HOMÉROSZ

ÍLIÁSZ
Fordította: Devecseri Gábor

TARTALOM
ELSŐ ÉNEK
A DÖGVÉSZ AKHILLEUSZ HARAGJA

MÁSODIK ÉNEK
AGAMEMNÓN ÁLMA A NÉPGYŰLÉS A HAJÓK FELSOROLÁSA

HARMADIK ÉNEK
ESKÜKÖTÉS SZEMLÉLGETÉS A FALRÓL ALEXANDROSZ ÉS MENELÁOSZ PÁRVIADALA

NEGYEDIK ÉNEK
ESKÜSZEGÉS AGAMEMNÓN HADISZEMLÉJE

ÖTÖDIK ÉNEK
DIOMÉDÉSZ VITÉZKEDÉSE

HATODIK ÉNEK
HEKTÓR ÉS ANDROMAKHÉ

HETEDIK ÉNEK
HEKTÓR ÉS AIÁSZ PÁRVIADALA A HOLTAK ÖSSZESZEDÉSE

NYOLCADIK ÉNEK
FÉLBEHAGYOTT HARC

KILENCEDIK ÉNEK
KÖVETSÉG AKHILLEUSZHOZ

TIZEDIK ÉNEK
DOLÓN ELFOGÁSA

TIZENEGYEDIK ÉNEK
AGAMEMNÓN VITÉZKEDÉSE

TIZENKETTEDIK ÉNEK
A FAL MEGOSTROMLÁSA

TIZENHARMADIK ÉNEK
HARC A HAJÓKNÁL

TIZENNEGYEDIK ÉNEK
ZEUSZ RÁSZEDÉSE

TIZENÖTÖDIK ÉNEK
VISSZAŰZÉS A HAJÓKTÓL

TIZENHATODIK ÉNEK
PATROKLOSZ HALÁLA

TIZENHETEDIK ÉNEK
MENELÁOSZ VITÉZKEDÉSE

TIZENNYOLCADIK ÉNEK
AKHILLEUSZ PAJZSA

TIZENKILENCEDIK ÉNEK
AKHILLEUSZ ÉS AGAMEMNÓN KIBÉKÜLÉSE

HUSZADIK ÉNEK
AZ ISTENEK HARCA

HUSZONEGYEDIK ÉNEK
HARC A FOLYÓKNÁL

HUSZONKETTEDIK ÉNEK
HEKTÓR HALÁLA

HUSZONHARMADIK ÉNEK
VERSENYEK PATROKLOSZ TISZTELETÉRE

HUSZONNEGYEDIK ÉNEK
HEKTÓR KIVÁLTÁSA

Jegyzetek
ÍRTA DEVECSERI GÁBOR

2

ELSŐ ÉNEK
A DÖGVÉSZ AKHILLEUSZ HARAGJA Haragot, istennő zengd Péleidész Akhileuszét, vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak, mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette, míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja, attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz. És melyik égilakó uszitotta viszályra a kettőt? Létó s Zeusz fia: mert neki gyúlt a királyra haragja, s ártó vészt keltett a seregben; hulltak a népek: mert ama Khrűszészt megsértette, az ő szent papját, Átreidész: odajött az a fürge akháji hajókhoz, végtelenül sok váltsággal megváltani lányát, messzelövő Phoibosz koszorúját tartva kezében, fönt aranyos botján, s kérlelte az összes akháj hőst, Átreusz két sereget-tagoló sarját a leginkább: „Átreidák s valamennyi remek-lábvértes akháj hős, nektek az égilakók adják meg, hogy Priamosznak várát feldúlván, haza épen térjetek innen, csak szeretett lányom kérem, s ti vegyétek e díjat, Zeusz sarját tisztelve, a messzelövő nagy Apollónt.” Erre helyeslően zúgtak fel az összes akhájok: tiszteljék a papot, s tartsák meg a nagyszerű díjat; mégsem tetszett így Agamemnón Átreidésznak, rútul ráförmedt, elküldte goromba szavakkal: „Hallod, öreg, ne találjalak én a nagyöblü hajóknál, most se időzz hosszan, később se kerülj ide vissza: úgy ne legyen, hogy e bot s isten koszorúja se véd meg. Én a leányt nem adom ki, előbb utoléri az aggkor messze hazájától, Argoszban, az én palotámban, míg a szövőszéken szövöget, s velem ágyamat osztja; menj hát, föl ne dühíts, hogy egészségben hazatérhess.” Így szólt ő; megijedt az öreg s hajlott a szavára; hallgatagon haladott zsivajos tenger vize mellett, majd, hogy messzevonult az öreg, sok imával esengett büszke Apollónhoz, kinek anyja a széphaju Létó: „Halld, te Ezüstíjú, aki óvón Khrűsza fölött állsz az isteni Killa fölött, Tenedoszban erősen uralkodsz, Szmintheusz: hogyha neked kedves szentélyt betetőztem

3

bármikor is, ha kövér combját égettem ökörnek vagy kecskének, e vágyam vidd most teljesedésbe: könnyeimért az akhájokon állj bosszút nyilaiddal!” Így szólt ő könyörögve; meg is hallgatta Apollón: jött az Olümposz csúcsairól, haragudva szivében, íját s kétfödelű tegezét hordozva a vállán: és a haragvó válla fölött csörrentek a vesszők minden mozdulatára: közelgett, mint a sötét éj. Majd a hajóktól messze leült, s röpitette a vesszőt: rettenetes pengés hangzott, bongott az ezüst íj. Kezdetben csak az öszvérekre s a fürge kutyákra lőtte hegyes nyilait, de utána magára a népre: szűntelen és sűrűn tetemek máglyái lobogtak. Hosszú kilenc napon át dúlt ott isten lövedéke; végre tizednap a népet Akhilleusz egybehivatta, mert szívére helyezte e tervet a hókaru Héra, szánva a szűntelenül hulló danaosz daliákat. Majd mikor egybesereglett s együtt volt valamennyi, szólt, fölemelkedvén köztük, gyorslábu Akhilleusz: „Azt hiszem, Átreidész, célunktól újra elestünk s így mehetünk haza már, ha ugyan kikerüljük a vesztünk; mert az akhájt együtt veri most le a harc meg a dögvész. Hát csak kérdjünk meg valamely jóst vagy papot, álmok fejtőjét is akár - hisz az is Zeusztól van, az álom -, hogy megmondja, miért íly bosszús Phoibosz Apollón; tán nem teljesitett fogadalmak vagy hekatombák bántják; s hátha juhok, kiszemelt kecskék neki-szálló füstjét kapva, kivánja a dögvészt innen elűzni.” Így szólt és le is ült; mire köztük szólani fölkelt Kalkhász Thesztoridész, madarak legjobbszavu jósa, ő, aki tudta, mi van, mi jön el, mi esett meg a múltban, és ki hajón az akháj sereget Trójába vezette jóstudományával, mit adott neki Phoibosz Apollón; jóakarón szólalt meg köztük, ilyen szavakat szólt: „Zeuszkedvelt Akhileusz, felszólítsz, hogy kijelentsem, messzelövő nagy Apollónnak mi okozta haragját. Én hát szólni fogok: de figyelj rám, s tégy nekem esküt, hogy szóval, vagy akár kézzel megvédeni kész vagy. Mert attól tartok, haragudni fog az, ki az összes argosziak feje, és ki parancsol minden akhájnak. Mert hisz erős a király, amikor gyengébbre neheztel: mert a haragját aznap tán elfojtja magában, bosszúját később mégis, míg nem viszi véghez, őrzi szivében; ezért csak mondd meg, védeni fogsz-e.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Bármit tudsz, sose félj, bátran csak, mondd ki a jósszót;

4

mert Phoiboszra, akit Zeusz kedvel, s kit te imáddal kérlelvén, Kalkhász, mutatod fel az isteni végzést, senki se tudja, amíg én élek s látok a földön, rád a hajók mellett súlyos kezeit fölemelni, egy danaosz sem; akár Agamemnónt mondd, aki fennen hirdeti most, hogy az összes akháj közt ő a legelső.” Hát nekibátorodott, s ezt mondta a tisztanevű jós: „Nem fogadalmak bántják őt és nem hekatombák: papja miatt haragos, kit semmibevett Agamemnón, mert a leányt ki nem adta, s a díját el se fogadta. Látod, ezért ad a Messzelövő kínt, s ád ezután is: s addig a csúf dögvészt seregünktől messze nem űzi, míg szerető apjának a szépszemü lányt ki nem adjuk ingyen, díjtalanul, s Khrűszébe a szent hekatombát nem hajtjuk: s akkor tán megbékítjük esengve.” Így szólt és le is ült; de közöttük szólani fölkelt szélesen országló hős Átreidész Agamemnón, bosszúsan: feketébe borult kebelét iszonyú düh duzzasztotta, s olyan volt két szeme, mint lobogó tűz, és legelőbb is Kalkhászhoz szólt, vészt sugarazva: „Jósa a rossznak, jót sose mondtál még nekem eddig: mindig örül szíved, ha a rosszat jósolhatja: még soha egy jó szót nem szóltál, végbe se vittél: most is jósolgatva locsogsz az akháji seregben, hogy csak azért veri őket a Messzelövő e csapással, mert Khrűszész hajadon-lányáért nagyszerű díjat át nem akartam venni - hisz őt bírnám szivesebben otthon, e lányt, ki Klütaimnésztránál több a szivemnek, törvényes feleségemnél: csöppet se silányabb nála alakja s a termete és esze és kezeműve. Mégis visszaadom s önként, ha ez így igazán jobb, mert hisz népem egészségét akarom s nem a vesztét. Csakhogy tiszteletül nekem adjatok újat azonnal, hogy zsákmánytalan én egyedül ne legyek: nem is illik; hisz látjátok mind, hogy mekkora kincs hagy el engem.” Erre az isteni gyorslábú Akhileusz neki így szólt: „Hírneves Átreidész, legkapzsibb ember a földön, hogy tiszteljünk most adománnyal, büszke akhájok? Egyberakott heverő kincsekről nincs tudomásunk. Mert mit a várakból hordtunk ide, szét van az osztva, újra begyűjteni mind a seregtől mégse való már. Hát a leányt most add ki az istennek: s mi, akhájok három-négyszeresen kárpótlunk érte, ha majd Zeusz engedi, hogy bástyás Tróját feldúljuk egészen.” Válaszul őhozzá így szólt a király, Agamemnón: „Isteni hős Akhileusz, ha derék vagy is, így ne ravaszkodj: mert hiszen úgysem jársz eszemen túl, rá se beszélhetsz.
5

Azt akarod, hogy ajándékod teneked legyen, én meg üljek üres kézzel? Noszogatsz, hogy a lányt odaadjam? Hogyha tehát nékem zsákmányt ad a büszke akháj nép, mely lelkem kedvére való s föl is ér a leánnyal hogyha pedig nem ad, én veszem el, magam elmegyek érte, vagy tiedet vagy az Aiászét; vagy akár Odüszeuszét, megfogom és viszem én: s akihez megyek, az haragos lesz. Csakhogy minderről később majd újra beszélünk: most föl! a barna hajót vontassuk az isteni vízre, rakjunk rá evezőst eleget, hordjunk hekatombát; aztán ő maga is, Khrűszész széparcu leánya, lépjen föl, s legyen egy vezető, ki tanácsbeli férfi, Aiász, Ídomeneusz, vagy az isteni fényes Odüsszeusz, vagy te, te Péleidész, legszörnyűbb férfi a földön, engeszteld meg a Messzelövőt, áldozva, irántunk.” Görbén fölfele nézve felelt gyorslábu Akhilleusz: „Jaj, te szemérmetlenség-öltönyü, kapzsiszivű, te, hát hogy akadna akháj, ki szavadra hajolva, utakra indul még ezután s hevesen küzd férfisereggel? Én nem a dárdavető trósz népért jöttem e földre, harcot vívni velük: nem vétett énnekem egy sem. Nem hajtották el soha ökreim és paripáim, és az erősrögü, férfinövesztő Phthía vidékén nem gázoltak a termésembe, hiszen nagy a térség közbül: mélyárnyú hegyek és zúgózaju tenger. Szemtelen, érted jöttünk mind ide, hogy te örülhess, hogy Meneláosznak s neked, ebszemü, itt kicsikarjunk harccal elégtételt: de te ezzel mit se törődöl, sőt, most még fenyegetsz, hogy a zsákmányrészem elorzod, melyért fáradtam sokat, és mit a nép nekem osztott. Úgysincs akkora zsákmányom, mint néked, ahányszor földúlnak valamely trósz várat a bajnok akhájok. Bárha a sokrohamú viadalnak legjavarészét mindig az én kezeim végzik: ha az osztogatás jön, több a te zsákmányod, míg én édeskevesemmel térek a gályákhoz, miután kimerültem a harcban. Most Phthíába megyek; sokkal jobb lesz nekem innen görbe hajóimmal hazatérnem; nincs is eszemben így legyalázva neked halmoznom kincsre a kincset.” Válaszul így szólt most sereget-vezető Agamemnón: „Rajta, rohanj, ha a lelked hajt: bizony én könyörögni nem fogok, énértem ne maradj: akad itt körülöttem más, aki még tisztel, de leginkább tisztel a bölcs Zeusz. Zeusz-táplálta királyok közt legjobban utállak: mindig a harc kedves neked és a viszály meg a dúlás. Istentől kaptad bizonyára, akármily erős vagy. Hát csak eredj haza bárkáiddal s embereiddel, mürmidonoknak légy ura, én veled úgyse törődöm,

6

és haragodtól nem félek, hanem így fenyegetlek: úgy, ahogyan tőlem Khrűszéiszt elveszi Phoibosz, őt hát én most bárkámmal meg az embereimmel elküldöm - szép Bríszéiszt majd úgy viszem én el sátradból, a te zsákmányrészed: hogy magad is tudd, mennyire több vagyok én nálad, s hogy utáljon ezentúl más vetekedni velem, s énhozzám mérni személyét.” Szólt; mire fájdalom ébredt Péleiónban: a szíve bundás melle alatt hányódott kétfele: vajjon rántsa-e most ki hegyes kardját hamar oldala mellől, s szétvervén azokat, beledöfjön az Átreidészba, vagy szűntesse haragját és lecsitítsa a lelkét. Míg ezt hányta-vetette a lelkében s a szivében, és hüvelyéből nagy kardját kiragadta, Athéné jött le az égből, mert odaküldte a hókaru Héré, az, ki a lelkéből mindkettőt féltve szerette; háta mögé lépett, s megfogván szőke hajánál Péleiónt, neki tűnt csak föl; nem látta a többi. Megdöbbent Akhileusz, megfordult, látta azonnal, hogy nagy Athéné az: szeme oly félelmesen égett; hát őt megszólítva, ilyen szárnyas szavakat szólt: „Pajzstartó Zeusz lánya, miért jöttél ide ismét? Tán, hogy dölyfét lásd Agamemnón Átreidésznak? Ezt mondom neked, és hiszem, ez megy teljesedésbe: feldühödött gőgjében még elveszti a lelkét.” Erre az istennő így szólt, a bagolyszemü Pallasz: „Jöttem, hogy szűnjék haragod, ha ügyelsz a szavamra; istennő küldött le az égből, hókaru Héré, ő, aki lelkéből szeret és félt téged is, őt is. Szűntesd hát a viszályt, kardod ki ne rántsd a kezeddel: szóval azonban csak szídd őt kedvedre tovább is. Íme kimondom a szót, és ez megy teljesedésbe: dölyfe miatt háromszor ilyen nagy fényes ajándék lesz a te részed még: szelidülj hát, tedd a szavunkat.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Istennő, hisz ügyelnie kell szavatokra örökké még a nagyon haragos lelkűnek is: így igazán jobb. Mert aki hallgat rá, azt meghallgatja az isten.” Szólt; s az ezüst kardmarkolatot súlyos keze fogta, s lökte a nagy kardot hüvelyébe megint; szava ellen nem tett Pallasznak; s az ment az olümposzi csúcsra, aigisztartó Zeusz házába, az isteni néphez. Míg Akhileusz ádáz szókkal támadt neki ismét Átreidésznak, s csöppet sem szűntette haragját: „Lomha borostömlő, szarvasszivü és kutyaképű, együtt népeddel vértet felövezni csatára,

7

a harcban. és most az akháj fiusarjak hordozzák a kezükben. Átreidész. bezzeg örül Priamosz s Priamosz minden fia ennek. halld: egykor Akhilleuszért valamennyi akháj ivadékban vágy ébred: s te segíteni nem tudsz rajtuk. Átreidész meg amott dúlt-fúlt. vagy az isteni hős Polüphémosz. szent esküvel is kijelentem: esküszöm én e jogarra. nagy hegyi szörnyekkel. vele jött a világra szent Püloszon. Íme kimondom a szót. riadalmas végüket osztva. máskép. s le is ült a helyére. miután törzsét elhagyta a bércen. s Trójának valamennyi vitéze vidul bizonyára. amely vele együtt nőtt. Hát hisz sokkal jobb az akhájok nagy seregében annak a zsákmányát elorozni. és haragodban téped a lelked. hogy így marakodtok. ha a férfiölő Hektór keze által hullanak el sokan. a nagy eskűt erre teszem. nyelvéről a beszéd. s mégis hallgatták szavamat. mint nép őrzője Drüász volt. Ők legerősebbek voltak valamennyi vitéz közt.vagy kifeküdni a lesre a legderekabb daliákkal lelked még sose mert. amely soha lombokat. a bírák. és ki se zöldülhet: hisz az érc körülötte lenyeste kérgét és levelét. mint színméz. s hajlottak a szóra. Mert oly férfiakat sose láttam s már sose látok. Hát ti is így tegyetek. s Kaineusz s Exadiosz. mert az akhájok közt a legelsőt semmibevetted. köztük. édesen ömlött. hitvány nép várja parancsod. mint nagy Peirithoosz. ahogy tőlem telt: ámde azokkal egy sem tudna csatázni ma-élő földi halandó. Ifjabbak vagytok nálam. ki hasonlatos isteneinkhez. mert hívtak csapatukba: és verekedtem. hogy belehalnál. úgy érzed. közibük keveredve Pülosznak távoleső mezejéről. Én társuk voltam. ez a vétked volna utolsó. kikre a nagy Zeusz bízza a rendeletét. a bánat bárhogy emészt. S már a beszédes földilakóknak két ivadéka hullt el. be hatalmas gyász közelít az akhájai földhöz. ki szól szavad ellen: nép rágója. hallgassatok énrám. ágat nem hajt már. ők biz azok. s édesszavu Nesztór kélt most szóra. de nem kicsinyelték ők se személyem. ilyen szavakat szólt: „Jaj. mert jobb a tanácsra ügyelni: 8 . Mert hiszen én még nálatok is derekabb daliáknak voltam a társa. s ő harmadikon gyakorolta uralmát. s legerősebbekkel vívtak is egykor. kik kiemelkedtek közülünk a tanácsban. Pülosz zengőszavu szónoka. s Thészeusz Aigeidész. jóakarón szólalt meg köztük. hogyha ti kettőtökről hallja. király.” Így szólt Péleidész. s jogarát odavágta a földhöz. díszes aranyszögü pálcáját.

mert neki adták már az akháj ivadékok. engednék mindig a szódnak: hát csak rendelkezz mással. Agamemnón: „Jól van. s kihajóztak a nedves utakra. hírmondója s ügyes fegyvernöke volt ez a kettő: 9 . valamennyi akhájnak nagyszerü védőbástyáját a gonosz viadalban. öreg. amivel fenyegette Akhilleuszt: Talthübioszhoz fordult most és Eurübatészhez. kiséreld meg. Akhileusz. ki itt áll: nyomban előfröccsen dárdám körül éjszinü véred. Aztán fölszálltak.s tőle te. s ezt mondta a fényes Akhilleusz: „Méltán volna nevem hitvány és semmirekellő. de nekem ne parancsolj. ha mit adtatok. hiába. te se vágyj civakodni tovább a királlyal szemben. Átreidész meg a fürge hajót levonatta a vízre. hagyd ott. hisz sose volt. akit Zeusz áld meg a hírrel. húsz evezőst kiszemelt.” Indulatos szavaikkal ezek hát így tusakodván. Csakhogy más holmit gyors barna hajóm közeléből tőlem erőszakosan bizony egyet sem kaparintsz meg. azt is akarják. hogyha akármit akarsz. ne ragadd el a szűzet. hogy többé nem fogadom meg. és valamennyin uralkodnék. mindünkkel rendelkeznék: de. Péleidész sátrához. de az Átreidész sem állt el a bosszútól. s vele Khrűszéisz. Tán mert dárdássá tették örök isteneink őt. hogy mind láthassa. hitemre. sem mással. se veled. mert többön gyakorolja uralmát. te pedig vesd jól a szivedbe: nem fogok én kezeimmel a lányért küzdeni úgysem. ahogy illik: csakhogy ez itt mindenki fölé kívánna kerülni. én meg kérve Akhilleuszt békítem. az ívelt karcsu hajókhoz ment és véle Menoitiadész meg többi barátja. Átreidész. és.” Néki felelve eképen szólt a király. égig kanyarogva a füsttel. mint jogaras fejedelmet. és istennő szült is a földre. Megmosakodtak mind. Így fáradtak a táborban. hordatta hajóra az isten áldozatát. adná a parancsát. szennyük tengerbe vetették: és áldoztak Apollónnak gyönyörű hekatombát. mert a hitem bizony az. bármi hatalmas vagy. Mást mondok neked én. elveszitek most. hiszen ezt úgy mondtad mind. ő tehetősebb. vezetőjük volt leleményes Odüsszeusz. hogy szabadon szórhassa szidalmát?” Erre szavába kapott. kit olyan nagy tisztelet illet. ökröket és kecskéket a meddő víz közelében: áldozatillat szállt. S Átreidész most megtisztulni hivatta a népet. fölkeltek s gyűlést oszlattak akháji hajóknál. haragodnak vess véget magad. Hogyha erős vagy is. Rajta. széparcu leányt is küldte: vigyék.

Zeusznak hiradói s a földilakóknak! Csak közelebb! Hisz nem ti okoztatok. tenger mélységes mélyén. noha kelletlen. szavait hallotta az úrnő. hát legalább tisztelnie kellett volna a fennenmennydörgő Zeusznak: de bizony csöppet se becsült most. bámulta a borszinü tengert. ha reám a jövőben szükség lesz. tudjam veled én is.„Menjetek el sátrába a Péleión Akhileusznak. míg könnyeket ontott. hogy a többi felől a gonosz veszedelmet elhárítsam. s így szólalt meg: „Üdv. mire Patroklosz megtette barátja parancsát. és odaadta: s azok vitték az akháji hajókhoz. Kelletlen mentek meddő tenger vize mentén: sátraihoz s bárkáihoz értek a mürmidonoknak. Zeusz-sarj. mint ködfelleg a hószinü habból. szégyellte magát. mért sírsz? Míly bánat fért a szivedhez? Mondd ki. Megzavarodva megállt mindkettő. megsimogatta szelíd kézzel. hogy hogyan óvja hadát. S tárt karral szeretett anyjához hosszan esengett: „Édesanyám. velük. és mindent idehoztunk: 10 . Őt meg a sátra előtt lelték. én veszem el. s hozzátok a szép Bríszéiszt.” Szólt. s nem szólt.” Könnyeket ontva beszélt. mert a királytól félt. elvihetik: de legyen tanum egykor e kettő boldog olümposzi isteneink meg a földi halandók és vadszívü királyuk előtt.” Erre nehéz sóhajjal szólt gyorslábu Akhilleusz: „Jól tudod. ott ült. öreg apja lakában: gyorsan fölszállt. Patroklosz. fogjátok kézen. kemény szókkal tovaküldte a kettőt. Théba alá kivonultunk és feldúltuk a várost. Rajta tehát. Ment a leány. és elméje tekinteni nem tud előre. mikor elküldött sátramhoz a lányért. Mert őrjöng ádáz kebelében. kérdezni se merte. az elmédben sose rejtsd. többekkel: hanem ez dermesztőbb lesz neki aztán. én a tudónak mért is mondjam el újra? Éetión szent városa. követek. Csakhogy az átértette szivében. ám Agamemnón bajt nékem. mikor őket látta Akhilleusz. hozd a leányt ki. és nem örült. rövidéletünek hoztál a világra. se hátra. ekkor Akhilleusz sírva fakadt s elment. és tüstént odaült elibé. a szürke víz partjára leült. társaktól távol. magam elmegyek érte. éjszínü hajónál. szót szólva kimondta: „Drága fiam.” Ezt mondotta. széltébe király Agamemnón semmibevett: az ajándékom bitorolja erővel. s hozta a széparcú Bríszéiszt sátruk öléből. Mert hiszen Átreidész. s add át. s hogyha nem adja ki. ha a harc a hajókig elér majd.

és fenyegetve beszélt: szava most vált. Ez Kronidész mellé ült ekkor büszke örömmel: és megijedtek a boldogok és már meg se kötözték. sürü könnyeket ontva: „Jaj. Emlékeztesd most odaülve. rútul ráförmedt. ám a halandók mind Aigaiónnak. Arra helyeslően zúgtak fel az összes akhájok: tiszteljék a papot. valóra. s tudja meg Átreidész is. és sok időd nincs: 11 . mit vétett. mégsem tetszett így Agamemnón Átreidésznak. mikor meg akarták kötni a többiek. hogy békítsük az istent. ám azután Khrűszész. elfogta a méreg. Hisz hallottalak én gyakran. a vízhez: pusztítsák őket: lakjék jól mind a királlyal. nem keserítve ültél volna: hisz életed oly rövid. átokra kit szültem? Bárcsak a bárkáknál könny nélkül. mivel apjánál is erősebb. elküldte goromba szavakkal. most védd meg hős fiusarjad. míg sátramból most vitték el a hírnökök éppen Bríszeusz lányát. minek is dajkáltalak én. Átreidész meg fölpattant. Lőtte gonosz nyilait le az argosziakra: s a népek pusztultak sűrűn: s isten lövedékei dúltak szerte a széles akháj táborban: majd meg a bölcs jós isteni szándékát feltárta a Messzehatónak. ha a múltban már a szivét szóval vagy tettel felviditottad. Hát te. ha megteheted. s adományt Phoibosznak is egyben. s kérlelte az összes akháj hőst. Poszeidáón s velük együtt Pallasz Athéné: ám odamentél megszabadítani őt a bilincstől és odahívtad a százkezüt is sietősen a csúcsra. kit nekem adtak már az akhájok.egymás közt az akhájok jól szétosztva a zsákmányt. végtelenül sok váltsággal megváltani lányát. Én javasoltam először. s tartsák meg a nagyszerü díjat. szépszemü Khrűszéiszt Agamemnónnak kiemelték. Mert a leányt ragyogószemü hősök fürge hajóval már Khrűszébe viszik. Héra. tán hajlandó lesz kedvezni a trójaiaknak s visszaszorítani minden akhájt a hajókhoz. mert kedvelte erősen.” Válaszul így szólt erre Thetisz. ott fönn. esengj Zeuszhoz. íme. Átreusz két sereget-tagoló sarját a leginkább. ragadd meg a térdét. termében apámnak vallottad büszkén: a sötétfelhős Kronióntól csúfos vészt a haláltalanok közül egymagad űztél messze. kit Briareusznak hívnak az istenek. Megharagudva vonult el az agg: s neki Phoibosz Apollón meghallgatta imáját. Messzelövő Phoibosz koszorúját tartva kezében fönt aranyos botján. hogy a legderekabb hőst semmibevette. szent papja a Messzelövőnek. páncélinges akhájok gyors bárkáihoz eljött. a széltiben-úr Agamemnón. Menj az olümposzi csúcsra.

kit sátrából elhurcoltak. amikor könyörögtem: mert megtiszteltél. Majd odavitte az oltárhoz leleményes Odüsszeusz. a hóboritotta csúcsra megyek. kezeit fölemelve. körben ötágú villákat tartottak az ifjak. vásznuk a barna hajóba helyezték. hogy a mélyöblű kikötőbe kerültek. odahagyta a tengeri gályát. Most te maradj itt ülve a gyorsjárásu hajóknál. s hiszem is. az akháj hadinépre lecsaptál. ámde tizenkét nap multán hazatér az oromra: ércküszöbű palotáját akkor fölkeresem majd. És miután könyörögtek. megnyúzták. Majd azután. utána a révbe eveztek. és Khrűszéisz is. Hát villámszerető Kronidészhoz. őt. Akhileuszt otthagyta magára. te Ezüstíjú. Fán pörkölte az agg. s karjába helyezte: örömmel vette a kedves gyermeket át Khrűszész. s érted szólok. rőt bort loccsantva a lángra. combját szétszelték. ez haragot táplált lelkében a szépövü nőért. Ókeanosz mellé. légy távol a harctól. Tenedoszban erősen uralkodsz. most pedig ezt a kivánságom vidd teljesedésbe: hárítsd már el a rút dögvészt danaók seregéről. hintvén árpadarát is. átkarolom térdét. meg is hallgatta Apollón. s ők ekkor a szent hekatombát Phoibosz erős oltáránál szép rendbe helyezték. aki óvón Khrűsza fölött állsz s isteni Killa fölött. könyörgött: „Halld. Majd kezüket mosván. hogy hajlik a szómra. és maguk is szálltak ki a tenger torlata mellett: és hekatombáját hordták ki a Messzelövőnek.” Szólt. 12 . markoltak az árpadarából. tán hallgat a szómra. és nehezéket dobva.” Így szólt ő könyörögve. aki sokjaju kínt küldött le az argosziakra. Meghallgattál már ezelőtt. S közben Odüsszeusz már Khrűszébe is ért. hátrafeszítve nyakát elvágták áldozatuknak. Khrűszész. ím. hájba takarták. s vele ment valamennyi nagy isten. ennyire gyászterhes sorsúnak szültelek otthon. s értünk kérleljem az istent. apjának karjába helyezte s ilyen szavakat szólt: „Átreidész küldött. s hogy szent hekatombát adjak Apollónnak. S Khrűszész fennhangon. lakomára.most már nemcsak gyors ez a végzet: a legszomorúbb is. kétrét hajtva előbb és nyershúst rakva fölébe. odavitte a szent hekatombát. tartsd az akhájokkal haragod. hogy neked elhozzam lányod. a sereg fejedelme. sietve. az aithiopokhoz ment Zeusz még tegnap. a tatkötelet lekötözték. összesodorva: majd meg az árbocfát lebocsátották kötelekkel tartójába.” Így szólt és elment.

Végül a sátrakhoz széledtek el és a hajókhoz. Végre mikor lebukott a nap. míg a hajó ment: száguldott a hajó. És. akkor a széles akháj tábor fele visszahajóztak.És hogy elégtek a combok. telve haraggal. fennen zengte a szép paiánt az akháj fiatalság. jó magasan. kedves szívét sorvasztva csak ült ott.” 13 . és könyörögve ekép szólt Zeusz Kroniónhoz. Férfidicsőséget szerző gyűlésbe se járt már. és fölhúzva a nyársra. hogy a téres akháj tábort útjukban elérték. mint illeti. fia Péleusznak. mesterien kisütötték mind. akkor a tatkötelek mellett nyugovóra ledőltek. isteni sarj. körben a bíbor hullám mosta gerincét s zengett. a belsőrészt meg is ették. áldozva előbb a pohárból. és így vágyakozott a csatára s a harci zsivajra. és eljött a sötétség. És az egész napon át kérlelte dalokkal az istent. akkor a nemmúlók az olümposzi csúcsra vonultak együtt. hogyha neked használtam az égilakók közt bármikor is szóval vagy tettel. Ő meg a fürge hajók mellett ült. tedd. te olümposzi bölcs Zeusz: s add az erőt addig Trójának. lelkük nem maradott híjával a dús lakomának. de Thetisz se feledte fiának kívánságát. fölszelték maradékait. mire kérlek: tiszteld meg fiamat. minden borkeverőt peremig töltöttek az ifjak. s a seregvezető Agamemnón semmibevette: ajándékát bitorolja erővel. gyorslábu Akhilleusz. míg az akhájok gyermekemet nem tisztelik úgy. s kész volt lakomájuk. s Zeusz vezetett. Hát odaült elibe tüstént. vonták föl a hószinü vásznat: duzzasztotta a szél a vitorlát. szállt kora hajnalban csúcsára az égi oromnak: messziredörgő nagy Kronidészt külön ülve találta sokszakadéku Olümposznak legfőbb tetejében. Jó szelet is küldött nékik nagy Phoibosz Apollón. zengte a Messzehatót: s ő ezt hallgatta örömmel. Majd hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből. az úrhoz: „Zeusz atya. Majd miután elverték végül az éhet. Ámde tizenkettedszer amint jött újra a hajnal. a szomjat. s osztották az italt. mert fölbukva a tengeri habból. majd újra lehúzták. harcba se ment. Hát legalább te becsüld őt meg. éjszinü bárkájuk húzták ki a parti homokra. s jobb kézzel az álla alatt simogatta. s megtámasztották hosszu bakokkal. habos árban vágta az útját. Árbocot állítván. leggyorsabb-végzetü úgyis mind a halandók közt. megfogta a térdét bal kézzel. hogy a munkát szűntették. És. kinccsel.

amit fejbólintásom erősít. hosszan: Thetisz ekkor a térdét fogva simult hozzá. sem földi halandó: ám amit én távol kívánok az égilakóktól elgondolni. s a kérésed bízd rám. ha tőlem messzevonulva titkosan elgondolt dolgokban döntesz: egyetlen nyílt szót sem mondasz soha nékem a gondolatodból. soha nem lesz teljesületlen. vagy mondd azt. bár feleségem vagy. és bólintott rá barna szemölddel: ambrosziás hajafürtje előreomolt a hatalmas nemmúló főről. amit óhajtsz. mihelyt ránézett. ki gyalázó szókkal földühösít majd. ne reméld. Menj most el rögtön. Zeusz meg ment házába. az úrnő: „Rettenetes Kronidész. Csakhogy most a szivem szörnyen fél: félrevezethet téged a tengeri vénnek ezüstöslábu leánya.” Válaszul ezt mondotta az emberek. hogy nékem higgy. te ravasz. én teljesitem majd. hogy vele volt tanakodni lánya a tengeri vénnek. de mind indultak elébe.” Válaszul így szólt most a tehénszemü Héra. azt teelőtted meg nem tudja sem égilakó. nem jártam utána szavadnak: mindig háboritatlan tervezed azt. nehogy itt még észrevehessen Héra.Mondta.” Felsóhajtva felelte a fellegtorlaszoló Zeusz: „Hej. ide nézz. s ints a fejeddel. ne kérdezgesd te se és sose firtasd. a fejemmel is intek. Fölálltak az istenek ott mind székükről. s azt mondja. Mert ez a nemmúlók közt tőlem a legmagasabb jel: vissza sosem vonom azt. sosem ámítás. hogy a szómat tudni fogod mindig. s másodszor is újra könyörgött: „Most igazán ígérd meg nékem. 14 . Így döntöttek ezek s elváltak: majd Thetisz ismét mély tengerbe szökött le a fényes olümposzi csúcsról. istenek apja: „Héré. ült csak hallgatagon.” Szólt Kronión. hogy nem (mért félnél?). S ő trónjára leült: de bizony Héré nagyon is jól látta. bizony ez nem könnyü neked sem. be gyalázatos ügy. apjukkal szemben: senki se merte őt a helyén megvárni. mit mondtál? Hisz soha eddig nem faggattalak én. Mert amit illendő meghallanod. Mert hiszen ő a haláltalanok közt úgyis örökké szíd. ha ezért most összeveszítesz Hérával. s megrendült a nagy Olümposz. hogy én Tróját segitem meg a harcban. de mit se felelt neki fellegtorlaszoló Zeusz. Sőt. melyik isten volt. ezüstlábú Thetisz úrnő: nyomban eképen szólt szúró szavakat Kronidészhoz: „Mondd. hadd tudom én is: mennyire legkevesebbre becsültök az istennők közt. akivel tanakodtál? Annak örülsz mindig te.

ne zavarja az asztalt. s hallgatva hajolj a szavamra: úgy ne legyen. lábamnál fogva.” Mondta. és mosolyogva a serleget át is vette fiától.” Szólt és fölpattant: szeretett anyjának a kettős serleget átnyujtotta kezébe. s már alig éltem: gonddal a szintisz férfiak ott szedtek föl a földről. az úrnő. bár mire sem jutsz így. Köztük a híres-ügyes Héphaisztosz szólt legelőször. hogy te Akhilleuszt megbecsülöd. átfonta a térded. Elszomorodtak Zeusz házában az égilakók mind. jó lakománknak édessége is elvész már. többé már tűrni se tudjuk. hát így lesz tetsző a szivemnek. és lelkük nem volt híjával a dús lakomának. Mert ha akarna a villámló nagy Olümposzi minket székünkből letaszítani -! hisz mind közt legerősebb. hogyha neked rontok. amikor meg akartalak ellene óvni. meregette a nagy keverőből. Ülj veszteg helyeden. fehérkaru Hérát: „Hej. Hogyha ez így van.hisz kora reggel melléd ült. s ilyen szavakat szólt: „Tűrj. akiben van amúgy is okosság: csak járjon kedvében Zeusznak. 15 . amint téged. hogy szeretett anyját vídítsa. hogy ti halandókért civakodjatok ennyire ketten. a szivemtől messze kerülsz csak még inkább ezután. csak gyanakodsz. kedves apánknak. s dermesztőbb lesz neked ez még. mosolygott rá a fehérkaru Héra. kit kedvel a szívem. győztes kezemet fölemelve. látván Héphaisztosz mint sürög és fúj. hang nélkül le is ült. az úrnő. édesanyám. s a hajóknál ölsz meg számos akháj hőst.” Így szólt ő. íly zajt verve az isteni nép közt. hogy vele újra ne cívódjék. És ki nem oltódó nevetésre fakadtak a boldog istenek ott. fékezd magad. bármint busulok majd. titkom se lehet teelőtted. Egyszer már. Lémnoszban lent értem a földet. elhajitott. te. nem tudlak: harcolni nehéz az Olümposzi ellen. be gyalázatos ügy. mert győz a silányság. noha kínoz a bánat. jobbra haladt. kedves szívét leigázva. Így lakomáztak egész napon át ők napnyugovásig. Hát így intem anyám.” Válaszul így szólt erre a fellegtorlaszoló Zeusz: „Szörnyü. Fordulj hát hozzá hízelgőhangu szavakkal: nyomban utána kegyes lesz majd az Olümposzi hozzánk. az égi küszöbről: és az egész napon át hullottam napnyugovásig. bólintottál neki. hogy sose lássam. hogy meg nem véd valamennyi nagy isten. megijedt a tehénszemü Héra. S azt gyanitom. vernek: mert megvédeni én. Ez meg az égilakóknak mind töltötte az édes nektárt.

És miután lebukott tündöklő fénye a napnak. akkor mind hazaindult már lepihenni lakába. melyet Phoibosz keze tartott.sem gyönyörű lantnak. kik elragadó dalukat feleselték. hol szunnyadni szokott. 16 . s mellé az aranyló trónusu Héra. ott. Múzsáknak se. ha elérte a mézizü álom: ott lepihent. leleményes eszével. hol mindegyiküknek házat a nagynevü sánta Héphaisztosz remekelt egykor. S ment kerevetje felé az olümposzi mennykövező Zeusz.

szán is erősen. mint tisztelje Akhilleuszt. mi nem volt úgysem teljesülendő: hisz Priamosz várát még aznap vélte bevenni balgatagon: sejtelme se volt. harcban-kitünő Átreusz fia. mit rád bízok. s a királyt ott hagyta magára: hadd tervelje.” Így szólt és elment. mind az egész sereget: mert most veheted be a trószok szélesutú várát: nincs már két terve az égi elnemenyészőknek: Héré valamennyit esengve meghajlította. Átreidész Agamemnónhoz ment: sátra ölében lelte: aludt már. fuss. és hogyan öljön meg sok akháj harcost a hajóknál. hát ezt megszólítva ilyen szárnyas szavakat szólt: „Fuss csak a fürge akháji hajók fele. mind az egész sereget: mert most vehetik be a trószok szélesutú várát: nincs már két terve az égi elnemenyészőknek: Héré valamennyit esengve meghajlította. s vész csap le a trójaiakra. kire rá van bízva a nép. gonosz Álom: s ott sátrába siess Agamemnón Átreidésznak. hogy a fürtös akhájt fegyverbe hivassa. hogy a mézizü álom elenged. hogy neki mindent. Elrendelte: a fürtös akhájt fegyverbe hivassad. tudd meg: a távolból is ügyel rád. sóhajjal akarta gyötörni 17 . kinek oly sok a gondja.MÁSODIK ÉNEK AGAMEMNÓN ÁLMA A NÉPGYŰLÉS A HAJÓK FELSOROLÁSA Minden más isten s minden jó hadszekeres hős végigaludta az éjt. s vész csap le a trójaiakra Zeusztól: ezt őrizd elmédben. hogy gonosz álomképet küld le az Átreidészra. Mert az sok kínnal. illant is az Álom. Hallgasd csak szavamat: Zeusznak vagyok én hiradója. s el ne ragadjon majd feledés azután. s ezt mondta az isteni Álom: „Lónevelő. Néleusz gyermeke képében lépett a fejéhez. akit minden vén közt a leginkább tisztelt Átreidész. alszol? Végig az éjt a tanácsbeli férfiu át ne aludja. és az akhájok gyors gályáihoz ért el azonnal. hogy Zeusz mit akar még. csak Zeuszt nem fogta az édes álom: azon töprengett. s miután hallotta a szót. ambrosziás szender boritotta.” Szólt. az. És az a terv látszott lelkében a leghelyesebbnek. Nesztóréban. pontosan elmondj: szólítsd föl.

Ők vitték is a hírt. mire köztük szólani fölkelt Nesztór. majd az ezüstszögü érckardot vállára vetette.« Mondta s utána elröppent. s inge fölé széles köpenyét köritette. amazok gyorsan gyülekeztek. Elrendelte: a fürtös akhájt fegyverbe hivassad. láttam.” Így szólt és le is ült. most-szőtt inget. ki büszkén vallja. harcban-kitünő Átreusz fia. mind az egész sereget: mert most veheted be a trószok szélesutú várát. ilyen szavakat szólt: „Híveim. hogy hívják gyűlésbe a fürtös akháj daliákat. ércinges görögök bárkáihoz evvel eredt el. lássuk: mint vértezhetnők fel akháj fiainkat.még ezután is a trószt s danaoszt heves ütközetekben. És legelőször a nagyszivü vének harci tanácsa ült le. Fölkeltek s tették. Felserkent: de a szent hang még körülötte kavargott. kinek oly sok a gondja. Hallgasd csak szavamat: Zeusznak vagyok én hiradója. s vész csap le a trójaiakra Zeusztól: ezt őrizd elmédben. s még inkább visszariadnánk: ám az látta. nincs már két terve az égi elnemenyészőknek: Héré valamennyit esengve meghajlította. hazudik. ahogy illik. ő. jóakarón szólalt meg köztük. hogy ő a legelső. 18 . apjától örökölt örökös jogarát fölemelte. Lássuk: mint vértezhetnők fel akháj fiainkat. úgy vélnők. ki Pülosz fövenyén gyakorolta uralmát. hogy a sokpadu gályákkal meneküljünk: míg ti marasszátok szavatokkal emitt is. a nép meg özönlött. Én próbára teszem szavaimmal előbb. hogy hirdesse a fényt Zeusznak meg az égilakóknak. tervét okosan szövögette: „Hallga. Fölhágott az olümposzi bércre az isteni Hajnal. mit a népek pásztora mondott. hogyha ez álomképről más szólt volna közöttünk. s eleresztett engem a mézizü álom. s azt mondom. a fényes nagy Nesztórhoz volt termetre s alakra hasonló. argosziak fejedelmei és vezetői.” Így szólt és legelől indult kifelé a tanácsból. Majd föl is ült ágyán. amott is. s a leginkább. mind a jogart tartó fejedelmek. s hozzám íly szavakat szólt: »Lónevelő. összehiván ezeket. alszol? Végig az éjt a tanácsbeli férfiu át ne aludja. fényes talpa alá gyönyörű sarukat kötözött fel. szán is erősen. barátaim: isteni álom látogatott meg ambrosziás éjben. s fölvette a szép puha. tudd meg: a távolból is ügyel rád. Pülosz-beli úr Nesztór bárkája tövében. s ő csengőszavu hírnökeit küldötte paranccsal. És odaállt a fejemhez. kire rá van bízva a nép. az.

ezt mondta az argosziak közt: „Kedveseim. Hisz ha talán hű szerződést kötnénk mi a trósszal. az úrnak. zaj kélt. mit Héphaisztosz keze munkált.Mint amikor méhek raja röpdös sűrű sereggel. hogy helyük elfoglalták. Agamemnón. fölkelt a király. íly nagy nép. és meg akarnók mindketten számlálni magunkat. rá támaszkodván. jóbástyás Tróját földúlva. és a zaj is megszűnt. ott meg a másik: így jött sűrün a nép sátraktól. ha beszélik. Azt Héphaisztosz Zeusznak ajándékozta. már korhadt a hajók deszkája. Kronidész küldötte közöttük lángrakapott. az Argoszölőnek. hajózom: most csúnyán megcsalt. s nem hagyják. hogy haza. hogy ilyen sokkal több itt az akháj hős. sziklaüreg-mélyből új. s még ezután is bontja. kilenc esztendeje tűnt tova nagy Kronidésznak. és a magas part mentén mind csapatokban özönlött gyűlésére. miután már sok népet veszitettem. Íme. visszaszorítanak ők. míg mi tizes csapatokra oszolnánk. haldokoló Átreusztól meg dúsnyáju Thüesztész. hogy mi. Nagy nehezen le is ültek mind. kik a várban laknak: csakhogy igen sok városból vannak kelevézrázó segitőik. nagy Hermész pedig adta Pelopsznak. ki már sok városnak bontotta meg ormát. Azt mondom. háboruságunk hasztalanul vívtuk s harcoltuk ilyen kevesekkel. hogy vele sok szigetén legyen úr és argoszi földjén. mint amazok. Hermésznek. bárhogy akarnám. kapta Thüesztésztől Agamemnón végül örökbe. szörnyü nehéz vaksággal vert kötelékbe Kroníón: mert megigérte a rettentő. tartva királyi jogart. ilyen sok akháj. s felsorakoznék Trójának valamennyi lakója. és itt surran az egyik sűrü raj. dicstelenül. a lónevelőnek. s vennénk hozzájuk bortöltögetőül egy-egy trószt. és be se végeztük: célunk még most se tünik fel. és a tavasz mezejére kiröppen fürtös alakban. sürgette előre az egybejövőket: megbolydult a tömeg. néki. követői Arésznak. s új csapatokban özönlik. s a Hír. jólakosú Troié várát földúlnom egészen. Így tetszik bizonyára a szörnyüerős Kronidésznak. sok szakaszunknak még mindig nem jutna pohárnok. a népterelőnek. járt rivalogva föl-le kilenc hírnök. s fékezte a népet: a lármát szűnteti tán s hallgat sok Zeusz-táplálta királyra. danaosz daliák. Még az utódok előtt is csúfság lesz. fürge hajóktól. egyhelybe maradtak. hiszen legfőbb a hatalma. Zeusz meg a hírnöknek. kötélzete foszlott: 19 . majd odaadta Pelopsz Átreusznak. hazaküld Argoszba parancsa. s jajdult föl a föld is alattuk. s a fejével is intett. harcos akhájok.

mindnek a nép sora közt. vízre a kettősívü hajókat vonni ne engedd. mind úgy cselekedjünk: fürge hajón szálljunk szeretett földjére hazánknak. talpfáit húzták a hajóknak. Rajta tehát. a trósznak argoszi szép Helenát. Zeusz atya sok felhője közül rácsapva az árra. akiért már annyi akháj hős halt meg Trója alatt. jaj. Mozdult gyűlésük. aki nem hallotta a tervet. Hát közelébe megállt és szólt a bagolyszemü Pallasz: „Isteni sarj. hogy húzzák a hajót. s a bagolyszemü Pallasz nem volt szófogadatlan: útnak eredt.” Szólt. ott Odüszeuszra talált.és feleségünk és csacsogó gyerekünk valamennyi várja a jöttünket palotánkban. ahogy én mondom. tengernek tágterü hátán? És diadaljelül itthagynák Priamosznak. ne habozz. vízre a kettősívü hajókat vonni ne engedd. mert a szivét-lelkét nagy fájdalom érte. az olümposzi csúcsról alászökkenve: és az akhájok gyors bárkáit azonnal elérte. ha megűzi Notosz meg az Eurosz. győztes Athéné. hát így szöknek-e már szeretett földjére honuknak innen az argosziak. s nem is érintette a jópadu barna gályát. és fölzaklatta az ő kebelükben a lelket. mert seregünk soha nem veszi már be a tágutu Tróját. valamint a magashegyü hullám Íkari tengerben. árkot tisztítgattak: az égig elért a honukba vágyakozók zaja. oly távol a drága hazától? Menj csak az ércinges danaosz daliák seregéhez. sokpadu gályáknak mind így estek neki nyomban? És diadalmul hagynátok Priamosznak. ki tanácsban Zeusszal egyenlő: ott állt ez. a trósznak argoszi szép Helenát.” Szólt. akiért már annyi akháj hős halt meg Trója alatt. vonják ki az isteni vízre. Láertiadész. oly távol a drága hazától? Hát csak eredj tüstént. rádől s fut sebesen.” 20 . pajzstartó Zeusz gyermeke. hát így szöktök-e már szeretett földjére a honnak. Ekkor az argosziak hazatérnek végzetük ellen. melyért oly rég idejöttünk. leleményes Odüsszeusz. az akháj csapatokhoz: és valamennyi vitézt tartsd vissza szelíd szavaiddal. és valamennyi vitézt tartsd vissza szelíd szavaiddal. Vagy mint hogyha magas búzán Zephürosz szele száguld. hogyha Athénához Héré nem szól e szavakkal: „Ó. míg mi a munkánk el nem végeztük. s bólongat a búzakalász mind: úgy mozdult meg a nagy gyűlés: valamennyi rivalgó zajjal tört a hajók fele: mindnek lába alatt por fellege szállt: egymást bíztatva parancsokat adtak.

mint aki gyáva. akhájok! Nem jó ám a sok úr kormányzata. mi hiányzik.” Így osztotta parancsát. így korholta szavával: „Ülj veszteg. arra. ahány fejedelmet. hogy így félsz. és örökölt örökös jogarát átvette kezéből. És le is ültek mind. ő maga meg sietett Agamemnón Átreidészhoz.” S hogyha a népből volt. Nem hallottuk mind. köpenyét lehajítva: de ezt fölemelte hírnöke. Őt mind közt Akhileusz s Odüszeusz útálta leginkább. Mert nagy az indulat úgyis a Zeusz-táplálta királyban. ki nálad több: te silány vagy s gyáva a harcra.Szólt. Ithakából-jött követője. de most ragyogó Agamemnónt ócsárolta süvöltő hangon: mert az akhájok rá szörnyen haragudtak. a lelküket ette a méreg: nagy hangon kiabált. akiket mi akhájok először 21 . zajongva: miként hulláma a sokzaju víznek bömböl a tágterü part peremén. úgy ne legyen. kit sarja csavartelméjü Kronosznak tett fejedelmünkké törvényeivel s jogarával. fék nélkül acsargott. Nem lehetünk itt mindnyájan fejedelmek. később majd bünteti népét. egy a király. te szegény. s ő ráismert hangjára az istennőnek: futni eredt. nyomorult. mondd. őket szokta gyalázni. akit ott hallott kiabálni. sem a harci tanácsban. így rendezte a tábort: s ők gyűlésbe rohantak a sátraktól s a hajóktól újra. a válla ferde. az. no megint mi bajod van? Már megtelt érccel sok sátrad. hogy az argoszi nép mind rajta nevessen. egy legyen úr csak. inkább ülj nyugton. s tetején ritkás pihe szálai lengtek. s visszhangzik a tenger. és csak azért. ércinges görögök bárkáihoz evvel eredt el. mit mondott ott a tanácsban. Legrútabb volt ő mind közt. Agamemnónt szídta szavával: „Átreidész. Nem jössz számba te sem harcban. s helyükön vártak nyugalomban. válogatott sok rabnővel szintén. tiszte pedig Zeusztól van. aki Trója alá jött: kancsal volt. Eurübatész. feje búbja csücsökben végződött. oldala mellé állt. nem járja. a bölcs Zeusz kedveli mindig. hogy majd seregünket sújtja haragja. és sánta a féllábára. s nyugtasd meg a néped is éppúgy. Therszítész egyedül morgott. és tartóztatta szelíden: „Jaj. Ott meg ahány vezető hőst lelt csak. zavaros szó járt az eszében. azt a jogarral ütötte meg. helytelenül kész volt a királyokkal civakodni. s másnak hallgass a szavára. Nem tudjátok jól szándékát Átreidésznak: próba alá veti most. kinek oly sok rút. s a melle behorpadt volt.

mit hozzád hozna a várból egyik lónevelő trósz hős. használunk-e mi is valamit neki. kivel szerelembe vegyülhess. haza jól vagy csúfosan érünk. és úgy lesz. hagyjuk is itt őt Trója alatt. s volt. aki nála kiválóbb. annyira lomha: máskép.” Szólt. mert neki oly sokat adnak mindig a hős danaók: te ezért szúrod szavaiddal. és jogarával háton s vállon ütötte: az kétrét görnyedt. kik idáig jöttek az Átreidákkal. 22 . a harcban. Biztosan azt sem tudjuk még. ez a vétked volna utolsó. megsértette: ajándékát bitorolja erővel. ahogyan kijelentem: hogyha azon kaplak. így szídva szavával a népterelő Agamemnónt. vagy nem. csatarendbe vezette a népünk. a vitéz Akhileuszt. ha egy-egy várost kiraboltunk. És az arany pálcától véres nagy daganat kélt nyomban a hátán: erre leült ott megzavarodva. lám. hazatértüket így sose lessed. akháj sarjak. Én mondom neked. hogy te vezér létedre bajokba keverjed a népet. Nyámnyila nép. Azt mondom.néked adunk mindig. Tán az arany kell még. Itt lebzselve azért ócsárlod a nép terelőjét. akkor már Odüszeusz feje itt ne maradjon a vállán. ti akháj nők. aki így szólt köztük. légy bár élesszavu szónok. gyávák. Therszítész. hogyan üt ki a dolgunk: hogy mi. s tudja meg immár. a szomszédjára tekintve: „Ejnye. inged meg köpenyed. csúnya csapással. s dörgölte a könnyét. összekötözve? Vagy fiatal lány kéne. Hát a királyoknak sose vedd a nevét ajakadra. tartsad a szád. Most is. míg mástól távol tartod? Nem járja sehogy sem. Átreidész. locsogó. s ami még betakarja szemérmed. nálad hitványabb földi halandó mind közt sincs. bambán. bizony már sok jót mívelt eddig Odüsszeusz: drága tanácsot adott. hogy eként őrjöngsz ezután is. vagy más. s a kövér könny hullt a szeméből. ne kivánj a királyokkal civakodni. fájdalmas képpel. már nem akhájok. kit neked én hoznék ide. váltságba fiáért. Búsak voltak bár. s görbén fölfele nézve reá. korholta keményen: „Therszítész. Csakhogy Akhilleuszban sincs tán epe. induljunk haza hát a hajókkal. Átreidész Agamemnónt. egye csak zsákmányát. és zokogásod közt nem verlek a fürge hajókig innen a gyűlésből sok fájó. mégis a legjobbat most tette az argosziakkal. és ne gyalázd őket.” Így szólt. hogyha le nem rántom rólad valamennyi ruhádat. édes nevetésre fakadtak. de hamar melléállt fényes Odüsszeusz. s Télemakhosz nemzőjének sose hívjanak engem.

sírt a fiókákért. melyet maga Zeusz küldött a világra. kissé. hogy Kalkhász a jövőről jól. legmagasabb ágán. ámde gyalázat hosszas várakozások után üresen hazatérni. kilencedik esztendőnk perdül tova immár. Kalkhász nyomban utána ekép mondotta a jós-szót: 23 . aki hozzánk küldte. Mert hisz az elménkben tudjuk jól. még amikor lovas Argosz földjéről idejöttek. Mert feleségétől ki csak egy hónapra szakadt el. míg itt veszteglünk. hogy hazatérjünk. véle csodát mutatott. társak. hogy vészt vigyenek Priamoszra. s bámultunk. hogy mi esett meg. S városdúló nagy Odüsszeusz kélt. Most meg akárcsak az özvegy nők vagy a kisgyerekek. hol a víz tisztán bugyogott fel. Majd miután elnyelte a többi után az anyát is. hogy csüggedten hazatérjünk. az anyjuk. ilyen szavakat szólt: „Átreidész. hogy valamennyi akháj ivadék. szép boglárfa alatt. repesett körülöttük. első vagy utolsó. kiket el nem vittek a Kérek: tegnap. és a kilencedik anyjuk volt. nagy csodajelt láttunk: sárkány jött vérszinü háttal. és ti is éppúgy mind tanuink vagytok. hogy nehezen marad itt a hajóknál. s az tekerőzve. Tűrjetek itt. hogy fejedelmeket ócsároljon csúnya szavával. és átgondolja a tervet). az akhájok az összes földi halandó színe előtt kívánnak. hadd lássuk utána. aki szülte. sose korholom én seregünket. mit a téli szélviharoktól dúlt tenger késleltet az útján: s íme. nyolc kicsi. és mi csak álltunk ott. már nehezen vár sokpadu bárkánál. hogy az argoszi gályák Aulisz alá gyűltek. Hát hogy ez isteni szörnyű jel jött áldozatunkhoz. hogy haza jóbástyás Tróját feldúlva hajózol. levelek sürüjébe lapulva. a szárnyánál elkapta a sírót. jogaras kézzel. Hát hisz akad baj elég. forrás köribé gyülekezve áldoztunk a haláltalanoknak nagy hekatombát. amit teneked megigértek. s szentelt oltáron. mind fölfalta a szánnivalón csipogókat a sárkány. uram. kicsi gyönge fiókák.” Ezt mondották mind. oltárunk mögül ez nekilendült gyorsan a fának: ott fönn meg verebek voltak. tegnapelőtt volt csak. szólásra (bagolyszemü Pallasz hírnök alakjában rendelt nagy csendet a népnek.most. az isten: csalfa Kronosz fia kővé dermesztette a sárkányt. Ezt bizony íly bátran soha már rá nem veszi lelke. meghallgassa a szót. hogy e szájasnak kedvét elvette a szótól. szégyenbe keverni: mert hisz nem váltják be. rettenetes. jóakarón szólalt meg köztük. mind egymásnak sírnak s kívánják. vagy helytelenül szólt.

Mint ahogyan verebet falt föl kicsinyestül a sárkány. bizony úgy szóltok. férfitanácsunk. nyolc kicsit és a kilencedik anyjuk volt. szélesutú váruk tizedikben már a miénk lesz. Átreidész. míg el nem foglaljuk erős várát Priamosznak. és hallgat rád az akhájság. öreg. 24 . Éppen ezért ne kivánjon senki honába sietni.»Mért némultatok el. Hát csak várjatok itt mind. Rajta. mielőtt megtudjuk: a pajzsos Zeusz ígérete ámítás volt-é.” Szólt.” Válaszul őhozzá így szólt a király. mert elkülönítve csatáznak. te szilárd akarattal. az adott kéz. hova sok fogadalmunk? Hulljon tűzbe tehát döntésünk. hogy mindenki közűl legelőbb lelhesse halálát. vagy igaz jel. Mert kijelentem: a büszke-erős Kronidész feje intett. vezetők s köznép közt hogy ki a gyáva és ki a jó harcos. pedig itt oly hosszan időzünk. jópadu barna hajójához nyúljon csak egy ujjal. hallgass is a szóra: az sem lesz megvetnivaló. úgy mi kilenc évig küzdünk majd Trója tövében. ki olyan szörnyen vágyik hazatérni. tiszta-bor áldozatunk. mint kis gügyögő gyerekek mind. ki azt javasolná itt az akhájok közt (de nem érhet célt az amúgy sem). nemzet a nemzetnek segit így és törzsök a törzsnek: hogyha eként cselekedsz.« Így szólt ő. akárcsak idáig. szavaiddal. sehogy sem leljük a jó eszközt. s amiben bíztunk. hogy hazainduljunk. míg feleségével nem hált egy trójainak. hosszúhaju harcos akhájok? Terv-eszelő bölcs Zeusz e csodát minekünk maga küldte. hogy vészt hozzanak és veszedelmet a trójaiakra: jobbról villámlott. Esküszavunk hova tűnik már. légy vezetője az argosziaknak a vad viadalban: s hagyd amaz egy-kettőt odaveszni. kiknek a háboru dolgaiból nincs semmire gondjuk. magad is tervezz. Törzsenként s nemzetségenként oszd föl a népet. vagy csak az embereid gyávák és harcra silányak. s most már ez megy mind teljesedésbe. Majd pedig így kelt szóra Gerénia bajnoka. villámát jó jelül adta. csak üres szókkal vetekedve. Agamemnón: „Lám. Nesztór: „Jaj. s rivalogtak az argosziak rá (körben a gályák zúgtak rettentőn az akhájok hadriadásán) s isteni hős Odüszeusz szavait mindenki dicsérte. megtudod azt. Hasztalanul. aznap. S hogyha akad. az akháj fiakat te legyőzöd. késve-beteljesülőt. király. jólábvértes akhájok. hírét sose vesztőt. hogy megbosszulja az elragadott Helené zokogását. amint az akhájok a gyors gályákra vonultak. későt. amit én kijelentek. s megtudod: isteni sors nem ereszt feldúlnod a várost. aki szülte.

s szétválaszt harcos erőket. Hej. Fölkeltek. pörlekedő szókkal: s bizony én kezdtem meg a sértést.” Szólt. Hívás nélkül jött riadóhangú Meneláosz. mert testvérének gondját ismerte a lelke. és Hektór kebelén nem tépem még cafatokra érckardommal az inget. hájas ötesztendőset a szörnyüerős Kronidésznak. Egymás ellen küzdöttünk Akhileusszal a lányért. te dicsőnevü. Izzad a férfiakat boritó pajzs szíja a mellén soknak. Mindegyikük más-más istent kért áldozatával. ha Notosz jő. az úrnak. ha mi egyet gondolnánk még. emeltek az árpadarából. Mert közben nem lesz bizony egy csöpp megpihenés sem. Majd az akháj vének legjobbjait egybehivatta: mindjük előtt Nesztórt és Ídomeneusz fejedelmet. mert meddő cívódásokba. és rohanólábú paripáinak abrakot adjon. Pallasz Athénaié meg Apollón! volna tanácsosztó még tíz íly férfi köröttem! gyorsan omolna le városa úgy Priamosznak. és a kiugró szirthez hajtja. s gomolyogva a gályáikhoz oszoltak. s lakomájukat ették. már nem akadna csöpp haladék sem. míg körülötte a síkon porba zuhant sok harcostársa harapja a földet. Most lakomára tehát. hogy a nap ne merüljön előbb le. viszályba taszított. fönt a sötét felhők magasában. elfoglalva karunk által s feldúlva egészen. Izzad a ló is. tedd. Majd köztük könyörögve beszélt a király. majd meg a két Aiászt s vélük Tűdeusz fiusarját. Füstöt csaptak a sátraknál. Agamemnón: „Zeusz. készítse a pajzsát. rivalogtak az argosziak. hogy kikerülje a szörnyü halált s a csaták veszedelmét.” 25 . Csakhogy a pajzstartó Zeusz nékem kínokat osztott. s jól megvizsgálván szekerét. amíg a gyalult szekeret viszi-vonja. s elfárad keze még a gerelyszoritásba. hogy majd kezdhessük a harcot: fenje ki dárdáját ki-ki jól. görbe hajók mellett kuporogva. mint harsog a hullám nagy meredek parton. bizony sohasem lesz módja ebektől és keselyűktől megmenekülni. s az éj le ne szálljon. hogy a harctól visszahuzódik. Büszke bikát szentelt a seregvezető Agamemnón. és hatodiknak a Zeuszra ütő elméjü Odüsszeuszt. Hát a bikát körülállva. mert innen vagy amonnan örökké szélvihar űzi. hogy Tróját utolérje a romlás. csak ha az éjszaka jő. s el nem hamvasztom kapuját vad lánggal egészen.Zeusz atya. amit sürü hullám ver szakadatlan. gondoljon a harcra: hogy majd naphosszat mérkőzzünk vad viadalban.Bárcsak . míg Priamosz lobogó fedelét nem döntöm a földre. Ám kit rajtakapok.

és visszhangzik a rétség: így jött sűrün a népsátraktól. és fölhúzva a nyársra. fürge hajóktól. Átreión körül állva a Zeusz-táplálta királyok rendezték seregük. nagyszerü pajzsát: szépenfont szinarany száz rojt repesett körülötte. combját szétszelték.” Szólt. nem-öregvő. százökör-értékű volt egy-egy bojtja a pajzsnak. s amazok gyorsan gyülekeztek. mint elevezni öblös gályáik seregével a drága hazába. s kész volt lakomájuk. kétrét hajtva előbb és nyershúst rakva fölébe. vadludak és darvak. már ne beszélgessünk itt helyben. úgy szállt át a magas levegőn. csattog zajuk. föl-le. s nem volt a király. s amint lepihennek itt vagy amott. Majd miután elverték végül az éhet. köztük a szót így kezdte Gerénia bajnoka. És hogy a munkát szűntették. hátrafeszítve nyakát elvágták áldozatuknak. hogy hívják hadirendbe a fürtös akháj daliákat. a belsőrészt meg is ették. Belsőrészeit ott tartották nyárson a lángon. szófogadatlan: mert csengőszavu hírnökeit küldötte paranccsal. s buzdított viadalra: szivében mindegyiküknek szörnyü erőt keltett verekedni. mikor kivonultak. És meg is égették a levélfosztott fahasábon. Kaüsztrosz medre körül szállonganak. És hogy elégtek a combok. csillogva. hintvén árpadarát is. lelkük nem maradott híjával a dús lakomának. és özönölt a szkamandroszi síkra: alattuk a föld is 26 . a szárnyukkal kérkedve. hogy mennél hamarabb fölverjük a vadszivü Árészt.Szólt. amit most tesz mi kezünkbe az isten. megnyúzták. Evvel száguldott-lobogott az akháji seregben. és mi meg így együtt járjuk be a tágterü tábort. Ázsia rétjén. Agamemnón. Nesztór: „Hírneves Átreidész. s nagy messzire terjed a fénye: sűrű fegyvereik ragyogása. sereget-vezető Agamemnón. Mint amikor szárnyas madaraknak sok raja röpköd. de bizony neki ezt még meg nem tette Kroníón: áldozatát átvette. az égig. S nékik a háboru lett tüstént szebb. vagy hattyúk hosszu nyakukkal. És miután könyörögtek. fölszelték maradékait. majd újra lehúzták. hosszan a munkát már ne halasszuk. Mint pusztító tűz ha emészti a rengeteg erdőt fönn a hegyek tetején. Hírnökeink hívják hát össze a bajnok akhájok ércinget viselő népét tüstént a hajókhoz. mesterien kisütötték mind. Ők vitték is a hírt. a szomjat. tusázni szünetlen. baját meg nagyra növelte. hájba takarták. s a bagolyszemü Pallasz Athéné köztük vitte örök.

s kik Glisszász tájain éltek. számtalanul. a galamb-teli város. s Medeón jólépült városa véle. és kik a jólépült várost lakták. úgy rendezték el vezetőik emitt is. Boiótok seregét Léítosz Péneleósszal s Arkesziláosz hozta. ahogy kecskék csapatát a mezőkön a pásztor könnyen szétválasztja. Mint amidőn a legyeknek sűrű sok raja röpköd. meg a sziklás auliszi földet. Anthédón távoli földjét: mindezek ötven gályával seregeltek. semmi tudásunk: kik voltak danaók fejedelmei és vezetői? Én sokaságukat el nem mondom. meg a sokbércű Eteónoszt. 27 . és ki Koróneián s a füves Haliartoszi földön és ki Plataián élt. ha tavasz kél. Ókaleé. isteni szent Nisszát. Mint ahogyan bika jól kimagaslik a csorda köréből. hogy vívják a csatát. ti beszéltek: olümposzi bérceken éltek. íly kimagaslóvá s ama sok hős közt kitünővé. s tágtáncterü nagy Mükalésszoszt. hogyha a Múzsák. hogy hány hős jött Ílion ellen. Múzsák. melyek a pásztorakol tájékán körbe keringnek. Árész két fia hozta. ha tíz szám. míg minekünk csak hírhallásunk. S ott álltak viruló mezején a szkamandroszi partnak. Szkhoinoszt és Szkóloszt. hangom nemszakadó és rézből volna a szívem. Hüpothébát. Agamemnón: mennykövező Zeuszénak tűnt feje és szemepárja. istennők vagytok. Őket. s kik Harmát lakták és Eileszioszt meg Erüthrait. velük Kloniosz s Prothoénór: ők Hüriét lakták. Aszplédón és Orkhomenosz Minüeiosz népét Aszkalaphosz meg Ialmenosz. s tele édes tejjel a sajtár: szemben a trójaiakkal ilyen sok fürtös akháj hős állt a mezőn s vágyott azokat szétzúzni egészen. azoknak mindegyikére külön százhúsz boióti legény szállt. S most. Thiszbé. bennem föl nem idézik. és a Poszeidáón ragyogó onkhésztoszi berkét. valamint a levél s a virág. köztük meg az úr. s mindent jól látva ti tudtok. ha elkeverednek a nyájak. nem tudnám. pajzstartó Zeusz lányai. Theszpeiát. ha akár tíz nyelvem volna. nem nevezem meg. és akiké Eleón volt és Hűlé. és kik a sokszőlőjű Arnét. Peteón is.rettentőn remegett a lovak s lovasok robajától. mert már messzire látszik az egybeterelt tehenek közt: eznap az Átreidészt íly naggyá tette Kroníón. hogyha tavasz hajt már. Kópai s Eutrészisz. hát a hajó-vezetőket mondom s mind a hajókat. s mind ki Mideiát. melle Poszeidóné. Graiát. Árészra ütött derekával. amott is.

és a boiótoknak balján vették föl a vértet. 28 . a Boagriosz áradatánál: negyven barna hajóval jöttek mind a nyomában szent Euboián túl lakozó jó lokriszi hősök. törni a páncélt: negyven barna hajóval jöttek mind a nyomában. kit Athéné táplált. az abász daliák fejedelme. Nem született más hős soha még. Aktór Ázeidész tiszta leánya volt anyjuk. dárdavetők. nagyszivü Naubolidész Íphítosz két fiusarja: s kik Küparisszoszban laknak. és odavitte. Karüsztosznak s Sztűrának férfilakói. ama jólépültfalu várost. és ki Hüampoliszon lakik és Anemóreiában. földjét büszkeszivű nagy Erekhtheusznek. kövecses Pűthóban. Opoeiszt és Kalliaroszt is. Kik Kűnoszt lakták. Phókisznak vezetője Episztrophosz és Szkhediosz volt. a sokkal idősebb: ötven barna hajóval jöttek mind a nyomában. Khalkódontiadész. s Daulisz s Panopeusz mezejében. s ott az erős Árész vele hált titkos szerelemben: harminc görbe hajó haladott hadirendben utánuk. Phókisz hadsorait rendezte sürögve a két hős. s tengeri Kérünthosznak. mint Telamóniosz Aiász. aki annyira tudna pajzsos férfiakat. Athénba. csak Nesztór volt versenytársa. hátrafelé-fésült-haju gyors. és ki a Képhisszosz-forrásnál lakja Lilaiát: negyven barna hajóval jött ez mind a nyomukban. és a saját dús szentélyébe. ahogyan perdülnek az évek: élükön ott állott Peteósz fiusarja Menesztheusz. s Khalkisz s Eiretrié. kőris-gerelyük kik vágynak a vértes ellenség mellébe meríteni. apróbb volt. szőlős Hisztiaia lakói. s mind ki az isteni Képhisszosznak parti vidékén.Asztüokhé. Tarphét és Thronioszt. nagyszívü abászok. ott áldoznak Athén fiataljai néki azóta barmokat és bárányt. helyezte. kis testén vászon a vért. És Euboiából az erőt lehelő vad abászok. Zeusz meredek várának népe. ki a ház fölső termébe vonult föl. Bésszát és Szkarphét. Aiász: akkora épp nem. Oileusz gyors fia volt vezetője a lokrisziaknak. És kik Athént lakták. Árész-ág Elephénór volt vezetője ezeknek. hol állt sűrű hadirendje Athénnak. paripákat rendbe sorozni. szentelt Kríszában. gyönyörű Augeia vidékét. de gerellyel messze mögötte maradt a görögség és az akháj mind. Zeusz ivadéka (a Termőföld maga szülte). Hozta tizenkét bárkáját Aiász Szalamiszból.

(Eurütosz Oikhaleusztól jött épp Oikhaliából. Éienait. mindnek erőshangú Diomédész volt a vezére: nyolcvan barna hajóval jöttek mind a nyomukban. meredekfalu nagy Gonoesszát. S kiknek városa volt az erősbástyáju Mükénai és nagykincsü Korinthosz. s mind. mert a legelső volt és legtöbb volt a vitéze. És ki a Külléné alján élt. s Messzét. És ki Pülosz mezejét mívelte s a bájos Arénát. Hermioné. mind ifju akhájok: harcban-erőshangú Diomédész volt vezetőjük és Szthenelosz. Pellénét lakták és Aigion ősi vidékét. őket a harcba: véle kilencven görbe hajó haladott hadirendben. Pháriszt és Szpartét. szakadékát. dallal a győztes. Troizént. s jófalu Aipüt. kiemelkedvén minden daliák közt. megharagudva. és akik Aigínát s Mászészt. ott. és ki Thrüoszt. S kik Lakedaimónnak lakták völgyét. isteni férfi. buzdította hadát. szemét és isteni daltudományát elvették azok. s Augeiainak gyönyörű mezejét is. de külön vették föl a vértet. legjobban az ő szive vágyott megbosszulni az elragadott Helené zokogását. hol jó harcosok élnek: kik Pheneoszt lakták. ahol Adrasztosz volt úr legelőször. ki Helosznak partfoki várát. ragyogó rezet ott öltött maga köztük nagy büszkén.s Aszinénak két öblös kikötőjét.Argoszt kik lakták. erősbástyáju Kleónai. Köztük járt maga is. s Tírünszet. Alpheiosz gátját. s Brűszeiait. és Sziküónt. meg a fürtben-dús Epidauroszt. és ki Heloszt s Pteleoszt. szeretett fia nagynevü hős Kapaneusznak: harmadikul velük Eurüalosz jött. meg a sokjuhu Orkhomenoszt is. kik Láászt lakták és Oitülosz ősi vidékét: mindet erőshangú Meneláosz hozta. és Hüperészíét. hol a Múzsák thrák Thamüriszt dühösen megfosztották a daloktól. a jófalu várat. és dicsekedve fogadta. Arkadiában. a galamb-teli várost. s Dóríont. és akik Orneiait meg Araithüreét. Agamemnón Átreidész: s követője a legtöbb s legderekabb hős ott neki volt. fivére. 29 . hogy ő lesz. Aipütiosz sírjánál. Gerénia bajnoka. bárha a Múzsák zengenek is. pajzsos Zeusz lányai. és kik Amüklait. és Küparisszéeiszt és Amphigeneia vidékét. és az egész partot s Helikének messze határát: száz bárkájuk előtt vezetett a király. és lantját pengetni feledte): Nesztór vitte. Mékiszteusz Talaíonidésznak volt ez a sarja. bizakodva vitéz erejében. a virágzót. hatvan bárkával.

s Sztümphálosz táját lakták és Parrhasziát is: Ankaiosz fia hozta a harcba. Augeiász unokája. kik Pleurónt lakták. s tíz fürge hajóval jött el mindegyikük. az Kteatosz fia volt. Lüktoszt. Dárdás Ídomeneusz vezetője a krétaiaknak. Agasztheneész fia volt ez. két szép. melyet Aleiszion és Ólén sziklája határol. És kik Dúlikhionból jöttek s szent Ekhinaiból. az ölő nagy Enűaliosszal egyenlő: nyolcvan barna hajóval jöttek mind a nyomukban. mindjüknek vezetője. És Odüszeusz a kephallének hőslelkü csapatját hozta. Phaisztoszt és Rhütioszt. ezt a lovag Phűleusz nemzette. és kik a szárazföldön laktak. a szőke: s így az lett az egész aitól népnek fejedelme: negyven barna hajóval jöttek mind a nyomában. emez Eurütosz Aktorióné: más részén Amarünkeusz gyermeke. az úr Agapénór hatvan bárkával: s minden bárkára nagyon sok arkász hős szállt fel. És kik Búprasziont lakták meg az isteni Éliszt. s Mérionész. s jólépült-kőfalu Gortüszt. gerelyes hős volt vezetője. Thoász. a Zeusz kedveltje. aki Dúlikhionba vonult. s kik százvárosu Krétában még laktak. s mind. Aitólia népét. néppel-teli várost. Nékik a jópadu bárkát mind a király Agamemnón adta.Rhípét és Sztratiét. átszelni a borszinü tengert: mert a hajózással sose volt még gondjuk idáig. Élisszel szemben kik e szép szigetek lakozói. a többi népnek is Ídomeneusz. s a kies szép Mantineát is. meg a szélkedvelte Eniszpét. szemben ezekkel: Zeuszra ütő elméjü Odüsszeusz volt vezetőjük: véle tizenkét jó vörösarcu hajója vonult fel. az isteni harcos. Megész. Árésszal egyenlő. apjára haragvón: negyven barna hajóval jöttek mind a nyomában. s aki Ólenosz és ki Püléné. és Tegeát lakták. 30 . nékik négy vezetőjük volt. kik Knósszoszt lakták. ki Zakünthoszon élt s Szamoszon körülöttük. szélső Mürszinosz és Hürmíné közti vidéket. az Átreidész. ő. tengeri Khalkisz vagy sziklás Kalüdón lakozója. e nép Ithakát meg a lombos Nériton alját lakta. Andraimón fia hozta. ő maga sem volt már. Amphimakhosz s vele Thalpiosz állt egy résznek az élén. velük köves Aigillipsz s Kroküleia lakói jöttek. s mind jól értettek a harchoz. s meghalt Meleagrosz. Mert már hősszivü Oineusznak fia egy se maradt meg. büszke Diórész: s végre Polüxeinosz negyediknek. Mílétoszt s a fehér-ragyogásu Lükasztoszt. sok epeioszi szállt a hajókra.

S Tlépolemosz. Lindosz. Rhodoszba jutott el. Harminc görbe hajó haladott hadirendben utánuk. mert nem akadt. Árész sarját: de azonnal gályát ácsolt. Níreusz Szűméből jött három görbe hajóval. Tlépolemosz miután fölnőtt a magas palotában. Níreusz legszebb volt mind közt. csakhogy már a sötét föld zárta ölébe. s Pteleosznak lágyfüvü földjét: harcos Prótesziláosz volt vezetőjük ezeknek. Héraklész szép nagytermetü sarja. aki Trója alá jött. gyermeke Aglaiának s nagy Kharoposznak. és sereget gyűjtött a hajóra. háromfele megtelepedtek. Héraklész erejének kit szült Asztüokheia. aki most őket csatarendbe vezesse: mert a hajók közelébe hevert gyorslábu Akhilleusz. Alopét. s Trékhisz mezejét mívelte. fölsorolom mind. Ephüréből vitte el őt az. hellének. Héraklész fia Thesszalosz úrnak sarjai voltak. mürmidonok voltak nevükön. Níreusz. bolyongva. míg feldúlta e várat s Thébé bástyafalát is. a dicső Akhileusznak utána: csakhogy gyönge vitéz volt és kisszámu a népe. harcos Episztrophosz és Műnész hullt el keze által. aki istenen-emberen úr. anyját a juhoknak. s száguldott a vizen menekülve. s Zeusz. Érte busulva hevert. 31 . és szépasszonyu Hellász és Phthíé lakozóit. Kaszoszt is. és ki Aloszt. ott a Szelépiadész Euénosz két fiusarja. Bút és bajt szenvedve. mivel fenyegették Héraklész erejének sarjai és unokái. Kószt és vízmosta Kalüdnait: Antiphosz és Pheidipposz volt mindnek vezetője. de hamar kél majd föl a harcra! S kik Phülakét lakták s Püraszoszt. Most a pelaszg Argoszt kik lakták. Iélüsszosz s a fehér-ragyogásu Kameirosz népét: Tlépolemosz volt hős vezetőjük. Démétér ligetét s Ítónt. a virágba borultat. Szelléeisz mellől. kit Lürnésszoszból ragadott el küzdve keményen. minden akháj hős közt. míg élt. a dárdás. s Eurüpülosz várát. Csakhogy ezek nem gondoltak zajos ütközetekre. És Niszürosz Krapathosz mezejét aki lakta. az öregvő büszke Likümneioszt. apja derék nagybátyját ölte meg ott. széphaju Bríszéisz lányért őrizve haragját. kedvelte is őket: isteni gazdagság áradt rájuk Kronióntól. Zeusz-táplálta sok ifju vitéz várát feldúlva. hozta kilenc bárkáját büszke Rhodosz-belieknek: kik Rhodoszon laktak három városban elosztva. akhájok: ötven bárkájuknak volt vezetője Akhilleusz. Ankhialoszt s Antrónt. Három törzsük volt.

Titanosz hófedte tetőit. vele volt Árésznak sarja. iszonyú kínok közepette: Lémnosz szent mezején hagyták az akháj fiusarjak. s Eumélosz volt a vezére. őket a jó nyilazó hét gályán hozta a harcba. a nagyszivü hősnek. Admétosz szeretett fia. Nem voltak vezető híján. s Prótesziláosznak testvére. 32 . hősi Philoktétész: evezős pedig ötven is indult mindegyiken. sokjuhu Phűlakidész Íphiklosz gyermeke volt ő. meg a jólépült Iaólkoszt. forrásos szép Hüpereiát lakták. Nem volt vezetőnek hát híjával a nép. és Meliboiát lakták. Phülakéban és félig kész háza: de őt egy trósz lenyilazta. noha vágytak utána. és sokszirtü Olízónt. Leonteusz. S kik Trikkét lakták meg Ithómé sziklavidékét. Thaumakiát is. a vitéz. s Oikhaliét. kit aznap szült nagyhírű Hippodameia. Ott kínlódva hevert: de hamar jut majd az eszébe hősi Philoktétész az akhájok egész seregének. noha vágyva siratták. őket a harcbanerős Polüpoitész hozta csatázni. szörnyü marásától gyötretve dühös viperának. jött tizenegy bárkán. várát a nagy Eurütosz Oikhalieusznak. Podaleiriosz és testvére Makháón: harminc görbe hajó haladott hadirendben utánuk. de a nagy hőst vágyva siratta. későbben született: az idősebb és az erősebb Prótesziláosz volt. őket az Árész-sarj rendezte csatára. s Pélion ormáról aithixokig űzte el őket. Oileusz fattya Medón rendezte sorokba csapatjuk. Orthét. És akik Ormenioszt. s Aszterioszt. míg az akhájok közt elsőnek tört ki a partra. Glaphürait. Aszklepiosz két gyermeke volt vezetőjük. Peliász sok lánya közül ki a legszebb. És kik Méthónét mívelték. Nem voltak vezető híján. élükön Euaimón ragyogó fia. hogy hős férje a szőrös szörnyetegekre lesujtott. tépett arccal. Argissza vidékét. s mind nagyszerüen harcolt a nyilával. Alkésztisz. Negyven barna hajóval jöttek mind a nyomában. Peirithoosznak (kit nemenyésző Zeusz maga nemzett) sarja. Élónét s a fehérsziklás Oloosszónt. kit neki isteni nő szült. És kik Gürtónét lakták. Eurüpülosz szállt: negyven barna hajóval jöttek mind a nyomában. Podarkész. S most szigeten feküdött.Hitvese hátramaradt. nem maga csak. És ki Pherait mívelte a Boibéisz tava mellett és Boibét. kit városrontó Oileusznak szült vala Rhéné. a két jó orvosoló.

Széllábú sebes Írisz eredt el a trójaiakhoz. Míg a vezérek hadszekerét sátrak boritották. Hát paripái a legjobbak Phérétiadésznek. míg közeledtek. vágyva a hősi vezérre. melyeket Eumélosz hajtott. szálltak madarakként.gyermeke bátorlelkü Korónosz Kaineidésznak: negyven barna hajóval jöttek mind a nyomában. s szekereknél állt lova mindegyiküknek. fekszik a földben: így jajdult fel a föld iszonyún lábuknak alatta. Ám ez a habhasitó. ha Tüphóeusznak veri földjét. Bezzeg a többi rohant. együtt voltak mind. s valamint az olaj. míg Akhileusz haragot tartott: máskép a legelső ez volt. valamint ha tüzekbe borulna végig a föld. vezetője a magnész hősöknek. egykoru. hangja Polítészé. Épp gyűlést tartottak ezek Priamosz kapujánál. véle huszonkét bárka: Eníénai-beliek s hősszívü peraibok jöttek véle. mindet. Legderekabb közülük. tovaömlik. kínokozó hírt hordva a pajzstartó Kronidésztól. jól: s maguk ők föl-alá kószáltak a téren. aki kémhelyen ült. Aiász. Gúneusz Kűphoszból sietett ide. mert hisz az esküvevő szent Sztüxből árad e forrás. kik a Péneiosz partján meg az erdős Pélion alján éltek: előttük gyors Prothoosz szállt: negyven barna hajóval jöttek mind a nyomában. haragudva a népterelő Agamemnón Átreidészra. 33 . Prothoosz. Tenthrédón fia volt. egyszőrű paripák. mert a mezőt sebesen befutották. döngött a mező. gyors lábában bizakodva. csak szintjén szaladoz. ezek voltak danaók fejei s vezetői. vitézei tenger torlata mellett dobva korongokat és kelevézt hajigálva mulattak. harcosok és paripák közül Átreidák seregében. zellert rágva s a parti mocsár táplálta lucernát. és nyilakat. ahol. de ezüstösforgatagú Péneiosszal mégsem vegyül egybe. s ménjei is gáncsnélküli Péleidésznek. s a harctól messzemaradtak. Íme. Múzsa. lent Arimoiban. ott közelébe megállt és szólt is a szélsebes Írisz. mint mennykövező Zeusz szörnyü haragja alatt. egy-színten a hátuk: Píeriében e két kancát maga Phoibosz etette egykor. mint mondják. az egész nép ifja-öregje. s most a csatán hordták Árész riadalmát. ki volt ott. mondd nékem. Hősök közt meg a legjobb volt Telamóniosz. Priamosz fejedelmi fiáé volt. ívelt gályák közelében veszteglett. akik Dódóna fagyos mezejében s vágykeltő Titarésszosz mentén laktak: e szép víz áradatával a Péneioszba folyik.

jönnek a síkságon. Hektór. fegyverbe rohantak. jó Aineiász volt. s ekép rendezze csatára a népét. kit a fénylő Aphrodité szült. kinek íját nagy Phoibosz maga adta. nem maga volt. apjuk a perkótéi Meropsz. csak üres fecsegésben tellik a kedved. Téged buzditalak. rohamra mikor tör a bárkáktól az akhájság: ennek a képében szólt hozzá szélsebes Írisz: „Ej. hol a Praktiosz árad. sík közepén s körülötte a tér szabad erre meg arra: ezt Batieiának hívják ott mind a halandók. s éjszinü Aiszéposz folyamából ittak: a gazdag trósz törzsek vezetője Lükáón nagyszerü sarja. hogy isteni szót hall. Megfordultam sok harcában a férfiseregnek. Dardánok vezetője meg Ankhíszész fiusarja. ki leginkább értett jósláshoz. álljon az élre. És kik Perkótét lakták. 34 . seregük kiözönlött. mint békében rég: pedig ádáz háboru tört ki. s nem akarta e két fiusarját férfiölő harcokba bocsátani: rá nem ügyeltek mégsem: mindkettőt a sötét vész végzete vonta. szétoszlatta a gyűlésük. mind a gyalog. segitő seregekkel a trószok. legderekabb hős vette magára a vértet.” Szólt s Hektór el nem vétette. s a lovag: s iszonyú hadilárma rivalgott. És akik Adrészteiát lakták s véle Apaiszoszt és Pitüeiát és Téreié sziklavidékét: Adrésztosz meg a vászonvértű Amphiosz állott élükön. Arkhelokhosz s Akamász. hogy ekép tégy: él nagy várunkban Priamosznak sok segitője. csakhogy ilyen népet s íly nagy sereget sose láttam: oly nagy számban. s más-más nyelvük van. Kik Zeleát lakták lábánál Ída hegyének. és Szésztoszt s Abüdoszt. vagy mint a fövenyszem. Feltárultak mind a kapuk. szétszórtak a földön a népek: ossza saját fejedelme parancsát mindegyiküknek. Trójaiak vezetője sisakrázó. Egy meredek halom áll a mezőn. legelőbb. deli Hektór Príamidész volt s véle a legtöbb. Ída hegyén a halandóval szerelembe vegyülve. leste. épp szemben a várral. Anténór két fia ment vele együtt.agg Aiszűétész sírjának legtetejében. bekeríteni harcban a várost. mint falevél. Pandarosz az. öregem. kitünők mindennemü harcban. meg az isteni-földü Ariszbét: Hürtakidész volt mindjüknek fejedelmi vezére. vágyott dárdavetésre. s fürge-futó Müriné sírjának az elnemenyészők: ott sorakoztak fel.

Műsz vezető Khromisz és a madárjós Ennomosz: ámde jóstudománya nem oltalmazta meg éjszinü sorstól.s Szészamosz-beli népe vonult fel. Szelléeisz vize mellől. apja Pülaimeneész. Bundásmellü Pülaimeneész meg a paphlagonoknak volt feje. 35 . Jött Hodiosz meg Episztrophosz és a halízón népet távol ezüsttermő Alübéból hozta magával. kik lakták a rögös Lárissza vidékét: őket Hippothoosz s vele Árész sarja Pülaiosz. kit csak a Hellészpontosz zajló árja határol. Hippothoosz meg hozta a jókelevézü pelaszgok népét. kit fényes nagy paripái hoztak Ariszbéból oda. Euphémosz lándzsás kikonoknak volt a vezére. s Krómna meg Aigialosz s Erüthínoi bérci lakói. hol szélesen ömlik Axiosz árja.Ásziosz Hürtakidész. Teutamidész Léthosz fejedelmük két fia hozta. Zeusz-táplált Keadész Troizénosz hős fiusarja. hol amaz sok más trószt és segitőt leterített. véle Kütórosz. mert gyors Aiakidész keze által hullt a folyóban. Nomión két nagyszerü sarja. Amphimakhosz s Nasztész volt két fejedelme e népnek. ott. ékes arany mezben ment harcba. öszvérek mezejéről jött. forgatagos Xanthosz vize mellől. a Gügaié-tó meg az anyja mindkettőnek: a Tmólosz alól hozták el a népük. akár valamely lány. Pűraikhmész görbültíjú paión csapatoknak volt a vezére. balgán. Isteni Aszkaniosz s Phorkűsz a phrügek vezetője távoli Aszkaniéból: vágytak erősen a harcra. a föld legszebb vize. Szarpédón s a derék Glaukosz. Nasztész s Amphimakhosz. mert gyors Aiakidész keze által hullt a folyóban. Antiphosz és Meszthlész meg a maión nép vezetői. Hős Peirósz s Akamász volt minden thrák vezetője. és aranyát elorozta a harcban-jártas Akhilleusz. hisz gyászos végét ez messze nem űzte. Aműdónból. Nasztész meg barbárszavu kár seregek fejedelme. kik Mílétoszt meg phtheirek lombos meredekjét lakták és Mükalé magasát s maiandroszi partot. Enetaiból. s Partheniosz partján híres paloták lakozói. távoli tájon. távol Lükiából hozta a népét.

megijedve az Átreidától. kedves szive megdobbant kebelében. vagy vadkecskére és éhezve mohón nyeli húsát. Hát hogy az isteni szép Parisz őt meglátta az első hadsorban. míg közeledtek. isteni-képü Alexandrosz szállt trósz sorok élén. nagy léptekkel mint siet ez seregének elébe. s meghőköl a hegyszakadékban. Ókeanosz hulláma fölött zajosan tovaszállnak. haloványság szállja meg arcát: így sűllyedt ismét a vitéz trószok tömegébe isteni-képü Parisz. mik menekülve a vad téltől meg a szörnyü vihartól. s megfordul. amint meglátta a fényes arcu Pariszt. hogy a vészt kikerülje. Majd mikor útjuk után egymás közelébe kerültek. mert hitte. pásztornak sose kedveset. mert csak kőhajitásnyira láthat az ember: lábuk alatt ugyanígy támadt por fellege tüstént. 36 . lelkük vágyakozott a veszélyben védeni egymást. lármázva-zsibongva vonultak a trószok: mint amidőn darvak krúgása lehallszik az égről.HARMADIK ÉNEK ESKÜKÖTÉS SZEMLÉLGETÉS A FALRÓL ALEXANDROSZ ÉS MENELÁOSZ PÁRVIADALA És miután vezetőikkel mind rendbe verődtek. úgy megörült. hogyha hatalmas testre talál: szarvasra akár. mert a mezőt sebesen befutották. s vissza a népe közé hátrált. hátrál visszafelé. hogy vele megverekedjenek ott a dühös viadalban. Mintha ködöt hint szét a Notosz. Mint aki sárkányt lát. hajnali égből csapnak alá iszonyú viadalra. Ám az erőt lehelő nagy akhájok csöndbe haladtak. ám tolvajnak az éjnél jobbat. kihívta a legderekabb argív daliákat. Rögtön. bárha magára fürge kutyák törnek már és viruló deli ifjak: így megörült Meneláosz. amint meglátta Arész-kedvelt Meneláosz. hogy itt áll bosszut a csalfán: fegyveresen szökkent szekeréről nyomban a földre. veszedelmet. tetejére a hegynek. s pügmaiosz népnek hordozva halált. válla fölött párducbőrt hordva s a szépivü íjat és kardot. s a kezében két jó érchegyü lándzsát rázva. s megfogja a lábát lent remegése. mint madarak. valamint az oroszlán.

másképen már bizonyára kőből volna köpeny rajtad. hogy viadalra. s vágván igaz esküt. ugye nem várod be Arész-kedvelt Meneláoszt? Megtudnád. nőkbe-bolondult. Gyáva a trójai nép. de lelkedben nem akad sem erő. gyalázatjára magadnak? Lám. ami isteni híres ajándék.” Isteni-képü Alexandrosz neki válaszul így szólt: „Hektór. itt ez az arc s ez a haj se.” 37 . istenek adják. csábító. nem jogtalanul szídsz: sziklaszilárd a te szíved örökkön. csatára kiálljak. arcra remek. mert annyira szép vagy arcra. mikor értő férfi a törzset bárkához hasogatja. mint hogy ilyen szégyen légy most mindenki szemében. bár ne születtél. s több is volna a haszna. és köveket hajigáltak. ellenség örömére. s erőt ad a férfierőhöz. S nem használna a lant s mindaz. akár a szekerce. ennyire nemremegő a te elméd is kebeledben. ember meg nem szerzi magától.Hektór látta. megfékezte a trósz sorokat: mind rendre leültek. ha kivánod. lakjátok ti rögös Tróját. Hisz bizonyára nevetnek rajtad a fürtös akhájok. s ők térjenek újra lónevelő Argoszba s akháj szépasszonyu földre. Íly ember létedre kiszálltál fürge hajókkal tengert átszeltél. meg egész néped kárára-bajára. s más néphez keveredve a szép asszonyt eloroztad távoli országból. nem vethetjük el azt. ifju akhájok: mert a sisakrázó Hektór szót szólani óhajt. se merészség. kik jó harcosnak hittek. hogy Helenéért s minden kincsért megverekedjünk: és amelyik majd győz. Én bizony ezt kívánnám. mit adott Aphrodíté. ennyi igaz. midőn porral keveredsz el. ángyát gerelyes daliáknak? Várad. ne nyilazzatok. joggal. Íjaikat fordítva feléje a fürtös akhájok már nyilakat lőttek rá. argosziak. ám harsányan szólt a seregvezető Agamemnón: „Várjatok. és a középre eresszetek engem s hős Meneláoszt. jó társakat egybetereltél. kinek őrzöd most viruló feleségét. s derekabb leszen ebben a harcban. s kelevézét tartva keresztbe. Most. ültesd csak le a trószokat és az akháj daliákat. hiszen oly sok a vétked. vagy pusztultál volna te nőtlen. fogja a kincseket. Mégse gyalázzad ajándékát arany Aphroditénak. mely átvágja a fát.” Így szólt: és Hektór megörült nagyon ennek a szónak: és a középre rohant. és vigye el békében az asszonyt: s kössön a többi barátságot. apád. s ekép piszkálta goromba szavakkal: „Gyász-Parisz.

s derekabb leszen ebben a harcban. kétrétűt. haljon meg: de ti váljatok el békében azonnal. hozza a görbe hajók mellől tüstént el a bárányt: és az a hős Agamemnónnak nem szegte parancsát.Szólt. s amazok fölhagytak a harccal. miként lesz mindkét fél számára a legjobb. és Hektór mindkét oldalhoz ekép szólt: „Halljátok tőlem. csak kis tért hagyva közöttük. Hát paripáikat állították sorba. és mi barátságot kössünk igaz eskükötéssel.” Így szólt ő. melyet a lóbetörő trószok s ércinges akhájok őérette viseltek el épp Árész tenyerétől. Láodiké. és vigye el békében az asszonyt. s bele sok viadalt is. s mi hozunk egyet Kronidésznak. Földnek meg Napnak. ő. s azok mind hosszan csöndbe merültek. Hókaru szép Helenének a hírt Írisz maga vitte. hogy mit mond Parisz. és amelyik majd győz. Anténoridészé. hogy hozzák el a két bárányt. bíborfényűt. hogy Helenéért s minden kincsért vívjanak ott meg. Mert széllel-röpülő elméjű mindig az ifjú: míg ha az agg ott van köztük.” Ezt mondotta. hisz elég bajt tűrtetek eddig énértem s az Alexandrosz-gyújtotta viszályért. Tiszta fehér kost hozzatok és vele éjszinü bárányt. Priamosznak lányai közt ki a legszebb. s hívják Priamoszt is. Hát kettőnk közül az. hisz a kín a leginkább engem sujt: úgy vélem. mind szavajátszó: Zeusznak-adott esküt gőgjében senkise sértsen. Hát közelébe megállt s ezt mondta a szélsebes Írisz: 38 . lát múltba-jövőbe. trószok s lábvértes akhájok. Termében föllelte. Majd pedig így szólt harcban-erőshangú Meneláosz: „Hallgassátok az én szavam is. fogja a kincseket. leszálltak. ki miatt támadt a viszályunk. csöndbe maradtak tüstént. És erejét Priamosznak hozzátok. a trójaiak s az akhájok szétválhatnak már. s tudja. hitték már. ki a hős Helikáón hitvese volt. hogy vége a gyötrő háboruságnak. meg a hős Meneláoszt. amint épp nagy szövetet szőtt. nyomban a földre helyezték jó közel egymáshoz. s őt a középre eresszétek. Hektór két hiradót küldött fel nyomban a várba. S Talthübioszt elküldte az országló Agamemnón. kire vár a halál meg a végzet. fegyverüket levetették. Láodikénak alakjában. Azt kívánja: az összes akháj és trójai harcos ékes fegyvereit tegye nyomban a dúsölü földre. néki meg ángya. megörültek a trójaiak s az akhájok. hogy az esküt vágja csak ő: fia mind nagydölyfű.

tisztellek meg féllek is egyben: vesztem volna el én rútul. s egy gyöngéd könnye leperdült: nem maga ment egyedül. mondd a nevét. s édes vágyat hajitott kebelébe egykori férje után. Ott Priamosz mellett ült Panthúsz. ki is ott az az órjástermetü férfi. jobb lenne. két bölcs öreg ember: mind nép vénei. meg az Árész-ág Hiketáón. s a barátaidat s rokonod mind. s Priamosz Helenét szólítva kiáltott: „Lépj ide. ott ültek Szkaiai kapujánál. Kik sok-könnyü Arészt hozták egymásra idáig harc mezején. de az istenek adták. tehénszemü szép Klümenével. s drága barátnőim s későn született kicsi lányom. csakhogy ilyen szépet nem láttam még szemeimmel s íly tisztelnivalót: fejedelmi vitézre hasonlít.” Szólt Írisz. s íme. kedveském. Alexandrosz s az Arész-kedvelt Meneláosz hosszú lándzsákkal meg fognak küzdeni érted. egyik a másikhoz susogó szárnyas szavakat szólt: „Nem vétek. áhítva a vészes háboruságot. átokként minekünk s fiainknak is. pajzsuknak dőlnek. s zokogástól olvad a lelkem. hogy láthasd sok csoda-dolgát lóbetörő trósz és ércinges akháj daliáknak. Lamposz meg Klütiosz. hogy a trószok s jólábvértes akhájok oly sok időn át sok gyötrelmet tűrtek e nőért: mert örök istennőkre hasonlít arca valóban. s ülj ide mellém. isteni asszony: „Drága apósom. de nemesszavu szónok mind. büszke Thümoitész. hallgatag ott ülnek. S hószinü lepleiben Helené sietett ki azonnal asszonyi terméből. mielőtt a fiaddal eljöttem.” Ezt mondták.” Válaszul így szólt most Helené neki. jőjj. Nem sok idő multán Szkaiai kapujához elértek. s a szülők meg a város után is. kedves kis lányom. Pittheusz lánya. 39 . a népem. háboruban már nem vívtak. liliomhangon ciripelnek: így ültek meg a trósz vezetők a torony tetejében. s hosszú kelevézük a földben. argosziak könnyes harcát kik rám zuditották. melyek fönt ülve az erdő lombjai közt szólnak. megszűnt már háboruságuk. hogy lásd régi urad. hogy kedves feleségének hívhasson a győztes.„Jőjj ide. nem te okoztad az én bajomat. Csakhogy bármíly szép. ha visszahajózna. Úkalegón és Anténór. S hogy megmondd. Vannak ugyan mások fejjel magasabbak is ottlenn. És amikor látták Helenét. két szolgaleánya követte. Ámde nem így történt. s odahagytam a hitvesi házat. Aithré. valamint tücskök. az akhájok közt ki e szép magas ember. itt ne maradjon. hogy a bástya felé jön.

s az agg bámulta amazt. és így szólt: „Boldogsorsu vagy. csak keveset. Mert hiszen eljött már hozzánk is a fényes Odüsszeusz. hogy rájuk támadtak a férfierős amazónok. mert bőszavu nem volt. olyan volt. isteni Mügdónnak s Otreusznak bajnoki népét. míg Odüszeuszban volt több méltóság. valóban. mint Átreidész Agamemnón. áldott. amit kérdesz s tudakolsz. Szangariosz partján. ekép szólt: „Mondd nekem azt is meg. ha a vállát nézzük. őt az a bár sziklás Ithaké táplálta-nevelte. és a jogart sose mozdította előre. lám. állt csak. érted járt követül. mint ki esetlen: könnyen itélted volna butának vagy haragosnak. választ adok arra: Átreidész ő.” Válaszul így szólt most Helené. paripák nevelőit. s vele volt a vitéz Meneláosz: megvendégeltem palotámban szívesen őket: termetüket s kitünő eszüket jól láttam aközben: akkor a trójai gyűlésnek közibé keveredve széles vállával kimagaslón állt Meneláosz. s oly sokan ők sem voltak. Zeusz isteni lánya: „Láertész fia ő. s nékem. s földre szegezte szemét. hogy a többi előtt szőtték a tanácsot. a nagyon leleményes Odüsszeusz. lám. Fegyvere mind ott fekszik a tápláló anyaföldön. igazán jól mondtad róla e szókat. Átreidész. csak tartotta szilárdan.” Erre a jóeszü Anténór neki válaszul így szólt: „Asszony. 40 . mint télen a hózivatar hull. amikor táborba tolultak. seregükbe soroltak. el nem vétette a szókat. szélesen országló Agamemnón. akkor ugyan pergő nyelvvel szólott Meneláosz. ám hogy a bölcs Odüszeusz felpattant szólani köztük. jóvégzetü. jó lányom. Majd. a tervet. s láttam igen sok phrüg férfit. mely a fehér birkák nagy nyáját járja be végig. Egykor jártam a dús-szőlőfürtű Phrügiában. hogy ki e férfi: fejjel ugyan kisebb. ő maga meg fel-alá kosként járkál a sorok közt: én sűrűgyapjas kossal vetem egybe. termetesebb mégis. Odüszeuszt meglátva. igazán sok akháj ivadéknak vagy fejedelme. mint itt fényes akhájok. mereven letekintve. nagyszerü dárdavető s népének jó fejedelme. a mellét. Mert segitőtársuk voltam. Csakhogy amint kebeléből úgy zuditotta ki roppant hangját és szavait. se hátra. de erős hangon. kieszel sok nagyszerü tervet.Mégis. az ebszemünek volt sógorom ő. ért minden cselhez. és ámbár ifjabb.” Másodszor meg az agg.” Ezt mondotta. mikor ültek. ha ugyan volt.

ott pedig Ídomeneusz. Majd nyomban fölkelt sereget-vezető Agamemnón. akit velem egy anya szült a világra. jőjj le a síkra. Ekkor a városon át hordozták áldozatuk már hírnökeik: két bárányt és vele szívderitő bort. hozta a fényes nagy keverőt Ídaiosz. s most nem akarnak a férfiak ütközetébe vegyülni. sürgette szavával: „Kelj föl. ki is adta parancsát. barátságot kötvén. Láomedón fia. az övé lesz minden kinccsel az asszony. két nép-tagoló hőst. nagytermetü férfi. lóbetörő Kasztórt s az ökölvívó Polüdeukészt. deli hírnökeik meg 41 . félve a szégyentől s a reám zuduló szidalomtól?” Szólt. valahányszor Kréta felől jött. mert legjobbjai hívnak lóbetörő trósz és ércinges akháj daliáknak. mint isten. s megborzongott az öreg. s vágván igaz esküt. Tán a kies Spártából el sem jöttek a haddal? Vagy pedig eljöttek bárkán. a föld termését.” Szólt. meghúzta erősen a gyeplőt: s mellé Anténór lépett gyönyörű szekerére. az a másik akháj. ott a lovakról már szálltak le a dús anyaföldre. És Szkaiai-kapun át sebesen kiügettek a síkra. Majd. Gyakran vendégelte meg őt a vitéz Meneláosz.már Odüszeusszal nem versenyzett volna halandó: és más szemmel bámultuk tüstént az alakját. fejjel s széles vállaival közülük kimagasló?” Így szólt most Helené. az órjástermetü Aiász. hogy ott esküdjünk mind igaz esküt: mert Parisz és az Arésznak kedves hős Meneláosz hosszú lándzsákkal fognak megvívni a nőért: és aki győz. mely a tengeren át száll. otthon. és a nevét neked elmondhatnám. és odaállt az öreg mellé. hogy lovait fogják be. két testvérem. arany poharakkal. s azok tették is azonnal. bőrtömlőben. a hírnök. Fölszállt hát Priamosz. Aiászra tekintve: „És ki az ott. S látom a többi akhájt is. hogy a trójai és az akháj seregekhez elértek. nagyuszályú isteni asszony: „Argosziak bástyája. a sok ragyogószemü harcost. kit jól ismerek. s ők hazatérnek lónevelő Argoszba s akháj szépasszonyu földre. szeretett mezején a hazának. pedig őket már elfedte az életadó föld ott Lakedaimónban. s köribé seregelnek a krétaiak vezetői. s trójaiak meg akhájok közt a középre vonultak.” Harmadszor meg az agg így szólt. kettőt hasztalanul keresek. így lakhassuk erősrögü Tróját. és mi. házunkban. a krétaiak közt áll. és leleményes Odüsszeusz is.

hogy késő unokáink közt is járjon a híre. és ti. ő s minden fia. s Éeliosz. fel a széljárt trójai várba. olyan bírságot is. kezeit fölemelve: „Zeusz atya. mert sehogyan nem tudnám végignézni szememmel. mi az eskükötéshez kell. és feleségét mások igázzák. ezt szétosztották az akháj meg a trósz vezetők közt. aki így szólt ott az akhájok s trójaiak közt: „Legmagasabb. s mellé Anténór lépett gyönyörű szekerére: megfordultak s Trója felé indultak el újra. s vegyitettek bort. ki uralkodol Ída hegyéről. mígcsak e háborunak célját nem vívja ki kardom. Átreidész meg előrántotta kezével a kését. legmagasabb. s Priamosz fia mind. mint vív drága fiam s az Arész-kedvelt Meneláosz. S köztük a Dardanidész Priamosz kezdett a beszédbe: „Halljátok szavamat. akkor hát maradok. most legyetek tanuink. jól meghúzta a gyeplőt. s átvágta a bárányok torkát a vad érccel. bármelyikünk legyen az. ki előbb megsérti az esküt. úgy loccsantsa ki agyvelejét.” Szólt. trószok s lábvértes akhájok: én most visszamegyek. S volt. ki mindent látsz és hallasz is egyben. s igaz eskünk őrizzétek: hogyha Alexandrosz Meneláoszt küzdve elejti. ha csalárdul tette az esküt. te. s a két bárányt föltette az isteni férfi szép szekerére. fennkölt Zeusz s többi nagy elnemenyésző. . 42 . s a királyoknak vizet öntöttek kezeikre. testükből az erőt meg a lelket az érc kiragadta. s fennen esengett Átreidész. s habhasitó gályáinkon térjünk haza újra. Mert hiszen azt csak Zeusz maga tudja s a többi nagy isten.” Mondta.mindig is ott függött az roppant kardhüvelyénél és lemetélte a bárányok gyapját a fejükről. a szőke. Folyók és Föld. Majd meg a bort poharakba kimerve a borkeverőből. Alexandrosz megölése után sem. akkor a trójaiak Helenét meg a kincseket adják vissza az argosziaknak. akkor légyen övé Helené meg a kincsek örökké. loccsantottak.elhozták. valamint e bor ömlik. és a vonagló állatokat levetette a földre.” Így szóltak. illőt. s ezután is küzdök a sarcért. de bizony Kronidész nem teljesitette. S hogyha nekem Priamosz. az elnemenyészőkhöz könyörögtek. nem akarná ezt kifizetni. s kik lent valamennyi kiszenvedt embert büntettek. s hogyha Alexandroszt öli meg Meneláosz. hogy melyiküknek van máris kijelölve halála. föl is szállt.

fönt a sörény félelmesen ingott. csakhogy az érc hegye elgörbült. Ekkor Alexandrosz kivetette nagyárnyu dzsidáját.” Szóltak. tárt karral. lóforgósat. ám Parisz elfordult. s meghajitotta a Príamidészt vele domboru pajzsán. és a hatalmas. legmagasabb. erős nagy pajzsot vette kezére. kezem által igázd le. s volt.Majd Hektór. mely markába való volt. melyet jó szorosan kapcsoltak ezüst bokacsattok. ki e kettő közt kezdő oka volt e csatáknak. trójaiak meg akhájok közt a középre vonultak szörnyü tekintettel: mind elbámultak a nézők. s kikerülte az éjszinü véget. egymásra dühödten. s hosszúárnyú gerelyét csóválva vetette. az. Tündöklő pajzsán áttört az erősnyelü dárda. 43 . tedd. és remekelt-díszű vértjén behatolva megállott: átellent. Hős Meneláosz is így öltötte magára a fegyvert. s meghajitotta az Átreidészt vele domboru pajzsán. s ezt befejezve. add. réz-sisak öblében ráztak sorsot. elfordítva fejét: s kiröpült most sorsa Parisznak. aki így szólt ott az akhájok s trójaiak közt: „Zeusz atya. Rendbe leült ezután mind.” Szólt. Priamosz fia és vele fényes Odüsszeusz harcra teret mértek ki először. hogy először dárdáját melyikük röppentse kezével előre. hogy pusztuljon s Hádész házába lehulljon. hogy büntessem. hősi fejére pedig kitünően-vert sisakot tett. ki először sértett: fényes Alexandroszt. hogy késő unokáink is borzadjanak attól: sérteni azt. aki megvendégeli szívesen őket. lágyéka fölött átszelte az ingét. bátyjáét. És legelőször a szép lábvértet vette magára. S közben a nép esdett. s fogta erős kelevézét. s jól illesztette magához. Majd miután kétoldalt így fölfegyverkeztek. lóbetörő trószok s remekelt-lábvértes akhájok. lábemelő paripái és földön heverő sok díszes fegyvere mellé. nem törte keresztül azt az erős pajzsot. Kronidészhoz küldve fohászát: „Zeusz. mire másodikul Meneláosz rontott rá érccel. s már sisakos nagy Hektór rázta a sorsot. és mi barátságot kössünk igaz eskükötéssel. Ott a kimért pályán egymás közelébe megálltak. másodikul meg a melle köré köritette Lükáón vértjét. Ekkor az ékes fegyvereket vállára csatolta fényes Alexandrosz. majd az ezüstszögü érckardot vállára vetette. és kelevézeiket rázták. fürtös Helené deli férje. az égilakókhoz. te hatalmas. ki uralkodol Ída hegyéről.

csakhogy kiragadta Pariszt Aphrodíté könnyen. vagy a tánccal most fölhagyva pihen le.s négyfele tört tüstént. az álla alatt kifeszülve.” Szólt. hagyd el csak az istenek útját. s szólt. hisz Alexandrosz hív. S elvonszolja talán. hogy viadalból jött haza. Aphrodité. szót szólva kimondta: „Ó. s kiesett a kezéből. a gyűlöletest haza kíván vinni magával. és a sisak gombjára csapott: de a kard azon ekkor három. nincs nálad pusztítóbb isten az égben: hittem már. hogy haza térjél: hálótermedben fekszik faragott kerevetjén. inkább azt. Gyönge nyakán fojtotta Pariszt sokhímzetü szíja. s Helené a leginkább őt kedvelte: e nő képében szólt Aphrodíté: „Jőjj ide már. senki se hinné. s Helené kebelében megmozgatta a lelket. pörgetve. mert isten: sürü ködbe takarta a testét.” Szólt. a kard eltört a kezemben. Ezt a remeklábvértes akhájok harcisorába dobta a hős. a vértes akháj csapatok fele húzta. lábaddal sose lépj többé az olümposzi csúcsra. hogyha akad néked még ott is földi kegyelted? Hát amiért fényes Pariszon győzött Meneláosz. kenetes hálótermébe helyezte. s nekiszökve sisaktaraját megfogta azonnal. Ölni akart s ismét nekiugrott hős Meneláosz dárdával. tündöklik szépsége meg öltönye. s engem. sisakját. 44 . Zeusz lánya ha nem veszi észre azonnal. Följajdult Meneláosz. mért áhitozol rászedni e szókkal? Tán egy soklakosú városba továbbviszel ismét. csakhogy amint megpillantotta az istennőnek drága nyakát. s illatozó. talán a kies szép Maioniába. hogy a táncba érkezik épp.Átreidész meg előrántotta ezüstszögü kardját. s hasztalanul szállt markomból kelevézem is. magad ülj mellé. egy gyapjufonó vén nőnek vette magára képét: ez Lakedaimónban lakozott Helenével még: ott fonta a szép gyapját. és a leölt bika bőrét el nem tépi az állán: hát izmos keze így csak üres sisakot ragadott el. cselt szövögetve ezért jöttél ismét ide hozzám? Menj. a tágterü égre tekintve: „Zeusz atya. s a jó társak fölemelték. vágykeltő keblét és szeme fényes tündökölését. s megfordítva. s nyer is evvel fényes örök hírt. Nektáros köpenyét megrázta kezével az úrnő. te gonosz. őt nem ütötte keresztül. körötte a trójai nők álltak seregestül. hogy Helenét odahívja: a bástyán lelte. tán Phrügiába. Ő maga meg ment. mely tartotta. megdöbbent. hogy Alexandrosz bűnhődik a bűnért: s íme.

Zeusz lánya. most hívd ki Arész-kedvelt Meneláoszt. így szídta szavával a férjét: „Megjöttél a csatából? Vesztél volna el inkább ott. s úgy gyűlöllek. mikor téged kiragadva kies szép Spártából. habokon bárkákkal hoztalak erre és Kranaé szigetén szerelembe vegyülve hevertünk mint ahogyan most édes vágy ragad el teutánad. hogy Arész-kedvelt Meneláosz hősnél több vagy erőddel. ha épp most ágyát látnám el: hisz minden trójai asszony ócsárolna. kelevézzel: rajta. sose rejtegetik szeretetből.” Erre Parisz neki így mondotta szavával a választ: „Asszony. és megijedt Helené. hátha reálelhetne az isteni-képü Pariszra. 45 . viadalt vele vívni ne kívánj esztelenül. pajzstartó Zeusz atya lánya.” Szólt a nagy Aphrodíté istennő. némán. hogy hagyd abba a harcot. nyomorult. szavától: indult hát ragyogó hószín köpenyébe takartan. s indult kerevetje felé. mert elhagylak haragomban. a szőkehajú Meneláosz ellen hadba ne szállj. ahogy kedveltelek eddig erősen: szörnyü viszályt támasztok a trósz s az akháj seregek közt.” Így szólt. az én lelkem ne gyalázd súlyos szavaiddal. szembe Parisszal. Én oda nem megyek el: haragot kelthetne. Hát ott háltak a szép faragott ágyon szerelemben: s Átreidész ezalatt fenevadként járt a tömegben. Kérkedtél ezelőtt. több kézzel. felesége követte. míg feleségül nem vesz majd. munkához láttak nagysebten a szolgaleányok. s máskor majd én őt: hiszen isten van mivelünk is. Ám nem tudta a trójaiak s a dicső segitők közt senki Arész-kedvelt Meneláoszt nyomra vezetni: látták volna csak őt. s elég sok kín eszi lelkem amúgy is. s egy trósz nő sem látta: vezette az isten. Helenét ültette le. eredj. aki egykor uram volt. vagy szolgaleányul. És hogy Alexandrosz gyönyörű házához elértek. de én biz jobban ajánlom. leterítve a férfiutól. Mert ma legyőzött engem Athénával Meneláosz. Arra leült Helené. telve haraggal: „Föl ne dühíts.” Szólt. s elfordítva szemét. hadd vívjon veled újra. Jőjj inkább vélem szerelemnek örülni az ágyba: elmémet soha nem boritotta el ennyire vágyam. még akkor se. mert tán tüstént leigáz kelevéze.őrizgesd folyton s kínlódj közelében örökké. s ment be magas hálótermébe az isteni asszony: s székét hozva elő a mosolyszerető Aphrodíté istennő. s akkor majd iszonyú véggel pusztít el a sorsod.

hogy késő unokáink közt is járjon a híre. hallgassatok énrám. hogy Arész-kedvelt Meneláosz a győztes: így hát argoszi szép Helenét minden vagyonával adjátok ki. dardánok.” Így szólt Átreidész. láttátok. 46 . mint a sötét vég. S köztük eképen szólt sereget-vezető Agamemnón: „Trószok. illőt. segitők.mert oly gyűlöletes volt mindnek. s olyan bírságot is. oly nagyot. s helyeseltek mind az akhájok.

Tedd. letekintve a trójai várra. Hogyha ez így tetszik s kedves mindannyiotoknak. amiként akarod. hogy nézik. Priamosz s minden fia vesztét. most is megmentette. vad hadizajjal. olyan nagy népet gyűjtöttem. hogy tudtál szólani íly szót? Mint akarod. s elfogta a vad düh. argoszi Héré és az alalkomenai-i Athéné: ám idefönt ülnek mindketten. hol előtted kedves férfiak élnek. s Trója egész népét. hogy még e viszályunk kettőnk közt ne legyen roppant nagy harc a jövőben. de amazt a mosolyszerető Aphrodíté mindenüvé kíséri.” Felsóhajtva felelte a fellegtorlaszoló Zeusz: „Mondd. Pallasz Athénaié némán ül. haragod tán úgy lecsitítnád. s annak örülnek. míg ők aranyos poharakkal egymásért ittak. egy szava sem volt. pedig már várta halálát. te csodás. hogy mindez mint legyen eztán: ébresszünk-e megint bősz harcot. hogy a munkám vesszen s mind a verejték. lakhassák várát ezután is az úr Priamosznak. mit vétettek Priamosz s Priamosznak sarjai néked. Mást mondok neked én. s elűzi felőle a véget. célozgatva beszélt hozzá. s Hébé járt köztük. és Meneláosz az argoszi szép Helenét vigye vissza. mire fölmorrant Héré s vele Pallasz Athéné: egymáshoz közel ülve. de mi többiek ezt mindnyájan nem helyeseljük. s nyersen falnád föl Priamoszt valamennyi fiával. S próbálgatta hamar Kronidész dühösíteni Hérát. az úrnő. nektárt töltögetett. szúró szavakat szólt: „Istennő kettő is védi ugyan Meneláoszt. s a trósz vesztére hevülve. mellyel munkáltam: lovaim lankadtak. te pedig vesd jól a szivedbe: hogyha talán nekem is kedvem kél földig alázni oly várost. 47 . de vigyázz. Héra azonban nem rejtette szivébe haragját: „Rettenetes Kronidész. Csakhogy mégis Arész-kedvelt Meneláosz a győztes: gondoljuk hát meg. vagy tán már a szövetséget vessük le közébük. hogy szakadatlan sürget a vágyad felforgatni tövestül a jófalu trójai várat? Hogyha te ott a kapun s a magas falakon behatolnál.” Szólt. Tégy. fényes arany padlón.NEGYEDIK ÉNEK ESKÜSZEGÉS AGAMEMNÓN HADISZEMLÉJE Közben az égilakók Zeusznál ülvén tanakodtak. Zeusz atya ellen bosszúsan.

először a trójai sértse. s tőled nem irígylem. nem is tett máshogy az emberek. mert neked adtam emezt önként. mert ez tőlük a részünk. buzdítva a már rég elszánt Pallasz Athénét: útnak eredt ez. S volt. én neked. és te uralkodol itt minden nemenyészőn. és kíséreld meg. Pallasz Athénához sebten szárnyas szavakat szólt: „Szállj le a trójai és az akháj táborba sietve. a trójaiak közt. Hogyha pedig mégis sajnálnám s védeni vágynám. eskükötést megszegve. s kísérelje meg azt. Argosz az és Szparté. szívem a szent Tróját mindig legtöbbre becsülte és Priamoszt s népét kőrisgerelyes Priamosznak: oltárom sose volt híján illő lakomának és illatnak. hogy a földre szökellt nagy Athéné. lóbetörő trószt és remekelt-lábvértes akhájit. italnak. aki így szólt köztük. ki a háborunak sáfára a földilakók közt.” Volt. olümposzi csúcsrol alászökkenve. s elfogta az ámulat őket. ismét bősz háboru kél. minden város közt. az úrnő: „Három város van. a szomszédjára tekintve: „Lám. Mert tudd meg. hogy a győzelemittas akhájit. s tört közibük: nézték. Ő meg férfiu képében szállt trósz tömegekbe. menjen a trójaiak s az akhájok harc-zsivajába.” Mondta.” Válaszul így szólt most a tehénszemü Héra. Legtiszteltebbnek szült horgaseszű Kronosz engem. kétszeresen: születésem okán. először a trójai sértse. a csillagos égnek. 48 . és születésem is egy a tiéddel.akkor majd haragom ne halaszd te se. mely a hajósoknak csodajel. hogy alatta a napnak. Csakhogy az én munkám sem veszhet kárba egészen: istennő vagyok. ha szived meggyűlöli őket: én értük ki nem állok majd. Anténór fia Láodokosz deli dárdavetőként. eskükötést megszegve. mely nékem a legszeretettebb. Ámde mi engedjünk egymásnak most e viszályban. tündökölőt: sok szikra szökik szét róla a légbe: éppenilyen volt most. és mert a te nődnek mondanak. iszonyú hadizajjal vagy tán kettőnk közt a szövetséget köti meg már Zeusz. ki eképen szólt az akhájok. semmire sem jutnék. Mint ha csavartelméjü Kronosz fia csillagot ejt le. istenek apja. hisz sokkal több a hatalmad.” Szólt. hogy a győzelemittas akhájit. és te nekem: s hozzánk igazodnak a többi elnemenyészők is: küldd gyorsan Pallasz Athénét. meg a tágutcáju Mükéné: mindhármat dúld fel. mit laknak a földi halandók. noha kényszerü szívvel. hagyj cselekednem. vagy a tábori népnek.

amint az a szirtre kilépett. Bőréről úgy űzte el azt. előtte nemes bajtársai pajzsot emeltek. és símára csiszolta. hogy híres hekatombát adsz neki zsenge juhokból. kiemelt egy új. vedd célba a nagynevü hős Meneláoszt: s farkasszülte nyilas Phoibosznak tégy fogadalmat.mert a nyilad leigázta . éjszínű fájdalmak ütőjét és a hegyes nyilat illesztette az íj idegére. Rajta tehát. Fogta csiszolt íját. el nem hagytak. meggörbítve s a földnek nyomva. Lükáón tisztanevű. hol arany kapcsok tartják meg a páncélt: s így ama jólkapcsolt övet érte a kínokozó nyíl: szállt és díszes övén fúródott át legelőször. Majd hogy a roppant íjat már körré feszitette. lesve a lesből melle alatt meglőtte. s az állat a szirtre hanyatlott. mely vadkecskének a szarva volt. Majd meghúzta a nyílvéget meg a húrt. Zeleé szent városa földjén. Csakhogy a boldog Olümposziak téged. s az esztelen ember eszét rávette. S íme. a vadat maga lőtte. szügyébe találva nyilával. Hát tegezét nyitván. rögtön amint hazaér. 49 . drága ajándékot legelőbb ő adna tenéked. Athéné. Szarva tizenhatmarkossá nőtt szét a fejéből: s össze is illesztette a szarvat ügyes szarumetsző. húr pendült.s Pandarosz. mint hogyha gyerekről űz el az anyja legyet. s arany karikát kalapált rá. nagyerős fiusarját állva találta: körötte a pajzsos erős sorok álltak. ahol két vértje fut egybe. vágyva röpülni a nagy sokaságba. tollas nyilat. a tulokbélt.” Mondta.a bús máglyára kerülni. isteni hősre akart bukkanni akárhol. S arra irányította. föl ne ugorjanak ott a vitézi akháj ivadékok. akik Aiszéposz vize mellől jöttek utána: hát közelébe kerülve megállt. szárnyas szavakat szólt: „Hallgatnál-e reám. hogyha az Átreidészt látná. Meneláosz. megcsörrent a nagy íj. s farkasszülte nyilas Phoibosznak tett fogadalmat. mikor édesen alszik a gyermek. s a hegyes nyílvesszőt félreterelte. a vitéz Meneláoszt . rögtön amint hazaérsz. most ügyesen feszitette ki. Zeleé szent városa földjén. szállt ki a vessző éles heggyel. mind. míg át nem lövi ő a vitéz Átreusz-ivadékot. s Zeusz zsákmányos lánya kivált nem: állt elibéd. hős Meneláoszt. hogy híres hekatombát ad neki zsenge juhokból. egykor. és a királyi Alexandrosz mind közt a leginkább. te Lükáón hősszivü sarja? Mernéd gyors nyiladat Meneláosz hősre kilőni? Néked a trójai nép hálát és hírnevet adna. s áll ellen. mellbimbójához vont húrt és vashegyet ívhez.

kit Arész kedvel. és lábszárad is és lent szépformáju bokáid. míg megfogta kezét. ha te itt töltöd be a sorsod: csúful térnék meg nagyszomjú argoszi földre. Agamemnón. megdermedt maga is. a nyíl behatolt ezen át is: és a hegyes nyíl felkarcolta a férfiu bőrét: s mint feketült felhő. miként fut a vér feketén ki a sebből. s körülötte a társai nyögtek: „Drága fivérem. Meneláosz. az adott kéz. Mert ha olümposzi Zeusz véghez nem vitte ma tüstént. hogy legyen éke majd paripáinak és a lovasnak büszke dicsőség: így pirosult szép combod a vértől most. Érted azonban a szörnyű kín keserít. mit a testén hordott dárdafogóul. csakhogy e dísz a királyé.« Egyikük így szól majd. Meneláosz. s akkor föld nyeljen el engem. vesztedre kötöttem az esküt. Csakhogy a bárányvér sose hasztalan és nem az eskü. hogyha te elpusztulsz. megteszi majd később: s bűnhődnek erősen a trószok mind a fejükkel. vér ömlött rögtön a sebből. argoszi szép Helenét. egymagadat küldvén értünk tusakodni a trósszal: most megdobtak ezek.és remekelt-díszű vértjén behatolva megállott. tiszta-bor áldozatunk. s mely legjobban védte. Mert az akhájoknak honi földünk jutna eszükbe. és lemezén. mint az akháj sereget most erre hiába vezette és hazament ismét szeretett földjére honának. puszta hajóival. És a magasbanülő. sok lovas ifju akarja hordani. És valamely nagydölyfű trósz tán íly szavakat szól. és itt hagyta a jó Meneláoszt. a gyermekeikkel. vagy kár nő. az asszonyaikkal.” 50 . a trósznak. maión. s amiben bíztunk. mert így megcsalták: s ez nem lesz teljesületlen. újra magához tért akkor kebelében a lelke: Köztük mély sóhajjal szólt a király. Meneláosz. Mint elefántcsontot ha szinez bíborral egy asszony. légben-lakozó Kronidész Zeusz rémületes pajzsát bőszen megrázza fölöttük. mikoron megszentelt Ílion elvész és Priamosz meg népe a jógerelyes Priamosznak. és diadaljelül itthagynók Priamosznak. míg a dicső Meneláosz sírhalmára szökell föl: »Bár Agamemnón mindenen így tölthesse haragját. s a te csontod a trójai földben itt rothadna. s a dolgunk sem vittük vala véghez. s igaz eskünk sárba tiporták. Mert hisz a lelkemben s a szivemben jól tudom úgyis. Megdermedt rögtön sereget-vezető Agamemnón. hogy meglátta. lám. eljön a nap. Ámde mikor kint látta a horgokat és a zsinórt is. hogy zablán dísz legyen abból: és a teremben fekszik.

a király szólít. hasboritó lemezét.” Mondta. Aszklépiadész. s alatta a páncélt. Hát közelébe kerülve megállt. s mind körülötte a legderekabbak nagy körben: közepükre került az az isteni férfi. vagy lükiébeli: gyászra nekünk és hírre magának. És odaérvén már. mely a sötét fájdalmat tán megszűnteti tüstént. Ptolemaiosz Peiraidész fiusarja. tisztanevű Aszklépiosz orvos igaz fiusarját. vagy lükiébeli: gyászra nekünk és hírre magának. Így gondozták harcban-erőshangú Meneláoszt. a hős Meneláoszt. ad írt is a sebre.” Szólt. kit nyíllal meglőtt egy nyíllal bánni tudó trósz. Talthübiosznak: „Talthübiosz. az éles horgok visszahajoltak: hát csillámos övét szétszedte.” Szólt. kezemíve a rézmiveseknek. míg körülötte a pajzsos hősök erős sora állott. kedves Meneláosz. hol a szőkehajú Meneláosz várt sebesülten. kit nyíllal meglőtt egy nyíllal bánni tudó trósz. az enyhet-adóval. ám míg húzta. Mert elhagyta az ércdíszes szekeret s paripáit: és fúvó lovait fegyvernöke fogta keményen. és nem halogatta a hírnök: útnak eredt vértet viselő danaosz daliákhoz. és a csatolt övből a nyilat kiemelte azonnal. gondoltak a harcra. hallotta szavát. sem lelapulni a földre.Bátoritón szólt erre a szőkehajú Meneláosz: „Bátorság.” Válaszul erre eképen szólt a király. Orvos fogja sebed gondozni. S most nem láttad volna aludni a hős Agamemnónt. se húzódozni a harctól: csak száguldani férfidicsőítő viadalba. s közben a pajzsos trósz csapatok közelükbe kerültek: ők meg a fegyverük öltve megint. kiszívta. Eurümedón. s meghintette tudósan az írral. hogy megnézze az Átreusz-sarjat. Agamemnón: „Bár így volna igaz mindez. hogy megnézd az akháj fejedelmet. hasboritó lemezem. s annak kebelében fölzaklatta a lelket. 51 . mind kik a lónevelő Trikkéből jöttek utána. a segítő. sose rémítsd így meg akháj seregünket: mert hisz a nyíl hegye nem veszedelmes helybe ütődött. Hát nekivágtak a széles akháj tábor tömegén át. a hős Meneláoszt. szólítsd sebesen közelünkbe Makháónt. melyet még apjának adott Kheirón. kezemívét rézmiveseknek. s az isteni hírnöknek szólt. szárnyas szavakat szólt: „Jőjj. Majd a hegyes nyíl vágta sebet meglátva. Agamemnón. hogy föllelje Makháón hőst: ott állva találta. mert csillámos övem fölfogta s alatta a páncél.

” Szólt. föl-alá sétált a sorok közt: és hol gyorscsikajú danaoszt látott igyekezni. S míg a haját-fésülő többi akháji kimérten kapja a bort. szavával bátoritotta: „Argosziak. soraik közt járva. hogy készen tartsa. mert hisz a trószok megszegték hitüket. testük gyenge husát keselyűk fogják falatozni. s a szivükben nincsen erő már? Így álltok bámulva ti is. az légy. akár az enyém. Látván ezt. nagyon is szerető társad leszek itt is. s aminek vallod már rég magad. Harcias Ídomeneusz körül épp vették föl a vértet: Ídomeneusz a legelsők közt állt. s állanak egy helyben. mellette megállva. mire Átreidész tova-tért. hogy a trósz eljusson egészen jó-tatu gályáinkig az ősz tenger pereménél. vadkan-erővel. azt. de reájuk a kín s a halál vár. s kedves hitvesüket s csacsogó csöpp gyermeküket mind bárkán hurcoljuk haza majd. megörült sereget-vezető Agamemnón. tusakodni se tudtok. Kronión védő kart nyujt-e fölétek?” Így osztott. kelyhed színig van töltve előtted mindig. örvendve szivében. hitványak. hogy igyál. hogy gyorsan tusakodni mehessünk. miután a mezőt beszaladták. hol a tiszteletadta sugárzó bort keverik keverőben az argoszi legderekabbak. mert hisz az eskükötést ők sértették meg először. Mérionész meg a leghátsó sorokat riogatta. S férfisereg sürüjén át ért el az Aiászokhoz: vértezkedtek ezek: gyalogok felhője mögöttük. ha bevettük a várost. ne lazítsátok hős harcierőtök: mert hisz Zeusz atya úgysem lesz hazugok segitője: ám. s mézes szókkal ekép szólt tüstént Ídomeneuszhoz: „Ídomeneusz. s lássátok.” Krétaiak feje Ídomeneusz neki válaszul így szólt: „Átreidész.” És kit meglátott vonakodni a bősz viadaltól. s haragos szóval gúnyolta erősen: „Szájhős argosziak. Harcra tehát. míg rendezi népét. ha minden tagján fáradtság vesz erőt. 52 . ha kivánja a lelked. és gyalog indult el. s jó lakománál is. mint szarvasborjak az erdőn. a harcban s más dolgokban is éppúgy. melyek fáradtak. Tán azt várjátok. nem mar a szégyen? Mért álltok bambán.Ennek hagyta meg ő. legtöbbre a gyors-csikajú danaók közt téged tartlak. s férfisereg sürüjén át ért el a krétaiakhoz. mint ahogyan már kezdettől bólintva igértem. kik először megsértették eskükötésünk. most más hosszuhajú danaoszt serkents viadalra. vezéri parancsot. ráförmedt.

és az megdermed. egymaga vágyik elől verekedni a trójaiakkal. s a középre az alját. szárnyas szavakat szólt: „Aiászok. épp rendezte a társait ez. s gondolatuk meg az indulatuk kebelükben ilyen volt. vezetői az ércinges danaóknak. s a nép terelője Biásznak. Agamemnón. nem teszem én ezt: hisz magatok buzdítjátok viadalra a népet. éjszinüen. bástyát ugyanígy döntöttek az ősök. hogy olyan legyek ismét. mint amikor leterítettem nagy Ereuthalión hőst: csakhogy az embernek mindent nem ad ám meg az isten: 53 . elfoglalva karunk által s feldúlva egészen. hogy. kénytetve az is hadakozzék.” Így intett az öreg. Nesztór: „Átreidész. a bajnok Haimónnak körülötte. rég tudva a harc tudományát. Hisz várat. mert gyengül a rendetek avval: Ám amelyik szekeréröl a trósz szekeréig elér már.Mint amidőn őrfokról felhőt lát meg a pásztor. mely fúvó Zephürosztól hajtva közelget az áron. bár amilyen kedves kebeledben a lélek. Hát. térded is úgy bírná. míg közelebb jön a tengeren át. ilyen szárnyas szavakat szólt: „Jó agg. magam is vágynám. s te lehetnél ifjú. szekerével előre vetette. sürgette csatára. lóval. mikor ezt meglátta. Khromiosznak. bár volnál régi erődben. harcosaink közt. az úrnak. És legelőbb a lovasságnak rendelte parancsban: fogják vissza lovuk. Agamemnón. s őket megszólítva ekép. nagy Pelagónnak. Bárcsak . hátra pedig sok jó gyalogos daliát igazított. Csakhogy a mindnek-terhes öregség bánt: hanem inkább bántana mást. Alasztórnak. Ő a lovast. örült a király. hogy harcuk bástyája legyen. Pallasz Athénaié meg Apollón! volna ilyen már mindünknek kebelében a lélek: gyorsan omolna le városa úgy Priamosznak. s iszonyú zivatart ver. ne toluljanak össze tömegbe: „És ne legyen. s odahagyván őket.Zeusz atya. örült a király. és mikor őt meglátta.” Szólt. mivel így több lészen a haszna. és feketébbnek tűnik a távolból a szuroknál. döfjön a dárdával. ki nem óhajt tán. dárdákkal meredezve. eredt tova más daliákhoz: és föllelte Pülosz-beli fennzengőszavu Nesztórt. pajzsokkal.” Válaszul így szólt erre Gerénia bajnoka. hátra se húzódjék. majd megszólította. s barlangba szorítja a nyáját: ekkor a két Aiász körül így gomolyult a csatára Zeusz-táplált fiatal daliák tömörült hadirendje. illetlen titeket serkenteni. ki tudásában s bízván erejében.

lóbetörő trószokra riasztjuk a vadszivü Árészt. jól-ácsolt hadszekerén állt. szárnyas szavakat szólt: „Jaj. S hogy meglátta. sürgetni se foglak. te tudója a csúnya cseleknek.hogyha legény voltam. a heves Diomédészt. hogy akár tíz oszlop akháj tielőttetek érjen a harcba vasával.” Elmosolyodva felelt neki most a király. hogy más tornyos hadirendjük előre törjön a trójaiakra s előttük kezdje a harcot.” Görbén fölfele nézve felelt leleményes Odüsszeusz: „Átreidész. leleményes Odüsszeusz. És föllelte Menesztheuszt is. És föllelte a Tűdeidészt. észrevevén a haragját. ha voltak: s isteneink mindezt szórják a szelekbe. lesve a többit? Illő volna tinektek az elsők közt tusakodni. s a mézes bor kelyhét kiüríteni. hogyha a véneknek lakomát készít az akháj nép: jólesik ott nektek sült húst falatozni. Jól tudom. míly szó szökkent ki fogad keritésén? Harckerülőknek ugyan hogy mondhatsz? Majd ha. s fordított a beszédén: „Isteni sarj. míg tart kedvetek. örvendve szivében. Peteósz kocsihajtó sarját. vaktában sohasem szídlak. hát most már rajtam a vénkor. S lándzsákkal lándzsázzon az ifjabb már. Agamemnón. Télemakhosz jó apját ott keveredni az első lóbetörő trószokkal: e szód csak a szélbe iramlik. a Zeusz-táplálta királynak. tétlenül itt minek is kushadtok. gyalázta seregvezető Agamemnón. Láertiadész. s épp van gondod ilyenre.” Szólt. Hisz lakomára is elsőnek halljátok a hívást. aki nálam későbben született. Menj hát. fia hős Peteósznak. te kapzsiszivű. s bízik viruló erejében. ha kivánod.” Szólt. harc-sivitásban jártas athéniak élén. láthatod is. Ám így is lovasok közt osztom még a parancsom intelem és szóval. egyre: most meg jólesik itt elnéznetek azt. s amit én. mely tisztes tiszte a vénnek. akhájok. ez paripái mögött. és te. és ott állt közelükben a sokleleményü Odüsszeusz: és körülötte kephallének nem gyönge csapatja állt: mert népükhöz nem hallott még a rivalgás. s őket megszólítva ekép. mire Átreidész tova-tért. hisz csak imént kezdtek viadalra vonulni a haddal lóbetörő trószok meg akhájok: hát ezek álltak és várták. s odahagyván őket. 54 . és elibészökkenni a feltüzelő viadalnak. hogy kedves kebeledben a lélek gyöngéd terveket ért. eredt tova más daliákhoz. később majd kisimítjuk a rossz szavakat. úgyis. ugyanazt akarod te.

engedve az isteni jelnek. bár kisebb sereget vittünk az arészi fal ellen. és őt megszólítva ekép. hogy mindenki elé tört. inkább drága barátok előtt viadalba rohanni: így mondták. helyeselve a kérést: csakhogy Zeusz nem hagyta. olyan társként segitette Athéné. hogy a népterelő Agamemnón 55 . s Autophonosz fiusarja. sereget toborozni. lágyfüvü földre. honába csak egyet eresztett. szárnyas szavakat szólt: „Ó. Nem veszem én zokon azt. de mit se felelt az erős Diomédész. Ez volt ő. és kértek könyörögve jeleshírű segitőket. akik őt látták fáradni: hisz én nem voltam véle: de mondják. ám ily utódot nemzett: harcra silányabbat. volt két vezetőjük: Maión Haimonidész. ifju. Tűdeusz Aitóliosz. mikor útnak eredt. a csaták kibuvó-bürüjére miért lessz? Így kushadni bizony sose volt kedves Tűdeusznak.” Ezt mondotta. S ott a lovag Tűdeusz nem félt. csak ülj veszteg. ki haláltalanokra hasonlít. lónevelő harcos Tűdeusz fiusarja. Így azután tovatértek. várták sürü lesben az úton. És nékik Tűdeusz ugyanúgy csúf végüket adta: mindet agyonsujtotta. isteni jelben bíztunk s Zeusz segitő erejében: s ők önnön buta vétkeikért pusztultak el akkor. Adni akartak azok már épp. mikor épp lakomáztak. jaj. ötvenen. Agamemnón. a harcban-erős Polüphontész. Hát az apáinkat ne becsüld egy sorba mivélünk. Néki a nagyhírű Kapaneusz fia adta a választ: „Átreidész.” Görbén fölfele nézve beszélt az erős Diomédész: „Bátya. Egykoron ő békén ment látogatóba Mükéné földje felé. komor jeleket mutatott föl. minden viadalban győzött könnyen. ne hazudj. Megharagudtak a mén-űző Kadmosz-fiak ekkor. Polüneikésszel. a szittyós. amikor tudsz szólni valót is: hisz mi magunkat apáinknál sokkal derekabbnak valljuk: a hétkapujú Thébát mi el is foglaltuk. ámbár idegen volt és egyedül maga oly sok Kadmosz-sarj közepette: és mégis kihiván őket. gyalázva beszélt a király. az úton előrehaladva s Ászóposzhoz elértek. Kapaneusz fiusarja.s oldala mellett állt Szthenelosz. Maiónt hagyta meg ő. Hogy meglátta. erős daliák. fecsegésre különbet. akkoriban vívták ők éppen a szentfalu Thébát. mit kushadsz. és sok Kadmosz-sarjat lelt Eteoklész hőserejének házában. és. mert tisztes fejedelme szidó szavait tisztelte. Onnan meg követül küldték Tűdeuszt az akhájok: ment hát. s hallgatva hajolj a szavamra.

ki elől járt küzdve. Mint amikor tenger morajos peremére a hullám sűrűn csapkod. kezdetben kicsi. aztán már torlódik a földön. Rajta. mert Zephürosz szele hajtja előre. a sziklán görbén legmagasabbra dagad. a nyelvük is egybekevert volt. üreges szakadéknak ölében. kezdetben csak a messze vizen vértezkedik. összecsapott bőrpajzs. s a szemét a homály betakarta: 56 .” Szólt s szekeréről fegyveresen szökkent le a földre: rettentőn csörrent meg az érc.jólábvértes akhájokat így serkent a csatára: mert hisz övé a hatalmas hír. meg Erisz. Mint amikor két téli patak zúdul le a völgybe. Thalűsziadész Ekhepóloszt. mind az ölők s a halóké. úgy félték a parancsnokokat. Sem szójárásuk nem volt egy. kelevéz mind. hogy hangjuk van kebelükben. míg vértezkedik. ha a trójai népet megveri itt az akháj. mikor összefutottak. férfiölő Árész nővére s társa a harcban. valamint sokezernyi juh. szaporítva a férfiu-jajszót. sok helyről gyülekeztek. rohanó árját egymásnak ereszti. Egybekeverve kavargott jajszó és diadalszó. Egy sisakos trószt Antilokhosz gyilkolt le először. hogy zúgását messze hegyen meghallja a pásztor: íly riadás. hőst. s Rémület és Riadás. sem riadásuk. Őket Arész. míg a tömeg közt járt. íly zaj kélt ott. keltekor: állhatatos hőst is félsz foghat el ettől. ázott vérben a föld is. kicsinyük hangjára fülelve: téres trójai táboron át így kélt a kiáltás. csontig becsapódott mélyen az érckelevéz. ki mohó az ölésben. és mind bégetnek folyton. iszonyú hadilárma rivalgott. abban sorakoztak. bő forrásokból. noha földön lépdel a lába. lóforgós sisakának ütött gombjára először: és homlokcsontjába döfött. össze a vértes férfierő: közben köldökkel-domboru pajzsok csapkodták egymást. mi is gondoljunk már védő viadalra. Szemben a trójaiak. s valamennyi vitézen sokszinü fegyverzet ragyogott. s egybevegyül. és szentelt Ílion elvész. gazdag ember akoljában ha fehér tejüket fejik. erősen bömböl. s tajték-habokat köp: íly sűrűn tódult az akhájok erős hadirendje állandóan a harcba: s övéinek adta parancsát mind a vezér: amazok meg csöndbe haladtak: ilyen nagy népről sem hinnéd. És hogy a szembefutó daliák egy helyre kerültek. Ő az egyenlőn szörnyü viszályt bevetette közébük. kebelén a királynak. ámde utána fővel eget verdes. ha veszít az akháj had. ezeket sürgette bagolyszemü Pallasz. és az övé a hatalmas gyász.

Ott Telamóniosz Aiász ölte meg Anthemiónnak ifju. mert hisz az élte kurta maradt: a vitéz Aiász kelevéze leverte. lezuhant a kemény viadalban. isteni sarj: de reá Priamosz fia. de felbőszülten Apollón. a vállán tört ki szabadba az érchegy ismét: ő meg a porba zuhant. Jó közelébe megállt. őt. nagyszerü-vértes Antiphosz ott hegyezett kelevézt hajitott a tömegben. jobb csecse mellett döfte keresztül. körbetekintve vadul. a trószra sivított: 57 .és. tetemét kieresztve kezéből. hogy vértjétől megfossza hamar. s a legtetején terjednek szét csak az ágak: s jő a szekérmíves. Mert legelől mentében a mellén. a szülőivel együtt. míg ő dárdázott: s nem dobta hiába a fegyvert. s fénylő vasa végre kivágja. Priamosz fattyú-sarját leütötte. Elvétette. nézni a nyájat: így lett hát neve is Szimoeisziosz: ám a szülőknek meg nem hálálhatta a gondját. s az lezuhanva hever. az abász daliák fejedelme. Démokoónt. Estében lábnál megfogta erős Elephénór Khalkódontiadész. kelevézzel verte halántékon: s túloldalt jött ki fejéből újra az érckelevéz. s hajitott ragyogó kelevézzel. virágzó. Ám Odüszeusz hevesen fölgerjedt érte szivében: tört az elősoron át. valamint az a nyárfa. az Ída hegyéről szállva alá. gyors kancák közeléből: s most Odüszeusz. a barátjáért dühösen. szárad partján a pataknak: ott Szimoeisziosz Anthemidészt így verte le Aiász. elhurcolta a nyílzáporból. kit itt Szimoeisz partján szült anyja. síma. jó társát Odüszeusznak. s a szemét a homály betakarta: döngve zuhant le a földre. a fényes. és hol a pajzs oldalt nem fedte a földre lehajlót. Hektór is. fénylő ércmezbe takartan. csörömpölt rajta a fegyver: minden előharcos hátrált. épp amikor tovahúzta a holtat: s most ez a holtra zuhant. szép sarját: Szimoeisziosz ez. Hátrábbszökkentek a trószok. hogy hajlítsa keréktalppá gyönyörű szekeréhez. mert epedett. cibálta a férfi a férfit. valamint a torony. de Leukoszt. meg is oldta a térdét. ott belevágta az érckelevézt. s közben törtek előbbre. Holtjaikat nagy zajjal vonszolták az akhájok. de rohamja rövid lett. mely tágsíku mocsár földjén fölnő a magasba. Mert a halott-emelőt meglátta a bátor Agénór. Pergamosz ormáról letekintve. ki Abűdoszból jött. verte szemérmén. Hát elhagyta a lélek: s most iszonyú birok indult teste fölött az akháj meg a trósz közt: mint csupa farkas rontott mind egymásra.

kinek Ainosz volt a hazája. mert ott álltak a társak. Mert sem kőből nincs. és még sok más hős hullt el körülöttük. s a kemény kelevézt kiragadta kebléből. ha talán őt Pallasz Athéné kézen fogva vezérli. ki sértetlen s hegyes ércektől meg nem sebesítve jár-kel a harc közepén. a szemét a homály betakarta. arcával a porban. már Akhileusz. míg porba hanyatlott. a kőhajitó odaszökkent. Peirósz Imbraszidész. az átkos szétmorzsolta a csontjait is. Mert ama nap sok trósz küzdő és számos akháj hős nyujtózott egymás mellett. Messzeszökő Peirószt aitóli Thoász gerelyezte mellbimbója fölött. a köldöke mellett: és bele mind kibomolt. és lelkét kilehelte. lovas trósz nép. hogy föltartsa a bőrhasitó kelevézt. erős volt. Peirósz: s dárdát vert a hasába. elorozta a lelkét. amaz meg a vértes epeiosziaknak elseje. hosszú kelevézzel a kézben. Ott nem is ócsárolhatná a csatájukat az. Fegyvereit nem vonta le. míg az akháj sereget Zeusz magzata. tüdejébe hatolt be az érchegy. És mindkét ina szétszakadott. megóva a nyíl rohamától. az a szikla. ahol lelt lankadozókat. elmetszette hasát közepén. s azután rántotta ki jóhegyü kardját.” Ezt mondotta a várfokról riadalmas Apollón. És lám. sem küzd ott köztük. szépfürtü Thetisz fia. és ő hátrált meginogva. kontyos thrák daliák. tört közelébe Thoász. és nagytermetü harcos. de a bárkáknál forralja epéjét. S Díórész Amarünkeidészt lekötözte a végzet: mert éles kővel megdobta a jobb bokacsontja mellett lábszárát a vitéz thrákok vezetője. sem vasból nékik a bőrük. s két karját szeretett bajtársaihoz fölemelte. Trítogeneia buzdította bejárva. sose fuss te az argosziaktól. és noha híres. Így egymás mellett elnyúltak ketten a porban: ez thrákoknak. 58 .„Rajta. ha nekikfut. visszataszították.

ÖTÖDIK ÉNEK
DIOMÉDÉSZ VITÉZKEDÉSE Tűdeidész Diomédésznek most Pallasz Athéné bátorságot, erőt osztott, hogy az argosziak közt legjobban kiemelkedjék, s nyerjen ragyogó hírt. Nemlohadó lángot gyújtott pajzsán s a sisakján, mint ha az ősz csillagja ragyog, mely leggyönyörűbb fényt áraszt szét, miután megmosdott Ókeanoszban: íly ragyogó tüzet élesztett a fején meg a vállán; s küldte középre a hőst, hol a legtöbben gomolyogtak. Élt Trójában egy ember, dús és tisztanevű hős, Héphaisztosznak papja, Darész, és két fia is volt, Ídaiosz s Phégeusz, kitünők mindennemü harcban: ők, csapatuktól távol, a Tűdeidészre rohantak, mindketten lovon; ez gyalog indult harcba a földön. Majd mikor útjuk után egymás közelébe kerültek, hosszúárnyu dzsidát Phégeusz hajitott ki először, és Diomédésznek bal válla fölött süvitett el érchegye, s át nem döfte. De most érccel nekirontott Tűdeidész, s nem szállt ki hiába kezéböl a fegyver: mellbimbói között átverte, lelökte a lóról. Ídaiosz leszökellt, gyönyörű szekerét odahagyta, és nem merte halott testvérét védeni vassal; sőt a sötét végtől tán még maga sem menekülhet, Héphaisztosz ha ki nem szabadítja, homályba takarva, hogy végkép az öreg ne legyen siralomba borítva. Hős Tűdeusz fia most paripáikat onnan elűzte, adta a társainak: hajtsák el a görbe hajókhoz. S íme, Darész fiait meglátva a hősszivü trószok, azt, hogy az egyik fut, s a szekérnél hullt el a másik, lelke riadt mindnek; de bagolyszemü Pallasz Athéné kézen fogta a vészes Arészt és íly szavakat szólt: „Árész, gyilkos Arész, vérmocskolt, bástyalerontó, hát nem hagyhatnók mi a trószt s az akhájt verekedni? Majd eldől, melyiküknek nyujt hírt Zeusz atya végül. Jobb, ha mi elvonulunk, s kikerüljük Zeusz atya mérgét.” Szólt, s kivezette a vészes Arészt a csaták közepéből, és a Szkamandrosz gyep-peremén ültette le aztán. Visszavetette a trószt az akháj így; hadvezetői mind öltek: legelőbb sereget-vezető Agamemnón verte szekérről földre halízónok fejedelmét, nagy Hodioszt, mert az fordult meg először: a dárdát

59

válla közé beütötte, s a mellét fúrta keresztül: döngve zuhant le a földre, csörömpölt rajta a fegyver. Ídomeneusz Phaisztoszt kaszabolta le: gyermeke volt ez Maión Bórosznak, s a rögös Tarnéba való volt: Ídomeneusz, a dicsődárdás, hosszú kelevézzel, épp amikor szekerére szökellt, jobb vállon ütötte: földre zuhant a szekérről, gyűlölt éjszaka hullt rá. Ídomeneusz követői letépték róla a vértet; s íme Szkamandriosz is, Sztrophiosz fia, vadra ki jól tört, elhullt Átreidész Meneláosz dárdahegyétől, nagyszerü bérci vadász, maga Artemisz adta tudását, hogy hegyi rengetegekben nőtt vadakat hogyan öljön. Csakhogy nem használt neki ekkor a nyílszerető nagy Artemisz, és nem a nagy jártasság messzelövésben: mert őt Átreidész, a dicsődárdás Meneláosz, míg menekült, kelevézével megdöfte a hátán, válla közé beütötte, s a mellét fúrta keresztül. Arccal a földre zuhant, megcsörrent rajta a fegyver. Mérionész meg Harmonidész Tektón fiusarját küldte halálba: Pherekloszt, sok szép mesteri műnek értőjét, kit igen kedvelt vala Pallasz Athéné: egykor Alexandrosznak is ő ácsolta hajóit, bajnak kezdeteit, mik romlást hoztak a trószra s őrá is, minthogy nem tudta az isteni végzést. Őt most Mérionész meglepte, mikor menekült már, s jobboldalt a farán sujtotta: s a dárdahegy áttört hólyagján, s farcsontja alatt kiszaladt a szabadba; térdre rogyott jajgatva, halál boritotta sötétbe. Anténór-fia Pédaioszra Megész keze sujtott; fattyú volt az, azonban akép gondozta Theánó, mint a saját édes fiait, kedvezve urának; s Phűleidész, a dicsődárdás, közelébe kerülvén, nyakcsigolyáján át belelökte az érchegyü dárdát: és szemben foga közt nyelvét szétszelte az érchegy: porba rogyott, foggal mardosta a jéghideg ércet. Euaimón fia Eurüpülosz meg a nagy Hüpszénórt, büszkeszivű Dolopíónnak sarját, a Szkamandrosz papjáét, kit a nép úgy tisztelt, mint csak az istent: ezt most Euaimón ragyogó fia, Eurüpülosz hős, míg menekült, hátulról általverte a vállán, kardjával nekirontva, nehéz karját legyalulta: és leesett a mezőre a véres kéz: s a szemét már bíborszínü halál, s a kemény végzet betakarta. Így fáradtak ezek mindnyájan a vad viadalban, s Tűdeidészről nem tudhattad volna, kivel küzd, vajjon a trójaiak közt vív, vagy akháji csapatban: mert őrjöngve rohant a mezőn, valamint a megáradt
60

téli folyó, ha rohantában hidakat sodor és ront: s még megerősített sok gát sem tartja föl útján, sem viruló kertek keritései, hogyha lezúdul hirtelenül, mert Zeusznak zápora űzi-dagasztja: és a legények sok jó munkáját letarolja: Tűdeidész útjábol ekép gomolyogtak a trószok, bármi sokan voltak, nem merték mégse bevárni. Őt amikor meglátta Lükáón szép fiusarja, mint őrjöng a mezőn, hogyan űzi a trójai hadsort, görbe nyilát feszitette azonnal a Tűdeidésznek és meglőtte, mikor támadt: jobb vállba sebezte páncél-boltozatán által: keserű nyila szökkent, és szemben kiszaladt: vértől lett mocskos a vértje. Erre Lükáónnak ragyogó fia zengve kiáltott: „Rajta, ti mén-űző trószok, hőslelkü vitézek, megsebesült az akhájok legderekabbja; hiszem már: jó nyilamat hosszan nem bírja ki, hogyha valóban Zeusz fiusarja, az úr, küldött engem Lükiából.” Szólt dicsekedve; de azt nem igázta le gyors nyila mégsem, csak hátrább lépett paripáihoz és szekeréhez, s ott így szólt Kapaneusz sarjához, a hős Sztheneloszhoz: „Jó Kapanéiadész, nosza szállj le a harciszekérről, rántsd ki a vállamból a keserves nyíl-lövedéket.” Szólt; Szthenelosz fürgén szökkent szekeréröl a földre, s melléállva kihúzta a gyors vesszőt a vitéznek vállából: kilövellt a sodort vért-ingen a vére. S szólt könyörögve a harcban-erőshangú Diomédész: „Hallgasd meg szavamat, pajzsos Zeusz gyermeke, Győztes: hogyha apámnak is és nekem is szivesen segitettél eddig a vad harcban, kedvelj most újra, Athéné: add nekem azt a vitézt, vond őt gerelyem rohamába, őt, aki megsebzett, s dicsekedve kiáltja, hogy én már nem szemlélem hosszan a nap sugaras ragyogását. Így szólt ő könyörögve; meg is hallgatta Athéné, lábát s fönt a kezét, fürgévé tette a testét, majd közelébe kerülve megállt, szárnyas szavakat szólt: „Bátran csak, Diomédész, most verekedj meg a trósszal; mert az apád erejét küldöttem már kebeledbe, nemremegőt, mely a pajzsrázó Tűdeusz lovagé volt, és a homályt elvettem, amely szemed ülte eleddig, hogy jól ismerd föl, melyik itt isten, melyik ember. Hogyha tehát valamely isten csalogatna csatára, nemmúló örök istennel viadalra ne állj ki mással: hogyha azonban Zeusznak lánya jön erre küzdeni, Aphrodité, sebesítsd meg jóhegyü érccel.”

61

Így szólt és elment a bagolyszemü Pallasz Athéné, S Tűdeidész ismét az előcsapatokba vegyült be. És noha lelke előbb is akart már vívni a trósszal, megháromszorozódott most dühe: mint ha oroszlánt sűrűgyapju juhok mellett sebesít meg a pásztor, míg a karám keritésén szökken az át, de nem öl meg: csak fölkelti dühét, és már nem tudja elűzni, hát az akolba bujik; s riadozgat az elhagyatott nyáj; s már a megölt juhok ott mind sűrü halomba hevernek, majd mély aklukból bátran szökken ki a bősz vad: Trója hadába ilyen bőszen tört hős Diomédész. Asztünooszt ott ölte le és fejedelmi Hüpeirónt: egyet a mellbimbója fölött kelevéze hegyével, ezt meg a vállperecén nagy karddal sujtva halálra: vállát hátától s a nyakától elszakitotta. Mindkettőt otthagyta; s Abász s Polüídosz után tört, két fiusarja után álomjós Eurüdamásznak: útravalóul az apjuk nem fejtett nekik álmot, s vértjüket ő, az erős Diomédész, vonta le róluk. Majd Xanthoszra, Thoónra rohant: két kései sarja volt ez Phainopsznak, kit kínzott gyászos öregkor, s több fia nem született már, hogy vagyonát örökölje. Kedves lelküket ő elorozta, levágta e kettőt, apjuknak zokogást, gondot, gyászt hagyva, hisz otthon harcból megtérő fiait nem tudta fogadni, és vagyonán is messze rokonság osztakozott csak. Dardanidész Priamosz két sarját fogta meg aztán, egy-szekeren szálló Khromioszt és bajnok Ekhemmónt. Mint csaliton legelő csordára ha csörren oroszlán, és a tehén vagy a borju nyakát szaggatja fogával: Tűdeidész lovaikról így döntötte le őket, bár ellenkeztek, s azután lerabolta a vértjük, méneiket meg társaival hajtatta hajókhoz. Aineiász pedig őt látván, hogy hadsorokat dúl, útnak eredt a mezőn, süvitő gerelyek sürüjében: Pandarosz, isteni hősre akart bukkanni akárhol. S hogy föllelte Lükáón jónevü, hős fiusarját, szemben véle megállt, és hozzá íly szavakat szólt: „Pandaroszom, hol van szárnyas nyilad, és hol az íjad, s hol van a híred? Nincs itt sem, ki veled vetekedhet, s egy sem vallja magát jobbnak nálad Lükiában. Rajta, röpítsd nyilad abba, kezed Zeuszhoz fölemelve, bárki is ő, aki ott így tombol, a trójaiaknak íly sokat árt, térdét oldván meg olyan sok erősnek; hogyha ugyan nem egy isten tán, ki a trójaiakra áldozatért haragos: súlyos, ha haragszik az isten.”

62

Válaszul erre Lükáón fényes gyermeke így szólt: „Aineiász; te tanácsosa ércmezü trójaiaknak, harcos Tűdeidésznak alítom amazt a leginkább, látva a pajzsát, szemréses, négyormu sisakját és lovait; de bizony lehet az, hogy mégis egy isten. Hogyha pedig, mint mondom, e férfi a hős Diomédész, isten nélkül nem tombol, de bizony közelében áll valamely nemenyésző, s vállát ködbe borítja, és a sebes nyilakat mind elhárítja felőle: mert hisz lőttem már nyilat én rá és megütöttem jobb vállán, behatolt a nyilam páncél-üregén át; már bizony azt hittem, Hádész házába vetettem, s mégsem sujthattam le: haragszik rám ma egy isten. S nincsenek itt lovaim, szekerem se, hogy arra fölálljak. Bárha Lükáónnak palotájában tizenegy szép újdonat-új szekerem vár, jól beborítva lepellel; és két-két ló áll mellettük, vár befogásra, míg a fehér árpát rágcsálja s a jóizü tönkölyt. Hisz dárdás öreg édesapám meghagyta, Lükáón, még mikor indultam díszes szép háza öléből, hogy paripákkal utazzam, s hogy szekeren hadakozva rontsak a trósz sorok élén majd a kemény viadalba; nem hallgattam rá, noha jobb lett volna valóban; mert lovaim féltettem, hogy nem jut nekik abrak, hogyha körülfognak; s ők hozzászoktak a jóhoz. Otthon hagytam hát, s gyalog értem a trójai várba, bízva az íjamban, de bizony nem hoz vala hasznot. Mert hiszen eddig két kitünő daliára nyilaztam, Tűdeidészre s az Átreidészra: nyilammal e kettő vérét ontottam: s csak jobban földühösödtek. Rossz sorssal vettem le az ívelt íjat a szegről aznap, amint kies Ílion oltalmára vezettem trósz csapatom, deli Hektórnak kedvére sietve. Ámde ha még hazaérek, s látom még a szememmel otthonomat s nőmet s meredektetejű palotámat, akkor ugyan fejem egy más ember messe le nyomban, hogyha nyilam széttörve a fényes tűz közepébe nem hajitom, mert hasztalanul volt társam a harcban.” Néki a trósz vezető, Aineiász, válaszul így szólt: „Csak ne beszélj soha így, hisz előbb nem változik ez meg, míg oda ketten nem rontunk, szekeren, paripákkal, hogy vele szemben a fegyvereinket megpróbáljuk. Lépj szekeremre hamar, hogy meglásd, Trósz paripái mint tudják a csaták mezején át erre meg arra fürgén űzni az ellenséget, vágy kikerülni. Minket is elvisznek sértetlen a várba, ha Zeusz tán újra a Tűdeidésznek nyujtja a harc diadalmát. Most te ragadd meg a díszes gyeplőt, fogd meg az ostort,

63

s én, a lovakról, hogy küzdjek, már földre szökellek. Vagy te fogadd őt, s én ügyelek közben lovainkra.” Válaszul erre Lükáón fényes gyermeke így szólt: „Aineiász, te magad fogd csak gyeplőd, paripáid: mert jobban vonják a szokott vezetővel a görbe hadszekeret, ha talán Tűdeusz fia újra megűz még. Úgy ne legyen, hogy félve topognak, s minket a harcból nem visznek ki sehogy, mert várják vágyva a hangod: s majd ideszökken a hőslelkű Tűdeusz fiusarja, földre terít minket, s elhajtja patás paripáid. Hát te magad hajtsd csak szekered, te magad paripáid, s én fogadom, ha idébb ront, őt a hegyes kelevézzel.” Így szóltak, s keltek, s föl a cifra szekérre szökelltek, s ellene harcvággyal hajtották gyors paripáik. Látván ezt Szthenelosz, Kapaneusz ragyogó fiusarja, Tűdeidészhez azon nyomban szárnyas szavakat szólt: „Tűdeusz gyermeke, szívemből szeretett Diomédész, két daliát látok, ki veled vágyik verekedni; mindkettő iszonyúan erős: ez a nyílhoz igen jól értő Pandarosz, ő, aki vallja, hogy apja Lükáón, az pedig Aineiász, ki a nagyszivü Ankhíszésztól hirdeti származatát, s kinek anyja a szép Aphrodíté. Rajta tehát, lovakon húzódjunk hátra, ne tombolj így az elősorokon, kedves szived el ne veszítsed.” Görbén fölfele nézve felelt az erős Diomédész: „Csak ne beszélj a futásról, mert, hiszem, úgyse vehetsz rá: nincs az a véremben, hogy hátrálgassak a harcban, nem lapulok sohasem: s az erőm sértetlen, egész még. Átallok fölhágni a harciszekérre, de így is szembemegyek velük: és így sem hagy félnem Athéné. Nem fogják ezeket hazavinni a gyors lovak innen, mindkettőt legalább nem, még ha meg is fut az egyik. Mást mondok neked én, te pedig vesd jól a szivedbe: azt a dicsőséget ha megadja a bölcseszü Pallasz, hogy mindkettejüket leterítsem, a gyors paripákat fékezd itt, kösd jól a szekér pereméhez a gyeplőt: és gondod legyen Aineiász paripáira törni s őket a trósztol a jólábvértes akhájokig űzni; mert ama fajtából vannak, mit a messziredörgő Zeusz még Trósznak adott Ganümédészért, a fiáért; hajnal alatt, nap alatt legjobb paripák a világon. És meglopta e fajt sereget-vezető Ankhíszész: Láomedónt csalván, küldött kancákat alájuk, s így fajtájukból házában hat lova is lett: s míg négyet közülük maga tartott jászola mellett, két harcban-félelmeset Aineiásznak adott át: hogyha e kettőt elkapjuk, nagy lesz a mi hírünk.”

64

Ők egymással ilyen szavakat hallatva beszéltek; s jöttek azok sebesen, hajtották gyors paripáik. S íme Lükáónnak ragyogó fia szólt legelőször: „Nagyhírű Tűdeusz fia, hős, bátorszivü bajnok, lám, rád lőtt keserű gyors vesszőm nem teritett le: most gerelyemmel kísérlem meg, hátha találok.” Szólt, s hosszúárnyú gerelyét csóválva vetette, s Tűdeidészt paizsán hajitotta: az érchegyü dárda röppent és átfúrta a pajzsot, a vértet is érte; erre Lükáónnak ragyogó fia zengve kiáltott: „Véknyadat átvertem, Diomédész; nem hiszem én már, hogy hosszan bírod ki; nekem nagy hírnevet adtál.” Nem rettenve felelt neki most az erős Diomédész: „Félreszökött, nem ütött; de hiszen látom, hogy e harcot meg nem szűntetitek, míg eggyetek el nem esik már, vérrel elégítvén ki Arészt, a szilárd csatavívót.” Szólt, s hajitott; kelevézét Pallasz küldte amannak szem mellett, orrába, fehér fogait kiütötte. És a szilárd érchegy nyelvét elszelte tövénél, s állának szélén szökkent ki a dárdahegy újra. Földre zuhant a szekérről, csördült rajta a díszes tündöklő fegyver; szökkentek ménei széjjel gyors lábbal, s ott hagyta el őt az erő meg a lélek. Aineiász leszökellt pajzzsal, hosszú kelevézzel, félve, a holttestet nehogy elrántsák az akhájok. Járt, erejében bízva, körötte, miként az oroszlán. Dárdáját feszitette fölébe s a domboru pajzsot, ölni mohón, aki csak közelébe törekszik a holtnak; s rettentőt riadott; de követ ragadott a kezébe Tűdeidész, amilyent két férfi se tudna emelni, mái halandó, s ő könnyen csóválta magában. S evvel dobta meg Aineiászt csípőn, hol a combja csípőben fordul, forgónak hívja az ember: ezt szétzúzta, de még két ínt is szerteszakított, s bőrét is lesodorta az éles kő; s a vitéz most térdre rogyott, izmos tenyerét feszitette a földnek, így várt, és a szemét a sötét éj elboritotta. És most tán odavész sereget-vezető Aineiász, Aphrodité, Zeusz lánya ha nem veszi észre, ki egykor őt baromőrző Ankhíszésznak szülte világra; most átfonta fehér karjával jó fiusarját, s ráboritotta elől tündöklő leple redőjét, védelmül, nehogy őt egy gyorscsikajú danaosz hős megdárdázza a mellén, és elorozza a lelkét. Ő szeretett fiusarját így kiragadta a harcból; ám Kapaneusz fia sem volt rest, s mit néki parancsolt

65

fájt sebe szörnyen. s az megzavarodva elillant. akkor a hőslelkű Tűdeusz fia már nekilendült. ezt kedvelte a legjobban. és elorozza a lelkét. szállnom Olümposz-oromra hamar. s ő meg. Megfékezte patás paripáit távol a harci zajgástól. mert lelkük is egy volt. kékes felhőben. s őket a trósztol a jólábvértes akhájokig űzte: majd odaadta derék társának. hol az istenek élnek. aki most tán Zeusznak is ellene törne. s kedves testvéréhez esengett térdre borulva Aphrodité. Szörnyen kínlódom. mely nedve a boldog olümposziaknak: mert kenyeret sosem esznek. s az aranyzabolás paripákat Arész odaadta. mivel jól látta: erőtlen az istennő. megfogta a gyeplőt. hogy tovahajtsa a görbe hajókhoz. tán nem elég. s a szekér peremére kötötte a gyeplőt. S rákiabált Küpriszre a harsány hős Diomédész: „Zeusznak lánya. s ráugrott Aineiász két szépfürtü lovára. hogy erőtlen nőket férevezetgetsz? Hátha csatákba csatangolsz még. s nem a várdúló nagy Enűó. szép tenyerének szélénél: és isteni vére folyt. Följajdult Küprisz s a fiát is földre vetette: ezt kiragadta kezével azonnal Phoibosz Apollón. Aphrodité fölszállt. el se feledte. ambrosziás leplén áttört. Széllábú sebes Írisz vitte ki őt a tömegből.” Szólt. s Tűdeidésznek utána vezette patás paripáit buzgón: s az gonosz érccel Küpriszt űzte. Majd föllelte a vészes Arészt: ott ült az a harcnak balszárnyán: köd lepte be gyors lovait s kelevézét. S oldala mellé állt Írisz. vonulj el a harcból. Déipülosznak. sürű gomolyon kergetve keresztül. Khariszok kezemívén. ha akár távolról hallod a zajgást.harcban-erőshangú Diomédész. kezébe ragadta a gyeplőt. fölpattant szekerére. míg kedves szíve kesergett. marta a fájdalom. s gyönge kezén sebet ejtett: átszakitotta az érckelevéz hegye nyomban a bőrét. kik fennen uralkodnak pusztító férficsatákon. a bajnok. hogy ezentúl megdermedsz. te segíts rajtam. hogy nem Athénaié. paripáidat add át.” Szólt. férficsatából. hiszem én. nékiszökellt hegyes érccel. És hogy elérte. az ikhór. nehogy ott egy gyorscsikajú hős megdárdázza a mellén. ostora indított. éppen ezért vérnélküliek. nem azok közül egy. mert megsebzett a halandó Tűdeidész. fénylő bort sosem isznak. a lovak nemkésve röpültek: 66 . s nevük is: nemenyésző. és feketült gyönyörű keze bőre. az aranyzabláju sebes paripákért: „Drága fivér.

Aineiászt. kedves háznépét zokogással föl ne riassza 67 . Ellened őt istennő küldte. nem tudja szivében. ott lovait fékezte a széllábú sebes Írisz. ki Adrasztosznak bölcseszü lánya. lekötözte keményen. szót szólva kimondta: „Mondd. mert az akhájok az elnemenyészőkkel verekednek. véled melyik égbeli isten bánt így. dölyfös Diomédész. bármennyire fáj is. megsimogatta szelíd kézzel. hogy sose hosszúéletü az. én lányom. aki nem félt tenni ilyesmit. a kínoktól átjárva: s a vessző izmos vállából kimeredve gyötörte a lelkét. két fiusarja Alóeusznak. a hatalmas-termetü. az olümposzi csúcsra. Így hát Tűdeidész. kik Olümposzon élnek. és meggyógyította: mivel nem földi halandó. Tűrt Hádész. Tűrt Árész. nagy olümposzi bérchez. erős kínokkal kínoztuk mi meg egymást. nyomorult. fájó szívvel. bagolyszemü Pallasz: csakhogy balga a Tűdeidész. Aphrodité odahullt anyjának ölébe. fájdaloműzőt. Tűrt Héré. majd meg eloldván. Zeusz házába szaladt Hádész. ha mostohaanyjuk. Érc-korsóba kötözve tizenhárom havon át volt: és tán még odavész Árész. a szépséges-szép Éeriboia nem szól Hermésznek. Paiéón hintett rá jó írt. nyíllal sérteni isteneket. isteni úrnő: „Tűrj. ki utána kilopta nagy Árészt. ki mohó a csatán.s isteni székhelyhez szálltak. kedves lányom. mikor őt izmos fia Amphitrüónnak jobb mellbimbóján hármas nyíllal megütötte: Hérét nem lohadó iszonyú kín fogta el akkor. megölelte leányát. fékezd magad.” Válaszul így szólt erre Dióné. Már nem a trósz s az akháj közt dúl a csaták riadalma. Nagy vétkes. iszonyú viadalból. térdén azt fia nem hivogatja apusnak mint hazatértet a háboruból. fürge nyilától ennek az embernek: pajzsos Zeusz gyermeke őt is megkínozta nyilával a holtaknak kapujában. ki tenálad erősebb: s Aigialeia. ki az én szívemnek a legszeretettebb. mintha te rosszat tettél volna előttük?” Válaszul így szólt erre mosolyszerető Aphrodíté: „Tűdeusz gyermeke sebzett meg. Dióné két karjával fogta körül. Hisz sok olümposzi tűrt közülünk már földilakóktól rosszat. félhet: rá ne rohanjon olyan. mikor őt Ótosz s az erős Ephialtész. mert szeretett fiamat kiragadtam előle a harcból. már miután a kemény kötelék kínozta sokáig. ambrosziás abrakkal etette. ki az istenek ellen harcol. méghogyha akármily erős is.

” Szólt. szólt arany Aphroditéhoz. S képmást készített az ezüstíjas nagy Apollón. mire Tűdeidész egy kissé hátrahuzódott. vérmocskolt. vértje se volt más. gyilkos Arész. a harci ügyek nem néked adattak: intézd csak te a nászoknak vággyal-teli dolgát.” Ők egymással ilyen szavakat hallatva beszéltek. megharagudsz-e reám. Háromszor nekiugrott. háromszor rázott rá fénylő pajzsot Apollón. visszább! égilakókkal egybe ne mérd magadat: nem volt soha törzse hasonló égilakókhoz a földönjáró emberi nemnek. bár jól tudta.” Szólt. Csakhogy Athénaié s vele Héré arra tekintett. és mindezzel a gyors Árész meg Athéna törődjék. Végre a vészes Arészhoz ekép szólt Phoibosz Apollón: „Árész. a bagolyszemü Pallasz Athéné: „Zeusz Atya. istenek apja.” 68 . messzelövő Phoibosznak hogy kikerülje haragját. rettenetes hangon szólt rá nyilazó nagy Apollón: „Tisztább észt. hogy vele menjen a trószokhoz. mire elmosolyodva az emberek. bástyalerontó. nem jönnél-e a harctól elriogatni e férfit. s Aineiászt a tömegtől hátrább vonta Apollón. majd pedig énrám tört.” Szólt. ahol szentélye is állott: s ott Létó meg a nyílszerető szép Artemisz úrnő gyógyítgatta. Most pedig Aineiászra rohant harsány Diomédész. mint Aineiász. Tűdeusz fia. súlyos fájdalmai szűntek. hogy leterítse a harcban. aki most tán Zeusznak is ellene törne? Küprisz csuklóján ejtett sebet ő legelőször. s hogy negyedízbe rohant neki. s az ikhórt a kezéről két kézzel letörölte: gyógyult nyomban a kéz. lóbetörő Diomédésznek derekas felesége. ha van egy szavam erről? Aphrodité egy akháj nőt buzdított bizonyára. hogy leterítse a hőst. s megfossza a nagyhirü vérttől. szörnyü rohammal. s Zeusz Kronidészt bosszantották szúró szavaikkal. s így valamely szépleplü akháj asszonyt simogatva. daimónként. hogy őt Phoibosz keze védi a harcban: ám a nagy istent sem tisztelte: a vágya tüzelte. és körülötte e képmásnak trószok meg akhájok csapdosták egymás mellén szaporán a hatalmas szépkörü sok bikabőrpajzsot s repeső kicsi tárcsát. mint valamely dühös isten. éppenolyan volt.álmából. szentelt Pergamoszába. Tűdeidészt. gyönge kezét aranyos csatjával fölszakitotta. eképen hívta magához: „Én kislányom. Kezdte az istennő. erősítgette a nagy szentélyben. kiket annyira kedvel. gyászolva a legderekabbik akháj hőst.

s rázva hegyes lándzsáit. s az akhájjal szembeszegültek.” Így szólt Szarpédón. Úgy ne legyen. s Zeusz-nevelésű sarjaihoz Priamosznak ekép szólt: „Sarjai Zeusz-táplált Priamosznak. és a csatára férfiuval szemben van gondom: bár nekem itt nincs semmim. míg a remek kapunál vívják a csatákat? Fekszik a férfi. derék társunk mentsük ki a harc rohamából. hát hova lett az erő. e büszke királynak. harcra tüzelte hadát. meddig tűritek itt. Mint ha a szél polyvát hordoz szent búzamezőkön. a thrák vezetőnek véve alakját. csak a testvérek meg a sógorok élén: s most közülük szemem egyet sem lát. Én magam is távolról jöttem megsegitőül: távol van Lükié. megfordultak mind. Pergamosz ormán. amint kocsisuk fordult a szekérrel. csupán segitők. sereg és segitők nélkül te a várost megvéded. S most ragyogó Hektórt Szarpédón szidta-gyalázta: „Hektór. míg mi. 69 . s kérned a távolból idejött segitők vezetőit. gyors Akamásznak. és szűnjék a szidalmuk. amit tovavonna-vihetne az argoszi népség. hitvesek oltalmáért hogy helytálljon a harcban. a sebes Xanthosz közelében. Hát mindenre neked kell éjjel-nappal ügyelned. s belemart Hektórba e szózat: fegyveresen szökkent szekeréről nyomban a földre. és le is ült Phoibosz maga. légyetek ellenségeitek zsákmánya-falatja. mint isteni Hektórt. mely rég a tiéd volt? Azt mondtad. s riogatta a trójai hadsort. járt föl-alá a seregben. földre lapulnak.” Szólt. hogy szívósan küzdjenek. akár az ebek. és a törek széltébe fehérlik: a harcos akhájok úgy sápadtak a nagy portól.Így szólt. Álltak az argosziak sűrűn. S ők egymás ellen vitték erejét kezeiknek. ébresztett vad hadilármát. fiusarja a nagyszivü Ankhíszésznak: rajta. Míg te csak állsz itt. hogy a népeteket kaszabolják? Addig-e. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal. ha közelg az oroszlán. kik hamar elpusztítják népes városotok már. Aineiász. kit úgy becsülünk. mely vágya a nélkülözőnek. csöpp kis csecsemőmet. és sok kincsemet is. vészes Arész meg ment. és nem adod ki parancsod a népnek. hogy sűrü vadászhálóba kerítve. mit a síkon az érces égig vert a futó és ismét összecsapó sok lónak lába. s meg nem futamodtak. ott hagytam szeretett nőmet. mindnyájan vívjuk a harcot. szóráskor. ha a fürge szelekkel a szőkehajú szép Démétér szétválaszt minden magvat a héjtól. egy se tünik fel. s még így is buzdítom a népemet.

dús volt. az argosziak segitője. fel-alá sietett soraik közt. osztva parancsát: „Férfiasan. ki mohó az ölésben. Kréthónt. hogy kicsikarják küzdelmekben az Átreidáknak ott az elégtételt. más rohamos szél is. hogy él. s kelevézt röpitett sebesen. több marad élve. mert nem hagyta a harc. S ő maga dús szentélyéből küldötte közéjük Aineiászt. míg a futóknak híre se kél. Átreidész a tömeg közt járt-kelt. s kebelébe erőt hintett a királynak. kitünőt mindennemü harcban. hogy így tüzesítse a trószt. a trójaiaknak nyujtva segítséget. behatolt oda érce.s éjt boritott vad Arész e csatára. sok férfi vezérét.” Szólt. Orszilokhosz nemzette a bátorlelkü Dioklészt. meg Erisz. mert mindig elől robogott a csatában: most pajzsába dobott dárdát a király. társát a nagy Aineiásznak. s a halál betakarta e két hőst. ő késztette. 70 . s maguk ők sem féltek a trószoknak se zajától. Agamemnón: föl nem fogta a pajzs a dzsidát. Pergaszidészt. hogy elment Pallasz. sem rohamától: vártak rá. míg alszik erős Boreász is. melyeket Kronión Zeusz szélcsendben hegyek orma fölé állít a magasban. s mélyárnyú sürü fellegeket szétoszlat az égen: így várták be szilárdan a trószt. Társai közt termett Aineiász. s Orszilokhoszt. mert az aranykardú Phoibosznak tette tanácsát. Ez nemzette nagy Orszilokhoszt. s átverte az első sorban Déikoónt. miután fölserdültek már. s egyik sem mozdul. mint Priamosznak gyermekeit. Kréthónt. s nemzetsége az Alpheiosz folyamától lett. mely szélesen ömlik alá a püloszbeliek közt. segitője se támad. csörömpölt rajta a fegyver. és épségben közelít seregükhöz s őrzi derék erejét. éjszinü bárkán jólovu Trója alá indultak az argosziakkal. mitsem kérdeztek azonban. melyet ott az Ezüstnyilu vert föl és vele gyilkos Arész. a Dioklész két fiusarját: apjuk a jóalapú Phérében lakta lakását. S Aineiász két hős danaoszt ejtett el a harcban. restelkedjetek egymás színe előtt a tusában: mert hírféltők közt kevesebb hull. mely fú suhanó sivitással. Közben a két Aiász. Ők. s Orszilokhoszt. s ők megörültek. miután már látta. és átverte övét. meg nem futamodtak. látva. s behatolt odalent a hasába: döngve zuhant le a földre. valamint felhők. feleim! legyetek bátorszivüek mind. és egy ikerpárt nemzett bátorlelkü Dioklész. meg Odüsszeusz és Diomédész buzdította az argoszi harcosokat. kit a trósz úgy tisztelt.

Ezt. míg Árész roppant kelevézt csóvált a kezében. ez erre hörögve zuhant le remek szekeréről. Megdermedt láttára a harsány hős Diomédész. Antilokhosz nekirontva. kocsisát leütötte. Antilokhosz hős. ez hordozta a szégyennélküli nagy hadilármát. mert mélyen hullt a homokba. látva. nagylelkű paphlagonok vezetőjét. amígcsak férfimarokban csóvált érc nem szúrja le őket: így ezek Aineiász karjától földreterítve eldőltek. fővel a földre zuhant. Szánta az elzuhanókat Arész-kedvelt Meneláosz. Arésszal egyenlőt. tört az elősoron át. látva a zúgó tajtékot. Antilokhosz meg a fegyveresét. amiért igyekeztek. nyomában a trósz hadirendek: és vezetőjük Arész maga volt s a hatalmas Enűó.Mint a magas hegyeken fölserdült két vad oroszlán. vágyódtak a vad viadalra. valamint két szép szál bérci fenyőfa. s így szólt seregéhez: 71 . kővel könyökébe talált: a kezéből porba esett elefántcsonttal kirakott gyeplője. s odavész vele mind. rázta a lándzsáját. noha fürge vitéz volt. majd megfordultak s a legelsők közt tusakodtak. s rajtukütött rivalogva. S így kimeredt hosszan. halántékán megütötte karddal. és e szegényeket ott bajtársi kezekbe vetették. Látta a nagylelkű Nesztór fia. Ám Hektór őket meglátta a harcisorok közt. nagy pusztát szelve keresztül. ökröket és hízott juhokat ragadozva rohannak végig az emberek aklain és pusztítva. amidőn ott állt. megtorpan tengerbe szökő rohanó folyamárnál. ragyogó ércmezbe takartan. a kulcscsontjába találva. Pülaimeneészt verték le. mert már úgy tervelte. hogy egymás mellett két hős áll vele szemben. S Aineiász nem várta be őt. végül porba tiporták őt a saját paripái. pajzsviselő. vállával a porba bukott le. hogy Aineiász leterítse. melyeket anyjuk a mély erdőn táplált a cserésben. a dicsődárdás Meneláosz Átreidész átverte. S íme. S Antilokhosz szorosan közelébe került a királynak. Ők meg a két holtat húzták az akháj csapatokhoz. Mint ki tanácstalanul. melyeket Antilokhosz hajtott az akháj csapatokhoz. másszor meg Hektor után járt. az Atümniadészt (a patás paripákkal épp fordult). Ketten már kezüket s a kemény kelevézt fölemelve egymással szemben. s egyszer Hektor előtt. még elesik. s fut vissza az útján: így hátrált meg a Tűdeidész. s tört az elősoron át: féltette a nép terelőjét. hősi Müdónt. Árész bíztatta erőre.

S Hektór két csataértő férfit vert le azonnal. arccal a trójaiak fele mindig.„Kedveseim. zuditották sűrün a trószok rá a hegyes. S Tlépolemoszt. de a pajzsa kivédte. Szánta az elzuhanókat a nagy Telamóniosz Aiász. s Tróját feldúlván. kik a régi időkben tőle eredtek. hogy a pajzsos nagy Kronidésznak gyermeke vagy. kihúzta a dárdát. mert oly sok kitünő küzdő állt ott kelevézzel. ragyogó lándzsát. nem hiszem én. s hajitott ragyogó kelevézzel. Meneszthészt.” Így szólt. döngve zuhant le. a tündökölő Aiász odarontott. s Amphíoszt. fellegtorlaszoló Zeusz gyermeke és unokája. Csak hátráljatok. noha híres. és a nagyárnyú dárda megállt lentebb a hasában. bármíly szörnyü-erős hősként jöttél Lükiából. erős hős volt s nagytermetü harcos. bátorszivü bajnok. míly derekas deli dárdavető. hogy erős védője lehess te a trósznak. hogy segitője legyen Priamosznak. Rátaposott sarkával a holtra. akkor Tlépolemosz szólalt meg köztük először: „Szarpédón. Szelagosz sarját sujtotta. utcáit elözvegyitette. fosztani vértjétől. Így fáradtak ezek mindnyájan a vad viadalban. én leigázlak. mert messze mögötte maradsz a vitézlő hősöknek. s így jutsz majd Hádész kapuján túl. Ezt az övén sujtotta a hős Telamóniosz Aiász. visszataszították s hátrált meginogva a harcból.” 72 . Ankhialoszt. nagy birtoka volt. s a végzet hozta el onnan. Néked a lelked gyáva. csakhogy a többi remek fegyvert nem tudta lehúzni annak válláról. Lükié bölcs bajnoka. hogy megvédje a vésztől: földi halandó képében vele jár ma is Árész. járatlannak a harcban? Csak hazugok mondják. mert már gerelyek szoritották: s félt. jó közelükbe megállt. s aki egy szekeren szállt véle. Héraklész szép nagytermetü sarját isteni Szarpédónnal szembe vezette a végzet. És mikor útjuk után egymás közelébe kerültek. csak hat bárkával s nem is olyan nagyszámu csapattal. minek is kell itt reszketve lapulnod. égilakókkal szemben erős viadalt ne kivánjunk. Míly máskép szólnak Héraklész édesapámnak hős-erejéről. bámulhatjuk mi az isteni Hektórt. ki Paiszosz földjén élt. mert hisz oroszlánszívü vitéz volt! Láomedón paripái miatt jött ő ide hajdan. és. s közben a trószok egész közelükbe kerültek. sok kincse. S mindig egy isten van vele. a néped a harcban enyészik. hogy a trójai hős daliák bekerítik egészen. mondd.

amíg vonszolták. néki nem adta ki. mire kőrisdárdáját fölemelte Tlépolemosz. s átjárta a fájdalmashegyü dárda. Isteni Szarpédónt ragyogó bajtársai ekkor pajzsos Zeusz gyönyörű bükkfája alá teritették. Hányta-vetette utána a lelkében s a szivében. íly sietősen munkálkodtak mind körülötte. Lükié vezetője. Halioszt. S több lükiébelit is megöl ekkor a fényes Odüsszeusz. Nagyszívű Odüszeusznak nem volt végzete mégsem. sűrü nagy éji homály szakadott tüstént a szemére. tűrőlelkü vitéz. vagy sok más lükiébelinek vegye-é el a lelkét. még talpra is állhat. Koiránoszt sujtotta le és Khromioszt meg Alasztórt. Tlépolemosz meg az ő bal combját érte az érccel: abba rohant be mohón kelevéze. s a csont közelében megtorpant. s lelkét soknak vegy még el a harcban. mert apja a vészt most még tovaűzte. ostoba vétke miatt a vitézlő Láomedónnak. Szarpédón. vajjon a mennydörgő Zeusz sarját űzze először. szent Tróját ő feldúlta valóban. kedvre deríteni csöpp fiam és szeretett feleségem. éntőlem még itt: gerelyemtől földreigázva hírt adsz énnekem és lelket paripás Aidésznak. Tlépolemoszt meg másoldalt lábvértes akhájok vitték el. s a szép paripákat. senki se gondolt rá: ha kirántják combjából. el az éjszinü végzet. Ámde kimondom. ha utána el is hagy az élet városotoknak ölén. epedett. messze suhant. felelt a szavára: „Tlépolemosz. s egyszerre vetették ketten a hosszú lándzsákat: neki Szarpédón átverte középen most a nyakát. elér a halál. de sisakrázó Hektór nem adott neki választ.” Szólt. s rémített minden danaoszt.” Így szólt ő. 73 . kedves szive indulatos lett. Sok lükiébeli ellen fordította Athéné. bár értük jött távoli földről. Prütaniszt és véle Noémónt. hiszen úgysem volt az a sorsom. védj meg. hogy vesse az argoszi népet hátra hamar. mikor ezt meglátta a fényes Odüsszeusz. Isteni Szarpédónt ragyogó bajtársai vitték már ki a harci gomolygásból: kínozta a hosszú kőris-dárda. az akhájok zsákmányául a földön fekve ne hagyj. Tört az elősoron át ragyogó ércmezbe takartan. hogy hegyes érccel Zeusz izmos sarját leterítse. hogy megtérjek még szeretett mezejére hazámnak.Szarpédón. s hozzá panaszos szavakat szólt: „Príamidész. mert jótette fejében szidta. megörült közeledtén Zeusz fia. Alkandroszt. hogyha sisakrázó nagy Hektór nem veszi észre.

hogy Árész jár seregében a trósznak. Rajta. apja küszöbje fölött csúsztatta le drága ruháját. a barna hajókhoz. győztes Athéné. hogy haza. s pihegő lelkét üditette. hát a szavunk Meneláosznak csak hasztalan adtuk. hímzett szép leplét. hogyha e vészes Arészt hagyjuk tombolni tovább is. S Hébé illesztett hajlott kereket szekeréhez. kit legutolszor Hektór Príamidész meg az ércfegyverzetü Árész? Isteni Teuthrászt és mén-űző harcos Oresztészt. nemenyésző. melyet mindenhol körben koszorúz meg a Rémség: dermesztő Űzés van rajta s a Védelem és a 74 . Képhíszisz-tó partjánál. csoda látni. s a rúd tetejébe szép aranyos jármot kötözött. és aranyos meg ezüstös szíjjal kötve feszült rá fönt az ülés. s igába vezette a gyors paripákat Héré.s combjából kifelé rántotta a kőrisdárdát jóerejű Pelagón. amikor Boreásznak fútt a fuvalma reá. hátrahuzódtak folyton hallva. s fönt körülötte jól odaillesztett rézabroncs volt. az úrnő. Rettenetes. jaj. pajzstartó Zeusz atya lánya. kincsére vigyázott. és a szemére köd omlott: majd fellélegzett ismét. mint pusztulnak az argosziak vészes viadalban. bojtos paizsát vállára vetette. melyet maga szőtt a kezével. Ám az akhájok Arész meg az ércmezü Hektor elől sem hátráltak most. vágyva mohón a csatára s a harcizsivajra. és a kerékagy mindkétoldalt tiszta ezüstből. Kit kaszabolt le először köztük. csakhogy előre se törtek a harcban. szép szíja aranyból csüngött róla.” Szólt. kettős párkánya futott körülötte: és ebből az ezüst rúd nyúlt ki. Oinopidész Helenoszt meg Oreszbiosz ékesövű hőst. Hűlében-lakozott volt ez. két nyolcküllőset: Talpuk aranyból volt. mi is gondoljunk már védő viadalra. hajózik. nagysokaságú. Közben Athénaié. Ment az aranyzabolás lovakat szekerébe fogatni Héra. pajzstartó Zeusz gyermeke. jóbástyás Tróját földúlva. fegyveresen készült könnyontó háboruságra. szeretett haditársa a hősnek. s fellegtorlaszoló Zeusz ércingét felövezve. szent lánya a büszke Kronosznak. az istennő. megfordulva. aitól lándzsavető Trékhoszt s vele Oinomaoszt is. vastengelyhez a rézkereket. Pallasz Athénához sebten szárnyas szavakat szólt: „Ó. s közelében a többi boiótok laktak. s a bagolyszemü Pallasz nem volt szófogadatlan. Ezt elhagyta a lélek is. Hát amikor meglátta fehérkaru Héra. gazdag nép.

kinek akkora hangja szállt érc-torkából. mint nyershusevő vad oroszlán. s vágytak az argoszi férfiakat megvédeni harcban. s a seregre kiáltott. hol Szimoeisz a Szkamandrosznak vegyül egybe vizével. ők meg örülnek szép nyugton: Küprisz meg ezüstnyilu Phoibosz Apollón. meg a Gorgó-fő. Héra meg ostorral megcsapta hamar paripáit. s mind olyanok. hol a legtöbb s legderekabb hős állott lóbetörő Diomédész oldala mellett sűrűn. kik fölbíztatták e bolondot. száz város seregének elég nagyot. pajzstartó Zeusz csodaszörnye. melyre ügyelnek az égi. súlyos. mint ötven más daliának: 75 . Úgy lépdeltek az istennők. hősszivü Sztentór képében. ékes aranyból. Ott a fehérkaru Héra. s a lovak nemkésve röpültek végig a nagy térségen a föld meg a csillagos ég közt. szemlélve a borszinü tengert. mert ő szokta Arészt a leginkább sujtani kínnal. mellyel leigázza hősök hadsorait haragossuk. ott a fehérkaru Héra megállt. sose-romló bősz erejében. És Szimoeisz nekik ambrosziás legelőt sarjasztott. nagy lándzsáját. kétormút vett a fejére. a fürge folyókhoz. riaszd csak rá zsákmányló Pallasz Athénét. majd kifogott paripáit sűrű ködbe takarta. csikorogva az ég kapusarka. hogy sürü ködfelhőjét nyissák s újra becsukják. ekép szólt: „Zeusz atya. s a fehérkaru Héra nem is volt szófogadatlan: ostora indított. rend ellen s vakon? Ez nékem fáj. Ám odaérvén már. a Hórák. Tárult most önként. külön ülve az isteni néptől sokszakadéku Olümposznak legfőbb tetejében. ott lovait fékezte fehérkaru Héra.” Szólt. vagy mint vaddisznó. olümposzi őrök. megállítván paripáit. rettentő s iszonyú. Ott űzték robogó paripáikat át a kapuk közt. erős. feje rémteli szörnynek. ha Árészt gyászosan elnáspángolom és tovaűzöm a harcból?” Válaszul így szólt erre a fellegtorlaszoló Zeusz: „Rajta. Zeusz atya. éppen olyan nagyot ugrottak nyihogó paripáik. Mint amilyen távolra tekinthet a légi ködökbe szirten ülő ember. hogy míly sok s míly hősi akhájt ölt már le idáig. az úrnő. vajjon fogsz-e reám haragudni. Négygombos sisakot. íly vad Arész ellen nem gyúlsz-e haragra. s föllelték Kroniónt. mint gyönge galamb lép. És miután Trójáig elértek.Visszavonás. erős atya lánya. e jogra se nézőt. Tűzfényű szekerére fölugrott. kérdezve. fogta a lándzsát. legmagasabb Kronidész Zeuszhoz.

szívemből szeretett Diomédész. mert hisz az ő súlyos gerelyét rettegve remegték: s távol a várostól vívnak ma. hűsítgette sebét. olyan társként védtem-segitettem. a bagolyszemü Pallasz: „Tűdeusz gyermeke. renyhe se volnék: csak jól emlékszem. s nem rejtem előled: szívszoritó félsz sem bénít meg. Mert Tűdeusz kistermetü volt. Pallasz meg lova jármát érintette. sem pedig egy más elnemenyészőtől: hisz olyan segitőd vagyok én itt. sötét vérét letörülte.„Szégyen ez. csak szemre csodásak! míg a csatáinkban forgott ragyogó nagy Akhilleusz. S Tűdeidészhez szökkent most a bagolyszemü Pallasz: harciszekérnél és paripáknál lelt a királyra. sem hevesen kirohanni. de vitéz a csatában. Lám. mit nyíllal Pandarosz ejtett: mert a kerek pajzs széles szíja alatt a veríték marta-gyötörte a hőst. melletted is itt állok. s minden Kadmosz-fit kihivott. Nem hagytál örök istennel viadalra kiállni eggyel sem: csak hogyha a Zeusztól-lett Aphrodíté harcol.” Így szólt erre az istennő. 76 . hogy mind itt gyűljenek össze: mert hisz látom. sok Kadmosz-utódhoz: s azt mondtam. vagy tán szívszoritó félsz bénít: ámde hisz akkor nem vagy a harcias Oineidész Tűdeusz fia többé. éppen ezért szivesen szólok. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal. de az argosziaknak éppígy megmondtam. hogy a rendeleted mire intett. kész átkot. Hát most hátrálok magam is.” Válaszul erre eképen szólt az erős Diomédész: „Rád ismertem most. a görbe hajóknál. argosziak. Hát legelőbbis Arészra rohanj a patás paripákkal: és csapj rá szemből. sose kíméld ezt a vad Árészt. gyávák. pajzsos Zeusz isteni lánya. s ekép szólt: „Jaj. két keze sajgott: mégis a szíjat emelve. ő a vezérük. s szívből buzdítlak viadalra a trójaiakkal: csakhogy a tagjaidat fáradtság gyötri talán már. túl dardán kapukon sohasem léphettek a trószok. szeleburdi csapongót: őt.” Szólt. s őrizlek erősen. s minden viadalban győzött könnyen. kínlódott. be nagyon mást nemzett Tűdeusz. ki először Hérának s nekem is megigérte. mint annak előtte. csak ne remegj ettől az Arésztól. mint maga volt rég. Arész száguld ott. az akhájoktól távol. És mikor én őt nem hagytam viadalba vegyülni. ezt a dühöngő. hogy a termükben nyugton lakomázzék: akkor is oly vadlelkű volt. rajta szabad hegyes ércemmel sebet ütnöm. mikor Thébába követként ment.

Az meg a roppant nagy Periphászt fosztotta ki éppen.hogy Trójával szemben küzd. mintha kilencezren vagy tízezren rivalognak háboruban hősök. S mind teveled perelünk: a világra te hoztad e bőszült és eszebomlott lányt. íly gonoszat látván. soha tettel.” Így szólt. és Sztheneloszt a szekérről földre vetette. járma fölé legelőbb Árész keze lendült érckelevézével. hogyha a tikkasztó hőségből szél dühe támad: éppenilyennek tűnt Diomédész Tűdeidésznek érces Arész. vágyott elorozni a lelkét. legderekabb aitólt. aki rosszat tervez örökké. amikor felhők közt szállt a nagy égbe. kézzel rántva le őt: gyorsan szökkent az a földre. hol azt a kötő boritotta. s újra kihúzta a dárdát: fölbődült a vas Árész. hogy Arész őt látni ne tudja. kinek apja Okhésziosz úr volt: ezt fosztotta ki véres Arész. s lóbetörő Diomédész ellen szállt ki azonnal. Ostort és gyeplőt ragadott a kezébe Athéné s nyomban Arész ellen hajtotta patás paripáit. szép bőrét áthasitotta. a csatára sovárgó. és a sebéből ömlő isteni vérre mutatva. érckelevézével: s ezt már belefúrta Athéné Árész ágyékába. mivel te magad szülted meg e vad lányt. verekedve Arész viharában. apjához zokogó hangon szárnyas szavakat szólt: „Zeusz atya. búval emésztve a lelkét. gyepleje. nem gyúlsz-e haragra? Legborzasztóbbat tűrjük mi haláltalanok mind egymás kedve miatt. hol leütötte kevéssel előbb. ám a dzsidát kézzel felfogta bagolyszemü Pallasz s félreütötte. 77 . Hát hogy a gyilkos Arész meglátta a hős Diomédészt. engedsz néki. szekéren-alul tovaszállni hiába. Majd amikor már egymásnak közelébe kerültek. s elorozta a lelkét. megtesszük mind a parancsod. s az akhájokat óvja: most meg a trójaiak közt jár. földön hagyta feküdni a roppant nagy Periphászt már. égi Olümposzt: s Zeusz Kronidész mellé ült. Ott vert rajta sebet. Mert hisz a többi nagy isten Olümposz bércein úgyis megteszi mind szavadat. Őt egyedül soha szóval nem fedded. kedvezve a földilakóknak. És az akhájt meg a trószt elfogta a rémület ekkor. s fölvette Athéné most Hádész sisakát. oly iszonyút bődült Árész. Másodikul támadt riadó hangú Diomédész. s most ragyogó Diomédész mellé szállt a szekérre hévvel az istennő: a szekér bükktengelye reccsent súlyuk alatt: félelmetes istent s nagyszerü hőst vitt. Mint amilyennek tűnik a felhők közt a sötét lég. Rögtön elérte az isteni székhelyet. s nem gondol ezekre.

Héráét: kit alig tudok én leigázni szavammal. nekem. Mint ha fehér tejet altat meg füge nedve sietve. anyád énnékem szült a világra. a kevélylelkű Diomédészt elnemenyészőkkel szemben tombolni tüzelte. ne nyafogj. mely híg volt. Mégsem tűrhetem el hosszan. daimónként. Ők pedig újra a nagy Kronidész termébe vonultak. adott rá drága ruhákat. Küprisz csuklóján ejtett sebet ő legelőször. hogy e mostani bajba is ő vitt. 78 .” Görbén fölfele nézve felelt fellegnövelő Zeusz: „Ej. mint laknak az Úraniónok. vagy megrokkanok érce alatt. S Hébé megfürdette. rég lentebb volnál. máskép bizony ott lenn rettenetes tetemek közt hosszan tűröm a kínt én. minden olümposzi isten közt legjobban utállak: mindig a harc kedves neked és a viszály meg a dúlás: mert az anyád konok és iszonyú lelkét örökölted. Ámde ha más istennek volnál íly vad utóda. mellém ideülve. gyilkos Arészt így megfékezve az emberölésben. fájdaloműzőt. s Zeusz Kronidész mellé ült Árész büszke örömmel. és Paiéónt gyógyítani hívta azonnal: Paiéón pedig írt hintett rá. úgy hiszem éppen ezért. s úgy élek ezentúl. te csapongó. szörnyü rohammal: két gyors lábam megmentett. majd pedig énrám tört. hogy kínod emésszen: hisz sarjam vagy. de serény köpülője sietve kavarja: így gyorsan meggyógyította a vadszivü Árészt. és meggyógyította: mivel nem földi halandó.” Szólt.Most is a Tűdeidészt. argoszi Héré és az alalkomenai-i Athéné.

és Trója felé tovaszálltak. Futtában Phülakoszt Léítosz a földre verte. amott is száguldott viadalmuk a síkon. dúsvagyonú volt ő. reményt gyujtott seregének. Antilokhosz. de Kalészioszét is. ki elűzze a gyászos véget. kedvelték mind a halandók. tört be a trósz hadisorba. Asztüaloszt leütötte a harcban erős Polüpoitész.HATODIK ÉNEK HEKTÓR ÉS ANDROMAKHÉ Ekkor a trósz s az akháj vad harca magára maradt már: itt is. mert mindenkit jóltartott útmenti lakában. a thrákok legderekabbját. merre a többi riadt paripák vették rohanásuk. csontig becsapódott mélyen az érckelevéz. Axűloszt harsány Diomédész ölte meg eztán. Teukrosz meg a hős Aretáónt. Melanthiosz Eurüpülosz keze által esett el. Perkóté-beli Pídűtészt átverte Odüsszeusz érclándzsájával. delitermetü szép hőst. ő meg. egy tamariszk ágába botolva. Mert az a nimfával szerelembe hevert le a nyáj közt. bástya a harcban. az erőt bennük s szép tagjaikat ma megoldta Mékiszteusz fia. Búkolión fia volt a vitézlő Láomedónnak. s a görbe szekérnek rúdvégét törték. Telamón fia. közte a Xanthosz meg Szimoeisz zuhogó folyamának. és vállukról vonta le vértjük. ragyogó kelevézzel Abléroszt. férfit verve keresztül. elé állván: neki hát elorozta a lelkét Tűdeidész. Csakhogy most közülük nem akadt. Akamászt. Majd meg Opheltiosz és Drészosz hullt Eurüalosztól. anyja titokban hozta világra. a derék-alapú nagy Ariszba lakóját. Eusszórosz sarját. egymást érchegyü nagy kelevézekkel hajigálták. hű kocsisáét: így hát ők mindketten alásűllyedtek a földbe. Abarbareé. elsőszült fia. Pédaszosz ormán élt az. Eurüalosz pedig Aiszéposz meg Pédaszosz ellen tört. És Nesztór fia. És legelőbb Aiász. s Elatoszt sereget-vezető Agamemnón: szépvizü Szatnioeisz partjánál. S ím. Adrésztoszt harsány Meneláosz fogta el élve: mert megbokrosodott a mezőn két jó paripája. Teuthranidészt. két ikret szült neki később. s a szemét a homály betakarta. kiket egykor Abarbareé szült Búkoliónnak. 79 . Lóforgós sisakának ütött gombjára először: és homlokcsontjába döfött.

követői Arésznak. míg. ugyan mi a gondod ezekre? Épp a te házadban gyönyörű dolgot cselekedtek s éppen a trójaiak: ne kerülje ki szörnyü halálát egy se kezünktől. réz meg arany meg míves gonddal megkalapált vas: végtelenül sok váltságot nagy örömmel ad abból. az ellenség örömére. föl meg alá száguldva. hogy gyermeke él a hajóknál.” Szólt. s fenyegetve rivallta e szókat: „Lágyszívű Meneláosz. lágyékán átdöfte: hanyatt-dőlt. hogyha nem áll Aineiászhoz s Hektórhoz e szókkal Príamidész Helenosz. kihúzta a dárdát. Átreidész meg sarkával mellére taposva. a kerék mellé. te a várba siess. mind nyomtalan és temetetlen. s viadalra kelünk az akhájjal.” Így szólt. még az a magzat sem menekülhet: vesszenek el mind együtt Trójából. a szekérből. enged gyáva szivének. Nesztór meg rászólt rivalogva az argosziakra: „Kedveseim. danaosz daliák. Ekkor a trósz az Arész-kedvelte akhájok elől már Ílionába. s már el akarta bocsátani fürge akháji hajókhoz átadván szolgájának: hanem ím Agamemnón futva elé sietett. Adrésztosz meg a térdét átkulcsolva könyörgött: „Átreidész. Ámde ha már minden csatasort hadakozni tüzeltek.ő maga így kigurult. előbb mint asszonyaiknak karja közé rogynának. Agamemnón. mert okosat mondott: hát eltaszitotta kezével hős Adrésztoszt ő: s a vitézt a király. hisz a kényszerüség hajt.” Szólt s testvére szivét megfordította a bajnok. és szájára zuhant a homokba. rátok hárul legelőször trójaiak s lükiébeliek hadi-gondja: ti vagytok mindig a harc viadalmában s a tanácsban is elsők: tartsátok csak emitt a kapuktól vissza a népet. méltó váltságért hagyd meg az éltem: dús házában apámnak kincsek halmaza fekszik. még kit a méhében visel anyja. egy se maradjon hátra. honába fut. magát zsákmányra ne vesse. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal. gyűjtse az éltes nőket mind a bagolyszemü Pallasz 80 . még ha nagyon gyötrődünk is. hogy mennél többel térhessen majd a hajókhoz: öljük a férfiakat! s így lesz nyugalomban időtök mind megfosztani majd a mezőn holtan heverőket. s már meggyőzte a hős kebelében a lelket. hogyha fülébe jut az. mink maradunk e helyen. Hektór. megállt közelében Átreidész Meneláosz a nyúltárnyú kelevézzel. és mondd meg anyánknak. madarak legjobbszavu jósa: „Aineiász s Hektór.

s a leplet. erős fiusarja Drüásznak. a halandó férfilakók közt? Férfidicsőítő harcban sose láttalak eddig. s ott a tanácsos véneket is felszólítom meg az asszonyainkat: esdjenek isteneinkhez. márpedig. széphaju Pallasz Athénának térdére terítse. erejét már senki se mérheti hozzá. hogy a férfiölő Lükoorgosz 81 . valamely isten jött csillagos égből védeni Trója hadát. a sereg-vezetőtől. hosszúárnyékú gerelyem megvárva merészen. akinek fia ellenem áll ki. harcra tüzelte hadát. ha isten vagy. Glaukosz. ha megkönyörül majd várunkon meg a trójai nőkön. Örjöngő Dionűszosznak dajkáit ez egykor űzte a szent Nűszéion ormán: földre vetette lombos botját mind. kit legerősebbnek vélek valamennyi akháj közt: így Akhileusztól sem féltünk. azt a dühös dárdást. járt föl-alá a seregben. férfiasan. istennő sarja: de itt ez úgy őrjöng. bokáját lent a sötét bőr. s bátorságoddal most mindenkit megelőztél. melyet a legdúsabbnak lát és leggyönyörűbbnek. ébresztett vad hadilármát. S már hátráltak az argosziak s öldökleni szűntek: azt hitték. és nyomban elindult: fönt a nyakát csapkodta. Hippolokhosz fia és Tűdeusz fia ekkor összeakadt ama két had közt.” Szólt a fivér. Hektór meg rászólt rivalogva a trójaiakra: „Büszkeszivű trószok s nagyhírű megsegitőink. mert küzdeni vágyott. s Hektór nem volt neki szófogadatlan: fegyveresen szökkent szekeréről nyomban a földre. mely köritette körül köldökkel-domboru pajzsát. Ámde.szentélyébe. én a haláltalanokkal szemben nem hadakoznám. feleim. és melyet maga is legjobban kedvel a házban. És amikor már egymásnak közelébe kerültek. te derék. harcban-erőshangú Diomédész mondta először: „Hát te ki vagy. ki az égből szállsz le a földre. Hisz nem is élt Lükoorgosz. Szánandó a szülő.” Szólt a sisakrázó Hektór. ne feledjetek el tusakodni. míg én Ílionunkba megyek föl. hosszan. s rázva hegyes lándzsáit. nyissa a szentelt ház ajtóit kulcsa. a trójai vár legfőbb tetejére. igérjenek is hekatombát. riadalmat kelteni mestert. amért odaállt civakodni az égbeliekkel. s csöpp csecsemőkön: hátha elűzi a Tűdeidészt szent Ílionunktól. azt mondják. hogy az így fordult nekik újra. s ígérjen neki ott betöretlen drága tizenkét egyéves tulkot leöletni. Megfordultak mind s az akhájjal szembeszegültek.

Könnyűéletü isteneink aztán megutálták: megvakitotta Kronosz fia Zeusz. 82 . Ment Lükiába. hiszen őt jogarának igázta alá Zeusz. amellyel Proitosztól jött az hozzá. ha halandó vagy. s ott remegett szörnyen. s elkergette. Mert Anteia. Ámde. fejedelmi vejétől. az isteni nő. hangjától félve a hősnek. mert mindnyájuk előtt oly gyűlöletes volt. ámde nem ölte meg őt. sárkány hátul. s termését éled a földnek. vágva kilenc tulkot. Ám. ha mégis akarsz törzsünkről kérdeni . olyan csak az embereké is. vagy végezd ki e Bellerophontészt: vélem erőszakosan vágyott szerelembe vegyülni. hogy a vég küszöbét gyorsabban elérjed. más meg aláhull. hogy majd ott lelje halálát. s rá nem vette a jó és bölcseszü Bellerophontészt. sokan ismerik úgyis a törzsünk: lónevelő Argosz csücskén Ephüré az a város. hogy kérdést tett fel. minek is kutatod születésem? Mint levelek születése. s azután nem is élt már hosszan. s e szavakra harag gyulladt fejedelmi urában. az úton az égilakók segitették: és hogy elért Lükiába a hős. ettől szive visszariadt már. Proitosz felesége őrjöngőn kívánt vele titkos nászba vegyülni.« Szólt. elmondom. és a vizekbe merült le: Thetisz befogadta ölébe.ostorral sujtott rájuk.” Válaszul így szólt Hippolokhosz ragyogó fiusarja: „Hősszivü Tűdeidész. S hogy vészes jeleit meglátta vejének a táblán. megvendégelte kilenc nap.halljad. legcsalfább férfi a földön. s elkérte a jelt is. mikor eljön a szép tavasz újra: így van az emberi nemzet is. Földre sodorja a lombot a szél. isteni jósjelben bizakodva. megtisztelte örömmel a nagy Lükié fejedelme. neki Glaukosz volt fiusarja. elől meg oroszlán. de isteni sarj volt. de helyébe az erdő mást sarjaszt újból. elküldötte először a rémes szörnyü Khimairát elpusztítani: ez nem földi. kecske középütt. megölte. Szíszüphosz Aiolidész. Argoszból. melyben Szíszüphosz élt. S rózsás ujjaival tízszer tűnt már föl a Hajnal. Boldog nemmúlókkal ezért én nem verekedném. Xanthosz folyamához. egy nő. Hát hazugul szólt Proitoszhoz. megijedt Dionűszosz. táblájába beírt sok lélekölő üzenettel küldte apósához. fejedelmi urához: »Proitosz. Ezt ő. hogy tudd. elküldötte viszont vészes jellel Lükiába. lépj közelébb. s Glaukosz gyermeke volt a derék hős Bellerophontész: férfierényét és szépségét istenek adták: Proitosz azonban az ő vesztét tervezte szivében. s torkából lobogó tűz lángját fujta riasztón. halj meg. mivel sokkal több volt a hatalma.

új cseleket szőtt ellene: válogatott daliáit a nagy Lükiának lesbe fölállította. dárdáját a sokat-tápláló földbe ütötte. házamban hagytam e kelyhet. Proitosz ravasz. s ő Szarpédónt szülte. és szégyent eleim nemzetségére ne hozzak. és lábammal elérem. Most a király már látta. hogy legyek első mindig. ő küldött Trójába. cseréljünk hát fegyvert. Théba alatt amikor hullott az akháj nép. mikor eljöttem. Majd meg a férfierős amazónokat ölte le a harcban. míg a neves szolümosz néppel vívott. lelkét ette. a csatára sovárgó. s megharagudva reá. Három gyermeket is szült hitvese Bellerophónnak: Íszandroszt és Hippolokhoszt meg Láodameiát. s őt vallom apámnak. S megörült a csatában-erőshangú Diomédész. ha bírod. hisz mind első volt Ephürében s nagy Lükiában: lásd. és számodra akháj van elég kaszabolni.” 83 . dicsekedve e törzset. hogyha az isten is engedi.) Majd amikor már meggyűlölték Bellerophónt is isteneink. Hát egymás ellen kelevézt a tömegbe ne vessünk: éppen elég trósz és segitő van. Vendéglő gazdád vagyok így Argosz közepében. a többi fölé kimagasló. révén az apáknak: mert hős Bellerophontészt egykor az isteni Oineusz húsz napon át vendégül látta a háza ölében. a fiát. s mondta: a földilakókkal e harca a legnehezebb volt. Ott számára a nép gyönyörű telket hasitott ki. s tisztelték egymást gyönyörű vendég-adománnyal: Oineusz bíbor övet nyujtott neki. s igen lelkemre kötötte. rajta. majd meg a nép-pásztorhoz mézes hangon ekép szólt: „Régi barátom vagy hát így. akit leterítsek. hogy művelje: remek szántót s vele drága gyümölcsöst. árván bolygott fel-alá Aleában. mert csöppnyi koromban ment el. és te nekem Lükiában. (Láodameiával bölcs Zeusz kerevetre hevert le. lássák ezek is. s hozzá adta leányát. Bellerophontész meg szinarany kettősfülü kelyhet: én. Íszandroszt. ott tartotta magánál. Hippolokhosz nemzett engem. hogy isten sarja a vendég. szépragyogásút. arany Artemisz ölte le lányát. e vért vallom magaménak. Árész. s a földilakók nyomait kikerülte. amint e vidékre vetődöm. Ámde mikor megtért. az isteni. de egy sem tért haza onnan: mindet agyonsujtotta a bátor Bellerophontész. leütötte. és fejedelmi hatalma felét neki adta a lánnyal.Majd a neves szolümosz nép ellen kélt viadalra. ércbeborult hőst. hogy ősi barátoknak valljuk dicsekedve magunkat. Már Tűdeuszra nem emlékszem.” Szólt.

s átkulcsolta kezét szorosan. el ne erőteleníts. és melyet szived is legjobban kedvel a házban.Így szóltak ketten. hogy a borral áldozhass Zeusznak meg a többi nagy égilakónak mindenelőtt. fivére felől. Hektór közben elért Szkaiai-kapuhoz meg a bükkhöz. leggyönyörűbb is. hogy karodat Zeuszhoz fölemeld várunk tetejéről. mind a fiáról kérdte. ékes. Menj csak a zsákmányló Pallasz szentélye ölébe. és a baráti szövetséget kézrázva kötötték. s azután magad is fölüdülj az italtól: mert hisz a fáradt férfit a bor nagy erőre segíti. Ámde midőn Priamosz gyönyörű házához elért már. hadd hozzak mézlelkű bort. és ígérj neki ott betöretlen drága tizenkét egyéves tulkot leöletni.” Erre sisakrázó deli Hektór válaszul így szólt: „Tisztelt édesanyám. a csatát ne feledjem. széphaju Pallasz Athénának térdére terítsed. mely legdúsabb. védelmezve tiéid. mely faragott sok csarnokkal volt ékes: ölében drága csiszolt kőből ötven hálóterem állott egymáshoz szorosan közel épült termek: ezekben hált Priamosz fia mind megkért hű hitvese mellett. imával kérni az isteneket: sok nőt várt vésszel a végzet. míg a leányainak szemközt volt. mert ez aranyfegyvert nyujtott át Tűdeidésznek rézért. százökör-étékűt a kilencökör-árért. legszebb lányát kísérte a házba. ki éppen Láodikét. azt a dühös dárdást. s mindet sorjában küldte. ha megkönyörül majd várunkon meg a trójai nőkön. sose kínálj méz-szivü borral. Ekkor azonban Glaukosz eszét Kronidész elorozta. 84 . jóillatu áldozatokkal: és ama leplet. a csöpp csecsemőkön. szót szólva kimondta: „Gyermekem. trójai asszonyok és lányok seregeltek elébe. faragott kövü. hátha elűzi a Tűdeidészt szent Ílionunktól. küzdve a vár körül: és ideküldött téged a lelked. fedeles. mint te kifáradtál most. Mosdatlan kézzel ragyogó bort önteni Zeusznak restellnék: s a sötétfelhős Zeuszhoz nem is illik véresen és csata-mocskoltan könyörögni imákkal. rokonáról s férje felől. öldöklő viadalt odahagyva miért jössz? Már bizonyára szorongat erősen az átkos akháj nép. riadalmat kelteni mestert. egymáshoz szorosan közel épült termek: ezekben hált Priamosz veje mind tisztes hű hitvese mellett: szembekerült vele ott áldókezü anyja. Várj csak. s lovaikról földre szökelltek. az erőt. udvar ölében terme tizenkettő. éltes nőiddel.

s a sok éltes nő igyekezve követte. mikor éppen a pajzsát. Hektór meg sietett gyönyörű házába Parisznak. szórta a szikrát réz-hegye. udvart. és átvette a leplet a széporcáju Theánó. a várnak legtetején. magam Pariszért megyek és idehívom. s őket szép munkára irányította szavával. páncélját s ívelt íját vizsgálta. Ő maga illatozó hálótermébe vonult le. kik neki asszonyházat emeltek. Egyet most Hekabé Pallasz számára emelt ki. akkor legjobb ácsaival rögös Ílionuknak.Hát csak eredj te a zsákmányosztó Pallasz Athéné szentélyébe. s csillagként ragyogott. Zeusz-kedvelt Hektór ide lépett most be. megkönyörülvén várunkon meg a trójai nőkön. Hálótermében lelt rá. ajtót tárt ott széparcu Theánó. gyász-gyötrelmeitől. Ők a hatalmas Zeusz lányához eképen esengtek. de bárcsak a föld ott nyílna alatta meg. sok hímzett köntös volt ott. hátha akar hallgatni szavamra. széphaju Pallasz Athénának térdére takarta. És hogy elértek Athéné szentélyéhez. törölte. azt. mit maga épített. minden ruha alján. ácsok seregével. legszebb diszitésű. Kisszeusz lánya.” Szólt könyörögve. derék lovas Anténór felesége: mert Pallasz papnőjévé őt tette a trósz nép. kezében nagy tizenegyrőfös kelevéz volt. argoszi szép Helené meg a szolgálóival ott ült. és körülötte arany karikája gyürűzött. törd Diomédész dárdáját szét. a legfelsőbb atya lányát. mire anyja bement a terembe. hiszem azt. az isteni-képü Alexandrosz kiket egykor Szídoniából hurcolt el tág tengeri úton. S útnak eredt. legalul. hanem nemet intett Pallasz Athéné. s tedd. amelyik leghosszabb volt. piszkálta goromba szavakkal: 85 . oly vesztére nevelte föl őt Zeusz Trójának s a vitéz Priamosz valamennyi fiának. szivem is szabadulna. várvédő. Hektór látva Pariszt. termet is. s a szolgaleányt mind küldte: s a város idős nőit hívták ezek egybe. hol Helenét is hozta. a csöpp csecsemőkön. Hogyha Pariszt látnám Hádész házába lehullni. Hektór és Priamosz közelében. majd a hatalmas Zeusz lányát így kérte imával: „Büszke Athénaié. hogy e harcos arcra omoljon még Szkaiai kapujának előtte: áldozatul hogy kapj tüstént tőlünk te tizenkét egyéves betöretlen tulkot. a vár tetejében. a bajnok. Karjukat ott Pallaszhoz nyujtották ki jajongva. keze műve a szídón nőknek. isteni úrnő.” Szólt.

Ámde maradj még itt.” Szólt a sisakrázó Hektór. s a nagy csatazaj meg a harc temiattad lángol a bástya körül: magad is szídnál olyan embert.” Szólt. Nem tudom úgyse.„Ej. s igyekezzék ő maga szintén engem még idebent. nem szép. kit meglátsz vonakodni a gyűlöletes viadaltól: kelj föl. ülj le e székre. ne marasztalj. a várunkat dúló tűz el ne eméssze. az ebszemüért s Parisz átkos vétke miatt is: ránk Zeusz mérte a rossz sorsot. hadd bújjak már hadi vértbe: vagy menj. éppenezért. és nyomban elindult. aki távol időzöm: inkább ezt sürgesd. halld meg a szómat: nem sértődötten. ám hozzá Helené hízelgő hangon ekép szólt: „Sógorom énnékem. hol arra köszönt rá. úgyis a legtöbb gond a te szíved emészti értem. ennyi igaz. lépj be mihozzánk. mert az a gyermekkel meg a szépövü szolgaleánnyal 86 . Ennek azonban most sincs ép esze és sosem is lesz. úgysem ülök le: mert már kerget a lelkem azért. vagy leigáznak akháj kezek által az istenek immár. bajszerző. csakhogy a hókaru Andromakhét nem lelte meg ottbenn. csak. vagy a sokzsivajú nagy tengeri árba. hogy lássam a házam népét és szeretett feleségem.” Erre sisakrázó deli Hektór válaszul így szólt: „Bárha szeretsz. s nem a trójai népre dühödten ültem a termemben. hogy el is veszi majd a jutalmát. s én a nyomodba megyek. mielőtt mindez megesik még. nem jogtalanul szídsz: éppenezért felelek. hogy több haszon érhet így: hisz a harciszerencse hol erre. Rajta azonban. s elnyelt volna a víz. hogy védjem a népem. hogy magamat kibusuljam. bástyáink közt utolérni. mely nagyon is vágyik már rám. Helené. bárcsak az első nap. vajon megtérek-e még a körükbe. Mert én is hazatérek azért. hogy anyám megszült a világra. hiszem is. hát legalább derekabb embernek hitvese volnék. és a saját jólépült házát érte el útján. rossz kutya nőnek. érezné az a csúf szégyent és népe szidalmát. hogy elérlek. s te figyelj rám. joggal. de sisakrázó Hektór nem adott neki választ. csöpp csecsemőmet. hogy eként duzzogsz a szivedben: hullanak embereink várunk körül és a magas fal alján küzdve. Ám miután e csapásokat isteneink rendelték.” Isteni-képü Alexandrosz neki válaszul így szólt: „Hektór. s úgy látom magam is. Csakhogy most feleségem hízelgő szava is küld küzdeni. hiszem én. hurcolt volna el engem a szél iszonyú viharával hegyre akár. sógorom. te bolond. hogy majd a jövőben énekeket rólunk zengjen sok megszületendő.

hol a széphaju többi trójai nő engeszteli harcias istennőnket. ettől szive visszariadt már: fényes fegyvereit vele együtt tette a tűzre. nem lelvén bent tisztanevű feleségét. mert hamar ölnek meg. de nekem jobb lenne. ahol kivonulni szokott a csaták mezejére.” Mondta a gazdasszony. aki zsenge kicsiny csecsemő volt. Andromakhé. ölben hozva fiát. mint csillag az égen: apja eképen hívta: Szkamandriosz. s Hektór sietett ki a házból. kit hamar özvegy sors vár. hókaru Andromakhé hol van. Andromakhé pedig ott állt sírva az oldala mellett. nem fosztotta ki őt. miután te betöltöd a sorsod. majd sírhalmot emelt. minthogy Hektór maga védte a várat. ha téged elvesztlek. És a hatalmas városon át Szkaiai kapujához ért el. Trója magas bástyájához ment. s ott Thébában volt a kilixeknek fejedelme: lánya az ércbeborult Hektórhoz ment feleségül. csak kínom: sem apám nincs már. téged az argosziak. hova tűnt a teremből? Ángyaihoz ment. rád rontva sereggel. nagykapujú Thébát: ott végzett Éetiónnal. mondjátok igaz szavatokkal. sem anyám. nyomorulton. S Hektór. nem esik meg a szíved csöpp fiadon s rajtam. s ott sokajándékú felesége futott vele szembe. S ő meglátva fiát. átkulcsolta kezét szorosan. most meg elébe került. szépövü sógornői körébe. csendben mosolyogva figyelte. vele tartott szolgaleánya. hallva a hírét. s gyönyörű. s aköré szilfákat a pajzsos 87 . és a fiát vele vitte a dajka. hogy mondjak igaz szót: nem ment szépövü sógornőihez. szót szólva kimondta: „Rettenetes. lánysarja a nagyszivü Éetiónnak: Éetión Plakosz erdős alján lakta a házát. ti szolgálók. állva maradt küszöbén. a királynő. és szolgálóihoz így szólt: „Rajta. s az akhájok erősek. eddig már el is ért sebesen száguldva a falhoz. s újra a jólépült utcák sorain haladott át. miután sürgetsz. egyfia Hektórnak. serény gazdasszony mondta a választ: „Hektór. mint aki őrjöng. halld. hogy gyötrődnek a trójaiak. hol a széphaju többi trójai nő engeszteli harcias istennőnket?” Néki a fürge. vagy Pallasz szentélye felé. és a kilixek dús várát feldúlta egészen. Asztüanaxnak hívta a nép. sem Pallasz szentélye felé. lekerülni a földbe: hiszen sohasem lesz már vigaszom többé. Mert hisz apámat a fényes Akhilleusz küldte halálba. ángyaihoz sem. fölemészt az erőd.már odakint állt és zokogott keseregve a bástyán.

gyönyörű hegyi nimfák. vagy korsót hordasz Messzéisz vagy Hüpereia kútjáról kelletlen. vonakszom. eljön a nap. sem Hekabéért. ha a trójaiak s az uszályos trójai nők is azt látják. s mégis az ellenségtől sujtva a porba omolnak. kit minden kinccsel hurcolt el idáig Akhilleusz. csakhogy a szégyen bánt. és ezt mondja talán. Mégsem emészt oly erős nagy bánat a trójai népért. az úrnőt erdős nagy Plakosz alján. aki látja. s tudjam. föld halma takarja be testem. S édesanyámat.” Néki sisakrázó deli Hektór válaszul így szólt: „Ez nekem is gondom. s a szabadság napját elveszi tőled. Hét fívérem is élt otthon. s még valamely más nő vásznát szövöd argoszi földön.” Szólt ragyogó Hektór. hírneves Ídomeneusz meg a két Aiász seregükkel. sem Priamosz fejedelmi apámért. csakhogy a szépövü dajkához pityeregve simult most 88 . mint érted. özveggyé ne tegyed feleséged. Mert ott háromszor támadtak a legderekabbak. ha egy ércpáncélos akháj tovahurcol. és ez mind lekerült Hádészhoz. Hektór. s terhel a kényszerü végzet. kik számosak és daliásak. mint aki gyáva. S most. hogy omlik a könnyed: »Hektór asszonya ez. kint a kaszáslábú ökrök s a juhok legelőin. palotánknak ölében. védve az édesapám nagy hírét és magamét is.« Így szól majd amaz. s könnyed omol.Zeusz atya lányai ültettek. és te a fívérem. mint jajodat halljam. őt nyilas Artemisz ölte meg otthon: az apja lakában. mikoron megszentelt Ílion elvész és Priamosz meg népe a jógerelyes Priamosznak. és lelkem sem ereszt. hogy a harctól. ki a rabság napját tőled elűzze. s mindkét Átreidész és Tűdeusz nagyszivü sarja: vagy valamely jós mondta nekik. sem testvéreimért. s végtelenül sok váltságért engedte el újra. mert hősnek lenni tanultam mindig is. Mert hisz a lelkemben s a szivemben jól tudom úgyis. te vagy édesanyám is. és benned csak a fájdalom újul íly férjért. virulóerejű deli férjem. Hát rajtam könyörülve maradj mellettem a bástyán. árvává fiad. és legelől tusakodni a trójaiak közt. lótartó trójaiak közt. sietteti őket. Haljak hát meg előbb. vagy pedig önlelkük buzdítja. te vagy édesapám. ki csatákban a legderekabb volt Ílion ostromakor. könnyű fölhágni a falra. s karját nyújtotta fiáért. mind ugyanaznap: mert mindet lenyilazta az isteni fürge Akhilleusz. jól értve jelekhez. feleségem. ahonnan könnyü a várbatörés. mint tépnek el innen. Ám fügefánk mellé állítsad a néped.

