I M I \ (И.

К 1 M l l \
A
XCV.

MAGYAR
*

NÉPRAJZI

TÁRSASÁG

FOLYÓIRATA
* 3. SZÁM

B U D A P E S T 1984

EURÓPA NÉPRAJZA— NÉPRAJZI KUTATÁSOK EURÓPÁBAN*
Martin György Népi tánchagyomány és nemzeti tánctípusok Kelet-Közép-Európában, a X V I — X I X . században
A népi kultúra és magas kultúra, populáris és elit kultúra viszonyának kérdéséhez a kelet-közép-európai néptáncokból kiindulva kívánunk hozzászólni. Ügy véljük, hogy a tánc vizsgálata ebben a kulturális régióban olyan tanulsá­ gokat is eredményezhet, amelyek más európai területekre, sőt azon kívül is érvé­ nyesek. A kelet-közép-európai tánckultúra problémái olyan művelődéstörténeti folyamatokra hívják fel a figyelmet, amelyek a populáris és elit kultúra viszo­ n y á n a k általános vizsgálati szempontjait gazdagíthatják. A táncot sokan a legősibb, legegyetemesebb, minden korban népszerű, legközérthetőbb művészetnek tartják. Gyökereit a művelődéstörténészek a leg* Az Ethnologia Europaea folyóirat nemzetközi szerkesztő bizottsága 1983. októ­ ber 14. és 18. között Mátrafüreden tartotta 12. munkaértekezletét. Ezt követően került sor a Nemzetközi Néprajzi Táplálkozáskutató Bizottság 5. konferenciájára. A két össze­ jövetelen több mint 20 európai ós tengerentúli ország vezető néprajzkutatóit láthattuk vendégül. Az Ethnographia jelen száma ennek a két konferenciának az előadásaiból közöl néhányat, hogy a kettős címnek megfelelően érzékeltesse: miképpen fogalmazódik meg napjainkban a kontinens egészének néprajzi kutatása, a néprajzi összkép igénye, illetve milyen frontszakaszokon, milyen fogalmi, módszertani apparátussal dolgoznak etnográ­ fusok és folkloristák Európa különböző tájain. A közölt tanulmányok főként történeti megközelítéseket mutatnak be, mivel mindkét mátrafüredi összejövetelnek történeti témája volt: ,,új megközelítések az európai népi/populáris műveltség történetének ku­ tatásában", illetve „szakaszok és fordulópontok az európai táplálkozás történetében". Az Ethnographia egy későbbi számában kerül közlésre K . CSILLÉRY Klára mátrafüredi előadása a lakáskultúra társadalmi rétegek szerinti differenciálódásáról és Orvar LÖFGREN beszámolója a X X . századi svéd műveltség vizsgálatáról. Október 15-én délelőtt tartotta meg előadását MARTIN György a kelet-közép­ európai népi tánchagyományokról és nemzeti tánctípusokról. MARTIN Györgynek ez volt az utolsó előadása. Október 31-ón váratlanul bekövetkezett halála miatt már sem a ma­ gyar szöveget az Ethnographia számára, sem az angol nyelvű szöveget az Ethnologia Europaea számára nem tudta sajtó alá rendezni. A cikkből ezért hiányoznak a lábjegy­ zetek ós az irodalomjegyzék. Jelen szöveg a MARTIN György hagyatékában fönnmaradt magyar nyelvű kéziraton alapul. A szerző az angol fordítás számára a szöveg egyes ré­ szeit, így a hajdútáncra vonatkozó bekezdésekben a magyar történelem ismeretét föltéte­ lező hivatkozásokat zárójelbe tette, kihagyta. M i i t t a teljes szöveget közöljük. A vég­ leges szöveg kialakításában ANDRÁSFALVI Bertalan segített. Szerk.

kol­ lektív és egyéni férfitáncok. a kollektív. a népi-polgári. mely a paraszti-úri-nemesi. a klasszikus balettben is máig fennáll. mégpedig úgy. kölcsönhatásának mint más művé­ szeti ágakban. de Észak. Az egyes régiók jelentős fáziseltolódásai következ­ tében alakultak k i olyan jellegzetes táncövezetek. a populáris és elit kultúra kapcsolatának. s ebben I . country dance-ok határozták meg. egyöntetű rendben végzett változatos térjáték. mely még az autonóm táncművészet legarisztokratikusabb ága­ zatában. Ezek a műfajok azonban mind jelen voltak és lényeges szerepet játszottak az egyete­ mes európai tánctörténeti folyamatban. lánc-. hogy különböző kor­ szakokra voltak jellemzőek. A táncosok személyes pár­ kapcsolatuk mellett a táncoló közösséghez igazodó kollektív rendbe is illesz­ kednek. s nem is mindenütt maradéktalanul ment végbe. ötvöződésének egyik legtanulságosabb csomópontja. Elsőként utalnunk kell arra a táncföldrajzi és tánctörténeti keretre. körtáncok határozzák meg napjainkig. Ezekre a mozdulatkincs tekin­ tetében egyszerű táncokra a szervezett. középkori és reneszánsz tánc­ kategóriákat. A következőkben tehát a nemzeti tánckultú­ rára. nemzeti tánctípusokxa. valamint a reneszánszban kifejlődő improvizatív párostáncok határozzák meg. összművészeti meg­ nyilvánulás (Gesamtkunst) egyik fontos elemeként tartják számon. hogy az egy­ mást felváltó divatkorszakokból álló tánctörténeti fejlődés kontinensünk külön­ böző tájain más ütemben. Az egzakt írásbeli rögzítés nél­ kül terjedő és hagyományozódó táncok világában sokkal nagyobb a lehetősége a populáris és elitkultúra érintkezésének. amelyek Európa más tájainak kultúrájára viszont máig jellem­ zőek maradtak. a geometrikus térbeli formálás a jellemző. amelyben az egyéni improvizációnak nincs helye. századra már teljesen háttérbe szorította Nyugat-Európában azokat a régibb. valamint a szabad párostáncok mellett e régió tánckultúrájában már szórványosak a legrégibb lánctáncok. Ez a jól szervezett. Középkori fegyvertánc maradványok. A country dance X V I I . nemzeti tánckultúra fogalma. Az udvari-polgári tánckultúra nyomait viselő táncműfaj a X I X . de az újabb kontra­ táncok még nem jutottak számottevő szerephez. jelentős időbeli eltolódásokkal. A több évszázados török hódoltság miatt az általános európai táncdiva­ toktól sokáig elzárt balkáni népek tánckultúráját az európai középkor általános táncformái.régibb időkre vezetik vissza. tudatosan irányított táncéletet feltételező műfaj a legin­ kább tükrözi az elit kultúra folklorizálódási folyamatát. vagy legalábbis az ősi komplex. Ennek legpregnánsabb jele az írásbeliség szinte teljes hiánya. olykor a költészet vagy a zene kialakulásánál is korábbi eredetűnek vélik. század óta terjedő műfaja a polgári fejlődés élén járó nyugat-európai népek körében vált általánossá. A táncban a legnehezebb a populáris tömegkultúra és a hivatásos-autonóm művészet jelenségeinek szétválasztása. ill. amelyben az egyes nemzeti kultúrák kialakulása lezajlott. Úgy tűnik. A lassúbb ütemben fejlődő kelet-európai övezet tánckultúrájának jellegét a késő középkori jellegű férfitáncok. A nyugat-európai övezet tánckultúráját a páros és csoporttáncok ötvöze­ tét jelentő ún.és Közép-Európában is hódított. irányítjuk figyelmünket. amelyek mindegyikében más­ más táncműfajok határozták meg a tánckultúra általános karakterét. hogy Európa táncbéli differenciáltsága elsősorban annak köszönhető. ennek pregnáns képviselőire az ún. A kelet-közép-európai népek tánckultúrája kapcsán különös hangsúllyal merül fel az ún. ill.

átszíneződéssel. fejlődési fáziskülönbségekből eredő eltérésekre épült e népek nemzeti tánckultúrája. mazurka. A felsőbb társadalmi rétegek tánckultúrája ugyanis csaknem mindig a legfrissebb európai táncdivatot közvetítette. dallamfeljegyzések és ábrá- . hajdútáncról egészen а X V I I I . s így a nemzeti kultúra forrásai után tájékozódó elit réteg is ehhez fordult. A hajdútánc mintegy két évszázados történelmi útja egybeesik a magyar nemzeti kultúra más területeinek első felvirágzási korszakával. A magyar tánctörténet írásos forrásokkal is dokumentálható mintegy félévezredes korszakából három olyan tánctípust ismerünk. í g y természetszerű. s egyidejűleg megjelennek már az újkori nemzettudat fontos mozzanatai is. verbunkos. csárdás). A nemzeti kultúrát reprezentáló tánctípusok mindig az illető korszak és régió jellemző populáris táncműfajából kerültek ki. hogy egyazon táncfajta nemcsak egy.a délkelet-európai övezetben a legáltalánosabb újkori európai táncműfaj. a Kárpát-medence népeinél. a világi költészet és műzene kiala­ kításának első törekvései is erre a korszakra esnek. A középkori kultúrából kilépő nemzeti nyelv és irodalom. a románoknál. Буеп volt а X V I — X V I I . a párostánc is kivételesen ritka. hogy a táncban is felmutas­ sák. kifejlesszék sajátos. hogy e táncok mindig a populáris tánckultúra szférájá­ ból emelkedtek ki. hanem több. kolo. század utolsó harmadától a csárdás. hanem a külföldiek szemében is a magyarság kultúrájának táncbéli reprezentánsává váltak egyegy történelmi korszakban. és X I X . horo). századig visszakövethető legko­ rábbi típusáról. hasonló kultúrájú és történelmi sorsú nép nemzeti tánctípusává is válik bizonyos időbeli fáziseltolódásokkal és etnikai módosulá­ sokkal. század első felének katonai verbunkos tánca. az ún. században a fegyveres hajdútánc. hogy az előbb vázolt. eredetinek vélt jegyeiket. különösen a kelet-közép-európai népek körében. krakowiak) a páros­ táncok vonulós. A Kárpát-medencei népek — a szlovákok. amelyek egy-egy történelmi korszakban az egész országot és társadalmat átfogó nemzeti tánc­ típus rangjára emelkedtek. Ennek megfelelően emelked­ tek a nemzeti tánctípus rangjára a német és osztrák területen (walzer. a cseheknél (polka). az is előfordul. ländler). a szlovákok. Régi táncaink írásos forrásokkal а XV. magyarok és erdélyi románok körében a férfi (hajdútánc. kaluser) és az individuális szabad párostáncok (friska. a balkáni népeknél pedig. A modern értelemben vett nemzeti kultúrák kialakulásában a tánc is lénye­ ges szerepet játszott. hogy miként emelkedik egy-egy paraszti tánc földrajzi és társadalmi értelemben is egyre szélesebb körben elterjedve nemzeti tánctípussá. szerbeknél és bulgároknál a kollektív lánctáncok (hora. а X V I I I . századig szinte kizárólag a paraszti jelentette. a reneszánsz és a reformáció megtermékenyítő áramlatai ekkor találnak alkotó befogadásra Magyarországon. végül а X I X . forgós. Kelet-Európa népeinél a populáris tánckultúrát a X I X . rövidebb-hosszabb jellemzések. a lengyeleknél (polonaise. Az európai humanizmus. Sőt. mely csak bizonyos idő múlva terjedt el az alsóbb társadalmi rétegek kultúrájában. ugrós fajtái. E típusok nemcsak a hazaiak. s újabb jelenség. egymás mellett élő. E népeket tánckultúrájuk nyugatitól és délkeletitől egyaránt eltérő sajátosságai a nemzeti romantika időszakában különösen inspirálták arra. század elejéig tanúskod­ nak az említések. magyarok és románok — tánc­ története több példát mutat arra. Figyelemre méltó.

Rákóczi Ferenc nemzeti szabadságharcának leveréséig. kuruc háborúk idején hallunk még utoljára a hajdútáncról I I . a belőlük fokozatosan kialakuló katonarend tagjai az ún. i l l . A hajdútánc virágkorát a török hódoltság — állandó háborúságban. A X V . A források hangsúlyozzák a tánc szilaj. század elejéig. század elejétől az állandósuló török becsa­ pások miatt katonai szolgálataikat is egyre gyakrabban igénybe vették. általános Kárpát-medencei táncstílussá. összefogodzott körben s alkalmanként még párosan nővel is járták. állandó küzdelmekkel teli korszakának a legjellemzőbb. A fegyver (kard. fegyveres marhahajcsárok. gazdasági. a X V I I I . a még erős. a viszonylag független. majd katonai és politikai súlya a történelmi körülmények folytán egyre növekedett. A hajdútáncot a hazai és külföldi források mintegy 250 éven át — a magyar történelem legválságosabb. amikor az ország még sikeresen ellen tudott ugyan állni a török fenyegetésnek. A tánc névadói. független. A X V I . Az 1514-es parasztforradalomban való jelentős szerepük miatt a hajdúkat kemény törvényekkel sújtották. és a X V I I . az ún. majd katonai és politikai szerepük. A hajdútánc a kezdeti X V — X V I . a hajdúk eredetileg pásztor foglalkozású jobbágyok. török hódoltsági részre. Zenéjét a kor népszerű hangszerei: a duda. dobogós jellegét. A X V — X V I . nyolcadoló ritmus. királyi Magyarországra. középkori magyar királyság korában. századbeli írásbeli adatot Mátyás király hadvezérének. századi adatok szerint a táncot még csak a pásztorok és az e sorból kikerült gyalogos katonák. akiknek a X V . X V I I . guggoló. A fegyveres táncformára vonatkozó első XV. A hajdútánc esetében világosan nyomon követhető. A néhány kora­ beli dallamfeljegyzés alapján kísérődallamaira egyrészt a gyors mozgású. Hunyadi Mátyás uralkodásának utolsó szakaszában tűnnek fel a táncról szóló első híradások. vívó mozzanatokkal átszőtt férfitáncot magá­ nosan. reprezentáns kifejezőjévé. szekerce) virtuóz forgatásával együttjáró. valamint ritmikus kiáltásokról is tesznek említést. amikor a már megállíthatatlan török terjeszkedés következtében három részre szakadt a Kárpát-medencét betöltő ország: a Habsburg uralom alá kerülő nyugati és északi ún. csoportosan. de már állandó harcra kényszerült. különleges magyar táncaként emlegetik. hajdúkatonák.zolások. pásztori rétegének sajátos táncformája hogyan válik egyre szélesebb körű. a hajdúk járták. s jellegzetes táncukat is jó darabig pejoratív jelzőkkel . a tárogató és a dob szolgáltatta. a török és a német között ügyesen diplomáciázó délkeleti erdélyi fejedelemségre és a legjobban elpusztuló középső. századi források alapján még kifeje­ zetten réteghez kötött. század végi vissza­ szorítását követő Habsburg gyarmatosítás elleni első nemzeti függetlenségi küzdelmek. speciális néptáncnak látszik. Végül a török Balkánra való. a hajdúk. s a táncot kísérő karjátékról. hogy a középkori jobbágyparasztság legalsó. valamint a dudazene jellemző motivikáját hordozó melodika volt a jellemző. Kinizsi Páfriak egyik győztes csatáját követő mulatság jellemzésében találjuk: a fegyveres vitézek a török holttestek között a csatamezőn táncoltak. végvári küzdelmekben eltelt — két évszázada. század utolsó harmadában. század jelentette. többnyire kötetlen szerkezetű harcszerű. s fokozatosan az egész korabeli magyarországi társadal­ mat átfogó tánccá. a X V I . földhöz lapuló figuráit. úgy vált e táncforma is mindinkább — társadalmi osztályokra és nemzetiségekre való tekintet nélkül — az egész kora­ beli Magyarország tánckultúrájának legfőbb. mesterei a pász­ torok. század végétől egyre nőtt a gazdasági. Ahogy e társadalmi réteg számaránya. Előadói. kiemelik szinte akrobatikus ugró.

bánok. Erdély és a Habsburg királyi Magyarország határvidékére telepíti le a hajdúkat s már kiváltságos katonarendként kezelte őket. Ha ehhez a hajdútáncot járó vagy róla megemlékező személyek származási helyét is hozzászámítjuk. A tánctörténeti adatok mintegy 15 magyarországi várhoz. mégpedig a főrangú nemesség legelőkelőbb kép­ viselői: hadvezérek. Horvátország bánja a X V I I . a szerb. köznemesi. a román. A hajdútánc közhasználatú nemzeti tánccá válásának egyik jele a széles körű földrajzi elterjedtsége.emlegetik a történeti források. A török elleni küzdelem összekovácsoló ereje a tánckultúrában úgy mutatkozott meg. a Székelyföldtől Pozsonyig. az 1647-es országgyűlés alkalmával a királyi udvarban fegyveres hajdútáncot mutatott be. Vitézségüket a Magyarországra látogató külföldiek is csodálattal emlegették. sőt fejedelmek is előfordulnak a hajdú­ tánc előadói vagy jellemzői. Gróf Zrínyi Mik­ lós költő és hadvezér. nádorok. Kemény János pedig a X V I I . A török által elfoglalt Esztergom 1594-es ostromának egyik német szemtanúja jegyezte fel például. Egyetemi ünnepségen. aki igen jó hajdútán­ cos volt. század végétől már a mezővárosi polgári. a későbbi nádor és jelentős zeneszerző. hogy a X V I I . 1615-ben a magyar nádor. katonáskodó középnemességgel összevegyülve a belső nemzeti katonaréteg fő erejét alkotta. az északi Kárpátoktól Horvátországig. ország­ gyűlési bálon. hogy a kora­ beli Magyarországon élő nemzetiségek is sajátjukként táncolták. század második felétől a három részre szakadt országban szinte 200 évre állandósultak a háborús állapotok. Í \ . Ezek földrajzi elhelyezkedése behálózza az egész Kárpát-medencét. század elején az erdélyi fejedelem a török hódoltság. Az utolsó erdélyi fejedelmek egyike. hősi jellegével a kor legfőbb nemzeti törekvésének mintegy jelképes kifejezőjévé vált. a horvát és az akkor már jelentős cigány etnikumra is. Első jelentős költőnk. használatának kitágulása. sőt főúri körökben is táncolják. a ruszin. század közepén a török elleni küzdelemről szóló barokk eposzában állít emléket a hajdútáncnak is. akkor mint­ egy kéttucatnyi településhez köthetők a fennmaradt hajdútánc adatok. A korábbi. településhez kötődnek. A hajdútánc használata kiterjedt a szlovák. A X V I I . katonai táborban. Thurzó György a wittembergi egyetem egyik ünnep­ ségére küld egy észak-magyarországi táncoló hajdúcsoportot. várudvaron vagy fogadóban járt hajdútáncról esik szó — a X V I . puritán szemlélete is hozzájárult. egy székely katona-asszonyra. a nemesi származású Balassi Bálint virtuóz pász­ tortáncával kelt feltűnést egy pozsonyi koronázási ünnepségen 1572-ben. A X V I . városhoz. sőt a királyi udvar koronázási ünnepségein bemutatott hajdú­ táncról is szólnak az adatok. Magyarország egyik leggazdagabb főura. mely harcias. Ettől kezdve a hajdúság az elszegényedő. A hajdútánc egész magyarországi elterjedéséből következik. századvégi emlékiratában érzelmesen emlékszik vissza hajdani dajkájára. A legfontosabb végül a hajdútánc társadalmi szerepének. az Észak-Dunántúltól az Alföld keleti és délkeleti részéig. csak pásztori-katonai alkalmazása után — amikor még csak mezőn. s eközben egyre növekedett a hajdúkatona réteg aránya. Esterházy Pál. hogy a török várvédők bosszantására az ostromló hajdúk a várárokban az ágyútűz köze­ pette járták a hajdútáncot. a kárpáti lengyel. amihez még az ekkor elterjedő reformáció kife­ jezetten táncellenes. századra a magyarság mintegy első nemzeti táncává éppen a hajdúk sajátos pásztori-fegyveres tánca vált. megörökítői között.

de a táncstílus többágú búvópatakként. Ilyenről ugyanis csak a X V I I I — X I X . cigány. A X V I I . dobra. szlovák. A Habsburgok a korábbi kuruc korszak minden emlékét igyekszenek kiirtani. a nemzeti romantika korszakának kezdete óta beszélhetünk Közép-Kelet-Euró­ pában. ösztönös népiesség" terminológiát alkalmazta. emlékirataikba is beleszövik a hajdútáncot. Módosult. amelyet a leginkább elszigetelt rétegek és népcsoportok őriztek meg a X X . s emléke a következő nemzedékre már elhaványul. s egymástól elszigetelődött regionális-etnikus színe­ zetű elágazásaival találkozhatunk. század végétől a török kiűzésével új korszak kezdődik a magyar történelemben: Magyarország teljes Habsburg gyarmatosítása. amely ellen még egy ideig folynak a sikertelen ún. amely a X I X . század előtti folklorizmusszerű jelenségekre az „öntu­ datlan. a rebellióra emlékeztet. mint a török elleni küzdelem hősi jelképe. s olykor névleg is kapcsolódnak a Kárpát-medencei népek tánckincsé­ nek hajdani összefonódását tanúsító régi hajdútánc stílushoz. verbunkosnak. dudára fegyverrel táncoló hajdúkatonákat. élete azonban nem csupán az elszi­ getelődő. századi magyarországi történelmi körülmények következ­ tében felemelkedő hajdútánc még nem nevezhető a modern értelemben vett nem­ zeti tánctípusnak. A hajdútánc még való­ ban nem az elit réteg tudatos. hanem költeményeikbe. kiváltságaikat is elvesztik. képzőművészeket. A hajdútánc két évszázados virágkora véget ért ugyan. To­ vábbi sorsa társadalmi osztályonként. Ezután a hajdúk szerepe teljesen megszűnik. de végül is a Rákóczi szabad­ ságharc bukásával (1711) megkezdődik a konszolidáció. s átalakulva folytatta útját a tánctörténetben. A korabeli lengyel és német zeneirodalom néhány kompozí­ ciója pedig a hajdútánc stilizált dallamait is rögzítette. A külföldi utazók pedig emellett művészi rézkarcokon is ábrázolják a magyar végvárak előterében a töröksípra. ruszin és román folklórban több olyan táncot találunk. A hajdúkatonaság ezekben a harcokban játszik utoljára szerepet. tilossá válik az előző korszak kedvelt hangszerének a töröksípnak vagy tárogatónak a használata. HORVÁTH János. rétegenként s népenként is más-más módon alakult. század fordulója. századig. A XVII. réteghez kötött pásztortáncokban követhető nyomon. A hajdútánc tehát.Az idézett adatok már jelzik. az ún. zeneszerzőket is. hiszen ez is a nemzeti célokért küzdő hajdú és kuruc vitézekre. az irodalmi népiesség kérdésének legjelentősebb ma­ gyar kutatója a X V I I I . bevonult a magyar irodalomba és megihlette a külföldi írókat. zenei voná­ saikban. meg­ változott formában részévé válik annak a már modern értelemben vett új magyar tánc és zenestílusnak is. A X V I — X V I I . Az elzártabb peremterületeken a tánc külön ágon fejlődött. századi nemzeti romantika korszakában válik majd ismét az összefoglaló nemzeti kultúra egyik legfőbb meghatározójává. század egész magyar társadalmát még átfogó nemzeti táncstílus ismét visszaszorul a pász­ torok és hajdúk utódainak már csak réteghez kötött pásztori-paraszti néptán­ cává. amelyek formai. így pl. gural. A hajdútánc maradványai leghívebben a Kárpát-medence népeinek esz­ közös pásztortáncaiban éltek tovább. A magyar. krónikáikba. A hajdútánc stílus további szerepe. nemzeti kultúrát építő-teremtő törekvésének . hogy a hajdútánc mintegy bekerül a kiala­ kuló nemzeti irodalombab. A törökök és Habsburgok elleni küzdelemben a népszerűsége csúcsára eljutott fegyveres hajdútánc a megváltozott körülmények között gyorsan időszerűségét veszti. kuruc felkelések. A karddal és tollal egyaránt harcolók nemcsak tán­ colják.

A Kárpát-medence szom­ szédos népeinél. tánccal katonának csá­ bított jobbágylegények férfitánca. a közösségi szórakozás szerves részévé is tenni. A korszerűsítés formai megoldásaiban bizonyos nyugati és szomszédos (francia. hanem a kor esztétikai elvei szerint fejleszteni. kollektív férfi­ táncukat a kalusert avatják nemzeti törekvéseik táncbéli kifejezőjévé. A szlovákok az ország északi vidékén élő szabad szláv hegyi pásztorok hajduch vagy odzemok táncát érzik magukénak. mely egyik múlt századi zeneszerzőnk jellemzése szerint rögtönzött formájával ha- . A tánco­ kat nemcsak elterjeszteni. előadásmódjuk finomításával pedig a nemesi. A közel­ múlt történelmi eseményei vagy a távoli történelmi mítoszok éppoly fontos szerepet játszottak tehát a nemzeti tánctudat megteremtésében. másrészt a nemzeti társasélet. melynek kiválasztásában és elterjesz­ tésében a társas szórakozások nemzeti tartalmának biztosítása játssza a fősze­ repet. zeneszóval.köszönhette a magasabb társadalmi rétegek kultúrájába való időleges felemel­ kedését. a tánctípusok kiválasztásában. Az utóbbi cél érdekében sor került a nemzeti tánctípusok intenzív elterjesztésére a társa­ dalom minden szférájában. a magyar nemesség szemében a szabadságra. Az egyes néptáncok nemzeti táncideálként való kiválasztásában a nemzeti öntudat fejlesztésének ideológiai indítékai is nagy szerepet játszottak. amelynek nyomán a X I X . A fejlődés első szakaszában az öntudatra ébredő nemzeti elitréteg egy-egy olyan paraszti férfitáncot választ k i táncideálnak. századra valódi nemzeti tánctípusok egész sora jön létre Közép. mint az aktuális politikai. tudatos folklorizmusról" csak a X V I I I . amelyben a különböző társadalmi rétegek-osztályok életmódja és kultúrája nagymértékben közeledni kényszerült egymáshoz. század közepéig tartott az a folyamat. függetlenségre született nagy múltú lovas katonanemzet kifejezőjévé válik. stili­ zálni. célkitűzéseit is szimbolizálja. Munténia. század derekára a férfitáncokhoz egy-egy párostánc típus is kapcsolódik. a rómaiaktól eredeztetett rituális. A X V I I I . s egyesülni vágyó romá­ nok pedig az antikvitásból. század utolsó harmadától a X I X . mely sajátos nemzeti tánctípusok kialakulását eredményezte. melyhez a kettős — o s z t r á k . nagymértékben hozzájárulva a nemzeti nyelvterület és a társadalom táncbéli integrációjához. stilizált táncok folklorizációját eredményezte. a magyaroknál.m a g y a r — elnyomás ellen lázadó betyár. polgári ízléshez való igazí­ tásukra törekedtek. Erdély) élő. a mulatással. s e több évtizedes törekvés az egységesített. korszerűsíteni is kívánták. amely véleménye szerint méltó­ képpen reprezentálja a nemzet történelmi múltját és sajátosságait. Az „öntudatos népiességről. századi verbuválások során a közfigyelem elő­ terébe kerülő verbunk. hanem a nehéz történelmi körülményeknek. század óta beszélhetünk. egységesítésével a táji különbségek kiküszöbölésére és paraszti jel­ legük. sőt politikai vágyait. német. A három különböző országban (Moldva. A felhasználásban kettős célkitűzés érvényesült: egyrészt igyekeztek a néptáncot az autonóm színpadi tánc és zeneművészet keretébe illesztve felemelni. A modern nemzeti tánctípusok kialakításában a nemzeti elitréteg már tudatos irányító szerepet vállalt.és Kelet-Európában. A magyaroknál a rögtönzött individuális csárdás válik divattá. szlovákoknál és erdélyi románoknál ez a folya­ mat hasonló szkéma szerint zajlott le a jelentős nyelvi-etnikai különbségek ellenére is. lengyel) minták követése is megfigyelhető. társadalmi törekvések. A fejlődés későbbi szakaszában. s a társadalom minden rétegét mozgósította. ivással. Jánosik legendáját is hozzáfűzik. A magyaroknál a X V I I I . a X I X . A rögtönzött paraszttáncok szerkezeti szabá­ lyozásával.

a vágy be nem teljesedett.sonló a szabadságot jelképező forgó lángoszlophoz. Koreográfu­ sok. színészek és zeneszerzők sora munkálkodik a nemzeti tán­ cok művészi feldolgozásában. Egyrészt az autonóm tánc. A különálló nemzeti kultúra hangsúlyozása indokolt mindaddig. mely szerint Európa népei nem tudják. A színpadi és báltermi alkalmazás egyaránt megköveteli a paraszttáncok bizonyos stilizálását és egységesítését. sajátosan egyedinek és egysze­ rinek vélt nemzeti táncuk kialakítása. a sorra megalakuló nemzeti színházak műsoraiban. ideologi­ zálta és stilizálta politikai törekvéseinek megfelelően. tánciskolák tevékeny­ sége révén a nemzeti táncok folklorizálódnak. kulturális különállóságra való alapozása. E táncok másik fontos funkciója a társastánc kultúrában betöltött jelentős szerepük. így a X I X — X X . táncművészek. Az a megállapítás. A táncmesterek. A polgári táncélet kereteit jelentő báli táncalkalmakról a társadalom minden rétegében igyekeznek kiszorítani az elterjedő nyugati. hogy sajátos nemzeti tánckultúrájuk mennyire közös gyökerekből táplálkozik s mennyire azonos módon zajlott le az egyedinek tartott és igen messziről. a homályos történeti múltból eredeztetett tánckultúrájuk. . A nemzeti táncok ebben a korszakban kétféle funkcióban jelennek meg. a friska nevű ugrós párostáncot választják. A szlovákok a csárdás északi rokonát. ezért ma már fel­ nőttként kellene visszatekintenünk e nemzeti kultúrák kialakításának lelkes ifjúkorára. hogy az ősi­ nek vélt paraszttáncokat korszerű polgári formába kényszerítik. a kisebb övezeteken belül meg inkább érvényes s általában a táncra is áll. A rendetlen rögtönzés szabályozott formai keretbe foglalásá­ hoz külföldi mintákat is figyelembe vesznek. fáziseltolódása hozta létre. Lényegében tehát az elkésett fejlődésből adódó különbözőségeket az öntudatosodó nemzeti elitréteg domborította k i . mely szüntelenül változtatja alakját. s ennek a füg­ getlen nemzeti közösségnek sajátos. Kelet-Európa népei még nem tudják magukról. főként németes jellegű párostáncokat az újabb nemzeti párostáncokkal. A történeti mítoszok továbbápolása helyett a tudománynak az igazságot kell feltárnia a helyes nemzeti önismeret érdekében. amelyeket a bel. nemzeti operákban és balettekben s koncert zeneművek témájaként jelennek meg a nemzeti tánc jellegzetes típusai. A vándor színtársulatok. A ténylegesen meglevő különbözőségeket az illető népek paraszttánc-kultúrája kisebb-nagyobb területeinek eltérő fejlő­ dése.és kül­ föld ezentúl az egyes nemzeti tánckultúrák kizárólagos képviselőjének tart. A nemzeti füg­ getlenségi törekvések azonban nagyrészt már elérték céljukat.és zeneművészet fontos elemévé válnak. E politikai és kulturális törekvéseknek végső célja a nemzeti függetlenség megteremtése. A polgárosodó táncízlés e táncokat igyek­ szik hozzáigazítani a fejlettebb nyugati tánckultúra formai és magatartásbeli megjelenéséhez. hogy mennyire rokonok egymással. század fordu­ lójára a nemzeti tánctípusok kifejtették egységesítő hatásukat a nemzeti nyelv­ terület egészére és állandósítják azokat a táncfajtákat. s a század közepére a nemzeti érzelmű román értelmiség is megal­ kotja a Romana és Hategana nevű műtáncait az erdélyi forgós párostáncokból. amíg a nem­ zeti függetlenség meg nem valósult. Sajátos ellentmondás. A stilizáló törekvések eredményei a széles körű intézményes terjesztés nyomán csakhamar popularizálódnak.

that they retained and elaborated the dances of dis­ parate periods of the universal European dance-history. of late medieval cha­ racter and improvised couple-dances. The author introduces as an early example the history of the hajdu (heydиск)-dance among the peoples of the Carpathian Basin. I t used to be the dance of herdsmen and cattledrivers. I n Eastern-Europe. At this point. Hungary. He had no time for compiling the notes and a bibliography. Europe's large dance-zones are differenciated by phaseshifts. A few days later. but in the 16—17th century i t became the dance of armed men in the Carpathian basin and a symbol of the fight against the Turks among Hungarians and other nations. solodances of men. nations intended to express their national identity by their dances. 1983. on 15 October. especially in East-Central Europe. I n the more archaic dance-culture of the Balkans the chain-and ring-dances.. "National dances" were developed from the characteristic popular dance-types to unify the style with ideologies referring to the national history. prevailed which were in general vogue during the Middle Ages. the hajdu-dance appears among aristocrats and the nobility too and becomes a part of the culture of the global society. The whole text will be published in English in Ethnologia Europaea. 16-19th CENTURY (Abstract) From a bird's eye-view. From the turn of the 18 — 19th century on the development of the national dancetypes was very similar i n all nations of East-Central Europe. Originally. i t was connected with low-standing social strata. on 31 October he died. The author presented this paper at the meeting of the Editorial Board of Ethnologia Europaea in Mátrafüred. Western-Europe in the 19th century was characterized by the country dance combining the features of the couple-. .György Mart PEASANT DANCE TRADITIONS AND NATIONAL DANCE TYPES I N EAST-CENTRAL EUROPE. and group-dance. by time-lag and by the fact. I n the period of national romanticism. a heritage of the renaissance period set the tone of dance-life.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful