You are on page 1of 30

Magyar Pszichológiai Szemle, 2011, 66. 2. 269–298. DOI: 10.1556/MPSzle.66.2011.2.2.

ELSŐ LÉPÉS A CSALÁDÁLLÍTÁS HATÁSAINAK NYOMÁBAN *

A CSALÁDÁLLÍTÁS UTÁNKÖVETÉSES VIZSGÁLATA

———

ZSENI ANNAMÁRIA – VARGA S. KATALIN – ANGSTER MÁRIA – BÉLECZKI – NIKOLETT – FÜZÉR GÁBOR – NÉVERI EMESE – JOÓ MÁRIA NÓRA –NAGY ZOLTÁN – LŐRIK DÓRA

E-mail: annaliget@monornet.hu; vargaskatalin@gmail.com; maria@angstermaria.hu; beleczki.nikolett@gmail.com; fuzergabor@freemail.hu; emese@neveri.eu; joomarianora@t-online.hu; nagyz@sielok.hu; lorikdora@yahoo.com

Beérkezett: 2010. 02. 01. – Elfogadva: 2010. 11. 15.

Kutatásunkban a családállítás közép- és hosszú távú hatásait kívántuk vizsgálni. Az utánkövetéses vizsgálatot 209 személlyel, saját szerkesztésű kérdőívvel végeztük. A kérdőívek adatait az SPSS 10.0 statisztikai programcsomag felhasználásával elemeztük. Kimutattuk, hogy a hazánkban is egyre népsze- rűbb módszer tényleges hatással rendelkezik. A családállítást követően megélt közép- és hosszú távú változás mértéke szignifikáns. Ez mind a saját hipotézisünknek, mind a hasonló céllal végzett nemzet- közi vizsgálatok eredményeinek megfelel.

Kulcsszavak:

családállítás, hatásvizsgálat, utánkövetés

Bert HELLINGER (1994, 1995) módszere, a családállítás kezdetben a szisztemikus- fenomenologikus rendszerterápia alcímet viselte. Mára a családok és egyéb rend- szerek, csoportok vizsgálata „rendszerállítás” néven vált ismertté Magyarországon is. Cikkünkben a rendszerállítás válfajai közül a leggyakrabban használtat, a csa- ládállítás hatékonyságát vizsgáltuk.

* Köszönetet mondunk Varga Katalinnak a kutatási anyag véleményezéséért.

269

270 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

Ha röviden kívánjuk összefoglalni, akkor a módszer előzményeként meg kell említenünk a Böszörményi-Nagy Iván által alapított családterápiás iskolát, amely- nek tagjai személyiségünket, egyediségünket elválaszthatatlannak tartják kapcso- lati kontextusunktól. Hangsúlyozzák a tények figyelembevételét, az adott, megvál- toztathatatlan determinánsokat, a bele- és veleszületettség általi meghatározottsá- got, amelybe az egyén életét befolyásoló történelmi eseményeket, a háborúkat, az emigrációt is beleértik. Ezen családterápiás irányzatok közös vonása, hogy célirá- nyosan használják a pozitív kapcsolati források energiáját az egyének fejlődése érdekében (BÖSZÖRMÉNYI-NAGY, 1973). Virginia Satir kidolgozta a család re- konstrukciójának lehetséges változási szintjeit (SATIR, BANMEN és munkatársai, 2007), a pszichoanalitikusok figyelme a családi titkokra irányult (RAND, 2001; ÁBRAHÁM, 2001; TÖRÖK, 2001). Bert Hellinger munkacsoportjával együtt a nyolcvanas évek második felében kezdte el módszerének kidolgozását. A kilencvenes években Németországban, 2000-től pedig világszerte terjed módszere. Hellinger pszichoterápiás megfigyelé- sei nyomán arra a következtetésre jutott, hogy azok között, akik az élet szempont- jából fontos csoport tagjai, egy láthatatlan energiaháló működik. Ez az energiahá-

ló egyrészt a tagok fölé rendelt rendszerként funkcionál, azaz kényszerítő erővel

hat a tagok sorsára, másrészt tartalmazza az összes csoporttaggal kapcsolatos élet- fontosságú információkat – függetlenül attól, hogy a csoport tagjai tudnak-e egy- másról és ezen információkról, avagy sem. Mint minden rendszernek, ennek is megvannak a maga működési mechanizmusai. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik bele az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud. Hellinger megfigyelései szerint a családi lélekben, illetve mezőben szigorú törvények uralkodnak, melyek ha megsérülnek, generációkon keresztül negatív hatással vannak a család tagjaira (HELLINGER, 1994, 1995).

A családfelállítás során arra keressük a választ, hogy az a baj, tünet, betegség,

elakadás, amivel kliensünk jelentkezik, a kliens sajátja-e – azaz magyarázható-e élete külső és belső történéseivel –, avagy arról van-e szó, hogy mintegy átvette

egy családtagja sorsát. A családállítás elsősorban csoportban végzett egyéni diag- nosztikus, terápiás, illetve tanácsadó módszer.

A módszer részletes bemutatása és leírása nem célunk, jelen írásunkban uta-

lunk az eddig megjelent szakmai anyagokra (ANGSTER, ZSENI, 2007; ANGSTER,

2008a, 2008b; ANGSTER, 2009a, 2009b, 2009c; VAS, ZSENI, 2007).

A MÓDSZERREL KAPCSOLATOS KUTATÁSOK

A módszerrel kapcsolatos kutatások az 1990-es évek végén kezdődtek el, főleg

Németországban. A kutatások tárgyát illetően két fő irány figyelhető meg. Az egyikben arra keresnek választ, hogy mennyire megbízható a családállítás alapját képező képviseleti érzékelés. Képviseleti érzékelésnek nevezzük azt a jelenséget, hogy valaki képes testi érzetben, mozgásban és bizonyos érzelmi beállítódásban is megjeleníteni valaki jelen nem lévő, általa ismeretlen személyt anélkül, hogy el- hangzanának az adott személyről érdemi információk. Schlötter 250 kísérleti

270

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

271

személlyel végzett 4000 egyéni próbát, és bizonyította, hogy a képviseleti érzéke- lés nem a véletlen terméke, hanem megbízható jelenség még akkor is, ha egyelőre nem tisztázott a mibenléte (SCHLÖTTER, 2004).

A módszer pontos működésével kapcsolatban pillanatnyilag még csak feltétele-

zések vannak. Tárgyalják a tükörneuronok, illetve a morfogenetikus mezők lehet-

séges szerepét (RUPPERT, 2006; GALARZA, 2006).