S Hektórt. keserves könnyeket ontva. se nemes. ti vigyétek teljesedésbe. milyen szép. gyors lábbal. ne gyötörje ilyen nagy bánat a lelked! Nincs oly férfi. folyton visszatekintve. és Tróján gyakorolja uralmát. s vele mind zokogó sírásra fakadtak. körülötte sörénye repdes a marja fölött. s szeretett feleségének karjára helyezte csöpp gyerekét. s úton hamar érte 89 . s hű hitvese ment haza ismét. házában nyögve siratták: mert már nem hitték. s hogy kikerülheti karjait és erejét az akhájnak. kényes örömmel. Megcsókolta fiát. szolgaleánynak ossz munkára parancsot. jól tudva. tűnjék ki a trójaiak közt. mert megijedt. ő is erős legyen. azt mondom. a harc meg a férfiaké lesz. megsimogatta szelid kézzel. »Apjánál sokkal derekabb« .mondhassa. megesett Hektór szive rajta. és munkáddal foglalatoskodj. és ő. s más égilakók. meg anyja. bár még élt. napként sugarazva.vissza a gyermek. szeliden ringatta a karján. és legelőbb az enyém mind közt. ki sorson túl Hádészra vet engem. mint én. s ő illatozó kebelére ölelte sírva-nevetve fiát. hogy fiam is. félt a sok érctől és a sisak lószőr-tarajától. látva. hogy a harcból visszakerülhet. És ragyogó Hektór tüstént lecsatolta sisakját. miután megszülte az anyja. Mint a soká pihenő. szót szólva kimondta: „Jaj. Jólépült házába elért hamar ennek utána férfiölő Hektórnak. aki Trója szülötte. és maga mellé tette a földre a messzesugárzót. te szegény. ha a harcból jön. így látva az apját. mert megszokta a tiszta folyó habjában a fürdést. jászolnál abrakozott mén féke-szakítva ha nagy dobogással a síkra iramlik. Ámde Parisz sem késlekedett a magas palotában: mert rézzel-berakott híres vértjét felövezve.” Szólt. Fölnevetett szerető jó apja. az úrnő. magasan. s a szövőszék. száll a szokott legelőkhöz: így szökkent Priamosz-fi Parisz nagy Pergamonából fényes-fegyveresen lefelé. Hát csak eredj haza. senki se futhat. csakhogy a végzet elől. sem hitvány. ki látja majd. rokka legyen gondod. gyors lábában bizakodva. szelte a várost át. hogyan leng az föntről iszonyú lobogással. könnyen emelgeti térdét. aztán Zeuszt meg az isteneket kérlelte imával: „Zeusz.” Így szólván ragyogó Hektór fölemelte a fényes lóforgós sisakot. büszkén tartja fejét. igen sok szolgaleányát lelte amott. hozzon véres hadizsákmányt ellenségéről. szívében örüljön az anyja.

s ezt majd elrendezzük. ha megadja a nagy Zeusz. Jőjj. hisz bátor a szíved. Trójából ha a jólábvértes akhájt kizavartuk. Csak gyakran renyhülsz s vonakodsz. lám. aki épp tova készült onnan. hallván. s én hátráltatlak az úton. hogyha igazszivü férfi. Isteni-képü Alexandrosz szólt ekkor először: „Testvér. Hektórt. aki. te sietsz. hogy szídnak erősen téged a trójaiak. ember nincs.” 90 . téged a harc dolgában szíd. hogy palotánkban az elnemenyésző égilakóknak állítsuk föl már a szabadság borkeverőjét. késve jövök. mint hagyta parancsod. s nem olyan gyorsan. noha érted tűrik a sok bajt.” Erre sisakrázó Hektór neki válaszul így szólt: „Kedvesem. és akkor a szívem lelkemben szomorú.isteni testvérét. hol feleségével gyöngéd szavakat szólt.

szűntessük ma a háboruságot. vele szállt ki: szivükben mindketten hevesen vágytak hadakozni. és ernyedt már testük a fáradalomtól: vágyakozó trósz népük előtt így tűntek ezek föl. Alexandrosz. névre Meneszthiosz ő. Dexiadészra. tán párharcra kihív danaosz daliák közül egyet. indult már az olümposzi csúcsrol alászökkenve szent Trójába: de látva. Pergamosz ormáról. Phoibosz. és testvére. hogy e várost földúljátok egészen. az úr. Glaukosz. a harc viadalmát: később küzdjenek újra. Hát amikor meglátta bagolyszemü Pallasz Athéné. megszólalt újra eképen: „Lóbetörő Hektór feszülő erejét riogassuk. Phoibosz. vágyottat. miért jössz íly hevesen az Olümposz ormáról. csatázni. magam is gondoltam ilyesmit. a bagolyszemü Pallasz: „Messzeható. hisz a hasznod is így több. mért űz lelked tele indulatokkal? Tán hogy az ingadozó diadalt danaosz daliáknak nyujtsd? Hisz a trójaiak vesztét csöppet se siratnád. istennők. hogy vele megverekedjék ott iszonyú viadalban: 91 . buzogányos Aréithoosznak Arné földjén szülte tehénszemü Phűlomedúsza. ha tanácsom megfogadod. És már öltek is: ez sarját nagy Aréithoosznak. s minden tagja elernyedt. leszállt vele szembe Apollón. a sugárzó. amíg föl nem lelik immár végét Trójának: hiszen úgy kedves sziveteknek. mint pusztulnak az argosziak vészes viadalban. lehullt az. szólott Pallaszhoz először: „Nagy Zeusz lánya.HETEDIK ÉNEK HEKTÓR ÉS AIÁSZ PÁRVIADALA A HOLTAK ÖSSZESZEDÉSE Így szólt és a kapun kirohant Hektór. Jobb. szólj hát. Mint a hajósoknak ha szelet küld végre az isten. mint akarod szűntetni közöttük a harcot?” Zeusz fia. amint szállt gyorsparipás szekerére: vállon verte. S Zeusz fia. Szembekerültek hát egymással a bükkfa tövében.” Így szólt erre az istennő. mert már a gyalult evezőkkel a tengert rég verik. akhájhoz ezért jöttem le olümposzi csúcsról. s trószhoz. ki a trósznak szánt diadalmat. harcisisak pereménél: térde elernyedt. Íphinooszra dobott kelevézt a kemény viadalban. Hektór Éioneusznak ütötte nyakába az éles lándzsát. legyen így. az úr. Hippolokhosz fia és Lükié fejedelme.

s íly szavakat szólt: „Halld. Helenosz. ám tetemem haza küldje. hogy a végzet elérjen: így hallottam jóshangját örök isteneinknek. s ama férfiseregnek látványát élvezte. trószok s lábvértes akhájok. 92 . tágterü Hellészpontosznál sírhalmot emelve. S ím. s vigye mind el a görbe hajókhoz. szivébe fogadta. dárdákkal meredezve. Pallasz Athénaié s az ezüstíjas nagy Apollón saskeselyű képében a pajzsos Zeusz atya roppant bükkfájára leült együtt. Én pedig azt mondom. sisakokkal. pajzsokkal.” Szólt. s Phoibosz nekem ad diadalmat. hogy verekedjék meg teveled vészes viadalban. mind rendre leültek. Hektór. az ott ült sűrü sorokban. Hogyha pedig megölöm. és a középre rohant. s tanu Zeusz legyen erre előttünk: hosszuhegyű kelevézével ha ledöfne az engem. hogy mi a kedves e két társalgó égilakónak: Hektórhoz sietett. mellé állt. hogy a jóevezőpadu gályák mellett balzsammal kenjék meg a fürtös akhájok. Priamosz fia. amit kebelemben sürget a lelkem. ragyogó Hektórral vívni magában. hadd mondom ki. a máglya tüzét adják. Mert még nem sorsod. Átreidész ugyanígy ültette le argoszi népét. s már feketévé válik alatta a tenger: úgy ült ott a mezőn az akháj meg a trósz seregeknek sok sora. tervben Zeusszal egyenlő. míg tornyos Tróját ti be nem veszitek hadatokkal. s messzeható Phoibosz szentélyében fölakasztom. ahogy illik. vagy magatok nem vesztek a gyors gályák közelében. s a bagolyszemü Pallasz nem volt szófogadatlan.akkor fölgerjednek az érclábvértes akhájok. hogy eless. lépjen elő. Hadd mondhassa a még ezután születők közül egy majd. és Hektór megörült nagyon ennek a szónak. hogy ott trósz férfiak és nők nékem. sujt mindkettőnket odáig. fegyvereit leveszem s szent Ílionomba viszem majd. testvéred vagyok én. Mint amidőn Zephürosz borzolja szinét a vizeknek. és Hektór mindkét oldalhoz ekép szólt: „Halljátok szavamat. megfékezte a trósz sorokat. húzza le fegyvereim.” Így szólt. s kelevézét tartva keresztbe. hát hallgatnál-e szavamra? Ültesd most le a trószokat és az akhájokat is mind: és te magad szólítsd az akhájok legderekabbját. sőt gonoszat tervel. s isteni Hektórral szemben majd küldenek egyet. Priamosz jó sarja. ám tetemét kiadom. Köztetek itt az akhájság minden legderekabbja: hát kit a lelke velem szemben megküzdeni bíztat. Eskünk ormon-ülő nagy Zeusz nem tette igazzá. indul. a holtnak.

s versengőn ne akarj verekedni a nálad erősebb Príamidész Hektórral. s a fényes fegyvereket felövezte magára.” Mondta. Hallva. s ülj le nyugodtan: ellene más bajvívót állít majd az akhájság. akit mind félve remegnek. szídva a többieket. Bárcsak mind vízzé válnátok. S bárha remegni se tud Hektór. hogyha akháj nem akad Hektórral szembeszegülni. resteltek vonakodni.sokpadu bárkáján ki bejárja a borszinü tengert: »Rég elesett harcos holttestét rejti e sírdomb. hát magam öltök most vele szemben vértet: azonban győzelmünk kötelét fönt isteneink keze fogja. mert ő sokkal erősebb: hogyha le nem fognak felugorva a többi királyok.« Lesz. az öreg hős. Zeusz-táplált Meneláosz. már nem akhájok. És maga Átreidész. Most fölkelt Nesztór. szörnyűnél szörnyebb szégyen születik meg örökre. Bárcsak . mürmidonok kitünő bölcs szónoka. s azok mind hosszan csöndbe merültek. ha e vészes harcból futhat. jaj. noha bátor volt. mert okosat mondott. nagyokat sóhajtva szivéből: „Ó. kik mind dicstelen itt ültök. hagyják tagjaiból lelkét Hádészba leszállni. Pallasz Athénaié meg Apollón! volnék ifju. bármennyire fáj is. Most azután. szivetekveszitetten. hős Hektór itt leterített. Nagy későn kelt föl Meneláosz. Menj csak a bajtársak csapatához. ő. ti akháj nők. azt mondom.” Szólt s megfordította fivére szivét Agamemnón. s hírem soha el nem enyészik. mind csupa földdé. be hatalmas gyász közelít az akhájai földhöz: és be nagyot jajdulna lovas Péleusz. aki tőlem a házában kérdezte örömmel egykor az összes akhájok törzsét és születését.” Ezt mondotta. de rettegtek vele vívni. hogy ők most Hektor előtt mind földre lapulnak. szájhősök.Zeusz atya. Meneláosz. aki majd így szól. e vad viadalból. terv-megadója. s ezt mondta az argosziak közt: „Jaj. szivesen hajlítja pihenni a térdét majd. semmire nem jó így megbomlanod: inkább tűrj. bár ő nálad erősebb. miként amidőn a sebes Keladónnál 93 . s ez eként tett: vállairól már sok segitő fegyvernöke vette le vígan a vértet. és szót szólva kimondta: „Őrjöngsz. se betellni a harccal. sűrün emelve kezét könyörög majd isteneinkhez. Férfidicsőítő harcban vele szembekerülni még Akhileusz is borzad. maga széltiben-úr Agamemnón fogta meg őt jobbjánál. kit. s íly szavakat szólt. az élted vége tünik föl nagy Hektór keze révén.

bár Aiászra. Mérionész. S közben a nép esdett. nagyerős férfit leütöttem a harcban: erre meg arra vonaglott nagy holtteste a földön. s ők mind jellel látták el sorra a sorsot. s úgy megvolna erőm is. bárha legifjabb voltam mindegyikük közt: hát vívtam. S volt. nagyerős Diomédész. Köztük ekép szólt újra Gerénia bajnoka Nesztór: „Vessetek egymás közt sorsot. Míg sorotokból. Nosza. ámde merész lelkem hajtott megküzdeni véle bátran. mert Lükoorgosz elébe pattant és átdöfte.” Így piszkálta az agg őket. és Agamemnón Átreidész sisakába vetették. Majd megvénülvén Lükoorgosz a háza ölében. kivel sisakos Hektór verekedjék. érces Arésztól nyert szép fegyvereit lerabolta s ő maga hordta Lükurgosz az Árész ütközetében. Bárcsak oly ifjú volnék. őt Lükoorgosz csellel verte le és nem erővel. adta Ereuthaliónnak. tárt karral az égilakókhoz. gyorsan akadna. hol nem tudta a vasbuzogány sem elhárítani vesztét. mert sohasem harcolt nyíllal. szűk szoros útján. bár itt vannak a legderekabbak. Pheié tornya alatt. majd pedig Ídomeneusz s fegyvernöke Ídomeneusznak.” Szólt. aki így szólt ekkor. hanyatt hullott le a földre. hogy Buzogányos. senki se száll szivesen Hektórral párviadalra. bajnok Aréithoosz hadivértjét hordva a vállán: fényes Aréithooszt úgy hívták. így hívták a vitéz daliák meg a szépövü nők is. nem mert vele senki se vívni. hogy a harcra ki szálljon: nagy hasznára leszen minden lábvértes akhájnak. kedves fegyveresének: s ő ezt hordva. nagy hasznára saját lelkének is az.” 94 . legelőbb sereget-vezető Agamemnón: majd meg a Tűdeidész kelt föl. Ezt a magas. kihívta a legderekabb daliákat. vagy esnék Tűdeidészre. vagy pedig épp az aranylókincsü Mükéne urára. s diadalt nekem osztott Pallasz Athéné. végre Thoász Andraimonidész meg a fényes Odüsszeusz. iszonyú viadalból. Eurüpülosz hős. a tágterü égre tekintve: „Zeusz atya. félve remegtek mind. majd meg a két Aiász. majd pedig Euaimón ragyogó fia. az Iardanosz áradatánál: köztük Ereuthalión volt első isteni férfi. az ölö nagy Enűaliosszal egyenlő. hadi-bátorsággal övezve. ha ugyan majd megmenekülhet a vad harcból. hosszú kelevézzel: vasbuzogányával tördelte a zárt hadirendet. Isteni Hektórral kész volt mind megverekedni.harcoltak Pülosz és Arkádia lándzsavetői. nyomba kilenc hős pattant föl.

s a lovag. sem hadifortéllyal: mert nem hinném.” Mondta. és kiszökellt a sisakból az. S Aiász jött közelébe. az nyujtotta kezét. hősök seregébe. egyként a dicső hírt. legmagasabb. add Aiásznak a győzelmet s a dicső diadalmat. hős Nesztór rázta a sorsot. rezes volt ez. add nekik egyformán az erőt. és rázta nagyárnyu dzsidáját. jelét ráróva. vagy fennhangon akár. hogy ügyetlen lettem vagy növekedtem volna fel én Szalamiszban. Ezt hordozta a melle előtt Telamóniosz Aiász. hisz minket senki se rettent.” Így szóltak. hogyha pedig Hektórt is kedveled. hogy a trószok meg ne neszeljék. hogy danaosz seregünkben míly daliák is akadnak 95 . s örülök neki én is lelkemből: ragyogó Hektórt leverem bizonyára. Hűlé lakosáé: ő remekelt díszes paizsot neki. hisz maga hívta ki Aiászt. aki így szólt ekkor. Aiász sorsa: a hírnök hordta körül tömegükben. hogyha a harcba siet. elérte azt. Tükhiosz keze műve. Rajta tehát. s azok könyörögtek Zeusz Kroniónhoz. ahogyan roppant Árész nekiindul. Majd miután minden fegyvert testére körített. rettentő arccal mosolyogva. a lábaival meg jó nagyokat lépdelt. hisz az én jelem ez. még Hektór szive is dobogott-vert nagy kebelében: visszariadnia már mégsem lehetett csapatához. a termetes Aiász. s Aiász tündöklő érceket öltött. kiket Zeusz lélekölő cívódással taszit össze tusára: így indult az akhájok tornya.Így szóltak. nagy Aiászt. mind könyörögjetek addig Zeusz Kroniónhoz. az egész gyűlést megjárva. legjelesebb szíjgyártóé. az úrhoz. jobbról kezdve mutatta föl azt az akháj vezetőknek. az úrhoz. a tágterü égre tekintve: „Zeusz atya. mit amúgy is akartak. Egy sem akadt. lelkében örömmel. Nézték és nagyon örvendeztek mind az akhájok. ki sisakba vetette. s ekép szólalt meg: „Kedveseim. aki ráismert. sem népébe vegyülnie. s rezet is tett nyolcadikul rá. érte is aggódsz. Engem erővel erőm ellen ki se vet ki helyemből. torony-nagyságu paizzsal. odaállt s beledobta a hírnök. egymás közt csöndben. s fenyegetve ekép szólt: „Hektór. Ráismert a jelére amaz. míg én harcos hadivértemet öltöm. hétbikabőrü. s minden tagjukban reszkettek szörnyen a trószok. Hektórnak közelébe került. hétbikabőröst hízott marhákból. elsietett. ki uralkodol Ída hegyéről. S volt. Lába elé hajitotta a földre. már mind nemet intett: ámde midőn. most azután meglátod a párviadalban.

és kedves térdét sértette meg: ez lehanyatlott pajzsán csüggve.” Néki sisakrázó deli Hektór válaszul így szólt: „Isteni sarj. és megakadt hetedik rétegjén. épp közepébe talált: megkondult körben az érce. háthogyha találok. vagy valamely nővel. Aiász meg nekirontva döfött paizsába: keresztül tört.” Szólt. s Aiász hétbőrű iszonyú paizsába ütötte. feketét. a férfitörő Akhileuszon: ő tengerhasitó. ki nem érthet a harci dologhoz: jól értek bizony én a csatákhoz. félrehajolt Hektór. ilyen nagy hőst. csak sose próbálkozz vélem. úgy hasitott a nyakába: kiszökkent éjszinü vére. s Hektór rohamát megrendítette a dárda. mint nyershusevő vad oroszlán. Telamón fia. S mindkettő megemelt hosszú kelevézzel a kézben egymásnak rontott. sose-romló bősz erejében. s meghajitotta a Príamidészt vele domboru pajzsán. mint gyönge suhanccal. ívelt gályák közelében fekszik. csakhogy az érc hegye elgörbült.túl az oroszlánszívü. nem lesve akarlak megdárdázni. Téged azonban. vagy mint két vadkan. Tündökölő pajzsán áttört az erősnyelü dárda. mert Agamemnón nép-pásztorra haragszik: ám ilyenek volnánk mi. s kikerülte az éjszinü véget. viadalmat. a férfiöléshez: jobbfele vetni a. nép fejedelme. nem törte keresztül. Hat bőrrétegen át behatolt a keményhegyü lándzsa. akik teveled viadalra állunk épp elegen. s Aiász hétbőrű iszonyú paizsába vetette. Másodikul most isteni sarj Aiász röpitette nagyárnyu dzsidáját. balfele vetni a megszárított nagy bikabőrt tudom: ezt tartom szívós viadalnak. 96 . kezdd hát a csatát. s hosszúárnyú gerelyét csóválva vetette. Aiász. Príamidész ezután paizsába talált a középen. hanem szemből. teljes erővel megcsóválta s a hősre vetette: pajzsközepét e malomkő-nagy kővel beütötte. Egymást kézitusán most már karddal sebesítik. Erre meg Aiász még szörnyebb sziklát emelintett. hol nyolcadikul réz-réteg fedte a pajzsot. s jól tudom én a vad Árész táncát ropni a harcban. és remekelt-díszű vértjén behatolva megállott: átellent. hogyha a nagy Zeusznak s a vitézeknek hiradói nem jönnek: ki a trósz s ki az ércmezü argoszi részről. Csakhogy a hős Hektór még így se hagyott föl a harccal: hátraszökellt nyomban. lágyéka fölött átszelte az ingét. sziklát ragadott föl a földről izmos markával. ott. nagyot és egyenetlent. jól tudok én a sebes paripák seregébe szökellni. de fölsegitette azonnal Apollón.

s a barátaidat legelőször. s szivesen fogok én engedni. hogy szóljon eképen. majd újra lehúzták. s megmenekült győzteskaru Aiász hőserejétől: szinte nem is hitték. ha ő is. szépragyogásút. tiszteletükre bikát szentelt a király Agamemnón. Másoldalt Aiászt a remeklábvértes akhájok kísérték Agamemnónhoz. éppen ötesztendőset a szörnyüerős Kroniónnak: megnyúzták.” Erre sisakrázó deli Hektór válaszul így szólt: „Aiász. Híres ajándékot váltsunk egymással azonban. mint a barátok. mesterien darabolták föl s húzták föl a nyársra. hagyjátok a harcot. ők lélekevő perrel szálltak viadalra. mára. úgy vitték vissza a várba. az összes akháj közt legjobb lándzsavető vagy.«” Így szólt. Hosszu gerinchusokat nyujtott Aiásznak azonnal szélesen országló hős Átreidész Agamemnón. másik a trójaiak seregéhez: ezek megörültek látva. egyként kedvel amúgy is a fellegtorlaszoló Zeusz. gonddal megsütögették mind. győző örömében. isten adott néked nagyságot. ettek. körülállták és darabokra metélték. kik hálát adnak majd értem az isteni téren. elmés értője tanácsnak: „Kedves jó fiaim.Ídaiosz meg Talthübiosz. a vívást. s Aiász bíbor övet nyujtott neki. most hát hagyjuk a vívást abba. s ment egyik az argoszi néphez. És hogy a munkát szűntették. s nem maradott híján lakomának a lelkük. mert ő hívta ki harcra a legderekabb daliákat: kezdje el ő. s kész volt lakomájuk. S már közelít is az éj. hogy él és épségben közelít seregükhöz. erőt is. És amikor már Átreidész sátrába jutottak. jó lesz engedni az éjnek. 97 . jó lesz engedni az éjnek: hogy te örömre deríts a hajóknál minden akháj hőst. s egynek nem nyujt diadalmat. Most hát szétváltak. észt is. mindketten daliák vagytok: ki-ki látta közöttünk. és a rokonságod. a harc viadalmát. Hektórt bírd rá. s már oda is nyujtotta ezüstszögü kardját és a hüvelyt s szépmetszésű szíját vele adta. s szólt Ídaiosz hiradó. mígcsak egy isten szét nem választ már. hadd szólhasson ekép egy akháj vagy trójai később: »Lám. s én Priamosz nagy városa mélyén kedvre derítsem trójai társaimat s az uszályos trójai nőket. fogunk később még küzdeni. és úgy váltak szét békülten. két bölcseszü bajnok: hírnöki pálcájuk tartották most közibük. S már közelít is az éj.” Válaszul erre eképen szólt Telamón fia Aiász: „Ídaiosz.

s mellé sok roppant tornyot a síkon. ilyen szavakat szólt: „Átreidész. ilyen szárnyas szavakat szólt: „Anténór. s égessük meg utána itt a hajók közelében. gyalogot kirekesztőt. hogy legyen útja a tornyok közt a lovas-szekereknek. és kereken kijelentem. rossz végét vélem. viharos gyűlés támadt Priamosz kapujánál: s köztük a jóeszü Anténór szólalt föl először: „Trószok. jaj. Jóakarón szólalt meg köztük.” Így szólt és le is ült. hogy dölyfös trószok súlyos hada ránk ne zuduljon. be sokan haltak meg már hosszúhaju hősök. ha.” Így szólt ő. hogy megvédje a bárkákat.” Így szólt és le is ült. mink azután hordjuk szekerekkel a holtakat össze. bennünket is óvjon. de közöttük szólani fölkelt fényes Alexandrosz. akkor az istenek elvették eszedet bizonyára. amit kell. s ti. fürtös Helené deli férje: és neki választ adva. az összes-akhájok többi vezére. mind szivesen kiadom. sehogyan sem szólsz kedvemre e szókkal: máskor tudsz ennél sokkal jobb tervet eszelni: hogyha pedig komolyan mondod s igazán e beszédet. miket Argoszból ide hoztam. hogy majd gyermekeiknek csontjaikat vigyük el. ilyen szavakat szólt: 98 . ki. Hozzátok ki az argoszi szép Helenét meg a kincsét. itt a Szkamandrosznál ontotta ki éjszinü vérük érdes Arész. akkor az agg Nesztór kezdett a körükben először szőni tanácsot. és közibük jól-összerovott kapukat remekeljünk. S máglyájuk mellett egyetlen halmot emeljünk mindjüknek. hadd mondom ki. hogy nem adom ki az asszonyt: kincseit ellenben. mikor újra hazánkba hajózunk. Szűntesd hát seregünk viadalmát hajnalidőben. Trója magas várában meg gyülekeztek a trószok. s a szavát a királyok mind helyeselték. hallgassatok énrám. vad. körbefutót. az ő szava volt azelőtt is a legjobb. minden lovagot. akárcsak az istenek. a szomjat.Majd miután elverték végül az éhet. segitők. Én meg a lóbetörő trószok közt mondom a szómat. nem cselekedjük. adjuk az Átreidáknak vissza. kívül meg szorosan mellé mély árkot is ássunk. oly bölcs: jóakarón szólalt meg köztük. hiszen hites esküt szegve csatázunk most: s bizony ez minekünk sose hasznos. amit kebelemben sürget a lelkem. öszvérrel meg ökörrel. s házamból rá is adok még. dardánok. s Hádész házába suhant le a lelkük. mire köztük szólani fölkelt Dardanidész Priamosz.

” Így szólt: és az akháj sarjak mind rárivalogtak. s a házából megtoldani is még: ámde dicső Meneláosz törvényes feleségét azt ki nem adja. s nagyon is hallgattak rá. válaszadó szavuk ez. amíg a halottakat el nem égetjük: s azután verekedjünk. hallgassatok énrám.” Szólt. amíg a halottakat el nem égetjük: s azután verekedjünk. az argoszi népet gyűlés közt. Most egyetek vacsorát várunkban. mit szól az akhájság. álljatok őrt azután. Ídaiosz pedig indult vissza a szent Ilionba. hogy Meneláosznak s Agamemnónnak hirüladja. dardánok. s legyen éber mindegyikőtök: s Ídaiosz menjen hajnalban a görbe hajókhoz. mint ezelőtt is. csapatonként. Agamemnón: „Ídaiosz. Ám a halott-máglyák ellen már nincs kifogásom: mert csöppet sem irígylem a megholtak tetemétől. ki miatt támadt a viszályunk. mígcsak egy isten szét nem választ már. s egynek nem nyujt diadalmat. hozzátok Priamosz küldött s más trójai főbbek. Agamemnónnak bárkája faránál: hát közepükre került s szólt harsány hangon a hírnök: „Átreidész. az összes-akhájok többi vezére. Héré dörgőszavu férje!” Szólt. mit javasolt Parisz. hogy hamar élvezhessék már a tüzet. mondjam meg. S azt is rám hagyták: van-e kedvetek addig a zúgó harcot megszűntetni. amit kebelemben sürget a lelkem. s egynek nem nyujt diadalmat. mit javasolt Parisz. s erre azok mind hosszan csöndbe merültek. amit Helenével a görbe hajókon ő Trójába hozott . ki miatt támadt a viszályunk: minden kincset. magad is hallod. segitők. ő. S azt az okos szót is. tették a parancsát. És ott lelte Arész követőit. 99 . mígcsak egy isten szét nem választ már. és ment Ídaiosz hajnalban a görbe hajókhoz.bár pusztult volna előbb el! kész ideadni. még Helenét se: hiszen bizonyos még gyermek előtt is.„Trószok. pedig hát erre is intik a trószok. s magam is helyeselni tudom csak. ő. lóbetörő Diomédésznek bámulva beszédét. s ti. ha elestek: hallja ez esküt Zeusz. s Ídaioszhoz eképen szólt a király. hogy volna-e kedvük a zúgó harcot megszűntetni. hadd mondom ki. s jogarát valamennyi nagy istenhez fölemelte.” Így szólt. És azután vacsorához láttak mind. ha talán kedves lesz s tetszik e szózat. Végül is így szólt harcban-erőshangú Diomédész: „Senki Alexandrosz kincsét most el ne fogadja. hogy már vesztük hurka vetődik a trójaiakra.

találkoztak csatatéren a hősök. hogy elégették. Másrészről ugyanígy a remek-lábvértes akhájok tették holtjaikat máglyára. amit én és Phoibosz Apollón Láomedón hősnek várul. Még nem a hajnal. 100 . mások fát szedegetni. hogy elégették. akinek keze gyatrább: néked lesz híred. mondd. elméjét s tervét aki bízza az égilakókra? Nem látod. mentek szent Ílionukba. középre állva. Ottan ráismerni a holt daliákra nehéz volt: ámde lemosták róluk vízzel a már megaludt vért. más.Ültek a gyűlésben trószok s dardán ivadékok. s már ama máglya köré kiszemelt csapat argoszi hős gyűlt. Ókeanosz szelid és mély áradatából lépve az égre . a hatalmas földön lesz-e halandó. másrészről meg a jópadu bárkáktól az akhájok kéltek holtat gyűjteni. indultak a görbe hajókhoz. És első sugarát amidőn a mezőkre nyilazta Héliosz. mások fát szedegetni. és falat is közelébe. Így fáradtak a jólfésülthaju bajnok akhájok. busulva szivükben: majd. hogy a jólfésülthaju bajnok akhájok már falat építettek a bárkáiknak előtte árokkal. széltében-erős Földrázó. busulva szivükben: majd. ki halottat gyűjteni. s forró könnyeket ontva emelték mind szekerekre. minekünk nem is adva dicső hekatombát? S ennek híre szalad. akiben nincs ennyi erő. míly szavakat szólsz! Másvalamely isten félhetne ilyen leleménytől. hogy jőjjön vissza a hírrel Ídaiosz: s ő jött és elmondotta. rajta tehát. míg villámló Zeusznál ültek az istenek össze. és ezután köribé egyetlen halmot emeltek. hogy legyen útja a tornyok közt a lovas-szekereknek: kívül meg szorosan mellé mély árkot is ástak. csak kettős ködfénye derengett. a választ: s ők indultak is erre azonnal. emeltünk. és fenekére karókat ütöttek. Tiltott nagy Priamosz zokogást. ha a jólfésülthaju bajnok akhájok visszahajóznak majd szeretett földjére honuknak.” Felsóhajtva felelte a fellegtorlaszoló Zeusz: „Jaj. szemlélték. fáradva. mind együtt s várták. És közibük jól-összerovott kapukat remekeltek. Volt. valameddig terjed a hajnal: s elfeledik majd azt. valameddig terjed a hajnal. mind a mezőről hordták. mi nagyot mívelnek a vértes akhájok: s köztük a föld rázója Poszeidón szólt legelőször: „Zeusz atya. hát néma csoportok tették holtjaikat máglyára. és nagy tornyokat. széleset és nagyot. óvni az életüket s a hajókat.

mások meg ragyogó vasat adtak. dörgött rémítőn: sápadt félsz fogta el őket: kelyhükből az italt kilocsolták. aki rézen. más ökrök bőrét. ledőltek. az akhájok műve is állt már. más élő ökröket adva. tűnjék el tetemes bástyája az argosziaknak. nép-pásztor nagy Iészónnak kit Hüpszipülé szült.” Ők egymással ilyen szavakat hallatva beszéltek. S hosszu egész éjjel gonoszat gondolt ki a bölcs Zeusz. bent meg. Ökröket öltek sátranként. döntsed tengerbe egészen. viruló lakomát keritettek. Végül. jó lémnoszi borral. 101 . hogy a nap lebukott. segitőkkel a trójai hősök. a városban. Bort mind onnan vásároltak a fürtös akhájok. volt. mielőtt loccsantana nagy Kroniónnak. és. más rabszolgákat. vacsorához is ültek. és a hatalmas partot hintsd ismét be fövennyel. senki se mert ott inni előbb. S jöttek a bárkák Lémnoszból. az álom ajándékát átvenni.dúld szét ezt a falat. Ő Agamemnónnak s Meneláosznak külön adva küldött éppen ezer mérték színbort a hajókkal. Hosszu egész éjjel lakomáztak a fürtös akhájok. mindet Iészonidész Euénosz küldte hazulról.

s mind a szavára figyeltek: „Istenek és istennők. s úgy tér az olümposzi csúcsra. istenek. hogy mennél hamarabb tudjam befejezni e munkát. lássátok is együtt. mert megmondotta keményen. annyira mélyen Hádész háza alatt. ám jóhasznu tanácsot adunk mi az argoszi népnek: egy szálig ki ne vesszen. hogy távol az égilakóktól menne segítségére a trósznak vagy danaosznak. hadd mondom ki. Ennyire több vagyok én istennél s emberi népnél. Rajta. mind hallgassatok énrám. miatyánk. meg rézküszöb. ha parancsolod. mert elpusztul mind. rossz sorsát tölti be immár. fejedelmek legmagasabbja.” Elmosolyodva felelte a fellegtorlaszoló Zeusz: „Bátran. vagy pedig elkapom és lehajítom a Tartarosz-árnyba. hogy én vagyok itt legerősebb. istennők. s teneked kedvezni kivánok. így is elállunk. amit kebelemben sürget a lelkem: hogy ne merészkedjék istennő. Mégis a háborutól. és az egész mindenség fönt csünghetne a légben. ott. Trítogeneia. hogy villámszerető Zeusz egybehivatta az istengyűlést sokszakadéku Olümposz legtetejében: ő maga szólt hozzájuk. azt csúnyán megütöm. egy nagy aranyláncot függesszetek itt le az égről. no. Végre eképen szólt a bagolyszemü Pallasz Athéné: „Ó. hisz e szókat nem mondtam komolyan. messze le. s erre azok mind hosszan csöndbe merültek. s mind csimpaszkodjatok abba: s még így sem húzhatjátok le a földre az égből Zeusz legfőbb hadurat. sűrü homályos mély üregébe a földnek.NYOLCADIK ÉNEK FÉLBEHAGYOTT HARC Már sáfrány leplét boritotta a földre a Hajnal. sem pedig isten általvágni az én szavamat: helyeselje az összes. Kronidész. hol vaskapu van. derék lányom. tengerrel is együtt: és az Olümposz csúcsa köré kötném ama láncot. ha magam vágynálak húzni magasba.” 102 .” Így szólt. fölhúználak a földdel is én. jól tudjuk mi is azt. bámulták a szavát. amilyen magasan van az égbolt: akkor majd meglátja. hogy erőd nagy s hajlani nem tud: csakhogy a sok gerelyes danaoszt keseregve siratjuk. bármíly hosszan huzakodtok: míg azután. próbáljátok meg. amért neked annyira gyűlölt. Mert kit rajtakapok.

majd kifogott paripáit sűrű ködbe takarta. védve a gyermekeket meg a nőket. Sokforrású Ídát érte el így. S ő maga fönt az oromra leült. Ídomeneusz s Agamemnón sem mert helybemaradni. Mert az akháj sorsok sűllyedtek a dús anyaföldig mélyre. Föltárultak mind a kapuk. összecsapott bőrpajzs. kardjával mellé szökkenve . s bár kevesebben. Másoldalt meg a trószok fegyverkeztek a várban végig. két gyorsröptü lovát. s messzirelángzó villámmal lecsapott az akháj seregekbe: csodálták látva e fényt.Szólt s szekerébe befogta az érckörmű paripákat. majd föllépett a szekérre. Ostora indított. aranyos szép hosszusörényűt: s ő maga is szinaranyt öltött. Egybekeverve kavargott jajszó és diadalszó. elfogta a sápadt félelem őket. lóbetörő trósz és ércinges akháj daliákét: fogta középen. s Gargaroszon. s ezek bús napja lenyomta. fürtös Helené deli férje. két hős követője Arésznak: helyben csak maga Nesztór állt. és hogy a szembefutó daliák egy helyre kerültek. fölemelte a díszes szép aranyostort is. kényszerüségből. Fölmagasult kínlódva. hol kezd nőni sörénye a lónak. már lovait fékezte az emberek. S míg az öreg lemetélte a kantárszíjat e lóról. nem maga szántából: lova kínlódott. Míg reggel volt még. mind az ölők s a halóké. mégis küzdeni vágytak. föl koponyájából. és nőtt szent fénye a napnak. ázott vérben a föld is.a harc gomolyán át 103 . mind a gyalog s a lovag: s iszonyú hadilárma rivalgott. istenek atyja. Zeusz az arany mérleghez nyúlt s a magasba emelte: s hosszuranyujtó vég két sorsát tette be abba. hol várta ligetje s az illatos oltár. kelevéz mind. össze a vértes férfierő: közben köldökkel-domboru pajzsok csapkodták egymást. megrémítve a többi lovat. Most pedig Ídáról maga dörgött. vadak anyját. seregük kiözönlött. s a lovak nemkésve röpültek végig a nagy térségen a föld meg a csillagos ég közt. s a trósz sorsok lendültek a tágterü égig. Közben meg lakomáztak a fésült-fürtös akhájok. s hol a legvesztőbb a találat. és nem a két Aiász. hírének örülve. lenyilazta fényes Alexandrosz. az akháj hadak őre. s már vették föl a vértet. sátranként sietősen. s nézte a trójaiak várát s az akháji hajókat. mindkét fél lövedéke talált. a nyíl velejébe hatolt be. pörgött lenyilazva. emelte. iszonyú hadilárma rivalgott. épp feje búbján. és hulltak a népek: ám mikor Éeliosz közepére került föl az égnek.

a nagy Thébaiosz büszke fiának. be a földbe: rettenetes lánggal lobogott fel nyomban a kénkő: 104 .” Szólt. Trósz paripái mennyire tudják harc mezején át erre meg arra fürgén űzni az ellenséget. bár búsult.jöttek már Hektór paripái. kezébe vetette a gyeplőt. hogyha a harsány Tűdeidész nem látja. ím. Várj meg. ha futsz. hátráltak paripái gyors lábbal: s ő ott erejét s lelkét kilehelte. leleményes Odüsszeusz. gyors lovait rábízta. Hagyd fegyvernökeinkre a két lovat. a hősre. Lépj szekeremre hamar. hátat fordítva. Láertiadész. ostora indított. s Hektórhoz gyorsan elértek: s már a heves Hektórra dzsidát hajitott Diomédész: őt ugyan elvétette. Hektórral: s az öreg most már elveszti a lelkét. s megszólítva az agg harcost. ott hagyta feküdni a társát: ő maga más kitünő kocsisért nézett: s paripái nem voltak hosszan híján hajtónak: azonnal Íphitidészre akadt. merre szaladsz.” Mondta. hisz a vénség terhe sanyargat: roskadozik követőd. s a lovag Nesztór nem volt neki szófogadatlan. öreg. csecse mellett verte be mellét: ez kizuhant a szekérből. Győzött volna a vész ekkor jóvátehetetlen. hogy meglásd. fehér villámmal ütött le. de fegyvernök kocsisának. Arkheptolemoszra. szárnyas szavakat szólt: „Jaj. kelevézük. merész kocsisukkal. mert mellette futott el az öblös akháji hajókhoz. Szthenelosz meg jókaru Eurümedón. Aineiásztól vettem el őket. Éniopeusznak. fiatal daliák fenyegetnek a harcban: s már az erőd lankad. Hát Nesztór lovait fegyvernökeik. míg gyeplőt tartott. vették gondjukba azonnal: s ők ketten fölléptek a Tűdeidész szekerére: fényes kantárját Nesztór a kezébe ragadta. hogy ő maga lássa Hektór: mint tombol markomban az én kelevézem. mi készül: rettentőt rikkantva kiáltott át Odüszeusznak: „Isteni sarj. s bárányként beszorultak volna a trójai várba. lovaidnak lomha a lépte. Megsajdult Hektór szive szörnyen jó kocsisáért: s mégis. Tűdeidész pedig egymaga tört az előcsapatokba: állt az öreg Néléiadész paripái elébe. épp Diomédésznek paripái elé. észre ha nem veszi ezt a halandók s istenek atyja: rettentőt dördülve. akárcsak a gyávák? Még be ne fúródjék hátadba. ám ezeket mi hajtsuk rá a lovas trószokra. vagy kikerülni: félelmes lovak. az aggtól űzzük a vad férfit tova ketten. de nem hallotta sokattűrt fényes Odüsszeusz.

harcoljon-e szembe. Háromszor gondolt rá lelkében s a szivében: háromszor dördült rá bölcs Zeusz Ída hegyéről. fényes gyeplőjük kiszökött Nesztór keze közzül: s szólt Diomédészhez most. olyan vagy.megrettenve farolt a szekérhez vissza a két ló. megrettenve szivében: „Tűdeidész. mit nem mondasz előttem? Mondjon akár gyávának Hektór. rohanó-csikajú danaosz daliád mind nagyra becsült. lükiébeliek. meg telt poharakkal: most azután sose tisztel: hisz. szaladj! soha nem fogsz. a bástyáinkra rohanni. bármi erős legyen is: mert sokkal több a hatalma. aki gátolhatná Zeusz akaratját. diadalt minekünk. hajtsd már menekülni patás paripáid. vagy remegőnek. nem hiszik el neki úgysem a dardánok meg a trószok. 105 . hússal. feleim. hogy kegyesen bólintott nékem a nagy Zeusz: hírt. És miután majd öblös bárkáikhoz elérek. mint asszony. bajnok Tűdeusz fia. legyen ott vad láng a közelben. el ne feledjétek. hogy fordul a harci szerencse. s adta a trósznak a jelt. ha akarja: ember nincs. hiszen ezt úgy mondtad mind. s fordította futásra patás paripáit. s az asszonyainkat nem viszed el gályákon: előbb adom én a halálod. silány bástyák. csakhogy az én szivem és lelkem nagy fájdalom éri: Hektór majd így szól egyszer csak a trójaiak közt: »Tűdeidész tőlem menekülve vonult a hajókhoz. hogy nem kísér Zeusz diadalma? Most a dicsőséget neki nyujtja a nagy Kronión Zeusz. Vagy nem látod.” Válaszul így szólt erre Gerénia bajnoka. egy sem gátolja erőmet. kik ilyen falakat tákoltak elébünk. ahogyan kell. ne feledjünk vívni vitézül! Érzem. vissza a harc gomolyán: s Hektór meg a trószok utánuk vad riadással kínokozó kelevézt zuditottak. Gyáva leányka. mire Tűdeidész kétség közt hányta-vetette: megfordítsa-e gyors lovait. öreg. dardán tusavívók. s ásott árkaikon lovaim hamar általugornak.« Így dicsekedhet majd: s akkor föld nyeljen el engem.” Így szólt. Hektór meg rászólt rivalogva a trójaiakra: „Trójaiak. férfiasan. sem feleségei nagylelkű pajzsos daliáknak. És a sisakrázó deli Hektór zengve kiáltott: „Tűdeidész.” Szólt. eznap: s később majd ismét minekünk. kiknek erős trósz hitveseit te a porba vetetted.” Válaszul így szólt harcban-erőshangú Diomédész: „Jól van. gyönge. Balgatagok. Nesztór: „Jaj. visszaszorítva engem. s gyötrelmeket ád az akhájnak. székkel.

majd ha a gályák közt már elkábulnak a füstben. vajjon a lelked nem sír kebledben. dőltén danaosz daliáknak? Kik teneked Helikéből s Aigaiból nagyon is sok drága ajándékot hoznak? Diadalt nekik óhajts. Nesztórét. a nagy istent: „Jaj. oly bőven hintett legelőbb. danaosz daliák segitői. most szolgáljátok meg az abrakotok. s Aithón. az úrnő: hányta magát trónján . Hogyha e kettőt elkapjuk. melynek nagy híre az égig is elhat. s te Podargosz. és azután lovait riogatva kiáltott: „Xanthosz. visszazavarni a trószt és hátráltatni a bölcs Zeuszt. vágyát sziveteknek.” Ők egymással ilyen szavakat hallatva beszéltek. Ída hegyén bizony akkor búsulhatna magában. mint nékem. Rajta. s bort is előbb vegyitett nektek. hogyha a hős Agamemnónt most rá nem veszi Héré. de földühödött most Héra. nagy bíbor köpenyét izmos kézzel megemelve: s állt Odüszeusz cetnagyságú bárkája hegyébe. széltében-erős Földrázó. bízván karjukban s hős erejükben. Messzeható hangon harsant danaosz seregére: 106 . hiszen ő mindünknél sokkal erősebb.hogy fölgyujthassam gályáikat. sok méz-szivü búzát. s közben a gályák és a fal-árok közti egész tér megtelt már lovak és pajzsos daliák seregével. mert Zeusz neki evvel adott hírt. s itt Telamóniadész Aiász sátráig elérjen.” Így szólt. lánysarja a nagyszivü Éetiónnak. s isteni Lamposz. viruló ura volnék.megrázta a téres Olümposzt és megszólította Poszeidáónt. S tán lobogó tűzzel fölgyujtja a görbe hajókat. mely a középen volt. robogjatok űzve. buzdítsa a többi vitézt is. ott Akhileuszéig: kik a tábor végibe vonták bárkáik. vallom. Mert ha akarnók mind. s lóbetörő Diomédész válláról ama díszes szép páncélt. ki pedig. hogy nagy Zeusz Kronidésszal harcoljunk. te merész-szavu Héra. hogy kétfele hasson a hangja. hiszem én: az akhájok első éjszaka mind fölszállnak a fürge hajókra. szíjtartó rúdja is abból. mit Héphaisztosz buzgón maga munkált. milyen szó hagyja el ajkad? Én sehogyan sem akarnám. mely beszorult: szoritotta a gyors Árésszal egyenlő Hektór Príamidész.” Erre a Földrázó nagyokat sóhajtva felelte: „Ej. hej.” Szólt dicsekedve. hogy szinaranyból van. hogy míg ő maga küzd. öljem is őket. ragadjuk már el a pajzsot. Futva futott sátrak mentén s az akháji hajóknál. mit elétek Andromakhé.

Phradmonidész Ageláoszt: ez lovait futamodni fordította. madarak közt legmagasabb jelt. Sast küldött sebten. argosziak. aként bujt Aiászhoz: ki a fényes pajzzsal rejtve-takarta. majd meg a két Aiász. ő pedig újra. aki azzal kérkednék. csörgött rajta a fegyver. hadi-bátorsággal övezve. miként anyjához a gyermek. a könnyeket ontót: s bólintott. s átverte a mellét: földre zuhant a szekérről. sujtottál-e idáig erős fejedelmet ekkora átokkal. Agamemnón és Meneláosz. Zeusz. de ő hátába ütötte a dárdát. sokpadu gályával míg elvergődtem idáig: ám égettem ökörhájat s combot valamennyin. mert vágytam földúlni egészen a jófalu Tróját. hogy mi vagyunk a legelsők? Lémnoszban be nagyon szájhősként szóltatok egykor. Végül kétívű íját Teukrosz feszitette: pajzsa mögé odaállt Aiász Telamóniadésznak. és akit ért. körme között mely vitte futó szarvas kicsi borját: s Zeusz gyönyörű oltára elé ejtette a borjat. a hős fedezetten nézett szét: s ellőtte nyilát a csaták gomolyában. Hát e könyörgésem vidd most. még hevesebben törtek a trószra. 107 . hol jóshangmegadó Zeuszt tisztelik áldozatokkal. gyávák.” Így szólt. míg meredekszarvú ökrök sok jó pecsenyéjét ettétek. elesett nyomban. majd pedig Ídomeneusz s fegyvernöke Ídomeneusznak. kilehelte a lelkét. meg az isteni hős Lükophontész. vagy hogy az árkon előbb szökkent át. ügyeltek a harcra. Majd meg az Átreidák. majd pedig Euaimón ragyogó fia. válla közé. hogy a népe egész leszen és oda nem vész. ki felégeti még ma hajónkat. Tisztanevű Teukrosz közülük kit lőtt le először? Orszilokhoszt legelőbb. hogy ki-ki száz meg kétszáz trósszal száll a csatában szembe! No most azután egyedül Hektórra magára sem lehetünk elegek. hogy legalább mi magunk épen hazajussunk. s hírét elvetted-e már így? Még soha el nem mentem szép oltárod előtt én. Ők meg amint látták. Zeusz atya. teljesedésbe: engedd. s trójaiaknak eként az akhájt leigázni ne engedd.„Szégyen ez. kezdeni harcot: mert sisakos trósz bajnokot ő vert ott le először. s ittátok a bort telemert keverőkből. csak szemre csodásak! Hát hova tűnt a dicsekvés. mikor épp fordult. hogy előbb szállt lóra a Tűdeidésznél. hogy a sast Zeusz küldte az égből. majd Ormenosz és Ophelesztész hullt s Daitór s Khromiosz. Mérionész. Ott oly sok danaosz közül egy sem akadt. Aiász elhuzogatta a pajzsot. s Zeusz atya őt megszánta. az ölő nagy Enűaliosszal egyenlő. Eurüpülosz hős.

míg kicsi voltál.” Szólt. míg futja erőmből. néked adok legelőbb a kezedbe jutalmat utánam. ezt Aiszűméből megkért anya hozta világra. mint félrekonyul feje máknak. rettentőt rikkantva. megörült sereget-vezető Agamemnón.majd Polüaimonidész Amopáón és Melanipposz. mikor úgyis fáradozom? Sohasem heverek. vagy pedig asszonyt. amióta mi őket Trója felé szoritottuk. Én mondom neked. míg az a harcba rohant. apádra. s öccsét. és a tavasz dús zápora nyomja: így hajlott feje féloldalt a sisak nehezétől. Nyolc hosszúhorgas vesszőt lőttem ki idáig. hogy veled együtt lépjen az ágyra. Telamón fia. mint istennő. Hektór földre szökellt tündöklő szép szekeréről. Ez pedig épp keserű nyílvesszőt vett tegezéből. minek is serkentsz. ám Arkheptolemoszt. mind heves ifjú hősöknek húsába hatolt be. kitérítette Apollón. hogyha a kertben termés terheli. s ezt a veszett ebet itt mégsem tudom én lenyilazni. vagy két lovat és szekeret még. s bár fattyú gyerekét. csak mindég így lőjj. háromláb-széket.” Erre a tisztanevű Teukrosz neki válaszul így szólt: „Hírneves Átreidész. akit vágyott lenyilazni a lelke: őt ugyan elvétette. a saját házába nevelt föl: hát. kedves fő. sugarat deritesz seregünkre és Telamónra. hátráltak paripái gyors lábbal: s ő ott erejét s lelkét kilehelte. Látván őt. bár búsult. fogja a zablákat: s az nem volt szófogadatlan. 108 . Megsajdult Hektór szive szörnyen jó kocsisáért: s mégis. és új vesszőt röpitett ki az íj idegéről Hektór ellen. ki táplált. melléállt s íly szavakat szólt: „Teukrosz. Kasztianeira. Kebrionészt. hogy megbontja erős íjával a trójai hadsort: hát hozzá sietett. s Teukrosznak rontott. odahívta. vidd őt most nagyszerü hírre. Új vesszőt röpitett Teukrosz ki az íj idegéről Hektór ellen. ki közelben volt. követ ragadott a kezébe. nép vezetője. ott hagyta feküdni a társát. drága fiát Priamosznak. ki. egyet a másik után teritette a dús anyaföldre. szépalakú volt. csecse mellett verte keresztül: ez kizuhant a szekérből. Hektór bátor szekerészét. akit vágyott lenyilazni a lelke: s ismét elvétette. sőt. bíztatta leütni a lelke. a mellén verte a nyíl át. noha távol van. de jónevü Gorgüthión hőst. És. és így megy majd teljesedésbe: hogyha megadja nekem pajzstartó Zeusz meg Athéné fölforgatni tövestül a jófalu trójai várat. attól kezdve a férfiakat sorban nyilazom le.

Hektór meg hajtotta sörényes szép paripáit mindenüvé. és simogatta az állát. a mély árokhoz. akkor a gályáknak közelébe kerülve megálltak. a hókaru Héra. Ekhiosz fia és ragyogó nagy Alasztór. s a kezéből íve kihullott. hol a kulcscsont elválaszt nyakat és mellet. hogy Hádész kapujához küldte az úr őt. Hektór Príamidész. csípőjén s a farán. Ám miután áttörtek már a karókon. ott megdobta az éles kővel a harcra igyekvőt: és elzsibbasztotta kezét. idegét szakitotta: térdre rogyott tüstént. milyen sokszor segitettem a sarját. s ők menekültek. rossz sorsát tölti be immár. és az erőmet fékezi folyton. halmozza a rosszra a rosszat. míg azt Eurüsztheusz kiszabott munkái gyötörték. aznap. S újra a trósznak adott nagy erőt az Olümposzi ekkor. elpusztul mind. tűrni se tudjuk. hogy lesuhanva segítsem. egy szál férfi dühétől: őrjöng. mindig a leghátsót sujtotta le. villogtatva vadul szemeit. végveszedelmükben sem. pajzstartó Zeusz gyermeke. gyors lábában bizakodva.s illesztette ideghez: s most sisakos deli Hektór épp amikor felhúzta nyilát. jaj. és fordulatára figyelmez: Hektór így üldözte a hosszuhajú daliákat. . kergették az akhájt már: s Hektór. Összerogyó testvérét el nem hagyta nagy Aiász. mert csókolta a térdét. letekintve. hogyha az erdőben vadkant vagy oroszlánt megkap hátulról. Fölzokogott küzdelmei közt az az égre: s a nagy Zeusz mindig is engem küldött. legelől ment. s a trójaiak keze már sokakat leigázott. hát minekünk sincs gondunk. argoszi kéz által leterítve saját hona földjén: csakhogy apám őrjöng. s Pallasz Athénához sebten szárnyas szavakat szólt: „Ó. vállán. a bagolyszemü Pallasz: „Lelket-erőt már rég elvesztett volna e férfi. pajzzsal betakarta. 109 . az argosziakra? Lám.mély örvényéből sohasem menekül meg a Sztüxnek. S nem jut eszébe. S mint kutya.” Így szólt erre az istennő. és a nyögő daliát a kivájt gályák fele vitték. hozni a gyűlöletes Hádésznak ebét Ereboszból. vissza. Megkönyörült rajtuk. de Thetisznek tette tanácsát. és egymást hivogatták. Most engem gyűlöl. szeme mint Gorgóé s gyilkos Arészé. Mékiszteusz. oltalmára rohant sebesen. Hogyha előre tudom mindezt értelmes eszemmel. S aztán két szerető bajtársa emelte a testét. szörnyü igaztalan. csöppet sem józan a lelke. s mindegyik égilakóhoz karjaikat fölemelve külön-külön is könyörögtek. hol a seb veszedelmes. az árkon futva.

gyúlt szörnyü haragra: s Íriszt serkentette. Tárult most önként. mikor így szólít még engem: »fényszemü drágám«. elémbe jönni ne engedd. mert hisz szép nem lenne a harcunk. őkmagukat meg penderitem lefelé. S körbeforoghat tíz esztendő. vad viadalra veszek vértet. megszoktam. Mert kijelentem a szót. és a szekérből földrehajít titeket. mit üzen Zeusz: „Merre-hová? Szivetek minek őrjöng kebleitekben? Zeusz az akháj sereget nem hagyja segélnetek úgysem. fogta a lándzsát. és ezt viszi véghez: sántává teszi gyors paripáitok. te gyors Írisz. és fogd be patás paripáink. apjával harcolnia jó-e. S körbeforoghat tíz esztendő. hímzett szép leplét. az istennő. Mert Hérára nem is vagyok íly mérges. Ott űzték robogó paripáikat át a kapuk közt. aki még jóltart ebeket s keselyűket hájjal meg hússal.s kérte: becsülné meg várdúló bajnok Akhilleuszt. s ők azután sem gyógyulhatnak még ki a villámverte sebekből: lássa a fényszemü. S közben Athénaié. súlyos. melyre ügyelnek az égi. Ment az aranyzabolás lovakat szekerébe befogni Héra. a Hórák. küldd őket vissza. hogy a szándékom gátolja örökké. Lesz ott trósz. Hát te csak indulj most. s a viharlábú Írisz kélt nyomban a hírrel: Ída hegyormairól sietett az olümposzi csúcsra. s én azalatt pajzstartó Zeusz házába vonulva. szent lánya a büszke Kronosznak. s a fehérkaru Héra nem is volt szófogadatlan. Tűzfényű szekerére fölugrott.” Szólt. mellyel leigázza hősök hadsorait haragossuk. ha lehull az akháji hajóknál. hogy sürü ködfelhőjét nyissák s újra becsukják. erős nagy lándzsáját. erős atya lánya. Zeusz odanézett Ídáról. meglátni ha vajjon örvend-é Priamosz fia majd. haragos már. Sokvölgyű nagy Olümposznak külső kapujában szembekerült vélük. s ez megy majd teljesedésbe: megsántítom gyors paripáikat. s elmondta nekik. olümposzi őrök. apja küszöbje fölött csúsztatta le drága ruháját. Mert ezzel fenyeget Kronidész. aranyszárnyú hiradóját: „Rajta. pajzstartó Zeusz atya lánya. s a szekért szétzúzza egészen. szekerük pedig összetöröm majd. sisakos deli Hektór.” Szólt. Héra meg ostorral megcsapta hamar paripáit. melyet maga szőtt a kezével: s fellegtorlaszoló Zeusz ércingét felövezve. s még azután sem 110 . hogyha elébe tününk a csaták ösvényei hosszán. csikorogva az ég kapusarka. Lesz. fegyveresen készült könnyontó háboruságra.

Hát pusztuljon az egyik. a patás paripákat visszavezette. mire fölmorrant Héré s vele Pallasz Athéné: egymáshoz közel ülve. a szándékát Héré gátolja örökké.” Szólt. távol Kronidésztól ültek. mintsem az ütközetet láttátok volna s a dúlást. az istennők. s nem szóltak hozzá.” Így szólván. mi is az: harcolni apáddal. s el is érte az isteni székhelyt. Athénaié s Héré. meg nem fordítják együtt sem az istenek itt mind. jaj. Ők meg. egy szava sem volt. Zeusz atya Ídáról kerekes szekerét s paripáit űzte Olümposzhoz. s azután tovaszállt sebes Írisz. a harciszekérrel vissza Olümposz-oromra megint. fényszemü lány. hogy erőd nem győzi le senki: csakhogy a sok gerelyes danaoszt keseregve siratjuk. Zeusz atya ellen bosszúsan. kérdezni se merték: ám amaz átértette szivében. sorsa szerint: ő meg lelkének gondolatával ítéljen trószok s danaók közt. S már fogták ki a drágasörényű szép paripákat és bekötötték ambrosziás jászlakhoz a Hórák: és szekerük ragyogó fal mellé támasztották. tudja. és szekerét kocsi-álláson vászonba takarta. mint ahogy illik. s így szólalt meg: „Mért bánkódtok ekép. nem is íly haragos már. kikre olyan szörnyen haragusztok. És paripáit a nagy Földrázó fogta ki ekkor. Ámde te szörnyü szemérmetlen kutya vagy. aranyos székekre leültek. S erre Athénaiához Héré íly szavakat szólt: „Ó. Pallasz Athénaié némán ült. hogy tudtál szólani íly szót? Jól tudjuk mi is azt. hogy Zeusszal szemben küzdjünk mi a földilakókért. Hát hisz az én győztes kezemet.” Ezt mondotta nekik. s a trósz vesztére hevülve. S nektek előbb szállott remegés szép tagjaitokba. hol az istenek élnek. égilakók közibé. s ez lett volna a vége: nem tértek ti. a másika élve maradjon. s elfogta a vad düh: Héra azonban nem rejtette szivébe haragját: „Rettenetes Kronidész. S messziredörgő Zeusz az arany trónszékre leült most. És Hérára nem íly mérges. már nem akarnám. ha villám sujt le. 111 . a trószokat ölve. s közben lába alatt megrendült a nagy Olümposz. s kedves szivük ette a bánat. Ők meg.gyógyulhattok föl ti a villámverte sebekből: hogy lásd. roppant nagy erőmet. ha valóban rá mernéd roppant kelevézed Zeuszra emelni. Héré és Pallasz Athéné? Nem fáradtatok el hírnévosztó viadalban. pajzstartó Zeusz gyermeke. Hát kijelentem a szót.

Mert ez az isteni sors: teveled meg mit se törődöm. hallgatták a beszédet. távol a gályáktól. Zeusz kedvelt hőse: kezében nagy tizenegyrőfös kelevéz volt. hogy seregestül mint pusztítja az argoszi lándzsást. sok tüzet égessünk. érjen föl az égig a lángjuk: még valahogy ne mehessenek éjjel a fürtös akhájok megmenekülni előlünk nagy hátán a vizeknek. s vonta a tápláló földekre megint a sötét éjt. mézlelkű bort is vegyetek magatokhoz. és körülötte aranykarikája gyürűzött: rá támaszkodván. S egybehivatta a trósz gyűlést sugaras deli Hektór. így is elállunk. s otthonról kenyeret. sem széllel. bárha morogsz. Földre leszállva lovukról. S Ókeanoszba bukott tündöklő fénye a napnak.” Ezt mondotta. hol a föld fölcsillant holttetemek közt. s megmentette az argoszi népet és a hajóikat is ma a tenger torlata mellett.mert elpusztul mind. örvényes szép folyamárnál. rossz sorsát tölti be immár. szórta a szikrát réz-hegye. hogy majd végig az éjjelen át. s azután fát gyűjtsetek össze. ezt mondta a trójaiak közt: „Trószok. te tehénszemü nagyszerü Héra. Ennek a trójaiak nem örültek. hogy a gályákat meg az összes akhájit elpusztítva megyek haza széljárt Ílionunkba: ám a homály jött. Hallgassuk meg hát a sötét éj hívogatását. veled úgy se törődöm. dardánok. mit Hektór mondott. s nem üdíti magát soha szárnyas napsugarakkal. készítsünk vacsorát. ahol Kronosz Íapetosszal ül. azonban az árnyas éj nagyon-óhajtott volt s drága az argosziaknak. aznap majd. ha éppen kívánod. hogyha haragszol. Mert nem hagy föl már az erős Hektór a csatával. s elébük vessetek abrakot immár. de mit se felelt a fehérkaru Héra. de körös-körül ott van a Tartarosz árnya: még ha odáig is elbolygasz. hajnalhasadásig.” Válaszul így szólt erre a fellegtorlaszoló Zeusz: „Hajnalban még jobban látod a nagy Kronidészt. juhot erre vezetve gyorsan. segitők. míg a hajóktól föl nem kél gyorslábu Akhilleusz. ha parancsolod. Patroklosz holtteteméért. tiszta helyen. amért neked annyira gyűlölt. 112 . mivel eblelkűbb nincs nálad amúgy sem. majd meg a városból ökröt. Mégis a háborutól. hallgassatok énrám: már hittem. még ha a föld végébe szaladsz is és a vizek végébe. s a sörényes szép paripákat fogjátok ki. amidőn a hajóknál dúlnak a harcok szörnyü hevességgel. ám jóhasznu tanácsot adunk mi az argoszi népnek: egy szálig ki ne vesszen.

vagy pedig én viszem el véres vértjét. örül szívében a pásztor: 113 . csellel az ellenség be ne törjön. vagy a szálló nyíl hegye éri. hajnalban még mást is mondok a trójaiaknak. s azután sok fát szedegettek. amint holnap fölkél a nap. rögtön. isten-emelt tornyokra vigyázva: és minden gyöngéd asszony. Én hiszem azt. Zeusz-kedvelt hiradóink meg mondják meg a várban: serdűlő fiak. az én szavam ennyi: ennyire volt szükség.Sértetlen s nyugton ne mehessenek ők a hajókra. Harcierénye kitetszik majd holnap. Szép hekatombákat szenteltek az égilakóknak. Ó. mert mi hiányzunk. hosszu egész éjjel. míg a hajóra szökik: hogy ezentúl más is utáljon lóbetörő trószokra riasztani könnyteli Árészt. érjen most véget a szózat. S meglátom. Mint amidőn magas égen a fénylő hold körül ékes csillagraj ragyog. ki-ki háza ölében. a fegyvert. Így legyen ez. s nagyszámú társ körülötte. Most hát őrizzük csak egész éjjel mimagunkat: majd kora hajnalban fölvéve a vértet. s tisztelnének aként. s házakból kenyeret. s mézlelkű bort is hordtak ki magukkal. és szellő sem rezzen a légben. ha bevárja száguldó gerelyem. vészsorsok hordozzák őket a barna hajókon. tüzeik meg sűrüen égtek. mert szent Trója nekik rettentőn gyűlöletes volt és Priamosz meg népe a jógerelyes Priamosznak. őszfejü vének a vár kerületjén töltsék éjüket. és rárivalogtak a trószok. mint amikép ez a nap rosszat hoz az argosziakra. égbe döfő bérc. de hiszem. mindegyiket megkötvén ott a saját szekerénél: s ökröket és hájas juhokat hoztak ki a várból gyorsan. s a magasból terjed az égi sugárzás. Ők hát íly bizakodva. ha ledöftem. ki sebét közülük még otthon is érzi. visszaszorít-e a gályáktól erejével a falhoz. hogy a Tűdeidész. mint Pallaszt s Phoibosz Apollónt. mert a hegyes kelevéz. csak aképen lennék nemmúló s nemöregvő minden időben. nagylelkű trószok.” Így szólott Hektór. pihentek a háboru hídján. görbe hajók mellett verjük föl a vadszivü Árészt. járom alól fogták ki az izzadt gyors paripákat. s feltűnik minden kiszökő szirt. hogy megsebesülten elsők közt esik el. az erős Diomédész. de a boldog olümposziak be se szívták. innen a vészsorsok-küldötte kutyákat elűzöm. rakjon nagy tüzeket. édeseket. Áldozat-illatokat vittek föl az égig a szellők. ámde legyen. minden csillag látszik. s legyen őr is biztos a várban. ha könyörgök Zeuszhoz s isteneinkhez. és szurdok.

mindegyiküknél ötven harcos is ült.íly sok tűz lobogott Xanthosz vize és a hajók közt. És a lovak. Ott égett a mezőn az ezer tűz. vártak a széptrónú Hajnalra a harckocsi mellett. lobogó tűz lángjai mellett. tönkölyt s a fehér árpát eszegetve. trójaiak-gyujtotta nagy őrtüzek Ílion alján. 114 .

ki már sok városnak bontotta meg ormát. miután már sok népet veszitettem. mind úgy cselekedjünk. Balga. Így tetszik bizonyára a szörnyüerős Kronidésznak. fürge hajón szálljunk szeretett földjére hazánknak: mert seregünk soha nem veszi már be a tágutu Tróját. és a sötét hullám föltornyosul egyben és tömegestül hányja a partra a tengeri hínárt: így tépődött most az akháj kebelekben a lélek. mint a sötétvizü forrás. ahogyan te beszéled? 115 . hiszen legfőbb a hatalma. Rajta tehát. s azok mind hosszan csöndbe merültek. szörnyü nehéz vaksággal vert kötelékbe Kroníón: mert megigérte a rettentő. járt föl-alá. gyávának mondtál engem. olyan viadalra-silány. gyötörte: legderekabbjaikat gyötrő gyász éle sebezte. hogy haza jóbástyás Tróját földúlva. harsány hiradóinak osztva parancsot. néki. S Átreidész. uram. a fagyos Riadásnak társa.” Ezt mondotta. azt véled. argosziak fejedelmei és vezetői. Thrákia földje felől támad Zephürosz s Boreász is hirtelen. s a legelsők közt maga sürgött. viadalra silánynak: s mindezt tudja az argosziak fiatalja-öregje. ellene mondok. dicstelenül. s a fejével is intett. mely meredek szirtről zúdítja le éjszinü habját: mélyen ekép sóhajtott. pedig épp ez a legtöbb. s még ezután is bontja. ahogy én mondom. gyűlésben. nem hangos szóval. hajózom. szólítsák nevükön gyűlésbe a férfiakat mind. te. sűrű könnyeket ontott. bátorságot azonban nem. Ültek a gyűlésben búsan. s most csúnyán megcsalt. akinek szívét nagy kínja sebezte. s fölkélt Agamemnón. csöppet se neheztelj. hogy minden akháj ivadék oly gyáva. és csak bánkódtak némán az akháj ivadékok: végül is így szólt harcban-erőshangú Diomédész: „Esztelenül szóltál. Néked azonban a csalfa Kronosz fia egyet adott csak: mert a jogarnak tiszteletét neked adta a nép közt. Mint amikor két szél száguld a vizek halas árján.KILENCEDIK ÉNEK KÖVETSÉG AKHILLEUSZHOZ Így őrködtek a trójaiak. hazaküld Argoszba parancsa. Harcierőm mind közt nekem ócsároltad először. s mondta az argosziaknak: „Híveim. mint jogos is. Átreusz fia. de az argoszi népet szörnyü Futás.

ki legjobb harcitanácsot nyujt: nagyon is szükség van az összes bölcseszü bajnok akhájra. míg Tróját föl nem dúljuk. én majd mindent elmondok végig. Készleted is van elég. kívül falainkon. Ialmenosz. szállt ki velük Nesztór fia. mit az argoszi bárkák thrák földről hoznak tág tengeren erre naponta. mígcsak nem leljük e város végét: mert isten vezetett bennünket idáig. ahogyan kell. és az akháj sarjak mind rárivalogtak. gályáid a víz közelében állnak. szállt Árész két sarja.” Szólt. ahány csak a büszke Mükénéből veled eljött: itt marad addig a többi akháj hosszúhaju harcos. s ennek ki örülne? Már ez az éj seregünknek vagy romlása. mert úgy szólsz. Laktassad lakomával a véneket: illik ez. és fekhelye mindenik őrnek légyen az ásott ároknál. Senki sem ócsárol szavadért az akháj sokaságban.Hát ha a lelked olyan nagyon óhajt visszahajózni. de ha mégis akarnak. Én. véres viadalnak. nincs tűzhelye annak. mégis bölcsebb szavakat szólsz minden akháj vezetőnél. nép-pásztor Thraszümédész. Gyűljenek egybe sokan. aki nálad vénebbnek vallom magam. lepihentek: s ott ki-ki lángot lobbantott és megvacsorázott. hisz itt gyujt már a hajóknál sűrün az ellenség tüzeket. tették a tanácsát. Telve a sátoraid borral. Törzstelen és törvénytelen az. Agamemnón. meg sem cáfolhat: de azért még célba nem értél. s nagyon is hallgattak rá. hosszú kelevézzel a kézben: és hogy elértek a fal s árok közibé. lóbetörő Diomédésznek bámulva beszédét. nagy erőd van a harcban. 116 . s azután. s Aphareusz is Déipürosszal. vagy üdve. menj csak: nyitva az út. te vagy itt a legelső. fussanak ők is a gályákkal szeretett honi földre: én s Szthenelosz küzdünk. készítsünk vacsorát.” Így szólt. a vezérlő Átreidész sem. így jó. s hallgass majd arra. s szállt ki velük Kreión fia. Ennyit mondok az ifjaknak. Majd a lovag Nesztór kelt föl s szólt köztük eképen: „Tűdeidész. s száz-száz daliája járt a nyomán mindnek. rajta. Aszkalaphosszal. sok népnek vagy te királya. belső háborunak ki örül. Bár fiatal létedre lehetnél gyermekeim közt még a legifjabb is. Rontottak ki az őrállók már fegyvereikkel. vezess mindnyájunkat. s harcitanácsban minden kortársad közül éppen a legderekabb vagy. s nem fogja gyalázni senki a szózatom itt. és szállt Mérionész. fényes hős Lükomédész: hét vezetője az őröknek. Hallgassuk meg most a sötét éj hívogatását.

a legderekabb hőst megsértetted. akit szívében kedvel a nagy Zeusz. mivel oly nagy nép ura vagy. aki bírná mindama díjat. hogy a népet igazgasd: szólni s a szót meghallani is legelőbb teneked kell. mézes szép szavainkkal. húsz fényes tálat. kit. végtelenül sok ajándékkal békíteni vágyom: s híres ajándékom mindőtök előtt nevezem meg. akkor az agg Nesztór kezdett a körükben először szőni tanácsot. biz nem hazugul mondtad ki a vétkem: nem tagadom. hogy hajadon Bríszéiszt feldühödött Akhileusz sátrából el-kiragadtad: nem kedvünkre bizony: hosszan lebeszéltelek akkor és hevesen. mit látok a leghelyesebbnek. amit ő kezd. 117 . én kiszemeltem. mely a díjat lábbal aratja.S Átreidész az akháj véneknek sűrü csapatját vitte a sátra felé. Bríszeusz lánya: de még szent esküvel is kijelentem: nem léptem soha még ágyára. leverve a népünk. Őket adom neki. Bíz nem lenne szegény az az ember. s elibük gazdag lakomát tett: s ők kirakott kész étkek után kezüket kivetették. miként egymással az asszony s férfiu szokta. nyájas ajándékokkal. mert legszebb nők voltak a földön. véled végzem a szót s veled is kezdem. Nem hiszem én. mint ahogy őt most megtisztelte. melyet az én körmös lovaim lábukkal arattak. se nem keveredtem véle. és kit az istenek is tisztelnek. mikor épp ő elfoglalta a jófalu Leszboszt. fürge tizenkét díjnyertes paripát. mint nyerjük vissza a szívét. és neked adta a törvényt is. munkába-kiválót. kit tőle oroztam. s most is olyan csak. Most. Válogatott hét nőt is adok. Mindezek itt nyomban várnak rá: és ha utána isteneink Priamosz várát feldúlni megadják. köztük lesz. de te engedtél nagydölyfü szivednek.” Válaszul így szólt most sereget-vezető Agamemnón: „Kedves öreg. Én bizony elmondom. hogy vétettem. attól kezdve. s teljesedésre segíteni másét is. tűznemlátta triposzt hetet és tíz tiszta talentum színaranyat. hallgatva bal indulatomra. te Zeusz-sarj. drága aranyban nem szűkölködnék. sereget-vezető Agamemnón. mely megvolt rég. s kormánypálcád Zeusz adta kezedbe. hogy vak voltam: mert sűrü sereggel ér föl a férfi. ajándékát te bitorlod: azonban nézzük még most is. az ő szava volt azelőtt is a legjobb: jóakarón szólalt meg köztük. ilyen szavakat szólt: „Hírneves Átreidész. a szomjat. kit a lelke hajt hasznos szózatra: te döntöd el azt. hogy más jobb tervet tud kieszelni gondolatomnál. Majd miután elverték végül az éhet.

minden borkeverőt peremig töltöttek az ifjak s osztották az italt. menesszünk választottakat. Rajta. és legyen áhitatos csend. tisztelik őt majd. mindre kacsintva külön. akit őközülük kíván. amennyit akartak. s fürttermő Pédaszosz alját: mind tengerparton fekszik. sereget-vezető Agamemnón. őket magam én szemelem ki. isteni-szent Phérát. ahogy őt hatalomban előzöm. akkor az Átreidész sátrából fölkerekedtek.akkor a gályáit jól rakja meg érccel-arannyal. ki a bőségben nevelődik. Hozzatok öblítő vizet. Hádész nem hajlik. járjon az élen. áldozva előbb a pohárból. nem hitvány adományt kínálsz fel az úr Akhileusznak. nem szelidül csak. ha akháj Argosz gazdag mezejére elérünk. vigye el jegyajándék nélkül Péleusznak házába: s adok hozományt is. és kies Aipeiát. későn lett fiamat. mint csak Oresztészt. Én mindezt neki szánom. És miután áldoztak s ittak. s gazdag ajándékkal. s Eurübatész s Hodiosz hiradó kísérje el őket. de kivált Odüszeuszra: hogyan kell meghajlítaniok szándékát hős Akhileusznak.” Válaszul így szólt erre Gerénia bajnoka Nesztór: „Hírneves Átreidész. vőm legyen ott: és úgy becsülöm meg. s mellettük a jófüvü Hírét. Kardamülét. nincs is az embernek gyűlöltebb istene nála. mint amilyen dúsat lányával senkisem eddig. Három lányom is él jól ácsolt házam ölében. közel ősi Püloszhoz: mindben sokjuhu és sokbarmú emberek élnek. Hét gazdaglakosú várost adok én hozományul. Sőt. És húsz trójai nőt maga válasszon ki a várból. Khrűszothemisz meg Láodiké és Íphianassza: hát. hadd kérleljük imával Zeuszt. akhájok. S még a lovag Nesztór sok mindent mond vala nékik. Enopét. tegyék a tanácsom. mint istent. S majd. engedjen nekem úgy. 118 . Zeusz-kedvelt Phoinix legyen első. hogy könnyen győzzék meg nagy lelkét Akhileusznak. s nála idősebbnek vallom magamat dicsekedve. Hírnökök öblítő vizet öntöttek kezeikre. s Antheiát dús legelőkkel. ők sietősen menjenek el sátrához a Péleidész Akhileusznak. tán megkönyörül még. csak tegye félre haragját. argoszi szép Helenának utána a leggyönyörűbbet. és mindjüknek tetsző volt a beszéde.” Így szólt. és kormánypálcája alatt ragyogóan adóznak. Mentek előre a sokzsivajú tenger vize mellett s földövező Földrázóhoz hosszan könyörögtek. Béküljön. majd ha a zsákmányt egymás közt szétosztjuk. és azután roppant Aiász meg a fényes Odüsszeusz.

Aiász intett Phoinixnak: meglátta Odüsszeusz. melynek húrlába ezüst volt: Éetión várát feldúlva szerezte magának: épp ezzel mulatott. s Akhilleusz fölszeletelte: jól szétszelte a húst. s Patroklosz kenyeret hordott s osztotta ki nékik szép kosarakból. aki ott állt. a fürgefutásu Akhilleusz: „Üdv. egy poharat színig töltött s Akhileuszra köszöntött: „Üdv. s elsorvadt végig a lángja. Ők meg előléptek ketten. tisztább bort elegyíts. köszöntve reájuk. így bíztatta szavával: „Rajta. az isteni férfi. fölkelt Patroklosz is éppígy. S ők kirakott kész étkek után kezüket kivetették. 119 . állítsd föl nagy keverőnket. Patroklosz pedig egymaga ült szemben vele. S ő maga szemközt ült le az isteni hős Odüszeusszal. s székre leültetvén s bíbor szőnyegre azonnal. szembelevő falnál. Majd miután elverték végül az éhet. magasba emelte a villán. hősöknek zengte a hírét. nagy volt a hiányotok úgyis. bárányét s a kövér kecskéét. szivesen látlak. s nagy tüzet élesztett Patroklosz. hogy Aiakidész mikor ér végére a dalnak. Menoitiadész. áldozzon: s az a hús elejét lángokra vetette. vezetett nagy Odüsszeusz: és odaálltak elé: Akhileusz ámulva fölugrott. osztó-asztalra vetette. és vele hízlalt disznónak háj-fedte gerincét. hogy megegyük: de bizony nem az étkek gondja gyötör most: inkább szörnyű baj. húst maga osztott köztük Akhilleusz. Akhileusz! Nincs híjával lakomának a lelkünk sem hadisátra ölén Agamemnón Átreidésznak.” Őket e szókkal beljebb vitte a fényes Akhilleusz. várva. s amin ült.Sátraihoz s bárkáihoz értek a mürmidonoknak: ott lelték: lelkét csengő lanttal viditotta. ha te fegyvert harcra nem öltesz. poharat tégy mindjük elébe: mert sátramban a legkedveltebb férfiak ülnek. s mondta. Automedón tartotta. s Patrokloszt kérte. miután megsült. a szomjat. Patrokloszt. lantostul. háthúst tett oda. a társát. tüstént odahagyta a széket.” Szólt. azután fölhúzta a nyársra. vajjon sok jópadu gályánk megmarad-é vagy sem. szeretettek vagytok előttem. már parazsat dombolt. némán. S látva a férfiakat. szép díszes lanttal. sem pedig itt nálad: van előttünk sok remek étel. Zeusz-táplált. Majd. Nagy húsos-deszkát helyezett el a tűz sugarában. mert bár forr haragom. hogy a tűz elaludt. mire Patroklosz megtette barátja parancsát. arra figyelve félünk: kétségben. Majd. nyársát fölibé feszitette: s isteni sóval hintve.

S attól fél a szivem szörnyen: nehogy isteneink még végbevigyék a szavát. húsz fényes tálat. akár most. akhájok.mondják . Kedvesem. ha elállsz a haragtól. Bríszeusz lánya. Kelj hát föl. ha akarnád. és már nem lehet őket .fékeznünk. kit tőled elorzott. mikor elfoglaltad a jófalu Leszboszt. akkor a gályáid rakd meg jól rézzel-arannyal. neked aznap ekép szólt: »Gyermekem. mert minden nő közt legszebbek voltak a földön. nem lépett soha még ágyára. uram. ad majd harcierőt Héré meg Athéné néked. nekiesnek a barna hajóknak. És ha kivánod.« Ezt mondotta az agg. nő s férfiu szokta. Megbánod magad is majd. ám írját sose tudjuk lelni a már megesett rossznak: sokkal hamarabb kell meggondolnod. majd ha a zsákmányt egymás közt szétosztjuk. közöttük lesz. Mind neked adja. Ad hét leszboszi nőt is még. mely a díjat lábbal aratja. ha elkábulnak a füstben. kit kiszemelt.Mert hisz a gályáknak s falnak közelébe tanyáznak már a kevély trószok s nagyhírű megsegitőik. fölsorolom mind. későn bár. táborszerte lobog tüzük. és elemészti gonosz tűzzel mindet: s az akhájt mind ott kaszabolja halomra. melyet az ő paripái futó lábukkal arattak. az akhájok gyötrődő fiait megmenteni trósz hadizajtól. fürge tizenkét díjnyertes paripát. a bús naptól mint mentsd meg a népet. és Zeuszban bizakodva sem istent. drága aranyban nem szűkölködnék. s erős szent esküvel esküszik arra. édesapád Péleusz. hogyha akarja: te meg nagylelkü szivednek légy ura kebledben: jobb mindig a szép egyetértés: hát a garázda viszályt hagyd el. hogy a phthíai földről elküldött Agamemnónhoz. csak hallgass meg. miként egymással. Mindezek itt nyomban várnak rád: és ha utána isteneink Priamosz várát feldúlni megadják. Bíz nem lenne szegény az az ember. És könyörög. mennyit igért sátrában néked a hős Agamemnón: tűznemlátta triposzt hetet és tíz tiszta talentum színaranyat. munkába-kiválót. Zeusz Kronidész kedvezve nekik mutogat jeleket s úgy villámlik: Hektór. aki bírná mindama díjat. s te feledted: mégis. mennél hamarabb tűnjék föl a hajnal: mert fenyeget. erejétől elkapatottan rémesen őrjöng. hogy az argosziaknak annál jobban tiszteljen majd ifja-öregje. a trójai földön. 120 . hogy a bárkáink orrát lehasítja. hagyd el a szívrágó haragot: s ad majd Agamemnón méltó szép adományt néked. és elsorvasszon a végzet lónevelő Argosztól távol. nem is közösült még véle. sem pedig embert nem retteg: megszállta a harc-düh.

hogy küzködtem az ellenséggel örök-szakadatlan. két. későn született sarját. s fürttermő Pédaszosz alját: mind tengerparton fekszik.És válassz ki magadnak még húsz trójai asszonyt. az. vissza se fogjam. ahogy én érzem. Mit használt nekem oly sok kínt eltűrni szivemben. mert köszönet nem volt soha abban. Láertiadész. s más danaosz sem. és kies Aipeiát. mint a silányat. Hét gazdaglakosú várost ad néked a lánnyal. és jogarodnak alatta neked ragyogóan adóznak: hát ezt adja neked. hogy a szót nyíltan megmondjam. Mert egyet kap a veszteg ülő s aki nagy hevesen küzd. És ugyanúgy meghal. míg lelkem folyton vésznek tettem ki a hadban? Mint a madár viszi tollatlan kicsinyeknek az étket. Kétszer hat várost dúltam fel a fürge hajókkal termő Trója terén s tizenegy várost gyalog eddig: 121 . s ő maga koplal: így töltöttem el én álomtalan éjeket egyre. hogyha elér valamit. Khrűszothemisz meg Láodiké és Íphianassza: hát. viszi nékik. argoszi szép Helenának utána a leggyönyörűbbet. bőségbe nevel föl. légy veje néki: aként becsül ott meg. S majd ha akháj Argosz gazdag mezejére elérünk. s mint istent tisztelnek téged. közülük. míg véres napokat vívtam végig verekedve. hogy igaz lesz. és ugyanúgy becsülik meg a bátrat. mert nagyon is közel ért már pusztító dühvel. és azt mondja. mint aki lusta. táborszerte ki gyötrődik. isteni szent Phérát s Antheiát dús legelőkkel. kell. Hektórt ölhetnéd meg. leleményes Odüsszeusz. vidd el jegyajándék nélkül Péleusznak házába: s olyan hozományt ad. s ismét más van a nyelvén. Gyűlöletes nékem Hádész kapujával egyenlőn. Kardamülét. úgy. ki szivében mást rejt. Hát kijelentem most. mit látok a leghelyesebbnek: azt hiszem én. könyörülj legalább meg a többi akhájon. akit őközülük kívánsz. s ahogyan hiszem is. mint amilyen dúsat lányával senki sem eddig. kiket eddig hoztak a bárkák. víva vitézekkel. Enopét s mellettük a jófüvü Hírét. közel ősi Püloszhoz: mindben sokjuhu és sokbarmú emberek élnek.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Isteni sarj. ki sokat vív. hogy egy danaosz sem ér vele föl. bő adománnyal. hogy nem győz meg sem az Átreidész már. hogy sose turbékoljatok itt nekem innen-amonnan. feleségeikért a csatában. tisztel majd téged: nagy lenne közöttük a híred. s ki akárcsak egy istent. Három lánya is él jól ácsolt háza ölében. csak hagyj föl már a haraggal. mint csak Oresztészt. És ha az Átreidész s adománya is ennyire gyűlölt szívednek.

ott van mind: egyedül csak tőlem orozta el újra: lelkemnek kedves nőmet maga bírja. no hisz csak vígadjon. mikor erre vetődtem. hogy mint védje a gályákat gyilkostüzü lángtól. legyen ennyi elég neki: szép nyugalomban pusztuljon: hisz eszét immár elvette a bölcs Zeusz. Osztott ő adományt a királyoknak s kitünőknek. nyíltan: hadd legyen őrá mérges a többi akháj is. Minden szavamat csak mondd neki így el. és hozzá viszek én aranyat. hogyha szeretne becsapni talán közülük valakit még ő. s becsapott már. meg se kisértsen. úgyse vehet rá. Egyszer már becsapott. s adománya utálat. hajnalban hallal-teli Hellészpontoszon úszni bárkáim s bennük buzgón evező daliákat: és ha a nagynevü Földrázó is kedvez az úton. áldozom én holnap Zeusznak meg az égilakóknak. épített falat. harmadnapra a sűrü-rögű Phthíába elérek. mit mind itt nyertem. de alig menekült haragomtól. és ásott árkot körülötte. átvette a zsákmányt.a szemembe tekinteni többé: én bíz nem segitem se tanáccsal. Törje fejét Odüszeusz.sok gyönyörű holmit hordtam haza mindegyikükből. megsértett: másszor ugyan nem szed már rá. a szemérmetlenség-köntösü. s láthatod is. nem a szépfürtű Helené ügye végett? Tán csak az Átreidák szeretik feleségüket és más földi halandó nem? De hiszen. s épp van gondod ilyenre. De jutalmul amit nekem osztott. szétosztott keveset. ő maga vette el újra kevélyen. és a hajóim jól megrakva. csak Szkaiai kapujáig tört ki előre s a bükkig. bár harcon nyerte a dárdám. ott hagytam. mind kedveli ám a magáét s gondol véle: miként én őt szívből szeretem. Már igazán sok mindent mívelt nélkülem eddig. az úr Agamemnón Átreidész. Amíg a hadak közt én verekedtem. hogy a fényes Hektórral nincs küzdeni kedvem.bár kutya-szemtelen ő . merni se merjen . széleset és mélyet. 122 . hoztam s átadogattam mindet az Átreidésznak: ő meg a fürge hajóknál várt. sem kezeimmel. még sose mert Hektór a falaktól messze csatázni. ha kivánod. Most miután elorozta a zsákmányom. Most. mindent jól tudok. ki derék meg eszes. Van sok mindenem. szépövü asszonyokat szintén meg szürke vasércet. Ott megvárt egyszer. vele hálva. De mit kell akkor a trósszal vívni nekünk? mért gyűjtött egybe ilyen hadinépet Átreidész. s a javát ottfogta magának. teveled meg a többi királlyal. a vízre kisiklok. Egy hajszálnyira sem becsülöm. vöröses rezet innen. s vert már fenekére karókat: csakhogy még így sem tarthatja a férfiölő vad Hektórt távol.

lányai főbbeknek. mint ami birtoka van. meg háromlábas edényt is: vissza azonban már sohasem zsákmánylod a lelked. és legyen oly dolgos. Sőt. Hát induljatok. visszahajózni! mivel végét már nem lelitek meg nagyfalu Trójának: nagyon is terjeszti fölébe dörgő Zeusz a kezét. s máshonnan toldana hozzá: Orkhomenosz minden kincsét.ez a tisztes tisztetek úgyis. még akkor sem győzné meg a lelkem. Mert zsákmányolhatsz tulkot. otthon majd azután asszonyt Péleusz maga választ. elvész visszautam. Átreidész. az ezüstlábú Thetisz. megkért feleséget. mielőtt az akhájok sarjai jöttek. S nem veszem el lányát Agamemnón Átreidésznak: szépségben vetekedjék bár arany Aphroditéval. hiszen adnám én e tanácsot a többinek éppígy. ha segítenek isteneink. ahány a föveny meg a porszem. hogy engem kettős végzete vár a halálnak. szerzel sárga lovat. s hazaérek. Phoinix jobb ha marad. és az akhájok főbbjeinek csak mondjátok ki a hírt . s bizakodnak benne a népek. ha kiszállt a fogak rekeszéből. Hogyha a trójai vár körül itt maradok verekedve. hogy vegyek ott illő hitvest. melyet nyilazó nagy Phoibosz Apollón kőküszöbével zár. s még az sem. hanem éltem hosszura nyúlik. hízotthasu birkát. mivel én még egyre haragszom. melyről mondták. illőbbet hozzá. sem nem vásárlod. mind egyszerre lovakkal meg szekerekkel. Édesanyám. hogy valamely jobb gondolatot gondoljanak ennél. 123 .Még ha akár tízszer vagy hússzor olyan sokat adna. akkor sem veszem el: válasszon mást a seregből. élvezzem a kincset. mely megmentse hajóikat és az akháj hadinépet görbe hajóiknál: mert ez nem visz vala célhoz. és gyorsan nem is ér el végzete már a halálnak. s száz kapujának mindegyikén kétszáz lovasember fér át. hogy van a jófalu trójai várban békében. valamint a bagolyszemü Pallasz. Van sok akháj nő Hellász-szerte s Phthía ölében. és mit az agg Péleusz szerzett. mit kieszeltek most. isteni asszony. de sosem hervadhat a hírem: ámde ha megtérek szeretett földjére hazámnak. aki énnálam fejedelmibb. s az egyiptomi Thébai kincseit. sziklás Pűthónak ölében. s még ha olyan sokat adna. elvész nagy hírem. ámbár ott legtöbb van a házak ölében. kik védik a városukat mind: azt teszem ott kedves feleségemmé. mondta. s nálunk pihen itt le az éjjel. Nékem meg. mígcsak e bántalomért meg nem bűnhődik egészen. Mert sosem érhet föl lelkemmel mindama kincs sem. aki tetszik: bátor lelkem amúgy is már rég ösztönöz engem.

hálóterem ajtaja mellett. és az öregnek edényei sűrün ürültek a bortól. Így azután. mert megmondotta keményen. még apagyilkosnak ne nevezzen a széles Akháia. s úgy tartóztattak a házban: sok hájas juhot és csavarosszarvú remek ökröt vágtak.hogy velem együtt térjen a drága hazába hajómon holnap. édes fiam. ráncom kisimítja: mint voltam. fényes Akhilleusz. hisz aggódott az akháji hajókért: „Már ha szived hazatérést forgat. legyek én. de még úgy sem. Én ugyan őt le akartam döfni ezért hegyes érccel. a tömegnek sűrü szidalmát. még gyereket. s fürge hajóinktól csöppet sem vágyol elűzni pusztító tüzeket. én tőled nem akarnék hátramaradni. Sejtette apám ezt rögtön. egy a körülkeritett udvarnak előtere alján. s közben feleségét semmibe vette. Átkos imáit meg célhoz segitette az isten. akkor az alvóház jól zárt kapuját kiszakítva 124 . akkor hátramaradni nélküled? Agg Péleusz teveled küldött el utamra. Amüntór Ormenidésszal: mert ő feldühödött énrám egy széphaju lányért. háljam el azt a leányt. hogy ne civódjam apámmal. felváltva. másik a tornácon. s a tűz egyszer sem aludt ki. a lovag. Zeusza a földmélynek s riadalmas Perszephoneia. Végre a vén Phoinix. szivembe vetve a nép hangját. szólalt meg eképen. térdem ölelve. minthogy lelkedbe harag hullt: hogy tudnék. édes fiam. hogy Phthíából téged az Átreidészhoz küldött. sem szónokláshoz. s szörnyü Erínüszeket kért sűrü imával. bámulták a szavát. hogy tőlem született fiusarj sose üljön a térdén.” Így szólt. már ha akar: hisz nem viszem őt el erővel. könnyre fakadva. csakhogy egy égilakó haragom szűntette. mely a férfit hírre segíti: éppen ezért küldött. édesanyámat. Ám azután. anyám folyton kért. hogy már tizedik sürü éjszaka szállt rám. hogy viruló fiatallá tesz. aznap. szónak szónoka légy és végbevivője a tettnek. hallgatva reá. ki nem ért a közös viadalhoz. igen sok sertés is hájban-virulóan pörköltetni feszült Héphaisztosz lángja fölébe. Sógorok és környékbeli jó rokonok könyörögve kértek bár hosszan. s erre azok mind hosszan csöndbe merültek. mikor elhagytam szépasszonyu Hellászt. Ám rekeszizmomban lelkem csöppet sem akart már mérges apámnak termeiben ténfergeni többé. hogy majd megutálja az aggot: megtettem. kit szeretett. aki mindre kioktat. ha az isten igérné. Hosszu kilenc éjet töltöttek aludva köröttem: őrt álltak.

hogy addig űzze a vétke amazt. gazdaggá is tett. gonddal. Mert ez erős és jólábú: s így mindegyiküknél jóval előbbre szalad. bejárva a tágterü Hellászt. lépése nyomában. de még makacsul haragudnék. bár több tiszteletük van. hogy úgysem adott gyereket nekem isten. sánták. fékezd nagy lelked: mert sosem illik. annak hasznot hajtanak ők. aki megvéd. sem a szolgaleányok. míg nem emeltelek én térdemre. Hát. legelől jár széles e földön. S én voltam naggyá nevelőd. hogy vesd messze a mérged. Mert hiszen éppígy hallottuk hírét ama régvolt 125 . a fiammá. én sem buzditanálak. s még többet nem igérne. juhok anyját értem el és ott nagy Péleuszt. téged tettelek. Akhileusz. te is adj Zeusz lányainak követőül tiszteletet. sem jöttét: eddig nem volt vétek haragudnod.áttörtem. Vannak Imádságok. s oda nem nyujtottam a bort is. úgy szeretett. S őket is áldozatokkal. etetve előre elvágott hússal. noha szörnyen rászorul erre: csakhogy azonnal ilyen sokat ad s ezutánra is ígér. és téged kérlelni a legderekabb daliákat küldte. isteni hős Akhileusz. kiválasztván az akháj népből. nagy népet adott nekem. ráncos a képük. kincsek közt dús apa kedvel. egyetlen sarjat. míg fájón nem lakol érte. sem enni a termed ölében. bútól és bajtól hogy majd te legyél. Messzefutottam utána. így hát Phthía határában lettem dolopok fejedelme. Így sokat eltűrtem. végre rögös Phthíát. gyermeki módra a bort szájadból visszakucogva. kik a nagy Zeusz lányai. ha vétett és ha hibázott. szép fogadalmas imákkal. meggondolva. s oltalmazd az akhájt. és boritallal s illattal meg tudja az ember engesztelni esengve. Így aki tiszteli Zeusz közelítő lányait. ahogyan későn született fiusarjat. sokszor fáradtam is érted. több erejük meg erényük. a pillantásuk tétova kancsal: járnak a Vétek után. se fiúk. Akhileusz. őr meg nem látott. istennagy Akhilleusz. s árt a halandóknak: s orvoslani. Hát. akiket te legjobban kedvelsz: te ezek szavait sose vesd meg. ádáz szív hozzád: hisz hajlanak isteneink is. s könnyen kiugortam a ház keritésén. meghallgatják a könyörgést: és vonakodva ki szól sértő szót s elveti őket. Mellemen is míly gyakran eláztattad te az inget. hiszen mással nem akartál sem lakomába sietni. Mert ha ajándékot nem hozna az Átreidész most. kérik azonnal Zeusz Kronidészhoz eredve. a királyt: az meg szivesen befogadva. mely sok hősnek hajlítja a szívét. ők a nyomában. szívemből kedvelve.

Oineusz földjére berontott. ki lánya Euénosz lányának volt. hősszivü aitólok s kúrészok közt a nagy úrnő. Ám keltett körülötte zsivajgást. 126 . Míg részt vett a csatákban Arész-kedvelt Meleagrosz. s egymást ott kaszabolták: védeni vágytak az aitólok Kalüdónt. átka miatt anyjának megharagudva. Kél riadó hadizaj. dobogás a kapuk közelében. és a sudár fa előtte ledőlt tömegestül a földre. s mind odalettek az almavirágok. akkoron Alküoné néven hívták. szomorú sikolyát hallatva a vízi sirálynak.térdre omolva csak ült. sokakat küldött bús máglya tüzére. ama karcsubokájú Marpésszának. azért még lelkük ajándékokra hajolt. mind gyökerestül. egy eset. ezt. nyomba fehérfogu vaddisznót küldött a vidékre. vagy feledő: lelkébe zavar hullt. akkora volt. gyujtani vágytak a kúrészok lángjával Arésznak. . sok városból gyűjtve vadászó férfiakat rá és ebeket. Fő oka volt az aranytrónú magas Artemisz ennek. Ám miután Meleagroszt már megszállta a méreg. mely bölcseknek is olykor megduzzasztja a szívét. s marta a méreg. szép Kleopatré mellé dőlt le. anyja. mivel anyja sírt. ama kedvest. s ez sok rosszat tett. gondatlan volt. noha nem most. Oineusznak fia ölte meg ezt végül. hívta nagyon Hádészt s riadalmas Perszephoneiát.hősöknek. a jó Althaia iránt gyúlt benne a méreg hitvese. ki a földi halandók közt legerősebb volt akkor s széplábu szerelmét Phoibosz Apollón ellen is oltalmazta nyilával. borzas bőréért. az úrnő. Harcban-erős aitólok s kúrészok verekedtek városaért Kalüdónnak. csupa hű társ közt hadd mondom el itten. s Ídésznek. ha heves harag ért szívükhöz. Megharagudva a nyílszerető lány. Még az eszemben van. kérésre kibékült. kevesekkel a kant nem tudta legyűrni. addig a kúrészok szenvedtek. Meleagrosz. Termük ölében e lányt hős apja meg anyja. régen esett meg. megharagudva. ki sűrűn kérte. megölt testvére miatt szomorúan az istent: sűrűn verte kezével a tápláló anyaföldet. Őmellette hevert Meleagrosz. vad hadilármát. amért Oineusz neki nem mutatott be termés-áldozatot: más isten mind lakomázott s ő csak a nagy Zeusz lányának nem adott hekatombát. messzeható Phoibosz mikor őt elorozta magának. s kívül a bástyán. bármi sokan voltak. s a fejéért annak a kannak. kebelét áztatta a könnye hogy fia haljon meg: s ezt meghallotta a Mélyben éji-ködökben-kóborló vadszívü Erínüsz. Zeusz ivadéka. lábuk megvetni se tudták.

Hallva e rémséget. a várost lángba borítva. sérted velem együtt. visszahajózunk-é a hazánkba. s őt kérik az aitól vének. könyörögve fiának. segítsen. te pedig vesd jól a szivedbe: lelkem meg ne zavard panaszokkal meg zokogással Átreidész hősnek kedvezve: bizony sohasem kell őt kedvelned. mind közt legjobban szeretett sok drága barátja. mert szerető szívem megutál még. s Patroklosznak némán intett a szemével. s még így sem győzhették meg kebelében a lelket. és idegen nép hajtja a gyermekeket meg a nőket. s a görbe hajóknál tartani is fog. az úrnő: s ő makacsabb lett csak. s anyja. Phoinix. hosszan esengtek még nővérei. mely azokat mind éri. ha az égő gályákat véded: most jőjj el. hogy a többi követnek 127 . aki engem sért. Így a halál napját tovaűzte az aitóloktól. te maradj itt s térj nyugalomra jó puha ágyon: s meggondoljuk. akiknek városa elvész: férfiak elhullnak. majd hosszan esengtek a társak. vedd a felét te a tiszteletemnek. hogy jőjjön ki. sose kérem tőlük a tiszteletet: megtisztelt engem eléggé Zeusz végzése. szép adományért: s mint valamely istent. nem lesz ekkora tiszteleted. más fele meg szántásra való bevetetlen ugar még. Míg ha ajándék nélkül szállsz végül viadalba. sírva könyörgött. házak mind lángba borulnak. mígnem az alvóház már döngött sűrün. ilyen útra ne vonjon téged a daimón. vessen Phoinixnak nyoszolyát. mely szőlő lenne felében. a tornyot kúrészok mászták meg. amint jön a hajnal. kedvesem: az rosszabb. Hosszan esengett néki szavakkal az agg lovag Oineusz. Most azután Meleagroszt szépövü hitvese kérte. Mást mondok neked én. Szebb. válogatott papokat küldvén követekként. Hát nekem így te ne gondolkodj. tisztelnek majd az akhájok. míg mellem lehel és kedves térdem tud emelni. noha győzöl a harcban. igérnek dús adományt is: merre kies Kalüdón szántója a legtelevényebb. elmondott minden nyomorú bajt. ha te azt. ötvenholdasat ő. Vélem uralkodj.” Szólt. engedvén lelkének: azonban dús adományuk már nem kapta meg ő: a veszélyt így űzte el ingyen.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Zeusz-táplált öreg édesapám. föllépvén küszöbére magas hálóteremének. ott gyönyörű ligetet válasszon majd ki magának. vagy itt maradunk még. szép sugaras vértjét testére felöltve.tornyot törnek a kúrészok. fölgerjedt benne a lélek: s indult. rázta az elreteszelt ajtót. Ők visznek neki hírt.

mert lefizette. nagy hegyi Szkűroszt.jusson eszébe az elmenetel hamar. Láertiadész. vad szivet adtak az istenek és mindezt csak egyetlen lányért: hisz hét válogatottat adunk ma helyette. mert ők ott ülnek s várnak ránk. párnát és bundát. Hektór. s indultak vissza: elől nagy Odüsszeusz. bármi heves. 128 . hajókat füstbe borítva. nem tör a sátrunkhoz. ki az argosziak közt engem aként legyalázott. nép fejedelme. és a barátságunk. vérdíját mégis fölveszi annak: és az ölő ott él azután is. hogy a társak s szolgaleányok Phoinixnak mielőbb vessék meg a jó puha ágyat. a mürmidonokhoz. gonoszul. és mondjátok a hírt ki azonnal: addig ugyan nem lesz gondom véres viadalra. úgy látom. fel sem veszi. gyorsan kell tudtukul adnunk. Phorbász lánya. de neked kebeledbe kegyetlen. s ők kettősfülü kelyheiket fölemelték. be minket most az akháj sokaságból. vetekedve vetettek. Patroklosz meg szólt. Telamón fia. hogy fölhagy a harccal.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Isteni sarj. Átreidész. meg a vásznak könnyü virágát: ott az öreg lefeküdt. kit Leszboszból vezetett el egykor. egészen: ám a szivem méregtől duzzad. Hát csak eredjetek. argoszi hőst gyilkolva. Míg Akhileusz bent hált jól ácsolt sátra zugában: s mellé dőlt le a nő. Lágyítsd már meg a lelked: tiszteld tenlakodat: fedeled fogad. Ágyat azok. áldoztak. leleményes Odüsszeusz. ha megölték bár a fivérét. mint egy jövevényt. néki pedig szive és haragos hős lelke megenyhül vérdíj vételekor. még ha ilyen rossz is. s így várta az isteni Hajnalt. végét sosem érjük a szónak. Ámde az én sátramnál és éjszínü hajómnál Hektór. vagy ha fiát. Aiász. s még sok mást is e kívül. hogy teelőtted legszeretettebbek mi legyünk mind közt a leginkább. a széparcú Diomédé. bárkánkhoz. hiszem én. s az oldala mellé szépövü Íphisz. s vágyunk. hogyha eszembe jut. kit semmibe vesznek. úgy látom. Ekkor eképen szólt szót köztük az isteni hős. csakhogy Akhilleusz ádáz és dölyfös vad lelket hord kebelében. mint szólt a parancs. hogyha ez úton járunk. lelkem lelke szerint szóltál. íme. kit neki osztott fényes Akhilleusz elfoglalva Enűeusz várát. Aiász: „Isteni sarj. míg harcosszívű Priamosz ragyogó fia. Patroklosz vele szemben dőlt le. Telamón fia. menjünk. mellyel őt a hajók mellett másoknál többre becsültük: irgalmatlan! más. ám Akhileusz üzenetjét.” Így szólt.

borral. dicső Odüszeusz. Rajta azonban. se tőled ajándék. jópadu bárkáit mind vízre taszítja. hogy vele együtt térjen a drága hazába hajóján holnap. amint mondom. mivel végét már nem lelitek meg nagyfalu Trójának: nagyon is terjeszti fölébe dörgő Zeusz a kezét. a bárkáktól akar-é vad lángot elűzni.” Így szólt ő. s erre azok mind hosszan csöndbe merültek. bámulták a szavát. S ott lefeküdt az öreg Phoinix: ő kérte. hogyha a lelke ráviszi keblében. most azután dölyfét méginkább nagyranövelted. mondd meg. Aiász és ez a két hiradó. És még másokat is rá fog. lóbetörő Diomédésznek bámulva beszédét. mely bátorságot. Azt mondotta. s ott az akhájok arany kelyhük fölemelve fogadták őket. hogy amint fölfénylik a hajnal. kétsoru. vagy nemet intett. derék szivetek fölüdítve étekkel. lovast is serkents. 129 . rögtön a gályáknál gyalogot gyűjts össze. követőim. mondotta. Hosszan bánkódtak némán az akháj ivadékok: végül is így szólt harcban-erőshangú Diomédész: „Hírneves Átreidész. s rózsás ujjaival miután fölfénylik a Hajnal. magad gondold meg az argosziak közt. visszamenésre. sereget-vezető Agamemnón. már ha akar: mert nem viszi őt el erővel. mind úgy cselekedjünk: menjetek el lepihenni. hisz gőgös amúgy is. s büszke szivét még méreg emészti?” Erre eképen szólt a sokattűrt fényes Odüsszeusz: „Hírneves Átreidész. erőt ád. mert megmondotta keményen. Akhilleusz. kár volt kérned a tisztanevű hős Péleidészt íly számtalanul sok ajándékkal. végül. s bizakodnak benne a népek. Hát ne törődjünk már ővéle: marad vagy elindul. ledőltek. sőt a haragja még nő: nem kellesz neki sem te. az álom ajándékát átvenni. fog majd ő hadakozni amúgy is. beszélni. te akhájok nagynevü dísze. ő nem akarja haragját oltani.” Így szólt. Így szólt: megmondhatják még ezek is. kérdve emelkedtek föl eminnen-amonnan. két bölcseszü bajnok.Közben azok meg az Átreidész sátrába jutottak. és a csatában az elsők közt hadakozzál. Bort loccsantva siettek mind sátruknak ölébe. mint mentsed meg a bárkákat s az akháj hadinépet: s ő maga így fenyeget. s a szavát a királyok mind helyeselték. s elsőként kérdezte seregvezető Agamemnón: „Rajta. sereget-vezető Agamemnón. s isten buzdítja a harcra.

mélyen a szívéből.TIZEDIK ÉNEK DOLÓN ELFOGÁSA Mélyen aludt már minden akháj vezető a hajóknál hosszu egész éjjel. mint csak egy istent. Majd ez a terv látszott lelkében a leghelyesebbnek: hogy legelőbb Nesztórhoz megy. hogy valamely baj éri a számos akhájt. a fejére meg ércsisakot tett. Épp vállára csatolta a fényes vértet a bárka tatjánál a vezér. Fölkelt hát. aki elvállalja e munkát. majd vállára vetette a roppant sárga oroszlán vérfoltos bőrét. hogy fölkeltse a testvérét. Harcban-erőshangú Meneláosz szólt legelőször: „Mért fegyverkezel így. s följajdult büszke szivéből. merész. fényes talpa alá gyönyörű sarukat kötözött föl. együtt tán tudnak valamely jó tervre találni. vagy fene háborunak roppant száját nyitogatja: íly sürü sóhajtás szállt most a király kebeléből. nagy jégzivatart készít. fennlakozó Zeusznak. míg ha szemét az akháj seregekre. hogy maga menjen csak kémlelni a rosszakarókat ambrosziás éjben: bizony az bátorszivü volna. Trójába. csak huzdalta haját. és fuvolák. hogy nem lesz. a mezőre tekintett. mely a veszélyt valamennyi akhájtól messze elűzné. s tisztelték. Hát pettyes párduc bőrét teritette először széles háta fölé. ám Agamemnón nép-pásztort nem fogta az édes álom. s örvendett.” 130 . melyek égtek a várnál. sürü záport. gyökerestől tépte ki fürtjét. Mint ha a szépfürtű Héré ura fönt a magasban villámlik. aki mind őérte hatolt át annyi vizen. puha álomtól leigázva. sarkig. Indult. Mert valahányszor Trója felé. s megfogta a dárdát. hajókra vetette. véres viadalra. hogy jön az öccse. és azután izmos jobbjába ragadta a lándzsát. sípok hangját meg a nagy sokaságot. félt. és melle köré keritette khitónját. ki az összes argosziak feje volt. bámulhatta az őrtüzeket. remegett nagy lelke belülről. mert a szivében igen sok gond hánytorgott. mely a földet festi fehérre. szeretett bátyám? A seregből kémet akarsz tán Trója felé indítani? Szörnyen félek. Néléiadészhez. vagy hó-fergeteget. Éppilyen aggodalom volt úr Meneláoszon: annak szemhéjára sem ült álom.

mellette a szép hadifegyver: pajzsa s a két kelevéz. jól ellátva tanáccsal. mert Zeusz mérte a súlyos nagy bajokat ránk. hős Meneláosz. valahányszor férfiölő viadalhoz vértezkedve vezette bajnokait: mert meg nem törte a gyászos öregkor. s várok rád.Válaszul erre eképen szólt a király. Rajta azonban. ismered Átreidész Agamemnónt. S ezt ott lelte a sátra előtt. jó puha ágyában. kérdezte szavával: „Bárkák közt ki vagy itt. aki Ídomeneusznak társa: az őrséget rájuk bíztuk mi leginkább. neked is bölcs terv kell. hallasd ébresztő szavadat. hívd Aiászt. lelkedből űzd el a gőgöt. mi kell hát?” Válaszul így szólt most sereget-vezető Agamemnón: „Nesztór. ki magad szeled által a tábort. eredj. bármerre haladsz át. mivel megfordult Zeusz akaratja. mint Zeusznak-kedves Hektór mi akháj fiainknak. Hektór áldozatát jobban szívébe fogadta: mert sose láttam. akhájok nagynevü dísze. Agamemnón: „Most nekem is. hogy az őrök szent csapatához eredve. vagy hozzád sietek. azt mondom. ki egymaga egynap olyan sokat árthat. Ídomeneuszt is. sugaras szép harcisisakja. amit kell?” Válaszul őhozzá így szólt a vezér. Néleusz sarja. ha nekik megmondtam. hogy szól a parancsod. díszes szép öve is.” Erre a harcban-erőshangú Meneláosz ekép szólt: „Mit kívánsz tőlem? mondd meg. bárha az anyja nem istennő és apja sem isten. hogy van férfi. hiszen oly sokat ártott. míg oda nem jössz. éjszínü hajónál. Ő maga nép-pásztor Nesztórhoz ment el azonnal. mely Argosz népét s a hajókat megszabadítja és meg is óvja. mikor alszik a többi halandó? Tán valamely őrnek vagy társnak nézel utána? Szólalj meg. és küzdjünk mi magunk is. parancsát ossza ki nékik. mit az agg fölvett. hogy az argosziak még hosszu időn át emlegetik. mindegyiket dícsérd. ne osonj némán közelembe. mástól sem hallottam a hírét. a fejét fölemelte. valahogy még el ne kerüljük egymást útközben: sok az út. amint a világra születtünk. magam isteni Nesztórt serkentem föl: tán ő hajlik rá. Rá hallgatnak a legszivesebben: mert fia ott áll élükön és vele Mérionész. Ott maradok köztük. Agamemnón: „Csak te maradj köztük. kit valamennyi 131 . Most könyökére emelkedvén. fuss a hajóikhoz sebesen. Mindeme tetteit. s megszólítva az Átreidészt. nemzetsége nevén szólíts valamennyi leventét.” Szólt s tovaküldte fivérét. rögtön. sűrü sötét éjben. mely a táboron átfut.

ember közt a leginkább folyton bajba taszít Zeusz. ki őket is erre vezetné. mindet fölleljük majd a kapuknál. mert az akhájok gondja s a háboru aggaszt. sereget-vezető Agamemnón. hogyha Akhilleusz megfordítja szivét. hogy nem lett-e fölöttük a fáradalom meg az álom úrrá. ha haragszol is érte. ott. és kedves térdem tud emelni. ha volna. fényes talpa alá gyönyörű sarukat kötözött fel. nézzünk csak utána. ami ráveszi erre. most ő keresett föl: és őt küldtem a többiekért. ám most nálam előbb ébredt. a dárdás Tűdeidészt. Ám Meneláoszt. hogy munkára csupán téged küld. nem akarnak-e még ránk rontani éjjel.” Válaszul így szólt most sereget-vezető Agamemnón: „Jó öreg. jőjj. Szívesen indulok el véled. de hiszem. melynek sürü bolyhai voltak. és bíborszinü szép köpenyét kapcsolta magára. lesi indításomat egyre. s ő maga szunnyad: bár minden fejedelmet most neki kellene sorban így kérlelnie. ha néki parancsait osztja. hogy ezentúl több gonddal kell majd bajlódnia. Fogta erős gerelyét. keltsünk föl azonban mást is. és nem akar dolgozni magától: s nem tunyaság. Menjünk hát. isteni nagy Telamóniosz Aiászt s Ídomeneusz hőst: mert a hajóik távol vannak. bő. és fölhagy a szörnyü haraggal. hogy okold őt: mert gyakran hanyag. míg mellem lehel. hol az őrség áll. ha reméli is ő. akiket te kerestetsz.” Válaszul így szólt erre Gerénia bajnoka Nesztór: „Hírneves Átreidész. 132 . és nem fog vonakodni. nem közelünkben. s őrséggel se törődve nem alszanak-é mind. gyülekeznek most a szavamra. miután nem száll szemeimre az édes álom. én máskor kívánom is azt. Sőt jó volna. meg a bajnok Odüsszeuszt s gyorslábú Aiászt s vele Phűleusz bajnoki sarját. menjünk le az őrséghez. megrovom én. mert a veszélyt már tűrni se tudjuk. Szörnyen féltem a sok danaosz daliát. se hallgatom el már. a hegyes rézzel hegyezettet. Így bolygok. Ámde ha tenni akarsz valamit (hisz aludni te sem tudsz). sose nyugszik lelkem.” Ezt mondotta. kettős köpenyét.” Válaszul így szólt erre Gerénia bajnoka Nesztór: „Így már nem haragudhat rá egy argoszi hős sem. csak rám néz folyton. nem is ostobaság. bár tisztelt és kedves előttem. Hektórnak minden tervét nem váltja valóra bölcseszü Zeusz. míg ádáz ellenfeleink a közelbe tanyáznak. szivem is már szinte kiszökken mellemből. hánykódom. reszketnek fénylő tagjaim is lenn. s nem tudjuk. s a melle köré keritette khitónját.

s az fölvette a roppant sárga oroszlán bőrét vállától sarkáig. S ott legelőbb Odüszeuszt. s a térség csöppnyi közöttünk?” Így szólt. be konok vagy. soha nem hagyod abba a munkát: nincsen elég ifjabb daliánk az akháji seregben. már kivel illik meghánynunk-vetnünk: meneküljünk vagy verekedjünk. öreg. vezette a bajnok. Nesztór: „Mindezeket. kisimítva. útnak eredt. mind pajzsára nyugosztva fejét. álmából fölverte Gerénia bajnoka Nesztór. Nesztór. fogta a dárdát. a hős meg szunnyadt: nagy bikabőr volt teste alá leterítve és ragyogó szőnyeg szolgált. hogy a trósz a mező halmára került már. a sereg közt. ahogy illik: vannak tisztanevű fiaim. erre meg arra járva. Hát hogy az őrálló csapatok közibé keveredtek. leleményes Odüsszeusz meg sátrába sietve.” Válaszul így szólt erre Gerénia bajnoka. vagy csúnyán mind odavesznek. kelevézük a földben állt. fennszóval: neki nyomban elért szívéhez a szózat. rendjén. beszélt hozzájuk azonnal: „Így egyedül mért bolygtok a bárkáknál. nem lelték szunnyadva az őrségek vezetőit: 133 . ambrosziás éjben? tán már így sürget a sok baj?” Válaszul így szólt erre Gerénia bajnoka Nesztór: „Isteni sarj. fej-aljul. sátrából kisietve. korholta keményen: „Ébredj. fiam. Láertiadész. az meg az álmából szökkent föl azonnal. s azokat fölkeltve. hiszen ifjabb vagy. te bizony sose nyugszol. leleményes Odüsszeusz. és őt megszólítva ekép. ha kimélni kivánnál. van jó hadinépem éppen elég: közülük tán volna. körülötte aludtak a társak. mint Zeusz atya villámfénye.Ércinges görögök gályáihoz evvel eredt el. hogy minden fejedelmet egyenként.” Így szólt. Csakhogy igen súlyos baj nyomja akháj seregünket: mert a borotváló-kés élén áll az akhájok dolga. keltsünk föl mást is. sebes Aiászt s Phűleidészt is ébreszd föl. ki hívni mehetne. Hát csak eredj gyorsan. hogy élnek-e még. bárkáink közelébe.” Szólt. Inkább jőjj. s ment a nyomukban. mit szunnyadod át az egész éjt? Nem hallod. sarkával megbillentvén. és messzire fénylett rajtuk az érc. fölébreszthetne? Öreg. Melléállt s fölverte Gerénia bajnoka. szárnyas szavakat szólt: „Ej. Elmentek Diomédészhoz: fegyverbe találták sátra előtt a vitézt. válla köré díszes pajzsot vett. Tűdeidész. a nyelénél ütve be mind. meg ne neheztelj: nagy kín nyomja akháj seregünket. úgy mondtad. ki tanácsban Zeusszal egyenlő.

az ellenség rajtunk ne vigadjon. a hegyekből tör ki. honnan a szörnyüerős Hektór már visszairamlott. vagy minekünk valamely hírt hozhat a trójaiaktól. nem akad hát férfi. hogy behatoljak a trójai ellenség csapatába. mert ők hívták tanakodni magukkal. s úgy ültek fegyveresen mind. kit meglep az álom.” Ezt mondotta. bátrabban mennék. mikor hallják meg a trójaiak közeledtét. ha keservesen őrzik a nyájat. miután az akháj sereget leigázták? Mindezeket megtudhatná. hamarabb meglátja az egyik. ha talál is egyet-mást. megörülve. s nagy hírre kerülne az égnek alatta minden népek közt. hogy mi a jó. megszólítva az őröket. Most odahagyva az ásott árkot. egymás közt miket is terveznek: akarnak-e távol gályáknál vesztegleni még. majd pedig így szólt harcban-erőshangú Diomédész: „Nesztór. mely közelünkbe tanyáz: de ha bajnok társam akadna. örökkön a sík fele néztek. kiket ők a tanácsba hivattak. lesve. s erős zaja kél körülötte férfinak és ebnek: s nekik álmuk elillan azonnal: így illant el az édes szender az ő szemeikről. az mind adna sötétgyapjas juhot őneki s avval bárányt is. s az a férfi minden jó vigadó lakomán részt venne ezentúl. sorba leültek tiszta helyen. Mert hol kettő jár. s éj szállt le körébük. s azok mind hosszan csöndbe merültek. páratlan szép adományt. Mint az akolban ebek. már miután sok akhájt ölt meg.ébren voltak azok. Így ültek le tehát. hős szivem és lelkem nagyon ösztönöz engem. virrasszatok: egy se legyen. mégiscsak lomhább eszü és gyöngébb leleményű. kedves fiaim. s megtérne mihozzánk sértetlen. beszéddel bátoritotta. vagy vissza a várba húzódnak. Őket az agg.” Szólt és átsietett a nagy árkon: utána eredtek mind az akháj vezetők. Mert valahány fejedelme akad csak a görbe hajóknak. mely az erdőn át. a magányos meg. még több bizalommal az útra. ki bízva saját hős lelkében. míg gonosz éjbe figyeltek. közelébe hatolna a nagyszivü trósznak? Tán valamely kóbor daliát még foglyul is ejthet. Vélük Mérionész és Nesztór nagyszerü sarja együtt ment.” 134 . íly szárnyas szavakat szólt: „Így. köztük a szót így kezdte Gerénia bajnoka. hol a föld fölcsillant holttetemek közt. s egymással szóba eredtek. meghallván a dühös vadnak hangját. Nesztór: „Kedveseim. s igazán szép lenne a díja.

két rész már tovatűnt. szívemből szeretett Diomédész. mindkétoldalt.” Így szóltak. lobogó lángok közül is hazatérünk mindketten. akit te magad kiszemelnél. és a fejét viruló ifjaknak védi a harcban. nagy része suhant el az éjnek. mert ő ott hagyta sajátját lent a hajóknál.” Így szólt. S szólt most újra a harcban-erőshangú Diomédész: „Hogyha magamnak kell igazán kiszemelnem a társat. őt. Induljunk: hisz az éj eljár. mert féltette a szőkehajú Meneláoszt. s a fejére ökörbőr nagy sisakot.” Erre eképen szólt a sokattűrt fényes Odüsszeusz: „Tűdeidész. csillagok elhúnynak. kinek annyira kész szive. Amphidamász vendégadományként adta Molónnak: ez meg hordani adta fiának. és pajzsot. taraj és forgó nélkül. legderekabbjukat itt. hogy a trósz csapatába hatoljon. s közepébe fedőül gyapju tömődött: egykor Amüntórtól zsákmányul. a dicsődárdás Meneláosz. s akit kedvel nagy Pallasz Athéné? Hogyha kisér. s iszonyú fegyvert öltöttek azonnal. jól s értőn. bátor lelke akármely fáradságra. a két deli Aiász. s a fejére erős nagy bőrsisakot tett. és származatát nézed. mert sok vágyódik az útra. mert tiszteled őt. kész volt Mérionész. közelünkben a hajnal. Tűdeidésznek adott a csatákban-hős Thraszümédész kétélű kardot. sok berakással. kész volt Átreidész. neve kucsma. ki vitézebb. bévül erős szíjak fonadéka simult e sisakhoz jó szorosan. s csak a harmada még. a merész. Odüsszeuszt. Odüsszeusznak símult a fejére. Mérionész Odüszeusznak adott íjat s vele tegzet és kardot. és ne a gyengébbet válaszd. 135 .Szólt. kirabolva lakát Eleónban: Szkandeiába ajándékozta el Amphidamásznak. Puszta szeméremből nehogy itt hagyd azt. külső díszül ragyogófogu vadkan sűrü fehér foga. mert hisz az ő kebelében örökkön bátor a lélek. hisz olyan nagyon ért minden haditervhez. kész Nesztór hős fia hévvel. válaszd hát ki a társat. S köztük eképen szólt sereget vezető Agamemnón: „Tűdeusz gyermeke. s Diomédésszal sok volt kész társul eredni: kész volt két követője Arésznak. mert tán a személye királyibb. szedte el Autolükosz. kész Odüszeusz. Mérionésznak: most pedig. íme. ami vár ránk. se ne dícsérj itt. az Ormenidésztól. se ne szídj nagyon engem: mert hisz akik közt szólsz. ismernek jól az akhájok. hát tudnám-e feledni az isteni férfit.

s összehiván őket. miután iszonyú vértjükbe bebújtak.” Így szólt. s Kadmosz sarjainak mézes szót vitt fel a várba. óvj meg az úton. nagy gondot okozva a trósznak. öt nőtestvér közt egyetlen szál fiugyermek: ez volt most. Trójának valamennyi vezérét és fejedelmét. mentek. még nagyszerü hírt is aratna: hogy gyorsröptü hajóiknak közelébe osonva. aki ezt merné. arca ugyan nem volt szép. amint csak mozdulok is: ma szeress a leginkább. miután a kezünk őket leigázta. s már nem akarnak éjszaka állani őrt. dús ércben. hogy jóhírben térjünk meg a büszke hajókhoz. miután a hatalmas Zeusz lányához esengtek. mert sürü éj volt. tetemen. akár az oroszlánok. már a menekvésről tanakodnak. s a legelsőket gyűlésbe hivatta. fölkerekedtek s elhagyták hős társaikat mind. sarja a fényes Eumédésznek. nagyszerü tettek után. s erre azok mind hosszan csöndbe merültek. a hírnöknek. s meredeknyaku két paripát is. ki a trószokhoz s Hektórhoz ekép szólt: 136 . tervét okosan szövögette: „Hát ki igérné meg nekem.” Így szóltak könyörögve. ketten. meg is hallgatta Athéné. mely betöretlen még. körülöntöm arannyal a szarvát. gémmadarat küldött jobbról most nékik Athéné jó közel útjukhoz. S most. vagy. az isteni Tűdeuszt. ember sose fogta igába: ezt adom én teneked. ki mindezidáig minden munkámban vélem vagy s látod. s át fegyveren. pajzsos Zeusz lánya. erős úrnő.S így ketten. Zeusz gyermeke. és. mikor ő az akháj néptől követül ment: vértes társait Ászóposz partján odahagyta. Pallasz Athéné: add. Ámde Dolón ott volt a seregben. ám hallották szárnysuhogását. megtudná. s kérte Athénét: „Hallgass meg. nem láthatták a szemükkel. mint eddig. és megtenni ki tudná ezt. vajon őrzik-e gyors gályáikat úgy. készségesen.” Másodikul harsány Diomédész mondta fohászát: „Hallgasd meg nekem is szavamat. Ám ezalatt Hektór sem hagyta aludni a bajnok trósz sereget. mint kísérted apámat. éjszinü véren. visszajövet meg igen nagy tettet vitt vala véghez. aki őt szivesen segitetted: így légy most vélem is. Áldozok esztendős szép széleshomloku marhát. át hullán. ám jó fürge a lába. véled. nagy ajándékért? Elegendő lesz a fizetség: kap tőlem szekeret. ráunva a vad viadalra. aranyban. mely a legislegjobb az akhájok fürge hajóin. Szörnyen örült Odüszeusz a madárnak. sürü éjben. Théba felé. Győztes: kísérj.

látta. akor előtörtek: mire ő. Ám mikor annyira járt. nem tudom én.” Szólt. nékem szánod az ércdíszű szekeret s paripákat. de őt biztatta szavával. vett a fejére menyétsisakot. zajt hallva. hős szivem és lelkem nagyon ösztönöz engem. lándzsával nekirontva.” Szólt. s vélük Hektór őt visszahivatja. És hogy az emberek és a lovak tömegét odahagyta. fürge hajók közelébe osonnom.„Hektór. hogy dárdavetésnyire értek. szakadatlan. s hírt hazahoznom. azt mondom. hol a főbb fejedelmek meghányják-vetik azt. futni akart. emeld jogarod. bárkáinkhoz jön-e kémleni minket. ez a férfi a táborból közelít. nehogy fölinaljon a várba. őzet vagy nyulat űz. isteni sarj Odüszeusz. 137 . mindig a tábor irányából a hajók fele kergesd. jogarát fölemelve. Ámde midőn már-már őrök csapatába vegyült be. Rajta azonban. hogy ellenség: térdét hát gyorsan emelte. s lehasaltak az út közelében. s tán közelebb is. Hagyjuk mellettünk kissé tovamenni a síkon. nem csal meg várakozásod: mert addig nyomulok közibük. hogy sose visznek majd más trószt Akhileusz paripái. hiu esküt mondva. melyek a tisztanevű Akhileuszt viszik ütközetekbe: s nem leszek én rossz kém. hogy bajtársai jönnek Trója felől. miután elvágta a népétől. Mint ha hegyesfogu két kutya. s az mellettük botorul tovaillant. s ezt mondta a Tűdeidésznek: „Nézd. s Hektór. megállott: mert azt hitte szivében. kerget. aztán rontsunk rá. hogy azokkal örökké csak te dicsekszel. kelevézt a kezébe: ment a hajókhoz a táborból: de a fürge hajóktól hírrel Hektórhoz nem volt soha visszajövendő. s esküdj nekem esküt. kimondta az esküt: „Hallja tehát maga Zeusz. Héré dörgőszavu férje. ment az uton bátran: de bizony meglátta.” Így szóltak. amilyen távolra ekével öszvérpár juthat (mert ez derekabb az ökörnél. Diomédész. Hajlított íját nyomban vállára vetette. hogy futnak-e vagy verekednek. és ejtsük foglyul azonnal: hogyha pedig minket gyors lábával megelőzne. amint ment. rohan egyre nyomában tüskén-bokrokon át. ordas farkasnak bőrét öltötte magára. Ám. s a futó makogó szava hallik: így kergette a várdúló Odüszeusz s Diomédész őt. hogyha a szántón mélyen kell meghúzni barázdát). míg végre nem érek Átreidész bárkájához. vagy valamely holtat kíván megfosztani vérttől. mely jól tud vadat űzni. a holtak testei közt. de azok kergetve nyomába eredtek.

mert a hajók fele tért, akkor már Tűdeidészbe Pallasz erőt hajitott: más hős dicsekedve ne mondja, hogy hamarabb gerelyezte meg, ő csak másodikul jött. Dárdával nekirontva beszélt az erős Diomédész: Állj, vagy a lándzsámmal leterítlek: nem kerülöd ki, jól tudom, úgyse soká a kezemből végveszedelmed.” Szólt, s kelevézt hajitott, de hibázott készakarattal: és annak jobb válla fölött suhogott el a dárda, s földbe furódva megállt: megtorpant megzavarodva és vacogott (hallatszott, hogy foga összeverődik), elsápadt az ijedtségtől; fujtatva elérték, rátették kezüket; s ő sírva ilyen szavakat szólt: „Hagyjatok élni, s adok váltságot: van hiszen otthon réz meg arany meg míves gonddal megkalapált vas: végtelenül sok váltságot nagy örömmel ad abból, nektek apám, ha fiáról hallja, hogy él a hajóknál.” Válaszul erre eképen szólt leleményes Odüsszeusz: „Csak bátran; sose gondolj most a halálra szivedben; inkább áruld el nekem azt, és szólj egyenes szót: mért mégy egymagad így a hajókhoz táborotokból, sűrü sötét éjben, mikor alszik a többi halandó? Tán valamely holtat kívánsz megfosztani vérttől? Vagy Hektór küldött kémkedni a görbe hajókhoz, hogy mindent megtudj ? Vagy tán a magad szive hajtott?” Erre felelte Dolón, s közben remegett ina-térde: „Hektór csábított, átkomra, s eszem veszitettem, mert a vitéz Péleiónnak körmös paripáit s ércdíszes szekerét bólintván nékem igérte: és rávett, hogy elinduljak sűrű sebes éjben s megközelítve az ellenséget, megtudakoljam, őrzitek-é a sebes gályákat, mint azelőtt, még, vagy, miután a kezünk titeket végkép leigázott, már a futást tervezgetitek, s többé nem akartok éjszaka állani őrt, ráunva a vad viadalra.” Elmosolyodva felelte a nagyleleményü Odüsszeusz: „Ej, igazán nagy ajándékot kívánt meg a lelked, harcias Aiakidész lovait: bajos ám a halandó embernek fékeznie vagy lovagolnia őket, másnak, mint akit istennő szült: hős Akhileusznak. Most pedig áruld el nekem azt, és szólj egyenes szót: hol hagytad Hektórt, a vezért, mikor útnak eredtél? hol feküszik hadifegyvere, hol vannak paripái? őrhelye hol van, hol szállása a trójaiaknak? Egymás közt miket is terveznek: akarnak-e távol gályáknál vesztegleni még, vagy vissza a várba húzódnak, miután az akháj sereget leigázták?”

138

Erre Dolón, fia Eumédésznek, válaszul így szólt: „Mindezeket neked én megmondom igaz szavaimmal: Hektór, vélük, akik vezetői tanácsban a népnek, isteni Ílosz sírhalmánál tartja tanácsát, távol a zajgástól; s akiket tudakolsz, te derék hős, nincs kijelölt őrség, hogy a tábort védje-figyelje. Minden trójai tábortűznél ébren, akiknek kell, azok őrködnek, s őrállani ők noszogatják egymást: mert a sok erről-arról jött segitőtárs alszik: a virrasztást rábízza a trójaiakra, mert neki gyermeke nincs, és asszonya sincs a közelben.” Válaszul erre eképen szólt leleményes Odüsszeusz: „Vajjon a lónevelő trószok csapatába vegyülten alszanak ők, vagy odébb? Jól mondd el, hadd tudom én is.” Erre Dolón, fia Eumédésznek, válaszul így szólt: „Megmondom neked én még ezt is igaz szavaimmal: part mellett károk s a nyilas paiónok alusznak és a lelexek, a kaukónok, meg a hősi pelaszgok; Thümbra felől lükiébeliek, meg a műszek, a büszkék, lóbetörő phrügek és maiónok a hadszekerekkel. Ám minek is puhatolnotok ezt mind tőlem egyenként? Hisz ha kivántok a trójaiak tömegébe hatolni, itt legszélen a nemrégjött thrákok hada nyugszik: és a király köztük: Rhészosz, fia Éioneusznak. Láttam az ő nagytermetü és gyönyörű paripáit: hónál szebbszinüek, s úgy futnak, mint a sebes szél. Hadszekerét az arany meg ezüst veretek díszítik: s ő irdatlan arany fegyverben jött seregünkhöz, bámulatosban: a földi halandónak nem is illik hordani íly fegyvert, inkább örök égilakónak. Engem azonban most vigyetek csak a fürge hajókhoz, vagy hát hagyjatok itt, megkötve kemény kötelékkel, míg meg nem jöttök, s rólam magatok nem itéltek, vajjon nektek igaz jó hírt mondottam-e vagy sem.” Görbén fölfele nézve felelt az erős Diomédész: „Nem, te Dolón, sose higyje szived, hogy megmenekülhetsz, bár jó hírt mondtál, miután a kezünkbe kerültél: mert ha eloldunk váltságért, vagy utadra eresztünk, akkor máskor is eljössz még az akháji hajókhoz, vagy kémkedni megint, vagy szemtől-szembe csatázni: ám ha az én kezem által most elveszted a lelked, többé már sose léssz ártalma az argosziaknak.” Szólt; az meg könyörögni akart, érintve az állát izmos erős kézzel, hanem ő karddal lecsapott rá, és a nyakán mindkét idegét elvágta középen: még szava hangzott, és feje már gördült a homokban. Most a menyétsisakot ketten húzták le fejéről, s fürge nyilát, farkaskacagányát, nagy kelevézét;
139

zsákmányósztó nagy Pallasznak a fényes Odüsszeusz mind fölemelte kezével, majd szót szólva könyörgött: „Örvendj, istennő, mind-ennek: az égilakók közt hálát néked adunk legelőször is; ámde vezérelj most bennünket a thrák sátrakhoz, a thrák paripákhoz.” Így szólt, és azután a magasba emelte a zsákmányt s egy tamariszkra erősítvén, mellé jelet is tett: összenyalábolt nádból és lombos tamariszkból, el ne kerüljék gyors, sürü éjben visszasietve. S mentek előbbre megint, át fegyveren, éjszinü véren; és el is értek a thrák daliák seregéhez azonnal: mélyen aludtak azok, leigázva a fáradalomtól; fénylő fegyvereik hármas szép sorban a földön voltak, s mindegyikük mellett páros paripája; Rhészosz köztük aludt, a középen, s gyors paripái hadszekeréhez kötve pihentek, az oldala mellett. Ezt Odüszeusz meglátva, mutatta a Tűdeidésznek: „Nézd, Diomédész, itt a király s ezek itt paripái, így mondotta Dolón, kit előbb öltünk le mi ketten. Szedd hát össze vitézi erőd: itt tétlenül állnod fegyveresen sose kell: nosza oldozd el paripáit; vagy pedig öld te a férfiakat, s lesz gondom a lóra.” Szólt; s kebelébe erőt fújt most a bagolyszemü Pallasz: ölt, kaszabolt szanaszét: csúf hörgés kélt a nyomában gyilkos kardjának, s vértől pirosult a mezőség. Mint mikor őrzetlen nyájat támad meg oroszlán, és gonoszat tervelve rohan kecskékre, juhokra: Tűdeusz gyermeke így tört rá tömegére a thráknak, így kaszabolt le tizenkettőt; s leleményes Odüsszeusz mindazokat, kiket ő karddal kaszabolt le közelből, lábuknál megfogva, odébb rántotta az útról; lelke ügyelt, hogy a sűrü-sörényű szép paripák majd könnyen jussanak át a mezőn, ne remegjen a lelkük, mert nem szoktak még tetemek tetejébe taposni. Majd amikor Tűdeusz fia rábukkant a királyra, mézédes lelkét neki is tüstént elorozta, míg sóhajtva nyögött: mert rá gonosz álmot eresztett Pallasz az éjjel: az Oineidész fia szállt feje mellé. Közben a bátor hős Odüszeusz a patás paripákat szépen eloldva, közös szíjon kivezette közöttük, s íjával paskolta, mivel fönnhagyta a fénylő ostort ott a király szekerének díszes ülésén. Füttyentett azután, így hívta a hős Diomédészt. Csakhogy amaz töprengett még: mi lehetne merészebb: húzza-e azt a kocsit, melyben sok a szép hadifegyver, rúdjánál, vagy emelje magasba; s ekép vigye onnan: vagy sok más thrák harcosnak vegye-é el a lelkét.

140

Míg ezt hányta-vetette szivében, Pallasz Athéné jött közelébe, megállt, s ezt mondta a Tűdeidésznek: „El ne feledd, daliás Tűdeusz fia, hogy hazatérhess már a hajókhoz, míg nem kell menekülnöd előlük: míg nem kelti föl egy más isten a trósz daliákat.” Szólt; s ő ráismert hangjára az istennőnek: gyorsan fölpattant a lovakra: ütötte Odüsszeusz őket az íjjal, míg az akháj bárkák fele szálltak. Lesben ezüstíjas Phoibosz sem hasztalan állott: mert meglátta, hogyan kíséri a hőst nagy Athéné, s rá haragudva suhant le a trójaiak tömegébe: Hippokoónt fölverte, a thrák vezetőt a tanácsban, Rhészosznak daliás rokonát; fölijedt ez a bajnok, s látva a hűlt helyet ott, ahol álltak a gyors lovak addig, és a leölt, vérébe-vonagló férfiu-népet, följajdult nyomban, néven szólítva a társát. S trójaiak sivitó zaja kélt, roppant riadalma, összefutottak mind, bámulták: mekkora szörnyű dolgot míveltek, kik a görbe hajók fele jártak. Ők meg Hektór kémjének teteméhez elértek, s Zeusz-kedvelt Odüszeusz fékezte a gyors paripákat: földre szökellt Diomédész, s fölnyujtotta kezébe véres zsákmányuk, majd fölpattant a lovakra: rájuk csördített, s a lovak nemkésve röpültek görbe hajóikhoz, hiszen ez volt vágya szivüknek. És zajukat Nesztór legelőbb meghallva kiáltott: „Híveim, argosziak fejedelmei és vezetői, így igaz ez, vagy sem, de kimondani késztet a lelkem: gyorslábú paripák dobogása ütött a fülembe: bárcsak már Odüszeusz és véle erős Diomédész űzné erre a trószoktól e patás paripákat. Csakhogy a szívem szörnyen fél, még tán baj is érte legderekabb fiainkat a trójaiak tömegében.” Még ki se mondta egészen a szót, s odaértek elébe; földre szökelltek; a társak meg mézes szavaikkal örvendtek nekik, és szoritották kézbe a jobbjuk. És legelőbb kérdezte Gerénia bajnoka Nesztór: „Mondd meg, hős Odüszeusz, te akhájok nagynevü dísze, honnan e két szép ló? Trószok tömegébe hatolva szedtétek, vagy egy istentől kaptátok az úton? Hozzájuk csak a fennragyogó nap fénye hasonló. Mindig a trójaiak közibé rohanok, soha veszteg nem maradok bárkáinknál, noha vén vagyok immár: ámde ilyen lovakat még én sem láttam idáig, és hiszem is, valamely isten jött szembe, az adta:

141

mert kedvel titeket Zeusz, felhők torlaszolója, és pajzsos Zeusz lánya, bagolyszemü Pallasz Athéné.” Válaszul erre eképen szólt leleményes Odüsszeusz: „Nesztór, Néleusz sarja, akhájok nagynevü dísze, könnyü egy istennek, ha akarja, különb paripákat adni ezeknél is, hisz sokkal több a hatalma. Ámde ezek, te öreg, mikről most kérdesz, a thrákok földjéről nemrég jöttek; s urukat Diomédész ölte le, s véle tizenkét más derekas daliát még: öltünk egy figyelőt is amott a hajók közelében, kit, hogy a tábort és seregünket lesse ki, Hektór és vele Trója egyéb fejedelmei kémleni küldtek.” Szólt, és átugratta patás paripáit az árkon nagy nevetéssel; a többi akháj vigadozva követte. Majd, hogy a Tűdeidész jólvert sátrához elértek, ott lovaik szépenmetszett szíjakkal azonnal jászolhoz fűzték, hol már ott álltak a hősnek gyors paripái, s a mézédes jó abrakot ették; és a Dolónról nyert, vérrel bekevert hadizsákmányt áldozatul Pallasznak Odüsszeusz tette a tatra; ők meg a tengerben mosták le a sok veritéket, mely lábukra tapadt volt és combjukra, nyakukra. És, hogy testükről lesöpörte a tengeri hullám izzadságukat, és kedves szivük is felüdült már, széprecsiszolt kádakba beléptek, megmosakodtak. S hogy lefürödtek, síkos olajjal megkenekedtek, jó lakomához láttak, színig telt keverőből mézes bort meregetve köszöntötték nagy Athénát.

142

TIZENEGYEDIK ÉNEK
AGAMEMNÓN VITÉZKEDÉSE Éósz ágyáról, gyönyörű Títhónosza mellől fölserkent, fényt hozni az égi- s a földilakóknak; Zeusz meg a szörnyü Viszályt odaküldte a fürge akháji gályákhoz, ki a harc rémét hordozta kezében: s állt Odüszeusz cetnagyságú bárkája hegyébe, mely a középen volt, hogy kétfele hasson a hangja, s itt Telamóniadész Aiász sátráig elérjen, ott Akhileuszéig: kik a tábor végibe vonták bárkáik, bízván karjukban s hős erejükben; hát odaállt a Viszály ekkor, s iszonyút rikkantott, felsüvitett, s valamennyi akháj szívébe hatalmas harcierőt hajitott, verekedni, tusázni szünetlen. S nékik a háboru lett tüstént szebb, mint elevezni öblös gályáik seregével a drága hazába. Átreidész is rikkantott, s fegyverbe kiáltva harcosait, köztük maga is ragyogó rezet öltött. És legelőször a szép lábvértet vette magára, melyet jó szorosan kapcsoltak ezüst bokacsattok; másodikul meg a melle köré köritette a vértet, melyet rég Kinürásztól nyert vendégadományul: mert Küproszba is elhallatszott egykor a nagy hír, hogy Trójába akarnak evezni a bajnok akhájok: s ő a királynak e páncélt adta, keresve a kedvét. Kékes acélból tíz csík volt beleverve a vértbe, közte tizenkettő szinaranyból, húsz pedig ónból: három acél sárkány tekerőzött föl nyaka mentén kétoldalt, és éppenolyan volt, mint a szivárvány, mit jelként a halandóknak felhőre szögez Zeusz. Majd vállára vetette a kardot, melyen aranyból sok szép szög ragyogott, s a hüvely körülötte ezüst volt, és aranyos szíjon csüngött le az oldala mellett. Majd emberboritó riadalmas sokszinü pajzsát vette magára; e szép pajzsnak tíz ércköve fénylett, és ónból készült húsz köldöke domborodott ki, tiszta fehér, hanem egy feketéllt közepében acélból. Szörnyütekintetü Gorgó is koszorúzta a pajzsot vad nézéssel, s Rémület és Riadás körülötte. Rajta ezüstös szíj volt, és tetejében e szíjnak éjszinü kígyó kunkorodott, háromfele hajlott, mert három feje volt, egy nyakból nyúlva magasba. Négygombos sisakot, kétormút vett a fejére, lóforgósat: fönt a sörény félelmesen ingott.

143

Fogta a két bátor kelevézt, érccel diszitettet, éleset: és mindkettőről égig ragyogott fel messze az érc, s odafönt megdördült Héra s Athéna, megtisztelve aranylókincsü Mükéne királyát. És ezután kocsisának mind úgy adta parancsát, hogy szép rendben tartsa az ároknál paripáit: s ők fölvértezkedve, gyalog zúdultak előre: nemlohadó hadizaj harsant hajnalhasadáskor. Sokkal előbb álltak hadirendben az árok elébe, mint a lovas csapatok; megkéstek ezek, de közöttük szörnyü zsivajt keltett Kronidész, s küldött a magasból véres harmatozást, mert már tervelte, hogy oly sok bátor férfiu-főt Hádészra vet ebben a harcban. Szemben a trójaiak sorakoztak a tábori dombon, Hektór állt középütt s a dicsőnevü Púlüdamász is, s Aineiász, kit a trósz úgy tisztelt, mint csak egy istent; és vele Anténór három fia: fényes Agénór, ifjú hős Akamász s Polübosz, mind isteni harcos. Hektor az elsők közt hordozta a domboru pajzsot. Mint ha a vészcsillag feltűnik, az égi ködök közt felragyog, és azután feketült felhőkbe fut ismét: úgy tűnt föl Hektór, hol az elsők közt, hol a hátsó sor közepén, a parancsokat osztva, s talpig olyan volt érc-ragyogásban, mint villáma a pajzsos atyának. És valamint aratók, egymással szembesietve vágnak erős rendet dúsgazdag férfiu földjén, árpát vagy búzát, s hullnak szaporán a kalászok: így rontott egymásnak a trósz s az akháj kaszabolva, és egy sem gondolt közülük csúf megszaladásra; egyformán fölszegték mind fejüket, s verekedtek, mint csikaszok: s ezt látta s örült a Viszály, a jaj-osztó; mert hisz az istennők közül ő volt ott csak a harcban: minden más isten távol volt, nagy nyugalomban ültek a termükben, ki-ki szép házának ölében, mely az Olümposz völgyei közt építve magaslott. Mind a sötétfelhős Kroniónt vádolta szavával, hogy diadalt akar adni a harcban a trójaiaknak. Zeusz atya nem hederített rájuk: félrevonulva minden más istentől ült, hírének örülve, nézte a trójaiak várát, az akháji hajókat, nézte a vértragyogást, az ölőket, az elzuhanókat. Míg reggel volt még, és nőtt szent fénye a napnak, mindkét fél lövedéke talált, és hulltak a népek; ámde mikor készíteni kezd vacsorát a favágó, hegy szakadékában, miután keze érzi, hogy órjás fát eleget vágott, és lelke is únja a munkát, és elfogja a vágyakozás jó étek után már:
144

egy-szekeren száguldtak. Ídáról hogy a gyorslábú Akhileusz odahozta. hogy két fia él a hajóknál. Szép fegyverzetüket gyorsan szaggatta le róluk. Agamemnónt. mint az oroszlán. a büszke Biénórt. ki a leghevesebben ellenzette (mivel Parisz őt megvette arannyal). és hős Antiphosz ott harcolt a szekérről: őket Akhilleusz Ída hegyén egyszer vesszőkkel gúzsba kötötte. bár a közelben van. s nép-pásztort teritett le. meg míves gonddal megkalapált vas: végtelenül sok váltságot nagy örömmel ad abból. mert elfogta a nyájuknál. mézédes szavaikkal. törvényes sarja a másik. s ráismert a fiúkra. kivetette a harciszekérből. ennek két sarját elfogta a hős Agamemnón. hogy Helenét megkapja a szőkehajú Meneláosz. mellbimbója fölött a kocsist átverte dzsidával. aki hajtó volt a szekéren. csonton behatolt és egybekeverte vérrel egész velejét: leigázta a harcratörekvőt. Ott hagyván őket sereget-vezető Agamemnón. Mert szekeréről ez. megzavarodtak. méltó váltságért hagyd meg az éltünk: Antimakhosz házában kincsek halmaza fekszik. Íszosz s Antiphosz ellen tört: egyik Priamosznak fattyú-gyermeke volt. egy-szekeren szálltak. hisz reszket rémesen ő is. harcias Antimakhosz fiait. s együtt fogták paripáik. Most pedig Átreidész. Átreidész. kérlelték térden a harciszekérről: „Átreidész. izzadva. nem tud nekik adni semmi segítséget. miután lerabolta az ingük. széltébe király Agamemnón. szökken azonnal a sűrű tölgyesen által. réz meg arany. ha erős foggal kiragadja őket a vackukból. őt s azután Oileuszt. egymást buzdítva: elől Agamemnón rontott. s elorozza kicsiny szivük ottan. s anyjuk. s nem fogta az ércsisak azt föl: a lándzsa át sisakon. ha űzi a szörnyü vadállat: tőlük a vészt éppígy nem háríthatta el akkor egy trósz sem: hisz az argosziaktól mind menekültek. Ők meg Peiszandroszt s a hatalmas Hippolokhoszt is. a fattyú volt kocsis.” Sírva eként kérlelték ők a királyt. nem volt édes a válasz: 145 . fénylő mellükkel. S most odaszökkent. ám a kezükből gyeplőjük szép szíja kicsúszott. vele szembeszegülni. s váltságra kiadta. s fültövön ütve a hőst. az erdőn száguld át. hogyha fülébe jut az. Mint az oroszlán gyors szarvasnak két kicsi borját könnyen tépdesi szét.akkor az argosziak megtörték bátran a trószok zárt rendjét. kiket látott a hajóknál. leszökkent: csakhogy a rárohanót szeme közt sujtotta az éles lándzsával.

vérből és a csaták zsivajából: s Átreidész dühösen. villámát tartva kezében. Sok lebukott a szekeréről fővel. és a lovast a lovas (por fellege szállt fel a földről. akkor az emberek. de azok kiterültek saskeselyűknek kedvesen és nem a hitveseiknek. aként riadoztak. s Íriszt serkentette. ugyanúgy kergette csapatjuk. s a nyakát töri ketté. kiszürcsöli vérét: Átreidész. Ott a futó gyalogost gyalogos gyilkolta le űzve. istenek apja ült le a forrásdús Ídé legfőbb tetejére. míg követül jár ott Odüszeusszal. hol a többség harca gomolygott. a bükkig elértek. Ámde mikor már-már a magas falig ért el. s mindenfele űzi: az ágak. vágytak a várba: nyomukba rohant riadó Agamemnón. s vele más gyönyörű-lábvértes akhájok. és Peiszandroszt szekeréről földre vetette. mindet: s egynek már föltűnt meredek veszedelme: rettenetes foggal rácsap. sok lehanyatlott Átreidész keze által. trójaiak piacán aki egykoron azt javasolta. gyökerek sűrűn pusztulnak a tűz rohamában: Átreidész Agamemnón karja alatt a menekvő trósz fejek úgy hulltak: s meredeknyaku szép paripáik számos üres szekeret csörgettek a háboru útján. Mások a sík közepén. és azután beleit habzsolja. a sík közepén. arra rohant. fák. űzte a trósz sereget. Ott hagyván ezeket. közelében a vadfügefának. megvárták végül is egymást. nyílzivatarból. mindig a leghátsót sujtotta le. Ílosz Dardanidész ős sírjánál iramodtak ők el. s ők menekültek. a király. serkentve az argoszi népet. aranyszárnyú hiradóját: 146 . ne engedjék haza. hogy Meneláoszt. lemetélte nyakát is. gyilkolják le. vágytak jó gazdáik után. ott lent vágta le karddal. érccel gyilkoltak: kaszabolta vezér Agamemnón. a város aljához közel. Hektórt Zeusz kivezette a porból. mert a patás paripák a mezőn port rúgva robogtak). Mintha mohó tűz lángja lobog föl a rengeteg erdőn. emberölésből. s törzsét. égből szállva alá. mert kelevézzel elől dúlt. egyszeriben lemetélte kezét. megkavarintja a szél. győzelmes kezeit szennyezve a harci mocsokkal. seregét serkentve. követte. melyeket éj közepén riogat szét rémes oroszlán. mint ökrök. ott valamennyi megállt.” Szólt. Végre midőn Szkaiai kapujához.„Hogyha ti harcias Antimakhosznak a sarjai vagytok. vissza mihozzánk: most az apátok csúf vétkéért vesszetek itt el. mellbe taszítva a dárdával: s ez a földre hanyatt hullt: s Hippolokhoszt. guritotta a harc sürüjébe. ki leugrott. mint mozsarat.

Menj. és így ért el a trójai várba: Átreidésszal most ő szállott szembe a síkon. Hektór. mondd el Hektórnak e szókat: míg Agamemnón nép-pásztort ott látja szemével dúlni az elsők közt. ő. paripái mögött állt. Múzsák. ébresztett vad hadilármát. akkor erőt neked ad viadalban ölni. útnak eredt gyalog. ámde ha vagy nyíltól vagy dárdától sebesülten szökken lóra az. s nem jő el az isteni alkony. mikor kicsi volt még. a széporcájú Theánó apja. túlnan az argosziak tömörítették hadirendjük. útjára tizenkét gálya követte. szállj. rendbe verődtek. de a népét küldje előre vívni az ellenség csapatával a vad viadalban. harcra tüzelte hadát. akkor erőt Hektórnak adok már ölni. Íphidamász Anténoridész. mert az a jól-ácsolt szekeren. az ifjút. az isteni Hektórt. kaszabolni a trósz hadirendet. a két sereg ott állt. Ámde ha vagy nyíltól vagy dárdától sebesülten szökken lóra az. kit a sűrü-rögű Thréké. Íphidamász nászterméből sietett az akhájok híre után. Perkóté kikötőben hagyta a görbe hajókat. Megfordult a sereg.” Így szólt és azután tüstént tovaszállt sebes Írisz. juhok anyja. ti beszéltek: olümposzi bérceken éltek. amíg el nem jut a jópadu görbe hajókig. majd Agamemnón elsőként támadt. s nem jő el az isteni alkony. Majd. s hozzáadta leányát. ott tartotta magánál. járt föl-alá a seregben. S most. Priamosz fia. Hektór fegyveresen szökkent szekeréröl a földre. s az akhájjal szembe fölállott.” Így szólt. 147 . addig hátráljon. mondjátok nekem el. míg nem sűllyed a nap. legelől vágyott verekedni. ki került legelőször e hőssel szembe a trójaiak. otthon. a nagyapja nevelte. nagytermetü bajnok. vagy a hős segitők seregéből. amíg nem jutsz el a jópadu görbe hajókig. hogy néked e hírt kijelentsem: Míg Agamemnón nép-pásztort látod szemeiddel dúlni az elsők közt. nemvonakodva röpült el a szélsebes Írisz: Ída hegyormairól lesuhant szentelt Ilionba: hős Priamosz sarját föllelte. hát közelébe került s ezt mondta a szélsebes Írisz: „Halld. hogy a szép fiatalkor mértékét megütötte. sebes Írisz. csak csapatod küldd vívni az ellenség csapatával a vad viadalban. Zeusz atya küldött el. nevelt föl: ott Kisszeusz. addig tartózkodj a csatától. Hát amikor már egymásnak közelébe kerültek. tervben Zeusszal egyenlő. míg nem sűllyed a nap. kaszabolni a trósz hadirendet. s rázva hegyes lándzsáit.

a csatákban nagynevü férfi. öccsét. húzta magához. S ő küzdött. Ám neki Íphidamász páncélja alatt az övébe szúrt. mert már engem a bölcs Zeusz nem hagy egész napon át tusakodnom a trójaiakkal. és vére sem omlott. S most őt vértjétől is megfosztotta a bajnok: s vitte a szép fegyvert az akhájok nagy tömegében. trószoknak hős segitője.” 148 . csakhogy még így sem húzódott vissza a harcból: ámde Koón fele rontott széltáplálta gerellyel. majd miután hegesült sebe már. argosziak fejedelmei és vezetői. bízott keze jó erejében: csakhogy a díszes övet nem döfte keresztül a dárda. mint az oroszlán. hajtson az öblös bárkákhoz: kín marta a szívét. és ezret még megigért rá. és kicsavarta kezéből. Mint vajudó asszonyt ha a szúró vad nyilak érik. Héra leányai. míg sebesült karjából bőven folyt a meleg vér. s kecskét is. kit nem ölelt. S messzeható hangon harsant danaosz seregére: „Kedvesek. Megborzongott most sereget-vezető Agamemnón. megállt. s hivogatta a legderekabb daliákat: s míg a tömeg közt húzta. az ezüstbe akadva. Anténór két sarja eként töltötte be sorsát Átreidész által. fel-alá száguldva a férfisorok közt kardosan és kelevézzel. de hibázott: félreütötte. Átreidész megfogta a lándzsát. most ti szorítsátok hátrább a dühös hadilármát tengeri gályáinktól. kocsisára parancsolt. Földre bukott és érc-álomba merült a szegény ott. s Hádész házába hanyatlott. szemére a bánat fátyla borult. szúró fájdalmak szállták meg a hős fejedelmet. erős nagy sziklakövekkel. nem látta a hős Agamemnón. Íphidamászt. rejtve. meg is oldta a térdét. elgörbült hegye ólomként. fedezve a domboru pajzzsal. melyeket Eileithűiák lőnek rá a szüléskor. hisz volt nagy nyája temérdek. bár érte olyan sok kincset adott volt: mert száz ökröt adott. vonszolta ez épp ki a harcból lábánál. rá a király érc-dárdát lőtt. meg is oldta a térdét: s Íphidamász holtteste fölött a fejét leütötte. vad keserű fájdalmak adói: így szállták meg a szúró kínok a hős Agamemnónt. Anténór legidősebb sarja. Ezt hogy látta Koón. bátran. nekidőlt maga is. és könyök-aljon megdárdázta középen a karját: túlnan jött ki sugárzó vége az érckelevéznek. majd lenyakazta a hőst nyomban. Fölszökkent szekerére hamar. távol az asszonytól. juhot is.Átreidész hajitott. amiért öccsét a király lenyakazta: oldalt.

mi esett mivelünk. hogy vívni felejtünk? Állj mellém. amidőn Zeusz hírt neki osztott? Ászaiosz legelőbb és Autonoosz meg Opítész és Klütiosz-fi Dolopsz. hogy elvonul onnan. dagadó sok hullámról a magasba fröccsen a friss tajték. te derék: hisz csúfság lesz. bizakodva vitéz erejében: és lecsapott a csatára. Hát amikor Hektór meglátta. a futó szél fölveri folyton: íly szaporán csapkodta fejét Hektór a seregnek. kit legutolszor Hektór Príamidész.” Szólt. por verte be őket a földről. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal.” Válaszul erre eképen szólt az erős Diomédész: „Én ugyan itt maradok s küzdök. S győzött volna a vész ekkor jóvátehetetlen. feleim. meg Opheltiosz és Ageláosz hullt el. Hajtsátok hát a patás paripákat most az erős danaókra. mely le-lecsapva kavar mélykék tengert a magasba. bal mellbimbóján gerelyezte meg őt. mint két vadkan az erdőn hogyha vadászebeket támad meg büszke erővel: 149 . de a trójaiaknak. ha hajóink már a sisakrázó Hektór a kezébe keríti. miként süvitő viharos szél. s a kocsis megcsapta sörényes szép paripáit. meg Hipponoosz hős: nagy danaosz vezetők közül őket verte le. Mint a vadász. ha uszítja fehérfogu fürge kutyáit vaddisznó ellen. ne feledjünk vívni vitézül: elmegy a legderekabb.Szólt. s aztán harcosaik: valamintha Notosznak. Odüszeusz meg isteni fegyveresét. Ott hagyták. vagy oroszlán ellen az erdőn: büszkeszivű seregét az akhájra ekép uszitotta Hektór Príamidész. és a hajókig szöktek volna az argosziak mind. fellegeit Zephürosz veri forgatagos viharával: hömpölygő. s nékem nagy hírnevet osztott Zeusz Kronidész. de bizony kicsi hasznunk lesz ebből. lükiébeliek. és Thümbraioszt szekeréről földre vetette. Molíónt. miután kiütötték őket a harcból. aki ott volt véle. s a lovak nemkésve röpültek: tajték lepte szügyük. így vitték ki a gyötrődő fejedelmet a harcból. űzte a bárkákhoz. az ölő Árésszal egyenlő: ő maga szállt legelől. hogy új diadalmat arassunk. a felderitőnek. miután már fellegtorlaszoló Zeusz nem minekünk akar adni erőt. trójainak s lükiébelinek rivalogva parancsolt: „Trójaiak.” Szólt. s Aiszümnosz s Órosz. férfiasan. dardán tusavívók. hős Diomédészt hogyha ekép nem hívja Odüsszeusz: „Tűdeidész. és a tömegre rohantak. Kit kaszabolt le először köztük.

Most megyek. gyöngéd bőréig nem tört be: megóvta a hosszú háromrétü sisak. most hát álljunk meg. az. de kimentett ismét Phoibosz Apollón. Dárdáját Diomédész dobta Agasztrophosz ellen s Paión hős sarját csípőjén csapta: futásra nem voltak paripái közel: lelkébe zavar hullt: mert azokat fegyvernöke távol fogta: csatázott hát gyalog is. Majd csak rád akadok később. kutya. Ám mire Tűdeidész odaért kivetett gerelyéért. most íjat feszitett nép-pásztor Tűdeidészre. kikerülte az éjszinü véget. ki leginkább értett jósláshoz.” Szólt. 150 . a nép vénének a sírján.” Szólt.így öldösték újra a trószokat: és az akhájok fellélegzettek. s szekerére szökellve népe közé robogott. síroszlopnak dőlve. Most Kronidész nekik egyenlő harcot feszitett ki. s hosszúárnyú gerelyét csóválva vetette arra: nem is vétette el. s rajtuk ütött rivalogva. akihez könyörögsz. Őket a Tűdeidész. egymást mint kaszabolják. s hullt Odüszeusz keze által Hüpeirokhosz Hippodamosszal. s kergessük vissza mi ketten. s végzek veled akkor. át az elősorokon. Messze hamar hőkölt Hektór. Ám Hektór ezt jól meglátta a harcisorok közt. és Paionidész hőst megfosztotta mezétől. fürtös Helené deli férje. Hektór föllélegzett már. izmos tenyerét feszitette a földnek. Dárdával nekirontva beszélt az erős Diomédész: „Megmenekültél most. mit adott neki Phoibosz Apollón. ő. Két kitünő férfit fogtak most el szekerestül. és a szemét a sötét éj elboritotta. mígcsak szeretett lelkét ki nem adta. a szomszédjához. Jó közeledbe került bár csúf véged. s nem akarta e két fiusarját férfiölő harcokba bocsátani: ám nem ügyeltek rá. Ámde Alexandrosz. és Odüszeuszhoz. a dicsődárdás Diomédész megfosztotta a lelküktől. így várt. hol a lándzsa a földbe furódott. a halmon. hogyha nagy isteneink közt van nekem is segitőm még. megdermedt láttára a harsány hős Diomédész. nyomában a trósz hadirendek. akit éppen elérek. így célozva fejére. a nagy átok. de lepattant érce az ércről. s nézte az Ída hegyéről. fönt a sisak tetejét. ha kirontasz a dárdazörejbe. apjuk a perkótéi Meropsz volt. s bevegyült a tömegbe: térdre rogyott. azonnal ekép szólt: „Már kettőnk fele hömpölyög itt Hektór. mert mindkettőt a sötét vész végzete vonta. melyet emeltek Ílosz Dardanidésznak. és mást üldözök én. kik Hektórt futva futották. s elorozta a vértjük.

és aki hős. hogy fölüdülhetnének a trószok. vérrel pirosítja a földet. kín marta a szívét. Fölszökkent szekerére hamar. kocsisára parancsolt. mikéntha egy asszony lő rám. válláról meg a pajzsot. hajtson az öblös bárkákhoz.” Szólt. és több dögkeselyű. s dicsekedve ilyen szavakat szólt: „Megsebesültél. mikor ő meghúzta az íjat és röpitette nyilát s az nem szökkent ki kezéből hasztalanul. Árva magára maradt dárdás Odüszeusz. bármíly félelmetes is. nevetett Parisz édesen ekkor. Mint amidőn vadkanra ebek s viruló deli ifjak törnek. kitépni a lelked. Másként röppen az én éles gerelyem. nem sűrü nyiladnak: most megkarcoltad talpam.Éppen Agasztrophosz ékes vértjét húzta a hősnek melléről Tűdeusz fia.” Míg ezt hányta-vetette a lelkében s a szivében. ha magamban foglyul esem: megrémítette a többieket Zeusz. hasznát nem veszed íjadnak. Felsóhajtva eképen szólt nagylelkü szivéhez: „Jaj nékem. akár őt sebzik. gyermeke árva. íjas-szájas. amint éppen csörtet ki a sűrü cserésből. egy akháj sem állt már ott. szúró kín fogta el ekkor. jön ki. de hiába. helytállva bevárják: Zeusz-kedvelt Odüszeusz körül így gomolyogtak a trószok. szomorú vesztükre maguknak. mint asszony van körülötte. lányra-leső. akár sebeket vág. és. menekülnek. nyíltan előugrott.” Nemrettenve felelt neki most az erős Diomédész: „Ejh. kihúzta a fürge vesszőt lábából. mert jobb talpát átverte a hősnek s földbe verődve megállt. 151 . fonatos hiu. és az erős sisakot. mert mind elfogta a félelem őket. mi baj ér? Nagy a szégyen. szemtől-szembe ha fegyveresen mersz állni elébem. Annyi. ó. de bizony keserűbb. csak vertem volna az ágyékodba. ha kevéssé érint is valakit. annak helytállnia sziklaszilárdan kell a csatában. s ő földre leülve. kik teelőled mint az oroszlántól mekegő kecskék. Csakhogy az én kedves lelkem mért szól velem erről? Jól tudom én. s a dicsődárdás Odüszeusz odajött közelébe s állt elibé. te. pedig foga csattog. fehér fogait feni hajlott állkapocsában: körben szökkennek közelébe. vagy buta gyermek: semmirekellő gyávának nyila sem sokat érhet. hogyha előlük megrettenve futok. addig a pajzsos trósz csapatok közelébe kerültek: és körül is fogták. ő maga meg rothad. s dicsekedsz. tüstént elorozza a lelkét: annak az asszonya tépett-arcú. nem szállt hasztalan el nyilam. hogy a harctól messze a gyáva menekszik.

ki be nem telsz csellel. kiraboltál. Kherszidamászt ezután. csakhogy Athéné mégsem hagyta a hős belső részébe hatolni. Torkaszakadtából kiabált háromszor a bajnok. a szomszédjához. az akháj nép eltemet engem. köldöke táján. Mind ott hagyta feküdni. nyomorult.” Így szólván. most rögtön elér meredek veszedelmed: megszűntetted ugyan küzdelmem a trójaiakkal. s Odüszeuszhoz ilyen szavakat szólt: „Hős Odüszeusz. és remekelt-díszű vértjén behatolva megállott: mind széttépte a bőrt bordáin. és mellét fúrta keresztül. s harcos feleit hivogatta. s te magad leheled ki a lelked. a vitéz Szókosz súlyos kelevézét testéből s a kerek pajzsból kiemelte kezével: vér zúdult ki nyomán. lecsapott a halál rád. egymást szólítgatva nyomultak mind közelébe. csakhogy amint fordult. Kharopszot. Jaj. de falánk keselyűknek nyershusevő raja tép szét. Látta Odüsszeusz. s Szókoszhoz ilyen szavakat szólt: „Jaj.” Így szólt. Szókosz.” Szólt. háborusággal. elbúsította a lelkét. azonnal ekép szólt: 152 . s az megfordult. nekiszökve kemény kelevézzel. el az éjszinü végzet téged még e napon: gerelyemtől földre igázva hírt adsz énnekem és lelket paripás Aidésznak. vagy két Hippaszidészról mondhatod el dicsekedve még ma. mikor meghalsz.ő meg először a tisztanevű deli Déiopítészt vágta fölül vállban. csattogtatva a szárnyát: ámde ha meghalok én. Hippaszidész hőst verte le. általa elhullt sorra Thoón és Ennomosz éppúgy. testvérét a nemes Szókosz daliának. lám. az isteni férfi: jó közelébe került. nem tudtál menekülni. látván vérezni Odüsszeuszt. te. kézzel markolta a földet. meghallotta szavát háromszor a hős Meneláosz: és Aiászhoz. hátába ütötte a dárdát válla közé Odüszeusz. hogy nem hozta e dárda halálát. elkezdett futni azonnal. apád sem s úrnő édesanyád sem fogja szemed le. ez meg a porba zuhant. domboru pajzsa alatt dárdázta le. Védelmére előtört Szókosz. mikor épp szökkent le a földre. hogy íly két hőst leterítettél. domboru pajzsán: tündökölő pajzsán áttört az erősnyelü dárda. s megsértette gerellyel. vagy dárdám átver. Hősszivü trójaiak. s Odüsszeusz most dicsekedve kiáltott: „Lónevelő harcos Hippászosz gyermeke. nyomorult. míg Odüszeusz hátrált. elér a halál. döngve zuhant le. hátraszökellt nyomban. ámde kimondom.

bajnoklelkű Odüszeusz közelében így kavarogtak a trósz daliák sűrűn. elvágva a vad viadalban. de a bajnok lándzsáját csóválva elűzte a végzete napját. még leölik. ha magában harcol a trósszal. s dárdázta Pülartészt. nagyon érezné a sereg. Telamón fia. bármíly hős. Néleusz sarja. S Aiász jött közelébe. sok kitekert tölgyet gördít. ott a Szkamandrosz partjánál. s piszkos iszaptömeget vet végül a tenger ölébe: így kergette a fénylő Aiász végig a rónán most a vitézeket és lovakat. háromhorgu nyilával a jobb vállát sebesítve. s vele ment az az isteni férfi. Félek. Mintha a téli folyó áradva rohan le a síkra. S őt közülük Meneláosz kézen fogva kivitte. sebesült szarvas közelében. hol a legszaporábban hulltak a férfifejek. ha talán megfordul a harciszerencse. sok büszke fenyőfát.„Isteni sarj. hős. s Ídomeneusz ragyogó Nesztórhoz nyomban ekép szólt: „Nesztór. sebet vert. míg paripáit a fegyvernök közelébe terelte. ha segítjük. s térdei bírták. meg is ölte a fattyu Dorüklosz Príamidészt. és közelébe megállt: szanaszét rebbentek a trószok. Féltették nagyon őt az erőt-lehelő nagy akhájok. mert a magas hegyoromról Zeusz zivatarja zudítja. Itt forgott Hektór. még baja lesz. ha elesne. Mégse huzódtak volna talán hátrább az akhájok. nekirontva. fürtös Helené deli férje. de Hektór még nem tudta: hisz ő balszárnyán dúlt a seregnek. szétmarcangolják s falják a sakálok az árnyas erdőben: de az isten most egy szörnyü oroszlánt küld oda: szétfutnak. torony-nagyságu paizzsal. Aiász. Zeusz-kedvelt Odüszeuszt föllelték: mind körülötte jártak a trószok. Püraszoszt. Aiász meg támadt. Törjünk át a tömeg közepén. s kinemoltódó hadizaj kélt nagy Nesztór meg a harcias Ídomeneusz közelében. akhájok nagynevü dísze. amelyet kézívről a vadász nyilazott meg. aztán Lűszandroszt. jó lesz. mintha szorongatnák. Makhaón nép-pásztornak nem szűnteti harcát. és Pandokoszon.” Így szólt és vezetett. ám miután a hegyes nyíl vesszeje rajta erőt vesz. s bár a vadásztól messzefutott. s egyedül most ez lakomázik: tarkaeszű. hogyha Alexandrosz. aggancsos. nép fejedelme. szökkenj föl szekeredre hamar. akár rőtszőrü sakálok a dombon. tűrőlelkü Odüsszeusz hangja kering körülöttem. míg vére meleg volt. s a szekérre Makháón 153 . kaszabolva. körben a trójaiak s velük ő egyedül verekednék. iszonyút mívelt a gerellyel s harciszekérrel: az ifjak dús rendjét kaszabolta.

gyalogok mind. s nem hagyják. Telamón fia. Félelmet keltett Aiászban a fennfigyelő Zeusz: hétbőrös pajzsát hökkenten hátravetette. tisztanevű Aszklépiosz orvos igaz fia szállott.” Szólt és megcsapkodta sörényes szép paripáit harsány ostorral: s a lovak jól értve csapását. csak ketten küzdünk mi az argosziakkal itt a dühös viadal peremén: és közben a többi trójai mind kavarogva kering. mert oda freccsent föl minden vércsepp a patákról és a keréksínről. hogy a barmok háját megkaparintsa. Így küzdött.melléd. csak Telamóniadész Aiászt nem hívta csatára. erős nagy sziklakövekkel. mert az egész éjjel virrasztanak: ő meg a húsra vágyva. hogyha kimetszeni nyílvesszőt kell. de nem ér el semmit: a sűrű dárda-eső hull rá szemből. megfut ezektől. hol szörnyű a viszály. s vértől csatakos lett lent az egész tengely. ostora indított. hol a vad hadilárma sosem húny. pajzson. hogy ott rést üssön: amint odaszökkent. ölte a sok danaoszt. hiszen ez volt vágya szivüknek. látom egész jól: válla körül széles pajzsot hord. alig is lankadt kelevéze. a goromba kezekből. Mint a vetés mellől csökönyös szamarat ha hiába vernek vissza fiúk. fel-alá száguldva a férfisorok közt kardosan és kelevézzel. mint sokan együtt. s hinteni gyógyszert. hiszen aggódott az akháji hajókért. hol egymást leghevesebben pusztítják lovasok. át tetemen. s a lovag Nesztór nem volt neki szófogadatlan: fölszökkent szekerére hamar: melléje Makháón. trójaiak közt vitték. az ér ám annyit. Aiász nyomja hadunk. és meg-megfordult. előre rohan. és lobogó fáklyák. s hajnalban haragos lélekkel kullog el onnét: így Aiász keserű szívvel hátrált el a trósztól. és a patás paripákat hajtsd a hajókhoz: mert aki orvos. s a lovak nemkésve röpültek görbe hajóikhoz. és hozzá nyomban ekép szólt: „Hektór. térdét lassúdan emelte. mint a vadállat. hát szekerünket és lovainkat irányítsuk mi is arra. mert a kiválóbbal Zeusz őt nem hagyta csatázni. vágyott behatolni a bajnok már a tömegbe.” Szólt. szétnézett s menekült a tömeghez. Látta a trójaiak zavarát most Kebrionész. Mint amidőn a karám közeléből sárga oroszlánt űznek a fürge kutyák s falun-élő férfiak egyre. s a szekér párkánya egészen. kelletlen. maga és paripája. ki Hektór mellett állt. s botokat tördelnek a hátán. s noha elszánt. 154 . gyorsan a gyors szekeret görögök közt.

s messzeható hangon harsant danaosz seregére: „Híveim. s ők körülállták. gerelyek hulltak rá férfikezekből. követték. argosziak fejedelmei és vezetői. tudják nehezen tovaűzni: éppígy Aiászt is. Nesztórt meg vitték Néleusz csatakos paripái vissza a harcból s véle Makháón népterelőt is. miután az övéit elérte. nem győzik mégsem erővel. látta. kit a nyílzápor szorit. és menekülni . hallva a szót: s vesztének kezdete ez lett. Vissza a népe közé hátrált. ámde fehér testéig a legtöbb el sem is érve. pajzsuk vállukra feszítve s lándzsa-emelve sokan: szemben sietett velük Aiász: s megfordulva megállt. sok kelevéz röptében erős pajzsába verődött. s az ifjak bárha botokkal ütik. és jobb combját átverte a nyíllal: és beletört nád-szára. s átszólt Patrokloszhoz. miképen foszt Apiszáónról fegyvert. meg is oldta azonnal a térdét: Eurüpülosz rátört. Így mikor Euaimón ragyogó fia. óvjátok Telamón-fi nagy Aiászt. máskor pedig újra futásnak eredt már.nem tud többé a zajos viadalból: álljátok körül. És Aiász olykor fölvette a vad viadalt még. melle alatt máján. ám egy trószt se hagyott odatörni a fürge hajókhoz: trójaiak meg akhájok közt tombolva középen egymaga állt. hogy a vészt kikerülje. a siralmast. gyorslábu Akhilleusz: mert tatján fönt állva a cetnagyságu hajónak. mint égő tűz lobogása. hogy Aiászt mint dárdázza-szorítja a trósz had. nehézzé tette a combját. mint Árész. mellé zárkóztak. megállt s hajitott ragyogó kelevézzel.” Eurüpülosz sebesülten ekép szólt. megfordulva megint s föltartóztatva a trószok hadsorait. onnan nézte a vad viadalt s a futást. pajzsközepét kelevézekkel döngetve. s válláról vonta le vértjét. ment közelébe. Hát hogy az isteni szép Parisz őt meglátta. Telamón nagytermetü sarját. vissza! a vészterhes napot űzzétek tova tüstént Aiásztól. És legelőbb Akhileuszt kérdezte Menoitiadész hős: 155 .ám a szamár a kövér veteményt letapossa. földbe szaladt. Eurüpülosz hős. büszkeszivű trószok s több földről gyűlt segitőik. Így harcoltak ezek.úgy látom . s csak miután megtelt. s Phausziadész Apiszáónt verte. Őt meglátta az isteni hős. a nép terelőjét. noha vágyakozott jóllakni husával. a bajtársához azonnal onnan a bárkáról: s ez a sátorból kirohant. tüstént feszitette rá íját.

Őt meglátta az agg. Hát legelőször is asztalt tett elibük Hekamédé. de az arcát nem láthattam a hősnek. míly sebesültet visz ki szekéren a harc mezejéről: hősi Makháónnak gondolnám. aki elküldött tudakolnom. lelkemnek lelke leginkább. Makháón. Zeusz-kedvelt Patroklosz. Más ember bizony azt nehezen tudná megemelni megtelten. kérdeni Nesztórt. hogy térdemhez gyűlnek könyörögni mind az akhájok. s ők ingük-szárítani álltak szembe a tengerről fúvó széllel kihevülten. Akhileuszhoz visszairamlok: 156 . kit hoztál ide megsebzetten. tápláló anyaföldre szökelltek a harciszekérről: Eurümedón fegyvernök az agg paripáit eloldta ott a szekértől. falatozni valónak italhoz. arra hasonlít hátulról. Édes italt ebben vegyitett amaz isteni asszony. mert iszonyú nagy baj közelít már. nekik inni kinálta. drága zománcoslábu csiszoltat: s arra kosárkát ércből: s rá hagymát. az isteni férfi. kit Tenedoszból nyert az öreg. egymással váltott szavakon kedvükre derültek: s ajtójukba megállt Patroklosz. Akhilleusz?” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Büszke Menoitiadész.„Mért szólítottál? mit kívánsz tőlem. mert robogó lovaik hamar elszáguldtak előttem. Menj hát. pramnéi jó borból. hogy nem más. s négy füle is volt: mindegyiken búzát csipegetve csücsült a galambpár drága aranyból. magam is már látom. mire Patroklosz megtette barátja parancsát: futva futott sátrak mentén s az akháji hajóknál. S most megvinni a hírt. Édes italt készített szépfonatú Hekamédé. mert ő volt legjobb a tanácsban. csakhogy Patroklosz nemet intett s íly szavakat szólt: „Zeusz-táplálta öreg. sose kínálj. tisztelt. most hiszem én. Ők meg amint Néléiadész sátrához elértek. s hintett rá hószinü lisztet: és. de az agg Nesztór könnyen fölemelte. Tikkasztó szomjuk miután az itallal elűzték. Félelmes. s lám. mikor elkészült az ital. majd sátrukba sietve remek székekre leültek. és hősszivü Arszinoosz lányát az akhájok őneki adták. s drága kupát . s kettős talp tartotta a kelyhet. melyhez most réz-reszelővel kecsketurót morzsolt. fölpattant nyomban a székről. de a nép őrzője. és halavány mézet s mellé még szent buzalisztet.” Szólt.ezt még otthonról hozta az agg hős rajta arany szegek ékeskedtek. kézen fogva vezette be és késztette leülni. mikor ott nagy Akhilleusz dúlt. úgysem ülök le.

disznófalkát ugyanannyit. és százötven aranyszőrű lovat is velük együtt. Eurüpülosz meg a combja tövén nyíltól sebesült meg: s itt van ez is. Hírnökeink szava harsant szét hajnalhasadáskor: jőjjenek el. mely hajdan ruganyos testembe lakott. ekkora nagy zsákmányt sikerült hazahoznom a harcból. Mert neki is jó sokkal volt szép Élisz adósa. mert kevesen laktunk csak. és mind odavesztek a legderekabbak. és megörült Néleusz szive. kit most hoztam ki a harc gomolyából. Esztendőkkel előbb Héraklész hőserejével rontott ránk. hogy nekem. Nagy szerzett zsákmányt hajtottunk el mezejükről. éliszi büszke Hüpeirokhidészt: hajtottam a barmát kárpótlásul. Néleusz sarja tizenkét hős fiu volt velem együtt. milyen nagy bánat kelt az egész táborban! A legderekabbak megdárdázva-nyilazva feküsznek a görbe hajókon. Augeiász. földre bukott. s a parasztnépek szanaszét szaladoztak. mint amikor köztünk s Élisz közt háboruság kélt jószágrablásért. mind kancák voltak. s úgy megvolna erőm is. 157 . Egybesereglett hát minden vezetője Pülosznak s osztakozott. és mi halomra halunk mindnyájan. mert hisz erőm már. bármennyire védjük is őket. Hát az öreg kiszemelt egy ökörcsordát. elenyészett. sokszor gonoszat cselekedtek. én túléltem a bajt. minthogy idegről lőtt nyíl érte.” Erre a választ adta Gerénia bajnoka. Bárcsak oly ifjú volnék. Vagy tán várni akar. azonban Akhilleusz bármi derék.hisz tudod. Nesztór: „Mért sajnálja ekép Akhileusz sebesült fiainkat. négy deli díjnyertes paripája maradt szekerestül Éliszben: triposzért készültek futni a versenyt: ám a király. gyakran a vétlent is vétkesnek véli azonnal. soknak tettek hisz kárt az epívek. bajtól sujtva. megsérült a dicsődárdás Odüszeusz s Agamemnón. annyi csapat kecskét. ifju fiának. sose gondol ránk. míg tengerparti hajóink mind elhamvadnak. Megsebesült már Tűdeidész. az erős Diomédész. kik nyíltól nyilazottak mind? Nem tudja. Így azután amaz ércmezü dölyfös epeioszok akkor megvetvén minket. sokukat kísérte csikója. kik kárt szenvedtek az élisziektől. nem szánja a népét. ötven ökörcsordát s mellette meg annyi juhnyájat. A csordáját ő védte erősen és a legelsők közt kelevézemtől sebesült meg. mind ottfogta magánál. mikor Ítümoneuszt leütöttem. milyen ő: félelmetes ember. isteni agg. s a juhászokat is vele fogta. Püloszban. s a juhokból háromszázat vett. elpusztult egyig a többi. Éjszaka mindezeket Néleusz Püloszába tereltük.

de Néleusz engem fegyvertől tiltott. Íly szavakért. s isteneinknek áldoztunk az egész városban: azok pedig aztán harmadnap ránk törtek mind körmös paripákkal számtalanul: köztük volt két ércingü Molíón. Ám mikor átértek mezején. s lovaim rejtette előlem. Zeuszhoz. Ott tiszteltük a fennkölt Zeuszt remek áldozatokkal s Alpheioszt meg a büszke Poszeidónt barna bikával és a bagolyszemü Pallasz Athénát gyönge üszővel. fel akarták dúlni egészen. amikor rám tört. s oda áramlott a gyalogság.az ütközetekben: s még így is kiemelkedtem lovasok serégéből. akkor még gyermek.s csak maga. úgy törtem seregükre: ötven hadszekeret foglaltam el. marta a földet. fel akarták dúlni a várost. minden gyógyfüvet ismert. Őt. végre pedig vacsorához láttunk mind. méltó rész nélkül közülük haza senki se menjen. értük-bús kocsisuk jöhetett haza hozzánk. Nem kelletlen gyűlt össze Pülosznak népe. hozzánk nagy Athéné futva Olümposzról lecsapott. dárdavető Mulioszt: Augeiásznak veje volt ő. de a többit a népnek elosztani adta. s összerohantunk. nyugalomra ledőltünk mind a folyó partján. szélén ősi Pülosznak: ezt fogták körül ők. messze az Alpheiosznál. vad harchoz nem nagyon értő. az aranyhaju szép Agamédét bírta. amint látták lezuhanni e férfit. hogy a tündöklő napfény beragyogta a földet. akár a sötét vihar. Áréné közelében. leütöttem az érckelevézzel: porba rogyott a vitéz. tettért haragudva szemelt ki az agg hős sok barmot. 158 . Van bizonyos Minüeiosz. s a harcoslelkü epívek szétrebbentek. halom tetejében. büszke lovas-vezetőt. csapatonként.így mondta . és tetejükről két-két férfi zuhant le dzsidámtól. Athénához könyörögtünk. és fegyverben. ahogy voltunk. Én meg. a tengervízbe futó ár. hogy vérteket öltsünk.s elvittem paripáit -. serényen szállt viadalra. ki mit csak a föld ad. vért-övezetten déli verőn ért át Alpheiosz szent folyamához. bárha gyalog vívtam. éj idején. Csakhogy előbb elibük tűnt roppant dolga Arésznak: mert. Onnan egész csapatunk fegyverben. Van bizonyos város. ahol megvártuk a hajnalt mindnyájan lovagok. És mikor összecsapott a Pülosz-beli s éliszi nagy had. És bizony ott ama két Moliónt is földre terítem. ki csatákban a legderekabb volt. de a harcoslelkü epívek ott álltak körben. mert így vitt harcba Athéné. Hát mi eként rendeztük mindezt. mert első lányát. járatlan vagyok én . én meg szekerére szökellve törtem a harc elejére. hőst legelőbb én öltem . Thrüoessza.

hogy legyen első mindig. bent leltük a házban. hogyha egy isten akarja. mi pedig kaputokban ott termettünk: fölpattant ámulva Akhilleusz. és vendég-lakomával bőven. Phthíából mikor Átreidész seregébe bocsátott. Adja neked szép fegyvereit. Ketten a húst szeleteltétek. én kezdtem meg a szót. Mert Péleusz gyönyörű házát is elértük utunkon. sokszor fog még sírni. tán te deríthetsz még sugarat seregünkre. magam én. nagy Akhilleuszt. kínált is hellyel azonnal. Zeusztól vitt neki hírül. s onnan Athéné már seregünket visszaterelte. halottunk jól a teremben. a büszke Poszeidón. s a kezével arany poharából fényes bort öntött lobogótüzü áldozatára. mit tán anyja. Drágám. mint ahogy illik. ha kipusztul a népünk. lovagok közt. s néki ha néznek. ölve a férfiakat. s téged is és Akhileuszt is. ám te idősebb vagy. s te feledted. még el is állnak a trószok a harctól. Én az utolsó harcost itt hagytam. és ő majd hajlik a jóra. Aktór fia. hadd hordd a csatákban. Íly bajnok voltam. 159 . hogy mekkora nagy hős. És ha talán valamely jós-szótól tartana szíve. a többi fölé kimagasló. tudom. nálad főbbnemzetségü Akhilleusz. Zeusz ekkor nagy erőt nyujtott a Pülosz-belieknek: addig kergettük téres csatasíkon az ellent. bárha talán még nincs későn. te add a tanácsot. adj neki bölcsen irányt. az agg Péleusz lovag éppen mennydörgő Zeusznak hamvasztott nagy bikacombot elkeritett telkén. Hát az öreg Péleusz intette fiát. míg termő nagy Akhaiában sereget toboroztunk: Hősi Menoitiosz ott volt épp. őket meg nem menti gomolygó ködbe takarva. Majd. ám Akhileusz maga élvezi csak. téged is intett büszke Menoitiosz aznap. leterítve. ha ugyan voltam. Bent voltunk ketten. s Ólenié-szirthez meg a híres alészi halomhoz. s ámbár ő sokkal erősebb. a hősnek.« Ezt mondotta az agg. mit mondott. Hátha . baráttól hasznos az intés. kézen fogva bevitt. az úrnő. meg a fényes Odüsszeusz.hogyha a harc közepéből apjuk.megindítod szavaiddal a lelkét. hát legalább téged küldjön ki s a mürmidonoknak népét. zsákmányul szedve a fegyvert. s téged apád.ki tudja . józan okos szavakat mondj néki. s újra Püloszba ügettek a hősök Búpraszionból. s mindent. hogy a hős Akhileuszt meggyőzd szavaiddal. és hívtalak útra magammal: nagy volt kedvetek. hogy evéssel-ivással már gyönyörünkre beteltünk. s mind hálát adtak Zeusznak s Nesztórnak. büszke Menoitiosz intett: »Drága fiam. ők sűrű intelmüket adták. míg lovon értünk el buzatermő Búpraszionhoz.

az Aiakidész Akhileuszhoz. az akháj hadak őre. az isteni bajnok: sántán jött a csatából. mind elhullnak a barna hajóknál. vagy kelevéze alatt egy szálig mind odavesznek?” Erre a jóeszü Eurüpülosz neki válaszul így szólt: „Isteni sarj. a megfáradtakat újra a várba könnyeden űznétek sátrunktól. folyt nyirkos veritéke válláról s a fejéről. Patroklosz. nyomorult danaosz vezetők. az meg a trójaiak mezején küzd vészes Arésszal. és hol az égilakók szentelt oltárai álltak. vágd ki a combomból e nyilat. távol vannak.mondják . csurgott éjszinü vére szörnyü sebéből. ti szegény fejedelmek. trójai kéz által: s amazok csak nőnek erőben. így kell hát távol szeretőktől s drága hazától hájatokon hízlalnotok itt föl Trója kutyáit? Ám szólj. meg is indította a hős kebelében a lelket: futva futott a hajókhoz. Eurüpülosz hős.s lélegzethez jutnak a bajnok akháj ivadékok. ahol törvény és gyűlés tág tere tárult. azok mind megdárdázva-nyilazva feküsznek a görbe hajókon. fia Euaimónnak. Mert hiszen orvosaink. Hisz kik idáig a legderekabbak voltak. és zokogó hangon hozzá szárnyas szavakat szólt: „Jaj. szembekerült vele ott combján nyíllal sebesített Eurüpülosz.Akhileusz tanitott rá. Látta. és maga is kitünő orvosra szorul már. enyhítővel. Podaleiriosz és Makhaón is. Ám engem ments meg te. és hintsd meg kellemes írral. Eurüpülosz hős? Én sietek. kínjuk közt: hisz a föllélegzés kurta a harcban: míg ti.” Erre a büszke Menoitiadész neki válaszul így szólt: „Hogy s mint lesz ezután? mitevő legyek. pihenten. már ezután az akhájnak nem lesz támasza. amint . s öblítsd ki sebemből langyos vízzel a vért. mondd meg nekem.” 160 . ám elméje azért a helyén volt. emez sebesülten fekszik a sátor mélyén. melyet rám Nesztór bízott.” Szólt. Kheirón tanitotta. csakhogy még így sem hagylak gyötrődni magadra. őt meg a legnemesebb kentaur. föltartják-e a roppant Hektórt még az akhájok. isteni sarj. Ám hogy az isteni hős Odüszeusz bárkáihoz ért el futva. vezess el a görbe hajóhoz. görbe hajónktól. hírt vinni a hőslelkű Akhileusznak. meg is sajnálta Menoitiosz isteni sarja.

mit szétdörzsölt kézzel: a kínját így szűntette: a seb hegesült.Szólt. Erre lefektetvén kardjával vágta ki nyomban combjából a hegyes nyílveszőt: és a sötét vért mosta ki langy vízzel. keserű gyökeret helyezett rá. enyhület-osztót. átfogta derékon a nép-pásztort. 161 . vérzése elállott. s odavitte sátra felé: odabent bikabőrt teritett le a szolga.

de a harc most még lángolt a remekbe épült fal mellett. mint sebes orkán. mindet. s mivel istenek ellen emelték. se a széles bástya fölül. addig sértetlen magasult ez az argoszi nagy fal: ám miután meghaltak a legjobb trójai hősök. és míg Akhileusz dühe tombolt. hol a pajzsok. hol szép árjuk odáig folyt. mit a gályák védelmére emeltek és körülárkoltak: de nem adtak az égilakóknak híres szép hekatombát. argosziak s trószok. hogy védhesse hajóik és a halom zsákmányt. Heptaporoszt. meg az isteni ősi Szkamandroszt. Mint ha vadászifjak meg ebek közt közreszorítva vadkan vergődik. s argosziak közül is ki megélt. Gréníkoszt s véle Karészoszt. Míg Hektór még élt. medrüknek ölébe. úgy zuditotta e falra kilenc napig. aki megsebesült. Ezt voltak később végzendők büszke Poszeidón és Phoibosz. vagy erős és zordon oroszlán. Föld rázója Poszeidón járt hármas szigonyával élükön és . a harc-sisakok sokasága hullt a fövenybe s a félisten daliák seregestül: torkolatát e folyóknak Apollón egybeterelte.mit a harcos akhájok kínnal emeltek minden alap-követ és cölöpöt szétvert a habokkal: szépvizü Hellészpontosz előtt símára söpörte s újra fövennyel fedte be végig a parti vidéket. hosszu időn bizony az nem is állott sziklaszilárdan. recsegett a kövek rohamában fönt a gerendázat. mely tengerbe rohan le az ídai csúcsról. gomolyogva. akár azelőtt. és szeretett honi föld fele szálltak az argoszi gályák: akkor már kieszelte Poszeidáón meg Apollón: ezt a falat leverik. dúlt köztük. s az akhájt Zeusz ostora verte: s így beszorultak a görbe hajók közibé seregestül. s a folyókat visszaterelte. nekizúdítják a folyókat. és Szimoeiszt. Rhodioszt.TIZENKETTEDIK ÉNEK A FAL MEGOSTROMLÁSA Így ápolta a hős Patroklosz sátra ölében Eurüpüloszt. ki pedig lehanyatlott. Rhészoszt. féltek a rémületébresztő Hektór erejétől: ő meg. 162 . és szakadatlan záporozott Zeusz. és Priamosznak városa még dúlatlanul ott állt. s tíz év ostrom után Priamosz nagy városa megdőlt. S az árok ezentúl nem védhette soká az akháj sereget. Aiszéposzt. hogy mielőbb tengerbe taszítsa. ők meg verekedtek. szétrontván a falat.

ki mitőlünk újra a várba kerül. 163 . s mi a mély árokba bukunk le.” Így szólt Púlüdamász. hátrábbhúzódnak az ifjak: így forgott Hektór. esztelen űzzük az ároknak rohanó lovainkat: szörnyü nehéz áthágni ezen. se csatáznunk. hogy szép rendben tartsa az ároknál paripáit: ők maguk elrendezkedtek. Hektór s tisztanevű hős Púlüdamász csapatában legtöbb s legderekabb harcos vágyott a leginkább szétrontván a falat verekedni a görbe hajóknál. de az állatnak sose retten nagyszerü szíve. s a sánc tetején szúrós cölöpök sorakoztak. öt csapatuk lett. félek. mert visszariadtak: tág árok volt. kezükből sok kelevézt hajigálnak rá. Jókerekű szekeret húzó mén nem mehet ott át egykönnyen. jó nagyokat. szaporán nekivág a soroknak. nem lehetett átugrani rögtön. mind úgy cselekedjük: tartsák itt fegyvernökeink lovainkat a sáncnál. egész csapatunkkal Hektor után menjünk: az akhájok vissza nem űznek. Rajta azonban. ámde ha megfordulnak s újból megfutamítnak bárkáik mellől. hisz kétoldalt buckák meredélye védte. sem könnyen. hogyha reájuk már végvesztük hurka vetődik. Argosztól távol. hogy az árkot ugorják át. mind leszökellt. Mert ha a fennendörgő Zeusz igazán el akarja veszteni őket. annyira szűk ez a hely. bátorság hozza halálát: erre meg arra forog. amint mondom. név nélkül vesszenek el mind. melyeket ott az akháj sarjak vertek be a földbe. amikor meglátta az isteni Hektórt. de saját gyors ménei sem merték megtenni: nyihogtak erősen ott a magas parton s álltak. kiáltott társainak. Púlüdamász. s Trójánkat pártolja a harcban. és ahová odaront. hős Hektór mellé állva ekép szólt: „Hektór s más vezetői a trósznak. és el nem menekül. menekülve az argosziaktól. és mi gyalog. csapatokra oszoltak. hogy megsebesülnek. én bizony óhajtom. a tömegbe nyomulva.ők meg bástya gyanánt elrendezkedve felállnak szemben véle. És ezután kocsisának mind úgy adta parancsát. védelmül a harcosok ellen. Többi vitéze se ménekkel gyűlt egybe körötte. tetszett Hektórnak a bölcs szó: fegyveresen szökkent szekeréről nyomban a földre. s mind sietett vezetője nyomában. vértben-fegyverben. hegyezett cölöpöknek nagy sora védi s az argosziak fala is közelünkben: itt paripákkal nem lehet átkelnünk. sűrűn. s a gyalog töpreng: vajon átjut-e rajta. a megsegitőknek. hogy ez itt essék meg azonnal. azt hiszem. akkor hírmondó sem akad.

Ásziosz Hürtakidész. hogy kikerülve a szörnyű véget.Kebrionész is vélük volt. harmadikat Helenosz vezetett deli Déiphobosszal. és velük együtt tört közelébe a fürge hajóknak. Íamenosz meg Oresztész. Hektór a szekérhez őrül hitványabb harcost tett Kebrionésznál. a harciszekérnek. s Anténór két fia véle. paripáival. hisz a két legjobb daliát a kapuknál lelték. Balgatagok. Szarpédón a remek segitőknek volt a vezére. kitünők mindennemü harcban. hadszekerekkel. Szelléeisz vize mellől. Minden trójai hős. másik a vérszomjú Árésznak mása. az erős Polüpoithész. szekerét. Aineiász. s bizakodtak. Leonteusz: ők a magas kapuszárnyak előtt őrt állani voltak. a vezér. elesnek a barna hajóknál. melyek nap-nap után állják a vihart meg az orkánt. háthogyha a harcból visszafutó társat megmentenek ott a hajóknál. egyedül nem akarta árok partján hagyni derék kocsisát s paripáit. dárdavető-lapithák két vadszivü sarját. balgán: sorsa nem az volt. örüljön a szép paripának. kit fényes nagy paripái hoztak Ariszbéból oda. Alkathoosz meg a bajnok Agénór. várták. Arkhelokhosz s Akamász. a derék. mint a magaslombú tölgyfák a hegyek tetejében. Más csapatot Parisz. remélve: a bajnok akhájok már ki se tarthatnak. hogy közeledjék Ásziosz. S most szikkadt-bikabőr-pajzsuk magasan fölemelve törtek a jólépült falnak haragos hadizajjal bajnokok élén Ásziósz. sem zárt kapuszárnyat: tártan a harcosok őrizték. Erre rohant a merész. szertefutó roppant gyökerükkel a földbe fogózva: ők is ekép bizakodva kezükben s hős-erejükben. Mert a hajók balszárnyának rontott. el nem inaltak. két Priamosz-gyermek s vélük hős Ásziosz ott volt. Most egymás mellé bikabőr-pajzzsal tömörülve. arra terelte lovát. minden híres segitőtárs tisztanevű hős Púlüdamásznak tette tanácsát. de elesnek a barna hajóknál. hol a síkról tért be az argoszi nép paripákkal. s vissza a széltől látogatott Trójába kerüljön: gyűlölt végzete őt sokkal hamarabb betakarta. törtek az argosziakra heves vággyal. s Glaukoszt vette magához s harcias Aszteropaioszt: mert úgy látta. s nem lelt a kapuknál sem roppant védő zárat. és az övéi zajjal törtek utána. Ásziosz Hürtakidész. hogy nem tarthatnak ki. hogy ők seregében a legderekabbak. Ankhíszész fia állt élén negyedik csapatuknak. náluk csak maga volt kitünőbb valamennyi vitéz közt. 164 . egyik Peirithoosz fia volt. dárdájától Deukalión-fia Ídomeneusznak.

s harcolnak gyermekükért mind: így. ki az argosziak seregét pártolta a harcban. védték a hajókat kénytelenül: s búsult szívében mindegyik isten. Közben a hős lapithák dúltak rohamos viadalban: Peirithoosz fia. védve a sátrakat és magukat. mígnem a rárepülő kelevéz elorozza a lelkét: éppígy csattogatott emezek mellén is a páncél szembe találtatván. Mások más kapunál verekedtek erős viadalban. majd rézsút kirohan. amelyek fészküket építették sziklás út közelében. a hazugságnak lettél te barátja.” Szólt. nyomba kirontottak. hogyha sötét felhők seregét gomolyítja a szélvész. míg oda nem vesznek. mind. istenként. Hősi Pülón és Ormenosz is meghalt keze által. Míg amazok köveket hajigáltak a bástyatetőkről. és Damaszoszt ércarcu sisakján verte keresztül: föl nem fogta az érckelevézt az az ércsisak ekkor. mert nagy bátran tusakodtak. nem tágitanak kapujukból. az. ámde nehéz nekem. mely a rengeteg erdőn várja a férfiak és a kutyák tömeges közeledtét. nagyon is: mert már hittem. mint két megdühödött vadkan. és üreges házuk nem hagyják el. vagy míg fogságba nem esnek. mint karcsú darazsak vagy méhek. s bosszúsan ilyen szavakat szólt: „Zeusz atya. és danaosz daliák sora közt rohanó riadás kél. Antimakhosz sarját most Árész ága. Ketten először a jólábvértes akháj daliákat bent buzdították. és koponyát roncsolt a gerely hegye. és a sokat-tápláló földre szakadnak a pelyhek: így omlott a sürű lövedék az akháji kezekből s trójaiakból is: sisakok meg domboru pajzsok kongtak a roppant sziklakövek rohamában erősen. hogy a bajnok akhájok nem tartják föl erőnk rohamát s győztes kezeinket: s most ők. noha csak ketten. sok gyökeret kiszakít. combját csapkodta kezével Ásziosz Hürtakidész. de bevárnak minden mézrablót. meg a fürge hajókat: mint amikor hópelyhek hullanak egyre a földre. bízva a bajtársakban fönt s a saját erejükben. hogy védjék mind a hajókat: ám miután látták. Följajdult ekkor. s egybekeverte vérrel egész velejét: leigázta a harcratörekvőt. Leonteusz. széttördeli körben a cserjést. 165 . s verekedtek a két kapuszárnynál. hős Polüpoithész dobta a dárdát. hogy a trósz föliramlik a falra. hallik fogcsattogatása. de szavára bizony nem hajlott Zeusz szive mégsem: mert hiszen ő Hektórnak szánt diadalt a szivében. mind sorra sorolnom: mert az egész kőfal körül így lobogott föl a vad láng: és az akhájok.Ásziadész Adamász és Thón s velük Oinomaosz hős. bár búsan. lám.

akkor az istenek elvették eszedet bizonyára: lám. élve. Mégis megmondom. kit a bajnok akhájok érccel döfnek agyon. és kinek intelmére figyelmez a nép is. és nem tudta a zsákmánnyal fiait megetetni: így mi. S Púlüdamász. te feledtetnéd mennydörgő Zeusz akaratját. s körme között roppant véres kígyó tekerőzött. Hogyha pedig komolyan mondod s igazán e beszédet. mint te: növelnie kell az erődet. ha a trójaiakhoz jött igazán e madár. és szemből sujtotta meg őt. mely csapatuk balról tovahagyta. mit látok a leghelyesebbnek. szörnyü erővel. addig Púlüdamász s Hektór csapatában a legtöbb s legderekabb ifjú sóvárgott már. nem ért vele fészke ölébe. amint látták a középen azt a szines kígyót. mit nekem ő megigért. s a bárkákat lángokba borítsa. öv alatt gerelyével verte keresztül.” Görbén fölfele nézve felelt sisakos deli Hektór: „Púlüdamász. így lesz. engem ugyan mindig vagdalsz a tanácsban. mely csapatunk balról tovahagyta. s meghátrálnak a bajnok akhájok. pajzsos Zeusz szörnyü csodáját. vonagolt és még kész volt a kemény viadalra: mert a madár mellét. s az őt kínjában a földre dobta megint. mert madarat láttak. egyet a másik után teritette a dús anyaföldre.Hippomakhoszt. fennsuhanó sast. Már az akháj ellen bárkákért vívni ne menjünk: mert azt gondolom én. Majd hüvelyéből éles kardját rántva ki. át a kapuknál. rátört Antiphatészra először. visszafelé gyűrűzve. hogy a bástyát áttörhesse. ha átrontunk is a bástyán. Így ítélne a jós. míg a madár a szelek szárnyán víjjogva suhant el. Megdermedtek a trószok. míg védik a fürge hajókat. akinek szive ért a csodákhoz biztosan. a küzdők nagy tömegében. mikor épp átrontani vágytak. sehogyan sem szólsz kedvemre e szókkal: máskor tudsz ennél jobb terveket is kieszelni. s bólintott rá a fejével? 166 . nyaka alját meg-megütötte. ennek utána Menónt s vele Íamenoszt meg Oresztészt. Egy kis időt a gödör mellett tanakodva pihentek. egyszerü harcosnak mást mondani. vissza a bárkáktól már nem jöhetünk hadirendben: hátrahagyunk sok trósz daliát. s ez a földre hanyatthullt. s a sereg közepébe zuhant le a kígyó. Míg ők holtakról csillámló vértet oroztak. mikor épp átrontani vágytunk. ekép szólt: „Hektór. hős Hektór mellé állva. de elhajitotta. élt. fennsuhanó sas. s körme között roppant véres kígyó tekerőzött. tenni a gyűlés vagy csata közben. bár helyesen szólok: hiszen az nem is illik amúgy sem.

És odafönt sürgött mindkét Aiász a toronyban. tarka mezőt. Egy csak a legderekabb jós-szó: harcolj a hazáért. a várig elűzzük. hisz a harcban amúgy sem egyenlő minden férfiu. látva. rögtön a dárdámtól sujtatva veszíted a lelked. jobbra akár ha röpülnek a nap s hajnal fele szállva. s a nyomába rohantak a társak rémületes zajjal. Mint ahogyan sűrű havazás zúdul le a földre. előre rohanjatok egyre. Hektórnak hallva a hangját: egymást buzdítsátok. téli napon. Inkább nagy Zeusznak kívánjuk tenni tanácsát. kitünők. hogy a bástya omoljék.” Így harsogtak. mért is rettegsz te a harctól. vagy mást is akarnál elfordítani küzdelmünktől csalfa szavakkal. hogy kiszorítjuk az ellenséget. néki. buzdította az argoszi népet: volt. kiszökő magas ormot. az istenek és a halandók égi urának. akháj seregük serkentve csatára. mígnem beborítja végig a hegységek tetejét.” Így szólt. melyet a bajnok argosziak legelőbb vertek védelmül a földbe. Rángatták ezeket s lesték. neked akkor sem kell félni haláltól: mert a szived sose harcias és a csatát ki nem állja.Inkább azt akarod. mely a hajókat porral szórta be. kit mézédes szóval. hol a nap lehanyatlik a sűrü homályba. most mindünknek van feladatja: látja saját szemetek bizonyára: ne fusson el innen senki hajóinkhoz. s nyugtatván a szelet. mialatt villámszerető Zeusz Ída hegyéről küldte alá viharát a szeleknek. és vezetett. s a kövér szántókon az emberi munkát. 167 . Mondd. hogy a nagyszárnyú madarakra hallgassunk: hanem én madarakra sosem hederítek. közben azonban nem hátráltak az argosziak sem. fehér nyilait mutogatja. s még aki gyengébb is. hogy az viadalmát elhanyagolja: „Kedveseim. vad viadaltól? Hisz ha mi egy szálig mind elhullunk az akháji bárkáknál. rúddal döngették a cölöpsort. Ám ha a harctól húzódol. küldtek a pajzsok alól lövedéket a falra-törőkre. és az akhájok lelkét csüggesztvén. kikötőit. villámló nagy olümposzi Zeusz tán még meg is adja. Tornyai ormát rombolták. Hektórt diadalra vezette: bízva e jelben most s a saját erejükben a trószok. párkányt leütöttek. ha a földilakók számára a bölcs Zeusz kezdi havát hullatni. és beborítja az ősz tenger partját. megkísérelték áttörni az argoszi bástyát. kit szigorúval korholt. volt. ám bikabőr pajzzsal védvén peremét a toronynak. havazik. adta parancsát. s harcban közepes daliák is. balra akár.

168 . mely húst rég nem evett. mint istenre? Miért oly nagy telkünk is a Xanthosz partjainál. s körben arany sávokkal díszítette a szélét). S tán ekkor sem tudja a trósz meg a nagyszerü Hektór szétrombolni a bástyakaput s a reteszt. Megborzadt ettől Peteósz fia. bajtárs. hogyha fiát. szőlőt és búzát termeni áldott? Kell hát. a két kelevézt suhogatta. lám. én se rohannék így a legelső sorba csatázni. mást mindent betakar Zeusz hulló hózivatarja: így zuhogott mindkét oldalról sűrün a szikla. s indult. trószra akhájtól és a hajító trójaiaktól rá az akhájra: s a fal döngött széltébe szünetlen.és csak a szembefutó hullám tarthatja fel útján. Ez feszitette előre azonnal a domboru pajzsot. vagy learatni. kik virrasztanak ott lándzsásan. fürge kutyákkal. mint a hegyekben nőtt vérszomjas oroszlán. Hippolokhosz-sarj Glaukoszhoz szólt nyomban eképen: „Glaukosz. és a halandó tőlük nem tud megmenekülni. ugorva. vagy ő sebesül meg ott legelől a serény kézből kivetett kelevéztől: isteni Szarpédónt így indította a lelke. legderekabb lükiébeliek sora közt verekednek. és téged se tüzelnélek híres viadalra: ám miután a halálnak végzete számtalan úgyis. büszke Menesztheusz: mert hisz az ő bástyája felé vittek veszedelmet. próbatevés nélkül nem hagyja el így sem az aklot: ámde vagy elrabol egyet. hogy szétrombolja a párkányt. induljunk: diadalt vagy nyujtani. mondd.« Hisz. szép lemezes pajzsát (melyet remekelt a kovácsa ércből. és most ösztönzi a lelke. hadd szólhassanak így sürü-vértes jó daliáink: »Nem méltatlanul országolnak. teste elé feszitette. és sűrűn védett belevarrt bikabőrrel. mert bátorságuk is első. Szarpédónt bölcs Zeusz nem dühösíti ekkor az argosziakra. a hatalmast.” Szólt. S ketten ekép Lükié nagy népét harcba vezették. hogy mi a legderekabb lükiébelieknek élén járva rohanjunk most a tüzes viadalba. hajlott a szavára. s Glaukosz meg nem fordult. miként tulkokra oroszlánt. mi okért tisztelnek minket erősen székkel meg hússal s borral telt jó poharakkal otthon a szép Lükiában? Mért néz ránk az egész nép. hogy bástyát hágjon. Lükiában s méltán esznek zsíros húst e derék fejedelmek. hogy juhokért az erős aklok közepére berontson: és ha juhok mellett pásztor-népekre talál is. ha talán e csatából megmenekülve már örökéletüek lennénk s örökifjak is egyben. s nagyszerü édes bort.

a bátor. hát legalább Telamóniosz Aiász menjen. mert iszonyú sebesen közeleg meredek veszedelmünk: errefelé törnek Lükié vezető daliái. benti terére kerülve szorongó népre találtak: mint a sötét vihar.Körbetekintett hát az akháj tornyok fele. harci tusájuk. mert iszonyú sebesen közeleg meredek veszedelmünk: arrafelé törnek Lükié vezető daliái. a hős. s Oiliadészhoz azonnal ilyen szárnyas szavakat szólt: „Aiász. aki társaitól a veszélyt tovaűzi: s látta a két Aiászt. itt ketten. vezetői az ércinges danaóknak. Zeusz-táplált Peteósz kedves fia hív segitőül. s vélük Pandíón.” Szólt. álljatok és buzdítsátok hős harcra a népet: én magam arra megyek. és vele együtt ment Teukrosz. s nekivágok a vad viadalnak. aki oly jól ért a nyilakhoz. Hát hogy a büszke Menesztheusz bástyájához elértek. kik a harccal jól sose laknak. és odaérve a két Aiászhoz. aki oly jól ért a nyilakhoz. és vele Teukrosz. a hős. és vele Teukrosz. hívd ide Aiászt. kik mindig kitünőek voltak a vad viadalban. hát legalább Telamóniosz Aiász jőjjön. ámde ha ott is van munkájuk. isteni hős. de kiáltással nem tudta elérni. Thoótész. mindkettőt inkább: legjobb ez lenne valóban.” Így szólván. miután rajtuk segitettem. kik mindig kitünőek voltak a vad viadalban. ámde ha itt is van munkátok. állva. nem is volt rest a magas Telamóniosz Aiász. lát-e harci vezért. azonnal ekép szólt: „Aiászok. közelben meg Teukroszt. hallotta szavát és nem halogatta a hírnök. aki sátra felől jött épp az imént. Teukrosznak görbe nyilával. hogy munkájában vegyetek részt most vele kissé: s inkább mindketten: legjobb ez lenne valóban. mert nagy volt a zsivaj. És legelőbb Telamóniosz Aiász ölt meg egy embert. be akartak törni erővel. a bátor. visszajövök rögtön. Aiászhoz küldötte Thoótész hírnököt ekkor: „Rajta. úgy özönöltek a bástyafokokra nagy Lükié daliás fejedelmei és vezetői: szemberohanva megütköztek. fuss. sivitó hadizaj kélt. testvére atyáról.” Mondta. te magad s az erős Lükomédész. futva futott el a vértes akháj seregek fala mentén. odament nyomban Telamóniosz Aiász. magas égig szállt föl a lárma dárda-ütött pajzsokról és tarajos sisakokról és a kapukról: mert mind zárt volt. 169 . és a vitézek körbeözönlötték. harci tusátok.

jóval erősebben törtek körülötte a harcba. Aiász meg nekirontva döfött paizsába: keresztül nem tört. mert még volt diadalra reménye. nagylelkű bajnok Epiklészt. Ám. nem könnyű puszta magamnak bástyát törni s utat megnyitni a görbe hajókhoz: jertek hát vélem: többtől jobb munka telik ki. Szarpédón izmos kézzel megfogta a párkányt. míly nagy feladat vár rájuk e harcban. körötte rezes szép vértje csörömpölt. mert látták. Thesztór sarját gerelyezte keresztül. még a nagyon viruló erejű fiatal sem. 170 . ki őt sebesülten látva dicsekszik az argosziak közt. lebukott az a falról búvárként. Bent meg az argosziak tömörítették hadirendjük. soknak tárt szélesen ösvényt. s így megszűntette a harcát. két kézzel se. de ő fölkapva aláhajitotta: és szétzúzta a négyormú sisakot meg a csontját végig egész koponyájának. mint mesgye körül ha perel két férfi erősen. Glaukosz távoztán Szarpédón bánata ébredt. és ők védfalon át verték egymás mellén a hatalmas szépkörü sok bikabőrpajzsot s repeső kicsi tárcsát. mely bévül a bástyán kőhalmon feküdött: mai ember meg nem emelné könnyen. de egészen nem hátrált meg. deli sarját Hippolokhosznak nyíllal verte keresztül. nehogy ott haljon meg a görbe hajóknál.Szarpédón társát. amint hágott föl a falra: látva csupasz karját. s Alkmáón a kirántott dárda nyomába lepuffant arccal a földre. s a vitéz lükiébeliekhez ekép szólt: „Hős lükiébeliek. Rátámadt Aiász s vele Teukrosz is. s ők félvén a király nagyhangu szavától. kint a közös szántón. mértéket tartva kezében. rögtön amint meglátta. ám rohamát megrendítette a hősnek. Teukrosz meg Glaukoszt. s a párkányzat leszakadt: afölött meg védetlen fal nyílt. mért lankad harcierőtök? Bárha erős vagyok is. és csontjaiból hős lelke kiröppent. de a bajt Zeusz félreterelte sarjától. ez nyilazott rá s melle körül ragyogó szíját sértette a nyíllal roppant pajzsának.” Így szólt. Megfordult. Kissé visszavonult ez a párkánytól. és a kicsiny földön jogokért cívódik a kettő: így ezeket csak a védfal választotta el. Glaukosz titkon osont el a faltól: egy se legyen. rá éles sziklát hajitott. de harcát mégse feledte: Alkmáónt. Nem tudták a derék lükiébeliek sem a védők bástyafalát áttörni s utat bárkák fele nyitni. s nem tudták dárdás danaók sem a falratörőket visszataszítani már. miután egyszer behatoltak. elrántotta.

voltak. derék asszony. melyek a két roppant kapuszárnyat támasztották. lovas trószok. lobogott szeme fénye. S messzeható hangon rikkantott trósz seregére: „Rajta. mely egymásra feszült. s csupaszon tárult fel a hátuk harc közben. s közepébe csapott be. mint ha a mérlegjét a magasba fonónő tartja. berohant. arca akárcsak a száguldó éj. S nem futamíthatták meg az argoszi hősöket így sem: álltak. alul vaskos volt. teste a rémes páncélban ragyogott. nem akadt. rontsanak át a falon: tették is mind a parancsát: nyomban özönlöttek. melyet akháj daliák ontottak s trójai hősök. mások a tárt kapukon: s az akhájok szertefutottak görbe hajóikhoz: riadalmas nagy hadizaj kélt. ezt a küszöbről egykönnyen fölemelni szekérre mostani földi halandók közt még két nagyon izmos férfi se tudná: s ő könnyen csóválta magában: mert könnyűvé tette a csalfa Kronosz fia néki. s a teher súlyát alig érzi: így hurcolta e sziklát most Hektór a rudakhoz. s azok hallották mind a fülükkel. s mellvédet másztak. és mindenfele szétröpködtek a deszkadarabkák. aki föltarthassa az útján. mely végig fedte. Hektór megragadott egy nagy sziklát. és az erős kapu belső részén két retesz is volt. S visszafelé fordult. s pusztítsátok bárkáik a tűzzel. fönt pedig éles. és az erődre rohantak azonnal sűrü csapatban. kezében lándzsákkal. lábát jól terpesztve: ne légyen gyönge a sujtás: és mindkét sarkot széttörte: behullt a nehéz kő. kik megfordultak. mást meg pajzsán át vert le a lándzsa. ki először ugort be a bástyán. rettentőt reccsent az egész kapu. s egy szeg szoritotta a zárat. törjétek szét az akhájok bástyafalát. 171 . súlyt s gyapjat elosztva egyenlőn. Jó közelébe kerülve megállt. hegyes ércet tartva kezükben. mígnem végül Zeusz Hektórnak. mely előtte állt a kapuknak. hogyha csak isten nem. sürgette a trósz daliákat. mert az a kő bezuhant. kik a bástyatetőn át. Mint ahogyan fél kézzel is elviszi könnyen a kosnak nyírt gyapját a juhász.” Szólt buzdítva. S beszökellt ragyogó deli Hektór.Ekkor az érc irgalmatlan sokakat sebesített. Tornyok s párkányok mindenfele áztak a vérben. zárai törtek. fiait hogy tudja etetni: köztük is íly egyenlőn állt mérlegje a harcnak. a Príamidésznak adta a főbb diadalt. bárha silány bért kap.

fogta ki őket. mert oda föl jól ellátszott az egész magas Ída és Priamosznak városa és az akháj hadigályák. mélyen a vízben közte az imbroszi szirteknek s Tenedosz szigetének: itt lovait fékezte a föld rázója Poszeidón.TIZENHARMADIK ÉNEK HARC A HAJÓKNÁL Zeusz miután Hektórt s népét a hajók fele vitte. befogta. szikrázik s el nem enyészik. hogy valamely örök isten menne segítségére a trósznak vagy danaosznak. s szánta az argoszi népet. mert ráismertek urukra. negyedikre elérte a célját. szörnyen Zeuszra-dühödten. fényes arany. Trója felé már nem fordult ragyogó szeme többé: mert nem hitte szivében. Tágterü barlang van habok alján. erdős hegy legtetejében. Tengerből jövet ott ült. amígcsak vissza nem ér az uruk. ott is hagyta a fáradalom s örökös hadivész közt. Közben a trójaiak. bánta. zúgva-rikoltva nagyon: hitték. hogy őket a trósz öli. és örömében a víz kettévált: szálltak a mének. harcos műsz népét s tejivó jó kancafejőkét és az igazszívű abiosz népnek mezejét is. s elhajtott a habon: szökdelltek a tengeri szörnyek vígan az útja nyomán. erdő elnemenyésző lába alatt a haláltalan úrnak. ott ült ő ugyanis. s meg sem nedvesedett odalent érctengelye közben: oly suhanó paripák vitték az akháji hajókhoz. Érckörmű lovait miután. s ambrosziát szórt nyomban elébük abrakul. hogy az argoszi gályát 172 . gyors lábbal sietett: megrendült bérc. orom. hogy a két paripát ottfogja. mint tűzláng vagy sebes orkán. fölemelte a díszes szép arany ostort. Hektór Príamidészt makacsul vágyódva követték. két gyorsröptű lovát. s az akháj tábor fele indult. majd föllépett hadszekerére. odaérve. messze lovas thrákok tájékát vette szemügyre. thrák Szamosz orma fölött. Indult is hamarost kiszökellő bérci tetőről. aranyos szép hosszusörényűt: s ő maga is szinaranyt öltött. bámulta a harc viadalmát. Aigait: ott épült híres palotája a víznek mélyén. ő maga meg ragyogó szemeit másmerre vetette. Hármat lépett csak. és az arany béklyót lábukra vetette. nemszakadót. Csakhogy a Földrázó sem ügyelt húnyt szemmel a harcra.

megmentitek úgy az akháj hadinépet. s Aiászhoz. üditették. Ő maga szállani kélt. és fürgévé tette a lábukat és kezüket fönt. s a szemöldjük alól csordult ki a könnyük.” Válaszul erre eképen szólt Telamóniosz Aiász: „Dárdafogó győztes kezem énnekem is verekedni vágyik. gyors gályáknál. valamely nagy olümposzi isten a jósnak képében küld minket a gályákhoz verekedni: mert bizony ez nem Kalkhász volt. és az amúgy is igyekvő két Aiászhoz ekép szólt: „Aiászok. Bárcsak most valamely isten vetné szivetekbe. hirdeti fennen. mely meredek roppant szikláról kél a magasba és egy más madarat kergetni a róna fölé száll: így surrant tova tőlük a föld rázója.mind beveszik. Már ezután nékem kedves kebelemben a lelkem jobban vágyakozik verekedni a vérviadalban. ki isten. és föl is ismertem: könnyű meglátni. ki olyan nagyon éhes a harcra.” Ők egymással ilyen szavakat hallatva beszéltek. vígan a vágytól. hol az őrjöngő Hektór viszi harcba csapatját mint tűzláng. Más részen sose tartok a trójaiak diadalmas karjától . hogyha a harcra ügyeltek s nem rémült szaladásra. hogy még valamely baj is érhet.bármennyire ádáz fürge hajóinktól. hogy a roppant bástyafalat már áthágták csapatostul a trószok: látták ezt. látván. s fent a kezem. Telamón sarjához azonnal ekép szólt: „Aiász. Oileusz-sarj Aiász ismert rá köztük először. buzdítva a többit: így el is űznétek Hektórt . földrázó büszke Poszeidón jött ki a tengerből. lám. kik szivüket. Poszeidón. hogy helyetek jól álljátok. s fájdalom ébredt lelkükben. s bottal e kettőt megsuhogatva el is töltötte hatalmas erővel. Már szörnyen kimerültek. itt félek szörnyen. s lent mindkét lábam előre rontana: egymagam is kész volnék már tusakodni Hektórral szemben. a madárfigyelő jós: láttam a lába hogyan libbent. Kalkhászéhoz volt érc-hangja s alakja hasonló. lent meg lábam sóvárog a harcra. hátrább. ha akár az Olümposzi hajtja. erőm felgyúlt. 173 . Közben a Föld-övező fölverte a többi akhájt is. valamint gyors szárnyon a sólyom. s meg is ölnek minden legderekabbat. itt. s bíztatta az argoszi népet.” Mondta a föld-övező Földrázó. Csakhogy a föld-övező. minden tagjuk elernyedt. mit lelkükbe vetett be az isten.noha áthágtak csapatostul a bástyán mert föltartja a jólábvértes akháj sereg őket. amikor tovasurrant. s hogy a nagy Zeusznak fia.

Harcban-erőshangú hős Hektór már a hajóknál harcol nagy hevesen: szétzúzta kapunk reteszestül. Déipüroszt is. hogy vétket követett el szélesen országló hős Átreidész Agamemnón. mert hisz a legjobbak vagytok seregünkben. Mérionészt s vele Antilokhoszt. mert úgy megsértette a gyorsrohanásu Akhilleuszt. úgy verekesztek: ám ha elálltok a harcoktól. s íme Poszeidón jött közibük. pajzs ért meredezve a pajzshoz. és a gyalázattól féljen ki-ki: szörnyü viszály kélt. s nem gondol a harccal a népe. s könnyen fölrázta erős hadirendjük. itt van már az a nap. iszonyúbb bajt hoztok még a fejünkre ezzel a restséggel: keljen szivetekben a szégyen. sohasem megy teljesedésbe: trójaiak törnek bárkánkra. s Péneleósz hőst. ők meg előre tekintettek. párduc. Athéné: válogatott daliák vártak Hektórra s a trószra. míg bólintottak: mivel ennyire sűrüen álltak: izmos markukban kelevézeik összeverődtek. hogy még menekülnek. dárda a dárdához. karját s erejét az akhájnak szemtől-szembe bevárni bizony csöppet sem akarták. hős férfiu férfit: sok ragyogógombú forgós sisak összecsapódott. vezetett deli Hektór. aki gyáva. ki küzdeni nem mer: ámde tirátok a szívem fölgerjedve haragszik. vészes viadaltól. 174 . melyen leigáznak a trószok. ifju legények. Olyannal nem civakodnám én. S távol a várostól vívnak ma. Jaj. Jaj. nékünk nem szabad akkor sem húzódni a harctól: gyors orvoslás kell: derekak szive gyógyul amúgy is. véle Thoászt is. Csakhogy a trósz támadt szaporán. Ámde ha biztos is az már. roppant és szörnyü csodát látok szemeimmel.” Így sarkallta a Föld-övező az akháj daliákat: s fölsorakoztak a két Aiász körül ekkor a sűrű hadrendek.nem hitték. szárnyas szavakat szólt: „Szégyen ez. ha ti így vonakodtok a vad viadaltól. tétova bolyg s menekül. értőit a hadnak: buzdította e bajnokokat. kik ennek előtte félénken szaladó szarvasnak másai voltak. sóváran a harcra. vártam bizony. Teukroszt s Léítoszt buzdítani ment legelőször. sem a harc keltője. mert hitvány a vezér. sose gáncsolná odaszállva e rendet még maga Árész sem. melyről azt hittem. a görbe hajóknál. hogy ti hajóinkat megmentitek. mely a sakál. ti puhák. pajzs pajzsot. mind haragusznak rá: nem akarják védeni véle fürge hajóinkat s inkább közelükben elesnek. mert nem született viadalra: így eme trójaiak. argosziak. farkas lakomája az erdőn. sisak ért sisakot. Nem szép ám.

s Mérionész hős vissza. Pédaioszban volt. s élt Priamosz mellett. háza. kinemoltódó hadizaj kélt. útnak eredt sátrak mentén s az akháji hajóknál. kitűnni a trósz közt. bárhogy nekilendült: úgy Hektór . csakhogy e rárohanót Hektór megdobta gerellyel: ez meglátta előbb. Déiphobosz meg messzire nyujtva a bőrpajzsot. leröpül. akár a szülöttét. s visszataszították: Hektór hátrált meginogva. lükiébeliek.szembe szökellt. S mások vívtak mind. Déiphobosz. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal. a népe közé hátrált már. s az asszonya Médeszikaszté volt.” Szólt. célt nem vétett. bennük igen megakadt: az akháj fiak ott vele szemben kardokkal s kettős kelevézekkel kaszaboltak. S most Teukrosz fültőben ütötte a hosszu gerellyel és a gerelyt rántotta ki: s ő mint kőris esett le. mint szikláról perdül le nehéz kő. megdördül alatta az erdő. s míg a kerek pajzsot tartotta előre. s messzeható hangon rikkantott trósz seregére: „Trójaiak. ő ment Ílionába. remegett szive mélyén harcos Mérionész gerelyétől. Elsőnek Telamón fia Teukrosz szúrt le egy embert. Priamosznak fattyu-leánya: s amint az akháji hajók odaértek. fut szívós-szakadatlan. mert a galád szirtnek gyökerét dagadása kimossa. az a legmagasabb Zeusz. így lépdelt pajzsfedezetten: Mérionész meg rá célzott ragyogó kelevézzel és hajitott. azonban a pajzs bikabőrét át nem ütötte. dardán tusavívók. ha a harcra valóban Hérének dörgő ura küld. Priamosz fia tört most köztük előre büszkén. kelevéze is eltört. hogy áttör könnyen a partig. ölve a harcosokat: de elérve tömött soraikhoz.eddig fenyegetve mutatta. hiszem én. kinek apja a soklovu Mentór. sátrában-maradott nagy lándzsát hozni magával. tartsatok itt ki: soká az akháj nem tart föl amúgy sem engem. lándzsás Imbriosz ez. könnyű lábbal járt. messzirelátszó nagy hegyorom magasán mely az érctől elvágatva lehull. Teukrosz rárontott. a sátrakig és az akháji hajókig. amíg le nem ér a mezőre. 175 . melyet a szirtszélről a megáradt víz sodorint le. akárhogyan is tornyozza erős hadirendjét: fut még lándzsámtól. kikerülte az érchegyü dárdát. gyöngéd lombját veri földhöz: így lezuhant: rézzel-kirakott szép vértje csörömpölt. sokkal előbb eltört kelevéz-nyaka. szörnyü haraggal két okból: diadalma veszett. ott azután már nem gördül. mert domboru pajzsát érte. mielőtt az akháj sereg eljött. honába. felszökken. ki becsülte. le akarta cibálni a vértjét.

az meg Hektór lába elé pottyant le a porba. azt betakarta végig a szörnyű érc. hogy elernyed. vértjét elvették. hogy danaoszt buzdítson. Thoász. s a fejét szépívü nyakáról . Imbrioszért meg a két Aiász ment harcra dühödten: mint élesfogu ebfalkától két nagy oroszlán hogyha rabol kecskét.” 176 .Oileusz fiusarja levágta: s megpörgetve. buzdítsad a bajnokokat mind. legalábbis eképen gondolom én: hisz mind jól értjük a harc viadalmát: senki szivét nem nyomja a félsz. Pleurónban s az egész meredek Kalüdónban az aitol nép ura volt ez. bajt készítsen a trósznak. eskünk. te tanácsos a krétaiak közt. a dicsődárdás bukkant elibé most. mint Andraimón-sarja Thoászé. miként labdát. csörömpölt rajta a fegyver. mindig jól álltad a harcot. Amphimakhoszt. hangja olyan volt. s megtaszitotta a lándzsa erősen: visszahuzódott Hektór. Ídomeneusz meg az orvosolókra bízta. és nincs.Amphimakhosz hősért . most se maradj hátrább. a halántékára simúló harc-sisakot leragadni a hősszivü Amphimakhoszról: csakhogy a holtra-törő Hektórt megdobta gerellyel Aiász: mégsem ütött testén sebet. Mégis. hír nélkül vesznünk Argosztól távol. s viszi által a sűrü bozóton. Most azután szívből gyúlt szörnyü haragra Poszeidón. társai hozták. mint csak egy istent: „Ídomeneusz. Amphimakhoszt az athéni vezérek. Thoász. rémületes harcban hullott unokája halálán: útnak eredt sátrak mentén s az akháji hajóknál. e földön. hisz te. hova szállt. aki épp most tért meg a harcból. míg az akhájok a két tetemet kiragadták. és a pofájában magasan föltartja a földtől: így tartotta a két vértes hős őt a magasba. a tömegbe vetette. mert térdhajlásán sebesült meg fenthegyü érctől. ebben.bár csak alig: s így Aktorión Kteatosz fiusarját. s mást is sürgettél. mellyel a trószt az akháji fiak fenyegették?” Krétaiak feje Ídomeneusz neki válaszul így szólt: „Vétkes nincs ma. vitték az athéni sereg közepére. büszke Menesztheusz és Sztikhiosz. amikor láttad. a csatába igyekvőt. s a sátorból sietett ki: a harcban akart még vívni. csak a pajzs közepébe vetődött. érte a mellén: döngve zuhant le a földre. Hektór nékiszökellt. s a nagy Földrázó szólt most Ídomeneuszhoz. Ídomeneusz. jött bajtársától. ki tunyául visszahuzódna a vad harctól: csakhogy bizonyára így lesz végül is ez kedves nagyerős Kroniónnak. s úgy tisztelték.

és játékszerül essen e földön ebeknek elébe. ha akarsz. sugaras-tündöklő sok hadivértem. s a küzdők közt tovalépdelt újra az isten. Ídomeneusz meg amint jólvert sátrába elért már. Rajta. a sátram mélyében. van barna hajómon trójai zsákmány sok. mint egyet. Éppenezért van elég gerelyem. minek emlegeted hát? Mert ha a gályáknál mi legelsők lesbe szedetnénk 177 .Válaszul így szólt erre a föld rázója Poszeidón: „Ídomeneusz. még nem messze a sátortól. mind a megöltektől szedtem: mert hisz sose szoktam távolból verekedni az ellenséggel a harcban. csüggedt a csatára. ragyogó falnál. földi halandóknak jelként. a harc riadalmát? Megsebesültél tán. tudd meg. mit hordtam a harcban. soha Trója alól hazatérni ne tudjon. Más ércinges akháj tán meg sem lát a csatában. Jó fegyvernöke. mit Zeusz a kezével megmarkolva cikáztat a fényes olümposzi csúcson.” Krétaiak feje Ídomeneusz neki válaszul így szólt: „Harcierényedet ismerem én. az. hozzá Ídomeneusz hadi-bátorsága ekép szólt: „Mérionész. s vett két kelevézt a kezébe: s futva futott. mért jössz így odahagyva a harcot. dölyfös Déiphobosz pajzsába mikor belevertem. gyors sarja Molosznak. szép páncélt öltött. valamint villám. használni tudunk még. valahányszor a harci viszály kél. ki ma önként visszavonul. nagymessze sugárzón: így villant meg az érc kebelén a futó daliának. mert az enyém eltört. Mérionész itt jött vele szembe. csupa trójai lándzsát. ment érckelevézért. ragadj fegyvert és jőjj: közösen törekedjünk erre hamar: s noha csak ketten.” Krétaiak feje Ídomeneusz neki válaszul így szólt: „Lándzsát lelsz.” Erre a jóeszü Mérionész neki válaszul így szólt: „Van nekem is sátram mélyén. csak nincs a kezemnek ügyében: mert én sem feledem soha.” Mondta. Egyesitett erejükkel még gyöngék is erősek: és mi erős daliákkal is állnók mindig a harcot. sok domboru pajzsom. harci-erőmet. kelevéz hegye gyötri a tested? Vagy valamely hírrel jössz hozzám? Hát hiszen én sem áhitozom sátramba megülni. huszat úgy.” Erre a jóeszü Mérionész neki válaszul így szólt: „Ídomeneusz. férfidicsőítő viadalban örökkön az elsők hadsora közt állok. jöttem. kedvenc társam. ámde te jól kell hogy lássad minden viadalmam. sok sisakom. de harcba vegyülni. hátha maradt kelevéz számomra a sátrad mélyén. vezetője a vértes krétaiaknak.

” Krétaiak feje Ídomeneusz neki válaszul így szólt: „Ott a középső gályáknál védő kerül úgyis. minden akháj közt legderekabb nyilazó. Mert ha meg is sebesülsz. ephürébeliekre rontanak ők. jár a nyomában. győznie győzhetlen kezükön. ki az állhatatost is visszariasztja. foga is koccan hangos vacogással. vagy ütés ér. mindkettő könyörög nekik. ott van a két Aiász. csak kebeled veri át szemből. ki a gyors Árésszal egyenlő. se kezed szégyent nem hozna reád ott. thrák földön felövezkedvén. halálra várakozón. nem hátad a lándzsa. mire Mérionész. ki a nyámnyila és ki a bátor: annak a bőrén egymást kergetik egyre a színek. hacsak maga nagy Zeusz nem röppent lobogó fáklyát sok fürge hajónkra. ám egy nyer diadalt csak: így szállt Mérionész s vele Ídomeneusz. Ekkor Mérionész szólalt meg köztük először: „Deukalión fia. hisz még férfitörő Akhileusztól sem hátrálna 178 . s Ídomeneusznak utána rohant. ám ha a többi vitéz sora közt már lesbe feküdt ki. a bátor. megtörni erőik. Ej. kedves fia. nem nyakszirtedet éri a nyíl. Ember elől sose tér ki a nagy Telamóniosz Aiász. bármennyire szörnyü erős is. vagy egészen balszárnyán? Mivel azt hiszem. hát sem erőd. de mit is fecsegünk. oly hely nincs. hisz kitünik könnyen. változtatja helyét. míg fáradozol.(melyben legjobban megtetszik az ember erénye. éppen eléggé visszavetik. és a hajóik fölperzselni. akárhogy akar verekedni. sebten a sátorból kiragadta az érchegyü dárdát. bezzeg a bátor nem vált színt szörnyű remegéssel. vágyva eseng mielőbb vészes viadalba vegyülni). sugárzó érc övezetten. noha vágyik a harcra. hol akarsz viadalba vegyülni? Jobbszárnyán a seregnek. amíg te bátran előre rohansz az elsősorok ütközetében. ki az álló harcra se hitvány. vagy a büszkeszivű phlegüébeliekre. mint gyermekek íly sokat erről. és mit vesztegelünk. hol a harcnak ennyire híjával volnának a fürtös akhájok.” Szólt. s megsebesülhet az érctől. hogyha halandó s Démétér termése az étke. Mint ha az emberölő Árész száguld a csatába. Mert meredek lesz néki. vagy a gyomrod. s abból kitünő kelevézt hozz. és Riadás. mondd. meggörnyed. sóváran a harcra. a vitézek két vezetője csatába. lelke se tud rekeszizmában megférni nyugodtan. váltja a lábát. szörnyüerős. és nagyokat dobban kebelében a szíve. meg Teukrosz. Hektór Príamidészt. vagy közepén. még megkorholnak erősen: menj csak a sátorhoz. vagy nagy sziklakövektől.

meg a fegyveresét faragott szép fegyvereikkel. és közösen roppant porfelhőt vernek az égig: így kavarult most egybe az ő harcuk. s a tudása nagyobb volt. s a szivükben kívánták egymást hegyes érccel szétkaszabolni. argosziak seregét meg serkentette Poszeidón.” Szólt. Hát mikor Ídomeneuszt meglátták láng-erejében. ki a gyors Árésszal egyenlő. hogy megkapja a lányt. nem akarta azonban. Trója alól az akháj fiakat hogy elűzi erővel. mire Mérionész. s el is értek a hős-kijelölte csapathoz. bánta. Egy volt származatuk nékik. a trójaiaknak. csakhogy Zeusz hamarabb született. erre meg arra feszítve fölébük. hadd lássuk azonnal. titkon az ősz hullámok alól felszállva közéjük. rajta az érc-vért 179 . egymást szólítgatva nyomultak mind közelébe: és a hajók tatjánál összecsapó viadal kélt. ekép huzigálták: s nem bomlott-szakadott. noha őszhaju volt félig. Emberemésztő harc tombolt meredezve hatalmas húshasitó gerelyek seregével. harcidicsőséget mi adunk. hogy mindenhol legtöbb por van az úton. hát nyíltan nem merte segíteni őket a másik: férfiu képében titkon bíztatta csapatjuk. Ott. és Priamosz legszebb lányát megkérte. Jőjj. danaók vezetője Ídomeneusz. szentül igérte. útnak eredt. Mint süvitő szelek űzte sebes viharok kavarognak aznap. Ők az egyenlő harc kötelét. a hősét. Néki az agg Priamosz bólintott. csak Thetisz és fia tiszteletét kívánta. és átverte a hetykén lépőt.kézitusában. Íme Kronosz nagyerős két gyermeke kétfele gondol s gyászos kínokat így készít hősök seregének. hírre emelve a gyors Akhileuszt. s ő harcolt. s már a szemeknek fényét lopta az érc-ragyogás sugaras sisakokról. szörnyen Zeuszra-dühödten. Ídomeneusz most rá célzott ragyogó kelevézzel. hogy őket a trósz öli. tündöklő paizsokról. melyek mind egymásba rohantak: szikla a szíve. születésük is egy volt. Zeusz Hektórnak akart győzelmet. rátört. vagy más ad-e nékünk. bár lábbal vele senki se verseng. csak a térdét oldta sokaknak. a kabészoszi harcost. riadalmat keltve. a trószra: Othrüoneuszt gyilkolta le most. bízva a szóban. Kasszandrát: de igen nagy tetteket ígért. ezt a csatát aki látva örül s nem csügged a vészben. most-kicsiszolt vértekről. ajándék nélkül. bősz háboruságét. hogy pusztuljon a teljes akháj nép Ílion alján. térjünk csak a balszárnyhoz. őt. ez csak nemrég jött el a harc hírére a várba.

mely vállát fújta szünetlen. semmit az érc-vért nem használt: a gerely közepébe hatolt a hasának. Átreidész legszebb lányát adnók feleségül. súlyos markából nem szállt el hasztalan így sem. ím. hogyha beváltod végre valóban. hogy az egyességet a fürge hajóknál megkössük: sose tarts fösvényszivü házasitóknak. amit megigértél Dardanidész Priamosznak. és meg is adnók. melle alatt máján.” Szólt s lábnál fogvást vonszolta a vad viadal közt Ídomeneusz. Hippaszidész Hüpszénórt verte. Déiphobosz meg rettentőn dicsekedve kiáltott: „Nem hever Ásziosz. hajóhoz: úgy elnyúlt paripáinak és szekerének előtte. Déiphobosz közelébe került nagyon Ídomeneusznak. gyalog csak. s az argosziaknak fájt a dicsekvés. Eddigi józan eszét szekerésze is elveszitette és nem merte lovát fordítani. bár az erős kapuzáró Hádész háza felé tart. s méneit Antilokhosz. melyet magas ormon az ácsok most-köszörült fejszéikkel vágnak ki. mindenki fölött dícsérlek erősen. szíve örül: mert már küldöttem néki kisérőt. ragyogó kelevézt hajitott rá: ám meglátta előbb s kikerülte az érchegyü dárdát Ídomeneusz: lelapult az egyenlő pajzsnak alája. Ejnye. Hát gyere csak. a másik meg dicsekedve kiáltott: „Othrüoneusz. mint ahogyan tölgy dől. de az megelőzte: álla alá gerelyét torkába ütötte be mélyen: eldőlt. harcias Antilokhosz lelkét riogatta leginkább.” Ezt mondotta. melyet ökörbőrből s ragyogó rézből kerekítve hordott. vagy nyárfa a földre. harcos Nesztór fiusarja űzte a trósztól jólábvértes akháj seregéhez. maga meg szive mélyén Ídomeneuszt kívánta ledöfni.nem használt. Felhörrenve bukott ki a mesteri-mívü szekérből. hogy kikerülje ellensége kezét: így hát heves Antilokhosz hős megdárdázta középen a testét. hogyha te vélünk jólakosú Troié várát földúlod egészen. amért neked adja leányát. Ászioszért búsult. 180 . és melynek két rúd volt bent a fogója: hát ez alá bujt: s fönt röppent el az érchegyü dárda: pajzsa beléreccsent: súrolta a dárda a szélét. Argoszból hoznók ide: vedd el. boszulatlan: már kijelentem. Hanem Ásziosz ott terem óvni. s fogcsikorítva a véres port markolta kezével. fegyvernök-szekerész fékén. meg is oldta azonnal a térdét. vagy nagy karcsu fenyő. a nép terelőjét. két paripája előtt. igérnénk néked ilyent mi is. a gerely közepébe hatolt a hasának: döngve zuhant le.

Aineiász. középen verte keresztül a mellét Ídomeneusz kelevéze. Déiphobosz most melléállt. Ídomeneusz iszonyú erejét sose hagyta pihenni: vágyakozott valamely trósz hőst mély éjbe takarni. Töprengett. mert kortársnői közül kimagaslott szorgalmával. Balga. a dárda szivébe hatolt be. s szárnyas szavakat szólt: „Trója tanácsosa. ezt most Ídomeneusznak alája igázta Poszeidón.csakhogy a bajtársát még bánata közt se feledte. mire Déiphobosz kétség közt hányta-vetette: hívjon-e társat a büszkeszivű trószok seregéből. Mékiszteusz. Alkathoosz daliát (aki Ankhíszész veje volt. megbűvölte szemét. Ídomeneusz meg rettentőn dicsekedve kiáltott: „Déiphobosz.” Szólt. ragyogó lábát lekötötte. míg népét védi a vésztől. semmibe vette. s azután úgy látta. Majd rá is lelt a tömegnek legvégén. rég megkérvén legidősebb lányát. a tisztanevű hőst: s Deukalión engem. hadd lásd magad is meg. mint oszlop. mert Priamoszra neheztelt. így te hiába dicsekszel. ki tégedet egykor 181 . Hippodameiát. hogy sógorodat megvédd. s mély sóhajtással vitték el a görbe hajókhoz. ott állt ő. Zeusznak míly fiaként jöttem veletek verekedni: ő legelőbb Mínoszt nemzette. vagy maga hullani el. te! Állj csak elém te magad. noha legderekabb harcos volt. Ekhiosz fia és ragyogó nagy Alasztór. mit vélsz. döngve zuhant le a földre. nagyszámú nép fejedelmét tágas Kréta terén: és most ide hoztak a gályák bajra neked. az úrnő termük ölén. meg sem rezzent. rezgette nyakát a dzsidának: végre hatalmas Árész az erőt tovaküldte belőle. amikor szétszelte a dárda. mely míg még dobogott. a krétai védőt: s Deukaliónt Mínosz nemzette. s az érc-ing szerteszakadt. nem méltón adtuk a választ? hármat is öltünk egyért. most kell igazán. S aztán két szerető bajtársa emelte a testét. Visszaszaladni se volt képes. ha szivedhez fér az ilyen gond: Alkathooszt jőjj megbosszulni. s minden trójaiaknak. sem félreugorni: állt. mely annak előtte a vészt testéről visszavetette: most tompán reccsent. vagy egymaga is merjen nekimenni. s mint a magasba nőtt lombos fa. hogy ez helyesebb lesz: Aineiászhoz ered. oltalmára rohant sebesen. szépségével: ezért is vette el őt tág Trójának legjobb daliája). hogy. meg apádnak. kit szívből szeretett jó apja meg anyja. pajzzsal betakarta. Zeusz-táplált Aiszűétész szeretett fiusarját. eszével. visszavonulva.

mert már gerelyek szoritották. a férfiu-népet. ugyanevvel a szívvel. hogy meglátta az őt követő sűrű hadinépet.mint sógor táplált házában. miután izmos keze hasztalanul hajitotta. Déipüroszt is. Déiphoboszt meglátva. látván Aszkalaphoszt. minthogyha a kosnak utánaözönlik inni a nyáj a mezőről. mellé zárkóztak. édeseim. két szeme lángokban lobog. vagy aratnék. de válláról nem tudta levonni díszes fegyvereit. az Arésszal egyenlők. s úgy állt. Hisz ha mi egykoruak volnánk. Alkathoosz holtteste körül mind harcba rohantak hosszú lándzsákkal: kebelén ércfegyvere mindnek szörnyen megcsörrent. És a rohamra bizony már nem volt lába kiváló.” Szólt.” Szólt. vágyik visszaszalasztani mind a kutyákat. Dárdás Ídomeneusz így állt. Aphareuszt is. kívánták egymás húsát kaszabolni vad érccel. Másoldalt pedig Aineiász is a társaiért szólt. sóváran a harcra. 182 . s ifjúsága virágzik: erő abban van a legtöbb. Ídomeneusz se riadt meg mint kicsi gyermek azonban. értőit a hadnak: buzdította e bajnokokat. s Mérionészt s vele Antilokhoszt. Ídomeneusz a tetemből hosszúárnyu dzsidáját húzta nyomon ki. daliát kaszabolni az ütközetekben. Aineiász hajitott rá Ídomeneuszra először: ez meglátta előbb. markolta a földet. szárnyas szavakat szólt: „Erre! magam vagyok. Pariszt meg a fényes Agénórt. hátán meredeznek a sörték. mire ők mind egy lelket hordván kebelükben. Aineiász és Ídomeneusz. aki gyors lábbal rohan énrám: szörnyen erős. mikor egymás ellen a harcnak nékiveselkedtek: s két harcos legderekabb hős. hát védjetek engem: rettegem Aineiászt. mely megvárja a rárohanó daliák sokaságát elhagyatott zúgban. s annak kebelében a lelket fölriogatta: indult Ídomeneusz ellen. kikerülte az érchegyü dárdát: Aineiász kelevéze rezegve a földbe ütődött így. s ő porba zuhant. és agyarát feni. mint erejében bízó vadkan az erdőn. pajzsuk vállukra feszítve. lépésre se hátrált zúgva futó Aineiásztól: de a társaiért szólt. kik vele együtt trósz vezetők voltak: s özönölt már arra a nép. s örvend nékik a pásztor: így örvendett Aineiász kebelében a lélek. győzelmet vagy aratna azonnal amaz. amíg kicsi voltál: s most a dicsődárdás deli Ídomeneusz kirabolta. Ídomeneusz pedig Oinomaoszt gerelyezte le gyomrán: szétszakitotta a páncélját: omlott ki a béle át a rezen.

mely hátán fut. reá ugrott. Zeusz akaratjából odazárva. hol gyors paripái álltak. kelevéze se volt soha nyugton. szivében a célja csak az volt. S lassan amint lépdelt. ismét lecsapott rá. kocsisuk közelükben: s Trója felé vitték paripái a nyögve jajongót.szökni dzsidái után. S mások vívtak mind. s az a porba zuhant. azonnal megsebzette. 183 . s lélektépő szörnyü halál omlott le köréje. s a nyakáig ered fel: elmetszette egészen: amaz meg a porba hanyatlott. hogy fordul. ki Arésszal egyenlő. de Aszkalaphoszba ütődött. kínjai közt: s csurgott frissen-sebesült keze vére. válláról vonta le vértjét. körbetekintve: a trójaiak pedig innen-amonnan verték nagy ragyogó pajzsát. Ismét elvétette. Antilokhosz rátört. mint héjjamadár. Aineiász Aphareuszt. nekiszökve torkon ütötte. hegyezett kelevézzel: félrebukott feje ott. messze mögötte a harcnak. markolta a földet. Antilokhosz megleste Thoónt. lövedékek közt is erősen. hős sarjába Enűaliosznak. kinemoltódó hadizaj kélt. erősen a dárda vállperecén. hol ültek a többi elnemenyészők is. hogy valakit sujtson. Mérionész. mindig rázta-vetette. és lent bongva csörömpölt. de bizony sose tudták gyönge husát dühös érccel megkarcolni a hősnek. sisakot s vele rántva a pajzsot. hogy fia már elesett a kemény viadal közepében: mert aranyos felhők közt ült az olümposzi ormon. a harcizsivajnak. nékiszökellt. Antilokhosznak: védte a föld rázója Poszeidón sarját Nesztórnak. távol tartatva tusáktól. hogy véle tusára rohanjon. de folyton közte rohant föl-alá. a Kalétoridészt. s elvágta egészen azt az erét. Mit se tudott erről a süvöltő harcias Árész. vissza a népe közé húzódott: Déiphoboszt meg hű testvére Polítész általölelte derékon. s két karját szeretett bajtársaihoz fölemelte. ragyogó kelevézt hajitott rá Déiphobosz: mert ellene rég őrizte haragját. kikerülni a más kelevézét: s így a halál napját tovaűzte a kézitusában. hogy ez rátört. és odavitte a vad harcból. Aszkalaphosz holtteste körül mind harcba rohantak: most erről lerabolta sugárzó harcisisakját Déiphobosz: mire Mérionész. Mert sose járt ez az ellenségtől messze. és a kemény kelevézt könyökéből visszakerítve. s karján gerelyezte: kihullt a kezéből nyomban a szemréses sisak. lába azonban a harcokból nem vitte ki fürgén. díszes szerszámuk rajtuk.

Mint tetemes szóró fa-lapátról tágterü szérűn barna babok s borsók szeme szökken a messzi magasba. a halála felé rossz végzete vitte. Déipüroszt Helenosz kardjával verte halántéktájon. s jó messze vetődött. míg közelébe nem ért. a más fele földre zuhant le: az meg a népe közé hátrált. hogy a vészt kikerülje. mit neki. vitéz Meneláosz. így tört rá: de a dárdáját kékfürtü Poszeidón ott elbágyasztotta. a harcban-erőshangú Meneláosz. Összetalálkozván. Átreidész meg. mint üszkösitett cövek állt meg Antilokhosz pajzsában. s szétszelte sisakját: földre veretve lehullt a sisak. Hát mikor útjuk után egymás közelébe kerültek. hogyha a bércen pásztornép vonszolja kemény kötelékbe kötötten: így vonagolt leütötten. mely a szép ívet tartotta. rázta hegyes gerelyét: az meg fölhúzta az íjat. erős nagy thrák karddal. mint bika. s egy harcos akháji vette föl: éppen lába elé perdült a csatában. sebezte: és a kezén át fúródott be az íjba a lándzsa. hol legfájóbb Árész a keserves földilakóknak: hát ott verte belé kelevézét: s ez körülötte földre sodorva vonaglott. fegyvernöke nyujtott. kezét hőslelkü Agénór jó puha gyapjúval bekötözte. Egy fele benne maradt. parittya-zsineggel. s Peiszandrosz gerelyezte meg így a dicső Meneláosz pajzsát. hogy te terítsd le. hogy erre törekszik át a tömeg közt. és a kemény kőris-kelevézt csüngő keze húzta. Csakhogy Mérionész nyomon űzte a visszaigyekvőt s köldöke és a szemérme között dárdázta meg. Tépte a fájdalom érte a hadriadó Meneláoszt: Indult hát fenyegetve a hős Helenosz daliára. nem sok időt. míg neki sűrű éji homály szakadott a szemére. ezt kiszakítva belőle.Ásziadész Adamász meglátta. ámde az ércet nem verhette keresztül: 184 . de hibázott: félreütötte. őt a kezén. S most Peiszandrosz tört egyenest a dicső Meneláosz ellen: s lám. a szörnyü csatában. hegyezett kelevézzel az egyik s vágyakozott idegéről nyíllal lőni a másik: Príamidész ezután kebelére kilőtte keserves vesszőjét: de a vért-dombról pattant le a vessző. hát hegyes érccel verte be pajzsát. ott. kicsikét csak. hogy a vészt kikerülje. nép terelőjének. mert a süvöltő szél meg a szóró férfi röpíti: így szökkent tova most a dicsőnevü hős Meneláosz vértjéről a keserves nyíl. s nem húzta ki újra a dárdát harcos Mérionész: s a szemét a homály betakarta. a hős éltét irigyelte. Átreidész hajitott. Vissza a népe közé hátrált.

nyele hosszú. kik szakadatlan erőszakosak. hogy a vészt kikerülje. aki jó apjával jött a csatába s Trójából soha nem tért vissza az otthoni földre: pajzsközepén ő ekkor az Átreidészt megütötte. noha vágytok a harcra. húzta le fegyvereit. rusnya szukák. s a szivében már diadalt hitt.” Mondta. be az álommal. Nyomba leült. miként féreg. áztatta a földet. a kellemesekkel. s most egymást éppen elérték. sose tudva betelni harci-zsivajgásával egyenlő háboruságnak. Mindennel betelünk. melyekkel jobban kíván jóllakni az ember. s jobboldalt a farán sujtotta: a nyíl hegye áttört hólyagján. szerelemmel. aki most pajzsának alóla szép bárdot ragadott. 185 . Zeusz atya. s amaz. el nem hagy titeket soha sem szégyen. mellére tapodva. melyet. épp forgója alatt: hanem ő homlokban ütötte orra fölött. mint a csatákkal: s lám. édes dallal is és táncokkal. s az előcsapatokba vegyült be. majd lelkét ott kilehelve. ércét át nem verhette a pajzson. s ez mégis tőled ered mind: mert így jársz kedvében a dölyfös trójaiaknak. se gyalázat. szeretett bajtársai karjai közt. rémes csatazajra mohóak. rám kentetek. síma olajfából. mindenüvé nézett. s két véres szeme lába elé pottyant le a porba: meggörnyedve zuhant le. s dicsekedve ilyen szavakat szólt: „Elhagyjátok a gyorscsikajú danaók gályáit így. Majd csak fékezitek magatok. és a haragját nem féltétek a mennydörgő vendégszerető nagy Zeusznak: s ő e kevély várost majd földig-alázza. Pülaimeneész fia ugrott rá. Peiszandrosz szétszelte sörény-tarajos sisakormát. megölni akháj daliákat. ti kevély trószok. s farcsontja alatt kiszaladt a szabadba. Törvényes feleségemet és sok kincsemet álnok módra kik elvittétek. fölül állsz ésszel valamennyi emberen. rézből volt ez. isteneken. s Peiszandroszra rohant. Átreidész meg előrántotta ezüstszögü kardját. Ő maga újra kiszállt. Mérionész meg utána kilőtte az érchegyü vesszőt. mikor így rátört: reccsentek a csontok. azt mondják. s bár közel állt. valahogy még meg ne sebezzék. kiterülten nyúlt el. vissza a népe közé hátrált. a királyfi Harpalión. S íme.feltartotta a széles pajzs. előbb noha jól fogadott ő: s most tengerhasitó jó gályáinkra akartok vad tüzeket hajigálni. kelevéz-nyaka benne széttört: mégis örült. s a véres fegyvereket már vonta le róla s társainak nyujtotta a tisztanevű Meneláosz. ezzel sose tel be a trósz had. a vére omolt feketén.

a hajókat védve csatáztak. Így harcoltak ezek. (Isteni Oileusznak volt fattyú-sarja Medón és Aiásznak testvére. Telamón sarjának az oldala mellől: ámde miként ugaron két borszinü jó bika vonszol 186 . Peteósz fia: mentek utána Pheidász. Oileusz hiteséét. Ottan a boiótok meg a hosszuruháju iónok. s a szent Trójába bevitték bánatosan: s lépdelt könnyezve közöttük az apja: ámde elégtétel holt sarjáért sose telt be. Phthíát vitte Medón meg a harc állója Podarkész. észre se vette.Hősszivü paphlagonok raja sürgött most körülötte: föltették szekerére. Aiász Aiásznak.) Hát hős phthíaiak sora élén vért-övezetten. vagy danaosz gályák közt trósz kéz sujtja halálra: hát az akhájok bírságát is messzekerülte s messze a gyűlölt kórt. lokrisziak. Ámde Parisz hevesen fölgerjedt érte szivében. balja felől hogy a bárkáknál mint pusztul a népe argoszi kéz által. mostohaanyjáét. lakását meg Phülakéban lakta. úgy szállt a hajóra: mert gyakran mondotta a jó Polüídosz öreg. mert ölt: Eriópisz bátyját. Polüídosz jósnak a sarja. Sztikhiosz. megtörvén sűrű sorait pajzsos danaóknak. hol először szökkent falra. de nem űzték messze maguktól. s a dicsőség már az akhájé tüstént: úgy buzdítja a föld rázója Poszeidón Argosz harcosait. Ott az Athén-beli válogatott daliák vezetője hősi Menesztheusz volt. mint égő tűz lobogása: Zeusz-kedvelt Hektór nem tudta meg. nehezen bár. boiótok mellett. a legdühösebben éppen e falnál harcoltak. s Amphíón. és jól tudta gonosz végét. meg a fényes epívek ugrani-buzgó és lobogó Hektórt. büszke Biász. s erejével védi is őket. maguk és paripáik. más paphlagonokkal. kapukra. ki Korinthoszban tartotta lakását. S csöppet sem tágított Oileusz gyors fia. s Phűlakidész Íphiklosznak volt sarja Podarkész. s az epívet a harcba vitte Megész. phthíébeliek. Drakiosszal. helytállt ott. hogy a lelkét kín ne gyötörje. mert vendégfele volt ez a holt. dús és hős. Prótesziláosznak s Aiásznak voltak e részen ősz tenger partjára kivont gályái: fölöttük ott alacsony fal volt építve. vissza a gályáktól. Fültövön érte Parisz nyila őt s állkapcson: a lelke tagjaiból kisuhant: gyűlölt éj fedte be nyomban. hazájától távol. Phűleusz fia. Érte dühödve tehát röpitette az érchegyü vesszőt. Ott volt Eukhénór. hogy vagy keserű kórban házában sorvad el otthon.

részint verekesznek. kinek oly okos elmét tesz kebelébe a dörgő Zeusz. mit látok a leghelyesebbnek. kinek isten a harcierényt nyujtotta sajátul. nékifeszülve. nyilaiktól megzavarodtak. szépkörü pajzsuk sem. hogy igen sok nép veszi aztán annak a hasznát. vagy már a hajók közeléből menjünk el legalább sértetlenül: aggodalom bánt. és őt megszólítva. ki mohó a csatában s úgy vélem. vissza ne adják még az akhájok a tegnapi kölcsönt. Így amazok legelől. s közben a lokrisziak hátulról rejtve nyilaztak. másoknak a dalt meg a lantot. míg hős Oiliadész mellett nem voltak a lokrok: mert a közelharcot kedves szívük ki nem állta: hisz nem volt lobogós. rézmívü sisakjuk. ha isten akar még adni nekünk diadalt. egy-szívvel.” Így szólt Púlüdamász. bár kevesen vannak. kik pajzsát tartani tudták. hogyha kifáradt. Púlüdamász ha nem áll oda hős Hektórhoz e szókkal: „Hektór. mert a hajók közt férfiu vár. míg igyekezve a föld-peremig húzzák a barázdát: íly szorosan léptek most egymás oldala mellett. Harcierényt amiért bőven nyujtott neked isten. ilyen szárnyas szavakat szólt: 187 . S most a hajók mellől s szomorúan a sátrak elől is visszavonulnak a trójaiak szeles Ílionukba. Én bizony elmondom. részint fegyveresen lesnek. csak nem tudsz másnak hallgatni szavára. azt akarod már. Harc koszorúja lobog már mindenhol körülötted. s van. Ám Telamóniadésznak utána sokan gyülekeztek hű bajtárs daliák. sokakkal.jólácsolt nagy ekét. hogy légy mindig tervben is első? Csakhogy nem lehet ám mindent magad-egynek elérni: van. tetszett Hektórnak a bölcs szó: fegyveresen szökkent szekeréről nyomban a földre. forgós. Hátravonulva tehát nosza hívd ide mindenik elsőt: így azután tartunk mindenről harcitanácsot: sokpadu gályáikra törünk-e. trószok elernyedtek. s a javát maga látja leginkább. kinek épp táncot. már a vitéz trószok miután áthágtak a bástyán. van. és veriték csurgott le a térdén. nem volt kőris-kelevézük: csak kézívükben s jólsodrott gyapjuzsinegben bízva követték Trója alá: hol a sűrü nyilakkal lődözvén törték meg a trósz csapatok hadirendjét. s szarva tövében az izzadság patakokban előtör. ércbeborult Hektórral s vívtak a trójaiakkal. mert sokakat megment. faragott szép fegyvereikben. s kettejüket csak a jól kigyalult járom különíti. végkép távol nem tartja magát már. bárkák közt szerte.

s meg is indult már. valamint hóval boritott bérc. s trójaiak. fürtös Helené deli férjét. azt. itt küzdünk szakadatlan azóta az argosziakkal: és akiket keresel. én magam arra megyek. kaszabolt és lőtt sebeikben. s Ásziadész Adamász és Ásziosz Hürtakidész hol? Othrüoneuszt hol hagytad? Most dőlt földig egészen szép meredek Trójánk: most kész meredek veszedelmünk. csábító. s gúnyolta eképen: „Gyász-Parisz. Polüphétész bajnok. hogy elessenek ők. Ők meg Panthoidész hős Púlüdamász közelébe egybefutottak mind. csakhogy anyám engem sem szült gyávának egészen: mert amióta a társakat egybeterelted a harcra. és híja nem is lesz bátorságunknak: mi erőnkből telni fog. 188 . ártatlant kárhoztatsz indulatodban. hol a harc dúlt szörnyü zsivajjal. Phalkész. Ámde a könnyes harc balszárnyán lelte meg ekkor fényes Alexandroszt. Orthaiosz. Hektór Déiphoboszt s erejét Helenosznak. bizony elpusztultak a társak. kik akhájok gályatövében argoszi kéz által lelkük kibocsátva hevertek. amit kell. hova sürget a lelked: és mi követni fogunk buzgón. sem öletlen: mert voltak köztük. nőkbe-bolondult. meg Hippotión fiusarja Morüsz s Palmüsz közelében: kik rögös Aszkaniából jöttek váltani harcost. arcra remek. tartsd itt valamennyi vitéz vezetőnket. Kebrionész.” Isteni-képü Alexandrosz neki válaszul így szólt: „Hektór. máskor meglehet az.” Szólt. meg a jónevü Púlüdamász hős. visszajövök rögtön. s Aszkaniosz. s rémületes zúgással a tengeri árba vegyül be. már mégsem hagyta Kroníón. hát közelébe megállt Hektór.” Szólt. s Ásziadész Adamászt és Ásziosz Hürtakidészt is át az elsősorokon járkálva kereste-kutatta: nem leli őket sem sebesítetlen. s testvére szivét ezzel meggyőzte a bajnok: arrafelé mentek. sürgette a harcra. Hektórnak hallva a hangját. hogy húzódoztam a harctól. adjuk: túl erején a nagyon bátor hős sem hadakozhat. bátoritotta a társait épp. mások fönt a falon. az úrnak. Szálltak.„Púlüdamász. hol van Déiphobosz s Helenosz hős harci hatalma. segitők sora közt sivitozva suhant el. Most te vezess. Csak maga Déiphobosz s Helenosz hős harci hatalma tértek hátra kezük-sértetten a hosszu dzsidáktól. hova szíved hív. ha nekik megmondtam. s nekivágok a vad viadalnak. mult hajnalban: s most Zeusz küldte ki őket a harcra. mely Zeusz mennydörgése között száguld le a síkra. akár sziszegő szélvész síró sivitása.

fennsuhanó sas. s volna anyám is Héra. sok bőrrel boritottat. csak leigázott Zeusz rettentő ostora minket. s az utócsapat is belezúgott. s tisztelnének akép. rohanó vezetői nyomában. elfoglalva karunk által s feldúlva egészen. mindre nagyon: s magad is köztük hullsz. nagy fecsegő. hogy védeni tudjuk. az úrnő. s viadalra kihívta: „Jer közelebb.” Hát mikor ezt mondotta. Sokkal előbb elvész a ti népes városotok már. ölyvnél gyorsabbak legyenek fürtös paripáid. s hős Hektór válaszul így szólt: „Aiász.” Így szólt és vezetett. kutyája hízik a hájadon és husodon. míg berohannak a várba veled. Zeusz sugaráig. hogyha bevárod bátran az én hosszú gerelyem. felharsant az akháj haditábor. s a fehér-tajtékú habra hab árad: trójai harcosok így szálltak.s hullámot. futva esengsz Zeuszhoz meg a többi nagy égilakóhoz. port verve a síkon. ha lehullsz a hajóknál. úgy vezetett: s a kerek pajzsot tartotta előre. hadirendre had áradt érctől szikrázón. mint amikép ez a nap rosszat hoz az argosziakra. rézzel rakva rakottat. mikor pajzsával előront: mégse zavarta meg ő az akháj kebelekben a lelket. 189 . a harcot nemfeledőn. madár szállt jobbra fölötte. s rengedezett a halántékán nagyfényü sisakja. habokat ver a sokzaju ár tetejében. mint Pallaszt s Phoibosz Apollónt. Hektór Príamidész. Másoldalt meg az argosziak harsogtak. ezt kijelentem. bízva a jósjelben. hátha kitérnek előle. ámde kezünk minekünk is van. S most Aiász elibé dobbant. mint emberölő dühös Árész. még mit nem üvöltesz? Bárcsak akép volnék pajzstartó Zeusz fiusarja minden időkben. jámbor: mit ijesztgeted így az akhájok harcosait? járatlanok úgyse vagyunk viadalban. duzzadoz ez. szájhős. s helyben várták be a trósz daliákat: kettős lárma hatolt föl az égig. mely majd liliomszín bőröd tépkedi szét: s Troié keselyűje. s a nyomába rohantak a társak rémületes zajjal. S eljön majd az idő számodra is. Mindenüvé lépdelt a tömött hadirendek elébe. Lelked a bárkáinkat vágyik tönkregyalázni.

ősz tenger partjára. Töprengett. bár borozott. Bíborrá ha borul tág tenger néma habokkal. noha téres volt. S amazok közben kaszabolták egymást küzdve: az érc bongott testük körül egyre. hát őt megszólítva beszélt a király. mit vélsz minderről. s az elsőket ki a síkra vonták. sarkukban az űző dölyfös trósz csapatot. szaggatta a lelkét kétfele: menjen-e gyorscsikajú danaosz csapatokhoz. és a tatok mentén bástyát is emeltek. így állt sátra elé. míg forró fürdőt forral fürtös Hekamédé s testedről a megalvadt szennyes vért lefüröszti: én meg a látóhelyre megyek. hát Aszklépiadészhoz ilyen szárnyas szavakat szólt: „Mondd csak meg. s azután úgy látta. lóbetörő Thraszümédészét. s velük Átreidész Agamemnón. döngették kéthegyü dárdák.” Szólt. mindaz. két hegyfok közt végig egészen. Most ezek itt. hogy ez helyesebb lesz: Átreidészhoz ered. Mert hisz a part. s fia nagyszerüen-kalapált pajzsát fölemelte. mely sátra ölében ércesen ott ragyogott: apjáét hordta az ifjú. Odüszeusz. s az akháj falat összeomoltan. együtt jöttek a dárdájukra hajolva: kesergett lelkük a keblükben. szétnézek azonnal.TIZENNEGYEDIK ÉNEK ZEUSZ RÁSZEDÉSE Nesztór. Nesztórral szemben meg a Zeusz-táplálta királyok jöttek a gályáktól. nem hömpölyög egyik irányba sem addig. hősi Makháón. Több sorban vonták ki tehát. s látott csúf dolgot azonnal. s száját az öbölnek megtöltötték. s várakozik. s iszogasd békével a barnapiros bort. szorongtak rajta a népek. S fogta erős gerelyét. vagy pedig induljon nép-pásztora Átreidészhoz. nő viruló-koru harcosaink zaja már a hajóknál. mert süvitő-szavu szél sebes útjait érzi előre. kardok kongatták. Agamemnón: 190 . Mert a hajókat igen távol vonták a csatától. megzavarodva saját seregét. Tűdeidész. vágyván szemlélni a harci kavargást. kin az érc sebet ejtett. kebelükben csüggesztette a lelket. jól meghallotta a lármát. nem tudta az összes bárkákat befogadni. s hogy szembekerült velük ekkor agg Nesztór. a hegyes rézzel hegyezettet. Hát te csak ülj. míg Zeusztól a kiválasztott szél végre le nem csap: így hánytorgott ott az öreg.

mindezt a magasban mennydörgő nagy Zeusz maga sem másítja meg immár. hogy a szívében haragos rám még más jólábvértes akháj is. lásd. amelyben mind bizakodtunk. kiknek a nagy Zeusz ifjukorunktól kezdve kemény harcban verekednünk adta az aggságig. aki megmenekül futván. melyért fáradozott seregünk sokat. semhogy rabul essék.” Válaszul így szólt most sereget vezető Agamemnón: „Nesztór. ám azt se javaslom. jaj. mért jössz. s látom most. hogy verekedjünk. míg nem jön a szentelt éj. Gondoljuk hát meg. és a rakott fal már nem használt. Így szólt ő.” Válaszul így szólt erre Gerénia bajnoka Nesztór: „Mindez vár mireánk készen. Mert leomolt az a bástya. férfiu-sorvasztó csatavészt odahagyva? Félek. míg nem hullunk el egyenként. véd mimagunkat: így tetszik bizonyára a szörnyüerős Kronidésznak. már nem az árok. miután a hajóknál folynak a harcok. távol a hontól dicstelenül hogy vesszen a népünk. már látom. ők meg a fürge hajók mellett tusakodnak unatlan szívósan: s bármint vizsgálod. s kő-nehezékkel tartsuk meg. melyért oly hosszan tűrtük a rosszat? 191 . nem veheted ki. s most már ez megy mind teljesedésbe. s lekötözte kezünket. hogy törhetlen védi hajóink. hogyha ugyan használ a tanács. vonjuk már s engedjük az isteni vízre. mind úgy cselekedjünk: első gályáinkat mind.” Görbén fölfele nézve felelt leleményes Odüsszeusz: „Átreidész. Néleusz sarja. és szive hitte. hogy törhetlen védi hajóink. és ne uralkodnál mifölöttünk. Ó. míg nem perzseli föl mindet. hogy a boldog olümposziakkal egyenlőn oszt amazoknak hírt. hogy mindez mint legyen eztán. amikor szivesen segitett seregünknek. erőnket. amikor majd tán el is állnak a trószok a harctól. amint mondom.„Nesztór. mert helye nincs sebesültnek a harcban. hogy melyik oldalról menekül seregünk gomolyogva: oly kavarultan öletnek. mik a víz közelében állnak. bár volnál a vezére pulyák seregének. melyet a trójaiak sora közt mondott fenyegetve. Rajta azonban. akhájok nagynevü dísze. Azt tervezgeted itt. Láttam jól. még ma beváltja szavát az erőskezü Hektór. az égig hat föl a lárma. hogy gályáinktól nem tér haza Ílionába. Éjszaka évadján sem szégyen futni a vésztől: jobb. véd mimagunkat. s nem döf le magunkat. míly szó szökkent ki fogad keritésén? Vész fia. s így azután valamennyi hajónkat vízre vihetjük. akárcsak Akhilleusz: és a hajók tatjánál már nem akar tusakodni. hogy a tág-utu trójai várost elhagyjuk.

Most pedig elmédet megróvom ezért a beszédért: azt akarod. Adrésztosznak vette egyik lányát feleségül. szívéből aki illő szót kijelenteni jól ért. búzahozó szántója elég volt. Portheusznak három fia volt. figyel sok nép a szavára. meg harmadikuk lovas Oineusz. Csakhogy a híres Földrázó se hiába figyelt ám: régi vitéznek alakjában közibük keveredve 192 . S így nem véltek gyávának. hátratekintgetnek. sem törzsre silánynak. elől sereget-vezető Agamemnón. Ott élt hát. hogy a trószok kedve ugyan teljék. jőjjön hát. vonjuk vízre a jópadu bárkákat. annyi. haragvóan sem szídtok. Agriosz is. Tűdeusz. mind jónevü bajnok. amért én mindegyikőtöknél ifjabb vagyok itt születésre: csakhogy apám nékem is hős volt.Hallgass. mert oda ért el vándoruton: Zeusz és más istenek óhaja volt tán. barma is. kit Thébának ölén fed halma a földnek. bár sebesülten. hogy így volt. és sok kertje a környéken sokféle gyümölccsel. és kereken kijelentett szómat sem vetitek meg.” Válaszul így szólt most sereget-vezető Agamemnón: „Hej. Menjünk. nem verekesznek. már az akhájok közt valahogy ki ne hallja ezt a szavad. hogy tengerre bocsássa hajóját. otthona gazdag. Ott azután pusztít a tanácsod. hogyha akartok rám hallgatni. közel . kik immár lelkük-dédelgetve kiálltak. nagyon is fájdítja goromba szidalmad lelkemet: én akaratlan akhájit amúgy sem akarnék arra szorítani. vagy öreg: s örülök neki. és kelevézzel túltett minden akhájon: hát hiszen ezt hallottátok bizonyára. hátrálnak a vad viadalból. apja apámnak: s ő volt köztük a legkitünőbb hős. vallom dicsekedve.ne kutassuk -. a harcba. mikor eddig is annyira győznek: és nőjjön meredek veszedelmünk: mert az akhájok nem tartják a csatát. nép fejedelme.” Megszólalt most harcban-erőshangú Diomédész: „Itt van a férfi. mit amúgy sem vesz szájára a férfi. Melasz is.” Szólt. hogy amíg még áll nagy zajjal a harcunk. ifju akár. tették a tanácsát: útnak eredtek. ahány danaosz dalián te gyakorlod uralmad. de apám Argoszban. hogyha előáll. Odüszeusz. aki tud közülünk jobbat javasolni. s van hatalom-pálcája. Pleurónban lakták házuk s meredek Kalüdónban. ha a bárkák vízre kerültek. a kényszerüség hajt: ott azután mi magunk elhúzódunk a dühöngő dárdarohamtól: sebre sebet valahogy ne szerezzünk: csakhogy a többieket hajtsuk buzdítva. s nagyon is hallgattak rá.

azután haja fürtjét fésüvel és kézzel fényes fonatokba befonta. kirohant a mezőre. Bár ő veszne el így. ilyen szárnyas szavakat szólt: „Átreidész. a nála levővel. És a fejét fátyolba takarta az isteni asszony. Ment hálótermébe. s megörült szive nyomban. mely. verekedve Arész viharában: akkora hangot küldött kebléből az uralgó Földrázó. Mint ha kilencezren vagy tízezren rivalognak háboruban hősök. mint futnak föl a várba a sátraktól s a hajóktól. pajzsos Zeusz elméjén hogy s mint tudna kifogni. illatot árasztott már végig a földön. Öltött ambrosziás öltönyt. tán vágyakozik vele hálni. tusázni szünetlen. s rettentőt riadott. és akkor majd ő szelid. s valamennyi akháj szívébe hatalmas harcierőt hajitott. hogy más isten nyitni ne tudja. s beleszőtt sok szép szines ábrát: keble köré kapcsolta arany csattokkal e leplet. Zeusz ércküszöbénél. Zeusz. utána bekente a síkos isteni. mert az akhájok eképen hullanak és futnak. sugaras ragyogásút. belépvén: és vágyébresztő testéről ambrosziával mosta le végig a szennyet. Ott a sugárzó ajtót ő elzárta. Héphaisztosz. mit néki Athéné szőtt míves gonddal. hogy ki a férfidicsőítő viadalban igyekszik.” Így szólt. Közben aranytrónú Héré meglátta szemével. drága fivére. Ezzel kente be szép testét. illatozó balzsammal. ha csak egyet mozdult is. Hányta-vetette utána tehénszemü Héra. Százrojtos gyönyörű övet is vett Héra magára. Zeuszt meg a sokforrású Ídé legtetejében látta meg ülni. s okos elméjére bocsátja. bizonyára örül most már Akhileusznak keblében dühödött szive. az úrnő. verekedni. s látni fogod még. s jól látta azonnal. édes. ambrosziásan omoltak alá örökéltü fejéről. a szemét venné el az isten. úgy indul az Ída hegyére. jólfúrt cimpájába pedig szép fülbevalót tett. rád az olümposzi boldogok annyira nem haragusznak: mert hisz a trójaiak fejedelmei és vezetői vernek még föl a tág síkon port. és ez a terv látszott lelkében a leghelyesebbnek: fölpiperézi magát. szép kicsiszolt háromköveset. de nincs szive csöpp sem. s a szilárd ajtót úgy rótta a falba titkos zárral. szép teste miatt. s ő látja. 193 . mert az Olümposz csúcsán állt. jóizü álmot önt szemhéja fölé.Átreidész Agamemnón jobbját kézbe ragadta és őt megszólítva. ki sógora is. az égen. melyet szeretett fia ácsolt. haraggal telt meg azonnal a szíve.

mely a bölcs elméjét elcseni titkon. volt vágy. mert az akháj sereget segitem s te a trójai népet?” Válaszul Aphrodité. hogy kerevetjén újra szives szerelembe fonódjék. teljesitem. te szent úrnő. kedves lány. ilyen szavakat szólt: „Héra. kimagasló csúcsokon át surrant. Héra pedig felugorva suhant az olümposzi csúcsról Píerián átlépve. kies szép Émathiába. hogyha kimondom? vagy tán megtagadod. mondd ki. Fényes talpa alá gyönyörű sarukat kötözött fel. s ha a kérés nem lehetetlen. tarka övem. lágy szózat. volt csalfa beszéd is. melyben minden van: s nem hiszem én. az úrnő: „Add ide most a szerelmi varázst. ezt a kezére vetette tehát. szólt véle eképen: „Megtennél valamit. és arrébb híva a többi égilakótól Aphroditét. föld mélyére. az úrnő. vedd át tőlem. Rheiától átvéve. bármit forgatsz is eszedben. ama hímzett tarka övet. Ókeanoszhoz. mert méreg hullt a szivükbe. Hogyha e kettőt én meg tudnám győzni szavammal. mellyel te az összes isteneket meg a földi halandókat leigázod: látogatóba megyek peremére a dúsölü földnek. az isteni őshöz. megindult vissza a házba. Majd Athosz ormáról a habos tengerre suhant le: és Lémnoszba. ment ki a terméből. ha tudom. Thoász hősnek szigetére került el. melyben nyugodott valamennyi varázsszer: volt abban szerelem. s a melléről levetette övét. és egymást kerülik. a meddő tenger alá taszitotta. Zeusz lánya. S Aphrodité. sosem érte a lába a földet. Zeusz lánya. és mosolyogva a tarka övet kebelébe helyezte. lánysarja a büszke Kronosznak.” Válaszul így szólt erre mosolyszerető Aphrodíté: „Nem lehet és nem is illik nemmel szólnom a szódra: hisz te vagy az. 194 . mosolygott rá a tehénszemü Héra. a Téthüsz anyához. Őket látogatom. szót szólva kimondta: „Íme az öv. s rejtsd jól kebeledbe. házuk ölében akik dajkáltak s féltve neveltek. öleléstől. hogy el nem végzed jól. amit gondolsz: megtennem sürget a lelkem. lelkedben rám haragudva. ki a legmagasabb Zeusz karja között hálsz. mikor Zeusz törve Kronoszra. hogy szűnjék régi viszályuk: mert rég tartózkodnak már ágytól. És miután már minden díszt testére körített.” Cselt szövögetve felelt ekkor neki Héra.szép új fátyla fehér napként ontotta sugarát.” Mondta. majd a lovas thrákok havas ormain át.” Mondta. akkor előttük tisztelt lennék s kedves örökké.

mindennek az apja: ámde Kronosz fia Zeusz közelébe bizony sose lépnék. dühösen. messze barátaitól: gyúlt Zeusz.” Néki felelve ekép szólt ekkor az Álom. még Ókeanosz folyamáradatát is. márpedig ő első nemző. míg maga nem hív. hogy a gyors Éjjel szemben cselekedjék. s én azután fiatal Khariszok közül egyet nőül adok hozzád. feldúlva a trójai várost. hogyha nem óv meg az istent és embert leigázó Éj: hozzá menekültem. Mert hiszen egyszer már okosabbá tett a parancsod. zsámolyt tesz lábad alá is. mint Héraklészért. érintsd meg fél kézzel a tápláló anyaföldet. akiért sóvárogsz nap nap után rég. a fiáért gyúlt a haragja? Csak gyere. az úrnő: „Álom.” 195 . rögtön amint mellé szerelembe simultam. akiért sóvárgok nap nap után rég. drága aranyt: Héphaisztosz. átkulcsolta kezét. esküdj meg a Sztüx iszonyú folyamára. s Zeusz. nékünk most mindaz az isten: nőül adod hozzám igazán fiatal Khariszokból Pászitheét. aznap. Tőlem ajándékul szép trónt kapsz.” Így szólt ő. Pászitheét. hogy ragyogó talpad lakomák közt arra helyezhesd. s a leginkább engem akart megfogni. Elbűvöltem Zeusz elméjét. haragra. az édes: „Héra. ébredve. fél kézzel meg a fénylő tengert: hogy tanu légyen lent ki Kronosz körül él. lánysarja a büszke Kronosznak. s így adta a választ: „Rajta tehát. hálás leszek érte örökké: szunnyaszd el sugaras szemeit ma szemöldje alatt nagy Zeusznak. elboritottam édesen: és ezalatt gonoszat szőtt ellene lelked.” Erre eképen szólt a tehénszemü Héra. be is vet a vízbe az égből.és itt lelte az Álmot. ugyan minek is forgatsz az eszedben ilyesmit? Azt véled. megörült Álom. nem merem őt szenderbe meríteni. de hagyott már: félt attól. vad viharok rohamát verted föl a víz tetejében: s jólakosú Kószig sodrattad el akkor a sarját. széthajigálta a házban az isteneket. hogy a trószt ugyanúgy pártolja a nagy Zeusz. s a nevén szólítva. hallgass rám most is. kimondta: „Álom. más örök istent én könnyen tudnék leigázni szenderrel. az isteneken meg az embereken te ki úr vagy. hogyha szavam meghallgattad már bármikor eddig. testvérét a Halálnak. hívd őt feleségnek ezentúl. te szent úrnő. az én bicegő fiusarjam késziti majd gonddal. elnemenyészőt. S most ismét nógatsz cselekednem ilyen lehetetlent. amint az a hősszivü Zeusz-sarj visszahajózott trójai partokról.

Perszeuszt aki szülte. szárazon és vizen át ők fognak vinni utamra. hogy szűnjék régi viszályuk. a lábuk gyorsan emelték: sokforrású Ídát érték el. Ókeanoszhoz. Lektosznál. sem mikoron híres Phoinix nemzette leányért. házuk ölében akik dajkáltak. hogy szót sem szólva siettem háza ölébe a mélyörvényű Ókeanosznak. Héra pedig sebesen hágott magas Ída hegyére. öleléstől. Ott lemaradt. merre sietsz az Olümposzról ide térve? Nincsenek itt lovaid. mielőtt Zeusz megláthatta. s Téthüsz anyához. most inkább jőjj. bölcs isteni férfit. 196 . ketten a két várost. ott léptek a szárazföldre. a tengert elhagyták: erdők hegye rengett talpuk alatt már. sem mikoron Szemeléért s thébai Alkménéért. mely a hegyekben égi nevén Khalkisz. lent. Héra elé odaállt. s a vágy bölcs szívét elboritotta. Lent várnak lovaim forrásdús Ída tövében. hogy leheverjünk itt szerelemben: mert soha még nem igázta le így körülöntve a lelkem bent kebelemben a vágy sem földi. szép Danaéért. őket látogatom. szekered se. s a nevén szólítva kimondta: „Héré. az úrnő: „Látogatóba megyek peremére a dúsölü földnek. Mínószt s isteni nagy Rhadamanthüszt majd aki szülte. hogy arra fölállj majd. mely akkoron Ídán legmagasabb volt. Majd miután már megtette s befejezte az esküt. mint az akarta. féltve neveltek. Mert rég tartózkodnak már ágytól.Szólt. Lémnoszt s Imbroszt odahagyva ködbe takartan eredtek. Peirithooszt aki szülte nekem.” Válaszul így szólt erre a fellegtorlaszoló Zeusz: „Héré. s a fehérkaru Héra nem is volt szófogadatlan. ült egy karcsu fenyő tetejébe. sem isteni nőért: sem mikor Ixíón felesége után epekedtem. éleshangu madár képében. mint amikor legelőször ölelkeztek szerelemben. az isteni őshöz. nevén szólítva az összes Títánnak hívott istent.” Cselt szövögetve felelt ekkor neki Héra. meg ne neheztelj rám. mert méreg hullt a szivükbe. de Kümindisz az emberi nyelven. Most temiattad jöttem idáig olümposzi csúcsról. s át a legen felnőtt a nagy égig: ott meghúzta magát a fenyőágak sürüjében. vadak anyját. Tartárosz alján. és egymást kerülik. s jó szüleik tudtán kívül jártak kerevetre. az Álom. sem mikor Akrisziosz lányáért. mind közt legkitünőbb férfit. később is tudsz még oda útnak eredni. eskütt. Gargarosz orma fölé: s ott fellegtorlaszoló Zeusz csak meglátta.

S nyomban elősoraikba rohanva rivallta Poszeidón: „Argosziak. Poszeidón. nyujts hírt neki. és elmondja? Bizony sose mennék házad ölébe nászból kelve föl épp: megszólhatnának ezért még. bátor fiusarjam. bizony. ha amint hálunk. itt. Ámde ha úgy akarod. mit kedves gyermeked ácsolt. sáfrányt. van hálótermed. Ekkor alattuk a föld üde zöld füveket sarjasztott s lótuszt. széphaju nőért. s kebelednek kedves e szándék. Hektórt hagyjuk hát győzni ma ismét. szép aranyosba. 197 . és azon át nem lát minket még Éeliosz sem. szárnyas szavakat szólt: „Védd az akhájt most. Héra pedig szerelemmel csalta a násznyoszolyára.” Cselt szövögetve felelt ekkor neki Héra. mint ahogyan vágysz erre. hogy lesz az. valamely nemenyésző isten megpillant. míg Szemelé a halandók szép örömét.” Szólt. az úrnő: „Rettenetes Kronidész. oly arany felhőt boritok köribéd én. Íly nyoszolyán háltak. föld-övező Földrázónak hogy hírt vigyen erről: majd közelébe kerülve megállt. s a halandók híres népeihez tovalebbent. Príamidészt? nyerjen gályákat. Zeusz atya nagy nyugalomban hált így Gargarosz ormán. s átfonta Kronosz fia karjával feleségét. hogy tudtál szólani íly szót? hogyha te most epekedsz szerelembe heverni az Ída legtetején. és elmegy az égilakókhoz. s még kérkedik is. hogy meglát. álom igázta s öröm: feleségét karral ölelte.Héraklészt aki szülte nekem.” Válaszul így szólt erre a fellegtorlaszoló Zeusz: „Héra. sem mikor úrnő Démétérért. Héphaisztosz. ne félj te sem istentől. Dionűszoszt. egy kicsikét legalább. az édes. hisz Akhilleusz öblös gályáknál még őrzi a szíve haragját: akkora vágy mégsem kélhet majd érte. s a szilárd ajtót jól zárta helyére: térjünk hát oda hálni. ha már így vágyol a nászra. s magadért sem idáig mint ahogyan most édes vágy ragad el teutánad. S futva futott az akháj gályákhoz az Álom. s közben felhőbe borultak. körül csillámló harmatozás hullt. hírt is arasson? Ezt ígéri. azt mégjobban akhájok védelmére tüzelvén. sem földilakótól. harmatosat. sem mikoron nagy Létóért. bár ő néz legerősebb éles fénnyel a földre. honnan minden messzire látszik. ha mink mind serkentjük már egymás oltalmára magunkat. míg aluszik Zeusz: mert hiszen én őt lágy és mély álomba takartam. és sűrüvirágú jó puha jácintot: s a magasba emelte ez őket.” Szólt.

nyakához egészen. pajzsa fölé. sebesülten bár. s iszonyú kénes szag száll ki belőle. mikor északi szél dühe űzi az ár közepéből: tűzláng sem recseg íly szörnyen.” Szólt. a királyok. mivel neki jött épp. s a fejünket a fennragyogó sisakokba bujtassuk. bármennyire vágyik a harcra. hegyszakadékokban. tartója hajóknak. gyors lövedéke amért a kezéből hasztalanul szállt. Partra csapott ki a tenger. s kijelentem. legelől járt föld rázója Poszeidón. Őt ezután. el se hibázta: hol kebelén két szíja futott egymásra keresztbe. rémületes zajjal mikor egymást rontani rontott. egyik Trója hadát. kicseréltek sok hadifegyvert. Argoszt segitette a másik. hogy a vészt kikerülje. rémületes hosszú kardját markolta keményen. mikor erdőt gyujtani lobban: szél sem zendül ilyen hevesen tölgyek tetejében. indultak. Másoldalt sugaras Hektór rendezte csapatját. mordulva magasra. megvédték gyöngéd húsát. így menjünk: vezetek. mert félsz bénítja a férfit. volt sok a küzdők lábainál: egyet fölemelve. egyik ezüstszögü kardjáé volt. s ők egyberohantak nagy hadizajjal. mint búgó-csiga. s markoljunk hosszu dzsidát a kezünkkel. megpördült Hektór a csapástól: Zeusz atya sujtásától mint ahogyan gyökerestül dől ki a tölgy. mellére vetette. hitványabb kapta a hitványt. bizony tovaröppen a mersze tüstént. amellyel nem jó szembeszegülni gyászokozó harcban. és ki közelről látja. az argoszi sátrakig áradt s bárkákig. Hektór haragos lett. s velük Átreidész Agamemnón: rendre bejárták mind. nagy Telamóniosz Aiász kővel meghajitotta: ilyen. vett a derék derekat. Odüszeusz. s maga jó nagyot öltsön. ahogy elment. Hát ki erős a csatán. s nagyon is hallgattak rá. vissza a népe közé hátrált. mert súlyos villáma a nagy Kroniónnak: 198 . hajkoronájukban. Tűdeidész.Rajta tehát. mint villámot. adja silányabbnak kölcsön. a trósznak. Rendezték soraik. öltsük föl. másik a pajzsé. mind így cselekedjünk: mind valahány öreg és kitünő pajzs van seregünkben. nem marad itt meg Hektór Príamidész. Teste köré miután ki-ki szép ragyogó rezet öltött. Tengeri hullám sem bömböl szárazra csapódva így. ahogy én mondom. de piciny pajzs van csak a vállán. Hát kelevézt legelőbb sugaras Hektór röpitett el hős Aiászra. tették a tanácsát. ha haraggal rázza a fürtjük: mint amilyen lármája riadt az akhájnak. Végül a háborunak feszitette ki szörnyü viszályát köztük a tündökölő Hektór s kékfürtü Poszeidón.

s ő föllélegzett. Púlüdamász és Aineiász meg a fényes Agénór. Púlüdamász dzsida-rázva rohant oda. öntözték vízzel azonnal Hektórt. a szemét fölemelte. Púlüdamász maga messzekerülte az éjszinü véget. amint elment. s Púlüdamász ujjongva rivallt. az Aréilükosz sarját. ragyogó kelevézt hajitott rá. behatolt a kemény érc jobb vállába: a porba zuhant s markolta a földet. Lükié vezetője s a jónevü Glaukosz: senki se hagyta el őt. szép szekerükkel. partra lefektették. akit Néisz szült. melyek csatazajnak. S Trója felé vitték paripái a nyögve jajongót. pajzsa-sisakja ráomlott. Szarpédón. lágyékán átdöfte: hanyatt-dőlt. tisztanevű nő. ki a Szatnioeisz partján vala pásztor. s így körülötte összecsapott trósz és danaosz dühödött viadalban. kocsisukkal. hanem Arkhelokhosz befogadta. gyors Aiász sebet ejtett Szatnioszon. Ott legelőbb Oileusz fia. ügyeltek a harcra. Most a dicsődárdás Aiász. s az argosziaknak fájt a dicsekvés. rézsút rontva tovább. még hevesebben törtek a trószra. Anténór fia. akit nagy Zeusz maga nemzett. Énopsznak. vad viadalnak háta mögött álltak. rézzel-kirakott hadivértje csörömpölt. dicsekedve kiáltott: „Nem hinném. őt. Panthoidész: s Prothoénórt jobb vállába találta. Hát hogy az argosziak látták Hektórt tovatűnni. föltérdelt azután. gondolt rá mind: odaálltak szépkörü pajzsukkal köribé sürü sorban a társak. mígnem elérték gyors lovait. nekiszökkenvén hegyezett kelevézzel: Énopidésznek. közelébe kerülve.” Ezt mondotta. dobtak rá sürü dárdát: csakhogy a nép-pásztort megsebzeni senki se tudta. hiszem: már botja leszen: rádőlve mehet Hádészhoz a mélybe. Most az akháj sarjak hozzá rivalogva rohantak. ám befogadta egy argoszi azt a husába. sem megdobni: előbb álltak köribé a legelsők. csakhogy a földre rogyott újból. hogy a büszkeszivű hős Panthoidésznak izmos markából kelevéze hiába szökellt ki. isteneink szánván neki romlást: 199 . hős Telamóniadész Aiász lelkét riogatta főként. hitték. S gázlójához amint odaértek a szépvizü árnak.így hullott az erős Hektór is a porba azonnal: és kiesett kelevéze kezéből. hogy kiragadják. s vitték kézre emelve a harcból. forgatagos Xanthosznak. s a sötét vért hányta magából. óvni a testet. mert Prothoénór épp közelében esett el: gyorsan. a szemét a sötét éj elboritotta: a lelkét úgy nyűgözte a sujtás.

legurult sisakostul a földre Ílioneusz feje. nem hitvány és nem hitványok utóda. noha jól ismerte. összetalálkozik épp. S most. orra s a szája előbb ért sokkal a földre. Múzsák. „Ílioneusz apjának s anyjának vigyetek hírt. kit amaz már lábainál vont. mire mákfejként fölemelte a földről Péneleósz. hogy a testvérem bosszúja sokáig állatlan ne legyen: hát minden férfiu vágyik hagyni ilyen testvért s bosszúlót hátra a házban. s az argosziaknak fájt a dicsekvés. ki hová menekülhet a vészből. ha majd hazaérünk Trója alól a hajóinkkal mi. s azután szólj nékem igaz szót. szembogarát kiütötte: szemén át tört be a dárda. s neki legtöbb kincset is osztott: s hitvese egy fiusarjat szült neki. s dicsekedve rivallta a trójaiaknak. s elmetszette nyakát. ti beszéltek. keseregjenek immár termük ölében: mert Alegénoridész Promakhosz felesége se fog már rámosolyogni derék férjére. S most Aiász harsant gáncsnélküli Púlüdamászra: „Töprengj. Nézzétek. Ezt a szemöldje alatt. hogy majd ti is így pusztultok. szeme gödrén verte keresztül. talán fiusarja: mert a leginkább épp annak törzsére hasonlít.őt megdobta. Ílioneusz hőst. kit Hermész trójaiak közt legjobban szeretett. leült és ülve kitárta karját. folyton fenyegetni mohóak. és elfogta a sápadt félelem őket: körbetekintgettek. járva fivére körül. és hős Péneleósz lelkét riogatta leginkább: hát Akamászra rohant. fiusarját sokjuhu Phorbásznak. olümposzi bérceken éltek.” Így szólt. mert leigázta őt a dzsidám. Promakhosz már szunnyad. s a trójaiak szive búsult. akháj fiusarjak.” Ezt mondotta. lám. s mindkét ínt szétszakitotta: hát feje. ölettek. S most Akamász a boiót Promakhoszt sebzette dzsidával. Púlüdamász. és a kemény kelevéz a szemében még ott állt. eljön az is. hanem az nem várt rohamára: és ő Ílioneuszt sebzette meg így. s Péneleósz rántotta ki jóhegyü kardját. mint lábszára akár. Teste fölött Akamász szörnyen dicsekedve kiáltott: „Szájhős argosziak. nem csak minekünk jut a kín meg a gyász a csatában. tán lovas Anténór testvére. hogy fordított föld híres rázója a harcon? 200 . és nyaka szirtjén jött ki. végső csigolyánál. melyik akháj szerzett legelőbb véres hadizsákmányt. az elzuhanónak.” Szólt. ahol fej s nyak. vagy térde. méltó-e Prothoénórért pusztulni e férfi? Sejtem. trójaiak.

Hüperénórt lágyékán átdöfte: az érc szaggatva kiszedte mind a belét. Mermerosz. Teukrosz meg Prothoónt sujtotta le és Periphétészt. Gürtiadészon. a hőslelkű műszek vezetőjén. Legtöbb hőst Aiász. Átreidész azután meg a nép-pásztort. Oileusz gyors magzata ölt le: mert nem akadt. Mérionész Morüszon győzött és Hippotiónon. lábbal elérni rémült férfiakat. 201 . míg lelke sietve szökött ki a megnyílt nagy seben át.és Phalkészt fosztotta ki Antilokhosz hős. mikor őket Zeusz riogatja. s a szemét a homály betakarta egészen. ki hasonló hozzá.Hürtioszon Telamóniosz Aiász vert sebet ekkor.

megfut a népe. s ő nehezen liheg. két üllőt lábadra verettem s törni-tudatlan fényes arany béklyót a kezedre: s a lég magasában felhőkön függtél: az olümposzi ormon ugyancsak zúgtak az istenek. ijesztő-görbén fölfele nézve: „Bajkeverő. Nem tudom ám. min öleltél. az árkon futva. s odafönt a nagy ég is.TIZENÖTÖDIK ÉNEK VISSZAŰZÉS A HAJÓKTÓL Majd. ernyed a szíve. zabolátlan Héra. de fölriadott Zeusz Ída hegyén az arany-trónszékű Héra öléből: talpra szökött.” Így szólt. és őt megszólítva ilyen szárnyas szavakat szólt: „Tudja tehát meg a föld a szavam. s köztük van a büszke Poszeidón. meglátta a trójaiak s az akhájok hadsorait. ki ez álnok cselt legelőbb élvezni fogod. hogyan fekszik Hektór a mezőn: körülötte társai ülnek. az úrnő. holt-halaványan mind s reszketve. amely isteni Héraklész fiamért mart. s bár még volt baj az útján. miután áttörtek már a karókon. újra a lónevelő Argosz mezejére vezettem. rosszat tervelgetve a meddő vízre kiűztél. s így rászedtél. melyre pedig sosem esküdném vaktába-hiába: hogy nem az én szándékomból veri-gyötri Poszeidón 202 . és útjából Kósz népes szigetére vetettél. s vélük a Sztüx mélységbefutó vize is. vért hány: hisz nem utolsó volt az akháj. akkor a hadszekerek közelébe kerülve megálltak. Meglátván megszánta az emberek. az argosziak keze már sokakat leigázott. az északi széllel meggyőzvén a sok orkánt. S látta. istenek apja. levetettem az ég küszöbéről. Én onnan kiragadtam. nem verlek-e jól meg. s szólt Hérához. és a te szent fejed is. fúlva-pihegve került le a földre: s az én haragom még így sem szűnt. ám nem tudtak eloldani mégsem: mert akit elkaptam. nem léssz-e megint te magad. Ezt csak azért mondom. kit te. félrevonulva az isteni néptől. hogy hagyj föl végre a csellel: s tudd. használt-e neked szerelem s kerevet. hogy nem harcol az isteni Hektór. utánuk törnek az argosziak. ki sebezte. kettőnk nászágya ugyancsak. Vagy nem is emlékszel. mint függesztettelek én föl. cseleddel elérted. megdermedt a tehénszemü Héra. mely a boldog égilakók legfőbb s legszörnyűbb esküvevője. s hogy azok mint futnak dúltan.

tehénszemü úrnő. S most. újra leheljen erőt lelkébe. istenek apja. arra haladjon. válaszul így fordult hozzá. Mint elméje fölugrik a sok földet bebolyongott férfiunak. s forgatja a terveket egyre: íly sebesen s hevesen surrant tova Héra. és íly szárnyas szavakat szólt: 203 . azt se hagyom. és az Olümposz-oromra. fordítsa futásnak: sokpadu harci-hajóira Péleidész Akhileusznak míg nem rogynak: Akhilleusz majd serkenti a társát. és kedvez azoknak: ámde saját szive készteti. ha valóban s őszintén mondtad ki a szódat. ha okos szive mélyén serken a szándék: „Itt legyek én” vagy „amott”. aznap. ezt meg ragyogó Hektór döfi majd le Ílion alján. Phoibosz Apollón meg Hektórt serkentse a harcra. te küldöd. amerre. a sarjam. még ha nagyon mást is kívánna Poszeidón. Ám addig haragom sem szűntetem. s a fehérkaru Héra nem is volt szófogadatlan: Ída hegyormairól sietett az olümposzi csúcsra. elért: azok ottan fölpattantak mind. míg nem teljesitem Péleusz sarjának a vágyát: úgy. menj el az égilakók törzséhez. Zeusz házába. mindjük előtt. s Hektórt felbőszülve lesujtja a fényes Akhilleusz. s hívd ide gyorsan Íriszt és a nyiláról-híres Phoibosz Apollónt.” Szólt. akkor. Héra meg egytől sem. Héra. mit akarjon. mely gyötri szivét. s poharuk-kínálva fogadták. szíved s szívem után igazítja hamar. amint Thetisz istennő átfonta a térdem s kérte: becsülném meg várdúló bajnok Akhilleuszt. Attól kezdve viszont a hajóktól visszafutásuk rendezem én. és úgy ülsz a haláltalanok közt. mire elmosolyodva az emberek. az úrnő. Patrokloszt. s köztük hull isteni Szarpédón is. sürgeti őt bizonyára: szánta a gályáknál gyötrődő argoszi népet. az akháj sereget pedig ismét gyáva menekvést indítván. mert ő szökkent legelőször hozzá. Sötétfelhőjü. míg el nem foglalják az akhájok Trója magas várát. hadd szállhasson el Írisz az ércinges görögökhöz és szólítsa fel ott seregükben a büszke Poszeidónt. És mégis. vessen a vívásnak véget.” Szólt. csak a széporcáju Themisztől vette a serleget át. neki is mindenkép azt javasolnám. házába siessen. feledje a fájó kínt. ahogyan kívánta Athéné. egyet gondolsz. szárnyas szavakat szólt: „Hát ha ezentúl vélem. ahogyan legelőször rábólintva igértem.föld rázója a trószt s Hektórt. hogy bárki haláltalan itt danaoszt védjen meg a harcban. hol már addig sok fiatal hőst ölt. haláltalan isteni népek gyűléséhez.

Vállairól paizsát. aki épp most jött meg olümposzi Zeusz közeléből? Vagy tán azt akarod. és szóval vagy erővel fékeznők . hogy hatalomban. még ha a sorsom az is. telve haraggal: „Esztelenek mi. a fejéről tépte sisakját. s szólt keseregve eképen: „Rossz néven ne vegyétek. miért jöttél? Úgy látom. Themisz istennő. Hát csak tűrjétek. olümposzi égilakók. akik gyermek módjára haragszunk Zeuszra. ő maga meg sugaras fegyverzetet öltött. míg mindünk számára a baj magvát veted így el? Mert odahagyja azonnal a dölyfös trószt s az akhájt is. ti. odavagy! Nem tudsz a füleddel hallani tán? elment az eszed. hogy megijedtél. mondják. sietnénk hozzá. de a homloka.” Ezt mondotta. ki talán most még vidoran lakomázik. s ott a haláltalanok közt majd meghallod azonnal. Aszkalaphosz. falnak támasztotta. s utána leült Héré. s odalett a szemérmed? Nem hallod.” Ezt mondotta.„Héra. annak sem. izmos markából kicsavarta az érchegyü lándzsát. nem száguld ki a tornácról. éppen most Árészt sujtotta csapással: mert a halandók közt kedvenc fia hullt el a harcban. sose kérdezd. hisz az égilakók közt. ha külön-külön is gonoszul sujt: úgy hiszem. nem hiszem ám. s Arész izmos combjára csapott most szétfeszitett tenyerével. mivel féltette az isteneket mind. hogyha Athéna. barna szemöldje felhős volt. busongva. befogni méneit. hogy lelke vidulhat ilyentől földi. a férjed?” Így szólt erre az istennő. őrjöngő. míly iszonyú dolgot hirdet Zeusz.” Szólt és Rémületet s Riadást rendelte. ő. S most bizonyára nagyobb s rettentőbb vad harag és düh kél a sosem-múlók ellen Kronidész kebeléből. Tán megrémített nagy sarja Kronosznak. Kezdj el a jól-osztott lakomához látni lakunkban. 204 . odahagyva a székét.vagy égilakónak. a porban. hogy neki míly dölyfös. erőben messze legelső.hanem ő ránk sem hederint. kit erős-dühös Árész mond a fiának. hogy sok kín közt. s így szólt mindjükhöz. jól tudod úgyis. hogy Zeusz-villáma-ütötten holttetemek közepette heverjek a vérben. a magasban messze ül. hogyha fiam-bosszúlni akháj bárkák fele rontok. a fehérkaru Héra: „Jaj. s ekép korholta vad Árészt: „Esztelen. megütötten. kényszerüen kullogj az olümposzi bércre. mit mond a fehérkaru isteni Héra. a nagy úrnő: elszomorodtak Zeusz házában az istenek: ő meg ajkával nevetett. míly szörnyü kegyetlen a lelke. és meg sem mozdul.

s így ültette le trónszékére vad Árészt. Hogyha pedig nem akarnád tenni szavát. S vélem egyenlőnek kedves szive vallani nem fél mégse magát.” Így szólt. vagy az isteni vízbe. Hogyha pedig szavamat nem akarná tenni. azt. azért vagyok itten. előbb született is. szárnyas szavakat szólt: „Rajta. s nagynevü Földrázó mellé odaállva ekép szólt: „Kékhaju Föld-övező. a nagy úrnő. aki hírhordó a haláltalanok közt. s őket megszólítva. Poszeidón úrhoz eredj. Mint ha a felhőkből hó száll. mert úgy vélem. s ő látta. erősebb nálad. s ők ketten szállni szökelltek. a háborusággal. vígy hozzá nemhazudó hírt: mondd neki. jól gondolja meg akkor a lelkében s a szivében. hogy hagyj föl a harccal. mondd neki ezt el mind. vajjon. Ketten a Fellegtorlaszolónak elébe kerültek. sebes Írisz. mer-e engem helybe bevárni. elibéd üzenettel: felszólít. lenézné. hát azzal fenyeget. s késztet kezeit kikerülnöd.” Így szólt. nemvonakodva repült el a szélsebes Írisz: Ída hegyormairól lesuhant szentelt Ilionba. vagy meghal majd: de nehéz is minden földilakó gyerekét megmenteni nékünk. és trónjára leült. Zeusz küldött el. hogy majd idejön s viadalba ellened ő maga száll. meghalt már a csatán. tegyétek. Íriszhez fordult legelőbb. úgy álltak. vadak anyját. 205 . és születésem is elsőbb. mit kedves hitvese mondott. noha tőlem ugyancsak retteg a többi. ilyen szárnyas szavakat szólt: „Ída hegyére hivat titeket mennél hamarabb Zeusz. bármi erős. mert gyorsan tették. hogy hagyjon föl a harccal. Éppenezért intlek: fiadért ébredt haragod hagyd: mert más is.és az olümposzi bércre siet. hírt hoztam. s Zeusz arcára tekinttek. s messziredörgő Zeuszt ott lelték: Gargarosz ormán ült Kronidész. S Héra Apollónt hívta ki most palotája öléből és Íriszt. a pajzshordó. rajta. ki kezével hősebb nála s erősebb. azonnal. erőm több. mert úgy tartja. s menjen az égilakókhoz akár. vagy jégzivatar hull nagyfagyosan. harag nem volt a szivében. vagy az isteni vízbe. Sokforrású Ídát érték el. légbőlszületett Boreász lehe hajtja: íly sebesen s hevesen surrant tova szélsebes Írisz. s térj meg az égilakókhoz akár. s szétüt miközöttünk: sorban megmarkolja a vétkest s véle a vétlent. és illatozó felhő koszorúzta. amit ő rendel s mire késztet. de lenéznéd. hát miután odamentek.” Így szólt s visszavonult ezután Héré. a háborusággal.

kit szült vala Rheia Kronosznak.” Erre a föld rázója Poszeidón adta a választ: „Istennő. olyan ír nincs. hármasan osztottunk mindent. szavad úgy mondottad.s véle egyenlőnek nem fél kedves szived így sem hinni magát. ahogy kell: hisz jó is.” Szólt. bármi hatalmas Zeusz. de engedek egyszer: mást mondok neked.azt jobban tenné -. laknom örökkön. hogy haragunk behegessze. ámde a föld s nagy Olümposz hármunké közösen lett. Zeusz. az ércbeborulthoz: mert hisz a föld övezője. És a kezével mint gyávát. és a habokba merült.” Erre a nagynevü Földrázó sóhajtva felelte: „Ó. amit mond: egyazonos-rangút akar így fékezni erővel. Írisz. s nem akarná felforgatni s erőt juttatni az argosziaknak: tudja meg azt. mi illő. meredek haragunktól végre kitért. S ekkor Apollónhoz szólt fellegtorlaszoló Zeusz: „Menj. engemet óhajt sértegető haragos szókkal szurkálni Kroníón. ha a hírnök mindig tudja. noha bosszankodva. akármily erős is. s elhagyta a Földrázó az akháj hadinépet. Héré és Hermész s nagy Héphaisztosz szive ellen megkímélné ő meredek Tróját. ne nagyon fenyegessen. kedves Phoibosz. kívánod-e. kezem jókor kikerülte: mert veriték nélkül nem múlott volna a dolgunk. s Hádész. Hektórhoz. leget és sok felleget is nyert. hogyha közös sorsút és részűt. ezt üzenem fenyegetve szivemből: hogyha talán nálam nélkül s zsákmányos Athéné. Most mégis. hallhatták volna az összecsapásunk máskép még a Kronosz körül élő istenek is lenn! Csakhogy ez így nekem is többhasznú. Három testvér van. hogy. vágyódtak utána a hősök. Jól tudod azt: az idősebbekkel tart az Erínüsz. jaj. hogy Kronidésznak ezt a kemény és zord szavadat kereken kijelentsem? Vagy valamit változtatnál? Hisz a jóeszü enged. sors-rázván.” Széllábú sebes Írisz eképen mondta a választ: „Kékhaju Föld-övező. s néki is így jobb. s ki-ki tiszteletet nyert. az alantnyugvók fejedelme. noha bosszankodva. csakhogy az én szivem és lelkem nagy fájdalom éri. magam én. s a ködülte homálynak lett ura Hádész. a föld rázója Poszeidón már megy az isteni tengerhez. Részül az ősz tengert én kaptam. csak dölyfös. lányait és fiait korholja goromba beszéddel . noha tőle ugyancsak retteg a többi. s kényszerüségből is hallgatnak rendeletére. Így nem Zeusz szándéka szerint fogok élni: de nyugton érje be ő harmadrészével. 206 . akiket mind ő maga nemzett. míg Zeusz széles eget.

hogy fölüdüljenek újra a harcok után az akhájok. Priamosz fia. híva lovas seregét. milyen szép. rázd meg rettentőn. büszkén tartja fejét. harcban-erőshangú Aiász. ülve. aranykardú Phoiboszt.Vedd csak a sokbojtú aigiszt tüstént a kezedbe. s ráismert körben hadi sok társára.” Így szólt és nagy erőt fújt ekkor a népterelőbe. fürge galambgyilkos. pajzsos Zeusz fölsegitette. és az akháj hadinépet megfutamítom. Hát közelébe megállt s szólt messzeható nagy Apollón: „Mondd. könnyen emelgeti térdét. Mint a soká pihenő. és ő. lelkét szedegette.” Szólt. vagy sziklai zergét űznek a fürge kutyák s földmíves férfiak egyre. Mint ahogy aggancsos szarvast. azt meg a szikla magas meredélye s a rengeteg árnya óvja. az utat számukra simává én teszem. hogy elérjék. lármájukra pedig. miután hallotta az istent. mert megszokta a tiszta folyó habjában a fürdést. legyen őröd. engem. így aki kérdesz? Tán nem hallottad. lám. magadat s véled meredekfalu várad. hogy a holtakat és Hádész palotáját még mai nap meglátom. száll a szokott legelőkhöz: lábát és térdét Hektór ily gyorsan emelte. mondd. sűrüsörényü oroszlán 207 . mivel már nem feküdött. kővel mellen ütött. jól tudva. Rajta azonban. majd azután lesz gondom tettel s szóval is arra. magasan. mért ülsz távol a hadtól így elgyöngülten? Valamely kín fért a szivedhez?” Néki sisakrázó Hektór bágyadtan ekép szólt: „Hát te ki vagy. hisz olyan segitőt küldött le Kroníón néked az Ída hegyéről. te derék isten. jászolnál abrakozott mén féke-szakítva ha nagy dobogással a síkra iramlik. te magad sugaras Hektórra ügyelj jól: és roppant erejét serkentsed. aki eddig is óva védtelek itt. most a lovas-sereget riogassad. hajtsa a görbe hajók közelébe a gyors paripákat: én sietek legelől. rémítsd meg az összes akháj hőst. az isteni Hektórt. hogy védjen. a vére és veritéke elállt. körülötte sörénye repdes a marja fölött. hogy akháj bárkák közelében. s elvont az ölő viadaltól? Hittem már. S Messzeható. míg társait öltem. míg az akhájok futva nem érnek a Hellészpontoszig és a hajókig. sebesebb valamennyi madárnál: s hős Priamosz sarját föllelte. s hallatlan az apja szavát nem hagyta Apollón: Ída hegyormairól mint ölyv siklott le azonnal.” Erre megint szólt hozzá messzeható nagy Apollón: „Bátorság. Hektór. s az űzőknek nem is adta a sors. s már kileheltem a lelkem.

szökkentek az íj idegéről messze a vesszők. válla köré felhőt köritett. tették a tanácsát. Telamóniadész Aiász keze révén: s lám. megzavarodtak. nagyot rikkantva. Csakhogy a trósz támadt sürüen. mind úgy cselekedjünk: vissza a gályákhoz küldjük seregünk sokaságát: és kik a legderekabbaknak valljuk mimagunkat. aki jártas a dárdavetésben. és tartsuk föl. hiszem azt. Andraimón gyermeke. ezt teszi most is majd.” Szólt. vele vitte csatába a népet. sok meg előbb. hogy elér soraikhoz. előtte pedig maga Phoibosz Apollón. Köztük szóra Thoász. s úgy hiszem. vezetett deli Hektór nagy léptekkel. forgatta az aigiszt. aztán Teukrosz. Sűrün az argoszi had helytállt. őt. kardokkal s kettős kelevézekkel kaszaboltak: ámde midőn látták Hektórt. kélt most: legderekabb aitól. kikerülve a végveszedelmet Hektór: bár igazán mindünknek a lelke remélte. ki megoldta olyan sok akhájnak a térdét. s a mohó űzőt mind félreriasztja: így az akhájok. ám hogy a gyorscsikajú danaosz hadirendre meredve már megrázta. nem sok győzi le ott sem. Rajta azonban. szállt kelevéz is a férfikezekből. Ők Aiász körül. hadakozni feledtek. s majd. Míg Phoibosz nyugton tartotta kezében az aigiszt. hogy hordja s ijessze az embert: ezt tartotta kezén. Mérionész körül és Árésszal egyenlő büszke Megész körül elrendezték összekiáltva mind a legelsőket szemben Hektórral. s hogyha akhájok közt vetekednek szónoklásban az ifjak. rettenetest. Ídomeneusz vezető körül. vele szembeszegülve mind fölemelt kelevézzel. amint mondom. mielőtt még horzsolt volna fehér húst. szörnyü csodát látok szemeimmel a földön: fölkélt gyógyultan. jaj. ilyen szavakat szólt: „Ó. álljunk itt. hogy meghalt. kihúzta egy isten a bajból Hektórt. sivitó hadizaj kélt mindkét oldalról. bojtost. és hulltak a népek. a lelküket ekkor megbűvölte a keblükben. földbe megállt.villan elő. sok heves ifjú hősöknek húsába hatolt be. 208 . kézitusában. gyönyörűt. lelke remeg. mit adott a kovácsa Héphaisztosz Zeusznak. s nagyon is hallgattak rá. idáig mind űzők csapatostul. a trósszal. jóakarón szólalt meg köztük. mindkét fél lövedéke talált. míg az akháj gályákhoz eredt a sereg sokasága. danaók tömegébe vegyülni. lábuk elé hullott le a lelkük. bármennyire vágyik. most megmentette. hiszen ennyire bőszen nem mennydörgő Zeusz nélkül jön a hadsorok élén. bármint epedett jóllakni a hússal.

az éji fejéskor. mindenüvé bujtak.” Így szólt. Déiokhoszt Parisz érte a válla hegyén. Hektór meg rászólt rivalogva a trójaiakra: „Vissza a véres zsákmánytól. Mékiszteuszt öli Púlüdamász. mikor éppen megszaladott az elősoron. falaik közibé beszorultak. véle Medónt is: isteni Oileusznak volt fattyú sarja Medón és Aiásznak testvére. így hívta a népe. majd a lovak marját ostorral ütötte. sötétben. s mindegyik égilakóhoz karjaikat fölemelve külön-külön is könyörögtek. mert nincs jeladó a közelben: íly gyáván menekültek amott az akhájok: Apollón őket ijesztve. szétszórtan folytak a harcok: Hektór most Sztikhioszt teritette le s Arkesziláoszt: egyik az ércinges boiót csapatok vezetője. a trószt s Hektórt diadalra vezette. és egymást hivogatták. hirtelenül terem ott. vezetője Athén seregének e harcban s Búkolidész Szphélosz fia volt. Férfiu férfiut ölt. mert az ebek szaggatják szét várunknak előtte. ha a tengerparti homokban együgyü játékkal halmot magasít. míg Iaszosz. amidőn erejét vele méri. nyilas Phoibosz. s eként hosszú híd-forma utat magasított. soha nem részeltetik aztán drága fivérei és nővérei máglya tüzében. mert ölt: Eriópisz bátyját. Végül a gályáknak közelébe kerülve megálltak. szétdúltad az argosziaknak sok kínos mívét s keltetted megriadásuk. melyet férfi hajít. nyargalva: s a trósz mind véle rivallt fenyegetve. vagy nagy nyáját a juhoknak két fenevad szétűzi. te. szekérhúzó paripákat hajtva hatalmas nagy zajjal: Phoibosz meg előttük könnyen a mély árok partját letapodta. mostohaanyjáét. Klonioszra az isteni fényes Agénór. 209 . Phoibosz az élen vitte a szent aigiszt: s letapodta falát az akhájnak könnyen. Oileusz hiteséét. ott helyben megölöm. Ekhioszra Polítész sujt legelől. lakását meg Phülakéban lakta.Mintha ökörcsordát. középre dobta. másik meg hősszívü Menesztheusz hű haditársa. serkentgette a trósz sorokat. Míg ezeket vérttől fosztották. és átfúrta az érchegy. azután meg játszva megint szétszórja a lábával s a kezével: így. röpülő kelevéz hatol annyira éppen. mint gyermek. Aineiász Iaszoszt kaszabolta le. már az akhájok ásott árkukhoz szöktek s a karók közelébe. Arra özönlöttek csapatonként. széleset is. rohanás a hajókhoz! Mert ha a gályáktól távol meglátok akárkit. hazájától távol.

hogy rávegyem őt. réz-hegyezettek. még hevesebben törtek rájuk. most már. Olümposzi. mert immár szörnyü viszály kélt: fegyveresed legyen az. tatok közt folytak a harcok. míg az akhájok. mégsem tudták a hajóktol elűzni. s gyászos szörnyü sebére orvosságot hintett. a trószok kívül a fürge hajókon. ügyeltek a harcra. hogy a falra iramlik és danaosz daliák sora közt rohanó riadás kél. mégse maradhatok itt. ki tudja. megindítom szavaimmal a lelkét. nagy kelevézekkel. épp a hajóharchoz jók. a barna hajók tetejéről. induljon a harcba. s vitték tova lábai. hogy múljék a sötét kín. Ámde miként a zsinór megméri a gályagerendát értő ács keze közt. és fölgyujtsa hajóját. hogy letaszítsa a másikat. mert Pallasz tanitotta meg arra: így köztük csata és harc egyenlőre feszült ki. Hátha. szemben. de. dördült nagyot erre a bölcs Zeusz. keseregve ilyen szavakat szólt: „Eurüpülosz. meghallgatta az agg Néleusz-finak esdekelését. s ez se tehette. bármennyire rájaszorulsz is. Hajtották lovukat be. Patroklosz. e társát jól tartotta szavakkal. emlékezz ma. 210 . akkor följajdult. bár kevesebben voltak azok. az akháj hadak őre. baráttól hasznos az intés. te pedig bólintva igérted. és áthág a hajó falain. mik amott kézügybe hevertek.” Szólt könyörögve ekép. Ámde midőn meglátta a trószt. míg az akháj. aki mestersége tudását bírja egészen. ült csak a férfias Eurüpülosz sátrában. mely a habot duzzasztja leginkább: így hágtak föl a trójaiak nagy zajjal a falra. Más-más bárka körül más-más daliák verekedtek: Hektór Aiásznak rontott. a trósz a szekérről. csakhogy a trósz sem volt képes danaosz hadirendet megtörvén.S mindjüknél inkább Nesztór. mindaddig. Ámde a pajzsos Zeusz dörgését hallva a trószok. hogyha akárki a búzás Argosz ölében néked ökör vagy kos hájas combját sütögette. Mint ha a szélesutú tenger hullámhegye támad. és ezalatt az akhájok helyben vártak a trósz rohamára. a bástya körül verekedtek. ők egy bárka körül fáradtak. esdett. két karját fölemelve a csillagos égre: „Zeusz atya. sátrak s a hajók közepébe nyomulni. fölhágva. hogyha egy isten akarja. kéthegyü nagy kelevézzel. mikor űzi előre. a dicsőnevü hősnek. s kifeszített két tenyerével két combjára csapott. ki mulattat: mert Akhileuszhoz száguldok.” Szólt. hajtja a szél dühe. és hazatérést kért. pántosak. és a gonosz napot űzd el: trójaiaknak eként az akhájt leigázni ne engedd.

épp mikor üszköt vitt. s paripái elé legelőbb állt: s Asztünoosz Protiáón-sarjnak bízta kezére. Aiász fegyveresét. s térde elernyedt. noha vágyakozott rá: mert sóhajszaporító nyíl szállt át nyaka szirtjén: földre zuhant a szekérröl. mert embert ölt volt otthon. őt intette nagyon. trósznak. ki Küthérából idejött. fejébe fülön fölül érckelevézt vert. míg zabolát tartott. s Teukroszt ott megfosztotta a hírtől. Megdermedt Aiász. de veszte hamar jött. szólt testvéréhez eképen: „Kedves Teukroszom. Peiszénór ragyogó fiusarját. s attól senki se védte meg őt. elfordult másfele tüstént 211 . épp mikor Aiász mellett állt. dardán tusavívók. hogy elűzze. Hektor. elszakitotta a jólsodrott ideget remek ívén. s harcát tán szűnteti már a hajóknál. mint szeretett szüleinket. trójainak s lükiébelinek rivalogva parancsolt: „Trójaiak. a házban. ha már idehozta a daimón. Masztoridész.sem pedig az. a vitézlő Panthoidészét. hős Hektór teritette le. Hektórnak kedvezve. amint szeretett rokonát meglátta szemével.” Szólt. Teukrosz az ércbeborult Hektórra emelt ki egy újabb nyílvesszőt. lükiébeliek. kelevézzel mellbe ütötte: döngve zuhant le a földre. mert ő gondolt a lovakkal. épp amikor rálőtt. ahol legtöbb had rendje gomolygott. Ott Klütiosz-fiusarja-Kalétórt nagyszerü Aiász. ím. hol van hát a halálos vessző. óvta Hektórt ő. Meglátta azonnal Púlüdamász. elesett egy hű haditársunk. hogy tartsa vigyázva közelben. nehogy őt az akhájok vértjétől fosszák. hol van az íj. a Küthéra-belit. a király. az isteni földön: őt megütötte. miután elesett a hajóknál. hogyha nyilával a lelkét így elorozza a hősnek: csakhogy Zeusz okos elméjét nem csapta be. Púlüdamász társát. mit néked Phoibosz adott volt?” Szólt. a ménei hátraszökelltek. de aztán Masztór-sarja Lükophrónt. ki a hősnél élt. csörgették az üres szekeret. hogy lehanyatlik a porba a barna hajónak előtte. senki se húzódjék hátrább a szoros viadalból: mentsétek Klütiosz sarját. s Aiászra vetette ki tündökölő kelevézét: elvétette. kétívű íjat tartott s vesszőkkel a tegzet: és nyilait nyomban röpitette a trójaiakra: Kleitoszt verte le. s a csóva kihullt a kezéből. s arra vezette. ő maga újra kiszállt. s ez a porba esett le hátrafelé a hajó tatjáról. mire Teukrosz elértve szökött oda oldala mellé. s akit aztán úgy tiszteltünk. s az előcsapatokba vegyült be.

majd gyalog is hazaér ki-ki innen az otthoni földre? Hát nem hallottátok. pajzsot a vállra. feleim. mint most. nem táncra vezényli biz ő seregét. és hullott ki az ív a kezéből. s szólt testvéréhez eképen: „Jaj. hogy büszke vitézüknek Zeusz által vesszei vesztek. argosziak: most itt az idő. ha a bajnok akhájok visszahajóznak majd szeretett földjére honuknak. de megkicsinyíti. hamar ott állt Aiász oldala mellett.” Szólt. mint bíztatja a népét Hektór. lóforgósat. s útnak eredt. vagy pedig élnünk és a hajóktól vészt tovaűznünk. Rajta. s hadaink diadalra segíti. de csatára. hogyha akárkit is ő juttat jelesebb hadi-hírre.rézterhes nyila. míg óvja hazáját. S Hektór. ne vegyék be jópadu gályáink: szánjuk hát harcra magunkat. Azt hiszitek. mint hogy teljes erőnkkel a kézitusába vegyüljünk. Jobb meghalni azonnal. kedves. mire kézívét Teukrosz sátrába letette. fönt a sörény félelmesen ingott. ragadj hosszú kelevézt a kezedbe. trójainak s lükiébelinek rivalogva parancsolt: „Trójaiak. hogy Teukrosz vesszei vesztek. a hegyes rézzel hegyezettet. meghal. hogy gályáinkat fölgyujtani vágyik? Ej. vagy elesnünk. mit rá reggel ma kötöztem. hagyd ívedet is. És számunkra tanács nincs jobb. lám. heverjen. lükiébeliek. s szétszakitotta most-sodrott idegem. hogy szaporán szökelő vesszőknek bírja a szárát. s négyrétű pajzsot boritott vállára azonnal: hősi fejére pedig kitünően-vert sisakot tett. a gályáknál sűrűn verekedjetek. Megdermedt Teukrosz. nincs terv se kiválóbb. dardán tusavívók. így verekedj te a trósszal. ha egy mireánk irigy isten szétszakitotta. ne feledjünk vívni vitézül görbe hajók mentén: mert látták már szemeim. vagy ha kinek nem akar juttatni. 212 . sisakos Hektór ha bevette hajóink. meglátván. Hisz könnyen ráismer az ember Zeusz erejére. sorsa betellik. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal. ha le is veretünk. halnia: mert felesége s a gyermeke megmenekül mind. szétmetszi az isten már minden haditervünk. fogta erős gerelyét. férfiasan. a népet küzdeni serkentsd: fáradság nélkül. őket. lám. haljon csak: nem lesz csúfság. vagy megmenteni éltünk. háza s a birtoka bántatlan.” Szólt. Másoldalt pedig így serkentett társakat Aiász: „Szégyen ez.” Válaszul így szólt erre a nagy Telamóniosz Aiász: „Hagyd sűrű nyilaid. kiütötte kezemből ívem. és ki megsebesül sorotokban.

úgyse lehet már távolból verekednünk vélük. a romlást. Adta ajándékul sereget-vezető Euphétész néki. Lampetidész (kit Lamposz nemzett. Ám Kroiszmosz kebelébe hatolt be Megész kelevéze: döngve zuhant le. nagyszerü férfi. hozott Ephürábol. de tömör páncélja megóvta. mire Hektór összes véreihez szólt. Phűleidész társát. megállt. vezetőjét bajnok epívnek. hős Hiketáonidészt. ki becsülte. s népét ki nem irtják. Látta Megész. Anténór ragyogó sarját a gyalogcsapat élén.” Szólt. vagy pedig ők nem foglalják el a nagy Tróját. nekidobbant. akár a szülöttét. Míg vele szívósan tusakodva Megész diadalt hitt. hogy kisegítse: oldalt. szót szólva kimondta: „Így pihenünk most már. Most Perimédész-sarj Szkhedioszt Hektór leütötte. Erre Dolopsz. s így elvétette Megész (nagy Apollón Panthoidészt nem hagyta elesni előcsapatok közt). neki is rontott: rézsút tovaszökkent Púlüdamász. Aiász meg Láodamász hőst. honába. kitűnni a trósz közt. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal. Melanipposz? Most se hajol meg kedves szíved. Ők ketten nekirontottak. és vállán dobta Dolopszot hátulról: mellén hevesen tört által az érc-hegy vágyva erősen előre: lefordult arccal a földre. íme. rejtve.mint őrlődni sokáig a vészes. apja. s élt Priamosz mellett. derekas jó dárdavető. még távol voltak a dúlók: ám az akhájoknak megjöttek görbe hajói s ő ment Ílionába. gyatrább hadak által. Láomedontiadész. lecibálni a vértet válláról. amint látod rokonod megölését? Nem látod. aki csámpás ökrei mellett élt Perkótéban. és a sörény-forgót lesöpörte: a porba bukott le s ott fénylett friss-festésű bíborral a forgó. jött a vitéz Meneláosz hozzá. vad viadalban. kétlemezű öblös páncél mit még maga Phűleusz. a Szelléeisz vize mellől. küllénébeli Ótoszt verte le Púlüdamász hős. hogy ellenség ellen hordozza a harcban: s most fia teste felől kergette el. őt korholta a hős Hektór. Erre Megész neki lóforgós ércmívü sisakja legmagasabb csúcsát megütötte hegyes kelevézzel. s mind közt legjobban korholta erős Melanipposzt. s hasztalan itt a hajók mellett. phókaiosz vezetőt. vértjét mint szaggatják le Dolopsznak? Jer hát. s amaz válláról vonta le vértjét. s ismert volt néki a harc-vész) s pajzsközepét kelevézével most Phűleidésznek megsértette közel.” 213 . míg le nem öljük mindet.

és oly erős sem. Mint dzsida-rázó Árész. mely vackából kiszökellt már. s nem szállt ki hiába a fegyver. ha gonoszt követett el. szemét a homály betakarta. s vele ment az az isteni férfi. mint te.hírtől fosztva . mivel Zeusz így rendelte. mert Hiketáónnak sarját. és a szavát a szivükbe fogadták: és a hajókat ércfallal védték. hogyha sebzett őzre rohan. míg ő dárdázott. Príamidésznak: a görbe hajókra ez isteni lángot vessen. s tovaszállt ismét. Antilokhosz meg rárontott. vérted orozni: de jól meglátta az isteni Hektór. Tört az elősor elé.az argosziaknak. a harcra: szökkenj hát. Hátrábbszökkentek a trószok. segitője se támad. S Antilokhoszt buzdítva beszélt harsány Meneláosz: „Antilokhosz.” Így szólt. fürgébblábu sem. s lekötözte a lelkét . Melanipposz. valamint kutya.Így szólt és vezetett. nempihenőt. és elfut. rád heves Antilokhosz hős. száguldva az ütközetek közt. s Thetisz úrnőnek vele végig váltsa be szörnyü könyörgését: ezt várta a bölcs Zeusz. a merész Melanipposzt míg a csatába rohant. a tagjait oldta: így rontott. mert vele szembe futott. több marad élve: míg a futóknak híre se lesz. mielőtt még rágyűlnének a népek: így iramult el Nesztoridész. feleim! szivetekben keljen a szégyen! Restelkedjetek egymás színe előtt a tusában: mert hírféltők közt kevesebb hull. miután őt harcra tüzelte. midőn odaküldte a görbe hajókhoz Hektór Príamidészt. vagy pásztort a karám közelében. tombolt deli Hektór: 214 . a trószt riogatta. s Hektór meg a trószok vad riadással kínokozó kelevézt zuditottak rá. hogy elért seregéhez. noha fürge vitéz volt: visszairamlott. s ő megfordulva megállt. mint fenevad. s vágytak azok védőn verekedni amúgy is. Mert hiszen ő Hektórnak szánt diadalt a szivében. nincs ifjabb nálad akháj seregünkben. Nagy Telamóniosz Aiász meg bíztatta a népét: „Férfiasan. Nyershusevő vad oroszlánokként törtek a trószok most a hajókra. csecse mellett verte keresztül: döngve zuhant le a földre. Antilokhosz nem várta be őt. hajitott ragyogó kelevézzel körbetekintve amaz. ki mohó volt úgyis a harcra. és a vadász közben meglőtte. Ezt tervelte. tán csak megdobsz egy trójai férfit!” Szólt. hogy meglássa szemével az égő gálya sugárát: attól kezdve akarta a trószt ismét a hajóktól megfutamítani és hírt adni az argosziaknak. hogyha kutyát ölt. vágy vad tűz a hegyekben rengeteg erdő mélyében. de a trószt Zeusz küldte reájuk. ki folyton bennük keltegetett nagy erőt.

és őrzőjük még nem tudja. a sorsa ilyen volt: végzete napját már akkor kergette feléje Pallasz Athénaié. Mert hátrálva a pajzsának peremébe botolt meg. akárhogy vágyakozott rá: úgy álltak vele szemben azok mind bástyaalakban. született derekabb sarj minden erényben: gyorslábú és nagyszerü harcos. és a mükéneiek sora közt elmével is első: hát ez adott ekkor Hektórnak főbb diadalmat. és rátört. mely süvitő szeleket föltart szárnyas rohamukban. Kopreusz volt. dzsidáktól védte a harcost: ebbe botolva hanyatt hullott. ki urától Eurüsztheusztól gyakran hordta a hírt Héraklész hőserejéhez: tőle. valamint hullám tör a fürge hajóra.tajték lepte körül száját. kénytetve. míg az oroszlán ront egyenest a középre. és kebelébe dzsidát vert. Vágyakozott soraik rendjét széttörni. legjobb hadifegyvert: mégse tudott áttörni. s a hajót már mind beborítja a hab. és csak néki adott hírt: mert rövid élete volt csak hátra. figyelte. Hektór jól meglátva szökött oda oldala mellé. s már fal is egyet: a többi pedig szétfut riadozva: így rettent szanaszét Hektór és Zeusz atya jöttén minden akháj: s ő csak Periphétészt ölte le. hol a leghátsó barmok sora közt jár folyton. melyek a nagy mocsarak vizenyős rétjén legelésznek ezrivel. s védték a legelső felvonatott bárkák őket. silányabb nemzőtől. kedves társai mellett ölte meg: ők búsultak a társért. az első 215 . S ő. Kopreusz sarját. s a szelek szörnyű sivitása vásznai közt sír-rí. s a szivükben félve remegnek mind a hajósok: mert csöpp híján már odavesznek: így tépődött most az akháj kebelekben a lélek. míg vívta a harcát: és a magasból Zeusz maga volt védője. sokak közt csak Hektórt tisztelte meg. ha verik meredélyét: így várták be szilárdan a trószt. mikor eldőlt. Hektór meg csupa tűzfényben berohant a tömegbe. és dagadó hullámokat is. mely lábig boritotta. s a halántékán a sisakja rettentően rázkódott. de a trósz beözönlött. meg nem futamodtak. hogyan kell vaddal vívni. s mit se tehettek érte: hiszen maguk is félték nagyon isteni Hektórt. hogyha növesztik a fellegalatti szelek. hol lát legsűrűbb tömeget. kaszás ökrét mikor öldösi-falja: hát hol elől. Visszavonultak az argosziak. és harcisisakja rettentőn bongott a halántékán. és két szeme lángolt szörnyü szemöldje alatt. mint roppant meredek szirt ősz tenger pereménél. Péleión hőserejével. Szembekerültek a bárkákkal. mint fondorlelkü oroszlán tör tehenekre.

hosszunyakú hattyúkra akár. kergeti gyorsan. Hősszivü Aiásznak már nem kedvelte a lelke. Ez volt gondolatuk. míg vívtak: a bajnok akhájok azt hitték. ludakra: így támadt Hektór egyenest. Mintha a férfi. Ott ismét keserű viadal kavarult a hajóknál: azt hinnéd. ki jól tud lóról ugrani lóra. Legfőkép hadak őre. Látták harcban-erőshangú Hektórt s a hadát is. négy paripát a lovak seregéből összeterelve. hossza huszonkét rőf volt. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal. S ez volt gondolatuk. hogy már meg nem menekülnek. sátrak közt sűrűn sorakoztak. a hősöket is megölik mind. kik hátul vártak. eszükbe idézve szülőik: „Férfiasan. és karikák szoritották. nők is: mert folyton biztosan ugrik egyik lóra a másikról. Gerénia bajnoka Nesztór kérte külön-külön őket. szállt a hajóktól. álljátok meg a vészt. nagyokat lépdelve. 216 . s hadinépét is riogatta. szállt az egyenlő harc terepéről. darvakra. nagy város fele hajt a mezőn át. szülőire szinte. amint a folyó partján füveket csipegetnek. s akinek meghalt a szülője: ők most nincsenek itt. Nem maradott ám Hektór sem veszteg sürü-vértes trójai had közt: ámde miként szárnyas madarak seregére ha sárga sas csap. s mindazokat.” Szólt. sose lankadnak. sohasem fordulva futásra. s bámulja a nagy sokaság őt. elesnek. ekkor az isteni ködfelhőt tovaűzte szemükről Pallasz Athénaié: s két részről fény özönölt már. s a hangja az égbe hatolt fel. riogatták szűntelen egymást. feleim! szivetekben keljen a szégyen egymás színe előtt: ki-ki gondoljon gyerekére és feleségére s vagyonára. férfiak is. mikor ott egymásra rohantak. szörnyü süvöltéssel sürgette szünetlen a népét védeni sátrakat és gályákat. néphordó nagy uton. a hajók tetejére került fel. hol a többi akháj fiak álltak: jó nagyokat lépdelt. noha szállnak a mének: így Aiász is a fürge hajók más-más tetejére szállt. tengeri harcra való kelevézt csóvált a kezében. kékorru hajóra szemből szökkenvén: hátulról Zeusz taszitotta roppant nagy kézzel. mind akinek még él.gályasoroktól. mindazokat. nem szaladoztak szét táborszert: mert a szemérem s félsz ottfogta soruk. kik harcot vívtak a fürge hajóknál. nem verekedtek. kimerülni se tudnak összecsapó soraik. mivel oly makacsul tusakodnak. de nevükben térden esengek. s már minden trósznak kebelében hitte a lélek: fölgyujtják a hajókat. hogy veszteg várjon.

férfiasan. mely Prótesziláoszt hozta el egykor Trója alá. azt Aiász hegyezett kelevéze fogadta. Ott egyhelybe megállva figyelt. szörnyü süvöltéssel sürgette szünetlen a népét: „Kedveseim. bástyánk van erősebb? Nincs közelünkben város sem. s már támadt is. mire még hevesebben törtek az argosziakra. feleim. S már Aiász se maradt helyben: gerelyek szoritották: hátravonult kissé . Éjszinü pántba kötött gyönyörű szép markolatos kard sok hullott ki kezükből. tenger a szomszédunk. követői Arésznak. le a gályatetőről. mely férfiakat védjen. hogy hátul segitő-seregünk van. tornyos-keritésű. mely megvédene és felváltani tudna sereggel: jól-fölfegyverzett trószok mezejére kerültünk.” Szólt. kézre keríteni gályáik. hegyezett kelevézzel: mert aki trósz nekiment csóvával a görbe hajóknak. nagy messze az otthoni földtől: üdvünk hát a karunkban van. a trójaiakra kiáltott: „Hozzatok erre tüzet. a hadriadónak. díszét el nem eresztve.” Szólt. és egy akarattal már a kifent bárdokkal. s haza már sose vitte az otthoni földre. vagy. mert gyávák voltak a vének: én a hajók tatjánál vágytam küzdeni nyomban. melyek istenek ellen hoztak ránk sok vészt. hogy kedvére tegyen Hektórnak. megtartóztattak s akadályozták hadinépem. meg a kéthegyü hosszu dzsidákkal. és nagy kardokkal. hát most maga sürget minket. meg is hal egy hétláb-hosszú padhoz. Éppen e gálya körül gyilkolták szűntelen egymást kézitusában a trójaiak meg a bajnok akhájok: egy sem várta be ott rohamát nyílnak. a fejszékkel hadakoztak. 217 . most maga buzdít. Ámde ha akkor eszünk sebzette a messzetekintő Zeusz. ne feledjünk vívni vitézül. kelevéznek: egymáshoz közel álltak mind. danaosz daliák. vállukról sok esett le. Hektór meg miután tatján megfogta a gályát. míg a tusát vívták: vértől ázott a sötét föld. sebezte: így teritett le tizenkettőt. seregestül keltve a harcot. dühösen. Mert e napot kárpótlásul nyujtotta nekünk Zeusz.és már azt hitte. ha nemalvó lánggal jött a hajókhoz. a hajóknál. nem a lankadozásban. szemből.Hektór megragadott tatnál egy habhasitó gyors szép gályát. Azt hiszitek tán. s kelevézzel elűzte mindig a trószt.

TIZENHATODIK ÉNEK PATROKLOSZ HALÁLA Így harcoltak a jópadu gályáért ezek ottan. azt mondják. mivel elméd ennyire ádáz: hogyha talán valamely jós-szótól tart a te szíved. s könnybe uszó szemmel néz rá. Megsebesült már Tűdeidész. mint amilyent te őrizel. mint pici lányka. Szánva tekintett rá gyorslábú fényes Akhilleusz. s úrnő édesanyád Zeusztól mondott valamely hírt. megsérült a dicsődárdás Odüszeusz s Agamemnón. hogyha nem űzöd most el a csúf veszedelmet a néptől? Bősz vagy: apád sohasem lehetett Péleusz. dölyfös vétkük okából? Mondd ki. Péleusz fia. futva az anyja után ki eseng. És körülöttük a sokfüvü orvosok ott igyekeznek. Vagy te az argosziak seregét siratod. és őt megszólítva eként szárnyas szavakat szólt: „Mért pityeredtél el. Akhilleusz. legjobb minden akháj közt. Patroklosz meg Akhilleuszhoz lépett. mind a hajók közt megdárdázva-nyilazva feküsznek. S add ide fegyvereid. Akhileusz. Mert hisz azok. Tán valamely hírt adsz nékem. meg ne neheztelj: nagy kín nyomja akháj seregünket. gyógyítják sebüket: de te nem lágyulsz meg. él még Aiakidész Péleusz is a mürmidonok közt. tudjam veled én is. kik a legkitünőbbek voltak eleddig. Patroklosz. 218 . hogy ölébe emelje. mely meredek szirtről zúdítja le éjszinü habját. s el is állnak a trószok a harctól. hogy vállamra vehessem: hátha neked néznek. miként a sötétvizü forrás. kiknek holta miatt keserű bánatba borulnánk. gyöngéd könnyet a földre. míg föl nem emelték: így ejtesz. Patroklosz. hogy eképen vesznek a görbe hajóknál. és föltartja az útján. az erős Diomédész. az elmédben sose rejtsd. hagyd. még.” Mély sóhajjal ekép szóltál. a lovas hős. te lovag Patroklosz: „Ó. tán fény lehetek számukra a harcban. szoknyájába kapaszkodik. forró könnyeket ontva. a királyhoz. ádáz hős: ki fog áldani messzi utód közt. édesanyád se Thetisz: kék tenger szült a világra és meredek sziklák. Eurüpülosz meg a combja tövén nyíltól sebesült meg. engem eressz legalább oda gyorsan a mürmidonoknak népével. vagy a mürmidonoknak? Vagy te magad hallottál csak hírt phthíai földről? Él Aktór fiusarja Menoitiosz. El ne ragadjon ilyen harag engem.

Néki nagyot sóhajtva felelte a fürge Akhilleusz: „Jaj nekem. hogyha elűzted a trószt a hajók közeléből! s még ha dicsőséget Héré dörgőszavu férje adna is. lelkem gyötrődve viselte. Patroklosz. hogy vele egyrangút kíván megfosztani. Mert a leányt. de kimondtam. mint a szavam célját elmédbe teszem most. a férfiölőnek visszhangzik riadása: a trószok üvöltve belepték már az egész síkot. mert hisz a trójaiak mélykék felhője egészen körbekeríti a bárkákat. s beszorultak a tenger torlata mellé kis térségre az argosziak mind: s lám. lobogó lángokra ne gyujtsák bárkáink.s lélegzethez jutnak a bajnok akháj ivadékok. hogy elűzze a vészt danaók seregétől. isteni sarj. Mert nem tombol a dárda a Tűdeidész Diomédész markában. s kit dárdám szerzett. hogy nagy tiszteletet s hírt hozz haza nékem az összes hős danaók közt. de saját vesztét és csúnya halálát. nagyon botorul: hisz tőle e szókkal nem mást kért. görbe hajónktól. ők pedig azt az igen gyönyörű lányt küldjék vissza nekem s vele még ragyogó adományt is: fordulj.” Szólt könyörögve. a lelkem. Trójának egész várnépe kiszállt a csatára nagy bátran: mert nem látják közelükbe ragyogni még sisakom csúcsát: hisz az árkot. feldúlva a jófalu várost. futva. tetemmel gyorsan megraknák. Tégy úgy. hogy haragomnak nem vetek addig véget. s harcos mürmidonok seregét te vezesd a tusára. Patroklosz. kit a bajnok akhájok részemül adtak. s az akhájon győznek a harcban. és Zeusztól se hozott nekem úrnő édesanyám hírt: ám az a rettenetes kín éri a szívem. csapj oda. Vedd hát föl válladra az én híres hadivértem. hisz olyanról nincs tudomásom. Mégis azért. míly szavakat szólsz? Nem jós-szón csüngök. visszaragadta kezem közül őt a király Agamemnón Átreidész. És mi pihenten a megfáradtakat újra a várba könnyeden űzhetjük sátrunktól. hagyjuk: hiszen úgysem akartam szüntelenül haragudni szivemben: igaz. s harcikiáltást nem hallottam az Átreidésznek gyűlölt torkából: Hektórnak. engem. úgyse epedj a vitézlő trójaiakkal 219 . minthogyha csak egy jöttment idegentől. ha irántam az úr Agamemnón akkor jobbszivü: most bekerítik harccal e tábort. űzd a hajóktól bátor erővel a vészt. ameddig harcizaj és csatavész a hajómig nem hatol el már. s édes hazatértünk el ne orozzák. mivel hatalomban erősebb: szörnyű kín nekem ez. Ám ami már megesett. zsákmánytól az a férfi. kínjuk közt: hisz a föllélegzés kurta a harcban.

hogy majd Ílionig vezeted csapatod. El ne ragadjon a harc meg az ütközet annyira. Így a hajó tatján körben lobogott. Pallasz Athénaié meg Apollón! egy trósz sem futhatna halála elől. ömlött a verejték minden tagjáról. díszes hadivértjét: majd az ezüstszögü érckardot vállára vetette. ti beszéltek. és elhűlt: hogy a harc tervét elvágja egészen fennendörgő Zeusz.Zeusz atya. olümposzi bérceken éltek: mint hullott legelőször tűz az akháji hajókra? Hektór Aiásznak nagy karddal verte közelből kőrisdárdáját. utunk elvágva egészen. de Akhilleusz két combjára csapott. mert ragyogó pajzsát tartotta szünetlen: azonban elmozdítani így sem tudták. Hátrált hát. Bárcsak . s én majd idegyűjtöm a népet. és egy argoszi sem: csak mink ketten menekülnénk: szent fátylát egyedül hogy bontsuk a trójai várnak. mire Patroklosz tündöklő érceket öltött: és legelőször a szép lábvértet vette magára. ölts fegyvert gyorsan. trószt ölve halomra. és Patrokloszhoz ekép szólt: „Kelj hát. gyors Akhileusz csillagfényű. amint a hajóknak már szabadító fényt vittél. még valamely örök isten Olümposzról le ne szálljon: kedveli őket erősen a messzeható nagy Apollón. isteni sarj Patroklosz.” Szólt. valahány van. S már Aiász se maradt helyben: gerelyek szoritották: Zeusz elméje igázta le és kelevéz-kivető hős trójaiak: bongott a halántékán iszonyúan fénylő harcisisakja: szilárd göbein szakadatlan koppantak kelevézek: a hős bal válla kifáradt.Ők egymással ilyen szavakat hallatva beszéltek. Fordulj vissza. Múzsák. és föllélegzeni nem volt módja: mivel már minden részről bajra baj áradt. és hagyd őket marakodni a síkon.” . másodikul meg a melle köré köritette a vértet. hol az érc elválik a nyéltől: és a hegyét leütötte.nélkülem így verekedni: a hírem csorbitod ezzel. S most. hiába rezegteti most már csonka dzsidáját markában Telamóniosz Aiász: messze röpült és bongva bukott a mezőre az érchegy. s Trójának szán diadalmat. bár szoritották: mindig rettentőn lihegett. Ráismert Aiász lelkében az isteni műre. s ők nempihenő lángot hajitottak már a hajóra: a nemlohadó láng nyomban elömlött. és a hatalmas. melyet jó szorosan kapcsoltak ezüst bokacsattok. hadszekeres hős: látom már a gonosz tűzláng rohamát a hajóknál: gályáinkba ne kapjon. erős nagy pajzsot vette kezére: 220 .

lóforgósat. lehevert vele titkon Hermeiász. mert ez kérte meg azt a leányt sok nászadománnyal. Zeusztól-eredett folyam-áré. hogy majd vele hősöket öljön. markába beillőt: pusztán lándzsáját nem a nagynevü Aiakidésznak. S hogy sebesen fogjon be. súlyos. Automedón meg igába vezette a gyors paripákat. egyedül csak a bajnok Akhilleusz: még szeretett apjának Kheirón adta e kőrist Pélion ormáról. sátorról sátorra sietve: s azok valamint sok nyershusevő farkas. felgyulladt. kik versenyt szálltak a széllel: és harpüia. kiáltott Automedónnak. amikor meglátta a hajladozók közt. de követte a két nemenyészőt. Szperkheiosz fia volt. és a megölt állat vérét ökrendve. Mürmidonok seregét körben vértezte Akhilleusz. Más csapatot meg a harcias Eudórosz vezetett ott. a szép Polüdóré szülte a buzgó Szperkheiosznak. kinek anyja a táncban-szép Polümélé. s ő maga serkentett paripát. hogyha agancsos nagy szarvast ejtett el az ormon. az istennel-hált földi leányzó: ám Periérész-sarj Bórosznak volt fia névleg. Phűlász lánya: e lányra az Argoszölő. Péleusz lánya.hősi fejére pedig kitünően-vert sisakot tett. Xanthoszt és Balioszt. pajzsos hadinépet. a hatalmas. melyet vezetett volt Zeusz-kedvelt Akhileusz Trójához: mindegyikükben ötven bajtárs ült evező-padokon deli férfi: öt vezetőt állított ő élükre. bár a hasuk dagadoz már: így viharoztak a mürmidonok fejei s vezetői gyorslábú Akhileusz daliás fegyvernöke mellett körben: míg köztük maga állt. nagy volt az. és most tépi: pofája vöröslik mindnek a vértől: falkában mennek. zajszerető aranyorsós Artemisz ifju karában: nyomban a felsőházba suhant. a kegyes: neki ő gyönyörű gyereket szült. őt tisztelte leginkább hős Akhileusznak utána: mert leghívebb volt hozzá szívós viadalban. S lógósként a derék Pédászoszt fűzte a hámhoz. a lelkük mellükben dühödött még. melynek szive duzzad erőtől. a vitéz nagy Akhilleusz. Díszesvértü Meneszthiosz állott egy csapat élén. Ókeanosz vize mellett míg réten legelészett. Fogta a két bátor kelevézt. Ötven volt gyorsröptü hajó. akikben megbízott: s maga legfőként gyakorolta uralmát. fönt a sörény félelmesen ingott. 221 . szűztől-szült. szülte fuvó Zephürosznak. Éetión várát megdöntve szerezte Akhilleusz ezt: s ha vesző volt is. Podargé. megcsóválni se tudta más az akhájok közt. s a sötét forrás tetejéről vékony nyelvükkel lefetyelve sötét vizet isznak. erős.

mit ezüstlábú Thetisz úrnő tett a hajóra.” Szólt. kimagasló mürmidonok közt dárdával . Őt miután a szülésnek gyámola Eileithüia fényre vezette. akárha saját fia volna. töltött bele szép ragyogó bort: s udvara mélyén állva. s mind vádoltatok engem: »Péleidész. mert lelkük is egy volt. itt tartod sok társad erővel a bárkán: hagyj legalább tengerhasitó gályán hazamennünk innen már. te kegyetlen. s más istennek sem loccsantott Zeusz atya mellett. S mindjük előtt most két deli bajnok vette a vértet. ne felejtse nekem most senki beszédét. díszes ládáét. míg a fiút Phűlász. hős férfiu férfit. anyád bizonyára epével táplált. íme. s Alkimedón ötödiknek. míg haragudtam. míg bólintottak: mivel ennyire sűrüen álltak. s kénnel tisztítva előbb meg.Eudóroszt. s a szép szekrény fedelét kinyitotta. hogy a szél viharában is álljon: sűrűdtek sisakok s köldökkel-domboru pajzsok: pajzs pajzsot. bajnok a harcban. ámde Akhilleusz ment sátrába. keményen szólt nekik ílykép: „Mürmidonok. aki gyors a futásban. s a napnak már meglátta sugárát. az öreg gondozta. ősz lovag ott negyedik hadirend vezetője. lelkedbe ha ennyire csúnya harag hullt. a harcnak megnyílt nagy feladatja. s szélelhárító köpönyeggel s jó takarókkal. Mint ahogyan falhoz sok sűrü követ rak egy ember. a Láerkész deli sarja. végig. nevelte oly nagy igaz szeretettel. amelyre ti vágytatok eddig: hát mindenki kemény szívvel vívjon meg a trósszal. ebből soha még más férfiu szép ragyogó szinü bort nem ivott seregükből. nászadományt sokat adva meg érte. jól megmosta utána a víz szép áradatával: majd megmosta kezét. akkor Ekhekleusz Aktoridész nagy bajnokerője vitte el anyját. nagy házáéhoz. Patroklosz s vele Automedón. első sorban akartak küzdeni. harcos Maimalidész. És miután vezetőikkel mindet nagy Akhilleusz rendbe fölállította. mellyel a gyors gályák sora közt Tróját fenyegette. sok ragyogógombú forgós sisak összeverődött.« Összeverődve sürűn így szóltatok. s a bort loccsantva könyörgött s fölnézett (nem fordult el villámszerető Zeusz): 222 . Harmadik osztaguk élén Peiszandrosz vezető állt. Köztük egy ékes serleg is állt. Phoinix. hogy ezt vigye el. megrakta sok inggel. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal: és tüstént tömörült a király hangjára a hadrend. Vette a ládából.csak a Péleión haditársa különb még. sisak ért sisakot.

most pedig ezt a kivánságom vidd teljesedésbe: én ugyan itt maradok gályák közelében. Ők meg a hősszivü Patroklosz körül öltve a páncélt. fészkük folyton piszkálva az útnál. a földönháló. vagy csakis akkor dúl győzhetlen a karja. ne feledjünk vívni vitézül: hogy vele megtiszteljük Akhilleuszt. te Pelaszgosz. a széltiben-úr Agamemnón. te. csatazajt tovaűznie adta. Ekkor a bátor Patrokloszt meglátva a trószok. a mosatlanlábu. azonban társamat elküldöm seregével a mürmidonoknak. amikor könyörögtem: mert megtiszteltél. Patroklosz meg a társaihoz buzdítva kiáltott: „Mürmidonok.„Dódóné ura Zeusz. őt. mindjük lelkét s erejét serkentve e szókkal: hát szaporán nekiestek a trósznak: körben a gályák zúgtak rettentőn az akhájok hadriadásán. Meghallgattál már ezelőtt. vadtelü Dódónéban ülő: körülötted a szelloi pap-népség. És kizudultak nyomba. 223 . meg is hallgatta a bölcs Zeusz: és egy részt megadott. Íly szivet és lelket hordozva a mürmidonok mind zúdultak ki hajóikból: s kélt nemlohadó zaj. csatazajt tovaűzte.” Szólt. hogyha Arész küzdelme közé magam is vele szállok. tusavívó társaival mind.” Így szólt ő könyörögve. Mert azután ha egy ember megy mellettük az úton. Péléiadész Akhileusz hadinépe. mit vétett. Majd oda állt ki a sátra elé. balgatagon: mivel ezzel köz-bajt soknak okoznak. hogy hazatérhessen sértetlen a harcból. hadrendben dühösen nekitörtek a trójaiaknak. feleim. az akháj hadinépre lecsaptál. hogy Hektór maga lássa. nyujts néki dicső hírt: tedd a szivét bátorrá. teljes-fegyveresen. s fegyvernöke mind tusavívó: s tudja meg Átreidész is. sértetlen térjen hozzám meg. ki az argív gályák közt első. messzelakó. S majd ha a gályáktól a csatát. ment sátrába megint. s hozzáér akaratlan: azok bátorszivü rajban rá röppennek mind. mint szokták. kívánta a lelke nézni a trójaiak s az akhájok szörnyü csatáját. azt nem. s a kupát szekrénybe helyezte. őt. melyeket út mentén gyerekek bolygatnak unatlan. küzdeni: messziredörgő Zeusz. vajjon az én fegyvernököm egymaga is tud-e bátran küzdeni. meg a fegyveresét. Ő. hasonlóan darazsakhoz. a fürge hajókhoz. hogy megvédjék ivadékuk. más részt nem az esdekelésből: gályáktól a csatát. férfiasan. miután így loccsantott és Zeuszhoz esengett. hogy a legderekabb hőst semmibe vette. csillámló fegyvereikben.

s idegét kelevéze hegyével szétszakitotta: s a hős szemeit betakarta sötétség. s izekké törte a csontját: döngve zuhant le a földre. el se hibázta: vállon ütötte. verte Aréilükoszt hegyezett kelevézzel a combján. Patroklosz hajitott ragyogó kelevézt legelőször épp a közép fele át. s visszább kénytetve vonultak. nagyszivü Prótesziláosz hős bárkája tövénél: s Pűraikhmészt. megbékélt már a sereggel: s körbetekintgettek. míg a vitéz Meneláosz megsebzette Thoásznak pajzs mellett kitakart mellét. hol legtöbb az izom. ki a lóforgós paión hadinépet hozta Aműdónból. Űzte a gályáktól azokat. s lágyékába beverte: lába elé hullt ez. mert a vezért dárdázta le. hol a legtöbben gomolyogtak. hogy a gyors Akhileusz a hajóknál félredobott haragot.lelke riadt mindnek. hogy Amphiklosz neki-száguld. épp amikor fordult: behatolt combjába az érchegy: csontját törte a lándzsa. a vitézlő. a Szarpédon két jó haditársa. s a combját vágta keresztül azonnal. Nesztoridák közül Antilokhosz hegyezett kelevézét dobta Atümniosz ellen. hát megelőzte. fővel a földre. de Marisz kelevézzel azonnal Antilokhoszra rohant. szemét a homály betakarta. s lobogó tüzet oltott. 224 . egy kissé felüdültek: a harc nem szűnt meg azonban: mert az Arész-kedvelte akhájok elől a sötétlő gályákról nem fordítottak hátat a trószok: ellenük álltak még. s a vezérek vad viadalma nőttön nőtt: s legelőbb a Menoitiadész. és tagjait oldta. lehúllt ő. dobta meg avval a jobb vállán: s ez a porba hanyatlott. Így ezek ott két testvértől leigázva leszálltak bús Ereboszba. Mint mikor égbedöfő hegyoromnak legtetejében sűrű felleget elmozdít villámsüritő Zeusz. mert azt hitték mind. ott a tetemnél állt: de az isteni hős Thraszümédész már megelőzte (sebet nem vert így). s feltűnik minden kiszökő szirt. harcok legderekabbját. s paión haditársai szerteriadtak: Patroklosz riadalmat keltett mindegyikükben. s a magasból terjed az égi sugárzás: így az akhájok a gályákról tovaűzve a lángot. Phűleidész meglátta. égbedöfő bérc és szurdok. Férfiu férfiut ölt. ki hová menekülhet a vészből. mozgás kélt hadsoraik közt. a nagy Axiosz áradatától. feljajdult. Ott maradott a hajó féligperzselten: a trósz mind szörnyü zsibongással menekült: danaók özönöltek görbe hajók sora közt: riadalmas nagy hadizaj kélt. testvére miatt haragudva. s a fölsőkarját lándzsahegyével izmairól lemetélte.

hogy fordul a harci szerencse. Már meglátta ugyan. amikor zivatart tereget Zeusz: íly riadás. teste elernyedt. épp amikor szekerére szökellt. Mint ha juhokra rohannak a farkasok és gödölyékre. mely szerte a bércen pásztora gondatlanságából széledez: ők meg elragadozzák gyorsan e félénk-lelküeket mind: trójaiakra ekép törtek danaók: amazok meg csúfzaju megszaladásra ügyeltek. tudva vigyázta a nyílsüvitést meg a dárdadübörgést. követte. tátogva. szétfutva: magasba fellegekig por szállt. s a kemény végzet betakarta. de ő. Aiász ekkor. gerelyük csak hasztalanul hajitották: hát újból egymásra rohantak karddal: a forgós harcisisak gombját átszelte Lükón. nagy bikabőr-pajzzsal széles vállát beborítva. nem had-erőre. gyors lábbal elérve nyomába. agyvelejének alatta: fehér csontját hasogatta: és foga mind kiverődött néki. S Patroklosz dühösen. rablók. folyton sisakos deli Hektórt vágyta gerellyel elérni. Péneleosz támadta Lükónt. nyakába beverte azonnal markolatos kardját. Számos hadszekeret húzó gyors ló odahagyta tört rúdvéggel az árokban szekerét az urának. Oiliadész Aiász Kleobúloszt rája rohanva élve ragadta meg. de fogója mellett kardja törött: hanem őneki Péneleósz most fültövinél a nyakát hasitotta.dárdás két fia hős Amiszódarosz úrnak (ez egykor szörnyü Khimairát. Hát ezek öltek egy-egy férfit. s trószra gonoszt tervelt: ők meg riadott hadizajjal minden utat megtöltöttek. Ídomeneusz Erümász szájába ütött a vad érccel: és a fején túloldalt tört ki az érchegyü dárda. Mint amidőn az Olümposzról száll égre a felleg. Mérionész Akamászt. seregét serkentve. és a szemére homály hullt. szeretett bajtársait óvta. nevelte). a nagy. épp amikor megakadt a tömeg közt: ám erejét meg is oldta. vérben melegült ez egészen: bíborszínü halál. a patás paripák szaladoztak 225 . jobb vállon ütötte: földre zuhant a szekérről. és elorozzák mind. elhagyta a népét. úgy csüngött. a száján s orralukán is így ontotta: s a vég feketült felhője borult rá. jól értve a harchoz. s emez őt: hanem egymást elvétvén. oly soknak vesztére. danaosz fejedelmek. s csak bőr tartotta fejét. a két szeme vérrel telt meg: a vért. át a derült levegőn. íly zaj támadt most ott a hajókról: s rend nélkül kelt át a sereg: paripái rohanva vitték vértestül Hektórt. s még így is helytállt. a kard beszaladt. mert a megásott árok volt dühitő akadályuk.

Tüstént átugrattak az árkon az elnemenyésző gyors lovak. ugyan ki 226 . sátrak közeléből. s isteneket nem félve. hadd tudjam. lükiosz társak! hova futtok? előre! szembeszökellek e férfival én. dagadva rohannak. letarolva az emberi munkát: így nyögtek nyihogó rohamukban a trójai kancák. Euipposzt meg az Argeadész Polüméloszt. hogy ejtse el. mik az istenekéi. s a lélektépő vég omlott le köréje. Patroklosz miután legelől lekaszálta a hadsort. sose hagyta vár fele törni a vágyókat. igazságot tovaűznek: hát a folyók. ékes ajándékul kiket istenek adtak Péleusznak.ki jól-lecsiszolt szekeren megijedve görnyedezett: szive megrendült. hej. hol a legtöbb harcost látta tolongni. Döngve zuhant le. Szarpédón amidőn meglátta elesni övetlen társait ott a Menoitiadész bajnok keze által. s vágytak tova. isteni sok lükiébelinek korholva kiáltott: „Szégyen. a Damasztoridészt. sokakért állt bosszut eképen. Mint amidőn a sötét földet veri-terheli zápor. s őt Hektór fele űzte lelke. fürge halat föl tengerből a magasba. Tlépolemoszt. ki vízbeszökő sziklán ül. és harsogva szakadnak a bíbor tenger ölébe fővel a bércekről. arra rohant fenyegetve. és tagjait oldta. vissza a bárkákhoz szoritotta megint.ezt most kelevézével megütötte szemből. sok hegyi ösvényt elvágnak zúgó zuhataggal. s odahagyta a lélek. épp feje legközepén: kettéhasadott koponyája fényes harcisisakjában. szájra esett. és kiütötte fogát mind. Zeusz mikor őszi napon legerőszakosabb rohanással önti vizét. s ő fővel a földre hullt le. egyet a másik után teritette a dús anyaföldre. Ípheuszt. fonállal s csilla horoggal: így ragyogó kelevézzel a tátogatót a szekérből rántva ki. s a bajnok most Énopsz-fia Thesztórt megtámadva . kik jogot elferdítve erővel itélnek a téren. dobta le. S Patroklosz. s Ekhioszra Püriszt is. a hajók. ölt-kaszabolt folyton. a tengely alá szekerekről hulltak a férfiak. és szekerek feldőlve recsegtek. jobb-állkapcsán. Tündökölő kelevézzel előbb Pronooszt hajitotta pajzs mellett kitakart mellén. Most meg a rárohanó Erüláoszt kővel ütötte. hanem ott a középen bárkák és a folyó s a magas fal közt föl-alá szállt.vissza a vár fele már. Majd ezután Erümászt s vele Amphoteroszt meg Epaltészt. gyeplői kezéből csúsztak alá . Majd áthúzta szekér-peremén lándzsával: ahogy ránt férfi. ám vitték azt gyors paripái. mert kél a haragja az emberek ellen.

Szarpédónt. s szekeréről fegyveresen szökkent le a földre. kit legjobb szeretek. amikor meglátta. testéből szállt ki a lélek. akkor ugyan mégis csak hagyd.” Szólt. s halmot is. És Patroklosz is ott. a lovát. hogy a vad viadalban már leigáztassék a Menoitiadész keze által: ámde mikor már őt elhagyja a lélek. de mi többiek ezt mindnyájan nem helyeseljük. Kettőt gondol a szívem. Hogyha olyan kedves neked ő. vagy leigázzam már Patroklosz hős keze által. leugrott. nehogy aztán isten más is akarja drága fiát hazaküldeni onnan a vad viadalból: éppen elég harcol Priamosz nagy vára körül most gyermeke istennek. gondold meg. a hugát s feleségét. amíg így hánytorog elmém: élve ragadjam-e őt föl a könnyes harc közepéből és Lükié dús népe közé vigyem és tegyem aztán. daliás követőjét. a testvérek balzsamba borítják. az élet.” Válaszul így szólt most a tehénszemü Héra. hogy tudtál szólani íly szót? Földi halandó férfit. mert ez a holtak adója. Menoitiadész keze által. Mégis véres esőt hullajtott ekkor a földre. te pedig vesd jól a szivedbe: Szarpédónt ha te élve bocsátod a háza ölébe. s ez a lelkét ott kilehelte: porba rogyott. s elernyesztette a testét. s nem tett másképen az emberek. Két ló szétszökkent. Horgaseszű Kronosz úr fia látta s szánta is őket. másodikul támadt: s jobb marján verte dzsidával Pédászoszt. Mást mondok neked én. gyomra alatt megdöfte. hős Szarpédón fegyveresét. hívta eképen: „Jaj nékem. istenek apja. akkor Patroklosz nagyhírű hős Thraszüméloszt. és Hérát. S ők. az úrnő: „Rettenetes Kronidész. íly sok rosszat téve a trósszal: mert sok erős hősnek térdét oldotta meg immár. oszlopot is kap. elkeveredtek 227 . Szarpédón pedig őt most elvétette gerellyel. valamint kampóscsőrű karmos keselyűk.” Szólt. most így leigázza a Moira. a régen sorsnak adottat újra föloldoznád a riasztóhangu haláltól? Tedd. iga reccsent. s úgy szánja a szíved.jár íly győztesen. kit Patroklosz keze készült ölni a sűrü-rögű Trójában. messze honától. így tisztelve fiát. s bennük majd nagy harag ébred. ha égbedöfő sziklán nagyokat víjjogva csatáznak: harci-süvöltéssel most így egymásra rohantak. Ők amikor már egymásnak közelébe kerültek. hörgött. küldd hozzá a Halált meg a mézizü Álmot: ezek majd elviszik őt a teres-népes Lükié mezejére: ott a barátok.

megtámadva a csordát. Mint ha bikát öl oroszlán. büszkeszivű ragyogót a kaszáslábú tehenek közt. mint most engem a kín sujt. hol gyöngéd szívét beborítja a hártya: eldőlt. bajt űzve a sok haditárstól. hogy Szarpédónt védjék a csatában: és azután magad is verekedj érettem az érccel: mert néked leszek én ezután szégyen s örökös vád: nemmúló. melyet magas ormon az ácsok most-köszörült fejszéikkel vágnak ki hajóhoz: így elnyúlt paripáinak és szekerének előtte. együtt húzta ki dárdahegyét s ellenfele lelkét. Mindenelőtt serkentsd Lükié daliás vezetőit. s nem tud a vérem 228 . ha a vértemet elvinnék az akhájok. amikor nekirontott.” Így szólt. ha a kín veri. bár szöktek volna. Erre a két hadimén rendben feszitette a hámot: s lélekevő viadalban a két hős összecsapott most. és a halálnak vége takarta be eztán orrát és a szemét. hogy a lógós ló lerogyott a fövenybe. Szarpédón ragyogó kelevézt hajitott. Tarts ki szilárdan hát. nekiszökve levágta a lógóst. szállva magas falról. mit Teukrosz nyila vert az előbb. itt van e súlyos seb. a gazdájuk szekerét odahagyva. s át nem döfte. kezemet hasogatva szúrják át a döfő fájdalmak. járj föl-alá. hogy nem tudta segíteni mégsem. Patroklosztol öletve. s fogcsikorítva a véres port markolta kezével. S messzelövő nagy Apollónhoz könyörögve ekép szólt: „Hallgass meg. noszogasd valamennyi vitézed. mert Patroklosznak bal válla fölött süvitett el érchegye. s nem szállt ki hiába kezéböl a fegyver: döfte be. Elfogták fúvó paripáit a mürmidonok. s vele jött rekeszizma. és nem késlekedett. de hiába. ki a gályák mellett hulltam a harcban. az meg. Ám segitett a dicsődárdás hős Automedón már. vagy Trójában akár: meghallod a férfiu hangját mindenhol. de most érccel nekirontott Patroklosz. vagy nyárfa a földre. mellére tapodva húzta ki húsából gerelyét. mint ahogyan tölgy dől. vagy nagy karcsu fenyő. énnékem. most kell a csatában bátornak lenned s derekasnak a dárdavetésben: most légyen vágyad keserű viadal. Lükié termő mezejében. mely az oroszlán állkapcsában nyögve kipusztul: így tombolt pajzsos lükiébeliek vezetője. nagyuram. nagy kardját rántotta ki izmos csípeje mellől. mert sebe marta. ha serény vagy. s eképen hívta barátját: „Jó Glaukosz.gyeplőik. Mert. Glaukoszban meg kélt iszonyú kín erre a hangra: megrendült szive. daliák közt hős. Kézzel megszoritotta a karját. lám.

gyógyítsd meg e bősz sebemet már. fájdalmam szelidítve erőt adj. ki falunkon először ugort át. távol övéiktől s a honuktól. meg Aineiászt. nemmúló. Oldala mellé állt. Vágyva rohantak rá az akhájra.” Így szólt ő könyörögve. válláról vértjét levehetjük. elfeleded te egészen már segitőid. az éjszinü vért is szárította a vad sebben. Púlüdamászt Panthúsz sarját.megszáradni. s a sisakrázó deli Hektórt. most védjétek kedvvel seregünket. összecsapott mind. szivetekben keljen a szégyen. Ment azután nagy lépésekkel a trójaiakhoz. most úgy. ő. ki igazsággal s erejével védte a népét: Patroklosz gerelyével verte le őt a vad Árész. járt föl-alá. Szarpédón: tán elrútíthatjuk. 229 . aki védi. elől deli Hektór. tetemét is meg ne gyalázzák végül a mürmidonok. s ő volt köztük csatavészben az első. s lelkébe erőt vert. mivel ő számukra a várnak oszlopa volt. haragukban a számos akhájért. uram. hogy Szarpédónt védjék a csatában. kedveseim. bajtársaimat serkentsem a harcra. kik lándzsáinktól pusztultak a fürge hajóknál. meg a fényes Agénórt hívni. Fekszik Szarpédón. ámbár idegen: sok jó daliája járt a nyomán. s hozzá szárnyas szavakat szólt: Hektór. s ott mürmidonok meg akhájok. hogy a roppant isten meghallgatta ilyen hamar esdekelését. meg is hallgatta Apollón: kínját megszüntette azonnal. hogy Lükiének bajnokait. és hogy a holttetemért magam is viadalba vegyüljek.” Így szólt. még leigázhatjuk hegyes érccel egy-egy haditársát. se csatázni ellenséggel. örült. Zeusz gyermeke: s ő a fiát nem is óvja. lelkük sorvasztják: de segíteni csak nem akarsz te. s tán.” Így szólt. s ők vágytak védőn verekedni amúgy is. pajzsos Lükié vezetője. míg az akhájt a csatára bundás melle alatt Patroklosz szíve tüzelte: és az amúgy is igyekvő két Aiászhoz ekép szólt: „Aiászok. hogy harcoljon a holt teteméért. el ne vigyék vértjét. Glaukosz megsejtette szivében. iszonyú. ha kihozzuk. mint eddig. sőt még bátrabban a nép közt! fekszik a férfiu már. kik temiattad. s most elpusztult legderekabbunk. Serkentette előbb Lükié daliás vezetőit. és elfogta a trósz daliákat a bánat. Szarpédón. Jertek. És miután mindkét részen tömörült hadirendjük: trójai és lükiosz. Szarpédónért bőszen. ezért bénultan csüng le a vállam: fogni merőn kelevézt már nem tudok én. Hát legalább te.

S Zeusz a kemény viadal fölibé feszitett veszedelmes éjt. Mint amilyen távolra a hosszunyelű gerely elszáll. s ő fővel a testre hullt le. Minden előharcos hátrált. egykor a jólakosú Búdeionnak fejedelme. seregélyeknek seregét mikor űzi: íly egyenest törtél. a fényes. megfordult legelőbb. de dühét egyenest nekivitte a trósznak. nagy Agakleusznak fia. s az akhájokban sürü fájdalom ébredt.szörnyü üvöltéssel: s a vitézek vértje csörömpölt. kinek apja az Ídai Zeusznak papja. mint csak egy istent: fültövön és állkapcson ütötte keresztül: a lelke tagjaiból kisuhant: gyűlölt éj fedte be nyomban. melyet férfi hajít. a lélekölőre: ennyire hátrált most meg a trósz az akháj rohamától. hogy őt. Ezt. Fájdalom ébredt Patrokloszban a társa halálán: tört az elősoron át. s a nyakán az inát mind szétszakitotta. Mérionész ölt ott legelőbb deli trójai férfit. ámde megölte derék társát ott. s esdekelőként Péleuszhoz menekült s az ezüstlábszáru Thetiszhez: ők pedig elküldték őt férfitörő Akhileusszal jócsikajú Trójába. ragyogó deli Hektór kővel ütötte fejen: kettéhasadott koponyája fényes harcisisakjában. hogy drága fiáért harcuk könnyü ne légyen. kikerülte az érchegyü dárdát. aki pajzsa mögött lépdel. megfordulva hamar. Aineiász kelevézt hajitott most Mérionészra: hitte. valamint suhanó sebes ölyv száll. mikor őt megfogni akarta: döngve lehullt. s leütötte a büszke Bathükleuszt. Mellének közepén Glaukosz megütötte gerellyel. mert hős harcos hullt. végre hatalmas Arész az erőt tovaküldte belőle: Aineiász kelevéze rezegve a földbe ütődött 230 . szajkóknak. S most Íthaimenidész Sztheneláoszt verte nyakában. kiválott kincseivel s gazdag mezejével a mürmidonok közt. a trószokkal verekedni. és háta mögött beverődött földbe a nagy kelevéz.és lükioszra: haragvó szívvel a társért. Fényespillantásu akhájt trószok szoritottak vissza előbb: mert mürmidonok közt nem legutolsó sérült meg. bátor Láogonoszt. vagy viadalban az ellenségre. Khalkón jó sarját. s tisztelték. fényes Epeigeusz. leteríti: ez meglátta előbb. Glaukosz azonban. s nagyon is megörültek a trószok: és köribé álltak tömören: s az akháj se feledte hőserejét. aki Hellászt lakta. Onétór volt. mikor épp a tetemhez nyúlt. Patroklosz. igyekezve a versenyezésben. rezgett még vége a nyélnek. trójai. sziklával. a pajzshordó Lükié vezetője. hadszekeres hős. Hektór is. s a lélektépő vég omlott le köréje. nyomban előrebukott.

ha derék vagy is. hírt adsz énnekem és lelket paripás Aidésznak. S nékik amott. hogy megvédje magát. fölismervén Zeusz mérlege dőltét.” Mérionész. Szarpédónt. föl. gyorsan megszünteti tánctudományod. Ők a tetem körül ott gomolyogtak. hogy mindenkinek oltsd erejét.” Szólt. érccel. és soknak vegye lelkét. okos sem. érc zaja és bőré. s töprengett a szivében hosszan Patroklosz megölésén. mint a legyek. ha erős vagy is. ha istállóban a telt sajtárokon egyre zsibongnak. te remek táncos! ha imént kelevézem el nem vét. hogy ez helyesebb lesz: hogy Péléiadész Akhileusz daliás követője újra a trószokat is meg az ércbeborult deli Hektórt visszaszorítsa a városig. Senki sem ismerné meg. csak e vad viadalra. az isteni hőst ott. vagy meredek nagy kínt még soknak okozzon e bajnok. Töprengett s azután úgy látta. így dicsekedni mi szükség? Kedvesem. aki csak neked ugrik. hánytorgatva: elpusztítsa-e most már őt is e vad viadalban isteni Szarpédón mellett sugaras deli Hektór. s vele ment az az isteni férfi. szavaké a tanácsban: hát sose kell szavakat szaporítani. hegyes érccel. amikor Zeusz ott a viszályt feszitette. hanem őt korholta Menoitiadész. hasadon. por boritotta fejtetejétől végig. te mi vagy? bizonyára halandó. az nem könnyü neked sem. hogyha tavasz hajt már. valamint ha favágók nagy zaja támad hegyszakadékokban. s jó messzire hallik a hangja. úgy támadt dobogásuk a szélesutú-terü földön. szétrebbentek. Aineiász meg. s vállairól zsákmányul vonja le vértjét. viadalra!” Így szólt és vezetett. a dicsődárdás. ekép szólt: „Mérionész. miután izmos keze hasztalanul hajitotta. a lelkében dühödötten. itten a trószok nem szidalomra vonulnak vissza a holt mellől. így hívta a többi trószt is futni. így adta a választ: „Aineiász. 231 . bármily erős vagy is. s Zeusz se vetette máshova már ragyogó szemeit. amint látták fejedelmük a holtak halmai közt átszúrt szívvel kiterülten: igen sok hullt még rá. Hát ha talán én döflek meg. S már a derék lükiébeliek se maradtak a síkon. egész lábujja hegyéig.így. vér. s tele édes tejjel a sajtár: így gomolyogtak a holttestnél ők. sokakat föld fed be előbb még: háboru vége a kézben van. mindig is őket nézte. és bármint bizakodsz kezeidben. s jólillesztett bika-pajzsé. míg karddal s kettős kelevézekkel kaszaboltak. Hát félénk lelket legelőbb Hektórba lehelt most: szállt szekerére az és menekült. az erős hős: „Mérionész. miután kelevéz.

így vont nagy bajt a fejére balgatagon: hisz hogyha megőrzi szavát Akhileusznak. ez ikreknek. Álommal s a Halállal. Kit kaszaboltál ott le előbb és kit legutolszor. és Megadész Perimoszt. hogyha nem áll ki a jóalapú bástyára Apollón. oszlopot is kap. messzebb vitte. trószt s lükioszt követett. nemmúló kézzel ragyogó pajzsára lecsapva: s hogy negyedízbe rohant neki. paripáinak intve meg Automedónnak.” 232 . mint valamely dühös isten. tisztítsad már a sötét vér fellegeit Szarpédónról. s háromszor lökte le Phoibosz Apollón.” Szólt. És útjára bocsásd immár őt gyors követekkel. S ekkor Apollónhoz szólt fellegtorlaszoló Zeusz: „Rajta. Patroklosz. pedig ő sokkal jelesebb hős. lemosta folyóvíz áradatában ambrosziával. s tovavinni a görbe hajókhoz hősi Menoitiadész átadta a társainak már. bátrat is elrémít. rettenetes hangon hozzá szárnyas szavakat szólt: „Hátrább! isteni Patroklosz! nem sorsod amúgy sem. Mindig erősebb Zeusz akaratja az emberekénél. nemenyésző leplet is adj rá. úgy a sötét végnek bús sorsa elől menekülhet. Nagykapujú Tróját az akháj fiak így beveszik még Patroklosz keze által. kik e harcost gyorsan a tágterü dús Lükié földjére helyezték. s halmot is.Szarpédón válláról most szedték le a fénylő érces fegyvereket. hogy az istenek immár halni hivattak? Adrésztoszt legelőbb s vele Autonooszt meg Ekhekloszt. rosszat akarva nekik. s hallatlan az apja szavát nem hagyta Apollón: Ída hegyormairól lesuhant a dühös viadalba: s isteni Szarpédónt kiemelte a kopjahalomból. majd nemenyésző leplet adott rá: és útjára bocsátván adta a gyors követeknek. hogy hős trójaiak várát eleméssze a lándzsád. derék Phoibosz. ez ikrekkel. most a folyónál. Álomnak s a Halálnak. még Akhileuszé sem. s őt vidd a nyilaknak tömkelegéből. mert kelevézzel elől dúlt. meg Episztórt és Melanipposzt: ott hullt Múliosz és Elaszosz. kik e harcost gyorsan a tágterü dús Lükié földjére teszik le: ott a barátok. mert ez a holtak adója. s diadalmát elveszi könnyen. s oltalmat hozva a trósznak. a testvérek balzsamba borítják. közelébe Pülartész: őket elölte. ambrosziával kend. megint verekedni: mint most is bíztatta az ő kebelében a lelket. S Patroklosz. míg máskor maga küldi előre. a többi pedig menekülni rohant mind. Háromszor feltört kiszögellésére a falnak Patroklosz. majd távol már.

mert Hekabénak volt ő öccse. hogyha. másikkal fölragadott egy csillámló érdeshegyü sziklát. míg gyeplőt tartott. szurkáltad szavaiddal: „Jaj. volnék csak nálad erősebb: megbánnád akkor. 233 . s éppen olyan volt. és Phrügiába lakott. mint két vad oroszlán. Kebrionészre. Hektór meg szemben szökkent szekeréröl a földre. Míg így töprengett. És nekidőlve kidobta: nem is szállt messze a hőstől. Hektór hagyta a többi akhájt. mint az oroszlán támad.” Így szólt és indult hős Kebrionész fele nyomban. jól belemarkolt. Hektór meg Szkaiai-kapunál a patás paripákat fékezvén. mért álltál el a harctól? Hisz nem is illik. s diadalt ad néked Apollón.” Mondta. egyet se döfött le: Patroklosz fele űzte erőskörmű paripáit. mint ifjú viruló deli férfi. jóllakhatna sokat. be könnyen tud lemerülni: hát ha talán a halas tenger közepére kerülne. míly fürge e férfi. bárha viharban. vagy seregét a falak közibé gyülekezni kiáltsa. Annyira. ha a harcból visszavonulnál. kagylókra vadászva a mélyben. amíg a karámban dúl. Hektór nagybátyja. mire Patroklosz jó messzire hátrahuzódott. fattyú-sarját a dicső Priamosznak. messzelövő Phoibosznak hogy kikerülje haragját. ő. töprengett: hajtsa-e újra csatába. melléállt Phoibosz Apollón. lovag Patroklosz. balja gerelyt tartott. mint most itt a mezőn könnyen lebukott a szekérről: vannak hát kitünő búvárok a trójaiak közt. Kebrionészt. hogy lovait vesszőzze a harcba. Ásziosz. hasztalanul se röpült: Hektórnak hadszekerészét. Kebrionész körül ott vívtak. Patroklosz.Szólt. eközben Apollón szállt a tömeg közepébe: zavart küldött az akhájra. folyamánál Szangariosznak: ennek alakjában szólt most Zeusz sarja Apollón: „Hektór. hátha megölheted őt. úgy leugorva a gályatetőről. miként búvár. Dümász fiusarja. s a saját dühe veszti el ottan: íly vágyón szöktél. S Patroklosz szemben szökkent szekeréröl a földre. csontja sem állta ezt a követ: mindkét szeme lába elé a homokba hullt le. és csontjából lelke kiröppent. a hegyes kő homlokon érte: szétmorzsolta a szikla szemöldjét. mint gyöngébb. mellén sebzik. maga is lebukott ama díszes harciszekérről. s a küzdők közt tovalépdelt újra az isten. És te. Rajta. és diadalt Hektórnak adott meg a trójaiaknak. s harcos Kebrionészt sugaras Hektór odahívta. a lóbetörőé. kövesd Patrokloszt már a patás paripákkal.

hogy lobogó lóforgóját por szennye borítsa: isteni férfiunak feje. paripák dobogása közébe ott az a szemréses sisak: és forgója a vértől s portól szennyes lett. nagy volt. kőrisfát. szörnyü zsivajgással. Patroklosz. Hektór már megfogta fejét. mindkét fél lövedéke talált. s tartotta szilárdan.mely a hegyek tetejében elölt szarvas teteméért éhesen és dühödött nagy vággyal telve verekszik: így most Kebrionészért két értője a harcnak. Széttört Patroklosz markában a nagynyelü dárda. sürü erdőt rázni sietnek. vágyódott egymás húsát kaszabolni vad érccel. még vértjét is eloldta. a vitézt kiragadva a lándzsaözönből s trósz hadizajból. bárha erős. 234 . s vele pajzsa. s ugyanannyiszor ölve kilencet: s hogy negyedízbe rohant oda. mint valamely dühös isten. Phoibosz Apollón. Patroklosz meg a lábánál markolta. e földig érő pajzs szintén szíjastul hullt le a földre. szörnyü üvöltéssel. szárnyas vessző is. Patroklosz meg a trójaiaknak esett dühödötten: háromszor szökkent rájuk. a harciszekér hajtását fekve feledte. hisz már nincs messze a végveszedelme. Éeliosz valameddig az ég közepére nem ért föl. már élted vége előtűnt: mert elibéd állott a kemény viadalban Apollón. és egymáshoz csapkodják a nagy ágakat egyre. s a törő ágak zaja csattog: trósz meg akháj így tört egymásra ölő viadalban. s Zeusz most Hektórra ruházta: hordja fején. és hulltak a népek: ám mikor Éeliosz hajlott a tulok-kifogásra. S most Phoibosz leütötte fejéről harcisisakját: messze gurult zajosan. akkor. rettentőn: de a hős nem látta meg ezt a gomolyban: mert sürü ködbe takartan jött vele szembe az isten: s háta mögé állt. vállairól vonták le a vértjét. azelőtt sose volt lehető az. érces. s Zeusz fia. bükköt. Kebrionész körül ott sok lándzsa csapott be a földbe. s vállait és megütötte gerincét szétfeszitett tenyerével: szédült kék szeme tőle. és egy sem gondolt közülük csúf megszaladásra. szökkenve az íj idegéről. Mint ha az Eurosznak s a Notosznak kél viadalma. és sürü nagy kövek is döngették ott a körötte küzdők pajzsait: ő teljes hosszában a porban nyúlt el. mint szélsebes Árész. s a többi trójai és danaosz vívott dühödött viadallal. meg a som dúskérgü sok ágát. hősi Menoitiadész Patroklosz s nagyszerü Hektór. kedves homloka volt csak benne: Akhilleuszé. akkor sorson túl az akhájok lettek erősek: Kebrionészt. hegyszakadékokban.

Hektór. és a szabadság napját elveszed asszonyainktól. Patroklosz lovag. Mást mondok neked én. ez lőtt rád kelevézzel először. bárha csupasz volt. keskeny forrásnál: mindkettő ott akar inni. kik leigáztak könnyen: vállamról hiszen ők tépték le a vértet. hadakozni tanulva. s fú a kan. ám az oroszlán őt leigázza erővel: hősi Menoitiadésznek ekép. majd szeretett honi földedhez viszed őket a gályán. lent ragyogó szép teste elernyedt: állt hüledezve. hisz néked adott már győzelmet Kronidész meg Apollón. Mint ha erős nagy kant leterít nekirontva oroszlán. fennen kérkedsz. görbe hajóinkhoz. lóhajtásban s fürge futásban: húsz férfit már akkor a földre vetett szekeréről. s így tőlük a rabság napját messze vetem. S Hektór hőslelkű Patrokloszt látva. te pedig vesd jól a szivedbe: hosszan nem járkálsz te se már. noha bátor. vissza a népe közé hátrált. balga. érckelevézzel. harcbamenőt maradó aki így intett bizonyára: »Vissza ne jőjj nékem. s nem vert földre: de visszafutott s a gomolyba vegyült be. mert a hegyek tetején dühödött vággyal verekednek. hitted. Engem a vészes sors és Létó gyermeke ölt meg. húsából kőriskelevézét visszaragadta. s a válla között megdobta közelből egy dardán harcos. nem véd meg már. Panthoidész Euphorbosz. biztosan így szólt ő. hátulról. Hektór Príamidész elorozta dzsidával a lelkét: és dicsekedve beszélt hozzá. lándzsám mindet leigázza. hogy újból visszavonul. hogy szekerén legelőször szállt. hadszekeres hős.” Néki. s meg nem várta a hős Patrokloszt. mert már közeledben 235 . míg férfiölő deli Hektór mellén vérmocskolt ingét szét nem szakitottad«.Elkábult szive. s a harcos trójaiak közt én kelevézemmel kitünök. esztelen embert. és rávett. lovag Patroklosz. és a halandókból Euphorbosz . hát mind ottvesznek. mondtad bágyadozóan: „Most. s keselyűk falnak be ma téged. Patroklosz. Ám ilyenek ha akár huszan is nékem szaladoznak. aki már sokat ölt meg. tört közelébe a hadsoron át. s beledöfte dzsidáját ágyékába: s az érc átszökkent rajta egészen: döngve zuhant le. nyomorult. te! mert hisz előttük Hektór gyors paripái futnak a harcba feszülve. akháj népét nagy gyászba borítva. Akhilleusz. a kortársak közül első dárdavetésben. s hogy megsebesült hegyes érckelevéztől. feldúlod a trójai várost.s harmadikul te. Jaj. szárnyas szavakat szólt: „Patroklosz. Ez meg az isten ütésétől s leigázva dzsidától. hogy a vészt kikerülje.

az Aiakidészé. gyorslábú Akhileusz hőslelkű fegyveresének: hogy megsujtsa: de gyors paripák vitték. szép adományul Péleusznak kiket istenek adtak.áll a halál neked is. s az ifjúságot.” Így szólt és kiragadta a sebből érckelevézét. a halálnak vége borult rá: lelke a tagjaiból kiröpült s Hádészba lesurrant. s sarkkal hágva reá. nem-é szépfürtü Thetisz fia fogja dárdámtól sujtatva előbb elveszteni lelkét. a gerelyről visszataposta. mit jóslod nékem a végveszedelmet? Senki se tudja. közeledben a kényszerü végzet. és a dicső Akhileusz keze sujt le. 236 . erőt odahagyva. sorsán sírva. S még a halotthoz is így szólt most ragyogó deli Hektór: „Patroklosz. S rögtön e lándzsával rontott neki Automedónnak.” És amidőn így szólt. nemenyészők.

s leghitványabb harcosnak nevezett az akhájok közt: de bizony kijelentem. Meneláosz. ragyogó ércmezbe takartan. sem gonoszindulatú vadkan. Dárdanyelét feszitette fölébe. mikor engem szídva bevárt itt.” Felsóhajtva felelte a szőkehajú Meneláosz: „Zeusz atya! nem szép ám dicsekedniök ekkora dölyffel. de a másik a szót meg nem szívlelve. s a kezébe vethetem ott Panthúsznak s isteni Phrontisz anyámnak. ölni mohón. mézédes lelked hogy a lándzsám el ne ragadja. Tán megszűntetem én e szegényeknek zokogását. ifjúságának. s járt védőn körülötte. sem nagyhírű segitőtárs nem hajitott kelevézt őrá a kemény viadalban: hagyd learatnom ezért jóhírem a trójaiak közt. s a domboru pajzsot. mint amilyent Panthúsz három gerelyes fia képzel. átkos nagy zokogást és gyászt hoztál a szülőkre. oroszlán. mert testvéremet ölted meg. még mielőtt baj sujt. hogyha fejed meg a fegyvereid vihetem. ha most ellett s ezelőtt sohasem még: Patroklosz körül így járt szőkehajú Meneláosz. hátra! a vérbeborult zsákmányt meg a holttetemet hagyd! Nálam előbb sem trósz. s még mersz dicsekedni: özveggyé tetted feleségét nászszoba mélyén. szeretett feleségét. felelte: „Most hát végre lakolsz igazán. pedig ennek a lelke legjobban duzzad mellében a szörnyü erőtől.TIZENHETEDIK ÉNEK MENELÁOSZ VITÉZKEDÉSE Nem maradott az Arész-kedvelt Meneláosz előtt sem rejtve. és az Arész-kedvelt Meneláosz hőshöz ekép szólt: „Átreidész Meneláosz. aki csak közelébe törekszik a holtnak. miként kis borju körül jár bőgve az anyja. a lovas Hűperénór sem láthatta a hasznát. Lám. Zeusz-sarj. ha velem még szembeszegülsz: hát azt mondom. Ám Panthúsz jó-kőrisdárdás sarja se hagyta tisztanevű elesett Patrokloszt: állt közelébe. Így nagy gőgös erőt sose hordoz párduc. Zeusz-sarj. ne állj ki elém viadalra.” Szólt. Így oldom meg majd az erőd neked is. húzódj csak egészen vissza a nagy sokaságba. hogy nem eredt maga lábán kedvre deríteni jó szüleit. baj után a bolond is okos már. nép fejedelme. hogy elhullott Patroklosz a trójai kéztől: tört az elősoron át. 237 .

erejében biztos oroszlán réti gulyának legszebbik tehenét kiragadja: rettenetes foggal rácsap. míg Patrokloszt védte. mely szép volt. s fürge Arész mását. s a földre teríti ki hosszan: így fosztotta le Átreidész Meneláosz a dárdás Euphorboszról fegyvereit.” Mondta. harcias Aiakidész lovait: bajos ám a halandó embernek fékeznie. mire másodikul Meneláosz rontott rá érccel. s egyszer csak nekiront viharos nagy széllel az orkán. Héphaisztosz lángja ilyen csak. vagy lovagolnia őket. szép a fa és viruló. Döngve zuhant le a földre. kiszürcsöli vérét. bízott keze jó erejében: gyönge nyakán másoldalt jött ki a dárdahegy újra. Kronidészhoz küldve fohászát. ragyogó ércmezbe takartan.” Így szólt. nem törte keresztül azt az erős pajzsot. elfogja a sápadt félelem őket: így közülük sem akadt. Euphorboszt. valamint Khariszoknak fürtjei. akinek mert volna a lelke keblében Meneláosz hőssel szembe kiszállni. s ez hever ott elnyúlva. hozzá szárnyas szavakat szólt: „Hektór. sem e rémség. És ezalatt Meneláosz. s vele szembekerülni egy se merész. s küzdő erejét elorozta örökre. s a nyakát töri ketté. az Átreusz hős fiusarja. megszólítva a hőst. miután leütötte. S mint ha hegyekben nőtt. mint akit istennő szült: hős Akhileusznak. árkából kiszakítja. Ekkor a Panthoidész híres vértjét Meneláosz elviszi tán könnyen. nő hószinü szirma. mit utol sosem érhetsz.Megkísérletlen hosszan nem lesz ez a munka. megölte a legderekabb trószt. sem a harcierő. marcangolja. hol a víz bőven fakadoz föl. s míg mindenféle szeleknek lenge fuvalmában hajlong. ékes arany meg ezüst szalagokba szorítva. ha Apollón meg nem irígyli. nekidőlt maga is. amint az a fegyvereket viszi éppen. 238 . és azután beleit habzsolja. Tört az elősoron át. sebéből vére patakzik. ennyire kergeted azt. És ama visszaszökellőnek most torka tövébe szúrt. nem marad el sem a harc. de a távolból. s a küzdők közt tovalépdelt újra az isten. Mintha nevelget egy ember széleslombu olajfát elhagyatott réten. másnak. domboru pajzsán: csakhogy az érc hegye elgörbült. éles üvöltéssel. Vérbe borult haja. csörömpölt rajta a fegyver. Hektórt nem küldi reá most fölvévén a kikón vezető Mentésznek alakját. s a pásztorok és a kutyák riogatják nagy hangon. s látta azonnal. s megsértette gerellyel. s erre sötét kebelét Hektórnak a rettenetes kín elboritotta: körülpillantott most a sorok közt.

sűrűn hátratekintve. mivel isten küldi a harcba. hamarost rágördül a nagy baj. hogy fürkészve keresse a nagy Telamóniosz Aiászt. Bárcsak a harcban-erőshangú Aiászra akadnék. melyet a férfiak és ebek űznek odébb a karámtól dárdával s rivaló hanggal: kebelében a bátor szív megretten. félek. akár a sörényes oroszlán. már odaértek a trósz sorok is. hát aki lát danaosz. könnyen bekerítenek engem: hisz sisakos Hektór minden trószt erre vezérel. S Aiász jött közelébe. hogy Hektórt kerülöm. mint kicsi kölykei közt óvón az oroszlán. ha a szép fegyvert most itt hagyom. isten-kedvelttel. Csakhogy az én kedves lelkem mért szól velem erről? Hisz ha ki istenség ellen vágyik verekedni. s ő erejében bízva tekintget 239 . ki e harcban az én nevemért hullt. hisz a fegyvereit Hektór elorozta. s a szép fegyvert odaadta társainak. Hektórral az élen. S megfordulva megállt. visszaragadjuk tán Akhileusznak a testet. s meghurcolt tetemét Trójában ebeknek adassa. s ő kelletlen kullog el onnan: így ment el Patroklosztól Meneláosz. odahagyta a holtat. jer a holt Patrokloszt védeni vélem gyorsan. Patrokloszt Hektór kirabolta. s vele szőkehajú Meneláosz. és meglátta azonnal balszárnyán a csatának. torony-nagyságu paizzsal. és aki itten fekszik.” Szólt s a vitéz Aiász lelkét szava harcra tüzelte: tört az elősoron át. s húzta magával.mely sose húny: s Átreusz fia jól hallotta e hangot: felsóhajtva eképen szólt nagylelkü szivéhez: „Jaj. mert ezt restellem. Egy danaosz sem fog haragudni reám. s hozzon neki nagy hírt. ketten előrerohanva megint verekedni sietnénk istenek ellen akár. haragudni fog énrám. Aiász Patrokloszt széles pajzzsal betakarta s úgy állt. bár csupaszon. hogyha az erdőn át viszi őket. Patrokloszt. bátoritotta a társait épp. ha meg is lát. Ő meg visszavonult hátrább.” Míg ezt hányta-vetette a lelkében s a szivében. hogy a holttetemet kiragadjuk újra Akhilleusznak: s ez még jó lenne a bajban. Futva futott hozzá. míg ha magam küzdök Hektórral. miután az övéit elérte. s ott a vadászok körbekerítik. hogy a várba vigyék. Hektór visszavonult tüstént segitő seregéhez: fölszökkent szekerére. a szőke. hogy lemetélje a vállairól a fejét hegyes érccel. sürgette a harcra: mert nagy félelmet hajitott a szivükbe Apollón. a trójaiakkal. s ezt mondta az oldala mellett: „Aiászom.

hitvány leszek-é az egész nap. és a szemébe tekinteni vész közt. hogy az argosziak zsákmánya maradjon. ki az argív gályák közt első. sem vele megverekedni. s fegyvernöke mind tusavívó. s türelemmel fárad a harcban. mert olyan embernek követője e holt. amíg élt. hát hazamegy. szemre be szép vagy. hogy nem vártam be a termetes Aiászt. mindjüknél jobbeszü vagy te. Hippolokhosz fia és Lükié fejedelme Hektórt szídta szavával.körbe. Szemben az Átreidész. Nem szoktam soha félni a harctól. Volna erő csak a trószokban. Csakhogy a büszkeszivű Aiászt nem merted a harcban szemben várni be. Rám lükiébeliek közül egy is hogyha figyelmez. Gondold meg most már. az Arész-kedvelt Meneláosz állt. barátom. azt hittem. bölcs létedre miért szólsz ekkora gőggel? Kedvesem. mondd. Patrokloszt akkor tüstént Trójába ragadnók. míg máskor maga küldi előre. hogyan is véded meg a várad s városodat te magad s egyedül. nyomorult: aki Szarpédónt odahagytad. Glaukosz. mivel nálad derekabb ő. nemremegő.” Görbén fölfele nézve felelt sisakos deli Hektór: „Glaukosz. miután köszönet nem volt soha abban. Rajta. amint mondod. csak volna merészség. kik Lükién.” 240 . Hogy tudnád a silányabbat megvédeni harc közt. a homloka bőrét rá ráncolva szemére: így járkált Aiász deli Patroklosz teteménél. hogy vívtunk mi az ellenséggel örök-szakadatlan. bátrat is elrémít. ki sokat használt neked és váradnak. és a kutyákat most nem merted tőle elűzni. csak a trójaiakkal: egy lükiébeli sem megy már verekedni a vészben váratokért. görbén fölfele nézve: „Hektór. most állj mellém. s diadalmát elveszi könnyen. noha vágyik erősen a harcra. És ha a holttest már bent volna a trójai várban. s Trójának kész meredek veszedelme. a társad s vendéged. s nézd meg e munkát: vajjon. őt. mely a férfibe száll. a harcra bizony nem elég ez. hasztalanul hordoz nagy hír. a rögös földön tartják a lakásuk: most pedig elmédet megróvom ezért a beszédért. s őt is Trójába vihetnők. akkor Szarpédón szép fegyvereit ki is adnák nyomban az argosziak. azt mondod. ha kiáll a hazáért ellenség ellen. holt Patroklosz védelmétől visszaszorítok. lódobogástól: csakhogy mindig a pajzsos Zeusz akaratja erősebb. s a szivében nőttön-nőtt az erős szomorúság. vagy pedig egy danaoszt. hogyha ki tudtuk volna ragadni a harc gomolyából. hisz inadban a merszed. megint verekedni.

véle Medónt és Glaukoszt. figyeljetek énrám: nem sokaságot akarva.Szólt és ráriadott rivalogva a trójaiakra: „Trójaiak. oly gyors lábbal iramlott: vitték Trója felé Akhileusz híres hadivértjét. népemből adományt. feleim. azonban nem vénült meg bennük Akhilleusz. s ő a neves segitőkhöz elindult szörnyü rivalgással: s úgy tűnt már mindegyiküknek. Phorküszt és Khromioszt s velük Ennomosz égimadárjóst. férfiasan. mint bajnok Akhilleusz. és akinek gyengéd s bátor társát te megölted. Therszilokhoszt is. Meszthlészt. mit Patroklosz hőserejét leterítve szereztem. Látta a távolból őt fellegtorlaszoló Zeusz. S Patrokloszt aki holtan bár idehúzza a trószok 241 .” Szólt Kronión. a halált igazán nem sejti a lelked. eleséget ezért csikarok ki. lükiébeliek. Éppen ezért rontson csak elő mind s vesszen akár el vagy meneküljön meg: hiszen így csevegünk mi a harcban. dardán tusavívók. megcsóválta fejét. hogy ragyogó vértjében olyan. Körbenjárt köztük. Hippothooszt is.” Szólt a sisakrázó Hektór. isteni hős Akhileusz vértjét hogyan ölti magára. s ő fölvette magára Akhilleusz elnemenyésző fegyvereit mind. s lelkéhez azonnal ekép szólt: „Jaj. hívtam mindegyikőtöket én ide városotokból: ám hogy a trósz feleségeket és csöpp gyermekeket mind kész örömest védjétek a harcos akháj sereg ellen.és bólintott rá barna szemölddel. mindet serkentve szavával. buzdította e bajnokokat. távol könnyes viadaltól. kárpótlásul. S ő vértet váltott. erővel. bár közeledben van: de te most öltöd fel a vértjét annak a legderekabbnak. melyeket egykor istenek adtak a kedves apának. mert szent Trója felé a magáét küldte a harcos trójaiakkal. akit mind retteg a többi. s Hektórhoz simitotta a vértet: a szörnyü dühöngő Árész szállt bele: tagjait eltöltötte belülről hévvel. te szegény. mivel nem is arra szorultam. szárnyas szavakat szólt: „Körbelakó segitők sok törzse. és nyomban elindult vészteli harcukból. hogy vele mindegyikőtöknek felüdítsem a lelkét. s rohanó léptekkel elérte még a közelben társait. s ő a fiának vénen. ne feledjetek el tusakodni: míg a vitéz Akhileusz vértjét testemre kerítem. amért haza már sose térsz e csatából s Andromakhé Akhileusz vértjét le nem oldja terólad. Aszteropaioszt és Deiszénórt. és a fejéről s vállairól leraboltad a fegyvert nem rendjén: de azért néked nagy erőt adok én most.

Meneláosz. amint ki-kicsap tetejébe a tenger: így zsivajogtak a trójaiak. Mérionész. hogy mi magunk is akár hazatérünk innen a harcból.” Szólt. s Zeusz ad hozzá tiszteletet s hírt. lándzsájuk fölemelve: s a lelkük hitte erősen. soha. s ezalatt az akhájok Patroklosz körül ott álltak mind. vidítsa. lelkük is egy volt. hogy Patroklosz a trósz ebeket táplálja.” Szólt. isteni sarj. Fényespillantásu akhájt trósz vert el a holttól kezdetben: menekültek félve. hogy Telamóniadésztól elhúzzák a halottat: balgák: hisz lelkét még soknak vette el ottan. s jól meghallotta a gyors Oileusz-fia Aiász: elsőnek száguldva rohant csatavészben előre. és a tiédet: mert a hadaknak fellege. Hát ki-ki törjön előre magától. már mindent beborít: feltűnt meredek veszedelmünk. vezetett deli Hektór. s Aiász hívta a harcban-erőshangú Meneláoszt: „Kedvesem. argosziak fejedelmei és vezetői. ki figyel ránk. hogy őt megkapják Trója kutyái zsákmányul: hát küldte barátait érte kiállni. s nem volt rest harcban-erőshangú Meneláosz: messzeható hangon harsant danaosz seregére: „Kedvesek. nem hiszem én már. és fegyvernöke volt a nagy Aiakidésznak: azt gyűlölte. Mint ahogyan Zeusztól-eredő folyamárban a roppant hullám torkolatánál bőg. akárhogy akarták. Hektór. És ki sorolhatná föl névről mindazokat. s mint hírem. körülötte a szirtes part visszhangzik. tán lesz. hiszen annak előtte sem volt néki Menoitiadész gyűlölt. Majd pedig Ídomeneusz s fegyvernöke Ídomeneusznak. az ölő nagy Enűaliosszal egyenlő. hogy szörnyü baj éri. mint amiként fejemet féltem. s Aiászt tőle elűzi. másik rész az enyém. Szörnyü nehéz nekem itt minden vezető fejedelmet szemmel tartani: mert nagy a lángja a harci viszálynak. S már nem is annyira Patroklosznak féltem a testét. de egyiküket sem dárdázták meg a dölyfös trószok. 242 . a híre olyan lesz. mely Trójában lesz tüstént madarak s ebek étke. lelke ne tűrje.” Szólt. mind. s buzgón egyenest rátörtek mind az akhájra. ragyogó sisakukra sűrü ködöt hintett Kronidész. míg itt élt még. védték őket az ércpajzsok. Hát csak hívd a legelsőket. avval megfelezem zsákmányom: az egyik övé lesz. akik Átreidész Agamemnón és Meneláosz mellett közmegadott bort isztok. kik nyomban utánuk akháj részről verték föl a harcot? Csakhogy a trósz támadt szaporán.lóbetörő seregéhez. s népeitekkel rendelkeztek.

Patroklosz köribé tömörülve kik annyira hitték. mely a hegyen könnyen szór szét ebeket s viruló szép ifjakat is. gyomortájon megütötte: szétszakitotta a páncélját. s vállukról vonta le vértjük. a hírnökhöz. mert az erős kelevéz meg az izmos kéz belesujtott. és szemből sujtotta meg őt ércarcu sisakján: szertehasadt az a lóforgós sisak érce hegyétől. fénylő harcias Aiász könnyen szertezilálta a trósz hadirendjeit ekkor. s attól senki se védte meg őt. meg se fizetve táplálásáért a szülőknek. Hektór is. mert már visszaterelte Aiász őket. őt fúrta a dárda érchegye át. Hippothoosz hős lábainál fogvást vonszolta a szörnyü csatán át. trósznak. s ő porba zuhant. míg az akháj rivalogva továbbvonszolta a holtat: Phorküszt s Hippothooszt. de veszte hamar jött. őt sujtotta a vállperecén. folyton fordulva a hegyszakadékban: így a derék Telamón fia. a fényes. valamint az erős kan. csörömpölt rajta a fegyver. Minden előharcos hátrált. és fönt vállán át újra előtört: döngve zuhant le a földre. omlott ki a béle át a rezen. a mint hírnök. Phainopsz daliás fiusarját. ráugrott a tömegben. tettel kimagasló minden akháj hős közt. honába fut. Lárisszé mezejétől távol. s Panopeusznak lakta dicső mezejét. mert hisz az élte kurta maradt: a vitéz Aiász kelevéze leverte. Hektór meg ragyogó kelevézt Aiászra hajított: ez meglátta előbb. noha vágyakozott rá. Épütidészhez. Aiász meg Phorküszt. Tört egyenest az elősoron át. sokakon gyakorolva uralmát. a dicső Akhileusznak utána. mert szíjat fűzött már át ina közt a bokáján. s a dicsőséget learatják. és a kezéből nagyszivü Patroklosz lábát leeresztve a földre. Hektórnak kedvezve. Őt a pelaszg Léthosz ragyogó fia. Telamón fia. ő maga is lebukott arcával a holt teteméhez. Argosz népe pedig diadalt Zeusz végzete ellen szerzett volna vitézségével: csakhogy Apollón Aineiászt maga küldte. és a velő is előbuggyant vérrel keveredve nyílásán. hogy várukba viszik. Ekkor a trósz az Arész-kedvelte akhájok elől már Ílionába. kikerülte az érchegyü dárdát éppen hogy. enged gyáva szivének. aki Íphítosz fia volt és legderekabb Phókisz daliái között.elvitték a halottat ezek. erejét veszitette ez. ki a vén apa mellett vénült meg. de hamar közeledtek újra felé az akhájok. Mert Aiász. adott sok drága tanácsot: 243 . Hippothooszt aki védte. s Szkhedioszt. markolta a földet. a termettel. hasonlítván Periphászhoz.

és senkit se hagyott hátrálni a holt közeléből. Hisz most is. s az előcsapatoknak elébe szökellve megállott. hogy egymástól a nehéz viadalt tovaűzzék. ő is előreszaladt. Lükomédész nagyszerü társa. egy isten ekép szólt. megfordultak mind. Most elesett. a nép terelőjét melle alatt máján. Így tusakodtak ezek tűzlángként. a népük nem remegett meg: most az akhájnál inkább szán minekünk diadalmat Zeusz: de ti csak reszkettek szörnyen.” Szólt. nagy Zeusz: rontsunk hát az akhájoknak. segitőknek más vezetői. míg holt Patroklosz mellett verekedtek e hősök. legalább ne nyugodtan hurcolják haza Patroklosz tetemét a hajókhoz. s Hippaszidész Apiszáónt verte. szégyen Arész-kedvelte akhájok elől seregünknek gyáván és leigázottan Trójába tolulni. hogy segitőnk a csatában a harc legfőbb ura. sem kirohanni csatára a többi akháj csapatából. verekedni akart az akhájjal: hasztalanul. trójai holttestek s az erőslelkű segitők is és az akhájok: nem vér nélkül folytak a harcok: mégis akháj kevesebb hullott. nagyot ordított Hektór fele nyomban: „Hektór s trószoknak. meg is oldta azonnal a térdét: Paionié mezejéről jött volt trójai tájra. megállt s hajitott ragyogó kelevézzel. hogy ő a Messzelövő. előre meresztve a dárdát: Aiász körbenjárt. mondhatod akkor tán.” Szólt. kik pusztán jó erejükben és seregükben bíztak. s Aszteropaiosz után ő volt a csatákban a legjobb. felhő sem tűnt föl a síkság 244 . ment közelébe.ennek alakjában szólt most Zeusz sarja Apollón: „Aineiász. hogyan is tudnátok az istenek ellen Trója magas várát megvédeni majd? Pedig én már láttam férfiakat. csak szorosan közelébe maradva tusázni a holtért. Aineiász kelevézétől Leiókritosz elhullt. közelembe kerülve. buzdítva erősen a többit. Szánta az elzuhanót az Arész-kedvelt Lükomédész. hogy a nap meg a hold sincs már épségben az égen: mert a csatában köd boritott minden deli harcost. Közben a többi remeklábvértes akháj meg a trószok mind szabadon vívtak tündöklő légben: a napnak éles fénye futott. mire Aineiász ránézett s látta. s az akhájjal szembeszegültek. nem verekedtek. megszánta a harcias Aszteropaiosz. Így rendelte a roppant Aiász: vér pirosában ázott már a mező: s ők sűrűn hulltak a földre. mert Patrokloszt ők mind körülállták pajzsosan és dárdásan. mert mindig ügyeltek arra. sarja Ariszbásznak.

gyorslábú Akhileusz daliás fegyvernöke mellett. jobb lenne. Ott az egész napon át a keserves harci viszálynak kélt roppant küzdelme: a fáradság. De Akhilleusz Patroklosznak még ekkor sem tudta halálát: mert nagyon is távol tusakodtak a fürge hajóktól. hanem azt. mert húzzák sokan. a tiszta. kicsiny térségen a testet húzták két részről. s a dicsőséget learassák. de a zsír mélyebbre ivódik. és az egész kereken kifeszül már: így ezek erre meg arra. ha most a sötét föld nyelne be mindnyájunkat: sokkal több haszon érne. gyötrődtek a sok gonosz érctől ott a legelsők mind. trójai bástya alatt: nem hitte a lelke. hogy vele együtt. s egymást kaszabolták. ha a bőr már részeg a zsírtól: átveszik és körben szétoszlanak és kifeszítik. de hitték. ezek meg a görbe hajókhoz. ha egyszer már a kapukhoz elért: mert hogy földúlja a várost nélküle. hogy meghalt Patroklosz. hogy megszerzik: a trójaiak föl a várhoz akarták vinni. aki így szólalt meg a vértes akháj daliák közt: „Kedveseim. hogy otthal Patroklosz. és a kezét. hogy legelől küzd még a tömegben a trójaiakkal. küzdés közt. Mert anyjától ezt sokszor hallotta titokban. a verejték folyton a térdét és lábszárát. vagy maga Pallasz sem kicsinyelhetné. a szemét mocskolta a sok daliának. mert hitte erősen a lelkük. s tűnik a nedvesség.” 245 . S ők a tetem körül ott. húzni-feszíteni szét. csak még két nagynevü harcos férfiu nem hallott. s volt. mint ha a lónevelő trószoknak hagyjuk a testet. Ők látván az ölést meg a társak megriadását. hogy visszajön élve.és a hegyek táján. hogy várukba vigyék. összefonódtak folytonosan. hegyes ércet tartva kezükben. Mint ha cselédeinek roppant bikabőrt ad a gazda. Thraszümédész s Antilokhosz hős. azt nem hitte. roppant Zeusz tervéről mindig tőle kapott hírt. lábait is lent. s egymás kínokozó kelevézeit is kikerülték messzebb állva. kélt körülötte vad viadal: népkeltő Árész. buzdítva a barna hajóknál. távolban tusakodtak. hogy már elpusztult bajtársa. arról. de ők tűrték a középen a sok kínt ködben. jó hírt sose hozna. s olykor szüneteltek a harcban. Csakhogy e szörnyü csapást még anyja se mondta el ekkor. bármekkora volna haragja: férfiak és lovak íly keserű harcát feszitette Patroklosz teteménél eznap Zeusz. a legszeretettebb. ha visszavonulnánk görbe hajóinkhoz. mert így adta ki Nesztór nékik a rendeletet. de azt sem.

Ámde le nem teritett egyet sem. 246 . ha ludak közibé csap. és fejüket földnek horgasztva: csorogtak a forró könnyek a szempilláik alól. gyors ostorral a két paripát hajtotta. amíg el nem jut a jópadu görbe hajókig. és. s a csatának vad riadása kélve az érc égboltig elért. noha búsan a társért. míg nem sűllyed a nap. s lelkéhez azonnal ekép szólt: „Benneteket. hogy még Automedónt is megmentsétek a harcból vissza a gályákhoz. Könnyen szökkent ő ki a trójaiak tömegéből. amely nem mozdul a sír tetejében. mint keselyű. gyors lovakat fékeznie egyben.” Így szólt. Tán hogy részt vegyetek nyomorában az emberi fajnak? Mert hisz az embernél a világon nincs nyomorultabb mindama lény közt. gyászolták kocsisuk. s tovavonták gyorsan a gyors szekeret görögök közt. sem a harcos akháj csapatokhoz: mint kőoszlop. Rajta meg Automedón küzdött. megcsóválta fejét. Látta a két zokogó paripát és szánakozott Zeusz.” Volt. Így verekedtek ezek. rezgő levegőn át. könnyeden is kergette meg őket a sűrü gomolyban. Mégsem fog veletek meg a díszesmívü szekérrel Hektór Príamidész száguldani: nem hagyom én azt. noha Automedón. ki a büszkeszivű trószok közt hangoztatta: „Kedveseim. a földre. ott sírtak. serkentve a társa haragját. ha a végzet az is. mért adtunk a halandó Péleusznak? Ti sosem vénültök s el sem enyésztek. mely mindkét oldalt kibomolt az igák gyürüjéből. aki így szólott. s szólt sok lágy szóval hozzájuk. hogy a fegyvereket hordozva dicsekszik? Nektek erőt vetek én szivetekbe s a térdeitekbe. s ők a sörényükről rázták le a port. szennyes lett sűrü sörényük. Vagy nem elég. de a trósznak adok diadalmat: öljön. se tágterü Hellészpontosz görbe hajói felé. míg nekiugrott: mert hisz nem lehetett neki. megtudva. szállt a lovakkal. és nagy erőt fújt most a derék paripákba. ütötte. ti szegények. mely lélegzik s mászik a földön. hogy e holt közelében mind elpusztuljunk. elhalt férfiu vagy nő sírján áll szakadatlan: így álltak gyönyörű szekerüknek előtte szünetlen. míg sírtak.S volt. Későn vette csak észre szemével az egyik erős társ. a Diórész bátor utóda. ne vonuljon el egy sem a harctól. porba hanyatlott férfiölő Hektór keze által hű vezetőjük. s nem jő el az isteni alkony. hogy elhullt. szent szekeren maga állván. szólt fenyegetve: csak nem akartak menni. trójaiak közt. lándzsát vetnie. Messzebb állt Akhileusznak két paripája a harctól.

állni Arész harcát szívósan. sorainkat megfutamítva. s íme.” Néki meg Automedón. fölötte a rengeteg érccel. és a közelbelevő Aineiászt hívta szavával: „Aineiász. te tanácsosa ércmezü trójaiaknak. nagysebesen megfogta kezével a szárat. a kettőt hogy megölik.” Szólt. úgy hiszem. bízzátok csak a holtat a legderekabb daliákra. mert hiszen erre nyomulnak a könnyfacsaró viadalban 247 . álljanak ők köribé. s a magasnyaku két paripát tovahajtják. ki szivedbe vetette kárra-vivő tervét. látom a gyorslábú Akhileusznak két paripáját. erős bikabőre. s hívta a két Aiászt oda és Meneláoszt: „Aiászok.Alkimedón. s bennünket le nem öl. míg élt: csakhogy most a halál meg a Moira elérte. hogy Hektór szűnteti harcát. föltűntek. Hát nekiindultak. az akhájok közt van-e más. ti akháj fejedelmek s hős Meneláosz. isten mása csatákban. s Automedón leszökellt.” Így szólt. s megfosztott józan eszedtől? Hát így küzdesz a trószokkal. mire Alkimedón felszökkent gyors szekerére. az ostort. s Ankhíszész hős fia nem volt szófogadatlan. Zeuszhoz esengett. Hektór dicsekedve hordja a vállán már hadivértjét Aiakidésznak. szembe mivélünk. vagy pedig őt legelől a csatán fogságba nem ejtjük. a hű társhoz hát nyomban ekép szólt: „Alkimedón. mindkettő. elfogjuk.” Szólt. legelől a tömegben. felelte: „Alkimedón. homályboritott szive megtelt harcierővel: Alkimedónhoz. Láerkész Aimonidész fiusarja: és a szekér mögül ekkor ekép szólt Automedónhoz: „Automedón. melyik isten volt. ha a lelked eképen akarja néked is: úgysem tudják ők. közelembe lihegjen: nem hiszem én ugyanis. fogd meg az ostort s én a lovakról. hogy küzdjek. válluk befedezte a pajzsnak száraz. hitvány kocsisokkal a harcba vegyültek. Vélük ment Khromiosz s Árétosz. te a két paripát már vissza ne fogjad tőlem távol: a hátamnál. már földre szökellek. Balgák: seb nélkül hiszen úgyse jöhettek el újra Automedóntól: ő az atyához. akik élünk. ha mi rajtukütünk most. lelkük bizakodva remélte. meglátta a nagyszerü Hektór. a Diórész sarja. míg nem hág föl Akhilleusz két szépfürtü lovára. egymagad: elhullott társad. Most te ragadd meg a fényes gyeplőt. s űzzék el a rárohanókat: s űzzétek tőlünk el a vész napját. ki hasonlón hozzád hajthatná e sosemmúló paripákat? Tán csak Patroklosz maga. az isteni bajnok.

noszogasd valamennyi vitézed. kikerülte az érchegyü dárdát. Meneláosz.” Mondta. Mint mikor éles bárddal hátulról üt az ifjú férfi a réti ökörnek szarva mögé. mely a belébe rezegve hatolt be. vér lepte kezét meg a lábát. Aineiász. a tagjait oldta. bár ez nála silányabb. mint az oroszlánét. a megölt Patroklosz után kínját a szivemnek egy kicsit enyhítettem. hogy buzdítson akhájt. És Átreusz sarjához szólt buzdítva először. bíbor-ragyogásut. behatolt oda érce.Hektór s Aineiász. és átverte övét. Csakhogy minden az isteneink térdén feküszik még: mert én is dobok ám: és Zeusz intézze a többit. könnyfacsaró: a viszályt szította Athéné. két legjobb trójai harcos. szörnyű. Zeusz küldte. s Phoinixéhoz volt érc-hangja s alakja hasonló: „Rád hárul. Hektór Automedónra dobott ragyogóhegyü dárdát: ez meglátta előbb. hogyha a két Aiász szét nem választja e kettőt. Árétoszt hajitotta meg avval a domboru pajzsán: föl nem fogta a pajzs a dzsidát. Tőlük megrémülve megint csak hátravonultak Hektór.” 248 . Tarts ki szilárdan hát. mert már szive szándoka fordult. és szomorítja a nyájat: Pallasz ilyen bíbor felhőbe takarva hatolt le népe közé az akhájnak. az meg fölugorva lehuppan: így szökkent fel az és lezuhant hátára. mely az emberi munkát meggátolja a földeken. ő maga is fölszállt. s az inát mind elszeli ott a nyakán.” Szólt. Mintha szivárványt von. végre hatalmas Arész az erőt tovaküldte belőle. Egymást kézitusán most már karddal sebesítik. isteni férfi: Árétoszt pedig ott hagyták szive-szerteszakítva. s Khromiosz velük. s dicsekedve ilyen szavakat szólt: „Lám. valamint sebes Árész. s mindet bátoritotta. a szégyen. társuk hívására a harci tömegbe hatolva. vagy megdermesztő zivatart. rezgett még vége a nyélnek. miután barmot lakomázott. ott feküdött: míg Automedón. az égen Zeusz a halandóknak. S újra feszült a kemény csata Patroklosz teteméért. s a vérboritott zsákmányt szekerére emelte. hős Meneláoszhoz. a messziredörgő. s a dárda. hogy megjósolja a harcot. nyomban előrebukott: és háta mögött beverődött földbe a nagy kelevéz. mivel ő volt legközelében. s behatolt odalent a hasába. rád a gyalázat. húzta le fegyvereit. hogyha a hős Akhileusz hű társát Trója tövében fürge kutyák marcangolják majd szét a falaknál. égi magasból jött. s hosszúárnyú gerelyét csóválva vetette.

rázta az aigiszt: trójaiaknak adott győzelmet. épp amikor menekülni szökellt. aki lakta abűdoszi házát. Hektórt meg a kín gyászfellege elboritotta: tört az elősoron át. de bizony most egymaga vonja messze a holttestet tőlünk: az elősereg élén ölte meg Éetión sarját. mikor ez szállt Léitosz ellen. akhájt futamított. mivel úgy sóvárog a vérre: íly bátorsággal töltötte meg éjszinü keblét. régenlett Phoinix. ki idáig nem volt harcra kemény. mert az mellé lépve vetette. hív és deli társat. ennek alakjában szólt messzeható nagy Apollón: „Hektór. szűntette a harcát: szétnézett s menekült. ragyogó ércmezbe takartan. Patroklosz közelébe került. a bagolyszemü Pallasz. támad csípni megint. villámlott. s kivetette a dárdát. mert nagyon is szívembe hatolt a halála: csakhogy a tűz iszonyú erejével dúl szakadatlan Hektór. érce dühöng. aki még tőled megijedhet? Hát már így menekülsz Meneláosz elől. lesz-e akháj. a fényes aigiszt. mert már nem hitte szivében. dús.” Szólt.Erre a harcban-erőshangú Meneláosz ekép szólt: „Kedves apó. hogy keze dárdásan tusakodhat a trójaiakkal. hogy valamennyi nagy isten előtt őt kérte imával: vállait és térdét tüstént ellátta erővel. És ekkor Kronidész fölemelte a bojtos. s Ída hegyét végig felhőbe takarta. mely ha tovább űzik bár sokszor az emberi testtől. míg egyre előre tört. fia Éetiónnak. Ídomeneusz Hektórt. mert Zeusz ad néki dicső hírt. s csuklón sebesítve bajnok Alektrűón sarját. s légy bátorságát küldötte a hős kebelébe. könnyen. és ő védene dárdarohamtól: Patroklosz mellett így vágynám küzdeni és őt védeni. Hektórt meg közelébe megállva tüzelte Apollón Ásziadész Phainopsz képében: a legszeretettebb vendég volt Phainopsz. s átverte az érccel: döngve zuhant le a test. Léitosz ellen tört Hektór. Trószok közt élt büszke Podész. dörgött iszonyúan. mint senkit a népből mást. bárcsak Athéné adna erőt nekem. kit Hektór sokra becsült.” Szólt. Boiót Péneleósz kezdett legelőbb a futásba: mert vállán sebesült. daliás harcos. megdárdázta a páncélján mellbimbaja mellett: 249 . de utána a csontjáig behatolt kelevéze Púlüdamásznak. megörült a nagy istennő. lakomázó drága barátját: ezt az övén sujtotta a szőkehajú Meneláosz. mire Átreidész Meneláosz népe közé vonszolta a holtat a trójaiaktól.

s mi magunk is a kedves sok haditárs örömére hogy érünk vissza közéjük. Antilokhosz hőst: 250 . mi magunk leljünk föl nagyszerü tervet. de bizony kissé arrább hajitotta. ki segíti a trószt e csatában. Koiranosz. s így szólt Ídomeneuszhoz: „Ostorodat használd. ha a kedved akarja. ő. s már sose vélik. S Aiász hívta a harcban-erőshangú Meneláoszt: „Nézz körül itt. Nagyszivü Aiász és Meneláosz előtt se maradt már rejtve a váltakozó diadal. Hektór Ídomeneuszra dobott dárdát. mert ők erre tekintve busulnak. Mindegyikük kelevéze talál már. s a halál napját tovaűzte amattól. és kiütötte fogát.” Így szólt. mint mentjük ki a holttetemet. és az egész hadirend kiviláglott. elvágta középen a nyelvét: ő a szekérről hullt le. Volna csak egy társunk. Csakhogy ilyent egyet sem láthatok oly sok akháj közt: mert őket magukat s lovukat köd fellege rejti. hogy mi ölő Hektór erejét és bajnoki karját föltarthatjuk még. Zeusz mindet célba vezérli: míg a miénk mind hasztalanul csak a földre hanyatlik. látod-e élve nagylelkű Nesztór fiusarját. eddig a gyászhírt nem hallotta. és nagy győzelmet nyujt ekkor a trójaiaknak. igyekezz csak a fürge hajókhoz: meglátod magad is. s nem esünk el a barna hajóknál. hadd lássunk már a szemünkkel: napfényben pedig ölj meg akár. hogyha sebes paripákkal nem hajt Koiranosz arra: jött fényként. mert már félsz hullt a szivébe. aki Lüktoszból jött erre utána (mert gyalog ért ide a legelőbb evezős gályáktól. mentsd meg a ködtől hát az akháj daliákat: adj tündöklő fényt. mikor ez még állt szekerén. nincs már az erő az akhájnál. aki gyorsan futna a hírrel Péleidészhez: mert úgy gondolom. vagy rossz harcos. hogy maga Zeusz atya az. hogy elpusztult itt drága barátja. míg maga Hektór által a lelkét elveszitette): ezt fül alatt állkapcson verte a dárda hegyével. s Zeusz atya most megszánta a könnyeket ontót. mit a trósznak adott Zeusz: köztük a szót így kezdte a nagy Telamóniosz Aiász: „Jaj. jó. Zeusz atya.hosszu dzsidájának nyaka tört.” Szólt: mire Ídomeneusz a sörényes szép paripákat űzte a gályákhoz. s a földre omoltak a gyeplők: csakhogy Mérionész azokat fölemelte kezével. földre hajolva le értük. Zeusz-sarj Meneláosz. el is űzte azonnal: fölragyogott a nap. bárki hajítja. ott volt Mérionész fegyvernöke és szekerésze. rivalogtak a trószok. szétoszlatta a ködfelhőt. Rajta tehát. bizony itt most már a nagyon buta is kitalálja.

mint sas. míg élt: és most őt a halál meg a végzet elérte. s a hadriadó Meneláosz nemvonakodva útnak eredt. bátoritotta a társait épp. ki patás lovait mellette vezette.buzdítsd őt. kik nem eresztik a hízott marha husán lakomázni. bajt görget az isten. s elorozza a lelkét. s szólt szőkehajú Meneláosz: „Antilokhosz. hogy a holttetemet gályához mentse sietve. Rajta. bár csupaszon. Zeusz-sarj. Így forgattad két ragyogó szemedet.” Hát így szólt. siess Akhileuszhoz. legtisztábban lát valamennyi madár közt. a goromba kezekből. s bár magasan szállong. s elesett legjobb dáliánk is. győznek a trójaiak. de nem ér el semmit: a sűrű dárda-eső hull rá szemből. inalj az akháji hajókhoz. haditársak nagy seregében. odaadta dicsőnevü Láodokosznak fegyvereit. hallgass meg. kelletlen nagyon is: mert félt. mely fürtös ligetek sürüjében búvik: azonban rácsap a sas. hát közelébe megállt. mondd. jer idébb. amelyről mondják. Ám így is gondolt Meneláosz rendeletére: futva futott. sose téveszt fürge nyulacskát. mindenüvé. s noha elszánt. valamint a karám mellől az oroszlán.” Mondta. a legszeretettebb. gondoljon ki-ki most a szegény jó Patroklosznak nagy kedvességére: milyen volt mindegyikünkhöz. te magad szintén jól látva tudod már. gyászos hírt. szőkehajú Meneláosz. megfogja hamar. és elakadt zengőszavu hangja. Aiászok. mire Antilokhosz megborzadt hallva e szókat: és hosszan nem lelt szavakat.” Szólt. hogy amazt az akhájok zsákmányul hagyják iszonyú féltükben a trósznak: Mérionészt meg a két Aiászt sarkallta erősen: „Mérionész. hogy a hős Akhileuszhoz fusson a hírrel. kit akháj seregünk most gyászol erősen. mely elfárad a férfiakat s ebeket dühösítve. És meglátta azonnal balszárnyán a csatának. Meneláosz. aminek sose kellett volna megesni. hogy harcban hullt el bajtársa. és lobogó fáklyák. hisz a fegyvereit Hektór maga hordja. hogy tán élve leled valahol Nesztór fiusarját. seregek vezetői. hogy danaosz seregünkre csapást. Azt hiszem én. Zeusz nevelése. előre rohan. de a két szeme könnyel telt meg teljesen. 251 . Patroklosz. mert az egész éjjel virrasztanak: ő meg a húsra vágyva. mindenüvé pillantva szemével. sürgette a harcra. s ti is. mikor elment. megfut ezektől s hajnalban haragos lélekkel kullog el onnét: így ment el Patroklosztól harsány Meneláosz.

a trósszal. akik közül elment Antilokhosz. mint mentjük ki a holttetemet. amint látták. a Péleidésznek. düledeznek a házak roppant lángok közt: süvitő szél hajtja előre: lándzsás férfiak és paripák iszonyú dobogással így űzték szakadatlanul őket. Zeusz-sarj Meneláosz. Ők. már bizony egy sem mert odaugrani és a halottért harcba vegyülni. s a püloszbeliek vágyódtak utána: hozzájuk Thraszümédészt küldte. meghőkölnek mind. s a halottat azok karjukra emelve a földről. szanaszét rebbennek azonnal: így mentek nyomukon kissé. csapatostul a trószok kardokkal s kettős kelevézekkel kaszabolva: ám hogy a két Aiász megfordult és odaállott szembe velük. jó magasan vitték: hátul rivalogtak a trószok rögtön. mely rohan és pusztítja az emberi várost. vagy magas árbocfát. gyors Akhileuszhoz: azonban nem hiszem azt. s mi magunk is a trószok harci zajában mint fussunk el a csúnya haláltól. mert szétszaggatni kivánják: csakhogy amint az megperdül. kitartva. vitte a gyászos hírt Akhileusznak. mint tűz. és szenved a lelkük. mikor az sebesült már: egy darabig futnak. ő maga Patroklosz hőshöz ment vissza sietve. igyekezz ki a harcból: s hátvédként ketten küzdünk Hektórral.Könnyeket ontva futott. azonnal ekép szólt: „Őt már elküldöttem a fürge hajókhoz a hírrel. váratlan támadva dühöng. és odafutva a két Aiászhoz. hogy akhájok mennek a testtel: és nekirontottak.” Válaszul így szólt erre a nagy Telamóniosz Aiász: „Jól mondtad mindezt. mint ahogy eddig mindig is álltunk a vad harcot. vállvetve. te dicsőnevü nagy Meneláosz: Mérionésszel hát gyorsan kushadj le a fördre. S ők igyekezve a holttetemet vitték a csatából görbe hajóikhoz: kifeszült a nyomukban a vad harc. amíg menekültek. valamint az ebek. mint öszvérek. terhet hordozni erősek. a lelked küzdő társakat oltalmazni. hogyha a bércről vonszolnak. mi magunk leljünk föl nagyszerü tervet. s vállra emelve a holt tetemét. Néked sem kívánt. színük változván. hogy Akhilleusz most idejön. Hektór ellen noha szörnyü haragja: mert hisz fegyvere sincs. hogy küzdjön a trójaiakkal. meredek hegyi úton szárfát. az isteni harcost. ha a vadkant ifju vadászok előtt űzik. mert lelkünk s a nevünk ugyanúgy egy. míg törekedve.” Szólt. a csatából lábai hordták. rajta tehát. bízván erejében. verejtékezve sietnek előre: ketten a holtat eként vitték fáradva: mögöttük 252 .

mely a kicsiny madarak számára halált hoz: Aineiász és Hektor elől az akháj fiusarjak szörnyü visongással szöktek. 253 . mikoron meglátja az ölyvet szállani. S mint seregélyeknek s csókáknak fellege rebben. mely a síkon hosszan nyúlik el. s nem tudják a folyók széttörni erővel: vissza ekép szoritotta a két Aiász szakadatlan Trója hadát: de a trósz csak jött. Aineiász Ankhísziadész meg a nagyszerű Hektór. mint hogyha folyónak áradatát föltartja az erdős gát. mert síkság fele folyni szorítja mindet. Sok szép fegyvere hullt a futó danaóknak az árok mellé és közepébe: s a harc még így se pihent el. s kettő a leginkább. szörnyü visongással. és megakasztja erős folyamoknak dúló sodrát.védte a két Aiász őket. viadal-feledően.

daliás Péleusz fia.” Így szólt. Thoé is. Följajdult szörnyen: hallotta az anyja. Glauké. amíg zokogott az erős szív. fogta kezét Akhileusznak. Péleidész. s két kézzel. bár neki én azt rendeltem: ha elűzte a lángot. haját csufitotta. Ott volt Kűmodoké. attól félt. mint égő tűz lobogása. ami teljesedett már. 254 . tombolva. Jaj. Másoldalt pedig Antilokhosz sírt. hogy a torkát még elmetszi vasával. könnyei hulltak. Ő meg nagy testével egész hosszában a porban nyúlt el.s Patroklosz-zsákmányolta leányok szívbenyilalló bánatban felsírtak. hogy én még élni fogok. s forró könnyeket ontva kimondta a kínokozó hírt: „Jaj nékem. fölsóhajtva eképen szólt nagylelkü szivéhez: „Jaj nekem. s őt a sötét kín fellege elboritotta. s mindnyájuk minden tagja elernyedt. öreg apja lakában. kézzel a keblük verdesték. az úrnő. s a mezítlen holttetemért már harc dúl: fegyvereit sisakos Hektór maga hordja. Hektórt ki ne hívja. tenger mélységes mélyén. rémülten vissza a síkról? Isteneink lelkem bús gondját csak be ne váltsák. térjen vissza hajóinkhoz. istennők lent a vizekben. körülötte seregbe verődtek Néreusz lányai mind. Nészaié. legjobbja a mürmidonoknak trójaiak keze által majd elhagyja a napfényt. melynek sose kellett volna megesni.TIZENNYOLCADIK ÉNEK AKHILLEUSZ PAJZSA Így harcoltak azok. mondva. Szpeió. s a tehénszemü szép Halié is. addig a nagy Nesztór fia már odaért közelébe.” Míg ezt hányta-vetette a lelkében s a szivében. S azt meredőfalu bárkák mellett lelte: szivében még töprengett ő afölött. szép arcát elcsufitotta: illatos inge fölé a sötét hamu permete hullott. mikor ez. Kűmothoé és Aktaié s vele Limnóreia. szórta fejére vadul. bizonyára halott az erős Patroklosz. Fekszik Patroklosz. melyről nékem anyám szólt egykor. mindkét kézzel a kormos port markolta a földről. mennyire gyászos hírt hallasz. újra miért gomolyognak a fürtös akhájok hátra a gályákhoz. a balga. de Thaleia. s Antilokhosz gyors hírnökként sietett Akhileuszhoz. az ajtón harcos Akhileuszhoz kifutottak. s fölzokogott ekkor.

Dexamené és Amphinomé s vele Kallianeira. Ott nehezen zokogó fia mellett állt meg az úrnő. mért sírsz? Míly bánat fért a szivedhez? Mondd ki. Jaj. Dótó és Prótó. megtette a nagy Zeusz néked. hogy harcoljon a trójaiakkal: s már soha többé nem fogadom Péleusz házában mint hazatérőt. hol a mürmidonoknak görbe hajói pihentek a gyors Akhileusz közelében. megszültem fiamat ragyogónak. drága fiam mégis megyek én meglátni s a hangját hallani: míly gyász érte. nyomorult. s a panaszt Thetisz úrnő kezdte közöttük: „Testvér Néreiszek. és ők a rögös Trójába elérve. vele mentek a lányok könnyeiket hullatva. s ha föl is keresem. majd pedig elküldtem Trójába a görbe hajókon. Némertész s vele Apszeudész és Kallianassza. amint odadobtak téged a földi halandó nászágyára. és már mind gonoszat szenvednek. a roppant. míly sok gond él a szivemben. Míg így néked is oly sok a kínod. ott volt még Ianeirával Klümené s Ianassza. csak búsul. s elhagyta a barlangot. kit a többi fölött legtöbbre becsültem. S most is.” Erre nehéz sóhajjal szólt gyorslábu Akhilleusz: „Édesanyám. és zokogó hangon hozzá szárnyas szavakat szólt: „Drága fiam. se segíthetem én sem. hisz a drága barát oda van már. az Olümposzi ezt megtette valóban. Megtöltvén az ezüst barlangot. ami kértél. akár dús kertben a drága palántát. De bárcsak a tengeri istennőkkel laktál volna tovább. lám.” Szólt.és Melité meg Iaira meg Amphithoé meg Agaué. s minden Néreusz-lány. s fölserdült. köröttük a tengeri hullám kétfele vált. de Pherúsza s Dűnamené is. átokra ki szültem a legderekabbat. ne titkold el! Hisz. amíg fiam él. s a dicsőnevü szép Galateia. s Péleusz vett volna halandó nőt feleségül. Dórisz meg Panopé. megölelte fejét a fiának. a fegyvereket meg Hektór vette le róla. büszke erősnek. hiszen nem szállt ki a harcra. halljátok a szóm. hogy utána mind jól tudjátok. kezedet hozzá fölemelve: visszafutott a hajókhoz már valamennyi akháj sarj. legderekabb hősnek. drága csodákat ékes ajándékul Péleusznak az istenek adták aznap. mégis. aki csak lent élt a vizekben. mint fiatal fa. és látja a nap sugarát még. sorban a partra kapaszkodtak. és ápoltam. s mint magamat. Patroklosz. Maira meg Óreithüia s a szépfonatú Amatheia. verte a mellét mindegyikük. mert te hiányzol. s most elvesztettem. 255 . mit használ. éles jajjal sírt.

Így én is. bárha olyan vagyok én. messzesugárzó ércfegyverzeted: azt sisakos Hektór maga hordja vállán. sose rossz. Ám ami már megesett. Vissza ne tarts. bár őt legjobban kedvelte a büszke Kroníón. és büszkélkedik is vele. ha szeretsz is. hogy a drága fej elveszitőjét. Mégis. fiam. s nagymessze az otthoni földtől pusztult. s néhány dardán nőt. kedves lelkünket kebelünkben igázzuk erővel. noha szaggat a bánat. Arész harcába te addig még ne ereszkedj. így igaz ez. míg gyöngéd orcájáról mindkét keze törli könnyeit. ha Hektór elsőként nem veszti dzsidámtól sujtva a lelkét. míg énrám vágyott. meghalok és nyugszom: de előbb nyerek itt ragyogó hírt. Most pedig indulok én. mint egy ércinges akháj sem. oly hevesen szólsz: nyomban Hektor után készen vár rád is a végzet. ha tanácsban akad kitünőbb is. 256 . a soknak. ha legyilkolt drága barátom nem védhettem meg. hogy védjem a vésztől. ha a bajba szorongó társaktól tovahárítod meredek veszedelmük. füstként felgomolyogva: bennem is íly haragot keltett a király Agamemnón. mert hisz amúgy sem buzdit a lelkem élni tovább. hogy eléd jövök újra. mely a bölcseszüt is méregbe borítja: édessége a csurgó mézénél is erősebb.elvesztett fiadért. Most. terhe a földnek. mert Patrokloszt kirabolta. sem férficsapatba vegyülni. s meg nem bűnhődik. sürü könnyeket ontva: „Jaj. rövidéletü léssz nékem. sem a többi barátnak üdvöt. hagyjuk. én akarok késztetni sürű zokogásra: tudják meg.” Erre nagyot sóhajtva felelt gyorslábu Akhilleusz: „Haljak meg tüstént. mélykeblű trójai asszonyt.kimondom már nem hordja soká. s Patroklosznak sem hoztam.” Válaszul így szólt erre Thetisz. míg kebelünkben elárad. miután soha nem térek meg a drága hazába. ha hasonló végzet a részem a földön. akit leigázott isteni Hektór: s hasztalan így ülök itt a hajóknál. csakhogy a trójaiaknál van szép. a Moira leverte s Héré szörnyü haragja.” Erre ezüstlábú Thetisz úrnő válaszul így szólt: „Gyermekem. közelít már csúnya halála. Mert attól az erős Héraklész sem szabadult meg. bárha . mégis. Bár a viszály odaveszne az isteni s emberi szívből és a harag. harcban mindenkép. míly rég nem jártam az ütközetekben. hogyha reám Zeusz méri s a többi haláltalan isten. míg szemeiddel nem látod. akit otthon már nem ölelsz meg mint hazatérőt. Hektórt fölleljem: s a halált akkor fogadom majd. a szívem nem veheted rá.

ki fiamnak tán ad majd szivesen híres ragyogó hadifegyvert. addig a trójaiak szeles Ílionukba akarják elhurcolni rohammal: a leghevesebben a fényes Hektór vágyik rá. s az apánk palotáját. istenek és Zeusz háta mögött. S elvonszolja talán.Mert hajnalban elindulok én. vissza akarta ragadni. S ment az ezüstlábú Thetisz istennő az Olümposz orma felé. erejével a tűzre hasonló. oldala mellé állt. s mondjatok el mindent neki: én az olümposzi ormon híres-ügyes Héphaisztoszt látogatom. rikoltva a trójaiaknak. hogy a nap kél. futva Olümposzról Akhileuszt fegyverre tüzelni. hogyha nem illan a széllábú sebes Írisz. Héphaisztosztól hozni neked gyönyörű hadifegyvert. már ne heverj. tüstént. Mint nagyon éhes sárga oroszlánt nem tud elűzni pásztornép a tanyán az esett állat tetemétől: úgy nem tudta a két vértes hősi isteni Aiász visszariasztani Príamidész Hektórt a tetemtől. Péleidész. háromszor meg a két Aiász.” Így szólt. akiért iszonyú csatavész dúl már a hajók mellett. fegyvert hogy hozzon drága fiának. Őt vitték oda lábai. iszonyodjon a lelked. és ezalatt az akhájok férfiölő Hektórtól futva riadt sivitással végül a gályákig meg a Hellészpontoszig értek. amért most Patrokloszt játékul kapják Trója kutyái: mert a te szégyened az. mert készteti lelke: karóra tűzni a drága fejet.” Szólt. hátrább sose lépett. hogy lássátok a tengeri vént. a hírnök. és azután elfordult újra fiától: tengeri húgaihoz fordulva ilyen szavakat szólt: „Szálljátok. s egymást pusztítja a sok hős: míg az akhájok a holttestet védelmezik egyre. övezetten erővel. itt az idő. legszörnyűbb férfi a földön: védd meg Patrokloszt. állt ott makacsul. mire ők tüstént lemerültek a tengeri mélybe. hol szörnyü kiáltást hallatván. ha a holt csúfítva kerül meg. visszavetette a holttól. le a tenger széles ölébe. Föl hát. s nyer is evvel fényes örök hírt. lemetélvén gyenge nyakáról. S tán sose tudják már a remek-lábvértes akhájok Patroklosz tetemét kiragadni a nyíl özönéből: mert utolérte megint gyalog és szekerekkel a trósz nép s Hektór Príamidész. Háromszor megfogta a lábánál deli Hektór. csak Héra szavára. ám bízott erejében és hol a harc tömegébe szökellt. s hozzá szárnyas szavakat szólt: „Pattanj.” 257 .

” Így szólt hát hozzá. s azután tovaszállt sebes Írisz. s felszökken a fényük messze magasba. Megdöbbent minden szekerész. a trójaiaknak láttassad magad. mellette pedig nagy Athéné hangja rivallt. de egy más isten sem. Mint amilyen harsány hangon zendül föl a kürtszó. a rojtost. remélem. mit az ellenség bekerített. meglátva a lángot lengeni rettentőn a magasba a hős Akhileusznak büszke fejéröl. kik körbe lakoznak. és az aranyfelhőből láng lobogott a magasba. hátha segíteni jönnek. tán még csak Telamóniadész Aiásznak a pajzsát: csakhogy most maga is legelől verekedve. megigérte. ők úgy tán el is állnak a harctól. lelke riadt mindnek: s a sörényes szép paripák is visszaszökelltek. s felhővel koszorúzta fejét is az isteni asszony. Mint amikor füstfelleg száll föl a légbe a várból. de végül napnyugováskor fáklyatüzek gyúlnak ki sürűn. mert anyjának okos szavait tisztelte. hogy észrevegyék. Zeusz híres hitvese. 258 . melyik isten hírnöke vagy te?” Erre a széllábú sebes Írisz válaszul így szólt: „Héré küldött el. kedves anyám pedig engem páncélt ölteni nem hagy. Érchangját amidőn hallották Aiakidésznak. míg őt nem látom közeledni megint szemeimmel: Héphaisztosztól hoz szép fegyvereket. ha fegyverem ott van azoknál. holt Patroklosz teste körül pusztít gerelyével.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Hát hogy eredjek a harcba. Ment a falontuli árokhoz s ott állt. de a harcba nem szállt.Erre az isteni gyorslábú Akhileusz neki így szólt: „Istennő. még maga ormonülő Kronidész sem tudja. S indult Zeusz-kedvelte Akhilleusz: Pallasz Athéné tette hatalmas-erős vállára a pajzsot. hogyha vad ostromlók gomolyognak a vár közelében: éppenilyen harsány hang tört ki nagy Aiakidészból. riadalmat keltve a trójaiak közt. Mást nemigen tudnék. akinek vértjét vehetem föl. messze sziget földjén. várukból ki-ki törve. ki a hóboritotta Olümposzon él fönt. a vészt tovaűzni hajókkal: így lobogott Akhileuszról is magas égbe a tűzláng. Írisz. Ott állt s felharsant. hogy híres fegyvered ott van: ám legalább így menj el a sáncig. mert érezte a lelkük a romlást. s ők az egész nap a gyűlölt Árésszal civakodnak. s lélegzethez jutnak a bajnok akháj ivadékok kínjuk közt: hisz a föllélegzés kurta a harcban.” Erre a széllábú sebes Írisz válaszul így szólt: „Jól tudjuk mi is azt. hozzád. amit gyujtott a bagolyszemü Pallasz.

s lágy nyoszolyára helyezték. Másoldalt meg a trószok. mikor meglátta az ágyon fekvő hű társat hegyes-érc-szakitotta sebekkel: kit. bár a fülem sose hallana íly hírt! Hogyha tehát a tanácsom tesszük. ő. Köztük a jóeszü Púlüdamász szólalt föl először. bár szomorúan. mert nem mert egy se leülni. éjjel erőt gyűjtünk. az a dárdavetésben: jóakarón szólalt meg köztük. amint a kemény viadalból visszavonultak. az. s hogy gályáikat elfoglaljuk. pedig nem akart lenyugodni: mégis alásűllyedt. ki egy-éjjel jött véle világra: s míg ez a szóban volt kitünő. hittem erősen. S íme. ki szaladhat. mert amilyen dühödöttlelkű. Panthoidész. s még vacsorájuk előtt gyűlést tartottak a téren. a bástyák és a magas kapuk és a gerendák. magam azt javasolnám. gondoljuk meg. ne várjuk az isteni hajnalt gályáknál. be megismeri majd közülünk őt egynéhány! örömest menekülne a trójai várba. egyenlő-vad viadallal. nem vesztegel úgysem itt a mezőn. s várunkat a tornyok. otthálva a fürge hajóknál. tizenkét hős a saját szekerének alatta és a saját gerelyén pusztult el. a gyors paripákat sorra kifogták. addig könnyebb volt verekedni a bajnok akhájjal. míg az akhájok Patrokloszt a nyilak közül elhúzták nagy örömmel. a mezőn: mert messze vagyunk a falaktól. Míg ama férfiu ott a nagy Átreidészra neheztelt. Hektór társa. elküldött paripáival és szekerével küzdeni. Éelioszt. Örvendeztem már. hogy menjünk be a várba. majd odaálltak a társak körben s gyászolták. melyek erősen 259 . ámde a várért fog hadakozni s az asszonyainkért.Háromszor zendült Akhileusz szava szörnyet a sáncnál: háromszor kavarult meg a trósz s a derék segitők is. s ittlel bennünket. hogy föltűnt bajnok Akhilleusz. hol idáig a trójaiak s az akhájok Árész harcidühét osztották meg soraik közt. a sosempihenőt. annyira reszkettek. s fölhagytak a fényes akhájok már az erős hadizajjal. forró könnyeket ontva. egyedül látott ez a multba. csakhogy most szörnyen félek gyors Péleidésztől. jövőbe. és menjünk föl a várba. Higgyetek. s nyomukon gyorslábu Akhilleusz. hisz így leszen ez már: még ez az ambrosziás éj föltartotta Akhilleusz szándékát: de ha fegyveresen rohan újra ki holnap. ki olyan hosszan volt távol a szörnyü csatákból. ám mint megtérőt nem tudta fogadni. lám. Állva maradtak mind. azonban sok trósz lesz keselyűknek étke s ebeknek. a tehénszemü Héra Ókeanoszhoz küldte. ilyen szavakat szólt: „Kedveseim.

s völgyeken át a vadász nyomait szaladozva kutatja. s legyen éber mindegyikőtök: és ki a trószok közt túlontúl únja a kincsét. mindet közösen had’ egyék fel. balgatagon: mert mindnek eszét elorozta Athéné: Hektórral tartottak. hátha reá lelhet. ossza a nép közt szét. jobb ha a nép közül egy veszi hasznát. de lehet. S most. bár rossz volt a tanácsa. És kora hajnalban. hazaérve. az ölőt is tudja megölni. védeni fogják. s ő sóhajtva nyögött: valamint a sörényes oroszlán. melynek kölykeit elhurcolta a sűrü bozótból szarvasölő ember. mivel nagy Zeusz megutálta a népünk. akármíly harcos a lelke. a fegyvert. sok meg vásárra kies szép Maioniába. fölvéve a vértet. amint mondom. s ő gyötrődik. de kiállok elébe: és lehet az. mikor engedi már a csavartelméjü Kronosznak gyermeke. bástyáinkra kiállunk. a fegyvert.” Így szólott Hektór. mind úgy cselekedjünk! Lásson csak vacsorához egész seregünk. és rárivalogtak a trószok. mivel űzi az orrfacsaró düh. férfiölő keze ott nyugodott kebelén a barátnak. Köztük Péleidész kezdett panaszos zokogásba. föl nem dúlja: előbb lesz fürge ebek lakomája. Így. hogy győzök erőmmel: Árész kétfele néz. miután már elfárasztja űzve a vár alján meredeknyaku szép paripáit. de nem engedem úgysem: rajta azonban.” Görbén fölfele nézve felelt sisakos deli Hektór: „Púlüdamász. neki árt csak majd ez a vágya: előle nem futok én a zajos harcban. hogy győzzek. azt akarod. hogy győz. aki bölcsen szólott. Hát nem volt-e elég kuporogni a bástyafalak közt? Mert eddig Priamosz várát a beszélő népek gazdagnak mondták az aranyban. dúsnak az ércben. nehezet nyögvén szólt ekkor a mürmidonokhoz: 260 . görbe hajók mellett verjük föl a vadszivü Árészt. s Púlüdamászt. Majd vacsorához láttak mind. most meg házunkból minden szép kincs odalett már: sok Phrügiába került. s azokat tengerre szorítsam. Majd kora hajnalban fölvesszük a vértet. mint az akhájok. hogy mind húzódjunk vissza a várba.s jól illesztve-faragva merednek. csapatonként. ki gályákról tör a vár közelébe velünk verekedni: újra hajóihoz ér. álljatok őrt azután. Mert ha valóban harcot kezd a hajók közelében hős Akhileusz. oktalan íly tervnek ne akard megnyerni a népet: senki se hallgat rád közülük. Ezalatt az akhájok Patrokloszt az egész éjjel nyöszörögve siratták. egy se követte. sehogyan sem szólsz kedvemre e szókkal. s annak lesz keserűbb. Csakhogy a várba be nem tör.

zsákmányt is igértem. Ők fürdőöntő nagy edényt tettek föl a lángra. S most. hogy híres fiusarját visszavezérlem majd Opoeiszba. amint bíztattam erősen: mondtam. bizony én aznap hiu szót ejtettem a házban. akkor megmosták. s társainak meghagyta a fényes Akhilleusz. nem hantollak el addig.” Válaszul így szólt most a tehénszemü Héra. Addig ekép fekszel kiterítve a görbe hajóknál: mélykeblű dardán és trójai nők keseregnek éjjel-nappal az oldaladon. S akkor egész éjjel. ha haragszom?” Ők egymással ilyen szavakat hallatva beszéltek. Héré. érted a meggyilkoltért. kétszeresen: születésem okán és mert a te nődnek mondanak. vad megölődnek. akiket nyertünk az erőnkkel. hősi Menoitioszéban. bár nem öröklétű és nem bölcs annyira. mégis tőled származnak a fürtös akhájok. sem Thetisz. „Rettenetes Kronidész. Patroklosz. körülötte a gyors Akhileusznak. amíg nem hoztam elébed fegyvereit s a fejét Hektórnak. és afölött hószínű lepellel. fát gyujtottak alatta. te tehénszemü úrnő: hogy megkezdi megint harcát gyorslábu Akhilleusz: lám. hogy itt pirosítsuk a földet Trója alatt: hiszen engem sem fog háza ölébe már hazatérőként agg Péleusz újra fogadni. s én. mint mi. s nem nyakazok le tizenkét szép trósz ifjat a máglyád mellett. aki elsőnek vallom magam istennők közt. mely égilakók közt 261 .” Így szólt.„Jaj. és te uralkodol itt minden nemenyészőn: én ne tehetnék rosszat a trószokkal. Patrokloszt nyögve siratták. majd kerevetre helyezve. mit mondtál? Ennyit elérhet még a halandó ember is egy más földilakónál. megkenték síkos olajjal. édesanyám. benne a víz is. befedték szép puha gyolccsal főtől lábhegyig. Csakhogy az ember tervét Zeusz nem mind viszi véghez: mindkettőnknek sorsa. sürü könnyeket ontva: ők. nagy haragomban. hogy nagy háromlábas edényt tegyenek föl a tűzre s Patrokloszt mielőbb mossák tisztára a vértől. a hugát s feleségét hívta eképen: „Megtetted csakugyan. Lángok közt melegült az edény hasa. majd hogy a víz immár felforrt ama fényes edényben. mert csak utánad térek a földbe. S Zeusz Hérát. ha Trója ledőlt. és vizet öntöttek bele. sírtak a mürmidonok. az úrnő. nagy gerelyünkkel. és a sebekbe kilencéves kenetet töltöttek. hanem itt fog a föld betakarni. hogy sok dús várát földúltuk az emberi fajnak. Míg az ezüstlábú Thetisz elment Héphaisztosznak csillagos és örök ércházába.

fénylett, s melyet a Sántító maga épített volt. Őt a fuvók mellett izzadva találta, amint épp sürgött: húsz háromlábast készítve a tűznél, hogy palotájának fala mellett rakja ki sorban. Aztán mindje alá aranyos kereket helyezett el, hogy gyűlésbe gurulhasson valamennyi magától, és onnan hazafuthasson: bámult, aki látta. Készen volt már mind, csak a nagyszerü-mívü fülek még nem voltak rajtuk, s ehhez szögeket kalapált most. Éppen ezen munkált okos elméjével az isten, s ekkor ezüstlábú Thetisz istennő odalépett. Őt meglátta a fényfátylas Kharisz, éppen előjött, szép felesége a széltében-híres Bicegőnek. Átkulcsolta kezét, s a nevén szólítva kimondta: „Szélesleplü Thetisz, mi okon jössz most palotánkba, tisztelt és szeretett? Sose jöttél sűrün idáig. Lépj beljebb, hogy ajándékom letehessem elébed.” Így szólt, és azután bevezette az isteni úrnő. Majd le is ültetvén odabent az ezüstszögü székre, mesteri műre, amelynek lábtól zsámolya is volt, híres-ügyes Héphaisztoszt hívta, ilyen szavakat szólt: „Héphaisztosz, gyere; kér tőled valamit Thetisz asszony. Erre a nagyhírű Bicegő neki válaszul így szólt: „Lám, félelmetes és tisztelt isten van a házban, ő, aki megmentett, miután gyötrődve zuhantam ebszemü édesanyám szándéka szerint, aki engem rejteni óhajtott, mert sánta vagyok: bizony akkor szenved az én lelkem, ha Thetisz nem ölel kebelére, s Eurünomé, lánysarja kanyargó Ókeanosznak. Hosszu kilenc évig remekeltem náluk az ékszert, csattokat és hajló perecet, függőkkel a láncot, barlang öblös ölén: körülöttem az Ókeanosznak habjai mormogtak végetlen; senki se tudta, hol vagyok én, se halandó ember, sem pedig isten, csak megmentőim, Thetisz és vele Eurünomé is. S most ő jött ide, házam ölébe: bizony, nagyon illik, hogy szépfürtü Thetisz jóságát visszafizessem. Vendégeld hát meg gyönyörű vendégadománnyal, míg a fuvókat félreteszem s szerszámaimat mind.” Szólt, s üllőjétől fölkelt nagysebten az órjás és bicegett, hitvány lábszárai lent karikáztak. És elvitte fuvóit a lángtól, majd valamennyi dolgos szerszámát az ezüst ládába berakta; majd pedig orcáját s a kezét letörölte szivaccsal, és mellét, a bozontosat, és jóizmu nyakát is; vette khitónját, vastag botját fogta kezébe, és bicegett kifelé: szolgálók gyámolitották;
262

drága aranyból vannak ezek, de akárcsak az élők. Van szívükben erő és ész, és szólani tudnak, és őket munkára az égilakók tanitották. Most mellette serénykedtek; s az előbbre botorkált, és ragyogó trónjára leült, közelébe Thetisznek, átkulcsolta kezét, s a nevén szólítva kimondta: „Szélesleplü Thetisz, mi okon jössz most palotánkba, tisztelt és szeretett? Sose jöttél sűrün idáig. Mondd ki, amit gondolsz: megtennem sürget a lelkem, teljesitem, ha tudom, s ha a kérés nem lehetetlen.” Válaszul így szólt erre Thetisz, sürü könnyeket ontva: „Héphaisztosz, van-e istennő az olümposziak közt, egy is akár, ki szivében ilyen sok gyászokozó kínt tűr, amilyen sokkal csakis engem vert meg a nagy Zeusz? Tengeri istennők közül engem adott a halandó Aiakidész Péleusznak, s kellett tűrnöm az ágyát, bárhogyan is nem akartam; s most már gyászos öregség nyűgözi őt palotájában; node más, ami kínoz: Mert fiugyermekemet megszülni, nevelni megadta Zeusz, hősök hősét, s fölserdült, mint fiatal fa: én ápoltam, akár dús kertben a drága palántát, majd pedig elküldtem Trójába a görbe hajókon, hogy harcoljon a trójaiakkal; s már soha többé nem fogadom Péleusz házában mint hazatérőt. S most is, amíg fiam él, és látja a nap sugarát még, csak búsul, s ha föl is keresem, se segíthetem én sem. Mert a leányt, kit a zsákmányból a sereg neki osztott, visszaragadta kezéből újra erős Agamemnón. Érte emésztődött szive, búsult; s közben a trószok visszaszorították a hajókhoz az argoszi népet, és bekerítették: mire jöttek az argoszi vének, s kérlelték fiamat, sok nagyszerü kincset igértek. Mégsem akarta a vészt akkor maga tőlük elűzni, ám ráadta saját páncélját Patrokloszra, és így küldte ki nagyszámú csapatával a harcba. S ők az egész napon át vívtak Szkaiai kapujánál: s Tróját tán aznap földúlják, hogyha Apollón harcos Patrokloszt, ki elől osztotta csapását, nem pusztítja el ott, Hektórt nagy hírre segítve. Térded ölelve könyörgök hát: kit a végzete kurta létre jelölt, fiamat, lásd el most harcisisakkal, s pajzzsal is és gyönyörű lábvérttel, jó bokacsattal, s páncéllal: hisz a hű társ elvesztette a régit, trószoktól leterítve; fiam meg gyászol a porban.” Erre a nagyhírű Bicegő neki válaszul így szólt: „Bátorság, ne legyen szívednek gondja ezekre. Bárcsak aképen védhetném meg a szörnyü haláltól, távol rejtve el őt, amikor közelít a gonosz sors,
263

mint ahogyan gyönyörű fegyverzete lesz neki tüstént, melyre sok ember néz, s valamennyi csodálja, ki látja.” Így szólván otthagyta Thetiszt, és ment a fuvókhoz: tűz fele fordítván azokat, sürgette dologra. És a kemencéknél húsz fúvó fútt szakadatlan, fürgén árasztották szét sokféle fuvalmuk, egyszer a gyors munkát segitették, másszor elültek, úgy, ahogyan Héphaisztosz akarta, s a munka kivánta. Lángra vetette a nempuhuló rezet is, meg az ónt is, és a nagyértékű aranyat s az ezüstöt; utána üllőtalpra nagy üllőt tett, a kezébe ragadta jó kalapácsát, míg a fogót másik keze fogta. És legelőször erős pajzsot kalapált ki az üllőn, dúsan díszítette, reá hármas karimát tett, fényeset és ragyogót, s ráfűzte a szíjat ezüstből. Ötrétű lett végül a pajzs, és jártas eszével Héphaisztosz sok-sok gyönyörű képet kalapált rá. Ráremekelte a földet, rá az eget meg a tengert és a sosempihenő napot is meg a szép teleholdat. S minden csillagot is, mely az ég peremét koszorúzza, Óríónt s a Fiastyúkot, meg a Hűaszokat mind, vélük a Medvét is - más néven híva Szekér ez mint forog egy helyben, míg Óríónt lesi egyre, s egymaga nem fürdik csak meg soha Ókeanoszban. Két szép várost is remekelt ki a pajzson az isten, földi halandókét: egyben lakodalmakat ültek, s házukból a menyasszonyokat fáklyák tüze mellett végig a városon át, sok nászdalt zengve, vezették. Örvénylő táncban perdültek az ifjak; a lantok és fuvolák harsány szava szólt; de az asszonyok álltak, mind a saját tornáca előtt bámult a menetre. Míg a piactéren sokaság állt, pörlekedés folyt: meggyilkolt ember vérdíja fölött civakodtak ketten: az egyikük esküdözött, az mondta a népnek, mind kifizette; tagadta a másik: mit se kapott még. Mindketten kívánták, hogy tanu döntsön a perben. Mindkettőt bíztatta a nép, két pártra szakadtak: jártak a hírnökök, és intették csöndre a népet; ültek a síma, csiszolt köveken szent körben a vének: botját tartották harsányszavu hírnökeiknek, föl-fölemelkedtek, s fölváltva itéltek a bottal. Köztük a kör közepén két tiszta talentum arany volt, annak díjául, ki a leghelyesebben itél majd. Míg két hadsereg állt ragyogó fegyverben a másik város előtt körben: szándékuk kétfele oszlott: vagy földúlni egészen, vagy két részre szakítva osztani föl, mit a hőnszeretett város fala őriz.
264

Várbeli nem hajlik, vértjét veszi, lesre törekszik. Sok szeretett feleség, kicsi gyermek védte a bástyát, és az elaggottak velük álltak föl hadi rendbe: ők pedig indultak: vezetőjük Arész meg Athéné: fényes aranyból mindkettő, arany öltözetében, fegyveresen: mindkettő szép magas és ragyogó volt, mint csak az égilakók; s apróbb volt mind a halandó. Majd, mikor ott jártak, hol a leshelyüket kiszemelték, lenn a folyó mellett, hol a nyájnak ivóhelye állott, ott telepedtek meg, vöröses rézzel betakartan. Két figyelő kém ült azután messzebb a seregtől, leste, mikor jön a nyáj vagy a csámpás csorda közelbe. Jött is a nyáj hamar, és két pásztor járt a nyomában, sípjaikat fujták vidoran, cselt nem gyanitottak. Látva a pásztorokat, kirohantak leshelyeikről, elfogták a baromcsordát meg a hószinű nyájnak szép juhait, s mellettük a pásztornépet elölték. Ámde azok, hallván, hogy a csorda körül nagy a lárma, otthagyták hadigyűlésük, gyorslábu lovakra pattantak, s nekiindultak; tüstént odaértek. És a folyóparton hadirendben megverekedtek, egymást érchegyü lándzsákkal hajigálva csatáztak. Köztük járt a Viszály meg a Zaj meg a rettenetes Vész, elragadott egyként sértetlent és sebesültet, és a halottat a harcból lábnál fogva kihúzta. Válla fölött embervértől pirosult köpönyeg volt. Mintha csak éltek volna, aként harcoltak a pajzson, s úgy húzták el az elhulltak tetemét egymástól. Szép puha szántót is remekelt, televény laza földet, széleset és hármas-szántásút: rajta a barmot hajtották a vetők, jártak velük erre meg arra, és valahányszor fordulván pereméhez elértek, mézédes borral teli korsót tett a kezükbe egy társuk, s megfordultak, ki-ki ment a barázdán, mind vágyott a hatalmas ugar pereméhez elérni. Az feketéllt hátul, valamint a valódi puhult föld, bárha aranyból volt bámulnivalón remekelve. Rengő búzamezőt is formált: rajta a béres nép aratott, éles sarlót lendítve kezében: egyoldalt a csomók hullottak rendben a földre, ott meg a kévekötők fűzték kévékbe kötéllel. Három kévekötő kötözött, hátrább meg a markot kisgyerekek szedték, tele öllel hordva szünetlen nyujtották a nyalábot; csöndben tartva a pálcát állt a király a barázda fölött, örvendve szivében. Távol a tölgyfa alatt hiradók lakomát keritettek: áldoztak nagy tulkot, s mind körülötte sürögtek; étket főztek a nők, belehintve a hószinü lisztet.

265

Majd szőlőskertet remekelt, dús fürttel a tőkén, tiszta aranyból volt: feketén függöttek a fürtök: és a karók sorban meredeztek, mind szinezüstből. Körbe zománcból árkot vont, a sövényt pedig ónból készítette: csak egy ösvény vezetett a karók közt: rajta a fürge szedők föl-alá jártak, szüretelve. Szép szűzek s vélük viruló gyöngédszivü ifjak mézizü szőlőt hordoztak jólfont kosarakban. Víg csapatuk közepén fiu állt, csengőszavu lanton játszott édesen: és a Linosz gyönyörű dala zendült vékony kis hangján: amazok meg ütemben emelték lábukat, és ahogyan dala szólt, kurjantva szökelltek. Majd egyenesszarvú marhák csapatát remekelte: szép tehenek készültek, mind ónból meg aranyból, istállójukból a mező fele bőgve siettek csörgedező víz mellett, nádas part közelében. Sorban négy pásztor lépdelt a nyomukban aranyból, és gyorslábu kilenc kutya is jött futva utánuk. Ám a legelső sorban két iszonyú vad oroszlán ugrott rá a bikára: az állat bőgve üvöltött, míg húzták: a fiúk s a kutyák mind arra rohantak. És az oroszlánok feltépve a nagy bika bőrét, már beleit falták, szürcsölték éjszinü vérét, kergették, de hiába, a pásztorok és uszitották fürge kutyáikat, ám az ebek belemarni azokba nem mertek, közelükben ugattak csak s kikerülték. Majd legelőt remekelt Héphaisztosz, a nagynevü Sánta, szép mély völgy közepén, hószínü juhok seregével, aklokat és kunyhókat is és zsupfedte karámot. Táncteret is remekelt Héphaisztosz, a nagynevü Sánta, éppenolyant, amilyent készített Daidalosz egykor szépfürtű Ariadnénak nagy Knósszosz ölében. Szép eladó lányok viruló ifjakkal a téren táncaikat járták körben, kezük egybefonódott: könnyüszövésű gyolcsot hordtak a lányok, az ifjak jólszőtt drága khitónt, csillámlott mind az olajtól; szép koszorút hordottak a táncban mind a leányok, míg a legények aranykardot, s kardszíjuk ezüst volt. Meg-megperdültek, jól értve a táncot, a lábuk könnyen emelték, mint ha korongját, mely tenyerébe jól illik, fazekas próbálja ki, perdül-e vajjon; máskor meg sorokat képeztek, s szembe szökelltek. Nagy tömeg állta körül vágykeltő táncukat, és mind ott mulatoztak, míg közepettük az isteni dalnok lantszava szólt; és két bukfences táncos a körben lejtett örvénylő forgással a lant ütemére.

266

Majd a nagy Ókeanosz bő áradatát remekelte legszélső peremére a szép és nagyszerü pajzsnak. És miután a hatalmas, erős pajzsot befejezte, készített tűznél ragyogóbb páncélt is a hősnek; készített súlyos sisakot, mely jól a fejére illett, és aranyos szép forgó ékesitette; készített végül lábvértet is, ezt puha ónból. Majd, mikor elkészült mindezzel a nagynevü Sánta, fogta, s a bajnok Akhilleusz anyja elé odatette. Hóboritotta Olümposzról ölyvként lecsapott az, s Héphaisztosz ragyogó munkáját vitte magával.

267

TIZENKILENCEDIK ÉNEK
AKHILLEUSZ ÉS AGAMEMNÓN KIBÉKÜLÉSE

Ókeanosz habjábol a sáfrányköntösü Hajnal fölserkent, fényt hozni az égi- s a földilakóknak. Ő meg, az isten ajándékával elért a hajókhoz; s drága fiát hős Patrokloszra borulva találta: hangosan ott zokogott, sok társa körötte kesergett; most közibük lépett, s ott állt meg az isteni úrnő, átkulcsolta kezét szorosan, szót szólva kimondta: „Drága fiam, hagyjuk most őt, noha kínoz a bánat, itt kiterítve, ha már leigázta az isteni szándék; lásd: Héphaisztosztól elhoztam a nagyhirü fegyvert; vedd át, íly gyönyörűt vállán soha senki se hordott.” Mondta az istennő, s Akhileusznak elébe letette díszes fegyvereit: megcsörrent mindegyik ekkor. Megrettentek a mürmidonok, felnézni reájuk egy sem mert, és mind remegett; Akhileusz odanézett, és dühe mindinkább gerjedt, fenyegetve sugárzott két szemhéja alól a tekintete, mint lobogó láng: s kedvvel fogta kezébe az isten szép adományát. Majd, miután eltelt az örömmel a szép csoda láttán, nyomban az anyjához fordult, szárnyas szavakat szólt: „Istentől van e fegyver, anyám, s látszik, hogy egy isten készítette, ilyent a halandó nem remekelhet; most hát fölfegyverkezem én; de nagyon remegek, hogy közben még nekem itt hős Patroklosz tetemébe bujnak majd a legyek, s ércfegyver-ütötte sebekben féregrajt keltnek, holttestét szennyezik evvel: élete már odavan - s most majd megrothad a húsa.” Erre ezüstlábú Thetisz úrnő válaszul így szólt: „Gyermekem, erre a szívedben ne legyen soha gondod: én kísérlem meg, hogy a vad legyeket tovaűzzem róla, amelyek fölfalják a leölt daliákat. És ha akár kerek esztendőn át fekszik is itten, bőre egészen sértetlen lesz, vagy gyönyörűbb még. Most csak hívd gyűlésbe az összes akháj daliákat, és Agamemnón nép-pásztorról vond haragod már vissza, s a harcra hamar vértezkedj, öltsd föl erődet.” Így szólt, s nagy bátorsággal töltötte el anyja. S vérszinü nektárt csöppentett orrába a holtnak s ambrosziát, hogy a teste egész és tiszta maradjon. Ő meg a part mentén ment végig, a bajnok Akhilleusz, s rettentőt riadott, fölverte a harcosokat mind:
268

269 . kik előbb a hajóknál szoktak időzni. hogy Lürnésszoszt dúlva bevettem. aznap. próbatevésre megint hadd rontsak a trószok elébe. Én haragomról már leteszek: nem kell. hogyha a dárdámtól megfuthat a vad viadalban. amíg haragudtam. Gyakran mondtak már az akhájok nékem ilyesmit. sietve serkentsd harcra a fésültfürtü akháj daliákat. kezelője lapátnak. bár oka nem vagyok ennek. leültek azonnal.” Szólt.s még azok is. de hiszen nem is illik félbeszakítani. azt hiszem én. hogy némelyikük szivesen hajlítja pihenni a térdét. mindkettőnknek jobb ez bizonyára. onnan a székéből. az akhájok hosszan nem feledik majd. amint Akhileusz zsákmányrészét eloroztam. Ám ami már megesett. még azok is gyűlésbe siettek. hordva sebét: mivel őt is a rettenetes viadalban megsértette Koón Anténoridész hegyes érccel. mind igyekezve figyeljen. többi akhájok. szép hallgatni a szólni-kelőt. ő. vagy pedig étek-elosztó gazda a fürge hajókon. mert nehezen szól úgy. gyorslábu Akhilleusz: „Átreidész. akkor olyan sok akháj nem marja fogával a földet. mi haszon volt lélekemésztő méreggel haragudnunk úgy egymásra a lányért? Bárcsak a bárkáknál őt nyíllal lőtte le volna Artemisz. harcbanerős Diomédész hős meg a bajnok Odüsszeusz. Nagy zúgás közepette ki tud hallgatni a szóra? Vagy ki beszélhet? A harsányhangu sem érhet a célhoz. ha tudós is. gyötrött-sebesülten: és hogy elértek az első sorba. nem lépve a kör közepére: „Kedveseim. s megörültek mind a remeklábvértes akhájok. kedves lelkünket kebelünkben igázzuk erővel. Majd miután az akháj dáliák mind egybekerültek. fölemelkedvén köztük. követői Arésznak. Péleidészhez szólok most: de ti értsetek éppúgy. a szóból. noha szaggat a bánat. ócsároltak elégszer. S köztük eképen szólt sereget-vezető Agamemnón. mert nagy Akhilleusz föltűnt. S jött legutolsónak daliák feje. hagyjuk. hogy örökké és makacsul folyton haragudjam: rajta. s Erínüsz. Árész két derekas követője bicegve közelgett. dárdájukra nehezkedtek. hogy hőslelkü Akhilleusz így szűntette haragját. hős Agamemnón. Hektór s Trója örült: de a kettőnk összeveszését. a ködbebolyongó: gyűlésen szívembe ezek dobták a vad Ártást. vágynak-e hálni hajóinknál még: s azt hiszem én. ellenség által leterítve. aznap. ki a bús harcot már rég odahagyta. szólt. danaosz daliák. mert Zeusz tette. néked is és nekem is. még aki kormányos volt is. s a Moira.

hallgassatok énrám. ismerte a földön Perszeusztól született Szthenelosz derekas feleségét: ez hordotta a magzatját. Eurüsztheusz. Rajta. kinek éntőlem van a vére. látva a sarját. 270 . pedig csak nő. s a munkált földre zuhant ő.« Így szólt Héra. Így magam is. amit kebelemben sürget a lelkem: még ma fiút fog a fényre segíteni Eileithüia. puha lábon jár. s messze ledobta azonnal a csillagos égről kézen megpörgetve. S merthogy vétettem.« Szólt. Héra Olümposz csúcsáról fölugorva suhant el. ám vészes. mind. míg maga Zeusznak eképen adott hírt: »Zeusz atya. és ura ez lesz majd minden körülötte lakónak. csak esküdj meg. Egykor még Zeuszt is megcsalta. fényvillámu. Szthenelosz Perszéiadész fiusarja. ő árt mindegyikünknek. törzsedből: méltó uralomra az argoszi népen. emlékeztem az elvakitó ártásra szünetlen. valamíg a sisakrázó deli Hektór argoszi hősöket ölt bárkáink tatja tövében. Zeusz akkor dicsekedve beszélte az égilakók közt: »Istenek és istennők. nem a földön lép ugyanis. soha véghez nem viszed ezt a beszéded. mert árt mindegyiküknek. s mélyen belevágott Zeusz szívébe az éles kín: s ragyogó hajfürtjeinél megfogta az Ártást erre. s iszonyú kár érte miatta. minden törzsbelinek. te Olümposzi. kiknek tőled a vérük. s Héra. az úrnő: »Csak hazudod. s Zeusz megfosztott az eszemtől. ki egy asszony lába közül ma kerül ki a földre. a csillagos égre újra nem engedi Ártást. szavában a cselt Zeusz észre se vette. akit beleránt a gonoszba. Rá gondolva nyögött Zeusz mindig. pedig valamennyi isten s ember közt őt mondják legmagasabbnak. szivedbe vetek valamely szót: megszületett a nemes fiusarj. mint fárad rútul. tisztelt. hogy soha már az olümposzi csúcsra. aki Argoszon úr lesz.Mit tehetek mégis? Mindent maga végez az isten: Zeusznak lánya az Ártás. és az akháj Argoszba rohant. végtelenül sok ajándékkal békíteni vágylak. haraggal a szívében. mégis rászedte cselével aznap. s tett szörnyü nagy esküt. s Eurüsztheusz oszt neki munkát. de fején a halandó földilakóknak. s árt nékik: mindig van. hadd mondom ki. tett nagyerős esküt. Így szólt. oly törzsbéli fiak közt. Eileithüiákat s a szülést így visszaszorítva Alkménétól. héthónaposat még: Héré most e fiút segitette korán a világra. nékem erősen. hogy csakugyan minden körülötte lakó ura lesz majd az. amint Héraklész hőserejét Alkméné falkoszorús Thébában készült szülni világra.« Cselt szövögetve felelt ekkor neki Héra.

S törjetek elszántan viadalra a férfiak ellen. S. S hogyha kivánod. napnyugovásig étlen vívhatná daliákkal szemben a harcot. míly nagyszerű. tagja se fárad. Dús lakomával a sátrában békítsen utána. mint most: nem szégyen. borral. Rajta. még étlenül. ki egész napon által. buzdítsad a népet is erre: és én minden ajándékot megadok. hogy csöpp híjával se maradj most már a jogodnak. tenéked. a népet oszoltasd. bármekkora hős vagy. hogy sohasem lépett ágyára. És neked is szelidüljön meg kebeledben a lelked. akit ő bántott meg először. ne akard. tagjai elnehezülnek titkon. Átreidész. te igazságos légy mással is eztán inkább. adsz-e ajándékot. én szivesen hallgattam a szódat: mert mindent helyesen. rendjén mondtál e beszédben. míg haza nem térnek mindnyájan az ütközetekből. készséggel. 271 . Míg aki borral s étellel jóllakva vonul ki s harcol a rosszakarók seregével utána napestig. tőled függ. mint ahogy illik. meginog menetében a térde. bármennyire vágyakozik tusakodni a lelke. annak a keblében szive bátor. várj. s közben ajándékát sereget-vezető Agamemnón mind hordassa a gyűlésünkbe. Ílion ellen harcosaink: mert nem kis időbe telik viadalmunk. Mert. bármint sürgődsz is a harcra: és az ajándékot követőim mind idehozzák gályámról. de mi most a csatára gondoljunk gyorsan: ne veszítsük puszta szavakkal itt az időt: hisz még végzetlen a nagyszerü munka. dús az ajándék. mit a sátrad mélyén tegnap igért meg néked a bajnok Odüsszeusz. vagy megtartod-e. hogy itt az akhájok láthassák a szemükkel. hogy kirohanjanak így.” Válaszul erre eképen szólt leleményes Odüsszeusz: „Isteni hős Akhileusz. hogyha a küzdőknek már összeakadt a csapatja s minden akháj és trósz harcosba az isten erőt fú: küldd jóllakni a gyors gályákhoz akháj daliáink étekkel. sereget-vezető Agamemnón. amint az a nő meg a férfi szokása. Hadd lássák Akhileuszt ismét az előcsapatokban. mi erőt ad s merszet a harcra. S ő tegyen esküt az argosziak közt állva.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Hírneves Átreidész.” Válaszul így szólt most sereget-vezető Agamemnón: „Láertész fia. érckelevézzel amint pusztítja a trójai hadsort. s szíved fölmelegüljön. adj lakomára parancsot. Nincs ember. ha a nép fejedelme békít oly harcost. a szomj meg az éhség mégis eléri azért. hogy lásd.Kelj föl a harcra tehát. sosem közösült még avval a lánnyal.

fájdalmas férfiu-hörgést. Gyomrukkal sose gyászolják az akhájok a holtat! Mert hisz mindennap sokan esnek el oly sürüséggel. a háboru sáfárának a földilakók közt. hogy annál inkább vívhassunk a reánk rontókkal egész nap. keserves lélekkel gyászolva.az eskü hamis nem lesz: de Akhilleusz itt legalább addig várjon. mit tegnap igértünk Péleidésznek. mert holtan fekszik a társam sátramban. azt mondom s azt rendelem el már: minden-akhájok legderekabb fiatal daliáit válasszad ki: s a gályámról. és ti evésre akarnátok buzdítani: én meg harcra kivánnám már az akháj fiakat riogatni étlen-szomjan előbb. mikor tudnánk fölüdülni? Azt. már az evésre legyen gondjuk s az ivásra. noha vágyik a harcra. S néked. el kell földelni. ám aratása silány mégis. hol legtöbb szárat zúdít le a földre a sarló. Könnyen jóllakik ám a zajos viadallal az ember. 272 . Akhileusz. nem kicsivel vágy több nálam. mint a szövésnek szála.” Válaszul érre eképen szólt leleményes Odüsszeusz: „Ó. a lába tornácnak fordult. és ti is együtt várjatok itt. és kebelemben a harcierő már ennyire nem dúl: most ott fekszenek ők átdöfve. de eszemmel sokkal több vagyok én. fölvévén az erős ércpáncélt: senki se késsék várva. kapjunk nagy vacsorát. mindezeket máskor kell inkább megcselekedned: majd amidőn a csaták közben pihenés szaka áll be.istenre! . a sok kincset s hozzák el a nőket. Odüsszeusz.Készörömest meg is esküszöm arra. ha a nap lehanyatlik. hegyes érctől szétszabdaltan. Talthübiosz meg a téres akháj táborban azonnal áldozatul vadkant hozzon Zeusznak meg a Napnak. éppenezért szelidüljön a szíved az én szavaimtól. Csakhogy az én kedves gégémen előbb le ne csússzék semmi ital s étel. mészárlást. ha a mérlege billen Zeusznak. kiket leigázott Hektór Príamidész. Péleusz fia. a lelkem is indít. sőt sokkal erősebb dárdáddal. miután letöröltük a szégyent.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Hírneves Átreidész. egész nap könnyeket ontva: ám kik a gyűlöletes harcokból hátramaradnak. sokkal többet tudok is már. körülötte zokognak a társak: éppenezért nem ilyesmit tart most gondnak az elmém. sereget-vezető Agamemnón. legjobb minden akháj közt. mert Zeusz neki evvel adott hírt. s később. aki elhullott. mert nálad előbb lettem. csak vért. míg minden ajándék sátramból nem jő: szerződjünk akkor erősen. és . hogy új buzdítással serkentsük a népet.

lám. ki lapulgat argoszi gályáinknál: szálljunk sűrü sereggel. Melanipposzt. megmért tíz tiszta talentum arannyal. most odaállt.” Ez volt szózata. és Gé és Éeliosz s az Erínüszek. s lóbetörő trószokra riasszuk a vadszivü Árészt. így esdett. ha csalárdszivü. Átreidész meg előrántotta kezével a kését. sem azért. s a királyra figyeltek. 273 . Most lakomára tehát. mindazzal sujtson az isten. sem másért. ők. míg lovait jó fegyveresek legelőre kicsapták. s ekkor Akhilleusz fölkelt s harcszerető Argosz seregéhez ekép szólt: „Zeusz atya. Átreidész sohasem haragítja a lelkem ennyire keblemben. vadkannal. míg szótlanul ott ültek körülötte rendben az argosziak. s ott ültették le a nőket. mint csak egy isten. melyet ígért: s hozták sátrából ama hét szép nőt is. Esdekelőn így szólt. gonoszul. Talthübiosz meg az ősz tenger mélyébe vetette megcsóválva. s Talthübiosz. Gyűlésük közepére helyezték: majd Agamemnón fölkelt. s elvágta a vadkannak torkát a vad érccel. És ha az eskü hamis. fölnézve a tágterü égre: „Legmagasabb s legfőbb isten. s a dicső Nesztór fiait rendelte magához. amint kell. és meglakol az. Szétszéledtek: mind a saját bárkája felé ment. halaknak ebédül.mindig is ott függött az roppant kardhüvelyénél és sertést metszvén. Elhangzott a beszéd. kik a földnek mélyén büntetik azt. s tiltó szavam ellen: azonban Zeusz kívánta. szétoszlatta azonnal a gyűlést. mellyel az eskütevőt. a népek pásztora mellé.” Szólt. soha nem hurcolja a lányt el éntőlem. és Kreiontiadész Lükomédészt.” Szólt. s Phűleusz sarja Megészt. vele Mérionészt. Míg az ajándékok körül ott sürgődtek a bátor mürmidonok: vitték Akhileusz bárkája felé mind: sátra ölén hagyták. kezeit Zeuszhoz fölemelte. hogy nászkerevetre vezessem: érintetlenül élt mindvégig a sátram ölében. véle Thoászt is: s Átreidész Agamemnónnak sátrába siettek. sujtani szokta. hogy majd kezdhessük a harcot. bizonyára. iszonyú átokkal sujtod az embert: meglehet. . és meglett nyomban a tett is: háromlábas edényt hoztak hetet és ragyogó szép húsz tálat s a tizenkét jó lovat is. zengőszavu. ki csalárdul tette az esküt: én sosem illettem Bríszéiszt még a kezemmel.Ím ez a buzdítás. többi ajándékát az akháj ifjak vele hozták. Jött Odüszeusz. Zeusz tudja először. a munkát értőt. nyolcadikul vélük széparcu Briszéiszt. hogy oly sok akháj vesszen.

s étlen tűrök már napnyugovásig. gyönge nyakát is: végül is. hogy egyék. s mintha a hősért sírnának. zokogva ekép szólt: „Patroklosz. messzehajózunk és lakodalmat ülünk Phthíában a mürmidonok közt. most pedig. Minden eszébe jutott. velem egy-anya szülte fivérem. s Nesztór s Idomeneusz meg a vén lovag egymaga: Phoinix. Hitvesemet. ráomlott nyomban. vagy ha Neoptolemosznak. visszajövet: baj után így sujt a baj engem örökké. azt kérem. ha apám vesztéről érne fülembe hír. Most átdöfve heversz sátramban: s nékem a szívem nem fogadt étket. hogy sírjak. vele nyögtek az asszonyok is mind. ivással laktassam kedves szivemet. hogy én az evéssel. ki hasonló volt arany Aphroditéhoz. értem.” Így szólt és zokogott. hanem azt mondtad. a sátor mélyében gyönyörű lakomát te magad teritettél szorgosan és gyorsan. te szegény szívemnek legszeretettebb. míg én más nemzetü nép közt borzasztó Helenéért küzdök a trójaiakkal. egyiktek se kivánja. ki ha él. a város előtt hegyes érc mint szúrja halálra. látván Patrokloszt hegyes érctől szétkaszaboltan. istennők szép mása. És te nem engedted. ezért siratom szakadatlan a veszted. magukért keseregtek. népek vezetője. hanem ő felnyögve csak így szólt: „Drága barátaim. és valamennyi királyt elküldte magától. apám meg anyám is. te szegény. Volt három szeretett. kérlelték. érted epedve: mivel gonoszabb baj már sosem érhet: akkor sem. hogy csakis én esem el távol lovas argoszi földtől. lám. italt. az úrnő. szép arcát. és a kezével tépte a két keblét.” Így szólt. mikor én elhagytam e sátrat. mivel éles a kínom: itt maradok. ím holtan lellek. kihez adtak. hogy a bajnok Akhilleusz törvényes feleségévé téssz. ha szavamra ügyeltek. aki most Phthíében tán hullatja a könnyét íly fiuért. pedig itt. megölte a férjem. legdrágább társam. 274 . míg nem szállt torkába a vérontó viadalnak. mikoron gyorslábu Akhilleusz isteni Műnész várát dúlva. de a lelke nem enyhült. és mély zokogással ekép szólt: „Lám. sírt élesen. Mindig-nyájas. drága fiamnak a vesztét hozná hír. Átreusz két fia csak s Odüszeusz maradott közelében. láttam.S Bríszéisz. életben voltál. Majd az akháj vének gyűltek köribé Akhileusznak. és vesztük napját ők is mindhárman elérték. valahányszor a harcos akhájok könnyes Arészt a lovas trószokra riasztani szálltak. Szkűrosz szigetén nevelődik. s vígasztalgatták a nyögőt. éppen elég van. ezelőtt. Eddig még kebelemben hitte-remélte a lelkem.

vagy soha nem gondol többé Akhileuszra a szíved? Lám. sugaras fényt verve. És legelőször a szép lábvértet vette magára. birtokot és szolgát s meredektetejű palotámat. a bárkákról s köldökkel-domboru pajzsok és kőriskelevézek. s a hajóst tovaűzik 275 . sír. a gyűlölt vénkorban. Látta a bánkódókat most s megszánta Kroníón. Athéné nektárt csöppentett s üde ambrosziát kebelébe hős Akhileusznak. vagy szomorúan tengődik s alig élve. mely a hegy tetején a magányos pásztori szálláson lángol. Indulj hát hozzá.” Sírva eképen szólt. Fogcsikorítva eként készült. buzdítva a már rég elszánt Pallasz Athénét. légbőlszületett Boreász lehe hajtja: így gomolyogtak amott a sürű sisakok. Mint amidőn Zeusztól sürü hópelyhek raja röppen. de te visszakerülsz Phthíának ölébe. s nektárt. melyet jó szorosan kapcsoltak ezüst bokacsattok. Ő maga szenterejű apjának háza ölébe tért ismét.Trójában. üde ambrosziát is csöppents már kebelébe. hogy majdan fiamat hazavidd Szkűrosz szigetéről éjszinü fürge hajón. hogy elestem. nem iszik csak. hogy Péleusz vagy nem is él már. Mert hiszen azt hiszem én. és megmutogass neki mindent. mint tűzláng mélyen szívébe hatolt a nehéz kín. s azok elszéledtek a fürge hajóktól. magára emelte az isten drága ajándékát. Míg az akhájok fegyverkeztek már az egész táborban. lábak dobogása dübörgött: és a középen bujt vértjébe a bajnok Akhilleusz. nagyfagyosan. drága barátja miatt kesereg. másodikul meg a melle köré köritette a vértet. míg lakomázni térnek a többiek: ő egyedül nem eszik. és két szeme égett. hogy el ne gyötörje az éhség. és a hatalmas. Pallasz Athénéhoz sebten szárnyas szavakat szólt: „Gyermekem. ott ül most ő magasorru hajóknak előtte. akárcsak a holdé. a szörny éhség térdébe ne szálljon. Héphaisztosz szép kezeművét.” Szólt. erős nagy pajzsot vette kezére. s folyton csak várja a gyászokozó hírt énrólam. Mint amidőn a hajós a vizen meglátja a fényét fennlobogó tűznek. körben nevetett az egész föld ércragyogásuktól. vele együtt nyögtek a vének. majd az ezüstszögü érckardot vállára vetette. Fényük az égig elért. messzire szétáradt ragyogása. míg dühödötten a trószra. elhagyod ezt a derék daliát te egészen. mindnek eszébe jutottak az otthon hátrahagyottak. erőslemezű hadivértek. melyből tudtára jut az. s ez szárnyterjesztő és éleshangu madárként át a legen lecsapott a nagy égből.

noha küzd is: így ragyogott Akhileusz gyönyörű. erős. mint Patroklosz. csupa vértben. hogy a végzetem itten elesni. kinek anyja a széphaju Létó ölte meg őt az elősorban. Jól tudom azt magam is. azt az erős sisakot: mint csillag fénye. Apjától örökölt gerelyét kiemelte a tokból. valamint szárny. 276 . Xanthosz. a földnek eresztve fejét. holtan a síkon. Alkimosz. Xanthosz. szép tagjai tudnak-e benne mozogni: s lám.” Erre a járom alól így szólt neki gyors paripája. melyet a leggyorsabbnak mondanak: ám neked is csak sorsod. lovait fogták szekerébe szorgosan ott. sisakját tette utána fejére. míg torkig nem laktatnak a trószok. újra akháj néphez. feszitették hátra a gyeplőt jólácsolt állásához: fölemelte a fényes kézbevaló ostort. mikor elteltünk a csatával: ott ne maradjon. remekelt paizsának fénye a légbe. a veszted napja közel van. mint Zephürosz szele száguld. Még szeretett apjának Kheirón adta e kőrist Pélion ormáról. az úrnő -: „Tudod meg. a zablát szájukon áthúzták. ti Podargé nagynevü vére.” Szólt. mert a nagy isten lesz oka és az erőskezü Moira. mit köribé sűrűn remekelt Héphaisztosz aranyból. gyönyörű szép szíjjal. S nem mi okoztuk lassúsággal vagy tunyasággal.” Szólt. s Hektórnak adott hírt. s az Erínüszek itt megakasztották a beszédét. Próbát tett most már fegyverben a fényes Akhilleusz. hogy hosszu sörénye mind kibomolva a járom mellett ért le a földig . igával. egyedül csak a bajnok Akhilleusz. fénylő fegyveresen. illik-e rá. hogy majd vele hősöket öljön. Automedón. nagy volt az. megcsóválni se tudta más az akhájok közt. máskép szánjátok megmenteni most vezetőtök. s nem mi okozzuk. Baliosz. valamint ragyogó nap az égen. Néki nagyot sóhajtva felelte a fürge Akhilleusz: „Mit jósolsz te halált. s a legelsők közt rikkantva rohant a lovakkal. Xanthosz? Hozzád nem is illik. s a szekérre szökellt vele nyomban Automedón. Mert sebesen száguldunk. hogy megfosztották Patrokloszt fegyvereidtől: legjelesebb isten. hogy leigázzon egy isten s ember erővel.mert szólóvá tette fehérkaru Héra. erős Akhileusz. megmentünk még ma a harcból: csakhogy.messze halas tengerre a szélviharok. messze nagyonszeretett szüleimtől: ámde a harcot mégse hagyom. Apjának lovait dörgő hangon riogatta: „Hej. Akhileusz meg a háta mögé. súlyos. úgy fölemelte a nép vezetőjét. sugárzott lóforgós dísszel: sok szép rojt szállt körülötte.

És a sisakrázó Árész meg a trójaiakhoz ment s vele nyíratlan Phoibosz s nyilas Artemisz úrnő. És hogy a Fellegtorlaszoló házához elértek. Zeusz pedig elrendelte Themisznek. ha látták: s most. Így gyülekeztek ezek Zeusznál. a trójai és az akháj seregekhez: És akihez ki-ki húz. Már azelőtt is reszkettek hisz tőle. Létó és Xanthosz s a mosolyszerető Aphrodíté. Szemben a trójaiak sorakoztak a tábori dombon.HUSZADIK ÉNEK AZ ISTENEK HARCA Így fegyverkeztek körülötted. a görbe hajóknál. s az olümposzi bérc meredekjén ülve gyönyörködöm. ki kitűnt köztük leleményes eszével.” Válaszul erre ekép szólt fellegtorlaszoló Zeusz: „Földrázó. többiek. bár kis időre. hogy társa miatt íly szörnyü a lelke haragja: félek: a várfalat is szétrontja a végzete ellen. És a közepére leült. így nézek le. hisz a szándékom tudod és hogy a gyűlést értük tartom. szive kétfele oszlott. csak az Ókeanosz nem. miket egykor Héphaisztosz remekelt Zeusznak. leleményes eszével. Én magam itt maradok. Zeusz szándékát tudakolva: „Mennykövező. Ment a hajók seregéhez Héré. de menjetek el mind. mind az akhájok. s nemcsillapodó csata kélt a szavára. Pallasz Athéné. noha vesznek. jöttek a nimfák is. azt védje-segítse a harcban. Mert Akhileusz ha akár maga küzd csak a trójaiakkal. Péleusz folyton harcra-mohó fia. akikre szivem gondol. és a vizek mélyéről jött soraikba Poszeidón. még úgy sem tudják föltartani. kik a szép ligetekben időznek és a folyók forrásainál s a füves legelőkön. s indult hadba az isten mind. büszkén erejére ott bicegett: hitvány lábszárai lent karikáztak. Héphaisztosz velük együtt ment. 277 . szép sima termek ölén le is ültek mind. innen. hallotta a hívást. És eljött minden folyam is. gyűlésbe miért hívtál ide minket? Tán valamit tervelsz az akháj meg a trójai néppel? Mert nagyon is közel ég hozzájuk a harc viadalma. véle a föld övezője Poszeidón és a segítő Hermeiász.” Szólt Kronidész. hogy gyülekezni hívja az isteneket sokvölgyü olümposzi bércen: körbehaladt Themisz és Zeuszhoz küldötte el őket.

mert hisz Akhilleusz feltűnt már. az ölő Árésszal egyenlőt. mint Priamosz fiusarja Lükáón. majd meg a Szép Dombnál szökdelt Szimoeisz vize mentén. Aineiász. a szilárd pajzsos csatavívót. hasznotadó nagy Hermész Létót hívta ki harcra. rémülten pattant föl a trónról. istenek apja fönt. Héra elé állt nyíl. Sokforrású Ída egész töve megremegett már. várfokról sivitott.” Néki meg Aineiász így adta szavára a választ: „Príamidész. 278 . meredek hegyek ormát. kívül a bástyán. hogy viadalra kiállsz te a Péleidész Akhileusszal. de Szkamandrosz az emberi nyelven. ki a vad harctól rég távolidőzött: s minden tagjukban reszkettek szörnyen a trószok. hol meg a visszhangzó parton harsogva rikoltott. másoldalt meg Arész. testvére a Messzehatónak. Aineiászt meg a népösztönző Phoibosz Akhilleusz ellen hajtotta. egymás közt is ekép gyúlt szörnyü viszályuk: mennydörgött iszonyúan az emberek. szárnyas nyilakat hordozva kezében: és Árésszal szembe kiállt a bagolyszemü Pallasz. félve kiáltott: föl ne hasítsa fölötte a földet a szörnyü Poszeidón. s nagy erőt küldött a szivébe. Hangra olyan volt. hol az ároknál állt. serkentve a trójai népet. s odalent megrázta Poszeidáón a hatalmas végetlen földet s a magas. szavaid hova tűntek: bor mellett. ennek alakjában szólt most Zeusz sarja Apollón: „Trója tanácsosa. égi nevén Xanthosz. íly nagy zajjal tört egymásra a sok dühös isten. Így kergették össze a két hadinépet a boldog istenek. fénylő fegyvere közt. amint megpillantották fürge Akhilleuszt. akkor a bujtogató Erisz éledt. az akháji hajók is.Míg nem avatkoztak be a harcba az elnemenyészők. Héphaisztoszra a mélyörvényü folyó dühe rontott. a sötét viharokkal egyenlő. És megijedt odalent Hádész. fejedelmek közt fenyegetve igérted. Ámde amint az Olümposziak tömegükbe vegyültek. Pallasz Athéné nagy szava szólt. s eközben Akhilleusz Hektór ellen epedt a tömegbe hatolni leginkább. lelke leginkább Príamidész vérével akarta jóllaktatni Arészt. S ekkor a büszke Poszeidáónnal Phoibosz Apollón állt szemben. csúcsai is. Isten eként rontott istenre. félve. meg a trójai vár. minek is küldesz? Mi se hajtja a lelkem. isten s ember előtt mert föltárulnak a nyirkos rettenetes termek. aranyorsós Artemisz istennő. holtak fejedelme.és zajszerető. miket isteneink is utálnak. addig örült az akháj nép szörnyen.

előtte. míg hegye emberi húst nem döf. Ronts neki hát a szilárd érccel. kergessük most hátra a harcból. ha az isten a harcot egyformán mérné. tudja. sose fárad el addig. És ha az ő kelevéze röpül. s adott neki intést. a szép Aphrodíté. engem a nagy Zeusz megmentett. Lám. hogy anyád Zeusz lánya. Ám ha Akhilleusz ezt nem hallja meg isteni hangból.és Lürnésszoszt dúlta fel. Hisz nem most állnék ki először a fürge Akhilleusz ellen. te Poszeidáón meg Athéné. az Olümposzról lesiettünk ebbe a harcba mind. Péleidész ellen most küzdhet a földi halandó: mindig. s egy közülük Akhileusznak is álljon az oldala mellé és adjon nagy erőt neki. mint tör a harci tömegben Akhilleusz ellen előre. mit a végzet szőtt fonalán számára. hát te is éppúgy kérd örök isteneinket: hisz mondják. esztelenül ne dühöngj. hogy megvédje a vésztől. mert kelevézével már megfutamított egyszer: az Ídáról. míg neki hitványabb istennő volt a szülője: mert Zeusztól született a tiéd. Ankhíszész sarját meglátta fehérkaru Héré. előtört. bárha magát ércből lévőnek vallja egészen.” Így szólt. ragyogó ércmezben. egy isten van vele. amikor csordánkra csapott rá s Pédaszosz. ne riasszon a harctól. ébresztve erőm. s ő az elősoron át.Péleusz büszkeszivű fia ellen szállani harcba. és hitványak azok. Cívódást nem akarnék én más égilakókkal 279 . Phoibosz küldte előre. mert ő járt. bénító szókkal ha reád támad fenyegetve.” Válaszul erre eképen szólt Zeusz sarja. gyorsítva a térdem. szörnyü az isten. elmétek mélyén. s ezt mondta közöttük: „Gondoljátok meg. veszedelmet elűztek a trójaiaktól. fényt adva. ez az Aineiász ragyogó ércmezbe takartan Péleidész ellen tört. megrémül. kik idáig pusztítást. hozzád nem is illik. Apollón: „Bajnok. Lám.” Néki a föld rázója Poszeidón adta a választ: „Héré. ha a harcban egy isten száll vele szembe: mert amikor nyíltan jelenik meg. akkor nem győzne le könnyen. Jertek azonban. mihelyt megszülte az anyja. nehogy őt ma a trójaiak közt bántalom érje: később majd úgyis megesik vele az. Majdnem elestem Akhilleusz és Pallasz keze által. szólította az isteneket. hogyan üt ki e harcban a dolgunk. hogy ne lohadjon a kedve. hogy őt kedvelve segítik az elnemenyészők legderekabbjai. hogy trószok s lelegek fiait gerelyezze halálra. és nagy erőt fújt ekkor a népterelőbe. s az a tengeri véntől.

s azt hiszem én. és ragyogott a vitézek és lovak ércétől. az úttól messzebb. Péleidész meg szemből kélt. s rázta az érchegyü dárdát. És mikor útjuk után egymás közelébe kerültek. és ez a harc a halandók gondja legyen csak. bordaszegélyét korbácsolja. farkával mindkét csipőjét. mert küzdeni vágyott: Aineiász Ankhísziadész meg a fényes Akhilleusz. remegett a sok összefutónak talpa alatt a mező. vagy elől a tömeg közt ő maga hull el: így küldötte erős és bátor lelke Akhilleuszt nagyszivü Aineiász ellen viadalra rohanni. véled. mint vészes oroszlán. magát viadalra hevíti dühében: s tűzbe borult kék szemmel száguld: hátha lesujthat ott valakit. Másrészről amazok meg a Szép Dombon lehevertek.” Így szólt. torkot tát. Priamosz méltóságában? Hát ha megölsz is. csakhogy a szörnyü csatát megkezdeni mind vonakodtak hosszan: azonban a csúcson ülő Zeusz adta parancsát. Megtelt vélük a síkság. minek is törtél íly szörnyen előre népedből? Vagy azért küld lelked elém viadalra. mert a karunk erejével mindkettőt leigázzuk. s ő csak sétál.kezdeni most. foga mellett tajték forr. amelyet trójai férfiak építettek néki s Athéné. üljünk le figyelni. vagy indul Apollón. hogy a tengeri szörnytől megmeneküljön. mert az a partról őt a mezők fele szokta követni. Húzódjunk csak odébb. és legelől indult el a kékhaju isten isteni Héraklész kör-bástyafalához. s a harcban-nagyszerü pajzsot melle elé feszitette. összehuzódik. s nagyerős mellében felnyög a szíve. hogy a lóbetörő trósz népen uralkodsz majd. Ott ült most le Poszeidáón meg a többi nagy isten. S köztük két legderekabb hős összeakadt ama két had közt. és Akhileuszt akadályozzák. Majd ha Arész belekezd a csatába. válla köré megnemhasadó felhőt kanyarítva. Mindkét részen eként tartották ülve tanácsuk. lengette sisakja forgóját fenyegetve. hisz nékünk sokkal több a hatalmunk. melyet az egybefutott sok férfi. vagy visszaszorítják. s várdúló vad Arésszal. akkor sem teszi még Priamosz kezeidbe hatalmát: 280 . egész falu népe vágy leteríteni. jó magasan. íjas Apollón. megveti őket. gyorsan dől majd el a harcunk: s ők az olümposzi csúcsra szaladnak az égilakókhoz. köztük először ekép szólt isteni fürge Akhilleusz: „Aineiász. akkor a harci viszály miközöttünk újra feléled nyomban. Aineiász lépett ki előbb. mert hiszed azt. csakhogy amint egyik heves ifjú dárdahegyével megdöfi.

Vagy nem is emlékszel. gerelyem már messzeriasztott. s ő is szívós. és Thetisz édesanyád. Tudjuk az egymást nemzetségét s hogy szüleink kik. és így adta a választ: „Péleidész. hogy e munka nehéz lesz. Onnan Lürnésszoszba szaladtál. még mielőtt baj sujt. Néhányért közülük Boreász gyulladt szerelemre. régen a forrásdús Ídé töve volt a közös hon. aki szült. ha mondom. és hogy anyám. zsákmányom lett mind. csakhogy e várost feldúltam. az a széphaju tengeri nimfa. mert még a mezőn lent. gyerekes fecsegéssel nem lehet így szétválni nekünk. hazatérni a harcból. trószok fejedelmét: és azután Trósznak három kitünő fia sarjadt. Drága fiát közülük kettő meg fogja siratni még e napon: mert azt mondom. bárha szivedbe veted. és ellettek a vemhes kancák néki tizenkét fürge csikót: ezek ugrándoztak a búzamezőkön és a kalász tetején. és virgonc csikajának örült valamennyi szökellve. szúró szókkal magam is feleselni. Pallasz Athéné. sokan ismerik úgyis a törzsünk: Dardanosz ősünket nemzette először a nagy Zeusz. Néki Erikhthoniosz fejedelmünk lett az utóda.halljad. mint bármely földi halandó: háromezer kancája legelt vizenyős legelőkön. mikor ott őrizted a csordát Ída hegyén egyedül. Mondják. S hogyha talán kívánsz törzsünkről kérdeni . és a szabadság napját ott elvettem a nőktől. s a kalász nem tört meg alattuk. segitettek Zeusz atya.sok fia van. Vagy valamely gyönyörű telket hasitott ki tenéked trósz néped. s ménnek alakjában meghágta a sűrüsörényűt. és amikor szökdeltek a tenger tágterü hátán. Dardanié alapítóját. Mert úgy vélekedem. ősz hullám tarajos tetejét érintve futottak. hogy majd míveld. mért is hiszed azt. aki dúsabb volt. nem volt. 281 . Aphrodíté. nékem azonban apám Ankhíszész. büszkeszivű hős. húzódj csak vissza. hogy mint buta kölyköt puszta szavakkal tudsz elijeszteni? Értek eléggé ócsárló. Trószt nemzette Erikhthoniosz. téged maga Zeusz meg a többi isten megmentett: de hiszem. hogy nem teszi most meg. elmondom. ő. hogyan űztelek akkor a völgybe gyors lábbal sebesen? Te futottál. ne állj ki elém viadalra.” Erre meg Aineiász szólt. evvel kérkedem. tudj szántani-vetni. hogy te a tisztanevű Péleusz fia volnál. baj után a bolond is okos már. újra a nagy sokaságba. hogyha megölsz engem? De hiszem. a beszédes népek városa. szent Troié. hogy tudd. nem is esztelen ember. hisz hallottuk a földi halandók régi regéit: ámde enyéim nem láthattad s én se tiéid. vissza se néztél.

” Mondta. ízleljük meg már egymást érces kelevézzel. s a pajzs belerendült. s ez az egy volt köztük arany. s a rémes pajzsba ütötte nehéz kelevézét. legszélső peremén. s ez föltartotta az érchegyü dárdát. kettő belül ón. dicsekedve e törzset. mindenféle beszéd: nyílik tere itt is. Kapüsz fia Ankhíszész lett. Most azután Akhileusz röpitette nagyárnyu dzsidáját. Aineiász súlyos kelevéze se fúrta keresztül akkor. s ott az ökörbőr is vékony volt. hogy azonnal áttör azon kelevéze a nagyszivü Aineiásznak: balgatagon. hogy nem olyan könnyű leigázni az istenek ékes. mert az arany fölfogta. szólva valót s hazugot. két réteg volt érc. az isten-ajándék: két rétegbe hatolt be. ő. mert megijedt. mint ha azok dühösen. Mert a halandók nyelve forog. Ankhíszész fia én. mivel erre is indit a méreg. ki olyan szép volt.Ílosz s Asszarakosz. Most a kivánt harctól szókkal nem ijesztesz el engem. Ámde mi szükség itt civakodnunk és veszekednünk egymással szemben. nem tudta a lelkében s a szivében. Zeusz a csatázók hős erejét szaporítja. Lásd. kifeszítve erősen a pajzsot rémülten: míg háta fölött suhogott el a dárda. domboru pajzsán. e vért vallom magaménak. Ílosz Láomedónt nemzette. mint asszonyok. Ej. átverte a férfiborító 282 . de három rétege volt még pajzsának. annyit. s Aineiászt hajitotta meg avval. míg a csaták mezején állunk. mint gyermekek íly sokat erről. közepében a harcnak. Asszarakosz Kapüsz apja. a tisztanevű hőst: Láomedón azután Títhónoszt és Priamoszt is. mert öt lapból kalapálta a Sánta. ahogyan kívánja: hisz ő mind közt legerősebb. Hisz tudnánk mindketten szólni gyalázó szókat hosszan: százevezőjü hajó sem hordja el. amott is. És amilyen szót mondasz. meg az isteni szép Ganümédész. s Priamosz fia isteni Hektór. oly szidalommal. siessünk. Lamposzt és Klütioszt meg az Árész-ág Hiketáónt. s vágyva a földbe szaladt. lohasztja. rajta Akhilleusz kőrisdárdáját átverte. Aineiász lebukott. míg érccel meg nem küzdünk: nosza rajta. hol keskeny réz keretezte. lélekharapó szavaikkal mardossák egymást kiszaladva az út közepére. híres ajándékát: a halandó nem töri azt meg. mint egy sem földilakók közt: éppenezért elorozták isteneink: legyen ottfönn nagy szépsége miatt köztük Zeusz töltögetője. Péleidész meg a pajzsot erős markával egészen eltartotta magától. úgy. sok rajta a szózat. de mit is fecsegünk. dárdahegyétől fölbődült az a rettenetes pajzs. olyant fogsz hallani is rá.

pajzs mindkét peremét. kik még ezután születendők. s rettentőt riadott: de követ ragadott a kezébe Aineiász. Ott azután nyomban ködöt árasztott a szemére Péleidész Akhileusznak: s ő maga húzta ki érces dárdáját is a nagyszivü Aineiász paizsából és Akhileusz lábához tette azonnal a földre Aineiászt tovavitte. ő. Hisz meg is esküdtünk már arra. balgatagon: hiszen az sose védi meg őt a haláltól. hős Akhileusz keze által. mái halandó. útnak eredt a mezőn. kit néki halandó nő szült. majd ha a harcos akháj ivadékok lángba borítják. a nagyszivü Aineiász szomorít. ki Akhilleusz által sujtva hamar Hádész házába hanyatlik. ő meg kikerülve a hosszú lándzsát. hogy ne legyen mag nélküli és nyom nélküli eztán Dardanosz ága. hiszen Zeusz őt kedvelte leginkább. nem egyszer. én s Pallasz Athéné. meg ne nehezteljen Kronidész. mikor vad tűztől ég el egészen.” Hát mikor ezt hallotta a föld rázója Poszeidón. te magad gondold meg jól a szivedben. vagy paizsán. azonban Akhilleusz rárontott hevesen. végül a sokrohamú csatatér peremére került el: 283 . Ekkor a rárohanó Aineiász sziklakövével sujtja sisakján. aki oly sok kedves ajándékot küld mindig az égilakóknak? Rajta tehát. Mert Priamosz fiait már meggyűlölte Kroníón: s Aineiász erejét teszi végül a trószok urává s gyermeke gyermekeit. állt (a szemére borult az iszony riadalma). s ő könnyen csóválta magában. hogy élve maradjon. kábán. süvitő gerelyek sürüjében és odaért. hogyha a föld rázója Poszeidón nem veszi észre. az összes égilakók gyűlése előtt. minden gyermeke közt. még akkor se. mások vétke miatt méltatlanul. magasba emelve a földről: harcosok és paripák csatarendje fölött a magasban messzesuhant Aineiász. Ámde miért szenvedjen most ez a bűntelen ember. a haláltól őt szabadítani szálljunk. Trója gonosz napját hogy többé vissza nem űzzük. hogyha tovább hallgat hangjára a Messzehatónak. az úrnő: „Földrázó. ahol Aineiász meg a hős Akhileusz állt. mert isten keze vitte.” Válaszul így szólt most a tehénszemü Héra. amilyent két férfi se tudna emelni. mentsd-e meg Aineiászt. mely védi a vésztől. mert közel állt meg a fegyver. fölemelte a jóhegyü kardot. ha e hőst nagy Akhilleusz elpusztítja: mivel neki sorsa. Nyomban eképen szólt a haláltalan égilakók közt: „Ó. akármi derék is. Péleidész meg karddal tán elorozza a lelkét. jaj. vagy hagyd odaveszni a Péleusz gyermeke.

örök isten. Rajta. szárnyas szavakat szólt: „Aineiász. ha lándzsám megközelíti. azt hiszem. ám mit a két kezem és lábam. vak vagy. örvendezni. melyik isten küld oda téged. Majd meg Akhilleusz arca elől oszlatta a bűvös ködfelhőt: Akhileusz tisztán látott a szemével. meg a harcierőm bír.” Szólt.ott épp kaukónok vették föl a vértet a harcra. most. szörnyü csodát veszek észre szememmel a földön: mert itt fekszik az én gerelyem. Hátrálj csak mindig. hogy semmit se mulasztok el abból: áttörök én soraik rendjén s egy trójai sem fog. hisz sokkal több a hatalmuk. és őt megszólítva ekép. buzdítva külön-külön őket: „Távol a trószoktól ne maradjatok. amit abbahagy ő is. kire dobtam előbb. a harcszerető danaosz csapatot tüzelem most. Ám ha a hős Akhileusz meghalt.” Szólt. akit elpusztítani vágytam. bár keze láng légyen. s nem látom a férfit. és más trószok elé száguldok próbatevésre. lesz. azt.” Szólt buzdítva. nem könnyű puszta magamnak íly sokakat kergetni magamnak küzdeni minddel: hisz sem Arész. isteni hősök. jaj. amit elvégez. törjön a harcba. s otthagyta. mert hisz kívüle más téged le nem ölhet a harcban. Hát a szavát Akhileusz sem fogja beváltani mindet. hogy sorson felül is Hádész házába ne hulljál. Hát menjen: hisz amúgy sem lesz már mersze kikötni vélem. soraikba szökellt. Péleusz fia meg ne riasszon. vele küzdeni kívánj: nálad erősebb ő s inkább kedveltje az égnek. S most közelébe megállt föld rendítője Poszeidón.” 284 . a trószt meg Hektór bátoritotta: ő maga fog kirohanni Akhilleusz ellen a harcba: „Büszkeszivű trószok. most kijelentem. ha betölti a sorsát. sem maga Pallasz Athéné ennyi veszély torkát nem tudná győzni erővel. Bárha erős vagyok is. férfi a férfi felé forduljon. Így hát ennyire kedves volt a nagy égilakóknak Aineiász. akkor bátran eredj a legelsők közt tusakodni. valahányszor elébe vetődöl. Én meg elébe megyek most. pedig azt hittem. mikor már elmondott neki mindent. szava puszta dicsekvés. Szókkal az istenek ellen akár magam is tusakodnám. dárdával nehezebb. bár láng légyen a karja. hogy örömmel megmenekült a haláltól. s felsóhajtva eképen szólt nagylelkü szivéhez: „Ó. hogy viadalra kihívd Akhileuszt. s lesz majd. s izzó vas bajnoki lelke.

itt a halálod: míg honi földed a messze Gügaié tó partján vár rád. örvényes Hermosz s a halas Hüllosz közelében. hogy az isten hangja hatolt a fülébe. kit a harcba bocsátani apja még nem akart. fekszel a földön. s egybekeverte vérrel egész velejét: leigázta a harcratörekvőt. s amannak már éj hullt a szemére. Ekkor a trószra rohant Akhileusz szívében erővel. döngve zuhant le. Hektór megpillantva. sötét felhő köde hullt rá. Hátközepén kelevézzel az isteni fürge Akhilleusz általütötte az elrohanót. karddal le ne sujtson. seregek vezetőjét. S ment Akhileusz kelevézzel az isteni szép Polüdórosz Príamidész ellen. rá ne rohanj Akhileuszra a hadsorok élén. hogy öccse. s a Földrázó örül ennek: így bömbölt. épp feje legközepén. amikor rátört. épp ott. szörnyü rivalgással: s átdöfte nagy Íphitión hőst. s harcszekerek darabolták szét az akháji sorok közt ott legelől: Akhileusz meg utána a nagyszerü védőt. csak kémleld a tömegből és csapatod sürüjéből. mígnem kilehelte a lelkét. Otrünteusz fejedelmi fiát. hol a kettős páncél egybeszalad. kit Néisz. még valahogy le ne dárdázzon. Hippodamászt ezután. Démoleónt. míg a legények vonszolják. s arany övkapcsok csatolódnak.” Szólt. Most odaállt Hektór mellé s így szólt nagy Apollón: „Hektór. belét a kezével fogta magához. áttört rajta a dárda és koponyát roncsolt vágyó hegye. s Akhilleusz most dicsekedve kiáltott: „Rettenetes fia Otrünteusznak. Nem tartott ki az ércsisak. s kettéhasadott koponyája. Anténór sarját verte keresztül. míg csontjaiból hős lelke kiröppent.” Szólt dicsekedve. dárdázta le fényes Akhilleusz.Szólt buzdítva: s a trójaiak lándzsákat emeltek: összerohantak a harcos erők. épp a halántékán. meggörnyedve. s Hektór tüstént bevegyült népes csapatába rémülten. ki lováról földre szökött le és menekült. zaja kélt a csatának. a havas Tmólosz hegy alatt. mert minden gyermeke közt a legifjabb s legszeretettebb volt és legkitünőbb a futásban. a szép Polüdórosz 285 . Heliké nagy urának áldozatául körbe. mint bika bömböl. És most balgatagon. kelevézzel megsértette a hátán: és kilehelve a lelkét bődült. ércarcu sisak közepében. köldöke tájékán tört testéből ki a dárda: térdre rogyott nyöszörögve. Hűdé buja földjén: ezt. a nimfa szült. hol apád rád hagyta a telkét. várdúló Otrünteusznak. tört az elsősoron át. mutogatni a lába erényét.

Jó közeledbe került bár csúf véged: de kimentett ismét Phoibosz Apollón. legdrágább társam ki megölte: a harc utain már nem fogjuk többé egymást riadozva kerülni. hogy hitványabb az erőm a tiédnél. és éles a vége. S jól tudom azt. két sarja Biásznak. mert isten: sürü ködbe takarta a testét. nem orozhatom-é el a lelked. Most megyek és mást üldözök én. azt kelevézével s ezt karddal szúrta le szemből. szemberohant Akhileusszal. rettenetes hangon hozzá szárnyas szavakat szólt: „Megmenekültél most. hogy távol verekedjék. s Akhileusz mindkettőt földre vetette. magas és deli harcost térden ütötte a dárdájával. ködbe borult szeme. hogy dárdadobással én. mért is hiszed azt. akihez könyörögsz. ha kirontasz a dárdazörejbe.kézben tartja belét. ekkor Akhilleusz rögtön amint meglátta. utána hatalmas kardjával sebesítve meg őt.” Szólt. hogyha nagy isteneink közt van nekem is. és már el nem tudta viselni. kutya. a Philétoridészt. noha hitványabb. s kelevézével nyaka szirtjén verte Drüopszot: lába elé hullt ez. ő. akit éppen elérek. Majd csak rád akadok később.” Erre sisakrázó Hektór nem félve felelte: „Péleidész. hogy mint buta kölyköt. hogy őt leterítse a harcban. háromszor a mély ködöt érte: s hogy negyedízbe rohant neki. hogy a vég küszöbét gyorsabban elérjed. ifjan az ifjukoron könyörül.” S görbén fölfele nézve beszélt Hektórhoz eképen: „Lépj közelébb. de a hőst kiragadta Apollón könnyen. mint tűzláng. s Akhileusz otthagyta a földön. tán megszánja s elengedi élve. harcikocsin. mert hisz van nekem is dárdám. Láogonosz jött s Dardanosz is. fölugrott s szólt dicsekedve: „Itt van a férfi. ki segítsen. s nem küldi halálra: 286 . de Pallasz Athéné nagynevü hős Akhileusztól visszavetette a dárdát könnyü lehellettel: s odahullt az az isteni Hektór lába elé ismét. ezután Akhileusz nekiugrott készen a kézitusára. ki lelkemben legfőbb sebet ejtett. elorozta a lelkét.” Szólt. S Démúkhoszt. az Alasztoridészt: ez hozzálépve s a térdét fogva könyörgött. szúró szókkal magam is feleselni. szörnyü rivalgással. mint valamely dühös isten. kelevézt csóvált s röpitette. rázta hegyes gerelyét. Háromszor nekirontva az isteni fürge Akhilleusz érckelevézével. és így görnyed le a földre. s végzek veled akkor. puszta szavakkal tudsz elijeszteni? Értek eléggé ócsárló. Ám isten térdén fekszik. S Trószt.

küzdeni vágyott csak: s míg az megfogta a térdét. riadoztak a mének. földre zuhant a szekérből. s ő elnyúlt hosszan a földön.balga. szekerészét hogy fordult a lovakkal. S most Akhileusz nekirontott Peirúsz tiszta fiának. s mindenüvé elhajtja a szél kavarogva a lángot: íly őrjöngve szaladt gerelyével. karján és könyökén sujtotta az érchegyü dárda: ott állt Deukalión. sebesülten s várva a véget: Akhilleusz meg lenyakazta a karddal. fülén sujtotta a dárdájával: a másik fülből tört ki a dárdahegy. s föllángol a rengeteg erdő. nyomtassák a fehér árpát kerekudvaru szérűn. s Akhileusz most Múliosz oldala mellé állva. s irgalomért esdett. és a hasába hatolt be a fegyver. míg győztes kezeit szennyezte a harci mocsokkal. aztán bajnok Ekhekloszt verte le. ki erősrögü Thrákia földje felől jött: ezt gerelyezte meg. lelke kiszállt. Rhigmosznak. Mint ha befognak széleshomloku tulkokat együtt. akárcsak egy isten. és éjszaka hullt a szemére. Így tört diadalra Akhilleusz. szikkadt bércek alatt. sem puhalelkű. Mint amikor mély völgyek ölén fellobban a vad tűz. markolatos karddal koppantva fejére: vérétől melegült fel a kard. hogy úgysem győzheti őt meg. Akhileusz háton ütötte dárdával: kizuhant ő is. Mert nem volt Akhileusz édesszivü. a sötét vér folyt ki belőle s elboritotta ölét. s elhajitotta fejét sisakostul messze: kiszökkent csontjából a velő. s bőgő tulkok alatt könnyen perdül ki az árpa: így lépdeltek a büszkeszivü Akhileusz paripái holtakon és pajzsok hegyiben. ki nem sejtette. ahol összefonódnak az izmok. ő máján szúrta a karddal: mája kifordult hát. Aréithooszt. s ölni akart Akhileusz: vértől ázott a sötét föld. mert oda freccsent föl minden vércsepp a patákról és a keréksínről. s vértől csatakos lett lent az egész tengely s a szekér párkánya egészen. Aztán Deukaliónt. nehezült kézzel. 287 . míg két szeme fényét bíborszínü halál s a kemény végzet betakarta.

S Dardanidész Priamosz sarjával szállt a folyóban szembe.ők hordták maguk eddig. a vízbe szökellt. Ő meg. mint valamely daimón.HUSZONEGYEDIK ÉNEK HARC A FOLYÓKNÁL S gázlójához amint odaértek a szépvizü árnak. csak a kardot emelte. de a hirtelenül kitörő tűz nem fárad soha el. és kezüket jólmetszett szíjjal hátrakötötte . forgatagos Xanthosznak. hol tegnap félve futottak még az akhájok. és a folyót keresik. mikor az ki akart menekülni. Őt Akhileusz kertjükben már elfogta előbb is. s riadozva zuhannak a vízbe: így Akhileusz keze által a forgatagos folyam árja megtelt zúgással. kiemelt a folyóból élve tizenkét ifjút áldozatul Patroklosz holtteteméhez: s mint kábult őzborjakat. kelevézét parti bokornál megtámasztva. Mint amikor tűzláng pattan. mivel ha elér egyet. hajtsák el a görbe hajókhoz. úgy hajtotta a partra. sodrott ingen. de Héra elébük sűrü ködöt feszitett akadályul: s más felük ekkor mind az ezüstörvényű mély folyamárba zuhant be nagy zajjal s tovasodródott. felfalja egészben: így bujtak meg a szörnyü folyam sodrában a trószok partszakadékok közt. és ott Íészón sarjának eladta a foglyát. hányódva a forgatagokban. s egy részt a mezőre Trója felé űzött. zúgott a magas víz. és körben harsogtak a partok is: ők kiabálva úsztak imitt meg amott. Lükáónnal. amikor viruló fügefának ágát nyeste le késével. 288 . surrannak a sáskák. meg férfival és paripával. peremül szekeréhez: s váratlan veszedelmül esett neki fényes Akhilleusz. s tervelte eszében a rosszat: erre meg arra ütött: csúf hörgés kélt a nyomában gyilkos kardjának. éjszaka törve reá. kettévágta csapatjaikat. mert ragyogó Hektór dühe tombolt: erre özönlöttek menekülve. az isteni hős. s megtöltik a partüregek menedékét félve. Ő maga vízbe szökellt ismét. Onnan sok kincsen váltotta ki régi barátja. a szíjat s adta a társainak. s Akhileusz. s vértől pirosult a folyóvíz. vitte hajóval a jóalapú Lémnoszba azonnal. akit nagy Zeusz maga nemzett. Mint amikor nagy delphin elől szétfutnak a vízben mind a halak. vágyott az ölésre. miután az ölésben elfáradt.

és könyörögve beszélt hozzá. fél kézzel meg a jólhegyezett kelevézt szoritotta. vagy mégiscsak betakarja végleg a termő föld. meztelenül. hogy térdét érintse: nagyon vágyott a szivében megmenekülni sötét vésztől és csúnya haláltól. hogy elértem a trójai honba. szárnyas szavakat szólt: „Térded ölelve könyörgök. megfutva a vészteli naptól. sisak és pajzs nélkül. ki a harcszerető lelegek fejedelme. hogy tovaküldje őt. Láothoé. s tovaküldte ariszbai földre: onnan meg hazatért apjához. titokban.” Így állt s töprengett. Esdekelőd vagyok én. de ő térdéhez inalt most. az. S ő Akhileusz térdét fél kézzel fogva könyörgött. de sok más lány vele együtt: kettőnket szült ő. .Imbroszi Éetión. hogy hazatért. mely a bátrakat is leszorítja. és el is adtál Lémnoszban: száz ökröd a díjam. 289 . nagy-izzadtan menekült már part fele. Akhilleusz. s Pédaszosz ormán él. s elvittél az apámtól messze s a kedveseimtől. ki utazni pedig nem akart. de te mindkettőt lenyakaznád. Rajta tehát. mely sokakat kényszerrel zár. kinek apja az aggkoru Altész. fölkélnek az éji homályból. megroskadt két térde a fáradalomban felsóhajtva eképen szólt nagylelkü szivéhez: „Ó. hajnal volt csak. jaj. tisztelj hát. most háromszorosát adnám: nem telt le tizenkét nap. hogy láthassam a lelkemben s tudhassam: amonnan éppígy visszajön-é. nem fogta magában. És tizenegy napon át vigadott a családja körében. bárha eladtam Lémnoszban. szökve. dárdahagyottan. s földrehajolt: s az a dárda a háta fölött tovaröppent s földbe furódott. sok baj után. Mert a legelsők közt leigáztad a szép Polüdóroszt. s azutáni napon már újra Akhilleusz karja közé hajitotta az isten. hisz a nagyszivü trójaiak. Hádészhoz Akhilleusz. megsebesíteni vágyva. hogy neked ád ismét: az anyám rövidéletünek szült engem. s a fehérhabu tenger. de hiszen tán Zeusz atya gyűlöl. légy kegyelemmel. szörnyü csodát veszek észre szememmel a földön: lám. Hosszunyelű gerelyét fölemelte a fényes Akhilleusz. közelében a Szatnioeisznak: Príamoszé lett lánya. kiket én a csatákban küzdve megöltem már. az meg kábulva közelgett. már ez is erre siet.mert mindezt lehajítva. bár vágyott nagyon emberi húsra. Altész. és most betaszít ismét a kezedbe vészokozó sorsom. Zeusz nevelése! Démétér kenyerét hisz tőled kaptam először aznap. amint gyönyörű ligetünkben foglyodul estem. ízlelje meg itt dárdám hegye élét. Hát amikor meglátta az isteni fürge Akhilleusz.

hogyha az én lelkem szintén elorozza csatában egy harcos. hogy kezed elkerülöm. hogyha az isten Trója alatt kezeimbe hajítja. lábánál fogva. s örvényébe patás paripákat dobtok is élve. feküdj a halak közt. hogy magam is míly szép vagyok és nagy. ült. az meg a földre hanyatlott s elnyúlt: vére omolt feketén. de hurcol majd a Szkamandrosz forgatagos vizein le a tenger széles ölébe. ki megölte szelíd és hősszivü társad. S így te.” Így szólt. Itt vesztek. nekidobtad az érchegyü dárdát: most pedig énnékem lesz végem: nem hiszem úgysem. mert hisz nem is egy-anyaméh szült Hektórral. s főként Priamosz fia pusztul. szépsodru folyó sem ment meg. fecsegésedet elhagyd: mert mielőtt Patroklosz elérte a végzete napját. vagy délbe. ni. S majd a sötét hullám tetején felszínre szökik fel egy fürgébb hal. míg szent Tróját meg nem veszi harcunk. vagy alkonyodáskor. Még így is gonoszul hulltok ti. futtok előlem s én űzlek. kit. s vállperecén sujtotta a nyak mellett: belemélyedt végig a kétélű kard. falni Lükáón hószinü háját. elöltetek itt a hajóknál. és dicsekedve beszélt hozzá. ha az isten már bele űzött. kár nyöszörögnöd. addig volt a szivemben kedv könyörülni a trószon. szárnyas szavakat szólt: „Így. bedobta a vízbe. halj meg szintén. és sok volt. ki halála elől menekülhet. de nem szelidült szó volt a viszonzás: „Ostoba. vagy nyíllal idegről. melyek nagy nyugalommal nyalják majd le a vért a sebedről: édesanyád sem tud kiterítve siratni. mindkét keze tárva: míg Akhileusz éles kardját a magasba emelte. ki pedig nálad derekabb volt. barátom. S most Akhileusz. kaszabollak örökké: és az ezüstös forgatagú.” Így fordult hozzá Priamosz ragyogó fiusarja. trójai nem menekül. te pedig vesd jól a szivedbe: el ne eméssz engem. kelevézzel akár. mire annak a kedves szíve s a térde elernyedt: és eleresztve a dárdát. áztatta a földet. Meghalt Patroklosz. hogyan szűntesse a harcát 290 . meglesz hajnalban. édesapám nemes és istennő szült a világra: s mégis vár a halál rám is meg a kényszerü végzet. akármíly sok bika omlott áldozatául.” Szólt. amíg Patroklosz hulltáért nem lesz lakolástok s annyi akhájért. És nem látod-e. váltságról ne beszélj. míg távol voltam. Mást mondok neked én.istennek mását. és a folyó jobban dühödött a szivében: s lelkében forgatta. szólt könyörögve. akit élve ragadtam el és el is adtam: most már egy sem akad.

fényes Akhilleusz!” Szólt fenyegetve. Erre rohant Akhileusz: hanem ez kiszökellt a folyóból. és vele szembe megállt. hogy elém mersz állni a harcban? Szánandó a szülő.” Válaszul erre ekép szólt fénylő Aszteropaiosz: „Hősszivü Péleidész. s kettőt hajitott el a bajnok Aszteropaiosz. s a part magasába ütötte a dárdát s ez közepéig fúródott be a parti fövenybe. hogy megrázza. 291 .isteni hős Akhileusznak. akinek fia ellenem áll ki. s a szemét a homály betakarta. Pélegon ifju fiát. méghogyha folyó nemzett is a földre. kinek apja az Axioszé volt: annak szült Periboia. mivel vele hált örvénylő Axiosz egykor. s dicsekedve ilyen szavakat szólt: „Így. kirántsa. hogy elértem a trójai várba: szélesmedrü folyó. hanem át nem verte egészen mégsem. nagygerelyes paión fiakat vezetek: s ez a hajnal már tizenegyedik épp. vágya megölni. vágyódva megölni: elvétette. node küzdjünk. de a dárda fölülszállt. s mint a sötét felhő. Aszteropaiosznak nekiugrott. ki engem nemzett. két dárdával: kebelébe Xanthosz erőt öntött. szánakozás nélkül kit Akhilleusz ölt le vizében. és a dicsődárdájú Pélegon apja. ni. végre negyedszer már el akarta a hajlott dárdát törni a lelke. a vészt tovaűzve a trósztól. háromszor kifogyott az erőből. mert az arany fölfogta. Hát mikor útjuk után egymás közelébe kerültek. fölemelve nagyárnyu dzsidáját. Most azután Akhileusz hajitott egyenesröpülésű dárdát Aszteropaiosznak. ő ki a leggyönyörűbb vizet ontj a a földön. csakhogy előbb elorozta Akhilleusz karddal a lelkét: mert a hasába csapott kardjával a köldöke mellett: és bele mind kibomolt. ki vagy. Akesszamenosz legidősebb lánya. a nagy Axiosz őse nememnek. az isten-ajándék: másik a jobb könyökét horzsolta a hős Akhileusznak. Axiosz. haragudva sok ifju vitézért. nékirohant hevesen. mert mindkét keze dárdavető volt: s egyik a pajzsba szaladt. vér folyt. s földbe szaladt. minek is kutatod születésem? Távoli Paionié röge küldött engem e földre. azt mondják. de isteni hős Akhileusz fölemelte kőrisdárdáját. Oldala mellől hát Akhileusz felrántva a kardját. feküdj: nem könnyü neked vetekedni a nagy Zeusz sarjaival. bármint epedett jóllakni husával. míg hörgött. sarkkal mellére tapodva húzta le fegyvereit. Közben a Péleidész. köztük először ekép szólt isteni fürge Akhilleusz: „Honnan jössz te. nem tudta kihúzni Akhilleusz dárdáját izmos markával a bajnok a földből: háromszor nekilódult. Akhileusz.

és ércgerelyét kicsavarta a parti szegélyből. mely pedig apja a föld minden folyamának. és nem is onthatom őket az isteni tenger ölébe. minden forrásnak. melletted is itt e folyó tán védene téged: csakhogy Zeusz Kroniónnal nem lehet állni a harcot. s szembe nem állok Hektórral. kardja a földre igázta. hogy az ősöd a szélesmedrü folyóvíz: én meg a nagy Zeuszról vallom dicsekedve.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: Zeusz nevelése. pedig nagyon is lelkedre kötötte: Trója vitézét védd. miután kedves szívét elorozta.” 292 . fejedelme a mürmidonoknak. amíg várukba nem űzöm. te Ezüstíjas. Szkamandrosz. amit óhajtsz: trójai esküszegők leölését nem hagyom abba mégsem. mint a folyó ivadéka. vagy pedig én őt. míg te csak ölsz dühödötten. mélyvizü kútnak: s mégis a nagy Kronidész villámát rettegi ő is és a riasztó mennydörgést. ő sem olyan hatalomban.” Szólt. hogy az öljön majd meg. az erőd győztes. ha ledördül az égből. Hogyha a trószt lekaszálni Kronosz fia mind neked adta. férfi alakjában.” Szólt. nem hallgattál édesapádra. Asztüpüloszt is. míg eljön az alkony. és a lovas paiónok után ment. hogy ősöm: s ember az édesapám. Ő meg elindult. űzd ki vizemből és végezd csoda-tetted a síkon: mert kedves vizeim megteltek holttetemekkel. S őt. de a tetteid immár rettentők: hisz az istenek óvnak örökkön a harcban.és Thraszioszt. tetemén át folyt a sötét víz. sűllyed a nap. úgy ivadéka erősebb. Zeusz gyermeke. Ainiosz. hogyha a mélyörvényü folyó nem szól haragos szót. Szűntesd már az ölést. meglesz mind. mert elzárnak a hullák. Lám. mert látták. bámullak. a teljes tengernek. s dühös istenként tört újra a trójaiakra. És a halak meg az angolnák körülötte sürögtek. vele Therszilokhoszt. sem mélyáradatú nagy sodra az Ókeanosznak.Azt mondtad. hogy a vad viadalban a legderekabbat Péleidész Akhileusz keze. örvénylő víznél kik még szanaszét szaladoztak. még a király Akhelóiosz. és a veséje körül háját marakodva harapták. Ophelesztészt: s még több paiónt is megöl ekkor a fürge Akhilleusz. nép fejedelme. S ekkor Apollónhoz szólt mélyörvényü Szkamandrosz: „Jaj. sebes örvény forgatagából: „Ó. Péleusz Aiakidész: Aiakosz meg Zeusz ivadéka: s mint tengerbefutó folyamoknál Zeusz az erősebb. Akhileusz. s beborítja rögös mezeinket az árnyék. Ott leütötte Müdónt és Mnészoszt. heverni hagyta a part fövenyén. vele légy.

annyiszor érte el őt ama Zeusztól lett zuhatagnak sodra a válla fölött: ő meg. és pajzsának ütötte vizét. és az iszapgátat kidobálja: s míg az előrerohan. mert a folyóba zuhant. bőgve. csörgedez át a mezőn. de kezével megragadott egy szépsudarú szilfát: hanem az kiszakadt gyökerestül. Bár ölt volna meg itt Hektór. a vészt tovaűzze a trósztól. kit Akhilleusz ölt meg a vízben: hát ezeket kivetette magából. kanyarogva csobog le a lejtőn. ahogy illan a dárda. 293 . Rettenetes tarajos hullám tört most Akhileuszra. de a víz megtörte a térdét. s ő állni szilárdan már nem volt képes. s a folyó nekitört dühödötten. hogy űzik-e még őt mind a haláltalanok. szomorodva szivében. és hős hordana bajnoki zsákmányt: most nyomorult és csúnya halál zsákmánya leszek csak. rézsút szaladott a folyótól. s mint híd magasult ott. legerősebb. mint a sötét sas támad. kik a tágterü égbe lakoznak.Szólt. az meg. bármíly gyors volt is: hisz az isten mindig erősebb. mély örvényei közt gyönyörű habbal betakarta. mire dárdavető Akhileusz a habok közepébe ugrott partja felől. Ellenem annyit nem vétett egy égilakó sem. Így szökkent Akhileusz: mellén ércfegyvere csörrent rémületes zajjal. mert megijedt. És valahányszor csak vágyott gyorslábu Akhilleusz szembe megállani és megtudni. rézsút foly sebesen. mert azt mondotta. úszott rengeteg ott. partja felé. legjobb daliájuk: hős hullt volna el. iszonyúan zúgva. Mint valamely kertész ha sötétvizü dús patakokból áradatot vezet át kertjén. fölmagasult feketén. mint jó édesanyám. S Péleidész oly messze szökellt. háta mögött. de az élőket mentette vizével. amint ragadozva vadászik. mint bika. sürü ágaival meg föltartotta a szép vizeket. minden szárnyas közt mely a legsebesebb. kézbe kapát tart. valamennyi kavics vele gördül. és a patakterelőt is folyton meg-megelőzi: épp így érte be most Akhileuszt szakadatlan a hullám. szétroncsolta a part peremét. s Akhileusz kiugorva a vízből szökkent már szaladó lábbal tovaszállni a síkra. hogy megszűntesse a harcát isteni hős Akhileusznak. aki elbűvölt hazugul. (lábaival szökdelt. a sok tetemet taszigálta. hogy én páncélos trójaiaknak bástyatövén Phoibosz nyila által pusztulok el majd. fölnézve a tágterü égre: „Zeusz atya. A folyó-isten nem hagyta a hajszát. követte. egy isten sem akad már engem a vízből megkönyörülve kimenteni? Aztán bármi baj érhet. viruló veteményén. áradatát fölverte. s a fövenyt elmosta alóla: s följajdult Akhileusz.

Azt mondom. hogy nem sorsod már leveretni a víz dühe által. és Szimoeisz folyamához ekép szólt átkiabálva: „Drága fivérem. támassz nagy hullámokat. magad is meglátod azonnal. majd elcsendesedik.” Így szólt. megfogták a kezét. az isteni tettre törekszik. szépség meg nem szabadítják. Az lesz sírja is ott. s ő ment .mert nagyon is biztatta az isteni szózat vissza a rétre. amidőn temetését társai tartják.” Így szóltak. sok kavicsot boritok rá. Hát te segíts szaporán. menekülnek a trószok a harcból. és minden patakod nekikergesd. -sodorta. szép fegyverzete sem. zavaros habbal magasodva. s az elönti.” Szólt. takarom tetemére. Ám a Szkamandrosz sem szűnt meg haragudni a hősre. morgott tajtékkal. oly sok iszap halmát hordom. s Akhileuszra rohant. hogy erő. még dühösebben duzzasztotta magasba a habját. hogyha égszakadás idején patakon szalad át. s még tetemét is eltakarom fövenyemmel. Zeusz akaratja szerint: magam én és Pallasz Athéné. isten az égből. térdét a magasba emelve ment Akhileusz a folyó sodrával szembe: s a vízár nem tarthatta föl. holtak tetemével. vérrel. hogy szétszórt csontját se találják majd az akhájok. el ne ragadja a mélyörvényü folyam zuhogása: 294 . s erre Poszeidáón és Pallasz Athéné férfi alakjában sebesen közelébe kerültek. mely majd a mocsár fenekén fog eltemetődni iszapba takartan. Héra nagyot harsant. és harsogva recsegtess szálfákat. S bíborszín hulláma a Zeusz-küldötte folyónak tornyosodott magasan s Akhileuszt elvitte. amely megtelt kiomolt zuhataggal: rajta leszúrt ifjak sok díszes fegyvere úszott és tetemük köztük. ha hajolsz a szavunkra: addig meg ne pihenj az egyenlő ütközetekben.mert a folyóba veszek. s a haláltalanokhoz mentek el onnan. Trója dicső bástyái közé míg nem szoritottad mind be a megszaladót. és bíztatták szavaikkal: köztük először ekép szólt föld rázója Poszeidón: „Péleidész. intünk hát okosan téged. mert most folyton győz. köveket. fékezni e vadszivü férfit. s Hektór lelkét elorozva térj csak a gályákhoz: neked adjuk a harc diadalmát. vizet onts valamennyi mederbe forrásodból. oly nagy erőt küldött neki Pallasz. mint kondás kisfiu. jőjj. sose is riadozzál: mert oly két segitő állt melléd. sose kell neki hordani hantot eztán már. féltette erősen Akhilleuszt. sose reszkess így. fékezzük e férfi futását mink ketten legalább: hiszen ez feldúlja azonnal nagy Priamosz várát.

s égette a holtak testét. hát te segíts szaporán. tusakodni: hagyd a viszályt: hadd űzze akár most rögtön Akhileusz várából ki a trószt: mit nékem a harc. míg ette a tűz s gyönyörű hullámai forrtak. sások. Égtek a szilfák és a füzek s a sürű tamariszkok. úszva az örvény mélyében. hirtelen. azt a sokat. s bele is vess lángokat: el ne térítsen valahogy hízelgőn vagy fenyegetve: és ne pihenjen erőd addig. mely majd tűzbe borít trósz főket. Elszáradt a mező. mert leleményes Héphaisztosz kínozta meg őket. a segítés?” Szólt.” 295 . Mint forr bévül az üst. Mint ma-locsolt kert földje kiszárad. mikor vad tűztől ég el egészen. dúló lángot hoz. ősszel. s forr. Az legelőbb a mezőn lobogott. Én ugyan abbahagyom. elapadt a vizek ragyogása. mint amazoknak mind. s én a fehér-felleghajó Notosz. hogy soha Trója gonosz napját nem háritom el már. vagy a szép víz sodrán erre meg arra.és Zephürosznak hívom elő súlyos viharát a vizek közepéből.s rögtön ekép szólt Héphaisztoszhoz. a káka. hamuvá hamvadtak a holtak. úgy látom. mutogasd tüzeid lobogását. habjai forrtak. te meg égess parti szegélyén Xanthosznak fákat. kínlódtak halak és angolnák. fiad mért tört őrjöngve az áradatomra mások előtt? Hisz nincs nekem ellened akkora vétkem. még akkor se. trójai fegyvert.” Szólt. ha hatalmas láng van alatta. mely a folyó szép medre körül sűrűn nevelődik. kit mind Akhileusz keze ölt meg. mire Héphaisztosz kilövellte az isteni lángot. s megörül szívében a gazda: így száradt ki a rét. szót szólva kimondta: „Héphaisztosz. És égett az erős folyam is. s már tovafolyni se bírt. kelj föl: mert csak te magad vagy egyenlő. hozzá szárnyas szavakat szólt: „Héra. s ő nyöszörögve Héra felé fordult. kik a trójaiak segitői. mélyörvényű Xanthosszal a harcban. s ő fennenragyogó lángját a folyóba vetette. mert hízlalt sertés zsírját olvasztja a lángon. drága fiához: „Sánta fiam. majd ha a harcos akháj ivadékok lángba borítják. míg én nem adok jelt hangos szóval: a nemlohadó láng húnyjon el akkor. égtek a lótuszok is. míg így lángolsz. ha parancsod aképen akarja: ám tegye ő ugyanazt: s én még meg is esküszöm arra. száraz fahasáb tetejében: úgy lángolt a folyó gyönyörű vize. mert ráfú Boreász. meg a szittyók. veled egy-erejű isten nem akad már. fröcsköl körben. én se fogok teveled. meg is állt: kínozta a gőzzel furfangos Héphaisztosz kényszere.

mert dühös és károd kívánja. ők is elálltak. nehezen szedegette a lelkét. pajzstartó Zeusz gyermeke. gyönyörű medrébe simult mind vissza a hullám. ült az Olümposzon. amért az akhájt te elhagytad. hogy lenne határkő: ezzel ütötte nyakon dühös Árészt: tagja elernyedt. és dicsekedve beszélt hozzá. hogy sokkal hadravalóbbnak vallhatom én magamat nálad. Zeusz lánya. hallotta a nagy Zeusz. szidalomszavakat kiabálva: „Mondd. s elnyúlt hét holdon. szárnyas szavakat szólt: „Ostoba. nem tudtad.Meghallotta az istennő. oltotta is el Héphaisztosz az isteni lángot: s ím. már ismét az az ebdongó viszi messze a harcból emberölő Árészt a tömegben. nagyot és egyenetlent. győztes Athéné. hogy e tetteidért most fogsz te lakolni. Pallasz Athénához sebten szárnyas szavakat szólt: „Ó. Héphaisztosz: hisz nem is illik nem múló istent így gyötreni földilakókért. S Aphroditét amikor meglátta fehérkaru Héré. hogy sebesítsen meg. vezette kezénél fogva tovább. azt pedig Aphrodité. rajta. és nevetett örömében a szíve. s rögtön ekép szólt Héphaisztoszhoz.” Így szólt és ragyogó szemmel már másfele nézett.” Szólt. És miután megtört Xanthosz dühe. nyögdelt. sziklát ragadott fel a földről izmos markával. melyet az emberek otthagytak. félelemébresztőn. recsegett a teres föld. míg szemlélte az összecsapó dühös égilakókat. rám rontasz erővel? Látod anyád átkát? amiatt lett most lakolásod. drága fiához: „Hagyd. kutyadongó. utána!” 296 . S már azok egymástól nem is álltak távol: először pajzsbeverő Árész rontott neki érckelevézzel Pallasz Athénának. mindkettőt Héré fékezte. feketét. porral mocskolta be fürtjét. nagyhírü fiam. mért űzöd te az égilakókat harcba dühös-bátran? nagy lelked hajt a csatába? Emlékszel? te tüzelted a Tűdeidész Diomédészt. S magad is ragyogó kelevézzel törtél rám s gyönyörű testem megmartad a harcban: úgy hiszem én. jaj. s körben a roppant ég zengett. s a nagyon dölyfös trószt véded a harcban. nevetett nagy Athéné. a fehérkaru Héra. felcsörrent körülötte a vért. mit Zeusz villáma se ver le: itt sujtotta a véres Arész őt dárdahegyével: ő meg hátraszökellt. Most a viszály meg a többi nagy égilakó közibé hullt súlyosan és szörnyen: két szándék kélt a szivükben: összefutottak erős zajjal. pedig haragos volt.” Szólt s megütötte az aigiszon őt. bojtos hadivértjén.

az úrnő. nem jut eszedbe. lenne ilyen bátor s tűrő. mint a fa lombja: egyszer fölnövekednek. S míg a sokat-tápláló földre rogyott az a kettő. Ennek a népéhez vagy kedves? Meg se kisérled vélünk. 297 . Ám hogy a bér idejét hozták az örömteli Hórák. hogyha a vértes akháj csapatokkal vívni merészel. s olyanok csak. mosolygott rá a fehérkaru Héra. mikor elküldött a királyhoz.” Mondta. hogyha halandókért szállok ki veled viadalra. mit igért volt és nem adott meg. Ám huga őt. hogy elad távol szigetekre. s annak szive. a föld terményein élnek. s szolgáltunk egy kerek évig ott. Ostoba vagy. hogyha a többi verekszik már: szégyen csata nélkül megtérnünk Zeusz ércküszöbű palotája ölébe. kiszabott bérért. szárnyas szavakat szólt: „Lenne ilyen mindaz. S mink haragos lélekkel eredtünk visszautunkra. az erőmmel szembeszegülve: akkor már régen fölhagytunk volna a harccal. és többet tudok immár. úrnője vadaknak.Szólt. Láomedónhoz Zeusz. izmos markával a mellén verte meg Aphroditét. Pallasz már dicsekedve beszélt. Phoibosz. nem lenne helyes. térde elernyedt. Kezdd: hiszen ifjabb vagy. hogy a vár soha meg ne inogjon. s ő rendelkezve parancsolt? Én magasítottam falat akkor a trójaiaknak széleset és szépet. elpusztítva egészen a jófalu trójai várat. de siessünk. szídta erősen. mire ment sebesen Pallasz. S most az erős Földrázó szólt Phoiboszhoz eképen: „Phoibosz. Két kezed és lábad meg akarta kötözni erősen. másszor hervadnak. kik nyomorult lények. hogy a harcot kezdjem. mert öregebb vagyok. csakugyan józanszivünek te se tarthatsz. mért állunk így oldalt? Hisz nem is illik. ezt mondotta. hagyjuk a küzdelmet: verekedjenek ők maguk ott lenn. s hogy rézkéssel mindkettőnk füleit lemetéli. mennyi keservet szenvedtünk mi az isteni népből ketten Trója körül. és. hogy nagybátyjával verekedjék kézitusában. a gonosz. ki segíti a trójai harcost. s a szived megszédült. akkor erőszakkal megcsalt bérünkkel egészen Láomedón. s fenyegetve utunkra bocsátott.” Szólt és visszafelé fordult: szégyelte erősen. hogy minden gőgös trósz vesszen egészen és csúnyán s vele gyermeke és tisztes felesége?” Válaszul erre ekép szólt messzeható nagy Apollón: „Földrázó. s elenyész lelkük. meg azt. mint most Aphrodíté míg segitette Arészt. te kaszáslábú barmokra vigyáztál Ída hegyormának szakadékos rengetegében. lelkében örülve. és nekivetve magát. bérünkért dühösen.

és gúnyos szavakat szólt: „Megfutsz. ki az égilakókra viszályt és cívakodást hoz. kedves lányom. gyors nyila mind kiesett a tegezből. s két csuklóját bal kézzel fogta meg ekkor. s tovasurran a sziklaüregbe elrejtőzni. mint ezelőtt szoktál. bizony. Létóhoz meg az Argoszölő szólt így. a tisztes Héra. hogy viadalra Poszeidáónnal szállani kész vagy. Létó. sose szállnék harcba: keserves felleggyűjtő Zeusz feleségeivel tusakodni: csak dicsekedj tüstént a haláltalan égilakók közt. ha ölyv rohamától fél. hogy öld le. Phoibosz Apollón meg szent Trója ölébe suhant le: mert volt gondja a jólépült vár bástyafalára. otthagyta a tegzét. mintha te rosszat tettél volna előttük?” Erre a szépkoszorús. jobbjával meg a válláról szakitotta le tegzét: és mosolyogva ütötte meg őt ezzel füle mellett. ő. te szemtelen eb. Messzeható? Átadtad a harc diadalmát néki egészen? S engeded őt ingyen dicsekedni? Ostoba. apjának térdére leült. mint itt derekabbal vívni a harcot. és miután fölszedte.” Mondta. a vezérlő: „Én teveled. mennyire több vagyok én.vadra vadászó Artemisz. 298 . Létó meg a görbe nyilat szedegette a földről. végzetük ellen hogy le ne rontsák most az akhájok. hasztalanul minek is viseled te az íjat? Már sose halljalak én dicsekedni apánk teremében. hogy győztél iszonyú nagy erőddel rajtam a harcban. édesapám. de mit se felelt neki messzeható nagy Apollón: ám Kronidész felesége. kit óhajtsz. apja magához húzta a lányt. Jobb is a bérci tetőn vadakat lenyilazni s az erdők szarvasait. s édes nevetéssel kérdeni kezdte: „Mondd. véled melyik égbeli isten bánt így. Sírva suhant el az istennő most. te? nem lesz könnyü. tudd meg. és szídta-gyalázta: „Hogy mersz énelibém ideállni. a Vadűző válaszul így szólt: „Hitvesed. megindult lánya nyomában: az pedig ércküszöbű palotáját Zeusznak elérte.” Szólt. Zeusz váltott azzá: ő adta. mint a galamb. s zokogott: körülötte rezgett ambrosziás szép köntöse. Ámde ha mégis akarsz küzdelmet kezdeni.” Ők egymással ilyen szavakat hallatva beszéltek. mivel nem végzete vesznie attól: sírva ekép surrant tova ő. a fehérkaru Héra ütött meg. míg vergődött. megvívni erőmmel erődnek.” Szólt. tömegében az égilakóknak. haragra gyúltan a Nyílszeretőnek esett. bár nyilakat hordasz: hisz oroszlán vagy te a nőkhöz. hogy erőmhöz mérd az erődet. mert szanaszét szállt mind röpülő por forgatagában.

s ment el a többi öröklétű az olümposzi csúcsra: volt, ki haraggal ment, és volt, aki nagy-dicsekedve; mind a sötétfelhős atya mellé ült. Akhileusz meg ölte a trójai harcosokat s a patás paripákat. Mint amikor füst száll a magasba a tágterü égig, égő városból, s isten dühe szítja a lángot: munkát ad mindenkinek és soknak keserű bajt: így nyujtott Akhileusz munkát és bajt is a trósznak. Állt az öreg Priamosz szentelt tornyán a magasban, és meglátta hatalmas Akhilleuszt: tőle tolongva szöktek a trójaiak riadottan futva, nem is volt már erejük: jajjal sietett le a bástya fokáról, s buzdította a nagynevü őröket ott a falaknál: „Kézben a tárt kapukat tartsátok, míg az egész nép nem fut a várba riadtan: tombol már közelünkben, itt száguld Akhileusz: hiszem én, most jön veszedelmünk. Majd amikor levegőhöz jutnak, mert ideértek, zárjátok be megint a remek kapuszárnyat a zárral: mert félek, hogy e vészes férfi betör falainkon.” Szólt; s amazok kapukat tártak, závárt megemeltek; tárt kapuk adtak most menedéket; Phoibosz Apollón ott kirohant, hogy a vészt tovaűzze a trójaiaktól. Ők meg a város irányában menekültek a tornyos bástya felé, porosan, tikkadtan, a harci mezőről: és Akhileusz hevesen kelevézzel utánuk: a szíve őrjöngött folyton, dühösen vágyott diadalra. Nagykapujú Tróját az akháj fiak így beveszik tán, hogyha Agénór hőst Phoibosz föl nem tüzesíti, Anténór sarját, ki erős és tisztanevű volt. Bátorságot adott szívének, az oldala mellé állt, a halál súlyos kezeit hogy tőle elűzze, bükkfától betakartan, a ködtől elboritottan. S ez, mikor ott meglátta a várdúló nagy Akhilleuszt, megtorpant, s háborgott közben a szíve erősen; felsóhajtva eképen szólt nagylelkü szivéhez: „Jaj nékem, ha tovább szaladok nagyerős Akhileusztól, arra, amerre a többi szökik zavarodva riadtan, így is elér engem, s mint gyávát fog lenyakazni: míg ha hagyom, hogy ezek csapatostul fussanak arrébb Péleidész Akhileusztól, s én gyors lábbal a faltól másik irányba szököm, ki a trójai síkra, s elérem Ídé berkeit, ott rejtőzöm a sűrü bozótban, s estefelé azután a folyóban megmosakodva, izzadságomtól szabadulva jövök haza ismét. Csakhogy az én kedves lelkem mért szól velem erről? Még meglát Akhileusz, mikor arra igyekszem a vártól, ugrik utánam gyors lábbal, megfog, be is ér már: s így a halált meg a véget nem tudnom én kikerülni.

299

Mert iszonyúbb erejű Akhileusz, mint bármelyik ember. S hátha a város előtt mégiscsak elébe kerülnék: hisz hegyes érctől tán még ő is megsebesülhet, lelke csak egy neki is, s mondják, hogy földi halandó: bárha Kronosz fia Zeusz neki adja a harc diadalmát.” Szólt, meg is állt és várt Akhileuszra: s a szíve erősen vágyakozott viadalra kiszállani és tusakodni. És valamint párduc ha kiront a berek sürüjéből, és a vadásszal szembekerül, sose fél a szivében s bár a kutyák csaholását hallja, szaladni nem indul; s hogyha meg is szúrják, vagy megdobják kelevézzel, még lándzsától átjártan sem hagy föl a harccal, míg nem ront a vadászra, vagy az nem sujtja le végkép: úgy a dicsőnevü Anténór fia, bajnok Agénór, nem kívánt hátrálni, amíg ki nem állt Akhileusszal. Teste elé feszitette előre a domboru pajzsot, s dárdával célzott Akhileuszra, kiáltva ekép szólt: „Már bizonyára remélte a szíved, fényes Akhilleusz, hogy ma fogod várát feldúlni a trójaiaknak; ostoba, hisz nagyon is sok baj lesz még körülötte: mert sok erős harcos van a várban, mink, akik abban drága szülőinkért, feleségünkért, gyerekünkért küzdünk és védjük: te meg itt töltöd be a sorsod, bármíly rettenetes, nagybátorságu vitéz vagy.” Szólt, s a hegyes kelevézt súlyos keze elhajitotta; s célba talált, mert térde alatt megütötte a lábát; szörnyü nagyot zendült körülötte az újonan ónból készített lábvért: az az érc meg visszaverődött, át nem fúrta, mivel megvédte az isten-ajándék. Péleidész támadt most isteni bajnok Agénór ellen: csakhogy győzelmet nem adott neki Phoibosz, mert kiragadta Agénórt, és sürü ködbe takarta, s háboritatlanul elküldötte a harc mezejéről. S Péleiónt csellel csalogatta tovább a csapattól: bajnok Agénórnak képét öltötte magára s lába elé odaállt; Akhileusz pedig űzte rohanva. S míg ez a búzaadó síkon kergette Apollónt, mélyörvényü Szkamandroszhoz kanyarodva, s az isten mindig előtte szaladt kicsivel, bűvölte cselével, hogy szakadatlanul azt gondolta, beéri azonnal: addig a trójaiak riadottan futva beértek boldog örömmel a várba; s a vár megtelt a szökőkkel. Nem mertek kívül maradozni a váron, a bástyán, hogy várják egymást, s megtudják, kik menekültek, kik pusztultak előbb: de omolt befelé valamennyi, boldog örömmel, akit megmentett térde s a lába.

300

HUSZONKETTEDIK ÉNEK
HEKTÓR HALÁLA

Félve szaladtak a várban szerte, akárcsak az őzek; ittak, a szomjukat oltották, testük veritékét hűtve, a szép párkánynak dőltek; míg az akhájok vállrafeszült pajzzsal közelebb törtettek a falhoz. Ám Hektórt maradásra kötözte a vészteli végzet trójai bástya előtt a mezőn, Szkaiai kapujánál. Ekkor a Péleidészhez ekép szólt Phoibosz Apollón: „Fürge, futó lábbal, Péleusz fia, mondd, minek űzöl? Földilakó létedre miért kergetsz örök istent? Nem látod, ki vagyok, csak dúlsz-fúlsz nagy haragodban. Lám, nincs gondod a trójaiak riadott seregére, mely teelőled a várba szökött, te meg erre kitértél: engem ugyan le nem ölsz, hisz rajtam nem fog a végzet.” Néki nagyot sóhajtva felelte a fürge Akhilleusz: „Rászedtél, Nyilazó, leg-ölőbb isten, te: a faltól erre lecsaltál; bár sok trószt mart volna fogával földbe előbb, semmint Trójába kerül menekülve. Nagy hírtől fosztottál meg, s kiemelted a bajból könnyen a trósz sereget, nem féltél nagy haragomtól: megbosszulnám ezt rajtad, csak volna erőm rá!” Szólt, és Trója felé tovaszökkent büszke haraggal, gyorsan, akárcsak a díjszerző ló száll szekerével, könnyeden, úgy, ahogy az rohan át kifeszülve a síkon, lábát és térdét Akhileusz oly gyorsan emelte. Őt legelőbb az öreg Priamosz szeme látta meg ekkor, hogy robogott a mezőn s ragyogott, mint csillag az égen, mely kora ősszel kél: s tündöklő szép sugarakkal süt le a sok csillag seregéből éji fejéskor, s Órión ebe néven hívják őt a halandók: legragyogóbb csillag, de nagyon rossz jel, mivel oly nagy forrólázzal emészti a gyarló földilakókat: így ragyogott Akhileusz mellén futtában a vértje. Följajdult az öreg, s verdeste fejét a kezével; majd a magasba emelte kezét, keseregve kiáltott, úgy kérlelte szerette fiát: de az állt a kapuknál, és dühösen vágyott Akhileusszal megverekedni. Szólt az öreg hozzá, könnyek közt tárta ki karját: „Drága fiam, Hektór, egyedül be ne várd ama férfit, távol a társaktól, hogy a végzetedet be ne töltsed nyomban, mert Akhileusz leterít: hisz sokkal erősebb. Jaj, a gonosz, csak aként kedvelnék isteneink is,
301

mint én: akkor azonnal ebek s keselyűk lakomáznák holttetemét: s ez a gyötrő kín tovaszállna szivemből. Sok daliás fiusarjamtól fosztott meg Akhilleusz, ezt átdöfte, amazt távol szigetekre eladta. S most is két fiamat, Polüdórószt s véle Lükáónt nem fedezem föl a trójai várba szorult daliák közt, kit szép Láothoé, a királynő, szült nekem egykor. Ám ha a táborban még él két gyermekem, akkor érccel, arannyal megváltom: van bőven a házban, mert sok kincset adott lányával a nagynevü Altész. Hogyha pedig holtak, s Hádész házába hatoltak, lelkemet és az anyát, a szülőket fájdalom éri. Mégis, a nép számára a fájdalom úgy rövidebb lesz, hogyha te meg nem halsz ugyanúgy Akhileusz keze által. Jer be a várba, fiam, hogy megmentsd bévül a bástyán Trója fiát s lányát; nagy hírt ne szerezz Akhileusznak, és kedves szép életedet te magad ne veszítsd el. Engem, a szánandót is szánj, aki még nyomorultan bírom eszem, s akit aggságom küszöbén siralomnak sorsával sorvaszt Kronidész atya, látom előre, hogy megölik fiam, s eltépik lányaim innen, s hálótermeimet dúlják, s a kicsiny csecsemőket földhöz csapkodják a dühöngő harci zsivajban, s hurcolják menyeim gyilkos kezeikkel a dúlók. S végül nyers husomon marakodnak tán a kapuknál kinn a kutyák, miután testemből kard hegyes érce, vagy kiröpített dárda ragadta magával a lelkem: s melyeket asztalnál házunk-őrizni neveltem én magam; itt isznak véremből, s tébolyodottan nyúlnak el ajtómnál. Hiszen illik az ifjuhoz ez mind, harcban elesve heverni kemény érc vágta sebekkel, mert még holttetemén is minden szép, ami látszik: ámde ha már ősz fürtjeit és őszfürtü szakállát és a szemérmét mocskolják a kutyák a legyilkolt vénnek - földilakót ennél keserűbb sosem érhet.” Szólt az öreg, s ősz hajfürtjét szaggatta fejéről, tépte vadul, de fiának meg nem győzte a lelkét. Másrészről pedig anyja nyögött, sürü könnyeket ontva, fölfedvén kebelét, s emlőjét tartva kezével, könnyeket ontva beszélt hozzá, szárnyas szavakat szólt: „Hektór, drága fiam, tiszteld ezt, s szánd meg anyádat, hogyha e gond-csititó emlőt adtam neked egykor, jusson eszedbe, fiam; s bentről tartsd távol a szörnyű férfit, jőjj be közénk, ki ne állj tusakodni elébe; jaj, nyomorult: hisz hogyha megöl, kiterítve az ágyon én se sirathatlak, te virágom, drága szülöttem, sem sokajándékú feleséged: messze mitőlünk, fürge kutyák falnak föl majd az akháji hajóknál.”

302

Nagy zokogás közt ők így szóltak drága fiukhoz. így könyörögtek; azonban Hektór lelke szilárd volt: állt és várt roppant Akhileuszra, ki egyre közelgett. Mint ahogyan hegyi sárkány vár a közelbejövőre, ártalmas füveken lakomázott, s mérge elönti, rettentően néz, tekeregve a sziklaüregnél: úgy Hektór sose-csillapodó, heves indulatában nem hátrált, ragyogó paizsát támasztva a falnak; s felsóhajtva eképen szólt nagylelkü szivéhez: „Jaj nekem, íme, ha visszamegyek várunkba kapunkon, Púlüdamász fog először szídni-gyalázni, ki kért rá, hogy seregünket a várba vezessem még ama vészes éjjel, amelyen a hős Akhileusz fölkelt a csatára. Nem hallgattam rá, noha jobb lett volna valóban! Most hogy olyan sokakat veszitettem el őrületemben, tartok a trószoktól s nagyuszályú trójai nőktől, még valamely nálam hitványabb íly szavakat szól: »Hektór, bízva magában, a népét elveszitette!« Ezt mondják; de hiszen sokkal jobb lesz nekem akkor megverekednem Akhilleusszal, s haza győztesen érnem, vagy pedig ottvesznem, ha dicsően küzdök a várért. S hátha letenném itt köldökkel-domboru pajzsom és az erős sisakot, s falhoz támasztva a dárdám, úgy mennék a dicsőnevü hős Akhileusznak elébe, és odaígérném Helenét s vele mindama kincset, mit csak Alexandrosz hordott el a görbe hajókon Trója felé, hisz a cívódásnak kezdete ez volt; Átreidáknak adom, hordják el, s minden akhájnak más-más kincset adok, valamit csak rejt ez a város: és meg is esketnék rá minden trójai vént, hogy nem rejt el semmit, de elosztunk kétfele minden kincset, amit csak e hőnszeretett város fala őriz. Csakhogy az én kedves lelkem mért szól velem erről? Úgy ne legyen, hogy elébe megyek, s ő nem könyörül meg, nem becsül, ámde megöl, ha mezítelen állok elébe, könnyen, akárcsak egy asszonyt, mert levetettem a fegyvert. Véle bizony lehetetlen a szikláról vagy a tölgyről szólni csevegve, miként a leány meg az ifju szokása, mint ahogyan hajadonlány szól csevegőn a legénnyel. Sokkal jobb mennél hamarabb nekivágni a harcnak: lássuk: olümposzi Zeusz melyikünknek nyujt diadalmat.” Így töprengett s várt; Akhileusz meg jött közelébe, mint maga Árész jő, a sisakrázó, a csatázó; Pélion ormán nőtt iszonyú kőris-kelevézét rázta a válla fölött, s körülötte az érc ragyogott, mint fennlobogó tűzláng, vagy mint hajnalba kelő nap. Megremegett Hektór, amikor meglátta, bevárni már nem merte, a várkapu mellől félve futott el.

303

És Akhileusz, gyors lábában bizakodva, rohant rá. Mint hegyek ölyve, a legsebesebb valamennyi madár közt, félénkszívü galambra vadászik, könnyü rohammal: s ez ki-kitör remegőn, hanem az víjjogva közelget, sűrűn csapva le rá, mivel űzi utána a lelke: így támadt Akhileusz egyenest neki: Trója falánál félve futott Hektór; és térdét gyorsan emelte. Ekkor az őrhely előtt, meg a szellős vadfügefánál végig a fal mellett, a szekérúton száguldtak: és odaértek a kettős szépvizü kúthoz, ahonnan mélyörvényü Szkamandrosz két forrása előtör. Egy forrás langyos vízzel bugyog, és körülötte száll a magasba a gőz, mint füst, ha lobognak a lángok; másiknak vize nyáron hűvös, akárcsak a jégnek zápora, vagy mint hó, vagy mint kristályba fagyott víz. Ott vannak közelükben a szépkövezésü medencék, jó széles gödrök, melyekben a drága ruhákat trójaiak feleségei és szép lányai mosták régen, békében, mielőtt az akháj sereg eljött. Erre rohantak el ők, menekülve ez, űzve a másik; nem hitvány a futó, de az űző még derekabb volt és gyors; mert nem is áldozat-állatot és nem ökörbőrt kívántak, mely a gyors versenyző férfiu díja, ám a lovas Hektór lelkéért futva szaladtak. Mint ha patás versenyparipák vágtatnak a jelző cél-oszlop körül: és nagy díj vár ott a nyerőre, drága triposz, vagy nő, ha halottat tisztel a verseny: éppígy örvénylettek ezek sebesen Priamosznak vára körül háromszor: az isten mind odanézett. S köztük az emberek, istenek apja beszélt legelőször. „Jaj, be nagyon szeretett férfit látok szemeimmel, mint űzik bástyák körül őt: sír bennem a lélek Hektórért, ki ökörcombot sokat égete nékem, sokvölgyű Ídé tetején, máskor meg a várnak legmagasán: és most ott űzi a fényes Akhilleusz fürge futó lábbal, Priamosz városfala mentén. Istenek, ezt fontoljátok meg, döntsetek ebben, mentsük-e őt ki a végromlásból, vagy pedig immár hagyjuk, hogy, noha hős, végleg letiporja Akhilleusz?” Így szólt erre az istennő, a bagolyszemü Pallasz: „Mit mondtál, te sötétfelhős, ragyogó-villámú édesapánk? A halandót, régen sorsnak-adottat újra föloldoznád a riasztóhangu haláltól? Tedd; de mi többiek ezt mindnyájan nem helyeseljük.” Válaszul erre ekép szólt fellegtorlaszoló Zeusz: „Bátran, Trítogeneia, derék lányom: hisz e szókat nem mondtam komolyan, s teneked kedvezni kivánok: tedd csak, amit jónak tart elméd, és ne habozzál.”
304

Szólt, buzdítva a már rég elszánt Pallasz Athénét. Útnak eredt ez, olümposzi csúcsrol alászökkenve. Hektórt gyors Akhileusz ezalatt folyton nyomon űzte. Mint amikor szarvasborjat ver az eb föl az erdőn fektéből, s azután völgyön-szakadékokon űzi; és ha az elrejtőzik a sűrübe búva riadtan, addig inal szimatolva, amíg föl nem leli újra: így Hektór se tudott elbujni a gyors Akhileusztól, mert valahányszor a dardanidák kapujának iramlott, hogy nekifutva a jólépült tornyokhoz elérjen, honnan a társak tán föntről óvnák nyilaikkal mindig elébe csapott Akhileusz, s nekiűzte a síknak újra: pedig sebesen surrant a torony fele folyton. Mint aki álmában kerget valakit, de hiába: mert nem tud menekülni amaz, de nem éri be ez sem: így nem tudta elérni az őt, s ő sem tovaszökni. Mégis, a végzettől Hektór most hogy szabadul meg, hogyha nem áll oda még egyszer, legutolszor Apollón, oldala mellé, hogy térdét, erejét tüzesítse? Népe felé tiltón intett Akhileusz a fejével, hogy keserű nyilait Hektórra ne lőjje ki senki: el ne rabolja a hírt, és második ő ne maradjon. Végül amint negyedízbe kerültek már a kutakhoz, Zeusz az arany mérleghez nyúlt, s a magasba emelte s hosszuranyujtó vég két sorsát tette be abba: Hektórét meg Akhilleuszét, s tartotta közepén ő maga: és Hektór végzet-teli napja lesűllyedt Hádész háza felé; elhagyta azonnal Apollón. S most Akhileuszhoz ment a bagolyszemü Pallasz Athéné, oldala mellé állt, s hozzá szárnyas szavakat szólt: „Most bízzunk, Zeusznak kedves, ragyogó nagy Akhilleusz, abban, hogy nagy hírt hordunk az akháji hajókhoz, Hektórt elpusztítva, akármíly éhes a harcra. Ő most már többé mielőlünk nem menekülhet, bárhogyan is kínlódik a messzeható nagy Apollón, pajzsos Zeusz atya lába előtt fetrengve a földön. Állj meg most, és fujd ki magad: hanem én odalépek Hektórhoz, s majd ráveszem őt, hogy a harcra kiálljon.” Mondta Athéné; s ő így tett, lelkében örömmel: érchegyü dárdájának dőlt, egyhelybe megállott. Pallasz meg tovaszállt, s utolérte az isteni Hektórt, s Déiphoboszhoz volt érc-hangra s alakra hasonló. Oldala mellé állt, s hozzá szárnyas szavakat szólt: „Testvérem, be nagyon rég üldöz a fényes Akhilleusz, fürge futó lábbal, Priamosz városfala mentén; most már álljunk meg, s kergessük vissza mi ketten.” Néki sisakrázó deli Hektór válaszul így szólt: „Déiphobosz, téged szeretett legjobban a szívem
305

és fönt röppent el az érchegyü dárda. s hosszúárnyú gerelyét csóválva vetette: ám ragyogó Hektór. hisz apánk meg anyánk kérlelve karolta hosszan a térdemet. most lesz lakolásod mindama társaimért. a bárány. hogy elébed álljak a harcban. míg. hogy ki ne jőjjek (mert mind ennyire félnek a várban): csakhogy az én lelkem gyötrő gyász marta belülről. Minden erődet idézd hát föl: most kell a csatában bátornak lenned s derekasnak a dárdavetésben. Majd mikor útjuk után egymás közelébe kerültek.mind közt.” Így szólt. Nem menekülhetsz már. míg egy közülünk nem hull el a harcban. Rajta. akár leigázlak. ha kimondjuk az esküt: nem csonkítlak meg csúnyán. s földbe csapott. akár lehanyatlok. kik a legjobb őrzők és tanuk is lesznek.” Görbén fölfele nézve felelte a fürge Akhilleusz: „Gyűlöletes Hektór. Hektór. mertél messze kijönni értem a bástya mögül. mert egymás ellen gonoszat terveznek örökké: így köztünk se lehet se barátság.” Másodszor szólt most a bagolyszemü Pallasz Athéné: „Testvérem. csöppet se kiméljük dárdáinkat. holttetemed kiadom: te is így tégy vélem. ahogy eddig. nép pásztora. de kihúzta Athéné és Akhileusznak adta megint. mert amikor megláttál. akiket dárdád dühe ölt meg.” Szólt. az isteneket hívjuk tanukul. szólt a sisakrázó Hektór Akhileuszhoz először: „Nem futok én. gyorsan fog Pallasz Athéné dárdámmal leigázni: bizony. ha a harc diadalmát Zeusz nekem adja. sem pedig eskü. ne beszélj nekem eskükötésről. a szilárd csatavívót. jól látva. Mert nincs szerződés az oroszlán s emberi faj közt. vérrel elégítvén ki Arészt. s a lelkedet én veszem el viadalban: ám miután leveszem rólad szép fegyveredet mind. hamar kikerülte: mert lebukott. és sosem ért egyet lelkében a farkas. Hát csak harcoljunk hevesen. vagy dárdád dönti halálba. hadd lássuk: tud-e minket Akhilleusz elpusztítani és véres zsákmánnyal eredni görbe hajóikhoz. Hektór ekkor a tisztanevű Akhileuszhoz ekép szólt: 306 . és körben könyörögtek a társak. odabent ül a többi. szerződés. Akhilleusz. előled: háromszor menekültem a vár körül. de most már lelkem küld. kit Priamosz s Hekabé testvéremül adtak: most azután érzem: még jobban tisztel a lelkem. Péleusz fia. és ravaszul vezetett a bagolyszemü Pallasz. már. észre se vette. lám. és rohamodra féltem várni.

mely legszebb a nagy égen: így ragyogott a sugár nagy Akhilleusz dárdahegyéről. jobbjával csóválta. hát isteneink elhívtak már a halálba. lapuló nyulat elragad onnan: így támadt Hektór. mely a viharterhes felhőkből surran a síkra s gyönge kicsiny bárányt. nincs messze valóban. lóforgós dísszel: sok szép rojt szállt körülötte. hogy kelevézt adjon: hanem ez nem volt közelében. szívből védtek előbb. a csúnya halál közelít. csakhogy a bástya mögött áll ő. mely csüngött oldala mellett. Íme. s döfd mellembe. ha isten részedül adta. nem ütöd hátamba a dárdát. Rárontott Akhileusz is: erővel telt meg a lelke: mesterien remekelt gyönyörű pajzsát feszitette melle elé.„Elvétetted. s nézte a szép testet. pedig így dicsekedtél. Csak hol a vállperec elkülöníti a vállat a nyaktól. hol a leghamarabb vesz a lélek: ebbe ütötte a lándzsáját a heves nagy Akhilleusz. hát csak ügyes fecsegő voltál. akik segitettek. miként magasanrepülő sas.” Szólt. hol sérthetné a leginkább. bár befogadnád azt testedbe egészen: könnyebb lenne a háboru rögtön a trójaiaknak. de most te kerüld ki az én kelevézem ércét. Akhilleusz. gyors lövedéke amért a kezéből hasztalanul szállt: állt lesütött szemmel. 307 . Ekkor a szívében sorsát meglátva kiáltott: „Jaj. Azt hittem. hogy az oldalamon van Déiphobosz hős. de a sorsom mégis elér most. ki a sorsom Zeusztól meg nem tudhattad. Csak legalább gyáván s hír nélkül hullni ne kelljen: végső nagy tettem tudják meg a megszületendők!” Így szólt. meggörbülve csapott le. szavak elcsavarója. hogy megijedve feledjem a harcot s harcierőmet. torka maradt szabadon. lengett ragyogó. a hős Hektórra dühödve. elorzott. rád rohanok csatavággyal. mit köribé sűrűn remekelt Héphaisztosz aranyból. mit Patroklosz hőserejét leteperve. Mint ha a többi közül kiemelkedik éji fejéskor Esthajnal szép csillaga. isteni hős. s hosszúárnyú gerelyét csóválva vetette. s Péleidész pajzsát nem vétve találta középen: messze lepattant onnan az érc: Hektór dühre lobbant. nem menekülhetek el: mert már rég kedves a vesztem Zeusznak s messzelövő sarjának. Annak a testét meg végig betakarta a szép vért. forgatta a jóhegyü kardot. kifogyott kőris-kelevéze: hát a fehérpajzsos deli Déiphoboszra kiáltott. széles erős kardját. és rántotta ki nyomban a jóhegyü kardot. így csalt meg Athéné. Csakhogy nem szaladok. hogyha te pusztulnál: te vagy itt legfőbb veszedelmünk. négyormu sisakja.

Porba rogyott. Bár engem magamat késztetne erőm meg a lelkem nyers husodat falnom darabokban: olyat cselekedtél.” Erre sisakrázó Hektór szólt néki halódva: „Jól ismertelek én. hogy nagy Akhilleuszhoz tudjon még szólni szavával. aki így szólt köztük. arrébb tette le. mikor énrám Zeusz atya küldi el azt. bármi vitéz vagy is.” Görbén fölfele nézve felelte a fürge Akhilleusz: „Sem térdemre ne kérj engem. hogy míly szép termete és az alakja Hektórnak: s nem akadt. s az érckelevézt kiragadta a holt teteméből. aki szült. nem hittem.” És amidőn így szólt. a szomszédjára tekintve: 308 . a holtnak. s térdedre is és szüleidre. elpusztít Szkaiai kapujánál. hogy Parisz és vele együtt Phoibosz Apollón. ebek s keselyűk hada tép szét téged rútul. s az ifjúságot. hisz sokkal erősebb bosszúlóul a görbe hajóknál hátramaradtam. és engem semmibe vettél. a halálnak vége borult rá: lelke a tagjaiból kiröpült s Hádészba lesurrant. rajtam akháj ebeket lakomázni ne hagyj a hajóknál: vedd inkább az aranykincset meg a sok rezet értem.” Mondta. ahogy illik. erőt odahagyva.” Néki sisakrázó Hektór bágyadva ekép szólt: „Kérlek a lelkedre. s őt elhamvasztják az akhájok. mert távol voltam: te bolond. hogy te magad menekülsz. bámulták. hússzor mérnék ki a díjad és idehordoznák elibém.gyönge nyakán másoldalt jött ki a dárdahegy újra: gégéjét a nehéz érc mégsem vágta keresztül. még ha akár tízszer. aki rá nem ütött sebet ekkor. majd válláról húzta le véres fegyvereit. meg a többi haláltalan isten. még úgy sem tesz kerevetre édesanyád. Gondold meg: ne legyek néked majd isteni átok aznap. hogy a trójai férfiak és nők nékem. íme. Most a kutyákat már nem akad. míg Patrokloszt kiraboltad. S még a halotthoz is így szólt ekkor a bajnok Akhilleusz: „Halj meg: s én a halált akkor fogadom. s térdedet. kutya. azt hitted. ki elűzze fejedtől. Köribé tódultak a többi akhájok. S volt. s dicsekedve beszélt mellette Akhilleusz: „Hektór. hogy szavaimmal meghatlak: hisz vasból van kebeledben a szíved. hogy majd keseregve sirasson. mit neked édesapám és úrnő édesanyám ad: s add ki nekik tetemem. a máglya tüzét adják. sem szüleimre. még többet igérve: meg ha saját tested súlyát hozná el aranyban Dardanidész Priamosz. sorsán sírva. megoldtam. mert a kutyák s keselyűk fognak fölfalni egészen.

mint együtt a többi: rajta. minthogyha a trójai büszke fellegvár hamuvá lett volna egészen a tűztől. és szárnyas szavakat szólt: „Kedvesek. a kedves is így zokogott.” Volt. Apja. éjszinü fürtje elomlott. mígcsak élek az élők közt s jó térdem emelni tudom még. én ott is fogok emlékezni a drága barátra. Megfosztotta a vértjétől őt fürge Akhilleusz. így sokkal könnyebb elbánni a hőssel. néven szólongatva külön-külön is valamennyit: „Hagyjatok. bizony. most. egykor szép feje mélyen porba merült: mert Zeusz odaadta a rosszakaróknak immár. vagy. és csúfságot tervelt Hektór tetemével: mert inait mindkét lábán átfúrta egészen. sarkától a bokáig. édeseim. fölverte nyögésük a várost: éppenolyan volt ez. akháj ifjak. agg koromat tán még ő is tisztelve tekinti 309 . fetrengve a trágyán. szekérre kötözte: fölhágott maga is. és szörnyen följajdult. most mi a tervük a trójaiaknak. hogy megcsúfolják őt otthona földjén. a lovak nemkésve röpültek: por gomolyult a továbbhurcolt tetem útja nyomában. körülötte a népet rázta a nagy sírás. argoszi nép fejedelmei és vezetői. ostora indított. ragyogó fátylát pedig elhajitotta messzire. majd az akhájok elé állt. noha nincs már Hektór. míg a halott testen sebet ejtett. hogy az istenek ezt a vitézt leigázni megadták. hadd megyek én el a városból az akháji hajókhoz: hogy kérleljem a rémületeskezü szörnyeteg embert. elhagyják-e magas váruk. s fejjel a porban hogy hurcolja. s ezt vigyük arra magunkkal: nagy viadalt vívtunk ki: megöltük az isteni Hektórt. s Hádész házában ha felejtés hull is a holtra. Csakhogy az én kedves lelkem mért szól velem erről? Fekszik a gályáknál siratatlan s eltemetetlen Patroklosz: pedig őt el nem feledem soha. hadd tudjuk meg. őt.” Szólt. mint amikor lobogó tüzeket hajigált a hajókra. ökörbőrt vont azon által. paiéónt zengve siessünk vissza a görbe hajókhoz. bármint aggódtok is értem. ki nekünk több bajt okozott. Csak nehezen tudták fékezni az agg fejedelmet. Rajta.„Jaj. fölrakta a nagyszerü fegyvert. akihez mint istenhez könyörögtek a trószok. őt. aki így szólt. miután elesett ő. hogy haragos nagy gyászában ki ne rontson a várból: esdekelőn szólt mindjükhöz. látva szülöttét. benne maradni akarnak. tegyünk próbát fegyverrel a városuk alján. Így azután feje porral lett tele: most pedig anyja tépte haját.

s trósz nők közt Hekabé kezdett panaszos zokogásba: „Gyermekem! én nyomorult. míg szive vert hevesen. hogy nagy edényt tegyenek föl a tűzre: az isteni Hektórt várja meleg fürdő. Péleusz. ki nem sejtette. ki éjjel s nappal a várban büszke dicsőségem voltál. aki szülte.” Sírva eképen szólt. meg én is.” Szólt. Andromakhé szemeit sűrű éj lepte be nyomban: hátrahanyatlott bágyadtan. mi esett a kapuknál: mert hallottam anyósom hangját: s íme. lent meg a térdem megdermed: Priamosz fiait közel éri a baj tán. tűrni keservet.és könyörül: hiszen őneki éppen ilyenkoru apja van. de elért a halál meg a végzet. távol a fürdőtől. zokogással. állva maradt a falon s szétnézett: s látta. csillámló kétrétü ruhát. És miután odaért a tömegbe. hogy bátor Hektórt elvágta a fényes Akhilleusz várunktól. minek éljek. anyja. de rettegek attól. megremegett. hogy őt Akhileusz keze által. halt volna meg itt a karomban: eltelhettünk volna a sírással. ámde a legtöbb kínt rám mérte közöttünk: mert oly sok viruló fiamat sujtotta halállal. s vészokozó bátorságát megszűnteti immár. zugolyában a nagy palotának. Csakhogy a bástya felől meghallva a jajt meg a sírást. és földre esett le a cséve kezéből: széphaju szolgaleányaihoz pedig íly szavakat szólt: „Kettőtök jőjjön. amint őt vonszolják a mezőn: a sebes paripák kegyeletlen hurcolják az akháj öblös gályák közelébe. hogyha te meghaltál? te. s a teremből mainászként kirohant a szabadba. lássam. körülötte nyögött az egész nép. s elhagyta a lélek. sose hátrált senki elől sem. leigázta a fényes Athéné. amikor hazatér a csatából. Hektór felesége pedig még mit se tudott: mert még nem vitte igazszavu hírnök néki a hírt. a szívem már torkom fele ver kebelemben. egyedül s most üldözi messze a síkon. mint emez egy Hektórt. hogy férje kapun kívül maradott lent: most szövetet szőtt épp. akiért Hádészba taszít majd engem az éles kín. s mintha csak isten volnál. míg éltél. 310 .” Így szólt jajszóval. ki a trójaiak vesztére nevelte sarját. védted a férfiakat Trójában. mert védted a nőket. noha búsulok értük. Annyira mindet sem siratom. Bárcsak a hír sose érne fülembe. mely őt űzte. a balsorsú nyomorult. vele mentek a szolgaleányok. tiszteltek: hisz nékik drága dicsőség voltál. sok tarka virággal: széphaju szolgaleányainak pedig adta parancsát. a bástya fokához. messze előrerohant. hiszen sohasem maradott a sereg közt. balga.

támadja goromba beszéddel: »Eltakarodj. aki vágyakozott a halálra. Mert hisz a sors megfosztja barátaitól is az árvát: mindig földresütött szemmel jár.És ragyogó ékét mind messzire szórta fejéről: csattokat és homlok-szalagot meg a haj szoritóját. mégis csak robot és siralom lesz része ezentúl néki. sem néked e gyermek. az apád miközöttünk nem lakomázik!« S majd könnyes szemmel fut a gyermek az özvegy anyához. amikor kicsi voltam. S hogy föllélegzett. elkergeti őt az ebédtől. keserű bánatba merülten házad ölén. s éri a nedv a fiú ajakát. Apja barátaihoz jár el nyomorában a gyermek. hisz bennük már sose fekszel. s szive eltelt édes örömmel. s a fiunk csecsemő még. és fátylát. jó puha párnákon. könnyes az arca. 311 . vagy a dajka ölében. S könnyes akháj viadalmakból ha meg is menekül majd. a trójai nők közt. nincs rájuk szükség. Hektór. csak birkavelőt s a juhok java húsát: és ha elálmosodott s odahagyta a gyermeki játszást: akkor az ágyában szunnyadt. S tán kinek apja is él. ezt mondta a trójai nők közt: „Hektór! én nyomorult! így hát egy sorsra születtünk mindketten: Priamosz házában. s megtért kebelébe a lélek. és fölfogták őt. poharát kissé odanyujtja. ámde dicsőségedre a trószok. Trója ölén te. mivel mezejét mások szántják el erővel. ki előbb apjának térdein ülve mást nem evett. hisz elvesztél. nyomorultak: mert nem lesz neki. Sógornők. Téged a görbe hajók mellett. miután a kutyák már meztelenül téptek: pedig itthon fekszenek ékes könnyü ruháid. megfosztva a drága apától Asztüanax. Most majd csak szenved. sürüerdős nagy Plakosz alján. Éetiónnál: ő táplált. kit a trójaiak tiszteltek e névvel: mert egyedül védted váruk kapuját meg a bástyát.” Szólt és felzokogott. és ennek köpenyét. Asztüanax. én meg Thébában. gyámolitója. szép hímzései női kezeknek. minek nemzett a világra? Most te leszállsz Hádész házába. Én ezeket most mind lobogó lángokba hajítom. távol szüleidtől majd nyüzsgő férgek falnak. ángyok sűrű sora állt körülötte. és itt hagysz engem. a földnek ölébe. hogy ragyogósisakú Hektór hazavitte Éeitón házából őt nagy nászadományért. kit szültünk. de nem éri az ínyét. özvegységben. mely ajándék volt arany Aphroditétól aznap. vele sírtak a trójai nők is. tört hangon zokogott. megveri öklével. sorsvertet balsorsu. meghúzza amannak az ingét: és aki megkönyörül.

Közben a büszke királyt. még a patás lovakat ki ne fogjátok szekerünkből. míg minden fegyvert levetettek a társak. mert vassal a torkát elvágták. És odaültek a gyors Akhileusz bárkája elé mind rengetegen: s Akhileusz osztotta a nagyszerü bő tort.” Szólt. ő csengőszavu hírnökeit küldte paranccsal. Hosszusörényü lovát háromszor a holt körül űzte mind. hogy nagy edényt tegyenek föl a tűzre: talán Akhileuszt már 312 . még Hádész háza ölén is: most mindent megadok néked. szétszéledtek: mind a saját bárkája felé ment. idevonszolván. csakhogy a mürmidonok seregét nem hagyta Akhilleusz oszlani. Sok hószínü barom hörgött. mekegő kecskék. Ázott ott a föveny könnyektől. járuljunk kocsival. míg az akhájok.” Szólt. szeretett sok jó haditársam. s férfiölő keze ott nyugodott kebelén a barátnak: „Örvendj. Köztük Péleidész kezdett panaszos zokogásba. mit előbb megigértem. s itt nyakazok le tizenkét szép trósz ifjat a máglyád mellett. És amidőn Agamemnón sátra elébe elértek. mind felzokogott. nyeritő lovukat meg eloldták. juhok is seregestül. és a tetem mellett körben vér folyt ki vederszám. s Akhileusz kezdette a sírást. fegyverük ázott. sorra fehérfogu sertés is hájban-virulóan pörköltetni feszült Héphaisztosz lángja fölébe. Patroklosz. harc-szerető társakhoz ilyen szavakat szólt: „Gyorslovu mürmidonok. lóval közelébe.HUSZONHARMADIK ÉNEK VERSENYEK PATROKLOSZ TISZTELETÉRE Így jajgattak azok várukban. oly riadalmas harcos volt. érceset és ragyogót. akkor majd kifogunk s mindannyian itt lakomázunk. kit vágyva sirattak. és sírt: Thetisz ébresztett vágyat zokogásra. hogy lejutottak a Hellészpontoszhoz s a hajókhoz. gyorslábú Péleidészt már hős Agamemnónhoz vitték az akháj fejedelmek. nagy haragomban. nagy nehezen vették csak rá. szive oly szomorú volt. nyersen adom Hektórt. Majd miután örömünket leltük a bús zokogásban. az ebeknek. siratni Patrokloszt: hiszen íly tisztesség jár a halottnak. érted a meggyilkoltért. és csúfságot tervelt Hektór tetemével: Patroklosz kerevetje előtt teritette a porba arccal.

míg Patroklosz a máglyán nincs. mikor élni születtem. nem is illik. hogy elestem. aludni. ettek a társak: s lelkük nem maradott híjával a dús lakomának. akkor mind hazaindult már sátrába. Mást mondok neked és kérlek. hallgass a szavamra. nép fejedelme. isteni képü Akhilleusz. mint mikor élt. elűznek a lelkek. mert gyászos ölésnek az átka sujtott: Amphidamász gyerekét öltem meg azon nap. tették a parancsát. s esküdve ekép szólt: „Zeuszra. míg élők közt vagyok én még. és odaállt a fejéhez. engem a gyűlölt végzet nyelt el. S Péleidész morajos tenger partján lepihenve. halmot nem emeltem. hordják ide mind. Hantolj el mielőbb. holtunknak. s nagyon is hallgattak rá. a gondot eloldta szivéből. Ámde miként palotátok ölén együtt nevelődtünk. Akhilleusz? Éltemben sose tettél így. hogy deli trójaiak fala alján leld a halálod. édesen omlott rá: hisz fénylő teste kifáradt. s nem hagyják. amit kaptam. Majd miután elverték végül az éhet. s nem nyírom le hajam: hiszen úgysem lesz a szivemnek ekkora bánata már. hogy túl a folyón közibük keveredjem.” Szólt. s a nép dolgára mehessen. Akhileusz. jussak Hádész kapuján túl. mélyen nyögve hevert. távol a csontjaimat ne temesd. akkortól. S most a szerencsétlen Patroklosz lelke közelgett. Árnyai így a kiszenvedteknek. hol a part peremét mosogatta a hullám. dühödten a kockadobás közt: 313 . nagykapujú Hádész körül így vaktába bolyongok. és ugyanígy a te sorsod is. a tiédtől. testét ugyanoly ruha födte. ki isteneink legjobbja s a legmagasabbja. embereid fáért. fürdő nem közelítheti meg fejemet. míg Hektórt üldözte a sokszelü Ílion alján. hogy az éji homályba vihesse magával: hogy gyorsan hamvassza el őt az a nempihenő láng itt a szemünk láttára. Már mi az életben sose fogjuk távol a kedves társaktól szövögetni a terveket. tiszta helyen. hogy apám Opoeiszból csöppnyi koromban hozzátok vezetett. ha a máglya tüzét megadod már. Éppenezért lássunk neki most gyászos lakománknak. Ám ő állhatatos maradott. s már énrám gondolni felejtesz. két szép szeme. balgatag és nemakarva. tömegében a mürmidonoknak. Nagy sebesen vacsorát készítvén. Megmarkolta az álom. s hozzá íly szavakat szólt: „Alszol. ami illik. hangja és nagy termete is. hogy a szennyes vért lefürödje magáról. Agamemnón. a szomjat. reggel azonban küldd. éppenolyan volt. csak most. Add a kezed.rávehetik. kérlek szomorúan: hisz soha onnan nem jövök el hozzád.

” Szólt.ekkor a lónevelő Péleusz házába fogadva gondosan ápolt és melléd fegyvernökül osztott: így csontunkat is együtt fedje be kétfülü korsó. az úrnő. mért jöttél ide hozzám mindezeket megmondani sorra? Hisz én az egészet teljesitem buzgón. haditársa a bajnoki Ídomeneusznak: s végig a parton a földre vetették. ki-útra kanyarba is egyre. öszvérekhez erősítették. fakidöntő fejszét hordva kezükben s jólsodrott kötelet. le-útra.” Szólt. harcosok és szekerészek most szekerükre szökelltek: mind a lovas legelől. S mind a favágó tuskót vitt: így adta parancsát Mérionész. s meg nem fogta: a lélek a föld mélyébe sziszegve füstként szállt tova és ámulva ijedt föl Akhilleusz. s véghezviszem azt. mit anyád nyujtott át néked. jajongva. árnykép is. gyalogok felhője utánuk ment: s Patrokloszt ott vitték a középen a társak. Elfedték tetemét a lenyírt fürtökkel egészen. hanem élete csöpp sem az árnynak: mert a szegény Patroklosz lelke került közelembe. zokogásvágyat keltett vele mindegyikükben: s mígcsak a rózsásujjú Hajnal nem közelített. És miután a tömérdek fát már mind odadobták. érccel övezkedjék mindjük. ott le is ültek mind sürü sorban. bárdjaik élével vágtak ki sietve hatalmas lombhaju sok tölgyet: riadalmas nagy recsegéssel dőltek a fák: mindet szétvágták most az akhájok. összeütötte a két tenyerét. hát csakugyan van Hádész háza ölében lélek is. sírtak a szánandó holttestnél. a bajnok Akhilleusz elrendelte azonnal a harcos mürmidonoknak. Mentek azok. ott. vezetőjük volt a vitézlő Mérionész. jaj. drága arany. s kedves kezeit vágyón nyujtotta feléje. Ámde kerülj közelébb: hadd tudjunk. s szekerükbe befogják ménjeiket. 314 . Majd Agamemnón férfiakat s öszvéreket indított el a fáért minden sátorból. hol Akhilleusz Patroklosz s a saját nagy sírhalmát kijelölte. amit óhajtsz. keltek s fölvértezkedtek azonnal. bár kis időre.” Erre a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Mondd. Majd hogy a forrásdús Ídé völgyébe elértek. édes szeretett fő. mindent elrendelt: s csoda! mint maga. haditársa a bajnoki Ídomeneusznak. legelől lépdelt a sok öszvér: hágva föl-útra. s verve a földet vágytak ezek ki a síkra kerülni a sűrü cserésből. egymást átkarolón jóllakni a bús zokogással. panaszos szavakat szólt: „Ó. éppenolyan volt. és itt állt az egész éjjel nyöszörögve.

ezekből most kettőt nyakazott le Akhilleusz és odadobta. néked adom hajamat.” Szólt. Hív ebe számra kilenc volt Patroklosznak. hogy majd hogyha megérkezem újra a drága hazába. s mi fogunk itt munkálkodni. szent áldozatot mutatok be. lenyírta. s a haját szeretett bajtársa kezébe helyezte. mit előbb megigértem. akiknek legfőbb gond e halott: de maradjon mind a vezér itt. hízott kos hullt tömegestől ekkor a máglya előtt. és négy meredeknyaku szép paripát is nagy sebesen máglyára rakott.és a fejét támasztva Akhilleusz fogta mögötte búsan. És százláb magasan s ugyanoly szélesre emelték: majd szomorú szívvel tették tetemét tetejébe. amit kijelölt nagy Akhilleusz. hogyha Akhilleusz most nem kéri ekép Agamemnónt: „Átreidész (hisz az argoszi nép a te szódra leginkább hallgat). ahol illatozó oltárod. olajjal telt korsókat tett kerevetje mellé még. s küldte a tűz lángját. majd kiemelte hájukat és betakarta a holtat a büszke Akhilleusz véle egészen. melyet Szperkheiosz folyamának nagyranövesztett. Íme tizenkét büszkeszivű hős trójai ifjút 315 . amit kért. felsóhajtva beszélt. ott. S tán a nap is zokogásuk közben száll le az égről. És hogy elértek a helyhez. míg nézte a borszinü tengert: „Szperkheiosz! Péleusz. sóhajtva erősen. ott tették le. Így ígérte az agg. az apám. szent ligeted van. de te nem tetted meg. és adj vacsorára rendeletet. Most. Patroklosz. Csámpáslábu barom. az állatokat köribé magasítva. majd a nemes trószok seregéből ölt le tizenkét ifju vitézt érccel. szétoszlatta egyenlő gályáikhoz a népet. vas-erővel hadd legelésszen. néven szólítva barátját: „Örvendj. még Hádész háza ölén is: most mindent megadok néked. megnyúzták. Följajdult azután. Mást gondolt most köztük az isteni fürge Akhilleusz: szőke haját. vigye sírba magával. mert kitünő társat küldött Aidészhoz. már csak a máglyarakók rakták egymásra a fákat. tervelte eszében a rosszat. és zokogásvágyat keltett vele mindegyikükben. be hiába fogadta. miután soha nem térek meg a drága hazába. Oszlasd őket a máglyától. száz ökröt s ötven kost vágva le forrásodnál. s a sok fát rakták néki halomba. máglyától messzebb állva.” Meghallgatta a szót sereget-vezető Agamemnón. Mézzel. Patroklosznak adom hajamat. a bús zokogással jól is lakhat az ember.

és a szegény Patroklosznak lelkét hivogatta. míg a barát csontját égette. majd sáfrány-leplét teritette a vízre a Hajnal. Patroklosz máglyája pedig nem gyúlt lobogásra. s íly szavakat szólt: „Én nem ülök le. félrevonult attól s két szélhez küldte fohászát. hírt hozva a fényről. és öntözvén áztatta a földet. aithiopok mezejére. hogy testét ne sebezze a vágta: Phoibosz Apollón meg kék felhőt küldve a síkra égi magasságból. fúva erősen. Zeusz lánya vigyázott éj s napon által. aki csak most nősült és meghal s nyomorult szüleit szomorítja: így sírt. Ők hevesenfúvó Zephürosznál épp lakomáztak együtt mind: száguldva futott oda Írisz.esz meg a tűz veled együtt: Hektór holttetemét én nem tűz lángjának. ment követül tüstént a szelekhez. és az egész éjjel lengettek lángot a máglyán. kik épp áldoznak az égi elnemenyészőknek. hogy gyujtsátok a máglyát. hogy jőjjenek el. gyulladjon meg már az a máglya: s a szélsebes Írisz hallva imáit. hogy megkaphassam a részem. elment. a háznak kőküszöbén állt meg: mikor ők látták a szemükkel. földön csúszva a máglya körül. dőltek a máglyának: recsegőn lángolt föl a nagy tűz. melyen a test feküdött. betakarta egészen a földet. ígért áldozatot Zephürosznak meg Boreásznak: és aranyos csészéből öntött áldozatot. kit az összes akhájok jajszava gyászol. akkor a máglya leroskadt. És hogy a Hajnalcsillag kélt. szaporán nyöszörögve. Akhilleusz. egész éjjel meg a fürge Akhilleusz kétfülü kancsóval meregette arany keverőből folyton a bort. s Íriszt ki-ki hívta magához: ő nem akart odaülni azonban.” Szólt fenyegetve.” Ő ezeket mondván. fúva a tengert érték el: hulláma magaslott zengésük mentén: s a rögös Trójához elérve. fogadalmakat is tesz. fia csontjait égetvén. de egy kutya sem tépett a tetembe: Aphrodité. Mint apa sír. hogy ne egyék meg ebek: megkente az ambrosziás jó rózsaolajjal. mire fölkerekedve nagy sivitással szállt s felhőt gomolyítva a két szél. mind fölpattantak. hogy elmenjen hozzá. csakhogy most Akhileusz Boreászt s a zajos Zephüroszt is kéri. nehogy elsorvassza a napnak vad tüze izmát és idegét idejének előtte. és megszűnt lobogása. mert ott van tetejében Patroklosz. mást gondolt most köztük az isteni fürge Akhilleusz. 316 . csak ebeknek adom lakomául. megyek már vissza az Ókeanoszhoz. mielőbb éghessen a lángon a holttest.

mely soha nem volt lángon még. majd. megvetve alapját körben a máglya körül. s a hájba takarták. leültetvén nagy körbe. sírhelyet is kerekítettek. csak közepest: de utána. elmentek. Péleidész meg a máglyától messzebbre vonultan fáradtan nyúlt el. füleset. ráugrott mézizü álom. És legelőször a gyors lovasoknak szánt adományul nőket. hogy sírhalmot ne nagyot magasítsunk. akik engem sokpadu gályáknál túléltek hátramaradva. az összes-akhájok többi vezére. sátramba vihetném. thrák vizen át: mely emelt hullámmal nyögve viharzott. míg másodikuknak öszvérrel vemhes kancát. szélesre. s háromlábas edényt. szép tiszta fehéret. üstöt hozatott a hajókról díjul. majd sátrukba helyezve. majd a szelíd társnak hószín csontját zokogás közt szedték össze arany csészébe. meg paripát. és fölverte a lármájuk. Hisz tudjátok. de a többi legszélén hamvadt. ti mind. négymértékűt. betöretlent. a népet: s háromlábas edényt. míg magam is Hádész házába hanyatlok. össze igaz gonddal: könnyű lesz rája akadni: mert hisz a máglyának közepén feküdött. az én paripáim a legkitünőbbek: 317 . akik széptermetüek s jól értik a munkát. végig. s hozzájuk ekép szólt: „Átreidész. És kettős hájrétegben szinarany csészébe rejtsük. s azok úgy is tettek. tartalma huszonkét mérték volt: a legelsőnek. s az mély hamvába leroskadt. szépövü asszonyokat szintén.És a szelek megfordultak. ezt mondta az argosziak közt: „Átreidész s valamennyi remek-lábvértes akháj hős. és ötödik szép kettős csésze. meg szürke vasércet. ahol csak a tűzláng pusztította: s utána szedjük Patroklosz csontját. S most fölemelkedvén. hazatérni siettek. harmadikuknak meg szép tálat. dobogásuk Akhilleuszt: erre fölült egyenes testtel. öszvért. Hogyha mi most másnak versengnénk tiszteletére. s azt akarom. tüzön sose perzselt. akhájok. Ők pedig Átreión körül ott sűrűn gyülekeztek. amint kívánta Akhilleusz: lángszinü borral eloltották legelőbb is a máglyát. s oda hordták össze a földet. sok erősfejü barmot. míg két tiszta talentum arany maradott negyedik díj.” Szólt. fiatalt. miután a halom már állt. díjat először is én nyernék. a Menoitiadészét. oltsátok legelőbb el a máglyát lángszinü borral. mindez a versenydíj itt vár a futó lovasokra. e halmot is újra rakjátok magasan. paripák és emberek együtt. hol csak a tűz égett. s ti. Akhilleusz ott tartotta. befedték szép puha gyolccsal.

ki bízik jó paripáiban és jól-ácsolt hadszekerében!” Így szólt Péleidész. ésszel kormányozza a gyors bárkát is a borszín tengeri áron a kormányos. mert neki roppant gazdagságot adott Zeusz tágterü szép Sziküónban. Antilokhosz negyediknek fogta be jó paripáit. hajtson bár rossz paripákat. azt Ankhísziadész Ekhepólosz küldte a bátynak.mert hiszen elnemenyészők. Aithét. sose téved. daliák fejedelme. mely vágyódott már a futásra. és befogott két trójai mént. annak a pályán kóvályog lova. tudja. Míg aki túlontúl bízik kocsiban. Admétosz kedves fia. indulj. s a Pülosz mezején született paripák mind gyors lábbal vonták szekerét. nagyerős Diomédész. bátyja lovát. 318 . s gyülekeztek a gyors lovasok mind. és gyors lovakat vezetett az igába. sörényük a földre omlik egészen. csakhogy igen lomhák lovaid. s búsul a szíve a két paripának. most ezt fogta be. mind versenyre. közelebb fordul. Ésszel még a favágó is több. ő Néléiadész Nesztór nagylelkü királynak szép fia volt. ha szelek dühe tombol. s ő énnekem aztán. s nem futnak jó paripáim: mert hisz oly kitünő szekerészt veszitettek a harcban. Rajta tehát. gyengédet. s az előtte futóra figyel jól. lóversenyben igen jó. isteni sarj. s így nincs szükséged sok tanitásra: tudsz te a céloszlopnál jól fordulni a lóval. nosza. ki olyan gyakran megkente olajjal hosszu sörényüket és ragyogó vízzel mosogatta. melyet Aineiásztól elragadott. míg azt Phoibosz mentette meg akkor. Féleusznak. többi akháj. paripában. tartja szilárd kézzel. odaállva az apja jóakarón oktatta amúgy is jóeszü sarját: „Antilokhosz. hogy széljárt Trójába ne kelljen mennie: otthon lelje tovább örömét vagyonában. mindig a célra tekint. hogy a versenydíjakat el ne szalasszad. Csakhogy most maradok. oktattak a lóvezetésre mindenkép. mint csak erővel. fürge Podargoszt. féktelenül fut: ám aki ért hozzá. s a magáét. s vélük vaktában száguldozik erre meg arra. ésszel ver kocsihajtót is le a jó kocsihajtó. ámde ti. Őt gyászolják most itt állva. és már szeretett Zeusz s véle Poszeidáón. kedves fiam. ökörbőr-kantárját mint kell huzogatni. Jött legelőször is Eumélosz. majd meg a Tűdeidész kelt föl. kicsi voltál még. s ez bajt is okozhat: nékik meg lovaik fürgébbek. nálad azonban ők maguk úgysem tudhatnak kieszelni különbet. vess a szivedre sok tervet. szőkehajú Meneláosz pattant nyomban utána. és maga adta Poszeidón édesapámnak.

port vert föl nagy rohanásuk. arra vigyázz csak. s újra helyére ült. s a lovak szálltak port verve a síkon. útkanyaron. jó szorosan mellette suhanj szekeren. balra a két lótól. paripáid megsebesülnek: ennek a többi örül. körülötte pedig sík pálya futásra: ott ez tán valamely rég-holtnak jelzi a sírját.” Így szólott Néleusz fia Nesztór. mert kocsid összetörik. ki csatákba kisérte az apját. melyek itt gyönyörűn növekedtek. s azalatt ama jobbfele szállót ostorral. a harcos. kedves fiam. buzdítva riadt a lovára mindegyikük. vagy mint pályafutás jele állt már régi időn is. hogy már-már súrolja a cél szélét a kerékagy. aztán Mérionészt küldötte a sorsa futásra. Fölszálltak. hogy szemlélje futásukat. világos jelt mondok. és most újra kitűzte az isteni fürge Akhilleusz. a sors-jelt rázta Akhilleusz. mely a záportól sose korhad: tiszta fehér kőszál áll mindkét oldala mellett. Mert miután a cölöpnél fürgén elkanyarodtál. szíjjal csapdosták lovukat. tölgy vagy bérci fenyő. Rendbe fölálltak. szél suhogásában lebegett levegőbe sörényük. vágyó szive mindegyiküknek győzelemért dobogott. Akhilleusz meg kijelölte a széles síkon a távoli célt. másszor meg fölszöktek a légbe. végül a legjobbat. És a futó szekerek lelapultak gyakran a földre. óvatosan s okosan cselekedjél. szavaikkal is űzték nagy sebesen: s a lovak száguldva szaladtak a síkon. miután a fiát fortélyra eként okitotta. ott karmagasan száraz cölöp áll ki a földből. s íme előszökkent Nesztór-fia Antilokhosznak sorsa. s engedd meg a gyeplőt. azt az Areiónt. távol a bárkáktól. valamint a vihar meg a felhő. 319 . s oda küldte ki megfigyelőnek isteni Phoinixot.Íme. nem véted el úgysem: lásd. senki se vághat elébed a pályán. s az szügyükig szállt föl. hogy ne akadj bele mégse a kőbe. paripákkal: s dőlj oldalt kissé a remek-fonadéku ülésben. és mondhasson igaz hírt. hát. vagy akár nagy Láomedón lovait. sorát ezután Eumélosz kapta. s a versenyező állt mind az ülése fölött. mely istentől lett. majd pedig Átreidész a dicsődárdás Meneláosz. Mérionész ötödikként fogta be hosszusörényű szép lovait. méneit űzni. Diomédészt. És a baloldali ló a cövek közelébe suhanjon. senki nem ér el: hajtsa akár Adrasztosz gyorslábú paripáját. Ekkor mindegyikük fölemelte magasra az ostort. téged pedig elfog a szégyen. rivalogva riaszd.

mért maradoztok hátra. s elakadt nyomban zengőszavu hangja. Homloka megsebesült a szemöldje fölött. és út-részt tört fel. és könyökét. mivel neki Pallasz győzelmet szánt. száját. gyorsan. Átreidész Meneláosz. hogyan futnak még sokkal jobban a kancák.” Szólt. mennél sebesebben: én magam intézek mindent. rángatván a rudat lenn. nyomban utánuk meg Diomédész trósz paripái száguldtak. Eközben Eumélosz kancái a többi elébe szökelltek. egy darabig sebesebben szálltak: s nyomban utána már meglátta az út szorosát heves Antilokhosz hős. mert elmaradoztok: rajta. mint bántja cselével Apollón Tűdeidészt. mélyében a tél vize meggyűlt. nagy erőt küldött a lovakba. hogy a harc-szerető Diomédész ménjeivel vetekedjetek itt. Átmelegült Eumélosz széles válla s a háta fúvásuktól: mert a fejük már válla fölött szállt. és nagy erőt küldött a lovakba. amikor már vissza rohantak újra az ősz tenger fele. Földhasadék volt ott. de megöl tüstént hegyes érccel. S már megelőzték. vagy szoritották volna a győzőt. kimondom a szót. mert nékik Athéné nagyszerü röptöt adott. Ő maga Admétosz fia mellé tört haragudva. Tűdeidész pedig űzte előbbre patás paripáit. s ugyanakkor egész elnyúlva repültek. orrát föltépte bukása. sose resten. hogy szégyent ne zudítson rátok a kanca: Aithé. megijedve uruk nagyhangu szavától. messze a többi elé pattanva. s a lovak. lassultak az ő paripái. tovább. látta. elvégzem a tervem. Antilokhosz pedig apjának lovait riogatta: „Csak neki! megfeszitett testtel. csak ő le ne hagyjon. látszott. Tűdeidészt ha Apollónnak nem sujtja haragja: ez kiütötte a fénylő ostort most a kezéből. mennél sebesebben! Azt nem is óhajtom. robogjatok űzve. ostor nélkül. szeme megtelt könnyekkel.És a futás végén. s az egészet mélyre kimosta. hogy már a szekérre szökellnek. Könnyei csordultak mérgében a versenyezőnek. és az igát szétzúzta az istennő: a lovak meg kétfele szöktek az úton. Látta Athénaié. hogy melyikük mit tud. sose távol tőlük. hogyha silány díjat szerzünk. röpült a nyomában. ti legkitünőbbek? Íme. az út szorosánál. S Eumélosz kigurult a kerék mellé a szekérből. a szőke. s diadalmat a Tűdeidésznek: csak Meneláoszt érjétek be. egész közelükben: mindig is úgy látszott. s odasurrant rögtön a népek urához: ostort visszaadott. 320 . míg. és így megy teljesedésbe: nem gondoz szeretettel a népek pásztora Nesztór már ezután titeket. majd csak elébe török.

homloka hordott hószinü foltot csak. Krétai Ídomeneusz látott legelőbb a lovakra: mert hisz a kör szélén ült. ráismert: meglátta a szép lovat is. be vakon hajtasz. 321 . hogyha egy ifju legény. kereket. s küzdve a győzelemért ki ne hulljanak ők is a porba. hisz ő maga hagyta előzni. ott kiesett. és a kocsis másnak tűnik: tán megsebesültek ott a mezőn. mint nektek: mivel ifjúságuk már tovaszállott. és mindkét jólfont szekeret hogy föl ne borítsák. s hátramaradtak Átreidész kancái. barna-vörös volt az mindenhol. nálad nincs szörnyebb földi halandó. argosziak fejedelmei és vezetői. Átreidész megijedt. szekered szekerembe szaladhat.” Szólt. szekerét szétzúzta egészen.arra haladt Meneláosz. Ültek az argosziak körben. éppoly messze rohantak a mének. mint hold ragyogása. hogy ne rohanjanak össze patás paripáik az úton. és azután lovait serkentve kiáltott: „Meg ne akadjatok itt. mint aki nem hall. menj! rosszul hittünk mi akhájok idáig okosnak: eskütevés nélkül mégsem viszed el te a díjat. s nem lehetett fékeznie.” Szólt. s a lovak megijedtek uruk nagyhangu szavától. míg kanyarult a cöveknél: azt hiszem. Tán a kocsis szoritásából kiszaladtak a gyeplők. pedig erre meg arra néz a szemem. vizsgálva-kutatva a trójai síkot. Szőkehajú Meneláosz a hőst így szídta szavával: „Antilokhosz.” Így szólt. kissé oldalt kanyarodva követte. aki most a lovakra rivalgott. erejét próbálva. vagy ti is? Én most más lovakat fedezek föl az élen. tüstént tág úton előzhetsz: szétzúzódunk így. melyek legjobbak voltak. és rászólt Antilokhoszra: „Antilokhosz. szemlélve a szálló gyors lovakat. hogy előtör. Messze miként a korong szökken suhanással a válltól. és helye jól kimagaslott: s bármíly messzire volt. hanem Antilokhosz még inkább űzte előre ostorral paripáit: olyan volt. a kancák: őket láttam az oszlopnál legelőbb kanyarodni. amazok közelébe kerültek. hajítja. s akkor ijedt lélekkel inaltak szerte a kancák. Antilokhosz pedig elfordítva patás paripáit útjukból. mint száguld mind port verve a síkon. s íme sehol sem látom most. s ezt mondta az argosziak közt: „Kedvesek. fékezd paripáid: itt épp szűk a szoros. jobban száguldván. az összecsapást kikerülve. fölkelt Ídomeneusz. csak magam ismerném föl a száguldó paripákat. le ne álljatok elszomorodva: mert hisz előbb roskad meg azoknak a lába s a térde.

okuljál. le a földre szügyükről. Üljetek itt a körünkben veszteg. s fölkelt Oileusz fia. ne fecsegj folyton: hisz a nagyszerü kancák lábuk emelve tovább szaladoznak a messze mezőben: nem vagy az argosziak közt annyira épp a legifjabb. nem maradott rest most az erős Szthenelosz. fejedelme az argosziaknak.” Őt Oileusz fia. mint eddig. rossznyelvü. s a Tűdeidész nagyon is közelükbe iramlott. vak az elméd. Aiász csúnyán szídta szavával: „Ídomeneusz. Végül a kör közepébe megállt. fogadjunk. ki ilyent cselekednék. Most azután még inkább megnő cívakodásuk. az erős Diomédész. vagy lábas edényben. sietett átvenni a díjat: és hazaküldte a hőslelkű társakkal az asszonyt és a füles kancsót. Most is azok futnak legelől. cívakodásban ügyes. hogy locsogó légy.” Mondta. szakadott a veríték ménjeiről. lóbetörő Tűdeusz fia ő. hogy a férfi aitól származatú. s úgy száguldottak a pályán: és a kocsist a fövenyszemcsék szakadatlan ütötték. a sörényükről. és a szemed sem lát ki fejedböl oly élesen immár: és mégis folyton karatyolsz. Másra ti is haragudnátok.” Megharagudva felelte a krétaiak vezetője: „Aiász. járomhoz támasztva az ostort. Rajta. hogy melyik argoszi ló van hátrább és melyik első. ámbár nem is illik. s a kantárt ő maga tartja. a gyors paripákat nézzétek: s azok úgyis a győzelemért vetekedve erre rohannak majd: akkor látjátok azonnal. 322 . és mély nyoma nem lett száguldó kerekének utána a könnyü homokban: annyira gyorsan szállt Diomédész két paripája. Míg az a harciszekér ónnal s kirakottan arannyal gyors paripák nyomain szökkent. üstben akár.” Szólt. a síkon: Eumélosz kancái. egyébben argosziak közepette silány: csökönyös. mert vannak még itt derekabbak. Ő maga földre szökellt tündöklő szép szekeréről. gyors Aiász a helyéről mérgesen és már-már súlyos szavakat feleselve. Ídomeneusz és Aiász: hisz nem is illik. hogyha Akhilleusz föl nem kél s nem fékezi őket: „Egymásnak gonoszul súlyos szavakat feleselni szűnjetek. maga meg kifogott a szekérből. s Átreidész Agamemnón döntsön: hogy legelől most mely kancák futnak: hogy majd ha veszítesz. marjukon ütve az ostorral lovait szakadatlan: ágaskodtak azok.Hát fölemelkedvén nézzétek meg ti is: én ezt nem jól látom: azonban aként vélem.

van sok arany sátrad mélyén. s ő maga mégis ügyes: de könyörgött volna az éghez: akkor tán nem utolsóként jött volna szekérrel. míg messze rohannak a síkon: ennyire volt csak a tisztanevű hőstől Meneláosz hátrább. s lelkednek olyannyira kedves. hogyha a nagylelkű Nesztór fia. és a kerék nagyon is közelében perdül. hogy véletlen sérült a szekér és gyors paripái. Mint amilyen távol van a ló a szekér kerekétől. van réz elegendő. neki adjuk a díjat. a nagyszerü Aithé: és ez a pályafutás kettőjük közt ha tovább tart. ám a nyomába került rögtön. s ő maga is szekerész-versenyre ügyetlen. megteszem azt is: Aszteropaiosztól zsákmányolt nagyszerü páncélt 323 .” Szólt.” Szólt. ha te azt akarod. daliás fegyvernöke Ídomeneusznak. lovát noszogatta előre. Mert neki volt mind közt leglomhább lengesörényű két lova.S most Néleusz-sarj Antilokhosz hajtott be lovakkal. és az még így is közelében szállt a lovakkal. míg feszülő testtel hordozza urát a mezőben. fölemelkedvén. dárdavetésnyire szállt a dicső Meneláosz után csak. így nem szól perelőn. Hogyha pedig szánod. a legderekabb legvégül hajt paripákat: rajta tehát. ha te megteszed ezt. ki a hősök közt ki akarja ragadni kezemből. S már a lovat neki adja (hiszen helyeselte a nép is). Én ezt át nem adom: csak vívjon meg velem érte az. mire elmosolyodva az isteni fürge Akhilleusz Antilokhosznak örült. hadd dícsérjenek érte az összes akhájok. haragudni fogok rád szörnyen: az én díjam vennéd el. bárha koronghajitásnyira már lemaradt volt. Admétosz fia meg mindenki mögött lemaradva jött: szekerét vonszolta. és juhok is. és mindnyájan dícsérték ezt a parancsát. nem rohanással előzte meg. Mérionész. a térség nem nagy a kettő közt. mert hited az. az argosziakhoz: „Íme. mint ahogy illik. Antilokhosz hős. mert nőtt erejében bátyja sörényes szép kancája. ám csellel Meneláoszt. hogy a sátram öléből Eumélosznak most mást adjak. Szánva tekintett rá gyorslábú fényes Akhilleusz: szárnyas szókkal szólt. Akhileuszhoz: „Ó. még most. és a kerék peremét súrolja a farka hegyével. adjuk a másodikat: Tűdeusz fia kapja az elsőt. körmös paripák is: végy csak azok közül. újra elébe kerül s nem lesz kétes diadalma. szolgálók is. kedves volt néki e társa: és neki választ adva ilyen szárnyas szavakat szólt: „Antilokhosz. fölkelve. és adj díjat néki nagyobbat. Akhileusz.

és őt megszólítva beszélt. fejedelmi vitéz Meneláosz. noha ő rosszabb lovakat tart. Hát most.” Mondta a büszkeszivű Nesztór fia. amint a kalász harmattal elárad. argosziak fejedelmei és vezetői. Zeusz nevelése. majd elrendelte az argosziaknak. szeretett társát hazaküldte: hozza a sátorból. s Antilokhoszra nagyon haragudva. s a lengeteg ostort. te idősebb és kitünőbb vagy. Csakhogy már te sokat tűrtél fáradva idáig 324 . kezébe a hírnök pálcát tett. az hozzá hozta.” Szólt. szárnyas szavakat szólt: „Antilokhosz. Zeusz nevelése. vitte a kancát és Meneláosznak nyujtotta: s a lelke eláradt annak örömmel.” Erre a jóeszü Antilokhosz neki válaszul így szólt: „Tűrtőztesd magadat. Fölkelt most Meneláosz is ott. bizony azt is vágynám hozni azonnal. mellyel előbb hajtottál. s körben meredeznek a földek: így áradt neked el. s vétkesnek tartsanak isteneink is. inkább. mint hogy. melyet előbb kaptam: s ha nagyobb adományt is akarsz még éntőlem. jer idébb.kap tőlem: csupa réz az. fogd. ha ezentúl őrizkedsz rászedni a jobbat. állj a szekér s a lovaknak elébe. kettőnk közt ti itéljetek és nem részrehajolva: senki se mondja az ércinget viselő daliák közt: Antilokhoszt elnyomta hazugsággal Meneláosz. Így szólalt meg az isteni férfi: „Antilokhosz. Én magam ítélek. és elvitte lovát. de belátásuk kevesebb már: tűrjön hát a szived: s a lovat magam átadom íme. Meneláosz. hogy nem akart csellel tartottad az én szekerem föl. most mit cselekedtél? Hírnevemet rontottad. erőben. most már szivesen leteszek haragomról véled szemben. és Automedónt. csík fut messzirefénylő ónból széle körül: sose fogja kevésre becsülni. ki okos voltál. Hisz tudod azt. mert sose voltál esztelen eddig. esküdj meg földrázó Földemelőre. kiessem örökre szívedből. mert egyenes lesz: Antilokhosz. a lelked örömmel. mert ifjabb vagyok én. s érintve kezeddel két lovad. sem buta: ifjúságod igázta csak így igaz elméd. s ártottál lovaimnak. s azt mondom: senki se fogja szídni az én ítéletemet mást. s Akhilleusz Eumélosz karjára helyezte: örült ez a vértnek. s ahogy illik. hogy az ifjabbak mértéktelenebbek: gondolatuk sebesebb. Bármely akháj ki nem engesztelne ilyen hamar engem. gyötrődve szivében. Jobb. míg a te hitványabb paripáidat űzted elébük. csak mert ő maga több annál hatalomban. hogy hallgassanak. míg a vetés sarjad.

és a legislegszebb díjak mind erre maradtak. Íphikloszt. Testem már nem erős. az epeiosziak közt. bátyád is.” Szólt. a jóakaródra. s íly szavakat szólt: „Íme. futásra sem indulsz lábaddal. mert már nyom téged a súlyos öregkor. Dupla talentum arany volt az. magad is. mert ketten voltak s irigyelték célrajutásom. s odaadta kezébe. fürge futásban győztem le. Bárcsak oly ifjú volnék. s örül annak a szívem. s nem feleded. hogy az én lelkem soha nem dölyfös. öreg. s ő ragyogó üstöt fogadott el. dárdavetésbe se szállsz versenyre. mint én. ikrek voltak ezek: s egyik feszitette a kantárt. hogy mindig gondolsz énrám is. s az agg átvette örömmel. Polüdóroszt dárdavetésben. csak kantárt feszitett. dícsérő szavait befogadván Néleidésznek. ki a hősök közt akkor kiragyogtam. s tiszteld versennyel a társ temetését. drága barátom. Ott az ökölharcban leterítettem Klütomédészt. s büszkeszivű aitól daliák közt. hogy akhájok közt míly tisztelet illet. s ment tova Péleidész a sereg sürüjén át. az édesapád is: s így. soha nem zord. most már az ilyesmit az ifjak űzzék csak: s én kénytelenül meghajlok a gyászos vénkor előtt. úgy mondtad. Csak két Aktorión győzött le sebes paripákkal. ha te megkérlelsz. ököllel. 325 . Pleurónból-jött Ankaioszt meg a bírkózásban. Amarünkeuszt Búpraszionban epívek. s odaadta a kancát. e kancát néked adom.énértem. Hát csak eredj.” Így szólt. és Akhileuszhoz szólva beszélt. hogy vigye Antilokhosznak társa Noémón. fogadd. mit most negyedikként Mérionész átvett. és legyen ez már birtokod eztán. vitte az argosziak közt hozzá. Egykor ilyen voltam. Patroklosz temetéséről emlékedül: őt már nem látod többé miközöttünk: én e jutalmat néked adom csak amúgy: hisz nem vívsz karral. noha már az enyém: hadd lássa a többi. a két kezem immár vállam alatt fürgén nem fordul. lábam sem. bármily kitűnő volt. Ezt pedig én szivesen fogadom. rendjén. itt. pülosziak közt. fiam. s ötödik díj volt az a kettős csésze. amelyet most Nesztórnak adott nagy Akhilleusz. s díjat a sarjai adtak: senki se volt olyan ott. s Phűleuszt. s úgy megvolna erőm is. másik meg rázta az ostort. És a goromba ökölvívásra kitűzte a díjat: munkabiró öszvért kötözött meg a kör közepében. Érte neked gazdag kegyet osszanak égilakóink.” Szólt. mint amidőn elföldelték a királyt. szárnyas szavakat szólt: „Mindezeket. ahogy illik. rád hallgatok: íme.

Eurüalosz maga kélt csak föl.” Szólt. az rég Oidipúsz temetésén thébai földön szállt versenyre. buzdította. Panopeusz fia. és a keserves birkózás díját bemutatta: 326 . s mind úgy látják az akhájok. szép szilaj öszvért. aki kettős szép poharat visz. izmos két kezüket tüstént egymásra emelték. betöretlen. a munkabiró öszvért vigye sátra ölébe. Vagy nem elég. utána jólszelt szíjat adott bőréből réti ökörnek. és a legyőzött szép kettős poharat visz el innen. s ők indultak el aztán kettős szép poharáért. majd a sötét hullám újból beborítja: így szökkent fel a már leütött: de a büszke Epeiosz megfogván a kezét. Péleidész harmadszor tűzött most ki jutalmat. s valamennyi remek-lábvértes akháj hős. mire fölpattant egy szép nagytermetü férfi. feje féloldalra hanyatlott.fürge. hogy a harcban nem? Hisz nem lehet ember minden munkában jártas. és fölemelkedvén. fölemelte: s a drága barátok kik körben vártak. jártas ökölvívó. Mékiszteusz Talaíonidésznak volt ez a sarja. És legelőször övet hajitott oda néki. mert ebben bizony én vagyok első. hogy az öszvért más el nem viszi innen. estek is egymásnak. s így is megy teljesedésbe. kivezették: ment rogyadozva. győzve ököllel. s a győzelmét kívánta erősen. s erre azok mind hosszan csöndbe merültek. mindenben az első. míg a legyőzöttnek kettősfülü szép poharat szánt. küzdve magasraemelt öklével vívjon: akit majd Phoibosz győzni segít. arcon-ütötte a körbe-lesőt. a két legerősebb. ezt mondta az argosziak közt: „Átreidész. ömölt a veríték minden tagjukról: támadva rohant nagy Epeiosz. súlyos kezük összevegyült ott.” Így szólt. legyőzött minden thébai embert. szép isteni férfi. bajnok Epeiosz: és az erős öszvért érintve ilyen szavakat szólt: „Jőjjön hát közelebb. azt akarom. Így felövezkedtek s kikerültek a kör közepére. majd meg a kábultat távolra vezetve letették. miután leigázta az öklöm. s várjanak itt temetés-intézők sűrü sereggel. testét szétzúzom. Hadd mondom ki a szót. csontját darabokra lapítom. hatesztendős. hogy kivigyék innen. úgy vélem. hogy ezért két férfi. Mint Boreász rohamában a hal felszökken a sásos part fele. rettentőn recsegett állcsontjuk. menjen. s az nem maradott ám állva soká: megroskadt mind sugaras deli tagja. Dárdavető Diomédész sürgött most körülötte. bőven köpte a vért.

” Szólt. oldalukon vértől pirosult kelevények sorjában. mire fölpattant az erős Telamóniosz Aiász. szünetlen. tették a tanácsát: testükről a fövenyt leporolva. s megfogták egymást ölelőn izmos kezeikkel: mint ahogy érintkeznek a nagy háznak szarufái. ezt mondta az argosziak közt: „Rajta. hogyha Akhilleusz föl nem kél. melyeket egybe a jó ács rak viharok dühe ellen. mikor már ezt unták is a vértes akhájok. Phoinikié-beliek hordták a ködös vizen által ezt kikötőbe. és fölemelkedvén. leleményes Odüsszeusz.” Szólt. Thoásznak végül ajándokul adták. hátraesett rögtön. mindketten lezuhantak egymásnak közelébe. Majd pedig őt megemelte sokattűrt bajnok Odüsszeusz nem magasan. s nem fékezi őket: „Már ne tusázzatok itt. Vállukon. Most Akhileusz ezt tűzte ki a társáért jutalomként. és fölkelt ravaszelméjű leleményes Odüsszeusz: majd fölövezkedtek s odaléptek a kör közepére. vagy tégedet én. Euénosz váltságul Patroklosznak. Hátuk megropogott izmos kezeik csavarintó nagy szoritásától. patakokban folyt veritékük. s fölemelte. drága tizenkét ökröt is érőt szánt annak. a hősnek. s a por mocskolta be testük. vagy te emelj. Végre. más is hadd tudjon küzdeni köztünk. annak. sem pedig Aiász őt. s térdét hajlította be.” Szólt. s a tagjait oldta. s adta Lükáónért. és sokkal gyönyörűbb. Láertiadész. akit gyors lába segít diadalra futásban. mert a szidónok ezermester keze készítette. S fölpattanva talán harmadszor is összeakadnak. négyökör-értékű. csak kissé távol tartva a földtől. S lám Odüszeusz sem tudta a földre ledönteni Aiászt. Zeusz gondja a többi. számos munkában ügyes nőt. mellére pedig nagy Odüsszeusz hullt: körülöttük a nézők mind bámulva csodálták. s nagyon is hallgattak rá. mely hatmeszelyes volt. nagy Telamóniosz Aiász így kezdett a beszédbe: „Isteni sarj. szépmívű triposzért mindketten győzni. drága ezüst nagy borkeverőt. bebujtak az ingbe. de volt Odüszeusznak gondja a cselre: hátul a térdhajláson ütötte. sűrűn keltek: s igyekeztek a díjért. őrölve erőtök a baj közt: győztes mindkettő: egyformán véve a díjat menjetek el.háromlábas edényt. hisz Odüsszeusz győzte erővel. ki felülkerül ebben: s asszonyt állított a legyőzöttnek be a körbe. Péleidész pedig új díjat tűzött ki futásra. tűzállót. kiséreljétek meg most ezt a csatát is. 327 . Priamosz fejedelmi fiáért. mint bármely edény a világon.

fölemelkedvén. kiséreljétek meg most ezt a csatát is. Antilokhosz meg a végső díjat vitte magával. melyeket ölt Patroklosz tiszteletére Akhilleusz: és tele lett trágyával a szája s az orra azonnal. Aiász megbotlott.Másodikul meg tulkot adott. Állt. szélsebes Aiász. Antilokhosz. segíti. S Péleidész Akhileusz így mondta szavával a választ: „Antilokhosz. a kezében szarvát tartva a réti ökörnek. Majd. mielőtt por fellege füstölt. ezt mondta az argosziak közt: „Jól tudjátok ugyan. ámde ez itt egy egész öltővel előbb született már. a fürgefutásút. hallgass meg. ki az ifjak közt legjobb a futásban. társak. hol a föld tele volt bőgő tulkok ganajával. légy most lábam segitője. és leleményes Odüsszeusz és Nesztór fia véle. s hős Aiász kapta az ökröt. S hogy legutolszor fordultak be. mire mind édes nevetésre fakadtak a nézők.” Szólt. És a fejére lehelt neki folyton a fényes Odüsszeusz száguldás közben: kiabáltak az összes akhájok. és mosolyogva beszélt. mint jólövezett asszony kebelének fut szorosan közelében a cséve. dícséretedet sose add te hiába: újabb féltálentum arany jut tőlem a díjhoz.” Így szólt ő könyörögve. de megint kijelentem. s isteni hős Odüszeusz a nyomában szállt szorosan. mert Odüszeuszt mindig mint anyja vigyázza. a bajnok Odüsszeusz Pallaszhoz lelkében azonnal eképen esengett: „Úrnőm. mondta az argosziaknak: „Ó. s míg köpködte a trágyát. s a melle mellé vonja: Odüsszeusz ennyire szállt közelében: nyomba taposta nyomát. mondják: nem könnyű véle futásra szállni egyetlen akhájnak sem. És amikor már-már végsőt szökkentek a díjért. noha egy kicsivel csak. mire fölpattant Oileusz fia. Korláttól indult a futásuk: gyorsan előre tört Oileusz fia. rendbe fölálltak ezek. meg is hallgatta Athéné: lábát s fönt a kezét. és az utolsó díj egy féltálentum arany volt. ha fürge kezével jól huzogatja az orsószálat irányba. a futót. isteneink az idősebbet becsülik szivesebben: mert Aiász öregebb nálam. megsértette a lábam Pallasz Athéné. s fürge-öreg. ezt mondta az argosziak közt: „Rajta. mert így ártott neki Pallasz.” Szólt. nagytestü kövéret. diadalra igyekvőt. Akhileuszt dícsérve.” 328 . s a határt kijelölte Akhilleusz. könnyűvé tette a testét. csak a gyors Akhileusznak. Így nyert borkeverőt a sokattűrt bajnok Odüsszeusz. mert hamarabb befutott. jaj. ott. buzdítván Odüszeuszt.” Így szólt ő.

gazdának sose kell városba szaladnia érte. hogy elég. dobott: de nevettek az összes akhájok. háromszor törtek.” Szólt. ezt mondta az argosziak közt: „Azt akarom.Szólt. mire fölpattant az erős Telamóniosz Aiász és mellette a Tűdeidész. odaadta kezébe. mert küzdeni vágytak. még ha kövér szántója nagyon távol van is egynek. és ki először a másik szép testébe sebet vág. kiséreljétek meg most ezt a csatát is. túl fegyveren. Most fölemelkedvén. összeakadtak a két had közt. sem pásztornak. Majd miután kétoldalt így fölfegyverkeztek. öt kerek évig is eltart ez neki. s egyenlő díjakat adtak. s a hős átvette örömmel. testig mégse jutott. hogy a harcban-erős Polüpoitész fogta kezébe. Péleidész most öntöttvasból tett ki korongot. s a korongot a bajnok Epeiosz megcsóválta. annak e drága ezüstszögü kardot adom jutalomként. Aszteropaioszról ragadott szép thrák hadifegyvert. azt mondták. mit lehuzott Szarpédónról Patroklosz. az erős Diomédész. Most meg hosszunyelű lándzsát helyezett a középre Péleidész Akhileusz. öltsön föl páncélt. s harmadikul hajitotta a hős Telamóniosz Aiász izmos kézzel. hogy ezért két férfi. a két legerősebb. ezt mondta az argosziak közt: „Rajta. háromszor vágtak a harcba: ott Aiász átdöfte a másik domboru pajzsát. és a hüvelyt s szépmetszésű szíját vele adta. és a korongot egyéb zsákmány közt vitte hajóján. Aztán Tűdeidész a hatalmas pajzs tetején túl folyton a nyak fele szúrt tündöklő lándzsahegyével. s itt a tömegnek színe előtt keljen viadalra. Ekkor már Aiászt féltették mind az akhájok. s vele pajzsot harci-sisakkal. szörnyü tekintettel: bámultak az összes akhájok. míg eme fegyvereket mindkettő kapja megosztva. rendbe fölálltak mind. Éetión hajitott vele egykor szörnyü erővel: csakhogy amazt átdöfte az isteni fürge Akhilleusz. és kitünő lakomát is adok majd sátram ölében. mire fölpattant a csatában-erős Polüpoitész s rettentő-erejű hős isteni férfi. és fölemelkedvén. s ő jelükön mind túlröpitette. mert ebből mindenre telik majd. Ám Akhileusz Diomédésznek nyujtotta a kardot. 329 . éjszinü véren. Leonteusz és Telamóniadész Aiász meg a bajnok Epeiosz. s belsőrészt érint.” Szólt. lesz vasa bőven. Majd. fogjon kaszabolni vad ércet. Másodikul nagy Arésztól sarjadt hősi Leonteusz. a győztes. mert föltartotta a páncél. És mikor útjuk után egymás közelébe kerültek.

s a dárdavetők pattantak elő most. Fölkeltek az ő daliái és a király díját vitték el a görbe hajókhoz. s a fonál már föld fele csüngött. szédelgett szárnyaszegetten: majd gyors lelke kiszállt testéből. mert ezt irigyelte Apollón. 330 . a széles-uralmú. Szólt. az a fejszéket viszi sátra ölébe. az. kékesfeketét. daliás fegyvernöke Ídomeneusznak: sorsukat ők rázták ércmívű harcisisakban. hogy a Messzelövőnek áldoz majd híres hekatombát zsenge juhokból: fellegek alján fönt meglátta a gyönge galambot. tudjuk. Átreidész Agamemnón kelt föl. rá a sötétkékorru hajó árboctetejére. virágos tálat a körbe. majd újra a földbe ütődött Mérionésznek lába elé: s a madár lehanyatlott. s az perdülve röpül csordája fölött a magasban: úgy szállt át a korong az egész gyűlésen. s Mérionész. És Teukroszra esett az a sors: röpitette erővel ő a nyilat rögtön. kétélű tíz bárdot visz haza díjul. meglőtte a szárnya tövében: általverte a nyíl. Teukrosz a fejszéket hordatta a görbe hajókhoz. Vitte a tíz kétélű bárdot Mérionész hős. s Mérionész. Mérionész kiragadta kezéből gyorsan az íjat: nyílvesszőt már rég készen tartott a lövésre. kitüzött most. Köztük ekép szólalt meg az isteni fürge Akhilleusz: „Átreidész. Végül Péleidész kirakott hosszúnyelü lándzsát s egy-ökör értékű még tűztől tiszta. daliás fegyvernöke Ídomeneusznak. de bizony nem tett fogadalmat. és hogy a legderekabb vagy erőben. És rögtön fogadalmat tett. vele tíz kétélü szekercét: majd kékorru hajó árbocfáját a homokba állította azoktól messzire: gyönge galambot könnyü fonállal a lábánál kötözött oda. s ő a tetőről messze lehullt. s a fonálba talál csak. S így madarat vétett. ki hibásan lő nyíllal. hogy híres hekatombát áldoz zsenge juhokból. és azt tűzte ki célukul: az. mint jársz mindenki előtte. tíz fejszét kirakott. a nézők mind felüvöltöttek. Nyílversenyre vasat.mint görbült botját ha a pásztor messzehajítja. mire fölpattant Teukrosznak bajnok-erője. ki nyilával a gyönge galambot átlövi. s ott csüngette nyakát. dárdavetésben: vedd hát át eme versenydíjat. s vidd a hajódhoz. rettentő zajt vertek a nézők. ámde a lábánál a kötő fonalat lenyilazta: és keserű nyílvesszeje azt átszelte egészen. és mialatt körözött. az veszitett. Nyílegyenest égnek röppent a madár. körülötte a nép bámulva csodálta.

magam javasolnám. s a nagyszerü díjat Talthübiosz hírnöknek bízta kezére a bajnok.” Szólt. Mérionésznek a lándzsát adta. 331 . hogyha a lelked is úgy óhajtja.Mérionész hősnek pedig általnyujtjuk a lándzsát. s ráhagyta a szót sereget-vezető Agamemnón.

kinek szive nem jámbor. s bíztatták Hermészt. Hektórt. meg a nép. hogyan kél. a holtat a porban hagyta. mert nékik gyűlöletes volt Trója s a nép s Priamosz már rég. s ért vadsághoz. oldalt is feküdött olykor. combját kecskének. Ámde tizenkettedszer amint jött újra a hajnal. hősi szivének 332 . emlékezve ezekre. s látva. emlékezvén szeretett társára. mint tűnik fel a víz meg a part tetejében a Hajnal. mely miután roppant erejének. Indulatában ekép csúfolta meg isteni Hektórt. Pariszért. ám Phoibosz a bőrét óvta a megcsúfítástól. az agg Priamosz. miután szekerébe befogta sebes paripáit. a tenger partján bánatosan föl-alá járt. hogy láthassa az asszonya s anyja. már. vágyott Patroklosz hőserejére. Patroklosz sírhalma körül hurcolta meg aztán háromszor. s apja. vizek veszedelmét. amint a karámhoz elértek. s kebelében az elme nem tud hajlani. s a mindent elboritó álom nem igázta le: erre meg arra hánykódott. mögéje kötözte. ökörnek? S most nem hagyjátok megmenteni még tetemét sem. Mindnek tetszett ez. amit megvívott s tűrt vele együtt. hogy lopja el onnan a testet. akkor az égilakók közt így szólt Phoibosz Apollón: „Istenek. s vacsorájához tért ekkor a többi és örvendeni mézizü álomnak. kövér könnycseppeket ejtett. csak Héré nem helyeselte s véle Poszeidáón s a bagolyszemü lány nem akarta: őrizték haraguk. kicsiny fiusarja. ki őt átkos gyönyörökre vezette. olykor az orcáján: végül fölkelve. igen dús áldozatokkal. aki vétett sértve az istennőket. És mindarra. s azt dícsérte. mert szánta a férfit még holtában is. ártók és gonoszak! Hektór sose gyujtott áldozatot nektek. s lepihent sátrában. látták ezt s szánták az olümposzi boldogok ekkor. az arcán fekve hevert. és arany aigisszal betakarta végig egész testét: föltépni ne tudja a vágta. kik máglya tüzében égetnék meg azonnal. akár az oroszlán. hogy meghurcolhassa. hősök háboruit próbálva. s olykor meg a hátán. Ám ti a vészes Akhilleusznak kedvére kivántok tenni. a fürge hajókhoz eredtek mind szanaszét.HUSZONNEGYEDIK ÉNEK HEKTÓR KIVÁLTÁSA Szétoszlott gyűlésük. de Akhilleusz sírt.

Thetisz.enged. hogy nyershúsharapó sok halnak hordja halálát. hív Zeusz. ki a dúsrögü Trója síkján. Hát közelébe került.” Erre ezüstlábú Thetisz úrnő válaszul így szólt: „Mért szólít a nagy isten? Szégyelek elkeveredni 333 . mely a halandókat pusztítani s áldani tudja. italnak. hisz az anyja éjjel-nappal örökké ott jár-kél közelében. én dajkáltam is. mint mely a földi ökör szarujához kötve suhan le. Megharagudva felelt neki most a fehérkaru Héra: „Helytállhatna szavad. benyomult. Tiszteletük nem lesz egy. kit én tápláltam. ne légy mindenkép mérges az égilakókra. te barátja a bajnak. kit a nemmúlók szerető szive kedvelt: és lakodalmán mind ott voltatok. mert ez tőlük a részünk. ha Akhilleuszt és Hektórt egyként tisztelnétek meg. néki okos szót mondok: hadd kaphasson Akhilleusz szép váltságot az agg Priamosztól. lóhoz erősítvén hurcolja a hőn szeretett társ sírja körül: s ez nem válik díszére. Ám ellopni a bátor Hektórt mégse akarjuk. míg Akhileusz istennő sarja. haragunkkal sujtsuk ezért őt. nem lehet úgysem Akhilleusz háta mögött. Ő meg akár ólomnehezék siklott le a mélybe. s a viharlábú Írisz kélt nyomban a hírrel.” Szólt. kiben el nem enyészik az elme. ám ha Thetiszt idehívná hozzám gyorsan egy isten. asszony etette a mellén. Még szeretettebbet veszitett tán más is a földön. Ő meg a nagy Hektórt. zsákmányért a halandók nyája közé ront: nincs könyörűlet Akhilleuszban. Mélyölü barlangban föllelte Thetiszt. nincs benne szemérem. egy-méhből született testvérét vagy fiusarját: gyászától megvált mégis. s ezt mondta a szélsebes Írisz: „Rajta. nehogy. Azonban Hektór földi halandó. körülötte nyögött az egész víz. te csalárd. miután elvette a szívét. és feleségül is én magam adtam Péleuszhoz. körülötte sok más tengeri istennő ült: ő a középen sírt fennkölt fia sorsa miatt.” Válaszul így szólt erre a fellegtorlaszoló Zeusz: „Héra. nem is jó néki. mert hisz az érzéketlen földet sérti dühével. És Szamosz és sziklás Imbrosz közt rontva az éjszín tengernek. miután zokogott már: mert tűrővé tette az emberi lelket a végzet. én magam is: mert tőle ajándék nem maradott el: oltárom sose volt híján illő lakomának. bár hős. ott lakomáztál lantoddal magad is. messze hazájától már veszte előtt állt. Ám Hektórt is erősen kedvelték idefönt minden trósz földilakó közt. és illatnak. te Ezüstíjas. s adja ki Hektórt.

azt a sötétet. mért hívtalak én ide téged: íme. s biztatták a lopásra a jószemü Argoszölőt már. noha szaggat a bánat szívedben sosemúló gyásszal. nem hangzik a hangja hiába. adja ki Hektórt. sem kerevetre? Pedig jó lesz szerelembe vegyülni nővel. hogyha tehát engem tisztel még. bent lelte Akhilleuszt sűrü nyögések közt. s én a leginkább megharagudtam rá. amelynél már feketébb viselet nincs. nem gondolva evésre-ivásra. Hallgass rám tüstént: tudd meg. körben az összes istenek ott ültek. mikor oly sok kín eszi lelkem. megsimogatta szelíd kézzel. Csakhogy Akhilleusznak szántam már ezt a dicső hírt. nem adta ki Hektórt. Én meg a nagyszívű Priamoszhoz küldöm el Íriszt. Zeusz atya mellé ült. Pallasz helyet adva odébbment. megmondom mégis. Anyja. mivel így őrjöngve szivedben. istenek apja beszélt legelőször: „Feljöttél.elnemenyészőkkel. nagy buzgón bajlódva a reggelijével. csupa boldog s el nem enyésző. körülötte sürögtek a kedves társak. S hogy fölléptek a partra. hogy az égilakók bosszúsak. de előtte a széllábú sebes Írisz száguldott. messziredörgő Zeuszt föllelték. szót szólva kimondta: „Drága fiam. S köztük az emberek. Útnak eredt. s az ezüstlábú Thetisz úrnő nem vonakodva útnak eredt. hisz közeledbe került a halál meg a kényszerü végzet.” 334 . Menni fogok mégis. Héré drága aranykelyhet nyujtott a kezéhez. az úrnő most odaült szorosan közelébe. mely üdíti szivét Akhileusznak. Thetisz itta ki. Szállj le azonnal a táborba.” Szólt. kilencednap civakodnak az elnemenyészők Hektór teste fölött meg a várdúló Akhileuszról. azonnal az égbe suhantak. hogy szeretett fia testéért az akháji hajókhoz menjen ajándékkal. Thetisz istennő. Hektórt görbe hajók mellett tartod s ki nem adtad. így szól. amiért őrjöngve szivében görbe hajók mellett ottfogta. szétvált körülöttük a tengeri hullám. s szólj rá a fiadra: mondd. vissza is adta. jól tudom én is. Gyapjas nagy juhot áldoztak föl a sátor ölében. és ő a leginkább mérges rád közülük. És el is ért fia sátrához.” Így szólván fátylát fölvette az isteni asszony. tisztelvén téged s őrizve baráti frigyünket. Add ki tehát tetemét tüstént váltsága fejében. s nyájas szókkal szólt. meddig fogod itt keseregve-jajongva szíved emészteni. mert nem is élsz te soká már nékem ezentúl. Zeusztól hozok én hírt: bosszusak isteneink. az olümposzi csúcsrol alászökkenve.

mert hisz az Argoszölő Hermész kísér el az úton. végig vezetőd lesz. ő viszi végig az úton. Hát Priamosz mellé odaállt Zeusz hírnöke. ki argoszi kéztől sujtva le. míg a fejét is és a nyakát is az aggnak bőven fedte a trágya. ki távolból is ügyel rád. nem is ostoba. Egymaga induljon.” Így anya és fiu ott a hajók gyűléstere síkján egymáshoz hosszan szóltak szárnyas szavaikkal. melyet fetrengvén maga szórt a fejére kezével. Íriszt meg Kronidész elküldte a trójai várba: „Menj. egymagad indulj. sose féljen a szíved. tőle. megfékezi többi barátját. s míg Akhileuszhoz nem jutsz el. ne legyen vele trójai harcos: egy vén hírnök csak. köpenyébe takartan.Ekkor a gyorslábú Akhileusz neki válaszul így szólt: „Jőjjön hát. Az udvar ölén apjuk körül ültek az ifjak. amelyre Akhilleusz hozta a véget. És a halálra ne gondoljon. vidd el a hírt Trójába a nagyszívű Priamosznak. s míg Akhileuszhoz nem jut el. És a menyek s lányok jaja hangzott végig a házban: emlékeztek a sok daliára. tudd meg. nem hebehurgya: nyájas-kímélőn fog bánni az esdekelővel. mely üdíti szivét Akhileusznak. ki az öszvérekre vigyázzon s hajtsa a jókerekű szekeret. hagyd el olümposzi székünk. sose féljen a szíve. 335 . szállt Priamosz palotája felé: siralomra talált ott s gyászra. őt az meg nem öli.” Szólt. sose féljen a szíved. Majd miután a királyt Akhileusz sátrába vezette. ki az öszvérekre vigyázzon s hajtsa a jókerekű szekeret. s vigye vissza a várba újra a testet. hogy rossz hírt hozzak a házba. jóakaró vagyok én. lelkét elvesztvén kiterült a csatában. és ne kisérjen trójai harcos: egy vén hírnök csak. hanem azt elfogta a félelem ekkor: „Bátran. aki váltságot hoz. És a halálra ne is gondolj. mely üdíti szivét Akhileusznak. hogy szeretett fia testéért az akháji hajókhoz menjen ajándékkal. téged meg nem öl az. és a középen ült az öreg. menj oly ajándékkal. szán is erősen: és azt rendeli el. mert nem is elvetemült. És ha utad végén Akhileusz sátrába bejuttat. Dardanidész Priamosz. s megfékezi többi barátját. s a viharlábú Írisz kélt nyomban a hírrel. hogyha olümposzi Zeusz maga sürgeti jóakarattal. Zeusztól hozok én hírt. s így szólt halk hangon. könnyeik áztatták a ruháikat. s elviszi testét. mert mi erős kísérőül küldjük neki Hermészt. amelyre Akhilleusz hozta a véget. hisz nem azért jöttem. sebes Írisz azonnal. s vigye vissza a várba újra a testet. hogy váltsd ki az isteni Hektórt.

hova lett az eszed.” Szólt. és megpillant a szemével ő. meg drága palástot s inget is annyit. hazudik. s ládáinak ékes szép fedelét kinyitotta: vett tüstént ki tizenkét szép és nagyszerü köntöst.” Így szólt hát hozzá. 336 . a kegyetlen. és nem vész el a hangja hiába. a szíved. magas. kezdetben. mely híredet adta más idegen nép közt s néped közt. most. nem heberhurgya: nyájas-kímélőn fog bánni az esdekelővel. melyen uralkodsz? Hát egyedül hogy kívánhatsz az akháji hajókhoz menni. a termünkben: neki ezt így szőtte a Moira élete szálához. ő maga illatozó hálótermébe vonult el: cédrusból volt az. bármely jós. Engem erőm és lelkem erősen késztet az útra. mit tart erről. nem fog majd könyörülni és tisztelni se fog kicsikét se. drága fiunkat hogy váltsam ki akháji hajóknál. s így szólt: „Ó. és feleségét is. miután magam én hallottam s láttam az istent. És tíz drága talentum arany volt még. s még inkább visszariadnék.” Szólt. s azután tovaszállt sebes Írisz. oltárfigyelő. odahívta be. S ő fiait felhívta: szereljék ők fel az útra jókerekű öszvérszekerét. Hekabét. Sirassuk ezért őt itthon. szülőktől messze. a csalárd. Rajta azonban. elmegyek. mondd meg.mert nem is elvetemült. nem gondolt kibuvóra. hisz meg nem győzöl amúgy sem. az olümposzi Zeusztól jött ide hírnök. te szegény. a férfi elé. az ádáznál. nem is ostoba. mely üdíti szivét Akhileusznak. akinek bárcsak kiharapva falhatnám fel a máját. mire följajdult felesége. kívánom: s öljön meg akár ott nyomban Akhilleusz. s a házban vészmadaram te ne légy. felelte szavára: „Jaj nékem. amikor kívánok menni. aki oly sok nagyszerü sarjad ölte le már eddig? Tán bíz vasból van a szíved? Hisz ha kezébe kerít. vagy más papi ember. rögtön amint én megszültem: hogy a gyors ebeket táplálja. aki nem hullt általa gyáva halállal: trójai férfiakért. és vigyek oly kincset. mit elővett. mert ez lenne viszonzás gyermekemért. Mert ha földilakók közül egy bíztatna az útra. hogyha fiam karolón jóllaktam már zokogással. véle tizenkét szőnyeget is. mélykeblű trójai nőkért küzdött állva szilárdan. Ha sorsom elpusztulni az ércinget viselő daliák közt. kast is tegyenek rá. széles akháj táborba s a görbe hajókhoz erednem. és egyrétü köpenyt ugyanannyit. úgy vélném. és szép kincseket őrzött.” Erre az isteni agg Priamosz neki válaszul így szólt: „Vissza ne tarts.

s bizony egy se maradt meg: isteni hős Mésztórt szekerész hős Tróiloszunkkal. majd megerősítvén. táncosok és hazugok. kétoldalt háromszorosan köldökre kötözték. s így szídta szavával: „El. s apjuk szigorú szavait félvén. Pammónt. jól lekötözték külső részén. remekül veri lábuk a földet. puszpángból faragott szép köldököset. szídta Pariszt. Én. mint dúlják fel azok. 337 . kast is tettek tetejébe. hitványak! Az otthonotokban tán nem akad siralom. a derék Agathónt is.” Szólt s botjával a népet megkergette. nem is emberi sarjnak. mind a juhok s gödölyék községbeli elrablói. amikor követül járt náluk. Antiphonoszt s az erős-csatahangu Polítészt. befogták. ti gyalázatosak.” Szólt. ahogyan hajtotta az agg. munkás öszvéreit íme. annyi remek hőst nemzettem tág Trójában. hogy Zeusz így sujt. hogy szekerembe befogva. őket Arész elorozta. melyeket egykor ajándékul műsz férfiak adtak. és öszvérei jármát is vették le a szögről. és elveszitettem legderekabb fiamat? No hiszen majd érzitek úgyis: mert az akhájoktól könnyebben hulltok el eztán. drága ajándék: azt. de mind itt él ez a hitvány. s egy igenszép serleg. mindezeket belerakjátok. Helenoszt. széprecsiszolt jászol mellett. négy üst.két ragyogófényű triposz is. inkább. Déiphoboszt és Hippothooszt meg az isteni Díónt. bár mielőtt még meglátnám a szememmel. azt a csiszolt rudon áthurkolták. hadd menjek utamra. Nyomorult én. ha elpusztultok a fürge hajóknál. most miután ő már elesett. Minden trójai férfit elhajtott tornácáról. kapta a thrákoktól: de a terme ölében vissza a vén ezt sem tartotta: kivánta erősen drága fiát megváltani. Ezt a kilencet az agg így küldte dologra keményen: „Rajta. hogy mint pusztul e város. jókerekű öszvérszekerét hozták ki azonnal. Nem takarodtok azonnal. majd karikát feszitettek a szegre. mint Hektór. silány gyerekek. szégyenszerzők: valahányan jobb lett volna. kisiettek. kimentek mind. Hádész házába kerülnék. majd sok fia ellen fordult. amelyeket ő maga táplált. És Priamosz paripáit. Hektórt is. Jókörmű. a hegyéről visszatekerték. s hálóházából hordták ki a síma szekérbe végtelenül nagy váltságát ama hektori főnek. új volt az s gyönyörű. hogy mind keseríteni jöttök? Semmi talán. vitték kocsijához. karikásat. És a kilencrőfös szíjat hozták az igával. ki akár isten járt harcosaink közt s isteninek látszott inkább.

tartotta a tálat. hogyha a lelked ekép űz innen a gályákhoz. bármennyire vágyakozol rá. akárha halálba sietne. add. mindet a jóeszü Ídaiosz hajtotta. „foltos” is éppúgy. amit te tanácsolsz: mert jó Zeuszhoz emelni kezünket. hogy te magad lásd. az Ída csúcsáról ki egész Tróját betekinti szemével: kérj gyors jósmadarat. s abban bízva mehess el gyorscsikajú danaosz daliák bárkáihoz innen. s visszhangos tornácuk alatt kirobogtak a házból. Négykerekű szekerét legelől öszvérei húzták. hogy lássam s abban bizakodva mehessek gyorscsikajú danaosz daliák bárkáihoz innen. a korsót.Így ezeket Priamosz meg a hírnök fogta be akkor bent a magas ház tornácán. s mely mindje között legerősebb. s könyörögj. 338 . neve „éjszinü”. két bölcseszü bajnok. jobbról. hogy könyörüljön. akkor már igazán nem bíztatnálak az útra argoszi bárkákhoz. mögöttük jó paripák: ezeket meg az agg noszogatta. küldj gyors jósmadarat. Megmosdott s feleségétől átvette a kelyhet: udvara mélyén állva. áldozz Zeusznak. s így hallatta a hangját: „Zeusz atya. jobbról. az ostort rázva. hogy visszakerülhess újra az ellenségtől. mielőtt kirobognak. és paripáik előtt állt meg. nem vonakodva teszem meg.” Erre az isteni agg Priamosz neki válaszul így szólt: „Asszony. hadd áldozzanak avval még. mézizü bort szinarany serlegben jobb keze nyujtott. Gyötrött lélekkel jött most Hekabé közelükbe. s mely mindje között legerősebb. szót szólva kimondta: „Vedd. S mint a magas hálókamráknak az ajtaja. józáru. S hogyha nem ad neked íly hírt Zeusz. Most az öreg sietősen szállt föl a síma szekérre. legmagasabb. remekbe megácsolt: akkora volt neki kétoldalt két szárnya. ezután meg a gazdasszonyt sürgette az agg hős. a keblükben lelkük melegebb lett. madarak közt legmagasabb jelt. Hát csak esengj a sötétfelhős Kroniónhoz. mely ragadozva röpül. mind megörültek. pedig én nem eresztlek örömmel. hogy Akhilleusz kedvesen és könyörülve fogadjon.” Így szólt ő könyörögve. égre tekintett közben. tiszta vizet csurgatni kezére: az oldala mellé állva a szolgáló. fölöttük jobbról látszott. mely néki a legszeretettebb minden szárnyas közt. a városon át a szerettei mind a nyomában mentek. ki uralkodol Ída hegyéről. mint száguld el a városon által. gazdag ember házában. az a messziredörgő. sürű siralommal. meg is hallgatta a bölcs Zeusz: sast küldött sebten. s a bort loccsantva könyörgött. mely néked a legszeretettebb minden szárnyas közt.” Szólt.

Dardanidész. s drága fiát.” Erre az isteni agg Priamosz neki válaszul így szólt: „Kedves gyermekem. aki rád tör. állt bénán. ambrosziás. ne is vegye észre egy danaosz sem. siess. Ám én nem bántlak sehogyan sem. kérdve ekép szólt: „Merre. akit óhajtsz.És miután a magas várból lejutottak a síkra.” Szólt. mint az apámat. sőt. de a Hasznotadó maga jött közelébe és megfogta kezét az öregnek. öszvérekkel. háthogyha szivében a szánalom ébred. fogta a pálcáját. eképen szólt az örég Priamoszhoz: „Töprengj. Priamoszt a nagyöblü akháji hajókhoz úgy juttasd el. így igaz ez. Ekkor Hermeiászt immár közelükben s hírnök megpillantva. amíg Akhileusz sátrába nem ér el. azt. visszaverem: hisz olyannak látlak. hogy megvédhessen. 339 . akkor mit cselekednél? Hisz te magad sem vagy fiatal. mellyel megigézi halandók közt. és a közelbe tanyáznak? Hogyha azok közül egy meglátna sötét. s útnak eredt. s Argosz megölője. mikor alszik a többi halandó? Hát nem félsz az erőt lehelő argív daliáktól. s betakarta a földet. sebes éjben. mert jött a homály. Hermészt így szólította meg ekkor: „Hermeiász. Ők miután Ílosz nagy sírhalmát odahagyták. Mert gyönyörű saruját sebesen talpára csatolta. lovakon meneküljünk. vagy szűnteti álmát. s meghallgatod. ha viszályt kezd véled akárki. aranyos saruját. mely a tengeri úton és a hatalmas földön vitte a szélfuvalattal. kinek ifjúsága a legszebb. hadd igyanak. paripákkal az úton. s követőd is öreg már. ambrosziás éjben. s azt hiszem én. akinek csak akarja. a hírnök. hamar itt van a végünk. zavarodva eszében. ezt markolva röpült tova Argosz erős megölője. szemét. Trójához hamar ért. rajta tehát. mint egy fejedelmi legényke. mint mondod e szókat: csakhogy idáig egy isten védett tán a kezével. rajta. vagy könyörögjünk térde előtt. Trója felé fordulva siettek a gyermekek és vők vissza megint: hanem őket látta a messziredörgő Zeusz feltűnni a síkságon. kik neked ellenségeid. hogy ki se lássa. megszánta az aggot. nem maradott rest. meg a hellészpontoszi parthoz. s az küldött egy ilyen kitünő utitársat elébem. apó. szükség van józan eszünkre: férfit látok. te amúgy is örömmel szállsz ki a földi ember társául. pelyhedző állú. s az öreg szörnyen megijedt.” Szólt. míg íly sok kincset viszel. olyan volt. hajlékony testén borzadt minden hajaszála. álltak meg lovaikkal s öszvérekkel a partnál.

” Erre az isteni agg Priamosz neki válaszul így szólt: „Hogyha te harcosa vagy Péléiadész Akhileusznak.mint amilyen te vagy. jó öreg. és én jöttem a hőssel a harcba. válaszul így szólt: „Kedves öreg. ebek sem: fekszik Akhilleusz bárkájánál. válaszul így szólt: „Vizsgálsz. vagy már odadobta földarabolva tagonként őt a kutyáknak Akhilleusz?” Erre az Argoszölő. bölcs benned az elme. és nem is ették őt meg a férgek. édesapám neve íme Polüktór. a tiszta igazságot mondd meg nekem: ott van még a hajók mellett a fiam. akár te. félve. öreg már. Az bizonyos. melyet ütöttek rajta. dúlván hegyes érccel. Én fegyverhordója vagyok. a hősről: őt bizony én a szememmel a hírmegadó viadalban láttam elégszer. Most a mezőre a gályáktól kerülök: kora reggel váratokat vívják ragyogószemü harcosaink már. ám el nem csúfítja. mürmidonok közt. ki vagy. úgy. most pedig áruld el nekem azt. hogy sírja körül szeretett társának meghurcolja vadul. mert minket Akhilleusz. boldog az édesapád meg anyád. ki a legderekabb volt: gyermeked.” Erre az isteni agg Priamosz neki válaszul így szólt: „Mondd. kívülem is van hat fia. 340 . mint a csatán elesett daliákat. ahogy illik. válaszul így szólt: „Jó agg. én hetedik fia volnék: sorsot ráztunk. szét nem rothasztotta a húsát. Mert nehezen viselik tunyaságukat. édesem. nem falták még föl madarak sem. mikor eljön az isteni hajnal. és a csatától vissza a vágyakozókat nem tarthatja király sem. gazdag az édesapám otthon. a vezérlő. vértől lemosottan. a vezérlő. rajta. ahogy eddig. vele jöttem a gályán. ő eleget harcolt az akháj daliákkal. mivel már elpusztult. végig helyesen szóltál. hogy legalább ez várjon biztonságban azoknál? Vagy pedig elhagyjátok mind szent Trója vidékét. sátrában s ha azóta tizenkét hajnal is eltelt. a harctól visszaparancsolt.” Erre az Argoszölő. te is bámulni fogod majd. és Hektórról kérdesz. nem csatakos testtel. a vezérlő. de. amint a hajókhoz visszaszorítva ölte az argoszi harcosokat. és szólj egyenes szót: másokhoz küldöd valamerre e nagyszerü kincset. édesapád és édesanyád ki? Annyira szépen szólsz vesztéről drága fiamnak!” Erre az Argoszölő. mindaz. mennyire harmatosan fekszik. íly szépet termetre s alakra. hiszen sokak érce is érte. És mi csak álltunk s bámultunk. s behegedt már sebhelye. Átreidészra dühödten.

sürűhaju anyja nevére. arrébb húzta a závárt. hogy így indítsd meg benne a lelket. és a fiára. bár már csak holttest: mivel ennyire kedveli szívük. míg Péléiadész Akhileusz sátrába nem érek.” 341 . mi megilleti őket. vagy kísérvén gyalogúton: senki se törhet rád vezetődet semmibe véve. fiam. Hermész. Lépj te magad hozzá. s ekép szólalt meg: „Kedves öreg. ha múló embert íly nyíltan kedvelne az égbeli isten. mindre. vedd át tőlem e szépmivü kelyhet. s tetejét végig betakarták lágy réten lekaszált sürü sással. kísértesz. tudd meg: hozzád nem földi halandó jött. hogy megfosszam . és engem kísérj és óvj . Majd. és a lovakba meg öszvérekbe hatalmas erőt fújt. kulcsoljad a térdeit által. megörült az öreg.” Szólt.s majd azután rossz ér a jövőben. hanem én. Téged azonban akár a dicső Argoszba vezetlek. vágva fenyőfákat. melyet a mürmidonok magasan feszitettek uruknak. Rajta azonban. de hiába: azt akarod. s kérleld őt apjára. adni ajándékot. a vezérlő. és Priamoszt szekerén bevezette a nagyszerü kinccsel. majd a szekérről földre szökellt le. válaszul így szólt: „Engem. fürge hajón szivesen. öreg. kit apám küldött vezetődül. hogy Akhilleusz háta mögött vegyem ezt át: tartok a gazdámtól. nagysebesen megfogta kezével a szárat.Hősi fiadra az égbeli boldogok ígyen ügyelnek. s ezt mindig három akháj hős zárta be. az ifjabbat. álmot hintett rájuk az Argoszölő. s gyorslábú Akhileusz fele vitte a nagyszerü kincset. utána kaput tárt.” Mondta a Hasznotadó. s így adta szavára a választ: „Lám. nem hanyagolta el otthon olümposzi isteneinket: s ők a halál sorsában is emlékeznek ezért rá. hogy az árokig és a hajók bástyáihoz értek. jó a haláltalanoknak: mert a fiam.” Erre az Argoszölő. és szégyeli félve a szívem. visszamegyek most már. ott éppen vacsorát készítve sürögtek az őrök. Most kinyitotta a hasznotadó Hermész az öregnek. nagy reteszét is három szokta kinyitni mindig a többi közül: de Akhilleusz egymaga tudta. nem lépek véled Akhilleusz színe elé: haragébresztő is lenne. s körben a sátor oldala mellett tág udvart keritettek uruknak sűrü cölöppel: egyetlen hosszu fenyőfa-gerenda tartott közte kaput. az ostort.kedvezzen az ég is -. s már fölpattant a szekérre. Ámde midőn Péléiadész sátrához elértek. a vezérlő. ha ugyan volt.

az oldala mellett csak két hős: az Arész-ág Alkimosz Automedónnal sürgött rendezkedve (mivel most hagyta csak abba ő az evést meg ivást. amit ember nem tett eddig a földön: gyermekeim megölője felé emelem karom esdve. aki Trója alól hazaindul. és átfogta a térdét. Akhileusz. és lásd: ő mégis. fetrengve Akhilleusz lábai mellett. és egy híján húsz született nekem egy anyaméhből. Hektórt: érte kerültem most az akháji hajókhoz végtelenül sok ajándékkal megváltani tőled. s ment az öreg be a házba. és a nehéz aggkor küszöbén áll. míg harcolt a hazáért. a szivében örvend. akár én. 342 . míg palotámnak több más asszonya szülte a többit. Ötven gyermekem élt az akháj seregek közeledtén. ottbent lelte. s közülük tán egy se maradt meg. Nem vették ők észre a nagy Priamoszt. vállalom azt. S tán őt is gyötrik. azt te megölted nemrég. s Priamosz szökkent szekeréröl a földre.Így szólván. emlékezz édesapádra: éltes. míg Akhileusz a saját apját keseregve siratta s közben Patrokloszt: fölverte nyögésük a házat. Mint amikor tömör átok csap le a férfira. Akhilleusz. És hogy az isteni hős Akhileusz eltelt siralommal. és mindennap bízva reméli. és ez a vágy elhagyta a tagjait és a szivét is. ki a vészt elháríthassa fejéről. tovaszállt a hatalmas olümposzi csúcsra Hermeiász. a többi. támadják. s az ott várt. fölkelt székéről tüstént. s a ránézőt elfogja a szörnyü csodálat: így bámult Akhileusz meglátva az isteni aggot. míg én legnyomorultabb. tartva a kantárt. egyik Hektórra. ki belépett. otthon embert ölve ki más község földjére szökött. meghallva. a férfiölőre. iszonyút. fékezvén lovat. fogta kezét. s zokogásvágy kélt most apja miatt Akhileuszban. emberölőt. Ídaioszt fönt hagyta. egymásra tekintve. míg Priamosz hozzá könyörögve ilyen szavakat szólt: „Isteni hős. a várost. S emlékezve. kik körülötte laknak. melyben a Zeusz-kedvelt Akhileusz ült többnyire. óvta a többit. Harcos Arész oldotta meg annyinak eddig a térdét. a társai arrébb ültek. hogy élsz.” Szólt. sok dáliás fiu apja voltam Trójában. megcsókolta kezét is. dús házba. és ugyanígy bámult. leölőjét sok gyerekének. még ott volt nála az asztal). és ki egyetlen volt nekem. Tiszteld isteneinket. s gyengéden odébbtaszitotta az aggot. sírt hevesen. öszvért. s nincs. fölemelte az aggot. és könyörülj meg emlékezve apádra: de szánandóbb vagyok annál. hogy újra látja szerette-fiát.

szárnyas szavakat szólt: „Jaj. nincs titkod előttem.kézen fogva s az ősz hajon. nagy vagyonoddal. hogy lássam a nap sugarát még. akárhogy sujt is a bánat: mert a fagyos zokogás nem használ semmit a földön. hogy kiadom Hektórt. ősz állon könyörülve. öreg. tele rosszal duzzad az egyik. nem is ápolom őt. sose ültess székre. és őt megszólítva ekép. aki szült. Lám. kerülhess újra hazád földjére. kinek ő csak gyászosat oszt. amit ő ad. Van. Hogy mertél egyedül közeledni akháji hajókhoz. tán vasból van a szíved? Most hát ülj le a székre. csavarog csak. színe elé annak. akkor az egyszer a rosszba kerül. ameddig sátradban Hektór temetetlen fekszik: azonnal add ki nekem. de előbb még más baj is érhet. istenek és a halandók nem becsülik. te öreg: mert hisz szándékom amúgy is. amit hoztam. míly sok gyötrelmet tűrt el a lelked. szidalomra jelöl ki: s ezt nyomorult éhség hajszolja az isteni földön. mivel te előbb könyörültél életemen s hagytad. s váljék örömödre.” Erre az isteni agg Priamosz neki válaszul így szólt: „Zeusz-táplálta király. Mert hisz Zeusz küszöbén két hordó áll. mert fiadért gyötrődve amúgy sem lesz soha hasznod. 343 . kora-elhullásra jelölt fia lett csak. te szegény. fejedelme a mürmidonoknak. ki olyan sok nagyszerü sarjad öltem már le idáig. hogy láthassam. Péleusznak is így adták gyönyörű adományuk isteneink. Leszbosz terjed a vízben. hallom. mi szivünkben van. s te fogadd el a gazdag díjat.” Görbén fölfele nézve felelt gyorslábu Akhilleusz: „Már ne gyötörj. Csakhogy utána ilyen bajt hoztak az égilakók rád: várad alatt sose szűnnek a harcok. lánysarja a tengeri vénnek. s van. Priamosz. édesanyám. S rólad. sok gyerekével: egyetlen. s istennőt küldtek hozzá feleségül a földre: csakhogy az isten néki is osztott rosszat: a háza nem telt meg fejedelmi utóddal. tűrd el. a lelkedben ne kivánj keseregni hiába. másszor meg a jóba. s rólad is észreveszem. születésétől: sok nagyszerü kinccsel tűnt ki a népek közt. s lám. kinek összevegyítve ad onnan a mennyköves isten. merre Makarnak székhelye. s a fájdalmat. szintén sok kincs ura voltál. Isteneink a szegény múló embernek eképen szőttek bús létet. hagyjuk szunnyadni. hozzám Zeusz hírnöke jött el. míg őket a gond sose gyötri. és befelé Phrügié s a hatalmas Hellészpontosz. nem támasztod föl. a másikban van a jó. aki vénül: messze hazámtól Trója alatt téged szomorítlak a gyermekeiddel. első voltál ott fiaiddal. az emberölések.

megijedt az öreg. s hajlott a szavára. mert tán téged sem kíméllek sátram ölében. 344 . inget is adtak rá. a nevén szólítva barátját: „Meg ne neheztelj rám. Ők az igától öszvért és paripákat eloldtak. látod s elviheted. kapunknak závárát sem tudná egykönnyen fölemelni. noha csak ketten. agg.hogy valamely isten vezetett az akháji hajókhoz. mert ő széparcú Létóval vetekedve mondta.” Így szólt ő. Patroklosz. és le is ültették.” Szólt s ismét sátrába került be a fényes Akhilleusz. majd maga hős Akhileusz fölemelte. a fal mellé. nem maga ment egyedül: két fegyvertársa követte. bárha könyörgő vagy. lánya hat és viruló fia hat. hogyha talán még Hádésznál is hallod a hírt. s tüstént mikor eljön a Hajnal. s a gyászkerevetre tette. mert hisz a népet kővé változtatta Kroníón. köribé meg drága palástot. ahogy illik. gondoljunk most az evésre. Alkimosz és hős Automedón. lenyilazták ők valamennyit. s még Zeusz rendeletét megsérti. akár az oroszlán. s hordták be a síma szekérről végtelenül nagy váltságát ama hektori főnek. s még vétek Zeusz szava ellen. s így szólt az öreg Priamoszhoz: „Íme. Följajdult azután. s agg Priamosz hírnök-követőjét is bevezették. Hát ne kavard fel még inkább gyászomban a lelkem. s megkenve a lányok olajjal a testét. rejtőzni az őrök elől sem tudna. hogy az csak kettőt szült. a nagyon fiatal sem. látva fiát. S hívta a szolgálókat. ezt. mert Niobéra megdühödött. mosni. Megmosták. nehogy Priamosz láthassa a sarját: mert fájó szive tán fékezni se tudja haragját. Péleidész meg a házból tört ki. bekenni a testet. megölve az aggot. arrébb tőle. s honnan ismét fölkelt díszes. hogy vélük betakarva vitesse honába a holtat. Jólszőtt inget két köpenyeggel hagytak azonban. s a társak emelték véle a síma szekérre. faragott heverőre ült le. bárha tizenkét gyermeke hullt el a termei mélyén. Hosszu kilenc napon át nem akadt nekik eltemetőjük. Patroklosz eleste óta Akhilleusz legjobban kedvelte e kettőt. hogy az isteni Hektórt apjának kiadom: mert nem méltatlan a váltság: s abból is részeltetlek majd. fiait nagy Apollón mind lenyilazta ezüst íjával. földi halandó nem merné. míg ő maga többet: s lám. Hisz gondolt az evésre a sűrühajú Niobé is. s Akhileusznak kedves szíve fölindul. akiért könyörögtél: fekszik a hordágyon. s nyilas Artemisz úrnő ölte le lányát mind. úgy. kiadtam a gyermeked.

És miután eleget nézték egymást. egyre nyögök. akkor a Dardanidész Priamosz bámulta Akhilleuszt: mekkora. a tervet tervezgetni. s két heverőt odakint tüstént vetekedve vetettek. eressz gyorsan lefeküdni. Rajta.mert mindig jönnek. s megpillant itt a sötét. míly gyönyörű és mennyire isteni arcú. Mentek a nők kifelé. te isteni agg. Automedón kenyeret hordott gyönyörű kosarakban asztalhoz. noha kővé vált. mivel mellém telepedni szokásuk -. gonddal megsütögették mind. fehér juhot ölt le Akhilleusz. majd újra lehúzták. S még Niobé is evett. s Akhelóosz mellé járnak a táncba.” Szólt. vessenek ágyat a tornácon: ragyogó takarókat. ott. és szólj egyenes szót: hány napig óhajtod gyászolni az isteni Hektórt. nehogy. Majd miután elverték végül az éhet. ahol mondják. míg Trójába viszed: hisz méltó nagy siratásra. fáklyát hordozva kezükben. sziklák tetejében. ha betoppan egyik akháj vezető . amit kell. S most tréfás hangon szólalt meg a fürge Akhilleusz: „Kedves öreg. hogy általad elvesztette a lelkét gyermekem. kint térj nyugovóra. udvarom elkeritett részén fetrengek a trágyán.égbeli isteneink földelték végül el őket.” 345 . mesterien darabolták föl. addig hogy magam és népem fékezzem a harctól. bármelyikük. S közben a Dardanidész Priamoszt bámulta Akhilleusz: nézve nemes szép arcát és hallgatva a hangját. gondoljunk hát mi magunk is már lakománkra. akkor az isteni agg Priamosz szava szólt legelőször: „Zeusz nevelése.” Szólt. sokezer kín fő kebelemben. hogy immár édesizű álomba gyönyörködjünk heverőnkön: mert hisz nem szunnyadt a szemem pilláim alatt még attól kezdve. s bolyhos gyapjuköpenyt is még tegyenek tetejébe. sebes éjben. de a húst Akhileusz osztotta ki köztük. Most meg az elhagyatott hegyeken. bíborszínüeket meg szőnyegeket tegyenek rá. gyönyörükre. s gégémen a fényes bort leeresztettem: de előbb ezt sem cselekedtem. égbőljött kínokat érez. kimerülten a sok zokogástól. hogy az isteni Nimfák fekhelye van. Most pedig áruld el nekem azt. a szomjat. ős Szipüloszban. és kiadását messzehalasztani kelljen a holtnak. megtéve. S ők kirakott kész étkek után kezüket kivetették. utána sirathatod édes sarjad. Most pedig étket is ízleltem. s Akhileusz szólt társainak meg a szolgálóknak. társai megnyúzták a juhot. s húzták föl a nyársra. és fölpattanva. ezt hirüladja a népek pásztora Átreidésznek.

sokat adtál: érted. agg Priamosz. Pergamon orma felé ment. az élőért. ha a végzet akarja. s fölverte a társát. és azutáni napon küzdjünk. s meglátnak véle az összes akhájok. s a szálfát távolról kell hoznunk: s félnek a trójaiak mind. hogyan is tudná Priamosz fejedelmet. Majd tizenegyediken fölibé sírhalmot emelnénk. megijedt az öreg. Jól tudod azt. ha az Átreidész Agamemnón észrevesz itt. lágy álomtól leigázva: hasznotadó Hermészt egyedül nem fogta el álom. az öreg jobbját megfogta kezével csuklónál.” Válaszul ezt mondotta az isteni fürge Akhilleusz: „Meglesz hát ez is. s hozzá íly szavakat szólt: „Kedves öreg. S gázlójához amint odaértek a szépvizü árnak forgatagos Xanthosznak. akkor Hermeiász tovaszállt az olümposzi csúcsra.Erre az isteni agg Priamosz neki válaszul így szólt: „Hogyha kivánod az isteni Hektórnak temetését. míg Akhileusz bent hált jólácsolt sátra zugában. két bölcseszü bajnok. nincs gondod a bajra: be édesen alszol ellenségek közt. most te kiváltottad szeretett fiadat. valamint te kivánod: mert ahogyan kéred. mert nem sujtott le Akhilleusz. és azután földelnők el. hogy a várba vagyunk beszorítva. Hermész meg paripát és öszvért fogva szekérbe gyorsan a táboron át maga hajtott: senki se látta. feljajdult ezután.” Így szólt ő. Akhileusz. s ők paripáikkal keseregve-jajongva haladtak Trója felé. arany Aphroditéra hasonló. együtt a vén hírnök s Priamosz. meg a harsány hírnököt avval: és öszvérszekerén Hektórt is látta heverni. és meglátta szekéren álló jó apját. se szépövü asszony: csak maga Kasszandré. Hát odaállt a fejéhez. Hát mi kilenc napon át gyászolnánk termek ölében. szent kapuőrök tudtán kívül visszavezetni. adnák háromszorosát is hátramaradt fiaid. akit nagy Zeusz maga nemzett. ezt tévén. megfékezem addig a harcot. Ők hát kint dőltek le a tornácon nyugovóra. töprengett. és nem látta meg őket férfi. hogy a lelkében valahogy ne remegjen. és hangja bejárta a várost: 346 . Minden más isten s minden paripás-szekeres hős végigaludta az éjt. vélem nagy jót cselekednél. s tort ülne a népünk. s öszvérszekerük hordozta a holtat. s ott széparcu Briszéisz dőlt le az oldala mellé. s már sáfrány leplét boritotta a földre a Hajnal.” Így szólván.

s lám. amért tán bátyját ölte le Hektór. nem hiszem én már. rendeletükre. hogyha az agg nem szól. s férfiölő Hektór feje ott nyugodott a kezében. engem is őköztük. a halál sorsában is ők rád gonddal ügyelnek: 347 . vagy egyik akháj fog mélybe taszítani nagy tornyunkról szörnyü halálra.” Szólt. mire kettévált a tömeg. se nő az egész nagy városban. bosszújában.„Jertek Hektórt nézni. szívtelen úr mellett szolgálva. fúratos ágyra letették: mellé dalnokok ültek. s lám. s benne a kedves nőket. ki eddig védted. ti trójai férfiak és nők. mert mindre leszállt az a rettenetes gyász: és a kapun kívül közeledtek mind a szekérhez. vagy az apját: mert Hektór keze által számos akháj harapott a hatalmas földbe. Majd Hektór tetemét a dicső palotába bevitték. vagy velem együtt jössz és majd távol. s körülöttük a nők is nyögve zokogtak.” Így szólt és zokogott. nem mondtál bucsuszót sem. hogy még fölserdül: sokkal hamarabb fog e város elhamvadni. az úrnő. valóban. mire nem maradott sem férfi. Hektór. amíg még élt. szekeréről intve a népet: „Nyissatok itt utat öszvérekkel a várba kerülnöm. méltatlan munka között élsz. Görbe hajón viszik el most már hamar asszonyainkat. melyre örökké gondolnék éjen s napon át sürü könnyeket ontva. S köztük most Hekabé kezdett panaszos zokogásba: „Hektór. majd eleget kesereghettek. mert kezedet nem nyujtottad ki halódva az ágyból hozzám. kisgyerekünk csecsemő még. a csatából visszajövőnek: mert igazán roppant örömünk volt. s te. nyomorultak. s számomra a házban özvegységet hagysz. Mert hisz apád sose volt lágyszívü a szörnyü csatákban: városszerte ezért gyászolja a nép keseregve. s út nyílt a szekérnek. éltedben kedves voltál már isteneinknek. Ott legelőbb szerető szép hitvese s anyja. a kis csecsemőket. te meg én. „Ifjan pusztultál. hisz elvesztél te. S tán az egész napon át a kapuknál napnyugovásig sírtak volna a hős Hektórért könnyeket ontva. tépdesték hajukat. vagy gyerekét. ámde leginkább énrám hagytad a vad kínt. kitünő-kerekű szekeréhez rontva a holtnak: a nép körülöttük sírva sereglett. Átkos nagy zokogást és gyászt hoztál szüleidre. hogyha örültetek eddig. az őre. vele nyögtek az asszonyok is mind. fiacskám. Hókaru Andromakhé kezdett legelőbb zokogásba. férjem. ha bevittem a házba. legdrágább gyerekem valamennyi fiam közt. kit szültünk.” Szólt. a gyászdalt kezdeni: búteli hangon zengtek azok.

könnyeket ontva. én nyomorult: mert többé kedves a tágterü Tróján senki se lesz hozzám: borzadva tekintenek énrám.mert hisz eladta a többi fiam gyorslábu Akhilleusz. nagyhírű Hektór máglyája köré seregeltek. szelíd volt). barna hajóktól útnak eresztve: amíg a tizenkét hajnal nem mulik el. mind. bár nem támaszthatta föl így sem. majd a kivájt sírboltba betették. vagy szépövü ángy. semmi gyalázó szót tőled. Majd miután oda gyűltek s együtt volt valamennyi. S harmadikul köztük Helené kezdett a nyögésbe: „Hektór. szavára a nagy nép sóhaja hangzott. olyan vagy. s amikor más támadt rám palotánkban. és tetejébe roppant sziklákat seregestül hengeritettek.” Szólt. ő Trójába hozott: bár vesztem volna előbb el! Lám. sógor. lelkemnek legdrágább sógoraim közt. meddő tenger vizein túl. és tették tetemét tetejébe a máglya tüzének. ahol csak a tűz pusztított. mit kit ezüstíjas nem Apollón gyengéd nyílvesszőivel ölt meg a messze magasból. És hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből. máglyatüzét oltván legelőször lángszinü borral végig. hiszen éppen húsz esztendőm telt el azóta már. társai szedték össze kesergés közt. vagy anyósom. akkor is őket fékezted folyton szavaiddal. s a szavára azok fogták be az ökröt. 348 . Hosszu kilenc napon át hordták oda egyre a szálfát: ám hogy a Hajnal jött sugarát terjesztve tizedszer. heves zokogást keltett a szavával. hozták már ki a harcos Hektórt. meghurcolt sokszor Patroklosz sírja tövében. s a hazám földjét odahagytam: s rossz szavadat nem hallottam soha.” Így szólt sírva. amint elvette a lelked a nagyhegyü érccel. friss-holtként is palotámban fekszel. S mégis harmatosan. hogy elindultam. vagy Szamosz. s arcukról hullt a kövér könny. hordjátok a fát várunkba. ennek utána tiszta fehér csontját testvérei. keseregve szivemben. nem kezdik el újra a harcot. kit te megöltél. és betakarták lágy bíbor takarókkal utána. Drága aranyládába helyezték csontjait aztán. az öszvért mind szekerekbe. mert hisz az isteni-arcu Alexandrosz ma a férjem. S így teveled siratom magamat. Imbrosz vagy Lémnosz füstös szigetére: s téged. sógornő. gyöngéd intelmü beszéddel. kedvességeddel. mintha apám lett volna. s a város előtt sebesen gyülekeztek. ne féljen lelketek álnok akháj cseltől: megigérte Akhilleusz. Majd az öreg Priamosz szólalt meg a nagy sokaságban: „Trójaiak.” Így szólt sírva. aki foglyul esett. (mert az apósom.

349 . mikor állt a halom. Majd. hogy ne rohanhassák meg a jólábvértes akhájok.Halmot emeltek gyorsan. Így rendezték ők a lovas Hektór temetését. az őrök körben ügyeltek. hazamentek: s ennek utána szép rendben gyülekezve. dicső lakomát lakomáztak házában Priamosznak. a Zeusz-táplálta királynak.

az ő fonalának segítségével jutott ki újra a napfényre a tekervényes folyosójú palotából. Makháón Aszóposz . „a bolyongás helye” Alpheiosz .város a Hellészpontosznál Adrasztosz .Atreusz fia: Agamemnón és Meneláosz Aulisz . Naxoszról Ariadnét Dionűszosz isten szabadította meg és vette feleségül Ariszba .a Trója melletti Ida-hegyen eredő folyó Aiszűné . Alkménéé volt Aműdón . az athéni hős.Hadész: az Alvilág istene.Mínósz leánya.a Khalkidikéből kinyúló Akté félszigetet határoló hegy Atreidész (Átreida.Apollón testvérhúga. Átreión) .paioniai folyó 350 .folyó Boiótiában Asztüanax .Hermész fia.Athéné kultikus városa Boiótiában Alea .város a Hellészpontosz mellett Arné .Aszklépiosz fia. Arión mentette meg.a paiónok városa Ankhísziadész Ekhepólosz .harcias asszonyok törzse Amphitrüón .boiótiai kikötő. Mestertolvaj Axiosz .Euboia lakói abiosz . valójában Zeuszé és Amphitrüón feleségéé. gyors lova. Itt gyűltek össze a Trója ellen kiszálló akháj hajók Autolükosz . Magával vitte Ariadnét.„a város ura”.ismeretlen néptörzs Abűdosz .thrák város Aiszéposz .Héraklész apja.Ankhíszésznek (aki nem azonos Aineiász apjával) fia. apja vitézségéről Athosz . a vadászat istennője Aszklépiadész .thrák város Akhelóosz . Hektór fiának neve. aki megölte Ió százszemű őrzőjét.Héra kedvelt városa a Peloponnészoszon Argoszölő .boiótiai város Artemisz . Ekhepólosz Argosz . miután a Labürinthosz mélyén az emberevő Mínótaurosz szörnyet megölte. Argoszt Ariadné .folyó Éliszben amazónok . Thészeusz. illetve maga az Alvilág Aigai . amelyet Poszeidónnak egy harpüia szült Aidész .Hermész.kilíkiai síkság.Diomédész felesége Ainosz .Lüdiában eredő folyó Alalkomenai .kis sziget Khiosz közelében Aigialeia .a Thébát ostromló hét hős egyike. A hős csak névleg volt Amphitrüón fia. Euboia szigetével szemben. de Naxosz szigetén elhagyta.Jegyzetek ÍRTA DEVECSERI GÁBOR abászok . Odüsszeusz anyai nagyapja.

Boreász .az északi szél Búpraszion .maioniai folyó.az Olümposz legmagasabb csúcsa Gerénia . Árész kísérője a csatákban epeiosziak .éliszi táj daimón .a délkeleti szél Émathia . Zeusz utólag. s az Olümposzon az istenek nektártöltögetőjévé tette.Hadész Ganümédész .a szülési fájdalomnak és enyhítésének istennői Eleón . a későbbi Krannón Erebosz .messzéniai város. kárpótlásul lovakat adott Trósznak Gargarosz . ahol Pülosz királya. a Hermoszba ömlik Hüpereia .boiótiai város Enűó . az Égei-tengerbe ömlik Hébé . az ifjúság istennője Héra .istennő.tó Szardeisz mellett Győztes (Atrűóné) . az Olümposz kapuőrzői Hüdé .pherai forrás 351 .Oidipúsz fia Euénosz .thesszáliai város.Athéné mellékneve Hadész . átvitt értelemben: maga az Alvilág halízónok .thesszáliai vidék Píeria mellett Földmélyi Zeusz .az Alvilág legsötétebb zuga Ereuthalión .a gabona.folyó Szardeisz közelében.istenség Démétér .Zeusz és Héra leánya. a megszemélyesített harci zsivaj.Trósz fia.éliszi törzs Ephüré .az évszakok istennői. a termékenység istennője Dódóné .arkadiai hős Erínüszek . Thoász unokája Eurosz .Iészón fia.Zeusz ősi jóshelye Épeiroszban Eileithűiák . ünnepi áldozat Hermosz .maioniai vidék Hülé . mint a homéroszi Aphrodité-himnusz elmondja.a vérbűn bosszuló istennői Eteoklész . Nesztór nevelkedett Gügaié .boiótiai város Hüllosz . Zeusz elrabolta.Fekete-tenger menti nép hekatomba . az aratás.százökör-áldozat. később általában nagy.Zeusz testvére és felesége Hórák .az Alvilág istene.

benne Apollón-kultusszal Kinürász .Aphrodité mellékneve a neki szentelt Küprosz szigetéről Lakedaimón . azokat a lovakat.nagyobb sziget az Égei-tenger északi részén. Héraklésznek ígérte a trójai fal fölépítéséért. Trója ősi királyának unokája.Homérosz az Íliász első sorában a Múzsát szólítja meg így Ixión felesége . amelyeket Trósz Zeusztól kapott.őslakos néptörzs.az istenek hírnöknője.tó Boiótiában. Trósz fia.Kréta ősi fővárosa. amelybe a mítosz szerint Daidalosz fia. kárpótlásul az elrabolt Ganümédészért.műsziai város.Odüsszeusz szárazföldi (valószínűleg épeiroszi) alattvalói Képhíszisz-tó .sziget az Égei-tenger délkeleti részén Kranaé .Héphaisztosz felesége (az Odüsszeiá-ban Héphaisztosz felesége Aphrodité). Úranosz fia. a Gráciák Kheirón . a Khariszok a báj istennői.sziget a lakóniai öbölben Kronosz . Apollón-kultusz székhelye Killa .műsziai város. a Kópaisz-tó régebbi neve Kérek . Akhilleusz és Aszklépiosz nevelője Khrűsza .Spárta Láomedón . Láomedón apja Imbrosz . Ikarosz röptéből lehullt Ilosz .Iapetosz . a szivárvány istennő .titán.az Égei-tenger déli része.őslakos néptörzs Keladón .Théba ősi királya. Itt építette az ezermester Daidalosz Mínósz királynak a Labürinthoszt Kósz .a Dioszkúroszok.az Iardanosz mellékfolyója Éliszben kephallének .Küprosz ősi királya Kisszeusz .Euénosz lémnoszi király (anyja Hüpszipülé). Péleusz. Tenedosztól északra. aki Lémnoszból bort adott el az akhájoknak Ikari-tenger . Úranosz fia.a halálos végzet istennői Kharisz . Prométheusz apja Iészón sarja .kis-ázsiai nép 352 . közvetlenül a trójai part előtt Irisz .mesés kentaurosz. ezért Héraklész megölte lelegek . Kadmosz sarjai: Théba őslakói kancafejők (hippémolgoszok) .titán. Szavát nem tartotta meg. Zeusz apja Küprisz .Trósznak. Helené és Klütaimnésztra testvérei kaukónok .thesszáliai király Knósszosz .szkíta törzs károk .Día Kadmosz . Zeusz és Léda fiai. a kár asszonyok híres bíborfestők Kasztór és Polüdeukész (Pollux) .Trója ősi királya.

Aszklépiosz orvosisten fia.Akhilleusz és Déidameia fia. a thesszáliai Phthía lakói Neoptolemosz .Akhilleusz népe. aki szembeszállt Dionűszosz kultuszával (VI.hegy.város a trójai síkon mainászok (menádok) .a délnyugati szél Nyílszerető . Akhilleusz hű társa Messzéisz .aitóliai hős Menoitiadész .Dionűszosz megszállott.Artemisz mellékneve Oidipúsz .őslakos néptörzs Léítosz . Hellén unokája. Apollón és Artemisz anyjával. Niobé a mítosz szerint a Tmólosz hegységhez tartozó Szipülosz hegyen.Apollón korán meghalt fia. thrák király.Koiosz titán leánya. ének 130.Tantalosz leánya.Diomédész nagyapja Olümposz .Oineusz unokája: Diomédész Oineusz . arkadiai fejedelem (VII. sor) Lüktosz . ének 494.Menoitiosz fia: Patroklosz.vulkanikus sziget az Égei-tenger északi részén.phrügiai folyó Ókeanosz .a boiótok vezére. 2.Aiolosz fia. Héphaisztosz kultikus helye Létó . az istenek lakóhelye Opoeisz . az akhájok Trója felé vivő útjában.1.Théba királya Oineiadész fia . Priamosz sógora mürminonok .a világost körülölelő folyó és istenség Ólenié-szirt . Adrasztosz testvére Moirák . sorában a hajó-katalógus Lémnosz . a megszemélyesített dal Lükoorgosz . Minüai fővárosa Otreusz . skk. Létóval vetélkedett. könnyeket ontó sziklává változott Notosz .krétai város Lürnésszosz .lelexek . a maión asszonyok híres bíborfestők Makar . ének 142. Lüdiában. ezért gyermekeit Apollón és Artemisz lenyilazta. Zeusztól született gyermekei Apollón és Artemisz Linosz . neve említésével kezdődik a II. Lükomédésznél Niobé . Kteatosznak és Eurütosznak közös neve Mügdón .thesszáliai forrás Mékiszteusz .Poszeidón és Molíoné iker fiainak.Lüdia.Talaosz fia.phrügiai király.lokriszi város Orkhomenosz . aki Szkűrosz szigetén nevelkedett nagyapjánál. sor).boiótiai város. híres orvos az argoszi seregben Meleagrosz .sorsistennők: a Párkák Molíón . aki az aiolokat Leszbosz szigetére vezette Makháón . őrjöngő női kísérői Maionia . skk.Élisz határain lévő szikla 353 .

ének 816.messzéniai tartomány. Dionűszosz isten anyja 354 .a Fekete-tengerbe ömlő phrügiai folyó Szatnioeisz .Apollónnak mint gyógyító istennek mellékneve paión . Aphrodité kedvesét ősz csillaga . Hektór hű társa pügmaioszok .thrák néptörzs Paiszosz .thesszáliai néptörzs Phoinix leánya . mert féltékenységből megölte Adóniszt.a tenger istene Púlüdamász .őslakos néptörzs Pelopsz . sorában paián .Alóeusz fiai. ének 5. Démétér leánya Péleidész (Péléiadész.thesszáliai vidék.Zeusz papjai Dódónában Szemelé . Átreusznak (Agamemnón és Meneláosz apjának) és Thüesztésznek (Aigiszthosz apjának) apja Perkóté .a harpüiák. ítéletére Homérosz egyedül a XXIV.Péleusz fia: Akhilleusz Pheié . Szphaktéria szigetével átellenben Pűthó . vagyis a viharistennők egyike.messzéniai város phlegüébeliek .aitóliai város Podargé . de az istenek megölték őket. Poszeidón unokái.város a Hellészpontosznál paphlagonok .a Szíriusz csillag Ótosz és Ephialtész .Európa Phűleusz sarja . nevének említésével kezdődik a II.Órión ebe . valószínűleg Püloszban vagy Arkadiában Phéré .Panthúsz fia.trójai királyfi.Apollónt dicsőítő ének Paiéón .a trójaiak legnagyobb hőse.Megész Píeria .néptörzs a Fekete-tengernél Parisz . Péleión) . sorában utal pelaszgok . Abűdosz és Lampszakosz között Perszephoneia (Perszephoné) . A két óriás megkötözte Arészt. óriások. Podargé harpüiát félig kanca alakban képzelték el Poszeidáón (Poszeidón) .város a Hellészpontosznál.Tantalosz fia.afrikai törpe nép Pülosz .patak Műsziában százkezű . akik az Ossza és Pélion hegyét egymásra akarták rakni. sorában (és az ének végéig tart) a trójai hősök és segítőik felsorolása Szangariosz .Hadész felesége.ismeretlen város. hogy az istenek uralmát megdöntsék.Briareusz (Aigaión) tengeri óriás mellékneve szelloi .a thébai Kadmosz király leánya.a Szíriuszt nevezi így Homérosz az V. az Olümposz hegye mellett Pleurón . ének 28.Apollón híres jóshelye (a későbbi Delphoi) a Parnasszosz tövében sisakrázó Hektór .

város Trója közelében Títhónosz . akiket Zeusz taszított a Tartaroszba vészcsillag .Aigeusz fia.Trója városának főkapuja.Ókeanosz felesége. a későbbi Szardeisz Tartarosz .Szidonia (Szidon) .hegység Lüdiában Trikké .Akhilleusz halhatatlan lovai Zeleé (Zeleia) .az Alvilág legmélyebb része Tektón . ének 62.Trója ősi királya Úraniónok . sor) Xanthosz és Baliosz . Néreusz leánya.a Szkamandrosz mellékfolyója. az Ida-hegyről ered szintiszek .Athéné mellékneve Trósz .Láomedón fia. közel a szárazföldhöz Téthüsz . Hippodameiát thrák Szamosz .a kínzó hőséget hozó Szíriusz (XI. a kentauroszok ellen.lükiai város Zephürosz .Apollón (egy valószínűleg ősi) mellékneve. athéni király.folyó Thesszáliában. Éósz.kis sziget Khiosz közelében Szmintheusz . a hajnal beleszeretett és férjéül ragadta Tmólosz .város Küthéra szigetén Szkűrosz .a név jelentése: „ács” Tenedosz .bíborfestéséről híres phoinikiai város Sziküón .kis sziget Trójával szemben.város Korinthosz mellett Szimoeisz .lüdiai város.az igazság és törvény istennője Thetisz . akik Peirithoosz lakodalmán el akarták rabolni a menyasszonyt. melynek őrtornya a csatasíkra nézett Szkamandrosz .a heves nyugati szél Zeusz-sarj . jelentése: „egérölő” szolümoszok .elő-ázsiai nép Szperkheiosz .Szamothraké szigete az Égei-tengerben Thümbra . ének 250.thesszáliai város Trítogeneia .folyó Trója mellett Szkandeia . Akhilleusz anyja Thészeusz .tengeri istennő. Úranosz és Gaia (az Ég és Föld) leánya Themisz .Héraklész (XIV.Lémnosz lakói Szkaiai kapuja . Peirithoosszal és a többi thesszáliai fejedelemmel küzdött a nagy hegyi szörnyek. sor) 355 . titánok. Péleusz földjén Sztüx .Úranosz fiai.alvilági folyó Tarné .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful