Palackposta 03-34

2009 06 05

21:12

Page 3

Kedves Olvasó!

ajánló
Ezért örültem mikor néhány ismerôsömnek megmutattam a közösen készült írásokat (Mentség, Angyali–kör, Haiku stb.) És ôk azt hitték, egy ember írta a szöveget. Kedves olvasó, ha találsz szavakat, mondatokat mik megérintenek azok egymásra figyelésbôl született gyöngyök, korallok, na és persze talán moszatok is. Friss figyeléssel odafordulással, felhozhatod ôket a mélybôl. Egyszer talán te is kedvet kapsz, hogy barátaiddal, társaiddal, vagy szerelmeddel Palackpostát készíts, és bedobd a vízbe. Én ott leszek és kihalászom Jó olvasást!

A mi Palackposta kiadványunk elsô száma mind formailag, mind a témák változatossága miatt kissé eklektikus lett. Eklektikus, mint a pesti utcák ahol egy utcában van a Törökfürdô, a barokk palota és a szecessziós bérház stb. Hetente egy alkalommal összejöttünk, hogy beszélgessünk a világ dolgairól magunkról egymásnak. Ezeket történeteket dolgoztuk fel változatos formákban (vers próza tanulmány rajz stb.) Az írások másfél év alatt gyûltek össze, hogy ezt a válogatást berakjuk egy üvegbe és rázárjuk a dugót. Ez a kiadvány nem akar mûvészetpszichológiával foglalkozó szaklap, sem a klasszikus értelemben vett irodalmi újság lenni, bár mindkét területtel sok szálon érintkezik. Ha megtalálod e levelet és kihúzod a „virtuális dugót” akkor egy kis közösség kollektív naplóját találod Európa-Magyarország--Budapest–Óbuda területérôl. Így éltünk mi itt a Duna mentén az elmúlt években. A közös írásokban törekedtünk arra, hogy miután egymásnak felolvassuk azokat, úgy érezzük mintha egy ember írta volna a verseket, novellákat, kísérleti szövegeket. Próbáltuk egymás gondolatait követni, ahogy a gyöngyhalászok egymás után felhozzák a Tenger mélyérôl a gyöngyöket. Csoportunk változó létszámmal (6-8-10 fô) mûködött, tehát nem egyformán ismertük egymást. Volt ki hetente járt volt ki havonta.

I Kamondy Imre

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

3

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:12

Page 4

palackposta

Sirályok a kikötôben

Madarak a vízparton üldögélnek Az egyik madár meglát valamit a levegôben és felszáll Repül sokáig a másik part felé Egyedül társaság nélkül érkezik a parti sziklák közé késôbb megérkeznek a többiek Örül a társainak és csapkod a szárnyaival És felveri a tenger vizét I közös írás

s
vers

Madarak

Madarak párosak és magányosak a végtelenbe a tenger fölé repülnek, mint halott lelkek magukkal viszik szívüket. Madarak párosak és magányosak A végtelenbe a tenger fölé repülnek. Emberek vitorláshajón a ködben, keresik az elveszett lelkeket. Madarak párosak és magányosak A végtelenbe a tenger fölé repülnek. Emberek a városban élnek, dolgoznak, esznek, beszélnek. Madarak párosak és magányosak a végtelenbe, a tenger fölé repülnek. Emberek párosak és magányosak. Maguk is hófehér madárrá lesznek, s a tenger fölébe a végtelenbe repülnek. I Tugyi Zsuzsanna

m
Bernáth Aurél: Sirályok a kikötôben

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:12

Page 5

Velence
Sikátor kövén lazannya fröccsen, Kövér macska nyála csöppen. Szárító kötélen ruhák suhannak. Föntrôl a tetôrôl lóg egy Dög. Öreganyák ölében szurtos kölykök sírnak. Fekete csuhás papok koporsót hoznak. A városba költözött az Ördög.

Repülô ruhák a szûk utcában suhannak, a repedezett falakon virágzik a agavé. A loggia telve fénnyel, a spaletta telve színekkel, a szívekben lüktet az agapé. Virágzik a bazsalikom, ragyog üde fehér virága, Isten érkezett a városba, s a mai napon mindenki nevét imába foglalja.
PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

5

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:12

Page 6

palackposta

mûvészet

A kiállításnak helyet adó, felújított Andrássy úti villa számomra régi korok hangulatát hozta vissza, illik a témához.

Gulácsy Lajos: Dante találkozása Beatricével, 1907

gulácsy

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:12

Page 7

Egy különös képkiállítás
BELÉPVE, ELÔSZÖR IS már a bejárattól gyönyörûnek tartottam az elsô szinti – látható – képeit. Különösen egy Botticelli-re emlékeztetô stílusút. Bent, életrajza elolvasása után kiderült, milyen rövid ideig tartott és milyen korán kezdôdött munkássága, hiszen már 17 éves korában állítottak ki képet Tôle. Számomra a legmegkapóbb, hogy emlékezetére hagyatkozva, milyen hûen ábrázolta Olaszországot. Ilyenek: „Olivér megkéri Olíviát” a „Cselszövô”, aki rendkívül hasonlít Lorenzo Medicire, vagy több olasz utcajelenet…, A színei! Már kezdettôl fogva látszik, hogy hajlamos a búskomorságra, hiszen rengeteg a sötét szín, nincs napsütés vagy mosoly. Minden teremben sötét fátyolként leng a szomorúság. Egyetlen nôi alak mosolyog huncutul a harmadik szinten. Ô szinte kilép a keretbôl, incselkedik. Az „Ópiumszívó álma” c. képen látszik, hogy valóban kábító füstölôket és egyéb anyagokat használt az ihlethez. Ez a kép olyan számomra, mintha egyszerre több lenne egymáson. Rendkívül tömény, összetett, zsúfolt. Sokáig és minden szögbôl kell nézni, hogy minden kiderüljön. Talán ugyanez igaz a „Fellázadt játékszerek”re is. A színek élnek, hatalmas a nyüzsgés, a jelenet szétfeszíti a teret. Ugyanekkor egy szín különbözô tónusaival, árnyalataival dombormû hatást ér el, számomra a „Harmathullás” és a „Nô rózsával” c. képen. Közel kellett mennem, hogy meggyôzôdjek síkbeli a kép. Életrajza alapján a „nagy magányosok” közé tartozott, éppen ezért fantasztikusak a nôi ábrázolások. Apró részleteiben is élethûek. Ilyen: a „Kereveten fekvô nô”. És a mesevilág! (Nakonxypan) Érdemes lenne az egész történetet megfilmesíteni az Ô illusztrációival! Íróként és költôként rendkívül fantáziadús, színes minden írása, de egyben mindegyik tele szomorkás hangulattal is. Végül: végignézve a Róla szóló filmet, valóságos különlegesség a filmvásznon kinagyítva is látni néhány képének részleteit. Kár, hogy az I. Világháború kitörése pszichésen rettenetes hatással volt Rá! Vajon mi történik ha tovább alkot? Köszönöm a lehetôséget.

gulácsy

I Rappi Júlia

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

7

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:12

Page 8

palackposta

mûvészet

Gulácsy Lajosnak
Lajos, elér-e hozzád még a hangom, Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen, Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó S rájuk ragyog a csillagszerelem, Elér-e hozzád hangom, a szívedhez, E nagy, bíbor virághoz, mely beteg És az agyadhoz, mely – ó drága serleg! – Gyász és nyomor borával telve meg! Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús Juhászkolomp a végtelen teren És fölver-e egy percre álmaidbul, Melyekben nincs már többé értelem? Ó értelem! Hogy tudja ezt a többi, A kalmár, börzés, a kalóz, betyár, Csak okosan, csak adni, venni, ölni, Törvényesen, míg az idô lejár. Csak enni, nôszni és álmodni néha, De óvakodva, mert itt élni kell, Potom a szépség és mûvésze léha, Csak egy a mentség, egy csak: a siker! Lajos, emlékszel, amikor elôször Kerített össze minket alkalom, A boldogságos, békés délelôttön Gauguinnek száz lázálma a falon? A sárga fényben a kövér banánok S a sárga tájon barna emberek, Az elveszett Éden, mely fájva-fájón Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg. S a furcsa bálvány, szent fából faragva, Mosolya sír és bánata mosoly, Önarcképem! – mondottad és a zajban Kacajod bongott, mint ha szél dobol! Lajos, emlékszel Váradon, tavasszal A kis csapszékben, hol Watteau lakott, Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal S tegnapnak láttad már a holnapot. A Köröst néztük és láttuk Velencét, A kávéházban Goethe ült velünk, Esengtük Grandet Eugenia szerelmét, A csillagot kerestük, amely letünt. A csillagot kerestük... merre is vagy, Hisz még nem hullottál az éjbe le, Még ég fölötted estenden a villany, Még mérik, lázad nô, vagy süllyed-e? Lajos, hiszen mi voltunk már azóta Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó... Ahol ketyeg a lélek, mint az óra, De nem mutat idôt, irtóztató. Te ott maradtál, hallom, jobb neked már, Mint ez a másik, józan, gaz pokol, Hol gond, ital, nô, robot és a seft vár S a legszebb vágy legrútabban lakol. Te ott maradtál: téren és idôn túl Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt, Nem hallasz már ugatni szûkölô bút S nem látod a halált, amint arat, A mosolyt, melyet festett Lionardo, Nem látod a nôn, – csöndesen halad Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno, Az örök semmi a vak nap alatt. Nincsen remény s te nem tudod. Szeliden És finoman – hisz mûvész vagy, Lajos Babrálsz a párnán ujjaddal. Az Isten Legyen irgalmas. Ó csodálatos Szent, tiszta mûvész, Giotto jó utóda, Alázatos, hû, tôled nem kiván Már e plánéta semmit és a holdba Nakonxipán vár már, Nakonxipán! Juhász Gyula 1922

Gulácsy Lajos, Szláv jósnô (1910)

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:12

Page 9

palackposta belsôkép

SZELEK URA
MOSTANSÁG MINDEN ELTÛNIK, szertefoszlik, mint a felhôk a csillagos sötét égen, amikor megjelenik az elsô napsugár. Eltûnnek az álmaim és a vágyaim megszûnnek a dolgok és újak keletkeznek, az egyik pillanat nevetés, a másik már félelemmel van töltve. Minden elhagy egy pillanat alatt, de a félelem ott marad, az egyetlen dolog, aminek van bátorsága mellettem lenni, elûzhetetlen, akaratos angyali lény, aki mindig rossz tanácsokat ad. Amikor hazafelé a buszmegállóban álltam, egy fehér követ próbáltam széttaposni. Egy hangya jött arra, nem értettem mért megy oda a cipômhöz. Dühös voltam és szerettem volna eltaposni, azt hittem azért jön olyan közel a cipômhöz, hogy elpusztítsam, aztán rájöttem, hogy lehetséges, hogy csak azért jön arra, mert éppen arra vezet az útja, de nem tud tovább menni, mert elzártam az útját a szétsodort kôvel amivel fehér krétacsíkot húztam. A hangyákra jellemzô, hogy mindig kijelölten ugyanarra, haladnak, a szaglásukkal jelölik meg az irányt és ha ezt eltörüljük egy idôre zavartak lesznek. Rájöttem milyen buta vagyok, hogy gondolhatok arra, hogy azért megy egy hangya a lábam alá, mert meg akar halni általam. Egy hangya azt sem tudja mi az az ember, mi az a láb és mi az a cipô, akkor mért akarna bármit is tôlem, neki csak egy akarata létezik, hogy begyûjtse az aznapi falatokat. Lehet, hogy az egész életemben félreértések vezérelnek, talán nem is akart nekem senki fájdalmat okozni, csak elsodort egy nagy valami, aminek nem is tudok a létezésérôl és ô sem az enyémrôl, egyszerûen csak az útjába kerültem.

Sok minden a szemem láttára szûnik meg, és nem hagy maga után mást, csak sebeket, árkokat ásnak és madarak költöznek bele, aztán betemetik ôket, és egy nyári zápor alatt virágok nônek a kiürült földbe, az élet állandó változás. Csak nekem van egy tavam, aminek tökéletes a víztükre, örökké mozdulatlan. Egy érintetlen tó, amit körbe vesz az élet, a halál és a folyamatos újjászületés, olyan mintha a kék égben egy tökéletesen kék lepkét szeretnék meglátni, ha képes voltam a fûben meglátni egy zöld szöcskét, akkor miért ne láthatnám a láthatatlant. A múltam szelleme azt mondta: Isten olyan, mint a szél, láthatatlan de mindenütt ott hagyja a nyomát. I Tugyi Zsuzsanna

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

9

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 10

palackposta

mesevilág

Angyali történetek
I közös írások

A skatulya lány
Körben áll egy kislányka, benne meg egy faláda. Egy bûvös faláda, ki beleállt onnan többet ki nem szállt! Akkor jött egy erdei manó és elôvette az aranykulcsot. Igen ám, de aki egyszer a ládába bekerült, onnan kijönni nem akart, hiába találtak rá a kulcsra, mert a láda alján egytitkos ajtó volt, amely egy lefelé vezetô lépcsôre nyílott. A lépcsôn haladva lefele, a falon ábrázolva, angyalok voltak rajzolva.

A mosolygós angyal
Vidám angyalokkal vagyok körül véve. Sok érdekes dolog hangzott el. Jól érzem velük magamat. Minden embernek van angyalkája, az én angyalom nagyon vigyáz rám. De vajon más, mirôl ismeri fel az angyalom? Kôrözzük az angyalokat. Személyleírás: Nô, karika van a feje felett, arany színe van. Van két liba szárnyhoz eléggé hasonló szárnya, de nem UTE drukker. Félt, hogy a szárnya elveszíti a színét.

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 11

Angyaltánc
A falubeliek kimentek a rétre, és meglepve látták, hogy fiatal, fehér ruhás szép lányok táncoltak körbe, és a kör közepén egy csacsi állt, virágokkal feldíszítve. Gondolták, hogy ez igazán jó játék, és fogták a leányokat, és a kört megtartva pörgették, forgatták ôket tovább a csacsi körül. A lányok körbe táncoltak, a csacsi nézte ôket elcsodálkozva. Lassan leszállt az este, és mindenki fáradtan tért haza, szívében arra a jól sikerült napra gondolva, amit végig táncoltak. A csacsi már az istállóban húzta a lóbôrt, megvetett szalmaágyban, csíkos pizsamában.

I Román Zsuzsa alkotása
PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

11

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 12

palackposta

mesevilág

I Tugyi Zsuzsanna alkotása

Váratlan vendég
Láttam egy zöldbôrbe bújt, enyhén szôrös angyalt, teljesen magával ragadott. A látvány magáért beszélt!!! Találgatom a nevét, és kérem magamban, fogadja a kozmetikus minél hamarabb. Nagyon sajnálnám, ha e deli angyal szôrös maradna. Így hát leültem az ágya mellé, és elkezdtem gyantázni a lábát, majd a hónalját, s a nyelvét, hogy meg tudjon szólalni, és megtudjam végre a nevét. Pisti – hangzott a válasz. A válaszban találós kérdések hangzottak el.

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 13

Karácsonyi mondóka
Karácsonyeste van, a gyerekek díszítik a fát. Már majdnem kész a díszítés, majd Anna észreveszi, hogy az egyik angyalkának eltörött a szárnya. Próbáltuk vissza ragasztani, mert sírt a kicsi lány. Angyalszárnyát visszaragasztottuk, de nem tud elrepülni, a meghitt karácsony éjjelen. Ne sírj angyal, nem kell szárny, majd a Jancsi bácsi megreparál. A kislánynak megtetszett ez a mondóka, hogy még elalvás elôtt is mondogatta. Másnap reggel belázasodott. Angyal anya megtáltosodott, és hazavitte rosszul járt gyermekét, az angyaldíszek országába.

I Marton Ági alkotása

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

13

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 14

palackposta

Angyali kör Rövid jelenetek

Ember: Bocsánat, itt van az a felvételi? Angyal: Igen, tessék befáradni.

Ember: Elnézést egy kicsit rekedt vagyok. Angyal: Igyon egy kis mennyei mannát.

Ember: Huu, ez nagyon finom, hol lehet kapni?

Angyal: A békesség utcai mennyboltban, de beszéljünk inkább a munkáról. Szóval egyhetes próbaidôre leküldjük a Földre, ezalatt az egy hét alatt, kiválaszt egy embert, akivel jót kell cselekednie. Ember: És ha megmentem a lelkét?

Angyal: Akkor bekerülhet a legmagasabb angyali körbe. De vigyázzon, nem lehet szerelmes abba, akit kiválasztott. Alkohol, cigaretta, kávé tilos, ha megszegi a szabályt, azonnal visszaváltozik emberré. Ember: Elnézést, de valami szárnyat vagy glóriát kaphatnék, így mégsem mehetek üdvözíteni.

Angyal: Lent az alagsorban talál szárnyakat és glóriát, még kap hozzá egy palack mennyei mannát is. De nálunk újabban sokan választják a titkos küldetést, egy közeli barát vagy rokon képében teleportáljuk, és akkor szárnyak sem kellenek … Egyáltalán érdeklik önt az emberek, úgy istenigazából, mert sokan csak divatból sznobériából jelentkeznek mennyei munkára… Gondolja meg kemény munka az üdvözítés. Ember: Nincs veszíteni valóm. Azt hiszem vállalom.

a
mesevilág

I Kamondy Imre

a

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 15

EGYSZER EGY LÓ ELVESZTETTE A PÁRJÁT, messze a tanyán. Nem volt más segítsége, csak a rózsás kertre való emlékezés, ahol utoljára még együtt voltak. Kicsit kába fejében még zakatoltak a gondolatok, vibráltak az emlékképek. Ó, azok a csodálatos szép együtt töltött vasárnap délutánok! Akkor arra eszmélt, hogy nagyon éhes. Tennie kell valamit. Ezért elindult a szántóföldön. Gyönyörû nyári nap volt, mikor megismerkedett Lórival a kiscsikóval. Sok idôt töltöttek együtt, és észre sem vette, hogyan múlnak az esztendôk. A ló emlékezett: ha lementem a patakpartra, ô mindig utánam jött, mint egy kiskacsa. Egyszer hatalmas vihar kapott el minket a tóparton. Egymásba kapaszkodva rettegtünk a villámlástól, mennydörgéstôl, de az együtt töltött boldog idôk, az egymás közelsége védôburkot font körénk. A kis csikó hamarosan felnôtt, és el kellett engednie.

A ló akinek megrepedt a szíve
I közös írás
A ló sétált a rózsákkal teli hintett réten, és arra gondolt, hogy még csak nemrég volt szerelmes. Távoli tájak felôl szénaillatot hozott a szél, talán arra van a kedves. Nagyon hiányzott a szerelem édes érzése, már régóta társra és utódra vágyott. A Rózsavölgy utódjára. Viszont rendkívül válogatós volt. Az a valaki nem lehet más csak maga a tökély. Felszegte fejét beleszagolt a levegôbe, orrcimpái megremegtek. Egy szép tavaszi napon, egy varázslatos völgy mélyén meglátott egy gyönyörû fehér kancát, ahogy a fûben legelészett. Úgy tûnt mintha egyedül lenne, de sosem volt egyedül. Teli volt csodás emlékekkel. És amire gondolt megjelent. Szép kanca volt. A táltosló kitalált magában egy kislányt, hogy ne legyen egyedül, és belekezdett a varázslásba. A ló gondolt egyet magában és elment a kislányhoz. Rájött, hogy máshogy nem kerülhet kapcsolatba a csodálatos kancával csak ha megjelenik az álmaiban. Így minden gondolatát megosztotta a kislánnyal. Elkezdett fantáziálni a szép kancáról, ahogy versenyt vágtatnak a tavaszi széllel, és együtt mosakodnak a hajnali harmatban. Egy idô után már a szép kanca és a kislány is csak az álmaiban élt tovább.
PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

15

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 16

palackposta

hazai vizeken

MENTSÉG
I.
A félhomályos szobában még próbálkozott a szürkülô ég némi képet mutatni. A szoba sarkában egy gondolataiba merülô ember ült, nem mozdult már rég óta. A legutóbb történtek foglalkoztatták, és nem hagyták nyugodtan. Az ember felesége ekkor ért haza, és látta a gondolkodó férjét. Rögtön megkérdezte, hogy mit csinál. Regényt szeretnék írni, de semmi nem jut az eszembe. A másik dolog, amin erôsen gondolkodom, hogy becsöngetett a fölöttünk lakó, és elnézést kért, hogy beáztatott minket. Ekkor az ember felesége azt gondolta, hogy a beázásra nincs mentség, de jókedvében volt, és behívta a szomszédot egy italra. Hát, ahogy iddogáltak… Hirtelen megremegett a padló, felrobbantak az ablakok, és lentrôl megszólalt a sziréna.

II.
Denevér seggét feltolni a szöges kerítés fölé. Majdan lesegíteni az innen is túl, amonnan innét. Talán az Álom országa fenség. Csak hiszed, Álomország némán liheg, létezését csak becsukott szemed mögött észleled. Ha Álomországban kinyitott szemed, megdermed, és tejszínes édes álmod már régen elmúlt… Ködében egyre jobban érzem magam, és… Megpróbálom álmaimat valósággá tenni. ….Bár jó volna a valóságot álmosítani. Az álmok jók tudnak lenni, de ébredéskor fájó sebet vágnak, mert aki mindig csak az álmokban él, a valóság csak sebezni tudja.

I közös írás

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

16

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 17

Gyula írta erôlködve vörösségig

Az intézô intézett, közösjogviszony merénylet, itbjá ahr rbó t ukl áé al, Mgseltt aklt. éi láot iáó Ki a gatyagumit bennem tartja, Kipenderítik a szûrit te ebadta. Közös alkun alapozik, Crubházgyûlés alapozik, Nappal nyitva van szád Este zárva. Hé Misa úr mi újság a Sotériába? Aztán vannak hôkök köhögések, Mégsem gyógyszert latolnak a közösségnek, Rablóknak pártja még a zsivány Bakács téren van a babám. Munkafeladatok óriás zûrök Csak a fejed tisztul ha átlépted a küszöböt. Igaz egy óra futtával Perlekedünk a MATÁV-val, 3x3 + számok, szerintük mi vagy én taxit várok. Hogy elôbb odaérjek a tanyára, Jaj Kukorica Jancsi a Matériába. Már megint felnyílt a doboz a vendégkönyv Valaki turkál vagy nagyokat elköszön Csaó viszlát kiskezit csókólom, Remélem rajta maradtam a honlapon. Majd elbújok tán a wc-be, Nagyokat viccelve ez a sliccelve, Hagyj most már sicc, a macska rúgja meg, A házirend klikc Mondják már meg, még nyitva van a Triál? De a puplit nem vállalom mert koedukált.

Házirend

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 18

palackposta

stafétabot

Egy álmatlan éjszaka
Ez az írás egy csoport feladat volt. Nem mondatokat, gondolatokat írtunk. Az elsô gondolatot Szandra találta ki és mindannyian ezt a gondolatot írtuk a papírunkra. Majd a papírokat tovább adtuk, és egymás gondolatait folytattuk, egészen addig, míg mindannyiunk papírján nem keletkezett egy kerek egész történet.
szeretettel csitítgatott, ha bánatom volt. Bíztatott, és együtt könnyebb volt a nehézségeimet túlélni. Szandra – De most ô nincs velem, egyedül vagyok a problémáimmal és az összetört szívemmel. Talán egy varázsige tudna csak segíteni rajtam. De mi lenne az a mágikus varázsige? Szerelmes leszel Te még annyira, amennyire még azt, el sem tudod képzelni. Vagy boldog leszel életed végéig, megtalálod életed párját. Tudom, hogy a nagymamám csak jót akar, de vajon egy varázsige segít-e rajtam? Zsuzsanna – Miért ne segíthetne, itt vagyok én a tegnapi önmagad. Hiszen te szeretted volna a varázslatot. Én már sok mindent megéltem, de te most egy napos vagy, és egy hétig együtt lehetünk, aztán a varázslat lejár és nekem el kell mennem. Akkor induljunk el most, különben sosem kezded el az életed csak romantikusan álmodozol de nem leszel szerelmes.

A szív kérdései
Szandra – Ma egész este nem tudtam aludni, mert arra gondoltam mi történt velem tegnap. Tegnap, amikor még szerelmes és romantikus hangulat volt bennem. Hirtelen minden megváltozott. Ma már nem vagyok ugyanaz. Minden darabokra hullott, minden összetört bennem. Vajon a szív sebei mikor gyógyulnak be? Zsuzsanna – Ma úgy döntöttem megkeresem a tegnapi önmagam, hogy megkérdezzem mi változott bennem. Ezért elmenetem a nagymamámhoz, aki egy varázsigével, a tükörbôl elôléptette a tegnapi önmagam. Így most mindent megbeszélhetünk, de csak egy hetünk van, mert egy hétig 10 óra 19 percig tart a varázsige. Laci – Remélem, hogy sikerülni fog a varázslat. A siker élménye a döntô nem az osztályozás. Az életben nem ez számít. Tamás – Számít minden az életben. Krisztina – Jaj, de hiába kaptam vissza tegnapi önmagam, és hiába van egy hetem a változáshoz: FÉLEK. Aggódok, hogy az öröm, a vidámság ilyen hirtelen köddé lesz. Gyermekoromban anyám mindig

I közös írás

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 19

Ha király lehetnék
Zsuzsanna – Ma egész este nem tudtam aludni, mert arra gondoltam mi történt velem tegnap. Mert tegnap nem más történt, minthogy hercegbôl királlyá koronáztak és mától kezdve nekem kell irányítanom az országot. Laci – Sajnos a jelenlegi helyzetben a lakosság meg van félemlítve, mert kiakarják irtani a nemzeti érzést és hagyományt. Krisztina – Nagy feladat hárult rám. Tanácsadóim jobbnál jobb ötletekkel árasztanak el, de még nem látom át mi is lenne a leggyümölcsözôbb alattvalóim számára. Magam szeretnék a dolgoknak utána járni. Tehát a legjobb, amit tehetek: álruhát öltve bejárom a birodalmamat. Szandra – Kíváncsi vagyok az emberek országomban hogyan élnek, miképpen birkóznak meg a mindennapok nehézségeivel. Beépülök közéjük, eggyé válok velük. Szeretnék én is olyan hétköznapi lenni, mint ôk. Zsuzsanna – Ma egésznap dolgoztam egy cipógyárban és most-már estefele, hogy fáj a kezem, a hátam, elegem lett a hétköznapiságból. Sôt a sok kicsinyes buta emberekbôl is, akik folyton csak panaszkodnak. Veszem a bársonypalástomat és visszaülök a trónszékembe és teletömöm magam friss magos cipóval, amit a változatosság kedvéért nem nekem kell dagasztanom. A szolgáimmal egyéb finomságokat is hordatok magam köré. Nehéz a királyság, de nehezebb a szegénység.

Indulás
Laci – Ma egész éjjel nem tudtam aludni, mert arra gondoltam, hogy mi történt velem az elôzô napon. Megúszom-e a lépcsôesését? Tamás – Sokszor botlottam el lépcsôn. Rohantam. Krisztina – De haza még felfelé rohantam volna! De az a három lépcsôfok lefelé vezetett. A bokám bucira dagadt, hiába borogattam langyos-vizes törölközôvel. Szandra – Alig bírtam rálépni a lábamra. Tulajdonképpen nem is bánom, hogy így történt, mert olyan jó otthon maradni, lustálkodni egy kicsit. Készítek magamnak egy finom teát, hozzá szendvicseket, és megnézek egy romantikus filmet. Zsuzsanna – Most már azért szeretnék rálépni a lábamra, mert el kéne mennem vásárolni. Meg ki kéne sántikálnom a piacra. Ha így botorkálok sajnálni fognak az emberek. Kérdezgetnek mi történt velem, de ha csak szomorú arcot vágok, elkerülnek és nem akarják tudni mért búslakodom. Tamás – Nem tudom odaadni, Szandra – nem tudom átadni magamat a fájdalomnak. Próbálok nem a fájós lábamra figyelni. Észre akarom venni az élet apró szépségeit, hogy süti a nap az arcomat, rám mosolyognak a gyerekek az utcán, finom szellô járja át a testemet. Nem a problémákra kell figyelnem, hanem mindenre ami szép az életben.

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

19

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 20

palackposta

stafétabot

Gondolatok a buszon
Tamás – Ma egész este nem tudtam aludni, mert arra gondoltam mi történt velem tegnap. Az éjszaka többször aludtam el, Laci – és többször virradtam fel a gondolataim miatt. Szorongtam ha az jutott eszembe, tegnap milyen bután viselkedtem a buszon. Szandra – Ott állt egy fiatal lány mellettem nagy pocakkal, és én úgy tettem, mintha nem venném észre. Próbáltam elkerülni a tekintetét, hogy ne kelljen átadnom a helyemet. Közben arra gondoltam, hogy ez a lány sokkal fiatalabb nálam… és már nekem is lehetne… kisbabám. Valójában irigyeltem ôt. Zsuzsanna – Úgy éreztem mintha én egy másik világban élnék. Furcsa volt számomra a buszon, hogy olyan embereket látok, akik olyan dolgokat élnek át amiket én nem. Régebben gyerekkoromban minden közös volt az életemben másokkal. Volt anyukám, apukám, testvéreim, babám, nyuszim. Most minden más. Kinek háza, kinek gyereke, kinek kocsija van, ki pedig utazgat a világban. Sokszor nem tudom mi az, ami nekem van. Talán nekem csak Isten van… de néha csak a semmi… meg én. Laci – Nagyon remélem, valamikor az élet értelmét, megtalálom, hogy ne legyen megszakításokkal tûzdelve az életem. Krisztina – Vágyok egy teljesebb lelki megélésre, bizalomra az irányomba. Vágyok szép szavakra, melyek engem dicsérnek. Szûkségem van rájuk, hogy én is szeretettel telve, fordulhassak feléjük, ne pedig vágyakozva, szomorúan éljem a napjaimat.

Érkezés
Krisztina – Ma egész este nem tudtam aludni, mert arra gondoltam mi történt velem tegnap. Hetek óta a legjobb napom volt. Meglátogattam gyermekkori nyaralóhelyemet – egy kastélyt. Csodaszépen helyreállították. Végig sétáltam a pincétôl a padlásig. Szandra – Olyan idillikus, romantikus hangulat kerített magába. Feltörtek belôlem a gyermekkori emlékek. A régi pajtások, szerelmek, a nagymamám parfümjének illata. Szeretnék újra megint gyerek lenni. Együtt játszani a srácokkal, együtt nevetni Mamámékkal. Zsuzsanna – Szomorúan, de elindultam a vonat felé, mert holnap vissza kell térnem a városba és el kell kezdenem építeni a saját kastélyomat, hogy majd megmutathassam a régi barátaimnak és az újjaknak is. Laci – Ez nehéz feladat, de hittel és reménnyel minden sikerülni fog. Tamás – Odaadással és akarattal minden elérhetô. Krisztina – A saját „kastélyom” a saját környezetem. Alakítani én tudom legjobban. Igyekszem, hogy a régmúlt hangulatára emlékezve, mostani életem is harmonikusabbá változtassam.

Egy álmatlan éjszaka

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 21

palackposta

egyperces

Vaddisznó a Lukács fürdôben
I Kamondy Imre

A disznó lement a hegyrôl a szivárvány feljött az égre

EGY HEVES NYÁRI ZIVATAR UTÁN a Duna felöl ismeretlen édes illatokat sodort a szél a pilisi erdô felé. Egy jól megtermett vaddisznó az erdô szélén túrta a földet, azután hirtelen felhorkant és elszántan elindult a kábító szagok felé. Kölyökkorában sokat hallott a lenti világról, ahol fura lények, emberek laknak, és sok pénzt fizetnek a szarvasgombáért. Azt is hallotta, hogy régesrégen, lement egy disznó a hegyrôl, de nem látták soha többé. A vaddisznó beért a városba, elfáradt a nagy loholásban és leheveredett egy kerthelység mellett. Elégedetten horkantott, mert élvezte a feléje áradó szagorgiát. Elôfordult ha nagyon figyelt, hogy 500 méteres távolságból is megtudta különböztetni a szagokat. Még három sarokkal fölötte a Gül Baba Türbe teraszáról is élvezte, hogy mit hagyott most egy iskolás csoport a földön. Mandarin héj, paprikás csipsz, csokis papír, pizza darabka, almacsutka, kiflimorzsa. A vaddisznó felállt és elindult a fürdô felé, majdnem feldöntött egy rövidlátó öregembert a megállóban, aki utána kiáltott éles fejhangon: huligán nem tud vigyázni! A villamosvezetô megdörzsölte a szemét azt hitte forgatás van, egy anyóka ijedtében elejtette a szatyrát. Az utca túloldalán egy kisfiú felkiáltott: Nézd anyu vaddisznó! – ugyan már Janika ne képzelôdj már megint. A szelíd vaddisznó átvágott a Lukács fürdô udvarán, de annyira vonzotta a termálvíz szaga, hogy bement a bejáraton és megállt a medence szélén. A kabinos meg a pénztáros néni, ijedtében beugrott a vízbe. Egy fürdôköpenyes néni kiejtette a hajszárítót a kezébôl… a fürdôben kitört a pánik.

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

21

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 22

palackposta

haiku

HAIKU
V a r i á c i ó k e g y k é p r e

MÉLTÓSÁG VAD PRÉRIFARKAS TÓPART, HOLD, PÁFRÁNY MORC MOHIKÁN ARC

I közös írás

MOHI-KÁN
PRÉRIFARKAS CSERZETT A HOLD, VAD ÉJ, HALK FOLYÓ, MÉLTÓSÁG

MORC

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 23

palackposta

groteszk

Tyúk-politika
Vad tyúkhad vidéken tüntetett, friss magokat követeltek a tápok helyett. Vidéki tyúkanyó kicsinek találta tojásait. Minden héten hat tojást rakott és hiányolta kis csibéit. Tyúk szemmel látva a világot nem megfelelô a tyúk élet. A kakasuknak tavasszal nem elég nagy a szemétdomb ezért depressziós. A kiscsirkéknek friss biomagot adnának, de tyúkkaparásra hivatkozva, Nem kívánják megadni nekik az Uniós támogatást. A vad tyúkhadak összegyûlnek az Alföldön és himnuszuknak választják a „Tavaszi szél tyúkot áraszt” címû népdalt. Ezentúl tavasszal kijönnének a csûrbôl, friss tavaszi szellôt szívnának és korlátoznák tojásaik használatát. Más külföldi tyúkokkal is konferenciákat rendeznének és megalapítanák az európai tyúkszövetséget, és követelnék a tyúkok jogait. Vadtyúk Ilona kérné, hogy támogassák ôt aláírásukkal a www.vadtyúk.hu email címen.

I Tugyi Zsuzsanna

E-SZ-ED-TE

E-SZ-ED-TE
Nyújtott lazasággal, homlokomon ülve tenyészik A BÚ-ZA Ezt ESZED te... ...tél orromat fúvom Szemüvegem törlöm Lehelet Illan Szegény PÁRATlan

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

I Kovács Dénes

23

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 24

palackposta

krimi

A FABIUS GYÉMÁNT
részlet

III. fejezet

SEBASTIAN
PIERRE ELINDULT OSZKÁRTÓL A VÖRÖS DIABLE BÁRBÓL. A zsebében ott lapult Sebastian címe. A Lemencier utcában a 45-ös szám alatt lakott. Tovább haladt a Rue Isabellan és kifordult a Damremont utcára, végig az Av de Verdun-on és elhaladt a De La Marne csatorna mellett. Kb. 1 óra gyaloglás után egy elegáns környezetben találta magát. Az ott sétáló emberek ismerték a Lemencier utcát és eligazították a 45-ös számhoz. Az épület olyan volt, mint egy palota. Minden kô rusztikusan kifaragva, az ablakok alatt groteszk fejek néztek le a járókelôkre, a kaput szimbolikus szobrok szegélyezték. Pierre habozott. Nem mert belépni a kapun, nem tudta mi vár rá. De már itt volt, Párizsban, nem fordulhatott vissza. Lenyomta a díszített rézkilincset és belökte a nehéz faajtót. Cipôje kopogott a kanyargós csigalépcsôn. Felért a 8. emeletre, megállt az ajtó elôtt. Csöngetett. Egy kedves hölgy nyitott ajtót. – Sebastianhoz jöttem. – A dolgozó szobájában van. A hölgy bevezette a bársonyszônyegekkel díszített termekbe. Leültette egy asztal mellé. – Várnia kell – mondta, hangja békés volt. Pierre várt. Nem vette észre, de Sebastian ott állt az ajtóban. – Jöjjön be, Pierre – már vártam önt. – (Mióta? – gondolta Pierre. Honnan tudta, hogy idejövök? Talán egy látnok ez a Sebastian? Úgy hírlik róla ô a mai szabadkômûvesek vezetôje. Vajon miket tudhatnak ezek a népek, amiket mi hétköznapi halandók nem? És az anyám miért ôrizte a címét? Mert az apám, vagy mert olyan okos?) – Amikor beléptek a terembe, leültek egy hosszú asztalhoz, legalább húsz-húsz szék volt az asztal körül és két díszített a két végén. Senki sem ült a székeken, kivéve egy embert az asztalvégen. Öreg volt, haja kócos, ôszülô. Félszemén, monokli, régi papírokat böngészett.

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 25

– Jhon Skepler, kutató. Az én megbízásomban áll – mutatta be a fura alakot Sebastian. Pierre hümmögött. – Nem vagyok az apja – szólalt meg mély bariton hangon a ház ura. De ismertem ôt. De bizonyos okokból kilétét nem fedhetem föl. – (Akkor mégis ki a fene maga?) – mérgeskedett Pierre magában. – ( És miért volt az anyámnál a címe?) – Az apja hagyatékát kell átadnom önnek. – (Na, mit örökölhettem, talán birtokokat a francia Riviérán, pálmafákkal, mesztic nôkkel?) – Hm – folytatta a hümmögést Pierre. – Nem örökölt tengerpartot – válaszolt Sebastian. – Akkor mit? – adja ide és én megyek. – Nem áll módomban átadni. – Mi az, hogy nem áll módjában? – Nincs nálam. Vissza kell szereznünk! – Nekünk? – Nekünk. – Pierre mérges lett és elment. – (Nincs kedvem ezzel a titokzatos alakkal tovább beszélgetni, aki minden gondolatomat tudja. Úgy sem mond semmit, én meg nem tudom kitalálni az ô gondolatait.) Mikor kifordult a kapun, Pierre-t valaki figyelte a szomszédos ablakból. – Látták, egy feketeruhás ember! – mondta két rendôrjének Gautier nyomozó, miközben a Rue Fabius Bornes sarkán áll.

IV. fejezet

A BÁL
3. rész ISABELLE GYÖNYÖRÛ FEHÉR TESTHEZÁLLÓ RUHÁBAN JELENT MEG, ami még jobban kiemelte kecses alakját. Ruhája csillogott, féloldalt átlátszó kristályokkal volt díszítve. Fekete hajába briliánsokkal kirakott tiara volt tûzve. Pierre-nek tûzben égett a szeme. Emellett volt egy olyan érzése, – hogy a szíve is kalapál – de ebben nem volt biztos. A lány elvonult, amikor meglátta. A bárpulthoz ment – egy pohár champagne pezsgôt rendelt. Pierre messzirôl figyelte ôt és csodálta. Ahogy nézte a lányt, észrevette mellette Jhon Skaplert. Félszemén monokli, amivel éppen a különleges pezsgô évjáratát próbálta kifürkészni Isabelle-nek. Ügyetlenségében eldurrantotta a különleges francia pezsgôt: a dugója felrepült a csillárhoz, az ékes kristályok összevissza himbálóztak. Az elszabadult parafa tovább folytatta útját: a sarokban álló márványból faragott puttón megpattant, átrepült a báltermen, neki üközve az emeleti erkélynek, végül kirepült a felsô
PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

25

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 26

palackposta

krimi

ablakon. Sötét lett és csend. A szervezôk odakint botorkáltak, káromkodtak és a biztosítékot keresték. Nem telt el 10 perc és megint világos lett. A vendégek újra egyenletes morajjal folytatták csevegésüket. – Hol van Isabelle? – nézett körül Pierre. A bárpultnál meglátta, ahogy a lány a földön fekszik, lábai mellett szépen elrendezve ruhájának fodrai. Pierre odarohant hozzá, felemelte a fejét, szólongatta. A lány nem adott életjelet. Pierre kétségbeesetten körbenézett de senki sem figyelt rá. Tehetetlennek érezte magát. Hirtelen megragadta a poharat és a lány arcába vágta a champagne pezsgôt. Isabelle lassan kinyitotta a szemeit. Hosszú fekete szempillái átnedvesedtek a pezsgôtôl. Elsápadt orcája kipirult, érezte ahogy a nyakán egészen a ruhájáig folyik végig az ital. Néhány pillanat múlva megértette, mért bámul az arcába az amerikai, és miért van kezében a pohár. A következô pillanatban egy hatalmas pofon csattant Pierre arcán. Isabelle észrevette: nincs meg a gyûrûje. Nem gondolta, hogy az amerikai lopta el, mégis ôt vádolta és hangosan sikítani kezdett, hogy magára vonja a tömeg figyelmét. Pierre ismét látni vélte a tudóst, ahogy túlméretezett barna öltönyében eltûnik az egyik aranyberakásos ajtó mögött. Utána rohant. Isabelle egy bársonyszékben ült a La Vilette palota emeleti szobájában. Két oldalról Frank és Hugó legyezte ôt az éppen kezükbe akadt papírokkal és fényképekkel. A szoba másik felén Gautier nyomozó ült, dús fekete hajában kutatva, mintha ott próbálna agya mélyére férkôzni azt remélve elméjében megtalálható a világegyetem minden titka. – (Legalább is a szabadkômûvesek ezt mondják) – gondolta cinikusan. Amikor Isabelle megunta a várakozást élesen rászólt Gautier nyomozóra. – A gyûrûm! Tudja hová tûnt? Az amerikai… – Az amerikai… – vágott közbe a nyomozó, majd higgadtan folytatta. Odalent kérdezôsködtem. A takarítónô látott egy fekete kezet. Mindemellett az egyik biztonsági ôr is megfigyelt egy fekete ruhás embert, úgy vélte nem szerepel a meghívottak között. – Adjon ki körözést az amerikai ellen! – Ez persze nem zárja ki az amerikait. Talán tettestársa lehet a feketeruhás ismeretlen személy. Természetesen megfigyelésem alá vonom Pierre-t. – Mért álltok még itt! – fakadt ki haragosan Gautier nyomozó a két rendôr segédre. Azonnal kerítsétek elô mind a kettôt! – rivallt rá újra a tehetetlen segédekre.

V. fejezet

JANNINE
1. rész PIERRE ELINDULT A PANZIÓBÓL, VÉGIG HALADT RUE JACKUES KELLEREN, aztán befordult a Rue Jean-nen, még emlékezett az utcatáblára, Rue Des Epinettes, aztán már csak bolyongott a párizsi utcákon. Besötétedett. Az álmokra gondolt, a Sebastiannal való találkozásra. És

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 27

egyáltalán az egész itt létére. Mit keres ô itt Párizsban? Elhagyatott utcákon, különös emberek között. Ahogy az idô átnyúlt az estén, egyre éhesebb lett, betért egy olcsó bárba. Egy cigánylány szolgálta ki a vendégeket, fehér blúzban és fekete szoknyában. A haja hosszú fekete volt, hátra fogva. A szemei is feketék voltak. Tekintetük találkozott. – Mivel szolgálhatok? – kérdezte a lány. Pierre az árakról kérdezett. Jannine észrevette, hogy nem idevalósi. – Honnan jött? – New Yorkból. – Óh egy amerikai. Máris hozok valami ennivalót. – Mennyi lesz? – kiáltott utána Pierre. Jannine megrakott tálat hozott és elmosolyodott. – Semmibe sem kerül. Aki éhes rám számíthat. Pierre kicsit elszégyellte magát, de rá nézve a tálra: franciakenyér, sonka, saláta. Már nem gondolt semmire csak neki kezdett a finomságoknak. Jannine ha volt ideje leült mellé, és nézte az éhes férfit. Közben az álmairól beszélt: arról, hogy egyszer nagy színésznô lesz és a nôvére táncosnô a Moulin Rouge-ban. Engem is felvettek volna…, – mondta, közben ô is megevett pár olajbogyót…, de jött a három gyerek, három kis angyal. Pierre nem nézett rá csak tömte magába egymásután a falatokat. Amikor mindent megevett a tányérról csak ennyit mondott: – Ha lesz pénzem, visszaadom –Goodby! A pincérlány utána kiáltott – Janinne vagyok! Pierre megjegyezte a nevét, még mondogatta is útközben – Jannine, Jannine, majd azon vette észre magát, hogy már Isabelle nevét ismételgeti. Nem tudta hol halad pontosan, csak azon vette észre magát, újra elhalad a Della Marne csatorna mellett. Ott meglátott egy pirosan villogó táblát, Max Gutieres panzió. Amikor bement, a pulton hagyta az óráját.

Elaludt. Megint az árvaházban találta magát, gyermekként. Megint látta a fehérruhás alakot, ahogy siklik felé, hosszú fehér ruhájában. De most észre vett valamit…, egy részletet amit eddig még nem fedezett fel. A kezén… a kezén látta a gyûrût. Isabelle gyûrûje! – riadt fel álmából. Ott ült a szakadt kárpittal bevont ágyon, kockás pokrócba bugyolálva. Az ablakon keresztül hallotta, ahogy besüvít a szél. A holdfény megvilágította a szoba sarkát. Odalenn egy kisegér motoszkált. – (Isabelle gyûrûje.) – gondolta még egyszer, és újara álomba merült. 2. rész PIERRE LEÜLT A LÉPCSÔRE ÉS ARCÁT KEZEIBE TEMETTE. A ház belsô udvarán három gyerek játszott. Az egyik kislány pöttyös labdája odagurult hozzá. Pierre felnézett, majd újra gondolataiba merült. Képtelen volt a koncentrációra.
PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

27

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 28

palackposta

krimi

A kislány Marilin odaszaladt hozzá, várakozóan nézett rá. Szemei tágra nyíltak. – Ki vagy? – kérdezte. Pierre ismét felnézett. – Marilin vagyok – szólt a kislány. A ház oldalából a lépcsôn Marilin anyja szalad le. Pierre odanézett, majd felállt. Felismerte a nôt a bárból. Jannine színes virágos ruhában volt, haja csapzottan a vállára omlott. – Az amerikai! – kiáltott. – Ôk a gyerekeim: Marilin, Daniele, Katrin. Pierre illedelmesen bemutatkozott, majd odafordult az aprócska lányhoz, vele is kezet fogott. Merilin örült, hogy végre figyelemre méltatja az idegen. – Gyertek ide, gyertek! – szólította izgatottan a többi gyereket. – Katrin, Daniele! – kiáltott, de a kisfiú elszaladt a labdával. – Bajban vagyok – mondta Pierre. Nem mehetek haza, meggyanúsítottak valamivel, amit nem én követtem el. – Gyere fel, itt lakom az emeleten! Gyere, nálam ellakhatsz! Pierre Isabelle-re gondolt, bár kedvelte Jannine-t is a cigánylányt. Szüksége volt a segítségre. – Elfogadom a meghívást – válaszolta.

3. rész MIRE PIERRE FELÉBREDT A GYEREKEK MÁR MIND OTT NYÜZSÖGTEK A KONYHÁBAN. Egymást kergették az asztal körül. Janin fôzött és közben énekelt. Daniele krumplit lopott a piacról. A kis Marilin kabátjába egy piros almát rejtett, amit odanyújtott Pierre-nek. Pillanatok alatt elôbukkantak, a répák néhány hagyma, a szomszéd Márió bátyó még egy fél disznót is áthozott, Elvira nénikéje meg egy kis marhalábszárat. Közben persze elmesélte kalandjait, négy gyerekével és kilenc unokájával. A zajos szomszédok elmentek. A három kis angyal mind odagyûlt, a rotyogó fazékhoz, megálltak és szép sorban elrendezték a tányérjukat, a legkisebbet a legnagyobbig. Utána felmásztak a székekre, hogy felérjék a számukra túlméretezett asztalt. A finom illatok, a gyerekek csengô hangja, otthont varázsoltak a szegényes falak közé. A kopott szekrényen friss virágok díszelegtek, amit Daniele kofáktól kap a piacon minden reggel, hogy az anyukájának vigye. A váza mellett Mária képe a kis Jézussal. Pierre mosolygott, ízlett neki a leves. Régen érezte már ilyen jól magát, amióta eljött Amerikából. Egy pillanatra megfeledkezett gondjairól. 4. rész GAUTIER NYOMOZÓ AZ ÍRÓASZTALNÁL ÜLT. Kezébe vette a fényképet, a kalapos férfiról, aki a Saint Martin téren az újságot olvassa, majd mellé helyezte a szép Isabelle képét, ahogy egy hosszú vörös ruhában pózol, ujján a titokzatos gyémántgyûrûvel. Az íróasztalon nyomozóhoz nem méltó összevisszaság volt, papírok fényképek, sokasága. Nem csoda, hogy Gautier nyomozó egy folyton ideges rendôr hírében állt. Amikor nem talált valamit mérgesen kiabált hátra két „hûséges ebjének” . – Hugo, Frank! – Ide hozzám! – Hol van az amerikai? Frank dadogott, Hugo szendvicset evett és a kilógó salátával bajlódott, amibôl idônként, a fényesre lakkozott parkettára csöpögött a majonéz és a fehér pettyek kirajzolták a Tejútrendszert. I közös ötlet alapján írta: Tugyi Zsuzsanna

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 29

palackposta

tripp

I Vörös Gyula rajza

Morfium

Vagyok Tükre a Holnapoknak Vagyok mint Láng az Éj Vizén Ragyogva izzón, mint száz csodás Csillag egy csöndtó rejtekén Én vagyok minden, mit eltakar A Távolság, s a Sötétség A Mérhetetlen Forrás vagyok Bennem tündököl a Mélység A Végtelenség titkait S csodáit mind ismerem Nem vagyok csak tûnô álom Álmodj hát te is velem! Légy az enyém, halj meg bennem Hogy élhessél, teremts meg engem Formálj ki a múló csöndbôl Örökre álmodj velem!

I Kristóf Miklós

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

29

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 30

palackposta

tripp

Forog a világ!
Forgószél jött kis falunkba, Lesújt ránk az ég keze! Ne legyek én most goromba, Szétmegy az ember feje! Repül minden szerte szét… Dobálódzik az ég velünk, Hallgatom az mennyei zenét… Mondd, még hová süllyedünk? Süvít a szél, csak úgy takarít… Háztetôket majd lesodor! Repül már a házôrzô is, Ugathat a komondor!

A múmia és a kistehén!
Egy öreg fának dôltem este Hogy kijöttem a kocsmából Reám esett a szerencse Mert messze lakom anyámtól! Elaludtam a fa aljában Reggel arra ébredtem Ázott gatyám, a földhöz tapadt Merev lett mind két kezem! A mobilom is csörgött ötször Hívott engem jó anyám Úgy aludtam, mint a bunda Sárba tapadt a gatyám! Felébredtem nagy nehezen Elindultam én haza Várt is engem az asszony Úgy állt a kapuban, mint egy MÚMIA! Ordított rám, mint egy rendôr Kezében a seprû vége Mondtam neki ne bánts édes Holnap már jövök ebédre... Mit tesz isten hazaértem Fáradt testem letevén Ebédölj meg, szól az asszony Ne morogj már KIS TEHÉN!

Várom már, ha csendesedik… Égi átkot feledve, Nem felejtem el; – e napot! Forog a világ a fejembe! Nevetek az égboltra nézve! Mert csendesedik a szél, Már a kandúr nyávogását is hallom, Ahogy a ház aljánál henyél! A porfelhôbôl besüt már a fény, Békét kötött az ég velünk… Érezhetjük a csend kezét! Igaz tetô nélkül, de letehetjük fejünk!

I Rajzolta, Márk az író kisfia,

aki 11 éves

I Jóna Zsolt (Jozsó)

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 31

palackposta

közös elbeszélés

Te rongyos élet
Annak idején, voltam ám én is valaki
A FÉLHOMÁLYOS SZOBÁBAN EGY RONGYCSOMÓNAK LÁTSZÓ ALAK KÖRVONALAI JELENTEK MEG. – El sem hiszem mit látok! Rég elveszett keresztanyám tántorog felém! – Jézusom! Szent egek! Mi a franc lóg a nyakadban? És, hogy nézel ki? Részeg vagy? – Ez egy varázsrókaprém, és azért hordom, mert biztos szerencsét hoz. – Azért jelentem meg, hogy figyelmeztesselek, ne egyél soha nyers almát. És azonnal vedd le a nyakadból azt a molyos rókaprémet.

I közös írás

MARIKA NEM HALLGATOTT AZ ÖREGANYJÁRA, nyakába vette a rókát és elindult a kocsmába. A kocsmáros azt mondta nemsokára bezárunk. Lehet, hogy örökre lehúzzuk a rolót. Elôtte azonban meghallgatjuk a te történeted is Marika. Sok évvel ezelôtt még fiatal voltam, testem, lelkem duzzadt az élettôl. Szívem tele volt szerelemmel, zsebem pedig kenyeremmel. A legszebb nônek számítottam a környéken. Sokan udvaroltak. Ám az egyik nap leégett a házunk.
PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

I Kamondy Imre rajza

31

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 32

palackposta

közös elbeszélés

MÁR HETEK ÓTA SÉTÁLOK, CÉLTALANUL JÁROM A BUDAPESTI UTCÁKAT, (gondolkodik magában Hatcsikk Kapitány) mikor valaki megszólította. – Én mondtam, hogy nincs pénzem, de egy cigivel megkínálhatom. – Ô azt válaszolta hogy: – nincs nálam boldogtalanabb lény a földön. – Én azt válaszoltam: – de van én, például. – Pedig volt idô mikor az emberek csodálattal teli irigységgel néztek föl rám, de ez már a múlt homályába veszett – mondta a rongycsomókba burkolt, szegényes hölgy, aki a nyakában lógó vörös róka mancsát babrálta. A ködös utcán kerek arca úgy világított mint a hold. HATCSIKK KAPITÁNY A SZOKOTT IDÔBEN ISMÉT MEGJELENT A HELYEN, amikor felszállt a villamosra, meglátta újdonsült barátját, Marikát a járdán. Lebicegett hozzá majd betértek a kocsmába. Ô is elkezdte a történetét. A rozoga bárkájáról beszélt –amit persze elegáns vitorlás hajóként emlegetett és Elizabeth Queen-nek nevezte el, és leégett. Nem, nem ez történt, elveszett a tengeren. Egy ködös hajnalon egy vihar után. Állítólag egy kísértet vitte el. Hatcsikk Kapitány ivott egy kortyot aztán újra meg újra megjegyezte: micsoda nô volt. Marika tovább álmodozott régi szerelmérôl. Eszébe jutott a nagy táncuk annak idején. Mindenki ôket nézte irigykedve. Akkor még a szikrázó fekete haja lobogott a szélben, karcsú dereka hajlott, mint a nád. Csodálatos volt a táncuk, de nem csak a táncuk egész lényük az volt. Hatcsikk Kapitány is tovább beszélt a szerelmérôl: micsoda nô volt! Amikor elindultak a végtelen tengeren, csak úgy lobogott a fehér vitorla vászna, delfinek úsztak körülöttük. Csodálatos volt létük ahogy, szántották a fehér habokat a mélykék óceánon, de nem csak létük, egész lényük az volt. Észre sem vették, hogy egész idô alatt egymásról beszélnek.

Vers a végletekig

32

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

Most sem vagyok kipihent állapotú, De a boldogság Hatalmába vett, Mert jöttem Hozzád, és Te el nem üldözöl, Érzem, Minden Porcikád engem üdvözöl, S ezért Neked, Köszönet Özön! (Bognárné Kiss Ilona)

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 33

társasjáték születése Egy
Egy gyámhatósági nônek írtam.

Az egyik csoportfoglalkozáson arról beszélgettünk, hogy milyen érdekes falvakban, városokban jártunk. Gyerekkorunkban a legjobb élményeink, milyen helyszínekhez fûzôdnek. A második alkalommal bevittem egy nagy kartonpapírt és színes ceruzákat. Miután közösen kitaláltunk egy elképzelt v r s , megrajzoltuk az utcákat, tereket, áot házakat és néhány jellegzetes lakót. A harmadik foglalkozáson kiszíneztük az egész táblát. A negyedik alkalommal rájöttünk, hogy trajtktlhtbll cián. ássáéo ee eôe snli Készítettünk szerencse és balszerencse kártyákat, megrajzoltuk a mezôket. Utolsó alkalommal megalkottuk a szabályokat és kipróbáltuk a társasjátékot.

I Kamondy Imre

PALACKPOSTA CSOPORT 2009 JÚNIUS

33

Palackposta 03-34

2009 06 05

21:13

Page 34

A Kilátó Klubház
és közösségi ellátás
szociális és közösségi szolgáltatásokat nyújt.

Segítô, biztonságot adó légkörre, támogatói közösségre lelhet nálunk minden mentális problémával élô budapesti lakos. Ha úgy érzed, hogy nem változik körülötted a világ, vagy fénysebességgel pörög… Ha nem tudod, hogy mit tegyél, céltalanná váltál… zuhansz, egyedül vagy, félsz: magadtól, másoktól, valamitôl… Ki akarsz szállni, vagy be… Egyénre szabott problémakezeléssel, életvezetési tanácsadással az intézmények közötti közvetítéssel segítünk át a nehézségeken.

Rendszeres csoportjaink: • • • • • • Filmklub Irodalmi teázó Kártyaklub Zene és mûvészeti csoportok Fôzô klub Testmozgásos foglalkozások

Alkalmi rendezvényeink szintén nyitva állnak elôtted: • • • • • Kirándulások, színház-, mozi-, kiállítás-látogatások, partik

Közösségi ellátásunk keretében, egyéni segítôi kapcsolatban, a Te igényeidhez alkalmazkodva mûködhetünk együtt. Keress minket, ha: • változás történt az életedben, amivel egyedül nehéz megbirkóznod • ha magányos vagy és szeretnél rendszeresen beszélgetni valakivel • ha szükségét érzed, hogy valaki támogasson ügyeid intézésében. Itt találkozhatunk: KILÁTÓ KLUBHÁZ Nyitva tartás: hétfô-péntek 12:00 – 18:00 1035 Budapest,Szentendrei út 36. Tel: (06 1) 250-3383 Mobil: 06-20-529-8877, e-mail: kilatoklubhaz@gmail.com