A kutatások másik vonulata a módszer hatékonyságát vizsgálja. Ez utóbbiak

két irányba mutatnak. Az egyikben az állítás előtt mért tünetskálákon beállt válto- zásokat vizsgálják, azaz a családállítást, mint a klinikai tünetekre és személyiség- vonásokra ható intervenciót értékelik. A hatásvizsgálatok másik csoportjában kér- dőíves utánkövetés történik. Az alkalmazott kérdőív vagy a különböző használat- ban lévő kérdőívekből összeállított formula, vagy egy teljesen új, saját fejlesztésű kérdőív. Munkacsoportunk ez utóbbi irányzatot követi. Az általunk hozzáférhető nemzetközi szakirodalomban az utóbbi néhány évben kezdtek megjelenni katamnesztikus vizsgálatok e módszerrel kapcsolatban (JOST, 2007; HÖPPNER, 2001). Albrecht Mahr a legnagyobb berlini drog rehabilitációs központban vizsgálta, segít-e a családállítás a klienseknek abban, hogy visszaesés és krízisek nélkül vég- hez tudják vinni a leszoktató kezelési programot. 140 kiértékelt eset alapján meg- állapította, hogy ha a családállítás is szerepel a kezelések között, szignifikánsan gyakrabban sikerül visszaesés nélkül bennmaradni a leszoktató programban. Az eredmények szerint a családállításon részt vevő kliensek 81%-ának sikerült végig- vinnie a programot, míg a családállítás nélküli csoportban ez az arány az intéz- ményben megszokott 50% volt (MAHR, BRÖMER, 2008). Robert LANGLOTZ (2005) 35 kliensnél vizsgálta a családállítás hatását. A Morey által kifejlesztett Personality Assessment Inventory (PAI) kérdőívének német vál- tozatát (VEI) alkalmazta (MOREY, 1991). Ez a kérdőív igen hosszú, 344 kérdésből áll, ezért áttért a Leonard R. Derogatis által kifejlesztett Symptom Checklist 90 Revised (SCL 90R) használatára, amellyel a pszichés problémák és a pszichopato- lógiai tünetek széles körét lehet mérni (MOREY, 1991). Robert Langlotz második vizsgálatát 21 klienssel végezte, akik életkora 20–86 év között volt. Kimutatta, hogy a kliensek énképe és önszabályozása pozitívan alakult, két és négy hónapos utánkövetés esetében ez a javulás fennmaradt, sőt mértéke erősödött (LANGLOTZ, 2006). Richard Jost egy 33 kérdésből álló saját fejlesztésű kérdőívvel kérdezte meg csoportjainak résztvevőit a családállítással kapcsolatos tapasztalatairól (összesen 63 személyt, akiktől 57 kitöltött kérdőívet kapott vissza). A családállítás és a kérdőív kitöltése között minimum 4, maximum 28 hónap telt el. A résztvevők 60%-a ka- pott megoldást a témájára, további 21% részben egyetért az eredményekkel. So- kan úgy érzik, megerősödtek, optimistábbak lettek. A résztvevők kétharmada számol be arról, hogy nagyobb életörömet és az élethez való bátorságot él meg. 69% volt biztos abban, hogy sokkal jobban le fogja tudni küzdeni a jövőbeni ne- hézségeket, további 12% gondolja, hogy megnőtt az erre való képessége. A családi kapcsolatok témájában a másik megértése javul a leginkább. A módszer a családi kapcsolatok tisztázásában is nagy segítség (JOST, 2007).

271

272 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

Gert Höppner könyvformátumban is megjelentetett vizsgálatairól számol be, melyben 85 kliens esetében nézte meg, hogy öt hónap elteltével milyen hatása volt az állításnak (HÖPPNER, 2001). Hatékonysági kritériumokként elsősorban személyiségpszichológiai paramétereket nézett. Bert Hellinger tézisét követve, miszerint az eredeti család externalizált „belső képének” változása gyógyító hatá-

sú, kutatási kérdése így hangzott: megváltoztatja-e a családállítás a kliensek selbst- teóriáit? Eredményként azt kapta, hogy a javulásoknak klinikai-terápiás relevan- ciája van. Ez az erős pszichés terhelésekkel érkező kliensekre is érvényes volt. Az eredmények tükrében az aktuális pszichés hogylét és a személyek önmagukkal kapcsolatos beállítódása tartósan javult. A kontrollcsoport adatai ezzel szemben az

öt hónapos várakozási idő alatt nem mutattak szignifikáns változást (HÖPPNER,

2001).

Új módszer lévén, a családállítás technikájának egységes besorolása a különbö-

ző pszichológiai intervenciók közé jelenleg még nem történt meg. Kutatásunk

megkezdése előtt áttekintettük a pszichoterápiák hatékonyságának vizsgálati lehe- tőségeit.

A PSZICHOTERÁPIÁK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA ÉS ENNEK NEHÉZSÉGEI

A pszichoterápia Strupp definíciója szerint „olyan interperszonális folyamat,

amely a szakember segítségét kereső páciens számára zavaró érzésekben észlelé- sekben, attitűdökben és viselkedésben változásokat idéz elő” (STRUPP, 1978, 3).

Fentiekből kiindulva úgy is fogalmazhatunk, hogy a pszichoterápia interper- szonális kontextusba ágyazott folyamat, amelyet szakképzett és gyakorlott terape- uta vezet, és egy modell (elmélet) mentén szerveződik, amely meghatározza a terapeuta akcióit. KAZDIN (1986) 400 körüli terápiát különböztet meg – ez a szám az idő előre- haladtával növekszik. Az irányzatok sokfélesége, az ezekről folyó elméleti vita és a gyakorlati kere- settség már az 1950-es években felvetette a hatékonyság kérdését (EYSENCK, 1952). Az 1960-as évektől sok felmérés indult el (BERGIN, GARFIELD, 1978; EPSTEIN, VLAK, 1981), és a korabeli eredményességi mérések alapján felmerült, hogy a pszichoterápiáknak nincs, vagy csak a placebóval egyenlő hatásuk van. Ennek helytálló voltát azóta több tanulmány is vizsgálta (ROTH, FONAGY, 2006).

A leglényegesebb hatásvizsgálati szempont: kvantifikálható változók és változó-

csoportok kiválasztása (terapeutaváltozók, páciensváltozók, illetve a folyamat vál- tozói) – ez azonban közel sem egyszerű. Ahhoz, hogy igazolni lehessen a haté- konyságot, a klinikai változásokat megbízhatóan és érvényes módon mérhető

kell tenni (COOK, CAMPBELL, 1979). Mindenki által ismert tény, hogy a terapeuták nem azonos képzettségűek és

gyakorlottságúak, különböző személyiségűek, illetve egy terápiás módszert sem azonos módon alkalmaznak.

A páciensek csoportja sem homogén (akkor sem, ha random módon, azonos

272

273

diagnosztikai kritériumok szerint válogatták őket), és az azonos terapeutai inter- venciókra is eltérő válaszokat adhatnak.

A folyamatkutatás haladásával előtérbe kerül a műveletiség koncepciója (itt

nem általában a pszichoterápia, hanem annak műveleti egységei vagy művelési módja a vizsgálatok tárgya, ami behozza a módszerek és irányzatok közötti kü- lönbséget), amelyben a lényeg a hatáselemek és a változás mérése szempontjából fontos viselkedési és élménytényezők minél pontosabb megragadása (ORLINSKY, GRAWE, PARKS, 1994). Probléma egyfelől, hogy a laboratóriumi körülmények között és módon elem- zett pszichoterápiás folyamat nehezen vonatkoztatható a mindennapi terápiás gyakorlatra, másfelől, hogy a terápiás gyakorlatban ritkán sikerül elérni és kont- rollálni a kutatás érdekében megvalósított műveletiséget (ROTH, FONAGY, 2006).

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

Nyilvánvaló, hogy a hatékonyságban megkülönböztethető műveleti elemek in- kább függnek a kiválasztott páciensektől, a terápiás szituációtól és a kontextusok- tól, mint a terápiás irányzatoktól (BUDA, 1993).

A pszichoterápia olyan komplex folyamat, amelynek sok, egymásra bonyolult

módon ható összetevője van, és ezek bármelyike jelentősen befolyásolhatja a terá-

pia kimenetelét.

A pszichoterápiás kutatások szükségszerűen és kikerülhetetlenül megváltoztat-

ják a vizsgált terápiák természetét. A mennyiségi meghatározás kompromisszumot kíván a klinikai eljárások és a tudományos következtetések igényei között.

A családállítás hatékonyságának vizsgálatakor a pszichoterápiák vizsgálatának

módszertanát követtük, mert feltételezésünk szerint hatótényezői és célkitűzései hasonlítanak a pszichoterápiás hatáshoz és célkitűzésekhez. Ezzel együtt nem kívánunk állást foglalni a családállítás mint módszer hovatar- tozása tekintetében.

A KUTATÁS CÉLKITŰZÉSEI

1. Vizsgálni kívántuk, hogy az általunk kidolgozott utánkövetéses kérdőív haszná- lata hoz-e statisztikailag értékelhető adatokat. Mivel ez volt az első ilyen irányú kutatásunk, és az általunk hozzáférhető nem- zetközi irodalomban a családállítás hatásosságát vizsgáló standardizált kérdőív

nem volt fellelhető, ezért egy utánkövetéses kérdőív kidolgozására is vállalkoztunk. Szeretnénk továbbfejleszteni az ehhez a vizsgálathoz kidolgozott kérdőívünket (a feldolgozás során feltárt hibákat kijavítva), hogy a későbbiekben felhasználható legyen további utánkövetéses adatgyűjtésben. Célunk az, hogy a módszer jobb megismerése érdekében segítsünk a módszerrel dolgozó kollégáknak az objekti- válható és összehasonlítható adatok gyűjtésében.

2. Célunk volt a családállítás közép- és hosszú távú hatásainak vizsgálata. Vizs-

gálni kívántuk, hogy a módszer hatásos-e, és a hatás tartós-e.

3. Célkitűzésünk volt megtudni, hogy a kliens részéről milyen tényezők és mi-

lyen módon befolyásolják a családállítás hatásosságát. Vizsgálni kívántuk, hogy van-e összefüggés a kliens neme, előzetes elvárásai, a kezdeti problémaszintje, a

273

274 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

hozott probléma típusa és a családállítás hatására 6 hónap elteltével mért esetleges változások között.

4. Vizsgáltuk, hogy a hatás mértéke függ-e, és ha igen, milyen módon az állí-

tásvezető személyétől.

5. Vizsgálni kívántuk továbbá, hogy van-e összefüggés a kliens állapotában be-

következett változás és aközött, hogy a kliens hányadik családállításáról van szó.

6. Vizsgáltuk, hogy van-e összefüggés a pszichoterápiás folyamatban való rész-

vétel, illetve az abba való jelentkezés és a családállítás, illetve annak hatásossága között, és ha igen, ez az összefüggés milyen.

KUTATÁSMÓDSZERTAN

A családállítás hatására bekövetkező változások mérése céljából – erre alkalmas

standardizált eszköz hiányában – új kérdőív kidolgozása mellett döntöttünk (BARTHOLOMEW, HOROWITZ, 1991). A kérdőívvel történő kutatást az is indokolta, hogy nem laboratóriumi körülmények között vizsgálódtunk, hanem olyan szemé- lyeket kérdeztünk meg az élményeikről, akik családállítás-csoporton vettek részt. Első lépésben félig strukturált interjúkat vettünk fel olyan vizsgálati alanyok- kal, akik az interjút legalább fél évvel megelőzően saját témával részt vettek csa- ládállításon. Mivel nem az akut katarzis, hanem a munka közép- és hosszú távú hatásait akartuk felmérni, a hat hónapos utánkövetés mellett döntöttünk.

A kutatás előkészítő szakasza

13 előkészítő interjú készült, 9 nő és 4 férfi klienssel, akik önként vállalták a kuta- tásban való részvételt. Munkacsoportunk négy tagja készítette az interjúkat. Az interjúkészítő és az interjúalany egymáshoz rendelése véletlenszerűen történt.

A szociális kívánatosság normájának való megfelelés igényéből esetlegesen adódó

torzítások elkerülése végett (SZOKOLSZKY, 2004) saját kliensével senki sem vett fel interjút. Mivel a családállítás hatását vizsgáló kérdőívek még nem fellelhetők a nemzet- közi irodalomban, a szerzők a saját tapasztalataikból kiindulva teszik fel kérdései- ket (JOST, 2007). Mi is ezt a gyakorlatot követtük. Hazai családállítók tapasztalatait összegezve úgy találtuk, hogy a következő kérdésekkel lefedjük a visszajelzésként kapott élmények és információk sokféleségét:

1. Milyen témával jelentkezett családállításra a kliens?

2. A családállítás óta eltelt időben tapasztalt-e olyan változást saját életében, il- letve kapcsolataiban, amelyet összefüggésbe hoz a családállítással?

3. A családállítás óta eltelt időben tapasztalt-e olyan változást családtagjainál, amelyet összefüggésbe hoz a családállítással?

4. Volt-e a családállítás időpontjában pszichoterápiás folyamatban?

5. Követte-e a családállítást bármilyen terápiás feldolgozás?

274

275

Ezen kérdések megválaszolása után a kliensnek lehetőséget kínáltunk bármi- lyen további észrevétele megosztására. Célunk az volt, hogy felderítsük azokat a változási pontokat, melyeket az inter- júalanyok említenek a családállítással összefüggésben Ezek a következők voltak: az anyával és apával való kapcsolat és annak változásai, változások a családban, válto- zások az életében, kapcsolataiban, fizikai és pszichés állapotában, önmagához és a világhoz való viszonyában, munkájával kapcsolatos teljesítményében. Mivel félig strukturált kérdőív kidolgozását céloztuk meg, fontosnak tartottuk, hogy a klien- sek által spontán megemlített változási pontok köré tudjuk csoportosítani kérdé- seinket, hogy elvárásainktól mentesen tudjuk felmérni klienseink tapasztalatait. Hipotézisünk az volt, hogy nem csupán a kliens személyes életében, hanem tágabb családi kontextusában is előfordulhatnak változások, így kérdéseink erre is kitértek. Szerettünk volna információt kapni arról is, van-e valamilyen hatása a család- állításon való részvételre annak a ténynek, hogy a kliens pszichoterápiába járt vagy jár, illetve a családállítás során megindult folyamatok motiválják-e a kliense- inket a pszichoterápia megkezdésére. Ezért tartottuk fontosnak megkérdezni, hogy családállításra jelentkező klienseink állnak-e pszichoterápiás kezelés alatt az állítást megelőzően, az állítás időszakában, illetve utána.

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

A kérdőív kidolgozása *

Az interjúkról készült hangfelvételeket és dokumentációkat az esetleges torzítások további csökkentése érdekében (SZOKOLSZKY, 2004) a munkacsoport egy olyan független tagja elemezte, aki sem állításvezetőként, sem interjúkészítőként nem szerepelt a kutatásban. Az értékelést végző munkacsoporttag a családállítás kap- csán felmerült összes változási pontot összegyűjtötte (ezeket lásd fentebb). Ezt követően a kapott adatokat a munkacsoport állításokká transzformálta. Összesen 26 kijelentést fogalmaztunk meg, random módon összekevert egyenes, tagadó és negatívan megfogalmazott tételek formájában. A fordított tételekkel egyrészt azt akartuk elkerülni, hogy a bejelölések az igen válaszra történő beállítódás miatt (SZOKOLSZKY, 2004) automatikusan kerüljenek a skála jobb vagy bal oldalára a válasz tartalmának megfelelő pont helyett, másrész alkalmasnak gondoltuk ezt a konstrukciót a kérdőív esetleges szuggesztív jellegének elkerülésére is (VARGA, 1994). Az adatok értékelése során fény derült rá, hogy ez a konstrukció megnehe- zíti a kitöltést (erről bővebben lásd „A kutatás eredményei” című fejezetet). A kér- dőívkitöltők ötfokozatú Likert-skálán pontozhatták, milyen mértékben tartották igaznak magukra nézve az egyes állításokat a családállítás előtt, illetve a családállí- tást követően (1 – nem értek egyet, 2 – inkább nem értek egyet, 3 – nem tudom eldönteni, 4 – inkább egyetértek, 5 – teljesen egyetértek). A kérdőívben rákérdeztünk demográfiai adatokra (kor, nem, iskolai végzett- ség, családi állapot, kikkel él egy háztartásban, gyerekei száma stb.), illetve kitér-

* A kidolgozott kérdőívet (CSHK) a mellékletben csatoltuk.

275

276 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

tünk a családállítással kapcsolatos adatokra is, például mikor, hányadik alkalom- mal, kinek a vezetésével, milyen témával dolgozott a kliens (lásd Melléklet). Azt kértük, hogy a kérdőívkitöltő – ha többször volt már saját témával családál- lításon – minden állításról külön kérdőívet töltsön ki, hogy differenciálni tudjuk az egyes családállítások hatásait. Csak olyan kérdőíveket dolgoztunk fel, amelye- ket a kliens a családállítás után legalább hat hónappal töltött ki. Ezt azért tartottuk fontosnak, hogy a családállítás hosszú távú hatásairól tájékozódhassunk, és hogy elkerülhessük a katarzis utáni felszabadultság összekeverését a tartós hatással. Rákérdeztünk az állításvezető személyére is. Ennek egyrészt az volt a célja, hogy kizárólag megfelelően kiképzett állításvezetők klienseitől szerezzünk be informá- ciókat, másrészt fontosnak tartottuk felmérni, hogy csak az egyes állításvezetőkhöz kötődik-e változás, vagy a módszer tendenciaszerűen mindegyik állításvezető ke- zében hat-e. Megkérdeztük, hogy a kliens járt-e bármilyen pszichoterápiába a családállítás előtt, azzal egy időben, illetve utána, mivel kíváncsiak voltunk arra, hogy e két intervenciós forma milyen módon hat együtt. Tájékozódtunk a kliens előzetes elvárásairól is annak érdekében, hogy lássuk, az esetleg túlzott elvárások megléte miként függ össze a családállítás kapcsán ta- pasztalható hosszabb távú változásokkal. Megkérdeztük, milyen természetű problémával jelentkezett a kliens a családál- lításra. A kérdőív egy internetes oldalon volt hozzáférhető. A névtelen internetes kitöltéssel azt kívántuk elkerülni, hogy a kliens az állításvezető iránti lojalitása következtében adjon esetleg torzított válaszokat. Külön gondot fordítottunk az internetes kutatás etikai vonatkozásira (VARGA, 2009). Felhívtuk a kitöltők figyel- mét az adatszolgáltatás önkéntességére, tudattuk a kérdőívezés célját, továbbá garantáltuk az általuk megadott adatok titkos kezelését, az azokhoz való hozzáfé- rés szűk körét. A kérdőív elején kértük a kliensek hozzájárulását ahhoz, hogy a kérdőívben adott válaszaikat feldolgozhassuk, és a kapott eredményeket szakmai céllal közzétehessük. Felhívtuk figyelmüket, hogy a kitöltött kérdőív visszaküldé- sét beleegyezésként kezeljük.

A kutatás statisztikai módszerei

A visszaérkező 209 darab kérdőívből származó adatok elemzése az SPSS 10.0 sta- tisztikai programcsomag felhasználásával történt. Tekintettel arra, hogy a kérdőív 26 kérdéses lényegi részében a kitöltő személyek „előtte” és „utána” módon vála- szoltak a Likert-típusú itemekre, a nagyobb mértékű összehasonlíthatóság érde- kében többféle nyers adatot képeztünk a statisztikai számításokhoz. Kitöltő személyenként kiszámításra került az „előtte” és az „utána” kérdések átlaga, illetve az előtte-utána különbségek átlaga is, amelyet a későbbiekben a változás vagy változásösszeg névvel illettünk, attól függően, hogy a 26 kérdés át- lagára vagy az egy-egy kérdésben bekövetkezett változásra utaltunk. A különböző hipotézisek igazolása során az eredmények tárgyalásánál feltünte- tett statisztikai módszerek kerültek felhasználásra.

276

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

A vizsgált csoport statisztikai jellemzői

277

A kérdőívet kitöltők 85%-a nő, 15%-a férfi. Átlagéletkoruk 37 év, 25–34 éves 36%,

35–44 éves 37%, a maradék 27% úgy oszlik meg, hogy a fiatalabb korosztály ará- nya 7%, míg az idősebbeké 20%.

Családi állapot szerint a kitöltők 39%-a házasságban vagy élettársi kapcsolat- ban él, 22% elvált vagy özvegy, a maradék 39% hajadon/nőtlen. Rákérdeztünk arra is, hogy párkapcsolatban él-e, avagy egyedül, a válaszadók 56%-a kapcsolat- ban, 44% egyedül él. A felmérésben részt vevők 44%-ának van, 56%-ának nincs gyereke.

A kutatásban erősen felülreprezentált a felsőfokú végzettségűek aránya: 81%.

A középfokú végzettségűek aránya 19%, az alapfokúaké mindössze 1%.

A kitöltők közül csak 43%-nak volt az első családfelállítása, 22% másodszor,

14% harmadszor, 21% ennél is többedszer vett részt családállításon. A kitöltők több mint fele, 56% körülbelül egy éve volt családfelállításon, 14% valamivel több mint fél éve, a maradék 30% számára több mint egy év telt el a családállítás és a kérdőív kitöltése közt.

A kitöltők 56%-a egyáltalán nem járt pszichoterápiába, míg 44% vagy az állítás

előtt, alatt vagy utána pszichoterápiába járt.

A részvevők 72%-a előzetesen azt várta, hogy problémája megoldódik, enyhül.

11% semmi különöset nem várt, csak ki akarta próbálni, 6% szinte csodát várt, és mindössze 1% félt, hogy akár rosszabbul is lehet. 10% nem adott választ erre a kérdésre.

A KUTATÁS EREDMÉNYEI

1. célkitűzés: Az utánkövetéses kérdőív használhatóságának vizsgálata

Az általunk kidolgozott kérdőívről elmondható, hogy statisztikailag hoz értékelhe- tő adatokat, de további átdolgozásra, finomításra szorul. Az eredmények azt mu- tatják, hogy a negatív, a tagadó és a pozitív formában megfogalmazott kérdéscso- portokra adott válaszok között – átlagukban – erős szignifikáns eltérés mutatko- zik. Sorrendben 0,37 majd 0,49 és 0,80 a kérdésekre adott válaszok átlaga az egyes kategóriákban. A negatív formában megfogalmazott kérdésekre (például „Rosszak a megérzéseim”) a legnehezebb válaszolni. Fontos megjegyeznünk, hogy mindhárom, az élet továbbadásával összefüggő nehézségeket megfogalmazó tétel negatívan lett megfogalmazva, és ezekre a tételekre adott válaszok mutatták a legkisebb változást. A jövőre nézve tanulságként levonható, hogy a kérdések ösz- szeállításakor gondot kell fordítani arra, hogy a különböző problémaköröket fel- ölelő kérdéscsoportokban a pozitívan, negatívan és tagadóan megfogalmazott tételek egyforma arányban szerepeljenek.

277

278 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

2. célkitűzés: A családállítás hatásának vizsgálata

A Családállítás Hatásvizsgálati Kérdőív (CSHK) 26 kérdést tartalmaz. Előtt és után

jelleggel teszteli a kitöltő véleményét önmagával kapcsolatban, azaz a résztvevő a

családállítást megelőző és követő helyzetre vonatkoztatva egyaránt feltárja érzéseit

a különböző dimenziókban egy-egy 5-fokozatú skálán. Ezáltal lehetővé válik, hogy

az értékeket kérdésenként egy-egy előtt-után átlagba sűrítsük (209 fő alapján), majd 26 darab egymintás t-próba alkalmazásával összevessük. A próba eredményeképpen elmondható, hogy három kérdés kivételével min- den kérdés kapcsán szignifikáns eltérés tapasztalható, azaz a kitöltő személyek jobbnak ítélik meg helyzetüket a családállítás után, mint azelőtt. (Az eltérés irá- nyának megállapításához a negatív skálákat átfordítottuk.) A három kérdés, amelynél az eltérés nem szignifikáns, a rossz megérzések (p < 0,13), a kihordási problémák (p < 0,10) és a fogantatási problémák (p < 0,56) voltak. A kitöltő sze- mélyek változatlannak ítélték meg helyzetüket ezen kérdések vonatkozásában.

3. célkitűzés: A kliensváltozók hatása a családállítás effektusára

3.1. A családállítás óta eltelt idő hatása

Az összevetésből kimaradtak azok az évek (2004; 2005), amelyekben az elemszám nem érte el az 5 főt, így összesen 6 fő adatai nem szerepeltek a számításokban (1. táblázat).

1. táblázat. A családállítás óta eltelt idő hatása

Családállítás

Eltelt év

Elemszám

Átlag

Szórás

Minimum

Maximum

ideje

(fő)

(változás)

2009

0

28

13,54

10,47

–6

37

2008

1

1161

16,00

13,73

–100

57

2007

2

42

16,76

13,17

–1

50

2006

3

15

16,27

09,64

2

31

Összesen:

201

*

15,84

12,89

–100

57

* Két fő adatai hiányoznak, mivel nem töltötték ki a vonatkozó kérdéseket.

Az átlagok különbözőségét ellenőrző varianciaanalízis ebben az esetben sem ho- zott szignifikáns eredményt (F = 0,378; p < 0,77; N = 201), azaz elmondható, hogy a családállítás óta eltelt idő nem befolyásolja a megélt változást. Az esetleges összefüggés tesztelésére alkalmazott korrelációszámítás hasonló eredményt hozott (r = 0,02; p < 0,75; N = 201).

3.2. A kitöltők nemének hatása

A kitöltő személyek nemek szerinti csoportosítását és az így képzett változásátla-

gokat a 2. táblázat tartalmazza.

278

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

279

2. táblázat. A kitöltők nemének hatása

Nem

Elemszám

Átlag

Szórás

(fő)

(változás)

Férfi

32

13,63

12,67

Nő

175

16,13

12,76

Összesen:

207

*

15,74

12,75

* Két fő adatai hiányoznak, mivel nem töltötték ki a vonatkozó kérdéseket.

A két csoport (nő versus férfi) átlaga különbözőségének tesztelésére alkalmazott kétmintás t-próba eredménye nem volt szignifikáns (t = 1,02; p < 0,30; N = 207). Ezek szerint a nemi hovatartozás nem befolyásolja a változás mértékét, nem mondhatjuk, hogy például a nők nagyobb vagy kisebb változásról számolnak be a családállítás kapcsán, mint a férfiak, noha ebben az esetben is látható némi kü- lönbség a két csoport között a nők javára (ők számolnak be nagyobb változásról) – de ez a különbség nem szignifikáns.

3.3. Az előzetes elvárások hatása

Az elvárások alapján öt kategóriába sorolhatták magukat a kitöltő személyek. A „Féltem, hogy rosszabbul lehetek” kategóriát egy fős elemszámára való tekintettel kihagytuk a próbából (3. táblázat).

3. táblázat. Az előzetes elvárások hatása

Elvárás

Elemszám

Átlag

Szórás

Minimum

Maximum

(fő)

(változás)

Nem vártam semmi különöset, gondoltam kipróbálom

23

12,43

12,28

1–2

47

Azt vártam, hogy az adott prob- lémám megoldódik, enyhül

148

*

16,42

12,53

1–7

57

Szinte csodát vártam

11

15,73

11,91

1–2

39

Egyéb

24

14,92

15,24

–10

50

Összesen:

206

*

15,80

12,69

–10

57

* Két fő adatai hiányoznak, mivel nem töltötték ki a vonatkozó kérdéseket.

Az átlagok különbözőségét tesztelő varianciaanalízis alapján elmondható, hogy nincs szignifikáns különbség az elvárások mentén (F = 0,682; p < 0,56; N = 206). Ezek szerint az elvárások nem befolyásolják, hogy a résztvevők milyen szintű vál- tozásról számolnak be. Tekintettel azonban arra, hogy a „nem vártam semmi különöset…” és az „azt vártam, hogy az adott problémám megoldódik” válaszok kapcsán szemmel látható különbség mutatkozott, ezek különbségére egy újabb t-próba is lefuttatásra került. Az újabb számítások alapján azonban a különbség továbbra sem vált szignifikánssá (t = 1,42; p < 0,15; N = 170).

279

280 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

3.4. Kezdeti problémaszint és változás

A kezdeti problémaszint meghatározásához a kitöltők családállítást megelőző

helyzetre adott válaszait néztük. A 26 kérdésre átlagolva kiszámítottuk, mennyire érezték problematikusnak vagy éppen „jónak” az akkori helyzetüket, kapcsolatai- kat, érzéseiket, és így előállt egy érték, amely az eredeti Likert-válaszskálának megfelelően 1 és 5 közé eshetett. A könnyebb kezelhetőség és csoportosítás végett ezeket az értékeket egyenlő nagyságú intervallumokon belül összevontuk, majd ezek után varianciaanalízist végeztünk (4. táblázat).

4. táblázat. Kezdeti problémaszint és változás

Kezdeti problémaszint *

Elemszám (fő)

Változás **

Szórás

1,51–2,0

11

28,91

13,23

2,01–2,5

38

22,58

14,06

2,51–3,0

59

17,68

13,70

3,01–3,5

51

13,90

08,97

3,51–4,0

33

07,36

06,42

4,01–4,5

15

05,87

04,96

Összesen:

*** 207 *** 1

15,74

12,75

*** 1,51-nél kisebb és 4,5-nél nagyobb problémaszintű kitöltő nem volt a mintában A 26 kérdésben adódott változás összege, csoportonként átlagolva *** 2 fő adatai kimaradtak a mintából, mivel nem válaszoltak minden kérdésre

***

Az eredmények azt mutatják, hogy a csoportok között szignifikáns eltérések van-

nak, azaz minél magasabb problémaszinttel érkezett valaki a családállításra (azaz minél alacsonyabb volt a kezdőértéke), annál nagyobb változást élt át: F = 12,31;

p < 0,001; N = 207.

A családállítás előtti problémaszint meghatározása lehetővé tette belső kont-

rollcsoport kialakítását.

A 26 kérdés „előtte” dimenziójában a kérdésekre adott válaszokat átlagoltuk,

majd a teljes mintát kettéosztottuk. Az osztópont – tekintettel arra, hogy a vála- szokat 5-fokú Likert-skálán jelezhették a kitöltő személyek – a 3,00 értéknél került meghatározásra, amely a kérdőívben a „nem tudom eldönteni” lehetőséget fedi, tehát elméletileg is egybevág egy választóponttal.

Az így képzett két csoport adatait az 5. táblázat mutatja.

5. táblázat. A vizsgálati csoport és a kontrollcsoport változása

Csoporttípus

Elemszám (fő) *

Változásátlag

Szórás

(Belső) Kontrollcsoport

* 104 *

10,58

08,64

Vizsgálati csoport

* 103 *

20,96

14,08

* Két személynél nem kaptunk minden kérdésre választ.

280

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

281

A t-próba az átlagok különbözőségének igazolására szignifikánsnak bizonyult:

t = 6,4; p < 0,001; N = 207. Ezek szerint a vizsgálati csoport változása nagyobb, mint a kontrollcsoporté. Akik tehát nagyobb kezdeti problémaszinttel érkeznek a családállításra, azok nagyobb változást élnek meg, mint azok, akik kisebbel érkez- nek. Visszatérve a 4. táblázatra, jól kivehető, hogy a kezdeti problémaszint csökke- nésével (tehát 4,5 felé emelkedve) a csoportok változásátlagai csökkennek. Ez a változás természetesen valamennyire magától értetődő, hiszen aki alacsonyabb problémaszinttel érkezik a családállításra, annak eleve kisebb lehetősége van erről elmozdulni, hiszen az 5-fokozatú Likert-skála nem teszi számára lehetővé. Mind- azonáltal úgy tűnik, hogy a magas problémaszinttel érkezőkre nagy hatással van a családállítás, hiszen változásértékük messze meghaladja a skála másik végén helyet foglalókét (28,91 szemben az 5,87-tel). Az átlagok alapján elmondható, hogy a legmagasabb problémaszinttel érkezők gyakorlatilag minden kérdésben (terüle- ten) átlagosan 1 pontot javulnak a családállítást megelőző állapotukhoz képest, a legalacsonyabb problémaszinttel érkezők viszont csak alig 5-6 kérdésben, noha esetükben ennél több javulás visszajelzésére is teret adna a Likert-skála beosztása.

3.5. A kliens által megfogalmazott probléma típusának kapcsolata a hatással

A családállítást mindig egy adott probléma, elakadás vagy tünet oldása céljából végezzük, azaz a kliens megjelöli azokat a témáit, amelyekkel dolgozni szeretne. Azt vizsgáltuk, hogy elkülöníthetőek-e olyan specifikus, a kliensek által megfo- galmazott problémák, amelyekre az állításnak statisztikailag kimutathatóan pozitív vagy negatív hatása van. Problémakörönként (problématípus) áttekintettük, hogy mely kérdések kapcsán tapintható ki statisztikailag is igazolható különbség az előtte és utána részkérdésekben, azaz arra kerestük a választ, hogy mely probléma esetén mely kérdések számítanak. (Fontos, hogy ebből a vizsgálatból kimaradtak azok a személyek, akik több problémakört is bejelöltek a kérdőívben, mivel esetük megzavarhatta volna a világos összehasonlítást és a problémakörönkénti elem- zést.)

A Mellékletben látható kérdőív válaszlehetőségeiből a családállítást végző tera-

peuták közös megegyezés alapján a 6. táblázatban felsorolt csoportokat képezték a

könnyebb kezelhetőség és elemzés céljából (a táblázatban a kérdések sorszámai szerepelnek).

A vizsgálat azt mutatta, hogy a legtöbb szempontból a privát kapcsolati élet za-

varaival jelentkező kliens változott, ezt követi az adaptációs problémákkal küzdők csoportja, azonban a változások nem szignifikánsak. A változás és a problématípus összevetése nem hozott szignifikáns együttjárást. A családállítás egyik vizsgált prob- lématípusra sem volt negatív hatással.

281

282 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

6. táblázat. A probléma típusának kapcsolata a hatással

Privát kapcs.

Élet tovább-

Mentális

Szomatikus

Adaptációs

Egyéb

rendsz. zav.

adása

zavar

betegség

probléma

probléma

(95 fő)

(5 fő)

(16 fő)

(10 fő)

(16 fő)

(6 fő)

1

1

1

1

2

1

2

12

2

8

4

4

4

19

4

11

6

17

5

6

8

16

8

6

6

8

9

17

11

10

7

17

14

18

13

2

8

2

15

2

14

3

9

3

16

7

15

5

10

4

17

10

16

7

11

5

18

14

17

8

12

7

23

15

18

9

13

9

6

19

19

11

14

10

12

21

20

12

15

11

19

3

21

13

16

13

21

4

23

14

17

14

3

5

1

15

18

15

5

6

10

16

19

16

7

9

3

18

20

18

10

12

5

19

21

20

11

13

7

20

22

21

13

20

9

12

23

22

20

22

12

22

24

23

22

23

22

23

25

24

24

24

24

24

3

25

25

25

25

25

26

26

26

26

26

26

Színkódok:

Halványszürke:

Szignifikáns különbség az előtte/utána kérdések között

Középszürke:

Tendenciózus különbség az előtte/utána kérdések között

Sötétszürke:

NINCS szignifikáns különbség az előtte/utána kérdések között

3.6. A problématípus és változás

Összevetettük a probléma típusát, kezdeti problémaszint-átlagát és a teljes megélt változást. A problématípusok összefüggése a kezdeti problémaszinttel nem szignifikáns (F = 1,21; p < 0,29; N = 207), nem lehet azt mondani, hogy a hat problématípus (+1 az együttes) bármelyikével a többinél alacsonyabb vagy nagyobb kezdeti prob- lémaszint társulna. Bármilyen problémával is jöttek a vizsgált személyek, azonos szintű „szenvedésnyomásról” számoltak be.

282

283

A teljes változás és a problématípusok között nincs szignifikáns eltérés, azaz

nincs a változást tekintve olyan típusú probléma, ahol a családállítás hatékonyabb vagy gyengébb lenne a többi típusnál (F = 0,632; p < 0,70; N = 207).

Bármilyen problémával is jöttek a személyek, végül közel egyforma változást éltek meg a családállítás során.

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

4. célkitűzés: Az állítást vezető személy és a változás kapcsolata

A 209 kitöltő személy több családállítót jelölhetett meg a kérdőívben, közülük

azonban csak azon vezetőket vontuk elemzés alá, akiknél az esetszám meghaladta

az 5 főt, így négy vezető adataival dolgoztunk.

A varianciaanalízis eredménye szignifikánsnak bizonyult, azaz a családállítást

vezetők igazolható hatással vannak a családállításra érkezőkre, valódi különbségek mutathatók ki az elemzésbe bevont négy vezető között (F = 4,308; p < 0,01;

N = 187). A négy családállítás-vezetőhöz beérkezett csoport kezdeti problémaszint-

átlagainak összevetésére lefuttatott varianciaanalízis nem bizonyult szignifikáns- nak (F = 0,96; p < 0,96; N = 187). Ezek szerint nincs igazolható különbség vagy sorrend a négy csoport kezdeti „szenvedésnyomásában”, minden vezetőnél átla- gosan ugyanakkora kezdeti problémaszintről számoltak be a kitöltő személyek.

A négy vezető kapcsán feltérképeztük a hozzájuk érkezettek csoportjának

problémamintázatát is. A hat terület (+1 = többszörös probléma) kapcsán az el- oszlások khí-négyzet-próbában kerültek tesztelésre. A próba eredménye nem bizonyult szignifikánsnak (χ 2 = 23,19; p < 0,18; df = 18), azaz a családállítást vezető személye nincs igazolható összefüggésben azzal, hogy hozzá milyen prob-

lématípussal jöttek a kitöltő személyek. Tesztelés alá vetettük még az állításvezetők és az elvárások, valamint az állítás- vezetők és a nemek kapcsolatát. A vezetők és elvárások mentén nem kaptunk szignifikáns eredményt, azaz a vezetők személye és az elvárások sem külön-külön

nem

(F = 1,99; p < 0,11 és F = 1,55; p < 0,21) sem együtt (F = 0,753; p < 0,52)

befolyásolják az alanyok által megélt változásösszegeket. Az állításvezetők és a nemek vizsgálatánál nem tudtunk kimutatni a változásátlagra gyakorolt hatást

(F = 0,016; p < 0,89), és interakciós hatás (F = 0,03; p < 0,86) sem volt tapasztal-

ható.

5. célkitűzés: A családállítások száma és a változás

A családállítások száma alapján képzett csoportok vizsgálata során az alacsony

elemszámú, 4-nél több családállításon részt vettek adatai összevonásra kerültek a 4 családállításon részt vettek adataival. Ennél a kérdésnél az évek jól sorba állítható jellege miatt (intervallumskála) korrelációszámítást végeztünk (lásd a 7. táblázatot). Ezek alapján elmondható, hogy tendenciaszerű összefüggés mutatkozik az ál-

lítások száma és a megélt változás nagysága között (r = 0,137; p < 0,05; N = 209).

283

284 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

7. táblázat. A családállítások száma és a változás

Családállítások száma (db)

Elemszám

Átlag

Szórás

Minimum

Maximum

(fő)

(változás)

1 vagy több

89

14,09

13,84

–10

57

2 vagy több

46

15,57

10,88

1–1

41

3 vagy több

28

16,04

12,14

1–2

47

4 vagy több

43

18,81

12,39

1–6

55

Összesen::::

206

**

15,57

12,74

–10

57

* Három fő adatai hiányoznak, mivel nem töltötték ki a vonatkozó kérdéseket.

6. célkitűzés: Van-e összefüggés a pszichoterápiába jelentkezés és a családállítás között? Ha igen, milyen összefüggés van?

A terápiával való kapcsolat négy különálló lehetőséget jelentett: terápiás folya-

matban vett részt a családállítás előtt, alatt, után (ezek kombinációi), vagy nem. A 8. táblázatban látható adatokat kaptuk.

8. táblázat. A pszichoterápiába jelentkezés és a családállítás kapcsolata

Terápiában lét

Elemszám

Átlag

Szórás

Minimum

Maximum

(fő)

(változás)

Előtt

31

17,13

12,94

–00

55

Alatt

14

17,36

14,79

–02

57

Után

08

07,13

05,54

0–1

13

(Egyik sem) nem

1150

15,89

12,02

–10

52

Előtt, alatt, után

25

12,68

13,67

0–2

47

Előtt, után

11

22,36

16,82

–00

43

Előtt, alatt

02

18,00

04,24

–15

21

Alatt, után

01

02,00

0–2

02

Összesen:

207

*

15,74

12,75

–10

57

* Két fő adatai hiányoznak, mivel nem töltötték ki a vonatkozó kérdéseket.

A csoportok átlagai közötti különbség tesztelésére alkalmazott varianciaanalízis

nem hozott szignifikáns eredményt (F = 1,43; p < 0,19; N = 207). Ez alapján elmondható, hogy nincs szignifikáns különbség a csoportok átlagai között, habár szemmel láthatóan némelyik csoport átlaga erősebben különbözni látszik a többi- től. A legnagyobb változást azon csoportnál látjuk, akik mind a családállítás előtt, mind utána részt vettek terápiás folyamatban, majd ezt követi pontszámban az a csoport, akik családállítás előtt és alatt is terápiás folyamatban voltak. Az „után” kategóriát egymagában összevetve az „előtt”-tel és „alatt”-tal, a különbség már szignifikáns (t = 2,86; p < 0,04; N = 53), azaz azok a résztvevők, akik csak a csa- ládállítást követően léptek terápiás kapcsolatba, valamilyen oknál fogva kisebb változásról számoltak be a családállítást illetően.

284

285

A két csoport (terápiába sohasem járt vs. valamikor járt) családállítás előtti ér-

zéseit tekintve viszont tendenciaszintű különbség tapasztalható (t = 1,75; p < 0,08;

N = 207), méghozzá a terápiába sohasem jártak előnyére. Ezek szerint a terápiába

nem járt kitöltő személyek általában alacsonyabb problémaszintről számoltak be a családállítást megelőző helyzetre visszatekintve. Végül a két csoport családállítás utáni érzéseit tekintve a két csoport között szignifikáns különbség mutatkozik (t = 2,11; p < 0,03; N = 207), a terápiába nem jártak előnyére. A pontos helyzetet tekintve tehát a terápiába sohasem járt szemé- lyek jobb eredményekről, jobb érzésekről, nagyobb fokú egyetértésről számoltak be a családállítást követő időszakra visszagondolva.

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

DISZKUSSZIÓ ÉS KITEKINTÉS

Kutatási eredményünk szerint a családállításnak közép- és hosszú távon mérhető változást létrehozó hatása van. A változás mértéke szignifikáns, azaz a kitöltő sze- mélyek jobbnak ítélik meg helyzetüket a családállítás után, mint azelőtt. Ez megfe- lel mind a nemzetközi eredményeknek, mind saját hipotézisünknek.

A családállítás óta eltelt idő nem befolyásolta a megélt változást. Értelmezésünk

szerint a változás, ha egyszer létrejött, 6 hónapon túl is megélhető. További kuta- tás célja lehet a változás mibenlétét tesztekkel, illetve klinikai skálákkal pontosíta-

ni, hogy adatot nyerjünk arra nézve, miszerint a személyiség struktúrája és/vagy a tüneti viselkedés, illetve egyéb objektíválható mutató változott-e meg. Vizsgáltuk a mért változás összefüggéseit mind a kliens-, mind a terapeutavál- tozók szempontjából:

A pszichoterápiának a kliensváltozók közé sorolható non-specifikus hatóténye-

zője többek között a nemi hovatartozás, az előzetes elvárások és a kezdeti problé- maszint szubjektív mértéke. Az általunk vizsgált kliensváltozók nem befolyásolták

a megélt változás tényét. A megélt változás egyaránt függetlennek mutatkozott a

kliens nemi hovatartozásától, az előzetes elvárásaitól és a kezdeti problémaszint mértékétől. Adataink egybevágnak a pszichoterápia kliensváltozóinak kutatási eredményeivel, amely szerint a pszichoterápia eredményességét nem befolyásolja

a kliens neme (TRULL, PHARES, 2004).

A megélt változás mértéke viszont szignifikáns összefüggést mutat a kezdeti

problémaszinttel, azaz akik nagyobb kezdeti problémaszinttel érkeznek a családál- lításra, azok nagyobb változást élnek meg, mint azok, akik kisebbel jöttek. A na- gyobb problémaszintben megmutatkozhat a szubjektív problémaátélés, a szenve- désnyomás nagyobb mértéke. Elképzelésünk szerint egy szubjektíve nagynak érzékelt probléma mintegy betölti az ember pszichés horizontját, áthatja az élet minden területét, tehát ha ez változik, az szubjektíve igen nagy változásnak szá- mít. Ezzel szemben egy kis problémának megélt téma esetében az életnek csak

kisebb, körülhatárolt szegmense érintett, így az elérhető legnagyobb változás jóval kisebb, mint egy szerteágazó, az élet sok területét átható probléma esetében.

A pszichoterápiák nem specifikus hatótényezőinek másik szegmense a terapeu-

ta személyének esetleges hatása a megélt változásra (terapeutaváltozók). Kutatási

285

286 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

eredményeink szerint az állításvezető személye szignifikáns hatással van a család- állításon részt vevő személyek által megélt változásra. Ez a változás nem függ össze sem a kezdeti problémaszinttel, sem a probléma típusával. Ennek tényleges okára a kutatás nem adott választ, tisztázása további vizsgálódást igényel. Eredményeink alapján az állítások száma és a családállítás hatása interakciós összefüggésben állnak egymással, minél többedik családállításon vesz részt az adott személy, annál nagyobb hatást (változást) él meg. Nem volt célja a kutatás- nak, hogy ennek okát feltárjuk, ez a kérdés további vizsgálatot igényelne. A kö- vetkező magyarázat kínálkozik: Elképzelhető, hogy a kliensek egyre mélyebben értik és élik meg a családállítás alapelveit, egyre élesebb a problémafókusz, és egy tanulási folyamat során egyre precízebben tudják megfogalmazni az aktuális té- mát és azt, hogy mit várnak az állítástól. Nyilvánvalóvá válik számukra az is, hogy melyek a családállítás lehetőségei és kompetencia határai. Kimutattuk, hogy azok a résztvevők, akik csak a családállítást követően léptek terápiás kapcsolatba, valamilyen oknál fogva kisebb változásról számoltak be a családállítást illetően. Erre két magyarázat lehetséges:

a) A családállítás hatását a terápia hatásának tulajdonítják, a két intervenció hatása szétválaszthatatlanná válik (recencia – újdonsági hatás); b) a családállítás nem hozta meg a várt javulást, szenvedéscsökkenést, de fel- merült az igény a problémával való további foglalkozásra (induktív hatás), ezért került sor a terápia megkezdésére. A kutatásnak nem volt célja a kérdéskör részletekbe menő felderítése, a kérdés további vizsgálódások tárgya lehet. Eredményeink szerint a családállítás hatását nem befolyásolja a terápiába járás, nem járás, ezektől teljesen független a megélt változás nagysága. Ezek alapján a családállítás pszichoterápia mellett is hatékony intervenció. Magyarországi kutatásainkat azért gondoltuk a családállítás hatásvizsgálatával kezdeni, hogy információt kapjunk arra nézve, hogy az egyre népszerűbb mód- szer tényleges hatással rendelkezik-e. Továbbá információt akartunk kapni a hatás mibenlétéből és összefüggéseiről, amelyek újabb kutatások alapjait képezhetik a jövőben.

MELLÉKLET

CSHK-KÉRDŐÍV

Kedves Megkérdezettünk,

A Családállítók kutatói munkacsoportja szeretné felmérni, hogyan alakult a családállításon részt vett személyek élete a családállítást követően. Kérjük, segítse munkánkat azzal, hogy kitöltve visszaküldi az alábbi kérdőívet. A kérdőív minden tartalmi részét nevének és azono- sító adatainak mellőzésével dolgozzuk fel. Kérjük, járuljon hozzá, hogy a tartalmi részt feldolgozhassuk és az eredményeket szakmai céllal közzétehessük. A kitöltött kérdőív visz- szaküldését beleegyezéseként (hozzájárulásaként) kezeljük, és köszönjük.

286

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

287

Amennyiben több családállítása is volt, kérjük, hogy minden alkalomról külön kérdőívet töltsön ki. Köszönjük segítségét! Ha a kérdőív kitöltésével elakadt, kérdése van, Lőrik Dórához fordulhat e-mailben:

lorikdora@gmail.com vagy telefonon: 36/20-804-8871.

1.1. Neme (Válasszon egyet a lehetőségek közül!)

j Férfi j Nő 1.2. Életkora:
j Férfi
j
1.2. Életkora:

1.3. Családi állapota (Válasszon egyet a lehetőségek közül!)

j

Házas

j Élettársi kapcsolatban él

j

Elvált

j Özvegy

j Hajadon/nőtlen

1.4. Jelenlegi párkapcsolata (Válasszon egyet a lehetőségek közül!)

j Kapcsolatban él

j

Egyedül él

1.5 a Kivel él (lakik) egy háztartásban? (Többet is választhat a lehetőségek közül!)

c

Szülő(k)

c Gyermek(ek)

c Férj/Feleség/Társ/Partner

c

Egyedül élek

c Ebből a listából nem tudok választani

1.5 b Amennyiben a fenti listából nem tudott választani, nevezze meg a személy(eke)t, kivel él/lakik egy háztartásban.

meg a személy(eke)t, kivel él/lakik egy háztartásban. 1.6. Vér szerinti gyermekei száma, életkoruk 1.7.

1.6. Vér szerinti gyermekei száma, életkoruk

1.6. Vér szerinti gyermekei száma, életkoruk 1.7. Örökbefogadott gyermekei száma, életkoruk 1.8.

1.7. Örökbefogadott gyermekei száma, életkoruk

1.7. Örökbefogadott gyermekei száma, életkoruk 1.8. Iskolai végzettsége (Válasszon egyet a lehet ő

1.8. Iskolai végzettsége (Válasszon egyet a lehetőségek közül!)

j Alapfokú

j Középfokú

j Felsőfokú

287

288 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

A családállításra vonatkozó adatok

2.1. Eddigi családállításai száma:

vonatkozó adatok 2.1. Eddigi családállításai száma: 2.2. Az az állítás, amelyr ő l ezt a kérd

2.2. Az az állítás, amelyről ezt a kérdőívet kitölti, hányadik családállítása volt?

2.3. Ezen családállítás ideje:

családállítása volt? 2.3. Ezen családállítás ideje: 2.4 a Ki vezette ezt a családállítást? ( Válasszon
családállítása volt? 2.3. Ezen családállítás ideje: 2.4 a Ki vezette ezt a családállítást? ( Válasszon

2.4 a Ki vezette ezt a családállítást? (Válasszon egyet a lehetőségek közül!)

j

Angster Mária

j

Ádám Erika

j

Carla Galli

j

Csaba Beatrix

j

Csurgó Sándor

j

Dobay Emese

j

Endresz Hajna

j

Hámori Krisztina

j

Horváth Viktória

j

János Péter

j

Joó Mária Nóra

j

Korcsmáros Magda

j

Lokodi András

j

Lukács László

j

Néveri Emese

j

Pusztai Ildikó

j

Sztelek Emese

j

Török Gyula

j

Zseni Annamária

j

Másvalaki

2.4 b Ha az állításának vezetője nincs a listában, kérjük, nevezze meg!

vezet ő je nincs a listában, kérjük, nevezze meg! 2.5. Ha másvalaki nevében (aki nem volt

2.5. Ha másvalaki nevében (aki nem volt jelen) állított, akkor írja le, kinek a nevében (ro- konsági fok). A változásokra vonatkozó kérdéseket ne töltse ki, hanem tapasztalatairól a kérdőív végén lévő egyéb történés, megjegyzés rovatban számoljon be.

ő egyéb történés, megjegyzés rovatban számoljon be. 2.6. Járt-e, jár-e pszichoterápiába (egyéni vagy

2.6. Járt-e, jár-e pszichoterápiába (egyéni vagy csoportos) a családállítás? (Többet is választhat a lehetőségek közül!)

j Előtt

j Alatt

j Után

j Nem

2.7. A családállítás idején pszichoterápiás folyamatban volt? (Válasszon egyet a lehetőségek közül!)

j

Terapeutája tudtával történt

j

Terapeutája tiltása ellenére történt

j

Terapeutája tudta nélkül történt

j

Terapeutája jelenlétében történt

j

Terapeutája javaslatára történt

j

Terapeutája vezette az állítást

j

Terapeutája egyetértésével történt

j

Nem

288

 

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

 

289

2.8 a Előzetes elvárása: (Válasszon egyet a lehetőségek közül!)

 
 

j

Nem vártam semmi különöset, gondoltam kipróbálom

j

Azt vártam, hogy az adott problémám megoldódik, enyhül

j

Szinte csodát vártam

 

j

Féltem, hogy rosszabbul lehetek

 

j

Egyéb

 

2.8 b Amennyiben egyéb elvárásai voltak, kérjük, részletezze:

2.9 a A probléma természete, amely miatt erre a családállításra ment:

 

(Többet is választhat a lehetőségek közül!)

 

c

Kapcsolata édesapjával

c

Kapcsolata édesanyjával

 

c

Kapcsolata gyerekével

c

Kapcsolata testvérével

 

c

Kapcsolata más családtagjával

c

Párkapcsolata

c

Döntés gyerekvállalási kérdésben

c

Fogantatási nehézség

 

c

Kihordási nehézség

c

Döntésképtelenség

c

Bűntudat

c

Szorongás

c

Pánik

 

c

Depresszió

c

Öngyilkossági vágy

c

Alvászavar

c

Kényszer

c

Túlsúly

c

Kóros soványság

c

Túlterheltség érzés

c

Céltalanság

c

Pénzzel való bánás

c

Daganatos betegség

c

Bőrbetegség

c

Autoimmun betegség

c

Szenvedélybetegség

 

c

Teljesítménynehézség

c

Egyéb

2.9 b Amennyiben egyéb elvárásai voltak, kérjük, részletezze:

 
 

289

290 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

Gondolja végig és válassza ki a megfelelő választ, hogy mennyire voltak igazak Önre az alábbi kijelentések az állítás előtt, és mennyire tartja őket igaznak önma- gára nézve jelenleg.

3.1. Apámmal, anyámmal való problémámat tisztán látom.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

3.2. Nyitott vagyok az életre, újdonságokra.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

3.3. Rosszak a megérzéseim (nem érzek rá dolgokra).

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

3.4. Nem bízom magamban és a képességeimben.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

3.5. Gyerekemmel (gyerekeimmel) jó a kapcsolatom.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

290

Első lépés a családállítás hatásainak nyomában

03.6. Családom tagjai között rossz a kapcsolat.

291

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

03.7. Nem tisztelem a szüleimet.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

03.8. A helyemen vagyok.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

03.9. Sok társas kapcsolatom van.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

3.10. Családtagjaim boldogok (jól élnek).

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

291

292 Zseni A. – Varga S. K. – Angster M. – Béleczki N. – Füzér G. – Néveri E. és munkatársaik

3.11. Párkapcsolati problémámat (párkapcsolatomat) nem látom tisztán.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

3.12. Jó a párkapcsolatom.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

3.13. Nem élvezem a szexet.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni

j

4 – inkább egyetértek

j

4 – inkább egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

j

5 – teljesen egyetértek

3.14. Tüneteim (testi vagy lelki betegség tünetei) vannak.

Az állítás előtt:

Az állítás után:

 

j

1 – nem értek egyet

j

1 – nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

2 – inkább nem értek egyet

j

3 – nem tudom eldönteni

j

3 – nem tudom eldönteni