You are on page 1of 5

Should Private Antitrust Enforcement Be Encouraged in Europe?

Wouter P.J. Wils
World Competition 26(3): 473-488, 2003.

A cikk azzal foglalkozik, hogy támogatni kellene-e az európai uniós trösztellenes
szabályozások magánjogi jogérvényesítését vagy sem. Különös figyelmet szentel az Európai
Közösség (EK) versenykorlátozó megegyezések és a domináns pozícióval való visszaélések
tilalmával foglalkozó 81-es és 82-es cikkelyének. A magánjogi bírói eljárásban az EK 81-es és
82-es cikkelyeket rendszeresen segítségül hívják védelemként (pajzsul), de ritkán használják
ezeket a cikkelyeket a nemzeti bíróságokon proaktív védelemként (kardként) kárigény
esetében illetve jogorvoslat megadási céllal gyorsított bírósági beavatkozásként (injunctive
relief). A szerző felveti, hogy nem lenne-e célszerű, ha a magánjogi jogérvényesítés nagyobb
szerepet vállalna a 81 és 82-es cikkelyek érvényesítésében.
Az első fejezetben röviden leírja az Európai Közösségben érvényes versenypolitikai
szabályozások magánjogi jogérvényesítésének jelen helyzetét – összehasonlítva az Egyesült
Államokban létező sokkal szélesebb körű magánjogi jogérvényesítéssel.

Az EK 81 és 82-es cikkelyeket pajzsként használja a védelem a szerződés teljesítésére formált
igénnyel vagy a nem-teljesítéssel összefüggésben bekövetkezett károkozással szemben, vagy
más kárigényekkel szemben, mint például a szellemi tulajdonjog megsértése.
A semmisség EK 81(2)-es szankcionálásával kétségtelenül egy hasznos és hatékony eszköz áll
rendelkezésünkre a korlátozó megegyezések betiltásának az érvényre juttatására.
peres úton nem érvényesíthető szerződés

A gyakorlat azt mutatja, hogy a 81(2)-es cikkelyt rendszerint olyan szerződéses vitákban
hívják segítségül, ahol a vád a szerződésszegés.

Ami az EK 81 és 82-es cikkelyek kardként való használatát illeti, az EK szerződés néma. A
17. számú szabályzat sem ad semmi támpontot.

A gyakorlatban úgy tűnik, hogy az EK 81-es és 82-es cikkelyek kardként való használata a
magánjogi bírósági eljárásban ritka. Ennek ellenére meg kell jegyeznünk, hogy a magánjogi
panaszok fontos szerepet játszanak a 81-es és 82-es cikkelyek közjogi érvényesítésében. Való
igaz, hogy a 17. számú szabályzat 3-as cikkelye, illetve a 1/2003 szabályzat 7-es cikkelye

USA Jellegzetes különbség az Európai Unió gyakorlatához képest. meg kell indokolnia. A magánjogi perek két alapvető fajtáját különböztethetjük meg: a nagyvállalatok közötti pereket. számos esetben előtérbe került a magánjogi jogérvényesítés európai ösztönzése. a trösztellenes tiltó rendelkezéseket ne szegjék meg (elrettentés). a kompenzáción alapuló korrekciós igazságszolgáltatás (corrective justice) biztosítása. aki jogos érdeklődést mutat. 2. hogy biztosítsa. Ami azt jelenti. akik az árrögzítés vagy a törvénytelen magatartás áldozatai. hogy a trösztellenes tilalmak megszegésére nem kerül sor és hogy a versenyellenes hatások. panaszt nyújthat be a Bizottságnak.illetve jogi személy. amelyeket a trösztellenes tilalmak elkerülni óhajtanak. illetve a közvetlen vásárlók háromszoros kárigényeit. amely az EK 81 és 82-es cikkelyének kardként való használatát ösztönözné a magánjogi peres eljárásokban. D. A legszembeötlőbb célja a trösztellenes jogérvényesítésnek. hogy 90 százaléka az amerikai trösztellenes eseteknek magánjogi per. tényleg elkerülhetőek legyenek. Joel Davidow szerint: „ Az Európai Uniónak nincs kompenzációs politikája az áldozatokra nézve. Leginkább az elrettentés – azaz hitelt érdemlő büntetőjogi szankciókkal való fenyegetés – eszközét használják törvénysértés esetében. hogy létrehozzon ilyet a közeljövőben. […] És nem is tervezi. hogy miért utasította el a panaszt. szemben az Egyesült Államokkal. A bejelentő rendszertől és az Európai Bizottság 81-es cikkre vonatkozó kizárólagos hatáskörének eltörlésétől eltekintve nem tartalmaz ez a szabályzat olyan intézkedéseket. hogy a potenciális trösztellenes törvénysértő . Minthogy Európában a 81-es és 82-es cikkelyek kardként való alkalmazása a magánjogi peres eljárásokban ritka.értelmében bármely magán. Ha a Bizottságnak nem áll szándékában cselekedni az panasz ügyében.” -- A második fejezetben a versenypolitika jogérvényesítésének két alapvető célját határozza meg: 1. Számos bizottsági lépés kezdődik éppen így. hogy az Egyesült Államokban a magánjogi kártérítési perek és kisebb mértékben a gyorsított bírósági eljárások – a Sherman és Clayton Törvények trösztellenes rendeletei alapján – rendkívül gyakoriak. és ezt a döntését az Elsőfokú Bíróság bírói felülvizsgálatnak vetheti alá. hogy az lépéseket tegyen a 81-es és 82-es cikkely megsértésével szemben.

amikor a törvényszegés már bekövetkezett. Ez részben a költségek mértékétől. hogy az elrettentés illetve a kártérítés keresésének mindig van adminisztratív költsége. hogy a közjogi jogérvényesítés természeténél fogva miért felsőbbrendű. (1) Felveti a kérdést vajon milyen mértékű elrettentésre vagy mekkora kártérítés fedezi a felmerülő költségeket. A másik pedig az. --- A harmadik fejezet azt taglalja. A trösztellenes jogérvényesítés másik alapvető célja a kártérítésen alapuló korrekciós intézkedések hozatala.személy megváltoztassa a költség-haszon számítását. a morális felelősség érzése. . s ezáltal visszatartsák őt a törvénysértés elkövetésétől. mint a magánjogi (trösztellenes tilalmak ne sérüljenek). Az elképzelés itt nem a trösztellenes törvényszegések megelőzése – természetesen a kártérítés ugyancsak elrettentő lehet – hanem hogy ellensúlyozza a következményeket. amely magyarázza a törvénynek való engedelmességet. Kétfajta költséget különböztethetünk meg. Bármelyik is legyen a célja a versenypolitika jogérvényesítésének az költségvonzattal jár. amelyek ártatlanul szenvedték el a törvénysértés következményeit. az elrettentésen kívül. Az elrettentés azonban nem az egyedüli hatékony meggyőző módszer a trösztellenes törvénysértések valószínűségének csökkentésére. amely magába foglalja az állami szektort terhelő költségeket (mint például a trösztellenes ügynökségek. Hiszen a normatív kötelezettség. és az érdekelt üzletek illetve egyének által viselt költséget (ügyvédi és szakértői költségek. menedzsment ideje). hogy az elrettentésnek illetve a hibakeresésnek lehetnek nemkívánatos mellékhatásai (pl. általában fontos tényező. (2) Bármekkora is legyen az elérni kívánt elrettentés vagy korrekció. valamint a kártérítésen alapuló korrekciós intézkedések keresésének. olyan módszerekre van szükség. bíróságok költségei). ügyészek. részben pedig attól függ. A költség jelenlétének két következménye van. hogy a társadalom mekkora jelentőséget tulajdonít a trösztellenes törvényszegések elkerülésének. szankcionálási hibák következtében előálló törvényes és gazdaságilag kívánatos magatartástól való elrettentés vagy a nem megfelelő kártérítési összeg kiszabása igazságtalansághoz vezet). Az egyik az. amelyekkel növelhető az üzletemberek trösztellenes törvényekkel szembeni normatív kötelezettség érzése. úm. azt a lehető legalacsonyabb költségen kell megvalósítani. azáltal hogy a törvénysértő fél kártalanítja azokat a feleket. Ezért a trösztellenes törvénysértések számát csökkentendő.

hiszen a magánjogi perekben a kártérítés mértéke nem a törvénysértő nyeresége vagy az okozott társadalmi kár alapján kerül megállapításra. hanem a felperes által bizonyítani tudott veszteség alapján. Így a trösztellenes törvénysértés által okozott társadalmi veszteség egy fontos eleme. hogy a magánjogi jogérvényesítésben a kártérítés meghatározása és allokációja jelentős forrásokat von el. a jóléti veszteség (amelyet azok a vásárlók szenvedtek el. az módszeresen elválik a közérdektől. hogy sokkal hatásosabb szankciók állnak rendelkezésére és a szankciók szintje is jobban ellenőrizhető. érdemtelen perek. Az elvesztett profit. A felpereseket nem az optimális jogérvényesítés elérése vezeti.Az okokat három csoportba sorolja. számos tagállamot átölelő bizonyítékgyűjtés jelent. mint a közjogi. akkor a magánjogi jogérvényesítésnek (a gyorsított bírói eljáráson felül) csupán a pénzügyi szankcionálás eszköze jutott a károkozással szemben. hiszen a . amit a nemzetközi. Másodsorban. mint a magánjogi. Európában a polgári törvénykezési eljárásban a felperesnek szembe kell néznie azzal a nehézséggel. A szankció optimális mértékének meghatározása nehézségekbe ütközik a gyakorlatban. amely a nem-vásárló felek (kereskedők. (1) A közjogi jogérvényesítés sokkal hatásosabb vizsgálati és szankcionálási hatalommal rendelkezik. A közjogi jogérvényesítés abban a tekintetben is feljebbvaló. Általában a pénzügyi szankcionálás mértéke meghatározható a trösztellenes rendelkezések megsértője által szert tett nyereség vagy az okozott társadalmi veszteség – a társadalomnak okozott kár – alapján. akik az árazás visszáságából adódóan tartózkodtak a termék illetve szolgáltatás megvásárlásától) mindig kimarad. hogy ezt az utóbbi típusú szankciót gyakorolhassa. mégis a közjogi jogérvényesítésnek nagyobb esélye van az optimális mérték meghatározására. többet mintha ezeket a szankciókat a közjogi jogérvényesítés határozná meg. de számos nemzeti versenyhatóság igen. a közjogi jogérvényesítés általánosságban véve olcsóbb lehet. amely három problémát vet fel: nem megfelelő befektetés. mivel azok a vásárlók a gyakorlatban sose fogják tudni bizonyítani a veszteségüket így nem indítanak pert. versenytársak) bíróság előtti kártérítési alapjául szolgálhatnának. szemben az Európai Bizottság vizsgálati jogköre kiterjed az egész Európai Unióra a 1/2003 számú szabályzata alapján. Mindkét megközelítés célszerűsít egy multiplikátor alkalmazását a büntetés mértékének meghatározásához. Az Európai Bizottság nem rendelkezik még azzal a joggal. Ha a szankciók fajtáit tekintjük. Az egyik. (2) A magánjogi jogérvényesítést a személyes profitérdekeltség (nyereségvágy) motiválja. mint az igazgató felmentése vagy a börtönbüntetés. (3) A magánjogi jogérvényesítés két okból tűnik sokkal költségesebbnek. és nemkívánatos megegyezések. amíg a közjogi jogérvényesítésnek a kártérítésen felül olyan szankciókkal is bír.

--- Az ötödik fejezet arra a kérdésre keres választ. --- S végül a negyedik fejezetben a szerző ezek alapján arra a következtésre jut. hogy nem is kell az EK magánjogi trösztellenes jogérvényesítésnek kiegészítő szerepet játszania a pajzs szerepen felül.résztvevő szereplők magasabb specializációja és általában véve alacsonyabb költségű adminisztrációs eljárás jellemzi. hogy a kompenzáción alapuló korrektív igazságszolgáltatás igazolhatja-e a magánjogi jogérvényesítés növekvő használatát. Konklúzió .