You are on page 1of 274

1

Orvosi gyógyszertan







Brassai Attila (szerkesztő)

Bán Erika-Gyöngyi
Dóczi K. Zoltán




2008
2


Orvosi gyógyszertan
Tartalomjegyzék

1. Általános gyógyszertan ................................................................................................................ 7
1.1. A gyógyszertan tárgya és ágai ............................................................................................ 7
1.2. A gyógyszer fogalma, farmakográfia ................................................................................... 8
2. Farmakokinetika ......................................................................................................................... 12
2.1. A gyógyszerek felszívódása ................................................................................................... 12
2.2. A gyógyszerek eloszlása ..................................................................................................... 18
2.3. A gyógyszerek metabolizmusa ............................................................................................ 22
2.4. A gyógyszerek kiürülése ..................................................................................................... 24
2.5. Farmakokinetikai paraméterek ................................................................................................ 26
3. Farmakodinámia ........................................................................................................................ 30
3.1. Receptorok ........................................................................................................................ 30
3.2. Másodlagos hírvívők ......................................................................................................... 34
3.3. Adag-hatás összefüggések ............................................................................................... 35
3.4. A gyógyszerek nemkívánatos hatásai ............................................................................... 40
3.5. A gyógyszerhatást befolyásoló tényezők .......................................................................... 47
4. A farmakogenomika alapjai ........................................................................................................ 51
5. A vegetatív idegrendszer gyógyszertana ................................................................................... 54
5.1. A vegetatív idegrendszer élettana és neurokémiája .......................................................... 54
5.2. A vegetatív idegrendszer transzmitterei ............................................................................ 54
5.3. A kolinerg ingerületátvitel és a paraszimpatikus idegrendszer gyógyszertana .................. 56
5.4. A kolinerg idegrendszer gyógyszees befolyásolása .......................................................... 59
5.4.1. Paraszimpatomimetikumok .............................................................................................. 59
5.4.2. Paraszimpatolitikumok ................................................................................................ 63
5.4.3. Ganglionáris hatású szerek ........................................................................................ 67
5.4.4. Kurarizáló szerek ........................................................................................................ 70
5.5. A szimpatikus idegredszer gyógyszertana ........................................................................ 73
5.6. A szimpatikus idegrendszer gyógyszeres befolyásolása .................................................. 76
3
5.6.1. Szimpatomimetikumok ..................................................................................................... 77
5.6.2. Szimpatolitikumok ....................................................................................................... 84
6. A szív-érrendszer működésének gyógyszeres szabályozása .................................................... 97
6.1. A hipertónia gyógyszeres kezelése ............................................................................................ 97
6.1.1. Diuretikumok ........................................................................................................................ 98
6.1.1.1. Tiazidok és tiazidszerű diuretikumok ........................................................................... 100
6.1.1.2. Karboanhidráz-bénító diuretikumok ............................................................................ 101
6.1.1.3. Csúcshatású kacsdiuretikumok ................................................................................... 101
6.1.1.4. K
+
megtartó diuretikumok ............................................................................................ 102
6.1.2. A szimpatikus rendszert gátló szerek ................................................................................ 104
6.1.3. A renin-angiotenzin rendszer (RAS) aktivitásának gátlói .................................................. 105
6.1.3.1. Angitenzinkonvertáló enzim gátlók (ACEI) .................................................................. 106
6.1.3.2. Angiotenzin II-receptor antagonisták (ARB) ................................................................ 110
6.1.4. Kalciumcsatorna-gátlók (CaChB) ....................................................................................... 111
6.1.5. Direkt ható értágítók a hipertónia kezelésében .................................................................. 117
6.2. Az isémiás szívbetegség gyógyszeres kezelése ...................................................................... 119
6.2.1. Nitritek és nitrátok .............................................................................................................. 120
6.2.2. A nitrátokhoz hasonló szerkezetű készítmények ............................................................... 123
6.2.3. Anyagcsere-modulátorok ................................................................................................... 123
6.2.4. Új irányzatok az isémiás szívbetegség kezelésében ......................................................... 124
6.3. A szívelégtelenség kezelése .................................................................................................... 124
6.3.1. Pozitív inotrop hatású szerek ............................................................................................. 126
6.3.1.1. Szívglikozidok vagy digitálisz származékok ................................................................ 126
6.3.1.2. Szimpatomimetikumok és cAMP-szintet növelő pozitív inotrop szerek ....................... 132
6.3.2. Nem pozitív inotrop hatású szerek ................................................................................. 136
6.4. A ritmuszavarok gyógyszeres kezelése ................................................................................. 137
6.4.1. Az aritmiák keletkezésének mechanizmusai...................................................................... 137
6.4.2. Farmakológiai vonatkozások a ritmuszavarok kezelésében ........................................... 138
6.4.3. Az antiaritmiás gyógyszerek hatásmechanizmus szerinti osztályozása .......................... 138
6.4.4. I. Osztály – Depolarizációgátlók ...................................................................................... 141
6.4.4.1. I/A csoport: ............................................................................................................... 141
6.4.4.2. I/B csoport ................................................................................................................ 143
6.4.4.3. I/C csoport ................................................................................................................ 145
4
6.4.5. II. Osztály – Antiadrenerg szerek .................................................................................... 146
6.4.6. III. Osztály – Repolarizációt gátló szerek ........................................................................ 146
6.4.7. IV. Osztály – Kalcium-csatorna gátlók .............................................................................. 149
6.4.8. Egyéb antiaritmiás szerek ............................................................................................... 149
6.4.9. Az antiaritmiás kezelés általános szempontjai ................................................................ 149
6.5. A vér lipidszintjét csökkentő szerek ....................................................................................... 152
6.5.1. Lipidszintcsökkentő gyógyszerek ....................................................................................... 156
6.5.2. Fibrátok ........................................................................................................................... 156
6.5.3. Sztatinok ......................................................................................................................... 158
6.5.4. Ioncserélő gyanták .......................................................................................................... 161
6.5.5. Nikotinsav (niacin) ........................................................................................................... 161
6.5.6. A koleszterin felszívódását csökkentő szerek ................................................................. 162
6.5.7. Egyéb hatásmechanizmusú lipidcsökkentők ................................................................... 162
7. A végtagi verőérszűkületek kezelése ....................................................................................... 164
7.1. Gyógyszeres értágítás .................................................................................................... 165
7.2. Neurotróp szerek (alfa-blokkolók) ................................................................................... 165
7.3. Sima izomra ható (muszkulotróp) szerek ........................................................................ 165
8. A véralvadást befolyásoló szerek ............................................................................................. 173
8.1. Trombocitagátlók (Trombocita Aggregáció Gátlók) ......................................................... 174
8.1.1. A tromboxán A
2
szintézisét gátló vegyületek .................................................................. 174
8.1.2. A trombocita membrán P2Y
12
receptorának antagonistái .............................................. 176
8.1.3. Glikoprotein IIb/IIIa (GPIIb/IIIa) receptor antagonisták ................................................... 177
8.1.4. Egyéb trombocitagátlók .................................................................................................. 178
8.2. Antikoagulánsok .............................................................................................................. 179
8.2.1. A faktorokat inaktiváló antikoagulánsok .......................................................................... 179
8.2.2. Orális antikoagulánsok ............................................................................................. 185
8.3. Fibrinolitikumok (trombolitikumok) ................................................................................... 190
8.4. Vérzéscsillapítók ............................................................................................................. 193
8.4.1. Lokálisan alkalmazott vérzéscsillapítók .................................................................... 193
8.4.2. Szisztémásan alkalmazott vérzéscsillapítók ............................................................. 194
9. A vérképzésre ható szerek ....................................................................................................... 198
9.1. Az anémiák gyógyszeres kezelése ........................................................................................ 198
9.1.1. A vashiányos anémia kezelése ....................................................................................... 198
5
9.1.1.1. A vas és vastartalmú készítmények.......................................................................... 199
9.1.2. A megaloblasztos anémiák kezelése .............................................................................. 202
9.1.3. Neutropéniákban használt gyógyszerek: Növekedési faktorok ....................................... 205
9.1.4. Trombocitopéniában használt gyógyszerek: oprelvekin és trombopoietin ...................... 206
9.1.5. Plazma pótszerek: a dextránok ....................................................................................... 207
10. A légzőrendszert befolyásoló gyógyszerek ............................................................................ 208
10.1. Az asthma bronchiale gyógyszertana ................................................................................. 208
10.1.1. Bevezető fogalmak .......................................................................................................... 208
10.1.2. A kórkép patogenézise ................................................................................................ 208
10.1.3. Az asthma kezelésére alkalmas gyógyszerek csoportosítása ..................................... 209
10.1.4. Bronchustágítók ........................................................................................................... 210
10.1.4.1. Béta
2
-receptor-agonisták ........................................................................................ 210
10.1.4.2. Muszkarinantagonisták ........................................................................................... 212
10.1.4.3. Xantinszármazékok ................................................................................................. 213
10.1.5. Gyulladáscsökkentők és antiallergikumok ................................................................... 216
10.1.5.1. Glukokortikoidok ..................................................................................................... 216
10.1.5.2. Masztocita degranulációt gátlók .............................................................................. 218
10.1.5.3. Leukotrienek hatásának gátlása ............................................................................. 219
10.1.5.4. H
1
-receptor-antagonisták ........................................................................................ 219
10.1.5.5. Más gyulladáscsökkentők ....................................................................................... 220
10.1.5.6. Az allergén elkerülése és a hipo- vagy deszenzibilizálás ........................................ 220
10.1.6. További lehetőségek az asthma gyógyszeres kezelésére ........................................... 221
10.1.7. Oxigén ......................................................................................................................... 221
10.2. Köhögéscsillapítók .......................................................................................................... 224
10.2.1. Centrális támadáspontú szerek ................................................................................ 225
10.2.2. Perifériás támadáspontú szerek ............................................................................... 226
10.3. Köptetők .......................................................................................................................... 227
10.3.1. Szekréciót fokozó szerek (secretolyticumok) ............................................................ 227
10.3.2. Nyákoldók (mucolytikumok) ......................................................................................... 230
10.3.2. Szekretomotorikumok ............................................................................................... 231
10.3.3. Surfactant anyagok ................................................................................................... 231
11. Az emésztőrendszer gyógyszertana ...................................................................................... 232
11.1. A gyomor- és nyombélfekély gyógyszerei ....................................................................... 232
6
11.2. A gyomorsav szekréció mechanizmusa .......................................................................... 233
11.3. A gyomorsav szekréció gátlása ....................................................................................... 235
11.3.1. Hisztamin H
2
-receptor gátlók .................................................................................... 235
11.3.2. Muszkarinreceptor antagonisták ............................................................................... 236
11.3.3. Protonpumpagátlók................................................................................................... 237
11.3.4. Egyéb szekréciógátló vegyületek ............................................................................. 238
11.4. Az elválasztott gyomorsósav közömbösítése .................................................................. 238
11.5. A gyomornyálkahártya-rezisztencia növelése ................................................................. 240
11.5.1. Sucralfat ................................................................................................................... 240
11.5.2. Kolloidális bizmutvegyületek ..................................................................................... 241
11.5.3. Prosztaglandinok ...................................................................................................... 241
11.6. A HP eradikálása ............................................................................................................ 242
11.7. Az emésztés farmakológiája, máj és epeműködésre ható szerek ................................... 243
11.7.1. A gyomorsav-elválasztás fokozása illetve hiányának pótlása ................................... 243
11.7.2. Az emésztőenzimek pótlása ..................................................................................... 244
11.8. Máj- és epeműkődésre ható szerk .................................................................................. 244
11.8.1. Epesavak .................................................................................................................. 245
11.8.2. Májműkődésre ható szerek ....................................................................................... 247
11.9. Hashajtók és hasmenést gátló szerek ............................................................................. 249
11.9.1. Hashajtók .................................................................................................................. 249
11.9.2. Hasmenést gátló szerek (obstipánsok) ..................................................................... 255
11.10. Hánytatók és hányáscsillapítók .................................................................................... 259
11.10.1. Hánytatók ................................................................................................................. 261
11.10.2. Hányáscsillapítók ..................................................................................................... 261
11.11. A gyomor- és bélmotilitást fokozó (prokinetikus) és csökkentő (görcsoldó) szerek ..... 266
11.11.1. Prokinetikus szerek .................................................................................................. 266
11.11.2. Görcsoldók ............................................................................................................... 269
11.12. A gyulladásos bélbetegségekben alkalmazott gyógyszerek ........................................ 271





7

1. Általános gyógyszertan
1.1. A gyógyszertan tárgya és ágai

A gyógyszertan (farmakológia) az élő szervezetek és az élő szervezetek működését befolyásoló
anyagok (farmaconok) között fellépő kölcsönhatásokat tanulmányozó tudományág.
Legfontosabb ága az orvosi gyógyszertan, amelynek tárgya az ember, és a betegségek megelőzésére
(prevenció), felismerésére (diagnosztizálás), gyógyítására (szanálás), használt anyagokkal foglalkozik.
A pharmacon (gör.) gyógyszert, mérget, kábítószert egyaránt jelent, ezért használata nem azonos a
magyar gyógyszer szóval.
A gyógyszertan szerteágazó tudomány, magában foglalja az alábbi ágakat:
o Farmakodinámia: a gyógyszerek hatásait, hatásmechanizmusait elemzi, vagyis azokat a
folyamatokat, amelyeket a gyógyszer indít meg a szervezetben.
o Farmakokinetika: Követi a gyógyszerek sorsát az emberi szervezeten belül.
o Kísérletes gyógyszertan: a laboratóriumi körülmények között végzett kísérletek összességét öleli
fel.
o Klinikai farmakológia: a gyógyszertani ismeretek emberre való alkalmazásával foglalkozik.
o Toxikológia (méregtan): a farmakonok által az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásokkal
foglalkozik. Az orvosi toxikológia feladata a gyógyszerek káros mellékhatásainak a
tanulmányozása.
o A gyógyszerészet (farmácia) a gyógyszertantól (farmakológia) eltérően, nem a gyógyszerek és az
élő szervezet kölcsönhatásaival, hanem a gyógyszerek anyagi (fizikai, kémiai) tulajdonságaival
foglalkozó tudomány.

A gyógyszertan és a gyógyszeres terápia kialakulásának rövid története
Már az ősember megismert bizonyos olyan anyagokat, amelyek használata során bódító, részegítő,
izgató, hánytató, hashajtó, fájdalomcsillapító hatást ért el. De az első következetesen használt,
farmakológiai hatást kiváltó szer a nyílméreg volt.
Az egyik legrégebbi, gyógyszerként használt szer, amelyről írásos bizonyíték maradt fenn a ricinusolaj,
amelyet az óegyiptomi, un. Ebers papiruszok említenek, mint hashajtót. Afrikában, Ázsiában, Dél-
8
Amerikában mindmáig fennmaradt a hagyományos orvoslás szájhagyományon alapuló formája. Ám,
például Indiában ezeknek a tradicionális orvoslási formáknak létezik egy írott oktatási változata is.
Európában a tapasztalatból származó ismeretek rendszerezése a Hippokratész nevéhez kapcsolódik,
akitől a „primum nil nocere‖ (előszór is ne árts) kijelentés is származik. A továbbiakban, egészen a XV-
XVI. századig a Galenus által a Galenica-ban összefoglalt irányelvek alapján folyt a gyógyítás. Ennek
a Paracelsus-i felfogás vetett részben véget. Paracelsus ugyanis a tapasztalati út fontosságát hirdette.
A XVIII. században az ún. allopátia irányzat jelent meg, majd tanának ellenhatásaként a XIX.
században következett Hahnemann tanítása, az ún. homeopátia, mely az utóbbi időben újra divatba
jött.
A gyógyszeres terápia tudományos alapjának megteremtése a Claude Bernard nevéhez kapcsolódik,
aki a kuráré vizsgálata során elvégezte az első pontos farmakológiai analízist, és ezzel lefektette az
experimentális farmakológia alapköveit. Ettől kezdve a farmakológia egyenes irányú fejlődése
figyelhető meg: a XIX. században a Dorpat-i (ma Tartu, Észtország, akkor német nyelvű oroszországi
univerzitás volt) egyetemen Buchheim vezetésével megalapították az első önálló gyógyszertani
tanszéket. Tanítványát, a lett származású Schmiedeberget, tekintik a modern gyógyszertani oktatás
megalapítójának.
Az experimentális farmakológiai irányzat eredményei csak a XX. században kezdtek megmutatkozni.
A kemoterápia alapjainak lerakása (Ehrlich) és az antibakteriális terápia kibontakozása (Domagk,
Fleming, Waksman), az endokrinológia nagy felfedezései (Banting és Best, Minot és Murphy)
mérföldköveknek számítanak. Rendkívüli jelentősége volt a gyógyszer receptorok felismerésének,
melynek nyomán egyre többet tudunk a gyógyszerhatás molekuláris mechanizmusairól. Az utóbbi
években a természetes, növényi vagy állati eredetű szerek helyét egyre inkább elfoglalják a
biotechnológiai vagy géntechnológiai eljárásokkal előállított ún. humán eredetű szerek.

A magyar gyógyszertan kiemelkedő alakjai meg kell említeni Hőgyes Endre és Bókay Árpád nevét,
majd az ők tanítványai közül Issekutz Bélát, Knoll Józsefet és a MTA volt elnökét Vizi Szilvesztert.

1.2. A gyógyszer fogalma, farmakográfia

A gyógyszer olyan anyag, amelyet betegségek megelőzésére, gyógyítására vagy diagnosztizálására
használhatunk. A gyógyszerek lehetnek mesterségesen előállított vegyi anyagok vagy természetes
eredetű (általában növényi) anyagok.
9
A gyógyszerek előírásának módszereit a farmakográfia foglalja magában. Gyógyszerelésnek a
gyógyszer szedésének előírását nevezzük. A legtöbb gyógyszer kizárólag orvosi rendelvény (recept,
vény) alapján szedhető. Az előírt szer lehet gyári vagy magisztrális készítmény.
A magisztrális gyógyszer felírása az orvos feladata. A magisztrális recept megírásakor meg kell adni a
hatóanyag és a vivőszer megnevezését, ezek adagjait, az adagolás módját és időtartamát. A gyári
gyógyszerek törzskönyvezett, ipari mennyiségben, ellenőrzött körülmények között gyártott
készítmények.

A gyógyhatású szerek osztályozása
A gyógyszereket számos szempont figyelembevételével különböző csoportokba sorolhatjuk, így
figyelembe vehetjük az előfordulást, eredetet, a hatásmechanizmus helyét, a hatás irányát,
intenzitását, idejét és célpontját (1.1 Táblázat).

1.1 Táblázat: A gyógyszerek osztályozása
Szempont Csoport Megjegyzések, példák
Előfordulás szerint a. fiziológiás

b. xenobiotikus anyagok
A szervezetben is termelődnek (kortizol, inzulin,
adrenalin)
A szervezetben nem termelődnek (penicillin)
Eredet szerint a. természetes
b. szemiszintetikus
c. szintetikus
pld. Extractum Belladonnae siccum
pld. penicillinum
pld. ranitidin
Hatásmechanizmus
helye
a. helyi hatású
b. szisztemás hatású
pld. kenőcsök, szemcseppek
pld. fájdalomcsillapítók
Hatásmechanizmus
módja
a. direkt
b. indirekt
pld. adrenalin
pld. guanethidin
A hatás iránya a. serkentő (stimuláló)
b. gátló (deprimáló)
pld. acetilkolin
pld. atropin
A hatás intenzitása a. erős
b. közepe
c. gyenge
pld. noradrenalin
pld. efedrin
pld. fenilefrin
A hatás ideje a. azonnali hatás
b. késői hatás
pld. nitroglycerin
pld. pentaerythril tetranitrat
10
c. irreverzibilis hatás pld. phenoxybenzamin
Gyógyszer-hatás a. főhatás
b. mellékhatás
pld. a vérnyomáscsökkentő szer ritmuszavart
okoz
A hatás célpontja a. organotrop
b. parazitotrop
Az emberi szervezetre ható
Az emberi szervezet valamely élősködőjére hat
A magisztrális és gyári készítményeket gyógyszerformák szerint is osztályozhatjuk:
I. Szilárd készítmények:
1) Osztatlan porok: kanállal adagolhatóak, erős hatású szert nem tartalmazhatnak. Léteznek
külsőleges és belsőleges alkalmazású készítmények.
2) Osztott porok: pontos adagolásuk lehetséges.
3) Granulátum: nagyobb porszemcsét jelent. Általában kanállal adagolják, de létezik tasakban
kiszerelt formában is.
4) Pellet: szabályos gömb alakú szemcsékből álló készítmény.
5) Tabletta: a porok préselése során nyert készítmények. A tabletták léteznek orális, sublinguális,
vaginális vagy implantációs bejuttatási formákban.
6) Drazsé: bevont felületű tabletta. A bevonat általában cukor tartalmú, íz javító szereppel
rendelkezik, de a modern készítmények esetében a felszívódás szabályozásában, késleltetésében
is szerepe van.
7) Pilula: galenikai laborokban előállítható gyógyszerforma.
8) Kapszulák: gyógyszertokban található (általában rossz ízű) porok, granulák vagy folyadékok.
II. Félszilárd készítmények
9) Kúpok: végbélkúp és hüvelygolyó formájában léteznek. Vivőanyaguk testhőmérsékleten olvad
(általában kakaóvaj vagy Adeps solidus).
10) Kenőcsök, krémek: bőrfelületek vagy nyálkahártyák kezelésére használhatóak. A krém vízzel
lemosható, olaj/víz típusú, míg a kenőcs zsírosabb, víz/olaj típusú. A szemkenőcsöket aszeptikus
körülmények között készítik.
III. Folyékony készítmények
11) Oldatok: alapkövetelmény, hogy a hatóanyagoknak tökéletesen kell oldódniuk, és állás közben
sem válhatnak ki. Ha ennek a feltételnek nem felelnek meg, segédanyag hozzáadással
szuszpenzió vagy emulzió készíthető. Ilyenkor figyelni kell, hogy alkalmazás előtt fel kell rázni. Az
oldatok közül a cseppek jelentik a legpontosabb adagolást. Létezik szemcsepp, fülcsepp és
orrcsepp.
IV. Gázhalmazállapotú készítmények
11
12) Aerosolok: porlasztó segítségével belélegezhető porok vagy folyadékok.
V. Egyéb
13) Injekció: steril por vagy folyadék állagú ampullába/fiolába zárt anyag. Pontos adagolást, gyors
hatás elérését biztosítja. Fontos az aszepszis-antiszepszis szabályainak a betartása.
14) Gyógyszerterápiás rendszerek: programozott hatóanyag-leadást biztosítanak. Lehetnek
szisztémás vagy helyi hatású szerek. Léteznek transzdermális tapaszok (TTS), infúziós rendszerek
és per os rendszerek.
15) További készítmények a főzet (decoctum), forrázat (infusum), tinktúra (alkoholos növényi kivonat),
toroköblögetők (gargarismata), mosások (lotiones), öblögetések (irrigationes).
Az egyes gyógyszerformák különböző utakon juttathatók be a szervezetbe (1.2 Táblázat).

1.2 Táblázat: A gyógyszerbejuttatás lehetőségei
Alkalmazás helye Alkalmazás módja Gyógyszerforma Példák
Nem invazív
Emésztőrendszer nyálkahártya per os




per lingualis
sublingualis
rectalis
oldat (solutio)
szirup
keverék
tabletta
kapszula
tabletta
tabletta
kúp
opiumoldat
Ambroxol szirup
Maalox, Panadol
Aspirin
Ampicilin
Fenosept
Nitroglycerin
Indometacin
Egyéb nyálkahártya orr

hörgők, tüdő


kötőhártya (szem)
hüvely


húgycső
spray
csepp
spray
csepp
inhalációs por
csepp
kenőcs
kúp
golyó
oldat
Bixtonim xylo
Rinofug
Ventolin
Bromhexin
Intal
chloramphenicol
Aciclovir
Ketoconazol
Poligynax
Clotrimazol
12
pálca, oldat Alprostadil
Bőr felület kenőcs
krém
rázókeverék
Fluocinolon
Fenilbutazon
Mixtura agitanda
Invazív
Közvetlenül a vérpályába: intravénás, intraarteriális, intracardiális
A vérpályán kívül: subcutan, intramuscularis, intratecalis, intraperitonealis, intraarticularis,
intrapleuralis
Implantációs: bőr alatti kötőszövet

2. Farmakokinetika

Farmakokinetika a gyógyszertannak azon ága, amely leírja a gyógyszerek sorsát a szervezetben,
azaz a szervezet hatását a gyógyszerre. A gyógyszermolekula mozgásának törvényszerűségeit írja le,
szervezeti feltételek között. A farmakokinetika foglalkozik tehát a gyógyszerek felszívódásával,
eloszlásával, anyagcseréjével és kiürülésével. (2.1 ábra)

2.1. A gyógyszerek felszívódása

Ahhoz, hogy a gyógyszerek kifejthessék a szervezeten belül a kívánt hatást, el kell jutniuk a
célszervhez. Az alkalmazás helyéről a vérbe jutás folyamatát nevezzük felszívódásnak, a vérből a
hatás helyére, azaz a szövetekbe jutást pedig eloszlásnak. A felszívódás és az eloszlás (később pedig
az elimináció) során a gyógyszermolekuláknak át kell jutniuk a biológiai membránokon.
A biológiai membránok mozaikfelépítésű, inkább folyékony, mintsem szilárd szerkezetek, amelyek
bimolekuláris lipoidrétegből állnak. Szerkezetüknél fogva megengedik a vízoldékony és a zsíroldékony
anyagok átjutását is. A sejtmembránok lipidszerkezetüknél fogva nem jelentenek akadályt a
zsíroldékony molekulák számára, a vízoldékonyak közül a kisebbek a pórusokon, a nagyobb
molekulák pedig a csatornákon keresztül jutnak át. Ugyanakkor a membránok vázat is képeznek,
amelyben receptormolekulák és enzimek helyezkednek el.

A felszívódást befolyásoló tényezők
13
A gyógyszerek felszívódását tekintve a legfontosabb befolyásoló tényező a lipoid-víz közötti
megoszlási hányados. Ez azt jelenti, hogy a molekula milyen mértékben oszlik meg a szerves és a
vizes fázis között: a vizes fázis ebben az esetben a puffer hatású plazmát, az organikus fázis pedig a
membránt jelenti. Továbbá fontos tényező a disszociációs konstans (K
d
), amely azt mutatja meg, hogy
egy adott gyógyszermennyiség milyen hányada ionizált illetve nem ionizált az oldó közeg pH-ján.
Az előbbiekből már következik, hogy a felszívódást befolyásolja a gyógyszerek pH-ja is. A
disszociációs konstans és a pH közötti összefüggéseket a Henderson-Hasselbach féle egyenletek
mutatják (2.2 Ábra).

pK
d
– a disszociációs konstans negatív logaritmusa
[C] – koncentráció

Ugyanakkor a gyógyszerek felszívódását befolyásolják a fizikokémiai tulajdonságok, a bevitt
gyógyszerforma és a gyógyszer felépítésében megtalálható egyéb anyagok.

A gyógyszermolekulák transzportjának a törvényszerűségei
A gyógyszerhatás kiváltásának előfeltétele, hogy a gyógyszer az alkalmazás helyéről bejusson a
szisztémás keringésbe (kivéve intravaszkuláris adagolás). A gyógyszernek csak az a része hasznosul,
amelyik bejut a keringésbe. A gyógyszermolekulák szállításában a következő folyamatok vesznek
részt:
1. Passzív diffúzió: a gyógyszermolekulák koncentrációgrádiens irányába történő vándorlása. A
folyamat addig tart, ameddig a membrán két oldalán a koncentráció kiegyenlítődik. Ez a
gyógyszerek membránokon való átjutásának leggyakoribb és legfontosabb útja. A folyamat
intenzitását elsősorban a molekulák lipoid-víz megoszlási hányadosa befolyásolja, ugyanis
legkönnyebben a magas megoszlási hányadossal rendelkező szerek vándorolnak. A passzív
diffúzió szabályait a Fick-törvény írja le (2.3 ábra)

ahol: v a transzport sebessége; D a diffúziós koefficiens; L a membrán vastagsága; A a membrán területe; K a
megoszlási hányados

2. Filtráció: függ a membrán két oldalán levő nyomástól, a gyógyszermolekula nagyságától valamint
a membrán pórusainak a nagyságától. A filtrációs nyomás a vérnyomásból adódik.
14
3. Tömeges szállítás (bulk flow) a vérárammal: ebben az esetben a szállítást a molekula mérete, zsír-
vagy vízoldékonysága egyáltalán nem befolyásolja. A vérkeringés rövid idő alatt a szervezet
bármely pontjára eljuttatja az anyagokat, és a kapillárisfalon való átjutás gyorsabb, mint a
penetráció bármilyen más membránon. A tömeges szállítást kizárólag a keringés és a perctérfogat
befolyásolja.
4. Aktív transzport: ebben az esetben a molekulák a koncentrációgrádiens ellenében vándorolnak, és
ehhez a folyamathoz energia szükséges. A transzporthoz elengedhetetlenül szükséges egy
hordozó molekula, az ún. carrier-fehérje vagy pumpa jelenléte, amellyel a gyógyszer komplexet
képez. Az aktív transzport szelektív folyamat, a hordozófehérjék anyagspecifikusak. Ezenkívül
jellemző rá, hogy a folyamat telíthető és hőmérsékletfüggő. Az aktív transzport ismerete kettős
jelentőséggel bír: egyrészt néhány gyógyszer felszívódását, eliminációját biztosítja, másrészt
számos gyógyszer éppen azáltal hat, hogy gátolja a szervezetben valamely endogén molekula
aktív felszívódását (pld. a triciklikus antidepresszánsok). Az aktív transzport folyamatában
résztvevő transzporter molekulák sokfélék, de alapvetően négy család különböztethető meg: az
organikus kation transzporterek (OCT), organikus anion transzporterek (OALT, OATP), a
„multidrug resistance protein‖ (MDR) és a „multi resistance associated protein‖ (MRP).
5. Facilitált transzport (diffúzió): az aktív transzporthoz hasonló folyamat, csak annyiban tér el attól,
hogy koncentrációgrádiens irányába szállít, ezért nem energiaigényes.
6. Ionpártranszport: lényege az, hogy az erősen ionizált molekulák ionpárt képeznek a tápcsatorna
mucinjával, és így polaritásukat árnyékolják, ezt követően pedig passzív diffúzióval
felszívódhatnak.
7. Endocitózis: az a folyamat, amikor a sejt membránja körülfogja és bekebelezi a
gyógyszermolekulát. Két formája van a fagocitózis, amikor a sejt felszínére adszorbeált részecskék
(baktériumok, vírusok, gyógyszermolekulák) felvétele és a pinocitózis, amikor folyékony anyagok
felvétele megy végbe. A fordított irányú folyamatot exocitózisnak nevezzük.
Az endocitózis folyamata napjaink kutatásaink egyik fő területe, ugyanis a sejt endocitózis képessége
felhasználható arra, hogy a gyógyszert szelektíven halmozzuk fel bizonyos sejtekben – pld.
tumorsejtek –, és így a mellékhatásaik jelentősen lecsökkenthetőek.
Az átjutás mindig jobban megy a zsíroldékony, nem ionizált formáknak, míg a vízoldékony, ionizált
változatok nehezebben jutnak át.
A felszívódás kinetikáját tekintve megkülönböztetünk 1 rendű folyamatot (ez jellemző a gyógyszerek
többségére), amikoris a sebesség koncentrációfüggő, illetve 0 rendű, amikor a felszívódás sebessége
állandó. (2.4 ábra)
15


A gyógyszerek felszívódása a különböző helyekről

A gyógyszerek felszívódása a szájüregből
A gyógyszereket leggyakrabban szájon keresztül adagoljuk, ez a per os adagolás. A szájüreg
alkalmas a gyógyszerek felszívódására, mert bő a vérellátása és vékony a nyálkahártyája (epithelium).
Kedvezőtlen a kis felszívófelület, de ezt kompenzálja az előbb említett két jellemző. A pH közel
semleges (pH 6). Ilyen körülmények között a molekulák nagy része disszociálatlan, így lipoid-víz
megoszlási hányadosuk alapján jól felszívódhatnak. A nikotin például gyenge bázis (pH 8,5) a
szájüregből négyszer gyorsabban szívódik fel, mint a gyomor-bélhuzamból, éppen amiatt, hogy a
szájüregben a molekulák nagyrésze nem ionizált. Ezt használják ki a nikotinos rágótabletták
előállításánál. A szilárd gyógyszerformák viszonylag rövid ideig tartózkodnak a szájüregben, ezért
innen aránylag kis mennyiségben szívódnak fel. De például sublinguális adagolás esetén (pld.
nitroglicerin) a felszívódás teljessé tehető. A szájüregből felszívódó, direkt a szisztémás vérkeringésbe
jutó szerek ugyanis elkerülik az ún. first pass effektust, azaz nem metabolizálódnak a májban idő előtt.

A gyógyszerek felszívódása a gyomorból
A gyomorból a felszívódást elősegíti a gyomor nagy felszíne és a bő vérellátás. A gyomornedv
alacsony pH-ja (pH 1-2) miatt a bázikus gyógyszerek ionizálódnak (a gyógyszerek zöme bázikus), és
nem szívódnak fel. A bázikus gyógyszereknek el kell jutniuk a bélhuzamba, ahhoz, hogy
felszívódhassanak. A gyomor ürülési sebessége határozza meg, hogy a bázikus gyógyszerek mennyi
idő múlva szívódnak fel. A savas jellegű gyógyszerek jól felszívódnak a gyomorból. A gyomor
motilitását (összehúzódások, ürülés) több tényező befolyásolja. Ezek közül meg kell említeni a
következőket: a fogyasztott táplálék mennyisége, viszkozitása, a testhelyzet, a pszichés állapot. A
gyomor legintenzívebb összehúzódásai éhség alatt vannak. A motilitást csökkenti a jóllakottság, a
fekvő helyzet és az antikolinerg szerek. Egyáltalán nem mindegy, hogy az egyes gyógyszereket evés
előtt vagy étkezés után adagoljuk. Figyelembe kell venni, hogy éhesen a gyomorsav töményebb, mint
amikor a gyomor telt. Ezért a savra érzékeny gyógyszereket, valamint azokat, amelyek a gyomor falát
károsíthatják, étkezés után ajánlatos bevenni.
A gyomor az egyetlen szerv az emberi szervezetben, ahol a gyomor lumene (ürege) – pH 1 és a
gyomor falát ellátó vérpálya – pH 7,4 között a biológia membrán ilyen pH különbséget határol el
egymástól. Ennek a tényezőnek a következménye az, hogy a vérből a nem ionizált, zsíroldékony
16
molekulák bejutnak a gyomor lumenébe, ahol ionizálódnak, és így számukra a membrán
átjárhatatlanná válik. És ez a folyamat addig tart, ameddig a membrán két oldalán azonos
koncentráció alakul ki. Érdekes, hogy azok a szerek, amelyeket intravénásan adagolunk, de így a
gyomorba jutnak, a belekből úgy szívódnak fel, mintha szájon keresztül adagoltuk volna.
A savas jellegű vegyületek disszociációja visszaszorul a gyomor lumenében, ezért ezek átjutnak a
biológiai membránon, és bekerülnek a keringésbe. Mivel a vér pH-ja 7,4 ezek a molekulák
ionizálódnak és a folyamat mindaddig tart, ameddig a gyógyszer teljes mennyisége felszívódik.

A gyógyszerek felszívódása a belekből
A vékonybélből – duodenum, ileum, jejunum való felszívódást elősegíti a speciális felszívó
hengerhám, a nagyon nagy felszívó felület (a nyálkahártya felületét a bélbolyhok megsokszorozzák), a
bőséges vér- és nyirokkeringés és a pH amely 5-6 között van. A gyógyszerek felszívódása általában
befejeződik a jejunum felső szakaszán. Felszívódási mechanizmusokat tekintve, a belek szintjén
valamennyi előfordul, így a passzív diffúzió, facilitált diffúzió, aktív transzport, endocitózis, filtráció. A
belekből való felszívódást befolyásolja az áthaladás sebessége: a lassú áthaladás elősegíti, a gyors
áthaladás – hasmenéses állapot – csökkenti a felszívódás mértékét.
A vastagbélnek (colon) főként a gyors perisztaltikával járó állapotok esetében van szerepe a
felszívódásban, mert különben a felszívódás már korábban befejeződik.
A végbél (rectum) különösen fontos adagolási lehetőség minden olyan esetben, amikor a beteg nem
működik együtt: kisgyerek, eszméletlen beteg, illetve, ha a gyógyszer súlyos gyomornyálkahártya-
izgalmat okoz (hányingert, hányást). A végbélből felszívódó szerek szintén elkerülik a first pass
effektust (mert a v. cava inferiorba jutnak).

A gyomor-béltraktusból való felszívódást befolyásoló egyéb tényezők
A korábbiakban már felsorolt befolyásoló tényezők mellett fontos néhány, a gyomor-bélrendszerre
specifikus tényezőt is megemlíteni, így például a gyomor ürülési sebességét, a belek motilitását is.
A gyomor ürülési sebességét bizonyos tényezők fokozzák (folyadékok bevitele, duodenumfekély,
hasnyálmirigy-gyulladás, kolinerg-vegyületek), míg mások csökkentik (szilárd táplálékok, zsírok,
savak, hasi trauma, fájdalom, szülés, diabetes mellitus, fájdalomcsillapítók) azt. A belek motilitását
tekintve tudni kell, hogy a keverőmozgások előnyösen befolyásolják a felszívódást, míg a hasmenés
csökkenti.

A gyógyszerek felszívódása a tüdőből
17
A tüdőből való felszívódást elősegíti a nagy alveoláris felület (50-100 m
2
), a vékony membrán, a jó
vérellátás, hiszen a tüdő az egyetlen szerv, amelyen a perctérfogat 100%-a áthalad. A vér és a levegő
közötti megoszlási hányados szintén jelentősen befolyásolja a tüdőből való felszívódást. A tüdő
különböző területei a levegő-átáramlásuk függvényében különbözőképpen vesznek részt a
felszívódásban.
A tüdő szintjén számos vegyület alkalmazható, így gázok, voletábilis anesztetikumok, aerosolok.
adagolhatók itt. A felszívódási lehetőségek közül kiemelkedő jelentőségű a passzív és facilitált diffúzió
valamint a fagocitózis.
Legjobbak az 1 és 5 mikron közötti átmérővel rendelkező részecskék. Az ennél nagyobb átmérőjüek
elakadnak a felső légutakban, míg az ennél kissebek legtöbbje pedig hatás nélkül, azonnal távozik a
kilélegzett levegővel.



A gyógyszerek felszívódása a bőr felületéről
A bőr felületéről való felszívódást elősegíti a nagy felszín, a jó vér- és nyirokellátás, ugyanakkor gátolja
az elszarusodó laphám. A krémek és kenőcsök általában nem szívódnak fel, hanem helyi hatást
idéznek elő. A nagy lipoid-víz megoszlási hányadosú molekulák felszívódása jelentős lehet a bőrön
keresztül. A felszívódást fokozni lehet dörzsöléssel (helyi vérbőség), párolgásgátló anyagok
alkalmazásával, mint pld. zárótapasz felhasználásával. Zárótapasz hatására akár 50%-al megnőhet a
hámsejtek víztartalma, a duzzadás a sejtek fellazulását eredményezi. A bőrfelszívódás a tapaszok
megjelenésével vált terápiás értékűvé
A tapaszok előnyei közé tartózik, hogy nem együttműködő betegek esetében is lehet használni,
kényelmesen alkalmazható, a felszívódás jól szabályozható, túladagolásnál a tapaszt el lehet
távolítani. Léteznek programozott kioldású gyógyszerek – ez úgy érhető el, ha a hatóanyagot
gyantához, abszorbenshez kötik. A tapaszok alkalmazásával elkerülhető a változó vérkoncentráció. A
bőrön keresztül liposzómákhoz kötött gyógyszereket is be lehet juttatni. Ebben az esetben a szer
gyorsan felszívódik, és a bőrben képez raktárakat. Hátránya, hogy túladagolás esetén nem lehet
megszüntetni a további beáramlást.

A gyógyszerek parenterális felszívódása
Leggyakoribb az izomba (im.) és a bőr alatti kötőszövetbe (sc.) történő adagolás.
18
Mindkét esetben gyors felszívódás tapasztalható, de intramuscularisan gyorsabb. A felszívódást
befolyásolja a helyi vérellátás és a kötőszövet denzitása. Érszűkítő-, értágító szerek párhuzamos
adagolása jelentősen befolyásolja az adagolást, főleg a helyi érzéstelenítőket szokás érszűkítőkkel
együtt adni. Léteznek olyan parenterális készítmények, amelyek raktárt (depót) képeznek a beadás
helyén, és napokig, hetekig megfelelő vérszintet biztosítanak.
Intravénás (iv.) adagolás esetén nem beszélhetünk felszívódásról, mert a szer közvetlenül a vérbe jut,
fő veszélye a túladagolás. Előnye, hogy nagy mennyiség is bevihető (perfúzió, infúzió), és lehet
kevésbé semleges pH-jú is.

A felszívódás lassítása
A felszívódás lassítása bizonyos esetekben előnyös lehet. Ezáltal megvalósítható a tartós és
egyenletes általános hatás biztosítása, ritkább bevitel mellett; a helyi hatás megnyújtása, valamint az
általános mérgező hatások csökkentése. A lassú felszívódású, retard készítmények bevihetők
intramuscularisan, amikor oldat helyett szuszpenziót fecskendeznek be, és így először oldódnia kell az
anyagnak. Ilyen készítmények pl. a Moldamin, egyes észterek, makromolekuláris vivőanyagok. De
bejuttathatók bőrön keresztül, transzdermális terápiás szisztémák (TTS) segítségével vagy steril
tabletták bőr alá való ültetésével, pl. a disulfiram, egyes hormonok. Ugyanakkor retard készítmények
adagolhatók a tápcsatornán keresztül is: például a drazsék bevonásával úgy, hogy a hatóanyagok két
rétegben helyezkednek el, a külsőt könnyebben oldódó, a belsőt ellenállóbb védőréteg borítja.
Programozott gyógyszerleadású készítmények használatosak a szemészetben is.

2.2. A gyógyszerek eloszlása
A gyógyszerek eloszlása (disztribúció) az a folyamat, amelynek során a gyógyszer a szisztémás
keringésből a szövetekbe jut (2.5 ábra)
Az eloszlást befolyásoló tényezők:
 a kapillárisok permeabilitása
 a szövetek vérellátása, a perfúzió sebessége
 a gyógyszerek plazma- és szöveti-fehérje kötődése
 a helyi pH eltérések
 a transzportmechanizmusok fajtái
 a különböző szöveti membránok permeabilitása

19


Az eloszlásra jellemző, hogy a kapillárisokból a sejtközötti térbe jutás gyors folyamat, mivel a
kapillárisfal membránja, az endotélium laza szerkezetű, kivéve a központi idegrendszer szintjén.
A gyógyszermolekulák az endoteliális fenesztrációkon keresztül a vérnyomás erejével filtrálódnak az
interstitialis térbe, különösen a máj- és a vesekapillárisok áteresztőképessége nagy. A véráramlásnak
köszönhetően a szervezet valamennyi szövetéhez egyszerre jut a gyógyszerkínálat, ezek után pedig
az, hogy egy bizonyos szerv mennyit vesz fel a gyógyszerből, a bizonyos szerv szöveti
tulajdonságaitól függ. A gyógyszerek az eloszlás során a szervezet vízterébe (kompartment) jutnak. A
víztér több részből áll össze (2.6 ábra)


A szervezet vízterei:
a. összvíztér: a testtömeg mintegy 60%-a (70 kg-s egyén esetén kb. 42 l) – nők esetében kisebb
b. vér: az összvíztér kb. 12%-a (42 l esetén kb. 5 l)
c. intersticiális tér: az összvíztér kb. 25%-a (42 l esetén kb. 10 l)
d. intracelluláris tér: az összvíztér kb. 50%-a (42 l esetén kb. 20 l)
e. zsírszövet: mennyisége nagyon változó, általában a fennmaradó mennyiség nagy részét teszi ki
(az összvíztér kb. 12%-a)
f. transzcelluláris tér: a megmaradt kb 1%. A cerebrospinális, a peritoneális, a pleurális, a
synoviális folyadék, a szem csarnokvize valamint az emésztőnedvek tartóznak ebbe a
kategóriába.

Látszólagos eloszlási térfogat (V
d
)
Az a térfogat, amelyben ha a beadott gyógyszermennyiség eloszlana, koncentrációja megegyezne a
mérési időpontban tapasztalt koncentrációval. Úgy számítható ki, ha az iv.-n beadott gyógyszer
mennyiségét elosszuk a plazmaszinttel egy olyan időpontban, amikor az eloszlási egyensúly beállt.

V
d
= Q/ Co
ahol: V
d
a látszólagos eloszlási térfogat (liter), Q az adag (mg), Co a koncentráció (mg/l))

Virtuális, nem reális jellemző, kiszámításánál az feltételezzük, hogy a beadott szer nem
metabolizálódik, nem ürül, és a koncentráció meghatározásának pillanatában beállt az egyensúly. A
20
feltételeknek úgy lehet a legjobban megfelelni, ha a szert iv. bolusban adjuk be és a koncentrációt a
beadást követő néhány másodpercen belül határozzuk meg. A V
d
értékéből különböző
következtetéseket lehet levonni. Így például, ha az érték kisebb, mint 5 l, a szer csak a vérben oszlott
el, aminek oka valószínűleg az erős kötődés a vér fehérjemolekuláihoz, ha az érték 12 l, a szer
bejutott az extracelluláris térbe is, ha nagyobb, mint 12 l, akkor az intracelluláris térbe is bejutott.
Amikor a V
d
nagyobb, mint a szervezet összvíztere, ez arra utal, hogy a szer valahol (pl. a
zsírszövetben) felgyülemlett.

A gyógyszerek szelektív akkumulációja
A gyógyszerek nem egyenletesen oszlanak el a szervezetben, hanem az egyes szövetekben szelektív
felhalmozódás tapasztalható. A szelektív felhalmozódás függ attól, hogy a szív perctérfogatának hány
százaléka áramlik át a szöveten, függ a liter/perc vérátáramlástól, függ a szövet nagyságától (a
szervezet össztömegének hány százalékát teszi ki) és függ a szövet perfúziós állandójától, vagyis,
hogy 100 g szöveten 1 perc alatt hány ml vér áramlik át.
A vese a perctérfogat kb. 25%-t kapja és perfúziós aránya 350, ami azt jelenti, hogy a vesében a
gyógyszer felhalmozódás jelentős. Ez a kiválasztásnak egyik fontos tényezője.
A szívből jövő vér teljes mennyisége átáramlik a tüdőn, ez az egyetlen szerv, amelyen a perctérfogat
100%-a átáramlik, és perfúziós aránya is magas (400), sőt felülete alkalmas a gyógyszerek
megkötésére, emiatt a gyógyszerek felhalmozódása (főleg a bázikus jellegű vegyületek esetében) a
tüdőben jelentős, például az amfetamin a vérszintnek akár 200-szorosát is elérheti a tüdőben.
A zsírszövet mindössze a perctérfogat 10%-t kapja és perfúziós aránya 5. De a nagy lipoid-víz
megoszlású molekulák fokozott affinitással kötődnek a zsírszövetben, például az intravénás altatóként
használt thiopentálnak 70%-a a beadást követő 2-3 órán belül a zsírszövetben halmozódik fel.
Léteznek olyan szerek, amelyek esetében kihasználják a zsírszövetben való felhalmozódást, és azt,
hogy onnan hosszú ideig hatékony adagban szabadulnak fel. Az éhezés csökkenti a zsírszövet
mennyiségét, ilyenkor onnan nagy mennyiségű gyógyszer szabadulhat fel.
A csontszövet viszonylag kisebb jelentőségű a gyógyszerfelhalmozódás szempontjából, mégis vannak
bizonyos szerek, amelyek fokozottabban halmozódhatnak fel a csontokban, és gyermekekben
csontképződési zavarokat okozhatnak. Ilyenek például a tetraciklinek és a nehézfém sók. Néhány
gyógyszer nagy affinitással kötődik a retina melanin nevű pigmentjéhez és súlyos látási zavarokat
okozhat. Ilyenek például a fenotiazin-származékok és az antimaláriás chloroquin.

Biológiai barrierek a szervezetben
21
A szervezetbe jutott gyógyszerek bizonyos szervekbe nehezebben jutnak be. Az idegrendszer, a
méhlepény és a herék szintjén ez bizonyos módosult szerkezetű endothel részeknek köszönhető.
A központi idegrendszer szintjén az endothelium tömöttebb, visszatartó funkcióval rendelkezik. Ezt
nevezzük vér-agy gátnak. A vér-agy gátnak köszönhetően, a vízoldékony vegyületek sokkal
nehezebben jutnak be a KIR-be, mint más szövetekbe. Itt a gyógyszerek nem filtrálódhatnak a
pórusokon, hanem az endothel-membránon kell átdiffundálniuk ahhoz, hogy bejussanak az
idegszövetbe. Gyulladás- vagy bakteriális fertőzés következtében gyengülhet a vér-agy gát visszatartó
funkciója, emiatt olyan gyógyszerek is átjuthatnak, amelyeket az egészséges barrier visszatart.
Figyelembe kell venni azt is, hogy újszülött- és kisgyermekkorban olyan gyógyszerek is bejuthatnak az
agyba, amelyek felnőttkorban már nem tudnak áthatolni.
A részben anyai részben magzati vérrel ellátott méhlepény különböző eredetű ereit komplex biológiai
membrán választja el egymástól, ezt nevezzük placentabarriernek. A placenta barrierfunkciója
azonban nem abszolút, ugyanis a lipoidoldékony molekulák jól átjutnak rajta, míg a lipofób molekulákat
megakadályozza az átjutásban. Az átjutás ugyanakkor a molekula nagyságától is függ: a 600 dalton
alattiak könnyen, a 600-1000 dalton közöttiek gyengén, míg az 1000 daltonnál nagyobb molekulák
nem jutnak át a magzati keringésbe. A placenta vérátáramlása jelentős, így a magzatban magas
gyógyszer koncentráció jöhet létre. Az alkohol és a drogok könnyen átjutnak a barrieren, és a
dohányzó anyák vérének karboxihemoglobin-tartalma a magzat oxigenizációját is rontja.
Férfiak esetében a here-vér barriert kell megemlíteni, amelynek szelektivitása hasonló a placentáéhoz,
és célja a hímivarsejtek védelme.

A gyógyszerek fehérjekötődése
A gyógyszerek az érpályában reverzibilisen kötődnek a vér makromolekuláihoz, legfőképpen az
albuminhoz, de kapcsolódhatnak globulinokhoz, transzferrinhez, cöruloplazminhoz, a gliko- és a
lipoproteinekhez is. A kötődés befolyásolja az eloszlást, a metabolizációt és a kiürülést. A kötött
molekulák nem vesznek részt a farmakológiai hatásban. A kötött és a nem-kötött (plazmában oldott)
molekulák között dinamikus egyensúly van. A kötődési kapacitás telíthető, ennek egyik
következménye, hogy a fehérjekötődés elnyújthatja a gyógyszerhatást. A gyógyszeradag növelésével
a telítési dózis elérése után a hatás ugrásszerű növekedése figyelhető meg. A kötőhelyek nem
teljesen specifikusak, emiatt bizonyos esetekben több szer együttes adása esetén kompetició
figyelhető meg.
A redisztribució az a folyamat, amelynek során egy szer az elsődleges felhalmozódás helyéről a
másodlagos eloszlási helyre jut. A másodlagos raktározási hely a hatás kialakulásának szempontjából
22
tekintve semleges. Például a narkotikumok elsődlegesen a KIR-ben halmozódnak fel (a jó vérellátás
következményeként), majd a bőr alatti zsírszövetbe jutnak.

2.3. A gyógyszerek metabolizmusa
A gyógyszerek metabolizmusa (biotranszformáció) a vegyület kémiai szerkezetét és fizikokémiai
tulajdonságai megváltoztató folyamat.
A gyógyszerek (többségükben) a szervezet számára testidegen anyagok, nem épülnek be a
szerkezeti elemekbe és nem hasznosíthatóak energiaforrásként. Testidegen jellegűknél fogva a
gyógyszereknek ki kell ürülniük a szervezetből. A metabolizmus az a folyamat amely inaktiválhatja a
gyógyszert, de van, amikor a metabolit hatékonyabb, mint az eredeti molekula, ilyenkor az eredeti
gyógyszer a prodrug, a termék pedig az aktív metabolit. A metabolizmus azonban minden esetben
fokozza a szer polaritását, és ezáltal elősegíti annak kiürülését. A gyógyszerhatás megszűnésért tehát
a kiürülés mellett a metabolizmus is felelős. A gyógyszerek metabolikus átalakulását is
enzimrendszerek váltják ki.
A májsejtek különösen gazdagok gyógyszer-metabolizáló-enzimekben. Emiatt és a szerv nagy tömege
miatt ez a gyógyszer-metabolizáció alapszerve. Másodlagos szereppel rendelkező szervek a
gyógyszer metabolizmusban a tüdő, a vese, a placenta, a bélnyálkahártya és a bőr. Az anyagcserét
befolyásoló tényezők között meg kell említeni a következőket: kor, nem, genetikai- és endokrinológiai
háttér.
Az emberi szervezetben a metabolizáció két fázisban megy végbe. Az első fázis reakciók néha
hatékonyabb, toxikusabb, adott esetekben karcinogén termékeket eredményezhetnek. Ezen reakciók
során elsődleges fontosságú a P- P450 oxigenáz szerepe. A citokróm - P450 indukálása növeli a máj
metabolizáló képességét.
A második fázis alatt a konjugációs reakciók mennek végbe. A folyamat végén általában inaktív,
vízoldékony metabolitok keletkeznek. Egyes konjugált termékek bekerülhetnek az enterohepatikus
körforgásba, és így ismételten felszívódhatnak. Létezik egy preszisztémás metabolizmus, amely
csökkenti a per os adott gyógyszerek biohasznosulását („first pass effect‖). Az első és a második
fázisba tartozó átalakulási utakat az alábbi táblázatban foglaltuk össze (2.1 táblázat).

2.1 Táblázat: A gyógyszermetabolizáció fázisai:
I. fázis reakciók
Típus Altípusok, enzimek
23
1. Microsomális – P450-függő oxidáció
- ez a leggyakoribb
- az endoplazmatikus retikulumban megy végbe
- enzimei kevéssé specifikusak
- gyakori a monooxigenáz enzim elnevezés, ami arra utal,
hogy egy oxigénatom kapcsolódik a szubsztráthoz
- a monooxigenáz műkődésének feltétele az O
2
és a
NADPH (nikotinadenin dinukleotid-foszfát) jelenléte
Aromás oxidáció
Alifás oxidáció
Alkoholoxidáció
Dezaminálás
Dehalogénezés
Epoxidképzés
2. Nem microsomális oxidáció Aldehid- és amin-oxidáz
Alkohol-dehidrogenáz
Aromatáz
3. Redukció Azo-, nitro-, epoxidredukció
4. Hidrolízis Amid-, észterhidrolízis
5. Hidratáció
6. Izomerizáció
7. Vegyes reakciók Gyűrűzárás/-nyitás,
Transzaminálás
Dekarboxilezés
II. fázis reakciók (konjugációs reakciók)
1. Glukuronidkonjugáció
- a legfontosabb és leggyakoribb a konjugációs reakciók közül
UDP-glukuronil-transzferáz
2. Szulfonálás Szulfotranszferáz
3. Metilezés Metil-transzferáz
4. Acetilezés Acetil-transzferáz
5. Aminosav-konjugáció
6. Glutation-konjugáció Glutation-transzferáz
7. Zsírsav-konjugáció
8. Kondenzáció


Az enzimindukció az a folyamat, amelynek során egyes anyagok többszörösére növelik a
microsomalis monooxigenáz (P- P450) enzimek aktivitását, és ezáltal gyorsítják önmaguk és más
24
szerek inaktivációját, metabolizmusát. A jelenség része annak a védekező mechanizmusnak, amely
megakadályozza a potenciálisan toxikus anyagok felhalmozódását a szervezetben. Gyakorlati
alkalmazása ma már széleskörű. Az enzimindukcióban fontos szerepe van a xenobiotikus
szenzoroknak, ezek közül a három legfontosabb a pregnán X, a konstitutív androsztán és az aromás
hidrogén receptor (2.2 táblázat).

2.2 Táblázat: Az enziminduktorok osztályozása:
Fenobarbitál-típus - 3-4 napos adagolás után növeli a máj súlyát, a P- P450 mennyiségét,
fokozza a proliferációt
- számos vegyület metabolizációja gyorsult
Policiklusos-aromás-
típus
- képviselő: benzpirén
- hatására nő a máj súlya, fokozódik egyes szerek metabolizációja
Etanol-típus - az alkohol fokozza számos vegyület és önmaga metabolizációját
Glukokortikoid-típus - gyakori induktorok

Az enzimindukció (ilyen szerek még pl. a fenitoin, a fenobarbitél, a rifampicin) felismerésének
gyakorlati jelentősége van a terápiás adagok megfelelő megválasztásában illetve számos toxikológia
vonatkozásban.
Forditott jelenség is előfordulhat: ha két gyógyszer ugyanazon lebontó enzimért verseng, a „vesztes‖
később bomlik le, hatásideje meghosszabbodik, vagyis klinikailag egy szer fokozza a másik hatását a
metabolizmusának akadályozásával.

2.4. A gyógyszerek kiürülése
A gyógyszerek kiürülése (elimináció) az a folyamat, amelynek során a gyógyszerek teljes mértékben
távoznak a szervezetből, és ezáltal hatásuk véglegesen megszűnik.
A kiürülés során a gyógyszernek ugyanúgy biológiai membránokon kell áthaladniuk, mint a felszívódás
során, de itt a legfontosabb az aktív transzport folyamata.
A gyógyszerek eliminációja különböző szerveken keresztül valósul meg. A vese a legjelentősebb szerv
a gyógyszerkiválasztás szempontjából. A vesén való ürülést három tényező határozza meg.
A glomerulusfiltráció (GFR) során a glomeruluskapillárisok a vizet és a benne oldott kis molekulákat a
vesetubulusokba filtrálják. A glomerulusfolyadékban a gyógyszerek koncentrációja megegyezik a
plazma gyógyszer-szintjével. A polaritás gátolja a filtrációt, főleg a fix negatív töltéssel rendelkező
25
anionok filtrálódnak nehezebben. Mivel percenként 130 ml plazmafolyadék filtrálódik a vesén
keresztül, ez a nagy mennyiségű ultrafiltrátum lehetőséget teremt a szabad gyógyszermolekulák
kiválasztására.
Az aktív tubuláris szekréció számos gyógyszer számára biztosítja a kiválasztást. Az aktív szekréció
ATP-függő. Jellemző, hogy a szubsztrátok vetélkednek egymással a kiürülés során, emiatt gátolják
egymás aktív szekrécióját. Együttes adagolás esetén fontos ismerni ezen kompetició jellemzőit, mert
függvényében kell változtatni a gyógyszerek adagját. Az aktív szekréció nagy intenzitásánál fogva
nullára csökkenti a vér szabad-gyógyszerszintjét.
A passzív reabszorbció vagy passzív tubuláris redisztribució során a lipoidoldékony, nem ionizált
gyógyszerek a passzív diffuzió szabályai szerint a vérbe visszadiffundálhatnak.
Az aktív tubuláris reabszorbció a kiválasztást befolyásoló negyedik tényezőnek is tekinthető, de
ritkábban fordul elő. Főként az endogén anyagok (cukrok, aminosavak, húgysav, ionok)
visszaszívására jellemző (2.7 ábra).


A vesén kívül a gyógyszerek ürülhetnek az epén, a tápcsatornán keresztül is. Naponta kb. 1 liter epe
ürül a patkóbélbe. Mivel az epe ürülése a májsejtekből aktív folyamat és lokálisan ozmotikus
szívóhatást fejt ki, elősegíti más anyagok beáramlását is. A gyógyszerek nagy része a vena portae
rendszeren keresztül bejut a májba, majd carrier-mediált transzport illetve passzív diffúzió révén
bejutnak a májsejtekbe, ahol metabolizálódnak. A májsejtekből az 1000 daltonnál kisebb molekulák az
epével együtt a duodénumba juthatnak. A duodénum tartalma végighalad a tápcsatornában. Eközben
néhány, a szervezet számára fontos anyag (epesavak, D
3
-, B
12
-vitamin, folsav, szteroidok)
visszaszívódik, az egyéb vegyületek pedig a széklettel ürülnek. Olyan gyógyszerek, amelyek serkentik
az epe ürülését (Spironolacton, Fenobarbital), gyorsítják a gyógyszerek ürülését is.

A tüdőn keresztül is végbemehet a gyógyszerek, főként a gázok és más illékony anyagok, valamint az
alkohol kiválasztódása. A tüdőben nem érvényesülnek fajlagos transzportmechanizmusok, mindössze
az alveoláris levegőben levő parciális nyomás határozza meg, hogy egy anyag a levegőből a vérbe
vagy a vérből a levegőbe jut. Tehát a folyamat a passzív diffúzió szabályait követve megy végbe.
A tüdőn keresztüli elimináció sajátosságai közé tartózik, hogy a gázok változatlan állapotban ürülnek,
az elimináció arányos a légzési frekvenciával és a tüdőkeringés erősségével. Ha egy gáz rosszul
oldódik a vérben (pld: nitrogénoxidul), a tüdőn keresztül átfolyó vér teljesen megtisztul tőle. Ha egy
26
anyag jól oldódik a vérben, a tüdőn keresztül való ürülése lassú és elhúzódó, mint pl. az alkohol
esetében.

Egyes gyógyszerek vagy metabolitjaik kiválasztódhatnak az izzadtság és a nyálmirigyek exkrétumai
által. A kiválasztódás módja passzív diffúzió. A kiválasztás szempontjából fontos a vér és az exkrétum
közötti pH különbség. A nyálmirigyeken keresztül kiválasztódó anyagok nem minden esetben ürülnek
ki, mert a nyálat a beteg lenyeli. De kiválasztódásuk során a gyógyszerekre jellemző ízérzetet
idézhetik elő. Az izzadságmirigyeken keresztül kiválasztódó gyógyszerek mennyisége elhanyagolható.
Jelentőségük olyan szempontból van, hogy amennyiben toxikusak (pl. brómsók), a mirigyek környékén
allergiás reakciót válthatnak ki.

Egy másik, igen fontos kiválasztódási út az anyatej, ugyanis ebben megjelennek az anya
szervezetében jelenlevő egyes gyógyszerek. A lipoidoldékony, nem ionizált szerek passzív diffúziója a
tejbe nagyon intenzív. Ebből következik, hogy a mezőgazdaságban használt szerek egy része a
tehéntejjel bejuthat az emberi szervezetbe is.
A gyógyszerek gyakran használják ugyanazon kiválasztási mechanizmusokat (pl. a vesében). Ilyenkor
versengés alakul ki, és a „vesztes‖ gyógyszer hatása meghosszabbodik.
2.5. Farmakokinetikai paraméterek
A farmakokinetika tárgya a gyógyszerek felszívódásának, eloszlásának, metabolizációjának és
kiürülésének számszerű leírása azzal a céllal, hogy az így nyert matematikai modellek
felhasználhatóak legyenek a gyógyszeres terápia optimizálására. A cél érdekében megvalósul
gyógyszerhatás erősségét és időtartamát meghatározó összefüggések feltárása, a racionális
gyógyszeradagolás ismertetése, valamint az adagok és az adagok közötti időtartamok hozzáigazítása
a páciens életkorához, neméhez, esetleg módosult máj- és vesefunkciójához.
A gyógyszerek farmakokinetikai viselkedésének leírására több módszer alkalmazható. A
kompartment-analízis sebességi állandókkal és feltételezett eloszlási terek segítségével írja le a
gyógyszertranszport törvényszerűségeit. Alapját képezi az összes többi modellnek, és meghatározza
az alkalmazott terminológiát. A statisztikus farmakokinetika alapja, hogy a módszer az átlagos
tartózkodási időn (MRT) alapul. Az MRT azt a hipotetikus időtartamot jelenti, amennyit egy gyógyszer
átlagosan egy kompartmentben eltölt. Hátránya, hogy bizonyos klinikailag fontos jellemzőkről nem ad
felvilágosítást. A populációs farmakokinetika azon alapul, hogy nem egyénenként vizsgálja minden
egyén plazmaszint-görbéjét, hanem az összes adatra illeszt modellt. Előnyei között meg kell említeni,
27
hogy figyelembe veszi az egyéni különbségeket, tartalmazza a veseclearence és a kiürülés közötti
összefüggéseket, valamint a kor és az eloszlási térfogat közötti összefüggéseket. Ugyanakkor rávilágít
az egyes paraméterek átlaga közötti összefüggésekre, és alkalmas rutin klinikai adatok elemzésére.
Integráns részét képezi a törzskönyvezésre benyújtott adatoknak és a humán fázis III vagy IV
részének tekinthető. A fiziológiás farmakokinetika az egyes gyógyszerek viselkedését a szervek és
szövetek szintjén jellemzi, míg a klinikai farmakokinetika egyszerű gyakorlati szabályokat ad a
racionális gyógyszeradagoláshoz.
A farmakokinetikai analízis szükségessé teszi bizonyos fogalmak használatát.

Látszólagos eloszlási térfogat (Vd) az adag/plazmaszint összefüggést fejezi ki (ásd előbb). Ez egy
virtuális paraméter; azon szerek esetében, amelyek erősen kötődnek a plazmafehérjékhez vagy
erősen bekoncentrálódnak a szövetekben, a Vd nagyon nagy lehet. A plazmaszintet célszerű olyan
kezdeti időpontban meghatározni, amikor a gyógyszer még nem metabolizálódott és még nem ürült.
Vd = adag/plazmaszint

Eliminációs felezési idő (t
1/2
): az időtartam, amely alatt a maximális plazmaszint a felére csökken. A
gyógyszerkiürülés jellemzésére a legmegfelelőbb paraméter. Amennyiben újabb adagot nem juttatunk
be, a felezési idő négyszerese allatt a kiürülés 93%-os, míg hétszerese allatt 99%-os lesz (2.8 ábra).


A felezési idő egyenesen arányos az eloszlási térfogattal és fordítottan arányos a clearence-szel. Az
elimináció esetében is beszélhetünk 0 rendű és 1 rendű kinetikáról. A 0 rendű kinetika esetén (pl.
etilalkohol) a felezési idő adagfüggő, míg az 1 rendű kinetikával rendelkező gyógyszereknél (a
farmakonok nagy többsége) adagtól független, koncentrációfüggő. Léteznek speciális esetek is,
például az aszpirin esetében a terápiás adagok 1 rendű, míg a toxikus adagok (a lebontó rendszerek
telítődése miatt) már 0 rendű kinetikával ürülnek.

Teljes test clearence (Cl) a gyógyszer eliminációs sebességét jellemző konstans. A kiürülési sebesség
a legtöbb gyógyszer esetében egyenesen arányos a plazmaszinttel.
Két jelentős kivétel az etanol és a fenilhydantoin – amikor a kiürülés nem a plazmaszinttől, hanem az
időtől függ. Az alkohol ugyanis (a szerek nagy többségével ellentétben) nem 1 rendű, hanem 0 rendű
kinetika alapján ürül (vagyis időegység allatt nem a bevitt mennyiség egy bizonyos százaléka, hanem
egy meghatározott adag távozik). Ez teszi lehetővé az alkoholfogyasztás mennyiségének a
28
meghatározását, ha ismerjük egy adott időpontban a vér alkoholszintjét és az alkoholfogyasztás
hozzávetőleges időpontját.
Cl = Vd x log(2) / t
1/2


Biológiai értékesíthetőség vagy biodiszponibilitás (F) a beadott anyagnak az a hányada, amely
parenterális adagolás esetén bejut a keringésbe. Kiszámításához szükséges adatok: Cl, Vd, t
1/2
. A
gyógyszergyártók általában megadják ezt a paramétert.

A Cl és a VD segítségével már jellemezhető a plazmakoncentráció adagolása (2.9 ábra)

(a.- iv. adagolás, egykompartmentes-modell; b.- az ―a‖ görbe logaritmusa; c.- iv. adagolás, kétkompartmentes-modell; d.-
po. adagolás)

Adott populációban az egyéni válaszkészség különböző. Ezért ugyanazon gyógyszerre adott
válaszreakció jellemzésére a Gauss f. görbe a legmegfelelőbb (2.10 ábra).



Görbe alatti terület (AUC) a plazmaszint – időgörbe alatti területre utal, és a felszívódott gyógyszer
mennyiséget jelenti. Alkalmazható a biodiszponibiltás meghatározásához, mégpedig úgy, hogy a per
os adagolás során kapott értéket elosztjuk az iv. adagolás során kapott értékkel.
F = AUC
po.
/ AUC
iv.

A farmakokinetika egyik célja a gyógyszeradagok helyes megválasztásának a biztosítása. Ennek
érdekében használatos néhány, az adagokra vonatkozó alapfogalom. A maximális plazmaszint (C
max
)
a plazmaszint-időgörbe legmagasabb pontján mért érték. A mellékhatások mértéke ilyenkor a
legnagyobb. Ezért a maximális terápiás adag nem haladhatja meg ezt a szintet. Míg a minimális
plazmaszint (C
min
) ismételt adagolás esetén közvetlenül a következő adagolás előtt mért plazmaszint.
Amikor a plazmaszint ennél alacsonyabb, a terápia hatástalan. Az egyensúlyi plazmaszint (Steady
State - C
ss
) infúziós adagolás esetén az infúzió sebességétől függő állandó, ismételt adagolás esetén
az átlagos gyógyszerszintnek kell megfelelnie (2.11 ábra).


29
Orális adagolás során a vérszintgörbe jellegzetes, egy növekvő és egy csökkenő szakaszból áll.
Általában a felszívódás gyorsabb, mint az elimináció, ezért a görbe felszálló ága meredekebb, mint a
leszálló ág. A koncentrációgörbe tehát annak is a függvénye, hogy a gyógyszert hogyan juttattuk be a
szervezetbe (2.12 ábra).



Mivel a farmakoterápiában általában többszöri gyógyszerbevitelre van szükség fontos a megfelelő
dózisok megválasztása és az adagok közötti időtartamok meghatározása. A C
ss
általában öt felezési
idő után áll be (2.13 ábra). Ezt lehet gyorsítani kezdeti, ún. támadó adagok alkalmazásával. Támadó
adagot addig szoktunk adni, míg beáll a steady state állapot, ugyanis a támadó adagok összesége
adja a telítő adagot. Ezt követően (a megfelelő plazmaszint fenntartására) már csak napi fenntartó
adagokat viszünk be, ennek mennyisége egyenlő a naponta kiürülő gyógyszermennyiséggel. A
terápiás sáv a fenntartó gyógyszeradagolás célja, vagyis, hogy a plazmaszint nagyobb legyen, mint a
C
min
de ne legyen magasabb, mint a C
max
.


A C
ss
állapot általában a felezési idő négyszerese alatt áll be.
A plató magassága egyenesen arányos az adagok nagyságával és a biodiszponibilitással, és
fordítottan arányos a clearence-el és az adagok közötti távolsággal.
A fluktuációk nagysága az adagokkal és a köztük levő távolsággal áll egyenes, míg a felezési idővel
fordított arányban. A gyakorlatban persze a minél kisebb fluktuációk a jók.
A krónikus adagolás a gyógyszerek szervezetben történő felhalmozódásához vezethet. Ezért fontos a
dózis és az adagolási gyakoriság helyes, farmakokinetikán alapuló megválasztása.

Lineáris és nem lineáris farmakokinetika
A kinetikai elvek, paraméterek alapján következik, hogy ha a dózist megduplázzák, akkor az
átlagkoncentráció, AUC, C
max
a duplájára nő, de a T
max
nem változik, a koncentráció lineárisan
arányos a dózissal. Ez számos gyógyszer esetében igaz, és megfelelő, mert megkönnyíti a helyes
adagolást. Bizonyos gyógyszerek esetén azonban a Cl és a V
d
nem a gyógyszerre jellemző állandók,
hanem a gyógyszer dózisától függő paraméterek, és a koncentráció nem változik arányosan a
dózissal. Előfordulhat, hogy a koncentráció kevésbé nő mint a dózis, illetve megemlítendő az
ellenkező eset, amikor a dózis duplázása nem megkétszerezi, hanem megnégyszerezi a
30
koncentrációt. Mindkét folyamatnak számos oka lehet. A legismertebb és igen nehezen adagolható,
nem lineáris kinetikájú vegyület az antiepileptikumok közé tartozó phenytoin, amelynek vérszintjét
gyakran terápiás monitorozás segítségével kell beállítani. A nem lineáris kinetika speciális változata a
nullarendű kinetika. A nullarendű eliminációs kinetika esetén a kiürülés sebessége független a
vérszinttől, azaz konstans, amire jó példa az előbbiekben már említett etilalkohol.

3. Farmakodinámia
Farmakodinámia a gyógyszertannak azon ága, amely azt tanulmányozza, hogy a gyógyszer milyen
hatásokat fejt ki szervezetre. Értelemszerűen tehát a fő- és a mellékhatások is a farmakodinámia
tárgyát képezik.
A szervezet szintjén számos vegyület válthat ki bizonyos reakciókat. De farmakológiai hatásról akkor
beszélünk, ha a ligandum és a szervezet közötti kölcsönhatás kémiai kapcsolatot jelent, és a létrejött
kölcsönhatás a szerkezeti-energetikai-kémiai megfelelés eredménye, amely egyedi, megismételhető
biológiai válaszreakció. A biológiai válaszhoz a ligandum-kötőhely kölcsönhatás a hatás helyén alakul
ki. A hatás helye pedig lehet receptor, enzim, fehérje, sejtmembrán-alkotó stb.

3.1. Receptorok
A receptorok fajlagos szerkezetű fehérje-makromolekulák, amelyek a sejtmembránban vagy ritkán a
citoszolban vagy a sejtmagban helyezkednek el. Szerepüket tekintve elsődleges jelátvivők, a kémiai
típusú kommunikáció makromolekuláris szerkezetű átkapcsolóhelyei.
A receptorok működésére jellemző, hogy felismerik a specifikus egyedi térszerkezettel rendelkező
ligandumot, majd ezt követően a ligandum-receptor kapcsolat megismételhető, jellegzetes reakciót
eredményez. A folyamat során a receptor nem változtatja meg a ligandum szerkezetét, de a ligandum
megváltoztatja a receptor tulajdonságait és ezen keresztül a sejt életfolyamatait. A reakció
eredményeképpen a receptor extracelluláris információt fordít intracelluláris folyamatokra. Ugyanakkor
képes felerősíteni a külvilágból származó jeleket az ún. kaszkádfolyamat által.

A ligand és a receptor között tehát kémiai kapcsolat jön létre. Ebben öt féle kémiai kötéstípus játszhat
szerepet (3.1 Táblázat).


31




3.1 Táblázat: Farmakológiai kötéstípusok
A kötés típusa A kötés jellemzői
Kovalens Nagy energiatartalmú, nehezen felbontható, irreverzibilis kapcsolat. Egy biológiai
funkció teljes mértékű aktiválása vagy gátlása általában nem választandó megoldás.
Ezért a farmakoterápiában a kovalens kötést kialakító farmakonok csak ritkán
használatosak.
Ionos Kevésbé nagy energiát hordoz, mint a kovalens kötés, de a reverzibilis és erős
kötések közé tartózik.
Hidrogén-híd

Gyenge kapcsolat, ha egyetlen ionpárról van szó, de a kapcsolatok számának a
növekedése a kapcsolat erősségét is fokozza.
Van der Waals A szomszédos elektronpályák torzulásából származik, kis energiájú kötés.
Hidrofób A hidrofil vízmolekulák segítik a hidrofób molekulák közötti kölcsönhatás létrejöttét. A
vízmolekulák mintegy ketrecbe (clathrat) zárják a hidrofób anyagot.
Fontos a farmakológiai hatás létrejöttében, mert meghatározza egy vegyület
vízoldékonyságát, membránpermeabilitását, megoszlását és esetleges feldúsulását.


A receptorok osztályozása
A receptorok osztályozása igen bonyolult feladat, mivel számuk rohamosan nő. Farmakológiai
szempontból a receptorokat nagycsaládokra (superfamily), családokra, majd ezen belül típusokra és
altípusokra osztjuk. (3.1 ábra)

a: ionotrop, b: G-proteinhez kapcsolt, c: enzimkapcsolt, d: sejtmagreceptorok

Receptor-nagycsaládok
A nagycsaládba sorolás genetikai és funkcionális meghatározók alapján történik, a közös jelátviteli
mód és/vagy az azonos lokalizáció figyelembevételével. Három a plazmamembránban elhelyezkedő
nagycsaládot különítünk el, ezek a következők:
32
1.) Az ionotrop receptorok esetében az ioncsatorna a receptor szerves részét képezi. Ilyen jellegű a
nikotinos acetilkolin-receptor, a GABA-receptor, a glutamát, az aszpartát, a glicin és az 5-HT
3

szerotonerg receptorok. A négy transzmembrán alegységből felépülő receptorokban a csatornanyitási
mechanizmus gyors jeltovábbítást biztosít.
2.) A G-fehérje kapcsolt receptorok hét transzmembrán hélixszel jellemzett ligandkötő egységből és
egy heterotrimerikus egységből állnak. A G-proteinek az o-alegység alapján o
s
, o
q
, o
12,13
, o
i/o
és o
sens

csoportba sorolhatók. A jeltovábbítás mechanizmusa is kétféle lehet. Abban az esetben, ha a
folyamatban az o-alegység vesz részt, másodlagos kémiai jelhordozókra (second messengerek) van
szükség, mint amilyen a cAMP, az IP
3
, a DAG. A jelátvitelben az enzim effektorok az adenilil-cikláz
vagy a foszfolipáz A
2
és C lehetnek. Ha a jeltovábbítás a |¸-alegység révén történik, a
jeltovábbításban csatornamoduláció játszik szerepet. G-proteinhez kapcsoltak például az o÷ és a
|÷adrenerg receptorok, a muszkarin jellegű acetilkolin-receptor, a biogén amin receptorok (kivéve az
5-HT
3
szerotonerg receptorokat), valamint a glutamát, az aszpartát, a glicin metabotrop receptorai.
3.) Az enzimkapcsolt receptorok enzimaktivitással is rendelkeznek. Általában tirozin-kináz aktivitással,
ritkábban guanilil-cikláz aktivitással rendelkeznek. Ilyenek például a növekedési faktor, az inzulin, a
citokinek és a peptidreceptorok. Míg a membránreceptorok többsége vagy a membránban, vagy
annak felszínén helyezkedik el, vannak transzmemrán receptorok is, óriásmolekulák, melyek külső
része kilóg a sejtből, míg belső felük belelóg a citoplazmába (pl. az inzulinreceptor).
Az előbbiekben bemutatott plazmamembrán receptorokon kívül meg kell említeni a citoszolban
elhelyezkedő nagycsaládokat is. A valódi citoszol-receptorok (intracelluláris) aktiválásukhoz a
ligandnak át kell haladnia a sejtmembránon, míg a sejtmagreceptorok esetében a ligandnak el kell
érnie a nukleoluszt, hogy a DNS-átíródást befolyásolhassa. A szteroidreceptorok ugyan a citoszolban
találhatók, de a receptor-ligand komplex a sejtmagban fejti ki hatását. Az intracelluláris-receptorok
nagycsaládjába tartózik például az IP3-receptor, a progeszteron- és a pajzsmirigyhormonok receptorai
pedig sejtmagreceptorok. (3.2 Táblázat)

3.2 Táblázat: A receptor-nagycsaládok jellemzői
Receptor Lokalizáció Effektor Kapcsolat Példák
Ionotrop sejtmembrán ioncsatorna közvetlen nAChR, GABA
A

G-protein-kapcsolt sejtmembrán ioncsatorna/enzim G-protein, egyéb mAChR, adrenerg
Enzimkapcsolt sejtmembrán enzim közvetlen inzulin-receptor
Sejtmagreceptorok sejtmag géntranszkripció DNS-mediált progeszteron-
33
receptor

A nagycsaládokba sorolt receptorok további csoportosítása családokba az endogén ligand alapján
történik. Így megkülönböztethetünk acetilkolin, dopamin, adrenerg, szerotonin, tachykinin, opioid,
prosztanoid receptor-családokat. A típusokba, altípusokba történő sorolás alapja a jelátviteli módban,
a szerkezeti vagy lokalizációs különbségek.

A receptorokon kívül a hatás helyét képezhetik bizonyos enzimek is. Az enzimek olyan katalitikus
fehérjék, amelyek a szervezetben lezajló kémiai reakciókat befolyásolják. Általában fajlagosan hatnak,
és az enzimhatásra a ligandban szerkezeti változás következik be. Az enzim szerepe tehát a hozzá
kapcsolódó vegyület átalakítása. Az enzimek szintjén legfőképpen a gátló funkciók fontosak
gyógyszertani szempontból. Azonban az enzimek aktivitása nem feltétlenül jelent működés specifikus
információt egy biológiai rendszer számára. Számos gyógyszer hat enzimgátlás révén, és ezáltal az
élettani anyagok szintézise, elbomlása módosul vagy az ionok aktív transzportja változik. A
hatáshelyet képező enzim eredet szerint lehet emberi vagy parazitotrop. Az antibiotikumok például
egyes esetekben a bakteriális enzimre fejtik kihatásukat, vagy fordítva, a bakteriális enzim hat a
gyógyszerre. Az ACE, a COX, a karboanhidráz, a kolinészteráz, a MAO csak néhány a
farmakológiában kiemelt fontossággal bíró enzimek közül.
Az ioncsatornáknak is szerepe van a gyógyszertani hatás létrejöttében, hiszen a farmakodinámiás
hatás kialakulásában szerepet játszó makromolekuláris struktúrák, a membránban lévő fehérjék,
melyen keresztül ionáramlás történik, miáltal nagymértékben befolyásolják a membránpotenciált.
Az ioncsatornák osztályozásakor megkülönböztetünk két nagycsaládot a ligandfüggő és a
feszültségfüggő csatorna-nagycsaládokat. A ligandfüggő ioncsatornák az ionotrop receptorokhoz
kapcsolódnak. Jellemzőjük a gyors jeltovábbítás. Elsősorban a neuronok és a harántcsíkolt izmok
szintjén helyezkednek el. Amikor a receptor által alkotott ioncsatorna kötőhelyéhez agonista típusú
ligand kapcsolódik, ez a csatorna aktiválódását, vagyis konformációváltozást eredményez. A
feszültségfüggő ioncsatornák jellemző képviselői a nátrium- és a kálciumcsatornák, de ide tartóznak a
feszültségfüggő káliumcsatornák is.

A transzportproteinek olyan membránfehérjék, amelyek sajátos szállító transzporter működést fejtenek
ki. A legfontosabb transzporterek közé tartózik a kolintranszporter, a neuronális noradrenalin re-uptake
transzporter, a vesetubulusban található transzporter valamint a nátrium-kálium-klór-kotranszporter a
Henle-kacsban, a Na
+
/K
+
pumpa és a gyomornyálkahártyában található protonpumpa.
34
A G-proteinhez kapcsolt receptorok bemutatása során megemlítésre került, hogy bizonyos esetekben
másodlagos hírvívő (second messanger) rendszerekre van szükség a jeltovábbításhoz (mivel
elsőleges jelátvívőknek magukat a receptorokat tekintjük). Ezek közül legfontosabbak a cAMP, a
cGMP, a foszfoinozitol-rendszer, a kalcium és a NO.

3.2. Másodlagos hírvívők
A cAMP számos receptor működésében játszik szerepet, hatására proteinkinázok aktiválódnak. A
cAMP képződésében az adenilát cikláznak, lebomlásában pedig a foszfodiészteráznak van szerepe. A
képződött proteinkinázok hatására különböző fehérjék foszforilálódnak, így megváltozik a működésük.
A receptorok hatása cAMP-n keresztül létrejöhet azáltal, hogy nő vagy csökken a messenger szintje. A
cAMP-t fokozzák a |
1
-adrenoreceptorok, a |
2
-adrenoreceptorok, a D
1
, és D
5
dopaminreceptorok, a H
2
hisztaminreceptorok valamint az 5-HT
6
szerotoninreceptorok. Az o
2
-adrenoreceptorok, a
melatoninreceptor valamint a µ opioid receptorok a cAMP szintjét csökkentik. A szívizomban például a
β
1
-adrenerg receptorok vannak túlsúlyban, melyeknek a stimulációja cAMP felhalmozódáshoz vezet,
ez pedig a calciductinra hatva Ca
2+
felszabadulást és kontrakciót okoz.

A cGMP guanilát-cikláz hatására képződik GTP-ből, majd a Ca
2+
–ATP-ázt és a foszfatázt aktiválja. Az
első fokozza a sejtekből a Ca
2+
kiürülését, illetve megkötését az endoplazmatikus retikulumban és az
ellazuláshoz járul hozzá. A foszfatáz pedig az értágulásban játszik szerepet.

A foszfolipáz-C a foszfatidil-inozitol-difoszfátból (PIP
2
) két másodlagos hírvívőt szabadít fel: az inozitol-
-trifoszfátot (IP
3
) és a diacilglicerolt (DAG). Az IP
3
–nak szerepe van a sejtek Ca
2+
koncentációjának a
megnövelésében, ugyanis a sejt Ca
2+
raktárát képező endoplazmatikus retikulumból Ca
2+
–ot tesz
szabaddá. A DAG a membránon belül aktiválja a protein-kináz C enzimet, amely a membránba
vándorol, és ott aktiválódik, megnyitva a Ca
2+
csatornákat, ami külső kálcium-ion bevándorlást
eredményez. (3.2 ábra)



Két másik, szintén az intracelluláris kalcium-szint növelését létrehozó másodlagos messenger
rendszer, a ciklikus ADP-ribóz és a nikotin és adenin dinukleotid foszfát (NAADP). Ezek a nemrég
felfedezett rendszerek mechanizmusának minden eleme még nem tisztázott, de valószínüleg
35
függetlenek az endoplazmás retikulumtól, és az utóbbi az ún. savas lerakatokban („acidic store‖)
található kalcium-ionokkal függ össze.

A Ca
2+
-ion önálló messengernek tekinthető. A harántcsíkolt izomban a kálciumnak az
elektromechanikus kapcsolásban van szerepe, az excitációt összekapcsolja a kontrakcióval a troponin
révén. A simaizomban kalmodulinhoz kapcsolódva relaxációhoz vezet. A mirigysejtekben a Ca
2+

többlet szekréciót illetve exocitózist idéz elő. Az idegvégződésekben a neurotranszmitter anyagok
kiáramlása valósul meg.

A nitrogén-monoxid transzmitter szerepe a XX. század utolsó két évtizedében vált ismertté. Az NO
fontos transzmitter szerepet tölt be úgy az agyban, mint a periférián. Az endogén NO felszabadulását
a NO-szintáz katalizálja, majd a keletkezett transzmitter számos reakcióban vesz részt, miáltal több
folyamatot is szabályoz.
A farmakodinámia elemzi tehát a kívánt és a nem kívánt hatások szerveződési módját és ezek
mennyiségi mutatóit. Az adag-hatás összefüggések ismerete és alkalmazása egyaránt képezi a
kísérleti és az alkalmazott farmakológia részét is.

3.3. Adag-hatás összefüggések
A dózis-hatás összefüggés szerint a tömeghatás törvénye alapján az egyensúlyra vezető reakciók
esetén a kiindulási anyagbók képződő végtermékek kialakulása és a végtermékek visszaalakulásának
sebessége időben állandó. A gyógyszerek dózis-hatás összefüggésére általában jellemző, hogy az
adag növelésével arányosan növekszik a vegyület terápiás hatása. A maximális hatás elérése után
azonban az adagot hiába emeljük, mert a terápiás hatás nem fokozható csak, esetleg a
mellékhatások. A dózis-hatás összefüggés matematikailag leggyakrabban hiperbolikus görbével írható
le. Fontos, hogy a hatás mérhető, vagy számmértékben kifejezhető legyen. Egy gyógyszer hatását két
mutató jellemzi, ezek a hatáserősség (potencia, potency) és a hatékonyság (effektivitás, efficacy).
A hatáserősség megadja, hogy a gyógyszer az adott biológiai hatást milyen adagban vagy
koncentrációban képes létrehozni. A hatékonyság kifejezi, hogy az anyag milyen mértékben képes
létrehozni egy biológiai választ. A hatékonyság részben a ligandum affinitásától részben az aktivitástól
függ. Két gyógyszer közül az a hatékonyabb, amely ugyanazt a hatást kisebb adagban fejti ki. Ha a
hatékonyságot a receptorra kifejtett hatásra vonatkoztatjuk, az intrinszik hatékonyságról beszélünk.

36
A farmakodinámiai elemzés során szükség van bizonyos alapfogalmak ismeretére. A hatóanyagok a
szervezetben biológiai választ eredményeznek, ez az effektus. Az effektus függ a szer adagjától és a
beadás után eltelt időtől. A biológiai válasz lehet kvantális (minden vagy semmi alapon, pl. epilepszia
ellenes szerek) vagy fokozatosan növekvő, gradált (ide tartózik a gyógyszerek nagy többsége). Abban
az esetben, ha a válasz kvantális, nem egy számmal, hanem egy kritériumszerűen választott
eseménnyel jellemezhető. A fokozatosan növekvő vagy paramétere válasz esetében azt egy
mérőszámmal jellemezhetjük, és meghatározható az a lehetséges maximum, ameddig a hatás
fokozható.

Az adag-hatás összefüggések alapján meghatározható néhány klasszikus gyógyszeradag és a
közöttük létrejövő összefüggések (3.3 Táblázat).

3.3 Táblázat: Klasszikus adagok és azok hatásai
Adag Hatás
Dosis efficacs maximalis (DE
99
) a legtöbb egyedre hat
Dosis efficacs minimalis (DE
1
) néhány egyedre hat
Dosis efficacs media (DE
5o
) az átlagpopulációra hat
Dosis letalis maximalis (DL
99
) a legtöbb egyed esetében halálos
Dosis letalis minimalis (DL
1
) néhány egyed esetében halálos
Mutató Jellemző
Terápiás zóna a DL
1
és a DE
1
közötti zóna
Terápiás index a DL
5o
és a DE
5o
aránya.
Ha alacsony, a gyógyszer veszélyes, könnyen okozhat mérgezést.
Biztonsági zóna a DL
1
és a DE
99
aránya

Ahhoz, hogy egy adott gyógyszer hatást hozzon létre a szervezetben először is kapcsolódnia kell a
célpont makromolekulához. Ez a kötődés létrejöhet a célpont primer vagy az alloszterikus kötőhelyén.
A primer vagy ortoszterikus kötőhely az endogén ligand, az allotóp kötőhely pedig a többi ligand
számára létrejött specifikus kötőhelyeket jelenti. A kötődés jellemzői a szelektivitás és az affinitás.
Ez utóbbi azt mutatja, hogy egy ligandum mennyire erősen kötődik a receptorához. A ligand-célpont
közötti reverzibilis kölcsönhatást a Langmuir-Hill egyenlettel írjuk le. (3.3 ábra)

3.3 ábra: Langmuir-Hill egyenlet
37
ahol k
1
a ligand-receptor kialakulásának állandója
k
-1
a disszociációs állandó
k
-1
/

k
1
= K
d
, amely megfelel a ligandum azon mennyiségének, aminek a jelenlétében a receptorok
telítettsége 50%

(3.4 ábra)


A lineáris görbe matematikailag a legegyszerűbb, a hatás erőssége mindig arányosan változik az
adag-változással (a gyakorlatban ez nem nagyon fordul elő). A logaritmusos görbe esetében a kis
adagtartományokban kismértékű változás nagy effektus-változást eredményez, viszont a nagyobb
adagtartományban a nagyfokú emelés is csak kismértékű hatásváltozást okoz (a görbe plafonálódik).
A szigmoid görbe esetében a kis- és nagy adagtartományokban komolyabb adagváltoztatás is csak
kismértékű effektusválasszal jár. De a középső adagtartomány igen érzékeny: kis adagemelés
nagyfokú választ okoz (ennek előnye, hogy a középső, a legtöbb páciens számára ún. terápiás zónát
jelentő adagtartományban könnyen tudjuk változtatni a hatást).

A célmolekulához való kötődés és a biológiai hatás között számos összefüggés tanulmányozható. A
receptor primer kötőhelyéhez kapcsolódó ligand három reakciót eredményezhet, melyek
függvényében a ligandot osztályozni lehet.
Az agonista a receptorra jellemző jeltovábbítási láncot indukálja. Annak alapján, hogy ez a reakció
teljes vagy átmeneti konformert eredményez, a ligand lehet teljes („full‖) vagy részleges (parciális)
agonista.
A neutrális antagonista (tiszta, kompetitív antagonista) a primer kötőhelyhez kapcsolódik, de
konformációváltozást nem eredményez, így jeltovábbítási láncot sem indukál.
Az inverz agonisták az agonista hatásával ellenkező hatást eredményeznek, megakadályozva a
receptor spontán aktivációját. (3.5 ábra).


Az aktivitás (potency) a számbeli kifejezése annak, hogy különböző agonisták eltérő választ váltanak
ki ugyanazon a receptoron. A ligand-receptor kölcsönhatás tanulmányozásában külön kell választani a
receptorhoz való kötődést és a hatás kialakulását, ugyanis a kapcsolódás még nem jelent biológiai
38
hatást is. A hatékonyság és az aktivitás egyaránt a ligand-receptor kötést jellemzi, de a hatékonyság a
hatás koncentráció függőségét, az aktivitás pedig a maximális hatás nagyságát mutatja meg.
A hatóanyagok farmakológiai kölcsönhatásai
Az egyes hatóanyagok farmakológia kölcsönhatásait tanulmányozhatjuk annak függvényében, hogy a
receptorhoz kötődve milyen választ eredményeznek, de annak függvényében is, hogy együttes
adagolás esetén egymás hatását hogyan befolyásolják. Az agonista-antagonista hatás annak
függvényében jön létre, hogy a ligand hogyan hat a receptorra. Az agonista a receptorra jellemző
választ hozza létre, kisebb, hasonló vagy nagyobb erősséggel. Lehet részleges agy teljes agonista. Az
antagonista csökkenti vagy gátolja az endogén ligandum hatását a receptoron, az antagonizmus lehet
kompetitív reverzibilis, irreverzibilis vagy nem kompetitív típusú. Az agonista a receptorral szemben
intrinszik aktivitással és affinitással is rendelkezik, míg az antagonistának nincs intrinszik aktivitást
kiváltó képessége (de van affinitása).

Az antagonizmus formái
Az antagonizmus lehet farmakológiai, farmakokinetikai, vegyi vagy biológiai. A farmakológiai
antagonizmusnak szintén több formája létezik.
Tiszta farmakológiai antagonista az a vegyület, amely ugyanahhoz a receptorhoz kötődik, mint az
endogén ligand és csökkenti vagy gátolja annak hatását. A farmakológiai antagonizmus továbbá lehet
kompetitív és irreverzibilis.
A kompetitív reverzibilis antagonizmus azt jelenti, hogy az endogén ligand és az antagonista
ugyanahhoz a receptorhoz kötődik, de egymással ellentétes hatást hoz létre. Ebben az esetben a két
vegyület egymással versenyez ugyanazért a kötőhelyért. A két anyag közül az fog a receptorhoz
kötődni, amelyiknek nagyobb az affinitása. Jellemző, hogy a kapcsolódás reverzibilis, tehát a kisebb
affinitású anyag koncentrációját többszörösére növelve ez leszorítja a nagyobb affinitásút a
receptorról. Kompetitív, reverzibilis antagonisták alkalmazásával lehetséges a maximális hatást
kifejtése, de ehhez sokkal nagyobb adagra van szükség. Grafikusan ábrázolva a jobbra tolt görbe
képét kapjuk (3.6 ábra).


Az irreverzibilis antagonista erős kémiai kötéssel kapcsolódik olyan erősen, hogy az agonisták
töménységének a növelésével sem szorítható le. Az antagonista hatása csak akkor szűnik meg, ha a
receptor-ligand komplex a sejtben lebomlik. A farmakológiában az irreverzibilisen kötődő vegyületeket
csak ritka esetekben alkalmazzuk.
39
A nem kompetitív antagonizmus esetén az antagonista nem az agonista kötődési helyéhez
kapcsolódik, hanem a receptor vagy a másodlagos hírvivő rendszerek egy bizonyos részéhez, és
ezáltal a normális működést teljesen vagy részlegesen gátolják. A terápiában gyakran alkalmazott
mechanizmus, annak ellenére, hogy agonista adagolással vagy töménységének a fokozásával nem
mindig állítható vissza a működés.
A farmakokinetikai antagonizmus szintén gyakori jelenség, és azt jelenti, hogy egyik vegyület a másik
hatását a farmakokinetikai folyamatok befolyása által csökkenti, azaz csökkenhet egyik gyógyszer
felszívódása, versengés van a transzportfehárjékért, vagy fokozódhat egyik gyógyszer metabolizmusa
vagy eliminációja.
A vegyi antagonizmus oka az eltérő kémiai jelleg. Számos vegyület esetében találkozhatunk ezzel a
jelenséggel. A biológiai antagonizmus egy álantagonizmus, mivel a két, egymással ellentétes hatást
létrehozó vegyület más-más mechanizmust használ (pl. egy neurotróp érszűkítő és egy muszkulotróp
értágító). (3.4 táblázat)

3.4 táblázat: Az antagonizmus formái
Antagonizmus típus Példa
Kompetitív reverzibilis antagonizmus atropin-acetilkolin
Irreverzibilis antagonizmus phenoxybenzamin
Nem kompetitív antagonizmus bizonyos toxinok
Farmakokinetikai antagonizmus tetraciklin-calcium
Vegyi antagonizmus sav-lúg
Biológiai antagonizmus nifedipin-adrenalin

Receptor-körforgás (turnover) azt jelenti, hogy a receptorok folytonos megújuláson esnek át, így a
ligandumok rendelkezésére álló receptorszám nem mindig állandó. Ha a ligandum folyamatosan nagy
töménységben jelen van, következésképpen a receptorok száma csökken (down regulation), ezáltal
védekezik a szervezet a túlműkődés ellen. Ha a ligandum az általában jellemző szintnél kisebb
mértékben van jelen, a receptorok száma megnő (up regulation). A receptor-körforgással
magyarázható, hogy egy exogén antagonista hosszú távú adagolásakor általában megnő az endogén
agonista receptorok száma, ezért e gyógyszer hirtelen elhagyásakor az agonista hatás fokozottan
érvényesül.

40
Az agonista és antagonista hatás mellett több gyógyszer együttes adagolása során olétrejöhetnek az
úgynevezett potencírozó gyógyszerhatások (szinergizmusok) is. A szinergizmusoknak több formája
ismeretes.
Az addíció összeadódó szinergizmust jelent, azaz két vagy több vegyület együttes adásakor ezek
hatása matematikailag összeadódik.
A szupraadditív szinergizmus során két vagy több szer hatása nem egyszerűen összegződik, hanem a
kialakuló hatás nagyobb a matematikailag várhatónál. Speciális formája, amikor az anyag egy olyan
hatást potencíroz, amivel önmaga nem rendelkezik.

3.4. A gyógyszerek nemkívánatos hatásai
A farmakodinámia tárgyát nem csak a gyógyszerek kívánt, főhatásai képezik, hanem a mellékhatások
is. A nem kívánt hatások összegyűjtésével, feldolgozásával és közléséval a gyógyszerbiztonsági
rendszer (farmakovigilencia) foglalkozik, ami az utóbbi években önnálló tudoményággá fejlődött. A
gyógyszermellékhatások a kívánt terápiás hatás mellett fellépő nem kívánt hatások (3.5 Táblázat).

3.5 Táblázat: A gyógyszerek nemkívánatos hatásai
Toxikus mellékhatások általában adagfüggők
a farmako-toxikológia tárgyát képezik
Teratogén és mutagén hatások a sejtek genetikai állományát károsítják
Idioszinkrázia és intolerancia egyes gyógyszerekkel szembeni fokozott
érzékenység genetikai háttérrel vagy anélkül
Allergiás reakciók előzetes szenzibilizálást követően fellépő
immunreakciók
Gyógyszer tolerancia, tahifilaxia a gyógyszerérzékenység csökkenése
Gyógyszer dependencia a gyógyszerrel szembeni függőség

A mellékhatások felléptének magyarázata az, hogy a receptorok, amelyekre hatnak a szervezet több
szövetében megtalálhatóak. Ha a gyógyszer receptorspecificitása nem nagy, hatást fejthet ki más
receptorokon is. Ugyanakkor lehet a receptortól független, pld. sejtkárosító hatása is.
a.) Toxikus mellékhatások
Paracelsus még a XVI. században megállapította, hogy „minden anyag méreg… csak az adag az,
amely nem teszi mérgezővé‖. A gyógyszerekre jellemző, hogy bizonyos adagban terápiás hatást
41
fejtenek ki, ennél nagyobb adagok esetében azonban toxikusak is lehetnek. Egy szer alkalmazása
esetén meghatározható a veszélyesség és a biztonságosság. Ezek három tényezőtől függnek: a
toxicitás mértékétől, az expozíció mértékétől és az ellenanyag elérhetőségétől. Gyógyszerek esetében
a veszélyesség és a biztonságosság a terápiás és a toxikus adagok viszonyától függ, és a biztonsági
indexszel (BI) fejezhető ki, amely a minimális toxikus (TD
1
) vagy letális (LD
1
) és a maximális terápiás
(ED
99
) dózis hányadosa.
b.) Teratogén hatások
A gyógyszer mellékhatásoknak egy speciális formája a teratogenitás, vagyis a magzatkárosító hatás.
A veleszületett fejlődési rendellenességek egy részét sajnos a gyógyszerek okozzák.
A Contergan-katasztrófa a hatvanas évek elején a thalidomid hatóanyagú nyugtató és
hányingercsillapító bevezetésével vette kezdetét. A szer terhes nőkön való alkalmazását több mint
8000 végtaghiányos gyermek születése követte. Ennek következtében kezdődtek el a humán
farmakológiában a teratogenitási (―teratos‖ görögül szörnyet jelent) vizsgálatok.
Szintén a thalidomid kapcsán derült fény a teratogén tulajdonságok fajspecificitására is, mivel a
thalidomid patkányban és egérben nem okozott semmiféle rendellenességet, ugyanakkor erre
ellenpéldaként az aszpirin és a kortikoszteroidok kísérleti állatokban teratogének, emberben viszont
nem.
Áldott állapotban levő nőknek a gyógyszerelés során éppen ezért speciális szempontokat kell
figyelembe venni.
Terhesség alatt gyógyszert csak abszolút indokolt esetben alkalmazzunk, mivel egyetlen gyógyszerről
sem lehet biztosan állítani, hogy bizonyos körülmények között nem okozhat magzati károsodást.
Bizonyítottan teratogén gyógyszerek alkalmazása termékeny korban csak fogamzásgátlás mellett
javallt. A gyógyszer hatása a magzatra nem feltétlenül ugyanaz, mint az anyára, és a gyógyszer
metabolizmus terhességben lassúbb, ezt mindenképpen figyelembe kell venni az adagoláskor. Új
gyógyszerek és összetett készítmények alkalmazása terhességben ellenjavallt, és minden esetben
mérlegelni kell a kezelendő betegség súlyosságát és annak potenciális veszélyét a magzatra.
Statisztikák szerint az egészséges magzatot világra hozó anyáknak csak mintegy 7,8%-a nem kapott
gyógyszereket a viselős időszaka alatt.
Áldott állapotban a farmakoterápia különösen nagy figyelmet igényel, mivel egyes gyógyszerek
károsíthatják az erre fogékony ébrényt, magzatot, majd újszülöttet. Az egyes gyógyszerek hatása és
teratogenitása eltérést mutat a terhesség különböző szakaszaiban (3.6 Táblázat).

3.6 Táblázat: Teratogén szerek
42
Humán teratogén gyógyszerek és lehetséges hatásuk az első trimeszterben
Készítmény, hatóanyag Hatás
1.Thalidomid végtagredukció, fül- és hallási rendellenességek, faciális
hemangioma, vese- és szív rendellenességek
2.Androgének a leánymagzat maszkulinizációja
3.Cytostatikumok (alkilező
mitosisgátlók)
multiplex rendellenességek, intrauterin retardáció,
szívérremdszeri rendellenességek
4.Folsavantagonista cytostaticumok intrauterin retardáció, microcephalus, hydrocephalus,
meningochele
A methotrexat használt a méhen kívüli terhességek konzervatív kezelésére, de az esetleg szimultán
létrejött intrauterin terhességre nincs hatással
Antiepileptikumok
Hydantoin-származékok

Trimethadion származékok
Valproátok

-hydantoin-tünetegyüttes: mentális retardáció, microcephália,
faciális diszmorfizmus
-jellegzetes faciális diszmorfizmus
-faciális diszmorfizmus, velőcsőzáródási rendellenességek
Szintetikus ösztrogének

vaginális adenocarcinoma, leánymagzat masculinizációja
(folsavval társítva kisebb a veszély).
Orális antikoagulánsok orr-, szem-, kéz-, nyak-anomália, cerebrális hypoplázia,
hydrocephalus
Lithium szív- és nagyérfejlődési rendellenességek, de a beállított
alacsony szérumszintek minimális kockázatot jelentenek
A-vitamin – Isoretinoin (nagy
adagban)
szív- és nagyér fejlődési rendellenességek, KIR
rendellenességek
Kábítószerek KIR rendellenességek, koraszülés, vetélés, halvaszülés
Az 1-4 csoportba sorolt gyógyszerek tertogenitása 25-100%
Az 5-10 csoportba sorolt gyógyszerek tertaogenitása 10-25%
Humán teratogén gyógyszerek és lehetséges hatásuk a második és a harmadik trimeszterben
Kumarinszármazékok magzati hemorrhágia
Nem-szteroid gyulladásgátlók
(szalicilátok, indomethacin)
vérzések, a ductus Botalli korai záródása, pulmonális
hypertensio
Sulfonamidok hyperbilirubinémia
43
Tetracyclinek a fogazat elszíneződése, a csontképződés zavara
Aminoglycosidok süketség, egyensúlyzavarok
Béta-receptor-blokkolók intrauterin retardáció, hypoglycaemia, bradycardia
Lithium hypotonia, hyporeflexia
Narkotikumok légzésdepresszió, megvonási tünetek
Benzodiazepinek a thermoreguláció zavara
Jódszármazékok hypothyreosis

A terhesség első hónapjában az anyák láltalában még nem tudnak erről, így nyugodtan fogyasztanak
gyógyszereket. Az ekkor kialakuló zygoopáthia vagy blastopáthia legtöbbször a minden vagy semmi
törvényét követi: teljes gyógyulás vagy vetélés. A következő két hónap tekinthető a legkritikusabb
időszaknak a gyögyszerteratogenitás szempontjából, ugyanis a foetopáthia az organogenézis
időszaka. A negyedik hónaptól embriópáthiáról beszélünk, ilyenkor főleg az idegrendszer kialakulását
és fejlődését befolyásoló gyógyszerek lehetnek veszélyesek.
A kísérletes és a klinikai farmakológiai tanulmányok során nyert eredmények alapján a gyógyszerek a
teratogén/diszmorfogén hatás alapján öt kategóriába sorolhatók be:
1./ X-kategória: ebbe a csoportba azok a gyógyszerek tartóznak, amelyek humán megfigyelések
alapján bizonyítottan teratogén/diszmorfogén hatással rendelkeznek (I. trimeszter), vagyis a
terhességgel összeférhetetlenek. Ilyenek például bizonyos rák ellenes készítmények).
2./ D-kategória: ezek a gyógyszerek állat-tanulmányokban teratogénnek bizonyultak, a humán
alkalmazást illetően azonban hiányoznak a kiterjedt tanulmányok. Terápiás hasznuk bizonyos
esetekben meghaladja a kockázatot, mint például bizonyos antiepileptikumok esetében.
3./ C-kategória: ez a kategória tartalmazza a legtöbb gyógyszert. Jellemzőjük, hogy a teratogén hatás
alátámasztására nem áll elegendő adat a rendelkezésünkre, viszont feltételezhető, hogy a kockázat
meghaladja a terápiás hasznot.
4./ B-kategória: azok a szerek tartóznak ebbe a csoportba, amelyeknek a teratogén hatását vagy
annak hiányát sem bizonyították, de a gyakori alkalmazás nem mutatott ki ilyen jellegű hatásokat. Ide
tartóznak például a penicillinek.
5./ A-kategória: nagy betegszámú humán vizsgálatok bizonyítják, hogy ebbe a csoportba olyan
gyógyszerek tartóznak, amelyek nem rendelkeznek teratogén hatással. Ilyenek például a prenatális
vitaminok, a folsav.
44
A drogabúzus és a terhesség a modern kor egy igen fontos problémáját képezi. A erhesség alatti
hypertónia, akut tüdőödéma, hirtelen halál, vetélés és koraszülés gyakori szövődmények, de az egyes
szerek jellegzetes szövődményeket is okozhatnak.
Az opiátok használata magzati toxikus hatásokban, faciális dysmorphismusban nyilvánul meg.
Születés utáni elvonási tünetek jelentkezhetnek, míg csecsemőkorban gyakran tapasztalható
halláskárosodás, irritabilitás, csecsmőhalál-szindróma. A heroin 50%-ban súlyos mentális retardációt
és a születést követően elvonási tüneteket (tremor, sírás, hasmenés, hányás, etetési nehézség, láz)
okoz. A methadon szedése következtében megvonási tünetek jelentkeznek születés után,
leggyakrabban görcsrohamok lépnek fel. A kokain retardációt, fejlődési rendellenességeket okoz, de a
megvonási tünetek jelentkezése ritka. A nikotin hatására kialakuló tünetek az intrauterin növekedési-
és mentális retardáció és a hasmenés, míg az alkohol összetett, minden szervet érintő
rendellenességeket okozhat.
c.) Idioszinkrázia és intolerancia
Egyes emberek az átlagos népességgel szemben eltérő választ adnak bizonyos gyógyszerekre. Ez a
reakció megnyilvánulhat hipo- illetve hiperreaktivitás formájában. A hiperreaktivitás (idioszinkráziás
reakció) nem összekeverendő a hiperszenzitivitással, amely allergiás reakciót jelöl. Idioszinkráziának
azt a jelenséget nevezzük, amikor a gyógyszer a szokásostól minőségileg eltérő reakciót vált ki. Ha a
reakció hátterében genetikai tényező mutatható ki, valódi idioszinkráziás reakcióról beszélünk,
amennyiben nem, a folyamatot intoleranciának nevezzük.
d.) Allergiás reakciók
Az allergiás reakciók egyes gyógyszerek ismételt adagolása esetén jöhetnek létre. Azonban
előfordulhat allergiás reakció az első adagolásnál is, ilyenkor a szervezet hasonló jellegű allergénnel
már találkozott, és keresztezett allergia alakult ki. Az allergia oka az, hogy a szervezet antitesteket
termel a gyógyszerrel, vagy a plazmafehérjéhez kötött gyógyszerrel szemben. Fontos
megkülönböztetni, hogy a szenzibilizáló hatás főleg a bőrrel való érintkezés, a légutakba jutás kapcsán
vagy a szisztémás keringésbe kerülve érvényesül. A gyógyszerek okozta allergiás reakciók is négy
típusba sorolhatók (3.7 Táblázat).

3.7 Táblázat: Allergiás reakciók
Reakció típusa A reakció jellemzői
I. Anafilaxiás - IgE ellenanyaggal valósulnak meg
- Hisztamin, leukotrién, prosztaglandin felszabadulást eredményez
45
- Tünetei az értágulat, ödéma, gyulladásos reakciók
- Az allergén eltávolításával a reakció gyorsan megszűnik
II. Citolitikus - IgG és IgM ellenanyaggal valósulnak meg
- A komplement-rendszer aktiválódik
- Általában a vérsejteket károsítják
- Az allergén eltávolításával a reakció nem szűnik meg
III. Arthus - IgG ellenanyaggal valósulnak meg
- Antitest-antigén komplex keletkezik
- A komplexek az érfalban lerakódva a szérumbetegséget
eredményezik
- A tünetek urtikária, láz, ízületi fájdalom
- Az allergén eltávolításával a reakció gyorsan megszűnik
IV. Késői - A T-limfociták és a makrofágok közvetítik
- A szenzibilizált sejtek az allergénnel találkozva gyulladásos
reakciót okoznak

Allergiás tünetek megjelenésekor antihisztaminikumokat vagy súlyosabb esetben kortikoszteroidokat
alkalmazhatunk.
e.) Tolerancia
Bizonyos gyógyszerekkel szemben hosszabb ideig történő adagolást követően tolerancia alakul ki, ez
azt jelenti, hogy a gyógyszer hatása időben csökken, ugyanazt a hatást egyre nagyobb adagokkal
lehet csak elérni. Lehet farmakokinetikai (pl. enzimindukció), farmakodinámiai (pl. receptor up- és
down regulation) vagy fiziológiai (minden értágító a vérnyomáscsökkenés miatt reflexes tahikardiát vát
ki).
A deszenzitizáció (tachyphylaxia) a toleranciának egy speciális esete, amikor a gyógyszer
hatékonysága percek alatt csökken, azaz rögtön kialakuló toleranciáról van szó. Ugyancsak speciális
forma a baktériumok antibiótikumokkal szembeni, legtöbbször fokozatosan kialakuló rezisztenciája.
f.) Dependencia
A dependencia valamely, a szervezetbe bejuttatott anyaggal szemben kialakuló függőséget jelent. A
dependencia kialakulására különböző fokozatok jellemzőek, illetve bizonyos gyógyszerek csak egyes
stádiumok létrejöttét eredményezhetik.
A gyógyszermegszokás (habituáció) egyik klasszikus példája a hashajtók szedése. A páciens a
gyógyszernek hiányát érzi, de ez nem okoz megvonási tüneteket.
46
Az addikció gyógyszerhozzászokást jelent, amikor a beteg leküzdhetetlen kényszert érez a gyógyszer
bevételére. Ez a pszichés dependencia. Később a szer megvonása (vagy antagonista beadása)
esetén súlyos elvonási tünetek jelentkeznek, vagyis megnyilvánul a fizikai dependencia. A krónikus
mérgezés állapotában az illető már társadalmi veszélyt jelent.
Az eufománia a leggyakoribb oka a narkomániának, a kábítószerek abúzusának. E veszélyes
folyamatnak része a kábítószer, a (gyakran prediszponált) egyén és ennek társadalmi környezete is.
Az EVSZ (WHO) szerint dependenciát okozó szerek:
- Morfinszármazékok (opiátok)
- Kokain
- Amfetamin
- Hallucinogének: szintetikusak (lizergsavamid: LSD), természetesek (Cannabis Sativa – indiai
kender kivonatai: hasis, marihuana)
- Alkohol
- Egyes altatószerek (barbiturátok, benzodiazepinek)
- Szerves oldószerek
Fontos megállapítani, hogy az úgynevezett enyhe kábítószerek (a hallucinogének) is majdnem akkora
gyógyszertani, toxikológiai és társadalmi veszélyt jelentenek, mint az un. kemény drogok, ezért
használatuk szigorúan tiltandó.
A placebohatás a hatóanyagot nem tartalmazó tablettára adott válaszreakció, amely a bizonyos
feltételezett hatóanyag hatására jellemző. A placebohatás kialakulásának hátterében elsősorban
pszichikai folyamatok állnak, de a pontos hatásmechanizmus nem teljesen ismert (e témában sok az
erdekes, nehezen megmagyarázható eredmény).

A gyógyszerek együttes adagolása a farmakológia egy külön tárgykörét képezi, hiszen ebben az
esetben nagyon gyakran gyógyszer interakciók jelentkezhetnek. Az interakciók két vagy több
gyógyszer együttes adásakor fellépő előre nem kiszámítható hatások. Bizonyos szerek egymás
farmakokinetikáját megváltoztatva fokozhatják vagy csökkenthetik egymás hatását. Sokszor elegendő
egyetlen gyógyszer is, ha a szervezetben olyan metabolikus folyamatokat indít be, amelyek bizonyos
feltételek mellett veszélyesek lehetnek. Léteznek olyan állapotok – veleszületett vagy szerzett -,
amikor egyes enzimek hiányoznak vagy elégtelenül műkődnek. Például azoknál, akiknél az alkohol-
dehidrogenáz hiányzik, már egészen kis mennyiségű alkohol fogyasztása után súlyos részegség vagy
mérgezési tünetek jelennek meg.

47
3.5. A gyógyszerhatást befolyásoló tényezők
A gyógyszerek terápiás alkalmazása során számos egyéni különbség tapasztalható a kiváltott hatások
terén. Éppen ezért egyre nagyobb jelentősége van az egyénre szabott, individualizált
gyógyszeradagolásnak. A gyógyszerek szervezetre kifejtett hatását számos külső és belső tényező
befolyásolja, ezek közül a legfontosabbakat mutatjuk be (3.8 Táblázat).

3.8 Táblázat: A gyógyszerhatást befolyásoló tényezők
Belső tényezők Külső tényezők
1. életkor (újszülött, csecsemő, gyermek,
felnőtt, idős)
2. nem (férfi, nő)
3. testsúly
4. speciális élettani állapotok (pl. terhesség)
5. rassz, genetikai polimorfizmus
6. betegségek
7. idioszinkrázia, gyógyszerallergia (l. előbb)
8. tolerancia (l. előbb)
9. placebo-hatás (l. előbb)
1. környezeti (foglalkozás, táplálkozás,
dohányzás, alkoholfogyasztás)
2. gyógyszeres interakciók (l. előbb)
3. compliance


Az életkorbeli eltérések főként arra vonatkoznak, hogy a gyógyszerek adagja és terápiás bevizsgálása
általában középkorú felnőttekre (20-60 év közöttiek) vonatkozik. Ehhez képest a fiatalabb és idősebb
páciensek esetében farmakokinetikai és farmakodinámiás eltérések figyelhetők meg. Újszülött-,
csecsemő- és gyermekkorban (leginkább az első kettőben) farmakokinetikai eltéréseket figyelhetünk
meg, úgy a felszívódásra, mint az eloszlásra, a metabolizmusra és a kiválasztásra vonatkozóan. A
felszívódást az befolyásolja, hogy gyerekeknél a felszívóhámok még kevésbé fejlettek, mint
felnőtteknél. Az eloszlásbeli különbségek abból adódnak, hogy egyrészt az albumin koncentrációja
kisebb, másrészt pedig a vízterek megoszlása sem azonos. A metabolizáció sem azonos a felnőttben
végbemenő lebontó folyamatokkal, hiszen a máj és a szüksége enzimkészlet is egyaránt fejletlenebb,
ugyanez jellemző a kiválasztásra is. A 65 év feletti populáció gyógyszerelése (gerontófarmakológia)
azért jelent különösen fontos kérdéskört, mivel ők azok, akik a legnagyobb mennyiségű gyógyszert
fogyasztják. Az időskori farmakokinetikát az jellemzi, hogy minden fázisában lassúbb és kevésbé
hatékony, mint felnőttkorban, és nő a zsirszövet mennyisége is. Ezért főként a toxicitás, a túladagolás
jelentenek komoly veszélyt ebben a korosztályban.
48

A gyógyszerválasztás és –dozírozás speciális szempontjai gyerekkorban
A gyógyszerhatás kialakulását az élet során a növekedés, fejlődés és öregedés befolyásolja,
különösen gyerek- és időskorban, amikor a testösszetevők és a funkcionális műkődés minőségi- és
mennyiségi változásokon megy keresztül.
Az élet időbeni lefolyását tekintve az alábbi szakaszokra osztható:
1.) három hónapos intrauterin korig
2.) perinatális időszak
3.) újszülött (2 hónapos korig)
4.) csecsemő (2 hónap – 1 év)
5.) gyermek (1 – 12 év)
6.) serdülő (12 – 18 év)
7.) felnőtt
8.) idős (65 év felett)

Neonatális és csecsemő farmakokinetika
A gyógyszerek használati előírása gyakran gyermekgyógyászati ajánlás nélkül jelenik meg, mert
nincsen a biztonságos adagoláshoz elegendő adat. Ebben az esetben az adagolt gyógyszer nem várt
mellékhatásokat okozhat, mint például a chloramphenicol, amely nagyobb gyerekek esetében
50mg/kg-s adagban jól tolerált, de 2-3 hónapos csecsemőknél a „szürke baba‖ szindrómát okozza.
Hasonlóan a fenobarbital esetében is eltérések észlelhetők, ugyanis növelni kell a terápiás adagot a
40mg/l-s szérumszint eléréséig, mert az agy/plazma megoszlási hányados az életkorral nő.
a. Felszívódás. A gyomor-bélhuzamból a felszívódást számos tényező befolyásolja. Ezek közül
néhány eltérést mutat a felnőttkorhoz viszonyítva. Így például a gyomor pH-ja, amely az újszülött
esetében semleges vegyhatású, csak a 3-4. hónapra éri el a felnőtthöz hasonló értéket. A
kisgyermekkori perisztaltika gyakran irreguláris a megnövekedett perisztaltika (hasmenés esetén)
csökkenti a felszívódó gyógyszer mennyiségét, míg a lelassult perisztaltika miatt bekövetkező lelassult
gyomorürülés következtében a felszívódó gyógyszer mennyisége megjósolhatatlan, esetenként
intoxikációt okozhat. A gastrointestinális enzimek aktivitása újszülöttben gyengébb. Az amiláz és más
hasnyál-enzimek aktivitása 4 hónapos korig csökkent, ugyanakkor alacsonyabb az epesavak és a
lipáz szintje, ami tovább csökkenti a zsíroldékony szerek felszívódását.
A tüdőből való felszívódás is eltéréseket mutat a felnőttkorhoz képest. A gázhalmazállapotú szerek
felszívódása gyorsabb, mint felnőttekben, a magasabb szívfrekvenciának köszönhetően. 30 perccel az
49
adagolás után a gázhalmazállapotú Halothan liquor és szérumszintje 20%-al magasabb, mint
felnőttekben.
Parenterális – intramuscularis adagolás esetén a felszívódás nagymértékben függ a terület
vérellátásától. Beteg gyerek esetében ez jelentősen csökkenhet, ugyanakkor az izomtömeg is jóval
kisebb, mint felnőtteknél. Figyelni kell arra, hogy az izomszövet gyógyszerraktárt képez, és a keringés
javulásával hirtelen jelentős gyógyszermennyiség kerülhet be a keringésbe.
b. Eloszlás A gyógyszer-megoszlás függ a teljes test víztartalmától, a zsírszövet mennyiségétől, a
szérumban jelenlevő gyógyszerkötő fehérjék mennyiségétől, a vérátáramlástól, a test méreteitől és a
membránpermeabilitástól. De míg a felnőtt testsúlyának 50%-a a teljes víztartalom, újszülött esetében
ez 70-75%-t tesz ki, és a felnőtt extracelluláris víztere a testsúly 20%-a, míg ehhez képest újszülöttnél
40%. Ugyanakkor a fehérjékhez való kötődés a plazmában újszülöttek esetében kisebb, ennek
következében a szabad gyógyszerszint megnő, és toxikus hatás alakulhat ki. Ez igazolható pld. xilin,
diazepam, ampicillin esetében is. Az újszülöttek esetében a vér-agy gát éretlen, ezért bizonyos
gyógyszerek (például a biseptol) magicterust okozhatnak, mert kiváltják a bilirubin agyba való
bejutását, sőt újszülött- és kisgyermekkorban olyan gyógyszerek is bejuthatnak az agyba, amelyek
felnőttkorban már nem tudnak áthatolni a barrieren.
c. Metabolizmus Itt a legfontosabb szerepe a májnak van, de emellett meg kell említeni a tüdő, a bőr
és a vese szerepét is. Az enzimműködés újszülöttkorban elégtelen, ezért az egyes gyógyszerek
felezési ideje jelentősen megnyúlik.
d. Kiválasztás (elimináció): A gyógyszerek főként az epével és a vesén keresztül választódnak ki, de a
vesén keresztül történő kiválasztást jelentősen befolyásolja, hogy a vese működése 12 hónapos korra
éri el a felnőttkori értéket, ez méginkább megnyújthatja újszülöttben a gyógyszer hatásának az idejét.
Megállapítható tehát, hogy helytelen a gyógyszerelés során a gyermekeket miniatürizált felnőttként
kezelni, mert nem csak mennyiségi, hanem jelentős minőségi különbség is van köztük és a felnőttek
között. Éppen ezért a gyógyszeres kezelés során a gyógyszeradagokat individualizálni kell.
Gyermekek esetében a szükséges terápiás adagok a következő egyenletek segítségével számíthatók
ki (3.9 Táblázat).

3.9 Táblázat: Gyermekadagok
Young-képlet
(az életkort veszi alapul)
gyermekadag = felnőtt adag x év / év + 12
A testtömeg alapján
gyermekadag = felnőtt adag x kg / 70
50
Lénárt-képlet
(kóros helyzetekben alkalmazandó)
gyermekadag = 2 x életkor + testsúly / 100
x felnőtt adag

A nemi különbségek fiatal felnőttkorban jelentkeznek, és jellemző, hogy nők esetében lassúbb a
gasztrointesztinalis felszívódás és az elimináció is, ugyanakkor a CYP3A enzimcsalád csökkent
mennyisége következtében lassulnak a mikroszomális oxidációs reakciók is. Ennek következtében
lassúbb például az alkohol, a -blokkolók, a szalicilátok valamint az ösztrogének lebontása, mint
férfiak esetében. A menstruáció időszaka is befolyásolhat gyégyszerhatásokat. Nők esetében egy
speciális esetet jelent a terhességi gyógyszerelés (lásd előbb).

A testsúly főként azáltal befolyásolja a gyógyszerek hatásait, hogy például túlsúlyos és sovány
egyének esetében a vízterek más-más arányban fordulnak elő. Ez fontos lehet egyes zsíroldékony
vegyületek (pld. narkotikumok) esetében, mivel ezek felhalmozódnak a zsírszövetben. A testfelszínre
számítva esetenként pontosabb adagolás biztosítható, mint kilogrammra vonatkoztatva, főként
gyermekkorban, amikor a relatív testfelszín a testtömeghez viszonyítva nagyobb.
A genetikai polimorfizmus főként a gyógyszermetabolizmus folyamataiban nyilvánul meg. Erre
klasszikus példa az N-acetiltranszferáz mennyiségi illetve aktivitásbeli jellegzetes különbségi, minek
alapján a populáció lassú és gyors acetilálókra osztható fel. Az eszkimók gyakorlatilag 100%-ban, a
japánok 85-90%-ban gyors acetilálók; az európaiak, amerikaiak fele lassú acetiláló, a másik fele a
gyors acetiláló csoportba tartozik.
Az egyes betegségek többféleképpen befolyásolhatják a gyógyszerek hatását.
A paracetamol pl. a kórosan magas testhőmérséletet (lázat) csökkenti, de (terápiás adagban) a
normális testhőmérsékletet nem. A máj akut vagy krónikus betegségei sok gyógyszer metabolizmusát
befolyásolhatják. Így például az alkoholos hepatitisz, a cirrózis, az akut virális vagy gyógyszer-
indukálta hepatitis esetén a hepatikus gyógyszermetabolizáló enzimek, főleg a mikroszomális
oxidázok funkciója károsodik; csökken a gyógyszerek eliminációs sebessége, féléletidejük megnő.
Következésképpen a szokásos adagok mellett túladagolási tünetek jelentkezhetnek. Ha a máj
vérátáramlása romlik (egyes szívérrendszeri betegségekben), következetesen csökken egyes
vegyületek hepatikus eliminációja. A gyomor-bélrendszer betegségei is befolyásolhatják a
gyógyszerek kinetikáját. A gyomorsav hiánya gátolja a savas jellegű szerek felszívódását, az intrinszik
faktor hiányában pedig a B
12
vitamin nem tud felszívódni. Bélcsonkító műtétek után károsodik a
felszívódás. Amikor a vese eliminációs képessége csökken, a vizelettel kiválasztódó gyógyszerek
51
toxikus szintet érhetnek el a plazmában, ezért vesebetegségben sok gyógyszerek adagját csökkenteni
kell. Az endokrin szervek közül a pajzsmirigy befolyásolja leginkább a gyógyszerek kinetikáját, a
metabolizmusra kifejtett serkentő vagy gátló hatása révén. Egyes fertőző betegségek is befolyással
lehetnek a farmakokinetikai tényezőkre. A gyógyszerek plazmaszintjének monitorozása jelenti a
legjobb megoldást arra, hogy megelőzzük a toxikus gyógyszer-koncentrációk miatt létrejövő súlyos
mellékhatásokat.
A külső tényezők közül a táplálkozás több szempontból is befolyásolja a gyógyszerek hatásának a
létrejöttét. Egyrészt a gyomor telítettsége, másrészt az elfogyasztott étel kémiai jellege hat
különbözőképpen az egyes szerek felszívódására. A gyomor telítettségének különös jelentősége a
gyomorfekélyt okozó szerek esetében van.
A gyógyszerhatás időszakos ingadozásaival a chronofarmakológia foglalkozik. Noha először
állatkísérletekben vették észre a jelenséget, emberben is bizonyított, hogy az évszakok és a
napszakok befolyásolják egyes gyógyszerek hatását. Erre klasszikus példa a kortikoszteroidok kora
reggeli órákban javallt adagolása, vagy az a tapasztalati tény, hogy nyáron (az izzadás miatt) a
vérnyomáscsökkentők hatékonyabbak, adagjukat ilyenkor csökkenteni kell.
A beteg együttműködése (compliance) is befolyásolja a gyógyszer hatását, elsősorban krónikus
kezelés során. Az orvos-beteg kapcsolat nagyban befolyásolhatja a páciens viselkedését, hiszen
különösen rossz a compliance azokban az esetekben, ahol a beteg nem érzi fontosnak a gyógyszer
szedését, vagy ha sűrűn illetve nagy mennyiségben kell a gyógyszert szednie. Általában rosszabb a
compliance idős korban és pszichiátriai betegségekben. A gyógyszerszedésnek igazodnia kell a beteg
életmódjához, életritmusához, így legindokoltabb napi egyszeri (reggel) vagy kétszeri (reggel és este)
adagot előírni.

4. A farmakogenomika alapjai

A farmakogenetika a gyógyszertannak azon ága, amely a gyógyszerhatások örökölhető
variabilitásával foglalkozik, míg a farmakogenomika tárgya a teljes génállomány, illetve a gének által
kódolt termékek és a gyógyszerek közötti kölcsönhatások rendszeres vizsgálata. A genomika, azaz a
teljes genom léptékű biológia nemcsak az ember, hanem minden élő organizmus
nukleotidsorrendjének a feltárásával foglalkozik.
A farmakogenomika fejlődését a genomprogramok előrehaladása, a nagyteljesítményű „microarray‖
eljárások megjelenése valamint a bioinformatika létrejötte tette lehetővé.
52
A farmakogenomika fogalma a hatvanas évek elejétől létezik, és Werner Kalow nevéhez fűződik. Ezt
követően számtalan olyan mutáció került felismerésre, amelyek összefüggésben vannak a
gyógyszerekre adott egyedi reakciókkal.
Az emberi genom szekvenciájának teljes feltárása, az új nagy teljesítőképességű genomikai
technológiák bevezetése és széleskörű elterjedése valamint a világhálón rendelkezésre álló naponta
bővülő adatbázisok együttesen mára új helyzetet teremtett a gyógyszerbiológiában is. A
gyógyszerbiológia genomikai vizsgálata mostantól fogva a teljes genom szintjén bioinformatikai
elemzés segítségével történik.
A farmakogenomika két fő területét ma a gyógyszerhatás-gyógyszermellékhatás predikció valamint a
genomikán alapuló gyógyszerfejlesztés képezi. A genomikus gyógyszertervezés ma már jelentős
mértékben számítógépes molekulatervezéssel, in silico történik. A potenciális gyógyszermolekula
hatékonyságának megítélése genomikai predikcióval igen számottevő mértékben gyorsítható. A
kutatás állomásai pl. antimikrobiális szerek esetén a pathogén genom feltérképezése, közös gének
azonosítása; genetikai eltérések keresése a nem-pathogén törzsektől, az antibiotikumok
hatásmechanizmusának feltárása, a hatások optimalizálása, a gyógyszertargetek kiválasztása, in vitro
vizsgálatok. A farmakogenomika teljesen újszerű eszközrendszert használ, amelynek talán
legkritikusabb pontja a bioinformatika, mivel a vizsgálatokból hatalmas mennyiségű adat származik.
Annak ellenére, hogy a farmakogenomika viszonylag új tudományág, mégis számos, eddig ismeretlen
tényezőre derített fényt, így például felismerésre került néhány gyógyszerrel szembeni megváltozott
reakciókészség oka (4.1 Táblázat).

4.1 Táblázat: A gyógyszerek genetikailag megváltozott reakciókészsége
Betegség Tünet Patogenézis Hatóanyag Genetika
Kumarin-rezisztencia hatástalan
véralvadásgátlás
emelkedett K-vitamin
affinitás
warfarin AD
Hemoglobin H hemolízis instabil hemoglobin szulfonamid AD
Fokozott isoniazid
érzékenység
polyneuritis csökkent isoniazid
acetiláz aktivitás
isoniazid AR
Malignus hyperthermia csillapíthatatlan láz ryanodine-receptor
mutáció
halothan AD
AD: autoszomális domináns, AR: autoszomális recesszív

53
A farmakogenomika már most fontos szerepet játszik a gyógyszerelési stratégiák kidolgozásában.
Noha a jelenlegi gyógyszerelési stratégiát, a farmakológiai meggondolások mellett családi, rassz
illetve etnikai meggondolások határozzák meg, a modern farmakológiai gyakorlat a genetikai markerek
és ezek kombinációi alapján személyreszabott lesz és sokkal prediktívebb. Amint majd egyre inkább
előtérbe fog kerülni az individualizált, genomikai alapokon felépített farmakoterápia, várhatóan
jelentősen le fog csökkeni világszerte a gyógyszermellékhatásokkal összefüggésbe hozható
halálesetek száma. Valószínűsíthetően a farmakogenomika képezi a prediktív és személyesített
orvosbiológia egyik legfontosabb alapkövét.





IRODALOM

1) Fürst Zs.: Gyógyszertan, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1999, pp. 32-119
2) Gyíres K, Fürst Zs.: Farmakológia, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2007, pp. 19-94
3) Rang HP, Dale MM, Ritter JM, Moore PK : Pharmacology Fifth Edition, 2003
4) Katzung, BG Basic and Clinical Pharmacology Ninth Edition, 2004
5) Ross EM., Kenakin T.P.: Pharmacodynamics. Mechanisms of drug action and the relationship
between drug concentration and effect, ed. Goodman Gilman A., McGraw-Hill, New York, 10th
edition, 2001
6) Vizi E.Sz.: Humán farmakológia, Medicina Künyvkiadó, Budapest 2002, pp. 25-152








54
5. A vegetatív idegrendszer gyógyszertana

Thomas Willis (1664) nevéhez fűződik az első észrevétel, miszerint különbség van az
akaratlagos és a szomatikus, vagyis akarattól független funkciók között. A magyar nyelvben a
vegetatív, míg az angolban az autonóm megnevezés terjedt el. Az utóbbi megnevezés utal leginkább
ezen idegrendszer akarattól független működési sajátosságára (senki nem képes például
akaratlagosan befolyásolni a vérnyomását, vagy a gyomorsav elválasztását).
1900-ban Angliában Gascel és Langley megkülönbözteti az autonóm idegrendszer két fő
típusát, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszert. E két rendszer párhuzamos (és
leggyakrabban ellentétes) hatású működése biztosítja a szervezet számára azt az egyensúlyt, amely
az életbenmaradáshoz szükséges.
A vegetatív idegrendszer (VIR) valamennyi gerinces fajban nagyon hasonló felépítésű. Ez tette
lehetővé a vegetatív idegrendszer megismerését és pontos leírását állatkísérletek segítségével. A VIR
manapság egyike a legpontosabban ismert működési egységeknek az emberi szervezetben.

5.1. A vegetatív idegrendszer élettana és neurokémiája

A vegetatív vagy autonóm idegrendszer anatómiai szempontból szimpatikus és
paraszimpatikus részre osztható, funkcionálisan fontos szervi működéseket befolyásol, úgy
morfológiai, mint farmakológiai szempontból aránylag jól meghatározható mechanizmusok által. A
vegetatív idegrendszer az ún. transzmitterek vagy mediátorok által fejti ki hatásait. A szimpatikus és
paraszimpatikus részt alapvetően a mediátorok típusa különbözteti meg.
A VIR jellegzetessége, hogy a paraszimpatikus idegrendszer esetében, a perifériás ganglionok
különböző szervekben helyezkednek el. Emiatt a posztganglionáris rost nagyon rövid. A szimpatikus
rendszer esetében a ganglionok a gerincoszloppal párhuzamosan helyezkednek el, tehát a
posztganglionáris rostok igen hosszúak (5.1 ábra). Újabban a bél kolinerg rendszerét enterális
idegrendszer néven is szokás említeni. A vegetatív integráció legfelső szintjét a limbikus rendszer
képezi.

5.2. A vegetatív idegrendszer transzmitterei

55
1901-ben Langley kivonta a mellékvese velőállományából az adrenalint és rávilágított arra,
hogy az adrenalin által kiváltott hatás nagyon hasonlít ahhoz a hatáshoz, amit a szimpatikus idegek
ingerlése vált ki. Ezt követően, 1905-ben egy cambridge-i orvostanhallgató, Elliot írta le azt a
gondolatot, hogy az adrenalin egy olyan anyag, amely a szimpatikus idegek ingerlése során szabadul
fel.
A szimpatikus posztganglionáris rostokból noradrenalin szabadul fel és ez közvetíti az
ingerületet az α (alfa) és β (béta) receptorok által, a szimpatikus preganglionáris rostokból viszont
acetilkolin szabadul fel és N
N
(nikotin-nodulus) típusú receptorokat ingerel. A paraszimpatikus pre- és
posztganglionáris rostokban az acetilkolin az ingerületátvivő transzmitter, preganglionárisan N
N
típusú,
posztganglionárisan pedig M (muszkarin) típusú receptorokat ingerelve. (5.1 ábra).


Úgy a szimpatikus, mint a paraszimpatikus vegetatív ganglionokban az acetilkolin az ingerületátvivő
transzmitter, beleértve a mellékvese velőállományát is, amely tulajdonképpen egy modifikálódott
ganglion és a N
N
receptorok acetilkolin általi ingerlése révén adrenalint és noradrenalint szabadít fel. A
harántcsíkolt izmok motoros véglemezén a N
M
(nikotin-musculus) receptorok érzékelik az acetilkolin
által közvetített ingereket. (lásd 5.1 ábra)
A szimpatikus és paraszimpatikus hatás eltérő változásokat eredményez a különböző szervek
és szövetek szintjén (5.1 táblázat).

5.1 Táblázat: A vegetatív idegrendszer hatásai egyes szervek szintjén

Szerv Paraszimpatikus Szimpatikus
pupilla
csarnokvíz elfolyás
szemnyomás
szűkület (miosis)
növekszik
csökken
tágulat (mydriasis)
csökken
növekszik
hörgő, hörgőmirigyek
szűkület, szekréció-
fokozódás
tágulat, szekréció gátlás
gyomor, béltraktus
motilitás- szekréció- és
tónusfokozódás**
sósavtermelés|
gátlás
méh különböző terhességben és terhességen kívül
húgyhólyag, epehólyag
sphincter
húgyhólyag detrusor
tónusfokozódás
tónusfokozódás
tónuscsökkenés
véredények tágulat*** szűkület*
szív negatív chronotrop pozitív chronotrop
56



(bradikardia)
refrakter idő csökken
negatív dromotrop
nem befolyásolja az
összehúzódások erejét
(tahikardia)

pozitív dromotrop
pozitív inotrop****,
aritmiát okozhat
nyálmirigyek bő, híg nyál kevés, sűrű nyál
izzadságmirigyek általános szekréció
lokális szekréció
(pl.tenyér)
hasnyálmirigy szekréció gátlás
férfi nemiszerv erekció ejakuláció
* A noradrenalinnal ellentétben az adrenalin kis koncentrációban tágítja az artériákat. A szimpatikus aktiváció
a coronariák és a vázizomerek esetében vazodilatációt okoz.
** A záróizmok tónusát csökkentheti
*** A hatások részben endotélközvetítéssel valósulnak meg
**** inotrop= összehúzódás ereje, chronotrop= frekvencia, dromotrop= ingerületvezetés

5.3. A kolinerg ingerületátvitel és a paraszimpatikus idegrendszer gyógyszertana

A kolinerg ingerületátvitel szintjén két fontos receptortípus található: a muszkarin és a nikotin. A
muszkarin receptorok nevüket az Amanita Muscaria (légyölő galóca) gomba muszkarin nevű toxikus
alkaloidájáról kapta, amely stimulálja a M receptorokat, paraszimpatikus vegetatív tüneteket okozva,
viszont nem hat a N receptorokra. A N receptor a Nicotiana tabacum (dohány) nikotin nevű
alkaloidájáról kapta a nevét (5.2 ábra).

A paraszimpatikus idegrendszer szintjén mindkét receptortípusnak közös a mediátora: az acetilkolin.
Az acetilkolin szintézise az u.n. kolinerg neuronok idegvégződéseiben zajlik, acetilkolintranszferáz
hatására, amelynek során az ecetsav és kolin között észterkötés alakul ki. Az így létrejött acetilkolin
vezikulákban tárolódik preszinaptikusan. A posztszinaptikus depolarizációt az acetilkolin szinaptikus
résbe való kiáramlása okozza. A kiáramlott acetilkolin hamar elbomlik egy specifikus -
acetilkolinészteráz, és egy kevésbé specifikus - pszeudo-kolinészteráz enzim hatására. Az
acetilkolinészteráz nemcsak specifikus, de gyors is: egy molekula acetilkolint 150 mikroszekundum
alatt képes hidrolizálni. Az acetilkolinészteráz a kolinerg neuronok szintjén található a szinapszisok
körül, a pszeudokolinészteráz pedig főleg a vérben és a májban fordul elő nagyobb mennyiségben. Az
elbomlás során keletkezett kolin rekaptációval gyorsan visszakerül a preszinaptikus citoplazmába, az
ecetsav pedig metabolizálódik. Nem elhanyagolható az acetilkolin
57
extraszinaptikus diffúziója sem. A szinapszisokon kívül nem létezik kolinészteráz, legfeljebb
pszeudokolinészteráz, amely lassú hatású.
Ezért sikerült 1921–ben Otto Loewi-nek egy előzőleg vagus-stimulált béka-szívből nyert
perfuzátummal egy másik békán vagus hatást elérni.
A M receptorok 4 típusát különbüztetjük meg:
– M
1
típusú receptor található a gyomorban és a központi idegrendszerben – stimuláló jellegű
– M
2
a pre- és posztszinaptikus véglemezen, a szívben – gátló jellegű
– M
3
egyes viszcerális simaizmokban (pl. bél, húgyhólyag, uréter, trachea), exokrin mirigyekben –
stimuláló jellegű, az endotheliumban tónuscsökkentő
– M
4
a csíkolt testben (KIR), a tüdő, méh simaizomzatában – gátló jellegű (bronchusösszehúzó)
A muszkarin receptorok G proteinhez csatoltak. Szerkezetileg a muszkarin receptor
tulajdonképpen egy polipeptid lánc, amely 7 transzmembrán alegységből áll és ezeket 3 intracelluláris,
illetve 3 extracelluláris szegmens köti össze. A lánc extracellulárisan egy amino-, illetve
intracellulárisan egy carboxi-végződéssel egészül ki. Működési szempontból a leglényegesebb a
harmadik intracelluláris szegmens, ugyanis ide kapcsolódik a G protein. A harmadik egység
szerkezetileg különbséget mutat az egyes M receptor típusok esetében (ellentétben pl. a
transzmembrán egységekkel, amelyek azonos szerkezetűek minden M receptornál) ezáltal a M
1
és M
3

receptorok G
s
(stimuláló) proteinhez, a M
2
és M
4
receptorok pedig G
i
(inhibitor) proteinhez
kapcsolódnak, ezáltal érthetővé válik a hatások különbözősége is. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy
egyes receptorok több G proteinhez is kapcsolódhatnak és előfordul a G
q
proteinhez való kapcsolódás
is (lásd általános farmakológia). A G
s
proteinhez csatolt M receptorok acetilkolin-ingerlése
adenilátcikláz révén intracelluláris cAMP fokozódást, a G
i
cAMP csökkenést, a G
q
pedig DAG
(diacilglicerol) és IP3 (inozitol trifoszfát) képződés fokozódást vált ki, növelve ezáltal az intracelluláris
Ca
2+
koncentrációját. Ezen kívül a G
i
a K beáramlást is fokozza, hozzájárulva ezáltal a gátló
mechanizmusokhoz. (5.3 ábra)

* AChE –acetilkolinészteráz, ACh –acetilkolin

Nikotin típusú receptorok találhatók mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus vegetatív
ganglionokban, a mellékvese velőállományában, a neuromuszkuláris véglemezen, a glomus
caroticumban és a központi idegrendszerben. A N receptorok (úgy a N
N
mint a N
M
) endogén ligandja
szintén az acetilkolin, de léteznek olyan vegyületek amelyek külön-külön képesek stimulálni a két N
receptor típust. Ilyen a hexamethonium (6 szénatomból álló lánc) amely a N
N
típusú receptorokat
58
ingerli, és a decamethonium (10 szénatomból álló lánc) amely a N
M
típusú receptorokat ingerli.
Mindkét vegyület rendelkezik két-két kationos véggel, amelyek segíségével kapcsolódik majd a N
receptor megfelelő anionos kötőhelyéhez. A N
N
receptor esetében az anionos kötőhelyek közti
távolság megfelel 6 szénatomnyi távolságnak, míg a N
M
receptor kötőhelyek közti távolsága 10
szénatomnak felel meg. Ezek alapján érthetővé válik a két vegyület szelektivitása az egyes N típusú
receptorok iránt. Az acetilkolinnak egyetlen kationos vége van, tehát két molekula kapcsolódása
szükséges a N receptor ingerléséhez, így mindkét típust egyaránt képes ingerelni. A muszkarinnal
ellentétben a nikotin receptor tulajdonképpen egy Na
+
csatorna. Szerkezetileg 5 polipeptid alegységből
áll, amelyek szintén feloszlanak M
1-4
–el jelölt szegmensekre. A szegmenseket intra és extracelluláris
láncok kötik össze. Az 5 polipeptid alegység (α,β,γ,δ,ε) külső vége nagyobb terjedelmű mint a belső,
ezért egy 5 szirmú virághoz hasonlítható ( 5.4 ábra).


Az α alegységen található az acetilkolin kötőhelye és ebből az alegységből mindig kettő vesz részt a N
receptor szerkezeti felépítésében, tehát a N receptoron mindig két acetilkolin kötőhely van. A N
receptorok közti különbség a β,γ,δ,ε alegységek jelenlétének vagy hiányának függvénye. A KIR-ben
leírtak preszinaptikus N receptorokat és Ca
2+
csatornát képező N receptorokat is, tehát léteznek még a
két klasszikus N
N
és N
M
receptoron kívül más típusúak is. Két acetilkolin molekula egyidejű kötődése
a N receptorhoz megnyitja az ioncsatornát és Na
+
beáramlást hoz létre, ami depolarizációt vált ki az
illető sejtmembránon. A Na
+
beáramlás magas intenzitású, aminek következtében posztszinaptikus
akciós potenciál jön létre és ha elég magas számú Na
+
csatorna nyílik meg, az akciós potenciál
tovaterjed. Mindez a szinaptikus résbe felszabadult acetilkolin mennyiségnek és a N receptor
sűrűségnek függvénye. A motoros véglemezen például nagyszámú, 10 000 receptor/μm
2
található.
A paraszimpatikus idegrendszerre ható gyógyszereket felosztjuk stimuláló
(paraszimpatomimetikus) és gátló (paraszimpatolitikus) vegyületekre. Ezen szerek a M receptorokkal
függnek össze. Külön tárgyaljuk a ganglionokra és a motoros véglemezre ható, N receptorokat
befolyásoló szereket.
Ezek a farmakonok általában posztszinaptikusan, a kolinerg receptorokra vagy a kolinészteráz
enzimre hatnak. Természetesen a kolinerg ingerületátvitel preszinaptikusan is befolyásolható (főleg
az acetilkolin felszabadulása), de az így ható szerek inkább a mérgek közé tartoznak. Így egyes,
Japánban ínyencségnek számító halfajtákban megtalálható a preszinaptikus Na
+
csatornákat (és így a
depolarizációt) gátló, a kísérletes farmakológiában használatos tetrodotoxin (TTX). A Ca
2+

59
csatornákat (az acetilkolin felszabadulásának közvetlen kiváltója a Ca
2+
ionok beáramlása a
preszinaptikus régióba) az aminoglikozid antibiotikumok blokkolni képesek nagy adagban. A ma
ismert legerősebb emberi méreg, a botulinusz-toxin is az acetilkolin felszabadulását akadályozza
meg bizonyos, e folyamatban szerepet játszó fehérjék gátlása révén. Ezen méreg nagyon kis adagjait
bizonyos izomkontraktúrák (pl. torticollis) kezelésére használják. Ugyanezen fehérjéket éppen fordított
irányban befolyásolja a fekete özvegy nevű, veszélyes mérges pók toxinja, amely nagymértékű, az
egész szervezetre kiterjedő acetilkolin felszabadulást okoz. A hemicolinium a kolin preszinaptikus
visszavételét (uptake-ját) gátolja, a vesamicol pedig a preszinaptikus citoplazmában szabadon lévő
acetilkolin vezikulákba történő bejútását, így mindkét szer kiüríti a preszinaptikus acetilkolin raktárakat.
A paraszimpatikus idegrendszer fő feladatai:
- az egyensúly helyreállítása,
- az energiával való takarékosság,
- a szervek működésének minimális terhelésre való beállítása,
- emésztés, pihenés, regeneráció

5.4. A kolinerg idegrendszer gyógyszees befolyásolása

1. PARASZIMPATOMIMETIKUMOK (M receptor izgatók és kolinészteráz bénítók)
2. PARASZIMPATOLITIKUMOK (M receptor gátlók)
3. GANGLIONÁRIS SZEREK (N
N
receptor izgatók és bénítók)
4. KURARIZÁLÓK (N
M
receptor gátlók)

5.4.1. Paraszimpatomimetikumok

Azok a vegyületek tartoznak ide, amelyek szelektíven serkenteni képesek az ingerületátvitelt a
paraszimpatikus végkészüléken. A paraszimpatomimetikumok tehát acetilkolin agonisták a muszkarin
receptorokon, vagy a szinaptikus résben gátolják a fiziológiásan felszabaduló acetilkolin lebomlását.
A különböző szervek szintjén kifejtett hatások (5.1 táblázat):
- Exokrin mirigyek: fokozzák a váladéktermelést: nyál- és a gyomornedv termelést, könny-, verejték-
és légutak mirigyeinek a tevékenységét.
60
- Simaizmok: összehúzódnak, fokozódik a perisztaltika a gyomor-bélrendszerben, a húgyutakban,
csökken a szfinkterek tónusa, az iris körkörös izmai összehúzódnak, ezáltal miózist, valamint
akkomodációs szpazmust (az illető személy nem lát távolra) okoznak, a Schlemm csatornák
kitágulnak, ezáltal a csarnokvíz elfolyása fokozódik, csökken a szemnyomás. A bronchusok
szűkülnek.
- Szívizom: csökken az összehúzódás ereje (- inotrop), csökken a frekvencia (- chronotrop), csökken
az ingerületvezetés (- dromotrop), a szívstopp diasztoléban következik be.
- Erek: értágulatot eredményeznek, az ERDF-n (endothelium derived releasing factor, a NO)
keresztül. A szívműködés gátlásával együtt mindez vérnyomáseséshez vezet.
- Központi idegrendszer: remegés, hányinger, hányás, pszichés zavarok, deprimálás.
A paraszimpatomimetikus hatást direkt és indirekt módon lehet kiváltani. Direkt módon hatnak
az acetilkolin és a kolinszerű anyagok, mint amilyenek a kolinészterek és egyes természetben
előforduló alkaloidák (muszkarin, pilokarpin, arecolin). Ezek az anyagok az acetilkolinhoz hasonlóan
izgatják a muszkarin receptorokat. Indirekt mechanizmus által hatnak azok az anyagok, amelyek az
acetilkolin bontását katalizáló enzimet, a kolinészterázt bénítják, és ezáltal a mediátor
koncentrációját növelik, és hatását időben meghosszabítják. Így hat a phisostigmin, a neostigmin és
számos alkilfoszfát. Szintén indirekt a hatásmechanizmusa azoknak az anyagoknak is, amelyek a
posztganglionáris neuron sejttestjén vagy dendritjén lévő nikotin receptorokat izgatják, mint például
egyes nem szelektív ganglionizgatók.

Készítmények, természetes hatóanyagok:

1. Direkt hatású paraszimpatomimetikumok:
Ma már nagyon keveset használnak közülük a mindennapi terápiában. A paraszimpatomimetikumok
javallatai közé tartoznak a glaucoma, gastrointestinális motilitászavarok, paralitikus ileus,
ellenjavallatok közül pedig az asthma bronchiale, a fekélybetegség, a mechanikus ileus és a
szívelégtelenség a legfontosabbak. Ma már gyakorlatilag csak a glaucoma kezelésére használják őket
szemcsepp formájában, de a szelektív és centrális M1 receptor stimulálók perspektivikusan hasznosak
lehetnek a kognitív funkciók javításban.
Az acetilkolin mint gyógyszer nem alkalmazható, mivel egyrészt nehezen hatol át a biológiai
membránokon poláros szerkezete miatt, másrészt könnyen elbomlik a keringő pszeudokolinészteráz,
valamint a szinaptikus résben található kolinészteráz hatására.
A carbacholt és a metacolint ma már alig használják.
61
A pilokarpin a Pilocarpus nevű Dél Amerikai cserje alkaloidája, ahol az őslakosság régóta ismerte és
használta a leveleit nyálelválasztás-fokozás céljából. Csekély nikotinszerű hatással rendelkezik, főleg
a mirigyekre hat, a szekréció fokozását váltja ki és jelentős hatása van a szem szintjén. Glaucoma
kezelésére használják 2-4 %-os szemcsepp formájában (Pilocarpinum hidrochloridum). Ilyen
formában alkalmazva a felszívódás elenyésző, tehát nem okoz mellékhatásokat sem. Szisztémásan
alkalmazható atropin mérgezésben is.
A muszkarin toxikológiai és történeti szempontból fontos. A szelektivitásából adódóan fedezték fel a
kolinerg receptorok muszkarin altípusát, innen a neve is. Az Amanita Muscaria (Légyölő galóca)
gombában található kis mennyiségben. A gomba toxicitása szempontjából a muszkarinnak csekély a
jelentősége, mivel jóval kisebb mennyiségben található benne mint a jóval toxikusabb muscimol vagy
iboténsav, amelyek a KIR –re kifejtett hatásuk révén, hallucinációt és delíriumot okoznak. Ezt a hatást
nem mindenki tekinti toxikusnak, a gombából készített főzetet hallucinogén hatása miatt
kábítószerként is fogyasztják. Az Amanita phalloides (Gyilkos galóca), amely a környékünkön
megtalálható egyik legmérgezőbb gombafajta, csak nagyon kis mennyiségben tartalmaz muszkarint, a
sokszor halálos kimenetelű mérgezést a benne nagyobb mennyiségben található amatoxinok váltják
ki, sejthalált okozva a gyomor-béltraktus, a máj és a vese szintjén. Léteznek viszont olyan gombák
(Inocybe, Clitocybe), amelyek toxikus mennyiségben tartalmaznak muszkarint. Az általuk kiváltott
mérgezés jellemző paraszimpatikus izgalmi tünetekkel jár – nyáladzás, könnyezés, hányinger, hányás
(ez utóbbi szerencsés esemény gombamérgezés esetén, ugyanis a méreg nagyrészét kiüríti még
mielőtt felszívódhatna, de a legmérgezőbb gombák sajnos nem okoznak hányást), látászavar, hasi
görcsök, hasmenés, bronchospasmus, bradicardia, vérnyomásesés, shock. Mindezek a tünetek
hatékonyan gátolhatók atropinnal, mivel a muszkarin receptorokon keresztül jönnek létre.
Az arecolin: főleg Indiában, de Ázsia valamennyi trópusi tartományában termő Areca catechu
(arékapálma) magvaiban található vegyület. A növénynek a leveleit és termésének, a bételdiónak a
porát egyaránt fogyasztják. A Bétel-rágás igen elterjedt Ázsia keleti és déli részein, ahol több mint 200
millió ember fogyasztja. A bételdiót evők maguktól rájöttek, hogyha a diót kevés mésszel együtt
rágják, akkor íze, illata kellemesebb lesz. A múlt század elején végzett kémiai vizsgálatok kiderítették,
hogy mész, tehát alkália jelenlétében egyrészt gyorsabban szabadul fel az arekolin, másrészt a
hatását erőteljesebbé teszi. A leveleket (sirí) oltott mésszel megnedvesítik, gyömbért, catechu port és
egy szelet aréka-diót takarnak bele (pinang) s így elkészítve folytonosan magukkal hordják. Rágása
során kellemesnek mondható enyhe stimuláló-nyugtató hatás és fokozott étvágy jelentkezik, ezen
kívül persze a paraszimpatikus izgalmi tünetek: szűkül a pupilla, fokozódik a hörgő és gyomor-
béltraktus simaizomtónusa, gátolt a szívműködés. Emellett könnyezést, nyálfolyást idéz elő és fokozza
62
a gyomornedv-elválasztást. A bételrágónak (akit elszínezõdött fogairól, köpetéről könnyű felismerni)
kedélye, közérzete jó, nyugodtabb, és csak kismértékben csökken a munkaképessége. A visszaélés
azonban nem veszélytelen, a fogak meglazulnak, majd kihullanak. Az egész szájnyálkahártya és a
nyelv sötétkéken elszíneződik, és e területen és a nyelőcsőben rosszindulatú daganatok
képződhetnek.

2. Indirekt hatású paraszimpatomimetikumok:
A kolinészteráz enzim gátlása révén az acetilkolin felhalmozódik és hatása több ideig fennmarad a
szinaptikus résben. Ez a hatás minden olyan szinapszisban érvényesül, ahol acetilkolin a mediátor.
Hatásuk azokon a szöveteken lesz erősebb, ahol a kolinerg tónus fokozott – legfontosabbak a
harántcsíkolt izmok (N receptorok révén), simaizmok (gyomor-béltraktus, húgyhólyag). Hatástani
szempontból két fontos csoportot különböztetünk meg: a reverzibilis valamint az irreverzibilis
kolinészteráz bénítókat. Az irreverzibilis csoportba tartozó vegyületek toxicitása jóval magasabb mint a
többié.
Reverzibilis hatású kolinészteráz bénítók:
A physostigmin (Ezerin) reverzibilis kolinészteráz bénító, liposzolubilis, tehát bejut a központi
idegrendszerbe. Számos mellékhatással rendelkezik ezért nem használják szisztémás kezelés
formájában. 20-50 mg-os adag már letális, Nyugat Afrikában halálbüntetés végrehajtására használták.
Ma már inkább a glaucoma kezelésére használják 0,25-0,5%-os szemcsepp formájában.
A neostigmin (Miostin) a legkevésbé toxikus kolinészteráz bénító, physostigminhez hasonló
reverzibilis hatású szintetikus vegyület, amely nem jut be a központi idegrendszerbe.
Javallatok: myasthenia gravis (a N
M
típusú receptorok számának csökkenésével járó autoimmun
betegség), bél- és hólyaghűdés (parézis), paralitikus ileus, glaucoma. A myasthenia gravis
kezelésében a neostigmin nélkülözhetetlen gyógyszer. Hosszabb alkalmazás esetén mellékhatásként
megjelenhet a hasmenés (fokozza a bélmozgásokat), a gyomorfekély (fokozza a savtermelést),
bronchospasmus, bradikardia, atrio-ventrikuláris vezetési zavarok. Ezért asthmában, A-V blokkban és
mechanikus ileusban ellenjavallt.
Amint említettük, a harántcsíkolt izmok szintjén N
M
típusú receptorok közvetítésével, a gyomor-
béltraktus, szívizom, bronchusok szintjén pedig főleg M receptorok közvetítésével valósul meg az
ingerületátvitel. Az atropin nevű paraszimpatolitikum a M receptorokat blokkolja, így ha neostigminnel
társítjuk myasthenia gravis kezelésében, jelentősen csökkennek a mellékhatások, ugyanakkor
megmarad a hatás a harántcsíkolt izmokon.
Adag: parenterálisan 0,5-1 mg, per os 15-30 mg
63
Az edrophonium (Tensilon): a myasthenia gravis diagnosztikájában használt szer, ezen kívül a
szupraventrikuláris paroxizmális tahikardia kezelésében is használható társkezelésként.
Az irreverzibilis hatású kolinészteráz bénítókat szerves foszforvegyületeknek is nevezik és főleg
toxikológiai szempontból jelentősek. A szerves foszforvegyületek kovalens kötéssel kötődnek az
enzimhez, amely kötés feloldására olyan hosszú időre volna szükség, hogy ezalatt új acetilkolin
molekula szintézisére is van idő. A szerves foszforvegyületeknek ugyanakkor igen magas a
liposzolubilitása, olyannyira, hogy a bőrön keresztül is képesek felszívódni. Így a rovarirtóként is
alkalmazott szerves foszforvegyületek (paration és a malation) könnyen bekerülhetnek a szervezetbe,
súlyos mérgezést okozva. Az első világháború idején vegyifegyverként is bevetették (ideggáz), aztán
az ENSZ által tömegpusztító fegyverként besorolt szerves foszforvegyületek gyártását és
felhalmozását törvényen kívül helyezték. Saddam Hussein iraki diktátor hadserege először az Irán
elleni háborúban, majd a saját országában vetett be ilyen vegyületet (1988 márciusában Halabja,
kurdok lakta város ellen, ekkor a támadás 5 000 halálos és több mint 10 000 súlyos sebesült áldozatot
követelt).
A fluostigmint néha a glaucoma kezelésére használják, szemcsepp formájában, heti egyszeri
adagban.
A szerves foszforvegyülettel történő mérgezés esetén kolinerg krízis következik be, amely jellegzetes
tünetekkel társul: miózis, izzadás, könny- és nyálfolyás, bradikardia, alacsony vérnyomás, hasmenés,
széklet- és vizeletvisszatartási zavarok. Ugyanakkor jelentős az izomrángás, görcsös
izomösszehúzódások amelyet paralízis követhet. Kezelése: intravénás atropin (1-2 mg 5-10
percenként), ezen kívül léteznek kolinészteráz reaktiválók mint pl. az obidoxim (Toxogonin) vagy
pralidoxim, amelyek csak korai alkalmazás (első pár óra) esetén hatékonyak iv. bevitelben.

5.4.2. Paraszimpatolitikumok

Azok a természetes, félszintetikus vagy szintetikusan előállított vegyületek tartoznak ide,
amelyek a muszkarin receptorokon szelektíven gátolják az acetilkolin hatását. A muszkarin receptorok
gyógyszeres blokkolása alapjában véve a szervezet paraszimpatikus tónusának megszűnésével
egyenértékű. Hatékonyságuk annál nagyobb minél erősebb a paraszimpatikus (kolinerg) tónus a
szervezetben. Ezek alapján pl. a fiatal felnőttek esetén a hatás erősebb mint a gyerekeknél vagy
időseknél. A szervek és szövetek szintjén pedig a gyógyszerhatás annál magasabb lesz, minél
erősebb az illető szervben a paraszimpatikus tónus, pl. az erek szintjén a paraszimpatolitikumok nem
64
okoznak érszűkületet, mivel nincs kolinerg beidegzésük, sőt, nagy adagban értágulatot váltanak ki a
bőrerek szintjén. Ennek a mechanizmusa nem ismert, valószínűleg egy kompenzatorikus esemény az
izzadságmirigyek csökkent működésének ellensúlyozására. A szívműködésre kifejtett hatásuk attól
függ, hogy milyen mértékű a vagustónus befolyása a szívre: ha erős vagushatás alatt állt, akkor
jelentős tahikardia jön létre, de ha amúgy is erős szimpatikus túlsúly határozta meg a
szívtevékenységet, akkor a paraszimpatolitikumok hatása csekély lesz.
Hatásaik:
- Szem: erős pupillatágulatot, ugyanakkor akkomodációs paralízist okoznak, a szem nem képes
alkalmazkodni a közellátáshoz, gátolják a csarnokvíz elfolyását, fokozva ezáltal a nyomást,
glaucomás rohamot válthatnak ki,
- Központi idegrendszer: a légzőközpont izgatása, pszichomotoros nyugtalanság
- Simaizmok: csökkentik a tónust, csökkentik a fokozott perisztaltikát
- Szív-érrendszer: megszűntetik a vagushatást, és ezáltal szimpatikus túlsúlyt hoznak létre,
tahikardiát okozva. Közvetlen toxikus hatást fejtenek ki a szívre és az erekre, a bőrerekben nagy
adagok tágulatot eredményeznek.
- Gyomor-bélrendszer: csökkentik a szekréciót, perisztaltikát, csökkentik a hányingert, hányást. Az
epehólyagot elernyesztik, az epekólikát oldják.

Természetes vegyületek:
1. atropin (Atropinum sulphuricum)
A maszlagos nadragulya (Atropa belladonna), a beléndek (Hyosciamus niger), a maszlagos
redőszirom (Datura stramonium) természetes alkaloidája, Meinl izolálta először 1831-ben. Szelektív
hatású a muszkarin receptorok szintjén, terápiás adagban csak a paraszimpatikus végkészüléken
gátolja az acetilkolin hatását, és nem befolyásolja a vegetatív ganglionokat valamint a motoros
véglemezt, ugyanis itt az acetilkolin nikotin-receptorokon keresztül hat.
Az egyes szervek és szövetek szintjén adagfüggő hatást eredményez:
- Szem: erős és tartós pupillatágulatot okoz. Rontja az akkomodációt, a közellátáshoz való
alkalmazkodás megszűnését eredményezve, fotofóbiát okoz, és mivel megnehezíti a csarnokvíz
elfolyását, glaucomás rohamot válthat ki. Az alkalmazkodás bénulása 3-5 nap múlva szűnik meg
teljesen.
- A központi idegrendszer szintjén erős hatást fejt ki, ugyanis az atropin nem poláros, liposzolubilis
molekula, amely könnyen átjut a biológiai membránokon. Nyugtalanságot, fokozott motoros
izgalmat okoz. Az extrapiramidális rendszerre gátló módon hat, ezért mérsékeli vagy megszűnteti a
65
Parkinson-kór tüneteit. Használják Parkinson-kór tüneti kezelésére, valamint egyes
neuroleptikumok által kiváltott extrapiramidális tünetek kezelésére is. Gátolja a kolinészteráz-
bénítók toxikus hatásainak a muszkarinerg részét.
- Szív-érrendszer: a domináns vagushatást megszűnteti, relatív szimpatikus túlsúlyt hoz létre. Ha a
szíven szimpatikus hatás érvényesül, az atropin nem fejt ki hatást.
- Légutak: a hörgők simaizmai elernyednek, csökken a szekréció
- Gyomor-bélrendszer: csökkenti a vagotóniát, a szekréciót és a perisztaltikát, oldja a pilorusgörcsöt,
csökkenti a hányingert és a hányást. Elernyeszti az epehólyagot és oldja az epevezeték görcsét.
- Húgy-ivarszervek: oldja a húgyutak és a húgyhólyag görcsét, enyhíti a hólyagtenezmust, ezeken
kívül oldja a méhgörcsöt is.
- Külső elválasztású mirigyek: csökkenti a nyál-, a bélnedv-, a gyomor-, a hasnyálmirigy-, a könny-
és a verejtékszekréciót. Csökkenti a tejelválasztást.
Javallatok: Az atropint már az ókorban használták, Görögországban pl. halálos ítéletek végrehajtására
( Szókratész is bürökkel teli poharat kellett kiürítsen). A rómaiaknál inkább a pupillatágító hatás miatt
volt népszerű a nadragulya: úgy tartották ugyanis, hogy a nők vonzóbbá válnak ezáltal (innen
származik a Belladonna - szép nő elnevezés). Az atropint ma már a legtöbb klinikai területen
helyettesítette egy félszintetikus vagy szintetikus származéka, amelyek célzottan hatnak bizonyos
szerven vagy szervrendszeren, megelőzve az atropin számos mellékhatását. A gyógyszerkutatás
általában egy olyan szer előállítása fele irányul, amely csak szűk területen fejti ki hatását, ugyanis az
olyan erős nem szelektív hatású vegyületek mint az atropin, miközben az egyik szerven terápiás
hatást fejt ki, a többi szerven súlyos mellékhatásokat okoz. Egy idős asthmás beteg esetében például,
akinek koszorúérszűkülete is van, az atropin tágítja a hörgőket, de ugyanakkor erős tahikardiát is
okoz, ami szívinfarktushoz vezethet.
Az atropin legfontosabb gyakorlati felhasználási területei a következők:
- műtéti előkészítés: csökkenti a szekréciót és megelőzi a vagális eredetű szívstoppot, olyan
beavatkozások során mint pl. a pleura punctio, endoszkópos beavatkozások vagy kontrasztanyag
iv.-ás befecskendezése,
- bradikardia, vagy atrio-ventrikuláris blokk kezelésében, legfőképpen digitálisz túladagolás esetén,
- szemészet: ma már diagnosztika céljából (midriátikum) nem használják, ugyanis napokon belül
múlik csak el teljesen a hatása. Helyettesítették a rövid hatású szintetikus származékok.
Használják viszont gyulladásos szembetegségek társkezelésére, ugyanis a tartós midriázis
megelőzi a pupilla lenövéseit és a fertőzés átterjedését a szem hátsó régióiba,
66
- asthma bronchiale: ma már nem használják, egy félszintetikus származékkal helyettesítették,
- gyomorfekély: a sok mellékhatás miatt ma már nem használják,
- Parkinson-kór: gyakorlatilag helyettesítették a félszintetikus és szintetikus származékok,
- szerves foszforvegyületekkel, vagy muszkarint tartalmazó gombákkal történt mérgezésben fontos
ellenszer.
Ellenjavallatok: glaucoma, paralitikus ileus, prostata adenoma, hipertireózis, tahikardia, akut
miocardiális infarktus
Mellékhatások: torokszárazság, nyelési zavar, szomjúságérzet, midriázis, látászavar, székrekedés.
Adag: 0,25-1mg, max. 4 mg/nap. Letális adag: 100-150 mg. Szemcsepp formájában 1%-os oldatát
alkalmazzák. Fontos megjegyezni, hogy a szemészetben tízszer koncentráltabb oldatot használnak
mint a szisztémás terápiában, ezért az előbbi súlyos akut mérgezést vált ki szisztémás alkalmazás
esetén.
Mérgezés: már 5-10 mg atropin afóniát, szájszárazságot, tudatzavart, hallucinációt okoz. Ezen kívül a
betegnek magas láza van a termolízis csökkenése következtében, erős bőrpír az értágulat
következtében (gyakran összetévesztik bőrkiütéssel járó fertőző betegséggel), tahikardia, látászavar
lép fel fotofóbiával. Kezelésként valamilyen KIR-be jól behatoló paraszimpatomimetikumot (pilocarpint
vagy phisostigmint) adnak, esetenként benzodiazepinnel társítva.

2. scopolamin (Scopolaminum hydrobromicum)
Szintén természetes alkaloida, az atropintól csak a központi idegrendszeri hatások
szempontjából különbözik, ugyanis elsősorban bódító hatást fejt ki, és megszűnteti a motoros
nyugtalanságot. Kevesebb perifériás és több központi hatással rendelkezik.
Javallat: tengeribetegség, Parkinson-kór, hányás, hányinger, prenarkózis.
Adag: 0,2-0,4 mg, max. 1,5 mg/ nap.

Félszintetikus és szintetikus paraszimpatolitikumok:
3. butil-scopolaminum (Scobutil)
Egy quaterner ammónium szerkezetű poláros molekula, amely nehezen hatol át a biológiai
membránokon. Főleg görcsoldóként alkalmazzák, 10 mg-os egyszeri adagban, injekció formájában.
Perorális adagolás esetén a felszívódás elhanyagolható, de alkalmazzák ebben a formában is a
gyomor-béltraktus görcseinek kezelésére.
4. homatropin (Humapent)
67
Rövidebb hatású midriátikum mint az atropin. Szemészeti diagnosztikában, szemfenék vizsgálat során
alkalmazzák.
5. tropicamid (Mydrum)
Az előzőhöz hasonló, még rövidebb hatású midriátikum.
6. trihexifenidil és benztropin
A Parkinson-kór tüneti kezelésében használt származékok, jobban behatolnak a KIR-be mint az
atropin. Ezen kívül a neuroleptikumok legfontosabb mellékhatásának, az extrapiramidális zavaroknak
a kezelésére is használják őket.
7. ipratropium bromid (Atrovent)
Inhalációval bejuttatható vegyület, az aszthma kezelésében használják. Poláros molekula lévén,
gyakorlatilag nem szívódik fel a légutakból, ezért szisztémás mellékhatásokkal nem kell számolnunk.
Hörgőtágító hatása mellett jelentős szekréció csökkenés is észlelhető. Elsősorban olyan aszthmás
rohamok oldásában eredményes, melyek kiváltásában a paraszimpatikus aktivitás fokozódása fontos
szerepet játszik (pszichés exacerbáció, ―i rritáns‖ receptorstimulálók -pl hideg). Adagolás: 1-4%-os
aerosol formájában.
8. propantelin (Probanthin) és az oxifenonium (Antrenil) régebben a gyomor- és patkóbélfekély
kezelésére alkalmazott nem szelektív szerek voltak, az utóbbit néha görcsoldóként is alkalmazzák.
Mivel a tápcsatornából nem szívódnak fel, nem okoztak szisztémás mellékhatásokat, de lokálisan
nagyon sok kellemetlenséggel kell számolni (pl. a motilitás és szekréció csökkenés, székrekedés, a
gyomor kiürülésének késleltetése és gastrooesofageális reflux).
9. pirenzepin (Gastrozepin)
Szelektíven gátolja a gyomorban lévő M
1
típusú receptorokat, hatékonyan csökkentve ezáltal a
gyomorsav termelést. Terápiás adagban az atropinra jellemző mellékhatások gyakorlatilag nem
jelentkeznek. A fekélybetegség kezelésére használják, adagja 25-50 mg/nap,.

5.4.3. Ganglionáris hatású szerek

Azok a vegyületek tartoznak ide, amelyek a vegetatív ganglionokban a posztszinaptikus nikotin
(N
N
) típusú receptorokon keresztül serkentik vagy gátolják az acetilkolin által közvetített ingerület
áttevődését a preganglionáris neuronról a posztganglionárisra. A ganglionokat befolyásoló vegyületek
egyaránt hatnak a szimpatikus és a paraszimpatikus ganglionokon is. Ezen hatásuk általában
68
adagfüggő, például a nikotin kis adagban átmeneti izgató, míg nagyobb adagban tartós gátlást
eredményez.
A szimpatikus ganglionok befolyásolása főként a szív-érrendszerben eredményez változásokat. A
szimpatikus ganglionbénítás hatására a kompenzáló keringési reflexek megszűnnek, a vérnyomás
erősen csökken és collapsus léphet fel.
A paraszimpatikus ganglionok gátlása főleg a simaizmok erős tónuscsökkenésében ( gyomor-
béltraktus) és a szekréció csökkenésében nyilvánul meg. A fentiek eredményeképpen lassul a
bélműködés, székrekedés léphet fel, és vizeletürítési nehézségek állhatnak elő. A ganglionbénítók
szájszárazságot és a bőr túlzott szárazságát eredményezik.

A) GANGLIONIZGATÓK

Serkentik a ganglionáris nikotinreceptorokon az ingerületáttevődést, nincs terápiás
jelentőségük, inkább toxikológiai szempontból fontosak. Ebbe a csoportba tartozik a nikotin, amely
inhalációval vagy bőrön keresztül jut be az emberi szervezetbe. A nikotin előbb izgatja, majd bénítja a
ganglionokat, nagyon erős, gyorsan ható méreg. A halálos adag (DL) 20-60 mg, ha hevenyen szívódik
fel. Két közönséges cigaretta tartalmazza már a halálos adagot, de két cigaretta után azért nem
alakulnak ki a heveny mérgezés tünetei, mivel a nikotin egy része elég, egy másik része távozik a
kifújt füsttel és a bejutó mennyiség is csak fokozatosan, kis részletekben kerül a szervezetbe. Ezen
kívül a nikotinnal szemben tolerancia alakul ki, ezzel magyarázható, hogy a dohányosokban nem,
vagy csak nagyon ritkán alakulnak ki a heveny mérgezés tünetei.
A nikotin hatásai: kis adagban serkenti úgy a szimpatikus mint a paraszimpatikus ganglionokat.
Nagyobb adagban a serkentést gátlás váltja fel. A tulajdonképpeni hatás attól függ, hogy az illető
szerven vagy szervrendszeren a paraszimpatikus vagy a szimpatikus tónus van túlsúlyban. A
dominánsan szimpatikus VIR által beidegzett szerveken szimpatomimetikus hatás lelentkezik, míg a
döntően paraszimpatikus beidegzésű szerveken paraszimpatomimetikus hatás. Ezek alapján a
szívérrenszer szintjén, amely túlnyomóan szimpatikus beidegzésű, tahikardiát, érszűkületet,
sápadtságot és vérnyomásemelkedést vált ki, nagy adagban pedig vérnyomásesést, szédülést és
ájulást is okozhat. A gyomor-béltraktus szintjén, amelynek beidegzése főleg paraszimpatikus, a nikotin
szekréció- és perisztaltikafokozódást vált ki, hányingerrel, hányással hasmenéssel és hasi görcsökkel.
A verejtékmirigyekre serkentőleg hat. A bronchusok szintjén szűkület és szekréciófokozódás jön létre,
amelyet a dohányfüst is okozhat. A harántcsíkolt izmok szintjén levő nikotin receptorok stimulálása
69
révén végtag-remegés léphet fel. A mellékvese velőállományából a nikotin katekolaminokat szabadít
fel.
A nikotin okozta heveny mérgezésnél sokkal jelentősebb a krónikus mérgezés (elég magas
dependenciát kiváltó potenciállal rendelkezik). A dohányzás igen elterjedt a világon, általában a
lakosság 25-30%-a dohányzik, nem számítva ide a passzív dohányosok számát. A dohányzás által
okozott, leginkább mediatizált betegség a tüdőrák, de ezen kívül az isémiás cardiopathia,
vasculopathiák és a gyomor-béltraktus betegségeinek gyakori előfordulása és súlyosbodása is
jelentős. A dohányzás által okozott betegségekért nemcsak a nikotin, hanem a cigarettafüstben levő
számos káros anyag (pl. kátrány) is felelős. Kimutatták, hogy az ún. ’’light’’ cigaretták ugyanolyan
mértékben károsak mint a közönségesek. A dohányzás elhagyása, akárcsak egyéb függőséget okozó
szer abbahagyása igen nehéz és általában csak akkor történik meg ha az illető egyénen valamilyen, a
dohányzáshoz kapcsolódó patológia alakul ki. Társadalmi szinten az utóbbi években a legtöbb
országban igyekeztek betiltani a dohányzást közterületeken és ez jelentősen csökkentette a napi
elfogyasztott cigaretták számát. A cigaretta árának növelése nem bizonyult elég hatékonynak. Orvosi
szempontból a nikotin tapaszok számítottak a leghatékonyabbnak, amelyek a bőrre ragasztva egy
állandó nikotinmennyiséget juttatnak a szervezetbe. Különböző tanulmányokban kimutatták, hogy
ennek a módszernek is csak 40%-os hatékonysága volt. Ezen kívül, ha az a személy akinek nikotin-
tapasza van elszív egy szál cigarettát, érthető módon a mérgezés veszélye sokkal magasabb mint
egyébként.

B.) GANGLIONBÉNÍTÓK

Ebbe a csoportba olyan anyagok tartoznak, amelyek úgy a paraszimpatikus, mint a szimpatikus
ganglionok szintjén gátolják az ingerületáttevődést.
Hatásaik:
- szem: pupillatágulat,
- gastrointestinális traktus: csökkent motilitás,
- szív: tahikardia, a szív teljesítőképességének a csökkenése,
- erek: tónuscsökkenés, ortosztatikus hipotenzió. A fekvőből álló testtartásba való átmenetkor a
gravitáció hatására keletkező vérnyomásesést vegetatív ganglionok által közvetített szimpatikus
reflex próbálja ellensúlyozni. Ha ezeket a ganglionokat gátoljuk, érthető módon megszűnik ez a
reflex és ún. ortosztatikus hipotenzió áll elő,
- mirigyek: csökkent szekréció.
70
Javallatok: Régebben több ilyen szert (pentolinium, hexamethonium, mecamylamin)
használtak a magasvérnyomás-krízis kezelésére, de a nagyszámú mellékhatás kiszorította őket. Ma
csak a trimetaphant alkalmazzák néha a disszekáló aortaaneurizma kezelésére és bizonyos
pajzsmirigyműtétek alatti kontrollált hipotónia fenntartására. Az iv.-ás adagolás során 2-4 perc múlva
alakul ki a hatása és gyakorlatilag megszűnik a perfúzió abbahagyásával egyidőben.

5.4.4. Kurarizáló szerek

Ebbe a csoportba azok a vegyületek tartoznak, amelyek a neuromusculáris junkció
posztszinaptikus ún. motoros véglemezén, a N
M
típusú receptorok blokkolása révén gátolni képesek
az ingerület áttevődését, tehát perifériás izomellazítóknak tekinthetők. Léteznek preszinaptikusan
ható, izomösszehúzódást gátló szerek is, de az ilyen mechanizmus szerint ható vegyületek között
terápiásan alkalmazható gyógyszer nincsen (kivéve a botulinus toxint, amelyet lokálisan alkalmaznak
izomszpazmus oldására, lásd előbb).
A posztszinaptikusan ható szerek két csoportra oszthatók hatásmechanizmusuk szerint: nem
depolarizálók és depolarizálók. A két csoport között jelentős különbségek vannak úgy
hatásmechanizmus, mint hatás és szerkezet szempontjából.

A. NEM DEPOLARIZÁLÓ IZOMRELAXÁNSOK
Kis adagban az acetilkolin kompetitív antagonistái, a motoros véglemez N
M
típusú receptoraihoz
kötődve gátolják a nátriumcsatornák megnyílását és az acetilkolin molekulák kötődését. Más szóval
van affinitásuk a receptor iránt de nincs intrinsic aktivitásuk (lásd általános farmakológia). Ennek
megfelelően, hatásuk a versengő acetilkolin molekulák számának növelésével felfüggeszthető. Így a
kolineszteráz bénítók (erre célra főleg a neostigmint és pyridostigmint használják, ugyanis ezek
nem jutnak be a KIR-be) jó ellenszerek a nem depolarizáló típusú kurarizáló túladagolása esetén.
A vegyületek felosztása:
- hosszú hatástartamúak (80-120 perc): d-tubocurarin, pancuronium, alcuronium,
pipecuronium, doxacurium, gallamin (Flaxedil) – utóbbi átmenetet képez a következő
csoporthoz viszonyítva,
- közepes hatástartamúak (30-45 perc): vecuronium (Norcuron), rocuronium, atracurium
- rövid hatástartamúak: mivacurium.
71
A kuráre elnevezés több rokon szerkezetű alkaloid gyűjtőneve. Közülük a d-tubocurarin a
legjelentősebb. Dél-Amerikában, az Amazonas és az Orinoco vidékén, főleg Strychnos-félékből és
egyes Chondrodendronokból ősidők óta készítették a bennszülöttek a kurárénak nevezett, rendkívül
hatékony nyílmérget.
A kuráre jellegzetes hatásmódját 1857-ben Claude Bernard fedezte fel. Ez az elemzés a gyógyszertan története
szempontjából is nevezetes, mivel ez volt az első pontos tudományos analízis és lényegében innen számítható a modern
experimentális farmakológia kezdete. Claude Bernard egyszerű módszerrel mutatta ki, hogy kuráre bénulásban az
érzőműködés érintetlen marad. A n. ischiadicus kipreparálása után, az ideg alatt lekötötte a béka egyik hátsó végtagját, így
az idegösszeköttetés épségben tartása mellett kizárta azt a vér- és nyirokáramból (Claude Bernard-féle ligatúra), majd
beadta a kurárét a nyaki nyiroktömlőbe. Az állat megbénulása után a béna láb savba mártására a béka keringésből
kiiktatott, tehát nem bénult végtagjának heves rángásával jelezte, hogy a fájdalmat érezte. Mivel a külön tubocurarin
oldatba mártott ideg nem bénult, és a kurarinnal kezelt béka izmai közvetlen ingerlésre reagáltak, arra a következtetésre
jutott, hogy a vegyület támadáspontja a motoros végkészülék.
A kurarizálókat a humán terápiába Griffith és Johnson vezették be 1942-ben.
A tubocurarin 10 - 15 mg dózisban, iv.-an embernek adva elernyeszti a hasizmokat, de 25 - 30
mg- os adagtól már megszűnik a rekeszizom-működés, bénul tehát a légzés (a pontos adagot
testsúlykilogrammra szokták számítani, a szerek közül a doxacuriumé a legkisebb, míg a legnagyobb
adagot a gallaminból adják). Az öntudat és fájdalomérzés kuráre beadása után normális marad.
Jellemző, hogy a légzésbénulást kiváltó adag egyénenként változik, ezért a tubocurarin használata
csak mesterséges lélegeztető készülék jelenlétében történhet. Ez többnyire nem jelent gondot, mivel a
tubocurarint általában műtétek során, általános érzéstelenítés mellett adják, amikor a beteg intubálva
van. A kuráre okozta izombénulás először az arc és a fej izmain észlelhető (fejleesés, szemhéjzárás),
majd a nyakra terjed, onnan a végtagokra, hasizomra, és csak azután bénulnak a bordaközti izmok és
utolsóként a rekeszizom (ez a sorend jellemző a nem depolarizáló szerekre, de nem észlelhető a
depolarizálók esetében). A hatás elmúltával az aktivitás visszatérésének sorrendje fordított: Először a
légzőizmok tónusa áll helyre, utána a has-, majd végtagizmok és végül a nyak, illetve a fej izmaié. A
hatás fenntartása kisebb adagok ismételt adagolásával megoldható.
Farmakokinetika: A tubocurarin hatása, iv.-ás beadás után néhány perc alatt kifejlődik és 80 -
120 percig tart. A vegyület orálisan hatástalan, a szájnyálkahártyáról azonban valamelyest felszívódik
(5 - 10 mg tubocurarin szublinguálisan adva szpasztikus szindrómákban hatásos lehet). A tubocurarin
a szervezetben nem metabolizálódik, a vérszint gyors csökkenésének oka a szövetekben való
eloszlás. A beadott mennyiség 50 - 60%-a 24 órán belül változatlan formában kiürül a vizelettel.
Mellékhatások: A tubocurarin a masztocitákból hisztamint szabadít fel, ezért használata asthma
bronchiale és más allergiás állapotok esetén ellenjavallt. A hisztamin okozta laringospasmus az
72
intubációt is megnehezíti. A tubocurarin - különösen nagyobb adagokban - a ganglionokat is bénítja és
ez a hisztamin felszabadítással együtt veszélyes vérnyomássüllyedést okozhat. A többi szer ezeket a
mellékhatásokat nem, vagy csak igen kevéssé mutatja, ezért a d-tubocurarin használata visszaszorult.
Javallatok: aneszteziológiában gyakran használják olyan általános érzéstelenítőkkel társítva
amelyek nem okoznak elégséges izomellazulást. Ebben az esetben a hosszabb vagy közepes
hatásidejű származékokat választják. A rövidebb hatásúak intubálás során a gégeizmok ellazítása
céljából, elektrosokk terápia során, a konvulziók megelőzése céljából, vagy tetánusz kezelésében
használhatók.
Gyógyszer-együtthatások: fontos az ismeretük, ugyanis a kurarizálók hatásának fokozása
súlyos, életveszélyes állapothoz, légzésbénuláshoz vezethet.
- A modern inhalációs narkotikumok, így a methoxyfluran, az enfluran, az isofluran és a halothan
önmagukban is gátolják a neuromuszkuláris ingerületátvitelt és ez a hatás hozzáadódik a nem
depolarizáló izomrelaxánsok hatásához.
- Több antibiotikum (streptomycin, neomycin, polymyxin, valamint a colistin, kanamycin,
viomycin) acetilkolin antagonistaként viselkedik a motoros véglemezen, egy részük - a
streptomycin, neomycin és polymyxin - az acetilkolin felszabadulást is gátolja. Jelenlétükben a
nem depolarizáló izomrelaxánsok hatása nő.
- A helyi érzéstelenítők és antiaritmiás szerek nagy adagban a motoros véglemez acetilkolin
receptoraihoz kapcsolódó Na-csatornákat is gátolják, és ezzel fokozhatják úgy a nem
depolarizáló, mint a depolarizáló izomrelaxánsok hatását.

B. DEPOLARIZÁLÓ IZOMRELAXÁNSOK
Ide tartoznak azok a vegyületek, amelyek a motoros véglemezt az acetilkolinhoz hasonlóan, de
tartósan depolarizálják. Más szóval van affinitásuk a receptor iránt és van intrinsic aktivitásuk is.
A képviselők közül ma már csak a suxamethonium (succinilcolin) használatos mint
izomrelaxáns (1951-től). Szerkezetileg két 10 szénatomból álló lánccal egymáshoz kapcsolódó
acetilkolin molekulából áll.
Emberen a suxamethonium beadását átmeneti fascicularis izomrángások követik, főleg az
arcizomzatban és hasizmokban, tehát az antidepolarizálóknál észlelt ellazulási sorrend nem jellemző.
A bénulás a végtagizmokon és nyakizmokon kezdődik, ezt követi a légzőizmok bénulása és végül az
arcizmok és a garat izmai bénulnak. A bénulás a beadás után 1 percen belül alakul ki és 5 - 10 perc
alatt lezajlik. A suxamethonium rendkívül rövid hatástartamának oka az, hogy szerkezetileg nagyon
hasonlít az acetilkolinhoz, így a pszeudokolinészteráz gyorsan hidrolizálja. A vérplazma nagy
73
enzimaktivitásának következtében a beadott iv.-ás dózisnak csak csekély hányada éri el a motoros
véglemezt. A szinapszis környékén gyakorlatilag nincs pszeudokolinészteráz aktivitás, ezért a hatás
megszűnését valójában a suxamethoniumnak a véglemez térségéből az extracelluláris folyadékba
való diffúziója határozza meg. A pszeudokolinészteráznak több, genetikailag meghatározott változata
van. Genetikai anomáliák következtében egyes személyek szervezetében a suxamethonium lassan
bomlik le így az általa okozott blokád órákig elhúzódhat. Ezalatt a beteget mesterségesen kell
lélegeztetni. Humán szérumból előállított kolinészteráz beadásával a légző- és egyéb izmok működése
helyreállítható.
A suxamethoniumot klinikumban rövid hatástartama miatt, szinte kizárólag az intubációs
manőver elősegítése érdekében adják.

5.5. A szimpatikus idegredszer gyógyszertana

A huszadik század elején már ismerték az adrenalint, majd 1946-ban Euler a noradrenalint is
azonosította. Ezt követően Alquist megkülönböztette az o- és a |-receptorokat.
A szimpatikus idegrendszer aktiválása a nyúltvelő preszinaptikus sejtjeiből ered. A
preszinaptikus neuronok a gerincvelő preganglionáris szimpatikus idegsejtjeit idegzik be, majd ezek a
szimpatikus ganglionokba vezetnek. A ganglionok szintjén N
N
receptorok ingerlése által, acetilkolin
mediátor közvetítésével történik meg az ingerületátvitel (lásd 5.1 ábra). A ganglionban található
pericarionból indulnak ki a posztganglionáris rostok, amelyek a szimpatikus véglemez varikozitásain
végződnek (szimpatikus idegvégződés). Az idegvégződések hólyagocskáiban (vezikulum) található a
fő transzmitter, a noradrenalin (NA) és a kotranszmitterek, az ATP (a legfontosabb), a kromogranin és
a neuropeptid Y (NPY). Az akciós potenciál hatására a vezikulumokból exocitózissal transzmitterek
szabadulnak fel, amelyek közül a noradrenalin (NA) az o és | receptorokon, az ATP a P
2x
receptoron
és a NPY az Y
1
receptoron fejtik ki hatásukat. Ezek a transzmitterek hatnást gyakorolhatnak
ugyanakkor

magára az idegvégződésre is, az o
2
, P
2y
, Y
2
preszinaptikus receptorok ingerlése által
(lásd 5.7 ábra), gátolva a transzmitterek felszabadulását (negatív feedback), míg a |
2
receptorok
ingerlése által serkentik ugyanezt (pozitív feedback).
A szimpatikus idegrendszer transzmitterei a katekolaminok, ezek közül is legfontosabb a
noradrenalin. (5.5 ábra).


74


A szimpatikus posztganglionáris rost ingerlése során felszabaduló szimpatin 9:1 arányban
tartalmaz noradrenalint illetve adrenalint.
A katekolaminok bioszintézise: a noradrenalin az axon varikozitásaiban szintetizálódik a
táplálékkal felvett tirozinból (lásd 5.5 ábra). A központi idegrendszer több neuroncsoportjában a
szintézis megáll a dopamin szintjén. Ezeknek az idegsejteknek a transzmittere a dopamin. A
szimpatikus idegekben a szintézis továbbhalad és kialakul a noradrenalin, amely a szimpatikus
idegrendszer legfontosabb transzmittere. A mellékvesevelőben - amely tulajdonképpen egy módosult
ganglion - a szintézis tovább folytatódik, és kialakul az adrenalin. A mellékvesevelő 4:1 arányban
tartalmaz adrenalint és noradrenalint. (5.6 ábra)

Az 5.6 ábrán a dopamin, a noradrenalin és az adrenalin, valamint a szintézisükben szerepet
játszó enzimek elhelyezkedését láthatjuk a citoszolban illetve a vezikulában. A szintézis sebességét
és a noradrenalin végső mennyiségét leginkább a citoplazmában található tirozin-hidroxiláz
koncentrációja befolyásolja, tehát az enzim bénítása által jelentősen csökkenthető a noradrenalin
mennyisége. Erre a célra az alfa-metil-parathyirosin használható. A dopamin-β-hidroxiláz
kivételével, amely vezikuláris enzim és a dopamint noradrenalinná alakítja, az összes többi
szintézisben résztvevő enzim a citoplazmában található (5.6 ábra).
A katekolaminok metabolizmusa: az akciós potenciál hatására megemelkedik az intracelluláris
kálciumszint és a noradrenalint tároló vezikulumok membránja összeolvad a plazmamembránnal. Így a
noradrenalin exocitózissal a szinaptikus résbe jut, ahonnan az ún. rekaptációs (újrafelvevő)
mechanizmusok révén tűnik el. A legnagyobb rész (kb. a felszabadult noradrenalin négyötöde), aktív
transzporttal visszavevődik a preszinaptikus idegvégződésbe, ezt nevezzük „uptake
1

mechanizmusnak. Az idegvégződésbe került noradrenalin nagy része visszajut a vezikulumba, szintén
aktív transzporttal és a következő akciós potenciál hatására ismét felszabadulhat. A fennmaradó rész
az idegvégződés citoplazmájában található monoamino-oxidáz (MAO) hatására elbomlik (lásd 5.7
ábra). Az uptake
1
mechanizmus nagy szelektivitást és affinitást mutat az adrenalin és főleg a
noradrenalin és kevésbé az egyéb katekolaminok, mint pl. az izoprenalin iránt. A fennmaradó rész a
szinaptikus résből a vérbe diffundál és keringés útján az endotélsejtekbe, simaizomsejtekbe vagy
szívizomsejtekbe jut. Ezt a folyamatot „uptake
2
‖ mechanizmusnak is nevezik, fő jellemzői, hogy nem
mutat specificitást a noradrenalin iránt és az affinitása is kicsi. Nem annyira a katekolaminok
75
szinaptikus résből való eltávolítása szempontjából fontos, sokkal inkább a keringő (pl. mellékvese által
kiválasztott, vagy a gyógyszer formában bejuttatott) katekolaminok eltávolítása szempontjából.
A MAO által elbontott noradrenalin dihidroxi-fenil-etilénglikol (DOPEG) formájában kidiffundál a
sejtből és itt az extracellulárisan megtalálható catecholamin-O-metiltranszferáz (COMT) enzim tovább
bontja, ezáltal a DOPEG metoxi-hidroxi-fenil-etilénglikollá (MOPEG), a noradrenalin pedig
normetanefrinné (NMN) alakul. A MOPEG a máj enzimek hatására vanil-mandulsavvá (VMA) bomlik.
A vizelettel ürülő VMA, noradrenalin és adrenalin erős korrelációban van a szimpatikus aktivitással.
Diagnosztikai szempontból jelentős pheocromocitoma (katekolamin termelő mellékvese daganat)
kimutatásában, ekkor ugyanis mindhárom metabolit szintje emelkedett.

A szimpatikus idegrendszer receptorai:
A szimpatikus idegekből illetve a mellékvesékből felszabadult noradrenalin és adrenalin
adrenoreceptorok aktiválásával fejti ki hatását. A szimpatikus idegrendszerben o és | receptorok
találhatók, és mindkettő több altípussal rendelkezik. Az összes adrenerg receptor a G-proteinnel
kapcsolt receptorok családjába tartozik. A | receptorok Gs proteinnel kapcsoltak és növelik, míg az o
2

receptork Gi proteinnel kapcsoltak és csökkentik a cAMP szintet. Az o
1
receptor Gq proteinnel
kapcsolt és a foszfolipáz C serkentése révén fokozza az IP
3
és a DAG termelést, növelve ezáltal az
intracelluláris Ca
2+
koncentrációját. A szív |
1
receptorai a feszültségfüggő kalcium-csatornákat
másodlagos hírvivő részvétele nélkül is képesek aktiválni. A katecholaminok a szimpatikus
idegvégződések vezikulumaiban dopamin, noradrenalin (NA), adrenalin formájában raktározódnak.
Ugyanitt tárolódnak a kotranszmitterek is.
Az adrenerg ingerületátvitelt a pajzsmirigyhormonok, az ösztrogén és a progeszteron is
befolyásolják, egyes receptorok számának a növekedését idézve elő.

5.2 Táblázat: A szimpatikus receptorok eloszlása és funkciói, valamint az adrenoreceptok által
közvetített hatások:
Receptor Elhelyezkedés Receptoraktivitás következménye
76
o
1
Erek

Bronchus
Hólyagszfinkter
Méh
Prostata
Gyomor-bélrendszer

Lép
Szem

→ összehúzódás – vérnyomás emelkedés (legfontosabb
hatás)
→ szekréciócsökkenés
→ összehúzódás
→ motilitás fokozódás,összehúzódás
→ simaizom összehúzódás
→ összehúzódás a szfinkterek szintjén, motilitás
csökkenés
→ lépösszehúzódás
→ midriázis (az irisz sugárizmainak összehúzódása
révén)
o
2
Preszinaptikusan

Gyomor-bélrendszer
Pancreas
→ gátolja a katekolamin felszabadulást a szinaptikus
résbe (legfontosabb hatás), negatív feedback
→ bélizmok elernyedése
→ inzulinszekréció gátlása
|
1
Szív

Vese
Gyomor-bélrendszer
Zsírszövet
→ + ino-, + chrono-, + dromotrop, nő az excitabilitás
(legfontosabb hatás)
→ reninelválasztás fokozása
→ elernyedés
→ lipolízis fokozása
|
2
Erek
Légutak
Húgyhólyag izmok
Méh
Máj
Pancreas
Vázizmok
→ elernyedés (coronariák és vázizmok szintjén)
→ elernyedés
→ elernyedés
→ elernyedés
→ glikogenolízis és glukoneogenézis fokozása
→ inzulinfelszabadulás fokozása
→ tremor (periférás eredetű)

Megjegyzendő, hogy az egyes receptortípusok eloszlása nem egyenletes. A perifériás
érrendszerben, szimpatikus inger hatására felszabaduló noradrenalin a működő vázizomban és a
coronariákban nagyobb számban jelen levő |
2
-receptorokat izgatva értágulatot okoz, míg a vesében, a
bőrben és a splanchnicus területen, ahol az o
1
-receptorok vannak nagyobb számban, érszűkület
keletkezik. A szívizom szintjén |
1
receptorok vannak többségben, ezek ingerlése során a szívműködés
minden szinten fokozódik (lásd a fenti táblázatot). A bronchusok szintjén, a méhben (ahol a receptorok
száma - hormonális hatásra - változik terhességben) a |
2
receptorok vannak túlsúlyban, ingerlésük
elernyedést eredményez.

5.6. A szimpatikus idegrendszer gyógyszeres befolyásolása

77
A szövet szimpatikus válaszát az adrenoreceptorok aktiváltsági foka határozza meg. Az
adrenoreceptorokat általában fiziológiás transzmitterek, a noradrenalin és az adrenalin aktiválják. A
szövetek szimpatikus válaszát megváltoztathatják mindazok a gyógyszerek, amelyek a szinaptikus
résbe jutott transzmittert valamilyen módon befolyásolják (5.7 ábra).


A katekolaminok szinaptikus résbe való felszabadulását az efedrin vagy az amfetaminok serkentik és
a guanethidin gátolja. Ezeken kívül a preszinaptikus o
2
receptorokra ható vegyületek is befolyásolják
a felszabadulást, így az őket szelektíven stimuláló clonidin gátolja a katekolaminok szinaptikus résbe
történő felszabadulását. Egyes vegyületek a szinaptikus résből az idegvégződésbe történő rekaptációt
(uptake
1
) gátolják, mint pl. a kokain vagy a triciklikus antidepresszív szerek, szintén növelve ezáltal
a katekolaminok mennyiségét a szinaptikus résben. Hasonló hatást hoznak létre a katekolaminok
metabolizációját gátló vegyületek is, mint pl. a monoaminooxidáz (MAO) gátló antidepresszív
szerek. Egy másik lehetőség annak a folyamatnak a gátlása, amely során a katekolaminok az
adrenerg idegvégződés citoplazmájából visszakerülnek a raktározó vezikulumokba. Ilyen anyag a
rezerpin.
Végül az adrenerg receptorokat közvetlenül befolyásoló, agonista illetve antagonista (receptor
blokkoló) szerek csoportját említjük. Exogén agonisták az adrenoreceptorok közvetlen serkentése
révén váltanak ki szimpatikus választ, az exogén antagonisták pedig, megelőzve az endogén
transzmitterek hatását, gátolják a szimpatikus válasz kialakulását.
Azokat a vegyületeket, amelyek serkentik az adrenerg ingerületátvitelt, és kiváltják a szövetek
szimpatikus válaszát, szimpatomimetikumoknak, míg azokat, amelyek gátolják az ingerületátvitelt és
csökkentik a szövetek szimpatikus tónusát, szimpatolitikumoknak nevezzük.

5.6.1. Szimpatomimetikumok

Azok az anyagok, amelyek a szövetek szintjén fokozott szimpatikotóniát váltanak ki. Az
adrenoreceptor agonisták a szövetek adrenoreceptorait közvetlenül aktiválva váltanak ki szimpatikus
választ. Az o- és a |-receptorok fiziológiás ligandjai a noradrenalin és az adrenalin. Mindkét vegyület
képes a receptorokat és azok altípusait ingerelni, bár eltérő affinitással. Intravénásan bejuttatott
adrenalin vagy noradrenalin a szervezetben található összes adrenerg receptort befolyásolja.
Hatásaik:
78
- Szív: +inotrop, +chronotrop, +dromotrop, +batmotrop, +tonotrop,
- Erek: az o
1
-receptorok révén érszűkítő hatást fejtenek ki a belekben, a lépben, a veseerekben és a
bőrerek szintjén, míg a |
2
÷receptorok révén értágulatot okoznak az agyban, szívben, májban és a
működő izmokban (ezt nevezik a keringés centralizációjának, amely tulajdonképpen túlélési,
védekező mechanizmus). Erős izommunka esetén (vész- illetve stresszhelyzet) növelik a keringő
vér mennyiségét, fokozzák a vér beömlését a szívbe, serkentik a glikogénmobilizációt, nő a vér
cukor- és zsírtartalma. Vese eredetű hipertóniában nagyobb a szervezet adrenalin érzékenysége,
- Központi idegrendszer: szorongást, fokozott izgatottságot eredményeznek. Nő a reflextónus.
Csökken az ACTH termelés,
- Gyomor-bélrendszer: csökken a tevékenység és a szekréció, fokozódik a nyálelválasztás (nagy
mennyiségű, mucinban gazdag, enzimekben szegény váladék),
- Anyagcsere: fokozódik a hőtermelés az izmokban, a májban serkentik a glikogenolízist,
hiperglikémiát okoznak, gátolják az inzulin hatását, fokozódik az oxigén felhasználás és a
tejsavtermelés. Hiperkalémiát erdményeznek,
- Méh: hatása függ a fajtól, a menstruációs ciklustól és a dózistól is. Kis dózisban adott adrenalin
emberben a terhes méhet elernyeszti, nagyobb dózis méhösszehúzódást vált ki.
E hatások miatt a legtöbb ilyen szer a versenysportokban doppingszernek minősül.
Hatásmechanizmus szerint feloszthatók közvetlen (direkt) vagy közvetett (indirekt) hatású
szerekre.
- A közvetlen hatásmechanizmus szerint a receptor agonisták a szövetek adrenoreceptorait
közvetlenül aktiválva váltanak ki szimpatikus választ.
- Közvetett hatásmechanizmus szerint hatnak a felszabadulást, illetve vezikuláris
katekolamintárolást befolyásoló szerek. Sajátosságuk, hogy csekély az affinitásuk a receptorok
iránt, de serkentik a noradrenalin beáramlását a szinaptikus résbe.

I. Nem szelektív adrenoreceptor-agonisták: o÷ és |-receptor izgatók:

1. adrenalin (epinephrin, Tonogen)
A mellékvese velőállományában termelődő homon, amely az ergotróp (küzdelmi, adaptácós)
reakciók megvalósításában játszik szerepet. Az adrenalin a szervezet összes adrenoreceptorára hat
(o
1
, o
2
, |
1
, |
2
). Hatása a különböző szövetek szintjén függ az egyes receptor típusok sűrűségétől. A
bőr, vese és splanchnikus területen, ahol az erek falában az o
1
receptorok vannak túlsúlyban
79
érszűkületet okoz, következésképpen emelkedik a vérnyomás. A vázizmok, coronariák és agyi erek
szintjén viszont, ahol a |
2
receptorok vannak túlsúlyban, értágulatot okoz. Ez tulajdonképpen egy
adaptációs, küzdelmi mechanizmus része, ami által egy élőlény képes legyőzni az ellenfelet, vagy
elmenekülni egy adott vészhelyzet elől. Ehhez járul még a hörgőtágulat és decongestio – ezáltal
növekszik a ventilláció-, hiperglikémia és enyhe excitabilitás növekedés jön létre a KIR szintjén. A
szívműködés szempontjából az adrenalin hosszabb távon és főleg beteg szíven káros hatású. Ennek
oka, hogy bár erősen fokozza a szív munkáját, ez nagyon rossz hatásfokú. Az adrenalin által tartósan
korbácsolt szív energiatartaléka gyorsan kimerül. Rendkívül erősen fokozódik ugyanis az
oxigénfogyasztás, az energiatermelés jóval nagyobb mértékben nő, mint a munkateljesítmény.
Ugyanakkor a coronariák tágulása nem elegendő arra, hogy fedezze a megnőtt oxigénigényt, így
relatív oxigénhiány alakul ki, ami a szívizom állapotát rontja. A rendkívül szapora szívműködés (|
1
-
receptor hatás) egyébként is nagyon káros, mert a kamrának nincs ideje kellően telítődni a diastole
alatt, így haszontalanná válik az a nagy erejű összehúzódás, amelyet a szívizom az adrenalin
hatására végez. Mindez akár szívinfarktushoz vagy átmeneti isémiához vezethet, főleg sclerotikus
coronariák esetében.
Az adrenalin poláros molekula, ezért kevésbé hatol be a KIR-be. A gyomor-béltraktusból nem
szívódik fel, ezért szájon keresztül nem adható. Az injekció formájában bevitt adrenalin gyorsan
inaktiválódik a rekaptációs folyamatok, majd ezt követően a COMT és a MAO általi elbontás által. A
subcutan bevitt adrenalin hatása valamivel hosszabb mivel a saját felszívódását késlelteti a helyi
érszűkület által.

Javallatok:
- anafilaxiás shock - enyhíti a heveny tüneteket, csökkenti az urtikáriát, az angioneurotikus ödémát,
- bármely erős értágulattal járó sokkos állapot, gégeödéma, asthmás krízis (subcutan injekció),
- Adam-Stokes-szindrómában iv.-an, lassan adva,
- szívstopp esetén, reszuszcitáció során, intrakardiális injekció formájában,
- adjuváns szer helyi érzéstelenítésben (mivel gátolja a vele együtt beadott anyagok – helyi
érzéstelenítők - felszívódását, meghosszabbítva azok hatását),
- helyileg mint vérzéscsillapító,
Ellenjavallat: szívelégtelenség, ateroszklerózis, hipertónia, isémiás cardiopathia.
Számos súlyos mellékhatása lehet az adrenalinnak: miocardiális infarktus, vagy egy már meglévő
isémiás cardiopathia súlyosbodása, agyi isémia a vérnyomásemelkedés miatt, súlyos gangrénás
80
érszűkület a periférián (injekció formájában bejuttatott adrenalin hatására), sápadtság, tremor,
szorongás, pszichomotoros izgatottság.
Adag: 0,002-0,005%-os koncentrációban helyi érzéstelenítővel társítva; 0,25-0,5mg subcutan
adagolva shockban, asthmában.

2. noradrenalin (norepinephrin)
Az adrenalintól eltérően a noradrenalin elsősorban az o receptorokat izgatja, alig a |
1

receptorokat és egyáltalán nem hat a |
2
receptorokra. A domináns hatás tehát a vasoconstrictio,
amely minden területre kiterjed, és e hatás annál erősebb, minél több o receptor található az illető
szövetben. A coronariák szintjén enyhe tágulat keletkezik. A szívhatások elenyészőek, ugyanis a
kismértékű |
1
stimuláló hatást ellensúlyozza a gátló típusú vagushatás, amely a vasoconstrictio során
keletkező vérnyomásemelkedés miatt reflexesen jön létre. Ennek eredményeképpen a szíven gátló
hatás érvényesül amely bradikardiához vezet. Érthető, hogy mivel a |
2
receptorokra nem hat, a
hörgőket nem tágítja.
Javallat: akut vérnyomáseséssel járó sokkos állapotok.
Mellékhatások: szívritmuszavar, helyi nekrózis
Adag: 4mg, szintén parenterálisan.

3. dopamin
A központi idegrendszer dopaminerg neuronjainak alapvető szerepe van az extrapiramidális
rendszer működésében, egyes hormonok szekréciójának a szabályozásában. A gyógyszerként
bejuttatott dopamin nem jut át a vér-agy gáton, így a perifériás hatásai kerülnek előtérbe, pontosabban
a dopamineg receptorok aktiválása nyomán keletkező értágulat. A dopamin hatása a kardiovaszkuláris
területre koncentrálódik tehát és adagfüggő. Kis adagban (< 5-10 µg/tskg/perc) a |
1
receptorok révén
stimulálja a szívet és a D
1
receptorok révén tágítja a vese- illetve a splanchnikus ereket. Nagyobb
adagban (>20 µg/tskg/perc) az o stimuláló hatás érvényesül, általános érszűkületet és vérnyomás
emelkedést okozva, ugyanakkor erősödik a szívstimuláció is a |
1
receptorok révén.
Javallat: cardiogen shock, veselégtelenséggel járó shock.
Mellékhatás: hányinger, hányás, vérellátási zavarok az akrális területen
Adag: 5 µg/tskg/perc kezdetben, 20-50 µg/tskg/perc -ig emelve (iv. perfuzió).

4. dobutamin (Dobutrex)
81
Az előbbi modernebb származéka, elsősorban szívhatásokkal rendelkezik, szelektívebb a
|
1
receptorokra. Perfúzióban adják, precíz adagolású készülék segítségével, gyakran dopaminnal
párhuzamosan.
Hatás: +inotrop hatás a |
1
receptorok izgatása révén
Javallat: akut szívelégtelenség, cardiogen shock.

5. etilefrin (Efortril)
Jellemzői: fenil-alkil-amin származék, közepesen erős a hatása
Javallat: hipotenzió, ortosztatikus hipotenzió (ritkán használt szer)
Adag: 5-10 mg per os

6. efedrin
Az Ephedra sinica, illetve equisetina természetes alkaloidája. Ezt a növényt Kínában évezredek
óta használják gyógyszerként. Szerkezetileg beta-fenil-propanol-metilamin, gyógyszerként a
természetes alkaloida sósavas sóját alkamazzák.
Indirekt hatású szimpatomimetikum, elsősorban a katekolaminok raktárakból való
felszabadítása által eredményes, bár van egy enyhe enzimgátló hatása is. Vérnyomásemelő effektusa
később kezdődik és jóval tartósabb, mint az adrenaliné, viszont 250-szer gyengébb annál. A gyomor-
bél traktusból jól felszívódik, és a májban kevésbé bomlik el. Főleg a vese választja ki. Behatol a KIR-
be, ezért az adrenalinnal ellentétben ingerlékenységet, szorongást, álmatlanságot okoz. Hörgőtágító
hatása is van, ami a |
2
-receptor-izgatás eredménye (asthmás rohamban nem elég hatékony). Hatása
az adrenalinéhoz hasonló, de annál gyengébb.
Javallat: Gyermek- és öregkori enuresis nocturna, inkontinencia, egyes allergiás megbetegedések
(asthma bronchiale-ban rohammegelőzésre), 1 %-os orrcsepp formájában főleg allergiás rhinitisben,
Adagja: 10-50 mg.

7. amfetamin
Az amphetamin egy fenil-etil-amin származék. Indirekt szimpatomimetikum, akárcsak az
efedrin, hatását a noradrenalin felszabadítása útján fejti ki. Szájon keresztül adva is hatékony.
Rendelkezik az efedrin hatásaival de igen jelentős a KIR-re kifejtett izgató (pszichostimulens)
hatása, amely valószínűleg összefüggésben van a noradrenalin-felszabadító hatásával (lásd még
pszichostimulensek). Izgatja a nyúltagyi légzőközpontot is. A limbikus rendszerben levő dopaminerg
82
végkészülékből dopamint szabadít fel, ez okozza a kellemes érzést. Tartós használata depressziót és
pszichés függőséget vált ki.
10-30 mg szájon keresztül az éberséget, a fizikai és szellemi munkavégzőképességet növeli, a
hangulatot javítja, az önbizalmat és a koncentrálóképességet fokozza, az étvágyat és fáradékonyságot
csökkenti. E tulajdonságai miatt használták a II. világháború pilótái a repülési időtartam
meghosszabbítása érdekében.
Metilált származéka, a metamphetamin hasonló hatású. A metamphetamin a kokainhoz hasonló
dependenciát okoz.
Egy másik amphetamin-származék, a methylphenidat, központi idegrendszeri hatásai miatt
narcolepsiában és attention deficit hyperactivity disorder-ben (ADHD, gyermekkori figyelemhiányos
állapot) alkalmazott szer.

8. nafazolin:
Szintén indirekt hatású szimpatomimetikum, hatásmechanizmusa hasonlít az efedrinéhez.
Helyileg alkalmazva hatékonyan szűkíti a nyálkahártya ereit, orrcseppek (Rinofug) és szemcseppek
(Proculin) összetevője. Nafazolin tartalmú orrcsepp nem alkalmazható újszülöttek és csecsemők
esetében, mivel az orrnyálkahártya fejletlensége miatt felszívódhat és reflexes apnoet okozhat
(ilyenkor fiziológiás oldattal helyettesítik).

II. Szelektív adrenoreceptor-agonisták

A. o - receptor agonisták
A nem szelektív o - receptor agonisták elsősorban orrcseppek és szemcseppek összetevői,
ugyanis összehúzzák az orrnyálkahártya valamint kötőhártya ereit, csökkentve az orrnyálkahártya
duzzanatát. Ilyen szer az oxymetazolin és a xylometazolin (Byxtonim).
A szelektív o
1
- receptor izgatók csoportjába a phenilephrin (Vibrocil) tartozik. Az orrnyálkahártya ereit
összehúzza, ezért allergiás rhinitisben alkalmazható. Hátránya, hogy gyakori használata
orrnyálkahártya-atrófiát okozhat. Hasonló szer a metoxamin.
A szelektív o
2
- receptor izgatók legfontosabb képviselője a clonidin. A túlnyomórészt
preszinaptikusan található o
2
receptorok izgatása révén fejti ki hatását (lásd még antihipertenzív
szerek). A KIR-ben nagyszámban találhatók ilyen receptorok, szerepük a szervezet szimpatikus
tónusának szabályozása. A clonidin az o
2
(centrális és perifériás) receptorok stimulálása által
83
csökkenti a transzmitter felszabadulását az adrenerg idegvégződésekből, vagyis klinikai szempontból
szimpatolitikum. Intravénás adagolás esetén kezdetben egy rövid ideig tartó vérnyomásemelkedés
alakul ki, amelyet hosszan tartó vérnyomásesés követ. Szájon keresztül kezdettől fogva hatékonyan
csökkenti a vérnyomást.
Javallatai közé tartoznak a magasvérnyomás (lásd ott), a migrén és a kábítószerelvonási tünetcsoport.
Mellékhatásai közül a szájszárazság, aluszékonyság, ortosztatikus hipotenzió és az esetleges
testhőmérséklet csökkenés említendők.
Adagja kezdetben 0,15 mg napi 2 részletben, amely fokozatosan emelhető napi 0,3-0,4 mg-ig.
A guanfacin és a guanabenz hasonló hatásmechanizmusú szerek.
Az o-metil-dopa (Dopegyt) egy prodrug, amely a szervezetben o-metil-noradrenalinná alakul és az
o
2
- receptorokat serkenti a KIR szintjén. Klinikailag vérnyomáscsökkentő (lásd ott) hatású
szimpatolitikum.
A clonidin-csoport képviselői, az o-metil-dopa, a guanethidin és a rezerpin (lásd alább) alkotják a
neuroszimpatolitikumok csoportját (mivel hatásuk fő helye a központi idegrendszer). A rilmenidinnel
és a moxonidinnel kiegészítve pedig antiszimpatomimetikumoknak is nevezik őket (lásd még a
magas vérnyomás kezelése).

B. | receptor izgatók
Az izoprenalin nem szelektív | receptor izgató, a simaizmokat elernyeszti, a diasztolés
vérnyomást csökkenti, erős +ino-, +dromo-, +chronotrop szívhatást fejt ki, erős hörgőtágító. Az
adrenalinnál 3-5-szor erősebb. Per os nem hatékony és akárcsak az adrenalin, azáltal hogy növeli a
szívfrekvenciát, rontja a szívmunka gazdaságosságát.
Javallatai (a sürgősségi medicina gyógyszere) közé tartozik az akut szívelégtelenség, az Adam-
Stokes-szindróma és a súlyos asthmás roham. Ellenjavallt isémiás cardiopathiában és tahiaritmiában.
Adagja: 0,5-1%-s aerosol vagy 10 mg-s tabletta szublinguálisan.
Az orciprenalint (Astmopent) ritkán használják asthma bronchiale kezelésében (mert csekély a
|
2
szelektivitása) inhalációs készítmény formájában.
A szelektív |
1
- receptor izgatók csoportjában a legfontosabb szer a dobutamin amelyet a
dopaminnal együtt tárgyalunk, a logikai egység megtartása érdekében (lásd előbb).
A szelektív |
2
- receptor izgatók fenil-etanolamin szerkezetű vegyületek, a |
2
- receptorok aktiválása
által ellazítják a hörgők simaizomzatát, fokozzák a légutakban a mukociliáris transzportot és gátolják
az allergiás mediátorok felszabadulását a masztocitákból. Tokolitikumként is felhasználhatók,
84
elősegítik a méhizmok elernyedését. Az adag növelésével elvesztik szelektivitásukat és a |
1
-
receptorok aktiválása révén növelik a szívfrekvenciát amely súlyos isémiás következményekkel járhat
a már fennálló elégtelen coronariás keringés esetén. Terheseknél terápiás adagban is okozhatnak
palpitációt, fejfájást és csak kevés tanulmány foglalkozott a magzatra kifejtett hatásukkal. Ezen
tanulmányok alapján a szelektív |
2
- receptor izgatók csak nagy adagban károsítják a magzatot, de
nem kizárt a magzati szívfrekvencia növekedése.
Mellékhatások: főleg szisztémás adagolás esetén lépnek fel: szívfrekvencia növekedés, palpitáció,
fejfájás, tremor.
Javallatok: asthma bronchiale, krónikus obstruktív tüdőbetegség, vetélés vagy koraszülés
megelőzése.
Ellenjavallatok: isémiás cardiopathia, aritmiák.
Készítmények:
1. salbutamol (Ventolin). Inhalációs vagy 4 mg.-os tabletta formájában van forgalomban,
2. fenoterol (Berotec) inhalációs formában,
3. terbutalin (Bricanyl) inhalációs vagy tabletta formában.
A többi készítményt és részletes leírásukat lásd az asthma bronchiale kezelése című fejezetben.
A bőr allatti zsírszövetben |
3
receptorok találhatók, melyeknek fő hatása a lipolízis. Kísérletek folynak
e receptor agonistáival, abban a reményben, hogy általuk csökkenthető lenne a bőr allatti zsírszövet
mennyisége (fogyókúra) és javulna II. típusú diabetesben a glukóztolerancia (a szöveti glukózfelvétel-
és tolerancia növelése által).

5.6.2. Szimpatolitikumok

A szimpatikotóniát gátló hatás több mechanizmus révén is létrejöhet:
- Közvetlen (direkt) hatásmechanizmussal ható szereknek van affinitásuk a receptorok iránt de nincs
intrinszik aktivitásuk. A receptorokhoz kapcsolódva blokkolják ezeket, megakadályozva ezáltal a
természetes mediátorok és az indirekt szimpatomimetikumok hatását. A blokkolás létrejöhet egy (pl.
szelektív o
1
÷ illetve |
1
÷ blokkolók) vagy több receptoron egyszerre.
- Közvetett (indirekt) hatásmechanizmussal hatnak az ú.n. neuroszimpatolitikumok, amelyek a
transzmitter mennyiségét csökkentik a felszabadulás (guanethidin), vagy a vezikuláris
katekolamintárolás (rezerpin) gátlása által.

85
I. INDIREKT HATÁSÚ SZIMPATOLITIKUMOK
A guanethidint régen a magasvérnyomás-betegség kezelésére használták, napjainkban (nagyszámú
mellékhatása miatt) jelentőségét vesztette.
A rezerpin a hipertónia kezelésében régebben alkalmazott szer. Könnyen bejut a központi
idegrendszerbe, ahol kiüríti a noradrenalin, dopamin és szerotonin-raktárakat, ezzel magyarázható az
általa okozott depresszió és Parkinson-szindróma. Ugyanakkor (nagyobb adagban) szedatív és
neuroleptikus hatása is van, de a nagyszámú mellékhatás miatt a pszichiátria területén sem vált be. A
magasvérnyomás kezelésében önmagában (ma már) nem használják, kombinációkban viszont igen
(Neocristepin, Hipazin).

II. DIREKT HATÁSÚ SZIMPATOLITIKUMOK

a) Nem szelektív o-blokkolók
A phenoxibenzamin egy akilamin szerkezetű vegyület, amely amellett hogy a muszkarin receptorokat
is gátolja, nagy affinitást mutat az o-receptorok iránt, amelyeken irreverzibilis antagonista hatást fejt ki
(az o-receptor aktív kötőhelyéhez kötődik kovalens kötéssel). Az o
1
- receptoron erősebben hatnak,
mint az o
2
-receptorokon.
Javallatai közé tartozik a malignus prostatahipertrófia, a pheochromocytoma és a spina bifida (a
húgyhólyag sphincterét ellazítja). Nem alkalmas az essentialis hypertonia hosszú távú kezelésére,
mert a hirtelen vérnyomás-csökkenést egy igen erős reflexes tahikardia és fokozott renintermelés
kompenzálja. Ugyanakkor nagyon gyakori a súlyos ortosztatikus hipotenzió kialakulása is.
A tolazolin egy perifériás értágító hatású imidazolin-származék, rövid ideig kompetitív módon gátolja a
noradrenalin hatásait. Rendelkezik hisztaminszerű hatásokkal is (fokozza a gyomorszekréciót és
bégörcsöket okozhat). Számos enzimet gátol: MAO, kolinésztreráz, hisztamináz. Alkalmas perifériás
érszűkülettel járó megbetegedések (Raynaud-kór, trombangiitis obliterans, angiopathia diabetica)
kezelésére.
Mellékhatásai közé tartozik a reflexes tahikardia, fejfájás, hányás, hasmenés, hevülés.
Adagja napi 25-50 mg tabletta formájában.
A phentolamin (Regitin) szintén imidazolin-származék, specifikusabb és erősebb a tolazolinnál. A
pheochromocytoma diagnózisára alkalmazzák, ugyanis olyan specifikus o-szimpatolitikus hatású,
hogy a hirtelen erős vérnyomás-emelkedéssel járó rohamban 5-30 mg iv.-an adott Regitin hatására 2
percen belül lezuhan a vérnyomás. Ez a bizonyítéka annak, hogy a roham a mellékvese
86
velőállományának tumora által hirtelen kilökött nagy adrenalin-noradrenalin mennyiség
következménye. A phenoxibenzaminnál ismertetett mellékhatások mellett még fejfájás, hányás,
hasmenés, hevülés léphet fel.

Ergot-alkaloidák (anyarozs alkaloidák):
Az anyarozs egy tömlősgomba, amelynek a rozson termő, orsó alakú, többnyire feketés-lilás
színű telepcsomói több indolvázas alkaloidát tartalmaznak. Ezeket nevezzük ergot alkaloidáknak.
Az alkaloidák mind a lizergsav származékai. Közülük a vízben jól oldódó ergometrin,
metisergid és lisergid (LSD) egyszerű aminszármazékok és nincs o-blokkoló hatásuk, míg a többi
(ergotamin, ergokornin, ergokrisztin, ergokriptin) polipeptid szerkezetű, vízben gyakorlatilag nem
oldódó, alfa-szimpatolitikus hatású alkaloidák.
A szimpatolitikus hatás a molekula hidratálásával fokozható, ezért a gyógyászatban főként a
dihidro-származékokat, leggyakrabban a dihidro-ergotoxint használják mint értágítót (az ergotoxin az
ergokornin, ergokrisztin, és ergokriptin keveréke). A hidratált ergotalkaloidák vérnyomáscsökkentő
hatásában a szimpatikus bénítás mellett az is szerepet játszik, hogy közvetlenül csökkentik a
vazomotorközpont tónusát. A vagusközpontot izgatják, ezzel pulzusgyérülést és diastoleban
tökéletesebb kamratelődést eredményeznek. Értágító hatásuk miatt hipertónia kezelésében és
érszűkülettel járó megbetegedésekben egyaránt számításba jöhetnek. Ugyanakkor a legtöbb anyarozs
alkaloida direkt érszűkítő hatású.
Egyes ergotalkaloid-származékok a dopaminreceptorokat is izgatják. Különösen erős hatású a
2-bróm-alfa-ergokriptin (bromocriptin), melyet a prolaktinszekréció gátlására, valamint antiparkinson-
szerként használnak (lásd ott).
A természetes ergotalkaloidák krónikus alkalmazása toxikus következményekkel jár. A tartós,
erős érszűkület, főleg a testvégeken, trombusképződéshez, majd a vérkeringés teljes
megakadályozásához vezet, és végül száraz gangraena fejlődik ki. A középkorban az anyarozzsal
fertőzött gabona lisztje gyakran hozott létre ergotismus gangraenosust. A krónikus mérgezés egyes
esetekben görcsökkel jár (ergotismus convulsivans). Korunkban is előfordulhat ergottal fertőzött liszt
fogyasztása miatt ergotismus epidémia (pl. legutóbb Írországban 1929-ben, Franciaországban 1953-
ban).
Hatásaik:
- Az ergotalkaloidák fokozzák a méhösszehúzódásokat, és emberen is tartós méhkontrakciókat
váltanak ki. Erre a célra a szülés placentáris szakában nálunk az ergometrin maleatot és a
metilergometrint használják injekció, illetve csepp formában.
87
- Direkt módon szűkítik az ereket, ennek megfelelően emelik a vérnyomást és ez egyes szereknél
elfedi szimpatikus bénító tulajdonságukat.
- Csökkentik az artériák pulzálását, ezért migrénes rohamban, amely az a. temporalis és
egyéb intracraniális artériák erős pulzációjának következménye, jó terápiás hatásúak.
- A polipeptid szerkezetű alkaloidák izgatják a vagusközpontot, ezért pulzusgyérülést okoznak,
emellett közvetlenül a szívizomra hatva negatív hatást fejtenek ki. Csökkentik a szív
érzékenységét az aritmiát kiváltó faktorokkal szemben (pl. adrenalin, izoprenalin,
coronariakeringési zavarok). Paraszimpatikus tónusfokozódást váltanak ki a gyomor-béltraktuson,
ezzel fokozzák a perisztaltikát.
- A nyúltagyi központok izgatásával hányást válthatnak ki. Csökkentik a légzőközpont CO
2

érzékenységét. Csökken a vazomotorközpont izgalma.
- Nagy adagok nyugtató, sőt altató hatást fejtenek ki.

Készítmények:
1. ergometrin maleat: a szülés placentáris szakában használják injekció, illetve csepp formában
méhösszehúzás és vérzéscsillapítás céljából (lásd ott). Mellékhatások: hányinger, hányás, nagyobb
adagok esetén vérnyomásemelkedés, perifériás isémia.
2. ergotamin: erős érszűkítő hatása van, főleg a carotis területén. Koffeinnel társítják migrén
kezelésében, ugyanis a koffein, amellett, hogy növeli az ergotamin felszívódását a bélből, az agyi
ödémát is csökkenti és saját érszűkítő hatása is van. Ilyen készítmény a Cofedol. Hosszas
alkalmazás során ennél is perifériás keringési zavar jelentkezhet.
3. dihidroergotoxin: dihidro-ergokornin, dihidro-ergokrisztin és dihidro- ergokriptin keveréke, már alig
rendelkezik direkt érösszehúzó hatással, ugyanakkor erősebb szimpatikus bénító mint a természetes
alkaloidák. 0,25-1 mg-os dózisban értágító hatású, így hipertónia, perifériás vasculospastikus
kórképek és agyi isémia kezelésében egyaránt számításba jöhet.
4. metisergid: rendkívül hatékonynak bizonyult migrénben 0,5-2 mg-os adagban per os vagy im.-an
adagolva.
5. lisergid vagy LSD: kábítószerként használt, függőséget okozó hallucinogén anyag.
6. yohimbin: a Pausinystalia, valamint a Corynanthe yohimbe indolvázat tartalmazó alkaloidája.
Kémiai szerkezetét illetően rokonságot mutat a Rauwolfia-alkaloidákkal. Elsősorban az o
2
-
receptorokon hat, melyeknek gátlása fokozza a szervezetben noradrenalin felszabadulását. Mivel ezt
a hatást már olyan kis adagban kifejti, amely még nem gátolja az o
1
-receptorokat, megfelelő
88
adaghatárok között szimpatikus izgatóként viselkedik. Az o
2
-receptorok gátlása mellett gátolja az o
1
-
és szerotonin receptorokat is. Nagyobb adagokban afrodiziákumként viselkedik, ami részben központi
idegrendszeri izgalommal, de főleg a penis ereinek fokozott tágulásával magyarázható.

b) Szelektív o
1
-receptor blokkolók
A nem szelektív o-receptor antagonisták a centrális o
2
receptorok gátlása révén növelték a szervezet
szimpatikotoniáját, ezen kívül az általuk okozott vérnyomásesés is reflexes tahikardiát váltott ki. Mivel
a magasvérnyomás betegséghez gyakran társul isémiás eredetű szívbetegség, bármely
oxigénfogyasztást fokozó szívfrekvencia növekedés súlyos következményekkel járhat (pl.
szívinfarktus). A nem szelektív o- antagonisták éppen ezért nem terjedtek el a magasvérnyomás
kezelésében. A szelektív o
1
-receptor blokkolók kifejlesztésével az erős tahikardia elkerülhetővé vált
megfelelő adagok alkalmazása esetén. Az o
1
-receptorok szelektív blokkolásával létrejön az értágulat,
de a preszinaptikus o
2
-receptorok szabadon maradnak (lásd még a vérnyomáscsökkentők fejezetben).
Ezen kívül prostata adenomában is hatékonynak bizonyultak.
A prazosin (Minipress) egy quinazolin származék, az erek o
1
- receptorainak gátlása révén
vazodilatációt okoz főleg az arteriolák szintjén. Igen jó vérnyomáscsökkentő szer, reflexes tahikardiát
csak kis mértékben vált ki.
Mivel könnyen okoz ortosztatikus hipotenziót, a kezelést kis adagokkal kezdik (0,5-1 mg), majd a
beteg egyéni reaktivitásától függően növelik 10-20 mg –ig.
A terazosin (Hytrin) és a doxazosin (Cardura): az előbbi származékai, hasonló hatásokkal
rendelkeznek, de hosszabb a felezési idejük.
A tamsulosin (Tamsol, Omnic) egy o
1A
-receptor szelektív quinazolin származék. Benignus
prostatahyperplasia kezelésére használják, mivel a prostata stromájában a szimpatikus idegekből
felszabaduló noradrenalin az o
1A
-altípusú receptorokon hatva hypertrophiát okoz. Hasonló
mechanizmus szerint ható származék az alfuzosin.

c) Szelektív o
2
- szimpatolitikumok: Kísérleti stádiumban levő gyógyszerek, képviselőjük az idazoxan.

d) |- receptor antagonisták
1958-ban Power és Slater írta le az első |-blokkolót a diclorisoproterenolt, majd a klinikumban
is használható propranololt. Ezt követően jelentős lépés volt a szelektív |-blokkolók kifejlesztése.
89
A |-receptoroknak két altípusát különböztetjük meg: a |
1
-receptorok főleg a szívben, míg a |
2

receptorok főleg a bronchus, erek és uterus simaizmainak felszínén helyezkednek el.

5.3 Táblázat: A |-receptorok farmakológiai hatásai
Szövet Receptor Agonista Antagonista
Szív
Miocardium
Sinuscsomó
AV-csomó
Pitvar

|
1

|
1
-|
2

|
1
-|
2

|
2


+inotrop
+chronotrop
+dromotrop
+chronotrop

–inotrop
–chronotrop
–dromotrop
–chronotrop
Erek
Arteriolák

|
2


értágulat

érszűkület
Tüdő
Nagy hörgők
Kis hörgők

|
1

|
2


tágulat
tágulat

szűkület
szűkület
Vese
Arteriola
Renin-kiáramlás

|
2

|
1


tágulat
fokozott

szűkület
gátolt
Gyomor-bélrendszer |
1
csökkent szekréció
csökkent tónus
fokozott szekréció
fokozott izomtónus
Zsíranyagcsere |
1
fokozott lipolízis
csökkent koleszterin
és trigliceridszint
gátolt lipolízis
emelkedett koleszetrin
és trigliceridszint
Máj |
2
fokozott glikogenolízis gátolt glikogenolízis
Szem |
1
normál csarnokvíztermelés csökkent csarnokvíztermelés
Méh |
2
ellazulás kontraktilitás fokozódás
Pancreas

|
2
normál inzulinkiáramlás gátolt inzulinkiáramlás


Klinikailag a |-adrenerg-receptor-blokkolók hatását mindig a propranololhoz viszonyítják. Azt a
propranolol-adagot (4o mg), amely 6o/perc szívfrekvenciát eredményez 1 -nek tekintjük (egységnyi
béta-blokád). A többi szer hasonló hatást kiváltó adagját ekvivalencia-dózisnak nevezzük.
A |-blokkolók, elsődleges hatásmechanizmus szerint gátolják az endogén ligand (adrenalin,
noradrenalin) kötődését a |
1
és |
2
receptorokhoz. Emellett számos |-blokkolónak membránstabilizáló
hatása (MSA) is van, miszerint csökkentik az akciós potenciál amplitudóját és gátolják az automáciát
azáltal, hogy a helyi érzéstelenítőkhöz hasonlóan gátolják a Na
+
beáramlást. Ezeket részesítik
előnyben az aritmiák kezelésében – propranolol, acebutolol, sotalol. Egyes molekulák parciális
agonistaként viselkednek (intrinszik szimpatomimetikus aktivitás- ISA) miszerint az általuk elfoglalt
90
| receptort enyhén stimulálni is képesek. Ezek a szerek is – pl. oxprenolol, pindolol, cebutolol, –
védik a szívet az endogén katekolaminok káros hatásával szemben, de jóval kisebb intenzitású
bradikardiát váltanak ki. Azoknál a betegeknél részesítik előnyben akiknél az isémiás cardiopathia
mellé bradikardia társul.
Farmakokinetika: mivel általában hosszú időtartamú kezelésre használjuk ezeket a szereket,
nagyon fontos, hogy optimális farmakokinetikai paraméterekkel rendelkezzenek, azaz per os adagolás
esetén jól felszívódjanak, lehetőleg elegendő legyen napi egyszeri adagolás és akár egyszeri, akár
többszöri adagolás esetén a felezési idő elég hosszú legyen ahhoz, hogy a gyógyszerhatás 24 órás
lefedést biztosítson.
a. Felszívódás és metabolizmus:
- a |-blokkolók általában jól felszívódnak,
- a felszívódást az ételek fogyasztása nem befolyásolja,
- a vízoldékony készítményeket (atenolol, bopindolol, bisoprolol) kivéve átesnek a first pass
metabolizáción,
- az aktív metabolitok növelik a hatásidőt (bopindolol)
b. Zsíroldékonyság, vízoldékonyság:
- a nagy zsíroldékonyságú szerek (propranolol, oxprenolol) felezési ideje rövid,
- a vízoldékony szerek (atenolol, bopindolol, sotalol) nehezebben metabolizálódnak, de
hatásidejük hosszú, az agyszövetbe nehezen jutnak be, így kevesebb a központi mellékhatásuk.
c. Kiürülés:
- a vízoldékonyak a vesén keresztül választódnak ki,
- a bisoprolol, metoprolol és a pindolol a vesén és a májon keresztül 50-50%-ban választódnak
ki,
- a zsíroldékonyak a májban metabolizálódnak, ezért fokozott figyelmet igényelnek májbetegek
esetében.
d. Adag-hatás időtartam:
- a nagy vízoldékonyság jelentősen megnyújtja a hatástartamot,
- az aktív metabolit képződése is hosszabb hatástartamot eredményez,
- speciális ―slow release‖ kapszula alkalmazása is hosszabb hatástartamot biztosít,
- az esmolol ultrarövid hatású szer, hatása 1-5 perc múlva kialakul és 10-20 percen belül
megszűnik. Ez a jellemzője kihasználható a supraventrikuláris tahikardia, szívizom infarktus és
általános érzéstelenítés alatt fellépő frekvencia- és vérnyomás-emelkedés esetén.
Általános mellékhatások:
91
A nem szelektív |-adrenerg-receptor-blokkolók egyik legkellemetlenebb mellékhatása az
izomgyengeség és a fáradékonyság, amely valószínűleg a csökkent perctérfogat, a csökkent
izomperfúzió valamint a szénhidrátanyagcserére és az inzulinkiválasztásra gyakorolt hatás
eredménye. Ugyanakkor a hörgők szűkületének asthmában és a méhösszehúzódások fokozódásának
terhességben súlyos következményei lehetnek.
Egyéb mellékhatások:
– Álmatlanság, bizarr álmok: főleg a lipidoldékony szerek esetében (ritkán),
– Légzési nehézség: nem szelektív szereknél,
– Gastrointestinális panaszok: hasi görcs, hasmenés viszonylag gyakoriak és a gyomorbél-traktus
receptorainak a gátlása miatt jelentkeznek,
– Hideg végtag jelenség: a perifériás érszűkület eredménye,
– Lipidanyagcsere: nő a koleszterin és a trigliceridek szintje a vérben,
– Diabetes mellitus: néhány esetben propranolol adagolása során súlyos hypoglykaemiát is észleltek.
Ez a hatás valószínűleg az adrenalin glikogenolitikus hatásának gátlásán keresztül jön létre. A
beállított diabéteszes terápiát felboríthatják. Ha a beteg inzulint vagy oralis antidiabetikumot kap,
fokozzák az inzulin hypoglykaemiás hatását, mivel kikapcsolják a szimpatikus ellenregulációt, és így
elfedik a hipoglikémiát jelző tahikardiát és verejtékezést. Mivel a hipoglikémiás hatások főleg |
2
-
receptor mediáltak, szelektív |
1
-receptor antagonisták ritkábban produkálják ezt a mellékhatást,
– Hirtelen elvonás: rebound jelenséget okoz hyperthyreosisban és isémiás szívbetegségben,
– Impotencia, libidócsökkenés.
Gyógyszer kölcsönhatások:
- A Digoxin hatását fokozzák.
- A szívre ható Ca
2+
csatorna blokkolók – Diltiazem, Verapamil - nem kombinálhatók |-
blokkolóval ugyanis a két csoport szívgátló hatása összeadódik és súlyos keringési
elégtelenséghez vezető bradikardia alakulhat ki.
- Kerülni kell a szívgátló hatású helyi és általános érzéstelenítőket.
A |-blokkolók klinikai alkalmazása
A |-blokkolóknak egyre nagyobb a jelentőségük a klinikai gyakorlatban. Antiaritmiás hatásuk (a)
mellett az angina pectoris megelőzésében (b) és a középsúlyos hipertónia kezelésében (c) is jelentős
szerepet játszanak. A |-blokkolók a katekolaminok |-receptoron kifejtett hatásai közül nemcsak a
pozitív inotrop és chronotrop hatásokat gátolják, hanem a lipolitikus, hiperglikémizáló hatásokat is. A
katekolaminok fokozzák a glikogén lebontását és a trigliceridek szabad zsírsavakká történő
92
lebomlását. Mind a lipolitikus, mind a hiperglikémiát okozó hatás |-blokkolókkal gátolható. Kompetitív
módon gátolják továbbá a katekolaminok ―ka lorigén‖ hatását.
a) Ritmuszavar. A |-blokkolókat eredetileg különböző ritmuszavarok kezelésére vezették be.
Antiaritmiás hatásukban szerepet játszik a |-blokkoló hatás is, de a membránstabilizáló hatással
rendelkező szerek váltak be a legjobban mint antiaritmikum (Sotalol, Propranolol). Klinikailag
elsősorban azokban az esetekben bizonyultak hatékonynak, amikor a beta-adrenerg hatás fokozott
volt, például stressz, terhelés, műtét, altatás, illetve, amikor az alapbetegség kialakulásában
jelentősége van a szimpatikus túlsúlynak. Igen hatékonyak a fiatalkori tahiaritmiákban.
Pitvarfibrillációban és kamralebegésben csökkentik a frekvenciát. Paroxizmális szupraventrikularis
tahikardiában iv.-an adva a rohamot megszüntetik. Antagonizálják narkózis közben a pCO
2

emelkedése és a műtéti trauma által kiváltott adrenalinmobilizáció okozta extrasistolés aritmiát,
valamint a halotánnarkózisban a szív fokozott katekolaminérzékenysége miatt létrejövő extrasistolékat,
aritmiákat.
b) Angina pectoris. A |-szimpatolitikumok enyhítik a miocardialis isémia következtében keletkező
anginás panaszokat, ugyanis a szimpatikus izgalom miatti fokozott oxigénszükségletet nagymértékben
csökkentik és a coronariákat nem, vagy alig szűkítik. A klinikai adatok arra utalnak, hogy az anginás
panaszok csökkenése egyrészt a terhelésben kialakuló szimpatikus izgalom gátlásával, másrészt a
nyugalmi frekvencia csökkenésével magyarázható.
c) Magasvérnyomás. Húgyhajtóval, esetleg perifériásan ható értágítóval kombinálva enyhe és
középsúlyos hypertoniában a |-blokkolók hatékony vérnyomáscsökkentők. A hipertóniát a perctérfogat
csökkentésével mérsékelik. Igen hatékonyak fiatalkori, szimpatikus túlsúly által kiváltott hipertóniában.
Vérnyomáscsökkentő hatásuk lassú, tartós adagolás során alakul ki és a hatásmechanizmusban a
renin felszabadulás befolyásolása is szerepet játszik. Mivel renin a |
1
-receptorok izgatása által is
felszabadul a juxtaglomerularis rendszerben, a nem szelektív |-blokkolók gátolják a renin
felszabadulását, és már kis adagban hatékonyan csökkentik a vérnyomást (renin-angiotenzin-
aldosteron rendszer révén) olyan betegeken, akiknél a plazma reninaktivitása fokozott. Hatnak
azonban alacsony reninaktivitású hipertóniában is. Szerepet játszhat ebben az, hogy |-receptorok
találhatók a noradrenerg idegvégződésen preszinaptikusan, melyek izgatása növeli a noradrenalin
kiáramlását (pozitív feedback), így a |-blokkolók ezt a normális szimpatikus tónus által fenntartott
áramlás-fokozódást gátolják (pozitív feedback blokkolók). Mivel számos |-gátló bejut az agyba, úgy
tűnik a vérnyomás-szabályozás centrális regulációjára kifejtett hatás is szerepet játszik a |-blokkolók
vérnyomáscsökkentő hatásában.
93
A |-blokkolók javallatai magasvérnyomás-betegségben:
- fiatal, középkorú betegek, kifejezett hiperkinézissel
- fokozott szimpatikus alaptónus
- társult isémiás szívbetegség
- kora reggeli hipertónia magas pulzusszámmal

d) Krónikus szívelégtelenség. A |-blokkolók szerepe a krónikus szívelégtelenség kezelésében az
utóbbi évtizedek során jelentősen megváltozott; a korábban ellenjavallt gyógyszercsoport ma már a
standard terápia részévé vált, bizonyított előnyökkel (leginkább angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal
kombinációban). Nagyszámú betegen végzett kontrollált klinikai vizsgálatok alapján a hosszú távú
bétablokkoló kezelés krónikus szívelégtelenségben szignifikánsan javítja a balkamra-funkciót, a
klinikai tüneteket és a túlélést.
A béta-blokkolók klinikai hatékonysága a szívizom szintjén többszörös mechanizmuson alapszik:
 csökkentik a katekolaminok toxicitását,
 csökkentik az isémiát, az oxigénigényt és a spontán szívfrekvenciát,
 csökkentik az aritmiakészséget,
 egyéb kedvező hatással is rendelkezhetnek: antioxidáns hatás, lassítják az arteriosclerosis
progresszióját, anti-remodeling (a szívizom kontraktilis és rugalmas szöveteinek fibrózus,
rugalmatlan szövetekké történő átalakulása) hatással rendelkeznek, csökkentik a sejthalált a
szívizomban stb.
e) Hiperkinetikus szindróma. A hiperkinetikus szindróma (megnövekedett perctérfogat, csökkent
arteriovenosus oxigénkülönbség, tahikardia, csökkent munkavégző képesség) patogenezisében
szerepet játszó szimpatikus izgalom gátlásával a kórképet javítják.
f) Pheochromocytoma. Társkezelésként, az o-receptor-bénítók alkalmazása miatt fellépő tahikardiát
gátolják.
g) Glaucoma. Gátolják a csarnokvíz termelődését; például a timolol úgy szisztémásan, mint lokálisan
alkalmazva kifejt ilyen hatást. Újabban a |
1
szelektív betaxololt ajánlják glaucoma kezelésére.
h) Hipertireózis. A |-blokkolóknak hipertireózis kezelésében is vannak előnyös hatásaik, mivel
egyrészt a szívhatásokat, másrészt a tiroxin trijodotironinná alakulását (a T4-T3 átalakulást) gátolják.
Propranolol különösen előnyös hatású hipertireózisos krízis alkalmával.
i) Egyéb alkalmazások: A propranololnak migrén kezelésében is leírták előnyös hatásait. Bizonyos
fajta tremorok kezelésében (különösen perspektívikusnak tűnnek e célból a kifejlesztés alatt álló
94
szelektív |
2
antagonisták) illetve lámpaláz csökkentésére is használatosak (sportlövőknél
doppingszernek minősülnek). A propranololt alkoholelvonási tünetek csökkentésére is sikeresen lehet
alkalmazni. Májcirózisos betegeken a portális vénás nyomás csökkentésére is használatosak. A
propranolol és a nadolol csökkenti az esophagus varixok kapcsán kialakuló vérzések gyakoriságát.

A. Nem szelektív |-adrenerg-receptor-blokkolók
Jellegzetességek: Egyaránt blokkolják a |
1
÷ és a |
2
÷receptorokat. A renin-felszabadulást
gátolják a juxtaglomeruláris készülék szintjén. Van parciális agonista hatásuk, ISA- és
membránstabilizáló hatásuk is. Az artériák, valamint bronchusok, bronchiolusok szintjén szűkület
okoznak. A terhes méh kontraktilitását fokozzák.
Mellékhatások: bronchus- és bronchiolus szűkület, érszűkület, álmatlanság, általános gyengeség,
gastrointestinális panaszok, méhkontraktilitás fokozódás terhességben, hipoglikémia, impotencia,
libidócsökkenés.
Javallatok: renovasculáris hipertónia (mindkét típusú receptor gátolja a juxtaglomeruláris készülékből a
renin kiáramlást), fiatalkori aritmiák és magasvérnyomás.
Ellenjavallatok: súlyos cardialis decompensatio, nagyfokú bradikardia, sick sinus szindróma,
atrioventricularis blokk, hipotónia, asthma bronchiale, perifériás arteriopathia, labilis diabétesz,
terhességben fokozott elővigyázatossággal adandók.

5.4 Táblázat: A legfontosabb készítmények tulajdonságai
Propranolol Pindolol Nadolol Timolol
Adag/nap 40-80mg 5-10mg 40-240 mg 20-60 mg
T
1/2
1-6 óra 3-4 óra 14-24 óra 4-5 óra
Zsíroldékonyság +++ + - +
First pass metabolizmus ++ + - +
Kiválasztás máj máj, vese vese máj, vese
MSA + + - -
ISA - +++ - -


B. Szelektív |
1
-adrenerg-receptor blokkolók (II. generációs, kardioszelektív szerek)
95
Jellemzőik: Dominánsan a |
1
-adrenerg receptorokat blokkoló szerek. Terápiás adagban nem
okoznak bronchusösszehúzódást, a terhes méh kontraktilitását nem befolyásolják és nem okoznak
perifériás érszűkületet - nem befolyásolják a normális keringést. A |
2
-adrenerg-receptor agonisták
(salbutamol) azon a betegen is ki tudják fejteni hatásukat, aki |
1
-adrenerg-receptor gátlót szed. Ritkán
okoznak fáradékonyságot és izomgyengeséget. Antiatherosclerotikus hatást fejtenek ki a
trombocitaadhézió gátlása és az endothélsérülés lehetőségének csökkentése által.
Mellékhatások: gastrointestinális panaszok (kólika, hasmenés), hideg végtag jelenség, álmatlanság,
bizarr álmok, általános gyengeség, a vérzsírszint emelkedése, impotencia, libidócsökkenés.
Ellenjavallatok: súlyos szívelégtelenség, nagyfokú bradikardia, sick sinus szindróma,
atrioventrikuláris blokk, hipotónia.

5.5 Táblázat: A legfontosabb szelektív hatású készítmények
Metoprolol Atenolol Bisoprolol Betaxolol Acebutolol
Adag 25-50mg 50-100mg 5-10mg 10-20 mg 400-1200 mg
T
1/2
3-7 óra 6-9 óra 9-12 óra 14-22 óra 3-4 óra
Zsíroldékonyság + - + ++ -
First pass metabolizmus ++ - - ++ ++
Kiválasztás máj vese máj, vese máj, vese máj, vese
MSA + - - - +
ISA - - - - +


C. Harmadik generációs |-adrenerg-receptor blokkolók
Különösen hatékony antihipertenzív szerek, mert értágító hatásuk is van. Egyes képviselők
(carvedilol, bucindolol, labetalol) az o- és |- adrenerg-receptorokat együttesen gátolják, mások a |-
adrenerg-receptor antagonista hatás mellett közvetlen (musculotrop) értágulatot váltanak ki. Ilyen szer
a celiprolol (Celectol), amely bronchiolustágulatot is okoz. A labetalol jelentős gyakorlati hátránya,
hogy csak injektábilis formában forgalmazzák.
Kiemelkedő fontosságú a carvedilol (Dilatrend), amely a hipertónia és isémiás szívbetegségen kivül
szívelégtelenségben is igen hatékony. Az erőteljes értágító és szívgátló hatás mellett a szerkezetében
levő carbazol csoportnak köszönhetően antioxidáns hatással is rendelkezik. Adagja 400 mg, felezési
ideje 6-8 óra, intrinszik szimpatomimetikus aktivitása nincs.
96
Újabban megjelentek a negyedik generációs szerek is. Ilyen a szintén értágító nebivolol, mely ezen
hatását NO felszabadítás révén éri el.































97
6. A szív-érrendszer működésének gyógyszeres szabályozása

A szív és az érrendszer (cardiovascularis szisztéma, keringési rendszer) – alapvető jellemzői a
vérnyomás (tenzió), amely a szív perctérfogatának és az össz-perifériás ellenállásnak a terméke
valamint a perctérfogat, amely a szív frekvenciájától és a verőtérfogattól függ. A szívérrendszer
szabályozása összetett, szerepe van ebben az autonóm szimpatikus és paraszimpatikus
idegrendszernek, a helyileg felszabaduló vazoaktív anyagoknak, mint amilyen a NO (nitrogén-oxid) és
az adenozin és az arteriális baroreceptoroknak. A szabályozó folyamatokban résztvevő
neurotranszmitterek közül meg kell említeni az adrenalint, angiotenzin II-t, az opioidokat, az ANP-t
(atriális natriuretikis peptid).
6.1. A hipertónia gyógyszeres kezelése

A hipertónia a szisztémás artériás vérnyomás megemelkedése. A vérnyomás emelkedése kóros
elváltozásokat okoz az érrendszerben. Kialakulhat, mint bizonyos betegségek kísérő tünete, illetve az
esszenciális hipertóniában a betegség lényege maga a megemelkedett vérnyomás. Nagyon gyakran
balkamra-hipertrófiához, infarktushoz és hirtelen szívhalálhoz, szívelégtelenséghez, agyvérzéshez,
veseelégtelenséghez és disszekáló aortaaneurizmához vezet.
A magasvérnyomás-betegség kezelése hosszútávú (leggyakrabban egész életen át tartó), a beteg
együttműködése alapvető fontosságú. A kezelés összetett, nem-farmakológiai és farmakológiai
komponensből áll.
A nem-farmakológiai kezelés magában foglalja a sószegény diétát, a testmozgást, a dohányzás
abbahagyását, az alkoholfogyasztás kerülését, a telített zsírsavak fogyasztásának csökkentését
valamint a stresszmentes életmódot.
A gyógyszeres kezelés beállítására számos készítmény áll rendelkezésünkre. A terápia célja az
optimális vérnyomásszint megtartása, a szervi szövődmények megjelenésének a kivédése illetve
kezelése.

Antihipertenzív gyógyszerek (6.1 ábra)
1. Diuretikumok (vízhajtók)
2. A szimpatikus idegrendszert gátló szerek
3. Kalciumantagonisták
4. A renin-angitenzin rendszerre ható szerek
98
5. Értágítók



6.1.1. Diuretikumok
A hipertónia kezelésében az egyik elsődleges lehetőség a só és a víz ürítése, amely magával vonja az
extracelluláris folyadékvesztést, ami a vénás nyomás csökkenéséhez és ezáltal a perctérfogat
csökkenéséhez vezet. A diuretikumok több támadásponton keresztül fejthetik ki só- és vízürítő
hatásukat. Beavatkozhatnak a Na
+
tubuláris folyadékból a tubuláris epithelsejtbe történő
transzportjába vagy a a víz és az oldott anyagok transzportfolyamataiba az egyes nefron
szakaszokban.
A Na
+
transzportja a tubuláris folyadékból a tubuláris epithelsejtbe több folyamat révén valósulhat meg
(6.1 Táblázat).
6.1 Táblázat: A Na
+
transzportja
Elektrogén pumpa

- Na
+
direkt belépése a koncentrációgrádiens irányába
- Na
+
belépése karriermolekula segítségével (glukóz, foszfát,
tejsav)
- Na
+
belépése kotranszport folyamat által, karriermolekula
segítségével, amikor a Na
+
, K
+
és a Cl
-
együttesen vándorol
- Na
+
belépése kotranszport folyamat által, karriermolekula
segítségével, amikor a Na
+
és a Cl
-
együttesen vándorol
Nem elektrogén pumpa - Na
+
belépése kotranszport folyamat által, karriermolekula
segítségével, amikor a Na
+
belépésével ellentétesen egy H
+

együttesen vándorol

A víz és az oldott anyagok transzportfolyamatai az egyes nefron szakaszokban különbözőképpen
mennek végbe. A glomerulusokban az ultrafiltrátum képződik, a glomerulusfolyadék összetétele a kis
molekulatömegű anyagok és az elektrolitok szempontjából azonos a plazma vizes fázisával de
fehérjementes. A proximális tubulusban a glomerulusfolyadék 70-80%-a reabszorbeálódik, és a Na
+

más anyagokkal együtt szívódik vissza, így a HCO
3
reabszorbeálódás során Na
+
szívódik vissza Na/H
cserefolyamat által, miáltal Na
+
és HCO
3
-
jut az extracelluláris térbe. A víz az ozmotikus nyomásnak
megfelelően arányosan szívódik vissza, és a K
+
teljesen reabszorbeálódik. A glukóz és aminosavak a
99
glomerulusokban filtrálódnak és a proximális tubulusban visszaszívódnak, normál körülmények között
a vizeletben nem jelennek meg. A gyógyszermetabolitok ürítése ugyanakkor a proximális
tubulusokhoz kötött. A Henle kacs vékony leszálló szárában vízreabszorbció zajlik, de a nem
visszaszívódó oldott anyagok gátolják a víz visszaszívódását, emiatt több víz jut tovább (ez történik
ozmotikus diurézisben). A vastag felszálló szárban aktív Na
+
, Ca
++
és a Cl
-
vándorlás zajlik, minek
következtében a nátrium és a klór szintje a tubuláris folyadékban folyamatosan csökken. A disztális
tubulusban folytatódik a nátrium és a klór reabszorbciója. A paratireoid hormon pedig itt fokozza a
kalcium aktív visszaszívódását. A víz számára a membrán ezen a szakaszon átjárhatatlan és ADH
iránt érzéketlen. A gyűjtőcsatornákban tovább folytatódik a nátrium és a klór reabszorbció, és az
aldoszteron-érzékeny kálium szekréció ezen a szakaszon valósul meg, ugyanis aldoszteron hatására
kálium, hidrogén és nátrium szívódik vissza. A gyűjtőcsatornák későbbi szakaszán megnő az ADH
iránti érzékenység, és a membrán vízzel szembeni permeabilitása is megnő.
Renin-angiotensin-aldosteron rendszer (RAAS)
A vastag felszálló szakasz végződésénél található macula densa. A tubulus ezen a ponton érintkezik a
glomerulussal. Így alakul ki a juxtaglomeruláris apparátus, amely a reninszekrécióért felel. A renin
felszabadulást kiválthatja a vese perfúziós nyomásának a csökkenése, a megemelkedett klór szint és
a szimpatikus hatások. A felszabadult renin meghatározza az angiotenzin plazmaszintjét. Angiotenzin
hatására fokozódik az aldosteron-elválasztás, amely hipervolémiát és erőteljes nátrium reabszorbciót
eredményez.
(6.2 táblázat)
6.2 Táblázat: A különböző húgyhajtók támadáspontja és hatásmechanizmusaik
Csoport Képviselő Támadáspont Hatásmechanizmus
Ozmotikus
húgyhajtók
Mannitol proximális tubulus,
leszálló Henle kacs,
gyűjtőcsatorna
csökken a nátrium
reabszorbció, nő a
vérátáramlás
Karboanhidráz-
bénítók
Acetazolamid proximális tubulus nő a HCO
3
-
kiválasztás
Tiazidok Hydrochlorothiazid
Chorthalidon
felszálló Henle kacs,
korai disztális tubulus
csökken a nátrium és a
klór reabszorbció
Csúcshatású
húgyhajtók
Etakrinsav
Furosemid
felszálló Henle kacs

A Na
+
-K
+
-Cl
-

kotranszport gátlása
K-megtakarító Spironolacton gyűjtőcsatorna az aldosteron
100
húgyhajtók Triamteren receptorok blokkolása

6.1.1.1. Tiazidok és tiazidszerű diuretikumok
A csoport első képviselője a chlorothiazid volt, ma vérnyomáscsökkentőként a leggyakrabban
alkalmazott húgyhajtók. Kémiai szerkezetüket tekintve a benzotiazidok szulfonamidok.
Hatásmechanizmusukra jellemző, hogy a disztális kanyarulatos csatornában hatnak, kevésbé a
proximálisban. A nátrium-klór transzportot gátolják, és jelentős kálium-vesztést eredményeznek.
Továbbá fokozzák az aldoszteron elválasztást, és krónikus alkalmazás során hiperurikémiát
eredményeznek. Csökkentik a kalcium kiválasztást, és fokozzák a magnézium ürítését. A tiazidok
hatására a filtrált Na
+
és víz 3—5%-a kerülhet ürítésre. Per os jól felszívódnak, hatásuk 1-2 óra alatt
alakul ki, majd a vesében filtrálódnak és tubuláris szekrécióval ürülnek.
Javalltak kardiális dekompenzáció, krónikus vese- és májbetegségek által okozott ödémák, acidózis és
hipertónia kezelésére. Osteoporosisban is jótékonyak, mivel hiperkalcémiát okoznak.
Mellékhatásaik közül a legfontosabb a hipokalémia, aminek következtében aritmia, izomgörcsök
jelentkezhetnek. Diabetogén hatást is kimutattak, és növelik a plazma LDL és triglicerid szintjét,
gyengeséget, szédülést, köszvényes rohamot eredményezhetnek. Diabetes insipidusban csökkentik a
diurézist. A csoport gyógyszerinterakciói közül kiemelkedő a digoxin hatásának a potencírozása és a
lítium-ürítés fokozása.
A készítmények közül leggyakrabban a hydrochlorothiazid-ot alkalmazzák 6,25-25 mg-s adagban. A
chlortalidon (Hygroton) tartósabb hatású, felezési ideje 40-60 óra, hatástartama 72 óra. Javallatai
hasonlóak, kardiális dekompenzáció, májcirrózis, kortikoszteroid- és ösztrogén-kezelés által kiváltott
ödémák, nephrosis szindróma, akut glomerulonephritis, krónikus veseelégtelenség és hipertónia.
Veseelégtelenségben és májbetegségekben elővigyázatossággal kell adagolni. Több mellékhatása is
van, így hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, intrahepatikus cholestasis, szédülés, fejfájás,
bőrreakciók, ortosztatikus hipotónia. Nagyon sok gyógyszerinterakcióban vesznek részt
(antikoagulánsok, orális antidiabetikumok, inzulin, szívglikozidok, D-vitamin stb.). A szteroidok,
ösztrogének (fogamzásgátlók) folyadékretenciót okoznak és így antagonizálják a tiazidok hatását. A
nem szteroid gyulladásgátlók mérséklik a tiazidok hatását. A lítium, probenicid gátolja a
tiazidkiválasztást, de a tiazidok is gátolhatják a lítium-clearencet és így fokozhatják a lítium toxikus
hatását. A tiazidok és antiaritmiás IA és III típusú szerek együttadásakor súlyos kamrai ritmuszavar
léphet fel.
101
Az indapamid (Impamid, Lozol) orálisan adható diuretikum és antihipertenzív szer, amelynek napi
adagja 1,25 – 5 mg per os. A clopamide (Brinaldix) mérsékelt hatású tiazidszerű vízhajtó, amelynek
létezik egy pindolol-al képzett kombinációja is (Visken).

6.1.1.2. Karboanhidráz-bénító diuretikumok
A csoport képviselői húgyhajtóként ma már csak viszonylag ritkábban kerülnek felhasználásra.
Az acetazolamid (Huma-Zolamid) a karboanhidráz-bénítók közül a legismertebb.
A karboanhidráz egy cink tartalmú enzim, amely előfordul a vese proximális tubulusaiban, a gasztro-
intesztinalis rendszerben, a vörösvértestekben, és gátlása bárhol megvalósítható. Az acetazolamid a
karboanhidrázt nem kompetitíven, reverzibilisen gátolja. Hatására csökken a hidrogénion ürítés, a
vizelet pH-ja alkalikus lesz, és emelkedik a vizeletben a HCO
3
-
koncentráció. A Na
+
-H
+
ioncsere gátlás
következtében a visszamaradt Na
+
fokozott diurézist eredményez. Az acetazolamid által kiváltott K
+

ürítés is jelentős. Per os jól felszívódik, hatása 1 óra múlva alakul ki és 6-8 órát tart. Kiválasztása a
vesén keresztül valósul meg. Legjellemzőbb mellékhatása, hogy metabolikus hyperchloremiás
acidózist, és jelentős kálium-vesztést eredményez.
Javallt kardiális ödéma, ciklikus (premenstruális) ödéma, glaucoma, Méniére szindróma esetén.
Esetenként adható epilepsziában és hegyi betegségben. Ellenjavallt súlyos vese- és
májbetegségekben. Adagja 125-250 mg/nap vagy kétnaponta, napi háromszori adagolással
metabolikus acidózist okoz. Glaucomában a napi dózis 250-1000 mg.

6.1.1.3. Csúcshatású kacsdiuretikumok
A csoportba tartozó húgyhajtó gyors és rövid ideig tartó diuretikus hatást fejtenek ki. Gátolják a Henle
kacsban a nátrium visszaszívást és fokozzák a kálium kiválasztást. Fokozzák a vese vérátáramlását, a
renin-termelést és a vénás rendszer kapacitását, ugyanakkor csökkentik a tüdőödémát és a bal kamrai
nyomást.
Per os jól felszívódnak, hatásuk 30 perc alatt kialakul, (iv. adagolás esetén 5 perc alatt), hatástartamuk
6-8 óra. Erősen kötődnek a plazmafehérjékhez és a vesén meg a májon keresztül választódnak ki.
Terápiás indikációjuk széleskörű (6.3 Táblázat).

6.3 Táblázat: A kacsdiuretikumok terápiás indikációi
Javallat Megjegyzés
102
Akut tüdőödéma, agyödéma
Kardiális, hepatikus, renális ödémák
intravénásan
Hipertónia
Nephrosis, krónikus veseelégtelenség nagy adagban
Akut veseelégtelenség kezdeti szakasza anuriában azonban ellenjavallt
Szisztémás hypercalcemia
Hiperurikémia az etakrinsav származékai

A mellékhatások leggyakrabban az extracelluláris folyadéktérfogat csökkenése és az elektrolit-
egyensúly megváltozása következtében jelentkeznek. Ezek a hipokalémia, hiponatrémia és
hipomagnezémia, hiperurikémia, émelygés, hányinger. Süketséget és halláskárosodást is
okozhatnak, ez a hatás fokozódik más halláskárosító gyógyszerekkel (aminoglokozid antibiotikumok)
történő együttadás során. A warfarinnal és a clofibráttal interakcióba léphet, probenicid és NSAID
együttes adásakor csökken a húgyhajtó hatás. Növelik a szívglikozidok okozta arrhythmia
gyakoriságát. Emelik a propranolol és a lítium vérszintjét. Az amfotericin B és a cefaloridin okozta
nefrotoxicitást a furosemid fokozza. Allergiás reakciót furosemidre ugyancsak megfigyeltek.
A leggyakrabban alkalmazott készítmény ebből a csoportból a furosemid, amely per os és
parenterálisan is adható. Szokásos adagja napi 20 mg, ez akár 1000 mg-ig növelhető akut és krónikus
veseelégtelenségben. Az etakrinsav napi 50-200 mg-s adagban, míg a modernebb torsemid 2,5-5
mg-s adagban hatékony. A torsemid jelentősége főként abban nyilvánul meg, hogy terhességben sem
ellenjavallt.
6.1.1.4. K
+
megtartó diuretikumok
A kálium visszatartása só és víz ürítése mellett az epiteliális nátrium-csatorna gátlása és az
aldoszteron hatásának az antagonizálása révén valósul meg.

Az epiteliális Na
+
-csatorna gátlói
Gátolják a nátrium bejutását, a késői disztális tubulus és gyűjtőcsatorna luminális membránjának Na
+
-
csatornáján keresztül. Ezáltal potenciálkülönbséget hoznak létre, ami segíti a kálium transzportot, és a
késői disztális szakaszon elősegíti a nátrium ürítését. Az idetartozó vegyületek per os jól felszívódnak,
felezési idejük 2-4 óra.
Mellékhatásaik közül kiemelkedő fontosságú a hiperkalémia, ezért nem ajánlatos együtt adni más K
+
-
megtakarító diuretikummal, ACE-gátlókkal, angiotenzin receptor gátlókkal, |-receptor blokolókkal, nem
103
szteroid gyulladásgátlókkal, különösen indometacinnal. Továbbá még hányingert, fejfájást, szédülést is
okozhatnak. Klinikai javallataik hipertóniában és ödémák kiürítésében van. Az amilorid aerosol
formájában hatékonynak bizonyul cisztás fibrózis kezelésében. A készítmények közül a triamterene
(100-300mg/nap) és az amilorid (5-10mg/nap) bír terápiás jelentőséggel.

Aldoszteronantagonisták
A mineralokortikoidok kompetitív antagonistái, hatásuk az aldoszteron-ürítéstől függ, a spironolacton
az aldoszteron receptoron kívül a többi szteroid (progeszteron, androgén, glukokortikoid) receptorra is
hat. Nagy koncentrációban módosítja a szteroidok bioszintézisét is.
Per os jól felszívódnak, szinte kizárólag a májban metabolizálódnak, a canrenon és a canrenoát aktív
metabolitok, az eplerenon pedig epoxiszármazék. Erősen kötődik a plazmafehérjékhez, felezési ideje
1,4 óra. Mellékhatásként hasmenés, gastritis, ulcus, gyomorvérzés, letargia, zavartság jelentkezhet,
de gynecomastiát is okozhatnak. Legfontosabb javallatuk a tiazidokkal, vagy csúcshatású
diuretikumokkal való kombináció ödémákban és hipertóniában. A spironolakton diuretikumként
különösen jó hatású refrakter ödemákban, májcirrozisban, nefrosisban és a primer
hiperaldoszteronizmus minden formájában. A spironolacton napi adagja hipertóniában 50-100 mg/nap,
hydrochlorothiaziddal kombinálva pedig 25 mg (Aldactazide).
Ozmotikus diuretikumok
Ozmotikus diuretikumok azok az anyagok, amelyek szabadon filtrálódnak a glomerulusban, nem vagy
csak kismértékben reabszorbeálódnak a tubulusban. Számos elektrolitnak van ozmotikus húgyhajtó
hatása, a terápiában leggyakrabban a nem elektrolit, hanem a cukor természetű anyagokat (mannitol,
glycerin, isosorbitol, karbamid) használják. Általában ezeket az anyagokat megfelelő nagy adagban
kell alkalmazni ahhoz, hogy a plazma és a tubuláris folyadék ozmolaritása megnőjön. Hatásukra a
Henle kacsban csökken a nátrium és a víz visszaszívódása, a proximális tubulusban ozmotikusan
megkötik a vizet, csökken a vér viszkozitását, nő a vese vérátáramlása. Mellékhatásaik abból
származnak, hogy expandálódik az extracelluláris víztér, minek következtében hányinger, hányás,
fejfájás jön létre.
Legfontosabb klinikai javallatuk a fenyegető veseelégtelenség, nem generalizált ödéma, intracranialis
nyomásfokozódás esetén is adhatók. A készítmények közül terápiás szempontból fontos a mannitol,
ami intravénás infúzióban alkalmazható 10 és 20%-os koncentrációban, 50-200 g-s adagban.
Hatására a vizelet mennyisége 30-50 ml/óra lesz, alkalmazásakor centrális vénás nyomás mérése
szükséges. Nem szívódik fel a gyomor-bél csatornából. A glycerint 10%-os infúziós oldatban
intravénásan főleg agyödemában alkalmazzák.
104
(6.4 táblázat)
6.4 Táblázat: A húgyhajtók terápiás alkalmazása
Készítmény Diuretikus hatás, javallat Nem-diuretikus hatás
Karbonanhidráz bénítók csúcshatású diuretikummal társítva
rezisztenciában
-glaukoma
-metabolikus alkalózis
Ozmotikus húgyhajtók akut veseelégtelenség -cerebrális ödéma
Csúcshatású diuretikumok ödémás állapotok, pulmonális ödéma
akut veseelégtelenség

-hiperkalcémia
-hiponatrémia
-tubularis acidózis
Tiazidok ödéma -hipertónia
-diabetes insipidus
K
+
-megtartó diuretikumok ödéma, primer és szekunder
hiperaldoszteronizmus
-K
+
és Mg
++
vesztés


A diuretikumok klinikai alkalmazása
Ödémás állapotokban a vízhajtás célja az ödéma felszámolása, azáltal, hogy az extracelluláris
folyadék közelítse meg a normál szintet.
Szívelégtelenségben a cél a myocardium kontraktilitásának a fokozása és a pulmonális pangás
csökkentése.
Cirrhosis hepatisban a diuretikus kezelés oka az ascites-folyadék kiürítése a plazma onkotikus
nyomásának a növelésével és a hidrosztatikus nyomás csökkentése által. Hipertóniában a húgyhajtók
jótékony hatása összetett: a perifériás ellenállás csökkentése és a plazmatérfogat csökkentése.
A diuretikus kezelésnek speciális szempontját képezi a terhesség, ugyanis egészséges terhes nőben
helytelen adni, és terhességi toxémia megelőzésére nem javallt, de alkalmazható terhességi
generalizált ödémában.
Más gyógyszerekkel való együttes adagolás esetén figyelni kell, mert az antihisztaminok, antikolinerg
szerek, a fenotiazin, a triciklikus antidepresszánsokkal társítva fokozott szomjúságérzés jelentkezik,
míg acetilkolin, barbiturátok, morfin hatására fokozott aldoszteron elválasztás figyelhető meg.
6.1.2. A szimpatikus rendszert gátló szerek

105
A szimpatikus idegrendszeren keresztül ható szerek (l. VIR) több támadásponton keresztül fejthetik ki
hatásukat (6.2 ábra).

6.1.3. A renin-angiotenzin rendszer (RAS) aktivitásának gátlói

A renin-angiotenzin-aldosteron (RAAS) rendszer résztvesz az endokrin és az autokrin (helyi)
szabályozásban. A renin egy proteolitikus enzim, amely főként a vese juxtaglomeruláris
apparátusában mutatható ki, de előfordul más szervekben, szövetekben (szív, agy, nyálmirigyek,
anyaméh) is. A reninfelszabadulást serkenti a vese vérátáramlásának a csökkenése, isémia, a
hipotenzió, a sóhiány illetve ürítés valamint a |-receptorok aktivitásának a fokozódása (6.3 ábra).

Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) kimutatható a vese ereiben és a tubuláris kefeszegély
sejtjeiben, a gyomor-béltraktus, a here és az idegrendszer ereiben és parenchimájában. Az egyes
ACE-k szerv- és szövetspecifikusak. A RAA rendszerben kifejtett fontos hatásuk mellett meg kell
említeni, hogy lebontják a szervezet aktív értágító anyagát a bradykinint. Az angiotenzin II (AT-II)
legnagyobb része angiotenzin I-ből keletkezik ACE hatására, de létezik egy ACE-től független
mechanizmus is. Az AT-II hatását specifikus receptorokon fejti ki, amelyek közül klinikailag jelentős az
AT-1 és az AT-2 receptor.
Az AT-1 receptor specifikus antagonistáit a klinikumban már alkalmazzák (ARB-szerek).
Az AT-2 receptor funkcionális szerepe még nem teljesen tisztázott, embrionális receptorok, izgalmuk
gátolja a sejtproliferációt és értágulatot is közvetíthet.
Az angiotenzin II (AT-II) a szervezetben termelődő egyik legerősebb vérnyomásemelő anyag, de
hatása több szerven, szöveten is megnyilvánul (6.5 Táblázat).

6.5 Táblázat: Az AT-II hatásai
Szerv/szövet Mechanizmus Eredmény
Érrendszer - direkt érszűkület
- a perifériás noradrenerg transzmisszió serkentése
- megnövekedett szimpatikus tónus
- fokozott katekolamin felszabadulás
Gyors
presszor válasz
Veseműködés - fokozott Na
+
-reabszorbció a proximális tubulusban
- fokozott aldoszteronfelszabadulás
Lassú
106
- megváltozott vesehemodinamika (direkt veseér-
szűkület, szimpatikus túlsúly)
presszor válasz
Szív-érrendszer - felszaporodott protoonkogének
- növekedési faktor túltermelés
- megnövekedett utóterhelés
- fokozott érfaltónus
Szív- és érhipertrófia,
remodeling

A renin-angiotenzin rendszer bizonyítottan szerepet játszik a különböző szívérrendszeri betegségek
kialakulásában és evolúciójában. Legfontosabb szerepe ezekben a folyamatokban az angiotenzin II-
nek van. Az AT-II hatását illetve vérszintjét több mechanizmus útján lehet csökkenteni (6.7 Táblázat).

6.7 Táblázat: Az AT-II hatás csökkentése
Hatóanyag Hatás
|-blokkolók Csökkentik a renin felszabadulását
Angiotenzinogén-analógok Kipróbálás alatt levő gyógyszerek
Gátolják a renin hatását az angiotenzin I képződésre
ACE-gátlók Gátolják az angiotenzin I – angiotenzin II átalakulást
Angiotenzin II-receptor
antagonisták (ARB)
Kompetitív módon gátolják az angiotenzin II hatását az
angiotenzin 1 receptorokon

6.1.3.1. Angitenzinkonvertáló enzim gátlók (ACEI)
A konvertáló enzim gátlói szelektíven hatnak a karboxipeptidáz-A-ra, kompetitíven kötődnek az
enzimhez, és azzal komplexet képeznek. A képződött komplex jellemzői határozzák meg a szer
hatékonyságát, hatástartamát.
Az ACEI hatásai összetettek, több szerv és szövet szintjén megnyilvánulnak. A szív-érrendszerben
hatásukra csökken a perifériás ellenállás, és ezáltal csökken a vérnyomás és a szívmunka. Ha a szív
károsodott, ACEI alkalmazására javulhat a pulzustérfogat és a pertérfogat. A szívfrekvenciát általában
nem módosítják, mert nem okoznak szimpatikus tónusfokozódást, sőt gátolják a centrális szimpatikus
tónust és vagusizgalmat váltanak ki. Csökkentik a hipertóniában kialakuló bal-kamra hipertrófiát,
anélkül, hogy károsítanák a szív munkavégzését, ugyanakkor javítják a szív diasztolés funkcióját, ami
kedvező hatás a koszorúserekre nézve. Gátolják a bradikinin lebontását. A bradikinin fokozza a
coronaria-áramlást, a szívizom glükózfelvételét, a prosztaciklin termelődést, a plasminogén aktivátor
107
(tPA) termelődését és a NO (EDRF) felszabadulását. Az ACEI továbbá fokozzák a nagy- és a kis erek
tágulékonyságát, compliance-ját, csökkentik az AT-II szintjét és az érszűkítő hatású endothelin
képződését, az aldosteronszintézist, valamint a noradrenalin felszabadulást, és ezáltal a szimpatikus
izgalmat. A vese szintjén javítják a károsodott vese vérátáramlását, és csökkentik a veseerek
ellenállását. Hatásukra csökken a glomeruláris filtráció, emiatt arteria renalis stenosis esetén romolhat
a vese filtrációs hatékonysága és azotémia keletkezhet. Ez a jelenség alapja egy fontos diagnosztikai
tesztnek: az ACEI jelenlétében végzett veseszcintigráfiának. Fokozzák a nátrium ürítését és a kálium
visszaszívódását. Az ACEI humorális hatásokkal is rendelkeznek, csökkentik az aldoszteron és a
vasopressin szintjét, növelik a renin és a NO szintjét, fokozzák a PG-E
2
és a prosztaciklinek szintézise,
és nő a plazma bradikinin szintje. Az agy és a KIR szintjén jelentős, hogy nem csökken az agyi
vérátáramlás, és javul az autoreguláció. Nem okoznak ortosztatikus hipotenziót és visszaállítják az
agyi keringést alacsony vérnyomásban is, ezért adásuk idős korban javallt. Pangásos
szívelégtelenségben a keringés javításával párhuzamosan javítják az agyi keringést. A metabolikus
hatásaikat tekintve a lipid- és a húgysavanyagcserére nézve semlegesek, de az erősen lipofil szerek
kedvezően befolyásolhatják a lipidháztartást, nem rontják a glükóz metabolizmusát és csökkentik az
inzulin okozta hipokalémiát.

Az ACEI több vegyülettel adnak gyógyszer interakciókat. NSAID-al való együttes adagolás esetén
mérséklődik az ACEI vérnyomás-csökkentő hatása. Ennek oka az, hogy a NSAID gátolják a
ciklooxigenáz enzimet, amely részt vesz a prosztaglandin-szintézisben. Kivételt képez az aszpirin,
amely nem vagy alig gátolja az ACEI hatást. A COX-2 gátlók (pld. meloxicam) ezirányú hatása még
nem ismert. Az ACEI fokozhatják az inzulin-érzékenységet orális antidiabetikumokkal történő kezelés
során, és fokozhatják a plazma digoxin- illetve lítiumszintjét is. Az antidepresszánsok és a
trankvilánsok fokozzák az ACEI hatását, ugyanakkor az ACEI fokozzák az opioid fájdalomcsillapítók
hatását.
Mellékhatásaikat tekintve az ACEI általában jól tolerált szerek, más antihipertenzív szerekkel való
együttadás esetén hipotenzió, nagy adag esetén exsiccosis, dehidratáció jelentkezhet. A bradikinin
lebomlás gátlása miatt száraz köhögést okozhatnak. Ritkán angioneurotikus ödéma jön létre, de ez
általában az első adag bevétele utáni 48 órán belül kialakul. Szintén ritka mellékhatás a rejtett anémia
manifesztálódása.
Viszonylag kevés ellenjavallattal rendelkeznek, ezek közül legfontosabbak a kétoldali veseartéria-
sztenózis, az alacsony vérnyomás és a terhesség. A captopril bizonyítottan teratogén hatású, magzati
elhalást okoz, a többi ACEI is ellenjavallt terhességben, mivel hosszas adagolás során fejlődési
108
rendellenességeket okoznak. A súlyos kardiális dekompenzáció és a súlyos aortasztenózis relatív
ellenjavallatot képez.
Ma már számos készítmény tartózik ebbe a csoportba. Osztályozásuk farmakológiai szempontból nem
releváns.

A captopril (Tensiomin, Capoten) volt az első alkalmazott ACEI. Szerkezetében egy SH-csoport van,
amely gátolja a nitrátokkal szembeni tolerancia kialakulását, és leköt bizonyos káros hatású gyököket.
Kedvező hatású rheumatoid arthritis és scleroderma kapcsán kialakuló vesekrízisben is. Per os
mintegy 75%-ban szívódik fel szublinguálisan és lenyelve is. A felszívódás gyors, a vérben már 15
perc múlva kimutatható, felezési ideje 2 óra, majd a vesén keresztül választódik ki, ezért
vesebetegségben az adagot csökkenteni kell. A vér-agy gáton nem hatol át, de a placentán átjut, míg
az anyatejjel csak kismértékben választódik ki. Idősekben, gyerekekben óvatos alkalmazás,
csökkentett adag szükséges.
Az enalapril (Enap, Edynit, Renitec) nem tartalmaz SH-csoportot. Pro-drug a májban való
metabolizáció során alakul ki az aktív metabolit, az enalaprilát, iv. adva az enalapril hatástalan.
Szájon át adva gyorsan felszívódik, és kb. 40%-a alakul át aktív metabolittá. Az étkezés a gyógyszer
felszívódását nem befolyásolja. Akkumulációs felezési ideje 6 óra, eliminációs féléletideje pedig 11
óra. Jellemző, hogy az alkalmazott adag és a vérszint között lineáris kapcsolat van. Farmakodinámiás
szempontból in vivo alkalmazás esetén a hatása 7-szer erősebb, mint a captopril hatása. A
vérnyomáscsökkentő hatás 2-4 óra múlva kezdődik, 8 óra múlva éri el a maximumot, és a 10 mg-s
adag hatása 24 óra múlva megszűnik, a nagyobb adag esetében tovább tart.
Javallt esszenciális hipertónia és renovaszkuláris hipertónia esetén is, dializált betegnek a dialízis
közötti napokon adható, a gyermekgyógyászati alkalmazhatósága még nem tisztázott.
A cilazapril (Inhibace) szintén egy pro-drug, amely cilazapriláttá alakul. Gyorsan, 98%-ban felszívódik,
a májban metabolizálódik és aktív metabolit képződik. Hatása már 90 perc után mutatkozik és
majdnem 24 óráig fennmarad. Az esetleg hatékonynak bizonyuló adag növelésével érdemes néhány
napot várni, mert a csúcshatás beállásáig ennyi idő szükséges. Terápiás indikációt képez az
esszenciális hipertónia, a renális hipertónia, de ez utóbbi esetben a clearence követésével
párhuzamosan kell az adagot módosítani. Bizonyított, hogy diabeteszes nefropátiában is javítja a
vesefunkciót. Ez egyetlen szer, amely jótékonyan befolyásolja az alvási apnoét, és ez igen fontos
tulajdonság, mivel az esszenciális hipertóniában szenvedők mintegy 30%-a szenved alvási apnoétól.
Az enalaprilhoz hasonlóan, gyermekgyógyászati alkalmazhatóságáról nem áll elég adat a
rendelkezésünkre.
109
A perindopril (Coverex) szintén egy pro-drug, lipoidoldékony szer, gyorsan felszívódik, és jól diffundál
a szövetekbe, gátolja a hipertónia okozta vaszkuláris remodelinget is. Egyszeri 2 mg-s orális adagolás
esetén a plazmában 80%-al csökken az ACE aktivitás, és ez még 24 óra múlva is 60%-s. Általában 4
mg-s adag szükséges a hatás eléréséhez, és ezt max. 8 mg-ig lehet növelni. Javallt minden típusú
hipertóniában. Idős korban kisebb adaggal azonos hatást lehet elérni.
A benazepril (Lotensin) is egy pro-drug, amely a májon át is eliminálódik, emiatt vesebetegségben
sem kell az adagot csökkenteni. Felszívódása bifázisos, a gyomorból gyorsan, a belekből lassan
szívódik fel. Az anyatejbe igen kis mértékben kerül, de szoptató anyák esetében történő alkalmazásra
még nincs elegendő adat.
A lisinopril az egyetlen hosszú hatású ACEI, amely nem pro-drug és vízoldékony. Felszívódása
lassú, táplálkozás nem befolyásolja. Nem metabolizálódik, hanem változatlan formában ürül, teljes
mértékben a vesén választódik ki.
A trandolapril (Gopten) szintén pro-drug, amely a májban alakul aktív metabolittá, miután gyorsan és
nagymértékben felszívódik. Főként a széklettel ürül, egyszeri beadott anyag 7 nap múlva ürül ki
teljesen.
A fosinopril (Monopril) is egy pro-drug, amely a májban metabolizálódik. A vese és a máj közel
azonos mértékben választja ki, ezért sem hepatikus- sem renális patológiában nem kell az adagot
változtatni. Hatása már a bevételt követő 1 órán belül jelentkezik, és több mint 24 óráig fennmarad.
A spirapril és a ramipril egyszeri napi adagban alkalmazható szerek, a quinapril (Accupro) pedig a
leggyorsabban ható ACEI, hatása már a bevételt követő 5 percen belül megjelenik és hatástartama 8-
12 óra.

A legfontosabb ACE-gátlók néhány fontosabb jellemzőjét és terápiás adagját az alábbi táblázat
tartalmazza (6.8 Táblázat).

6.8 Táblázat: A legfontosabb farmakológiai jellemzők
Gyógyszer Előanyag
Biodiszponibilitás
(%)
t
1/2

(óra)
Hatástartam
(óra)
Adag/nap (mg)
hipertónia
/szívelégtelenség
captopril 70% 2 4-8 2x25-50 / 3x10-50
enalapril + 40% 11 24 5-20 / 2x5-10
cilazapril + 47% 7,5 24 2,5-10
110
perindopril + 70% 9 24 4-8 / 2-8
benazepril + 17% 11 24 5-20 / 5-40
lisinopril 25% 12,5 24 10-20 / 2,5-40
fosinopril + 27% 4 24 10-40
spirapril + 50% 8 24 6-50
quinapril + 30% 2 24 5-40
ramipril + 60% 15 24 2,5-5 / 1-10


6.1.3.2. Angiotenzin II-receptor antagonisták (ARB)
Az ARB-k lehetnek szelektív AT-1 receptorra ható vagy AT-1 és AT-2 receptorra is ható szerek. Mivel
az AT-2 receptor hatásai még nem teljesen tisztázottak, gyógyszertani szempontból főként az AT-1
szelektív blokkolóknak van jelentősége. Ezek a szerek hatás és mellékhatás szempontjából is
különböznek az ACEI-tól. Az ACEI nem képesek az AT-II termelődést teljesen meggátolni, mert tartós
kezeléskor a szervezet fokozottabban termeli az ACE-t és léteznek más enzimrendszerek, amely
elősegítik az AT-II termelését. Az ARB-k in vitro és in vivo is minden területen meggátolják az AT-II
hatását.
Az AT-II hatásait fajlagos receptorokon fejti ki, az AT-1 receptorok felelősek a vérnyomásra és a
szöveti szerkezetre kifejtett hatásokért Serkentésük arteriola szűkületet, fokozott aldoszteron
felszabadulást, a noreadrenerg ingerületátvitel facilitációját, a renintermelés gátlását és az endothelin-
felszabadulás serkentését eredményezi. Az AT-2 receptorok hatása még nem teljesen tisztázott, de
szerepük van a magzati fejlődésben, a sejtproliferáció gátlásában, az értónus fenntartásában
(értágítás) és a cerebrális autoregulációban. Az ARB-k szelektív AT-1 blokkolók, tehát csökkentik a
vérnyomást, a balkamra-hipertrófiát és az érfal remodelinget. Ugyanakkor kedvezően befolyásolják az
agyi keringés önszabályozását.
Az ARB-k adagolása során ritkán fellépő kellemetlen mellékhatások közül meg kell említeni a
hiperkalémiát és a hipotóniát. Ellenjavallatai megegyeznek az ACEI-val.


A legfontosabb készítmények farmakológiai jellemzőit az alábbi táblázat foglalja össze (6.9 Táblázat).

6.9 Táblázat: Az ARB jellemzői
111
Gyógyszer Pro-drug Kompetitív
antagonista
Mellékhatás /
ellenjavallat
Adag/nap
Losartan + - -kevés / teratogén 25-100 mg
Irbesartan - + -teratogén 50-300 mg
Candesartan + - -fejfájás / teratogén 4-16 mg
Valsartan - + -teratogén 80-160 mg

A valsartan (Diovan) gyorsan felszívódik, de az étkezés befolyásolja ezt a folyamatot. Hatása
egyszeri adag után majdnem 24 óráig fennmarad. A losartan (Cozaar) gyorsan felszívódik, aktív
metabolitot képez. Csökkenti a vér koleszterinszintjét és erőteljesen üríti a húgysavat. A terápia
abbahagyása bizonyos esetekben rebound-jelenség figyelhető meg. A candesartan esetében a hatás
csúcsa a bevétel után 8 órával mérhető és több, mint 24 óráig fennmarad. Jellemző, hogy a
vérnyomáscsökkenés ellenére javul az agyi vérátáramlás és egyes tanulmányok szerint idős
betegekben a kognitív funkciókat is javítja. A csoport képviselői közül eddig az irbesartan rendelkezik
a legjobb biodiszponibilitással.

6.1.4. Kalciumcsatorna-gátlók (CaChB)

A kalciumcsatorna-gátlók azok a vegyületek, amelyek szelektíven gátolják a kalcium sejtbe való
beáramlását, befolyásolva a membrán kalcium-csatornáinak a működését.
A kalcium-antagonisták hatása emberben függ a molekuláris hatásmechanizmustól, a speciális
szövetszelektivitástól és a specifikus hemodinamikai hatástól.
A kalcium ionoknak a simaizmok és a szívizmok működésében kulcsfontosságú szerepe van. A Ca-
csatornák alapvető szerepet játszanak a szív ingerképző és ingerületvezető sejtjeinek és a simaizom
ingerképző folyamataiban. Szerepük van a szív munkaizomzatának a depolarizációs
mechanizmusaiban is. A kalciumáram befele irányuló, idő- és feszültségfüggő áram, mint a
nátriumáram, de annál kisebb az amplitúdója, lassabban aktiválódik és inaktiválódik.

A CaChB csoportba tartózó gyógyszereket több szempont szerint lehet osztályozni. Kémiai
szempontokat véve figyelembe hat csoportot különböztethetünk meg (6.10 Táblázat).


112
6.10 Táblázat: A CaChB kémiai szerkezet szerinti osztályozása
Csoport Készítmények
Fenilalkilaminok verapamil, gallopamil, tiapamil, anipamil
Difenilalkilaminok fendilin, bepridil
Dihidropiridinek
(DHP)
nifedipin, nitrendipin, isradipin, amlodipin, felodipin, nicardipin, nimodipin,
nisoldipin, lacidipin, darapidin, nilvapidin, manidipin, lercanidipin
Benzothiazepinek diltiazem
Difenilpiperazinok cinnarizin, flunarizin
Egyéb pinaverin (kvaterner nitrogén tartalmú), lifarizin

Farmakodinámiás tulajdonságaik alapján a kalcium-antagonistákat két nagy csoportba oszthatjuk a
hatáshely szerint, ugyanis egy részük a sejtmembránon, mások pedig a sejten belül hatnak (6.11
Táblázat). A legfontosabb csoportot a sejtmembrán kalcium-csatornáira ható szerek képezik.

6.11 Táblázat: Farmakodinámián alapuló osztályozás
A. Sejtmembránon ható szerek
1. Ca
2+
-beáramlás-gátlók
1.1. szelektív CaChB a gyógyszerként alkalmazott szerek nagy része
1.2. nem szelektív CaChB, a Na
+
-
csatornára / más receptorra vagy
enzimre is hatnak
bepridil, fendilin, lidoflazin, pinaverin, fluspirilen
2. Na
+
—Ca
2+
cseremechanizmus gátlói amilorid
B. Sejten belül hatók szerek
1. Szarkoplazmatikus retikulumra ható
szerek
gallopamil, anipamil, diltiazem, dantrolen, TMB8
2. Mitokondriumokra hatók gallopamil, anipamil, rutenium vörös
3. Kalmodulinantagonisták fendilin, felodipin, trifluperazin, dibucain, pimozid,
haloperidol, calmidazolium

A kalcium-antagonisták hatása függ a csatorna aktuális állapotától és a receptor-gyógyszer
kapcsolattól. A csoport legfontosabb képviselői hatásukat az L típusú kalcium-csatornák gátlásával
fejtik ki.
113
Az L típusú csatornák 5 alegységből épülnek fel, ezek közül a CaChB legfontosabb receptorai az 
1
-
alegységben találhatók. Annak ellenére, hogy az egyes csoportok képviselői önálló kötőhellyel
rendelkeznek, ezek között szoros kapcsolat van, így ezek a szerek egymás hatását befolyásolni
tudják. Az L típusú csatornáknak fontos szerepe van a szív pacemaker és ingerületvezető rostjainak a
működésében, és a kontrakciós folyamatban is.
A kalcium-csatorna gátlók jelentős farmakológiai jellemzője, hogy kiemelten szövet specifikusak. Ez a
mellékhatások csökkenését is jelenti. Azonban a szövetszelektivitás tekintetében eltérés van az egyes
szerek között: a dihidropiridinek például szelektíven hatnak az erekre. Az érhatások közül jelentős az
artériás tágítás, amelyeket ezek a szerek kifejtenek. A vénás rendszerre kisebb mértékben hatnak, így
a vérnyomáscsökkenés elsősorban az artériás rezisztenciaerek tágulatának a következménye. Szintén
egy jellegzetesség, hogy a nifedipin in vivo és in vitro hatásai eltérnek egymástól: míg in vitro negatív
inotrop hatása elhanyagolható, in vivo alkalmazáskor szívfrekvencia- és kontrakciófokozódást
eredményez.

Az eltérő szerkezettel magyarázható, hogy az egyes szerek igen eltérő farmakokinetikával
rendelkeznek (l. Táblázat). Általában elmondható, hogy per os jól felszívódnak, de
biohasznosíthatóságuk csekély a first pass effektusnak köszönhetően. A metabolizáció a májban
történik, majd a legtöbb vegyület a vesén keresztül ürül.

Vérnyomáscsökkentőként leggyakrabban a DHP-ket alkalmazzák. Ezek az értágító hatás
következményeként arcpirulást, szédülést, fejfájást, bokatáji ödémát, fáradtság-érzetet, gyengeséget,
zsibbadást okozhatnak. Továbbá jelentkezhet gingiva hiperplázia, ízérzészavar, hepatitis, katarakta.
Ritkán cerebrális isémia, látásromlás, parotitisz, féloldali gynecomastia alakul ki. Terhesség első
harmadában kerülendők, mert méhellazító, tokolitikus hatást fejtenek ki. Az alkoholfogyasztás az
értágulatot fokozza.
Egyes vizsgálatok a hosszútávú terápia karcinogén hatására, és a szívérrendszeri elhalálozások
gyakoriságának a növekedésére hívják fel a figyelmet. A verapamil és a diltiazem emellett még
székrekedést és hányingert is okozhatnak.

A CaChB számos kórképben javalltak, terápiás felhasználásuk igen széleskörű:
1. Hipertónia
Minden típusú hipertóniában hatékonyan alkalmazhatók, több esetben első vonalbeli szernek
számítanak (6.4 ábra).
114

A kalcium-antagonisták vérnyomáscsökkentő hatása általában 1-2 hét után jön létre, kivételt képez ez
alól a szublinguálisan vagy spray formájában adagolt nifedipin. Intenzív szellemi munkát végző, magas
vérnyomásban szenvedőknél elsőként javallt gyógyszerek, de nagyon jó a hatásuk obstruktív légúti
betegséggel illetve perifériás érbetegséggel szövődött hipertóniában is, mivel enyhe bronchus- és
értágító hatást is kifejtenek. A képviselők közül az isradipin és a lacidipin az atherogén indexet
kedvezően befolyásolják, ezért ateroszklerózishoz társuló hipertóniában elsősorban ezek javalltak.
Kiemelt szerepük van a második és harmadik trimeszteri terhességi hipertónia kezelésében, és a
terhességi hipertóniás krízis megelőzősében is.
2. Isémiás szívbetegség
A kalcium-antagonisták több támadásponton fejtik ki hatásukat isémia esetén. Az isémia
patofiziológiája összetett és bonyolult. Megfigyelhető az intracelluláris kalcium-szint nagymértékű
növekedése, a sejtintegritás és a membrán permeabilitásának a megváltozása, a reaktív szabad-
gyökök felszaporodása és az ATP-szint csökkenése.
A CaChB pozitív hatásai magukban foglalják az arteriolás rendszer perifériás ellenállásának a
csökkentését, amely által csökken a szív utóterhelése, javul a szívmunka és csökken az oxigénigény.
Ugyanakkor tágítják a koszorúereket és megnyitják a kollaterálisokat, ami által javul az isémiás terület
vérellátása. Ezenkívül szövetprotektív hatást is kifejtenek, a szabad gyökök szintjének a csökkentése,
a trombocitaaggregáció gátlása és a tromboxán A
2
szintézisének a gátlása révén.
Az egyes vegyületek nem egyformán hatnak a különböző típusú isémiás szívbetegségekben, ami
szövespecificitásukkal is magyarázható. Az elmúlt években nyilvánosságra hozott, multicentrikus
tanulmányokból származó eredmények felhívták a figyelmet a gyors felszívódású, rövid hatású
dihidropiridinek súlyos nemkívánatos mellékhatásaira, mint a szívérrendszeri elhalálozás
gyakoriságának fokozása, és a carcinogenézis kockázatának a növelése. Ezért a gyakorlatban
elsősorban a hosszú hatású, retard készítmények kerülnek alkalmazásra.
A Prinzmetal- és a stabil effort-angina kezelésére a legtöbb származék hatékony, azonban instabil
angina kezelésére nem javalltak. |-blokkolókkal való együttadás esetén óvatosság szükséges a
hasonló szívhatások egymásratevődése miatt.
3. Ritmuszavarok
A CAChB közül elsősorban a verapamil és a diltiazem javallt szívritmuszavarok kezelésére. Ezek első
vonalbeli gyógyszerek az AV-reentry típusú szupraventrikuláris tahikardiában. Mindkét szer
frekvencia-függő módon gátolja a szív kalcium-csatornáinak a működését, és ezáltal gátolják a „lassú-
válasz‖ típusú akciós potenciálok depolarizációját és ingerületvezetését. Ez gyakorlatilag azt jelenti,
115
hogy a sinus-csomó, az AV-csomó és a sérült kamrai sejtek lesznek gátlás alatt. A következmény
pedig a sinus-frekvencia csökkenése és az AV-átvezetés lassulása. A jelentős negatív inotrop hatást a
szimpatikus reflexizgalom ellensúlyozza.
4. Perifériás érszűkületek
Elsősorban azokban az érszűkületekben van jótékony hatásuk, ahol a betegség oka érfalszpazmus,
nem pedig atherogén elváltozás. A terápiás hatás a reológiai hatások eredménye, mivel javítják a
vörösvértestek rugalmasságát, deformabilitását és gátolják a trombociták aggregációját, és ezáltal
csökkentik a vérviszkozitást, javítják a vérátáramlást. A cinnarizin kifejezetten hatékony a spasztikus
érszűkületek kezelésére.
5. Arterioszklerózis
Az arterioszklerózis lassítására az isradipin és a lacidipin bizonyult hatékonynak. Az isradipin
előnyösen befolyásolja az atherogén indexet (csökkenti az LDL- és a VLDL-koleszterin szintjén és
növeli a HDL-koleszterin koncentrációját), míg a lacidipin felszabadulása a membrán koleszterin-
tartalmától függ.
6. Isémiás agyi keringési zavarok
Az agyvérzés kezelésére a nimodipin javallt.
7. Vesebetegségek
A CAChB nem csökkentik a vese vérátáramlását és nem okoznak nátrium és vízretenciót. Védő
hatással rendelkeznek krónikus veseelégtelenségben, csökkenthetik a betegség progresszióját, illetve
vesetranszplantáció esetén profilaktikusan alkalmazva, mérsékelik a kilökődési reakciókat.
8. Gyomor-bél betegségek
A vegyületek közül a pinaverin (Dicetel) jó hatású Conn-szindrómában és irritábilis colon-szindróma
esetén, mert szelektív hatást fejt ki a belek simaizmaira.
9. Egyéb alkalmazási területek
Sclerodermában a nifedipinnel viszonylag jó eredményeket értek el, de egyes szerek migrén,
epilepszia, szédülés, mánia és zajhatás okozta ártalom esetén is hatékonyak.

Eltérő tulajdonságaik alapján az egyes szerek különböző adagokban, eltérő javallatokkal rendelkeznek
(6.12 Táblázat).

6.12 Táblázat: Az egyes CaChB farmakokinetikai jellemzői, javallatai és speciális tulajdonságai
Név t
1/2
Adag Javallat Speciális tulajdonság
116
(óra) (mg) /nap
Fenilalkilaminok és diltiazem
Verapamil 3-7 3-4x80-120 ritmuszavar
hipertónia
érszűkület
- a digoxin plazmaszintjét növeli
- gyógyszerkölcsönhatás kinidinnel,
|-blokkolóval
Diltiazem 4-7 4x30-90 ritmuszavar
hipertónia
érszűkület
- a digoxin plazmaszintjét növeli
- gyógyszerkölcsönhatás nitrátokkal
Rövid hatástartamú DHP
Nifedipin 6 2-4x10-20 hipertónia
isémia
érszűkület
- szublinguálisan adható hipertóniás
krízisben, hirtelen megszüntetésnél
rebound hatás lép fel
Nicardipin 4 3x 20-40 hipertónia
isémia
- nagy coronaria-szelektivitással
rendelkező, vízoldékony szer
Nimodipin 5 6x60 mg
1 mg/óra iv.
agyvérzés - cerebrovaszkuláris szelektivitás
Közepes hatástartamú DHP
Isradipin 8 2-3x5-7 hipertónia
isémia
ateroszklerózis
- interakció antikoagulánsokkal
Felodipin 8 2-3x5-10 hipertónia
isémia
- a digoxin szintjét növeli
Nisoldipin 8-11 1-2x 5-10 hipertónia
isémia
- nagy érszelektivitás
Nitredipin 7-8 1-2x10-20
mg
hipertónia
isémia
- a digoxin szintjét növeli
Hosszú hatástartamú DHP
Amlodipin 35-50 2,5-10 hipertónia
isémia
- hatása 24 óráig tarthat
Lacidipin 7-8 4-6 mg hipertónia
isémia
ateroszklerózis
- hatása lassan, fokozatosan alakul
ki, sokáig tart
117

6.1.5. Direkt ható értágítók a hipertónia kezelésében

A hipertónia patomechanizmusából következik, hogy egy terápiásan kihasználható lehetőség az erek
falának a tágítása. A direkt értágító hatást kiváltó gyógyszerek több hatásmechanizmus által (6.5 ábra)
fejthetik ki hatásukat.

a.) Ftalazinszármazékok
A csoport képviselői a hydralazin és a dihydralazin. Az 1950-s évek óta vannak használatban,
pontos hatásmechanizmusuk még ma sem tisztázott. Hatásukat főként az arteriolák simaizmára fejtik
ki, a vénás rendszerre nem vagy alig hatnak. Hatásukra csökken a perifériás ellenállás, ez a diasztolés
értékek csökkenésében nyilvánul meg. Mivel a perifériás ellenállás csökkenése gyorsan bekövetkezik,
intenzív kompenzációs mechanizmusok lépnek fel: a szívfrekvencia és kontraktilitás fokozódik, a
szívizom oxigénigénye nő, a plazmarenin-aktivitás nő és folyadékretenció jön létre. Emiatt a
ftalazinszármazékokat főként diuretikumokkal és béta-blokkolókkal kombinálva javallt alkalmazni. Per
os jól felszívódnak, de jelentős „first pass‖ metabolizmuson esnek át. Hipertóniás krízisben
intramuszkuláris és intravénás injekcióban is adhatók. A napi adag általában 40-200 mg, két dózisban
adagolva. Amennyiben tolerancia alakul ki, ezt akár ötszörösére is meg lehet emelni.
Javalltak közepes és súlyos hipertóniákban, különösen eklampsziában, de hipertóniával járó
szívhipertrófiában, mitrális regurgitáció és szinus-bradikardia esetében is hatékonyan alkalmazhatóak.
Ellenjavallatot képez a 40 év feletti életkor, a disszekáló aortaaneurizma, az isémiás szívbetegség
valamint a stroke utáni állapot. Számos mellékhatással rendelkeznek - fejfájás, könnyezés,
nyálkahártya-duzzadás, tahikardia, hányás, allergiás reakciók, ritkábban reumatoid artritisz-szerű
állapot és disszeminált lupus erythematosus -, ezekkel szemben krónikus kezelés során gyakran
tolerancia alakul ki.

b.) Kálium-csatorna serkentők

A Ca-csatornákhoz hasonlóan a K
+
-csatornák is jelentős szerepet játszanak a sejtműködésben.
Többféle K-csatorna létezik (feszültségfüggő, intracelluláris ATP-függő), amelyek szerepe a sejtek
integritásának a biztosítása, az egyenlőtlen ionmegoszlás meghatározása, valamint az
118
ingerlékenységi folyamat befolyásolása. A szív- és izomroston a K
+
-csatornák aktiválása
hiperpolarizációt eredményez, mely a Ca
2+
-csatornák gátlásához és elernyedéshez vezet.
A K-csatornákon keresztül fejti ki hatását a diazoxid és a minoxidil.
A diazoxid szerkezetileg a tiazidokhoz hasonlít, viszont nem rendelkezik diuretikus hatással. Hatását
az ATP-függő K-csatornák serkentése által fejti ki, aminek következtében elsősorban az arteriolákra
hat, a vénákra nincs hatással. Az értágulat gyorsan létrejön az intravénás adagolást követően, és a
hatás 3-14 órán keresztül fennmarad az erős plazmafehérje-kötődésnek köszönhetően. Legfontosabb
javallata a hipertóniás krízis, de ma már ilyenkor is ritkán alkalmazzák. Számos mellékhatása van: só-
és vízretenciót, gasztroenterális panaszokat, nyálfolyást, íz- és szagérzési zavarokat okoz, növeli a
vércukor- és a húgysavszintet tahikardizál, a méhet ellazítja, hatására a szülés leállhat. Ritka
mellékhatása, hogy a szőrzet növekedését fokozza. Ellenjavallt hipertóniás encephalopathiában,
disszekáló aneurizmában és agyvérzésben.
A minoxidil egy pro drug, amely a májban alakul át aktív metabolittá. Hatását szintén az ATP-függő
K-csatornák serkentése által fejti ki, kizárólag az arteriolákra hat. Per orálisan adagolható, felezési
ideje 4 óra, de a szövetekben jelentősen kötődik, ezért hatása hosszabb ideig, 1-3 napig fennmarad.
Elsősorban más szerekre nem reagáló, különösen vesebetegséghez kapcsolódó súlyos magas
vérnyomás kezelésére javallt. Számos mellékhatása van. Reflexes tahikardiát, isémiát okoz, növeli a
szív perctérfogatát és az oxigénigényt. Pericarditist eredményezhet, és az értágulat ellenére rontja a
vese vérátáramlását. Ezek a mellékhatások kompenzálhatók béta-blokkolóval és diuretikummal
történő együttadás esetén. Szőrzetnövekedést-fokozó hatása gyakoribb.

c.) Nitroprusszid-nátrium

A nitroprusszid-nátrium mind az artériák, mind a vénák simaizomzatát elernyeszti, a vérnyomást
gyorsan csökkenti, hatása már 30 másodperc alatt kialakul. Az érfal simaizmában metabolizálódik, így
NO keletkezik mely a guanil-ciklázt aktiválja, és az így keletkező cGMP eredményezi az elernyedést.
Hatástartama rövid, mindössze 3 perc, de vele szemben nem alakul ki tolerancia, ami arra utal, hogy
az NO keletkezési mechanizmusa eltér a nitroglicerinétől. Nem okoz reflexes tahikardiát és nem növeli
a szív oxigénigényét. Intravénás infúzióban adagolható, 0,5-10 μg/min, amely 10 percenként
növelhető 75 μg/min adagra. Javallt hipertóniás krízisben, különösen, ha ez disszekáló aneurizmával
vagy hipertóniás encephalopathiával jár együtt. Bal kamrai elégtelenséghez vezető infarktus, súlyos,
krónikus dekompenzáció, regurgitáló billentyűzavarral, coronaria bypass-műtétet követő reaktív
hipertónia képezik a további indikációs területeket. Alkalmazása ellenjavallt minden típusú hipotónia és
119
súlyos obstruktív szívbillentyű-betegség esetén. Mellékhatásként megemlítendő a kezelés
abbahagyásakor fellépő rebound hipertónia, illetve hosszú (2 nap) alkalmazás során fellépő fáradtság,
hányás, dezorientációs zavar.

6.2. Az isémiás szívbetegség gyógyszeres kezelése

Az isémia a modern kor népbetegségének számít. Oka leegyszerűsítve a szív oxigénszükséglete és
oxigénellátása között az egyensúly megbomlása. Klinikailag az angina pectoris képében nyilvánul
meg. Patofiziológiai szempontból a kontrakció és a relaxáció zavarához, az előterhelés
növekedéséhez, valamint a diasztolés volumen és a végdiasztolés nyomás fokozódásához vezet.
(6.6 ábra)

Az isémiás szívbetegség kezelésére számos gyógyszer alkalmazható, ezek hatástani szempontból
négy nagy csoportba sorolhatók (6.13 Táblázat).

6.13 Táblázat: Az isémiás szívbetegség kezelésére használt gyógyszerek
O
2
-ellátást növelő és O
2
-igényt csökkentő
szerek
- Nitrátok
- Ca
2+
csatorna gátlók
- β-blokkolók
- ACE gátlók
Az ateroszklerózist és a trombusképződést
gátló szerek
- Vérlemezke aggregáció gátlók
- Antikoagulánsok
- Antihiperlipidémiás szerek
Citoprotektív készítmények - Nitrátok, nitritek
- Ca
2+
antagonisták
- ATP-szenzitív K
+
-csatorna aktivátorok
- Na
+
-H
+
cseretranszport gátlók
- Anyagcsere modulátorok
- Antioxidánsok
- Gyulladáscsökkentők
Vitaminok és táplálékkiegészítők - Omega 3 zsírsav
- Koenzim Q10
120
- B-vitaminok
- Folsav

Jelen fejezetben a nitritek és nitrátok, a nitrátokhoz hasonló szerkezetű szerek, az anyagcsere-
modulátorok, valamint az isémiás szívbetegség kezelésében alkalmazott új irányok kerülnek
bemutatásra. A táblázatban szereplő további gyógyszercsoportokat l. a megfelelő fejezetekben.

6.2.1. Nitritek és nitrátok

Az isémiás szívbetegség kezelésében a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek. Ezen szerek
esetében a hatást a molekuláról lehasadó NO fejti ki (6.7 ábra).


Farmakokinetikai szempontból a nitritek és nitrátok igen eltérőek. Általában per orálisan alkalmazva is
jól felszívódnak, de az egyes készítményeket különböző bejutatási módokon is adagolhatjuk (6.14
Táblázat).

6.14 Táblázat: Beviteli utak nitrátok esetében
Beviteli út First pass hatás Hatásidő Hatástartam
inhalációs nincs gyorsan rövid
intravénás
szublinguális
orális spray

nincs
gyorsan
(12 perc)
rövid
(3-30 perc)
per os van lassabban elhúzódó
transzdermális van lassú hosszú hatás

A nitrátszármazékok legnagyobb része a májban illetve kisebb százalékban a simaizmokban
metabolizálódik. Ezalól kivételt képeznek az izoszorbid-mononitrát készítmények, amelyek
változatlanul vagy glukuroniddal konjugált formában ürülnek.

121
Farmakodinamikájukat tekintve a nitritek és a nitrátok közvetlen citoprotektív hatással is rendelkező,
szelektív, erős hatású értágítók. Értágító hatásuk megnyilvánul a koszorúserek, a venulák és a 100
mikrométernél nagyobb arteriolák esetében is (6.8 ábra).
a.) Koszorúsér-tágító hatás
Ép koronára-rendszerben egyaránt fejtenek ki dilatatív hatást a nagy epikardiális és a kis intramurális
erek szintjén is. Patológiás körülmények között viszont fokozzák a kollaterális keringést, és javítják a
szubendokardiális terület vérellátását.
b.) Venula-tágító hatás
Terápiás adagokban jobban tágítják a vénás rendszer ereit, mint az osztóereket. Ennek következtében
csökken a jobb pitvari nyomás, a pulmonális vénás a bal kamrai diasztolés nyomás. Mindezen hatások
a szubendokardiális régióban javítják a vérellátást, csökkentik a szívmunkát és a szív oxigén-igényét.
c.) Arteriola-tágító hatás
Az arteriolákat a nitrátok csak nagyobb dózisokban tágítják, ennek következményeként csökken a
perifériás ellenállás, és ezáltal az utóterhelés, ami a szív oxigén-igényének a csökkenéséhez vezet.
Az adag emelésével további hatások figyelhetők meg, így a vérnyomás csökkenése, reflexes
tahikardia, a méh, a hörgők és a tápcsatorna simaizmainak az ellazulása, sápadtság és gyengeség
jelentkezik.

A nitritek és nitrátok mellékhatásai gyakoriak, de az adagok mérséklésével általában megszüntethetők.
Meg kell említeni a fejfájást, szédülést, arckipirulást, hányingert, sőt esetenként a
vérnyomáscsökkenés ájuláshoz, reflexes ritmuszavarhoz vezethet. Speciális mellékhatás a
nitráttolerancia kialakulása.

Nitráttolerancia
A nitrátok alkalmazásának legjelentősebb korlátja a tartós és/vagy nagy dózisú nitrát kezelés során a
gyógyszerhatás csökkenése, illetve megszűnése. A nitráttolerancia leggyakrabban az anginás
rohamok megelőzésére használt, tartós vérszintet biztosító orális és transzdermális készítmények
alkalmazásakor figyelhető meg. A nitráttolerancia kivédése ma elsősorban az adagolási séma
megváltoztatásával, illetve az adagolási szünetekben egyéb antianginás szer alkalmazásával valósul
meg. A tolerancia kialakulásának mechanizmusa nem ismert pontosan. Feltehetően egy összetett
folyamat következménye melyben szerepet játszik az SH csoportok depléciója. Mivel az SH-csoportok
szükségesek ahhoz, hogy az NO velük kapcsolódva a cGMP falhalmozódásához vezessen, ezek
hiányában nem következik be a kapcsolat létrejötte, így a guanilát cikláz aktivitása is csökken.
122
Továbbá megfigyelhető a reaktív oxigén intermedierek fokozott képződése a kardiovaszkuláris
rendszerben. Ez utóbbi fontosságát bizonyítja, hogy antioxidáns kezeléssel humán vizsgálatokban
sikerült a nitrát toleranciát megszüntetni. A nitrát tolerancia kivédésére SH- csoport tartalmú
készítmények, ACEI-k, diuretikumok, és antioxidánsok alkalmazása javallt.
A nitritek és nitrátok terápiás javallatát elsősorban a különböző típusú anginás rohamok megelőzése
és kezelése képezi. Alkalmazhatók továbbá a posztinfarktusos anginás rohamok és a bal szívfél
elégtelenség kivédésére is. Nagyszámú betegen végzett klinikai vizsgálatok azt mutatták ki, hogy
krónikus kezelés során a nitrátok nem csökkentették a szívérrendszeri-elhalálozások számarányát, és
ennek oka elsősorban a nitráttolerancia kialakulása.
A nitrátkezelés ellenjavallt hipertrófiás obstruktív kardiomiopátia, kardiogén shock, akut hipotóniás
állapotok, pericarditis, agyvérzés esetén. Fokozott óvatosság szükséges cor pulmonale, glaukóma,
mitrális sztenozis, migrén esetén.

Készítmények
A nitroglycerin régóta alkalmazott szer, először Sobrero szintetizálta és észlelte, hogy fejfájást okoz.
1857-ben Brunton amilnitritet alkalmazott antianginás szerként. 1879-ben Murrel már feltételezte, hogy
a nitroglicerin az amilnitrithez hasonlóan hat.
Az anginás roham kezelésére, illetve az újabb adagolási formák annak megelőzésére is használhatók.
Hatásai a coronariakeringés fokozása, csökkenti az artériás nyomást és a koszorúerek-ellenállását,
csökkenti az oxigén-fogyasztást, és megnyitja a kollaterálisokat, ezáltal biztosítva az isémiás terület
vérellátását. Különböző beviteli utakon keresztül alkalmazható, így adható tabletta, kapszula, aeroszol,
spray, kenőcs, tapasz és injekció formájában. Jól felszívódik a száj nyálkahártyájáról, a gyomorból és
a bőrről. A májban metabolizálódik, és az inaktív metabolitok a vesén keresztül ürülnek. Aeroszol,
spray szájnyálkahártyára alkalmazva, illetve szublinguális tabletta 2-3 percen belül kifejti erős, ½-1
órán át tartó értágító hatását. Kapszula, tabletta esetében a hatása később kezdődik és kb. 3-5 óráig
tart. Kenőcs formájában alkalmazva a hatás lassan alakul ki és kb. 7 óráig tart. Tapaszok esetében a
hatás szintén lassan fejlődik ki, de 2-24 óráig tartó egyenletes vérszint alakul ki, mely tartós hatást
biztosít. Az adagok is a beviteli úttól függnek: szublinguális tabletta esetén 0,5-1 mg, spray, aeroszol
esetében 0,4 mg-os adagban, intravénás injekció során 5-200 μg/perc, roham alatt. A retard tabletták,
kapszulák napi adagja 2,5-13 mg.
Az isosorbid dinitrát a simaizomzat ellazításán keresztül ható értágító és antianginás szer. Prodrug,
a májban metabolizálodik aktiv metabolittá. Számos javallata van: a krónikus angina pectoris, az
infarktus szekunder prevenciója, pangásos szívelégtelenségben adjuváns szer, portális hipertónia,
123
pulmonális hipertónia és az achalasia. A száj nyálkahártyájáról, a gyomorból lassabban szívódik fel,
mint a nitroglycerin. A májban aktív mononitráttá metabolizálódik és a vesén keresztül ürül. A hatás
lassan alakul ki (2-4 óra) és kb. 8 óráig tart. Szublinguális tabletta és spray formájában a hatás 5-10
perc alatt fellép és kb. 1 óráig tart.
Az isosorbid mononitrat a dinitrat aktív metabolitja, hasonló javallatokkal rendelkezik.
Biodiszponibilitása jó, mert nem metabolizálódva rögtön mononitrát formájában a célsejtre jut. Hatása
½-2 óra alatt alakul ki és tartós (12-14 óra). Tabletta és kapszula formájában alkalmazzák.

A nitritek és nitrátok jelentősebb interakciót a vérnyomáscsökkentőkkel, a triciklikus
antidepresszánsokkal és az erektilis diszfunkció javítására alkalmazott sildenafillal adnak.

6.2.2. A nitrátokhoz hasonló szerkezetű készítmények

Ebben a viszonylag újabb csoportban meg kell említeni a moldidomint és a nicorandilt. A molsidomin
hatása szintén az NO-n keresztül valósul meg, amely a májban képződő aktív metabolitjából szabadul
fel. Ritkábban alakul ki vele szemben tolerancia, tabletta formájában napi 2-4 mg-s adagban,
háromszor adható. A nicorandil nikotinamid-nitrát szerkezetű vegyület, hatását mint NO-donor és
mint az ATP-függő K-csatornák serkentője fejti ki. Csökkenti a szív elő- és utóterhelését, tágítja a
coronariákat. Napi adagja 20-40 mg.

6.2.3. Anyagcsere-modulátorok

Az anyagcsere-modulátorok hatása abban nyilvánul meg, hogy növelik a szívizom munkájának a
hatékonyságát anélkül hogy növelnék az oxigénigényt. Újonnan kifejlesztett isémia-ellenes szerek.
Jelenleg két nagy csoport különül el, a zsírsav-oxidációt gátlók és a glükóz-oxidációt serkentők,
például adi-klór-acetát. Az előbbi csoportba tartózik a trimetazidin és a ranolazin, mindekettő hatására
az energiatermelés a glükóz-oxidáció irányába terelődik, és így egységnyi oxigén-fogyasztás mellett
több ATP keletkezik. A trimetazidin egy piperazin-származék, hatására az intracelluláris acidózis
mértéke csökken és mérséklődik a reaktív szabad gyökök képződése. Per os gyorsan felszívódik. A
maximális vérszint 2 óra múlva alakul ki. Bomlatlanul a vesén keresztül ürül. Féléletideje 45 óra. Jól
kombinálható egyéb szerekkel. Ritkán tápcsatornai mellékhatásokat (émelygés, hányás) okoz.
124
Elsősorban stabil angina pectoris esetén az anginás rohamok megelőzésére javasolható, de a
rohamok megszüntetésére nem alkalmas. Ellenjavallatai nem ismertek.

6.2.4. Új irányzatok az isémiás szívbetegség kezelésében

Citoprotektív szerek
Az isémiás-folyamat során a sejtek pusztulnak, de ugyanakkor egy adaptációs reakció is elindul,
amely ellenállóbbá teszi a sejteket és a szöveteket. A kutatások során felismerésre került az isémiás
stressz, amelynek csökkentésével az isémia súlyossága is csökken, az infarktus pedig kivédhető.
Ezen kutatások vezettek számos endogén anyag citoprotektív jellegének a felismeréséhez, így például
az adenozin, a bradikinin, a B típusú natriuretikus peptid, egyes endogén opioidok, a nitrogén monoxid
és egyes neurotranszmitterek esetében. A fejlesztés alatt álló, citoprotektív szerekkel szemben
támasztott elvárás a sejtek túlélésének az elősegítése, a kóros biokémiai folyamatok elleni hatás, a
sejtekben létrejövő kálcium-overload és az oxidatív stressz csökkentése, illetve egységnyi
oxigénfogyasztás mellett a szív-munka hatékonyságának a fokozása.

Vitaminok és táplálékkiegészítők
Közismert tény, hogy az isémia létrejöttét számos kockázati tényező befolyásolja. Ezek megelőzése
illetve kezelése bizonyítottan csökkenti a szövődmények kialakulását. Klinikai tanulmányok igazolják,
hogy a vitaminoknak és táplálék kiegészítőknek jelentős szerepe van a rizikótényezők
csökkentésében. Széles körben alkalmazott ilyen jellegű szerek az omega-3 zsírsavak, a koenzim
Q10, vagy a homocisztein szintet csökkentő B vitaminok és a folsav.

Génterápia
A farmakogenomika vívmányai közé tartózik a gén- és sejtterápia bevezetése az isémiás szívbetegség
kezelésébe. Igen jelentős eredmény, hogy ma már klinikai fázisba jutott az elhalt szövet
regenerációjára alkalmazott őssejtterápia.
6.3. A szívelégtelenség kezelése


125
A szívelégtelenség egy olyan perctérfogat csökkenéssel járó állapot, amikor a keringési paraméterek
változása miatt a szövetek oxigénellátása elégtelenné válik. Létezik magas perctérfogattal járó
szívelégtelenség is, amely ritkán fordul elő, olyan betegségekben mint pl. a hipertireózis, beriberi és
más súlyos anémiák, vagy arteriovenózus söntök. Ezekben a betegségekben a keringés iránti igény
annyira magassá válik, hogy azt még az emelkedett perctérfogat sem képes kielégíteni. Az emelkedett
perctérfogatra, hosszas fennállás esetén, a szív tágulással és/vagy hipertrófiával válaszol, amely
gyakran súlyos, visszafordíthatatlan állapot.
Terápia szempontjából a perctérfogatot négy fontos tényező határozza meg: szívfrekvencia,
előterhelés (preload), utóterhelés (afterload) és a szívizom kontraktilitása.
A frekvencia növelés a leggyorsabb módja a perctérfogat emelésének, hatékonysága viszont rendkívül
rossz, ugyanis a frekvencia növekedés oxigén fogyasztás fokozódással jár, ami jelentősen csökkenti a
szívizom összehúzódóképességét, főleg elégtelen koszorúér-keringés esetén. A frekvencia emelő
gyógyszereket a szívelégtelenség kezelésére nem használják, sőt azokat a vegyületeket is kerülik
amelyek fokozzák ugyan az összehúzódóképességet, de párhuzamosan a szívfrekvenciát is növelik.
Az előterhelés a diasztolés telődés során kialakuló kamrai terhelés, amely a kamrafal merevségétől
(tágulékonyságától), a keringő vérmennyiségtől és a vénás tónustól függ. Ezek közül a két utóbbi
gyógyszeresen is befolyásolható, mégpedig vénás értágítókkal és/vagy diuretikumokkal. Az
utóterhelés az az ellenállás, amelyet a kamrának le kell győznie szisztolé során. Az erek ellenállásától
(beleértve az aortát is), a vér viszkozitásától és a kamrafallal összefüggő tényezőktől függ. Az
értágítók hatása alpjában véve az erek ellenállásának csökkentése révén valósul meg. A szívizom
kontraktilitására ható szerek a tulajdonképpeni pozitív inotrop szerek, vagy kardiotonikumok. Növelik a
szívizom összehúzódásának erejét és egyáltalán nem, vagy csak kismértékben fokozzák a
szívfrekvenciát.
A leggyakrabban előforduló szivelégtelenség az alacsony perctérfogattal járó típus. Érintheti a jobb, a
bal kamrát, vagy mindkettőt egyszerre. Fontos elkülöníteni a primer szisztolés elégtelenséget, amely
során a kamra nem képes kellő erőt biztosítani a vér megfelelő kilökéséhez és ez valójában a
perctérfogat csökkenéséhez vezet, valamint a primer diasztolés kamrai elégtelenséget, amely a
kamrafal elégtelen tágulékonyságán alapszik. A legtöbb diasztolés típusú szívelégtelenség
gyógyszeresen nem kezelhető, sőt kamrai hipertrófia estén a pozitív inotrop szerek jelentősen rontják
a perctérfogatot.
A szívelégtelenség klinikai megnyilvánulásai részben a csökkent perctérfogat miatt alakulnak ki
(csökkent munkavégzőképesség, izomgyengeség), részben pedig a szív eredetű és extrakardiális
kompenzatorikus mechanizmusok révén. Ide soroljuk a tahikardiát, szívtágulatot, hipertrófiát, a
126
perifériás redisztribuciót, vízvisszatartást. Mindez egyes neuro-humorális renszerek aktiválása alapján
valósul meg, ezek közül a legfontosabbak a szimpatikus tónus növekedése és a renin – angiotenzin –
aldosteron (RAA) rendszer serkentése. A szimpatikotónia érszűkületet (artériás és vénás) okoz,
fokozva ezáltal a szív elő és utóterhelését, tahikardiát vált ki, fokozva az oxigénfogyasztást. A RAA
rendszer fokozott működése során nő a só és vízvisszatartás (aldoszteron által), fokozva ezáltal a
keringő vérmennyiséget, az angiotenzin hatására pedig fokozódik az érszűkület, a fibrózis és a
kamrafal remodeling (az elnevezés a szívizom kontraktilis és rugalmas szöveteinek fibrózus,
rugalmatlan szövetekké történő átalakulására utal).
Ezek alapján érthetővé válik, hogy a kompenzatorikus mechanizmusok kezdetben hatékonyak, aztán
nemcsak a hatékonyságuk szűnik meg, hanem önmaguk is hozzájárulnak a betegség
súlyosbodásához. Éppen ezért a kezelés szempontjából legalább annyira fontos a szív
kontraktilitásának növelése, mint a szívfrekvencia csökkentése, az értágítás, a keringő volumen
csökkentése és a remodeling gátlása. A szívelégtelenség kezelésében alkalmazott gyógyszerek két
nagy csoportját különböztetjük meg: a pozitív inotrop hatású ún. kardiotonikumokat (szívglikozidok, ß
1
-
agonisták, foszfodieszteráz gátlók, kalcium érzékenyítők=sensitizerek), és a mind szélesebb körben
használt nem-pozitív inotrop hatású szereket (ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor blokkolók,
diuretikumok, vazodilatátorok, ß- blokkolók).

6.3.1. Pozitív inotrop hatású szerek

6.3.1.1. Szívglikozidok vagy digitálisz származékok

Szívglikozid-tartalmú növényi kivonatokat az orvosok már 3000 évvel ezelőtt is alkalmaztak az ókori Egyiptomban,
vizelethajtóként. Akkoriban természetesen nem tudták, hogy ezek a kivonatok a perctérfogat növelése és ezáltal a vese-
keringés javítása által növelték a diurézist. Európában szintén régen ismerték és használták ezeket a növényi kivonatokat
a népies gyógyászatban, azonban a digitálisz valódi terápiás jelentőségét William Withering angol orvos fedezte fel. Az
1785-ben megjelent könyvében a piros gyűszűvirág (Digitalis Purpurea) kivonatának toxikus mellékhatásaira hívta fel a
figyelmet, és az adagolásról is pontos leírást adott. Withering felismerte, hogy nem minden fajta oedema szüntethető meg
digitálisszal, de nem értette még meg az összefüggést a digitálisz szívhatása és diurétikus hatása között. Ez utóbbi
összefüggés felismerése Ferrier nevéhez fűződik (1799).
Kémiai szerkezet szempontjából minden szívglikozid egy szteroid magból áll, amely a 17-es C
atom szintjén hozzá kapcsolódó telítetlen laktongyűrűvel együtt az ún. genin vagy aglikon elnevezést
kapta. A hatás szempontjából eszenciális geninrész 3-as helyéhez kapcsolódik a cukorrész, mely
127
általában a hatást erősíti. A natív purpurea-glikozidok molekuláiban a geninhez 3 molekula digitoxóz
és 1 molekula glukóz kapcsolódik. A glikozidok gyűrűi olyan konfiguráció szerint helyezkednek el
térben, amelyet még a mai napig sem sikerül teljességében reprodukálni szintetikus úton. A
szívglikozidok általános szerkezetét az ábra mutatja (6.9 ábra).


A piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) levele az ún. purpurea-glikozidokat, a gyapjas gyűszűvirág
(Digitalis lanata) levele a lanatozid-glikozidokat tartalmazza. A purpurea-glikozidok közül a terápiás
fontosságú A-glikozid aglikonja az ú.n. digitoxigenin. A natív purpurea-glikozid száradás közben egy
enzim hatására elhasad, elveszti a glukózt, így képződik a stabil szívglikozid, mely csak a genint és a
hozzákapcsolódó 3 molekula digitoxózt tartalmazza. A terápiában használatos készítmények ezt a
stabil szívglikozidot tartalmazzák. A purpurea-glikozidból digitoxin (digitoxigenin + 3 mol digitoxóz)
lesz.
A lanatozid-glikozidok szerkezete hasonlít a purpurea-glikozidokéhoz. A különbség köztük elsősorban
az, hogy a natív glikozidokban a cukorrész mellett ecetsav is található. A terápiás szempontból
legfontosabb C-lanatozid aglikonja a digoxigenin, amely abban különbözik a digitoxigenintől, hogy a
12-es C atomhoz egy OH-csoport kapcsolódik. A natív lanata-glikozidokból enzim hatásra glukóz +
ecetsav hasad le, így keletkezik a digoxin. A digoxin a legfontosabb és leggyakrabban alkalmazott
szívglikozid. A deslanosid egy félszintetikus glikozid, melyet az acetilcsoportnak a lanatozid-C-ről való
lehasításával állítottak elő.
Szívglikozidokat tartalmaznak még egyes oleander és strophantus fajok (Strophantus Gratus,
Strophantus Combe - strofantin, oubain).
Létezik egy olyan elképzelés is, miszerint a szervezet önmaga is termel digitálisz-szerű anyagot.
Szent-Györgyi Albert a következőket írta 1953-ban: „Nem lepődhetünk meg, ha bármely sejtben
digitálisz-szerű anyagot fogunk találni. A digitálisz-szívglikozidok –ha szabad ezt mondanom- nem
gyógyszerek, hanem szervezetünk egy hiányzó anyagának helyettesítői, amelyeknek fő szerepük van
a legfontosabb élettani szabályozások egyikében‖. És valóban sikerült később kimutatni egy
natriuretikus, vérnyomásemelő anyag jelenlétét a szervezetben, amelynek hatásai hasonlítottak az
oubainéhoz, ezért az irodalomban mint „oubainszerű‖ anyag terjedt el. Később az „endogén digitálisz-
szerű faktor‖ (EDLF) elnevezést kapta, mivel gátolta a Na/K ATPáz-t. Számos próbálkozás történt az
EDLF azonosítására, míg végül 1991-ben egy munkacsoportnak sikerült kimutatni, hogy az EDLF
azonos az oubainnal és a mellékvesekéreg sejtjei termelik. Részben a kutatások eredményei alapján,
részben pedig feltételezések alapján az endogén oubain olyan hormonnak tekinthető, amelynek fontos
128
szerepe van a keringési rendszer, valamint az aldoszteronelválasztás szabályozásában és a
neurotranszmisszióban. Szent-Györgyi Albert elképzelése tehát beigazolódott. Mindez arra utal, hogy
valószínűleg számos olyan fontos élettani szereppel bíró anyag létezik még az emberi szervezetben
amely felfedezésre vár.
A szívglikozidok alapvető farmakológiai hatása a szívizom-összehúzódás erejének fokozása, valamint
a szívfrekvencia csökkentése. Hatásuk egyedülálló, mivel a többi pozitív inotrop hatású szer általában
tahikardizál. Ezért váltak a szívglikozidok a krónikus szívelégtelenség alapgyógyszereivé.
- Pozitív inotrop hatás. A digitálisz a dózistól függően növeli a szívizom kontraktilitását úgy a pitvari,
mint a kamrai rostokon, de leginkább a kamrain ahol jóval több izomrost található. Egészséges
szívizmon is kialakul a pozitív inotrop hatás. Izolált szívkészítményen, izometriás körülmények
között vizsgálva, a digitáliszok növelik a sistole erejét és ezáltal tökéletesebbé válik a diastole. A
pozitív inotrop hatás eredményeként nő a perctérfogat, javul a perifériás keringés és oxigénellátás,
nő a diurézis és csökken a szimpatikus tónus, tágulnak az erek. Mindez hozzájárul a keringés
javulásához és az ödémák csökkenéséhez. A megnövekedett inotropizmus káros is lehet aorta
stenosisban, vagy hypertrophiás cardiomiopathiában, amikor a digitáliszok csökkentik a
perctérfogatot azáltal, hogy növelik az obstrukciót.
- Negativ chronotrop és dromotrop hatás. A szívglikozidok fokozzák a paraszimpatikus tónust. Ez
egyrészt a vagusközpont izgatásának, másrészt a szívizom acetilkolin iránti érzékenység
növelésének, illetve a szimpatikus tónus csökkentésének, vagyis direkt hatásának következménye.
A fokozott vagustónus eredménye a negatív chronotrop hatás (bradikardia), az atrioventricularis
ingervezetés gátlása, a pitvari refrakter szak rövidülése, mely utóbbi a pitvarlebegés
pitvarfibrillációvá való átalakulását eredményezi. Atropin-előkezelés e hatásokat felfüggeszti. A
szívglikozidok az ingervezetést, közvetlenül is gátolják (negatív dromotrop hatás), növelve a
refrakter periódust az atrioventricularis csomó szintjén. Ez a hatás pitvarlebegésben és -
fibrillációban meggátolja a szapora pitvari ingerek kamrára történő átjutását, vagyis védi a kamrát a
túl szapora ingerektől. Az atrioventricularis ingervezetés nagyfokú gátlása azonban teljes AV-
blokkot is eredményezhet.
A szimpatikus tónus csökkenése főként a perifériás keringés javulásának eredménye.
- Aritmogén hatás (pozitív bathmotropizmus). A szívglikozidok fokozzák az ectopiás ingerképzést, az
ectopiás gócok ingerlékenységét növelik, ami aritmiához vezethet. A toxikus hatások közé
tartoznak az atrioventriculáris átvezetés zavarai, másod-, harmadfokú AV-blokk, idő előtti kamrai
válasz, bigeminizmus, kamrai tahikardia és fibrilláció, tehát csaknem az összes formája az
aritmiáknak.
129
Az EKG-n bradikardia, S-T szegmens subdeniveláció, a T-hullám ellaposodása, illetve inverziója, a
P-R távolság megnyúlása, a Q-T tartam rövidülése figyelhető meg.
- Extrakardiális hatások. A szívglikozidok csökkentik a vesében a reninfelszabadulást a vese Na
+
-
pumpa gátlása révén. A szem szintjén, ugyancsak a Na/K ATP-áz gátlásának következményeként
színlátászavar jelentkezik (discromatopsia). Ugyanez az alapja a K
+
-szint csökkenésének a
harántcsíkolt izmok szintjén, amely izomfájdalommal jár. A szívglikozidok a gyomor-bél rendszeren
hatva émelygést, hányást, hasmenést válthatnak ki. Ezek a hatások részben a chemosensitiv
triggerzóna érzékenyítésén keresztül alakulnak ki. Központi idegrendszeri hatásként a
chemoreceptor-zóna ingerlése, dezorientáció, hallucinációk, izgatottság, görcsök jelentkezhetnek.

A szívglikozidok molekuláris hatásmechanizmusának alapja a Na
+
/K
+
ATP-áz gátlása. A Na
+
/K
+

pompa gátlása eredményeként növekszik a Na
+
és csökken a K
+
koncentrációja intracellulárisan. A
Na
+
koncentrációjának sejten belüli növekedése aktiválja a Na
+
/Ca
2+
pompát, amely kiviszi a Na
+
-t és
beviszi a Ca
2+
-t a sejtbe. Ez a csere 3:1 arányban történik a Na
+
javára. Ezzel párhuzamosan
növekszik a Ca
2+
felszabadulás a sarcoplasmás retikulumból és ugyanakkor megnő a beáramlás a
lassú transzmembrán Ca
2+
csatornákon keresztül is. A jelentős intracelluláris Ca
2+
-szint növekedés
magyarázza a szívizomrostok összehúzódóképességének fokozódását. Az intracelluláris Ca
2+

koncentráció növekedés és K
+
szint csökkenés által kiváltott nyugalmi membrán potenciál változás
lehet az oka az ektopiás automatizmus megjelenésének (6.15 Táblázat).

6.15 Táblázat: A fontosabb szívglikozidok farmakokinetikai sajátosságai
DIGITOXIN DIGOXIN STROFANTIN
Liposzolubilitás Magas Átlagos Alacsony
Felszívódás a tápcsatornából (%) >90 ~75 0
t
1
/
2
(óra) 168 40 21
Kötődés a plazmafehérjékhez >90 20-40 0
Eloszlási térfogat (l/kg) 0,6 6,3 18
Terápiás plazmakoncentráció (ng/ml) >10 0,5-1,5 0,4-0,6
Toxikus plazmakoncentráció (ng/ml) >20 >2
Metabolizáció (%) >80 <20 0
Kiürülés a vesén keresztül (%) 20 80 Teljes mennyiség

130
A szívglikozidok hatását befolyásolják: a beteg klinikai állapota, az életkor - az időskorral járó
extracelluláris tér változása, vese- és egyéb szervelváltozások, más betegségek, egyéb gyógyszerek
(számos vegyület fokozza a hatásukat), elektrolitzavarok - a hiperkalcémia és hipokalémia jelentősen
növeli a szívglikozidok toxicitását, ezért nem társíthatók Ca
2+
-al.
A szívglikozidok hatásszélessége kicsi. Így már a terápiás dózis kismértékű túllépése vagy maga a
terápiás dózis is a korábban részletezett hajlamosító tényezők egyidejű fennállása esetén vagy a
digitálisz iránti nagyfokú egyéni érzékenység miatt gyakran igen súlyos, életet veszélyeztető
intoxikációt okozhat. Az intoxikáció első tünetei a hányinger, hányás, izomfájdalmak, színlátászavar,
pszichés zavarok. Ezeket követik a szívtünetek: bradikardia, aritmiák. Megjegyzendő, hogy a tünetek
jelentkezésének fenti sorrendje nem kötelező, közülük bármelyik lehet a mérgezés első jele.
Az intoxikáció kezelése: az első logikus teendő a szívglikozidok adagolásának megszüntetése. Ezt
követi a K
+
, atropin, lidokain vagy fenitoin adagolás az aritmia jellegétől függően. Egy pace-maker
átmeneti alkalmazása is szóba jöhet. A súlyosabb esetekben specifikus digoxin ellenes antitesteket
alkalmaznak, amelyek az elnevezésükkel ellentétben, a legtöbb digitálisz ellen hatékonyak.
Az adagolás történhet szájon keresztül vagy injekció formájában, a beteg állapotától függően. Telítő
adagnak nevezzük azt a teljes dózist, amely szükséges ahhoz, hogy a szívizom felhalmozza a
kompenzációhoz szükséges digitáliszmennyiséget. Fenntartó adag pedig az a napi mennyiség,
amellyel ezt a kumulálódott hatást fenn lehet tartani, vagyis ez az eliminációval lépést tartó adag.
Ennek alapján meg lehet különböztetni a gyors digitalizálást, amikor sürgősségi esetben a gyors hatás
eléréséhez nagyobb dózist, ―telí tő adagot‖ alkalmaznak 1-3 napig, napi 3-4 adagra elosztva (digoxin
napi 0,5-1,2 mg iv., 0,5-1,5 mg orálisan, digitoxin napi 0,2 mg 3 részletben), majd fenntartó adaggal
folytatják. Gyors digitalizálásnál gyakran kell ellenőrizni a plazmaszintet. Másik lehetőség a lassú
digitalizálás, amikor a terápiás hatáshoz szükséges adagot hosszabb idő alatt adjuk be (4-5 nap),
ehhez néha elég csak a fenntartó dózis alkalmazása vagy kombinált adagolási mód (első két nap
nagyobb adag, amleyet a fenntartó adag követ, pl. digoxin esetében 2-szer 0,5 mg két napig, majd
0,25 mg fenntartó adag).
Minthogy a szívglikozidok terápiás hatásszélessége igen kicsi, azaz a telítő és a toxikus dózis közti
határ bizonytalan és a betegek glikozidérzékenysége nagyon változó, a szívglikozidok adagolását
egyénre szabva kell meghatározni.
Javallatok:
- szívelégtelenség pitvari fibrillációval;
- pitvari lebegés, fibrilláció (kiegészítő kezelésként);
- akut szupraventrikuláris tahikardia (gyakran társítják más szerekkel);
131
- súlyos krónikus dekompenzáció (NYHA III—IV. stádium, ACE-gátlókkal és diuretikumokkal)

Ellenjavallatok:
- hipertrophiás cardiomyopathia és aorta stenosis
- a Wolff—Parkinson—White-szindróma bizonyos formái,
- A-V nodális blokk;
- digitáliszintoxikáció gyanúja;
- diasztolés működési zavar.

Részleges ellenjavallatok:
- akut miocardiális infarktus;
- akut miocardiális isémia;
- szinusz bradikardia, szinuszcsomó-betegség;
- A-V vezetést gátló egyéb gyógyszerek (verapamil, diltiazem, béta-blokkolók, amiodaron);
- digitálisz érzékenységét fokozó állapotok (hipokalémia, mixödéma, krónikus tüdőbetegség);
- veseelégtelenség;
- cardioversio.

A készítmények közül ma már szinte csak a digoxint és a digitoxint alkalmazzák.
A Digitoxin hatása lassan alakul ki és hosszú ideig tart. Adagolása kizárólag szájon keresztül történik.
Veseelégtelenségben helyettesíti a digoxint, mivel főleg az epével ürül. Májbetegségben kerülni kell.
Az adagokat és a fő farmakokinetikai paramétereket lásd fennebb.
A Digoxin per os és injektábilis formában is alkalmazható, hatása hamarabb kialakul mint a digitoxin
esetében, ezért gyors digitalizálásra is alkalmas. Mivel főként a vesén keresztül ürül,
veseelégtelenségben a plazmaszinthez mérten változtatni kell az adagokat, vagy helyettesíteni
digitoxinnal. Az adagokat és egyéb paramétereket korábban részletesen tárgyaltuk.
A leglényegesebb gyógyszerkölcsönhatások a szívglikozidok és bizonyos ionok (Ca
2+
, K
+
) között
léphetnek fel. A Ca
2+
, amint már említettük, szinergista a szívglikozidokkal ezért a Ca
2+
-szint emelése
jelentősen megnöveli a digitálisz terápiás, de toxikus hatásait is. A kölcsönhatás szempontjából a
hiperkalcémiát okozó gyógyszerek (Ca-sók, D- vitamin, tiazid diuretikumok) és állapotok (dialízis,
tumor) a legfontosabbak. A K
+
esetén pont ellenkező, antagonista hatás jelentkezik, ugyanis a
132
digitálisz és a K
+
között vetélkedés van a transzport-ATP-hez való kötődésért. Így a K
+
- túlsúly gátolja
a szívglikozidok hatásait, beleértve a toxikus hatásokat is, míg a hipokalémia elősegíti ezeket.
Minden gyógyszer, amely katekolamin felszabadulást okoz, érzékenyíti a szívizmot a digitálisz
aritmogén hatása iránt. Bekövetkezhet kölcsönhatás a felszívódásnál kolesztiramin, tumorellenes
szerek, antiacidumok esetében, melyek gátolják a digoxin felszívódását, míg az erythromicin,
tetraciklinek elősegíthetik (a metabolizmusban szerepet játszó bélflóra pusztításával) azt.
Legismertebb a kölcsönhatás a kinidin és digoxin együttadásakor. A kinidin megváltoztatja a digoxin
kiürülését, aminek eredményeképpen a digoxin vérszintje kétszeresére emelkedhet. Kevésbé hat a
kinidin a digitoxin kinetikájára, bár hatására ennek a szívglikozidnak is megnyúlhat a felezési ideje.
Megemelkedhet a digoxin vérszintje amiodaron, propafenon és kis mértékben verapamil
alkalmazásakor is. A metabolizmus serkentésével csökkenti a szérum digoxinszintjét a rifampicin és
a cimetidin. A vesekiválasztás fokozásával pedig a pajzsmirigy-túlműködés és a sulfasalazin
csökkentheti a digoxin vérszintjét.


6.3.1.2. Szimpatomimetikumok és cAMP-szintet növelő pozitív inotrop szerek

A digitálisz jelentős toxicitása, kis terápiás szélessége egyéb, nem-glikozid típusú pozitív inotrop
gyógyszer kifejlesztését is szükségessé tette. A szívglikozidokhoz hasonlóan, ezen szerek döntő
többsége is végső soron az intracelluláris szabad Ca
2+
-koncentráció növelése révén fokozza a
szívizom kontraktilitását. Hatásmechanizmusuk azonban eltér a digitáliszokétól: az intracelluláris
ciklikus-adenozin-monofoszfát (cAMP)-szint emelése útján, annak közvetítésével jön létre (β1- izgatók,
foszfodiészteráz gátlók). Szívelégtelenségben ugyanis csökken a szívizomsejtek cAMP-szintje, ami
többek között összefügg azzal, hogy csökkent a működő β1- receptorok száma, továbbá azzal is, hogy
a second messengerek közül (stimuláló Gs és gátló Gi) a gátló Gi-protein hatása dominál. Ezek
alapján a miocardium csökkent kontraktilitását a β1-adrenerg receptor-G protein-adenilátcikláz
rendszer serkentésével és a képződött cAMP lebomlásának késleltetésével, vagy a kettő
kombinációjával állíthatjuk helyre.

β1- receptor izgatók

133
A szimpatomimetikumok egy része viszonylag szelektíven képes aktiválni a szívizom β1-receptorait, s
ezáltal úgy idéz elő kontraktilitás növekedést, hogy nem, vagy alig fejt ki olyan hatásokat amelyek a
nem szelektív szimpatomimetikus szerekre jellemzőek és a szív pumpafunkciójának elégtelensége
esetén különösen károsak (α1-receptor izgalom okozta jelentős érszűkületet, ill. utóterhelés
fokozódást). A két leggyakrabban használt β1- agonista a dobutamin és dopamin, amelyek
alkalmazása azonban gyakorlatilag csak a rövid távú, sürgősségi, intravénás pozitív inotrop terápiára
korlátozódik. Kedvező, sokszor életmentő hatásuk mellett ezen szerek alkalmazása sem veszélytelen:
megnövelik a szív oxigénigényét és akár tahiaritmiát is okozhatnak. Hosszabb adagolásuk csökkenti a
szív β1- receptorainak sűrűségét, ami tachyphylaxiában is megnyilvánulhat. E két gyógyszert
részletesen tárgyaltuk a VIR –szimpatomimetikumok fejezetében.

Foszfodiészteráz gátlók
A foszfodiészteráz enzim gyógyszeres gátlása csökkenti a cAMP lebomlását, s ez a cAMP-
intracelluláris felhalmozódása révén az intracelluláris szabad Ca
2+
-szint növekedéséhez, a
szívizomban pozitív inotrop hatáshoz, az erekben dilatációhoz vezet. Ez a kettős hatás
szívelégtelenségben hemodinamikailag nagyon kedvező lehet. Az erek simaizmának a
foszfodiészteráz gátlók hatására létrejövő elernyedése (a szívizomban észlelhető
összehúzódóképesség növekedéssel szemben) a cAMP eltérő szerepével magyarázható: az erekben
a cAMP többek között gyorsítja a kontrakcióhoz (aktin-miozin interakcióhoz) szükséges miozin - kináz
inaktiválódását. A β
1
-adrenerg izgató szerekhez hasonlóan, a foszfodiészteráz gátlók is a
szívelégtelenség akut kezelésében váltak be, krónikus alkalmazásuk során terápiás hatásuk
gyengének bizonyult, mellékhatásaik (a szív oxigénigényének növekedése, veszélyes tahiaritmiák
fellépése) használatukat jelentősen korlátozzák.

Metilxantinok
Komplex farmakológiai hatásaik között (értágító, vizelethajtó, hörgőtágító) a foszfodiészteráz gátlása is
szerepel. Ennek következtében régebben, a jelentős pozitív inotrop hatású metilxantinokat, mint a
theophyllin és az aminophyllin, gyakran használták akut szívelégtelenség, ill. tüdőödéma
kezelésére. Az ilyenkor észlelhető kedvező hatásban értágító sajátosságuk nagy szerepet játszik.
Krónikus szívelégtelenségben hatásuk nem kielégítő. E két hatóanyagot főleg tüdőbetegségek
kezelésére használják, ezért a megfelelő fejezetben részletesen tárgyaljuk majd.

Bipiridinek
134
Az amrinon és a milrinon jelentős cAMP-specifikus foszfodiészteráz (III. típus) gátló bipiridin-
származék, pozitív inotrop és értágító hatással. Az akut szívelégtelenség kezelésére, intravénás
perfúzió formájában használatos szerek, növelik a perctérfogatot, csökkentik a megnövekedett jobb
pitvari telítőnyomást és a perifériás érellenállást.
Amrinon
A bipiridinszármazékok közül először ezt a alkalmazták szívelégtelenségben. Kedvező akut hatása
főleg más szerekre (pl. digitáliszra) refrakter és dobutaminnal vagy dopaminnal szemben
tachyphylaxia folytán érzéketlenné vált esetekben, továbbá áthidaló kezelésre szívtranszplantációra
váró betegeken egyértelműen bizonyított. Mellékhatásai jelentősek: tahiaritmia, hipoxiás
szívizomkárosodás, thrombocytopenia, májfunkciós zavarok. Tartós kezelésre nem alkalmas.
Milrinon
Nemcsak kémiai szerkezete, hanem szívelégtelenségben kifejtett akut hatásai is hasonlóak az
amrinonéhoz. Kedvezőbb sajátossága, hogy nem okoz thrombocytopeniát. Főként egyéb szerek iránt
rezisztens szívelégtelenség rövid távú kezelésére használják, de kedvező a hemodinamikai hatása
szívműtétet követően is. Mintegy hússzor hatékonyabb, mint az amrinon. Krónikus kezelésre nem
alkalmazzák, mivel terápiás hatása nem bizonyult tartósnak, ugyanakkor súlyos aritmiákat okozott és
növelte a mortalitást.

Kálciumérzékenyítők

Újabban olyan ígéretes, új típusú pozitív inotrop szerek előállítására is sor került, amelyek a szívben,
terápiás koncentrációban elsődlegesen a miofibrillumok kálciumérzékenységét fokozzák, ily módon a
miocardium kontraktilitását az intracelluláris Ca
2+
-szint növelése nélkül képesek fokozni. Az
intracelluláris szabad Ca
2+
-szint növelése útján ható pozitív inotrop szerek (digitálisz, β
1
-receptor
izgatók, foszfodiészterázgátlók) a szívizomsejtek kalciummal történő túlterhelésének következtében
mind aritmogének. Részben emiatt, részben azért, mert főként az isémiás eredetű
szívelégtelenségben csökken a kontraktilis szívizomfehérjék kalciumérzékenysége, kiterjedt és ma
már sikeresnek tekinthető kutatómunka indult meg olyan szerek kifejlesztése érdekében, amelyek az
intracelluláris Ca
2+
-koncentráció emelése nélkül, a miofibrillumok kalciumérzékenységének
fokozásával képesek a szívizom kontrakciós erejét fokozni, ill. a szívelégtelenségben csökkent
miofibrilláris kálciumérzékenységet helyreállítani. A kálciumérzékenység fokozásától emellett nemcsak
aritmia nélküli, hanem energiakímélő, tahikardiával nem társuló pozitív inotrop hatást lehetett remélni,
szemben a Ca
2+
-szint növelésével kiváltott energiaigényes pozitív inotrop hatással. Az utóbbi esetben
135
ugyanis extra-energiára van szükség a szisztolé alatt a mioplazmában felszaporodott többlet Ca
2+

visszapumpálására az intracelluláris raktárakba, mindenekelőtt a sarcoplasmás reticulumba, annak
érdekében, hogy diasztolé alatt a fiziológiáshoz közel álló, alacsony Ca
2+
-szint létrejöjjön. Az ún.
―tisz ta'' kalciumérzékenyítők hátránya lehet, hogy csökkenthetik a szívizomrelaxáció sebességét, azaz
tovább nyújthatják a szívelégtelenségben többnyire amúgy is elhúzódó diasztolé időtartamát. Ezt
azonban egyidejű foszfodiészteráz gátlás vagy egyéb mechanizmusok ellensúlyozhatják.
A kalciumérzékenyítők farmakológiai jellegzetessége, hogy a Ca
2+
-koncentráció pozitív inotrop
hatásgörbéjét balra tolják, azaz jelenlétükben a Ca
2+
kontrakciós erőt fokozó hatása megnő.

Készítmények:
Pimobendan
A troponin-C Ca
2+
iránti affinitásának növelése révén fokozza a kontraktilis fehérjék
kalciumérzékenységét és már terápiás adagban gátolja a foszfodiészteráz enzimet is. Mindezek
eredményeként növeli a szívizom kontrakciós erejét és nem befolyásolja a relaxáció sebességét, ill. a
diastolés időt, nem okoz tahikardiát. Krónikus szívelégtelenségben, per os adagolva növeli a terhelési
kapacitást, de terápiás szélessége kicsi, ami feltehetően foszfodiészteráz gátló sajátosságával függ
össze.
Levosimendan
A troponin-C-hez kötődik és annak azt a konformációját stabilizálja, amely az aktin-miozin
kölcsönhatáshoz (kontrakcióhoz) szükséges. A szívizom kontrakciós erejét növeli, de a relaxációt nem
befolyásolja. Az utóbbi hatás, a pimobendánéval ellentétben, nem foszfodiészteráz gátlás
következménye, hanem arra vezethető vissza, hogy a levosimendan a troponin-C-hez Ca
2+
-függő
módon kötődik, szisztoléban (magas Ca
2+
-szint esetén) erősen, diasztoléban (alacsony Ca
2+
-szint
mellett) nem vagy alig kapcsolódik. Végső soron az intracelluláris szabad Ca
2+
-koncentráció
megváltoztatása nélkül is képes az elégtelen szívizomsejtek összehúzódását fokozni. Egyéb, nem
digitálisz típusú pozitív inotrop szerekkel szemben az az előnye, hogy nem okoz tahiaritmiát és
adagolása nem vezet tachyphylaxiához. Foszfodiészteráz gátló hatása gyenge, viszont aktiválja az
erek ATP-függő K
+
-csatornáit. Értágító (főként a vénák szintjén) hatása elsősorban ennek
tulajdonítható. Intravénásan adagolva, a súlyos krónikus és infarktus okozta akut szívelégtelenségben
növeli a perctérfogatot, csökkenti a pulmonáris nyomást, a perifériás érellenállást és a mortalitást. Per
os adagolva kedvező hemodinamikai hatást fejt ki, de hosszú távú alkalmazásának eredményessége
még kivizsgálás alatt áll.
Vesnarinone
136
Egy kinolinon-származék, egyedülálló hatásmechanizmussal. Elektrofiziológiai sajátosságai alapján a
III. osztályú antiaritmiás szerekhez hasonlít. Növeli az intracelluláris Na
+
-szintet a Na
+
-csatorna nyitott
állapotának fokozása révén. Enyhe foszfodiészteráz gátló hatása révén fokozza a Ca
2+
-beáramlást.
Gátolja a tumornekrózis-faktor (TNF) képződését, csökkenti a pangásos szívelégtelenségben
emelkedett interleukin-6, valamint a citokinek szintjét. Csökkenti a szívfrekvenciát, nyújtja az akciós
potenciált a késői K
+
-áram gátlása révén. Legsúlyosabb mellékhatása a neutropénia.



6.3.2. Nem pozitív inotrop hatású szerek

Széleskörű klinikai vizsgálatok igazolták, hogy számos pozitív inotrop hatás nélküli, extrakardiális
támadáspontú szer ill. szercsoport alkalmazása szívelégtelenségben jelentősen javítja az
életminőséget és növeli a túlélést. Ezen gyógyszerek használatának indítéka az, hogy bővülő
ismereteink szerint a szívelégtelenségben fellépő kompenzatorikus mechanizmusok révén olyan kóros
eltérésekkel kell számolni, amelyek tovább csökkentik a szív teljesítőképességét. A nem-pozitív
inotrop szerek igen elterjedtek a szívelégtelenség kezelésében, hatékonyan csökkentve a mortalitást,
ezért különleges figyelmet igényelnek. A gyógyszerek részletes leírása a hipertónia kezelésénél
megtalálható, ezért az alábbiakban csak felsoroljuk őket:
- Az ACE-gátlók krónikus szívelégtelenségben létrejövő kedvező, a morbiditást és mortalitást is
csökkentő hatásai a következők: a perifériás érellenállás és ezáltal az utóterhelés csökkentése, az
aldoszteron-szekréció gátlása folytán a só- és vízvisszatartás, ennek következtében az előterhelés
mérséklése, a kötőszöveti proliferáció ill. a szív és az erek szöveti átszerveződésének („remodeling‖)
gátlása, a noradrenalin-felszabadulást elősegítő szöveti angiotenzin szintjének csökkentése révén a
szimpatikus aktivitás fékezése.
- Angiotenzin II (AT
1
)-receptor blokkolók,
- Diuretikumok,
- A vazodilatátorok közül a hidralazin (arteriola tágító) és az izoszorbid dinitrát (venodilatátor)
kombinált adagolása nagyon hatékonynak bizonyult krónikus, de főleg akut szívelégtelenségben.
- β-blokkolók közül a vazodilatátor sajátsággal is rendelkező carvedilol és bisoprolol, továbbá a
kardioszelektív (β
1
-receptor blokkoló) metoprolol tartós adagolása krónikus szívelégtelenségben
137
csökkentette a mortalitást. Megjegyzendő, hogy nemrég még tilos volt a ß-blokkolók alkalmazása
szívelégtelenség kezelésében.

6.4. A ritmuszavarok gyógyszeres kezelése

Az ipari államokban ma a vezető halálok az ún. hirtelen szívhalál. Magyarországon a legújabb
statisztikák szerint minden 30. percben meghal valaki kamrai ritmuszavar következtében, ami a
hirtelen szívhalál leggyakoribb oka. Az A.E.Á.-ban évente félmillió ember hal meg szívritmuszavar
következtében (kb. ugyanennyi volt a II. világháborús embervesztessége is).
A szívritmuszavar (aritmia) az ingerképzés és az ingerületvezetés zavarain alapuló kóros
szívműködést jelenti. Az ingerképzés illetve a szívfrekvencia-módosulása bekövetkezhet a szív
nomotrop (sinuscsomó) vagy heterotrop (AV csomó, Purkinje-rostok) ingerképző helyeinek túlzott
aktivitása eredményeképpen, ez a normális automácia megváltozását jelenti, ami általában cAMP-
függő folyamatok következménye. Aritmia kiindulhat azonban kóros, részlegesen túlfeszített vagy
depolarizált rostokból is, ez a kóros automácia. A kóros ingerképzés sajátos formája a triggerelt
aktivitás, ami azt jelenti, hogy egy kiváltó (triggerelő) akciós potenciál szükséges az automácia
kiváltásához.
6.4.1. Az aritmiák keletkezésének mechanizmusai

A triggerelt aktivitásnak két formáját lehet elkülöníteni:
a.) Korai utódepolarizáció (early afterdepolarisation=EAD)
Oka a túlzottan hosszú repolarizáció, amely lehet veleszületett (hosszú QT-szindróma) vagy szerzett.
Nagyfokú bradikardia, bizonyos gyógyszerek, hipokalémia okozhat hosszú repolarizációt. Ez a
folyamat főleg a Purkinje-rostokat vagy az epikardiálisan elhelyezkedő szívizomrostokat érinti.
Lényege, hogy még mielőtt a repolarizáció teljes lenne, újabb depolarizációs hullám indul el. Ennek
következtében extraszisztolé vagy kaotikus kamrai tahikardia (torsade de pointes) alakul ki.
Molekuláris alapját a Ca
++
- áram újraaktiválódása és a Na
+
- csatornák újraaktiválódása képezi. Ennek
farmakológiai vonatkozása abban áll, hogy általában a Ca
++
- és a Na
+
- csatornákra ható szerek a
hatékonyak.
b.) Késői utódepolarizáció (delayed afterdepolarisation=DAD)
138
Oka, hogy az aritmogén depolarizációs hullám az előző akciós potenciál lezajlása után keletkezik. Ha
amplitúdója eléri a küszöbértéket, extraszisztolé, tahiaritmia jön létre. A folyamat molekuláris alapja
a sejtek Ca
++
- al való túltelítődése (Ca-overload), ami általában isémia vagy digitálisz intoxikáció
alapján jön létre.

Az ingerületvezetés zavarán alapuló aritmiák magyarázata a reentry mechanizmus. A szívben
számtalan reentry pálya létezik, hiszen a szívizom elektromos szempontból összefüggő szinciciumot
képez. A mechanizmus alapja, hogy a sérült szívizom szintjén a refrakter szak nem elég hosszú, így
megtörténhet az ingerület körbeforgása. Egyirányú blokk esetében az ingerületvezetés az egyik ágon
anterográd irányból gátolt, ezért a rost retrográd irányból ingerlődik, ha a retrográd vezetés kellően
lassú, akkor, megtörténhet, hogy a refrakter szak végetérését követően a rost újraaktiválódik.
Következésképpen a reentry aritmiákat az ingerületvezetés további gátlásával vagy a refrakter szak
megnyújtásával lehet kezelni.
6.4.2. Farmakológiai vonatkozások a ritmuszavarok kezelésében

Az aritmiák gyógyszeres kezelése bonyolult mechanizmusokon alapszik. Az antiaritmiás gyógyszerek
hatása függ a szívfrekvenciától:
o a szív működését alapvetően a Na
+
- csatornák határozzák meg. Ezek lehetnek nyugalmi, aktív
és inaktív állapotban. A gyógyszerek affinitása a csatorna pillanatnyi állapotától függ. Aktív és
inaktív állapotban az affinitás nagy, míg nyugalmi állapotban csekély. Ennek a következménye az,
hogy tahikardia és korai extraszisztolé esetén a Na
+
- csatorna-gátló szerek hatása erős (ún. use-
dependencia). Jelentős a különbség azonban az egyes Na
+
- csatorna-gátló szerek között is,
amiatt, hogy a receptorról való leválási kinetikájuk nem egyforma.
o fordított use-dependencia: a K
+
- csatorna-gátló szerek jobban nyújtják a repolarizációt alacsony
szívfrekvenciánál.
6.4.3. Az antiaritmiás gyógyszerek hatásmechanizmus szerinti osztályozása

Az antiaritmiás szerek többféleképpen osztályozhatók, azonban Vaughan Williams (oxfordi
farmakológus, 1970) az antiaritmiás hatásokat szívelektrofiziológiai szempontok szerint osztályozta.
Ma is a szereknek ezekbe az osztályokba történő sorolása tekinthető a legfontosabb osztályozási
rendszernek. De, az osztályozás ma sem tökéletes, és az intenzív kutatások ellenére sem sikerült egy
139
eléggé hatékony terápiát kifejleszteni, sőt, az egyes antiaritmiás szerek maguk is aritmogén
(proaritmiás) hatással rendelkeznek, emiatt a szívritmuszavarban szenvedő betegek túlélési arányát
nem sikerült jelentősen megnövelni. (6.16 Táblázat)
140
6.16 Táblázat: A Vaughan Williams féle osztályozás
Molekuláris hatás Sejthatás EKG-hatás
I. osztály - membránstabilizáló hatással rendelkező helyi érzéstelenítők tartóznak ide
- csökkentik a szarkolemmán átfolyó Na
+
- áramot
- kötődnek a Na
+
- csatornákhoz, így azok ingerület hatására sem nyílnak meg
- csökkentik az ingerületvezetés sebességét, ill. gátolják az ingerületvezetést, aminek következtében a QRS-komplexus
kiszélesedik
I/A
csoport
- gátolják a Na
+
-csatornákat
- leválási kinetikájuk lassú
- gátolják a K
+
-csatornákat
 a depolarizációt normál szívfrekvenciánál is gátolják

 a repolarizációt megnyújtják
 a QRS-komplexus kiszélesedik

 a QT intervallum megnyúlik
I/B
csoport
- gátolják a Na
+
-csatornákat
- leválási kinetikájuk lassú
 a depolarizációt csak sérült szívizomban vagy gyors
frekvenciánál lassítják
 az akciós potenciált mérsékelten rövidítik
 fiziológiás frekvenciánál a QRS
és a QT nem változik
I/C
csoport
- gátolják a Na
+
-csatornákat
- leválási kinetikájuk lassú
 a depolarizációt normál szívfrekvenciánál is erősen
gátolják a repolarizáció befolyásolása nélkül
 a QRS-komplexus kiszélesedik
és a QT intervallum ennek
következtében megnyúlik
II. osztály - a cAMP-függő ioncsatornák
gátlása
 a szimpatikus tónust csökkentik  az RR-távolság megnő
III. osztály - gátolják a K
+
-csatornákat  lassul a repolarizációs fázis
 megnyúlik az akciós potenciál
 a QT intervallum megnyúlik
IV. osztály - gátolják a Ca
+
-csatornákat
(use-dependens) – a sinus- és
az AV-csomó szintjén
 a lassú válasz típusú akciós potenciálokat gátolják  pozitív hatás szupraventrikuláris
tahiaritmiákban
141
6.4.4. I. Osztály – Depolarizációgátlók
6.4.4.1. I/A csoport:
Chinidinum sulfuricum (Kinidin)
A kinin optikai izomérje (a kinint a malária kezelésére használják). 1918-ban Frey
vezette be a klinikai gyakorlatba. Hatásmechanizmusa összetett:
 lassú típusú leválási kinetikával gátolja a Na
+
- csatornák működését
 fiziológiás szívfrekvenciánál is jelentősen csökkenti a depolarizáció sebességét
és az ingerületvezetést
 a pitvari és a kamrai munkaizomrostokon is megnyújtja az effektív refrakter
periódust (effektív refrakter periódus: az a minimális idő, amelynek el kell telnie
mielőtt újabb akciós potenciál jön létre)
 csökkenti a szinus- és az AV-csomó valamint a Purkinje-rostok automáciáját
 közvetlen módon csökkenti a szívizom erejét (negatív inotrop hatás)
 gátolja az o-adrenerg receptorokat: nagyobb adagban jelentős értágulatot okoz,
csökkenti a vérnyomást, aminek következtében reflex-tahikardiát válthat ki
 vagolitikus antimuszkarin hatással rendelkezik, ez ellensúlyozhatja a szívre ható
gátlását és a fokozhatja a szívfrekvenciát. Pitvarlebegés esetén annyira javíthatja
az AV-átvezetést, hogy kamrai tahikardiát okozhat.
Hatása az EKG-n abban nyilvánul meg, hogy kiszélesíti a QRS-komplexust és
megnyújtja a QT-távolságot.
Farmakokinetikája kedvező, per orálisan és parenterálisan is adagolható. Jól
felszívódik, hatása kb. 1 óra múlva jelentkezik. Felezési ideje (t
1/2
) 6 óra (hosszabb szív-
máj- vagy vese-elégtelenségben). 80%-ban kötődik a plazmafehérjékhez. A májban
metabolizálódik és kb. 20%-a változatlan formában ürül a vizelettel. Adagja 2 - 4 - szer
0,2-0,6 g/nap.
Javallt kamrai- és pitvari tahiaritmia kezelésére, valamint pitvarfibrillációban az
elektromos kardioverzió támogatására.
Számos mellékhatást ad, szívelégtelenségben veszélyes a negatív inotrop hatása miatt,
reentry-típusú aritmiát és torsade de pointes-t okozhat. Nagyobb adagban a vagolitikus
hatás miatt bradikardia, aszisztolia léphet fel, ez különösen veszélyes szinuscsomó-
142
betegségben. Egyéb mellékhatásként fejfájás, hányás, hasmenés, májkárosodás, láz,
angioneurotikus ödéma, trombocitopénia is előfordulhat. A QRS-komplexus 30%-s
kiszélesedése a kinidin-toxicitás jele.
A gyógyszer-interakciók közül legfontosabb a kinidin-digitálisz együtthatás, ugyanis
növeli a digitálisz vérszintjét. Minden olyan szer, amely megnyújtja a QT-intervallumot,
fokozhatja a kinidin aritmogén hatását. A cimetidin csökkenti, a fenobarbitál, a
hidantoinok, a rifampicin pedig fokozzák az eliminációját.

Procainamid
Hatásmechanizmus szempontjából a kinidinhez hasonlít:
 lassú típusú leválási kinetikával gátolja a Na
+
- csatornák működését
 fiziológiás szívfrekvenciánál csökkenti a depolarizáció sebességét és az
ingerületvezetést
 a pitvari és a kamrai munkaizomrostokon is megnyújtja az effektív refrakter
periódust, bár ez a hatása a kinidinhez viszonyítva gyengébben érvényesül
EKG-n kiszélesíti a QRS-komplexust, és mérsékelten megnyújtja a QT-távolságot.
Közvetlen módon csökkenti a szívizom erejét (negatív inotrop hatás), de kevésbé
kifejezetten, mint a kinidin esetében. Ganglionbénító hatással is rendelkezik, és ezáltal
csökkenti a perifériás ellenállást, értágulatot okoz és csökkenti a vérnyomást is.
Farmakokinetikája megfelelő, intravénásan adható, intramuszkulárisan és per os is
könnyen felszívódik, biohasznosíthatósága 75%, t
1/2
pedig 3-4 óra. A májban
metabolizálódik, acetilálás során aktív metabolitja keletkezik, az N-acetil-procainamid
(NAPA), amely III.osztálybeli antiaritmiás szer. Adagja 2-5 g naponta, iv. adva kezdő
adagja 10mg/kg öt percen át, amelyet 2-5 mg/perc fenntartó infúzió követ.
Javallt pitvari és kamrai tahiaritmiák kezelésére, elsőként választandó szer poszt-
infarktusos tartós, monomorf kamrai tahikardiában.
Mellékhatások: szívelégtelenségben negatív inotrop hatása miatt óvatosan adagolható.
Tartós kezelés esetén SLE-szerű szindrómát okoz, a betegek 60-70%-ban megjelenik
az antinukleáris-antitest. Egyéb mellékhatásai közül a fejfájás, hányás, hasmenés,
kiütések, láz, májkárosodás, agranulocitózis igényel említést.

143
Gyógyszer-interakcióba lép a cimetidinnel, ami gátolja az ürülését, megnyújtja a
féléletidejét.

Disopyramid (Palpitin)
Hatásmechanizmusban az előző két szerhez hasonló. Fiziológiás szívfrekvenciánál is
gátolja a depolarizációt, az ingerületvezetést és megnyújtja a refrakteritást. EKG-n
megnyújtja a QRS-komplexust és a QT-intervallumot. Jelentős negatív inotrop és
vagolitikus hatással rendelkezik.
Farmakokinetika: per os, iv adagolható, per os biodiszponibilitása 50%-s, t
1/2
-je 6-8 óra.
Erősen kötődik a plazmafehérjékhez, majd főként a vesén keresztül ürül.
Adagja naponta 4-szer 200-300 mg, intravénásan adagolva 1-2 mg/kg telítő adag 5
perc alatt, majd 1mg/kg fenntartó infúzió.
Javallt a hipertrófiás cardiomyopathiához társuló kamrai tahiaritmia és Coumel f.
pitvarlebegés (oka a vagustúlműködés) kezelésére.
Ellenjavallt szívelégtelenség, glaucoma, myasthenia gravis, sick sinus szindróma
esetén és relatív ellenjavallata van terhességben.
Mellékhatásainak egyrésze a negatív inotrop hatás eredményeként jelentkeznek,
aritmogén hatással is rendelkezik. Az erős antikolinerg hatás miatt vizeletretenció,
látászavarok, obstipáció alakulhat ki.
Egyéb szerek, amelyek az I/A csoportba sorolhatók az ajmalin (Gilurytmal), a
prajmalin (Neo-gilurytmal) és a cibezolin (Cipralim).
6.4.4.2. I/B csoport

Lidocain
Hatásmechanizmusa összetett, szelektíven hat az ingerlékeny szövetekre, főként a szív
esetében, de az idegek szintjén is. Az aktív- és az inaktív Na
+
- csatornákra is hat, ezzel
magyarázható erős hatása akut isémiában. Leválási kinetikája nyugalomban gyors, és
fiziológiás szívfrekvencián nem gátolja sem a depolarizációt, sem az ingerületvezetést.
Erőteljes a gátló hatása minden olyan esetben, amikor a diasztolé megrövidül, pld.
144
tahikardiában vagy korai extraszisztolék esetén. Jelentősen lerövidíti az akciós
potenciálok időtartamát.
Per os jól felszívódik, de csak parenterálisan adva hatékony, mert a májban erős first
pass effektuson esik át, ami gyakorlatilag teljesen inaktíválja. Felezési ideje rövid, 2 óra.
A vérben erősen a plazmafehérjékhez kötött állapotban kering.
Adagja 1,5 mg/kg/3 perc telítő adag, amit 2-4 mg/perces infúzió követ.
Intenzív terápián és szívsebészeten a leggyakrabban alkalmazott szer, főként a
szívinfarktust követő kamrai tahiaritmiák kezelésére javallt.
Mellékhatást keveset ad, egyik legkevésbé toxikus antiaritmiás szer. Nagy adagban
KIR-i hatások: remegés, görcsök, érzés-, hallászavarok jelentkezhetnek.
Gyógyszer-interakciói közül jelentős, hogy fokozza a succinylcolin hatását.

Mexiletin (Mexitil, Ritalmex)
Hatása majdnem teljesen azonos a lidocain hatásaival, de orálisan is alkalmazható,
ezért „orális lidocainnak‖ is nevezik.
Farmakokinetikája jó, a vérből teljesen felszívódik, biodiszponibilitása 90%-s, a
maximális hatást 2-3 óra alatt éri el, felezési ideje 10 óra. A májban metabolizálódik, kis
százalékban változatlan formában ürül a vizelettel. Adagja 600-1200 mg/nap.
Javallatai során figyelembe kell venni, hogy könnyen alkalmazható tartós kezelésre,
főként kamrai extraszisztolék, kamrai tahikardia és a szívinfarktust követő kamrai
tahiaritmia esetén.
Ellenjavallt AV ingerületvezetési zavarok, bradikardia esetében és szoptatás alatt.
Mellékhatásként főként KIR hatások, ataxia, zavartság, remegés, görcsök
jelentkezhetnek. Fontos jellemző, hogy a terápiás és a toxikus vérszint közel esik
egymáshoz.

Phenytoin (Diphedan, Epanutin)
Főként antiepileptikumként alkalmazott szer, de antiaritmiás hatásai hasonlóak a
lidocainhoz. Javallatot elsősorban a digitálisz-kezelés alatt és a szívműtétek után
fellépő tahiaritmia képez. Központi idegrendszeri mellékhatásokat, anémiát, lupusszerű
tüneteket és tüdőinfiltrációt okozhat. Intravénásan adagja 100 mg 5 percenként, amíg
145
az aritmia meg nem szűnik (max. 700-1000 mg). Orálisan az első napon 1000 mg-os
telítő, majd a rákövetkező napokban 400-500 mg-os fenntartó adagokat kell adni.
6.4.4.3. I/C csoport

Propafenon (Rytmonorm)
Hatásmechanizmusa abban nyilvánul meg, hogy erőteljesen gátolja a Na
+
- csatornákat,
ennek következtében pedig gátolja a depolarizáció és az ingerületvezetés sebességét.
Lassú a leválási kinetikája, ezért fiziológiás szívfrekvencián is kifejti hatását. A QT
intervallum megnyúlása kizárólag a QRS-komplexum kiszélesedésének a
következménye, mivel a szer hat a repolarizációra. Negatív inotrop hatása és gyenge
|–adrenerg-receptor gátló hatása is van.
Farmakokinetika: felszívódása gyors és hatékony a gyomor-bélrendszer szintjén, de
biodiszponibilitását nagyban befolyásolja a first pass effektus. T
1/2
5-15 óra, a
metabolizáció függvényében, két aktív metabolittal is rendelkezik.
Javallt szupraventrikuláris aritmiákban (pitvari lebegés, pitvarfibrilláció, AV-reentry).
Mellékhatásként deprimálhatja a szinus-csomót, a szívizmot, aritmiát válthat ki.

Flecainid
Erőteljesen gátolja a Na
+
- csatornákat, így következményesen csökkenti a a
depolarizáció és az ingerületvezetés sebességét. Lassú a leválási kinetikája, ezért
hatása fiziológiás szívfrekvenciánál is megnyilvánul. A repolarizációra kifejtett hatása
változatos. A Purkinje-rostokon erőteljes akciós potenciál rövidülés, míg pitvari és
kamrai munkaizimrostokon mérsékelt megnyúlás tapasztalható, amely a K
+
- áramok
gátlása miatt jön létre. EKG-n jelentős QRS-kiszélesedést eredményez. A szíven
negatív inotrop hatást is kifejt.
A tápcsatornából csaknem teljesen felszívódik, plazmafehérjékhez kötődik, a májban
metabolizálódik, de mintegy 40%-ban változatlan formában is ürül a vesén keresztül.
Felezési ideje10-20 óra. Adagja orálisan napi kétszeri 100-200 mg.
Javallt kamrai extraszisztolék, szupraventrikuláris aritmiák esetén, de ma már nagyon
ritkán alkalmazzák. Legfontosabb mellékhatása a proaritmiás aktivitás. A negatív
146
inotrop hatása miatt szívelégtelenségben veszélyes, és a károsodott szinusz-csomó
működését tovább ronthatja.

A CAST (Cardiac Aritmia Suppression Trial, 1989) óta, az I/C csoport szereinek
(flecainid) használata nagyban visszaszorult, mert bizonyítottan fokozták a
posztinfarktusos betegek mortalitását.
6.4.5. II. Osztály – Antiadrenerg szerek

A II. osztályú hatásmechanizmussal rendelkező szerek csoportjába a |-receptor-
blokkolók (l. VIR) tartóznak. Ezek különösen hatékonyak a szimpatikus tónus
fokozódása miatt kialakuló ritmuszavarok kezelésére, de kamrai és pitvari aritmiákban
is hatékonyan alkalmazhatók. EKG-n a PR-távolság és a PQ-intervallum megnyúlását
eredményezik.

6.4.6. III. Osztály – Repolarizációt gátló szerek

D, L-Sotalol (Sotalex)
A d-sotalol jelenleg kipróbálás alatt álló szer, tiszta hatású III. osztályú antiaritmiás
szernek ígérkezik.
A d, l-sotalol hatásmechanizmusa:
 jelentősen megnyújtja a szívizom repolarizációjának idejét, erőteljesebben hat a
Purkinje-rostok szintjén, mint a kamrai- vagy a pitvari munkaizomrostokon
 blokkolja a |-adrenerg receptorokat
 hipokalémiában, bradikardia vagy hosszú QT-szindróma esetén a repolarizációt
gátló hatása olyan mértékű lehet, hogy kamrai tahikardiát eredményez
 terápiás adagban nem hat sem a Na
+
- sem a Ca
++
- csatornákra
Farmakokinetika: felszívódása és biodiszponibilitása per os adagolás esetén nagyfokú,
majdnem 100%. Csak kis mértékben kötődik a plazmafehérjékhez, t
1/2
10-15 óra.
Adagja orálisan 2 x 80 mg, iv.-n pedig 0,5-1,5 mg/kg 10 perc alatt.
Javallt szupraventrikuláris tahiaritmia és ventrikuláris tahiaritmia kezelésére.
147
Mellékhatások a |– blokkoló hatás következtében jelentkeznek, pumpagyengeség,
bradikardia, hipotenzió formájában. Aritmogén hatással is rendelkezik.
Gyógyszer-interakciói közül jelentős, hogy fokozza az orális antidiabetikumok hatását,
valamint az, hogy a kinidin, a verapamil, a disopyramid és a triciklusos antidepres-
szánsok együttadása kardiovaszkuláris mellékhatások jelentkezésére hajlamosít.

Bretylium tosilat (Bretylate)
Hatásmechanizmusa nagyon hasonló a sotaloléhoz. Erőteljesen mérsékeli az isémia
repolarizációt rövidítő hatását és növeli a kamra fibrillációs küszöbét.
Farmakokinetika szempontjából per os gyengén szívódik fel, ezért antiaritmiás szerként
kizárólag parenterálisan adható. Metabolizáció nélkül, változatlan formában ürül a
vesén keresztül. t
1/2
: 5-10 óra, de hosszabb szív- és veseelégtelenségben.
Adagja 5-10mg/kg 10-30 perc alatt beadva.
Javallt súlyos kamrai tahiaritmia és fenyegető kamrafibrilláció esetén, „kémiai
defibrillátor‖, főként intenzív terápiás osztályon használják.
Mellékhatásai közül legfontosabb a hipotenzió, ami triciklikus antidepresszáns egyidejű
adásával kivédhető.
Gyógyszer-interakciókat ad, fokozza a szimpatomimetikumok és a szívglikozidok
toxikus hatását.


Amiodaron (Cordarone)
Valójában kevert típusú, komplex antiaritmiás szer (tradicionálisan III. osztályú).
Jellemző, hogy akut és krónikus hatásai különböznek:

Akut hatások:
- frekvenciafüggő módon erőteljesen gátolja a Na
+
- csatornák működését (ez a hatása
erőteljesebb sérült, depolarizált szívizomban)
- gyors leválási kinetikával rendelkezik
- a fentiekből következik, hogy csak gyors szívfrekvencia és extraszisztolék esetén
gátolja a depolarizáció és az ingerületvezetés sebességét
148
- lassítja az AV-átvezetést (IV. osztályú hatás)
- csökkenti az ellenállást a coronariak és a perifériás erek szintjén
Krónikus hatások 2-3 hét kezelés után:
- az akut hatások mellett egyéb szívhatások jelennek meg
- nem-kompetitív módon gátolja az o-adrenerg és a |-adrenerg receptorok működését
(II. osztályú hatás)
- gátolja a Ca
++
- csatornákat
- a két fenti hatásból következik erős bradikardizáló hatása

Az EKG-n jelentősen megnyújtja a kamrai repolarizációt és a QT-szakaszt, mégis csak
nagyon ritkán okoz torsade de pointes típusú tahikardiát, mivel nincs reverz „use-
dependencia‖ hatása és kevésbé hat a Purkinje-rostokon. Jódtartalma miatt
befolyásolja a pajzsmirigy működését, ami összefüggésben lehet a szer repolarizációt
megnyújtó hatásával.
Farmakokinetikáját tekintve felszívódása lassú és inkomplett, biodiszponibilitása 35-
65%, erősen kötődik a plazmafehérjékhez, és átjut a placentán. Különböző szövetekben
(máj, szív, tüdő, zsír, bőr) felhalmozódik. A májban bomlik, legfontosabb metabolitja
biológiailag aktív. Felezési ideje rendkívül hosszú, 40-60 nap.
Adagolása speciális, telítő adagja 800-1600 mg 1-2 hétig, majd a fenntartó adag 200-
400 mg/nap.
Javallt minden típusú kamrai és pitvari aritmia kezelésére.
Mellékhatásokat gyakran okoz, egy évnél tartósabb kezelés esetén a betegek 75%-ban
valamilyen súlyos mellékhatás lép fel. Mikrodepozitumok képződhetnek a korneán, a
bőr kék elszíneződése léphet fel, hipo-/ hipertireózis, fényérzékenység, májműködési
zavar jelentkezhet. Ritka, de nagyon súlyos szövődmény (1-2%) a tüdőfibrózis.
Gyógyszer-interakció: emeli egyes orális antikoagulánsok és a szívglikozidok szintjét.

Egyéb III. osztályú szerek a dofetilid és az ibutilid, ezek tiszta III. osztályú hatással
rendelkeznek.


149
6.4.7. IV. Osztály – Kalcium-csatorna gátlók
(l. Hipertónia)

Antiaritmiás hatással rendelkező képviselőik a verapamil és a diltiazem. Ezek
frekvenciafüggő módon gátolják a Ca
++
- csatornákat, gátolják a szinuscsomó, az AV-
rostok és a sérült kamrai sejtek depolarizációját és ingerületvezetését. Negatív inotrop
és negatív chronotrop hatásukat az értágulat által okozott szimpatikus reflexizgalom
részben ellensúlyozza. Javalltak AV-reentry mechanizmusú szupraventrikuláris
tahiaritmiák kezelésre.
6.4.8. Egyéb antiaritmiás szerek

Adenozin
Természetes körülmények között is előfordul az emberi szervezetben. Gyors iv.
bólusban adható az AV-csomót is érintő paroxysmalis szupraventrikuláris tahikardiák
kezelésre.
Magnézium
Elsőként választandó szer, iv. adva torsade de pointes típusú tahikardiában.
Digoxin
Alkalmazható pitvari tahiaritmiákban, hatása a vagus-izgatás révén jön létre.
6.4.9. Az antiaritmiás kezelés általános szempontjai

A kezelés célja a betegek élettartamának a növelése és az aritmiás tünetek kezelése.
Élettartam növelő hatást eddig még csak a |–blokkolók esetében sikerült bizonyítani.
Az antiaritmikumok esetében a terápiás és a toxikus adag nagyon közel esik
egymáshoz, gyakran proaritmogén hatással rendelkeznek, ezért alkalmazásuk a
legtöbb esetben kifejezett óvatosságot igényel.
Ritmuszavarok kórismézése esetén fontos a kiváltó ok megszüntetése: a szérum-
elektrolitzavarok rendezése, a hipertireózis kezelése, a kávé- és alkoholfogyasztás
abbahagyása. Ugyanakkor fontos a pontos diagnózis (pld. félreismert kamrai
150
tahikardiában verapamilt adva megállhat a szív). A CAST tanulmány óta alapelv, hogy a
tünetmentes aritmiákat nem kell kezelni.
A kezelés elkezdése előtt tisztázni kell:
1. Van alapbetegség, amely szerepet játszhat a ritmuszavar kialakulásában?
2. Vannak kiváltó tényezők?
3. Van organikus szívbetegség?
4. Van szívelégtelenségre utaló jel?
5. Okoz-e panaszt a ritmuszavar?
6. A ritmuszavar oka véletlenül nem gyógyszer?
7. A kezelésnek milyen hatása van az életkilátásokra?

A pitvarfibrilláció gyógyszeres kezelése
A pitvarfibrilláció kezelése során a cél a fibrilláció megszüntetése (kardioverzió), a
szinusz-ritmus fenntartása, a kamrai frekvencia szabályozása és a trombembólia
kivédése. A kezelést befolyásolja a fennállás ideje és a beteg hemodinamikai állapota.
Ugyanakkor figyelembe kell venni az embólia (keringési elégtelenség, hipertónia, DM)
és vérzési (idős kor, etilizmus, hipertónia, stroke) rizikófaktorokat is. Beutalás javallt, ha
a kezelést kinidin, propafenon, amiodaron, sotalol adásával kezdik. A kezelés eltér
annak függvényében, hogy a pitvarfibrilláció mióta áll fenn, és hogy milyen a
hemodinamikai állapota a páciensnek (6.17 Táblázat).

6.17 Táblázat: A pitvarfibrilláció kezelése
48 óránál rövidebb ideje fennálló pitvarfibrilláció
Stabil hemodinamika Instabil hemodinamika
 elektromos/gyógyszeres kardioverzió
 a sinusritmus gyógyszeres fenntartása
 elektromos kardioverzió
 a sinusritmus gyógyszeres fenntartása
48 óránál hosszabb ideje fennálló pitvarfibrilláció
Stabil hemodinamika Instabil hemodinamika
 elektromos kardioverzió vagy a beteg
állapotának további követése és
 heparin adagolása
 transesophagealis ultrahang vizsgálat
151
frekvencia-szabályozás

trombus kimutatható

kardioverzió
trombus nincs

heparin

Kardioverzió nem javallt 1-2 évnél hosszabb ideje fennálló pitvarfibrilláció esetén, ha a
bal pitvar átmérője nagyobb, mint 60 mm, ha a szinuszritmus fenntartásának
gyógyszerei mellékhatásokat okoznak vagy nem hatékonyak, illetve ha trombus alakult
ki. A gyógyszeres kardioverzió megvalósítására alkalmas gyógyszerek a propafenon, a
procainamid, a sotalol, kinidin és az amiodaron.

A szinuszritmus fenntartásának gyógyszerei a propafenon, a disopyramid, a sotalol, a
kinidin és az amiodaron.

Kamrai extraszisztolék gyógyszeres kezelése:
Organikus szívbetegség nélkül és mellett
atenolol, propranolol, oxprenolol,
pindolol, metoprolol
kinidin
disopyramid
lidocain
mexiletin
propafenon
Szívinfarktus után: amiodaron, sotalol













152

6.5. A vér lipidszintjét csökkentő szerek

Az ateroszklerózis napjainkban is egyike a vezető megbetegedési és elhalálozási
okoknak, sőt gyakorisága növekedő tendenciát mutat. Kialakulását, evolúcióját számos
tényező befolyásolja, mégis megelőzése és kezelése ma sem mondható megoldottnak.
Az atheroma (gör.) a nagy és közepes artériák intimájának fokális elváltozására utal, és
a XX. század állatkísérletei és klinikai vizsgálatai összefüggéseket mutattak ki az
ateroszklerózis és bizonyos lipidanyagcsere zavarok között.

Lipoproteinek
A lipidek a vérben lipidből és fehérjéből álló makromolekula-komplex formájában
szállítódnak, ezek a lipoproteinek. Felépítésükben megkülönböztetjük a belső magot és
a külső burkot. A belső mag apoláros, hidrofób és triglicerideket vagy koleszterinésztert
tartalmaz. Ezek aránya és sűrűsége, valamint az apoprotein típusa adja meg a
lipoprotein típusát. A külső burok szerkezetében foszfolipideket, szabad koleszterint és
apoproteineket figyelhetünk meg.

A koleszterin egyrészt létfontosságú, másrészt életet veszélyeztető molekula. A
koleszterin szót először Chevreul, francia kutató használta 1816-ban, mégpedig a chole
(epe) és a steros (szilárd) görög szavak összevonása által. A koleszterinnek hasznos
és káros hatásai vannak (6.10 ábra)

A koleszterin kémiai szerkezetének és élettani, kórélettani szerepének tisztázása terén
elért eredményekért eddig tizenhárman kaptak már Nobel-díjat. Az elmúlt években
megerősödött a tény, hogy a vérlipideknek jelentős szerepe van a napjainkban is fő
elhalálozási okot képező ateroszklerótikus szív-érrendszeri betegségek kialakulásában.
A felismerés, hogy a közel élettani koleszterin-szint csökkentése is tovább javítja az
ateroszklerózis progresszióját, fokozta a lipidanyagcserének tulajdonított jelentőséget.
153
A lipoproteinek felelősek a lipidek szállításáért a keletkezés helyétől egész a
felhasználás helyéig. A lipidek tehát a vérben lipoproteinek alkotórészeiként keringenek.
A lipidek a következő csoportokba sorolhatók: koleszterin, koleszterin-észterek,
trigliceridek és foszfolipidek. A lipoproteinek fehérje szerkezetű alkotórészei az
apolipoproteinek a szállítófunkció mellett receptorkötő, receptoraktíváló, receptorgátló
és enzimatikus tevékenységet is kifejtenek. (6.18 Táblázat)

6.18 Táblázat: A lipoproteinek összetétele és az ateroszklerózissal való összefüggés
Lipoprotein Kilomikron VLDL LDL HDL
Összetétel
¬ Triglicerid
¬ Koleszterin
¬ Foszfolipid
¬ Protein

+++++
+
+
+

++++
++
+
+

+
++++
++
++

+
++
++
++++
Ateroszklerózissal való összefüggés +/- + ++ -

A lipoproteinek transzportját két különböző útvonal szolgálja (6.11 ábra).

A lipoproteinek számos betegségben szerepelnek, mint kockázati tényezők. A szérum-
koleszterinszint és az ateroszklerózis között közvetlen összefüggés mutatható ki, és a
szérum-szint csökkenése regressziót eredményez. Hasonlóan közvetlen kapcsolatban
van az isémiás szívbetegséggel is és a folyamatosan emelkedő mortalitási érték
igazolódott (MRFIT). A mortalitást és a morbiditást tekintve, a szérum-szint
csökkentésével mindkettő csökken.
Az NCEP (National Cholesterol Education Program) által kidolgozott kezelési irányelvek
figyelembe veszik a kockázati tényezőket, amelyek jelenléte befolyásolja az
antilipidémiás kezelést (6.19 Táblázat – a) valamint a koleszterin- és a HDL-koleszterin-
szint osztályozását (6.19 Táblázat – b).



154


6.19 Táblázat: NCEP irányelvek
a. b.
Életkor: férfiak> 45, nők> 55
Isémia a családi anamnézisben
Hiperkoleszterolémia
Dohányzás
Hipertónia
Diabetes mellitus
Alacsony HDL-koleszterin szint
LDL-koleszterin
<5,2 mmol/l normál-szint
5,2-6,2 mmol/l határeset
>6,2 mmol/l emelkedett
HDL-koleszterin
<0,9 mmol/l alacsony
1,6 mmol/l csökkenti a kockázatot
Az LDL-koleszterin szint meghatározása a
Friedewald-képlettel:
LDL-kol=Se-kol – (HDL-kol + TG/2,2)
- a módszer csak 4,5 mmol/l triglicerid-szint alatt alkalmazható
- minden érték mmol/l-ben értendő

A vérzsírszint meghatározása kötelező minden olyan esetben, amikor az egyén
kockázati tényezővel rendelkezik, xanthelasma vagy arcus cornea figyelhető meg és a
levett savó lipémiás. (6.20 Táblázat, 6.21 Táblázat)

6.20 Táblázat: A vérzsírszint függvényében különböző terápiás teendők szükségesek:
LDL-koleszterin Trigliceridek
<3,4 mmol/l – a mérést 5 év múlva meg
kell ismételni
2,5-5 mmol/l – az egyéb kockázati
tényezők döntőek a kezelésben
3,4-4,1 mmol/l – az egyéb kockázati
tényezők alapján terápiát kell kiírni
>5 mmol/l – pancreatitis kockázat, kezelni
kell
>4,1 mmol/l – gyógyszeres kezelés
szükséges
>10 mmol/l – gyógyszeres kezelés
szükséges


155


6.21 Táblázat: A diszlipidémiák osztályozása:
Típus Jellemző Kezelés
Elsődleges hiperlipoproteinémiák - Fredrickson féle osztályozás
I. - a kilomichronok felszaporodnak
- triglicerid-szint: akár 100 mmol/l
- koleszterin-szint: 6 mmol/l alatt
Gyógyszeres terápia nincs
II. a - emelkedett szérum-koleszterin szint
- normális triglicerid-szint
- normális HDL- koleszterin szint
1.Sztatinok
2.Sztatinok + ioncserélő
gyanta
3.Sztatinok + nikotinsav-
származék
4.Probucol
II. b Kevert típusú hiperlipidémia
- emelkedett koleszterin és/vagy trigliceridszint
1.Fibrátok
2.Sztatinok
3.Nikotinsav-származékok
III. - a remnant molekulák felvételének zavara a
májban
- a remnantok erősen aterogének (isémiás
szívbetegség, perifériás obliteratív
arterioszklerózis, xanthoma striatum palmare)
1.Fibrátok
IV. Familiáris vagy sporadikus hipertrigliceridémia
- emelkedett VLDL- koleszterin szint
1.Fibrátok
2.Nikotinsav-származékok
V. - magas triglicerid-szinthez társuló
hiperkoleszterolémia
1.Fibrátok
2.Nikotinsav-származékok
Szekunder hiperlipoproteinémiák
- diabetes mellitus, hipotireozis, nefrózis tünetcsoport, alkoholizmus talaján
alakulnak ki


156


6.5.1. Lipidszintcsökkentő gyógyszerek

A klinikumban ma használatos vérzsír-csökkentő szerek öt fő csoportba sorolhatók:
1. Fibrátok
2. Sztatinok (HMG-CoA-reduktáz inhibitorok)
3. Epesavkötő gyanták
4. Nikotinsav
5. Koleszterinfelszívódást gátló szerek
6. Egyéb hatásmechanizmusú szerek
6.5.2. Fibrátok
A fibrátok hatásmechanizmusára jellemző, hogy a a PPARo (peroxizóma proliferátor
aktivált receptorok) agonistái, vagyis ezek aktivitását fokozzák, és elsősorban a VLDL-
koleszterin szintet csökkentik. Fokozzák a lipoprotein lipáz aktivitását, és ezáltal növelik
a VLDL-koleszterin katabolizmusát, csökkentik a VLDL közvetlen szintézisét (a VLDL-
triglicerid és az apoprotein B szintézis csökkentése által). A felszabadult zsírsavak a
zsírszövetekben tárolódnak, vagy metabolizálódnak a vázizomban. Továbbá csökkentik
a máj VLDL-termelését és növelik az LDL-felvételt a májban.
Egyéb hatásaik közül megemlítendő, hogy hipertrigliceridémias betegben emelhetik a
LDL-szintjét a fokozott VLDL-LDL átalakulás következtében, ugyanakkor normál
triglicerid-szinttel rendelkező hiperkoleszterolémiás betegben csökkentik az LDL-
szintjét. Enyhén növelik a HDL-koleszterin szérumszintjét, és fokozzák az epén
keresztül történő koleszterin-kiválasztást, valamint az epe szaturációját és a
cholelithiasis veszélyét.
Mellékhatásként enyhe gyomor-bél panaszok és allergiás bőrkiütések jelentkezhetnek.
Viszont egy súlyos toxikus hatás, amely viszonylag ritkán jelentkezik, a myositis és a
rhabdomyolysis. Ez különösen veseelégtelenségben szenvedő betegeken fordul elő a
fibrátok csökkent fehérje kötése és csökkent eliminációja miatt. Myositist a sztatinok is
157
okozhatnak, jóval ritkábban, de a sztatinok és fibrátok kombinációja, éppen emiatt, nem
indokolt.
A fibrátok ellenjavalltak terhesek és kisgyermekek esetében. De kerülendők
vesebetegben és alkoholistáknál is, mivel alkoholistákban amúgy is nagy
valószínűséggel hipertrigliceridémia alakul ki és jelentős a rhabdomyolysis kockázata.

Készítmények:
A bezafibrát (Bezalip) hatásmechanizmusa annyiban tér el, hogy az általánosan
felsorolt hatások mellett csökkenti a plazma fibrinogén-szintjét és viszkozitását is.
Farmakokinetika szempontjából gyorsan és közel teljes mértékben felszívódik, majd
95%-ban fehérjékhez kötődik. A vesén keresztül választódik ki, és kb. fele változatlan
alakban ürül. Napi adagja 2 x 200 mg vagy 1 x 400 mg. Elsősorban a II. b és IV-s típusú
hipertrigliceridémiával járó állapotokban és mérsékelt hiperkoleszterolémiában javallt.
Kedvezően befolyásolja a diabeteses betegek vérzsír-összetételét, javítja a
cukortoleranciát, mérsékelten csökkenti a vércukrot. Gyógyszer-kölcsönhatásokat
viszonylag gyakran ad, fokozza a kumarin hatását, a cholestyramin csökkenti a
bezafibrát felszívódását, MAO-bénítóval együtt nem adható.
A fenofibrát (Lypanthyl) az általánosan felsorolt hatások mellett uricosuriás hatással is
rendelkezik. Bizonyítottan csökkenti a kardiovaszkuláris mortalitást és elősegíti az
ateroszklerózis regresszióját.
Per os adagolva gyorsan és közel teljes mértékben felszívódik, majd 99%-ban
fehérjékhez kötött állapotban oszlik el. A májban aktív metabolittá alakul, és főként a
vesén keresztül választódik ki, de a széklettel is ürül. Hemodialízis során nem
távolítható el. Adagja 200-400 mg/nap, étkezés után kell adagolni. Elsősorban a II.b és
IV-s típusú hipertrigliceridémiával járó állapotokban és mérsékelt
hiperkoleszterolémiában javallt, de a III és IV-s típusokban is hatásosnak bizonyult.
Diabéteszesekben ugyancsak hatásos, a glikémiás kontrollt nem befolyásolja, a
lipoprtoteinek összetételét kedvezően befolyásolja. Mellékhatásként enyhe gyomor-
bélrendszeri panaszok, allergiás bőrjelenségek jelentkezhetnek. Tapasztalat szerint az
egyes fibrátok egyénenként más-más mellékhatást képesek előidézni, ezért egy adott
mellékhatás jelentkezésekor, ha a hatás kedvező, érdemes más fibráttal próbálkozni.
158
Gyógyszer-kölcsönhatásokat ad, fokozza a kumarin hatását, MAO-bénítóval együtt nem
adható.
A gemfibrozil (Gevilon, Innogem) hatásmechanizmusát tekintve az általánosan
felsorolt hatások mellett állatkísérletekben igazolták, hogy gátolja a hosszú láncú
zsírsavak beépülését a trigliceridekbe és a bazális zsírszövet lipolízisét is. Gyorsan és
teljes mértékben felszívódik, 97%-ban albuminhoz kötötten szállítódik, nagymértékben
metabolizálódik, és a vesén keresztül választódik ki. Adagja napi 600-900 mg, étkezés
után ajánlott bevinni. A IIa, IIb és IV-s típusú hipertrigliceridémiával járó állapotokban
javallt. Bizonyítottan csökkenti a szív-érrendszeri történések számát. Mellékhatásként
enyhe gyomor-bélrendszeri panaszok, allergiás bőrjelenségek jelentkezhetnek. Toxikus,
teratogén hatásokat gyakorlatilag nem sikerült kimutatni. Gyógyszer-kölcsönhatások a
kumarinnal ad, fokozza ennek a hatását.
A ciprofibrát (Lipanor) az általánosan felsorolt hatások mellett jelentősen emeli a HDL-
koleszterin szintjét. Gyorsan és teljes mértékben felszívódik, a ―f irst pass effektus‖
minimális. 95%-ban albuminhoz kötötten szállítódik, erősen metabolizálódik, és a
vesén keresztül választódik ki. Eliminációja lassú., t
1/2
80 óra. Adagja 600-900 mg/nap,
étkezés után kell adagolni. A IIa, IIb és IV-s típusú hipertrigliceridémiával járó
állapotokban javallt. Bizonyítottan csökkenti a szív-érrendszeri történések számát.
Mellékhatásként enyhe gyomor-bélrendszeri panaszok, allergiás bőrjelenségek, fejfájás,
vertigo, hajhullás figyelhető meg. Toxikus, teratogén hatásokat gyakorlatilag nem
sikerült kimutatni. A ciprofibrát is fokozza a kumarin hatását.
6.5.3. Sztatinok
A koleszterin-szintézis lépéseinek ismeretében a kutatók próbáltak olyan vegyületeket
előállítani, amelyek nem toxikusak, hatékonyak, és a szintézist csökkentik. Ennek
eredményeként állították elő az Aspergillus terreusból a mevinolint (Lovastatin),
amelynek igen nagy az affinitása a HMG-CoA-reduktázhoz, nem toxikus és nagyon
hatásos, a szintézis elején állítja le azt.
A sztatinok csökkentik a májsejtek koleszterin-tartalmát. Ennek következtében az LDL-
receptorok expressziója jelentősen nő, az LDL fokozottan eliminálódik a vérből és az
LDL-szint csökken. Az LDL-receptorok fokozott aktivitása a VLDL és az LDL
159
eliminációjának növekedéséhez is vezet. Vannak arra utaló adatok is, hogy a
lipoproteinek májbeli szintézisét is közvetlenül csökkentik. A sztatinok nem
befolyásolják az epesavak metabolizmusát és terápiás adagban nem befolyásolják a
szteroid hormonok szintézisét sem.
Készítmények:
A lovastatin (Mevacor) hatása abban nyilvánul meg, hogy 25-30%-al csökkenti a
koleszterinszintet, azáltal, hogy csökkenti az LDL-szintjét, továbbá csökkenti a VLDL-
szintet és a trigliceridek szintjét is, a HDL-szintet ugyanakkor akár 16%-al is növelheti. A
koleszterin-szint csökkentésével párhuzamosan csökkenti az apoprotein B szintjét is.
Az atherogén lipoprotein szintjét nem befolyásolja. Hatékonysága adagfüggő, napi
adagja 5-80 mg.
Farmakokinetikája jellegzetes, a bevitt gyógyszernek kb. egyharmada szívódik fel, és a
first pass effektus miatt csak 5% jut a keringésbe. A plazmaszint magasabb, ha a beteg
étkezés közben veszi be. Eloszlása jó, átjut a vér-agy gáton és behatol a méhlepénybe
is. A májban aktív metabolittá alakul, és itt is választódik ki. Általában jól tolerálható.
Jelentkezhetnek gastrointestinális panaszok (hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés,
émelygés), emelkedhetnek a transzaminázok, izomgörcsök, izomfájdalmak, gyengeség,
álmatlanság, allergiás megnyilvánulások is előfordulnak. Toxicitást nem figyeltek meg.
Ellenjavallt májbetegségben valamint terhes, szoptató anyáknál. Fertilis nőknek csak
fogamzásgátlás mellett adható. Fokozottan figyelni kell más zsírcsökkentőkkel való
együttadás esetén. Cyclosporinnal és más citosztatikumokkal együtt adni ellenjavallt.
Az erythromycin-típusú antibiotikumokkal együttadni nem javallt. A kumarin-
származékok hatását befolyásolja.
(6.22 Táblázat)

6.22 Táblázat: További készítmények:
Gyógyszer Sajátosság Adag
mg/nap
1.Pravastatin - a többi sztatintól eltérően vízoldékony
- szelektíven gátolja a HMG-CoA-reduktázt
- toxicitása minimális
10, 20, 40
160
Farmakokinetika:
- egyharmada felszívódik, nagyrészt a májon keresztül
választódik ki
2.Simvastatin
(Zocor)
- az Aspergillus terreus fermentációs terméke
- szelektíven gátolja a HMG-CoA-reduktázt
- jelentősen csökkenti a mortalitást
Farmakokinetika:
- po. adagolás után aktív állapotban 5%-a jelenik meg a
keringésben, kifejezett first pass effektuson esik át,
85%-ban a máj választja ki.
- a kumarin hatását jelentősen befolyásolja
10, 20, 40
3.Fluvastatin
(Lescol)
- vízben, metanolban és etanolban oldódik
- mellékhatásai adagtól függően alakulnak ki
Farmakokinetika:
- gyorsan és közel teljesen felszívódik, és mintegy 95%-
ban a májon keresztül választódik ki
- az antikoagulánsok hatását nem változtatja meg
- reverzibilisen megnöveli a gamma-GT-szintjét
20, 40
4.Atorvastatin
(Sortis)
- szintetikus sztatin
- nagy adagban csökkenti a triglicerid-szintet is
- csökkenti az isémiás történések számát
Farmakokinetika:
- gyorsan és közel teljesen felszívódik, az aktív
metabolitjainak köszönhetően hosszú hatást fejt ki, majd
túlnyomóan az epével választódik ki
10, 20, 40
5.Cerivastatin
(Lipobay)
- szintetikus sztatin
- szelektíven gátolja a HMG-CoA-reduktázt
- csökkenti a koleszterin, az LDL és a trigliceridek
szérum-szintjét
Farmakokinetika:
- biohasznosulása 60%, a májban aktív metabolitok
0,2 – 0,3
161
keletkeznek, és az elimináció fő útja a széklet
6.5.4. Ioncserélő gyanták
Hatásmechanizmusuk abban nyilvánul meg, hogy az epesavakat részlegesen, de
folyamatosan eltávolítják az enterohepatikus körből. Mivel az epesavak előanyaga a
koleszterin, az epesavak ürülésével a máj fokozni fogja a koleszterin felvételét a
keringésből, ezáltal csökkentve a szérum koleszterin szintjét. A gyanták hatására a
koleszterinszint kb. 2 hét alatt lecsökken, általában mintegy 20%-t, majd a kezelés
abbahagyása után 4 héttel visszatér a kiinduló szintre.
Farmakokinetikájuk jellegzetes, ugyanis a vízben oldhatatlan gyanták nem szívódnak fel
és változatlan formában ürülnek a széklettel. Javallataik a familiáris
hiperkoleszterolémia és a poligénikus hiperkoleszterolémia. Elsősorban LDL szint izolált
emelkedésekor hatásos monoterápiában. Napi akár 30 g gyantára is szükség lehet a
maximális hatás eléréséhez. Homok ízű készítmények, csak szuszpenzióban
alkalmazhatóak. Emésztési zavarokat, allergiás bőrjelenségeket, izom- és ízületi
fájdalmakat enyhe neurológiai tüneteket is okozhatnak.
A gyógyszer-interakciók elkerülésére általános szabály, hogy a gyanták bevétele 1
órával előzze meg vagy 4 órával haladja meg más gyógyszerek bevételét.
A csoport képviselői a cholestyramin és colestipol.
6.5.5. Nikotinsav (niacin)
A niacin (B3-vitamin) a legrégebbi szer a diszlipidémiák kezelésére, és minden
lipidparamétert kedvezően befolyásol. A nikotinsav a szervezetben nikotinamiddá alakul
és ellátva a vitamin funkciót beépül a NAD-ba. Hatékonyan csökkenti a VLDL és LDL
szintet, és emeli a HDL szintet. Hatása azáltal jön létre, hogy aktiválja a lipoprotein
lipázt, a VLDL szekrécióját gátolja és így a kilomikron, VLDL, és triglicerid szinteket
csökkenti, ugyanakkor emeli a HDL-koleszterin szintet. Szinte teljes mértékben
felszívódik, felezési ideje rövid (1 óra), a májban metabolizálódik, de nagyobb adagok
esetében a vizelettel változatlan formában is ürül. Ad néhány mellékhatást, így az arc
kipirulását okozza és diszpepsziát eredményez. A niacin ellenjavallt gyomorfekélyben,
diabéteszben, köszvényben és terhesség idején. Napi adagja 2-6 g, a maximális hatás
162
4-7 nap múlva jön létre. A terápiás dózist fokozatosan kell növelni, az indító adag napi
2-3-szor 100 mg.

6.5.6. A koleszterin felszívódását csökkentő szerek
Az ezetimib a csoport első képviselője. Jól felszívódik, és glukuroniddal konjugálódva
aktiválódik. Enterohepatikus körforgása van, plazma felezési ideje 22 óra, 80%-ban a
széklettel ürül. A fibrátok növelik, az epesavkötő gyanták csökkentik az ezetimib
plazma-koncentrációját. Nem a CYP enzimrendszerrel metabolizálódik, egymagában a
hepatotoxicitása alacsony, sztatinokkal együtt adva viszont jelentős lehet. Napi 5-20 mg
dózisban a koleszterin felszívódást gátló hatása egyforma, ezért napi egyszeri 10 mg az
ajánlott adagja. Sztatinokkal kombinálva az LDL-koleszerin szintet további 25%-kal
képes csökkenteni.

6.5.7. Egyéb hatásmechanizmusú lipidcsökkentők
A probucol csökkenti az LDL-szintjét. Erős antioxidáns, feltehetően csökkenti a
lipidperoxidációt. Ez utóbbi tulajdonságával magyarázható az antiaterogén hatása. A
HDL-szintjét is csökkenti, de feltehetően azáltal, hogy serkenti a HDL-forgalmat. Az
orális adag 10%-a felszívódik. Jelentős része a széklettel ürül. Lipofil jellegének
köszönhetően a zsírszövetben felhalmozódik, az utolsó adag után 6 hónappal a vérben
még kimutatható. Legfontosabb tulajdonsága, hogy csökkenti a perkután
transzlumináris angioplasztikát követő resztenosisok részarányát. Mellékhatásként
ritkán gastrointestinális és szív-érrendszeri panaszok jelenhetnek meg.

Az acipimox (Olbetam) hatása a nikotinsavnál 20-szor erősebb, hatékonyabb és
hosszú hatástartamú lipolízis-gátlást fejt ki. A glükóztoleranciát nem rontja, ezért
diabeteszes betegnél is alkalmazható. Nem rontja a májfunkciót és nincs
epekőképződést elősegítő hatása sem. Jól alkalmazható társított kezelésben.Teljesen
felszívódik, first pass effektus nem figyelhető meg, változatlan formában ürül a
vizelettel. IIa, IIb, III, IV-s típusú hiperlipidémiák kezelésére javallt. Jól elviselhető és
163
nem toxikus szer. Mellékhatásai enyhék, általában a kezelés elején jelentkeznek
gastrointestinális vagy bőrtünetek formájában.
IRODALOM

1) Fürst Zs.: Gyógyszertan, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1999, pp. 429-519
2) Gyíres K, Fürst Zs.: Farmakológia, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2007, pp.
175-281
3) Rang HP, Dale MM, Ritter JM, Moore PK : Pharmacology Fifth Edition, 2003
4) Katzung, BG Basic and Clinical Pharmacology Ninth Edition, 2004
5) Vizi Esz.: Humán farmakológia, Medicina Könyvkiadó, Budapest 2002, pp. 482-
695




















164
7. A végtagi verőérszűkületek kezelése
A végtagarteriák szűkületét (elzárodását) okozhatják:a) érfali sztenotizáló folyamatok, b)
endoluminaris thrombus vagy embolia,és c) érgörcs (vazoszpasmus). A három tényező
jelentkezhet külön-külön is,de igen gyakran együttesen eredményezik a jellemző
―pe rifériás isémia „ tünetcsoportot.
A keringési hiány megoldásának ideális módszerei a repermeabilizációs eljárások:
gyógyszeres trombolysis, ballon-katéteres angioplasztika, laser angioplasztika,
thrombendarterectomia, ér-protézis ,illetve by-pass műtétek. Ezek azonban csak az
obliterativ verőérbántalmak szenvedők mindössze 20-30 %-ban végezhetők el sikerrel
és jelentenek terápiás lehetőséget. Az esetek 70-80 %-ban reális megildásként marad a
gyógyszeres kezelés. Következő lehetőségek vannak:
1.Az érpálya harántátmérőjének a növelése: Gyógyszeres értágitás.
2. A keringő vérmenyiség áramlási mutatóinak javitása (plasmavisz-
kozitás, erythrocyta-sludge, trombocytaaggregatio, vörösvértest-flexibilitás:
haemorheologiai kezelés).
3. Aszöveti hypoxia mérsékelése,illetve a szövetek hypoxiával szem-
beni tűrőképességének a növelése (oxianabolikus terápia).
A gyógyszeres kezelés célja,a másodlagos kollaterális hálózat kifejlesztése és ily
módon mintegy ―élet tani bypass‖ kialakitása révén a károsodott végtag keringési
tartalékának (blood-flow reserve) az emelése. Erre igen alkalmasak a hiperémizáló
dextrán perfúziók (lásd még plazma pótszerek).
Az alkalmazott gyógyszerek hatásmechanizmusa gyakran többirányú (értágitás,
vérviszkozitás csökkentés, anyagcsere hatás) ezért osztályozásuk is nehézségbe
ütközik és nem mentes átfedésektől, tekintve hogy ugyanazon gyógyszer egyszerre
többféle kedvező angiológiai támadásponttal is rendelkezhet.



165
7.1. Gyógyszeres értágítás
7.2. Neurotróp szerek (alfa-blokkolók)

Ezen szerek többségét (tolazolin, phenoxibenzamin, phentolamin,
dihidroergotoxin) a vegetatív idegrendszer gyógyszertanánál már tárgyaltuk.
A nicergolin (Sermion) dihydroergotoxinnal rokon, hasonló hatású értágitó,amely
jelentősen javitja az agyi vértáramlást és anyagcserét. Ugyanakkor megnöveli a
végtagkeringést is. &-adrenerg blokkoló tulajdonsága mellett,érfali simaizom-ellazitó
hatással is bir.
Adagja 3x10 mg/die tabletta,vagy 4-8 mg i.v. lassú intravénás perfuzióban. Terápiás
javallatai megegyeznek a dihydroergotoxinéval. Mellékhatásai (melegségérzés,
kipirulás, orthostaticus hypotonia, émelygés, aluszékonyság) általában enyhék és múló
jellegűek.
A szelekt1v alfa1 blokkolókat (prazosin, doxazosin, terazosin) szintén a vegetatív
idegrendszer gyógyszertanánál (és a magas vérnyomás kezelésénél) tárgyaltuk.
A cetiedil (Vasocet).&-adrenoreceptor agonista és egyben muszkulotróp hatással is
rendelkező értágitó, amely a perifériás verőér-szűkületekben jelentősen javitja az
izomerek átáramlását. Napi adagja 2x200-300 mg. Mivel antikolinerg hatással is bir,
glaukomában és prostata-adenomában alkalmazását kerülni kell.

7.3. Sima izomra ható (muszkulotróp) szerek

a. Metilxantin származékok

A xantinolnicotinat (Xavin, Complamin, Sadamin) a nikotinsavat és a theophyllint
egyesítő gyógyszer. Perifériás értágitó hatása mellett (amelyet föleg a felső testfél
ereiben érvényasít) számos elönyös haemorheológiai hatással is rendelkezik: csökkenti
a szérum-fibrinogén szintet és a trombocita-aggregációt és növeli a vörösvértestek
flexibilitását. Emellett hipolipémizáló és javitja az agyi anyagcserét. Javallatai
elsősorban a felső végtagokban jelenkező érszűkületes betegségek (Buerger kór,
166
Raynaud tünet csoport) valamint az agyi keringési zavarok. Alsó végtagi
érszűkületekben kevésbé eredményes. Adagja naponta 3x300-600 mg (vagy 1,0 g-os
retard készitmény) p.os. illetve 300-600 mg lassú i.v..perfuzioban. Mellékhatásai: a felső
testfelén megjelenő kipirulás, bőrviszketés, melegségérzés és hipotónia. Ellejavallatot
képez a heveny szivinfaktus, agyvérzés és a gyomor-patkóbél fekély aktiv szaka.
A pentifyllin-nicitinsav (Cosaldon) pentifyllint és nikotinsavat tartalmaz. Hatásiai nagy
vonalakban az előbbivel azonosak.Az értágitás mellett (amely itt is kifejezettebb a felső
végtagi és agyi erekben) javítja az agyi anyagcserét (elsősorban annak glukóz és
foszfátfelhasználását). A javallatai közé tartóznak a felső végtagi, agyi és vesztibuláris
arteriás keringési zavarok. Adagja 3x1 drazsé (1 drazsé = 200 mg pentifyllin + 50 mg
ac. nicotinicum) vagy 1 retard darzsé (400 mg pentifyllin + 100 mg ac. nicotinicum).
Mellékhatásai és ellenjavallatai megegyeznek a xantinolnicotinátéval.
A pentoxifyllin (Agapurin, Chinotal, Pentilin, Trental) a klinikai gyakorlatban az egyik
legerterjedtebb antiischaemiás értágitó és egyben haemorheologicum. Kémialiag
trialkilxanthin származék. Az értágitó hatása számos előnyös haemorheologiai
tulajdonsággal rendelkezik: csökkenti a szérum fibrionogénszintjét, a membrán foszfo-
dieszteráz fékezésével emeli a cAMP mennyiségét és fokozza a proteinkináz aktivitást,
amelyek eredménye a trombocita aggregáció gátlása. Mérsékeli a trombociták
letapadását az endothelhez és az eritrocita-sludge jelenséget, ugyanakkor megnöveli a
vörösvérsejt flexibilitást (deformabilitást). A pozitív haemorheologiai hatás (elsősorban a
mikrocirkulácio javítása révén) a végtagi ún.‖kritikus ischaemia‖terápiában is segitséget
nyujt. Az agyi vérátáramlás fokozása és neuroprotektiv tulajdonságai útján az agyi
keringési zavarok terápiában is gyakran jasznált.
A fentiek mellett a pentoxifyllin gyulasdáscsökkentő hatással is rendelkezik. Ennek
összetevői: a monociták és polinukleáris leukociták filtrabilitásának növelése, a citokinin
expresszó gátlása. és a complement ‖cascade‖ csökkentése.
Javallatai kitrjednek az obliterativ perifériás verőérbetegségek minden formájára
(atherosclerosis obliterans, diabeteses arteriopátia, Buerger kór, Raynaud tünetcsoport,
vaszkulitiszek, valamint az agyi vérátáramlási zavarai).
A pentoxifylin szájon keresztül gyorsan és szinte teljességben felszivódik, a retard
gyógyszer a maximális szintet 3-4 óra alatt éri el. Nagyrészt a májban metabolizálódik
167
és kb.28-30%-ban a vasén karesztül ürül. Adagja 3x200-400mg, illetve 2x600 mg a
retard formából. Intravénás perfuzióban 200-600 mg (maximálissan 100mg/óra
sebességgel).
Mellékhatásai: gasztritiszes tünetek, gyomortáji fájdalmak és hiperaci-ditás, hányinger,
hasmenés, illetve álmatlanság, szédülés, fejfájas, hipotónia. A mellékhatások
viszonylag ritkák és általában csak nagy adagok alkalmazásakor jelentkeznek.

b. Kálcium-antagonisták

1. Szelekktív kálciumcsatorna blokkolók

Ide a dihidropiridek tartoznak (nitrendipin, isradipin, nimodipin, lacidipin, felodipin,
amlodipin). Részletesen a vérnyomáscsökkentőknél térgyaltuk őket.

2. Difenilpiperazin kálcium-antagonisták

Az ebbe a csoportba tartozó szerek értágító hatással alig rendelkeznek, de előnyös
haemorheologiai tulajdonságaik révén helyet szereztek a perifériás verőérbetegségek
terápiájában
A cinnarizin (Stugeron) enyhe érfaltónus restabilizáló hatása mellett csökkenti a
trombocita aggregációt és a vörösvértest -sludge jelenséget, növeli az erithrocita
flexibilitást és a sejtek hypoxiával szembeni toleranciáját. Kedvező haemorheologiai és
oxianabolokus hatásain túl hisztaminantagonosta hatással is bir.Ez utóbbi hozzájátul az
agyi keringési zavarokban és migrénben megfigyelt jó terápiás tapasztalatokhoz. A
fentieken kivül eredménnyel alkalmazható acrocyanosisban és Raynaud
tünetcsoportban.
Adagja 3x25 mg tabletta 1x75 mg kapszula naponta. Mellékhatásai - a kezelés
kezdetekor néha jelentkező enyhe aluszékonyságtól eltekintve - nincsenek.
A flunarizin (Sibelium) a cinnarizin fluorozott származéka. Kivédi a hypoxia által
kiváltott, fokozott Ca beáramlást, csökkenti a vérviszkozitást, növeli a vörösvérsejtek
flexibilitásátés hisztamin-antagonista hatású.
168
Javallatai a perifériás verőérszükületek spasticus formái (Raynaud tünetcsoport,
acrocyanosis, cryoangiopátia) migrén, Méniere-tünetcsoport, agyér-bántalmak.
Adagja 2x75-150 mg tabletta maponta, mellékhatások (aluszékonyság, epigastriális
fájdalmak, émelygés) ritkán jelentkrznek.

c. Prosztaglandin származékok

A prosztaciklin (epoprostenol, PGI 2) (lásd még NSAID) a ciklooxigenáz enzim
hatására keletkező arachidonsav származék, egyike az endolthelsejtek termelte három
érellazitó faktornak (a másik kettő a NO = EDRF és az EDHF = endothel sejtek által
termelt hiperpolarizáló faktor). A szÍvizom sejtek, és tromgbociták membráján található
IP (prosztaciklint preferáló) receptorokhoz kötödik. Ez a receptor a G-protein
segitségével aktiválja az adenil-ciklázt és ennek eredményeképpen,emeli a sejten
belüli cAMP szintet.
Az értágitó hatás elsősorban arteriolákban kifejezett, az izom- és bőrereket egyaránt
érinti, a venákra nem terjed ki. A vérnyomást (elsősorban adiasztolést) csökkenti, a
szívfrekvenciát növeli és javitja a vese vérátáramlását és mérsékelt vizhajtó hatása is
van.
A PGI 2 az egyik legerösebb trombocita-aggregációt gátló szer, szerepe van a
leukocita- adhézió és a monocita-aktiváció gátlásában. Profibrinolotikus tulajdonságú és
fokozza az urokináz hatását. Csökkenti az endotelin bioszintézisét és a TXA2 okozta
vérlemezke aggregációt (haemorheologiai hatás).
Védi az érfalak endoteliumának épségét. Gátolja a vascularis lipidfölhalmozódást és
simaizom burjánzást. Csökkenti az emelkedett LDL koleszterin szintet,
membránsabilizátorként antiaritmiás hatása van és javitja a hipoxiás szöveti
anyagcserét (cytoprotektor effektus).
A prosztaciklin molekula nagyon instabil, a tüdőben gyorsan elbomlik, hatástartama
rövid (30-60 perc), ami határt szab a klinikai alkalmazásának. Ezt a hátrányt sikerült
kiküszöbölni a nyujtottabb hatásidejű un.prosztaciklin analógok bevezetésével:
Az iloprost (Ilomedin) szintetikus prosztaciklin analógok keveréke, amelyek biológiai
hatásai azonosak az epoprosténoléval, de hatástartamuk hosszabb.
169
Terápiás javallatai elsősorban a perifériás obliterativ verőérbetegségek súlyos a
szokványos kezeléssel nem megoldható formái (Fontaine III-IV stádium). A értágitó
hatás jellemzője és egyben előnye, hogy kifejezettebben érvényesül az isémiás
végtagon, mint az egyéb érterületeken. A gyogyszer jó reedménnyel alkalmazható a
―kr itikus ischaemiával‖ jellemzett kórformákban is. További kezelési javallatok:
Raynaud-tünetcsoport, diabetes angiopátia, pulmonális hipertónia, PTCA-t követő
restenosis, Moschowitz-tünetcsoport, valamint olyan kongenitális szívbántalmak
(pulmonalis atresia, nagyerek transpoziciója) ahol a műtét elvégzéséig szükség van a
canalis arterialis Botalli nyitvatartására.
Adagja 0,1 mg/amp. A gyógyszert az egyéni tűrőképesség függvényében ( vérnyomás
és pulzus ellenőrzés mellett) lassú, 1-2ng/kg/perc sebességű i.v. peruzióban kell adni,
(amelyek időtartama 6-8 óra) 2-3 héten keresztül naponta.
A mellékhatások (arcpír, melegségérzés, izzadás, fejfájas, hipotónia, émelygés hasi
fájdalom, hasmenés) elsősorban akkor jelenkeznek, ha a gyógyszerbevitel túl gyors. A
perfuzió idejének hosszabításával jelentős részük kiküszöbölhető!
Ellenjavalatok: Glaucoma, colitis ulcerosa aktiv szaka, asthma bronchiale.
Az alprostadil (Alprostapint, Caverject, Prostavasin) prosztaglandin PGE1 tartalmú
szer. Kifejezett arteriatágitó és antiaggregáns hatásu készitmény. Biológiai
tulajdonságai, kezelési javallatai és mellékhatásaiazonosak a prosztaciklinnél
tárgyaltakkal.
Adagja az egyedi tűrőképesség függvényében 1-4 mg/kg/perc naponta, lassu (8-10
órás) i.v. perfúzió formájában.

d. Az ACE-gátlók (lásd vérnyomáscsökkentők)

e. Egyéb szerek

A papaverint (lásd görcsoldók) ritkán használják e célra.
A. nicotinsav (acidum nicotinicum).Az érfal simaizom elemeire közvetlenül ható
perifériás értágitó.A szokásos adagban(3x50-100 mg p.os vagy 25-100 mg i.v.)
viszonylag rövid ideig tartó,közepes erősségű értágulatot okoz. Nagy adagban (2-6
170
g/nap) kifejezetten csökkenti a VLDL ésLDL vérzsirokat (lásd ott), mérsékelten emeli a
HDL-koleszterin szintjét valamint fokozza a fibrinolízist. Az adag emelés a
mellékhatások (flush,pruritus,gyomorbél panaszok) mérséklése miatt fokozatosan
végezhetö.
A nicotinsav megletősen sok mellékhatást mutat: a generalezált flush és gyomor-bél
panaszok (pl.ulcus aktiválás) mellett vérnyomás és szivritmus-zavarok, börszárazság,
acanthosis nigricans jelentkezhetnek. A hossabb adagolás májártalmat okozhat és a
szénhidrát anyagcserét rontja, emellett köszvényre hajlamosit. Az adag emelés a
mellékhatások mérséklése miatt csak fokozatosan végezhetö. Várandos anyáknál,
gyermrkek esetében, valamint májártalomban nem alkalmazható.
A nikotinil-alkohol (hydroxymethylpyridinum, Epicol, Ronicol). A nikotinsavhoz hasonló
muszkulotróp értágitó, hatása kevésbé heves és lényegesen hosszabban tartó.
Kedvezően befolyásolja a hyperlipoproteinaemiákat is. Az angiologiai gyakorlatban a
perifériás keringési zavarok mellett,a Méniere-tünetcsoport és a cerebrovascularis
beregségek kezelésében nyert alkalmazást. Adagja 3x12,5-50 mg/die p.os. A
nikotinsavnál sokkal jobban tolerált.
Az izotilnicotinat (Hexanicit, Dilexpral) értágitó, fibrinolitikus és hipolipémizáló
tulajdonságokkal rendelkező nikotinsav-származék. Előnye a hatástartam viszonylagos
hosszúsága (18-24) óra. Elsősorban helyi érgőrcsben, idült verőér-szűkületben,
önmagában vagy egyéb értagitókkal társitva alkalmazzák. Adagja 2-3 g/die p.os.
Mellékhatásai megegyeznek a nikotinsavnál észleltekkel, de azoknál lényegesen
enyhébbek. Várandos állapotban kerülendő.
A bencyclan (Halidor). Simaizomgörcsoldó értágitó, amely emellett trombocita-
eggregációt gátló és szerotonin antagonista hatású. Kezelési javallatai a perifériás
verőérbetegségek spasticus formái (Buerger kór, Raynaud tünetcsoport, acrocynosis),
migrén és agyi keringési zavarok.
Adagja 3x100mg tabletta,vagy 1-2 fiola (50-100 mg) i.v. vagy i.m. módon.
Mellékhatások: tahikardia, szédülés, gyengeségérzés, hányinger, igen ritkán
kollapszus. Kerülni kell együttes alkalmazását triciclikus antidepreszív szerekkel
szerekkel és a béta-adrenerg blokkolókkal.
A trimetazidin (Preductal, Adexor) lásd isémiás szívbetegségek kezelésénél..
171
A buflomedil (Loftyl, Defluin, Vardolin, Fonzylan) széles körben elterjedt értágitó, amely
a muszkulotróp (nem specifikus Ca-antagonista) hatás mellett a-adrenerg blokkoló
tulajdonságokkal is rendelkezik. Számos előnyős haemorheologiai hatásal bir: csökkenti
a vérviszkozitást, növeli a vörösvérsejtek flexibilitását, ugyanakkor gátolja a trombocita-
aggregációt.
Elsősorban haemorheologikumként kerül alkalmazásra, amelyet értágító tulajdonságai
előnyösen egészitenek ki. Javallatok: az idült és heveny perifériás obliterativ
arteriopátiák
minden alakja, valamint - kisebb hatékonysággal - az agyi keringési zavarok.
Adagja 2x300 mg (1x600 mg) p.os, illetve 100-200 mg lassú intravenás perfuzióban.
Mellékhatások: fejfájás, hipotensiü, émelygés, puffadás, alvászavarok.
A vincamin (Cetal, Devincan, Oxybral, Pevincamin) a vinca minor egyik alkaloidája,
amelynek kémiai,szerkezete nagyon hasonlit a rezerpinéhez. Elsősorban az agyi
isémiák, emlékezet- és mozgászavarok, abelső fül keringési zavarai okozta fülzugás és
halléscsökkenés esetén hsználják.
Adagja 2-3x20 mg p.os. vagy 40mg lassú i.v. perfuzióban.
Mellekhatások: kisméretü vérnyomáscsökkenés, tahikardia, extraszisztolék.
Terhességben és a szívritmuszavarokban kerülendő. Nem keverhető és nem is
társitható heparinnal.
A vinpocetin (Cavinton, Vinpocetin-covex). Vincamin származék, amely intenzíven és
szelektíven fokozza az agyi vérellátást. Előnyös haemorheologiai tulajdonságokkal
rendelkezik: fokozza a vörösvérsejtek deformabilitását, mérsékli a fokozott tromboiyta-
aggregációt, javítja a mikrocirkulációt. Növeli a neuronok hipoxiatoleranciáját, gyorsítja
a glukózlebontást és az energitermelést, valamint az oxigén extrakciót (neuroprotektív
hatás). Antioxidáns tulajdonsággal is bír. Terápiás javallatai és mellékhatásai azonosak
a vincaminéval, de az utóbbiak enyhébbek. Várandos állapot és ritmuszavarok
ellenjavallatot jelentenek. Adagja 3x5-10mg tabletta, illetve 2-3 fiola (20-30mg)
i.v.infuzióban.
A viburnin (Cerboxan).A Hunteria eburna alkaloidájából előálitott félszintetikus
készitmény, amely a vincaminnal rokon. Elsősorban az agyi keringést javítja,
antiischaemiás és oxianabolikus neuroprotektív hatású. Előnyös haemorheológiai
172
tulajdonságokkal is bír: emeli a vörösvértestek ATP tartalmát és oxigén felszabaditását,
növeli vörösvértest-flexibilitását.
Javallatai megegyeznek a vinca kivonatokéval, a mellékhatásai is hasonlóak Adagja
3x20 mg p.os.vagy 20 mg i.m./die.
A naftidrofuryl (Dusodril, Naftihexal, Naftylong, Naftilux, Naftisol, Praxilene) az
angiológiai gyakorlatban széles körben használt helyi keringésfokozó. Muszkulotróp
éttágító hatása mellett &-adrenerg blokkoló tulajdonságokkal is rendelkezik. Javítja az
isémias végtag véráramlását,valamint a munkavégzés alatti izomanyagcserét. Növeli a
hipoxiás szövetekben a az oxigénfelhasználást. Előnyösen befolyásolja az agyi
keringést. A bélböl gyorsan és szinte teljességben felszivódik. A vérben 80%-ban a
plazmafehérjékhez kötődik. Kiválasztása (glukozono-konjugált formában) az epén
keresztül történik. Felezési ideje 60-80 perc.
Javallatai a végtagok elzáródás verőérbántalmai, elsősorban az érgörccsel jellemzett
kórképekben (Buerger kór, krioangiopátia, Raynaud tünetcsoport) várható kedvező
terapiás eredmény. Vestibuláris és cerebrális keringési zavarokban is jó.
Adagja 3x100mg tabletta, vagy 2x200 mg retard tabletta/illetve 2x40
mg lassúi.v. perfuzióban vagy i.m-an.
A mellékhatások ritkák,mert a gyógyszer jól tolerált. Az orális adagolás kapcsán
gyomor-bél panaszok (elsősorban hasmenés), fejfájás, álmatlanság ,parenterális
alkalmazáskor átmeneti hypotonia jelentkezhet. Heveny szívizominfarktusban, vérzéses
tünetcsoportban, hipotóniában kerülendő.
A kallidinogenáz (Padretin, Kallikrein, Vadicrein) emlősök hasnyálmirigyéből és
vizeletéből izolált szeriproteáz,amely kataluzálja a plazmakininek (bradykinin, kalidin)
plazma kininogénből történő kialakulásátés felszabadulását. A kininek közvetítésével
értágitó hatást fejt ki. Csökkenti az oligospermiát is. Javallatai: Buerger kór, Raynaud
tünetcsoport, cryoaniopathiák (általá-ban a érgörccsel jellemzett perifériás arteriopthiák)
valamint a spermaképzés zavarai. Adagja 1 fiola ( 40 E kallidogenáz) i.m. naponta.
A mellékhatások (bőrviszketés, bőrpír, hasmanés, vérnyomáscsökkenés) ritkák és
enyhék.
A ginko biloba extractum (Bilobil, Ginkor fort, Tanakan) a ginko biloba standardizált és
titrált kivonata. Perifériás arteriás vazoregulator, oldja a verőérgörcsöket, növeli a
173
kapilláris rezisztenciát, a vena tónust és javitja a hipoxiás szövetek oxigénhasznisitását.
Előnyös haemorheologiai tulajdonságokkal is rendelkezik: gátolja a vérlemezke-
aggregáciot és a vörösvértest-sludge jelenséget. Antioxidáns, a szabad gyökök
semlegesítése révén védi a sejtek integritását (cytoprotektor hatás).
Terápiás felhasználása széleskörű: perifériás obliteratív verőérbetegségek (elsősorban
mint kiegészitő kezelés), mikrocirkulációs zavarok, alsó végtagi vénás bántalmak,
valamint a diabetes mellitus okozta mikroangiopátiák és kapillaris károsodások
(retinopátia és nefropátia diabetica, diabeteses láb tünetcsoport). Ez utóbbiak
kezelésében főleg Ca-dobesilattal (Doxium, Doxilek) társítva,alkalmazzák.
Vénás betegségekben (posztrtombótikus szindróma, visszérbetegség) gyakran társítják
Detralexxel és troxerutin (Venoruton) kapszulával (ez utóbbi két szer kenőcs
formájában is használatos). A troxerutin kóros kapillárisfragilitásban (C vitaminnal
kombinálva Rutosid néven) is adható.
Adagja 3x1 tabletta vagy 3x1ml p.os./die (1 ml sol = 40 mg ginko kivonat).
Mellékhatásai enyhék és ritkán észlelhetők (emésztési zavarok, fejfájás, bőrkiütések).
8. A véralvadást befolyásoló szerek
A vér az ép érpályán belül folyékony, viszont az ér sérülése esetén, a sérülés helyén
megalvad. Amennyire magától értetődő jelenségről van szó, annyira bonyolult
szabályozó rendszer elemeinek (érendothel, vérlemezkék és nagyszámú
plazmaprotein) összehangolt, precíz együttműködésén alapul. Annak ellenére, hogy a
szervezet érpályája meglehetősen sérülékeny, a véralvadási rendszer egyensúlya
viszonylag nehezen borul fel. Ha ez mégis megtörténik, az életet jelentősen
veszélyeztető helyzet alakulhat ki, akár vérzékenység, akár fokozott véralvadási hajlam
formájában, sőt a kétféle véralvadási zavar egyidejűleg is előfordulhat (pl. a disseminált
intravascularis coagulatio – DIC esetében).
A hemosztázis szempontjából a legfontosabb élettani folyamatok, melyek farmakológiai
támadáspontokkal rendelkeznek, a trombociták befolyásolása, a fibrinképződés
folyamata (véralvadási kaszkád) és a fibrinolízis.
174
A fokozott véralvadási hajlamot és annak következményeit csökkenteni/elhárítani képes
vegyületek három nagy csoportba sorolhatók: trombocitagátlók, antikoagulánsok, és
fibrinolitikumok.
8.1. Trombocitagátlók (Trombocita Aggregáció Gátlók)

A trombocita funkció gátlására jelenleg használt szerek általában a következő három
támadáspont egyikén hatnak: a tromboxán A
2
szintézis gátlása, a vérlemezke
membránján található P2Y
12
receptorok, valamint a GPIIb/IIIa receptorok
antagonizmusa. (van két, ezektől eltérő módon ható, nem túl jelentős gyógyszer is). A
trombocita funkciót gátló vegyületek artériás tromboemboliás események megelőzésére
és kezelésére használhatók, ugyanis itt az érfal defektus talaján kialakuló trombocita
aggregáció a legfőbb kiváltó ok (vénás trombózis elsősorban pangás és az áramlás
lassulása talaján keletkezik, a thrombusok elsősorban fibrinből és vörösvértestekből
állnak, így a trombociták nem játszanak jelentős szerepet a kialakulásukban).
8.1.1. A tromboxán A
2
szintézisét gátló vegyületek

Az arachidonsavból képződő termékek közül a vérlemezke eredetű tromboxán A
2
a
trombociták aggregációját fokozza, míg az endothel eredetű prosztaciklin ezzel
ellentétes hatású. Elméletileg két enzim gátlásával lehet a tromboxán A
2
szintjét
csökkenteni: a tromboxán szintetáz vagy a ciklooxigenáz (COX) gátlásával.
Gyakorlatban csak az útóbbiak váltak be (az előbbiek valószínüleg azért nem, mert
olyan ciklikus endoperoxid intermedierek felszaporodásához vezetnek, amelyek
fokozzák a trombocita aggregációt).
Az acetilszalicilsav (ASA, acetylsalicylic acid,

Aspenter) a legrégebbi és ma is
legfontosabb szer e csoportban. Részletesen a nem szteroid gyulladáscsökkentőknél
tárgyaljuk.
Az ASA a COX enzim irreverzibilis gátlója, ezáltal csökkenti mind a trombocita
aggregációt fokozó tromboxán A
2
, mind az aggregációt gátló prosztaciklin szintjét. Kis
adagok (100 mg naponta) esetén az előbbi gátlása kifejezettebb lesz, mint az útóbbié.
175
Ennek magyarázatára három - egymást kiegészítő - elmélet is létezik: az első a támadáspont helyét jelöli
meg, mint döntő tényezőt (a tromboxán A
2
-t elsősorban a keringő vérlemezkék termelik, míg a
prosztaciklin endothel eredetű, vagyis fix), a második elmélet a trombocita és az endothelsejt közötti
funkcionális különbséggel magyarázza az arányeltolódást (a COX irreverzibilis gátlása esetén a
tromboxán A
2
szintézis a vérlemezke teljes élettartama alatt blokkolva lesz, az endothelsejtek viszont
képesek az ott akár még irreverzibilisen blokkolt COX helyett is újat szintetizálni), míg a harmadik elmélet
abból indul ki, hogy a vérlemezke tromboxán A
2
szintézisében elsősorban a COX-1 játszik szerepet, míg
a prosztaciklin termelésében a COX-2 fontosabb.
E szer a fenti adagban artériás tromboemboliás szövődmények (instabil angina
pectoris, szívinfarktus, coronaria angioplastika, cerebrovaszkuláris keringési zavarok,
artériás érsebészeti beavatkozások) profilaxisára illetve kezelésére használatos.
Más támadáspontú vérlemezke aggregáció gátlók, ntikoagulánsok és trombolitikumok
az aspirinnel együtt adva nővelik a vérzés veszélyét. Alkohol fogyasztás is fokozhatja e
hatását. Fekélyokozó mellékhatása (csökkent mértékben) kis adagok esetén is fennáll,
ráadásul a trombocita funkció gátlása fokozhatja a vérzéses szövődmények veszélyét.
A sulfinpirazon (lásd még köszvény kezelése) 200 mg-os napi adagban az
Aspenterhez hasonló hatást fejt ki az isémiás cardiopathiában, de cerebrovaszkulárisan
nem bizonyult hatékonynak.
A triflusal (Aflen) az ASA-hoz kémiailag hasonló, azonban annál komplexebb módon
ható vegyület. A triflusal a COX irreverzibilis, míg aktív metabolitja, a 2-hidroxi-4-
trifluormetilbenzoesav (HTB) a COX reverzibilis gátlója. Emellett mindketten gátolják a
foszfodiészterázt, sőt in vitro a triflusal az NO képzést is serkenti. E szer orálisan
alkalmazva jól és gyorsan felszívódik, a vérben észterázok hatására hamar HTB-vé
alakul. A HTB részben glicinnel konjugálódva, részben változatlan formában (t
1/2
kb. 34
óra), a vizelettel ürül. Mivel vérben 98-99%-ban plasmafehérjékhez kötődik, számos
gyógyszerinterakció lehetséges (pl. nem szteroid gyulladásgátlókkal vagy orális
antikoagulánsokkal). A triflusalt elsősorban akut szívinfarktust követően, az esetleges
újabb kardiovaszkuláris történések megelőzésére alkalmazhatjuk, orálisan, napi 600
mg-os (egyszeri vagy kettéosztott) adagban.
Mellékhatásai: emésztési zavar, egyéb gastrointestinális panaszok (pl. obstipatio,
hányás, étvágytalanság, puffadás), és fejfájás. Fekélybetegség, aktív vérzés és 18 éves
kor alatt kontrindikált (utóbbi esetben a klinikai tapasztalatok hiánya miatt).
176
Az indobufen (Ibustrin) hatékonysága vizsgálat allatt van.
8.1.2. A trombocita membrán P2Y
12
receptorának antagonistái

A vérlemezkék két G-protein kapcsolt P2Y receptorral rendelkeznek, a P2Y
1
és a P2Y
12

receptorral. Az ADP mindkettőn keresztül fokozzi képes a vérlemezke funkciót. A
tienopiridin származék ticlopidin (Ticlid) illetve clopidogrel (Plavix) a P2Y
12
receptor
nem kompetitív antagonistái.
A vegyületek prodrugok, azaz aktív metabolitokat képezve gátolják – irreverzibilisen – a
trombocita G-protein kapcsolt P2Y
12
receptorát, ezáltal a vérlemezke ADP-mediált
adhéziós, aggregációs és szekréciós funkcióit. A maximális hatás 4-11 napos
folyamatos terápia után alakul ki (ez nagyobb adagokkal gyorsítható), és a vérlemezke
funkció a szerek elhagyása után kb. 1 hét után áll teljesen helyre.
A vegyületek jól szívódnak fel orális adagolás esetén. Több mint 90%-uk
plazmafehérjékhez kötődik. A májban jelentős first pass átalakuláson mennek keresztül,
azaz a hatáshoz szükséges aktív metabolitok gyorsan kialakulnak. A ticlopidin nagyobb
része a vesével ürül, a clopidogrel fele vesével és fele a széklettel. Egyszeri dózis után
a felezési idejük 8 óra körül van, tartós adagolás, egyensúlyi helyzet beállta esetén ez
30-50 órára nő. A ticlopidin kiürülése jelentősen lassul idősebb korban.
Gyomor- és nyombélfekélyes anamnézis esetén egyértelmüen ezek a választandó
trombocitagátló szerek. A ticlopidin fenntartó terápiás adagja 2x250 mg/nap, a
clopidogrelé napi 1x75mg, de a támadó adagok nagyobbak (pl. napi 300 mg
clopidogrel).
Mindkét szer szinergista hatást mutat az Aspenterrel.
A ticlopidin a terápia első 3 hónapja alatt gyakran okoz gastrointestinális problémákat
(hasmenés, hányás, epigastriális fájdalom). A betegek kevesebb, mint 10%-ában
alakulnak ki petechiák, purpurák, illetve orrvérzés, amelyek azonban általában nem
teszik szükségessé a terápia felfüggesztését. Előfordulhat a koleszterinszint kb. 10%-os
emelkedése.és a betegek 0,8%-ában súlyos leukocytopenia jön létre, amely a terápia
felfüggesztése esetén néhány nap alatt normalizálódik. Thrombocytopenia
iselőfordulhat, így vérképzőszervi mellékhatások miatt a terápia első 3 hónapjában
177
rendszeres vérképellenőrzésre van szükség. A clopidogrel jóval kevesebb mellékhatást
okoz, esetleges fekélykiújító voltáról még vitatkoznak.
A véralvadást és a trombocitafunkciót gátló vegyületeket együtt adva hatásuk
összeadódhat, és így a vérzés kockázata is nő, és szinergista hatást mutatnak az
Aspenterrel is.
Prednisolon csökkenti a ticlopidin által megnyújtott vérzési időt. Antacidumok csökkentik
a ticlopidin plazmaszintjét (20-30%-kal), cimetidin viszont fokozza azt. A theophyllin
felezési ideje nő ticlopidinnel történt együttes adagolás esetén. Clopidogrel esetén a
fenti interakciókat nem figyelték meg.
8.1.3. Glikoprotein IIb/IIIa (GPIIb/IIIa) receptor antagonisták

A vérlemezke membrán felszíni glikoproteinjének meghatározó szerepe van a
trombocita aggregátumok kialakulásában. Antagonistái az ASA-tól illetve a P2Y
receptor antagonistáktól eltérő hatásmódú vérlemezke funkció gátlást tesznek lehetővé.
A GPIIb/IIIa antagonisták között megkülönböztetünk receptor ellenes antitestet
(abciximab), valamint szintetikus peptid illetve nem peptid természetű antagonistákat. A
jelenleg terápiás forgalomban levő szerek közös farmakokinetikai hátránya, hogy
orálisan nem hatékonyak.
Az abciximab (Reopro) a GPIIb/IIIa receptor elleni monoklonális antitest antigén kötő
fragmense. Nagy affinitással kötődik a receptorhoz, gátló hatása gyakorlatilag
irreverzibilisnek tekinthető. Nem teljesen szeletív a GPIIb/IIIa receptorra, kötődik a
vérlemezkéken kívül az endothelsejteken és simaizomsejteken található vitronektin
receptorhoz is.
A vegyületet csak i.v. alkalmazható. Metabolikus felezési ideje rövid (kb. 30 perc), de a
fent említett okok miatt a vérlemezke aggregációt 18-24 órát gátolja. Coronaria
thrombózis (instabil angina illetve szívinfarktus) percutan transluminaris coronaria
angioplasticával (PTCA) történő kezelése esetén heparinnal és ASA-val együtt adva
csökkenti a tromboemboliás szövődmények (a restenozisok) előfordulását.
E szer hátránya a keskeny terápiás szélességgel, így leggyakoribb mellékhatása a
vérzés (súlyosabb vérzés az esetk 3-4%-ában), amelynek veszélye nagymértékben
178
függ az egyidejűleg alkalmazott heparin dózistól. Ilyenkor vérlemezke transzfúzióra
lehet szükség. További súlyos komplikáció lehet a thrombocytopenia (0,5-2%).
Ezen receptornak vannak kompetitív antagonistái is Szintetikus szerek, hatástartamuk
általában rövid (2-4 óra). Az abciximabnál szelektívebb a hatásuk, nem kötődnek az
endothel és egyéb sejtek vitronektin receptoraihoz:
Az eptifibatid (Integrilin) 6 aminosavból álló ciklikus heptapeptid, szerkezete hasonlít
az RGD fehérjékre. A tirofiban (Aggrastat) nem peptid természetű, specifikus GPIIb/IIIa
antagonista. Mindkét vegyület kizárólag parenterálisan hatékony. Instabil angina
esetében az infarctus, valamint non-Q (nem transzmurális) infarktus esetében a
progresszió megelőzésére használható. Gyakran társítják őket ASA-val és heparinnal,
egymással viszont nem kombinálhatók. súlyosabb műtétek, traumák után 6 hétig, Aktív
vérzés, thrombocytopenia, súlyos veseelégtelenség, májkárosodás, ismert
túlérzékenység esetén nem szabad őket alkalmazni fő mellékhatásuk, a vérzés
veszélye miatt. A tirofiban esetében ezenkívül thrombocytopeniát, hányingert, lázat,
fejfájást is okozhat.
A tirofiban mellett további nem peptid természetű GPIIb/IIIa receptor antagonisták
kifejlesztése is folyamatban van, ilyenek a lamifiban, fradafiban, orbifiban, sibrafiban
stb.
8.1.4. Egyéb trombocitagátlók
A dipyridamol

(Persantin) egy vkoronarodilatátor vegyület (lásd ott), amely a
vérlemezke funkciót a vérlemezke cAMP és/vagy cGMP szintjének emelése révén
csökkenti. Önmagában nem jelentős a trombocitagátló hatása, de ASA-val vagy orális
antikoagulánssal kombinálva hatékony lehet vaszkuláris betegségek másodlagos
profilaxisában.
Az iloprost és az alprostadil prosztaciklin analógok (lásd még perifériás érszűkűletek
kezelése), melyek, amellett, hogy gátolják a trombocita funkciót, dilatálja a kis artériákat
és vénákat, jelentősen javítva mikrocirkulációt. Súlyos perifériás artériás keringési
zavarok esetén használják őket.
A plazmapótszerek közül a dextran kismértékben csökkenti a trombociták számát és
működését.
179
8.2. Antikoagulánsok
8.2.1. A faktorokat inaktiváló antikoagulánsok

Ezek a vegyületek, egy gátlóegység részeként (indirekt faktor inhibitorok), vagy
önmagukban (direkt thrombin inhibitorok) a véralvadási faktor(ok)hoz kötődve, az(oka)t
inaktiválják. A csoport legismertebb, klasszikus véralvadásgátló vegyülete a heparin.

a. Heparin és származékai

Az alvadásgátló terápiában egyik mérföldkőnek számító heparint az orvostanhallgató
Jay MacLean fedezte fel 1916-ban, nem sokkal ezután kutya májából Howell izolálta.
Ma a heparin készítményeket ma sertés bélnyálkahártyából, vagy marhatüdőből nyerik,
és Na
+
vagy Ca
2+
só (heparin sodium, heparin calcium) formájában kerülnek
alkalmazásra.
Előfordulás: A heparin a hízósejtek a szekrétumos granulumaiban található,
valószínűleg a hisztamin és bizonyos proteázok raktározásához szükséges. Amint a
hízósejtekből felszabadul, a macrophagok gyorsan fagocitálják és lebontják, ezért a
plazmából fiziológiás körülmények A heparin kémiailag egy negatív töltésű
glükózaminoglikán, molekulatömege 5 és 30 kDa között változik.
Hatásmechanizmus: A heparin alvadásgátló tulajdonsága a szerin proteáz inhibitor
antitrombin III trombint inaktiváló hatásának kb. ezerszeres felgyorsításán alapul. A
heparin tulajdonképpen egy kötőfelszín, amelyhez mind az antitrombin III, mind a
trombin kötődik, és ezáltal interakciójuk lényegesen könnyebben és gyorsabban megy
végbe. Emellett a heparin olyan konformációváltozást is indukál az antitrombin III
szerkezetében, amely révén reaktív helye könnyebben elérhetővé válik a trombin
számára. Amint az antitrombin-trombin interakció végbement, a heparinról leválnak, és
ahhoz újabb antitrombin III tud kötődni. A fenti reakció mellett a heparin-antitrombin III
komplex a Xa faktort is inaktiválja, ehhez pedig kisebb molekulasúlyu vegyületek
(LMWH=low molecular weights heparin) is elegendőek. Vagyis a klasszikus heparin
180
mind a trombint, mind a Xa faktort inaktiválja (1:1 arányban), addig az LMWH esetében
a Xa faktor inaktiválása dominál (az arány 2-4:1).
A heparin az endothelsejtekben stimulálja a heparán szulfát szintézisét, és elősegíti a
szöveti plazminogén aktivátor felszabadulását, növelve a fibrinolitikus aktivitást. Az
endothelsejtek felszínéhez kötődött heparin fokozza annak negatív töltését, ami javítja
az endothel antitrombotikus tulajdonságát.
Az érfalból a heparin lipoprotein lipázt tesz szabaddá, ami a trigliceridek hidrolíziséhez
vezet. (ez a hatás LMWH esetén gyengébb). Ugyanakkor gátolja simaizomsejt
proliferációt, a sejtnövekedést a sejtkultúrában és növekedési faktorokat köt meg.
A heparin felszívódása a bélből nagyon rossz, ezért parenterálisan alkalmazzuk. (Az
i.m. alkalmazás a haematoma képződés veszélye miatt kizárt, így marad az s.c., és az
i.v. adagolási lehetőség). Az s.c. bevitt heparin biológiai hasznosulása kb. 30%
(egyénileg változik). A heparin az érpályában endothelhez, macrophagokhoz illetve
plazma proteinekhez kötődik, ami egy egyszeri i.v. adag esetén a plazmaszint gyors
csökkenéséhez vezet. A plazmakoncentráció csak azután követi arányosan a dózist
miután ezek a kötőhelyek telítődtek. A májban és a plazmában is előfordulnak heparint
bontó enzimek (heparinázok, heparin szulfamidázok és egyéb depolimerizáló enzimek),
végül pedig nagy része deszulfatált formában a vizelettel ürül. Felezési ideje 60-90
perc. A heparin nem jut át a placentán, és nem jelenik meg az anyatejben, azaz
terhesség esetén és szoptatás idején is alkalmazható, ha nagyon szükséges..
Az alacsony molekulasúlyú heparinoknak (LWHM) vannak bizonyos jellemzőik:
- s.c. adagolása esetén a felszívódás megbízható és több mint 90%-os.
- kevésbé kötődnek endothelhez, macrophagokhoz, plazmafehérjékhez, így nincs
szükség a kötőhelyek kezdeti telítésére.
- felezési idejük hosszabb, 2-4 óra.
Az LMWH-k sem jutnak át a placentán, és az anyatejben sem jelennek meg.
Javallatok:
- posztoperatív vénás trombózisok és visszatérő tromboemboliás események profilaxisa
- mélyvénás trombózis és tüdőembólia terápiája
- artériás embóliák terápiája
- extracorporális keringés során az antikoaguláns hatás biztosítása
181
- instabil angina és akut szívinfarktus terápiája
- DIK
- bármilyen okból végzett trombolízis kísérő terápiája
Az LMWH-k előnyeik (napi egyszeri vagy két s.c. injekció kielégítő antitrombotikus
hatást biztosít, megbízhatóbb a farmakokinetika, nem szükséges a folyamatos
laboratóriumi monitorozás, jobb a mellékhatásprofil) miatt teljesen kiszoritották a
klasszikus heparint, ami ma már csak a terápia elindításánál (mivel hatása gyorsabban
alakul ki) használnak.
Készítmények: Az LMWH-k közül nálunk leginkább a dalteparint (Fragmine), az
enoxaparint (Clexane), a nadroparint

(Fraxiparine) és a reviparint (Clivarine)
használják, de létezik parnaparin, certoparin, ardeparint és tinzaparint is.
Adagok: A heparin készítmények adagjait nemzetközi egységekben (NE) mérjük. 1 mg
kb. 160 NE-nek felel meg. Profilaktikus céllal történő alkalmazása esetében a
leggyakoribb kezelési séma: napi 2-3 x 5000-7500 NE s.c. Embóliák és mélyvénás
trombózis terápiája esetében 5000 NE kezdő i.v. bóluszt 1000-1500 NE/óra i.vperfúzió
követ. A terápia allatt követni kell (az elején 6 óránként, majd napota) az aktivált
parciális tromboplasztin időt (aPTI), ami helyesen beállított terápia esetén a kezelés
kezdete elötti 1,5-2,5-szerese kell legyen.
Az különböző LMWH preparátumok adagolása más. Embólia vagy trombózis
kezelésére a különböző készítményekből általában 175-200 NE/kg 1x vagy 2x s.c.
naponta használatos, a profilaktikus kezelés pedig általában napi egyszeri 2500-5000
NE s.c. adagot kíván. A készítmények egy része súlyosabb esetben i.v. infúzióban
illetve kezdeti i.v. bolusként is használható, más részük kizárólag s.c. adható.
Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a beteg nem, vagy nem megfelelően reagál a
heparin készítményekre, a terápiás kudarc lehetséges oka az antitrombin III
veleszületett vagy szerzett hiánya. Ilyenkor antithrombin III perfúzió is adandó.
Mellékhatásokok: A vérzés heparin terápia leggyakoribb mellékhatása (a súlyos vérzés
-agyvérzés, masszívabb gastointestinális v. urogenitális vérzések - gyakorisága 3-6%
körüli, enyhébb vérzéses szövődmények - microhaematuriák, fogínyvérzés, orrvérzés -
gyakrabban fordulnak elő). Az LMWH-k általában kevesebb vérzéses szövődménnyel
járnak, valószínüleg azért mert jellemzően s.c. adjuk őket, míg a heparint gyakran i.v.-
182
an. A heparin terápia felfüggesztése esetén az antikoaguláns hatása órákon belül
elmúlik, súlyos vérzés esetén azonban a hatás ennél gyorsabb felfüggesztésére van
szükség. Erre a célra a protamin szulfátot használhatjuk (1 mg iv. protamin szulfát 100
NE heparint semlegesít, és gyakran allergizál). Az LMWH készítmények csak
részlegesn antagonizálhatók nagyobb adag protaminnal.
A thrombocytopenia a heparin terápia másik komoly veszélye, két formája van. Az I.
típusú reverzibilis thrombocytopenia a terápia kezdetén (általában az első 4 napon)
alakul ki, gyakorisága 5-10%. A vérlemezkeszám 20-30%-kal csökken, és a jelenség
valószínűleg átmeneti trombocitaaggregátumok keletkezésére vezethető vissza. A II.
típusú, súlyos, gyakran életveszélyes thrombocytopenia leggyakrabban a kezelés 5-11
napján lép fel, a vérlemezkeszám 50000/μl alá esik, és immunológiai mechanizmus áll a
hátterében. Gyakorisága 0,5-3%, LMWH-k alkalmazása esetén kisebb. A klinikai
képben csak ritkán dominálnak vérzéses szövődmények, ezzel szemben az esetek
40%-ában paradox módon súlyos tromboemboliás komplikációk (artéria elzáródás,
tüdőembólia, vénás trombózisok) alakulnak ki. A letalitás 20-30%.
Nagy dózisú tartós kezelés (3-6 hónap) során (LMWH-k alkalmazása esetén ritkábban)
osteoporózis alakulhat ki. További, ritka mellékhatások a hajhullás és az allergiás
jellegű problémák (urticaria, rhinitis, könnyezés, láz, bronchospasmus). A heparin
viszonylag gyakran vált ki enyhe májenzim eltéréseket (transzamináz emelkedés),
ezenkívül 20000 NE/nap vagy afölötti adagban gátolhatja az aldoszteron szintézisét, és
hyperkalemiát okozhat (főleg akkor, ha a beteg egyidejűleg K
+
-megtakarító
diuretikumot, vagy ACE-gátlót is kap).
Diagnosztikus nehézséget okozhat, hogy a heparin laboratóriumi teszteket
befolyásolhat (süllyedés, komplementkötési tesztek).
Együtthatások: A heparin véralvadásgátló hatását fokozzák mindazon vegyületek,
amelyek a véralvadásra, vagy a trombocitafunkcióra gátló hatást fejtenek ki.
Nitroglycerin i.v. infúziója csökkentheti a heparin hatását. A heparin egyes anyagokkal
rosszul oldódó komplexet képez, ezért nem szabad közös oldatba (infúzió) kerülniük.
Ilyenek bizonyos antibiotikumok (pl. penicillinek, tetracyclinek, erythromycin) illetve
pszichopharmakonok (pl. chlorpromazin, chlordiazepoxid).

183
b. Heparinoidok (heparinszerű antikoagulánsok)

A sulodexide sertés duodenumból előállított nagytisztaságú készítmény, amely
heparint (80%) és dermatán szulfátot (20%) tartalmaz. Elsősorban a Xa aktivitást
gátolja. Enyhébb trombózisok profilaxisára, vagy trombózis veszéllyel járó állapotok
kezelésére (pl. varicositas, felületes visszérgyulladás, ulcus cruris) jöhet szóba. A
kezelést i.v. kell kezdeni, de létezik orális alkalmazásra engedélyezett formája is,
amelyre a kezelés krónikus szakaszában át lehet térni.
A danaparoid heparán szulfát (84%), dermatán szulfát (12%) és kis mennyiségű
chondroitin szulfátok keveréke. Elsősorban a Xa elleni hatása jelentős. S.c. alkalmazva
100% a biológiai hasznosulása, a vesén keresztül ürül, 25 órás felezési idővel. Mivel
nagyon ritka a II. típusú HIT esetében képződő antitestekkel a keresztreakciója,
alkalmas lehet hypoprothrombinémia kialakulása esetén az antikoaguláns kezelés
folytatására. Legfontosabb mellékhatása a vérzés, hatása nem függeszthető fel
protaminnal. Plasmapheresissel távolítható el a szervezetből.
A pentosan polysulphat növényi eredetű (bükkfa kérgéből származó), heparinszerű
vegyület, az antithrombin III-tól függetlenül gátolja a Xa faktort és a thrombint, fokozza a
fibrinolízist és az endothel regenerációt. Csökkenti a vér viszkozitását, gátolja az érfal
simaizomsejt proliferációt. S.c. alkalmazva közel 100% a biológiai hasznosulása, de
orálisan adható formája is létezik. A heparinnál gyengébb a hatása a véralvadásra.
Vénás trombózisok peri- és posztoperatív profilaxisára használható, napi 2x (orálisan
3x) alkalmazva.
A fondaparinux (Arixtra) újonnan kifejlesztett szintetikus pentaszacharid. Csak a Xa-t
inaktiválja. S.c. alkalmazva biológiai hasznosulása közel 100%, felezési ideje 15-17 óra,
ezért naponta csak egyszer kell alkalmazni. A vesén keresztül ürül, változatlan
formában, veseelégtelenség esetén kontraindikált. Mélyvénás trombózis megelőzése és
kezelése lehet jövőbeli legfontosabb alkalmazása. Nem képez trombocitaellenes
immunkomplexet, és így valószínűleg nem vált ki immunmediált thrombocytopeniát.
Vérzéses szövődményt azonban okozhat, és protamin nem függeszti fel a hatását.
184
Az idraparinux, amely nagyobb affinitással kötődik az antitrombin III-hoz, a
fondaparinuxnál is lényegesen hosszabb hatástartammal rendelkezik, heti egyszeri s.c.
adagja elegendő lehet a Xa funkció gátlására.

c. Direkt trombin inhibitorok: hirudin és rokon vegyületei
A hirudin az orvosi piócából (Hirudo medicinalis) izolált, egyetlen láncból álló,
kisméretű (7 kDa) protein. Az orvosi gyakorlatban használt rekombináns hirudin
készítmények (a lepirudin és a desirudin), egy szulfátcsoport hiányában különböznek
a természetes hirudintól, de ennek nincs lényeges következménye sem a
farmakodinámiára, sem a farmakokinetikára.
Hatásmechanizmus: A hirudin az ún. direkt trombin gátlók prototípusa, az eddig ismert
legerősebb szeletív, irreverzibilis trombin gátló, amely hatását a trombinhoz (annak
mindkét kötőhelyéhez) kötődve, azzal 1:1 arányban enzim-inhibitor komplexet képezve
fejti ki. Direkt trombin gátlónak azért nevezzük, mert hatása az antitrombin III-tól, vagy
más közvetítő anyagtól független. Inaktiválja a thrombusban a fibrinhez kötődött
trombint is.
Farmakokinetika: A hirudin csak parenterálisan alkalmazható, s.c. alkalmazás esetén
teljes mértékben felszívódik. A vesén keresztül ürül (ezért veseelégtelenségben
kumulálódik) , rövid (1-1,5 órás) felezési idővel.
Javallatok: A hirudin elméletileg legfontosabb indikációja antitrombotikus hatás
biztosítása hypoprothrombinémia esetén. Emellett szóba jöhet bizonyos
tromboemboliás állapotokban, és posztoperatív (pl. csípőprotézis beültetés) trombózis
profilaxisban. Hatásának követésére szintén az aPTI használatos, annak 1,5-3-
szorosára történő emelése ajánlott.
Mellékhatások: Általában jól tolerált szerek. Nagy dózisok alkalmazása illetve
trombocitagátlókkal történő kombináció esetén a vérzéses szövődmény veszélye nő.
Néha allergiás reakciókat figyeltek meg (pruritus, urticaria). A hirudinnak ellenszere
nincs, haemodialysissel vagy haemofiltratioval távolítható el, amennyiben nem
elegendő az adagolás felfüggesztése. A vegyület terhesség és szoptatás ideje alatt
kontraindikált.
185
A bivalirudin szintetikus hirudinszerű vegyület, de hatása gyorsabban alakul ki és
rövidebb, mint a hirudiné, clearance-e nagyobb részt független a vesétől, ezért
potenciálisan kisebb veszéllyel jár az alkalmazása. I.v. infúzióban adható, percután
coronaria angioplasztika során.
Az argatroban szintetikus, kis molekulájú trombin inhibitor, amely azonban csak a
trombin katalitikus (aktív) helyéhez kötődik. Rövid felezési idejű, kiürülését a vese
állapota nem érinti, az a májfunkciótól függ. I.v. infúzióban adható (aPTI ellenőrzés
mellett) hypoprothrombinémia esetén. Zavarja az protrombin index meghatározását, és
ezzel az orális antikoaguláns terápia ellenőrzését.
A ximelagatran egy orálisan hatékony (bár csak 20%-os, de megbízható biológiai
hasznosulású) prodrug, amelyből melagatran, egy argatrobanhoz hasonló hatásmódú
trombin inhibitor képződik. Naponta kétszer kell adni, aktív metabolitja, a melagatran 4-
5 órás felezési idővel rendelkezik. Ellenszere nincs.
8.2.2. Orális antikoagulánsok
(K vitamin antagonisták, kumarinok, szintézisgátló antikoagulánsok)

A XIX. század végén az USA északi államaiban valamint a szomszédos Kanadában fehér somkórót
(Melilotus alba) használtak a szarvasmarhák takarmányozása, amelyből silótakarmányt készítettek. A XX.
század elején az állattenyésztők időnként az állatok megmagyarázhatatlan betegségét, elhullását, az
elhullott állatoknál nagyfokú vérzések jeleit tapasztalták. Megállapították, hogy a helytelen tárolás és a
rothadás miatt a somkóróban levő ártalmatlan kumarin származékokból biszhidroxikumarin (dicoumarol)
alakul ki, amely a bélből felszívódik, és antikoaguláns hatással rendelkezik. A kumarinokat, a fenti
tapasztalatok következményeként, sokáig elsősorban patkányirtónak használták (ez a felhasználásuk
mind a mai napig megmaradt), majd pontosabban tisztázták a kumarin származékok véralvadásgátló
hatásmechanizmusát, és az orális antikoagulánsokat az 1950-es évektől vezették be a humán terápiába.
Az orális antikoagulánsok 4-hidroxi-kumarin származékok. Legfontosabb képviselőik a
warfarin (Courmadin), az acenocoumarol (Trombostop, Syntrom, Sincumar) és a
phenprocoumon. A hasonló hatású 1,3-indandion származékok mellékhatásprofilja
kedvezőtlenebb, ezért kiszorultak a terápiából.
Hatásmechanizmus: kumarinok véralvadásgátló hatása azon alapul, hogy hatásuk
következtében a K vitamin dependens véralvadási faktorok: a protrombin, a VII, a IX és
186
a X faktor (valamint a protein C) csak funkcióképtelen előanyagként szintetizálódnak a
májban.
A fenti hatásmódból következik, hogy a maximális kumarin hatás lassan, 24-36 óra alatt
fejlődik ki. (Ennyi idő alatt fogynak el a korábban szintetizált, funkcionálisan aktív
faktorok). Ezért ha az antikoaguláció sürgető, a kezelés kezdetén heparin adásával kell
a véralvadási rendszer működését gátolni. Mindez pl. úgy történhet a gyakorlatban,
hogy egy időben indul a heparin és a kumarin kezelés, aztán a kumarin hatás
megjelenésével párhuzamosan a heparin lassan elhagyható.
A fent említett K vitamin dependens alvadási faktorok között a legrövidebb
élettartammal (6 óra) a koagulációt gátló protein C rendelkezik. Ezért a kumarinok
hatása e faktorra vonatkozóan teljesedik ki először, ami potenciálisan a kezelés
kezdetén az alvadási rendszer fokozott aktivitásának a veszélyét jelentheti (kumarin
nekrózis – lásd. később).
Farmakokinetika: A terápiásan használt kumarin származékok felszívódása igen jó,
biológiai hasznosulásuk orális adagolás esetén közel 100%. A plazmában fehérjékhez,
elsősorban albuminhoz kötődik a molekulák több mint 90 (a warfarin esetében 99)
százaléka. Átjutnak a placentán, és (a warfarin kivételével) az anyatejben is
megjelennek. A májban metabolizálódnak (előzetes hidroxiláció után vagy anélkül
glukuronsavval konjugálódnak), és nagyobb részben a vizelettel, kisebb részben az
epével (enterohepatikus körforgás lehetséges) ürülnek. A felezési idejük jelentős egyéni
variabilitást mutat. A warfarin felezési ideje 25-60 óra (általában 40 óra körüli), az
acenocumarolé rövidebb (9-24 óra), míg a phenprocoumon hosszabb (130-160 órás)
felezési idővel rendelkezik. Ennek megfelelően az acenocumarol hatástartama kb. 2
nap, a warfariné 2-5 nap, míg a phenprocoumon esetében a hatástartam 7-14 nap
(ezért használják ritkán). Természetesen e szerek a kumulációra is igen hajlamosak.
Javallatok, adagolás: A kumarin származékok akut mélyvénás trombózis és
tüdőembólia esetén bevezető heparin terápia után a terápia folytatására illetve
profilaktikusan alkalmazhatók, emellett, pitvarfibrilláció, műbillentyű beültetés és
szívinfarktus után a tromboemboliás szövődmények megelőzésére, műtétek (pl.
ortopédiai vagy nőgyógyászati beavatkozások) esetén a vénás trombózisok
profilaxisára használatosak.
187
A terápiásan használt vegyületek fenntartó adagjai: warfarin és acenocumarol 2-12 mg,
phenprocoumon 0,75-6 mg. A fenti tág dózistartományok oka a korábban említett
jelentős egyéni farmakokinetikai variabilitás, ezért az alkalmazásuk során fontos a hatás
követése, és a dózis ehhez történő igazítása. Amennyiben gyorsabban akarjuk elérni az
egyensúlyi plazmaszintet, a terápiát a fenntartó adagot kissé (maximum 2x) meghaladó
dózisokkal is kezdhetjük, ilyenkor egy-két nap után térünk át az egyensúlyi
plazmaszintet fenntartó adagok alkalmazására. Ha azonban a beteg előzőleg nem
kapott heparint, nem ajánlott a magasabb kezdő adagok alkalmazása (a kumarin
nekrózis fokozottabb veszélye miatt – lásd. később).
A hatásuk követésére a protrombin aktivitás (protrombin index) változásának a
követése az alkalmas (a cél az, hogy hosszú távú terápia esetén a protrombin aktivitás
a normális 25%-a, de semmiképpen sem kevesebb, mint 20%-a legyen - mert akkor
súlyos vérzések veszélye áll fenn). kívánatos lehet. Ezt eleinte naponta kell
meghatározni, majd ha az egyensúly a kívánt szinten beállt, a teszteket lassan ritkítva
eleinte hetente majd hosszú terápia esetén akár ennél is ritkábban szükséges.
Amennyiben heparin terápiáról térünk át orális antikoaguláns kezelésre, amint ezt
korábban már jeleztük, 4-5 nap átfedés (mindkét szert adjuk) van, és a heparin csak
azután hagyható el, miután a fenti paraméter legalább 2 egymást követő napon a
kívánatos tartományban van.
Mellékhatások: A vérzés a kumarin származékok leggyakoribb és legveszélyesebb
mellékhatása. Enyhébb (pl. fogíny-, orrvérzés) gyakorisága 10-20%. Súlyosabb belső
(gastrointestinális, genitourinális) vérzések kevesebb, mint 5%-ban fordulnak elő, és
gyakori, hogy valamilyen alapbetegség (ulcus, tumor) talaján alakulnak ki. A halálos (pl.
intracraniális) vérzés gyakorisága <1%. A vérzés rizikója jól beállított INR esetén is
fennáll, azonban drámaian nő, ha az INR 4 fölé emelkedik. Vérzést természetesen
nemcsak a megfelelő terápiás indikációval alkalmazott kumarinok okozhatnak, hanem
öngyilkossági kísérlet és a kumarin típusú patkányirtó készítményekkel történt
mérgezés is hasonló akut komplikációhoz vezethet.
A kumarin készítmények, mint már említettük, átjutnak a placentán, és teratogén
hatásúak: súlyos malformációk (pl. nazális hypoplasia, chondrodisplasia punctata,
központi idegrendszeri fejlődési zavarok), valamint vérzéses szövődmények
188
kialakulásához, akár a magzat halálához is vezethetnek. Ezért tilos a használatuk
terhesség esetén, ilyenkor a heparin a választható alvadásgátló szer.
A kumarin nekrózis ritka, de nagyon kellemetlen komplikáció a bőr és a subcután
zsírszövet nekrózisa. A terápia 3-8. napja között alakulhat ki, és a hátterében a
szubkután zsírszövet kapillárisainak és venuláinak a kiterjedt trombózisa áll. Először
fájdalmas pír jelenik meg az érintett bőrszakaszon, amely 24 órán belül élesen
elhatárolt kékesfekete nekrotizált területté alakul. Extrém súlyos esetben a
következmények drámaiak (pl. amputáció) lehetnek. A probléma hátterében
valószínűleg az áll, hogy az antikoaguláns funkciójú protein C szintézisét is gátolják a
kumarinok, és ez a faktor gyorsabban elhasználódik, mint a többiek, azaz a kezelés
kezdetén átmenetileg lokálisan fokozott véralvadási hajlam léphet fel (különösen olyan
betegeken, akiknek eleve csökkent a protein C szintje).
További ritka mellékhatások: allergiás reakciók (urticaria, gyógyszerláz),
gastrointestinális panaszok (hányinger, étvágytalanság, hasmenés, hasi görcsök),
hajhullás, csonttörések után a gyógyulás lassulása, enyhe transzamináz emelkedés.
A kumarin terápia 3-8. hetében a talpon és a nagylábujj oldalán kékesvörös, néha
fájdalmas elszíneződések alakulhatnak ki, amelyek azonban reverzibilisek, és
jellegzetességük, hogy a láb felemelésére elhalványodnak.
A hatás felfüggesztése: Amennyiben enyhébb vérzés gyanuja van, elegendő lehet az
orális antikoaguláns terápia átmeneti felfüggesztése, és később alacsonyabb
adagokkal, történő folytatása. Ha vérzés alakult ki, vagy fenyeget, K
1
vitamin
(phytomenadione) adandó orálisan (5-20 mg cseppekben) vagy parenterálisan (1-10
mg lassan i.v.). Mivel ennek hatása csak lassan (napok allatt) alakul ki, amennyiben a
fentieknél is nagyobb probléma lépett fel (életveszélyes vérzés), a K vitamin terápia (10
mg lassú perúzióban) mellett friss, fagyasztott, K vitamin dependens faktorokat
tartalmazó plazma transzfúziójára kényszerülünk. A K
1
vitamin i.v. adása fokozott
óvatosságot igényel (lassan adni!), mert anaphylaxiás reakciót, gyors i.v. adás esetén
dyspnoét, mellkasi fájdalmat válthat ki és akár halált is okozhat.
Farmakokinetikai interakciók: A felszívódást gátolhatják, így a kumarinok szintjét
csökkenthetik, az adszorbens típusú vegyületek, az antacidumok, vagy a cholestyramin.
189
A kumarinok, mint említettük, nagymértékben kötődnek plazma albuminhoz és egyéb
fehérjékhez. Ezért azok a vegyületek, amelyek hasonló tulajdonsággal rendelkeznek
(pl. NSAID), leszoríthatják onnan őket, ezáltal elvileg fokozhatják a vérzéses
szövődmények veszélyét. A fentieknél fontosabbnak tűnnek a metabolizmus során
kialakuló interakciók. A kumarinok metabolizmusát egy sor vegyület gátolja, jelentősen
fokozva a vérzés veszélyét. Ilyenek pl. a phenylbutazon és a sulfinpyrazon (pyrazolon
származék nem szteroid gyulladásgátlók, amelyek ráadásul a fenti leszorításos
interakcióra is képesek), a metronidazol, a fluconazol, a szulfonamidok, az amiodaron,
a disulfiram és a cimetidin.
Másrészt léteznek olyan vegyületek, amelyek enzimindukció révén az orális
antikoagulánsok lebontását felgyorsítják, így vérszintjüket csökkentik. Klasszikus példák
a barbiturátok illetve a rifampicin, de ilyen hatást fejt ki a carbamazepin, a phenytoin, a
griseofulvin és a haloperidol is.
Farmakodinámiás interakciók: A véralvadást gátló egyéb vegyületekkel,
trombocitagátlókkal, fibrinolitikumokkal együtt adva a véralvadásgátló hatás
kifejezettebb lesz. Májbetegség, anabolikus szteroidok a faktorok termelésének
csökkenése, hiperthyreosis a faktorok fokozott turnovere miatt vezethet a kumarinok
hatásának a fokozódásához. Bizonyos cephalosporinok (azok, amelyek N-
metiltiotetrazol oldalláncot tartalmaznak, pl. cefamandol, cefoperazon) nemcsak a
bélflórát károsíthatják, hanem direkt gátló hatást is kifejtenek a K vitamin epoxid
reduktázra.
Farmakodinámiás okokból gátolja a kumarinok hatását a K vitamin mellett a
hypothyreosis (a faktorok csökkent turnovere), erőteljes diuretikus terápia (a faktorok
koncentrációja) és a corticosteroidok (a faktorok termelésének fokozása).
Szervezetünk K vitamin szintje (ami nemcsak az étrendtől függ, hanem a K vitamint
termelő bélbaktériumoktól is, ezért a bélflórát károsító antibakteriális terápia is
befolyással lehet) természetesem jelentősen módosíthatja e szerek hatását.
A populáció egy igen kis része (néhány esetet írtak le) örökletes módon rezisztens a
kumarinokra, valószínűleg a K vitamin epoxid reduktázt kódoló génben történt mutáció
miatt, míg a populáció átlag 10%-a (a kaukázusi embertípus esetén 10-20%) fokozottan
190
érzékeny warfarinra, az ő esetükben a warfarint lebontó enzim (CYP2C9) genetikai
okból csökkent aktivitása felelős a jelenségért.
8.3. Fibrinolitikumok (trombolitikumok)

A fibrinolízis a heroikus medicina eszéöze, jól felszerelt kardiológiai osztályokon
használt módszer.
A thrombusok feloldása céljából a legkézenfekvőbbnek tűnő megoldás: a plazmin
adása, amellyel az 1950-es években kísérleteztek, nem vált be, elsősorban a
plasmában levő plazmin inhibitorok, a súlyos allergiás reakciók, és egyéb, pl. tárolási
nehézségek miatt. Ezért erre a célra a szervezet saját fibrinolitikus (plazminogént
plazminná alakító) rendszerének azóta megismert direkt vagy indirekt stimulálóit
alkalmazzuk. Az ilyen hatással rendelkező vegyületek i.v. adva általános fokozott
fibrinolitikus állapotot hoznak létre, és mind a védő hatású, vérzést elhárító
thrombusokat, mind a pathológiás tromboembólusokat feloldják. Mindazonáltal a
fibrinolízis általános serkentése fokozottabban érvényes a régebbi, streptokináz illetve
urokináz alapú vegyületekre, amelyek mind a keringő, mind a fibrinhez kötött
plazminogént aktiválják. Velük szemben a szöveti plazminogén aktivátorok elsősorban
a fibrinhez kötött plazminogénre hatnak, ami a képződő thrombusra korlátozódó
fibrinolízist eredményez, és kevésbé vezet a rendszer szisztémás aktiválásához.
A streptokinase (Streptase) egy láncból álló polipeptid (47 kDa), a Streptococcus
haemolyticus termeli. Önmagában nincs enzim aktivitása, viszont a plazminogénnel
aktivátor komplexet képezve, annak konformációját megváltoztatva képes a
plazminogént arra késztetni, hogy további plazminogén molekulákat plazminná
alakítson. A fenti hatásmód hátránya, hogy nagy koncentrációk alkalmazása esetén
elvileg előfordulhat, hogy az aktivátor komplex kialakításához annyi plazminogént
használ el, hogy nem marad elegendő szabad plazminná alakítható plazminogén. A
másik probléma, hogy hatására a keringő plazminogén is plazminná alakul, ami a
vérben fibrin és fibrinogén lebomlási termékek magas koncentrációjához vezet. A
fibrinogén lebomlási termékek mind a fibrin polimerizációt, mind a trombocita funkciót
191
gátolják, ami a fentiekkel együtt azt eredményezi, hogy a hatás a legkevésbé sem
marad a thrombusra lokalizált.
A streptokinase csak i.v. infúzióban alkalmazható, felezési ideje igen rövid: 20-40 perc.
Mivel mindannyian, életünkben többször is, átesünk Streptococcus fertőzésen,
plazmánkban olyan ellenanyagok vannak, amelyek inaktiválják a Streptococcusban
képződött proteint. Ezért a kezelés bevezetéseként ezek neutralizálása érdekében egy
nagyobb adag alkalmazására lehet szükség. A kezelés következtében 1-2 héten belül
magas anti-streptokinase-antitest titer alakul ki, ami hatástalanná teszi a következő 6-12
hónapban a streptokinase-t. (Helyette urokinase v. szöveti plazminogén aktivátor
adható). Adagját NE-ben adjuk meg.
Az anistreplase (APSAC = anysoilated plasminogen-streptokinase activator complex,
Eminase) tisztított humán plazminogen és a bakteriális eredetű sztreptokináz 1:1
arányú (aktivátor) komplexe. Ritkán használt szer.
A staphylokinase eredetileg Staphylococcus aureusból izolált 136 aminosavból álló
(15,5 kDa) protein, amit újabban rekombináns technikával állítanak elő. Önmagában
enzimatikusan nem aktív, a plazminogénnel 1:1 arányban komplexet képez, de -
szemben a sztreptokináz-plazminogén komplexxel - aktívvá csak akkor válik, ha a
komplexben levő plazminogén plazminná (és így a komplex staphylokináz-plazmin
komplexxé) alakul. Előnye hogy szisztémás plazminogén aktiváláshoz kevésbé vezet, a
folyamat elsősorban a fibrin felszínen megy végbe. A populációban (a sztreptokinázhoz
képest) kevésbé gyakori az ellene irányuló antitestek jelenléte.
Az urokinase emberi vizeletből izolált enzim, amely vesesejtkultúrából is kinyerhető,
illetve újabban géntechnológiai eljárással is előállítják. Egyláncú prourokinase
(saruplase) formájában különböző sejtek termelik, a plasmában tripszin, kallikrein vagy
plazmin kettéhasítja, és a két lánc diszulfidhíddal összekapcsolva nyeri el végleges
formáját.
Hatása elsősorban abban különbözik az előzőektől, hogy önmagában is aktív szerin
proteáz, a plazminogént direkt módon (előzetes komplex képzés nélkül) plazminná
alakítja. Az utóbbi években derült ki, hogy urokinase bizonyos proteázok hatására egy
kisebb molekulasúlyú (enzimatikusan továbbra is aktív) urokinase formává alakítható.
Míg a nagy molekulasúlyú forma nem mutat szelektivitást a fibrinhez kötődött
192
plazminogénhez, addig a kis molekulasúlyú variáns szelektív a thrombusban található
plazminogénre. Az urokinase felezési ideje 15 perc, i.v. infúzió formájában
alkalmazható. Mivel nem testidegen anyag, nem képződnek ellene antitestek.
A szöveti plazminogén aktivátor (TPA) elsősorban endothelsejtek által termelt,
különböző emberi szervekben és szövetekben megtalálható szerin proteáz, amely a
plazminogént direkt módon plazminná alakítja. Egy fibrin kötőhellyel is rendelkezik, és a
fibrinhez kötött plazminogénen néhány százszor nagyobb az aktivitása, mint a keringő
formán, ezért kevésbé vezet a fibrinolitikus rendszer szisztémás aktiválásához.
Terápiásan a géntechnológiai módszerrel előállított formáját, az alteplase-t használják.
Felezési ideje néhány perc, i.v. infúzió formájában alkalmazható. Alkalmazásának gátat
szab, hogy igen drága.
A reteplase és a tenecteplase a szöveti plazminogén aktivátor rekombináns
technikával előállított mutánsai. A reteplase egy deléciós mutáns, az alteplase-nál
néhány aminosavval, és alegységgel kevesebbet tartalmaz. A hiányzó alegységek
közül az egyik egy nagyaffinitású fibrin kötőhely, azaz a reteplase fibrin szelektivitása
kisebb, mint az alteplase-é, hatása azonban gyorsabb és erőteljesebb, előállítása
olcsóbb, és kicsit hosszabb (15-18 perc) a felezési ideje. Előnye, hogy két i.v.
boluszinjekció elegendő belőle, nem szükséges folyamatosan infundálni.
A tenecteplasemak hosszabb a felezési ideje, egy bolus injekció megfelelő hatást
biztosít.
Javallatok: akut szívinfarktus, mélyvénás trombózis, tüdőembólia, perifériás
érelzáródás, ischemiás stroke (szigorú kritériumok alapján, a javallatok pontos
felállítását igen sok vita előzte meg, a várható haszon és a kockázat megfelelő
mérlegelése nagyon fontos). Döntő, hogy a kezelés elkezdésének csak a
tromboembóliás esemény bekövetkeztétől eltelt rövid idő esetén van értelme, pl. az
alteplase terápiát a myocardiális infarctus esetén 3-6, esetleg max. 12 órán belül, stroke
esetén 3 órán belül el kell kezdeni. Minden fibrinolitikus kezelést antikoaguláns, és ha
szükséges trombocitagátló kezelésnek kell követni, hogy megakadályozzuk a
retrombotizációt.
193
Amennyiben a vegyületeket módunkban áll célzottan a trombotizált területre,
intraarteriálisan alkalmazni (katéterezéssel a trombushoz vinni), természetesen sokkal
inkább lokalizált fibrinolitikus hatás elérésére nyílik mód.
Mellékhatások: A fibrinolitikumok legfontosabb szövődménye a vérzés (a halálos vérzés
gyakorisága 0,5%, de kisebb-nagyobb vérzések a kezelt betegek 15%-ában
felléphetnek), amely terápiájára viszont a fibrinolízist gátló szerek (c-aminocapronsav
vagy tranexámsav -lásd később) alkalmasak. Rövidebb fibrinolitikus terápia (1-3 óra pl.
szívinfarktus kezelése esetén) kevesebb vérzéses komplikációt okoz, mint amikor 12
óráig, vagy napokig adjuk a fibrinolitikumokat. Az alteplase a streptokinase-hoz képest
ritkábban okoz nagy vérzéssel járó szövődményt.
A streptokinase a vérzésen kívül túlérzékenységi reakciókat (láz, hidegrázás - ritkán
akár anaphylaxiás shock is) okozhat, ezért gyakran társítják hidrokortizon
hemiszukcináttal.

8.4. Vérzéscsillapítók

A vérzéscsillapító vegyületek fokozhatják a véralvadást, gátolhatják a fibrinolízist, illetve
lehetnek egyszerűen érszűkítő vagy fehérje denaturáló, érelzáró anyagok. Alkalmazási
módjuk szerint megkülönböztethetünk lokális és szisztémás vérzéscsillapítókat.
8.4.1. Lokálisan alkalmazott vérzéscsillapítók

Nagy molekulájú anyagok. Ilyen pl. a kollagén, a zselatin (felszívódó zselatin-szivacs),
vagy a fibrinhab (lokálisan alkalmazott fibrinné alakuló fibrinogen). A felszíni
tulajdonságaiknál fogva aktiválják az intrinsic alvadási utat. Lokális trombin is
fibrinképzéshez vezet, a lokális fibrinkészítmények thrombint (pl. fibrinogen, thrombin
szivacs), XIII faktort (plasminogen), és egyéb összetevőket (pl. fibronektin) is
tartalmazhatnak.
Fehérje denaturáló vegyületek. Adsztringens hatásuk van. Ilyen pl. a vas(III)klorid-
oldat, a kálium-alumínium-szulfát (timsó), a krómoxid, vagy a híg hidrogénperoxid oldat.
194
Valószínűleg a denaturált proteinek zárják el az kis ereket, és ezért csillapítják a
vérzést.
Érösszehúzók. Adrenalin vagy noradrenalin a lokális érösszehúzó hatásukkal
járulhatnak hozzá a vérzés csillapításához.
8.4.2. Szisztémásan alkalmazott vérzéscsillapítók

a. Véralvadási faktorok pótlása
A véralvadás helyreállításának olyankor szükséges, amikor örökletes betegség vagy
egyéb kóros állapot következtében kialakuló vérzés a csökkent véralvadás
következménye. Legismertebb ilyen örökletes betegségek a hemophilia A (VIII faktor
hiánya), illetve a hemophilia B (IX faktor hiánya), de spontán vérzés alakul ki, ha
bármely fontosabb véralvadási faktor aktivitása a normális 10%-a alatt van.
A friss fagyasztott plasma a legtöbb alvadási tényezőt, pl. II, V, VII, X, XI, XIII
faktorok, antitrombin III, protein C, fibrinogén, az eredeti koncentráció legalább 70%-
ában tartalmazza. Vérvételt követően hat órán belül megfagyasztva, 18°C-on tárolják.
Azonnali vérzéscsillapító hatás elérésére, súlyos faktorhiányban (pl. DIC, kumarin
túladagolás stb.) használható, mindig vércsoport azonos plasmát kell adni. A
fertőzésveszély (virus!) mellett mellékhatásként, nagyobb mennyiségek bevitele esetén
citrátreakció (hipocalcémia) lehetősége érdemel említést, valamint a plasmában levő
komplement az esetleges autoimmun alapbetegséget ronthatja.

A crioprecipitatum a lassan kiolvasztott fagyott plasma maradéka. Megtalálható benne
a VIII-as faktor aktivitás zöme, de vWF-t, XIII faktort, fibrinogént is tartalmaz. Régebben
haemophilia és von Willebrand-betegség kezelésére, ill. fibrinogén pótlására (pl. DIC-
ben) alkalmazták, ma inkább a további koncentráláshoz előanyag.
A faktorkoncentrátumok között közepesen tiszta, igen tiszta és ún. nagyon nagy
tisztaságú, biológiai eredetű, valamint rekombináns technikával előállított
készítményeket különböztetünk meg.
A haemophilia A illetve B kezelésére VIII faktort, von Willebrand faktort, illetve IX
faktort tartalmazó készítmények állnak rendelkezésre. A fentiek mellett elérhető a
195
rekombináns technikával előállított VIIa faktor

készítmény (Eptatgog alfa – Novoseven),
amely VII faktor hiányos betegek, ill. súlyos haemophiliások vérzéscsillapításán kívül
csökkenti a trombocitopátiás, ill. a trombocitopéniás vérzékenységet is. A K-vitamin
dependens faktorok hiánya, vagy kumarin túladagolás esetén használhatók azok a
készítmények, amelyek a hiány pótlásához szükséges faktorokat (II, VII, IX, X) együtt
tartalmazzák. Bár a XIII-as faktor veleszületett hiánya igen ritka, súlyos
májbetegségben, leukaemiákban szerzett formája előfordulhat. Pótlására a XIII
faktorkészítmény (Fibrogammin) mellett friss fagyasztott plasma is használható.
Veleszületett és szerzett hipofibrinogénémia esetén fibrinogen koncentrátumot
alkalmazhatunk.

b. Trombocita koncentrátumok
Szubsztitutív terápia a trombocitahiányos állapotokban. Régebb több donortól
származó, teljes vérből nyert készítményt használtak, de korszerűbb, és sokkal
kevesebb kockázattal jár az apherésissel előállított, egyedi trombocita koncentrátum
használata. Ez utóbbit egy donorból állítják elő, fehérvérsejt kontaminációja igen
alacsony, vörösvérsejteket egyáltalán nem tartalmaz. Szűrt trombocitákra van szükség
transzplantáció előtt, tartós, ismételt trombocita szubsztitúció során, vagy, ha különösen
fontos, hogy kiküszöböljük a cytomegalovírus-fertőzést. Különleges esetekben (pl.
csontvelő-átültetés előtt, koraszülötteknél stb.) a készítmény irradiálása is indokolt
lehet.
Az AB0 kompatibilitásra (főleg ha ismételt trombocitapótlásra lehet számítani)
mindenképp törekedni kell, de nem feltétele a sürgős szubsztitúció kivitelezésének.
Immun- és megakariocitás trombocitopeniában, DIC-ben adásuk nem javallt. Virusok
átvitele és az allergiás reakciók veszélyt jelenthetnek.

c. Fibrinolízis gátlók
Amennyiben a fokozott fibrinolízis (pl. túladagoltuk a fibrinolitikuokat) az oka a (lokális
vagy általános) vérzés vagy a vérzésveszély kialakulásának, fibrinolízis gátlókat
alkalmazhatunk. Olyan vérzésekben használhatók, ahol nem kell tartani az üreg
alvadékkal való eltömeszelődésétől (tehát pl. a felső húgyutak vérzéseiben nem
196
alkalmazandók). Szóba jöhetnek nőgyógyászati (menorrhagia és metrorrhagia,
intrauterin eszköz melletti vérzés), szülés során fellépő vérzések kezelésére, de a fül-
orr-gégészetben, fogászatban, szemészetben és urológiai műtétek esetén is.
Haemophilia és egyéb vérzékenységek kiegészítő terápiájára, intracranialis aneurysma
ruptúrája után az újabb vérzések megelőzésére, alsó húgyúti vérzések, prostatectomia
kiegészítő kezelésére is használatosak.
Mellékhatásaik ritkák: hányinger, hasmenés, átmeneti vérnyomásesés, allergia (az
aprotininnél). Myopathiát, myoglobinuriát, sőt központi idegrendszeri tüneteket (görcs,
delirium) is okozhatnak, túladagolásuk pedig növeli a trombózis kockázatát.
Az aminokarbonsavak szintetikus vegyületek, amelyek a fibrinnel versengenek a
plazminogén, ill. a plazmin lizin kötő helyeiért, és, elfoglalva, hozzáférhetetlenné teszik
azokat a fibrin molekula lizinje számára. Elsőként az c-aminocapronsavat
(aminocapronic acid) vezették be a terápiába, majd felfedezték a p-
aminomethylbenzoesav és végül a tranexámsav (Exacyl, tranexamic acid, az
aminokapronsavnál 5-10-szer erősebb) fibrinolízist gátló hatását is. Mindezek a
vegyületek orálisan adhatók, a bélből gyorsan felszívódnak (biológiai hasznosulás 40-
60%), de gyorsan ki is ürülnek (néhány óra alatt változatlan formában a vizelettel), ezért
naponta többször kell adni őket. Szükség esetén természetesen adhatók i.m. vagy i.v.
(lassú injekció vagy infúzió formájában) is.
Az aprotinin (Trasylol. Gordox) bázikus egyláncú polipeptid, amelyet marhatüdőből
állítanak elő. A plazmin mellett a tripszint és a kallikreint is gátolja. A szabad plazminon
túl a sztreptokináz-plazmin komplexre is hatásos. Oralisan nem hat, a kezdeti telítő
dózis után tartós infúzióban adjuk. Adagját ún. kallikrein inaktivációs egységben (KIU)
adjuk meg, 125 KIU elég a plazmin, ennek kb. 3-4-szerese a kallikrein gátlásához. Az
utóbbi időben elérhetővé váltak a rekombináns technikával előállított aprotinin
készítmények is.

d. A véralvadást egyéb módon fokozó vegyületek

A desmopressin a vazopresszin analógja, amely nem rendelkezik annak érszűkítő
hatásával, viszont az antidiuretikus hatása erőteljesebb annál. Emellett – átmenetileg –
197
fokozza az endothelből a VIII faktor-von Willebrand-komplex felszabadulását, és emeli
annak szintjét. Ugyanakkor fokozza a szöveti plazminogén aktivátor felszabadulását is,
és ha az alkalmazását gyakran ismétlik, ezen hatás kerül előtérebe, és így éppen
fokozhatja a vérzékenységet.
Szóba jöhet a használata enyhe A haemophiliában és von Willebrand-betegségben.
Javasolt egyéb vérzékenységekben is, így trombocitopátiákban, urémiában,
májcirrhosisban (pl. biopszia előtt), ill. megkísérelhető minden, ismeretlen okból
megnyúlt vérzés idő esetén.
Mellékhatásként fejfájást, hányingert, gyomortáji fájdalmat, hasi görcsöket, arckipirulást,
vérnyomásesést okozhat, nagyon ritkán koponyaűri nyomásfokozódáshoz vezethet.
Túladagoláskor hyponatraemia, vízretenció léphet fel. Hipertóniában és coronaria
betegségben fokozott óvatosságot igényel. Kontraindikációi az instabil angina, a
szívelégtelenség, a von Willebrand-betegség bizonyos altípusaiban (IIb, III) sem
hatékony. Terhességben, szoptatásban lehetőleg kerülendő, de nem abszolút
ellenjavallt. Ellenszere nincs, a tünetek jelentkezésekor az adagolás megszakítandó.
A K vitamin a II, VII, IX, és X. alvadási faktorok teljes értékű szintéziséhez szükséges
(lásd. fent). Zsírban oldódó vitamin, mely elsősorban a zöldségfélékben található (K
1
=
phytomenadione), de a normális bélflóra is képezi (K
2
= menaquinone). A szintetikus
K
3
vitamin (menadion) hematológiai és a májat érintő súlyosabb mellékhatások
veszélye miatt a humán terápiában nem használatos. Felszívódásukhoz epesavas
sókra is szükség van. Hatásuk órák (kb. 6 óra) múlva kezdődik és csak több mint 24 óra
múlva teljesedik ki.
A K vitamin (csak a K
1
forma hatásos) kumarin túladagolásban jön szóba, de fontos
szem előtt tartani, hogy a K vitamin nem függeszti fel azonnal a kumarinok hatását.
Rutinszerű, (általában orális) K vitamin pótlásban részesül minden újszülött, emellett
alkalmazhatjuk a K vitamint (orálisan, indokolt esetben i.m. vagy i.v.) súlyos
májelégtelenségben, felszívódási zavarokban, a bélflóra (pl. antibiotikum kezelést
követő) károsodásakor vagy tartós parenteralis táplálás során.
Az etamsylat (Dcycnone) a vérlemezkék endothelhez történő adhéziós képességét
javítva és a kapillárisok rezisztenciáját helyreállítva csökkenti a vérzésidőt és a
vérzékenységet. Nem hat a koagulációs kaszkádra és a fibrinolitikus rendszerre.
198
Orálisan vagy i.v. alkalmazhatjuk kisebb (fül-, orr-, gégészeti, nőgyógyászati, urológiai,
fogászati stb.) műtétek alatt és után szivárgó vérzés, valamint bármely eredetű vagy
lokalizációjú kapilláris-vérzés (pl. haematuria, metrorrhagia, menorrhagia, epistaxis stb.)
megelőzésére ill. kezelésére.
Az ösztrogéneknek (lásd még endokin gyógyszertan) is van ilyen hatásuk, de ehez a
fogamzásgátlóknál nagyobb adagok szükségesek, ami mellékhatásokkal (lásd ott)
járhat.
A carbazocrom (Adrenostazin) az adrenalin oxidációs terméke, melyet im. vagy iv úton
visznek be. Növeli a vérzési időt és a kapilláris rezisztenciát.
9. A vérképzésre ható szerek

A vérképzés vagy hematopoézis azon mechanizmusok összessége, amelynek során a
vér alakos elemei újratermelődnek. A szervezet endogén hematopoetikus faktorai a
következők: eritropoetin, stem cell faktor, interleukinek, kolonia-stimuláló faktor és a
P1XY321.
A vérképzés biztosítja egyrészt a vér alakos elemeinek pótlását élettani körülmények
között, valamint az esetleges kóros igényeknek (9.1 ábra) megfelelően. A vérképzés
zavara megnyilvánulhat a sejtek számának kóros megnövekedésében illetve kórós
csökkenésében.

9.1. Az anémiák gyógyszeres kezelése
9.1.1. A vashiányos anémia kezelése
A vashiányos anémia hipokróm, mikrociter vérszegénység, oka leggyakrabban a
gyomor-bélhuzamban történő vérvesztesség, de kialakulhat jelentős mértékben
csökkent vasbevitel, felszívódási zavarok, (például gyulladásos bélbetegségek) vagy
fokozott igény (újszülöttek, különösen koraszülöttek, gyermekek, terhesség), illetve
egyéb jellegű vérvesztés (menstruáció, okkult vérzés) esetén. Nagy a különbség az
előfordulás gyakoriságában (a fejlődő országokban 25% feletti, míg a fejlett államokban
1% alatti). A vashiány akkor felismerhető, amikor a vasraktárak kiürülnek, és mivel ez
199
általában egy hosszú folyamat, a vashiány lehet prelatens-, latens és manifeszt.
Kifejezett vashiányban hipokróm, mikrociter anémia figyelhető meg, magas transzferrin
és alacsony ferritin szinttel. Mivel az anémiák számos betegség kísérőjelenségeként is
létrejöhetnek, fontos, hogy csak a diagnosztizált vashiányt kezeljük.
A vas anyagcseréje (9.2 ábra) jellegzetes, magában foglalja az esszenciális vastartalmú
vegyületeket és a raktárakban tárolt vasat.


A vasraktárakban tárolt vas mennyisége összefüggésben van a tápcsatornából
felszívódó vas mennyiségével, ami abban is megnyilvánul, hogy vashiányban megnő a
vasfelvétel. A vas felszívódását több tényező befolyásolja. Így például a ferro-vas
kétszer olyan mennyiségben abszorbeálódik, mint a ferri-vas. C-vitaminnal történő
együttes adagolás során a vitamin hatására végbemegy a ferro-ferri redukciós folyamat.
Továbbá a hem-vas 20%-os, míg a ferro-vas 10%-os hatásfokkal szívódik fel.
Ugyanakkor a felszívódás speciális vas receptorokon keresztül valósul meg, amelyek
száma vashiányban megnő, és a folyamat energia- és karrier igényes, a felszívódást a
hemopoetikus transzkripciós faktor (NF-E
2
) szabályozza. A sejtek a táplálékvas kb.
12%-t felveszik, de csak 3-4%-t továbbítják. A vérben a vas az apotranszferrinhez
kötődik és így kering, majd ferritinhez vagy hemosziderinhez kötődve raktározódik. A
ferritinben tárol vas mobilizálható, vashiány esetén a plazmában a mérhető szintje
csökken. A vas eliminációja is korlátozott, naponta kb. 1 mg, illetve jelentősebb a
vasvesztesség nőknél menstruáció alatt.
9.1.1.1. A vas és vastartalmú készítmények
A gyógyszerként bejuttatott vas és vaskészítmények farmakokinetikája nagyon hasonló
a táplálékkel bevitt vas felszívódásához és anyagcseréjéhez. A ferro-vas ionok a
vékonybél kezdeti szakaszán aktív transzporttal szívódnak fel. A felszívódás mértéke a
vashiány függvénye, de napi 50-100 mg-nál több vas nem szívódhat fel. A felszívódott
vas fehérjékhez kötődve kering, illetve raktározódik, majd nem specifikus eliminációs
folyamattal ürül.
200
A vas szervezetünk egyik legfontosabb nyomeleme. Az emberi szervezet vastartalma
férfiban 50 mg/kg, nőkben 37 mg/kg, amely a hemoglobinban és az egyes
vasraktárakban különböző százalékban (9.3 ábra) oszlik meg.


A hem-ben levő vasnak az oxigén szállításában és leadásában, míg a transzferrinhez
kötött vasnak a csontvelőben az eritroid sejtek proliferációjában van szerepe.
A vas egyetlen terápiás javallata a vashiányos anémia. Már a középkor és a kora
reneszánsz idején végeztek megalapozatlan vaskezeléseket, de Sydenham javasolta
először vérzések kezelésére. Azóta is folyik a vas szerepének a pontos felderítése.

Vaskészítmények
A vas szájon keresztül és parenterálisan is adagolható. A vashiányos anémia kezelése
leggyakrabban orális készítményekkel történik, parenterálisan vas csak súlyos
felszívódási elégtelenség, vagy olyan nagyfokú vérzés esetén javallt, amikor a
szubsztitúció orális vaskészítményekkel nem biztosítható. A leggyakrabban alkalmazott
ferro-vas ionokat tartalmazó sókat az alábbi táblázatban foglaltuk össze (9.1 Táblázat).


9.1 Táblázat: Orális vaskészítmények
Csak vasat tartalmazó készítmények Vas és folsav tartalmú készítmények
Ferrous sulfate (Sorbifer, Tardiferron) Ferrous sulfate (Ferro-Folgamma)
Ferric oxide (Maltofer)
Ferric sorbitol (Jectofer)
Ferrous gluconate (Glubifer)

Az előbbiekben ismertetett módon, a vasnak csak 25%-a képes felszívódni, és a
szervezet napi maximális vasfelvétele 50-100 mg. Ezért javallt a napi 200-400 mg vas
adagolása, amit azonban nem minden páciens tolerál. Az orális kezelés hosszú, 3-6
hónap, mivel előbb a vasraktárak telítődnek.
201
Az orálisan adagolt vas leggyakoribb mellékhatása a hányinger, az epigasztriális
diszkomfort érzés, a görcsös hasi fájdalom és a székrekedés vagy hasmenés. A
tünetek általában az adag csökkentésével megszűnnek vagy enyhülnek. Az orális vas
feketére festi a székletet, ez megnehezíti a gasztrointesztinális okkult vérzés
diagnózisát.
A H
2
-blokkoló antihisztaminikumok és a Mg
2+
gátolják a vas felszívódását, ugyanakkor a
vas könnyen lép interakcióba kelátképző vegyületekkel, ami szintén a felszívódás
csökkenéséhez vezet.
Nagymennyiségű vas mérgezést okozhat, amely megnyilvánulhat akut és krónikus
formában (9.2 Táblázat).

9.2 Táblázat: Vasmérgezés
Akut vasmérgezés Krónikus vasmérgezés
− gyermekeknél fordulhat elő
− már 10 tabletta vas is halálos lehet
Tünetei:
− nekrotizáló gasztroenteritisz: hányás, hasi
fájdalom, véres széklet
− a kezdeti súlyos tünetek után átmeneti javulás
következik be
− ezt követően sokk, diszpnoé, metabolikus
acidózis, kóma alakul ki
− hemokromatózis néven ismert
− ritka
− vas rakódik le a szívben,
májban, pancreasban és más
szervekben
− oka leggyakrabban öröklött
genetikai elváltozás


A mérgezés kezelése a még fel nem szívódott vas eltávolítása bélátmosással, illetve
deferoxamin (Desferal) adása. Ez utóbbi egy kelátor molekula, amely a vas
felszívódást gátolja és gyorsítja a vas ürülését.
Parenterálisan a vas nem adható ionos formában, csak kötött állapotban (vas-dextrán).
A parenterális adagolás viszonylag ritka, súlyos esetekben javallt. Napi 1-2 g vas 10-20
napig tartó adagolása biztosítja a megfelelő szubsztitúciót. De a teljes adag beadható
lassú infúzióban egyszerre is.
A legveszélyesebb mellékhatás az anafilaxiás sokk, ezért a kezelés megkezdése előtt,
próbaként kis adag iv. vagy im. beadása javasolt. Intramuszkuláris alkalmazáskor a
beadás helyén barnás elszíneződés keletkezik, a beteg fájdalomra panaszkodhat.
202
A vaskezelés ellenjavallt hemosziderózis és hemokromatózis esetén, a vashasznosítás
zavaraiban (ólom anémia, sideroachresticus anémia, thalassaemia), és nem
vashiányos anémiákban (megaloblasztos anémia, hemolítikus anémia). A vas akut
májbetegségben és porphyria cutanea tarda-ban sem adható.
9.1.2. A megaloblasztos anémiák kezelése
A megaloblasztos anémia egy hiperkróm, makrociter elváltozás, amelyet Combe és
Addison írt le először 1824-ben. Ezt követően bebizonyosodott, hogy kialakulásában
szerepe van a gyomoratrófiának, majd a kialakulását okozó B
12
vitamin izolálása miatt
Minot és Murphy Nobel-díjban részesült.
A B
12
vitamin és a folsav (acidum folicum) a vérképzésben egymáshoz kapcsolt
folyamatokban vesznek részt, egyik sem termelődik a szervezetben.

A B
12
vitamint baktériumok szintetizálják, és a legnagyobb mennyiség a táplálékkal jut
be a szervezetbe. Legfontosabb források a máj, hús, tojás, valamint a gabonafélék. A
B
12
vitamin felszívódáshoz a gyomornyálkahártya sejtjei által termelt intrinszik faktorra
van szükség. Anémia perniciosa akkor alakul ki, amikor az intrinszik faktor termelése
csökken vagy megszűnik. Ez jellemzően veleszületett betegség, de gyomorrezekciót
követően is kialakulhat. A B
12
vitamin hiánya súlyos idegrendszeri tünetek létrejöttét
eredményezheti, a gerincvelőben és az agyban végbemenő demielinizáció és
sejtelhalás következtében. A májraktárak kiürüléséig évekre van szükség, mivel az itt
tárolt mennyiség 3000-5000 µg, míg a napi szükséglet 2 µg.

A táplálékkal felvett folsav az emberi szervezet működéséhez szükséges kofaktorrá,
tetrahidrofolsavvá redukálódik. Ez a reakció B
12
vitamint igényel. A legfontosabb folsav
források a zöldségek, de sok folsav található az élesztőben, májban és a vesében. A
napi szükséglet 50-200 µg, ami terhességben 300-400 µg-ra nő. A májban 5-20 mg
folsav raktározódik.
A folsav a vékonybélből nagy százalékban (80%) felszívódik, plazmafehérjékhez
kötődve szállítódik. Gyengén metabolizálódik, majd a széklettel és a vizelettel ürül.
203
A folsavbevitel megszűnése esetén a plazmaszint napokon belül csökken, a
megaloblasztos anémia pedig 1-6 hónap alatt ismét kialakulhat.

A legfontosabb javallatot a megaloblasztos anémia képezi, amely kialakulhat egyik vagy
mindkét vegyület hiányában. A megaloblasztos anémia diagnózisa egymagában még
nem elég a kezelés elkezdéséhez, fontos a kiváltó ok (9.3 Táblázat) felderítése is.
Neurológiai tüneteket a folsav hiánya nem, csak a B
12
vitamin hiánya okozhat. Ha B
12

hiány okozza az anémiát, parenterális B
12
pótlásra van szükség, amely a legtöbb
esetben élethossziglan tart.

9.3 Táblázat: A megaloblasztos anémia oka
B
12
vitamin hiánya Folsav hiány
− anémia perniciosa: a gyomor fedősejtjei
nem termelnek intrinszik faktort.
− részleges vagy totális gasztrektómia
− malabszorpciós szindrómák
− gyulladásos bélbetegségek
− vékonybél rezekció
− a nem megfelelő táplálkozás (idősek,
terhes nők és fogyókúrázók)
− alkoholistáknál a máj károsodása miatt
− dializált betegeknél a dialízis eltávolítja
a folsavat a keringésből
− tumoros betegek kezelése a
dihidrofolsav-reduktáz gátló
methotrexattal.


Készítmények
A B
12
vitamin (cyanocobalamin) orális és parenterális készítmények formájában is
adható. Amennyiben az anémia oka ezen vitamin hiánya kizárólag a parenterális
adagolás javallt.
Egyetlen terápiás javallatot a megaloblasztos anémia jelent, más állapotokban nem
bizonyított a B
12
vitamin hatékonysága.
Adagolása speciális:
a) Kezdő dózis: 100-1000 µg cyanocobalamin vagy hydroxocobalamin im.-n,
naponta vagy kétnaponta, 1-2 hétig
b) Fenntartó dózis: 100-1000 µg B
12
vitamin im.-n, havonta egyszer, élethossziglan
c) Neurológiai tünetek esetén:
− heti egy injekció im.-n, 6 hónapig
− ezután havi egy injekció, élethossziglan
204
A kezelés hatására a csontvelő 48 órán belül regenerálódik, 2-3 nap múlva pedig a
keringésben is megjelennek a retikulociták. A hemoglobin szint 1-2 hónap alatt
normalizálódik.

A folsav számos vitaminkombinációban megtalálható, ezek orálisan alkalmazhatók,
mivel még malabszorpciós szindrómában is elégséges a folsav felszívódása. Napi 1mg
folsav általában elegendő a vérkép normalizálására és a raktárak feltöltésére.
A folsav adagolása profilaktikusan javallt terhességben, alkoholos májkárosodás,
hemolítikus anémia, dialízált betegek esetében és methotrexát kezelés alatt.

A B
12
vitamin adagolásnak gyakorlatilag nincs ellenjavallata, míg a folsav adagolása
nem javallt folsav-dependens tumorok esetén, tisztázatlan eredetű megaloblasztos
anémiában, és hiperszenzitivitás során.

Bizonyos vérszegénységek esetén más B vitaminok is szóba jöhetnek. Így egyes
szideroblastos anémiák jól reagálnak pyridoxinra (B
6
vitamin), a ritkán előforduló
hipoproliferatív anémiát riboflavinnal (B
2
vitamin) lehet kezelni.

Eritropoetin
(EPO, epoetin alfa, epoetin beta, alfa-darbepoietin, Eprex, Recormon)

Az erythropoietin a hemopoietikus növekedési faktorok közé tartozik. Eredetileg súlyos
anémiában szenvedő betegek vizeletéből izolálták, manapság rekombináns DNS
technológiával állítják elő. Szerkezetileg egy 165 aminosavat tartalmazó fehérje.
Farmakokinetika: Intravénás adás után urémiás betegekben plazma felezési ideje 4-13
óra, de bevihető im.-an és sc. is. Dialízissel nem távolítható el. Adagját nemzetközi
egységekben (IU) jelzik.
Hatásmechanizmus: Az erythropoietin az eritroid proliferációt és differenciálódást
stimulálja az eritroblasztokon lévő eritropoietin receptor aktiválásával. Emellett fokozza
a retikulociták kiáramlását a csontvelőből. Az endogén eritropoietin szöveti hipoxia
205
hatására a vesében termelődik. Termelődése korrigálja az anémiát, legjobban a
krónikus vesebetegség okozta anémia reagál.
Javallatok: Legfőbb klinikai indikációja a fenti kórkép. Adható aplasztikus anémia vagy
egyéb csontvelő elégtelenség esetén, mieloproliferatív és mielodisplaziás kórképekben,
mieloma multiplexben és daganatos vagy krónikus gyulladásos betegségekben és
AIDS-ben kialakuló anémiákban is (ilyen betegeknél a zidovudin kezelés okozta
anémiában is jó) akárcsak hemochromatosis terápiájában.
Sportolók tiltott doppingszere (ezen célra már az un. harmadik generációs
készítményeket használják, ilyen a most ―l ebukott‖ CENA). Ezen ―modern‖ szerek
azonban csak annyiban ―job bak―, hogy nehezebb őket kimutatni.
Az eritropoietin leggyakoribb mellékhatása a gyorsan növekvő hemoglobin koncentráció
miatt fellépő hipertónia és a trombózisos szövődmények megjelenése, és ezek jelentik
legfontosabb ellenjavallatait is.
9.1.3. Neutropéniákban használt gyógyszerek: Növekedési faktorok

Jelenleg két mieloid növekedési faktor, a G-CSF (granulocyte colony-stimulating factor)
és a GM-CSF (granulocyte-macrophage colony-stimulating factor) érhető el klinikai
alkalmazásra. Eredetileg mindkettőt humán sejtkultúrákból tisztították, ma már azonban
rendelkezésre áll humán rekombináns G-CSF (rHuG-CSF, filgrastim, lenograstim) és
GM-CSF (rHuGM-CSF, sargramostim, molgramostim) is.
A filgrastim egy 175 aminosavból álló nem glikozilált fehérje, a sargramostim pedig 127
aminosavból áll és részben glikozilált. Intravénás vagy szubkután adagolás után plazma
felezési dejük 2-7 óra.
Ezen szerek saját (tirozin-kináz tipusú) specifikus receptoraikat aktiválva a mieloid
progenitor sejtek differenciálódását és proliferációját idézik elő. A G-CSF a már neutrofil
irányba elkötelezett progenitor sejtekre hat, valamint fokozza a már érett neutrofil
granulociták fagocita aktivitását és túlélésüket a keringésben. A csontvelői őssejteket is
mobilizálja, megnöveli koncentrációjukat a plazmában. A GM-CSF mind a granulocita,
mind az eritroid és megakariocita progenitor sejtek érését proliferációját stimulálja,
206
valamint a G-CSF-el megegyezően hat az érett neutrofil granulocitákra és (az
interleukin-2.-höz hasonlóan) a T-sejtek proliferációt is fokozza.
A két hatóanyag számos neutropeniával együtt járó kórképben indikált lehet, így
tumoros betegek csontvelő szupressziót okozó kemoterápiás kezelése, illetve akut
mieloid leukémia kemoterápiás kezelése után. Ezeken kívül adható még kongenitális
neutropeniában, ciklikus neutropéniában, valamint mielodiszpláziához és aplasztikus
anémiához társuló neutropeniában és csontvelő transzplantáció után is. Újabb
indikációt képez autológ transzplantáció előtt a perifériás őssejt-gyűjtés, mivel a G-CSF
mobilizálja az őssejteket.
A G-CSF leggyakoribb mellékhatásai a fejfájás és a csontfájdalom. A GM-CSF
magasabb dózisban lázat, rossz közérzetet, izom- és izületi fájdalmat és kapilláris
károsodás miatt bekövetkező ödémákat, pleurális és perikardiális folyadékgyülemet
okozhat, néha allergizálhat is.
9.1.4. Trombocitopéniában használt gyógyszerek: oprelvekin és trombopoietin

A súlyos trombocitopenia gyógyszerei az interleukin-11 (oprelvekin) és a
trombopoietin. Az oprelvekin az interleukin-11 rekombináns DNS technológiával
előállított analógja, szubkután adagolás után plazma féléletideje 7-8 óra. A
thrombopoietin egy glikozilált fehérje, amely számos szervben termelődik, de legfőbb
forrása a máj.
Az interleukin-11 specifikus sejtfelszíni receptor aktiválásával stimulálja a megakariocita
progenitor sejt és számos limfoid és mieloid előalak proliferációját. Emellett a periférián
növeli a trombociták és neutrofil granulociták számát.
A trombopoietin egyrészt fokozza a megakariocita előalakok növekedését, másrészt az
érett megakariocitákat is stimulálja, és fokozza a trombociták válaszkészségét az
aggregációs stimulusokra.
Az interleukin-11-et a nonmieloid daganatos betegekben, a citotoxikus kemoterápiát
követő trombocitopénia kialakulásának megelőzésére használják. A trombopoietin
egyelőre klinikai kipróbálás alatt van, javallata valószínüleg hasonló.
207
Az interleukin-11 mellékhatásai a gyengeség, szédülés, hemodilució miatt kialakuló
anémia, diszpnoe és pitvari arritmiák. A másik szer mellékhatásai még nem ismertek.
9.1.5. Plazma pótszerek: a dextránok

Mivel a sóoldatok plazmaexpander hatása rövid ideig érvényesül (a nem megfelelő
kolloidozmotikus nyomás miatt) a gyakorlatban plazmapótszerként dextránokat adunk.
A dextrán nagy molekulájú poliszacharid, amelyet a Leuconostoc mesenteroides nevű
baktérium termel cukros táptalajon. A baktériumok által szintetizált dextránmolekulák túl
nagyok, és vérpotlásra nem alkalmasak (azért sem, mert a 200 ezernél nagyobb
molekulatömegű molekulák antigénként viselkedhetnek), ezért az iparilag kisebb
molekulatömegű dextránokat állitanak elő. A 70000 átlagmolekulatömegű dextránok
(Macrodex, 6%-os oldat) elsősorban plazmaexpanderként használatosak, de
csökkentik a vérlemezkék adhézióját és gátolják a fibrin polimerizációját, ezért
használják érszűkületek kezelésében is, valamint sziv- és agyi műtétek kapcsán
thrombosis megelőzésére. Műkönyként is használják. A felezési ideje 8 óra.
A 40000 molekulatömegű dextránok (Rheomacrodex, 10%-os oldat) javitják a szöveti
keringést, növeli a vörösvértestek flexibilitását valamint csökkenti a vérviszkozitást és a
trombociták összecsapzódását, ezért e szernek elsősorban angiológiai javallata van. A
felezési ideje 4 óra
Fő mellékhatásuk az allergia, ezért az intravénás perfuzió (egyetlen beviteli módjuk)
megkezdése elött tesztelni kell (kis mennyiségű hatóanyaggal).
A dextránok ellenjavaltak szívelégtelenségben, anuriában és ileuszban.
A zselatin és a hidroxietilkeményitő a nagyobb számu mellékhatás miatt ma már nem
használatos plazmapótszer.






208
10. A légzőrendszert befolyásoló gyógyszerek
10.1. Az asthma bronchiale gyógyszertana
10.1.1. Bevezető fogalmak
A mai felfogás szerint az asthma bronchiale allergiás-gyulladásos betegség, melynek
során a légutak hiperreaktívakká válnak és bronchusspasmussal válaszolnak bizonyos
(allergén, hideg, terhelés stb.) stimulusokra. A légutak szűkülésében a simaizmok
összehúzódása, a hörgők fokozott viszkózus váladékképzése és a nyálkahártya
ödemás megvastagodása egyaránt szerepet játszik. Jellemző elváltozás az eozinofília,
de a makrofágok, limfociták és más gyulladásos mediátorok felszaporodása is
kimutatható.
A betegség klinikai jellemzője a (legyakrabban rohamokban jelentkező) sípoló
nehézlégzés (az elején csak a kilégzés, súlyosabb esetekben a belégzés is nehezített),
a mellkasi feszítettség érzése és az improduktív köhögés. A roham általában nem tart
hosszú ideig, de a gyorsan egymás után ismétlődő rohamok, az ún. status asthmaticus
életveszélyes állapotot jelent.
10.1.2. A kórkép patogenézise

Az asthma patogenézisében kulcsszerepet játszik a hízósejtjeihez tapadó IgE-antitest.
Az antigén (leggyakrabban pollen, állati szőrök vagy por) hatására T- és B-lymphocyták
közvetítésével a tüdőben található hízósejtek felszínéhez ezen allergénre specifikus
IgE-antitestek kapcsolódnak, majd egyesülve a másodszor is bekerülő antigénnel
aktiválják a hízósejteket.
Az azonnali reakció során a hízósejtek degranulációja következik be. Először a
granulumokban található mediátorok (hisztamin, többféle proteáz, heparin stb.
szabadulnak fel, majd néhány perc elteltével a hízósejtek membránja által termelt
mediátorok: prosztaglandinok, leukotriének, trombocitaaktiváló-faktor (platelet-activating
factor, PAF). Órák múlva, a késői reakció során, főleg a limfocitákban és
masztocitákban beindult fehérjeszintézis eredményeképpen citokinek: tumornekrózis-
209
faktor (TNFa), interleukinek (IL3, IL4, IL5, IL6) és granulocyta-macrophagstimuláló
faktor kerül ki. A lejátszodó kóros folyamatok:
1. Azonnali bronchusösszehúzodás (hisztamin, prosztaglandinok, proteázok,
leukotriének, PAF).
2. Fokozott érpermeabilitás (hisztamin, prosztaglandinok, proteázok, PAF).
3. Hörgők váladéktermelésének növekedése (hisztamin, prosztaglandinok, PAF).
Későbbi folyamatok:
4. Limfociták és neutrofilek (gyulladásban szerepet játszók) számszerű és aktivitásbeli
növekedése (interleukinek, GMCSF, TNFo).
5. Krónikus bronchusösszehúzódás és légúti ödéma
6. Légutak hiperreaktivitása nem specifikus ingerekre (hideg, erős szag stb.)
A bronchuskonstrikció kialakulásában jelentős szerepe van kolinerg (n. vagus) aktivitás
növekedésének, valamint az ezzel szoros funkcionális kapcsolatban levő, az
ephithelsejtek között található szenzoros ―irritáns'' receptorok fokozott aktivitásának is.
Ez utóbbi mechanizmusok feltehetően döntő szerepet játszanak a nem allergiás
(intrinsic) asthmában.
Újabb kutatások szerint bizonyos neuropeptidek (pl. P anyag, kalcitonin, gen related
factor, VIP) szintén szerepet játszhatnak ezen kórkép patogenézisében.

10.1.3. Az asthma kezelésére alkalmas gyógyszerek csoportosítása

A fiziopatológiai kezelés szerei a gyulladáscsökkentők és antiallergikumok, míg a
tüneti kezelésé a bronchustágítók. Bár általában a farmakoterápiában az oki kezelés
elsőbbséget élvez, az asthma esetében – lévén a bronchusszűkület domináns klinikai
tünet (a „baj okozója‖) – e két csoport megközelítőleg azonos fontossággal bír. (10.1
ábra)




210
A gyógyszerek többsége inhalációval is bejuttatható, ami lehetőséget biztosít a
szisztémás mellékhatások többségének – legalább részleges – elkerülésére. Figyelmbe
kell viszont venni azt a tényt, hogy az aeroszolos készítmények hatóanyagából nem
több mint 8—10% jut a légutakba, a többi a gyomorba kerül, és onnan felszívódva
létrehozhatja a fent említett szisztémás mellékhatásokat, főleg, ha gyakran és nagy
adagban alkalmazzuk őket. Ezért azon aeroszolos készítmények a legelőnyösebbek,
melyek a gyomor-bél rendszerből rosszul szívódnak fel, vagy pedig a máj ―first-pass
effect‖-je által inaktiválódnak. Az igazi aeroszolok (cseppek) mellett vannak por
formájában levő inhalációs készítmények, melyeket ún. turbohaler segítségével
juttatunk a légutakba.
A kezelés alapvetően a rohamok megelőzését szolgálja, de a szerek jelentős része a
rohamok idején is eredményesen alkalmazható.

10.1.4. Bronchustágítók
10.1.4.1. Béta
2
-receptor-agonisták (lásd még vegetatív idegrendszer)

Hatásmechanizmus: A bronchus simaizom béta
2
-receptorainak izgatására emelkedik az
intracelluláris cAMP-szint és csökken a bronchuskonstrikció. A hízósejteken is
találhatók béta
2
-receptorok, melyek ingerlésével csökkenthető a bronchusösszehúzó
anyagok felszabadulása is. Ugyanakkor ezen receptorok közvetítésével fokozni lehet a
csillószőrök mozgását is.



A. Szelektív béta
2
-receptor agonisták.

A kezelés első vonalbeli gyógyszerei. Jellemző tulajdonságuk, hogy az aminocsoporton
nagyobb szubsztituens található, mint az általános szimpatomimetikumoknál.

Hatástartamuk alapján közepesen tartós és tartós hatásúakat különböztetünk meg.
211

1. A közepesen tartós hatásúak esetében az effektus aránylag gyorsan kifejlődik, a
maximumot kb. fél óra mulva éri el és 3-6 órán át tart. Képviselőik: salbutamol
(Salbuterol, Sultanol, Ventolin), fenoterol (Berotec), terbutalin (Bricanyl) inhalációval a
légutakba juttatható aeroszolok (a salbutamol inhalációs por formájában is
alkalmazható). A salbutamol és terbutalin per os is adható (4 illetve 5 mg.-os tabletták),
injekcióban pedig a terbutalin és az orciprenalin (metaproterenol, Astmopent,
Alupent) alkalmazható. Leggyakrabban használt a salbutamol, legritkábban az
orciprenalin (ennek csak részleges szelektivitása van béta
2
-receptorokra, a béta
1
-
receptorok ingerlése pedig nagyszámú mellekhatást válthat ki: gyors szívverés, angina
pectoris, aritmiák, tremor, fejfájás – ezen mellékhatások nagyobb fokú túladagolás
esetén a többi szernél is megjelenhetnek).
A beviteli utak közül az inhalációs a leggyakoribb, méghozzá a ―szükség szerinti‖
módszer (a rohamban elsőként alkalmazandó szerek), mert a nem kívánt hatások
ilyenkor a legritkábbak. Súlyosabb esetekben (vagy ha a beteg hajlamos túladagolni
magát a ―sz ükség szerinti‖ módszerrel) a rendszeres alkalmazás válik előnyösebbé.
Per os vagy injektábilis (lehetőleg s.c.) adagolás gyerekeknél gyakoribb, illetve olyan
súlyos esetekben, mikor az inhaláció irritálná a légutakat és tovább fokozná a
bronchusspasmust.
A rövid hatásidejű szerek közül csak a pirbuterol (Maxair-aeroszol) használatos
rohamkezlésre.
2. A tartós hatású készítmények lipidoldékonyságuk miatt hajlamosak felhamozódni e
receptorok környékén a sejtmembránban és így hosszabb ideig képesek a hatásukat
kifejteni. A formoterol (Oxis) por, míg a salmeterol (Serevent, Salmeter) aeroszol
formában levő inhalációs szer. Mindkettőt krónikus kezelésre használják
(rohammegelőzésre, és nem rohamkezelésre), napi kétszeri bevitellel (hatástartamuk
kb. 12 óra, az előbbi hatása hamarabb áll be, mint az utóbbié). Mindkettőnek van
kortizonszármazékkal kombinált formája is (formoterol+budesonid=Symbocort,
salmeterol+fluticasone=Seretide).
A hosszú – 12 órás – hatásidejű szerek közt, rohammegelőzésre, p. o. készítmények is
vannak. Ilyen a clenbuterol ésa bambuterol. Ez utóbbi prodrug, a szervezetben
212
terbutalinná alakul át. A salbutamolnak is van egy elnyújtott felszívódású p.o.
készítménye, a Volmax. Az orális készítmények hátránya a nagyobb számú
mellékhatás és a tolerancia kialakulásának veszélye.
3.Mellékhatások
A béta
1
-receptorok stimulálása okozza a gyors szívverést, a fejfájást, az angina
pectorist, az aritmiákat, és a vérnyomásemelkedést (így ellenjavallatot jelent a
coronaria-betegség, a tahiaritmiák vagy a magas vérnyomás). Leggyakrabban a csak
részlegesen béta
2
szelektív orciprenalinnál jelentkeznek, de nagyobb fokú túladagolás
esetén a többi szer alkalmazásakor is megjelenhetnek.
A béta
2
-receptorok izgatásának betudható mellékhatások általában nem gyakoriak, (és
ha megjelennek is, enyhék) de a szisztémás beviteli út vagy a gyakori alkalmazás ezt
növelheti.
Ilyen mellékhatás a harántcsíkolt izom béta
2
-receptorainak közvetítésével létrejövő
tremor, a tónusos izomgörcs, a hypokalémia vagy az artériás oxigénnyomás (PO2)
csökkenése. Ez utóbbi súlyos esetben oxigén belélegeztetését teheti szükségessé.
E szerek alkalmazása ellenjavalt a szülés körül is, mivel a béta
2
-receptorok a méhben
tokolitikus hatást fejtenek ki. Ugyanakkor e hatás jelenti e gyógyszercsoport másik fő
klinikai indikációját, a fenyegető koraszülésben vagy fenyegető vetélésben történő
alkalmazásukat.

B. Nem szelektív agonisták. Az adrenalint és az isoprenalint az asthma bronchiale
kezelésére ma már nem alkalmazzák, mivel a béta
1
-receptorok izgatásával a szívre
kifejtett mellékhatások nagyon kifejezettek. A status asmaticus esetén i.v. adva viszont
életmentők lehetnek. A relatívan hosszabb hatásidejű efedrint krónikus kezelésre már
1924 óta használták, de ma már idejétmúltnak tekinthető.

10.1.4.2. Muszkarinantagonisták

213
Az atropint régen gyakran használták az asthmás betegek bronchusgörcsének
oldására, de a nagyszámú szisztémás mellékhatás (lásd vegetatív idegrendszer) miatt
ma már nem alkalmazzák.
Szemiszintétikus származéka, a kvaterner ipratropium bromid (Atrovent, Ipravent)
viszont ma is gyakran használt szer e betgség kezelésében. Gátolja a n. vagus
idegvégződéseiből felszabaduló acetilkolin bronchusösszehúzó és mucusszekréciót
fokozó hatását. Gyenge lipidoldékonysága miatt felszívódása igen rossz, ezért
lehetséges, hogy inhalációval aránylag nagy dózist juttassunk be a légutakba anélkül,
hogy szisztémás mellékhatások jelentkeznének.
Bronchustágító hatása lassabban alakul ki és gyengébb, mint a legtöbb béta
2
-receptor
izgatóé és 4-6 órát tart. Főleg az olyan rohamokban hatékony, melyek kiváltásában a
paraszimpatikus aktivitás fokozódása fontos szerepet játszik (intrinsic asthma).
Terápiás adagban (roham esetén 40-60 mg – 2-3 inhaláció – aeroszol formájában)
mellékhatása alig van. Terbutalinnal kombinált készítménye a Berodual spray. Krónikus
obstruktív tüdőbetegségben gyakrabban használják, mivel ebben a kórképben
hatékonyabb a béta
2
-receptor agonistáknál.
A tiotropium hasonló szer, melynek nagy előnye a tartós, 24 órás hatása.

10.1.4.3. Xantinszármazékok

A theophyllin sokáig egyike volt a leggyakrabban alkalmazott szereknek e betegség
kezelésében, de mára (keskeny terápiás szélessége miatt) használata részlegesen
visszaszorult.
A. Kémia. A theophyllin (1,3-dimetilxantin), a koffein (1,3,7-trimetilxantin) és a
theobromin (3,7-dimetilxantin) növényekben előforduló alkaloidák. A kávécserje
(Coffea arabica) magjában és a tea (Thea sinensis) levelében koffein és kevés
theophyllin, a kóladióban (Cola acuminata) koffein, a kakaó (Theobroma cacao)
magjában theobromin és koffein található.
Mivel a bázisok vízben rosszul oldódnak, gyakran a koffein sóit (coffeinum citricum,
coffeinum natrium benzoicum) használjuk, melyek kb. 50% coffeint tartalmaznak. A
214
theophyllin etiléndiaminnal képzett komplexe, az aminophyllin (Miofilin, Eufilin,
Diaphyilin), vízben jól oldódik és 86% theophyllint tartalmaz. Per orálisan a rohamok
megelőzésére használják, míg i.v. a rohamok kezelésére. A diprophyllin szintén
theophyllintartalmú származék, az aminophyllinnél kevesebb mellékhatással és jobb
vízoldékonysággal bír.
Új, klinikai kipróbálás alatt álló propilxantin származék az enprophyllin, amely erősebb
bronchodilatátor hatással rendelkezik.
B.Farmakodinámia . Hatásmechanizmusuk többtámadáspontú:
- a foszfodiészterázok gátlásával emelik az intracelluláris cAMP-szintet (klinikai
kipróbálás allatt van egy szelektív foszfodieszteráz-4 gátló, a cilomilast);
- antagonisták az adenozinreceptorokon;
- direkt vagy indirekt hatásuk van az intracelluláris Ca2+-koncentrációra, ill. az
intracelluláris Ca2+ funkciójára;
- potenciálják a glukokortikoidok gyulladáscsökkentő hatását;
- képesek gátolni a tüdőben az antigén által kiváltott kései reakciókat (kisebb
koncentrációban is).
C. Szervhatások:
1. Bronchusdilatáció. A fentebb leírt mechanizmusokkal valósul meg, és a
legjelentősebb terápiás hatás. A hörgtágítás mértékét tekintve a természetes
xantinszármazékok hatékonysági sorrendje: theophyllin >> koffein >> theobromin.
A hörgtágítás alapját képező mechanizmust nem ismerjük kellően.
2. Központi idegrendszer. A koffein és a theophyllin erősen izgatja a központi
idegrendszert.
A koffein már kis adagban is fokozza a szellemi tevékenységet: gyorsítja a
gondolattársítást, javítja az ítéletalkotást és a megfigyelőképességet, csökkenti az
álmosságot és a fáradtságérzést. Hatására csökken a reakcióidő, viszont a finom
izomkoordinációt ronthatja.
Nagyobb adagban mindkét szernél szorongás, izgatottság, alvászavar, tremor léphet
fel, és a görcskészséget is fokozzák (főleg a theophyllin). Különösen érzékenyek e
szerekre a pánikbetegségben szenvedők, akiknél már kis adagok is kiválthatják a
roham tüneteit. Izgatják a vagus-, a vazomotor- és a légzőközpontot. Hányingert és
215
hányást előidéző hatásukban központi idegrendszeri mechanizmusok is szerepet
játszanak. Ugyanakkor a koffein dependenciát is kialakíthat.
3.Kardiovaszkuláris rendszer. A szíven pozitív inotróp és chronotróp hatást fejtenek ki
mind direkt, mind indirekt (a preszinaptikus adenozinreceptorokon az adenozin gátló
hatásának felfüggesztésével fokozzák a noradrenalin felszabadulását) módon.
Közvetlen simaizomra kifejtett hatásukkal a perifériás ereket tágítják, az agyi ereket
viszont szűkítik. A metilxantinoknak a szívre és az erekre kifejtett közvetlen hatásait
nagymértékben módosíthatja a vagus- és a vazomotorközpont befolyásolása, míg az
ereken való közvetlen hatást a szimpatikus idegvégződésekből felszabadított
noradrenalin is. Nagy dózisban a koffein és a theophyllin tahikardiát és aritmiákat
okozhat, és növelik a vérnyomást, ugyanakkor csökkentik a vér viszkozitását és javítják
a vérátáramlást (ezért a pentoxifyllint perifériás keringési zavarokban gyakran
alkalmazzák (lásd érbetegségek kezelése).
4.Vázizomzat. A koffein fokozza a harántcsíkolt izomzat munkavégző képességét,
valamint (a theophyllinhez hasonlóan) krónikus obstrukciós tüdőbetegségben
szenvedőkön késlelteti a rekeszizom kimerülését.
5.Vese. A metilxantinok enyhe diuretikumok, mivel kis mértékben növelik a
glomerulusfiltrációt és csökkentik a nátrium tubuláris reabszorpcióját (de ez a hatás
olyan csekély, hogy klinikailag – mint diuretikumok – nemigen használhatóak).
6. Gastrointestinális rendszer. A metilxantinok fokozzák a sósav és az
emésztőnedvek termelését, a feketekávé esetén e hatásban a benne található más
anyagok is szerepet játszanak.
D. Farmakokinetika. A metilxantinok orálisan és parenterálisan adagolva is jól
felszívódnak. A nem retard tablettákból (a gyors felszívódás miatt) a theophyllin
plazmaszintje átmenetileg meghaladhatja a terápiás szintet és mellékhatásokat
okozhat. A retard készítményekből (Teotard, Teofilin SR, Retafyllin) a felszívódás
egyenletesebb, így a mellékhatások ritkábbak. Asthma bronchiale helyes kezelésekor a
theophyllin plazmakoncentrációja 5-18 mg/l között kell legyen, 20 mg/l
plazmakoncentrációban már nem ritkák a mellékhatások (fejfájás, hányinger, hányás,
étvágytalanság, hasi panaszok, szorongás). 40 mg/l feletti plazmakoncentrációban
216
életet veszélyeztető görcsök és aritmiák léphetnek fel. A koffein halálos adagja jóval
magasabb: 5-10 g.
A metilxantinok a májban metabolizálódnak, változatlan formában csak igen kis részük
ürül. Terápiás dózisokban az elimináció elsőrendű kinetikájú, de nagyobb adagoknál
átmegy nulladrendű kinetikába, amelynek következtében a toxicitás veszélyessé válhat.
A máj betegségei is fokozzák a theophyllin toxicitását.
Gyógyszeres interakciók: a cimetidin, az erythromycin, az orális fogamzásgátlók, a Ca-
csatorna-blokkolók, a ciprofloxacin és a fluconazol növelik, az enziminduktorok
csökkentik a theophyllin plazmakoncentrációját.
Ma a theophyllint elsősorban orális retard készítmények formájában alkalmazzuk éjjeli
rohamok megelőzésére. Felnőtteknél a szokásos p. o. napi adag kétszer 150-300 mg, a
maximális napi adag 800 mg. Az i.v. aminophyllin telítő adagja (súlyos rohamban adjuk)
6 mg/ttkg, amit lassan (20-40 perc alatt) kell bevinni (gyors beadása hirtelen halált
okozhat!).
A theophyllint használják krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelésére is, valamint,
néhány hétig nagyobb adagban alkalmazva, a koraszülöttek apnoe-jában (csökkentik
az agyi károsodást okozó, 15 másodpercet meghaladó apnoes periódusok hosszát és
gyakoriságát).

10.1.5. Gyulladáscsökkentők és antiallergikumok

10.1.5.1. Glukokortikoidok

A glukokortikoidok csökkentik az asthma patogenezisében szereplő gyulladásos és
allergiás folyamatok többségét. Alapvető hatásuk: gátolják a foszfolipáz A
2
enzimet, és
így az arachidonsavszintézist (lásd még mellékvesekéreg-hormonok). Ennek
következtében csökken a prosztaglandinok, a leukotriének és a PAF képződése.
Gátolják az interleukinek szintézisét is, ezáltal csökkentik a gyulladásban szerepet
játszó sejtek proliferációját, differenciálódását, migrációját és aktivitását. Így csökken a
légutak hiperreaktivitása és a mucus képződése, ugyanakkor fokozódik a béta
2
-
217
receptor-izgatók iránti érzékenység és ezen receptorok száma is nő. Hatásuk
kifejlődése időigényes, mert elsősorban a génexpressziót szabályozzák, de így is a
béta
2
-receptor-izgatók mellett az asthma legfontosabb gyógyszerei.

A.Inhalációs szerek

A glukokortikoidok alkalmazásának legfőbb veszélyét a szisztémás mellékhatások
jelentik (lásd még mellékvesekéreg-hormonok), ezért nagy előrelépést jelentett az
inhalációval is adható készítmények megjelenése, legyakrabban aeroszol formájában:
beclomethason (Becotide, Beclocort), flunisolid (Bronilide) triamcinolon acetonid
(Azmacort), budesonid (Pulmicort) , fluticason (Flixotide). Ez utóbbi kettő, valamint a
legújabb szer, a mometazon (Asmanex) por formájában (is) inhalálható. Ha az
inhalációs készítményeket kis dózisban (napi 0,4 mg) adják, akkor csupán lokális
mellékhatásokkal (oropharyngealis candidiasis, dysphonia) lehet számolni. Az előbbi
elkerülhető, ha az inhaláció után a szájat és a torkot vízzel jól átöblitik. Ha tartósan
nagyobb dózist inhaláltatunk, megnő a nőknél a csontritkulás veszélye, gyerekeknél
pedig a növekedés csökkenését feltételezik. Az inhalációs glukokortikoidokat az asthma
minden súlyossági fokában alkalmazzák, de roham idején csak béta
2
-receptor-izgatókal
társítva, mert alapvetően a rohamprofilaxis szerei.

B. Orálisan alkalmazott szerek

Az orális glukokortikoidkezelés a rohamok megelőzését szolgálja, csak a más szerekre
nem reagáló súlyosabb formákban adjuk a még hatékony legkisebb dózist. Exacerbáció
esetén napi 30-60 mg metilprednisolonnal vagy prednisonnal szokás a kezelést
kezdeni, és a dózist fokozatosan csökkentve a 10-12. napon lehet befejezni. E
lökésterápia általában nem okoz jelentős szisztémás mellékhatásokat. A krónikus
adagolás során a szisztémás mellékhatásokkal számolni kell, de a mellékvesekéreg-
szuppresszió csökkenthető, ha másnaponta kisebb és nagyobb dózist felváltva
alkalmazunk.

218
C. Intravénásan adott szerek

Igen súlyos asthmás roham esetén szükség lehet 30-130 mg metilprednisolon 6
óránként történő i.v. bevitelére. Status asthmaticus esetén 150-200 mg hidrokortizon
hemiszukcinát életmentő lehet.

10.1.5.2. Masztocita degranulációt gátlók

A dinatrium cromoglycat vagy cromolyn inhalációs por (Intal) vagy aeroszol (Taleum)
formájában alkalmazott stabil, vízben rosszul oldódó, erősen poláros vegyület, amely
asthmában csak profilaktikusan adható.
Hatásosak az antigénnel, terheléssel és az irritáló anyagokkal kiváltott formákban is,
azonban nem mindegyik betegnél. Csak 3-4 hetes kezelés után lehet megállapítani,
hogy megelőzik-e a rohamokat vagy nem. Ha hatnak, akkor 3-4 hónapos kezelés után
csökken a bronchusok hiperreaktivitása. Stabilizálják a bronchoalveoláris hízósejteket,
csökkentik a hisztamin és egyéb bronchoszpasztikus anyagok felszabadulását, valamint
gátolják a leukotriének képződését. Stabilizálják az eosinophil sejteket is, ezáltal
csökkentik a kései reakciókat. Mindezt valószínűleg úgy érik el, hogy megváltoztatják a
sejtmembránok késleltetett klorid-csatornáinak működését és ezzel meggátolják a
sejtek aktiválását. Újabban azt is kimutatták, hogy meggátolják az asthmások véréből
nyert leukocitákon az allergén indukálta membránreceptorok expressziójának
növekedését és csökkentik az ―ir ritáns‖ receptorok izgatásával kiváltott reflexeket.
A belélegzett mennyiség 8%-a kerül a tüdőbe, a gastrointestinális traktusból (polárosak
lévén) csak kismértékben szívódnak fel. A mellékhatások nem gyakoriak, de lokális
irritáció előfordulhat.
Terápiás céllal elsősorban enyhe és középsúlyos asthmában a rohamok megelőzésére
alkalmazhatók (2-4 inhaláció naponta). Röviddel a fizikai terhelés előtt adva kivédheti,
ill. csökkentheti az asthmás tüneteket. Gyerekekben hatásosabbak, mint felnőttekben.
Gyakran adják preasthmás állapotok, pl. szénanátha vagy allergiás rhinitis,
219
conjunctivitis kezelésére (megelőzésére). A nedocromil (Tilade aeroszol) hatékonyabb
a cromolynnál. Hatása erősebb és tartósabb, köhögéscsillapítóként is alkalmazható, de
12 évnél fiatalabbaknál nem ajánlott.
A cromolynhoz hasonlóan a ketotifen (Zaditen, Ketof) is megakadályozza a
hízósejtekből a mediátorok felszabadulását, ugyanakkor erős antiszerotoninerg és
gyenge H1- receptor-antagonista hatással is rendelkezik. A cromolynnal ellentétben a
ketotifen p. o. adás esetén jól felszívódik, adagja 2x1 mg naponta. Enyhe asthmában,
főleg gyerekekben és allergiás rhinitisben a tüneteket enyhítheti. Kellemetlen
mellékhatása, hogy álmosságot és sokáig adva testsúlynövekedést okoz.

10.1.5.3. Leukotrienek hatásának gátlása

A leukotrienek fontos szerepet játszanak az allergiás-gyulladásos folyamatokban, így az
asthmában is (ezerszer erősebb bronchusösszehúzók, mint a hisztamin). Hatásukat
csökkenteni lehet receptor-antagonistákkal és a szintézisük is gátolható.
A zafirlukast, a pranlukast és a montelukast (Singulair) antagonisták az LTD4
receptoron. Csökkentik e receptor által kiváltott bronchusgörcsöt, a bronchusok
hiperreaktivitását, a nyáködemát és a mucus hiperszekrécióját. 10 mg-os adagban
orálisan is hatékonyak a rohamok megelőzésére, de nem mindegyik betegnél (ezt csak
használat közben lehet megállapítani). Különösen jó a hatásuk az aszpirin által kiváltott
asthmában. Mellékhatásaik száma csekélynek tűnik.
A zileuton az 5-lipoxigenáz enzim inhibitora, ezáltal csökkenti a leukotriének
szintézisét. Orálisan adható napi 4x600 mg-os dózisban. Klinikai értékét még nem lehet
pontosan megállapítani.

10.1.5.4. H
1
-receptor-antagonisták

Bár az asthma patomechanizmusában a hisztaminnak fontos szerepe van, a klasszikus
H
1
-receptor-antagonisták nem váltak be az asthma terápiájában. Ennek egyik oka a
szerek gyenge hatáserőssége, másik a mellékhatások jelenléte. Az első generációs
220
szerek (pl. prometazin) jelentős szedatív hatással bírtak, a második generációnál
(astemizol, terfenadin) ezt kiküszöbölték (nem jutottak be a központi idegrendszerbe),
de kardiotoxicitásuk túl erősnek bizonyult. A harmadik generáció képviselőinél már ezt a
hátrányt is megszüntették, de asthmában
így is csak az enyhe, allergiás formákban használhatók (rohamprofilaxisra).
Eredményesek lehetnek viszont preasthmás állapotokban (pl. szénanátha) és más
allergiás kórképekben. Nálunk a cetirizin (Zyrtec) a legelterjedtebb (per os,
leggyakrabban csepp formájában), de van még azelastin, ebastin, loratadin és
mizolastin is.

10.1.5.5. Más gyulladáscsökkentők

Kísérletek alapján azt remélték, hogy a rheumathoid arthritis kezelésére használatos
ún. hosszú hatású gyulladáscsökkentők (methotrexat, aranykészítmények,
cyclosporin) szisztémás kortikoszteroid függő asthmás betegeken — tartós kezelés
során — csökkenthetik a panaszokat, a bronchusok hiperreaktivitását, és
alkalmazásukkor redukálni lehet a glukokortikoid adagját, de csak az utóbbi váltotta be
a reményeket (és a cyclosporin is sok mellékhatással rendelkezik, lásd még
immunfarmakológia).

10.1.5.6. Az allergén elkerülése és a hipo- vagy deszenzibilizálás

Egyes exogén allergiás asthmákban hasznos lehet hosszabb-rövidebb időt olyan
helyen tölteni (sóbánya, tengerpart, magaslat), ahol jelentősen kevesebb az allergén.
Ismert allergén esetén munkahely- vagy lakóhely-változtatással elkerülhető a vele való
találkozás.
Eredményes lehet exogén allergiás asthmában, ha az ismert antigén hosszan tartó
subcutan adásával hipo-, ill. deszenzibilizáljuk a beteget (az igazi oki terápia). A kúra
során az antigén koncentrációját fokozatosan emelik és a kezelés évekig eltarthat. A
hipo-, ill. deszenzibilizálás pontos mechanizmusát nem ismerik.
221



10.1.6. További lehetőségek az asthma gyógyszeres kezelésére

A. Anti-IgE monoklonális antitest
Klinikai kipróbálás alatt álló anti-IgE monoklonális antitest az omalizumab. Asthmás
betegeken i.v., ill. s.c. adás mellett lényegesen csökkentette a plazma IgE szintjét,
valamint az antigénnel kiváltott korai és kései bronchospasmus mértékét.
B. Simaizomgörcsoldók
Intenzív kutatások folynak olyan újabb simaizom-görcsoldó szerek előállítására,
amelyek az asthmás betegek bronchusgörcsét is képesek hatékonyan oldani (Ca-
csatorna-blokkolók, K-csatorna-nyitók, NO-képzést fokozók stb.), valamint
szelektívebben ható muszkarinos acetilkolinreceptor antagonisták és a hörgőkben
található foszfodieszteráz-4 (PDE4) enzimet szelektíven gátló újabb vegyületek (a
cilomilast már klinikai kipróbálás allatt van) szintetizálására és klinikai alkalmazására.
C. Antibiotikumok
Krónikus bakteriális fertőzés (pl. Clamydia, Mycoplasma) is szerepet játszhat az asthma
kiváltásában, ezért egyes antibiotikumok is jó hatásúak lehetnek az asthma
kezelésében.

10.1.7. Oxigén

Súlyos asthmás rohamban (a fent amlített gyógyszerek mellett) szükség lehet oxigén
bejuttatására is.
Az oxigén az állati és emberi szervezet életéhez nélkülözhetetlen, színtelen, szagtalan,
íztelen gáz. A levegő normális oxigéntenziója (21 kPa, 159 Hgmm) és ép légzés mellett
a hemoglobin gyakorlatilag teljesen telítődik oxigénnel (98%), így, ha a keringés
rendezett, elegendő oxigén jut el a szövetekhez. Ha a szövetek oxigenizációja nem
megfelelő, akkor hipoxiáról beszélünk.
222

A. Tüdő előtti hipoxia
Akkor áll fenn, ha a tüdőbe nem jut megfelelő mennyiségű oxigén. Ez bekövetkezhet
akkor, ha a belélegzett levegőben az oxigén parciális tenziója (a légnyomás
csökkenése miatt) nem megfelelő, vagy ha a levegőben az oxigén koncentrációja
alacsony (pl. füstben).
4000-6000 m magasságban kezd jelentősebben csökkeni a vér oxigéntelítettsége,
7000-8000 m magasság a halálzóna. Elégtelenné válhat a levegő eljutása a
tüdőfelülethez a légutak elzáródása (idegentest, laryngospasmus), a légzőizmok
elégtelen funkciója (myasthenia gravis, neuromuszkuláris blokkolók) vagy a
légzőközpont gyengébb működése (központi idegrendszeri betegség, légzőközpontot
gátló gyógyszerek) következtében. Ilyenkor sem mindig az oxigénterápia a megoldás,
hanem pl. a légúti akadály eltávolítása, vagy (központi vagy perifériás) légzésbénulás
esetén a gépi lélegeztetés („vastüdő‖).

B. Tüdőn belüli hipoxia
Pulmonális oka lehet a hipoxiának a tüdő heveny (asthmás roham) vagy krónikus
(empfizéma) megbetegedése. Az oxigén diffuziója csökkenhet az alveoluskapilláris
membrán átjárhatóságának átmeneti (tüdőödema) vagy tartós (tüdőfibrosis) zavara
esetén is.

C. Tüdő utáni hipoxia
Ilyen akkor áll fenn, ha az artériás vér PO2-je normális, ennek ellenére a szöveti
oxigenizáció nem kielégítő. Ennek oka lehet az alacsony perctérfogat (shock), a
perctérfogat nem megfelelő eloszlása (érelzáródás), és az artériás vér
oxigénkoncentrációjának csökkenése (anémia, haemoglobinopátia vagy szén-monoxid-
mérgezés). Tüdő utáni hipoxiához vezethet a sejtek oxigénfelhasználásának a gátlása
is (pl. ciánmérgezés).

D. A hipoxia hatásai
223
A hipoxia az aorta és az a. carotis kemoreceptorainak izgatásával növeli a légzés
frekvenciáját és mélységét, de ezen hatás részlegesen a szapora légzés
következménye, a vér CO2-tartalmának csökkenése.
Az elején a szívfrekvencia fokozódik és a perifériás ellenállás csökken de ha a hipoxia
fokozódik, bradycardia és keringési elégtelenség léphet fel. A hipoxia iránt az agy a
legérzékenyebb. Először az ítélőképesség romlik, majd konfúzió, végül kóma és halál
következik. Az ionegyensúly is felborul, intracellulárisan nő a Na+, a Ca2+ és a H+
koncentrációja, ami sok sejt halálát okozhatja.

E. Az oxigén toxicitása.
Ha a belélegzett levegő oxigénkoncentrációja nagy, a belőle keletkező szabad gyökök
károsítják a sejteket (leghamarabb a tűdőszövetben). 100%-os oxigén belélegeztetése
esetén kb. 17 óra elteltével a tüdőben gyulladás lép fel, majd funkciócsökkenés, és
tüdőödema keletkezhet.
A központi idegrendszert csak akkor károsítja az oxigén, ha a nyomása meghaladja a 2
atmoszférát. Koraszülöttekben a magas oxigéntenzió retrolentális fibroplasztiát okozhat.

F. Terápiás indikációk
Nálunk az oxigén kékre festett acélpalackban van forgalomban, melyeknek szelepét
tilos vazelinnel megkenni (robbanást okozhat). Az oxigént vízen átáramoltatva szokás
belélegeztetni, hogy elkerüljék a bronchusok kiszáradását.
Az oxigénterápia elsődleges célja a hypoxia megszüntetése, vagyis legtöbbször tüneti
terápia, az oki kezelést nem helyettesíti. Életmentő lehet alkalmazása akut
tüdőbetegségben (pl. igen súlyos asthmás roham) vagy keringési elégtelenségben. de a
tartós oxigénterápia krónikus hypoxiás betegeken is javítja a szív, az agy és a vese
oxigénellátását. Használható ileus, pneumothorax és légembólia esetén (mert csökkenti
a nitrogén parciális nyomását), és jó dekompressziós légembólia megelőzésére is.
Az oxigén adagolásának leggyakoribb formája az orrkanül. Ilyenkor a belélegzett O2
koncentrációja változó, általában nem haladja meg a 35%-ot. A maszk és az
oxigénsátor pontosabb beállítást biztosít. Az oxigénterápia alatt ellenőrizni kell a vér
oxigéntenzióját, mivel a túlzott oxigenizáció is káros lehet a szervezetre.
224
Ha a szén-dioxid parciális nyomása is csökkent vagy normális (pl. redukált perctérfogat,
tüdőfibrózis), nagy koncentrációjú (40%) oxigénterápia alkalmazható, ha viszont
növekedett, kis koncentrációjú (24%) oxigénterápiát kell alkalmazni. A nagy
koncentrációjú oxigén belélegeztetése respirációs acidózist okozhat, ezért a pH-t
követni kell. Bár a túlnyomásos oxigén belélegeztetése ártalmas lehet, javallt
dekompressziós betegség (vagy más okok) miatt kialakult gázembóliában, anaerob
fertőzésekben, CO-mérgezésben és lokális keringési elégtelenségben.

10.2. Köhögéscsillapítók

A köhögés bonyolult reflex, mely megtisztítja a légutakat az idegen anyagoktól és a
feleslegben termelt váladéktól. A reflexív:
- szenzoros receptorok (a légutak nyálkhártyájában): speciális feszülési receptorok
(köhögési receptorok)
- afferens rostok (n. vagus, n. laryngeus superius, n. glossopharyngeus, n.
trigeminus)
- agytörzsben elhelyezkedő ―kö högési központok‖
- efferens rostok: összehangolják a gége, a rekeszizom, a hasi és a bordaközi
izmok működését.
A köhögés rövid, mély belégzés után, zárt hangrés mellett végzett erőltetett kilégzés,
amelynek eredményeként a légutakban megnövekedett nyomás hirtelen nyitja a
hangrést, és a nagy erővel kiáramló levegő magával sodorja a légutakat izgató anyagot.
A köhögést hasznosságától függően lehet gyógyszeresen befolyásolni. A produktív
köhögést, amely a légutakból valamilyen idegen anyagot vagy váladékot távolít el, nem
kell csökkenteni, de a kínzó, improduktív, száraz köhögést szükséges lehet. A
köhögéscsillapítók csökkentik a köhögés gyakoriságát és intenzitását. E szerek
használhatók a köhögési reflex csillapítására a légutak műszeres vizsgálatainál is.
Hatáshelyük szerint a köhögéscsillapítók két nagy csoportra oszthatók: centrális és
perifériás támadáspontú szerek.

225
10.2.1. Centrális támadáspontú szerek
Ezek a leghatékonyabbak.

a. Opioidok
Csak olyan morfinszármazékok jöhetnek számításba, melyek nem tekinthetők
kábítószereknek. Az ópium természetes alkaloidjai közül a kodein (metilmorfin) és a
narkotin használható köhögéscsillapításra, míg a félszintetikus származékok közül a
dionin (etilmorfin) és a kodeinnél valamivel hatékonyabb dihidrokodein. Alkalmas e
célra a dextrometorphan is, melynek az előbbiekkel ellentétben nincs analgetikus és
(a narkotinhoz hasonlóan) légzésdeprimáló hatása.
Nálunk a leggyakrabban alkalmazott opioid köhögéscsillapító a kodein. A morfinhoz
viszonyítva kevésbé okoz addikciót, légzésdepressziót, bronchospasmust,
székrekedést.
Farmakokinetika:
- felszívódás: szájon keresztül megfelelő, a first-pass metabolizmus részleges
- metabolizáció: a májban megy végbe, és kisebb része morfinná demetilálódik.
Májbetegség esetén az adagot csökkenteni kell.
- elimináció: a vesén keresztül
- t
1/2
: 2,5-3,5 óra
Klinikai hatás: a fájdalomcsillapító adagnál kisebb mennyiségben (15-20 mg pro dosi)
hatékony köhögéscsillapító.
Mellékhatások: a fenti adagban ritkán vagy egyáltalán nem jelentkeznek. Nagyobb
adagban jelentkezhet addikció, álmosság, légzésdepresszió, száj- és légúti szárazság
(a mukokinetikus tulajdonság csökkentése révén).
Ellenjavallatok:
a.) a légzési tartalék csökkenésével járó állapotokban (emphysema, kyphoscoliosis,
súlyos obezitás) óvatosan adható
b.) krónikus cor pulmonaléban terápiás adag morfinszármazékok halált okozhatnak,
mivel kimerültek a kompenzatorikus mechanizmusok
Gyógyszer-kölcsönhatások:
226
 Az opioidok depresszáns hatását fokozó szerek: phenothiazinok, MAO-gátlók,
triciklikus antidepresszánsok
 Az opioidok analgetikus hatását fokozó szerek: antihisztaminikumok, aspirin

- hydrocodin (DHC-continus): félszintetikus codein-származék, analgetikus hatása
kifejezett. Túladagolás és dependencia megjelenhet.
- dextrometorphan (Humex, Tusin): nem rendelkezik analgetikus és dependenciát
okozó hatással. Egyszeri felnőttadagja 20-30 mg.
- methadon: elsődleges javallata a fájdalomcsillapítás, de köhögéscsillapítóként is
nagyon hatékony. Mivel nagy a túladagolás és a dependencia kialakulásának a
veszélye, csak inoperábilis tüdőcarcinomás betegeknek javallt.
- folcodin Kodein-derivátum, de annál erősebb hatású. Mivel nem hat az opioid
receptorokra, nem légzésdeprimáló és dependenciát sem okoz.

b. Nem opioidok
- butamirat (Sinecod): egyszeri adagja általában 25 mg, de 50 mg-os retard tabletta is
van, amely enyhe bronchospasmolitikus hatással is rendelkezik.
- oxeladin (Paxeladine)
- clobutinol (Tussamed)
- benzonatát: a perifériás receptorokra is hat, egységnyi adagja 100-300 mg.

10.2.2. Perifériás támadáspontú szerek
Típusai:
a.) A köhögési reflex afferens ágán ható szerek: gátolják a torok, a gége, a trachea felől
érkező ingerek hatását.
b.) A köhögési reflex efferens ágán ható szerek: elősegítik a szekretum könnyebb
eltávolítását.
Készítmények:
227
- prenoxdiazin (Libexin): hatása 3-4 órát tart, bronchodilatátor és helyi érzéstelenítő
kápessége is van. Nehezen ürülő váladék esetén mukolitikummal való együttadása
javallt. Létezik emetinnel kombinált formában is.
- pentoxyverin (Sedotussin): végbélkúp és csepp formájában létezik.
- levodropropizin (Levopront) szirup és csepp formájában létezik, egységnyi adagja 60
mg.
A helyi érzéstelenítők (1%-os kokain vagy 2%-os lidocain spray) köhégéscsillapító
hatását legyakrabban bronchoszkópiában használják.
A száraz köhögés csillapítására sokszor a levegő páratartalmának növelése is
elegendő, a garatnyálkahártyáról kiváltódó száraz köhögés pedig gyakran cukorka
szopogatásával is megszüntethető.

10.3. Köptetők

Köptetőknek nevezzük azokat a vegyületeket, amelyek megkönnyítik, illetve
meggyorsítják a köpet kiürítését a légcsőből és a hörgőkből.
Ez elérhető a szekréció fokozásával (secretolyticumok), a nyák viszkozitásának
csökkentésével (mucolyticumok) és a szekrétum eltávolításának elősegítésével
(secretomotoricumok). Gyakran azonban egy-egy köptető több hatásmóddal is
rendelkezik.
E szereket általában nagyobb mennyiségű folyadék bevitelével együtt adják.
10.3.1. Szekréciót fokozó szerek (secretolyticumok)

A protektív hatású szekrétum termelésének fokozásával védik a légutak
nyálkahártyáján elhelyezkedő receptorokat az izgató anyagoktól, és a mucus
hígításával megkönnyítik a szekrétum eltávolítását.
Egyesek reflektorikus hatásukat a gyomorból a vagus érző rostjainak ingerlésével fejtik
ki: szaponinok, ipecacuanha-gyökér (emetin), guajakol. E szerek nagyobb adagban
hánytatnak. Az illóolajok oralis bevétel után a hörgőkben kiválasztódva vagy
228
inhalációval bejuttatva direkt módon fokozzák a bronchusszekréciót. Mindkét (reflexes
és közvetlen) hatással egyaránt rendelkezik a jód és az ammoniumsók.

a. Szaponintartalmú köptetők
A szaponinok sejtpermeabilitást fokozó, a sejtlipoidokat megtámadó (ezért pl. hemolízist
okozó) glikozidok, melyek a hörgők szekrécióját reflexesen fokozzák. Orálisan adva
általában nem szívódnak fel a gyomor-béltraktusból, így kevéssé mérgező vegyületek.
Köhögéscsillapításra leginkább fehér szappangyökér (Saponariae albae radix)
alkoholos kivonata (Tinctura saponariae) és a kankalin gyökere (Primulae radix)
használatos.
b.Ipecacuanha
A Dél-Amerikában honos Uragoga ipecacuanha gyökerében (Ipecacuanhae radix)
előforduló egyik alkaloid, az emetin, hánytató, amőbaellenes és (kis adagban: 0,5-1 mg)
erős köptető hatással rendelkezik. Mivel e hatásukat erősítő szaponinokat is
tartalmaznak, az Ipecacuanhae radix pora és alkoholos kivonatai hasznos és gyakran
alkalmazott köptetők.


c. Illóolajok
Az illóolajak számos növény levelében és virágában megtalálhatók, és vízgőzzel
ledesztillálhatók. Kellemes szagúak, vízben kevéssé (de alkoholban jól) oldódnak,
terpéneket, terpénalkoholokat, aldehideket, ketonokat, fenolokat és ezek észtereit
tartalmaznak.
A nyálkahártyán helyi izgató hatást: égető, csípő érzést és nyálfolyást okoznak, míg a
bőrön vérbőséget, gyulladást, hólyagképződést idézhetnek elő. Ezért egyesek
bőrizgatóként, mások fűszerként, íz- és szagjavítóként használatosak, a fenolokat is
tartalmazók pedig fertőtlenítőszerek (lásd ott).
Az illóolajokat legjobb inhalálással a hörgőkbe juttatni. Legcélszerűbb vízgőzzel vagy
levegővel elporlasztott ködöt inhaláltatni, de lehet az olajból 10-20 cseppet kendőről is
belélegeztetni, esetleg egy kávéskanálnyit meleg vízre öntve inhaláltatni. Belsőleg adva
kis részben a hörgőkben választódnak ki, de ilyenkor okozhatnak hasi görcsöket,
229
hasmenést, illetve a terhes méhben vérzést, összehúzódást és vetélést, fejfájást, sőt
központi idegrendszeri izgalmat. Egyesek viszont a gyomor-bél görcsöt oldják, mivel
felszínaktív anyagokat is tartalmaznak.
Ilyen illóolajok a feketefenyő-olaja (Aetheroleum terebenthinae rectificatum), a
törpefenyőolaj (Aetheroleum pini pumilionis), az erdeifenyő-olaj (Aetheroleum pini
silvestris), a borókaolaj (Aetheroleum juniperi), a citromolaj (Aetheroleum citri), a
kakukkfűolaj (Aetheroleum thymi) és szeszes kivonata (Tinctura thymi), az ánizsolaj
(Aetheroleum anisi), a borsosmentaolajat (Aetheroleum menthae piperitae), a fahéjolaj
(Aetheroleum cinnamomi), és az eukaliptuszolaj (Aetheroleum eucalypti). Illóolaj-
tartalmú készítmény a Diapulmon. Alkalmazásuk csecsemőknél és kisgyerekeknél az
esetleges laryngospasmus és izgatottság miatt ellenjavallt.

d. Guajakol és guajafenezin (Coldrex, Trecid)
A guajacol a bükkfakátrány lepárlásával nyert olajnak, a kreozotnak a fő alkotórésze. A
Kalium guajacolsulfonicumot, illetve kreozotot egyes köhögéscsillapító és köptető
szirupok (Sirogal, Stoptusin) alkotórészeként alkalmazzák.
e. Ammónium-klorid
A szalmiáksó részben a gyomornyálkahártya felől reflektorikusan, részben (a
hörgőkben kiválasztódva) közvetlen hatással fokozza a bronchusokban a szekréciót, a
kis hörgők perisztaltikáját és a csillószőrös hám motoros tevékenységét is. Legtöbbször
köptető kombinációk alkotórésze.
f. Jódsók
A jódsók (0,3-0,5 g Kalium iodatum, illetve Natrium iodatum) szekréciót fokozó hatása
az ammonium-kloridéhoz hasonló. Reflexes hatásuk mellett gyorsan kiválasztódnak a
hörgőkben, és ott lokálisan izgatva a nyálkahártyát, szekréciót fokozó, köptető hatásuk
van. A fent említett adagoknál gyakoriak a mellékhatások (fémes íz, gyomorbántalmak,
a nyál- és a könnymirigy fájdalmas duzzanata) ezért ilyen célból ma már ritkán adják
őket.
g. Tiloxapol Felületi feszültséget és nyákviszkozitást csökkentő hatása van.
230
10.3.2. Nyákoldók (mucolytikumok)

A nyákoldók a szekrétum viszkozitásának csökkentésével segítik elő annak eltávolítását
a légutakból.
a. Bromhexin (Bisolvon)
A lizoszómák szintézisének növelésével és a hidrolázok serkentésével elősegíti a
savanyú poliszacharidok hasítását, de szekréciót és ciliaris aktivitást fokozó hatása is
van. Leggyakrabban orálisan (tabletta és oldat formájában) adnak naponta 2-4-szer 4-8
mg-ot, de létezik parenterális és inhalációs készítmény is.
b. Ambroxol (Mucosolvan)
Az előbbi aktív metabolitja, ezért hatásmechanizmusa is ahhoz hasonló, de rendelkezik
még a felületi feszültséget csökkentő surfactant képzését fokozó hatással is (így a
mucus letapadása a bronchusfalhoz is csökken). Készítményei a bromhexinhez
hasonlóak, egységnyi adagja 15-30 mg.
c. Acetilcisztein (Mucovin, Fluimucin)
Bontja a nyák glikoproteinjének diszulfid hídjait, így csökkenti a nyák viszkozitását.
Köpetürítést elősegítő hatásához DNS-depolimerizáló képessége is hozzájárul, és
hasznos az antioxidáns hatása is. Egyszeri adagja 100-200 mg. Hátránya, hogy nem
szabad egy időben adni az antibiotikumok többségével, mert egymás hatását
csökkentik (legalább 2 óra teljen el a két szer adása között). Előnye a kisszámú
mellékhatás (ritkán gastrointestinális panaszok) és használható paracetamol- és
gyilkosgalóca-mérgezésben is.
d. Carbocystein
Hatásmechanizmusban különbözik az acetilciszteintől: intracellulárisan hatva a
viszkózus nyák termelését csökkenti, ugyanakkor a kis viszkozitású nyák képzédését
növeli. A szekrétum összmennyisége csökken. Ezt sem szabad az antibiotikumok
többségével egy időben adni. Egyszeri adagja 375 mg.
e. Erdostein (Erdomed)
Hatásmechanizmusa az acetilciszteinhez hasonló, de gátolja a szabad gyökök
képződését és az elasztáz enzimet is. Szájon át (300 mg) és inhalációs úton is
alkalmazzák.
231
f. Domas alfa (Pulmozyme)
Géntechnológiával előállított dezoxiribonukleáz, mely elbontja a szekrétum viszkozitását
fokozó extracelluláris DNS-t. Így érthető, hogy fő javallata a cisztikus fibrózis. Napi
adagja 2.5 mg, amit inhalációval juttatnak be.
10.3.2. Szekretomotorikumok

A csillószőrök mozgásának fokozásával az illóolajok, a bromhexin és a béta-
szimpatomimetikumok elősegítik a szekrétum kiürítését.
10.3.3. Surfactant anyagok

A surfactantok (proteinek és lipidek keveréke) csökkentik az alveolusok felületi
feszültségét, így megakadályozzák, hogy az alveolusok a kilégzés végén
összeessenek. Elősegítik a levegő egyenletes eloszlását és a nyák transzportját,
megkönnyítik az oxigén és a szén-dioxid kicserélődését.
Koraszülötteken a surfactantok hiánya a respiratorikus distress szindrómát okozza,
amely nagyon megnehezíti a koraszülött csecsemő légzését. E kórkép mortalitása
csökkenthető a légutakba juttatott surfactantokkal (foszfatidil-kolin, foszfatidil-glicerin).
Ilyen készítmények a Curosurf és a Survanta).

IRODALOM

6) Anca Dana Buzoianu: Farmacologie, vol. 2, Editura Medicală Universitară ―Iu liu
Haţieganu‖ Cluj, 2006, pp. 248-294
7) Ion Fulga: Farmacologie, Editura Medicală Bucureşti, 2004, pp. 402-419
8) Chauhan AJ, Krishna,MT,Holgate,S: Aetiology of asthma Mol MedToday (May)
192-197, 1996
9) Gyíres K, Fürst Zs.: Farmakológia, Medicina Künyvkiadó, Budapest 2007, pp.
293-312
10) Misson, J, Clark W, Kendall, M.: Therapeutic advances: leukotriene antagonists
for the treatment of asthma.J.Clin Pharm Ther 24:17-22,1999
232
11) Rang,HP,Dale,MM, Ritter,JM.Moore,PK : Pharmacology Fifth Edition, 2003
12) Katzung, BG Basic and Clinical Pharmacology Ninth Edition, 2004
13) Vizi Esz.: Humán farmakológia, Medicina Künyvkiadó, Budapest 2002, pp. 796-
831









11. Az emésztőrendszer gyógyszertana

11.1. A gyomor- és nyombélfekély gyógyszerei

A peptikus fekély a gyomor-bél rendszer felső szakaszán kialakuló ulceratív elváltozás,
melynek kifejlődésében (több más tényező mellett) a sósav és pepszin fontos szerepet
játszik. Leggyakrabban a gyomorban és a duodenumban alakul ki, előfordulhat azonban
az oesophagus distalis részén, valamint a jejunumban.
A kezelés alapvető céljai:
- a fájdalom csökkentése (kiegészítő tüneti terápia lehet helyi érzéstelenítő pl. xilin
adása),
- a fekély gyógyulásának elősegítése,
- a fekély kiújulásának megakadályozása.

A gyógyszeres terápia stratégiája, hogy helyreállítsa az egyensúlyt az agresszív
tényezők (pl. gyomorsósav, pepszin, Helicobacter pylori) és a defenzív faktorok (pl.
bikarbonát, mucus, prosztaglandin) között. A fekély kezelésében alkalmazott
233
gyógyszerek többsége az előbbiek ellen irányul, néhány modern szer viszont az
utóbbiakat erősíti.
Az agresszív és protektív faktorok közti egyensúly megbomlása különböző az
egyes fekélytípusokban
A gyomorfekélyt általában nem kíséri a gyomorsav hiperszekréciója, viszont a
protektív tényezők csökkenése gyakran fellelhető. Gyakran kimutatható a Helicobacter
pylori és a iatrogén gyulladáscsökkentők szedése. Tünetei mögött gyakran malignus
elváltozások rejlenek (ezért a biopszia kötelező a kezelés megkezdése előtt !).
Gyomorfekély 40 éves kor alatt csak elvétve fordul elő, és e forma kevésbé reagál a
modern fekélyellenes szerekre.
A duodenalis fekélyt mindig a gyomorsósav hiperszekréciója jellemzi. Gyakran itt
is kimutatható a Helicobacter pylori infekció és gyulladásgátlók szedése, de e forma
nem malignizálódik. A modern kezelésekre általában jól reagál. Férfiakon gyakoribb.
(11.1 ábra)

A gyógyszeres kezelés mellett fontos a diéta és az ágynyugalom (bár ezen
életmódbeli változások megnehezíthetik a gyógyszerek hatékonyságának a
megítélését). Esetenkét a kezelés hetekig-hónapokig eltarthat.

11.2. A gyomorsav szekréció mechanizmusa

A gyomorsósav termelésében szerepet játszó fő mechanizmusok igen szoros
kapcsolatban állnak egymással. (11.2 ábra)

1. idegi mechanizmus (acetilkolin), mely főleg az M
1
receptorokon keresztül valósul
meg, direkt és indirekt (hisztaminfelszabadítás) módon, de az M
3
receptoroknak is van
szerepe.
2. endocrin mechanizmus, mely az antrális G-sejtekből és hízósejtekből a gasztrin
felszabadulását eredményezi (leggyakrabban kolinerg stimulusra, de pl. a táplálék
234
gyomorba jutása vagy a pH érték 3 felé történő emelkedése is kiváltja). A gsztrin (és az
acetilkolin is) a Ca ionokat használja másodlagos hírvivőnek.
3. paracrin mechanizmus, mely hatására hisztamin (lokális hormon) szabadul fel az
enterokromaffin-sejtekből. Ennek legyakoribb közvetítője az acetilkolin (az M
1

receptorokon keresztül) és a gasztrin (a gasztrinreceptorok CCK-B altípusa
segítségével). A hisztamin saját
H
2
receptoraira hatva fejti ki savtermelést fokozó hatását, melyben a protonpumpának is
fontos szerepe van. A hisztamin másodlagos hírvivője a cAMP.
A pepszin a fősejtek termelte pepszinogénből szintetizálódik. Az átalakuláshoz a
gyomor savas pH-ja nélkülözhetetlen.
A savtermelés endogén gátlói a szomatosztatin, kalcitonin, glukagon, VIP
(vazoaktiv intestinalis peptid) és a prosztaglandinok.
Defenzív tényezők: biztosítják a gyomornyálkahártya integritását: a mucosalis barrier
(nyálkahártyagát) biztosítja a nyálkahártya impermeabilitását a H
+
-ionokkal szemben, a
gyomornyák és bikarbonát-szekréció, az epithelialis sejtek igen gyors regenerációs
készsége, valamint a gyomorban jelen lévő prosztaglandinok nyálkahártyavédő hatása.
Ez utóbbiak különösen fontosak, mert a gyomorsavszekréciót is képesek gátolni.
Normál körülmények között a gyomorban lévő agresszív faktorok (HCl és a
pepszin), valamint a nyálkahártya defenzív folyamatai egyensúlyban vannak.
Fekélybetegség akkor alakulhat ki, ha ez az egyensúly megbomlik, és vagy az
agresszív faktorok jutnak túlsúlyra (pl. nyombélfekély esetén a sósav), vagy pedig a
nyálkahártya rezisztenciája csökken (pl. gyomorfekélyben).
A fentiek alapján a fekélybetegség kezelésére jó néhány támadásponton van
elméleti és gyakorlati lehetőség. A szerek (melyeket a betegség helyéből adódóan
gyakorlatilag mindig szájon át viszünk be) felosztása:
1. Savszekréció gátlása
- hisztamin H
2
-receptor gátlók
- muszkarinreceptor-antagonisták(főleg szelektív M
1
blokkolők)
- protonpumpagátlók
- gasztrinantagonisták
- kiegészítő szerek (doxepin, szomatosztatin, acetazolamid)
235
2. Az elválasztott sav közömbösítése
 antacidok
3. Nyálkahártya-rezisztencia növelése:
- védőrétegképzők
- prosztaglandinok
4. Helicobacter pylori eradikálása


11.3. A gyomorsav szekréció gátlása

11.3.1. Hisztamin H
2
-receptor gátlók

Ezen szerek a hisztamin kompetitív antagonistái a H
2
-receptorokon. Csökkentik a
bazális, az étkezéssel stimulált és az éjszakai savelválasztást, valamint gátolják mind a
hisztaminnal, mind a gasztrinnal vagy acetilkolinnal stimulált gyomorszekréciót. A
kezelés abbahagyása után gyakori a kiújulás, ennek megakadályozására fenntartó
kezelés alkalmazható.
A terápiásan alkalmazott H
2
-receptor-blokkolók a cimetidin (Histodil), ranitidin (Zantac,
Ulcoran), famotidin (Quamatel, Ulceran) és a nizatidin (Axid). Új szer a roxatidin
(Roxane).

a. Farmakokinetika
E vegyületek orális adagolást követően jól felszívódnak, legjobban a nizatidin (90%),
leggyengébben a famotidin és ranitidin (40-50%). Felezési idejük 2-3 óra. A vesében
választódnak ki, változatlan formában.

b. Mellékhatások
A H
2
-blokkoló vegyületeknek kevés a mellékhatása. Legyakrabban helyi jellegűek
(hasmenés) igen ritkán izomfájdalmak, bőrkiütések és hypergastrinaemia léphetnek fel.
Idősebb betegeken néha zavartság, aluszékonyság előfordulhat. A cimetidin tartós
236
alkalmazása ezenkívül libidócsökkenést, impotenciát és gynecomastiát okozhat
férfiakon, mert fokozza a prolaktin termelést, részben, hogy kötődik az
androgénreceptorokhoz, valamint gátolja az ösztradiol metabolizmusát. Ugyanezen
szer gátolja a citokróm P450-enzimrendszert, így megnyújtja számos gyógyszer
(barbiturátok, benzodiazepinek, metilxantinok, phenytoin) hatását.

c. Indikációk, adagolás
A fekélybetegség alapvető gyógyszerei (a protonpumpa gátlók mellett). A duodenalis
fekély 4-8 hetes kezelés esetén általában meggyógyul, míg a gyomorfekély gyógyulási
aránya hasonló kezelés után 50-75% (de hosszabb kezelés esetén tovább javul).
Gyakran társ0tják őket Helicobacter pylori ellenes szerekkel. Adhatók stressz fekélyben,
NSAID okozta fekélyben (de csak ezen szerek felfüggesztése után) és
gasztroesophagiális reflux betegségben (GERD), valamint sürgősségi műtéteknél a sav
aspiráció megelőzésére. E szerek szokásos dózisait az alábbi táblázat foglalja össze.
Fenntartó kezelés céljára a napi dózis felét este célszerű bevenni.

11.3.2. Muszkarinreceptor antagonisták

Ezen szerek fontossága napjainkban jelentősen csökkent, mivel a gyomorsósav-
szekréciót csak olyan dózisban gátolják számottevően, melyben egyéb
paraszimpatolitikus hatásaik is megjelennek. Jók viszont, a fekélyhez is néha társuló,
felső gastrointestinális szpazmusok, ill. az ezzel együttjáró görcsös fájdalom
kezelésére.
M
1
-receptor található a paraszimpatikus ganglionokban és valószínűleg a hisztamint
szekretáló sejteken. A parietalis sejteken dominánsan M
3
.receptorok találhatók, így a
korábbi feltételezéssel ellentétben itt az M
1
receptor blokkolók hatása csekély.
A pirenzepin (Gastrozepin) és a telezepin szelektív gátlói a muszkarin M
1
-receptornak.
Az előbbi szokásos napi dózisa 2-3x50 mg, az utóbbi már napi 3 mg-os adagban
hatékony.

237
11.3.3. Protonpumpagátlók

a. Hatásmechanizmus
A savelválasztás utolsó lépését katalizálja a parietális sejtekben található H
+
/K
+
- ATP-
áz. Ezen pumpa irreverzibilis gátlói az omeprazol (Omeran, Losec), lansoprazol
(Lanzap), pantoprazol (Controloc), rabeprazol (Pariet) és esomeprazol (Nexium).
Igen jelentős szekréciógátlásra képesek, napi egyszeri adaggal majdnem100%-os gátló
hatás érhető el. A vér közel neutrális pH értékén e vegyületek zsíroldékonyak, így
könnyen belépnek a parietális sejtek szekretorikus csatornáiba, ahol a savas (3 alatti)
pH-n protonálódnak, és így a sejtben rekednek (lévén ez már ionizált forma). Ebből
keletkezik az aktív metabolit, a sulfenamid.

b. Farmakokinetika
Oralis adagolás során felszívódásuk jó. Mivel a gyomorsósav hatására inaktiválódik,
ezért speciális kapszulákban forgalmazzák őket. Gyorsan metabolizálódnak.

c. Mellékhatások
Ritkák, hányinger, hányás, bőrkiütés, hasi fájdalom, fejfájás jelentkezhet. Jó néhány
elméletileg várható mellekhatás (pl. baktériumfelszaporodás) - szerencsére - nem jelent
meg a gyakorlati használatban.

d. Alkalmazás, adagolás
A fekélykezelés elsővonalbeli gyógyszerei, a leggyakrabban alaklmazott csoport. A
duodenális fekély 4 hetes, a gyomorfekély 6-8 hetes kezelést követően az esetek 90%-
ban gyógyul. A nem-szteroid gyulladásgátlók okozta fekélyek terápiájára és a NSAID
szedése során a megelőzésére is beváltak a protonpumpa gátlók.
Adhatók a stressz-fekély megelőzésére is, gastrooesophageális reflux betegségben és
gastrinomák konzervatív kezelésében pedig a proton-pumpa gátlók a
legalkalmasabbak. Szokásos napi adagjuk 20-40 mg (lásd a fent ábrát) de
gasztroduodenalis reflux vagy Zollinger—Ellison-szindróma esetén meg lehet ezt
duplázni.
238

11.3.4. Egyéb szekréciógátló vegyületek

A triciklikus antidepresszív vegyületek (antimuszkarin és a H
2
-receptor-blokkoló
hatásuk miatt) gátolják a gyomorsósav-elválasztást. A gyakorlatban a trimipramint és
doxepint használják e célra.
A szomatosztatin csökkenti a gyomorban a sósav, pepszin és gasztrin szekrécióját, a
duodenumban a szekretin elválasztását és a hasnyálmirigyben az endokrin és exokrin
tevékenységet is. Gyakorlatban egy szintetikus analógját, az octreotidot használják a
fekély vérzésének megállítására. Csak parenteralisan adható.
A gasztrinreceptor antagonista proglumid és a kálciumantagonisták
fekélykezelében betöltött helye még bizonytalan.
A húgyhajtóként is alkalmazott acetazolamid karboanhidráz-bénító hatása alapján más
fekélyellenes szerekkel társítva alkalmazható.

11.4. Az elválasztott gyomorsósav közömbösítése
(antacidok)

A savkötők a H
2
-blokkolók és proton pumpa gátlók bevezetése előtt alapvető
gyógyszerek voltak a peptikus fekély kezelésében. Ma inkább gyomorégés és
diszpepsziás panaszok esetén alkalmazzák őket.

a. Általános jellemzők
Az antacidok gyenge bázisok, melyek a sósavval reagálva sót képeznek, így csökken a
gyomornedv aciditása. Ha a gyomornedv pH-ja 4 fölé emelkedik, a pepszin aktivitása is
csökken, ami szintén hozzájárul ezen vegyületek terápiás hatásához. Mivel pedig kis
dózisú antaciddal is elérhető a fekély gyógyulása, valószínűleg még más
mechanizmusok (pl. prosztaglandin termelés növelése) is szerepet játszhatnak. A
vízoldékony szerek gyorsan, de rövid ideig hatnak, míg a kevésbé hidroszolubilisek
lassabban, de hosszabb ideig.
239
Általában naponta 7-szer kell őket alkalmazi (ami nagy gyakorlati hátrány): minden
étkezés után 1 és 3 órával, valamint az esti lefekvéskor. Adagjuk változó. E szerek
képviselőit gyakran kombináljuk egymással.
Sok más gyógyszer hatékonyságát csökkentik: vas, warfarin, digoxin, tetraciklin, sőt
ranitidin.


b. Képviselők
Nátrium-bikarbonát (Natrium hydrogencarbonicum).
Mivel vízben jól oldódik, hatása igen gyorsan kialakul, s a gyomorfájdalmat néhány
percen belül csökkenti. A keletkező CO
2
reflektorikusan oldja a pylorusgörcsöt, ezáltal
gyorsítja a gyomor ürülését, de ugyanakkor feszítő hatása miatt diszkomfortérzést,
flatulenciát okoz (és másodlagos savtermelés-fokozódást is).
Nagy adagoknál bekövetkezhet a metabolikus alkalosis, valamint a Na bevitel miatt
emelkedhet a vérnyomás. Így szív- és vesebetegeknél ellenjavallt. Ilyen adagokat nem
szabad tejjel bevinni, mert létrejöhet a tejalkáli szindróma (fejfájás, gyengeség, hányás,
székrekedés, hasi fájdalom, kalciumkő-képződés a vesében, hypercalcaemia, alkalosis
és azotaemia).
Magnéziumsók
A MgO (Magnesium oxydatum) és a Mg(OH)
2
(Magnesium hydroxydatum)
savközömbösítő hatása gyorsan alakul ki, a magnézium-triszilikát (Magnesium
trisilicicum) és a MgCO
3
(Magnesium carbonicum) esetében viszont lassan.
Mivel a magnéziumsók csak kismértékben (kb. 10%)szívódnak fel, szisztémás
mellékhatásaik ritkák, viszont egyértelmű hashajtó hatásuk van, emiatt gyakran társítják
obstipáló hatású Al (Maalox és Almagel kombinált készítmények) vagy Ca sókkal.
Alumínium-hidroxid (Aluminium hydroxydatum) Savközömbösítő képessége aránylag
gyenge, mégis a leggyakrabban használt antacid szer, mert gyomorsósav jelenlétében
alumínium-kloriddá alakul, mely kocsonyaszerűen bevonja védőréteggel a
gyomornyálkahártyát. A bélben az AlCl
3
oldhatatlan sóvá, alumínium-foszfáttá alakul, ez
pedig alkalmassá teszi e szert a veseelégtelenséget kísérő magas foszfátszint
csökkentésére. De ugyanezen okból tartós adagolás esetén a foszfátveszteség miatt
240
anorexia, izomgyengeség, osteomalácia alakulhat ki. Krónikus veseelégtelenség esetén
még a kis mennyiségben felszívódott alumínium is encephalopathiát okozhat. Obstipáló
hatása van.
Kalcium-karbonát (Calcium carbonicum).
Mellékhatásai miatt ritkán alkalmazzák. A savelválasztás utólag fokozódhat, okozhat
tejalkáli-szindrómát és erős obstipáló hatása is van.

11.5. A gyomornyálkahártya-rezisztencia növelése

11.5.1. Sucralfat

A sucralfat szulfatált poliszacharid a szacharóz szukróz-oktaszulfát alumíniumsója.

a. Hatásmechanizmus
A sucralfat savas pH-n polimerizálódik, minek eredménye egy, a nyálkahártyához
tapadó gél képződése. Negatív töltésűvé válva elektrosztatikusan kötődik a fekély
pozitív töltésű fehérjemolekuláihoz, tehát affinitása sokkal nagyobb a károsodott
fekélyes szövethez, mint a normál epitheliumhoz. Hasznos az is, hogy abszorbeálja a
pepszint és az epesavakat. A betegek jól tűrik, leggyakoribb mellékhatása az obstipatio.
A felszívódott alumínium veseelégtelenség esetén okozhat csak problémát.

b. Alkalmazás, adagolás
Minden típusú fekélyben eredményesen adható, de leggyakrabban a stressz-ulcus
megelőzésére használják. Mivel aktiválódásához savas pH kell, nem adható
párhuzamosan antacidokkal.
Napi adagja 4-szer 1 g (étkezések előtt, illetve lefekvéskor).
Mivel nem szívódik fel, igen kevés a mellékhatása. Alumíniumtartalma miatt obstipációt
okozhat (és veseelégteleneknél – felszívódva - encephalopathiát).

241
11.5.2. Kolloidális bizmutvegyületek

Bizmut-kelát, bizmut-subcitrát, bizmut-subsalicylát.
A bizmut kelátot képez a nyálkahártya glikoproteinjeivel, elsősorban a fekélyes
területen. Ennek eredményeként egy réteg alakul ki a fekélyes szövet felszínén, mely
védőhatást biztosít a sav és pepszin károsító hatásával szemben. Ugyancsak gátolják a
pepszinaktivitást és fokozzák a prosztaglandinok képződését. Hatékonyak a
Helicobacter pylori ellen is. Ezen több támadáspont magyarázhatja, hogy míg a többi
szerrel kezelt fekély egy-két éven belül jó eséllyel recidivál, addig ez az arány kolloidális
bizmut kezelés után csak 20%. Napi adagja 4 x 120 mg.
A bizmut sók a nyelv és a fogak sötét elszíneződését okozhatják (főleg a szirup).
Veseelégtelenség esetén encephalopathia veszélye állhat fenn.

11.5.3. Prosztaglandinok

Fiziológiásan a prosztaglandinok közül a gyomornyálkahártyában elsősorban
prosztaglandin-E
2
és -I
2
fordul elő. Terápiás célra a szintetikus PGE
1
metil származékát,
a misoprostolt (Cytotec) használják, mert e vegyület per os adva nem bomlik el a
gyomorban. Új, az előbbinél hosszabb hatású szer az enprostil.
E szereknek szekréciógátló hatása is van, de fő hatásuk a gyomor—bél rendszerben a
nyálkahártya védelme. Itt több tényező játszik szerepet: pl. a nyák- és a
bikarbonátszekréció- fokozódás, a mucosális véráramlás fokozása, a H
+
mucosába
történő diffúziójának a gátlása (ill. a H+ ―ki mosódása‖) és az epithelium
regenerációjának fokozása. Leggyakoribb mellékhatásuk a hasmenés (a betegek 30%-
ában), de hasi görcsöket és méhösszehúzódást is okozhatnak (ezért terheseknek adni
tilos !). Bár hatékony fekélyellenes szerek, e mellékhatások behatárolják
alkalmazásukat. Leggyakrabban NSAID okozta fekélyben kerülnek felhasználásra, napi
4 x 0,2 mg-os adagban.

242
11.6. A HP eradikálása

A Helicobacter pylori Gram-negatív pálca, mely a gyomorfekélyes esetek 70%-ában és
a patkóbélfekélyes esetek 90%-ában kimutatható.Valószínűleg szerepe van a
gyomorgyulladás, a gyomorlymphoma és az adenocarcinoma kialakulásában és
fenntartásában is. Eradikálása esetén gyorsabb a fekély gyógyulása, és sokkal kisebb a
fekély kiújulási aránya.
Az antibiotikumok közül a metronidazol, az amoxicillin, a clarithromycin és a
tetracyclin bizonyult hatékonynak.e baktérium ellen. Mivel a rezisztencia gyorsan
kialakul, célszerű több szert egyszerre alkalmazni. Leggyakoribb a klasszikus hármas
terápia (11.3 ábra).


A kezelés időtartama általában 14 nap. Ez felére csökkenthető, ha az ún. négyes
kezelést választjuk, vagyis az előbbiekhez protonpumpa gátlót vagy H
2
-receptor-
blokkolót társítunk

243

11.7. Az emésztés farmakológiája, máj és epeműködésre ható szerek

11.7.1. A gyomorsav-elválasztás fokozása illetve hiányának pótlása

A gyomornedv termelését fokozó szerek - a keserűanyagok (amarinok) és a fűszerek
(aromatica) - hatásukat reflektorikusan fejtik ki.
A keserűanyagok éhségérzetet okozva fokozzák az étvágyat, ezért kevéssel étkezés
előtt kell őket bevenni. Általában növényi eredetűek, melyekből étvágygerjesztő teákat
és szeszes kivonatokat készítenek, de a keserű ízű gyógyszerek (sztrichnin, kinin) is
használhatók.
Étvágygerjesztő hatásúak a fűszerek is, melyek a gyomor és a bél nyálkahártyáját
izgatva vérbőséget okoznak, fokozzák a szekréciót, perisztaltikát, elősegítik a gázok
eltávozását, a sphinctereket ernyesztik, és elősegítik a nehezen emészthető ételek
feldolgozását (karminatív hatás).
Az ilyen célra leggyakrabban használt növényi kivonatok a szegfűszeg, a csipkebogyó,
a fehér üröm és a narancshéj-tinctura. Az eredetileg a szénanátha kezelésben használt
ciproheptadin (Peritol) jó étvágyfokozó szernek bizonyult. Ezen szerek kutatása a
cannabinoid receptorok felfedezése révén új perspektívákkal bővült.
A sósavtermelést fokozza még a koffein, a híg alkohol, a gasztrin és a hisztamin is.
Sav- és pepszinhiányban (achylia gastrica) tartósan szükségessé válhat a HCl pótlása.
E célra 10%-os sósavat (Acidum chloratum dilutum 10%) használunk, melyből 10 -
40 cseppet kell egy pohár vízbe tenni, s étkezés előtt, közben és után — a fogzománc
kímélése céljából szívószál alkalmazásával — 3 részletben elfogyasztani. Ha a sósavat
pepszinnel társítjuk, nem szabad 1%-nál töményebb HCl-t alkalmazni, mert inaktiválja
az enzimet. A sósav tabletta formájában is bevihető (betain hydrochlorid) melyből
egy gramm 40 csepp híg sósavval egyenértékű. Alkalmas savpótlásra a citromsav
(acidum citricum) és a borkősav (acidum tartaricum) is, az előbbit főleg gyerekeknél
alkalmazzuk.
244
Savtermelési zavarokban (hipo- vagy hiperaciditás) pufferoló tablettákat is
alkalmazhatunk, pl. a NaH
2
PO
4
és a NaHSO
4
keveréke a gyomornedv pH-ját 2,7- re
állítja be.

11.7.2. Az emésztőenzimek pótlása

Krónikus hasnyálmirigy gyulladás, cisztikus fibrozis vagy pancreas rezekció esetén
jelentősen csökken az emésztőnedvek termelése, minek következtében malabsorbtio,
zsírszéklet, fogyás és hasmenés léphet fel. Ilyenkor a hiányzó pancreas enzimek
pótlására szubsztitutív preparátumok a pancreatin és pancrelipáz, melyek amiláz,
lipáz és proteáz keverékét tartalmazzák. Az pancreatin pancreas (sertés vagy marha)
kivonat, melyben az enzim tartalom alacsony, a pancrelipázban az enzimek feldúsítva
találhatók (a lipázaktivitás12-szer, a proteázaktivitás 4-szer magasabb). A
pancreasenzimeket tartalmazó készítmények (Festal, Digestal, Triferment, Panzcebil,
Zymogen, Mezym, Kreon) gyakran használt emésztést elősegítő szerek, melyeket
szétrágás nélkül (helyi irritációt okozhatnak), étkezéskor kell bevenni. Egy részük
hemicellulázt és marhaepekivonatot is tartalmaz.
A proteáz intraduodenalis bevitele gátolja a a pancreasenzimek termelődését, így
krónikus pancreatitisben hasznos lehet. A állati vagy növényi eredetű
proteázinhibitorok (pl. a a kallikreinin aktiváló aprotinin) alkalmazhatók olyan
esetekben, ahol a fokozott fehérjebontás káros lehet, pl. traumás és posztoperatív
szövetsérülésekben, valamint akut pancreatitiszben. Laktózintolerancia esetén jó a
galantozidáz.
Az epesavakat tartalmazó gyógyszerkészítmények (lásd alább) is gyakran adhatók az
emésztés elősegítésére.

11.8. Máj- és epeműkődésre ható szerk

245
11.8.1. Epesavak

A májban termelt epe az epehólyagban tízszeresen besűrűsödve raktározódik. A
duodenumba való ürülését a szekretin és a cholecystokinin szabályozza. Az epesavak
és a bilirubin a vékonybélből visszaszívódnak, így fiziológiás körülmények közt a
veszteség minimális.

a. Kémia
Az epe epesavakat, koleszterint, mucint, bilirubint és mészsókat tartalmaz.
A legfontosabb epesavak a cholsav, és chenodeoxycholsav (chenodeoxycholic acid,
CDCA, chenodiol) (primer epesavak), valamint a deoxycholsav (szekunder epesav),
mely az előzőkből képződik baktériumok hatására vastagbélben, és a primer
epesavakkal együtt vesz részt az epesevak körforgásában. Kisebb mennyiségben
jelenlévő epesavak még az ursodeoxycholsav és a litocholsav. Az epesavak az
epében leginkább glicinhez és taurinhoz kötődve, mint pl. glycocholsav, taurocholsav,
glycochenodeoxykolsav és taurochenodeoxycholsav vannak jelen. Félszintetikus
származék a dehydrocholsav (acidum dehydrocholicum).

b. Farmakodinámia
Koleretikus (kolagóg) hatásnak az epetermelés fokozását nevezzük, míg
hidrokoleretikus hatásról, akkor beszélünk, amikor egy vegyület nagyobb víztartalmú,
hígabb epe termelődését váltja ki.
Az epesavakon kívül - melyek a leghatékonyabb koleretikumok - ilyen hatással
rendelkeznek még a szekretin, a hisztamin, a fehérje-bomlástermékek (albumózok,
peptonok), a mentol, a retek, glaubersós ásványvizek és a szalicilsav is. Nálunk a
gyakorlatban dehydrocholsavat (Fiobilin tabletta) és a Colebil nevű marhaepekivonatot
tartalmazó készítmény a legelterjedtebb.
Az epesavak — az epében ugyancsak jelenlévő foszfolipidek segítségével —
emulgeálják, oldatban tartják az epében lévő koleszterint. Ha az epesavak
koncentrációja túl alacsony, vagy a koleszterin koncentrációja túl magas az epében, a
koleszterin kicsapódik, és megindul a kőképződés az epehólyagban. Ennek alapján
246
megelőzhető a kőképződés, illetve a már kialakult kő feloldható az epe
epesavtartalmának növelése vagy koleszterinszintjének csökkentése révén.
Emulgeálják a táplálék zsírtartalmát, így elősegítik az emésztés és a felszívódás
folyamatát.
Negatív feedback mechanizmus révén az epesavak csökkentik saját szintézisüket.
A kolekinetikus hatású szerek serkentik az epehólyagból az epe kiürülését (reflexes
vagy hormonális úton). Ilyenek az olajos anyagok, a peptonok, a cholecystokinin, a
tojássárga, a csokoládé, a keserűsó, a glaubersó és a szorbitol.

c. Javallatok, szerek
Elősegítik a zsírok felszívódását, az emésztést, csökkentik a teltségérzetet, flatulenciát.
Primer biliáris cirrhozisban javítják a májfunkciókat, fokozzák az intrahepatikus epeutak
tisztulását, csökkentik az epepangást és ennek következményét, a gyulladást.
Ellenjavalltak viszont akut hepatitiszben, epehólyagtályog, vagy az epejáratok
mechanikus obstrukciója esetén.
Fontos még a kőoldó hatásuk. Erre alkalmas a chenodiol (CDCA tartalmú), mely
gátolja a koleszterin szintézisét a májban, másrészt növeli az epében az epesavak
arányát. Mivel az epe koleszterinnel való telítettsége csökken, a korábban kő
formájában kicsapódott koleszterin képes ismét feloldódni. Alkalmazásától csak akkor
várható eredmény, ha tiszta és 5 mm-nél nem nagyobb koleszterinkő van, és ha a máj-
és az epehólyag-funkció normális. Hosszú (1-2 éves) alkalmazáskor a betegek 60%-
ában várható eredmény, de a kezelés abbahagyása után gyakori a kő újraképződése.
Mellékhatásként hasmenést (40%) és májkárosodást (3%) okozhat. Adagja15
mg/ttkg/nap.
Az ursodeoxycholic acid (UDCA, ursodeoxykolsav) (Ursofalk) az előbbinél
kevesebb mellékhatással rendelkezik, de terheseknél ez is ellenjavallt. Kőoldás mellett
primer biliáris cirrhozisban is alkalmazzák.
Adagja 10 mg/ttkg/nap 12-24 hónapon át. A két szer kombinált készítménye a Litofalk.

247
11.8.2. Májműkődésre ható szerek

A .Gyógyszerek okozta májkárosodás

A máj központi szerepet játszik gyógyszerek metabolizmusában, detoxikálásában. A
különböző vegyületek orális beadás, gyomorból vagy vékonybélből történő felszívódás
esetén először a májba jutnak és csak utána a szisztémás keringésbe, vagyis
legtöbbször a májat a vegyületek nagyobb koncentrációja éri, mint a többi szervet.
Ennek következménye, hogy számos gyógyszer fejt ki májkárosító (hepatotoxikus)
hatást. Ennek több formája ismeretes:
a. Előre megjósolható és kialakulása dózisfüggő
Ilyenkor e hatás állatkísérletes modelleken jól reprodukálható.
Egyes szerek direkt májsejtkárosodást okozhatnak mint pl. a paracetamol és a vas
túladagolása, napi 2 g-nál nagyobb dózisú szalicilát, tetraciklin, methothrexát,
azathioprim stb. A kísérletes májkárosodás előidézésére használt szén-tetraklorid
szintén itt említendő.
Más szerek a bilirubin metabolizmusát, kiválasztását zavarhatják meg és okoznak
cholestasist pl. az androgének, anabolikus szteroidok, ösztrogének, progesztagének és
a rifampicin.
b. Előre nem jósolható meg és nem dózisfüggő
Aránylag ritka, legtöbbször hiperszenzitív alapon fejlődik ki (gyakran kíséri egyéb
hiperszenzitív reakció, pl. bőrkiütés, ízületi fájdalom). Gyakrabban fordul elő a
gyógyszer ismételt adásánál.
Változó súlyosságú akut májsejtnekrózist okozhatnak: halothan, MAO-bénítók,
antiepileptikumok és antituberkulotikumok egy része, szulfonamidok, fenilbutazon,
indometacin, ibuprofen, metildopa, kinidin.
Cholestasis, elzáródás és sárgaság tünetei jelenhetnek meg chlorpromazin,
chlorpropamid és tiouracil szedése során.
c. Krónikus, aktív hepatitisz egyes vegyületek tartós bevitelekor alakulhat ki
(methyldopa, dantrolen, nitrofurantoin).
248
d. Májfibrózis vagy májcirrhozis alakulhat ki alkohol tartós fogyasztásakor, ill.
methotrexat krónikus adása során. Az utóbbi esetben csökkenthető a májkárosodás, ha
hetente visznek be nagyobb dózist a napi kisebb dózisok helyett.
e. Jóindulatú májdaganatokat hozhatnak létre szintetikus androgének, anabolikus
szteroidok nagy dózisai, ill. fogamzásgátlók tartós (több mint 5 év) szedése.

B. Májvédő szerek

Májvédő anyagnak tekintjük azokat a vegyületeket, amelyek a kísérletes májkárosodást
kivédik és a máj ellenálló képességét fokozzák. Olyan vegyület, amely minden esetben
hatna, nincs, de van néhány szer, mely esetenként bevált.
Akut májnekrózis esetén adható máriatövisből kivont silimarin, amely állatkísérletben
védelmet nyújt a szén-tetraklorid, amanitin és phalloidin májkárosító hatásával
szemben. Antioxidáns és szabadgyökfogó hatással is rendelkezik, továbbá gátolja a
lipidperoxidációt, fokozza a májsejtek regenerációját és membránstabilizáló hatása is
van.. Klinikai alkalmazása gombamérgezésben, alkoholos májbetegségekben,
májcirrhosisban, krónikus hepatitisben javasolt.
A beteg májat tehermentesíteni lehet a toxikus anyagokat termelő bélflóra
visszaszorításával. Erre a célra a tápcsatornából gyakorlatilag fel nem szívódó
neomycin használható, mely helyi hatással visszaszorítja a bélbaktériumok számát
(lásd még antibiotikumok). A hashajtó hatású laktulóz a bélben szerves savakra
bomlik, amelyek jelenlétében gátolt az ammónia és egyéb, a központi idegrendszerre
toxikus anyagok felszívódása. Hat a baktériumflórára is.
A tioktánsav (acidum thiocticum, liponsav) diszulfidtartalmú vegyület. Alkalmazható
akut és krónikus hepatitisben, alkoholos májkárosodás és Amanita phalloides mérgezés
esetén.
Kolin és metionin adása zsírmáj esetén indokolt. Az előbbi alkotórésze a
zsírtranszportban részt vevő lecitinnek és egyéb foszfolipideknek, az utóbbi pedig a
kolinképzéshez szükséges metildonor. Paracetamol és szén-tetraklorid okozta
májkárosodás esetén is alkalmazhatók.
249
Az inzulin—glukagon kombináció jó hatásúnak bizonyult állatkísérletben vírusos
hepatitis ellen, humán vizsgálatok szerint pedig alkoholos hepatitisben is kedvező
hatású.

11.9. Hashajtók és hasmenést gátló szerek

11.9.1. Hashajtók

A hashajtók olyan szerek, melyek a székletürítést megkönnyítik és gyorsítják. Gyakran
és sokszor indokolatlanul alkalmazott gyógyszercsoport. Állandó használatuk káros,
mivel megzavarják a normális bélmunka finoman koordinált reflexmechanizmusát. A
hashajtók tartós szedése során a víz- és az elektrolitvesztés következtében fokozódhat
az aldoszteronprodukció, és a következményes K
+
-vesztés csökkenti a bélrendszer
tónusát, motilitását. Ennek eredményeként a beteg szükségét érzi a hashajtó ismételt
szedésének (ördögi kör). Később renyhe bélműködés, életen át tartó emésztési
zavarok, flatulencia, meteorismus jelentkezik. Tartós hashajtószedés után gyakori
utókövetkezmény a neurogén székrekedés, mivel a hashajtók túl erősen ürítik ki a
bélhuzamot, ezért a kúra után elegendő salaknak kell felgyülemlenie ahhoz, hogy a
normális székürítés visszaálljon, ez pedig a beteget a hashajtó további szedésére
ösztönzi (ördögi kör fokozódása). Egyes hashajtóknak szisztémás mellékhatásai is
lehetnek. Az erős hatásúakat terheseknek nem adjuk.
A hatás erőssége alapján megkülönböztetünk laxatív, purgatív és drasztikus hatást.
Laxatív hatásról beszélünk, amikor az ürített széklet formált. A purgatív hatásra pépes,
a drasztikusra egészen folyékony széklet ürítése jellemző. A legtöbb hashajtó kisebb
adagban laxatív, nagyobb dózisban purgatív hatású.
A hashajtók az alábbi alapvető támadáspontokon fejtik ki hatásukat:
Javallatok:
1. Akut és krónikus székrekedés. Az obstipatio nem betegség, hanem
tünet, így a kezelés előterében az oki terápia kell álljon (pl.
250
paraszimpatomimetikumok). A krónikus székrekedés (főleg fiatal nőknél)
gyakran placebóreaktív.
2. Akut és krónikus bélhurutokban. Az előbbi a bél megtisztítását szolgálja
(pl. mérgezésben). Krónikus bélhurutokban enyhe hashajtás hasznos
lehet (pl. ivókúra).
3. Öregek, legyengült betegek, mellkasi és hasi műtöttek, friss infarktuson
átesett betegek esetében a laxatív szerek könnyen üríthető széklet
kialakításával megóvják a beteget az erős hasprés okozta túlerőltetés
káros következményeitől.
4. Féregűzés után.
5. Aranyeres betegek (csak laxatívok)

A hashajtó vegyületeket hatásmódjuk alapján négy csoportra lehet felosztani:

- Székletmennyiség növelése útján hatók
- Ozmotikus hashajtók (fel nem szívódó sók és szénhidrátok).
- A széklet puhítása révén hatók
- A bélfal izgatásával hatók.

Hashajtó adása nélkül, a végbél izgatásával is ki lehet váltani székelési reflexet, és
ezzel a felhalmozott bélsár kiürülését. Ezt a célt szolgálja a beöntés (légtöbbször fél liter
langyos vizet alkalmaznak). A glicerin helyi végbélizgató, kúp vagy vizes oldatban
beöntés formájábn adják. A különböző mechanizmussal ható hashajtók latencia idejét a
táblázat foglalja össze. (11.1 Táblázat)

11.1 Táblázat: Különböző hatásmechanizmusú hashajtók
Hatásmechanizmus Vegyület Latenciaidő
Székletmennyiség növelése
-kolloidális hashajtók
agar, metil-cellulóz 1-3 nap
Ozmotikus hashajtók
-anorganikus sók, szénhidrátok
Mg-szulfát, Na-szulfát
laktulóz
1-3 óra
1-3 nap
251
Székletpuhítás dioktil-szulfo-
borostyánkősav-Na
1-3 nap
Bélfalstimulálók
-bélizgató olajok
-difenil-metán származékok
-antrakinon-származékok
-epesavak

ricinusolaj
fenolftalein, bisacodyl
szenna
dihidrokolsav

2-4 óra
6-10 óra
6-10 óra
6-10 óra

A SZÉKLETMENNYISÉG NÖVELÉSÉVEL HATÓ HASHAJTÓK

Ezek általában növényi rostok, hidrofil kolloidok. A civilizáció elterjedésével
nagymértékben csökkent a táplálék rosttartalma, aminek következménye a colon
hiányos telődése. Ez a hiányos telődés fontos szerepet játszik a székrekedés, az
irritabilis colon szindróma és a colondiverticulumok kialakulásában.
A növényi rostban gazdag étrend (napi 20— 60 g) a legalkalmasabb a funkcionális
eredetű székrekedés profilaxisára. Célszerű, hogy a táplálék rostanyagtartalma elérje a
napi 20— 60 g-ot. A laxatív hatás oka, hogy a rostok a bélben nem emésztődnek meg,
így nem szívódnak fel. A colonba változatlanul jutnak el és ott vizet felvéve
megduzzadnak. Nagy mennyiségű, lágy, formált széklet képződését eredményezik a
víz bélben való visszatartása révén. A táplálékban található rostok lényegében a
növények sejtfalai, melyek poliszacharidokat (cellulóz, hemicellulóz, pektin) és lignint
tartalmaznak. Ilyen a korpa (25-50% rosttartalom, ezért egészséges a korpás kenyér).
Rostban gazdagok még a zöldségfélék (pl. 1 g sárgaréparost 23 g vizet köt meg),
valamint a gyümölcsök és gabonafélék (teljes őrlésű rozskenyér).
Kolloidális hashajtó a félszintetikus metilcellulóz, mely a vizet megkötve
alaptérfogatának 25-szörösére is megduzzad. A gyomorban teltségérzést okoz, így
fogyókúrákban is jó. Hasonló hatású a carboxi-metilcellulóz-Na, mely enyhe
savközömbösítő is.
Kolloidális hashajtónak tekinthetők a szárított gyümölcsök (aszalt szilva, alma, füge), a
szilvalekvár, továbbá az agar (tengeri algák kivonata) és a gummi arabicum.
252
Mellékhatásként bélobstructiót okozhatnak (ezért sok folyadékkal kell őket fogyasztani).
Kontraindikáltak bélszűkület és bélösszenövések esetén.

OZMOTIKUS HASHAJTÓK

Ezek olyan sók (vagy szénhidrátok) melyek nem, vagy csak csekély mértékben
szívódnak fel, így a vizet a béllumenben visszatartják, illetve hipertóniás
koncentrációban a szervezettől vizet vonnak oda. A desztillált víznek és az izotóniás
konyhasóoldatnak nincs hashajtó hatása, mert gyorsan felszívódik, de már a 3%-os
konyhasóoldat (pl. fél liter tengervíz) hasmenést okoz, mert a felszívódás előtt fel kell
hígulnia. A hipertóniás oldatok esetében viszonylag hosszabb időre van szükség, hogy
a béltartalom oly mértékben felhíguljon, hogy az a bél kiürülését elősegítse (10-12 óra).
Normotóniás, ill. hipotóniás oldatok esetében a hatás pár órán belül létrejön. A purgatív
hatás mindig hamarabb jelentkezik, mint a laxatív.

a. Anorganikus sók
Leggyakrabban a magnézium sóit (fokozzák a cholecystokinin elválasztását is),
valamint a nátrium és a kálium foszfátját, szulfátját és tartarátját használják. A
magnézium hydroxyd gyngébb, a magnézium szulfát erősebb. A nátrium-szulfátot,
nátrium-foszfátot és -citrátot oralis beadás mellett beöntésként is alkalmazzák.
Használják még a natrium sulfuricumot (Glaubersó), Magnesium sulfuricumot
(Keserűsó), Kalium natrium tartaricumot (Seignette-só), és a sókeverékeket , melyek
nátrium- és kálium-szulfátot, valamint nátrium-kloridot és -bikarbonátot tartalmaznak.
A nátrium-szulfát nagyobb dózisban (20-25 g fél pohár vízben) oly nagy mennyiségű
vizet von el a szervezettől, hogy alkalmas az intracraniális nyomás csökkentésére.
Magnéziumsókat csak ép veseműködés esetén szabad adni, nátriumsók adása
kontraindikált szív- és vesebetegeken, a foszfátok csökkenthetik a plazma ionizált Ca-
mennyiségét és hyperphosphataemiát okozhatnak. Dehidratáció is létrejöhet, ezért
fontos kellő mennyiségű folyadékbevitel.

b. Fel nem szívódó szénhidrátok
253
A laktulóz (Duphalac) a fruktóz és a laktóz szemiszintetikus diszacharidja, és mivel a
bél enzimjei nem hidrolizálják, felszívódni nem tud, így hashajtó hatású. A vastagbélben
(bakteriális hatásra) lebomlik organikus savakra, és melyek fokozzák a bélmotilitást és
a szekréciót, valamint ozmotikus hatást is kifejtenek. Hashajtó hatása a bevitel után 1-3
nappal jelentkezik (lásd még májvédő szerek). Hasi diszkomfortérzést, nauseát,
flatulentiát okozhat. Dózisa 3-10 g, legtöbbszőr szirup formájában.
A szorbitol és a mannitol

ozmotikus hashajtó hatása mind orális (70%-os oldat), mind
rectális (30%) adás esetén érvényesül.
A glicerin (glicerol) ozmotikus hashajtó hatásán kívül fokozza a végbélkontrakciókat is
(lásd előbb).
A macrogolum (Forlax) polietilénglikol, oldható por. Több litert vizes oldatát szokták
megitatni vastagbélműtétek, kolonoszkópia vagy radiológiai vizsgálatok elött.

A SZÉKLET PUHÍTÁSÁVAL HATÓ HASHAJTÓK

A docusat (dioctyl natrium sulfosuccinát, Sintolax 5 mg-os drazsé) borostyánkősav-
származék, mely felületaktív hatással elősegíti a víz beáramlását a vastagbélben
haladó székletbe, így a puhítva azt. Hatása 1-3 nap múlva jelentkezik. Hasonló
hatásúak az erősen felületaktív poloxamérek.
A paraffinum liquidum (Paragel) a petróleumdesztilláció maradékából nyert színtelen,
szagtalan, íztelen olaj. A béltartalmat emulgeálja, puhává és sikamlóssá teszi, idült
székrekedésben megkönnyíti a beszáradt széklet kiürítését, a bélnyálkahártyát bevonva
csökkenti annak izgalmát és spasticus obstipatióban oldja a görcsöt. Csecsemőknek,
terheseknek, öregeknek, legyengült betegeknek is jál adható, mert nem iritáló és nem
okoz vízveszteséget. Ugyanakkor csökkenhet a zsíroldékony vitaminok felszívódása,
és ha maga a szer is felszívódik, a mesenteriális nyirokcsomókban kötőszövetes
burjánzást, paraffinoma kialakulását okozhatja. Az esetleges nagymértékű felszívódás
encephalopátiát is létrehozhat. Aspiráció miatt lipoid pneumonia kialakulását is
megfigyelték. Szájon át a napi adagja 15-30, de beöntés formájában is használható.

A BÉLFAL IZGATÁSÁVAL HATÓ HASHAJTÓK
254

Ezek a vegyületek gátolják Na
+
/K
+
-ATP- áz enzimet, így a víz és az elektrolitok
felszívódását és fokozzák a bélmotilitást a enterális idegek direkt stimulációja révén.
Hatásuk a bevétel után 6-8 órával kezdődik.

Felosztás:
- természetes anyagok (antrakinonszármazékok);
- szintetikus anyagok (difenil-metán-származékok);
- bélizgató olajok;
- egyéb származékok (pl. kén).

a. Természetes anyagok: antrakinonszármazékok
A növény eredetű antranolglikozidok aglikonjai, az ún. emodinok, erős hashajtó
hatásúak. A legelterjedtebb a szennalevél (Sennae folium), a rebarbaragyökér (Rhei
rhizoma), továbbá a bengefakéreg (Frangulae cortex) és az Aloe. Összetett
készítmény a Cortelax. Az antranol-glikozidok ún. ―pr o-drug‖-ok, az aktív hatóanyag, az
emodin a colonban a bélbaktériumok hatására keletkezik, így csak a vastagbélben
hatnak, és csak a bevitel után minimum 6 óraval. Ilyen összetett készítmény a
Cortelax. Kevéssé szívódnak fel. Tartós adásuk a colon barna pigmentációját -
―melanosis coli‖ – okozhatja, ezért – is- kerülendő. Az emodinok a savanyú vizeletet
barnára, a lúgosat pirosra festik.

b. Szintetikus anyagok: difenil-metán-származékok
Igen nagy különbségek (4-8-szoros) figyelhetők meg az ebbe a csoportba tartozó
gyógyszerek iránti egyéni érzékenységben. Hatásuk a bevétel után 6-8 órával
jelentkezik, mivel – ezek is - elsősorban a vastagbélben hatnak.
Mellékhatásaik: llergiás bőrreakciók és (nagy adaok után) só- és folyadékvesztés. A
vizeletet rózsaszínűre festik.
A fenoftalein ezen hatását Vámossy önkísérletben fedezte fel 1902-ben. A
vékonybélből egy része (15-20%) felszívódik, és részben az epével kiválasztódva a
bélbe jut, így még a beadás után 2-3 nappal is elősegíti a puha székletürítést. Nem
255
vezet alhasi vérbőséghez, ezért gyermekek, öregek, legyengült betegek, terhesek,
aranyeresek is jól tűrik. Potenciális kardiotoxicitása miatt egyes országokban (USA)
alkalmazását beszüntették. Adagja 30-200 mg per os.
Bisacodyl

(Dulcolax) az előbbihez hasonló, az 50-es évek óta használatos szer 10-20
mg-os adagban. Ugyancsak hasonló hatású szer a nátrium pikoszulfát.

c. Bélizgató olajok
Ricinusolaj (Oleum ricini) a Ricinus communis magvaiból sajtolt színtelen olaj. A
ricinusmag ezenkívül egy igen toxikus fehérjét, ricint is tartalmaz.
A ricinusolajból a vékonybélben hidrolízis során keletkezik a ricinolsav, mely fokozza a
perisztaltikát és gátolja a folyadék felszívódását. A vastagbélben a bélsarat sikamlóssá
teszi és kiürülését olyannyira elősegíti, hogy újbóli székletürítés csak néhány nap után
várható ismét. .
Erős hatása miatt elsősorban egyszeri, akut hashajtásra célszerű használni. Tartósan
nem adható, mivel dehidrációt okozhat (emiatt csecsemőknek nem is szabad adni). A
hatás a bevétel után 1-6 órával jelentkezik. Terheseknek adni tilos, mert a szűlést
elindithatja. Olajos lévén, bevétele igen kellemetlen, hideg gyümölcslével, tejjel,
alkohollal próbálják rossz ízét társítani. Adagja 10-30 g.

d. Egyéb származékok
A vízben oldhatatlan, kénpor (Sulfur pulveratum) enyhe hashajtó hatású, mivel belőle a
bélben kén-hidrogén keletkezik, amely perisztaltikafokozó.. Krónikus obstipatióban
hatékony, különösen szennával kombinálva.
Az epesavak hashajtó hatásának alapja, hogy csökkentik a víz és elektrolitok
felszívódását. A dehidrokolsav megbízható hashajtó (és hidrokoleretikum) napi 0,75-1,5
grammos adagban. Az 5-HT
4
-receptor parciális agonista a tegaserod az irritábilisbél-
szindróma székrekedéssel járó formájában használatos.

11.9.2. Hasmenést gátló szerek (obstipánsok)

256
A hasmenésnek számos oka lehet, mint pl. fertőzés, mérgek, gyógyszerek szorongás,
és az ok erősen befolyásolja a kezelést is. A legfontosabb az oki kezelés (pl.
antibiótikum), de a tüneti hasmenéskezelés is életmentő lehet (a fejlődő országokban
évente 4-5 millió haláleset következik be akut hasmenés miatt). Az akut hasmenés az
egyik leggyakoribb halálok az alultáplált csecsemőknél.
A hasmenésre jellemző a fokozott bélmotilitás, valaminy a béllumen felé történő
fokozott elektrolit- és vízszekréció.
• Az ozmotikus diarrhoea esetében az ozmotikusan aktív vegyületek elégtelen
felszívódása (emésztési zavar, malabsorptio) váltja ki a hasmenést. Táplálékmegvonás
hatására csökken a hasmenés.
• Baktériumtoxinok (Salmonella, Shigella, Coli, kolera) hatására a csökkent
visszaszívódás mellett igen jelentős a béllumen felé történő elektrolit- és vízszekréció,
amely utóbbiban a megnövekedett cAMP szint szerepe alapvető.
• A hasmenések egy részénél megfigyelhető a bélnyálkahártya permeabilitásának
fokozódása, mely mögött általában bélbetegség (colitis ulcerosa, coloncarcinoma) vagy
az epe elégtelen felszívódása (pl. ileumresectio) áll.
Hasmenásben a kiegészítő terépia fontos része az antimikróbás kezelés (itt
figyelembe kell venni, hogy az antibiótikumok nem mindig hatásosak, mert sok esetben
vírusos fertőzésről van szó) és a legveszélyesebb következményt, a dehidratációt
ellensúlyozó rehidratáció.
Ennek lényege glükóz-elektrolit oldat bevitele (a glükóz és az aminósavak önmagukban
is fokozzák a Na, és így indirekt módon a víz visszaszívódását is). Az orális
rehidrációs oldat összetétele:
20 g glükóz,
3,5 g NaCl,
2,9 g Na-citrát,
1,5 g KCl, 1000 ml vízben oldva.




257
Hasmenést okozó gyógyszerek, melyeket célszerű lehet hasfogókkal társítani:
 Adrenerg-neuron-blokkolók
 Egyes antimikrobás szerek
 Epesavak
 Kolinerg izgatók
 Kinidin
 Nem-szteroid gyulladásgátlók
 Prokinetikus szerek
 Prosztaglandinok

A hasmenések - etiológiától függő - kezelésére alkalmas gyógyszerek felosztása:

1. Adszorbensek, adstringensek
2. Bélmotilitásgátlók
3. Epesavkötő gyanták
4. Octreotid
5. Szükség esetén antimikrobás kezelés

1. Adszorbensek, adsztringensek

Az előbbiek toxinokat adszorbeálnak, az utóbbiak adstringens hatásuk révén
védőhártyát képeznek a mucosa felszínén és csökkentik a szekréciót.
Adszorbens hatású a carbo medicinális (széntabletta), kaolin (hidratált magnézium,
aluminium szilikát), talkum, és a pektinek, míg adstringens hatással rendelkeznek a
csersavtartalmú preparátumok, (pl. az albumenum tannicum) és a bizmutsók, főleg
bismuthum subsalicylicum jó (pl. utazási hasmenésben), mert itt a szalicilát
gyulladásgátló hatása is kihasználható.
A diosmectin (Smecta) por a vizzel emulziót képez, gyerekeknek gyakran adják.
Hatóanyaga az aluminiumszilkát. Nyálkahártyavédő képessége is van.

2. Bélmotilitást gatló vegyületek
258

Hasmenésen kivül alkalmazhatók irritábilis colon szindrómában valamint gyulladásos
bélbetegségekben. Nem javallt véres hasmenés esetén, ha hasmenést magas láz vagy
toxikus tünetek kísérik.

a. Opioidok
Hatásmechanizmus: Az opioidok gastrointestinális rendszerre gyakorolt hatásában
mind centrális, mind perifériás komponensek résztvesznek, de ez utóbbiak hatása a
döntő. A nü receptorok csökkentik a bélperisztaltikát, a szigma receptorok a
szekréciót, míg a fokozott só- és vízvisszaszívásban mindkét receptortipus részt vesz.
E célra a sokat használták a kodeint és az ópium-tinkturát, de ma már inkább a
kismértékű centrális penetrálással rendelkező szerek népszerűek:
A diphenoxylat terápiás dózisban (5-20 mg) nem okoz cenrtális hatásokat, de nagyobb
adagban már észlelhető pl. a légzésdeprimálás. Naloxonnal antagonizálható. Gyakran
kombinálják atropinnal. A.loperamid ma e csoport legnépszerübb képviselője. A
központi idegrendszerbe csak igen kismértékben jút be, ezért a „klasszikus‖
morfinhatásokat nem mutatja, hányingert, hányást, hasi görcsöket vuszint okozhat
Adagja napi 4-16 mg.
Mindkét vegyület nagyobb dózisai esetén székrekedés, paralyticus ileus, és toxikus
megacolon alakulhat ki.
A racecadotril (Hidrasec) gátolja az enkefalináz enzimet, így erősíti az enkefalin ezen
hatását. Por és drazsé formájában levő gyors hatású szer, egyszeri adagja 100 mg.
Pro-drug.

b. Egyéb vegyületek
A simaizomra ható vegyületek közül a mebeverin (rezerpinszármazék) gátolja a colon
hipermotilitását ésoldja a bélspasmusokat.
A paraszimpatolitikumok hatásosak lehetnek krónikus hasmenésben (lásd vegetatív
idegrendszer).
Az α
2
agonista clonidin csökkentheti a béltónust és a szekréciót (lásd vegetatív
idegrendszer).
259
Az 5-HT
3
-receptor-antagonista az alosetront az irritábilisbél-szindróma (idiopátiás,
krónikus betegség) kapcsán fellépő hasmenés kezelésében találtak hatásosnak.

3. Epesavkötő gyanták

Az epesavak normál körülmények között felszíódnak a vékonybélből. A vékonybél
megbetegedései (pl. Crohn betegség) ill. resekcio esetén az epesavak felszívódása
csökken, és a colonba jutva, azt izgatják, így hasmenést okoznak. A cholestyramin és
a cholestypol az epesavakat megkötve meggátolják ezen hasmenést okozó hatást
(lásd még zsírcsökkentők)..
Több mellékhatásuk: obstipáció, flatulencia, zsirfelszívódási zavarok. Gátolják számos
más gyógyszer felszívódását. Hasmenésgátló adagjuk napi 3 x 4-5 g-

4. Octreotid

A 14 aninosavból álló szomatosztatin számos élettani hatással rendelkezik, így
csökkenti több hormon (gasztrin, cholecystokinin, glucagon, inzulin, növekedési hormon
stb.) és az. intesztinális folyadék szekrécióját, a gyomor-bél motilitást, az epehólyag
kontrakcióit. A portális és splanchnikus területen érösszehúzó, így a vérátramlást
csökkenti. érösszehúzó hatása következtében (ld. oldal). Igen rövid felezési ideje miatt
(3 perc iv. beadás után) a klinikumban a szintetikus analógját, az octreotidot
alkalmazzák
Indikáció: gastrointestinális neuroendocrin tumorokat kísérő hasmenések, vagotomiát,
dumping szindrómát, AIDS-et kísérő hasmenés. Dózis: 100-250 μg (sc.)

11.10. Hánytatók és hányáscsillapítók

A hányás központja a nyúltagyi formatio reticularis lateralis részében helyezkedik el. A
hányásközpontba a következő helyekről érkezik inger:
260
: 1. a IV. agykamra fenekén, a vagusmagok közelében elhelyezkedő - a
hányásközponttól elkülönülő, de azzal funkcionális egységet alkotó - kemoszenzitív
triggerzóna felől, amely a vérben, ill. a cerebrospinális folyadékban jelenlévő kémiai
anyagok iránt nagyon érzékeny terület (itt a vér-agy gát kevéssé fejlett). E központra
hatva okoz hányást számos gyógyszer (morfinszármazékok, szívglikozidok,
levodopa,bromocriptin, daganatellenes szerek stb.).
2. a vestibularis rendszerből, mely szerepet játszik a tengeri-, légibetegségben
kialakuló hányás patomechanizmusában.
3. a garat felől, melynek innervációjáért a vagus ideg felelős, és az inger a
nucleus tractus solitarii pályáin keresztül jut a hányásközpontba.
4. a visceralis területről (főleg tápcsatorna és szív felől). Ezeknek az ingereknek
egy része az előbbi pályákat követi.
5. a magasabb agytörzsi és kérgi struktúrák felől, amelyeknek az emocionális,
szaglási, látási ingerek következtében létrejövő hányásban van szerepük;

A hányás patomechanizmusában szerepet játszó transzmitterek az acetilkolin, a
dopamin, a hisztamin és a szerotonin.
- A hányásközpontban nagy számban találhatók muszkarin-, hisztamin (H
1)
és 5-
HT
3
receptorok.
- A kemoszenzitív triggerzónában dopamin D
2
, 5-HT
3
- és opioid-receptorok
dominálnak, de muszkarinreceptorok is vannak.
- A vestibularis magvakban muszkarin- és hisztamin (H
1)
-receptorok találhatók.
A gastrointestinális rendszerben számos inger (akut fertőzés, distensio, besugárzás,
chemoterápiás szerek) szerotonin felszabadulást eredményez, és a visceralis
afferentációt 5-HT
3
-receptorok közvetítik. Az nucleus tractus solitarii területén ezzel
szemben muszkarin- és H
1
-receptorok helyezkednek el.
A hánytatók és a hányáscsillapítók állatkísérletes vizsgálatát nehezíti, hogy pl. a a
rágcsálók nem hánynak (a kutya és macska igen).
A centrális hánytatók általában gyorsabban hatnak, mint a perifériás támadáspontúak.
Számos hánytató összetett hatásmódú, részben perifériás, részben centrális
támadáspontú (pl. szívglikozidok).
261

11.10.1. Hánytatók

A hánytatás jelentősége csekély, szükség esetén célszerűbb gyomormosást alkalmazni
(pl. mérgezéskor). Ha mégis szükséges hánytatni, meg kell próbálni előbb a hányást a
garatfal izgatásával, langyos konyhasós oldattal (fél pohár vízben oldott 1 evőkanál
konyhasó) kiváltani.
Az ipecacuanha gyökér kivonata sürgös esetekben jól használható e célra.
Hatóanyaga az emetin. E hatásában perifériás (gyomor) és centrális (kemoszenzitív
triggerzóna) komponensek is részt vesznek.
Az apomorphin félszintetikus morfinszármazék, dopaminreceptor-agonista vegyület,
melynek hánytató hatása a morfinnál jóval erősebb. Dopaminerg hatása miatt erektilis
diszfunkció kezelésére használják.
11.10.2. Hányáscsillapítók

A hányás csillapítása fontos tüneti kezelés. A hányáscsillapítók hatásmechanizmusuk
alapján a következő csoportokra oszthatók. (11.2 táblázat)

11.2 Táblázat: Hányáscsillapító gyógyszerek felosztása

Gyógyszer

Támadáspont
Dopamin D
2
-receptor-antagonisták
Szubsztituált benzamidok
metoclopramid
Benzimidazolok
donperidon
Butyrophenonok
halperidol, droperidol
Phenotiazinok

CTZ
*
és bél


CTZ és bél

CTZ és bél

262
chlorpromazin, prochlorperazin,
thiethylperazin
Hányásközpont és CTZ
5-HT
3
-receptor-antagonisták
ondensetron
granisetron
dolasetron


? CTZ és bél
Muszkarin- és hisztamin-H
1
-receptor-
antagonisták
szkopolamin,
cyclizin, diphenhydramin,
dimenhydrinat,
promethazin, thiethylperazin



hányásközpont és bél
Egyéb vegyületek
Kortikoszteroidok
dexametazon, metilprednisolon
Cannabinoidok
dronabinol
Benzodiazepinek
lorazepam, alprazolam
P anyag antagonistái
arepitant


citotoxikus vegyületek
okozta hányásra jók



* CTZ: kemoszenzitív triggerzóna

DOPAMIN-D
2
-RECEPTOR-ANTAGONISTÁK

A dopaminantagonisták elsősorban a kemoszenzitív triggerzónára direkt izgató hatást
kifejtő vegyületek, különböző ingerek okozta hányásban jó hatásúak.
A phenotiazinok közül pl. a chlorpromazin, prochlorperazin és trifluoperazin -
antipszichotikus hatásuk mellett - hatásos hányáscsillapítók, míg a thiethylperazint
(Torecan 6.5 mg-os drazsé) csak mint hányáscsillapítót alkalmazzák.
263
A butirofenonok (pl. haloperidol, droperidol) trankvilláns hatásuk mellett szintén
kifejtenek antiemetikus hatást (lásd még antipszichotikumok)
Benzamid szerkezetű a metoclopramid és benzimidazol származék a domperidon.
Az utóbbi vegyületek elsődlegesen hányáscsillapítók.
A metoclopramid

(Cerucal) blokkolja a dopaminreceptorokat a kemoszenzitív
triggerzóna területén. Centrális hatása mellett a periférián fokozza a gyomorürülést és a
vékonybél felső részének a motilitását, mely hatását kihasználják oesophagealis reflux
kezelésében (l. később).
Nagy dózisban hatásos a daganatellenes citotoxikus szerek okozta hányásban
(valószínűleg 5-HT
3
-receptor-antagonista hatásának is köszönhetően), különösen
egyéb antiemetikus szerekkel kombinálva. Orális bevitelt követően (egyszeri adagja
10-15 mg) jól felszívódik, azonban a májban a ―first pass‖ hatás miatt a vegyületnek
csak 75%-a kerül a szisztémás keringésbe. A vér-agy gáton könnyen átjut, a
placentába és az anyatejben is magas koncentrációt ér el. A vesében választódik ki,
felezési ideje 48 óra. Adható terhességben is, akárcsak a prochlorperazin.
Jellemző mellékhatása a iatrogén Parkinzonizmus (extrapyramidális zavarok: dystonia,
dyskinesia, trismus stb.), valamint galactorrhoeát idézhet elő. Hasonló szer a
trimethobenzamid.
A domperidon (Motilium) szintén dopaminantagonista vegyület. Hányáscsillapító
hatásmechanizmusa mind centrálisan, mind perifériásan az előbbihez hasonló. Mivel a
vér-agy gáton kevésbé jut át mint a metoclopramid, hányáscsillapító hatása gyengébb,
viszont az extrapyramidalis rendszert is kevésbé befolyásolja. Bár orálisan gyorsan és
jól felszívódik (egyszeri adagja 20-40 mg), a ―first pass‖ májmetabolizmus miatt a
vegyületnek csak 15%-a kerül a keringésbe. Mellékhatásai ritkábbak: fejfájás,
galactorrhoea, amenorrhea.

5-HT
3
-RECEPTOR-ANTAGONISTÁK

Különösen hatásosak a daganatok kemoterápiájában használatos citotoxikus szerek
okozta hányás ellen (a daganatellenes szerek ugyanis szerotonint szabadítanak fel a
bélnyálkahártya enterokromaffin sejtjeiből, ami aktiválja a bélben és a központi
264
idegrendszerben az 5-HT
3
-receptorokat, és ez okozza a hányást). Hatásosak a
vegyületek továbbá a posztoperatív és post-irradiációs hányásban is, és ezen hatásuk
fokozható egyéb antiemetikus szerekkel történő kombinálással. Legelterjedtebb
képviselőjük az ondansetron (Zofran, Emeset), egy szelektív 5-HT
3
-antagonista
(centrálisan és perifériásan is), de kisebb mértékben gátolja az 5-HT
1b
, 5-HT
1c
, μ és α
1

receptorokat is. Adását célszerű a daganat kemoterápia előtt megkezdeni intravénás
injekció vagy infúzió formájában, majd ezt követi az 5 napos orális kezelés.
Mellékhatásai (fejfájás, székrekedés) ritkák.
Az újabb származékok hatékonyabbak és szelektívebbek: granisetron (Kytril),
dolasetron (Amzemet) és tropisetron (Navoban).

ANTIHISZTAMINOK — H
1
-RECEPTOR-BLOKKOLÓK

A H
1
-blokkolók igen gyengén hatnak a kemoszenzitív triggerzóna izgalma okozta
hányásokban, ellenben igen jó hatásúak tengeri-, légibetegségben (féleg
profilaktikusan), ahol a hányás kialakulásában a vestibularis rendszer játszik főszerepet,
ill. a gyomorban helyileg ható emetikus vegyületek okozta hányásokban. Hyperemesis
gravidarum esetén szintén elsődlegesen választandó hányáscsillapítók.
Hányáscsillapító hatású H
1
-receptor-blokkoló vegyületek pl. a phenotiazinok közül a
promethazin

(Romergan 25 mg-os drazsé)), továbbá a jelentős muszkarinreceptor-
antagonista hatással is rendelkező diphenhydramin, dimenhydrinat, cyclizin,
chlorcyclizin és a cinnarizin. A vegyületek paraszimpatolitikus hatása hozzájárul
hányáscsillapító hatásukhoz. A dopaminantagonista thiethylperazinnak is van H
1
-
receptor-blokkoló hatása.

MUSZKARIN RECEPTOR-ANTAGONISTÁK

A paraszimpatolitikumok közül leginkább a szkopolamint (hyoscint) használják
hányinger és hányás csökkentésére. Hatásos a labyrinthus izgalma és a gyomorban
helyileg ható emetikus ingerekkel szemben, de hatástalan a kemoszenzitív triggerzóna
izgalma miatt fellépő hányásban. Gyakorlatban leginkább tengeri- és légibetegségben
265
vált be, elsősorban profilaktikus alkalmazás esetén. Mellékhatásként egyéb
paraszimpatolitikus tünetek jelentkeznek (szájszárazság, látászavar, vizeletretenció
stb.). A szájon át történő bevitel melett újabban fül mögé helyezett transzdermális
tapasz formájában is alkalmazzák.


EGYÉB HÁNYÁSCSILLAPÍTÓ VEGYÜLETEK

a. Cannabinoid-származékok
A marihuána aktív hatóanyaga - a tetrahydrocannabinol, ill. származékai - jó
hányáscsillapítók Hatásmódjuk pontosan nem ismert, a kemoszenzitív triggerzónára
hatva csökkenti a hányást és a hányingert. Elsősorban az egyéb szerre nem reagáló,
kemoterapeutikumok okozta hányás profilaxisára jók, gyakran más antiemetikumokkal
kombinálva. AIDS-es betegeken étvágyfokozóként is alklamazzák őket. A klinikumban a
dronabinol (delta-9 tetrahydrocannabinol) van forgalomban, valamint a nabilon nevű
szintetikus származék Hatásukat a CB
1
receptoron fejtik ki, illetve az utóbbi opioid
receptorokon is hathat, mert naloxonnal antagonizálható.
Mellékhatásként hallucináció, dezorientáció, szédülés, étvágyfokozódás és vegetatív
tünetek (tahikardia, hypotonia) jelentkezhetnek.
A dronabinol adagja 5 mg/m
2
per os , 2-4 óránként ismételhető.

b. Kortikoszteroidok
Nagy dózisú szteroidok hányáscsillapító hatást fejtenek ki (lásd még glukokortikoidok).
Ezen hatásmódjuk nem tisztázott. Elsősorban a kemoterápiás gyógyszerek okozta
hányáscsillapításra alkalmazzák őket, leggyakrabban a dexametazon +
metoclopramid kombinációt a citosztatikus kezelés után fellépő késői (24
h
utáni)
hányás csillapítására.

b. Szedatohipnotikumok
Bár önálló hányáscsillapító hatásuk kétséges, de egyértelműen potenciálják más ilyen
szerek effektusát, ezért a benzodiazepineket (diazepam, lorazepam, alprazolam) –
266
társításokban – alkalmazzák citosztatikumok és a szorongás indukálta hányások
megelőzésére (lásd még szedatohipnotikumok). Hányáscsillapító nyugtatószer még a
chlorbutanolum

(triklor- butil-alkohol).

c. A hányás során bekövetkező klorid- és vízveszteség alkalózist és dehidratációt okoz,
ami ördögi körként tovább fokozza a hányást. Tartós hányással járó állapotokban tehát
az ion- és a vízháztartás helyreállítása másodlagosan szintén hányáscsillapító hatású.

d. P anyag antagonistái Egy újabban bevezetett hányáscsillapító, az arepitant
(Emend) szokatlanabb hatásmechanizmust használ: a P anyag NK1 receptorát blokálja.
Citosztatikumok okozta hányások ellen, társításokban (szerotonin-antagonistákkal és
dexametazonnal) hsználják.
Cisapriddal nem adható (QT intervallum meghosszabbodása).

11.11. A gyomor- és bélmotilitást fokozó (prokinetikus) és csökkentő (görcsoldó)
szerek

11.11.1. Prokinetikus szerek

A prokinetikus szerek közül azok, amelyek fokozzák az alsó oesophagus sphincter
tónusát, terápiás értékűek lehetnek gastrooesophageális reflux betegségben. A
gyomorürülést fokozó szerek hatásosak lehetnek gastroparesis és a műtét utáni
csökkent gyomorürülés kezelésében. A vékonybél motilitását fokozó vegyületeket a
posztoperatív ileus és a krónikus intesztinális pseudo-obstrukció kezelésére
alkalmazzák. Végül a colon motilitást fokozó szerek az obstipáció kezelésében lehetnek
hatásosak.
A szerepet játszó anatómiai képletek a plexus submucosus és a két izomsejtréteg -
circuláris és longitudinális - között elhelyezkedő plexus myentericus.. Ez utóbbinak a
calcitonin gene-related peptid (CGRP) tartalmú interneuronjai szerepet játszanak a
perisztaltikus reflex szabályozásában; elősegítik proximálisan az excitatoros
267
transzmitterek (acetilkolin, szerotonin és P anyag), disztálisan a gátló mediátorok
(VIP, NO és ATP ) felszabadulását.
A motilin részben az excitatoros neuronokat, részben az izomsejteket direkt stimulálja.
A dopamin a gastrointestinális rendszerben gátló hatást fejt ki, csökkenti az acetilkolin
felszabadulást a myentericus plexusból és csökkentik az oesophageális és
gyomorkontrekciók intenzitását.
A szerotonin receptorokra ható szerek közül az 5-HT
3
antagonisták és 5-HT
4
receptor
agonisták haszmálhatók mint prokinetikus vegyületek, ugyanis az előbbi receptorok a
gátló, míg az utóbbi receptorok az izgató interneuronokon foglalnak helyet.

A prokinetikus hatású vegyületeket a táblázat foglalja össze. (11.3 Táblázat)

11.3 Táblázat: A prokinetikus hatású vegyületek
Kolinerg agonista Kolin származékok
Acetilkolineszteráz
gátlók
Betanechol
és egyéb származékok
Neostigmin
és egyéb származékok
Muscarin receptor
aktiváció
Acetilkolin
mennyiségének
növelése

Dopamin receptor
antagonista

Benzimidazol
származékok

Domperidon

Dopamin (D
2
) receptor
antagonizmus
Szerotonin (5-HT)
receptor moduláció

Szubsztituált
benzamid

Cisaprid
Metoclopramid

5-HT
3
receptor gátlás
5-HT
4
receptor aktivácó
5-HT
3
receptor gátlás
5-HT
4
receptor aktivácó
Dopamin (D
2
) receptor
antagonizmus
Motilin-szerű
vegyület
Makrolidek

Erythromycin

Motilin receptor
aktiváció

a. Paraszimpatomimetikumok
Ide tartozik az M3 receptorokat stimuláló betanechol, mely gyomorparézisben és
GERD-ben bírt jelentőséggel. Sok mellékhatása miatt ritkán adják, akárcsak az indirekt
268
paraszimpatomimetikum neosztigmint (Miostin). Szóba jöhet még e célból a
disztigmin (Ubretid) és a piridosztigmin (Mestinon).

b. Dopamin receptor antagonisták
A metoclopramid és a domperidon tartozik ide (lásd még hányáscsillapítók).
Mindkét vegyület D
2
- receptor-antagonista hatással rendelkezik, és mivel e receptor
aktiválása gátolja az acetilkolin felszabadulását a plexus myentericusból, ezen szerek a
felszabadulást serkentik. A vegyületek hatására fokozódik az alsó oesophagus
sphincter tónusa, a gyomor spontán motilitása, a pylorus sphincter elernyed, továbbá
fokozódik a vékonybél felső szakaszán a perisztaltika és a motilitás, ennek
következtében gyorsul a gyomor kiürülése. A colon motilitását nem befolyásolják.

c. Szerotonin receptor modulátorok
A fent említett metoclopramid és a cisaprid az excitatoros interneuronokon
elhelyezkedő 5-HT
4
receptorokon kifejtett agonista hatásuk mellett enyhe antagonista
hatást fejtenek ki a gátló interneurokon található 5-HT
3
-ra. A felső bélszakaszok mellett
a cisaprid hat a colonra is,
így hasigörcsöket és hasmenést okozhat (15% gyakoriság). Fokozhatja az alkohol és
a diazepam felszívódását. Legveszélyesebb mellékhatása (ami miatt több országban
kivonták a forgalomból) a kamrai arrhythmia (tacycardia, fibrilláció, QT megnyúlás),
főleg, ha a cytochrom P 450 enzimet gátló gyógyszerrel (ketokonazol, makrolid
antibiotikum, HIV proteáz gátlók) társítják. A prucalopirid és a mosapirid szintén
adhatók e célra.

d. Makrolidek
A macrolidek, mint pl. az erythromycin (lásd még antibiotikumok) direkt stimulálják a
motilin receptorokat a gyomor-bél rendszer simaizmain. Terápiásan diabeteses
gastroparesisben alkalmazzák, dózisa 3 mg/kg i.v- vagy 200-250 mg p.os. óránként.
Hátrányuk, hogy velük szemben a tolerancia gyorsan kialakul.

269
11.11.2. Görcsoldók

A gastrointestinális görcsök gyakori panaszt jelentenek. A kezelésükre alkalmas
gyógyszerek két alapvető csoportba oszthatók: neurotróp és muszkulotróp szerekre,
melyeket per os vagy kúp formájában szoktak alkalmazni. Általában urogenitális
eredetű görcsös fájdalmakban is hatékonyak.

a. Neurotróp szerek Ide a paraszimpatolitikumok taroznak (lásd még vegetatív
idegrendszer). Ilyen muszkarinreceptor blokkoló az atropin és a szkopolamin, melyek
felhasználásának nagyszámú mellékhatásuk szab határt. Gyakran társítják őket
muszkulotróp szerekkel (pl. a nálunk elterjedt Lizadon papaverint és fenobarbitált is
tartalmaz az atropinszulfát mellett). A butilszkopolaminium bromid (Scobutil,
Buscopan) előnye, hogy nem okoz centrális mellékhatásokat, mert nem jut át a vér-agy
gáton. Ide tartozik még a propantelin, az oxifenonium, a klinidium bromid (Epirax),
az otilonium bromid (Spasmomen), a metantelin, a diciclomin és a piperidolát is.

b. Muszkulotróp szerek melyek direkt hatnak a gastrointestinális és urogenitális
rendszer simaizomelemeire, így jók vesekő-, epekő okozta vagy menstruációs
görcsökben is.
A papaverin a fehér mák (Papaver somniferum) izokinolin alkaloidája.
Hatásmechanizmusának alapja, hogy növeli a cAMP szintet és nem specifikus kálcium
csatorna blokkoló hatást fejt ki az előbb említett simaizmokban. Egyszeri adagja 100
mg. Aluszékonyságot és AV vezetési zavart okozhat, ezért ilyen esetekben ellenjavalt.
A mebeverin (Duspatal, Colospasmin) jobban tolerált szer, hasonló adaggal. A
drotaverinnek (No-spa) enyhe beta-blokkoló hatása is van. A Piafen pitofenont és
fenpipramidot tartalmaz.
A trimebutin (Debridat, Ilbutin) a gasztrointeszinális opioid (enkefalinerg) receptorokon
fejti ki motilitásreguláló hatását (hipermotilitásban spazmolitikum, hipomotilitásban
stimuláns). Csecsemőknek , sőt újszülötteknek is adható, ami nagy gyakorlati előny,
mivel a gastrointestinális görcsök képezik e korosztály legyakoribb gyógyszeres terápiát
igénylő problemáját).
270
A dimetikon (Ceolat) szintén adható mint csecsemőknél, mind felnőtteknél. Igen jó
gázhajtó, puffadásellenes hatása is van. A simetikon (Espumisan) hasonló szer.
Mindkét hatóanyag megtalálható a Sab Simplex nevű, csecsemőknél gyakran
alkalmazott görcsoldó készítményben.

271
11.12. A gyulladásos bélbetegségekben alkalmazott gyógyszerek

A krónikus gyulladásos bélbetegségek (IBD) a colitis ulcerosa, és a vékonybél disztális
részére lokalizálodó Crohn-betegség. Fontos az elváltozás pontos lokalizásciója, mert
ennek alapján lehet dönteni a lokális (rektális bevitellel) vagy szisztémás kezelésről.
A gyulladásos bélbetegségben alkalmazott, a remissziót létrehozó (és/vagy fenntartó)
gyógyszerek:
- 5-aminoszalicilsav készítmények,
- kortikoszteroidok
- cytotoxikus szerek.
- TNF-α ellenes szerek

a. 5-aminoszalicilsav
Főleg a colitis ulcerosa kezelésében hatékony, annak minden súlyossági fokában
elsőnek választandó szer. Hatásmechanizmusa nem teljesen ismert, de biztosan gátolja
a leukotrienek és a gyulladásos cytokinek képződését. Orális adást követően nagy
része felszívódik, ami – helyi hatású szerről lévén szó – igen csökkemti hatékonyságát.
Ezért általában vagy kúpban viszik be, vagy speciális, savrezisztens
microgranulátumokat tartalmazó lassú hatóanyag-felszabadulást biztosító formában.
Ilyen készítmények a Pentasa és az Asacol, az előbbiből a vékonybélben szabadul fel
az 5-ASA, míg az utóbbiból a disztális ileum - proximális colon tájékán. Kifejlesztettek
továbbá olyan gyógyszerformulákat, melyekben az 5-aminoszalicilsav azo kötéssel
kapcsolódik egy másik molekulához, pl. sulphasalazin esetében a sulphapiridinhez. Az
olsalazinnál az azo kötés két 5-aminoszalicilsav molekulát kapcsol öszze Az azo kötés
ui. nagymértékben lassítja az 5-ASA felszívódását a vékonybélben, de a vastagbélben
ez baktériumok hatására felbomlik. Mellékhatások (nagyobb adagok után): hányinger,
hasi fájdalom, hasmenést.
Sulphasalazin (salazosulfapyridin)
Az 5-aminoszalicilsav és a sulfapyridin kombinációja (l. még gyulladáscsökkentők).
Elsősorban a colon gyulladásos betegségeiben hatékony, kevésbé Crohn-betegségben.
272
Mellékhatásai közül hányinger, hányás, fejfájás, artharlgia, myalgia a gyakoribbak,
ritkán a szulfonamidkomponens miatt csontvelő-depresszió és allergiás reakciók
említhetők. Adagja kezdetben 4 g/nap, ami csökkenthető 2 g/nap mennyiségre fenntartó
kezeléskor.
Az olsalazin

(olsalazin sodium) mellékhatásai közül leggyakoribb a hasmenés (10%),
melyet nem szabad összetéveszteni a gyulladásos bélbetegséget kísérő hasmenéssel.

b. Glukokortikoidok
Erős gyulladáscsökkentő hatásuk itt is érvényesül.. Leggyakrabban alkalmazott
származékok a prednisolon, methylpredniolon és a hydrocortison. Legtöbbször
helyileg (kúp vagy hab formában) viszik be a lokális hatás növelése és a szisztémás
hatások csökkentése céljából. A budesonidot szintén alkalmazzák az IBD
kezelésében, legtöbbször rektálisan, mert orális beadását követően igen gyorsan
lebomlik a májban (―first pass‖ hatás).

c. Citotoxikus szerek
Az azathioprim

és a 6-mercaptopurin olyan citosztatikumok, melyek felezési ideje
igen rövid (2 óra), de aktív metabolitjuk bekoncentrálódik a sejtekben. 3-6 hónapos
kezelés után a betegek 50-60%-a remisszióba jut, és ez fenn is tartható.
A methotrexat elsősorban a Crohn betegségben hatásos, olyan adagban, mely
valószínűleg nem rendelkezik antiproliferatív hatással (és erős mellékhatásokkal), de
gátolja a gyulladásos folyamatot (lásd még rákellenes szerek).

d. TNF-α ellenes szerek

Infliximab (Remicaid)
TNF-α ellenes monoklonális antitest, mely többféle reumás kórkép és pszoriázis mellett
Crohn-betegség kezelésére is alkalmasnak bizonyult (de biztatóak az eredmények
rectocolitisben is). Crohn betegség esetében a betegek 2/3-nál tüneti javulást és 1/3-nál
a betegség remisszióját erdményezte. Legjelentősebb mellékhatásai immunszupresszív
voltával függnek össze: infekciók ,TBC exacerbáció. Adagja 5 mg/kg infúzióban, a 2. és
273
6. héten ismételni kell. Hatásosság esetén a remisszió fenntartására az infúziós
kezelést ismétlik 6-12 hetente.
A hasonló hatásmechanizmusú, de teljesen humán eredetű TNF-α ellenes monoklonális
antitest, az adalimumab (Humira) hatékonysága Crohn betegségben még kivizsgálás
alatt áll (lásd még immunfarmakológia). Ezen szerek elterjedését jelenleg igen magas
áruk is akadályozza.
Klinikai kivizsgálás alatt van a Crohn betegség kezelésére egy IFN-γ ellenes
monoklonális antitest is.


IRODALOM:
1) Anca Dana Buzoianu: Farmacologie, vol. 2 Editura Medicală Universitară ―Iuliu
Haţeganu‖ Cluj, 2006, pp. 295-375
2) Basic and Clinical Pharmacology ed. Katzung; McQuaid, K.R. Drugs used in the
treatment of gastrointestinal disorders. B.G Lange Medical Books, 9th edition,
New York, Chicago, San Franciso, Libanon, London, Madrid, Mexico City, Milan,
New Delhi, Toronto. 2004, pp1034-1063
3) Briejrer, M.R., Akkermans, R.M. et al. Gastrointestinal prokinetic benzamides: the
pharmacology underlying stimulation of motility. Phjarmacol. Rev.47, 631-651,
1995
4) Chan, F.K., Long, W.K. Peptic ulcer disease. Lancet 360, 933, 2002.
5) Flake, Z.A., Scalley, R.D., Bailey, A.G. Practical selection of anti-emetics.
American Family Physician 69/5, March 1., 2004.
6) Gyíres K, Fürst Zs.: Farmakológia, Medicina Künyvkiadó, Budapest 2007, pp.
597-628
7) Gasztroenterológiai módszertani levelek: reflux betegség, Helicobacter pylori
infekció: Magyar Orvos Gasztroenterológiai Melléklet. 2004.
8) Ion Fulga: Farmacologie, Editura Medicală Bucureşti, 2004, pp. 420-458
9) The Pharmacological Bais of Therapeutics. ed. Hardman, J.G., Limbrid, L.E.,
Consulting ed. A. Goodman Gilman. 10th edition, New York, Chicago, San
274
Franciso, Lisbon, London, Madrid, Mexico City, Milan, New Delhi, Sam Juan,
Seoul, Singapure, Sidney, Toronto., pp. 1023-1035, 2001.
10) Tomor Katalin. Crohn betegség – kezelés vagy gyógyítás. Gyógyszereink 55/1,
15-18, 2005.
11) Vizi Esz.: Humán farmakológia, Medicina Künyvkiadó, Budapest 2002, pp. 696-
741





Orvosi gyógyszertan
Tartalomjegyzék 1. Általános gyógyszertan ................................................................................................................ 7 1.1. 1.2. 2. A gyógyszertan tárgya és ágai ............................................................................................ 7 A gyógyszer fogalma, farmakográfia ................................................................................... 8

Farmakokinetika ......................................................................................................................... 12 2.1. A gyógyszerek felszívódása ................................................................................................... 12 2.2. A gyógyszerek eloszlása ..................................................................................................... 18 2.3. A gyógyszerek metabolizmusa............................................................................................ 22 2.4. A gyógyszerek kiürülése ..................................................................................................... 24 2.5. Farmakokinetikai paraméterek................................................................................................ 26

3.

Farmakodinámia ........................................................................................................................ 30 3.1. 3.2. 3.3. 3.4. 3.5. Receptorok ........................................................................................................................ 30 Másodlagos hírvívők ......................................................................................................... 34 Adag-hatás összefüggések ............................................................................................... 35 A gyógyszerek nemkívánatos hatásai ............................................................................... 40 A gyógyszerhatást befolyásoló tényezők .......................................................................... 47

4. 5.

A farmakogenomika alapjai ........................................................................................................ 51 A vegetatív idegrendszer gyógyszertana ................................................................................... 54 5.1. 5.2. 5.3. 5.4. A vegetatív idegrendszer élettana és neurokémiája .......................................................... 54 A vegetatív idegrendszer transzmitterei ............................................................................ 54 A kolinerg ingerületátvitel és a paraszimpatikus idegrendszer gyógyszertana .................. 56 A kolinerg idegrendszer gyógyszees befolyásolása .......................................................... 59 Paraszimpatolitikumok ................................................................................................ 63 Ganglionáris hatású szerek ........................................................................................ 67 Kurarizáló szerek ........................................................................................................ 70

5.4.1. Paraszimpatomimetikumok .............................................................................................. 59 5.4.2. 5.4.3. 5.4.4. 5.5. 5.6.

A szimpatikus idegredszer gyógyszertana ........................................................................ 73 A szimpatikus idegrendszer gyógyszeres befolyásolása .................................................. 76 2

5.6.1. Szimpatomimetikumok ..................................................................................................... 77 5.6.2. 6. Szimpatolitikumok ....................................................................................................... 84 A szív-érrendszer működésének gyógyszeres szabályozása .................................................... 97 6.1.1. Diuretikumok ........................................................................................................................ 98 6.1.1.1. Tiazidok és tiazidszerű diuretikumok ........................................................................... 100 6.1.1.2. Karboanhidráz-bénító diuretikumok ............................................................................ 101 6.1.1.3. Csúcshatású kacsdiuretikumok ................................................................................... 101 6.1.1.4. K+ megtartó diuretikumok ............................................................................................ 102 6.1.2. A szimpatikus rendszert gátló szerek ................................................................................ 104 6.1.3. A renin-angiotenzin rendszer (RAS) aktivitásának gátlói .................................................. 105 6.1.3.1. Angitenzinkonvertáló enzim gátlók (ACEI) .................................................................. 106 6.1.3.2. Angiotenzin II-receptor antagonisták (ARB) ................................................................ 110 6.1.4. Kalciumcsatorna-gátlók (CaChB)....................................................................................... 111 6.1.5. Direkt ható értágítók a hipertónia kezelésében .................................................................. 117 6.2. Az isémiás szívbetegség gyógyszeres kezelése ...................................................................... 119 6.2.1. Nitritek és nitrátok .............................................................................................................. 120 6.2.2. A nitrátokhoz hasonló szerkezetű készítmények ............................................................... 123 6.2.3. Anyagcsere-modulátorok ................................................................................................... 123 6.2.4. Új irányzatok az isémiás szívbetegség kezelésében ......................................................... 124 6.3. A szívelégtelenség kezelése .................................................................................................... 124 6.3.1. Pozitív inotrop hatású szerek ............................................................................................. 126 6.3.1.1. Szívglikozidok vagy digitálisz származékok ................................................................ 126 6.3.1.2. Szimpatomimetikumok és cAMP-szintet növelő pozitív inotrop szerek ....................... 132 6.3.2. Nem pozitív inotrop hatású szerek ................................................................................. 136 6.4. A ritmuszavarok gyógyszeres kezelése ................................................................................. 137 6.4.1. Az aritmiák keletkezésének mechanizmusai...................................................................... 137 6.4.2. Farmakológiai vonatkozások a ritmuszavarok kezelésében ........................................... 138 6.4.3. Az antiaritmiás gyógyszerek hatásmechanizmus szerinti osztályozása .......................... 138 6.4.4. I. Osztály – Depolarizációgátlók ...................................................................................... 141 6.4.4.1. I/A csoport: ............................................................................................................... 141 6.4.4.2. I/B csoport ................................................................................................................ 143 6.4.4.3. I/C csoport ................................................................................................................ 145 3

6.1. A hipertónia gyógyszeres kezelése ............................................................................................ 97

6.4.5. II. Osztály – Antiadrenerg szerek .................................................................................... 146 6.4.6. III. Osztály – Repolarizációt gátló szerek ........................................................................ 146 6.4.7. IV. Osztály – Kalcium-csatorna gátlók .............................................................................. 149 6.4.8. Egyéb antiaritmiás szerek ............................................................................................... 149 6.4.9. Az antiaritmiás kezelés általános szempontjai ................................................................ 149 6.5. A vér lipidszintjét csökkentő szerek ....................................................................................... 152 6.5.1. Lipidszintcsökkentő gyógyszerek ....................................................................................... 156 6.5.2. Fibrátok ........................................................................................................................... 156 6.5.3. Sztatinok ......................................................................................................................... 158 6.5.4. Ioncserélő gyanták .......................................................................................................... 161 6.5.5. Nikotinsav (niacin) ........................................................................................................... 161 6.5.6. A koleszterin felszívódását csökkentő szerek ................................................................. 162 6.5.7. Egyéb hatásmechanizmusú lipidcsökkentők ................................................................... 162 7. A végtagi verőérszűkületek kezelése ....................................................................................... 164 7.1. 7.2. 7.3. 8. 8.1. Gyógyszeres értágítás .................................................................................................... 165 Neurotróp szerek (alfa-blokkolók) ................................................................................... 165 Sima izomra ható (muszkulotróp) szerek ........................................................................ 165 Trombocitagátlók (Trombocita Aggregáció Gátlók) ......................................................... 174

A véralvadást befolyásoló szerek ............................................................................................. 173 8.1.1. A tromboxán A2 szintézisét gátló vegyületek .................................................................. 174 8.1.2. A trombocita membrán P2Y12 receptorának antagonistái .............................................. 176 8.1.3. Glikoprotein IIb/IIIa (GPIIb/IIIa) receptor antagonisták ................................................... 177 8.1.4. Egyéb trombocitagátlók .................................................................................................. 178 8.2. Antikoagulánsok .............................................................................................................. 179 Orális antikoagulánsok ............................................................................................. 185 8.2.1. A faktorokat inaktiváló antikoagulánsok .......................................................................... 179 8.2.2. 8.3. 8.4. Fibrinolitikumok (trombolitikumok) ................................................................................... 190 Vérzéscsillapítók ............................................................................................................. 193 Lokálisan alkalmazott vérzéscsillapítók .................................................................... 193 Szisztémásan alkalmazott vérzéscsillapítók ............................................................. 194

8.4.1. 8.4.2. 9.

A vérképzésre ható szerek ....................................................................................................... 198 9.1.1. A vashiányos anémia kezelése ....................................................................................... 198 4

9.1. Az anémiák gyógyszeres kezelése ........................................................................................ 198

9.1.1.1. A vas és vastartalmú készítmények.......................................................................... 199 9.1.2. A megaloblasztos anémiák kezelése .............................................................................. 202 9.1.3. Neutropéniákban használt gyógyszerek: Növekedési faktorok ....................................... 205 9.1.4. Trombocitopéniában használt gyógyszerek: oprelvekin és trombopoietin ...................... 206 9.1.5. Plazma pótszerek: a dextránok ....................................................................................... 207 10. 10.1. 10.1.1. 10.1.2. 10.1.3. 10.1.4. A légzőrendszert befolyásoló gyógyszerek ............................................................................ 208 Az asthma bronchiale gyógyszertana ................................................................................. 208 Bevezető fogalmak .......................................................................................................... 208 A kórkép patogenézise ................................................................................................ 208 Az asthma kezelésére alkalmas gyógyszerek csoportosítása ..................................... 209 Bronchustágítók ........................................................................................................... 210

10.1.4.1. Béta2-receptor-agonisták ........................................................................................ 210 10.1.4.2. Muszkarinantagonisták ........................................................................................... 212 10.1.4.3. Xantinszármazékok ................................................................................................. 213 10.1.5. Gyulladáscsökkentők és antiallergikumok ................................................................... 216 10.1.5.1. Glukokortikoidok ..................................................................................................... 216 10.1.5.2. Masztocita degranulációt gátlók .............................................................................. 218 10.1.5.3. Leukotrienek hatásának gátlása ............................................................................. 219 10.1.5.4. H1-receptor-antagonisták ........................................................................................ 219 10.1.5.5. Más gyulladáscsökkentők ....................................................................................... 220 10.1.5.6. Az allergén elkerülése és a hipo- vagy deszenzibilizálás ........................................ 220 10.1.6. 10.1.7. 10.2. 10.2.1. 10.2.2. 10.3. 10.3.1. 10.3.2. 10.3.3. 11. 11.1. További lehetőségek az asthma gyógyszeres kezelésére ........................................... 221 Oxigén ......................................................................................................................... 221 Köhögéscsillapítók .......................................................................................................... 224 Centrális támadáspontú szerek ................................................................................ 225 Perifériás támadáspontú szerek ............................................................................... 226 Szekréciót fokozó szerek (secretolyticumok) ............................................................ 227 Szekretomotorikumok ............................................................................................... 231 Surfactant anyagok ................................................................................................... 231

Köptetők .......................................................................................................................... 227

10.3.2. Nyákoldók (mucolytikumok) ......................................................................................... 230

Az emésztőrendszer gyógyszertana ...................................................................................... 232 A gyomor- és nyombélfekély gyógyszerei ....................................................................... 232 5

......................1.............. 243 Az emésztőenzimek pótlása . 11............... 249 Hasmenést gátló szerek (obstipánsok) ............. 11..........1.....3............................................................. 261 11...............2.................................... 11..... Görcsoldók .................8.. 261 11....................................... 244 Hashajtók és hasmenést gátló szerek ............7.......... 241 Prosztaglandinok .....5........................ 266 11...3................ 247 Hashajtók... 11.2........ 11.............................................5............9.......3....................................................................1.... 11......................................................................... 11...10............................................................................... 11.............. 240 Kolloidális bizmutvegyületek ...... 11..................................7....................................................................... 259 11......... Máj........................................................................................2..3..7........ 242 Az emésztés farmakológiája........................................................ 235 Hisztamin H2-receptor gátlók .............4............................. 11...................................... 245 Májműkődésre ható szerek .....................5....2............. 241 11.....2..............................10........................................................................... 255 Hánytatók és hányáscsillapítók ..............11.............. A gyomorsav szekréció mechanizmusa ..................................2...................és bélmotilitást fokozó (prokinetikus) és csökkentő (görcsoldó) szerek ............. 266 11...........................................................1.............. 244 Epesavak ........2............. 11.................................................................4........ Prokinetikus szerek ...........................6. A HP eradikálása .......9.... A gyulladásos bélbetegségekben alkalmazott gyógyszerek ............................ 238 A gyomornyálkahártya-rezisztencia növelése .......................................................................... Az elválasztott gyomorsósav közömbösítése ................ 11......... 271 6 .................................................................................... 11....................11............................. 11.......................................... 11.és epeműkődésre ható szerk ..................................12............8............................................................... 238 11........... 235 Muszkarinreceptor antagonisták ...........1.......11........................... 269 11.......................3..................... 240 Sucralfat .......................................... A gyomor....................................3....................................... 233 A gyomorsav szekréció gátlása.................................................... 11.9..................1................ 249 11......1......10..............11...................3.............5.....2...........8................................................ máj és epeműködésre ható szerek ..... Hányáscsillapítók ......... 236 Protonpumpagátlók......................... 237 Egyéb szekréciógátló vegyületek .................. Hánytatók ....... 243 A gyomorsav-elválasztás fokozása illetve hiányának pótlása ...... 11.. 11............

vagyis azokat a folyamatokat. un. hashajtó. Ázsiában. o A gyógyszerészet (farmácia) a gyógyszertantól (farmakológia) eltérően. mint hashajtót. o Klinikai farmakológia: a gyógyszertani ismeretek emberre való alkalmazásával foglalkozik. fájdalomcsillapító hatást ért el. De az első következetesen használt. izgató. A gyógyszertan szerteágazó tudomány. kémiai) tulajdonságaival foglalkozó tudomány. o Farmakokinetika: Követi a gyógyszerek sorsát az emberi szervezeten belül. A pharmacon (gör.) gyógyszert. farmakológiai hatást kiváltó szer a nyílméreg volt. nem a gyógyszerek és az élő szervezet kölcsönhatásaival. gyógyítására (szanálás). hanem a gyógyszerek anyagi (fizikai. amelyeket a gyógyszer indít meg a szervezetben. Dél- 7 . hatásmechanizmusait elemzi. Legfontosabb ága az orvosi gyógyszertan. amelynek tárgya az ember. Ebers papiruszok említenek. mérget. Afrikában.1. használt anyagokkal foglalkozik. ezért használata nem azonos a magyar gyógyszer szóval. Általános gyógyszertan 1. hánytató. A gyógyszertan és a gyógyszeres terápia kialakulásának rövid története Már az ősember megismert bizonyos olyan anyagokat. magában foglalja az alábbi ágakat: o Farmakodinámia: a gyógyszerek hatásait. gyógyszerként használt szer. és a betegségek megelőzésére (prevenció). Az egyik legrégebbi. amelyet az óegyiptomi. A gyógyszertan tárgya és ágai A gyógyszertan (farmakológia) az élő szervezetek és az élő szervezetek működését befolyásoló anyagok (farmaconok) között fellépő kölcsönhatásokat tanulmányozó tudományág. kábítószert egyaránt jelent. felismerésére (diagnosztizálás). Az orvosi toxikológia feladata a gyógyszerek káros mellékhatásainak a tanulmányozása. o Kísérletes gyógyszertan: a laboratóriumi körülmények között végzett kísérletek összességét öleli fel. o Toxikológia (méregtan): a farmakonok által az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásokkal foglalkozik. amelyről írásos bizonyíték maradt fenn a ricinusolaj. részegítő.1. amelyek használata során bódító.

A gyógyszeres terápia tudományos alapjának megteremtése a Claude Bernard nevéhez kapcsolódik. A magyar gyógyszertan kiemelkedő alakjai meg kell említeni Hőgyes Endre és Bókay Árpád nevét. farmakográfia A gyógyszer olyan anyag. az ún. Knoll Józsefet és a MTA volt elnökét Vizi Szilvesztert. gyógyítására vagy diagnosztizálására használhatunk. Ám. amelyet betegségek megelőzésére. A XVIII. akkor német nyelvű oroszországi univerzitás volt) egyetemen Buchheim vezetésével megalapították az első önálló gyógyszertani tanszéket. Európában a tapasztalatból származó ismeretek rendszerezése a Hippokratész nevéhez kapcsolódik. és ezzel lefektette az experimentális farmakológia alapköveit. Az utóbbi években a természetes. 8 . A továbbiakban. melynek nyomán egyre többet tudunk a gyógyszerhatás molekuláris mechanizmusairól. Észtország. a lett származású Schmiedeberget. században az ún. növényi vagy állati eredetű szerek helyét egyre inkább elfoglalják a biotechnológiai vagy géntechnológiai eljárásokkal előállított ún. Rendkívüli jelentősége volt a gyógyszer receptorok felismerésének. majd tanának ellenhatásaként a XIX. Ennek a Paracelsus-i felfogás vetett részben véget. például Indiában ezeknek a tradicionális orvoslási formáknak létezik egy írott oktatási változata is. Ettől kezdve a farmakológia egyenes irányú fejlődése figyelhető meg: a XIX. akitől a „primum nil nocere‖ (előszór is ne árts) kijelentés is származik. Waksman). aki a kuráré vizsgálata során elvégezte az első pontos farmakológiai analízist. humán eredetű szerek.Amerikában mindmáig fennmaradt a hagyományos orvoslás szájhagyományon alapuló formája.2. egészen a XVXVI. mely az utóbbi időben újra divatba jött. Tanítványát. allopátia irányzat jelent meg. században következett Hahnemann tanítása. majd az ők tanítványai közül Issekutz Bélát. A kemoterápia alapjainak lerakása (Ehrlich) és az antibakteriális terápia kibontakozása (Domagk. homeopátia. A gyógyszer fogalma. Minot és Murphy) mérföldköveknek számítanak. az endokrinológia nagy felfedezései (Banting és Best. Az experimentális farmakológiai irányzat eredményei csak a XX. 1. Paracelsus ugyanis a tapasztalati út fontosságát hirdette. Fleming. században a Dorpat-i (ma Tartu. tekintik a modern gyógyszertani oktatás megalapítójának. A gyógyszerek lehetnek mesterségesen előállított vegyi anyagok vagy természetes eredetű (általában növényi) anyagok. századig a Galenus által a Galenica-ban összefoglalt irányelvek alapján folyt a gyógyítás. században kezdtek megmutatkozni.

Gyógyszerelésnek a gyógyszer szedésének előírását nevezzük. serkentő (stimuláló) b. közepe c. szemiszintetikus c. helyi hatású b. idejét és célpontját (1. noradrenalin pld. 1. a hatás irányát. ezek adagjait. az adagolás módját és időtartamát. A magisztrális recept megírásakor meg kell adni a hatóanyag és a vivőszer megnevezését. a hatásmechanizmus helyét. ranitidin pld. nitroglycerin pld. ipari mennyiségben. pentaerythril tetranitrat . direkt b. azonnali hatás b. A magisztrális gyógyszer felírása az orvos feladata.A gyógyszerek előírásának módszereit a farmakográfia foglalja magában. xenobiotikus anyagok Eredet szerint a. példák A szervezetben is termelődnek (kortizol. erős b. inzulin. acetilkolin pld. guanethidin pld. gyenge A hatás ideje a. Az előírt szer lehet gyári vagy magisztrális készítmény. efedrin pld. szisztemás hatású a. fiziológiás b. atropin pld. intenzitását. adrenalin pld. vény) alapján szedhető.1 Táblázat). fenilefrin pld. természetes b. szintetikus Hatásmechanizmus helye Hatásmechanizmus módja A hatás iránya A hatás intenzitása a. indirekt a. penicillinum pld. A gyári gyógyszerek törzskönyvezett. kenőcsök. A gyógyhatású szerek osztályozása A gyógyszereket számos szempont figyelembevételével különböző csoportokba sorolhatjuk. A legtöbb gyógyszer kizárólag orvosi rendelvény (recept. Extractum Belladonnae siccum pld. gátló (deprimáló) a. ellenőrzött körülmények között gyártott készítmények. így figyelembe vehetjük az előfordulást. késői hatás 9 Megjegyzések. fájdalomcsillapítók pld.1 Táblázat: A gyógyszerek osztályozása Szempont Előfordulás szerint Csoport a. adrenalin) A szervezetben nem termelődnek (penicillin) pld. szemcseppek pld. eredetet.

sublinguális. hogy alkalmazás előtt fel kell rázni. granulák vagy folyadékok. fülcsepp és orrcsepp. 5) Tabletta: a porok préselése során nyert készítmények. A tabletták léteznek orális. 2) Osztott porok: pontos adagolásuk lehetséges. A krém vízzel lemosható. Az oldatok közül a cseppek jelentik a legpontosabb adagolást. olaj/víz típusú. hogy a hatóanyagoknak tökéletesen kell oldódniuk. vaginális vagy implantációs bejuttatási formákban. főhatás b. Ha ennek a feltételnek nem felelnek meg. irreverzibilis hatás Gyógyszer-hatás A hatás célpontja a. 4) Pellet: szabályos gömb alakú szemcsékből álló készítmény. íz javító szereppel rendelkezik. II. késleltetésében is szerepe van. segédanyag hozzáadással szuszpenzió vagy emulzió készíthető. Ilyenkor figyelni kell. IV. de a modern készítmények esetében a felszívódás szabályozásában. krémek: bőrfelületek vagy nyálkahártyák kezelésére használhatóak. 3) Granulátum: nagyobb porszemcsét jelent. mellékhatás a. A bevonat általában cukor tartalmú. míg a kenőcs zsírosabb. a vérnyomáscsökkentő szer ritmuszavart okoz Az emberi szervezetre ható Az emberi szervezet valamely élősködőjére hat A magisztrális és gyári készítményeket gyógyszerformák szerint is osztályozhatjuk: 1) Osztatlan porok: kanállal adagolhatóak. de létezik tasakban kiszerelt formában is.c. 10) Kenőcsök. parazitotrop I. víz/olaj típusú. III. Gázhalmazállapotú készítmények 10 . A szemkenőcsöket aszeptikus körülmények között készítik. 8) Kapszulák: gyógyszertokban található (általában rossz ízű) porok. Léteznek külsőleges és belsőleges alkalmazású készítmények. Általában kanállal adagolják. és állás közben sem válhatnak ki. Vivőanyaguk testhőmérsékleten olvad (általában kakaóvaj vagy Adeps solidus). organotrop b. phenoxybenzamin pld. Folyékony készítmények 11) Oldatok: alapkövetelmény. Létezik szemcsepp. erős hatású szert nem tartalmazhatnak. Félszilárd készítmények 9) Kúpok: végbélkúp és hüvelygolyó formájában léteznek. 6) Drazsé: bevont felületű tabletta. Szilárd készítmények: pld. 7) Pilula: galenikai laborokban előállítható gyógyszerforma.

tüdő tabletta tabletta kúp spray csepp spray csepp inhalációs por kötőhártya (szem) hüvely csepp kenőcs kúp golyó húgycső 11 oldat opiumoldat Ambroxol szirup Maalox. Panadol Aspirin Ampicilin Fenosept Nitroglycerin Indometacin Bixtonim xylo Rinofug Ventolin Bromhexin Intal chloramphenicol Aciclovir Ketoconazol Poligynax Clotrimazol Alkalmazás módja Gyógyszerforma Példák . 14) Gyógyszerterápiás rendszerek: programozott hatóanyag-leadást biztosítanak. tinktúra (alkoholos növényi kivonat). Pontos adagolást.12) Aerosolok: porlasztó segítségével belélegezhető porok vagy folyadékok. infúziós rendszerek és per os rendszerek. 15) További készítmények a főzet (decoctum).2 Táblázat: A gyógyszerbejuttatás lehetőségei Alkalmazás helye Nem invazív Emésztőrendszer nyálkahártya per os oldat (solutio) szirup keverék tabletta kapszula per lingualis sublingualis rectalis Egyéb nyálkahártya orr hörgők. mosások (lotiones). gyors hatás elérését biztosítja. Lehetnek szisztémás vagy helyi hatású szerek. Léteznek transzdermális tapaszok (TTS). Az egyes gyógyszerformák különböző utakon juttathatók be a szervezetbe (1. toroköblögetők (gargarismata). forrázat (infusum). Fontos az aszepszis-antiszepszis szabályainak a betartása. 1.2 Táblázat). öblögetések (irrigationes). Egyéb 13) Injekció: steril por vagy folyadék állagú ampullába/fiolába zárt anyag. V.

A farmakokinetika foglalkozik tehát a gyógyszerek felszívódásával. Szerkezetüknél fogva megengedik a vízoldékony és a zsíroldékony anyagok átjutását is. Ugyanakkor a membránok vázat is képeznek. Farmakokinetika Farmakokinetika a gyógyszertannak azon ága. intraperitonealis. szervezeti feltételek között. inkább folyékony. intramuscularis.pálca. a nagyobb molekulák pedig a csatornákon keresztül jutnak át. eloszlásával. mintsem szilárd szerkezetek. a vízoldékonyak közül a kisebbek a pórusokon. intracardiális Alprostadil Fluocinolon Fenilbutazon Mixtura agitanda A vérpályán kívül: subcutan. hogy a gyógyszerek kifejthessék a szervezeten belül a kívánt hatást. A gyógyszermolekula mozgásának törvényszerűségeit írja le. A felszívódás és az eloszlás (később pedig az elimináció) során a gyógyszermolekuláknak át kell jutniuk a biológiai membránokon. azaz a szövetekbe jutást pedig eloszlásnak. A sejtmembránok lipidszerkezetüknél fogva nem jelentenek akadályt a zsíroldékony molekulák számára. intrapleuralis Implantációs: bőr alatti kötőszövet 2. el kell jutniuk a célszervhez. intraarticularis. azaz a szervezet hatását a gyógyszerre. intraarteriális. amelyek bimolekuláris lipoidrétegből állnak. A gyógyszerek felszívódása Ahhoz. Az alkalmazás helyéről a vérbe jutás folyamatát nevezzük felszívódásnak. A felszívódást befolyásoló tényezők 12 . oldat Bőr felület kenőcs krém rázókeverék Invazív Közvetlenül a vérpályába: intravénás. (2. a vérből a hatás helyére.1 ábra) 2. amely leírja a gyógyszerek sorsát a szervezetben. intratecalis. amelyben receptormolekulák és enzimek helyezkednek el. A biológiai membránok mozaikfelépítésű. anyagcseréjével és kiürülésével.1.

K a megoszlási hányados 2. ugyanis legkönnyebben a magas megoszlási hányadossal rendelkező szerek vándorolnak. hogy a gyógyszer az alkalmazás helyéről bejusson a szisztémás keringésbe (kivéve intravaszkuláris adagolás). amelyik bejut a keringésbe. ameddig a membrán két oldalán a koncentráció kiegyenlítődik. A a membrán területe.3 ábra) ahol: v a transzport sebessége. A folyamat intenzitását elsősorban a molekulák lipoid-víz megoszlási hányadosa befolyásolja. A folyamat addig tart. az organikus fázis pedig a membránt jelenti. D a diffúziós koefficiens. pKd – a disszociációs konstans negatív logaritmusa [C] – koncentráció Ugyanakkor a gyógyszerek felszívódását befolyásolják a fizikokémiai tulajdonságok. Az előbbiekből már következik. amely azt mutatja meg. A disszociációs konstans és a pH közötti összefüggéseket a Henderson-Hasselbach féle egyenletek mutatják (2. a gyógyszermolekula nagyságától valamint a membrán pórusainak a nagyságától. A gyógyszermolekulák szállításában a következő folyamatok vesznek részt: 1. Ez a gyógyszerek membránokon való átjutásának leggyakoribb és legfontosabb útja. 13 . A filtrációs nyomás a vérnyomásból adódik. hogy a molekula milyen mértékben oszlik meg a szerves és a vizes fázis között: a vizes fázis ebben az esetben a puffer hatású plazmát. Passzív diffúzió: a gyógyszermolekulák koncentrációgrádiens irányába történő vándorlása.A gyógyszerek felszívódását tekintve a legfontosabb befolyásoló tényező a lipoid-víz közötti megoszlási hányados. A gyógyszernek csak az a része hasznosul. A gyógyszermolekulák transzportjának a törvényszerűségei A gyógyszerhatás kiváltásának előfeltétele. Továbbá fontos tényező a disszociációs konstans (K d). hogy a felszívódást befolyásolja a gyógyszerek pH-ja is.2 Ábra). Ez azt jelenti. hogy egy adott gyógyszermennyiség milyen hányada ionizált illetve nem ionizált az oldó közeg pH-ján. L a membrán vastagsága. A passzív diffúzió szabályait a Fick-törvény írja le (2. Filtráció: függ a membrán két oldalán levő nyomástól. a bevitt gyógyszerforma és a gyógyszer felépítésében megtalálható egyéb anyagok.

és ehhez a folyamathoz energia szükséges. hogy a folyamat telíthető és hőmérsékletfüggő. A tömeges szállítást kizárólag a keringés és a perctérfogat befolyásolja. mint a penetráció bármilyen más membránon.3. 7. 4. vírusok. az ún. amikoris a sebesség koncentrációfüggő. Az aktív transzport szelektív folyamat. hogy a gyógyszert szelektíven halmozzuk fel bizonyos sejtekben – pld. Az aktív transzport folyamatában résztvevő transzporter molekulák sokfélék. Ionpártranszport: lényege az. amellyel a gyógyszer komplexet képez. amikor a sejt felszínére adszorbeált részecskék (baktériumok. amikor a sejt membránja körülfogja és bekebelezi a gyógyszermolekulát. carrier-fehérje vagy pumpa jelenléte. amikor folyékony anyagok felvétele megy végbe. Tömeges szállítás (bulk flow) a vérárammal: ebben az esetben a szállítást a molekula mérete. és így polaritásukat árnyékolják. OATP). Aktív transzport: ebben az esetben a molekulák a koncentrációgrádiens ellenében vándorolnak.4 ábra) 14 . A felszívódás kinetikáját tekintve megkülönböztetünk 1 rendű folyamatot (ez jellemző a gyógyszerek többségére). ugyanis a sejt endocitózis képessége felhasználható arra. a „multidrug resistance protein‖ (MDR) és a „multi resistance associated protein‖ (MRP). amikor a felszívódás sebessége állandó. eliminációját biztosítja. Az aktív transzport ismerete kettős jelentőséggel bír: egyrészt néhány gyógyszer felszívódását. ezért nem energiaigényes. zsírvagy vízoldékonysága egyáltalán nem befolyásolja. de alapvetően négy család különböztethető meg: az organikus kation transzporterek (OCT). A vérkeringés rövid idő alatt a szervezet bármely pontjára eljuttatja az anyagokat. nem ionizált formáknak. hogy az erősen ionizált molekulák ionpárt képeznek a tápcsatorna mucinjával. A fordított irányú folyamatot exocitózisnak nevezzük. a triciklikus antidepresszánsok). másrészt számos gyógyszer éppen azáltal hat. 6. illetve 0 rendű. Az átjutás mindig jobban megy a zsíroldékony. organikus anion transzporterek (OALT. Az endocitózis folyamata napjaink kutatásaink egyik fő területe. ezt követően pedig passzív diffúzióval felszívódhatnak. és így a mellékhatásaik jelentősen lecsökkenthetőek. 5. és a kapillárisfalon való átjutás gyorsabb. Facilitált transzport (diffúzió): az aktív transzporthoz hasonló folyamat. Két formája van a fagocitózis. (2. Ezenkívül jellemző rá. a hordozófehérjék anyagspecifikusak. csak annyiban tér el attól. A transzporthoz elengedhetetlenül szükséges egy hordozó molekula. ionizált változatok nehezebben jutnak át. Endocitózis: az a folyamat. hogy koncentrációgrádiens irányába szállít. hogy gátolja a szervezetben valamely endogén molekula aktív felszívódását (pld. gyógyszermolekulák) felvétele és a pinocitózis. míg a vízoldékony. tumorsejtek –.

mint amikor a gyomor telt. Ezért a savra érzékeny gyógyszereket. ürülés) több tényező befolyásolja. ahhoz. Egyáltalán nem mindegy.5) a szájüregből négyszer gyorsabban szívódik fel. ez a per os adagolás. hogy felszívódhassanak. A szájüregből felszívódó. A gyomor legintenzívebb összehúzódásai éhség alatt vannak. A nikotin például gyenge bázis (pH 8. a pszichés állapot. A gyomor motilitását (összehúzódások. étkezés után ajánlatos bevenni.4 között a biológia membrán ilyen pH különbséget határol el egymástól. A gyógyszerek felszívódása a gyomorból A gyomorból a felszívódást elősegíti a gyomor nagy felszíne és a bő vérellátás. hogy a vérből a nem ionizált. a fekvő helyzet és az antikolinerg szerek. de ezt kompenzálja az előbb említett két jellemző. Figyelembe kell venni. ezért innen aránylag kis mennyiségben szívódnak fel. A gyomornedv alacsony pH-ja (pH 1-2) miatt a bázikus gyógyszerek ionizálódnak (a gyógyszerek zöme bázikus). amelyek a gyomor falát károsíthatják. A szájüreg alkalmas a gyógyszerek felszívódására. valamint azokat. A motilitást csökkenti a jóllakottság. Kedvezőtlen a kis felszívófelület. ahol a gyomor lumene (ürege) – pH 1 és a gyomor falát ellátó vérpálya – pH 7. A gyomor ürülési sebessége határozza meg. hogy a szájüregben a molekulák nagyrésze nem ionizált. Ilyen körülmények között a molekulák nagy része disszociálatlan. Ennek a tényezőnek a következménye az. nitroglicerin) a felszívódás teljessé tehető. hogy a bázikus gyógyszerek mennyi idő múlva szívódnak fel. mint a gyomor-bélhuzamból. és nem szívódnak fel. first pass effektust.A gyógyszerek felszívódása a különböző helyekről A gyógyszerek felszívódása a szájüregből A gyógyszereket leggyakrabban szájon keresztül adagoljuk. A gyomor az egyetlen szerv az emberi szervezetben. A savas jellegű gyógyszerek jól felszívódnak a gyomorból. A bázikus gyógyszereknek el kell jutniuk a bélhuzamba. mert bő a vérellátása és vékony a nyálkahártyája (epithelium). A szilárd gyógyszerformák viszonylag rövid ideig tartózkodnak a szájüregben. viszkozitása. hogy az egyes gyógyszereket evés előtt vagy étkezés után adagoljuk. De például sublinguális adagolás esetén (pld. hogy éhesen a gyomorsav töményebb. A pH közel semleges (pH 6). éppen amiatt. a testhelyzet. zsíroldékony 15 . direkt a szisztémás vérkeringésbe jutó szerek ugyanis elkerülik az ún. Ezek közül meg kell említeni a következőket: a fogyasztott táplálék mennyisége. Ezt használják ki a nikotinos rágótabletták előállításánál. így lipoid-víz megoszlási hányadosuk alapján jól felszívódhatnak. azaz nem metabolizálódnak a májban idő előtt.

és bekerülnek a keringésbe. így például a gyomor ürülési sebességét. és így számukra a membrán átjárhatatlanná válik. a bőséges vér. a belek szintjén valamennyi előfordul. a gyors áthaladás – hasmenéses állapot – csökkenti a felszívódás mértékét.4 ezek a molekulák ionizálódnak és a folyamat mindaddig tart. hányást). Mivel a vér pH-ja 7. a gyomor-bélrendszerre specifikus tényezőt is megemlíteni. fájdalomcsillapítók) azt.molekulák bejutnak a gyomor lumenébe. amelyeket intravénásan adagolunk. zsírok.és nyirokkeringés és a pH amely 5-6 között van. duodenumfekély. A gyógyszerek felszívódása a belekből A vékonybélből – duodenum. mert különben a felszívódás már korábban befejeződik. fájdalom. hasi trauma. mintha szájon keresztül adagoltuk volna. a nagyon nagy felszívó felület (a nyálkahártya felületét a bélbolyhok megsokszorozzák). filtráció. A vastagbélnek (colon) főként a gyors perisztaltikával járó állapotok esetében van szerepe a felszívódásban. ezért ezek átjutnak a biológiai membránon. a belekből úgy szívódnak fel. És ez a folyamat addig tart. eszméletlen beteg. cava inferiorba jutnak). hogy a keverőmozgások előnyösen befolyásolják a felszívódást. ileum. facilitált diffúzió. ameddig a gyógyszer teljes mennyisége felszívódik. A gyomor ürülési sebességét bizonyos tényezők fokozzák (folyadékok bevitele. ha a gyógyszer súlyos gyomornyálkahártyaizgalmat okoz (hányingert. így a passzív diffúzió. Felszívódási mechanizmusokat tekintve. A végbél (rectum) különösen fontos adagolási lehetőség minden olyan esetben. A végbélből felszívódó szerek szintén elkerülik a first pass effektust (mert a v. endocitózis. kolinerg-vegyületek). de így a gyomorba jutnak. A gyomor-béltraktusból való felszívódást befolyásoló egyéb tényezők A korábbiakban már felsorolt befolyásoló tényezők mellett fontos néhány. szülés. jejunum való felszívódást elősegíti a speciális felszívó hengerhám. ameddig a membrán két oldalán azonos koncentráció alakul ki. illetve. A gyógyszerek felszívódása általában befejeződik a jejunum felső szakaszán. ahol ionizálódnak. hogy azok a szerek. A savas jellegű vegyületek disszociációja visszaszorul a gyomor lumenében. A belekből való felszívódást befolyásolja az áthaladás sebessége: a lassú áthaladás elősegíti. savak. a belek motilitását is. Érdekes. míg mások csökkentik (szilárd táplálékok. hasnyálmirigy-gyulladás. A gyógyszerek felszívódása a tüdőből 16 . diabetes mellitus. A belek motilitását tekintve tudni kell. aktív transzport. míg a hasmenés csökkenti. amikor a beteg nem működik együtt: kisgyerek.

Hátránya. A bőrön keresztül liposzómákhoz kötött gyógyszereket is be lehet juttatni. abszorbenshez kötik. Az ennél nagyobb átmérőjüek elakadnak a felső légutakban. A tüdő különböző területei a levegő-átáramlásuk függvényében különbözőképpen vesznek részt a felszívódásban. A tüdő szintjén számos vegyület alkalmazható. így gázok. a jó vér. A gyógyszerek felszívódása a bőr felületéről A bőr felületéről való felszívódást elősegíti a nagy felszín. aerosolok. voletábilis anesztetikumok. Léteznek programozott kioldású gyógyszerek – ez úgy érhető el. A nagy lipoid-víz megoszlási hányadosú molekulák felszívódása jelentős lehet a bőrön keresztül. A felszívódási lehetőségek közül kiemelkedő jelentőségű a passzív és facilitált diffúzió valamint a fagocitózis. kényelmesen alkalmazható. a duzzadás a sejtek fellazulását eredményezi. azonnal távozik a kilélegzett levegővel. túladagolásnál a tapaszt el lehet távolítani.) történő adagolás. párolgásgátló anyagok alkalmazásával. ugyanakkor gátolja az elszarusodó laphám.) és a bőr alatti kötőszövetbe (sc. ha a hatóanyagot gyantához. A felszívódást fokozni lehet dörzsöléssel (helyi vérbőség). míg az ennél kissebek legtöbbje pedig hatás nélkül. A tapaszok alkalmazásával elkerülhető a változó vérkoncentráció. amelyen a perctérfogat 100%-a áthalad. Legjobbak az 1 és 5 mikron közötti átmérővel rendelkező részecskék. mint pld. és a bőrben képez raktárakat. hanem helyi hatást idéznek elő.A tüdőből való felszívódást elősegíti a nagy alveoláris felület (50-100 m2). zárótapasz felhasználásával. A gyógyszerek parenterális felszívódása Leggyakoribb az izomba (im. 17 . a felszívódás jól szabályozható. A vér és a levegő közötti megoszlási hányados szintén jelentősen befolyásolja a tüdőből való felszívódást. a jó vérellátás. a vékony membrán.és nyirokellátás. adagolhatók itt. A bőrfelszívódás a tapaszok megjelenésével vált terápiás értékűvé A tapaszok előnyei közé tartózik. hiszen a tüdő az egyetlen szerv. Zárótapasz hatására akár 50%-al megnőhet a hámsejtek víztartalma. A krémek és kenőcsök általában nem szívódnak fel. hogy nem együttműködő betegek esetében is lehet használni. hogy túladagolás esetén nem lehet megszüntetni a további beáramlást. Ebben az esetben a szer gyorsan felszívódik.

amelynek során a gyógyszer a szisztémás keringésből a szövetekbe jut (2. A felszívódás lassítása A felszívódás lassítása bizonyos esetekben előnyös lehet.) adagolás esetén nem beszélhetünk felszívódásról. transzdermális terápiás szisztémák (TTS) segítségével vagy steril tabletták bőr alá való ültetésével. infúzió). Intravénás (iv. és lehet kevésbé semleges pH-jú is.2. a helyi hatás megnyújtása. Ezáltal megvalósítható a tartós és egyenletes általános hatás biztosítása. ritkább bevitel mellett.Mindkét esetben gyors felszívódás tapasztalható. Ilyen készítmények pl. valamint az általános mérgező hatások csökkentése. a perfúzió sebessége  a gyógyszerek plazma. 2. hogy a hatóanyagok két rétegben helyezkednek el. hogy nagy mennyiség is bevihető (perfúzió. értágító szerek párhuzamos adagolása jelentősen befolyásolja az adagolást. A felszívódást befolyásolja a helyi vérellátás és a kötőszövet denzitása. A gyógyszerek eloszlása A gyógyszerek eloszlása (disztribúció) az a folyamat. Ugyanakkor retard készítmények adagolhatók a tápcsatornán keresztül is: például a drazsék bevonásával úgy. a disulfiram.5 ábra) Az eloszlást befolyásoló tényezők:  a kapillárisok permeabilitása  a szövetek vérellátása. retard készítmények bevihetők intramuscularisan. főleg a helyi érzéstelenítőket szokás érszűkítőkkel együtt adni. egyes észterek. De bejuttathatók bőrön keresztül. Léteznek olyan parenterális készítmények. a Moldamin. amikor oldat helyett szuszpenziót fecskendeznek be. fő veszélye a túladagolás. Érszűkítő-.és szöveti-fehérje kötődése  a helyi pH eltérések  a transzportmechanizmusok fajtái  a különböző szöveti membránok permeabilitása 18 . mert a szer közvetlenül a vérbe jut. Előnye. makromolekuláris vivőanyagok. pl. de intramuscularisan gyorsabb. és napokig. Programozott gyógyszerleadású készítmények használatosak a szemészetben is. A lassú felszívódású. a külsőt könnyebben oldódó. egyes hormonok. a belsőt ellenállóbb védőréteg borítja. hetekig megfelelő vérszintet biztosítanak. és így először oldódnia kell az anyagnak. amelyek raktárt (depót) képeznek a beadás helyén.

kiszámításánál az feltételezzük. ezek után pedig az. 20 l) e. intracelluláris tér: az összvíztér kb. A gyógyszermolekulák az endoteliális fenesztrációkon keresztül a vérnyomás erejével filtrálódnak az interstitialis térbe.Az eloszlásra jellemző. különösen a máj. a pleurális. A gyógyszerek az eloszlás során a szervezet vízterébe (kompartment) jutnak. A cerebrospinális. intersticiális tér: az összvíztér kb. transzcelluláris tér: a megmaradt kb 1%. 50%-a (42 l esetén kb. 12%-a (42 l esetén kb. hogy egy bizonyos szerv mennyit vesz fel a gyógyszerből. vér: az összvíztér kb. amelyben ha a beadott gyógyszermennyiség eloszlana.-n beadott gyógyszer mennyiségét elosszuk a plazmaszinttel egy olyan időpontban. Látszólagos eloszlási térfogat (Vd) Az a térfogat. hogy a kapillárisokból a sejtközötti térbe jutás gyors folyamat. Co a koncentráció (mg/l)) Virtuális. a synoviális folyadék. 12%-a) f. az endotélium laza szerkezetű. mivel a kapillárisfal membránja. a peritoneális. és a koncentráció meghatározásának pillanatában beállt az egyensúly. zsírszövet: mennyisége nagyon változó. ha az iv. A 19 . nem reális jellemző. A véráramlásnak köszönhetően a szervezet valamennyi szövetéhez egyszerre jut a gyógyszerkínálat.6 ábra) A szervezet vízterei: a. amikor az eloszlási egyensúly beállt. Úgy számítható ki. 42 l) – nők esetében kisebb b. 10 l) d. kivéve a központi idegrendszer szintjén. 5 l) c. nem ürül. a szem csarnokvize valamint az emésztőnedvek tartóznak ebbe a kategóriába. általában a fennmaradó mennyiség nagy részét teszi ki (az összvíztér kb.és a vesekapillárisok áteresztőképessége nagy. A víztér több részből áll össze (2. koncentrációja megegyezne a mérési időpontban tapasztalt koncentrációval. hogy a beadott szer nem metabolizálódik. a bizonyos szerv szöveti tulajdonságaitól függ. összvíztér: a testtömeg mintegy 60%-a (70 kg-s egyén esetén kb. 25%-a (42 l esetén kb. Q az adag (mg). Vd = Q/ Co ahol: Vd a látszólagos eloszlási térfogat (liter).

és azt. Az éhezés csökkenti a zsírszövet mennyiségét. a szer csak a vérben oszlott el. ilyenkor onnan nagy mennyiségű gyógyszer szabadulhat fel. ez az egyetlen szerv. függ a szövet nagyságától (a szervezet össztömegének hány százalékát teszi ki) és függ a szövet perfúziós állandójától. ha a szert iv. hogy a szer valahol (pl. bolusban adjuk be és a koncentrációt a beadást követő néhány másodpercen belül határozzuk meg. Ilyenek például a tetraciklinek és a nehézfém sók. ha nagyobb. függ a liter/perc vérátáramlástól. A szelektív felhalmozódás függ attól. hogy onnan hosszú ideig hatékony adagban szabadulnak fel. A gyógyszerek szelektív akkumulációja A gyógyszerek nem egyenletesen oszlanak el a szervezetben. A csontszövet viszonylag kisebb jelentőségű a gyógyszerfelhalmozódás szempontjából. De a nagy lipoid-víz megoszlású molekulák fokozott affinitással kötődnek a zsírszövetben. amelyen a perctérfogat 100%-a átáramlik. A vese a perctérfogat kb. mint 5 l. emiatt a gyógyszerek felhalmozódása (főleg a bázikus jellegű vegyületek esetében) a tüdőben jelentős. Ilyenek például a fenotiazin-származékok és az antimaláriás chloroquin. ami azt jelenti. aminek oka valószínűleg az erős kötődés a vér fehérjemolekuláihoz. hanem az egyes szövetekben szelektív felhalmozódás tapasztalható. például az intravénás altatóként használt thiopentálnak 70%-a a beadást követő 2-3 órán belül a zsírszövetben halmozódik fel. Léteznek olyan szerek.feltételeknek úgy lehet a legjobban megfelelni. a zsírszövetben) felgyülemlett. sőt felülete alkalmas a gyógyszerek megkötésére. ez arra utal. A zsírszövet mindössze a perctérfogat 10%-t kapja és perfúziós aránya 5. amelyek fokozottabban halmozódhatnak fel a csontokban. A szívből jövő vér teljes mennyisége átáramlik a tüdőn. ha az érték kisebb. 25%-t kapja és perfúziós aránya 350. Biológiai barrierek a szervezetben 20 . és gyermekekben csontképződési zavarokat okozhatnak. Amikor a Vd nagyobb. hogy a vesében a gyógyszer felhalmozódás jelentős. például az amfetamin a vérszintnek akár 200-szorosát is elérheti a tüdőben. és perfúziós aránya is magas (400). Ez a kiválasztásnak egyik fontos tényezője. hogy a szív perctérfogatának hány százaléka áramlik át a szöveten. mint 12 l. amelyek esetében kihasználják a zsírszövetben való felhalmozódást. mégis vannak bizonyos szerek. Néhány gyógyszer nagy affinitással kötődik a retina melanin nevű pigmentjéhez és súlyos látási zavarokat okozhat. a szer bejutott az extracelluláris térbe is. hogy 100 g szöveten 1 perc alatt hány ml vér áramlik át. ha az érték 12 l. vagyis. A Vd értékéből különböző következtetéseket lehet levonni. Így például. mint a szervezet összvíztere. akkor az intracelluláris térbe is bejutott.

mint más szövetekbe. Az átjutás ugyanakkor a molekula nagyságától is függ: a 600 dalton alattiak könnyen. amelynek szelektivitása hasonló a placentáéhoz. Ezt nevezzük vér-agy gátnak. transzferrinhez. hogy a fehérjekötődés elnyújthatja a gyógyszerhatást. így a magzatban magas gyógyszer koncentráció jöhet létre. legfőképpen az albuminhoz. amelynek során egy szer az elsődleges felhalmozódás helyéről a másodlagos eloszlási helyre jut. Az alkohol és a drogok könnyen átjutnak a barrieren. amelyeket az egészséges barrier visszatart. Figyelembe kell venni azt is. a metabolizációt és a kiürülést. A kötött és a nem-kötött (plazmában oldott) molekulák között dinamikus egyensúly van. A kötőhelyek nem teljesen specifikusak. és a dohányzó anyák vérének karboxihemoglobin-tartalma a magzat oxigenizációját is rontja. A vér-agy gátnak köszönhetően. A placenta vérátáramlása jelentős. hogy bejussanak az idegszövetbe.vagy bakteriális fertőzés következtében gyengülhet a vér-agy gát visszatartó funkciója.A szervezetbe jutott gyógyszerek bizonyos szervekbe nehezebben jutnak be. ugyanis a lipoidoldékony molekulák jól átjutnak rajta. A másodlagos raktározási hely a hatás kialakulásának szempontjából 21 . A központi idegrendszer szintjén az endothelium tömöttebb. a 600-1000 dalton közöttiek gyengén. Az idegrendszer. emiatt bizonyos esetekben több szer együttes adása esetén kompetició figyelhető meg. A részben anyai részben magzati vérrel ellátott méhlepény különböző eredetű ereit komplex biológiai membrán választja el egymástól. A placenta barrierfunkciója azonban nem abszolút. A gyógyszeradag növelésével a telítési dózis elérése után a hatás ugrásszerű növekedése figyelhető meg. és célja a hímivarsejtek védelme. Itt a gyógyszerek nem filtrálódhatnak a pórusokon. hanem az endothel-membránon kell átdiffundálniuk ahhoz. ennek egyik következménye. hogy újszülött. Gyulladás. a méhlepény és a herék szintjén ez bizonyos módosult szerkezetű endothel részeknek köszönhető. amelyek felnőttkorban már nem tudnak áthatolni.és kisgyermekkorban olyan gyógyszerek is bejuthatnak az agyba. emiatt olyan gyógyszerek is átjuthatnak. visszatartó funkcióval rendelkezik. míg a lipofób molekulákat megakadályozza az átjutásban. Férfiak esetében a here-vér barriert kell megemlíteni. míg az 1000 daltonnál nagyobb molekulák nem jutnak át a magzati keringésbe. a vízoldékony vegyületek sokkal nehezebben jutnak be a KIR-be.és a lipoproteinekhez is. A kötődési kapacitás telíthető. A gyógyszerek fehérjekötődése A gyógyszerek az érpályában reverzibilisen kötődnek a vér makromolekuláihoz. A kötődés befolyásolja az eloszlást. a gliko. cöruloplazminhoz. A kötött molekulák nem vesznek részt a farmakológiai hatásban. A redisztribució az a folyamat. ezt nevezzük placentabarriernek. de kapcsolódhatnak globulinokhoz.

Egyes konjugált termékek bekerülhetnek az enterohepatikus körforgásba. a vese. a placenta. A gyógyszerhatás megszűnésért tehát a kiürülés mellett a metabolizmus is felelős.1 Táblázat: A gyógyszermetabolizáció fázisai: I. A metabolizmus az a folyamat amely inaktiválhatja a gyógyszert. amikor a metabolit hatékonyabb. majd a bőr alatti zsírszövetbe jutnak. és ezáltal elősegíti annak kiürülését.3. Létezik egy preszisztémás metabolizmus. A gyógyszerek (többségükben) a szervezet számára testidegen anyagok. Az emberi szervezetben a metabolizáció két fázisban megy végbe. A gyógyszerek metabolikus átalakulását is enzimrendszerek váltják ki. Ezen reakciók során elsődleges fontosságú a P. A metabolizmus azonban minden esetben fokozza a szer polaritását. a bélnyálkahártya és a bőr. Testidegen jellegűknél fogva a gyógyszereknek ki kell ürülniük a szervezetből. toxikusabb. A gyógyszerek metabolizmusa A gyógyszerek metabolizmusa (biotranszformáció) a vegyület kémiai szerkezetét és fizikokémiai tulajdonságai megváltoztató folyamat. A folyamat végén általában inaktív. Másodlagos szereppel rendelkező szervek a gyógyszer metabolizmusban a tüdő. Az anyagcserét befolyásoló tényezők között meg kell említeni a következőket: kor.1 táblázat). adott esetekben karcinogén termékeket eredményezhetnek. mint az eredeti molekula.és endokrinológiai háttér. 2.tekintve semleges. A májsejtek különösen gazdagok gyógyszer-metabolizáló-enzimekben. enzimek . nem épülnek be a szerkezeti elemekbe és nem hasznosíthatóak energiaforrásként. a termék pedig az aktív metabolit. ilyenkor az eredeti gyógyszer a prodrug. fázis reakciók Típus 22 Altípusok. 2.P450 indukálása növeli a máj metabolizáló képességét. vízoldékony metabolitok keletkeznek. amely csökkenti a per os adott gyógyszerek biohasznosulását („first pass effect‖). Az első fázis reakciók néha hatékonyabb.P450 oxigenáz szerepe. Az első és a második fázisba tartozó átalakulási utakat az alábbi táblázatban foglaltuk össze (2. A második fázis alatt a konjugációs reakciók mennek végbe. és így ismételten felszívódhatnak. de van. Emiatt és a szerv nagy tömege miatt ez a gyógyszer-metabolizáció alapszerve. Például a narkotikumok elsődlegesen a KIR-ben halmozódnak fel (a jó vérellátás következményeként). nem. A citokróm . genetikai.

hogy egy oxigénatom kapcsolódik a szubsztráthoz . amelynek során egyes anyagok többszörösére növelik a microsomalis monooxigenáz (P.enzimei kevéssé specifikusak . és ezáltal gyorsítják önmaguk és más 23 .gyakori a monooxigenáz enzim elnevezés. Glutation-konjugáció 7. nitro-. Metilezés 4. Glukuronidkonjugáció a legfontosabb és leggyakoribb a konjugációs reakciók közül Szulfotranszferáz Metil-transzferáz Acetil-transzferáz Glutation-transzferáz 2. ami arra utal.a monooxigenáz műkődésének feltétele az O2 és a NADPH (nikotinadenin dinukleotid-foszfát) jelenléte 2.P450) enzimek aktivitását. Hidrolízis 5. Hidratáció 6. észterhidrolízis Gyűrűzárás/-nyitás. Acetilezés 5. fázis reakciók (konjugációs reakciók) 1. Kondenzáció UDP-glukuronil-transzferáz Az enzimindukció az a folyamat. Vegyes reakciók Azo-. Transzaminálás Dekarboxilezés II. Izomerizáció 7.és amin-oxidáz Alkohol-dehidrogenáz Aromatáz 3.az endoplazmatikus retikulumban megy végbe . epoxidredukció Amid-. Aminosav-konjugáció 6.ez a leggyakoribb . Microsomális – P450-függő oxidáció . Nem microsomális oxidáció Aromás oxidáció Alifás oxidáció Alkoholoxidáció Dezaminálás Dehalogénezés Epoxidképzés Aldehid. Redukció 4.1. Zsírsav-konjugáció 8. Szulfonálás 3.

A glomerulusfiltráció (GFR) során a glomeruluskapillárisok a vizet és a benne oldott kis molekulákat a vesetubulusokba filtrálják. A jelenség része annak a védekező mechanizmusnak. ezek közül a három legfontosabb a pregnán X. fokozza a proliferációt . a P. de itt a legfontosabb az aktív transzport folyamata.2 táblázat). A vese a legjelentősebb szerv a gyógyszerkiválasztás szempontjából.2 Táblázat: Az enziminduktorok osztályozása: Fenobarbitál-típus .szerek inaktivációját. Gyakorlati alkalmazása ma már széleskörű. mint a felszívódás során. vagyis klinikailag egy szer fokozza a másik hatását a metabolizmusának akadályozásával. A gyógyszerek kiürülése A gyógyszerek kiürülése (elimináció) az a folyamat. a konstitutív androsztán és az aromás hidrogén receptor (2. A vesén való ürülést három tényező határozza meg.4. metabolizmusát.képviselő: benzpirén .P450 mennyiségét. amelynek során a gyógyszerek teljes mértékben távoznak a szervezetből.számos vegyület metabolizációja gyorsult Policiklusos-aromástípus Etanol-típus Glukokortikoid-típus . amely megakadályozza a potenciálisan toxikus anyagok felhalmozódását a szervezetben. a „vesztes‖ később bomlik le. 2. és ezáltal hatásuk véglegesen megszűnik. fokozódik egyes szerek metabolizációja . főleg a fix negatív töltéssel rendelkező 24 . A kiürülés során a gyógyszernek ugyanúgy biológiai membránokon kell áthaladniuk. a fenitoin.gyakori induktorok Az enzimindukció (ilyen szerek még pl. Forditott jelenség is előfordulhat: ha két gyógyszer ugyanazon lebontó enzimért verseng. A gyógyszerek eliminációja különböző szerveken keresztül valósul meg. A polaritás gátolja a filtrációt. Az enzimindukcióban fontos szerepe van a xenobiotikus szenzoroknak. hatásideje meghosszabbodik.az alkohol fokozza számos vegyület és önmaga metabolizációját . 2. a fenobarbitél.hatására nő a máj súlya.3-4 napos adagolás után növeli a máj súlyát. a rifampicin) felismerésének gyakorlati jelentősége van a terápiás adagok megfelelő megválasztásában illetve számos toxikológia vonatkozásban. A glomerulusfolyadékban a gyógyszerek koncentrációja megegyezik a plazma gyógyszer-szintjével.

hogy a gázok változatlan állapotban ürülnek. A gyógyszerek nagy része a vena portae rendszeren keresztül bejut a májba. mert függvényében kell változtatni a gyógyszerek adagját. 1 liter epe ürül a patkóbélbe. A tüdőn keresztül is végbemehet a gyógyszerek. Fenobarbital). Az aktív szekréció ATP-függő. Mivel az epe ürülése a májsejtekből aktív folyamat és lokálisan ozmotikus szívóhatást fejt ki. Naponta kb. A tüdőn keresztüli elimináció sajátosságai közé tartózik. ez a nagy mennyiségű ultrafiltrátum lehetőséget teremt a szabad gyógyszermolekulák kiválasztására. valamint az alkohol kiválasztódása. a tápcsatornán keresztül is. D3-. Olyan gyógyszerek. Az aktív tubuláris szekréció számos gyógyszer számára biztosítja a kiválasztást. emiatt gátolják egymás aktív szekrécióját. Tehát a folyamat a passzív diffúzió szabályait követve megy végbe. hogy a szubsztrátok vetélkednek egymással a kiürülés során. majd carrier-mediált transzport illetve passzív diffúzió révén bejutnak a májsejtekbe. A májsejtekből az 1000 daltonnál kisebb molekulák az epével együtt a duodénumba juthatnak. Jellemző. de ritkábban fordul elő. nem ionizált gyógyszerek a passzív diffuzió szabályai szerint a vérbe visszadiffundálhatnak. Főként az endogén anyagok (cukrok. Együttes adagolás esetén fontos ismerni ezen kompetició jellemzőit. az egyéb vegyületek pedig a széklettel ürülnek. a tüdőn keresztül átfolyó vér teljesen megtisztul tőle. A passzív reabszorbció vagy passzív tubuláris redisztribució során a lipoidoldékony. húgysav. szteroidok) visszaszívódik. Ha egy gáz rosszul oldódik a vérben (pld: nitrogénoxidul). gyorsítják a gyógyszerek ürülését is. Az aktív tubuláris reabszorbció a kiválasztást befolyásoló negyedik tényezőnek is tekinthető. A tüdőben nem érvényesülnek fajlagos transzportmechanizmusok. Ha egy 25 . A duodénum tartalma végighalad a tápcsatornában. aminosavak. B12-vitamin. az elimináció arányos a légzési frekvenciával és a tüdőkeringés erősségével. Az aktív szekréció nagy intenzitásánál fogva nullára csökkenti a vér szabad-gyógyszerszintjét. mindössze az alveoláris levegőben levő parciális nyomás határozza meg. A vesén kívül a gyógyszerek ürülhetnek az epén.anionok filtrálódnak nehezebben. Mivel percenként 130 ml plazmafolyadék filtrálódik a vesén keresztül. hogy egy anyag a levegőből a vérbe vagy a vérből a levegőbe jut. a szervezet számára fontos anyag (epesavak. Eközben néhány. folsav. amelyek serkentik az epe ürülését (Spironolacton.7 ábra). elősegíti más anyagok beáramlását is. ahol metabolizálódnak. ionok) visszaszívására jellemző (2. főként a gázok és más illékony anyagok.

a vesében). ugyanis ebben megjelennek az anya szervezetében jelenlevő egyes gyógyszerek. 2. brómsók). Jelentőségük olyan szempontból van. A kompartment-analízis sebességi állandókkal és feltételezett eloszlási terek segítségével írja le a gyógyszertranszport törvényszerűségeit. Egy másik. Farmakokinetikai paraméterek A farmakokinetika tárgya a gyógyszerek felszívódásának. A gyógyszerek farmakokinetikai viselkedésének leírására több módszer alkalmazható. a racionális gyógyszeradagolás ismertetése. Az MRT azt a hipotetikus időtartamot jelenti. A populációs farmakokinetika azon alapul. metabolizációjának és kiürülésének számszerű leírása azzal a céllal. Előnyei között meg kell említeni. A statisztikus farmakokinetika alapja. igen fontos kiválasztódási út az anyatej. hogy amennyiben toxikusak (pl. hogy bizonyos klinikailag fontos jellemzőkről nem ad felvilágosítást. a mirigyek környékén allergiás reakciót válthatnak ki. mert a nyálat a beteg lenyeli. Ilyenkor versengés alakul ki. Ebből következik. hogy a mezőgazdaságban használt szerek egy része a tehéntejjel bejuthat az emberi szervezetbe is. neméhez. az alkohol esetében. valamint az adagok és az adagok közötti időtartamok hozzáigazítása a páciens életkorához. A gyógyszerek gyakran használják ugyanazon kiválasztási mechanizmusokat (pl. és meghatározza az alkalmazott terminológiát. eloszlásának. A kiválasztás szempontjából fontos a vér és az exkrétum közötti pH különbség. A nyálmirigyeken keresztül kiválasztódó anyagok nem minden esetben ürülnek ki. A kiválasztódás módja passzív diffúzió. A lipoidoldékony. mint pl. Hátránya. és a „vesztes‖ gyógyszer hatása meghosszabbodik. Az izzadságmirigyeken keresztül kiválasztódó gyógyszerek mennyisége elhanyagolható. hanem az összes adatra illeszt modellt. a tüdőn keresztül való ürülése lassú és elhúzódó.anyag jól oldódik a vérben. amennyit egy gyógyszer átlagosan egy kompartmentben eltölt. hogy a módszer az átlagos tartózkodási időn (MRT) alapul. esetleg módosult máj. nem ionizált szerek passzív diffúziója a tejbe nagyon intenzív. De kiválasztódásuk során a gyógyszerekre jellemző ízérzetet idézhetik elő. 26 .és vesefunkciójához. A cél érdekében megvalósul gyógyszerhatás erősségét és időtartamát meghatározó összefüggések feltárása.5. hogy az így nyert matematikai modellek felhasználhatóak legyenek a gyógyszeres terápia optimizálására. hogy nem egyénenként vizsgálja minden egyén plazmaszint-görbéjét. Alapját képezi az összes többi modellnek. Egyes gyógyszerek vagy metabolitjaik kiválasztódhatnak az izzadtság és a nyálmirigyek exkrétumai által.

A felezési idő egyenesen arányos az eloszlási térfogattal és fordítottan arányos a clearence-szel. például az aszpirin esetében a terápiás adagok 1 rendű. míg hétszerese allatt 99%-os lesz (2. amely alatt a maximális plazmaszint a felére csökken. tartalmazza a veseclearence és a kiürülés közötti összefüggéseket. Léteznek speciális esetek is. míg az 1 rendű kinetikával rendelkező gyógyszereknél (a farmakonok nagy többsége) adagtól független. és alkalmas rutin klinikai adatok elemzésére. Látszólagos eloszlási térfogat (Vd) az adag/plazmaszint összefüggést fejezi ki (ásd előbb). Vd = adag/plazmaszint Eliminációs felezési idő (t1/2): az időtartam. A plazmaszintet célszerű olyan kezdeti időpontban meghatározni. a felezési idő négyszerese allatt a kiürülés 93%-os. amikor a gyógyszer még nem metabolizálódott és még nem ürült. míg a toxikus adagok (a lebontó rendszerek telítődése miatt) már 0 rendű kinetikával ürülnek. Az elimináció esetében is beszélhetünk 0 rendű és 1 rendű kinetikáról. A fiziológiás farmakokinetika az egyes gyógyszerek viselkedését a szervek és szövetek szintjén jellemzi. A kiürülési sebesség a legtöbb gyógyszer esetében egyenesen arányos a plazmaszinttel. koncentrációfüggő.hogy figyelembe veszi az egyéni különbségeket.8 ábra). míg a klinikai farmakokinetika egyszerű gyakorlati szabályokat ad a racionális gyógyszeradagoláshoz. A 0 rendű kinetika esetén (pl. amelyek erősen kötődnek a plazmafehérjékhez vagy erősen bekoncentrálódnak a szövetekben. Teljes test clearence (Cl) a gyógyszer eliminációs sebességét jellemző konstans. Az alkohol ugyanis (a szerek nagy többségével ellentétben) nem 1 rendű. Ez teszi lehetővé az alkoholfogyasztás mennyiségének a 27 . hanem az időtől függ. A farmakokinetikai analízis szükségessé teszi bizonyos fogalmak használatát. hanem egy meghatározott adag távozik). etilalkohol) a felezési idő adagfüggő. hanem 0 rendű kinetika alapján ürül (vagyis időegység allatt nem a bevitt mennyiség egy bizonyos százaléka. A gyógyszerkiürülés jellemzésére a legmegfelelőbb paraméter. Integráns részét képezi a törzskönyvezésre benyújtott adatoknak és a humán fázis III vagy IV részének tekinthető. Amennyiben újabb adagot nem juttatunk be. Ugyanakkor rávilágít az egyes paraméterek átlaga közötti összefüggésekre. azon szerek esetében. Ez egy virtuális paraméter. a Vd nagyon nagy lehet. valamint a kor és az eloszlási térfogat közötti összefüggéseket. Két jelentős kivétel az etanol és a fenilhydantoin – amikor a kiürülés nem a plazmaszinttől.

Ennek érdekében használatos néhány. egykompartmentes-modell. 28 . ha ismerjük egy adott időpontban a vér alkoholszintjét és az alkoholfogyasztás hozzávetőleges időpontját. Ezért ugyanazon gyógyszerre adott válaszreakció jellemzésére a Gauss f.az ― görbe logaritmusa. amely parenterális adagolás esetén bejut a keringésbe. c. hogy a per os adagolás során kapott értéket elosztjuk az iv. A Cl és a VD segítségével már jellemezhető a plazmakoncentráció adagolása (2.iv. / AUCiv.. görbe a legmegfelelőbb (2. Az egyensúlyi plazmaszint (Steady State .Css) infúziós adagolás esetén az infúzió sebességétől függő állandó. Kiszámításához szükséges adatok: Cl. adagolás során kapott értékkel. adagolás. d. Amikor a plazmaszint ennél alacsonyabb. Görbe alatti terület (AUC) a plazmaszint – időgörbe alatti területre utal. b. Alkalmazható a biodiszponibiltás meghatározásához.11 ábra). Cl = Vd x log(2) / t1/2 Biológiai értékesíthetőség vagy biodiszponibilitás (F) a beadott anyagnak az a hányada. adagolás. mégpedig úgy. az adagokra vonatkozó alapfogalom. a terápia hatástalan. F = AUCpo.meghatározását. A mellékhatások mértéke ilyenkor a legnagyobb. Vd. A gyógyszergyártók általában megadják ezt a paramétert.a‖ po. adagolás) Adott populációban az egyéni válaszkészség különböző. és a felszívódott gyógyszer mennyiséget jelenti.10 ábra).. Ezért a maximális terápiás adag nem haladhatja meg ezt a szintet. ismételt adagolás esetén az átlagos gyógyszerszintnek kell megfelelnie (2. A maximális plazmaszint (Cmax) a plazmaszint-időgörbe legmagasabb pontján mért érték. A farmakokinetika egyik célja a gyógyszeradagok helyes megválasztásának a biztosítása.. kétkompartmentes-modell. t 1/2.iv.9 ábra) (a. Míg a minimális plazmaszint (Cmin) ismételt adagolás esetén közvetlenül a következő adagolás előtt mért plazmaszint.

ezért a görbe felszálló ága meredekebb.Orális adagolás során a vérszintgörbe jellegzetes. hogy ha a dózist megduplázzák. hogy a koncentráció kevésbé nő mint a dózis. akkor az átlagkoncentráció. Mivel a farmakoterápiában általában többszöri gyógyszerbevitelre van szükség fontos a megfelelő dózisok megválasztása és az adagok közötti időtartamok meghatározása. a koncentráció lineárisan arányos a dózissal. AUC. mert megkönnyíti a helyes adagolást. hogy a gyógyszert hogyan juttattuk be a szervezetbe (2. vagyis. A Css általában öt felezési idő után áll be (2. A Css állapot általában a felezési idő négyszerese alatt áll be. és a koncentráció nem változik arányosan a dózissal. Ezért fontos a dózis és az adagolási gyakoriság helyes. de a Tmax nem változik. A fluktuációk nagysága az adagokkal és a köztük levő távolsággal áll egyenes. Ezt követően (a megfelelő plazmaszint fenntartására) már csak napi fenntartó adagokat viszünk be. Ez számos gyógyszer esetében igaz. A krónikus adagolás a gyógyszerek szervezetben történő felhalmozódásához vezethet. és megfelelő. A plató magassága egyenesen arányos az adagok nagyságával és a biodiszponibilitással. hanem megnégyszerezi a 29 . Támadó adagot addig szoktunk adni. és fordítottan arányos a clearence-el és az adagok közötti távolsággal. hanem a gyógyszer dózisától függő paraméterek. ún. paraméterek alapján következik. egy növekvő és egy csökkenő szakaszból áll. A terápiás sáv a fenntartó gyógyszeradagolás célja. mint az elimináció. Cmax a duplájára nő. ugyanis a támadó adagok összesége adja a telítő adagot.13 ábra). míg a felezési idővel fordított arányban. Ezt lehet gyorsítani kezdeti. mint a Cmin de ne legyen magasabb. hogy a plazmaszint nagyobb legyen. Bizonyos gyógyszerek esetén azonban a Cl és a Vd nem a gyógyszerre jellemző állandók. amikor a dózis duplázása nem megkétszerezi. farmakokinetikán alapuló megválasztása. Általában a felszívódás gyorsabb. A koncentrációgörbe tehát annak is a függvénye. Lineáris és nem lineáris farmakokinetika A kinetikai elvek. mint a leszálló ág.12 ábra). míg beáll a steady state állapot. ennek mennyisége egyenlő a naponta kiürülő gyógyszermennyiséggel. A gyakorlatban persze a minél kisebb fluktuációk a jók. mint a Cmax. illetve megemlítendő az ellenkező eset. támadó adagok alkalmazásával. Előfordulhat.

De farmakológiai hatásról akkor beszélünk. azaz konstans. hogy felismerik a specifikus egyedi térszerkezettel rendelkező ligandumot. Receptorok A receptorok fajlagos szerkezetű fehérje-makromolekulák. Mindkét folyamatnak számos oka lehet. Szerepüket tekintve elsődleges jelátvivők.koncentrációt. A receptorok működésére jellemző. A ligand és a receptor között tehát kémiai kapcsolat jön létre. A nem lineáris kinetika speciális változata a nullarendű kinetika. de a ligandum megváltoztatja a receptor tulajdonságait és ezen keresztül a sejt életfolyamatait. amelynek vérszintjét gyakran terápiás monitorozás segítségével kell beállítani. sejtmembrán-alkotó stb.1 Táblázat). 30 . majd ezt követően a ligandum-receptor kapcsolat megismételhető. kaszkádfolyamat által.1. A reakció eredményeképpen a receptor extracelluláris információt fordít intracelluláris folyamatokra. 3. megismételhető biológiai válaszreakció. a kémiai típusú kommunikáció makromolekuláris szerkezetű átkapcsolóhelyei.és a mellékhatások is a farmakodinámia tárgyát képezik. fehérje. jellegzetes reakciót eredményez. A szervezet szintjén számos vegyület válthat ki bizonyos reakciókat. nem lineáris kinetikájú vegyület az antiepileptikumok közé tartozó phenytoin. A biológiai válaszhoz a ligandum-kötőhely kölcsönhatás a hatás helyén alakul ki. Értelemszerűen tehát a fő. Farmakodinámia Farmakodinámia a gyógyszertannak azon ága. ha a ligandum és a szervezet közötti kölcsönhatás kémiai kapcsolatot jelent. amely egyedi. amire jó példa az előbbiekben már említett etilalkohol. A nullarendű eliminációs kinetika esetén a kiürülés sebessége független a vérszinttől. amelyek a sejtmembránban vagy ritkán a citoszolban vagy a sejtmagban helyezkednek el. Ugyanakkor képes felerősíteni a külvilágból származó jeleket az ún. A hatás helye pedig lehet receptor. hogy a gyógyszer milyen hatásokat fejt ki szervezetre. A folyamat során a receptor nem változtatja meg a ligandum szerkezetét. és a létrejött kölcsönhatás a szerkezeti-energetikai-kémiai megfelelés eredménye. 3. enzim. Ebben öt féle kémiai kötéstípus játszhat szerepet (3. amely azt tanulmányozza. A legismertebb és igen nehezen adagolható.

Gyenge kapcsolat. Hidrofób A hidrofil vízmolekulák segítik a hidrofób molekulák közötti kölcsönhatás létrejöttét. Egy biológiai funkció teljes mértékű aktiválása vagy gátlása általában nem választandó megoldás. családokra. Fontos a farmakológiai hatás létrejöttében. ha egyetlen ionpárról van szó. Farmakológiai szempontból a receptorokat nagycsaládokra (superfamily). de a reverzibilis és erős kötések közé tartózik. b: G-proteinhez kapcsolt. nehezen felbontható.1 ábra) a: ionotrop. majd ezen belül típusokra és altípusokra osztjuk. (3. mivel számuk rohamosan nő. A receptorok osztályozása A receptorok osztályozása igen bonyolult feladat.3. de a kapcsolatok számának a növekedése a kapcsolat erősségét is fokozza. Ezért a farmakoterápiában a kovalens kötést kialakító farmakonok csak ritkán használatosak. d: sejtmagreceptorok Receptor-nagycsaládok A nagycsaládba sorolás genetikai és funkcionális meghatározók alapján történik. A vízmolekulák mintegy ketrecbe (clathrat) zárják a hidrofób anyagot. ezek a következők: 31 . mint a kovalens kötés. kis energiájú kötés. membránpermeabilitását. Három a plazmamembránban elhelyezkedő nagycsaládot különítünk el. irreverzibilis kapcsolat. Ionos Hidrogén-híd Kevésbé nagy energiát hordoz. c: enzimkapcsolt.1 Táblázat: Farmakológiai kötéstípusok A kötés típusa Kovalens A kötés jellemzői Nagy energiatartalmú. mert meghatározza egy vegyület vízoldékonyságát. Van der Waals A szomszédos elektronpályák torzulásából származik. megoszlását és esetleges feldúsulását. a közös jelátviteli mód és/vagy az azonos lokalizáció figyelembevételével.

GABAA mAChR. A szteroidreceptorok ugyan a citoszolban találhatók. Az intracelluláris-receptorok nagycsaládjába tartózik például az IP3-receptor. a glutamát. A jeltovábbítás mechanizmusa is kétféle lehet. a progeszteron. vagy annak felszínén helyezkedik el. az IP3. az aszpartát. az inzulin. 2.) Az enzimkapcsolt receptorok enzimaktivitással is rendelkeznek.1. Az előbbiekben bemutatott plazmamembrán receptorokon kívül meg kell említeni a citoszolban elhelyezkedő nagycsaládokat is. A valódi citoszol-receptorok (intracelluláris) aktiválásukhoz a ligandnak át kell haladnia a sejtmembránon. Ilyen jellegű a nikotinos acetilkolin-receptor. adrenerg inzulin-receptor progeszteron- Sejtmagreceptorok sejtmag . másodlagos kémiai jelhordozókra (second messengerek) van szükség. a jeltovábbításban csatornamoduláció játszik szerepet.) Az ionotrop receptorok esetében az ioncsatorna a receptor szerves részét képezi.és a pajzsmirigyhormonok receptorai pedig sejtmagreceptorok. a citokinek és a peptidreceptorok. Míg a membránreceptorok többsége vagy a membránban. hogy a DNS-átíródást befolyásolhassa. q. ha a folyamatban az -alegység vesz részt. melyek külső része kilóg a sejtből. Abban az esetben. mint amilyen a cAMP. az aszpartát.) A G-fehérje kapcsolt receptorok hét transzmembrán hélixszel jellemzett ligandkötő egységből és egy heterotrimerikus egységből állnak. Ilyenek például a növekedési faktor. 3. de a receptor-ligand komplex a sejtmagban fejti ki hatását. Általában tirozin-kináz aktivitással. egyéb közvetlen DNS-mediált Példák nAChR. az inzulinreceptor). a DAG. A G-proteinek az -alegység alapján s. A négy transzmembrán alegységből felépülő receptorokban a csatornanyitási mechanizmus gyors jeltovábbítást biztosít. Ha a jeltovábbítás a -alegység révén történik. míg a sejtmagreceptorok esetében a ligandnak el kell érnie a nukleoluszt. a glicin és az 5-HT3 szerotonerg receptorok. vannak transzmemrán receptorok is.2 Táblázat: A receptor-nagycsaládok jellemzői Receptor Ionotrop G-protein-kapcsolt Enzimkapcsolt Lokalizáció sejtmembrán sejtmembrán sejtmembrán Effektor ioncsatorna ioncsatorna/enzim enzim géntranszkripció 32 Kapcsolat közvetlen G-protein. 12. A jelátvitelben az enzim effektorok az adenilil-cikláz vagy a foszfolipáz A2 és C lehetnek. valamint a glutamát. a glicin metabotrop receptorai. míg belső felük belelóg a citoplazmába (pl. i/o és sens csoportba sorolhatók. a GABA-receptor. ritkábban guanilil-cikláz aktivitással rendelkeznek. a muszkarin jellegű acetilkolin-receptor. (3. óriásmolekulák. a biogén amin receptorok (kivéve az 5-HT3 szerotonerg receptorokat). G-proteinhez kapcsoltak például az és a adrenerg receptorok.13.2 Táblázat) 3.

Számos gyógyszer hat enzimgátlás révén. opioid. Így megkülönböztethetünk acetilkolin. A hatáshelyet képező enzim eredet szerint lehet emberi vagy parazitotrop. amelyek sajátos szállító transzporter működést fejtenek ki. a vesetubulusban található transzporter valamint a nátrium-kálium-klór-kotranszporter a Henle-kacsban. Az ioncsatornáknak is szerepe van a gyógyszertani hatás létrejöttében. Az ioncsatornák osztályozásakor megkülönböztetünk két nagycsaládot a ligandfüggő és a feszültségfüggő csatorna-nagycsaládokat. A típusokba. tachykinin. Azonban az enzimek aktivitása nem feltétlenül jelent működés specifikus információt egy biológiai rendszer számára. Az ACE. adrenerg. Az enzimek szintjén legfőképpen a gátló funkciók fontosak gyógyszertani szempontból. A ligandfüggő ioncsatornák az ionotrop receptorokhoz kapcsolódnak. Jellemzőjük a gyors jeltovábbítás. ez a csatorna aktiválódását. elbomlása módosul vagy az ionok aktív transzportja változik. altípusokba történő sorolás alapja a jelátviteli módban. a kolinészteráz. hiszen a farmakodinámiás hatás kialakulásában szerepet játszó makromolekuláris struktúrák.és a kálciumcsatornák. a Na+/K+ pumpa és a gyomornyálkahártyában található protonpumpa. a membránban lévő fehérjék. dopamin. a szerkezeti vagy lokalizációs különbségek. de ide tartóznak a feszültségfüggő káliumcsatornák is. vagy fordítva. a bakteriális enzim hat a gyógyszerre. Elsősorban a neuronok és a harántcsíkolt izmok szintjén helyezkednek el. melyen keresztül ionáramlás történik. a COX. prosztanoid receptor-családokat. Az enzimek olyan katalitikus fehérjék. a neuronális noradrenalin re-uptake transzporter. A legfontosabb transzporterek közé tartózik a kolintranszporter. A transzportproteinek olyan membránfehérjék. A receptorokon kívül a hatás helyét képezhetik bizonyos enzimek is. és ezáltal az élettani anyagok szintézise. miáltal nagymértékben befolyásolják a membránpotenciált.receptor A nagycsaládokba sorolt receptorok további csoportosítása családokba az endogén ligand alapján történik. a MAO csak néhány a farmakológiában kiemelt fontossággal bíró enzimek közül. és az enzimhatásra a ligandban szerkezeti változás következik be. szerotonin. Az enzim szerepe tehát a hozzá kapcsolódó vegyület átalakítása. Az antibiotikumok például egyes esetekben a bakteriális enzimre fejtik kihatásukat. amelyek a szervezetben lezajló kémiai reakciókat befolyásolják. Általában fajlagosan hatnak. Amikor a receptor által alkotott ioncsatorna kötőhelyéhez agonista típusú ligand kapcsolódik. A feszültségfüggő ioncsatornák jellemző képviselői a nátrium. vagyis konformációváltozást eredményez. 33 . a karboanhidráz.

melyeknek a stimulációja cAMP felhalmozódáshoz vezet. illetve megkötését az endoplazmatikus retikulumban és az ellazuláshoz járul hozzá. 3. amely a membránba vándorol. A foszfatáz pedig az értágulásban játszik szerepet. de valószínüleg 34 . a cGMP. a H2 hisztaminreceptorok valamint az 5-HT6 szerotoninreceptorok. majd a Ca2+ –ATP-ázt és a foszfatázt aktiválja. a melatoninreceptor valamint a opioid receptorok a cAMP szintjét csökkentik. Az IP3–nak szerepe van a sejtek Ca2+ koncentációjának a megnövelésében. Ezek a nemrég felfedezett rendszerek mechanizmusának minden eleme még nem tisztázott. ami külső kálcium-ion bevándorlást eredményez.A G-proteinhez kapcsolt receptorok bemutatása során megemlítésre került. ez pedig a calciductinra hatva Ca2+ felszabadulást és kontrakciót okoz. A cAMP-t fokozzák a 1-adrenoreceptorok. A DAG a membránon belül aktiválja a protein-kináz C enzimet.2. Az 2-adrenoreceptorok.2 ábra) Két másik. szintén az intracelluláris kalcium-szint növelését létrehozó másodlagos messenger rendszer. ugyanis a sejt Ca2+ raktárát képező endoplazmatikus retikulumból Ca2+ –ot tesz szabaddá. A képződött proteinkinázok hatására különböző fehérjék foszforilálódnak. hatására proteinkinázok aktiválódnak. a foszfoinozitol-rendszer. a 2-adrenoreceptorok. Ezek közül legfontosabbak a cAMP. A foszfolipáz-C a foszfatidil-inozitol-difoszfátból (PIP2) két másodlagos hírvívőt szabadít fel: az inozitol-trifoszfátot (IP3) és a diacilglicerolt (DAG). a kalcium és a NO. a ciklikus ADP-ribóz és a nikotin és adenin dinukleotid foszfát (NAADP). megnyitva a Ca2+ csatornákat. A cGMP guanilát-cikláz hatására képződik GTP-ből. és D5 dopaminreceptorok. lebomlásában pedig a foszfodiészteráznak van szerepe. A szívizomban például a β1-adrenerg receptorok vannak túlsúlyban. hogy nő vagy csökken a messenger szintje. hogy bizonyos esetekben másodlagos hírvívő (second messanger) rendszerekre van szükség a jeltovábbításhoz (mivel elsőleges jelátvívőknek magukat a receptorokat tekintjük). így megváltozik a működésük. (3. Másodlagos hírvívők A cAMP számos receptor működésében játszik szerepet. A receptorok hatása cAMP-n keresztül létrejöhet azáltal. Az első fokozza a sejtekből a Ca2+ kiürülését. A cAMP képződésében az adenilát cikláznak. és ott aktiválódik. a D1.

A Ca2+-ion önálló messengernek tekinthető. Az idegvégződésekben a neurotranszmitter anyagok kiáramlása valósul meg. A gyógyszerek dózis-hatás összefüggésére általában jellemző. hogy a hatás mérhető. Adag-hatás összefüggések A dózis-hatás összefüggés szerint a tömeghatás törvénye alapján az egyensúlyra vezető reakciók esetén a kiindulási anyagbók képződő végtermékek kialakulása és a végtermékek visszaalakulásának sebessége időben állandó. és az utóbbi az ún. az excitációt összekapcsolja a kontrakcióval a troponin révén. Két gyógyszer közül az a hatékonyabb. A mirigysejtekben a Ca2+ – többlet szekréciót illetve exocitózist idéz elő. A hatékonyság részben a ligandum affinitásától részben az aktivitástól függ. hogy az adag növelésével arányosan növekszik a vegyület terápiás hatása. amely ugyanazt a hatást kisebb adagban fejti ki. 35 . esetleg a mellékhatások. ezek a hatáserősség (potencia. A maximális hatás elérése után azonban az adagot hiába emeljük. vagy számmértékben kifejezhető legyen. A hatékonyság kifejezi. 3. Fontos. efficacy). Az adag-hatás összefüggések ismerete és alkalmazása egyaránt képezi a kísérleti és az alkalmazott farmakológia részét is. század utolsó két évtizedében vált ismertté. Ha a hatékonyságot a receptorra kifejtett hatásra vonatkoztatjuk. hogy az anyag milyen mértékben képes létrehozni egy biológiai választ.függetlenek az endoplazmás retikulumtól. A simaizomban kalmodulinhoz kapcsolódva relaxációhoz vezet. mint a periférián. mert a terápiás hatás nem fokozható csak. hogy a gyógyszer az adott biológiai hatást milyen adagban vagy koncentrációban képes létrehozni. Az NO fontos transzmitter szerepet tölt be úgy az agyban. A farmakodinámia elemzi tehát a kívánt és a nem kívánt hatások szerveződési módját és ezek mennyiségi mutatóit. Az endogén NO felszabadulását a NO-szintáz katalizálja. A harántcsíkolt izomban a kálciumnak az elektromechanikus kapcsolásban van szerepe. A dózis-hatás összefüggés matematikailag leggyakrabban hiperbolikus görbével írható le. majd a keletkezett transzmitter számos reakcióban vesz részt. miáltal több folyamatot is szabályoz. A nitrogén-monoxid transzmitter szerepe a XX. az intrinszik hatékonyságról beszélünk.3. potency) és a hatékonyság (effektivitás. savas lerakatokban („acidic store‖) található kalcium-ionokkal függ össze. Egy gyógyszer hatását két mutató jellemzi. A hatáserősség megadja.

A ligand-célpont közötti reverzibilis kölcsönhatást a Langmuir-Hill egyenlettel írjuk le. az allotóp kötőhely pedig a többi ligand számára létrejött specifikus kötőhelyeket jelenti. ez az effektus.3 ábra) 3. Az adag-hatás összefüggések alapján meghatározható néhány klasszikus gyógyszeradag és a közöttük létrejövő összefüggések (3. Ez a kötődés létrejöhet a célpont primer vagy az alloszterikus kötőhelyén. pl.A farmakodinámiai elemzés során szükség van bizonyos alapfogalmak ismeretére. könnyen okozhat mérgezést. Ez utóbbi azt mutatja.3 ábra: Langmuir-Hill egyenlet 36 . A fokozatosan növekvő vagy paramétere válasz esetében azt egy mérőszámmal jellemezhetjük. A biológiai válasz lehet kvantális (minden vagy semmi alapon. ameddig a hatás fokozható. hanem egy kritériumszerűen választott eseménnyel jellemezhető. epilepszia ellenes szerek) vagy fokozatosan növekvő. nem egy számmal. Az effektus függ a szer adagjától és a beadás után eltelt időtől.3 Táblázat: Klasszikus adagok és azok hatásai Adag Dosis efficacs maximalis (DE99) Dosis efficacs minimalis (DE1) Dosis efficacs media (DE5o) Dosis letalis maximalis (DL99) Dosis letalis minimalis (DL1) Mutató Terápiás zóna Terápiás index Biztonsági zóna Hatás a legtöbb egyedre hat néhány egyedre hat az átlagpopulációra hat a legtöbb egyed esetében halálos néhány egyed esetében halálos Jellemző a DL1 és a DE1 közötti zóna a DL5o és a DE5o aránya. hogy egy adott gyógyszer hatást hozzon létre a szervezetben először is kapcsolódnia kell a célpont makromolekulához. és meghatározható az a lehetséges maximum. a DL1 és a DE99 aránya Ahhoz. ha a válasz kvantális. 3. hogy egy ligandum mennyire erősen kötődik a receptorához.3 Táblázat). A kötődés jellemzői a szelektivitás és az affinitás. Abban az esetben. Ha alacsony. A primer vagy ortoszterikus kötőhely az endogén ligand. a gyógyszer veszélyes. gradált (ide tartózik a gyógyszerek nagy többsége). A hatóanyagok a szervezetben biológiai választ eredményeznek. (3.

Annak alapján. amely megfelel a ligandum azon mennyiségének. viszont a nagyobb adagtartományban a nagyfokú emelés is csak kismértékű hatásváltozást okoz (a görbe plafonálódik). terápiás zónát jelentő adagtartományban könnyen tudjuk változtatni a hatást). (3. de konformációváltozást nem eredményez. a ligand lehet teljes („full‖) vagy részleges (parciális) agonista.ahol k1 a ligand-receptor kialakulásának állandója k -1 a disszociációs állandó k -1/ k1 = Kd. a hatás erőssége mindig arányosan változik az adag-változással (a gyakorlatban ez nem nagyon fordul elő). A logaritmusos görbe esetében a kis adagtartományokban kismértékű változás nagy effektus-változást eredményez.5 ábra). A szigmoid görbe esetében a kis. Az agonista a receptorra jellemző jeltovábbítási láncot indukálja. aminek a jelenlétében a receptorok telítettsége 50% (3. Az aktivitás (potency) a számbeli kifejezése annak. De a középső adagtartomány igen érzékeny: kis adagemelés nagyfokú választ okoz (ennek előnye. A célmolekulához való kötődés és a biológiai hatás között számos összefüggés tanulmányozható. ugyanis a kapcsolódás még nem jelent biológiai 37 . a legtöbb páciens számára ún.4 ábra) A lineáris görbe matematikailag a legegyszerűbb. így jeltovábbítási láncot sem indukál. melyek függvényében a ligandot osztályozni lehet. hogy különböző agonisták eltérő választ váltanak ki ugyanazon a receptoron. A ligand-receptor kölcsönhatás tanulmányozásában külön kell választani a receptorhoz való kötődést és a hatás kialakulását. kompetitív antagonista) a primer kötőhelyhez kapcsolódik. hogy ez a reakció teljes vagy átmeneti konformert eredményez. A neutrális antagonista (tiszta. hogy a középső. Az inverz agonisták az agonista hatásával ellenkező hatást eredményeznek. megakadályozva a receptor spontán aktivációját.és nagy adagtartományokban komolyabb adagváltoztatás is csak kismértékű effektusválasszal jár. A receptor primer kötőhelyéhez kapcsolódó ligand három reakciót eredményezhet.

farmakokinetikai. Kompetitív. irreverzibilis vagy nem kompetitív típusú. Az antagonista hatása csak akkor szűnik meg. amelyiknek nagyobb az affinitása. Tiszta farmakológiai antagonista az a vegyület. Ebben az esetben a két vegyület egymással versenyez ugyanazért a kötőhelyért. mint az endogén ligand és csökkenti vagy gátolja annak hatását. Grafikusan ábrázolva a jobbra tolt görbe képét kapjuk (3. vegyi vagy biológiai. hogy a ligand hogyan hat a receptorra. de annak függvényében is. de a hatékonyság a hatás koncentráció függőségét. de egymással ellentétes hatást hoz létre. Az agonista a receptorral szemben intrinszik aktivitással és affinitással is rendelkezik. A kompetitív reverzibilis antagonizmus azt jelenti. hogy az agonisták töménységének a növelésével sem szorítható le. Az agonista a receptorra jellemző választ hozza létre. Az antagonizmus formái Az antagonizmus lehet farmakológiai. hogy együttes adagolás esetén egymás hatását hogyan befolyásolják.hatást is. Lehet részleges agy teljes agonista. Az antagonista csökkenti vagy gátolja az endogén ligandum hatását a receptoron. ha a receptor-ligand komplex a sejtben lebomlik. az aktivitás pedig a maximális hatás nagyságát mutatja meg. míg az antagonistának nincs intrinszik aktivitást kiváltó képessége (de van affinitása). Az irreverzibilis antagonista erős kémiai kötéssel kapcsolódik olyan erősen. A két anyag közül az fog a receptorhoz kötődni. A farmakológiai antagonizmusnak szintén több formája létezik. hogy a receptorhoz kötődve milyen választ eredményeznek. de ehhez sokkal nagyobb adagra van szükség. amely ugyanahhoz a receptorhoz kötődik. hogy az endogén ligand és az antagonista ugyanahhoz a receptorhoz kötődik. hogy a kapcsolódás reverzibilis. hasonló vagy nagyobb erősséggel. kisebb.6 ábra). Jellemző. az antagonizmus lehet kompetitív reverzibilis. Az agonista-antagonista hatás annak függvényében jön létre. A farmakológiában az irreverzibilisen kötődő vegyületeket csak ritka esetekben alkalmazzuk. tehát a kisebb affinitású anyag koncentrációját többszörösére növelve ez leszorítja a nagyobb affinitásút a receptorról. 38 . reverzibilis antagonisták alkalmazásával lehetséges a maximális hatást kifejtése. A farmakológiai antagonizmus továbbá lehet kompetitív és irreverzibilis. A hatóanyagok farmakológiai kölcsönhatásai Az egyes hatóanyagok farmakológia kölcsönhatásait tanulmányozhatjuk annak függvényében. A hatékonyság és az aktivitás egyaránt a ligand-receptor kötést jellemzi.

4 táblázat: Az antagonizmus formái Antagonizmus típus Irreverzibilis antagonizmus Nem kompetitív antagonizmus Farmakokinetikai antagonizmus Vegyi antagonizmus Biológiai antagonizmus Példa phenoxybenzamin bizonyos toxinok tetraciklin-calcium sav-lúg nifedipin-adrenalin Kompetitív reverzibilis antagonizmus atropin-acetilkolin Receptor-körforgás (turnover) azt jelenti.A nem kompetitív antagonizmus esetén az antagonista nem az agonista kötődési helyéhez kapcsolódik. azaz csökkenhet egyik gyógyszer felszívódása. így a ligandumok rendelkezésére álló receptorszám nem mindig állandó. A farmakokinetikai antagonizmus szintén gyakori jelenség. Számos vegyület esetében találkozhatunk ezzel a jelenséggel. A receptor-körforgással magyarázható. következésképpen a receptorok száma csökken (down regulation).4 táblázat) 3. hogy egyik vegyület a másik hatását a farmakokinetikai folyamatok befolyása által csökkenti. és azt jelenti. Ha a ligandum az általában jellemző szintnél kisebb mértékben van jelen. egymással ellentétes hatást létrehozó vegyület más-más mechanizmust használ (pl. mivel a két. versengés van a transzportfehárjékért. Ha a ligandum folyamatosan nagy töménységben jelen van. A terápiában gyakran alkalmazott mechanizmus. vagy fokozódhat egyik gyógyszer metabolizmusa vagy eliminációja. hogy a receptorok folytonos megújuláson esnek át. (3. ezért e gyógyszer hirtelen elhagyásakor az agonista hatás fokozottan érvényesül. annak ellenére. hanem a receptor vagy a másodlagos hírvivő rendszerek egy bizonyos részéhez. ezáltal védekezik a szervezet a túlműkődés ellen. 39 . a receptorok száma megnő (up regulation). hogy egy exogén antagonista hosszú távú adagolásakor általában megnő az endogén agonista receptorok száma. A vegyi antagonizmus oka az eltérő kémiai jelleg. hogy agonista adagolással vagy töménységének a fokozásával nem mindig állítható vissza a működés. egy neurotróp érszűkítő és egy muszkulotróp értágító). és ezáltal a normális működést teljesen vagy részlegesen gátolják. A biológiai antagonizmus egy álantagonizmus.

A gyógyszermellékhatások a kívánt terápiás hatás mellett fellépő nem kívánt hatások (3. azaz két vagy több vegyület együttes adásakor ezek hatása matematikailag összeadódik. hogy a receptorok. hatást fejthet ki más receptorokon is. hogy „minden anyag méreg… csak az adag az. ami az utóbbi években önnálló tudoményággá fejlődött. A gyógyszerekre jellemző. A szupraadditív szinergizmus során két vagy több szer hatása nem egyszerűen összegződik. főhatásai képezik. A gyógyszerek nemkívánatos hatásai A farmakodinámia tárgyát nem csak a gyógyszerek kívánt.5 Táblázat).) Toxikus mellékhatások Paracelsus még a XVI. amikor az anyag egy olyan hatást potencíroz.Az agonista és antagonista hatás mellett több gyógyszer együttes adagolása során olétrejöhetnek az úgynevezett potencírozó gyógyszerhatások (szinergizmusok) is. a. hogy bizonyos adagban terápiás hatást 40 . Speciális formája. hanem a mellékhatások is. pld. században megállapította. amivel önmaga nem rendelkezik.4. Ugyanakkor lehet a receptortól független. Az addíció összeadódó szinergizmust jelent. feldolgozásával és közléséval a gyógyszerbiztonsági rendszer (farmakovigilencia) foglalkozik. 3. Ha a gyógyszer receptorspecificitása nem nagy. sejtkárosító hatása is. amely nem teszi mérgezővé‖. 3. hanem a kialakuló hatás nagyobb a matematikailag várhatónál. A szinergizmusoknak több formája ismeretes. tahifilaxia Gyógyszer dependencia általában adagfüggők a farmako-toxikológia tárgyát képezik a sejtek genetikai állományát károsítják egyes gyógyszerekkel szembeni fokozott érzékenység genetikai háttérrel vagy anélkül előzetes szenzibilizálást követően fellépő immunreakciók a gyógyszerérzékenység csökkenése a gyógyszerrel szembeni függőség A mellékhatások felléptének magyarázata az. A nem kívánt hatások összegyűjtésével. amelyekre hatnak a szervezet több szövetében megtalálhatóak.5 Táblázat: A gyógyszerek nemkívánatos hatásai Toxikus mellékhatások Teratogén és mutagén hatások Idioszinkrázia és intolerancia Allergiás reakciók Gyógyszer tolerancia.

Ezek három tényezőtől függnek: a toxicitás mértékétől.fejtenek ki. majd újszülöttet. vagyis a magzatkárosító hatás. A gyógyszer hatása a magzatra nem feltétlenül ugyanaz. Szintén a thalidomid kapcsán derült fény a teratogén tulajdonságok fajspecificitására is. Egy szer alkalmazása esetén meghatározható a veszélyesség és a biztonságosság.8%-a nem kapott gyógyszereket a viselős időszaka alatt. amely a minimális toxikus (TD1) vagy letális (LD1) és a maximális terápiás (ED99) dózis hányadosa.6 Táblázat: Teratogén szerek 41 . mint az anyára. Gyógyszerek esetében a veszélyesség és a biztonságosság a terápiás és a toxikus adagok viszonyától függ. Áldott állapotban levő nőknek a gyógyszerelés során éppen ezért speciális szempontokat kell figyelembe venni. az expozíció mértékétől és az ellenanyag elérhetőségétől. hogy bizonyos körülmények között nem okozhat magzati károsodást. Az egyes gyógyszerek hatása és teratogenitása eltérést mutat a terhesség különböző szakaszaiban (3. Ennek következtében kezdődtek el a humán farmakológiában a teratogenitási (― teratos‖ görögül szörnyet jelent) vizsgálatok.) Teratogén hatások A gyógyszer mellékhatásoknak egy speciális formája a teratogenitás. 3. emberben viszont nem. b. Új gyógyszerek és összetett készítmények alkalmazása terhességben ellenjavallt. magzatot. ennél nagyobb adagok esetében azonban toxikusak is lehetnek. A szer terhes nőkön való alkalmazását több mint 8000 végtaghiányos gyermek születése követte. és a biztonsági indexszel (BI) fejezhető ki. és a gyógyszer metabolizmus terhességben lassúbb. mivel egyes gyógyszerek károsíthatják az erre fogékony ébrényt. és minden esetben mérlegelni kell a kezelendő betegség súlyosságát és annak potenciális veszélyét a magzatra. ugyanakkor erre ellenpéldaként az aszpirin és a kortikoszteroidok kísérleti állatokban teratogének. Statisztikák szerint az egészséges magzatot világra hozó anyáknak csak mintegy 7. Áldott állapotban a farmakoterápia különösen nagy figyelmet igényel. Bizonyítottan teratogén gyógyszerek alkalmazása termékeny korban csak fogamzásgátlás mellett javallt. Terhesség alatt gyógyszert csak abszolút indokolt esetben alkalmazzunk. mivel egyetlen gyógyszerről sem lehet biztosan állítani. A Contergan-katasztrófa a hatvanas évek elején a thalidomid hatóanyagú nyugtató és hányingercsillapító bevezetésével vette kezdetét.6 Táblázat). ezt mindenképpen figyelembe kell venni az adagoláskor. A veleszületett fejlődési rendellenességek egy részét sajnos a gyógyszerek okozzák. mivel a thalidomid patkányban és egérben nem okozott semmiféle rendellenességet.

orr-. halvaszülés Az 1-4 csoportba sorolt gyógyszerek tertogenitása 25-100% Az 5-10 csoportba sorolt gyógyszerek tertaogenitása 10-25% Humán teratogén gyógyszerek és lehetséges hatásuk a második és a harmadik trimeszterben Kumarinszármazékok Nem-szteroid gyulladásgátlók (szalicilátok.Folsavantagonista cytostaticumok Hatás végtagredukció. de a beállított alacsony szérumszintek minimális kockázatot jelentenek szív.és szív rendellenességek a leánymagzat maszkulinizációja multiplex rendellenességek.és hallási rendellenességek. vese.Androgének 3. kéz-. faciális diszmorfizmus -jellegzetes faciális diszmorfizmus -faciális diszmorfizmus. microcephalus. faciális hemangioma. leánymagzat masculinizációja (folsavval társítva kisebb a veszély). hydrocephalus. szem-. hatóanyag 1. microcephália. indomethacin) Sulfonamidok magzati hemorrhágia vérzések.Thalidomid 2. a ductus Botalli korai záródása. szívérremdszeri rendellenességek intrauterin retardáció.és nagyér fejlődési rendellenességek. fül. koraszülés.és nagyérfejlődési rendellenességek. de az esetleg szimultán létrejött intrauterin terhességre nincs hatással Antiepileptikumok Hydantoin-származékok Trimethadion származékok Valproátok Szintetikus ösztrogének Orális antikoagulánsok Lithium A-vitamin – Isoretinoin (nagy adagban) Kábítószerek -hydantoin-tünetegyüttes: mentális retardáció. hydrocephalus szív. vetélés. meningochele A methotrexat használt a méhen kívüli terhességek konzervatív kezelésére.Humán teratogén gyógyszerek és lehetséges hatásuk az első trimeszterben Készítmény.Cytostatikumok (alkilező mitosisgátlók) 4. pulmonális hypertensio hyperbilirubinémia 42 . nyak-anomália. velőcsőzáródási rendellenességek vaginális adenocarcinoma. intrauterin retardáció. KIR rendellenességek KIR rendellenességek. cerebrális hypoplázia.

Ilyenek például a prenatális vitaminok. 5. vagyis a terhességgel összeférhetetlenek. amelyek nem rendelkeznek teratogén hatással. Ide tartóznak például a penicillinek. A negyedik hónaptól embriópáthiáról beszélünk./ C-kategória: ez a kategória tartalmazza a legtöbb gyógyszert. megvonási tünetek a thermoreguláció zavara hypothyreosis A terhesség első hónapjában az anyák láltalában még nem tudnak erről. hogy a teratogén hatás alátámasztására nem áll elegendő adat a rendelkezésünkre. Ilyenek például bizonyos rák ellenes készítmények). Jellemzőjük. bradycardia hypotonia.Tetracyclinek Aminoglycosidok Béta-receptor-blokkolók Lithium Narkotikumok Benzodiazepinek Jódszármazékok a fogazat elszíneződése. így nyugodtan fogyasztanak gyógyszereket. a humán alkalmazást illetően azonban hiányoznak a kiterjedt tanulmányok. 3. hypoglycaemia. 2. de a gyakori alkalmazás nem mutatott ki ilyen jellegű hatásokat. 4. Terápiás hasznuk bizonyos esetekben meghaladja a kockázatot./ A-kategória: nagy betegszámú humán vizsgálatok bizonyítják. ilyenkor főleg az idegrendszer kialakulását és fejlődését befolyásoló gyógyszerek lehetnek veszélyesek. A kísérletes és a klinikai farmakológiai tanulmányok során nyert eredmények alapján a gyógyszerek a teratogén/diszmorfogén hatás alapján öt kategóriába sorolhatók be: 1. Az ekkor kialakuló zygoopáthia vagy blastopáthia legtöbbször a minden vagy semmi törvényét követi: teljes gyógyulás vagy vetélés. mint például bizonyos antiepileptikumok esetében. 43 . a folsav. trimeszter). a csontképződés zavara süketség./ B-kategória: azok a szerek tartóznak ebbe a csoportba./ X-kategória: ebbe a csoportba azok a gyógyszerek tartóznak. hyporeflexia légzésdepresszió. viszont feltételezhető. ugyanis a foetopáthia az organogenézis időszaka. A következő két hónap tekinthető a legkritikusabb időszaknak a gyögyszerteratogenitás szempontjából. hogy a kockázat meghaladja a terápiás hasznot. amelyeknek a teratogén hatását vagy annak hiányát sem bizonyították. hogy ebbe a csoportba olyan gyógyszerek tartóznak. egyensúlyzavarok intrauterin retardáció./ D-kategória: ezek a gyógyszerek állat-tanulmányokban teratogénnek bizonyultak. amelyek humán megfigyelések alapján bizonyítottan teratogén/diszmorfogén hatással rendelkeznek (I.

de a megvonási tünetek jelentkezése ritka. vagy a plazmafehérjéhez kötött gyógyszerrel szemben. ilyenkor a szervezet hasonló jellegű allergénnel már találkozott.A drogabúzus és a terhesség a modern kor egy igen fontos problémáját képezi. a folyamatot intoleranciának nevezzük. akut tüdőödéma. etetési nehézség. 3. Az opiátok használata magzati toxikus hatásokban. hirtelen halál. d. hogy a szenzibilizáló hatás főleg a bőrrel való érintkezés. A gyógyszerek okozta allergiás reakciók is négy típusba sorolhatók (3. Az allergia oka az. A methadon szedése következtében megvonási tünetek jelentkeznek születés után. sírás. láz) okoz. Fontos megkülönböztetni. A erhesség alatti hypertónia. c. hányás. hogy a szervezet antitesteket termel a gyógyszerrel.7 Táblázat). a légutakba jutás kapcsán vagy a szisztémás keringésbe kerülve érvényesül. minden szervet érintő rendellenességeket okozhat. és keresztezett allergia alakult ki. hasmenés. Ha a reakció hátterében genetikai tényező mutatható ki.illetve hiperreaktivitás formájában. prosztaglandin felszabadulást eredményez 44 .7 Táblázat: Allergiás reakciók Reakció típusa I. leggyakrabban görcsrohamok lépnek fel. de az egyes szerek jellegzetes szövődményeket is okozhatnak. amikor a gyógyszer a szokásostól minőségileg eltérő reakciót vált ki. Idioszinkráziának azt a jelenséget nevezzük. A nikotin hatására kialakuló tünetek az intrauterin növekedésiés mentális retardáció és a hasmenés. irritabilitás. amely allergiás reakciót jelöl. A kokain retardációt. míg csecsemőkorban gyakran tapasztalható halláskárosodás. valódi idioszinkráziás reakcióról beszélünk. A heroin 50%-ban súlyos mentális retardációt és a születést követően elvonási tüneteket (tremor. Anafilaxiás A reakció jellemzői IgE ellenanyaggal valósulnak meg Hisztamin. vetélés és koraszülés gyakori szövődmények. leukotrién.) Idioszinkrázia és intolerancia Egyes emberek az átlagos népességgel szemben eltérő választ adnak bizonyos gyógyszerekre. csecsmőhalál-szindróma. míg az alkohol összetett. amennyiben nem. Ez a reakció megnyilvánulhat hipo.) Allergiás reakciók Az allergiás reakciók egyes gyógyszerek ismételt adagolása esetén jöhetnek létre. fejlődési rendellenességeket okoz. Születés utáni elvonási tünetek jelentkezhetnek. A hiperreaktivitás (idioszinkráziás reakció) nem összekeverendő a hiperszenzitivitással. faciális dysmorphismusban nyilvánul meg. Azonban előfordulhat allergiás reakció az első adagolásnál is.

Ugyancsak speciális forma a baktériumok antibiótikumokkal szembeni. 45 . amikor a gyógyszer hatékonysága percek alatt csökken. ez azt jelenti. Arthus IV. farmakodinámiai (pl. ödéma. Citolitikus III. Késői - Tünetei az értágulat. azaz rögtön kialakuló toleranciáról van szó. A deszenzitizáció (tachyphylaxia) a toleranciának egy speciális esete. illetve bizonyos gyógyszerek csak egyes stádiumok létrejöttét eredményezhetik. enzimindukció). Lehet farmakokinetikai (pl.II. láz. e. gyulladásos reakciók Az allergén eltávolításával a reakció gyorsan megszűnik IgG és IgM ellenanyaggal valósulnak meg A komplement-rendszer aktiválódik Általában a vérsejteket károsítják Az allergén eltávolításával a reakció nem szűnik meg IgG ellenanyaggal valósulnak meg Antitest-antigén komplex keletkezik A komplexek az érfalban lerakódva a szérumbetegséget eredményezik A tünetek urtikária. A páciens a gyógyszernek hiányát érzi.) Dependencia A dependencia valamely. receptor up. hogy a gyógyszer hatása időben csökken. ízületi fájdalom Az allergén eltávolításával a reakció gyorsan megszűnik A T-limfociták és a makrofágok közvetítik A szenzibilizált sejtek az allergénnel találkozva gyulladásos reakciót okoznak Allergiás tünetek megjelenésekor antihisztaminikumokat vagy súlyosabb esetben kortikoszteroidokat alkalmazhatunk.) Tolerancia Bizonyos gyógyszerekkel szemben hosszabb ideig történő adagolást követően tolerancia alakul ki. legtöbbször fokozatosan kialakuló rezisztenciája. a szervezetbe bejuttatott anyaggal szemben kialakuló függőséget jelent.és down regulation) vagy fiziológiai (minden értágító a vérnyomáscsökkenés miatt reflexes tahikardiát vát ki). ugyanazt a hatást egyre nagyobb adagokkal lehet csak elérni. A gyógyszermegszokás (habituáció) egyik klasszikus példája a hashajtók szedése. de ez nem okoz megvonási tüneteket. A dependencia kialakulására különböző fokozatok jellemzőek. f.

a kábítószerek abúzusának. ha a szervezetben olyan metabolikus folyamatokat indít be. toxikológiai és társadalmi veszélyt jelentenek. hogy az úgynevezett enyhe kábítószerek (a hallucinogének) is majdnem akkora gyógyszertani. akiknél az alkoholdehidrogenáz hiányzik. már egészen kis mennyiségű alkohol fogyasztása után súlyos részegség vagy mérgezési tünetek jelennek meg. Léteznek olyan állapotok – veleszületett vagy szerzett -. de a pontos hatásmechanizmus nem teljesen ismert (e témában sok az erdekes. Bizonyos szerek egymás farmakokinetikáját megváltoztatva fokozhatják vagy csökkenthetik egymás hatását. nehezen megmagyarázható eredmény). ezért használatuk szigorúan tiltandó. benzodiazepinek) Szerves oldószerek Fontos megállapítani. A krónikus mérgezés állapotában az illető már társadalmi veszélyt jelent.Az addikció gyógyszerhozzászokást jelent. a (gyakran prediszponált) egyén és ennek társadalmi környezete is. Például azoknál. 46 . Ez a pszichés dependencia. Az eufománia a leggyakoribb oka a narkomániának. Az interakciók két vagy több gyógyszer együttes adásakor fellépő előre nem kiszámítható hatások. Később a szer megvonása (vagy antagonista beadása) esetén súlyos elvonási tünetek jelentkeznek. kemény drogok. hiszen ebben az esetben nagyon gyakran gyógyszer interakciók jelentkezhetnek. marihuana) Alkohol Egyes altatószerek (barbiturátok. A placebohatás a hatóanyagot nem tartalmazó tablettára adott válaszreakció. Sokszor elegendő egyetlen gyógyszer is. vagyis megnyilvánul a fizikai dependencia. természetesek (Cannabis Sativa – indiai kender kivonatai: hasis. A placebohatás kialakulásának hátterében elsősorban pszichikai folyamatok állnak. mint az un. Az EVSZ (WHO) szerint dependenciát okozó szerek:        Morfinszármazékok (opiátok) Kokain Amfetamin Hallucinogének: szintetikusak (lizergsavamid: LSD). amely a bizonyos feltételezett hatóanyag hatására jellemző. amelyek bizonyos feltételek mellett veszélyesek lehetnek. E veszélyes folyamatnak része a kábítószer. amikor egyes enzimek hiányoznak vagy elégtelenül műkődnek. amikor a beteg leküzdhetetlen kényszert érez a gyógyszer bevételére. A gyógyszerek együttes adagolása a farmakológia egy külön tárgykörét képezi.

csecsemő. nem (férfi. mint felnőtteknél. testsúly 4. gyógyszeres interakciók (l. előbb) 3. rassz. mint felnőttkorban. a metabolizmusra és a kiválasztásra vonatkozóan. akik a legnagyobb mennyiségű gyógyszert fogyasztják. mivel ők azok. idős) 2. placebo-hatás (l. másrészt pedig a vízterek megoszlása sem azonos. gyógyszerallergia (l. előbb) 9. a túladagolás jelentenek komoly veszélyt ebben a korosztályban. Éppen ezért egyre nagyobb jelentősége van az egyénre szabott. hogy a gyógyszerek adagja és terápiás bevizsgálása általában középkorú felnőttekre (20-60 év közöttiek) vonatkozik. nő) 3. előbb) Az életkorbeli eltérések főként arra vonatkoznak. 47 Külső tényezők 1.5. genetikai polimorfizmus 6. ezek közül a legfontosabbakat mutatjuk be (3. A felszívódást az befolyásolja. és nő a zsirszövet mennyisége is. környezeti (foglalkozás. Ezért főként a toxicitás.8 Táblázat).és gyermekkorban (leginkább az első kettőben) farmakokinetikai eltéréseket figyelhetünk meg. A 65 év feletti populáció gyógyszerelése (gerontófarmakológia) azért jelent különösen fontos kérdéskört. táplálkozás. compliance . hiszen a máj és a szüksége enzimkészlet is egyaránt fejletlenebb. dohányzás. Az időskori farmakokinetikát az jellemzi. betegségek 7. hogy minden fázisában lassúbb és kevésbé hatékony. hogy gyerekeknél a felszívóhámok még kevésbé fejlettek. életkor (újszülött. idioszinkrázia. speciális élettani állapotok (pl. 3. tolerancia (l.3. terhesség) 5. előbb) 8. individualizált gyógyszeradagolásnak. csecsemő. A metabolizáció sem azonos a felnőttben végbemenő lebontó folyamatokkal. ugyanez jellemző a kiválasztásra is. mint az eloszlásra. gyermek.8 Táblázat: A gyógyszerhatást befolyásoló tényezők Belső tényezők 1. hogy egyrészt az albumin koncentrációja kisebb. A gyógyszerhatást befolyásoló tényezők A gyógyszerek terápiás alkalmazása során számos egyéni különbség tapasztalható a kiváltott hatások terén. úgy a felszívódásra. Az eloszlásbeli különbségek abból adódnak. A gyógyszerek szervezetre kifejtett hatását számos külső és belső tényező befolyásolja. alkoholfogyasztás) 2. felnőtt. Újszülött-. Ehhez képest a fiatalabb és idősebb páciensek esetében farmakokinetikai és farmakodinámiás eltérések figyelhetők meg.

a. Ezek közül néhány eltérést mutat a felnőttkorhoz viszonyítva. mint felnőttekben. Az amiláz és más hasnyál-enzimek aktivitása 4 hónapos korig csökkent.A gyógyszerválasztás és –dozírozás speciális szempontjai gyerekkorban A gyógyszerhatás kialakulását az élet során a növekedés. esetenként intoxikációt okozhat. mint például a chloramphenicol. a magasabb szívfrekvenciának köszönhetően. Ebben az esetben az adagolt gyógyszer nem várt mellékhatásokat okozhat.) felnőtt 8.) három hónapos intrauterin korig 2.) gyermek (1 – 12 év) 6. amely nagyobb gyerekek esetében 50mg/kg-s adagban jól tolerált. különösen gyerek. A gázhalmazállapotú szerek felszívódása gyorsabb.és időskorban.) perinatális időszak 3. de 2-3 hónapos csecsemőknél a „szürke baba‖ szindrómát okozza.) csecsemő (2 hónap – 1 év) 5. Hasonlóan a fenobarbital esetében is eltérések észlelhetők. Az élet időbeni lefolyását tekintve az alábbi szakaszokra osztható: 1. míg a lelassult perisztaltika miatt bekövetkező lelassult gyomorürülés következtében a felszívódó gyógyszer mennyisége megjósolhatatlan. ami tovább csökkenti a zsíroldékony szerek felszívódását. 30 perccel az 48 .és mennyiségi változásokon megy keresztül. amikor a testösszetevők és a funkcionális műkődés minőségi. A kisgyermekkori perisztaltika gyakran irreguláris a megnövekedett perisztaltika (hasmenés esetén) csökkenti a felszívódó gyógyszer mennyiségét.) újszülött (2 hónapos korig) 4. mert nincsen a biztonságos adagoláshoz elegendő adat. A tüdőből való felszívódás is eltéréseket mutat a felnőttkorhoz képest. Így például a gyomor pH-ja. amely az újszülött esetében semleges vegyhatású. fejlődés és öregedés befolyásolja. mert az agy/plazma megoszlási hányados az életkorral nő. hónapra éri el a felnőtthöz hasonló értéket. A gyomor-bélhuzamból a felszívódást számos tényező befolyásolja. A gastrointestinális enzimek aktivitása újszülöttben gyengébb.) serdülő (12 – 18 év) 7. ugyanis növelni kell a terápiás adagot a 40mg/l-s szérumszint eléréséig.) idős (65 év felett) Neonatális és csecsemő farmakokinetika A gyógyszerek használati előírása gyakran gyermekgyógyászati ajánlás nélkül jelenik meg. Felszívódás. ugyanakkor alacsonyabb az epesavak és a lipáz szintje. csak a 3-4.

mert nem csak mennyiségi. míg ehhez képest újszülöttnél 40%. a test méreteitől és a membránpermeabilitástól. Gyermekek esetében a szükséges terápiás adagok a következő egyenletek segítségével számíthatók ki (3. ezért bizonyos gyógyszerek (például a biseptol) magicterust okozhatnak. a zsírszövet mennyiségétől. és a felnőtt extracelluláris víztere a testsúly 20%-a.9 Táblázat). mert kiváltják a bilirubin agyba való bejutását. diazepam. Éppen ezért a gyógyszeres kezelés során a gyógyszeradagokat individualizálni kell. Az újszülöttek esetében a vér-agy gát éretlen. ugyanakkor az izomtömeg is jóval kisebb. xilin. De míg a felnőtt testsúlyának 50%-a a teljes víztartalom. a szérumban jelenlevő gyógyszerkötő fehérjék mennyiségétől. Eloszlás A gyógyszer-megoszlás függ a teljes test víztartalmától. hogy az izomszövet gyógyszerraktárt képez. Az enzimműködés újszülöttkorban elégtelen. d. de a vesén keresztül történő kiválasztást jelentősen befolyásolja. sőt újszülött. mint felnőttekben. Metabolizmus Itt a legfontosabb szerepe a májnak van.adagolás után a gázhalmazállapotú Halothan liquor és szérumszintje 20%-al magasabb. hogy helytelen a gyógyszerelés során a gyermekeket miniatürizált felnőttként kezelni. Ez igazolható pld. hogy a vese működése 12 hónapos korra éri el a felnőttkori értéket. ez méginkább megnyújthatja újszülöttben a gyógyszer hatásának az idejét.9 Táblázat: Gyermekadagok Young-képlet (az életkort veszi alapul) A testtömeg alapján gyermekadag = felnőtt adag x év / év + 12 gyermekadag = felnőtt adag x kg / 70 49 . ennek következében a szabad gyógyszerszint megnő. de emellett meg kell említeni a tüdő. Kiválasztás (elimináció): A gyógyszerek főként az epével és a vesén keresztül választódnak ki. c. Beteg gyerek esetében ez jelentősen csökkenhet.és kisgyermekkorban olyan gyógyszerek is bejuthatnak az agyba. a bőr és a vese szerepét is. mint felnőtteknél. Ugyanakkor a fehérjékhez való kötődés a plazmában újszülöttek esetében kisebb. hanem jelentős minőségi különbség is van köztük és a felnőttek között. ezért az egyes gyógyszerek felezési ideje jelentősen megnyúlik. újszülött esetében ez 70-75%-t tesz ki. Parenterális – intramuscularis adagolás esetén a felszívódás nagymértékben függ a terület vérellátásától. amelyek felnőttkorban már nem tudnak áthatolni a barrieren. Figyelni kell arra. és toxikus hatás alakulhat ki. b. a vérátáramlástól. 3. és a keringés javulásával hirtelen jelentős gyógyszermennyiség kerülhet be a keringésbe. ampicillin esetében is. Megállapítható tehát.

főként gyermekkorban. A gyomorsav hiánya gátolja a savas jellegű szerek felszívódását. narkotikumok) esetében. Ennek következtében lassúbb például az alkohol. mint kilogrammra vonatkoztatva. A máj akut vagy krónikus betegségei sok gyógyszer metabolizmusát befolyásolhatják. a cirrózis. az akut virális vagy gyógyszerindukálta hepatitis esetén a hepatikus gyógyszermetabolizáló enzimek. Ha a máj vérátáramlása romlik (egyes szívérrendszeri betegségekben). de (terápiás adagban) a normális testhőmérsékletet nem. a szalicilátok valamint az ösztrogének lebontása. A paracetamol pl. mivel ezek felhalmozódnak a zsírszövetben. ugyanakkor a CYP3A enzimcsalád csökkent mennyisége következtében lassulnak a mikroszomális oxidációs reakciók is. az intrinszik faktor hiányában pedig a B12 vitamin nem tud felszívódni. A gyomor-bélrendszer betegségei is befolyásolhatják a gyógyszerek kinetikáját. A menstruáció időszaka is befolyásolhat gyégyszerhatásokat. mint férfiak esetében.Lénárt-képlet (kóros helyzetekben alkalmazandó) gyermekadag = 2 x életkor + testsúly / 100 x felnőtt adag A nemi különbségek fiatal felnőttkorban jelentkeznek. főleg a mikroszomális oxidázok funkciója károsodik. Az egyes betegségek többféleképpen befolyásolhatják a gyógyszerek hatását. a másik fele a gyors acetiláló csoportba tartozik. Nők esetében egy speciális esetet jelent a terhességi gyógyszerelés (lásd előbb). Következésképpen a szokásos adagok mellett túladagolási tünetek jelentkezhetnek. A genetikai polimorfizmus főként a gyógyszermetabolizmus folyamataiban nyilvánul meg. amerikaiak fele lassú acetiláló. hogy például túlsúlyos és sovány egyének esetében a vízterek más-más arányban fordulnak elő. amikor a relatív testfelszín a testtömeghez viszonyítva nagyobb. a japánok 85-90%-ban gyors acetilálók. Bélcsonkító műtétek után károsodik a felszívódás. Erre klasszikus példa az N-acetiltranszferáz mennyiségi illetve aktivitásbeli jellegzetes különbségi. a  -blokkolók. A testsúly főként azáltal befolyásolja a gyógyszerek hatásait. az európaiak. és jellemző. a vizelettel kiválasztódó gyógyszerek 50 . A testfelszínre számítva esetenként pontosabb adagolás biztosítható. Amikor a vese eliminációs képessége csökken. a kórosan magas testhőmérséletet (lázat) csökkenti. Ez fontos lehet egyes zsíroldékony vegyületek (pld. féléletidejük megnő. Az eszkimók gyakorlatilag 100%-ban. következetesen csökken egyes vegyületek hepatikus eliminációja. Így például az alkoholos hepatitisz. minek alapján a populáció lassú és gyors acetilálókra osztható fel. csökken a gyógyszerek eliminációs sebessége. hogy nők esetében lassúbb a gasztrointesztinalis felszívódás és az elimináció is.

emberben is bizonyított. életritmusához. azaz a teljes genom léptékű biológia nemcsak az ember. Erre klasszikus példa a kortikoszteroidok kora reggeli órákban javallt adagolása. Egyrészt a gyomor telítettsége. A gyógyszerek plazmaszintjének monitorozása jelenti a legjobb megoldást arra. elsősorban krónikus kezelés során. vagy ha sűrűn illetve nagy mennyiségben kell a gyógyszert szednie. Egyes fertőző betegségek is befolyással lehetnek a farmakokinetikai tényezőkre. A külső tényezők közül a táplálkozás több szempontból is befolyásolja a gyógyszerek hatásának a létrejöttét. Az orvos-beteg kapcsolat nagyban befolyásolhatja a páciens viselkedését. Az endokrin szervek közül a pajzsmirigy befolyásolja leginkább a gyógyszerek kinetikáját. ezért vesebetegségben sok gyógyszerek adagját csökkenteni kell. hogy megelőzzük a toxikus gyógyszer-koncentrációk miatt létrejövő súlyos mellékhatásokat.toxikus szintet érhetnek el a plazmában. A beteg együttműködése (compliance) is befolyásolja a gyógyszer hatását. hogy az évszakok és a napszakok befolyásolják egyes gyógyszerek hatását. A farmakogenomika fejlődését a genomprogramok előrehaladása. 51 . vagy az a tapasztalati tény. A gyomor telítettségének különös jelentősége a gyomorfekélyt okozó szerek esetében van. Noha először állatkísérletekben vették észre a jelenséget. A farmakogenomika alapjai A farmakogenetika a gyógyszertannak azon ága. hogy nyáron (az izzadás miatt) a vérnyomáscsökkentők hatékonyabbak. illetve a gének által kódolt termékek és a gyógyszerek közötti kölcsönhatások rendszeres vizsgálata. A genomika. ahol a beteg nem érzi fontosnak a gyógyszer szedését. a nagyteljesítményű „microarray‖ eljárások megjelenése valamint a bioinformatika létrejötte tette lehetővé. amely a gyógyszerhatások örökölhető variabilitásával foglalkozik. hanem minden élő organizmus nukleotidsorrendjének a feltárásával foglalkozik. A gyógyszerhatás időszakos ingadozásaival a chronofarmakológia foglalkozik. így legindokoltabb napi egyszeri (reggel) vagy kétszeri (reggel és este) adagot előírni. a metabolizmusra kifejtett serkentő vagy gátló hatása révén. hiszen különösen rossz a compliance azokban az esetekben. A gyógyszerszedésnek igazodnia kell a beteg életmódjához. míg a farmakogenomika tárgya a teljes génállomány. adagjukat ilyenkor csökkenteni kell. másrészt az elfogyasztott étel kémiai jellege hat különbözőképpen az egyes szerek felszívódására. Általában rosszabb a compliance idős korban és pszichiátriai betegségekben. 4.

amelyek összefüggésben vannak a gyógyszerekre adott egyedi reakciókkal. eddig ismeretlen tényezőre derített fényt.A farmakogenomika fogalma a hatvanas évek elejétől létezik. A gyógyszerbiológia genomikai vizsgálata mostantól fogva a teljes genom szintjén bioinformatikai elemzés segítségével történik. az új nagy teljesítőképességű genomikai technológiák bevezetése és széleskörű elterjedése valamint a világhálón rendelkezésre álló naponta bővülő adatbázisok együttesen mára új helyzetet teremtett a gyógyszerbiológiában is. A farmakogenomika teljesen újszerű eszközrendszert használ. antimikrobiális szerek esetén a pathogén genom feltérképezése. genetikai eltérések keresése a nem-pathogén törzsektől. Az emberi genom szekvenciájának teljes feltárása. in silico történik. AR: autoszomális recesszív halothan AD szulfonamid AD isoniazid AR Hatóanyag warfarin Genetika AD 52 .1 Táblázat: A gyógyszerek genetikailag megváltozott reakciókészsége Betegség Kumarin-rezisztencia Hemoglobin H Fokozott isoniazid érzékenység Malignus hyperthermia csillapíthatatlan láz Tünet hatástalan véralvadásgátlás hemolízis polyneuritis Patogenézis emelkedett K-vitamin affinitás instabil hemoglobin csökkent isoniazid acetiláz aktivitás ryanodine-receptor mutáció AD: autoszomális domináns. Annak ellenére. az antibiotikumok hatásmechanizmusának feltárása. így például felismerésre került néhány gyógyszerrel szembeni megváltozott reakciókészség oka (4. hogy a farmakogenomika viszonylag új tudományág. és Werner Kalow nevéhez fűződik. in vitro vizsgálatok. A potenciális gyógyszermolekula hatékonyságának megítélése genomikai predikcióval igen számottevő mértékben gyorsítható. A kutatás állomásai pl. A genomikus gyógyszertervezés ma már jelentős mértékben számítógépes molekulatervezéssel. a hatások optimalizálása.1 Táblázat). A farmakogenomika két fő területét ma a gyógyszerhatás-gyógyszermellékhatás predikció valamint a genomikán alapuló gyógyszerfejlesztés képezi. közös gének azonosítása. mégis számos. amelynek talán legkritikusabb pontja a bioinformatika. Ezt követően számtalan olyan mutáció került felismerésre. mivel a vizsgálatokból hatalmas mennyiségű adat származik. 4. a gyógyszertargetek kiválasztása.

pp. 2001 6) Vizi E. Goodman Gilman A. 19-94 3) Rang HP. McGraw-Hill. pp. a modern farmakológiai gyakorlat a genetikai markerek és ezek kombinációi alapján személyreszabott lesz és sokkal prediktívebb. New York. Budapest. 2004 5) Ross EM. 10th edition. IRODALOM 1) Fürst Zs. 32-119 2) Gyíres K. Kenakin T. Moore PK : Pharmacology Fifth Edition. pp. a farmakológiai meggondolások mellett családi. ed. Medicina Könyvkiadó. 2007. Amint majd egyre inkább előtérbe fog kerülni az individualizált. rassz illetve etnikai meggondolások határozzák meg.: Farmakológia. Valószínűsíthetően a farmakogenomika képezi a prediktív és személyesített orvosbiológia egyik legfontosabb alapkövét. 25-152 53 . 1999. Budapest 2002. BG Basic and Clinical Pharmacology Ninth Edition.Sz. Dale MM.: Pharmacodynamics. 2003 4) Katzung. Noha a jelenlegi gyógyszerelési stratégiát.: Gyógyszertan.. Mechanisms of drug action and the relationship between drug concentration and effect..: Humán farmakológia. Fürst Zs.A farmakogenomika már most fontos szerepet játszik a gyógyszerelési stratégiák kidolgozásában. Medicina Künyvkiadó. várhatóan jelentősen le fog csökkeni világszerte a gyógyszermellékhatásokkal összefüggésbe hozható halálesetek száma. Budapest. Ritter JM. genomikai alapokon felépített farmakoterápia. Medicina Könyvkiadó.P.

úgy morfológiai. A szimpatikus rendszer esetében a ganglionok a gerincoszloppal párhuzamosan helyezkednek el.5. Ez tette lehetővé a vegetatív idegrendszer megismerését és pontos leírását állatkísérletek segítségével. Az utóbbi megnevezés utal leginkább ezen idegrendszer akarattól független működési sajátosságára (senki nem képes például akaratlagosan befolyásolni a vérnyomását. vagyis akarattól független funkciók között. tehát a posztganglionáris rostok igen hosszúak (5. A vegetatív integráció legfelső szintjét a limbikus rendszer képezi. Újabban a bél kolinerg rendszerét enterális idegrendszer néven is szokás említeni. A vegetatív idegrendszer gyógyszertana Thomas Willis (1664) nevéhez fűződik az első észrevétel. A vegetatív idegrendszer (VIR) valamennyi gerinces fajban nagyon hasonló felépítésű.1. A magyar nyelvben a vegetatív.2. a perifériás ganglionok különböző szervekben helyezkednek el. Emiatt a posztganglionáris rost nagyon rövid. míg az angolban az autonóm megnevezés terjedt el. a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszert. funkcionálisan fontos szervi működéseket befolyásol. mint farmakológiai szempontból aránylag jól meghatározható mechanizmusok által. 1900-ban Angliában Gascel és Langley megkülönbözteti az autonóm idegrendszer két fő típusát. 5. A VIR jellegzetessége. A VIR manapság egyike a legpontosabban ismert működési egységeknek az emberi szervezetben. A vegetatív idegrendszer az ún. miszerint különbség van az akaratlagos és a szomatikus. transzmitterek vagy mediátorok által fejti ki hatásait. A szimpatikus és paraszimpatikus részt alapvetően a mediátorok típusa különbözteti meg. vagy a gyomorsav elválasztását). hogy a paraszimpatikus idegrendszer esetében. A vegetatív idegrendszer transzmitterei 54 . A A vegetatív idegrendszer élettana és neurokémiája vegetatív vagy autonóm idegrendszer anatómiai szempontból szimpatikus és paraszimpatikus részre osztható.1 ábra). E két rendszer párhuzamos (és leggyakrabban ellentétes) hatású működése biztosítja a szervezet számára azt az egyensúlyt. amely az életbenmaradáshoz szükséges. 5.

1901-ben Langley kivonta a mellékvese velőállományából az adrenalint és rávilágított arra. mint a paraszimpatikus vegetatív ganglionokban az acetilkolin az ingerületátvivő transzmitter. Ezt követően. 5. hörgőmirigyek gyomor. a szimpatikus preganglionáris rostokból viszont acetilkolin szabadul fel és NN (nikotin-nodulus) típusú receptorokat ingerel. A paraszimpatikus pre. amely a szimpatikus idegek ingerlése során szabadul fel. béltraktus méh húgyhólyag. amit a szimpatikus idegek ingerlése vált ki.szekréció. 1905-ben egy cambridge-i orvostanhallgató. epehólyag sphincter húgyhólyag detrusor véredények szív Paraszimpatikus Szimpatikus szűkület (miosis) tágulat (mydriasis) növekszik csökken csökken növekszik szűkület.1 táblázat). A szimpatikus posztganglionáris rostokból noradrenalin szabadul fel és ez közvetíti az ingerületet az α (alfa) és β (béta) receptorok által. (lásd 5. hogy az adrenalin által kiváltott hatás nagyon hasonlít ahhoz a hatáshoz.1 ábra). amely tulajdonképpen egy modifikálódott ganglion és a NN receptorok acetilkolin általi ingerlése révén adrenalint és noradrenalint szabadít fel. hogy az adrenalin egy olyan anyag. (5. szekréciótágulat. preganglionárisan NN típusú. Úgy a szimpatikus.és tónusfokozódás** gátlás sósavtermelés különböző terhességben és terhességen kívül tónusfokozódás tágulat*** negatív chronotrop 55 tónusfokozódás tónuscsökkenés szűkület* pozitív chronotrop . A harántcsíkolt izmok motoros véglemezén a NM (nikotin-musculus) receptorok érzékelik az acetilkolin által közvetített ingereket. szekréció gátlás fokozódás motilitás. beleértve a mellékvese velőállományát is. Elliot írta le azt a gondolatot.1 ábra) A szimpatikus és paraszimpatikus hatás eltérő változásokat eredményez a különböző szervek és szövetek szintjén (5. posztganglionárisan pedig M (muszkarin) típusú receptorokat ingerelve.és posztganglionáris rostokban az acetilkolin az ingerületátvivő transzmitter.1 Táblázat: A vegetatív idegrendszer hatásai egyes szervek szintjén Szerv pupilla csarnokvíz elfolyás szemnyomás hörgő.

amelynek során az ecetsav és kolin között észterkötés alakul ki. A muszkarin receptorok nevüket az Amanita Muscaria (légyölő galóca) gomba muszkarin nevű toxikus alkaloidájáról kapta. A kiáramlott acetilkolin hamar elbomlik egy specifikus acetilkolinészteráz. dromotrop= ingerületvezetés (bradikardia) refrakter idő csökken negatív dromotrop nem befolyásolja az összehúzódások erejét bő. aritmiát okozhat nyálmirigyek kevés. amely stimulálja a M receptorokat. az ecetsav pedig metabolizálódik.tenyér) hasnyálmirigy szekréció gátlás férfi nemiszerv erekció ejakuláció * A noradrenalinnal ellentétben az adrenalin kis koncentrációban tágítja az artériákat. Nem elhanyagolható az acetilkolin 56 . A kolinerg ingerületátvitel és a paraszimpatikus idegrendszer gyógyszertana A kolinerg ingerületátvitel szintjén két fontos receptortípus található: a muszkarin és a nikotin. A paraszimpatikus idegrendszer szintjén mindkét receptortípusnak közös a mediátora: az acetilkolin. de gyors is: egy molekula acetilkolint 150 mikroszekundum alatt képes hidrolizálni. A N receptor a Nicotiana tabacum (dohány) nikotin nevű alkaloidájáról kapta a nevét (5. chronotrop= frekvencia. viszont nem hat a N receptorokra. és egy kevésbé specifikus . Az acetilkolinészteráz nemcsak specifikus. A posztszinaptikus depolarizációt az acetilkolin szinaptikus résbe való kiáramlása okozza.2 ábra).pszeudo-kolinészteráz enzim hatására.pozitív dromotrop pozitív inotrop****. sűrű nyál lokális szekréció izzadságmirigyek általános szekréció (pl. paraszimpatikus vegetatív tüneteket okozva. acetilkolintranszferáz hatására.3. híg nyál (tahikardia) 5. ** A záróizmok tónusát csökkentheti *** A hatások részben endotélközvetítéssel valósulnak meg **** inotrop= összehúzódás ereje. Az elbomlás során keletkezett kolin rekaptációval gyorsan visszakerül a preszinaptikus citoplazmába.n. kolinerg neuronok idegvégződéseiben zajlik. A szimpatikus aktiváció a coronariák és a vázizomerek esetében vazodilatációt okoz. Az így létrejött acetilkolin vezikulákban tárolódik preszinaptikusan. Az acetilkolin szintézise az u. a pszeudokolinészteráz pedig főleg a vérben és a májban fordul elő nagyobb mennyiségben. Az acetilkolinészteráz a kolinerg neuronok szintjén található a szinapszisok körül.

húgyhólyag. hozzájárulva ezáltal a gátló mechanizmusokhoz. a Gq pedig DAG (diacilglicerol) és IP3 (inozitol trifoszfát) képződés fokozódást vált ki. ugyanis ide kapcsolódik a G protein. a glomus caroticumban és a központi idegrendszerben. trachea). amely lassú hatású. hogy egyes receptorok több G proteinhez is kapcsolódhatnak és előfordul a G q proteinhez való kapcsolódás is (lásd általános farmakológia). legfeljebb pszeudokolinészteráz. A harmadik egység szerkezetileg különbséget mutat az egyes M receptor típusok esetében (ellentétben pl. amelyek azonos szerkezetűek minden M receptornál) ezáltal a M 1 és M3 receptorok Gs (stimuláló) proteinhez. a M2 és M4 receptorok pedig Gi (inhibitor) proteinhez kapcsolódnak. illetve 3 extracelluláris szegmens köti össze. de léteznek olyan vegyületek amelyek külön-külön képesek stimulálni a két N receptor típust. a tüdő.3 ábra) * AChE –acetilkolinészteráz. növelve ezáltal az intracelluláris Ca2+ koncentrációját. A N receptorok (úgy a NN mint a NM) endogén ligandja szintén az acetilkolin. a transzmembrán egységekkel. mind a paraszimpatikus vegetatív ganglionokban. Ugyanakkor bebizonyosodott. Ezen kívül a Gi a K beáramlást is fokozza. amely 7 transzmembrán alegységből áll és ezeket 3 intracelluláris.és posztszinaptikus véglemezen. Ezért sikerült 1921–ben Otto Loewi-nek egy előzőleg vagus-stimulált béka-szívből nyert perfuzátummal egy másik békán vagus hatást elérni. a Gi cAMP csökkenést. ACh –acetilkolin Nikotin típusú receptorok találhatók mind a szimpatikus. A szinapszisokon kívül nem létezik kolinészteráz. A M receptorok 4 típusát különbüztetjük meg: – M1 típusú receptor található a gyomorban és a központi idegrendszerben – stimuláló jellegű – M2 a pre. A Gs proteinhez csatolt M receptorok acetilkolin-ingerlése adenilátcikláz révén intracelluláris cAMP fokozódást. az endotheliumban tónuscsökkentő – M4 a csíkolt testben (KIR). (5. a szívben – gátló jellegű – M3 egyes viszcerális simaizmokban (pl. Ilyen a hexamethonium (6 szénatomból álló lánc) amely a NN típusú receptorokat 57 . exokrin mirigyekben – stimuláló jellegű. Szerkezetileg a muszkarin receptor tulajdonképpen egy polipeptid lánc. a mellékvese velőállományában.extraszinaptikus diffúziója sem. Működési szempontból a leglényegesebb a harmadik intracelluláris szegmens. illetve intracellulárisan egy carboxi-végződéssel egészül ki. méh simaizomzatában – gátló jellegű (bronchusösszehúzó) A muszkarin receptorok G proteinhez csatoltak. A lánc extracellulárisan egy amino-. ezáltal érthetővé válik a hatások különbözősége is. a neuromuszkuláris véglemezen. uréter. bél.

tehát léteznek még a két klasszikus NN és NM receptoron kívül más típusúak is. Szerkezetileg 5 polipeptid alegységből áll. Mindkét vegyület rendelkezik két-két kationos véggel.ingerli. A Na+ beáramlás magas intenzitású. az akciós potenciál tovaterjed. 10 000 receptor/μm2 található.δ.δ. A Ca2+ 58 . ezért egy 5 szirmú virághoz hasonlítható ( 5. A NN receptor esetében az anionos kötőhelyek közti távolság megfelel 6 szénatomnyi távolságnak. A szegmenseket intra és extracelluláris láncok kötik össze. így mindkét típust egyaránt képes ingerelni. A KIR-ben leírtak preszinaptikus N receptorokat és Ca2+ csatornát képező N receptorokat is. Az 5 polipeptid alegység (α.ε alegységek jelenlétének vagy hiányának függvénye. míg a NM receptor kötőhelyek közti távolsága 10 szénatomnak felel meg. A motoros véglemezen például nagyszámú. Mindez a szinaptikus résbe felszabadult acetilkolin mennyiségnek és a N receptor sűrűségnek függvénye. N receptorokat befolyásoló szereket. A muszkarinnal ellentétben a nikotin receptor tulajdonképpen egy Na+ csatorna.ε) külső vége nagyobb terjedelmű mint a belső. Természetesen a kolinerg ingerületátvitel preszinaptikusan is befolyásolható (főleg az acetilkolin felszabadulása). A N receptorok közti különbség a β. de az így ható szerek inkább a mérgek közé tartoznak. Ezek alapján érthetővé válik a két vegyület szelektivitása az egyes N típusú receptorok iránt. Ezek a farmakonok általában posztszinaptikusan. Az α alegységen található az acetilkolin kötőhelye és ebből az alegységből mindig kettő vesz részt a N receptor szerkezeti felépítésében. A paraszimpatikus idegrendszerre ható gyógyszereket felosztjuk stimuláló (paraszimpatomimetikus) és gátló (paraszimpatolitikus) vegyületekre.4 ábra). Két acetilkolin molekula egyidejű kötődése a N receptorhoz megnyitja az ioncsatornát és Na+ beáramlást hoz létre. és a decamethonium (10 szénatomból álló lánc) amely a NM típusú receptorokat ingerli. tehát a N receptoron mindig két acetilkolin kötőhely van. Külön tárgyaljuk a ganglionokra és a motoros véglemezre ható.γ. amelyek szintén feloszlanak M1-4 –el jelölt szegmensekre.β. Így egyes. a kolinerg receptorokra vagy a kolinészteráz enzimre hatnak. a kísérletes farmakológiában használatos tetrodotoxin (TTX). Japánban ínyencségnek számító halfajtákban megtalálható a preszinaptikus Na + csatornákat (és így a depolarizációt) gátló. aminek következtében posztszinaptikus akciós potenciál jön létre és ha elég magas számú Na+ csatorna nyílik meg. amelyek segíségével kapcsolódik majd a N receptor megfelelő anionos kötőhelyéhez. Az acetilkolinnak egyetlen kationos vége van. tehát két molekula kapcsolódása szükséges a N receptor ingerléséhez.γ. Ezen szerek a M receptorokkal függnek össze. ami depolarizációt vált ki az illető sejtmembránon.

4.csatornákat (az acetilkolin felszabadulásának közvetlen kiváltója a Ca2+ ionok beáramlása a preszinaptikus régióba) az aminoglikozid antibiotikumok blokkolni képesek nagy adagban.és a gyomornedv termelést. regeneráció 5. vagy a szinaptikus résben gátolják a fiziológiásan felszabaduló acetilkolin lebomlását. A kolinerg idegrendszer gyógyszees befolyásolása 1. A hemicolinium a kolin preszinaptikus visszavételét (uptake-ját) gátolja. e folyamatban szerepet játszó fehérjék gátlása révén. pihenés. Paraszimpatomimetikumok Azok a vegyületek tartoznak ide. torticollis) kezelésére használják. A paraszimpatikus idegrendszer fő feladatai:     az egyensúly helyreállítása. 59 . az energiával való takarékosság. így mindkét szer kiüríti a preszinaptikus acetilkolin raktárakat. veszélyes mérges pók toxinja.1. a szervek működésének minimális terhelésre való beállítása. A különböző szervek szintjén kifejtett hatások (5. Ugyanezen fehérjéket éppen fordított irányban befolyásolja a fekete özvegy nevű.4. könny-. a botulinusz-toxin is az acetilkolin felszabadulását akadályozza meg bizonyos. az egész szervezetre kiterjedő acetilkolin felszabadulást okoz. a vesamicol pedig a preszinaptikus citoplazmában szabadon lévő acetilkolin vezikulákba történő bejútását. A paraszimpatomimetikumok tehát acetilkolin agonisták a muszkarin receptorokon. Ezen méreg nagyon kis adagjait bizonyos izomkontraktúrák (pl. GANGLIONÁRIS SZEREK (NN receptor izgatók és bénítók) 4. amely nagymértékű. PARASZIMPATOMIMETIKUMOK (M receptor izgatók és kolinészteráz bénítók) 2. A ma ismert legerősebb emberi méreg. verejtékés légutak mirigyeinek a tevékenységét. emésztés. amelyek szelektíven serkenteni képesek az ingerületátvitelt a paraszimpatikus végkészüléken. KURARIZÁLÓK (NM receptor gátlók) 5. PARASZIMPATOLITIKUMOK (M receptor gátlók) 3.1 táblázat):  Exokrin mirigyek: fokozzák a váladéktermelést: nyál.

amelyek a posztganglionáris neuron sejttestjén vagy dendritjén lévő nikotin receptorokat izgatják. a kolinészterázt bénítják. valamint akkomodációs szpazmust (az illető személy nem lát távolra) okoznak. Így hat a phisostigmin. csökken a szemnyomás. ellenjavallatok közül pedig az asthma bronchiale.inotrop). a neostigmin és számos alkilfoszfát. A bronchusok szűkülnek. hányinger. csökken a szfinkterek tónusa. Ma már gyakorlatilag csak a glaucoma kezelésére használják őket szemcsepp formájában. csökken a frekvencia (. Indirekt mechanizmus által hatnak azok az anyagok. Központi idegrendszer: remegés. pszichés zavarok. paralitikus ileus. A carbacholt és a metacolint ma már alig használják. pilokarpin. fokozódik a perisztaltika a gyomor-bélrendszerben. valamint a szinaptikus résben található kolinészteráz hatására. a fekélybetegség. mivel egyrészt nehezen hatol át a biológiai membránokon poláros szerkezete miatt. az ERDF-n (endothelium derived releasing factor. mint amilyenek a kolinészterek és egyes természetben előforduló alkaloidák (muszkarin. Készítmények. és hatását időben meghosszabítják.    Szívizom: csökken az összehúzódás ereje (. deprimálás. másrészt könnyen elbomlik a keringő pszeudokolinészteráz. A paraszimpatomimetikus hatást direkt és indirekt módon lehet kiváltani. a mechanikus ileus és a szívelégtelenség a legfontosabbak. Szintén indirekt a hatásmechanizmusa azoknak az anyagoknak is. Simaizmok: összehúzódnak. a NO) keresztül.dromotrop). ezáltal a csarnokvíz elfolyása fokozódik. Direkt módon hatnak az acetilkolin és a kolinszerű anyagok. Direkt hatású paraszimpatomimetikumok: Ma már nagyon keveset használnak közülük a mindennapi terápiában. amelyek az acetilkolin bontását katalizáló enzimet. A paraszimpatomimetikumok javallatai közé tartoznak a glaucoma. a húgyutakban.chronotrop). de a szelektív és centrális M1 receptor stimulálók perspektivikusan hasznosak lehetnek a kognitív funkciók javításban. csökken az ingerületvezetés (. természetes hatóanyagok: 1. a Schlemm csatornák kitágulnak. Ezek az anyagok az acetilkolinhoz hasonlóan izgatják a muszkarin receptorokat. A szívműködés gátlásával együtt mindez vérnyomáseséshez vezet. Erek: értágulatot eredményeznek. mint például egyes nem szelektív ganglionizgatók. hányás. és ezáltal a mediátor koncentrációját növelik. gastrointestinális motilitászavarok. Az acetilkolin mint gyógyszer nem alkalmazható. ezáltal miózist. arecolin). a szívstopp diasztoléban következik be. az iris körkörös izmai összehúzódnak. 60 .

A pilokarpin a Pilocarpus nevű Dél Amerikai cserje alkaloidája, ahol az őslakosság régóta ismerte és használta a leveleit nyálelválasztás-fokozás céljából. Csekély nikotinszerű hatással rendelkezik, főleg a mirigyekre hat, a szekréció fokozását váltja ki és jelentős hatása van a szem szintjén. Glaucoma kezelésére használják 2-4 %-os szemcsepp formájában (Pilocarpinum hidrochloridum). Ilyen formában alkalmazva a felszívódás elenyésző, tehát nem okoz mellékhatásokat sem. Szisztémásan alkalmazható atropin mérgezésben is. A muszkarin toxikológiai és történeti szempontból fontos. A szelektivitásából adódóan fedezték fel a kolinerg receptorok muszkarin altípusát, innen a neve is. Az Amanita Muscaria (Légyölő galóca) gombában található kis mennyiségben. A gomba toxicitása szempontjából a muszkarinnak csekély a jelentősége, mivel jóval kisebb mennyiségben található benne mint a jóval toxikusabb muscimol vagy iboténsav, amelyek a KIR –re kifejtett hatásuk révén, hallucinációt és delíriumot okoznak. Ezt a hatást nem mindenki tekinti toxikusnak, a gombából készített főzetet hallucinogén hatása miatt kábítószerként is fogyasztják. Az Amanita phalloides (Gyilkos galóca), amely a környékünkön megtalálható egyik legmérgezőbb gombafajta, csak nagyon kis mennyiségben tartalmaz muszkarint, a sokszor halálos kimenetelű mérgezést a benne nagyobb mennyiségben található amatoxinok váltják ki, sejthalált okozva a gyomor-béltraktus, a máj és a vese szintjén. Léteznek viszont olyan gombák (Inocybe, Clitocybe), amelyek toxikus mennyiségben tartalmaznak muszkarint. Az általuk kiváltott mérgezés jellemző paraszimpatikus izgalmi tünetekkel jár – nyáladzás, könnyezés, hányinger, hányás (ez utóbbi szerencsés esemény gombamérgezés esetén, ugyanis a méreg nagyrészét kiüríti még mielőtt felszívódhatna, de a legmérgezőbb gombák sajnos nem okoznak hányást), látászavar, hasi görcsök, hasmenés, bronchospasmus, bradicardia, vérnyomásesés, shock. Mindezek a tünetek hatékonyan gátolhatók atropinnal, mivel a muszkarin receptorokon keresztül jönnek létre. Az arecolin: főleg Indiában, de Ázsia valamennyi trópusi tartományában termő Areca catechu (arékapálma) magvaiban található vegyület. A növénynek a leveleit és termésének, a bételdiónak a porát egyaránt fogyasztják. A Bétel-rágás igen elterjedt Ázsia keleti és déli részein, ahol több mint 200 millió ember fogyasztja. A bételdiót evők maguktól rájöttek, hogyha a diót kevés mésszel együtt rágják, akkor íze, illata kellemesebb lesz. A múlt század elején végzett kémiai vizsgálatok kiderítették, hogy mész, tehát alkália jelenlétében egyrészt gyorsabban szabadul fel az arekolin, másrészt a hatását erőteljesebbé teszi. A leveleket (sirí) oltott mésszel megnedvesítik, gyömbért, catechu port és egy szelet aréka-diót takarnak bele (pinang) s így elkészítve folytonosan magukkal hordják. Rágása során kellemesnek mondható enyhe stimuláló-nyugtató hatás és fokozott étvágy jelentkezik, ezen kívül persze a paraszimpatikus izgalmi tünetek: szűkül a pupilla, fokozódik a hörgő és gyomorbéltraktus simaizomtónusa, gátolt a szívműködés. Emellett könnyezést, nyálfolyást idéz elő és fokozza 61

a gyomornedv-elválasztást. A bételrágónak (akit elszínezõdött fogairól, köpetéről könnyű felismerni) kedélye, közérzete jó, nyugodtabb, és csak kismértékben csökken a munkaképessége. A visszaélés azonban nem veszélytelen, a fogak meglazulnak, majd kihullanak. Az egész szájnyálkahártya és a nyelv sötétkéken elszíneződik, és e területen és a nyelőcsőben rosszindulatú daganatok képződhetnek. 2. Indirekt hatású paraszimpatomimetikumok: A kolinészteráz enzim gátlása révén az acetilkolin felhalmozódik és hatása több ideig fennmarad a szinaptikus résben. Ez a hatás minden olyan szinapszisban érvényesül, ahol acetilkolin a mediátor. Hatásuk azokon a szöveteken lesz erősebb, ahol a kolinerg tónus fokozott – legfontosabbak a harántcsíkolt izmok (N receptorok révén), simaizmok (gyomor-béltraktus, húgyhólyag). Hatástani szempontból két fontos csoportot különböztetünk meg: a reverzibilis valamint az irreverzibilis kolinészteráz bénítókat. Az irreverzibilis csoportba tartozó vegyületek toxicitása jóval magasabb mint a többié. Reverzibilis hatású kolinészteráz bénítók: A physostigmin (Ezerin) reverzibilis kolinészteráz bénító, liposzolubilis, tehát bejut a központi idegrendszerbe. Számos mellékhatással rendelkezik ezért nem használják szisztémás kezelés formájában. 20-50 mg-os adag már letális, Nyugat Afrikában halálbüntetés végrehajtására használták. Ma már inkább a glaucoma kezelésére használják 0,25-0,5%-os szemcsepp formájában. A neostigmin (Miostin) a legkevésbé toxikus kolinészteráz bénító, physostigminhez hasonló reverzibilis hatású szintetikus vegyület, amely nem jut be a központi idegrendszerbe. Javallatok: myasthenia gravis (a NM típusú receptorok számának csökkenésével járó autoimmun betegség), bél- és hólyaghűdés (parézis), paralitikus ileus, glaucoma. A myasthenia gravis kezelésében a neostigmin nélkülözhetetlen gyógyszer. Hosszabb alkalmazás esetén mellékhatásként megjelenhet a hasmenés (fokozza a bélmozgásokat), a gyomorfekély (fokozza a savtermelést), bronchospasmus, bradikardia, atrio-ventrikuláris vezetési zavarok. Ezért asthmában, A-V blokkban és mechanikus ileusban ellenjavallt. Amint említettük, a harántcsíkolt izmok szintjén NM típusú receptorok közvetítésével, a gyomorbéltraktus, szívizom, bronchusok szintjén pedig főleg M receptorok közvetítésével valósul meg az ingerületátvitel. Az atropin nevű paraszimpatolitikum a M receptorokat blokkolja, így ha neostigminnel társítjuk myasthenia gravis kezelésében, jelentősen csökkennek a mellékhatások, ugyanakkor megmarad a hatás a harántcsíkolt izmokon. Adag: parenterálisan 0,5-1 mg, per os 15-30 mg 62

Az edrophonium (Tensilon): a myasthenia gravis diagnosztikájában használt szer, ezen kívül a szupraventrikuláris paroxizmális tahikardia kezelésében is használható társkezelésként. Az irreverzibilis hatású kolinészteráz bénítókat szerves foszforvegyületeknek is nevezik és főleg toxikológiai szempontból jelentősek. A szerves foszforvegyületek kovalens kötéssel kötődnek az enzimhez, amely kötés feloldására olyan hosszú időre volna szükség, hogy ezalatt új acetilkolin molekula szintézisére is van idő. A szerves foszforvegyületeknek ugyanakkor igen magas a liposzolubilitása, olyannyira, hogy a bőrön keresztül is képesek felszívódni. Így a rovarirtóként is alkalmazott szerves foszforvegyületek (paration és a malation) könnyen bekerülhetnek a szervezetbe, súlyos mérgezést okozva. Az első világháború idején vegyifegyverként is bevetették (ideggáz), aztán az ENSZ által tömegpusztító fegyverként besorolt szerves foszforvegyületek gyártását és felhalmozását törvényen kívül helyezték. Saddam Hussein iraki diktátor hadserege először az Irán elleni háborúban, majd a saját országában vetett be ilyen vegyületet (1988 márciusában Halabja, kurdok lakta város ellen, ekkor a támadás 5 000 halálos és több mint 10 000 súlyos sebesült áldozatot követelt). A fluostigmint néha a glaucoma kezelésére használják, szemcsepp formájában, heti egyszeri adagban. A szerves foszforvegyülettel történő mérgezés esetén kolinerg krízis következik be, amely jellegzetes tünetekkel társul: miózis, izzadás, könny- és nyálfolyás, bradikardia, alacsony vérnyomás, hasmenés, székletés vizeletvisszatartási zavarok. Ugyanakkor jelentős az izomrángás, görcsös izomösszehúzódások amelyet paralízis követhet. Kezelése: intravénás atropin (1-2 mg 5-10 percenként), ezen kívül léteznek kolinészteráz reaktiválók mint pl. az obidoxim (Toxogonin) vagy pralidoxim, amelyek csak korai alkalmazás (első pár óra) esetén hatékonyak iv. bevitelben.

5.4.2. Paraszimpatolitikumok Azok a természetes, félszintetikus vagy szintetikusan előállított vegyületek tartoznak ide,

amelyek a muszkarin receptorokon szelektíven gátolják az acetilkolin hatását. A muszkarin receptorok gyógyszeres blokkolása alapjában véve a szervezet paraszimpatikus tónusának megszűnésével egyenértékű. Hatékonyságuk annál nagyobb minél erősebb a paraszimpatikus (kolinerg) tónus a szervezetben. Ezek alapján pl. a fiatal felnőttek esetén a hatás erősebb mint a gyerekeknél vagy időseknél. A szervek és szövetek szintjén pedig a gyógyszerhatás annál magasabb lesz, minél erősebb az illető szervben a paraszimpatikus tónus, pl. az erek szintjén a paraszimpatolitikumok nem 63

okoznak érszűkületet, mivel nincs kolinerg beidegzésük, sőt, nagy adagban értágulatot váltanak ki a bőrerek szintjén. Ennek a mechanizmusa nem ismert, valószínűleg egy kompenzatorikus esemény az izzadságmirigyek csökkent működésének ellensúlyozására. A szívműködésre kifejtett hatásuk attól függ, hogy milyen mértékű a vagustónus befolyása a szívre: ha erős vagushatás alatt állt, akkor jelentős tahikardia jön létre, de ha amúgy is erős szimpatikus túlsúly határozta meg a szívtevékenységet, akkor a paraszimpatolitikumok hatása csekély lesz. Hatásaik:  Szem: erős pupillatágulatot, ugyanakkor akkomodációs paralízist okoznak, a szem nem képes alkalmazkodni a közellátáshoz, gátolják a csarnokvíz elfolyását, fokozva ezáltal a nyomást, glaucomás rohamot válthatnak ki,    Központi idegrendszer: a légzőközpont izgatása, pszichomotoros nyugtalanság Simaizmok: csökkentik a tónust, csökkentik a fokozott perisztaltikát Szív-érrendszer: megszűntetik a vagushatást, és ezáltal szimpatikus túlsúlyt hoznak létre, tahikardiát okozva. Közvetlen toxikus hatást fejtenek ki a szívre és az erekre, a bőrerekben nagy adagok tágulatot eredményeznek.  Gyomor-bélrendszer: csökkentik a szekréciót, perisztaltikát, csökkentik a hányingert, hányást. Az epehólyagot elernyesztik, az epekólikát oldják. Természetes vegyületek: 1. atropin (Atropinum sulphuricum) A maszlagos nadragulya (Atropa belladonna), a beléndek (Hyosciamus niger), a maszlagos redőszirom (Datura stramonium) természetes alkaloidája, Meinl izolálta először 1831-ben. Szelektív hatású a muszkarin receptorok szintjén, terápiás adagban csak a paraszimpatikus végkészüléken gátolja az acetilkolin hatását, és nem befolyásolja a vegetatív ganglionokat valamint a motoros véglemezt, ugyanis itt az acetilkolin nikotin-receptorokon keresztül hat. Az egyes szervek és szövetek szintjén adagfüggő hatást eredményez:  Szem: erős és tartós pupillatágulatot okoz. Rontja az akkomodációt, a közellátáshoz való alkalmazkodás megszűnését eredményezve, fotofóbiát okoz, és mivel megnehezíti a csarnokvíz elfolyását, glaucomás rohamot válthat ki. Az alkalmazkodás bénulása 3-5 nap múlva szűnik meg teljesen.  A központi idegrendszer szintjén erős hatást fejt ki, ugyanis az atropin nem poláros, liposzolubilis molekula, amely könnyen átjut a biológiai membránokon. Nyugtalanságot, fokozott motoros izgalmat okoz. Az extrapiramidális rendszerre gátló módon hat, ezért mérsékeli vagy megszűnteti a 64

Parkinson-kór

tüneteit.

Használják

Parkinson-kór

tüneti

kezelésére,

valamint

egyes

neuroleptikumok által kiváltott extrapiramidális tünetek kezelésére is. Gátolja a kolinészterázbénítók toxikus hatásainak a muszkarinerg részét.      Szív-érrendszer: a domináns vagushatást megszűnteti, relatív szimpatikus túlsúlyt hoz létre. Ha a szíven szimpatikus hatás érvényesül, az atropin nem fejt ki hatást. Légutak: a hörgők simaizmai elernyednek, csökken a szekréció Gyomor-bélrendszer: csökkenti a vagotóniát, a szekréciót és a perisztaltikát, oldja a pilorusgörcsöt, csökkenti a hányingert és a hányást. Elernyeszti az epehólyagot és oldja az epevezeték görcsét. Húgy-ivarszervek: oldja a húgyutak és a húgyhólyag görcsét, enyhíti a hólyagtenezmust, ezeken kívül oldja a méhgörcsöt is. Külső elválasztású mirigyek: csökkenti a nyál-, a bélnedv-, a gyomor-, a hasnyálmirigy-, a könnyés a verejtékszekréciót. Csökkenti a tejelválasztást. Javallatok: Az atropint már az ókorban használták, Görögországban pl. halálos ítéletek végrehajtására ( Szókratész is bürökkel teli poharat kellett kiürítsen). A rómaiaknál inkább a pupillatágító hatás miatt volt népszerű a nadragulya: úgy tartották ugyanis, hogy a nők vonzóbbá válnak ezáltal (innen származik a Belladonna - szép nő elnevezés). Az atropint ma már a legtöbb klinikai területen helyettesítette egy félszintetikus vagy szintetikus származéka, amelyek célzottan hatnak bizonyos szerven vagy szervrendszeren, megelőzve az atropin számos mellékhatását. A gyógyszerkutatás általában egy olyan szer előállítása fele irányul, amely csak szűk területen fejti ki hatását, ugyanis az olyan erős nem szelektív hatású vegyületek mint az atropin, miközben az egyik szerven terápiás hatást fejt ki, a többi szerven súlyos mellékhatásokat okoz. Egy idős asthmás beteg esetében például, akinek koszorúérszűkülete is van, az atropin tágítja a hörgőket, de ugyanakkor erős tahikardiát is okoz, ami szívinfarktushoz vezethet. Az atropin legfontosabb gyakorlati felhasználási területei a következők:  műtéti előkészítés: csökkenti a szekréciót és megelőzi a vagális eredetű szívstoppot, olyan beavatkozások során mint pl. a pleura punctio, endoszkópos beavatkozások vagy kontrasztanyag iv.-ás befecskendezése,   bradikardia, vagy atrio-ventrikuláris blokk kezelésében, legfőképpen digitálisz túladagolás esetén, szemészet: ma már diagnosztika céljából (midriátikum) nem használják, ugyanis napokon belül múlik csak el teljesen a hatása. Helyettesítették a rövid hatású szintetikus származékok. Használják viszont gyulladásos szembetegségek társkezelésére, ugyanis a tartós midriázis megelőzi a pupilla lenövéseit és a fertőzés átterjedését a szem hátsó régióiba, 65

hányinger. szájszárazságot. tudatzavart. hányás. Parkinson-kór. homatropin (Humapent) 66 . 4. tahikardia. Ellenjavallatok: glaucoma. Adag: 0. gyomorfekély: a sok mellékhatás miatt ma már nem használják. 4 mg/nap. tahikardia. 2. scopolamin (Scopolaminum hydrobromicum) Szintén természetes alkaloida. amely nehezen hatol át a biológiai membránokon.4 mg. Parkinson-kór: gyakorlatilag helyettesítették a félszintetikus és szintetikus származékok. max. Félszintetikus és szintetikus paraszimpatolitikumok: 3. Javallat: tengeribetegség. Kevesebb perifériás és több központi hatással rendelkezik.    asthma bronchiale: ma már nem használják. hipertireózis. Szemcsepp formájában 1%-os oldatát alkalmazzák. egy félszintetikus származékkal helyettesítették.2-0. látászavar lép fel fotofóbiával.25-1mg. akut miocardiális infarktus Mellékhatások: torokszárazság. prenarkózis. hogy a szemészetben tízszer koncentráltabb oldatot használnak mint a szisztémás terápiában. Perorális adagolás esetén a felszívódás elhanyagolható. Ezen kívül a betegnek magas láza van a termolízis csökkenése következtében. nyelési zavar. esetenként benzodiazepinnel társítva. és megszűnteti a motoros nyugtalanságot. butil-scopolaminum (Scobutil) Egy quaterner ammónium szerkezetű poláros molekula. 10 mg-os egyszeri adagban. szerves foszforvegyületekkel. az atropintól csak a központi idegrendszeri hatások szempontjából különbözik. Adag: 0. max. Főleg görcsoldóként alkalmazzák. látászavar. 1. Kezelésként valamilyen KIR-be jól behatoló paraszimpatomimetikumot (pilocarpint vagy phisostigmint) adnak. erős bőrpír az értágulat következtében (gyakran összetévesztik bőrkiütéssel járó fertőző betegséggel). szomjúságérzet. Letális adag: 100-150 mg. székrekedés. Fontos megjegyezni. injekció formájában. ezért az előbbi súlyos akut mérgezést vált ki szisztémás alkalmazás esetén. de alkalmazzák ebben a formában is a gyomor-béltraktus görcseinek kezelésére. Mérgezés: már 5-10 mg atropin afóniát. vagy muszkarint tartalmazó gombákkal történt mérgezésben fontos ellenszer.5 mg/ nap. prostata adenoma. paralitikus ileus. midriázis. hallucinációt okoz. ugyanis elsősorban bódító hatást fejt ki.

7. 6. trihexifenidil és benztropin A Parkinson-kór tüneti kezelésében használt származékok. Elsősorban olyan aszthmás rohamok oldásában eredményes. propantelin (Probanthin) és az oxifenonium (Antrenil) régebben a gyomor.3. ―i rritáns‖ receptorstimulálók -pl hideg). Ezen kívül a neuroleptikumok legfontosabb mellékhatásának. nem okoztak szisztémás mellékhatásokat. gyakorlatilag nem szívódik fel a légutakból. Szemészeti diagnosztikában. Adagolás: 1-4%-os aerosol formájában. tropicamid (Mydrum) Az előzőhöz hasonló. 8. amelyek a vegetatív ganglionokban a posztszinaptikus nikotin (NN) típusú receptorokon keresztül serkentik vagy gátolják az acetilkolin által közvetített ingerület áttevődését a preganglionáris neuronról a posztganglionárisra.. 5. a motilitás és szekréció csökkenés. Poláros molekula lévén. A ganglionokat befolyásoló vegyületek egyaránt hatnak a szimpatikus és a paraszimpatikus ganglionokon is. hatékonyan csökkentve ezáltal a gyomorsav termelést. az aszthma kezelésében használják. a gyomor kiürülésének késleltetése és gastrooesofageális reflux). 9. Ezen hatásuk általában 67 . melyek kiváltásában a paraszimpatikus aktivitás fokozódása fontos szerepet játszik (pszichés exacerbáció. 5. ipratropium bromid (Atrovent) Inhalációval bejuttatható vegyület. Mivel a tápcsatornából nem szívódnak fel.és patkóbélfekély kezelésére alkalmazott nem szelektív szerek voltak. szemfenék vizsgálat során alkalmazzák. az utóbbit néha görcsoldóként is alkalmazzák. még rövidebb hatású midriátikum. de lokálisan nagyon sok kellemetlenséggel kell számolni (pl. jobban behatolnak a KIR-be mint az atropin. A fekélybetegség kezelésére használják. pirenzepin (Gastrozepin) Szelektíven gátolja a gyomorban lévő M1 típusú receptorokat. Ganglionáris hatású szerek Azok a vegyületek tartoznak ide. adagja 25-50 mg/nap. az extrapiramidális zavaroknak a kezelésére is használják őket.4. Terápiás adagban az atropinra jellemző mellékhatások gyakorlatilag nem jelentkeznek.Rövidebb hatású midriátikum mint az atropin. székrekedés. ezért szisztémás mellékhatásokkal nem kell számolnunk. Hörgőtágító hatása mellett jelentős szekréció csökkenés is észlelhető.

és perisztaltikafokozódást vált ki. a nikotin szekréció. Nagyobb adagban a serkentést gátlás váltja fel. A tulajdonképpeni hatás attól függ. nagy adagban pedig vérnyomásesést. kis részletekben kerül a szervezetbe. amely inhalációval vagy bőrön keresztül jut be az emberi szervezetbe. ha hevenyen szívódik fel. Ebbe a csoportba tartozik a nikotin. A szimpatikus ganglionbénítás hatására a kompenzáló keringési reflexek megszűnnek. egy másik része távozik a kifújt füsttel és a bejutó mennyiség is csak fokozatosan. A nikotin előbb izgatja. ezzel magyarázható. szédülést és ájulást is okozhat. majd bénítja a ganglionokat. míg nagyobb adagban tartós gátlást eredményez. A szimpatikus ganglionok befolyásolása főként a szív-érrendszerben eredményez változásokat. gyorsan ható méreg. hogy az illető szerven vagy szervrendszeren a paraszimpatikus vagy a szimpatikus tónus van túlsúlyban. A gyomor-béltraktus szintjén. de két cigaretta után azért nem alakulnak ki a heveny mérgezés tünetei. nagyon erős. amelynek beidegzése főleg paraszimpatikus. vagy csak nagyon ritkán alakulnak ki a heveny mérgezés tünetei. amelyet a dohányfüst is okozhat. székrekedés léphet fel. A paraszimpatikus ganglionok gátlása főleg a simaizmok erős tónuscsökkenésében ( gyomorbéltraktus) és a szekréció csökkenésében nyilvánul meg. A verejtékmirigyekre serkentőleg hat. A) GANGLIONIZGATÓK Serkentik a ganglionáris nikotinreceptorokon az ingerületáttevődést. A harántcsíkolt izmok szintjén levő nikotin receptorok stimulálása 68 . a vérnyomás erősen csökken és collapsus léphet fel. mivel a nikotin egy része elég. amely túlnyomóan szimpatikus beidegzésű. hányingerrel. A bronchusok szintjén szűkület és szekréciófokozódás jön létre. hányással hasmenéssel és hasi görcsökkel. Két közönséges cigaretta tartalmazza már a halálos adagot. nincs terápiás jelentőségük. míg a döntően paraszimpatikus beidegzésű szerveken paraszimpatomimetikus hatás.adagfüggő. Ezen kívül a nikotinnal szemben tolerancia alakul ki. A dominánsan szimpatikus VIR által beidegzett szerveken szimpatomimetikus hatás lelentkezik. tahikardiát. például a nikotin kis adagban átmeneti izgató. A fentiek eredményeképpen lassul a bélműködés. és vizeletürítési nehézségek állhatnak elő. A nikotin hatásai: kis adagban serkenti úgy a szimpatikus mint a paraszimpatikus ganglionokat. érszűkületet. sápadtságot és vérnyomásemelkedést vált ki. A halálos adag (DL) 20-60 mg. inkább toxikológiai szempontból fontosak. Ezek alapján a szívérrenszer szintjén. hogy a dohányosokban nem. A ganglionbénítók szájszárazságot és a bőr túlzott szárazságát eredményezik.

Kimutatták. A mellékvese velőállományából a nikotin katekolaminokat szabadít fel. érthető módon megszűnik ez a reflex és ún. nem számítva ide a passzív dohányosok számát. mint a szimpatikus ganglionok szintjén gátolják az ingerületáttevődést. ’’light’’ cigaretták ugyanolyan mértékben károsak mint a közönségesek. a szív teljesítőképességének a csökkenése. 69 . Orvosi szempontból a nikotin tapaszok számítottak a leghatékonyabbnak. Különböző tanulmányokban kimutatták.) GANGLIONBÉNÍTÓK Ebbe a csoportba olyan anyagok tartoznak. akárcsak egyéb függőséget okozó szer abbahagyása igen nehéz és általában csak akkor történik meg ha az illető egyénen valamilyen. A nikotin okozta heveny mérgezésnél sokkal jelentősebb a krónikus mérgezés (elég magas dependenciát kiváltó potenciállal rendelkezik).révén végtag-remegés léphet fel. amelyek úgy a paraszimpatikus.  erek: tónuscsökkenés. amelyek a bőrre ragasztva egy állandó nikotinmennyiséget juttatnak a szervezetbe. A cigaretta árának növelése nem bizonyult elég hatékonynak. általában a lakosság 25-30%-a dohányzik. A dohányzás által okozott.  szív: tahikardia. hogy az ún. ortosztatikus hipotenzió. leginkább mediatizált betegség a tüdőrák. B. a dohányzáshoz kapcsolódó patológia alakul ki. ha az a személy akinek nikotintapasza van elszív egy szál cigarettát. Társadalmi szinten az utóbbi években a legtöbb országban igyekeztek betiltani a dohányzást közterületeken és ez jelentősen csökkentette a napi elfogyasztott cigaretták számát. hanem a cigarettafüstben levő számos káros anyag (pl. A fekvőből álló testtartásba való átmenetkor a gravitáció hatására keletkező vérnyomásesést vegetatív ganglionok által közvetített szimpatikus reflex próbálja ellensúlyozni.  gastrointestinális traktus: csökkent motilitás. érthető módon a mérgezés veszélye sokkal magasabb mint egyébként. Ha ezeket a ganglionokat gátoljuk. A dohányzás elhagyása. kátrány) is felelős. A dohányzás igen elterjedt a világon. vasculopathiák és a gyomor-béltraktus betegségeinek gyakori előfordulása és súlyosbodása is jelentős.  mirigyek: csökkent szekréció. A dohányzás által okozott betegségekért nemcsak a nikotin. hogy ennek a módszernek is csak 40%-os hatékonysága volt. ortosztatikus hipotenzió áll elő. Hatásaik:  szem: pupillatágulat. Ezen kívül. de ezen kívül az isémiás cardiopathia.

atracurium rövid hatástartamúak: mivacurium. gallamin (Flaxedil) – utóbbi átmenetet képez a következő csoporthoz viszonyítva. izomösszehúzódást gátló szerek is.Javallatok: Régebben több ilyen szert (pentolinium. doxacurium. pipecuronium. Léteznek preszinaptikusan ható. hexamethonium. de a nagyszámú mellékhatás kiszorította őket. de az ilyen mechanizmus szerint ható vegyületek között terápiásan alkalmazható gyógyszer nincsen (kivéve a botulinus toxint. Ma csak a trimetaphant alkalmazzák néha a disszekáló aortaaneurizma kezelésére és bizonyos pajzsmirigyműtétek alatti kontrollált hipotónia fenntartására.4. pancuronium. rocuronium. Kurarizáló szerek Ebbe a csoportba azok a vegyületek tartoznak. NEM DEPOLARIZÁLÓ IZOMRELAXÁNSOK Kis adagban az acetilkolin kompetitív antagonistái. a NM típusú receptorok blokkolása révén gátolni képesek az ingerület áttevődését.   közepes hatástartamúak (30-45 perc): vecuronium (Norcuron). ugyanis ezek nem jutnak be a KIR-be) jó ellenszerek a nem depolarizáló típusú kurarizáló túladagolása esetén. A két csoport között jelentős különbségek vannak úgy hatásmechanizmus. mecamylamin) használtak a magasvérnyomás-krízis kezelésére. Így a kolineszteráz bénítók (erre célra főleg a neostigmint és pyridostigmint használják. hatásuk a versengő acetilkolin molekulák számának növelésével felfüggeszthető. amelyek a neuromusculáris junkció posztszinaptikus ún. A posztszinaptikusan ható szerek két csoportra oszthatók hatásmechanizmusuk szerint: nem depolarizálók és depolarizálók. mint hatás és szerkezet szempontjából. Más szóval van affinitásuk a receptor iránt de nincs intrinsic aktivitásuk (lásd általános farmakológia). lásd előbb). Ennek megfelelően. alcuronium. A. amelyet lokálisan alkalmaznak izomszpazmus oldására. Az iv. A vegyületek felosztása:  hosszú hatástartamúak (80-120 perc): d-tubocurarin. tehát perifériás izomellazítóknak tekinthetők.-ás adagolás során 2-4 perc múlva alakul ki a hatása és gyakorlatilag megszűnik a perfúzió abbahagyásával egyidőben. a motoros véglemez NM típusú receptoraihoz kötődve gátolják a nátriumcsatornák megnyílását és az acetilkolin molekulák kötődését. 70 . motoros véglemezén.4. 5.

hasizomra. Az állat megbénulása után a béna láb savba mártására a béka keringésből kiiktatott. Ez az elemzés a gyógyszertan története szempontjából is nevezetes. amikor a beteg intubálva van. A vegyület orálisan hatástalan. általános érzéstelenítés mellett adják. ezért használata asthma bronchiale és más allergiás állapotok esetén ellenjavallt.30 mg. de nem észlelhető a depolarizálók esetében). Közülük a d-tubocurarin a legjelentősebb. A hisztamin okozta laringospasmus az 71 . Ez többnyire nem jelent gondot. A n. majd végtagizmok és végül a nyak. illetve a fej izmaié.és nyirokáramból (Claude Bernard-féle ligatúra). hogy a vegyület támadáspontja a motoros végkészülék.os adagtól már megszűnik a rekeszizom-működés. mivel a tubocurarint általában műtétek során. majd a nyakra terjed. hogy a fájdalmat érezte. Az öntudat és fájdalomérzés kuráre beadása után normális marad. A kurarizálókat a humán terápiába Griffith és Johnson vezették be 1942-ben. így az idegösszeköttetés épségben tartása mellett kizárta azt a vér. A kuráre jellegzetes hatásmódját 1857-ben Claude Bernard fedezte fel.60%-a 24 órán belül változatlan formában kiürül a vizelettel. Mellékhatások: A tubocurarin a masztocitákból hisztamint szabadít fel. főleg Strychnos-félékből és egyes Chondrodendronokból ősidők óta készítették a bennszülöttek a kurárénak nevezett. rendkívül hatékony nyílmérget. ischiadicus kipreparálása után. hogy a légzésbénulást kiváltó adag egyénenként változik. Dél-Amerikában.A kuráre elnevezés több rokon szerkezetű alkaloid gyűjtőneve. de 25 . Jellemző. a szerek közül a doxacuriumé a legkisebb. és csak azután bénulnak a bordaközti izmok és utolsóként a rekeszizom (ez a sorend jellemző a nem depolarizáló szerekre. A hatás elmúltával az aktivitás visszatérésének sorrendje fordított: Először a légzőizmok tónusa áll helyre. Mivel a külön tubocurarin oldatba mártott ideg nem bénult.15 mg dózisban. hogy kuráre bénulásban az érzőműködés érintetlen marad. majd beadta a kurárét a nyaki nyiroktömlőbe. A beadott mennyiség 50 . A tubocurarin a szervezetben nem metabolizálódik. A tubocurarin 10 . Farmakokinetika: A tubocurarin hatása. ezért a tubocurarin használata csak mesterséges lélegeztető készülék jelenlétében történhet. az Amazonas és az Orinoco vidékén. az ideg alatt lekötötte a béka egyik hátsó végtagját. A kuráre okozta izombénulás először az arc és a fej izmain észlelhető (fejleesés. míg a legnagyobb adagot a gallaminból adják).-an embernek adva elernyeszti a hasizmokat. utána a has-. iv. onnan a végtagokra. szemhéjzárás). mivel ez volt az első pontos tudományos analízis és lényegében innen számítható a modern experimentális farmakológia kezdete. Claude Bernard egyszerű módszerrel mutatta ki. iv. arra a következtetésre jutott. A hatás fenntartása kisebb adagok ismételt adagolásával megoldható. a vérszint gyors csökkenésének oka a szövetekben való eloszlás.10 mg tubocurarin szublinguálisan adva szpasztikus szindrómákban hatásos lehet). a szájnyálkahártyáról azonban valamelyest felszívódik (5 .-ás beadás után néhány perc alatt kifejlődik és 80 120 percig tart. bénul tehát a légzés (a pontos adagot testsúlykilogrammra szokták számítani. és a kurarinnal kezelt béka izmai közvetlen ingerlésre reagáltak. tehát nem bénult végtagjának heves rángásával jelezte.

intubációt is megnehezíti. A tubocurarin - különösen nagyobb adagokban - a ganglionokat is bénítja és ez a hisztamin felszabadítással együtt veszélyes vérnyomássüllyedést okozhat. A többi szer ezeket a mellékhatásokat nem, vagy csak igen kevéssé mutatja, ezért a d-tubocurarin használata visszaszorult. Javallatok: aneszteziológiában gyakran használják olyan általános érzéstelenítőkkel társítva amelyek nem okoznak elégséges izomellazulást. Ebben az esetben a hosszabb vagy közepes hatásidejű származékokat választják. A rövidebb hatásúak intubálás során a gégeizmok ellazítása céljából, elektrosokk terápia során, a konvulziók megelőzése céljából, vagy tetánusz kezelésében használhatók. Gyógyszer-együtthatások: fontos az ismeretük, ugyanis a kurarizálók hatásának fokozása súlyos, életveszélyes állapothoz, légzésbénuláshoz vezethet.  A modern inhalációs narkotikumok, így a methoxyfluran, az enfluran, az isofluran és a halothan önmagukban is gátolják a neuromuszkuláris ingerületátvitelt és ez a hatás hozzáadódik a nem depolarizáló izomrelaxánsok hatásához.  Több antibiotikum (streptomycin, neomycin, polymyxin, valamint a colistin, kanamycin, viomycin) acetilkolin antagonistaként viselkedik a motoros véglemezen, egy részük - a streptomycin, neomycin és polymyxin - az acetilkolin felszabadulást is gátolja. Jelenlétükben a nem depolarizáló izomrelaxánsok hatása nő.  A helyi érzéstelenítők és antiaritmiás szerek nagy adagban a motoros véglemez acetilkolin receptoraihoz kapcsolódó Na-csatornákat is gátolják, és ezzel fokozhatják úgy a nem depolarizáló, mint a depolarizáló izomrelaxánsok hatását. B. DEPOLARIZÁLÓ IZOMRELAXÁNSOK Ide tartoznak azok a vegyületek, amelyek a motoros véglemezt az acetilkolinhoz hasonlóan, de tartósan depolarizálják. Más szóval van affinitásuk a receptor iránt és van intrinsic aktivitásuk is. A képviselők közül ma már csak a suxamethonium (succinilcolin) használatos mint izomrelaxáns (1951-től). Szerkezetileg két 10 szénatomból álló lánccal egymáshoz kapcsolódó acetilkolin molekulából áll. Emberen a suxamethonium beadását átmeneti fascicularis izomrángások követik, főleg az arcizomzatban és hasizmokban, tehát az antidepolarizálóknál észlelt ellazulási sorrend nem jellemző. A bénulás a végtagizmokon és nyakizmokon kezdődik, ezt követi a légzőizmok bénulása és végül az arcizmok és a garat izmai bénulnak. A bénulás a beadás után 1 percen belül alakul ki és 5 - 10 perc alatt lezajlik. A suxamethonium rendkívül rövid hatástartamának oka az, hogy szerkezetileg nagyon hasonlít az acetilkolinhoz, így a pszeudokolinészteráz gyorsan hidrolizálja. A vérplazma nagy 72

enzimaktivitásának következtében a beadott iv.-ás dózisnak csak csekély hányada éri el a motoros véglemezt. A szinapszis környékén gyakorlatilag nincs pszeudokolinészteráz aktivitás, ezért a hatás megszűnését valójában a suxamethoniumnak a véglemez térségéből az extracelluláris folyadékba való diffúziója határozza meg. A pszeudokolinészteráznak több, genetikailag meghatározott változata van. Genetikai anomáliák következtében egyes személyek szervezetében a suxamethonium lassan bomlik le így az általa okozott blokád órákig elhúzódhat. Ezalatt a beteget mesterségesen kell lélegeztetni. Humán szérumból előállított kolinészteráz beadásával a légző- és egyéb izmok működése helyreállítható. A suxamethoniumot klinikumban rövid hatástartama miatt, szinte kizárólag az intubációs manőver elősegítése érdekében adják.

5.5.

A szimpatikus idegredszer gyógyszertana A huszadik század elején már ismerték az adrenalint, majd 1946-ban Euler a noradrenalint is

azonosította. Ezt követően Alquist megkülönböztette az - és a -receptorokat. A szimpatikus idegrendszer aktiválása a nyúltvelő preszinaptikus sejtjeiből ered. A preszinaptikus neuronok a gerincvelő preganglionáris szimpatikus idegsejtjeit idegzik be, majd ezek a szimpatikus ganglionokba vezetnek. A ganglionok szintjén NN receptorok ingerlése által, acetilkolin mediátor közvetítésével történik meg az ingerületátvitel (lásd 5.1 ábra). A ganglionban található pericarionból indulnak ki a posztganglionáris rostok, amelyek a szimpatikus véglemez varikozitásain végződnek (szimpatikus idegvégződés). Az idegvégződések hólyagocskáiban (vezikulum) található a fő transzmitter, a noradrenalin (NA) és a kotranszmitterek, az ATP (a legfontosabb), a kromogranin és a neuropeptid Y (NPY). Az akciós potenciál hatására a vezikulumokból exocitózissal transzmitterek szabadulnak fel, amelyek közül a noradrenalin (NA) az  és  receptorokon, az ATP a P2x receptoron és a NPY az Y1 receptoron fejtik ki hatásukat. Ezek a transzmitterek hatnást gyakorolhatnak ugyanakkor magára az idegvégződésre is, az 2, P2y, Y2 preszinaptikus receptorok ingerlése által (lásd 5.7 ábra), gátolva a transzmitterek felszabadulását (negatív feedback), míg a 2 receptorok ingerlése által serkentik ugyanezt (pozitív feedback). A szimpatikus idegrendszer transzmitterei a katekolaminok, ezek közül is legfontosabb a noradrenalin. (5.5 ábra).

73

A szimpatikus posztganglionáris rost ingerlése során felszabaduló szimpatin 9:1 arányban tartalmaz noradrenalint illetve adrenalint. A katekolaminok bioszintézise: a noradrenalin az axon varikozitásaiban szintetizálódik a táplálékkal felvett tirozinból (lásd 5.5 ábra). A központi idegrendszer több neuroncsoportjában a szintézis megáll a dopamin szintjén. Ezeknek az idegsejteknek a transzmittere a dopamin. A szimpatikus idegekben a szintézis továbbhalad és kialakul a noradrenalin, amely a szimpatikus idegrendszer legfontosabb transzmittere. A mellékvesevelőben - amely tulajdonképpen egy módosult ganglion - a szintézis tovább folytatódik, és kialakul az adrenalin. A mellékvesevelő 4:1 arányban tartalmaz adrenalint és noradrenalint. (5.6 ábra) Az 5.6 ábrán a dopamin, a noradrenalin és az adrenalin, valamint a szintézisükben szerepet játszó enzimek elhelyezkedését láthatjuk a citoszolban illetve a vezikulában. A szintézis sebességét és a noradrenalin végső mennyiségét leginkább a citoplazmában található tirozin-hidroxiláz koncentrációja befolyásolja, tehát az enzim bénítása által jelentősen csökkenthető a noradrenalin mennyisége. Erre a célra az alfa-metil-parathyirosin használható. A dopamin-β-hidroxiláz kivételével, amely vezikuláris enzim és a dopamint noradrenalinná alakítja, az összes többi szintézisben résztvevő enzim a citoplazmában található (5.6 ábra). A katekolaminok metabolizmusa: az akciós potenciál hatására megemelkedik az intracelluláris kálciumszint és a noradrenalint tároló vezikulumok membránja összeolvad a plazmamembránnal. Így a noradrenalin exocitózissal a szinaptikus résbe jut, ahonnan az ún. rekaptációs (újrafelvevő) mechanizmusok révén tűnik el. A legnagyobb rész (kb. a felszabadult noradrenalin négyötöde), aktív transzporttal visszavevődik a preszinaptikus idegvégződésbe, ezt nevezzük „uptake1‖ mechanizmusnak. Az idegvégződésbe került noradrenalin nagy része visszajut a vezikulumba, szintén aktív transzporttal és a következő akciós potenciál hatására ismét felszabadulhat. A fennmaradó rész az idegvégződés citoplazmájában található monoamino-oxidáz (MAO) hatására elbomlik (lásd 5.7 ábra). Az uptake1 mechanizmus nagy szelektivitást és affinitást mutat az adrenalin és főleg a noradrenalin és kevésbé az egyéb katekolaminok, mint pl. az izoprenalin iránt. A fennmaradó rész a szinaptikus résből a vérbe diffundál és keringés útján az endotélsejtekbe, simaizomsejtekbe vagy szívizomsejtekbe jut. Ezt a folyamatot „uptake2‖ mechanizmusnak is nevezik, fő jellemzői, hogy nem mutat specificitást a noradrenalin iránt és az affinitása is kicsi. Nem annyira a katekolaminok

74

szinaptikus résből való eltávolítása szempontjából fontos, sokkal inkább a keringő (pl. mellékvese által kiválasztott, vagy a gyógyszer formában bejuttatott) katekolaminok eltávolítása szempontjából. A MAO által elbontott noradrenalin dihidroxi-fenil-etilénglikol (DOPEG) formájában kidiffundál a sejtből és itt az extracellulárisan megtalálható catecholamin-O-metiltranszferáz (COMT) enzim tovább bontja, ezáltal a DOPEG metoxi-hidroxi-fenil-etilénglikollá (MOPEG), a noradrenalin pedig normetanefrinné (NMN) alakul. A MOPEG a máj enzimek hatására vanil-mandulsavvá (VMA) bomlik. A vizelettel ürülő VMA, noradrenalin és adrenalin erős korrelációban van a szimpatikus aktivitással. Diagnosztikai szempontból jelentős pheocromocitoma (katekolamin termelő mellékvese daganat) kimutatásában, ekkor ugyanis mindhárom metabolit szintje emelkedett. A szimpatikus idegrendszer receptorai: A szimpatikus idegekből illetve a mellékvesékből felszabadult noradrenalin és adrenalin adrenoreceptorok aktiválásával fejti ki hatását. A szimpatikus idegrendszerben és receptorok találhatók, és mindkettő több altípussal rendelkezik. Az összes adrenerg receptor a G-proteinnel kapcsolt receptorok családjába tartozik. A  receptorok Gs proteinnel kapcsoltak és növelik, míg az  receptork Gi proteinnel kapcsoltak és csökkentik a cAMP szintet. Az  receptor Gq proteinnel kapcsolt és a foszfolipáz C serkentése révén fokozza az IP3 és a DAG termelést, növelve ezáltal az intracelluláris Ca2+ koncentrációját. A szív  receptorai a feszültségfüggő kalcium-csatornákat másodlagos hírvivő részvétele nélkül is képesek aktiválni. A katecholaminok a szimpatikus idegvégződések vezikulumaiban dopamin, noradrenalin (NA), adrenalin formájában raktározódnak. Ugyanitt tárolódnak a kotranszmitterek is. Az adrenerg ingerületátvitelt a pajzsmirigyhormonok, az ösztrogén és a progeszteron is befolyásolják, egyes receptorok számának a növekedését idézve elő. 5.2 Táblázat: A szimpatikus receptorok eloszlása és funkciói, valamint az adrenoreceptok által közvetített hatások: Receptor Elhelyezkedés Receptoraktivitás következménye

75

1

Erek Bronchus Hólyagszfinkter Méh Prostata Gyomor-bélrendszer Lép Szem

→ összehúzódás – vérnyomás emelkedés (legfontosabb hatás) → szekréciócsökkenés → összehúzódás → motilitás fokozódás,összehúzódás → simaizom összehúzódás → összehúzódás a szfinkterek szintjén, motilitás csökkenés → lépösszehúzódás → midriázis (az irisz sugárizmainak összehúzódása révén) → gátolja a katekolamin felszabadulást a szinaptikus résbe (legfontosabb hatás), negatív feedback → bélizmok elernyedése → inzulinszekréció gátlása → + ino-, + chrono-, + dromotrop, nő az excitabilitás (legfontosabb hatás) → reninelválasztás fokozása → elernyedés → lipolízis fokozása → elernyedés (coronariák és vázizmok szintjén) → elernyedés → elernyedés → elernyedés → glikogenolízis és glukoneogenézis fokozása → inzulinfelszabadulás fokozása → tremor (periférás eredetű)



Preszinaptikusan Gyomor-bélrendszer Pancreas Szív Vese Gyomor-bélrendszer Zsírszövet Erek Légutak Húgyhólyag izmok Méh Máj Pancreas Vázizmok





Megjegyzendő, hogy az egyes receptortípusok eloszlása nem egyenletes. A perifériás érrendszerben, szimpatikus inger hatására felszabaduló noradrenalin a működő vázizomban és a coronariákban nagyobb számban jelen levő -receptorokat izgatva értágulatot okoz, míg a vesében, a bőrben és a splanchnicus területen, ahol az 1-receptorok vannak nagyobb számban, érszűkület keletkezik. A szívizom szintjén  receptorok vannak többségben, ezek ingerlése során a szívműködés minden szinten fokozódik (lásd a fenti táblázatot). A bronchusok szintjén, a méhben (ahol a receptorok száma - hormonális hatásra - változik terhességben) a  receptorok vannak túlsúlyban, ingerlésük elernyedést eredményez.

5.6.

A szimpatikus idegrendszer gyógyszeres befolyásolása

76

Az adrenoreceptor agonisták a szövetek adrenoreceptorait közvetlenül aktiválva váltanak ki szimpatikus választ. mint pl. bár eltérő affinitással. és kiváltják a szövetek szimpatikus válaszát. amelyek a szövetek szintjén fokozott szimpatikotóniát váltanak ki. amelyek a szinaptikus résbe jutott transzmittert valamilyen módon befolyásolják (5. Egyes vegyületek a szinaptikus résből az idegvégződésbe történő rekaptációt (uptake1) gátolják. szintén növelve ezáltal a katekolaminok mennyiségét a szinaptikus résben. agonista illetve antagonista (receptor blokkoló) szerek csoportját említjük. A szövetek szimpatikus válaszát megváltoztathatják mindazok a gyógyszerek.1. Mindkét vegyület képes a receptorokat és azok altípusait ingerelni. szimpatolitikumoknak nevezzük. így az őket szelektíven stimuláló clonidin gátolja a katekolaminok szinaptikus résbe történő felszabadulását.és a -receptorok fiziológiás ligandjai a noradrenalin és az adrenalin. szimpatomimetikumoknak.A szövet szimpatikus válaszát az adrenoreceptorok aktiváltsági foka határozza meg.7 ábra). A katekolaminok szinaptikus résbe való felszabadulását az efedrin vagy az amfetaminok serkentik és a guanethidin gátolja. gátolják a szimpatikus válasz kialakulását.6. Ezeken kívül a preszinaptikus  receptorokra ható vegyületek is befolyásolják a felszabadulást. a kokain vagy a triciklikus antidepresszív szerek. Ilyen anyag a rezerpin. megelőzve az endogén transzmitterek hatását. Hasonló hatást hoznak létre a katekolaminok metabolizációját gátló vegyületek is. mint pl. Végül az adrenerg receptorokat közvetlenül befolyásoló. míg azokat. Azokat a vegyületeket. Exogén agonisták az adrenoreceptorok közvetlen serkentése révén váltanak ki szimpatikus választ. a monoaminooxidáz (MAO) gátló antidepresszív szerek. amelyek serkentik az adrenerg ingerületátvitelt. amely során a katekolaminok az adrenerg idegvégződés citoplazmájából visszakerülnek a raktározó vezikulumokba. Hatásaik: 77 . amelyek gátolják az ingerületátvitelt és csökkentik a szövetek szimpatikus tónusát. az exogén antagonisták pedig. Szimpatomimetikumok Azok az anyagok. Az . 5. Az adrenoreceptorokat általában fiziológiás transzmitterek. a noradrenalin és az adrenalin aktiválják. Egy másik lehetőség annak a folyamatnak a gátlása. Intravénásan bejuttatott adrenalin vagy noradrenalin a szervezetben található összes adrenerg receptort befolyásolja.

 Méh: hatása függ a fajtól. illetve vezikuláris katekolamintárolást befolyásoló szerek. májban és a működő izmokban (ezt nevezik a keringés centralizációjának. Erős izommunka esetén (vész.  Központi idegrendszer: szorongást. A bőr. Hiperkalémiát erdményeznek. amely az ergotróp (küzdelmi. hiperglikémiát okoznak. Az adrenalin a szervezet összes adrenoreceptorára hat (). mucinban gazdag. Nő a reflextónus. Hatásmechanizmus szerint feloszthatók közvetlen (direkt) vagy közvetett (indirekt) hatású szerekre. I. a menstruációs ciklustól és a dózistól is. ahol az erek falában az receptorok vannak túlsúlyban 78 . +dromotrop. hogy csekély az affinitásuk a receptorok iránt. +batmotrop. nagyobb dózis méhösszehúzódást vált ki. Szív: +inotrop. +chronotrop. enzimekben szegény váladék). E hatások miatt a legtöbb ilyen szer a versenysportokban doppingszernek minősül. fokozzák a vér beömlését a szívbe. a májban serkentik a glikogenolízist. gátolják az inzulin hatását. Kis dózisban adott adrenalin emberben a terhes méhet elernyeszti.  Erek: az 1-receptorok révén érszűkítő hatást fejtenek ki a belekben. +tonotrop. Csökken az ACTH termelés. Vese eredetű hipertóniában nagyobb a szervezet adrenalin érzékenysége. védekező mechanizmus). amely tulajdonképpen túlélési. fokozódik a nyálelválasztás (nagy mennyiségű. Hatása a különböző szövetek szintjén függ az egyes receptor típusok sűrűségétől. adaptácós) reakciók megvalósításában játszik szerepet. fokozott izgatottságot eredményeznek. adrenalin (epinephrin. fokozódik az oxigén felhasználás és a tejsavtermelés. nő a vér cukor. Nem szelektív adrenoreceptor-agonisták:  és -receptor izgatók: 1. a veseerekben és a bőrerek szintjén.  Anyagcsere: fokozódik a hőtermelés az izmokban. de serkentik a noradrenalin beáramlását a szinaptikus résbe.  Gyomor-bélrendszer: csökken a tevékenység és a szekréció. Közvetett hatásmechanizmus szerint hatnak a felszabadulást. Sajátosságuk. a lépben. serkentik a glikogénmobilizációt.illetve stresszhelyzet) növelik a keringő vér mennyiségét. míg a receptorok révén értágulatot okoznak az agyban.és zsírtartalma.   A közvetlen hatásmechanizmus szerint a receptor agonisták a szövetek adrenoreceptorait közvetlenül aktiválva váltanak ki szimpatikus választ. Tonogen) A mellékvese velőállományában termelődő homon. szívben. vese és splanchnikus területen.

meghosszabbítva azok hatását). helyileg mint vérzéscsillapító. küzdelmi mechanizmus része. A subcutan bevitt adrenalin hatása valamivel hosszabb mivel a saját felszívódását késlelteti a helyi érszűkület által. ezért szájon keresztül nem adható. Az injekció formájában bevitt adrenalin gyorsan inaktiválódik a rekaptációs folyamatok. ezért kevésbé hatol be a KIR-be. mert a kamrának nincs ideje kellően telítődni a diastole alatt. A szívműködés szempontjából az adrenalin hosszabb távon és főleg beteg szíven káros hatású. mint a munkateljesítmény. az energiatermelés jóval nagyobb mértékben nő. szívstopp esetén. Ennek oka. Rendkívül erősen fokozódik ugyanis az oxigénfogyasztás. Ellenjavallat: szívelégtelenség. adjuváns szer helyi érzéstelenítésben (mivel gátolja a vele együtt beadott anyagok – helyi érzéstelenítők . Ehhez járul még a hörgőtágulat és decongestio – ezáltal növekszik a ventilláció-. ez nagyon rossz hatásfokú. majd ezt követően a COMT és a MAO általi elbontás által. amelyet a szívizom az adrenalin hatására végez. Mindez akár szívinfarktushoz vagy átmeneti isémiához vezethet. hogy bár erősen fokozza a szív munkáját. ahol a  receptorok vannak túlsúlyban.-an. A rendkívül szapora szívműködés (1receptor hatás) egyébként is nagyon káros.felszívódását. coronariák és agyi erek szintjén viszont. hiperglikémia és enyhe excitabilitás növekedés jön létre a KIR szintjén. az angioneurotikus ödémát. isémiás cardiopathia. Az adrenalin poláros molekula. A gyomor-béltraktusból nem szívódik fel. következésképpen emelkedik a vérnyomás. vagy elmenekülni egy adott vészhelyzet elől. így relatív oxigénhiány alakul ki. ami a szívizom állapotát rontja. csökkenti az urtikáriát. ateroszklerózis. Javallatok:       anafilaxiás shock . súlyos gangrénás 79 . értágulatot okoz. asthmás krízis (subcutan injekció). főleg sclerotikus coronariák esetében. agyi isémia a vérnyomásemelkedés miatt. A vázizmok. Az adrenalin által tartósan korbácsolt szív energiatartaléka gyorsan kimerül. bármely erős értágulattal járó sokkos állapot. reszuszcitáció során. Számos súlyos mellékhatása lehet az adrenalinnak: miocardiális infarktus. gégeödéma. vagy egy már meglévő isémiás cardiopathia súlyosbodása. intrakardiális injekció formájában. ami által egy élőlény képes legyőzni az ellenfelet.érszűkületet okoz. hipertónia. Ez tulajdonképpen egy adaptációs. Ugyanakkor a coronariák tágulása nem elegendő arra. így haszontalanná válik az a nagy erejű összehúzódás. Adam-Stokes-szindrómában iv. lassan adva. hogy fedezze a megnőtt oxigénigényt.enyhíti a heveny tüneteket.

A coronariák szintjén enyhe tágulat keletkezik. vérellátási zavarok az akrális területen Adag: 5 g/tskg/perc kezdetben. Adag: 0. a hörgőket nem tágítja. egyes hormonok szekréciójának a szabályozásában. asthmában. Nagyobb adagban (>20 g/tskg/perc) az stimuláló hatás érvényesül. Érthető. noradrenalin (norepinephrin) Az adrenalintól eltérően a noradrenalin elsősorban az  receptorokat izgatja. hogy mivel a  receptorokra nem hat. A gyógyszerként bejuttatott dopamin nem jut át a vér-agy gáton. Kis adagban (< 5-10 g/tskg/perc) a receptorok révén stimulálja a szívet és a D1 receptorok révén tágítja a vese. és e hatás annál erősebb. ugyanis a kismértékű stimuláló hatást ellensúlyozza a gátló típusú vagushatás. így a perifériás hatásai kerülnek előtérbe. 20-50 g/tskg/perc -ig emelve (iv. ugyanakkor erősödik a szívstimuláció is a receptorok révén. A szívhatások elenyészőek. Ennek eredményeképpen a szíven gátló hatás érvényesül amely bradikardiához vezet. szintén parenterálisan. alig a  receptorokat és egyáltalán nem hat a  receptorokra.005%-os koncentrációban helyi érzéstelenítővel társítva. 3. szorongás. A dopamin hatása a kardiovaszkuláris területre koncentrálódik tehát és adagfüggő.illetve a splanchnikus ereket. dobutamin (Dobutrex) 80 . amely a vasoconstrictio során keletkező vérnyomásemelkedés miatt reflexesen jön létre. dopamin A központi idegrendszer dopaminerg neuronjainak alapvető szerepe van az extrapiramidális rendszer működésében. minél több  receptor található az illető szövetben. helyi nekrózis Adag: 4mg. Javallat: cardiogen shock.érszűkület a periférián (injekció formájában bejuttatott adrenalin hatására). Mellékhatás: hányinger.25-0. Mellékhatások: szívritmuszavar. általános érszűkületet és vérnyomás emelkedést okozva. Javallat: akut vérnyomáseséssel járó sokkos állapotok. veselégtelenséggel járó shock.002-0. pontosabban a dopamineg receptorok aktiválása nyomán keletkező értágulat. perfuzió).5mg subcutan adagolva shockban. sápadtság. tremor. pszichomotoros izgatottság. hányás. 2. 4. 0. A domináns hatás tehát a vasoconstrictio. amely minden területre kiterjed.

A gyomorbél traktusból jól felszívódik. 5. Ezt a növényt Kínában évezredek óta használják Indirekt gyógyszerként. cardiogen shock. ezért az adrenalinnal ellentétben ingerlékenységet. szorongást. elsősorban a katekolaminok gyógyszerként raktárakból a természetes alkaloida sósavas sóját alkamazzák. 7. viszont 250-szer gyengébb annál. Szájon keresztül adva is hatékony. szimpatomimetikum. Hörgőtágító hatása is van. Perfúzióban adják. való felszabadítása által eredményes. inkontinencia. precíz adagolású készülék segítségével. elsősorban szívhatásokkal rendelkezik. efedrin Az Ephedra sinica.Az előbbi modernebb származéka. Indirekt szimpatomimetikum. Hatás: +inotrop hatás a receptorok izgatása révén Javallat: akut szívelégtelenség. illetve equisetina természetes alkaloidája. gyakran dopaminnal párhuzamosan. és a májban kevésbé bomlik el. Javallat: Gyermek. bár van egy enyhe enzimgátló hatása is. ami a 2-receptor-izgatás eredménye (asthmás rohamban nem elég hatékony). Behatol a KIRbe. Adagja: 10-50 mg. akárcsak az efedrin. közepesen erős a hatása Javallat: hipotenzió. hatású Szerkezetileg beta-fenil-propanol-metilamin. Hatása az adrenalinéhoz hasonló. hatását a noradrenalin felszabadítása útján fejti ki. Vérnyomásemelő effektusa később kezdődik és jóval tartósabb. amely valószínűleg összefüggésben van a noradrenalin-felszabadító hatásával (lásd még pszichostimulensek). Főleg a vese választja ki. etilefrin (Efortril) Jellemzői: fenil-alkil-amin származék. A limbikus rendszerben levő dopaminerg 81 . amfetamin Az amphetamin egy fenil-etil-amin származék. szelektívebb a receptorokra. egyes allergiás megbetegedések (asthma bronchiale-ban rohammegelőzésre). de annál gyengébb. álmatlanságot okoz.és öregkori enuresis nocturna. mint az adrenaliné. Izgatja a nyúltagyi légzőközpontot is. Rendelkezik az efedrin hatásaival de igen jelentős a KIR-re kifejtett izgató (pszichostimulens) hatása. 1 %-os orrcsepp formájában főleg allergiás rhinitisben. ortosztatikus hipotenzió (ritkán használt szer) Adag: 5-10 mg per os 6.

A szelektív . E tulajdonságai miatt használták a II. nafazolin: Szintén indirekt hatású szimpatomimetikum. az önbizalmat és a koncentrálóképességet fokozza. II. Hasonló szer a metoxamin. orrcseppek (Rinofug) és szemcseppek (Proculin) összetevője.receptor agonisták A nem szelektív  . Hátránya. A clonidin az (centrális és perifériás) receptorok stimulálása által 82 . Nafazolin tartalmú orrcsepp nem alkalmazható újszülöttek és csecsemők esetében. mivel az orrnyálkahártya fejletlensége miatt felszívódhat és reflexes apnoet okozhat (ilyenkor fiziológiás oldattal helyettesítik). csökkentve az orrnyálkahártya duzzanatát. A metamphetamin a kokainhoz hasonló dependenciát okoz. A túlnyomórészt preszinaptikusan található  receptorok izgatása révén fejti ki hatását (lásd még antihipertenzív szerek). a methylphenidat. Helyileg alkalmazva hatékonyan szűkíti a nyálkahártya ereit. A szelektív . a fizikai és szellemi munkavégzőképességet növeli. hatásmechanizmusa hasonlít az efedrinéhez. 8. a metamphetamin hasonló hatású. ez okozza a kellemes érzést. Egy másik amphetamin-származék. hogy gyakori használata orrnyálkahártya-atrófiát okozhat.receptor izgatók csoportjába a phenilephrin (Vibrocil) tartozik. szerepük a szervezet szimpatikus tónusának szabályozása.receptor izgatók legfontosabb képviselője a clonidin.receptor agonisták elsősorban orrcseppek és szemcseppek összetevői. Tartós használata depressziót és pszichés függőséget vált ki. világháború pilótái a repülési időtartam meghosszabbítása érdekében. Ilyen szer az oxymetazolin és a xylometazolin (Byxtonim). ugyanis összehúzzák az orrnyálkahártya valamint kötőhártya ereit.  . központi idegrendszeri hatásai miatt narcolepsiában és attention deficit hyperactivity disorder-ben (ADHD. Szelektív adrenoreceptor-agonisták A. Az orrnyálkahártya ereit összehúzza. gyermekkori figyelemhiányos állapot) alkalmazott szer.végkészülékből dopamint szabadít fel. A KIR-ben nagyszámban találhatók ilyen receptorok. 10-30 mg szájon keresztül az éberséget. az étvágyat és fáradékonyságot csökkenti. ezért allergiás rhinitisben alkalmazható. a hangulatot javítja. Metilált származéka.

az -metil-dopa. Per os nem hatékony és akárcsak az adrenalin. B. A guanfacin és a guanabenz hasonló hatásmechanizmusú szerek. erős +ino-.receptor izgatók csoportjában a legfontosabb szer a dobutamin amelyet a dopaminnal együtt tárgyalunk.receptorok aktiválása által ellazítják a hörgők simaizomzatát. a diasztolés vérnyomást csökkenti. a . ortosztatikus hipotenzió és az esetleges testhőmérséklet csökkenés említendők.csökkenti a transzmitter felszabadulását az adrenerg idegvégződésekből. amely fokozatosan emelhető napi 0. amelyet hosszan tartó vérnyomásesés követ. azáltal hogy növeli a szívfrekvenciát. Javallatai közé tartoznak a magasvérnyomás (lásd ott). Javallatai (a sürgősségi medicina gyógyszere) közé tartozik az akut szívelégtelenség. az AdamStokes-szindróma és a súlyos asthmás roham. A szelektív . Adagja kezdetben 0. erős hörgőtágító. Az -metil-dopa (Dopegyt) egy prodrug. Intravénás adagolás esetén kezdetben egy rövid ideig tartó vérnyomásemelkedés alakul ki. A clonidin-csoport képviselői.receptor izgatók fenil-etanolamin szerkezetű vegyületek. a logikai egység megtartása érdekében (lásd előbb).  receptor izgatók Az izoprenalin nem szelektív  receptor izgató. +dromo-. Ellenjavallt isémiás cardiopathiában és tahiaritmiában. a simaizmokat elernyeszti. +chronotrop szívhatást fejt ki. Szájon keresztül kezdettől fogva hatékonyan csökkenti a vérnyomást. Az adrenalinnál 3-5-szor erősebb. a migrén és a kábítószerelvonási tünetcsoport.3-0. aluszékonyság. Mellékhatásai közül a szájszárazság.4 mg-ig. A rilmenidinnel és a moxonidinnel kiegészítve pedig antiszimpatomimetikumoknak is nevezik őket (lásd még a magas vérnyomás kezelése). Az orciprenalint (Astmopent) ritkán használják asthma bronchiale kezelésében (mert csekély a szelektivitása) inhalációs készítmény formájában.receptorokat serkenti a KIR szintjén. rontja a szívmunka gazdaságosságát. A szelektív . 83 . amely a szervezetben -metil-noradrenalinná alakul és az . fokozzák a légutakban a mukociliáris transzportot és gátolják az allergiás mediátorok felszabadulását a masztocitákból. Klinikailag vérnyomáscsökkentő (lásd ott) hatású szimpatolitikum.15 mg napi 2 részletben. Tokolitikumként is felhasználhatók.5-1%-s aerosol vagy 10 mg-s tabletta szublinguálisan. Adagja: 0. vagyis klinikai szempontból szimpatolitikum. a guanethidin és a rezerpin (lásd alább) alkotják a neuroszimpatolitikumok csoportját (mivel hatásuk fő helye a központi idegrendszer).

aritmiák. 3.-os tabletta formájában van forgalomban. A receptorokhoz kapcsolódva blokkolják ezeket. abban a reményben. fejfájás.n. A többi készítményt és részletes leírásukat lásd az asthma bronchiale kezelése című fejezetben.2. Készítmények: 1.elősegítik a méhizmok elernyedését. Javallatok: megelőzése.6. Ellenjavallatok: isémiás cardiopathia.  Közvetett (indirekt) hatásmechanizmussal hatnak az ú. A blokkolás létrejöhet egy (pl. fejfájást és csak kevés tanulmány foglalkozott a magzatra kifejtett hatásukkal. hogy általuk csökkenthető lenne a bőr allatti zsírszövet mennyisége (fogyókúra) és javulna II. fenoterol (Berotec) inhalációs formában. A bőr allatti zsírszövetbenreceptorok találhatók. Mellékhatások: főleg szisztémás adagolás esetén lépnek fel: szívfrekvencia növekedés. megakadályozva ezáltal a természetes mediátorok és az indirekt szimpatomimetikumok hatását. salbutamol (Ventolin). de nem kizárt a magzati szívfrekvencia növekedése. Szimpatolitikumok A szimpatikotóniát gátló hatás több mechanizmus révén is létrejöhet:  Közvetlen (direkt) hatásmechanizmussal ható szereknek van affinitásuk a receptorok iránt de nincs intrinszik aktivitásuk. Inhalációs vagy 4 mg. Terheseknél terápiás adagban is okozhatnak palpitációt. asthma bronchiale. krónikus obstruktív tüdőbetegség. amelyek a transzmitter mennyiségét csökkentik a felszabadulás (guanethidin). Az adag növelésével elvesztik szelektivitásukat és a receptorok aktiválása révén növelik a szívfrekvenciát amely súlyos isémiás következményekkel járhat a már fennálló elégtelen coronariás keringés esetén. vetélés vagy koraszülés 5. 84 . neuroszimpatolitikumok. típusú diabetesben a glukóztolerancia (a szöveti glukózfelvételés tolerancia növelése által). Kísérletek folynak e receptor agonistáival.receptor izgatók csak nagy adagban károsítják a magzatot. 2. Ezen tanulmányok alapján a szelektív . palpitáció. szelektív illetveblokkolók) vagy több receptoron egyszerre. terbutalin (Bricanyl) inhalációs vagy tabletta formában. vagy a vezikuláris katekolamintárolás (rezerpin) gátlása által. tremor. melyeknek fő hatása a lipolízis.

hányás. Alkalmas perifériás érszűkülettel járó megbetegedések (Raynaud-kór. kombinációkban viszont igen (Neocristepin. A rezerpin a hipertónia kezelésében régebben alkalmazott szer. trombangiitis obliterans. Mellékhatásai közé tartozik a reflexes tahikardia.I. hogy a hirtelen erős vérnyomás-emelkedéssel járó rohamban 5-30 mg iv. Adagja napi 25-50 mg tabletta formájában. Ugyanakkor (nagyobb adagban) szedatív és neuroleptikus hatása is van. Számos enzimet gátol: MAO. fejfájás. nagy affinitást mutat az -receptorok iránt. angiopathia diabetica) kezelésére. kolinésztreráz. ahol kiüríti a noradrenalin. INDIREKT HATÁSÚ SZIMPATOLITIKUMOK A guanethidint régen a magasvérnyomás-betegség kezelésére használták. A magasvérnyomás kezelésében önmagában (ma már) nem használják. de a nagyszámú mellékhatás miatt a pszichiátria területén sem vált be. dopamin és szerotonin-raktárakat. II. hevülés. Rendelkezik hisztaminszerű hatásokkal is (fokozza a gyomorszekréciót és bégörcsöket okozhat). Könnyen bejut a központi idegrendszerbe. mint az 2-receptorokon. hasmenés. napjainkban (nagyszámú mellékhatása miatt) jelentőségét vesztette. Az 1. ugyanis olyan specifikus -szimpatolitikus hatású. mert a hirtelen vérnyomás-csökkenést egy igen erős reflexes tahikardia és fokozott renintermelés kompenzálja. rövid ideig kompetitív módon gátolja a noradrenalin hatásait. hisztamináz. specifikusabb és erősebb a tolazolinnál. DIREKT HATÁSÚ SZIMPATOLITIKUMOK a) Nem szelektív -blokkolók A phenoxibenzamin egy akilamin szerkezetű vegyület. Ugyanakkor nagyon gyakori a súlyos ortosztatikus hipotenzió kialakulása is. Javallatai közé tartozik a malignus prostatahipertrófia. hogy a roham a mellékvese 85 . A pheochromocytoma diagnózisára alkalmazzák. Hipazin). ezzel magyarázható az általa okozott depresszió és Parkinson-szindróma. a pheochromocytoma és a spina bifida (a húgyhólyag sphincterét ellazítja). amely amellett hogy a muszkarin receptorokat is gátolja. A tolazolin egy perifériás értágító hatású imidazolin-származék. A phentolamin (Regitin) szintén imidazolin-származék. Ez a bizonyítéka annak.-an adott Regitin hatására 2 percen belül lezuhan a vérnyomás.receptoron erősebben hatnak. Nem alkalmas az essentialis hypertonia hosszú távú kezelésére. amelyeken irreverzibilis antagonista hatást fejt ki (az -receptor aktív kötőhelyéhez kötődik kovalens kötéssel).

A középkorban az anyarozzsal fertőzött gabona lisztje gyakran hozott létre ergotismus gangraenosust. legutóbb Írországban 1929-ben. Egyes ergotalkaloid-származékok a dopaminreceptorokat is izgatják. és végül száraz gangraena fejlődik ki. Különösen erős hatású a 2-bróm-alfa-ergokriptin (bromocriptin). hogy közvetlenül csökkentik a vazomotorközpont tónusát. Ugyanakkor a legtöbb anyarozs alkaloida direkt érszűkítő hatású. erős érszűkület. A krónikus mérgezés egyes esetekben görcsökkel jár (ergotismus convulsivans). Ergot-alkaloidák (anyarozs alkaloidák): Az anyarozs egy tömlősgomba. A természetes ergotalkaloidák krónikus alkalmazása toxikus következményekkel jár. A tartós. Hatásaik:  Az ergotalkaloidák fokozzák a méhösszehúzódásokat. míg a többi (ergotamin. főleg a testvégeken. illetve csepp formában. leggyakrabban a dihidro-ergotoxint használják mint értágítót (az ergotoxin az ergokornin. trombusképződéshez. valamint antiparkinsonszerként használnak (lásd ott). majd a vérkeringés teljes megakadályozásához vezet. amelynek a rozson termő. 86 . A szimpatolitikus hatás a molekula hidratálásával fokozható. és emberen is tartós méhkontrakciókat váltanak ki. többnyire feketés-lilás színű telepcsomói több indolvázas alkaloidát tartalmaznak. ergokriptin) polipeptid szerkezetű. metisergid és lisergid (LSD) egyszerű aminszármazékok és nincs -blokkoló hatásuk. Az alkaloidák mind a lizergsav származékai. Ezeket nevezzük ergot alkaloidáknak. Korunkban is előfordulhat ergottal fertőzött liszt fogyasztása miatt ergotismus epidémia (pl. ergokrisztin. és ergokriptin keveréke). Értágító hatásuk miatt hipertónia kezelésében és érszűkülettel járó megbetegedésekben egyaránt számításba jöhetnek. Erre a célra a szülés placentáris szakában nálunk az ergometrin maleatot és a metilergometrint használják injekció. Franciaországban 1953ban). A hidratált ergotalkaloidák vérnyomáscsökkentő hatásában a szimpatikus bénítás mellett az is szerepet játszik. vízben gyakorlatilag nem oldódó. ergokrisztin. melyet a prolaktinszekréció gátlására. Közülük a vízben jól oldódó ergometrin. hányás. orsó alakú. alfa-szimpatolitikus hatású alkaloidák. A phenoxibenzaminnál ismertetett mellékhatások mellett még fejfájás. ergokornin. ezzel pulzusgyérülést és diastoleban tökéletesebb kamratelődést eredményeznek. A vagusközpontot izgatják.velőállományának tumora által hirtelen kilökött nagy adrenalin-noradrenalin mennyiség következménye. hevülés léphet fel. ezért a gyógyászatban főként a dihidro-származékokat. hasmenés.

emellett közvetlenül a szívizomra hatva negatív hatást fejtenek ki. 6.25-1 mg-os dózisban értágító hatású. Koffeinnel társítják migrén kezelésében. Elsősorban az 2receptorokon hat. hányás. Paraszimpatikus tónusfokozódást váltanak ki a gyomor-béltraktuson. 5. perifériás isémia. függőséget okozó hallucinogén anyag. 0. Csökken a vazomotorközpont izgalma. 4.ergokriptin keveréke. Kémiai szerkezetét illetően rokonságot mutat a Rauwolfia-alkaloidákkal. adrenalin.   Direkt módon szűkítik az ereket. Csökkentik a légzőközpont CO2 érzékenységét. sőt altató hatást fejtenek ki.5-2 mg-os adagban per os vagy im. melyeknek gátlása fokozza a szervezetben noradrenalin felszabadulását. ugyanakkor erősebb szimpatikus bénító mint a természetes alkaloidák. yohimbin: a Pausinystalia.   A nyúltagyi központok izgatásával hányást válthatnak ki.-an adagolva. dihidro-ergokrisztin és dihidro. lisergid vagy LSD: kábítószerként használt. hogy növeli az ergotamin felszívódását a bélből. nagyobb adagok esetén vérnyomásemelkedés. coronariakeringési zavarok). megfelelő 87 . Mivel ezt a hatást már olyan kis adagban kifejti. izoprenalin. az agyi ödémát is csökkenti és saját érszűkítő hatása is van. Csökkentik az artériák pulzálását. amellett. ugyanis a koffein. ennek megfelelően emelik a vérnyomást és ez egyes szereknél elfedi szimpatikus bénító tulajdonságukat. 2. Készítmények: 1. főleg a carotis területén. Mellékhatások: hányinger. így hipertónia. ezért pulzusgyérülést okoznak. Hosszas alkalmazás során ennél is perifériás keringési zavar jelentkezhet. ezért migrénes rohamban. Csökkentik a szív érzékenységét az aritmiát kiváltó faktorokkal szemben (pl. illetve csepp formában méhösszehúzás és vérzéscsillapítás céljából (lásd ott). amely az a. jó terápiás hatásúak. dihidroergotoxin: dihidro-ergokornin. perifériás vasculospastikus kórképek és agyi isémia kezelésében egyaránt számításba jöhet. Nagy adagok nyugtató. már alig rendelkezik direkt érösszehúzó hatással. valamint a Corynanthe yohimbe indolvázat tartalmazó alkaloidája. ergometrin maleat: a szülés placentáris szakában használják injekció. A polipeptid szerkezetű alkaloidák izgatják a vagusközpontot. 3. ergotamin: erős érszűkítő hatása van. temporalis és egyéb intracraniális artériák erős pulzációjának következménye. amely még nem gátolja az 1-receptorokat. metisergid: rendkívül hatékonynak bizonyult migrénben 0. Ilyen készítmény a Cofedol. ezzel fokozzák a perisztaltikát.

hasonló hatásokkal rendelkeznek. Mivel a magasvérnyomás betegséghez gyakran társul isémiás súlyos eredetű szívbetegség. 88 .szimpatolitikumok: Kísérleti stádiumban levő gyógyszerek. de főleg a penis ereinek fokozott tágulásával magyarázható. ami részben központi idegrendszeri izgalommal. A tamsulosin (Tamsol. Ezen kívül prostata adenomában is hatékonynak bizonyultak.receptorainak gátlása révén vazodilatációt okoz főleg az arteriolák szintjén. b) Szelektív -receptor blokkolók A nem szelektív -receptor antagonisták a centrális receptorok gátlása révén növelték a szervezet szimpatikotoniáját. a kezelést kis adagokkal kezdik (0.antagonisták éppen ezért nem terjedtek el a magasvérnyomás kezelésében. majd a klinikumban is használható propranololt. Hasonló mechanizmus szerint ható származék az alfuzosin. d) . képviselőjük az idazoxan. de hosszabb a felezési idejük. az erek . A prazosin (Minipress) egy quinazolin származék. Mivel könnyen okoz ortosztatikus hipotenziót. A nem szelektív . Nagyobb adagokban afrodiziákumként viselkedik. Omnic) egy 1A-receptor szelektív quinazolin származék. c) Szelektív . de a preszinaptikus -receptorok szabadon maradnak (lásd még a vérnyomáscsökkentők fejezetben). A szelektív -receptor blokkolók kifejlesztésével az erős tahikardia elkerülhetővé vált megfelelő adagok alkalmazása esetén. Ezt követően jelentős lépés volt a szelektív -blokkolók kifejlesztése. reflexes tahikardiát csak kis mértékben vált ki.receptor antagonisták 1958-ban Power és Slater írta le az első -blokkolót a diclorisoproterenolt. Igen jó vérnyomáscsökkentő szer. Az 2-receptorok gátlása mellett gátolja az 1és szerotonin receptorokat is.adaghatárok között szimpatikus izgatóként viselkedik.5-1 mg). mivel a prostata stromájában a szimpatikus idegekből felszabaduló noradrenalin az 1A-altípusú receptorokon hatva hypertrophiát okoz. majd a beteg egyéni reaktivitásától függően növelik 10-20 mg –ig. A terazosin (Hytrin) és a doxazosin (Cardura): az előbbi származékai. oxigénfogyasztást fokozó szívfrekvencia növekedés következményekkel járhat szívinfarktus). Benignus prostatahyperplasia kezelésére használják. Az -receptorok szelektív blokkolásával létrejön az értágulat. bármely (pl. ezen kívül az általuk okozott vérnyomásesés is reflexes tahikardiát váltott ki.

A -receptoroknak két altípusát különböztetjük meg: a 1-receptorok főleg a szívben. A -blokkolók.ISA) miszerint az általuk elfoglalt 89 . erek és uterus simaizmainak felszínén helyezkednek el. acebutolol. sotalol. Emellett számos -blokkolónak membránstabilizáló hatása (MSA) is van. miszerint csökkentik az akciós potenciál amplitudóját és gátolják az automáciát azáltal. A többi szer hasonló hatást kiváltó adagját ekvivalencia-dózisnak nevezzük. amely 6o/perc szívfrekvenciát eredményez 1 -nek tekintjük (egységnyi béta-blokád). 5. Egyes molekulák parciális agonistaként viselkednek (intrinszik szimpatomimetikus aktivitás. míg a 2 receptorok főleg a bronchus. elsődleges hatásmechanizmus szerint gátolják az endogén ligand (adrenalin. Azt a propranolol-adagot (4o mg). noradrenalin) kötődését a 1 és 2 receptorokhoz. hogy a helyi érzéstelenítőkhöz hasonlóan gátolják a Na + beáramlást. Ezeket részesítik előnyben az aritmiák kezelésében – propranolol.3 Táblázat: A -receptorok farmakológiai hatásai Szövet Szív Miocardium Sinuscsomó AV-csomó Pitvar Erek Arteriolák Tüdő Nagy hörgők Kis hörgők Vese Arteriola Renin-kiáramlás Gyomor-bélrendszer Zsíranyagcsere Máj Szem Méh Pancreas Receptor Agonista  - -             +inotrop +chronotrop +dromotrop +chronotrop értágulat tágulat tágulat tágulat fokozott csökkent szekréció csökkent tónus fokozott lipolízis csökkent koleszterin és trigliceridszint fokozott glikogenolízis normál csarnokvíztermelés ellazulás normál inzulinkiáramlás Antagonista –inotrop –chronotrop –dromotrop –chronotrop érszűkület szűkület szűkület szűkület gátolt fokozott szekréció fokozott izomtónus gátolt lipolízis emelkedett koleszetrin és trigliceridszint gátolt glikogenolízis csökkent csarnokvíztermelés kontraktilitás fokozódás gátolt inzulinkiáramlás Klinikailag a -adrenerg-receptor-blokkolók hatását mindig a propranololhoz viszonyítják.

pindolol. a felszívódást az ételek fogyasztása nem befolyásolja. Farmakokinetika: mivel általában hosszú időtartamú kezelésre használjuk ezeket a szereket. Zsíroldékonyság. így kevesebb a központi mellékhatásuk. cebutolol. Ezek a szerek is – pl. a bisoprolol. az aktív metabolit képződése is hosszabb hatástartamot eredményez. ezért fokozott figyelmet igényelnek májbetegek esetében. d. c. az aktív metabolitok növelik a hatásidőt (bopindolol) a nagy zsíroldékonyságú szerek (propranolol. hogy a gyógyszerhatás 24 órás lefedést biztosítson. de hatásidejük hosszú. vízoldékonyság: - . de jóval kisebb intenzitású bradikardiát váltanak ki.receptort enyhén stimulálni is képesek. bisoprolol) kivéve átesnek a first pass metabolizáción. Általános mellékhatások: 90 b. Azoknál a betegeknél részesítik előnyben akiknél az isémiás cardiopathia mellé bradikardia társul. metoprolol és a pindolol a vesén és a májon keresztül 50-50%-ban választódnak ki. az agyszövetbe nehezen jutnak be. a vízoldékony készítményeket (atenolol.és vérnyomás-emelkedés esetén. oxprenolol) felezési ideje rövid. hatása 1-5 perc múlva kialakul és 10-20 percen belül megszűnik. Ez a jellemzője kihasználható a supraventrikuláris tahikardia. Kiürülés: a vízoldékonyak a vesén keresztül választódnak ki. Felszívódás és metabolizmus: a -blokkolók általában jól felszívódnak. a zsíroldékonyak a májban metabolizálódnak. bopindolol. az esmolol ultrarövid hatású szer. speciális ― slow release‖ kapszula alkalmazása is hosszabb hatástartamot biztosít. a vízoldékony szerek (atenolol. lehetőleg elegendő legyen napi egyszeri adagolás és akár egyszeri. akár többszöri adagolás esetén a felezési idő elég hosszú legyen ahhoz. Adag-hatás időtartam: a nagy vízoldékonyság jelentősen megnyújtja a hatástartamot. szívizom infarktus és általános érzéstelenítés alatt fellépő frekvencia. azaz per os adagolás esetén jól felszívódjanak. a. sotalol) nehezebben metabolizálódnak. oxprenolol. hogy optimális farmakokinetikai paraméterekkel rendelkezzenek. bopindolol. nagyon fontos. – védik a szívet az endogén katekolaminok káros hatásával szemben.

A szívre ható Ca2+ csatorna blokkolók – Diltiazem. fokozzák az inzulin hypoglykaemiás hatását. Antiaritmiás hatásuk (a) mellett az angina pectoris megelőzésében (b) és a középsúlyos hipertónia kezelésében (c) is jelentős szerepet játszanak. A katekolaminok fokozzák a glikogén lebontását és a trigliceridek szabad zsírsavakká történő 91 A -blokkolók klinikai alkalmazása . szelektív 1-receptor antagonisták ritkábban produkálják ezt a mellékhatást. – Gastrointestinális panaszok: hasi görcs. A beállított diabéteszes terápiát felboríthatják. Egyéb mellékhatások: – Álmatlanság.A nem szelektív -adrenerg-receptor-blokkolók egyik legkellemetlenebb mellékhatása az izomgyengeség és a fáradékonyság. A -blokkolóknak egyre nagyobb a jelentőségük a klinikai gyakorlatban. – Diabetes mellitus: néhány esetben propranolol adagolása során súlyos hypoglykaemiát is észleltek. Ha a beteg inzulint vagy oralis antidiabetikumot kap. – Légzési nehézség: nem szelektív szereknél. hiperglikémizáló hatásokat is. és így elfedik a hipoglikémiát jelző tahikardiát és verejtékezést.  Kerülni kell a szívgátló hatású helyi és általános érzéstelenítőket. mivel kikapcsolják a szimpatikus ellenregulációt. a csökkent izomperfúzió valamint a szénhidrátanyagcserére és az inzulinkiválasztásra gyakorolt hatás eredménye.nem kombinálhatók blokkolóval ugyanis a két csoport szívgátló hatása összeadódik és súlyos keringési elégtelenséghez vezető bradikardia alakulhat ki. hanem a lipolitikus. Gyógyszer kölcsönhatások:   A Digoxin hatását fokozzák. – Impotencia. Verapamil . hasmenés viszonylag gyakoriak és a gyomorbél-traktus receptorainak a gátlása miatt jelentkeznek. libidócsökkenés. – Hideg végtag jelenség: a perifériás érszűkület eredménye. Ugyanakkor a hörgők szűkületének asthmában és a méhösszehúzódások fokozódásának terhességben súlyos következményei lehetnek. Mivel a hipoglikémiás hatások főleg 2receptor mediáltak. Ez a hatás valószínűleg az adrenalin glikogenolitikus hatásának gátlásán keresztül jön létre. – Lipidanyagcsere: nő a koleszterin és a trigliceridek szintje a vérben. A -blokkolók a katekolaminok -receptoron kifejtett hatásai közül nemcsak a pozitív inotrop és chronotrop hatásokat gátolják. – Hirtelen elvonás: rebound jelenséget okoz hyperthyreosisban és isémiás szívbetegségben. amely valószínűleg a csökkent perctérfogat. bizarr álmok: főleg a lipidoldékony szerek esetében (ritkán).

A -szimpatolitikumok enyhítik a miocardialis isémia következtében keletkező anginás panaszokat. melyek izgatása növeli a noradrenalin kiáramlását (pozitív feedback). terhelés. másrészt a nyugalmi frekvencia csökkenésével magyarázható. amikor az alapbetegség kialakulásában jelentősége van a szimpatikus túlsúlynak. mind a hiperglikémiát okozó hatás -blokkolókkal gátolható. Vérnyomáscsökkentő hatásuk lassú. Igen hatékonyak a fiatalkori tahiaritmiákban. c) Magasvérnyomás. 92 . A hipertóniát a perctérfogat csökkentésével mérsékelik.lebomlását. például stressz.-an adva a rohamot megszüntetik. Húgyhajtóval. A klinikai adatok arra utalnak. ugyanis a szimpatikus izgalom miatti fokozott oxigénszükségletet nagymértékben csökkentik és a coronariákat nem. hogy -receptorok találhatók a noradrenerg idegvégződésen preszinaptikusan. altatás. Pitvarfibrillációban és kamralebegésben csökkentik a frekvenciát. műtét. Igen hatékonyak fiatalkori. Antagonizálják narkózis közben a pCO2 emelkedése és a műtéti trauma által kiváltott adrenalinmobilizáció okozta extrasistolés aritmiát. b) Angina pectoris. Mivel renin a 1-receptorok izgatása által is felszabadul a juxtaglomerularis rendszerben. szimpatikus túlsúly által kiváltott hipertóniában. vagy alig szűkítik. Mivel számos -gátló bejut az agyba. valamint a halotánnarkózisban a szív fokozott katekolaminérzékenysége miatt létrejövő extrasistolékat. Antiaritmiás hatásukban szerepet játszik a -blokkoló hatás is. tartós adagolás során alakul ki és a hatásmechanizmusban a renin felszabadulás befolyásolása is szerepet játszik. Klinikailag elsősorban azokban az esetekben bizonyultak hatékonynak. a) Ritmuszavar. hogy az anginás panaszok csökkenése egyrészt a terhelésben kialakuló szimpatikus izgalom gátlásával. a nem szelektív -blokkolók gátolják a renin felszabadulását. Paroxizmális szupraventrikularis tahikardiában iv. Mind a lipolitikus. Propranolol). de a membránstabilizáló hatással rendelkező szerek váltak be a legjobban mint antiaritmikum (Sotalol. amikor a beta-adrenerg hatás fokozott volt. aritmiákat. Kompetitív módon gátolják továbbá a katekolaminok ―ka lorigén‖ hatását. így a -blokkolók ezt a normális szimpatikus tónus által fenntartott áramlás-fokozódást gátolják (pozitív feedback blokkolók). illetve. A -blokkolókat eredetileg különböző ritmuszavarok kezelésére vezették be. úgy tűnik a vérnyomás-szabályozás centrális regulációjára kifejtett hatás is szerepet játszik a -blokkolók vérnyomáscsökkentő hatásában. és már kis adagban hatékonyan csökkentik a vérnyomást (renin-angiotenzinaldosteron rendszer révén) olyan betegeken. esetleg perifériásan ható értágítóval kombinálva enyhe és középsúlyos hypertoniában a -blokkolók hatékony vérnyomáscsökkentők. Hatnak azonban alacsony reninaktivitású hipertóniában is. akiknél a plazma reninaktivitása fokozott. Szerepet játszhat ebben az.

Gátolják a csarnokvíz termelődését. a klinikai tüneteket és a túlélést. az -receptor-bénítók alkalmazása miatt fellépő tahikardiát gátolják. Újabban a 1 szelektív betaxololt ajánlják glaucoma kezelésére. Propranolol különösen előnyös hatású hipertireózisos krízis alkalmával.  egyéb kedvező hatással is rendelkezhetnek: antioxidáns hatás. bizonyított előnyökkel (leginkább angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal kombinációban). lassítják az arteriosclerosis progresszióját. az oxigénigényt és a spontán szívfrekvenciát.  csökkentik az aritmiakészséget.A -blokkolók javallatai magasvérnyomás-betegségben:     fiatal. A béta-blokkolók klinikai hatékonysága a szívizom szintjén többszörös mechanizmuson alapszik:  csökkentik a katekolaminok toxicitását. h) Hipertireózis. csökkent munkavégző képesség) patogenezisében szerepet játszó szimpatikus izgalom gátlásával a kórképet javítják. anti-remodeling (a szívizom kontraktilis és rugalmas szöveteinek fibrózus. rugalmatlan szövetekké történő átalakulása) hatással rendelkeznek. A -blokkolóknak hipertireózis kezelésében is vannak előnyös hatásaik. Bizonyos fajta tremorok kezelésében (különösen perspektívikusnak tűnnek e célból a kifejlesztés alatt álló 93 . másrészt a tiroxin trijodotironinná alakulását (a T4-T3 átalakulást) gátolják. Nagyszámú betegen végzett kontrollált klinikai vizsgálatok alapján a hosszú távú bétablokkoló kezelés krónikus szívelégtelenségben szignifikánsan javítja a balkamra-funkciót. e) Hiperkinetikus szindróma. i) Egyéb alkalmazások: A propranololnak migrén kezelésében is leírták előnyös hatásait. A -blokkolók szerepe a krónikus szívelégtelenség kezelésében az utóbbi évtizedek során jelentősen megváltozott. g) Glaucoma.  csökkentik az isémiát. Társkezelésként. A hiperkinetikus szindróma (megnövekedett perctérfogat. mivel egyrészt a szívhatásokat. középkorú betegek. csökkentik a sejthalált a szívizomban stb. mint lokálisan alkalmazva kifejt ilyen hatást. kifejezett hiperkinézissel fokozott szimpatikus alaptónus társult isémiás szívbetegség kora reggeli hipertónia magas pulzusszámmal d) Krónikus szívelégtelenség. csökkent arteriovenosus oxigénkülönbség. a korábban ellenjavallt gyógyszercsoport ma már a standard terápia részévé vált. f) Pheochromocytoma. tahikardia. például a timolol úgy szisztémásan.

A propranololt alkoholelvonási tünetek csökkentésére is sikeresen lehet alkalmazni.és bronchiolus szűkület.4 Táblázat: A legfontosabb készítmények tulajdonságai Propranolol Adag/nap T1/2 Zsíroldékonyság 40-80mg 1-6 óra +++ máj + Pindolol 5-10mg 3-4 óra + + + +++ Nadolol 14-24 óra Timolol 4-5 óra + + máj. atrioventricularis blokk. labilis diabétesz. terhességben fokozott elővigyázatossággal adandók. A terhes méh kontraktilitását fokozzák. bronchiolusok szintjén szűkület okoznak. libidócsökkenés. perifériás arteriopathia. álmatlanság. általános gyengeség. Ellenjavallatok: súlyos cardialis decompensatio. generációs. membránstabilizáló hatásuk is. kardioszelektív szerek) 94 . hipoglikémia. Szelektív -adrenerg-receptor blokkolók (II. Májcirózisos betegeken a portális vénás nyomás csökkentésére is használatosak. 5. gastrointestinális panaszok. Az artériák. A. asthma bronchiale. impotencia. Mellékhatások: bronchus. méhkontraktilitás fokozódás terhességben.szelektív 2 antagonisták) illetve lámpaláz csökkentésére is használatosak (sportlövőknél doppingszernek minősülnek). fiatalkori aritmiák és magasvérnyomás. nagyfokú bradikardia. Javallatok: renovasculáris hipertónia (mindkét típusú receptor gátolja a juxtaglomeruláris készülékből a renin kiáramlást). A propranolol és a nadolol csökkenti az esophagus varixok kapcsán kialakuló vérzések gyakoriságát. valamint bronchusok. A renin-felszabadulást Van parciális agonista hatásuk. érszűkület. vese vese B. hipotónia. ISAés szintjén. vese 40-240 mg 20-60 mg First pass metabolizmus ++ Kiválasztás MSA ISA máj. Nem szelektív -adrenerg-receptor-blokkolók Jellegzetességek: Egyaránt blokkolják a gátolják a juxtaglomeruláris készülék  és a receptorokat. sick sinus szindróma.

Kiemelkedő fontosságú a carvedilol (Dilatrend). nagyfokú bradikardia.Jellemzőik: Dominánsan a-adrenerg receptorokat blokkoló szerek. 95 . Egyes képviselők (carvedilol. mások a adrenerg-receptor antagonista hatás mellett közvetlen (musculotrop) értágulatot váltanak ki. Terápiás adagban nem okoznak bronchusösszehúzódást. vese C. általános gyengeség. impotencia. mert értágító hatásuk is van. hideg végtag jelenség. amely bronchiolustágulatot is okoz. atrioventrikuláris blokk. hasmenés). labetalol) az . Harmadik generációs -adrenerg-receptor blokkolók Különösen hatékony antihipertenzív szerek.5 Táblázat: A legfontosabb szelektív hatású készítmények Metoprolol Adag T1/2 Zsíroldékonyság 25-50mg 3-7 óra + máj + Atenolol 6-9 óra vese Bisoprolol Betaxolol 9-12 óra + máj. Ellenjavallatok: súlyos szívelégtelenség. hogy csak injektábilis formában forgalmazzák.nem befolyásolják a normális keringést. hipotónia. aki -adrenerg-receptor gátlót szed. amely a hipertónia és isémiás szívbetegségen kivül szívelégtelenségben is igen hatékony.és . felezési ideje 6-8 óra. 5. a terhes méh kontraktilitását nem befolyásolják és nem okoznak perifériás érszűkületet . a vérzsírszint emelkedése. vese máj. A labetalol jelentős gyakorlati hátránya. intrinszik szimpatomimetikus aktivitása nincs. álmatlanság. A -adrenerg-receptor agonisták (salbutamol) azon a betegen is ki tudják fejteni hatásukat. Mellékhatások: gastrointestinális panaszok (kólika. Antiatherosclerotikus hatást fejtenek ki a trombocitaadhézió gátlása és az endothélsérülés lehetőségének csökkentése által. Ritkán okoznak fáradékonyságot és izomgyengeséget. Adagja 400 mg. vese Acebutolol 50-100mg 5-10mg 10-20 mg 400-1200 mg 14-22 óra 3-4 óra ++ ++ ++ + + First pass metabolizmus ++ Kiválasztás MSA ISA máj. bizarr álmok.adrenerg-receptorokat együttesen gátolják. bucindolol. Az erőteljes értágító és szívgátló hatás mellett a szerkezetében levő carbazol csoportnak köszönhetően antioxidáns hatással is rendelkezik. sick sinus szindróma. Ilyen szer a celiprolol (Celectol). libidócsökkenés.

Ilyen a szintén értágító nebivolol.Újabban megjelentek a negyedik generációs szerek is. 96 . mely ezen hatását NO felszabadítás révén éri el.

keringési rendszer) – alapvető jellemzői a vérnyomás (tenzió). A szív-érrendszer működésének gyógyszeres szabályozása A szív és az érrendszer (cardiovascularis szisztéma. nem-farmakológiai és farmakológiai komponensből áll. a testmozgást. Antihipertenzív gyógyszerek (6. A kezelés összetett. a beteg együttműködése alapvető fontosságú. az ANP-t (atriális natriuretikis peptid). szerepe van ebben az autonóm szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszernek. mint amilyen a NO (nitrogén-oxid) és az adenozin és az arteriális baroreceptoroknak. A gyógyszeres kezelés beállítására számos készítmény áll rendelkezésünkre. angiotenzin II-t.1 ábra) 1. A magasvérnyomás-betegség kezelése hosszútávú (leggyakrabban egész életen át tartó). 6. a dohányzás abbahagyását. Diuretikumok (vízhajtók) 2. A szabályozó folyamatokban résztvevő neurotranszmitterek közül meg kell említeni az adrenalint. az alkoholfogyasztás kerülését. veseelégtelenséghez és disszekáló aortaaneurizmához vezet. szívelégtelenséghez. agyvérzéshez. A hipertónia gyógyszeres kezelése A hipertónia a szisztémás artériás vérnyomás megemelkedése. mint bizonyos betegségek kísérő tünete. a szervi szövődmények megjelenésének a kivédése illetve kezelése.6. Nagyon gyakran balkamra-hipertrófiához. amely a szív perctérfogatának és az össz-perifériás ellenállásnak a terméke valamint a perctérfogat. infarktushoz és hirtelen szívhalálhoz. amely a szív frekvenciájától és a verőtérfogattól függ. A nem-farmakológiai kezelés magában foglalja a sószegény diétát. illetve az esszenciális hipertóniában a betegség lényege maga a megemelkedett vérnyomás. A vérnyomás emelkedése kóros elváltozásokat okoz az érrendszerben. Kalciumantagonisták 4. az opioidokat. A szívérrendszer szabályozása összetett. Kialakulhat. a helyileg felszabaduló vazoaktív anyagoknak. A terápia célja az optimális vérnyomásszint megtartása. a telített zsírsavak fogyasztásának csökkentését valamint a stresszmentes életmódot. A renin-angitenzin rendszerre ható szerek 97 . A szimpatikus idegrendszert gátló szerek 3.1.

és a K+ teljesen reabszorbeálódik. amikor a Na+.Na+ direkt belépése a koncentrációgrádiens irányába .együttesen vándorol . miáltal Na+ és HCO3. Diuretikumok A hipertónia kezelésében az egyik elsődleges lehetőség a só és a víz ürítése. 6. A glukóz és aminosavak a 98 .1 Táblázat). így a HCO3 reabszorbeálódás során Na+ szívódik vissza Na/H cserefolyamat által.Na+ belépése kotranszport folyamat által.1. foszfát. Beavatkozhatnak a Na+ tubuláris folyadékból a tubuláris epithelsejtbe történő transzportjába vagy a a víz és az oldott anyagok transzportfolyamataiba az egyes nefron szakaszokban. A víz az ozmotikus nyomásnak megfelelően arányosan szívódik vissza.1.Na+ belépése kotranszport folyamat által. tejsav) . ami a vénás nyomás csökkenéséhez és ezáltal a perctérfogat csökkenéséhez vezet. és a Na+ más anyagokkal együtt szívódik vissza. K+ és a Cl.Na+ belépése kotranszport folyamat által. A glomerulusokban az ultrafiltrátum képződik. karriermolekula segítségével.jut az extracelluláris térbe. A Na+ transzportja a tubuláris folyadékból a tubuláris epithelsejtbe több folyamat révén valósulhat meg (6. A diuretikumok több támadásponton keresztül fejthetik ki só.együttesen vándorol Nem elektrogén pumpa .Na+ belépése karriermolekula segítségével (glukóz.5. karriermolekula segítségével. karriermolekula segítségével. A proximális tubulusban a glomerulusfolyadék 70-80%-a reabszorbeálódik. amikor a Na+ belépésével ellentétesen egy H+ együttesen vándorol A víz és az oldott anyagok transzportfolyamatai az egyes nefron szakaszokban különbözőképpen mennek végbe.1 Táblázat: A Na+ transzportja Elektrogén pumpa . Értágítók 6.és vízürítő hatásukat. amikor a Na+ és a Cl. amely magával vonja az extracelluláris folyadékvesztést. a glomerulusfolyadék összetétele a kis molekulatömegű anyagok és az elektrolitok szempontjából azonos a plazma vizes fázisával de fehérjementes.

2 Táblázat: A különböző húgyhajtók támadáspontja és hatásmechanizmusaik Csoport Ozmotikus húgyhajtók Karboanhidrázbénítók Tiazidok Csúcshatású húgyhajtók K-megtakarító Hydrochlorothiazid Chorthalidon Etakrinsav Furosemid Spironolacton gyűjtőcsatorna 99 felszálló Henle kacs. emiatt több víz jut tovább (ez történik ozmotikus diurézisben). A disztális tubulusban folytatódik a nátrium és a klór reabszorbciója. minek következtében a nátrium és a klór szintje a tubuláris folyadékban folyamatosan csökken. korai disztális tubulus felszálló Henle kacs csökken a nátrium és a klór reabszorbció A Na+-K+-Clkotranszport gátlása az aldosteron Acetazolamid Képviselő Mannitol Támadáspont proximális tubulus. (6.vándorlás zajlik. A vastag felszálló szárban aktív Na+. hidrogén és nátrium szívódik vissza. Angiotenzin hatására fokozódik az aldosteron-elválasztás. és az aldoszteron-érzékeny kálium szekréció ezen a szakaszon valósul meg. A gyógyszermetabolitok ürítése ugyanakkor a proximális tubulusokhoz kötött. a megemelkedett klór szint és a szimpatikus hatások. A Henle kacs vékony leszálló szárában vízreabszorbció zajlik. amely a reninszekrécióért felel. A gyűjtőcsatornákban tovább folytatódik a nátrium és a klór reabszorbció. A paratireoid hormon pedig itt fokozza a kalcium aktív visszaszívódását. és a membrán vízzel szembeni permeabilitása is megnő. de a nem visszaszívódó oldott anyagok gátolják a víz visszaszívódását.2 táblázat) 6. amely hipervolémiát és erőteljes nátrium reabszorbciót eredményez. Ca++ és a Cl. A víz számára a membrán ezen a szakaszon átjárhatatlan és ADH iránt érzéketlen. A tubulus ezen a ponton érintkezik a glomerulussal. A renin felszabadulást kiválthatja a vese perfúziós nyomásának a csökkenése. gyűjtőcsatorna proximális tubulus Hatásmechanizmus csökken a nátrium reabszorbció. Így alakul ki a juxtaglomeruláris apparátus.kiválasztás . nő a vérátáramlás nő a HCO3. A felszabadult renin meghatározza az angiotenzin plazmaszintjét. A gyűjtőcsatornák későbbi szakaszán megnő az ADH iránti érzékenység.glomerulusokban filtrálódnak és a proximális tubulusban visszaszívódnak. ugyanis aldoszteron hatására kálium. Renin-angiotensin-aldosteron rendszer (RAAS) A vastag felszálló szakasz végződésénél található macula densa. normál körülmények között a vizeletben nem jelennek meg. leszálló Henle kacs.

Javallatai hasonlóak. akut glomerulonephritis. Diabetogén hatást is kimutattak. kardiális dekompenzáció. mivel hiperkalcémiát okoznak. A szteroidok. fejfájás. és növelik a plazma LDL és triglicerid szintjét.1. A tiazidok hatására a filtrált Na+ és víz 3—5%-a kerülhet ürítésre. intrahepatikus cholestasis.1. és fokozzák a magnézium ürítését. szívglikozidok. krónikus vese. krónikus veseelégtelenség és hipertónia.). Több mellékhatása is van. Hatásmechanizmusukra jellemző. gyengeséget. inzulin.25-25 mg-s adagban. és krónikus alkalmazás során hiperurikémiát eredményeznek. kortikoszteroid. és jelentős kálium-vesztést eredményeznek. 100 . probenicid gátolja a tiazidkiválasztást. felezési ideje 40-60 óra. A tiazidok és antiaritmiás IA és III típusú szerek együttadásakor súlyos kamrai ritmuszavar léphet fel. hogy a disztális kanyarulatos csatornában hatnak. ortosztatikus hipotónia. Csökkentik a kalcium kiválasztást. hányás. hatástartama 72 óra. ösztrogének (fogamzásgátlók) folyadékretenciót okoznak és így antagonizálják a tiazidok hatását. Nagyon sok gyógyszerinterakcióban vesznek részt (antikoagulánsok. aminek következtében aritmia. Diabetes insipidusban csökkentik a diurézist. hatásuk 1-2 óra alatt alakul ki. Tiazidok és tiazidszerű diuretikumok A csoport első képviselője a chlorothiazid volt. szédülés. kevésbé a proximálisban.és ösztrogén-kezelés által kiváltott ödémák. így hányinger. hasmenés.és májbetegségek által okozott ödémák. nephrosis szindróma. acidózis és hipertónia kezelésére. A chlortalidon (Hygroton) tartósabb hatású. májcirrózis. Per os jól felszívódnak. Javalltak kardiális dekompenzáció. Veseelégtelenségben és májbetegségekben elővigyázatossággal kell adagolni. köszvényes rohamot eredményezhetnek. orális antidiabetikumok. D-vitamin stb. de a tiazidok is gátolhatják a lítium-clearencet és így fokozhatják a lítium toxikus hatását. A lítium. ma vérnyomáscsökkentőként a leggyakrabban alkalmazott húgyhajtók. szédülést. Továbbá fokozzák az aldoszteron elválasztást. A csoport gyógyszerinterakciói közül kiemelkedő a digoxin hatásának a potencírozása és a lítium-ürítés fokozása. A nátrium-klór transzportot gátolják. majd a vesében filtrálódnak és tubuláris szekrécióval ürülnek. Osteoporosisban is jótékonyak. Kémiai szerkezetüket tekintve a benzotiazidok szulfonamidok.1. Mellékhatásaik közül a legfontosabb a hipokalémia. A készítmények közül leggyakrabban a hydrochlorothiazid-ot alkalmazzák 6. izomgörcsök jelentkezhetnek. bőrreakciók.húgyhajtók Triamteren receptorok blokkolása 6. A nem szteroid gyulladásgátlók mérséklik a tiazidok hatását. székrekedés.

Gátolják a Henle kacsban a nátrium visszaszívást és fokozzák a kálium kiválasztást. ciklikus (premenstruális) ödéma. Az acetazolamid a karboanhidrázt nem kompetitíven. Ellenjavallt súlyos vese. a renin-termelést és a vénás rendszer kapacitását.1. és gátlása bárhol megvalósítható. (iv. hatása 1 óra múlva alakul ki és 6-8 órát tart. amelynek létezik egy pindolol-al képzett kombinációja is (Visken).Az indapamid (Impamid. Per os jól felszívódnak.1. és emelkedik a vizeletben a HCO3.3. Erősen kötődnek a plazmafehérjékhez és a vesén meg a májon keresztül választódnak ki. Esetenként adható epilepsziában és hegyi betegségben. 6. hatástartamuk 6-8 óra. amelynek napi adagja 1. A Na+-H+ ioncsere gátlás következtében a visszamaradt Na+ fokozott diurézist eredményez. Kiválasztása a vesén keresztül valósul meg. napi háromszori adagolással metabolikus acidózist okoz. a gasztrointesztinalis rendszerben.1. glaucoma. Fokozzák a vese vérátáramlását. Adagja 125-250 mg/nap vagy kétnaponta.koncentráció. és jelentős kálium-vesztést eredményez. reverzibilisen gátolja.és májbetegségekben. a vizelet pH-ja alkalikus lesz. 6. adagolás esetén 5 perc alatt). Terápiás indikációjuk széleskörű (6. Hatására csökken a hidrogénion ürítés. A clopamide (Brinaldix) mérsékelt hatású tiazidszerű vízhajtó. Az acetazolamid (Huma-Zolamid) a karboanhidráz-bénítók közül a legismertebb. 6. ugyanakkor csökkentik a tüdőödémát és a bal kamrai nyomást. Lozol) orálisan adható diuretikum és antihipertenzív szer.2. Javallt kardiális ödéma. A karboanhidráz egy cink tartalmú enzim. hatásuk 30 perc alatt kialakul. Méniére szindróma esetén. Per os jól felszívódik.25 – 5 mg per os. Az acetazolamid által kiváltott K+ ürítés is jelentős.1. Legjellemzőbb mellékhatása. Glaucomában a napi dózis 250-1000 mg. Karboanhidráz-bénító diuretikumok A csoport képviselői húgyhajtóként ma már csak viszonylag ritkábban kerülnek felhasználásra. Csúcshatású kacsdiuretikumok A csoportba tartozó húgyhajtó gyors és rövid ideig tartó diuretikus hatást fejtenek ki. amely előfordul a vese proximális tubulusaiban. hogy metabolikus hyperchloremiás acidózist. a vörösvértestekben.3 Táblázat).3 Táblázat: A kacsdiuretikumok terápiás indikációi Javallat Megjegyzés 101 .

6. émelygés.1. ez akár 1000 mg-ig növelhető akut és krónikus veseelégtelenségben. ez a hatás fokozódik más halláskárosító gyógyszerekkel (aminoglokozid antibiotikumok) történő együttadás során. ami segíti a kálium transzportot. A torsemid jelentősége főként abban nyilvánul meg. Allergiás reakciót furosemidre ugyancsak megfigyeltek. nem 102 . A warfarinnal és a clofibráttal interakcióba léphet. Az etakrinsav napi 50-200 mg-s adagban. Süketséget és halláskárosodást is okozhatnak. krónikus veseelégtelenség Akut veseelégtelenség kezdeti szakasza Szisztémás hypercalcemia Hiperurikémia intravénásan nagy adagban anuriában azonban ellenjavallt az etakrinsav származékai A mellékhatások leggyakrabban az extracelluláris folyadéktérfogat csökkenése és az elektrolitegyensúly megváltozása következtében jelentkeznek. Az amfotericin B és a cefaloridin okozta nefrotoxicitást a furosemid fokozza. és a késői disztális szakaszon elősegíti a nátrium ürítését. hiponatrémia és hipomagnezémia.1.5-5 mg-s adagban hatékony. renális ödémák Hipertónia Nephrosis.4. Az idetartozó vegyületek per os jól felszívódnak. A leggyakrabban alkalmazott készítmény ebből a csoportból a furosemid. ezért nem ajánlatos együtt adni más K+megtakarító diuretikummal. Szokásos adagja napi 20 mg. amely per os és parenterálisan is adható. hepatikus. angiotenzin receptor gátlókkal. hányinger. ACE-gátlókkal. Ezáltal potenciálkülönbséget hoznak létre. Mellékhatásaik közül kiemelkedő fontosságú a hiperkalémia. Ezek a hipokalémia. Az epiteliális Na+-csatorna gátlói Gátolják a nátrium bejutását. hiperurikémia. hogy terhességben sem ellenjavallt. Növelik a szívglikozidok okozta arrhythmia gyakoriságát. míg a modernebb torsemid 2. -receptor blokolókkal. agyödéma Kardiális. Emelik a propranolol és a lítium vérszintjét. K+ megtartó diuretikumok A kálium visszatartása só és víz ürítése mellett az epiteliális nátrium-csatorna gátlása és az aldoszteron hatásának az antagonizálása révén valósul meg.Akut tüdőödéma. felezési idejük 2-4 óra. probenicid és NSAID együttes adásakor csökken a húgyhajtó hatás. a késői disztális tubulus és gyűjtőcsatorna luminális membránjának Na +csatornáján keresztül.

gyomorvérzés. Erősen kötődik a plazmafehérjékhez. nő a vese vérátáramlása. 50-200 g-s adagban. glukokortikoid) receptorra is hat. Továbbá még hányingert.szteroid gyulladásgátlókkal. ulcus. Számos elektrolitnak van ozmotikus húgyhajtó hatása. 103 . gastritis. hogy expandálódik az extracelluláris víztér. az eplerenon pedig epoxiszármazék. Aldoszteronantagonisták A mineralokortikoidok kompetitív antagonistái. különösen indometacinnal. glycerin. hydrochlorothiaziddal kombinálva pedig 25 mg (Aldactazide). májcirrozisban. hányás. A spironolakton diuretikumként különösen jó hatású refrakter ödemákban. a proximális tubulusban ozmotikusan megkötik a vizet. Ozmotikus diuretikumok Ozmotikus diuretikumok azok az anyagok. szédülést is okozhatnak. Per os jól felszívódnak. amelyek szabadon filtrálódnak a glomerulusban. csökken a vér viszkozitását. hogy a plazma és a tubuláris folyadék ozmolaritása megnőjön. nefrosisban és a primer hiperaldoszteronizmus minden formájában. a terápiában leggyakrabban a nem elektrolit. Legfontosabb klinikai javallatuk a fenyegető veseelégtelenség. Nagy koncentrációban módosítja a szteroidok bioszintézisét is. isosorbitol. Hatására a vizelet mennyisége 30-50 ml/óra lesz. hatásuk az aldoszteron-ürítéstől függ. felezési ideje 1. nem vagy csak kismértékben reabszorbeálódnak a tubulusban. letargia. nem generalizált ödéma. karbamid) használják. intracranialis nyomásfokozódás esetén is adhatók. Mellékhatásaik abból származnak. minek következtében hányinger. alkalmazásakor centrális vénás nyomás mérése szükséges. A spironolacton napi adagja hipertóniában 50-100 mg/nap. a canrenon és a canrenoát aktív metabolitok. Hatásukra a Henle kacsban csökken a nátrium és a víz visszaszívódása. A készítmények közül terápiás szempontból fontos a mannitol. Legfontosabb javallatuk a tiazidokkal. Mellékhatásként hasmenés. hanem a cukor természetű anyagokat (mannitol. zavartság jelentkezhet. Nem szívódik fel a gyomor-bél csatornából. androgén. fejfájást. Az amilorid aerosol formájában hatékonynak bizonyul cisztás fibrózis kezelésében. A glycerint 10%-os infúziós oldatban intravénásan főleg agyödemában alkalmazzák. vagy csúcshatású diuretikumokkal való kombináció ödémákban és hipertóniában. a spironolacton az aldoszteron receptoron kívül a többi szteroid (progeszteron. fejfájás jön létre. Klinikai javallataik hipertóniában és ödémák kiürítésében van.4 óra. szinte kizárólag a májban metabolizálódnak. A készítmények közül a triamterene (100-300mg/nap) és az amilorid (5-10mg/nap) bír terápiás jelentőséggel. ami intravénás infúzióban alkalmazható 10 és 20%-os koncentrációban. de gynecomastiát is okozhatnak. Általában ezeket az anyagokat megfelelő nagy adagban kell alkalmazni ahhoz.

A diuretikus kezelésnek speciális szempontját képezi a terhesség. Más gyógyszerekkel való együttes adagolás esetén figyelni kell. azáltal. de alkalmazható terhességi generalizált ödémában. primer és szekunder hiperaldoszteronizmus Csúcshatású diuretikumok ödémás állapotok. antikolinerg szerek. javallat csúcshatású diuretikummal társítva rezisztenciában akut veseelégtelenség akut veseelégtelenség Tiazidok K+-megtartó diuretikumok ödéma ödéma. morfin hatására fokozott aldoszteron elválasztás figyelhető meg.2. pulmonális ödéma Nem-diuretikus hatás -glaukoma -metabolikus alkalózis -cerebrális ödéma -hiperkalcémia -hiponatrémia -tubularis acidózis -hipertónia -diabetes insipidus -K+ és Mg++ vesztés A diuretikumok klinikai alkalmazása Ödémás állapotokban a vízhajtás célja az ödéma felszámolása.(6. barbiturátok. mert az antihisztaminok. míg acetilkolin. hogy az extracelluláris folyadék közelítse meg a normál szintet. Szívelégtelenségben a cél a myocardium kontraktilitásának a fokozása és a pulmonális pangás csökkentése.4 Táblázat: A húgyhajtók terápiás alkalmazása Készítmény Karbonanhidráz bénítók Ozmotikus húgyhajtók Diuretikus hatás. Hipertóniában a húgyhajtók jótékony hatása összetett: a perifériás ellenállás csökkentése és a plazmatérfogat csökkentése. Cirrhosis hepatisban a diuretikus kezelés oka az ascites-folyadék kiürítése a plazma onkotikus nyomásának a növelésével és a hidrosztatikus nyomás csökkentése által.4 táblázat) 6. és terhességi toxémia megelőzésére nem javallt.1. ugyanis egészséges terhes nőben helytelen adni. a triciklikus antidepresszánsokkal társítva fokozott szomjúságérzés jelentkezik. A szimpatikus rendszert gátló szerek 104 . 6. a fenotiazin.

de előfordul más szervekben. anyaméh) is. Az AT-2 receptor funkcionális szerepe még nem teljesen tisztázott. a hipotenzió.3 ábra).1. A RAA rendszerben kifejtett fontos hatásuk mellett meg kell említeni. Az angiotenzin II (AT-II) a szervezetben termelődő egyik legerősebb vérnyomásemelő anyag. Az egyes ACE-k szerv. A renin-angiotenzin rendszer (RAS) aktivitásának gátlói A renin-angiotenzin-aldosteron (RAAS) rendszer résztvesz az endokrin és az autokrin (helyi) szabályozásban. a here és az idegrendszer ereiben és parenchimájában. de létezik egy ACE-től független mechanizmus is.fokozott katekolamin felszabadulás Veseműködés . a gyomor-béltraktus.A szimpatikus idegrendszeren keresztül ható szerek (l. VIR) több támadásponton keresztül fejthetik ki hatásukat (6. A reninfelszabadulást serkenti a vese vérátáramlásának a csökkenése.5 Táblázat: Az AT-II hatásai Szerv/szövet Érrendszer .2 ábra). szöveten is megnyilvánul (6. Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) kimutatható a vese ereiben és a tubuláris kefeszegély sejtjeiben. 6. hogy lebontják a szervezet aktív értágító anyagát a bradykinint. 6.direkt érszűkület . embrionális receptorok.fokozott aldoszteronfelszabadulás 105 Lassú Mechanizmus Eredmény Gyors presszor válasz . szövetekben (szív. a sóhiány illetve ürítés valamint a -receptorok aktivitásának a fokozódása (6. Az angiotenzin II (AT-II) legnagyobb része angiotenzin I-ből keletkezik ACE hatására. amelyek közül klinikailag jelentős az AT-1 és az AT-2 receptor.3.megnövekedett szimpatikus tónus .5 Táblázat).fokozott Na+-reabszorbció a proximális tubulusban . de hatása több szerven. nyálmirigyek. A renin egy proteolitikus enzim. amely főként a vese juxtaglomeruláris apparátusában mutatható ki. izgalmuk gátolja a sejtproliferációt és értágulatot is közvetíthet.és szövetspecifikusak. Az AT-II hatását specifikus receptorokon fejti ki. agy.a perifériás noradrenerg transzmisszió serkentése . Az AT-1 receptor specifikus antagonistáit a klinikumban már alkalmazzák (ARB-szerek). isémia.

mert nem okoznak szimpatikus tónusfokozódást.7 Táblázat). A képződött komplex jellemzői határozzák meg a szer hatékonyságát. és ezáltal csökken a vérnyomás és a szívmunka.megváltozott vesehemodinamika (direkt veseérszűkület.. a plasminogén aktivátor 106 .7 Táblázat: Az AT-II hatás csökkentése Hatóanyag -blokkolók Angiotenzinogén-analógok ACE-gátlók Angiotenzin II-receptor antagonisták (ARB) Hatás Csökkentik a renin felszabadulását Kipróbálás alatt levő gyógyszerek Gátolják a renin hatását az angiotenzin I képződésre Gátolják az angiotenzin I – angiotenzin II átalakulást Kompetitív módon gátolják az angiotenzin II hatását az angiotenzin 1 receptorokon 6. ugyanakkor javítják a szív diasztolés funkcióját. és azzal komplexet képeznek. A szív-érrendszerben hatásukra csökken a perifériás ellenállás. Csökkentik a hipertóniában kialakuló bal-kamra hipertrófiát. kompetitíven kötődnek az enzimhez. anélkül. Ha a szív károsodott. ami kedvező hatás a koszorúserekre nézve. Gátolják a bradikinin lebontását. 6. A bradikinin fokozza a coronaria-áramlást. A szívfrekvenciát általában nem módosítják. hogy károsítanák a szív munkavégzését. a szívizom glükózfelvételét.1. a prosztaciklin termelődést. sőt gátolják a centrális szimpatikus tónust és vagusizgalmat váltanak ki.3. remodeling A renin-angiotenzin rendszer bizonyítottan szerepet játszik a különböző szívérrendszeri betegségek kialakulásában és evolúciójában. szimpatikus túlsúly) Szív-érrendszer . több szerv és szövet szintjén megnyilvánulnak. ACEI alkalmazására javulhat a pulzustérfogat és a pertérfogat. Legfontosabb szerepe ezekben a folyamatokban az angiotenzin IInek van. Az AT-II hatását illetve vérszintjét több mechanizmus útján lehet csökkenteni (6. Az ACEI hatásai összetettek.fokozott érfaltónus presszor válasz Szív.megnövekedett utóterhelés .és érhipertrófia.felszaporodott protoonkogének .növekedési faktor túltermelés . hatástartamát. Angitenzinkonvertáló enzim gátlók (ACEI) A konvertáló enzim gátlói szelektíven hatnak a karboxipeptidáz-A-ra.1.

más antihipertenzív szerekkel való együttadás esetén hipotenzió. valamint a noradrenalin felszabadulást. növelik a renin és a NO szintjét. Ritkán angioneurotikus ödéma jön létre. A COX-2 gátlók (pld. compliance-ját. A metabolikus hatásaikat tekintve a lipid.illetve lítiumszintjét is. de ez általában az első adag bevétele utáni 48 órán belül kialakul. Ennek oka az. dehidratáció jelentkezhet. hogy a NSAID gátolják a ciklooxigenáz enzimet. ezért adásuk idős korban javallt. az aldosteronszintézist. Az ACEI több vegyülettel adnak gyógyszer interakciókat. csökkentik az aldoszteron és a vasopressin szintjét. Az agy és a KIR szintjén jelentős. mivel hosszas adagolás során fejlődési 107 . Fokozzák a nátrium ürítését és a kálium visszaszívódását. fokozzák a PG-E2 és a prosztaciklinek szintézise. A captopril bizonyítottan teratogén hatású. csökkentik az AT-II szintjét és az érszűkítő hatású endothelin képződését. NSAID-al való együttes adagolás esetén mérséklődik az ACEI vérnyomás-csökkentő hatása. Nem okoznak ortosztatikus hipotenziót és visszaállítják az agyi keringést alacsony vérnyomásban is. A bradikinin lebomlás gátlása miatt száraz köhögést okozhatnak. meloxicam) ezirányú hatása még nem ismert.(tPA) termelődését és a NO (EDRF) felszabadulását. Szintén ritka mellékhatás a rejtett anémia manifesztálódása. nagy adag esetén exsiccosis. és fokozhatják a plazma digoxin. a többi ACEI is ellenjavallt terhességben. hogy nem csökken az agyi vérátáramlás.és a húgysavanyagcserére nézve semlegesek. emiatt arteria renalis stenosis esetén romolhat a vese filtrációs hatékonysága és azotémia keletkezhet. nem rontják a glükóz metabolizmusát és csökkentik az inzulin okozta hipokalémiát. ezek közül legfontosabbak a kétoldali veseartériasztenózis. Hatásukra csökken a glomeruláris filtráció. Az ACEI fokozhatják az inzulin-érzékenységet orális antidiabetikumokkal történő kezelés során. amely részt vesz a prosztaglandin-szintézisben.és a kis erek tágulékonyságát. Kivételt képez az aszpirin. Ez a jelenség alapja egy fontos diagnosztikai tesztnek: az ACEI jelenlétében végzett veseszcintigráfiának. és csökkentik a veseerek ellenállását. Az ACEI továbbá fokozzák a nagy. amely nem vagy alig gátolja az ACEI hatást. A vese szintjén javítják a károsodott vese vérátáramlását. ugyanakkor az ACEI fokozzák az opioid fájdalomcsillapítók hatását. és javul az autoreguláció. az alacsony vérnyomás és a terhesség. Pangásos szívelégtelenségben a keringés javításával párhuzamosan javítják az agyi keringést. Az ACEI humorális hatásokkal is rendelkeznek. és nő a plazma bradikinin szintje. és ezáltal a szimpatikus izgalmat. de az erősen lipofil szerek kedvezően befolyásolhatják a lipidháztartást. Mellékhatásaikat tekintve az ACEI általában jól tolerált szerek. Viszonylag kevés ellenjavallattal rendelkeznek. Az antidepresszánsok és a trankvilánsok fokozzák az ACEI hatását. magzati elhalást okoz.

és ez igen fontos tulajdonság. és kb. az enalaprilát. mert a csúcshatás beállásáig ennyi idő szükséges. Terápiás indikációt képez az esszenciális hipertónia. hogy diabeteszes nefropátiában is javítja a vesefunkciót. Gyorsan. 40%-a alakul át aktív metabolittá. 98%-ban felszívódik. Kedvező hatású rheumatoid arthritis és scleroderma kapcsán kialakuló vesekrízisben is. A vérnyomáscsökkentő hatás 2-4 óra múlva kezdődik. A vér-agy gáton nem hatol át. 8 óra múlva éri el a maximumot. Idősekben. de a placentán átjut. Ma már számos készítmény tartózik ebbe a csoportba. és a 10 mg-s adag hatása 24 óra múlva megszűnik. csökkentett adag szükséges. amely jótékonyan befolyásolja az alvási apnoét. Szájon át adva gyorsan felszívódik. amely gátolja a nitrátokkal szembeni tolerancia kialakulását. amely cilazapriláttá alakul. eliminációs féléletideje pedig 11 óra. 108 . gyerekekben óvatos alkalmazás. Pro-drug a májban való metabolizáció során alakul ki az aktív metabolit. Edynit. Per os mintegy 75%-ban szívódik fel szublinguálisan és lenyelve is. Jellemző. Capoten) volt az első alkalmazott ACEI. majd a vesén keresztül választódik ki. dializált betegnek a dialízis közötti napokon adható. de ez utóbbi esetben a clearence követésével párhuzamosan kell az adagot módosítani. Ez egyetlen szer. Farmakodinámiás szempontból in vivo alkalmazás esetén a hatása 7-szer erősebb. Az esetleg hatékonynak bizonyuló adag növelésével érdemes néhány napot várni. Osztályozásuk farmakológiai szempontból nem releváns. a gyermekgyógyászati alkalmazhatósága még nem tisztázott. Bizonyított. Renitec) nem tartalmaz SH-csoportot. Az étkezés a gyógyszer felszívódását nem befolyásolja. A captopril (Tensiomin. és leköt bizonyos káros hatású gyököket. A súlyos kardiális dekompenzáció és a súlyos aortasztenózis relatív ellenjavallatot képez. a nagyobb adag esetében tovább tart. a vérben már 15 perc múlva kimutatható. mivel az esszenciális hipertóniában szenvedők mintegy 30%-a szenved alvási apnoétól. A cilazapril (Inhibace) szintén egy pro-drug. Szerkezetében egy SH-csoport van. míg az anyatejjel csak kismértékben választódik ki. ezért vesebetegségben az adagot csökkenteni kell. felezési ideje 2 óra. iv. gyermekgyógyászati alkalmazhatóságáról nem áll elég adat a rendelkezésünkre. Akkumulációs felezési ideje 6 óra. Az enalapril (Enap. hogy az alkalmazott adag és a vérszint között lineáris kapcsolat van.rendellenességeket okoznak. A felszívódás gyors. a májban metabolizálódik és aktív metabolit képződik. a renális hipertónia. mint a captopril hatása. Javallt esszenciális hipertónia és renovaszkuláris hipertónia esetén is. adva az enalapril hatástalan. Hatása már 90 perc után mutatkozik és majdnem 24 óráig fennmarad. Az enalaprilhoz hasonlóan.

és több mint 24 óráig fennmarad. 6. hatása már a bevételt követő 5 percen belül megjelenik és hatástartama 812 óra. a gyomorból gyorsan. Hatása már a bevételt követő 1 órán belül jelentkezik. és ez még 24 óra múlva is 60%-s. és ezt max. lipoidoldékony szer. de szoptató anyák esetében történő alkalmazásra még nincs elegendő adat. Felszívódása lassú. táplálkozás nem befolyásolja. Javallt minden típusú hipertóniában. amely a májban metabolizálódik. Nem metabolizálódik. egyszeri beadott anyag 7 nap múlva ürül ki teljesen. amely nem pro-drug és vízoldékony. Főként a széklettel ürül. A fosinopril (Monopril) is egy pro-drug. hanem változatlan formában ürül. amely a májban alakul aktív metabolittá. és jól diffundál a szövetekbe. teljes mértékben a vesén választódik ki. a quinapril (Accupro) pedig a leggyorsabban ható ACEI. Általában 4 mg-s adag szükséges a hatás eléréséhez. Az anyatejbe igen kis mértékben kerül. A legfontosabb ACE-gátlók néhány fontosabb jellemzőjét és terápiás adagját az alábbi táblázat tartalmazza (6. gátolja a hipertónia okozta vaszkuláris remodelinget is. Idős korban kisebb adaggal azonos hatást lehet elérni. emiatt vesebetegségben sem kell az adagot csökkenteni. ezért sem hepatikus. A vese és a máj közel azonos mértékben választja ki. miután gyorsan és nagymértékben felszívódik. Egyszeri 2 mg-s orális adagolás esetén a plazmában 80%-al csökken az ACE aktivitás. Felszívódása bifázisos. A spirapril és a ramipril egyszeri napi adagban alkalmazható szerek.A perindopril (Coverex) szintén egy pro-drug. amely a májon át is eliminálódik. gyorsan felszívódik. A benazepril (Lotensin) is egy pro-drug.sem renális patológiában nem kell az adagot változtatni. a belekből lassan szívódik fel.8 Táblázat: A legfontosabb farmakológiai jellemzők Gyógyszer captopril enalapril cilazapril + + Előanyag Biodiszponibilitás (%) 70% 40% 47% 109 t1/2 (óra) 2 11 7.5-10 .8 Táblázat). 8 mg-ig lehet növelni. A trandolapril (Gopten) szintén pro-drug.5 Hatástartam (óra) 4-8 24 24 Adag/nap (mg) hipertónia /szívelégtelenség 2x25-50 / 3x10-50 5-20 / 2x5-10 2. A lisinopril az egyetlen hosszú hatású ACEI.

Mivel az AT-2 receptor hatásai még nem teljesen tisztázottak. fokozott aldoszteron felszabadulást. Az ARB-k in vitro és in vivo is minden területen meggátolják az AT-II hatását.1.9 Táblázat). Az ARB-k szelektív AT-1 blokkolók. de szerepük van a magzati fejlődésben. gyógyszertani szempontból főként az AT-1 szelektív blokkolóknak van jelentősége. tehát csökkentik a vérnyomást. az értónus fenntartásában (értágítás) és a cerebrális autoregulációban. Az ARB-k adagolása során ritkán fellépő kellemetlen mellékhatások közül meg kell említeni a hiperkalémiát és a hipotóniát. mert tartós kezeléskor a szervezet fokozottabban termeli az ACE-t és léteznek más enzimrendszerek.3. Az AT-II hatásait fajlagos receptorokon fejti ki. az AT-1 receptorok felelősek a vérnyomásra és a szöveti szerkezetre kifejtett hatásokért Serkentésük arteriola szűkületet. a balkamra-hipertrófiát és az érfal remodelinget.9 Táblázat: Az ARB jellemzői 110 . Ezek a szerek hatás és mellékhatás szempontjából is különböznek az ACEI-tól. a sejtproliferáció gátlásában.5 4 8 2 15 24 24 24 24 24 24 24 4-8 / 2-8 5-20 / 5-40 10-20 / 2. Angiotenzin II-receptor antagonisták (ARB) Az ARB-k lehetnek szelektív AT-1 receptorra ható vagy AT-1 és AT-2 receptorra is ható szerek.perindopril benazepril lisinopril fosinopril spirapril quinapril ramipril + + + + + + 70% 17% 25% 27% 50% 30% 60% 9 11 12. Az AT-2 receptorok hatása még nem teljesen tisztázott. Ellenjavallatai megegyeznek az ACEI-val. Ugyanakkor kedvezően befolyásolják az agyi keringés önszabályozását. amely elősegítik az AT-II termelését. Az ACEI nem képesek az AT-II termelődést teljesen meggátolni. A legfontosabb készítmények farmakológiai jellemzőit az alábbi táblázat foglalja össze (6.2.5-5 / 1-10 6. a noreadrenerg ingerületátvitel facilitációját. 6.5-40 10-40 6-50 5-40 2. a renintermelés gátlását és az endothelinfelszabadulás serkentését eredményezi.

hogy a vérnyomáscsökkenés ellenére javul az agyi vérátáramlás és egyes tanulmányok szerint idős betegekben a kognitív funkciókat is javítja. de annál kisebb az amplitúdója. A kalcium ionoknak a simaizmok és a szívizmok működésében kulcsfontosságú szerepe van. de az étkezés befolyásolja ezt a folyamatot. 111 . Jellemző. 6. Kalciumcsatorna-gátlók (CaChB) A kalciumcsatorna-gátlók azok a vegyületek. idő. A kalcium-antagonisták hatása emberben függ a molekuláris hatásmechanizmustól.1.és feszültségfüggő áram. Hatása egyszeri adag után majdnem 24 óráig fennmarad. aktív metabolitot képez. Csökkenti a vér koleszterinszintjét és erőteljesen üríti a húgysavat. amelyek szelektíven gátolják a kalcium sejtbe való beáramlását. mint a nátriumáram.10 Táblázat). A losartan (Cozaar) gyorsan felszívódik. A terápia abbahagyása bizonyos esetekben rebound-jelenség figyelhető meg. A kalciumáram befele irányuló. Kémiai szempontokat véve figyelembe hat csoportot különböztethetünk meg (6. A csoport képviselői közül eddig az irbesartan rendelkezik a legjobb biodiszponibilitással. Szerepük van a szív munkaizomzatának a depolarizációs mechanizmusaiban is. A CaChB csoportba tartózó gyógyszereket több szempont szerint lehet osztályozni.4. mint 24 óráig fennmarad. a speciális szövetszelektivitástól és a specifikus hemodinamikai hatástól. lassabban aktiválódik és inaktiválódik. A Cacsatornák alapvető szerepet játszanak a szív ingerképző és ingerületvezető sejtjeinek és a simaizom ingerképző folyamataiban. befolyásolva a membrán kalcium-csatornáinak a működését. A candesartan esetében a hatás csúcsa a bevétel után 8 ó