A SZŐNYEG VISSZÁJA
A SPANYOL NYELVŰ IRODALMAK ÉS A FORDÍTÁS

A SZŐNYEG VISSZÁJA A SPANYOL NYELVŰ IRODALMAK ÉS A FORDÍTÁS LAZARILLO – FIATAL HISPANISTÁK TANULMÁNYAI PALIMPSZESZT 2009 .

 Szerzők. sokszorosításhoz illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges.Szerkesztette MENCZEL GABRIELLA VÉGH DÁNIEL A szövegeket gondozta: SIKI ÁGNES SZALAI ZSUZSANNA Palimpszeszt Kulturális Alapítvány. Bármilyen másoláshoz. 2009 ISBN 978-963-88192-0-8 ISSN 1789-4557 . 2009 Felelős kiadó: a kuratórium elnöke Megjelent az ELTE EHÖK és az ELTE BTK HÖK támogatásával Minden jog fenntartva. Budapest. Fordítók  Palimpszeszt Kulturális Alapítvány.

és a Viaje a La Habana Orbán Eszter Luis Martín-Santos. században Végh Dániel Lorca magyarul – Lorca Magyarországon Katona Eszter Kubalától Kertészig. a tolmács: az értelmezett értelmező Lantos Adriána Apokrif magyar Don Quijoték a XIX. Thomas Mann tra(nsz)dukciója a Tiempo de silencio című regényben Kovács Pál Az Un revólver para Mack megírása és átírása. Az argentin detektívregény két Don Quijote-i változata Eija Horváth Faller Malinche.TARTALOM Előszó A fordítás peremén: Río de la Plata-i partvonalak és útkereszteződések Julio Prieto A hős fordító. Parabola és fordítás Józan Ildikó Egy Pierre Ménard-i verzió: Tàpies művészkönyvei Kutasy Mercédesz Zenei diskurzus Alejo Carpentier Embervadászat című elbeszélésében Skrapits Melinda A lefordított identitás. Merlin Grófnője. a fordíró. Több mint száz év magyar műfordításai Spanyolországban (1887-2007) Cserháti Éva A Nyugat és a spanyol irodalom Baldangin Börte Csilla A spanyol-magyar műfordítások repertóriuma – első lépések Iván Aller Ares 6 8 17 29 33 42 50 61 72 79 89 95 103 107 . a Mis doce primeros años.

6 . konkrét és átvitt értelemben egyaránt (például. hogy a legfőbb elméleti alapvetés a borgesi felfogás mentén fogalmazódik meg. García Lorca magyarországi befogadásáról Katona Eszter. hogy nemzetközi porondon is bemutatkozzanak. fordítás és ferdítés problematikáját járja körül a Río de la Plata vidékéhez kötődő két irodalmi „különc” példáján keresztül. Az európai és amerikai spanyol nyelvű irodalmi szövegek és fordításaik kapcsolata mellett kiemelt hangsúlyt kapnak az interszemiotikus megközelítések is (képzőművészet. értelmező jelentésű) spanyol szó összetettsége nem egy tanulmánynak témája. Az intérprete (tolmács. Pablo Urbányi regényének két verzióját a genette-i transztextualitás-elmélet alapvetései mentén Horváth Eija veti össze. nem erőlteti meg sem szellemét. ezek elhomályosítják őket. de tele van szálakkal. igaz ugyan. mint a szőnyeg színe felől.Előszó „Pierre Ménard öröksége” „…egyik nyelvről a másikra lefordítani valamit. hogy úgy is látszanak az alakok. A traduttore/traditore (fordító/áruló) amerikai archetípusának. mintha visszájáról nézné az ember a flamand szőnyegeket. a spanyol nyelvű irodalom jelenlétéről a Nyugat folyóiratban Baldangin Börte Csilla dolgozatában olvashatunk. Julio Prieto a nyelvi idegenszerűség. a tanulmányok csaknem fele voltaképpen nem más. mintha másolna. mint a „Pierre Ménard. 645-646) Ezzel a mottóval hirdettük meg a VI. Ilyen módon a fordítás mint a határok átlépésének egyik eszköze értelmeződik. zene): Kutasy Mercédesz kép és szöveg viszonyát értelmezi Antoni Tàpies koncepciója alapján. amelyet 2008. éppoly kevéssé. A Don Quijote magyar recepciójáról Végh Dániel. 2005. május 28-30. amikor Luis MartínSantos regényéről ír. Ford. doktoranduszai és végzős hallgatói készítették és/vagy fordították. amely sajnos magyarul csak lábjegyzetekkel vagy kötőjeles szóösszetételekkel adható meg. Az intertextualitás jelensége mint a fordítás egyik lehetséges értelmezése Kovács Pál elemzésének a tárgya. Budapest. ha nem éppen a szöveg elemzése alapján megfogalmazódni látszó fordítás-koncepció (Józan Ildikó írása). valamint az ország több egyetemének fiatal doktorai. Benyhe János. Skrapits Melinda pedig zenei és nyelvi diskurzus kapcsolatát vizsgálja Alejo Carpentier kisregényében. szövegéhez fűzött lábjegyzet. a Malinche-mítosznak újraértelmezéseit Lantos Adriána tárja elénk. világosak. Már a nyitó tanulmányok is jelzik. Budapesti Nemzetközi Hispanisztikai Konferenciát. a Don Quijote szerzője” c. II. Merlin Grófnő az irodalmi kódok sajátos módon inverz fordításáról illetve újraírásáról Orbán Eszter értekezik). Aki könnyű nyelvből fordít. A budapesti Cervantes Intézet [Instituto Cervantes de Budapest] Ernesto Sábato Könyvtárának munkatársa pedig a spanyol-magyar műfordítások repertóriumának kezdeti munkálatairól számol be. s korántsem oly tiszták. a magyar irodalom spanyolországi fogadtatásáról pedig Cserháti Éva számol be. szakasztott olyan. A több mint nyolcvan előadó között az ELTE BTK Spanyol Tanszékén működő Hispanisztikai Tudományos Diákkör tagjai is lehetőséget kaptak. között rendeztünk a budapesti Cervantes Intézetben [Instituto Cervantes de Budapest].” (Cervantes: Don Quijote. A többszörös identitású író. kötet. kivéve a nyelvek két királynőjét: a görögöt és a latint. fordító. A tanulmányokat a konferencia plenáris szekciójának két előadója. Európa. sem nyelvkészségét.

s bár az elmúlt években meg is valósult számos e hiány pótlását célzó törekvés. Menczel Gabriella 7 . Kanozsay Katalin. ehhez szeretne ez a szerény kötet is hozzájárulni oly módon.Fordításelméleti tapasztalatunk minden bizonnyal gazdagításra szorul. Jánossy Gergely. Örömmel bocsátom útjára a hallgatók kezdeményezésére indult. amely ezzel a kulturális közvetítés élményét biztosította több fiatal kutatójelölt (Dömötör Andrea. Szalai Zsuzsanna. hogy fordítás és irodalom összetett viszonyrendszeréhez szerteágazó kritériumok mentén közelít. Az eredetileg spanyol nyelven íródott tanulmányok lefordítására az ELTE EHÖK pályázati támogatásának köszönhetően nyílt lehetőség. Szolcsányi Ákos és Zelei Dávid) első szárnypróbálgatásaihoz. és elsősorban az ő munkájukat dicsérő sorozat immár harmadik darabját. Rácz Erzsébet.

n. Vagy Goyával szólva: a fordítás álma kísérteteket szül. amelynek gyászos eredménye a költő levágott feje – valami élettelen. e kilátások tudatában a szó szerintiség mellett mint egyfajta kisebbik rossz mellett áll ki: mivel a fordítás a kellem elkerülhetetlen veszteségével jár együtt. és a fordítás legfőbb áldozata a költészet. hogy visszaadja poétikai.” (531) A magyar változat a Lolita 1987-ben megjelent Békés Pál fordította magyar kiadásának utószavának mottójaként áll.A fordítás peremén: Río de la Plata1-i partvonalak és útkereszteződések JULIO PRIETO I. hogy ez a bizonyos probléma az. A költészet fordítása. majomrikács. é. kanárilárma. a monkey’s chatter. a fordító feladata nem több.) 2 Eredetiben: „What is translation? On a platter / A poet’s pale and glaring head. melynek kiemelkedő képviselője Nabokov. Budapest. fakó és formátlan –. ez a fordítás. E szövegtípusok (legtöbbjükkel minden nap találkozunk) fordítására egész iparág alakult ki. semmi más. hogy Nabokov művét idézzük. ami miatt megkülönböztethetünk fordítást és műfordítást: egy mosógép használati útmutatójának lefordítása (eltekintve attól. teljesen lemondva arról.vagy tudományos szövegről is. Árkádia. és ugyanez mondható el egy sor sajtó-. s ettől függ a korunkra oly jellemző kulturális. hogy a problémák. mely az eredeti nyelv törzséről szakadt le. Mármost ha a fordítás problémákat vet fel. Közhelyszámba megy a fordításelméletekben. (A ford. Nabokov szerint minden fordítás helyrehozhatatlan veszteségekkel jár.”2 Vladimir Nabokov „Az Anyegin fordítása közben” című 1955-ös költeményének kezdősorai rendkívül sötét képet sugallnak a fordításról. „felhívás lefejezésre”. hullagyalázás. gazdasági és szemiotikai forgalom – rövidítve „globalizáció”-nak szokás hívni – akadálymentes áramlása. 335) A továbbiakban az egyéb módon nem jelölt magyar változatok a fordító munkái. ritmikai vagy zenei hatását. szak. hogy tapasztalataink szerint a háztartási gépek kézikönyveinek fordításai általában olvashatatlanok) alapvetően nem vet fel komolyabb problémákat elméleti szempontból. nyilvánvaló. Az eredetiben a „perem” szó helyén álló „margen” jelenthet „ürügy”et is. / A parrot’s screech.. Buenos Aires és Montevideo. „Poétafő hull a kosárba. A fordításipartól gyanúm szerint a kongresszuson megvitatott kérdések tekintélyes hányada alapvetően idegen. mint hogy a lehető leghívebben vigye át az eredeti szöveg értelmét. hatalmas tölcsértorkolatának két oldalán elhelyezkedő fővárosának összefonódó kultúrájának metaforája a Río de la Plata néven emlegetett torkolatvidék. (Nabokov: Lolita. 1 8 . Argentína és Uruguay a Paraguay és Paraná folyók közös. nem vitás. /And profanation of the dead. lehetséges megoldásaik és a vonatkozó elméleti megközelítések palettája a szóban forgó szövegek jellege szerint változik. A fordítás-szkeptikusnak nevezhető iskola.

amit a legnehezebben hidal át a fordítás. zeneiség. Benjamin fordításelmélete gyakorlatilag pontról pontra ellentétes Nabokovéval: ahol az orosz születésű író lefokozást és alacsonyabbrendűséget lát. Az irodalmi szó maga is „trükkös”: olyan történetileg meghatározott elektromos töltést hordoz. hogy a kockák „trükkösek”. amely azzal a történeti nyommal van összefüggésben. amellyel a fordítás szembenéz. mint a szó történeti kiterjedésének egyszerre láthatóvá és láthatatlanná tétele. mely azt kutatja. E súlyos problémán csak a következő rezignált megállapítás kerekedhet felül: a költészet fordítása esetében a szó saját történetiségének súlya alatt leomlik. (A ford. A gyakorlatilag megoldhatatlan probléma. le-fordít. amit az adott nyelv irodalmi hagyománya jelöl ki. ahol természetesen nem élhet tartósan. Walter Benjamin „A műfordító feladata” (1923) című alapvető esszéjében megállapítja: „a fordító feladata is sajátosan önállónak tekinthető s pontosan megkülönböztethető a költőétől” (BENJAMIN. utopisztikus vagy messianisztikus elméletnek hívhatnánk. hogy látható legyen a másik nyelvbe való átvitel közben – vagyis a probléma nem más. ami nem látható – a járulékos jelentések tömege. 235).3 Ha mindezidáig a fordítással együttjáró veszteséget hangsúlyoztuk.Miben nyilvánul meg tehát a műfordítás problematikája? Mi az. és a szerencsejátékból ismert értelmében is. A föltevést a következőképp lehetne megfogalmazni: az irodalmi szöveg szavai történetileg „cinkeltek” – a kifejezésnek abban az értelmében. annál nagyobb az elektromos töltéshez hasonlóan felhalmozódó idő: azon távolságok egyike. […] a nyelvek előre meghatározott. A költői szó olyan. Talán ebben. ami az irodalmi diszkurzus sajátja. Matthias Claudius. a következő: hogyan vihető át a konnotációk láthatatlan tömege anélkül. a német gondolkodó felemelkedést és magasságot talál: „a fordításban az eredeti a nyelv mintegy magaslatibb. ahol a szavak történetisége a lehető legsűrűbb. mivel fordításfelfogása szerint a fordító feladata magasabb rendű. mint az időt. ami miatt nem érvényes az Ulysses vagy a De rerum natura esetében az. A költészet esetében. […] ám legalább utal erre a szintre. fel-fordít. Minél nagyobb mértékben határozható meg nyelvészeti eszközökkel a szavak történetisége. s ezt szkeptikus vagy melankolikus iskolának neveztük. azaz lerombol. és semmi mást nem olyan nehéz megérteni (és ezáltal lefordítani is). Amikor ugyanis Benjamin radikálisan megkülönbözteti a költő és a fordító feladatát. 79). egyelőre mégis megtagadtatott kibékülésének és betelje3 Tandori Dezső fordítását a spanyol szövegkörnyezethez igazítottam. paronomázia) nyelvek közötti átvitelében gyökrezik a költészet fordításában rejlő nehézség. der untersetzt” (STEINER. Vagyis: aki valamit az egyik nyelvből a másikba átvisz. ami a fordításban nyereség és reveláció lehet. a probléma tovább súlyosbodik: a költői szó idővel telített. Benjamin a „sorok közötti” (86) fordításról megalkotott elméletét.) 9 . tisztább légkörébe emelkedik. amely látható csúcsa alatt recseg-ropog. a német költő a következő zseniális szójátékkal fejezte ki ezt: „Wer übersetzt. aki viszont túlfordít. ami az elektromos töltés hordozóelemére utal. ahol a kifejezés azt jelenti. éppen azért teszi ezt. és nem az egyedül a költészetre jellemzőnek tartott érzéki hatások (ritmus. mint a jéghegy: leginkább jelentéses része az. ami érvényes a mosógépek kézikönyvével vagy a sport-tudósításokkal kapcsolatban? A probléma számos felvethető aspektusa közül csupán arra fogok koncentrálni. Különös módon ez a fajta kölcsönös kizárás fordítás és költészet között a fordításelméletek skálájának másik végpontjánál is megtalálható.

mely heterodox olvasási képességéből kiindulva képes a nyugati hagyományba új életet lehelni. az eltévelyedés. „Pierre Ménard. az az implicit szubsztrátum. mint az irodalmi mű túlélését [überleben] biztosítani. fordítás [traducción] és ferdítés [traición] összekapcsolásán [confabulación] alapszik. hogy átkeljünk a feledés és a halál folyóján. II. és spanyolul a jóváhagyása nélkül jelent meg – Borges felidéz egy megvilágító erejű anekdotát : beszámol róla. amikor először olvasta az eredetit. mint „Averroës nyomozása”. annál több lehetőség mutatkozik a fordításban tovább javítani rajta. Ebben az értelemben a fordító feladata az irodalomtörténészéhez hasonlatos. vagyis ami lehetővé teszi. „Ensayo autobiográfico” [Önéletrajzi esszé] (1970) című szövegében – mely önmagában is érdekes a fordítás szempontjából. Végső soron a fordításelméleteknek ez az igenlő vagy optimista ága az eredeti javításának lehetőségét feltételezi – Benjamin látnoki változatában minél jobb az eredeti szöveg. Benjaminnál a fordítás az eljövendő élettel és a túlvilággal kapcsolatos: fordítani [übersetzen] a szó szoros értelmében nem más. és termékeny áthelyezésekben [traslado] gazdag. Másfelől.sülésének birodalmára” (78). Ha Nabokov számára a fordítás önpusztításnak (és különösen a „halottak meggyalázásának”) bizonyul. Eltekintve a benjamini elmélet messianisztikus hangvételétől. amely megengedi. A perifériát olyan térként értelmezi. Diakron oldalról nézve pedig a fordítás „túlvilága” tulajdonképpen a szöveg mint életforma átalakuló megújulása (metamorfózisa). Borges javaslata nagy vonalakban olyan kultúraelmélet. hogy Benjamin a fordítást egy lépcsőfokkal a költészet fölött helyezze el. ami a túlpartra átvisz. hogy előbukkanjon a „tiszta nyelv” (82). „Az argentin író és a hagyomány” (1955) című esszéjében Borges az argentin és latinamerikai kultúra olyan elméletét állítja fel. amely. amelyben minden nyelv rokon. hogy mivel gyerekkorában először angol fordításban olvasta a Don Quijotét. A német nyelvbe Luther és Hölderlin fordításaival bevezetett idegenséget mint gazdagodást említi: „a német nyelv határait tágította” (84). a Don Quijote szerzője”. ez az eszme egy sor olyan írói elképzelést rokonít. mely a periféria produktivitásán alapszik. amelyekben a fordítás az irodalmi rendszer lebontásának és újrafelosztásának eszközeként működik. Az olvasás mint hűtlen kezelés vagyis hűtlen fordítás elmélete áthatja Borges írásait. 10 . mely három fogalom: hagyomány [tradición]. a félreértelmezés vagy akár a fordítás lehetetlenségének produktivitását aknázzák ki. a fordításnak – mint az állandóan változó környezethez való időbeli adaptációnak – köszönhetően képes a túlélésre. amelyben lehetővé válik. és haladó szellemben eltávolodva a „hűség” horizontjától. A fordítás produktivitásának eszméje termékeny talajra talált a Río de la Plata-i irodalomban. Benjamin elmélete tehát a fordítás termékeny vonatkozását hangsúlyozza. a biológiai metaforát továbbszőve. mint olyan irodalmi móduszt. mivel eredetileg angolul írta fordítójával. Etimológiai értelemben a fordítás – übersetzen. a szinkron oldalról szemlélve a fordítás túlvilága magában foglalja azt a messianisztikus odafordulást is. Az olyan szövegek. trans-ducere – volna az. „A Homérosz-fordítások” vagy a „Márk evangéliuma” a tévedés. a szkeptikus és utópikus fordításelméletek malmára hajtva a vizet. Norman Thomas de Giovannival közösen.

inkább olyan hídnak bizonyul. mint az angol” (632) – Borges angol Don Quijotéval kapcsolatos vonzalmára emlékeztetnek. figyelemre méltó párhuzamokat mutat Argentína és Latin-Amerika nyugati hagyománnyal kapcsolatos helyzetével és azzal a kulturális közvetítésmóddal. 43) tökéletesít. Hogy milyen mértékben ferdíti Borges a romantikus fordításelméletet. melynek eredménye az idegen nyelviség sajáttá tétele volna. amit Borges folytat és a „szándékos anakronizmus és a téves tulajdonítások technikájával” (BORGES 1998. ez a heterotopikus fordításmód csak odaúttal számol: olyan odaúttal. századba) miatt. A Schlegel testvérek. 107) jellege miatt volt érdekes. amint a „Pierre Ménard. hogy a Don Quijote néhány részletét szó szerint reprodukálja az eredeti. Borges írásművészete szemlélteti azt az intenzitást.Cervantes spanyolsága „rossz fordításnak” tűnt számára. a kreatív fordításaktussal idegenné tett saját nyelvbe vagy hagyományba „tér vissza”. 71). a Don Quijote szerzője” című elbeszélésében érhető tetten. saját nyelvű változathoz: a saját hagyomány elidegenedéséhez vezet. August Wilhelm Shakespearefordításai kapcsán – „a német Shakespeare most jobb. amit Borges vet fel az „Argentin író és a hagyomány” című esszéjében. E hagyomány megalapozó gesztusa az apokrif idézet gyakorlata Sarmientónál. hogy a történet szerint egy Novalis-töredék ihlette Pierre Ménard-t arra. A fordítás ferdítő oldala tehát ahelyett. És valóban a „rossz” fordítás fogalma hatja át a Borges előtti és Borges utáni argentin irodalmi hagyományt. hogy hidat verne két nyelv közé. de egyszersmind mégis idegen nyelven. a Don Quijote szerzője” című szövegében megfogalmazza. Novalis. és azon belül is amiatt a történeti időszak miatt. amely egyik legnyugtalanítóbb példázata az olvasásról – és különösen a fordítás negatív termékenységéről. egyrészt az időbeli áthelyezés (a XVII-ből a XX. A német romantikusok klasszikus hagyománnyal kapcsolatos pozíciója és a mód. amellyel a Río de la Plata-i vidéken meggyökereztek azok a fordítás peremének termékenységét vizsgáló felvetések. Friedrich Schlegel szerint Németország 1798-ban a kritikai gondolkodás szempontjából „befejezetlen” (SCHLEGEL 1988. 64). ahogy az antikvitáshoz fűződő viszonyukat a fordítás közvetítésével rendezik el. 43 és DERRIDA. Oda-vissza út helyett. Hölderlin és maga Goethe az imitatio eszméjét mint egyfajta alkotóerőt porolják le. „Pierre Ménard.4 Friedrich Schlegel számára „minden fordítás a nyelv eredeti alkotása. amely más területre. amit úgy ír le. a francia író spanyolhoz képest idegen nyelve okán. Cervantes spanyolsága ugyanis kétszeresen is idegen. Nem véletlen. 11 . Ebben az anekdotában összegződik Borges írásművészete. 173) írja le. Novalis megfigyelései a másik Schlegel. másrészt a vállalkozás értelmi szerzője. felemelve ezáltal a fordítást parergon-. amelyek a modern korban először a német romantikában csíráztak ki. azaz másodlagos vagy szolgai diszkurzus-állapotából az alkotás és az irodalmi eredetiség szférájába. Mármost Pierre Ménard 4 A „parergon” fogalmával kapcsolatban lásd KANT. hogy a „rossz” vagy ferdítő fordítás gyakorlatának a hispán-amerikai kultúra poszt-koloniális fordulata kedvezett: Sarmiento Recuerdos de provincia [Vidéki emlékek] (1850) című művében az eredetit nem tisztelő olvasás gyakorlatát mint „az európai szellem az eltérő színfalak megkövetelte változtatásokkal amerikai szellemre történő lefordítását” (SARMIENTO. Csak a fordító a nyelv igazi művésze” (SCHLEGEL 1958/XVIII. mint „a fordítás művészetének valódi korszaka” (SCHLEGEL 1958/XVI. melynek egyik legkiválóbb kifejezésformáját éppen a fordításban látják. Úgy tűnhet. mely egy másik. 19-168.

a saját nyelvén belüli idegen nyelvre való fordítással jár. hogy előszeretettel spékeli meg prózáját idegen nyelvű. a kegyetlen] című színművének első (és kiadatlan) változatának egyik szereplője a hűtlen fordítás eszméjének a nyelvtanra történő áthelyezéseként. mint Borgesnél: nem mint olvasási befogadóképesség. mit a holtak beszélnek. 243). amit Ricardo Piglia így jellemez: „amikor Arlt bevallja. azaz a kultizmusok (az elegáns regiszterben elfogadott „Retirado en la paz de estos desiertos / con pocos. és a saját nyelv idegen nyelvként való működtetéseként határoz meg. miként férhet az irodalomhoz anélkül.vállalkozásában az a nyugtalanító. mint az. amennyiben a mintáját meghaladni képes fordítás eredetiségének romantikus témáját ugyanakkor az abszurdumig redukálja. mint a nabokovi rezignációt. Arlt írásaiban hagyomány [tradición]. amikor így ír: „E békés sivatagba visszahúzódtam / alig néhány.. mivel lehetetlen az ismétlés. ami „két vagy több nyelv között történik” (STEINER. mint hogy abból kiindulva ír. amit képes volt elolvasni. Épp ellentétes Roberto Arlt helyzete. A fordítás mindkét esetben az olvasás implicit metaforáját veti fel. legyen szó vulgarizmusokról vagy meg nem honosodott szakkifejezésekről. de bölcs könyvvel karomban / hol az elhunytakkal érintkezésben élek / és szemeimmel hallom. Darío.n. 60) elképzelésével volna összefoglalható. avagy fordításelméleti kifejezésekkel élve: legalább annyira osztja a benjamini utópisztikus inspirációt. amelyeket előszeretettel olvas” (26-27). Végeredményben Borges olyan paradox vagy abszurd – de az emberi lélektől elválaszthatatlan – gyakorlatot ír le. amelyben Arlt írásművészete azokra a »mintákra« talál (Sue. pero doctos libros juntos / vivo con el comercio de difuntos / y con mis ojos oigo hablar los muertos” (QUEVEDO. nem mást mond. akik törve beszélték a spanyolt. hogy egy halottat más nyelven és más időben szólaltasson meg. Az arlti nyelv idegenszerűség utáni vágya a döbbenet hatásának felkeltésére irányul. ami a saját elidegenítésével.”5 Borges (és mint oly sokan előtte és utána: Sarmiento. hogy – ha nem is anyanyelvén. hogy egy bizonyos Cervantes nevezetű halott saját nyelvét mint más korszakban idegent szólaltasson meg valaki. fordítás [traducción] és ferdítés [traición] szintén szorosan kapcsolódnak össze. amit a Saverio. hogy rossz író. olyan különös hasbeszélőképesség vagy marionett-játék. hogy képes más irodalmi hagyományokat magába szívni. pontosabban. vagyis azt a nyilvánvalóan ellenkező elképzelést igenli. hogy hivatalos oktatásban nem részesült. amely nem különbözik túlságosan attól az esztelenségtől. amit olvasott. amikor a fordítás peremét megfordítja. mely szerint az olvasás mindig az adott nyelven írottak lefordítása egy „másik” nyelvre. Arlt írása szembehelyezkedik a hagyománnyal. de eltérő módon. Carpentier) a saját többnyelvűségének köszönhetően újítja meg a latin-amerikai irodalmat: fordításaival. de – más nyelveken olvasni és fordítani tudna. Lezama. lefordítatlan szavakkal. vagyis abban. A fordító feladata. Paz. és tekintettel arra. Irodalmi vállalkozása a „tört hollandság” (ARLT é. Arlt-nak azzal a sajátos kihívással kellett szembenéznie. akire Quevedo utal. Arlt esete megerősíti Steiner tézisét. hogy kétélű játékba kezd. mely abban áll. Dosztojevszkij. 5 12 . el cruel [Saverio. ami valójában ugyanaz. mely szerint a fordítás nem föltétlenül valami olyan. hanem mint nyelvi deficit. Így azok a »szörnyű spanyol fordítások« (amikről Bianco beszél) alkotják azt a tükröt. és azzal. és az idegen kifejezések magába olvasztásában nyilvánul meg. csak másik időpillanatban. mely szerint a fordítás lehetetlen. Pierre Ménard „fordításának” terve ördögien eredeti és egyszersmind mélységesen meddő. Ponson stb). 253). Mint olyan bevándorlók gyermeke.

egész életművét lengyelül írta meg. mint egy shrapnell” (60). homoszexuálisok tolvajnyelve stb. az éretlenség és a nemzeti diszlokáció ez esetben megfigyelhető összekapcsolódása Friedrich Schlegel a romantikus Németország „befejezetlen”-ségével kapcsolatos megjegyzésére emlékeztet. az „asco” pedig „asqueroseo”). Az 1947-es Argentína hasonló szituációt kínált fel: ideális terepet egy új „alkotó fordítás korszaka” számára. A lefordítatlan szavak az idegen nyelvű kifejezések helytelen leírásától az invenciózus elsajátításig terjedő skálán helyezhetők el. el cruel első változatának „gud-bai” (51)-a és a Los siete locos következő mondata között: „lelke úgy robbanna szét. hogy a lengyel Witold Gombrowicz. A Buenos Aires-i Rex kávéház emeletén barátai. hogy például az argentin „autók” [autos] helyett kubai „kocsikat” [carros] hoz forgalomba.) 6 13 . hogy Gombrowicz Ferdydurke és Transzatlantik (1953) című regényeit. Uruguayban keletkezett regény –. Maga az a tény. akkor egyáltalán nem meglepő. nagyjából a Saverio. noha nem tudott spanyolul –. hogy korai esztétikáját aktualizálja. amelyet Buenos Aires-i és karibi nyelvi színekkel kevert spanyol nyelvre fordítottak le. Perlongher költészetében a nyelvtől való elidegenedés aktusa jelenik meg. Fordítás [traducción] és ferdítés [traición] a „rossz” írás olyan területén társulnak Arltnál. mint a „facha” vagy a „culo”). A Ferdydurke (a lengyel eredeti 1937 körül íródott) lefordításának különleges körülményei lehetővé tették Gombrowicz számára. hogy tíz évvel később és spanyolul játsszon el a gondoltattal. A „rossz” fordítás. Plata-közi. argó. a „neobarroso” pedig a neobarokk és a sáros [barroso] összeolvadásából alkotott szó. (A ford. hiszen voltaképp ez jelöli ki Gombrowicz helyét az argentin irodalomban. Aira vagy Saer kétségkívül így olvassák –. és az írás mint a saját nyelv keretein belüli elidegenítő fordítás arlti gyakorlatát újítja meg. vagy a Naplót (1953-69) és más hasonló műveket az argentin irodalom részének tartsanak. e hagyomány érvényességéről tanúskodik. A nyelven belüli és nemzetek feletti transzláció e perverz vonulata Néstor Perlongher esetében éri el tetőpontját. argentin íróként is olvasható – hiszen olyan szerzők mint Piglia. s hogy valami ehhez foghatót találjunk. aki a latin szintaxist kreatív módon A „transplatino” jelentése: Plata-feletti. mint például a „fachalfarra” vagy a „cuculeíto” (amelyek Gombrowicz számára jobban hangzottak. azaz helytelen szóképzésekben (az „extrañeza” szó „extrañez” lesz. Ha Borges számára a gaucho-irodalom legjobb példája William Hudson The Purple Landje (1885) – angol nyelvű. láttak hozzá a regény spanyolra fordításához. hogy több mint húsz évet élt Argentínában. amihez hasonló a modern spanyol hagyományban ismeretlen. „Neobarroso transplatino” -nak 6 nevezett poétikája többszörösen merít a mélyrétegek és határterületek szlengjeiből (portuñol. amint az éretlen gombrowiczi diszkurzust Piñera abszurd inspirációi és kubai nyelvváltozata termékenyítik meg – oly módon. és neologizmusokban.idegen kifejezések) ellentettjeiről. amennyiben olyan lengyel regény. amelynek nagy hagyománya [tradición] alakult ki a Río de la Plata-i irodalomban. A szövegben kétségkívül tettenérhető Gombrowicz nyelvi leleményének számos példája: bővelkedik lexikai mutációkban. Valójában éppen ez a perverzió a Ferdydurke spanyol fordításában – melyben a szerző aktívan közreműködött. Ebben a fordításban megfigyelhető. élükön a kubai Virgilio Piñerával. Ennek szemléltetéseképp még két példát ismertetek röviden a következőkben a félrefordítás Río de la Plata-i gyakorlatából.) Egyfajta nyelvek közötti perem kialakulását tételezi. Góngora Soledadjaihoz kell visszanyúlnunk. Azaz a Ferdydurke eminensen argentin regény. aki annak ellenére.

Mint Gombrowicz esetében is. melynek alapelve az. a vágy birodalmának fényei villódznak. Az Ausztria-Magyarország kettősségben a nyelvek és nemzetek szétszóratásáról szóló bibliai mítosz miniatűr változatát ismerhetjük fel. Perlongher az adott nyelv elfogadhatótól eltérő területét deríti fel. A funkcióját veszHát nem csoda.7 Különösen az Austria-Hungría olvasható – elfajzott diakron kifejezésekkel élve – egy marginális nyelv (a bohém alakokhoz kötött homoszexuális vágy nyelvének) nyelven belüli fordításaként. melyet magyarra Szőnyi Ferenc fordított le (Budapest. A fordítás zsanérját vagy hiátusát az írásjel – a kötőjel – jelölné. Európa. amelynek határai és átjárói között a fordítás mindig tűnékeny kapocsként működne. Ebben az értelemben figyelemre méltó első verseskötetének címe: Austria-Hungría (1980). Budapesten tartott traduktológiai kongresszuson elkerülhetetlen e könyv értelmezése. hogy a „feloldódás a peremeken felgyorsul” (PERLONGHER 2003. A nyelv olyan hely felé indul útnak. valamint az AIDS-ről és a férfiprostitúcióról szóló tanulmányait (O qué e AIDS [1987] és O negócio do michê: prostituiçâo viril em Sâo Paulo [1987]) írta. Riga vagy Oslo mint a hely és a helyhez kötődő nemzeti gyökerek felbomlásának momentumai jelennek meg egy gúnyos metafizika fényében. cuyo forward / muere al amanecer y descompuesto de / El Tunel / Hay cadáveres” (PERLONGHER 2003. Az Osztrák-Magyar Monarchia. Perlongher költészete a helységneveket mint egyfajta transznacionális „törlés” alakzatait használja. az „El cadáver de la nación” [A nemzet hullája] című versben. a fordításnak ez a kötetlensége vagy irányvesztése markáns geopolitikai és nemzeteken átívelő vonatkozással [inflexión] jár. hogy az argentin irodalomnak nem csak lengyel. mely azt bizonyítja. ahol partot érhetnének [recalar]. ahol minden ekvivalencia-elv eltörlődik: ami itt megjelenik. melyet a vágy peremvidékeiről tartanak életben – „Ausztria-Magyarország köztes tere”: a semmivé lett nemzet pedig a hiátuszsanér-kötőjelben az átömlesztés és helyváltoztatás eszköze lenne. Perlonghernél a fordítás gesztusa nem az átkódolást. amit egyfajta „céltalan fordítás”-nak is nevezhetnénk.spanyolra „fordította”. 7 14 . ahol Perlongher költeményeinek tekintélyesebb részét. mely lelkesedés és gyúny keverékével lengi körül az OsztrákMagyar monarchia legendásságát. mint olyan alakzatot. de egyszersmind elhallgattatják azt a területet. Danzig. eredetileg portugál nyelven. 128). amely nyelvileg lehetővé teszi e különös geopolitikai egységet. melyben egy másik lefordíthatatlan birodalom. 248). az Austria-Hungría a felfüggesztett fordítás gesztusát hozza játékba. amit „Ausztria-Magyarország”-nak neveznek. ha azt mondod: ’valahol’? / Nem összpontosítást követel? / A középponti összpontosítása. olyan zsanér [gozne]. Ebben az értelemben Argentína – mint olyan excentrikus nemzeti vágyálom. [„Decir ’en’ no es una maravilla? / Una pretensión de centramiento? / Un centramiento de lo céntrico. például az egyik leghíresebb költeményében. 1987).] Az utolsó előtti sor Ernesto Sábato (1911-) Az Alagút című regényére utal. Nemzeten kívüli vágyálom. amit a szó szoros értelmében a túlpartról írnak: a Río de la Platán túli Sao Paulóban. Minden fordítás esetében a kód megváltoztatásáról van szó: itt a szavak helyeződnek át [mudarse]. nyelven belüli kalandozásaival az olvashatóság történetileg meghatározott peremeit feszegeti és tágítja ki. hanem magyar vonatkozása is van. az voltaképpen a fordítás szükségessége és lehetetlensége. Mint a múltbéli álomkép perverz értelmezése. amely egyesít és elválaszt (ismét a vágy alakzataként). hanem az átvitel megjelenítését fejezi ki. melynek forwardja / elhal a hajnallal és szétesik / Az Alagútban / Hullák vannak.

Bozena Zaboklicka y Francesc Miravitlles. Barcelona. 32-44. Manuscrito inédito. New York. hogy áthidalja a nyelvek és irodalmak közötti kommunikációképtelenség távolságát. Schapire. mint puszta összepárosítás vagy mellérendelés meghatározott kódok szerint. Az örökkévalóság története. 15 . A halál és az iránytű. Flammarion. Jánosházy György. Európa. GOMBROWICZ. –: „Sobre The Purple Land”. Barcelona. eszperantó. Mirta Arlt. Jacques: La vérité en peinture. BORGES. 1995. SeixBarral.n. 1933-1969. Esszék. é. 71-86. a Don Quijote szerzője. Dutton. Sudamericana. angol) létezne. 2.” Ford. Ed. Losada. hogy az átok előtti feltételezett állapot a bibliai elbeszélésből kiindulva ideálisnak mondható-e: az olyan elképzelt világ. s e rém kiűzésének transzcendens és bonyolult feladata a fordításra hárulna. ebben a világban a fordítás kétségkívül döntő szerepet játszik. de a kód megfejtése nélkül – volna az a hatóerő ebben az elképzelt sáros térben – a Río de la Plata túlpartján – amelyben a (nem feltétlenül közép-európai) száraz birodalmi instanciák megnedvesednek. és ahol a perlongheri költészet (nem mindig civilizált) műveletei kibontakoznak.tett. –: „Autobiographical Essay”. Európa. París. 1989. kiüresedett fordítás – ami nem más. 1978. Európa. Buenos Aires. Vol. In Jorge Luis Borges válogatott művei. melyben egyetlen nyelv (latin. 111-14. Budapest. mely az isteni büntetés. hogy – amint erre igyekeztem rámutatni – hozzájárul e világ változatosságához. –: „A Don Quijote apró csodái. vagy a nyelvek megsokszorozódásának átkának emblematikus története. Bábel mítosza a kommunikációképtelenség rémét idézi meg. azaz utópiának vagy inkább lidércnyomásnak bizonyulna-e? A fordításelméletek és azok Río de la Plata-i változatainak áttekintése a bábeli mítosz más képét vetíti elénk: ha a mi világunk bábeli. DERRIDA. BENJAMIN. Összefoglalásként: Bábel bibliai mítoszát említettem. Roberto: Los siete locos. 1968. 1970. Ha a mi világunk bábeli is. 79 p. megoldaná-e a kommunikációképtelenség problémáját. Teatro completo. In uő: The Aleph and Other Stories. A fordítás régi és mindig új művészetének köszönhetően legalább egy dologban bizonyosak lehetünk: Bábel ma is épül. Mármost felmerülhet a kérdés. 1999. –: Saverio el cruel [1ª versión]. 1964. 1995. Instituto Iberoamericano de Berlín. Buenos Aires. Budapest. P. 230-234. és nem csak abban az értelemben. –: Saverio el cruel. Witold: Ferdydurke. Válogatott írások. –: Transatlántico. hanem úgy is. Walter: „A műfordító feladata”. Végh Dániel fordítása Hivatkozások: ARLT. In Jorge Luis Borges válogatott művei. Emecé. Budapest. Obras completas. Ford. 1998. Scholz László. In uő: Otras inquisiciones.” Ford. ez a világ nem összedőlt torony. E. In uő: Angelus novus. Buenos Aires. Jorge Luis: „Pierre Ménard. 1980. Vol 2. Elbeszélések.

1948. 1999. José Manuel Blecua. 16 . Ed. 3. Gütersloh. Madrid. 1988. Brasiliense. 1958. Domingo Faustino: Recuerdos de Provincia. Hamburg. Ferdinand Schöningh. Luz del Día. –: Kritische Schriften und Fragmente. Ed. Ricardo: „Roberto Arlt: una crítica de la economía literaria”. Ford. QUEVEDO. Seix-Barral. Fordította Bart István. SCHLEGEL. Munich. Immanuel: Kritik der Urteilskraft. PERLONGHER. Page Stegner. XVI y XVIII. 531-32. –: O qué e AIDS. 1987. Felix Meiner. Vol. George: Bábel után. Ernst Behler & Hans Eichner. –: O negócio do michê: prostituiçâo viril em Sâo Paulo. In uő: Nabokov’s Congeries. Ed. Vol 1. PIGLIA. Friedrich: Kritische Friedrich Schlegel Ausgabe. Seix Barral. Sergio Pitol y Kazimierz Piekarek. SARMIENTO. NOVALIS: Werke und Briefe: Ed. Ernst Behler. Buenos Aires. Munich. 2. 1959. Castalia. Viking Press. STEINER. Vladimir: „On Translating Eugene Onegin”. 2003. NABOKOV. Buenos Aires. 1968. Bertelsmann. Obras completas. Los libros 29 (marzo-abril 1973): 22-27. Francisco de: Obra poética. Sâo Paulo. New York. Corvina. Vol. Vols. 1987. Brasiliense. 2005. Barcelona. Alfred Kelletat. KANT. Ferdinand Schöningh. Néstor: Poemas completos.–: Diario (1953-1969). 1980. Eds. Ed. Ed. Budapest. 2005. Sâo Paulo.

hanem egy szólamot is a nyelvről. Például George Steiner világhírű könyvében (Bábel után. gyakran nemcsak önmagát „képviseli”. Érdekes módon azonban az esetek nem kis részében ennek az alaknak a szerepe nem egyezik a más foglalkozású hősök (mondjuk egy hentes. Vajon valóban a fordítás parabolájává emelhető-e ez az elbeszélés: ez az első kérdés. mely szerint a mű hőse. minthogy kételyeinknek adjunk hangot „Ménard példájával” kapcsolatban. Talán nyilvánvaló már abból is. Két okból esett választásom erre a nagyon sokat értelmezett műre. nem kevésbé fontos oka is. hanem azzal a nagyon széles körben. egy virágárus vagy egy költő stb. A magyar irodalomban az olyan művek. és kijelenti: „Bízvást állíthatjuk. a fordítás lehetőségéről. aki Walter Benjamin Die Aufgabe des Übersetzers című írásáról nyilatkozta –. másfelől érthető jelzős szerkezetként. vagy éppen az irónia eszköze révén gyakorolnak bírálatot egy megrögzült vagy kultikus értelmezés fölött. mintha minden kétséget kizáróan e mű a fordítást példázná. van egy másik. Ha a hős fordító. szinte mindenki által ismert művel. amit vizsgálni fogunk. mintegy – Borgesszel szólva kommentár csak az ő kommentárjához. a Don Quijote szerzője” című írása. gyakran a műfordítás valamiféle kultikus értelmezését adják. ezáltal tesz szert parabolisztikus jelentésre. Most lássuk az értelmezést! 17 .” (STEINER. kétségbevonhatatlan megállapításról lenne szó. Előadásomban most mégsem magyar szerző művével foglalkoznék. azaz szereplője fordító. hogy a fordításelméletekben régóta és gyakran jelenik meg parabolaként. amit eddig mondtunk. Annak. Sokszor úgy tűnik. anélkül hagyományozódó. amelyben a fordító (vagy tolmács) mint a mű egyik központi vagy mellékszereplője jelenik meg. Ennek pontosabb meghatározását és bővebb kifejtését azonban az összegzésre hagyjuk. amely szintén a fordítás egyik alapvető elméleti kérdésére vonatkozik. minden. beleértve ezt a könyvet is. ugyanis alakja gyakran példázatossá válik.A hős fordító. hogy írásunk egyik célja nem más. megértésről. amíg erről az írásról nem fejtette ki a véleményét” (DE MAN. Parabola és fordítás JÓZAN ILDIKÓ Hadd kezdjem a cím magyarázatával… Előadásom főcíme kétértelmű: egyfelől olvasható egyszerű állításként. 338. Az egyik az. 240). s így a fordító vagy a fordítói feladat „heroizmusára” utal (a tanulmány a későbbiekben majd e heroizmus diskurzusát igyekszik aláásni). a Don Quijote szerzője” (1939) című elbeszéléshez fogható pontossággal és lényeglátással senki sem írt még a fordítás mibenlétéről. melyekben a fordító-hős alakja parabolisztikus kiterjesztést kap. amelyet a nemzetközi fordításelméletekben a leggyakrabban értelmeznek a fordítás parabolájaként: ez Jorge Luis Borges „Pierre Ménard. hogy „az ember mindaddig nem számít Valakinek ebben a szakmában. mintha az újraolvasást is szükségtelenné tévő. hogy választásunk erre az elbeszélésre esett. Hogy kapcsolódik a két jelentés egymáshoz? Számos olyan irodalmi alkotás van (a magyar irodalomban). hogy a „Pierre Ménard. Nyelv és fordítás) röviden (felületesen) értelmezi e művet. Mondhatni.) szerepével.) S valóban az az érzésünk támadhat – Paul de Mannal szólva. a fordítással foglalkozó tanulmány.

mintha egy vers szerkezeti elemeit. DE COSTA. Az első két bekezdés félreérthetetlen iróniáját az ellentétek. az elbeszélő szavahihetőségében. „bizonyos napilap […] nem szégyellte ezt tálalni fel szánalmas olvasóinak – akik kevesen is vannak és kálvinisták…”). a Don Quijote szerzője” közelebbről vizsgálva két nagy szerkezeti egységől áll. A magát nekrológszerűnek2 bemutató írás a filológiai helyreigazítás igényét is témájává téve a két műfaj (elbeszélés és esszé) jellegének megfelelő narráció egymással ellentétes hangjait is felvonultatja: a korlátokat nem ismerő személyesség (ld. amit az életmű fogalma alá sorolhatunk. „egy halálosan komoly Buenos Aires-i kulturális folyóirat”. felépítését. Az első mondattól kezdődően egyre erősödik a felismerés: az elbeszélések közé sorolt mű. 15) legutolsó oldalain jelent meg. de egyszersmind fel is veti a kérdést. 50-51). illetve a „láthatatlan életmű” értelmezése. paralelizmusait. a – kevésbé a tudományos. ahol a nekrológok szoktak helyet kapni (DE COSTA. tehát bizalmi problémát implikál vele szemben (RICOEUR. Az irónia. hogy Pierre Ménard létező személy. mint a mesélő. létezhet-e olyasmi. amely a mű alapja marad mindvégig. illetve az irónia is olyan folyamatosan jelen levő. illetve a túlzások rendkívül sűrű hálója hozza létre. Az oppozíciókra épülő szerkezet a következő mondatokban még jobban körvonalazódik. illetve jelöletlen idézet-töredékek forrása Jánosházy György fordítása (BORGES 1998). hogy a mű retorikai felépítése fontos szerepet játszik a jelentésképzésben. tehát egy inkább történeti jellegűnek tekinthető műfajt fikcionál. 2 René de Costa idéz egy 1979-es interjút.1 Ezeket az „idézeteket” olyan bekezdések vezetik föl és zárják le. melyben Borges arról számol be. 51). melyeknek középpontja egy-egy idézet: a „látható életmű” tételei. 292-293). részletesen felfejti struktúráját. hanem a kifejtés módja is jelentéssel telik meg. az értelmezést mindig befolyásoló és egymás ellen is dolgozó eszköz. a tudományos esszé műfaját hozza játékba. Borges e művének számos értelmezése ezen eszközök egyikét sem vizsgálja komolyan (DE COSTA. hogy elbeszélését többen valóban nekrológnak hitték. s így az olvasó előzetes elvárásai szerint a fikcionalitás problémáján belülről szemlélendő. 1 18 . rímeit. Borges írásai erősen komponáltak: nemcsak a kifejtett gondolat. méghozzá nem másban. mint a napilapokban olvasható – nekrológ műA csupán oldalszámmal jelzett. a dokumentum stílustól idegen érzelmi megjelölés. melyek az idézeteket hitelesítik és értelmezik. a „láthatatlan életművet” is. hogy az értelmező mondatról mondatra halad a műben. illetve a műfaji kettősség szempontjából a „látható életmű” szintagma is fontos szerepet tölt be: egyfelől megelőlegezi párját. Ez az oppozíció az elbeszélés első szavaitól fogva bizonytalanságot kelt. de mégsem látható. a közbevetés. amely a paratextus által (a könyv címe alatt) jelölt műfaji besorolás (Elbeszélések) miatt. amelynek szerepét nem lehet semmibe venni.Műfaji kettősség és irónia Prózai szövegek vizsgálatakor elég ritka jelenség. s azt gondolták. Az elbeszélés két alapvető formai jellemzője a műfaji kettősség (elbeszélés és esszé) játéka. Mindez persze nem utolsó sorban azért történhetett meg annak idején. Szerkezetük is arra figyelmeztet. és amely a fordítás kérdésére is kihat. mert az írás először a Sur című folyóirat (ahogy René de Costa mondja. refréneit és egyéb jellegzetességeit vizsgálná. Pedig az irónia az első szavaktól egyértelműen jelen van: az első sorok is már abban a visszafogott parodisztikus-komikus hangnemben szólalnak meg. A „Pierre Ménard.

jobban mondva jelentéstelenül átfutni: minden egyes tétel átgondolást. csak ironikusan értelmezhető felkiáltás („haj!”). Miközben a narrátor – a megszólalás kötelező toposzaként értelmezhető szerénység kifejezésével egyidőben – elismeri. hogy „mit mond a szöveg”. E nevek szövegen kívüli valóságként való értelmezése valószerűséget kölcsönöz a többi névnek és tételnek. de e műfaji jellegével (ha egy szövegen belül is tételezhetünk ilyet: olvasási szerződésével) szemben nem lehet puszta listaként. Például Descartes. 19 . s az értelmezés horizontját nem ez a „szövegen kívüli valóság”. és szinte újrakezdi az írást: az első mondat némiképp átszervezett variánsaként formailag a tudományos munka síkjára tereli a művet. különösen a közbevetés közbevetéseként beiktatódó. Az első két bekezdés témájaként a narrátor végső soron az igazság helyreállítását jelöli meg.faját gyakran jellemző szószerkezetek („a vég márványköve”. hogy a szöveg nem vonatkoztatható semmiféle „szövegen kívüli valóságra”. Lássuk csak közelebbről. hogy a „szövegen kívüli valóság” képzetét a fikció felülírja. illetve a két műfaj. a tökéletes nyelv A harmadik bekezdés. a tudományos pontosság igényének a kifejeződése a stílusok keveredését eredményezi. Valéry és talán Quevedo nevét mint szerzői neveket viszonylag kis olvasottsággal és felületes irodalmi műveltséggel is felismeri a magyar olvasó. igazolásként olyan személyekre hivatkozik. aminek végeredményét e szövegrészek alapvető szerkezeti jellemzői (az oppozíciókra és a hangnemek ellentétére épülő retorikai játék mint az irónia forrása. Emlék). a „bánat ciprusai”). amit nagy kezdőbetűs formában emel ki az elbeszélő. Viszont az olvasó az általa választott olvasási stratégiától függetlenül itt mindenképpen azt kell észlelje. hogy ugyan a valós és fiktív elemek keverednek (a La Conque folyóirat adott számaiban nincs ott az említett szonett Ménard-tól. Ruy López de Segura könyve nem jelent meg 1907-ben Párizsban stb. megfejtést igényel. Leibniz. elbeszélés és esszé közötti oda-vissza billegés) már előre kétségessé teszik. akiket szintén csak az ő (épp az imént megbízhatatlannak nyilvánított) szava által ismer meg az olvasó. A második bekezdés is a bizalom kérdését veti fel. ismereteit is mozgósítva megpróbálhat különböző segédletekkel utánanézni azoknak a műveknek. E hivatkozások „tudományos értékét” megint felszámolja a bemutatáshoz kapcsolódó személyes(kedő) közbevetés.). hanem más szövegek képezik. illetve ahhoz a kérdéshez. melyeket nem ismer. Építés és bontás. Az elbeszélésbe illesztett Pierre Ménard-i „látható életmű” egyszerű bibliográfiai felsorolásnak mutatkozik. s amelyek az elbeszélés értelmezésének kulcsfogalmai. Ennek során avval szembesül. amelyet az olvasó könnyen tekinthet valamiféle „szövegen kívüli valóság” részének. s brilliánsan összegződik a két fogalomban (Tévedés. adathalmazként olvasni. a „látható életművet” felvezető mondattal új szerkezeti egységet indít. Ha esszéként olvassa az olvasó a szöveget. hogy saját tekintélye kétségbevonható. Ugyanazt a következtetést kell levonja. a valós elemeket felülíró fikció itt egyértelművé teszi. E tételek értelmezése végső soron két problémára vezeti vissza az olvasót: fikció és valóság határainak kérdéséhez. miért is van ez így! A „látható életműbe” tartozó tételek legtöbbjének van olyan referenciális alapja.

s az olvasótól legalább ennyire függ. fel is számolják azt. amikor elemez valamit. ugyanis összesen e két út áll az értelmező előtt. illetve elméletekre. a k. amit korábban a valóság felszámolása kapcsán említettünk. mely hol „gáncsol”. akkor nyilván ez sem véletlenül történik. pontot). azaz olyan. logikai kapcsolatok fontos szerepet játszanak. hogy egy mű értelmezése sosem lehet teljesen „ártatlan” („szűz”). hogy bizonyos tételek valójában olyan szövegekre utalnak. A h) pontban szereplő piszkozat csak a filológus szemszögéből tekinthető műnek. Ezt támasztja alá az n) pont is: egy tudományos munka „makacs elemzése” ugyanis csak olyan bírálatként érthető. illetve a nyelv kérdését idézik fel. Hasonlóan értelmezhető a „támadás Paul Valéry ellen” (p. illetve a kézírásos versjegyzékről (ld. az olvasó számára jelentéstelen. de tulajdonképpen ugyanezt mondhatjuk Quevedo művének kéziratos fordításáról (ld. tehát fikcióként értelmező olvasó kiindul: a felsorolt tételek legtöbbjében intertextuális utalások rejlenek. a műhöz képest külső szempontot nem vesz figyelembe az értelmező. pont). Boole) kimondottan arra irányítja a figyelmet. amelyet az olvasó ismer és használ. vagy olyan művekre céloznak. Az intertextusok értelmezése során lehetetlen nem észre venni. tehát az olvasás e két lehetőségének a felvázolása pedig arra az elképzelésre megy vissza. illetve a nevek egy része a gondolkodás. kitöltésére érdemes kísérletet tenni. pont: Descartes. akkor – úgy hihetjük – a művön kívül létező személyről szólunk. pontot). E művek vagy szövegek mihelyst felépítik saját elképzelésüket. illetve valamiféle „tökéletes” vagy „univerzális” nyelv lehetőségét fontolgatták. Ugyanis ha olvasóról beszélünk. pontosabban az a nyelv bizonyosan nem tölthetné ki. Leibniz és Wilkins neve utal azokra a törekvésekre. s ezek felépítésére. melyek egyáltalán nem értelmezhetők műként. Ha a szövegen kívüli valóság tagadása. melyek a nyelv konvencionális jellegét akarták megszüntetni. mint amit ír. A leírt szöveg (itt: a támadás) ugyanis kétféleképpen olvasható: szorosan a szövegben maradva. amely végülis olyan bibliográfiai munka. amit felvetett. ahogy Valéryról állítja az elbeszélő: egy olyan prekoncepciónak vagy kontextusnak alárendelve (ami itt az. s a mű értelme csak részben a szöveg függvénye. mégsem fölöslegesek és jelentéstelenek: fontos szerepük van a szöveg értelmezése szempontjából. A szimbolikus logika és az ehhez kapcsolható nevek megjelenése (ld. illetve úgy. az s. Leibniz. abban az értelemben. illetve az olvasó szerepének latolgatása az elbeszélés e helyén összetalálkozik. hogy pontosan az ellenkezőjét gondolja. hogy a következtetések. hol „dicsér”. a megértés. mely az értelmet gyökeresen módosítja. s ezzel azt a korábbi állítást kellene felszámoljuk. illetve eltörli a valóságot). ő is egy fikció szereplője! Tudjuk. egy olyan gondolatkísérletről. mely a végén megsemmisíti mindazt. A b) pontban felsorolt monográfia témája egy olyan költészeti szótár. c. melyek létre sem jöttek. nem idegen Borgestől ez a 20 . és h.amiből a szöveget eleve elbeszélésként. Ez a gondolatkonstrukció. miszerint nem lehetséges a mű világából egy külső realitásba való mozgás… Vagy éppen ellenkezőleg: az olvasót is magába foglalja a mű. hogy az intertextuális utalások. hogy semmiféle egyéb. amit a szöveg éppen tagadni igyekezne. Szembetűnő. melynek nincsenek elemei. amit még az irodalomtörténészek vagy a filológusok sem szoktak (irodalmi) műnek tekinteni. Az e) pontban szereplő cikk „a sakkjáték gazdagításának lehetőségéről” egy eredménye szempontjából teljesen fölösleges szellemi gyakorlatról szól.

A „látható életművet” lezáró bekezdés egyben az életmű másik részét is meghatározza: „Ez a mű. mely a tudományos stílus kialakításának folyamatát ásta alá. A személyességnek ez a formája a szövegben csak e két helyen van jelen. de – s ezt talán még fontosabbnak értékelhetjük – az olvasás technikájára vonatkozó nyomokat hagynak az olvasónak. érzelmi közbevetésre figyelhettünk fel. vagy valamiféle újraírása e részleteknek. aki együtt gondolkodik a szöveggel.befejezetlenre. a Don Quijote első részének kilencedik és harmincnyolcadik fejezetéből és a huszonkettedik fejezet egy részletéből áll” (35-36). hogy ha lehetséges. amelyek csak arra jók. Ez a figura a listazáró bekezdésben is megfigyelhető. a példátlanra. illetve a tekintély megerősítésére vonatkozó szándék. mondta. hogy egy képzelet alkotta mű szereplői olvasók. az elbeszélés egyik alapvető szerkezeti jellemzője. Egy adott mű néhány részéből álló új mű vagy egyszerűen azonos az eredeti mű kimásolt. a mérhetetlenül hősire.” (BORGES 1998. illetve nézők merő fikciók vagyunk” (BORGES 1999.gondolat.3 és hatása Pierre Ménard vállalkozásának túlzó felnagyítását. gondolhatja az olvasó. Ménard utálta ezeket a fölösleges bohóckodásokat. A „látható életmű” tételei intertextuális jellegüknél fogva kitágítják a mű olvasatának lehetséges kereteit. akkor az is lehetséges. 234). melyeket az imént soroltunk fel. hogy időről időre visszairányítja az értelmezést egy korábbi pontra. Az elbeszélő tehát itt is arra kényszeríti az értelmezőt. és a már olvasottak újraértelmezésére szólít fel. 3 21 . mert okfejtésünkhöz egyelőre elegendőek azok a megállapítások.ó. A második bekezdésben rendíthetetlen tekintélyként és a „látható életmű” hitelesítőjeként bemutatott Bagnoregio grófnő látványosan és ironikusan felépített tekintélyének nem kevésbé látványos és ironikus felszámolásáról van ugyanis szó. hogy mi. hanem tematikus és retorikai jellegzetességeik is ezt a hatást keltik. vagy pe„Most áttérek a másikra: a föld alattira. olvasók. (ódaszerű) magasztalását szolgálja. A második bekezdésnél az érzelemkitörésre. A meghatározás – érdemes rá felfigyelni – meglehetősen óvatos és enigmatikus. emberi lehetőségek! . illetve nézők. Közös e két bekezdésben az irónia. A láthatatlan életmű A „látható életmű” lezárása és az áttérés a „láthatatlanra” a listát követő bekezdésben ismét felidézi az elbeszélés második bekezdését. a következő bekezdés éppen e két lehetőséget teszi nevetségessé: „Mint minden jó ízlésű ember. amely intratextuális utalást (azaz visszautalást) rejt. hogy gondolja újra korábbi megállapításait. hogy a plebejusnak megszerezzék az anakronizmus élvezetét. talán a legjelentősebb korunkban. másrészt azért. ami a láthatatlan életmű előtt a narrátor személyére irányul. különös tekintettel Borges saját műveire. A „láthatató életművet” illetően egy utolsó megállapítás erejéig sokkal fontosabb a q) pontot szemügyre venni. tehát változatlan részletével. Bőségesen tovább lehetne boncolgatni a tételek intertextuális vonatkozásait. „A Don Quijote apró csodái”-ban (1952) írja: „az efféle megfordítások azt sejtetik. 35). Láttuk. mert számos munka foglalkozott már ezekkel. És egyben . kezdje újra értelmezését. E két szövegrész nemcsak elhelyezkedése alapján képezi a felsorolás keretét. de egyfelől azért nem tesszük. S milyen érdekes.

nemcsak a szavak és mondatok jelentését. mely a felépülő gondolatkonstrukciók azonnali aláásását is biztosítja. illetve a mindent felülíró irónia révén és azon a technika által. A „láthatatlan életműre” vonatkozó szakaszoknak két tematikája van: az egyik az olvasás technikája és lehetőségei (amit itt explicitebben vet fel. hogy véghezvigyem. hogy „mit csinál Ménard?”. vagy hogy nagyon is különböző” (36). és úgy olvasom a Don Quijoté-t – az egész Don Quijoté-t –. „tervezte”. „vágya volt”. elég volna halhatatlannak lennem‹‹. mintha Ménard gondolta volna ki?” (38) Az értelmezés tehát képzeletbeli. Mégis érthető. hiszen a szöveg második része tematikusan inkább az esszé műfajára emlékeztet. megvalósíthatatlanságát az elbeszélő is belátja. ››Ahhoz. mely a konkrét művön túlmutatva az irodalom mint olyan téziseként lenne értelmezhető. s e képzeletbeli síkról nem is tér vissza. Azért is kételkedünk ezekben. hogy olyan megállapítást tegyen.dig (ami rosszabb) elgyönyörködtessenek bennünket azzal a lapos gondolattal. miről szól a mű. a „Pierre Ménard. ha önvagy metareflexív szövegeként „problémátlanul” vonatkoztatják ezt az elbeszélést az irodalom elméleti kérdéseire. természetesen a fordítás kérdését is felveti. ahogy sokan kijelentik. s megóvja a narrátort (és óva inti az erre fogékony olvasót) attól. Sőt.” (38) A terv lehetetlenségét. hanem – erre figyelmezetett a „látható életművel” foglalkozó rész – a szöveg szerkezetét is értelmeznünk kell ahhoz. kikényszeríti. olvasom levelében más helyütt. Pierre Ménard fordítást végez a Don Quijotén. a Don Quijote szerzője. ha sok értelmező elvonatkoztat a konkrét szövegtől. Közelebbről megnézve a szöveget. és műve a sikerült fordítás mintája. Jóllehet mindkettő végsősoron az írás és az olvasás egymással összefüggő témáját verbalizálja. amikor képzeletben a mű értelmezéséhez fog: „Bevalljam-e: sokszor elképzelem. Az elbeszélő mindeddig egyes szám első személyben beszélt önmagáról. a másik az a tevékenység amit Pierre Ménard-nak tulajdonít az elbeszélő. „szándékában állt”. hogy befejezte. hogy a hős.” (38) – vetíti előre a szöveg. „Miért éppen a Don Quijoté-t?. ugyanis a láthatatlan életművel foglalkozó szakaszok nagyobb részének témája valóban az átírás vagy újraírás kérdése. és az értelmezés újrakezdésére sarkalnak. egyértelműen a fikció körében tartja a művet. hogy minden korszak egyforma. Egyfelől saját tevékenységéről mindenütt mint vágyott dologról beszél: „akarta”. hogy megértsük. mert a látszat ellenére két okból sem egyszerű megválaszolni a kérdést.” A „láthatatlan életművel” foglalkozó szövegrészt a szakirodalom tekintélyes része vagy az átírás/újraírás. most azonban a 22 . azaz a fiktív értelmezés szerzőjének hangja összevonódik. s árulkodó az a többes szám első személyű birtokost jelölő alany („olvasónk”). Azt azonban szeretnénk hangsúlyozni. amivel Pierre Ménard és az elbeszélői hang. amely látszólag minden iróniát nélkülöz: „››Vállalkozásom lényegében nem nehéz‹‹. de nem abban az egyszerű értelemben. hogy bármit is csinált volna. jóllehet stílusában (a mesélés hagyományának felidézése következtében). kérdezheti olvasónk. Nem véletlen. hogy a szöveg nem erről szól. A szöveg egyik alapvető jellegzetességét figyelhetjük itt meg: az egyik mondatban vagy bekezdésben felmerülő kérdés vagy téma lehetséges megnyíló értelmezési lehetőségeit a következő mondatok felszámolják. s ő a hű fordítók példaképe. másfelől maga is lehetetlennek nevezi a narrátor egy idézete szerint. mint a látható életművel kapcsolatban). vagy a fordítás parabolájaként értelmezi. egyetlen helyen sem egyértelmű.

hogy bárki is beléjük tekintsen.I. hiszen alapvető toposzait (a jó nyelvtudás és a szó szerinti fordítás) megszólaltatja. hogy Pierre Ménard fordító. hogy ne éljék túl. amit a Borges-mű olvasója. ugyanis francia létére („egy nîmes-i szimbolista”) „látható életművének” két tétele (ld. Mint ahogy az sem. amely végeredményben ne lenne fölösleges” (42). azaz én vittem vagy mi vittünk végig. Tud tehát spanyolul. hol lép vissza az egyszeres narrációba. kitartóan javítgatott. Egyáltalán nem egyértelmű. Ménard új olvasási technikája. hogy „Nincs olyan szellemi gyakorlat. milyen gyakorlati eredményre vezetett.” (43. mit is jelent pontosan e nyelvtudás a vállakozás tekintetében. és több ezer kéziratlapot tépett össze. ahogy az egy-két mondatos értelmezések sejtetik. pont) fordítás spanyolból franciára. ha csinált vagy csinált volna valamit. hogy „Semmi új sincs ezekben a nihilista megállapításokban” (42).4 Nem engedte. amikor az elbeszélőt végigkövettük. az (a nyelvközi átvitel értelmében vett) fordítás volt vagy lett volna. ami a „mit csinál Pierre Ménard?”-kérdés másik oldalát világítja meg. Sem a „jól tudni spanyolul” (37). hogy „már elég ügyesen kezelte a tizenhetedik századi spanyol nyelvet”(37). A szöveg. de nem állapítható meg minden kétséget kizáróan. hol végződik ez az értelmezés. amely azzal kezdődik. mint „a szándékos anakronizmus és a téves tulajdonítások technikája” (43). hanem – önironikus gesztusként és kiszólásként a szövegből – arra a gyakorlatra is vonatkozik. azonban ez az utalás is abban az eltávolító. ami nem teszi egyértelművé. Az a bekezdés. hogy az értelmező-narrátor többször hangsúlyozza: soha egyetlen részletet sem látott Pierre Ménard művéből. vissza kell térjünk a fordítás kérdésére. hogy „arra áldozta gondját és éjszakáit. általánosító formában történik. Így az a kijelentés. s ebben arra az olvasási módra kell ismerjünk. mint az egyes szám első személy visszatérése. hogy Pierre Ménard. Azonban – elbeszélőtechnikájára nagyon jellemzően – az általános alanyok alkalmazása miatt egyáltalán nem egyértelmű.) A fordításról Még mielőtt a végső következtetéseket levonnánk. Két okból gondoljuk ezt. Más mód nincs arra. hogy franciául írt volna valamit. Egyfelől kétségtelen. illetve a keretét képező egyszerű narrációba: formai jegyek mindkettőhöz kötik. Viszont az ezt megelőző bekezdés helyzete speciális: egyszerre tartozhat az elbeszélésen belüli fiktív értelmezésbe. sem az. nyelvtudására „hősi vállalkozásával” kapcsolatban kétszer hivatkozik a szöveg. kiemelés J. bár felidézi a fordítás problémáját. g. hogy idegen 4 Az e mondathoz fűzött – megtévesztő – lábjegyzet nem a Don Quijotéra vonatkozik. azaz francia nyelvű szöveget eredményezett volna. nem utal minden kétséget kizáróan arra. hogy meghatározzuk. egyáltalán nem azon az egyszerű módon teszi ezt. „Szaporodtak a piszkozatok. már biztosan visszatérést jelent. Tevékenységében a nyelvekről való gondolkodás elkerülhetetlen volt. 23 . nemcsak Ménard feltételezett munkáját „semmisíti meg”. Nagyon fontos. és gondja volt rá. Hasztalanul próbáltam rekonstruálni őket. és k. ahogy ez a szöveg olvastatta magát. „ez a korlátlanul alkalmazható technika” tehát nem más. franciára fordította volna a Don Quijotét.fikción belüli fikció világába lépve a narráció is megkétszereződik.

illetve a jó fordítás. Sőt. és minden törekvés ellenére egy szöveg és még oly „közeli” vagy „szoros” fordítása között is eltérés van. „arra a feladatra” vállalkozott. az ekvivalencia vagy az azonosság legfőbb ismérveként a szó szerintiséget jelölte meg. Abban az aktív. hogy a különböző nyelvű beszélők között (teljes) egyetértés jöjjön létre. míg a másik biztos benne. mely szerint Ménard a hű fordító példaképe. a szöveg építőromboló szerkezetének felismerésével kombinálódik. s ez teszi lehetővé. a fordítás. illetve ezt használja ki ugyanis a szöveg. ugyanis az idegen nyelv Ménard szempontjából a spanyolt jelenti. illetve nyelvek kapcsolatáról. hogy amikor „szó szerinti” ismétlődésről hall.vagy betű szerintiség kérdése hangsúlyosan merül fel a műben. a gondolatmenetet visszájára fordítva e két szemlélet gyakran úgy is működésbe lép. számos írása bizonyítja. hogy két nyelv viszonylatáról és a „hű fordításról” van szó. Szó szerintiség tekintetében – elnagyolva – két alapvető elgondolás létezik. Számos olyan elmélet született az irodalomtörténet különböző korszakaiban. a Don Quijote spanyolja felől viszont a franciát: a mondatból eldönthetetlen. hogy a szövegek jelentése rögzíthető. melynek anyja a történelem…”(42). hogy Ménard vagy az „eredeti mű”-e a viszonyítási pont. ami – láttuk – a „látható életmű” témája. amely – különösen Ménard tevékenységét illetően – nem az elbeszélővel vagy a szerzői szándékkel való teljes azonosulást teszi a „helyes értelmezés” premisszájáva. illetve a szöveggel együtthaladó.és nyelvelméleti gondolkodás legősibb problémája. mint a másikban. sőt ez a szempont él ma is a legelevenebben a „közgondolkodásban” is. elég azt gondolnia. Hogy ezeket az állításokat egyértelműen a fordítás tevékenységére vezesse vissza az olvasó. ezt a problematikát is átgondoltatja a szöveg. nyilvánvalóan nem véletlenül. hogy e sztereotípiák milyen mélyen és rendíthetetlenül jelen vannak a gondolkodásban. ami a tematika szintjén felmerül. Lássuk csak. illetve a nyelvek közöttiség kérdése is jelen van egyes technikai 24 . Persze. „amelyek – szóról szóra és sorról sorra – egybevágnak a Miguel de Cervanteséivel”. hiszen „olyan lapokat” akart alkotni. A másik szerint létezik ilyen. az intertextusokat is értelmező. természetesen ennél sokkal árnyaltabban gondolkodott fordításról. Egy egyszerű lineáris olvasásban. másolásra gondol egyazon nyelven belül. s a különböző olvasatokban teljesen egyező jelentések jöhetnek létre. nyelvről. Borges. hogy a nyelvek között létrejöhet a tökéletes megértés. amely fordítás és „eredeti” viszonyának alapjaként. a szöveg meglehetősen könnyen felkínálja magát annak az értelmezésnek. a formai megoldásokban is testet ölt. de ellene is gondolkodó olvasatban azonban. hiszen a fordítás.nyelven megismételjen egy korábbról létező könyvet” (42-43). Erre a hipotézisre épül. Másfelől a szó. Érdemes azt is hozzáfűzni. mi is történik itt! Mint ahogy minden. s egy irodalmi mű ugyanazt a hatást keltse egyik nyelvben. a szó szerintiség kérdése a tökéletes nyelv keresésének gondolatával. az egészen biztosan nem hihet abban. hogy aki az intertextusok felfejtésével olvas. a világ identikus megragadásának kérdésével. az egyik automatikusan az idézésre. és valószínűleg tudatában volt annak. „Cervantes és Ménard szövege szóról szóra azonos” (41) stb. mely feltétlen bizalommal veti magát alá az elbeszélő minden állításának. Az egyik szerint nem jöhet létre két nyelv között „szó szerinti” egyezés. amikor Ménard és Cervantes „szóról szóra azonos” mondatát értelmezi („az igazság. hogy „betű szerint visszaállítsa Cervantes spontán művét”.

hogy az „eredetiből” (ami spanyol nyelvű) és a „fordításából” (ami ezen értelmezés szellemében francia nyelvű kellene legyen) vett idézet egyazon nyelven szólal meg. Mindez pedig meglehetősen kétségessé teszi. ahogy azt a fordítás „lehetetlen” feladatát mitizáló elméletek szeretik hangsúlyozni. 64). hogy mit csinál Ménard. George Steiner szerint Ménard „herkulesi munkát végzett”. Meglehetősen fejlett idealizmus – s az író oldaláról erős fogékonyság az irónia5 iránt – kell ahhoz. hogy „Ménard példája” közvetlenül a fordításról szólna. a Don Quijote szerzője” című elbeszélés témája egy életmű helyreállítása vagy bemutatása. hanem irodalomtörténeti igényt is támasztunk értelmezésünkkel szemben. az elbeszélő-értelmező fiktív értelmezésében fogalmazódik meg a fordítás kérdése. A parabolává alakulás feltételei (a rövid példa. hogy Borges nem vallott ilyen idealista gondolatokat a különböző nyelvek kapcsolatáról. rendkívüli’ és ’nem létező’) rejt. s ha csinál is valamit. a túlzás és a metaforikus kitágítás lehetősége) tehát pont úgy vannak jelen benne. és Bábel újjáépítésére tett kísérletet (STEINER. nem nélkülözheti az elbeszélést. hogy e két egynyelvű idézetet a nyelvköziség esetének. ahol az „implikált szerző” legközvetlenebbül jelt ad arra. a fordító feladatáról vagy a fordításról.megoldásokban. De nem is Ménard tevékenységének mibenléte az elbeszélés legfőbb kérdése vagy érdeke. mert – ahogy A Homérosz-fordítások című írásában mondja Borges. s láttuk. vagy ez a parabola volna a témája. ahol a legtisztábban értelmet nyer az első bekezdésekben megalapozott irónia mint a narrátor viszonyulásának alaphangja. De csak akkor mondhatjuk. akkor itt észre kell venni. s e fikción belüli fikcióban. vagy azt. azaz nyelvek közötti átvitel lenne. A „Pierre Ménard. s ezek az eltérő olvasási stratégiát igénylő műfajok nagyon gyakran átcsapnak egymásba vagy áthatják egymást. a nyelvek közötti ekvivalencia tökéletes megvalósulásának tekinthessük… Talán ez volna az a hely. mely szoroEz az egyik hely. amellyel a „hősi” jelző elhangzik. akkor sem biztos. hogy erről szól az elbeszélés. Mégis miről szól? Ha nemcsak az elméleti konklúziók levonásában (azaz a fordítás parabolájává szűkítésében) vagyunk érdekeltek. hogy semmit sem szabad „szó szerint venni”.6 mondja a szöveg. mely ne módosulna a kommunikációban (akárcsak egy nyelven belül is). A hős [protagonista] Pierre Ménard vállalkozása „hősi” [heroic]. az elbeszélés határozott javaslatot is tesz erre. 6 Talán az sem véletlen. mert a „világról” alkotott kép és a történelem az emlékezet egy formája. Ha a fiktív és a tudományos megszólalás. a „példátlan” két. az emlékezet pedig mint olyan. Nem tudjuk tehát. az azért van. méghozzá azért. ha például nem ismerjük fel „– ó. hogy a vállalkozást minősítő szó. s tovább bonyolítja a kérdést. hogy az fordítás. egymást megsemmisítő jelentést (’hősi. 5 25 . és nincs olyan jelentés. E szövegekből is nyilvánvaló. elbeszélés (novella) és tudományos értekezés határai elmosódnak Borges műveiben. „nincs olyan probléma. merthogy valójában nincs is ilyen. emberi lehetőségek! –” (35) az iróniát. akkor Borges más írásait is be kell vonjuk a szöveg értelmezésébe. Ha Pierre Ménard tevékenységét a fordítás parabolájának szeretnénk tekinteni. azaz egy közösség érdekében végzett és önfeláldozással járó feladat. hogy a hősi [heroic] jelző könnyen azonosíthatóan ironikus helyzetbe kerül. hogy fennmaradjon.

63] ) fordítás parabolájaként volna értelmezhető. mint az irodalom fikciója. Konklúzió? Be kell valljam. amellyel értelmezését azonosíthatja. mint a fordítás kérdése” (71). A magyar irodalom kontextusában különösen éles ez az ellentét. méghozzá az. s így a fordításaik legalább olyan színvonalas irodalmi alkotások. illetve a már említett „Nincs olyan szellemi gyakorlat. részben úgy. és elmondani. mert a 20. A szöveg nyilvánvalóan a gondolkodásról. hogy az irodalomtörténet sem képes megküzdeni ezzel a dilemmával. s a magyar fordításirodalom azért elsőrangú. A fordítás tehát nem más. és hiszem. és a fikcióból saját valóságába visszavezetni idézeteket. Ez utóbbi nemcsak az elbeszélő és Borges szempontjából tekinthető önironikus gesztusnak. mely nem az eredeti nyelvű szövegen alapul. hogy a Pierre Ménard-i láthatatlan életmű egyértelműen az ideális (vagy totális [vö. s tulajdonképpen a „világirodalom” körébe tartozó alkotások. de előadásom kísérlet volt a megoldására. minthogy a magyar sajátos nyelv. hogy „azonosság kereső” műről van szó. miért nem olvasható a „Ménard-i példa” a fordítás parabolájaként. a fordításkritika.sabban fonódna össze az irodalommal és annak szerény misztériumával. De közel ilyen régen foglalkoztatott az a probléma is. olyan fordításról Mivel értelmezésem a magyar szövegen alapul. 7 26 . ahogy Genette is mondja. más irányba tereli a világról alkotott felfogásunkat. régóta szerettem volna ezzel az elbeszéléssel foglalkozni. mint a fordításra választott művek. azaz az irodalom körébe sorolt művek java „olvasatlanul” maradt. mert fordítóink a legjobb költőink. amely a fordított szövegeket talán mélyebben szemügyre veszi. hogyan legitimálható egy olyan értelmezés. század első negyedétől mást sem hangoztat az irodalomtörténet. hogy Ménard „az írásnak vett vagy álcázott olvasást allegorizálja” (GENETTE. másrészt pedig azáltal.7 Hosszú lenne elsorolni miért. hogy „láthatóvá teszi”: egy gondolat (Pierre Ménard címben említett szerzősége). akkor választásunk arra a két egymásnak ellentmondó állításra esne. Ha a 20. 361). A „Pierre Ménard. Egyetlen műfaj van. amely végeredményben ne lenne fölösleges” (42). A dilemma megoldását természetesen nem találtam meg. század legvégére ezt a büszkeséget egy kicsit felül is írta egy újabb irodalomszemlélet. a Don Quijote szerzője” című elbeszélést csak Jánosházy György magyar fordításában olvastam. Mindezek után pedig egy dolog kizárható. íróink. s a fordításként létrejött szöveget mint irodalmi alkotást nem értelmezik. hogy a jövőben így is lesz” (43). hanem saját értelmezésünkéből is. Ha joga van az értelmezőnek kulcsmondatokat kiemelni a műből. STEINER. a szellemi gyakorlatról szól. A fordításkritikák viszont szinte kizárólag a két nyelvi alkotás „szótáron” (és a kritikus nyelvérzékén) alapuló értékelését végzik el. amely minden versformát képes meghonosítani. valószínűleg a spanyol szöveg értelmezési lehetőségei egyes helyeken eltérnek az enyémtől. de az volt az előfeltevésem. hogy „Minden embernek képesnek kell lennie minden eszmére. eltéríti. mégis észre kellett vennem. ha még oly fiktív alapokon nyugszik is.

pontosabban a fordítás saját nyelvére gondolok. Ezen felül az az értelmezés. Ez a kérdés is kétoldalú. 8 27 . Borges más művei stb. Hanem egyfelől a fordításkritika korszerű irodalomértelmezési módszerré alakítása. hogy egyazon szerzői név alá tartozó különböző nyelvű szövegek létrehozhatnak-e akár időben. hanem jó fordítás? Egyrészt onnan. hogy e fordítást a Borges szerzői név alá tartozó szövegek történeti sorába illesszem.8 melyben a fordító a szöveget azon művek (életrajzok.(önmagát fordításként definiáló szövegről). ha az „eredetit” és a „fordítást” nem tudom összevetni? De e kérdést az imént tulajdonképpen már meg is válaszoltam: a paratextuális jelek (copyright a könyvön. Előadásom tulajdonképpen nem is volt más. amit előadásom spanyol nyelvű írásbeli változatában azért őriztem meg. térben és beszélt-olvasott nyelvben távol eső olvasókból értelmezői közösséget: fenntartható-e a világirodalom fogalma. a magyar fordítói hagyomány nyomaira utalnak. hogy a fordított mű értelmezése legitimálható olvasatot eredményez. hogy ösztönösen irodalmi műként olvasom. s a szöveg egyes jellegzetességei a fordítási gyakorlat. melyek Borges szerzőségét állítják. másfelől az irodalomtörténet-írás olyan átstrukturálása. Nyilvánvalóan igen bonyolult lenne csupán a fordításból megállapítani. s valóban.) utalnak erre. és a spanyol anyanyelvű olvasó értelmezésével képes dialógusba lépni.) sorába akarja illeszteni. interjúk. és a következetes értelmezés próbáját kiállja. 9 Itt a művek anyanyelvére. hogy fordítás. Távolabbról nézve pedig arra a kérdésre kereste a választ. hogy nemcsak fordítás. Jánosházy György fordítása magával ragadó irodalmi mű. mint annak a próbája. mely képessé válik a fordításként létrejött műveket (a fordítók irodalmi munkásságát) az anyanyelvű9 irodalom sajátos részeként megragadni. a magyar szöveg képezi értelmezésem alapját. hogy a spanyol nyelvű szövegből alkotható értelmezés miben térne el saját értelmezésemtől. amelyet ebből a szövegből nyerek. Na de mégis honnan tudom. Egyfelől hogyan bizonyosodhatok meg afelől. Például a főhős nevének franciás írásmódja (Ménard). hogy ez másként lenne. a fordító neve a szöveg mellett stb. De nem is ez a további kutatás tétje. hogy megbízhatóan állítja magáról. semmi nyom nem mutatkozott a szövegben arra. A szöveg fordítás voltát paratextuális jelek jelölik. nem áll ellen annak. másrészt pedig onnan. hogy valóban nyelvközi áttétel során keletkezett műről van szó. hogy jelezzem. hogy jó-e a fordítás. A következő kérdés az volt. és a szöveg nem mond ellent ennek a feltételezésnek.

Budapest. Jánosházy György. George: Bábel után. Esszék.” Ford. Ford. 28 . Seuil. a Don Quijote szerzője. Balassi.): Kettős megvilágítás. DE Man. század végéig. Paul: Temps et récit III. 1998. –: „A Don Quijote apró csodái. Seuil. 2005. A halál és az iránytű. 230-234. GENETTE. STEINER. Jorge Luis: „Pierre Ménard. Paris. In Jorge Luis Borges válogatott művei. Budapest: Európa.” Ford. Wayne State UP. Gérard: Palimpsestes. Nyelv és fordítás. Budapest. Bart István. 240-267. In Józan Ildikó – Jeney Éva – Hajdu Péter (szerk. Európa. Corvina. Scholz László. Elbeszélések. René: Humor in Borges. Paris. Király Edit. La littérature au second degré. Ford. Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a XX. 1999. In Jorge Luis Borges válogatott művei. Az örökkévalóság története. 1985. 2000. Budapest. 2007. 32-44. 1982. 1. RICOEUR. DE COSTA.Hivatkozások: BORGES. Paul: „Walter Benjamin A műfordító feladata című írásáról”.

a nonfiguratív kép kérdése pedig már önmagában is elég kényes. vagyis azoknak a könyveknek csoportjáról. alá-fölérendelt szerepek helyett egyensúlyban vannak. Mit illusztrálhat egy folt. A kép elsődlegessége a formaadás emberi szükségletében is megnyilvánul. melyek lapjain Tàpies képei különböző írók és költők szövegeivel osztoznak. ábrák jelentős mértékben hozzájárulnak a művészi hatáshoz. 178). hanem a művészkönyveiről lesz szó. Arra is emlékeztet. mindig csak az elbeszélt tartalommal való kapcsolatában volt látható. hogy a materiális hordozó jelentéktelenné válik. ideogramma. Ezeket az alkotásokat látva felmerül a kérdés: vajon ebben az esetben is egy irodalomnak alárendelt műfaj megnyilvánulásával van-e dolgunk. szó és tett között (TÀPIES. Ez a gyakorlat már Blake-nél megszakadni látszik. és több ezer kéziratlapot tépett össze. akinek műveiben a könyv és az írás jelenléte különös jelentőségre tesz szert. azaz illusztrációk-e ezek a képek a szó hagyományos értelmében? Az biztos. a Don Quijote szerzője” Az illusztrációt sokáig másodlagos műfajnak. 15). a szó pedig plasztikus kép. például amikor „egy szonett felépítéséről” beszélünk. Ezek a könyvek lehetnek bármilyen papíron. a lényeg úgyis mindig a mondanivaló. néhány véletlenszerűen szétszórt betű vagy egy gyűrött lap? Guillermo Solana a „La biblioteca sellada”-ban egy elméleti szembenállásról beszél Paul Valéry és Tàpies között. (A ford. hogy az Igének testté kellett lennie. mint hogy saját fantáziájával segít elképzelni az olvasottakat. 1 Az eredetileg katalán nyelvű Tàpies-idézetek fordítását Borsos Levente ellenőrizte.) 29 . Tàpies azonban éppen ellenkező eset: önálló képzőművész. vizuális példák. ahol a spirituális vagy konceptuális tartalom olyan nagyfokú. Ezért vissza kellene szerezni az elveszett egységet kép és szöveg. idézi SOLANA. amikor gondolatokat vagy általánosan bevett irodalmi kifejezéseket próbálunk nyelvbe önteni. hogy megválthassa a világot. Most azonban nem a festményeiről. Valéry az úgynevezett „spirituális könyvekről” beszél.” BORGES: „Pierre Ménard. a kalligrammákkal vagy épp a creacionista alkotásokkal.Egy Pierre Ménard-i verzió: Tàpies művészkönyvei KUTASY MERCÉDESZ „Arra áldozta gondját és éjszakáit. kitartóan javítgatott. bármilyen tipográfiával írva. Szaporodtak a piszkozatok. 178. hogy a betű kezdetben rajz volt. akinek egyszerre vizuális és elbeszélt műveiben szöveg és kép kiegészíti egymást. Tàpies azonban egy 1974-es cikkében („La »materialització« de la poesia” [A költészet materializációja]) Massint idézi: „a kép az emberiség leginkább közös nyelve” (TÀPIES. a szöveg gondolatait megvilágító vizuális magyarázatnak tartották. parabolák segítségével elvont fogalmakat magyaráz meg. ahol a tipográfia és az esetleges szövegbe szúrt rajzok. Éppen ezért ez a művészet nem válhatott autonómmá. mely segíthet tisztázni a kérdést. hogy idegen nyelven megismételjen egy korábbról létező könyvet. materializálódnia kellett. Az illusztráló művész nem tesz mást. Ugyanez a helyzet a vizuális költészettel. hogy nagyon kevés művészkönyvben találhatók figuratív képek. 1 és azzal érvel. egy fésű lenyomata.

hogy az én esetemben ez logikus. gyűrött papírokat. majd így szólt: «Ezt még soha senki nem kérdezte meg tőlem. melyek közösek lehetnek egy íróban és egy képzőművészben. én pedig biztosítottam róla. pacákat. amelyek azt eredményezik […]. ami eligazít bennünket lelkünk Bábelében.» Megmondta.» Elmondtam neki. Chillida egy interjúban így emlékszik vissza erre a jelenetre: „(Heidegger) csodálkozva nézett rám. Kép és szöveg így egyenértékű. illusztrációt alkotva. és nem fest narratív jeleneteket. a papírfajta. hogy a puszta szótári szavak korlátozottságából fakadó hidegsége olyan orákulumokká alakuljon. bár Tàpies esetében nem pontosan erről van szó. egyfajta interdiszciplináris dialógust hoz létre. ezért engem nagyon köt a tér. fordítás. és amelyek időnként legalább annyira fontosakká – ha nem fontosabbakká – válhatnak. bár nem készít figuratív. Ezek között a lapok között találunk nyomtatványokat. (…) Ez volt az ő közvetlen kapcsolata a térrel. Hogy világos legyen. Író és rajzoló külön dolgoztak. hogy az illusztráció a szöveg vizuális fordítása. „tematikus” illusztrációkat. mint bármely más emberi tevékenységek között. firkákat. amely minden tekintetben legalábbis egyenértékű a szavak által teremtett művel. mert a művész mindig is ragaszkodott ahhoz.Mindez azt jelenti. akinek élete az ő lapjaikon dokumentálódik. mint maga a fiktív életút – és mind az írott szöveg. A Ça suit son cours (1975) borítóján és illusztrációiban Tàpies nagyrészt a francia költő. a Novella [Regény] (1965) például egy rendkívül érdekes közös vállalkozása. Tàpies szerint egy könyv létrehozásakor a tipográfia. A borító szavainak látszólagos zűrzavarában sokszor látható a „verité” szó. a gerincen pedig a Tàpies festményein oly gyakori. szolgálják és kísérik azt. habár mindkettő másolat. Ezzel szemben Tàpies sokszor az íróval párhuzamosan dolgozik. hogy érintkeztek volna egymással. maradványok és hivatalos iratok ennek az eredeti. a papírméret felől érdeklődött. egyrészt a sajátos külön-külön munkaforma miatt. személyi igazolványt vagy egy tükör képét. mind a képek. hogy Tàpies. A Novella esetében a könyv egy performatív mű dokumentációjaként tünteti fel magát: az autentikus és eredeti műalkotás nem más. anélkül. mint maguk a szavak” (TÀPIES. Amikor Eduardo Chillida egy Heidegger-kiadáshoz készített képeket – miután több órán át beszélgetett a szerzővel –. Edmond Jabès műveinek egyes szavait és betűit reprodukálja. már szinte szignónak számító kereszt tűnik fel. A borítón látszólag véletlenszerűen kiválasztott részletek láthatók a papírlapba nyomva. nézzünk meg példaként két munkamódszert.” (CHILLIDA. szétfolyt. sorozási iratokat. hogy a könyvet is ebben a formátumban kell kiadni. amit Joan Brossával készített. Nagyon általánosítva azt mondhatjuk. milyen formátumban írt. Ebben az esetben nem lehet a műfajok egymás alá rendeltségéről beszélni. amelyre a filozófus a műveit írta. «Szobrász vagyok. mintha 30 . Erre a felületre kézzel van írva a cím. vizuális társalgást teremt a kép nyelvén. szinte olvashatatlanul. hogy párbeszéd legyen az egyes művészeti ágak között – éppúgy. melyet ő fiatal kora óta ösztönösen kiválasztott arra. 205). 29-30) Chillida tehát. vagyis a könyv fizikai megjelenése „mindig magában foglal irodalmon kívüli vagy »metapoétikus« elemeket. megtalálni azokat a szempontokat. másrészről azért sem. hogy megírja a Lét és időt és a többi rendkívüli művét. végül mégis azonos eredményre jutottak: egy egyszerű spanyol ember életrajzát hozták létre. elmaszatolódott tintával. igyekszik azonosulni az íróval. egyedülálló és megismételhetetlen műnek rekonstrukciói. Ebben az értelemben az ő illusztrációi inkább alárendeltek a szövegnek. oklevélmásolatot.

37) Hamarosan azonban rájön. a versekben gondolatfoszlányok. Így ezek a foltok és áthúzások azt a tétova keresést dokumentálják. hogy olyan lapokat alkosson. Tàpies inkább magát az alkotó folyamatot írja újra: rajzai és gyűrött lapjai az intellektuális erőfeszítést mutatják. 19). de sohasem magán a leírt művön keresztül próbál eljutni hozzájuk. A képek ugyanilyen csapongók: egyik oldalon egy eldobott. fordítottak le. Miguel de Cervantesnek lenni. elfelejteni Európa 1602 és 1918 közötti történelmét. hogy sohasem tervezte az eredeti gépies átírását. amellyel egy szöveg eredeti verziójához. harcolni a mórok vagy a török ellen. amelyet egyszerűsített a felejtés és a közöny. akkor ez esetben sem a kép nyelvére fordított vers lesz az eredeti. legyen az a művészé vagy az olvasó-nézőé. V. Nem a szerző személyiségéből indul ki. mint Pierre Ménard-nak maradni. 36-37). A „Pierre Ménard. Szükségtelen hozzáfűzni. teljesen egyenértékű bennem egy meg nem írt könyv bizonytalan előképével. a „történet” soha nem jelenik meg a képeken. és így. miszerint költészetéből kalligráfiát. hiteles olvasatához igyekszünk közelíteni. sőt egyáltalán nem hordoz jelentést. Bámulatos becsvágya az volt. „mint egy pókháló. mint a jelek sűrű erdeje” (SOLANA. Pierre Ménard először is meg akarja szerezni Cervantes korának minden ismeretét: „Jól tudni spanyolul. saját tapasztalatain keresztül jutni el a Don Quijotéhez. a Don Quijote szerzőjé”-ben kísértetiesen hasonló alkotói módszerről olvashatunk: Pierre Ménard „nem más Don Quijoté-t akart papírra vetni – ami könnyű –. 224. Foix festő” (TÀPIES. mellyel – szavakban vagy képekben – formát adunk egy gondolatnak. de ezek már egyáltalán nem olvashatóak.” (BORGES. amelyek – szóról szóra és sorról sorra – egybevágnak a Miguel de Cervanteséivel” (BORGES. Ugyanazok a nyomok. idézi SOLANA. és épp ezért kevésbé izgalmas. emléktöredékek tűnnek fel. azaz képet csinál. melyet író és rajzoló életének látható nyomaival dokumentáltak. nem csupán saját képi nyelvére alakítja a szavait. Az 1977-ben kiadott könyv 15 Tàpies-litográfiát és Alberti egy saját kézírású. Ménard egy levelében azt írja: „A Don Quijote emléke. 24). ugyanis ez az egyetlen értelmes szó is át van húzva. nem állt szándékában lemásolni. hanem olyanok. amikor egy Tàpiesnek ajánlott könyvét a következő szavakkal dedikálja: „Antoni Tàpies költőnek J. mekkora papírra írja a műveit. Solana Tàpies képeit „a versszövegek materiális újra-lejegyzésének vagy újraírásának” nevezi (SOLANA. a festőnek címzett versét tartalmazza. nem Hasonlót tesz Foix is. félig nyitott boríték részleteit látjuk. nem kérdezi meg. Ezzel a költő Tàpies véleményét osztja. rajta kívül pedig csak foltokat találunk. Ha a Novellában az „eredeti verzió” az az emberi jelenlét volt.2 A Retorno de lo vivo lejano száműzetésben született. 19). Tàpies munkái – bár valóban tarthatjuk őket újraírásoknak – sosem konkrét versekből indulnak ki. hanem a Don Quijoté-t. 39) Tàpies sok esetben együtt dolgozik az íróval. aki nincs jelen. hogy ez a módszer jóval egyszerűbb.” (BORGES. de ez semmiféle utcát [calle] nem jelöl. utána egy betűsort: „calle m”. Az állandóan megjelenő kéznyomok az emberi jelenlétet tanúsítják. Ugyanez történik Rafael Alberti Retorno de lo vivo lejanojával. és valakinek a létezését jelzik. amelyek már a Novellában is feltűntek. A könyv metszetein is Jabés szavai ismétlődnek.csak a szövegek hitelességére akarna utalni. aki befogadni próbálja a művet. kiadatlan. Tàpies is így dolgozik: a képein újraírni igyekszik a szövegeket. 2 31 . visszanyerni a katolikus hitet. Hogy a célt elérje. Egy másik oldalon a teljesen áthúzott szöveg mellett négy tenyérnyom látható.

Edicions 62. akik „tetszetős kötetekben adják közre munkájuk közbeeső állomásait” (BORGES. töprengésre kell késztetnie a nézőt (…) a művészet csak egy jel. a Don Quijote szerzője”. hogy egy az egyben újraalkosson egy szándékoltabb. a valóság negatívjai. Conversaciones con Eduardo Chillida. Van azonban egy jelentős különbség is. Antoni: L’experiència de l’art. mint piszkozatokat. Jorge Luis: „Pierre Ménard. 37) – úgy dönt. Ménard – a filozófusokkal ellentétben. Jánosházy György. 13-27. nem csak keresztény szimbólum. a művészetnek fel kell kavarnia. a kéznyomokat tartalmazó lapon az áthúzott szöveg katalánul van és a litográfiákkal való vizuális megjelenítés kérdéseiről szól. In Jorge Luis Borges Válogatott művei. Barcelona. Escritura material. hogy előbb elfelejti azt – így nincs is szükség rá. TÀPIES. Az eredmény pedig ugyanaz. Tàpiesként akarja újraalkotni a művet. a valóság a néző fejében van” (TÀPIES 66-67).akar „Cervantesnek lenni”. Ford. de úgy. Destino. éppen ezért talán hitelesebb verziót. A halál és az iránytű. 2008. a szerző sajátos emblémája. 25). Hivatkozások: Dömötör Andrea fordítása BORGES. azonosul a festővel. hogy elutasítsa „a véletlen közreműködését”. Susana (ed. Destino. fordítói igyekezetének végső változata? Maga a művész adja meg a választ: „úgy gondolom.” In uő: Tàpies. annak minden variációjával. személyiségének jegyei szinte minden lapján tetten érhetők: a Retornos de lo vivo lejano egyik oldalán az AT betűk tűnnek fel. nem rejtve el a piszkozatokat sem: felfedi a teljes alkotó folyamatot. CHILLIDA. Barcelona. hanem Tàpies nézőpontjából átlényegült. kéziratokat. 32 . Tàpies tehát művészkönyveiben az adott mű vizuális újrateremtésének küzdelmét mutatja meg. hogy előtte legyen a szöveg. Guillermo: „La biblioteca sellada. 32-44. bár az utóbbi „mérhetetlenül gazdagabb” (BORGES. 2003. az eredeti. mely szinte egész életművében jelen van. Elbeszélések. mint a Borges-féle fikcióban: eredeti és reprodukció látszólag azonos. mint ahogy azt a Retornos de lo vivo lejano borítójának aláírásán is látjuk. melyek mind keresztformát ábrázolnak. verziókat. lehetőségeket. Európa. Ezzel szemben Tàpiesnél mást sem látni. És hogy mi lenne ez a valóság. de jelen van a Derrière le miroir (1969) emblematikus vízszintes vörös vonala is. „önarcképe” (SOLANA. személyes többletet hordozó kereszt. A Pere Gimferrer által válogatott Llull-Tàpies kötetben Ramón Llull szövegei arról szólnak. SOLANA. Barcelona. Ez a kereszt azonban már nem csak Krisztus keresztje. megsemmisíti műve piszkozatait. hogy mennyire fontos csupán a keresztet megjeleníteni és csak arról beszélni – elmélkedései mellett pedig Tàpies rézkarcai láthatók. tévútjával és bizonytalanságával együtt. Képei és metszetei saját kreatív – vagy ha úgy tetszik: re-kreatív – munkájának másolatai. aktualizált. 2002. 39). vagyis a nyomtatás tükrében látott képek. Újraírja az illusztrálásra szánt irodalmi művet.): Elogio del horizonte. nincs semmilyen tartalmi utalás. Fundació Antoni Tàpies. A keresztforma Tàpies nevének T betűjévé alakul. Budapest. 1996. Ebben az esetben vajon tarthatók ezek az előzetes változatok a szöveg vizuális megjelenítőinek? Tàpies képei – éppúgy. 41). mint Pierre Ménard újraírt Don Quijotéja – a kísérlet dokumentációi. „a nyelv és a lelemény tehetetlenségét” (BORGES.

Végül. 385-438. hogy a zenei diskurzus milyen szinteken jelentkezik az elbeszélésben. Bikfalvy és Rodríguez Almodóvar kritikáját Volek és Giacoman elemzéséről: BIKFALVY 1997. 2. Volek és Giacoman tanulmányait az Embervadászat zenei szerkezetéről: ACOSTA. hogy előadjuk Beethoven Eroica-szimfóniáját. hogy miképpen értelmezhető fordításnak a zenei megoldásokkal átszőtt verbális diskurzus. illetve. 15-22. azonban továbbra is lehetőség nyílik a két diskurzus eltérő formanyelvének. kapcsolatuk és kölcsönhatásuk okainak feltárására. 113-129. Az üldözött beront a koncertterembe. a konVolek megpróbálja az elbeszélés egyes motívumait pontosan megfeleltetni a zenei skála hangjainak (VOLEK. 2 Michael Riffaterre terminológiájában a szubtextus olyan látszólag jelentéktelen motívumok. 416-419). GIACOMAN. Az elemzés során nem mutatom be a sokszor kétségbe vonható megfeleltetéseket Beethoven és Carpentier műveinek szerkezete között.1 inkább szeretném megvilágítani a zenei és a verbális diskurzus természetét. illetve. amely csúfot űz mindazokból a szükségszerűen félrevezető címkékből és értelmezésekből. melyek az ismétlés révén nyernek jelentőséget. tárgyak hálója a szövegben.Zenei diskurzus Alejo Carpentier Embervadászat című elbeszélésében SKRAPITS MELINDA „… kizenged ideged húrjaival!” (Illyés Gyula: „Bartók”) 1. a cselekmény. 1 33 . Giacoman még ennél is messzebbre merészkedik: a szöveg sorait az Eroica-szimfónia egyes ütemeivel állítja párhuzamba (GIACOMAN. a szubtextus koherens motívumhálóját elemezve szeretnék magyarázatot adni a zenei diskurzus markáns jelenlétének lehetséges okára. szem előtt tartva a megnyilatkozási formák hitelességének követelményét. hogy menedékre leljen. mivel az előbb említett ironikus és kifordított játék forrása az elbeszélés szubtextusában2 rejlik. melyeket Beethoven Eroica-szimfóniájához társítottak az elemzők. RODRÍGUEZ ALMODÓVAR. illetve az olvasás mindössze annyi időt ölel fel. Az olvasat során kiderül. amennyi elegendő. Ugyanakkor ki kell emelnünk azt az ironikus szerzői játékot. Forma és fordítás: elbeszélés szonátaformában Az „Embervadászat”-nak rendkívül koncentrált az időszerkezete. Témák és elemzési szempontok Dolgozatomban a verbális diskurzusba ágyazott zenei beszédmódot szeretném elemezni Alejo Carpentier elbeszélésében. az „Embervadászat”-ban. 65). 115-128). majd a zene révén fokról fokra elhalványulnak a narratív jelen határai. VOLEK. A zenei természetű narratív struktúrák vizsgálatával kimerítően foglalkozott a kritika. s szövegszervező erővé válva támogatják a jelentés kibontakozását (RIFFATERRE. az eltérő megközelítések gyakran heves vitákat szültek (lásd Acosta. 152-153).

A narráció szövete számtalan olyan jelentéktelennek tűnő motívumot rejt. testi és lelki Lásd Nida ekvivalencia-fogalmát. hogy az elbeszélés szigorú szerkezete a szonátaforma követelményeire épül. 388-413. kódában összeérő „téma” közötti sokszoros összefonódásokra. azaz a számtalan ismétlésnek. hogy milyen keretek között értelmezhetjük ezt. mely tizenhárom variációt vonultat fel az expozícióra. A rókaprém. A szövegben dominálnak az üldözött félelmei. bár eltérően ítélik meg. A narráció később egyéb információkkal is gazdagodik. melyek késleltetve tárják fel az üldözött előéletét: a szabad asszociáció révén összekapcsolódó elemek belső tudatáramlásként jelennek meg. a főtémát (az üldözött). Az utolsó rész visszatér a kiindulási ponthoz. melyet egy rövid kóda (a pénztáros) zár le (BIKFALVY 1995. 5 A spanyol „velada” egyszerre jelent virrasztást és estélyt. 373). a „fordítás” során egyedüli célunk a forma és az általa keltett hatás megőrzése lehet. a halálos üldözés okára. valamint a melléktémák gazdagságának hatása a feszültség erőteljes fokozódásában jelenik meg.centrált tér-idő keretek kitágulnak. 373). valamint formára épülő szövegek között: utóbbiak fordításakor a formai hűség válik a legfontosabb követelménnyé (KLAUDY. majd visszatér az üldözött témája.3 Az „Embervadászat”-ban a szonátaformának. A fordításelmélet ugyanis különbséget tesz alapvetően tartalomra. zeneestet.5 ezért a koncert maga a vadászat mellett a halottvirrasztás jelentéstartalmaival is gazdagodik (9–11). mely a befogadók azonos (vagy hasonló) reakcióin alapul (KLAUDY. késleltetésnek. ACOSTA. hol eltűnnek.6 A narráció az első rész második fejezetében egyes szám első személybe transzponálódik: a közelítés a kezdetben külső nézőpontból bemutatott főtémát sokkal részletesebben bontja ki. valamint a három.4 A halottvirrasztás motívuma előrevetíti a főszereplő halálát. Lassan fény derül az üldözött személyazonosságára. BIKFALVY 1995. Ezt követi a kidolgozás. VOLEK. 3 34 . a zárójelben feltüntetett oldalszámok az Európa Könyvkiadó 1973-as kiadását követik. Az elbeszélés szerkezete tehát egy zenei műfaj formai megoldásaira alapul. melyek előrevetítik a végkifejletet: hol feltűnnek. megfordításnak. valamint a melléktémát (Estrella). Ha a zenét par excellence formának tekintjük. Az elemzők egyetértenek abban. egészen a gyermekkori emlékekig visszanyúlva. 6 Lengyel Péter „Embervadászat”-fordítását idézem végig az elemzés során. hogy milyen mértékben feleltethető meg a két forma egymásnak (RODRÍGUEZ ALMODÓVAR. az üldözött halálával lezárva a kört. néha módosult vagy éppen kifordított alakban. Bikfalvy elemzése szerint az elbeszélés szonátaszerkezete az expozícióval kezdődik. mely nélkülöz bármilyen előre rögzített fogalmi jelentést. a Schezo triójának kürtjei is a vadászat képét idézik meg. 59). 152. a koncertteremben lévő nők szőrméi vadásztrófeaként tűnnek fel. 115-128. 4 A spanyol cím is a vadászat-motívumra játszik rá: az „acoso” egyik jelentése hajtás a vadászaton. módosítva és kiegészítve a hajsza témáját. 18-19. 91). tisztázni kell azonban. így felmerül az esetleges fordítás lehetősége is. a szó módosult alakja pedig egyaránt utal az öregasszonyért való virrasztásra és a zeneestre. mely magába foglalja a nyitó témát (a pénztáros). GIACOMAN.

„… a coherent teleological and eschatological finale […]. valamint a Beethoven-monográfiából idézett.7 3. illetve a szövegben: az üldözött narrátor tudatában. megáll. a szimfónia. Ez a narratív megoldás nem tekinthető újnak: a chilei María Luisa Bombal is ezt a technikát alkalmazza egy novellájában. a gyomrom kavarog. A narráció jelenét a keret adja. valamint elbeszélésének formai és szerkezeti felépítésében. a pénztáros. a keretszerkezet elemei párhuzamba állíthatók és egymásnak megfeleltethetők (BIKFALVY 1995. 7 35 . melyet teljesen átsző a koncertteremben hallgatott beethoveni zene. karomra. 200) A másként nem jelölt fordítás a sajátom. a fokozás. görcsösen lélegzek. 116). A második részben az üldözött témája az emlékek szintjén variálódik tovább: a számtalan témaváltozat összefonódik Estrella témájával. A zenei diskurzus tehát megpróbálja bevezetni az olvasót is a fiktív világba: halványítja vagy feloldja a határokat a mű és befogadója között. a lüktetés átterjed a befogadóra is. a szabad asszociációs technika révén állandó váltakozást figyelhetünk meg a különböző idősíkok között. Mivel azonban az első és utolsó rész. Scholz László fordításában. „mely a jelenben egyesíti az összes idősíkot” (200). belső terében több különböző múltbeli idősíkot jár be. a szívem majd megszakad. s hideg tűvel döf keresztül. megtölt. María Luisa: „El árbol.” A novellát 1939-ben adták ki. beékelt szövegrészletek. fojtogat…” (13) A lüktetés tehát három szinten jelenik meg a fikcióban. bevonva őt a fikcióba. nem elég az orrom. olyan ponthoz. bizonytalanságot szül a szövegben. combomra. the point at which all the tenses will become one in the present. mely ingadozást. ahol újra felvonulnak a főbb témák és motívumok: az üldözött. valamint a szöveg elemeinek halmozása a szemantikai szint formai illusztrációjaként bontakozik ki: „…szétveti bordáimat ez a vad lüktetés. azaz a koncertjelenet körbeöleli a középsőben kibomló tizenhárom variációt. az öregasszony és a hamis bankjegy. Magyarul „A fa” címmel a Nagyvilág 1997/7-10. Az utolsó fejezet tehát Echevarría értelmezésében egy „teleologikus és eszkatologikus fináléhoz” hasonlít. Estrella. lihegve kapkodom a levegőt. ACOSTA. Az utolsó rész egy szonáta visszatérésének tekinthető. 17 évvel Carpentier elbeszélése előtt. egy zongoraesten ülve a zene felszínre hozza és a szabad asszociáció révén mozgásba lendíti a régmúlt emlékeit: miközben ő maga mozdulatlan a narráció koncentrált jelenében. tompa lökések indulnak a testem közepéből. nem elég a lélegzésre a szám. az előadás ideális időtartama. az emlékek. számában jelent meg. a szemantikai szinten megjelenő lüktetés a formai megoldásokban is tükröződik.8 A főszereplő hasonló helyzetet él át. 373. s lecsapnak halántékomra. A zenei diskurzus értelmezése mint fordítás A második rész emlékeit és asszociációit elemzve új értelmezési lehetőségek tárulnak fel.görcsei.” (GONZÁLEZ ECHEVARRÍA. az általa hallgatott zenében. A témák és motívumok széles skálája szigorú struktúrába rendeződik. Az ismétlés. gondolatok és asszociációk tulajdonképpen a zene belső értelmezésének (de semmiképp sem hű fordításának) tekinthetők. 8 BOMBAL. A többszörös megjelenés kitágítja a határokat. a hangok és harmóniák táplálják és mozgatják ugyanis az üldözött belső emlékvilágának eseményeit.

valamint – meglepő módon – az „eljövendő megbocsátást” (VOLEK. hogy feláldozná életét társaiért. a szereplő tudatában kibomló fikció inverz motívumokon keresztül szerveződik. Mivel a zenei diskurzusból hiányzik a nyelv fogalomhálója. ezzel az üldözött tudatában új fiktív tér születik. azaz Szentlélek nevű településről származó férfi ahelyett. 11 Volek tanulmánya is vizsgálja ezt a motívumot. így alakja kifordított Krisztus-figuraként áll előttünk. azaz a verbális diskurzusra. hangnemekhez és akkordokhoz társíthatunk hangulatokat vagy benyomásokat. amelyek mintha ellenpontoznák ezeket a szövegrészleteket. „Salud de los Pescadores” (halászok üdve) szerepel „Pecadores” (bűnösök) helyett (El acoso. de ezek teljessége nem ültethető át a célnyelvre. mivel elárulta a férfit. aki segítséget és menedéket keresett nála. ha figyelembe vesszük a minden hősiességtől megfosztott eseményeket. ezért „jelentése” (ha beszélhetünk egyáltalán jelentésről) sem lehet rögzített. melyek értelmezési kísérletei sorra kudarcot vallanak. rontott idézetek. mind a második szinten. Szenvedéstörténete virágvasárnap kezdődik. feltámadáskor éri a halál. jelen esetben a zene olyan „kifejezéssel” él. Értelmezésében „az elbeszélés szimbolizmusa a vallásos (vagy általánosan véve rituális) motívumok és a szimfónia zenéjének összefonódásában éri el tetőpontját”. éppúgy nem fog egy szimfóniában minden Asz-dúr ábrándos. 207). Ez a hiány teljes szabadságot ad az interpretációra. a fordítónak választania kell a lehetőségek közül. hogy az egyes hangokhoz. 428). Úgy véli. Bár kétséges. a téridő keretek kitágulnak. sőt félrevezetőnek bizonyulnak. Ez legtisztábban az Eroica-szimfóniáról szóló beékelt magyarázó szövegrészletekben nyilvánul meg. hogy pontosan mire (vagy kire) vonatkoznak a lorettói litániából származó téves. Estrella9 neve biztos pontot sugall. Így a prostituált. A magyar fordítás nem követi a hibás szöveget: „Bűnösök menedéke” (41). A Sancti-Spiritus. Ahogy említettem. melyhez igazodni lehet. hogy mentse magát. melyben több lehetséges „jelentéstartalom” is összefonódik.11 Estrella magyarul csillagot jelent. és éppen húsvétvasárnap. Mind a beékelt szövegrészletek.10 a szövegrészletek mégis összekapcsolódnak a lány alakjával. Hasonlóképpen az üldözött maga is egy ironikus értelemben vett „megváltó” szerepkörbe kényszerül. hogy ebben a kontextusban fordításről beszéljünk Carpentier elbeszélése is a zenei diskurzus szavakra fordításának vagy fogalmi magyarázatának lehetetlenségét tárja elénk. minden h-moll pedig emberellenes hangulatot ébreszteni. tagadja a kizárólagos megfeleltetés lehetőségét: „Ahogy egy történelmi festményen nem jelent minden vörös örömöt számunkra. Ha a „forrásnyelv”. Szűz Mária inverz parafrázisává válik. mégis túlzónak. 9 10 36 . de elemzése nem az ironikus inverziókon alapul. sem minden hármashangzat megelégedettséget. így szükségszerűen értelmezi fogja a szöveget. a szimfónia kürtjei az utolsó ítéletet idézik meg.Ez az értelmezési kísérlet is a zenei és a nyelvi diskurzus fordításának lehetőségéhez (vagy lehetetlenségéhez) vezet. minden szűkített szeptim-akkord pedig kétséget” (33). ironikus játéka. A pénztáros által idézett szavak költőien magyarázzák a zenét. elárulja őket. így a zene „értelmezésében” bármely szinten érezhető a szerző kifordított. s így gyakorlatilag lehetetlenné teszi. minden fehér pedig ártatlanságot. bár elismeri. Hanslick. az első rész narratív jelene a másodikban szertefoszlik.

BIKFALVY 1995. A közbeékelt részletek révén a zenei diskurzus jelenlétének harmadik típusát vizsgálhatjuk az elbeszélésben. a vállalkozás célja önmagában is lehetetlennek tűnne. hogy Beethoven zenéjéről beszéljen. Estrella.Láthatjuk. VOLEK.12 Az ironikus játék kettős szerepet tölt be: kigúnyolja mindazokat a hamis címkéket és sablonokat. saját becstelensége miatt lesz gyilkosság áldozata. 82-84). 4. nem lehet helytálló. A hibákról lásd még: BIKFALVY 1997. 128) 13 A „sovvenire”. mintha a természet egy hatalmas tuttit szólaltatna meg gyászindulóként az üldözött tiszteletére. A magyar fordítás az opus-szám kivételével javítja a hibákat. melyben a nyelvhelyességi hibákhoz egyéb tévedések is társulnak. […] A gyilkosok lövései egybemosódnak a vihar dörrenéseivel.” (GIACOMAN. halálát ráadásul az inverz Szűz Máriaként megjelenő Estrella árulása okozta. A szövegrészletek több szempontból is felkelthetik az érdeklődésünket: egyrészt számolnunk kell az intertextualitással mint a transztextualitás első formájával (GENETTE. mely ebben az esetben szorosan kapcsolódik a fordítások hosszú sorozatához is. míg „Heiligenstadt” következetesen „Neiligenstadtként” szerepel. Másrészt viszont az eredeti szöveg. melyben az antihős. melyek a beethoveni zenéhez kapcsolódtak. ahogy a zenei motívumokat és témákat megpróbálja a verbális diskurzusba átültetni: „Ez után a csodálatos Scherzo után következik örvénylő zengésével és fegyverzajával a Finálé. miután meghallgatta a „tiszteletére” szóló „hősi” szimfóniát. valamint az olasz ajánlás a pénztáros olvasatában) végül az eredeti szöveg megromlásához vezet. Az inverziósorozat megkérdőjelezi az Eroica-szimfónia hősi jelzőjét is ebben a kontextusban: egy fordított feltámadás-történetet olvasunk. majd spanyolra. Az elbeszélés nyilvánvalóan ironikus inverzióinak fényében rendkívül meglepő Giacoman értelmezése (talán ő is csak ironizált): az üldözött hős „csak az örök álomban nyeri el a megnyugvást. Így a fordítások hosszú sora (németből franciára. BIKFALVY 1997.13 Mivel azonban az eredeti francia szöveg egy része is már németből vett fordítás (így Beethoven heiligenstadti – a szövegben neiligenstadti – végrendelete is). „Notte-bohem” helyesen „Nottebohm” lenne. melyek Romain Rolland Beethoven-monográfiájából származnak (vö. „Alteza” és „Op. az „Altezza” és az „Op. az eredeti szöveg tévedéseiből vagy a hozzá nem értő pénztáros téves olvasatából származnak-e. azaz a verbális diskurzus elégtelenségét és kudarcát is. 53” szerepel. Ezért Volek megállapítása. s ezzel elismeri a zenei diskurzus hiteles átfordításának lehetetlenségét. az öröm és a szabadság éneke…” (22). 373. A szöveget olvasva először egy olasz nyelven írt részlettel találkozunk. miszerint „a szimfónia jelentésének értelmezése az elbeszélés értelmezésévé is válik egyben” (428). nem lehet világosan megállapítani. 55” helyett „souvvenire”. Erkölcsi győzelmet aratott ellenségei felett. 428). Szinte érezni a „fordító” küzdelmét. hogy a főbb szereplők és motívumok (az üldözött. Beékelt szövegek: reáliák fordítása Ha megvizsgáljuk az elbeszélés kereteit (az első és harmadik részét). feltűnhet a szöveg fragmentáltsága: a narrációt időnként más szövegrészletek szakítják meg. 12 37 . Rolland monográfiája maga is arra vállalkozik. hogy a hibák a fordításból. a halál és a feltámadás) kifordított alakban jelennek meg. Ha nem is vennénk figyelembe a fordítások során elszenvedett módosulásokat.

mely során a reáliákat eredeti nyelven hagynánk. az ünnep. mely a hallottakat hasonlatok. az olvasó ismereteit pedig lábjegyzetekkel bővíti. az öröm és a szabadság éneke. gazdagon hullámzó variációkban. 74). a tánc. mely az úgynevezett reáliákhoz kapcsolódik. melyek a forrásnyelvben léteznek. 38 . ezért ellenáll a fordításnak. Ha kizárjuk az első lehetőséget. metaforikus képek és a hallgatóban felkeltett érzelmek révén fogja leírni. Megvilágítják a két diskurzus. valamint a nyelv elégtelensége áll rejtett módon Carpentier elbeszélésének középpontjában. szubjektív nyelvhasználathoz kell folyamodnunk. vagy egy költői. A Rollandtól kölcsönzött szövegek ez utóbbit próbálják megvalósítani: „»Ez után a csodálatos Scherzo után következik örvénylő zengésével és fegyverzajával a Finálé. A verbális diskurzus menthetetlenül félresiklik. a hangok. S ekkor egyszerre ismét felbukkan a Halál. azaz feladatának betöltésére való képességét.” (75) A küzdelem végül teljes kudarcba fullad: a mű összetett utalásainak fényében ez a túlzó és művészieskedő leírás félrevezetőnek és hiteltelennek tűnik. Tekinthetjük-e őket pusztán szerzői játéknak. akkordok. mely próbára teszi az olvasó figyelmét és szorgalmát. ami a Győzelmen is túl van. azaz felkérnénk a dologtalan olvasót. Eszerint a diskurzusok hitelességének vagy hiteltelenségének problémája. a „halál” vagy a „győzelem”. két utunk marad.Ezzel újabb fordításelméleti probléma merül fel. hogy felismerje vagy megkeresse az idézett részleteket? Értelmezésem szerint a romlott szövegek beékelődése kulcsfontosságú szereppel bír az elbeszélés szemantikájában. A zenét alkotó elemek. valamint rámutatnak ez utóbbi elégtelenségére. a zenei és a verbális lehetséges különbségeit. A zene tehát olyan „nyelvnek” tekinthető. hogy milyen szerepet töltenek be a műben a már említett beékelt szövegrészletek. A reáliák olyan fogalmakat. megkérdőjelezve hitelességét. olyan szavakat használva mint a „szabadság”. a lelkesítő indulók és a derűs nevetés. vagy helyettesítheti őket rövid leírásokkal és magyarázatokkal is (Klaudy. A fordító két lehetőség közül választhat: meghagyhatja őket az eredeti nyelven. De a Győzelem újra előzi. motívumok és dallamok kizárólag a zenei diskurzusban érvényesek. az időtartamot. a hangszínt és a frekvenciát. tárgyakat jelölnek. amint megpróbálja fogalmi szinten reprezentálni a zeneit. S a Halál hangját elfojtja az ujjongó öröm szava…«. Az eredeti szöveg tévedéseit pedig csak erősíti a sokszoros fordítás szövegrontó hatása. hogy a zenéről beszéljünk: megadhatjuk a hangok fizikai adatait. hogy hallgassa meg Beethoven Harmadik szimfóniáját. A közbeékelt dicshimnuszokat mint a zene lehetséges fordítását vagy értelmezését az elbeszélés kifordított motívumai és dicstelen eseményei ellenpontozzák. Felmerül a kérdés. mely csak reáliákból áll. ám a célnyelvből (és kultúrájából) hiányoznak.

beékelt szövegrészletek. árnyékszékben. a nemtelen Szó volt.« […] »A felsőbbrendű ember… A hatalomvágy. Sas-Lovagok és LeopárdLovagok. Említettük már Romain Rolland művéből származó beékelt szövegrészeket. A zárlat tehát felülírja az előzőeket. másrészt a fordítások hosszú sora miatt maguk is megrontva tűnnek fel.«” (66-68) Ezzel ellenkező módon a szövegmotívum-variációk egy másik csoportja a kimondhatatlansággal hozható összefüggésbe.” (46-47) 39 . De most. ill. amellyel önmagát szokta illetni. a palimpszeszt-technika révén megkérdőjeleződik az igazság. aki éhes a megcsömörlötteknek ebben a városában. Riffaterre terminológiáját használva a szubtextus olyan jelentéktelennek tűnő. éhezéséről. másodszor a prostituált. magányos halálkínjáról. valamennyien megpróbálják reprezentálni vagy bármilyen módon leírni a valóságot. fesztelenül. Mintha csak ugyanannak a témának lennének a változatai. 21). Vezér kell nekünk és áldozópap. […] Kérkedett a nyíltságával. Mindezt tudva. A szöveg mint motívum megsokszorozott formában tárul elénk: bankjegyek. megvetéssel telítődött a szó. mely elbizonytalanítja az olvasót a szöveg hitelessége felől. Carpentier elbeszélésében a szubtextus önreflexív jellegű. feliratok. ennélfogva azzal a szóval illette magát. Bár kétszer is hamisnak bizonyult (először a bérelt autó. gennyes mocskot és megköveztetést idéző. de a mű során többször ismételt elemek vagy tárgyak hálója. mint te. amely leginkább helyénvaló volt. mégis elteszi (77). hogy már tudott a férfi félelméről.5. magáról az üldözöttről: „»Vérrel megpecsételet testvériség kell nekünk. a leggyakoribb rejtett motívum ugyanis épp a szöveg és variációi. Ide tartozhat még a Diák beszéde is. a záró jelenetben a rendőr. a jelen-nem-lét. már nem az az öt léha hang volt az a szó. melyek egyrészt a szavakra „fordítás” során meghamisítják a beethoveni zenét. az igazat mondás lehetősége is. A „lehunyt szemű Tábornokot” ábrázoló bankjegy esete nagyon hasonló.« […] »és vissza kell térnünk az ősi hagyományokhoz. ahol senki se gondol másra. hamis képet festenek az eseményekről. akinek kusza szavai eldeformálják a valóságot. A szövegmotívum-variációk négy alapfogalom körül csoportosulnak: ezek a tévedés. mint azelőtt. elégtelensége leginkább a hibásan jelzett opus-számban válik nyilvánvalóvá. mely az elbeszélés „alatt” összefonódva és koherens hátteret alkotva szövegszervező erővé válik (RIFFATERRE 1990. megcsonkított újságok és elhallgatott szavak alakjában. a kimondhatatlanság. és végül a halál. Estrella kifizetésekor). az időtlen idők óta tömlöcben. csak a hasára. Estrella tudatában az önvád egy ki nem mondott szó köré csoportosul: „…mint mély kutak visszhangját hallotta azt az öblösödő szót. A szöveg képtelen reprezentálni. szegényházban és pöcegödörben felbukkanó sértés. szinte kérkedve az igazság kimondásával. és kifordított. látva hogy a bankjegy jó. jelenvalóvá tenni a valóságot. olyan férfiak.« […] »Boldog. Élettelen szöveg: a szubtextus elemzése A szubtextus vizsgálata megerősíti az előző feltevést.

40 . ugyanakkor elhalványítja a szöveg és olvasója közötti határokat. Zárlat Az eddigiek során láthattuk a szövegben a zenei diskurzus jelenlétének különböző formáit. így képtelen betölteni szerepét és hírt adni a külvilág eseményeiről. feltételezett hitelességével szemben. 6. szükségszerűen téves jelszavaktól és címkéktől. a szöveg a metonimikus kapcsolat révén a halállal és a pusztulással válik azonossá. A változatok harmadik csoportja a jelen-nem-léthez köthető. A vágyott szöveg nincs jelen. görcsösen szorongatva kezében azt a kis fekete kötetet. melyben „mohón keresett valami hírt. térdre hullva. Az üldözött emlékei szerint „a pokolgép éppen Cicero és Gambetta közé került” (51). hogy a szöveg motívuma miképpen gazdagodhat a tévedés. Így a zenei diskurzus többszörös jelenléte a szövegben kiemeli a verbális diskurzus hiteltelenségét és romlottságát. Az elbeszélés szonáta-formája.Érdekes módon a szó éppen azáltal nyeri el súlyát. melynek címe is a verbális diskurzus motívumát hangsúlyozza: Szónoki beszédek gyűjteménye: Démoszthenésztől Castelarig. ezzel a befogadót a fikció világába „helyezi”. A játékos irónia révén azonban a motívum a sorozat csúcspontjaként a halállal is összekapcsolódik. Mivel a kivágott szöveget a bomba helyettesíti. Az üldözött a postán feladott bombát ugyanis egy könyvbe rejtette. ami hatással lehet a sorsára”. ismétlései. jelen nem lévő idősíkba csúsztatja a találkozást. „Holnap. Ugyanennek a motívumnak egy másik változata jelenik meg az üldözött kudarcba fulladt gyónásában is. Mégis. hogy a kimondatlanság tartományában marad. A szubtextus összefüggő motívumhálója is ezt a kettősséget húzza alá: a szöveg elégtelenségét és hiteltelenségét. ugyanakkor elismeri a nyelv elégtelenségét. „sokszor a legérdekesebb oldal üres keret maradt: a ruhavállak és ujjak szabásmintáját vágták ki a közepéből a leánynövendékek a Szabás-Varrás Akadémián” (29). és egy másik. holnap”: a pap a szavak ismétlése révén kivonja magát a jelenből. és a sírás elfojtja szavait: „Valaki beszélni akar vele. A menekült minden este megkapta a reggeli újságot. melyet a közbeékelt szövegrészletek hiteltelensége is megerősít. visszatérései és késleltetései révén növeli a feszültséget. Mondatait azonban meg-megszakította a zokogás. inverziói. a hiány és a (jelen)-nem-lét jelentéstartalmaival. Láthattuk. s beszédében újra meg újra értelmetlenül visszatért a bűn és az önmaga iránt érzett undor gondolata” (65). Más szinteket vizsgálva az inverz motívumok kifordított értelmezése megszabadítja a szimfóniát a hozzá kapcsolt. mintha jelen-nem-létében jobban betöltené szerepét. A férfi beszéd iránti mély vágyakozása végül megtörik. Hasonlóképpen a templomi jelenetben a pap beszéde is a jövőbe „transzponálja” a találkozás lehetőségét.

Ithaca and London. Latin-amerikai kisregények. 41 . 1998. Las Américas. Roberto: Alejo Carpentier: The pilgrim at home.): Narratívák 2. 385-438. (szerk. 155-261. 2007. [Elekronikus dokumentum. 1990. 1973. Budapest: Kijárat Kiadó. Alejo: „El acoso. RIFFATERRE. „Transztextualitás”.Hivatkozások: ACOSTA. Editorial Arte y Literatura. 1970. „Análisis del sistema de estructuras musicales e interpretación de El acoso de Alejo Carpentier”. –: „Szimbolikus rendszerek a narratívában”. Helmy F. Elérhetősége: http://magyar-irodalom. Gérard.): Homenaje a Alejo Carpentier. 1976. GONZÁLEZ ECHEVARRÍA. Michael: Fictional Truth. 5-77. Emil. Antonio: „La estructura narrativa de Alejo Carpentier”. KLAUDY Kinga: Bevezetés a fordítás elméletébe. In uő: Az üldöző. The Johns Hopkins University Press.: „La relación músico-literaria entre la Tercera Sinfonía ‘Eroica’ de Beethoven y la novela ‘El acoso’ de Alejo Carpentier”. Ford. Lengyel Péter. 8290. –: „Az El acoso két magyar változata (fordítása?)” Palimpszeszt 1996/8.113-129. 2006. Eduard: A zenei szép. –: „Embervadászat. Helmy F.elte. 1981. Typotex. Budapest. Cuadernos Americanos 1968/3. BIKFALVY. La Habana. Európa. Fernando – GIACOMAN. Burján Mónika.. Leonardo: Música y épica en la novela de Alejo Carpentier. VOLEK. GIACOMAN.. In uő: La estructura de la novela burguesa. 367381. La Habana. Helikon 1996/1-2.” In uő: Dos novelas – El reino de este mundo – El acoso.” Ford. Madrid: 1976. 1977. Budapest. Baltimore. RODRÍGUEZ ALMODÓVAR. Budapest. Péter: „Carpentier kilencvenedik születésnapjára”. GENETTE. HANSLICK. New York.hu/palimpszeszt/08_szam/21. Scholastica.htm] CARPENTIER. Nagyvilág 1995/4. Történet és fikció. In ALEGRÍA. In Thomka Beáta (szerk.

George Sand és María Malibrán látogatták összejöveteleit. az Historia de Sor Inésszel együtt) Augustín de Palma fordította. de végül szintén megjelent polemikus írása. „Ízig-vérig párizsi” minősíti Guillermo Cabrera Infante a Merlin Grófnője néven ismert María de las Mercedes Santa Cruz y Montalvót. és a Viaje a La Habana ORBÁN ESZTER „Egy franciául író havannai írónő” – így hangzik Salvador Bueno tanulmányának címe (BUENO. Ők. és még az írónő életében megjelent Havannában. köztük önéletrajzi ihletésűeket is. Ott a párizsi elit fontos alakja lett. mely kivívta a kortárs kubaiak ellenszenvét. akit annyiszor bíráltak gallomániája miatt. 46). José Bonaparte bukása után jobbnak látta elhagyni Spanyolországot és Franciaországba költözni. A XIX. Chopin. Merlin Grófnőjének hosszú és számtalan alakban előforduló neve magába sűríti az írónő életútját. aki énekesként is elismerésre tett szert. a Mis doce primeros años. aki számtalan könyvet publikált francia nyelven. ahogy kubai kortársai is nevezték. 9). vagy csak futólag emlékeznek meg róla. és egy szétszórt. akik sajátos határhelyzetüket vagy kettős nyelvi és kulturális hovatartozásukat ebben a nyelv iránt rendkívül érzékeny korban irodalmi alkotásaik szegletkövévé tudták alakítani. Musset. A kubai cukorarisztokrata-családban született María de las Mercedes Santa Cruz y Montalvo (17891852) a karibi szigeten töltötte gyermekkorát.A lefordított identitás. Cabrera Infante. aki nagy elismertségnek örvendett a kor leghíresebb szalonjaiban. hogy műve nem egységes. Balzac. másrészről nemesi címét jelző spanyol névváltozatát használva utalok arra. és hogy olvasatom műveinek spanyol fordításain alapszik. Merlin Grófnője. mindenekelőtt írónő volt. melyeket jelen tanulmány vizsgál.1 Az alábbiakban Merlin Grófnőnek fogom nevezni. törékeny és többszörös identitást tükröz. amilyet Kubában nem tudtak biztosítani a számára. Nomen est omen. A XX. Az anyaországban Mercedes a társadalmi helyzetének megfelelő neveltetést kapott. A Mis doce primeros añost (függelékével. akik ennek ellenére anyanyelvükön jelentették meg írásaikat (bár Heredia franciául is írt). 2 Roberto Ignacio Díaz La habitación contigua című könyvében George Steiner „területen kívüliség” elméletének koncepcióját követve elemzi Merlin Grófnőjének művét. míg a szintén emigráns Gertrudis Gómez de Avellaneda „honfitársunknak” nevezi a Viaje a La Habana előszavában (MERLIN 2006. hogy a kubai irodalom területét elhagynánk. (Steiner „extraterritorial” kifejezését Bart István fordításában idézem. hogy csak néhányat említsünk közülük. Ezzel igyekszem megőrizni egyrészt „területen kívüliségét”. A Le Havane egy csonka verziója 1844-ben került kiadásra Viaje a La Habana címmel. Cristina García. Anélkül. a jelenség számtalan formáját föllelhetjük: ott van Carpentier. hogy aztán tizenkét évesen Spanyolországba költözzön. század bővelkedik az olyan emigráns vagy kétnyelvű írókban. Egy francia generálissal. ahol édesanyja élt.2 melyet neve is tükröz. Memorias y recuerdos címmel napvilágot látott memoárja 1853-ban jelent meg spanyolul. Merlin grófjával házasodott össze. A francia és kubai irodalomtörténetek vagy teljesen megfeledkeznek. E kötetből ugyan kirekesztve. A könyvtárak katalógusaiban kutakodva nem könnyű ráakadni az írónő műveire. száműzött mivoltát és kétnyelvűségét. Avellaneda. század kubai irodalmának tekintélyes része az emigráció égisze alatt fejlődött ki: Heredia. úgy. a „Los esclavos en las colonias españolas”. Merlin Grófnője.) 1 42 . akinek a legváltozatosabb formákban fordul elő a neve. Martí mind olyan emigráns írók voltak. és az egész kubai-amerikai irodalom.

melyek önéletrajzi iheltése mögött egyéni és nemzeti identitáskeresése húzódik. mint bármely más nemzeti irodalom esetében.4 Egyrészről elveszettnek hitt. hogy darabjaiból rekonstruálhassuk az egészet. hogy több benne a fikció. Mindeközben szülei letelepednek Spanyolországban. ami az első és egyetlen volt azok után. de francia nyelvű műveit (Mis doce primeros años. hogy Merlin Grófnője egy olyan irodalomtörténeti pillanatban írta meg kubai témájú. 6 „Főleg Rousseau forgatta fel a gondolkodásom” (MERLIN 1838. századi Európában.5 Ez a gyökerekhez való visszatérés a Mis primeros doce años esetében utazás a múltba (és természetesen a fantasztikumba): a Kubában töltött. A „Fordító megjegyzése”. hogyan kényszerültek szülei néhány hónappal Mercedes lányuk születése után Európába távozni. másrészről. épp úgy. mint egy konkrét hely: metafora. Ramón de Palma testvére fordította. amelyhez vissza kell nyúlnia.6 A Viaje a La Habana ezzel szemben egy igazi. melyben az írónő és műve Kubában részesült. akinek a grófnő bevallottan lelkes olvasója volt. 211). megteremteni próbált identitása keresése közben Merlin saját maga is visszatér önnön gyökereihez. melyek a grófnő 1840-es kubai látogatása alkalmával íródtak. A Viaje a la Habana kapcsán megjegyzi. 4 Merlin Grófnő gyerekkori emlékeit vizsgáló tanulmányában Silvia Molloy kiemeli a fiktív elemek fontosságát. édeni tisztaságúnak ábrázolt gyerekkor Rousseau-t idézi. a nyelv a nemzetteremtés eszköze volt. mely megelőzi Merlin emlékiratait. mint a bizonyság (MOLLOY. 5 Az eredetiben: viaje a la semilla – utalás Carpentier azonos című (magyarul A dolgok kezdete címmel megjelent) novellájára. hogy kislányként elhagyta hazáját. spanyol fordításban megjelent szöveggel tűnt fel. amikor még maga a kubai irodalom is formálódóban volt. A Mis doce primeros años a grófnő Kubában töltött gyerekkorát eleveníti fel.Merlin Grófnőtől eltérően – akinek az irodalmi munkássága ugyan kubai témákat és vonatkozásokat dolgoz föl. maga Kuba. némi ízelítőt ad abból az ambivalens fogadtatásból. A nemzeti irodalom kialakulása a nemzettudat kialakulásában is szerepet játszott. megdől az egyén integritásának evidenciája. Merlin Grófnője számára az eredet.3 Az identitás mint evidencia azzal a zűrzavarral semmisül meg szimbolikusan. Merlin Grófnője ebben a kialakulófélben lévő nemzeti diszkurzusban és a nemzeti identitás megszilárdításában igyekezett olyan művekkel részt vállalni. de mindezt francia nyelven teszi – bekerülhettek országuk irodalmi kánonjába. 3 43 . hogy Merlin Grófnő kívül rekedt a kubai irodalmi kánonon. Ebben a kontextusban azt tartom fontosnak kiemelni. gyerekkori emlékeiből és olvasmányélményeiből gyúrt fikció. ahol megszületnek MerA Mis doce primeros añost Agustín de Palma. A kubai irodalom színpadán két francia nyelven írt. térbeli utazást mesél el. A könyv spanyol változata tíz levélből áll. a hazája. vajon mi lehet az oka annak. mely több. 128). s ebben a formálódásban. mint látni fogjuk. melyek pontosan az ilyen és ehhez hasonló vállalkozások nehézségét mutatják be. mely Bábel tornyának pusztulását követi. akárcsak a XIX. és hogyan nyúlt évekre eredetileg rövidre tervezett távollétük. Elmeséli. Nem egy kutató foglalkozott avval a kérdéssel. A nyelvek sokféleségével a monolitikus identitás csődöt mond. és következményeképpen megfogalmazódik a vágy. A kislány atyai nagyanyja gondjaira marad a szigeten. hogy száműzöttségében és kétnyelvűségében megnyilvánuló elveszett identitását megtalálja. Viaje a La Habana). Az okok kétségtelenül sokszínűek és igen összetettek. akihez a kölcsönös szeretet szálai fűzik.

otthonossá teszi az idegent. Egyrészről ott van meghasadt identitásának a múlt narratív visszaszerzésével történő rekonstruálásának vágya (melyet a kezdetekhez való visszatérése szimbolizál). lánya társaságában.9 Silvia Molloy kiemeli Merlin Grófnője vállalkozásának egyediségét. s így az „én” történeti folytonosságának problematikáját is felveti. 8 Az írónő közvetítő szerepét. sem az olvasók nem fogadták el a gyerekkort az önéletírás szerves részeként” (MOLLOY. Ugyanakkor a narrátor alig győzi a gyermekkor azon pozitív vonásainak a felsorolását.cedes testvérei. A múltnak ez a jelenbe nyúló meghosszabbodása. mely természetesen nem nélkülözi a túlzásokat. Közvetítőként jelenik meg Inés nővér ügyében is. másrészről pedig gyermeki énjének.7 A látásmód egyediségét a gyerekkor helyszínének mint a gyermeki boldogság forrásának és biztosítékának a kiemelése adja. A fenti idézetből kirajzolódik az a vágy. az ismeretlent közönsége számára ismerős kódra fordítja le. mint már említettük. Ugyanakkor. mely a szereplő (a kubai kislány) és az elbeszélő (a francia dáma) személye között feszül. mely a nagy kalapból kiszabadulva 7 44 . A Kubában töltött gyerekkort tehát. még ha ez meglehetősen humorosan történik is. Kreol bőrszínem. az elveszettnek hitt dolgok túlélése rávilágít arra a hihetetlenül bonyolult kapcsolatra. kreol személyiségének „lefordítása” az európai közönség nyelvére. Ez az önarckép. az elveszett éden toposzán keresztül ismerhetjük meg. amit ott élvezhetett. ahol ebben a korban „sem az írók. sajátos vad külsőt kölcsönöztek nekem. mely nem volt független erkölcsi fejlettségemtől” (MERLIN 1838. jelen esetben a korabeli Európában Amerikáról alkotott nézetekhez igazítva történetét (nyilvánvalóan felvállalva a közhelyesség kockázatát). Mercedes végre megismerheti az anyját. Ez a kérdés abban a részletben is megjelenik. 179). „Fejét hatalmas. mely mozgásban tartja Merlin írásait. 113). melyet a mű egyik kulcsaként értelmezek: „Tizenegy éves koromban már elértem végleges magasságomat. mely igen divatos volt a kor vallomásos és önéletrajzi irodalmában. de ugyanakkor egy ellentétes folyamatot is kivált az elbeszélőjével kapcsolatban: elidegeníti az ismerőstől (saját testétől). mint narrátor. Még ennél is elbűvölőbb és rendkívülibb volt végtelenül dús fekete haja. éppolyan fejlettnek néztem ki. Ugyanez a jelenség mutatkozik meg a szöveg szintjén is: a főszereplő lány közvetítő szerepet vállal apja és a rabszolganők között.8 Ez a fajta fordítás tehát közelebb hozza az ismeretlent az implicit olvasóhoz. hogy (elbeszélt és olvasható) „tárgyként” kínálja fel magát az olvasóközönségnek. szeretetteljes kubai időszaknak köszönhetőek. A könyv hátralevő része a kreol lány tapasztalatait meséli el az anyja körül csoportosuló madridi felső körökben. nekivág az útnak Kubából. és annak a szabadságnak. hogy az apáca levele eljuthasson testvéréhez. mikor az apa. hosszú hajam. A család akkor egyesül. és több alkalommal sikerül elnyernie apja kegyét. elérve. 9 A La loma del ángel egyik különösen groteszk és karneváli részében Reinaldo Arenas kifigurázza Merlin Grófnő alakját. aki egy olyan latin-amerikai közegben beszél gyermekkoráról. élénk fekete szemem. a közvetítő szerepét is magára vállalja: az idegent. melyek ennek a paradicsomi. mint bármelyik tizennyolc éves lány. A számkivetettség (vagyis a szülőföldtől való megfosztottság) még nyomatékosabban igazolja a gyerekkor mint soha vissza nem térő időszak ábrázolását. melyet csak nagy nehezen tudtam összefogni. roppant magas szárnyakkal ellátott cilinder fedte. főleg politikai témában számtalan elemzés taglalta. Másikként megmutatkozva. s bár nagyon vékony voltam. kicsiben tükrözi azt a kettős vágyat. melynek a megírás pillanatában ő maga is részét képezi.

hogy egy nap. hogy az irodalom által építsen föl egy identitást mindvégig jellemző lesz: az utazás. az zuhatagként folyt le vállain. Természetesen Arenas leírása Villaverde szövegének paródiája. atyái földjéről (az apjához és apai nagyanyjához kötődő szülőföldről) az anyaországba (nem csupán a szó földrajzi értelmében: az új haza az anyával való találkozás színhelye is). ahol a kor francia irodalmának legjavára talál rá. a kislány neveltetésével kapcsolatos ellentmondás található. összekapcsolja a könyv első és második felét. hogy felolvassa és lefordítja neki Racine tragédiáit és az Andromakhét (feltehetőleg Euripidészét). Mindkét része öszszefüggésbe hozható egy-egy jellegzetes térrel. de nekem úgy tűnik. mely épp úgy. és a francia nyelvű narrátor. Az utazás teremti meg az átmenetet és a látszólagos egységet a kubai kislány. a felidéző szubjektum között. hogy lánya elégtelen kubai neveltetése miatt siránkozó anyja mennyire ügyel arra.és extradiegetikus implicit olvasóinak nézőpontjával azonosul. Az autobiográf elbeszélő intra. a nyílt tengeri lét. mikor már elolvasta az útra készített könyveket. a „fiatal. a gyerekkorból a kamaszkorba. Bár az elbeszélésben számtalan. A lány lelkesen veti bele magát a tanulásba. A Mis doce primeros años. Az utazás.Az elbeszélés egy pontján mindez a Kubában eltelt múlt leírásának szentelt korábbi fejezetekben többé-kevésbé egységes fokalizációt is megváltoztatja. és megszilárdítja a róla mint erős és független nőről alkotott képet (elég. kedves és melankolikus” kapitány felajánlotta neki. Ugyanígy. A könyv első felében a Kubában töltött gyerekkor elevenedik meg. az anyafigura hiánya (a valódi és a pótanyáé. Merlin elmeséli. A tengeren való átkelés lehetővé teszi számára az egyik világból a másikba való átlépést: a szóbeliség világából az olvasáséba. ahol Mercedes kamaszéveit tölti. és rövid idő alatt beéri a kontinensen született és ott felnőtt testvéreit. saját testének egzotikumként való kezelése. kétarcú könyv. ha csak a kolostorból megszökő. Néhány oldallal később valóban megtörténik az a narratív nézőpontváltás. s ezzel leleplezi az elbeszélő szubjektum és az elbeszélt szubjektum látszólagos egységét. A két helyszín között ott a tenger. a pap figyelmét kijátszó kislányra gondolunk). nemzeti hovatartozási és nyelvi-kulturális értelemben vett) otthonostól való elszakadást. mint már említettem. egyben a fentebb idézett Merlin-önarckép paródiája is. a kontinens az olvasással/írással kapcsolódik össze. hogy rendszerezett oktatásban részesüljön. 45 . rabszolganők és apja között közvetítő. amiről már beszéltünk. míg a másodikban a történet színhelye Spanyolországba helyeződik át. vagyis az attól való elidegenedés is kreol identitásának megerősítéséül szolgál. A transzatlanti hajóútról szóló fejezetben Merlin elmeséli. azaz az atyai nagyanyáé egyaránt) előrevetítik az (a szó érzelmi. hogy míg a szülőföld a szóbeliséggel. élethelyzettel és életkorral. a felidézett szubjektum. ahogy elválasztja Kubát Spanyolországtól. kétségtelennek tűnik. a nyílt tengeri fordítás komoly szimbolikus jelentőséggel bír: a lány számára egy másik utazás is megkezdődik. a kocsi teljes hátsó részét befedve. e közbülső tér. E rendkívüli hajzat közepébe tűzve szikrázott a gyémánttal berakott díszfésű” (64-65). Paradox módon az europeizáló látásmód átvétele. Ez a mozzanat. a hajó egyik tisztje. mely a grófnő írásaira és azon törekvésére. Szenvedélyesen kutakodik anyja könyvtárában is. mely két nyelvet és két kultúrát köt össze – vagyis a fordítás.

Meglehetősen homályosan jelenik meg a könyvben Franciaország. a grófnőt zavarba ejti azon kiábrándultság. A Viaje a La Habana tíz. Az Amerika/Európa dichotómia. Kolumbusz sírjának felkeresésétől a havannai szokások leírásáig. Még ugyanebben az évben megjelent a spanyol változat is. Merlin „megismétli”.10 Az Édenbe való (ezúttal térbeli) visszatéréssel. A különböző paratextuális jelek. és a fordító. O’Donnell kapitányhoz. hogy az Indiák valóságát annak szokatlansága és elképesztő gazdagsága miatt leírja. és az anyanyelv elvesztésével (melyet Memorias y recuerdos című későbbi művében örökít meg) ér véget.utazás pszichológiai értelemben is döntő változásokat hoz: a kapitánynak a lány elcsábítására tett kísérlete a gyerekkor végét és a kis Mercedes nővé válását jelzi. valószínűleg gondatlanságból. hogy maga az olvasó jelölje ki az emlékezés végpontját: a narrátor által elbeszélt történet valójában a második emigrációval. Spanyolország elhagyásával. mind irodalmi – diszkurzusba. ahol Kolumbusz tapasztalata a visszájára fordul. stb. akik nagy örömmel fogadják. A spanyol kiadás tartalmazza ezen kívül Gertrudis Gómez de Avellaneda roppant izgalmas előszavát is. Ha a Mis doce primeros añosban Merlint mindenekelőtt személyes identitásának kialakítása vezette. „a kubai történelem egyik leggyűlöltebb alakjához” (FIGAROLA-CANEDA. a másik honfitársaihoz szól. amelyet a szegényes táj ébreszt benne. a Viaje a La Habanát sokkal inkább a nemzeti és alkotói identitás keresése jellemzi: a szöveget átitatja a grófnő vágya. Madridban és Havannában. Felkeresi szülővárosának.). megmaradtak olyan megszólítások. Az elbeszélő sokszor kiábrándult. 159). Havannának azokat a helyeit. melyekhez valamilyen személyes érzelem köti. mint az írónő nevének francia változata a borítón. A Mis doce primeros añosban Európa felfedezése történik meg. a szó szoros értelmében vett cselekmény szintjét elhagyva trichotómiává bővül. ahonnan egyszer már kiűzetett. A könyvet először 1844-ben adták ki francia nyelven. A spanyol verzióban nem találhatók meg a levelek címzettjei (bár néhány szövegben. csalódott hangnemű megjegyzései megerősítik. Az első levelek a grófnő érkezését adják hírül a negyven éve nem látott trópusokra. „kedves barátném”. A francia változatban harminchat levél „és egy magyarázó jegyzeteket és bizonyító erejű dokumentumokat tartalmazó függelék található. mely nem csupán szerkezetileg osztja ketté a szöveget. A többi levelet a legkülönfélébb témáknak szenteli. és bekerüljön a kialakulóban lévő nemzeti – mind politikai. vagyis az európai olvasók számára értelmezni vigasztalanságát és csalódottságát: Adriana Méndez Rodenas Merlin Grófnőről szóló kiváló monográfiájában kimerítően tárgyalja a grófnő törekvéseit. mely a burjánzó kubai természetnek csupán nyomorúságos paródiája. Így próbálja „lefordítani”. 29). „újraírja” Kolumbusz (továbbá természetesen sok szempontból Humboldt) utazásait. Kubából különböző francia és spanyol közéleti személyiségeknek írt levélből áll. Ha az admirálisnak nem voltak rá szavai. és irodalmiassága válik szembeötlővé. hogy kreolként/kubaiként/havannaiként határozza meg magát. milyen problémásnak érezte felnőttségét és nőiségét az európai társadalomban. Agustín de Palma bevezető szavai elérik. és találkozik családtagjaival. a fordítás eredeti nyelveként megjelölt francia. A főszöveget két ajánlás előzi meg: az egyik Kuba kormányzójához. ami által a szöveg sokat veszít beszámolójellegéből. 10 46 . mely az utolsó kötetben kapott helyet” (BUENO. egy másik egyszerre valós és metaforikus tér. mint „kedves grófom”. hogy részt vegyen a nemzetformálásban.

Kolumbusz. hogy megismertesse az európaiakkal azt. Merlin az „átültetett növény” [planta trasplantada] közismert metaforáját alkalmazza. akinek nem voltak meg az eszközei ahhoz. ahogy összevetettem őket a mi erdeink óriásaival! Milyen nyomorúságosnak a narancs-. 77). Míg a grófnő honfitársainak nagy része a kreolságot az anyaország vagy Európa szemszögéből definiálta. melyekről tudja. hogy tapasztalatait „lefordítsa”. melyet az okoz. újra szüksége van arra. és roppant szegényesnek tűnt hazámhoz képest. 185). Kolumbusz utazásaival ellentétben a Viaje a La Habana középpontjában a visszatérés és a visszaszerzés beteljesült vágya áll. milyen hitványnak a citromfák! Csaknem ugyanaz az érzés kerített hatalmába. Merlin Grófnője kreolként igyekezett azonosítani magát (MÉNDEZ RODENAS. és az örökölt elbeszélő formák kötik. Éppen ezért először is ugyanazt az intralingvisztikus fordítást kell alkalmaznia. hanem szövegeinek implicit olvasói számára (akiknek. hogy a nemzet megalapítása egynyelvű vállalkozás volt. Ezúttal nem olvasói. 217). Merlin egy bonyolultabb kapcsolati és oppozíciós hálóban találta magát. és ahogy a Viaje a La Habana lapjairól is kitűnik. hogy azután ezt még egy fordítás kövesse: az egész szöveg franciára átültetése. melyet annyian dícsérnek. mi több. „a tiszta fejjel a Másik világába utazó író zavara. Ebben a helyzetben érdemes megállni egy kicsit. 58). hogy belehelyezkedjen a megszólított személy helyzetébe. Roberto Ignacio Díaz „Merlin’s Foreign House: The Genres of La Havane” című cikkében amellett érvel. Milyen kicsinek tetszettek azok a szegény. és a grófnő éppen emiatt maradt ki e diszkurzusból (DÍAZ. Ahogy Antonio Benítez Rojo is megjegyzi. erőfeszítés nélkül újul meg” (MERLIN 2006. melyek e valóság befogadását meghatározzák. és az ő nyelvére ültesse át a különös valóságot. rányomják a bélyegüket írására” (BENÍTEZ ROJO. amit ő egészen közelről megélhetett. két világ közti elhelyezkedését. a spanyol kiadásból kivágták a nevét). számára el sem gondolható valóságot leírjon. E képet alapul véve kreol és spanyol 47 . Mégsem tekinthet el attól. a Jakobson által nyelven belüli fordításnak nevezett eszközhöz folyamodott (mely esetében a nyelv költői nyelvhasználatát is jelentette). mint mikor egy nap meglátogattam egy melegházat […] fellélegeztem arra a szűz és erős növényzetre gondolva. hogy meghatározza a gyarmati kreol helyzetét (MERLIN 2006. Merlin Grófnőjének esete más. Ahogy Méndez Rodenas megjegyzi. mert a Másik földjéhez az európai kulturális örökség által formált személyes élmények. mindannyiszor kétoldalú szembeállítások mentén. amit otthonosnak. a megvalósult találkozásé azzal. és közelebbről megvizsgálni a „kreol” szó jelentését és fontosságát Merlin identitásának kiépítésében. sajátjának hisz. amit Kolumbusznak (vagyis egy elbeszélést kell formálnia). azaz papírra vesse. a bosszúság. Általánosságban a kritika kiemeli a grófnő kettős látásmódját és identitását. szomorú olajfák. Hogy ezt megvalósíthassa. hogy olyan dolgokat kellene biztosan megneveznie. 106). melynek buja bősége folyamatosan. mint korábban jeleztük. hogy meghaladják képességeit.„Módszeresen végigjártam a szép Andalúziát. hogy egy sosem tapasztalt.

11 48 . a hovatartozásának (abban az értelemben. és nem viszont. Amikor Merlin újraírja és franciára fordítja honfitársainak kosztumbrista elbeszéléseit és újságcikkeit. és azt állítja.) Hasonlóképpen fontos emlékeztetnünk arra. a megszokotthoz képest fordított irányú utat jár be: ebben az esetben a másolandó minta a gyarmatról származik. Nem kétséges. és amikor a föld megtelik. hogy az eredet(ek)kel kapcsolatos gondolatainak. mint Gertrudis Gómez de Avellaneda a rabszolgaellenes elbeszéléssel (MERLIN 2006. mint ő maga is. Habár tovább élnek az új növényben. mert a kreol. hogy azután újra átültessék francia földbe. noha a Viaje a la Habana központi motívuma a Kubával azonosított eredethez való visszatérés. abban a lányban/unokában. ahogy Adriana Méndez Rodenas használja a kifejezést) zavaros természete egyúttal kétségbe vonja az eredet fogalmának egyértelműségét. kétszeresen is átültetett növény. Ennek az irodalmi eljárásnak másik aspektusára szeretnék most rámutatni. hogy az identitás megragadható volna mint zárt egység. Arra gondolhatunk. hogy helyhiány miatt a hantokat csak bizonyos ideig lehet használni. Az illető tájékoztatja. A Merlin által saját identitásának megragadására használt képek és szimbólumok nem teljesen következetesek. A francia „fordítást” követő madridi és havannai kiadások „visszafordítások” spanyolra. ami e diszkurzív gyakorlat mögött rejlik. hogy hazája elvesztésekor még egyszer kiszakíják a földből. Ugyanez az eszme határozza meg másik önéletrajzi írását is. A föld elnyelte rokonait. aki ebből a földből nőtt ki. és azt. hogy Merlin megfordítja az irodalmi kódot.11 Az emigráns. hogy részese lehet-e a nemzeti diszkurzusnak kreollá „változva vissza”: önleíró igyekezete szövegek. Ha a kosztumbrista szövegek bizoItt és most nem szeretnék kitérni a Merlinre kétségtelenül találóan alkalmazott gyarmatosítópárti minősítésre.nem fogható fel egyszerűen egy bináris szembeállítás két végpontjának. esetünkben a nőknek szembe kellett nézniük. Sok szó esett arról. hogy a kosztumbrizmus segítségével Merlin Grófnője ugyanazt teszi. ahol azt „Európa felfedezésének” neveztük. ősei révén maga is spanyol. mindennek nagyon is sok köze van Merlin kreol-látásmódjához és nemzetalapítási gondolataihoz. hol nyugszanak apja és nagyanyja földi maradványai. és nem egyszer megbicsaklik a logikájuk. és az Ibériai-félszigetre tért vissza. és arra a következtetésre jut. továbbá azt is kérdésessé teszi. Befejezésként e hozzáállás talán legkézenfekvőbb példáját idézem fel röviden. hogy a grófnőt plágiummal vádolták meg. aki kénytelen elviselni. A legfeltűnőbb össze nem illések közé tartozik. már a Mis doce primeros añosban is megjelenik. felkészítik „újabb vendégek fogadására” (MERLIN 2006. ahonnan visszatér majd Kubába. 113). hogy nyom maradt volna utánuk. amikor a spanyol földből átültetett növényről beszél. (Mint láthattuk. amelyekkel a marginális személyeknek. 140). ezeket az „átültetett növényeket”. Adriana Méndez Rodenas e közbeékelt szövegeket és a grófnő újraírási stratégiáját alaposan elemzi. hogy rámutasson azokra az ellentmondásokra. anélkül. hogy ezek a szövegek egyúttal a spanyol kosztumbrista irodalom imitációi is. akinek a kubai cukorarisztokrácia tagjaként üzleti érdekei fűződtek az anyaországgal való jó kapcsolathoz. mert útleírásaiba enyhén módosított korabeli kubai kosztumbrista szövegeket illesztett. nyelvek és rögzített kódok közötti állandó ingadozássá: folyamatos fordítássá változik. A Viaje a La Habana egyik jelenetében a narrátor egy temetőbe érkezve megkérdez egy ott dolgozó embert.

Barcelona. Fondo de Cultura Económica. María de las Mercedes Beltrán de Santa Cruz y Montalvo. MÉNDEZ RODENAS. Boston. Estudio bibliográfico e iconográfico. Guillermo: Holy Smoke. amelybe csak az utóbbi néhány évtizedben sikerült bekerülnie. és ugyanezt emeli ki Pérez Firmat a kubai irodalom alapvető „átvitt jellegéről” [carácter traslaticio] szólván. escrito en presencia de documentos inéditos y de todas las ediciones de sus obras. 9-55. Unión de Escritores y Artistas de Cuba. hiszen kimaradt a nemzeti kánonból. Salvador: „Una escritora habanera de expresión francesa”. hogy a kubai nemzeti irodalom születéséhez egy fordítással járuljon hozzá. Filadelfia. 1991. La Habana. –: „Merlin's Foreign House: The Genres of La Havane. Harvard University Press. mivel minden és mindenki – Merlin szavaival – „átültetett növény” (PÉREZ FIRMAT. Condesa de: Viaje a La Habana. París. Editions Excelsior. Roberto Ignacio: La habitación contigua: extraterritorialidad y multilingüismo en la literatura hispano-americana. 1998. művei néhány lelkes kritikusának köszönhetően. amit Merlin a kosztumbrista szövegekkel tesz. 1989. 1987. BENÍTEZ ROJO. Cambridge. Nashville. FIGAROLA-CANEDA. MOLLOY. 8).” Cuban Studies 1994/24: 5782. amikor figyelmeztet. ám bátorsága – legalábbis a maga idejében – sikertelennek bizonyult. Domingo: La Condesa de Merlin (María de la Merced Santa Cruz y Montalvo). Merlin Grófnő arra vállalkozott. Az eredet és a forrás bizonytalan jellege nyilvánul meg abban az eljárásban. 1928. Condesa de Merlin. Reinaldo: La loma del Ángel. Faber and Faber. Cambridge University Press. Zelei Dávid fordítása Hivatkozások: ARENAS. 1838. 1985. Antonio: La isla que se repite: el Caribe y la perspectiva postmoderna. 1996. Vanderbilt University Press. 2006. Adriana: Gender and Nationalism in Colonial Cuba: The Travels of Santa Cruz y Montalvo. MERLIN. Casiopea. Merlin többszörösen manipulált és átalakított változata a kubai olvasók számára egyfajta torzító és torzult tükröt tart. Su correspondencia íntima (1989-1852). London.nyos módon tükröt tartanak a társadalom elé. María Caballero Wangmüert. De Merlin a Carpentier. –: Mis doce primeros años. PÉREZ FIRMAT. Mariel Press. BUENO. Madrid. 49 . 1998. CABRERA INFANTE. 1977. Verbum. México. Silvia: Acto de presencia: La escritura autobiográfica en Hispanoamérica. Ed. Miami. Gustavo: Translation and Identity in Modern Cuban Literature. DÍAZ. hogy a kubai kultúrában nem létezik eredetiség.

” (James Joyce: Ulysses) 1. a mű egyik lehetséges értelmezését kínálva ezáltal. Eme tendencia legfontosabb törekvéseit – vagyis a tanúságtételt és leleplezést – A kritikusok többsége az Ulyssest és A tudás fáját emeli ki a Tiempo de silencio példájaként. 90). 2009). hogy semmi újat nem tud hozzátenni a témához. A cikk szerzője az intertextualitás két fajtáját különbözteti meg: „azokat. mint a Shakespeare-i.2 2. nagyon leegyszerűsített megközelítésnek tűnik számomra. Mégis. 119). a fordíró. 1 2 50 . Ez az interpretáció egy irodalmi játék eredménye. Thomas Mann tra(nsz)dukciója a Tiempo de silencio című regényben KOVÁCS PÁL „History is a nightmare from which I am trying to wake. a tanulmány szerzője szerint. „Tout est dit. valamint azokat.” (MANN. és ennek legkiemelkedőbb alakjával.. Ennek gazdag interjúanyaga valamint a feldolgozott levelezés számos szempontból új megvilágításba helyezi az író munkásságát. hogy műve méltó helyet foglaljon el a nyugati irodalom kanonikus regényeinek sorában. Pío Baroja A tudás fája című regénye. vagyis amelyek kiegészítik a szöveg olvasatát. Tusquets. éppen ezért különös irodalomkritikai fontossággal bír.Luis Martín-Santos. a kritika még tartozik a Tiempo de silencio [A csend ideje] című regény intertextuális elemzésével. hogy e cikkben kellő alapossággal bemutassam az új fejleményeket. melynek célja túlmutat e játék puszta felismerésén. José Lázaro 2009. amely a puszta idézeteknél mélyebb szinten működne.1 Saját megítélésem szerint is több fajtája van az intertextualitásnak. amik rejtve maradnak. Ez utóbbi csoport egyetlen forrása. februárjában megjelentette Luis Martín-Santos első életrajzát Vidas y muertes de Luis Martín-Santos címmel (Barcelona. ha már az elején beismeri. amelyek tisztában vannak intertextuális jellegükkel”. intertextusok. Luis Martín-Santosszal. de hogy Pío Baroja regénye lenne az egyetlen. Tirso de Molina-i stb. Idő hiányában azonban már nem állt módomban. Jelen tanulmányban igyekszem alátámasztani ezt a feltételezésemet. Egy Thomas Mann-i intertextust fogok elemezni Martín-Santos regényében. Végezetül a regény fordításaira támaszkodva kitekintek majd ezen intertextus angol és német nyelvű recepciójára is. Jesús Fernández Santos 1954-ben megjelent Los Bravos [Vadak] című művét tekintik a „tiszta szociális realizmus” [realismo social puro] első regényének a spanyol irodalomban. hogy az intertextualitásról szólva az előadó akkor jár el helyesen. Ez az intertextus – amivel a kritika eddig nem foglalkozott – rámutat a szerző abbéli törekvésére. Előadásom kiindulópontja Carlos Jerez-Farrán cikke („Ansiedad de influencia versus intertextualidad autoconsciente en Tiempo de silencio de Martín-Santos”). és így nem módosítják a szövegtestet (JEREZ-FARRÁN. A Luis Martín-Santos-i fordulat A kritika behatóan foglalkozott a hatvanas évekbeli változásokkal. Bevezetés Jól tudom. vagyis a „szociális realizmussal” való szakítással..

Ám mégiscsak (szünet) ugyanaz az alma (szenzáció). hogy itt kezdjenek új életet. Egyszóval nyugtalanít. akik zsíros. melyet Luis Martín-Santos indított útjára. Tehát nyilvánvaló. városunk jeles lakosa. Dolgin a következő részleteket idézi példaként: Hiperbola: „A Muecas nevű polgár. már ne ugyanaz az ember legyen.) 3 51 .3 mely „«leleplezi a külvilágot. amik felsőbbrendűek a mítoszoknál.” Mitózis: „Hölgyeim (szünet) és uraim (szünet).” (A regényrészleteket Szalai Zsuzsanna fordította.. „[A regény]… olyan művészet. aki jó körülmények között él. melyeket lerombol” (TENA. hanem mélyen összefügg emberi jelenével. 61). Önök (szünet) ezt látják (hosszú szünet). amihez a szubjektum/objektum dialektikus konstrukciójára van szükség. amelyre az írással törekszik: „megváltoztatni a spanyol valóságot” (WINECOFF-DÍAZ. háborús veterán. Ám a hatvanas évek realizmusa ellen szóló egyik legnyomósabb érv. de innen. és egy másikat hátul –. akár egy szövetség azon erőkkel szemben. hogy közben a társadalmi körülményekről árulkodik. hogy mikor az olvasó befejezi valamelyik művének olvasását. hogy a dolgokat új perspektívából lássa» [. Célja demitifikálni. hogy az olvasó párhuzamot vonjon a regény cselekménye és saját élete között. az éhezők országából. mint aki elkezdte (ROMERA CASTILLO). Éppen ezért hasonlítja őt Romera Castillo Unamunóhoz. nagyon más (szünet). és önmaga tárgyiasítására. 1971. szereplők vagy történések bemutatásakor Martín-Santos arra törekszik. hogy az irodalmat puszta újságírássá alakítsák. hogy műve nem puszta esztéticizmus. amit önök látnak (szünet). egy alma (hosszú szünet). A cél nyilvánvalóan az. más (szünet). Juan Goytisolo – az orvos-szerző követőjeként – a következőket mondja a regényíró szerepéről: „[a regényíró feladata. mely nélkül az értelmezhetetlen. és kétséget ébreszt. 90). a hiperbola és a mitózis technikája. hogy] kitaláljon egy univerzumot.megtalálhatjuk már a polgárháború utáni irodalom első generációjánál is. amit a kezemben tartok (szünet). Azonban (szünet) önök ezt (szünet) onnan látják. már nem kizárólag leírni akar. hogy feladatuk az ország társadalmi és politikai helyzetét tükrözni. melyek el akarják kendőzni ezt a valóságot” (CORRALES EGEA. és mindezt az értelmezés legcsekélyebb igénye nélkül. melyekkel eléri az újszerű hatást. az ürességét». máskor meg olyan. mely olyan igazságot és intenzitást teremt. ahol önök vannak (hosszú szünet). Én (hosszú szünet) szintén látom ezt az almát (szünet). «a narrátor eltávolodására a kitalált figuráktól. ez (szünet). hogy felfedje előttetek a valóság csalóka arcát. csakhogy most már eltűnt belőle az ideológiai színezet. Egyes események. hogy e regények nem tesznek egyebet. de nem is próbál megoldást kínálni. mint hogy látleletet adnak a társadalmi helyzetről. Az alma. Dolgin szerint a szerző által használt szóképek. harmadosztályú kocsikkal jöttek messze földröl. látta termékeny állattenyésztő létesítményének magasából az újonnan érkezőket – egy rongydarabot elöl. 237). Minden szerző egyetért abban. akit tisztelnek az övéi és a bölcsek.]” (DOLGIN. Martín-Santos szakít ezzel a hagyománnyal. és azt kritikai reflexiónak vesse alá. Nem érzelmi azonosulásra törekszik. A spanyolországi valóság jól látható. A cél. ezért időnként úgy fókuszálok rá. mint az alma.. ami lehetővé teszi. Antonio Ferres így fogalmaz: „A valóság számomra az irodalmi mű egyetlen élő forrása. hiszen a baszk származású író arra törekedett. ahol én vagyok (nagyon hosszú szünet). melynek nyersanyaga a létezés” (uo). amit én látok (szünet). 239). Az új tendencia. Winecoff-Díaz interjúja rámutat Martín-Santos novellisztikájának egyik lényegi elemére.

ám végül rátalál a rendőrség. Doritát. Thomas Mann. egy ideig helyi vezetője is volt a PSOE-nek (Spanyol Szocialista Munkáspárt). A szerző felhasználja a társadalmi realizmus klasszikus elbeszélő-stratégiáit. Ezért a regény értelmezése alapvetően függ a befogadó olvasottságától. mondhatjuk. Források és olvasatok. mintha csak a szerző egyszerre haladna a papíron és a spanyol és nyugati irodalom különféle korszakaira adott A Tiempo de silencio története nagyon egyszerű. És valóban. mikor a bibliai idézetek és teológiai utalások lassan új megvilágításba helyezik a művet és új értelmezési lehetőségeket kínálnak. amiből hiány van a laboratóriumban. és az ellentmondásokat a maguk valódi dinamikájában kell bemutatni” (DOMÉNECH. Ám. Muecasnak és családjának olyan különleges fajba tartozó egerei vannak. A jogi probléma abban áll. melynek pontos értelmét (bár kérték rá) sosem fejtette ki részletesen és rendszerszerűen. de már egy új perspektívából alkalmazza azokat. A Tiempo de silencio egyik legjelentősebb kritikusa. és Cartucho egy utcabálon megöli Pedro kedvesét. Végül megmenti őt Florita anyja. és a politikai szervezkedés is gyerekcipőben járt. Nem lenne hát meglepő. minden mehet tovább a régi kerékvágásban. Szövegek vagy fiktív világok? A Tiempo de silenciót olvasván4 első benyomásunk. mint amit a német az Aufhebung (felemelkedés) szóval fejez ki. Itt kezdődik Pedro kálváriája. RICARDO). Így hát az intertextusok zömében ezektől a szerzőktől származnak. és megfejtsük a narrátor üzenetét. Politikai elkötelezettsége miatt négyszer is letartóztatták. 3. 4 52 . Az említett interjúból tudjuk. A dialektikus jelző KözépEurópában marxista színezettel bír. Ennek eredményeképpen a szöveg újabb és újabb szemantikai síkokat tár fel minden újraolvasáskor. Miután megismerkednek. miközben megtapasztalja az elemi magányt és elszigeteltséget. hogy Pedro hivatalos engedély nélkül végezte a műtétet. Martín-Santos művelt olvasóknak ír. A dialektika szó ugyanarra a gyökre vezethető vissza. Heidegger. Tehát a dinamikus jelleget és az ellentmondások fontosságát hangsúlyozza. A börtönben a létezés rémségein megy keresztül. Stendhal. Cervantes. Egy Ricardo Doménech-hez írt levelében így ír saját esztétikájáról: „Azt hiszem túl kell lépni az elidegenedés pusztán statikus leírásán. Úgy tűnik. mártir című művében. Spengler és Sartre. csakhogy az intézet igazgatója berekeszti a kutatásait. hogy a mű szövege telis-televan irodalmi utalásokkal és más szerzőktől származó idézetekkel. ha az intertextusok Martín-Santos regényében is ezt a szerepet töltenék be. Ugyanez történik Unamuno San Manuel Bueno. a hó vagy a hit –. Dilthey. Barátja. mintsem ideológiai töltetű. Doña Luisa bordélyházában bujkál. Ortega. a szerző tagja. sőt. vagyis a marxista ideológia nem állt messze tőle. A lényeg. Bizonyos motívumok – mint a tó. egy éjjel Muecas kisebbik lánya belehal az abortuszba.Luis Martín-Santos irodalmi célkitűzéseit a dialektikus realizmus szakkifejezéssel illette. ami által egy dolog oly módon emelkedik magasabb szintre. Egy olyan spirálmozgásról van szó. többféle. hogy kedvenc írói Joyce. A regény egy fiatal rákkutató orvos néhány napját meséli el. hogy a kifejezés jelen esetben inkább tisztán filozófiai. Matías bevezeti őt a madridi éjszakai életbe. Alfonso Rey szerint: „[ez a regény] heterogén olvasatok szintézise. A cselekmény tehát egyszerű. hogy közben eredeti tartalma megsemmisül és mégis megőrződik. olykor akár ellentétes értelemmel is bírhatnak a különböző elbeszélői szinteken. hogy olvassunk a sorok között. mivel a Franco-diktatúra alatt nem álltak rendelkezésükre kellő források.

azonban nyilvánvaló. a Tiempo de silencio mégis kitágítja Thomas Mann elbeszélésének perspektíváját. Az intertextualitás viszont kétirányú. Ez a kölcsönös gazdagító folyamat áll érdeklődésem középpontjában. Ám amit ő vizsgál. mint például „Táborhegy” (146). olvasatához hasonlóan – az intertextualitásnak két aspektusát különbözteti meg: az intenzionálist (nyomatékos. 6 Az intertextus (intertextualitás) fogalmának általánossága miatt én is ezt a kifejezést használom. Egyetért azokkal a kritikusokkal. Ráadásul a transzdukció kifejezés már magában hordozza a fejlődés (progresszivitás) képzetét is. mind az olvasó fiktív világot teremt. „Olvasta Proustot” (132). a narrátor Tirso de Molina nevét is említi (125). azonban doleţeli értelemben. az irodalmi kommunikáció interakció: mind az író. vagy Cervantest és Lope de Vegát (126). Ám mielőtt bemutatnám. 7 Az oldalszámok a spanyol eredeti szöveg Alfonso Rey-féle kritikai kiadására utalnak. 4. melyek többségét már alaposan tanulmányozták. Az első a közvetlenül idézett szavakban és mondatokban valósul meg. 279). hogyan is működik ez a gyakorlatban.5 azaz centripetális (literary meaning) és centrifugális (conventional/remembered meaning).7 „vagyok aki vagyok” (162). melyek az európai és amerikai irodalom talán legnagyobb alakjait idézik meg: „Nem olvasott Hemingwayt” (131). hogy az irodalom a kommunikáció egy sajátos formájának tekinthető. Sőt. amik közös szemantikai vonásokkal rendelkeznek. erős) és az extenzionálist (kiterjedt. 61). mint a rejtett intertextusok. 5 53 . valamint találhatunk még sok olyan mondatot. Az irodalmi transzdukcióval az író más művek fiktív világát is bevezetheti saját művének szövetébe. ki kell térnünk röviden a folyamat alapvető elemeire. de a fiktív világok interakciója irodalmilag nagyobb jelentőséggel bír. Doleţel az irodalmi transzdukció fogalmát használja mindkét aspektus lefedésére. hogy ezek kevésbé érdekesek. Martín-Santos művében kulturális-irodalmi szintézist akar teremteni. az első az írás. tehát mindig irodalmi transzdukciót értek alatta. Elméletének alapvetése. Ezeken kívül számos konkrét idézettel is találkozhatunk.reakciók. failure to grasp centripetal meaning is incompetent reading” (FRYE. „El kell olvasni az Ulyssest” (133). Mindkét aspektus fontos. Lubomir Doleţel az intertextualitás kérdésével kapcsolatban felhívta a figyelmet az elméletek sokféleségére. Szerinte az intertextuális elemzések hatóköre nem pusztán a hatások vizsgálata. az mégis inkább az intertextualitás belső mechanizmusa. hogy valódi haladásról van itt szó. és ennek eredményeképpen szemantikailag kölcsönösen megvilágítják egymást. Alfonso Rey egy „Failure to grasp centrifugal meaning is incomplete reading. a második a dekódoló olvasás által. Doleţel – Northrop Frye kettős. elnyújtott). a második a fiktív világok által. Ennek a vonatkozási keretnek az ismerete tehát elengedhetetlen a regény megértéséhez. vagyis olyan szövegek gyümölcse. Bár Luis Martín-Santos recepciója a mai napig igen csekély a német irodalomban.6 Megmutatja. akik szerint ez a sokféleség a textualitás sine qua nonja (DOLEŢEL. Thomas Mann a Tiempo de silencióban Ahogy már korábban is említettem. asszimilációk és újabb reakciók folyamatában” (REY. a regény tele van irodalmi utalásokkal. mind a forrásaként szolgáló szövegek. Pontosan ezzel találkozik az olvasó a Tiempo de silencio esetében is: az intertextusok által magasabb szintre emelkedik mind a regény. 4). mert a hatás egyirányú fogalom. A bibliai utalások mellett.

235). mint Amador. az ország tudományos helyzetén meditálva: „Az olyan embereknek. vagy inkább utalásról. A „las carnes frescas de las todavía 8A negyvenes években nagy divat volt a nyolcvanas-kilencvenes évek szerzőit és Ortegát olvasni. hogy egyszerűen idézetről van itt szó. GENETTE. akiknek a havonta kiömlő vére már nem élet. de mivel idézőjelbe teszi. ami – itt éppúgy. még ha a két szöveg kulcsszavai azonosak is: vida (élet) – engaño (csalás. melyben a szerző. ez a különböző fordítások fényében már egyáltalán nem ilyen nyilvánvaló. miszerint a spanyol szintaxis törvényei igen rugalmasak Martín-Santos számára (WINECOFF-DÍAZ. ámítás. babérkoszorút.. ámítás) és Güte/Gnade (Natur) (jóindulat/kegy. „A megtévesztett” („Die Betrogene”. akik akkor is nevetnek. Illinoisban – egyre csak növekszik és felfalja a még nem menopauzáló hölgyek friss húsát. sokat segít e többdimenziós szövegrészlet megértésében (vö. ámítás). amit ezzel a hibás sejtosztódással vívunk. spanyol fordításban „La engañada”). Doleţel fogalmát. és felveszi a német szerző művének fonalát.] las carnes frescas de las todavía no menopáusicas damas. vagy égő fáklyát. hogy átírásról van szó. tehát egyszersmind intertextusról is. hogy itt a szerző nem jelzi egyértelműen egy lábjegyzetben. természet) – Lug (csalás. Azonban. Ennek az intertextusnak a forrása Thomas Mann utolsó elbeszélése. Továbbá hipertextusról is beszélhetünk. hogy jobban megismerje őket. így aztán bátran megerősítheti azt a véleményét. »Betrogene. cuya sangre periódicamente emitida ya no es vida sino engaño. ámítás”] csak egy utalásnak tűnik. Minthogy majdnem a teljes címet megemlíti – csak a névelőt veszi ki az eredetiből (Die Betrogene > Betrogene) – paratextuális viszonyról beszélhetünk. 82-90). amit az itteni nép elért a viadalban. és mikor Heidelbergben tartózkodott 1950-ben. hogy az MNA törzs utolsó elveszett egere azt jelenti. az olimpiai játékok vagy a bikaviadalok – hirtelen témát vált. Az olvasó már hozzászokhatott a hosszú mondatokhoz.egész fejezetet szentel Construcción y sentido de Tiempo de silencio [A csend idejének felépítése és értelme] című könyvében az irodalmi intertextusoknak.8 Felmerül a kérdés. Egy alkalommal a narrátor így szól. ahogy azt később látni fogjuk. azzal a különbséggel. amivel a nemzetek ítélőszéke elé futhatna. idézetről van szó. az előző félmondat: „[. Egy rejtélyes forrás azonban kimaradt a listájából. csak ámítás.« Legyőzött halál”. és nem is idézi a művet mottóként. hogy kihirdesse azt a nem is sejtett nagyságot. engaño” (59) [„a még nem menopauzáló hölgyek friss húsát. Mégis. melyről Palimpsestes című művében ír. akiknek a havonta kiömlő vére már nem élet. ha szomorúak. Mivel különböző elemek keveredéséről van szó. hiszen Luis MartínSantos kimondatlanul is interakcióba lép Thomas Mann művével. 54 . Ez egy intellektuális játék. a transzdukciót használom. lehetősége nyílt arra. Ám Juan Benet Mementója szerint a német írók és festők mindig is nagy hatással voltak a szerzőre (BENET. csak ámítás. 118). Gérard Genette ötös skálája a transztextuális viszonyokról. Az orvosi terminológia a pszichiáter Martín-Santos számára sem ismeretlen. hogy a kutató soha de soha nem kap a fenséges királytól serleget. Hasonló a helyzet Borges „La casa de Asterión” című elbeszéléséhez. néhány egyértelmű kulturális utalás után – mint a Nobel-díj. mint hazájában. tudván.. Nehéz eldönteni.

” (MANN 1976. Így hát Rosalie hitvallásával ajkain hal meg: „A természetet mindig szerettem. ezzel akadályozva a felismerését. hogy a természet megcsalt. mert elhagyja a névelőt az eredeti német címből. így azt gondolhatja az olvasó. Ez a csönd ismét az egyén társadalomtól való elzárkózását tükrözi. vom Leben mit seinem Frühling.” [Legyőzött halál. ez a természet ajándéka. Ráadásul az anyanyelvi olvasó spanyol szóként olvassa a kifejezést. 667). Nem szívesen válok meg tőletek. azt hiszi. 590). lányának a természet szeretetét dicsőíti.. az nem volt csalás. vagyis hogy egy 1949-ben játszódó regény narrátora vagy egyik szereplője egy olyan műre hivatkozzon.. a tavasztól. ne mondd azt. Egyrészt ebben a formában nehéz értelmezni. 753) 10 Nehéz pontosan megállapítani. a második szótagot hangsúlyozva (BeTROgene). aki halálos ágyán. mintegy intelemként. und Liebe – hat sie ihrem Kinde erwiesen. Néhány hónappal később azonban kiderül. Ne ócsárold. hogy ezt a tudós a hibás sejtosztódás tanulmányozásakor mondja. sondern Güte und Gnade.. az élettől. Ráadásul a »Betrogene« zárójelben van. 8). 11 „Anna.]) – a spanyol regény cselekményében – az ifjú kutató ambíciójára utalhatna. az olvasó egyszerűen abba a csapdába esik. Aber wie wäre denn Frühling ohne den Tod? Ist ja doch der Tod ein großes Mittel des Lebens. sprich nicht von Betrug und höhnischer Grausamkeit der Natur. Mivel a szó második fele -gene. Az utóbbi dialógusfajta nagyon gyakori Unamuno műveiben is. Itt érhető tetten a spanyol szerző játéka. hogy Pedro. Thomas Mann műve a kulcs. s ha a feltámadás és a szerelem alakját öltötte fel a kedvemért. Az igazi érdekesség az. 752) 55 . észreveszi „női mivoltának akadozó. 667) „Anna. 9 Az eredeti szöveg sokkal jobban tükrözi a haldokló belső vívódását.]” (MARTÍN-SANTOS 2007.9 Aztán Martín-Santos művében – feltehetőleg – Pedro10 megemlíti Thomas Mann elbeszélésének címét. hogy szereti gyermekét” (MANN 1973. megint egy orvosi szakkifejezésről van szó. mikor betölti ötvenedik évét.. és ő megmutatta. Ungern geh' ich dahin – von euch. A nő. Felmerül a kérdés. amit majd csak 1953-ban írnak meg. Thomas Mann elbeszélésének fényében ez ironikus megjegyzés. A főhősnő. De mi lenne a tavasz a halál nélkül? Hiszen a halál eszköze az életnek. Másik rejtély az időbeli lehetetlenség. wie ich es nicht tue. szinte észrevétlenül beleszövi Thomas Mann fiktív világát saját művének madridi kontextusába. A következő. und wenn er für mich die Gestalt lieh von Auferstehung und Liebeslust. kicsivel később – mikor a nő találkozik Keatonnel. És az olvasók többsége folytatja a regényt anélkül.] las carnes frescas de las todavía no menopáusicas damas [. és nem német szóként. hanem jóság és kegyelem. amiért tele van életörömmel. másrészt a különféle kiadásokban különbözőképpen jelenik meg: „[. ahogyan Martín-Santos lassan. A legvalószínűbb. itt mégis inkább Rosalie álláspontjáról van szó. hogy a vérzést rák okozza. ilyenkor a narrátor önmagával beszélget. Schmäle nicht mit ihr.11 Ily módon győzi le a főhősnő a halált. és gúnyos kegyetlenséggel bánt velem. mint a természet nagy csodálója.” (MANN 1973. ezért a szöveg nehezebben is érthető: „Die Natur – ich habe sie immer geliebt. ki is mondja ezt a mondatot a regényben.menopáusicas damas” kifejezés az olvasó számára felér egy fejtörővel. hiszen intenzívebben kommunikálnak egymással a két mű figurái. hogy megnézné a szótárban a szó jelentését. so war das nicht Lug. aki Németországban maradt a világháború után – újra menstruálni kezd. Egy külső párbeszédet figyelhetünk itt meg. hogy valódi párbeszédről vagy párbeszédben megírt monológról van itt szó. mint az egyes művek szereplői egymás között. az utolsó előtti szótagra helyezve a hangsúlyt (BetroGEne). hogy azt hiszi. Ellenben. Rosalie von Tümmler.” (MANN 1976. én sem ócsárlom. lassú fizikai megszűnését” (MANN 1973. rövidke mondat („La muerte vencida. egy fiatal amerikaival.

Poppenberg a magában a regényben található szimmetriát hangsúlyozza. illetve az első világháborúban). Mindketten katonák (az 1898-as háborúban. Ezek a hiányok nyilvánvaló utalások az említett háborúkra. egy autóbalesetben. azonban egyikük sem a csatamezőn esett el. 56 . 589). Mindkét világot nők uralják. Közös motívumok Miután felfedeztük a „Betrogene” szó és a – legyen bár még vagy még nem – „menopauzáló hölgyek” értelmét. aki csak szerencsétlenné tette volna és a legmélyebbre rántotta volna őt. 589). mert a férfiak a meghatározó figurák. A háttérben látszólag egy társadalmi probléma húzódik. Ha figyelmesen olvassuk a regényt. A műveknek van még egy közös jellemzője. aki bemutassa. Látszólag patriarchális társadalmakról van szó. mert lehetetlen ember volt. ők irányítják a dolgok menetét. így már elég ravasz ahhoz. de egy másik szinten inkább egy káoszállapot rajzolódik ki. mert nem vezet semmilyen eredményre az egyén és a társadalom ellentétének kibékítésében. és ezzel meg is feledkezik Thomas Mannról. hogy vállalja a felelősséget. a másik meg egy betegségben. láthatjuk. Első látásra mellékszereplőknek tűnhetnek. hogy elhagyta. A Sündenbock (bűnbak) központi motívum mind a Tiempo de silencióban. hogy az áldozathozatal értelmetlen. Egyiküknek sincs teljes neve. mert nem volt apja vagy bátyja. Ezt mondja Dorita nagymama: „Mióta elvesztettem. Azt hiszi. vagyis pár évvel az első világháború. a valóság mitikus magyarázataként. illetve apa hiánya mindkét családot arra predesztinálja. bűnbakká válik. az olvasó hajlamos lehet elkényelmesedni. hogy rákényszerítse azt a disznó vőlegényét. ám ők képtelenek megfelelni ennek a feladatnak. A férj. vigasztalhatatlan vagyok. a döntéseket nők hozzák. Bár vannak férfi karakterek is. illetve a polgárháború után. bár – az igazat megvallva – én szinte örültem. ismét megfejtett egy rejtélyt. „ostoba véletlen folytán” (MANN 1973. mind „A megtévesztett”-ben. ezért a két családi fészek az egész társadalmat és az egész történelmi spektrumot átfogja. vagyis egy háború utáni társadalom szomorú helyzete. hogy Martín-Santost olvasson. ezért mindkettő a társasági élet központjává válik. de valójában mitikus módon egyfajta Urmangel-t. mert a hiányuk illetve alkalmatlanságuk okozza családtagjaik későbbi nyomorúságát. További közös vonás még. a halott férj illetve apa alakja: a német elbeszélésben von Tümmler alezredes. hanem az egyik.” Thomas Mannál pedig: „[…] von Tümmler alezredes […] életét vesztette. a regényben pedig Dorita nagymama férje. a súlyos csapást az akkor még csak negyvenéves asszony hazafias megadással fogadta” (MANN 1973. és mikor megesett. és az én szegény kislányom is az. A történelmi háttér nagyon hasonló: Németország a húszas években és Spanyolország 1949-ben. ahelyett. hogy a két család – Rosalie von Tümmleré és Doritáé – párhuzamokat mutat. elhagyták. A női dominanciát Gerhard Poppenberg is megfigyeli „Nicht versöhnt – Luis Martín-Santos' Tiempo de silencio/Schweigen über Madrid” című cikkében. eredendő hiányt jelenítenek meg. aki társaság nélkül maradt. Azonban vannak még úgynevezett Betrogene-motívumok a mű mélyebb szintjén is. Mind a ketten nők után koslatnak. hogy a társadalom szélére szoruljon. hogy a családjukkal törődnének. tehát egy megbillent egyensúlyról van szó. és a zsidó-keresztény hagyománnyal való párhuzamokat elemzi. mert nem volt. Ezáltal a férfiak. amit a Fülöp-szigeteken kapott el egy bennszülött nőtől (73). Mindkét család otthonában nagy a vendégjárás. és végül velük együtt az egész társadalom.5.

A kimerült Európa és az ifjú MegváltóAmerika kettős képe szertefoszlott. hogy részletesen elemeznénk az Amerika-motívum szerepét Thomas Mann művében. 14 „laboratorios traslúcidos de paredes brillantes de vidrio” (60). És pontosan ezt kritizálja a narrátor Spanyolországgal kapcsolatban. míg Pedro számára az Illinoisból származó egerek.. Martín-Santos esetében az irónia központi szerepet tölt be. egy 1949-es előadásából idézek Goethe-ről és a demokráciáról: „Nicht Deutschland nur. Rosalie von Tümmler számára az élet ajándékát. Ken Keaton több nővel is folytat szerelmi viszonyt. és visszaállítja a harmóniát a testem és a lelkem között. mintegy megváltóként. eláll attól.6. és az életereje semmilyen morális értéket nem közvetít. mert ennek a paradicsomnak az egyetlen képviselői az Illinoisból származó MNA törzsbe tartozó egerek. Amerika már nem pozitív figura. das ist Amerika”13 (MANN 1968. hitemet áldva. amit a testemnek szánt. Mind Keaton. nő a maga teljességében. 12 57 . Demitizálás: a spanyol ethosz leleplezése A két motívum közös pontja az amerikai mítosz. hanem az egyénnek a társadalomtól való teljes elidegenedéséből.14 Ezáltal Amerika Martín-Santos regényében is megváltó figuraként jelenik meg. de csak erőtlen megváltóként. ahogyan te akartad. Négy évvel később. 116). A Tiempo de silencióban már nem a kint és a bent összecsapásából származik a konfliktus. illetve azt semmibe vegye. csillogó üvegfalú laboratóriumokban dolgozni. és végül Annának lesz igaza. Deszakralizáló. de egész Európa Hamlet. 648). aki nem érti a körülötte lévő világot. Mégis – talán nemzeti kisebbrendűsége miatt – nem akar az áttetsző. Az irónia az a rövid bonckés [„ceñido escalpelo”]. és nem nevettem. aki játszik Európával. mind a Muecas kalyibájában lévő egerek utolsó megoldásként jelennek meg. Az Amerika-téma Thomas Mann-nál jó ideje toposz volt már utolsó elbeszélése megírása előtt is. Mindez Spanyolország politikai és szociokulturális elzárkózását szimbolizálja. Anélkül. A teljes kudarc két úton jelenik meg a regényben: a kollektív társadalomtudomány és az egyéni pszichológia útján. vagyis hogy bezárkózik a múltjába (a spanyol dicsőségbe). mikor megírta „A megtévesztett”-et. de egyben olyan figura is. ahol könnyűszerrel végezhetné a kutatásait. és a drága természet most meghálálja. vagy sem?« kérdezgette magától” (MANN 1973. 592) 13 Nem csak Németország. A szerzők nyilvánvalóan ironizálnak ezen a hozzáálláson. de nem úgy. hanem olyasvalaki. amiért békét tud kötni a természettel.. hogy félreértés volt.] Újra nő leszek. aki méltónak érezheti magát arra a férfias ifjúságra. a tehetetlenség érzésével. amivel behatol abba. a természet és az elidegenedett egyén viszonyának kérdése is felvetődik: Rosalie lánya nem osztja anyja természet iránti áhítatát. Ken Keaton.” (MANN 1973. előző álláspontja teljes beletörődésbe fordult. [. megmutatja. és már nem kell lesütni a szememet előtte. Ez az áhítat üres illúziónak bizonyul. mert szerinte az irodalom feladata demitizálni: „Az irodalom szerepe egyszerre deszakralizáló és szentségteremtő. Pedro számára Amerika a lehetőségek országa. ami megbabonázott. Másfelől. mert az „Mekkora csodát tett velem. Anna. a nagyságos és jószívű természet! Mert én hittem. és semmi más. hogy megidézze a jelent (a háború utáni hanyatlást). ganz Europa ist Hamlet. és csak sodródik az árral: „»Szerelmes belém. és Fortinbras Amerika. ami háborog [„penetra en lo que se agita”] (58). und Fortinbras.12 a fiatal amerikai katona jelenti.

hogy hűen tolmácsolja az eredeti szöveget.] cuya sangre periódicamente emitida ya no es vida sino engaño. ez nem valószínű. hogy a »Betrogene«-intertextus hiányzik a fordításból. but a delusion and a deception. A címe Time of Silence. vagyis a szexualitásra és a Franco-rezsim elleni összeesküvésre való utalásokat. Az angol. 17 Az angol fordítás címe The Black Swan. George Leeson munkája). 235) Így aztán ez a két aspektus – a politika és az egzisztencia kérdésköre – mindig jelen van Martín-Santos műveiben. 11) Ugyanez a szándék vezérelte a fordítót akkor is.. mind annak spanyol fordításában szerepel. mert annak nem pusztán az a célja. mert ez esetben elképzelhető lenne.16 Érdemes megvizsgálni az amerikai fordítás koncepcióját.” (Martín-Santos. hogy a fordító hiányos változat alapján dolgozott. mert ugyanakkor együttműködik az új mítoszok teremtésében..” (59) 15 16 „[. A regény külföldi fogadtatását tekintve – időbeli sorrendben – az angol és német fordítás emelkedik ki. so lacking in historical substance [. tan faltas de sustancia histórica. és külföldön sem aratott kisebb sikert. Természetesen felmerül a kérdés. tan [..igazságtalanságot élesen kritizálva tönkreteszi a mítoszt. A számomra elérhető kiadások. Az első észrevétel. 58 .. Ezért szabja rövidebbre a fordító Martín-Santos hosszú mondatait. Ám. annak ellenére. 1964. hanem értelmezni is kívánja azt. hogy ez a mondat benne volt-e az 1961/62-es15 cenzúrázott kiadásban. 17 „[.]” (66) „The city is so stunted. vagyis az eredeti szó szerinti fordítása. ámítás] szót. mások szerint 1962-re tehető.] escaping blood is no longer life. amikor – nyilván stilisztikai okokból – nem ismétli meg az engaño [csalás. Mindössze három évvel a regény megjelenése után már napvilágot is látott az amerikai fordítás New Yorkban (1964. 1964. azért érdekes. amely – rejtélyes szerepénél fogva – mind a német elbeszélés címében.. Angol és német fogadtatás A Tiempo de silencio 2007-es kiadása már a mű ötvennegyedik utánnyomása volt a Seix Barral kiadónál. 7. Szentségteremtő. valamint a kritika alapján kijelenthetem. hogy az angol szintaxis eltűrné a halmozott melléknévi igeneves szerkezeteket. mert az egyik legelső fordítása a műnek. helyesebben amerikai. ami felhívja magára az alapos olvasó figyelmét. engaño. hogy ez a mondat már az első kiadásban is szerepelt..” (WINECOFF-DÍAZ. Tizenhat nyelvre fordították le (LAFFÓN MARTÍN SANTOS. miközben a német változatot a Thomas Mann-i intertextus miatt kell megvizsgálnunk..]” (Martín-Santos. 11) Egyesek szerint az első kiadás 1961-re. mivel a cenzúra az erkölcsileg ártalmas részeket húzta ki. Az egyik legfeltűnőbb interpretáció az amerikai változatban a híres madridi részlet (második fragmentum): „Hay ciudades tan descabaladas. legutóbb törökre (2004 júniusában) és koreaira (2005 novemberében). 107). amik a holnap Szentírásaivá válnak..

21 Martín-Santos nem steril irodalmi rendszert akart létrehozni. who saw everything [. mely szerint az alkotás aktusa nem független az egyéntől.] la cobertura literaria no sería utilizada tan sólo como un pretexto. annak ismétlése. RAPIN) Másik bizonyíték arra. Külön kell tehát választanunk a fordítót mozgató két okot: a jó ízlést18 és az értelmezési szándékot. kihagyta azt. 3. hogy művében a betegség tünetei valódiak (lásd MÁDL. 1964. Szalai Zsuzsanna fordítása Ezzel a fajta kihagyással nem foglalkozom. mind szemantikailag hűen követi az eredeti szöveget. hiszen a fordítás 1991-ben látott napvilágot Schweigen über Madrid [Hallgatás Madrid felett] címmel. Alkotni annyit tesz. és. 21 „[.Már az íráskép is értelmezi a szöveget az író számára. Ez egy kölcsönös fordítási.19 A regény német fogadtatásával kapcsolatban meg kell említeni. mert miközben az eredetiben a párbeszédek többsége a szövegbe ültetve helyezkedik el. 20 Ezt bizonyítja például. hogy a fordító. hogy a fordító nem ismerte ennek az intertextusnak a forrását. másfelől az orvos-író élő organizmusnak tekintette az irodalmat. kihagyott vagy másikkal helyettesített olyan szavakat.” (BENET. hogy a fordító mind nyelvtanilag.. Továbbá Martín-Santos szerint az irodalom nem pusztán szenvedély. Ezért gondolom úgy.) Ám ebben az esetben nem említ semmiféle referenciát. és a hosszú mondatok. hogy lábjegyzetekkel segíti a regény történelmi és kulturális hátterének megértését. hogy az irodalmi lefedettség ne csak ürügy legyen. azaz értelmezési és alkotási folyamat. miszerint az egyetlen irodalmi alkotás. hogyan is működik ez a fajta intertextualitás. 8. a szerző effajta irodalmi játéka megköveteli a figyelmes olvasást. az értelmező szerepébe bújva.20 Ezért mondja Benet a Mementójában. például: „[. Biztosan felismerte a Thomas Mann-i intertextust. Az intertextualitás tehát központi fontosságú a Tiempo de silencióban ahhoz. hogy a mai napig sem kapta meg Martín-Santos műve a megérdemelt figyelmet.. mint a csalódás (engaño – Täuschung) szóhasználat. 201). addig az amerikai változat kötőjeleket használ és párbeszédes formában egymás alá rendezi a sorokat.” (MARTÍN-SANTOS. Ronald Rapin is megjegyzi. mert meghaladná e tanulmány kereteit. 243)... Szójátékom a fordíró kifejezéssel akár Martín-Santos ars poétikája is lehetne. mint a korábbi mesterekre támaszkodva valami újat teremteni.. amiket ízléstelennek ítélt (RAPIN. George Leeson. hogy a mozaik minden egyes darabkáját megértsük. Azonban nem értünk egyet Jerez-Farrán véleményével. mert gondosan megőrizte az intertextualitás alapvető elemeit. Doleţel transzdukció fogalma segít megérteni. (Vö. A német recepcióról meg kell azonban jegyeznünk.] the man. esztétikáját átitatja az emberi valóság. Egyik Frederick Rosenthalhoz írt levelében azt írja. mely ilyen értelemben hozzájárult Martín-Santos művéhez. Egyfelől a Franco-érában az írók nem mindig fogalmazhatták meg egyenesen a gondolataikat. hogy a helyszínek. hanem szorosan kapcsolódik a mindennapi élethez. Elmondhatjuk.. Ez a realizmusigény Thomas Mannál is megtalálható. szereplők és események valós forrásból táplálkoznak. hogy a fordító nem ismerte fel a Thomas Mann-i intertextust.. Konklúzió: tra(nsz)dukció Mint láthattuk.] * An allusion to Ramón y Cajal. hogy meglehetősen kései. A tudás fája lenne. A szerző által alkalmazott módszer a két különböző mű fiktív világának kombinálásában áll. 122) 18 19 59 . Nem csak egy egyszerű idézetről vagy utalásról van szó..

66-70. 235-241. 60 .: „The Phantom Pages of Luis Martín Santos' Tiempo de Silencio”. Arco Libros. Lányi Viktor. 1999. Argumentum. FRYE. Harocurt Brace Jovanovich. Norte de Salud Mental. Janet: „Luis Martín-Santos and the Contemporary Spanish Novel”. Ford. Thomas: Sämtliche Erzählungen. Ficción y mundos posibles. Alfonso Rey. GENETTE. DOLGIN. 1968. Leeson George. –: Über deutsche Literatur. RICARDO: „LUIS MARTÍN-SANTOS” Ínsula 1964/4. Madrid. 4. Madrid. REY. Anthropos. Antal: Thomas Mann világ. Helikon 1996/1-2. Stacey L. W. Neophilologus 71 (1987) 235-243. 2007. Frankfurt am Main. WINECOFF DÍAZ. 2 (1968). Barcelona. Ford. Columbia University Press. 232-238. Juan: Otoño en Madrid hacia 1950. Gerhard: „Nicht versöhnt – Luis Martín-Santos' Tiempo de silencio / Schweigen über Madrid”. 5. In uő: Válogatott elbeszélések. 1976 . 2008. MÁDL. 1964. Hispania 51. 1977. CORRALES EGEA. No. Luis: „Últimos libros y semblanza de Luis Martín-Santos”. Tranvia 34 (1994). 1973. José: „Luis Martín-Santos: entre la auscultación de la realidad y el análisis dialéctico” Ínsula 1976/10. Northrop: The Great Code: the Bible and Literature. Barcelona. Gérard: „Transztextualitás”. Collection de la Casa de Velázquez. Barcelona.és emberképe. Carlos: „Ansiedad de influencia versus intertextualidad autoconsciente en Tiempo de silencio de Martín-Santos”. Leipzig. JEREZ-FARRÁN.” Ford.Hivatkozások: BENET. Luis: Tiempo de silencio. Eugen Helmlé. TENA. Eichborn Verlag. Madrid. RAPIN. Fischer Verlag. 1991. 1987. DOMÉNECH. Ronald. Budapest: Európa. POPPENBERG. Crítica. Félix Rodríguez. Frankfurt.): La novela en España (siglos XIX-XX). Paul (ed. Barcelona. MARTÍN-SANTOS. Seix Barral. Alianza Tres. Lubomir: Heterocósmica. Jean: „La novela de los sesenta.: La novela desmitificadora española (1961-1982). Tiempo de silencio y la liberación de la escritura”. José: La novela española actual. –: Tiempo de silencio. Symposium 1988. 119-132. Reclam. New York. –: „A megtévesztett. LAFFÓN MARTÍN-SANTOS. Alfonso: Construcción y sentido de Tiempo de silencio. Edhasa. José Porrúa Ruranzas. 1982. MANN. ROMERA CASTILLO. –: La engañada. 2001. New York. DOLEŢEL. Bolsillo. Madrid. 1991. –: Time of Silence. 25 (2006). Szerk. 1955. 1971. 105-108. –: Schweigen über Madrid Ford. 82-90. Budapest. Madrid. 1999. In AUBERT.

hogy minden fordítás egyben értelmezés is. hiszen az új olvasók hivatkozás. Az esetleg felmerülő szövegbeli problémákon túl. természetesen nem Urbányinak. Ez különösen kényes pont. 4) 1. az olvasás pillanatában a lefordított mű befogadója is saját elváráshorizontjából kiindulva aktualizálja a szöveg tartalmát. valamint a recepcióelmélet megjelenésével és kibontakozásával tovább árnyalódott. melyek hasonlósága esetről esetre változik. mely szerint mind az eredeti szöveg. melyek lehetővé teszik a mű aktualizálását egy új referenciális környezetben történő olvasásakor. melyek lehetővé teszik az olvasó és szöveg közötti párbeszédet. A Revolvert Macknek megjelenése és átdolgozása Borges korai elmélete. át kell hágni társadalom által létrehozott erkölcsi normákat. Akárcsak az eredeti mű olvasója.és elvárásrendszere nyilvánvalóan különbözik az eredeti szöveg olvasóiétól. fordítás és befogadás. megkönnyíti a francia fordító dolgát és ő maga „adaptálja” Un revólver para Mack [Revolvert Macknek] című regényét.Az Un revólver para Mack megírása és átírása. Pablo Urbányi úgy döntött. A mű a kilencvenes évek elején Kanadában valóságos kulturális átalakítási folyamaton ment keresztül. Nyilván ezért kérünk a címben egy revolvert… Macknek. Nem összetévesztendő. E tanulmány célja 61 . a nyitott mű fogalmának elterjedésével. hogy az új „piszkozatban” ugyanúgy üres helyek és meghatározatlanság alakulhassanak ki. Egy irodalmi mű másik nyelven történő újraalkotásának problematikáján belül szélsőséges példát jelentenek azok az esetek. hogy a fordítónak úgy kell újraalkotnia az eredeti változatban meglévő szövegstratégiákat. Jelen tanulmányban egy. hogy közben az elvárásaiknak is megfelel – hiszen az olvasás pillanatában a lefordított szövegben két hivatkozásrendszer találkozik (a szerzőé és az olvasóé). a hetvenes évek elején Argentínában született irodalmi mű különös esetét szeretném bemutatni. a nyelvi „áthelyezésen” kívül a fordítással jár azoknak az elemeknek a rekonstruálása is. mivel a szerző. Ez azt jelenti. Átírás. Ennek a folyamatnak az egyik alapvető kérdése az. hogy milyen mértékben képes egy lefordított irodalmi szöveg új és ismeretlen valóságok feltárására a második nyelven olvasók számára úgy. „Tragicómico intento por desmitificar la novela policial” (Urbányi 1974. ami megerősíti azt a gondolatot. ahol maga a szerző működik közre a fordításban. mind a fordításai piszkozatnak tekinthetők s egyik sem előbbrevaló a másiknál. hogy a társadalom befogadjon bennünket. Az argentin detektívregény két Don Quijote-i változata EIJA HORVÁTH FALLER Regényhősöm dilemmája mindannyiunk dilemmája: ahhoz. Ez valódi küzdelem.

azon különböző módok összehasonlításával. 2. A lista természetesen további nevekkel bővíthető. amit eredetileg franciául írt. Remenyik Zsigmond. akik saját művüket írták át. vagy Vladimir Nabokov (Oroszországban született. mint a Septuaginta 72 fordítója). Gombrowicz. három elbeszélő költeményt (A képzelgő lámpagyújtogató három tragédiája. a magyar avantgarde költő-regényíró 20 évesen beutazta Argentínát. A fordítás módszere egyfajta kollektív munka volt. francia nyelven alkotott). Emile Cioran (román. hogy az idegen nyelvi környezet a modern regény tapasztalata (PIGLIA 1987. angol nyelven írt). angolul írt). Semmi sem állt 62 . ami bennünket foglalkoztat. Más írók a fordításban láttak lehetőséget arra. és ha listát kívánnánk összeállítani a kényszerű emigrációban alkotó írókból. mint például Joseph Conrad (lengyel születésű. még akkor is. mert ezek az elemzésünk tárgyául szolgáló mű bizonyos aspektusait is megvilágíthatják. Jerzy Kosinski (szintén lengyel. Hogy képet kapjunk a második verzióban eszközölt változtatásokról. hogy újraírják műveiket. és „52 esetben az eredeti verzióéval ellentétes értelmű utasítást adott meg” (PINCZÉS. Néhány író annak ellenére kezdett a befogadó ország nyelvén írni. hogy csak felnőttként emigrált. az Egyesült Államokba emigrált és angolul kezdett írni). 37-42). amit 1929-ben Magyarországon. áttelepülve Lengyelországból Argentínába. felmerül a kérdés. 1923) és egy regényt (Agrella isten ítéletei. átveszi a frissen elsajátított spanyol nyelvet. hogy megírjon egy kiáltványt (Szélrózsa. az bizonyosan végtelen hosszúságú lenne. 1922). hogy az új olvasók elváráshorizontjához igazítsák őket. aki újraírta híres Godot-ra várváját. saját maga fordította le (írta át) lengyelből Ferdydurke című regényét és az Esküvő című drámáját. majd lefordította és átírta angol nyelvre. akár azért. Ricardo Piglia úgy gondolja. esetleg mindkét ok miatt. hogy a szó szerinti fordítás lehetetlen lett volna. melyet saját szerzője dolgozott át. „az angol verzióhoz hozzáadott 107 új utasítást”.egyfajta leltár összeállítása az eredeti hipotextus és az „adaptált” hipertextus közötti. illetve az átírt mű elvárta az olvasók részvételét a befogadás folyamatában. akár a „javítás” vágyától hajtva. a szerző által megsejtett elváráshorizontok szerint történt perspektívaváltásokból. közülük csak egy egészen különleges esetet emelnék ki. a következő adatokat érdemes megemlíteni: „az első verzióból törölt 111 szerzői utasítást”. ha Gombrowicz azt akarta volna. melyet Gombrowicz különböző Buenos Aires-i kávézókban művelt entellektüel barátaival. Nyilvánvaló (bár kevesebben voltak. A fordítás: az irodalmi alkotás feltétele vagy modus operandija Amikor olyan művet vizsgálunk. hogy mi volt az oka. Witold Gombrowicz esete különlegesnek számít azok között a szerzők között. akik (kissé kaotikus módon és a szomszéd asztaloknál ülők ötleteit sem figyelmen kívül hagyva) megvitatták és megkeresték a Witoldo által többé-kevésbé szó szerint lefordított részletek tartalmát legjobban visszaadó kifejezéseket. ami hasonló ahhoz. mi volt a motivációja a második verzió létrejöttének. Chilét és Perut. ahol 24 évet töltött. és úgy döntött. 13-15). Jól ismert Samuel Beckett esete. A következőkben bemutatunk néhány olyan esetet. melyekkel az eredeti. de spanyol nyelven fejezett be).

hogy a fordítás „Borges számára az irodalmi alkotás egyik modus operandija volt” (GARGATAGLI–LÓPEZ GUIX. amit számos kutató hangsúlyoz. Alejo Carpentier 1937 júliusában. mindenképp olyan referenciarendszerből indul ki. 58). Madridban és Barcelonában tartottak. mindenesetre tény. hogy az első években még csak olvasták. és az argentin krimi megjelenését Paul 63 . hogy részt vegyen az Antifasiszta Írók Második Nemzetközi Kongresszusán. Később e „krónikák” részletei fontos részévé lettek Carpentier Tavaszi áldozat című regényének. megemlítendő a fordítás jelentősége Borgesnél. Mint ilyen. Nyilvánvaló. amit meg szeretnék említeni. hogy problémás annak meghatározása. A kritikusok rámutatnak. hogy ez a műfaj a regénybeli irodalmi paródia célpontja. 111). ám ebbe a műbe már irodalmi nyelvre átírva kerültek be. átírások és alkotások mellett ki kell emelni a fordítás irodalmi játékként való felfogását is. illetve az „átmenet időszakába” és a „sötét periódusba” tartozók. hogy az első pillanattól kezdve milyen nehézségeket okozott az 1974-ben Buenos Aires-ben megjelent első regényének. Lafforgue négy csoportba osztja az argentin krimiket: vannak egyrészt a „kialakulás időszakába” és a „klasszikus periódusba” tatozók. de nem írták a krimiket a spanyolajkú országokban (SKLODOWSKA. hogy egy ilyen távoli országban nem fogják őt megérteni) kijelenti. hanem ugyanazon nyelv két kifejezési formája között jött létre: ez a történetírás nyelvének átírása irodalmi nyelvre. Ennek ellenére a krimi műfajához lehet sorolni. lévén. aki a Ferdydurke spanyol nyelvű kiadásának előszavában (amiben világnézetének alapvető gondolatait igyekszik megmagyarázni attól való félelmében. Pablo Urbányi Un revólver para Mack című regényének előzményei és irodalmi kontextusa Urbányi több alkalommal elmondta. bemutatása és átadása. nem két nyelv között. az Un revólver para Mack műfaji besorolása. és a fordítás esetleges játékos elemein túl e folyamat végső célja mégiscsak a másság jelenségeinek megmagyarázása. amit Valenciában. Az átírás vagy újraalkotás utolsó esete.azonban távolabb a lengyel írótól. a polgárháború kitörése után utazott a köztársasági Spanyolországba. Ebből az élményből született meg España bajo las bombas [Spanyolország a bombák árnyékában] címmel négy szenvedélyes hangvételű krónika. a paródia és a fekete humor közötti hangvétele volt. A kommunikációs vagy esztétikai szükségből létrejött fordítások. hiszen bármi legyen is a szöveg tartalma. Néhányuk egyenesen úgy gondolja. hogy a bizonytalanság oka a regény sajátos. A krimi Spanyol-Amerikai jelenlétéről található terjedelmes szakirodalom jól mutatja a műfaj jelentőségét. hogy mikor jelent meg a krimi Argentínában. ami különbözik a lefordított szöveg olvasóiétól. melyek a Carteles című folyóiratban jelentek meg 1937 szeptember-októberében. hogy a fordítás csak távolról hasonlít az eredeti szöveghez. A fent említettek ellenére. 3.

Az 1977-es politikai események újabb emigrációra kényszerítették. Buenos Aires-ben a neves La Opinión napilap kulturális mellékletének szerkesztőjeként dolgozott. ma Szlovákiához tartozó Ipolyságon. a régiek felerősödtek. ami három. a kétszeresen emigrált író Pablo Urbányi 1939-ben magyar családban született az akkor Magyarországhoz. Walsh ugyanis ekkor publikálja a műfaj első antológiáját Diez cuentos policiales [Tíz argentin kriminovella] címmel. előzőleg Urbányi által újraírt fordítása. 1973-ban jelenik meg az a négy mű.2 1953 kulcsfontosságú évszám a krimi történetében. A hatvanas években ez a hatás erősödik. és innentől új korszakról beszélhetünk Urbányi írói munkásságában. 1972-ben publikálta első könyvét. a Noche de revolucionarios [Forradalmárok éjszakája] című novelláskötetet. 4. átvéve állampolgárságot. hogy Urbányi Argentínában nevelkedett. de nada mucho [Mindenből egy kicsit. 1 64 . Ugyanebben az évben adták ki – szintén Argentínában – a De todo un poco. hogy a humor és a szatíra segítségével megértse és egyszersmind meg is magyarázza azt az új valóságot. Magyarországon pedig kiadták három A klasszikus értelemben vett krimi és a black novel közötti fő különbség az. a Ricardo Piglia által szerkesztett Serie Negrával. Manuel Peyrou. Mindkét műben fellelhető az író szándéka. 1981-ben megjelent harmadik könyve.Groussac La pesquisa [A nyomozás] című 1897-es novellájához köti (LAFFORGUE. 1947-ben családjával Argentínába emigrált. Juan Martini El agua en los pulmones [A víz a tüdőben] és a Juan Carlos Martelli Los tigres de la memoria [Az emlékezet tigrisei] című regénye. Roberto Arlt és Leonardo Castellani. műfajilag valahol a novella és fiktív esszé között félúton elhelyezkedő szöveget tartalmaz. amikor is a műfaj kezd formát ölteni a Lafforgue által „klasszikus periódusnak” nevezett időszakban. Az első két csoport a klasszikusabb értelemben vett kriminek felel meg. hogy az utóbbiban a rejtély megfejtése mellett megjelenik a társadalmi kontextusnak a valósághoz jobban ragaszkodó ábrázolása is.3 Az Un revólver para Mack egy évvel később jelenik meg. amikor egyre inkább megfigyelhető az észak-amerikai krimi hatása. a Kanadában írt és Argentínában kiadott. 1974-ben pedig Un revólver para Mack című regényét.1 A kialakulás időszaka a harmincas évekre tehető. nyelvet és kultúrát. a jelentőségteljes En ninguna parte [Sehol] címet viselő regény. „A halál és az iránytű” (1942) és a Bioy-Borges szerzőpáros nevével jelzett „Seis problemas para don Isidro Parodi” [Hat feladvány don Isidro Parodinak]. mint Enrique Anderson Imbert. A negyvenes évek elejéről kiemelkednek Borges novellái: „Az elágazó ösvények kertje” (1941). Pablo Urbányi. ezúttal Kanadába. 3 María Elena Lorenzin ebből az időszakból még többek között a következő szerzőket és műveket emeli ki: A rendőrfőnök (1973) Julio César Galterótól. egy Buenos Aires-től délre fekvő faluban telepedtek le. ami valóságos bestseller lett. solitario y final [Szomorú. és Longchamps-ben. a második kettő pedig az úgynevezett hard boiled novelt imitáló regényeket jelentené. amit Lafforge már az új argentin krimihez sorol: Osvaldo Soriano Triste. vagy az Éjszakák hold és nap nélkül (1975) Rubén Tizzianitól. amibe képtelen volt beilleszkedni. Innentől kezdve beszélhetünk az „átmenet időszakáról”. 2 Többek között olyan szerzők műveivel. 1992-ben jelent meg az Un revólver para Mack francia. egészen 1969-es tetőzéséig. Juan Carlos Martini A gyilkosok a szőkéket szeretik (1974) című könyve. Manuel Puig The Buenos Aires affair [A Buenos Aires-ügy]. semmiből sem sokat] című könyvét. elhagyott és vége]. Ebben az első Kanadában írt regényben feltűnt egy sor új elidegenítő elem. Így történt. 922).

Ezeken a művein kívül Urbányi más országokban is publikál novellákat. és az olvasás során ugyanez a kérdés fogalmazódik meg újra meg újra az olvasóban is. kritikákat. Eutópia udvarában]. mint Švejk. 5 „– Mondja. Švejk. ezúttal Kanadában. amit Urbányi Argentínában írt. maga tényleg ilyen hatökör? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem – felelte ünnepélyesen Švejk –. Alfonso a kérdést. ami folyton elárulja őt. akit nem kéne. hogy a Un revólver para Mack esetében különösen feltűnő az emigráns irodalomra jellemző demitizáló eljárás. „Te tényleg ennyire hülye vagy?” (187)4 szegezi neki barátja. elárulva a foglalkozását. Rodolfo A. amit a következő évben Silver címen adtak ki. Az elbeszélés során több alkalommal szóba kerül ennek az egyáltalán nem tipikus detektívnek a balgasága. A Kanadában írt regényeiben előtűnnek bizonyos vonások. tényleg!” (HAŠEK. például beállít olyan helyekre. egy roppant ostoba detektív. 1997-ben Kanadában megjelenik a Naplemente szimptóma című regénye. akárcsak Jaroslav Hašek híres regényhőse esetében. Két évvel később jelent meg 2058. majd 2004-ben Una epopeya de nuestros tiempo [Egy modern eposz] című regénye. Dobos Éva fordításában. Spanyolországban és Németországban. például az Egyesült Államokban. 1993-ban az argentin Planeta-díj döntőjébe jutott Ser o no Ser [Lenni vagy nem lenni] című regényével. és legfőbb ismertetőjegye egy régi. amihez a szerző az 1992-es változatban hozzáadott egy epilógust. kit üldözött és kinek dolgozott” (BORELLO). amit aztán lépten-nyomon elhagy. cikkeket. hiszen olyan szerzőről van szó. aki nem dohányzik. csoportok és intézmények képmutatását támadja. amiket részben megmagyaráz az idegenségérzése. pofonokat kap és soha nem jön rá. Első verzió: mítoszrombolás egy beilleszkedett idegen regényében Az Un revólver para Mack az utolsó könyv. csavargó. kényszerű kanadai emigrációja előtt. Főszereplője Mack. Mack mindig aggodalmasan ügyel. aki a műfaj tévedhetetlen detektívjével szemben szinte mindig téved. a derék katona. hogy szexuális vágyai vezessék. furcsa pisztoly. Ráadásul alapvető hibákat követ el. ami megjelenik más íróknál is. hogy rajta legyen a kalapja. erőszakos rendőr. 5. E kötetben folytatódik az előző két műben elkezdődött kritikus hangvétel. aki majdnem olyan ostoba. Legutóbbi könyve a 2006-ban kiadott Isten állatkertje (Ipolyság). A regény 64 fejezetből áll. lépre megy. A magyar szöveg a fordító munkája. az életével játszik.szatirikus novelláját A hagyaték címen. Ugyanebben az évben jelenik meg Nacer de nuevo [Újra megszületni] címmel egy újabb novelláskötete. aki – ráadásul! – egész életében argentinnak vallotta magát. vagy félbehagyja a munkáját és újra meg újra hagyja. Borello leírása szerint „egy BuenosAires-i szentimentális. ahol nyomoz. amivel az író a jelenkor fejlett társadalmait alkotó egyének.5 A zárójelben megadott oldalszámok az Un revólver para Mack 1974-es kiadására vonatkoznak. 202) 4 65 . akik olyan országba emigráltak. Ez az oka annak. amelybe csak nehézségek árán tudnak teljesen beilleszkedni. Jelenleg Ottawában él. en la Corte de Eutopía [2058. megöli.

hogy például az a hobbija. meghízhat és lefogyhat. – Egy Scotch-t. ami az elején zavarosnak. ez a tökéletlen Philip Marlowe is megváltoztatja a nevét. vagy kérdezzen és aztán üssön. valótlannak tűnik. természetesen. Mack olyan detektív. „hiszékeny. Furcsa szereplő. leborotválhatta vagy álbajuszt ragaszthatott.” (25) Mack nem veszi észre. aki „átlagos testalkatú. nevetséges öltözék és egy sor olyan abszurd kiegészítő. Mack.Mack Hopkins. hogy Macknek nincs kapcsolata a valósággal. bizonytalannak.” (27) A feltételezett olvasók aktív részvételét célzó egyik legfontosabb szövegstratégia. akinek valódi neve Gerardo Romero. felhúzta a felső ajkát. hogy parókát tett fel. amiért nem a drámai feszültség viszi előre az elbeszélést. amikor elmagyarázzák neki. Akárcsak Don Quijote. vagy lehet. Nincsen semmiféle megoldandó rejtély. a humor és különböző vállfajai. valamint a valódi detektívek kézenfekvő pózai. az igazság Mack számára kissé homályos fogalom. védje egy befolyásos. Barna haja van. a szereplők sosem kapják meg az őket megillető elismerést. sem a való életben. kontrollálatlanul és erőszakosan viselkedik. de azt befesthette. Mack jelleme az egyik oka. mint például a folyamatos whiskyivás. ha úgy látja jónak. de természetesen hordhat magasított cipőt. kimutatva két lapátszerű fogát. Ugyanakkor ellentmondásos karakter. aki az esetek többségében téved. üssön és aztán kérdezzen. de azt természetesen már levágathatta. sőt. ami Mack szerint elengedhetetlen ahhoz. hogy profinak látsszék.] régebben partizánbajusza volt. egy magándetektívnek túlságosan is feltűnő. ami Argentínában persze nem mindig lehetséges: „Végigfutattam a szemem a polcon lévő üvegeken. az elmaradottság furcsa terméke. mellőzött. nyilvánvaló. A pultos előrehajolt. mert képes hidegvérrel megölni akárkit. de aztán a krimiirodalom hatására magándetektívnek állt. mint az övé. s erre még akkor sem jön rá. e sajátos krimi Don Quijote-i antihőse. sem a regényekben. – Egy miiit? A pultoslány hangosan felnevetett. régebben rendőr volt. mert az olvasó előbb jön rá az igazságra. A megbízással együtt Mack csak azt az információt kapja meg. ellenfeleit rettegésben tartó és lemészároló droghálózat érdekeit.. hogy valójában arra kérik. így például a főnökét. hogy galambokat etet a Plaza de Mayón. melyek zsarolásra használhatók. hogyan cselekedjen: „Igyekezzen meglepetésszerűen felbukkanni. Nagyon rossz emberekkel fog találkozni. csak Mack szemszögéből az. A krimi struktúráját követve a detektívregény műfaján kívül 66 .” (134-135) Az. aki az igazság nevében képes főbelőni akárkit” (JR). ami a regény mindkét verziójában jelen van.” (LORENZIN. miután arra a következtetésre jut. megnöveszthette.. bár. de sose felejtsen el ütni. vagy párnából pocakot csinálhat magának [. találjon meg néhány kompromittáló fotót. mint a regény önhitt főszereplő-mesélője: „A történet. tulajdonképpen ahogy maga jobbnak látja. akárcsak az idealizmusa. ami odáig viszi. hogy egy Storch nevű drogost kell üldöznie. Ehhez a névváltoztatáshoz még hozzájön a már említett anakronisztikus pisztoly. 156) E feszültségnélküli helyzet kiindulópontja az. akit apjának tekint (250). hogy Macket felfogadják. Felidegesített. hogy olyan latinos névvel. a nyakát is előrenyújtotta. közülük is kiemelkedik a paródia.

Mosqueira erről ezt mondja: „Már csak annak megfejtése marad hátra. ami nem csoda. hogy saját szellemi kapacitása is nagyban különbözik az általa utánzott detektívekétől. az élet apró örömeinek terét. hogy az általa oly nagyra tartott kliense irányítja azt a bűnszervezetet. amit csak ő befolyásolhat” (LORENZIN. a Forradalmárok éjszakája novelláihoz.” (MOSQUEIRA. a rendet képviseli. s ez mind a regény szerkezetében. kaotikus. szemfülesen elcsent igazgyöngy nyaklánc. ami valójában (ahogy Lorenzin írja) egy 1977ben publikált rövid elbeszélés. Un revólver para Mack (1974) és El cazador de ilusiones (1992-es verzió) A legfontosabb szerkezeti változtatás. hogy újraálmodja és újraalkossa azt a teret. El caso de cosas [A dolgok esete]. a műnek egyébként nyitott a vége. Jorge B. hasonlóan Urbányi előző műve. ami nagyon különbözik a hagyományos krimi helyszínétől. mert a történet itt befejeződik. társalgási hangnemben. onnan lépcső a hetedikig.” (15) Ezzel a valósággal kell szembenéznie a regény lobbanékony főhősének. bár erre a felfedezésre. mind a mű lehetséges olvasataiban jelentős változást jelent. s természetesen azt sem veszi észre. az az első változat (hipotextus) nyitott befejezésének eltüntetése egy epilógus beillesztével. […] A regény vége kétségkívül vitás kiindulási pont. mocskos és szégyenteljes zsarolás. ami lehetővé teszi számára. véres gyilkosság. hiszen a mesélő maga az oktalan főszereplő. 67 . 14) A mi célunk szempontjából (hogy kimutassuk a két verzió közötti szövegstratégiai változtatásokat) ez a nyitott befejezés az egyik legfontosabb összehasonlítási pont. ellentétben a detektívregényekkel. amin fel kell mennie mindenkinek. sok párbeszéddel és gördülékenyen. hogy a bűnbánó Mack elhatározza. ami a Un revólver para Mack 1992-es változatában (hipertextus) megjelenik. mi történik a prototipikus Gerardo Romeróval azután. aki egyáltalán nem hajlandó tudomást venni a regényekben leírt környezet és az őt magát körülvevő valóság közötti különbségekről. egy barát kegyetlen árulása vagy csalása. 6. Ennek alapját a cselekmény helyszínének változása szolgáltatja. ami ellen Mack harcolt. a Romerót. melyeknek a mai világban ki vagyunk téve. akinek valami gondja van: eltűnt apa vagy elrabolt fiú. hanem a mű szerkezetének szintjén is. Mack azt hiszi. vagyis azok a súlyos problémák. Így aztán a paródia nemcsak a főszereplő irracionális alakjában jelenik meg. Ebben „Romero viszszaemlékezik egyik kalandjára detektív korából. Urbányi nem mondja el a megfejtést. az a regényben fejletlen. 157). lifttel a hatodikra. aki egyes szám első személyben meséli el a történteket. Uralkodó technika a társadalmi környezetre utaló részletek halmozása. hiszen az 1992-es változat egészen máshogy ér véget. nem logikus következtetések által jut. Ez a tett kettős gyilkosság: egy lehetetlen álom (Mack) és egy elfogadhatatlan valóság halála.maga a társadalom is a paródia célpontjába kerül. hanem véletlenül. és ő jön rá utoljára. megöli főnökét és az új élet lehetőségének reményében újra felveszi eredeti nevét. Ami lehetséges és valószerű lenne Észak-Amerikában. A lépcső. mert az elbeszélés azzal fejeződik be. korrupt és politikailag instabil országként ábrázolt Argentínában nem az: „Avenida de Mayo. tömör és lényegre törő nyelvezettel. hogy felvállalja a saját identitását. A regény cselekménye elsőre kissé bonyolultnak tűnhet az olvasó számára.

146) Úgy tűnik. ennek az országnak. ahol bármi megtörténhet. Emlékszem. ahol az. ahol az élet és az események szédítő ütemben peregnek. a jog szerinti gazdagok. elfáradtam. Elkanyarodok és a járdaszegély közelében hajtok tovább a Libertador sugárúton” (9). kevés ember. Mielőtt elmennék Bariloche-ból. pára és forróság. Figyelemre méltó a „diskurzus modernizációja” is. aki ma ellenséged. A főhős első változatbeli pragmatizmusa: „Bármi megtörténhet. melyek egyrészt komplexebbé teszik a regény főszereplőjét. olvastam róla a prospektusokban. hogy aktualizálni tudják az olvasottakat. kevés autó. melléknevekkel. akik becsületesek. Talán vannak a regényben egy kanadai számára érthetetlen szociokulturális tartalmak. a kanadai olvasóknak viszont nem. Belépünk. a második változatban megváltozik. Walt Disney egyszer erre sétált. Egy kis Disneylandbe illő házacska. hogy megértsük egy ilyen mondat jelentését: „az élet és az események szédítő ütemben peregnek. melyek az argentin olvasók számára egyértelműek. amellyel megjelenik a fogyasztói társadalom – Urbányi Kanadában írt műveire jellemző – kritikája. és az itteni mirtuszerdő ihletésére csinált rajzfilmet a Bambiból. egy nyomozás során pedig még többet. ebben az országban bármi megtörténhet.A másik különbség a hipotextus és a hipertextus között az. milyen emberek laknak a szóban forgó sugárúton –. Elkanyarodok és a járdaszegély közelében hajtok tovább a Libertador sugárúton. 62) Ami az elbeszélést illeti. de nem kell argentinnak lenni ahhoz. másrészt részletesebben megmagyarázzák az indítékait is. a helyi zöld kőből és fából épített rendőrkapitányság.” (URBÁNYI 1992. Először az országnak tulajdonítottam ezt.” (URBÁNYI 1992. hanem kibővülnek kommentárokkal. Walt Disney nyomában járva meg kéne néznem az erdőt. hogy a magyarázatok nem korlátozódnak csupán a legszükségesebbre – ami ebben az esetben az lenne. Ez a különbség a regény legelejétől kezdve jelen van. Az igazi gazdagok.” (84) mondatai például a következő bekezdéssé bővülnek az 1992-es változatban: „Átvágunk a téren. abban. Semmi sem kiszámítható” (197). hangsúlyozva filozofikus-utópista oldalát. a részletesebb leírásokkal együtt a második változatban megjelennek a belső monológok is. és általában a regény első verziójához képest kevésbé nyers nyelvezettel. mint egy megvívott nagy csata után. addig az 1992-es változatban a következő bővítést találjuk: „Nincs nagy mozgás ezen a nyári délutánon.” (URBÁNYI 1992. Mack elgondolkodóbb és filozofikusabb színben tűnik fel: „Hirtelen. mert míg az 1974-es változat így kezdődik: „Nincs nagy mozgás ezen a nyári délutánon. rengeteg lehetőséget és meglepetést tartogatva. 2) Látható. hogy a második verzióban – amit spanyolul valószínűleg El cazador de ilusiones [Az illúziók vadásza] címen adnak majd ki – meg kell magyarázni olyan kérdéseket. mintha a második változat mesélője kételkedne az olvasók szellemi képességeiben. pára és forróság. kevés autó. kevés ember. Belépünk. végtelenül fáradtnak éreztem magam. az újgazdagok főutcáján. elérhetetlenül messze vannak.” 68 . holnapra barátod lehet és fordítva. Az eredeti változat száraz „Átvágunk a téren. az élet és az események szédítő ütemben peregnek.

az egy adott távoli korszak (1974) és hely (Argentína) társadalmi valóságának némiképp historizáló bemutatásává válik. ahogy arra már rámutattunk). A két verzióban különbözőképpen jelenik meg az intertextualitás is. és ezzel együtt enyhül a kritika éle is. 173) Ugyanakkor a szereplő szexualitás szempontjából sokat finomodik: az első verzióban sokkal kendőzetlenebb. ábrándozó. hogy a főszereplőt és a cselekményt az eredeti mű olvasóitól különböző befogadókhoz közelítse. de Mack a második változatban jelentősen megváltozik. válaszolom és fogom válaszolni: hiszek és optimista vagyok. mindennapi jólétre irányulnak. mintha fejlődött volna. A fejlődésnek megfelelően a Mack által kergetett utópiák már egyértelműen a legfejlettebb társadalmak lakóira jellemző mikroutópiák. Ezek a tényezők. A Don Quijotével való összehasonlítás például nem jelenik meg explicit módon az eredetiben. melyek a személyes. Például az Újra megszületni két közvetlen idézetben is megjelenik a hipertextusban (URBÁNYI 1992.A második verzió főszereplője más. egy elmozdulás a „másik” nézőpontja felé. ami a két változat megírása között eltelt. de a jóléti társadalmak művelt rétegére jellemző vonásokkal és gondolkodásmóddal.6 Ezeket a változásokat határozottan áthatja a szerzőnek az szándéka. Ráadásul a Un revólver para Mack 1992-es verziójában a Seholból is találunk idézeteket. E miatt a távolság miatt kell megmagyarázni azt. mintha a tér. amit az első regény ad az argentin társadalomról. hogy egyetlen lövés eldördült volna. amikor hazafelé mentem. 8) Ezek a bizalomhiányról tanúskodó egyértelmű idézetek elszaporodnak majd Urbányi következő művében. esztelen.” (URBÁNYI 1992. nyilván a szerző által addigra alaposan megismert kanadai politikai korrektséghez igazodva (URBÁNYI 1992. 89). Ez volt a szép az egészben. mert bár nem hamisítja meg azt a képet. volt látványosság. 84). ambivalens és anakronisztikus figurát eredményeznek. aki jobban rászorul az emberi melegségre. sőt: hülye – néhány azok közül a szavak közül. láttam sok katonácskát. a Kanadában írt a Seholban. Mindenütt béke. mintha az író elvesztette volna a majdani kanadai olvasók kulturális ismereteibe vetett bizalmát. olyan.” (URBÁNYI 1992. álmodozó. akárcsak a szerző. hogy közelebb vigyék a főszereplőt a leendő olvasókhoz.és időbeli távolság nagyobb megértést engedne meg az elbeszélőnek. A második változatban több a direkt intertextuális utalás. amiket mondtak rám. melyek abból a szándékból fakadnak. 6 69 . hogy a társadalmi igazságtalanságok megoldhatatlanok és elválaszthatatlanul hozzátartoznak az emberi civilizációhoz. De én emelt fővel válaszoltam. a másodikban viszont igen: „Quijote. mintha hatott volna rá az a csaknem húsz év. amivel együtt jár egy perspektívaváltás. ugyanakkor esetlenebb is. melyek az Urbányi-életművön belül aktualizálják a regényt. Ami először egy „nevetni magunkon” volt (bár némi távolságtartással. Abbéli meggyőződésében. A második Mack megfontoltabb férfiként jelenik meg. 24. korának gyermeke. Mack kegyetlen közönnyel szemléli az Argentínában végbemenő politikai atrocitásokat: „Akárhogy is. Mack nézőpontot vált. néhány jelenet csaknem pornográf. mégis több megfontoltsággal szemléli ennek a társadalomnak az abszurditásait. jókedvnek éreztem magam. ami a szatíra alapját adja. vasfegyelmet és egy egész hadászati bemutatót anélkül.

histal. ami az őt megteremtő író számára – akárcsak Urbányi későbbi műveinek főszereplői számára – elérhetetlen. egy nyugágyban heverészve fogom nézni. már amennyire volt a regény elején. 12). mert azok legalább megvalósíthatók. teli zsebbel.] LAFFORGUE. Réz Ádám. amit (a Kanadában letelepedett „újraíró” nosztalgikus szemével nézve) a Pampák képe szimbolizál. 1997. 70 . Jorge: „Prólogo”. ahogy lemegy a nap a Pampák szélén. keserűen optimista árnyalatot erősít fel.umontreal. Juan Gabriel: „Ficciones y teorías en la traducción: Jorge Luis Borges”.R. Egy pikareszk regény hőséhez hasonlóan minden jó tulajdonságából kifordult. Ford. hogy a száműzetésből visszatérjen otthonába. feltételezett olvasói nem lennének képesek aktualizálni. Buenos Aires. Elérhető: http://www. itt nem teljesül. és lehetőséget kap. [Kézirat az író saját archívumából. amit a nyitott befejezés jelentene. J.” (URBÁNYI 1992. azt. Whiskyt kortyolgatva. a mesélő sajátos nézőpontjának köszönhetően megfordul. [Elektronikus dokumentum. Európa.Az Un revólver para Mack második verziója ugyanúgy kettős olvasatú regény. 9-22.] GARGATAGLI. Don Quijotével ellentétben Romerónak nem kell meghalnia. hogy vissza szeretne térni a falujába: „vissza fogok menni a falumba.ca/pdfs/Ficciones%20y%20teor%C3%ADas%20 en%20la%20traducci%C3%B3n. ami Ricardo Piglia szerint a műfaj egyik legfontosabb jellemzője (PIGLIA 1999. Egy derék katona a világháborúban. In uő: Cuentos policiales Argentinos. Ez az otthon egy elképzelt világ. 1982.: „Un detective del subdesarrollo”. Alfaguara. Ami a krimit illeti. de boldogan. Ebből mély pesszimizmusára következtethetünk: talán a regény új. Rácz Erzsébet fordítása Hivatkozások: BORELLO. Rodolfo: „Un revólver para Mack”. az ok-okozati összefüggés.pdf] HAŠEK. 6) Az 1992-es verzióhoz hozzáadott epilógusban a főszereplő eléri a célját – pénz nélkül ugyan. Mack többször is kijelenti. két elbeszélt történettel: az egyik anekdotikus. Urbányi megszünteti a regény egyik legfontosabb helyén levő meghatározatlansági tényezőt. ami az első változatban csak mint az egyik lehetséges olvasat jelent meg: az ember csak az élet apró dolgai felé törekedhet. [Kézirat az író saját archívumából. miután visszaszerezte saját identitását. La Gaceta. mint az 1974-es változat. Ana – LÓPEZ GUIX. Livivs (León) 1 (1992): 57-67. hogy mélyebb következtetésekre jusson. Jaroslav: Švejk. de megvilágosodik. és egy nem tipikus detektív viszontagságait meséli el. értelmezni az eredeti tartalmakat. Mindazonáltal egy jelentős szerkezeti változás is van a regény második változatában: Mack erős vágya. a másikban pedig magának az olvasónak kell nyomoznia. Az Un revólver para Mack második verziójának lezárt befejezése kézenfogja az olvasót és egy olyan. vagyis jobban mondva. hogy megtalálja a helyét a világban. 2ª edición. Budapest.

URBÁNYI. Serie Escarlata.LORENZIN.literatura. –: Un revólver para Mack. La Opinión 1974.: „Pablo Urbányi crea un duro con facetas de humor e ira”. Pablo: Un revólver para Mack. Madrid. dec. Elérhető: http://www. 13-15.] 71 . PINCZÉS István: „Két Godot-ra várva”.htm. SKLODOWSKA.. Buenos Aires. 14. 1999.) Las Fieras. 1991.] –: (szerk. 37-47.. Az író saját archívumából. Pliegos. Elzbieta: La parodia en la nueva novela hispanoamericana (1960-1985). 4. Buenos Aires. ]Elektronikus dokumentum. [kézirat az író saját archívumából] –: „Tragicómico intento por desmitificar la novela policial”. 1974. Ricardo: „¿Existe la novela argentina? Borges y Gombrowicz”. MOSQUEIRA. Alfaguara.. 17. Espacios de Crítica y Producción 1987/6. 1992. [Interjú Pablo Urbányival. 2007. La Opinión 1975/10. María Elena: El humor como resolución de lo imposible en la obra de Pablo Urbányi. Corregidor. PIGLIA. Színház 2008/4. Jorge B. Amszterdam/Philadelphia.. John Benjamins Publishing Company.org/wg/wgpigl.

A szinekdoché arra utal. Tolmácsként. funkciója elméletileg csupán annyi.1 tanácsadóként. és mikor van vége. FRANCO. akiket megfertőzött a külföldöt majmoló divat. 1 72 . két kultúra. tág jelentéshatárokkal rendelkező szimbólum. egy indián asszony: Malintzin azaz Malinalli. hogy időd nem mérhető.” (ESQUIVEL. mert minden időben. a hazaárulás paradigmájává válik. az istenség pedig kővé. és e szavakból lesz az út. miképp a 19. Malinche az idők során – ám legfőképpen az utóbbi két évszázadban – számos szépirodalmi művet és tanulmányt ihletett meg. században is. aki két valóság. nem tudhatod. a Malinche is. mely mindig az adott történelmi pillanat által kijelölt szerepet ölti magára. a tolmács: az értelmezett értelmező LANTOS ADRIÁNA „Malinalli. avagy ismertebb mesztic neve szerint Malinche. akik szerinte valójában Malinche „gyermekei”. A te szavaid nevezik meg a sosem látottat. néha pedig. két nyelv között hidat épített. nevet adsz neki. ami az idők végezetéig vezet. elvégre alakja szimbólummá lett. amit megérsz. A korabeli spanyol nyelvben a „lengua” („nyelv” mint testrész) szót a tolmács szinonimájaként alkalmazták. PHILLIPS. Octavio Paz a Laberinto de la soledad (A magányosság útvesztője) című esszékötetében határozza meg a malinchismo fogalmát: e becsmérlő jelzővel illeti mindazokat. elvégre Octavio Paz szerint a megerőszakolt asszony ölében született meg a „mesztic faj” (PAZ.Malinche. s ezáltal végső soron Mexikó mitikus ősanyjává vált. amely a hódítástól kezdődően napjainkig a mexikói kollektív tudat mélyében gyökerezik (vö. a kukorica azt mondja neked. megerőszakolt majd később elhagyott anyaként különböző identitásokat hordoz. hogy a tolmács nem egy önálló személy. mint aki előnyben részesíti az „idegent” a „sajáttal” szemben. Lehetetlen előítéletek nélkül közelíteni hozzá. Malinche személye Hernán Cortés – az Azték birodalom meghódítójának – alakjával kapcsolódott össze. Jelen tanulmányban a tolmács Malinalli alakjának ezen új értelmezését kísérlem meg a sokszor igen eltérő megközelítésű történelmi-irodalmi értékelések tükrében megvizsgálni. ennek megfelelően mára hatalmas pszichés terhet hordoz. 224). RINCÓN). hogy Mexikó tárja ki magát a külföld felé. s alakja még ma is „él”. LEAL. CYPESS. meddig terjed. néha hősnőként a magaslatokba emelik. s a te nyelved által válik majd láthatatlanná a kő. „Malinche” mint fogalom egy folyton változó. szeretőként. 30) Az Újvilág meghódításában főszerepet játszó alakok közül kiemelkedik egy mítikus figura. hanem mindössze gazdájának vagy megbízójának a „kommunikációs eszköze”. és személyében a kommunikáció kulcsfontosságú láncszemévé vált. új értelmet találsz. akik arról álmodnak. folyamatos újraértékelések és átértelmezések tárgya: ennek példája Laura Esquivel legújabb regénye. kortalan vagy. azaz „nyelvként”. hogy megfogalmazza és közölje mások gondolatait.

Cortés mondanivalóját először Jerónimo de Aguilarhoz intézte. 2 73 . CUESTA). Ehelyett saját életkörülményeinek világához tartozó hiedelmekből. akinek neve fennmaradt az utókor számára. Emellett képes volt felismerni azt is.De mégis. mi a valódi oka annak. mert a világról alkotott képük teljes mértékben a jelek értelmezésén alapult. hogy az ő feladata nem pusztán annyi volt. hogy a saját céljai érdekében kihasználta az indiánok hiedelmeit. és képes volt arra. Egy történelmi egybeesés folytán keverték tehát össze Cortést egy istenséggel. hogy Cortés és emberei változást hoznak majd a Moctezuma zsarnoksága alatt sínylődő népek életébe. akik a hódító szemszögéből látták és írták le alakját. A legenda úgy szólt. akik hozzá hasonló funkciót töltöttek be? Talán az. Cortés ebbe az értelmezői kontextusba lépett be. A hódítás korától napjainkig számtalan szerző alkotta újra Malinalli alakját írásaiban. drámák vagy novellák. Az azonban bizonyos. Gyors sikerének titka az volt. és tárgyát az ebből a horizontból nyíló perspektívák mentén szemléli (OLMOS. hogy Malinalli számára nem volt más lehetőség. Amint az közismert. ahol réges régen eltűnt: a tengerből. gyakorlatokból. Másfelől nem szabad megfeledkeznünk arról a rengeteg asszonyról sem. az azték vallási kalendárium szerint a spanyolok megérkezése egybeesett Quetzalcóatl isten visszatérésével. elbeszélések. noha bizonyosan nem ő volt az egyetlen. Ám mindezeket az értelmezéseket olyan történetírók adták. aki spanyol szerzetesként nyolc évet élt a maják között. mint pusztán idiomatikus tolmácsolás: a dolgok fogalmiságát kellett lefordítania. legyenek azok életrajzok. 35). mint valamiféle – ideális esetben – semleges megfigyelő. Elég. 17. hogy Malinalli volt az egyetlen bennszülött tolmács. hogy a tolmács-lét hatalommal jár. Kérdés. akiket a hódítóknak ajándékoztak. Malinalli esetében is így történhetett. melynek meghódítása felettébb nehéz vagy éppen lehetetlen lett volna tolmácsok és informátorok közreműködése nélkül (vö. aki viszont náhuatl nyelven beszélt a mexikákhoz (aztékokhoz) (DRÖSCHER. melyet az egykor Cortés oldalán harcoló katona már idős korában. ha az Inka birodalmat vesszük. hogy ő maga az istenség. aki képes közvetlenül hozzáférni az „adott”-hoz. esszék. vagy mert elhitték azt. szakállas isten egyszer visszatér. hogy az üzenetet úgy közvetítse az aztékok felé. és akik Malinallihoz hasonló sorsra jutottak. A két fél közötti kommunikációban betöltött szerepe több volt tehát. méghozzá onnan. s – Todorov szerint – azért lehetett az eseménynek az indiánokra nézve ilyen bénító hatása. hogy ez a nő ekkora fontosságra tudott szert tenni. McCarthy szerint a tolmács a tárgyához nem mint tabula rasához közelít. Utána Aguilar lefordította mindezt Malinallinak a maják nyelvére. az indiánok pedig követték utasításait. vagy mert bíztak benne. és jól ismerte nyelvüket. versek. hogy az indiánok hiedelmeit saját céljaira használja fel. emlékei alapján Kezdetben a fordítás és a közvetítés három lépésből állt. hogy mi különbözteti meg mégis Malinchét mindazoktól. Az első ilyen beszámoló Bernal Díaz del Castillo Historia verdadera de la conquista de la Nueva Española (Új-Spanyolország meghódításának igaz története) című művében maradt ránk. WURM. hogy Cortés szavait náhuatl nyelven elismételje. fogalmakból és normákból képzett elváráshorizontot hordoz magában. hogy a világos bőrű.2 hanem az is. hogy azt ők a saját kulturális kontextusukon belül értelmezni tudják. s hogy a mexikóiság paradigmájának legjellegzetesebb kifejezőjévé válhatott? Egyfelől látnunk kell. 82). mint hogy Cortés céljait szolgálja. hiszen a tolmács befolyásolhatja az üzenet befogadását – aminek következtében Malinalli kulcsszerephez jutott a hódítás folyamatában.

Ebben a mindentudó narrátor által elmondott elbeszélésében a bennszülött tolmács és a spanyol konkvisztádor történetét összeszövi az elkerülhetetlen sorsszerűség. amely által közvetlen kapcsolatba került Quetzalcóatllal: amikor a felfedező Hispaniola szigetén tartózkodott. Csak a XVIII. amelyet delíriumában azzal vádolt. és arra vár. Az újraértelmezés legutóbbi példája Laura Esquivel 2007-ben kiadott regénye. melyek ugyanúgy intertextuális hatással bírhattak Malinalli karakterének kidolgozására (WURM. Úgy tűnik. 74 . és kiemelik a közte és a konkvisztádor közötti szövődőtt szerelmi szálat is. képes volt olyan személyiségjegyeit újrafelfedezni és feltárni. akinek a neve összefonódott a modern Mexikó történelmével. melyek segítségével saját nézőpontjából rekonstruálta annak a hús-vér nőnek az emberi arcát. amelyben arra tett kísérletet. hogy egy repülő kígyót látott álmában. Átvizsgálva a róla fennmaradt történelmi ismereteinket. A gyarmati időszak alatt. 36). és előjelek sora vetíti előre a baljós végkifejletet. További egyezések figyelhetők meg egyéb hercegnők és nemes hölgyek történetével is. aminek következtében a hódítás hősei nemzeti témává válnak. akit anyja megtagadott és magára hagyott. aki Malinalli „védőszentje” születése óta: amikor anyja világra hozta. mely visszhangra talál a XIX. köztük szépírók és esszéisták foglalkoztak vele. a spanyolok és kreolok – a már Amerikában született spanyolok – által írt művekben Malinche jórészt mint mellékszereplő jelenik meg Cortés oldalán. amely lerombolja a mítoszokat e nőalakkal kapcsolatban. hogy a kislány köldökzsinórjával a fogai között született meg. miközben Cortés alakjának fénye megkopik. a régieket pedig újraértelmezik. zuhogott az eső és fújt a szél. hogy egy egész nemzet – és a tagjai közül különösen egyvalaki – az álomban látott istenség visszatértét vágyja. és ezek a természeti tünemények az istenség jelenlétére utaltak. amint szétáradt a méreg testében. Számos értelmiségi. Ekkor még nem sejtette. irodalmi mintaként pedig korának közkedvelt lovagregényeit vette alapul. hogy olyan fikciót alkosson. Így tollából Malinalli avagy Malinche alakjának újabb változata.3 Az általa megalkotott alak jellemvonásainak sokszínűsége jelentősen befolyásolta a Malinche életét feldolgozó későbbi írásokat (WURM. Új mítoszok születnek. de Malinche alakjának újraértelmezése és újraértékelése a mai napig kihívásnak számít. mintha egy kígyó fogta volna össze a száját. lázas önkívület lett úrrá rajta. Az ezt követő időszakban az új latin-amerikai nemzetállamok újrafogalmazzák múltjukat és történelmüket. aki a józan eszére hallgatott és a körülményekhez igazodva cselekedett. hogy megváltoztassa a dolgok sorsát és rendjét. századtól kezd kibontakozni egy sajátosan mexikói változat. A bennszülött tolmács alakja innen kiindulva változik a századok során. Mindezt megerősítette az a körülmény is. hogy kettejük sorsát Quetzalcóatl isten kapcsolta össze. és a balesetet követően.állított össze. 40). vagy „újrafordítása” született meg. Ebből csak azután épült fel. akik között Cuauhtémoc. egy alkalommal megharapta őt egy skorpió. Ugyanígy Cortés is átment egy beavatási rítuson. s ezzel együtt újraértékelik az olyan nemzeti hősök szerepét is. és Malinche hazaárulóvá lesz. hogy megharapta (és ennek nyála. 3 Néhány történész felhívja a figyelmet a Bernal Díaz művében fellelhető nem szándékolt párhuzamra Malinalli és Amadís de Gaula története között. azaz lényege így keveredhetett össze Cortés vérével). az utolsó tlatoani (azték uralkodó) válik a legfontosabbá. mivel Malinalli is egy olyan hercegi ivadék volt. mégis hősként értékelik alakját. századi függetlenségi háborúban.

és abban. hogy pontosan és rendezetten tudjon beszélni. mert szükségtelennek tartotta őket. vagy éppen a vízben. Az idegeneknek szakálla volt és fehér bőre. a könnyekben. Másrészt vak nagyanyja – aki számára nem csak a szeretet és a bölcsesség kiapadhatatlan forrása – adja majd meg neki a kezdeti tudást.Malinalli életében Quetzalcóatl. melyet a néphit Quetzalcóatl istenséggel azonosított. hogy az ő istenük is egyfajta „folyékony” isten. aki ugyanúgy. amikor ezeket mondta: „Szavad tűz lesz. Ez a kegyetlen cselekedet kulcsfontosságú lesz későbbi sorsa szempontjából: évekkel később a kereskedők sok más rabszolganővel és mindenféle értéktárgyakkal együtt a tenger felől. amelynek jelentése „a tenger felől jövő”. mint Quetzalcóatl. aki a kis Malinallit a nagyanya halála után eladta azoknak a kereskedőknek. amikor éjjelente a mennybolton szemléli az Esthajnalcsillagot. hogy „a keresztények Isten vérét isszák minden áldozás során”. hogy a felfedező és a rabszolga között irracionális erejű spirituális kapcsolat alakult ki. a szél hátán érkezett jövevényeknek. Így a maga szinkretista módján nyitott a kereszténység eszméi felé. Szavadnak szeme lesz. hogy vállalkozása sikerrel jár. a spanyoloknak ajándékozták. hogyan hazudhat úgy. amit saját kultúrájáról tudnia kellett. hogy sorsa véglegesen összefonódott „a tenger hátán érkezőkkel”. érzi majd. Szavad benne lesz a vízben. amikor még nem kellett emberáldozatokkal kedveskedni az isteneknek. akik között megtanulta a maja indiánok által beszélt egyik nyelvet. mivel eljövetelének időpontja megfelelt az istenség visszatértét jelző jóslatoknak. nagyanyját pedig még mielőtt a serdülő korba lépett volna. hiszen maga is olyan anyára vágyott. akinek a kegyelmébe helyezte magát annak reményében. aki maga Hernán Cortés személyében jelent meg. hosszú beszélgetések során beavatja mindabba. Cortés is hívő ember volt. Epedve várt otthonosság érzete tölti el. mivel az istenség neve a letűnt dicsőséges korral kapcsolódott össze. a Szűzanya nagy tisztelője. amikor új. mindenütt jelen van. Ezért lehetett számára magasztos pillanat a keresztség felvétele. mely rádöbben75 . Úgy tűnt. mint a spanyolok istene és vallása. az izzadságban. és néha bár az igazságot mondja ki. Szöges ellentéte volt anyja. Ez is annak a jele volt. és hallani fog. mert az örökkévalósággal kapcsolja össze az alakját. és két korán elvesztett szerettére emlékeztette: apját nem sokkal születése után vesztette el. 16-17). Malinalli másrészt mélységes vonzalmat és rokonszenvet érzett a Szűzanya és a karjaiban méltóságteljesen pihenő Kisjézus iránt. Quetzalcóatl küldöttei. Ők ketten jelölték ki Malinalli sorsát: apja születése pillanatában megjósolta a gyermek későbbi hivatását mint nyelv. Cortésszel beszélgetve egyszer megtudta. Malinalli mélyen hitt Quetzalcóatl visszatérésében. ami mindent megváltoztat. A vallásos felhevültség egy pillanatában tekintete találkozott Malinalliéval. hogy ez az esemény megváltoztatja majd az aztékok [mexikák] által leigázott népek életét. s ettől fogva úgy képzelte. Quetzalcóatl kultusza éppoly kevéssé követeli meg a vérontást. 54). amelyeket Malinalli gyűlölt. és nem hagyja el. amit megiszik. és látni fog. azaz tolmács. minek folytán „egy anyai szikra összekötötte őket a közös vágyban” (ESQUIVEL. hajuk színe pedig a kukoricára. de az előzőhöz hasonlóan hangzó nevet kapott: Marina. füle lesz. és tükre lesz a nyelvnek. a bölcsesség istene az egyetlen biztos pont. hazugságként fog hatni” (ESQUIVEL. egyúttal megajándékozza a nyelv és a kifejezés tudományával. hogy igaznak tűnjék. az élet forrására hasonlított. aki megvédi. A regény azt sugallja.

Mindezek ellenére lassacskán kételkedni kezd. mert szemükben a két alak összemosódik. és azt is. Ezért a rossz előjelek ellenére továbbra is hinni akart a hódítókban. hogy övé a felelősség: „Hamar megtanulta. hogy az. hogy élete újabb változást hozzon. és bízott abban. és új jelentések keletkeztek. Mindazonáltal egy rossz előjel. hogy szavait vágyai vezessék. hogy igazságot tegyen és véget vessen a kegyetlenkedésnek. Megijed attól. holott – ahogyan nahuátl nyelven mondják – az csak az istenek ürüléke. Nyelvi képességei miatt Cortés a nyelv. A jelek értelmezésében zavar keletkezett. hogy védelmezné a népét inkább csak még kiszolgáltatottabbá teszi. hogy Cortés és a spanyolok valóban Quetzalcóatl küldöttei-e. betegségeket terjesztenek. De átérzi hivatalának súlyos felelősségét is. vagy még inkább szavaiban összpontosul az az igazság. hogy képes-e a spanyolok szemszögéből nézni a dolgokat. Tudta. hogy sorsa visszavonhatatlanul egybefonódott Cortéséval. hogy a felfedező személyes szolgálatára pont őt választotta ki. hogy Cortés. hogy Cortés nem az az apafigura. Mégsem volt más választása. akinek addig tartotta. amikor Cortésnak először vacsorát próbál főzni. azt követően. amit bizonyos gondolatok kifejezése jelent számára. mekkorát tévedett a jövevényekkel kapcsolatban. akkor őt azon nyomban megsemmisítenék. ám ezt nem tartja helyesnek. hogy mikor tolmácsol ő a helyzet mindenkori ura. és Cortés szavait oly módon visszaadni. Kezeiben. hogy megbecsülik. Úgy tűnik. így a föld. aminek nem tulajdonít kellő jelentőséget. a hatalmas és egész birodalmában rettegett tlatoani tehetetlenül áll a Quetzalcóatl eljövetelét beharan76 . Mindazonáltal időnként hagyja. mert ahelyett. Ám mélységesen megbán mindent Cortés katonáinak kegyetlen mészárlását látva. és felfedezte. Egyszerre érzett vonzalmat és bizalmatlanságot a férfi iránt. hogy a szó könnyen fegyverré válhat. és adja értésére. 80). amelyek minden évben a visszatértükkel arra emlékeztették. azokat a kis teremtményeket. hogy a nép valódi kincseit. hiszen büdösek. Amikor meglát néhány vérfoltos szárnyú pillangót. egymástól gyökeresen különböző világot. végül megérti. és elbizonytalanodik abban. hogy kettejük egyesülése véget vet a tűz életet adó és védelmező szerepének. és arra is képtelenek. figyelmezteti a kettejük kapcsolatának végzetszerűségére: Malinalli nem képes tüzet gyújtani. minthogy tovább végezze feladatát: ha felébredne az aztékokban a gyanú. képes lesz tisztességes megoldást találni a helyzetre. ami révén Malinalli életében először úgy érezheti. azaz a fordító tisztségét szánja neki. hatalomra tesz szert. aki az információkat és a jelentéseket kezeli. és azt a nehézséget. amely egyesíti a két. és csakis az arany megszerzése érdekli őket. hogy Cortés nem azonos Quetzalcóatllal. hogy az aztékok felfogják és megértsék azokat. Mindezt sikerül olyan jól elérnie. és egy csoporthoz tartozik. így fejezi ki dühét. Az élet forrása. Moctezuma. Megérti. és hogy a spanyolok nem istenek. teljes lényével az istenek szolgálata. még inkább kiábrándulttá válik. hogy az indiánok egy idő után Malinche névvel illetik magát Cortést is. melynek látványa nemcsak őt. a gazdagon hímzett textíliákat vagy a művészi tolldíszeket értékeljék. Quetzalcóatl isten. a termények és a táplálék nem érdekli őket. hogy Quetzalcóatl is el fog jönni. Tenochtitlánba érnek. hogy élete attól függ. A legjobb fegyverré” (ESQUIVEL. ezért igyekszik a lehető legjobban megfelelni feladatának. Minden idegszálával ellenkezik azellen.tette Malinallit arra. Amikor a fővárosba. és ezért a sors jeleként értelmezte. Így válik önmaga szinekdochéjává: a nyelv-szerep szellemi elköteleződés. hogy tőle tudomást szerzett a cholultecák spanyolok ellen tervezett cselszövéséről. aki a tűz elemével áll kapcsolatban. de a spanyolokat is lenyűgözi.

a fordító pedig a saját szűrőjén keresztül a saját jelenéből kiindulva válogatja össze a közvetítendő mondanivaló kifejezésére szolgáló szavakat.histal.gozó nyolc baljós előjelhez. hogy múltját és önmaga sötét oldalát. és a békét a Szűzanya tiszteletében találja meg. mely csak a jelenben találhatja meg valódi kifejezését. Carlos (szerk. 2001. Leonel-Antonio de la: „Intérpretes y traductores en el descubrimiento y conquista del nuevo mundo”. amint elveszti szerepét. hogy időben lássa tetteinek következményeit. de jelentésük más lesz – Malinalli meghal. Egy tolmács nemcsak visszaad.ca/espanol/documentos/interpretes_y_traductor es. [Elektronikus dokumentum. Tenochtitlán eleste és kifosztása lelkiismeretfurdalással tölti el Malinche lelkét. Austin. Laura Esquivel helyreállította annak a nőnek az esendő. De hogy mennyire hű és hiteles egy fordítás. annál inkább eltér a mondandó valós jelentésétől. amikor az indián asszony áldást kér gyermekeire és azok leszármazottaira. akitől fia született. A jelek.umontreal. hogy megismerjük valódi jelentését. melyet újra és újra ki kell ejtenünk a szánkon. amiket majd nekik kell megérteniük. és feleségül adja Juan Jaramillóhoz. és mégis kitartó emberi oldalát. 1991. 77 . In Dröscher. hogy szimbolikusan megbüntesse és elhallgattassa azt. Laura Esquivel könyvének befejezésében feloldozza Malinchét még a halála előtt. Tranvía. amelynek komoly szerepe volt az események irányításában: elhatározza. mégis képes volt szembenézni velük. csak akkor fordul ténylegesen a nyelve ellen. 13-40. DRÖSCHER. Malinche alakja még sok műben újjá fog születni. és elfogadni azokat. minél inkább a saját szavait és gondolatait közli. hogy átszúrja a nyelvét. Sandra Messinger: La Malinche in Mexican Literature. egyik kapitányához. ugyanazok maradnak. azt csak a jövőre vonatkozó hatásában mérhető le. sem a hódítók világához nem tartoznak. From History to Myth. akit ugyanakkor továbbra is Tonatzin istennővel azonosít. Berlin. akik már sem az indiánok.htm. Cortéshoz fűződő viszonyát képes legyen feldolgozni. mikor Cortés egy durva húzással minden kapcsolatot megszakít kettejük között. mert érzelmileg függ Cortéstől. Ezért meg akarja semmisíti azt az eszközt. hiszen nem gondolta. The University of Texas Press. CYPESS. Malinalli lelke megnyugvást keres. De végül nem képes ezt megtenni. hanem értelmez is. de újjászületik egy tág jelentésű szó örökkévalóságának.): La Malinche: Übersetzung. A jelen és a múlt mindig elválaszthatatlan egységben fonódik össze. Malinche az a két valóságot öszszekötő nyelv és szó. Barbara – Rincón. aki bár nem tudta elég jól értelmezni a jeleket ahhoz. Jánossy Gergely fordítása Hivatkozások: CUESTA. mert része a múltnak. és nem képes a hódítókkal szemben méltóképpen fellépni. hogy az események ilyen véget érnek. Az uralkodó halála. Elérhető: http://www. HISTAL 2004/1. Barbara: „Zur Aktualität der historischen Gestalt für die Lateinamerikaforschung”. Interkulturalität und Geschlecht.

): Women in Hispanic Literature. 2001. Madrid. México.): La Malinche. Ediciones Cátedra. Taurus. OLMOS. In Miller.): La Malinche. Taurus. Beth (szerk. Carmen: Doña Marina. 2007.): La Malinche. PAZ. México. GLANTZ.): Women in Hispanic Literature. 227-242. 2002. Ángel Prior: Nuevos métodos en ciencias humanas. 1983. Berkeley – Los Angeles – London. México. Carlos (szerk. Berlin. 2001. Modell und Fantasma”. Frankfurt am Main. Punto de Lectura. Berlin: Tranvía. Vervuert Verlag.): La Malinche: Übersetzung. Laura: Malinche. Interkulturalität und Geschlecht. Icons and Fallen Idols. Margo: „La Lengua en la mano”. Icons and Fallen Idols. 171-182. sus padres y sus hijos. Anthropos Editorial. In Margo Glantz (szerk. In Miller. sus padres y sus hijos. Bolívar: „Malintzin. Tranvía. 78 . Tzvetan: La Conquista de América. Luis: „Female Archetypes in Mexican Literature”. Interkulturalität und Geschlecht. Eine historische Figur und ihre Literarische Rezeption. la lengua”. 2007. México. 41-60. In Glantz. Carlos (szerk. RINCÓN. Rachel: „Marina/Malinche Masks and Shadows”. Margo (szerk. University of California Press. FRANCO. University of California Press. 91-113. Taurus.): La Malinche: Übersetzung.ECHEVARRÍA. LEAL. Berkeley – Los Angeles – London. In Dröscher. 2001. Siglo XXI Editores. Beth (szerk. 1996. –: „Doña Marina y el Capitán Malinche”. Jean: „La Malinche – Vom Geschenk zum Geschlechtervertrag”. Carlos: „Malinche – Intellektuelle. 2001. ESQUIVEL. 1987. La cuestión del otro. Octavio: El laberinto de la soledad: Madrid. In Margo Glantz (szerk. la Malinche. 2001. Barcelona. 115-133. 97-114. Barbara – Rincón. 1983. sus padres y sus hijos. In Dröscher. 93-123. PHILLIPS. WURM. TODOROV. Barbara – Rincón.

században keletkezett két jelentős átdolgozást. különösen a XX. Mindhárom írás „Cervantes Don Quijotéjének magyarországi fordítás. A Don Quijote közvetítő nyelvből készült magyar ifjúsági átdolgozásai. hogy egy szöveget adaptációnak bélyegzett-e az adott befogadó közeg. melyekkel kapcsolatban nem csak a „hű” jelző.és recepciótörténetében kísérlem meg elhelyezni. illetőleg csonkolt szövegek nem azonosak Cervantes művével. Győry saját. századi „apokrif” Don Quijotéket: Lukács Móric által 1848-ban készített legelső magyar nyelven megjelent ifjúsági kiadását. 67). melyek a fordítói hűség (ekvivalencia) és a forrásnyelvi szöveg elsőbbsége helyett más szempontokat igyekeznek érvényre juttatni. Bár nem kétséges. hogy az adaptált Don Quijotét szamárháton találjuk. RÁKOSI). században VÉGH DÁNIEL „Nem ritka. Az egyetlen teljes magyar fordítás – amit Győry Vilmos 1873-76 között spanyol eredetiből készített – kisebb-nagyobb változtatásokkal ma is kiadott szövege mellett ugyanis szép számú „apokrif” Don Quijote ismeretes magyar nyelven (vö. századi. mintsem elutasításuk a fordításról alkotott egyfajta statikus és történetietlen elmélet alapján” (EVEN-ZOHAR 2007a. Tanulmányomban a Don Quijote XIX. átírásai és A téma fontosabb kérdéseit vázoltam „Olvasható-e a Don Quijote magyarul?” c. az átdolgozások újszerű megvilágításban tetszhetnek föl.Apokrif magyar Don Quijoték a XIX. ugyanolyan átviteli/átvételi folyamatok (a forrásnyelvi megnyilatkozás dekomponálása és a célnyelv eszközeivel történő újrakomponálása) eredményeképpen jön létre. A fordításelmélet szempontjából véleményem szerint ez a megfelelőbb kezelése az ilyen jelenségeknek. Radnóti Miklós – és érintőleg Mándy – átdolgozását „Mint észrevétlenül az irodalom peremén” (Forrás 2009/5. mialatt Sancho Rocinantén utazik” – olvashatjuk Cervantes főművének átdolgozott változatairól Pablo Urbányi szatírájában (URBÁNYI. Mint Itamar Even Zohar. nem a spanyol szöveg alapján készült. valamint Horváth György szövegét mint a Győry Vilmos-féle teljes magyar fordítás előzményét. rövidített magyar nyelvű változatait a regény hazai fordítás. dolgozatomban elemzem.és fogadtatástörténete” címmel készülő PhD disszertációm része.and quasi-translations). századi magyar műfordítás-hagyomány közismerten szigorú normái felől. melyből szemlélve komolyan is érdemes e szövegeket közelebbről megvizsgálni. hogy e csonka. mégis fontos kiegészítői és mércéi lehetnek a Don Quijote látszólag egytényezős magyar fordítástörténetének. Ez utóbbiak pedig éppen az adaptációk kontextusában értelmezendők. de még a „fordítás” megállapítás is kétségeket vagy ellenérzést ébreszthet. 1 79 . 235). a Tel-avivi iskola teoretikusa írja: „a ›fordított művek‹ kategóriáját ki kell terjesztenünk a ›félig-meddig‹ fordításokra és az ›álfordításokra‹ is (semi. Elképzelhető azonban olyan kontextus. 31-45) c. Even-Zohar máshol hozzáteszi: annak ellenére. s a teljes magyar fordítás megítéléséhez segítségül hívni. mint a fordításként elfogadott szövegek (EVENZOHAR 2007b. Az átdolgozások fordításelméleti vizsgálata után a XIX. gyermekeknek szánt átdolgozását pedig mint 1873-76 között megjelent fordításának változatát vizsgálom meg. A XX. 216).1 Olyan újabb műfordításelméletek felől. tanulmányomban (VÉGH 2008). Radnóti és Mándy szövegeit külön dolgozatban tárgyalom.

ezek egy része talán elhagyható anélkül. tehát szükségképpen az eredetitől elszakadó fordítói megoldások tűnhetnek jelentősnek. Ha Bahtyin arra a következtetésre jut. míg az adaptációk esetében előtérbe furakszik és az átalakítás lényegét képezi” (ECO. Umberto Eco szerint – aki szintén a célkultúrához igazított fordításokat részesíti előnyben – a célnyelvi elemeket játékba hozó átültetések akkor mondhatók a szó szoros értelmében vett fordításnak. mivel a célkultúra irodalmának hagyományai és nyelvi lehetőségei felülírhatják az „eredeti” megnyilatkozásformákat. átírás. az eredeti kifejezést megőrző. hogy a fordításokat a célnyelvi irodalom hívja létre. Amennyiben az utóbbi csoportba sorolható fordításokat nem a forrásszöveggel. a célnyelvi referenciákat játékba hozó. átdolgozás és parafrázis különféle eseteit leválasztja a szoros értelemben vett fordításoktól.rövidített változatai közül ezért először azokat emelem majd ki. akár tudatos választás eredménye. ám célnyelvi referenciával nem bíró elemek pedig idegenség-érzetet eredményezhetnek. TOURY 1995. Toury azt állítja. epizódok. mint a korábbi szöveg. Természetesen a szó szoros értelmében vett fordításnak is sajátja az értelmezésben megnyilvánuló kritikai viszonyulás. 266). talán hozzátehetjük: csökkenthetők is. hanem a célnyelvi irodalom kifejezésrepertoárjával vetjük össze. Adaptáció. legyen az tapasztalatlanság. Bár kézenfekvőnek tűnhet. vagyis lazán kapcsolódó szakaszok. Gideon Toury – a Tel-avivi iskola másik teoretikusának – alapvetései alapján mérlegelhetjük a fordításokat (és köztük a „félig-meddig”-fordításokat) a célkultúra tényeiként is. ami vélhetőleg a fordítás fogadtatásától sem független. Mint Eco rámutat: „az adaptáció mindig kritikai pozíció elfogadásával [adoptáció] jár együtt. igyekszik nem megmutatkozni. mely később mint célnyelvi szöveget elfogadja vagy elutasítja azt. A beavatkozások egy része ugyanis az alapszöveg terjedelmének csökkentését célozza meg. melyeket a célnyelv fogad el irodalmi szövegekként (vö. amelyek megelőzték Győry fordítását. mint a kiinduló szövegek. amennyiben az új eszközökkel ugyanazt a hatást érik el. hogy a kalandok „mennyiségileg tetszés szerint növelhetők” (BAHTYIN. hiszen – így Eco – nem ugyanazt a hatást kívánják elérni. és visszafordíthatatlan módosításokat eszközöl. és nem visszafordíthatók azokba. TOURY 2007). a helyzet azonban árnyaltabb. s a Győry-szöveggel szemben támasztott elvárásokat meghatározták. Utóbbi esetben természetesen a forrásszöveg kifejezéskészletének radikális újraalkotása sem kizárható. hogy a mű hatása szempontjából oly fontos elemeket – a Don Quijote fordítástörténetében meglehetős gyakorisággal – a fordításokként számontartott változatok 80 . és nem kritikai viszonyulás következménye. hogy Cervantes szövege – mint a kalandregényeké általában – eleve többszörös bővítéssel [amplificatio] jött létre. Különbséget tesz azonban a forrásnyelv kultúrájában irodalminak elfogadott szövegek fordításai és olyan fordítások között. kitérések és közbeékelések sora duzzasztja fel az elbeszélést. […] Ám a fordítások esetében a kritkai attitűd szükségképpen implicit. Mármost tekintve. További érv lehet az átdolgozások és a fordítások közötti szakadék viszonylagossága mellett. E szövegek legfontosabb sajátossága az. továbbá amennyiben hasonló transzformációval megközelítőleg vissza-fordítható a fordítás az eredetibe. vagy akár öntudatlan. hogy – különösen az „apokrif” Don Quijoték és más regények ifjúsági változatai esetében – a célközönségre való tekintettel a mű hatását az átdolgozó döntően megváltoztatja. 436). hogy a regény arányai és hatása durván megváltozna. hogy esetükben a fordító-átdolgozó értelmezése nem azonos a szöveg eredeti szándékával.

Rövid elméleti áttekintésünket összefoglalva tehát azt mondhatjuk: az átdolgozásokat legalábbis a fordításnak tekintett változatok mellett érdemes számba venni. 269. s benne a magyar nyelvből – szerintük – addig hiányzó komikus alkotásmód lehetséges mintáját vélték felfedezni (vö. Jaroslava Kasparová és Pavel Stepánek a cseh recepcióban (KAŠPAROVÁ–ŠTĚPÁNEK. MANSAU). lap. Walter und H. BARDON. hiszen többek szerint a műfordítás csupán alakváltozata az intertextualis viszonyoknak (vö. amelyek megjelenésük idején megfeleltek a fordításokkal szemben támasztott követelményeknek (vö. Jones. ugyanott. hogy Karády maga dolgozta volna át a Pesten megjelent. 61-65) mutat rá az adott nyelven legelső Don Quijote-fordításként megjelent ifjúsági átdolgozások úttörő szerepére. Zum Schul. Kazinczyék közvetítő nyelvből kívánták volna magyarítani a regényt. Carlos Alvar a dán fordítástörténet esetében (ALVAR. vagy meg is kísérelték a regényt francia vagy spanyol nyelvből átültetni (vö. Rákosi Mariannával és Csuday Csabával ellentétben magam nem tartom valószínűnek. Bár mások is tervbe vették. számának 144. végül 1843-ban a Kisfaludy-társaságnak csak a Bőkezű szerető című elbeszélést sikerült megjelentetnie. Karády könyvét a címoldal tanúsága szerint ugyanis „nagyobb gyermekek számára kidolgozott munka után mulatságos olvasmányul fordította”. 44). KISS 1997. KISS). ALVAR). 2 81 . hogy Gérard Genette Palimpsestes című könyvében a rövidítéseket is a „másodfokú irodalom”. BIKFALVY). de valójában német kiadás volt. 1846. Magyar szöveg híján a XIX. A Cervantes-fordításokkal foglalkozó nemzetközi szakirodalmat áttekintve egyenesen arra következtethetünk: a spanyol kultúrával kevés kapcsolatot ápoló kis nyelvek esetében éppen a rövidített. Leipzig und Pesth. Ezek az átdolgozások voltaképpen fordításnak is tekinthetők. Jasna Stojanović pedig a szerb irodalomban (STOJANOVIĆ. amint erre abból is következtethetünk. lévén forrásuk általában valamelyik népszerű – bár sokáig számon sem tartott – francia rövidített kiadás volt (ezekről lásd MONER. Ami pedig a Don Quijote francia. megállapíthatjuk.2 Mégsem ezek a kötetek szolgáltak az első magyar nyelven megjelent Don Quijote (pontosabban Don Quichotte de la Manche) alapjául. CSUDAY). angol és német fordítástörténetét illeti.is el-elhagyják. VÉGH). évi 1039. azaz a legkülönfélébb szövegközi viszonyok körében tárgyalja. század első felében a közönség a német fordításokon kívül elsősorban a regény francia és angol változatait ismerhette. ifjúsági átdolgozások hívták létre az egyre teljesebb fordításokat. jóval terjedelmesebb Florian-féle szöveget. oldalán olvasható hirdetés szerint 1848 februárjában jelent meg Heckenast Gusztávnál „Az ifjúság olcsó könyvtára” sorozatban. amint az alcímből kiderül: „Nebst einem vollständigen Wörterbuche mit der Aussprache nach J. Cervantes regényének lefordítása magyar nyelvterületen – jelen ismereteink szerint – a reformkorban merült fel először. Kazinczy és köre a német koraromantikusok elméleti írásaiból ismerte meg a Don Quijotét. ahol többek közt a Robin Hood Petőfi Sándor fordításában szerepelt. (Figyelemre Ez utóbbi angol nyelvű.und Privatgebrauche. melyet Karády Ignác készített. LABÉRE. hogy az újabb és újabb fordítások tükrében azok a korábbi változatok bizonyultak átdolgozásnak. 65). 1846-ban pedig egy angol rövidített kiadás Pesten is megjelent (vö. Szintén az átdolgozások komolyan vétele mellett szól. hogy 1829-ben a Florian-féle háromkötetes francia fordítása. Hasonló a helyzet a Don Quijote magyar fordítástörténetében is. Verlags-magazin (a Magyar könyvészet adatbázisa szerint). és a Pesti Hírlap 1848. JÓZAN). s nemritkán rövidítenek is a szövegen (vö. Lukács Móric fordításában.

ám a szöveg korántsem kopár. egyszersmind tanúságos” (113) közbeékelt történet is. melyeket Don Quijote „körülményeikhez nem illő haszontalan mesé”-nek bélyegez(117). Helyette ezt olvassuk: Sancho „szamarához futott. de amellett a nevelőséghez is értett” (Krúdy. – ezekkel Győry átdolgozásában találkozunk majd). HeckenastWigand. s a barokkos kifejezéseken és mondatszerkezeteken is ügyesen rövidít. hogy alig találunk Karády szövegében a megjelölt célközönségre utaló motívumokat (gyerekek megszólítása. hogy Cervantes neve egyáltalán nem szerepel a könyvön!) A franciás helyesírású cím és az idézett utalás alapján minden bizonnyal valamelyik Don Quichotte de la jeunesse lehetett forrása. Karády Ignác: Francia és magyar beszélgetések és társalgás kézikönyve. Mivel a Cervantes-regény Kossuth írásaiban 1838-tól kezdve időről időre felbukkan4. Karády szövege továbbá – Florian rövidítéséhez hasonlóan – minden szempontból harmonikus: a két kötet kalandjait. 1844. 1848.. 43. 1848 előtti francia nyelvű rövidített ifjúsági változat (René d’Isle. vö. Figyelemre méltó ugyanakkor. valamint a narrátori játékokat és paratextusokat elhagyja. január 18. fejezet. Pest. hogy a fordítás elkészítésére gyermekei számára Karádyt egyenesen a politikus bíztatta (Kossuth könyvtárának az OSZK állományában fellelhető tételei között két rövidített francia Don Quijote is található. GENETTE. ám mindkettő későbbi kiadás). A madridi Biblioteca Nacional gyűjteményében fellelhető három. 109) és egy-egy rövidebb. hogy Florian Le Don Quichotte de la jeunesse címet viselő. Budapest. Kossuth többször utal Cervantes szereplőire a Pesti Hírlapban közölt publicisztikáiban is (1844. 4 Kossuth Lajos: „Kossuth hatodik szóváltása”. Karády Ignácz: Franczia-magyar és magyar-franczia zsebszótár. hogy Karády Ignác: Uj magyar-német levelező vagy is gyüjteménye a’ polgári életben előforduló mindenféle iratoknak…. a regényt félezer ritkásan szedett oldalon kétszer húsz fejezetre lerövidítő szövegét követte a magyar átdolgozó. utalások stb. 86).) Sajtó alá rendezte Pajkossy Gábor. hogy vegye számba megmaradt fogait. kiad.. 1844. míg a későbbi fordítások csatlósnak vagy fegyverhordozónak nevezik. „igen mulattató. 429 (utóbbit idézi Kiss Tamás Zoltán is). Annál nagyobb megrökönyödést kelthet. Pest. 1852. és több XIX. kiad. Karády német illetve francia társalgási kézikönyvek és szótárak szerzője3. Karády átdolgozása elsőre jellegzetes „könnyített/rövidített” (LABÉRE. június 06. (Összes Munkái VII. 266) változatnak tűnhet. A birkanyáj-kaland (a teljes változatban I.méltó. Coursier Edouard nyomán. tanító hangvétel. hiszen a történetet lassító elmélkedéseket. Heckenast. hogy azt bármelyik fordításának tarthassuk. kötet XVIII. 3 82 .1854. 2. december. 2. Megmaradt néhány cinkos kikacsintás az olvasóra (96. a párbeszédes és elbeszélő részeket. 102. századi újrakiadása is kedvező fogadtatását jelzi. In Kossuth Lajos iratai 1837. Mindazonáltal föltűnő. továbbá a komikumot és fennköltséget is arányosan csökkenti. melyet Karádynál hiába keresnénk. s épp 1848-tól a Kossuth-fiúk mellett házitanítóskodott. az arányok és a rövidítés későbbiekben bemutatandó elvei alapján – úgy gondoljuk. Pest-Lipcse. október 13). nem elképzelhetetlen. Mindazonáltal – a fejezetbeosztás. Karádynál „8-ik rész”) után Don Quijote megkéri Sanchot. 1989. hogy Karády Sancho Panzát következetesen „apród”-ként emlegeti. Szövege – régies igealakjai és helyesírása ellenére – ma is könnyen olvasható. és „amolyan írnok-ember volt Kossuth mellett. mikor Cervantestől teljességgel idegen elemekre bukkanunk a szövegben. Akadémiai. Cervantesnél itt következne a Lazarillo de Tormes groteszk jelenetét megidéző eseménysor (lovag és fegyverhordozó öklendeznek). Heckenast. május -1840. hosszadalmas kitérőket és közbeékelt novellákat. Sanson és Florian) közül egyik sem egyezik oly mértékben Karády szövegével.

hogy valaha napvilágot lásson az. megkezdte csupán a’ francia nyelvbeni gyakorlat okáért. „Ha eszembe jutott volna egy üveg fierábras balzsamot készíteni” (47) – írja Horváth. Cide Hamete Benengeli vagy Don Quijote jellegzetes beszédei. folytatta csupán mulatságból. kötetet beharangozó rövid hír szerzője fenntartással fogadta a szöveget: „Furcsa gondolat volt azonban spanyol regényt francia fordítás után fordítani.” (Hölgyfutár 1850. A Pesten is kiadott. A fordítás hibái abból fakadnak. és most vevé fájdalommal észre. az Avellaneda-féle apokrif folytatásra utaló betéteket és a második kötet beékelt epizódjait. eszeágában sem volt. hogy Horváth maga is szabadkozott az 1950-es kötet első lapjain: „Fordítónak. valamint a jó ízlést megbotránkoztató jeleneteket elhagyja Florian. ugy a dicséretet mindenesetre megérdemli e vállolat. ha pedig egyszer ott van az ember. valamint egy többé-kevésbé teljes. s nem a valamelyik lovagregényben szereplő Fierabras varázsló csodaszerére. ha a’ szent Hermandád megtudja: Tamás vagyok benne hogy börtönbe nem dug bennünket. ám gyatra fordításban. A műfordításokkal szemben támasztott elvárások megváltozását jelzi. Egyébiránt ha mind e mellett is jó lesz. úgy véljük. Különösen feltűnő a tulajdonnevek utalásrendszerének elkenése. ám lényegesen lerövidített. hogy oda a’ tarisznya” (55). Hiányosságai ellenére Horváth fordítását egy alkalommal 1876 és 1885 között újra kiadták (RÁKOSI. sz. Győry az 1873-ban publikált első kötet terjedelmes előszavában mindössze egyetlen. Szóválasztásai nemritkán esetlegesek. hogy fordítója a magyar prózanyelvben s a XVII. mivel éppen ezek a rendelkezésre álló tökéletlen magyar szövegek támasztottak elvárásokat a következő fordítást illetően. századi spanyol kultúrában járatlannak bizonyult. a következőhöz hasonlatos megoldatlan mondat maradt a szövegben: „Szegény fejét kemény betegen hagytuk el. Karády saját leleményeivel állunk szemben. A magyar szöveget mindazonáltal nem ezek a kihagyások értékelik le. Ám a paratextusokat. hogy a Hölgyfutár hasábjain megjelent. csak a’ jó Isten tudhatja a’ szabadulás óráját” (47). mikor jelen műbe kezdett. mindenekelőtt azokon a helyeken.) Igaz azonban. Ez a szöveg – bár szintén nem teljes – mindazzal szolgál. ami hiányzik Karádyéból: megtalálhatók benne az irodalmi utalások. s a szövegét lényegében szóról szóra lefordító Horváth.. Don Quijote története tehát már évtizedekkel Győry Vilmos fordítása előtt is olvasható volt anyanyelvünkön. Gyakran magyartalan Horváth mondatfűzése. Florian fordításaként számon tartott háromkötetes francia szöveg magyar változata 1850-53-ban jelent meg két kötetben Horváth György kecskeméti mérnök tollából (JOÓS). 11). 134. csak irodalmi tájékozottság vagy egy kommentált kiadás jegyzetanyaga segíthetett volna. Don Quijote állandó jelzőihez sem nyúlt szerencsésebb kézzel: Horváthnál következetesen „fölütött lovag” (6) olvasható. Minden hibájuk ellenére e magyarítások már csak azért sem lebecsülendők. s félreértések/félrefordítások tömkelege fordul elő. mintha valamilyen ámbra tartalmú balzsamra gondolna a póruljárt lovag. ahol a francia szótár nem. mégpedig egy gördülékeny és élvezetes. ám annál fontosabb megjegyzéssel utal a fordítás elveire: 83 . június 13. Mivel a forrásként feltételezett Florian-szövegben a szemüvegnek s más módosításoknak nem leltük nyomát. bevégezte – mert körülményei miatt nagyon ráért” (III) – írja. s a Győry óta magyarul búsképűként ismert melléknév helyén – az eredeti spanyol kifejezést [de triste figura] paradox módon hűbben visszaadó – „gyász-alakú” (102) szerepel. illetőleg nem kevés.kivegye tarisznyájából a’ szemüveget (sic!).

Karádynál a szóválasztást ráadásul egy lepedőbe-levegőben szójáték indokolja. A Győry-fordítás történetének és kritikai értékelésének hamarosan külön dolgozatot fogunk szentelni. A második könyv első fejezetében Don Quijote a borbélyt egy alkalommal „señor rapista”-nak nevezi. A Társaság ezen intézkedésének bővebb indoklását a kérdéses mű világhirüsége teljesen fölöslegessé teszi” (CERVANTES 1873. a lepedő. Győry ugyanis szintén megőriz teljes szakaszokat anélkül. Ugyanazon forrásszöveg különböző – akár közvetítő nyelvekből készített – fordításai természetszerűleg hasonlatosak lehetnek egymáshoz. s annak ellenére. mely […] Europának majd minden nyelvére át van már ültetve. 285-286). hogy egyetlen írásjelen változtatna. A Győry-szöveget tehát az újrafordítás igénye hívta létre. ahhoz van szabva. hogy a fordító a spanyol szövegben talán nem pontosan értett szót Karády – frappáns. az eredetiből forditva s szigoruan ahhoz alkalmazkodva. ám a félrefordítások átöröklődése magyar-magyar átvételről árulkodó jel. eltérés. hiszen – mint Győry írja a bevezetőben – „az eredetiből készült fordítás nyomán készült. Hasonlóan magyar előzményekre tekint vissza Sancho fogadóbéli meghintáltatásának eszköze. Talán nem érdektelen megjegyeznünk. 5). hogy az 1873-76 között megjelent teljes magyar Don Quijote újrafordítás. hogy Karádynál jóval rövidebb az epizód. illetőleg az ifjú olvasók számára készített rövidített változata között tapasztalhatunk. kopaszra nyír” igéből képezve gúnyos elnevezést. E szöveghelyet Karády „koszvakaró úr” (117) megoldással adja viszsza. átvett-e valamit elődei megoldásaiból Győry? Kutatásaink arra engednek következtetni. egykötetes kiadásra tökéletesen illik Genette „öncsonkítás” (266) és „tömörítés” (271) kifejezése. hogy míg Horváth fordítását nem forgatta. A fogadóbéli kaland (Karádynál a 7-ik rész. 28) arra utal. minden kihagyás vagy önkényes elváltoztatás nélkül. a „leborotvál. ahol e nélkülözhetetlen módosítást az ifjúság számára való átdolgozás tette szükségessé” (CERVANTES 1875. nem pedig takaróban (pokrócban) dobálják Sancho Panzát”. vélhetőleg a francia közvetítő nyelv torzítása miatt.„A Kisfaludy-Társaság intézkedék arról. amit azonban az utána következők nem vettek észre s nem vettek át (Győrynél „magasba” szerepel). rövidítés pedig csupán ott történt. Erre a viszonylag terjedelmes. de pontatlan – megoldásával hidalta át. s melyet egyébiránt – habár csak másod kézből – a miénk is birt: magyarul is meglegyen. egészében igen hasonlatos a két fejezet hangvétele. Győry Vilmos és a magyar elődök viszonyáról árulkodhat az a tény. 5). aki a Tieck-féle német fordításban véli megtalálni a tévedés forrását. hogy már Karádynál (49) és Horváthnál (89) is lepedőben dobálták a pocakos fegyvernököt. amit Florian fordításának teljesebb. 84 . ezért e helyütt csupán az ifjúsági átdolgozásoknak nevezett szövegekhez fűződő kapcsolatát elemzem. hogy a teljes regény magyarra átültetésével egyidejűleg elkészítette saját ifjúságnak szánt átdolgozását is. Ha azt állítottuk. Fordítása mindenekelőtt a forrásszöveg minél pontosabb követését tűzte ki céljául. A Győrynél olvasható „koszvakaró úr” (III [1875]. Győrynél az I [1873]/XVII) több átvételre utaló nyomot is rejt. Nem csak „Győry óta valamennyi magyar kiadás szerint a fogadós (ágy)lepedőjében. hogy e nevezetes mű. s a mennyire csak lehetett. Karády magyar szövegéből többször kölcsönzött. ám – mint később megkíséreljük bebizonyítani – e törekvése egyszersmind a cervantesi műnek szándékosan alárendelt magyar szöveg korlátait is jelentette. felmerülhet a kérdés. mint Bikfalvy Péter felrója (BIKFALVY. Győry két változatának viszonya igen hasonló ahhoz.

kötet előszavaként jelent meg (Budapest. fejezetben olvasható) részlet két változatát vethetjük össze: „Mikor Sancho ugy tapasztalá hogy semmikép sem tudja megtalálni: ábrázata egészen halálnak vált s jobbra-balra forgott nagy gyorsasággal. 1858. 35) Lényeges változtatás a teljes magyar szöveghez képest. A kulturnépek összes irodalmára kiterjedő ismeretei nem mellőzték ez igénytelen ágat sem. mint az előzőből – melynek oka abban keresendő. mégis csak hazugság. folytonosan keresgélve. hogy azt maga is nehézkesnek ítélte. többet kitépett felénél. hogy a könyv csakugyan elveszett. hogy ilyen mesét penderítettek. mely a második könyvből többet tart meg. Corvina. arról kelle azonban végre is meggyőződnie. hogy – különösen az elbeszélő múlt és a kötőmód. hogy a hazugság. de most már késő volt jóvá tenni. Sajtó alá rendezte: Radnai Rezső.és főleg jelleménél fogva egyedül ő birt rá hivatottsággal. csak ezt az egyet nem. 1869. Pest. s csak úgy felel meg hivatásának. s helyettük összekötő szöveget ír. Pest. s így alakulhatott ki a meglepő 24-41 arány. 5 85 . hogy az 1614-es második részben alig élt Cervantes az 1604-es első rész szerkezetét alapvetően meghatározó közbeékelés technikájával. 1886. s Győry nem állja meg. ekkor aztán mind a tiz körmével neki esett szakállának. mely mulatva tanít. Belátták. Akármit vártak volna inkáb a világon. A legujabb Robinson. A Balassa János előszavában fogalmazza meg Győry a gyermekirodalommal kapcsolatos nézeteit: „Ifjúsági iratoknál az írónak soha sem szabad szeme elől tévesztenie. hogy ne csak pusztán és egyedül mulattatót vagy csak pusztán és egyedül tanítót adjon az ifjú olvasónak kezeibe. hogy Győry elbeszélő és értekező prózáját megvizsgálva6 arra következtethetünk. Foglalkozván vele. Budapest. Győry – mint evangélikus lelkész és mint több gyermekeknek szánt tanító-nevelő mű írója – a gyermekirodalom tanító-nevelő-szórakoztató célját szem előtt tartva5 néhány kifejezetten ifjú olvasóknak szánt betoldással igyekezett tanmesét faragni Cervantes művéből. (84) 6 Fentebb idézett munkái mellett lásd még Győry Vilmos: Egy igaz polgár élete. ráismert a haladás feltételeire […]. hogy – a regény logikájával tökéletes ellentétben – a hazugságról rövid prédikációt tartson: „A két nő szótlanúl nézett egymásra.” (CERVANTES 1875. mely a Győry Vilmos Költeményei c. a mi jóra nem vezethet. Meg is bánták keservesen. de el is sózták nagyon a levest. meglepetésökben alig tudtak hová lenni. Az alábbiakban a követségben járó Sancho pappal és borbéllyal történő találkozását leíró (a teljes változatban a XXIII. tehetsége. és tanítva mulattat. Elvetették a sulykot. valamint egyes nyelvújításkori szavak használatát tekintve – régies. belátta elmaradásunkat.. hogy Győry a fiatal olvasókra gondolva egyszerűsített saját fordításának nyelvezetén. Továbbá ez az egyetlen magyarországi rövidített Don Quijote. Tanulmányai-. A lovag könyvtárának elégetését két mondatban összefoglalja. ám alig húz Don Quijote eredetileg az első könyv végén elhangzó lovagregény-elméleti beszédéből.míg máshol a közbeékelt vagy kitérő történeteket kihagyja. Történeti elbeszélés az ifjuság számára. Győry Vilmos egyházi beszédei. illetőleg latinos stílusban fogalmazta Cervantes-fordítását. akármilyen jóakaratú legyen is. hogy művében összekötve legyen mind e két kellék. és így olyan vétek. Az egyenes vonalú történetmondást megakasztó betéteket Győry ugyanis akkurátusan eltávolította. 1869. Igaz azonban. s még betegebbé tették gazdájokat. A könyvtárszoba eltűnését például a lovag gazdasszonya és unokahúga füllentéssel magyarázza meg. de Cervantes-fordítása előtt megjelent ifjúságnak szánt munkái: Balassa János. Történeti elbeszélés. ha oly művet ad. amiből talán arra is következtethetünk. Gyógyítani akartak.” (VII) Radnai Rezső „Győry Vilmos élete” című hosszabb lélegzetű tanulmányában. 1886) így fogalmaz: „Az igazán költői beccsel bíró gyermekirodalomnak megalapítója: Győry Vilmos volt. hanem arra kell törekednie. Pest.

ugy hogy egész arczát vér boritá el. A Don Quijote rövidítésekkel és átdolgozásokkal kibővített magyarországi fordítás. arról kelle azonban végre is meggyőződnie. így a szintén „autentikus” újrafordítás igényével készült Az élet álom magyar szövege feledésbe merült. Barna János egy Katona József-fordítást is említ) követően 1871-ben Győry Vilmos.még ezzel be nem érve majd fél tuczat ökölcsapást mért homlokára és orrára.” (CERVANTES 1875. hogy semmikép se tudja megtalálni. 427) „Látva már most Sancho. hogy Győry más fordításai. századi apokrif Don Quijotéket vizsgálva megállapítottuk. 249-250). ábrázata egészen halálnak vált. 1930. marta magát s közbeközbe öklével nagyokat ütött homlokára. németből készített fordítást (bemutatók: 1819 Székesfehérvár. Győry Vilmos saját fordításának gyermekeknek szánt átdolgozása mindenesetre azt sugallhatja. hogy Győry Vilmos munkája újrafordításként született. s ezért gyakorlatilag mellőzött átdolgozások nélkül. 3.” (CERVANTES 1873. 110) Győry csak az elbeszélő átírt vagy utólag betoldott mondatain egyszerűsített jelentősebben (figyelemre méltó a látványosan modernizálódó igeidőhasználat!). 1967-ben Jékely Zoltán. Fordítása tehát nem ítélhető meg a közvetítő nyelvből gyermekkönyveknek készült. 2005-ben pedig Mester Yvonne és Térey János ültették át magyarra Calderón színművét. Összehasonlításként érdemes felidézni. Amennyiben fordítói értelmezését – Eco elgondolását követve – a regény megjelenése idején gyakorolt eredeti hatásával azonosnak feltételezzük. hogy a regény magyar befogadórendszertől mért időbeli. esetleg kisebb terjedelme okán – azóta is rendszeresen újrafordítják. századi. 1924-ben Harsányi Kálmán.] nem valamely eredendően benne rejlő tulajdonsága miatt választják forrásszövegül és válik azzá. 1930. szövegén számos. mely szerint a „Don Quijote lovagregények hangnemét idéző fohászaiban. Budapest. 366. olykor jelentékeny változtatás történt. hanem az új. s jobbra-balra forgott nagy gyorsasággal. 7 86 . A XIX. kiemelés tőlem). akár az ’érthetetlenségig’” (BIKFALVY. ’beszélgetéseiben’ vagy szónoklataiban tovább kellene archaizálni. az eredetiből fordítva s szigorúan ahhoz alkalmazkodva” ültethető át a Don Quijote. amire nem kizárólag a (bárhogyan is definiált) fordítói hűség következetes alkalmazása adhat sikeres választ. 292). és bár mindmáig a magyar Don Quijote meghatározó alaprétegét képezi fordítása. Győry teljes magyar szövegének szándékolt (nyelvi) idegenségét ugyanakkor fölfoghatjuk értékként is (vö. Kőrösi Albin: A spanyol irodalom története. Így olyan eltérést hozott létre az elbeszélő és a szereplők nyelve között.és fogadtatástörténete meglátásom szerint arra utal. hogy mégsem csak „minden kihagyás vagy önkényes elváltoztatás nélkül. (Vö. Szent István Társulat. mert Calderón darabját – feltehetően a színpadi mondhatóság sürgetőbb igényei miatt. FIGAL). ami Cervantes elgondolásától nem teljesen idegen. tépte. folytonosan keresgélve. Győry egyszerűsítő megoldása mindazonáltal talán szerencsésebb. a következő kérdésekre volna szükséges megnyugtató választ találnunk: idegenül hatott-e CerTöbb XIX. s első átdolgozója ő maga volt.7 Közvetítő nyelvből készült fordítások illetőleg újrafordítások kapcsán Gideon Toury mutat rá: még ha „egyes fordítások gyakran újabb fordítói tevékenység alapját képezhetik [… is. kulturális és prózapoétikai távolsága olyan feladat elé állítja a mű magyarítására vállalkozókat. Barna János: Los dramas de Calderón de la Barca en la escena húngara. a szereplők legföljebb rövidített szövegének körülményességét jobbára érintetlenül hagyta. Ekkor aztán mind a tiz körmével neki esett a szakállának. mint Bikfalvy Péter javaslata. Budapest. hogy a könyv csakugyan elveszett. 1820 Kolozsvár. leendő befogadórendszer igényei alapján” (TOURY.

vantes nyelve a 16-17. század fordulójának spanyol prózastílusához képest? Mennyire hat ma idegenül a spanyol olvasó számára a Don Quijote? Milyen viszonyban áll az 1870es évek magyar prózájával és prózafordítás-poétikájával Győry szövege? Mi volt a korabeli befogadók véleménye Győry fordításának nyelvezetéről? Általános következtetésként mindenesetre még e kérdések megválaszolása előtt (reményeink szerint egy következő tanulmányban beszámolhatunk kutatásaink eredményeiről) megfogalmazhatjuk, hogy a fordítások körét kibővítő – közvetítő nyelvből készült, illetőleg rövidített és átdolgozott – változatok vizsgálata úgy járulhat hozzá egy adott műfordítás megítéléséhez, hogy forrásszöveg és célszöveg egymásra vetítését megkerülhetővé teszi. S innen szemlélve máris nem veszteségként tűnik fel, ha „az adaptált Don Quijotét szamárháton találjuk, mialatt Sancho Rocinantén utazik”. Különösen, hogy – mint a cervantesi kérdések rámutatnak – maga Cervantes is bizonytalankodott a derék négylábúak ügyében. Hivatkozások: ALVAR, Carlos: „Las traducciones del Quijote”, Edad de Oro XXV (2006), 35-51. BAHTYIN, Mihail: „A tér és az idő a regényben” In uő: A szó esztétikája, Budapest, Gondolat, 1976. 266. BIKFALVY Péter: „Győry Vilmos, a Don Quijote fordítója (Kis magyar palimpszeszt).” Filológiai közlöny 2006/3-4., 275-297. CERVANTES: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. Fordította Győry Vilmos. Budapest, Athenaeum, 1873-1876. [CERVANTES:] Don Quichotte de la Manche. Nagyobb gyermekek számára kidolgozott munka után mulatságos olvasmányul. Fordította Karády Ignác. Pesten, 1848. Heckenast Gusztáv tulajdona. –: Don Quichotte, a’ híres manchai lovag. Spanyol eredeti mű Cervantestől. Florian után franciából magyarra fordította Horváth György, h. mérnök. Kecskeméten, Szilády Károly betűivel és költségén, 1850. –: Don Quijote de la Mancha. Írta Miguel de Cervantes Saavedra. A spanyol eredetiből készült fordítása után az ifjuság számára átdolgozta Győry Vilmos. Budapest, Légrády Testvérek, 1875. CSUDAY Csaba: „Öt pont a magyar Don Quijote történetéhez.” Holmi 2005/3., 317-334. ECO, Umberto: Decir casi lo mismo. Experiencias de traducción. Barcelona, Lumen, 2008. EVEN-ZOHAR, Itamar: „A fordítás helye az irodalmi (több)rendszer elméletében”. In Hajdu Péter – Jeney Éva – Józan Ildikó (szerk.): Kettős megvilágítás, Budapest, Balassi, 2007. 209-219. EVEN-ZOHAR, Itamar: „Fordítás és átvitel/átvétel”. In Hajdu Péter – Jeney Éva – Józan Ildikó (szerk.): Kettős megvilágítás, Budapest, Balassi, 2007. 232-240. FIGAL Günter: „Fordításviszonyok. Az idegennel való helyes bánásmód a sajátunkban.” In Hajdu Péter – Jeney Éva – Józan Ildikó (szerk.): Kettős megvilágítás, Budapest, Balassi, 2007. 309-318. GENETTE, Gérard: Palimpsestes. La litterature au second degré. Paris, Seuil, 1982. JOÓS Ferenc: „Kecskeméten jelent meg a Don Quijote első teljes magyar fordítása” Kiskunság 1955/II., 119-122. 87

KAŠPAROVÁ, Jaroslava–ŠTĚPÁNEK, Pavel. Rytíř smutné postavy v Čechách : u příležitosti 400. výročí vydání prvního dílu Dona Quijota = El caballero de la Triste Figura en las tierras de Bohemia : con motivo del IV Centenario de la aparición de la primera parte del Quijote. Praha, Národní knihovna Ĉeské republiky, 2005. KISS Tamás Zoltán: „Oculto en el canon. Aspectos de la recepción del Quijote en Hungría hasta 1853.” In Bánki Éva (szerk.): Hommages à Kulin Katalin. Budapest, Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, 1997. 87-97. KISS Tamás: „A Don Quijote helyei. Diszkurzív gyakorlatok és a befogadás retorikája Cervantes magyarországi hatástörténetében”. Filológiai Közlöny 2006/3-4., 261-265. KRÚDY Gyula: Kossuth fia. Sajtó alá rendezte: Fábri Anna. Budapest, Magvető, 1976. 86. LABÈRE, Claude: „Un Don Quichotte pour la jeunesse. Entre trahison et initiation”. In Moner, Michel– Pérès, Christine (ed): La littérature pour enfants dans les textes hispaniques. Paris, L’Harmattan, 2004. 101-107. MANSAU, Andrée: „Le Quichotte illustré de Florian : vers un livre pour l'enfance ?” Cahiers de l'AIEF, 1996/1., 283-296. MONER, Michel: „La recepción de Don Quijote en Francia”. En Anuario del Instituto Cervantes (2004). [Elektronikus dokumentum. Elérhető: http://cvc.cervantes.es/lengua/anuario/anuario_04/moner/default.htm ] RÁKOSI Marianna: Miguel de Cervantes Saavedra: El ingenioso hidalgo Don Quijote de la Mancha magyar kiadásai. Szeged, SZTE Hispanisztika Tanszék, 2005. STOJANOVIĆ, Jasna: „Génesis y significado de la primera traducción serbia de Don Quijote” Cervantes: Bulletin of the Cervantes Society of America, 2006/Spring-Fall, 57-72. TOURY, Gideon: „’Translation of Literary Texts’ v. ’Literary Translation’”. In Descriptive translation studies and beyond. Amsterdam, Benjamins, 1995. 166-180. –: „Fordítás – célkultúra”. In Hajdu Péter – Jeney Éva – Józan Ildikó (szerk.): Kettős megvilágítás, Budapest, Balassi, 2007. 319-338. URBANYI, Pablo: Felsőfokú tanfolyam spanyol nyelvből külföldiek részére. Ford. Dobos Éva. In uő: A hagyaték: Szatírák. Budapest, 1992. VÉGH Dániel: „Olvasható-e a Don Quijote magyarul” Literatura 2008/2., 217-233.

88

Lorca magyarul – Lorca Magyarországon
KATONA ESZTER Jánosi Zoltán joggal véli úgy, hogy a magyar irodalomban nehéz még egy olyan külföldi szerzőt találni, akit a közönség olyan gyorsan és akkora szeretettel fogadott volna be, mint García Lorcát. Ismertsége csak Shakespeare-hez vagy a Kalevalához fogható (JÁNOSI 2007, 9). Ez a körülmény, illetve Lorca születésének 110. évfordulója ad alkalmat arra, hogy behatóbban foglalkozzunk mindazzal, ami Lorca és Magyarország kapcsolatát illeti. Ez a kapcsolat két különböző, de szétválaszthatatlan aspektusra bontható. Az egyik, Lorca magyarul, a szerző költői, prózai és drámai műveinek magyar kiadásait jelenti, vagyis a műfordításokat. A másik, Lorca Magyarországon, inkább az életmű hazánkbeli fogadtatásának vizsgálatára helyezi a hangsúlyt. Tanulmányunk természetesen korántsem előzmény nélküli, mindenekelőtt Péter László és Tolnai Gábor nevét kell megemlítenünk. García Lorca recepciójával a hatvanas évekig elsősorban ők ketten foglalkoztak, de mellettük László András, Benyhe János és Németh László is figyelemmel kísérte Lorca munkásságát, elméleti síkon csakúgy, mint fordítóként. A legújabb kutatások Jánosi Zoltán nevéhez fűződnek, aki különösen Lorca és költészetének legfontosabb hazai fordítója, Nagy László líráját hasonlítja össze. Mindazonáltal munkájuk korántsem tekinthető lezártnak, és a hetvenes évektől a kutatások mintha megritkultak volna. Habár a Lorca-összes első magyar nyelvű kiadása meglehetősen késői (1947), a magyar közönség Radnóti Miklósnak köszönhetően már korábban is megismerkedhetett az andalúz művésszel. Egy magyar irodalomtörténész szavaival: „García Lorcát előbb szerettük, s csak jóval később kezdtük megismerni. Radnóti mondott felette rekviemet” (MÉSZ, 73). A polgárháború és a spanyol népért érzett aggodalom már 1936 őszén megjelenik az „Elégia” soraiban; a ’37-es keltezésű „Aludj” Guernica szomorú képeit idézi. Ugyanebben az évben írta a „Hispánia, Hispániá”-t, a háború borzalmainak ezt a picassói ihletettségű dokumentumát (JÁNOSI 2006, 138). 1938ban jelenik meg „Federico García Lorca” c. epigrammája, melyben először szerepel Lorca neve magyar nyelvű költeményben, s ezzel Radnóti biztosította Lorcának az öröklétet a magyar irodalomban (ANDRÁS, 32). A spanyol költő alakja ezután újra megjelenik az „Első eclogá”-ban. Radnóti mellett Bálint György útinaplója („Spanyolországban jártam”) és József Attila („Egy spanyol földmíves sírverse”) is felidézték García Lorca és a spanyol polgárháború emlékét. Annak ellenére, hogy írásos dokumentum nem maradt fenn, valószínűleg Brachfeld Olivér személyében tisztelhetjük az első magyar Lorca-fordítót. Brachfeld 1937-ben, egy párizsi kávéházban olvasta fel Lorca néhány versét Radnóti Miklósnak és Schöpflin Gyulának, előbb spanyolul, majd saját fordításában. Lorca ezzel lépett be a magyar kultúrába. Ezek a fordítások azonban nem nyerték el Radnóti tetszését. Jóllehet ő maga nem tudott spanyolul, azt mégis érezte, hogy Brachfeld fordításaiból hiányzott Lorca különleges költői ereje, melyet még a nyelvismeret hiányában is kiérzett a spanyol eredetiből (JÁNOSI 2007, 14). Radnóti valószínűleg emiatt akart Lorca89

Károlyi Amy. András László tolmácsolásában. az 1955-ös bemutatkozás valódi hírnevet szerzett Lorcának Magyarországon: az ötvenes évek második felében öt művét adják ki. Tímár György. s a kiadás népszerűségéhez a Nemzeti Színház bemutatója is hozzájárult. szintén András fordításában. azonban szinte minden kritika kiemelte Illyés mesteri teljesítményét. Úgy tűnik hát. melyet az Ódry Színpad tűzött műsorra. 500 év spanyol költészete című kötetben jelent meg (Debrecen. Gyertyán Ervin fordításában. 162). Bernarda Alba háza) is megtalálható magyarul. Weöres Sándor és Wlassics Tibor. Ugyanebben az évben jelenik meg a Vérnász Illyés Gyula fordításában. ANTAL. KÉRY. olykor még egy-egy fordításban is. amikor a Katona József Színház bemutatta García Lorca utolsó darabját. KÉKESDY). Szukits. Vérnász. Benyhe János. Talán az egyetlen eltérő vélemény Tolnai Gáboré. Habár a Cigányrománcok első megjelenése óta tizenkét év telt el. A kritika dicsérte a hű és aprólékos fordítást. Máthé Erzsi stb. 35). Ugyanebben az évben jelenik meg a Federico García Lorca válogatott írásai című kötet. Yerma. aki jóllehet hangsúlyozza a párbeszédek szöveghűségét. aki megjegyzi. Az első. TOLNAI. Németh László. nyomtatásban is megjelent Lorca fordítással 1941-ben találkozhattak a magyar olvasók: Vas István tolmácsolásában a „Balladácska a három folyóról” c. MÁTRAI-BETEGH. hogy a lorcai mélységet és teljességet nyelvi korlátok zárták el a magyar olvasók előtt. Jékely Zoltán. GYERTYÁN. Ebben a 90 . Az antológia fordítói: András László. mind a kritika. mint az ’55-ös Bernarda-bemutató. LÁNYI. A publikációk ellenére Gyertyánnnak igaza van. András László fordítását. hogy a lorcai stílus költői szépségét a magyar fordítás nem adja kellően vissza (TOLNAI 1995. Nemes Nagy Ágnes. Az előadás visszhangja ugyan már nem volt olyan egybehangzó siker. 1944). Marton Endre rendezést. amikor megjegyzi. Az első önálló magyar nyelvű Lorca-kötet. aminek köszönhetően Lorca sokszólamú költészete magyarul is megőrizte az eredeti mű szépségét (vö.) játékát (vö. Vas István. igazat kell adnunk Ungvári Tamásnak. 1957-ben jelenik meg a Toreádorsirató című kötet. vers bekerült a Szerelmes versek. Lorca további Három színműve (András fordításában) 1958-ban látott napvilágot. mind a közönség szuperlatívuszokban méltatta a darabot. habár Kéry László kifogásolta András versfordításait (vö. Gáspár Endre fordításában a Lyra Hispanica. 1947-ben jelent meg. GODA. a Bernarda Alba házát. SEBESTYÉN). kijelenthetjük Baka Istvánt idézve. Keszthelyi Zoltán. megemlíti. melyben már Lorca több versciklusa és négy drámája (A csodálatos vargáné. 1959-ben önálló kötetben adják ki A csodálatos vargánét (Benyhe és András közös munkája). Az áttörést 1955 hozta. rögtön két kiadásban: az egyik a Cserépfalvi Kiadónál. Mészáros Ági. A bemutatót osztatlan siker kísérte. Még a felszabadulás előtt egy másik antológiában is fellelhetünk egy Lorca-verset: „Óda a legkegyelmesebb oltári szentséghez”. 1941). és Bálint György nyersfordításai alapján munkához is látott. hogy „García Lorca alakját Radnóti Miklós helyezte el a magyar költészet panteonjában” (BAKA. Világirodalmi antológia két ezredév költészetéből című versgyűjteménybe (Budapest. a másik a Lux Kiadónál. 1957). hogy Lorcát egyfajta ismeretlenség tartotta homályban hazánkban még az ötvenes években is. valamint a színészek (Tőkés Anna. a Cigányrománcok. Habár ezek a fordítások sosem készültek el.verseket fordítani.

Lorca növekvő népszerűségét talán az 1962-es Mariana Pineda bemutató töri meg valamelyest. mely szerint a könyvből hiányzik az érett Lorca szürrealista prózája. Tótfalusi István. Lorca egy korai (1925-ös keltezésű) drámájáról van szó. a mai (1962) „színpadon már nem fémjelzi alkotójuk tehetségét” és nem hat kellő erővel. A könyvet Pablo Picasso rajzai teszik emlékezetessé. A csodálatos vargáné után a közönség és a szakma csalódottan fogadta Marianitá-t. Rab Zsuzsa. 1968-ban jelenik meg Tolnai Gábor Lorcáról írt monográfiája. A Bernarda Alba háza. Gyertyán Ervin és András László fordításai után ezúttal Nagy László vállalta az egész versciklus magyarra ültetését. Tellér Gyula. habár ő sem vitatja a harmadik felvonás értékeit. habár nem hiánytalanul (az Összes művek négy évvel későbbi keltezésű). Orbán Ottó. Somlyó György. a Vérnász. melyet a költő eredeti rajzaival illusztrált a kiadó. Mint Demeter Imre megjegyzi: a Marianita ugyan részét képzi Lorca művészetének. Azóta természetesen számos cikk. mert ebben az évben jelenik meg Péter László García Lorcáról szóló füzete a szegedi Somogyi Könyvtár kiadásában. mégis felbecsülhetetlen értékű a későbbi kutatások szempontjából is. Federico García Lorca válogatott művei címmel. Mindazonáltal osztoznunk kell Orbán Ottó véleményével is. Lothár László. végre magyarul is megjelenik a teljes lorcai életművet elénktáró Federico García Lorca Öszzes Művei. 1976 a Cigányrománcok harmadik kiadásának éve. De bővítsük a sort a Lorca-művek fordításainak kiadásaival: 1972-ben önálló kötetben is megjelenik a Vérnász Illyés fordításában. Nagy László. Rajk András is a mű drámai kezdetlegességét és színpadi kidolgozatlanságát emeli ki. A fordítók magasztalása során örömmel konstatálja a spanyol költő és a magyar szöveg közötti határok leomlását. Jékely Zoltán. Garai Gábor és Benyhe János. Illyés Gyula. Eörsi István. Munkája ugyan nem kapott nagy visszhangot.prózaválogatásban a közönség Lorca másik arcát ismerhette meg: a tudós költőét. Nemes Nagy Ágnes. 1963-ban újabb válogatáskötet lát napvilágot. Ezután. hanem azért is. Lorca növekvő népszerűségének következő határköve 1964: a Madách Színház ebben az évben tűzi műsorra a Yermát. Takács Zsuzsa. Péter László és Tolnai tehát 1967-68-ban fejezték be műveiket. Molnár Imre. Ám 1967 nemcsak a Lorca Összes megjelenése miatt fontos esztendő a hazai Lorca-recepció szempontjából. Garai Gábor ettől a kiadástól számítja Lorca végleges meghonosodását a magyar nyelvben. mely immár valóban teljességében állította a magyar olvasók elé García Lorcát. mely azóta is talán a legátfogóbb magyarul megjelent összegző mű az andalúz művészről. Vas István. 1967-ben. kritika és esszé született Lorcáról. Károlyi Amy. Tímár György. mely színvonalában messze elmarad az érett Lorca-drámáktól. 1975-ben két antológia járult hozzá a költő népszerűségéhez: Federico García Lorca versei és a Két esti hold – ez utóbbi érdekessége. Majtényi Zoltán. Végül Lorca halála után 31 évvel. a főszerepben Psota Irénnel. Alakítása nagyban hozzájárult a mű sikeréhez. valamint a 2008-as Lorca-évforduló miatt is éppen időszerű a munka folytatása. A magyar olvasó további öt válogatásból ismerheti Lorca költészetét: Federico García Lorca válogatott versei 91 . Weöres Sándor. Kárpáty Csilla. azonban a kutatás folyamatossága megtört. Ezért. A költő teljes szépírói munkásságát két kötetben bemutató kiadást huszonketten fordították: András László. hogy gyerekeknek szánt válogatás.

és ezért nagyon sok női szerepet írt. irodalmi folyóiratokban. de ezek csak 1968-ig szolgálnak információkkal (TOLNAI 1968. 1995-ben és 1996-ban jelent meg együtt a Vérnász és a már említett Címtelen színdarab. A Színművek 1988-as keltezésű. Kocsár Miklós: Lamenti. Hosszabb távú kutatási célunk ezen események figyelemmel kísérése és archiválása. Szokolay Sándor operája.(1977). alaposabb munka szükséges a hagyományos értelemben vett színház falain túli előadások feltárásához. határozott karaktert kíván. A sötét szerelem szonettjei (1988). Lorca műveinek magyar nyelvű kiadásán túl azonban kétségtelen. 1995). stilizált elem. melynek megformálása joggal tekinthető jutalomjátéknak egy-egy színésznő életében. illetve a Vérnász. a Katona József Színház előadását és próbáit megörökítő kiadvány. jelenlegi bibliográfiánk (egyelőre) 133 tételt számlál. hogy a drámaíró Lorca a színpadról fogta meg igazán a magyar nézőket. Külön kuriózum az a filmkönyv. Habár az Intézet adattára folyamatosan bővül. Ezek számbavétele igen nehéz feladat. hogy ebben található a legtöbb szimbolikus. majd 2006-ban a Hat színjáték. A Yerma főszerepe is erős. A színházak műsorpolitikája felől nézve ez azt jelenti. s egy felejthetetlen előadás ígéretét kínálja (ld. 1962 és 2001 között negyvenhat színrevitelről van részletes információnk. tematikus válogatásokban. Mohay Miklós: Éjszakai villanás). évkönyvekben stb. és talán épp ezért ez a legtöbbet játszott Lorca-darab a magyar színházakban. Lorca lírája mellett drámái is újabb kiadásokban jelennek meg: 1981-ben egy kötetben adták ki Lorca két kevéssé ismert darabját: A közönség. További források alapján nyolcvankilenc különböző bemutatóról van tudomásunk az 1955-ös évtől kezdődően. A Kaláka együttes is megzenésítette Lorcát (Varázsvirágok. a külföldi társulatok vendégjátékai. Ennek valószínűleg az az oka. A három legismertebb Lorca dráma közül a Vérnászt már valamivel kevesebbszer tűzték műsorra hazai színházaink. azonban ez a lista még korántsem tekinthető lezártnak. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adatbankjának hála. Tolnai Gábor ugyan közli az OSZMI adatait. A legtöbb női figurát mozgató darab a Bernarda Alba háza. végül a szintén 1995-ös Cigányrománcok cigány-magyar kétnyelvű kiadása. Bibliográfiai gyűjtőmunkánk harmadik csoportjába olyan kiadványok tartoznak. hogy García Lorca minden színművében a női sors problematikája áll a középpontban. Természetesen számtalan Lorca-mű jelent meg magyarul különböző antológiákban. Egyetemi Színpad ’76) – ez utóbbi a híres „Siratóének Ignacio Sánchez Mejías halálára” szövegét is feldolgozta. Címtelen színdarab. mely a Yerma magyar-NSZK koprodukciós film „werk”-könyve. a Bernarda Alba háza. mindazonáltal szoros kapcsolatban állnak a korpusszal és valamilyen formában hozzájárultak a magyar Lorca-kép kialakulásához. illetve a közönség sem mindig fogékony az ilyen jellegű próbálkozásokra. amelyek nem Lorca műveinek közvetlen fordításai. A színrevitelek kapcsán néhány általános jellemzőt emelnénk csak ki: köztudott. vagy a hasonló jellegű. Psota Irén Yermáját). Ugyanakkor érdekes volna az összes előadás és ezek nézőszámának statisztikai feltárása is. amelyek színrevitele nem egyszerű. vagy az amatőr színjátszó csoportok előadásai szintén árnyalják a magyarországi Lorca-képet. 161). hiszen a színházi fesztiválok. hogy egy-egy darabban több színésznő kap egyidejűleg szerepet. Ebbe a kategóriába tartoznak Lorca verseinek megzenésített változatai (Papp Zoltán: Andalúz dalok. A csodálatos 92 . Federico García Lorca legszebb versei (1989.

Gyurkovits Tibor („Lorca-Lorca”). A teljesség igénye nélkül: Csoóri Sándor („Késői sírfelirat”). Utassy József („Lorca”). „Lorcát a halál emelte látószögünkbe. hiszen. azonban mindenképp figyelemre méltó a tény. Hasonló megállapításra jut a pap-költő Puszta Sándor „Federico García Lorca” című rövid versében: „volt ki vállába volt ki szívébe volt ki kezébe lőtt verseibe senki elfeledték parancsba tenni kivégzése előtt. Dudás Kálmán („Lorca emlékére”). hogy egy-egy színházunk fel merte vállalni ezek bemutatását. mint ahogy Upor László Lorca halálának 70. Lorca kevésbé ismert darabjai közül két színmű kiemelkedő gyakorisággal fordul elő a műkedvelő társulatok repertoárjában. amelyet a hazai értelmiségi kör alkotott és közvetített az olvasók felé García Lorcáról. a Don Cristóbal és A halálhozó pillangó esetében nagyon kevés színrevitelről beszélhetünk.írja Nagy. aki egyébként nem tudott spanyolul. illetve a Színművészeti Főiskola vizsgabemutatóin: a Don Perlimplín és Belisa szerelme a kertben. Ellenben a Rosita leányasszony vagy a virágnyelv. Cserei Szász László („Federico García Lorca emlékére”). Petri Csathó Ferenc („Lorca”). évfordulóján 2006-ban. A Lorca-recepció egyik érdekes szegmense az a kép. hanem sokkal inkább egy dinamikusan fejlődő projekt. Nagy László („Lorca”). Említettük Radnóti nevét. kötet megjelenésekor mondta: „Irodalmi és színházi értelemben Federico García Lorca él” (vö. Ezek valóban Lorca-zsengék. És nem a mártírság tette naggyá. e kutatási terv biztosan túl nyúlik ezen az esztendőn. Forbáth Imre („García Lorca”). mint fekete szenzációt. de őt követően is többeket ihletett meg a spanyol költő tragikus sorsa. Habár 2008-ban ünnepeltük Lorca születésének száztizedik évfordulóját. Illyés Gyula („García Lorca síremlékére”). a Mariana Pineda. a Hat színjáték c. Pardi Anna („García Lorca”).vargáné is igen népszerű mű. valamint a Don Cristóbal és Doña Rosita tragikomédiája. Kovács András Ferenc („Széljegyzet Lorca-témára”). Lakatos István („García Lorca utolsó verse”). hanem a mű”. habár a nyolcvanas évek óta nem találkozhatunk vele a színpadon. Szándékunk azonban nem is egy pillanat megragadás. József („Federico García Lorca”).” Nagy vonalakban igyekeztünk vázolni e többszálon futó kutatás állomásait. Szolcsányi Ákos fordítása 93 . E költőkről és műveikről beszélve külön említést érdemel Nagy László véleménye. Orbán Ottó („Lorca New Yorkja”). aki 1937-ben vezette be irodalmunkba García Lorcát. Kőrössi P. 35) varázsolt. mégis a „nyersekből is kongeniális költészetet” (BAKA. UPOR). melyeket sokszor a közönség nem értékelt (vagy nem értett).

2007. Budapest. Magvető. A Katona József Színház bemutatója”. KÉKESDY Gyula: „A csodálatos vargáné. május 14. –: „Vérnász. Tankönyvkiadó. 1984. SEBESTYÉN György: „Bernarda háza”. TOLNAI. Budapest. Federico García Lorca.” Népszabadság 1959.” Kortárs 1959/6. Művelt Nép. Magyar Nemzet 1959. 51-62.. Somogyi Könyvtár.. KÉRY László: „A csodálatos vargáné. 240.” Modern Filológiai Füzetek 5. 35. Gábor: Vázlatok és tanulmányok. UNGVÁRI Tamás: „A tudós költő”. Lorca-dráma a Katona József Színházban”.) (Elektronikus dokumentum. García Lorca drámája a Katona József Színházban”. március 10. Federico García Lorca korai színműve a Katona József Színházban”. 137140. ANTAL Gábor: „A csodálatos vargáné”. Elérhető: http://www. március 3.. GARAI Gábor: „A meghonosodott Lorca”.hu/object. században. In Szép versek 1969. Népszava 1955. GODA Gábor: „A Vérnász kése. –: „Federico García Lorca. MÁTRAI-BETEGH Béla: „Bernarda Alba háza. PÉTER László: Századunk irodalma: bibliográfia. december 20. február 22. Magyar Nemzet 1959.Hivatkozások: ANDRÁS László: „Federico García Lorca és József Attila”. García Lorca drámájának bemutatója a Nemzeti Színházban. RAJK András: „Marianita. PUSZTA Sándor: „Federico García Lorca”. NAGY László: „Nincs bocsánat”. május 19. Budapest. március 2. április 22. Szeged. Valóság 1978/8. GYERTYÁN Ervin: „Bernarda háza. JÁNOSI Zoltán: „Radnóti Miklós és Federico García Lorca”. Lorca komédiája a Nemzeti Színház Stúdiójának előadásában. Almería. Federico García Lorca tragédiája a Katona József Színházban”. MÉSZ Lászlóné: „Vérnász”. 73-99. Megjegyzések a Nemzeti Színház García Lorca előadásához”.. Irodalmi Újság 1955. Nagyvilág 1960/2. Népszabadság 1964. május 10. Műhely 1997/4. 1955. 1970. Akadémiai Kiadó. Editorial Universidad de Almería. ORBÁN Ottó: „Játék és elmélet”. május 21. –: La acogida de Federico García Lorca en Hungría. 4... Élet és irodalom 1964. Színház és Filmművészet 1955/6. május 12.bfbeda84-f74b4213-b7c0-ee56f04fae9a.” Népszabadság 1957. február 11. április 17.litera. A Nemzeti Színház stúdióelőadása az Ódry Színpadon. Budapest. Népszava 1962. 451-455. 963-964. 283-284. LÁNYI Andor: „Spanyol remekmű. BAKA István: „Federico García Lorca”. 1967. In uő: Dráma a XX. Magyar Nemzet 1955. Élet és irodalom 1957. 1968. DEMETER Imre: „Marianita. Film Színház Muzsika 1962.ivy] 94 . UPOR László szóbeli közlése a Hat színjáték bemutatásakor (2006. Új horizont 2006/3.

Elhatároztam. Ady Endre és a – minden idők legtekintélyesebb irodalmi folyóiratának nevét viselő – Nyugat nemzedékének többi írója. az Egy családregény végét a „Bolgár. vagyis a kereslet és kínálat. a díjak. valamint a kortárs írók – Esterházy Péter. a magyar futball aranykorának hőseit tudja csak felsorolni. hogy megállapítsam a kiadványok korpuszát. Igyekeztem szerző szerint keresni. hanem egy másik nyelvből ültetik át. a műkritikus. Nyilvánvalóan a legmeghatározóbb elem a szerző. Tudniillik a művek egy részét nem egyenesen magyarból. A Spanyolországban megjelent magyar irodalom számon tartása tele van meglepetéssel. A legérdekesebb bejegyzést az ISBN katalógusában találtam: Nádas Péter regényét. hogy művelt nemzetként tartanak számon bennünket. maga a mű. Több mint száz év magyar műfordításai Spanyolországban (1887-2007) CSERHÁTI ÉVA Vajon mit jelent Magyarország a gulyáson. így amikor katalogizálják azokat. a könyvvásárok. származási helyükként tévesen a közvetítőnyelvek országait jelölik meg. mivel feltehetőleg nem magyarról fordították spanyolra. hanem az „Egyéb irodalom” vagy „Baltikumi és szláv irodalom” címszó alatt található meg. a könyvek. ha a spanyol irodalomról kérdeznék. miért jelenik meg egy bizonyos évben számos új szerző neve a piacon. hogy ebben a munkában a könyv életét befolyásoló tényezők. Vizsgálaton kívül hagytam a könyvterjesztés és a marketing hatásait. szerb és horvát irodalom” kategóriájába sorolták. hogy vajon miért jelenik meg magyar irodalom Spanyolországban. Kosztolányi Dezső. az irodalmiügynök. spanyol átlagember Kubalát. hogy egy adott mű a magyar irodalomhoz tartozik. noha volt szerencsém találkozni kultúránk néhány spanyol szerelmesével.) Még az úgynevezett művelt olvasó sem igen ismer Márai Sándoron kívül magyar írót. a rákövetkezőben pedig egy sem.Kubalától Kertészig. amikor arra gondolunk. És amikor a hétköznapi. miért éppen bizonyos írók művei. hogy mit is jelent a magyar kultúra Spanyolországban. míg másodlagos szerepet játszik a fordító. kétségkívül ezek is egyre nagyobb befolyással vannak a könyv életére. Kocsist és Puskást. hanem a közönséges olvasó által is ismert írók. elvárásaink mértékétől függően felsülünk. hogy imázsa miképp tükröződik nagy és egyetemes kultúrákban. Az írásos kultúra. (Ennek ellenére nincs lelkiismeret-furdalásunk. Nádas Péter és Kertész Imre – saját imago mundink alapján nem csak a világirodalom szerves részét képezik. de mivel 95 . a kiadó és a közönség. Évek óta foglalkoztat a kérdés. Mi magyarok büszkék vagyunk arra. míg ez utóbbiaknak nem kell figyelembe venniük mások róluk kialakított véleményét. a tokaji boron és a kommunizmuson kívül Spanyolországban? Egy kis nemzet számára mindig is fontosabb volt. hogy egy magyar is csak Cervantes és García Márquez nevét tudná megemlíteni. hogy gazdasági szakkifejezésekkel éljek. vagyis a kiadói piac vizsgálatát kísérlem meg. a kiadványok története nyújtanak képet arról. bár. Általában a katalógusokban nem szerepel. A munka legnehezebb része az volt.

A 96 . amelyeket Latin-Amerikában. ill. aki harminc éve gyűjti az összes olyan magyar művet. Meg kell említenünk. Ha összehasonlítjuk a Nemzeti Könyvtár katalógusát ezen egyedi gyűjteménnyel. hogy az addig legmagasabb példányszámot kiadó időszak. A kiadott könyvek számát tekintve úgy tűnik. még a Kommunista Pártot is legalizálták. az átültető pedig nem volt más. Megpróbáltam megtalálni e három tetőzés okát. nem tudni melyik magyar eredeti bújik meg. szinte eltűnt. amire a spanyolok vevőnek látszottak. Az episztemológiai korlátok miatt úgy döntöttem. melyek tartalmazzák a magyar szót. gulyáskommunizmus. mégis elégséges ahhoz. mexikói. az ún. amely Spanyolország négy hivatalos nyelvének valamelyikén jelent meg. bár így információ hiányában bizonyosan sok mű mellett elsiklottam. Jókai Mórtól [Mauricio] az El castellano convertido. sőt. hogy kijelölhessem a magyar irodalom spanyolországi fordításának fő irányvonalait az elmúlt több mint száz évben (1887-2007). hogy meglátogassam a spanyol nyelven megjelent magyar irodalom legnagyobb gyűjteményének birtokosát. a XIX. A Biblioteca Nacional katalógusában több. jelentős mértékben összement. Mindezt kiegészíti azon kiadványokkal. mely cím mögött. Nagyobb szerencsém volt. hogy több virágkora is volt a magyar irodalomnak az elmúlt évszázad során: az első a negyvenes évek elejétől 1950-ig. a második. amikor a fordító nevével próbálkoztam. ill.spanyoltól eltérő ékezetekkel és betűkkel leírt magyar vezetéknevekről van szó. Ricardo Izquierdo Grimát. Lehetőségem nyílt arra. a legelső 1887-ből. Természetesen a lista nem teljes. hogy számos olyan mű van. nyilvánvalóvá válik. Spanyolország megnyitotta kapuit Európa előtt. Ezek után csodálkozással töltött el. A hatszáz darab katalóguslap igazán lenyűgöző. antik kiadások (főleg a harmincas-negyvenes évekből származók). mivel gyakorlatilag nem hozzáférhetők (főleg Buenos Aires-i. mint hatszáz bejegyzés van. igen magas példányszámmal. hogy a fent említett okokból a Nemzeti Könyvtárból hiányoznak a régi. és ugyanekkor Magyarországon a diktatúra legenyhébb periódusa kezdődött meg. Ugyanezen nehézségek miatt döntöttem úgy. a latin-amerikai publikációk. Annak ellenére. mely a szakértők szerint megnyitja Európa kapuit a magyar írók előtt . bár bizonyára sok esetben filológiai kincsről lenne szó. regényét 1952-ben fordították franciából spanyolra a Sudamericana kiadónál. Felkutatni és azonosítani őket óriási munkát jelent. hiszen ez alapján a Spanyolországban megjelent könyvek száma eléri a Németországban kiadottakét. melyet Latin-Amerikában publikáltak. caracasi és kubai kiadványokról van szó). a rengeteg elírás miatt ez olyan lehetetlen feladatnak bizonyult. hogy a magyar irodalom leghíresebb fordítója a Rayuela szerzője. az 1975 és 1990 közötti. hogy munkámat a Spanyol Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nacional de España) katalógusának azon bejegyzéseire alapozom. a mű alapos vizsgálata nélkül. a harmadik pedig a kilencvenes évek végétől napjainkig. Magyarországon publikáltak. 1975-től a nyolcvanas évek végéig. század klasszikusától. mint tűt keresni a szénakazalban. mint az akkoriban éppen Párizsban élő. sőt. Ennek pedig tisztán történelmi oka van: 1975-ben halt meg Franco. argentin származású író: Julio Cortázar. ezért kutatásomat leszűkítettem a kizárólag Spanyolországban megjelent könyvekre. ezek mégsem képezik részét ezen vizsgálatnak. noha épp a német nyelv az. Dormándi László A túlsó parton c. Magyarország pedig igyekezett a kommunizmusról kedvezőbb képet festeni. hogy kihagyom a Magyarországon megjelent műveket is.

és ehhez hasonló témákban: Az Állam és gyermekgondozás Magyarországon vagy A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar fontossága. ami nem esszé. Így hát két időszak maradt vizsgálatomban: az első a harmincas évek végétől az ötvenes évek elejéig. néhányuk még a huszadik kiadást is megélte. De a címek magukért beszélnek: A jellemes ifjú. futballtechnikai kézikönyvek képezik. század végén és a XX. valamint annak a szenvedélyes fordítói munkásságnak is köszönhető. hogy az ötvenes évektől a kilencvenes évekig gyakorlatilag nem jelent meg magyar irodalmi mű Spanyolországban. a szakszervezetek adták ki ilyen. Schütz Antal és Endrődy László műveinek kiadását is. néhány Kubala László előszavával. hogy Tóth Tihamér könyveinek újranyomása a hatvanas években lecsökken. ill. hogy ezen alkotások a papnövendékek számára kötelezőek legyenek. regény vagy költészet. teljesen eltűnik a nyolcvanas években. század elején. majd pedig ismét megjelenik 2001ben és 2007-ben. Látván a Magyarországon publikált művek egyszínűségét. Gelenczei Emil 200 megnyitási sakkcsapda c. amit az első csúcspontnak neveztem el (a negyvenes évek elejétől 1950-ig). hogy azt vizsgálom meg. műve több mint tíz kiadást is megélt.megjelent művek többségét a Magyar Szocialista Munkáspárt. Prohászka Ottokár. hogy csak az új művekre koncentrálok. Az ötvenes. nem számoljuk bele statisztikánkba. Nagyon keveset lehet tudni az akkori fordítókról és kiadókról. úgy döntöttem. akik Magyarországon már nagy népszerűségre tettek szert a XIX. amelyek a hetvenes és nyolcvanas években megjelent könyvek alapját képezték. Heltai Jenő. úgy döntöttem. A rendszerváltozás utáni Budapesten megjelent kiadványok főleg útikönyvek. Ha a nem irodalmi műveket. a könyvek több. és elkülönítem őket az újra kiadott könyvektől. A végeredmény pedig világosan azt mutatja. vagyis mindazt. a Hazafias Népfront. aki elérte Tóth Tihamér. A keresztény házasság. Hogy a corpus velejéig érjek. A húszas évektől kezdődően azon magyar szerzők művei jelentek meg Spanyolországban is. A könyvet az El Liberal kiadó publikálta Magyar történelmi regény alcímmel. Ezen szakkönyvek jelenléte a spanyol piacon könnyen magyarázható a magyar játékosok népszerűségével. sakk-könyvek. amit én a magyar irodalom őskorának neveztem el (1918-1920). leszámítva egy-két kivételt. a tervezési. mely műfajhoz tartoznak a Spanyolországban kiadott alkotások. Energia és tisztaság: út egy erős és tiszta fiatalság felé. Zilahy Lajos. Molnár Ferenc. a húszas évek előtti időszakban kezdődött. 97 . és a második a kilencvenes évektől napjainkig. A Franco-korszak bestsellerei Tóth Tihamér magyar pap alkotásai. Érdekes megfigyelni. A harmincas évektől az ötvenes évek végéig Spanyolország és Magyarország diplomáciai kapcsolata. Herczeg Ferenc. hatvanas és hetvenes évek publikációinak jelentős részét történelemkönyvek. Abban az időszakban. bár Jókai Mór El castellano convertido műve esetében a kiadás oka a cím alapján [A megtért spanyol] nyilvánvalónak látszik. amelyet Antonio Sancho Nebot Palma de Mallorca-i paptanár végzett. ill. amely minden kétséget kizárva hatott a két kultúra találkozására is. szakácskönyvek és művészetekről szóló kézikönyvek voltak. mint a fele vallási témájú. katalógusunk pár alkotásra csökken.és irányítási rendszere. A művek népszerűségének nyilvánvalóan történelmi oka van.

A cenzúra indoklása szerint például a Magyar humoristák antológiájában (Antología de humoristas húngaros) valamennyi viccesnek nevezhető történet alapját a megcsalt férj képezi. filmrendezőket említhetünk közöttük. Körmendi Ferenc. akik szemben álltak azzal az irodalmi körrel. a Vaszary fivérek. például Szerb Antalé és Karinthy Frigyesé. Szabó Magda) kiadója volt. valamint személyes életútjának feltérképezése segíthet abban. A kutatások alapján a két Világháborút követően már több százan voltak közülük spanyol területen. legszínvonalasabb és legjelentősebb kulturális mozgalmává nőtte ki magát Magyarországon. sőt. Luis de Caralt. a katalógusok vizsgálata és a Spanyolországban élő magyarok szakmai. akik Horthy Miklós és Szálasi Ferenc kollaboránsai voltak. mint Zilahy. amely inkább a műfaj iránti nagy érdeklődést tükrözi. kinek a művei sok polcon ott voltak. András László és Márai Sándor műveit adta ki. Passuth László. akik feltehetőleg elősegítették a fent említett szerzők jelenlétét. Később pedig jobb. Tormay Cecil. hogy a korszak magyar-spanyol irodalmának és kultúrájának sorsáról teljes képet kapjunk. Annak ellenére. hogy a konzervatív irodalom képviselői és műveik színvonala nem éri el a nyugatosokét. Nyírő József. Még az egyértelműen ártatlan könyvek sem mentek át e szűrőn. Nehéz arra a kérdésre választ találnunk. A kiadók közül kiemelkedik Josep Janés. és a francóista Spanyolországon leltek menedéket.megjelenésének. és 1951-ig négy másik alkotását publikálták. és amely mindmáig hatást gyakorol a magyar irodalomtörténetre. aki Zilahy Lajos. Az első időszakban azért elvétve jelentek meg nyugatosok nevei is a piacon. és Josep Vergés a Destino Kiadótól. aki elsőként jelentette meg Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek c. században több hullámban érkeztek magyar emigránsok Spanyolországba. sz. amely a nyugatosokból alakult ki. A XX. sem pedig a nagy képzelőerővel bírók számára a csaták túlságosan élethű ábrázolása miatt. a nyugatosok alkotásai. mint Muráti Lili. A francóista Spanyolország kiadóinak az egyház és a rezsim kemény cenzúrájával kellett számolniuk. főleg komédia. akik a későbbiekben jelentős szerepet töltöttek be a spanyol kulturális életben. 98 . Németh László.Földes Jolán. aki Török Sándor és a hatvanas évek több magyar írójának (Déry Tibor. Márai Sándortól 1931-ben jelent meg először Spanyolországban a Zendülők c. Körmendi Ferenc. ill. Jelenkorunk bestseller-szerzőjétől. művét La luz del candelabro [A kandelláber fénye] címmel. történelmi regénye nem alkalmas sem a fiatalok. vagy Gárdonyi Géza A láthatatlan ember c. olcsó könyvtári kiadványok. Müller Nicolas. Ebben az említett periódusban a magyar irodalom üdvöskéje Zilahy Lajos volt. főleg kereskedők és értelmiségiek. kicsit merészebb művek mint a nyugatosok művei . Tehát a konzervatív elit emigrációjáról van szó. és ki fogyasztotta a hagyományos irodalmat. A publikációk nagy része színházi mű. és a XX. zenészeket. A kutatás. amely nem hagyott teret az újszerű. zsidók. írókat. Gárdonyi Géza. akik elmenekültek Magyarországról. Vajda László.és szélsőjobboldaliak. Surányi Miklós. András László. hogy miért nem jelentek meg az új magyar irodalom. regény. Harsányi Zsolt és Fodor László a konzervatív irodalom képviselői. még ma is megjelennek. mégis nagyobb volt a visszhangjuk Spanyolországban. és amit szociokulturális körülményekkel magyarázhatunk. noha nem ért el akkor sikert. Olyan személyeket. Vaszary Gábor. fényképészeket.

Erre Esterházy csak ennyit felelt „Nem az én érdemem. hogy miután meghívták Spanyolországba Kis Magyar Pornográfia c. hogy a könyv változtatta meg az életét. Füst Milántól. Jókai Mór: A sárga rózsa) és színművet fordított. Münchenben. könyvének bemutatójára. ami a magyar irodalom első virágkorát eredményezte Spanyolországban. Amikor pedig elhagyta az országot. Több regényt (Herczeg Ferenc: A Gyurkovics-fiúk. Folytatódott Zilahy Lajos sikere. Esterházy Péter mesélte. főleg Heltai Jenőtől és Molnár Ferenctől. a harmincas évektől egyrészt a magyar irodalom támogatását felölelő munkája. Szél Erzsébet és Sándor Edith jelentetett meg pár Déry Tibor. Egyetemi tanárként dolgozott a Barcelonai Egyetemen.és Halasi Mária-fordítást. valamint az ABC napilap tudósítójaként. a Sorbonne-on. végül haláláig pszichológiatanárként működött Bogotában. Minden kétséget kizáróan a korszak legjelentősebb személyisége Brachfeld Olivér Ferenc volt (1908-1967). másrészt fordítói tevékenysége is hatalmas értékű. aki Spanyolországban megtestesítette a magyar kultúra nem létező intézményét. Janikovszky Évától. s mind a mai napig a francia fordítások jelentik a referenciát a magyar irodalom külföldi megjelenéseit illetően. aki 1915-től kezdve ötven éven keresztül élt Spanyolországban elismert újságíróként. A kilencvenes évektől napjainkig Az első virágkort követően a kilencvenes évek végéig kevés mű jelent meg Spanyolországban. a kultúra ismeretlensége kötötte meg. előszókat és tanulmányokat írt. Az első műfordításokat Révész Andor készítette (1896-1970). melyek a nőkről és a felsőbbrendűség érzéséről szóltak. egyes fordítók odaadó munkássága. de ezen konzervatív írók műveinek egy része franciára már le volt fordítva. míg a kiadók kezét a cenzúra és a nyelv. Nem csak spanyolra és katalánra fordított. Passuth László 99 . akik kizárólag magyar irodalommal foglalkoztak volna. az egyik olvasó bevallotta. Barcelonába való megérkezését követően. amikor az argentin olvasóközönséggel találkozott. ha nem nélkülözhetetlen. így esetenként a végeredmény az eredeti műtől jócskán eltért. az új könyvek száma is jelentősen lecsökkent. Kulturális tevékenysége teljes mértékben egybeesik a magyar irodalom megjelenésének első virágkorával. nagyon megdöbbent. Kiterjedt életművének nagy részét a magyar történelemnek szentelt spanyolul írt művei képezik. és megszületett a több mint húsz kiadást megélt bestseller. de mégsem képviseltek egy konkrét irodalmi irányzatot. de munkásságuk inkább alkalomszerű volt. egy novellagyűjtemény és számos drámaválogatás. Évekkel később.Nyilván a kiadók nem beszéltek magyarul. Ezért volt fontos.” A hatvanas években elvétve jelent meg egy-egy mű Déry Tibortól. Természetesen a szerzők nem tudtak egyenesen a kiadókkal kapcsolatot teremteni. A fordítások nagy részét közvetítő nyelvből készítették. Talán Brachfeld Olivér Ferenc rendkívüli munkája nélkül nem is jelent volna meg magyar irodalom a negyvenes és ötvenes évek Spanyolországában. hogy képtelen volt fordítójával magyarul kommunikálni. hanem könyvsorozatokat szerkesztett. akiknek bár volt bizonyos nemzetközi visszhangjuk. olyan íróktól. hiszen nem voltak olyan fordítók. és kizárólag a pszichológiával kezdett foglalkozni. szerkesztőként az ő munkája a magyar „humoristák” antológiája. közben pedig saját pszichológiával foglalkozó könyveit is kiadta. Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője. Harsányi Zsolttól.

aminek a következtében létrejött a Magyar Könyv Alapítvány. hogy a kiadók választása milyen magyar műre esik. Halálát követően Kovacsics Ádám vette kezébe a műhely igazgatását. valamint egyéb kortárs és klasszikus írók műveit spanyolul olvasni. amely hallatlan eladási sikerré vált. Több műhöz előszót is írt. Ugyanebben az évben jelent meg Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek c. bár könyveinek egy része először Latin-Amerikában jelent meg. aki 1989-ben kezdett magyar irodalmat fordítani. hogy a szerző egyéb történelmi regényei is megjelenhettek. és 1999-ben Magyarország volt a díszvendége a Frankfurti Könyvvásárnak. Kovacsics 1981-től fordít magyar irodalmat. aki a piacot ellátja és a kiadók érdeklődését kihasználja. De facto Magyarországon alkotásait. hogy a magyar irodalom ismerősen csengjen a spanyol olvasó számára. A magyar irodalom második virágkora több tényező eredménye: a kilencvenes évek elején megdőlt a kommunizmus. Ez a nélkülözhetetlen személy pedig Xantus Judit volt. mely idén hatodik alkalommal kerül majd megrendezésre. Szerb Antal. nagy presztízsű irodalommal foglalkozik. és oktatói munkássága is lényegesen hozzájárult ahhoz. hogy a magyar irodalom jelen lehessen a spanyol piacon. aki fordítási javaslatokkal áll elő. ami ilyen kis nyelvek esetében elengedhetetlen. 2003-ban szervezte meg az első magyar-spanyol fordítóműhelyt Balatonfüreden. akitől a legtöbb művet publikálták a nyolcvanas és kilencvenes években. Ezek a külső tényezők bizonyára döntőek voltak a magyar irodalom nem csak spanyolországi.Esőisten siratja Mexikót c. három évvel később pedig Kertész Imre megkapta az Irodalmi Nobel-díjat. utóbbi könyvsorozatokkal és alkalmi publikációkkal jelentkezik. és aki új fordítógeneráció megteremtésében gondolkodik. hogy sikere nem annyira művei irodalmi értékének tulajdonítható. Szükség volt egy olyan emberre. Általában a szomszédos Franciaországban és Itáliában a már sikeres műveket publikálják. A többi kiadó nem követ semmilyen specifikus 100 . hanem európai jövője tekintetében is. Az. a naplókat és vallomásokat kivéve. együttműködött kiadókkal. valamint kaput nyitott más kortárs írók előtt. Az ő kezdeményezőkészségének és a magyar irodalmat támogató munkásságának köszönhetően lehet végre nyugatos szerzők (Kosztolányi Dezső. mint húsz könyvet jelentetett meg különböző íróktól. A Márai-jelenség hirtelen elérte. és 2003-ig több. de valószínűleg mit sem értek volna Xantus Judit és Kovacsics Ádám. A Frankfurti Könyvvásár és a Magyar Könyv Alapítvány nyújtotta támogatások biztosították a magyar állam részéről azt az anyagi segítséget. műve. nem tartják nagyon színvonalasnak. Míg az előbbi kizárólag kortárs. bár azt gondolom. A résztvevők közül néhányan ma már spanyol kiadóknál dolgoznak. Krúdy Gyula). és valamennyit angolból vagy németből ültették át spanyolra. Heller Ágnes filozófus volt az. 1996-tól rendszeresen. Egyedül az Acantilado kiadónak és a Galaxia Gutenberg Círculo de Lectores-nek van világos koncepciója a magyar művek kiadásával kapcsolatban. amely támogatja a magyar irodalom idegen nyelvre fordítását. véletlenszerű. művének fordítása. kapcsolatot vesz fel a kiadókkal. hogy a magyar irodalom esetében a legfontosabb európai piac a német. mint inkább egy szerencsés marketing-stratégiának. annak ellenére. ami azt eredményezte. Kertész Imre Nobel-díja a jövőbeli publikációk számára is presztízst biztosított. két rendkívül fontos fordítónk munkája nélkül. a Magyar Fordítóházban. akinek nem szegi kedvét a visszautasítás sem.

keveset. hogy támogassa mind a szakmai szektort. a Füves könyvet. annak a fáradhatatlan munkának volt köszönhető. amelyet érdekel hazánk Közép. kontextusba helyezze a szétszórt kiadványokat és keretet adjon a kiadói munkának. A www. meg kell teremteni az keresletet. a különféle kulturális mellékletek bizonyos gyakorisággal magyar szerzőkről recenziót jelentetnek meg. Kedvelt kortárs íróink műveit három-négyezer példányban nyomtatják ki. előremozdították és támogatták magyar szerzők megjelenítését. Gallegó nyelven is kiadták Márai egy alkotását. hogy még szignifikánsabb jelenlétet érjünk el. mint spanyoloknak. És. akik nem csak bepötyögték a szöveget a gépbe. a könyv élete a könyvpiacon zajlik: ahhoz.lho. Magyar irodalom nem csak spanyolul jelenik meg. ha nem teljesen. amely sorozatukba illő vagy egy szerző összes művét jelentetik meg. hanem az ügynök szerepét ingyen és bérmentve töltötték be. Még ha létezne is – és meg vagyok róla győződve. ki 101 . Sokan vannak a hispán világból kikerülő lehetséges olvasók. de korai halála miatt ez a projekt befejezetlen maradt. mind pedig az olvasók érdeklődését. a nyolcvanas évekig nem publikáltak magyar irodalmat katalánul Brachfeld Olivér Ferenc. aki pár éve előremozdította a magyar-katalán fordítást. Habár már 1903-ben kiadták katalánul Jókai Mór A tengerszemű hölgy c. hogy megtalálja illetve kialakítsa az olvasóközönséget. művét.tervet. amelyet azon fordítóink végeztek. valamint Kertész Imre Sorstalansága Zorririk ez címmel. ami felvállalhatná a kiadói tevékenységek ösztönzését. a kiadványokhoz a katalogizációs problémák miatt igen nehéz hozzáférnie.es elektronikus magazin ötlete 2007-ben született azzal a céllal. hogy létezik – olyan olvasóközönség. ahogy azt a Salamandra kiadó tette Márai Sándor esetében. Munkájuk nélkül nem lett volna és nem is lenne magyar irodalom Spanyolországban. hiszen ez a mű még nem jelent meg spanyolul. és rajta kívül elvétve pár szerző fordításait kivéve.és Kelet-Európa közti kultúrája. Számos magyar fordító vágott bele ebbe a munkába anyanyelvi lektorok segítségével. és nem hiszem. Azonban ahhoz. hogy a magyar irodalom két fénykora Spanyolországban nagyrészt. azonban ezen utóbbiakat nem közvetlenül magyarból fordították. Talán jobb. A jövő: utópia és valóság Jelen munkában azt próbáltam meg bebizonyítani. ha egy spanyol olvasó nem olvashat magyar szerzőktől? Őszintén szólva. ez alkalommal egyenesen magyarból fordítva. hiszen nincsenek újrakiadások. hogy a latin-amerikai közönség nagy részének vannak a magyar irodalomnál életbevágóbb gondjai is. hogy elkeljenek. hogy elfogynának. Vagy olyan magyar műveket adnak ki. ha nem kergetünk hiú ábrándokat. de nem feledhetjük el. A kritika meleg fogadtatásban részesített számos magyar művet. A Márai iránti nagy érdeklődésnek köszönhetően baszk nyelven is megjelentek művei. Eloi Castelló volt az. A katalán sajtó arányaiban több oldalt szentel magyar műveknek. Magyar Intézet vagy kultúrdiplomácia. de fordításaik észrevétlenek maradtak. hiszen nincs semmilyen állami intézmény. De vajon veszítünk-e valamit. hiszen évente legfeljebb tíz új magyar irodalmi mű jelenik meg spanyolul.

Reményteli. hogy minden egyes alkalommal több olyan kiváló magyar fordító van. kapcsolatot kellene teremteni a kiadókkal. ill. mint a berber. ha nem. vagyis olyannak kellene lennünk. Kanozsay Katalin fordítása 102 . hogy képesek magyarból spanyolra.kellene használni a megugrott érdeklődést. hogy ki a legismertebb magyar Spanyolországban. egy elszigetelt nyelv kevés lehetőséggel. a válasz még mindig Kubala vagy Puskás. mint Brachfeld Olivér Ferenc és Xantus Judit. „Hát már csak nem olyan a magyar mint a berber” dacolt velem egyszer egy újságíró. hogy vannak olyan spanyolok. mint Szijj Mária. és csak rajtunk áll. A kérdésre. akik úgy elsajátították a magyar nyelvet. Ezért ajánlom jelen munkámat Xantus Judit emlékének. új szerzőkre kellene felhívni a figyelmet. gallegóra fordítani. hogy a balatonfüredi fordítóműhelyt évről évre megrendezik. Ha tetszik nekünk. a magyar olyan. mint José Miguel González Trevejo illetőleg Fernando de Castro. hogy ezeket ki tudjuk-e használni. És.

S mi a helyzet a spanyol kultúrával és irodalommal? A spanyol kultúrával összefüggő cikkek száma – kizárólag az irodalom. amit a szerző már nem tudott maga elvégezni. valamely aktuális esemény: évforduló. kézirat)] célkitűzése az volt. hogy a közlemények között mindössze hét műfordítást található. A Nyugatban közreműködő írók és szerkesztők kulturális érdekődése francia.A Nyugat és a spanyol irodalom BALDANGIN BÖRTE CSILLA1 Az 1908 és 1941 között megjelent Nyugat évtizedeken keresztül döntő szerepet játszott a korszak ízésének alakításában. A Nyugatot a sokszínűség jellemezte. az itt látható festmények kiválóságának és a tudatos gyűjtésnek köszönhetően. és maga a szakdolgozat minden erénye mellett számos kiegészítésre. melyek közül kettő. A 2008-as Nyugat-centenárium kapcsán mégis fontosnak tartottuk munkájának legalább egy töredékét bemutatni. Szeged. Dolgozatom [„Recepción de la literatura hispana en la revista Nyugat”. minden bizonnyal a spanyol-magyar műfordításkutatásban fontos dolgozatok születtek volna tollából. hogy legtöbbjük figyelemfelhívó célzattal. Eredményei egyúttal a további kutatások irányát is kijelölik. kiállításmegnyitó stb. figyelmen kívül hagyva tehát a politikai. SZTE. Szintén figyelemre méltó. a „Figyelő” rovatban Lengyel Géza jelentetett meg írást Goya aktuBaldangin Börte Csilla a Szegedi Tudományegyetem spanyol szakos hallgatója volt. 2002. A közölt részletet Végh Dániel fordította és szerkesztette. 2002-ben megvédett szakdolgozata a spanyol-magyar műfordítástörténetet tekinti át. Zola. pontosításra szorul. Természetesen az itt közölt rezümé. A Nyugat első évfolyamának kilencedik számában. szociológiai és természettudományos témájú közleményeket – igen szerény. alkalmából íródott. orosz és angol irányban volt a legnyitottabb: Baudelaire. Mallarmé. Csehov és Ibsen. A német szerzők közül pedig Stefan Zweig és Thomas Mann neve szerepelt legtöbbet a folyóirat hasábjain. A lap címe egyértelműen utal alapvető orientációjára: mindenekelőtt a Nyugateurópai kultúra közvetítésére vállalkozott. (Szakdolgozat. zene. Pérez de Ayala és Ramón Gómez de la Serna szövege szintén alkalmi írás: a Nyugat negyedszázados évfordulójára küldték szerzőik. Amennyiben a szerzőnek módja lett volna vizsgálódásait folytatni. Rimbaud. német. Érdemes megjegyezni. A folyóirat célja az volt. képzőművészetek tárgykörébe vágó írásokat tekintve. Maupassant álltak figyelmük középpontjában. mely azóta is Közép-Európa legfontosabb spanyol műtárgyegyüttesei közé tartozik. könyvmegjelenés. hogy a két Amerika és a TávolKelet irodalma sem kapott kiemelt figyelmet. 1 103 . Dosztojevszkij. hogy az olvasóval megismertesse a magyar és a külföldi irodalom ismert és kevésbé ismert képviselőit. különösen az említett kultúrnemzetekkel összehasonlítva. pontosabban a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményével foglalkozik. és olyan szerzők műveinek lefordítását kezdeményezték. és mindmáig érezhető irodalmunkra gyakorolt hatása. mint Tolsztoj. lehetőség szerint a kortárs magyar fogadtatás figyelembevételével. A spanyol kultúrát tárgyaló legelső cikk a festészettel. hogy a spanyol irodalommal összefüggő cikkeket a lehető legteljesebben és tárgyilagosan bemutassam. ám hiányzott belőle a szomszédos országok kultúrájának bemutatása. majd a Nyugatban megjelent hispán tárgyú cikkek részletes ismertetését és elemzését adja. A cikkek során végigtekintve megállapítható.

A bemutatott – és időnként élesen bírált – szerzők között találunk klasszikusokat (Lope de Vega). amikor a Szépművészeti Múzeum „Caprichos” és a „Los Desastres de la Guerra y Sueños” című sorozataiból rendezett kiállítást. Moreto: Közönyt közönnyel) kortárs darabok bemutatóiról is szó esik. melyek közül csak egyetlen nem spanyol témájú. hogy az elmúlt évtizedekben egyre népszerűbbé váló hispán kultúra iránti érdeklődést éppen a Nyugat működése keltette fel. Színikritikáiban a barokk drámák mellett (Calderón: A világ nagy színháza. Villaespesa. Eugenio D’Ors). ezért közelről ismerte a spanyol kulturális életet. Lengyel Gézán kívül Feleky Géza. filozófusokat (Ortega y Gasset) és kortárs írókat (Unamuno. Szabó Dezső az első. a Don Quijote harmadik magyar kiadását népszerűsítő – megítélésem szerint meglehetősen gyönge – cikket. aki a kortárs spanyol írók: Ugarte. és második vonalbeli szerzőket is. s emellett közölt egy novellát Cervantes haláláról. 104 . hogy sem Dalí sem Miró neve nem tűnik fel a folyóiratban. de a Nyugat hasábjain bemutatott hispán szerzők és művek kétségkívül hozzájárultak a magyarországon kevéssé ismert spanyol kultúra megismertetéséhez. A kortárs festők közül Zuloagáról írt Aladár Bálint igen szigorú bírálatot. s Picasso kubizmusáról is mindössze Körmendi András Mai mesterek című cikkében találhatunk hosszabb méltatást. és ugyanezért tüntette fel a katalán kultúrát kedvezőbb fényben. García Calderón és Manuel Bueno műveit ismerteti. valamint egy. A Nyugatban 11 cikke jelent meg. Király György Benito Pérez Galdósról közölt dicsérő recenziót. értékeinek elfogadtatásához. Schöpflin Aladár a Pesten bemutatott spanyol színművekről írt kritikákat. Hoffmann Edit foglalkoztak a görög származású művésszel. Föltűnő. Goya mellett a klasszikus spanyol festők között El Greco neve szerepel legtöbbször a Nyugatban. Mindazonáltal a hispán. S talán azt is megkockáztathatjuk. Összefoglalva: bármilyen szűkös keretek között is.alitásáról. és azon belül is a katalán kultúra megismertetésében Brachfeld Olivér játszotta a legjelentősebb szerepet. Brachfeld 1931-től Barcelonában élt. Bálint Aladár és dr. A kiváló festő halála után 100 évvel kapta meg az őt megillető figyelmet a magyar közönség részéről.

12. [Figyelő] Lope de Vega: Szonett a szonettről. 4. Manuel Bueno: Teatro español contemporáneo. 829. sz. 700-704.: Harsányi Kálmán Schöpflin Aladár: „Don Quijote” [A harmadik kiadás alkalmából] Schöpflin Aladár: „Spanyol darabok a Magyar Színházban” (Gregorio Sierra Martínez: Túl a rácson. 286. 8.: Király György Avilai Szent Teréz: Égi szerelem. Ford. 103-104. 510-512. Joaquín Alvarez: Amit az asszonyok akarnak. mártir] [Figyelő] Brachfeld Olivér: „Ramón Gómez de la Serna [témáiról és módszeréről]” [Figyelő] Schöpflin Aladár: „Színházi bemutatók. Ford. Ford. 602. 8. Gregorio Sierra Martínez: A jó pásztor” [Figyelő] 105 1912.” Ford. 1909. Brachfeld Olivér [Figyelő] Brachfeld Olivér: „Unamuno a ponyván” [San Manuel Bueno. 936-939. 15291534. 23. Ford. 17571758. 1916. Hegedüs Artúr. 611-612. 9. Manuel Ugarte: Las nuevas tendencias literarias) [Figyelő] Elek Artúr: Barrientos Mária [Figyelő] Bálint Aladár: „Zuloaga – Brangwyn” [Figyelő] Feleky Géza: „Greco” Schöpflin Aladár: „Madrid. 1911. 659-661. 492-497. 699-700. 341-343. 701-703. 4. 1931 6. 1926. 1921.” Király György: Benito Perez Galdós: Misericordia. Ford. 948-950. 1922. 21. 12-13. 794. 466-467. 512-513. Seraphin Quintero.: Király György José María Gabriel y Galán: Magvetés. 23. sz. 1920. 815. 10. Garcia Calderón: Hombres e ideas de nuestro tiempo. Lengyel Géza: „Goya” [Figyelő] Lengyel Géza: „Bermúdezné arcképe” Ady Endre: „Ferrer és a legenda” [Figyelő] Feleky Géza: „Greco Velázquez ellen” f[Figyelő] Bálint Aladár: „A müncheni Greco” (Csavargás közben) Lengyel Géza: „Greco” [Figyelő] Szabó Dezső: „Spanyol dolgok” [Új spanyol könyvekről: Manuel Ugarte: Visiones de España. 13. 1910. 1. 20. 1616 április 23.) [Figyelő] Bartomeu Roselló: „Ramón Pérez de Ayala [regényeiről]. 562-564. Ford. 23. . 628-630. 21. sz. 7. 1914.: Kosztolányi Dezső Góngora: Intés. 5.: Király György Leonardo de Argensola: Hazug szépség. Francisco Villaespesa: Bajo la lluvia.A Nyugatban megjelent spanyol tárgyú írások bibliográfiája 1908. 700-701.

1932. 1934. Salvador de Madariaga könyve” 106 . 18. 3. Hoffmann Edith: „Greco” Passuth László: „Madáriaga [Spanyolország c. 6. a Király és Pór c. 452-458. 1936. Ford. 180-181. 11. 473-479. 145-148. 1941. 63-65. Moreto: Donna Diána. művének)” Ortutay Gyula: „Kolombus Kristóf. 693-694. művéről]” Schöpflin Aladár: „Színházi bemutatók.O. 11.] B. 283. 518-519. 7. 261-22.: Kosztolányi Dezső Brachfeld Olivér: „Xenius. 73-74.” [Figyelő] Schöpflin Aladár: „Színházi bemutatók.)” H. 12.A [Hevesi András]: „Klasszicizmus és barokk” [Külföld] Brachfeld Olivér: „Spanyol nagyságok tündöklése és bukása” [Külföld. 1940. 1938. 9-10. A. 64-66. 2. Brachfeld Olivér: „Josep Maria de Segarra: Cancons de rem i de rela” Brachfeld Olivér: „López Picó: Epitalami.” Brachfeld Olivér: „Unamuno új drámája (El otro. 519 7. Az író-Corleánus” [Figyelő] Pérez de Ayala: Az irodalmi stílusról. Ford: Kosztolányi Dezső. Lope de Vega: Vidám szüret [Asztalos Miklós átdolgozása. 259-263. Ramón Gómez de la Serna: Az ünnepélyes elefánt. 282-283. Calderón: A nagy világszínház” [Figyelő] Schöpflin Aladár: „Színházi bemutatók. 66-67. 6. 501-502 607-608. (Brachfeld Olivér): „Rafael Alberti vagy a spanyol tolerancia” Brachfeld Olivér: „A háromszázéves Lope de Vega” [Külföld] Brachfeld Olivér: „Maimonides: Mai tévelygők kalauza” [külföld] Dr. 9. 1939.

amelynek a célja az volt. Budapesti Nemzetközi Hispanisztikai Konferencia alkalmából a budapesti Cervantes Intézet [Instituto Cervantes de Budapest] könyvtára spanyol és latin-amerikai szerzők magyarra fordított műveiből rendezett kiállítást. A használandó forrásokat pedig egyfelől . hogy elkészülte esetén tartalmát tekintve úttőrő információs segédletet nyújthatna.A spanyol-magyar műfordítások repertóriuma – első lépések IVÁN ALLER ARES A 2008. E gyűjtemény egy részét lehetett a kiállításon megtekinteni. 107 . alapján rendszerezve a legkülönfélébb adatsorok.Leíró: a művek minden bibliográfiai adatát tartalmazza. A tárlat anyagának összeállítását egy korábbi kutatási projekt tette lehetővé. A projekt létrehozását az ösztönözte. A projekt horderejére való tekintettel a kezdetektől fogva reális célokat tűztünk ki magunk elé. illetőleg a spanyol és latin-amerikai szerzők Spanyolország hivatalos nyelvein íródott. Ennek megfelelően a repertórium gyűjtési körét a következő módon határoztuk meg: .és tudományos könyvek fordításait. A kutatási terv mindenekelőtt olyan adatbázis létrehozását jelölte ki. A kutatás során összegyűlt adatok alapján kezdődött meg a budapesti Cervantes Intézet Ernesto Sábato könyvtárában a „helyi gyűjtemény” kialakítása.Földrajzilag behatárolt: Spanyolországon és Magyarországon megjelent műveket tartalmaz. . amelyben a mostanáig megjelent kötetek bibliográfiai adatai kerülnének összegyűjtésre.katalógusokban határoztuk meg.bibliográfiákban. megjelenési időpontok. kiadók stb. valamint szerzők. hogy létrehozza a spanyolból (és Spanyolország többi hivatalos nyelvéről) magyarra lefordított művek repertóriumát. másfelől . májusában „A faliszőnyeg visszája: A műfordítás a spanyol nyelvű irodalmakban” címmel megrendezett VI. Az elképzelés egy olyan aktualizálható bibliográfiai segédlet. mutatók és statisztikák elkészítése válna lehetségessé. hogy a spanyol nyelvre lefordított magyar könyvek. magyarra lefordított köteteinek lehető legteljesebb listáját állítsuk össze. hogy az eddig hozzáférhető speciális bibliográfiák kronológiailag meglehetősen behatároltak. amely e köteteket és a magyarból készített fordításokat időrend szerint egybegyűjti. . A vállalkozás értékét növeli. A Cervantes Intézet ezért elhatározta.Szépirodalmi művekre és esszékre specializálódik: nem tartalmazza a szak. Az adatbázis alapján nyílhat mód a repertórium megszerkesztésére.

századtól napjainkig terjed. önzetlen segítséget nyújtott. Mivel katalógusbejegyzésekkel és nem magukkal a könyvekkel dolgoztunk.Célkitűzésünk a projekt első fázisában bibliográfiai segédlet összeállítása volt. Biblioteca Nacional Española [Spanyol Nemzeti Könyvtár] katalógusai. A spanyol-magyar műfordítások kronológiailag teljes repertóriumának összeállítása ugyanis szélesebb körű munkát követel: minden. amelyekkel ezidáig szembe kellett néznünk. legyen szó technikai vagy személyes támogatásról. elsősorban a rekordok adatbázisba történő felvételével kapcsolatban. A gyűjtés első szakaszának lezárultával mintegy 1. Ezen előfeltevéseink miatt tekintettünk el más. de azt is tudjuk. a témában hozzáférhető forrás (ideértve a témába vágó publikációkat. túlnyomórészt a könyvtári katalógusok feldolgozásának technikai nehézségeiből fakadtak. a következő megoszlás szerint: .1113 spanyol nyelvről magyarra fordított mű . A problémák. a regiszterekben hibásan rögzített adat visszakeresése és javítása. A projekt indulásától fogva lelkes támogatásra talált a közreműködő intézményekben. és a későbbi kutatások során feltárandó gyűjteményekkel kiegészíthető és összevethető volna. bonyodalmat okozott akár egyetlen. szórványosnak mondható források. Országos Idegennyelvű Könyvtár. Index Translationum (az UNESCO támogatásával készült kiadvány) és más fordításokra szakosodott bibliográfiák.14 Spanyolország többi hivatalos nyelvéről magyarra fordított mű. Végh Dániel fordítása 108 . a szépirodalmi folyóiratokat stb. Tisztában vagyunk azzal.) összegyűjtése révén pedig akár a teljes spanyol-magyar műfordítástörténet feldolgozása is lehetővé válna. ami még előttünk áll. mint például a szakfolyóiratok feltárásától. mely adatbázisként szolgálna.700 tételes adatbázis készült el.36 magyarról Spanyolország többi hivatalos nyelvére fordított mű .573 magyarról spanyol nyelvre fordított mű . Az ezidáig feldolgozott források a következők: Országos Széchenyi Könyvtár. Többségük felbecsülhetetlen értékű. hogy akár nagyobb kutatási projekt kiindulópontja is lehet. hogy az eddig elvégzett munka csupán kicsiny része annak. A bibliográfiába fölvett fordítások köre a XVIII.

.

lazarillo.hu weboldalon! Layout: Végh Dániel A borító Velázquez A szövőnők című festményének felhasználásával készült.A LAZARILLO kötetei az interneten is olvashatók a www. ISBN 978-963-86524-8-5 ISSN 1789-4557 .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful