísérlet . 'Stewartii' Cuprsessus arizonica Jun.október 10.október 10. július) 35 30 Hajtáshossz (cm) 25 20 15 10 5 0 Chamaecyparis laws. ábra: Thuja orientalis alanyra különböző időpontokban oltott fenyőoltványok hajtáshossza a talajszinttől mérve (Soroksár.' Thuja orientalis Nemes I. július II. március 14-30.oltás: 1990. értékelés: 1997. virg. július) A bíztató eredmények alapján a tematikus oltási kísérleteket a télvégi időpontban állítottuk be.oltás: 1990. 1992. július 34. kísérlet . július II. értékelés: 1997. július 35.' Thuja orientalis Nemes I. kísérlet . március 14-30. 'Pseudoc. augusztus 24. . értékelés: 1997. 'Pseudoc. virg.80 70 60 Eredés (%) 50 40 30 20 10 0 Chamaecyparis laws. értékelés: 1997. s ismételtük meg újra évenként. 1992.oltás: 1990. 68 .oltás: 1990. kísérlet . augusztus 24. 'Stewartii' Cuprsessus arizonica Jun. ábra: Thuja orientalis alanyra különböző időpontokban oltott fenyőoltványok eredése (Soroksár.

oltáskombinációnként mutatják be az életképes oltványok százalékos arányát (eredési % cím alatt) a kiinduló darabszámokhoz képest. a növények átlagos magasságát a talajszinttől mérve. valamint grafikus értékelés követi. A táblázatokat oltási évek szerinti bontásban szöveges. matematikai-statisztikai elemzése Méréseink eredményeit táblázatos formában jelenítettem meg. Az oltáskombinációk életképességi adatainak és az oltványok talajszinttől mért átlagos magasságának bemutatása. Az alábbi táblázatok és grafikonok az alkalmazott alanytípusok szerint. -fajtákként csoportosítva mutatják be a kísérleti adatsorokat. 69 . Ennek oka az életképességi arányok esetében. hogy (a viszonylag kis egyedszám miatt) akár egyetlen darabos mérési tévedés is jelentős százalékos eltérést okozhatott. illetőleg a hajtásnövekedés mértékét jelölik. A magassági adatok esetében a magassági ellentmondások abból adódnak. így alacsonyabb adatokat mérhettünk. Az adatok feldolgozása után a statisztikai vizsgálat megerősítette az eredményeket. hogy a szabadföldi kiültetést követően a növények mélyebbre kerülhettek.4. illetőleg külön-külön alanyfajonként. Az eredmények közlésénél az alábbi táblázatok adatsorai az ismétlések átlagainak feltüntetésével. A táblázatok néhol kissé ellentmondó adatokat is tartalmaznak.3.

00 1. év őszén 2000. őszére. táblázat: Az életképes oltványok százalékos aránya Chamaecyparis magcsemetére történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve Cupressus arizonica klón Thuja orientalis klón Juniperus chinensis ’Keteleerii’ × Cupressocyparis leylandii Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ Thuja orientalis ’Aurea Nana’ lawsoniana Mérési időpontok SzD5% Eredés (%) 1996. év őszén 1999.33 100.00 0.00 41.00 82. 66.00 100.15 SzD5%=63. 70 .50 28.00 88.00 0.00 93.21 SzD5%=7. év őszén 2000.67 0.00 31.67 0.63 N. év őszén 1999.00 0.25 0.67 10.00 2.00 70.67 5.67 43. ábrák mutatják be.00 70.00 97.00 1.00 N.75 0.00 88. év őszén 2000. év őszén 1998.1.67 40.00 100. év őszén 1998.67 21. év őszén 2003.00 100.00 78.00 2. évi oltások 1999.50 100.46 SzD5%=18.67 1.75 5.75 100.00 23.93 SzD5%=59.33 80.67 0.00 1.00 43.00 91.00 88. az ismétlések átlag-adatainak tükrében a 4.00 31. évi oltványok esetében (36.4.00 100.00 10.25 3.83 SzD5%=68.00 28.00 75. táblázat és a 36-39.00 63. SzD5%=31.56 SzD5%=66. év őszén 2002.00 86.56 SzD5%=21. év őszén 1999.00 75.66 98.66 29.00 0.25 57.25 0.00 75.00 30. ábra) a nemesek között fennálló szignifikáns differenciát csak 1998-tól kaptunk. év őszén 1997.94 SzD5%=5.25 23.46 40.33 23.33 11.75 1.25 SzD5%=8. évi oltások 1996.17 SzD5%=25.00 0. SZ SzD5%=11. év őszén 2002.00 95.00 45.00 1. év őszén 1999. év őszén 2000. SZ.00 0.75 23.00 3.33 41.50 A táblázat főbb eredményei Chamaecyparis lawsoniana alany esetében az alábbiakban összegezhetők: Az 1996. SZ.00 75. év őszén 2002.00 0.33 60.32 SzD5%=24.00 0.00 80.66 0.50 0. Magcsemetére végzett oltások eredményessége Oltás-eredések Chamaecyparis lawsoniana magcsemete alanyon Az eredményeket. év őszén 2003. N.00 15. SZ.67 1. SZ N.00 100. a faj ’Stewartii’ fajtája lényegesen jobb eredményeket mutatott a többi nemessel szemben.65 SzD5%=51. év őszén 88.08 SzD5%=42. 4.00 1.44 SzD5%=47. év őszén 1997.00 97.00 100. évi oltások 1998. év őszén 2003.57 N.00 66.3. míg a Cupressus arizonica és a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ esetében valamennyi oltvány elpusztult 2003.00 37.82 2.33 43.33 6. évi oltások 1997. év őszén 2003. a legjobb eredést és hajtásnövekedést produkálta.00 100.25 0. év őszén 1998.00 0.

. l. ábra) a legkedvezőbb eredési százalékot és hajtásnövekedést az 1996-os oltásokhoz hasonlóan szignifikánsan a C. ábra: Az 1996-os oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása a Chamaecyparis lawsoniana magcsemete alanyon (Soroksár. a Cupressus arizonica és a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ esetében valamennyi oltvány elpusztult 2003. 100 Életképes egyedek aránya (%) 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1996 1997 1998 Idő 1999 2000 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' Juniperus chinensis 'Keteleerii' 36. ábra: Az 1997-es oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása a Chamaecyparis lawsoniana magcsemete alanyon (Soroksár. 2000 2002 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Thuja orientalis 'Aurea Nana' Cupressus arizonica klón Juniperus chinensis 'Keteleerii' 37. ennél lényegesen gyengébb volt a Thuja orientalis ’Aurea Nana’. Szintén hasonlóan az előző évhez. őszére. 1996-2004) Az 1997.. 1997-2004) 71 . ’Stewartii’ fajta adta. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1997 1998 1999 Idő Életképes egyedek aránya (%) . évi oltványok esetében (37.

00 40.00 50. őszére.00 60. 100 . Életképes egyedek aránya (%) 100. évi oltványok esetében (38. ábra) az elmúlt két oltási évhez hasonlóan szignifikánsan a ’Stewartii’ fajta volt a legjobb.00 10.Az 1998.00 70.00 80.00 90. az utóbbi javára. ábra: Az 1998-as oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Chamaecyparis lawsoniana magcsemete alanyon (Soroksár.00 0.00 1999 2000 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' × Cupressocyparis leylandii Idő 2002 2003 Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' 39. A Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’. ábra: Az 1999-es oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Chamaecyparis lawsoniana magcsemete alanyon (Soroksár. a kísérleti időszak végére az összes többi kombináció elpusztult. ábra) Chamaecyparis lawsoniana alanyon az oltást követő második évtől jelentkeztek eltérések a nemesek között. 2000 őszéig még viszonylag jó eredményeket mutatott az állomány.00 30. 1999-2004) 72 .00 20. 90 Életképes egyedek aránya (%) 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1998 1999 2000 Idő 2002 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis 'Aurea Nana' Cupressus arizonica klón × Cupressocyparis leylandii 38. a Cupressus arizonica és a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ fajtákkal valamennyi oltvány elpusztult 2003. szignifikáns különbség csupán a Cupressus arizonica és a Thuja orientalis ’Aurea Nana’ között állt fenn. valamint a × Cupressocyparis leylandii nemesek esetében szerény adatokat mutatott. évi oltványok esetében (39. 1998-2004) Az 1999. a Thuja orientalis ’Aurea Nana’.

33 71. táblázat és a 40-42.00 31.00 81.25 71.00 24.38 SzD5%=3.50 100.50 67. év őszén 1999.33 3.63 SzD5%=27.00 SzD5%=36.50 97.67 55. év őszén 2000. 5. évi oltások 1999.75 61.25 63.00 46. SzD5%=26. táblázat: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana magcsemetére történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis klón Juniperus drupacea Juniperus chinensis 'Keteleerii' Juniperus chinensis 'Blaauw' × Cupressocyparis leylandii Mérési időpontok Thuja orientalis 'Aurea Nana’ SzD5% Eredés (%) 1997.75 70.30 SzD5%=27.65 SzD5%=2. év őszén 2000.00 50.00 58.00 60. évi oltványok esetében (40.00 100.75 67.67 78.17 66.50 28.67 33.00 70. év őszén 2003.00 72.00 2.67 N. ábrák mutatják be.00 56. év őszén 1999.50 95.00 63.53 SzD5%=3. 73 . évi oltások 1997.63 SzD5%=53. ábra) szignifikánsan a legkedvezőbb kombinációnak a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ bizonyult. év őszén 2002.00 63.25 96.66 21. Z.00 80.67 56.67 28.00 63. év őszén 2002.00 51.00 60. mellette a Thuja orientalis T.58 SzD5%=4. év őszén 1998.75 8.75 2.00 91.25 55. míg a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ alig mutatott életképes növényarányt.75 98.75 68.50 55.00 47.50 26.58 SzD5%=8. az ismétlések átlag-adatainak tükrében az 5.00 43. évi oltások 1998.17 23.33 97.63 A táblázat főbb eredményeit Juniperus virginiana alanyon az alábbiakban lehet összefoglalni: Az 1997. klón.00 78.00 100.75 85. év őszén 2000. év őszén 2003. A háromféle Juniperus nemes egyformán gyengébb volt.00 98.50 2.67 100.33 34. év őszén 1999. év őszén 95.75 SzD5%=35.25 76.75 5. év őszén 1998.00 66. év őszén 2002. egymáshoz viszonyítva nem mértünk szignifikáns eltérést. SZ. valamint a Cupressus arizonica is ígéretes eredményeket mutatott.25 57. év őszén 2003.Oltás-eredések Juniperus virginiana magcsemete alanyon Az eredményeket.34 SzD5%=5.50 37.67 26.50 86.03 SzD5%=50.33 100.67 11.25 100.44 98.00 85.33 19.00 75.56 23.25 100.

00 50.00 20.00 1998 1999 2000 Idő 2002 2003 Cupressus arizonica klón Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis 'Aurea Nana' 41. ábra: Az 1997-es oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Juniperus virginiana magcsemete alanyon (Soroksár.00 80. 1998-2004) Az 1999.00 30.00 0. Egyéb fajtákat ebben az évben elegendő alanycsemete hiánya miatt nem tudtunk oltani. ábra) Juniperus virginiana alanyon szignifikánsan a legkedvezőbb kombinációnak a × Cupressocyparis leylandii-val készített oltványok mutatkoztak.00 70.00 90. A Cupressus arizonica igen gyenge életképességi arányokat mutatott.00 90.00 1997 1998 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis klón Juniperus drupacea 1999 Idő 2000 2003 Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' Juniperus chinensis 'Blaauw' 40. 1997-2004) Az 1998.00 80.00 0.00 40. mögötte a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ szerepelt a legeredményesebben. ábra: Az 1998-as oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Juniperus virginiana magcsemete alanyon (Soroksár.00 60. Életképes egyedek aránya (%) 100. a megelőző esztendőhöz hasonlóan. s szintén ígéretesnek bizonyultak a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ és a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ fajták is.00 10. ábra) Juniperus virginiana alanyon szignifikánsan a legkedvezőbb kombinációt a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ adta. .00 70..00 10. évi oltványok esetében (41.00 60.00 40. 74 .00 50. Életképes egyedek aránya (%) 100.00 30.00 20. évi oltványok esetében (42. A Cupressus arizonica és a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ gyenge teljesítményt nyújtottak.

1999-2004) 75 .00 40.00 60.00 1999 2000 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' × Cupressocyparis leylandii Idő 2002 Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' 2003 42. Életképes egyedek aránya (%) 100.00 50.00 70.00 20.00 80.00 90..00 0. ábra: Az 1999-es oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Juniperus virginiana magcsemete alanyon (Soroksár.00 30.00 10.

6.00 65. év őszén 1999.00 50.35 SzD5%=33.33 88. év őszén 1998.00 66.00 38. táblázat és a 43-46.00 0.00 24.00 93.67 18. évi oltások 1997.00 100.00 48.86 5.25 20.67 45.96 SzD5%=42. év őszén 1997.50 0.25 78.25 46.00 21.00 31.91 SzD5%=13.57 52.00 56.50 25. év őszén 2003.69 SzD5%=40.00 48. év őszén 2003.00 0.50 27.14 68. év őszén 2003.50 96.33 100. évi oltványok esetében (43.00 85.00 37.00 10.50 65. 76 . az ismétlések átlag-adatainak tükrében a 6.67 11.00 85.31 SzD5%=30.75 55.71 17. év őszén 2003.00 58.50 97. év őszén 2002.00 65.54 SzD5%=24.67 65 25 50 80.75 2. év őszén 1998.46 N.00 SzD5%=36.00 61.00 16. évi oltások 1999.00 0.71 SzD5%=16. ábra) szignifikáns differencia már az első méréseknél észlelhető volt. év őszén 2000.25 67. évi oltások 1998.33 13.50 3.00 72.Oltás-eredések Thuja occidentalis magcsemete alanyon Az eredményeket.99 100.50 72.33 92 73 66.00 63.75 98.00 41.25 1.50 52. táblázat: Az életképes oltványok százalékos aránya a Thuja occidentalis magcsemetére történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis klón Juniperus drupacea Juniperus chinensis 'Keteleerii' Juniperus chinensis 'Blaauw' × Cupressocyparis leylandii Thuja orientalis 'Aurea Nana’ Mérési időpontok SzD5% Eredés (%) 1996. de kedvező eredményeket adott a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ is.00 13. év őszén 2002.67 9.86 100.67 61. év őszén 1999.50 82.50 50.93 SzD5%=11. SZ SzD5%=4.00 70. év őszén 2000.00 40.67 25. SZ N. év őszén 1999.99 SzD5%=35.50 5.25 85.33 58.33 41.20 17.67 26.25 SzD5%=16.50 72.00 85. évi oltások 1996. év őszén 1997. év őszén 1999. valamivel gyengébb.00 78.88 0.98 SzD5%=37.67 63. év őszén 1998.50 7. év őszén 2000.33 38. a leggyengébb nemes fél az összes mérés során a leggyengébbnek bizonyult.33 75. év őszén 2002.00 77.75 92.00 7.00 85.67 56.99 80.00 93.30 55.00 50.33 38.00 12.67 30.00 60.00 87. ábrák mutatják be.77 SzD5%=34. év őszén 2000.00 71.14 2.75 19.00 50.50 46.00 99. SZ N.27 A táblázat alapján Thuja occidentalis alanyon az alábbiakat észleltem: Az 1996.00 100.50 10.72 SzD5%=37.75 30. míg a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ és különösen a Cupressus arizonica gyenge életképességet és hajtásnövekedést produkált. év őszén 78.86 42.29 SzD5%=45.00 56.32 SzD5%=69.00 75. A legéletképesebb kombinációnak a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ mutatkozott.90 SzD5%=50.50 95.50 82.75 96.00 13.37 25.00 15.

00 50.Életképes egyedek aránya (%) .00 1996 1997 1998 Idő 1999 2000 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' 43. míg a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ és a Cupressus arizonica szignifikánsan gyengébb életképességet és hajtásnövekedést adtak. a legéletképesebb kombinációnak a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ mutatkozott.Z. ábra) Thuja occidentalis alanyon. 100. . ábra: Az 1996-os oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Thuja occidentalis magcsemete alanyon (Soroksár. valamivel gyengébb.00 20.00 10.00 0. de kedvező eredményeket adott a Thuja orientalis T. hasonlóan az 1996.00 30. Életképes egyedek aránya (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1997 1998 1999 Idő 2000 2002 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis klón Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' 44. ábra: Az 1997-es oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Thuja occidentalis magcsemete alanyon (Soroksár. klón és a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ is. évi oltványok esetében (44.00 60. év oltásaihoz.00 70. 1996-2004) Az 1997.00 90. 1997-2004) 77 .00 40.00 80. ugyancsak már a legelső mérésektől.

00 60.Az 1998. Valamennyi egyéb fajta eredményei igen gyengének bizonyultak. ábra) Thuja occidentalis alanyon.00 90. 1998-2004) Thuja occidentalis alanyon (46. eltérően a megelőző évektől.00 30.00 1999 2000 Idő 2002 Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' Juniperus drupacea 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' Juniperus chinensis 'Blaauw' × Cupressocyparis leylandii 46. ábra) az 1998.00 10. .00 50.00 40.00 50.00 20.00 70. a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ adatai voltak szignifikánsan a legjobbak. a × Cupressocyparis leylandii nemessel rendelkező oltványok pedig valamennyien elpusztultak.00 70.00 80.00 30. szignifikánsan a Juniperus chinensis ’Blaauw’ ért el kiemelkedő életképességi mutatókat. Megegyezően a megelőző évi adatokkal.00 0. Életképes egyedek aránya (%) 100. valamint a Juniperus chinensis ’Blaauw’ is kedvezően szerepelt. ábra: Az 1999-es oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Thuja occidentalis magcsemete alanyon (Soroksár. ábra: Az 1998-as oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Thuja occidentalis magcsemete alanyon (Soroksár. .00 1998 1999 2000 Idő 2002 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' Juniperus chinensis 'Blaauw' × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' Juniperus drupacea 45.00 90.00 0. valamennyi egyéb fajta eredményei igen gyengének bizonyultak.00 60.00 20. s a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ is szignifikánsan kedvező eredményeket adott.00 40.00 80. évi oltásokhoz hasonlóan szignifikáns eltérések már a legelső mérésektől adódtak. a × Cupressocyparis leylandii nemessel rendelkező oltványok pedig valamennyien elpusztultak. 1999-2004) 78 .00 10. Életképes egyedek aránya (%) 100. évi oltványok esetében (45.

év őszén 2000.00 95.10 SzD5%=7. év őszén 2000.00 46. év őszén 1999.00 28.00 1. év őszén 2003.67 50. A Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ és a Cupressus arizonica nemessel készített oltványok elpusztultak 2003.00 75.00 100.67 70.00 0.00 100.24 SzD5%=36.00 62.00 65.00 100.00 75.00 57.97 SzD5%=53.00 67.67 100.00 5. év őszén 1999.00 0.00 0. táblázat: Az életképes oltványok százalékos aránya a Thuja orientalis magcsemetére történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis klón Juniperus drupacea Juniperus chinensis 'Keteleerii' Juniperus chinensis 'Blaauw' × Cupressocyparis leylandii Mérési időpontok Thuja orientalis 'Aurea Nana’ SzD5% Eredés (%) 1996.94 SzD5%=42.00 80. 79 .00 0. év őszén 2003.67 100.00 25. évi oltások 1997. SZ.00 85.33 1. év őszén 1998.00 20.00 38.00 56.00 1.00 SzD5%=7.67 51.67 50.00 0.19 SzD5%=7. ábra) a legelső mérésektől kezdve szignifikánsan a Thuja orientalis ’Aurea Nana’.25 10.33 N. év őszén 2002.67 20.33 33. év őszén 2003.67 1.5 30.00 72.00 81. év őszén 1997.50 77.25 50.67 95. év őszén 2002.00 100.78 SzD5%=43.67 1.00 93.11 SzD5%=32.00 12.75 8.00 46.00 70.00 0.50 31.00 0.00 0.33 SzD5%=9. év őszén 1999.50 21.75 100.78 SzD5%=20. év őszén 2000.00 92.67 35.25 100. SzD5%=35. év őszén 29.87 SzD5%=41.07 SzD5%=18.00 0. az ismétlések átlag-adatainak tükrében a 7.00 87.00 41.00 40. azaz saját fajtája volt a legeredményesebb oltási partner.00 38. év őszén 2003.00 A táblázat alapján Thuja orientalis alanyon az alábbiakat észleltem: Az 1996.00 55.33 3.00 100.00 70.68 SzD5%=38.00 8. év őszén 2000. őszére. év őszén 2002.00 50.25 92.33 3. táblázat és a 47-50. 7.00 0.67 10.89 97. év őszén 1998.33 35. évi oltások 1998.Oltás-eredések Thuja orientalis magcsemete alanyon Az eredményeket.00 40.67 48. év őszén 1998.00 46.75 51.00 50.33 11.00 0. év őszén 1999. évi oltások 1996. ábrák mutatják be.00 48.19 SzD5%=13.63 SzD5%=7.67 13. nyomában a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ állt.66 36.00 15.92 SzD5%=46.00 0.33 3.00 65.33 38.00 51.00 73.00 0.00 30.00 0.33 21.25 0.00 93.50 60. évi oltások 1999.00 90.33 46.69 SzD5%=8. év őszén 1997.25 30.00 0. évi oltványok esetében (47.33 SzD5%=8.

00 90.00 60.00 30. Életképes egyedek aránya (%) 100. A Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ és a Cupressus arizonica.00 60. 1997-2004) 80 . s némileg gyengébb mutatókkal a Juniperus chinensis ’Keteleerii’.00 40.00 40. ábra) Thuja orientalis alanyon szignifikánsan a legkedvezőbb nemes a Thuja orientalis 1. klón volt.00 1997 1998 1999 Idő 2000 Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' Juniperus chinensis 'Blaauw ' 2003 Chamaecyparis law soniana 'Stew artii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis klón Juniperus drupacea 48.00 80. .00 10. 1996-2004) Az 1997. közvetlenül a nyomában. évi oltványok esetében (48. sz.00 20.00 90. Életképes egyedek aránya (%) 100. valamint a Juniperus chinensis ’Blaauw’ álltak. alacsony életképességi százalékokat és hajtásnövekedést mutattak.00 50. ábra: Az 1997-es oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Thuja orientalis magcsemete alanyon (Soroksár. ábra: Az 1996-os oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Thuja orientalis magcsemete alanyon (Soroksár. valamint a Juniperus drupacea oltványok szignifikánsan különböző.00 30.00 80.00 0.00 1996 1997 1998 1999 2000 2003 Idő Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis 'Aurea Nana' Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón 47.00 70. az előző évi eredményekhez hasonlóan a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’.00 70.00 0.00 50.00 20..00 10.

ábra) Thuja orientalis alanyon egyedül a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ fajta oltványai mutattak életképességet a kísérletek végső szakaszáig. . szinte egyforma adatokkal szignifikánsan a Juniperus chinensis ’Keteleerii’. .00 1999 2000 Idő 2002 Cupressus arizonica klón 2003 Chamaecyparis law soniana 'Stew artii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' × Cupressocyparis leylandii Thuja orientalis 'Aurea Nana' 50. ábra: Az 1999-es oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Thuja orientalis magcsemete alanyon (Soroksár. ábra: Az 1998-as oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Thuja orientalis magcsemete alanyon (Soroksár. évi oltványok esetében (50. s különösen a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ adatai meglehetősen szerények voltak. A Cupressus arizonica.00 0. ábra) Thuja orientalis alanyon az első mérésektől kezdődően a legkedvezőbbnek. 1999-2004) 81 .00 20.00 40. Valamennyi egyéb oltási partnerrel készített oltvány elpusztult.Az 1998. 120.00 60. a legkiemelkedőbb eredményt a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ érte el. Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ és a × Cupressocyparis leylandii nemesek mutatkoztak.00 Életképes egyedek aránya (%) 100. évi oltványok esetében (49. Életképes egyedek aránya (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1998 1999 2000 Idő 2002 Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Juniperus chinensis 'Keteleerii' × Cupressocyparis leylandii 49. 1998-2004) Az 1999.00 80.

ábra) összefoglalóan ábrázolom az egyes nemes fajok. a C. ábra: Az életképes oltványok aránya különböző magcsemetére oltott nemes taxonok esetében az oltás utáni harmadik évben (Soroksár. Juniperus virginiana magcse Chamaecyparis law soniana ma Thuja occidentalis magcsemete Alany Nem es 51. valamint a Juniperus chinensis ’Blaauw’ mutatott.A következő grafikonon (51. illetve életképességét a különféle alanyokon az oltást követő harmadik évig.és fajták eredését. évi oltások átlagában) 82 . 1996-1999. A Juniperus virginiana alany használata a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’. a Juniperus chinensis ’Keteleerii’. a × Cupressocyparis leylandii. A Thuja orientalis alany a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’. illetve a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ nemesek mutattak jó fejlődést. l. valamint a Juniperus chinensis ’Blaauw’ nemesek számára volt legmegfelelőbb. illetve a Thuja orientalis fajtái számára volt legsikeresebb. a Juniperus chinensis ’Keteleerii’. A Thuja occidentalis alanyon a Cupressus arizonica. ’Stewartii’. • Eredés (%) 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Thuja orientalis magcsem • • Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis 'Aurea Nana' Juniperus chinensis 'Blaauw' • Thuja orientalis klón Juniperus drupacea A Chamaecyparis lawsoniana magcsemete alanyon kedvező eredést saját nemes fajtája.

Az alábbiakban, a 8-11. táblázatban és a 52. ábrán szintén alanyfajonként mutatom be a nemesek hajtásnövekedésére vonatkozó adatokat. 8. táblázat: A talajszinttől mért hajtásnövekedés mértéke Chamaecyparis lawsoniana magcsemetére történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével
A nemes neve Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Juniperus chinensis 'Keteleerii' × Cupressocyparis leylandii

Mérési időpontok

Hajtáshossz-átlag (cm) 1996. évi oltások 1996. év őszén 1997. év őszén 1998. év őszén 1999. év őszén 2000. év őszén 2003. év őszén 1997. évi oltások 1997. év őszén 1998. év őszén 1999. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén 1998. évi oltások 1998. év őszén 1999. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén 1999. évi oltások 1999. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén

35,37 46,10 50,48 68,84

24,33 28,00 29,00 -

20,98 23,75 29,00 -

Thuja orientalis 'Aurea Nana’
21,19 27,40 29,00 51,00 23,67 25,00 0,00 0,00 28,15 29,16 90,33 44,00 21,64 16,78 24,34 23,05 38,00 40,50 20,35 16,70 18,34 33,00 21,09 16,20 -

36,04 39,17 84,78 75,89

24,57 27,50 0,00 0,00 21,77 20,68 13,75 21,25 22,51 21,19 25,00 18,66 22,00 26,91 20,91 74,05 93,50

21,60 25,22 32,10 38,21 24,62 22,79 20,80 30,50

83

9. táblázat: A talajszinttől mért hajtásnövekedés mértéke Juniperus virginiana magcsemetére történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével
A nemes neve Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis klón Juniperus drupacea
41,10 46,79 80,48 102,22

Juniperus chinensis 'Keteleerii'

Mérési időpontok

Hajtáshossz-átlag (cm) 1997. évi oltások 1997. év őszén 1998. év őszén 1999. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén 1998. évi oltások 1998. év őszén 1999. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén 1999. évi oltások 1999. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén

39,94 42,94 64,25

60,02 71,40 134,93 13,40 11,62 16,00 47,50 97,00

59,16 75,50 172,10 182,00 13,68 13,74 19,45 63,76 83,34 23,24 22,18 88,85 108,25 18,86 16,23 76,54 114,61

45,48 53,57 88,80 92,49 14,50 14,76 18,53 43,80 56,27 21,01 17,96 43,60 58,95

50,87 60,05 127,15 101,72

21,48 17,45 43,13 64,25

20,62 18,48 91,33 114,30

Juniperus chinensis 'Blaauw'
56,18 67,70 125,76 134,52

× Cupressocyparis leylandii

Thuja orientalis 'Aurea Nana’

84

10. táblázat: A talajszinttől mért hajtásnövekedés mértéke Thuja occidentalis magcsemetére történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével
A nemes neve Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis klón Juniperus drupacea
20,20 19,48 23,90 35,50 45,33 12,81 13,71 27,50 22,75

Juniperus chinensis 'Keteleerii'

Mérési időpontok

Hajtáshossz-átlag (cm) 1996. évi oltások 1996. év őszén 1997. év őszén 1998. év őszén 1999. év őszén 2000. év őszén 2003. év őszén 1997. évi oltások 1997. év őszén 1998. év őszén 1999. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén 1998. évi oltások 1998. év őszén 1999. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén 1999. évi oltások 1999. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén

32,75 47,00 43,75 71,25

34,59 57,32 71,40 157,20

24,84 32,48 36,65 72,79

23,84 33,24 37,32 54,71

52,18 58,41 101,1 105,4 24,30 30,63 38,94 64,88 77,18 24,86 24,33 56,65 69,93

60,32 68,1 155,1 124,6 22,60 19,84 24,90 64,10 87,75 24,56 24,93 79,86 122,55 27,00 17,66 24,95 20,73 -

34,62 42,44 70,72 78,6 18,60 16,57 18,44 28,60 38,64 50,26 14,40 39,98 73,86

40,36 47,02 89,85 103,8 22,40 21,00 19,67 37,83 48,00 22,16 18,11 39,84 54,74

49,33 58,83 154,00 163,12 30,80 28,64 30,58 43,38 56,70 20,50 15,97 34,10 52,29

Juniperus chinensis 'Blaauw'

× Cupressocyparis leylandii

Thuja orientalis 'Aurea Nana’

85

00 42.10 52.82 22.11. év őszén 1998. évi oltások 1999.66 46. év őszén 1999. évi oltások 1997. év őszén 2002.03 47. év őszén 2000.03 161. évi oltások 1996.00 34.97 107.38 Juniperus chinensis 'Keteleerii' Mérési időpontok Hajtáshossz-átlag (cm) 1996.68 50.00 33.78 16.00 17.57 62.60 44.69 42.57 63.75 12. év őszén 2003.35 52. év őszén 1997.90 177.75 23. év őszén 1998.94 117. év őszén 2002.7 82. év őszén 2003.84 66.86 39.78 16.36 Juniperus chinensis 'Blaauw' 40.82 16.67 33.00 34. év őszén 1999.95 41.5 41. táblázat: A talajszinttől mért hajtásnövekedés mértéke Thuja orientalis magcsemetére történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis klón Juniperus drupacea 33. év őszén 2002.15 17. év őszén 2000. év őszén 1999. év őszén 1998.33 154.25 39.39 161.42 23. év őszén 2000. év őszén 32.33 18.12 58.10 97.64 69.64 82.34 152.00 33.96 71.65 71. év őszén 1997.38 24.5 20.00 40. év őszén 2003. év őszén 2000. év őszén 1999.83 25.86 13.69 38.33 14.38 × Cupressocyparis leylandii Thuja orientalis 'Aurea Nana’ 86 .32 77. évi oltások 1998.05 108.65 78.50 34.24 67. év őszén 2003.15 15.38 35.19 83.8 11.03 57.78 47.36 16.04 54.80 19.

valamint a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ számára volt legsikeresebb. ábra) összefoglalóan ábrázolom az egyes nemes fajok. a Cupressus arizonica klón.A következő grafikonon (52. A Thuja occidentalis alanyon Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ és a Cupressus arizonica növekedtek erőteljesen. A Juniperus virginiana alany használata a nemesek hajtásnövekedésének szempontjából a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’. a × Cupressocyparis leylandii és a Thuja orientalis klón mutatták a legerőteljesebb hajtásnövekedést. a C. ’Stewartii’. valamint a × Cupressocyparis leylandii mutatott. 87 . a × Cupressocyparis leylandii.és fajták hajtásnövekedését a különféle alanyokon az oltást követő harmadik évig. l. • • • • A Chamaecyparis lawsoniana magcsemete alanyon kedvező növekedési erélyt saját nemes fajtája. A Thuja orientalis alanyon a Cupressus arizonica klón.

90 80 70 60 50 Hajtásnövekedés (cm ) 40 30 20 10 0 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Juniperus virginiana magcsemete Thuja orientalis magcsemete Thuja occidentalis magcsemete Thuja orientalis 'Aurea Nana' Thuja orientalis klón Chamaecyparis law soniana magcsemete Juniperus chinensis 'Blaauw' Juniperus drupacea Alany Nem es 52. ábra: A hajtásnövekedés mértéke különböző magcsemetékre oltott nemes taxonok esetében az oltás utáni harmadik évig (1998-2003) 88 .

SZ.50 71.00 40.50 18.50 11. év őszén 1998.83 55.00 62.25 N.25 88. ábrák mutatják be.58 A Juniperus virginiana ’Hetz’ alanyon az egyes oltási évek eredményei az alábbiakban összegezhetők: 89 .53 SzD5%=3.00 42. év őszén 1998.75 58.80 SzD5%=6. SzD5%=20. év őszén 2003. év őszén 2002.04 SzD5%=36.50 60.25 93.00 22.38 SzD5%=2.2.00 82.00 100. év őszén 90. SZ. SzD5%=36.4.00 70. évi oltások 2000.75 28. év őszén 2003.50 65.00 75.00 17.75 12. 12.50 55.00 76.75 27. év őszén 2000.00 63. év őszén 1999.00 37. táblázat: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana ’Hetz’ dugványra történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve MÉRÉSI IDŐPONTOK Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Eredési % × Cupressocyparis leylandii Eredési % Cupressus arizonica Juniperus chinensis 'Keteleerii' Eredési % Eredési % Thuja orientalis 'Aurea Nana’ Eredési % SzD5% 1997.02 SzD5%=5.75 58.75 82.75 42.50 63.50 58. évi oltások 1997.75 10.25 77. év őszén 2000.44 N. év őszén 2003. év őszén 1999. év őszén 2003.00 100.50 83. SzD5%=4.25 75. az ismétlések átlag-adatainak tükrében a 12.50 63.75 86. Sima dugványokra végzett oltások eredményessége Juniperus virginiana ’Hetz’ dugvány alany Az eredményeket.53 SzD5%=2.50 13. év őszén 2002. év őszén 2000.01 SzD5%=2.00 97.50 30.93 61.00 30.26 SzD5%=42.3. év őszén 2002.75 30.45 N.50 22. SzD5%=25. évi oltások 1999. év őszén 1999.00 25.25 87. év őszén 2002.00 37.00 65.00 71.75 22.25 22.01 SzD5%=6. SZ. év őszén 2000. táblázat és az 53-56.00 85.75 62. SZ.77 SzD5%=31.00 45.00 82.75 92.50 6.00 77.00 98.00 95.00 100. évi oltások 1998.58 N.00 53.50 100.00 91.75 63.75 23.50 100.

Az 1997. ábra): szignifikáns eltérést a nemesek között az oltás utáni második évtől mértünk. . . A J. évben oltott nemesek esetében (Soroksár. 2004) 90 . c. évi oltványok (53. míg a Cupressus arizonica igen szerény eredményeket mutattak. ’Keteleerii’ valamivel gyengébb. A legéletképesebb oltványokat a x Cupressocyparis leylandii nemes adta. ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana 'Hetz' dugványra 1998. 1997-2004) Az 1998. ábra: Az 1997-es oltások életképes oltványok százalékos arányának alakulása Juniperus virginiana 'Hetz' dugvány-alanyon (Soroksár. A Cupressus arizonica és a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ igen gyenge eredményeket mutattak. évi oltványok (54. Az előző évi oltásokhoz hasonlóan szignifikánsan a legéletképesebb oltványokat a × Cupressocyparis leylandii nemes esetében mértük. ábra): a legelső mérésektől kezdve szignifikáns eltérés a nemesek között az oltás utáni második esztendőben mutatkozott. Életképes egyedek aránya (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1998 1999 2000 Idő 2002 2003 × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Cupressus arizonica klón 54. Életképes egyedek aránya (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1997 1998 1999 Idő 2000 2002 2003 × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Cupressus arizonica klón 53.

míg a Cupressus arizonica oltványai gyenge eredményeket mutattak. ábra): szignifikánsan a legjobb eredményeket. a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ mutatta. ábra): szignifikánsan a legjobb eredményeket a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ esetében mértük.Az 1999. Ígéretes adatokat kaptunk a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ esetében is. ellentétben a megelőző évekkel. . míg a többi fajta megközelítően hasonló. ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana 'Hetz' dugványra 2000. évben oltott nemesek esetében (Soroksár. illetőleg növekedési erélyt mutatott. a × Cupressocyparis leylandii nemessel készített oltványok az előző évekhez hasonlóan jó eredményeket mutattak. Életképes egyedek aránya (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1999 2000 2002 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii'Idő × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica klón Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis 'Aurea Nana' 55. évben oltott nemesek esetében (Soroksár. viszonylag gyenge élő oltvány-arányt. 2004) A 2000. A Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ már szignifikánsan gyengébb. évi oltványok (55. évi oltványok (56. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Életképes egyedek aránya (%) 2000 2002 Idő Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica klón Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis 'Aurea Nana' 2003 56. . ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana 'Hetz' dugványra 1999. 2004) 91 .

50 33.00 SzD5%=29. év őszén 2002.00 0.25 1.00 55. év őszén 2003. 30. 92 .33 30.00 68.00 65.75 62. év őszén 2002. ábrák mutatják be. SZ. év őszén 2000.25 56.16 SzD5%=29.25 16.75 13.90 16. SZ.00 91.25 40. évi oltások 92. év őszén 1999. év őszén 1998. év őszén 2000. év őszén 2003.75 8.75 Thuja orientalis 'Aurea Nana’ Eredési % SzD5% 1997.25 63. SZ. SZ SzD5%=4.75 41.38 SzD5%=2. év őszén 2000.00 46. év őszén 1999. év őszén 1998.00 46.00 5.00 32.75 96. év őszén 2003.50 52. év őszén 2002.50 55. év őszén 2003.25 52.50 85.5 20.25 0.00 62.75 17.00 22. az ismétlések átlag-adatainak tükrében a 13. évi oltások N.68 SzD5%=4. SzD5%= 2. év őszén 98. évi oltások 1997.75 63.75 1. év őszén 2002.00 SzD5%=29.00 56.00 40.00 18.25 98.00 33.25 95.50 67. 1998. SZ N.00 100.39 A táblázat eredményei az egyes oltási évekre vonatkozóan a következőkben foglalható össze. SZ.25 13.50 12. évi oltások 1999.00 61. év őszén 1999.25 47.81 SzD5%=21.00 0.57 SzD5%=4.25 SzD5%=31.27 N. táblázat: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana ’Tripartita’ dugványra történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve MÉRÉSI IDŐPONTOK Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Eredési % × Cupressocyparis leylandii Eredési % 88.Juniperus virginiana ’Tripartita’ dugvány alany Az eredményeket.00 96.68 SzD5%=17.22 N.50 26.50 31.53 N.00 67.00 0.00 38. év őszén 2000.00 Cupressus arizonica Juniperus chinensis 'Keteleerii' Eredési % Eredési % 52.50 21.25 47.25 63. SzD5%=3.00 35.02 N.00 100.5 45. táblázat és az 57-60.50 95.95 2000.50 0. 13.25 31.00 90.00 0.

évi oltványok (58. évben oltott nemesek esetében (Soroksár. újra a × Cupressocyparis leylandii esetében tapasztaltuk a legtöbb élőnövényarányt. ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana 'Tripartita' dugványra 1997. Szignifikánsan a legjobb eredményeket a × Cupressocyparis leylandii hozta a többi nemeshez képest. míg a Juniperus chinensis. Életképes egyedek aránya (%) 100 . 2004) 93 . ábra): a legelső mérésektől kezdve szignifikáns eltérést a nemes felek között az oltást követő harmadik évtől mértünk. a Cupressus arizonica oltványai igen nagy számban. évi oltványok (57. ’Keteleerii’ oltványok valamennyien elpusztultak 2003-ra. évben oltott nemesek esetében (Soroksár. azonban a Cupressus arizonica és a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ oltványok valamennyien elpusztultak. s a legerőteljesebb hajtásnövekedést. 90 Életképes egyedek aránya (%) 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1998 1999 2000 Idő 2002 2003 × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Cupressus arizonica klón 58. míg a másik két nemes igen gyenge életképes oltvány-arányt mutatott. ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana 'Tripartita' dugványra 1998. 2004) Az 1998. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1997 1998 1999 Idő 2000 2002 2003 × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Cupressus arizonica klón 57. ábra): szignifikáns eltérést a nemesek között az oltás utáni második évtől mértünk.Az 1997.

évi oltványok (59. ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana 'Tripartita' dugványra 2000.Az 1999. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 2000 2002 2003 Idő Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Életképes egyedek aránya (%) × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' 60. viszonylag gyenge élő oltvány-arányt. s kedvező adatokat mértünk a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ esetében is. évben oltott nemesek esetében (Soroksár. évi oltványok (60. valamint a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ oltványoknál. . évben oltott nemesek esetében (Soroksár. 2004) • A 2000. A többi fajta közel azonos arányú. 2004) 94 . ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Juniperus virginiana 'Tripartita' dugványra 1999. ábra): az első évtől kezdve mértünk szignifikánsan különböző adatokat a nemesek között. illetőleg növekedési erélyt mutatott. Ebben az időszakban a Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ és Cupressus arizonica oltás-kombinációk gyenge eredményeket mutattak. ábra): 2001-től ismételten a × Cupressocyparis leylandii hozta a szignifikánsan legjobb életképes oltvány-arányt. 100 Életképes egyedek aránya (%) 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1999 2000 Idő 2002 × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' 59. s kedvező adatokat mértünk a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’. Újra a × Cupressocyparis leylandii hozta a legjobb életképes oltvány-arányt.

00 32.00 88. SzD5%=5. SZ.24 SzD5%=2.00 SzD5%=17.00 95. évi oltások 1997.00 9. 14.Thuja plicata ’Aurea’ dugvány alany Az eredményeket. év őszén 2000.53 SzD n N. 6.00 18.30 A táblázat főbb tanulságai szerint a Thuja plicata ’Aurea’ alanyon az egyes oltási évek eredményei a következőkben foglalhatók össze: 95 .50 95.00 Cupressus arizonica Juniperus chinensis 'Keteleerii' Eredési % Eredési % 36.50 56.00 SzD5%=15.00 N. SZ N. SZ 72.00 63. év őszén 1998.33 13.33 28.00 5.75 11.75 30. év őszén 2003.00 7.75 35.25 35.66 98.75 11.25 97.00 40.00 87.50 23. év őszén 1998. év őszén 2002.00 6.25 16.50 18.00 31. év őszén 2003. év őszén 2000.75 36. SZ N.00 3.75 SzD5%=40. év őszén 1999.25 10. év őszén N. évi oltások 2000.75 0. év őszén 2002.25 68.11 SzD5%=20. az ismétlések átlag-adatainak tükrében a 14.00 0.00 20.38 SzD5%=3.00 54.00 33. táblázat: Az életképes oltványok százalékos aránya a Thuja plicata ’Aurea’ dugványra történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve MÉRÉSI IDŐPONTOK Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Eredési % × Cupressocyparis leylandii Eredési % 70. év őszén 2002.00 35.75 35.75 13.00 20. év őszén 1999.66 1.00 5.50 2.37 1. év őszén 1999.00 13.25 28.00 26.50 97.66 100.25 2.67 SzD5%=55.25 26. táblázat és a 61-64. évi oltások 1998.57 SzD5%=22.00 100.75 83.00 25. SZ N. év őszén 2003.00 0.85 SzD5%=3. év őszén 2000. SZ N.00 11.00 Thuja orientalis 'Aurea Nana’ Eredési % SzD5% 1997. év őszén 2003. SZ.00 10.75 15.33 28.00 0. ábrák mutatják be.00 100.25 10.00 0.33 1. évi oltások 1999. év őszén 2002.00 13. év őszén 2000.

majd a következőévektől a × Cupressocyparis leylandii hozta a legjobb eredményt a többi nemeshez képest. 2004) Az 1998. 100 Életképes egyedek aránya (% 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1997 1998 1999 Idő 2000 2002 2003 × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Cupressus arizonica klón 61. ezek közül ismételten a × Cupressocyparis leylandii volt a legeredményesebb. ábra): a kísérlet teljes időszakában nagyon gyenge mérési eredményeket kaptunk a kiültetést követően. A Cupressus arizonica oltványai igen nagy számban. 2000-ig szignifikánsan a legjobb eredményeket a x Cupressocyparis leylandii és a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ nemeseken mértük. évi oltványok (61.Az 1997. ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Thuja plicata 'Aurea' dugványra 1997. évi oltványok (62. őszére valamennyi növény elpusztult. ábra): szerény életképes növénymennyiséget értékelhettünk. évben oltott nemesek esetében (Soroksár. ám 2003. 2004) 96 . évben oltott nemesek esetében (Soroksár. a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ oltványok pedig valamennyien elpusztultak. Életképes egyedek aránya (%) 100 80 60 40 20 0 1998 1999 2000 Idő 2002 2003 × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Cupressus arizonica klón 62. ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Thuja plicata 'Aurea' dugványra 1998.

míg a szignifikánsan leggyengébb adatokat a Thuja orientalis ’Aurea Nana’ képviselői hozták. évi oltványok (63. évben oltott nemesek esetében (Soroksár. évben oltott nemesek esetében (Soroksár. évi oltványok (64. 2003 × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' 64. 100 90 . ábra): ugyancsak az első évtől kezdve jelentkeztek a nemesek között szignifikáns eltérések. 2004) A 2000. ábra): mindegyik nemes esetében szinte egyforma mértékben meglehetősen gyenge értékeket mértünk. Az eddigi tapasztalatok alapján meglepő módon a Cupressus arizonica oltványai voltak szignifikánsan a legjobbak. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 2000 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' 2002 Idő Életképes egyedek aránya (%) . A fennmaradó három fajta egyformán szerényebb értékeket produkált. majd a Thuja orientalis ’Aurea Nana’ képviselői hozták a viszonylag kedvezőnek mondható mérési eredményeket. 2003) 97 .Az 1999. 80 Életképes egyedek aránya (%) 70 60 50 40 30 20 10 0 1999 2000 Idő 2002 2003 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja orientalis 'Aurea Nana' × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' 63. ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Thuja plicata 'Aurea' dugványra 2000. Ezek közül a legjobbak a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ és a Cupressus arizonica voltak. ábra: Az életképes oltványok százalékos aránya a Thuja plicata 'Aurea' dugványra 1999.

A Juniperus virginiana ’Tripartita’ alany használata a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ és a Thuja orientalis ’Aurea Nana’ fajták számára volt legsikeresebb. ábra) összefoglalóan ábrázolom az egyes nemes fajok. A Thuja plicata ’Aurea’ alanyon a × Cupressocyparis leylandii. • • • A Juniperus virginiana ’Hezt’ dugvány alanyon kedvező eredést a × Cupressocyparis leylandii. valamint a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ és a Thuja orientalis ’Aurea Nana’ nemesek mutatták.A következő grafikonon (65.és fajták eredését. 98 . illetve életképességét a különféle alanyokon az oltást követő harmadik évig. a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ és a Thuja orientalis ’Aurea Nana’ mutatták a legnagyobb élő oltvány arányt.

ábra: Az életképes oltványok aránya különböző dugványokra oltott nemes taxonok esetében az oltás utáni harmadik évig (1998-2003) 99 .70 60 50 40 Eredés (%) 30 20 10 Juniperus virginiana 'Hetz' dugvány 0 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón Thuja plicata 'Aurea' dugvány × Cupressocyparis leylandii Juniperus virginiana 'Tripartita' dugvány Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis 'Aurea Nana' Alany Nemes 65.

06 49.65 24.33 0.16 16. év őszén 23. év őszén 2000.32 70.26 16.29 129.67 18.24 17.00 17. év őszén 2003.00 76.90 58.72 26.37 49. év őszén 2003. táblázatban és a 67. évi oltások 1997.15 27. év őszén 2000.83 19.78 25.25 53. év őszén 2002. év őszén 2002. év őszén 2003.56 15. év őszén 2002.18 23.19 78. év őszén 2003.57 38. év őszén 1998.68 42.41 16. év őszén 1999.50 62.00 17.20 53.33 18.54 16.73 16.05 19.93 16.24 16. évi oltások 1997.45 72. év őszén 1999.82 20. évi oltások 1998.A 15-17.92 30.91 140.47 31. ábrán szintén dugvány-alanyfajtánként mutatom be a nemesek hajtásnövekedésére vonatkozó adatokat.84 59.20 19.84 18. táblázat: A talajszinttől mért hajtásnövekedés mértéke a Juniperus virginiana ’Hetz’ dugványra történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve MÉRÉSI IDŐPONTOK Chamae× Cupresso cyparis cyparis lawsoniana leylandii 'Stewartii' Átlag cm Átlag cm Cupressus arizonica Átlag cm Juniperus chinensis 'Keteleerii' Átlag cm Thuja orientalis 'Aurea Nana’ Átlag cm 1997.40 19. év őszén 1998.54 84.25 57. év őszén 2003.10 16. 15. év őszén 2000. év őszén 26.35 128.91 20. táblázat: A talajszinttől mért hajtásnövekedés mértéke a Juniperus virginiana ’Tripartita’ dugványra történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve MÉRÉSI IDŐPONTOK Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Átlag cm × Cupressocyparis leylandii Átlag cm Cupressus arizonica Átlag cm Juniperus chinensis 'Keteleerii' Átlag cm Thuja orientalis 'Aurea Nana’ Átlag cm 1997.58 24.50 14.48 18.39 16.17 19.13 14.92 106.29 16.19 13.49 33.57 34.80 12. év őszén 2000. év őszén 2002. év őszén 2002. év őszén 2000.78 16. évi oltások 1999.00 0. év őszén 1999.92 111. évi oltások 2000.51 95.91 49. év őszén 1998.11 34.08 22.16 19.21 93.28 21.05 18.00 100 .66 17. év őszén 1999.21 71.14 45.11 63.

év őszén 2002.97 51. évi oltások 2000. évi oltások 1998.69 21. év őszén 2000.07 18.67 15.10 23. év őszén 2000.95 21. év őszén 2000.25 15.43 20.93 120.18 21.75 13.71 28.13 37.55 18. év őszén 1998.88 18.30 15.27 21.25 0.29 25. év őszén 1998.26 28.00 18. év őszén 2002.00 0. év őszén 1999.16.92 61.63 24.75 0. évi oltások 1999.00 0. év őszén 2002.04 Juniperus chinensis 'Keteleerii' Átlag cm 15.00 49.92 72.00 15.00 0.41 17. év őszén 2003.02 20.68 17.80 17.44 20.04 103.70 64.83 42. év őszén 2002. év őszén 2003. év őszén 2000.00 12.33 18.90 119.13 135. év őszén 1999.00 18. év őszén 2002. évi oltások 1997. évi oltások 2000.46 25. év őszén 2002.27 76.06 43.00 16.89 26.00 0.00 0.86 15.22 71.78 19.73 17.88 70. év őszén 2002.00 0.48 17.65 104.85 99.75 27.59 63. év őszén 2000. év őszén 2003.56 27.67 27.28 22.21 16.00 Cupressus arizonica Átlag cm 16.50 23. táblázat folytatása: A talajszinttől mért hajtásnövekedés mértéke a Juniperus virginiana ’Tripartita’ dugványra történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve MÉRÉSI IDŐPONTOK Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Átlag cm × Cupressocyparis leylandii Átlag cm 20.89 15.63 19.40 92.36 21.15 0.63 25.55 16.28 68. év őszén 2000.27 18.01 31. táblázat: A talajszinttől mért hajtásnövekedés mértéke a Thuja plicata ’Aurea’ dugványra történt oltások esetében négy ismétlés átlagainak feltüntetésével A nemes neve MÉRÉSI IDŐPONTOK Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Átlag cm × Cupressocyparis leylandii Átlag cm Cupressus arizonica Átlag cm Juniperus chinensis 'Keteleerii' Átlag cm Thuja orientalis 'Aurea Nana’ Átlag cm 1997. év őszén 2003.88 74.76 21.50 101 . év őszén 1999.00 19. évi oltások 1998.05 37. év őszén 1999.07 16.56 17. év őszén 2003.00 13.00 17.56 82.69 19.45 22. év őszén 20. év őszén 2003.72 20.82 31.38 16.86 Thuja orientalis 'Aurea Nana’ Átlag cm 1998.60 20.77 36.00 53. év őszén 2003.54 18.00 56. évi oltások 1999.56 23.35 17. év őszén 2000. év őszén 1999.00 16.29 97. év őszén 16.00 100.58 20.

102 .és fajták hajtásnövekedését a különféle alanyokon az oltást követő harmadik évig. valamint a Thuja orientalis ’Aurea Nana’ és számára volt legsikeresebb. ábra) összefoglalóan ábrázolom az egyes nemes fajok. A Thuja plicata ’Aurea’ alanyon × Cupressocyparis leylandii. a × Cupressocyparis leylandii és a Thuja orientalis ’Aurea Nana’ mutatta. A Juniperus virginiana ’Tripartita’ alany használata a nemesek hajtásnövekedésének szempontjából a × Cupressocyparis leylandii. valamint a Thuja orientalis ’Aurea Nana’ növekedtek erőteljesen. • • • A Juniperus virginiana ’Hetz’ dugvány alanyon kedvező növekedési erélyt fajtája.A következő grafikonon (66.

60 50 40 Hajtásnövekedés (cm) 30 20 10 0 Thuja orientalis 'Aurea Nana' Thuja plicata 'Aurea' dugvány Juniperus chinensis 'Keteleerii' Juniperus virginiana 'Hetz' dugvány × Cupressocyparis leylandii Juniperus virginiana 'Tripartita' dugvány Cupressus arizonica klón Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Alany Nemes 66. ábra: A hajtásnövekedés mértéke különböző dugványra oltott nemes taxonok esetében az oltás utáni harmadik évig (1998-2003) 103 .

4. Az egyes nemesek értékelése valamennyi alanyféleségen az eredés szempontjából Az alábbi. a Juniperus virginiana ’Tripartita’ és a Thuja plicata alanyok váltak be a legjobban. A Juniperus chinensis ’Blaauw’ a Thuja occidentalis és Juniperus virginiana alanyokon hozta a legjelentősebb eredési mutatókat. eredési és életképességi arányokat bemutató összesítő grafikonokon (67. A × Cupressocyparis leylandii szinte egyformán jól eredt a Juniperus virginiana ’Hetz’. a Thuja orientalis. a Thuja orientalis. a Thuja plicata ’Aurea’ és a Juniperus virginiana alanyokon. ábra) azt mutatom be. a Juniperus virginiana és a Thuja orientalis alanyokon érte el.klón a legerősebb életképességi arányokat a Chamaecyparis lawsoniana.4. A Juniperus drupacea pedig a Juniperus virginiana magcsemete alanyon adott kedvező eredési adatokat. Azért választottam ki ezt az időpontot. A Juniperus chinenis ’Keteleerii’ számára a Juniperus virginiana ’Hetz’. a kísérletekben alkalmazott a nemes partnerek milyen eredési és életképességi arányúak voltak. hogy az oltást követő harmadik évig. 104 . 2000-ben oltott növényekről is lehet jellemző adatokat bemutatni. • • • • • • • • A Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ a legjobb eredést Thuja orientalis alanyon. A Thuja orientalis T. A Cupressus arizonica klón a Juniperus virginiana ’Hetz’ alanyon eredt a legnagyobb százalékban. a Juniperus virginiana ’Tripartita’ és a Thuja plicata ’Aurea’ alanyok bizonyultak kedvezőnek. valamint saját alapfaján mutatta. A Thuja orientalis ’Aurea Nana’ számára ugyancsak a Juniperus virginiana ’Hetz’. mert háromévesen még a legutoljára. Z.

ábra: A vizsgált nemes fajok és fajták eredése különböző alanyokon az oltás utáni harmadik évben (1998-2003) 105 .A vizsgált nemes fajok és fajták eredése különböző alanyokon az oltás utáni harmadik évben (19982003) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Chamaecyparis lawsoniana 'Stewartii' Cupressus arizonica klón × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis 'Keteleerii' Thuja orientalis 'Aurea Nana' Nemes Thuja orientalis klón Juniperus chinensis 'Blaauw' Juniperus drupacea Növénymagasság (cm) Thuja plicata 'Aurea' dugvány Chamaecyparis lawsoniana magcsemete Thuja orientalis magcsemete Juniperus virginiana 'Hetz' dugvány Juniperus virginiana magcsemete Juniperus virginiana 'Tripartita' dugvány Thuja occidentalis magcsemete 67.

hajtásnövekedés mértékét bemutató grafikonon (68. • A × Cupressocyparis leylandii a Juniperus virginiana alanyon mutatott nagyobb hajtásnövekedést. • A Cupressus arizonica klón számára a Juniperus virginiana és a Thuja orientalis alanyok bizonyultak kedvezőnek a hajtásfejlődés szempontjából. 106 . • A Thuja orientalis klón a legerősebb növekedést a Thuja orientalis alanyon érte el. • A Thuja orientalis ’Aurea Nana’ számára szinte minden alany megfelelt. • A Juniperus chinensis ’Blaauw’ a Juniperus virginiana alanyon mutatta a legerőteljesebb növekedést. • A Juniperus chinenis ’Keteleerii’ számára a legjobb alanyok a hajtásnövekedést tekintve a Juniperus virginiana és a Thuja orientalis voltak. • A Juniperus drupacea számára szintén a Juniperus virginiana volt a legkedvezőbb alany a hajtásnövekedés szempontjából.4. hogy: • A Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ a legjobb hajtásnövekedést a Thuja occidentalis alanyon mutatta. ábra) látható. Az egyes nemesek értékelése valamennyi alanyféleségen a hajtásnövekedés szempontjából Az alábbi.5.

A vizsgált nemes fajok és fajták hajtásnövekedésének mértéke különböző alanyokon az oltás utáni harmadik évig (1998-2003) 100 90 80 Növénymagasság (cm) 70 60 50 40 30 20 10 0 'S te w ar tii ' an a' ii' 'B la au w ' 'K et el e dr up ac ea Ju ni pe ru s er N 'A ur ea la w so ni an a ns is or ie nt al is ch in e C ha m ae cy pa ris Ju ni pe ru s Chamaecyparis lawsoniana magcsemete Thuja plicata 'Aurea' dugvány Thuja orientalis magcsemete Juniperus virginiana 'Hetz' dugvány Nem es Juniperus virginiana magcsemete Ju ni pe Th uj a ru s ch in en si s Juniperus virginiana 'Tripartita' dugvány Thuja occidentalis magcsemete 68. ábra: A hajtásnövekedés mértéke különböző alanyokon az oltás utáni harmadik évig (1998-2003) 107 .

rendszeres öntözést biztosítottunk. 100 × 80 cm térállásba történő átültetést. 108 . nagyon forró. 1997 évben a kísérletekbe újabb alanyként állítottuk be a Juniperus virginiana-t. igen kedvezőtlen. Az addig igen szép növényállományt minden védelmi intézkedésünk ellenére sajnos alaposan megtizedelte a kegyetlen időjárás. tavaszáig üvegházban neveltük. amely az oltványok raschelhálóval biztosított árnyékolása és rendszeres öntözése ellenére is komoly pusztulást okozott az addig igen szép eredményeket mutató oltvány állomány. évi oltványokat 1999. Az 1999. száraz és forró időszak követte. B) Dugvány alanyok használata során 1997. 2002-ben a növényeket tágabb térállásba (150 × 80 cm) ültettük át. A 2000. száraz és forró időszak követte az ültetéseket. így ritkításra szorult.4. amelynek oka feltételezhetően a szomszédos zöldségtisztító üzem időszakos szennyvíz-elfolyása lehetett. mert az állomány túl sűrűvé vált. bár az állomány már besűrűsödött. évben indítottuk a dugvány alanyokra történő oltást. Az egyik legjobban sikerült oltási esztendő volt. A nemesek esetében is több új fajt. Ekkor még csak három alannyal dolgoztunk. klónt. A térállás (40 × 20 cm) a rendelkezésre álló hely szűke miatt sajnos elég sűrű volt. s amint már arra a magcsemetékre történt oltások értékelésénél utaltam. vagy ritkítást igényelnek. s szépen fejlődött az állomány. Ebben az évben már Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ és Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ nemes fajtákat is alkalmaztunk az oltási kísérletekben. a Thuja orientalis T. Az 1998. valamint a Juniperus chinensis ’Blaauw’ fajtát és a Juniperus drupacea-t. Ezen oltási időszakban még csak háromféle nemes-kombinációt alkalmaztunk. hosszú. a Juniperus virginiana-t még nem alkalmaztuk alanyként. ekkor telepítettük ki a növényeket szabadföldbe. fóliasátorban történt nevelés után ültettük ki szabadföldbe. áprilisi szabadföldi kitelepítésüket a már többször említett igen kedvezőtlen. az összességében gyengébb eredményeket ez a tényező is okozhatta. A 1998. Chamaecyparis lawsoniana és Thuja orientalis nemes fajtákat csak a következő esztendőtől állítottunk be a kísérletekbe. Z. Az egyes oltási évek értékelése A) Magcsemete alanyok használata során 1996 tavasza jelentette az oltási kísérletek elindítását. illetőleg fajtát oltottunk.6. mivel az egyéves oltványok áprilisi kiültetését egy hirtelen bekövetkező és tartósan fennálló. az állományt a kedvezőtlen meleg és száraz időjárás miatt raschel-hálóval árnyékoltuk. Ebben az oltási időszakban még szintén csak háromféle nemes-kombinációt alkalmaztunk. évi oltások a megelőző esztendőkhöz képest ez az év gyengébb eredményeket hozott. kiültetésüket követően igen erőteljesen. évi oltványokat 2000 áprilisában ültettük ki szabadföldbe. tavaszi kiültetésükig üvegházi körülmények között neveltük. Valamennyi oltási időszak közül ez a növényállomány mutatta a legszebb. évi oltások a ma napig is meglehetősen jól fejlődnek. főként a Chamaecyparis lawsoniana alanyú oltványállomány nagyobb arányú pusztulást mutatott. Chamaecyparis lawsoniana és Thuja orientalis nemes fajtákat csak két esztendő múlva állítottunk be a kísérletekbe. mára azonban a növények tágabb. legerőteljesebb növekedésű állapotot. árnyékoló háló alá. Új nemesként ebben a vizsgálati évben a kísérletekbe állítottuk a × Cupressocyparis leylandii fajt is. tavaszáig fóliasátorban neveltük. Az 1999. Az oltványokat 1999. évi oltványokat 2000. Egy esztendő elteltével azonban sávokban jelentkező pusztulást tapasztaltunk. Az állomány közepesen kedvező képet mutat. Az oltványokat egyéves. napos és száraz időszak követte.

03 3. 4 = felálló hajtásrendszer. fajtára jellemző koronaforma A táblázatban a hiányzó adatok azért nem szerepelnek.00 3. oltási 1999. valamint a Juniperus chinensis ’Keteleerii’ fajták esetében. hibátlan.35 2. 3 = felálló. A táblázat adatai éles különbségeket nem mutatnak.33 2. mert egy-egy esztendőben nem minden kombinációt oltottunk. oltási 1998. Vizuális megfigyelések az alanyhatás vizsgálatára A magcsemetékre történt oltásoknál méréseink során az idősebb. őszén Alany 1996. talajra hajló hajtásrendszer. szabályos hajtásrendszer.00 Chamaecyparis 3.33 2. de széthajló. 5 = felálló vezérhajtás.72 3. oltási 1997.90 A pontozási értékek magyarázata: 1 = elfekvő. oltási Átlag év év év év 3. 109 .4. egy-egy oldalra törő hajtással.00 3.17 3. illetve az elpusztult növények esetén nem tudtunk adatokat szerepeltetni. illetve Thuja occidentalis alanyon is kedvezőbb formai tulajdonságokkal jelentkezett. már legalább 5-8 éves oltványok esetében. 10. 2 = szétterülő. mégis a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ a legjellemzőbb hajtásnövekedést saját alapfaján mutatta. Bonitálási értékek segítségével mutatom be az alanyhatást (10. különböző alanyokon vizsgálva e fajtákat.50 3.04 lawsoniana Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis 2.7.75 3.58 3.25 3. nem szabályos hajtások.20 3. szembeötlő alaki-formai különbségeket fedeztünk fel a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’. táblázat: Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ bonitálási átlagértékei magcsemetékre történt oltásnál 2003. de már magasabbra emelkedő hajtások. táblázat). A formai különbségeket az alanyok hatása idézhette elő.

45 4. 110 . oltási 1998.66. 2 = szétterülő. nem szabályos hajtások. táblázat: Juniperus chinensis ’Keteleerii’ bonitálási átlagértékei magcsemetékre történt oltásnál 2003. 65.72 4. hibátlan. ábra: A Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ nemes Chamaecyparis lawsoniana alapfajon.09 3.76 4. de széthajló. fajtára jellemző koronaforma A táblázatban a hiányzó adat azért nem szerepel.22 3. 3 = felálló. de már magasabbra emelkedő hajtások.18 3. oltási 1999.75 3. őszén Alany Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis 1996.10 3. 4 = felálló hajtásrendszer.33 3. oltási Átlag év év év 3. oltási év 1997. szabályos hajtásrendszer. egy-egy oldalra törő hajtással. táblázat). talajra hajló hajtásrendszer.38 3. 5 = felálló vezérhajtás.24 3. ábra: A Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ nemes Juniperus virginiana alanyon szétesőbb formát mutat (6 éves oltvány) 11.00 3.14 A pontozási értékek magyarázata: 1 = elfekvő.19 2. mert egy-egy esztendőben nem minden kombinációt oltottunk. felálló vezérhajtással (6 éves oltvány) A Juniperus chinensis ’Keteleerii’ nemes fajta esetében szintén a bonitálási értékek utalnak az alanyhatásra (11. illetve az elpusztult növények esetén nem tudtunk adatokat szerepeltetni.

67.A táblázat adataiból kitűnik. hogy a fajta legjellemzőbb. ábra: Formás Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Juniperus virginiana alanyon (6 éves oltvány) 68. ábra: Szétesőbb alakú Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis alanyon (6 éves oltvány) 111 . s legszebb formájúnak Juniperus virginiana alanyon bizonyult.

112 . azonban az irodalmi példákkal szemben az oltványok összeforradási folyamata jóval elhúzódóbbnak bizonyult az oltások mindkét alanytípusánál egyaránt. ábra: Egyéves oltvány sztereomikroszkópos felvétele. hogy az oltást követő egy év elteltével az alany és nemes rész még nem forrt össze. NEKROTIKUS MARADVÁNYOK ALANY 69. mint az irodalmi leírásokban (BRAUN. 1999). HROTKÓ. amely bizonyos mértékben lehetővé tette az oltási partnerek között a szállítási folyamatok végbemenetelét. Az alábbi felvételeken (69-71. az oltáshely hosszmetszete (Alany: Thuja orientalis. 1990. csupán az oltógally helyzete figyelhető meg. két. 4. Már gyenge mechanikai behatásra is azonnal szétestek (így például az egyéves minták fénymikroszkópos vizsgálatai sajnos nem is sikerültek a minták szétszakadozása miatt). s így a nemes rész fejlődését. Tapasztalataink szerint az oltás-összeforradás folyamata a pikkelylevelű örökzöldek körében hasonlóan zajlott. növekedtek. illetőleg három éves oltványokat tanulmányoztunk. fénymikroszkópos és elektronmikroszkópos vizsgálatok nyomán megállapítottuk. HARTMAN és mts. NEMES ELHALT SZÖVETEK. azaz a magcsemete. hogy az oltási komponensek a kezdeti időszakban csak igen gyenge kapcsolatban álltak. A szövettani vizsgálatok eredményei Az oltások összeforradási folyamatának alaposabb megismerése céljából mind a magcsemete.és a dugvány alanyokra történő oltásoknál is.1. Azonban a mélyebb vizsgálatok során bebizonyosodott. 5 × nagyítás).8. nemes: Thuja orientalis ‘Aurea Nana’. Vizsgálataink szerint az oltási komponensek viszonylag tökéletes összeforradásához akár három esztendőre is szükség lehet. ábra) egyéves oltványokról készült felvételeket mutatok be. Az oltási felek közt kialakuló kezdeti kapcsolatok Az oltást követő 3-4 hónap múlva a nemes hajtások szépen gyarapodtak. Az alábbiakban összegzem a megfigyelések eredményeit. A szövettani vizsgálatok során egy-. Ennek alapján arra következtettünk. A két összeoltott komponens közötti térben csupán laza szerkezetű parenchimaszövet. Az első sztereomikroszkópos. mind a dugvány alanyokra történt oltások során végeztünk szövettani vizsgálatokat.8. hogy az összeoltott partnerek már bizonyos mértékben összeforrtak. 1968.. Összeforradás még egyáltalán nem tapasztalható. kallusz képződött. ahol legfeljebb a laza kalluszkapcsolat figyelhető meg.4.

az oltási partnerek között kialakult erősebb kapcsolatoknak köszönhetően. nemes: Thuja orientalis ’Aurea Nana’. ábra: Egyéves oltvány elektronmikroszkópos felvétele. minimális kallusz figyelhető meg. hosszmetszeti felvétel (Alany: Thuja orientalis. 113 . 220 × nagyítás). 80 × nagyítás).PERIDERMA ÉVGYŰRŰ KALLUSZ ÁLÉVGYŰRŰ NEMES FARÉSZE ALANY FARÉSZE 70. A kétéves oltványok megfigyelése már könnyebbnek bizonyult. Az oltvány szétesett. keresztmetszeti felvétel (Alany: Thuja orientalis. KALLUSZ NEMES ALANY 71. Az alany és nemes között csak minimális kalluszképződés látható. nemes: Thuja orinetalis ’Aurea Nana’. ábra: Egyéves oltvány elektronmikroszkópos felvétele.

bár még jól elkülönülő. Az oltási felek közötti határvonal már nem olyan éles. jó összeforradás esetén a nekrotikus részek. ábra). A kambiumgyűrű záródása Csupán két. ábra: Kétéves oltvány sztereomikroszkópos felvétele.és hároméves oltványoknál tapasztaltuk már az oltási felek szorosabb kapcsolatát.2. nemes: Thuja orientalis ’Aurea Nana’. Az összeforradás tovább folytatódott. illetve szoros. jelentős mértékben gyarapodott az oltási komponensek közötti térben a kallusz mennyisége (73. 40 × nagyítás) 4. kalluszmaradványok felszívódását láttuk. nemes: Juniperus chinensis‘Keteleerii’). 114 . ábra: Kétéves oltvány elektronmikroszkópos felvétele.8.NEMES ALANY ALANY 72. az oltáshely hosszmetszete (Alany: Thuja occidentalis. Az alany és a nemes között esetenként megnövekedett kalluszmennyiséget figyeltünk meg. hosszmetszeti felvétel (Alany: Thuja orientalis. NEMES KALLUSZ ALANY 73.

ábrán még nem záródott a kambiumgyűrű. ábrán már többé-kevésbé kialakult a közös kambiumgyű. ábra: A kezdeti kapcsolatok kialakulása (75 × nagyítás) Thuja orientalis alany és Juniperus chinensis ’Keteleerii’ nemes esetében hároméves oltványon ALANY XILÉMRÉSZE KÖZÖS FLOÉM KALLUSZ ÉS NEKROTIKUS MARADVÁNYOK MÁR ZÁRÓDOTT KAMBIUMGYŰRŰ KÖZÖS FLOÉM ALANY – XILÉMRÉSZE 75. ALANY MÉG NEM TELJESEN KALLUSZ FLOÉM NEMES - 74. azonban a 75. a két oltási fél között kallusz és nekrotikus maradványok figyelhetők meg. ábra: Már többé-kevésbé záródott kambiumgyűrű Thuja occidentalis alany ésThuja orientalis ’Aurea Nana’ nemes kombinációjánál hároméves oltványon (65 × nagyítás) 115 .A 74.

A közös kambiumgyűrű megalakulása Az alábbi felvételeken (76-77. zárványok figyelhetők meg. ábra) is észlelhető.4. NEMES VALÓSZÍNŰSÍTHETŐ KONTAKT -ZÓNA ALANY ALANY (XYLÉM) 76. egyre inkább elmosódik az oltási komponensek közötti határvonal. hogy már összekapcsolódtak a kambiumok és közös fa-. nemes: Juniperus chinensis ’Keteleerii’) NEMES KALLUSZ ALANY 77. Az oltási partnerek közti térben még kallusz és nekrotikus maradványok. kifelé háncselemeket fűz le. hogy a két oltási partner egyre jobban összeforr. hosszmetszeti felvétel (70 × nagyítás) Az alábbi felvételen (78.3. ábra: Hároméves oltványról készített elektronmikroszkópos felvétel. illetve háncselemeket fűztek le a közös kambiumgyűrű működése nyomán. ábra) jól látható. amely befelé faelemeket. ábra: Hároméves oltványról készült sztereomikroszkópos hosszmetszeti felvétel (Alany: Thuja orientalis.8. 116 .

ábra: Jó összeforradás Chamaecyparis lawsoniana alany és Juniperus chinensis ’Keteleerii’ nemes kapcsolatánál (hároméves oltvány. ábrán szintén megfigyelhető a közös. 117 . A 80-81. A komponensek közötti világos rész az összenyomódott. ZÁRVÁNYOK KÖZÖS KAMBIUMGYŰRŰ KÖZÖS FLOÉM ALANY XILÉMRÉSZE 78. összefüggő háncs. majd szabályos radiális sorokba rendeződött tracheidák lefűződése figyelhető meg. 75 × nagyítás) Az oltási partnerek pontos illesztése tökéletes összeforradást eredményezhet.ÉS NEKROTIKUS MARADVÁNYOK. ábrán jól láthatóan kialakult a közös kambium. NEMES XILÉMRÉSZE KÖZÖS FLOÉM KALLUSZ ÉS ZÁRVÁNYOK ALANY ÚJ KÖZÖS XILÉM KÖZÖS KAMBIUMGYŰRŰ ALANY 79.NEMES –XILÉMRÉSZE KÖZÖS XILÉM KALLUSZ. későbbiekben megfásodó kallusz. illetve nekrotikus maradványok halmaza. vastag farész és az ábra szélén a szürkés színű. ábra: A közös kambiumgyűrű működése Juniperus virginiana alany és Thuja orientalis ’Aurea Nana’ kombinációjánál hároméves oltványon (75 × nagyítás) A 79.

XILÉM KALLUSZ. ábrán a nem megfelelő illesztés ellenére is szépen összeforrt oltvány figyelhető meg közös vastag.ÉS NEKROTIKUS KÖZÖS HÁNCS KÖZÖS ALANY KAMBIUMGYŰRŰ 80. nemes: Juniperus chinensis ’Keteleerii’) Az oltási partnerek illesztésénél a szerzők hangsúlyozzák. s emiatt az összeforradás csak igen lassan megy végbe vagy meghiúsulhat. Rossz kapcsolódás esetén nem vagy csak nehezen alakul ki a közös kambiumgyűrű. összefüggő fa-és háncsrésszel. 75 × nagyítás) NEMES . hogy a kambiumoknak legalább az egyik oldalon találkozniuk kell. ábra: A pontos illesztés tökéletes összeforradást eredményezett Thuja orientalis alany és Juniperus chinensis ’Keteleerii’ nemes esetében (hároméves oltvány.XILÉM KÖZÖS KAMBIUMGYŰRŰ ALANY -XILÉM 81. Az alábbi. ábra: Kétéves oltvány keresztmetszete igen szép összeforradást ábrázol (Alany: Juniperus virginiana ’Hetz’. 82.NEMES -XILÉM NEMES . 118 .

NEMES XILÉMRÉSZE
KALLUSZ, NEKROTIKUS MARADVÁNYOK

KÖZÖS ÉVGYŰRŰ

KÖZÖS FLOÉM

ALANY
XILÉMRÉSZLETE

KÖZÖS KAMBIUMGYŰRŰ

82. ábra: A kedvezőtlen illeszkedés ellenére is jó összeforradás Thuja orientalis alanyra oltott Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ fajta esetében (hároméves oltvány, 75 × nagyítás)

Az alany rávastagodása a nemes félre Több szerző tekinti az egyik oltási fél másik partnerre történő rávastagodását az inkompatibilitás tünetének. Vizsgálatainkban az alany rávastagodásának jelenségével találkoztunk. Egyes estekben az alany teljesen körülnőtte a nemest. Az alábbi felvételen (83. ábra) látható, hogy a nemes által kialakított fa –és háncsrészt, valamint a pirosas színű kéregrészt az alany faelemei veszik körbe.

NEMES XILÉM RÉSZE ALANY -XILÉM NEMES PERIDERMA

KALLUSZ,
NEKROTIKUS MARADVÁNYOK

ALANY FLOÉM RÉSZE

83. ábra: Az erőteljesen vastagodó Thuja orientalis alany körbenőtte a Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ nemest (hároméves oltvány, 65 × nagyítás) A szövettani vizsgálatok rámutattak az oltás-összeforradás elhúzódó voltára. Az összeforradás folyamata nem tekinthető lezártnak (HROTKÓ, 1999), az oltványok egész életfolyamatában tovább zajlik. A szövettani vizsgálatokat mind szélesebb körű mintaszám, illetőleg oltványkombináció bevonásával tovább folytatjuk, hogy a pikkelylevelű örökzöldek oltásösszeforradásának folyamatáról pontosabb ismereteket szerezhessünk. 119

5. AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
Az oltási kísérletek eredményeit az alábbiakban összegzem: 1. Általános megállapítások, következtetések • • • Az oltási időpont kiválasztása szempontjából, az előkísérletek eredményei alapján, kedvezőbbnek bizonyult a télvégi, február végi-március eleji oltási időszak. A kötözőanyagok közül az oltógumi nyújtotta a kísérletek során legkedvezőbb tapasztalatokat. Az oltási kísérletek során bebizonyosodott, hogy a vizsgált oltáskombinációk többsége kedvező életképességet mutat. Ez az affinitás az oltást követő néhány esztendőben különösen kedvező, az idő előrehaladtával azonban a környezeti tényezők lényeges romlást is előidézhetnek az oltványok életben maradási arányában. A sima dugványra történt oltással az alanyállomány egyöntetűbbé, az alany-előállítás, valamint az oltás munkaművelete is egyszerűbbé és olcsóbbá válhat. A dugvány-alanyok jól gyökeresedtek, így dajka alanyként is jól beváltak. Mind a szabadgyökerű, mind pedig a dugványra történő oltásmód a hagyományos és az irodalmi forrásokban említett alanyhasználat mellett tágabb alany-választási lehetőséget kínál a díszfaiskolások számára. Tapasztalataink alapján a kidolgozott oltási technológia a pikkelylevelű örökzöldek oltási folyamatát egyszerűbbé, könnyebbé, hatékonyabbá és olcsóbbá is teheti.

• •

2. A magcsemete alanyokon végzett oltások eredményei 2. 1. Az alanyok hatása a nemes taxonok növekedésére Két alanyfaj esetében kedvező alanyhatást tapasztaltunk. Nevezetesen a Chamaecyparis lawsoniana alany a C. l. ’Stewartii’ nemesre, a Juniperus virginiana alany pedig a J. c. ’Keteleerii’ nemes növekedésére és koronaformájára gyakorolt előnyös hatást, a korona szebbé, karcsúbbá vált az alanyok hatására. 2.2. Az egyes nemes taxonok életképessége és növekedése a különböző magcsemete alanyokon Magcsemete alanyon valamennyi év adatait figyelembe véve összegezhetjük, hogy a legeredményesebb, s legígéretesebb kombinációk kísérleteink alapján az alábbiak voltak: Chamaecyparis lawsoniana alanyon Juniperus virginiana alanyon Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ Chamaecyparis lawsoniana. ’Stewartii’ Juniperus chinensis ’Blaauw’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ Thuja orientalis 1. sz. klón

Thuja occidentalis alanyon

120

Thuja orientalis alanyon

× Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Blaauw’ Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis. ’Aurea Nana’ Thuja orientalis T.Z.-féle klón

2.3. A nemes taxonok számára legkedvezőbb magcsemete alanyok Nemes Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ Cupressus arizonica 1. sz. klón Legkedvezőbb alany Chamaecyparis lawsoniana Thuja orientalis Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleeri Juniperus virginiana Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis Thuja orientalis ’Aurea Nana’ Thuja orientalis T. Z. féle klón Juniperus chinensis ’Blaauw’ A Juniperus drupacea Thuja orientalis Juniperus virginiana Chamaecyparis lawsoniana Thuja orientalis Thuja occidentalis Thuja orientalis Thuja orientalis

Nyolc esztendő mérési adatainak tükrében a magcsemetére történt oltások esetében legváltozatosabb fajtáknak megfelelő alanyoknak a Juniperus virginiana, a Thuja occidentalis, valamint a Thuja orientalis bizonyultak, összecsengően az irodalmi adatokkal a leguniverzálisabb alanynak a Thuja orientalis mutatkozott. 3. A dugvány alanyokon végzett oltások eredményei 3.1. Az egyes nemes taxonok életképessége és növekedése a különböző dugványalanyokon Dugvány alanyon valamennyi év adatait figyelembe véve összegezhetjük, hogy a legeredményesebb, s legígéretesebb kombinációk kísérleteink alapján az alábbiak voltak: Juniperus virginiana ’Hetz’ alanyon × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleeerii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ 121

Juniperus virginiana ’Tripartita’ alanyon

s a termelékenyebb oltvány-előállítás lehetősége is fontos szempont lehet az oltás módszerének kiválasztása terén. illetve gyakran csak harmadik évben került sor.× Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ Thuja plicata alanyon × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica 1. sz. A szövettani vizsgálatok összefoglaló eredményei A szövettani vizsgálatok során megfigyeltük az oltás-összeforradás folyamatát. A kísérleti oltási technológia gazdaságosságára vonatkozó megállapítások A hagyományos fenyőoltás során a leglényegesebb költséghányad a cserepes alanyok beszerzésében és meghajtatásában. az oltási teljesítmény. 4. valamint az oltványok nagyobb helyigényében jelentkezik. 5. hogy az oltás utáni első esztendőben az oltási partnerek között csak laza kalluszkapcsolat állt fenn. Ezen költségek területén tehát az újszerű fenyőoltási technológia költségcsökkentő tényező lehet. klón × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleeri Legkedvezőbb alany Juniperus virginiana Hetz’ Juniperus virginiana ’Tripartita’ Juniperus virginiana Hetz’ Juniperus virginiana Hetz’ Juniperus virginiana Hetz’ Juniperus virginiana ’Tripartita’ Thuja plicata ’Aurea’ Thuja orientalis ’Aurea Nana’ Juniperus virginiana Hetz’ Juniperus virginiana ’Tripartita’ Thuja plicata ’Aurea’ A sima dugvány-alanyok alkalmazása során hét esztendő mérési adatainak tükrében. megerősítve az irodalmi adatokat. klón Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ 3. A teljes összeforradásra az oltást követő második.2. Így a kidolgozott oltási technológia gazdaságossági előnyökkel rendelkezik az alanyelőállítás. Megfigyeléseink alapján az oltás-összeforradás folyamata hasonlóan zajlott. a jelentős fűtési költségekben. mint az irodalmi adatok leírják az összeforradás menetét. A mikroszkópos vizsgálatok azt mutatták. ám időtartama a közölt adatokhoz képest jóval hosszabbnak bizonyult. A nemes taxonok számára legkedvezőbb dugványalanyok Nemes Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ Cupressus arizonica 1. a legváltozatosabb fajtáknak megfelelő alanynak a Juniperus virginiana ’Hetz’ és a Juniperus virginiana ’Tripartita’ bizonyultak. sz. valamint az oltványok helyigénye szempontjából: 122 .

Egyéb költségek szempontjából nem jelentkezik lényeges eltérés az oltási műveletek között.Az oltványok helyigénye csökken a hagyományos oltással szemben. A cserepes oltványok helyigénye (10×10 cm-es cserépben): 100 db/ m2. amely fele. . Kisebb üzemekben a fűtési költségek alacsonyabbak. 300 db/ nap /2 fő) megnövelhető: 200 db/ nap/ 1 fő..A szabadgyökerű-. illetve dugvány alanyra történő oltás könnyebb.Az alanycsemete előállítási költségei csökkenthetők. sőt dugvány alanyú oltványok szaporító ládába. rekeszbe helyezve akár 150-200 db/ m2 helyszükségletet igényelnek. gyorsabb. A szabadgyökerű. 400 db/ nap /2 fő. pl. hiszen az egy-és kétéves szabadgyökerű alanyok ára (~15-25 Ft/ db). így az adott időtartam alatt elvégzett oltások mennyisége a hagyományos oltással szemben (~150 db/ nap/ 1 fő. Az árak piaci jellegűek. . mivel az oltást úgy időzítik. 123 . üzemenként természetesen eltérőek lehetnek. kisebb. hogy már a télvégi-koratavaszi napsütés energiáját is ki tudják használni. 5×5 cm-es cserépben 200 db/ m2. sőt harmada az előnevelt becserepezett alanyok árának (10×10 cm-es cserépben ára:~75 Ft/ db).

oltási lehetőségeik vizsgálata céljából. tőzegperlit. illetve homok-perlit keverékével megtöltött ládákban ferdén elvermelve helyeztük el. az esetlegesen fellépő morfológiai változásokat. a kötözőanyagokat. illetőleg ezen eljárás kibővített változataként sima dugványokat alkalmaztunk alanyként. klón Juniperus chinensis ’Blaauw’ Juniperus chinensis ’Keteleerii’ 124 . növekedési sajátságait. megfigyeltük az oltási partnerek közötti kompatibilitást. illetve közeli rokon fajokra. Az oltás módja táskás oldallapozás volt. A módszerünk kézbenoltás volt. Az oltások során az alábbi alany taxonokat alkalmaztuk: A/ Szabadgyökerű magcsemetékre történő oltásnál: Chamaecyparis lawsoniana Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis B/ Sima dugványra történő oltásnál: Juniperus virginiana ‘Hetz’ Juniperus virginiana ’Tripartita’ Thuja plicata ’Aurea’ A felhasznált nemes taxonok az alábbiak voltak: A/ Szabadgyökerű magcsemetékre történő oltásnál: Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica 1. A megszokott díszfaiskolai gyakorlattól eltérően technológiánk szerint a cserépben előnevelt alanyokat szabadgyökerű magcsemetékkel helyettesítettük. Az alanyok tehát dajka-alanyként is szolgáltak. Az oltási kísérletek folyamán azt vizsgáltuk. Az oltás-összeforradást szövettani szempontból is figyelemmel kísértük. a nemes félnek lehetősége nyílt az esetleges legyökeresedésre is. Termesztő berendezésként a fűtött üvegház helyett fűtetlen fóliasátor is elegendőnek bizonyult. A kész oltványokat szaporító-berendezésben. A növénycsalád egyes. dugványozás útján nehezen gyökeresedő képviselőit többféle alanyon vizsgáltuk. ÖSSZEFOGLALÁS A Budapesti Corvinus Egyetem (és jogelődei) Kertészettudományi Kara Dísznövénytermesztési és Dendrológia Tanszékén 1990-2003 között kísérleteket végeztünk a Cupressaceae család képviselőinek körében. sz. Egyéves szaporító-berendezésben történt nevelés után az oltványokat szabadföldbe ültettük ki. A kísérletek során az egyes nemes taxonokat valamennyi alanytípusra ráoltottuk. a közeg betakarta az oltás helyét. egy-egy nemes számára mely alanytípusok felhasználása a legsikeresebb. s neveltük tovább. Módszerünkben a kész oltványokat a dugványokhoz hasonló módon kezeltük. az oltáshoz felhasznált növények életkorát. Vizsgáltuk az oltás kedvező időszakát. hogy a család képviselői hogyan viselkednek egymásra oltásuk során. saját alapfajaikra. az oltványok életképességét. kötözésre az oltógumi használata adta a legkedvezőbb tapasztalatokat.6. Előkísérletek nyomán a télvégi üvegházi oltás bizonyult a legkedvezőbb oltási időszaknak. kombinációnként 20-20 oltványt készítettünk 4 ismétlésben. fajtákra oltva. de távolabbi rokonsági körből származó alanyokat is alkalmaztunk a kísérletek során.

a leguniverzálisabb a Thuja orientalis volt. illetve gyakran csak harmadik évben került sor. sz. klón Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ’Aurea Nana’ Nyolc esztendő mérési adatainak tükrében a magcsemetére történt oltások esetében legváltozatosabb fajtáknak megfelelő alanyoknak a Juniperus virginiana. a Thuja occidentalis. s az oltás munkaművelete is olcsóbbá válhat.-féle klón B/ Sima dugványra történő oltásnál: Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica 1. A sima dugvány-alanyok alkalmazása során hét esztendő mérési adatainak tükrében a legváltozatosabb fajtáknak megfelelő alanynak a Juniperus virginiana ’Hetz’ és a Juniperus virginiana ’Tripartita’ bizonyultak. A mikroszkópos vizsgálatok során megállapítottuk. hatékonyabbá és olcsóbbá teszi. A teljes összeforradásra csupán az oltást követő második. az alany-előállítás olcsóbbá. Mind a szabadgyökerű.Juniperus drupacea Thuja orientalis ’Aurea Nana’ Thuja orientalis T. hogy a Cupressaceae család képviselőinek oltása során az összeforradás folyamata elhúzódó. valamint a Thuja orientalis bizonyultak. Z. A kidolgozott oltási technológia a pikkelylevelű örökzöldek oltási folyamatát egyszerűbbé. mind pedig a dugványra történő oltásmód tágabb alany-választási lehetőséget kínálhat a díszfaiskolások számára. A sima dugványra történt oltással az alanyállomány egyöntetűbbé. A szövettani vizsgálatok során megfigyeltük az oltás-összeforradás folyamatát. könnyebbé. az oltás utáni első esztendőben az oltási partnerek között csak laza kalluszkapcsolat állt fenn. 125 .

SCHMIDT G. 13. 1:. 1996.: 2000. fotoszintez i kolicsesztvo u privitüh korneszobsztvennüh rasztenij.: 2000. A. Szada.:1994.: 1985. Diplomaterv. Baltimore. Seasonal nutrient levels peach/plum graft incompatibility. Belgium 11.. „Lippay János Tudományos Ülésszak”.) 3. A.1.: in LILIK. Juniperus és Chamaecyparis fajták kézben oltása szabadgyökerű alanyra.P. D. Stuttgart 6. In Schmidt-Tóth.7. Am.. Anatomical symptoms of graft incompatibility in Pinus monticola and Pinus ponderosa. in LILIK. A. BÄRTELS. DALOCSA. 1993... Institut de Technologie Agricole 232-241.B. Mount Vernon. Bővült a választék. 68-71. Das histologische und physiologische Verwachsungsgeschehen nach Propungen bei Bäumen. Szemzési időpont hatása a díszkörte szemzések eredményességére. N. BRUNNER. 311-321. Budapest 22. Ulmer Verlag. CHONG. DIÓSZEGI M. Alany-nemes kombinációk összeférhetetlenségének vizsgálata.) Akadémiai Kiadó.: 2000. BEAKBANE. Canada 17. SCHMIDT G. Gyümölcsfa alany-nemes kombinációk előzetes szelekciója a kompatibilitási hányados alapján. S. 18. BÄRTELS. Sci. 1993. ALGEIER.: 1992. BRAUN. : in LILIK. 100:4. The grafting of conifers II. GONZALES.: 1996.. Soc. J. RICHER-LECLERC. Trees and Shrubs Hardy in the British isles.: 1982. 1996: Cupressus. Kertészeti Egyetem. Hort. BÄRTELS.. The grafting of conifers I. 8. Bot..: 1956. 9. R.-MURAOKA. (4):85-88. 15. 20. SCHMIDT G. Kézben oltás különböző alany-nemes kombinációkkal a Cupressaceae családban. Nikitszk. 49. IFJÚ Z. Alföldi Faiskolai Nap.P. Nr. 12. Gosz. 19.évf. 56:3. DIÓSZEGI M..G. J. Budapest 83. et al.. BEZÁK J.: 1975.: 1989. Mezőgazda Kiadó. BRUNSFELD. 2:18. JAROSZLAVCEVA Z. BLOMME. MELLÉKLET 7. 595. 593. 60:2. R.E.9. J. Dendrológia Alapítvány. 253-262. Lippay János-Vas Károly Tudományos Ülésszak előadásainak és posztereinek összefoglalói. Belgium 10. W.:1981. H.: 1987. 2. 4-6. CSEMARIN. Syst. BREEN.2: Butler and Tanner Ltd. In: Deutsche Baumschule Bd. in:LILIK. W.: Díszfaiskola.. Szovmesztimoszt. Szent István Egyetem (78-79. SCHMIDT G. COPES. A. Kertészet és Szőlészet. London.: 1985. BLOMME. Bot. Der Baumschulbetrieb. BEAN. 7. Hort.. Research on woody plant propagation at MacDonald College. 16. Verbondsnieuws voor de Belgische Sierteelt 31 (9) 591.: 1972. C. 261-264. 265-289.: 1981. 21. Cahier des Journées Horticoles Ornamentales. 517-521.: 1968. COPES.: 1973. 20. Science 16 (4) 561562. VANWEZER. Xenovegetatív szaporításmód-oltás. 39. VANWEZER.J. Graft union formation in Douglas-fir.. The Annals of Applied Biology. 19.: 1980. AM. Phylogenetic relationships among the genera of Taxodiaceae and Cupressaceae: Evidence from rbcL sequenses. T. 23.-RÁCZ I. Silvae Genetica. T. CHONG. 1993. Die Gehölzvermehrung. 339-342. Bot. Botanikai közlemények. Frankfurt/M.. Budapest 14. KORMILICüN. 126 . Irodalomjegyzék 1. Ulmer Verlag. Deutsche Baumschule 11:11. K. London. Verbondsnieuws voor de Belgische Sierteelt 26 (9) 443-446..: 1968. J. C. Budapest. Stuttgart 5. Budapest. 44:3. Budapest. Possibile mechanisms of rootstock effect. Koniferenveredlung im Freiland. 29:3-4. 1993.M. Bjul.: 1980. BATIZ E. 4. Fenyők a Föld körül. Simultaneus grafting and rooting of Juniper. D. C. DEBRECZY ZS. (139-144. 77-78. J. Jalta.: 1969. A. Új Kertgazdaság. J.

Agricultural Research Org.A. Israel 31. Journal of the American Society for Horticulture-Science. Suppl. For. SCHMIDT G. 1993. Culture. DORMLING. MAGYAR-TÁBORI K. FELHŐSNÉ VÁCZI E. M. Mezőgazda Kiadó. Horticultural Science. LAZÁNYI J. FELHŐSNÉ VÁCZI E.: 1891. A. REMÉNYI M.P. Stud. J. FENYVES G. W.. Horticult. Aliment. Anatomical Changes in Developing Graft Unions of Juniperus L. 1973. 38. GENCSI L. Akadémiai Kiadó. EARLE. C. Julius Hoffmann. Juniperus fajok különböző korú leveleinek összehasonlító szövettani vizsgálata. HOEY SMITH. Diplomadolgozat. Ch. 43. HEUSER Jr.: 1998. Berlin und Hamburg 45. Anatomical Caracteristics of Juvenile and Adult Shotts Associated with Rooting Ability of X Cupressocyparis leylandii Cuttings. EVANS. Ch. Georgia 115-116.J. ELMORE.: 1967. I. Sci.A.htm 32.. Et Ind. 34.: 1963. GADEK. Stuttgart 44. GELDEREN. DOMOKOS.. 42. FELHŐSNÉ VÁCZI E. Budapest.) and Norway spruce (Picea abies Karst). F. 1993. VANCSURA R. Dísznövénytermesztés. Inc.: 1972. Athens.:6 (4) 76-78. „Lippay János Tudományos Ülésszak”.com. Tucson: Suthwest Parks and Monuments Association. SZIE KTK DDT. Grafting Junipers. http:/ www. GREGUSS P. G.. Ben Dagan. Kandidátusi értekezés. 12:107-111. Illinois 26.: 1993.. MEIROWICH. Annals of the Missouri Botanical Garden. 80: 581-586.: 1999. 20-22.P. in: LILIK. Verlag Paul Parey. Szövetfejlődési vizsgálatok néhány fontosabb kertészeti növénycsoport levelein. Magyar Növényanatómiai Szimpózium előadása.: 1996. DIÓSZEGI M.A..:1987.P. J. LIII.K. P. Növényszervezettan.: 1976. XI. World Checklist and Bibliography of Conifers. Stockholm13. Int. Vol. FOUDA.. Publ. et al...E. Richmond. A. A. Manual of Woody Landscape Plants: Their Identification.: 1994.A. Budapest 37.: 1999. BEN-JAACOV..: 2000. Anatomical and histological examinations of the union of scion and stock in graft Scots pine (P. 35. J. Shrubs and trees of the Southwest uplands. Ornamental Characteristics.24. M.-JANISH. Propagation and Uses. Pikkelylevelű nyitvatermők leveleinek összehasonlító szövettani vizsgálata. M.: 1996. Budapest 46. J. 40. J. silvestris L.E. The Flora of North America web site. The Reference Manual of Woody Plant Propagation (From Seed to Tissue Culture). Suecica. KÉE Kertészeti Kar Növénytani Tanszék...R. Die Veredlungen. 1993. ECKENWALDER. Budapest. Champaign. R. Stipes Publishing Company. KÉE Növénytani Tanszék. N.: 1992.geocities. Das große Buch der Koniferen. Univ. An analysis of relationships within the Cupressaceae based on rbcL sequensces. Journal of Hort. New in vitro micrografting method for apple by sticking. Mezőgazdasági Kiadó.R. Budapest 127 . 36. Az alany hatása a nemes növekedésére és fejlődésére a Cupressaceae családban. DOBRÁNSZKY J..H.J.: 1955. 97:2. 27. Identification of Living Gymnosperm on the Basis of Xylotomy. 228-232. GAUCHER. DIRR. JÁMBOR-BENCZÚR E. :1992.: 2000. Hassadeh 63 (10) 2138-2139. FARJON.: 1986. Dendrológia Erdészeti Növénytan II.M.: Az oltás-összeforradás szövettani vizsgálata a Cupressaceae család tagjai között. DIRR. FELHŐSNÉ VÁCZI E. Budapest 39. Budapest 25.: Royal Botanical Garden at Kew.L. 33. FRANKIS. U./RainForest/Canopy/2285/cu/ch/index. (1-136) : in LILIK. H. DRORI.: 1990.... 28. QUINN. D. 30.-RASMUSSEN. Budapest 41. 29.: 1983. Varyaty Press. Gymnosperm Database.

sz. P. F. KATZFUSS. Flora. Band I.. 325-328. 65. KOMISZÁR L. HILLIER : 1991. GUR. I. Kertészeti használatú fenyőtaxonok nyári oltása. Budapest 64. Budapest (3-5. GUINEAUDEAU.. In: Rev. Belgium 60. Budapest. 19-31. 54.: 1999. Mezőgazda Kiadó. Hann.-MENEVE. D. KÁRPÁTI Z. New Yersey 51. HOFFMANN. Budapest 62. DAVIS.J. SCHMIDT G.: 1965. Egyetemi jegyzet. Hillier Inc. HARTMAN. Prentice-Hall International. M. Münden. Upper Saddle River.. Xenovegetative propagation of English Oak by tongue winter grafting.-VAN DE LAAR.T. TERPÓ A. 70.. 2003. Lippay János-Vas károly 128 . Alkalmazott növényföldrajz. KOMISZÁR.) 57. HÁMORI Z. HARASZTI... The water conductivity of detective graft unions in pome and stone fruits. Diploma dolgozat..: 1996.. Hessische Landesanstalt für Forsteinrichtung. 207-230.E. A Cupressaceae család 12 taxonjának növekedésdinamikai vizsgálatai. Allg. F..: 1998.: 1961. KÉE. 36-38. Mezőgazdasági Kiadó. Ztg. Boomteeltpraktijkonderzoek. 153-160. Soc.: 1978. Grafting trial with Cupressus cultivars. Sci. Fenyők és örökzöldek a kertben. 42-49.: 1990. Kertészeti növénytan I. SCHMIDT G.T. D.47. GEERRS. Booskoop.T.: 2004. 25-32..: 2000.. A Díszfaiskolai Központi Törzsültetvény kialakítása és szerepe a díszfaiskolai termesztés fejlesztésében. 48. JÓZSA M. 1986.: 1971. Magyar Növényanatómiai Szimpózium előadása.. Budapest (74-104.. New Yersey 52. F. ELTE Növényszervezettani Tanszék.: Növényszervezettan és növényélettan. Über der Kohlenhydrathaushalt vertäglicher und unverträglicher Veredlungspartner im Bereich der Profstelle. Budapest 71. VÉGVÁRI GY. Somogy-Print Bt. 55. Prenor. For. GYURJÁN I. 2000. The Hillier Manual of Trees and Shrubs. Praktische Einleitung zur Durchführung von Veredlungsschnitten. H..: 1998.-DE JONG. K. Berlin.: 1999. List of names of woody plants (international standard). Nyugat-dunántúli Díszfaiskolások Egyesülete megbízásából a Botanika Kft. Bot. 10. 45-49. 415-416 58. JÓZSA M.T. Á: 1979. KOTHENCZ ZS. Doktori értekezés.: 1996. 100:4. Mezőgazdasági Kiadó. Szombathely és Botanika Kiadói és Reklám Kft.: 1980. H. SZIE KTTK. KÁRPÁTI Z. ISTAS. Növényrendszertan. Növényszervezettan.: 1968. Franc. Waldforschung und Waldökologie.. 220-228. JÓZSA M: 1972. B. PÁLMAI. Note surles procédés des graffage du Pin maritime. KESTER. Budapest 69. A. Kínai boróka fajtaismertető. Mezőgazdasági Kiadó.: 2000. 72. Fenyők. Ciprus és hamisciprus fajok analízise izoenzim markerekkel. Évf. M. I..: 1993. LANTOS A. Szombathely 61. TERPÓ A.: 1989. BLUM. A szemzés összeforradás folyamatának vizsgálata Quercus robur ’Fastigiata’ esetében.: 1968. VEB Deutscher Landwirtschaftsverlag. Verbondsnieuws voor de Belgische Sierteelt. HROTKÓ. 123-126. 413. Növényszervezettan. Hort.. GÖRGÉNYI L. 67. JÓZSA M. Debrecen 53. HIRSCH J. 91-98. J. Mezőgazdasági Kiadó. W. X. Doktori értekezés. H... Lippay János. Plant Propagation – Principles and Practices. 3.: 2003. Mount Vernon.C. Budapest. 156:2. H. 66.. Praktische Dendrologie. Diploma dolgozat.) 59..: 1975.E. KESTER. (382. Budapest. 391-398. KOHNERT. TERPÓ A. Am. DAVIS. 50.A. –ED.Vas Károly Nemzetközi Tudományos Ülésszak Dísznövénytermesztési Szekció 73. KOTHENCZ ZS. Budapest 68. Gyümölcsfaiskola. BKÁE KTK DDT.. Budapest 63.: 2002. A Cupressus arizonica és a Chamaecyparis lawsoniana növekedési sajátosságainak anatómiája. A.: 2002. 22 (6) 224. Fenyők és örökzöldek a kertben. KÁRPÁTI Z. HARTMAN. 187-204. HIEKE. K. Plant Propagation – Principles and Practices. Tankönyvkiadó. 49. Eötvös Kiadó. Budapest. The Netherlands. London 56. L. KASZA E.

1961. Rhododendron und Heidepflanzen.: 1996. Techniques for grafting Juniperus. Különböző szemzési módok és időpontok hatása a mezei juhar (Acer campestre L. KÉE Közleményei. SCHMIDT G. CL. Blattanatomie der Gymnospermen. (1): 32-38. E. Kertészet és Szőlészet. Israel 89.: 1985. Practical Woody Plant Propagation for Nursery Growers. Parey Verlag.: 2000. 77. G.. IFJÚ Z.: 1958. Advences in Horticultural Science Proceedings of the XVth International Horticultural Congress Nice. 1996. 96.. 93.: 1999. A fenyők kincsestára (A Föld fenyői és kerti változataik. 75.: 51-54. L. SCHMIDT G. KOTHENCZ ZS. Az OMMI támogatásával. Parey Verlag. KOTHENCZ ZS. KÁLMÁN K. Egyetemi jegyzet. KÉE Kertészeti Kar. KRÜSSMANN.Vol. Új Kertgazdaság 4. Az oszlopos kocsányos tölgy (Quercus robur ’Fastigiata’) szaporítása téli kézbenoltással. A kompatibilitási viszonyok és az oltás-összeforradás folyamatának tanulmányozása a Cupressaceae. Kertészeti dendrológia.) ’Fastigiata’ trees. I Garnaud. Ben Dagan.. A növények oltása. L.. France 90. D. VÉGVÁRI GY.) esetében.. 6 (23. VÉGVÁRI GY.:1996. KOTHENCZ ZS. BdB Handbuch der Nadelgehölze.: 1966. Anatomically study of union formation in „Chip” budded English Oak (Quercus robur L. 86. 83. Gebrüder Borntraeger. New Phytologist. 80. 28 (4) 829-844.Tudományos Ülésszak előadásainak és posztereinek összefoglalói. Budapest. LUCKWILL. Mezőgazdasági Könyvkiadó. Cupressocyparis leylandii (Jackson and Dallimore) Dallimore. MIHALIK E.. LIX. NYAKAS A. 31. LANTOS A:. A szemzés-összeforradás vizsgálata scanning elektronmikroszkóppal a mezei juhar (Acer campestre L.: 1999. Szent István Egyetem. I. VÉGVÁRI GY.C. Mezőgazdasági Könyvkiadó. C. NAGY B. MICHENER.Jr. Honosított ciprusok.: Díszfaiskola.. Patterns of cuticular sculpture in the hybrid. 87. 129 . MARÁCZI L. Fenyők szabadföldi nevelése.) 88. SZIE Budapest. Timber Press.. Diploma dolgozat. NAPP-ZINN. 57. Diploma dolgozat. MATHON.A.: 1983. New developments in the study of graft incompatibility in fruit trees. Kertgazdaság. MEIROWICH.C. 70. K. 81. Revue de l’ Agriculture.: 1995. Szeged 94. 94:2 293295. KOTHENCZ ZS:. 76. In Schmidt-Tóth. Hassadeh 65 (11) 2247-2249.) 92.. MAETHE. valamint a Pinaceae család néhány alany-nemes kombinációja esetén.: 1996.. 82. Budapest (370-374.: 1978. JATEPress.. B. Budapest. 91. and its parents. Pinneberg. 84. Berlin-Nikolassee 97. Budapest 74. Mezőgazda Kiadó. New York. Kézben oltás sima dugványra a Cupressaceae családban és az oltásösszeforradás vizsgálata. Die Baumschule. NAGY B.) fajták szemzés eredésére és hajtásnövekedésére. Budapest. I. OLADELE.: 1998. LENKEFI I.: 1996. Varietal transfers in Cupressus and Chamaecyparis. Berlin 471-490. LILIK J.: 1997.: 1972. MÉSZÁROS Z. MESTERHÁZY ZS. NAGY E. Oregon 85. F. VÉGVÁRI GY.. Növényanatómiai praktikum. 83-88.: 1999. díszcserjék termesztése és felhasználása. Anatomie des Blattes.20. LITTLE. Agricultural Research Org. The Flora of North America web site. MACNONALD. KÉE Kertészeti Kar.-ISTAS. 79.. Conifer Treasury of the World). Budapest. SCHMIDT G. Conifer Grafting Trial. G. 11. W. 23-27.: 1991. MENEVE.: 1999. Verlaggesellschaft „Grün ist Leben” mbH.CH. Publication Universitatis Horticulturae Industriaeque Alimentariae Vol.: 1986. 50-53. 78. KRÜSSMANN. Díszfák.: 1997.: 1993. Budapest 95. J.: 1980. Madron´o 18: 161-167. H. Berlin und Hamburg. Handbuch der Nadelgehölze. 18. A.

A x Cupressocyparis-ok fontosabb taxonjainak morfológiai vizsgálata és honosításának lehetőségei. Budapest 104.: 1956. P. SCHMIDT G. Budapest (56-57.: 1979.: 2001. 21-29. 13-14. REHDER.D.SCHMIDT G. The Hague-Boston-London 106. SCHMIDT. OMMI Közreműködésével. A levelek életkora és a hajtáselágazás sajátosságai Thuja nemzetségben. Európa fái és bokrai.: 1981.évf. A magyarországi díszfaiskolai termesztés a számok tükrében. 125. W.: 2001. Adatok a x Cupressocyparis nemzetség hazai honosíthatóságának és elterjeszthetőségének lehetőségeihez.: 1970.: 1987. B.S. Mezőgazda Kiadó. PETE A. A. New York: Facts on File. 99. Stock and scion relations. A Thuja nemzetség elágazási sajátosságai.: 2000.K. Szent István Egyetem. Díszfaiskolai Termelés Magyarországon.ORLÓCI L. 245-278. lombváltása és leveleinek élettartama. Budapest természeti képe. lombváltása és leveleinek élettartama. OMMI. SANDERS. A. Budapest. Vol. Kertészet és Szőlészet. 32 (4): 43-48. Hardy in teh cold and warm-temperate zone. 101. B. Kertgazdaság 33(3): 43-49.: 1996. PÉCSI M. POLUNIN.: 1999: Elágazási sajátosságok és a tűlevelek élettartamának vizsgálata a Cupressaceae családban.: 2000.R. Conifer Propagation with light GC and HTJ 168/18/:21. Éghajlattan.ORLÓCI L. PHILLIPS. Debrecen 123.: 1979.D.: 1995. Budapest 100. New York 117. 120. Kertgazdaság. SCHMIDT G. Trees in Britain.ORLÓCI L. Kertészeti Egyetem. In SCHMIDT-HARKAI-MÁRTA-PÁLFI-TÚRI.) 124.:1998: Adatok a hibrid ciprusok (x Cupressocyparis) morfológiájához és meghatározásukhoz. A hibridciprusok hazai minősített fajtái. (232. (1). G. Budapest. 105. ORLÓCI L. 102. Millenniumi Kiadvány.. 2002. Budapest 115. 696697.. Lippay János-Vas károly Tudományos ülésszak előadáainak és posztereinek összefoglalói. 30. 130 . Magyar Növényanatómiai Szimpózium előadása. VIII. K.: 2000. ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI MINŐSÍTŐ INTÉZET: 2000. Budapest. Martinus Nijhoff.B. 110. Szombathely 116. 306-308. Erdőkertes 103. R. Kertészeti Egyetem Közleményei. Budapest 114.: 1951. Magyar Növényanatómiai Szimpózium. Szárazságtűrő és betegségellenálló Cupressaceae-k nemesítése és honosítása. Doktori disszertáció. Dandera Bt. 1993. Pan Books Ltd. PERCZELNÉ ZALAI M. Egyetemi jegyzet. Manual of Cultivated Conifers. OMMI. Budapest 108. Conifers. RUSHFORTH. 49. SCHMIDT G. Akadémiai Kiadó.: 1958. Árjegyzék. A Thuja nemzetség elágazási sajátosságai. Annual Rewiew of Plant Physiology. ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI MINŐSÍTŐ INTÉZET: 2000. Díszfaiskolai termelés Magyarországon. The MACMILLEN COMPANY. BÚVÁR 34: 455 121. Pécs 122.ORLÓCI L. Gondolat Kiadó. Biometria. egyetemi jegyzet 111.: 1978. PÉCZELY GY. ORLÓCI L. Europe and North America.. Növényneveink.: 1999.:2000 ősz-2001 tavasz. 2001. 1994.) 119. Kertgazdaság.ORLÓCI L. Kertgazdaság 33 (4): 54-60. 109. Eötvös Lóránd Tudományegyetem és Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem. 49.98. ELTE TTK. London 113. A nyitvatermők határozója. Budapest 107. Évgyűrű-vizsgálatok a Cupressaceae család mérsékelt égövi képviselőin.: 1998. BEAKBANE.: 1994. PRENOR Kft. 118. 146149. PRISZTER SZ. X.-BOOM. ROGER.: 1986. Manual of Cultivated Trees and Shrubs. OUDEN. 2000. C. Bemutatjuk a leyland ciprust. 112. O. 171-236. Tankönyvkiadó. SCHMIDT G. 1998. FM Biológiai Alapok Fejlesztése pályázati alap támogatásával. „Lippay János-Vas Károly Tudományos Ülésszak” posztere. Budapest.: 1978. LIV. Veszélyes hibridciprus.

Díszfaiskolai termesztés. Growth rings in the on year old stem of X Cupressocyparis leylandii. Díszfaiskola. SCHMIDT G. Moldenke. SCHMIDT G. SCHMIDT. Corvallis.126.. Pikkelylevelű örökzöldek növekedési ritmusának vizsgálata. 132. 1996.: 1981. Álévgyűrű vizsgálatok a Thuja orientalis fatestében.. Budapest 138. DIÓSZEGI M.. A legfontosabb díszfák.: 2003.. X. SOÓ R.: 1999. Magyar Flóra. X. Anatomy of European Woods. Debrecen 133.. X.: Díszfaiskola. 136. Phytologia memoir no. SKOLA I. Annual and pseudo-annual rings in the wood os temperate-zone members of Cupressaceae family. Magyar Növényanatómiai Szimpózium előadása.-TÚRI K. Egyetemi jegyzet. Budapest 137.: 1993. VÉGVÁRI GY. HARKAI M. 31. HÁMORI Z. Kertgazdaság. 130. Moldenke and A. Doktori értekezés. SCHMIDT G.: 1999. VÉGVÁRI GY... An international census of the Conifeae.. LIX. Évf.. díszcserjék szaporítása. MARÁCZI L. SCHMIDT G.N. GRACZA P. 144.) dugványozása.. Magasabbrendű növények II. 136-137. Harasztok-Virágos növények. Diplomadolgozat.. VÉGVÁRI GY. Debrecen 140. F. Növényhatározó II. 8. SCHMIDT G.. Budapest.: 1999. Debrecen 142. juvenilitás és rejuvenáció vizsgálata néhány pikkelylevelű Juniperus fajtán. SCHMIDT G. Szent István Egyetem 127. Kertgazdaság. 145. In Schmidt-Tóth.: 1999. A Thuja occidentalis.: 1999. Mezőgazda Kiadó. TÓTH I.: 1996. „Lippay János Tudományos Ülésszak”. Kézben oltás különböző alany-nemes kombinációkkal a Cupressaceae családban. BATIZ E.: 1994. SHWEINGRUBER. VÉGVÁRI GY.L. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Közleményei.: 1999. TÓTH I...): 13-20.: 1968.: 1996 és 2004. 22. Kertgazdaság.. 48-55. LVIII. HÁMORI Z. HÁMORI Z. KOMISZÁR L. Budapest 139. 165-169. Mezőgazda Kiadó. GRACZA P. G. SILBA.. 141.: 1987. Gondolat Kiadó. 13-20. Studies on the growth dynamics of scale-leaved evergreens from the Cupressaceae family. Vol. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem. SCHMIDT G. Budapest 2001.: 1990. VÉGVÁRI GY. (4.sz. SCHMIDT. Budapest. Budapest 129. MÁRTA KÁLMÁNNÉ. TÓTH I. Thuja orientalis és a Thuja plicata növekedési sajátosságainak anatómiája. Juvenilitás-prekondícionálás-regenerációs képesség honosításra és nemesítésre épülő vizsgálatai fásszárú dísznövényeknél. KÁRPÁTI Z. 60-66. Budapest. A Thuja occidentalis. SCHULTZE-MOTEL. SCHMIDT G. P. GRACZA P.3-4. MBT Botanikai Szakosztály. 97-104. X. Haupt. Budapest 146. SCHMIDT G. Betegségérzékenység.: 1999. Szent István Egyetem Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék.. Bern und Stuttgart. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Közleményei. G. BATIZ E. XXV. 31.: 2004.: 1994. 128.: 2001.. Kertészeti Dendrológia I. 4. G. SCHMIDT G. PÁLFI P.H. Debrecen 134. A leyland-ciprus (x Cupressocyparis leylandii Dallim et Jacks. A fenyők oltásának lehetőségei.. A Cupressus arizonica és a Chamaecyparis lawsoniana növekedési sajátosságainak anatómiája. BATIZ E. 143. SCHMIDT G.. PÉNZES B. J. Magyar Növényanatómiai Szimpózium posztere. Magyar Növényanatómiai Szimpozium posztere. nov. Or..: 1999. SCHMIDT G.: 1986. KÉE Termesztési Kar.. Tankönyvkiadó. 135. SCHMIDT. nevelése és növényvédelme. URANIA Növényvilág. SCHMIDT G..sz..: H.. Budapest 131 . GRACZA P. Magyar Növényanatómiai Szimpózium. 131. a Thuja orientalis és a Thuja plicata növekedési sajátosságainak anatómiája. Vol. J. Évf..

TÓTH I. Legújabb eredmények a Chamaecyparis. 154.: 1985. WITTBOLDT-MÜLLER. VÉGVÁRI GY. Piante Catalogue 163. VARGHA A. 165. 169. KÉE Közleményei. Working Paper on Test Guidelines for Cypress Pruhonice. LENKEFI I. A Kertészeti Növénytan Növényismereti Kompendiuma. „Lippay János-Vas Károly Tudományos Ülésszak” előadása. Matematikai statisztika pszichológiai. 10 (3). SZIE KTTK Növénytani Tanszék.: 2000. Budapest 164. TÓTHNÉ BATIZ. Budapesti Corvinus Egyetem 158. PhD-értekezés 166. UPOV. VÉGVÁRINÉ KOTHENCZ ZS. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest 160. K. Biometriai módszerek a mezőgazdaságban. Az oltás-összeforradás szövettani vizsgálata a Cupressaceae család sima dugványra oltott képviselőinél. Szigetcsép éghajlata. Buchenhill. SCHMIDT G. 105-119. Aachen. Vol..: 1969.: 1970. 159. ThirtySecond Session. Juniperus és Thuja nemzetségek szabadgyökerű magcsemetére történő téli kézben oltása során. VÉGVÁRI GY.: 1993. 132 . Almaoltványok fotoszintézise. Doktori értekezés. Debrecen 150. TŐKEI L.147. díszcserjék.TÓTHNÉ BATIZ.: 2000. Budapest. TURCSÁNYI M.doc 162.: 1948. \\web1\upov\orgupov\shared\two\document\32\xtwo-32-07.: 1967.. Budapest 149. SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M.: 1982. SVÁB J. Technical Working Party For Ornamental Plants and Forest Trees. Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézete 167. 32. X. Budapest 151. 398-399.: 1988. Xenovegetative propagation of ornamental pears by budding.. C..: 2000.VIRÁGH SZ.: 2004. HADDOW. WOLF. 152. SZIE Budapest. J. H. Pólya Kiadó. Soroksári Botanikus Kert: 2000. SZIE Talajtani és Vízgazdálkodási Tanszék. 37:10. LENKEFI I. Díszfák. SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M. Debrecen 148.59. X. VÉGVÁRINÉ KOTHENCZ ZS.. The Landsmans Bookshop Ltd. SZALAI. nyelvészeti és biológiai alkalmazásokkal. 34. Tanszéki Kiadvány. 153. SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M. Oltás-összeforradás és járulékos gyökérképződés szövettani vizsgálata sima dugványra oltott pikkelylevelű díszfenyőknél. et al. 155. 51-54.: A szemzés összeforradási folyamatok vizsgálata Quercus robur ’Fastigiata’ esetében. Cupressus..et al. The World Conifer Data Pool.. Mezőgazdasági növénytan. Czech Republic.: 2004. Aliso 1:1-250. Mezőgazdasági Kiadó. díszcserjéket! Mezőgazdasági Kiadó 157. Mezőgazdasági Kiadó. Így neveljünk díszfákat. SÜTÖRINÉ DIÓSZEGI M.: 1999..B. Díszkörték vegetatív szaporítása és fajtaértékelése. „Lippay János-Vas Károly Tudományos Ülésszak” posztere. 168. Jegyzet elektronmokroszkópos korbonctani szakasszisztensek számára.. Mezőgazdasági Kiadó. WELCH. The World Checklist of Conifers. oltási módok és ezek eredményességét befolyásoló környezeti és szövettani tényezők Acer és Quercus taxonoknál.: 1999.: 1987. Deutsche Baumschule.: 1998. Kertészeti Egyetem Közleményei. Az oltásösszeforradás szövettani vizsgálata kézben oltott pikkelylevelű örökzöldeknél. VANUCCI: 1993.: 1997. VÉGVÁRI GY.: 2000. TERPÓ A. Magyar Növényanatómiai Szimpózium előadása. Versuche zur Affinität von Gehölzveredlungen. Taxonomic and distributional studies of the New World cypresses. Szemzési.J..: 1999. Magyar Növényanatómiai Szimpózium posztere. Budapest 156. Növényrendszertan az ökonómbotanika alapjaival II. SCHMIDT G. Budapest 161. VÉGVÁRI GY. VÉGVÁRI GY.. 2. Budapest. TÓTH I. Horticultural Science. G. 25-35.

Újvári Melindának is szeretném megköszönni a mérésekben nyújtott segítségét. nekik is nagy köszönettel tartozom. amellyel a szaporítási és ápolási. Feró Ágnesnek. valamint az adatfeldolgozással és publikálással járó távollétemet. Hrotkó Károlynak a szövettani felvételek elemzésében nyújtott segítségéért és tanácsaiért. bíztatásukat és segítségüket. valamint a Silvanus Díszfaiskolának tartozom köszönettel. Czigány Krisztiánnak is szeretném megköszönni számítógépes segítségnyújtását. valamint szakmai és emberi segítségéért. Felhősné dr. metszetek készítéséért és tanácsaiért. Lenkefi Istvánnak is szeretnék köszönetet mondani a szövettani vizsgálatok terén végzett munkájáért. A fényképek dolgozatba illesztésében Kohut Ildikó és Dorogi Zsolt támogatott. Dr. Nagyon köszönöm Szabóné Tar Teodórának az angol nyelvű fordításokban nyújtott segítségét. Váczi Erzsébetnek is szeretném köszönetemet kifejezni szövettani vizsgálatokhoz nyújtott segítségéért. valamint a mérési és értékelési munkálatokban segítették a kísérletek elvégzését. s türelemmel viselték a kísérleti munkával. S valamennyi kedves tanszéki munkatársamnak is hálásan köszönöm baráti támogatásukat. sőt a dolgozat végleges formába öntésében nyújtott segítségét. 133 . amellyel a szövettani vizsgálatok sikeréhez nagyban hozzájárult. Pál Jánosnak. A növényanyag többszörös biztosításáért a PRENOR Kft-nek. Hegyi Barbarának az elektronmikroszkópos felvételek elkészítéséért vagyok hálás. Végvári György tanácsait és segítségét. Szeretném hálás köszönetemet kifejezni dr. Meleg köszönetemet fejezem ki a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Soroksári Kísérleti Üzeme Díszfaiskolájának valamennyi kedves munkatársának. végtelen türelmét külön szeretném megköszönni. az oltás kivitelezésének fotózását Hámori Zoltán végezte.2. Végül szeretném családom kitartó türelmét és bíztatását is megköszönni. Gál Imréné Irénke néninek. Megköszönöm dr.7. Schmidt Gábornak a témaválasztásban nyújtott irányításáért. Köszönetnyilvánítás Nagy tisztelettel szeretném köszönetemet kifejezni témavezetőmnek. Pálmai Bélának lelkes és odaadó segítségükért. A statisztikai vizsgálatok és számítások elvégzésében Honfi Péter támogatott tanácsaival. bíztatásáért. a grafikonok és táblázatok megszerkesztésében. az ábramagyarázatok elkészítésében. amellyel munkám elvégzésében segítettek és ösztönöztek. Kovács Zitának. Galambos Attilának.

the compatibility between grafting partners. The aims of the experiments were: . Side weener grafting took place in late February and early March. Z. .to study the histological aspects of the healing process of grafts. Corvinus University of Budapest (earlier: University of Horticulture and Food Industry). viability and growing features of grafted plants and possible morphological changes were measured. grafted plants were planted out in the open filed for further growing. with 20-20 grafts per plot). the grafts were tied with rubber strips.to investigate the graft-compatibility within the different genera of Cupressaceae family.to elaboratethe best grafting method. After one year growing in the propagation facility. than placed in flats in a 1:1 sand-perlite mixture and kept in a glasshouse with 18 0C bottom heat. The observed views were the required time of grafting period. During the further years. Matherials and methods Combinations of 8 scion cultivars (clones) and 7 rootstock species (belonging to the most important four genera of the Cupressaceae family) were tried. 134 . Juniperus chinensis ’Blaauw’ Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Juniperus drupacea Thuja orientalis ’Aurea Nana’ Thuja orientalis Clone T.HAND-GRAFTING AND ROOTSTOCKS-SCION COMBINATIONS IN THE CUPRESSACEAE FAMILY Summary The hard-to-root cultivars of the Cupressaceae family are usually propagated by grafting on seedlings of the same or closely related species.factorial (split-plot) randomised block design in four replicates. and to determine the best scionrootstock combinations. The rootstocks and the scion cultivars and/or clones used during the experiments were as follows: A) Grafting experiments using bare-rooted seedlings: Rootstocks Chamaecyparis lawsoniana Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis Scions Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica Clone 1. . Each of the scion varieties was grafted onto each of the rootstoks in a two. The scions looked upwards. During experiments for over 9 years carried out on the Experimental Field of the Department of Floriculture and Dendrology. the graft unions buried. cheap bareroot seedlings and unrooted cuttings have been successfully used instead of the traditional (but more expensive) pot-grown and pre-forced understock. and the grafts were treated as cutting under 100 % humidity with the help of plastic covering (sheeting) laid over them. the age of the plants used for grafting and the tying-in materials.

Chamaecyparis lawsoniana rootstock positively influenced the growth and crownshape of C. Max.Juniperus virginiana rootstock positively influenced the growth and crown-shape of J.00 100.B/ Grafting experiments onto unrooted cuttings: Rootstocks Juniperus virginiana ‘Hetz’ Juniperus virginiana ’Tripartita’ Thuja plicata ’Aurea’ Scion cultivars (clones): Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica Clone 1. l. ’Aurea Nana’ Thuja orientalis Clone T. Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ’Aurea Nana’ Results Grafting experiments on seedling rootstocks Effect of rootstocks on the growth of scions The most beneficial effect of rootstocks was observed in two cases: . Z.00 100.00 2.00 65.00 15. 2.00 Thuja orientalis 135 .67 100. and .75 11. (The crown of the scion variety became upright and slender. × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Blaauw’ Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis. ’Stewartii’ scion.25 100.00 8.00 30.00 1. chinensis ’Keteleerii’.) Viability and growing of various scions on various seedling rootstocks According to the results. the most successful and promising combinations were as follows: Rootstock Chamaecyparis lawsoniana Juniperus virginiana Thuja occidentalis The best growing scion Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ Chamaecyparis lawsoniana.00 67.00 37.50 100.00 2.00 100.50 100.75 100.00 17.67 57. Performance level (%) Min.50 98.00 5.00 21.96 100. ’Stewartii’ Juniperus chinensis ’Blaauw’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ Thuja orientalis Clone 1.00 100.50 100.00 100.

00 2.00 100.00 98.75 100. × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleeri’ Thuja orientalis ’Aurea Nana’ Thuja orientalis Clone T.00 0.96 88.00 100.00 100. BÄRTELS.75 100.75 100.00 100.00 65. 1997.). 6.00 According to data of 8 experimental years the most universal rootstocks suitable for the most scions proved to be: Juniperus virginiana. the most successful and promising combinations on cutting rootstocks. KÜSSMANN.25 20.67 Max.00 57.75 15. 1985.5 8.00 100.00 42..00 93.00 67. 1972. 1989.00 48. SCHMIDT et al. Juniperus chinensis ’Blaauw’ Juniperus drupacea Chamaecyparis lawsoniana Thuja orientalis Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis Juniperus virginiana Juniperus virginiana Thuja occidentalis Thuja orientalis Thuja orientalis Juniperus virginiana Chamaecyparis lawsoniana Thuja orientalis Thuja occidentalis Thuja orientalis Thuja orientalis 2. Z.43 100. 100.50 11.00 97.50 100.00 98. (The available literature is suggesting Thuja orientalis only GURISATTI. 1996.75 Juniperus virginiana ’Tripartita’ 136 . JÓZSA.00 17.00 30.00 100. Max.00 37.25 93.50 5.00 100. 2000. Grafting experiments with cutting rootstocks Viability and shoot growth of various scions on various cutting rootstocks According to the results of all experimental years.67 1.The best seedling rootstocks for the various scions The best seedling rootstocks for the various scions were as follows: Scion variety The best rootstock Performance level (%) Min.00 22.00 21.00 92.00 13.75 20.25 100. Thuja occidentalis and Thuja orientalis. Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ Cupressus arizonica Clone 1.50 0.67 10.00 100. were as follows: Rootstock Juniperus virginiana ’Hetz’ The best growing scion × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ Performance level (%) Min.

Cutting rootstocks can used as nurse-rootstocks as well. Histological examinations showed that during the first year after grafting there is only a loose callus connection between grafting partners.00 100. 137 . Chamaecyparis lawsoniana ’Stewartii’ Cupressus arizonica Clone 1. SCHMIDT et al. Total healing resulted only during the second or frequently the third year after the grafting.00 100. Later on environmental factors however caused a significant decline in the rate of viability of grafted plants.25 30.00 100.75 5. rootstock stand becames more uniform. conclusions.25 100.00 20. are in accordance with the statements of (BLOOM and VANWEZER.00 42.00 97.00 1. According to our experiences healing of grafting happened similary as described in the literature. × Cupressocyparis leylandii Juniperus chinensis ’Keteleeri Thuja orientalis ’Aurea Nana’ Juniperus virginiana ‘Hetz’ Juniperus virginiana ’Tripartita’ Juniperus virginiana ‘Hetz’ Juniperus virginiana ‘Hetz’ Juniperus virginiana ‘Hetz’ Juniperus virginiana ’Tripartita’ Thuja plicata ’Aurea’ Juniperus virginiana ‘Hetz’ Juniperus virginiana ’Tripartita’ Thuja plicata ’Aurea’ 30. 1997. economical features • • • The best time for grafting time was the end of the winter.00 1.00 The data of 7 experimental years according ti which unrooted cuttings of Juniperus virginiana ‘Hetz’ and Juniperus virginiana ‘Tripartita’ are suitable as rootstock as well.50 22.75 98. Economical and technological advantages of the new grafting technology • Using unrooted cuttings as rootstocks.00 100. General findings. rootstock producing and grafting operation more simple and cheaper.00 100. but the time needed was much more longer.00 1.75 100.00 93.. Max.50 92. 1996. RKRÜSSMANN.50 13.Thuja plicata ‘Aurea’ × Cupressocyparis leylandii Cupressus arizonica Clone 1.25 22. Histological studies The healing process of grafting were observed during several years of the experiments. Juniperus chinensis ’Keteleerii’ Thuja orientalis ‘Aurea Nana’ 10.00 The best cutting-rootstocks for the various scion cultivars Scion Rootstock Performance level (%) Min. Most of the graft combinations showed a certain viability during the experiments.00 100.25 5. from end of February to early March.). This viability (the graft-take) was the highest in the first few years after grafting. Grafting rubber provided a suitable tying-in material.00 97.00 6.00 100. 1987.

the price of pre-grown potted rootstocks is ~75 Ft/pc (in 10×10 cm pot). there are no significant differences between the grafting operations. because the new grafting time can be scheduled to utilize the solar energy of early spring. it can be concluded.Expenses of rootstock production: price of one or two years old bare-rooted rootstocks is ~15-25 Ft/pc. Summarizing all the above points. more efficient and cheaper. the labour costs of grafting the high heating expenses and the large greenhouse space demanded for grafted plants. . more efficient and cheaper. bare rooted seedling and cutting rootstock grafted plants are 150-200 pc/m2. As regards the other factors. . that the newly elaborated grafting technology can make grafting operations of scale-leaved evergreens simpler. The new grafting technology elaborated in our experience can make the grafting of scale-leaved evergreens simpler. Potted grafted plants 100-150 pc/m2. which is ~150 pc/day/capita). as compared to usual graft. rootstocks became uniform.• • Grafting onto both bare-rooted seedlings and cuttings provide further possibilities for nurseries of choosing new rootstocks. 138 . easier. The most important expenses during traditional conifer grafts are the purchase. easier. Grafting both bare-rooted seedlings and cuttings provide further possibilities in selection of rootstocks for nurseries. price and forcing of potted rootstocks. rootstock production and grafting operation is cheaper.Greenhouse space demand of grafted plants is lower in comparison with usual grafting. The new conifer grafting technology can reduce all of these expenses. . Using unrooted cuttings. Heating expenses are lower.Bare-rooted seedlings and cutting graft easier and faster so the number of produced grafted plants per unit time is increasing (200 pc/day/capita.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful