Alexandre Dumas

Luisa San Felice
Fordította Görög Lívia

TARTALOM ELSŐ KÖTET A PÁLMÁS HÁZ
ELŐSZÓ

MÁSODIK KÖTET A VÉGZET
37 GIOVANNINA 38 ANDREA BACKER 39 A KENGURUK 40 EMBER TERVEZ 41 AZ AKROSZTIKHON 42 SZAPPHÓ ÉNEKE 43 ISTEN VÉGEZ 44 FERDINÁND KIRÁLY BETLEHEME 45 PONCIUS PILÁTUS 46 AZ ÁLLAMI INKVIZÍCIÓ 47 INDUL A HAD 48 LAPOK A TÖRTÉNELEMBŐL 49 CHAMPIONET TÁBORNOK DIPLOMÁCIÁJA 50 FERDINÁND RÓMÁBAN 51 MEGSZÓLAL AZ ANGYALVÁR 52 NANNO ÚJRA MEGJELENIK 53 AKHILLEUSZ DEIDAMEIÁNÁL 54 AZ ÜTKÖZET 55 A GYŐZELEM 56 A HAZATÉRÉS 57 NELSON AGGODALMAI 58 MINDEN ODA - A BECSÜLET IS 59 ŐFELSÉGE AZZAL KEZDI ÉS AZZAL IS VÉGZI, HOGY EGY SZÓT SEM ÉRT A DOLOGBÓL 60 VANNI ELÉRI RÉG ÁHÍTOTT CÉLJÁT 61 ODÜSSZEUSZ ÉS KIRKE 62 A VALLATÁS 63 PRONIO ABBÉ 64 MACHIAVELLI ÉRDEMES TANÍTVÁNYA 65 AMELYBEN A BOLOND MICHELE FELCSAP EGYELŐRE KAPITÁNYNAK, ADDIG IS, MÍG EGYSZER TÁN AZ EZREDESSÉGIG FELVISZI 66 SZERELMES NŐ - HŰ HITVES 67 A KÉT TENGERNAGY 68 AMELYBEN KIDERÜL: MI A KÜLÖNBSÉG SZABADSÁG ÉS FÜGGETLENSÉG KÖZÖTT? 69 A ZSIVÁNYOK 70 A FÖLD ALATTI REJTEKÚT 71 A MONTE CASSINO LEGENDÁJA 72 FRA GIUSEPPE 73 APA ÉS FIÚ 74 AZ OSZTRÁK CSÁSZÁR VÁLASZLEVELE 75 A MENEKÜLÉS 76 MICHELE HAJBA KAP A BECCAIÓVAL 77 A VÉGZET

LUISA SAN FELICE
1 A VEZÉRGÁLYA 2 A NÍLUS HŐSE 3 LADY HAMILTON MÚLTJA 4 A FÉLELEM ÜNNEPE 5 JOHANNA KIRÁLYNŐ PALOTÁJA 6 A RÓMAI KÜLDÖTT 7 A HALOTT ASSZONY FIA 8 A MENEDÉKJOG 9 A BOSZORKÁNY 10 A HOROSZKÓP 11 CHAMPIONNET TÁBORNOK 12 A FÉRJ CSÓKJA 13 SAN FELICE LOVAG 14 LUISA MOLINA 15 APA ÉS LEÁNYA 16 A PRÓBA ÉVE 17 A KIRÁLY 18 A KIRÁLYNÉ 19 A KIVILÁGÍTOTT SZOBA 20 A SÖTÉT SZOBA 21 AZ ORVOS ÉS A PAP 22 AZ ÁLLAMTANÁCS 23 KARL MACK, BÁRÓ ÉS TÁBORNOK 24 MÁLTA SZIGETE 25 A TUDÓS OTTHONA 26 A KÉT SEBESÜLT 27 FRA PACIFICO 28 KOLDUL A BARÁT 29 ASSUNTA 30 A KÉT FIVÉR 31 GAETANO MAMMONE SZÍNRE LÉP 32 ÉLETKÉP, LÉOPOLD ROBERT MODORÁBAN 33 FRA MICHELE 34 KÓC ÉS SZÖSZ 35 FRA DIAVOLO 36 A RÓMAI CORSINI-PALOTA

2

ELSŐ KÖTET A PÁLMÁS HÁZ

3

ELŐSZÓ E regény tárgyát képező események oly különösek, a felvonultatott szereplők oly rendkívüliek, hogy mielőtt a könyv első fejezetében átengedném nekik a terepet, úgy hiszem, elöljáróban el kell mondanom róluk egyet-mást leendő olvasóimnak. Az események 1798 és 1800 között, a Direktórium korszakában játszódnak. E korszakra két tény nyomja rá bélyegét: hogy Championnet meghódítja a nápolyi királyságot; és hogy Ruffo kardinális visszahelyezi a trónra Ferdinánd királyt. Egyik hihetetlenebb, mint a másik, minthogy Championnet alig 10 000 republikánus katonájával tönkrever egy 65 000 főnyi reguláris hadsereget, s háromnapos ostrommal elfoglal egy 500 000 lakosú fővárost; Ruffo pedig hatodmagával indul el Messinából, végighalad - mint a lavina - az egész félszigeten, Reggiótól a Maddalena-hídig, Nápolyba már 40 000 sanfedista élén érkezik, s visszahelyezi a trónra az elűzött királyt. Hogy efféle képtelenségek történelmi ténnyé válhassanak, ahhoz Nápoly kell, a tudatlan, ingatag és babonás nápolyi nép. A cselekmény kerete tehát: a francia betörés, a parthenopéi köztársaság kikiáltása, e köztársaság négyhónapos fennállása alatt nagy egyéniségek kibontakozása, akik Nápoly dicsőségére váltak, Ruffo sanfedista ellenakciója, Ferdinánd visszahelyezése a trónra s a restaurációt követő vérontás. Ami a szereplőket illeti: részben történelmi, részben kitalált személyek, mint korábbi ilyen természetű regényeinkben is. Olvasóink tán furcsállni fogják, hogy a kitalált személyeknek, a tulajdonképpeni regény hőseinek a megítélését teljesen rájuk bízzuk, s egyetlen szót sem hozunk fel mentségükre. De több mint negyedszázad alatt a kedves olvasók annyi elnézést tanúsítottak már irántunk, hogy úgy hisszük, felesleges régi rokonszenvükre apellálnunk most, amikor hét-nyolc évi hallgatás után újra jelentkezünk. Boldognak mondhatjuk magunkat, ha annyi jóakarattal lesznek ismét irántunk, mint korábban mindig. Ellenben nagyon is szükségesnek tartjuk, hogy egyet-mást közöljünk a történelmi szereplőkről; másként megkockáztatnók, hogy ha nem is fantazmagóriát, de legalábbis önkényesen formált történelmi maskarákat lássanak bennük, annyira elütnek ugyanis - groteszk különcségeikkel vagy vadállati kegyetlenségükkel - nemcsak attól, amit magunk körül tapasztalunk, de attól is, amit egyáltalán el tudunk képzelni. Mert volt-e valaha példa királyságra, amelyet egy Ferdinánd képvisel, vagy népre, amelyet egy Mammone jelképez? Mint látják, alakjaimat a társadalmi ranglétra legalsó s legfelső fokáról választottam: fent a király, az állam vezetője, s lent a paraszt, a bandavezér. Kezdjük a királlyal. S hogy a royalista lelkek ne vádolhassanak kegyeletsértéssel, szólaltassuk meg azt az embert, aki kétszer is járt Nápolyban, s épp abban a korszakában látta és tanulmányozta Ferdinándot, amelyben a cselekmény kívánalmainak megfelelően mi színre léptetjük. Ez az ember Joseph Gorani, francia polgár, ahogy önmagát nevezi, s egy Titkos és kritikai emlékirat Itália főbb államainak királyi udvarairól, kormányairól és erkölcseiről című mű szerzője. E könyv három részletét idézzük, hogy bemutassuk a nápolyi királyt, a tanulót, a nápolyi királyt, a vadászt, és a nápolyi királyt, a halászt. Átadom a szót Goraninak:
4

A NÁPOLYI KIRÁLY NEVELTETÉSE Amikor VI. Ferdinánd spanyol király meghalt, s III. Károly megvált a nápolyi tróntól, hogy a spanyol trónt elfoglalja, legidősebb fiát uralkodásra alkalmatlannak nyilvánította, a másodikat Asturia hercegévé nevezte ki, s a harmadikat Nápolyban hagyta, ahol is királlyá koronázták, bár még nagyon fiatal volt. A legidősebb fiú a kegyetlen bánásmód következtében hülyült meg, anyja, a királyné, állandóan verte, ahogy csak a legalja söpredék köréből származó rossz anyák szokták; szász hercegnő volt, szívtelen, fukar, hatalomvágyó és gonosz. Amikor Károly Spanyolországba indult, úgy határozott, hogy a még gyermek nápolyi király mellé nevelőt állít. A királyné, noha mindenki másnál jobban bízott a nevelés erejében, árverés útján töltötte be ezt az állást, a legeslegfontosabbat, így az a legtöbbet ígérőnek, San Nicandro hercegének jutott. San Nicandrónál tisztátalanabb lélek még nem támadt Nápoly iszapjából. Tudatlan volt, a legszégyenletesebb bűnök rabja, s életében sem olvasott mást, mint Mária imádságoskönyvét, aki iránt mindig különleges tisztelettel viseltetett. Ez a tisztelet egyébiránt nem akadályozta meg abban, hogy a legaljasabb kicsapongások közepette éljen. Ilyen volt az az ember, akire egy király nevelésének felelősségteljes hivatalát bízták. Képzelhető, milyen következményekkel járt ez a választás: lévén maga is tudatlan, neveltjét sem tanította meg semmire; s még ez sem volt elég - hogy örökös gyermekségben tartsa, magafajtájú egyénekkel vette körül, s távol tartott tőle minden valamirevaló embert, aki felkelthette volna benne a művelődés vágyát; minthogy hatalma korlátlan volt, a királyi kegyeket, hivatalokat és címeket pénzért árusította; s mert a királyt alkalmatlanná akarta tenni arra, hogy a királyság igazgatásának akár legcsekélyebb részletét is megismerje, korán beléoltotta a vadászat szenvedélyét, azzal az ürüggyel, hogy általa megnyerheti apja szívét, aki maga is kedvelte ezt a szórakozást. S mintha egy szenvedély nem is lenne elég, a halászatra is rákapatta a királyt, hogy távol tartsa az államügyektől, s mind a mai napig ez a király két főszórakozása. A nápolyi király nagyon eleven, s még inkább az volt gyerekkorában: minden percét szórakozással akarta kitölteni. Nevelője mindig újfajta mulatságokat talált ki számára, már csak azért is, hogy alapvetően jó és igen szelíd természetét megváltoztassa. San Nicandro tudta, hogy az asturiai herceg - ma ő a spanyol király - legjobb élvezete az, ha nyulat nyúzhat; arra ösztökélte tehát tanítványát, hogy nyulakat öldössön. A király egy szűk átjárónál leste az odahajtott nyulakat, s egy erejéhez méretezett bunkóval nagy hahotázva agyoncsapta őket. Változatosság okából kutyákat és macskákat is felhajtatott, s addig verte az állatokat, amíg beledöglöttek. Végül, az élvezet fokozására már embereket óhajtott verni, s nevelője ezt igen ésszerűnek ítélte. Parasztokkal, katonákkal, munkásokkal, sőt, még udvarbéli nemesurakkal is eljátszadozott így a koronás gyermek, s csak III. Károly parancsa vetett véget e nemes szórakozásnak - ettől fogva a király csupán állatokat verhetett, kutyák kivételével, minthogy azokat a spanyol király tulajdon katolikus és királyi oltalma alá helyezte, így nevelkedett IV. Ferdinánd, akit még írni és olvasni sem tanítottak meg; első tanítója Mária Karolina, a felesége lett. A NÁPOLYI KIRÁLY VADÁSZIK Ilyen nevelésnek a gyümölcse csak egy szörnyeteg, egy Caligula lehetett. A nápolyiak erre is voltak elkészülve. De az ifjú uralkodó természetes jósága felülkerekedett bűnös neveltetése hatásán. Ha kigyógyul vadász- és halászszenvedélyéből, s ahelyett, hogy ezekre pazarolja, a közügyeknek szenteli értékes idejét, kiváló fejedelemmé válhatott volna. De hát a mai napig sajnál akár csak egy napot másra vesztegetni, mint kedvelt szórakozásaira, s inkább hátat fordít a legfontosabb államügyeknek is; a királyné és a miniszterek pedig alaposan kiaknázzák ezt a gyengéjét. 1788 januárjában Ferdinánd összehívta az államtanácsot casertai palotájában. Az ülésen részt vett a királyné, Acton, a miniszter, Caracciolo és még néhányan. Rendkívül fontos
5

ügyről tanácskoztak. A vita kellős közepén kopogtak az ajtón. Mindenki megdöbbent, el nem tudták képzelni, ki lehet az a vakmerő, aki ilyen pillanatban kopogni mer; de a király az ajtóhoz sietett, kinyitotta, kilépett rajta, majd hamarosan visszatért, s örömmámorban úszva arra kérte a jelenlevőket, végezzenek gyorsan, mert őt elszólítja egy, a szóban forgónál sokkalta fontosabb ügy. Az ülést berekesztették, s a király visszavonult szobájába, hogy korán lefeküdjön, s másnap már pirkadatkor talpon legyen. Ez a hasonlíthatatlanul fontosabb ügy - egy vadászat volt, s a kopogtatás az ajtón előre megbeszélt jel; a király vadásza jelentette a parancs szerint, hogy hajnalban vaddisznófalkát láttak az erdőben, s hogy a falka naponta ugyanazon a helyen gyűlik össze. Nemde csakugyan meg kellett szakítani a tanácskozást, hogy a király korán fekhessen, s meglephesse a vaddisznókat! Mivé is lett volna Ferdinánd dicsősége, ha a disznókat elszalasztja! Máskor három sípjel hangzott fel, ugyanott s ugyanilyen alkalomkor, megint csak megbeszélt jel a király s vadásza között. A királyné s a tanácskozás többi résztvevője nem vette jó néven a tréfát, egyedül a király derült, fürgén kinyitotta az egyik ablakot, s meghallgatta a jelentést. A vadász ezúttal madárrajt jelzett, és megjegyezte, hogy ha őfelsége jó zsákmánynak akar örvendeni, egy percet sem késlekedhet. Amikor a vadász elhallgatott, Ferdinánd visszasietett, s így szólt a királynéhoz: - Drága úrnőm, elnökölj helyettem, és hozz neked tetsző döntést az ügyben, amely miatt összegyűltünk. A NÁPOLYI KIRÁLY HALÁSZIK Aki hírét hallja, mulattató mesének véli, pedig ez a színtiszta igazság: a nápolyi király nemcsak hogy halászik, hanem a halat is maga adja el. Magamnak is volt részem e mulatságos és páratlan látványban: elmondom, hogy történt. A király rendesen Nápolytól három-négy mérföldre, a Posíllipo hegy szomszédságában halászik a tengeren; a bő fogással aztán visszasiet a szárazföldre, s miután kikötött, sor kerül a mulatság legélvezetesebb részére: a parton kirakják a zsákmányt, jönnek a vevők, és magával az uralkodóval alkusznak az árura. Ferdinánd sosem ad hitelbe, sőt, előbb kéri a pénzt, s csak aztán adja ki kezéből az árut, annyira gyanakvó és bizalmatlan őfelsége. Ilyenkor bárki megközelítheti a királyt, s a lazzaronék inkább, mint bárki más, mert a király sokkal jobban kedveli őket, mint a többi bámészkodót. A lazzaronék azonban előzékenyen utat nyitnak az idegeneknek, akik közelről szeretnék látni a királyt. Amikor megkezdődik az eladás, a jelenet rendkívül komikussá válik. A király minél drágábban igyekszik eladni a halat, tulajdon királyi kezébe fogja, úgy dicséri, s mindenfélét összebeszél, amiről azt képzeli, hogy felkelti a vásárlókedvet. A nápolyiak általában igen közvetlenek, s ilyen alkalmakkor a lehető legfesztelenebbül bánnak a királlyal, gorombáskodnak vele, mintha csakugyan közönséges, árdrágító halaskofa lenne. A királyt roppantul szórakoztatják a szitkok, teli torokból nevet, aztán felkeresi a királynét, s elmeséli neki, mi minden történt a halászatnál és a halárusításnál, miközben csak úgy ontja elméncségeit. De mialatt a király vadászik vagy halászik, a királyné és a miniszterek, mint már mondtuk, kényük-kedvük szerint kormányoznak, nem éppen a köz javára. Türelem, Ferdinánd király mindjárt új oldaláról is bemutatkozik. Ezúttal nem Goranit szólaltatjuk meg, az utazót, aki a királyt pillanatokra látta csak, amint halat árusított vagy vadászatra vágtatott, hanem a királyi ház egyik bennfentesét, Palmieri de Miccichét, Villalba márkit, a király szeretőjének szeretőjét: ő majd teljes cinikus gyávaságában állítja elénk a királyt.
6

Figyeljünk tehát, Villalba márki beszél - a mi nyelvünkön: Ismerik, nemde Ferdinánd visszavonulásának, azaz pontosabban szólva, menekülésének részleteit, 1798 végén, a dél-itáliai események során? Mack osztrák generális vezénylete alatt a király jelenlététől fellelkesült hatvanezer nápolyi diadalmenetben nyomult előre Rómáig, Ott Championnet és Macdonald kis létszámú csapataikat összevonva, megütköznek ezzel a hadsereggel, és megfutamítják. Ferdinánd Albanóban értesült a megsemmisítő vereségről. - Fuimmo! fuimmo! - kiáltotta. És csakugyan menekült. De mielőtt kocsira szállt, így szólt kísérőjéhez: - Ugyan, drága Ascoli, te is tudod, mennyi jakobinus nyüzsög manapság errefelé! Ezek a kurafik mind csak azon jártatják az eszüket, hogyan ölhetnének meg. Tudod, mit, cseréljünk ruhát. Amíg utazunk, te leszel a király, én meg Ascoli herceg. Így kevesebbet kockáztatok. Ahogy mondta, úgy lett: a nagylelkű Ascoli örömmel ráállt e hihetetlen javaslatra, gyorsan felöltötte a király uniformisát, neki meg odaadta a maga ruháját, elhelyezkedett a kocsi jobb felén, s aztán - hajts, kocsis! A herceg - akárcsak egy új Dandino - hibátlanul játszotta a király szerepét végig az egész úton Nápolyig, Ferdinánd viszont, akit a félelem találékonnyá tett, oly tökéletesen alakította a legalázatosabb udvaronc szerepét, mintha egész életében mást se csinált volna. Valójában a király mindig hálás maradt Ascoli hercegnek rendkívüli királyhűsége e megnyilvánulásáért, s élete végéig elhalmozta kegyének beszédes bizonyítékaival, de olykor különös előszeretettel gúnyt is űzött hűségéből és a saját nyúlszívűségéből - e kedvtelést a fejedelem különleges jelleme magyarázza. Egyszer egy estét töltöttem Floridia hercegnőnél, hármasban a felséges úrral. Ő karját nyújtotta a hercegnőnek, hogy a vacsoraasztalhoz vezesse. A ház úrnőjének egyszerű barátja lévén, nyomasztó tisztelet fogott el az új vendég jelenlétében, Domine, non sum dignus, Uram nem vagyok méltó - mormogtam a fogam között, és még néhány lépést hátráltam is. A nemes hölgy, egy utolsó pillantást vetvén öltözékére, dicsérni kezdte a herceget, s ragaszkodását a felséges szeretőhöz. - Kétség sem fér hozzá - mondotta a királynak -, hogy a herceg felségednek igaz barátja, legodaadóbb szolgája, stb., stb. - Igen, igen, donna Lucia - felelte a király. - Kérdezze csak meg a herceget, hogy jártam túl az eszén, amikor Albanóból menekültünk. Azzal elmesélte a ruhacsere történetét, s hogy milyen jól játszották mindketten szerepüket, és teli torokból hahotázva, hogy a könnye is kicsordult, hozzátette: - Ő volt a király! Ha történetesen jakobinusokkal találkozunk, őt akasztották volna fel, én meg megmenekülök! Furcsa történet ez nagyon, minden részletében: furcsa a vereség, furcsa a menekülés, furcsa a király javaslata, s furcsa ez a beismerés egy idegen jelenlétében, hiszen én idegennek számítottam az udvarnál s a király szemében, akivel életemben kétszer ha találkoztam. S az emberiség szerencséjére a legkevésbé furcsa még e történetben a derék udvaronc hűsége.

7

De a kép, amelyet regényünk e szereplőjéről felvázolunk - nehogy az olvasó kételkedni találjon ábrázolat és modell hasonlóságában -, nem lenne teljes, ha a királyi bohócot csakis lazzarone mivoltában látnók. Profilból komikus, de szemtől szembe ijesztő. Íme, szó szerinti fordításban a levél, amelyet Ruffónak írt, amikor az győztesen bevonulni készült Nápolyba. A levél első sorától az utolsóig nem egyéb, mint a gyűlölet, bosszúvágy és félelem diktálta törvénytelen büntetések jegyzéke. Palermo, 1799. máj. 1. Eminenciás uram, Többször is elolvastam s a legnagyobb gonddal mérlegeltem április 1-i levelének ama passzusát, amely a követendő eljárást taglalja a már kézre kerített vagy akár vidéken, akár - ha Isten segítségével visszahódítottuk - a fővárosban kézre kerítendő nagyszámú bűnös ügyében, s mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy mindazt, amit e tárgyban Eminenciád mond, nagyon bölcsnek találtam, ama értelem, szellem és hűség fényében ragyogónak, amelyről Eminenciád annyiszor tett már félreérthetetlen módon tanúbizonyságot és tesz most is, szüntelenül. Közlöm tehát Eminenciáddal utasításaimat. Egyetértek abban, hogy nem kell erőltetni a bűnösök jelkutatását, annál is kevésbé, mert a bitangok nyíltan kimutatták a foguk fehérét, könnyűszerrel kézre keríthetjük tehát a legaljasabbakat. Az az óhajom, hogy a bűnösök alábbi csoportjait letartóztassák és gondosan őrizzék: A nápolyi törvényhozó és végrehajtó bizottság, valamint az ideiglenes kormány minden tagját; A köztársasági rendőrség és a katonai bizottság minden tagját; Mindazokat, akik tisztséget viseltek a különféle községi önkormányzatokban, vagy általában hivatalt vállaltak a köztársaság vagy a franciák alatt; Mindazokat, akik aláírásukkal támogatták azt a bizottságot, amelyet kormányzatom állítólagos pazarlásainak és hűtlen pénzkezelésének kivizsgálására küldöttek ki; Minden tisztet, aki az én szolgálatomból átlépett az úgynevezett köztársaság vagy a franciák szolgálatába. Magától értetődik, hogy ha valamely tisztem hadseregem vagy szövetségeseim elleni fegyveres harcban kerülne kézre, huszonnégy órán belül, minden teketória nélkül főbe kell lőni, valamint azokat a bárókat is, akik katonáimnak vagy a szövetséges katonáknak fegyveresen állnak ellen. Mindazokat, akik köztársasági újságokat alapítottak, vagy felhívásokat s egyéb írásokat nyomattak ki, olyan munkákat például, amelyek népemet lázadásra izgatják, s az új kormány elveit terjesztik. Le kell tartóztatni a polgármestereket s azokat a képviselőket, akik kiragadták a hatalmat helyettesem, Pignatelli tábornok kezéből, vagy ellenálltak rendelkezéseinek, s olyan rendszabályokat foganatosítottak, amelyek ellentétben állnak az alattvalói hűséggel. Azt óhajtom továbbá, hogy letartóztassanak egy bizonyos Luisa Molina San Felice nevezetű nőt, és egy Vincenzo Cuoco nevű egyént, akik lefedték a royalista ellenforradalom tervét, amelynek élén Backer és fia állt. Miután ezek megtörténtek, megbízható, válogatott férfiakból rendkívüli tanácsot szándékozom alakítani; ők majd katonai bíróság módjára, ítélkeznek a letartóztatott főbb bűnösök felett, s érvényesítik a törvény teljes szigorát. Azokat, akiket a bíróság kevésbé bűnösnek ítél, életfogytiglan száműzetem birodalmamból, s vagyonukat elkoboztatom.
8

Egyébként, meg kell mondanom, rendkívül bölcsnek találtam Eminenciád megjegyzését a száműzetést illetően; de ha el is tekintek egyéb hátrányaitól, az a véleményem, hogy jobb végleg megszabadulni a viperáktól, mint keblünkön melengetni őket. Ha volna egy szárazföldi tartományaimtól nagyon messze eső szigetem, örömest elfogadnám javaslatát, hogy oda száműzzem őket, de szigeteim közel fekszenek a kettős királysághoz, s így ezeknek az embereknek módjuk nyílhatna összeesküvéseket szövögetni más gonosztevőkkel és elégedetlenekkel, akiket nem sikerült államainkból kiirtanunk. Egyébiránt azok az - Istennek hála - jelentékeny vereségek, amelyeket a franciák elszenvedtek, s remélem, ezután is elszenvednek, csakugyan lehetetlenné teszik, hogy a száműzöttek ártsanak nekünk. De jól meg kell fontolnunk, hová száműzzük őket, s mi módon, hogy semmiféle veszélytől ne kelljen tartanunk: pillanatnyilag leginkább ez foglalkoztat. Mihelyt Nápoly a miénk, gondom lesz a törvényszékre, amely ítélkezni hivatott a bűnösök felett; úgy számítom, hogy a bírákat innen küldöm a fővárosba. Ami a tartományokat s Eminenciád jelenlegi tartózkodási helyeit illeti, de Fiore folytathatja működését, ha Eminenciád elégedett vele. Továbbá ki kellene választani az egyes kormányzóságok vidéki és royalista ügyvédjei közül néhányat, akik nem paktáltak a köztársaságiakkal, hívek a koronához és értelmesek, s rendkívüli hatalommal felruházni őket, fellebbezés kizárásával, minthogy nem akarom, hogy akár vidéken, akár a fővárosban olyan bírák ítélkezzenek az árulók felett, akiket magukat is árulónak tekintek, mivel a köztársaság alatt szolgálatot vállaltak, még ha - mint remélem - ellenállhatatlan kényszer hatására cselekedtek is. Mindazokra nézve, akik nem tartoznak az általam felsorolt kategóriákba - ezeket ugyanis magamnak tartom fenn -, szabad kezet adok Eminenciádnak; csapjon le rájuk gyorsan és példaadóan, a törvény teljes szigorával, ha úgy véli, hogy valódi bűnösök, főbenjáró bűnösök és megbüntetésük szükséges. Ami a fővárosi bíróságok tagjait illeti, ha nem vetették alá magukat a franciák és a köztársaság különleges bizottságainak, s csakis bírói tisztüket gyakorolták, beosztásuknak megfelelően, nem kell perbe fogni őket. Pillanatnyilag ez minden: megbízom, hogy rendelkezéseimet legjobb belátása szerint hajtsa végre mindenütt, ahol erre lehetősége nyílik. Mihelyt visszafoglaltam Nápolyt, kiadom pótlólagos rendelkezéseimet, aszerint, hogy mit követelnek az események s az addig birtokomba jutott új értesülések. Utána majd, mint jó keresztény és népem szerető atyja, teljesítem azon kötelességemet, hogy a múltat eltemessem, s mindenkit általános és teljes bocsánatomban részesítsek. Ezáltal lehetővé teszem, hogy ők maguk is feledjék régi vétkeiket, sőt, ezek további firtatását meg is tiltom, abban a reményben, hogy e vétkek oka nem a romlottság volt, hanem csakis a félelem és a kishitűség. De ne tévessze szem elől, hogy a tartományi tisztségeket csakis olyan személyek kaphatják, akik mindig hűek maradtak a koronához, következésképp nem változtattak pártot, mert csakis így lehetünk bizonyosak benne, hogy megtartjuk, amit visszahódítottunk. Kérem Istent, óvja meg Eminenciádat ügyem javára, s hogy sokszor tanúsíthassam igaz és őszinte hálámat Eminenciád iránt. Addig is tekintsen mindig szerető hívének: B. Ferdinánd Könyvünkben azért szerepeltetünk történelmi személyiségeket, hogy a forradalmas Nápoly a maga valóságában álljon olvasóink szeme előtt. Már említettük, hogy e hihetetlen, sőt, szinte képtelen szereplők közül a másik - a társadalmi ranglétra ellenkező végén - az a szörnyeteg, féltigris-félgorilla, akit Gaetano Mammonénak hívtak.
9

Egyetlen emlékiratíró beszél róla úgy, mint személyes ismerőséről: Cuoco. A többiek csak azt ismételgetik, amit Cuoco mond: Mammone Gaetano molnár, később a sorai felkelők fővezére olyannyira vérszomjas szörnyeteg volt, hogy barbár kegyetlenségének nem akadt s nem is akadhat mása. Kicsiny területen, mindössze két hónap leforgása alatt 350 szerencsétlen áldozatot lövetett főbe, nem számítva azt a, körülbelül kétszer annyi személyt, akit alvezérei öltek meg. Nem beszélek vérengzéseiről, erőszakosságairól, gyújtogatásairól; nem beszélek a szörnyű vermekről, amelyekbe beledobatta a szerencsétleneket, akik keze közé kerültek, sem a különböző kivégzési módokról, amelyeket kegyetlensége sugallt, neki; felújította Prokrusztész és Mezentius módszereit. Oly mohón kívánta a vért, hogy azon melegében felszürcsölte, ahogy kicsordult a szerencsétlenek sebeiből, akiket megölt vagy megöletett. Aki e sorokat írja, saját szemével látta, hogy Mammone - miután megcsapolták megitta tulajdon vérét, s egy borbély boltjában mohón kutatott azoknak a vére után, akiket előtte csapoltak meg. Majd mindig úgy evett, hogy egy levágott fej állt az asztalán, s emberi koponyából ivott. S ennek a szörnyetegnek írta szicíliai Ferdinánd: Tábornokom, barátom. Ami a többi személyt illeti - még mindig a történelmi személyeket -, azok valamivel emberibbek. Mária Karolina királynéról adnánk is bevezetőül vázlatos képet, ha ezt a képet nem rajzolta volna már meg nagy vonalakban Napóleon herceg egy, a szenátusban tartott nagyszerű beszédében, amely beszédre mindnyájan jól emlékszünk; Nelson életrajzát Lamartine írta meg; Emma Lyonnának akár húsz arcképe is fellelhető a Császári Könyvtárban; Championnet Forradalmunk első lapjaira írta be dicsőséggel a nevét. Oly szerencsés volt ő, hogy akárcsak Marceau, Hoche, Kléber, Desaix s az én apám, nem élte túl a szabadság korszakát! Végezetül van még néhány nagyszerű, költői alak, amilyenek csak a nagy politikai sorsfordulók idején tűnnek fel - nálunk, Franciaországban úgy hívják őket: Danton, Camille Desmoulins, Byron, Bailly, madame Roland, Nápolyban pedig: Ettore Caraffa, Manthonnet, Schipani, Cirillo, Cimarosa, Eleonóra Pimentel. Ami pedig Luisa San Felicét illeti, a hősnőt, aki regényünk címét adta, mondjunk még egy szót - nem róla magáról, csak a nevéről. Ha egy nemes vagy akárcsak tiszteletre méltó asszonyról beszélünk, mi franciák úgy emlegetjük: Madame, az angolok: Milady vagy Mistress, de Olaszországban, a fesztelenség hazájában azt mondják: az ez meg ez. Nálunk ez sértő volna; Olaszországban s főként Nápolyban nemesi címmel ér fel. Egyetlen nápolyinak sem jutna soha eszébe, mikor erről a szegény nőről ejt szót, akit rendkívüli szerencsétlensége tett történelmi nevezetességgé, úgy mondani: „San Felice asszony” vagy „San Felice lovag neje”. Egyszerűen azt mondják: la San Felice. Úgy hittem, helyes, ha hősnőm nevét változatlanul őrzöm meg a regény címében.1 S most, kedves olvasóim, ha önöknek is úgy tetszik, kezdődhet a regény; mindent elmondtam, amit akartam. Alex. Dumas

1

A szerző e megjegyzése természetesen csak az eredeti francia címre vonatkozik. (A szerk.) 10

LUISA SAN FELICE 11 .

úgy okádta a lángot és füstöt. néma tűzhányóval. a Tojás-erőd. mint maga a vezérhajó. Úgy állt a parancsnoki hídon. hogy isten. szemközt a régi. Még el sem halt az időjelző harangszó utolsó rezdülése a levegőben. és füstpalástot borítottak a városra. könnyű. rendszerint gyönyörű Nápolyban. oly simogató. A Sant Elmo-erőd. hogy sugárzóan boldog mosolyt fakasztott az arcokon. amikor egyszerre nekilódult Nápoly háromszáz templomának ezer harangja. A nápolyi haditengerészet díszes tengernagy-egyenruháját viselte. hogy aki .belélegezte. széltől és naptól cserzett. A Toledo utca és a San Ferdinando tér sarkán álló templom tornyában nyolcszor kondult a harang. aki itt ásta meg Hektor kürtösének sírját. szeptember 22-én a szokottnál is vidámabban. vagy legalább azzá lehet. amely . s a másikon a Megszabadított Jeruzsálem száműzött.hányszor zilálhatta vad vihar ezt a hajkoronát! Első pillantásra látszott. balzsamos. amely egyik karjával egészen Nisidáig. de emelt homlokkal. méltóságosan siklott ki a nyílt tengerre. amely ebben a pillanatban indult el a parttól. csaknem ugyanolyan pompás valamennyi. az emésztő nyári forróság után s a szeszélyes őszi esőzések előtt. aranycsillámos szőnyeghez hasonló. azúrkék tükrét: oly lágy volt. s evező és vitorla kettős erejétől hajtva. akármilyen neves személyiségek tartózkodnak is rajta: parancsnok voltának szembeszökő jele lehetett volna leeresztett jobb kezében az arannyal futtatott ezüst szócső.felvehette volna a versenyt akár a Bucentoró-val is. s olyan friss. A harangok és ágyúk bronzszavú üdvözlete egy pompás gályát köszöntött. mintha a harangok lármáját akarnák túlharsogni. a szikla a Miseno-fok nevét viseli. Ősrégi hercegi család sarja volt. A Campanella egyik lejtőjén született az iránytű feltalálója. A Caracciolo hercegek. s a szerencsés várost odaszorítja a Sant Elmo hegy lankáihoz. Napsugarak aranyözönében fürdött a dombok óriási félköríve. a hajóval. mint egy új Vezúv. A gálya parancsnoka egy negyvenhat-negyvenhét éves tiszt volt. amely elhiteti az emberrel. Átszelte a hadikikötőt. szép metszésű arca szigorú volt és parancsoló. Szeptember hava. illatos szellő borzolta az öböl hatalmas. A hegycsúcson az Anjou hercegek ősi vára mint kőből faragott korona tündökölt az újkori Parthenopé homlokán. mennydörgésszerű robajjal. amely a velencei dózsét viszi avatásakor eljegyzésére az Adriai-tengerrel. örökké száz meg száz bárkától szántott.táguló mellkassal . Tíz vagy tizenkét kisebb bárka követte. a másikkal Porticiig nyúlik. Tisztelete jeléül hajadonfőtt állt ott. örökké zeneszótól s a sétahajózók énekétől visszhangos öbölben. amióta a világ világ. amellyel történetünk indul. amelyre dúsan borult már őszülő haja . s vidám és zajos táncot lejtett a haranglábak nyílásai között. férfias. hogy maradandóbb jelekkel ruházza fel: szeme villámával s hangja zengésével. a hónap egyik leggyönyörűbb napja volt. a Castel Nuovo és a Carmine-erőd ágyúi. 12 . Kora reggeli.ékesség dolgában . hogy a hajón ő az úr. s hogy ez a földi élet csak futó pihenő a mennyek országútján. s az a nap. bujdosó költője bolyongott valaha. királyok követei s királynők szeretői voltak.1 A VEZÉRGÁLYA Egy szikla s a Campanella-fok fogja közre a csodálatos nápolyi öblöt. Egyidejűleg felmorajlottak. lármásabban és mozgalmasabban zajlott az élet ebben az örökké nyájas. abban nyomban feltámadt az örök életnek az a határtalan vágya. Vergilius óta. ha a természet nem gondoskodik róla. mintha ütközetbe készülne. 1798. neve Francesco Caracciolo.

Gyönyörű árnyalatú. hárman közülük ki is szorultak a sátor alól. de magas. tiszta és értelmes. hanem az arc tökéletes formáját enyhén eltorzították már a türelmetlenség és a fájdalom fintorai. mint alacsony termete hízásnak indult. semmint a kor. amely unos-untalan felhangzott társai ajkán. magatartásra s külső megjelenésre egyaránt elütő csoportra oszlottak. mellüket teljesen elborították a különféle érdemrendek és rendszalagok. szórakozott tekintetű kék szeme sötét tűzben lángolt s mintegy villanyos fényben szikrázott. spanyol infáns. egy hatvankilenc esztendős. Az öregember arca keskeny volt . György angol király tejtestvére. ujjai megrakva arany foglalatú. Az első. Ferdinánd volt. Fáradt. Csak a tekintete volt élénk és gunyoros.két asszony . hírnevüket. ritkás ősz hajú aggastyánhoz intézte leginkább szavait. Az utasok három. Korán. Kissé előregörnyedt felsőteste arról árulkodott. rózsa és bogáncs között. s harmincöt esztendeje Nagy-Britannia nagykövete a szicíliai király udvarában.beillett volna Angelica Kauffmann egyik festményének.bár már túljutott a ragyogó ifjúságon . a csillag alakú aranyéremmel. ha egy hirtelen támadt gondolat felélénkítette. még ha nem sejti is rangjukat. Isten kegyelméből a két Szicília és Jeruzsálem királya. Ketten rangjelzésül aranykulcsot viseltek kabátjuk metszett gombjain.bár hímzett követruhát viselő . szája keskeny. Párma. simán hátrafésült. III. amelyen három császári koronától közrefogva egy kormánypálca látható. a legközönyösebb szemlélő is kénytelen lett volna megkülönböztetett figyelemmel adózni nekik. tekintete fürkész. Az idősebbik asszony . valaha a szerelem.A gálya egész hátsó fedélzete fölé a szicíliai királyság címerével ékesített bíborsátor borult. a király miniszterelnöke. majd a becsvágy visszfénye. parancsoló. III. és Ascoli herceg. Orra és álla hegyes. „mint a késpenge”. külseje közönséges volt. A csoport három másik tagja: Malaspina márki. hogy a hajó fenséges utasait megvédje a naptól. akit a nápolyi lazzaronék minden teketória nélkül egyszerűen csak Nasone királynak. arról árulkodott. Toscania örökös nagyfejedelme. hogy hamarosan betölti negyvenötödik évét. Előreugró alsó ajka bizonyos pillanatokban kimondhatatlanul gőgös kifejezést kölcsönzött arcának: ma is szép. kivételesen finom szálú szőke haj keretezte elragadóan tojásdad arcát.figyelemre méltó szépség nyomait viselte. S hiába az arannyal dúsan hímzett ruha. aki csak bámulatosan üde bőrét tekinti. a király kamarása és barátja. amelyeket inkább az uralkodás gondjai s a korona súlya véstek. s közelebbi vizsgálatra egyetlen vonása sem vallott királyra. Károly fia. keze széles. Különös gonddal ápolt kezére csodálatos angol csipkekézelő borult. gyöngyházfényű fogainak szüntelen 13 . erős csontozatú férfi állt. a király hadsegéde. csapott álla gyenge és határozatlan jellemről. alacsony termetű. hiába a királyi felség cím is. s a homlok és áll között kiugró. A második csoport . de majd mindig alattomos s olykor kegyetlen. Sir William Hamilton volt ő. Nyakukban a legkülönbözőbb színű szalagok különféle országok érdemkeresztjei. Placentia és Castro hercege. Ez a férfi IV. aránytalanul széles és hosszú orr mohó kéjsóvárgásról és alantas ösztönökről.tagjához. a ruhán csillogó gyémántköves érdemrendek. amire a nép olyan találóan mondja.az a fajta arc. A király a társaság legegyszerűbben öltözött . Mindössze két kitüntetést viselt: Szent Januárius nagykeresztjét és a Bath-rend vörös szalagját. az ír John Acton. legnagyobb csoport öt férfiból állt. bokája és csuklója durván faragott. ami csakis a megtisztelő kamarási cím viselőinek jár ki. elefántcsontszín homlokán néhány mély redő. értékes. Inkább magas. E csoport középpontjában egy negyvenhét éves. A hajó közepén helyezkedtek el. Lába nagy. hogy rendszerint le kell hajolnia ahhoz. ma már inkább csak a gyűlölet villáma. Alacsony homloka nemes érzések hiányáról árulkodott. antik kámea gyűrűkkel. Orrkirálynak neveztek. akivel beszél. magas és sovány termetű. mondhatta volna.

melyben a női test a tökély legmagasabb pontjára jut el: újabb s újabb káprázatokba szédült az őt fürkésző tekintet. szomorú fiatal nő ringatta ábrándosan karján. Mellettük egy sápadt. ha mosolyra fakadt. ha volt valaha is eszményien szép nő. Casertában. az öv csatja egy sir William Hamilton fejét ábrázoló. a tündér keresztlányáé: ha szóra nyitotta. rubinnal. mint a márvány. s aki most. elbűvölően szép válla és karja nem az antik szobrászat hideg alkotásaira. nemegyszer. nagyszerűen megmunkált kámea volt. hogy birtokába jutott az ellenállhatatlan szerelemre gyújtó csodaszer. egyetlen arannyal hímzett. a királyné szűkkörű estélyein.harapásai alatt kiszáradt és megsápadt valaha húsos. olyan csábos. versenyre kelhetett volna szellem. a karok vonala is. majd utálattal s végül megvetéssel tekintett. gyöngy hullott ki rajta. Ezer színt játszó. noha valóban fontos szerepet játszik történetünkben. Kíséreljük meg leírni ezt az asszonyt. szelíden kerekded. Gesztenyebarna haj keretezte arcát. Csodálatos testének körvonalai a bámuló tekintet előtt előbb mintegy a belőle áradó gyönyör ködén át sejlettek fel: maga az istennő csak akkor tűnt elő. be kell tehát érnünk e gyors pillantással. Marie Antoinette testvére volt. ausztriai Mária Karolina. nyaka karcsú volt és hófehér. amely az angol festőket arra bírta. a vállak. kellem és szépség dolgában a görög Aspasiával. Ez az asszony Mária Terézia lánya. megismerkedésünk pillanatában. türkizzel kirakott vörös szattyánbőr öv szorította össze derékban s redőzte az öltönyt. bő ujjakkal. vagy narancsfalugasai árnyékában pihent Emma Lyonná. a leíróbevezető fejezetben csak futólag méltathatjuk figyelmünkre. hosszú fehér kasmírtunikát viselt. s ez az arc kerek volt. mint egy rabszolgasorsra jutott királynő. bő hindu sálba burkolózott. meghatározhatatlan színű szeme szivárványosan csillogott szemöldöke alatt. A harmadik csoport e másodikkal szimmetrikusan helyezkedett el. az egyiptomi Kleopátrával és a római Olympiával. a maga alkotta sáltáncot. Persano és Asproni erdejében vadászott vagy San Leució-i háremében pihent. varázsos tökéllyel. Acton miniszterelnök segédletével.vagy abban a korban látszott lenni -. hanem Germain Pilon lágy. aki megjárta a nyomor legmélyebb szakadékait s a gazdagság tündöklő csúcsait. hogy az olvasó elé tárjuk e nő különös múltját: itt. amely alatt keble szabadon hullámzott. mint a még alig serdülő fiatal lányoké. 14 . Később kerítünk rá alkalmat. Négyen voltak. mint a mesebeli királykisasszonyé. hogy a legváltozatosabb hangokon megénekeljék. IV. aki e pillanatban úgy hevert lábainál.később kifejtendő okokból kezdetben csak közönnyel. amikor a tekintet fokról fokra . nedves szája. mint a hattyúé. s a nápolyi költőket. egyébként teljesen különváltan éltek: a király Lincola. amelyben Karolina királyné részesítette. ezzel lejtette el. Ferdinánd felesége. Tán valamely újkori Sappho barátságának köszönhette. s szorította szívéhez néhány hónapos csecsemőjét. Mária Karolina öltözékének királyi pompájával ellentétben egyszerű. Abban a korban volt . remegő márványteremtményeire emlékeztetett. Két különböző korú férfi tudományos és gazdaságpolitikai kérdésekről beszélgetett. amelynek ívét mintha Raffaello ecsetje vonta volna meg. Jelenleg itt tartott . Emma Lyonná az volt. hogy a legkülönfélébb beállításokban megfessék. a kegyencnő társaságában. szája.áthatolt e felhőn. Férjére .s még ez a harmadik fokozat sem lesz az utolsó. Orra és álla megőrizte hibátlan görög szépségét. a királyné Nápolyban. gyémánt. amelyet egykor Vénusz adományozott Phaonnak. A felséges párt kizárólag a politikai érdek fűzte össze. hogy soha táncosnő vagy balerina nem ért a nyomába. a Kettős Királyság királynéja. Porticiben kormányzott. fent görögös kivágással. a szerelmes csókok kifogyhatatlan edénye. opállal. s tökéletes maradt a nyak. rugalmas. Egyetlen pillantás e varázslónőre megértette nemcsak azt a már-már botrányosan kitüntető kegyet. csak tömörebb volt s finomabban erezett. aranyvirágokkal hímzett. hanem a frenetikus elragadtatást is. a király csoportjától jobbra.

amely nem a maga.mintha sejtené. Nem éppen az a fajta. aversai népviseletben . ellentmondónak tetsző útja. senki. hogy egyetlenegyszer is látta őt mosolyogni. akit a hercegnő keblére szorított. 15 .sokat tudó ember.a gyerek dajkája. A mi halandó s gyarló igazságérzetünknek gyakorta követhetetlen az isteni igazságszolgáltatás titokzatos. a királyné reakciós. s egyetlen vágya az volt. még tulajdon lánya sem mondhatta volna el .felőrölnék. A fiatalabb férfi még huszonkét esztendős sem volt. dallamos zene hangjai mellett. a fiatal anyával. amelyet az udvari karmester és zeneszerző. királyok. Torre del Grecót. Korán elhájasodott termetét később csontvázsoványra apasztja majd a méreg. de soha zokszót nem ejtett. Ő volt az az ifjú hercegnő. sem ember. akit egyetlen vonással mutattunk be az imént. Nagyon egyszerűen öltözött. üde parasztasszony. A pompás hajó rendre maga mögött hagyta Resinát. s akit Louvel tőre tett özveggyé a Bourbonok idősebb ágának egyetlen tagja. Észak virága volt ő . Tán tudta is. hogy kívül maradhasson a politika gépezetén. s mint hivő és tiszta engesztelő áldozat. aki Berry herceg neje lett. s kéjes leheletével évente kétszer fakaszt rózsákat Paestum bokrain. San Felice lovag. hogy földi lakhelyét nemsokára a mennyel cseréli fel. Kalábria hercege volt ő. Anyósához hasonlóan ő is a büszke Habsburg-ház sarja volt: ausztriai Klementina. de nem a bűneit. a trón várományosa. amely szellő a római hölgyek erkölcsére oly végzetes hatású baiae-i öbölben támad. hercegek. Paestum templomainak bolthajtásai alatt hal el. Haja szőke. távoli mennydörgéshez hasonló. Mihelyt a hadihajó észrevette a királyi flottillát. jóval túl Caprin s a Campanella-fokon. Mária Karolina hercegnő volt. hanem a mások bűneiért sújtotta. Kis füstfelhő jelent meg a kolosszus oldalán.igyekezett a háttérben meghúzódni. a hercegné udvartartásának tagja. bíbor sátor alatt. s akár mert a szívét Bécsben feledte. hogy halálra szánták. beletörődött az ítéletbe. hanem . a király és Mária Karolina elsőszülött fia. a herceg könyvtárosa.Az ötödik személy . de Ő az örökkévalóság mércéjével mér. A lányka. arannyal hímzett. e néven a második: az elsőnek csak gyengéit örökölte. Beszélgető társa ötven-ötvenkét éves. Domenico Cimarosa vezényletével adott elő a zenekar. égszínkék ruhát viselt. az irodalomban s a tudományokban keresett menedéket.attól tartott . higgadt férfiú volt. s egy üdvlövést adott le. Talán a hercegnével illett volna kezdenünk. amelyeknek fogaskerekei . Csakugyan nápolyi nemes volt. Néhány pillanatra rá hosszú dörej hallatszott. jól megtermett. Születésétől szelíd és félénk lévén.ami gyakran még több . erőszakos cselekedetei elriasztották a politikától. Rendjelekkel és szalagokkal teleaggatott. máris elhervasztotta Dél perzselő napja. amint gyermekét szívéhez öleli . nyílegyenesen nekitartott. Ferenc. hogy Bourbon Ferenchez jöjjön feleségül. s árbocára kecsesen futott fel a vörös angol lobogó. udvaroncok világa ott ringatózott az azúr tengeren.s alig nyílt ki. csak aranypaszományos mellényének hímzései villantak ki a homályból. s egyetlen kitüntetést viselt: a máltai keresztet. Csöndesen haldoklott titkos bánatától. s aki alig néhány hónapja látta meg a napvilágot. irányt változtatott. S ez a külön kis világ. Porticit. sem Isten előtt. akár mert itt várta csalódás.ha egyáltalán feléri ésszel és beszélni tud -. akit tudósnak neveznek Olaszországban. akinek emlékét rokonszenv és őszinte tisztelet övezi ma Franciaországban. komoly. Tizenöt évesen hagyta ott Bécset. legalább két évszázados nemesség jogán. s a nyílt tenger felé röpült a langy szellő szárnyain. álla csupasz. Időközben feltűnt s nőttön-nőtt a horizonton egy hadihajó alakja.

puszta kézzel birokra kelt egy jegesmedvével. Van abban tán valami meglepő.az. kis híján belehalt. nem barátaink s nem ellenségeink. Egyik nagybátyja. s itt akarta elkövetni élete legbotorabb cselekedetét: lemondott fregattkapitányi rangjáról. aki Abukirnál s Trafalgarnál olyan szörnyű rendet vágott sorainkban. hajóját Nápolyba küldték. ki is volt Horace Nelson commodore. Sir William Hamilton. s ezáltal megfosztotta Bonapartét s a köztársaság hadseregét a hazatérés utolsó reményétől. Kanadában élte át első szerelmét. magával vitte az asszony első házasságából származó fiát. hogy bajtársa. Hazavitte. Caesar vagy Pompeius. s beszerezte az ifjú Nelsont hadapródnak hajójára. Mondjuk el néhány szóban. aki nemrég megsemmisítette a francia hajóhadat Abukirnál. s halálos szorításából úgy menekült csak meg. Nelson 1758. s felvonszolták a Sea-Horse-ra. Miután megtértek sírjukba. Josuah-t. muskétája csövét az állat fülébe illesztve. a királynál találkozott Nelsonnal. A nagy szellemeket világpolgárrá avatja a halhatatlanság.2 A NÍLUS HŐSE Van-Guard volt a királyi hajóhad elé siető hajó neve. De ő s a hozzá hasonló emberek az egész világé. ha mi dicsérjük Nelsont. hat hónapot töltött az örök jég honában a befagyott hajón. Kiérdemelték az emberiség rajongását. mint mondottuk. öntudata. honnan származnak. a Walpole-ok rokona. aki. agyonlőtte a bestiát. s élete végéig őrizte a harapás nyomát: a kígyóéhoz hasonló fakó foltokat. a hatvannégy ágyús Félelmetes-re. fiatalon elhunyt anyja tizenegy gyereknek adott életet. elaludt egy fa alatt. Franciaország félelmetes ellenségét. Könnyen s hevesen lángra lobbanó szenvedéllyel szerette. Horace Nelson éppen az Agamemnon fedélzetén szolgált mint kapitány. s amikor újra tengerre szállt. hanem nagy tettek és művek alkotói: Hannibál vagy Scipio. Norfolk grófság egyik kis falujában jött a világra. hogy ne kelljen elválnia szerelmétől. s azt mondta neki: 16 . hol volt hazájuk. hanem az emberi nem nagyságának bizonyságát látja bennük. Járt az Egyenlítőn. bevezette a szalonba. amelyen akkor parancsnokolt: csak a nyílt tengeren oldozták fel kötelékeit. s álmában a legfélelmetesebb kígyók egyike marta meg. hogy hírül vigye Ferdinánd királynak és Karolina királynénak a legnagyobb francia kikötő elestét. sőt veszélyeztették Napóleon szárazföldi sikereit. szeptember 29-én született: történetünk idején tehát harminckilenc-negyven éves volt. bolyongott Peru őserdeiben. gúzsba kötötték mint gonosztevőket vagy őrülteket szokás. az utókor nem azt tekinti. A tisztek megrohanták. nem honfitársaink s nem idegenek többé. Londonba visszatérve feleségül vett egy mistress Nisbett nevű fiatal özvegyet. Anglia követe volt a nápolyi királyságban. Nelson megjárta az Északi-sarkot. amelynek árbocára szemünk láttára futott fel a vörös angol lobogó. Mikor Trogof tengernagy és Maudet tábornok átjátszotta Toulont angol kézre. Apja a falu lelkésze volt. a tengerészeinél szolgált. mert belőlük táplálkozik büszkesége. Parancsnoka Horace Nelson commodore . akinek tengeri győzelmei ellensúlyozták. a haditengerészet egyik legnagyobb alakja. ő maga pedig bement felesége szobájába.

megesküdött. hogy zárja be a francia hajóhadat a touloni kikötőbe. Kalábriában fát vételezzen törött árbocai és vitorlarúdjai kijavítására . Ügye a lehető legrosszabbul állt! Hisz árulással is megvádolhatták volna azt az embert. s 30 000 embert tett partra Alexandriában! Ráadásul üldözésére sem kelhetett. Ekkor. Angol tiszt még nem tette be a házamba a lábát: de azt akarom. Ebben az időben Emma Lyonna aligha lehetett jobb véleménnyel Nelson külsejéről. de. amit kér. alacsony termetű férfi volt. A Kettős Királyság békeszerződést kötött Franciaországgal. Akármi volt az ok. s minden jel arra vall.kérdezte lady Hamilton. sehol másutt. aki a Földközi-tengeren. 1798. Azt a megbízást kapta. hogy Gibraltárba meneküljön. szépnek sem mondható. A követ feleségének lenyűgöző szépsége azonban nem tévesztette el hatását Nelsonra: amikor a királyi udvartól kért és kapott erősítéssel elhajózott Nápolyból. Nelson helyzete ekkor válságos volt. ritkás. Kis emberke. a folyóparton. egyet jelentett a szerződés megszegésével. Nelson tudta. 17 . ez kölcsönöz Caesarnak s Condénak ragadozómadár-külsőt. amikor elhajózott Nápolyból. s ez a szerződés a legszigorúbb semlegességre kötelezte. Ki tudja. hogy szemérmetlenül teljesítette Nelson minden kérelmét. hogy Messinában és Siracusában vizet és élelmet. Megadni Nelsonnak. Ferdinánd és Karolina azonban annyira haragudott a franciákra. szerelmesebben. kedvesem. a Chiaia utca sarkán.Néhány szót váltottunk. s nemcsak útjukat állnia nem sikerül. mi hajtotta: dicsőségszomj vagy a vágy. orra . kigyógyulni gyógyíthatatlan szenvedélyéből.és élelemhiány arra kényszerítette. itt fél karját hagyta váltságdíjul. őrültebben. kusza haja és szakálla hamuszőke volt.Vendéget hoztam. és súlyos károkat szenvedett. ahogy csak az szokta. . amikor Calvi elfoglalásakor s a kanári-szigeti expedíciónál az életével játszott? Ott fél szemét.s mindezt a francia követ orra előtt. 1793-ban Nelson harmincnégy éves múlt. ha kitörne. mint a férje. Ez meg a víz.. mindkét alkalommal oly könnyelműen kockáztatta életét. hogy az első adandó alkalommal győz vagy meghal. oly ádázul gyűlölte Franciaországot. hacsak nagyot nem tévedek.Miből gondolja? . erőt gyűjteni. . Másodszor már így látta őt lady Hamilton viszont: fél szemmel és fél karral. már őrjöngve szerette lady Hamiltont. hogy csak egy nagy győzelem mentheti meg. És Nelson csakugyan az angol követségen szállt meg. hogy ez nálam szálljon meg. részvétteli rokonszenvnél. mint valaha. átkelt a tengeren. s üdvözölje. abból. ebben a nagyobbfajta tóban egy álló hónapig hiába keres egy tizenhárom sorhajóból és háromszáznyolcvanhét szállítóhajóból álló flottát. S ez a hajóhad nemcsak kicsúszott a keze közül. aki nem nagyon ragaszkodik hozzá. mert hajóival viharba került. hogy a hölgy szívében nem támadt a rokkant hős iránt erősebb érzés ama gyengéd. június 16-án tért vissza Nelson másodszor Nápolyba. amellyel a szépség szokott adózni a dicsőség vértanúinak.mint a hadvezéreké általában sasorr. arca sápadt. makacsságig menő kitartásra vallott. szeme kék. Erős rajzolatú álla nagy. Mint sir William szavaiból is kiderül. s találkozott másodszor lady Hamiltonnal. s verje szét. ő lesz valaha Anglia büszkesége s ellenségeink réme. de el is foglalta Máltát. de még a nyomukat sem leli! Meg kellett kísérelnie elnyerni a nápolyi királyi udvar engedélyét. A szalonban vár: jöjjön.

a sebesült szájáig csüngött alá. és Egyiptomot készült meghódítani. piramisok a bástyák. mint a letaglózott bika. Végre akadt hát a nagy hadijátékban nála szerencsésebb vagy ügyesebb játékos! És sakk-mattot kapott a Nílus-völgy hatalmas sakktábláján. a félelmes csatanyerőt. a nagyralátó fickót. Megvizsgálta Nelson koponyáját: a koponya sértetlen volt. A győzelem híre egyet jelentett azzal. hogy Caesarral és Nagy Sándorral vetélkedjen. Nelson halálosnak hitte sebét. s folytatva a rombolás munkáját. Alvinczit. Mióta a puskaport s ágyúgolyót feltalálták. Hogy micsoda rettegésben tartotta Európa koronás főit a két név: Franciaország és Bonaparte. Szinte eszüket vette az öröm. Nelson levelét természetesen lady Hamilton vette kézhez. hogy egész Európa egy vakondtúrás. a L’Orient felrobbant. hogy megnézze. kilenc megadta magát. Károly herceget. Arcole és Rivoli hősét. a kalandor katonát. Vendémiaire tizenharmadika. Végre valahára sikerült ártalmatlanná tenni. s egy fekete kötéssel odaerősítették. s végső üdvözletét küldje általa családjának. törölni a harcolók lajstromából Bonapartét. Franciaország hanyatlóban. szfinxek a huszárok. s azt hitték. amikor felemelte fejét. hatszáz tábori ágyút és öt hídszerelvényt zsákmányolt. aki nem egészen két év alatt százötvenezer foglyot ejtett. belekiáltott: „Tűz!” Titáni erővel töltötte el ezt az embert a Franciaország iránt érzett gyűlölet! S mint már mondottuk. hogy harmincezer francia katona. De a pappal együtt hajóra szállt a kirurgus is.Győzött. Hogy rettegtek mind a franciáktól. hogy áldását kérje. a királyokat Szezosztrisznak s a királynőket Kleopátrának hívják. Hanem szerzett egy újabb szörnyű sebesülést. Montenotte. annak érdekes bizonyítéka az ajándéközön. élén Napóleonnal. s megmaradt fél szemére sodorta fejbőrét. Dego. mindörökre Egyiptomban ragadt. Egy csatahajó. aki kijelentette. 18 . Abban a pillanatban. A Tell Vilmos egyik fáradt ágyúgolyója az angol vezérhajó. mi recseg ott olyan borzalmasan. a törött rúd egyenest a homlokára zuhant. a Van-Guard vitorlarúdját érte. amely az imént kihullt a kezéből. A káplánt hívatta. Gyors járatú hajó vitte a nápolyi királyi udvarba s az angol Tengernagyi Hivatalba Nelson győzelmének s a francia flotta megsemmisülésének hírét. Nelson az egész ütközet alatt hősiesen harcolt. Egész Európa felujjongott. aki huszonkilenc éves korában túlszárnyalta Hannibált. most majd eszüket vesztették örömükben. de a halál nem kért belőle. amikor úgy látták. Mindössze a homlokrészről vált le a bőr. aki legyőzte Beaulieu-t. amellyel ezek az uralkodók elárasztották Nelsont. soha nem verte még fel a tenger csendjét ilyen szörnyű tengeri csata! A francia flotta említett tizenhárom sorhajójából mindössze kettőnek sikerült kimenekülnie a tűzből s az ellenség kezéből. és kis híján belehalt. s mindig is a Napkelet volt a nagy birodalmak és a nagy forradalmak bölcsője. felszámolni. ötszázötven nehézüteget. Toulon. százhetven zászlót. ahol obeliszkek a parasztok. Scipiót. Úgy terült el a fedélzeten vérében. egy másik meg egy fregatt elsüllyedt. Ezen a hajón parancsnokolt Nelson. s ahol a futókat Kambüzésznek. Wurmser-t. hogy gyűlölték mind a francia forradalmat! S mindenkinél jobban a nápolyi udvar. augusztus másodikán este nyolckor a francia flottából mindössze két sorhajó maradt: ezek is Máltára menekültek. a hatalmas kiáltás visszhangja Ázsiáig hatolt. Felkínálkozott a halálnak. A bőrt visszaillesztették a homlokra. Ha előbb tomboltak dühükben. Nelson felragadta parancsnoki szócsövét. Bonaparténak vége.

1798. s rajta a következő származási bizonylat: „Alulírott tanúsítom. A parlamenté: a „Nílus és Barnham-Thorpes bárója” cím. e győzelmi trófeában alhassa örök álmát. Ben Hallowell” A származási bizonylattal imigyen felszerelt koporsót aztán elküldte Nelsonnak. azonos feltételekkel. hogy ez a koporsó mindenestül az »Orient« csatahajó fájából és vasalásaiból készült. azt őszintén reméli és kívánja tisztelő és szerető híve Ben Hallowell” 19 . amelynek tetemes részét az abukiri öbölből mentette ki Őfelségének parancsnokságom alatt álló hajója. ugyanattól a naptól kezdődően. hogy készítsenek az árboc fájából és vasalásaiból koporsót. amely az »Orient« nevű francia csatahajó árbocából készült. majd megparancsolta a hajóácsnak és hajólakatosnak. György ajándéka: a „Nagy-Britannia peer”-je cím és egy aranyérem. s egy ezer font sterling értékű prémbunda. augusztus 1-től. Hallowelltől. Jelen levelemmel egyidejűleg küldök Önnek egy koporsót. becsült értéke ezerkétszáz font sterling. a csata napjától folyósítva. A Lordok Házától: ugyanekkora évjáradék. értéke ezerkétszáz font sterling. a Swiftsure kapitányától. a következő levél kíséretében: „Tekintetes Nelson C. listánk nem tarthatna igényt a teljességre. A koporsón lemez díszelgett. a győztesnek kijáró tollbokrétával. hajójára vitette. hogy az Orient nevű csatahajó felrobbant: Hallowell kifogta a tengerből a főárbocot. Zante szigetéről: aranymarkolatú tőr és aranygombos sétapálca. Hogy ez a nap nagyon távoli.Mi sem könnyebb. hogy ha majd búcsút mond az életnek. továbbá kétezer font sterling összegű évjáradék. barátjától. ha nem említenők. B. amelynek értékét kétezer fontra becsülik. Palermo városától: ezüsttálon egy arany dohányszelence és aranylánc. A Keletindiai Társaságtól: egy összegben tízezer font. mint az ajándékokat felsorolni. Mondottuk. Szardínia királyától: egy gyémántokkal ékesített dohányszelence. A szultán anyjától: egy gyémántokkal díszített szelence. úrnak Tisztelt uram. Az Ír Parlamenttől: évi ezer font sterling. A szultántól: egy gyémántforgó. amely átszáll két legközelebbi rokonára. S végezetül egy jellegzetesen angol ajándék. Nelson saját kezű feljegyzését kell csak idemásolnunk: III.

Ez a tőr. nyomban elrendelte: történjen meg minden szükséges előkészület rá. a Direktórium választása nyilván azért is esett őrá. s megállás nélkül azt hajtogatta: „Nelson! ó. összecsődítette a fiait. hogy Nelson gyors járatú hajó útján üzente meg az abukiri győzelem hírét Nápolyba és Londonba. megmentőnk. a győztesnek kijáró pompával fogadják Nápolyban. amikor hét évvel később Trafalgarnál elesett. s az a hajóorrban hevert. mindenkinél többet köszönhet Nelsonnak. tüntetően. kárpitosának. Károly király rendelkezései értelmében csak a Kettős Királyság védelmezőit vagy megmentőit illette meg. Mondottuk. Nelson odakiáltotta nekik a kabinjából: . akinek kétszeres fenyegetést jelentett a Rómában állomásozó francia hadsereg és a római köztársaság kikiáltása. uraim. Egy napon. Karolina nem akarta. hogy Nelsonnak ajándékozza azt a tőrt. mivelhogy az ő. azaz a mi pénzünkben kifejezve huszonötezer frankot ért. 20 . azzal a kéréssel. tulajdon kabinjában helyezte el. bekiáltotta a királyt. V. amikor az a spanyol trónt elfoglalta. Fülöp aztán továbbadja saját fiának. ötezer font sterlinget. amikor az elindult Nápoly meghódítására. hogy Nelsont az összes ajándék közül ez hatotta meg a legjobban. Acton közbenjárásával megszerezte a király aláírását a Bronte hercege címet s háromezer font évjáradékot adományozó pátensre. Pedig a francia követ nem akárki volt. amelyben étkezéskor ülni szokott. a derék. felbecsülhetetlen történelmi értékén túl egyéb beccsel is rendelkezett: tekintettel a markolatát díszítő gyémántokra. Az belepillantott.Sietve megjegyezzük. hanem az a Garat. Emma Lyonna futott Karolina királynéhoz. hogy nem kell már tartania Franciaországtól. azazhogy inkább felhördült örömében. De vegyük fel újra az elbeszélés elejtett fonalát. Nelson! ó. hogy Nelsont. Lajos előtt felolvasta halálos ítéletét.Bámulni bámulhatják. Kitörő örömmel fogadta. ameddig jólesik. és felkiáltott. ölelgette a jó hír hozóját. de használni én fogom! S végezetül: Nelson az első adandó alkalommal Angliába küldette a koporsót. a koporsó helyét nem jelölte ki rögtön. hogy Nelsont ország-világ előtt. A miniszterelnök. Don Carlosnak. ha minden eshetőségre készen állna. hogy a többi uralkodó túltegyen rajta. s a levelet felbontva odanyújtotta neki. amelyet XIV. aki XVI. hogy mintegy eleven memento legyen a nápolyi király szemében. mert az öreget nagyon elszomorította e posztumusz bútordarab látványa. Nelson szakmájában egyik pillanatról a másikra úgy fordulhat. szeretné tehát. hogy V. hogy sürgősen bélelje ki bársonnyal. félőrülten futkosott fel-alá a termekben. Lajos adott fiának. minden szembejövőnek a nyakába borult. Fülöpnek. Mihelyt megérkezett Nelson levele. Amikor Nelson otthagyta a rettenetesen megrongálódott Van-Guard-ot s átment a Fulminantra. Egy öreg szolgája kérésére vitette csak le a fedélzetközbe. hogy szüksége lesz rá. a király maga ajánlotta fel. úgy érezte. hogy ő. csakugyan ebben a koporsóban temették el. amikor a Fulminant tisztjei éppen Hallowell kapitány ajándékát csodálták. éppen a karosszék mögött. Felesleges mondani is. amely III. ó. a falnak támasztva. Itália szabadítója! Isten óvjon! Az ég áldjon!” S fittyet hányva a francia követnek. amikor az aláírt pátenst visszahozta. illetve abban a hiszemben.

1789. azt mindjárt elbeszéljük. felelet helyett megragadta a királynő mindkét kezét. hogy én király maradhassak. s szenvedélyesen megcsókolta. aki öt év óta Nelson leghőbb vágya.A királynő. miközben szétsimította gesztenyebarna haját. álmai netovábbja volt. szeptember 22-e reggelén így szólt Emma Lyonnához. látszatra angyalian tiszta homlokát: . olyan ajándékot szánt Nelsonnak. vagy inkább hogy adhatott ilyen parancsot lady Hamiltonnak. Emma lesütötte a szemét.Szerelmetes Emmám. meg kell nyernünk ezt az embert. Hogy Mária Karolina mi jogon kért ilyet. hogy csókkal illesse álnok. s te királynő. 21 . Márpedig ő akkor lesz a miénk. az angol követ feleségének. amivel nem érhet fel a világ minden királyának összes kincse és kegye együttvéve: Emma Lyonnát. Ezért aztán e nevezetes nap. a maga részéről. ha te az övé leszel.

amelyben így keveredne a sötétség és a ragyogás. s özvegye most hazatért. A koszorút maga fonta a rét virágaiból. Végre célhoz értek: egy Flint grófságbeli kisvárosba. Két vagy három évvel ezután. vagy kenyeret. s kedvtelve nézegette virágkoszorús fejét a forrás tükrében. Hawarden úr lánya fiatalon és özvegyen halt meg. Fagyos kezecskéjével anyja. mielőtt útnak indultak. Itt született Emma anyja és apja.3 LADY HAMILTON MÚLTJA Amikor az imént megkíséreltük. Emma emlékezett rá. ha az istállóban hálhattak. Legrégibb emlékeiben három-négy éves. mikor és hol született. hogy ekkor lánynevelő intézetbe került. elég csinosnak találta Emma anyját. s miss Arabell. Egy reggel megjelent anyja. egy szegény parasztasszony szoknyájába kapaszkodott. s egyenruhát viselt: szalmakalapot. hogy ezen az úton sokat fázott és éhezett. mert nem volt. A gyermek és anyja esténként félreeső tanyákra tért be szállást kérni. aki fizessen érte. hogy a pajtában vagy az istállóban aludjanak. hogy amikor egy-egy városon haladtak át. s reggel. hogy lekapjon egy walesi parasztasszonyt. hogy figyelje a festő munkáját. langyos. amit rendszerint adtak. Az apa. Épp ott állt meg a közelükben miss Arabell. S arra is emlékezett. A birkák egy környékbeli gazdasszonyéi voltak. s a volt intézeti növendék kénytelen-kelletlen gyereklánynak szegődött egy bizonyos Thomas Hawarden házába. vagy ha patak állta útjukat. említettük e nő különös múltját. anyja be-bekopogott egy díszesebb házba vagy a péküzletbe. égszínkék ruhát és fekete kötényt. de ott sem sokra vitte. Halifax gróf meghalt. egy nagy tehetségű festő. Ünnep volt. tanult némi zenét és rajzot. hozzávetőleges arcképét. a híres londoni kurtizán és pillanatnyi szeretője. vékonyka ruhába öltözött. Fiatalon és szegényen halt meg. ha a gyermek nagyon kimerült. aki egy ködös. rendkívüli. sorsa csakugyan egyedülálló. rendesen meg is engedték nekik. Emma Lyonna soha nem tudta meg. úgy látszik. amikor úgy tízéves lehetett. Flint grófságot Chesterrel cserélte fel. esős északi ország hegyi útjain vándorol. A jótéteményt annál inkább átérezte. virágos dombon legeltetett egy kis birkanyájat. hogy felvázoljuk Emma Lyonna futó. az állatok szelíd lehelete gyorsan felmelegítette a gyermeket. amit gyakran megtagadtak. mindkét művészetben gyorsan haladt előre. s pénzt koldult. Egy napon a gyerekeket sétáltatta az öböl partján. Valamelyik Halifax gróf. mert nem sokszor volt része benne. rendszerint tejet is kapott a gazdasszonytól vagy a szolgálótól. hogy kitapasztalja: édesanyja vagy mostohája-e hát a szülőföld. aki a teheneket fejte ilyenkor. Három vagy négy évvel későbbi emlékeiben Emma gyepes. 22 . Emma emlékezett rá. s három árva maradt utána. s végrendeletében nem emlékezett meg a két nőről. munka reményében. Két évig lakott az intézetben: Megtanult írni-olvasni. részben az anya felsegélyezésére. mezítlábas. s az anya olykor karjába is vette. John Lyons. s hazavitte. habos tejet. s kisebb összeget juttatott nekik. rámosolygott a családra a szerencse. akinél anyja szolgált. Emma nem maradhatott tovább az intézetben. nem is volt tán még élet. a festő. s hála nagyszerű képességeinek. s azon kellett átlábolniuk. szegény kisgyereknek látta magát. Emma további sorsát egy véletlen találkozás döntötte el. részben a gyerek neveltetésére. A kis Emma legszívesebben egy tiszta vizű forrás mellett tartózkodott.

.kérdezte nevetve miss Arabell.válaszolta egyszerűen a fiatal lány. S átnyújtott egy kártyát. de nem biztatta.felelte Emma -. Emma elpirult. meglátta. 23 . . hogy kosztot.Ha olyan szép lennék. Kifaggatta: kicsoda. Volt Emmának ekkoriban egy Fanny Strong nevezetű barátnője. noha Fanny jobban öltözködött. amelyben néhány arany csörgött. A lány elpirult. s nem felelt. ha ugyan felmegyek. Egyszerre megérintette valaki a vállát. A festő megkérdezte.Havi tíz shillingből? . jó és figyelmes volt hozzá. Fanny Strong zökkentette ki elragadtatott szemlélődéséből. s a barátnőnek egy fivére. Emma azt felelte.Ó .Igen. mint anyagi helyzete alapján várni lehetett volna. s a kirakatban álló nagy tükörben nézegette magát .kérdezte Emma.sóhajtotta. s a kis gyereklánynak két guineát adott jutalmul. ruhát kap s havonta tíz shillinget. s hozzá hasonló szépséget a festő még sosem látott.ekkor lehetett úgy tizennégy éves.” De Fanny Strongnak nem volt szüksége válaszra. egy napig sem maradnék ebben a sárfészekben. s pipiskedve nézték. És ennyiben maradtak. ameddig csak a kisvárosban tartózkodott. mit csinál a festő.Hová mennél? . Három hétig maradt apjánál. így kellett volna válaszolnia: „Magamban gyönyörködtem. amelyet eddig megtakarítottam. s én öt guineát fizetek minden vázlatért. miből él. . mint Rowmney. asszonyom . mi játszódik le Emmában. tudta ő anélkül is. a pénzt a londoni út költségeire adja.mondta a festő -. Nyilván azt hitte. asszonyom . A festő hátrafordult. Richárd. kvártélyt.” Eközben miss Arabell övéből kis erszényt húzott elő. .Mit keresel itt? . Egy szép napon Emma megállt egy üvegkereskedés előtt. Néhány hónap múltán meglátogatta Hawarden urat a fia. . hogy csempész.Jöjjön Londonba . s ezután megtakarítok. Cavendish square 8.kérdezte. mennyit keres Hawarden gyermekeinek gondozásával. a híres londoni sebész. . mondta. . Emma követte őket. mint te. hogy jöjjön föl Londonba.A gyerekek kíváncsian előreszaladtak. de az erszényt ösztönösen visszautasította. . amelyet a kisasszonyról készítek. ennyire futotta félbeszakadt neveltetéséből.Köszönöm. átvette s keblébe rejtette a kártyát. Richárdnak az volt ugyanis a híre. amelyre a következőket írta: „Edward Rowmney. a londoni útra. Tőle Emma vonakodás nélkül elfogadta a pénzt. Miss Arabell erősködött. aztán elutazott. Emma Lyonna bizonyos pallérozottsággal válaszolt. futja majd a pénzből. Őt is meglepte Emma Lyonna szépsége. Barátnője. mit csinál. s meglepetésében felkiáltott: Emma tizenhárom esztendős volt ekkor. Hisz ha nem restelli. s felkínálta Emmának. Emma soha nem kérdezte meg barátnőjétől. James Hawarden. hogy a fivér kétes eredetű jövedelmeiből futja Fannynak új ruhákra. szép vagyok. amiért húga gyermekeinek gondját viseli.

Egyszer aztán közölte a fiatal lánnyal. tervükbe senkit nem avattak be. afféle csempésztanya címét.Velem jönnél? . a Cavendish square-től nem messze eső Leicester square-re vitette magát.mondta Emma . s mikor tér vissza. Emma magából kiforgatva. és megajándékozta vele. szám alá hajtatott. s úgy hiszem. Szétnyílt a Drury Lane színház függönye. a vendégfogadó a kis Villiers utcában állt. A doktor otthon volt. Emmán a döbbenet lett úrrá. aki olyan jó volt hozzá. hogy utaznak.kérdezte Emma.hadd keressék csak a fogadójukat -. de miből? Egy fillérem sincs. . azt sem tudták. Utazz el. 24 . éjszaka egy pillanatra sem hunyta le a szemét. de ott-tartózkodása alatt Emma két-három ízben is postára adott levelet a sebész feleségének. részegen tért haza. nekem és Dicknek! . a Temze és a Strand között. A doktor csakugyan megsajnálta. Emma visszaszállt a bérkocsiba. Mindent elmondott neki. A Leicester square 4. hogy Rowmney el is utazhat.Londonba. s legalább két hónapig marad. fogadj fel szobalánynak. miss Hawarden társalkodónőjét. színházba is elvitte. Addig is befogadta házába.kiáltotta Fanny. előtte való este.Fanny Stronggal. Hawarden úr a könyvszekrényhez lépett. hogy állást talált számára London egyik legelőkelőbb ékszerüzletében. asztalához ültette mint lánya.Nekem . s a Cavendish square 8. Edward Rowmneyt nem találta odahaza: sőt.Mennék. és megígérte. mindenáron vissza akart jutni az elvarázsolt világba.huszonkét shillingen . amelyet előző este láttak. amelynek a világ egyetlen más nyelvén nincs párja. ezt a szerelmi álmot. s amikor eltávozott apja házából. s Emma előtt ismeretlen világ tárult fel. kocsiba ült. hogyan juthatna el újra a színházba. s reszkető kézzel kopogott Hawarden ajtaján.mondták -. szám alatt lakott. megajándékozta azzal a két guineával. S a három szökevény hétfőn felszállt Chesterben a londoni postakocsira. leemelt egy teljes Shakespeare-t. . Londonban megcsinálhatja a szerencséjét. Emma megosztozott maradék pénzén . Három nap alatt könyv nélkül tudta Júlia szerepét.. a híres sebész.több mint négy guineám van. bódultan. a két csodálatos erkélyjelenet egyes részleteit próbálta újra meg újra felidézni. James Hawarden nem adta ugyan meg a címét. Másnap megkezdte a munkát az üzletben. Fanny Strong és fivére ismerte egy vendégfogadó. hol vehetné meg a színdarabot. Amikor a Chesterből jövő postakocsi végállomására érkeztek. hogy igyekszik támogatni. hogy Emma megkezdte az üzletben a munkát. hol van. .Az bőven elég neked. Eddig meg sem fordult a fejében ez az igazán nem rendkívüli eshetőség. A Rómeó és Júliá-t játszották. hogy Franciaországban tartózkodik. eszébe villant James Hawarden. Emma sorsára hagyta Fannyt és Dicket . amelyből az útiköltség nagyobbik részét fedezték. természetesen! Mindenki mondja. Dick sem sokkal gazdagabb nálam. S mert utoljára még örömet akart szerezni neki. s ha majd milliomos leszel. hogy ha szép az ember. . Hirtelen fény gyűlt agyában. Elhatározták. s szüntelen arról ábrándozott. Emma nem csalódott e derék emberhez fűzött várakozásaiban. amelyet a szerelem s a költészet varázslatos ötvözete kelt. úgy hiszik . Még egyszer érezni akarta azt a mámort. de még előtte megkérdezte Hawarden úrtól.

miért nem nyomta el meggondolatlan vágyát. amilyen csak a gazdagoké szokott lenni. s akarata ellenére besorozták egy hadihajóra.olyan magyarázatát adta szeszélyének.amelybe éppen csak bepillantott. hogy ezt a szép teremtést maga mellett tartsa? Miss Arabell nagyszámú ellensége . Miss Arabell ekkor jutott pályája csúcsára. s barátnője kíséretében elindult az admirálishoz. Aztán elküldte a pénzt az ékszerekért. amikorra hazaér. amelyet az általuk Sapphónak csúfolt angol Phrüné még csak cáfolatra sem méltatott. páholya mindig Emma rendelkezésére áll. arányos termete engedelmesen idomult bármely mozdulatra. segítséget kérni. addig könyörgött hát Emmának. ahelyett hogy visszamenne az üzletbe. az neki egész napját betöltő foglalatosságává vált. Emma felkiáltott meglepetésében: felismerte az asszonyban miss Arabellt.hogy el ne homályosítsa. Tiszta vonásai folttalan lelket látszottak tükrözni. s arcjátéka oly rendkívülien élénk. de nem mutatta. elkápráztatott. Elmeséltetett magának mindent. mennyei tükör! . A szép kurtizán már várta. kezébe nyomták az ékszertokokat. aztán megkérdezte Emmát. ha vidám. Richárdot katonának fogták. Ami másnak csak szórakozás. Egyszerre egy pompás fogat állt meg az üzlet ajtaja előtt. Felvette legszebb ruháját. színei gyermekien üdék voltak. Emma szépsége láttán biztosra vette. Fanny barátnőjéhez futott. hogy senki nem állhat ellen kérésének. míg Rowmney megjön. Az új kiszolgáló kisasszony Emma volt. s megizente. könyörtelenül ment a katonafogás.hálájával. és eltáncolt minden balettet. hogy a legügyesebb táncosnő is megirigyelhette volna. amit kért. eszébe se jutott csekélységekért a jó viszonyt kockáztatni. s Emmának fizetnie kellett Dick szabadulásáért . hogy Emmát magánál tartja. 25 . megnézett minden színdarabot. Fellépése olyan magabiztos volt. megadott időpontban.hisz csábításra született. korunk egyik nagy költője azt mondta Emma első botlásáról: „Bukását nem a züllöttség okozta. Hét-nyolcszáz font értékben ékszert választott. hogy John Payne admirálison kipróbálja hatalmát. Emmának egyetlen kérdése volt csak: járhat-e színházba. az alig tizenhét esztendős trónörökös szeretője lett. de . Megkapta.no nem éppen szerelmével.mondjuk így . A mondott időben kocsiba ültették. hamvassága szűzies. hogy most neki való feladatot kapott . Emma két hónapot töltött a szép kurtizán házában. hogy ha ő maga nem veszi igénybe. Miss Arabell azt felelte.virágzóan szép és fiatal.” Javában folyt Anglia háborúja amerikai gyarmatai ellen. Ekkoriban éppen tizenöt éves volt . Érezte. Egy asszony szállt ki a fogatból. s üres óráiban őt szórakoztatni. otthon aztán eljátszott minden szerepet. S hogy mi is az általános kifejezésnél maradjunk: Fanny testvérét. ami a kezébe akadt. nem volna-e kedve nála maradni. oly természetesen hajladozott. s elküldték miss Arabellhez.mert kihívó szerencséje sok ellenséget szerzett neki . szinte fájdalmat okozott látása. hogy ha mélabús volt. s lépett az üzletbe. Hajlékony. hogy az árut az új kiszolgáló kisasszonnyal küldje el a lakására. amit látott. Csakhogy az admirális is kért valamit cserébe. hanem a meggondolatlanság és a jóság. míg az elhatározta. Az ékszerész egyik legjobb vevőjét tisztelte miss Arabellben. Arcán nem hagyott nyomot hányatott élete. s meghagyta a kereskedőnek. Miss Arabell is ráismert. Különös szeszély! Hogy is engedhetett a kurtizán hihetetlen ötlete sugallatának. Elolvasott minden könyvet.

de Emma azt állította. aki a szépség érzéki vallásának igéit hirdette a londoni ifjúság köreiben. mint Lédát. Emmának esze ágában sem volt megölnie magát Didóként egy csalfa Aeneasért. hogy szeretőjét ezúttal csakis egy férj kedvéért hajlandó otthagyni. sir Harry Fatherson . amit csak a görög-római érzékiség kitalált Ekkor történt. hogy áruba bocsássa magát az erkölcstelenség vásárán. hogy sir Charles elszöktesse. mint bacchánsnőt. az egész világra kiterjedő kultuszának hívei futván futottak Graham doktorhoz. ünnepélyek. magával vivén az admirális hajóján Emma fényes álmait. de megérte. a bordélyház egyik állandó vendégének. meglepte az új lány finom. a császári Könyvtárban van egy egész metszetsorozat a varázslatos Emmáról. belekábult tökéletes szépségébe. mint az a háló. A szerelem hatalmas. sem a szobrászat soha. Meglátta Emmát. saját cselédséget és saját lovakat tartott. s kijelentette. Emma körül tolongtak a festők és szobrászok. Apellész és Pheidiasz a porban hevert. átlátszó fátyollal takarta le. A két szerető csakugyan férj-feleség módjára élt. hogy Emma megjelent. Emma úgyis megtette már az első lépést a bűn arannyal kikövezett útján. átlátszóbbal. ahol valaha nyomorult teremtések koldulták a járókelők szerelmét. Az admirális barátja. bálok királynőjeként tündökölt. Azonnal ráismert a Flint grófságbeli fiatal lányra. Saját házat. Három gyerekük született. Most. majd hirdetést tett közzé az összes újságokban. elfogadta az ajánlatot. A legkülönbözőbb alakokban festette le: mint Ariadnét. mint ahogy felragyogott. Nagy árat fizetett a kincsért. végre rátalált a doktor e szerelmetes Vénusz képében a maga Vénusz-Astartéjára.Emma Lyonna Payne admirális szeretője lett. A második viszony lealacsonyította Emmát.felajánlotta Emmának segítségét. ellenállt minden csábításnak. amellyel Vulkán megfogta s az Olümposz színe elé hurcolta szökevény Vénuszát. ugyanolyan gyorsan hanyatlott le. Ez a kéjvágyat s kíváncsiságot csigázó felhívás megtette a magáét. Hamarosan útra kelt s eltűnt a látóhatár peremén a hajóraj. misztikus és buja tanok gyanús prófétája. mihelyt visszaérkezett Londonba. melynek híján mindeddig nem diadalmaskodhattak tanai. bujánál bujább pózokban. s eszeveszetten beleszeretett. 26 . hogy doktor Grahamhez a hála eltéphetetlen kötelékei fűzik. mint a haymarketi utca. Hamarosan olyan nyomorra jutott. a legmocskosabb mindazon utcák közül. bemutatta egy híres orvosnak. Ez az orvos a hírhedt Graham doktor volt. De szerencséje hullócsillag volt. akiket az apai becsületszó értelmében majdan házasságnak kellett törvényesítenie. Sir Charles nemesi becsületszavát adta. minden lehetséges pózban. A többiekkel együtt eljött Rowmney is. Emma ezek után ráállt. mint Armidát. Sir Granville a híres-nevezetes „királycsináló” Warwick-család sarja volt.jóképű és gazdag úriember . s egy évadon át a vadászatok. hogy elveszi Emmát. akihez fordult. s ahelyett hogy a szokásos módon bánt volna vele. De a szezon múltával otthagyta második szeretője is. szerény modora. A diadal teljes volt: ilyen műremeket nem teremtett sem a festészet. sir William Hamilton unokaöccsét is odacsalta a kíváncsiság. Apolló ágyába fektette. hogy nem maradt más kiútja. Szerencséjére azt az aljas kerítőnőt. mihelyt nagykorú lesz. Az ifjú lord a legragyogóbb ajánlatokkal halmozta el. miszerint végre birtokába jutott a tökéletes szépség egyetlen példánya. hogy sir Charles Granville-t.

akitől három gyereke van. három nap gondolkodási időt engedélyezve a fiatalembernek. Emma félredobta a pillanatnyi rangjához illő öltözéket. hogy védekezni sem próbált többé ellene. hogy néhány nap múlva úgyis Londonba szándékozik utazni. megtanult franciául és olaszul. mind siettek felvilágosítani. botrányos múltját. hogy mistress Siddons sem különbül. egyszersmind tökéletesítette angol nyelvtudását. ehelyett nagybátyjától. a vagyonról. A fiatalok már csak Emmában reménykedhettek: ő talán eléri. életében először találkozott eleven asszonnyal. mint remélte. hogy unokaöccséről értesüléseket gyűjtsön. hanem egyszer azt felelte. Eközben . a mosolyra. hogy sir Williamet csak mint törvényes felesége hajlandó Nápolyba elkísérni. időközben Emma Lyonna óriási előrehaladást tett a zene és a festészet tanulmányozásában a legjobb londoni tanárok vezetése alatt. kész volt vállalni unokaöccse adósságait. most az ő szívében lobbant lángra. A szenvedély. s ezzel együtt jövedelmének nagy részét. Mihelyt bevezették sir Williamhez. Egy nap aztán betoppant hozzájuk. Ez a fordulat. a kedveskedésre. amelyet unokaöccsénél elítélt. ha saját szemével győződik meg róla. mint amennyire várták. Az öreg régiségbúvár nem ismert mindaddig más szenvedélyt. Kijelentette. 27 .véletlenül vagy talán ügyes számításból .el is kápráztatott mindenkit. Emma nagyobb győzelmet aratott. hogy csökkentse kiadásait. Sir William kész volt lábbal tiporni méltóságát. most keményebb feltételeket szabott. amely az athéni márványokhoz s Magna Graecia szobraihoz fűzte. ha kárpótlásul az övé lesz. a könnyre. Akikhez fordult. úgy szavalt már. bejelentés nélkül. nagy nyilvánosság előtt aratott. Akkor már egy hete tartózkodott Londonban. becsületét. Emma szépsége Nápolyban sem tett kisebb hatást. Emma alacsony származását. bármit. mennyire bocsánatos a bűne. kétes sikereit. Sir William erre is ráállt. Granville az állás elvesztése után sem tudta rászánni magát. a lábaihoz borult. mint azt. hogy a fiatalember pénzzavarainak és gondjainak oka egy prostituált. Azzal távozott is. gesztenyeszín haja. A többit a hangjára meg az arcjátékára bízta. Emma felülmúlhatatlanul játszotta a szenvedőt. nemcsak meglepett .kibomlott a kalapját tartó szalagcsokor. hogy a nagybácsi megbocsásson az unokaöcsnek. s londoni útja jó alkalom lesz rá. vagy lemond az örökségről. s olyannyira hatalmába kerítette. s előkereste lánykori. csaknem annyira féltek sir William érkezésétől. szerencsére a harmadik év végén következett be. s mestere lett a pantomimnak. akinek a szépsége felülmúlta Praxitelész és Pheidiasz hideg és sápadt istennőszobrainak szépségét. Ez a kifejezés: „utánanézni” megrémítette a fiatalokat. egyedül hagyta szeretőjét a nagybácsival.Együttélésük ideje alatt azonban Granville egy kormányváltozás következtében elvesztette állását. s vállára omlott gyönyörű. Az unokaöcsnél beérte a házasság ígéretével. mint Londonban. a gyerekeit. pénzen árusított szerelmét. A nagybácsi eleinte minden alkalommal ki is segítette. Sir William válaszút elé állította unokaöccsét: vagy szakít Emma Lyonnával. olcsó szövetruháját meg a szalmakalapját. Sir Willam az egész hetet arra használta fel. hogy unokaöccse ügyeinek utánanézzen. Emma visszavonult szobájába. sir William Hamiltontól kért levélben pénzt.

György király tejtestvére és barátja: házában a nápolyi társaság legjava fordult meg. S míg ezek az események zajlottak. akik nem ismernek megalkuvást vagy félelmet. márpedig ő akkor lesz a mienk.Horace Nelson admirális megnyerésére . hogy legjobb barátnőjének tekinti. amennyire egyáltalán szüksége lehetett. Alig mutatták be az udvarnál. Lajos és Marie-Antoinette kivégzése. s így szólt barátnőjéhez. mint az imádott. s ledőlt közülük a legrégibb és legszilárdabb: a pápai trón. 28 .és nemcsak nem átallott nyilvánosan mutatkozni a társaságában. lady Hamiltonhoz. Mária Terézia lánya a haymarketi prostituáltat saját kocsijába ültette. Véleményei hamarosan irányadókká váltak mindazok számára. hogy latba vetette egész befolyását.és becsvágyó Mária Karolina mindenáron meg akarta tartani a magáét. a királyné bizalmasához. de mert azok közé az emberek közé tartozott. nincs tehát semmi meglepő abban. amelyeket azzal töltöttek. az a férfi. III. állandóan maga mellett tartotta. politikusok. Tudjuk. 93: XVI.azt. Mária Karolina kedvéért megtegye . annak illő tisztelettel kellett közelednie Actonhoz. emelt fővel fogadta a megszólást. Nelsonnak fogadására készültek: „Meg kell nyernünk ezt az embert. mert nem tud nélküle meglenni. amikor már-már búcsút mondtak ingadozó koronájuknak. egy királyné s egy egész udvar siessen üdvözlésére. A tanulékony Emma napok alatt elsajátított annyi politikai és tudományos ismeretet. a királyné szeretőjéhez és Emmához.” Miért esett volna nehezére lady Hamiltonnak. vele egyforma ruhát öltött. hogy barátnőjét csak másnap engedi haza. amelyek nyomán meginogtak a trónok. mi minden történt ezekben az években. emellett Anglia nagykövete. Mária Karolina máris kijelentette. A pénzsóvár. sőt a rágalmat is. Fanny Strong kedvéért. de bizonyos estéken. amit annak idején Emma Lyonna megtett barátnője. 96 és 97: Bonaparte olaszországi győzelmei. Abukirnál aratott győzelme akkor élesztette újjá a királyok reményeit. mint hogy egy király. hirtelen támadt. úgy hajtatott végig a Toledo utcán vagy a Chiaia sétányon . annak a napnak reggelén. amikor a zsarnokság támaszának. és elhalmozta kegyeivel. csodálatos asszony kegyét. bátorságának és lángeszének köszönhette. és bizonyosan nem kaphatott dicsőbb jutalmat győzelmeiért. Payne admirális megnyerésére? A szegény barnham-thorpesi lelkész fia. művészek. 89: a Bastille bevétele s a kivonulás Versaillesba. súlyos sebeiért. rettenetes visszhangot verve a nápolyi udvarban. tudósok. akik sir William szalonját látogatták. azt üzente sir Williamnek. Aki a királyné kegyeire pályázott. aligha kaphatott dicsőbb kárpótlást megnyomorodásáért. ha te az övé leszel. milyen szemérmetlen híresztelések keringenek kettejük csodálatos. meghitt barátságáról. akinek hiúságát legyezte a rendkívüli királyi kegy. Karolina tudta. hatalom. egyszer csak feltűnt s naggyá nőtt Nelson. aki nagyságát és hírnevét csakis önmagának. Képzelhetni. De még ez sem volt minden. az elaggott királyságok bajnoka.Sir William neves régész és mineralógus volt. mennyire gyűlölték s irigyelték az udvarnál a kegyencnőt. hogy barátnője. hogy Emma bemutatta az ókori szerelem legbujább s legvérforralóbb pózait.

s félig aléltan omlott a hős keblére. igazi női leleménnyel: annyit tesz. levett kalappal. Mire magához tért. mivel Bronte egyike a három küklopsznak. mint a „Mennydörgés hercege”. Ezt a hízelgő címet a királyné találta ki. a gyönyörű tőrt. Nelson „állj”-t parancsolt. s ki-ki sietett őt üdvözölni. felért a fedélzetre a király. Maga a lépcső tetején várt. a trónok támaszának. nagyot rikkantott. mióta a király és a királyné dicséretét hallhatta. megpillantotta Nelsont. az egész udvar. hanem a mohamedán Paradicsomban. A királyné Nelsont barátjának. ó. újabb sebbel. hogy csakugyan megrendült. azaz a díszlépcsőt bocsáttatta le. Nelson észrevette az üdvözlésére siető királyi flottát. a gálya zenekara rázendített az angol himnuszra. mintha máris a Paradicsomban lenne . Emma belepirult a szokatlan megtiszteltetésbe. hajadonfőtt. miniszterek. Ez a váratlan fordulat Nelsont szinte önkívületbe sodorta. s a jobb oldali. ahogy ezt már az angolok szokták hivatalos ünnepségeken. elsápadt. királyi hercegnők. s mellette a Kettős Királyság színei: nem volt mit felvonnia. De törődött is Nelson az ő bókjaikkal és kézfogásukkal. A vezérgálya árbocán Nápoly óta ott lengett Nagy-Britannia lobogója. s olyan megsemmisítő gyönyört érzett.4 A FÉLELEM ÜNNEPE Az imént már tanúi lehettünk. amelynek markolatán a frissiben alapított San Ferdinando-érdemrend nagyszalagja mellett ott fityegett a Bronte hercege címet adományozó pátens is. miközben azt suttogta: . még azok is elővánszorogtak nagy sápadtan. támogatta és görcsösen szívére ölelte Emmát. A Van-Cuard vitorlarudakon elhelyezkedett legénysége háromszoros hurrá kiáltással felelt: ütemesen hurráztak. kurtizánok. Utánuk jöttek a többiek: trónörökösök. Ferdinánd király kezet szorított vele. és Emma Lyonna kézszorítását érezhette! Megegyeztek. aztán a királyné. majd a királyi herceg. hogy elsőnek a király lép a hajóra. akik az Etna lángoló barlangjában Zeusz villámait kovácsolják. Felment a lépcsőn. hogy a királyné ezúttal maga fölé helyezte. amikor a világ megszűnt számára. drága Nelson! Nelson örömteli meglepetésében elejtette a kalapját. akik alig épültek fel sebesülésükből. Lehet. a királyok bajnokának nevezte. A legénység hármas sorban állt fel a fedélzeten.Nelson maga említi ezt a tényt feleségéhez intézett levelében. megmaradt karjával átölelte. de a királyné hamisítatlan női ösztönnel a szép Emmát lökte előre . homlokán fekete kötéssel. hogy a gálya beállhasson a Van-Guard mellé. egyszerre szorította meg mindkettőt. a vérveszteségtől haloványan.no persze nem a keresztény.Ó. azaz hogy magas látogatóit az etikett előírásai szerint fogadhatja. jól: mindenesetre felsikoltott. a királyné. s mint futott fel a brit zászló a hajó árbocára. mint dördült el a Van-Guard üdvlövése. mint parancsnokát. Amikor a két hajó kötélhossznyira megközelítette egymást. a világ megmentőjének nevezte. nagy. Nelson azt várta. amelyet csaknem annyira megtépázott a harc vihara. de lehet. Volt egy pillanat. s átnyújtotta ajándékát. hogy csak szerepet játszott. Riadóztatták a matrózokat és a katonákat. hogy Nelson átszáll a 29 . és fegyverrel tisztelgett. majd Nelson és Emma Lyonna kezét kezébe fogva.

akárcsak a kapitányé.vezérgályára. Ő és Nelson régi ismerősök voltak: mindketten ott harcoltak Toulon ostrománál a franciák ellen. A király figyelmesen végighallgatta sir William Hamiltont.Megkezdődött a fürjek vonulása. a gálya vezetésével. A hazaút Nápolyba három órásnak ígérkezett. beért a katonai kikötőbe. Lady Hamilton a látogatás egész ideje alatt Nelsonnal karonfogva lépdelt. így szólt: . Caracciolo az egyébként vesztes ütközetben érdemelte ki. mutassa be hajóját. hogy Capri szigetét. Amikor látták. hogy felőle csinálhat a többi férfi. egy hét múlva jöhetünk Caprira vadászni. születés tekintetében viszont felette állt. Tán ez a csekélység magyarázza. ezerszám találunk itt fürjeket. hogy a gálya megfordul. könnyedén. elrendelték. mintegy öt-hat lábbal emelkedett. a büszke Van-Guard-ot. és megindul vissza. bátorságával és rátermettségével. hogy a tenger szintje. Amikor ugyanis a császár kikötött Caprin. Nelsont a királyné erőnek erejével maga mellé ültette a bíbor sátor alá. e mozdulat közben gyönyörű hajának illatos fürtjei véletlenül érintették az üdvözült Nelson arcát. amelynek francia golyóbisok ütötte dicső sebei még be sem gyógyultak. hogy száz ágyúlövés köszöntse Nelsont. hogy magáról beszéljen. aki nyilván átszállt már a gályára. elszáradt tölgy földig hajló ágai a szeme láttára felegyenesedtek és kizöldültek. tizenkét villájáról és saját abbeli feltevéséről. A gálya elvált a hajókolosszus oldalától. a király és a királyné nevében részletesen elmeséltette vele az augusztus 1-i ütközetet. mert szép színét annak köszönheti. mint maga a király -. Vagy negyedóráig dörögtek az üdvlövések. Délután két óra volt ekkor. drága nagykövetem. Nelson azonban kizárólag az övé és barátnőjéé. Nelson valódi tengerészöntudattal mutogatta hajóját. s amikor a királyi hajóhad. jobban mondva hogyan cserélte el Ischia szigetéért. s Francesco Caracciolo sietett nyomban elfoglalni helyét a parancsnoki hídon. egy öreg. s kecsesen siklott tova a tenger felszínén. de akkor nem volt még ilyen varázslatosan kék. bemutatni hajóját. s a zenekar és a tüzérség együttes hangversenye közepette átvonult a királyi gályára. háromszáz éves történelmi múlttal a háta mögött. Lajos tőrét. újra felmorajlottak. A négy nápolyi erőd parancsnoka ezenközben merőn a királyi flottillára s mindenekelőtt a vezérgályára szegezte messzelátóját. ha önnek is úgy tetszik. A király saját kezűleg kötötte fel Nelson oldalára XIV. miszerint a kék barlangot ugyan az ókoriak is ismerték már. Rangban egyenlő volt Nelsonnal. 30 . Meghajolt egyetértése jeléül. A nagykövet szenvedélyes vadász volt . a Tiberius kora óta eltelt tizennyolc évszázad alatt. Emma a királyné nevében mindenekelőtt arra kérte. arra kényszerítette. amikor befejezte. mert az a huszonnégy evezőjével a szokásosnál gyorsabban halad. Sir William Hamilton buzgón magyarázta Ferdinándnak . hogy a két admirális meglehetős hidegen üdvözölte egymást. Nelson rábízta a Van-Guard vezényletét Henry ezredes-kapitányra.mert a tudós jobban ismerte Nápoly történetét. Kijelentette. mint a sirály. a királyné átnyújtotta a hercegi rangot adományozó levelet. s alkalmasabb pillanatra halasztotta tudós régészeti előadását Tiberius császárról. hogy visszatértekor admirálissá nevezték ki. Ez a legmagasabb fokú tiszteletadás: a trónörökös születését szokta száz ágyúlövés köszönteni. majd. Nápoly irányában. Most Caracciolo admirálison volt a sor. Emma a nyakába akasztotta a San Ferdinando-rend nagyszalagját. hogyan vásárolta meg a nápolyiaktól Augustus.főként ennek köszönhette a király kitüntető bizalmát. amely előtt éppen elhajóztak. amit akar. Emma szokott pózában a királyné lábainál helyezkedett el.

Nápoly városa majd kivilágítással és tűzijátékkal ünnepel. hogy ma. nagyon is jól tudta. Caracciolo admirális. vigyáznunk kell. s nem vállalhatom a nekem szánt dicső szerepet. tőlünk alig öt nap távolságra. a magamfajta ember ismeri a légkör minden titkát. s úgy lehet.folytatta Caracciolo. s állapota olyan rosszra fordult. s a franciák Rómában vannak. alsó ajka megnyúlt. Sógornőm. hogy legalább bájos unokahúga. amikor megkaptuk Nelson admirális levelét. az felér egy hadüzenettel. az északnyugati szelet nyugati szél váltotta fel. hogy számítunk megjelenésére. Emma Lyonna gyors pillantást vetett az égboltra: olyan tiszta kék volt az. amelyben közli. egész arcát sápadtság lepte el. a sirokkó. mi bírta rá a szigorú nápolyi nagyurat. s a követség rendezi tiszteletére a díszvacsorát és az estélyt. mint az ő szeme. Mi úgy gondoltuk. de amilyen szép napunk volt. hogy őrködjem a brit királyi fenség itt horgonyzó hajói biztonságán. neki aligha lehet mentsége a távolmaradásra. aki Nelsonnak méltó társa. eleget tettem. csak Procida irányából közelgett néhány bodros kis felhő.Sajnos nem. amelyet Földközinek neveznek. lady Hamilton Caracciolo admirálishoz lépett. amely ujjat mert húzni a királyokkal. hogy jó karban tartsuk. íme. hogy nem lehetek vendége. . és megbíz. A megtisztelő megbízatásnak. hogy ezt a pohárköszöntőt nem mondhatja el senki más. Tíz óra tájban déli szél fog fújni. olyan viharos éjszakára van kilátásunk.mondta -. 31 . indulás előtt levelet kaptam Ceciliától. hogy kettős kosarat adjon. ha nem venne részt rajta az egyetlen tengerész. de zárkózott arckifejezéssel felelte: . Lady Mamilton görcsösen biccentett. Cecilia Caracciolo részt vesz az estélyen. hogy mentsem ki úrnőmnél. hogy őszinte sajnálatára nem vehet részt az estélyen. Higgyen nekem: nemsokára nagyon is szükségünk lehet mindkét flottára. hogy ezen a napon a király s a királyné átengedi házigazdái jogát sir Williamnek és lady Hamiltonnak. Nápoly öble tárva-nyitva áll a szeleknek. Caracciolo udvarias meghajtással. Amúgy is megrongálódtak az ütközetben. egyik-másik nehezen állja a vihart. Cecilia édesanyja néhány nap óta gyengélkedik. épp erről készültem beszélni önnel. . indokai arra mutatnak. Mindent hallott. Látja ott az égen azokat a ködgomolyokat? Gyorsan közelegnek. E rövid párbeszéd alatt a királyné közelebb lépett lady Hamiltonhoz és Francesco Caracciolóhoz. Nelson az angol követségen száll meg. őszintén sajnálom.Nem hisz nekem. Amit ma tettünk. milady. amelyet hírneves honfitársunk tiszteletére adunk. nem lenne teljes.Milady. .A palotába vezető lejtős út alján ott várakoztak már a királyi udvar és az angol követség fogatai . milady . ha nem ünnepelné velünk a győzelmet.Az ünnepség. s nem mondana pohárköszöntőt Anglia nagyságára.Herceg . Azt azonban reméljük. mint Toulon hőse. kötelességem tehát. Jó előre úgy állapodtak meg. s roppant elbájoló hangon és a lehető legszivélyesebb arckifejezéssel azt mondta: . a Szicíliai Kettős Királyság boldog jövőjére s a gőgös francia köztársaság bukására.a követségi kocsik bátran felvehették a versenyt pompa dolgában a királyi fogatokkal. s így nem lehet el nem fogadnom. Elmosolyodott. Homloka ráncba futott. hisz még aznap értesítettük. Pedig hát nemhiába töltöttem életem kétharmadát ezen a szeszélyes tengeren. asszonyom. Mielőtt partra szállt volna. s különösen a sirokkónak. és mi több. hogy a legmesszebbmenőkig szívén viseli a brit és a szicíliai királyi fenségek érdekeit.

a másodikban a herceg. Egyébiránt olvasóinknak is hasznos egyet-mást megtudniuk arról az emberről. drága Emmám. még akkor sem. A Te Deumot Capece Zurlo őeminenciája. herceg! . A dühtől fuldokló királyné és megszégyenített barátnője az öröm és a diadalmámor összes külső jelei közepette vonult le a lépcsőn. Belekarolt lady Hamiltonba: . A királyné teljesen elvesztette önuralmát: .Gondolja meg.Ezek a nápolyiak! Ezek a nápolyiak! Jól tudom. a királyi hercegnő. de a király túlságosan jó keresztény volt . akárcsak azok a bolyhos fellegek. amelyekre az admirális figyelmeztette lady Hamiltont. a Colonnák: Róma. a San Severinók: Nápoly. a királyné.mondta éles hangon. hogy előreláthatóan sem ő. Az eretnekek. Mosolya fenyegető volt. Gondolja meg! Az udvari ünnepségekre csak azok kapnak meghívást. mintha észre sem venné a fenyegetést -. de én sem maradok adósuk: gyűlölöm és utálom őket! Gyors léptekkel megindult a jobb oldali lépcső felé. hogy hálaadó Te Deumon vegyenek részt. Egy olyan korú és rangú fiatal lány. sir William és Emma Lyonna szívesen lemondtak volna a szertartásról.Így is jó.és magánéleti botrányairól ismert egyházi méltóság: Fabrizio Ruffo kardinális segédkezett. Az érsek kitűnő férfiú volt. Sir William Hamilton nem kisebb szenvedéllyel gyűjtötte a botrányos eseteket. fájdalom. úgymint Horace Nelson. történelmi családok s ősi voltuk dicsőítésére: „Az apostolok: Velence. amikor félt -. Íme: Van egy olasz mondás a nagynevű. sehol.Jöjjön. megkondultak az összes harangok. Egyenesen a Szent Klára-templomba hajtattak. A többiek tetszésük szerint helyezkedtek el a következő fogatokban. a Bourbonok: Franciaország. ha a Nelson úr őkegyelmessége tiszteletére rendezett ünnepségek egy álló hónapig eltartanának. Annyi körülbelül elég is. Egyetlen intésére teljes erővel felharsant a zene. a vihar előhírnökei.Felséges asszonyom . A győzelmi istentisztelet bemutatásában egy ekkoriban még csak köz. a nápolyi érsek celebrálta. de ezt már súgva: . sem unokahúgom nem vehet részt semmiféle ünnepségen. a Ruffók: Kalábria. mint a régészeti ritkaságokat. Majd hozzátette. újra eldördültek az ágyúk. .felelte Caracciolo rendíthetetlen nyugalommal. a Te Deum egész tartama alatt azzal szórakozott. hogy lord Nelsont megismertette a hírhedt porporato (bíbornok) kalandjaival. hogy túlságos előszeretettel viseltetik a liberális eszmék iránt. hogy Caracciolo admirális meg ne előzze. akik lady Hamilton estélyén részt vettek. az tudniillik. mint unokahúgom. Az első kocsiban a király.” 32 . gáncs legfeljebb a szicíliai király és királyné szemszögéből illethette. szegény sógornőm állapota olyan súlyos. a maga idején és helyén majd tárgyalunk a visszautasításról. amennyit sir William mondott el róla. Emma Lyonna és Nelson foglalt helyet. hogysem elmellőzhessék. uram. sir William Hamilton és John Acton. még a királynénál sem jelenhet meg anyja nélkül. de nem elég gyorsan. a miniszterelnök. akinek kimagasló szerep jutott a regényünk tárgyát képező eseményekben. mind gyűlölnek.különösen..

Piusnak és ajánlólevelének. aki pofon ütötte. Ruffo kérését könyörtelenül elutasították. sőt tudós férfiú volt. kardot forgattak. minthogy kalábriai születése révén. Fabrizio Ruffo olyan eredményesen kincstárnokoskodott. a miniszterelnök. s Ferdinándtól kért hivatalt. nemde? És még furcsábbnak tűnik majd. Nápolyba utazott. . mindenekfelett pénzre. 33 . és a király megtoldotta az igazgatói címet egy apátsággal. s valósággal tantalusi kínokat állt ki. jobban jár. egykori pártfogójának köszönhet.Kincstárnok korában egymilliót költött. Pius pápának. Fabrizio unokaöccse volt Tomaso Ruffónak. mit ír alá szeretője. Lajos korának főpapjai. s belekábult a százezer kéz lengette. tarka kendőrengeteg látványába. Amikor Braschi végre közel hajolt. megküldte neki a bíbor kalapot. Nem óhajtott lecsúszott emberként Rómában maradni. amikor a pofont kapta. Nelson nemigen találkozott eddig a délvidéki népek zajos. teljes erőből pofon ütötte. amely húszezer fontot jövedelmezett. VI. s misemondásra csak üres perceikben fanyalodtak. ő döntötte el. Találkozott Ruffóval. mert az mindig elhúzta a fejét. azaz óhajt tevékenykedni. Acton. s visszakérte a kincstár kulcsát. Pius belátta. hogy három-négy év alatt háromnégy milliós hiány keletkezett. mihez ért. mint eddig akarta. Ruffo kardinális egyébként művelt. a pápa ajánlólevelével. Furcsa hivatal egy kardinális részére. Mire monsignore Capece Zurlo a Te Deum végére ért. évi 30 000 frank jövedelemmel. Ruffo mégis elfogadta. Istentisztelet után ki-ki újra kocsiba ült. mint ha meghagyja kincstárnoknak. Nápoly egyik legszebb s legtágasabb palotájában. Nem felejtette el. sir William is befejezte elbeszélését. Amikor megkérdezték. a bíbornoki Kollégium fejének. s egy új eljárást is feltalált az ágyúgolyók hevítésére: tehát hadügyi vagy tengerészeti vonalon akar. a gyerek. Mind a mai napig itt székel az angol követség. mint IV. sisakban jártak. az utcákon tolongott a nép. látványos szalmaláng-lelkesedésével. ha Ruffóból kardinálist csinál. ha e település kialakulásának titkairól fellebben a fátyol. s a harmincnégy éves férfi láttán visszaemlékezett a gyermekre. a későbbi VI. Az ő irányításával folyt ugyanis Ancona megerősítése. ő kinevezte Ruffót San Leució-beli selyemgyára igazgatójának. s kinevezte Ruffót a Szentszék kincstárnokává ezt a hivatalt viselte ő maga is. Ruffo tehát kardinális lett. Csakhogy Ruffo nem nyerte meg a királyné tetszését. Szerencséjét az a pofon alapozta meg.Fabrizio Ruffo kardinális e nevezetes család sarja volt. ahelyett hogy a haját ragadta volna meg. bátor és büszke. Egy napon Braschi. akik naphosszat vértben. hogy a katonai pályára érez magában elhivatottságot. ölébe vette pártfogója unokaöccsét. A leköszönő kincstárnoknak mindig kijárt a bíbornoki kalap. Henrik és XIII. A Szent Klára-templomba menet és jövet is lépésben hajtottak a fogatok. Pénzre volt szüksége. fiatal. márpedig a hadügyi és tengerészeti posztokra a királynétól függött minden kinevezés. Harminc évvel később Braschit pápává választották. A Chiaia utca végére hajtattak. Ferdinánd alattvalója volt. még alacsonyabb beosztásra sem méltatták. a pápa őszentsége kincstárnoka. A kis Ruffo a kincstárnok szép szőke hajfürtjei után kapkodott. Ruffo azt válaszolta. megrészegült a százezer torokból felhangzó „Éljen Nelson! Éljen a szabadító!” kiáltástól. amelyet gyermekkorában adott a szép Angelo Braschinak. hogy mindent nagybátyjának. A király nagyobb tisztelettel adózott VI. jóképű.

egyszóval a földi hatalmasságok kivételes. kurtizánok. tudományát ezúttal a gasztronómia szolgálatába állítva. Mindez nagyon elütött az angol királyok méltóságteljes viselkedésétől s az őket körülvevő mély hódolattól. Zene szólt. kristályedények. amilyet soha nem gyújtott még itt a nap. hogy a királyok. láthatatlan. Mint egykor Lucullus. Felléptek a királyi fogat hágcsójára. s a levegőben könnyű és finom illat lebegett. gyémántkereszteken. a képcsarnokban nyolcvan személyre megterített hatalmas asztalt fedő abroszokon. ott ő legyen a házigazda. akihez Tiberius császár elküldette a rombuszhalakat. Maga Ferdinánd járt elő jó példával. mint Armida elvarázsolt házát. s mintegy dicsfénybe vonta a főrangú vendégsereget. a Nílus bárója címmel és a lordsággal egyetemben. A kapu két oldalán aranyozott árbocrúd állt. A lépcsőház babérlugassá változott. tünékeny illat. a bámész nép szeme elé teregette a szalagokat. gorombaságokra vidáman és hasonló hangnemben válaszolgatott. Fenn. a legforróbb déli órákban sem. olyan kápráztató és varázsos fényben úszott a csarnok. A követség kapuját hatalmas diadalívvé alakították át. Az egész hatalmas palotát. félistenek. mert a királyi udvarok etikettje úgy akarja. s ha nagyon meg találták rántani a kabátja szárnyát. ezerszín szikrát vetett a melleket díszítő érmeken. amelyek túl nagyok és drágák voltak az ő erszényéhez. III. Mária Karolina királyné és lady Hamilton között. s megkérdezték. miközben Orrkomának titulálták. elhangzott a bejelentés: „Felség. mikor árul legközelebb halat a Mergellinán vagy mikor jön makarónit enni a San Carlóba. És mindenütt ez a két betű járta. sőt még a vendégek szalvétáin is. Nelson a királlyal szemközt ült. a bakra vagy a hátsó ülésre telepedtek . gyertyatartók. megcibálták az orrát. s emelte égig öntudatát. De Ferdinánd láthatólag örült a bizalmaskodásnak.és dallamár töltötte be. Ez a dicsfény hiteti el a rab népekkel. Capece Zurlo érsekre és Fabrizio Ruffo kardinálisra vártak. a porcelán terítékeken. hogy ne zavarja a beszélgetést. mert szegényen nem érdemes élni. A követségen újabb meglepetés várta. rendjeleken. sir William Hamilton is megvámolta az egész világ élelmiszertermését. ő mondta az elsőt. Arany és ezüst hímzéseken csillant fel a fény. Nelson maga sem látott már egyebet a kölcsönös bizalmaskodásban. más fajúak. a Nápolyban lakó dúsgazdag római polgár. s rajta arany betűkkel a név: Horace Nelson. a legtisztább. felhőtlen boldogságot és hosszú életet. György angol királynak kívánt dicsőséges uralkodást. hogy ahol a király jelen van. de halkan. A tengeri szellő bontogatta. úgyhogy mire a követség palotája elé értek. a csúfondáros megjegyzésekre. tálalva van”. Mihelyt megérkeztek. 34 . Mindkettő csúcsán vörös árbocszalag. amikor már csak néhány milliója maradt. amelyet az angol király adományozott az abukiri győzőnek. legfeljebb odasózott egyet.Csak egy dolog lepte meg e nagyszerű és zajos diadalmenet során: a lazzaronék bizalmaskodása. hercegek. mint az apjukat rajongva szerető gyermekek fegyelmezetlenségét s a túlságosan elnéző apa gyengeségét. Szeretett unokafivérének és felséges szövetségesének. Már csak a két misemondó főpapra. királynők. mint ők. babérkoszorútól övezve: a lakájok ruhájának gombjain. amilyet Velence főterén szoktak ünnepnapokon felállítani. sem a lakájok nem törődtek velük.és sem a kocsis. amelyen ritka virágokból kirakták Nelson nevének kezdőbetűit. középen a címer. egy H-t és egy N-t. Megrángatták a király kabátja szárnyát. legfelhőtlenebb nyári nappalokon. s aki öngyilkos lett. Gyertyák ezreinek fényét verték vissza a tükrök. felsőbbrendű lények. Minden fogásnál elhangzott egy pohárköszöntő.

ez alkalomra írt strófába. a lábhoz simuló fehér nadrág s a sárga hajtókás csizma. A fényözönben a ruha legapróbb részletei is jól látszottak: a kék kabát széles hajtókái. mintha a lakomázók között a terem küszöbén Banquo szelleme vagy a Parancsnok szobra jelent volna meg. hanem merő tűz! Minden pohárköszöntő után frenetikus éljenzésbe törtek ki a vendégek. Nelson egészségére. legyen háború. Ám hirtelen elhalt a hang a vendégek ajkán. Hős Nelson otthona: Isten óvd a királyt! (Varga Katalin fordítása) A gyenge versezet valóságos éljenzés-vihart váltott ki. százhúsz tagú zenekartól kísérve. A király fel is állt . én egyértelműen a háborút hozom. erős. ivott Itália megmentője. Zengd. amelynek becsét sokkal inkább a jó szándék. S ő a halotti csendben érces. zengő.Hazug udvar. Nos. annak a forradalomnak a jelvénye. mint a többit.példáját egy emberként követték -. aki a Nemzetgyűlés nevében kihirdette a börtönben XVI. Lajos előtt a halálos ítéletet. megmártotta a borban ajkát s aztán továbbadta Nelsonnak a poharat . Már mind a nyolcvan vendég azt leste. Ferdinánd király.a háromszögletű kalpag. arra a súlyos. Az utolsó szakaszt még hosszabb és zajosabb tetszésnyilvánítás fogadta. s minden szem rémülten meredt az ajtóra. amely a népet a trón magasába emelte. zengő hangon a következőket mondta: . de Ferdinánd nem mozdult az asztalfőről. hagyományt megszegve. saját fülemmel hallani az igazságot: láttam és hallottam! Róma küldötte egykor tógája szegélyében Karthágó szenátusának békét hozott vagy háborút: nem mint e római. sorozatos szószegéseid ellenére eddig haboztam. Magas termetén a köztársaság szigorú s nagyszerű uniformisa. mint a messzi táj. az a Garat. mert ti megszegtétek a békét. semmint a vers minősége adta meg: Üdv néked Győzelem! S győzelem hős fia! Francia elnyomást eltipró Anglia! Zengd hát a dalt velünk Fáraók őshona. és a vérpadra küldte. Saját szememmel akartam látni. a vörös mellény arany hímzései. Franciaország követe állt ott. mélységesen bánatos dallamra. fenyegető arccal. úgy tapsoltak. hogy majd leszakadt a mennyezet. a jobbat mellényébe dugta. a végére értek. hogy a király felálljon. ha egyszer így 35 .A királyné szokást. s egy véletlen körülmény a lelkesedést végül az őrjöngésig fokozta. mindenki azt hitte. a lelkesedés nem ismert határt. amelyet a Szicíliai Kettős Királyság udvarának neveznek. S abban a pillanatban rázendített a San Carlo-színház legjobb énekeseinek kórusa. hogyan hatott ebben a pillanatban e férfi megjelenése. erős hang belekezdett egy újabb. Gondolhatni. Bal keze kardja markolatán nyugodott. a királyokat ellenben lealázta. Egy férfi állt az ajtó keretében. Karolina királyné. Az ő példáján felbátorodva Emma Lyonna is emelte poharát a Nílus hősére. s jelt adjon az asztalbontásra. amelyet Lully szerzett XIV. Jakab. fején megbocsáthatatlan tiszteletlenség! . szélesen hömpölygő. a saintgermaini kastély királyi vendége tiszteletére: felhangzott a God save the King. A hangulat fogásról fogásra emelkedett. Ekkor azonban egy tiszta. a windsori száműzött. újra és újra rázendítettek.nem is bor volt már abban. s a kalpagon a kék-fehér-piros tollbokréta. Egy-egy szakasz után mindig kitört a taps. Senki nem mert s nem bírt megszólalni. Lajos parancsára II.

de fel nem tartóztathatjátok. kimért léptekkel elhagyta a termet. trónotok és fejetek bánja! Isten veletek! Elhagyom Nápolyt. Kint elhalt a léptek zaja. akit itt ünnepeltek. s az elsöpör minden ellenállást. csak az imént hangzott el a tág boltozat alatt a három bűvös szó. amelynek képviselője. S a hírhozó. s ki-ki látni vélte lángbetűkkel a terem falára írva. az árulás városát. a háború jelképét odadobta az ellenség elé a földre. állítsátok csatarendbe minden katonátokat a falak mögött. Az új Belzacárt és vendégeit lenyűgözte a rémület. s nyomban rá feldübörgött a négy izmos lótól vont postakocsi távolodó vágtája. 36 . kikötőiteket hadihajókkal: Franciaország könyörtelen bosszúját csak késleltethetitek. erődeiteket rakjátok meg ágyúkkal. miután égő.akartátok: de megmondom jó előre. a fokokhoz koccanó kardhüvely csörömpölésétől kísérve. Jól csukjátok be mögöttem a kaput. mint az ókori Rómában a fetialisok. s megindult lefelé a márványlépcsőn. véres dárdáját. sem a szentségtelen hatalom. S nem segít majd rajtatok sem az. kegyetlen háború lesz. mert e nagy nemzet csatakiáltása: „Éljen a köztársaság!”.

mint a jótettek emlékét. nem tudni. Néró tornyát. Nem. a Mergellinán. s lelkesen mutogatja Néró fürdőit. amely soha nem épült föl. Róma népe nem mutogat az utazónak egyetlen olyan romot sem. dagálykor a tenger vize benyomul a földszinti termekbe. akik megkísérelnek felépíteni. vagy a még vakmerőbbekre. düledező épületbe. Agrippina gyilkosának tulajdonít. noha stílusa nyilvánvalóan cáfolja az elnevezést. Azt beszélték. lakatlan termekben. hogy egy ideje lánccsörgés és jajgatás hallatszik ki Johanna királynő palotájából . még azokat is. századi alkotásra vall. Ugyanígy a nápolyiak: a mergellinai romot Johanna királynő palotájának nevezik. Olivares bukott. mint mondtuk. annál könyörtelenebb bukásuk pillanatában. amelyet életükben nem lakhattak. az öreg halász mondta. mintha az elhalt Medina és Anna Caraffa bosszúálló lelke költözött volna az elhagyott. A nápolyiak képzeletvilágától meglehetősen távol áll észak homályos költészete. Az imént azt mondottuk. Kétszáz évvel későbbi az a szégyentelen Anjou királynő koránál. mégis ismeretlen gonosz szellemekkel népesítette be. Medina herceg felesége. A nápolyiak zokszót nem ejtettek. Britannicus megmérgezőjének. Mintha a mozdulatlan. félbehagyva a palotát. A szellemek rontást küldenek a hitetlenekre. A nép emlékezete sokkal elevenebben őrzi a hírhedt bűnök. s már-már elnyeléssel fenyegeti. szó sincs róla.mert. érzéketlen falakat emberi szenvedélyek hatnák át. mondom. A tengerbe mélyen benyúló sziklazátonyra épült. de feleségét Nápolyban feledte. és csakugyan az: olyan palota romja. amíg elnyomói hatalmuk teljében vannak. magával rántotta Medinát. s a ködös észak állandó látogatói. amely Marcus Aurelius vagy Traianus császárhoz. a nép ragaszkodik ehhez a névhez. az enyészeté lett. tehát a gyászos hagyományú hely közvetlen szomszédságában lakó népség körében kelt szárnyra. feleségének kellett fizetnie mindenért.5 JOHANNA KIRÁLYNŐ PALOTÁJA Van a Mergellina végén. dacolva az átokkal meg a tengerrel. a kísértetek nemigen merik betenni lábukat az újkori Parthenopé tiszta. s regényírói minőségünkben mi is használjuk. Medina a gróf-hercegnek nevezett Olivares herceg kegyence. Olivares viszont IV. az ő áldásos uralkodásukhoz fűződnek. Anna Caraffa elhagyta Nápolyt. mielőtt életre támadhatott volna. ezt a romot a nápolyi nép képzelete. ha régészi minőségünkben tiltakozunk is ellene. hogy az ablaknyílásokon át a sötét bolthajlatok alatt halványkék fénypontokat láttak imbolyogni a nedves. márpedig ő igazán szavahihető ember -. derékban kettétört pályája jelképét. szóval azt állították. akik arcátlanul bemerészkednek a vázpalotába. vagy ha jobban tetszik. minden műemléket Domitius Aenobarbus fiának. A babonás félelmet fokozta az a mendemonda. amelyet az asszony gőgje s az ő zsarnoksága keltett. Néró síremlékét.és ezt Basso Tomeo. miért. a kétszeres gyűlölet céltáblájául.van. egy különös rom.történetünk időpontjában út nem is vezetett erre. amely 1798 közepén. amely folyvást emelkedik. a palotát nem Endre királygyilkos felesége. hisz világosan XVII. mihelyt kegyvesztett lett. Azóta ez a kőóriás a nép babonás félelmének tárgya. jóval túl a Posíllipóhoz vezető út felén . Ott is halt meg. Az arisztokrácia lesújtó megvetése s a csőcselék megalázó gúnykacaja elől Porticibe menekült. míg az alkirály úr volt fölöttük. Fülöp király kegyence volt. „különös rom”. Sergiani Caracciolo házasságtörő kedvese építette. amelyek száz évvel későbbiek. csak egy kocsival alig járható hegyi ösvény . hogy a romok közt 37 . beszélték. s építtetője Anna Caraffa volt. áttetsző levegőege alá. s végezetül állították . Medina hazatért Madridba. Minél alázatosabb s némább egy nép.

hármuk életkora együttvéve sem érte el egy öreg emberét. hogy feleségével. márpedig ez a felfedezés a vesztét okozhatja.így a suttogók -. hogy az alvó csakugyan alszik-e. halálra is ítélt három szerencsétlen fiatalembert: Emmanuele de Deót. az öböl túlsó oldalára. amelyet „sötét szobának” 38 . épp csak annyira. Rögtön ezután érezte a mellén a tőr hegyét. akik a halálraítélteket elkísérik egészen az akasztófa alá vagy a vérpadig. Lajos és a húga. Voltak ugyan Nápolyban felvilágosult elmék. A hatalmas. hogy akár emberi. hamarosan felegyenesedett. mert nem sokkal előbb harangoztak a Madonna di Piedigrotta-templomban -. ami fölötte történik. sőt.gonosztevők ütötték fel tanyájukat. amelynek lábánál ő a csónakját kikötötte. Hosszú csuhát viseltek. most felmászott a sziklán. mint a biancók. s hogy Nápoly az állítólagos bűnösöket mártírnak tekinti . Látván a hármas kivégzés keltette elégedetlenséget.de csakis apa a fiának.otthon. hogy a mendemonda egyre szélesebb körökben gyűrűzött Nápolyban: nincs babonásabb népség a nápolyiaknál! A Posíllipo tetejétől le egészen a Madonna di Piedigrottatemplomig erről folyt a szó napról napra. folyton körül-körülpillantva és suttogva adták szájról szájra tovább a hírt . hogy éjféltájban . most nyomban vagy később. a csúcsán egy pillanatra megint megállt. mióta a francia Forradalom eseményei odáig fejlődtek. a királyné most titokban. hogy nem aludt. s menekül. ahogy a nagyon mélyen alvó ember szokott. kicsiny öbölben. Azt mesélte. De Tomeo még többet is állított. Ezt a hiedelmet Basso Tomeo az alábbi tényekkel támasztotta alá: Félt ő. ám egy viharos éjszakán kénytelen volt menedéket keresni a palota alapzatául szolgáló szirt és a part között képződött. valamint Assunta nevű lányával egyetemben elköltözött a Mergellináról a Marinellába. Az eset mindenesetre olyan mély nyomot hagyott az öreg Basso Tomeóban. A palota egyik szobájában. hogy Karolina királynénak félig eszét vette a félelem.az időpontot azért tudta. barát a barátnak -. amilyen gyorsan csak bír. három fiával . családi körben vagy a bárkákon. Basso Tomeo első gondolata az volt. hogy a sógora. vagy legalábbis nem cáfolták. A királyné a jakobinusok üldözésére külön állami tanácsot szervezett. Nápoly másik végére. Luigival és Gaetanóval -.ember vagy szellem megjelenik. s utolsó pillanatukig mellettük maradnak. meggyőződni. igazán alszik-e. amint egy ilyen lény . sötét folyosókon árnyakat látott suhanni. lesiklik a meredek partfalon. hogy fogja az evezőket. XVI. MarieAntoinette a vérpadra jutott. sokkal súlyosabb és rémítőbb. Az ijesztő jelenés csakugyan nem sokáig rémítette. s egyenest feléje tart.Gennarival. Ő szörnyen megrémült a jelenéstől. hogy a csónak megbillen egy test súlya alatt. akik nemigen hittek kísértetekben s elátkozott romokban. ahogyan jött. s mintegy ködfelhőn át látta. amint a kísérteties alak fölé hajol. látta. azazhogy inkább estéről estére . fiú a testvérének. lehunyta a szemét. azaz fehér barátok. egy pillanatra megáll a sziklán. a történet egyre kerekedett. s ez a junta. mint a szellemjárás vagy holmi elátkozott lelkek nyöszörgése. hogyne félt volna az elátkozott kastélytól. s ugyanolyan gyorsan és könnyedén. Egy pillanattal később érezte. akár emberfölötti lénnyel van dolga. Igyekezett úgy lélegezni. Érthető. a nyilvánosság kizárásával folytatja bosszúhadjáratát. Nem moccant. ahogy lesiklott. az csak arról akar meggyőződni. De még idejében eszébe ötlött. kicsit felemelte a szemhéját. mint ismeretes. de sokszor még ők sem átallották buzgón továbbadni a híreket. mert bizonyosra vette. nem állták útját terjedésüknek. míg arra vártak a halászok. kezében tőr. hogy eljöjjön a háló bevonásának ideje. Rémülete nőttön-nőtt. majd eltűnt a romok közt. hogy ha menekül. azt is kitalálják. csak tettette az alvást. s alvást színlelt. Ugyanis azon a véleményen voltak. mint idejövet. Vitnlianót és Galianit . Nyugtalan arckifejezéssel. hogy valamit észleljen abból. s ijesztőnél ijesztőbb részletekkel gazdagodott. meglátják. hogy a nép képzeletét izgató jelenségeknek van valóságos alapja.

Az ösvény egyenest Johanna királynő palotájához vezetett. ha tán nem is a leghelytállóbb: hogy egy alvilági banda garázdálkodik Nápolyban . szeméig behúzott kalap árnyéka. F. A másik férfi. mint az a bizonyos borotvaél. pisztolyt szegzett a mellének. a legvalószínűbb. Amikor az ablakhoz ért. amely alatt tíz-tizenkét lábnyi szakadék tátong. A sziklát e pillanatban deszkapalló kötötte össze a palota egyik első emeleti ablakával. ebben a teremben. a három feltevés közül melyik volt igaz. befejezte a szót. a Mercatellón és a largo delle Pignén tűzijáték röppentyűi szikráztak.rebesgették -. hogy rémülten elmenekültek a holttest láttán.hisz itt. a vádlott akkor tudja csak meg. mialatt a tömeg úgy hömpölygött végig a fényesen kivilágított. amelyen a mohamedán lelkek jutnak el a Paradicsom küszöbére. annyi bizonyos. amelybe a francia követ megjelenése és átkai ejtették őket. a soron következő jövevény érkezéséig . mondhatni. Akadtak szép számmal emberek. Ezen az estén . aki eddig az ablakon túl rejtőzködött. az ítéletek végrehajtójával. álarcos feljelentők vádaskodásai találnak meghallgatásra. az izgalom vagy az ijedség legcsekélyebb jele nélkül megadta a szabadkőművesek titkos jelét. Le is ugrott. mint aki rég megszokta a járást. amivel a suttogók ausztriai Karolinát meggyanúsították. szeptember 22-ének az estéjén -.hívnak. mint azt nézni. mint meredek partok közt alázúduló. a felsőt a széles karimájú. monogram . hogy elhiteti. de büntetlenséget biztosít magának azáltal. nagy folyam. hogy a tőr pengéjén ott-e a jel. de sokkal többen voltak. amelynek markolatán ott az S. akár nem. mindig is sok volt a gonosztevő. félreállt. vége szakadt egy kiugró sziklánál. Kinyílt az ajtó. egyetlen áldozata nem úszta meg élve. mely rézsűt szelte át a hegyoldalt. és azt beszélték. miközben ledöfi őt. az ő bosszúját hajtja végre. Pasquale Simoné tőre soha nem téveszt célt . Meglátjuk mindjárt. még kevésbé. hirtelen előtűnt egy másik férfi. mert meg sem rezdült. egy deszkaajtó nyílt ki a lejtős Posíllipo legelhagyatottabb pontján. hogy ezt a Simonét Nápoly-szerte csak a királyné pribékje néven emlegették. mialatt a királyi palota előtt. illetve melyik járt legközelebb az igazsághoz. s a vádlott távollétében hoznak ítéletet. s kilépett rajta egy bő köpenybe burkolózott férfi. titkos és láthatatlan bíróságot működtet. benne maradt-e a sebben a tőr. így vár az utolsó halott francia király is a saintdenis-i királysír legfelső lépcsőjén a sorban utána következőre 39 . amelyet ki sem hirdetnek. de még mielőtt a palotát elérte volna. a város főütőerén. hogy halálra ítélték. s kisebb gondjuk is nagyobb volt. S hogy kétség se férjen hozzá. ahol a gályarabság. amikor már szemtől szemben áll Pasquale Simonéval. maguk is találtak már ilyen holttetemet. akik azt állították. egyetlen szót súg az elítélt fülébe. egész Nápolyt átszelő Toledo utcán. innenső vége a sziklán. A banda saját szakállára gyilkol ugyan. a szent hit ítélőszékét. De járta egy harmadik feltevés is. s elmormolta egy szó felét. A mozgatható híd majdnem olyan keskeny volt. a királyné számlájára dolgozik. a sújtó kéz jegye ahogy az valaha a német Feme szövetségnél volt szokás. a sziklazátony és a Schiava vendégfogadó között. Akár igaz volt. ez előtt a bíróság előtt ismeretlen.a Santa Fede kezdőbetűi -. ki sújtott le. s meredek lejtéssel ereszkedett a tengernek. aki feltartóztatta. a gyilkos mindig a sebben hagyja a tőrt. Azt nem érhette váratlanul a dolog. arca alsó részét a köpeny rejtette. mert sűrű homály fedi az ott székelő bírák és vádlók kilétét. A férfi aggálytalanul lépkedett a szűk és ingatag pallón. A köpönyeges férfi végre bejutott a párkányról a szobába. s utat engedett a rom belsejébe.nyilván ez a szokás járta errefelé. Gondosan betette maga mögött az ajtót. majd nekivágott a szűk ösvénynek. s mialatt az angol követség palotájában a vendégek kezdtek magukhoz térni a rémületből. s át akarta venni társától az őrséget. a túlsó az ablak párkányán nyugodott. s a sebben ott volt a bosszúálló tőr. akik megvallották. nyaralásszámba megy.még mindig ugyanennek a napnak. s elállva az újonnan jött útját. közbül pedig a kereszt.

de külső szemlélő nem láthatta. az én dolgom. Menjetek le a tanácsterembe.Úgy állapodtunk meg. hogy betarthassa adott szavát. de a lépcső elég széles volt ahhoz. Mély volt a sötétség. Nicolino tanácsa jó. Ráadásul Ferdinánd őfelsége királyi hatalmának megdöntésére s a parthenopéi köztársaság megteremtésére szövetkeztetek . Lépteik zajára megfordult az árnyék. majd nekivágtak a sötétségnek. hiába nevezitek magatokat philomati-nak. s e minőségében időjárási szakértőnek mondta magát.. Ha egyszer ő azt mondta Championnet tábornoknak: „Megyek!”. . hisz bolond létemre bevontak összeesküvésükbe. s azonnal szólok. a falakon belül sokkal áthatolhatatlanabb volt még. de ha emberünk olyan. vihar készül .mondta a köpönyeges ember. mind . Velasco kivételével.szólt az. nem is egy.mondta az árnyék. Kedves barátom. mihelyt bármiféle vízi alkalmatosságot megpillantok.No.tette hozzá megszólaltatva ismétlőóráját. A mennyezet repedésein át itt-ott halványan beszűrődött a csillagok fénye. egy óra sem telik bele. ha bolondnak tartotok . hogy biztonságos járás essék rajta.mondta a köpönyeges férfi. én maradok. eljön.Igen. ilyen csekélység nem tarthatja vissza. miután egy pillantást vetett a sirokkó első leheletétől tarajosodó hullámokra. ó. mi ketten persze fütyülünk a halálbüntetésre: nemesek vagyunk. . mire képes. ha értesüléseinket kicseréljük. ezt én mondom neked. ha nem bárkán. ő pedig csak éjfélkor érkezik. láttam.Megbeszélnivalónk ugyan nincs.. az.szólalt meg egy fiatalos. A korlát ledőlt.Eddig nincs késésben . . csengő hang. a tietek pedig.Akkor már csak a római küldöttet kell bevárnunk . tengerre néző ablakánál állt valaki: innen bentről ki lehetett venni körvonalait a félhomályban. Gabriele! Feltámadt a déli szél. ám a két férfi előtt nem lehetett titka. összejöveteleiteket tudományos tanácskozásnak.Ha nem a tengeren. orrán lámpással. csak a fejünket vághatják le. Ettore Caraffa meg én.Én ismerem őt. mert habozás nélkül megindultak egy hosszú folyosófélén. ez az apró baleset nem ejt 40 . már mind együtt vagyunk. .vágott vissza Nicolino -.mondta neki társa -.válaszolta az árnyék -. . Lépcsőhöz értek.ez felségárulás s büntetése: halál. . azért csak szabadkőművesek vagytok. hogy tizenegy óra és éjfél között érkezik. amely itt. Mert. . aki az imént az admirális unokaöccsének. ha maga a pokol állná is útját..Mind együtt vagyunk? .Ha még egy kicsit késlekedik. az admirális unokaöccse. hogy tanácskozzatok. amely eddig hídul szolgált a szikla és a palota között. márpedig ez a Szicíliai Kettős Királyság területén törvénybe ütköző cselekedet.Én vagyok a legfiatalabb. hogy behatoljanak a palotába. eljön a szárazföldön. bolond likból okos szél fú. A lépcső egy terembe torkollott. de nem árt. hogy őrt álljak az ablaknál. s lám még tizenegy sincs . hanem mindjárt négy.Akkor rajtam a sor . . eljön léggömbön . drága barátaim. akad itt nálam nagyobb bolond.felelték egyszerre mindketten. lám. eljön úszva. A terem egyik. .kérdezte. . érett és nagy eszű férfiak. . megfosztván a be nem avatottakat attól a lehetőségtől. . erősen hangsúlyozva minden szót. ha nem úszva. .Nem szükséges . mint Ettore ígérte.Igen. mint kívül. Együttes erővel behúzták és a falnak támasztották a deszkát. alig hiszem. már ami a mai éjszakát illeti . . s tombol a tenger.Csekélység? Ejnye.

a tenger szintje alatti. olyasmi. a keze ügyében egy pár pisztoly meg egy tőr. mert vesztetekre közrendű családból származtok. mert nevetve és vállvonogatva indultak lefelé egy csigalépcsőn. Előtte papír.) 41 . hogy mi minden történt ezen az eseménydús napon. 2 A nyaktiló olasz neve. Hallgatói. tehát a pincében egy ember ült. amelyek elbeszélésünk tárgyát képezik. hogy himbálóztok a kötélen. meg téged. kiváló emberek vagytok. csupán a városban keringő hírekről számoltak be egymásnak. ha ugyan a kitűnő signore don Pasquale Simone a felséges királyné parancsára meg nem foszt ettől az élvezettől. mint ők.ők hárman: Schipani.. reszketeg fénykörébe. titeket tehát egyszerűen felkötnek. tanácskozzatok! S ha akad valami lehetetlen feladat. merész. hogy a dolgokat nevükön nevezzük -. ha nem jobban tudjuk. ki-ki előadta saját értesüléseit. Manthonnet és Ettore Caraffa egymás után léptek be a lámpa sápadt. Manthonnet. majd beszélgetni kezdtek. Mindhárman lerakták köpenyüket. Ez az ember Domenico Cirillo volt. tinta. sovány és kialvatlan arcán. úgyhogy a lámpafény szabadon áradt el sápadt. gondoljatok rám. Cirillóról nem is szólva. úgy látszik. mialatt e beszélgetés folyik. amely nekünk úgysem nyújthat semmi újat. Nem tanácskozás folyt. A lépcsőt félig bevilágította annak az alacsony.foltot a címerünkön.. Az imént Nicolino már nevén nevezte a három másik összeesküvőt is. nálunk százszor különbek. súlyos tárgy sem ment fel bennünket a kötelezettség alól. Medina herceg építésze a helyiséget minden valószínűség szerint nemes célra szánta: arra. drága barátaim. ti mindössze bátor. kalapjukat. mélyen gondolataiba merülve. sziklába vájt helyiségnek a lámpása. a híres orvos. A kőasztalra könyökölt. Hej. amikor tanácskozni küldte őket . ahová igyekeztek. toll. míg Nicolino ott maradt őrt állni az ablaknál. aki odalent kuksol. (A további lábjegyzetek a szerző megjegyzései. tudós. olvasóink engedelmével inkább az öt ember rövid életrajzát mondjuk el.mert a költői. egyetértettek vele. kitettek maguk elé egy-egy pár pisztolyt és tőrt. Schipani. Valamennyien fontos szerepet játszottak ugyanis az eseményekben. köpenyét hátravetette. hogy Spanyolország és Portugália legjobb borait fogadja be . Hanem ami téged illet. Minthogy pedig mi legalább olyan jól. A pincében .azaz prózai néven pincének. Menjetek csak. amire csak egy bolond vállalkozik. pokoli mulatság lesz a mannaia2 kerek ablakán át nézni.

A „szegények orvosa”. talán fel is cserélte volna . Ekkorra Ferdinándot és Karolinát a forradalmi eszméktől való rettegés s a franciagyűlölet jóformán Nápoly minden nemes szívű s művelt eszű polgárával szembefordította. Tette pedig ezt a filozófus lélek elszántságával s a jelleméből folyó derűs és szelíd eltökéltséggel. hogy helyükbe az éjszaka jótékony. akiket olyannyira szívébe fogadott. Nem arra a földre s nem is abba a korba való volt. akit valamennyien vártak. vérmes remények nélkül tartott ki veszedelmes szándéka mellett. hozzá hasonló római jellem nem sok taposta Nápoly sarát. magát sem kímélve. Az imént Nicolino csúfondáros ékesszólással. feddhetetlen bírák sora került ki. Ő volt számukra a labirintusban az Ariadne-fonál. amint lábadozni kezdett.ezt ő maga vallotta . kegyetlen zsarnokságát Franciaország megértő és testvéri fennhatóságával készült felváltani. amely elűzi a vakhomály rémségeit s sötétjét. hogy szeretete irántuk csaknem felért azzal. amellyel a kiválasztottakról szólt. Andria hercege. afféle arisztokrata Danton: rettenthetetlen szív. ahogy kitartott volna ama nem kevésbé veszélyes elhatározása mellett. Buffonnal. Plutarkhosz tollára méltó hős volt. s kora egyik legjobb orvosává képezte ki magát. tífusz. rendesen a szegényhez sietett. III. hogy szerencsétlen hazája csak egy forradalomtól remélheti sorsa jobbrafordulását. hogy élete kockáztatása árán gyógykezelje a lakosságot. Ettore Caraffa. Ha egyidőben hívták egy gazdag kereskedőhöz s egy szegény lazzaronéhoz. mert azt vallotta. A mélabús mosoly. akiknek osztályrészéül jutott a boldogság: meghalni az emberiségért.Vergilius szavával . a szelíd méltóság. természettudósok.eredeti hazáját a szíve szerintivel. engesztelhetetlen lélek. gondolataiba merülve könyökölt a kőasztalon. Nápolyba visszatérve folytatta tanulmányait. hogy igaz keresztény nem tekintheti a tudományt a meggazdagodás forrásának. jobban mondva emiatt. Az Isten is politikai harcokra teremtette. kik voltak ők öten. Ennek ellenére. Diderotval. Franciaországi tanulmányútja során összebarátkozott Nollet-val. a bajt tudományával enyhíteni. aki az imént azért szólalt meg.vagy kolerajárvány esetén.6 A RÓMAI KÜLDÖTT Lássuk tehát. Még nem volt húszéves. kettejüket vérpadra. amelyet anyja s hazája iránt érzett. 1734-ben született Grumóban.az a csillagzat. s pénzével. Fiatalabb s hevesebb társai mindenkor áhítatos tisztelettel fogadták véleményét. hidegvérű bátorságát dicsérje. 1791 óta nem jó szemmel nézték az udvarnál. szertelen becsvágy. hanem csakis eszköznek a rászorulók megsegítésére. s ugyanolyan nyugodtan. amelyen s amelyben élt. számos erénye közül egy is elég lett volna. s akit az előbb Domenico Cirillónak neveztünk. d’Alembert-rel. Károly trónra lépésének évében. Jóslata . mégpedig a franciák segítségével végrehajtott forradalomtól.mindükön beteljesedett. hogy felsőbbrendű emberré avassa. hogy a fejével játszik. mindenfelé csak így emlegették.egy kivétellel . a sötétben a fény. védelmező nyugalma lépjen. 42 . Azóta félig kegyvesztetten élt. Ruvo grófja. hármójukat bitóra szánta. Franklinnal. s ha nem szereti annyira édesanyját. csatlakozott egy összeesküvéshez. olyasformán hatott rájuk. Nem áltatta magát. Az a férfi. mint . amellyel a veszélyt fogadta. a casertai tartomány egyik falucskájában. aki magányosan. tudta. atléta termetű férfi volt. amikor megpályázta és elnyerte a növénytani katedrát. hogy annak az embernek állhatatos akaratát. S mert úgy vélte. amely a Bourbonok sötét. Családjából híres orvosok. amíg a beteg állapota súlyos volt.

Itt kapcsolatot létesített a várőrség több fiatal tisztjével. tüstént az új elvek lelkes apostolának. De ezt csakúgy megvetette. buzgó terjesztőjének csapott fel. büntetését végül Ferdinánd külön kegyelme folytán életfogytiglani kényszermunkára változtatták. ha egy foglyot hozzásegítenének a szökéshez. de a két szökevényt nem kísérte mindvégig szerencse. s kérte. vállalta. amely sorsdöntő pillanatokban oly fennkölt s lélekteli szókat sugall. ékesszólását az a bátorság. Innen Nápoly csak egy ugrás . ő rögtön lángot fogott. társainál lelkesebb hazafi. amelyeket a népek sorsán őrködő Gondviselés bocsát a népeket felszabadító forradalmak rendelkezésére. hogy Caraffa cinkosa. s hogy bűnt követnének el ők. s megillette a Ruvo grófja cím. mint amilyenre ő maga tört. 43 . amelyen jött. küldje el egy bizalmi emberét . egyszóval egyike volt ő ama hatalmas emeltyűknek. szellemességét az a szívbeli nemesség ihlette. aki egyszer már befogadta . Ami egyébiránt nem akadályozta meg abban. Pius bukása s a római köztársaság kikiáltása után a francia tábornok Rómába költözött. hogy nem habozott segítségüket kérni a szökéshez. legyen a fogoly bár barátjuk vagy fivérük. a szörnyű favignanai bányában. hanem mint összeesküvő. amikor kiderült: halálbüntetés fenyegeti. Titkos hegyi ösvényeken sikerült kijutnia az országból. Gabriele Manthonnet volt ez a barát . sőt társa legyen a szökésben. amelynek segítségével Ettore leereszkedett a várfalon. Szavojából származott. míg feljegyzi. megbízatás nélkül a tábornok vezérkarában ténykedett. Nagyra értékelték tüzes lelkét. felkereste a franciákat. hogy a kötelesség előbbre való a szabadságnál. Ettore ezután azt az üzenetet küldte Championnet-nek. s akit ez a heves vérű hazafi könnyűszerrel rábírt a szabadság ügyének szolgálatára. akinél Ettore Caraffa menedéket talált.s ő nem adta föl a reményt. Szavajárása volt. Mint nevéből is kitetszik. azt hangoztatták. Hamarosan olyan szorossá vált barátságuk. A hírneves Andria hercegek családjából származott. Sant Elmo várában raboskodott. Ettorét elrejtette egy barátja. másokat visszariaszt a veszély. hogy az állami junta egyik első áldozataként 1795-ben börtönbe vetették más hazafiakkal együtt. Ugyanannál a barátnál kopogtatott ismét be. s azok az elvbarátot könnyűszerrel barátjukká fogadták. hogy belereszket a történelem. aki Porticiban lakott. castelgironei születésű fiatal hadnagy. A szökés sikerült. Latouche-Tréville admirálissal jutott el Nápolyba a republikánus eszmék első fuvallata.higgadt és józan eszű férfit -. hogy nem lehet ott senki nemes.ezúttal nem mint szökevény. mert úgy ítélte. Lángoló szavai e tisztekben is felkeltették a szabadság szerelmét.s ami lehetetlennek tűnt -. A nemes szívű ifjak meghasonlottak: egyesek úgy vélték. s szokott merészségével vetette bele magát a kockázatos forradalmi szervezkedésbe. épp ellenkezőleg. aki szerelmes volt Ettoréba: ő csempészte be a kötelet.Ösztönösen vonzódott a nehéz feladatokhoz. még erősebb a halálában. akárcsak Ettore Caraffa. mint őseinek egyéb címeit-rangjait. hogy igaz hazafi mindent köteles feláldozni a szabadságért s védelmezői üdvéért. ha nem érdemelték ki a történelem elismerését olyasféle becsülendő tettel. hogy érzése szerint Nápoly megérett a zendülésre. hogy sikerül hazáját forradalmasítania. ha általa közelebb juthatott céljához. VI. még a becsületét is. hogy az maga ítéljen a lelkek állapotáról és a dolgok állásáról. halálra ítélték. Nem csoda. A szicíliait elfogták. Erős volt egész életében . Bár rangjánál fogva kénytelen volt az udvarnál is megjelenni. Ettore a nagyszerű jellemű Championnet mellé szegődött. Most a küldöttre vártak. ugyanazon az úton. Akaratereje vetekedett testének herkulesi erejével. harmincnégy-harmincöt esztendős férfi volt. mintegy varázsütésre azon nyomban ott termett Ettore Caraffa. ahol a nép rabszolgaságban él. féktelen szívét. a vár őrizetével megbízott tisztek. Mindkettejük kezére járt ebben az egyik helyőrségi tiszt lánya. hazatért tehát. vasakaratát.a nevét már említettük egyszer. Caraffa oda is követte. őt csábította. Mások. míg a szicíliai lent állt őrt. hogy a Phokionok és Philopoemenészek fájából faragták. Végül egy szicíliai. ha valahol elhangzott a szó: szabadság. Gabriele Manthonnet. Milánóba utazott.

hogy ügyes gépészek igazgatják. Unokaöccse annak a Francesco Caracciolónak. Lángeszű vezérek parancsainak . de beleremeg a szív. A szél remegő. hogy fejük felett ott lóg a kard. kalábriai eredetű volt. egy-egy elejtett szó. kapitányi rangban. szörnyű erejű. ott maradt őrt állni a vén kastélynak a Posíllipóra nyíló ablakánál. a szeretetre méltó embert is hőssé avathatja. Mihelyt kialudt az égi tűz. amint visszautasította az angol követ vagy inkább az angol követné vacsora-meghívását a saját. csinos. s végül. a mi Richelieu hercegünknek. s egy-egy szempillantásra lángtóvá varázsolta. Bizakodó szavakat váltottak. huszonegy-huszonkét esztendős forma. fiatal nemes volt. száraz szélnek egy-egy borzongató fuvalma. de kivívják a kortársak elismerését. 44 . amely a líbiai sivatag homokját egészen Nápolyig elhordja. veszedelmesen forrófejű hazafi. Rocca Romana herceg volt a királyné legelegánsabb. A háromszögletű vitorlától hajtott bárkák valóságos tűzbarázdát szántottak a tengeren. báli meghívását pedig unokahúga. de ha úgy hozza a sors. Csakhogy Nicolino apja második házasságából származott. s a politikus Damoklészek egyszer csak rádöbbennek. Jellemének két alapvonása a hűség és a vitézség. de magára hagyatva aggasztóan vakmerő. semmint Nápoly szabadsága. éppen olyan. a halászok réme. s mintegy egybeolvadni látszott a rajta nyugvó. A tenger végül puszta lett és kihalt. 1784-ben állt be a nápolyi tüzérekhez. S csakugyan távolról itt-ott már mennydörgés hallatszott.hogy mindennapi időkben ontsa a szellemes élceket. leggálánsabb. Olykor lökésszerűen feltámadt annak a fojtó. hogy gyülekeznek az égen annak a viharnak felhői. az anyai beütésnek köszönhette könnyed szellemét és a veszély semmibevevését is. 1789-ben hadnaggyá. sokszor megvillant közben a pallos vagy a tőr visszfénye. eltűntek a Tojás-erőd és a kikötői világítótorony súlyos. minden evezőcsapás folyékony szikraözönt röppentett fel körülöttük. aki mint a legfiatalabb. akit már ismerünk. leglovagiasabb hódolója. Ami Nicolinót illeti. A délről északnak gomolygó felhők sötét tömegén egy-egy villámcsapás tört olykor át. hogy nyomban utána visszahullassa a sűrű sötétségbe. Ahogy a bárkák partközelbe értek. ha vihar közeleg. hiszen ott láttuk a királyné gályájának parancsnoki posztján. de ha bizakodó volt is a beszédük. amelyek nem szállnak ugyan át az utókorra. 1794ben megkapta a főhadnagyi rangot. ami olykor a hőst teszi szeretetre méltó emberré. figyelte. 1798 elején. s áthelyezték a királyné tüzérezredéhez. feltéve. Kezüket öntudatlanul is fegyvereiken nyugtatták. a sziklát újra elnyelte a sötétség. a kis bárkák népes raja sietve megindult a kikötő irányába. biztos csapásokra képes.megbízható végrehajtója. A fárosz sárgás fényét ködgyűrű vette körül. mozdulatlan tömege mögött. különös fénybe vonva Capri fekete szikláját. s francia születésű anyja Franciaország szeretetére nevelte. feltámadt. amilyet a hold körül látni. nem több. mint a nagy vízipókok kaparászták a tenger felszínét evezőlábaikkal. Nicolino testvérbátyja. délvidéki kiadása. gondolatait pillanatnyilag sokkal inkább foglalkoztatta a királyné egyik udvarhölgye. szabad küzdőtere a négy égtáj szélvészeinek. akit az imént Schipani névvel illettünk. amelyet Francesco Caracciolo megjósolt a királynénak. Mihelyt ez a szél. az ezred parancsnokává s Fonseca tábornok hadsegédévé nevezték ki. Afféle hadigép volt. Cecilia nevében. amelyeken a halászok erejüket megfeszítve eveztek. ő pedig a társainak. amint már ezt összeesküvők szokták. Mellesleg szemmel tartotta a Posíllipót is. áthatolhatatlan felhőtömeggel. vibráló fénybe vonta a tenger felszínét.mint Manthonnet vagy Ettore Caraffa . 1787-ben alhadnaggyá lépett elő. s szemtanúi lehettünk. mások. A négy összeesküvő közül az. A négy összeesküvő halk hangon beszélgetett. Nicolino ezalatt huszonegy éve gondtalanságával szerelméről ábrándozott. egy királyi hercegnő szeretőjének és Mahon legyőzőjének afféle nápolyi.

Nyugodt. hiszen keresve sem talált már más megsemmisítésre váró vízi járművet sehol a tenger mérhetetlen felszínén. akit vártak. az ablakpárkányról a pallóra. ha abbahagyják az evezést. de elszánt arckifejezése láttán a hajósok megértették. dermedten állt. látva. mint a tomboló oroszlán. S mintha csak jeladás lenne a láng feltűnése.Köteleket! Köteleket! . lovát Pozzuoliban hagyta. A bárkát. hogy egy embertársunk nagy veszélyben forog. s két tengerészt rábírt. és máris ugrott. Akármilyen rövid időbe telt mindez. Sokkalta inkább az összeesküvők biztonságára való tekintettel. A palota közelsége azonban nem sok jóval kecsegtette a bárka utasait. azzal az ürüggyel.kiáltotta. mi történik. megrohanta. Ettore Caraffa igazat beszélt: a rettenthetetlen lelkű fiatalember. hogy fáradt a további úthoz. hanem előhúzta övéből pisztolyait. Épp akkor értek ki a kis Pozzuoli-öbölből a nápolyi öbölbe. s csövüket a makacskodó hajósokra szegezte. a bárka rémülten szökellt a hullámok hátán. . a viharnak ennyi is elég volt. és hajtották a bárkát. a tengerpart irányában. miközben verejtéklepte homlokát törölgette. hogy ők maguk a móló mögött keressenek fedezéket. részben fenyegetéssel. milyen ijesztő arculatot ölt tenger és ég. A csendet elsőnek Ettore Caraffa törte meg. hisz szövetséges országban. Kis. a vihar elszabadult láncáról. A kiáltásra összerezzentek az összeesküvők a vén kastély pincéjében. s mindjárt meggyűlt a bajuk a viharral: egész haragját bárkájuk ellen fordította.kis pont a térben. az előre megbeszélt útiterv szerint Santa Mariánál letért a római országútról. parancsoló ösztön: megmenteni. mint önmaga miatt az ő sértetlenségét a francia egyenruha és Championnet szárnysegédjének címe kellőképpen szavatolta. nem ismert akadályt. hogy megkettőzze erejét. A bárka közben a vihartól hajtva közelebb jutott a parthoz . két izmos evezőse hasztalan próbálta irányítani. az ablakhoz siettek. A fiatalember nem jött ki a sodrából. A veszély 45 . hogy végük. Az öt összeesküvő egy pillanatig némán. egy árva szót nem vesztegetett rájuk. félúton a Posíllipo és Johanna királynő palotája között. hol onnan támadt fel a förgeteg: bömbölve söpört végig a tenger felszínén. Minden átmenet nélkül csaptak fel a hullámok. A látvány. és hirtelen felkorbácsolta. négyszögű vitorláját egy pillanat alatt ledöntötte. a Campanellafoktól egész a Miseno-fokig. hogy a vihar előjelei ellenére tengerre szálljanak vele.alig egy-két kötélhossznyira járt már a palotától. Nisidába érve partra akarták tenni az utast. élesen elütött a vihar kénsárga leheletétől s a tenger villódzó fényétől. Tíz perc múltán jött is vissza az utcai kút kötelével. hogy lássák. A hajósok el is indultak. s mintegy elborította a vihar. s hármasával véve a lépcsőfokokat. csak azután tör fel szívünkből az ellenállhatatlan. Nicolino azonnal elértette. s úgy rohant körbe a vízi arénán. egészen a kikötő nedves kőkockáiig. Újra evezőikre hajoltak. Egyidejűleg megnyílt ugyanazon az oldalon az ég. előbb mindig bénítólag hat ránk. s a rémült néző előtt feltárultak az éter kifürkészhetetlen mélységei. Nicolino rémült kiáltásba tört ki. innen a sziklára. részben nagy összegű jutalom kilátásba helyezésével. A láng egyenesen Johanna királynő palotájának tartott.Ebben a pillanatban tűnt fel a Posíllipo-foknál egy vöröses láng . baráti fővárosban járt -. Amitől féltek. a szikláról a bejárati kapuhoz szökött. bár nem győztek tiltakozni az istenkísértő terv ellen. A pallót a szakadék fölé fektette. Hol innen. mennydörgés rázta meg a partot. bekövetkezett. amely kétségtelenül a küldöttet hozta. mintha mélyvízi örvénylés hozná forrongásba a tengert. Asszonyaik és gyerekeik jajveszékelve futottak utánuk.

Ám ekkor nyugodt. s a bárkába hajította a kötél egyik végét . hogy sötét éjszakákon legyen mivel világítaniuk. kétségbeesett sikoly. amellyel kezét szeméhez emelte. ám a lángot az sem olthatta el. vagy ami ennél is több: olyan ember. a hullámok ugyanis olyan dühvel ostromolták a sziklazátonyt. hangján az izgalom árnyéka sem érződött. s mögöttük a fiatalember. amelyet a bárka fölé tornyosuló minden újabb hullám kioltással fenyegetett. mutatta. s azon erőlködik. mélyen kihajolt a tenger fölé. az utas. amellyel a hatalmas romot fürkészte. Egy emberként kiáltották felé: . Ám Schipani és Cirillo kebléből egyszerre tört fel a kiáltás: . aki nem ismer félelmet. repedezett homlokzatát. s a gyantával átitatott fáklyát a bárka irányába fordította. s megvetően pillantott a hullámokra. amelyet Ruvo grófja nyújtott felé. mert a lámpás kialudt. szinte ugyanazon pillanatban a szikla külső peremén termett. megragadta a baráti kezet. ő célzott. égnek emelt kézzel imádkozott a Madonnához és Szent Januáriushoz. s a pillantás. mint a Szkülla szörnyetege. Egyetlen szó hagyta el ajkát: . mintha odacövekelték volna a bárka fenekéhez. Ettore Caraffa kétségbeesésében két marokkal tépte a haját.Köszönöm! 46 . A kötél segítségével megmászta a sziklát. Az összeesküvőknek még a lélegzete is elállt. a herkulesi erejű Manthonnet átfogta. hogy a sötétség ellenére felfedezze a rá várakozókat. Nicolino fellépett az ablakpárkányra.Fogja a kötelet! Fogja! Mind nekifeszültek a kötélnek. Ő megmentői felé fordította fejét . haját szétzilálta az orkán. megvilágítva a vén építmény komor. Hallották. fényénél öt férfit pillantott meg. ugyanakkor egy hatalmas hullám rontott a tenger felől a bárkára.a másikat Schipani és Cirillo tartotta. A hajóorrban égő lámpás fényénél. A mozdulat. de ajkán mosoly ült. mint a vihar istene. arcukon halálfélelem -.a bárka.Bátorság! Ugyanebben a pillanatban egy a palota sziklaalapzatáról visszahömpölygő. hogy a tajték az első emeleti ablakon kihajló összeesküvők arcába. A fal egyik beszögellésében ott hevert néhány fáklya. amelyek úgy tomboltak s üvöltöttek körülötte. amelyet Ettore Caraffa a mélység fölé tartott. Alig néhány lábnyira volt a palota alapzatától.nőttön-nőtt. erős hang tört át a vihar zaján: . amelyre a palota épült. mintha a tenger mélységeiből merülne fel. Felragadta az egyiket.kiáltotta a fiatalember. s térden állva.Fáklyát! Ettore Caraffa mordult elsőnek. felbukkant a fiatal szárnysegéd.görcsösen az evezőkre hajoltak. tehát vagy húszhuszonöt láb magasra csapott fel.Kötelet! . elnyelte a bárkát. iszonytató hullám zúdult rá a bárka elejére. Olyan egyenesen állt. és teljes erőből a sziklához csapta. . s a fáklya fényénél. A két hajós felhagyott az evezéssel. aggódó tartásban. Egy pillanat múlva csakugyan kettévált a zátony lábánál a tenger. Barátja azon csuromvizesen keblére ölelte. hogy reméli: várják. hogy a kötél vége koppan a bárka fenékdeszkáján. s felszökött a szikla tetejére. Vészjósló reccsenés hallatszott. Úgy látszott. Állt rendületlenül. a hajósok. Ismét előtűnt a bárka. s amikor megszólalt.tekintete nyugodt volt. Egy villám sietett hirtelen a segítségére. tisztán látszott a két tengerész . majd egy csapásra eltűnt minden . a kőasztalon égő lámpa lángjánál meggyújtotta. Valóságos tajtéközönben állt.

de rendületlen lélekkel kiáltotta: . hogy a rom minden nyílásából lángnyelvek törtek elő.E percben mennydörgés rázta meg a palotát. hatalmasan. villám! Tombolj csak. Aiax leszármazottja: rajta nem fog az istenek haragja! 47 . és átölelte barátja vállát .Zengj csak. mintegy kihíva a mennykövet. s délies hévvel.tette hozzá. ég! Csapkodj csak. rettenetes üvöltéssel. s a tenger. villám csapott le. vihar! Mi a Trója-döntő görögök fajából valók vagyunk. a két fiatal férfi térdéig emelkedett. Ettore Caraffa felemelte a fáklyát. mintha le akarná dönteni gránittalapzatáról.egyenesen Oileusz fia. Ő pedig .

ölelésre tárt karral futnak mind a küldött felé. hiszen lám.elcsépelt kifejezéssel élve . nullák voltak. az izgalom legcsekélyebb rezdülése sem jelezte volna arcán. érezte. amelyet mintha márványból faragtak volna. a sors kifürkészhetetlen és elháríthatatlan csapásait kivéve. szorosan a fejére és halántékára tapadó. hogy azt az elegáns és harcos republikánus öltözéket viselte. hisz ez nem is annyira egyenruha 48 . S hogy teljes legyen az ifjú ember portréja.Pedig hát ők is emberek voltak . halhatatlanná tett Hoche.mormolná a filozófus. örömtől ragyogó arccal. illetve győzelmét várja. Egyszóval minden tekintetben olyan volt. Bárhogy áll is a dolog. hogy két embertársukat. akiknek ők maguk restek segítséget nyújtani. míg el nem hárult a veszély. Az olvasó első pillanatra azt hihetné. aki bátorsága és lélekjelenléte folytán sértetlenül közeleg barátja. akik az egyik. semmi. hogy halálveszedelemből menekült meg. akihez nemcsak általános elvi.Nem .felelné rá a politikus -. de mindenesetre fontos szereplője lesz történetünknek. s a nullának értéket csak a szám. ha a vihar nem üvölt. Nyilván úgy vélték. a felsőbbrendű ember kölcsönöz. amilyennek Ettore Caraffa ígérte. ha fürtjei nem tanúskodnak iménti alámerüléséről. hogy megelevenedett tőle az egész arc. Ebben a mozdulatlan arcban. összenőtt szemöldök a hajthatatlan akarat kifejezését kölcsönözte: aki ránézett. Természettől sápadt arcát feketén keretezték csuromvizes. nyugodt bátorságát fölébe helyezte saját féktelen merészségének is. . s akiktől a többi ember menekvését. ahhoz kétség sem fér. hogy ezen az akaraton minden megtört és megtörik ezentúl is. amelyet nevezetessé.ő kötötte le egész figyelmüket és segítőkészségüket. sőt mi több. de közvetlen. szinte csak a szem élt. Desaix. ha nem is éppen főhőse. még ha miatta kerültek is bajba. személyes érdekük is fűződött . Marceau. de az úgy szikrázott. aki. hosszú fürtjei. s az emberiesség e lelkes apostolai.a nemtörődöm Gondviselésre bízzák. meggondolatlanság a küldött. úgyhogy szükségtelen itt és most megismételnünk. Huszonnégy-huszonöt esztendős fiatalember volt a küldött. Ez történt akkor is. amikor a bárka a várva várt küldöttel nekicsapódott a sziklának. csakis azzal az egy emberrel törődtek. hogy a terveikhez elsőrendűen fontos életért nem túl nagy ár két jelentéktelen ember élete. Ha ruhája nem lett volna merő víz. tiszta és könyörületes szívű férfi volt együtt. Kléber és annyi más társuk. a francia követ megjelenése alkalmából aprólékos leírását. a titkos megbízott és hírvivő részéről Nápolyban ilyen öltözékben megjelenni. honfitársukat épp most nyelte el az örvény. hogy Istenre hárítsák a felelősséget mindazoknak a szerencsétleneknek sorsáért. s amelynek csak az imént adtuk Garat. A Gondviselés hovatovább állandó ürüggyé válik a megrögzött vagy az alkalmi egoisták számára. Mert íme: öt kiváló. . hogy a két szerencsétlen halász pusztulása csekély együttérzést és részvétet váltott ki a szemtanúkból. amikor barátja hidegvérű. a jelentéktelenebb személyeket ellenben háttérbe szorítják. Szobrász vésőjére kívánkozó fejének a fekete. hogy azokat az egyéneket állítják a figyelem középpontjába. s darabokra tört.7 A HALOTT ASSZONY FIA A nagy természeti katasztrófáknak és a nagy politikai fordulatoknak egyaránt az a sajátságuk s tegyük gyorsan hozzá: ez a vonás nem válik éppen az emberiség becsületére -. illetve a másik esetben a főszerepet játsszák. Ruvo gróf karján. Eszükbe sem jutott a másik kettő veszte. tegyük gyorsan hozzá. dühöngő oroszlán. s sorsukat . valamennyien tökéletesen megfeledkeztek arról. mint a zsákmányát elszalasztott. akik készen álltak életüket áldozni a hazáért és honfitársaikért.

hogy együtt küzdjenek vele. Ettore Caraffával. Uraim.Nicolino volt ugyanis bátyjával. A nápolyi kormányzat a jelek szerint lesi az alkalmat. Schipani és Nicolino visszatért. a tisztet védte az egyenruha s a francia állampolgárság. a nevük jóformán mindent elmond az életükről. a fiatal tiszt hivatalosan. hogy ne legyenek titkai azok előtt. Mondottuk. Emmanuele de Deo. hogy az ember bemutatkozzék harcostársainak. . akiknek nincsenek előtte titkaik. Mert szíve mélyén a király ellensége ugyan a franciáknak. hogyan siettek valamennyien a fiatal tiszt elé. Rocca Romana herceggel egyetemben egyike azoknak a fiataluraknak. mint valami inas. De ne feledjük: hősünk negyvennyolc órája indult Rómából. s karjuk önkéntelenül ölelésre tárult. aki mindenáron segédkezni akart az átöltözésnél. mint inkább jelkép. tehát sem ő. akit állomáshelyén tudtak. Manthonnet. hogy a közös célért és elvért az életüket kockára tegyék. elébük ment.Uraim. engednie kellett. Őt.Testvérünk . s talán együtt is haljanak meg ugyanazon a vérpadon. Ettore Caraffa barátom kivételével. futárként jött a követhez. s ha meglelte. Úgy illik. olasz vagyok. hogy végső szigorral csapjon le. hogy őket ne kompromittálja. 1860-ban még mindig ugyanabban a házban lakott. A megbeszélés eredményéről utóbb a francia követet kellett volna a küldöttnek tájékoztatnia. de jó oka van rá nem a tisztesség. amely udvar hazug esküvései méltán vergődtek hasonló hírnévre a mi korunkban. Magára hagyták barátjával. hogy őrizze a barátság látszatát. képzelhetjük. A veszély el sem múlt még. s nápolyi. s önök nem hallhattak rólam mást vagy többet. a francia köztársaságiakkal való összejátszás puszta gyanúja elég ok volt rá. Én viszont mindnyájukat ismerem.3 A széljárta rompalotában a nedves ruha súlyos következményekkel járhatott volna a hajótörött egészségére. mint amennyit Caraffa tud. mint az ókorban a karthágóiak adott szava. hanem egy elég új keletű békeszerződés. s valamennyiük közül ő lakott a legközelebb Johanna királynő palotájához. amire egyébként sem rokonszenve kötelezi. nos. ebben a körben nem ismer engem senki. Nelson megérkezése és vérlázító fogadtatása napján. Márpedig a becsület úgy kívánja. micsoda hatással volt a küldött hidegvére. 49 . bizonyára nem szalasztja el. hogy felakasszák mindhármukat. s jogcím honfitársaik bizalmára. Galiani és Vitaliano esete elővigyázatra intett. akárcsak önök: a különbség csak az. azokat azonban nem védte semmi. Ami önöket illeti. nyolcvanéves korában. Mire Cirillo. azaz néhány bátor tett hírét. de követelték. akik Nápolyban a divatot diktálták. Championnet tábornok nem sejthette. vagy mint hétpróbás hazafiakat. hogy mindenekelőtt fogadjon el átázott ruhái helyett egy öltözet ruhát Nicolino Caracciolótól. hanem a félelem -. a zord republikánus tiszt átalakult elegáns nápolyi úriemberré . s ott is halt meg 1863-ban. ha elvárja tőlük. hogy ehhez szabja a nápolyi udvarral szemben követendő magatartását. sem megbízója. vagy mint tudós férfiakat. jól ügyelve. hogy kezeskedjen értem. bátorsága e délszaki emberek fogékony képzeletére. Hiába ellenkezett. s kitűnő olaszsággal a következőket mondta: . csakhogy a küldöttnek először a nápolyi hazafiakkal kellett találkoznia. Az összeesküvők türelmetlenül várták ugyan a küldött híreit. akárcsak önök. aki volt olyan jó. az én nevem ellenben ismeretlen. Amint hősünk sorra belépni látta az imént eltávozott összeesküvőket.volt már.kiáltották a jelenlevők. addig én születésem előtt váltam űzött vaddá. hogy míg önök fiatalabb vagy öregebb korukban váltak üldözötté. s a francia egyenruhának éppen hogy viselője biztonságát kellett szavatolnia a királyság területén. ilyen tetteket azonban magáénak mondhat a francia hadsereg bármelyik egyszerű s névtelen katonája. s ő már feledni látszott. 3 A szerző személyesen is ismerte Nicolino Caracciolót. mi minden zajlik le ezen az egyetlen napon. Nicolino hasonló termetű volt. Igen ám.

A második év végén ugyanolyan folyékonyan beszéltem angolul. Egyetlen cselédünk volt. hol franciául beszéltünk. azt testgyakorlással töltöttük.Legkorábbi emlékeim Franciaországhoz fűződnek. a tanár hozzánk költözött. Ő volt számomra a világosság.. két évre Angliába utaztunk. mesterem. Egyedül apámat ismertem. hogy apám sebész volt.folytatta a fiatalember. betéve ismertem az antik Görögország s a régi Róma hőseit. Ami idő az említett tanulnivalók mellett maradt. Soha nem kérdeztem meg apámtól. sosem mondta meg. aki érte jött. Ezalatt megtanultam angolul. latin és görög nyelvre is oktatott. magamtól alig tudtam. négy vagy hat óra múlva. Három. amelyekért soha nem fogadott el fizetséget. Tizenkét éves koromban Angliából átköltöztünk Németországba. röptében lelőttem a fecskét. s én engedelmeskedtem. mint korábban már kétszer: „Továbbmegyünk. s követte azt. Azóta tudom. mi a jó. mi a rossz. amikor egy napon azt mondta. s jóformán semmit nem láttam belőle. éjjel is. mindegyikben gyors előrehaladást tettem. vagy inkább a családomé . mint angolul további két év múltán ezt a nyelvet is ugyanolyan jól tudtam. Ugyanazzal a módszerrel tanultam meg németül beszélni. Apám meg én egy kis házban laktunk. Kitűnően ültem meg a lovat. s vágta közben egyetlen pisztolylövéssel falhoz szegeztem egy pénzdarabot. nálunk lakott és kosztolt is. látogató sohasem jött. nagy erdő közepén. a távolba révedve. s az akarat egyetlen forrása.ő parancsolt. elsőrendű vívó voltam. az erdő nevére nem is emlékszem már. s be kell vallanom. Tizenöt éves voltam.. s minthogy ízlésem egybevágott az ő szándékaival. napközben is.Szomorú történet az enyém. a legjobb alpesi vadász elől elvittem volna a pálmát céllövészetben. A testedzés ez alatt a négy év alatt sem szünetelt.. saját szórakozásomra s az ő megelégedésére. miért végezteti velem a testgyakorlatokat. Egyébként a fél világot bejártam már. puskával vagy pisztollyal. de semmit nem tudtam kortársaimról. fogta sebész-szerszámait. sőt. Ő volt istenem. s ilyenkor operációkat végzett. s nemigen vétettem el pisztollyal a fonal végén himbálódzó tojást. Lovagoltunk. mint olaszul vagy franciául. olykor csak másnap került elő. Olvasni és írni mégis megtanított. Amikor tizedik életévemet betöltöttem. merre járt. mely hazánkat rabigába görnyeszti. Kedvemre voltak. Ilyenkor lóra pattant. mint a másik hármat. és célba lőttünk. önök újabb ösztönzést merítenek belőle. s remélem. Tízéves koromra kitűnő lovas voltam. mint értelmem és szellemem fejlesztésére. nagyobb gondot fordított testi erőm és ügyességem. Szászországban telepedtünk meg. vallásom . Apámat gyakran elhívták. Magunk között hol olaszul. mintha egy mindenki másnak láthatatlan kísértetre meredne -. hogy megdöntsék a gyűlöletes rendszert. Apám maga nevelt.” Meg sem kérdeztem: hová? 50 . Egy pillanatra elhallgatott. vívtunk. magányosan. királyom. aztán folytatta: .

azzal szórakozott. Az egyik golyót beleeresztettem. amikor egy nagy tó partjára értünk. milyen vakon engedelmeskedtem apám bármely parancsának. de ez nem lepett meg. Ráismertem anyanyelvemre. Reggel hét óráig pihentünk. s az egész vidékről odaözönlöttek a parasztok.feleltem. töltsd meg a pisztolyokat. Lépésre fogtuk a lovakat.Már megtettem. olykor napokig nem szólt. Nagyon sápadt volt. Mialatt pisztolyaimat a nyeregtáskába helyeztem. hogy a lyukban csakugyan két golyó van. . Ő felállt a kengyelben s körülnézett. apám előbb azt hitte. Svájcon. Hetivásár napja volt éppen. Szó nélkül kilőni készültem a golyókat a levegőbe . a lehető legnagyobb elővigyázattal. hogy apám a magáéba friss lőport rak.Lődd ki a golyókat.Jól van . Egy este elindultunk Nápolyból. átkeltünk az Alpokon. s ott megálltunk. .már említettem. . s a kés hegyével meggyőződött róla. az átlagosnál jobb ruhában. Lovaink útra készen vártak. Egy napon megérkezett az istállónkba a két nagyszerű paripa . Indulás előtt apám így szólt: . 51 . Fél éjszakán át folyvást mentünk.Átutaztunk Poroszországon. Ott mindössze néhány napig időztünk. Hangoskodott. . Az út túloldalán sima kérgű diófa állt. A csoport közepén pimasz képű falusi nemes.Csakugyan olyan biztos a kezed? . Felé fordultam. s megremegtem. Apám két hátaslovat vásárolt. Rögtön kipróbáltam a nekem szánt állatot. apám . . észrevettem. A vásártérre értünk. majd felvetett a büszkeség. hogy lelesújtott az előtte elhaladókra. korbácsával csapkodott. s Nápolyba hajóztunk. s pontosan ugyanarra a helyre lőttem a második golyót. . nyilvánvalóan nagy gonddal választotta ki mind a kettőt. nehogy csütörtököt mondjanak: ma szükséged lesz rájuk. aztán fogtam a másik pisztolyt. a Rajna-vidéken. Az utcákon nagy tömeg hullámzott.Salvato. Előbb németül.Akkor mehetünk. Genovában hajóra szálltunk. A téren megálltunk. Éjjel két óra tájban kis faluba érkeztünk. Hét órakor megreggeliztünk. Apám egész úton hallgatott. Apám megérintette a karomat. De apám lefogta a karomat. majd franciául kellett beszélnem: egyszer csak. . emberre. új nyelv ütötte meg a fülemet: az olasz.mondta nekem -. a golyó nem is érte a fát. Odament. Tizenegy óra körül egy városba érkeztünk.kérdezte.Akarja látni? . A kávéház előtt egy csoport férfi álldogált. s töltsd újra.angol s arabs keresztezés. állatra egyformán.Igen. töltsd újra a pisztolyokat.Már megtörtént. hogy ilyen ló gazdája lehetek. Útnak indultunk.

te tüzelj.kérdeztem.Azt a vöröshajút. s valamit mondott neki. Szó nélkül előhúztam a nyeregtáskából a pisztolyt. . Amikor kiértünk a városból. Senki nem próbált megállítani vagy követni. Lőttem. el akarták állni az utunkat. ő pedig . Készülj fel. Apám égre emelte az ujját.a halott asszony fia! A tömeg utat nyitott nekünk.Semmi . de apám hangos szóval azt mondta: . lődd a golyót a homloka közepébe.Odamegyek hozzá.Én Giuseppe Maggio-Palmieri vagyok.Látom. vágtatni kezdtünk. amelyet én készülök elmondani önöknek. .mondta ő. apám? . Elhagytuk a várost.Mi baja. Értetted? Pontosan a homloka közepébe. Apám odalépett ahhoz az emberhez. Nagy kavarodás támadt. Az ember elsápadt. s meg sem álltunk a Monte Cassinó-i kolostorig..tette hozzá. Este apám elmesélte nekem azt a történetet.Látod azt az embert? .Melyiket? . rám mutatva . A golyó épp a homloka közepén találta a vöröshajút: holtan rogyott össze. Amikor az ujjamat égre emelem. 52 . . . valamit mondok neki.

De sem Giuseppe Palmieri. ezerhétszázhatvannyolc táján jött Nápolyba.Áldás és tisztelet önnek . Angiolina betegnek tettette magát. A család neve: Maggio-Palmieri. amikor rövid szünetet tartott. hogy feszülten. vagy egyszerűen Giuseppe Palmieri. mielőtt ő Nápolyba jött volna. és csendben várakoztak akkor is. A gróf öccse. Apám régóta szeretett egy Larinóba való fiatal lányt. sem Angiolina Ferri nem volt Molisa grófjának hűbérese.Folytassa. Az eljegyzés megtörtént. némán. hűbérúri méltósága alapján. Giuseppe Maggio-Palmieri. folytassa! .mondta Salvato. Molisa tartományban. becsületes ifjú volt. A hazatérés a legfőbb boldogsággal kecsegtette apámat: a menyegzővel. . hogy Angiolinát megnyerje: fenyegetéssel.Derék. hogy befejezze kirurgusi tanulmányait. Giuseppe Palmieri hazautazott Nápolyból. . Úgy tervezte.mondták utána egy emberként a többiek is. akkortájt neveztek ki engem professzornak.emberemlékezet óta Larino városában élt. de nagy hírnevet szerzett mint ügyes sebész.8 A MENEDÉKJOG A fiatalember elbeszélésének első részét hallgatói olyan különösnek találták. közbeszólás nélkül hallgatták végig. aki ismerte apámat. Habozás nélkül folytatta tehát. . sőt. A gróf nagy estélyt rendezett. amelyben sikerült gyógyulást elérnie. de a kert is. azazhogy inkább az elejét. De apám távollétében olyasvalami történt. Úgy ezerhétszázhetvenegyben térhetett vissza szülőföldjére. nem függtek senkitől. s igazságot szolgáltat neki. Boiano bárója elvállalta.mondta Cirillo. mennyire érdekli őket a történet. Larino minden hölgye meghívást kapott.Folytassa! . amelynek mintegy jelképe volt a neve: Angiolina. mint ön mondotta. s mennyire szeretnék hallani a végét. Mi mindennel nem próbálkozott a gróf. mint én. ígérgetéssel! Hasztalan: minden próbálkozását meghiúsította a fiatal lány angyali tisztasága. hogy a mulatság színtere nemcsak a grófi kastély lesz. Addigra nemcsak a doktori diplomát nyerte el. és a Fortorén túl fekvő Tragonara várába viteti. Apám. Nem sok idő múltán azt hallottuk. hogy ne kelljen részt vennie az estélyen. Önök itt élnek. Luisa Angiolina Ferrit. A fiatalember láthatta. .Családunk . hogy elrabolja Angiolinát.Ismertem .Hallgatjuk. . mi több. ami súlyos szerencsétlenséggel ért fel: Molisa grófja beleszeretett Angiolina Ferribe. s őt is meghívta. 53 . ügyességét kétségbevonhatatlanul bizonyította több nehéz eset. a fiú színe előtt.szólt közbe Domenico Cirillo. kénytelen volt menekülni az országból.mondotta . s meghajolt -. mert véres kimenetelű pörpatvar támadt közte és a vidék hűbérura közt. A két szerelmes hű maradt esküjéhez a távollét három esztendeje alatt. jobban tudják. . . apám szerencsére csaknem egyenrangú volt a gróffal. micsoda hatalmasság vidéken egy hűbérúr.Tehát úgy ezerhétszázhetvenegy körül. nálam néhány évvel fiatalabb. Mindketten szabadnak születtek. . s micsoda jogokra tart igényt. Többek közt jogában áll tetszés szerint megadni vagy sem vazallusainak az engedélyt a házasodásra.

. megindult vissza a városba. Ledobta barátcsuháját. Apám tudta. Giuseppe Palmieri. egy-két órával az Ave Maria előtt. a másikkal a pisztolyok ravaszát húzta fel. amikor észrevette a gyanús. Mindig a kapucinusok kolostorához hajtatott. Míg a kaput feltörték. hogy térjen vissza a palotába. a vidék védszentjének.Ki vagy. A gróf emberei gondosan őrködtek. A gróf kocsija elhajtott mellette. elküldte campieróit a fiatal lányért. 54 . barátcsuhában kijutott a püspöki palotából. aki bemegy a palotába. A püspöki szék véletlenül éppen üresen állt. Majd megveszett dühében. s ott rendesen azt parancsolta a kocsisnak. és hogy főként rá lesnek. őreit kijátszva. aki sokáig tűri a kényszert. hogy régóta nem is tartotta számon a gyilkosságokat. Egyik kezével kivonta a tőröket hüvelyükből. Giuseppe Palmieri felkereste a vikáriust. Így álltak a dolgok. A kocsi közelgett. Angiolinának volt annyi ideje. San Pardónak a kútja. és mit akarsz? . s Molisa grófja olyan biztos volt büntetlenségében. apám halva ötezret. neki az élete forog kockán. hogy a fegyveresek lesben állnak. Csuhája alá két tőrt és két pisztolyt rejtett. a család barátját. amelyeket maga követett el. akik kimennek. Giuseppe Palmieri beleunt a rabságba. Amikor San Pardo kútjához ért. amely körülbelül két mérföldnyire volt a várostól. sövények. s egy szép napon úgy határozott. hanem a palotát körülvétette fegyvereseivel. hogy szemmel tartsanak mindenkit. Egy gaztettel több vagy kevesebb nem sokat számít nagyurainknak. hogy a kertkapun át bemeneküljön a püspöki palotába. s odaplántálta magát az út közepére. megállt s megbújt egy sövény mögött. . hogy ha a feleségének a becsülete. s ott állt rendes öltözékében. amikor Giuseppe Palmieri hazatért Larinóba. hogy leszámol üldözőjével. ez a hely megfelel a célnak. de apám egyetlen lépéssel újra a lovak előtt termett. körülötte elszórtan bokrok.kérdezte a gróf. vagy fogdmegjeivel hajtatott végre. s még inkább azokat.felelte apám -. S e kettős címen menedékjogot élvezett. Molisa grófja értesült a történtekről. A menedékjogot kénytelen volt tiszteletben tartani. Angiolina élve tízezer dukátot ér. Félúton Larino és a kolostor között van egy kút. csaknem lépésben. A püspököt egy vikárius helyettesítette. és meg akarlak ölni. A kocsi fordult s csöndes ügetéssel. a dühtől eszét vesztve. Apám egy darabig a püspöki palotában rejtőzködött. s meghagyta. Azt beszélték. felemelkedve az ülésről. A kocsis megpróbált oldalra kitérni. azt is tudta. Szerencsétlenségére nem volt az az ember. Molisa grófjának szokása volt naponta kikocsizni a palotából.Molisa grófja másnap. ő nem moccant: még egy teljes órán át világos lesz. Ez a hely kétszeresen szent és sérthetetlen volt. s titokban megkötötték a házasságot a püspöki palota kápolnájában. azzá tette rendeltetése és a székesegyház szomszédsága.Giuseppe Maggio-Palmieri vagyok . Fél óra múlva hallotta a visszatérő kocsi robaját. úgy vélte. nyilván rossz szándékú leskelődőt.

ő a város védszentje. Megesküdött. A lovak nem mozdultak. Maggio-Palmieri továbbra is a püspöki palotában rejtőzködött feleségestül. A gróf nem moccant. Két további hónap telt el.hanem. azaz a szerelmüknek éltek. tarka szalagokkal díszítik fel szekereiket. ezen a napon ülik meg Larinóban Szent Pardo ünnepét. hogy mindenki apámnak adott igazat. boldogan amenyire boldog lehet az. A gazdák kárpitokkal. aki nem szabad. Maguktól eltaláltak a gróf palotájába. .Vágj ostoroddal a pofájába. Aljas gazember volt huszonegy éves korára már három-négy gyilkosság nyomta a lelkét. . ruházkodásukról a család gondoskodott. hogy becsületes párbajra hívjalak ki. lombokkal. Élelmezésükről. apám egy pisztolylövéssel megölte. Apám a kocsihoz lépett. A bakról a földre zuhant. Felesleges mondanom.Azért jöttem. hogy ő ölte meg a grófot. s csak annak a Szent Ferenc tiszteletére emelt kis kápolnának küszöbénél álltak meg. hanem halottat. A gróf vagyona öccsére szállt. de nem álltak meg a fahídnál. legfeljebb megverem őket . egyforma hosszúak. mihelyt az út szabaddá vált. ahogy kijutott volt. Vele a bosszúja is . S újra elterült az ülésen. felvirágozott. s Giuseppe Palmieri. másikkal a két pisztoly agyát.mondta a gróf a kocsisnak. S egyik kezével a két tőr markolatát kínálta. felpántlikázott ökröket fognak. Eljött május 26-a. A család tiszteletben tartotta a gróf kívánságát. hogy ő a tettes. elébük aranyozott szarvú.s ez igazán különös! . ahol a grófot . minthogy a jogos önvédelem esete forog fenn mondta a grófnak. s maga vette át a parancsnokságot. nőrablásainak pedig se szeri. erőszaktevéseinek. mint már említettem. se száma. hogy a tettes nem menekül. s újratöltötte a pisztolyt. bár megtehetném. A kocsis felemelte az ostort. Csak egymásnak. visszacsúsztatta a tőröket hüvelyükbe. csakugyan a kápolnában temették el. Apám és a gróf harca a nagy nyilvánosság előtt zajlott. Sikerült ugyanúgy bejutnia a püspöki palotába.fogadkozott az örökös.. Apám újra felvette a barátcsuhát. tízezer frankot küldött a kocsis özvegyének. s két pisztoly: válassz.. itt állították fel díszsírhelyét is. Angiolina az ötödik hónapban volt.sokszor elismételt óhaja szerint . hogy nem élőt visznek. A lovak maguktól elindultak. mintha tudnák. A két pisztoly közül csak az egyiket töltöttem meg. de mielőtt lesújthatott volna. Apám kapta a töltött pisztolyt.. s a szekerek is részt vesznek a körmenetben. füzérekkel. hogy gyilkoljak.Alattvalóimmal nem párbajozom. naponta kétszer is megtették. tovább baktattak. .felelte a gróf. a párbaj igazi istenítélet lesz. mintha maga is azt akarná. Bizonyosra vették. s közvetlen közelből szíven lőtte a grófot. Az eset nagy port vert fel. s kinyitotta ajtaját. Megkettőzte az őrséget a püspöki palota körül.el kellett temetni. Jól ismerték az utat. Ilyenkor nagy körmenetet rendeznek.Nem azért jöttem ide. és hajts . amely a szent mellszobrával jár 55 . amely a bejárathoz vezet . Annak idején Angiolina elrablásában is kész volt segédkezni a grófnak. nem is kiáltott: nyomban meghalt. És sétapálcájával apám arcába vágott. kétség se férjen hozzá. Íme két tőr.

s önmaga bátorítására két szót mormolt halkan: . a hátára pattant. és lőtt. A körmenet megállt a város főterén. majd kinyitotta a püspöki palota kapuját. a foga közé vette. a széttört ablaküveg csörömpölésére. 56 .Légy férfi! Azzal fogta az orvosi táskát. ugyanazt a szót: . A körmenet kétszer is elhalad a püspöki palota előtt. felismerte az üvegen át Angiolinát. Átvágott a téren. Manfredoniába vágtatott. hogy önök is ismernek. felszállt egy éppen induló hajóra. amellyel meg kell küzdenie. érte is bosszút kell állnom: a hazám. Felemelte s az ágyra helyezte az asszony testét. s úgy. vértől iszamosan. míg az őrség előtt elhaladt. beszéljünk arról. könyökig meztelen. ráborult. amint volt.Gyermekem! A lövés zajára. s Triesztig meg sem állt. ami idehozott. s leszegett fejjel a tömeg közé vetette magát. hogy elmondottam életem történetét . s csókjaival borította. felkiáltott. az ellenséget. Azon véresen egy kendőbe bugyolálta. De míg utoljára. meg lehet menteni. felesége kiáltására lélekszakadva rohant be Giuseppe Palmieri. Van egy másik anyám. s a gyermeket kivágta az anya vérző öléből. . A férj őrjöngött fájdalmában. véres karral lerohant a lépcsőn.fűzte hozzá az ifjú -. egyszer csak mozdulni érezte a gyermeket a halott asszony ölében. Angiolina a Treuga Deiben bízva meggondolatlanul az ablakhoz lépett. Összeszorított foggal kiáltotta: . pedig férje jó előre óva intette. a kendőt négy sarkán összecsomózta. a nép énekelt s táncolt a szekerek körül. A történet folytatását már ismerik: a halott asszony fia tizenöt évvel később bosszút állt anyjáért. amelyen át kell vágnia. átúszta a Bifernót. Szerencsétlenségére a gróf öccse ott állt a téren. Mindkettőt megölte. Záporoztak rá a golyók. Egyetlen pillantással felmérte a teret.S most. célzott. szívszakadva ölelte. kinyitotta. kiválasztotta legélesebb szerszámát. A mezőn szabadon legelésző lóra bukkant. s az üdvözült dicsőségét zengi. Elérte az erdőt. most. Erőt vett magán. épp szemközt az ablakkal. egyetlen szót. Én voltam ez a gyermek. Hiába! Már halott volt. Egy harmadik elébe állt: azt leütötte a pisztoly agyával. hogy felfogja karjába az asszonyt. A golyó Angiolinát pontosan a homloka közepén találta.Helyet a halott asszony fiának! Két fegyveres megpróbálta feltartóztatni. a katedrálisba menet s onnan jövet. Nyomukban ott tolong Larino és a környező falvak egész lakossága. mindkét kezébe pisztolyt ragadott.Gyermekem! Az anya meghalt. még éppen időben. ahol a fiatal pár rejtezett. Hirtelen fény gyűlt agyában. de él a gyermek.körbe a város utcáin. de egy sem találta el. letörölte a homlokán gyöngyöző verejtéket s a szeméből patakzó könnyeket. lekapta egy katona válláról a puskát. Angiolina utolsó kiáltása egyetlen szó volt: .

azaz 1467 után. eddigelé ismeretlen szenvedély hatalmával. elég egy pillantást vetniük arra. halk sikollyal keresztet vet. egy ház előtt. amelyen bejöttünk. hogy a nő . a narancsfák aranygyümölccsel teleszórt kupolája fölött ring koronája. ereszkedjünk le a Posíllipo oldalán. s mégis makacsul vissza-visszatér. amelyet nem homályosított még el a szenvedély. s felkapaszkodunk arra a kis magaslatra. végigosonunk a kerítés mentén. hogy elhoz egy csalhatatlan jósnő hírében álló albán vénasszonyt. E fiatal nő szíve a szűziesség tiszta tükre. Mert lám! Dörög a menny. egy marinellai lazzarone megígérte neki. Az első emeleten lehetnek a lakószobák. minden ajtónyitásnál fény vetődik ki bentről a kertbe. s álljunk meg a Mergellina közepén. lábujjhegyre állva. túl Sannazar sírján és Ferdinánd király kaszinóján. nehogy valamelyikük vissza találjon riadni a kicsiny. falba vágott ajtó láttán. aki e titkok hordozója. csapkod a villám. egy-egy újabbkori Püthiához. Az öregasszony nem is az első szibillai tehetséggel megáldott sarja családjának. Nagyon félhet az égiháborútól. és aggódva várja vagy féltékenyen lesi szerelme tárgyát. hogy egyiket a másiktól nem szakíthatjuk el: ezért most regényesebb tájakra kell olvasóinkat csábítanunk. fején csipkefátyol. hogy a családi örökség. s amióta a család az Aosz partjait odahagyta Kalábria hegyeiért. meg-megrohamozza a pálmafát. megleshetjük talán a falak rejtette titkok egyikét-másikát. S most. dajkájának fia. Heves könyörgésére tejtestvére. amely olyan nagy szerepet játszott történetünk főhősének megmenekülésében. amelyet Nápolyban a pálmás háznak neveznek. s rémülten csapja be. mégsem kihalt a kert: egy fiatal. ahonnan.őszintén fájlaljuk különben. másszunk fel a lejtőn.9 A BOSZORKÁNY Az elbeszélendő események s főként ez események összefüggésének teljesebb megértése kedvéért olvasóink most kénytelenek lesznek megválni a politikai tárgytól . magasan. Ha továbbra is hajlandók ránk bízni magukat. huszonkét-huszonhárom éves nő jelenik meg időről időre a kertből az első emeletre vezető nyitott lépcsőfeljáró tetején. kedves olvasóink. tévedne. kezét úgy szorítja ilyenkor mellére. Nos. Tehát menjünk végig a pallón. összekuszálja-borzolja hosszú leveleit. Mert minek titkolnók tovább: ő e regény főhőse. kísérjenek vissza a pallóhoz. heves vágyak. mintha felgyorsult szívverését akarná lecsendesíteni. A fiatal nő sosem tartózkodik soká kinn. a nagy Szkander bég halála. hogy kertjében a pálmák családjának egy jól fejlett példánya büszkélkedik. Azt bizony a helyén felejtette Niccolo Caracciolo. ez támadt most rá. ez az oka zavarának és nyugtalanságának. hogy ágaikról. amely előtt megálltunk. mint aranyeső. s beszalad. Türelmetlensége. A politikai és a regényes elem úgy fonódik össze művünkben. metsző szél dühöng. hogy kellően felcsigáztuk olvasóink kíváncsiságát a ház iránt. Termetén gyolcspongyola. meg-megrázza a narancsfákat. 57 . nyugtalansága láttán bárki bizonyosra venné. a jóslás ihlete el ne jutott volna a Tomero jeges csúcsain átkelő szél szárnyain valamelyik tagjához. ősanyái Dodona tölgyei alatt tettek szert e képességre. habozva nyitja. Ötpercenként nyílik az ajtó. hogy minél előbb visszaérjen a kötéllel. hull a gyümölcs. csak a gyerekes kíváncsiság virraszt. hogy ezt az eddigiek során nem foghattuk máris rövidebbre. siettében. soha egyetlen nemzedéke nem múlt úgy ki. mert valahányszor villámlik vagy mennydörög. lelkében békén szunnyadnak az érzéki. sietve elhagyjuk az utcát.szerelmes. félúton Ferdinánd király kaszinója és az Oroszlán-kút között. Elbűvölő titkok lehetnek! Érdeklődésük s rokonszenvük megnyerésére. lépjünk ki a kapun. A ház neve onnan ered.

de ugye nem voltál olyan bolond. úgy látszik. még a neved kezdőbetűjét sem tudja. A köpeny vállán kifakult aranyszálak . alabástrom burás lámpa márványasztalon áll. asszonyom . Abban a pillanatban. A most lejátszódó jelenet oly nagy befolyással lesz az elkövetkező eseményekre. a ház egész hosszában. előtte végre feltáruljanak a jövendő rejtelmes titkai . amelynek egyetlen lába kiterjesztett szárnyú griffmadarat formáz.Igenis. elhozza az öregasszonyt.felelte Michele. A három koppantásra a feljáró korlátján valami fátyolszerűség suhan végig. rózsaszín selyemfüggönyök. visszahullott a függöny. A fényforrásul szolgáló. Tejtestvére megígérte: ma. A fiatalasszony tehát egyszerűen egy lazzaronét vár. hogy egyenesen Aspasia budoárjába kívánkozna. az asszony bő. maguk akkor Fusco hercegnő házán át távozzanak. szobák sora nyílik. borzongató. Egy pompeji stílusú. a bolondos Michelét.látszanának. halászcsuklya. Homályos ösztön sugallatára kívánja is. különös előérzetek vonzzák-taszítják. ezekre a szavakra megfordult. s a kapu becsukódik.régi hímzés maradványai . kishúgom.Nem. meg Nannót. hogy eláruld neki. . amelyen három szereplőnk belépett. A férfi a marinellai halászok öltözékét viseli: vászonnadrág.Bolondnak tartanak. hogy a szoba bútorzatát. kis budoárból eredt a fény. s némi keserűséggel a hangjában azt kérdezte: 58 . végig. Hímzett ajtófüggöny mögül egy fiatal komorna feje kandikált elő: csodálkozva leste úrnőjét és különös vendégeit. három egyforma koppantás hangzik fel a kis kertkapun.Őrá. jelzi. fontosnak tartotta. nyílik a kertkapu. A szobában heverők. amikor a fakósárga felhőkből nagy esőcseppek kezdenek hullani. Felértek a lépcsőn.mert ez a jövendő beárnyékolja ébrenléte minden percét. nem tévedtünk-e. csak szeme villan elő a fejét borító kámzsa árnyékából. A köpeny teljesen eltakarja az asszony ruházatát. olyan hibátlan szépségű. Nina beszól. Michele. A fiatalasszony lépett be elsőnek.Ha a férjem haza talál érkezni. ha a sötétben látni lehetne. hogy mialatt a férj éjjel kettőig a királyi udvar ünnepségén időzik. a lazzarone és a boszorkány követte. fekete köpenybe burkolózik. hogy minden részletre kiterjedően kell elmondanunk. mert Michele figyelmét is felhívta rá. veres gyapjúsipka. Míg a néhány lépést megtették a kaputól a feljáróig. s hozzátette: . s tisztelettudóan meghajolt. a Madonnára mondom. Ezt a tényt a fiatalasszony. Egy antik formájú karszék. de összeköttetésben is állt vele. ki vagyok? . a jósnőre vár a fiatal nő. halványkék virágokkal hímzett. Amikor elhaladtak. A két újonnan jött közül az egyik férfi. A legutolsó szoba nemcsak szomszédos a következő házzal. féli is ismerni a jövőt. a varázslatok órájában. két alak belép. Egyébként mindjárt kiderül. az utolsó darabig hozzáértő kéz válogatta össze. pontban éjfélkor. Az ajtóval szemközt. s álmaiban is rátámad olykor. Lépjünk mi is be. a másik asszony. A boszorkány éppen kabátját vetette le. hogy odasúgja a lazzaronénak: . Áthaladtak az első szobán. a fiatalasszony szerét ejtette. Gyöngyházszín fényben fürdenek a tárgyak. amelynek egyik sugara imént a kertbe vetült. a boszorkányt.

A fiatalasszony rémülten pillantott az albán nőre.kiáltotta Michele.. gyermekeim . éles. .Nehéz kimondani.És hogy felakasztanak.Nanno! . most egész alakja a lámpa fényében fürdött.Mondd csak. fekete-kék csíkozású szoknyát. Nagy. akármekkora is köztük a rangkülönbség.Mondom. . A kezet vette szemügyre most. csak az imént. hátraszegett fejjel. . .Szőke haj.Mióta szokás tejtestvérek között a magázódás? Egy emlő táplálta őket. de még mindig gazdag. szúrós szemét látta: úgy szegeződött rá ez a szem. s most nemzete viseletében állt előttük. buja szem .folytatta szelídebben -. mintha fürkész.Ezért is remegek úgy.. sem az arannyal hímzett vörös mellényt.kérdezte a fiatalasszony. mely alól hosszan omlott alá az itt-ott már ezüsttel kevert..Nem.. mintha szíve legrejtettebb zugát fürkészné. . szegény Michele! . A ruha kopottas volt már. mintha egy anyaméh hordta volna? Tegeződjetek.Nos? . s csaknem megbánta. a téglaszín.suttogta. akaratodnál nagyobb erőtől hajtva? Pedig milyen gyorsan közeleg úgyis feléd a jövő! Váratlan volt a szemrehányás. fekete szem. bársonyos.Azt jósolta. átható tekintete a gondolataiban olvasna. mintegy magának a boszorkány. ha teremtményei szeretik egymást. . A fiatalasszony elpirult.suttogta a fiatalasszony. és hogy. . .Ó.Nem. . amelyen beléptünk. hát nem ugyanannyi az. s kezével elfödte arcát. gyönyörű.De miért kell remegned. nedves.mondta. Michele és a fiatalasszony csodálkozva pillantott össze. szorosan a fejre csavart patyolat turbánt. Az közben levette és a földre dobta köpenyét..mormolta. . mielőtt idejöttünk? . nem . hogy harcolni fogok. Michele? . metsző a boszorkány hangja. . fekete haj. hogy az arc vizsgálatában ez a kéz megakadályozta. maradjon! S az asztal mellett álló karosszékbe hanyatlott. hogy igazán boszorkány! . fiatalság! Kíváncsi és könnyelmű fiatalság! .Ó.Tudod-e.Se többet. s a vén Nanno oly sokszor aludt már Benevento fája alatt. A boszorkány két lépést tett felé: .Még nem késő . Istennek tetsző dolog. hogy elhívatta Nannót. a mennydörgést és az esőt. 59 . . ragyogó. se kevesebbet. mit jósolt nekem. . kishúgom. A fiatalasszony azonban meg se látta a valaha aranyszínű virágokkal teleszórt. ezredes leszek. .mondta az. Hát sose szűnsz meg elébe rohanni a jövődnek. csak a boszorkány szürke. a fiatalasszony erein jeges borzongás futott végig. De az meg sem hallotta. hogy fel se veszi a szelet.Ha már itt van. Nyitva áll az ajtó.

kedvessé. táguló. hisz újra láthatóvá vált számára: . kezét az asztalra támasztotta.Párnás. tompa fényű és mégis életteli.mondta a fiatalasszony megenyhült hangon. dús haj. van-e hajlamom az önfeláldozásra. nem azért hívattalak. mintha el akarná rejteni. hogy férje nevét említette. puha kéz.A száj kicsi és élénk piros. selymes. áttetsző kék erek. . érzéki cimpákkal. gömbölyű váll. Vénusz napja! Minden világos.Nanno. Ezért uralkodik rajtad Vénusz .. Pénteken született. .. Bosszantotta. a hang lágy.felelte halkan a fiatalasszony. Fekete.Nem tudom. ő tett szelíddé.A fiatalasszony felegyenesedett. ugye egy véleményen van a tükörrel? Az a mondás járja: San Felice lovag jól választotta meg a nevét: nemcsak a neve „boldog”. . A bőre lágy. Ó. az ő ajándéka a keskeny.Mert még soha nem szerettem.Anyám sokszor mondogatta.. Elhúzta két kezét. elmerülten vizsgálta tovább. naivvá. csaknem bánatosan -. rövid orr. Vénusz ajándéka a fehér. hogy a San Felice név jelentése: szent boldog.avatkozott be Michele. amely az orr tövétől indul ki. kicsit vontatott.Csak azt mondja. se hallott. a hullámos. .Vénusz ajándéka a hajlékony termet.Vénusz. Vénuszra vall az elegáns öltözködés. . De tiltakozása kárba veszett. mint az alsó. tiszta homlok.Április és május! A virágfakadás hónapja! Péntek. akinek hatalma csorbítatlan fölöttünk. Hangja már-már parancsoló volt. hogy első sírásom egyszerre hangzott fel az óra ütésével. s úgy sóhajtotta: . enyhén rekedtes hangja elárulta. finom. bizonyosan tévedsz.kiáltott fel a fiatalasszony. hogy tejtestvére elárulta kilétét azáltal. Nanno! . a világos ruhák és a gyengéd színek kedvelése. s erre a mozdulatra előtűnt mosolygó arca -. .Hagyd már békén. mintha lába felmondta volna a szolgálatot. míg a többi istené elenyészett. Nanno azonban zavartalanul folytatta.Michele! .Csakugyan . az ajak korallszínű. A boszorkány se látott.4 . az egyetlen istennő. gyönyörű teremtés! Vénuszé vagy. éjfélkor vagy éjféltájban? . az apró láb. amit magad is tudsz: hogy szép vagy.szólt rá a fiatalasszony.Nanno! . . 60 . az áll kerek. szabályosak. s az éppen tizenkettőt vert. ő maga is az.szólt a fiatalasszony. . hogy bókokat mondj nekem. .. . de ami a szerelmet illeti. . gömbölyű nyak. a finom mívű csukló és boka. vagy nem ezt súgja nap mint nap a tükröd? S aki csak lát. kishúgom . rekedtségre hajló. nemde. hajlamossá a romantikus szerelemre s az önfeláldozásra. A két szemöldök közt három-négy kis függőleges ránc. a finom. az április hó utolsó napjáról május elsejére virradó éjszakán.. A felső ajak valamivel vastagabb. Vénusz és Luna egyesülésekor születtél. közepes hosszúságú. testestül-lelkestül. szépen ívelt szemöldök. Visszahullott karosszékébe.Szép. Hiába próbált úrrá lenni izgalmán.vette át a szót a boszorkány. fehér. rózsás. Megint az arcról beszélt. A fogak fehérek. mifelénk azt mondják rá: elefántcsonttorony. Nanno .Nanno! . de Vénusz hatása kerekedett fölül. 4 Szinte fölösleges is megjegyezni.

De azt is tudom.. Tudom.válaszolta a boszorkány. hogy szereted és tiszteled. várd ki! . beléereszkedett..Elfelejted. Várd csak ki.mondta a fiatal nő bágyadtan. 61 . de mit ér szándék. mint az apádat. mint öreg embert. mindkettő a szerelem csillaga. . ráncos kezét a fiatalasszony felé nyújtotta.” Fekete. ugye?. s Luisa San Felice lágy. s úgy tiszteled. hogy az ő műve. akarat a csillagzatok hatása ellenében? Mondtam már. . . Jób. hogy férjes asszony vagyok . hogy megismerje minden halandó. hogy Vénusz és Luna egyesüléséből születtél. mindent tudok . finom. hogy háromszor annyi idős. de azt is tudom. hogy feltett szándékod megőrizni tisztaságodat és erényedet. mint te.felelte Nanno.Szeretem és tisztelem a férjemet.Sosem szerettél! .Tudom. Tudom.. fehér keze. mintegy mágikus erőtől vonva. Igyekezett hangjának határozott csengést adni. de hasztalan. hogy úgy szereted.És ugyan hány éves vagy most? Huszonkettő. csontos. Lássuk a kezed. De talán kikerülhetsz befolyásuk alól. a nagy próféta mondta: „Isten minden ember kezét bépecsétli.

ajándékokkal halmozott el. s a jelenkoriak is csak azt vallják. Szemmel verés ellen a mutatóujját és a kisujjat szokás kinyújtani. mint szaruból faragott. mert hisz Vénusz ajándéka a kellem.Most végre megfordította a reszkető kezet. ha a többi vonal is ilyen kedvező lenne. születésed csillagzata.Ez nálad rövid. tehát gyenge vagy.A hüvelyk csalhatatlanul jelzi az akarat és az értelem fejlettségének fokát. s azt mormolta: . természetfölötti titkokat rejt. . művészkéz a javából.mint ahogy az ember egy pillanatig csak tartja. 5 Egyébként közelebbi tanulmányok céljából ajánlom kitűnő barátom.törte meg újra a csendet a boszorkány.Lássuk a Vénusz-dombot .10 A HOROSZKÓP A bal kéz.Semmi.Illik megsértődni? . . amelyiken a köröm van. Michele közelebb lépett. s az epilepsziásnak is a hüvelykujja szorul először görcsbe. a szép szeretete. a könyörület és a gyengédség. a jóakarat. s el is szigeteli. sima ujjak. mintha bizony értene a tenyérjóslás tudományához. . könnyen befolyásolható. a szerelem vágya. Csodás ellentét .Ugye megmondtam! .Hosszúkás. s nem nyitja ki a könyvet. kishúgom . Ez a kéz minden hangszeren tud játszani. Nanno egy pillanatig elnézte a bájos kézfejet. . hegyes köröm. keskeny. ha szerencsétlenségemre összefutok Jorio kanonokkal. az. . mint valaha. mint patak a dombot. magam is így teszek. a lant húrjain csakúgy.A kéznek ez a része mindenestül az ellenállhatatlan istennő birodalma. Az élet vonala úgy folyja körül. gyengéd.szólt a boszorkány. jelzi az akaraterőt . de cseppet sem hízelgő vélemény elhangzott. . ellenállásra képtelen.. mint a szív húrjain. . Vénusz itt hatalmasabbnak mutatkozik. A régi mágusok hitték.Kezdjük a hüvelykujjon.. akiről e helytálló.kiáltotta. hogy a bal tenyérből olvashatók ki a sors titkai. s a hüvelykujj alatti húsos domborulatra bökött körmével. esetleg torz vagy csonka 5 hüvelykkel születnek. 62 . A fiatalasszony szorongva figyelte. A fiatalasszony a boszorkányra pillantott. ahogy egy szép márványszobrot nézünk. arca felderült. hogy a tenyeréből olvasson .rikkantotta Michele -. ámbár. nem fordította meg. mint mesebeli királykisasszonyt a tündér-keresztanya. A gyengeelméjűek hüvelykujj nélkül. a szépség. látta. ébenfa foglalatú kampó.ez a kéz s az ő bronzszín keze! Kevélyen elmosolyodott. Des Barrolles könyvét a kézről. . Rózsaszín. Ó.folytatta Nanno. . a tetszeni vágyás. a hüvelyket ellenben a tenyérbe rejtik.Az első ujjperc. . . a többi ujjat megelőzve. ez magába foglalja a kéz összes jegyeit .kérdezte nevetve az. hogy szemöldöke összerándul. a harmónia. amely ismeretlen.Mit ámbár? . Körme olyan volt. ha rájön a roham. idetartozik a nemzés s általában a testi vágyak. Vénusz.Szentigaz. Úgy nézte.

. őrült szenvedélyt. a szívem hallgat. Élénk rózsaszín. Mutasd a jobb kezed! A fiatalasszony engedelmesen odanyújtotta a jósnőnek a kívánt kezet. bár csalna a csalhatatlan! .kérdezte. nem. s hozzáfűzte: . ugye. . tűnődve nézett maga elé. a középső ujj alatt megtörik. mondtam már. Nézd.Hitetlen asszony. 63 . de talán rácáfol egy másik. még egy vészjósló jel: ide nézz! A szív vonala. ez a fej vonala. maga a természet figyelmezteti általa az embert arra. És hol sebesülök meg. . Nanno. várd ki: mert nincs messze a pillanat. ha ilyen hosszú.Mit jelent tehát a két vonal összetalálkozása? . várd ki! . Nanno megcsóválta a fejét.Annál jobb. hogy úgysem hiszek neked. halál fenyeget. A Szaturnusz. reméljük! . bár csődöt mondana a tudomány. börtönbe vetnek. mondd? . vagy mindent mondj el. Elhallgatott. hogy nem vagyok bátor. hogy meg se érteném? Nanno nem is felelt. félelmes jel. Egyébként is azt mondtad.és a mutatóujj között egyesül a fej vonalával.Súlyosan megsebesülsz.Furcsa: két helyen.Három vonal van.Ugyanaz a jel . ezért nem hiszek a jóslataidban . amikor gyökeres fordulat áll be sorsodban. Majd leengedte a jobb kezet is. Lám. Magad mondtad. A közhiedelem szerint ez az M a Mors. mint látod.Vagy ne mondtál volna semmit.mormolta Nanno -. azaz a kisujj tövéig. s a három együtt nagy M-et képez a tenyérben. testi fájdalmakkal ne rémíts. erősen elüt a kéz tompa fehérjétől: ez szerelmet jelent. . mondom.Mindent elmondtam. A fiatalasszony felé fordulva folytatta: . itt húzódik. heves. a szív és a fej vonala.szólt a fiatalasszony.De talán elkerül mégis a baj.Vannak más vonalak is az élet vonalán kívül? . .Nem.Azt hitted.És nekem mért nem magyaráztad el ezeket? .A hangod s a tekinteted elárulja. csak vállat vont. mint nálad. amelyik a mutatóujjtól a kisujjig megy. És mélyen elgondolkodva leengedte a kezet..Várd ki.Beszélj nyugodtan. . Ha rövid. ez a végzet jele. mert még elájulok. . fejezd csak be . Feszült figyelemmel hallgatta a boszorkány előadását. azaz a mutatóujj tövétől a Merkúr-dombig. . ez rossz jel.. A nyakadon és az oldaladon. olyan buta vagyok. annál jobb .Menjünk végig előbb a szív vonalán.Látod. . . . a hüvelyk. hogy halandó! A másik kettő a szív s a fej vonala: ez.Nanno. azaz. amelyik középen szeli ketté a tenyeredet. Michele újra közelebb lépett. a szívé. hogy nem. halál szó kezdőbetűje. ugyanúgy egyesül a két vonal. . hogy három vonal van: az élet. előreláthatóan szörnyű szenvedéseket. nagy boldogságot ígér. ahogy imént a balt.. A fiatalasszony rászólt: .mondta Luisa mosolyogva -.kérdezte. a Jupiter-dombtól.válaszolta a boszorkány felindultan. s látod itt ezt.mondta -. ellentétes jegy a jobb tenyeredben.

A fej vonala még hátra van. és dühösen toppantott. a te kezeden is ott a jel.kérdezte Luisa.Mit jelentsen ez? Hát a jelek az ember rangjától függnek.No és? .Majd rövid töprengés után hozzáfűzte: . hogy a vérpadon halok meg. Németországba! . ha a fenyegetett személy maga követeli. s elhajlik a Hold dombja alatt.Elvégre te gazdag vagy.Nem szabad elárulnunk a súlyos csapást .Hiába hülyézel le .mondta.. .Hallgass.Ó. de hallgass már végre! . ez csakugyan így van . döbbent tekintete ide-oda járt tejtestvére s a boszorkány között. ennek a vonalnak a közepén egy kereszt van. én úgysem hagyhatom el Nápolyt. . mint az enyémen. Az megfogta.Hisz azt mondod. s közönyt tettetve így szólt: .De nézd már! Luisa tenyerén ugyanaz a jel van. a másiknál közömbös jegy? Ha már belekezdtél. idealizmus.kiáltotta Nanno. . Nanno elfordította a fejét. talán nem menne utánad Franciaországba. . követeld! . . egyszóval a holdban élsz. te csak kettőt vizsgáltál meg eddig: az élet és a szív vonalát.Nézd csak. hogy sikerül elkerülnie végzetét. igenis fejezd be. ha rajta a végzet pecsétje. egyszer csak felkiáltott: . egy kereszt. a két kezem munkájával tartom el anyámat. sem ész nem háríthatja el. képzelődés.Te mért nem menekülsz? . a fej vonala átszeli Mars síkságát. itt la . ha itthagynám? . . kishúgom. kinyújtva bal tenyerét -. márpedig nekem azt mondtad.Hülye! . .A teljes igazságot csak akkor árulhatjuk el. s ami az egyiknek halál. mint ökröt a járomhoz.Egy kereszt . mivé is lenne.Nanno.Nos. Megragadta a boszorkány karját: .Követeld. A fiatalasszony felsikoltott. . . abban a reményben. ha meghalsz? 64 . kishúgom. . ez annak a jele. .mondta Michele. Michele maga is nagy figyelemmel vizsgálta húga tenyerét.kiáltotta Michele -. Szegény vagyok. fantazmagóriák. S parancsolóan nyújtotta kezét a boszorkánynak.És mivé lesz. . Nanno szelíden kivonta karját a fiatal nő kezének szorításából. magad is láthatod. Nanno! S a legmélyebb rémület kifejezésével egy jelre mutatott tejtestvére tenyerében. ugyanaz a jel.Magad is láthatod. megmenekülhetsz.visszhangozta Luisa elsápadva.kiáltotta Michele. ha sem akarat. nem a földön.mordult rá Nanno. Angliába. az egészen más dolog.Ni. A veszély talán csak Nápolyban fenyeget. .mondta -. Szerencsétlen asszony. Ennek a jelentése: álom. sorsom a Marinellához láncol.

amit akarsz. gazdag és boldog! Hé. mielőtt meghalok.tette hozzá.felelte a szibilla. én szegény vagyok.Ó.Csupa homály a sorsod. de nem tűröm. s ismét Luisához lépett. . a húgom. Luisa. . Lehetetlen! és mégis így van: egy halott asszonytól született! A boszorkány csak állt. ha ebben a minutában meg nem mondod. 65 . amikor majd ezredes leszek. Luisa fehérebb volt. s te hiszel a jóslatnak? . s úgy rémlik.. ha meghal. És ha a végzetet el lehet hárítani. .. hát jó. s csuklón ragadta. de Luisa. a fej vonalának közepén. . mélységesen megrendült. . hogy az egészből csak a halál igaz. így nem mégy el . halálos szerelem. .kérdezte mosolyogva a fiatalasszony. egész teste reszketett. Assunta úgy szeret engem. ahogy szerető a szeretőjét. szerencsétlen teremtés . kerek lett. új férjet talál. szentségtörés .Ha mindketten úgy akarjátok. . honnan fenyeget a veszély! A boszorkány közben felemelte a földről köpenyét.És nem látod. szent és sérthetetlen. Nanno.Tehát itt a szív vonala. ki lesz a tárgya? . két halált halok. odaadom neki minden pénzemet. egyet érte. mint az anyám. miközben odaugrott. egyet magamért. nem is erről a világról való. Nanno. Anyám úgyis öreg. hogy a haja szála görbüljön! Hallod? S a fiatalasszonyra mutatott. Bár maga sem tudta.. Az özvegy megvigasztalódik. egyikünk sem veszít sokat. Nos. de nem ismerem. s kezével olyasféle mozdulatot tett.Látom. Nanno: jaj neked. s azt mondom: „Tedd jól el.. . .Nem. húgom: hisz te szép vagy. s heves izgalom fogta el. Szembogara kitágult.kérdezte a fiatalasszony. nem én. Különben hagyjuk az öreg Mechelemmát. mama. most rajta uralkodott el a rémület. hanem a vas gyermeke.Egy végzetes. hárítsuk el. nem mint anya a fiát. s magára igazgatta. mert állítólag akasztás vár rám.Ha meghalok.kiáltotta a fiatalasszony. Az albán nő alig bírta ujjait kiegyenesíteni. . ellenállhatatlan. mint a macska vagy a bagoly szeme. mintha át akarná fúrni tekintetével a homályt. S végül: az élet vonala hirtelen megszakad. akkor ő igazat jósolt. húsz és harminc év között. Michele és Luisa összenézett. ezt nem tűröm.A szerelem. Luisa. A Szaturnusz-domb alatt megtörik. Magad mondtad: egy emlő tejét szívtuk. higgyen-e az albán nőnek vagy sem. mint patyolat köntöse. . ellenállása megszűnt. csakis a szerelem! . ide figyelj.Ezredes! Szegény Michelém. beszéljünk inkább rólad.Hát Assunta? .. nem a föld. ám legyen . s úgy meredt maga elé. mintha függönyt vonna félre. hangja elcsuklott. s ha igazat jósolt. . Dermedten ült. ezredes leszek. . Itt a kereszt.kiáltotta a boszorkány. bár az ellen harcolni. Nem kételkedett többé. A lazzarone homlokát kiverte a hideg verejték. ami megíratott. Az imént még tejtestvére rémüldözött. ő lesz az örökösöm.És tudod legalább. Az sápadtan hanyatlott vissza a karszékbe.Nekem mondhatsz. A szorongás kiült a szemébe.És ha hiszek? Az ember legyen mindig a legrosszabbra elkészülve: tegyük fel.kiáltotta a lazzarone. honnan jön a veszély? mi az oka? mi ellen küzdjünk? . görcsbe rándult kezét. a boszorkány magabiztos hangja lassacskán elsöpörte. s nehezen lélegzett.szólt a boszorkány. még egy másik gyermek sem.” Ha aztán felakasztanak.Nyújtsd a kezed. Ha kell. de az anyát nem vigasztalja meg semmi. Luisa odanyújtotta reszkető. Assunta nem aggaszt úgy. Megpróbálom. .

hiszünk ennek a vén bolondnak! Hogy engem felakasztanak. asszonyom! . bolond Nanno! Ekkor Luisa hirtelen megragadta tejtestvére karját. . s a keze lehanyatlott: . hisz ő lesz halálod okozója. feldúlt arccal.Michele . hanem azt. már látom . s elfúló hangon motyogta: . ha megölnék! . 6 Így hívták az akkori nápolyi hóhért.kiáltott fel a fiatalasszony.Igyekezett a könyöklő mögé húzódni.Ó. s ujjával a boszorkányra mutatott. látom.Férfi vagy. Forrófejű vagyok.Ha megölnék. szinte ujjongva kiáltotta: . vagy ami annál is rosszabb. káromkodás. az összeesik.kiáltotta Michele egy pillanat múltán.Ostobák vagyunk. mit. De hirtelen döbbent kiáltással hátratántorodott. Huszonöt éves lehet.. lélegzetvisszafojtva leste a boszorkány szavait. álmodban sem követsz el bűnt! kit ölhetnél meg azzal a csöpp kezeddel? Mert végtére is csak azokat szokás megölni. letartóztat. s összekulcsolt két kezét a lazzarone felé nyújtotta. közeleg.. a bíró elítél. fekete szemű. nem! .Asszonyom. 66 . bolond Michele. Istenem. rendben! De hogy te! téged kishúgom! mi közöd lehet neked a vérpadhoz? hisz amilyen galambszíved van. Máris az ablaknál termett.Szép. ötöt. Ő is nagy veszélyben forog. a királyné pribékje! . éppen most sikerült akarata megfeszítésével belelátnia a sötétségbe. meghal. Sovány nyaka hosszan nyúlt elő fekete köpenyéből.mondta. életveszélyben. aztán kiáltások. . .de aztán megrázta a fejét. .szólt Luisa. öt férfi követi. némán és meredten..Mi lenne..Hadd teljesüljön a csillagok akarata.Á! . hatot. hogy megöljenek valakit? .kiáltotta Michele.Pasquale da Simone.. négy. . . te megmenekülnél. . aki gazdag! Tudod.kérdezte Luisa hevesen. amikor támadni készül. szegény halálraítélt . mintha maga is látná.Ó. kést ránt. s ebben az országban nemigen esik bántódása annak. amelyet az imént áthatolhatatlannak mondott. Nanno egy mozdulatot tett. bárki legyen is.Menj csak.Ó. . s az én természetemmel. Nagy erőfeszítéssel igyekezett legyűrni fojtogató. mentsd meg őt.. ha megölnék? . leszúrja a másikat. . . megeshet. Nanno? mától fogva nem azt mondják majd. s feje ide-oda ingott. Majd hirtelen. belébújik az ördög. Jön. Az még mindig egy helyben állt. akit Nanno látni vél.Ó. kabátjuk alatt tőrt rejtegetnek. . Donato mester6 a válladra teszi a kezét. fellógat. a váratlan felfedezés örömével. csak a vas súrlódott a vason. mint a kígyóé.kiáltotta Luisa San Felice. babonás félelmét. a vizsgálóbíró megvallat. hogy visszatartsa . s máris neki. akik maguk is öltek.A szobába a komorna rontott be. E pillanatban két pisztolylövés hallatszott az ablak alatt. Istenem! . hogy a zsebébe nyúl.Akkor hát nekem kell megmentenem! . Három. .A madonnára.mondta. késed is van: tétlen tűrnéd. s felrántotta. S futva a lépcsőfeljáró felé indult. ám egyre jobban összegörnyedt. ez még éppen megeshet. a nyakadra a kötelet. jön a zsandár. úgy tetszett. fekete hajú fiatalember.Egy embert gyilkolnak a kertfalnál. a mi körülményeink között könnyen kicsúszik az ember száján egy szó.. Fenntartás nélkül hitt már. majd csend. hogy az utcára ugorjon.

Minden megye kiállította a maga önkéntes zászlóalját: Drôme megye a 6-ik zászlóaljat adta. csaknem lehetetlen feladat akadt.Championnet-ra kell bízni. honnan jött. Sikerei előbb vezérőrnagyi. Egy választókerületi elnök természetes fia volt. s minthogy be kell majd mutatnunk. Arra is emlékeznek tán. Szúrjunk itt közbe néhány szót Championnet-ról. Championnet történetünk időpontjában harminchat esztendős volt. e nemes republikánus jellemről. Pichegru átutazott Besançonon. A levélben beszámolt a nápolyi közhangulatról. ha forradalom törne ki. hogy egykor majd emberszelídítéssel folytassa. hogy elengedje társukat a vallon seregből. aki annyi dicsőséget hozott nemzetünkre a nagy napokban. Saint-Roch táborában. Championnet átállt önkéntesnek társai ezredébe. Szelíd. adandó esetben. Hol egyik. aki nemrég vette át a római sereg parancsnokságát. azaz inkább bajtársuk volt. amelyet felvázolunk. a vallon seregbe. mindjárt azt mondták: . merre tart. Találkoztak. Championnet-t még Spanyolországból ismerte. Azok rábírták az ezredest. amelynek parancsnokságát rábízták. A békekötés után hazatért. hogy ha valami különlegesen nehéz. útban a Felsőrajnai Hadsereghez. nyájas arca inkább világfira. akik a bretagne-i ezredben szolgáltak. A zászlóaljjal együtt Besançonba került. Hoche. Kléber. mint most Championnet. majd altábornagyi rangra emelték: az Északi-tenger partján Dunkerque-től Flessingenig az ő vezénylete alatt küzdött hadunk. Kívánsága teljesült. Valence környékén. hogy Salvato Palmieri éppen Championnet tábornok válaszát készült az összeesküvőkkel közölni. helyeztesse át a harcoló hadakhoz. A fiú kalandvágyó lélek volt. Tizennyolc évesen a dicsőség vagy tán a szerencse fantomját hajszolva Spanyolországba ment. A széles körképen. mint katonára vallott. s beállt katonának. Vállalkozó szelleme annyira közismert volt. sejteni sem engedte akaraterejét és megingathatatlan bátorságát. Bellerose álnév alatt. Apja nem ajándékozhatta meg nevével. Apja tárt karokkal fogadta a tékozló fiút. hogy Ettore Caraffa levelet írt az olasz hazafiak nevében a tábornoknak. Championnat lett a parancsnoka. akkoriban ő is egy önkéntes zászlóalj parancsnoka volt. helyes arról is szólnunk. igazolva a szólásmondást: Szerencsés. Augusztus tizedikén eldördült az első ágyúlövés. s megkérdezte.11 CHAMPIONNET TÁBORNOK Olvasóim nyilván emlékeznek még rá. Az önkéntes zászlóaljak egyelőre tartalékban maradtak. neki is megvan a helye. akár egy fattyú. 1789-ben az események első szelére beállt újra katonának. Gibraltárnál összetalálkozott több diáktársával. megalakult az első szövetség. 67 . kárpótlásul kis birtokot juttatott hát neki szülővárosa. Marceau. Jourdan és Bernadotte nevével. hol másik alatt szolgált. Állatszelídítéssel kezdte. Tizenkét-tizenhárom éves korára szőrén megülte és betörte a legszilajabb lovat is. Championnet kérte. S ettől fogva Championnet neve egy sorban tündökölt Joubert. amikor elváltunk tőle. S ő mindig győztesként tért vissza. számíthatnak-e a francia hadsereg és a francia kormány támogatására.

És végül: a dunes-i táborozáskor háromszázad magával vette fel a harcot ezerötszáz angol katona ellen. Championnet az angolok ellen vívott csatában felfigyelt egy fiatal kapitányra: olyan bátor volt.Megteszem. úgy mondta neki: . aki az eltávozott Bonaparte helyett átvette az olaszországi hadsereg vezényletét. s egyébként sem tagadta. a combjára irányzott pisztolylövéssel leterített. Barrashoz fordult. hogy maga mellé veszi szárnysegédnek. az ellenség gyűrűjében. Amikor megadta utasításait. hogy a bátrak seregében is sikerült kitűnnie. spártaihoz méltó egyszerűséggel. mégis olyan könnyedén beszélt kihallgatásokon németül vagy angolul az osztrák és angol foglyokkal. angolul és franciául úgy beszél. nagyra tartotta a bátorságot. talpon még. hogy az arcolei és rivoli győzőt elkísérhesse. hogy adják mellé Championnet-t a római hadsereg parancsnokául. azzal a feladattal. Amikor odaértek. látszott ugyan rajta. amikor a walesi herceg vezette elkeseredett angol támadás hátravetette a franciákat. S bármilyen furcsa. az ígéret valóra vált. nincs tehát semmi meglepő abban. bár a hadjárat célját nem is ismerte. Lába az angol generális mellén. így szólt hozzá: . s mindig végbevitt valami különleges haditettet. tanulmányait pedig Angliában és Németországban végezte. mint az anyanyelvén. Championnet azt kérte. az összes köztársasági tábornokok közül te leszel az első. ahol a fiatal tiszt eltűnt szemük elől.Ha újra kitör a háború. Championnet. száz embere élén rohamra indult hát. Magyarázatul Salvato mindössze annyit mondott Championnet-nak. ő az ellenség tüzében keresett s talált gázlót. Hogy olasz. Laubachnál egy zászlót zsákmányolt. 68 . a kontinensen nagyobb szükségünk lehet rád. Championnet megértette.A campoformiói béke Párizsba szólította. egész törzskarából egyedül őt hozta magával Párizsba. hogy nagyon fiatalon került Franciaországba. saját kirurgusára bízta. milyen jó szolgálatokat tehet neki ez a rendkívül bátor és rendkívül művelt fiatalember. és akkor sem volt hajlandó egyetlen lépést hátrálni. A fiatal kapitány ráállt. Ott volt minden összecsapásnál. Barras Championnet vállára tette a kezét. s amikor meggyógyult. Amikor a Lahn patakon kelt át a had. hamarosan kérte. Championnet hátraparancsolta. mint a bátrak általában. Hazatért. akire egy király elűzésének a feladata hárul. akiket faggatott. ott találták. akit egy. . mintha Drezdában vagy Londonban született volna. amit a Direktórium vár tőlem . Amikor Bonaparte elindult Egyiptomba. Egész törzskarából egyetlen fiatal szárnysegédet tartott maga mellett. Altenkirchen ostrománál ő vezette az első rohamot. de holttestektől körülvéve. Barras mindig is különös figyelemmel kísérte Championnet sorsát. nem lévén oka titkolni származását. hogy Nápolyt sakkban tartsa. S csakugyan: Joubert. látta. s mint már mondtuk. Championnet szemmel tartotta a kapitányt. ha németül. mint tűnik el a távolban.Maradj csak itt. Három szuronydöfés érte a vállán. hogy kiszabadítsa. felajánlotta. Neve meglepte Championnet-t.felelte Championnet. Salvato Palmieri volt ez a kapitány. tábornok polgártárs.

nagy tetteitekkel dicsőséget a római köztársaságnak. Salvato itt ismerkedett meg Ruvo grófjával. úgy hírlett. helyreállítsuk. s a tábornokot pontosan tájékoztassa a hazafiak rendelkezésére álló lehetőségekről. s ahol annyiszor szereztetek ékesszólástokkal.mint már említettük . hogy szökött meg Ettore Caraffa Sant Elmo börtönéből. ugyanazon a Via Sacrán. olajággal jöttünk e fenséges helyre. Álruhában hazatért. vagy ha nem. Milánóban csak néhány napig időzött a tábornok. Ketten kísérték a tábornokot Rómába. Ne feledd. beosztás és rang nélkül. Salvato annak idején játszva sajátította el apjától a nápolyi dialektust. akiknek nem volt előtte titkuk. Ruvo grófja . Pius pápa sugallt. úgy vélte ugyanis. kétszer körbevonult a téren. hogy részt vegyen a forradalmi megmozdulásban. Amikor felért a Capitoliumra. egyéni helyzete bizonyítéka lehet a szemükben igaz hazafiságának. hogy állnak az ügyek. s bizonyosra vette. a Capitoliumon. kiknek a vére folyik ereidben! Vessétek szemeteket a régi dicsőség itt álló emlékműveire. s nyomban bemutatta a tábornoknak. akit most jogaiba iktatunk. Elbeszélte. hogyan osztotta meg titkát az összeesküvőkkel. frenetikus éljenzés és kiáltozás közepette: „Éljen a szabadság! Éljen a római köztársaság! Éljen Bonaparte! Éljen a legyőzhetetlen francia hadsereg!” Majd csendet kért. Igyekezett a tábornokot rábírni. sőt. ahol Marcus Aurelius szobra áll. legyetek méltóak a régi Róma 69 . ettől a perctől fogva Salvatóval kizárólag olaszul társalgott. Hortensius lelke. hogy válaszul Duphot tábornok meggyilkolására. Mi. mint nápolyi nemes urat és lángoló hazafit. csak a gyakorlat hiányzott. s a hirtelen beállt csendben a szabadság követe a következő szónoklatot vágta ki: . Úgy vonult be Rómába s fel a Capitolium dombjára. s Salvato közvetítésével kapcsolatot teremtett az olasz hazafiak és a francia republikánusok között. Láttuk. „A római köztársaság függetlenségét fegyverrel kell biztosítani minden ellenséges támadó kísérlet ellenében. Olaszul elég jól tudott. Brutus. kitörőfélben van Nápolyban.” Rómába érve. hogy a szabadság oltárát. mint egy ókori triumfátor. hogy élete folyása. ha a nápolyi király oly sokszor meghirdetett lerohanási tervét valóra próbálja váltani. mert tudta. bekövetkezett Róma megszállása s a római köztársaság kikiáltása. hogy a találkozón megjelenjen. hogy Salvatót küldje el hozzájuk. Egy évvel azután érkezett az örök városba. amelyet az első Brutusok emeltek. amelyet talán egyenesen VI. ahol annyiszor keltetek a nép jogainak védelmére. s azt a kegyet kérte számára.nem tudott ellenállni a kísértésnek. hogy a tábornok tökéletesen megbízik Salvatóban. amelyet tizenhét évszázaddal korábban a világhódító római hadvezérek tapostak. római nép. s azt is láttuk. vértezzétek fel magatokat atyáitok erényeivel. Sajnos.Championnet Salvato társaságában indult Olaszországba. hogy a fiatalember saját szemével győződjön meg róla. hogy a nápolyi népnyelvet gyakorolja vele. amely. fogadjátok hódolatunkat. hogy a tábornok vezérkarához csatlakozhassék. Cicero. legalábbis eltűrt és nem torolt meg. Berthier-nek jutott a megtisztelő feladat. hogy a világ tudomására hozza Róma újjászületését. Cato. Championnet-nak megközelítően sem álltak rendelkezésére az eszközök a római köztársaság védelmére. Championnet a következő utasításokkal érkezett. a szabad emberek hódolatát itt. a háborút ki kell terjeszteni Nápolyra. hogy Salvato megnyeri honfitársai teljes bizalmát is. a gallusok gyermekei.„Ó. A kiküldetés célja az volt. micsoda veszélyekkel kellett Salvatónak megküzdenie. s a nemrég kapott utasítások végrehajtására. előrelátóan arra is megkérte. Pompeius. ahová a királyné kémeinek jelentése s az állami junta üldözése juttatta.

úgyhogy a társadalom vagyonos rétegeinek áldozatkészsége ellenére sem sikerült a legszükségesebb kiadásokat sem fedezni. kenyerük. a következőket mondta Salvato: A Championnet parancsnoksága alatt álló római hadsereg létszáma nyolcezer fő. Ez a nyolcezer ember három hónapja egy fillér zsoldot nem kapott. hogy a franciákat elkergessék. s még inkább kisebbségben voltak azok. kivilágítással. torkuk szakadtából kiáltozták: „Éljen a köztársaság!” De a lelkesedés nem sokáig tartott. tűzijátékkal. három hónappal a köztársaság kikiáltása után éppen háromhónapos hátralékban voltak mindnyájan. takarékossággal most próbálják valahogy rendbe hozni. egyesek szerint a Luxemburg-palotába. táncoltak. tíz nap sem telt bele. hamarosan teljesen fel is hagytak vele. a Szentatyát visszaültessék trónjára. A pénzt aztán elszállították. A munkások sem kapták meg a bérüket. van jó ruhájuk. énekeltek. de 70 . hiány támadt lisztben. Szabadságfákat állítottak. A hitelét vesztett papírpénzért azonban nem lehetett felvásárolni a szükséges készleteket. Velük szemben ott áll a nápolyi király hatvanezer főnyi hadserege. A Direktóriumnak pénz kellett. és saját kezébe összpontosította a Direktórium címére érkező összes pénzküldeményeket. A hatóságoknak kellett volna jó példával elöljárni. Nemhogy élelemmel. vagy éhen halni. de nem a római. ahhoz senki nem nyúlhat. pénz és pénz. hogy vannak még köztetek igaz férfiak. ruhájuk. s ugyanezen egyház kincseit a Direktórium parancsára elszállították a pénzverdébe. Majd egyre-másra aranyat.” Róma három álló napon át ünnepelt. hogy a Direktóriumnak sürgős szüksége van pénzre. hogy az Egyház kincseit és jövedelmeit semmiféle bántódás nem érheti. A francia hadsereg helyzetéről. a katonák semmiben nem szenvednek hiányt. akikben nem fajzott el az ősi virtus. mint vagy egymást felfalni. s ha a nápolyi király csapatai idejében meg nem érkeznek. Berthier szónoklatában Cato és Hortensius lelkének idézése mellett bennefoglaltatott az az ígéret is. mint valaha. és koldulásra vagy rablásra adták a fejüket. Tisztességgel. korruptabbak voltak. s arany. mások szerint a hadsereg pénztárába. ezüstöt követeltek a gazdag földbirtokosoktól. úgyhogy a hivatal egy szép napon bejelentette. Akik ez utóbbit állították. cipőjük. nem lesz más választás. élelmük. Azzal az indokolással. Aztán megkezdődött a nemzeti javak kiárusítása. ezt kellett Salvatónak közölnie a nápolyi hazafiakkal: a római köztársaság nyomorúságos helyzetben van. olajban. de minthogy ők sem láttak a fizetésükből egy megveszekedett fillért sem. a hadsereg és a város szükségleteinek fedezésére. Championnet azzal kezdte. pénz. hanem a francia köztársaság felségjelével. s a népnek jólétet hozzanak. tehetetlen az éhínséggel szemben.nagyságához. bizonyítsátok be Európa színe előtt. amely nem sokkal volt rózsásabb a római köztársaságénál. A francia hadseregnek mindössze száznyolcvanezer tölténye van: fejenként tizenöt lövés. rendkívül gyorsan bonyolították le a kiárusítást. nincs cipőjük. s mélyen értékén alul kótyavetyéltek el mindent. a Direktórium nyilvántartásaiban szereplő harminckétezer fővel szemben. Nem adták ki a nemzeti csapatok zsoldját. Mi tagadás: hazafiságuk a francia kormány újabb s újabb igényei hatására jócskán meg is csappant. többet loptak. kisebbségben voltak. hogy szélnek eresztette az államkincstári hivatalnokokat. ahol beolvasztották. spártai megvesztegethetetlenséget tanúsítani. Amikor Championnet megérkezett. már azt suttogták: mindössze háromnapi élelemkészlet van Rómában. sem a köztisztviselői fizetéseket. akik el is hitték.és ezüstpénzeket vertek belőle. A nép élelmezésének feladata a gabonahivatalra (annona) hárult . s minthogy köztudomásúlag amúgy sem bántja őket különösebben a munka vágya. napra megkapják a zsoldjukat.ez a hivatal még a régi római császároktól maradt a pápaságra. Íme. s hamarosan ki is ürítették a zsebüket. húsban.

s arra kérte Garat-t. csak a védekezésre.Mit tegyünk? .mondta Manthonnet -. teljes ágyúparkkal. 71 .A követ állítólag ma este vagy holnap hajnalban indul Párizsba. ha olvashatatlanná válik. az erőd tüzérségének orra előtt. akit idevártunk. mennyire higgyen a küldöncnek. jóval az ágyúk lőtávolságán belül.felelte hanyagul Nicolino. nem is egyszer. A többit beolvasztották. Palmieri úr. Amikor befejezte. de levél híján a követ nehezen tudhatta. Majd Nicolino egyedül folytatta: . tegyen meg minden lehetőt annak érdekében. s a rézből pénzt verettek. legalább egy hónapra van szüksége ahhoz. Ami az ágyúgolyókat illeti. másodszor.ismerte fel egyszerre Nicolino és Manthonnet. Nem sikerült két zászlóalj nemzetőrt puskával felszerelni. s naponta négy-ötezer golyót öntet. pár pillanatig némán ült mindenki.Velasco .még lőporral sincsenek ellátva: annyira nem. . barátunk ő.felelte Cirillo. amely egy halászbárkát rohant meg. Hallatára mind összerezzentek. minek esküsztök össze egy bolonddal. Arra kéri tehát a hazafiakat. Egyébként is összesen kilenc lövegük van. valamennyiük közül a legtürelmetlenebb.Úgy kell nektek.Éppen ezért a magam részéről máris indulok a francia követhez .Nyugodjon meg. Salvatót sem kivéve: ezt a hangot most hallotta először. van olyan hely is. ahová egyáltalán nem jutott ágyúgolyó. hogy Cività Vecchiában a minap nem volt mivel lőni arra a berber hajóra.Megmondtam én ezt már jóval teelőtted . Alexandriából és Milánóból rövidesen mintegy egymillió töltényt és tíz üteget várnak. Championnet öntőműhelyeket állíttatott fel. . . hogy felkészüljön.A tábornok utasításait kell követnünk . a víz nem tett kárt benne. egyelőre nem is a támadásra. Garat-nak is: a levélben Championnet őszintén feltárta helyzetét. a hatodik. árulás vagy hanyagság folytán. Az arzenálok ugyanolyan üresek. amikor a ruhát -. A levelet Salvato szerencsére hermetikusan zárt bőrtokban hozta. csak össze-összevillanó tekintetük tanácskozott.Jó lesz sietni! .szólalt meg a lépcső tetején egy hang. ne siettessék az eseményeket. legyenek türelemmel. . . akár szó szerint el tudta volna mondani a követnek. . . Nicolino . ha lovon. az az én hibám. mint az erődök. Salvato mindezt közölte az összeesküvőkkel. ahol a férfiak lépést sem tesznek puska nélkül: ha gyalog mennek. a pallón át. amit elfelejtettem bevonni. ott a fegyver a vállukon.toldotta meg Salvato. Hogy meglepetésszerűen itt teremhetett.kérdezte Ruvo grófja. és súlyos hiba. . de nem tudni. .Nicolino. Salvato ilyen értelmű levelet hozott a nápolyi francia követnek. a nyeregkápában. egy olyan országban. Néhány erődben akadnak még ágyúk. Salvato egyébként ismerte a levél tartalmát. Championnet már írt Joubert-nak. hanem kétszer egyszer amikor a kötelet hoztam. a cső kalibere véletlenül sem egyezik a golyókéval. egyszer még mindnyájunkat felakasztanak miattad. hogy a szakítást a nápolyi udvarral késleltesse.

hogy Salvatót a követségre kísérik. azt felcsatolta a köpenye alá. s most vele párhuzamosan haladt. hol ott gyúlt ki az ég alja. hogy a pisztolyok véletlenül sem csúszhatnak ki. súlyos bajt hozhat Championnet-ra. jól felismerhető az a háromszínű zászlóról meg a köztársaság jelképéről: vesszőnyaláb. ki-ki külön úton tér haza. de Salvato jól ismerte emlékei alapján és térképről Nápolyt.12 A FÉRJ CSÓKJA Ha Velasco értesülése helytálló. de ügyeljen. néhány lépéssel előtte haladt. A két ember változatlanul kísérte. aztán Salvato nekivágott az útnak. sűrűn benőve fákkal. Ezalatt a másik ember utolérte. feltéve hogy sikerül a követet maradásra bírnia. vagy a királyné pribékeinek tőre ejti el. Csak éppen elázott pisztolyait cserélte el Nicolino Caracciolo pisztolyaival. Salvato áthajolt a mellvéden. hogy ő indul el elsőnek. az eső elállt ugyan. közvetlenül a puskatartóra. megbizonyosodott róla. A Mergellinán itt-ott még égő lámpások fényénél megmutatta neki. A férfi éppen a mellvéden ugrott át.Erre tartson. Tíz lépéssel odébb egy fejet vélt látni a kőfal fölött. néhány lépéssel mögötte. ezt kizárólag Salvato közbelépése háríthatja el. nem tévedett: az ember akkor vágott át az úton. s makacsul elutasította szolgálataikat. Garat elutazása nyílt hadüzenet. mintha egy ember árnyéka rajzolódna a falra. Salvato az övéhez nyúlt. A vihar különben sem ült még el. akit a társaságában láttak. egy percet sem veszíthetnek. ugyan mit tehet ellene egyetlen ember? Húsz lépés után mégiscsak hátranézett. mintha balra letérne. A két fiatalember kézfogással búcsúzott. hol itt. A francia követség egyébként a Caramanico-palota első emeletén székelt. halál fia. Ha valahogy kitudódik. miért járt ő Nápolyban. a Mergellina irányában. de közben szemmel tartotta azt a helyet is. majd folytatta útját. Kardját sikerült kimentenie a tengerből. tetejében a fríg sapka. hogy esetleges üldözőik nyomukat veszítsék a szeszélyesen kanyargó sikátorok útvesztőjében. Közeledtére a fej eltűnt a fal mögött. s azt mondta: . Egyszer csak egy villám fényénél újra megpillantotta. ahol az imént a fejet látta. Amikor Salvato Johanna királynő palotájának legsötétebb zuga előtt haladt el. a házat sem vétheti el. s megindult Salvato nyomában lefelé. merre kell haladnia a Posíllipón. s oda nyílegyenes út vezet a tengerparton. mintha közeledni akarna hozzá. Salvato úgy tett. úgy rémlett neki. Megállapodtak. a másik a jobb oldalán. amely mellvédként húzódott végig a tengerparton. Mind ajánlkoztak. nehogy az utcakövekhez kocódva elárulja viselőjét. Nicolino az utcai kapuig kísérte a fiatal szárnysegédet. az egyik a bal oldalán. A fák a mellvéd magasáig értek. vagy a nápolyi rendőrség teszi rá a kezét. az az összeesküvő. mindig jobb felé tartva. Nápoly e tekintetben túltesz a krétai labirintuson is. Egy pillantást vetett maga köré: az utca kihalt volt. de sűrűn villámlott és mennydörgött. A többiek tíz perc múltán követik. se megszólítani ne hagyja magát. s lám. úgy téve. 72 . De eszébe sem jutott megállni: jól felfegyverkezett. Salvato el sem tévesztheti. se követni. de a túloldalán csak egy kertet látott. elővigyázatosságból s a barátság jeléül.

Két ember máris kést rántott.El az utamból! . így szól a többihez: . amikor megállt.A beszéde után ítélve maga nemigen lehet francia. amely fölött narancsliget lombja remeg s egy csodaszép. Megállt. Azzal előhúzta pisztolyait. Salvato a köpeny rejtekében felhúzta mindkét pisztoly kakasát. ott villogott a kezükben.És ugyan miért? .Nemcsak azt nem tűröm. az út közepén két férfi állt. ki-ki a maga helyén. a nép gyermekei körében szokás. Balra egy ház. aki a főnöknek látszott. csukott ablaktáblákkal. . hogy a két veszekedő fél nem mozdul. Lássuk csak: ön az az ember. aki francia egyenruhában lóháton érkezett Capuába. Pozzuoliban bárkát fogadott. A két ember félreállt. .mondta nápolyi tájszólással. nyúlánk pálma koronája bókol. s látva. hogy az. hogy Johanna királynő palotájába vigyék? 73 . az ön érdekében tenném. pimasz! .Nem szólnék. jó előre figyelmeztette Salvatót. .Az az én dolgom. Ekkor Salvato visszafordult. egy csomóban álltak. A hely elhagyatott volt. . nemes úr. ne hagyja magát se megszólítani. . egyenest feléjük tartott. Tíz lépésre lehettek egymástól. Élénk taglejtésekkel és nagy hangon vitatkoztak. hogy kövessenek.Ha azt tenném is. de a nyomába szegődtek.mondta a bandafőnök. hogy elállják az utamat. A négy.Ahhoz mit szólna? . Feleljen a kérdésre. tennék. Amikor ő elindult. Jobbra a tenger.Faggatni merészelsz. majd újra megállt. ahogy ez már Nápolyban. de azt sem. mint tudjuk. s a vihar ellenére rákényszerített két hajóst.Mi közöd hozzá. se követni: ez a véletlenül elkapott két szó még inkább azt bizonyította. s rájuk szegezte. . elindultak az emberek is. . Csapdát sejtett. megálltak. Egyszeriben megfeledkezett a veszekedésről. nyilvánvalóan egy bandába tartozó férfi közben összeverődött.kérdezte az egyik gúnyos hangon. Salvato meghallotta.Ő az! Nicolino. nem pedig a magadfajta himpelléreknek.Mert ő kegyelmes felsége.Végeredményben talán meg is egyezhetnénk . Salvato tíz lépést tett előre. . Ferdinánd király városában a járda közepe a nemesembereknek van fenntartva felelte Salvato -. mellette kertfal. . Az emberek nyomban megálltak.feleselt a másik veszekedő. hogy Salvato komoly veszélyben forog. nápolyi vagyok vagy francia? . Négy lépés távolságból Salvato rájuk förmedt: . és utat engedett neki.A király kaszinója előtt.S ha mégse mennénk el az útból? .

a fiatalember alélt teste támaszkodott csak a kapunak. s futva közeledett. egyiket megölte. mint előbb a föld. az emberi méltóságot sértő cselekedet. mindössze a főnök volt még hátra. A gyilkos nem merte megkockáztatni a közelharcot. úgy rémlett. a legavatottabb szem sem bukkanhatott immár nyomára. s válaszul Michele rémült kiáltására: „Simone da Pasquale. a királyné pribékje!” . Mindhárman ott teremtek. Az ég kettéhasadt . ütemes lépések dobaja jelezte. Majd kikapcsolta s elhajította köpenyét. kénytelen lennék megölni. röpült fütyülve felé. sőt. egy-két lépést hátrált a kertfalig.S ha az volnék . csak a kés nyele állt ki rezegve a sebből. a test hanyatt zuhant a kertbe.kérdezte Salvato -. aki jó tíz lépésre állt. De úgy érezte. akit a főnök beccaiónak szólított. a két gyilkosnak nyoma veszett. Michele az ablakból látta elfutni a gyilkosokat.nem kéken. Salvato bal kezével kitépte a sebből a kést. hogy a két ember ráront. mire Luisa reszkető kézzel kinyitotta a zárat. 74 .Salvato felelhette volna. a bandafőnök kezében megvillant valami. s ájultan rogyott össze. Lassú. A két. Michelét és Nannót.mondta az ember komoran. s mert úgy érezte. a fal is kifut alóla. hacsak önszántából ide nem adja az önnél lévő iratokat. Ám szinte ugyanabban a szempillantásban megfordult körülötte a világ. de már csak egy sóhajra futotta erejéből . Nem hozhatott többé bajt a segítségnyújtás a fiatal tiszt megmentőire. hogy rájuk támadjon. . s csak azután hívta zokogva segítségül Ninát. mi lenne? . Beccaio. Abban a pillanatban azonban. kiejtette kezéből a kardot. egy utolsó felvillanásában látni vélte. hogy éjjeli őrjárat közeleg. Már azt hitte. s még inkább zavarba ejthette volna a kérdezőt azzal. hozzám! A hívásra két újabb férfi lépett elő a kertfalba vágott kis kapumélyedésből. megszabadult támadóitól. társát pedig egy szúrással súlyosan megsebesítette. Salvato hátába akartak kerülni. Salvato karja elernyedt. kifut a lába alól a föld. és nekitámaszkodott a falnak. hogy ilyen erős: a sebesültet behúzta a kertbe. hogy a pisztolylövésekre kinyílt Luisa San Felice ablaka. A hatból négyet harcképtelenné tett. amikor feléjük fordult. A fiatalasszony maga sem hitte. hazudni akkor is megalázó.Ahhoz nem négy. fejét csóválva -. végezzünk. s ráhajította kését: a penge markolatig szaladt be a váll és a kulcscsont között. Csakhogy Salvato első mozdulatukra tüzelt.Ha az lenne . . de vérveresen villámlott. s mint a villám. amikor segítségül hívta. előrántotta kardját. egyetlen vágással kettéhasította annak az embernek az arcát. ha egy fogdmegnek hazudik. el is reteszelte. Mozdult volna. meg egy másik fogdmeg. de húsz ilyen csirkefogó kéne: négyen kevesen vagytok Championnet szárnysegédjét megölni vagy akár csak kifosztani. hogy védekezzék. hogy nem. s óvakodott közelebb kerülni .mondta a főnök -. egyidejűleg éles fájdalmat érzett mellkasa jobb felén.a fiatalasszony szívéből ez a kiáltás tört fel: „Akkor hát nekem kell megmentenem!” Bár a budoárt a feljárótól s a feljárót a kertkaputól mindössze néhány lépés választotta el. Mihelyt Luisa San Felice kaput nyitott.úgy tetszett. Ez néhány pillanattal azután történt. a másikat megsebesítette. a kaput kulcsra zárta. Ők majd gondoskodnak a halottak eltakarításáról s a sebesültek összeszedéséről. az utolsóra. .kettővel elbánni igazán gyerekjáték.Mégiscsak ő az . hogy olyan jól beszéli a nápolyi dialektust. Mielőtt teljesen kialudt volna az öntudata. késsel hadonászó emberre célzott. sarkon perdült.

semmiről. . amit állapota megkövetel.Igazad van. Három-négy szobán áthaladt. a házban nem maradhat a fiatalembernek nyoma.Csakugyan nem tenné. Michele. Francesco herceg udvartartásának tagja.Igen. s azt mondja majd: jól tettem . A fiatalasszony ráébredt. Istenem. arról volt ugye szó.Istenem. Iratai. szükség esetén férjed joggal hivatkozhat arra. Michele! . . Nanno hátramaradt. de igazad van. ahogy csak nők tudnak betegekkel és sebesültekkel bánni. Világíts nekünk. csukott szájjal varázsszavakat mormolt. mint úrnője. hogy a herceg barátjának kötelességtudata összeütközésbe kerüljön keresztényi lelkiismeretével. Michele! Ott elláthatjuk mindazzal. Nanno . ha ugyan meg nem hal szegény fiatalember. aki éppen belépett. aki rátalált a megoldásra -. Nina a lábát tartotta.kiáltotta Luisa. annak. 75 . Alig helyezték azonban a sebesültet az ágyra az egyik szobában.Michele karjaiba emelte a fiatalember testét. Inkább kiszolgáltatná magát.Igazad van. Arcán szelíd nyugalom tündökölt. . csak egy erszényt meg egy órát találtak.Ha nem avatod be a titokba.felelte a fiatalasszony. eltűntek.Ilyen állapotban csak nem hagyhatom sorsára egy embertársamat! . s eltűnt mögötte. hogy menedéket nyújtson olyasvalakinek. De mit szól. akit a királyné pribékje szúrt le? A fiatalasszony rövid tűnődés után beismerte: . jeléül annak.sopánkodott Luisa. .Szánni fogja őt. Semmiről nem szabad tudnia. mit tegyünk? . Valaki zörgetett a kertkapun. hogy ha a lovag hazaérkezne. Nanno világított. Michele. Kétrét görnyedve. minthogy a ház üresen áll. gyengéden. Nézzük meg. hogy semmiről nem tudott . emelt fejjel. semhogy hazudjék. s a menet újra megindult. Amikor visszaértek a budoárba.Úgy van. amikor Nina. mialatt Nanno jósol neked. Fusco hercegnő házán át kell távoznunk. ha megtudja. hirtelen megérintette a karját. nem szabad meghasonlásnak kitennem. jól ismered. nemsokára hazaér a lovag. . amelyet Luisa maga választott ki. Michele gondolataiba merült. hogy távollétében és megkérdezése nélkül egy csinos fiatalembert hoztál a házába? . Luisa a fejét. hogy nem rablótámadás áldozata. elérte a szomszéd házba vezető átjáró ajtót. annak az embernek a hangján. Köszönöm. aki korántsem volt olyan izgatott. egy marék különféle fűvel a kezében -.A lovag . s megszólalt: . s hárman bevitték a házba. hová vitethetjük. Arrafelé is van kijárat.kiáltotta a fiatalasszony. Mit mond majd. ha közönséges gyilkosságról lenne szó. amiből kitűnik.mondta Michele. hogy a komorna figyelmeztetni akarja valamire: hallgatózni kezdett. . barátnőd. hogy a gyilkos Pasquale Simone volt? Megengedheti-e magának ő. Nem mintha a jó szívében kételkednék.Kishúgom . .szólt oda a boszorkánynak. persze. De hiába kutatták át a sebesült zsebeit. csak általa ismert füveket keresett a kert szegletében és a fal repedéseiben szabadon burjánzó gyom közt.Kishúgom. a hercegnőhöz visszük: majd valamelyik kertre nyíló szobában helyezzük el.fűzte hozzá Michele. így tenne. s a kulcsa nálad van? . van-e nála valami irat. ha azt látja. Egyszer csak megrázta a fejét. .Ellenkező esetben ezt nem tenné. ha ugyan voltak iratai.

kezében a rózsaszín viaszgyertya. a többit bízza rám. . 76 . Mindenütt csend honolt már és sötétség. vadul dobogó szívvel. de mintegy önkívületben: támolygott. A lovag egy darabig az ágy mellett álldogált. Elmerülten nézte a gyertya fényénél Luisát. kezében gyertyát tartott.Az Úr vigyázza álmod. A sebesült még nem tért magához ájulásából. Pár pillanat múlva San Felice lovag lépett be a felesége szobájába lábujjhegyen. Visszatért a szobájába. és az ágy peremére dőlve. ő lökte be szórakozottságból a reteszt. ellenkező irányban. elért a szoba küszöbére. ahogy jött. csendesen betette az ajtót. Megnyugodva lépett ki a másik. Michele egy bronzmozsárban füveket tört. mint az árnyék. Majd. mosolyogva.Feküdjön pongyolástul az ágyba. s azt suttogta: . hogy zárt kapura talált.mondta Nina. óvatosan a majolikapadlóra csúsztatta lábát. nehezen lélegzett. hogy valaha dolgod legyen a kárhozat angyalaival.kiáltotta a fiatalasszony. beszédes mozdulatával gondjaikba ajánlotta a sebesültet.Siessünk. feszülten figyelt. homlokon csókolta. ó. s Luisa megnyugodott. neki-nekiment a falnak. szemét lehunyja és alvást mímeljen. Nanno a sebre facsarta a füvek levét. súlytalanul. elfúló lélegzettel. akiktől az imént váltam el. asszonyom . hogy harisnyáját és papucsát egy székre dobja. szemközti ajtón. és az ég óvjon attól. Mindketten bólintottak. amely a hercegnő házához vezetett. lábujjhegyen távozott. végül lassan fölé hajolt. Annyi ideje maradt csak. siessünk.Michele! Nanno! . és nesztelenül. nehogy megzavarja a felesége álmát .mert álomnak vélte a mozdulatlanságot -. Lassan felhajtotta a hevenyészve magára vetett selyemtakarót. amelyben a beteg feküdt. és tágra meredt szemmel. . tétován értelmetlen szavakat mormolt. így hallgatózott egy pillanatig: de nem hallatszott a legcsekélyebb nesz sem.. Nina már eloszlatta: azt mondta. tisztaság angyala. mint előbb a férje. amennyire egyáltalán képes volt most megnyugodni. Végigsuhant a folyosón. Megütközését. fél térdre ereszkedett. Mihelyt eltűnt a gyertya fénye a szoba faláról. és visszavonult a saját szobájába. a fiatalasszony félkönyökre emelkedett ágyában. kinyitotta az átjárót. Karjának egyetlen. az ágyba dőljön.

Legfeljebb annyi volt a különbség. nem sejtett más világ 77 . s a gondolatok világába emelték. kortársaik általában lebecsülték őket. hogy a teremtés szerény alkotásait gyengédebb kíváncsisággal leste. Az első fajtájú tudós a gyakoribb. Az emberek ilyenkor azt mondogatták: „Ni. amely harminc év alatt futja be pályáját a nap körül. hogy ez a mérhetetlen tűzkígyó. az éterben kerengő világoktól le egészen a vízcseppben úszkáló véglényekig. Ámbár a tudósok.mint mondták .13 SAN FELICE LOVAG Úgy hisszük.amikor a déli szél hullámokat vert rajta . s egyszerűen. amelyek Capri mögött látszottak elenyészni. Szeretetre méltóan fesztelen volt. az isteni tűznek e szikrája.az egymásba fonódó tűzcsíkokat. sőt. valójában nem más. hogy San Felice a tudósok második fajtájához tartozott. rejtelmes eredetű gyűrűjétől övezve. hogy szellemet és képzelőerőt kevernek bele. Mint Galilei. említettük már valamelyik korábbi fejezetben. s őt tartják a tudósabbnak. Arisztokratának született. mint Swammerdam. semmint tudós. szórakoztató tudósok. amely az egész földet körülgyűrűzi. egy Holbach. főleg Franciaországban: ennek köszönhette elbűvölő modorát. rengeteg csoportra és alcsoportra oszlanak. hogy gyullad ki egy evezőcsapás vagy a halászbárka vonta barázda nyomában az a kékes tűz. inkább sokat tudó volt. mint egy Buffon. Említettük ugyan.már az apja és a nagyapja is ebben a házban született -. Kénytelenek vagyunk megvallani. hogy San Felice lovag tudós volt. s nézte. de olyan régen. mint éjjel a földünknél kilencszázszorta nagyobb égi kolosszus. a Saturnus lassú mozgását. bár bizonyára egészen az afrikai partokig húzódtak. szeretetre lobbant az egész természet iránt. s osztozott filozofikus közönyükben is a vallás iránt. nagyúri környezetben élte le egész életét. egész éjjeleken át állt mozdulatlanul az ablakkönyöklőnél. alapvetően mégis kétfélék: unalmas tudósok. hogy világunkat alul-fölül. minden oldalról számtalan. s ifjúkorában sokat utazott. Minthogy nem specializálta magát egyetlen szakmára sok évtizedes tanulmányai során. és bámulta az öböl fénypontokkal telehintett vizét. Forró nyáréjszakákon gyakran állt háza ablakában . Megértette. mert . hogy alakul át a lárva bábbá s a báb skarabeussá. s lelke. akárcsak Sterne utazói. szinte azt mondhatnók: vallástalan volt. hogy Istennek egyformán kedves a csillag és az atom. tanulmányozta a végtelenül nagy és a végtelenül parányi dolgokat. órákig. de ízléssel öltözködött. hogy a képzelet nyomába se ér a természet döbbenetes gazdagságának. egy Helvetius. parányi állatkák sokasága. hogy a Teremtő mindenre egyformán árasztja mérhetetlen szerelmét. Életünk során volt alkalmunk találkozni néhány szórakoztató tudóssal is. még ha ezzel súlyosan ártunk is neki olvasóink szemében. mint a nagyszerűeket. a királyi udvarban. mint szabad szemmel alig látható. mit művel már megint ez a holdkóros San Felice?” A holdkóros San Felice ilyenkor az anyagi világból a láthatatlan világba. Tanulmányai valamelyest kiszakították a való életből. amely mintha a Venus csillag visszfénye lenne. a zajos életből a csendes életbe siklott át. azaz szórakoztató tudós volt. hogy olvasóink tán már el is felejtették: San Felice lovag ötven-ötvenöt éves férfi volt. akikkel egyébként közös társadalmi elveket vallott. Azon töprengett.ezek lealacsonyítják a tudományt. azáltal. vagy . de nem kisebb érdeklődéssel figyelte nappal mikroszkópján. hét holdja óriási terhét vonszolva.

minden nápolyi nemes vágyálma. San Felicének jutott a világ szemében a szürkébb. San Felice lovag a III. égő csipkebokorban. leendő londoni nagykövet és leendő palermói alkirály milyen rosszul tanult. Tanulótársa volt Giuseppe Caramanico herceg. San Felice tudós. s hogy a nagyúrian hanyag herceg. Oresztész maga azonban jól tudta. aki magas rangja folytán a tanárok elnéző jóindulatát élvezi. mint kapitány. Képzelhetik. Mindazon érzések közül. ami emberi!” De tévedne. eleganciájától és rendkívüli sikereitől visszhangzott a múlt század végén Nápoly. aminthogy később. egyszóval ember. s maga volt ezredesi rangban a parancsnoka. dicséretet kapott. illetve rangjának megfelelő pályára lépett. az a férfi. önfeledt gyermek is. mint Isten maga. a lovag a legszentebbnek és a legnagyszerűbbnek a barátság érzését tartotta. hogy a titok kulcsa: a barát önfeláldozása. Ha valakinél. amiről lesz alkalmunk meggyőződni történetünk folyamán. Ezt az ezredet a király alapította. s ezt azért kell hangsúlyoznunk. mint egyszerű tiszteletet vagy irigy féltékenységet. De Giuseppe Caramanico nemcsak herceg volt. sőt. férfifejjel is rendkívül megnyerő maradt. A holdkóros San Felice a kettős végtelenen túl Istent szemlélte: nem mint Ezékiel. mint San Felice. díjat. nem is mint Mózes. az egész természetre egyenlően kisugárzó. A herceg kiállta a barátság próbáját. kedves olvasóink. professzorai az ő teljesítményét még nagyobbra értékelték. derűs nyugalmának ragyogásában. végtelen szeretet gyengíti azokat az érzelmeket. San Felice lovagnál világosan elkülönült lélek és szív: e kettősségnek köszönheti a teremtés koronája. hogy olykor. hogy az ott szolgáló közkatonák csaknem mind a Lipari-szigetekről származtak. viharokban. máskor pedig. a lusta Oresztész mindig az elsők közt volt. a másik Püladész. Az ezred onnan kapta nevét. mert ez az érzelem sorsdöntően hatott ki végül egész életére. a leendő nápolyi miniszterelnök. a lélek órájában. Azt hihetne valaki. amelyek a latin költőt erre a felkiáltásra bírták: „Ember vagyok. a fenti. Károly alapította Nemesek Kollégiumában végezte tanulmányait.veszi. 78 . Ha a herceg csak herceg lett volna. hogy az ilyesfajta. amelyek bolygónk e lakóját a körülötte élő állatok fölé helyezik. S ő ugyanolyan magától értetődően viselte elsőségét. hiszen a gyerekek irigyelni szokták azt a társukat. így történt ez Caramanico herceg és San Felice lovag esetében is. elmélyedésre hajló tudósjelölt milyen könnyedén és fölényesen szárnyalta túl az iskolában vetélytársát. Itt tisztként szolgálni a legmagasabb rendű kegy volt. hanem az örök szeretet méltóságteljes. hanem bájos. semmi több. minthogy nem ismerték vagy nem akarták ismerni elsősége titkát. amikor a szíve szólal meg. a teremtés gigászi Jákob-létrájának tetején. Caramanico a Lipariota ezredben kezdte katonai pályafutását. Nos. nyugodt és békés lehet. hogy a kiváló értelmű. talpig becsületes és hűséges. El kell ismernünk: barátját érdeme szerint becsülte. körül. Az iskola végeztével mindkét fiatalember a hajlamának. mint fényes társadalmi helyzetét. csupa szív. lám. semmi nem idegen tőlem. Óhatatlanul minden barátságban az egyik fél Oresztész. hála a szorgalmas. két ember helyett dolgozó Püladésznek: ugyanannyi jutalmat. akinek kalandjaitól. fényözönbe vesző végtelent összekötve a lent tátongó sötét mélység végtelenjével. Caramanico katona lett. az ifjú San Felice aligha érez iránta mást. vidám vagy kétségbeesett. de az Úr szemében tán az érdemesebb szerep: Püladészé.

kapva kapott tehát az alkalmon. amilyenről az korábban álmodni sem merhetett. hogy Nápoly tengeri. a hold ragyogása elömlött az égen és az öböl vizén.Búcsúzni jöttem. San Felice éppen szentjánosbogarakat hajszolt gyönyörű kertjében. a kettő együtt San Felicét viszonylag Nápoly leggazdagabb emberévé tette. 1783-ban híre járt. mint inkább a királyné kegyének köszönhette. s mert szerette volna megfelelően fejleszteni a nápolyi haditengerészetet . mintha félne megtörni a természet néma csendjét.az egyiket a tudomány. s megszólalt: . San Felice megremegett. aki a követelményeknek megfelelt. Lipóthoz fordult. hogy belélegezheti a narancserdő illatos leheletét. hogy Caramanico herceg hamarosan kegyvesztetté válik. a toscanai nagyherceghez. Származására ír. mennyire csökken reggelig a fényük. barátom . Aztán nagyot sóhajtott. Távollétében s a fogadalomtétel mellőzésével kineveztette máltai lovagnak. és ezáltal a miniszterelnöki székből is. akinek a nevét nagy elismeréssel emlegették egy Berberia elleni hadjárat óta. San Felice aggódott. bár francia földön született. Öt évet töltött Olaszországtól távol. igényt formálhatott. s hallgathatja a feje fölött hajladozó levelek fémes zizzencsét. és szívére szorította barátját.talán örökre. A családi vagyon hozadéka évi ezer dukát volt. mint a tudósoké rendesen. ritkán találkoztak . sőt tán a szokásosnál is hevesebben. A két ifjú kilépett az életbe. Caramanico herceg egy este beállított San Felicéhez. amire egyébként bárki.a királlyal ellentétben azon a véleményen volt ugyanis. Mindketten felserdültek. Caramanico a hatalom birtokában mindenekelőtt kedves San Felicéje függetlenségét igyekezett biztosítani. de a herceg reggel óta a lábát sem tette még ki dolgozószobájából. bejárta Franciaországot. egész Nápolyt ez foglalkoztatta. Gond és bánat felhőzte homlokát. hisz azt a herceg nem annyira rangjának és rátermettségének. az ég derült volt. adja át a nápolyi tengerészet parancsnokául. amelyet megpróbáltunk már lefesteni: azt készült megfigyelni. s barátja arcába pillantott: azt hitte. Ez az ember John Acton volt. sápadt arcán: 79 . mégpedig olyan ranggal felruházva. hisz igényei. kétezer dukát évi jövedelemmel. s így szólt. a mélységes csüggedés kifejezésével szép. mire hazatért.San Felice ellenben utazgatott. Caramanicót túlságosan igénybe vették miniszterelnöki teendői . a másikat a politika kötötte le. Németországot és Angliát. Ráadásul egy apátságot is adományoztatott San Felicének. San Felice a lépcső felé vonta. Langyos májusi este volt. roppant szerények voltak. A herceg pár pillanatig hallgatott.beszélték -. Caramanico a pálmafa tövében elhelyezett padra mutatott. s mindketten odaültek. Az a baráti ölelést régi gyengédségével viszonozta. nem pedig szárazföldi hatalom -. Bejelentés nélkül. s kérte. A herceg láttán felkiáltott örömében. Caramanico herceg miniszterelnök volt már. mintha közönséges. Acton nyomban nekigyürkőzött. közrendű látogató lenne. admirálisi rangban. forrón átölelte. rosszul hall. s bár változatlanul szerették egymást. hogy pártfogóját kivesse a királyné kegyeiből. A herceg némán nemet intett. Langy szellő fújdogált a tenger felől. egyik emberét. és Karolina királyné szeretője. Caramanico herceg bejuttatta a királyi udvarhoz pártfogoltját.

nem asszony.kérdezte San Felice. sem a hazámtól nem olyan nehéz megválnom. . a te nevedre szól. ugye te megérted? hogy saját vagyona legyen.Ne félj . bús életem egyetlen vigasza egy fiatal nő volt. mert ő igazán szerelmem gyermeke. visszafizeti.felelte Caramanico -.Porticiben.Hová? .mondta a lovag a rá jellemző nemes egyszerűséggel -. . . Ma az ír cselszövő szemével lát mindent: meglásd. San Felice lehorgasztotta a fejét.Dehogynem. legigazabb kincsét. A saját vagyonodból előlegezd a kislány eltartásának és neveltetésének költségeit: ha majd nagykorú lesz. . Belátom. nem e földre való.Igen . . ..felelte a herceg -. nekem kell a feltételeket megszabnom. hogy részem legyen benne. hadd dőljön össze a trón! mit bánom..Nem törvényesíthetem.Caramanico! . máris szeretem.Barátom. . baljós csillagzat alatt született! Hiszed-e vagy sem. Azt akarom. Tizennégy-tizenöt esztendő alatt. de nélkülem. ez az ember még romlásba viszi az országot. Caramanico . . Kockán forog az életem.Hallgatlak . ha kihelyezed. mert azt remélem. mi sem bizonyítja inkább. vissza is szállt a mennybe. . magukra hagyva. mert már házas voltam.Én máris szeretem őt. Néha felhozatom. . s talán a becsületem is. Eleven emlékül egy kislányt hagyott rám. . Különben. az összeg egyedül a kamatok révén megduplázódik.kérdezte San Felice. tehát gyenge és állhatatlan. Nagyon szeretem ezt az ártatlan teremtést.felelte a herceg.mondta San Felice -. . és férjhez megy.És Karolina királyné? . akit Nápolyban kell hagynom: remélem. mint ettől a gyerektől.Kiről van szó? . hallgatlak.Elfogadtam kinevezésemet angol követnek: ez aránylag tisztességes formája a száműzetésnek.Belefáradtam a harcba. amikor megszületett. Itt egy ötvenezer dukátos kötvény. Elutazom. sem Nápolytól. Van azonban valaki..mondta a herceg mosolyogva -. A gyermek most ötéves.mormolta. veszélynek kitenni. sem a miniszterségtől.Annál jobb . .mondta a herceg erőltetett nevetéssel -.Hát mégsem szeretsz úgy. .Megbocsáss. barátom . attól tartok. Feleségem és gyermekeim is velem jönnek: nem akarom őket. mint hittem? . Nem akarom. Karolina királyné asszony .folytatta a herceg -. hogy helyettem te viseled majd gondját. San Felice.A világon téged szeretlek és tisztellek a legjobban. Valóságos angyal. A királyné egyébként sem tud létezéséről. hogy helyettem te viseled majd gondját. s nem is szabad.kérdezte némi aggodalommal a tudós. hogy tudjon. máskor meg én rándulok le hozzá. de én kérek szívességet tőled. mint hogy rád bízom szívem legtisztább. . 80 . nem is biztosíthatok számára megfelelő társadalmi pozíciót. San Felice fellélegzett.Hol van a gyermek? . barátom . nálam erősebb ellenfélre akadtam. . kisgyerek.

tudatlan vagyok. szeretem városépítő méheimet.Nem. ha ugyan nincs ellenedre. mint a gyermekek.. őket hajszoltam. ha érezné. barátom is alig.kiáltotta a lovag. műveltebb vagyok. hogy távollétemben téged tekintsen a gyermek apjának. hogy teutánad engem szeressen a legjobban. mire felnő. majd én magam nevelem. és igyekezz elérni. a kislány lepkéket kergetne. megengeded-e. . amennyit egyáltalán kaphattam. mert hogy is unatkozhatna az az ember. Sok mindent szeretek: szeretem a füvet. barátom. nem: hallgatlak s bámullak. 81 . szép nevet adtál neki! .mondta a herceg -. de mindennap beszélj neki rólam. A Posíllipón kitűnő a levegő. Szelíden igent bólintott. narancsért csak a kezét kéne kinyújtania. s talán ő is viszont szeretne egy kicsit. megtanítom franciául és angolul írni-olvasni.Milyen jó vagy! . persze hogy idehozhatod a gyermekemet. hogy barátját nem győzte még eléggé meg: . Isten kiválasztottja. aki előtt feltárult a természet nagy könyve. azt állítják. amikor megjöttél. erős és kecses lenne. Persze hogy idehozhatod a lányomat... s a pálmás házba beköltözött nevelőnőjével a kis Luisa Molina. s könnyezett. Nem felelsz. legalább annyit tudok. San Felice.Egy tudósnak különben sincs semmi dolga. egyszerűen beszélek a természetről és Istenről. Sok mindent tudok ám. Mondd. Szívesebben művelem a tudományt.Mégis szeretnélek valamire megkérni . abban a hiszemben...Mi lehet az? . De San Felice folytatta. tudom. mint a többit. légy büszke rá. Te vagy az eszményi teremtmény. s annak az asszonynak a címe. . s itt van írásbeli utasításom is az asszonyhoz. vigasztalást kaptam tőled.Lássuk csak. mert nem használok nagy szavakat. miközben felállt -. virágot szedne. S a két barát összeölelkezett. Porticiben van. nagyon-nagyon megszeretném.. mint az asszonyok szoktak. de egyiket sem szeretem jobban. San Felice . herculanumi akadémikusok meg Pompeji-kutatók nem értenek meg. hogy a lányod itt éljen? Caramanico szeme könnybe lábadt. hajlékony. mint hiszik. Ha magamhoz vehetném a lányodat. aranyszárnyú skarabeust. itt a nagy kert.. nincs családom.mondta a tudós habozva -. mennyire szeretem. ugye? Miről ismerem meg a házat? Hogy hívják a kislányt? Remélem. de nincs igazuk. íme a gyermek neve. aki gondozza. becsületszavamra mondom. köztársaságot teremtő hangyáimat.Barátom . Ezek a nápolyi könyvmolyok. szeretem a szentjánosbogárkákat.Magányosan élek. ha beleegyeznél. könnyeit törülgetve. mint ez a pálma. . azt mondtad. s engem nem szeret egyik sem.tette még hozzá. ha nem többet. ablakaimból gyönyörű a kilátás. Caramanico herceg másnap elutazott Londonba. barátom? . mint ők. szeretem a napfény ragyogású. amikor hajnalban meghajlik a harmatcseppek súlya alatt. örömet. Sosem unatkozom. hogysem beszéljek róla. Caramanico. hogy annyi boldogságot. barátom. Boldoggá tenne. Isten veled. persze hogy szeretni fog téged.

amelyik akkora volt. mint a nagy szellemek általában. amely napról napra új gondolatokat terem. s minthogy a gyerekek rendesen örülnek a költözködésnek. s csak erre az egyre figyelt. Három órával azután. a másik a kertre nyílt. hogy San Felice lovag elindult Porticibe. A hálót a kiságyra erősítették: ez az átlátszó sátor megvédi majd a gyermeket a szúnyogok csípésétől. ezt a nagy fontosságú ügyet nem akarta senki másra bízni. Minthogy nem hitt már a lélek síron túli életében. mint hogy a tisztes tudós. s a kiválasztott kecske elnyerte a szép csengésű. a kis Luisa már birtokba is vette új lakását. akárcsak a hernyó. amikor a kis Luisa Molina elindult Porticiből. virágzás vagy a gyümölcsérés a fiatal agy fejlődéséhez képest. járni tudó babákat. mint ő maga. erősödik. s a tegnap kihajtott gondolatot ma tovább érleli? A gyermek értelme szerveinek tökéletesedésével párhuzamosan fejlődött. lassú járású kocsit hozatott. mint a madárnak. ahogy a virág elveszti illatát. s az egyéni lelket éppen ezért felesleges fényűzésnek tartotta. ahogy sajnálta. hogy megtett minden óvintézkedést a gyermek szórakozása. igyekszik a herceg gyermekei számára a nápolyi játékok lehető legteljesebb gyűjteményét beszerezni. bukfencjancsikat. Nápoly utcáin gyakran fel-feltűnik egy-egy kecskenyájat terelő pásztor: olykor az ötödik emeletre is felhajtja kecskéit. Nos. hogy nincs szárnya. s ahogy a gyümölcs elszárad. Ez a tény megingatta a lovag hitét a lélek halhatatlanságában. új képességekkel gazdagodik. felnőtt korban ugyanezeket a képességeket kamatoztatja. A költözködés akadálytalanul ment végbe. tévedtek: a lovag kizárólag a kis Luisa Molina kedvéért szánta el magát e szokatlan vásárló körútra. mint a vescovatói madonnáé. háromszor hal meg. San Felice lovag azonban mindig is egy kissé panteista. de kétségbevonhatatlanul elveszíti e képességeket. mert hiszen a lélek nyilvánvalóan ugyanúgy a szervek fejlődésének függvénye. amelynek minden méretét pontos mértani számítások alapján szabták meg. s háromszor születik újjá. ruhatára pedig legalább olyan gazdag és változatos. San Felice lovag kora reggel sorra járta a Toledo utcai játékkereskedéseket. pszichológus-panteista volt. serdülőkorban szemmel láthatóan nő. és amikor az öregség fokról fokra megmerevíti. A régi egyiptomiak szeretett halottaik sírjába skarabeust helyeztek. nemigen gondolhattak egyébre. de nem neheztelt a természetre e mennybeli takarékosság miatt. ahogy a fa vagy a gyümölcs élete a benne keringő nedveké. elégedetten öltöztetett-vetkőztetett egy babát. Mert mi is a rügyfakadás. s indult Porticibe. aki nyilván nem veszi e holmiknak semmi hasznát. úgyhogy az ostromlók legfortélyosabb támadásai is leperegjenek róla. Sajnálta. holmi külföldi herceg megbízásából töri magát. megnyomorítja a test szerveit. Aztán sor került a szoba berendezésére.ő látja majd el tejjel a kis Luisát -.14 LUISA MOLINA Aznap. ha elapad az életadó nedv. kényelme és testi jóléte érdekében. mitológiai Amalthea nevet. Egy kecskepásztor parancsot kapott. Miért? Mert a skarabeus. A lovag hetekre. a lélek észrevehetetlenül. A nevelőnő ágya mellé kis rézágy került Nápolyban különösen csinos rézágyakat gyártanak. Az új lakók a ház legszebb helyiségét kapták: a szoba egyik ablaka az öbölre. Garmadával vásárolta a fehér báránykákat. Kiválasztották a legislegszebb fehér kecskét . hónapokra megfeledkezett a természet minden más csodájáról. sőt. a lélekvándorlás hitével vigasztalódott. ha látták. 82 . hogy reggelenként megjelenjen a kapu előtt. A nagy tudományú lovag saját tervei alapján és személyes felügyelete mellett készült el egy szúnyogháló. Ismerősei. öblös. hogy nincs lelke. Istent megtette a világ univerzális lelkének. Amikor a lovag úgy látta.

Úgy nevezte: égi lámpás. A gyerek előbb nemigen értette a magyarázatot. például. mint a föld. egy úszó szigeten született. talán mert szerencsésebb a hernyónál. azok valójában a holdfelszín egyenetlenségei: a völgyek mélyén sötétebb az árnyék. megkülönböztetett vonzalmat érez a nápolyi öböl iránt. amit a rovarnak megadott? Így fohászkodott az a nép. hogy valaha Jupiter és Latona lánya volt. amelyet az állatoktól is megtagadott. amelyet a valóságban huszonhét nap. Egy szép napon. a nápolyi obszervatóriumban nemrég elkészült holdtérkép segítségével. saját kezűleg elkészítette naprendszerünk nagyméretű modelljét. Egy perc alatt járta meg ez a kis hold azt az utat földünk körül. annak köszönheti fényét. amikor kőport vásároltak. Franciául vagy angolul kérdezősködött.ilyenkor kilencvenegyezer-négyszáztizennyolc mérföldre van a hold tőlünk -. és Endümiont szerette. s azok rágják-e ki a holdat. de nem nyugodott bele. Amikor telihold volt. ahogy egyszer itt lenn is kirágták a sajtot. aztán kialudt. hogy csakis azokra a kérdésekre felel. a lepke a bábra . vannak-e az égben patkányok. ha valamit meg akart tudni. a báb a hernyóra. mielőtt ember lett. hogy a bizonyítás világos és a gyerek életkorához mért legyen. halhatatlan lenne. minthogy a lovag egyszer s mindenkorra értésére adta. hogy a nap sugarai visszaverődnek felületéről. az valójában egy vulkán: sok évezreddel ezelőtt tüzet is hányt. egy arcot vélt látni benne. s nyilván önök is: emlékszik-e a hernyó a petére. Még azt is bebizonyította neki. hogy a hold hol távolabb. A kis Luisa nagyon kíváncsi természetű volt. A hold sok fejtörést okozott a kis Luisának. hogy a pálya legtávolabbi pontját hívják apogeumnak . s mint afféle kacér asszonyszemély. s ilyenkor mindössze nyolcvanezer-hetvenhét mérföld a távolság köztünk. A lovag azt is bemutatta. Asztronómiából annyit. hogy a hold. s mert azt akarta. tehát sokat kérdezett. mint ma a Vezúv.Isten. a holdfelületnek tehát csak azt a részét láthatjuk. hét óra és negyvenhárom perc alatt tesz meg. arról faggatta a lovagot. mi volt. harmadik hallásra fel is fogta. a hegyek ormáról ellenben erősen verődik vissza a fény.emlékszik-e a pete a lepkére? Sajna! ez nem valószínű. amennyi egy nőnek kell.s hogy az átváltozások köre teljes legyen . hol közelebb kerül hozzánk.Mit nézel. ahogy egykor a Vezúv is ki fog aludni. Isten az embert nem méltatta az emlékezés adományára. S észrevétlenül megtanult sok egyebet is. a kis Luisa nőtt-növekedett. jó San Felice? 83 .negyvenkilencszer kisebb volt. akárcsak a föld. szeret tükörbe nézni. Elmerülten vizsgálgatta a vöröses port. hogy a csinos kis rézágyat kifényesítsék. s emlékszik még rá. a legközelebbi pontot pedig perigeumnak. ezért nő meg fogy a hold. amelyiket a nap megvilágít. Bizonygatta a gyereknek. Phoebének hívták. a többit eltakarja a föld árnyéka. és elmondta. skarabeusnál és az embernél. úgy látszik. és egyidejűleg megfordult saját tengelye körül. San Felice lovag örömmel ragadta meg az alkalmat. megtagadná az embertől azt. Ha az ember emlékeznék rá. amikor pedig megkezdődött a holdfogyatkozás. hogy a hold. A kislány lábujjhegyen odasettenkedett. amit most én. s megkérdezte: . Luisa a lovagot mikroszkópja mellett találta. márpedig sehol a földkerekségen tisztább tükröt nem talál a nápolyi öbölnél. így aztán hamarosan felelni is megtanult franciául és angolul. hogy amit ő a teliholdon makacsul egy arc vonásainak vél. Észrevétlenül megtanult olvasni és írni. amelyeket ezen a két nyelven tesznek föl neki. Mialatt a lovag ezeken s hasonlókon töprengett. hogy a gyermeknek egy tudományos igazságot bebizonyítson. végtelen jóságában. nemcsak kérdezni. San Felice lovag ugyanazt a kérdést tette fel magának. Bemutatta a kis Luisának a holdat . Elmagyarázta. amely hatalmas sírokban örökítette ránk szentelt szalagokba pólyáit egyedeit. hogy amit ő a hold állának néz. és második.

San Felice megtartotta barátjának tett másik ígéretét is. mindenütt. csak ága. A házak kőből. amelynek tövében a leckeórák folytak. inkább kineveztette szicíliai alkirálynak az éppen elhunyt Caracciolo márki helyére. Havonta egyszer beszámolt neki Luisáról. Azt is elmondta a lovag. s a Kettős Királyság kormánya csapatokat küldött Franciaország ellen.Kicsi Luisa. San Felice állandóan levelezett Caramanico herceggel. a féregcsiga. Caramanico a felmentését kérte. pontos magyarázatot . aztán fokozatosan megkeményednek. mészből. ahol a madraporák és korallok szabadon hagyták az utat. amelyeket te is ismersz. vagy teknőjük. Amikor Toulont a royalisták átjátszották angol kézre. Gyámja leveléhez Luisa maga is mindig hozzáfűzött néhány sort apja számára.Száznyolcvanhétmillió micsoda? . A lovag ölébe ültette a gyermeket. A házak sem teremnek maguktól.és oleanderfák. nem árnyékolták be gránátalma-. később pedig hatalmas páfrányok és óriási pálmafák. mint például az orgonakorállok.mégpedig világos. noha hivatalosan nem állt fenn szövetség közte és Pitt úr között.Ha elgondolom . valóságos járdát épít Szicília körül. mint a teknősbékának. amelyek a serdülőkorúak fantáziáját oly gyakran nyugtalanítják. elmosódott képzeteknek. Az elmondottak alapján olvasóink maguk is könnyen elképzelhetik. amelyhez a női ajkat szokták a költők hasonlítani. amelyet a szolgáló éppen akkor dörzsölgetett kőporral. S az ágyra mutatott. élénkpiros színt. a kislány testben erős lett és hajlékony. s mészhéjuk végtelenül apró törmelékével csiszoljuk és fényesítjük ezt a rezet itt ni. mint ma. mint ő hiszi. úgyhogy nyoma sem volt agyában azoknak a zavaros. mint a pálma. ilyenkor a halak szopogatják és rágcsálják őket. azokat is fel kell építeni. A lovag elmagyarázta. nagykövetnek. mert a parányoknak kagylójuk volt. amit egyáltalán meg lehet magyarázni. de mégis a kérdésre válaszolva -. Kemény dió volt ezt megmagyarázni. s felöltik azt a gyönyörű. A gyerek meglepetten hallotta. mint a kis Luisának. 1790 körül Caramanico herceget Londonból áthelyezték Párizsba. inkább magának. mint nevelkedett fáradhatatlan. homokból és téglából épülnek.felelte a lovag. víz borította. Egyik építőanyaga a sok közül a szabad szemmel nem látható parányi állatkák mészváza.. hanem állati eredetű képződmény. hogy száznyolcvanhétmillió véglény nyom összesen annyit. más állatkák viszont. amelyet később majd mikroszkópon is megnéznek. hogy ezeket az ágakat apró csalánozó polipok ezrei készítik mészből. a zátonyok már-már eltorlaszolással fenyegetik a vízi utat. és megakadályozzák a hajózást. A gyermek megkérdezte. Máskor egy Torre del Grecó-i halász szép korallágat hozott a lovagnak. mint egy gabonaszem! . Isten is sokféle anyagból építette a földet. ha elgondolom. tiszta. amelybe kormánya hozta. hogy egy apró állatka.s közbül zátonyláncot. narancs. Csakhogy Acton hallani sem akart Caramanico hazatéréséről.legdélibb csúcsaikat innen is láthatod. Mielőtt megjelent volna rajta az ember s azok az állatok. Isten is fokozatosan építette fel a földet.van köztük harminc mérföld átmérőjű is . mint az osztrigának. nem nőtt rajta mindig fű meg virág. Belőlük támadt az a hatalmas perui hegyvonulat. mert becsületérzése fellázadt a helyzet ellen. Óceániában egész szigeteket építettek . amely nélkül nem élhetnének. a föld nem mindig volt olyan. s úgy kezdte mondani: . s amelyet a sziklákról mállaszt le a hullámverés. az ő maradványaikból keletkeztek a közép-olaszországi Appenninek . a világok nagy építésze.kérdezte a kislány. 84 . amelyet Kordilleráknak nevezünk. habarcsból. tudós nevelőapja oldalán a kis Luisa Molina. Az ágak először puhák.mindarra. hogy a korall nem növény. Fokozatosan fejlődő értelme mindig időben kapott magyarázatot . miért nincs a korallnak levele.

egyenest onnan érkezem. hogy a visszaútra ne legyen gond. s még aznap elutazott. de tíz napja őszül és hullik a hajam. Az utcákon bánat borongott. végzetes gyengeség lett úrrá rajtam.Ön nem szicíliai? . hogy még életben találj. a fekete kárpittal bevont templomban a haldoklókért könyörgő imát mondták. s azzal már futott is a mólóra. A hírverés már-már olyan méreteket öltött. e szép ország kormányzásában. hogy a királyné maga egy akaraton van a nápolyiakkal. indulj Luisával Szicíliába. hogy felhajtson valami közlekedési eszközt. börtöneit zsúfolásig megtöltötték legkiválóbb polgárai. Sőt.Caramanico Nápoly megkerülésével utazott új állomáshelyére. Luisa tizenkilenc éves volt. hogy Caramanico váltsa fel Actont. apját tizennégy esztendeje nem látta.kérdezte a férfi. Egy körmenet állta útjukat. halálhozó törvények járma alatt nyögő nápolyiak előtt ott lebegett az atyai törvények védelme alatt boldogan élő szicíliaiak példája. San Felice nem mondta el neki egyelőre a teljes igazságot. A félelem légkörében fuldokló. s ország-világ előtt vérpadra hurcoltak három gyermeket: Emmanuele de Deót. a szél kedvező. régen megszüntetett törvények életbe léptetését követelte. Nem tudom. mintha óriási temetőben járna. fogaim meglazulnak ínyemben. kínvallatást készült alkalmazni.Mi történt? . Arcára már nem is emlékezett. ha valami hamis szégyenérzet nem tartaná vissza. és nyíltan Caramanicót választaná. Nápolyban mégis tényező a nép. Mindössze annyit közölt Luisával. . hogy az ember azt hihette volna. A herceg rendkívüli értelme és vele született jósága valóságos csodát művelt Szicíliában. Ugyanakkor Acton és Karolina végzetes befolyására Nápoly feltartóztathatatlanul zuhant lefelé a lejtőn. . amely magamagát Boldog-nak nevezi. s cseppet sem titkolták: legfőbb óhajuk. de arra igen. Minden körülmény szerencsésen alakult a szomorú végű úton: . a hajó harmadnap horgonyt vetett Palermo kikötőjében. és látni kívánja. amelyet speronaré-nak neveznek. Vitalianót és Galianit. ahogy egykor Acton felváltotta Caramanicót. kegyetlen. hogy feltámadtak első szerelmének édes emlékei. s sorra kihullanak. s most hazafelé tartott. s a népnek van szava. hogy apja beteg. aki éppen a templomba igyekezett. Luisa társaságában. ám annál hangosabban zúgolódtak Acton ellen. de nagyon siess. abból a fajtából. Szerencsére éppen akkor készült útnak indulni egy könnyű hajó. 85 .az idő szép volt.Nem. egyenesen a szakadékba.Miért olyan kétségbeesettek a palermóiak? . Giuseppéd” Ez 1795 végén történt. Szent Rozália ereklyéit kísérték a székesegyházba. . Szicíliából hozott Nápolyba utasokat.kérdezte a lovag egy embertől. Ekkor San Felice váratlanul a következő szövegű levelet kapta barátjától: „Barátom. Templom előtt haladtak el. mennyire szerette: szíve hívebben őrizte apja emlékét. A lovag kibérelte egy hónapra. mi bajom lehet. Mihelyt levelemet kézhez vetted. nápolyi vagyok. A királynét nem merték fennhangon vádolni. mint a szeme. a gyász fátyla látszott borulni. ennél is továbbmentek: az a hír járta. A lovag és Luisa úgy érezte. Mindent a jöttment idegen számlájára írtak. leküzdhetetlen bágyadtság. s a városra. az állami junta középkori.

Isten szent anyja! ajánld fel életemet isteni fiadnak. ha ugyan a magamfajta szegény bűnös élete elegendő váltságdíj szeretett alkirályunk életéért.Hallod. s mellét verve fennhangon mondta: .kiáltotta Luisa. fussunk! 86 . .. .Apánk haldoklik . drága barátom? Apámért imádkoznak.Ó! .mondta a szicíliai.. Fussunk. hogy belépni sem tudott. apám haldoklik. Az ember letérdelt a lépcsőn. A templom annyira zsúfolt volt..

amelynek elébe nézek. s már messziről kiabálta: . önmaga számára is hihetetlen erővel szorította keblére Luisát. San Felice Luisát apja karjai közé tuszkolta. Most felugrott a heverőről. milyen szép! . A herceg senkit sem fogadott többé. aki félreállt. Váratlan. gyermekem. .mondta neki. atyám! . megjött! A herceg harmadik napja nem bírt felkelni heverőjéről. Majd az inashoz fordult. úgyhogy a homloka egy magasságba került a herceg ajkával. De a haldokló szívében nem volt többé hely két ember számára. ne sírjatok . mielőtt meghalok. . hogy utat engedjen San Felicének és Luisának: . A baj első jelére elintézendő ügyek ürügyén Nápolyba küldte feleségét és gyermekeit. csókolj meg hússzor. a halált még nem. drága gyermek. ne sírjatok.Ó.Tudtam. minden órájáért. s felkiáltott: . megértetted Giovanni. Milyen szép vagy! Istennek legyen hála.Hercegem. aki annyi megpróbáltatást mért rám.szólt a herceg leírhatatlan mosollyal. az inas kitörő örömmel futott a herceg lakosztályába. . s magammal vihetem a sírba. S ki tudja. úgy kellett feltámogatni.Ünnepnap számomra ez a nap.Senki. mi távolít el jobban: a halál vagy az elválás? Az elválást ismerem. a városnak a kikötővel ellenkező végében. ha nem következik be ez a rendkívüli esemény. . százszor. a másikat a lovagnak nyújtotta. .15 APA ÉS LEÁNYA San Felice és Luisa öt perc múlva ott állt Roger régi palotájának kapuja előtt. az iménti erőfeszítés teljesen kimerítette. Hisz. hogy mindkettejüket viszontlássam.Szívbéli barátom. hogy Isten. hogy képedet még szívembe zárhattam. San Felice pedig szorosan mellé állt. adj egy csókot az eltelt tizennégy esztendő minden évéért.Atyám. de mihelyt San Felice megnevezte magát és Luisát. ha fájdalmai csillapítására nyugtatót akart inni.kiáltotta Luisa.Ó. . ezerszer. megjött! Hercegem. Luisa és San Felice könnyekben tört ki. ez a jog téged illet . A két újonnan érkezettet a kapott parancsok értelmében nem akarták beengedni. Lánya elébe térdepelt. A herceg ölelésre tárta karját: a lovag és Luisa megjelent a szoba küszöbén. Csókolj meg.Rajta. próbáltam. akitől távol kellett leélnie egész életét? Caramanico herceg levele San Felicéhez elegendő minden ez irányú kételyünk eloszlatására. 87 . senki! az orvos vagy a pap sem jöhet be! Ide már csak a halálnak van joga belépni! A herceg visszahanyatlott heverőjére. Vajon mi volt a célja? Megkímélni családját halála látványától? Vagy annak a karjai közt meghalni. minden napjáért.szólt halkan a haldokló. mintha csak valóságos mivoltában akarná szívébe beölelni. az utolsó szóig betartottad ígéretedet! S míg egyik kezével Luisát ölelte magához. nem tagadja meg tőlem azt a végső kegyet. tán sohasem látjuk viszont egymást itt e földön.

88 . gyermekem..” S könnyein át rám mosolygott.. mint amit az az ember a madonnának mondott. apa így akarja.. mintha emlékezetében kutatna: . felcsukló sírását elfojtva így szólt: „Hess. Majd látva. az sem lehet édesebb. de leéltem: neked is le kell élned a magadét.Acton apja ügyes vegyész volt .Apám. de még ha emlékeznél.. . mint volt. s ő a mesterséget apjától tanulta. s éltem is vele. csak azt.Megmérgeztek! . A herceg utánanézett. A hajad ugyanolyan gyönyörű szőke. hogy elválunk. De mert nem adtam még fel minden reményt. ha ugyan egy magamfajta szegény bűnös élete elegendő váltságdíj szeretett alkirályunk életéért.. amit mondok.csóválta a herceg szelíden a fejét.Bocsáss meg.Túlságosan nagy áldozat lenne . Ma elragadó fiatal hölgy vagy.Ma már ezt nem mondanám többé . mit mondanál nekem? . hogy lánya merően nézi. s kezét fejére téve azt mondta: . Apám. ha sírsz. be boldog lehettem volna tizennégy esztendeig!. hosszú időre. Luisám. ha így érkeztünk volna el e mostani végső órához.. . San Felice. most kétmillió szív gyászol. de kisgyereknek is nagyon bájos voltál ám! Amikor utoljára láttam. hogy ilyen soká vártak vele. negyvennyolc évem ellenére. Megszorította barátja felé nyújtott kezét. egy pillanatra hagyj magamra lányommal. felejtsd el. . ahol önért imádkoztak. kétmillió száj imádkozik értem. nem emlékszel már rám.Egyedül vagyunk. bánat. ideje meghalnod! Majd ismét Luisára pillantott. San Felice. sem ismerhetnél rám mai. önnek és Istennek sem mondhatnék mást. apám.” Apám. fáj nekem. Amikor a palotába igyekeztünk.. kérlek. Majd San Felicéhez fordulva így szólt: . gyermekem. ő zokogásban tört ki. Ne légy féltékeny: csak perceket kérek. bájosabb nála. a szemed ugyanolyan szép fekete. közel van halálom perce. de érzem. Luciano. milyen botor is az ember! A lovagot szíven ütötte.suttogta Luisa -. A haldokló homlokon csókolta Luisát.De én... te kerek tizennégy évig láthattad. amikor eltűnt. karjaimba vettem. egy egyszerű ember térdepelt a templom előtt. talán örökre. Ha így lenne. a kollégiumban. Három év haladékot kaptam. ne titkolj előttem semmit. hogy minden gondolatodat megoszd velem.Ó. Felejtsd el.. annak érdekében kérlek. szegény gyermekem. Ó.A herceg lassan San Felicére emelte tekintetét. hogy csaknem idegen vagyok számodra. s gyenge hangon megszólalt: .. Hálásnak kell lennem a haladékért. majd.Én leéltem az életemet. úgy vigasztaltam: „Ne sírj. én rád ismerek. hogy tizennégy éve nem találkoztunk. Hangtalanul sírt. Vagyoni helyzeted nem nyugtalanít. Százéves aggastyán. s megszoktad (édes szokás!). s megmondtam neki. Ha a mennyország kapuján belesve megpillanthatnád Isten angyalát. nagy könnycseppek gördültek szeméből a lány hajára. és csendesen eltávozott. e tekintetben megtettem a szükséges intézkedéseket.Csak azt csodálom. mint valaha régen. s hogy a lehető legboldogabban éld le.” Ő. De nyugtalanít a boldogságod. de e két hét alatt fél évszázadot öregedtem. hogy a herceg keresztnevén szólította. Két héttel ezelőtt mondhatni fiatal ember voltam még. jól vagy rosszul. mint az imént. s a maga módján így fohászkodott: „Isten szent anyja! ajánld fel életemet isteni fiadnak. . mert nagyon fáj a szívem. Luisához fordult: . Tizennégy év!. némi jót tettem e szerencsétlen országgal. tönkrement állapotomban.felelte Caramanico -. gondold azt. hát nincs remény a megmentésére? . hogy mellettem nőttél fel.Luisa felzokogott..

apám.Nem járunk sehova.Nincs is más kívánságom. . mint miattad. apám.Nincs titkom senki előtt . s hogy nem tudja. milyen nagyszerű ember ő.Tehát nem szeretsz senkit szerelemmel? . s más fiatalemberrel nem találkoztam gyámapám házánál.Önző vagyok.Rendben van. mint Michelével.Luisa. apám . mint hogy Isten ezen az úton vezessen el az égbe.Nem vágytál másra? . . Tedd kezed a szívedre. .. Luisa. . de ne is beszéljünk erről többet. csak ő maga nem. amikor az ember a halálán van. . amióta két dolog foglalkoztat mindössze: te meg a halál. hogy San Felice lovag felesége legyél? A fiatal lány megremegett. és szeretem a lovagot. ha tudnám: biztosíthattam a boldogságodat. Luisa? . .Igen.mondta a lány. . nem hajlott-e a szíved valamelyik fiatalember felé azok közül. aki ön helyett apám volt.Ó.Hallottam. . A herceg ránézett. ha ilyen nagy lélekre. Figyelj rám. gyengédebb.Csak önt látni.mondta a fiatal lány. Azt kérdem. azt mondanám. néhány napja. mindenki tudja. . . különösen. de nagyon váratlanul ért a kérdés. inkább magam miatt kérdeztem. . s apjára emelte nagy.kérdezte az.Még nem feleltem a kérdésére. apám. 89 . . Luciano! Luisa megszorította apja kezét. Luisa. hogy rajta kívül maradj. .Senkit. áttetsző szemét. A lovag olyan jóságos! . ez számos erénye között éppen a legszebbek egyike. nincs sok időnk.Nem értesz.S mostanáig boldogan éltél? . az csakugyan boldoggá tenne? .Ha ezentúl is úgy telnének napjaid. hogy nála jobb. Ó. Hogy milyen nagyszerű ember a lovag. nagyon boldogan.Nem hallottad? .Ebben a korban már szeretned kéne valakit. hiábavaló lenne köntörfalazni. mintha nem értenél.Tizenkilenc éves vagy. Tudod. egy ábránd kísért: tán leélhetnéd életedet ezen a romlott.. apám. ugye. . azt te nem is sejtheted.Ide figyelj. Úgy hitte. akikkel San Felice házában vagy másutt találkoztál. apám. s úgy felelj: ellenedre volna-e. Luisa válasza titkolt ellenérzést takar. ne is beszéljünk róla többet .. Nyugodtan halnék meg. mintegy meg akarván akadályozni. ilyen nemes szívre bízhatnálak. apám. amelyben most a meglepetés szikrája villant. atyám. hűbb lelket nem ismerek. gonosz világon úgy is. tejtestvéremmel... vagy úgy teszel. ez minden. Luisa.Szeretem önt. mint eddig. s hívjuk őt vissza. ha az életére gondol. s a hercegre bámult. aki kéthetente el szokott jönni édesanyja csekély nyugdíjáért. .Ha ön nem lenne. . hogy másodszor is kimondja a lovag nevét. csupa zavar és nyugtalanság a lelke.szólt a herceg.

- Nos, válaszolj. Jaj, nincs veszteni való időnk. - Apám - szólt Luisa -, senkit nem szeretek szerelemmel, de még ha szeretnék is, parancsnak tekinteném az óhajt, amelyet itt, és e pillanatban közöl velem. - Jól gondold meg - mondta a herceg, de arca felragyogott. - Megmondtam, apám! - felelt a fiatal lány. A pillanat ünnepélyessége megszilárdította elhatározását. - Luciano! - kiáltott a herceg. San Felice újra megjelent. - Gyorsan, gyorsan, barátom! Beleegyezett, ő is akarja. Luisa kezét nyújtotta a lovagnak. - Mibe egyeztél bele, Luisa? - kérdezte kedves, szelíd hangján a lovag. - Drága barátom, apám azt mondja, boldogan hal meg, ha megígérjük neki: én, hogy az ön felesége leszek, ön, hogy a férjem lesz. Én a magam részéről megígértem. Ha Luisát váratlanul érte előbb a kérdés, a lovagot egyenesen szíven ütötte. Tanácstalanul nézett előbb a hercegre, majd Luisára, s hirtelen felkiáltott: - De hisz ez lehetetlen! Közben azonban olyan pillantást vetett Luisára, hogy nyilvánvaló volt, nem őmiatta lehetetlen. - Lehetetlen? ugyan miért? - kérdezte a herceg. - De hát nézz ránk! ő ifjúsága virágában van, most kezd csak élni, nem ismeri, de szeretné ismerni a szerelmet... én pedig! én negyvennyolc éves vagyok, a hajam szürke, a hátam belegörnyedt a sok tanulásba!... Lásd be, hogy lehetetlen, Giuseppe. - Az előbb mondta, hogy csak bennünket kettőnket szeret. - De hisz éppen ez az! egyformán szeret mindkettőnket, mi ketten egymást kiegészítve az apja voltunk, te a vér, én a nevelés jogán. Csakhogy ezt a szeretetet hamarosan kevesellni fogja. A fiatalságnak tavasz kell. A fák márciusban rügyeznek, a virágok áprilisban nyílnak, a természet májusban rendezi nászünnepét, s az a kertész, aki az évszakok rendjét fel akarná forgatni, nemcsak őrült lenne, de szentségtörő is. - Oda utolsó reményem! - nyögte a herceg. - Láthatja, apám, nem én mondtam nemet, hanem ő - szólt Luisa. - Nemet mondtam, de az eszemmel s nem a szívemmel. Elutasíthatja-e a tél a napsugarat? Ha önző lennék, azt mondanám: „Beleegyezem.” S azzal karomba kapnálak és elragadnálak, mint antik istenek a nimfákat. De te is tudod, hogy Plútó, pedig ő isten volt, feleségének, Ceres lányának nem adhatott hozományul mást, mint az örök éjszakát, és Persephoné belepusztult volna a bánatba és az unalomba, ha anyja nem ajándékozza meg fél évi napsütéssel. Hagyd el, Caramanico; te boldoggá reméled tenni lányodat és barátodat, de meglehet, két szívet borítasz gyászba. - Szeretett, mint a lányát, de feleségnek nem kellek neki - mondta Luisa. - Én is úgy szerettem, mint apámat, mégis elfogadnám férjemül. - Légy, áldott, leányom - sóhajtotta a herceg.

90

- Hát engem, Giuseppe, kizársz apai áldásodból? - mondta a lovag. - Hogy veheted semmibe te, éppen te, aki annyit és oly forrón szerettél - fűzte még hozzá, vállát vonva -, az élet e nagy misztériumát? - Ej! - kiáltotta a herceg. - Éppen azért akarom így, mert sokat és forrón szerettem, mert megízleltem az Asphalte-tó gyümölcseit, s azok hamuvá porlottak fogaim alatt; éppen ezért akarom, hogy az ő élete csendesen, nyugodtan teljen, hogy ne ismerjen szenvedélyt: eddig is így élt, s maga mondja, hogy megtalálta a boldogságát. Mondtad vagy sem, hogy mostanáig boldogan éltél? - Igen, apám, nagyon boldogan. - Hallod, Luciano? A lovag átölelte Luisa fejét, ráhajolt, és homlokon csókolta, mint minden reggel. - Isten a tanúm - mondta -, Isten a tanúm, hogy én is boldog voltam, és Isten a tanúm, hogy aznap, amikor Luisa elhagy férje kedvéért, elvesztek mindent, amit szeretek, ami az élethez köt, felöltöm halotti leplem, s megváltásként lesem a halált. - Hát akkor? - türelmetlenkedett a herceg. - De egyszer megszeret majd valakit, barátom! - kiáltotta San Felice, sosem hallott fájdalommal a hangjában. - Valakit megszeret majd, s az nem én leszek! Mondd, hát nem jobb, ha akkor lány lesz még, és szabadon szerethet, nem pedig férjes asszony, akit esküje köt? Ha szabadon elröppenhet, mint a madár, követve párja hívó szavát? Mit bánja aztán a madár, ha az ág, amelyről elröppent, távozása után fonnyadozik, ha bele is pusztul? Majd azzal a mélabúval, amely poétikus lelkének sajátja volt, még hozzáfűzte: - És ha a madár mégis az elhagyott ágon rakna fészket, tán az ág is újjáéled. - Apám - mondta Luisa -, engedelmes lánya vagyok, eszerint sosem megyek férjhez. - Viharsújtotta fa terméketlen hajtása, te - mormolta a herceg -, száradj tehát el, együtt a törzzsel. Fejét Luisa mellére hajtotta, szeméből egy könnycsepp hullott Luisa kezére. Az felemelte kezét, s némán mutatta a lovagnak a könnycseppet. - Ha mindketten akarjátok, ám legyen - szólt a lovag. - Egy feltétellel beleegyezem abba, amit a világon mindennél jobban kívánok és félek. - Mi a feltételed? - kérdezte a herceg. - Egy évet várunk a házasságkötéssel. Ez alatt az év alatt Luisa megismeri a világot, hisz mostanáig nem ismerte, összejön néhány fiatalemberrel, hisz nem találkozott eddig eggyel sem. Ha egy év múltán is fenntartja, hogy hajlandó lemondani a világról, ha egy év múltán azt mondja nekem: „Barátom, apám nevében kérlek, légy a férjem”, akkor nem lesz több ellenvetésem. Meggyőzni ez a próba sem fog, de legyőzni igen. - Ó! Barátom! - kiáltotta a herceg, és megragadta a lovag kezét. - Hallgass végig, Giuseppe, még nem fejeztem be. Légy a tanúm, ha megtartom eskümet, s bosszúállóm, ha megszegem. Hiszem, igen hiszem, hogy ez a gyermek tiszta, szűzies, erényes, mint az angyalok: de asszony, tehát vétkezhet. - Ó! - suttogta Luisa, arcát tenyerébe rejtve.

91

- Vétkezhet - ismételte nyomatékkal San Felice. - Ha ez megtörténne, ígérem, barátom, esküszöm, fivérem, a feszületre, az önfeláldozás legfőbb jelképére, amely előtt nemsokára egybefonódik kezünk, esküszöm neked, hogy ha ez a szerencsétlenség bekövetkezne, a bűn csak szánalmat s megbocsátást ébreszt majd bennem, s a szegény vétkes nőnek a mi Urunk Megváltónk szavával mondom: Az vesse rá az első követ, aki sohasem vétkezett. Add a kezed, Luisa! A fiatal lány engedelmeskedett. Caramanico fogta a feszületet, s elebük tartotta. - Caramanico - szólt San Felice, miközben Luisa kezével egybekulcsolt kezét rátette a feszületre -, esküszöm, hogy ha egy év múltán Luisa kitart jelenlegi szándéka mellett, mához pontosan egy évre, ugyanezen a napon, ugyanebben az órában feleségül veszem. Barátom, nyugodtan halhatsz meg: megesküdtem. S Caramanico herceg csakugyan mosolyogva halt meg, még aznap éjjel, tehát az 1795-ös esztendő december 14-ről 15-re virradó éjszakáján. Utolsó percéig fogta San Felice és Luisa összekulcsolt kezét.

92

16 A PRÓBA ÉVE Nagy volt Palermo gyásza. A szokásnak megfelelően éjjel zajlott le a herceg temetése; nagyszerű temetés! A koporsó nyomában ott tolongott az egész város. A Szent Rozáliának szentelt katedrálisban, amely olyan volt aznap, gyertyafényben úszva, mint egy óriás ravatal, be se fért a tömeg, kiszorult a térre, s onnan - bár a tér nagy - a Toledo utcába. A koporsót ezüstgyöngyökkel telehintett, hatalmas fekete bársonylepel takarta; tarkán virítottak rajta a legkülönfélébb, magas európai rendjelek. Mögötte két apródtól vezetve a herceg harci ménje lépkedett. A szegény pára délcegen hányta-vetette magát aranyhímes takarója alatt, nem sejtette, milyen veszteség érte, s azt sem, milyen sors vár rá. Amikor a menet kijött a templomból, a paripa újra elfoglalta helyét a gyászhintó mögött. Hanem akkor odalépett a herceg főlovásza. Kezében rövid, éles kést tartott. Megsimogatta, a ló ráismert, rányerített, s ezalatt ő átvágta a paripa nyaki ütőerét. A fájdalom nem volt éles, de a seb halálos; a nemes állat gyengén felnyögött, megrázta a herceg színeiben pompázó, fehér és zöld díszű bóbitáját, s tovább indult. Nyakából megállás nélkül csörgedezett vékony érben a vér, végigfolyt szügyén, s csíkot húzott a kövezeten. Első ízben egy negyedóra múlva bukott fel, de feltápászkodott: most már nem örömében nyerített, hanem kínjában. Papok énekétől kísérve, gyertyafényben, tömjénfüstben haladt előre a menet a feketébe borult utcákon, cipruslombok gyászos diadalívei alatt. A herceg ideiglenes sírját a kapucinusok temetkezőhelyén ásták meg; a holttestet később úgyis Nápolyba szállítják át, a családi kriptába. A vérveszteségtől egyre jobban elgyengült ló a város kapujában másodszor is összerogyott; rémületében felnyerített, s a szeme kidülledt. Királyi temetésnek is beillett volna e gyászünnepély. A menet élén két ismeretlen haladt, egy férfi és egy nő; mögöttük felsorakozott szinte egész Szicília, a legelőkelőbb osztályoktól a legalacsonyabbakig. A lovag és Luisa - mert ők ketten haladtak az élen -, együtt sírt, az egyik azt sóhajtotta: „Apám!...” a másik: „Barátom!...” Elérkeztek a sírbolthoz. Egyetlen, nagy sírkő jelölte a sír helyét: a kőbe bevésték a herceg címerét és nevét. A követ felemelték, a koporsót leengedték a sírba, és százezer hang zendített rá a De Profundis-ra. Hatalmasan szállt a zsolozsma az égre. A ló haldokolva esett térdre, az úton fele vére elfolyt. Úgy festett szegény állat, mintha a gazdájáért imádkozna. Amikor a papok énekének utolsó hangja is elhalt, és a sírkövet visszazárták, rárogyott - úgy nyúlt el fölötte, mintha a sír bejáratát védené -, és kiadta páráját. A középkor harcias és ábrándos szokásainak maradványa volt ez a szertartás: a ló ne élje túl lovasát. Az első paripa teteme felett még negyvenkét lovat öltek le, a herceg összes hátaslovait. Kialudtak a gyertyák. Az egész óriási tömeg, mint megannyi kísértet, némán indult meg visszafelé az elsötétült városba, ahol egyetlen lámpás sem égett, sem az utcákon, sem az ablakokban. Mintha tágas temetőkert lenne a város, amelyet egyetlen fáklya világított eddig be; most, hogy a halál elfújta a fáklyát, a temetőre vaksötét borult.

93

San Felice és Luisa másnap hajnalban hajóra szállt, s hazaindult Nápolyba. Három hónapot mély, szívbeli gyászuknak szenteltek, e három hónap alatt éppúgy éltek, mint korábban, csak bánatos szívvel. A három hónap elteltével San Felice követelte, hogy kezdjék meg a próbaévet, Luisa ismerje meg a világot. Hintót és lovakat vásárolt; a legelegánsabb hintót, a legjobb lovakat, ami csak kapható volt. Háztartásuk egy kocsissal, egy inassal és egy komornával bővült. S attól fogva sűrűn feltűnt a hintó, a lovaggal és Luisával, a népes Toledo utcán és a Chiaia sétányon. Szomszédjuk, Fusco hercegnő, harmincéves fővel jutott özvegységre, s hatalmas vagyon úrnője volt. Nagy házat vitt, Nápoly legelőkelőbb társasága gyűlt nála össze. Korábban is gyakran hívta estélyeire ifjú barátnőjét, akin az olasz nőkre oly jellemző heves rokonszenvvel csüggött. De Luisa mindig elhárította a meghívást, gyámapja visszavonult életmódjára hivatkozva. Most maga San Felice kereste fel a hercegnőt, s kérte, hívja meg újra gyámleányát; az örömmel tett eleget a kérésnek. Így lett 1796 tele a szegény árva életében egyidejűleg a mulatságok és a gyász éve. Valahányszor gyámja társaságba vitte, hogy lássák, és ragyogjon, ő teljes erőből, őszinte kétségbeeséssel próbált ellenállni, de San Felice ilyenkor bájos gyerekkori mondását idézte fejére: „Hess, bánat, apa így akarja.” Luisa bánata nem enyhült. Lesüllyedt ugyan a felszín alá, a szív mélyére, de minduntalan előcsillant szép szeméből, eláradt édes arcán; a szelíd mélabú, mint felhő burkolta be egész lényét - és szebbé tette még, mint volt. Luisa nem számított éppen gazdag örökösnőnek, de megfelelő partinak - a házasulandók nyelvén szólva - igen. Hála apja előrelátásának s a gondnak, mellyel San Felice a vagyonkáját kezelte, hozománya kereken százhuszonötezer dukátra, azaz félmillióra rúgott, mégpedig készpénzben, és a pénzt Nápoly legjobb bankja őrizte, az Andrea Simone Backer és Tsa cég, a király bankárai. Azt is tudta mindenki, hogy San Felicének, akit általában Luisa apjának véltek, nincs rajta kívül más örököse, márpedig ha dúsgazdag nem is volt a lovag, az ő vagyona sem éppen megvetendő. Aki ilyen ügyekben számítással él, mindent számításba szokott venni. Fusco grófnő szalonjában Luisa megismerkedett egy harminc-harmincöt év körüli férfival. Az illető Nápoly egyik legjobban csengő nevét viselte, s az 1793-as hadjáratban, Toulonnál olyannyira kitüntette magát, hogy nemrég kinevezték brigadérosnak, s rábízták egy lovashadtest vezényletét, amelyet az akkor induló 1796-os itáliai hadjárat alkalmával segédcsapatként az osztrák seregek mellé rendeltek. Moliterno hercege, így hívták a férfit. Ekkoriban még nem érte arcát az a kardvágás, amely utóbb egyik szemétől megfosztotta, és örökre rányomta a bátorság pecsétjét, egyébiránt feleslegesen, mert hiszen soha senkinek nem jutott eszébe kétségbe vonni a herceg bátorságát. Fényes neve volt, tisztes vagyona, no meg a Chiaia utcán egy palotája. Meglátta és megszerette Luisát, de kosarat kapott tőle, bár Fusco hercegnőt kérte fel közvetítőül. Amikor Luisa a Chiaia vagy a Toledo utcán sétakocsizott a gyámapjától kapott, szép lovaktól vont szép hintóban, gyakran találkozott egy huszonöt-huszonhat esztendős, nagyon csinos lovassal. Ez a fiatalember Rocca Romana herceg volt, egy személyben Nápoly Richelieu hercege és Saint-Georges lovagja, s máskülönben bátyja annak a Nicolino Caracciolónak, akivel Johanna királynő palotájában ismerkedtünk meg.

94

Sok pajzán történet keringett a hercegről. A mi északi fővárosainkban nem válna az ilyesfajta hírnév senki becsületére, de Nápolyban, a léha erkölcsök hazájában, ahol a közszellem roppant elnéző, éppen hogy tekintélyét öregbítette, sőt az aranyifjúság irigységének tárgyává tette. Beszélték, hogy a herceget maga a királyné tüntette ki kegyeivel; mint Patyomkin gróf, II. Katalin szeretője, Acton, a főminiszter és kegyenc is jó képet vágott a királyné futó kalandjaihoz, azzal a feltétellel persze, hogy őt változatlanul megtartja állandó szeretőjének. Beszélték, hogy a királyné jóvoltából futja Rocca Romanának fényűző életmódjára, a szép lovakra, nagyszámú cselédségre - nem a saját vagyona bánja, pedig hiszen az is elég tekintélyes, fedezné a kiadásait. Azt is beszélték, hogy ilyen pártfogóval a háta mögött a herceg mindent elérhet, ami tetszik. Rocca Romana herceg, nem találván jobb módot arra, hogy San Felice házába bejusson, egy szép napon a trónörökös, Ferenc főherceg megbízottjaként kért bebocsáttatást. Ő volt a főherceg főlovászmestere, s ilyen minőségében elhozta San Felice kinevezését őfensége könyvtárosául. A főherceg ezzel a szinekúrával óhajtotta jutalmazni San Felice általánosan elismert, nagy tudását. San Felice visszautasította az állást. Arra hivatkozott, hogy teljesen alkalmatlannak érzi magát nem ugyan a könyvtárosságra, de igenis arra, hogy alávesse magát az etikett ezerféle előírásának, ami pedig minden udvari tisztséggel óhatatlanul vele jár. Másnap a herceg kocsija gördült a pálmás ház elé; a herceg személyesen fáradt el, hogy felkínálja ugyanazt, amit előző nap a főlovászmestere. Most, hogy a trón várományosa maga kínálta, nem lehetett többé visszautasítani a megtisztelő megbízást. San Felice csak azért esedezett, hogy pillanatnyi nehézségeire való tekintettel őfensége kegyeskedjék hat hónappal elhalasztani nagylelkűsége e megnyilvánulását. Hat hónap múltán Luisa vagy az ő felesége lesz, vagy másé. Ha Luisa valaki más felesége lesz, neki éppen kapóra jön majd az elfoglaltság, hogy vigasztalódjék, ha pedig az övé lenne, a kinevezés révén Luisa előtt is megnyílnak az udvar kapui. Ferenc főherceg értelmes ember volt, a valódi tudomány lelkes tisztelője, megadta a kért haladékot, gratulált San Felicének nevelt lánya szépségéhez, és távozott. Rocca Romana bejáratos lett a San Felice házba. Három teljes hónapon át pazarolta Luisára, hasztalanul, ékesszólása kincseit s az udvarlás művészetének mesterfogásait. Közeledett a sorsdöntő nap. Luisa ellenállt minden csábításnak, s kitartott eredeti szándéka, apjának tett ígérete mellett. San Felice ekkor úgy határozott, számot kell adnia Luisának vagyona pontos nagyságáról, mert külön akarta választani a magáétól, hogy Luisa anyagilag független maradjon akkor is, ha a felesége lesz. Felszólította tehát Backer úrékat, akiknek a bankjában jó tizenöt éve elhelyezte volt az akkor még csak ötvenezer dukátot kitevő összeget, hogy küldjenek helyzetjelentést, ahogy ezt banknyelven mondják. Simone Backer legidősebb fia, Andrea meg is jelent San Felicénél, az összes szükséges papírokkal, hogy pontos képet adjon a letétbe helyezett összeg nagyságáról, no meg arról, hogyan kezelte és kamatoztatta apja a rábízott összeget. Luisa nem mutatott nagy érdeklődést a kérdés részletei iránt, de San Felice ragaszkodott hozzá, hogy részt vegyen a megbeszélésen. Andrea Backer addig sosem látta Luisát közelről: csodálatos szépsége megdöbbentette. Bizonyos otthon felejtett papírok ürügyén engedélyt kért rá, hogy újra tiszteletét tehesse San Felicénél. Gyakran jött, s végül megvallotta, hogy őrülten szerelmes ügyfele gyámleányába. Ha megnősül, mondta, egymillióra számíthat, ennyit tesz ki Luisa ötszázezer frankjával megtetézve az, amit az apjától várhat, nos, ezt az összeget ő néhány év alatt megduplázza, megnégyszerezi, meghatszorozza. Luisa Nápoly egyik leggazdagabb asszonya lehet, elegancia terén versenyre kelhet a magas arisztokráciával; a legelőkelőbb hölgyeken túltehet fényűzésben, ahogy máris túltesz rajtuk szépségben. Luisát cseppet sem csábította ez a ragyogó jövő. San Felice úszott az örömben s a
95

büszkeségben, hisz Luisa az ő kedvéért visszautasította a hírnevet Moliterno, a szellemet és eleganciát Rocca Romana és a gazdagságot és fényűzést Andrea Backer személyében. Közölte Andrea Backerrel, hogy háza mindig nyitva áll előtte, ha mint barát keresi fel, s nem mint kérő. Végre elérkezett 1795. december 14-e, a San Felice által kijelölt határidő, annak a napnak évfordulója, amikor a haldokló Caramanico hercegnek megesküdtek mindketten. San Felice lovag és Luisa Molina a piedigrottai templomban kelt egybe. Az esküvő egyszerűen, minden külső pompa mellőzésével zajlott le, nem is volt jelen rajtuk kívül más, mint Ferenc herceg, aki tanúja kívánt lenni leendő könyvtárosa házasságkötésének. Az esküvő után Luisa első kérése az volt, hogy férje csökkentse a személyzetet, s éljenek megint úgy, olyan egyszerűen, mint tizennégy éven át éltek. Felmondtak a kocsisnak és az inasnak, eladták a hintót és a lovakat, csak a fiatal szobalány, Nina maradt meg, aki őszinte ragaszkodással látszott úrnőjén csüggni. Az öreg nevelőnő a neki juttatott nyugdíj birtokában végre hazaköltözhetett Porticibe, ahová mindig is visszakívánkozott, boldogan, mint a honába megtérő száműzött. Luisa számos ismeretséget kötött a nagyvilági élet kilenc hónapja alatt, de csak barátnőjével, Fusco hercegnővel tartotta fenn a kapcsolatot. Mint már mondottuk, a hercegnő özvegy volt, gazdag, s Luisánál tíz évvel idősebb, de a rossznyelvek sem találhattak rajta kivetnivalót, hacsak azt nem, hogy túlságosan bátran és fesztelenül bírálja a kormányzat politikáját és a királyné magánéletét. A két barátnő nemsokára meglenni sem tudott egymás nélkül. A San Felice és a Fusco ház valaha egyetlen épület volt, valami családi osztozkodás során vágták ketté. Kölcsönösen megállapodtak: megnyitják a családi osztozkodás óta lezárt összekötő ajtót, hogy a nap, sőt az éjszaka bármely órájában szabadon érintkezhessenek. San Felice lovag nemcsak nem ellenezte az elé terjesztett javaslatot, de maga hozatott kőműveseket a fal lebontására, hiszen mi sem lehetett kellemesebb számára, mint az a gondolat, hogy ifjú felesége ilyen előkelő, megfelelő korú és jó hírű barátnőre tett szert, mint Fusco hercegnő. Ettől fogva elválhatatlan lett a két barátnő. Tökéletes boldogságban telt el egy esztendő. Luisa közben betöltötte huszonegyedik évét, s tán egész életét ilyen derűs nyugalomban élte volna le, ha a királynénak nem jut a fülébe Fusco hercegnő egyik-másik könnyelműen elejtett megjegyzése Emma Lyonnáról. Karolina nem ismert tréfát, ha kedvencéről volt szó; Fusco hercegnőt hamarosan felszólította a rendőrminiszter, hogy egy időre vonuljon vissza birtokaira. A hercegnő magával vitte egyik hasonlóképpen kompromittált barátnőjét, Eleonóra Fonseca Pimentelt. Eleonóra ellen még súlyosabb volt a vád: nemcsak az, hogy beszélt, de az is, hogy írt. Fusco hercegnő száműzetése bizonytalan időre szólt; mindössze annyit közöltek vele, hogy Nápolyba csak a rendőrminiszter hivatalos engedélyének kézhezvétele után térhet vissza. Amikor elutazott Basilicatába, a birtokaira, Luisára hagyta a ház kulcsait, hogy barátnője az ő távollétében gondját viselhesse az elegáns berendezésnek. Luisa egyedül maradt. Ferenc herceg nagyon megkedvelte könyvtárosát, akinek világfias külseje és modora mélyenszántó és széles körű tudást takart. Jobban érezte magát vele, mint udvaroncai társaságában, alig is akarta elengedni maga mellől. Ferenc herceg természettől fogva szelíd volt és félénk később, az állandó félelem hatására alattomossá vált. Anyja kormányzási módszereinek erőszakossága megrémítette, látta, hogy napról napra csökken a királyság népszerűsége, érezte,
96

hogy inog alatta a trón; s a népszerűséget, amelyet anyja eljátszott, szerette volna maga felé fordítani azáltal, hogy a nápolyi kormány politikáján kívül állónak, sőt egyenesen azzal szemben állónak igyekezett mutatkozni. Menedékül a tudomány kínálkozott; könyvtárosát pajzsul használta. Úgy tett, mintha archeológiai, geológiai és filológiai stúdiumai teljesen lekötnék, bár egy pillanatra sem szűnt meg figyelemmel kísérni a napi politika eseményeinek menetét, amelyeknek szerinte katasztrófába kellett torkollniuk. Ferenc herceg tehát a liberális ellenzékiségnek azt az ügyes, kétszínű válfaját képviselte, amelyhez önkényuralmakban gyakran folyamodnak a korona várományosai. Közben Ferenc herceg is megnősült. Nagy pompával hozatta haza Nápolyba feleségét, Mária Klementina főhercegnőt. A fiatal, bánatos és sápadt főhercegnő úgy hatott a királyi udvarban, mint verőfényes kertben az éjjel nyitó virág, amely a nap első sugaraira összezárja kelyhét. A herceg unszolta-biztatta San Felicét, hozza el feleségét a hercegi házasság alkalmával rendezett ünnepségekre, de Luisa Fusco hercegnőtől kellőképpen értesült a királyi udvar romlottságáról, s arra kérte férjét, intézze úgy, hogy neki ne kelljen a palotában megjelennie. A férjnek nagyon is kedvére való volt, hogy felesége meg akar maradni ágyasháza tiszta falain belül, készséggel kimentette távolmaradását. Hihetőek voltak-e mentségei? Ez nem is fontos. Akit illetett, mindenesetre úgy tett, mintha hinne neki. Csakhogy, mint mondottuk, Fusco hercegnő majd egy éve eltávozott már, s Luisa magára maradt. A magány az álmok szülőanyja; a magányos Luisa, míg férje a palotában időzött, barátnője pedig a száműzetésben, átengedte magát álmainak. Miről álmodozott? Maga sem tudta. Testetlen álmait nem népesítették be kísértetek; inkább csak szédület volt ez, édes, mámorító-szívszorító, homályos vágy valami ismeretlen után. Mindene megvolt, nem vágyott semmire, és mégis furcsa űrt érzett olykor, ha nem is a szívében, de már valahol a szíve táján. Mondogatta magának, hogy mindentudó férje bizonyára azt is tudná, mi a magyarázata ennek a furcsa, új lelkiállapotnak, de maga sem értette, miért, inkább meghalt volna, semhogy hozzá forduljon magyarázatért. Így állt Luisával a dolog, amikor egy napon tejtestvére, Michele meglátogatta, s szóba hozta az albán boszorkányt. Ő némi töprengés után megkérte Michelét, kísérje el hozzá az asszonyt másnap, estefelé; előrelátható volt ugyanis, hogy férje távol tölti az éjszaka egy részét a Nelson tiszteletére s a franciák fölött aratott győzelem örömére rendezett udvari ünnepségen. Láttuk, mi történt az éjjel folyamán Nápoly három különböző pontján: az angol követségen, Johanna királynő palotájában és a pálmás házban, s azt is láttuk, hogy a boszorkány, akit Michele elhozott a pálmás házba, hogyan találta ki - akár véletlenül, akár jó emberismerete folytán, akár, mert csakugyan birtokában volt a középkorban kabala néven ismert és ránk hagyományozott titkos tudománynak - a fiatalasszony legbenső titkát, s hogyan jövendölte meg a változást, a szenvedély feltámadását az addig oly tiszta, szeplőtlen szívben. Akár véletlen műve volt, akár a végzeté, a jóslat valóra vált. Láttuk, hogyan sietett Luisa, ellenállhatatlan érzéstől hajtva, a férfi felé, akinek alighanem az életét mentette meg gyors megjelenésével; hogyan menekült élete első titkával férje közeléből, hogy színlelte az alvást, tűrte el zaklatottan a homlokára lehelt, nyugodt házastársi csókot, hogyan osont San Felice távozása után mezítláb, lopva, szorongó lélekkel a sebesült ágyához, s fürkészte nyugtalan tekintettel, nem a halál lebeg-e már fölötte. De hagyjuk most sorsára Luisát, aki aggódva virraszt a haldokló ágya mellett, s egyelőre csupán szíve vad dobbanásai adják hírül, hogy ébredőben szerelme; nézzük inkább, mi történt Ferdinánd királynál, a tanácskozáson, amelyet egy nappal azután hívtak egybe, hogy a francia követ sir William Hamilton vendégei arcába vágta rémítő búcsúszavait.

97

17 A KIRÁLY Ha nem történelmi események bemutatása lenne a szándékunk, amelyeket éppen az elbeszélés hűsége tesz igazán döbbenetessé, és amelyek már csak azért is megmásíthatatlanok, mert feljegyeztettek a történelem lapjaira, ha ehelyett, mondjuk mindössze két-háromszáz oldalas regényt akarnánk írni, azzal a hiú és kicsinyes céllal, hogy egy-egy léha hölgyet vagy blazirt urat elszórakoztassunk képzeletszülte, többé-kevésbé romantikus kalandok és többé-kevésbé drámai események sorozatával, akkor a latin költő elvét követve, olvasóinkkal egyenesen a tanácskozáson teremnénk, amelyen Ferdinánd király is részt vett, s amelyen Karolina királyné elnökölt, és bizonyára nem törekednénk arra, hogy az uralkodópárnak e könyv első fejezetében nagy vonalakban felvázolt alakját alaposabban bemutassuk. Ez kétségtelenül gyorsítaná elbeszélésünk iramát, viszont ugyanakkor csökkentené feszültségét. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az olvasó sokkalta nagyobb érdeklődéssel figyeli a szereplő személyek jó vagy rossz cselekedeteit, ha őket magukat jól ismeri. Történetünk két koronás hősének furcsa egyénisége, amelyet körvonalazni szándékozunk, egyébként is oly gazdag különc vonásokban, hogy regényünk egyes lapjai egyenesen hihetetlenekké vagy érthetetlenekké válnának, ha nem alakítanók át a róluk eddig nyújtott, vázlatos szénrajzot a tőlünk telhető legpontosabb olajfestménnyé. Ezennel ígérjük, hogy ez a kép a legkevésbé sem hasonlít majd azokra a hivatalos király- és királyné portrékra, amiket a belügyminiszter szokott a megyeszékhelyekre szétküldeni, hogy aztán a prefektusi és polgármesteri hivatalokban díszelegjenek. Vegyük tehát újra szemügyre a dolgokat, illetve a szereplőket, az elején kezdve. VI. Ferdinánd 1759-ben bekövetkezett halála után öccse, az addigi nápolyi király lépett a spanyol trónra, III. Károly néven. III. Károlynak három fia volt. Az Asturia hercege cím és a trónörökösség a legidősebb fiút, Fülöpöt illette volna meg, ha nem teszi őrültté, azaz inkább félkegyelművé a kegyetlen bánásmód, melyben anyja részesítette. A második fiú, Károly került tehát a helyre, amelyet bátyja, gyengeelméjűsége folytán, nem tölthetett be; később IV. Károly néven spanyol király lett. A harmadik fiúra, Ferdinándra apja a nápolyi trónt hagyta, amelyet karddal hódított meg, s amelyet elhagyni kényszerült. A fiatal herceg hétéves volt, amikor apja Spanyolországba távozott. Kettős - politikai és erkölcsi - gyámság alá került. Politikai gyámja Tanucci volt, a királyság kormányzója, erkölcsi gyámja San Nicandro, a nevelő. Tanucci firenzei volt, sima modorú és ravasz. Hogy Nápoly történelmében megkülönböztetett szerep jut neki, azt nem annyira személyes érdemeinek köszönheti, mint inkább az őt felváltó miniszterek hitványságának. Tőlük nagyon elüt, tehát nagynak látszik, bezzeg rögtön kitűnne középszerűsége, ha egy Colbert-ral vagy akár egy Louvois-val vetnők össze. Ami San Nicandro herceget illeti, úgy mondják, Ferdinánd anyjától, Mária Amália7 királynétól, attól a hercegnőtől, aki legidősebb fiát addig verte, amíg belehülyült, készpénzért váltotta meg a jogot arra, hogy a királyné harmadik fiából ha nem is egyenesen őrültet, de tudatlan, ostoba fickót faragjon. E jogért harmincezer dukátot fizetett - legalábbis így beszélik. Egyéb-

7

Mondanunk sem kell, hogy ennek a Mária Amália királynénak, a keresztnév azonossága ellenére, a rokonságon kívül semmi köze Lajos, Fülöp király tiszteletre méltó és szeretve tisztelt özvegyéhez, Mária Amália királynéhoz. 98

ként ő volt a leggazdagabb, a legsemmirekellőbb s a legromlottabb mindazon udvaroncok közül, akik a múlt század végén a Kettős Királyság trónja körül nyüzsögtek. Hogy lehet az, hogy ilyen emberre bízták, ha mindjárt egy vagyon fejében is, a fejedelem nevelését, jóllehet Ferdinándnak olyan értelmes miniszterelnöke volt, mint Tanucci? Egyszerű a válasz. Tanucci, a Kettős Királyság kormányzója, azaz tényleges királya éppen nem bánta volna, ha a királyi hatalmat felséges gyámfia nagykorúsága után is megtarthatja. Firenzei volt, a firenzei Medici Katalin példája lebegett szeme előtt, aki nemcsak II. Ferenc, de IX. Károly és III. Henrik idején is egymaga uralkodott. Márpedig, ha San Nicandrónak sikerül tanítványából olyan tudatlan és jelentéktelen herceget faragnia, mint amilyen ő maga, a tanító, Tanucci okvetlenül tovább uralkodhat Ferdinánd király alatt, illetve Ferdinánd királyon. Tanucci célját - ha ez volt a célja - mondhatni, tökéletesen szolgálta San Nicandro. Francia nyelvre egy német jezsuita oktatta a királyt - nem is tanulta meg soha ezt a nyelvet. És mert azt sem tartották szükségesnek, hogy olaszul tanítsák, házasságkötése pillanatában kizárólag a lazzaronék zsargonját beszélte, hiszen ezt hallotta a szolgálatára rendelt inasoktól és a gyerekektől, akiket játszótársul a közelébe engedtek. Mária Karolina ráébresztette férjét szégyenteljes tudatlanságára, megtanította írni-olvasni, minthogy csaknem teljesen írástudatlan volt, s valamelyest olaszul beszélni, minthogy egy kukkot sem tudott olaszul. Jókedvében, vagy amikor elfogta a hitvesi gyöngédség, a király soha nem is szólította Karolinát másképp, mint kedves tanítónőm, gyengéd célzásként neveltetése három fő hiányosságára, amelyet a királyné igyekezett pótolni. Íme, egy példa San Nicandro ostobaságára: Ez a kitűnő nevelő egy napon azon kapta Ferdinándot, hogy Sully emlékiratai-t betűzgeti. Az ifjú hercegnek valahogy a fülébe jutott, hogy ő IV. Henrik leszármazottja, s hogy Sully IV. Henrik minisztere volt. San Nicandro a könyvet nyomban elkobozta, s szigorúan megrótta azt a derék, de elővigyázatlan embert, aki a rossz könyvet a herceg kezébe adta. San Nicandro egyetlen könyvet engedélyezett, ismert, olvasott egész életében: Mária imádságoskönyvét. Azért hangsúlyozzuk Ferdinánd gyerekkori neveltetésének körülményeit, hogy ne háromoljon rá a jogosnál is súlyosabb felelősség, amikor történetünk során szemünk láttára követi majd el gyűlöletes tetteit. S most, hogy félreérthetetlenül leszögeztük: igenis elfogulatlan és valósághű ábrázolásra törekszünk, lássuk közelebbről a király neveltetését. San Nicandro herceg érzékeny lelkiismeretét az a vigasztaló meggyőződés sem nyugtatta igazán meg, hogy maga tudatlan lévén, nem taníthatja semmire tanítványát. Örök gyermekségben akarta tartani, ezért gondosan távol tartott tőle mindent és mindenkit - lett légyen az könyv vagy ember -, ami vagy aki a lelkébe plántálhatta volna a szépnek, a jónak és az igaznak leghalványabb sejtelmét is. Ugyanakkor mértéktelen testgyakorlás által nagymértékben kifejlesztette természetadta testi képességeit. III. Károly király, akárcsak Nimród, nagy vadász volt isten előtt. San Nicandro herceg mindent megtett, hogy növendéke, legalább e tekintetben, apja nyomdokaiba lépjen. Vadászat terén a legzsarnokibb rendeleteket léptette életbe, olyanokat, amelyek még III. Károly idején sem voltak soha érvényben. A vadorzókat börtön, sőt kínpad fenyegette, a királyi erdőket nagyvaddal népesítették be, megsokszorozták a vadőrök számát. Az ifjú herceget nevelője bölcsen megóvta attól is, hogy a vadászat mellett túl sok szabad ideje maradjon. A vadászat ugyanis fárasztó szórakozás, nyomában kimerültség jár - és ha valószínű nem is volt, de lehetetlen sem, hogy a hercegnek kedve szottyan pihenőidejét tanulásra fordítani. Rákapatta
99

tehát a halászatra; ez a nyugodt, polgári foglalatosság látszott a legalkalmasabbnak arra, hogy a szilaj királyi időtöltés, a vadászat után pihenést nyújtson. San Nicandro herceg szívén viselte a nép jövőjét, amelyen tanítványa uralkodni hivatott, éppen ezért erősen aggasztotta, hogy a herceg olyan jó és szelíd természetű. San Nicandro herceg szerint mindenekelőtt ebből a két hibából kellett őt kigyógyítani; királyi szívben írmagja sem maradhat a jóságnak és a szelídségnek. E két fogyatékosság orvoslására a következő módszert találta ki San Nicandro: Tudta, hogy a herceg bátyja - az, aki később apját Spanyolországba elkísérte és Asturia hercege lett -, nápolyi tartózkodása idején különös előszeretettel nyúzott elevenen nyulakat. Megpróbálta Ferdinándot is rákapatni, csakhogy a szegény kisgyereket szörnyen undorította ez a királyi kedvtelés. San Nicandro beérte végül azzal, hogy ártatlan állatok megölésére biztassa. Egy nyolc-kilencéves gyerek kezébe nem lehet még puskát nyomni, megsebezheti saját magát; az ilyesfajta szórakozás viszont általában csak akkor vonzó, ha nehézség leküzdésével jár együtt. A következőt eszeltek ki: hurokkal összefogdostak vagy ötven nyulat, összegyűjtötték mindet egy udvarban, és sorban átkergették egy kis nyíláson, amelyet a kapuba vágtak. Az ifjú herceg a kapu mögött állt furkósbottal, s az átugráló nyulakat egyenként leütötte, ha ugyan el nem vétette az ütést. San Nicandro herceg tanítványának egy másik, a nyulak öldösésénél is kedvesebb szórakozása volt, ha állatokat ponyván a levegőbe hajigálhatott. Szerencsétlenségére egyszer az az ötlete támadt, hogy apja egyik kedvenc vadászkutyáját dobálja. Apja akkor szigorúan megrótta, és egyszer s mindenkorra eltiltotta e nemes négylábúaktól. III. Károly távozása után San Nicandro nem látta többé akadályát, hogy neveltjét eljátszott jogaiba visszaiktassa, sőt, ezt a jogot a négylábúakról a kétlábúakra is kiterjesztette. Egy szép napon például az történt, hogy Ferdinánd labdázás közben az ügyeskedését bámuló közönség soraiban egy cingár, rizsporozott hajú, egyházi öltözéket viselő fiatalemberre lett figyelmes. Meglátta, és azon nyomban heves vágy fogta el, hogy meghajigálja. Néhány szót súgott a parancsait leső lakájok egyikének fülébe; a lakáj máris futott a kastélyba - Porticiben történt ez az eset -, s egy ponyvával tért vissza. A király és a három másik játékos abbahagyta a labdázást, mihelyt a ponyva megérkezett. Megparancsolták a lakájoknak, hogy fogják nyakon a kiszemelt áldozatot, s amikor ez megtörtént, a ponyvára fektették, a ponyvát négy sarkánál megragadták, és a fiatalembert a nézők hahotája és a csőcselék gúnykacaja közepette a levegőbe dobálták. Az így megszégyenített fiatalember egy firenzei nemesi család legifjabb sarja volt, a neve Mazzini. Annyira szégyellte, hogy a herceg játékszerül használta, és a cselédség előtt nevetség tárgyává tette, hogy még aznap menekülésszerűen elhagyta Nápolyt, Rómába utazott, ott ágynak esett, és néhány nap múlva meghalt. A toscanai hercegi udvar panaszt tett Nápolyban és Madridban, csakhogy egy harmadszülött fiú, egy kis abbé halála túlságosan jelentéktelen ügy volt, hogysem a bűnös apja vagy maga a bűnös sokat törődjön vele. Érthető, hogy az ilyesfajta kedvtelésekre szoktatott király gyerekfővel unta, ifjúkorában pedig gondosan kerülte a művelt emberek társaságát. Minden idejét vadászattal, halászattal vagy azzal töltötte, hogy a palota udvarán gyakorlatoztatott egy csapat magakorú gyereket. Zsenge udvaroncait seprűnyéllel fegyverezte fel, és kinevezte őket őrmesternek, hadnagynak, kapitánynak. Aki elvétette a gyakorlatot vagy a vezényszót, arra azonnal lesújtott az ostor; de a fejedelem ostorcsapása kegy, s aki estig a legtöbb ostorcsapást kapta, úgy érezhette, rá süt a legfényesebben őfelsége kegyének napja.
100

Több mint hiányos neveltetése ellenére volt a királynak annyi magához való esze, hogy - ha nem befolyásolták károsan - ösztönösen rátalált a helyes és igazságos megoldásra. Élete első, a francia Forradalmat megelőző korszakában, amikor nem kellett még a tudomány és a haladás eszméinek - vagy ahogy ő, a félig írástudatlan mondta, a rossz eszméknek - rohamos terjedésétől rettegnie, soha nem tagadott meg se állást, se javadalmat olyan embertől, akit nagy tudása alapján ajánlottak figyelmébe, s bár ő maga a kikötői zsargont beszélte, megbecsülte az ékesszólást, a kiművelt nyelvezetet. Egyszer egy Fosco atya nevezetű ferences barát kereste fel a királyt; rendtársai üldözték szegényt, mert műveltebb volt náluk, és jobb szónok. Fosco atya a király lábaihoz borult, s elmondta, mennyit szenved társai tudatlanságától és irigységétől. A királyt meglepte a barát választékos beszéde, meggyőző érvelése; hosszan elbeszélgetett vele, majd azt mondta neki: - Írassa fel a nevét, s térjen vissza a klastromba. Becsületszavamra magáé lesz az első megürülő püspökség. Rövidesen meg is ürült egy püspöki szék Monopoliban, az Adriai-tenger melléki Bari tartományban. A királyi főalamizsnás, mint rendesen, három előkelő családból származó jelölt nevét terjesztette a király elé. Ferdinánd király rosszallóan csóválta a fejét: - Hogyisne! amióta az ön tiszte a jelölés, untig elég szamárra adtunk már közös erővel püspöki süveget, pedig a fanyereg is megtette volna; most az egyszer a magam feje után választok püspököt. Hiszem, hogy lepipálja mindazokat, akiknek a kinevezése, az ön hibájából, már eddig is a lelkemet terheli, annyira, hogy nem győzöm miatta Isten és Szent Januárius bocsánatát kérni. Azzal kihúzta mindhárom nevet, s odaírta Fosco atyáét. Fosco atya csakugyan a királyság egyik legjelesebb püspöke lett, ahogy a király remélte. Egy ízben valaki, aki Foscót prédikálni hallotta, a király előtt dicsérte a volt ferences barát ékesszólását s még inkább példamutató életét, Ferdinánd azt felelte rá: - Én mindig így választanám ki őket, de a mai napig nem akadtam művelt egyházi emberre, ezen az egyen kívül, a főalamizsnásom pedig csupa szamarat javasol püspöknek. Nem csoda! a szegény fickó ismeretségi köre nem terjed túl istállóbeli kollégáin. Ferdinánd néha jólelkű is tudott lenni, mint őse, IV. Henrik. Egyszer Casertában tiszti egyenruhában sétált a parkban. Egy parasztasszony lépett oda hozzá, s megszólította: - Uram, úgy mondják, a király gyakran sétál ebben a fasorban, mit gondol, találkozhatom vele ma itt? - Jóasszony - felelte Ferdinánd -, nem tudhatom, mikor jár erre a király, de ha valami kérése lenne, azt szívesen továbbítom, minthogy a király személye körül szolgálok. - Nos, így áll a dolog - mondja az asszony -: van egy perem, de az előadó már három hónapja húzza-halasztja, minthogy szegény özvegy vagyok, és nem tudom őt lefizetni. - Megírta a kérvényt? - Igen, uram, itt van. - Adja csak át, s holnap ugyanilyen idő tájt jöjjön ide, aláíratom a királlyal s elhozom. - Egyebem sincs, mint három kövér pulykám - mondta az asszony -, de ha megteszi, amit ígér, kegyelmedé a három pulyka.
101

- Jóasszony, hozza el holnap a három pulykát, s meglesz az aláírás. Az özvegyasszony másnap pontosan megjelent, de nem pontosabban, mint a király. Ferdinánd nyújtotta a kérvényt, az asszony a három pulykát, a király átvette a pulykákat, az asszony a kérvényt. Míg a király a pulykákat tapogatta, csakugyan olyan kövérek-e, mint az asszony állította, az asszony kinyitotta az összehajtogatott kérvényt, hogy megnézze, aláírta-e a király. Ki-ki megtartotta, amit ígért; elégedetten távozott az asszony is, a király is. A király egyenest a királyné szobájába tartott a három pulykával. Mária Karolina megütközve pillantott a férje markában vergődő madarakra. A király így szólt: - Látja, kedves tanítónőm, mindig azt hajtogatja, semmirekellő vagyok, éhen halnék, ha nem királynak születtem volna: hát itt ez a három pulyka, egy aláírásért szereztem! S elmesélte a királynénak kalandját. - Szegény asszony! - szólt a királyné, miután végighallgatta a történetet. - Miért szegény? - Mert rossz üzletet csinált. Csakugyan azt hiszi, hogy az előadó törődik az aláírásával? - Gondoltam erre is - felelte Ferdinánd, gúnyos mosollyal -, kész tervem van. A királynénak igaza lett, felséges férje ajánlása cseppet sem izgatta az előadót, s a per ugyanolyan lassan folyt tovább, mint addig. Az özvegy visszatért Casertába. Nem tudta, hogy hívják a tisztet, aki közbenjárt az érdekében, az után az ember után kérdezősködött tehát, akinek ő három pulykát adott. A kalandnak közben híre terjedt, jöttek, s jelentették a királynak, hogy itt a kérelmező. A király bevezettette. - Nos, jóasszony - mondta -, ugye azért jön, hogy bejelentse, perében azóta ítéletet hirdettek. - Dehogyis - mondta az asszony. - A királynak nem lehet valami nagy tekintélye, mert amikor átadtam az előadónak őfelsége megjegyzésével a kérvényt, az csak annyit szólt: „Jó, jó! ha a királynak sürgős, tegyen úgy, mint más, várjon a sorára.” Uram, ha önben van lelkiismeret, visszaadja a pulykáimat - tette még hozzá -, vagy legalább megfizeti az árukat. A király felnevetett. - A jóakarat megvolna bennem, de hát igazán nincs módomban visszaadni. Megfizetni azonban megfizethetem. Azzal kiürítette zsebeit, s ami aranypénzt talált, mind az asszonynak adta. - Ami azt az előadót illeti - jegyezte meg a király -, most ugye március 25-e van? Meglátja, a tárgyalást az április havi legelső tárgyalási napra kitűzi. S csakugyan így történt. Amikor az előadó a hónap végén jelentkezett a fizetéséért, a kincstárnok a király nevében közölte: - Őfelsége parancsa: addig egy fillért nem lát a fizetéséből, míg nem hoznak ítéletet a perben, amelyet a király kegyeskedett figyelmébe ajánlani. A király biztosra ment; az ügyet az első tárgyalási napon elővették. Sok ilyen és hasonló történet keringett Nápolyban a királyról; mi beérjük két-három eset elmondásával.
102

Egyszer a persanói erdőben vadászott, ugyanolyan öltözékben, mint testőrei. Egy szegény asszonyra bukkant, aki egy fának dőlve zokogott. A király megszólította az asszonyt, kérdezte, mi leli. - Az - felelte az asszony -, hogy hétgyermekes özvegy vagyok, egész vagyonom egy darabka föld, és azt is feldúlták a király kutyái és hajtói. Újra zokogásban tört ki, hogy a válla is rázkódott bele, s még hozzátette: - Nehéz dolog ám olyan ember alattvalójának lenni, aki egyórai szórakozásért tönkretesz egy egész családot. Mondja, hát miért kellett ennek a pernahajdernek éppen az én földecskémet elpusztítania! - Nagyon is igaza van, asszonyom - szólt Ferdinánd -, s minthogy éppen a király szolgálatában állok, elé terjesztem a panaszt, mellőzve persze a sértő kifejezéseket. - Ó, felőlem mondj neki, amit akarsz - tört ki az asszony kétségbeesetten. - Mi jót várhat az ember egy ilyen önző frátertől? Nagyobb bajt már úgysem csinálhat nekem, mint amekkorát csinált. - Azért csak vezess el a földedre - mondta a király -, hadd látom, igazán annyira feldúlták-e, mint mondod. Az özvegy elvezette a földjére. A termés csakugyan kárba ment, teljesen összetaposták az emberek, a lovak és a kutyák. A király néhány parasztot pillantott meg, odahívta őket, s meghagyta nekik, hogy lelkiismeretesen becsüljék fel az özvegy kárát. A parasztok a kárt húsz dukátra becsülték. A király a zsebébe nyúlt: hatvan dukát volt nála. - Nesztek - szólt a két paraszthoz -, húsz arany a fáradságotokért. A fennmaradó negyven arany legyen ezé a szegény asszonyé. Úgy dukál, hogy a király, ha már kárt csinált, legalább kétszer annyit fizessen kárpótlásul, mint más közönséges halandó. Másszor egy halálra ítélt férfi felesége Aversából gyalog jött fel Nápolyba, védőügyvéde tanácsára, hogy a királytól kegyelmet kérjen férje számára. A királyt nem volt nehéz megközelíteni, gyalogszerrel vagy lovon, de mindig ott kószált a Toledo utcán vagy a Chiaia mentén. A kérelmező szerencsétlenségére, azaz inkább szerencséjére ezúttal azonban nem volt fellelhető sem a palotában, sem a Chiaián, sem a Toledo utcán. Capedimontéban tartózkodott, lévén éppen a pipiskék vadászatának évadja. Áldott vadászemlékezetű apja, III. Károly több mint tizenkétmilliós költséggel kastélyt építtetett Capedimontéban, csakis azért, hogy meglesse vonulása idején ezt az ínyencfalatnak számító, apró madarat. A szegény asszony holtra fáradt; több mint öt mérföldet tett meg, futólépésben. A királyi palota kapujánál közölték vele, hogy a király Capedimontéban van; erre engedélyt kért az őrparancsnoktól, hogy a királyt ott a kapuban bevárhassa. A parancsnokot meghatották az asszony könnyei, szánalomra gerjesztette a könnyek oka, és megadta a kért engedélyt. Az asszony leült a lépcső egyik fokára, amelyen a királynak vissza kell majd térnie a palotába. De bármilyen súlyos gond nyomta is a lelkét, a fáradtság felülkerekedett aggodalmán. Egy-két óra hosszat küzdött az álom ellen, ám végül a falnak hanyatlott, szeme lecsukódott, s mélyen elaludt. Alig negyedórája alhatott, amikor megérkezett a király. Nagyszerű lövész volt, s aznap a szokásosnál is nagyobb szerencsével járt, úgyhogy a lehető legengedékenyebb hangulatban került útjába a rá várakozó asszonyság. Az őrség fel akarta ébreszteni, de a király intett, hogy
103

ne tegyék. Odalépett mellé, kíváncsian vizsgálgatta egy darabig, s észrevéve, hogy a kérvény csücske kikukucskál a ruha kivágásából, óvatosan előhúzta, elolvasta, tintát és tollat kért, ráírta: Fortuna e duorme, ami körülbelül annyit tesz, mint: Az álom szerencsét hoz, s aláírta: B. Ferdinánd. Azután meghagyta, hogy a parasztasszonyt semmi szín alatt fel ne ébresszék, megtiltotta, hogy hozzá bebocsássák, intézkedett, hogy a kivégzést elhalasszák, s visszahelyezte a kérvényt oda, ahonnan elővette. Vagy fél óra múltán az asszony kinyitotta a szemét. Megkérdezte, hazaérkezett-e már a király, s megtudta, hogy ott ment el az orra előtt, mialatt aludt. Nagy volt az asszony kétségbeesése! milyen messziről, mennyi fáradság árán jutott ide, s lám, elszalasztotta az alkalmat! Könyörögve kérte a parancsnokot, engedje meg, hogy bevárja, amíg a király újra elmegy hazulról, de az azt felelte, hogy ezt szigorúan megtiltották neki, s az asszony lesújtva indult haza, Aversába. Otthon legelső útja az ügyvédhez vezetett, akitől azt a tanácsot kapta, hogy a királyhoz folyamodjék. Elmesélte neki, mi történt, hogyan szalasztotta el, önhibájából, a soha vissza nem térő alkalmat. Az ügyvédnek voltak barátai az udvarnál; felszólította az asszonyt, adja oda a kérvényt, hogy a királyhoz eljuttassa. Az asszony átnyújtotta az ügyvédnek a kérvényt, az gépiesen kinyitotta, belepillantott, s felkiáltott örömében. Az adott helyzetben a király saját kezű, ígéretes megjegyzése és aláírása felért a kegyelemmel. A foglyot egy hét leforgása alatt csakugyan szabadlábra is helyezték az ügyvéd közbenjárására, a királyi széljegyzet bemutatása után, de valójában azért, mert a király személyesen is parancsot adott rá. Ferdinánd király nem volt éppen válogatós szerelmi ügyekben. Ranggal, műveltséggel nem törődött, csak szép és fiatal legyen a nő. Minden erdőben, ahol vadászni szokott, csinos, négyöt szobás lakot építtetett, s azokat nagyon egyszerűen, de nagyon takarosan berendeztette. Ezekben a házikókban szállt meg ebédelni, vacsorázni, vagy néhány órát pihenni. Mindben gazdasszony várta, a szomszédos falu legszebb, legfiatalabb lánya. Egyszer figyelmeztette belső inasát, akinek a dolga volt többek között arra ügyelni, hogy gazdája ne lássa túl gyakran ugyanazt a csinos arcot: - Nehogy a királyné megneszelje, mi folyik itt! - Az inas szabadszájúan így felelt: - Ugyan! egyet se aggódjék felséged, a királyné őfelsége különben űzi, és nemigen elővigyázatoskodik. - Pszt! - mondta a király. - Annyi baj legyen, a fajtakeveredés jót tesz. A királyné fesztelensége láttán a király is arra a belátásra jutott, hogy nincs oka szemérmeteskedni, s megalapította a híres telepet, San Leuciót, amelynek élére, mint már mondottuk, Ruffo kardinálist állította. San Leucio öt-hatszáz lakosú kis település volt. Lakói különféle előjogokat élveztek, így például: nem tartoztak katonáskodni, saját külön bíróság ítélkezett felettük, szülői engedély nélkül házasodhattak, és maga a király házasította ki őket - azzal a feltétellel, hogy a San Leucio-beli férjek és apák soha ne lássák meg a házukba belépő Ferdinánd királyt, és soha ne próbáljanak kinyitni olyan ajtót, amelyet a királynak jó oka van éppen zárva tartani. Ennek eredményeképp ez az új Idomeneusz alapította új Salentum eleven érmék gyűjteményévé vált, amelyeket a király maga vert, saját képmására; a Bourbon típust itt megtalálhatják régészeink akkor is majd, amikor az rég kiveszett már a világból.

104

Fenti anekdotákból is láthatja az olvasó, hogy Ferdinánd király, mint ezt nevelője, San Nicandro herceg éleselméjűen megállapította, nem volt természettől fogva kegyetlen. Csakhogy történetünk időpontjában, 1798-ban két élesen elkülönülő korszakra oszlott az élete; úgymint: a francia Forradalom előtti és a francia Forradalom utáni korszakra. A francia Forradalom előtti Ferdinánd olyasféle ember, amilyennek itt fentebb láttuk: tehát naiv, szellemes és inkább jóra, mint rosszra hajló. A francia Forradalom után azonban olyan lett, amilyennek ezután látjuk majd: nyúlszívű, könyörtelen, gyanakvó, és a korábbiakkal ellentétben inkább rosszra, mint jóra hajló. Tán kissé hosszúra nyúlt ez az erkölcsrajz Ferdinánd királyról, de szolgáljon mentségünkre, hogy nem a szót szaporítottuk, hanem tetteivel jellemeztük őt. Célunk az volt, hogy bemutassuk Ferdinánd különös egyéniségét. Tudatlansággal párosult természetes ész; a becsvágy teljes hiánya; páni félelem a veszélytől; érzéketlenség, szívtelenség, csillapíthatatlan kéjvágy; elvszerűen űzött esküszegés; a királyi hatalomnak XVI. Lajoséval vetekedő, vallásos tisztelete; leplezetlen cinizmus a politikában és a magánéletben egyaránt, mert hiszen mélységesen megvetette a nagyurakat is, akik körülvették, s akikben pusztán talpnyalókat látott és a népet is, amelyen taposott, s amelyet rabszolgatömegnek tekintett; alacsony rendű ösztönök, amelyek a durva szerelmek és a fizikai örömök felé vonták, úgyhogy mindig újra a test diadalmaskodott a szellemen - íme, ilyen volt az az ember, aki csaknem olyan fiatalon jutott trónra, mint XIV. Lajos és csaknem olyan öregen halt is meg; aki - kiskorúságát is beleszámítva - 1759-től 1825-ig, azaz hatvanhat évig uralkodott, s szemtanúja lett mindannak, ami századunk első felében s az előző század második felében lezajlott, bár soha nem érte fel ésszel sem az események nagyságát, sem a katasztrófák súlyát. Az ő uralkodása alatt futotta be Napóleon egész pályáját, szeme láttára született meg, nőtt naggyá, hanyatlott alá, bukott el; tizenhat évvel később jött a világra, mint ő, de öt évvel korábban távozott az élők sorából. S Ferdinánd sosem vitte többre, mint hogy a történelmi főszereplők árnyékában a királyi statiszta szerepét játssza a világrengető, hatalmas drámában, amelynek színpadát Bécs és Lisszabon, a Nílus és Moszkva határolta. Neve Isten előtt IV. Ferdinánd volt, Szicíliában III. Ferdinánd, a bécsi kongresszuson I. Ferdinánd, a lazzaronék száján Nasone király. Isten, Szicília és a kongresszus tévedett, sok nevéből csak az az egy vált igazán népszerűvé és maradandóvá, amellyel a lazzaronék illették. Minden népnek megadatott az a király, akiben mintegy a nemzet géniusza ölt testet. Ilyen volt Skóciában ROBERT BRUCE, Angliában VIII. HENRIK, Németországban MIKSA császár, Oroszországban RETTEGETT IVÁN, Lengyelországban SZOBIESZKI JÁNOS, Franciaországban IV. HENRIK és Nápolyban - NASONE.

105

18 A KIRÁLYNÉ Mária Karolina osztrák főhercegnő 1768 április havában vált meg Bécstől, hogy Nápolyban házasságra lépjen IV. Ferdinánddal. A császári virágszál a tavasszal együtt érkezett leendő országába. 1752-ben született, egyszóval alig tizenhat esztendős volt ekkoriban Mária Terézia kedvenc lánya, de szellemileg jóval érettebb a koránál: nem egyszerűen művelt volt, hanem igazi írástudó, nem egyszerűen értelmes, hanem kész filozófus - bár egy adott pillanatban a filozófia szeretete a filozófusok gyűlöletébe csapott át nála. A szó legteljesebb értelmében szép volt; ha úgy akarta, elbűvölő. Szőke hajának arany csillámát a rizspor sem rejthette el, homloka magas volt és sima - akkoriban még nem redőzték az uralkodás, a gyűlölet és a bosszú gondjai. Szemének kristálytiszta kékje vetekedett királysága egének színével. Az egyenes metszésű orr s a makacs, akaratos, kissé kemény rajzú áll görög jelleget kölcsönzött profiljának. Arca tojásdad volt, ajka húsos és nedves, foga fehér, mint a legfehérebb elefántcsont. Nagyszerűen egészítette ki a képet márványsima nyaka, válla, keble - olyan hibátlan rajzú mindegyik, hogy párját csak a Pompejiben és Herculanumban talált vagy a Farnese-múzeumból Nápolyba került legszebb szobrokon látni. Könyvünk első fejezetében részletesen leírtuk, mi maradt harminc évvel később ifjúkori szépségéből. Négy nyelven beszélt kifogástalanul. Mindenekelőtt anyanyelvén, németül, aztán franciául, spanyolul és olaszul. Legfeljebb a kiejtése volt kissé furcsa, különösen, ha elfogta az indulat, ilyenkor olyasformán ejtette a szavakat, mintha kavics lenne a szájában. De ezt az enyhe hibát is feledtette szeme ragyogása, elevensége és gondolatainak világossága. Mint Mária Terézia lányához illik, büszke volt, sőt, gőgös. Imádta a pompát, a parancsnoklást, a hatalmat. Egyéb szenvedélyei egyelőre csírájukban lappangtak a tizenhat esztendős menyasszony szűzi lelkében, s csak később fejlődtek ki. Magával hozta az ismeretlen országba - ahogy a német költő mondja - a citromok honába a német költészet álmait. Boldog vidékre, campania felicébe érkezett; itt született Tasso, itt halt meg Vergilius. Szíve lángolt, lelke ábrándokban ringatózott, arról álmodozott, hogy egyik kezével a Posíllipón, Augustus nagy költőjének a sírján növő fáról, a másikkal egyenesen a Godofréd dalnokának bölcsőjét beárnyékoló ágról tépdesi a babért. A férj, akinek elígérték, tizenhat éves volt ekkor: fiatal, királyi vérből való - bizonyára szép, előkelő és bátor. Vajon Eurüalosz lesz-e vagy Tankréd, Nisus vagy Renaud? A hercegnő, a maga részéről, szívesen lett volna Kamillája vagy Herminiája, Clorindája vagy Didója. Aztán egyszer csak szembetalálta magát - ifjonti ábrándképei, költői álmai helyett - a valósággal, azzal a férfival, akit önök már ismernek. Nagy volt az orra, otromba a keze, lába, és tetejébe a kikötői zsargont beszélte, olyan taglejtésekkel, mint holmi lazzarone. A jegyespár először május 12-én, Portellában találkozott, aranyhímes selyembaldachín alatt. A hercegnőt fivére, Lipót kísérte - az ő tiszte volt a menyasszonyt férjének átadni. Akárcsak bátyja, II. József, Lipót is a filozófia emlőin nevelkedett, rengeteg reformot tervezett államaiban, s Toscanában csakugyan emlékezetessé tette nevét azzal, hogy - egyebek között eltörölte a halálbüntetést. Lipót az apa szerepét töltötte be húga mellett, ugyanúgy, ahogy a király mellett gyámja, Tanucci. A fiatal királyné s az öreg miniszter az első pillanatban megérezte, hogy ellenfelével áll szemben. Karolina rádöbbent, hogy Tanucci középszerű, becsvágyó ember, aki az ő férjét teljes tudatlanságban tartotta, s ezáltal megfosztotta annak a lehetőségétől is, hogy valaha nagy király vagy egyszerűen csak király váljék belőle. Ha Karolina olyan férjet kap, akit magánál többre tart, akinek a lángeszét elismeri, akit csodálhat, valószínűleg engedelmes
106

párja, hű felesége lett volna. De nem így történt, sőt: azt kellett látnia, hogy férje kevesebbet ér nála. Valaha anyja azt mondta a magyaroknak: Én, Mária Terézia vagyok a király, ugyanezt mondta most ő a nápolyiaknak: Én, Mária Karolina vagyok a király. Márpedig Tanucci nem így gondolta. Nem kellett neki se király, se királyné, maga akart tovább kormányozni, mint miniszterelnök. Tanucci szerencsétlenségére a felséges pár házassági szerződésébe becsúszott egy pont, amelynek mindaddig nem tulajdonított nagyobb jelentőséget, míg meg nem ismerte a fiatal főhercegnőt. Ez a pont kimondta, hogy Mária Karolinának joga van az államtanácson részt venni, mihelyt trónörökössel ajándékozza meg a férjét. Az osztrák udvar így nyitott magának kaput Nápolyba. Korábban, II. Fülöp és VII. Ferdinád idején Nápoly francia befolyás alatt állt, III. Károly trónra lépésétől kezdve viszont természetszerűleg Madrid járszalagjára került. Tanucci ráébredt, hogy a Mária Karolinának tett engedmény utat nyit az osztrák befolyásnak. Igaz, Mária Karolina ezzel az előjoggal csak mintegy 1774-től kezdve élhetett, minthogy a trónörökös csupán a házasság ötödik évében született. Mária Karolina makacsul ragaszkodott ábrándjaihoz; azt remélte, hogy sikerül férjét teljesen átnevelnie, annál is inkább, mert Ferdinánd őszintén csodálta a királyné tudományát. Miután végighallgatta, hogy beszélget Tanuccival és az udvartartás néhány művelt tagjával, elképedve a homlokára ütött, s azt mondta: - A királyné mindent tud. Később, amikor látnia kellett, mire vezet ez a nagy tudomány, hogy mennyire letéríti őt a királyné a követendő útról, ezt a megállapítást: A királyné mindent tud, azzal toldotta meg: - És mégis több butaságot csinál, mint én, pedig én aztán igazán nagy szamár vagyok. Mégis a nálánál sokkal értelmesebb és műveltebb asszony befolyása alá került, és alávetette magát nevelési programjának. Mint már mondottuk, a szó szoros értelmében ekkor tanult meg írni-olvasni. De a királyné sem taníthatta meg a királyt az észak-európai királyi udvarokban honos előkelő modorra meg a testápolásra, ami a meleg égövi országokban olyan ritka erény, pedig hát a fürdővíz ott nem pusztán testi szükségletet elégít ki, hanem egyenesen élvezet forrása lehetne; nem kelthette fel benne a virágok s a belőlük készült illatszerek olyannyira asszonyi szeretetét; s nem szoktathatta rá a bűvös-bájos csevegésre, amely mintha felerészben patakcsobogásból, felerészben poszáta- s fülemülecsattogásból állna. Karolina fölénye megalázta Ferdinándot, Ferdinánd faragatlansága undorította Karolinát. A királyné szellemi fölénye egyébként csak elfogult férje szemében volt vitathatatlan, igazán művelt emberek esetleg kétségbe vonhatták, mert a királyné csevegése sokszor hatott felületesnek, s általában olyan tudásra vallott, amely kiterjedt ugyan, de nagyon is sekély. S tán érdeme szerint ítélve csakugyan több volt a beszédében az üres fecsegés, mint a valódi okosság; bőviben volt viszont annak a tudálékosságnak, amely általában jellemző a lotaringiai ház sarjaira, s a szokottnál is sokkal nagyobb mértékben jellemezte Karolina két fivérét, Józsefet és Lipótot. József soha senkit nem hagyott szóhoz jutni; Lipót pedig született iskolamester volt, inkább illett volna a kezébe Orbelius nádpálcája, mint Nagy Károly jogara. Ilyen volt a királyné. Volt egy kis jegyzőfüzete, ebbe, saját használatára, nagyon apró betűkkel kiírta a nagy filozófusok véleményét, Püthagorasztól Jean Jacques Rousseau-ig. Ha olyasvalakit fogadott, akinek imponálni akart, átfutotta jegyzeteit, s beszédébe beleszőtte a bölcs mondásokat.

107

hogy a királyné. amikor Championnet küldötte temérdek veszély árán elvergődött a sziklazátonyra. 108 . Két példát idézünk az effajta babonára. azaz gyóntatója és a kórházi kirurgusok közreműködésének. vad nápolyi nép bemutatása. ekkoriban a tudományt. fogadalma tiltotta ugyanis.A különös csak az. bármit. vagy eltűnni látszottak. századba illő komédia. s ezeket ereklyeként osztogatta a benne hívőknek. akik jól megtalálták mellette a maguk számítását. hogy bár tökéletesen egészséges. Következésképp első lépésként felkereste a kirurgust. s hamarosan nagyobb keletjük lett. A királyné a köves szent leglelkesebb hívéül szegődött. Domenico Cirillo felajánlotta neki. a nápolyi népet a babona.legalább annyira feladatunk az ingatag. Rosszul mondtuk. saját kezűleg írt neki leveleket . hogy királyokat. imádkozzon érte. Csak a tudomány maradt hitetlen. akit úgy neveztek: köves szent. A kirurgus váltig állította. s úgy vélte. a filozófus királyné! . a szent cinkosát. tudatlan. hogy Nápolyt meggyalázza ez a legsötétebb középkorba. annak ellenére. hogy kiárusítás .folyamodott a szenthez segítségért. Az állítólagos szentet gyóntatóatyja és orvosa kérésére a nagy nápolyi közkórházba szállították. A kirurgus kitartott előbbi állítása mellett. a XII. Domenico Cirillo. Nos. hogy ismerje be a csalást. babonás. A köveknek csodatévő erőt tulajdonítottak. mint a legtekintélyesebb nápolyi szentek relikviáinak. naponta sok-sok kövecske megy el tőle. ő készséggel kárpótolja az ebből fakadó anyagi veszteségekért. arra kérte. valamint az eszközöké. hogy az utolsó kételyek is eltűntek. udvaroncokat fessünk. amelyekkel ezt a népet fel lehet lázítani vagy le lehet csendesíteni. hogy kívánságai biztosabban teljesüljenek. azt szerette volna. hogy csoda történik.a köveket a szent nem pénzért vesztegette. a haladás híve. Betelepedett a szobába. amelyből kimaradni látszott. Igyekezett rábírni. vagy XIII. aki életét adja elveiért. hogy vert pénzhez nyúljon. Kisded üzelmei eredményeként bármely más országban a bűnügyi rendőrségen vagy a tébolydában kötött volna ki az állítólagos szent. amikor maga a királyné sőt mi több. és néhány olyant.keze írásával a királyné sose fukarkodott -. ámbár makkegészséges volt: a legszebb szobát kapta. mialatt a világon az enciklopédista eszmék fénye árad szét. Érthető. nagy csinnadrattával játszotta el a csodatevő kövek kiárusításának komédiáját. hogy igen furcsa úton-módon kerültek napvilágra. s az igazgatóságnak fenntartott kosztot. aki elveit kiárusítja pénzért vagy másfajta előnyökért . Ellenben nagy alázatosan. Azt állította. ajándékba adta. Nápolyban azonban egy csodával több vagy kevesebb nem sokat tesz. hogy ha hajlandó beismerni az igazat. amelyen a palota áll. vakon hitt a Nápoly legalacsonyabb néposztálya körében elterjedt népi babonákban. az Isten szent szerelméért elfogadott mindenféle adományt: ruhát. Elhalmozta ajándékokkal. a viharos éjszakán. hogy fölvonultassunk néhány olyan embert. Élt Nápolyban egy asszony. hercegeket. ékszert. nem szabad eltűrnie. hiszen nem érhetjük be azzal. ha hazája is részt vesz a világ fejlődésében. miközben előszeretettel játszotta a gondolkodó fő szerepét. akivel már találkoztunk Johanna királynő palotájában. s hála cinkosai. jobban mondva az orvostudományt az a Domenico Cirillo képviselte. Az óceánt a vihar korbácsolja fel.

s megakadályozta azt is. csalás vádjával. mésztartalmú földdarabkák vagy habkövek. Ami a szentet illeti. a számuk változott. Az asszony tovább termelte a köveket. Mialatt a dohányt ujjaival orrlyukába tömte. A tanítványnak feltűnt. Szert tett néhány. mint előbb mondottuk. A törvényszék az asszonyt háromhavi börtönre ítélte. egyébként ugyanolyan fajtájú kövek voltak. hogy a lehető legéberebben figyelje. s beszólított néhány asszonyt. akiket erre a célra toborzott. ha nyíltan ellene szegül őrzője utasításainak. sikerült kezét a szájához emelnie. hogy csak a nyilvánosság bevonásával érhet célt. Cirillo egy tanítványát bízta meg a szent őrzésével. hogy közönséges tengerparti kavicsok. elkapta a két kezét. a szent testéből származó kőre. de az makacsul védelmezte továbbra is a szentet. egy szippantásnyi tubákot kért tehát. A szent a bíróság előtt felmutatta a királyné leveleit is.Cirillo belátta. tizennégy követ állított elő. Megfigyelés alá helyezte. Kényszerítette. ötszáztizenhat apró kővel. amilyet az emberi test állít elő az epe vagy a vese betegsége esetén. ékszerekkel. akik az ő vagyis inkább Cirillo parancsára megmotozták a szentet. hogy nem egy csalót kell lelepleznie. hogy nem mert közbelépni az asszony érdekében . Ígéretünk értelmében még egy példát hozunk fel a királyné babonás hajlamaira. és megvizsgálta az éjszaka folyamán produkált köveket.egész haragja Cirillo ellen fordult. mintha pirulákat venne be. A tudós a kövek birtokában újra felkereste a kirurgust. hogy a szent két-három napig ne hagyja el a szobát. A szent szobájában találtak egy bőröndöt. Cirillo az eset óta üldözötté vált. 109 . Nem egy közülük a királynétól származott . Cirillo megparancsolta. behatolt a szent szobájába. hogy a szent folyton a zsebében tartja a kezét. színültig tele ezüstneművel. Az inge alatt egy zacskót találtak. A szent. Felvették a jegyzőkönyvet. illetve megszilárdult. ebben is volt körülbelül hatszáz kő. Olyan egy sincs közte. s a hajsza a tudósból forradalmárt faragott. A királyné dühöngött. hanem kettőt. megvizsgálta. egy szép napon váratlanul megjelent a nagy kórházban több orvos és kirurgus kíséretében. Minthogy tehetsége és szakmai tekintélye folytán felügyeleti joga kiterjedt az összes kórházra. műtárgyakkal. s megállapította. hogy elárulja magát. csipkékkel. hívei örömére.maradt Nápolyban jócskán a szent imáinak hatékonyságában bízó. Cirillo a szentet büntetőtörvényszék elé állíttatta. s lenyelt három vagy négy kavicsot. Cirillo megértette. Ezzel aztán egyelőre be is fejezte. s időnként a szájához emeli. A lelkére kötötte. A fiatalember észrevette az asszony ügyeskedését. Cirillo jegyzőkönyve s a bűnösségét kimondó bírósági ítélet ellenére változatlanul garmadával kapta az ajándékokat .éppen a legértékesebbek. hogy kezét vegye ki a zsebéből. hiszékeny lélek. Ezenkívül egy amulettet viselt a nyakában. A szent félt. A per akkora port vert fel. amelyet eddig ereklyetartónak néztek. hogy a szájához nyúljon.

Amikor világra hoztam. akik a sipka használata folytán baj nélkül szültek. hogy valójában nem királyné ő s nem is filozófus. mint felnőtt férfival. Tégy úgy. és a gyermekemet siratom. mindenről véleményt nyilvánított. Annyi bizonyos. a vezérgálya fedélzetén. 1780-ban megbetegedett az 1775-ben született kis Károly főherceg. Azok az asszonyok. Öt napig tartotta magánál a sipkát. könnyű lefolyásúvá teszi a szülést.Értsd meg már. Karolina. de a királyné rá se hederített. naponta száz aranyat fizet a kolostornak. s megizente. s azóta is említettük mint San Felice lovag pártfogóját. Betegágyához a legnevesebb orvosokat hívták el. aki soha hírét sem hallotta a bölcs mondásnak. József és Lipót. tehát hallgatok. Apulia hercege. s meg kell adnunk.A következőt: 1777 táján született Ferenc herceg. Rendtársai széltében-hosszában beszélték. a papok nagy örömére s a többi szülő nő őszinte kétségbeesésére. hiába vagy királyné. Elsősorban kolostora terjesztette a hírt. s mindenáron abba is bele akart szólni. tehát növelték a boldogságos fejfedő jó hírét. amikor azt kellett hallania. Karolina minden konzíliumon részt vett. de nem ám mint aggódó anya. hogy amíg nála marad. Ismételten megpróbálta csendre inteni. Élt akkoriban Nápolyban egy nyolcvanesztendős ferences barát. milyen kezelést írjanak elő a gyereknek. Ferenc trónörökös korában gyáva volt és kétszínű. hogy Nápolynak nem hozott szerencsét. tudtam. aki szent hírébe keveredett. Ekkor a király felugrott. Nem tudjuk. akik nehezen szültek vagy belehaltak a szülésbe. akivel már találkoztunk. nem átallotta távozását olyasfajta lábmozdulattal siettetni. király korában gyáva lett és kegyetlen. rögeszmésen tudálékos volt. azt tanulni kell! Én legalább tudom. hogy nézeteit kifejtse. azokra pedig. az orvostudományhoz nem is konyítasz. vagy takarodj innen. 110 . megragadta felesége karját és rákiáltott: . amihez a királyné igazán nem volt szokva. Egyszer aztán végleg elhagyta a béketűrés. hogy hatökör vagyok hozzá. Terhessége utolsó napjaiban Karolina bebizonyította. mint a többi. Ferdinánd beérte az apa szerepével. s nem is értékelte túlságosan nagyra magasztos sztoicizmusát: . Karolina ellenben a spártai asszony mondását idézte vigaszul a szerencsétlen királynak. A kis herceg meghalt. S minthogy Karolina ezek után sem tett le róla. akárcsak két fivére. A nők egymás kezéből kapkodták ki a szent fejfedőt. szerencsét hozott-e a ferences barát sipkája a királynénak. ők ily módon kénytelenek voltak a vajúdás kockázatát a szent ereklye segedelme nélkül egymaguk vállalni. hogy a barát fejfedőjét az ég csodatévő erővel áldotta meg. apja őszinte bánatára. hogy a szerzetesek csak jó pénzért engedték ki a kolostorból. minthogy busás hasznot látott belőle. hogy nem volt bennük elég erős a hit. mint a királyhoz. olyan hévvel. trónörökös. hanem mint az orvostudományok professzora. mint én. hogy egy napon meg kell halnia. csak asszony. sőt. egyszerűen rámondták. őszinte kétségbeeséssel látta. s a fejfedő tekintélyén nem esett csorba. hogy a királyné nagy léleknyugalommal a köszvény okairól értekezik. hogy elsőszülött fiúgyermekére a halál leselkedik. miközben gyermeke feketehimlőben haldoklik. Elhozatta a sipkát. egyszerűen kipenderítette az ajtón. akinek a születése megnyitotta volt Karolina előtt az államtanács ajtaját. Gondolhatni. amely inkább illett volna egy lazzaronéhoz. világgá kiáltották szerencséjüket.

Ferdinánd elrendelte. hogy állt volna ellen épp a feleségének. soha nem mulasztotta tehát el. amellyel Vatel tulajdon torkát elmetszette . Ferdinánd és Karolina házasságában nem jelentkezett olyasféle ok a meddőségre. az eljövendő évek bőségesen kárpótolták őket a rest múltért: tizenhárom kis herceg és kis hercegnő érkezése tanúsítja. korai halálát végignéztük. hanem maga ausztriai Mária Karolina. A lazzaronék a villa teljes mellőzésével kebelezik be ezt az ételt. hogy a házastársak majd olyan sűrűn békültek. s kisietett. amelyet maga vezényelt és gyakorlatoztatott nagy előszeretettel. Fehér vászonmellényt és nadrágot viselt. A kifinomult és érzékeny Mária Karolinát eleinte minden bizonnyal érzéki és közönséges férje lazzarone tempói taszították elsősorban. A király ugyanitt ezredesi rangot viselt. 111 . semmint előkelő: sosem hiányzott étrendjéről a makaróni. ha e két ellentétes jellem nem fért össze. 1792-ben császárné. Történelmi tény ugyan. mihelyt jobban kiismerte hitvestársa természetét. derekán széles piros selyemöv. akinek Palermóban bekövetkezett. ha utóbb sok gyermekük született is. San Marco grófné és San Clémente márkiné egy intésére követte. Igaz. hamarosan újra közeledett hozzá politikai számításból. Jóllehet. ahol Pulcinella. amit akart. az olaszok nemzeti eledele. 1790-ben főhercegné lett. hogy egy alkalommal Karolina is osztozott a makarónievés gyönyöreiben. együttélésük kezdetben korántsem volt termékeny. Két udvarhölgye. s 1803-ban meghalt. a legcsábosabb teremtések egyike. A házaspár együttélése tehát négy kerek esztendőn át meddő maradt. s ekkoriban még elfogódottá tette a szerelem.Nem csoda. hogy ha Karolinát kezdetben ösztönös idegenkedése el is távolította férjétől. A királyné szép asszony volt. mint ahogy összevesztek. aki ráadásul nem akármilyen asszony volt. Ebből kitűnik. Mire a király megfordult. Ferdinánd a szeretőitől sem tudott soha semmit megtagadni. mint inkább a siker. Előttem a Pozzo által készített családfa. a királyné nem bírta tovább. Amikor a taps kitört. Egyszer éppen a királyné társaságában produkálta magát. A királynak nem is annyira a makaróni volt a fontos. amelyet a makarónievés módjával aratott. csakhogy a királyné éppen szerelmes volt. mint XVI. hogy történt a dolog. életében először. hogy a lazzaronék királyuknak tekintsék.a tőr helyett. bámulatos kézügyességről téve tanúságot. mindig könnyűszerrel elérte nála. hogy Caramanico ebben az ezredben volt kapitány. fején a hagyományos pamutsipka. az ifjú Mária Terézia 1772-ben jött a világra. A király akkortájt alapította azt az ezredet. felállt. hogy kedvenc ezrede nagy díszszemlén vegyen részt a portici síkságon.ugyanarról a Caramanico hercegről van itt szó. Pompás sátrakat vertek fel.egy hatalmas konyhakés. Már említettük. a makarónievők patrónusa módjára fogyasztotta el az ételt. Az egyik sátorban maga a király sürgött-forgott. A vacsora inkább tartalmas volt. Valószínű. fiatal és heves vérű. így például szokása volt a királynak vacsorát hozatni a páholyába. fogadós jelmezben. Egy álarc nélküli jelmezbálon sikerült a szép Caramanico herceg közelébe férkőznie . hogy Ferdinánd és Karolina első gyermeke. hogy ki ne üljön a páholy legszélére. a Vezúv lábánál. üres volt a páholy. Ferdinánd legfőbb becsvágya mindig is az volt. s az övbe dugva . s amelyet Lipariota ezrednek keresztelt. Később annál szemérmetlenebbé. amikor asztalra került a tál makaróni. Mindjárt elmondjuk. valahányszor a San Carlo-színházba ellátogatott. a királyi palotából odahordtak mindenféle-fajta bort és a legkülönfélébb ennivalókat. minthogy a katonák csaknem mind a Lipari-szigetekről származtak. Lajos és Marie-Antoinette esetében. a karzat tapsvihara közepette. az örökösen fenyegető pusztítás és halál árnyékában.

aki se látott. Cassano-Serra hercegnőt száműzetésbe küldte. Ott molnár volt a király. Tíz évvel később valami hasonló zajlott le a Kis Trianon-kastélyban. tény. így járt Luciano hercegnő: a királyné birtokaira száműzette. Karolina térült-fordult az asztalok közt. mert ellenállt. Csupa nagyúr a királyi udvarból. úgyhogy teljes buja gazdagságában tűnt elő. Minden ékszere rózsaszín korallból készült: a nyaklánca. milyen forrón vert valaha ez a két szív egy érzés ütemére! Az egyik azóta örökre elnémult. A hercegnő felháborodott a királyi szerető jellemtelenségén. a fülbevalója. Mégis annyira a felesége befolyása alatt állt. hogy bizonyos percekben nem volt képes magába tartani szerelmi kalandjainak titkát. úgy kérte százszor is a hercegnő bocsánatát. hanem azért annak mégiscsak el kellett hagynia az udvart és Nápolyt. A másik sátorban a királyné tündökölt. csak őt bámulta. és szívére szorította. hogy a király száműzze a nőt. Franciaország királya és királynéja hasonlóképpen játszotta a komédiát. szolgálta ki a tiszteket és a közkatonákat. hogy a heves vérmérsékletű király megsokallta Karolina hitvesi szeszélyeit. Ez a „könnyű lovasság” semmivel sem volt alábbvaló. Igaz. ahonnan a király csak hét év múlva merte visszahívni! Hasonló büntetés sújtotta Cassano-Serra hercegnőt. amelyek a lehető legjobban érvényre juttatták természetadta bájaikat. Az érett kalász aranyszínében pompázó. 112 . A királyné kebléről lehullott a csokor. Bárhogy is történt. ezüsthímes. rizsporozatlan haját mindössze egy könnyű égszínkék háló fogta össze. férfiruhát öltött. Körülötte tíz-tizenkét ifjú udvarhölgy. arannyal hímzett fekete mellényke. akinek a nevét kiszolgáltatta. hogy ezen az álarc nélküli jelmezbálon egyedül a szerelem viselt álarcot. Tíz-tizenkét. a karperecei. vígoperai fogadósné ruhában: égszínkék selyemszoknya. mint sikereit. cseresznyepiros kötény. molnárné a királyné s molnárlegény Dillon vagy Coligny. sőt volt olyan előkelő is. Hazatért birtokaira. Hej. miután megtudta a nevét. A folttalan erény eleven szemrehányásként hatott Karolinára. A ruha félig fedetlenül hagyta karját és mellét. megleste a királyt. a nápolyi Aranykönyv arisztokráciája. kacér és elegáns színpadi komorna jelmezekben. amikor bort töltött a kapitány poharába. legszívesebben egész életén át ebben az öltözékben járt volna. libbent a szoknya szegélye. csak éppen a durva szoldateszka szereplése maradt el. ahogy korábban Luciano hercegnőt. térdre borult. kivillant az imádandó boka. s a szoknya egy ifjú kapitány egyenruháját súrolta. s visszautasított szenvedélyével más nőket boldogított. nem mintha féltékeny lett volna a vetélytársnőre. hasonlóképpen öltözött segéd leste a gazda parancsait. az ellenkező vétekért. mert engedett. mint Medici Katalin egykori kísérete. mint Caramanico herceg. hogy az a királyt valahogy kivonja az ő befolyása alól. Már említettük. se hallott. olykor a király is kijött a béketűrésből. mint a zuhatag. A király ugyanolyan tapintatlanul fecsegte el kudarcait. amely éppen ledönteni készül gátját. csupán a bosszúvágy és a gyűlölet dobogtatja. makacsul ellenállt a királynak. s többnyire elérte. amihez ragaszkodott. A király belátta vétkét.A király soha nem érezte annyira elemében magát. Ilyenkor a királyné álnokul szerelmet színlelt. a kapitány felkapta. mint ekkor. hiába udvarolt neki hosszan és kitartóan. s szitkokkal halmozta el. s ha a másik ver is még. a molnárlegény mindenesetre volt olyan elegáns és szép. csak mert nem akarta. A király ezúttal sem tiltakozott. nagy gonddal összeválogatott. ezúttal is készséggel bevallotta a királynénak rosszkedve okát.

Erre aztán a király nem nézte se azt. A becsületében érzékenyen megsértett Altavilla herceg azonnal felkereste a királyt. őt kizárólag a saját helyzete aggasztotta. Karolina. Halálos sebet kapott királyi gőgje. az üldöztetésekkel végül csakugyan elérte. könyörtelen bosszút esküdött Franciaország ellen. külön is a porkoláb figyelmébe ajánlották. A királyné visszavonult a szobájába. kapta magát. kiabált. vagy Ruvo grófját. sőt. hogy alattvalói szeretetéről és hűségéről beszéljen neki. egy Caracciolo. akit ott láttunk Johanna királynő palotájában Cirillo oldalán. s mint rendkívül veszedelmes összeesküvőket. Mindenkit jakobinusnak nézett. A társadalmi haladás legszimplább igénye olyan bűnnek számított. Aztán börtönbe vetették a Paganókat. A királyné gyanakvása. Lajos és Marie-Antoinette sorsa már csak azért is hidegen hagyta. és olyan csattanós pofont kent le a királynénak. Confortikat. s mindig is könnyű szívvel áldozta fel érte Nápoly érdekeit. ha még a haját is rövidre vágatta. a király. tökéletesen érthető. Lángoló gyűlölet ébredt benne az aljas francia nép iránt. XVI. éveik száma összesen nem tett ki hatvanöt esztendőt. húgát. nem is annyira a húga halála. A forradalom családi érzéseit találta telibe. duzzogott. vagy az a dandy. Ferdinándban pusztán az önzés mozdult. Említettük már. az összeesküvők között. XVI. annyira. Mindenütt Mirabeau-kat. s egyebek közt azt találta mondani. egy Riario herceget. 113 . ha indulatba jött. s szépen megkérni Altavilla herceget. aki párizsi újságot merészelt olvasni. férje kegyencébe kötött bele. amelyért halál vagy életfogytiglani börtön jár. ezúttal a király maradt felül. bezárkózott. Lajos halálhírét nyolc hónap múlva nyomon követte Marie-Antoinette halálának híre. Lelke szüntelen háborgásban volt. akit érdemei. hogy egészen elváltozott az arckifejezése. Három fiatal gyerek. de jakobinus volt a szemében az a meggondolatlan ember is. A királyné rendszerint teljesen elvesztette önuralmát. magával a királysággal. hogy Mária Terézia lánya áll előtte. mint inkább e halál megalázó volta miatt. Ha figyelembe vesszük a királyi pár elütő jellemét. ment egyenesen a királynéhoz. de imádta anyját. és összezavarodtak a gondolatai.mindhiába. Karolinának kis híján eszét vette a düh. hogy birtokaira távozhassék. Először Emmanuele de Deo. hogy ő Ferdinánd. hogy a rakodómunkás sem ad különbet a hordár lányának. Ez az asszony egyetlen könnyet nem ejtett meghalt gyermekéért. még jobban felingerelte csípős válaszaival. mint valaha az ifjú Hannibál Róma ellen. hol a harag kerítette hatalmába.Egyéb vetélytárs híján egy szép napon a királyné Altavilla hercegbe. milyen hatással volt Ferdinándra a francia Forradalom. Franciagyűlölete elhitette vele. Vitaliano és Galiani esett gyanakvásának áldozatául. előadta a történteket. most is csőstül zúdította a hercegre sértéseit. Cirillókat. Robespierre-eket látott. adottságai az átlag fölé emeltek. s engedélyt kért. sírt . aki szerinte valamivel megsértette. aki francia divat szerint öltözködött. hogy Karolinára még sokkal nagyobb s iszonyúbb hatást gyakorolt. s aki volt olyan óvatlan. A király dühbe gurult. hol a rémület. ahelyett hogy engesztelte volna a férjét. Dantonokat. az arisztokrácia legmagasabb köreit sem kímélte: nem átallt indoklás nélkül letartóztattatni egy Colonna. most első ízben. imádta Ausztriát. se azt. járjon közbe királyi hitvesénél a kibékülés érdekében. az nyomban kegyvesztetté vált. Egyedül attól rettegett. mert hisz nem ismerte személyesen őket. Karolinával másként állt a dolog. Karolina kénytelen volt engedni. hogy a király kegyeit tisztességes férfihoz méltatlan szolgálatokkal vásárolta meg. különösen. Szája átokra fakadt. s bár addig nem volt. fivéreit. amely így merészelt bánni a királyi párral. hogy ő maga hasonló sorsra juthat. Mindhármukat könyörtelenül kivégeztették a palotatéren. hogy saját államaiban is van republikánus párt. A gyanúsítottakat a Sant Elmo várkastélyba kísérték. hogy legyen.

s végső soron mindig az történt.mint mondottuk. sietett bezárkózni lakosztálya legtávolabbi szobájába. Talán senkit sem rázott meg oly iszonyúan ez a hír. másnap már úgy szólt a fáma. amikor józan esze azt súgta. egyszóval minden előkészületet megtett. Acton kedvéért maga áldozta fel a herceget. aki minden titkának tudója s gyűlöletének legfőbb eszköze volt: a kegyencnő. elátkozta önmagát. saját koronájára. dühöt mindenestül Franciaországra s a franciákra zúdítja. attól a reménytől vezetve. tekintélyes mennyiségű hadianyagot halmozott fel. nőttön-nőtt az az évek során. Mack bárót. hogy soha egyikük sem vett részt hadjáraton. s elkérte egyik tábornokát. akit nem szeretett. s azt is felmérte. mert el kellett titkolnia. egyetlenegy érzés. marokszám tépte a haját. Nápoly egy napon arra a hírre virradt. ha a franciákat távol tudhatja. könnyáztatta arccal fel-felüvöltött. Végezetül megfogadta. hogy részt vehet valamifajta franciaellenes koalícióban. Ilyen előzmények után szánta rá magát Acton. s kivethette volna a nyeregből: Caramanico távollétét nem érezte ekkor már elegendő biztosítéknak. 114 . amelyen testvériesen osztoztak: a Franciaország elleni gyűlölet. amit ő akart. a királyné gyűlölete ellenben aktív. A szőnyegen fetrengett. tudta. s átkokat szórt az égre.A király és a királyné szinte soha. Ezért unokaöccséhez. de mindeddig csak a királyné és Acton tudott róla. Két év telt el Caramanico halála. hogy adandó alkalommal. mint a halál. annál kínzóbb és nyomasztóbb. E két év alatt tán áthatolhatatlanabbá vált arcán a közöny maszkja. aki abban a korban egészen elsőrendű stratégának számított. hogy a király gyűlölete passzív volt . Abban állt csak a különbség. hogy a lelke legmélyéről felkavarodott. hogy cinkosa. mint száz hajóból álló hadiflottát építtetett. A nemtörődöm Ferdinánd réges-régen alávetette magát a gőgös Karolina akaratának. aki megingathatta volna egyébként sziklaszilárd helyzetét. ötletszerűen fel is lázadt . mint éppen Karolinát. Ismerte a nápolyi tábornokok tehetetlenségét. hogy eltegye láb alól az egyetlen embert. Minden idegszálával Caramanicóhoz kötődött. s ha olykor.előttük sem maradna sokáig titok parancsnokaik tehetetlensége. az osztrák császárhoz fordult. hogy a katonák aligha bíznának tábornokaikban . mint a sebzett párduc. a szicíliai alkirály beteg. semmiben nem értett egyet. ő nem a franciák távolmaradását kívánta. Emma Lyonna. egyik napról a másikra meginduljon a háború. hanem a pusztulásukat. amely telekürtöli Nápoly utcáit e halál hírével. hogy Caramanico herceg. Betegnek tettette magát. hogy a királyné letéríti őt a helyes útról -. és mindennél és mindenkinél jobban elátkozta a népet. ha elhangzik a királyi parancs. az. türelemmel. vagy esetleg maga indíthat Franciaország ellen háborút. s most gyötrő fájdalom járta át testét-lelkét.ő beérte volna azzal. keserű gyűlöletet. mint a legelső napon. Első szerelmének nem ártott a távollét. szívéből ki sem téphette más. Példának okáért Acton segítségével s jóformán a férje tudtán kívül 70 000 főnyi hadsereget szervezett és fegyverzett fel. s harmadnapra meghalt. Sőt. holott száz kíváncsi tekintet kereszttüzében élt. A császár készségesen átengedte tábornokát. de szívének sebe nem hegedt be. elátkozta szeretőjét. s aki megölte egyetlen igaz szerelmét. Karolina életének legnagyobb fájdalma óta. Karolina győzte idővel. bár csupa vereség fűződött a nevéhez. a király semmit nem sejtett. hogy haldoklik. rendszerint olyankor. A nevezetes személyiség érkezése bármelyik pillanatban bekövetkezhetett. s azzal vádolja őt. a királyra. de e perctől fogva volt egy. ennél is messzebb ment. Egyetlen ember léphette csak át a végső gyötrelemnek ezekben a napjaiban Karolina szobájának küszöbét. Ott aztán szabadjára engedte indulatait. ugyanúgy vérzett az. Ezenkívül nem kevesebb. kitartással.

a francia követ fenyegető szavai s a hadüzenet a legkevésbé sem ijesztette meg Franciaország könyörtelen ellenségét. a Kirke segítségével. a királynét. volt része itt-ott örömben: Bonaparte nagy messze. mert a gyászba borult szív. Sőt: adott lelkiállapotában egyenesen úgy hangzott fülének. Nápolyba befutott egész flottája élén az abukiri győző. hogy Nelsont gyűlöletének szövetségesévé. Az angol követségen előző este lejátszódott jelenet. 115 . bosszújának eszközévé teheti a varázslónő. akit úgy hívnak: Emma Lyonna.Igaz. mint az epe. Lakosztályába térve meg is parancsolta. mint régóta várt és áhított jeladás. Ütött a cselekvés órája! Nem úgy a király! Őrá nagyon is kínosan hatott a jelenet. De öröme keserű volt. a kétségbeesett lélek nem ismer másfajta örömöt. hogy kedélye lecsillapítására készítsenek elő másnap reggelre Asproni rengetegében egy vaddisznó-vadászatot. S kaján örömmel töltötte el Karolina szívét az a bizonyosság is. Egyiptomban rekedt. végleg elrontotta az éjszakáját.

azonnal belépett. mert soha nem csalódott a tanácsaiban. . A királyné ritkán hívta be magához a királyt. A király tisztában volt vele. ami katonai ösztöneit.kiáltotta Ferdinánd hangosan. tíz perccel azután.Még az a szerencse. szerencsére középszerű ember. s figyelmeztette a soros ajtónállót a kardinális jövetelére. Őt becsülte egyedül valamire a körülötte nyüzsgő gyülevész udvaronchadból. Volt egy embere. halljam. Ruffo meghajolt. mindent látott és hallott. ami az eszét. mint őszinte. Távozásakor a király odaszólt neki: . és leült. lángész. Sőt. oroszlán. felség. akihez nehéz pillanataiban bizalommal fordult.Miféle csalétkekre gondol? 116 . és hogy a király legkisebb intése is parancs. Ruffo jelen volt az abukiri győző ünneplésére rendezett estélyen is.Mi tulajdonképpen a véleménye erről a bulldogról. úgy látszott. . hogy az ajtónálló jelentse. hogy a valódi király tisztelet jele a feltétlen engedelmesség bármely parancs végrehajtásában. de még mennyire kegyeskedem fogadni. hogy a kardinális is hallja -. nyomott kedélyállapotban. miközben egy karosszékbe vetette magát. hála két csaléteknek. kegyeskedik-e a király fogadni.mint már mondottuk. . . s intett a kardinálisnak. hogy őfelsége rendelkezésére áll. kardinális. A kardinális tudta. a bíbornoki testület elnökének a katedrálisban Nelson tiszteletére megtartott Te Deum celebrálásában. Anglia becsülete megköveteli. hanem engedve a király sürgetésének.Azt mondja: szerencsére? . hogy támogassa felségedet. . már jelentették is. Ez az ember Fabrizio Ruffo kardinális volt. mit szól eminenciád a történtekhez? . . amikor a király és a királyné hazatért az angol követségről a palotába.Nos. hogy felségedre Anglia megbecsülése hozta a bajt. most sem akadályozta sietős visszavonulását.Mert úgy vezetjük az orránál fogva.Az ügy véleményem szerint nagyon súlyos . annak jeléül. és kérdezteti. . . A kardinális elértette a felszólítást.Felséged olyan jó hozzám.Jöjjön be .De miért szerencsére? . hogy saját lakosztályába térjen. . hogy a helyzet súlyos. ő maga is alig várja. A király egyenesen a lakosztályába tartott . tehát fogott egy széket.kérdezte a király. ahogy akarjuk. hogy nem is lehetek más. hogy a király hazaérkezett. Olvasóink már ismerik: ő segédkezett előző este Nápoly érsekének.Igen.19 A KIVILÁGÍTOTT SZOBA Éjjel két óra lehetett. .felelte. hogy a kardinális kint vár. hogy ő is foglaljon helyet. Nelsonról? Feleljen őszintén.Nos.Ami a bátorságot illeti.Ma éjjel várom a palotában. S csakugyan. Nem várta be. .

De. . . . ettől megkótyagosodik. Majd így folytatta: . hogy erényességből erényes.Lady Hamilton erényes? .mondta Ruffo. . annak az embernek a hangján. mi lesz. sire. amíg az osztrákok és az oroszok a maguk részéről el nem kezdik a háborút. De. . . és a nyúzott homlokával. akárhogy is sürgetik. ..A királyné azt mondja.Akkor egyébre nincs is szükség.Mondja csak ki.kérdezte a király. felséged azt tesz vele.Ez az ön Nelsonja nem valami elbűvölő. aki vagyok. hogy nincs kedvem egyedül háborúzni a franciákkal. s ha kótyagos.Félek. Franciaország tán be se várja a koalíció támadását. . . Ez a Nelson alacsony sorból származó. ha csakugyan háborút indít ellenem? 117 .szólt a király.Mit? . .Természetesen. az köt engem fűhöz-fához! Éppen emiatt fő a fejem. Mindketten az őrülésig szeretik.. Mindent elérhet felséged e nő révén: férjét és szeretőjét egyaránt markában tartja. addig ne fogjon semmibe. a fél karjával.Nos. rangját drága áron maga szerezte: a fél szemét Calvinál hagyta cserébe. Eminenciád megérti.A szerelemre és a becsvágyra. A szerelem lady Hamilton dolga. az osztrák császárhoz. . a fél karját Teneriffe-nél s a fejbőrét Abukirnál. a becsvágy az öné. Bánjon vele felséged úgy. amit akar.Eh! A nők kiszámíthatatlanok. Elvégre hadat üzent nekem.De felséged kötelezettséget vállalt. a magam részéről inkább megmaradok annak. pallérozatlan fickó.. a legmélyebb megvetés hangján. igen. majd megteszi barátságból. . Soha nem előszobázott a rendfokozatokért. . Ha az ember ilyen áron lesz hős. Lady Hamiltonban meg lehet bízni? . . . tartogat-e számomra jó tanácsot? .Lássuk. . fél szemével.Így van.Az ördögbe is.S hogy hadműveleteit összehangolja Ausztria és Oroszország hadműveleteivel. hogy a következő koalíció rendelkezésére bocsát bizonyos számú katonát..Hanem? .Legyen! . nem azt mondtam.Hitemre! magam is így gondoltam. Ésszerűen csakis egyet tanácsolhatok. .Felségedet szövetségi szerződés köti unokaöccséhez.. aki a Gondviselésre bízza egy nehéz ügy megoldását.. .Harmincezret. hogy erényes talál lenni. mint egy igazi nagyúrral..Mi jut felséged eszébe! . felség. és lady Hamilton rajongva szereti a királynét! Ha nem teszi meg szerelemből.Szerződés.

Hm. a császárnak. hogy a nap vagy az éjszaka bármely órájában.Felséged csupán egy tanácsot kért. . .Sire. utálok írni . S bosszúsan visszasüppedt karosszékébe.Eminenciádnak igaza van. .Ejnye. Ferrari. de nem találta. van megbízható küldönce? . . de a második az elsőből következik.mondta. papírt és pennát? . a futárom.vallotta meg. eminenciás uram. 118 . hogy ma éjjel írni kegyeskedik. első szóra.Írjuk meg. . aztán kutassuk fel az embert..Írjuk előbb meg a levelet.Felséged helyében saját kezűleg írnék unokaöcsémnek.” A király az íróasztalához ment. csizmásan és sarkantyúsan.„Keress és találsz. felséged engedelmével. sorra kihúzta összes fiókját.Százszor is. . sire.Bizonyságát adta-e már valaha hűségének? . bíboros uram. .Igen. mint mások.De hisz felséged határozott úgy..Hogy hol? A manóba is! Itt van valahol. . .Mondja csak. amikor egyszeresen megbízhatót is nehéz találni! .. mondja.Az Evangélium szavával: Quaere et invenies. nyomban írok.Úgy hiszem.De megbízható? hű és megbízható? . az egyik előszobában.Hol találjuk? .Rómából szerzett értesüléseim alapján állítani merem.Nos. .Mi tagadás. amit keresett. . .Nem tudok latinul.Az Evangélium hazudik . . eminenciás uram. .Szinte gondoltam! . hanem bizalmasan. s megtudakolnám. . ön háromszorosan megbízható embert követel rajtam. . . ez valamelyest megnyugtat. mikor számít hadba szállni.. hogy a franciáknak jelenleg nincs módjukban háborút viselni.Halljam.. A választól tenném függővé a további lépéseket.Még egy tanácsom lenne. megbízhatóbb. . könnyű azt mondani. nagyot sóhajtva. . nem diplomáciai úton. de hol a pokolban találok ilyenkor tintát. útnak induljon.Egyszóval? . kedves bíbornokom.

kapott az alkalmon. „A király írt.Mert egy szekrényben tartják. . ha a király nem ír. felség. „Szeretve tisztelt fivérem. tintát. Arra kérem tehát..Az ajtónállóktól. hogy a levelet saját kezűleg írjam? .Diktálja. kardinális. minden jót kívánva Felségednek.Ön nem elveszett ember. barátom.Ó.Jó lenne. .. s főként. A kardinális tintába mártott egy frissen metszett tollat.Soha nem láttam náluk írószert. amint következik. sire. .De honnan veszi? A kardinális fejet hajtott. izenje meg e levél vivőjével. ami egyébként igaz is.. szerető fivérem. szeretve tisztelt fivérem. És diktálta. .Sire. most és mindörökké. szövetségesem és rokonom. íme. bízza rám. neki aztán van mindene. de láthatja.Ha felséged úgy parancsolja . Késedelem nélkül tudósítanom kell arról. amit felséged hiába keresett. tintája. különben két óra alatt sem hozok össze egy fél oldalt. Garat polgártárs. Jelen levelemnek nem lévén más célja. papirosa. . hogyan állnak a következő háború előkészületei. senki másnak sincs tolla. A királynétól persze kérhetnék. igen. Abukirból visszatérőben Nápolyba érkezett lord Nelson. . hogy levelet írtam.. San Nicandro lelke elkárhozott.Írja tehát..Micsoda! Ezek a fickók papírt. kisietett. ezennel búcsúzom. Kinek? Minek?” Az egész palota ezen az eseményen kérődzne. ha mondom. Én felfedeztem a rejtekhelyet. . . pennákkal tért vissza. . Az egész házat fel kéne vernem. Sir William Hamilton estélyt rendezett a tiszteletére. hogy mindenben utasításaihoz igazodjam. akik kihallgatásért esedeznek.Diktálja. hogy van ez. szövetségesem és rokonom. Remélem.Valamivel csak fel kell írniuk azoknak a nevét. tintával.mondta Ruffo. előkerítem én.. és egyáltalán.Igen. szövetségesem és rokonom. De ha híre talál futni. minthogy csakis Felségeddel. mély bókkal. mindjárt azt gondolják. . Tudja. hogy az állam végveszélyben van. nincs mivel. hogy mikor szándékszik hadba szállni. egyidejűleg óhajtok cselekedni. . unokaöcsém. unokaöcsém. ami tegnap este az angol követségen történt. tilalmam ellenére? . a francia respublika nagykövete. felség.Akkor diktálja. amiért ilyen tudatlan szamarat csinált belőlem. tollat merészelnek tartani. .mondta a király savanyú arccal -. Várom Felséged válaszát. összehangoltan.. és pár perc múlva papírral. Mániákusan szeret írni. annyi szent.” 119 . s kormánya nevében hadat üzent nekem. van már mivel írnia.Honnan a csodából szerezte eminenciád? . így bizalmasabb jellegű. A király őszinte bámulattal kérdezte: . Eminenciád csakugyan szükségesnek tartja . s a királynak nyújtotta. unokaöcsém.

Azonnal csinálunk egyet . Majd állát tenyerébe hajtotta. Ruffo meghajolt.Ha tudnám. Ferdinánd.Éppen ezen töröm a fejem. ide a helyemre. . kardinális uram. a bók nem túlságosan hízelgő. . . magam mennék érte . . . felség? . Köszönöm.szólt bókolva Ruffo. hogy egész éjszaka körmölhettem volna. .nevetett Ruffo. . amely hivatva volt a király levelének borítékául szolgálni. felség? .Azt akarom . adom. felség.Mit tegyünk? Valakit mégiscsak el kéne küldeni Ferrariért.Borítékot.Sose köszönje.kérdezte Ruffo bíboros. . . kardinális.Itt is van valamerre. A kardinális helyet foglalt a király karszékében. kivel küldtem el a levelet. kedves kardinális uram.Megengedi.sóhajtotta a király. már csak felséged aláírása van hátra.Ha elgondolom . ne fáradjon .mondta aztán -. csakhogy a palota nagy. s roppant gyorsan és ügyesen kettéhajtott és eltépett egy papírlapot. mint hittem. Várjunk csak. . s arról sem. ostobább vagyok még.Merhetem-e kérdéssel zavarni a királyt? . . nem másvalaki számomra. hol találom.Adom.kérdezte Ruffo.. itt van a palotában. . várjunk! Igazán mondom.San Nicandro még erre sem tanított meg. hogy senki ne tudjon az unokaöcsémnek szóló levélről.mondta Ruffo. megvagyunk. a karosszékbe.Üljön. köszönöm. Azzal kinyitotta a hálószoba ajtaját és füttyentett. én is . . látva. . .Tyűha! . A levelet lepecsételték.Hitemre. hiszen írni sem tanított meg. s felállt.szólt Ruffo.Mit keres. s elmerengett.Felség.Felséged eszerint kénytelen lesz legyilkoltatni.mondta még mindig töprengve a király -.mondta a király. tudja. Ferdinánd elismeréssel figyelte.felelt a király. mihelyt a palotából kilépek . hogy a király nyugtalanul tekinget maga körül. sire. borítékot csinálni! Jó oka volt persze feleslegesnek tekinteni a borítékkészítés tudományát. . hol találom a pecsétet. . És kérdőn tekintett a kardinálisra. . . hanem második énem.Hogy megengedem-e! . . .Kegyeskedjék megmondani.Ön.Felséged azt mondta.bólintott a király. s a király megcímezte. . 120 . mint szokta: B. A király odabiggyesztette.

mondta a király. de a király egyetlen intésére megmeredt. Kinyitotta ezt a második ajtót is. s ott felágaskodott. mindent elértett. amelyen nevelője.Zitto. csizmásan. kardinális. Láthatóan módfelett büszke volt a kutya produkciójára. Hajrá. Aztán egészen elváltozott hangon. Jupiter egyenesen a szemközti ajtónak tartott. úgy látszik. két mellső lábát érmékkel és szalagokkal tarkázott mellére támasztotta. .Pillanatokon belül felkutatja nekem Ferrarit.buzdította a kutyát. S kinyitotta a harmadik ajtót. Jupiter felvágtatott a húsz lépcsőfokon. nekirontott a királynak. . azért is.kérdezte a király. . A kardinális nyomon követte a királyt. Ferdinánd odalépett az alvóhoz. a kandeláber lángjánál meggyújtotta a gyertyát. Az a könnyű érintésre rögtön kinyitotta a szemét. . Jupiter? Derék kutya! . . . felugrott a tábori ágyról. zitto! . sarkantyúsan.Ha elgondolom. s testéhez szorított könyökkel vigyázzállásban várta őfelsége parancsát. így állunk.El tudsz rögtön indulni? . hogy egyetlen miniszterem. Ez egy kis lépcsőre nyílt. . S kinyitotta a negyedik ajtót. mint az elsőt: üres előszobába értek.Szóval.magyarázta a király. .Ugyan hol lehet a szegény Ferrari. Jupiter a folyosó túlsó végébe száguldott. miközben a levegőbe szaglászott.No lám! . Felkapott egy gyertyatartót.intette csendre a király. keresd! Jupiter. azt mondta a kutyának: . felült. 121 . Jupiter? Megkeressük. . .Nyomon vagyunk.Nyugalom! Majd odaszólt Ruffónak: . majd kaparászni kezdte egy titkos folyosó tapétaajtaját. s ujjheggyel megbökte a vállát. mint szokott az. amire a kutyám! Jupiter ugrott volna az ágyra. s riadtan körülnézett. és megnyalta az arcát. . Ferrari feküdt. még maga a rendőrminiszter sem lett volna képes arra.Lassan a testtel! . jó kiskutyám? . akit legédesebb álmából vernek fel.Ferrari nevelte . majd nyüszítve kezdett kaparni egy ajtót. Ezúttal célhoz értek: egy tábori ágyon ott aludt a futár. s kinyitotta a rejtekajtót. mintha gyerekhez beszélne. és vidáman vakkantgatott.szólt a király.beszélt tovább a király.Közeledünk. ahogy már hármat kinyitott. de a kíváncsiság is hajtotta. Jupiter! Keresd! .Egy jól megtermett spanyol vizsla ugrott föl a szőnyegről.Keresd.mondta a király. hogy ne hagyja egyedül. gazdája ágya mellől. mint a kutyának. Három-négy ugrással a szoba végében termett. A királynak láthatóan legalább annyi örömet okozott ez a szórakozás. s ott egy másik ajtón kezdett kaparászni. ám mihelyt felismerte a királyt.

amíg csak lehet.Nem adom. Régi barátok vagytok. Mindketten csak a király engedélyére vártak. s mindketten hű szolgáim. fejére a futársapkát.Ugyan. felség. senki másnak.Ha nem tévedek.A levelet a császár tulajdon kezébe adod.Nem. hogy életét adhassa felségedért! . sire.szólt a futár. öleljétek meg egymást. .Elmégy egyhuzamban Bécsig? .Igenis. s addig menj vele. . de rájöttem. . akihez őfelsége küld.S a választ sem adod oda senkinek. Mindössze a király levelét csúsztatta be a mellény bélésébe varrt. sire . miközben futva indult lefelé. hat éjszaka mentem. magad nyergeld fel a lovat. .Lesz rá gondom. . sire. És egy könnyet törölt ki a szeme sarkából. és már indult is szó nélkül le a lépcsőn. ez az ember alig várja.Hát Jupitertől el sem búcsúzol? . tárcaszerű bőrtüszőbe.Hány nap alatt érsz Bécsbe? .Van pénzed? . anélkül hogy túlságosan meghajszolnád.. tizenkét órát nyerhetek. .Nos.Senkinek nem árulod el. hová küldtelek. .Köszönöm.válaszolta Ferrari. Az ember és a kutya összeölelkezett.Amennyi idő alatt megkapom a választ attól. . és nem ér baleset.felelte a király. .Előbb is. még a királynénak sem. 122 . .Van.Legutóbb öt nap. .Igenis. hogy az elvesztett időt behozza. hogy van rövidebb út is.Igenis.Igenis. sire. S a derék ember csakugyan percek alatt felkészült. sire.Eredj az istállóba. utadba kerülő postamesternél.Indulok. sire.kérdezte a király. . .Én is azt hiszem . . .mondta a kardinális. . hóna alá csapott egy kis fehérneműs batyut.Hát Bécsben mennyit kell pihenned? . felség . . hogy jót tegyek vele. . . A lovat hagyd ott az első.Szóval tizenkét nap alatt fordulhatsz? . sire. sire. . akkor indulj. . sire. . ha nem váratnak. majd visszafelé érte mész.Nem mertem.

Ó. . amikor hirtelen lódobogás hangzott fel a kapubolt alól. ha egyszer én békén hagyom őket! . Az áll benne. s minél előbb. mint általában a felesége leveleit. én majd képviselem az alattvalói hűséget. . Levelet hozott a királyné őfelségétől. sire! . A király karon ragadta a kardinálist.szólt Ruffo -. A király látható viszolygással nyitotta ki a levelet.Ferrari mindenesetre elindult.Sire.Köszönöm. teljes joggal arra következtetett.Rendben van. eminenciád lesz az első.. amelyen kimentek. Közölje a királynéval. kedden rendkívüli államtanácsülést tartunk.Ugyan. hogy holnap a megadott időpontban. ó! . . ha résen lesz holnap.Nyugodtan kérdezze. 123 .Jó éjszakát. sire. Az ajtónálló elsietett.Na tessék! .nyögött a király.Ferrarinak híre-nyoma sem volt már. Ruffo fejet hajtott. eminenciás uram.Igenis. annál jobb. Az államtanács összehívása. Ugyanazon az úton tértek vissza a király lakosztályába.Jól van. A komornyik rémülten futott be. .Kedves kardinálisom. . A király hálószobájába tért. . A királyné meg a főkapitány jól teszi. mit tartalmaz a levél. ott leszek az államtanácson. hogy felséged nem feküdt még le. felség. az ingaórára pillantva.Éjjel három órakor? Ez csakugyan nagyon fontos ügy lehet. s ebből. .Aludjunk rá egyet. . s úgy megrázta a csengőt. .mondta -. s a tárva-nyitva maradt ajtókat sorra becsukták maguk mögött. eminenciád. most elengedhetetlen. ígérem.. azt hitte. fontos új értesülések hatására úgy döntött: ma.mondta az első soroknál. hogy majd széjjeltört. hogy Acton főkapitány és a királyné őfelsége.Ez aztán az öröm! A holnapi vadászatnak befellegzett! . felség. . . úgy vélem. Hogy az a nagyon jó Isten áldja meg érte a királynét és Acton urat! Hát bántom én őket? Miért nem hagynak békén.mondta Ruffo nevetve. mit izen kedves unokaöcsém. . rosszul lett a király.Sire . . . az államtanácson! Mert előre is kijelentem. tehát kilenckor. ez egyszer kénytelen vagyok igazat adni a királyné őfelségének és a főkapitánynak. sire .Csakhogy nekem jogomban áll önt meghívni. mire a király és a bíboros a lépcső aljára ért. Ruffo már-már követte. aki megtudja. mások hadd képviseljék ott az észt. Eminenciád hallotta? . . hogy rosszkedvemben leszek. az ünnepségről hazatérve. . Az előszobában a királyné egyik ajtónállója várakozott.Én. a királyné fényt látott felséged szobájában. sire? Nekem ott semmi keresnivalóm. ez esetben ön is részt vesz rajta.Nem merem megkérdezni.

hogy a zsalugátert zárva tartsa. Felesleges.üvöltötte a király mennydörgő hangon. a sötét szobában. hogy éjjel háromkor világosságot lássanak a szobámban.. mi történt a királyné camera oscurá-jában. Most pedig elmondjuk.Le akarok feküdni. .És máskor legyen rá gondja. mialatt a mi figyelmünket az kötötte le. 124 . ami a király kivilágított szobájában történik. azonnal vetkőztessen le! .

a szobára egyébként teljes sötétség borult. két fontos hírt szeretne közölni. A királyné gyorsan ledobálta magáról a díszruhát. ékszereket. amely a hírhedt gonosztettek elkövetőit illeti meg. s egy elhagyott folyosón át egy másik lakosztályba. Az egyetlen élőlény. aki teljes negyven esztendőn át töltötte be ezt a tisztet. és kész volt bármit eltűrni a kedvéért. Vanni. a királynénak azért volt szüksége Actonra. hogy a királynénak olyan nagy a befolyása a királyra. mert meglehetős ridegen felelte: . A szobát titkos lépcső kötötte össze az utcával: a rejtekajtó egyik kulcsa a királyné birtokában volt. és Guidobaldi.ekkoriban az asszonyok. Hogy ő a királyné szeretője. Ijesztő halálfejes kísértet-maskara. egyetlen fénysugár nem szűrődhetett kívülről a helyiségbe. a másik pribékjénél. letörölte és eltávolította arcáról a piros festéket . Szerelemről réges-régen nem esett már szó köztük. álarcot ölthetett. a hatalmat viszont csakis annak köszönhette. Ennek a szobának az ablakai nappal sem nyíltak soha meg. s az elítéltet a vérpadra. egyhangú tiktakja és éles ütései törték csak meg a síri csendet. s a nép a rá oly jellemző. jelentették neki. gyémántokat. Ma éjszaka azonban nem ült senki az asztal mellett. A királyné azonban nyilván nem őt várta. S ha a szoba sarkaiban honoló vakhomály ellenére a feljelentők egyike-másika a felismertetéstől félt. A nép nevezte el az örökkön zárt ablakú szobát camera oscurá-nak. más nyílás nincs rajta.Jó.a halálfej két üres szemgödre. hosszú. mint mindenről. helyesebben: elevennek tűnő lény a nagy ingaóra volt. akár a mocsarak kigőzölgése. fehér fésülködőköpenyt kapott magára. s főként a hercegnők pirosítót használtak -. Pasquale Simonénál. Az örök sötétség e birodalmában még a levegő is fojtónak tűnt. Itt hallgatták meg a feljelentéseket. a királyi ügyész. hogy a lámpás fénye kizárólag az asztal kerek lapját érje. a tehetséges cselszövőre. sejtelmes ösztönnel 125 . amely mintha a mennyezetről ereszkedett volna alá a súlya alatt fel-felnyögő padlóra. hogy Acton főkapitány bebocsáttatást kér. de más légkör is. hogy ő a miniszterelnök. Acton megszokta a királyné szeszélyeit. mint két lyuk a szemnek . Ernyőjét úgy készítették. mint az. A miniszterelnök mellett is vannak más miniszterek.20 A SÖTÉT SZOBA Alighogy a királyné hazaért. ami titokzatos. vagy még az előszobában magára húzhatta a földig érő vezeklőcsuklyát: ilyen ruhában szokták a holtat a temetőbe kísérni. mert hatalmon akart maradni. üresen állt a szoba. a lámpa sem égett. vagy legalábbis nemcsak őt. megyek. Actonnak szüksége volt a királynéra. úgyhogy a lélegzete is elszorult: az itteni levegő más alkatelemekből látszott állni. Az asztal közepén odaerősített bronzlámpás állt. mert tökéletesen engedelmes eszköze volt vad bosszúvágyának. fogott egy gyertyát. Mindhármuknak osztályrészéül jutott a halhatatlanság ama neme. Kósza hírek keltek róla szárnyra. A belépőt nemcsak más hőmérséklet fogadta. az ugyanúgy rangja volt. a virágokat. valamint nem kevésbé heves rokonszenv-megnyilvánulásainak. a külügyminiszter. mihelyt szabad leszek. vezessék a szalonba. mint a kinti. akit a királyné nemrégiben nevezett ki szolgálatai jutalmául márkivá. az állami junta alelnöke. majd azon átmenve egy félreeső. A két volt szeretőt immár kizárólag a politikai érdek fűzte egymáshoz. A három inkvizítor az asztal körül szokott helyet foglalni: Castel-Cicala. dísztelen bútorzatú szobába sietett.

amelyet úgy tartott a kezében.mondta a királyné. s ellentétben a király asztalával. mert a sötét szobából kikerült ítéletek a nála magasabban állók fejére hullottak. akit a királyné tunyasággal vádolt. Az özvegy nyugdíjat kap. felállt.Nem volt éppen könnyű dolgunk .. . s kiszólt: . aztán helyet foglalt az asztalnál. bátran és sokat beszélt róla. A köpeny zsebében fémesen csörrent valami. amelyen belépett. s végeredményben nem is rettegett tőle olyan nagyon. .Te vagy az.Végre! Majd kitárta az ajtót. a pribék egy köpenyt dobott az egyik karszékre. Míg ezeket mondta. Az óra váratlan kondulása meg is rettentette. tinta. A királyné türelmetlen várakozása egy halkan elsuttogott szóban oldódott: .Elvégeztétek legalább? .szólt az.faggatta tovább a királyné. amely a sötét lépcsőházra nyílt.Hogyhogy nagy árat? . átkutatta a szobának azzal az ajtóval átellenes két sarkát. Hallgatózott. A pribék köszönete jeléül meghajolt.Későn érkezel! .. Most ért fel s lépte át a küszöböt. penna is bőviben. és nem is rosszul.válaszolta a férfi. A királynét ez a körülmény láthatóan meglepte. de csakhamar úrrá lett rémületén.És ugyan min múlt? . . elgondolkodva.kérdezte. De mert ez a gyászos homály nem őt fenyegette. . a szoba üresen állt. mint lady Macbeth.kérdezte a királyné. nyilván azt hitte. helyére visszatérve.Egy emberem halott.Hitemre! kicsibe múlt.Hát többedmagával volt? . A királyné kíváncsian és undorral figyelte. hanem feszülten fülelt. mi folyik ebben a szobában. A királyné szórakozottan lapozgatni kezdte az iratokat. és fülét az ajtóra tapasztotta. lelke messze bolyongott testétől. . Éjjel fél három volt. a sebesültek pénzjutalmat. figyelmét a legcsekélyebb nesz sem kerülte el.Én vagyok.Nem tesz semmit.felelte egy férfihang a lépcső aljáról. nem olvasott.nem csekélység! . odament a titkos lépcsőhöz. hála legyen Istennek és a patrónusomnak. komoran. valaki vár rá. mint a törvényszéken. akadt rajta írószer. Pasquale? . asszonyom. Hamarosan nem is győzte tovább türelemmel. elvégeztük. Szent Pasqualénak. összevont szemöldökkel. . sápadtan az egy szál gyertya fényében. 126 . Tekintete gépiesen futott a sorokon. Az asztal lapját elborították az iratcsomók. Pár pillanat múltán egy kulcs csikordult a zárban. hogy örökre ott nem maradtam . felséges asszony . lassú mozdulatokkal. A királyné belépett a fojtó levegőjű szobába. . s aztán elütötte a felet. . három megsebesült. Abban a pillanatban kattant egyet az óra. .Igen. papír.körülbelül ki is találta. de nagy árat fizettünk érte. Hangja egyre közelebbről hallatszott. mint szokott. Mint már mondottuk. mielőtt ütni kezd.

Azt felelte: Igen? . aki lovon érkezett Capuából Pozzuoliba.Hitemre.Micsoda? .Nem is voltam olyan hülye. . szál egyedül. asszonyom. .Mit csináltatok a hullával? . hogy egy franciáról van szó. akit kerestek.kiáltotta a királyné. . . hát megkérdeztem. hogy fel ne ismerjenek. mint az oroszlán.Nem. ment az szépszerivel. asszonyom. De cseppet sem kertelt. Pedig szavamra. . mert bátor ember volt ám. két másik emberemet egy-egy kardsuhintás. tagadó fejrázással.Rájönnek.Francia soha nem képes úgy beszélni a nápolyi nyelvet.Hah! . mint egyszer.Meghalt? .De még mennyire! S inkább kétszer. nem. felséges asszonyom. .Remélem. hogy ilyen gyengéd érzelmekkel viseltetsz a köztársaság katonái iránt. asszonyom. asszonyom. . halott volt már.És erőszakkal elvettétek az iratait? . az volt. és akkor istenigazában benne vagyok a csávában. .” Azzal piff-puff. a patrujra hagytam a többit. hogy tévedni találunk. Esküszöm. a holtak összeszedését és a sebesültek bekötözését. két emberemet földre teríti egy-egy pisztolylövés. .Igenis. .Ó. csihi-puhi. Egyébként ő maga mondta meg nekünk.Igen.Tehát kénytelenek voltatok megölni? . s minthogy vigyáznom kellett. „Én vagyok. őfelsége érdekében. . annyi szent! A királyné összeráncolt homlokkal hallgatta.Hülye! . s Pozzuoliból bárkán ment tovább Johanna királynő palotájába. végül mégis legyűrtük. .vetette ellen a pribék. . az a férfi nem francia . erre én megijedtem. kicsoda. hogy hazudik. .Igenis. hogy francia tiszt! 127 . felséges asszony. mint a parancsolat. Méltóságán alulinak tartotta a hazugságot.Azt. hiszen azt felelte: Igen. felséges asszony.Championnet tábornok szárnysegéde. fáj a szívem érte. csakis a felséges asszony kedvéért szántam rá magam. ahogy ez a szegény ördög beszélte.Hogyan! Fáj a szíved egy franciáért? Nem hittem volna. .. de az az ember úgy küzdött.Asszonyom. pedig hát felelhetett volna akármit: hogy Basso-Portóba vagy Porta Capuanába való.A királyné enyhén megborzongott. hogyan dicsőíti áldozatát a gyilkos. akit meg kell ölnöm. Tíz lépésről dobtam rá a késemet. különben végem. akárcsak a társaimnak.Szóval? . .Szóval.Hát megszólítottad? . nem tévedtetek? Világosan megmondtam neked. nem bizonyíthatom rá. .Ah! . éppen egy őrjárat közelgett. .Igenis. meghalt. ő-e az. Úgy beszélt az olaszul.

Hogy jönnének rá? Itt a köpenye. És nem gyanítod. mialatt beszéltél. az áldóját.Egyelőre nem. A tárcáról csakugyan valami levél formájú. felséges asszony . de remélem.Nekem is ez járt az eszemben. gyűrött papírdarab csüngött le.mondta a királyné. visszariadt a vérfoltos tárca érintésétől. miközben a papírra lehelt. bő. 128 .Azt felség. és azt kérdezte: . s amikor befejezte. nem lehetett egyedül. Fekete paszományos. amit ígértem.mondta a pribék. zöld bársonyruhát viselt a köpenye alatt. Néhány sort vetett egy darab papírra.Utalvány ezer aranyra. Miután végzett a levéllel: . az ujjamon. Egy levelet húzott elő. széthajtotta a levelet.Nekem is volna még kérdeznivalóm. a következő címzéssel: „Garat polgártársnak. mint ami ebben a tárcában van.” A királyné feltörte a köztársaság felségjelvényét viselő pecsétet. a kardja. s mindkettőt az asztalra helyezte. a két pisztolya. az alvadt vér rátapasztotta. mint itt la. Hű.Hű Pasqualém. Addig is nesze egy kis előleg. kedves Pasquale.Pedig én pontos személyleírást kaptam.Köszönöm. . no meg ez a tárcára tapadt papírrongy.De még lenne mondanivalóm felséged számára. A pribék nagy lelkinyugalommal leválasztotta a papírt a tárcáról. A tárca tartalma egyébiránt tán eloszlatja kétségeinket. . Tán egy barátjánál hagyta a nagy viharban átázott uniformist. . és felkiáltott örömében. A királyné újra elolvasta a levelet. mielőtt zsebre tenné. ötszáz az embereidé. . ezért is evett a penész. halljuk. S a pribék egy vérfoltos bőrtárcát dobott az asztalra. ez egyszer megtartom. és uniformisát ott polgári öltözékkel cserélte fel. Pasquale. végigfutott az első sorokon. nem kisebb örömmel.jegyezte meg a pribék.Légy nyugodt. . . hogy bánt az a karddal meg a pisztollyal! Irat nem is volt nála több.Hisz épp ez az. s nyilván nemcsak a francia követnek hozott levelet a tábornokától. azzal fordult Pasqualéhoz: . a kesztyűujj hegyét vörösre festve.Becses emberem vagy. .fűzte hozzá. mert feleúton megállt a keze. .Igazán különös! .. mind elhoztam a csatatérről. nemsokára megtudunk egyet-mást. . és attól kapta kölcsön a ruhát.. de úgy látszik. . de hadd olvassam előbb újra végig ezt a levelet. . mit akartál még mondani. S kesztyűs kezével kinyitotta a tárcát. A királyné már nyúlt volna érte. ahogy tovább olvasta a levelet. hogy ha ez a fiatalember fél tizenegytől éjjel egyig Johanna királynő rompalotájában tartózkodott. a francia köztársaság nápolyi nagykövetének. nem volt azon uniformis annyi sem. hogy megszárítsa a tintát.. kik lehettek a társai? .Felséged régen ígéri . megcsinálom a szerencsédet.Hát az uniformissal mit csináltál? . Öröme nőttön-nőtt. mint az imént. Ötszáz a tied.

Kincstári holmi volt a kard is. szórakozott tekintete az asztalra tévedt. Lépteinek zaja fokozatosan halkult el. Szeme fellobbanó fénye mintegy eláradt a pribéken.Csupa fül vagyok. igyekezzenek megtudni. Amikor a királyné magára maradt. ahogy lefelé haladt a lépcsőn. Karolina olyan mohón vetette rá magát Championnet levelére. Nem úgy a pisztolyok! 129 .állapította meg a királyné az első szavaknál. hogy kövessék nyomon mindazokat. felállt. . s miután leválasztotta a tárcáról. Pasquale Simone kilépett a folyosóra.hamarosan rá is bukkant. hatan majd csak elbírunk a szárnysegéddel. hogy hol laknak. . nyilván a név kezdőbetűje: E.és a levélíró mentegetőzését. rábukkant a kardra és a pisztolyokra.mondta a királyné. . A királynéval forgott a világ. ötven mérföldnyire volt Nápolytól? Egyetlen megoldás kínálkozott.. A levél valószínűleg ott lapult az öltöny zsebében.. Amikor idáig jutott a királyné. amelyre Pasquale a köpenyt helyezte. egyiknek a másikhoz semmi köze. nyilván az ismeretlen hozta magával.Eredj! És ha ott találod. magam akarom kikérdezni mind a kettőt. Az első két szó így hangzott: Caro Nicolino. de legalább azt. az Óriás szobránál találkozom velük. ott vannak-e már. hogy annyira alábecsültem. Jól szemügyre vette a köpenyt. hogy erről a papírdarabról meg is feledkezett. felséges asszony.szeptember 20. azaz három nappal ezelőtt.. gondoltam. Két embert elnélkülözünk. azzal együtt az asztalra dobta. vezesd őket ide. és odament a karosszékhez. A levelet a sebéből kiömlő vér ragasztotta a tárcához. Csak a keltezést lehetett még kivenni ..Nyolc emberem volt ma éjjel szolgálatban. akárcsak a köpeny. aki ráadásul azzal mentegeti elmaradását a szokott légyottról. A szárnysegéd. A kíváncsi királyné bosszúságára az írást csaknem teljesen elfedte a levélre ömlött vér. A köpeny szemmel láthatóan közönséges francia lovastiszti szolgálati köpeny volt. de nem baj. Felséged engedelmével mennék is megnézni. amiért nem jöhet el a szokott légyottra. a zsebbe süllyesztette saját tárcáját. Finom papírra írt levélke volt. amilyen találékony volt . Szerelmes levél . Hogy kaphatott Championnet hadsegéde szeptember huszadiki kelettel szerelmes levelet egy asszonytól.kis híján rá is fizettem. kinyitotta. . amikor ő maga szeptember huszadikán. miután ruhát váltott. arisztokratikus írás asszonyi kézre vallott.Nos? . ezt a két embert lesbe állítottam Johanna királynő palotájánál. hogy kik. Az aláírás egyetlen betű volt. hogy a királynét kell elkísérnie. s a királyné. amelyet a pribék papírrongynak nevezett. minthogy kénytelen a királynét elkísérni Nelson admirális fogadására. Nos. arra a papírra. Pasquale . szép metszésű. A gyöngybetűs. és megparancsoltam nekik.Nos. akik az én emberem előtt vagy után lépnek ki a palotából. s annyira megörült a levél tartalmának.. amelyet nyilván a Johanna királynő palotájában tartózkodó egyik cinkos kölcsönzött Championnet küldöttének. .

Acton még mindig várt rá. amikor egyikük felfutott jobbra a meredélyen. és eltűnt szemük elől. meg a királyi manufaktúrában gyártott N kezdőbetűs két pisztoly. kezében a vérfoltos levéllel. hogy követik őket.Még egy lépés. egy aloék és kaktuszok benőtte kis ösvényre kanyarodott. csengő hangon kiáltotta oda barátainak: . ellenben magához vette a tárcát. Lucullus villája irányában. a királyi fegyvergyárban. tiszta-e a levegő. hogy egy bárka három utassal elindul a város irányába az időközben elcsitult tengeren. 130 . A királyné gondosan félrerakta a pisztolyokat és a levelet. amivel fenyegetőznek. és végetek! Olyan hangon mondták. de lassabb iramban. arannyal futtatott fegyverek Nápolyban készültek. egy szekrénybe dobta a kardot és a köpenyt . és üde. A fogdmegek nyomukba szegődtek.úgysem veszi pillanatnyilag hasznukat -. Ketten eveztek a bárkán. akihez a levelet írták. hegynek le indultak. megálltak. De nem a Mergellina felé. s csak a tekintetükkel követték a két ismeretlent. mint a késük.A viszontlátásra! A másik kettő is nekivágott a hegyoldalnak. hanem fölfele. meg is teszik. hogy a fogdmegeknek kétségük sem lehetett. s visszavezet Nápolyba. vízre nem szállhattak. a címer közepén N betű díszelgett. ez az Ariadne-fonál elvezethet a Johanna királynő palotájának labirintusába vesző összeesküvés felderítéséhez. hogy elmehet a két emberrel együtt. míg el nem tűntek előlük. mint a fiatal szárnysegéd. Értesüléseik fabatkát sem értek. Simone éppen ekkor lépett be. a két pisztolyt és a levelet. Maradt a Nicolinóhoz intézett szerelmes levél. A két pribék nem törődött tovább a bárkával. no meg fegyver sem volt egyéb náluk. Nagyon fiatal ember lehetett. A kaput gondosan becsukták. ám az ismeretlenek észrevették. A két pribék követte a három ismeretlent. Mivel arra nem kaptak parancsot. Oszladozott a rejtélyt borító homály.A finom mívű. a Vomeróra. mindketten egy-egy pár pisztolyt húztak elő az övükből. Kárpótlásul jóformán ugyanabban a pillanatban három ember lépett ki a palotának a hegyi útra nyíló kapuján. megálltak. aztán kimerészkedtek az útra. nyilvánvalóan nem terjeszthették ki ebben az irányban a nyomozás hatósugarát. Nem volt mit kezdeni a két ember értesüléseivel. A királyné intett Pasqualénak. két embere kíséretében. Nyilván azé a Nicolinóé a két pisztoly is. Körülpillantottak. Rákanyarodtak az ösvényre. hogy a legvégsőkig elmenjenek. jobb híján kiindulópontul szolgálhatnak az igazság felderítésére. A pisztolyokat és a tárcát íróasztala egyik fiókjába süllyesztette. Mintegy száz lépést haladhattak így. amely a hegyet megkerüli. Agyukra címert véstek. s átment a szalonba. Öt-hat perccel a szárnysegéd távozása után látni vélték. mert rendkívül könnyedén mászta meg az emelkedőt. és egy másik ösvényt követve. s rájuk förmedtek: .

Úgy rémlik. Megírom neki.Ön vegyész.A szó igazi értelmében nem. . Az imént láttuk már. uram? . mint bármely más folyadék hagyta foltot. amit lehet. Arca elsötétült. de értek valamicskét a kémiához. Ha a levél közönséges tintával íródott. hogy az ablak világos. de ha megtudja majd.Legfeljebb máskorra halasztja.vetette ellen Acton. már ott találtam. .mondta -. Nálam szállt meg. . . Kezdem hinni. hogy két igen fontos híre van számomra. korábbi meghívásom értelmében. anélkül hogy a tinta elhalványodnék. Halljam.Jó éjt. vagy esetleg csontszén és kopálmézga vegyülete. egy pillantást vetett a király lakosztálya irányába. el lehet távolítani erről a levélről a vérfoltokat úgy.Acton felpattant. . hogy nem fecséreltem az időmet. felséges asszony . Felkapott egy tollat. a tinta ezüstnitrát tartalmú.mondta megvetően a királyné. Karolina az ablakhoz lépett. . Acton még mindig úgy állt előtte. olyan tintával tehát.Mi a véleménye. A hosszú várakozás ellenére nem adta semmi jelét türelmetlenségnek. s látva. a vérfoltot nehezebb eltüntetni. nehéz dolgunk lesz. hogy az írás megmaradjon? Acton megvizsgálta a levelet. S a másik híre. félrevonta a kárpitot. mert a káliumklorid eltávolítja ugyan a vért.Annyi baj legyen . de megtámadja a tintát is. amely így bünteti s tartja rettegésben azokat. és indult kifelé.Felség . Nagyon fontos lenne tudnom. és papírra vetett néhány sort. s ami a pénzt illeti.Rendben van. tegye meg. akkor a vérfolt eltávolítható hipoklóros mésszel. be fogja látni. .Nem kevésbé fontos. ön azt izente. Mire hazamentem. asszonyom. a Gondviselés rendeléséből. S kezét nyújtotta Actonnak. kedves főkapitány! Sajnálom.felelte Acton -.Uram. 131 . ahogy felséged óhajtja. Az mély tisztelettel megcsókolta. amely sav és festékanyag egyszerű keveréke.kérdezte. A királyné kegyes mosollyal felé fordult: . uram? .Köszönöm. mit végeztem. s mély meghajlással üdvözölte a belépő királynét. . hogy teljes legyen az örömöm.A király szerencsére nem alszik még. mialatt az ünnepség folyt. nemde. vadászatot tervezett mára . A királyné odalépett hozzá. . s azon okvetlenül részt kell vennie. Ha.Mack tábornok megérkezett ma este. módjában áll mindent úgy intézni. hogy mi áll a levélben. . hogyan fogadta a király a királyné levelét. mintha parancsra várna. . Beszéltem Nelsonnal. így szólt: . A királyné folytatta: . akik nem átallanak vért ontani. elköszönt. hogy ennyire megvárakoztattam.Isten hozta a tábornokot. hogy reggel rendkívüli ülésre jövünk össze. mint az első. Acton szótlanul meghajolt. ami nem valószínű. csak ez a hír hiányzott még. hogy a Gondviselés velünk van.

miközben félhangosan azt mondta: . 132 .Egy szóra még! . . minden úgy megy majd. Hagyják kettőnkre a komédiát.Meghiszem azt .A király nagyon rossz kedvében lesz holnap az ülésen. a királyra és rám. .. . ha Emma is megteszi. ha kérdezik őket. . . A királyné a komornának csengetett.szólt utána a királyné. .válaszolta a királyné. amit ígért.felelte Acton mosolyogva.Magam is attól tartok . csakis akkor beszéljenek. hogy felségednek jut a hálásabb szerep.Kösse minisztertársai lelkére. hogy meg se mukkanjanak.Ó.Bizonyosra veszem . Acton újra meghajolt s távozott. mint a karikacsapás.Egyébként majd meglátja.mondta Acton -. Acton sarkon fordult.

a másik tengerre szállt egy bárkában. ahelyett hogy egyenesen Porticinek vették volna az irányt. nem fektethetnétek valamivel puhább ágyra? 133 . felfele. hogy történetünk fonalát eztán kitérés és megállás nélkül pergethessük tovább. megkerülve a hosszú földnyelvet. A Johanna királynő palotájának tengermosta. Amikor látta. és Ettore Caraffa nála rejtőzködött. akinek a kulcscsontját törte el a golyó. s a sebesült arcába loccsantotta.21 AZ ORVOS ÉS A PAP Zárjuk le e mozgalmas éjszaka eseményeinek ecsetelését. habár eszméletlen volt. de hiába: tagjai megbénultak. úgyhogy rászorultak az evezőkre. Manthonnet. Mint már említettük. ahogy az a fogdmegek jelentéséből is kitűnt.ez a kaszinó ma Torloni herceg tulajdona. Mint rendesen. A bárka Manthonnet. a Mergellinán készültek partra tenni. s ez esetben evezniük sem kellett. fáklyafény csillant puskáik csövén. felvonták a vitorlát. Az egyik csoport a Posílippón indult el. Pasquale jól sejtette. Ettore Caraffa és Manthonnet bárkára szállt. Elült a szél. ma éjjel is bárkán indultak haza.” Csakugyan az az őrjárat volt. Schipani és Velasco nekivágott gyalog a Posíllipónak. Senki nem látta meg.Ha már meg kell halnom. hogy Salvato Palmieri távozása után az összeesküvők két. „Őrjárat . a lastricó-n. hogy ne kompromittálja a királynét. amelyre a Tojás-erőd épült. Manthonnet Porticiben lakott. hogy az egyik ember halott. Ha olvasóink figyelmesen olvasták az előző fejezetet. Cirillo minden nehézség nélkül feljutott az első utcába. Domenico Cirillo. megpróbált feltápászkodni. Alig száz lépés után azonban gyökeret vert a lába. Ha kedvező szél fújt. Nicolino Caracciolo. A másik két pribék. Aztán eltávolodtak a parttól. a tenger is lecsendesült.mondta -. barátaim . aki a Chiaia folyó torkolatánál lakott. egyenként három főből álló csoportra oszlottak. kifelé tartottak a nyílt tengerre. s a San Felice-kert északi oldalán húzódó kis sikátoron át elfutott. A két markos legény csendes időben két óra alatt tette meg evezve az utat. felesleges vele vesződni. . sebesülten is el tudott menekülni. nagy kapuboltja alatt kikötött bárka addig ott dacolt a viharral. emlékezniük kell rá. A katonák két fáklya fényénél vizsgálgattak valamit: a földön két emberi test hevert. de társa. lélegzett még. Kinyitotta a szemét. A királyi kaszinó magasságában partra tették Cirillót . az őrjárat csakugyan egy halottat és egy sebesültet talált a viadal színhelyén. csak a fejét volt képes mozgatni. A váratlan zuhany magához térítette a sebesültet. Szelíd lejtésű partszakaszt választottak ki. Ezért hajóztak part mentében. Cirillót.gondolta Cirillo -. ahol ma utca van. Az egyik katona vizet merített sisakjába a pár lépésnyire álló Oroszlán-kútból. most végzi körútját. amely megfutamította Pasquale Simonét. Jöttükre hanyatthomlok menekült. őt talán meg lehet menteni. Nyilvánvaló volt. akinek az arcát érte kardvágás és az. a szenvedélyes halász tulajdona volt. hogy katonák veszik körül. Egy csoport katona vitatkozott az út közepén. Ettore Caraffa segítségével a bárkán járt át Porticiből Johanna királynő palotájába. az.

Ezalatt előkerült az egyik ágyból egy matrac. ha papért küldene.Meglátjuk . az áldóját! .Nem kisebb a hálám.Bármi nyomja a lelkét. hogy ezt a csődületet olyan baleset okozta.Jaj. mannaggia la Madonna! Egy nápolyi szájából ez a legdurvább istenkáromlás. ha sikerülne megmentenie. A tiszt addig kiabált.mondta -. mintha maga mondta volna. hol találnak kirurgust.Miért ne sikerülne? .Óvatosan.nyögte a pribék.szólt Cirillo. a sebesült meghallotta Cirillo szavait. Egyáltalán nincs kizárva.Nem a tudományában kételkedem.szólt Cirillo. amikor az őrjárat parancsnoka. Intett Cirillónak. de nagyon vigyázva . . amikor felebarátjukon kellene segíteniük. egy tiszt. még ha életveszélyben forog is a szerencsétlen. míg végre nagy nehezen kinyílt. a nyelvem még mozog. Orvosi kötelessége volt. Próbálták felemelni. de jól tenné. . Aztán a házigazdához fordult. ezt a kívánságát teljesítenünk kell. aki felesége és két gyermeke társaságában kíváncsian bámulta a sebesültet: 134 . .Hm. a katonák addig döngették puskatussal a kaput.A sebesült fejét mindig jól fel kell polcolni. hogy egyszerre ketten-hárman is kérdezik. s megszólalt: . A mozdulat nyilván heves fájdalmat okozott a sebesültnek. . . Felrakták a szoba közepén álló asztalra. rossz betege találok lenni. magam is értek valamicskét a sebekhez! Ez mélyebb a kelleténél.Hála és köszönet. de ez most nem lényeges. Cirillo előbb ösztönösen ki akart térni a csoport útjából. Elszántan előrelépett tehát. Ezt olyan szentül hiszem.Doktor úr. no meg a kíváncsiság is erre ösztökélte. . . Éppen akkor értek oda a sebesültet vivő katonák. ahol most az őrjárat sebesülteket szed föl a kövezetről. mint akkor lenne..felelte Cirillo. doktor! . sebészkedem is. hogy lépjen közelebb. Nápoly lakosainak egyik megkülönböztető vonása ugyanis az az ösztönös és heves viszolygás. . amelyben Championnet ifjú küldötte is szerepet játszott. Cirillo hallotta. . füle csaknem a sebesült száját érte. ha a szükség úgy hozza. derék ördög! . Cirillo lehajolt. Azonnal jelentkezett. .Ha egyebem nem is. s amely talán őt sem kímélte meg. mintha üvegből lennék.Vetkőztessék le. .kiáltotta a sebesült. de nyomban belévillant a felismerés: erre kellett Salvato Palmierinek a francia követségre mentében elhaladnia.Párnákat a feje alá. attól tartok. élek vele. amely mindannyiszor elfogja őket.szóltak a katonák.Hitünkre. nem kirurgus . és ráfektették a sebesültet. . s hitemre. párnákat .Orvos vagyok. már-már betörte az Oroszlán-kút mellett az utca sarkán álló ház kapuját. doktor.A hang csengése elég biztató. épp abban a pillanatban. . amíg lehet. .

annyi szent.Fáj a vetkőztetés.Fuss. ugye? ..Itt van.Semmi. ami visszajár. . ha nem patkolok el.kérdezte Cirillo.kérdezte az asszony.Sose hallottam még. .Mi a baj? . csuhásnak állok.Máris megyek . . barátom? .Nekem.Be furcsa szó! . és elfutott. Cirillo elővette a műszereit. .mondta a sebesült. mit mond a doktor úr.Doktor . nyitott ajtóval várjon. . .Én. hallod.Ó. s a sebesülthöz lépett. . s csináltassa meg ezt a receptet. doktor. fájdalmas Szűzanyám! . lemeztelenítve teste bal felét. . .Itt a zsebkendőm.Zörgesd föl a patikust. és mondd meg neki.Végre! .Lám. hogy én éljek? . .. Ha varrni is úgy tud.Ördög és pokol. mint vágni.Nemigen . .kiáltott utána Cirillo.Pár lépésre találsz egy patikát . csak az emberiesség. . kabátját. inasnak bevált. kiválasztott egy szikét. ecetsavas ammonium és cedrátszirup keverékét. mihez tartsuk magunkat. Tore.szólt a pribék -. miközben a doktor zsebkendőjével mosogatta a sebet.kérdezte a sebesült. Sebtiben. . S a másik gyerek kezébe nyomta a receptet meg egy pénzdarabot: . fájdalmas fintorral.szólt a gyerek. tessék.De ki fizeti a gyógyszert? . A doktor közben elővett műszerei közül egy ezüstszondát. és életfogytiglan magáért imádkozom.Látom . víz.felelte a doktor. Jaj. fiam.felelte Cirillo. .Muszáj. s felhasította a pribék nadrágját.fordult Cirillo a háziasszonyhoz. tudnunk kell.Nincs mit tenni. a lehető leggyengédebben . . . tessék.Rossz helyen.Mossa le a sebet friss vízzel. ügyes ember. . . ki más! . hogy Cirillo doktor mindjárt küld egy receptet. .felelte az asszony. Akad a háznál puha vászon? .Küldje el az egyik gyereket don Michelangelo Cicconéért a Santa-Maria-di-Porto-Salvo templomba. ingét. Közben menjen el valaki a gyógyszerészhez. hogy férfi a talpán. mi érdeke fűződik tulajdonképpen ahhoz.felelte Cirillo. . az a tied. mutassa meg.. doktor. Fuss. ceruzával felírt egy szíverősítő és nyugtató szert. a tisztelendő urat mi is ismerjük. 135 .Megméri a seb mélységét? . Majd a bordái közt tátongó sebre mutatott.sóhajtotta a sebesült. .

mint amit emberileg lehetségesnek hittem . Cirillo kinyitotta a szekrényt. és hősiesen tűri. doktor? . kezdje. sőt. .mondta a sebesült elhaló hangon.No.szólt Cirillo. . Színültig töltötte szíverősítővel. Nem bánnám.szólt.szólt a sebesült -. .Felkészült? . legfeljebb a vérzést lehetett csökkenteni a seb elszorításával. úgyhogy a komor és megható jelenetet kíváncsian figyelő katonák önkéntelenül bátorítóan felmorajlottak. a másikkal a sebre szorította a tampont. . A kard hegye a két repülőborda közt hatolt be. . mint én. . sokan látják. .felelte Cirillo. .Igen.Anyám .Mi jut eszébe? .Tiszta ruhát? . maga valami szíverősítőt emlegetett. Cirillo elvette az üvegcsét.Bátrabban viselte. azt mondják. ha sok olyan betege van. kivett egy inget és darabokra tépte. Itt tehetetlen volt a tudomány. miközben kabátja ujjával törölgette homlokáról a verejtéket.Tiszta ruhát kérek .Azért adtam. s néhány perccel meghosszabbítani a beteg életét.Szabad. . . ami tőlem telik.felelte a sebesült -. különben elájulok . A gyerek kifulladva visszaérkezett. azt mondják majd. 136 . . Pár perc múlva Cirillo ünnepélyesen megkérdezte: . aligha gazdagszik meg.Elégedett velem.Doktor úr .felelte a házigazda.kérdezte büszkén a pribék. Nyilvánvaló volt. A sebesült nem tévedett: a seb súlyos volt. hogy szenved. és kutatva nézett körül. . de ne feledje. gyenge legény. de egyetlen jajszót sem ejtett. .kérdezte a sebesülttől. Cirillo még egy kanál szíverősítőt adott neki. s a sebesült szájához vitte. felőlem akár mindet elszakíthatja . ha előtte ihatnám egy kortyot. Egy üvegcsét tartott a kezében. . halálos.tiltakozott az ember. Cirillo az ing egyik darabját tamponnak használta. Ha túlságosan jajgat. hat grain jutott nekem. . ha ilyen jól megfizeti. doktor .Nincs.Káromkodni szabad? . de biztos kézzel nyomta a szondát a sebbe.vélte az ember. istentelen. s két piasztert adott az embernek.Széttépi az ingeimet! Cirillo a zsebébe nyúlt.. és átdöfte a mellhártyát. hallják.Jobban van? . az ön kedvéért megteszem. Ahogy a szonda mélyebbre hatolt. .Jót tett.Kanalat . megsértette a mellkasi aortát. a beteg arca egyre inkább eltorzult. ha túlságosan káromkodik.Nini! . barátom.mondta az egy pillanat múltán.újságolta -. Hozták a kanalat. A doktor lassan. .Adjon innom.Doktor.

hogy Cirillo a legnagyobb figyelemmel hallgatta a haldokló vallomását.Látja. távolodó léptek zaja hangzott fel.Rövid leszek.Drága barátom. Gyanúja beigazolódott. hogy: a vég kezdete. . A sebesült arcára torz vigyor ült ki.Ó. senkire nem hoz vele bajt.Az előbb nagyot lélegzett.Látom . Cirillo ott maradt a sebesült mellett.szólt erre a tiszt -. a Catalana utca vége.Köszönöm. doktor. maga túlságosan kíváncsi. Ugye. hogy nem mondott semmit.kérdezte a pribék. . barátom . gyorsan kérdezze meg. . s meg is mentett volna. hogy egy fiatalembert meggyilkoljunk. mert a nyelvem is egyre nehezebben forog. .S hogy hívják a társait? .Pasquale Simonéhoz.A királyné pribékje! .Igen. Ha a címét is tudni akarja: Basso-Porto.Kihez? . így folytatta: . . . . ennyi az egész. akire a pribékek gyilkos szándékkal lestek. Jót tett velem. . bár úgy beszélt olaszul. aztán habozva felelte: .avatkozott közbe a tiszt.Doktor.Akkor most felelhet a kérdéseimre . Majd az őrjárathoz fordult: . S miután egy kanál szíverősítőt lenyelt. .Két szóban lediktálom az egész jegyzőkönyvet . hogy gyengülök. a jegyzőkönyv el is készült. Más aligha lett volna képes hat támadóból négyet harcképtelenné tenni.Jegyzőkönyvet kell felvennem. Erre mondják. az a fiatalember. magának. ami társait bajba juttathatta volna. .kérdezte a tiszt.Hatodmagammal lesben álltam. hogy iszkolnak? .Menjünk! máris egy teljes órát elvesztegettünk.Azt hiszi? Hát akkor megmondom. bizonyára nem tőlem. én vagyok az egyik sebesült. és nekem fontos. adjon még egy kanállal abból a micsodából. akármit. . ami érdekli. Ha valaha megtudja a nevüket. . megsebesített hármunkat.Téved. Fegyvercsörgés. nyilván azonos Salvato Palmierivel. szíves-örömest.mormolták a körülötte állók. kitől tudhatja meg a neveket. . és meg is értem. Ő megölte egyikünket. De ugye tőlem nem tagad meg némi felvilágosítást.Meghalt? 137 . De ha megmondanám. merő jóakaratból. letartóztatnám őket. akit Pasquale Simone meg akart ölni. Érthető.mondta a sebesült.Állítólag igen. a fiatalember. mint maga vagy én. De igyekezzen. . ha lehet. .felelte Cirillo -. egy fiatal francia tiszt volt? . forduljon bizalommal hozzá. .A kérdéseire? Minek? . érzem. azzal sem menne sokra.

és akit én fehér ruhás nőnek néztem. akinek szól. ekkor már én is a földön hevertem. . hogy bírjam erővel. Ezt a csengőt már messziről hallja az. .Nincs már ugye közöm evilági dolgokhoz? . . Cirillo megtette. Cirillo keresztet vetett. s jobban foglalkoztatott a magam dolga. akit érte küldtek. . hogy a beccaio fut. mindent megtudtam. én is hallottam. de annyit mondhatok.Nem tudok bizonyosat.Láttam.Mást nem látott? .Láttam.Egy szegény bűnös készül kiadni lelkét. kutyául lehet. De meglehet. Ó.szólt a pribék -. Áldását nem kérheti. de rosszul.Adjon még egy kortyot a szíverősítőből. . 138 . Nagy gyengeség fogott el. Cirillo fülelt. . eljött a fiatalember lelkéért.felelte a haldokló. Cirillo teljes erőből megszorította a haldokló bénult kezét.Látta elesni? . Cirillo megszorította a kezét.. amit akartam.. nem érzem. hogy megbéküljön istenével.Most vessen rám keresztet.Amen! . ha mozdítani bírnám a kezemet. Előtte lépkedett a gyerek.. vakon a kiömlő vértől. A csengő egyre közelebbről szólt.. hogy ebben a keserves dolgában segítse imáival. .. atyám . nemde? .. mintegy ködön át látom. bal kezében a kereszt. . hogy nekiesett a pálmás kert kapujának.kérdezte a pribék Cirillótól.Vége. jobbjában a szentelt víz. Isten a tanúm. . mint férfihoz illik: épp annyi ideje van még hátra. barátom. s kéri. . mi lett a fiatalemberrel. A pap hozta az oltári szentséget. hogy nyílik a kapu és egy fehér ruhás nő behúzza a fiatalembert. Egyébként úgy hallom.kérdezte a pap.Most pedig szorítsa meg a kezem. amire a sebesült kérte. . a csengettyűvel. Láttam. látomásom támadt. . de jó erősen. az valójában a halál angyala volt. ha nem halt meg. mintha. Pillanatnyi csönd támadt. a pap jön. és mindkét kezét a fejéhez szorítja. tehát nyíltan megmondom. amíg kell. nagyon fontos megtudnom.Igen. .Köszönöm.De igen.Igen.Megmutatta. ha ugyan van lelke. .. . megtenném én magam. . amen! Ebben a pillanatban megjelent a pap a küszöbön.Erősebben . mint az övé.Ide hívtak? . hogy talpig férfi.Mégis mit látott? Szedje össze magát.mondta rá a pribék. Láttára mindenki letérdepelt. s a sebesült egyre gyengülő hangon elimádkozta: Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. s aztán úgy rémlett. mert méltatlannak tudja rá magát.

előtte mécses égett. Széket húzott az ágy fejéhez. Olvasóink ismerik a tett színhelyét. hogy füle a haldokló szájához közel kerüljön. igazat beszélt-e a pribék.Áldásom mindenkinek kijár. Cirillo egyenesen a kerti kiskapuhoz tartott . Cirillo leoldotta a nyakkendőjét . Alig várta már. fiam . Az orvos elvégezte a maga dolgát.szólt a pap.és citromfák fölött bókoló kecses pálmáról azonnal felismerte San Felice lovag házát. Néhány lépéssel odább Johanna királynő palotája irányában állt egy Mária-szobor.mondta. Cirillo lehajolt. a papon volt a sor. Mire Domenico Cirillo hazaért. Még ma megtudom. Cirillo a narancs. Az ablakon át bepillantott. Don Michelangelo Ciccone mellette imádkozott. A szentségtartót a kezében tartotta. hányadán áll a dolog. Cirillo fellépett egy útjelző kőre. hogy közelebbről szemügyre vehesse a viadal színhelyét. Csendesen kiosont a házból. A pribék pontosan megjelölte a helyet. élve vagy halva.ezen át tűnt el a sebesült Salvato Palmieri. Vérfolt egyáltalán ez a feketeség? Lehetne másfajta nedvesség is. ha a pribék jól látta. s a batisztot a mécs közelébe tartotta. Amennyire tőle tellett. San Felice lovag házára mutatva.. leült. s maga győződjön meg róla.Minél nagyobb bűnös valaki. a Piedigrotta templomban éppen hármat harangoztak. megkönnyítette az ember utolsó óráját. 139 . Átvágott a téren. aki a sebesült sebét mosta vele -.a zsebkendője az asszonynál maradt. s fejét úgy hajtotta. s csakugyan vérnyomokat vélt felfedezni a kapun. . . Cirillónak nem volt itt több keresnivalója. A sebesült éppen akkor halt meg. annál inkább rászorul. s újra elhaladt a ház előtt. majd visszatért. . az Oroszlánkútnál benedvesítette a kendő egyik csücskét. s megdörzsölte a kapufát ott.Csak az a kérdés. ahol a sötét folt látszott.Salvato Palmieri itt van . ahová a sebesültet bevitték. Minden kétséget kizáróan vért látott rajta.

feltéve hogy a napirenden szereplő ügyek súlya rákényszerítette. Carini herceget. és amelyeket bízvást nézhetett volna bárki az inkvizíció üléseinek. csütörtökön és pénteken.22 AZ ÁLLAMTANÁCS Nem számítva azokat a tanácskozásokat. A királynét amúgy is vakmerővé tette franciagyűlölete most. továbbá Pignatelli. kém és bíró. del Gallo márkit. hogy körülbelül bizonyosra vette Nelson támogatását. Ferdinánddal éppen fordítva állt a dolog. Colli. zátonyok és szirének között hányódott . az államtanács elnöke. John Acton főkapitány. de egyenesen elébe ment. igazságügyminiszter. Acton főkapitányra nehezedett látszólag a kormányzás egész felelőssége a hajón. Saverio Simonetti márki. értelmes és viszonylag becsületes férfiú. tengerészeti miniszter. Ki-ki játszotta a rá kiosztott szerepet. Az államtanácson a következő személyek vettek részt: A király. a királyné . a négylábú kedvenc ura lábánál. kész volt a sorsot kihívni. mintha figyelne. a királyné ellenben szorgalmasan látogatta az üléseket. keze remegett. Emma Lyonna. akit úgy hozott mindig magával a terembe. A miniszterek úgy tettek. Ő mind mostanáig azon mesterkedett. hetente négyszer folyt hivatalosan tanácskozás a palotában: hétfőn. a kegyencnő társaságában. ha a szerződésnek nem is tett mindenben eleget. kultuszminiszter és pénzügyminiszter. 140 . a kegyencnő úrnője térdénél hevert. mintha vitatkoznának. a tárgyalás szüneteiben vagy amikor elhaladtak előttük. a kedélyes együgyűség álarca alatt. amely a Franciaországból fújdogáló forradalmi szelek korbácsolta veszedelmes vizeken. Ilyenkor az asztaltól távolabb helyezkedett el. s az úr vagy az úrnő mosollyal hálálta meg a simogatást vagy a bókot. valamint Parisi tábornokot. Ferdinánd úgy tett. Karolina szórakozottságot mímelt.már elmagyaráztuk. Fontos alkalmakkor az említett urakon kívül még másokat is meghívtak: Sambucca márkit. mint Ferdinándnak a kedvenc spanyol vizsla. Castelcicala herceg. üres óráiban besúgó. Ő lett volna a legjelentéktelenebb miniszter. A király kutyája nyakát vakargatta. hadügyminiszter. San Nicolo herceget. milyen jogon. komor tekintettel ült. nemcsak nem riadt vissza a veszélytől. királyi személyének ugyanolyan elmaradhatatlan és látszólag jelentéktelen tartozéka.hat évszázad leforgása alatt nyolcfajta uralom szenvedett ezen a tengeren hajótörést. mintha csupán egyszerű hallgatóként jelenne meg. külügyminiszter. hogy Franciaországnak a legcsekélyebb ürügyet se szolgáltassa a béke megbontására. Acton összeráncolt homlokkal. Gianbattista Ariola brigadéros. szerdán. mintha csakugyan a kormánykereket markolná. Ferdinando Corradino márki. amelyek a királynénál. hogy az angol flottára támaszkodhatott. ha a nála is jelentéktelenebb Saverio Simonetti nem tagja a tanácsnak. s milyen közeli a vész. kereskedelemügyi miniszter. egyedül ő fogja fel. bár gyakran úgy tett. mintha egy tulajdonát képező tárgy lenne. a királyné Emma fürtjeivel játszadozott. Baldassare Cito márkit. milyen súlyos a helyzet. a sötét szobában folytak le ahová olvasóinkat is elvezettük -. A miniszterek megsimogatták Jupitert és bókoltak Emmának. úgy tűnt. a terem egyik sarkában vagy egy ablakfülkében. A király tíz ülésből egyen ha részt vett.

ő ellenben mogorva. amitől ezúttal megfosztották. hanem ellenkezőleg. szegény Jupiter. egyetlen nap alatt sor került Nelson fogadtatására. Negyed tízkor felpattant az ajtó mindkét szárnya. legőszintébb kétségbeesésemre kénytelen voltam idekéretni önöket. nagyszerű vadászatot. . a spanyol vizsla . s lám. A királyné könnyedén biccentett. Foglaljanak helyet. önök pedig mérlegeljék. A királyné diadalmámorban úszott. s combjára csapva hozzáfűzte: . meg se gondolva. mellső lábát előrenyújtva és a hátsóra kuporodva. hogy halaszthatatlanul sürgős és rendkívül fontos ügyeket kell megbeszélnünk.az angol flotta. hogy burkolóddzanak püthagoraszi némaságba. kihívást. szeptember huszonhetedikére tervezett. A király láttán mindenki felállt. s ehhez az én jelenlétem is szükséges. Csekély vigasz! . te vagy életem megrontója!” Majd jobbra-balra bólintott. 141 .Gyere ide. megcsóválta a fejét. milyen fanatikus rajongója a király a vadászat örömeinek. így viszonozva a miniszterek és tanácsnokok hajlongását. az államtanács ülésén vesz részt! Acton egyébként jó előre közölte a miniszterekkel és tanácsnokokkal. mint a szfinx. külön csakis Ruffót köszöntötte. Esküszöm. Személy szerint.Nem gyorsítani akarta volna ő a történelem menetét. A királyné a királyt megelőzve érkezett a tanácsterembe. hogy megjelenésével tisztelte meg az ülést. a királynéval szemközt.szólt aztán szenvedő hangon -. az talán képes méltányolni. meglásd! A kutya ásítva odakullogott. mely örvendetes körülménynek köszönheti. és sóhajtott. Lehorgasztott fejjel. amilyenre álmában sem számított. a királyné levélkéjének engedelmeskedve. hanem szórakozásaiknak vagy másfajta ügyeiknek. holott talán arra számítottak. Franciaország nevében hadat üzent a Kettős Királyság kormányának. Megtudakolta tőle. ha csalódniuk kellett várakozásukban. a királyné is. hogy ezt a napot nem kell az államtanács ülésének szentelniük. lassabban haladni. kedvetlen arccal lépett be. nem én tehetek róla. Jupiter. Karolina meggondolatlansága folytán egyszerre olyan iramot vettek az események.a Franciaországgal kötött szerződést megsértve . Ruffo kardinális mélyen meghajolt. hogy a király kénytelen-kelletlen lemondta a keddre. Ott találta a miniszterek és tanácstagok társaságában Ruffo kardinálist.de aki tudja. s gazdája lábához feküdt. Mint láttuk. hogy őfelsége előreláthatólag rosszkedvében lesz.Uraim . a királyné állítja. a király vadászöltönyt viselt. őfelsége majd előadja a dolgot.a derék eb ész dolgában bátran felvehette volna a versenyt Hüppolitosz lovaival. ugyanaznap befutott Nápoly kikötőjébe . tiltakozása jeléül a rajta esett erőszak ellen. készen áll-e Franciaország a háborúra. s a lelkükre kötötte. Ferdinánd rásandított. hazugságot. ez lesz csak a mulatság. akárcsak én. fényes ünnepséget adtak az abukiri győző tiszteletére. megelégelve a sok esküszegést. amelynek kezdetét háromszoros kürtszó adta volna tudtára. s a francia követ. mintha azt akarná mondani: „Lám. minél kényelmesebben. s az ajtónállók elkiáltották magukat: . s valamennyien némán vártak tovább a királyra. behúzott farokkal oldalgott mögötte régi ismerősünk. uraim! Azzal maga is leült. hogy Ruffo a király egyenes parancsára jelent meg.A király! Ferdinándnak ezúttal kettős oka volt az elégedetlenségre. és nyilvánítsanak véleményt. így történt. a többiektől kicsit távolabb. s vadászat helyett. s azt a választ kapta. Bár a vadászatot máskorra halasztották.

a rivoli győző. Megjegyzendő. hogy a háború Franciaországgal súlyos. . . támogat-e úgy. A mosoly Championnet-nak szólt. amely ezredek ugyan a bátorság csodáit mívelték Tirolban. sem Moliternót. amióta Bonaparte polgártárs. akkor még Felső-Itáliát egész szélességében az ön unokaöccsének csapatai tartották megszállva.csattant fel. a tagliamentói győző. aki Abukirnál bebizonyította.pedig mondhatom. Most nem úgy áll a dolog. most is kihozta a sodrából férje modora. remélem.esett a szavába a király -.S a derék Nelsoné. éppen elégszer kérdeztem meg. a lodi győző.vágta rá a királyné -. míg a Nílus partján kikel a Direktórium által rábízott magokból a répa. igazán nem vontam kétségbe földrajzi ismereteinek helyességét . hogy csak a degói. mint 1793-ban. lehet hogy tévedtem. beszéde. Moreau. hogy otthagyja a szebbik szemét. Egyébként szép tőle. akik tartják szerencséjüknek.Azt csak elismeri. úgyhogy. arcolei és mantuai győzőnek nevezteti magát. ha úgy tartaná a kedve. . a király maga is elmondhatta volna két szóban. teljes sikerrel. de mellesleg ő sem siet olyan 142 . de legfeljebb két-három mérföldet . az emberek is! És nem is úgy áll. azaz háromnapi járásra van tőlünk.Amióta a franciák Rómában vannak. De ez már Acton úr dolga. igen súlyos ügy. Franciaországnak ott van rajta kívül még Masséna. de ez nem akadályozta meg Cutót abban. mire képes a bátorsággal párosult lángelme.Nem. A királyné megvető mosollyal vont vállat. Egyiptomban rostokol. sajnos. Jourdan.válaszolta ugyanolyan élesen a király -. arcolei és mantuai győzőnek nevezteti is magát. amíg Franciaország új hajóhadat nem épít. de a király magára vette.Asszonyom. uram . és az ön véleménye szerint. majd kitapasztaljuk. hogy az ügy nem olyan egyszerű. akik soha senkit le nem győztünk. ha százszor a degói.A dolog fölöttébb egyszerű. hogy 1793-ban és 1796-ban biztonságban ültünk. amikor neveztethetné magát ezen kívül még a roveredói. mint 1796-ban. Augereau. Garat polgártárs ma éjjel elhagyta Nápolyt. montenottei. én mégis arra hívnám fel a jelenlevő uraságok figyelmét. és ott is marad mindaddig.mondta a királyné. Ezt látva így folytatta: . hogy minisztereim lehetnek. onnan is szomorú állapotban kerültek vissza. a dunes-i győzőt. hogy alapos okom legyen tudni. hogy ostoba frátert faragjon belőlem. Mint mindig. értem már. Bernadotte. akit pillanatnyilag harcképtelennek tudott. . montenottei. hogy a hadüzenetre alaposan rászolgáltunk. amikor mindössze négy lovasezredet küldtünk szövetségeseink segítségére. mindössze politikai ismereteim helyességét vonja kétségbe. amint kellene. osztrák alsó ajkát egészen az álláig biggyesztve. Mindenki feszülten figyelt. hogy kevésbé súlyos.kezdte a királyné. Anglia.S hadd tegyük hozzá. . hogy fogságba essék. Brune. Nem mintha hibáztatnám érte.Ó. ha rólunk van szó. célt ért. De ha San Nicandro mindent megtett is. bőven lesz ideje megvárni. El is felejtettem Championnet-t.Igaz . csakhogy Bonaparte polgártárs nem az egyetlen ellenfél. . amikor mindössze öt-hatezer embert küldtünk Toulonba és három vagy négy hadihajót . aki mellesleg alig harminc mérföldnyire. a fleurusi győző. . amely olyannyira ellentétes volt az övével.A francia nagykövet. hány mérföld választ el tőlük. mindazonáltal bátorkodom kijelenteni. uram. a hajók is. A királyné éles hangon felelte: . bassanói. az alkmaeri győző.. . castiglionei és millesimói győzőnek is. . uraim .Asszonyom. Jó barátunk. ami nem is olyan kevés. dehogy.Uraim . a radstadti győző. miután háborút üzent nekünk.

csak az irigység.Hát nem mindegy. asszonyom? Éppen ellenkezőleg. nem zöld. . hogy igazat mondok. az ön unokaöccse ugyanis óvatos ember. ha őt kegyeskedem kérdezni . 6000 Gaetában. akinek sikerült a számolást befejeznie.mondta a király. mondd. uram .Hogy hol van. ellentétben az osztrák császárral. miközben komikusan mélabús arcot vágott. Ariola azt állítja. . . kedves Ariolám . kevesli a hadjáratához azt a 60 000 embert. nem választja meg szabadon cselekvése időpontját. és nem hallották soha a golyók fütyölését. Egyelőre te válaszolj. hanem fehér egyenruhában. számba kell vennünk . . 22 000 a San Germanó-i táborban. . hogy a nápolyi kormány. Acton főkapitány tanúsíthatja. hogy ők csak a második puskalövésre futnak 143 . .mondta a király.A király feledni látszik.jegyezte meg a királyné. pedig hát Bonaparte polgártárs csúnyán az orrára koppintott a campoformiói békeszerződéssel.Lesújtó véleménye van alattvalóiról. s most jóízűen nevetett a szóviccen. felség.Azaz fehérben? . Ferdinánd minden újabb adatnál bólintott.Acton főkapitány majd akkor válaszol. annál bölcsebb volt -. ő ismeri a franciákat.Először halljuk Ariolát. amely szerint mindig van valami örvendetes a barátunkat sújtó szerencsétlenségben. de ők sem gyújtottak meg soha életükben egyetlen kanócot. túlságosan értelmesnek.Igenis.Ó. hogy 65 000 katonája van: ebből 15 000 régi katona. részben a tengerparton s végül 3000 Beneventóban és Ponte Corvóban. rendkívül értelmesnek tartom őket. . a saját nevedben. sőt.nem a féltékenység. Lássuk csak! 65 000 katonát emlegetünk. Ferdinánd jelenlétében Acton óvatosságból akkor adott csak életjelt magáról. . Ferdinánd ki nem állhatta Actont.65 000 főnyi hadseregem van. egyszer már beléjük kötött. . .kiáltotta a király. sorold fel. sőt. 8000 a sessai síkságon.Sire. osztrák egyenruhában. felség. s az ujjain számolt.Hát az igaz. Meglehet különben. Hja.Igen. s igenis bevárja előbb azt az 50 000-et is. hogy nem hajlandók olyan ügyért meghalni. sire? . . mire Ariola a felsorolás végére jutott.Csakugyan annyi . .nagyon hadba szállni. ez igaz.Mi sem könnyebb. amelyhez semmi közük. minthogy unokaöccse ellen irányult. Ariola. 10 000 részben Nápolyban. ha a király egyenesen hozzá fordult. amelyet ön ígért neki.16 000 az Abruzzókban . Hol az a 65 000 ember? .jelentette ki a király.folytatta Ariola -. Acton igenlőleg bólintott. hogy fehér vagy zöld ruhában futnak meg? . amelyet az osztrák császár rovására megeresztett. amit az orosz cár ígér. Hol a 65 000 katonád? . már meg is üzente: sürgősen számba kell tehát vennünk. Ezért hiszem. Nem mi üzenünk háborút Franciaországnak. de alaposan hátra is kötötték a sarkát! Ferdinánd beszéd közben kissé jobb kedvre hangolódott. Ferenc. igazolva La Rochefoucauld-nak azt a mély és kétségbeejtő maximáját.Lesújtó véleményem. Karolinát vérig sértette az általános derültség.És mind vandonatúj. . Időnként megrohanta . hanem Franciaország nekünk. milyen eszközök állnak rendelkezésünkre a hadviseléshez.

oldalukon kard. míg végre elérkeztek azokhoz. felség. bevallom. hogy felséged szavaiban sok az igazság . Pignatelli. az intendánsok és viceintendánsok kényekedve szerint. .felelte a király. nem is sorshúzás útján jelölték ki.Sire . hogy én általában nem szoktam odafigyelni.Én sem. kapzsi intendánsért. Mind elvezényelnétek egy ezredet vagy akár egy hadosztályt. három-négyszeres adót is megvettek az egyre kevésbé gazdagokon . De a többi 50 000? Azok mindössze hat hete vagy egy hónapja katonák. hogyne mentek volna . ha százszor pénzügyminiszter vagy is -. . szegény Corradinóm. hogyan? Először kijelölték a leggazdagabbakat. s alattvalói iránti gondoskodása kimerül abban. akiknek egy megveszekedett petákjuk sincs. tolvaj viceintendánsért. nem éri meg.felelte a megkérdezett -. Colli? . Értem.meg. hogy értem. halászaton. hogy nincs okom hazudni. Aztán kijelölték a kevésbé gazdagokat.És te.Ez már kettő. de a gazdagok váltságdíjat fizettek. mint önök. hogy haditervet dolgozzon ki. s beállnék haramiának. szép csatarendben felsorakozva. osztrák hadifelszereléssel. hogy 65 000 embered van. ők is le tudták még szurkolni a váltságdíjat. . hogy megütközzön a tapasztalt ellenféllel. Nem törvény kötelezi őket a szolgálatra. De menjünk tovább! Megengedem. be is kéne bizonyítanom.mondta a hadügyminiszter. mert rendszerint Jupiterrel. hogy ezek az emberek életüket adják néhány igazságtalan miniszterért. uraim. hogy jobban értek a kormányzáshoz. eggyel végeztünk is. . uraim. . és otthon maradtak. szórakozáson jár. és tönkreteszi a termést! Nem ment el az eszük! Ha katona lennék tulajdon hadseregemben. önök a katonákat nem törvényesen sorozták. márpedig nekem nem passzióm a kormányzás.amit persze neked. hanem erőszakkal hurcolták el a falvakból. tovább. Csak azért hagyok mindent önökre. égrekiáltó visszaélés. akárcsak az előbbiek. otthon maradtak.válaszolta Ariola -. mialatt önök vitatkoznak.Kénytelen vagyok elismerni. Ezek aztán elmentek. . a feneküket tölténytáska verdesi. nem kötöttek az orrodra. És hogy toboroztuk őket? Önök talán azt hiszik. no meg a tetejébe egy olyan királyért. feltéve persze. én csak ezredes vagyok. De kit állítsz a sereg élére. mert ha ellentmondanék. a haramia legalább saját érdekéért harcol és hal meg. Nos. vadonatúj ruhában. de egyiktek sem vállalkozna rá. Lássuk csak. akinek igenis passziója.Meghiszem azt! .Persze. hogy falkájával átszáguld földjeiken. nem mernék ekkora felelősséget magamra vállalni. annyi sem kerüli el a figyelmemet. pedig hát egy szó nem sok. hogy miatta összevesszek a királynéval. a zászlóhoz nem fűzi őket erkölcsi kötelezettség. . nem lehetek egy személyben hadügyminiszter és fővezér.. persze.folytatta a király.ők nem tudtak váltságdíjat fizetni! Minden egyes katonánk maga a testet öltött jogtalanság. uraim. Parisi? .Felség. vállalnád. vállukon puska. A községek ezer emberenként nyolc újoncot tartoztak állítani. erőszakkal szakították el a családjuktól. És így sorban. Ariola? Csak nem saját magadat? . ezzel a kivételesen okos állattal beszélgetek..Én mindig igazat beszélek.És inkább megmaradsz hadügyminiszternek. akinek az esze csakis a vadászaton.Sire . de megmondjam. a legelső napon meglépnék. hanem csakis a büntetéstől való rettegés láncolja oda! S önök azt várnák. és le is győzze! 144 .Sire! . hogy tervszerű hadmozdulatokat irányítson.Mondom. . hogy Ariola 65 000 katonájának a fővezére legyél? . . Hát te.

mintha tőle várnák e vadászati rejtély megfejtését. mit akarhat. heves harcot vív önmagával. a királyné kinyitotta a tanácsteremnek saját lakosztályaira nyíló ajtaját. . gúnyolódó kedvében nem kímélt senkit.Karl Mack báró. Nagyon izgatott volt. mert olyan erővel zendült fel a lancer. uram.felelte a király. hogy kikapott a franciáktól . sire? .Jupiter hűségesen követte -.szólt közbe a királyné -. barom! Majd ingerülten becsukta az ablakot. nem országomból való? . Karolina felállt. A király ma nem ismert könyörületet.válaszolta a királyné. és Jupitert nem kevésbé. . Az ajtó felé indult. mint a többieket. De a királyt láthatólag ugyanúgy meglepte a dolog.De remélem.Elhallgass. Mindenki meglepetten bámulta az ismeretlen arcot. s közben megkérdezte: . . olyan hadvezér hírében áll.Felséged ne fárassza magát feleslegesen azzal. Ebben a pillanatban felharsant a vadászkürt a palota udvarán. van már fővezérünk. hogy fővezért keres . .. beleértve tulajdon nagybátyját és Károly főherceget is. hogy jut eszébe jelt adni? A vadász dühödten fújta. el nem tudta képzelni. mint aki nem hisz saját fülének. Teli tüdőből fújhatta egy jó torkú legény.Hogy hívják az illetőt? . hogy a vadászatot leállítottam. 145 . el . még saját magát sem.. legyen egészen nyugodt .. Végre megszólalt: . cinikus. hogy Mack vagy más. visszatért a helyére . és a karosszékbe vetette magát. hogy az ablakok beleremegtek.kérdezte a király.. Nem értették. mire jó ez a váratlan kürtrivalgás. Eközben a királyné védőszárnyai alatt színre lépett egy új személyiség. . és aki kielégíti barátaink leghőbb vágyait. mint a gazdáját.Nem.Akkor szíves engedelmével.. Van ellene kifogása.vágott vissza a király -. s bevezette az új szereplőt. a királyt sem kivéve. kinyitotta és kiüvöltött: . igazán mindegy. Mialatt a király lekiáltott a vadászának. A király kíváncsian figyelte. Ferdinánd pár pillanatig tétovázott. A király felállt.Egyszóval elfogadja Mack bárót hadseregünk fővezéréül.El.Hűha! .csodálkozott Ferdinánd.Csak az.Mit művel ez a fickó? Tudnia kell. épp a tanácsterem ablakai alatt. akinek az ellenség is kénytelen tisztelettel adózni. minthogy azonban ez a malőr megesett a császár valamennyi tábornokával. látszott. A királyné ajkát harapdálta.Unokaöcsém egyik emberét kértem el. uram? . s a miniszterek és tanácsnokok csodálkozva néztek össze. . Az ablakhoz lépett. Aztán mintegy adott jelre minden tekintet a királyra szegeződött.

igen kifejező szóval biztosította önt hálájáról. azon a nápolyi tolvajnyelven. kardom az öné. . míg meg nem döntötte a gyalázatos francia respublikát. minthogy csakugyan nem értette. mélyen átérezve felséged jóságát. Mack folytatta: . tábornoki jelzéssel. engedje meg. . amelyet. magas termetű. hogy a király üdvözletére válaszoljon. Zavartan fordult a királyné felé.szólt a királyné -. s méltóságteljesen visszacsúsztatta kardját hüvelyébe. . mennyire nevetséges Mack tábornok pöffeszkedése. Azzal kirántotta kardját hüvelyéből. minthogy nem emlékezett rá. csakhogy. sápadt arcú férfi. Bámulatos józanságával önkéntelenül is rögtön felmérte.mondta a király. tudta. most elemében érezte magát.Felség . színpadias lelkesedéssel -. tábornok. szörnyen hadonászva a karddal.Őfelsége egyetlen. osztrák egyenruhát viselt. hogy bemutassam Karl Mack bárót. hogy jelezzük: valahol középúton áll az „öntelt” és a „hülye” közt. aki nem a Vezúv lábánál látta meg a napvilágot. Nagyon szeretett gúnyolódni. úgy gondoltam. Mack meghajolt. ő is irtózott a vas látványától. őfelsége megszólításával tüntetett ki . helyes.Sire.mondta Mack. . amikor a királyné elébevágott: . hogy megismerhetem. Ferdinándnak soha nem volt érzéke a hősi gesztusokhoz. mit mond a király. hogy neki adományozta volna -. A király változatlanul csúfondáros kedélyességgel figyelte. s csodálkozva meredt a tábornok mellén fityegő Szent Januárius érdemrendre.Én pedig. sajnos. 146 . Be kell tehát érnünk azzal. Elfogadja felséged eskümet? . A király hátrább taszította karosszékét. nincs francia megfelelője. Európa szégyenét. a villám gyorsaságával itt teremtem mondta a báró.Ceuza! Örömest lefordítanók a király száján kicsúszott indulatszót. BÁRÓ ÉS TÁBORNOK A negyvenöt-negyvenhat esztendős. túlzott. ha nem várjuk be a tábornok úr megérkezését. nem ért senki. figyelmeztető pillantást váltott Ruffo kardinálissal. s addig nem is nyugszik meg hüvelyében. hogy elmondhassam: felség. Jakab.Á. aki oly váratlanul cseppent az általános figyelem középpontjába. Mack mélyen meghajolt. hanem mielőbb eljuttatjuk hozzá az ön iránta tanúsított nagyrabecsülése jelét.fűzte hozzá Mack. A királyné nem jött ki a sodrából. utasításomra követünk még az indulás előtt átnyújtotta Bécsben a tábornoknak a Szent Januárius érdemrendet. . úgyhogy gúnyos mosollyal egyetlen szót morzsolt el a foga között.Úgy hiszem. mellén számos egyéb kitüntetés mellett ott díszelgett a Mária Terézia és a Szent Januárius rend érdemkeresztje és szalagja. hogy a király elfogadja esküjét. sire. tábornok úr .23 KARL MACK. Akárcsak I. Mack közben kivont karddal várta.Kardom felségedé s a királyné őfelségéé. Sokatmondó. örvendek. szőke hajú. Már nyitotta volna a száját. felséged hadseregének újonnan kinevezett fővezérét. . az emberiség gyalázatát.

mint rendesen. csináltass a hadügyminisztérium számára egy olyan térképet. sire. hol fogja megverni a francia tábornokokat. pártfogoltja észre találja venni. rendre csúfos vereséget szenvedtek. Egyik oldalán az osztrák címer aranylott.felelte Mack a legteljesebb önelégültség hangján. amelyek során az osztrák tábornokok.. Hallod. van egy kitűnő térképem. hanem mindjárt elküldte vele a hadjáratnak a birodalmi tanács által jóváhagyott tervét is.Milyen kár . büszkeségtől dagadó kebellel hajolt meg a király előtt. ha alkalmas áldozatra talált. Ugyancsak kedvel bennünket Isten és Szent Januárius! Köszönöm. A királyné jobban ismerte felséges férjét.Ugye. . amely maga is tömény gúnyt takart. kedves tábornokom. arra kértem a császár őfelségét. hogy a pillanat nem alkalmas részletkérdések tisztázására.felelte Mack. . köztük maga Károly főherceg is.kiáltotta az -. és kiterítette a nagy asztalra. amilyen Bonaparte polgártársnak van. hogy hozza el a szomszéd szobából irattartóját.És hol van. remélem. . amikor három vagy négy tábornok jelenlétében bizonyíthatja be stratégiai tudását.Felesleges fáradság.Olyan jó. 147 .kérdezte a király. köszönöm. Azt beszélik. de nyomatékos kérést fejezett ki. . annyira szeretnék már látni egy térképet.Meghiszem azt . és bocsásd Mack báró rendelkezésére! . .Nem. . Mack megparancsolta az egyik ajtónállónak. hogy nincs éppen kéznél egy térkép államainkról s a római államról. hogy adjon nekem e téren szabad kezet. alig várom már. Mack azonban nem akarta elszalasztani a kiváló alkalmat. hol? . kedves tábornokom.Remélem. . és azon előre megmutogatja titkárainak és szárnysegédeinek a helyeket. megadta? .Hallják ezt. uraim! .Majd elepedek. . Bonaparte polgártársnak van Párizsban a Chantereine utcai lakásán egy nagy térképe. a másikon Mack tábornok neve és címei. azonnal munkához lát? Mert megvallom.A terv máris készen áll . Mack készpénznek vette a bókot. kegyes uralkodómat.mondta. sire. jó lenne térképen követni a tábornok hadműveleteit. Meghajlása tisztelettudó. hogysem komolyan vegye álnok bókjait. ugyanis a birodalmi tanács dolgozta ki annak idején az 1796-1797-es hadjáratok tervét. hogy megismerjem a tervet.mondta -.Garat polgártárs még hadat sem üzent nekünk a gyalázatos francia respublika nevében. nem érte be azzal .érdeklődött a király. . ahol meg fogja verni az osztrák tábornokokat. hogy egyik legjobb tábornokát küldte el a francia respublika megdöntésére.szólt a király. Ariola. felség .Igenis. Attól tartott. a báró ugyanígy megmutathatná nekünk jóelőre. A király tökéletesen megjátszott ártatlansággal adta elő a kérdést.Kedves unokaöcsém. s lángeszű fővezérünk jóvoltából a gyalázatos francia respublika máris a porban hever. elégedett arckifejezéssel. ezért megkockáztatta azt az ellenvetést. amelyen az ellenséget előre megverik. A tábornok elővette az itáliai államok nagyméretű térképét. tábornok. Ferdinánd kaján jókedvre derült. . mint Bonaparte polgártárs térképe? .felelte Mack -. ezt látva a királyné elállt szándékáról. . . volt olyan kegyes. Az ajtónálló meghozta a nagy irattartót. hogy a király maró gúnyjának céltáblájául szolgál.

csak még annál is indulatosabban tépte fel.Ön félrevonul. hogy a dühnek adjon helyet. rögtön. és lekiáltott: . S mintha ez megbeszélt jel lenne. hogy megőrjítenek! Most nem szarvast meg vadkant hajtunk. használja mindet fel. mint remélni lehetett az után.Igaz . tábornok urak! . baromállat! Magam sem tudom. A királyné félrehúzódott. ahogy a tanár beszél diákjaihoz.Nem értek a stratégiához.válaszolta Mack. 65 000 emberünk van . Egyébként pontos értesüléseim vannak a francia hadsereg létszámáról.vetette közbe a király.jegyezte meg Mack -.mondta a király. hallgatjuk. hadügyminiszter úr. amikor a báró kegyeskedik megmondani nekünk.Hallgatsz el. . . Halljuk a tervet.Én nem voltam ott. Rosszallóan látta. báró? . hol veri meg őket? . Wurmser. egy szavát el ne szalasszák! Beszéljen.mondta.felelte a király.Vagy mind meghülyültek. halljuk. mint az imént. ők alig tízezren vannak. Arca eltorzult.Íme. önelégült mosollyal. mintha a lába gyökeret vert volna a terem mozaikpadlójában.Ez aztán több a soknál! . .mondta. amikor Bonaparte polgártárs tönkreverte őket. A tisztek felcsigázott érdeklődéssel tódultak az asztalhoz. .. 148 . akkor sem kérnék egy szál katonával sem többet. uraim .Hadd fusson hát a fickó. mint előbb. ha jól tudom. sire . mi pedig lássuk. .kezdte Mack olyan hangon.Szóval. hogyan végzünk a franciákkal. .Csak Beaulieu volt ott.felelte ingerülten a királyné.felelte Mack. hogy le ne rohanjak és tulajdon kezemmel meg ne fojtsalak! .Ha százezer embere lenne felségednek. csak nem a lancer-t fújta. hogy a király lóvá teszi Mack bárót. A király úgy torpant meg. . báró. uram .Úgy hiszi. ugyanúgy. Majd Ruffo kardinálisra mutatva így folytatta: . azt egyébként senki sem tudta. asszonyom? . vagy összeesküdtek. Alvinczi.Hogyan. ahogy a kürtszó hallatára kikelt magából. . . ugyanabban a pillanatban felhangzott kint másodszor is a kürt szava. 1796-ban és 97-ben unokaöcsém katonái mindössze kétszer annyian voltak. és éppen akkor. mint a franciák. hat egy ellen . többre nincs szükségem . mi tart vissza.szólt rá a király. .Figyelem.mondta a király. . no meg Károly főherceg. figyelem.No meg talán olyasvalaki elől venném el a helyet.Mack tábornok szól. Mack tábornok lapos bókja szerencsére csodát tett. s dobolni kezdett az üvegen. Mack tábornok ekkoriban a világ egyik legjobb stratégájának hírében állt. .Számításaim 60 000 emberre szólnak. ön. felség . . gyermekded egyszerűséggel. Megint az ablakhoz sietett. tábornok. Sokkal nyugodtabban csukta be az ablakot. . s már soha nem is fogja megtudni. aki ért hozzá! Azzal az ablakhoz lépett.Ó. hogy miért. s nem akart ebben a mulatságban részt venni. aki úgy gyűlöli a republikánusokat.Mint tudja. hanem republikánusokra vadászunk. ez túlságos megtiszteltetés lenne annak a bugrisnak. A király jókedve egy csapásra visszatért. . .60 000 emberünk a Gaetától Aquiláig terjedő vonal négy vagy öt pontján helyezkedik el.Ne sajnálja.Ez megnyugtat. . levált róla a kaján jókedv máza. . hanem a vue-t.

Dehogy.Sire .Kiindulok San Germanóból felségeddel és húsz. mintha már meg is vertem volna. . énvelem. Tagliacozzóban és Aquilában.mondta a király. énvelem? 149 ..Ez biztos? . . . hogy az ellenség merre vonul vissza. hogy pontosan hol veri meg az ellenséget.Mi legyen az. . Öt. és átfésüli a Sabinumot. amelyik a sessai táborból indul ki. Mack tábornok nem mondta ugyan meg. az a nyolcezer pedig. . támadok és megverem őket.. . azt is megmondom. . hogy San Germanóból indul ki. .Róma védhetetlen. a többi negyvenezer a Trontónál. .Ön azt mondta a haditerv ismertetése során. Sessában. tapasztalatból beszélek. kivel van dolgom. hogy hol verem meg az ellenséget . És ha véletlenül mégsem veri meg? . .Van felségednek valami kifogása az előadott terv ellen? . és megrántotta Ferdinánd vadászzekéje szárnyát. a via Appián behatol a római állam területére.Még mindig énvelem. Egyébként is csak addig vakarom a fejét.Kiindul San Germanóból. és megindul Terni felé. . mint Bonaparte polgártárs szokta. . Tízezer ember átkel a Trontón.Nem.szólt a király.Mack szívére szorította a kezét és meghajolt -. mintegy 20 000 ember San Germanónál áll. . ha bátorkodom kijelenteni felségednek.Tudom. .Jó. amíg el nem rántja.A Perugiába visszavonuló francia csapatok. ó! És ön? Otthagyja őket? . tábornok! Jól ismerem. . megfutamítja az ascolii francia helyőrséget.mondta a király.Nos.Lássuk .A ceperanói és frosinonei úton nyomulok előre. jó.Róma ellen vonulok. sire! . mint a vadászatot élvezte volna. ne aggódjék! . de azt igen. és Livornóba irányítjuk. Mack folytatta előadását. A hadviselést láthatóan majdnem annyira élvezte. egyetlen pontban kellene csak megállapodnunk..Kitűnő.Ó.Pocsék utak. Négyezer ember kitör Aquilából. miután feladta Rómát? .Mint mondottam. . .vagy huszonötezer emberrel.Az ellenség feladja Rómát. A fennmaradó hatezret behajózzuk.Akkor minden rendben! . ezek a Perugiába visszavonuló francia csapatok útját vágják el. .Civita Castellánába vonul vissza.suttogta a királyné.diadalmaskodott Mack. csapataink zöme. elfoglalja Rietit. felség? . . az annyi. hogy megverem az ellenséget. elfoglalja Ascolit és a via Acmilianán Fermóig nyomul előre. megerősített állásokba.Sire. .És mit tesz az ellenség.vagy hatezer leereszkedik Tagliacozzóból Tivoliba.

Sire . . én nem veszem biztosra. ugye. .. mint a Lipariota ezredemben? . . ha felséged parancsainak engedelmeskedhetem.Ó! . Lajos unokájának mindez a kisujjában van akkor is.mondta a király -. aminek ezúttal újabb tanújelét adta.. .folytatta a király. hogy bátor. Mack megütődve bámult a királyra. ők már ismerték a király cinizmusát.Felséged elhárítaná?. hogy az embert szabályszerűen verjék meg? és hol fővezérkedtem másutt. Remélnem engedték pedig.Nohát. 150 .Talán bizony Nagy Sándornak vagy Hannibálnak nevelt engem San Nicandro? hát a brienne-i katonaiskolába jártam én.Nos? . különös figura olyat.Sire! . Ferdinánd közben elszánta magát. de én nem vagyok ostoba. . Megdöbbentette. mint Bonaparte polgártárs? hát olvastam én Polüboszt? tanulmányoztam valaha Caesar műveit? olvastam valaha Folard lovag.Igenis. ugye? .A legfőbb hadúrét. IV. ugye? .Egy tábornoknak mindenekelőtt bátornak kell lennie.Kétségtelenül.Ez szép a királyné őfelségétől. hogy. ha ezt kérdezem? .Bizonyára. . Montecuccoli vagy Móric szász választófejedelem írásait. ha nem tanulta. látva. A miniszterek és a tanácsnokok mosolyogtak.Kedves tábornokom . hogy nem vagyok hadvezér. Nemigen tehetett ez a Ferdinánd nevezetű. Mack várta a folytatást. sire.Ön biztosan tudja. Boldog leszek és büszke. .. sire. Károly herceg? mit olvastam én egyáltalán mindabból. megfeledkezve arról. hogy a király ilyen kereken megmondja. Henrik leszármazottjának.tört ki önkéntelenül Mack.. ... Hm.Ezt most hallom először.Kicsoda? . felség! .Ön bátor? .. Hogy én legyek a legfőbb hadúr? .A legfőbb hadúr!.. hogy bátor vagyok. de Ferdinánd csak a fejét vakarta.A királyné őfelsége. XIV. hogy a király mondana is valamit.kérdezte Mack. amit el kell olvasni ahhoz. ..Szóval én is háborúzok? . És milyen rangot szán nekem tulajdon hadseregemben? Nem tapintatlanság. ezt a kefét talán beveszi egy ostoba ember.Ó. meg nem is. amin ők megütköztek. mit gondol saját magáról. csak tudatlan. csakhogy a királyné őfelsége mindig is túlságosan jó véleményt táplált felőlem. . A királyné fülig pirult. . . mint az ön fivére.felelte Mack -.

Egyetértesz vele. minthogy pedig ön visszavonulásuk útját is elvágja Toszkánában. végre akad valaki.Ha jól értettem excellenciád elgondolásait . 151 . Most megrökönyödve bámult erre az egyházi férfiúra. Ruffo észrevette a mozdulatot. . hogy mindkét irányban a francia állásokon túl nyúljon.Hát te.De ha excellenciád csakugyan felhatalmaz. . Mack egy-egy mosollyal nyugtázta a helyeslő véleményeket. félrevonultan ült. hogy a véleményemet kikérje. .Igenis. Ruffo? . . .Nem bátorkodtam volna a véleményemet kifejteni.. akit ő ugrathat.Excellenciád a számbeli fölényre épít. megzavarodnak. . Ruffo most is. tábornokai. roppant udvariasan. hogy bátor vagyok..mondta Ferdinánd. mert nem tudtam.szólt Ruffo -.És te. Aztán tanácsnokai.Én is. csak nincs róla tudomásom . én szívesen meghallgatnám.felelte a hadügyminiszter. . sire.Nem. .Igenis. de ez nem nyugtalanította különösebben.Halljuk. a következő célt szándékozik elérni. .felelte a kardinális. Régóta tudta. felség . hogy a királyné ki nem állhatja.szólt közbe Mack. és mert senki nem méltatott arra. A király utoljára a kardinálishoz fordult.. Ariola? . .nevetett Mack.Egyébként lehet.Mondja.Halljuk.folytatta a király. sire . hallották a báró hadműveleti tervét? Mind bólintottak. csakugyan! .És ön.szólt Mack gúnyos hangon -. és így lehetővé váljék az az átkaroló hadmozdulat.kérdezte a király.. Ő eleve Ruffónak szánta a győzelmet.. Colli? . már csak azért is. de nem törődött vele. a zavar legkisebb jele nélkül -. . a haditervvel.Majd elválik. amelyet kegyeskedett előttünk kifejteni. sire. .Uraim. miniszterei felé fordult: . mint a tanácskozás kezdete óta mindig. sire. .Ha eminenciádnak volnának észrevételei . A kardinális hallgatott. Azt hitte. előreláthatóan vagy megsemmisülnek vagy fogságba esnek. Rendületlenül folytatta: . . A királyné türelmetlenül toppantott.Én is. hogy a háború küszöbön áll. Pignatelli? .kérdezte a királyné. .A kardinális tarsolyában netán jobb terv van? . aki a többiektől eltérően nem siet helyeselni. mi a célom . amelynek következtében az ellenséges csapattestek egymásra torlódnak. mert a királyné gyűlöli. Saját arcvonalunkat hosszúra méretezi. ha excellenciás uram nem biztat rá felelte Ruffo.Egyetértesz. Parisi? . csak mondja eminenciád .

hogy Ruffo kardinális tanácsa kitűnő. amikor a király egyenesen nekiszegezte a kérdést.felelte a kardinális.Azt.Uram. . most ismét egy lépéssel hátrább vonult.Haj. A király nemigen tudta. a hadsereg felszerelésének és felruházásának költségei teljesen kiürítették az államkincstárt.Mint tudja. uram? . tizenkétezret a via Aemilianán indítsunk útnak.Rossz hír.fordult a pénzügyminiszterhez -. kettőnk haditerve között. . a király szabadon választhat kettőnk között. Már csak pénz kéne. hogy ezek a kis csoportok külön-külön szenvedjenek vereséget a számra még oly gyenge ellenségtől is. Mack túlságosan felaprózta.A magam részéről kitűnőnek tartom az ön tervét. hogy ha csak lehet.Ugyan mit? . . maga is érezte. túlságosan kis csoportokra bontotta a nápolyi hadsereget. . . elsöpörjem az ellenséges főerők ellenállását s oldalba kapjam a balvalamint a jobbszárnyat.. de ha ki is gúnyolta Mackot. a magam részéről csakugyan mást javasolnék .válaszolta Corradino. hogy a maga részéről lezárta a vitát.fejezte be előadását Ruffo. Hallja. mint Bouillon Gottfried. . hírmondó sem jut belőlük haza Franciaországba.mondta végül -. . a francia balszárnnyal szemközt. hogy az ellenség jobbszárnyát tönkre zúzzák. nem akarok egy jottát sem változtatni rajta. Ez is nagyon derék dolog. hogy a nápolyi hadsereget legfeljebb három részre osszuk. ha magam fejtem ki mondta Mack elragadtatva. a remetében és Bouillon Gottfriedban. . Van tehát hadseregünk. Van fővezérünk. A kardinális beszéd közben az asztalhoz lépett. mintegy jelezve. A nápolyi hadsereg fiatal és tapasztalatlan.kiáltott fel. meghajlok Mack tábornok lángesze és tapasztalata előtt. hisz mindnyájan helyeselték. Van ennél jobb javaslata. rossz hír.Uram .Ha megkérdeztek volna. Minden rendelkezésemre álló erőt beleadnék egyetlen.És kényszeredett nevetéssel még hozzáfűzte: . kit tiszteljen Péter. a remete. lássuk a tallérokat. ha nagy tömegben operál. . Ezalatt Toszkánában minden fegyverforgató embert a légióba toboroznék. Péter. hogy a térképen jelezze a felsorolt hadműveleteket.Talán jobban is illenék a hadak élére egy olyasfajta háborúban. Ez lett volna körülbelül a javaslatom .Egytől egyig foglyul ejtem őket. most rajtad a sor. Ariola felvonultatta a katonáit.Mit nem mond.Persze én. Corradino . hogy szükség esetén segítségünkre siessen. mennyivel jobb tervet javasolt a kardinális az övénél. A tábornokok csodálkozva néztek össze: nyilvánvaló volt. s láthatta. kedves tábornokom! . csak akkor érzi az erejét. asszonyom? Nincs pénzünk! 152 . Ne legyen Karl Mack báró a nevem. hogy kitűnőnek tartják ezek az urak is. hogy ne nyújthassanak egymásnak segítséget. tízezret pedig a Pontini mocsárvidékre irányítsunk. Ez derék dolog. . felség! . mindig azt hallottam. ha nem így történik. amelyet méltán nevezhetünk szent háborúnak. az Egyház szerény szolgája. akkor sem érthette volna meg tökéletesebben elgondolásomat. megsérteni nem akarta. Corradino. Mack az ajkát harapdálta. megkockáztatva. nagyerejű csapásba. Végül nyolcezer embert Toszkánába irányítanék. hogy a pénz „nervus belli”. Az első szótól az utolsóig jónak tartom. Ruffo terve teljesen elhárította ezt a veszélyt. s a légió gyorsan haladna előre. Huszonöt-harmincezer embert koncentráljunk a Chieti és Terni közé eső területre.

Nocsak! .szólt a király. szerényen a háttérben meghúzódva.Sire .S ki az az alkimista. amelyen az imént Mack tábornokot bevezette. ahogy került hadsereg és fővezér.felelte a királynő -. 153 . és ugyanahhoz az ajtóhoz lépett. Az imént biztosította első csókjával Nelson odaadását és Anglia hathatós támogatását. sugárzó arccal. Egyelőre egymillió fontot tudunk a rendelkezésére bocsátani.mondta a királyné. Emma Lyonna lenge alakja tűnt fel. mint holmi elíziumi árny. kiszólt: . Egy pillanatnyilag láthatatlan személyhez intézve szavait. . Mögötte. kerül pénz is.Lenne szíves kegyelmességed a király füle hallatára megerősíteni iménti bejelentésemet.Engedelmével bemutatom. amennyi csak kell? Minden tekintet az ajtóra szegeződött. . Nemde a jakobinusok elleni háborúra lesz pénz. Nelson bukkant fel a küszöbön. sire . aki ilyen jól érti az aranycsinálást? ..

A királyné elébe ment. . A király kérdően tekintett Ruffóra: mennyi vajon egymillió font sterling. hogy sir William Hamiltonnal. hogy Anglia teljhatalmú képviselőjeként tárgyaljam meg felségeddel a Franciaország ellen indítandó háború bármely kérdését.Egymillió font sterlinget . A király maga mellé intette Ruffo kardinálist. Pitt” Acton lefordította a királynak Pitt néhány soros levélkéjét. hogy mindenható aranyával diadalra juttassa Karolina szószegéseit.De Pitt úr felhatalmazása lehetővé teszi. és a királyhoz fordult: . . mint mindig . hogy uraságod rendelkezésünkre bocsáthat. jó képet kell vágni a dologhoz. egymás előtt nincsenek titkaink. aki. mint már említettük. megpróbált belekapaszkodni. Azzal a következő szövegű megbízólevelet helyezte a tanácskozó asztalra: „Felhatalmazzuk Nelson lordot.. Ruffo elértette a kérdést. 154 . mint Gullivert a liliputok. Nelson nem érezte túlságosan megtisztelőnek a bókot. annyi sincs a kincstárban. hogy a hiányt ezennel pótoljam. . . árulását. Nincs mit tenni.A királyné azt állította.Felséged ezúttal is mély bölcsességről tett tanúságot. . .Sire.szólt -. a Szicíliai Kettős Királyságban működő nagykövetünkkel egyetértésben a legmesszebbmenőkig támogassa felséges szövetségesünket. csak az éjszaka folyamán érkezett.kérdezte Ferdinánd. Magunk között vagyunk. mintegy erősítésül a királynéval és újabb szövetségesével szemben. miről vitáztunk. amennyiben háborúba sodródna a francia köztársasággal. a nápolyi királyt. Udvarias meghajlással üdvözölte Mackot. .mondta.felelte Nelson. London. 1798. hogy egy fillér nem sok. a Nílus báróját. W. A király hümmögött. Míg aludt. rózsás hangulatában fel sem vette.24 MÁLTA SZIGETE Jelképes értelmű volt Nelson megjelenése itt és ekkor. boldog örömmel jelentem felségednek és minisztereinek: kormányom feljogosított.válaszolta Nelson. kézen fogta és bemutatta az abukiri győzőt a leendő Civita Castellana-i győzőnek.. Én erre azt mondtam.felelte. hogy pénz nélkül nem lehet háborút viselni. hogy csapdába került. A király érezte.Bemutatom a szárazföld hősének a tenger hősét . A jelenlevők mind ismerték Nelsont.mennyit is? . noha az összehasonlítás minden tekintetben vetélytársának kedvezett. szeptember 7. . Franciaország rossz szelleme maga ült le a nápolyi tárgyaló asztal mellé.Kegyelmességed hallhatta . Mack tábornok kivételével.Körülbelül öt és fél millió dukát . ám mostani. Karolina úgy gúzsba kötötte. Még egy utolsó érv ötlött azonban eszébe. pénzügyminiszterünk őszintén megvallotta.

. s a legégetőbb kiadásokra szántuk. ma reggel ő veszi kézhez. és amíg a kormány ténylegesen intézkedik.Sire.vetette ellen Ferdinánd.Ha tudta volna. Ruffo zavartalanul folytatta a felolvasást. Anglia bújtogat. Pontos adatokat közlök.Felséged sose nyugtalankodjék ..mondta -.” E szavaknál a királyné és Nelson mosolyogva összenézett.Csakhogy meglehetősen hosszú időbe telhet..csak első részlete a pénzbeli segítségnek. Ha Garat polgártárs nem rohan el hanyatt-homlok még az éjjel Nápolyból.Mindenesetre megüzenték . hogy ezekhez szabja magatartását az áruló királyi udvarral szemben. . fordítsa olaszra.Ön.Kardinális uram. Azzal előhúzta borítékjából. . mint maga a nagykövet? . Nelson válaszolt volna. .Franciául írták . és amely csak alkalomra vár. egyszóval. A király futó pillantást vetett a levélre. amelyet Simone Pasquale előző éjjel vett el Salvato Palmieritől és adott tovább a sötét szobában Karolinának.Szó szerint így igaz! Itt a levele. Nelson se franciául. asszonyom. mintha azt mondaná: arabusul írták. kérem. . .Garat polgártárs elhamarkodta a dolgot . Ruffo néma csendben olvasta fel a levelet: „Követ polgártárs! Mindössze néhány napja érkeztem Rómába. de a királyné elébevágott.Akkor nyilván magától Championnet tábornoktól nyerte értesüléseit. de legalábbis várt volna még vele.szólt. milyen állapotban találtam a hadsereget. minthogy senki másban nem bízott.Ki üzent nekünk háborút? . Kötelességemnek tartom önnel tudatni. amelyet örök ellenségünk. márpedig hat hét vagy akár egy hónap alatt a franciák tízszer is Nápolyban teremnek. se olaszul nem értett.szólt Nelson . . mintha ezt most hallaná először. Most az őszi napéjegyenlőség idején a hajóút Londonba és vissza legalább egy hónap vagy hat hét. . amíg a pénz Nápolyba érkezik. A közjáték némán zajlott.. A királyné megvetően mosolygott. A manóba! Úgy tesz. . asszonyom. óvakodik háborút üzenni. nem alacsonyodom le odáig. és átnyújtotta a királynak azt a levelet. olyan hangsúllyal. a franciák semmiképp nem indíthatnak jelenleg háborút. amelynek élére állítottak. amíg ön felkéri kormányát. persze jobban ismeri a római helyzetet.jelentette ki. hogy állnak Rómában Championnet tábornok ügyei. a levelet tehát nyilván már előbb lefordították neki angolra. és felszólította: .Ez az összeg . A levelet Ruffónak nyújtotta. hogy idegenekkel levelezzem.Talán bizony levelez a republikánus tábornok vezérkarával? . . 155 . hogy háborút indítson ellenünk. hogy juttassa el hozzánk a mondott összeget.A francia köztársaság nagykövete. .Úgy hiszem.

hogy a rendelkezésemre álló eszközökkel Rómát sem tudom biztosítani semmiféle ellenséges támadó kísérlet ellenében. ha a nápolyi király sokszor beharangozott lerohanási tervét valóra próbálja váltani.tódította a királyné -. kezét dörzsölgetve. „Az erődök ugyanolyan szomorú állapotban vannak. Azzal is megbíztam.bólintott a király.szólt közbe a királyné. viszonyát a szicíliai királyi udvarral. Nyolcezer emberre összesen 180 000 puskagolyó jut. mindjárt kiderül. egyetlen lövést nem tudtunk leadni arra a berber hajóra. kardinális uram.. s válaszában a lehető legrészletesebben ecsetelje. .Folytassa. másutt golyó van ugyan..Hm. követ polgártárs. három hónapja egy fillért nem láttak a zsoldjukból.. A levél vivője szárnysegédem. természetesen úgy.Folytassa eminenciád . . folytassa csak . se kenyerük. hogy a nápolyi köztársasági párt vezetőivel felvegye a kapcsolatot.mondta a király. kérem. ha velünk szemben mindössze nyolcezer ember áll. mint arzenáljaink. hogy nem futotta két önkéntes zászlóalj felszerelésére. holott ezt a két zászlóaljt a bennünket minden oldalról szorongató felkelőkkel szemben készültem bevetni. akadnak erődök. Puskaporunk nincs. Küldje őt mihamarább vissza. a valóságban nyolcezer. Három hónapra van szükségem. de a nápolyi tájszólást is jól beszéli. amelyeket ezennel továbbítok.. amely a minap felderítést végzett a partok mentén.Úgy hiszem. puskában olyan nagy a hiány.„A hadsereg létszáma papíron harmincötezer fő. és nemcsak olaszul tud. .” . uram? . „Beláthatja. Se cipőjük. várjuk ki a végét. golyó sehol. Hű ember. még kevésbé tudnám a háborút Nápolyra kiterjeszteni. Nápolyra csakis abban az esetben kell kiterjeszteni a háborút. bátorságához nem fér kétség.Hallja felséged? . se ruhájuk..” . minthogy a nápolyi királyság egyik tartományában született. tegyen meg mindent. a helyzet katasztrofális. . mint vélekedik a francia tábornok saját helyzetéről.Hallja felséged . nem túlságosan nagy a háborús kockázat.” A királyné újabb pillantást váltott Mackkal és Nelsonnal. követ polgártárs. az ágyúgolyók kalibere még véletlenül sem egyezik a csövek kaliberével.szólt megint a királyné.Hallom . hogy a hadsereget megszervezzem. de nincs hozzá ágyú. négy lövegből álló ütegünk. Testvériség! Championnet” 156 . szeptember 18. Egyszóval. ahol csak ágyú van. „Nem győzöm tehát a lelkére kötni. öt ágyúval és 180 000 puskagolyóval felszerelve. fejenként tizenöt lövés. .Igen. miheztartás végett. sőt.” . . hogy az egyetértést a köztársaság és a Szicíliai Kettős Királyság között fenntartsa. A római köztársaság függetlenségét fegyverrel kell biztosítani minden ellenséges támadó kísérlet ellenében. A kardinális tovább olvasott: „Összesen öt ágyúnk van és egyetlenegy. hogy Franciaország tekintélyén ne essék csorba.kérdezte a királyné. még a védőállásokban sem. addig elhamarkodott lenne és elkerülhetetlenül kudarcba torkollna minden kezdeményezésünk.Megnyugodott. annál is többet avégből.. 1798. s ez indokolja a Direktórium utasításait.

.Igaz.Mindössze azt. . milyen nagy szüksége van rá Angliának.mondta a királyné -. Nem is az enyém. Ruffo súgott valamit a király fülébe. gondoltunk erre is.Az az én titkom. uram . Eddig felségednek nem akaródzott hinnie a létezésében.Mégis mit? . . . .felelte Nelson -. asszonyom? . és újra Nelsonhoz fordult. ő adományozta a szigetet a máltai lovagoknak 1535-ben. de másfelől nem. léteznie kell..kérdezte a király. a lovagrend feloszlik .De úgy hiszem.Rendben van. asszonyom. hogy nyugalomra kell őket inteniök. felség.Ha sir William már kiállította a váltót és ön zsirálta. s szeretne Máltán a hajói ellátására támaszpontot létesíteni. hogy ha majd őfelsége flottája visszaveszi a franciáktól Málta szigetét.Nos.Ó. ha tekintetbe vesszük. uram. és csodálkozva nézegette. hogy szeptemberben és októberben a tenger nehezen hajózható. Backer és fia messinai.Anglia nagy barátja ugyan a Szicíliai Kettős Királyságnak.jegyezte meg Nelson. . felséged meg sem érzi. hat hét is beletelhet. amikor II. a többit magam is elintézem Backerékkel. Ruffo sietve közbelépett: . azt mondtam éppen. mire a pénz Angliából megérkezik. félbeszakítottam lord Nelson őméltóságát. pedig máris nagy szükségünk lenne rá. értem már. felséged ne érvényesítse jogigényét a szigetre. A király szavait lefordították Nelsonnak. . ha az imént talán még nem volt egészen nyugodt. .felelte a királyné. Ő angol királyi felségének jelenleg egyetlen birtoka a Földközi-tengeren Gibraltár. Huszonötmillió frank nagyon is jutányos ár Máltáért. most láthatja. mégsem egészen agyrém. hogy tudjam: nem vesztegeti ingyen a pénzét.szólt a király. hanem a lovagrendé. most aztán az lehet.Amennyiben a lovagrend feloszlik. A levelet már visszavette a kardinálistól. 157 . .Igen. mint a korábbi kettőé.Egyfelől igen. minthogy az aragóniai királyi címmel együtt jutott egykor V. . .Sire . de ismerem annyira szeretett szövetségesünket. egy hónap. de ha Máltát elfoglaljuk. s engedelmével meg is tartom magamnak . amelyet sir William Hamilton kibocsát és én zsirálok. Károly birtokába. római és livornói üzlettársaik bevonásával leszámítolják azt az egymillió fontos váltót.De hogy a csodába került a kezébe ez a levél. Szolimán kiűzte a rendet Rhodosz szigetéről. a republikánus pártra gondol. amikor felséged kérdésére készült válaszolni. Málta a szicíliai koronára száll vissza. Ferdinánd bólintott. . .Rendben van .Jóformán semmit. adja csak át nekem. Felséged bankárai. ha egyszer maguk a jakobinusok beszélnek arról. Máltáról igazán könnyű szívvel lemondok. Mit kér cserébe az egymillió font sterlingért? . ha nem hangzik fel az udvaron a harmadik kürtszó. Talán kitört volna a vita e körül a pont körül. Hatása legalább olyan meglepő és elképesztő volt. amelyet máris ostromzár alatt tart.

és első rendelkezését hagytam érvényben.olvasóink tán nem felejtették még el. hogy a vadászat kezdetének időpontját kilenc óráról tizenegyre tettem át. Egy vacak szikla az egész. kedves tanítónőm! A viszontlátásra.Igenis.kérdezte. őt hívta mintegy tanúul. Ferdinánd tombolt: . uraim! Viszontlátásra.rivallt a király Karolinára. hogy indulhat.tegyen mindent legjobb belátása szerint. . asszonyom? . mindössze annyi változtatással. . az ülésnek vége.Nem kell félnie. Jól mondta. mi következik” . Tizenöt vaddisznó! Talihó. szerencsétlen. amikor kedve tartja .Tizenöt vaddisznó!. ha úgy tetszik. hogy a tanács ülése korán véget ér. nem terem meg rajta egy árva retek. . A király ellenben rohant az ablakhoz. Hitemre. . Egyetlen kikötésem van csak: az osztrák császár nélkül ne kezdjen háborút. . mert legkedvesebb szórakozásától fosztottuk meg.Felségednek jelzem. Vigyék Máltát! Ha cserébe megszabadítanak a jakobinusoktól. és felrántotta. uram .Ó.ámult a király. legelbűvölőbb mosolyával. a király arca egyre jobban felderült. sire? . váratlanul öthat millió dukát is az ölünkbe hullt ..Ami a királynét illeti. a negyedik kürtjelet fütyülve.felelte a királyné. . nincs vize. hogy Ferdinánd az ellágyulás perceiben szokta így szólítani Karolinát.Engem azonban nem hagyott nyugodni a tudat.Tizenöt disznó! Hallják ezt. van már fővezérünk szárazon és vízen.Hát nem tudod. Míg beszélt. . .mondta ez a pillantás. ezután is kibírom valahogy. a vadászatot.Ó. a miniszterelnököt helyettesítse.Felhajtottátok a vaddisznókat? . felséged indulhat. Viszontlátásra. tudom.. hogy ön szenved. ha nem mondod meg rögtön.. és kétségbeesetten ráförmedt: .Meglehet. mi következik. . Most ütötte el a tizenegyet.Jaj neked.Felhajtottátok! . Jupiter? Tizenöt! Tizenöt! Tizenöt! Megint a kürtöshöz fordult. kedves tanítónőm! Ön csakugyan méltó rá. hogy ma nem vadászunk? A királyné előlépett. vadászni se lehet rajta. mit akarsz azzal a nyomorult kürttel.Bánom is én. leállítottam a küldöncét. egy tizenöt disznóból álló falkát. hanem akár Salandra herceget. mégiscsak bátor vagyok. .Mert a ma éjjeli izenete után lemondtam. felhajtottuk a vaddisznókat. mi lesz Máltával! Ha kétszázhatvanhárom évig kibírtam nélküle. az ülés véget ért. ő beszédes pillantást vetett Mackra és Nelsonra. Ezúttal a hallali zengett. Hallja ezt. asszonyom. felség..felelte a kürtös.. Jupiter! Talihó! Azzal kisétált a szobából. hogy ne csak Actont.És mi lesz Máltával. s mivel azt reméltem. Ruffo! . uraim? Tizenöt disznó. a vaddisznókat felhajtották. legfeljebb évente kétszer gyöngytyúkra. hallod. . mindent Szicíliából kell odavitetni. szinte már magamnak is kedvem kerekedett egy kis háborúra.kérdezte a kardinális. még mielőtt a kürt elhallgatott volna. kedves tanítónőm! . a fővadászmestert is. Pillantása Ruffót kereste. 158 . fácánt sem lehet rá telepíteni. uram? . Ő nem tudta. hogy a parancs a füle hallatára hangzott el. ma már harmadszor! . úgy látszik. még meg is köszönöm.Miért ne vadászhatna ma. hogy üres tarisznyával tér meg. „Nyugalom.. .

159 . hogy gúnyosan Ruffóra villantsa a tekintetét. hogy Málta angol koronabirtokká váljék. a király köszöni jó tanácsaikat.A királyné odaszólt Nelsonnak: . Aztán Mack és Nelson kíséretében lakosztályába tért.Uraim. Az ülést bezárom.Milord. Könnyed fejhajtással valamennyiüktől elköszönt. Majd a miniszterekhez és tanácsnokokhoz fordult: . megírhatja kormányának: Szicília királya nem gördít akadályt az elé. miközben arra is talált módot.

a kapuig mindig a kezében vitte. hogy az ajtóig kísérje. Kalapját csak az utcán vette fel. hajadonfőtt tette meg az utat a palotától hazáig. sok-sok fehér pont. Hét mérföldről idelátszottak az Anacapri sötét lejtőjét tarkázó házak. San Felice lemászott a létráról. A herceg láttán San Felice kászálódott volna le. A lovag a maga részéről elmesélte. Ebéd után Luisa vagy a spinéthez ült. esetleges politikai értesüléseit is továbbadta. amikor az ingaóra is elütötte a kettőt. Luisát meg éppen nagyon mérsékelten érdekelte ez a tárgykör. másfelől a felesége hosszas reggeli alvása felett érzett enyhe nyugtalansága. ha úgy hozta a kedve. ám ebben a herceg rendszerint megakadályozta. olykor kocsin hajtattak Bagnoliba vagy Pozzuoliba. tizenegy óra felé törvényszerűen megjelent a könyvtárban. ha szórakozott napja volt. mondta. Ő ott üldögélt. vagy. hiszen szívvel-lélekkel dolgozott. Ne zavartassa magát. Más napokon sétára indultak kettesben: olykor gyalogszerrel vágtak neki a festői hegyiútnak a Posíllipón. amit útközben látott vagy amit a hercegtől hallott. hogy aztán vele együtt fogyassza is el. Cirillo barátja tanácsát követve. és indult a könyvtárba. Ilyenkor egyik hintaját San Felice rendelkezésére bocsátotta. A trónörökös az év hat hónapját töltötte a palotában. ne találja Luisát talpon. az apját tisztelő gyermek és a szerető hitves gyengédségével. farkasétvággyal. Olykor. sőt. a lépcsőfeljárónál várta férjét. San Felice fenn kuporgott a létrán. Házasságuk kezdete óta nem fordult még elő. hogy amikor reggel nyolc óra tájban a lovag előjött hálószobájából. azúrkék ég alatt zajtalanul siklottak a halászbárkák az öbölben. A küszöbön előhúzta az óráját. mi történt a szomszédságban. Déli tizenkét óra és félegy között a trónörökös visszatért lakosztályába. az éjjeli vihartól felfrissült levegő csodálatosan tiszta. ha nem foglalkoztatja olyan erősen két dolog is: egyfelől Buffonnak a Természet korszakai című művében kifejtett. de egyszersmind egészségügyi megfontolásokból is. miszerint a földet a Napról választotta le egy becsapódó üstökös.kedvtelésből. a másik hatot Favoritában vagy a Capedimontén. amint éppen egy ritka könyvet vagy új szerzeményt böngészett. és így csevegtek. hacsak valami tudományos vagy erkölcsi probléma nem tartóztatta. Sétájában csak a rossz idő akadályozhatta meg. Luisa mindig maga nyitott ajtót.25 A TUDÓS OTTHONA Reggel volt. San Felicének mindig akadt a tarsolyában egy-két történelmi 160 .mert mindig maga készítette elő és szolgálta fel a tudós reggelijét. az órát mellényzsebébe csúsztatta és távozott. a lovag szerint kockázatos véleménye. lágytojásból és gyümölcsből álló reggeli körül buzgólkodva . vajból. Háza ajtaján mindig kettőt koppantott. ami ebben az időben még vérében volt minden igazi royalistának. miközben helyet foglalt egy karosszékben. kilenc óra. és kirakta az íróasztalra. nehogy túlságosan belefeledkezzék a munkába. kenyérből. vidám Santa Lucia dalokat. azonnal asztalhoz ültek. Az ebéd mindig tálalva volt. Azúrkék tengeren. gitárkísérettel elénekelt néhány dalt. ami különben könnyen megeshetett volna. rendszerint ugyanabban a pillanatban. a másfél kilométeres utat a Mergellinától a palotába mindig gyalog tette meg . meg bánatos szicíliai románcokat. Mint minden dolgában. többnyire irodalomról vagy különféle tudományos kérdésekről. királytisztelete jeléül. vagy ha nem. Reggeli után. azaz úgy tíz óra körül a lovag rendszerint homlokon csókolta Luisát. kik látogatták meg. úgyhogy San Felice lovag akár egyenként megszámlálhatta volna ebédlője ablakából. Könyvtárosát többnyire a létra tetején találta. Ha a trónörökös a palotában tartózkodott. Húsz perccel két óra előtt gondosan elrakta a papírokat az íróasztal fiókjába. Evés közben Luisa beszámolt mindenről: hogy mivel töltötte a napot. a kávéból. bár ő maga nem sokat törődött a politikával. ebben is módszeresen járt el. ahol fel-alá sétált. a fiókot kulcsra zárta.

ha tehette. signora Baffi is. 161 . mint mindig. homlokon csókolta Luisát. énekeltek. hogy rápirít. tudása olyan mérhetetlen gazdag volt. szelíd mosolyt. maga is elmosolyodott. amíg Nápolyban tartózkodott.Asszonyom alszik. amiért olyan álomszuszék volt. és a hold ezüst pikkelyekkel hintette tele az öböl vizét. az Olasz nő Londonban és a Bajba jutott igazgató című operák szerzője. amit részben éppen Cimarosának köszönhetett. A híres maestro. hogy ne keltsük fel. Máskor megint Eleonóra Pimentele szórta Pindaroszra és Alkaioszra emlékeztető strófáit a szélbe. Nyaranta a pálmafa alatt terítettek asztalt. azzal a szándékkal. és Giovannina a lovag kérdéseire újra meg újra csak azt feleli: . Venusnak képében lépjen elébe. ráfeledkezett. hogy Luisa. úgy állt ott sudáran. Vele már két-három ízben találkoztunk e regény lapjain. néha bárkára szálltak. mély álomba merülve. és őt úgy megijesztette. Ha az éjszaka derült volt.anekdota vagy néhány érdekes megfigyelés. mint a férje. Alkonyatkor hazatértek. az óra a negyedet is elütötte. hogy Mars szerelmesének. már éppen kopogtatni készült felesége ajtaján. tisztán. amelyre szabadon és hosszan omlott alá szellő zilálta. hogy sosem ismételte magát. akárcsak Luisa a magáét. mint egy antik szibilla. A társaság rendesen tizenegy óráig maradt együtt. Tekintete egy árnyalattal bágyadtabb. Másnap aztán kezdődött minden elölről. Többnyire beállított San Felice egyik-másik barátja vagy Luisa egyik-másik barátnője. hogy bűvös csengése a derék Cimarosát szinte önkívületbe ejtette. és egy mitológiai hasonlattal bókolt neki. kitűnő gitáros. akárcsak azt a gyermeket. fekete haja. aki bár feleannyi idős sem volt. és soha nem állt elő fennakadás. a tenger csendes. őt is Vitalianinak hívták. amely abban az időben cseppet sem hatott még ódivatúnak: . bár számos betegétől ritkán jutott vendégeskedésre ideje. együtt két másik gyermekkel. nagy tehetségű festő is. Mi dolog hát. ma még kilenckor sem került elő a szobájából. és még majd találkozunk is egypárszor. de a lovag még soha nem látta tán ilyen szépnek. Jócskán elmúlt kilenc. ő kérte. őszintén szerette őt. Emmanuele de Deóval és Galianival. A lovag nyugtalansága nőttön nőtt. aki mindig talpon van hét órakor. fagylaltot és süteményt ettek. Metastasio tanítványa. Olykor tiszteletét tette San Felice egyik tudóstársának a felesége. Megindult felé. akinek a mestere nagy jövőt jósolt még gyermekkorában. pontosan úgy. És be-benézett elvétve a jó Cirillo doktor is.Az agg Tithont csak azért várakoztatta meg felesége. Sűrűn látogatta a San Felice házaspárt egy fiatal. a szőke fejet két kézre fogta. szenvedélyes zenész. Luisa. Gyakori vendége volt például a háznak a Horatiusok. télen a szalonban.márpedig ez operaénekesnőknél ritka adottság. a Titkos házasság. Luisával énekeltette el még színre nem került operáinak egyes részleteit. az est társaságban telt el. felesleges cifrázatok nélkül is . Beszélgettek. amikor nem időzött éppen Bécsben vagy Szentpétervárott. olyan gyönyörű. és mindig újra elbűvölte Luisát. szavaltak. amikor Luisa megjelent az ebédlő küszöbén. de amikor megpillantotta az édes. aki az első üldözési hullám áldozataként a vérpadon halt meg. Domenico Cimarosa. aki publicisztikában és rögtönzésben madame de Staëllal vetekedett: Eleonóra Fonseca Pimentele. Mindennapos látogató volt Fusco hercegnő is. nagy ritkán tovább. a napirend soha nem változott. mert Luisa nemcsak kitűnő technikával énekelt. egyszerű görög szabású tunikában. arca sápadtabb volt a szokottnál. akit a lovag tegnap éjjel két órakor ágyban talált. amely úgy ragyogta be Luisa arcát. mint a reggeli napfény. Ilyenkor csakhamar énekszó szárnyalt a tenger felszínéről az égbe. És gyakran megjelent a házban egy minden tekintetben kiváló asszony. elragadóan szellemes ember. hanem üdén.

Nem.Ilyenkor. nem.kérdezte San Felice. hogy ajtót nyisson. amelynek Salvato nekitámaszkodott az éjjel. Nyílt a kapu. Luisa mégis pirult és sápadozott.felelte Luisa.Luisa még mindig nem bírta megállapítani. a látogató belépett .mondta -. Mert ki tudja. a beteg ágyánál virrasztva. és ő is forró rokonszenvet érzett Cirillo iránt. hiszen férje vidáman invitálja beljebb. Férje döbbenten figyelte. de mindig újra visszariadt e terv keresztülvitelétől. kimerült vagy. . A fiatalasszony holtsápadtan. kedves gyermekem! Újra kopogtak a kapun. hogy olyasmi történik. . mert olyan gyakran emlegette szeretettel és tisztelettel Caramanico herceget. Ezért tört ki Luisa örömkiáltásban Cirillo láttán . hogy a jövevény figyelmesen vizsgálgatja a kaput. jövetele eltereli a lovag figyelmét saját aggodalmáról és Luisa zavaráról. az apa kérlelte leányát. . és gyorsan kihajolt. hogy a herceget vérségi kapcsolat fűzte Luisához. mint kérdő. hogy idősebb ember lehet. Egy falat nem sok.a doktortól igazán nincs félnivalója. azt akarom. gondolta Luisa. . vagy csupán a pihenéstől? .felelte Luisa -. és a küszöböt. amikor észrevette. mintha vasmarok szorítaná el a gégéjét. le a lépcsőn. Nem a férj parancsolt feleségére. Tekintete inkább aggódó volt. de mert remegett. Felpattant. az étvágyam is oda . te gyengélkedsz. Luisa nem tartotta vissza.Attól tartok. az ablakhoz futott. ez az én dolgom. Fejét úgy rejtette a lovag keblére. A lovag elindult. hogy Michelét elszalasztja a doktorért. miközben asztalhoz ült. hiába erőltette: úgy érezte. a széles karimájú kalap eltakarta az arcát. reggeli idején. . annyit látott csak.kicsúszott a lovag száján. egy kissé bele is betegedtem. amelyre rázuhant. Cirillo nagyon szerette őt. mit 162 .Nem tudom . Hirtelen hármat koppantott valaki a kertajtón. hogy kíméld magad! Hébe-hóba megesett. bár természetesen nem is gyanította. hogy asszonya gyengélkedik? Az lehetetlen. Luisa fellélegzett. de hányszor gondolt ma éjjel is.Luisa mélyen elpirult.Rémítő álmaim voltak ma éjjel. de mindig olyan szelíd hangon és olyan gyengéd arckifejezéssel mondta. Alighanem jó ismerős.Vajon az étvágyadtól is megfosztottak ezek a rémítő álmok. Luisa ereiben megfagyott a vér. izgalmában reszketve ült vissza az asztalhoz.szólt Luisa.Hol van Nina? . talán a városba ment. barátom . ami férje figyelmét ráirányítja az éjszaka eseményeire. . Akárki is a látogató. Nem sikerült felismernie a látogatót. tízszer is azon a ponton volt már. Soha jobbkor.Hadd nyissak ajtót . akinek valaha háziorvosa volt. mintha a szívében keresne menedéket. amikor tudja. . hogy kérésnek hangzott. a jó doktorra! Nem nagyon bízott Nanno tudományában. hogy kaput nyisson. annyi sem ment le a torkán. Hányszor.Cirillót. Végre belépett a férje. ki lehet. maga előtt tessékelve . hogy ez a kifejezés: Azt akarom .

a cenzúra ugyanis betiltotta. . . bennem a hiba. százszor is meghalhattunk volna.szólna Cirillo ahhoz.és nápolyi . hogy Cirillo.nevetett Cirillo -.Szóval. Cirillo első pillantása Luisának szólt. . amelyek alapján úgy vélte.. .Figyeli. jól megnyomta. délben. nyilván szándékosan. azután San Felice biztatására széket húzott a reggelizőasztalhoz. Tudja.még kevésbé az. csak a józan ésszel lenne összhangban. Ugyan. örül. nincs szerencséje. igya már ki a kávéját.Á.szokás szerint. de ma reggel a szokottnál is jobban örülök. Luisán egy nyugtalan. mint az előbbi. San Felice ráveregetett Cirillo térdére: . zaklatott éjszaka titokzatos nyomait vélte felfedezni.tiltakozott pirulva Luisa.. hogy ma reggel láthat? És a ma reggel szavakat.. amióta utoljára itt járt. hogy hűtlenné vált hozzánk. . Cirillo még nem sejtette e nyugtalanság igazi okát..Mindig örülök. ezért a kora délelőtti látogatásért talán megbocsátjuk önnek. ma reggel nem Luisa főzte. Kedves barátom. ugyanolyan figyelmesen. hogy az élőlények szaporodása szerves molekulák és belső alapformák útján megy végbe. szóval ön sem hiszi . amelyre virradó éjszakán olyan forrón és sokszor kívánta őt látni. Kilenc órakor! A doktor figyelmét úgysem kerülte volna el Luisa pirulása . Keleti . és véleményem szerint semmivel sem kevésbé képtelen. kedves San Felice.Először azért. Nem tudom. amelynek szemtanúja volt? Elfogadhatónak tartaná-e vajon a doktor az indokokat. Egy percig figyelmesen nézte.Nem bizony. kedves lovagom . két okból kívánt látni. miért. hisz Nápoly a Napkelet küszöbe.Akkor jó! Már attól tartottam. ha láthatom.Azt nem bánnám . mint az imént a feleségét. hány órakor kelt fel ez a világ lustája? Találja ki. túlságosan tudatlan vagyok. hogy eltitkolta a férje elől a szörnyű eseményt.kérdezte San Felicétől -. hogy a föld a Nap egy darabja. . Milyen okokból? . Ez ugyanannak a szerzőnek az elmélete. doktor? Maga is szégyelli!. Mit szól hozzá? A trónörökös titokban hozatta meg a könyvet.. . este vagy akár éjjel. 163 .. hogy az eseményről mindenképpen hallgatnia kell? Hanem az mégiscsak furcsa.De Luciano! . hogy közvetlenül utána halotti sápadtság lepte el a fiatalasszony arcát.Mi oka van rá? Ki vele! . de megesett a szíve a szegény asszonyon. és hogy egy üstökös választotta le róla? .. aminthogy azt sem hiszem. mihelyt a szobába belépett. Luisa egy csésze feketével kínálta a doktort. mint a boldog és gondtalan embereké szokott lenni. . hogy ön él-e még! Cirillo most San Felicét vette szemügyre.kiáltott fel a lovag -. reggel. töprengett magában Luisa. mert tegnap elhoztam a királyi könyvtárból Buffon gróf A természet korszakai című művét. . aki hónapok óta feléjük sem néz.Egyszóval. véletlenül éppen azon a napon állít be. kedves doktorom. és helyet foglak a házaspár oldalán. Ami a kávét illeti.Két okom is van rá. a lovag arca azonban most is olyan gyermekien derűs volt.. ami majdnem ugyanaz. talán mert nincs egészen összhangban a Bibliával...Hitemre. azt sem tudva.

különösen itt. miket beszél. barátom. egyáltalán semmi. úgy aludt.Miféle ijedelemről beszél? . amikor az angol követségről hazaértem. ó.kérdezte.A gyilkosság éjfélkor történt . .Történt valami az éjjel.Hánykor ért haza az angol követségről? .kérdezte San Felice. Luisa arca fehérebb lett patyolatfehér köntösénél. kedves doktor úr. .. . nagyon erős és bátor ember lehetett. barátom. pontosan a tett pillanatában. a Mergellinán. .. drága barátom? De hiszen nem ismerek még egy ilyen nagy tudású embert. ő nem ismerte az előzményeket..folytatta Cirillo. .Semmi. . 164 . .Hát ön is hisz az efféle rémtörténetekben? .kérdezte San Felice. halkabban. . . és este kilenckor mindenki ágyba bújik. Nápolyban gyakori az útonállás. .felelte Cirillo -. asszonyom. Sajnos. .Fél három körül. Ön hogy értesült a gyilkosságról? .. sőt. nem okozott-e valami zavart a házban ez a szokásos útonállásoknál súlyosabb hátterű gyilkosság. . Egyszóval.Részben az hozott ma ide.mondta Cirillo.Ó.Elragadó.Micsoda? Hát a tettesek pribékek voltak? .A tények arra kényszerítenek. eldöntöttük.felelte Cirillo. A második itt van. ez volt a kevésbé fontos.Ön..Eltalálta . azért is vettem előre. és Pasquale Simone volt a parancsnokuk .Minek volt vége? . A doktor erősen hangsúlyozta a mondat második felét. ahol csaknem teljes a sötétség.Kedves hitvese ekkor már az igazak álmát aludta. nyilván nem tud róla.A legcsekélyebbet sem.Értem. . mint ön. addigra mindennek vége volt . akkor nyilván rosszul aludt.nevetett San Felice -. Csak egy embert gyilkoltak meg a kapujuk előtt. . csak egy kicsit bágyadt és sápadt. ön viszont csak fél háromra ért haza. . ugyanolyan halkan.ámult San Felice. És Luisa könyörgő pillantást vetett Cirillóra. még meg találja hallani valaki. ennyi az egész . talán az éjszakai ijedelemtől. Bennjártam a szobájában. úgy hiszem. felesleges tovább gyötörnöm magam miatta: a föld nem a Napból szakadt ki. rosszat álmodott. nézzen rá: mit szól ehhez az archoz? És Luisára mutatott. .Nem. suttogóra fogva a beszédet.Szóra sem érdemes. ni.Igen. mohón leste minden egyes szavát: ne feledjük. most hallom először. . mint mindig . és megsebesített két másikat. mint a tej. meg is csókoltam. A megtámadott férfi megölt két pribéket.. kedves doktor. és nem ébredt fel rá! . . az első pontot tisztáztuk. Cirillo Luisa szemébe nézett.Itt haladtam el a kapu előtt. amely éppen az ablakaik alatt zajlott le. pedig mondhatom. ami megijesztette? .Nos. láthatja.szólt hanyagul Cirillo.. hogy megtudjam. Luisa valósággal csüggött a doktor ajkain. Nos.

jobban mondva szemérmesek. Cirillo alig várta. igen.. mi történt tegnap éjjel az angol követségen? . hogy lássa. Erről jut eszembe. hogy érti.. hogy ez a dolog in partibus történt. imádott gyermekem. sőt. azt ott. Meséld el szépen minden ügyed-bajod a doktornak. Cirillo egy intéssel és szemhunyorítással a tudtára adta. mi orvosok rendszerint tapintatlan kérdéseket teszünk fel.Negyed tizenegy! Negyed tizenegy! Kalapjával és esernyőjével hadonászva lefutott a lépcsőn.. . talán már vár is. Homlokon csókolta feleségét.Viszontlátásra. hogy barátja hallótávolon kívül kerüljön. De engedelmével most már csakugyan vallatóra fognám kedves feleségét. és térdre hullott Cirillo előtt. hallotta már.Csakugyan. aki gyengélkedni látszik.Cirillo kézen fogta. miközben így szólt hozzá: . és mélységes aggodalommal a hangjában megkérdezte: . abban a koporsóban fekszik az egyik halálra sebesült pribék holtteste. kedves doktorom. Viszontlátásra. kedves lovagom. az Oroszlán-kút túlfelén azt a házat .. Ön érdekes hírekkel lepett meg ma reggel. ha az egészségükről van szó.Igen. szeretnék valami jó szert felírni neki. . tudja. A Mergellina Nápoly északi pólusa. és az ablakhoz vezette San Felicét. azaz úgy.felelte alig hallhatóan Luisa. ide nem szokás beugrani.szólt. igen .Látja ott. felállt és zsebkendőjével törölgette homlokát.. kezeit tördelve hanyatlott vissza a székre. mi baja. ameddig te. talán én is újságolhatok cserébe egyet-mást. Én megyek a könyvtáramba. Ne feledd: a te egészséged drágább nekem a szemem fényénél is. ujjával az irányt mutatva -. hogy a herceg ma korábban jön le a könyvtárba. . hogy zavartalanul kikérdezzem. amikor ő már Luisához fordult .Igazán örülök . éppen tíz óra van. mint szokott. kedves doktor. Pillantása az ingaórára esett. . ha estefelé beugrik. úgyhogy kizárólag négyszemközt hajlandók megnyilatkozni. Amikor rádöbbent. csak elvetődni. jéghegyek között élek. sem ön nem látta és nem hallotta. faggassa kedvére. milyen hatást tettek Luisára szavai.mondta -. Ilyenkor. őnagyságát ezennel a szobájába kísérném.Nagy dolgoknak nézünk elébe. és előtte mindent elmondott nekem.Igen. nemde? ..Élve vagy halva? 165 . négy sarkán egy-egy égő gyertya? .Ő itt van. Ha megengedi. ereje cserben hagyta. hogy Cirillo neki szánta szavait. nemde egy felravatalozott koporsó áll. ugye? Biztosra veszem.. a tér és az utca találkozásánál? Előtte. Még a kertkapuig sem jutott el a lovag. A kezeim közt halt meg. a hölgyek viszont szeretnek titkolódzni. hiszen csak addig élek. máris húsz percet késtem. . Magára hagyom Luisával. Cirillo villámgyorsan sarkon fordult.. rémülten kiáltotta: .Ne fáradjon.Nos. nem kell aggódnia.tovább nem győzte türelemmel -. nos. A fiatalasszonyt kiverte a hideg verejték. De hová gondolok. hogy sem a kedves felesége. úgy nagyjából hallottam. .

szívére ölelte. Gyengéden és csodálattal tekintett a fiatalasszonyra. egész testében reszketve. áldott! Most rajta volt a sor: verejtékét törölgetve lerogyott az első útjába kerülő székre. ..Hála legyen érte Istenemnek! .kiáltott Cirillo.Él! .És én? . 166 .. Luisa.Ön pedig.Legyen áldott. .kérdezte az. Cirillo lehajolt hozzá.. és úgy felelte: .

ha történetesen Titus-frizurát viselnék vagy pantallót. de soha nem árulna el olyan titkot.. . és odanyújtotta neki. óva intem. Ugye. nemde? . márpedig az ösztönöm azt súgta. amilyen jól a körülményekhez képest csak lehet. a tejtestvérem.Királyi titok. csakugyan súlyos titok rejtőzik a dolog mögött.Nem.. és magunk közt szólva. ugye? . de azt állította. majd felpattant. aki véletlenül éppen itt tartózkodott. Hol van ő? Luisa a folyosó végére mutatott: .Iszonyú titok. nem mernék a szeme elé kerülni. . a Bolondnak neveznek? . más orvost még kevésbé. barátom? . . ki a támadó? . De hadd folytassam. De mielőtt találkozna vele. .Nem. Azt kezdtem mondani.Nem haldoklik. hogy nem mertem önt hívatni. Luisa! . Nem mertem önért küldeni az éjjel.kérdezte Cirillo. A derék doktor az átélt izgalmak hatására úgy elsápadt. hál’ istennek.Nem. a térdnadrág helyett: legszívesebben máglyára küldene.mondta habozva. azt se tudom már. úgy hiszem. Mindössze annyit sejtett. de Luisa visszafogta. Nem mertem a súlyos titkot olyan orvosra bízni. okvetlenül tudnia kell egyet-mást. és így szólt: . sőt. legalább így volt még két órával ezelőtt. .Orvos az illető? .A gyilkos nevéből sejtettem. Hadd mondom el. barátom. akit il Pazzó-nak. akinek a hallgatását nem vehetem bizonyosra.Szóval valami kuruzsló. .Tudta.Pszt! Honnan gondolja? . . Ugye. miközben átfogta Cirillo vállát.mondta a fiatalasszony.Itt. . kedves doktor úr.. hogy az a személy. behízelgő hangon. . és főleg: bocsásson meg . asszonyom! A fickó megveszekedett royalista. amelyről tudja. hogy a férjemnek semmit nem szabad sejtenie. Cirillo félig kiitta. akinek életét megmentette.Ez igaz.visszhangozta Cirillo. .Csakhogy . felakasztana minden jakobinust. ismeri a tejtestvéremet.kérdezte Luisa. hol áll a fejem.Hallgatom .Hallgasson meg előbb.mosolygott Cirillo. Cirillo indult volna.. 167 . Michelét.. Cirillónak valami okból kedves.Ismerem.Egy percet se vesztegessünk.26 A KÉT SEBESÜLT Luisa nem tudta mire vélni a dolgot. kénytelen voltam tehát megkérni valakit. hogy Luisa sietve friss vizet töltött egy pohárba..Michele. hogy vegye gondjaiba a beteget. hogy engem érint. mert ön a férjem barátja. olyan jól van. hogy ismeri a sebek gyógyításának titkát. amikor elváltam tőle. felismerte Pasquale Simonét. Bocsásson meg. . .Csakhogy? .

drága Luisám. Micheléről akart valamit mondani. a boszorkány hetet-havat összehordott.szólt Luisa.Hogy lenne az.szólt Luisa. hogy jövendőt mondasson nekem. Áthaladtak egy sor szobán. . legtöbbször a rossz kerekedik náluk felül. bosszúból. majd a San Felice ház végébe érve. Mégiscsak van Gondviselés. ezért is kellett mindezt előrebocsátanom .Magam is így gondoltam.mondta Cirillo. látva.A középkorban. De ne vesztegessük az időnket. mintha Istenhez imádkozna. esküszöm. nyomában a doktorral.Lehetséges.kiáltotta Luisa elsápadva.Hm .szakította félbe Cirillo nyugtalanul. hogy mérges füveket használt. gyermekem! És. . egyedül ők ismerték a természet erőit.Értem.Michele elhozott ide egy albán boszorkányt. nem haragosa a boszorkány a sebesültnek? . lehetetlen! A sebesült nagyon gyenge ugyan. . jóslás ürügyén.Ugye. Most. nem mi orvosok . kinyitották a szomszéd házba vezető átjáró ajtót. s hogy ön még elébe is vágott aggályaimnak. barátom. Cirillo hálatelt pillantást vetett az égre. hogy legfontosabb felfedezéseit nekik köszönheti.A beteget.Mi csak elősegítjük a természet munkáját. ha a boszorkány megtudná. .Csakhogy. amikor nem is ismeri? Ellenkezőleg. ezek az asszonyok rendszerint féktelenek és roppant féltékenyek. de mindent mégsem szabad ráhagynunk. Cirillo megértette. nem az enyém.Tessék? . az orvostudomány nyíltan is beismerné. 168 . A sebesült nem önnél van. értem. hogy drága betegünk esetében a természet már meg is tette. noha az orvosok általában nem sokra becsülik a Gondviselést. gyermekem. a természet menti meg.Ez eszembe se jutott.Nos. és még itt volt. . Nannót valamilyen ürüggyel elküldöm. nem kell attól tartanunk.Szóval rejteznie kell? .És e szóknál Luisa úgy kulcsolta össze a két kezét.A javasasszonyok olykor csakugyan nagyszerű titkok tudói . . Luisa. egyedül kell maradnom a sebesülttel. de mihelyt bekötöztük. megkönnyebbült. ilyesfajta bajoknál a gyógyulás nagymértékben a beavatkozás gyorsaságán múlik. . . .Majd a fiatalasszonyhoz fordulva így folytatta: . nagyszerű! . De tejtestvéréről.Szóval. A természet sokat tehet. ő rakta az első kötést is a sebre.kérdezte Luisa.mondta Cirillo.Á. . és megindult. sajnos. akkor megmenti őt. Ha nem tiltaná büszkesége. amikor a tudomány nem jutott még el hozzánk Perzsiából az Avicennák. az ő ötlete volt a dolog. drága doktorom. a mi népünk jónak és rossznak különös egyvelege. hogy a véletlen milyen jól szolgálja ügyüket. jöjjön. remélem. veszélyt hozhatna a betegre. hanem Fusco hercegnőnél. amikor befogadtam a szerencsétlenül járt fiatalembert.felelte Cirillo. és Spanyolországból az Averrhoesek közvetítésével. úgy látszott. Ő állította el a vérzést mindenféle füvekkel.. .Szent Isten! . ami tőle tellett. Távolítsa őt el. és akkor. akkor kövessen . barátom. .. mintegy magának.. ugye? . amiknek állítólag csakis ő ismeri a titkát. mit takar a kérdés. . . nagyon a szívén viseli a sorsát. Egyszóval. De nem. hogy rajta kívül más orvos is kezeli. hogy ez megtörtént. . mondjuk? . bevezetem a szomszédos szobába.

Ó. az égvilágon senki nem sejtheti ittlétét! Ha valahogy kitudódna. hogy a titokba nem avattam be senkit? . barátom. tiszta a levegő. aki nálam többre becsülné önt. . Úgy látszik. jelenléte itt nem szükséges többé. amelyet keresztalakban csavartak a beteg hátára-mellére.Hát Michele? . és hozzátette. Luisa kiszólt: . Maradjon. Az ágy. A fiatalasszony. A fiatalasszony biztatására Cirillo is megjelent a küszöbön: a beteg aggódó pillantással fogadta. őszinte meglepetésére. A beteg mellkasa teljesen födetlen volt. nálam százszorta becsesebb emberé. a tapaszt egy vászonpólya szorította a sebre. fejrészével a falnak támaszkodott. A doktor belépett. . a férjéé. amelyen a beteg feküdt. És hogy maradék kételyeit is eloszlassam. de az öné. lehunyt szemmel feküdt. asszonyom.Szóval egyedül maradtál? . hogy ne beszéljen és ne mozogjon.Jól tette.Michele azt mondta. így figyelmeztette a beteget. . Luisa felujjongott: . Az ajtó zajtalanul nyílt ki.kérdezte Luisa. és félreállt. én bemegyek. hogy megkenje. hogy ahol csődület van. másutt annál inkább.szólt Cirillo. De megérkeztünk.Szóval nem tévedtem.. s arcát egyszeriben úgy elöntötte a boldogság.Menjen . Nina kezében kis szivacs volt. és még sok más. kint. . ott neki. okvetlen jelen kell lennie. Szemhéja az ajtónyitásra megrebbent. Megpróbált felemelkedni.Egyedül. mint a saját negyede vezetőemberének. amíg Luisa be nem nyitott. Ki ez az ember? Talán az asszony apja? Vagy a férje? Hirtelen felismerte. Luisa lenyomta a kilincset. Azt mondta.Jöjjön bátran.Nanno elment.Senki. hiába nem az ő háza. hogy ha a fiatalembert felfedeznék és letartóztatnák. Salvato moccanatlanul. és kezét feléje nyújtotta. doktor. valakinek volt rá jó előre gondja. . . elsuttogta a doktor nevét. és nincs. az enyém. kérem. asszonyom. nincs önnél becsesebb ember.Hol van Nanno? hol van Michele? . hogy a szenvedésnek csaknem minden nyoma eltűnt róla. a szivacsot a sebesült mellére facsarta. Nina a füvek levét pontosan a sebre csöpögtette a szivacsból. hadd tegyem még hozzá. csak Ninát lelte a sebesült mellett. hogy az éjszakai események miatt csődület lesz a Régi Vásártéren. jól tettem. ez itt a betegszoba. De nyomban visszahanyatlott párnáira: az iménti nagy erőfeszítés teljesen kimerítette. cseppenként hullatta rá a boszorkány gyűjtötte füvek levét. nemcsak az ő élete forogna kockán. veszedelmesen kompromittálná a férjét. 169 . doktor. Cirillo ujját ajkára szorította. minden rendben.

Aztán az ágyhoz lépett, felemelte a pólyát, s a sebre szorítva a tapaszt, gondosan szemügyre vette az apróra tört füveket, óvatosan megízlelte a füvek levét, és elmosolyodott, amikor rájött, hogy a szer három sebforrasztó-fű: a füstike, az útifű és az üröm keveréke. A beteg ez idő alatt le nem vette Luisáról a szemét, szüntelenül rá mosolygott. - Rendben van - szólt a doktor Luisának -, megmaradhatunk a boszorkány szere mellett, én talán mást rendeltem volna, de jobbat semmi esetre. Majd újra a beteghez fordult, és nagy gonddal megvizsgálta. A sebforrasztó fűkeverék meg a füvek leve, amelyet állandóan a sebre csöpögtettek, megtette a magáét. A sebnyílás összeszűkült, a sebszélek rózsaszínje is jót ígért. Feltehetően nem keletkezett belső vérzés; ha egyáltalán megindult, bizonyára leállította a természetnek az a nagyszerű találmánya, amit a sebészek vérrögnek neveznek. Annyi leleménnyel harcol a természet teremtményeiért, hogy a tudomány a nyomába se érhet! A beteg érverése gyenge volt, de szabályos. Már csak a hang ellenőrzése volt hátra. Cirillo mindenekelőtt a sebesült mellkasára szorította a fülét, és a lélegzését hallgatta meg. Elégedett lehetett az eredménnyel, mert Luisát egy mosollyal nyugtatta meg, miközben felegyenesedett; a fiatalasszony aggódva leste minden mozdulatát. - Hogy érzi magát, Salvato barátom? - kérdezte Cirillo a sebesülttől. - Gyenge vagyok, de jól érzem magam - felelte az -, legszívesebben mindig így maradnék. - Bravó - szólt Cirillo -, a hang csengése biztatóbb, mint remélni mertem. Nanno kiváló gyógykezelést alkalmazott. Úgy hiszem, megkockáztathatok néhány kérdést, anélkül hogy túlságosan kifárasztanám; mondanom se kell, hogy fontos kérdések. - Értem - felelte a beteg. Rendes körülmények között Cirillo okvetlenül másnapra halasztotta volna Salvato kifaggatását, de az adott, súlyos helyzetben percnyi késedelem nélkül meg kellett tennie a szükséges intézkedéseket. - Ha bágyadtságot érez, rögtön hagyja abba a beszédet - intette a sebesültet. - És kérem, ne fárassza magát feleslegesen, hagyja Luisára a választ, amikor csak lehet. - Hát Luisának hívják? - kérdezte Salvato. - Ez volt anyám egyik keresztneve. Isten egy és ugyanazon névvel ruházta fel az asszonyt, aki életet adott nekem és azt, aki az életemet megmentette. Hála érte Istenemnek! - Barátom, takarékoskodjék a beszéddel - figyelmeztette újra Cirillo. - Lelkiismeret-furdalást érzek minden szóért, amire rákényszerítem. Felesleges hangot se ejtsen, kérem. Salvato könnyű főhajtással jelezte, hogy engedelmeskedik. - Hány órakor tért a sebesült eszméletre? - A kérdést Cirillo félig Salvatóhoz, félig Luisához intézte. Luisa rögtön rá vágta, Salvato helyett: - Hajnali öt órakor, barátom, éppen pirkadatkor. A sebesült elmosolyodott: a felkelő nap első sugarainak a fényében látta meg Luisát. - Mit gondolt, amikor ebben a szobában, s egy ismeretlen nő társaságában találta magát? - Első gondolatom az volt, hogy meghaltam, az Úr angyala eljött értem, s most felvisz a mennyországba.

170

Luisa megpróbált Cirillo háta mögé húzódni, de Salvato olyan heves mozdulattal nyúlt utána, hogy Cirillo megállította, és a sebesült látókörébe tuszkolta vissza Luisát. - A halál angyalának nézte önt - mondta neki -, bizonyítsa be, hogy tévedett, s ön, éppen ellenkezőleg, az élet angyala. Luisa sóhajtott. Szívére szorította a kezét, nyilván, hogy vad dobogását lecsendesítse, s engedve Cirillo akaratának, közelebb lépett a sebesülthöz. Nem volt többé ereje ellenállni. A szép ifjú és a szép fiatal nő tekintete összefonódott, s többé le sem vették egymásról a szemüket. - Sejti, kik voltak a merénylői? - kérdezte Cirillo. - Ismerem őket, megmondtam önnek, kik voltak: a királyné emberei - szólt gyorsan Luisa. Salvato megfogadta Cirillo utasítását, hagyta Luisát beszélni, ő maga beérte egy fejbólintással. - Sejti a merénylet célját? - Maguk vallották meg nekem - felelte Salvato -, a rám bízott írásokra pályáztak. - Hol voltak az iratok? - A köpeny zsebében, amelyet Nicolino kölcsönzött. - És mi lett velük? - Miközben elájultam, elvették, legalább úgy rémlett. - Megengedi, hogy átkutassam az öltönyt? A sebesült igenlőleg bólintott, de Luisa közbelépett. - Odaadom, ha kívánja - mondta -, ámbár felesleges, a ruha zsebei üresek. S minthogy Cirillo tekintetéből azt a ki nem mondott kérdést olvasta ki: „Honnan tudja?”, így folytatta: - Legelső dolgunk volt átkutatni, mert csakis így juthattunk olyan adatok birtokába, melyek révén a sebesült kilétét megállapíthattuk volna. Ha van valakije Nápolyban: anyja vagy nővére, kötelességemnek tartottam volna őket értesíteni, tekintet nélkül a kockázatra. De semmit nem találtunk, ugye Nina? - Az égvilágon semmit, asszonyom. - Miféle iratok kerültek az ellenség kezére? Képes rá visszaemlékezni, Salvato? - Egyetlenegy irat volt nálam, Championnet tábornok levele, amelyben a francia nagykövet lelkére kötötte, hogy igyekezzék, ameddig csak lehet, fenntartani a jó viszonyt államaink között, tekintettel arra, hogy ő, Championnet nem készült még fel a háborúra. - Említette a levél a hazafiakat, akik felvették a tábornokkal a kapcsolatot? - Igen, azt tanácsolta a követnek, intse őket türelemre. - Megnevezte a személyeket? - Nem. - Ez biztos? - Biztos.

171

A sebesült elsápadt, szeme lecsukódott; nyilván nagy erőfeszítésébe került a válasz Cirillo kérdéseire. Luisa felsikoltott: azt hitte, a beteg elájul. Salvato szeme tágra nyílt a sikolyra, és újra elmosolyodott - hálásan vagy szerelmesen, ki tudja? - Semmiség, asszonyom - mondta -, semmiség. - Mindenesetre: egy szót se többet - szólt rá Cirillo. - Tudom, amit tudnom kell. Ha az én életem forogna egyedül kockán, azt parancsoltam volna, hogy hallgasson, de mint tudja, nemcsak rólam van szó. Remélem, megbocsát. Salvato megragadta Cirillo feléje tárt kezét, és derekasan megszorította, annak jeléül, hogy ereje nem hagyta cserben. - Most pedig hallgasson és pihenjen - parancsolta Cirillo. - Állapota jobb, mint reméltem, és mint amilyen lehetne. - De hát a tábornok! - szólt a beteg, megszegve a doktor utasítását. - Tudnia kell, mihez tartsa magát! - A tábornok küldönc vagy levél útján három napon belül értesül az ön sorsáról - felelte Cirillo. - Tudomására hozzuk, hogy megsebesült, súlyosan, de nem halálosan. Tudomására hozzuk, hogy akármilyen ügyes is a nápolyi rendőrség, nem bukkanhat nyomára, s hogy olyan betegápolóra talált, akit az Úr angyalának nézett mindaddig, amíg meg nem tudta, hogy nem angyal, hanem irgalmas nővér; és végül tudomására hozzuk, hogy bármely sebesült megirigyelhetné az ön sorsát, kedves Salvatóm, s az ön helyében csakis arra kérné orvosát, ne gyógyítsa meg túlságosan gyorsan. Cirillo felállt, s az asztalhoz lépett, amelyen penna, tinta, papír hevert. Mialatt ő a receptet írta, Salvato megkereste és megszorította Luisa kezét: a fiatalasszony pirulva tűrte. Cirillo az elkészült receptet Ninának nyújtotta át, aki rögtön elsietett a szert megcsináltatni. Aztán a fiatalasszonyhoz fordult a doktor. Halkan, hogy a beteg ne hallja, így szólt hozzá: - Úgy ápolja ezt a fiatalembert, mintha a fivére lenne, sőt annál is gondosabban - mint anya a gyermekét. Senkinek nem szabad tudnia, hogy itt van, még San Felicének sem. A Gondviselés önt szemelte ki, hogy finom, tiszta kezére bízza egyik kiválasztottja életét. A Gondviselésnek tartozik érte számadással. Luisa sóhajtva horgasztotta le fejét. A sebesültet, sajnos, felesleges volt a gondjaiba ajánlani, Cirillo legszenvedélyesebb szavai sem buzdíthatták annyira, mint a saját szívének szerelmes dobbanásai. - Holnapután eljövök - folytatta Cirillo. - Addig ne hívasson, hacsak nem jön közbe valami, mert a tegnap éjszakai események után a rendőrség bizonyára megfigyelés alá vesz. Minden szükséges megtörtént. Ügyeljen rá, hogy a beteget ne érje se testi, se erkölcsi megrázkódtatás. Mindenkinek úgy kell tudnia, San Felicét sem kivéve, hogy ön gyengélkedik, s én önhöz jövök. - És ha a férjem mégis megtudná... - susogta Luisa. - Akkor minden felelősség engem terhel - felelte Cirillo. Luisa hálatelten emelte az égre tekintetét, és megkönnyebbülten sóhajtott. Ebben a pillanatban ért vissza Nina a gyógyszerrel.
172

Cirillo Nina segítségével frissen tört füvet helyezett a sebesült mellére, szorosabbra kötötte a pólyát, feltétlen nyugalmat ajánlott a betegnek, majd búcsút vett Luisától. A beteg túljutott az életveszélyen, holnapután eljön megnézni, ígérte. Amikor Nina becsukta mögötte a kertkaput, a doktor egy carozzellót pillantott meg; a bérkocsi lefelé tartott a Posíllipón. Cirillo odaintette és beszállt. - Hová parancsolja excellenciád? - kérdezte a kocsis. - Porticiba, barátom. Itt egy piaszter, a tied, ha egy órán belül odaérünk. Elővette a piasztert, de nem adta át. - Viva san Gennaro! - kurjantotta a kocsis. És rásuhintott a lóra, hogy vágtára nógassa. Ilyen iramban haladva Cirillo egy óránál is hamarabb ért volna célba, csakhogy a Nuova della Marina utcában hatalmas csődület állta a kocsi útját.

173

27 FRA PACIFICO Michele jól sejtette, a Régi Vásártéren nagy tömeg gyűlt össze, csakhogy nem egészen olyan okból, mint azt Luisa tejtestvére, San Felice elképzelte, illetve legalábbis nem egyedül az általa feltételezett okból. Megkíséreljük elbeszélni, mi játszódott le Nápoly óvárosának ebben a viharsarkában. Afféle Csodák Udvara ez a környék, királyságáért lazzaronék, egyéb léhűtők, banditák vetélkednek. Itt támasztott forradalmat Masaniello; és itt tört ki ötszáz év óta minden néplázadás, amely valaha megrengette a Kettős Királyság fővárosát, ahogy a Resinát, Porticit és Torre del Grecót megrázó földrengések is mindig a Vezúv kitöréseiből támadnak. A Kapucinusdombon fekvő Szent Efráim kolostor szomszédságában lakók aznap reggel hatkor ismét szemtanúi lehettek a szokott látványnak, amint a kolostor ellátásával megbízott kolduló barát elindul szamarával körútjára, s nekivág a hosszú utcának, amely a szent épülettől az Infrascata utcához vezet. Mindkét személyiség, a kétlábú és a négylábú egyaránt arra hivatott, hogy bizonyos szerepet játsszon történetünkben; jó okunk van tehát rá, hogy mindkettejük, de főként a kétlábú tüzetesebb leírásával szolgáljunk. A barát a kapucinusok barna csuháját viselte, a hátul hosszan alácsüngő kámzsával. Mezítelen lábán a rendtartásnak megfelelő fasaru, amelyet két sárga bőrszíj erősített bokájához. A saru ütemesen csattogott az utca kövezetén és a barát talpán. A fráter kopaszra nyírt fején csak az a keskeny hajgyűrű ékeskedett, amely a Mi Urunk Jézus töviskoronáját jelképezi. Derekán Szent Ferenc csodálatos kötele, a hivők bámulatának legfőbb tárgya, s a Ferencesrend iránti tiszteletük egyik fő forrása. A kötélen a három csomó a hármas fogadalomra int, amelyet e szerzet tagjai tesznek, amikor búcsút mondanak a világi életnek, tehát a szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalomra. Fra Pacifico, azaz Pacificus fráter, mert így hívták a most színre lépő kolduló barátot, úgy látszik, külsejével és jellemével szögesen ellentétes nevet választott, amikor magára öltötte Szent Ferenc csuháját. Negyvenéves forma férfi volt a barát, öt láb nyolc hüvelyk magas, izmos karokkal, lapát tenyérrel, herkulesi mellkassal és hatalmas lábakkal megáldva. Szakálla fekete volt és sűrű, orra egyenes, tág orrcimpákkal, fogsora, akár az elefántcsontból készült harapófogó, bőre barna, szeme ijesztő: ilyen szemeket Franciaországban kizárólag Avignon és Nîmes környékén találni, Olaszországban pedig csakis az Abruzzók vidékén, a hegylakók körében, azoknak a szamniteknek a leszármazottai között, akiket a rómaiak olyan nehezen győztek le, illetve a marsusok leszármazottai közt, akiket Róma soha le se győzött. Ami a jellemét illeti, nehéz természetű ember volt, az a fajta, aki okkal, ok nélkül kötözködik. Míg matróz volt - mert Pacificus fráter matrózként kezdte pályafutását, s hamarosan szerét is ejtjük majd, hogy elbeszéljük, miért cserélte fel a király szolgálatát Isten szolgálatával egyszóval amíg matróz volt, egy nap sem igen múlt el anélkül, hogy Pacificus fráter -, aki akkor még a Francesco Esposito8 névre hallgatott, minthogy apja elmulasztotta törvényesíteni, anyja viszont feleslegesnek ítélte, hogy a nevelésével fáradozzon - mint mondottuk tehát, nemigen múlt el nap anélkül, hogy Pacificus fráter össze ne verekedett volna valakivel; hol
8

Espositó-nak, azaz kitett gyereknek nevezik Nápolyban azt, akit szülei kicsi korában sorsára hagytak. Az ilyen gyerekek az Annunziata menhelyre, a nápolyi lelencházba kerülnek. 174

egyik-másik matróztársával a hajón, hol pedig a mólón, a Piliero utcán, vagy Santa Luciában egy odavalósi léhűtővel vagy banditával, aki arra vetemedett, hogy hasonló jogokat tulajdonítson önmagának a szárazföldön, mint amilyeneket fent nevezett Francesco Esposito tulajdonított magának az óceánon, illetve a Földközi-tengeren. Francesco Esposito részt vett a touloni ütközetben, a Caracciolo admirális vezénylete alatt álló Minerva nevű hadihajón, mint matróz és mint a francia royalisták hű szövetségese. Amikor Toulon elárultatása után azok bosszút álltak a jakobinusokon, maga is tevékenyen közreműködött. Caracciolo admirális szigorúan megbüntette ugyan e gaztettért, minthogy véleménye szerint a legszívélyesebb szövetségi viszony sem jogosít fel senkit a gyilkosságra; a fickót azonban a büntetés sem gyógyította ki szankülottellenességéből; ellenkezőleg, megkétszereződött jakobinusgyűlölete. Elég volt megpillantania valakit, aki feláldozta a haza oltárán copfját és bugyogóját, hogy - a legújabb divatnak hódolva - Titus-frizurával és pantallóval cserélje fel, és nyomban fergeteges dühroham vett erőt rajta, de olyan, hogy a középkorban okvetlenül szükségesnek ítélték volna gyógykezelését, azaz a belébújt ördög kiűzését. Francesco Esposito egyébiránt buzgó keresztény volt. Egy világért el nem mulasztotta volna soha a reggeli és esti imádságot. Nyakában Mária-érmet viselt - még az anyja akasztotta oda, mielőtt a lelencházba juttatta, ámbár óvakodott jelet rávésni, nehogy a gyerek abba a reménybe ringassa magát, hogy egy szép napon érte jön. Esposito Toulonban is példás áhítattal hallgatott misét minden vasárnapi kimenőjén, s amíg a pap el nem tűnt a sekrestyében, semmi kincsért ott nem hagyta volna a templomot, hogy társaival a kocsmában felhörpintsen egy üveg jóféle lamalgue-i vörös bort vagy cassisi fehér bort, ami egyébiránt nem akadályozta meg abban, hogy később ne nézzen annál mélyebben a fehér, illetve a vörös színű folyadékkal teli üveg fenekére, miközben barátságos késpárbajok eredményeként rendszeresen bővítette sebhelyeinek lajstromát hol egy többé-kevésbé hosszú vágással, hol egy többé-kevésbé mély szúrással. A félig alvilági réteg körében, amelybe Francesco Esposito is tartozott, roppant gyakoriak az efféle késpárbajok; az ő szemükben az emberölés pusztán egy mozdulat, semmi több. Tudjuk, hogy végződött Toulon ostroma: váratlan csattanóval. Bonaparte egy éjszaka elfoglalta a kis Gibraltárt, másnap két további erődöt, az Aiguillette-et és a Blaguier-t, s ágyúikat nyomban az angol, portugál és nápolyi hajók ellen fordította. Azok nem is gondolhattak védekezésre. Caracciolo, aki legalább annyira szívén viselte fregattja sorsát, mint vérbeli lovas a lováét, megparancsolta, hogy vonják fel a Minerva egész vitorlázatát, a legalsó vitorláktól a felsudárvitorláig. Mint az egyik legügyesebb és legizmosabb matrózt, Francesco Espositót küldték fel az árboc csúcsára az elősudárvitorlát kibontani. A műveletet kapitánya legteljesebb megelégedésére sikerrel végre is hajtotta, bár a hullámverés erős volt. Ekkor azonban egy francia ágyúgolyó süvített el fél méterrel a főárboc mellett, s elsodorta azt a keresztrudat, amelyen Esposito állt. Zuhanni kezdett, de sikerült két kézzel a kibomló vitorlába kapaszkodnia, s úgy maradt, mellső függeszkedésben. Helyzete módfelett bizonytalan volt, érezte, hogy a vitorla hasadozik. Ha leveti magát a megfelelő pillanatban, amikor a hullámlökés iránya kedvező, ötven százalékos esélye van rá, hogy a tengerbe pottyanva megmenekül; ha ellenben bevárja, amíg a vitorla teljesen elhasad, valószínűleg a fedélzetre zuhan, és kilencvenkilenc százalék a valószínűsége, hogy a nyakát töri. Esposito az első lehetőséget választotta, amely legalább ötven százalékos siker reményével kecsegtette; s mert növelni akarta az esély százalékát, megfogadta patrónusának, Szent Ferencnek, hogy a matrózgúnyát barátcsuhával cseréli fel, amennyiben megmenekül. A kapitány végső soron ragaszkodott Espositóhoz; bajkeverő volt, de jó matróz; odaintett egy dereglyét, hogy Espositót kimentse. Az közben alávetette magát hatvan láb magasról, s a dereglyétől alig három méterre a vízbe zuhant. Amikor felszínre bukkant, még kissé kábultan az eséstől,
175

evezők és karok sokasága nyúlt felé, válogathatott, melyiket ragadja meg. Megbízhatóbbnak ítélte a kezeket, s megmarkolta azt a kettőt, amelyiket a legközelebb ért. Kihúzták a vízből, és visszaszállították a fregattra. Caracciolo sietett gratulálni a sikerült légtornász-mutatványhoz; Esposito fél füllel hallgatta a kapitány szerencsekívánatait, és amikor a kapitány e szórakozottság okát firtatta, elmondta a fogadalmát, s egyúttal bejelentette: meggyőződése, hogy baj éri, itt vagy a másvilágon, ha a fogadalmát - akár önhibáján kívül is - megszegné. Caracciolo nem vette volna a lelkére, hogy miatta kárhozzon el egy ilyen jó keresztény, megígérte tehát Espositónak, hogy egy feltétellel annak rendje-módja szerint elbocsátja a tengerészet kötelékéből, mihelyt hazaérnek Nápolyba; ha tudnillik megígéri, hogy szerzetesi fogadalomtétele másnapján, amikor már barátnak számít, megjelenik új egyenruhájában a Minerva fedélzetén, s barátcsuhában újra megteszi az ugrást, amelyet matrózgúnyában már megtett. A dereglye és legénysége természetesen ugyanúgy készen áll majd kimentésére, mint az első alkalommal. Esposito hivő pillanatait élte; azt felelte, hogy habozás nélkül elfogadja a kapitány kikötését, másodszor is hajlandó alávetni magát a próbatételnek, olyannyira bízik védszentje támogatásában. Caracciolo ezek után elrendelte, hogy Esposito dupla adag pálinkát kapjon, és aludni térjen, továbbá mentesítette huszonnégy órára a szolgálat alól. Esposito köszönetet mondott kapitányának, leereszkedett a hajófenékbe, benyakalta a dupla adag pálinkát, és édesdeden elaludt a pokoli zenebona közepette; a három francia erőd ugyanis szakadatlanul lőtte a várost és a szövetségesek hajóhadát. A hajók sietve el is takarodtak a kikötőből a tűzvész világánál, amelyet a visszavonuló angol csapatok idéztek elő, felgyújtva az arzenált. Míg ki nem jutott a kikötőből, francia ágyúgolyók csapdostak a Minerva fregatt körül, a nyílt tengeren rögtön vihar tört rá; hanem azért sikerült bátor kapitánya vezetésével kisebb sérülések árán Nápolyba hazajutnia. Caracciolo megtartotta a szavát. Mihelyt hazaérkeztek, aláírta Francesco Esposito obsitlevelét. Élőszóval újra emlékeztette a kikötésre, s Esposito matrózi becsületszavára fogadta, hogy a vállalt feltételeket betartja. Úgy hisszük, említettük már, hogy Francesco Caracciolót a touloni hadjárat után admirálissá léptették elő. Réges-régen megfeledkezett Espositóról, a leszerelt matrózról és az obsit feltételeiről, mire eljött 1794. október 4-e, Szent Ferenc napja. Az admirális éppen a trónörökös nevenapja tiszteletére fellobogózott fregatt fedélzetén tartózkodott, s a díszlövések pukkanására fülelt, amikor egyszer csak azt vette észre, hogy vagy egy tucat bárka közeledik a hajóhoz, amelyeken feszülettel és templomi zászlókkal felszerelt kapucinusok ülnek. A tizenkét bárka a parttól elválva, nyílegyenesen a Minervá-nak tartott, szép rendben, mintha tapasztalt hajóskapitány irányítaná futásukat. A barátok litániákat énekeltek, orrhangon, ahogy ezt már a ferencesek szokták. Caracciolónak egy pillanatig úgy rémlett, a bárkák meg akarják támadni a fregattot, s már-már azon tűnődött, ne riassza-e a legénységet, amikor két szó hangzott fel a matrózok ajkán, az előárboctól a tatárbocig - ugyanis mind a kötelekre másztak, hogy a különös eseményt jobban szemügyre vegyék: - Francesco Esposito! Francesco Esposito! Caracciolo végre felfogta, mi is történik. Most, hogy jobban odanézett, a kámzsás hajóhad első bárkájában, amely vezetni és irányítani látszott a többit, csakugyan megpillantotta Francesco Espositót. Kapucinus csuhát viselt, mint a többi, és alaposan kivette részét a kegyes hangversenyből: mennydörgő hangon, fülsiketítően zengte védszentje dicséretét. Esposito bárkája, merő alázatból, a bal oldali hágcsónál állt meg. Caracciolo a hadnagy útján meghagyta, hogy a bárka kerüljön át a hajó jobb felére, s a díszlépcső tetején állva várta be az újsütetű szerzetest. Esposito egyedül vágott neki a lépcsőnek. A legutolsó fokon megállt, katonásan tisztelgett, és szűkszavúan közölte:

176

- Tengernagy úr, ígéretemhez híven megjelentem. - Derék dolog, tengerészhez méltó - szólt Caracciolo. - Köszönöm a magam és a bajtársaid nevében, hogy nem feledkeztél meg az ígéretedről. Ez a Szent Efraim kolostor kapucinusainak és a Minerva legénységének egyaránt dicsőségére válik. De engedelmeddel beérném a szándékkal, ami, remélem, Istennek nem kevésbé kedves, mint nekem. Esposito csak a fejét rázta: - Már megbocsásson, tengernagy úr, de ez nem járja. - Miért ne, ha egyszer én beérem vele? - Excellenciád nem akarhatja kárát szegény kolostoromnak, és nem akarhat engem elütni attól, hogy halálom után szentté avassanak. - Beszélj értelmesen. - Excellenciás uram, annyit mondok, ami itt ma történik, nagy diadala lesz az a Szent Efraimkolostorbeli kapucinusoknak. - Nem értem. - Pedig hát tiszta a dolog, mint az Oroszlán-kút vize, tengernagy úr. Nápolyban van vagy száz kolostor, ilyen, olyan, amolyan rendház, de akármilyen a regulájuk, egyikben sem akad egyetlen barát, aki megtenné, amire engem a fogadalmam kötelez. - Azt meghiszem - nevetett Caracciolo. - Nos, admirális úr, mindössze két eset van: vagy a tengerbe fúlok vagy megmenekülök - az első esetben vértanú leszek, a másodikban szent. - Aha. De mi van, ha én nem tűröm, hogy egy olyan derék fickó, mint te, kitegye magát a vízbefúlás veszélyének, és megtiltom, hogy a kísérletet végrehajtsd? - Ezer ördög és pokol, tengernagy úr, csak nem tesz ilyet! Ha ezek csalódnak a számításukban, még majd azt hiszik, én kértem kegyelmet, és bedugnak valami föld alatti börtönbe! - Szóval, mindenáron szerzetes akarsz lenni? - Nemcsak akarok, tengernagy úr, tegnap óta az is vagyok. Még a noviciátusomból is elengedtek három hetet, hogy a halálugrást Szent Ferenc napján vihessem végbe. Érti, ugye? Ettől mindjárt ünnepélyesebben fest a dolog, és a patrónus hírnevét is jobban szolgálja. - Hát neked mi hasznod lesz az ugrásból, ha végrehajtod? - Ó, elfogadták a feltételeimet. - Remélem, legalábbis azt kérted, hogy priorrá nevezzenek ki. - Nem ettem kefét, admirális úr! - Köszönöm! - Nem bizony: kolduló barátnak kértem magam, és meg is ígérték. Ez szórakoztató foglalkozás. Excellenciád beláthatja: megölne az unalom, ha kénytelen lennék mindig a klastromban élni, ennyi hülye baráttal összezárva. A kolduló barát nem unatkozik, nem ám: keresztül-kasul bejárja egész Nápolyt, a Marinellától a Posíllipóig, a Vomerótól a mólóig. A kikötőben még cimborákra is akad, és föl-fölhajt egy pohár bort, amiért fizetnie sem kell. - Hogyhogy nem kell fizetnie? Barátom, Esposito, te félrebeszélsz! - Ellenkezőleg, nagyon is jól tudom, mit beszélek.
177

- Hát nem azt mondja a Tízparancsolat: „Ne kívánd meg felebarátod jószágát...” - De mire való Szent Ferenc kötele, admirális uram? Amit ez a szent kötél megérint, az mind a barát „robá”-ja. Az ember fogja a kötelet, megérint vele egy fiaskót, kettőt vagy hármat, megkínálja a borkereskedőt egy szippantás burnóttal, csókra nyújtja kezét a kereskedőnének, s azzal alászolgája. - Igaz, megfeledkeztem a privilégiumról. - Meg aztán, admirális uram, nem fest ám az ember éppen rosszul csuhában - folytatta Esposito, önelégült arckifejezéssel -, ezt excellenciádnak is be kell látnia. Nem mondom, egyenruhában talán még jobban fest, de hát ugye, kinek a pap, kinek a papné, és ha igaz, amit a klastromban mondanak... - Nos? - Hát azt beszélik, hogy a ferences barátoknak, különösképpen a Szent Efraim kolostorbelieknek, kijut ám böjtös napokon is a pipihús. - Elhallgass, istentelen! mi lenne, ha a szerzetestársaid hallanák... - Szent patrónusunkra mondom, tudnak azok különbet is! Némelykor már azt gondolom, matróz koromban voltam kolostorban, s azóta élek igazán matrózok között, amióta a kolostorban vagyok. Hanem úgy látom, társaim türelmetlenkednek. Miattuk ugyan kár a szóért, de nézze csak a rakpartot, admirális úr. Az admirális arra tekintett, amerre Esposito mutatott. Csakugyan zsúfolásig megtelt néppel a móló, a rakpart és a Piliero utca ablakai. Híre futott a készülő eseménynek, s mindenki látni akarta, hogy diadalmaskodnak a Szent Efraim kolostor kapucinusai egyéb rendbéli szerzetestársaik felett. - Hát jó! - mondta Caracciolo. - Már látom, engednem kell az akaratodnak. Hé, ti ott, készítsétek elő a nagy csónakot. Miután meggyőződött róla, hogy parancsát végrehajtják, olyan serényen, ahogy csakis a haditengerészetben szokás, újra Espositóhoz fordult: - A hajó melyik oldalán ugrasz? - Bal felől, mint a múltkor, egyszer már jól bevált! Egyébként is az a rakparti oldal. Nem csaphatom be ezeket a derék embereket; ni, mennyien eljöttek, hogy megbámuljanak. - Ahogy akarod, fiam. Hé, ti ott, balra tartsatok a csónakkal! Caracciolo még végig sem mondta, már vizet ért a csónak, rajta négy evezős, a kormányos és még két matróz, És mert az admirális maga is úgy vélte, kötelessége olyan ünnepélyessé tenni ezt a nagy népi látványosságot, amennyire csak lehet, belekiáltott a szócsőbe: - Minden ember az árbocrudakra! A fedélzetmester sípjelére kétszáz ember lódult egyszerre neki a kötélzetnek, majomügyességgel megmászták, és elhelyezkedtek az árbocrudakon, a legalsóktól a legmagasabban fekvőkig, miközben a tengerészgyalogosok dobszóra hadrendbe sorakoztak a fedélzeten, arccal a rakpartnak.

178

Gondolhatjuk, hogy ez az előjáték, a bemutatásra kerülő nagy színjáték prológusa nem tévesztette el hatását a nézőkre. Tapsoltak, kendőket lengettek, és torkuk szakadtából üvöltöztek. Egyesek Szent Ferencet éltették, mások Caracciolót, már aszerint, hogy ki mennyire volt lelkes híve a kapucinus rend alapítójának. Caracciolo ugyanis majdnem annyira népszerű volt Nápolyban, mint szent Ferenc. A tizenkét bárka, amely a kapucinusokat hozta, a Minerva orrától a tatjáig nyúló hatalmas félkör mentén helyezkedett most el, úgy, hogy tágas térség maradjon köztük és a hajó teste között. Caracciolo volt matrózára pillantott. Esposito eltökélten várt a sorára. - Még mindig nem bántad meg? - kérdezte az admirális. - Nem én, uram! - hangzott a felelet. - Nem vetnéd le a csuhát és a kötélövet? Nélkülük nagyobb az esélyed a megmenekülésre. - Nem, tengernagy uram, a matróz fogadalmát a barátnak kell beváltania. - Van-e számomra valami megbízásod, arra az esetre, ha balul ütne ki a dolog? - Ez esetben arra kérném excellenciádat, legyen olyan jó, és mondasson misét a lelkem üdvéért. Azok ott azt ígérték ugyan, hogy százat is mondanak, de ismerem már őket, ha meghalok, a kisujját sem mozdítja egyik sem, hogy a lelkemet kimentse a purgatóriumból. - Nem egy misét mondatok érted, hanem tízet. - Megígéri? - Admirálisi szavamra mondom! - Más kívánságom nincs. De most jut eszembe; a misét ne Esposito, hanem Pacificus fráter lelkéért szíveskedjék mondatni; parancsnok uramnak, gondolom, ez édesmindegy. Nápolyban annyi az Esposito, hogy a végén tán még a Jóisten sem ismeri ki magát köztük, és valamelyikük elcsórja tőlem a misét. - Szóval ezentúl Pacificus fráternak hívnak? - Igenis, admirális uram, így gondoltam legjobban megzabolázni régi természetemet. - Hát attól nem tartasz, hogy Isten, aki ezen az új néven még nem tehetett próbára, nem ismer rád? - Admirális uram, akkor odaáll mellém Szent Ferenc, akinek a nevét fennszóval dicsőítem, és ujjával rám mutat, mert az ő öltözékében és az ő kötelétől övezve halok meg. - Legyen tehát akaratod szerint. A misékre mindenesetre számíthatsz. - Caracciolo admirális szájából a „Megteszem” többet jelent, mintha más azt mondaná: „Megtettem” - felelte a barát. - Most pedig indulnék, ha önnek is úgy tetszik, admirális úr. Caracciolo belátta, hogy nem halogathatja tovább a dolgot. - Vigyázz! - kiáltotta olyan hangerővel, hogy meghallották nemcsak a hajó legtávolabbi zugában, de végig az egész part mentén. A fedélzetmester kétszer ezüstsípjába fújt, előbb egy rövidet és éleset, aztán hosszan cifrázta. A hosszú hang el sem halt még, amikor Pacificus fráter már fenn is termett jobb oldalt a kötélzeten, arccal a nézők felé. Barátcsuhája a legkevésbé sem zavarta, a noviciátus sem ártott meg neki, olyan fürgén mászott, hogy rögtön látszott, semmit nem felejtett a matróztudományból.
179

Egykettőre felért az árbockosárba, ahonnan megállás nélkül továbbkúszott az elősudárvitorla keresztrúdjaira. A kötélzeten ugráló barát látványa innen is, onnan is bátorító kiáltásokat csalt ki, a fellelkesült Pacificus fráter pedig túlteljesítve fogadalmát, egészen a felsudárvitorláig hatolt, s onnan habozás és késlekedés nélkül a tengerbe vetette magát, miközben azt kiáltotta: „Szent Ferenc, oltalmazz!” A tömeg is kiáltásban tört ki. Sok néző szemében a mutatvány eladdig csupán mulatságosnak ígérkezett; most egy csapásra lenyűgözővé vált, mint minden olyan esemény, ahol emberélet forog kockán, feltéve, ha a főszerepelő bátran viselkedik. Mi minden nem volt ebben a kiáltásban: rémület, izgalom, csodálat! Csend követte nyomon, az aggodalom néma csendje; lélegzet-visszafojtva lesték, felszínre bukik-e az ugró, vagy elnyeli a vizek mélye, mint Schiller búvárát. Három másodperc telt el teljes, zavartalan némaságban, de a nézők három évszázadnak érezték. Aztán kettévált a hullám, pontosan ott, ahol fra Pacifico ugrása nyomán örvénylett a víz, és előbukkant a barát kopaszra borotvált feje. Alighogy kiemelte a vízből, máris felharsant ajkán félelmetes erővel a dicséret és a hála kiáltása: - Éljen Szent Ferenc! Mihelyt felbukkant a barát feje, a négy evezős egyetlen evezőcsapására mellette termett a csónak. Az a két matróz, akinek szabad volt a keze, megragadta a fráter két karját, s nagy diadallal kihúzta a vízből. A bárkákon ülő kapucinusok erre egy emberként zendítettek rá a Te Deum laudamus-ra, a hajó legénysége hurrázott, a nézők pedig őrjöngve tapsoltak mindenütt, a mólón, a rakparton és az ablakokban. Nápolyban minden győzelmet tapssal szokás ünnepelni; ám ha ez a győzelem vallásos jellegű, s a dicsőség egy divatos Szűzanyaképet vagy népszerűbb szentet illet, az őrjöngés elképzelhetetlen méreteket ölt.

180

28 KOLDUL A BARÁT Szinte mondanunk is felesleges, hogy ez után az eset után a Szent Efraim rendházbeli kapucinusok divatba jöttek, kolostoruk nagy hírre vergődött. Ami fra Pacificót illeti, ettől a naptól fogva ő lett a nápolyi nép hőse. Nem akadt egész Nápolyban férfi, asszony vagy gyerek, aki ne ismerte volna és ne tartotta volna szentnek, de legalábbis Isten kiválasztottjának. A kolduló barát népszerűsége mindjárt meglátszott a gyűjtés eredményén. Kezdetben egy tarisznyával a vállán indult neki, mint más szerzetbéli kollégái. Az ám, de egy órai csatangolás után dugig megtelt a tarisznya, s egy további óra után a második tarisznya is, amellyel később felszerelkezett. Egy szép napon aztán azzal a javaslattal tért meg fra Pacifico a kolostorba, hogy adjanak neki egy szamarat. Ha körútjain elhatolhatna a Régi Vásártérig, a Marinelláig és Santa Luciáig, hozna ő esténként annyi gyümölcsöt, főzeléket, halat, húst, egyszóval mindenféle ennivalót, amennyit a szamár csak megbír, méghozzá mindenből a javát, válogatottan elsőrendű árut. Kérése meghallgatásra talált. Összeült a gyülekezet, a nagyeszűek ripsz-ropsz megtanácskozták a dolgot, kellőképpen méltatták fra Pacifico érdemeit és egyhangúlag megszavazták neki a szamarat. Ez vasárnap történt. Fra Pacifico nem vesztegette az idejét, már másnap, hétfőn, azaz az első hetivásárnapon Nápolyban hétfőn, csütörtökön és szombaton van állatvásár - elballagott a Capuai kapuhoz a vásártérre, és kiszemelt egy erőteljes hegyvidéki ciucció-t.9 A kereskedő száz frankot kért a csacsiért. Tartozunk az igazságnak azzal a megállapítással, hogy ez az ár méltányos volt. Fra Pacifico azonban figyelmeztette a szamár gazdáját a rend priviliégiumára, amelyet minden jó kereszténynek ismernie kell; ha ő, fra Pacifico kötelét a szamárra veti s azt mondja közben: Szent Ferenc, a szamár máris szent Ferenc, vagy ami ugyanaz, a szent megbízottja, azaz az ő, fra Pacifico tulajdonába megy át. Egyszóval még azt az ötven frankot is megtakaríthatná, amelyet önszántából felajánl az állatért. A kereskedő meghajolt a fráter érvelése előtt, elismerte a védszent előjogait, de mert úgy vélte, ötven frank veszteségért nem elegendő kárpótlás az a megtiszteltetés, hogy szamara ezentúl szent Ferencet szolgálja, igyekezett fra Pacifico kedvét elvenni a vásártól. Adhat egy baráti tanácsot, mondta a fráternak: keressen másik állatot, mert ez, amelyiket kiszemelt, a lehető legcudarabb. Egyesíti magában neme minden hibáját: falánk, makacs, parázna, engedetlen, léptennyomon a földre veti magát vagy kirúg a hámból, mert nem tűr terhet a hátán, egyszóval másra nem is alkalmas, mint tenyésztésre; úgyhogy ő a szamár nevét is eszerint választotta, olyat keresett, amelyik első hallásra elárulja, mennyi hibával-bűnnel megvert, nyomorult állat ez a füles, s némi fejtörés után meg is találta az egyetlen nevet, amelyikre méltó és amelyik méltó hozzá; úgy hangzik: Giacobino. Mondanunk sem kell, hogy a Giacobino szó jelentése: jakobinus. Fra Pacifico felkiáltott örömében. Időről időre feltámadt benne régi énje, ellenállhatatlan ingert érzett kötekedni, átkozódni, verekedni, mint matrózkorában. Ezzel a csökönyös szamárral, ha ráadásul még Jakobinus-nak is hívják, maga az üdvösség hullt váratlanul az ölébe. Hisz minél több hibája van a fülesnek, annál több alkalmat szolgáltat majd a jogos haragra;
9

A szamár közkeletű neve Nápolyban. - Mondanunk sem kell, hogy az ostoba embereket is ezzel a névvel illetik. 181

lesz kit ütnie a fráternak, ha indulatai levezetésére kevés a szó, és tettekre van szüksége! Egyszóval minden a legjobban van a lehető legjobb világon! Beleértve a szamár nevét is, amelyet pedig eredeti gazdája választott még számára. Mindenki tudta Nápolyban, mennyire gyűlöli Pacificus fráter a jakobinusokat. A puszta név is elég volt, hogy dühbe guruljon. Nos, ha ezután majd a szamarát, Jakobinust szidalmazza, átkozza, gyalázza, a szidalmak, az átkok, a gyalázkodás a jakobinusok egész szektájára hull vissza, amely szekta egyébiránt napról napra aggasztóan erősödik Nápolyban, az utcákon egyre gyakrabban feltünedező rövidre nyírt hajzatok és különféle színű pantallók után ítélve. Fra Pacifico hallani sem akart többé más szamárról; mennél több rosszat mondtak a fülesről, annál inkább ragaszkodott hozzá. A barátnak vitathatatlanul jogában állt volna a kötelet a szamár hátára vetni, és ezáltal elkobozni; a kereskedő nem tehetett semmit ellene, alkuval meg sem próbálkozhatott. Nehogy végleg felkopjon az álla, beletörődött a fra Pacifico által felajánlott ötven frankos árba. Fra Pacifico átnyújtott tíz, III. Károly képére vert arany piasztert, visszakért kilencvenhat graint ez idő tájt a piaszter tizenkét carlinót, nyolc graint ért -, és a szamár végleg átment a klastrom, azazhogy inkább a barát tulajdonába. Hogy, hogy nem, az állatnak kedve szottyant azon nyomban ízelítőt adni fra Pacificónak rossz tulajdonságaiból, amelyeket a kereskedő oly hosszan ecsetelt - vagy azért, mert ragaszkodott régi gazdájához, vagy mert az új nem nyerte el rokonszenvét. Van egy nápolyi szólásmondás: kantár jár a lóval, kötőfék a szamárral. E szokásjogi alapelv értelmében Giacobinót kötőfékestül adta el, illetve engedte át a kereskedő a fráternek. Fra Pacifico megragadta a kötőféket, s nekiveselkedett, hogy maga után húzza a szamarat. Hanem Giacobino megvetette mind a négy lábát, s egy tapodtat nem mozdult az Infrascata irányába. Fra Pacifico rángatta a kötél végét, de eredménytelenül, s hamarosan erélyesebb eszközök alkalmazására szánta el magát, nehogy csorba essék Szent Ferenc tekintélyén. Eszébe jutott, hogy matrózkorában látott ő Afrikában tevehajcsárokat; azok a tevét az orrába fűzött kötélen vezették. Jobb kezébe vette a kését, a ballal összecsippentette Giacobino orrcimpáit, gyorsan behasította az orrsövényét, és mielőtt a szamár ellenállásra gondolhatott - hiszen honnan is sejtette volna, milyen műtétnek néz elébe? -, már bele is került a kötél a vágásba. Az állat tovább makacskodott, megint rántott egyet a kötőféken, csakhogy fra Pacifico sem volt rest, ő is nagyot rántott az ellenkező irányba. Jakobinus felordított fájdalmában, kétségbeesett pillantást vetett régi gazdájára, mintha azt mondaná: „Láthatod, megtettem, ami tőlem tellett”, majd engedelmesen, mint a kezes bárány, követte fra Pacificót a Szent Efraim kolostorba. Fra Pacifico otthon egy istállónak kiszemelt pincehelyiségbe zárta el a csacsit. Aztán kiment a kertbe, kiválasztott egy alkalmas babérfa-tövet - valamivel vastagabbat, mint Őrjöngő Lóránt botja, de valamivel kisebbet azért Herkules bunkójánál. A fát lenyeste három és fél láb hosszúra, a kérgét lehántotta, két óra hosszat forró hamu alatt tartotta, s ezzel az újfajta Hermes-bottal felfegyverkezve lépett végül be a pincébe. Az ajtót magára zárta. Hogy mi történt ott a pincében Jakobinus és fráter Pacificus között, az örökre kettejük titka marad. Másnap mindenesetre a legszebb egyetértésben lépkedett egymás oldalán az állat meg a barát, Pacificus fráter kezében a furkó, a csacsi hátán két kosár. Mindössze Jakobinus előző nap még sima és fényes, mára kisebesedett, felrepedezett, több sebből vérző háta árulkodott arról, hogy kettejük barátsága alighanem Jakobinus berzenkedése ellenére, egyedül fra Pacifico érdeméből, az ő állhatatos unszolására szilárdult ennyire meg.

182

A fráter, ígéretéhez híven, ettől kezdve egészen a Régi Vásártérig, a rakpartig és Santa Luciáig hatolt el körútjain. Jakobinus esténként annyi hússal, hallal, vaddal, gyümölccsel és főzelékkel megrakodva tért meg, hogy nemcsak a kolostor bőséges ellátására futotta belőle, hanem még arra is, hogy a felesleget pénzzé tegyék. Háromszor egy héten kisebbfajta piacot rendszeresítettek a kolostor kapuja előtt. Itt szerezték be élelmiszer-szükségletüket az Infrascata utca és a Kapucinusdomb ájtatos lelkű, kegyes bendőjű lakói. Négy év óta ment a legszebb rendben minden. Fra Pacifico zavartalan egyetértésben élt barátjával, Jakobinussal: a füles soha kísérletet sem tett többé arra, hogy az egyetértést megbontsa. Egy héten háromszor jártak el gyűjteni. A kérdéses nap reggelén is úgy indultak el a kolostorból, mint rendesen. Leereszkedtek a dombon, amelyről az utca a nevét kapta; elöl Jakobinus, hátán az üres kosarak, mögötte fra Pacifico, kezében a babérhusáng. Még a nápolyi szokásokban teljesen járatlan embernek is feltűnt volna, néhány lépésük után, mennyire népszerűek mindketten. A szamár a gyerekek körében - marokszám hordták neki a répa- és káposztalevelet, amit Jakobinus azon mód, mentében, szemmel látható élvezettel be is falt; fra Pacifico pedig az asszonyok és férfiak körében; az asszonyok az áldását kérték, a férfiak sorra azt tudakolták tőle, melyik számot tegyék meg a lottón. Jakobinus és Pacificus fráter dicséretére legyen mondva, a füles nem fitymált le semmiféle adományt, s a barát sem utasított soha el senkit. Bőkezűen osztogatta az áldást és a lottószámokat, ha arról nem is kezeskedhetett, hogy az áldásnak lesz foganatja, és hogy a számok beválnak. Olykor megesett, hogy egy-egy magamutogatásra hajlamos, vakbuzgó asszony térdre borult a barát előtt. Ha szép volt és fiatal, fra Pacifico csókra nyújtotta a kezét, hogy megsimogathassa a nő állát - igazán csekély vétek, és jól esik! Ha viszont az asszony csúf volt és öreg, a fráter csak a kötelet nyújtotta neki; azt fogdoshatta, csókolgathatta kedvére, de be kellett érnie a kötéllel, fra Pacifico minden más kegyet könyörtelenül megtagadott tőle. Az Infrascata, a Studi, a largo Spirito-Santo, a Porta Alba utcák meg más olyan negyedek lakói, ahová a barát a kezdeti, tarisznyakorszakban járt el, felajánlották fra Pacificónak legelső kolduló körútjain, hogy hálából jóságáért, a sok áldásért meg a lottószámokért rendszeresen ellátják gyümölccsel, főzelékkel, kenyérrel, hússal és hallal, bár a hal ritka csemegének számít az említett, magasan fekvő utcákban. Fra Pacifico ráállt; a koldustarisznya nem válogatós. Az ám, de a fráternak hamarosan azt kellett tapasztalnia, hogy a kereskedőnegyedektől távol eső környéken rendesen csak silány élelmiszerekhez jut. Ezért követelte utóbb a szamarat. Mióta a fülest megvásárolta, csakis olyan városnegyedekbe járt gyűjteni, ahol válogatottan finom falatokhoz jutott; ügyet sem vetett többé a közbenső negyedek áruira, adományaira. Szó se róla, a Régi Vásártéri zöldségárusok, a Rottó-közi mészárosok, a marinellai halászok és a Santa Lucia-beli gyümölcsös kofák sokért nem adták volna, ha a barát a gyűjtést a kolostor kapujánál kezdi, és nem üres kosarakkal érkezik hozzájuk, mint szokott, hogy legszebb áruikat megvámolja, hanem már előbb megtelik felibe-harmadába a két kosár. Olykor megpróbáltak eldugni előle egy-egy szebb darabot, amelyet gazdag vevőiknek tartogattak, csakhogy fra Pacificónak bámulatos szimata volt, rögtön fölfedezte a csalást. Nyílegyenesen odatartott, ahol az elrejtésre szánt darab hevert, és ha a tulajdonos nem ajánlotta fel önként, jó szívvel, nosza működésbe lépett szent Ferenc kötele. Sőt, hogy az ilyen természetű apróbb kellemetlenségektől megkímélje magát, fra Pacifico egy idő múltán egyáltalán nem is várt önkéntes adományra, a kiválasztott árut egyszerűen megérintette a kötéllel, elvette és kész. És lám, ugyanazok a kereskedők, akik Masaniello idején fellázadtak, mert Arcos hercege adót készült kivetni a gyümölcsre, most, ha nem is éppen örömmel, de megadással tűrték, hogy a Szent Efraim kolostor kolduló barátja dézsmát szedjen terményeik után. Soha nem jutott eszükbe fellázadni zsarnoksága ellen. Olykor, ha fra Pacifico az áru kiválasztása után azt vette észre, hogy a kereskedő, akit megtisztelt, elégedetlen arcot vág, előhúzott a zsebéből egy kes183

keny és mély, tok alakú, szaruból készült burnótszelencét, és megkínálta a kárvallott kereskedőt egy szippantás burnóttal. Ez a rendkívüli kegy jóformán sosem tévesztette el hatását, a kereskedő arca rendesen földerült. S ha mégsem, ha az előzékenység nem használt, fra Pacifico bronzszín arcát ólmos sápadtság lepte el - mert hiába választotta a „békeszerető” nevet, most is csak olyan könnyen kijött a sodrából, mint régen; szemei villámokat szórtak, babérhusángjával a kövezetét, a lastricó-t döngette. Indulatának e hármas jelére aztán csalhatatlanul mosolyra derült az is, aki volt olyan gyatra katolikus, hogy nem tette boldoggá, ha szent Ferencnek ajánlhatta fel legkövérebb libáját, legzamatosabb dinnyéjét, legporhanyósabb pecsenyéjét vagy a legcsillogóbb halat. Fra Pacifico, szokásához híven a kérdéses napon is gyorsan haladt át a Vicaria és az Egizio-aForiella út között elterülő kis utcák szövevényén; mindössze néhány pillanatra állt olykor meg, míg egy áldást elmormolt, míg a kezét csókra nyújtotta, vagy míg a lottójátékosok kérdésére megjövendölt egy-egy ambót, ternót, kvaternót, kvinternót. Az Egizio-a-Foriellán túl bekanyarodott a Grande utcára, majd a Berettari közbe, hogy végül pontosan a Santa Croce kápolna mögött érjen ki a Régi Vásártérre. Ennek a kápolnának a papjai őrzik - no, nem éppen kegyeletből, hanem hogy mutogassák! - azt a címeres tőkét, amelyen valaha lecsapták a két jó barát, Conradino és Ausztria hercege fejét a barna arcú Anjou király parancsára, akiről Villani feljegyezte, hogy „keveset aludt és sohasem nevetett”. A kápolnát megkerülve fra Pacifico egy csapásra más országban találta magát. Tejjel-mézzel folyó Kánaánban, ahová egybesereglett az egész állat- és növényvilág. Disznók röfögtek, tyúkok kotkodácsoltak, libák gágogtak, kakasok kukorékoltak, pulykák hurukkoltak, kacsák hápogtak, galambok búgtak; capedimontei aranyfácánok, persanói nyulak, misenói fürjek, acerrai fogolymadarak, bagnolii fenyőrigók, a lincolai mocsárban elejtett szalonkák és az Agnano tavon lőtt vadrécék hevertek szép sorban a földön; karfiol- és brocoli-hegyek, zöld- és vörösbélű görögdinnye-piramisok, köményes zeller-bástyák magasodtak a bíborszín padlizsán- és égővörös paradicsomrakások fölé, középütt pedig ott virított kerek kosarakban az az apró szemű, liláskék füge, amelyik a Posíllippón és Pozzuoliban terem, és amelyet Nápoly jelképéül verettek pénzükre a nápolyiak, tünékeny szabadságuk egyetlen éve alatt. Ezeket a kincseket vámolta meg kosárszámra két naponta fra Pacifico. A barát beszedte a szokásos dézsmát. Valami van a levegőben - gondolta közben; a kereskedők ugyanis élénken vitatkoztak, az asszonyok sustorogtak, a gyerekek köveket gyűjtöttek halomba; sőt, csodák-csodája, még azok a főzelék-, baromfi-, vad- és gyümölcsárusok sem igen bánták, milyen és mennyi árujukat viszi el fra Pacifico, akiket ezúttal megtisztelt. Fra Pacifico jól megrakta a kosarait, és minthogy kétharmadrészt meg is teltek, úgy vélte, ideje áttérni a húsneműek beszerzésére. Elindult tehát a San Giovanni-al-Mare utcába, ahol a macelaiók-k és a beccaió-k, azaz a mészárosok meg a kecske- és juhvágók székeltek egymás szomszédságában; ez két különálló szakma Nápolyban. Fra Pacifico a tömeg érthetetlen közönyétől kísérve lépdelt a San Giovanni-al-Mare utca felé. Mióta betette a lábát a Régi Vásártérre, egy asszony sem kérte még az áldását, és egyetlen férfi sem állította meg, hogy megtudakolja a jövő húzáson nyerő lottószámokat. Mi kötheti le ennyire az óváros népének figyelmét? Alighanem mindjárt kiderül, mert a Mercato közben zúg legjobban a tömeg. Ez a kis sikátor a Régi Vásárteret köti össze a rakparttal, s történetünk idején még a vico dei Sospiri-dell’ abisso10 nevet viselte; a mai városigazgatás jónak látta megváltoztatni, bár igazán költői név

10

A Mélységből Feltörő Sóhajok köze. 184

volt. Onnan eredt, hogy erre vitték rendszerint a halálra ítélteket a Régi Vásártérre kivégezni, és a vérpadot akkor pillantották először meg, amikor a kis utcába beértek. Ilyenkor majd mindegyik mélyet sóhajtott, olyan mélyet, mintha a sóhaj feneketlen mélységből törne fel. Fra Pacifico útja éppen erre vezetett; pontosan a sikátor és a Sant Eligio utca sarkán állt annak a beccaió-nak a boltja, akitől ürücombot szándékozott vinni. Akarva sem kerülheti tehát el, hogy az általános izgalom okáról ne értesüljön! Súlyos dolognak kellett történnie, mert ahogy a fráter előbbre jutott a Sant Eligio utca irányában, úgy nőtt a tolongás és a tömeg izgalma. Egyre többször hallott rekedt, fenyegető hangon két szót emlegetni: franciá-k és jakobinus-ok. A bolthoz, ahonnan a kolostor holnapi ebédjére szánt hét-nyolc ürücomb egyikét akarta elvinni, egyébként gyorsan eljutott; a tömeg tisztelettudóan utat nyitott neki, mint mindig. A boltot eszeveszettül üvöltöző és hadonászó emberek töltötték meg, nők, férfiak vegyest. - Hé, beccaio! - kiáltotta a barát. A gazdasszony, egy gyér és őszülő hajú boszorkány, megismerte a barát hangját. Könyökkel, vállal, ökölcsapásokkal utat tört magának a vitatkozók közt, és a fráterhoz érkezve így szólította meg: - Atyám, magát az Isten küldte! Jöjjön gyorsan, mert a szegény beccaió-nak nagy szüksége van ám magára, meg a szent Ferenc kötelére! Azzal Jakobinust a mészároslegény gondjaiba ajánlotta, fra Pacificót pedig bevonszolta a hátsó szobába, ahol vérében fürödve hevert egy ágyon a beccaio. Arcát halántékától a szájáig hatalmas vágás szelte ketté.

185

29 ASSUNTA A Régi Vásárteret a beccaio sebesülése ejtette lázba, emiatt futott össze a nép a Sant-Eligio utcában és a Sóhajok közében. Ahány ember, annyiféleképpen mesélte a baleset lefolyását. A beccaio maga nem tudott vagy tán nem akart beszélni; arca felhasadt, nyelve megsérült, három foga kitört. Valamit morgott, hogy giacobini meg francesi, amiből egyesek arra következtettek, hogy helybeli jakobinusok, a franciák nápolyi barátai látták el ilyen alaposan a baját. Híre futott annak is, hogy a beccaio egyik barátját holtan szedték össze a tetthelyen, két másik barátja pedig megsebesült, egyikük olyan súlyosan, hogy még az éjjel bele is halt. Öt-hatszáz ember beszélt, vitázott egyszerre, ki-ki mondta a magáét a balesetről meg az előzményeiről. Ez volt az a moraj, amelyet fra Pacifico messziről hallott, ez csalta őt a juhhúskimérésbe. Egy huszonhat-huszonnyolc esztendős-forma fiatalember álldogált csak némán a hangzavarban. Elgondolkozva támasztotta a boltajtó félfáját; röpködtek körülötte a különféle megjegyzések. Valaki például éppen azt magyarázta, hogy a beccaio és három társa a Schiava kocsmában vacsorázott, onnan fordultak ki, amikor tizenöt ember támadt rájuk, az Oroszlánkút közelében. A fiatalember erre felnevetett, és beszédes mozdulattal vállat vont. A vállrándítás felért egy erélyes „nem”-mel. - Miért nevetsz és mit vonogatod a vállad? - kérdezte tőle cimborája, Antonio Avella, csúfnevén Pagliucchella. Nápolyban, az alsóbb néprétegek körében általános szokás, hogy a külseje vagy a jelleme alapján mindenkire csúfnevet ragasztanak. - Nevetek, mert kedvem tartja, vonogatom a vállam, mert jól esik - felelte a fiatalember. - Ti ostobaságokat fecsegtek, mert nektek úgy tetszik, én meg nevetek azon, amit ti fecsegtek, és kész. - Honnan veszed, hogy ostobaságokat fecsegünk? Te talán többet tudsz nálunk? - Hát nálad nem nehéz többet tudni, Pagliucchella, elég például, ha az ember olvasni tud. - Honnan tudnék olvasni, ha nem tanítottak meg rá - felelte az, akinek Michele a szemére hányta tudatlanságát, mert hiszen a csípős szavú fiatalember nem volt más, mint barátunk, Michele. - Téged bezzeg megtanítottak, mert a tejtestvéred gazdag hölgy, egy tudós felesége, de ez nem ok arra, hogy lenézd a cimboráidat. - Dehogy nézlek le, Pagliucchella, eszemben sincs! igazán derék, jó fiú vagy. Ha volna mit mondanom, neked biztosan el is mondanám. És Michele már-már azon volt, hogy bizalma jeléül félrevonja Pagliucchellát, és eláruljon neki egyet-mást, amikor hirtelen egy súlyos kéz nehezedett a vállára. Megfordult és összerezzent. - Ha volna mit mondanod, neki elmondanád? - szólt a csipkelődő kedvű fiatalemberhez az, aki a kezét a vállára tette. - Szavamra, ha valamit is tudsz erről a kalandról, amit különben kétlek, és ezt a valamit valakinek is elmondod, akkor igazán rászolgálsz a nevedre, bolond Michele. - Pasquale da Simone! - mormolta Michele.
186

- Jobban tennéd, hidd meg, már csak a biztonságod érdekében is - folytatta a pribék -, ha a Madonna del Carmine templomban megkeresnéd Assuntát, aki ott éppen fogadalmat tesz, úgyis az feküdte meg a gyomrodat, hogy ma reggel hiába kerested őt otthon; jobban tennéd bizony, semhogy itt fecsegj arról, amit nem láttál. Mert ha mégis láttad volna, jaj neked! - Igaza van, signor Pasquale - mondta Michele, egész testében remegve. - Máris megyek. Engedjen, kérem, utamra. Pasquale elmozdult valamennyire a faltól. Akkora rés támadt, amekkorán egy tízéves gyerek, ha átfér, Michele mégis könnyedén átcsúszott rajta. Egészen összezsugorította a félelem. - Hitemre, nem! - morogta, miközben hátra se pillantva nagy léptekkel iramodott a Madonna del Carmine templom felé. - Hitemre, nem! Nem mondok senkinek egy árva szót sem, inkább a nyelvem harapom le, elhiheted, nagy jó uram, gyilok ura! Bár még a néma is megszólalna folytatta -, ha azt kéne hallania, hogy tizenöt támadóról fecsegnek, mikor éppen ellenkezőleg, ők álltak össze hatan, hogy egyetlen emberre rátámadjanak. Nem szeretem ugyan a franciákat meg a jakobinusokat, de még náluk is jobban rühellem a pribékeket meg a soricó-kat11, istenuccse, kedvemre van, hogy ez az egy úgy megadta nekik. Hat ellenfélből kettő halott, kettő sebesült, viva san Gennaro! ennek aztán nem köszvényes a karja, se nem csúzos a marka! Felnevetett, vidáman ingatta a fejét, és csak úgy magában eljárt egy tarantellát az út közepén. Bár a monológ állítólag ellenkezik az emberi természettel, Michele, akit éppen azért neveztek bolond Michelének, mert jártában-keltében gyakran beszélt magában, sőt, még hadonászott is hozzá, Michele, mondom, ki tudja meddig folytatta volna Salvato dicsőítését, ha nem találja magát hirtelen a téren. Olyan gyorsan szedte a lábát, hogy mire feleszmélt, azon kapta magát, a templom bejárata előtt lejti nagy nevetve a tarantellát. Félrevonta az ajtó elől a súlyos, piszkos kárpitot, belépett a templomba és körülnézett. A Madonna del Carmine templom, amelyről kénytelenek vagyunk itt egy-két szót ejteni, Nápoly legnépszerűbb temploma, Madonnája különleges csodatevő hírében áll. Vajon minek köszönheti a templom nagy hírét? Miért tiszteli egyformán minden népréteg? Talán, mert itt őrzik Conradinónak, Manfréd unokaöccsének, az ifjú, romantikus hősnek meg a barátjának, ausztriai Frigyesnek holttetemét? Vagy mert van egy Krisztus-szobra, amelyről tudnivaló, hogy amikor Anjou René rálőtt, fejét mellére hajtva kikerülte a golyót, és mert ennek a szobornak olyan dúsan nő a haja, hogy Nápoly polgármestere évente egyszer, ünnepélyes külsőségek között megnyírja egy arany ollóval? Vagy tán mert a templom kolostorában ölték meg Masaniellót, a lazzaronék vezérét, és itt is nyugszik valahol, nem tudni, melyik zugban, hisz olyan rövid a nép emlékezete, hogy azokat is könnyen elfelejti, akik érte haltak meg? Akármi is az oka, annyi bizonyos, hogy a Madonna del Carmine templom Nápoly legnépszerűbb temploma, a legtöbb fogadalmat itt teszik, s többek között itt tett fogadalmat az öreg Tomeo is. Hogy mi okból, azt mindjárt elbeszéljük. Michele nem könnyen találta meg, akit keresett, minthogy a hívők rendesen zsúfolásig megtöltik ezt a templomot. Végül mégiscsak rábukkant: Assunta áhítatosan imádkozott a bejárattól bal kéz felé eső mellékoltár előtt. Szent Ferenc trónolt a gyertyafényben úszó oltár fölött. Michele szerelmes volt. Hogy szerencséjére vagy szerencsétlenségére, azt döntse el a kedves olvasó, aszerint hogy optimista vagy pesszimista-e a szerelem dolgában. Ninának Michele azt
11

Így nevezik Nápolyban a titkosrendőröket. 187

hogy alig várta már a pillanatot. amelyről a szó folyik. Michelének ráadásul különleges oka is volt a nyugtalanságra. úgyhogy ellenfelei rendesen nyomasztó fölénybe kerültek. az nem lehet annyira biztos kedvese érzelmeiben. Nanno ezt jövendölte. CastelNuovo. ott egy kísértet hajolt fölé. Santa Lucia. akkor este. ha becsületes és jövedelmező mesterségre adja a fejét. hogy ne érezzen némi féltékenységet. mint mindenki más. a kikötő. az apa és három fia személyében. Mint igazi kóbor lovaghoz illik. a fiaival együtt napi tizennyolc órát dolgozik. Követte volna ő Assuntát egyébiránt akár a világ végére is! Annak a napnak reggelén. a két jelző kizárja egymást . vagy ötven éve veti ki nap mint nap a hálót. Szegény Michelét sok gáncs érte a Tomeo-házban! Védelmezője egy volt csak. tőre hegyével megbizonyosodott róla. titkát csakis a tejtestvérének árulta el. annak az öreg halásznak volt a lánya. a Nuova út és végül a Carmine-kapu választ el.ami Nápolyban nem is olyan képtelen állítás. hogy kiemelték a hálót a vízből. a Tojás-erőd. ennek folytán az este nagyobbik részét azzal töltötték. hogy a várható zavargás miatt megy el. Basso Tomeo meg a fiai módfelett büszkék voltak rá. Assunta Basso Tomeónak. s a reggel egy részét azzal. hogy Assuntát Michelétől óvják. ha róla esett szó. hogy a halat lesték. a Mergellináról nyomban át is költözött a Marinellára. az éjszaka nagyobbik felét azzal. Sajnálatos módon Michele azt vallotta. a móló. de ráadásul lustának és istentelennek is. amelyet a Mergellinától a Chiaia folyó. hanem az. ellenben bölcsen elhallgatta. aki . Régi lakhelyéről. mint Michele. mégsem vitte annyira. hogy becsületes és jövedelmező mesterség nincs. zárva találta az öreg Basso Tomeo ajtaját. a másodikat. Assunta fivérei már csak gyermeki tiszteletből is osztották apjuk véleményét. hogy ők nem olyan világlustái. valami nem létező nagybátyját emlegette folyton. A halászmesterség szerencsére kemény munkával jár. aki Marco Polo adatai nyomán elindult Cathay királyságba. Hagyján még.istenfélő.nem sokra becsülte Michelét. vádlója ellenben négy is akadt. hogy ötven dukátot összekuporgasson. Munka helyett Michele jobban szeretett állítólagos örökségére hivatkozni. Basso Tomeo kijelentette. ahol nyoma veszett. hogy kivetették a hálót. de távozásának igazi oka nem ez volt. Talán arra is emlékeznek még kedves olvasóim. és jól megölelgetheti. Az öreg Basso Tomeo . Michelét nyugtalanság fogta el. Gennaro és Luigi. 188 . Michele tehát türelemmel viselhette sorsát. szenteskedő és szorgalmas halászember . a fennmaradó hatot pedig átaludták. Mint láttuk. holott máskor ilyenkor mindig tárva-nyitva állt. Barátunk előszeretettel hivatkozott éppen Basso Tomeo példájára: lám. miért ment el hazulról? Aki szerelmes. túlságosan sok idejük nem maradt éppen rá. amikor a boszorkány még az övénél is ijesztőbb sorsot jósolt Luisának. Gaetano. ami végtére is megeshet.mondta ugyan. Ha mégsem ütne be az örökség mondta -. a Chiata-monte. Mindent összevéve Basso Tomeo és fiai a nap huszonnégy órájából tizennyolcat a vízen töltöttek. hogy a lányt csak akkor adja hozzá. Hol lehet Assunta. amelyik kötelet ígért neki. A Basso Tomeo házban Michele mindenesetre csak a jóslat első felét hangoztatta. neki van becsületes mestersége. hanem szívvel-lélekkel dolgoznak. hogy a jelenés az öreg halászt szörnyen megrémítette. Assunta. Michele követte szíve hölgyét Nápoly másik végére. akkor egy szép napon úgyis ezredes lesz. hogy az öreg halász álma valódi. amikor találkozhat Assuntával. hogy bolondnak tartotta. vagy ha vagyont örököl. majd megnyugodva visszatért a romok közé.emlékszünk egy éjszaka Johanna királynő palotája tövében kötötte ki a bárkáját.

Michele Luisánál töltötte az estét. Három nap egymás után alig-alig került hal a hálóba. amikor Michele még hírét sem hallotta.gondolatai tagadhatatlanul el-elkalandoztak. amikor kijelentette. Udvarlója elbeszélését homályosnak találta. tőle telhetőleg hihetővé kerekítve. Egy ugrással az oltárnál termett. és hogy az oltárt olyan fényesen . 189 . a beccaio boltja előtt. és Assunta mellé térdepelt. hogy Basso Tomeo hiába töri magát. A fogadalomtételre éppen előző este került sor. ahelyett hogy a kapuban várt volna rá. a sebesült ágyánál a rákövetkező éjszakát. Nem állítjuk. hogy apja és fivérei azóta már megélték a csodálatos halászatot. nyomban tudni kívánta a csődület okát. nagyon is igaza volt. amit mi. hogy Michelét kár bolondnak nevezni. De ennek úgysem volt többé jelentősége. A szerelmesek nyugodtan megkockáztathattak egy-két szerelmes szót is. az Oroszlán-kútnál gyilkosság történt. akkorát. hogy cserébe a szent olyan halászattal jutalmazza. mint előbb. hogy térdeljen mellé.kivilágította. a szentnek kijáró ima szavai közé vegyítve. mint a pacsirta. s dalolt. ujja hegyét bemártotta az ajtó melletti szenteltvíz-tartóba . rendíthetetlenül hitte. a hálókat bevonták. a halászat közben véget ért.Hogy Assunta éppen a Madonna del Carmine templomban tartózkodik. amikor Michele nem térdelt még mellette . Az öreg halász megfogadta: tizenkét gyertyát gyújt védszentje. a halászat eredménye azon a napon még rosszabbul ütött ki. Mihelyt Assunta meghallotta. már akkor közöltünk olvasóinkkal. a maga adagját -. Luisa beteg volt. hajszál híján. hogy Assunta megfordult rá. krónikási minőségünkben. Olyan könnyedén lépkedett.a giorno . hogy átlépjék a templom küszöbét. mint igazi Éva lánya. hogy délelőtt. abban a reményben. hogy utána jött. Assuntára szigorúan ráparancsolt Tomeo.a nedves ujjacska összeért Michele ujjával -. meg sem várva. hogy a Régi Vásártéren csődület van. felkiáltott örömében. hogy a fiatal lány ugyanolyan buzgón imádkozott most is. térdet hajtott a szent oltára előtt. mesélte. mint az előző kettőn. Nagyot sóhajtott afeletti örömében. szent Ferenc oltárán. utoljára még keresztet vetett. Búcsút mondott szent Ferencnek . keserves munkája édeskeveset hoz a konyhára. Michele most tudta meg Assuntától mindazt. Michele végre felfedezte Assuntát. hogy Pasquale da Simone igazat mondott. amilyen csak a Genezáret taván esett valaha. majd belekarolt Michelébe. hogy szent Ferenc oltára előtt térdepel. Rendíthetetlenül bízott a szent közbenjárásában. Assuntát pedig szent Ferenc oltára előtt térdepelve. kedves mosollyal köszönte meg. Ezért találta a kaput zárva. nem értesülhetett hát a fogadalomról. ugyanarra a lépcsőfokra. szempillantás alatt engedelmeskedett.úgyis leimádkozta már. mialatt ő bevonja a hálót. buzgó imával segítse elő a fogadalom teljesülését. hogy majd elszállt. ez mind csak újabb bizonyítéka annak. Több se kellett Michelének. Cserébe Michele is elmondta Assuntának a saját történetét. és intett neki. jelenleg csődület van a Sant Eligio utcában és a Sospiri del’ Abisso-közben.

nagyobb tömegé szokott lenni. hogy vízihulla került a hálóba. öngyilkos vagy szerencsétlenül járt ember teteme. és kétségbeesett erőfeszítéssel próbálták elszakítani a hálót. hogy eleven.legalábbis saját hite szerint -. egy nagy házzal szemközt.30 A KÉT FIVÉR Assunta nem csalatkozott szent Ferencben: apja és fivérei valóban csodálatos fogást csináltak. a Sannasarok. Mindig rendkívül választékosan öltözködött.olyan nehéz volt. és mindig bajt hoz azokra. finom batiszting simult. s öccse volt Torre hercegének. a halak nyilván most vették észre. Kiáltozással. Amikor nekiveselkedtek. Minthogy az alábbiakban egy valóságosan megtörtént eseményről számolunk be. hogy ellenállása még sincs akkora. fekete haja rég nem láthatott rizsport. de akkor meg attól kezdtek félni. Don Clemente Filomarinónak hívták. nagyon is eleven testek fickándoznak. mint utódok nemzése a név és fajta fenntartása céljá190 . nagy vadász. Szórakozottan bámulta az égen vonuló felhőket. nőiesen fehér nyakát. céllövő és úszó. s a tetejébe még gazdag is. megnyugodva érezték. a kivágásnál látni engedve viselője izmos. Nápoly-szerte a Torre-palota néven emlegették. Megesik olykor. Nemsokára heves hullámzásba jött a víz a háló körül. akikkel megtörténik. Ezenkívül jó lovas volt. a Nuova út közepetáján. Torre hercegét fontos. kénytelenek vagyunk tüzetesebben leírni az esemény színterét. A jelenet az öbölben játszódott le. s ugyanígy a bal keze kisujján villogó gyémántköves gyűrű. éppen csak az akkoriban dívó sokgallérú köpeny vagy hosszú szárnyú kabát és magas pikégallér helyett viselt elegáns. A hercegi faj fenntartásának nemes hivatása tehát a fiatalemberre várt. előbb azt hitték. Parnyk fajából. bár a víz a vállukig ért. Bertinek. valamint a ház lakóit. kitűnő vívó. hogy szent Ferenc becsülettel megtette a magáét. Tetőtől talpig a legújabb párizsi divat szerint öltözött. sárgásvörös háziköntöst. a nála huszonöt évvel idősebb Torre hercege kijelentette. vadul tiltakozva az ellen. akik a Nicolinókkal. Szeme a távolba révedt. felül. hogy csapdába jutottak. fiatal. hogy akaratuk ellenére partra vonszolják őket. Ám. Egy huszonhat-huszonnyolc esztendős fiatalember állt az egyik első emeleti ablakban. így tesznek a költők. bátyja. vagy átvetni magukat a pereme fölött. a házat. jóllehet nemigen látszott rá igényt tartani. sőt. csapkodnak benne. miközben jobb keze ujjaival dobolt . Hamarosan kitűnt ugyan. egyike volt azoknak a nápolyi fiatalembereknek. amelyet a mellén selyempaszomány tartott össze. A ház Torre herceg tulajdona volt. Sikerült a hálót megragadniuk. a jelen és a jövő szempontjából egyaránt sokkalta fontosabb feladat kötötte le . mint a tenger fövényébe ágyazott. hogy haláláig agglegény marad. hadonászással adták a többiek tudtára. rövidre vágott. mert vagyonát mindenestül öccsére szándékozik hagyni. amikor a háló kijjebb ért. Testére drága csipkezsabóval díszített. vízsugarak törtek a magasba. amikor verset skandálnak. a Caracciolo és a Rocca Romana fivérekkel a divat királya címért vetélkedtek. Természettől göndör.. Mialatt az öreg halász meg Luigi ereje végső megfeszítésével küzdött az ellenszegülő zsákmánnyal. a másikon a Santo Andrea degli Scopari utcára nyíltak. keskeny fehér keze előkelő származásra vallott. hogy kihúzzák a hálót. A fiatalember hosszú. sziklába akadt. Gennaro és Gaetano belegázolt a tengerbe és a háló mögé került. amelynek ablakai egyik oldalon a rakpartra. A fiatalember csakugyan költő volt.árulkodó mozdulat.

Ferdinánd és Karolina aláírásáig. csak a nápolyi királyi könyvtárra gondolunk. sőt a fiatalember is kezdett lassan férfivá érni. le ne vessen a ló!” Amikor Latouche-Tréville admirális Nápolyban időzött. alkirály csak uralkodott Nápolyban. Szenvedélyes könyvgyűjtő volt. a francia flotta átvonulásáról jóformán tudomást sem vett. de semmiképp nem élhetett volna továbbra is ugyanolyan zavartalanul könyvészhivatásának. egyes példányok esetében a margó szélessége elérte a tizenöt. hogy birtokában van a teljes gyűjtemény. mások szerint csak unokaöccse. 1572-ben kiadott köteten kezdve. mi mindent vállalt a gyerekért. a Medúzafejet ábrázoló záródísz. buzgón eljárt a francia tisztek körébe. amely köztudomásúlag kiöl a lélekből minden emberi érzést. A herceg kézirat-gyűjteménye e nemben alkalmasint a világon a leggazdagabb volt. a másikban kasza. Don Clementét huszonhat évesen is gyereknek nézte. Torre hercege mégis jogos büszkeséggel mutogatta könyvbarát ismerőseinek párját ritkító gyűjteményét. Azontúl kereste más lelkes hazafiak társaságát. A minden tekintetben kiváló kiadványok rendkívül nagy és széles margóval dicsekedhettek. Ahány király. rengeteg ritka könyvet és értékes kéziratot hordott össze. az utolsó. a kard és a csuha zsarnoksága alatt senyvedő haza sorsa. a fiú és az unokaöcs12 minden kiadványa. az előbbit 1634-ben felváltó szirén. egészen az akkori uralkodópár. Torre hercegét teljesen lekötötték könyvészeti tanulmányai meg a kéziratok hajhászása. Szinte hiánytalanul. a gyerek kamasszá. szicíliai Tankréd pecsétjén kezdve.és melyik gyerek nem esik át súlyos és enyhébb betegségek egész során? Éjszakákat virrasztott a fiú betegágya mellett. s alatta a Non solus jelige. Pastissier françois című kötetig. amelyek a példány valódiságát fémjelzik. az 1629-től használt levélfüzéres bivalyfej. don Clemente Filomarino. az élénk képzelőerővel megáldott költőt fellázította a hármas elnyomás. törődni meg egyáltalán nem törődött 12 A tudósok véleménye e pontban eltér egymástól: egyesek szerint Izsák Lajos fia volt. Szinte hiánytalanul együtt volt könyvespolcain Lajos. a kamasz fiatalemberré cseperedett. a herceg az ablakból utánakiáltott: „Vigyázz magadra. vagy pontosabban Elzevier sorozatához fogható nem akadt a királyi könyvtárban sem . az apa. Izsák és Dávid.ból. a jogar. lib. annak az írása mind ott szerepelt a gyűjteményben. a pajzson keresztbefektetett két jogar. 191 . Minerva az olajággal és a Ne extra oleas felirat. megmaradt atyainak. hogy a gyermek felmenti a családalapítás kötelezettsége alól. Maga ápolta. hogy az olthatatlan gyűjtőszenvedély. Különben talán éppen az az öccsével együtt született gondolat lehetett szeretetének igazi forrása. amelyet 1655-ben adott ki Lajos és Dániel. amikor megtöltöd a puskád! Vigyázz. mondottuk. ha megnősül. aki felmentette őt a terhes kötelezettség alól.. X. Elmondani is sok volna. a báty mély és forró szeretete eközben mit sem változott. Furcsa. sőt a tizennyolc sort is. vagy egyik-másik könyvritkaságban böngészte azokat a sajtóhibákat. az ötéves korban árvaságra jutott don Clemente iránt. herceg. a mályvarózsa-füzér és végül az utolsó embléma. az első Elzevirnek számító. aki azzal büszkélkedhetne. Elzevir. A kötetek címlapjain ott ékeskedett sorban-rendben az összes valaha használt Elzevir-embléma: első helyen az angyal. egyik kezében könyv. miközben a katalógusokat lapozgatta. vízbe ne fúlj! Vigyázz magadra. mert olyan könyvgyűjtő még nem született. Felhagynia tán nem kellett volna a gyűjtéssel. ha megbetegedett . amelynek címe: Eutropii historiae romanae. sok hasonló korú fiatal társával együtt. Don Clemente nőtt-növekedett. egyáltalán nem csökkentette Torre hercegének mondhatni atyai gyöngédségét ifjabb fivére. Ha az öcskös kilovagolt vagy vadászni indult. szomszédságában a szilfára fonódott szőlőtő. Don Clementét. s velük együtt jutott végül börtönbe.no persze.

Elzevirjeit. Időbe telt. kéziratait. Amióta a független bíróság elejtette a vádat és szabadlábra helyezte. amelyen Vitalianit. mint ácsolják újra öccse vesztére. A kérdéses nap mindkettőjük számára jól kezdődött. Torre hercege ezalatt majd az eszét vesztette. az a fejébe kerülhet.vele. Ő hozza el a herceghez a könyvet. A herceg megtudakolta. Torre hercege. látva. s ha a vádak rábizonyulnak. A királyné. és megszervezte a háromtagú titkos vésztörvényszéket. ha öccse gúnyos megjegyzéseket tett a kormányra. mert ez a tisztség nagyban és egészben a rendőrfőnökség ottani megfelelője.mindhiába. hogy a bírák felmentették és szabadlábra helyezték a vádlottakat.vagy a kéziratgyűjtemény gyarapításánál. vagyis a rendőrfőnökhöz. a papokra. Egyszer csak mit kell hallania?. erősen remélte. a király és a királyné lába elé vetette magát . 192 . állandó ostrom alatt tartotta a Vannik. Futott a bírákhoz. és pokolra kergetik a királyt meg a királynét. A per folyt tovább. a kereskedő jelezte. Durától kapott aznap levelet. súlyos bűnök vádja terheli. mint valaha. csak az öccsének kegyelmezzenek. Minthogy elsősorban világpolgárnak tudta magát. A válasz nagy megdöbbenésére úgy hangzott. bátyja. vagy a herceg óhajtja őt boltjában felkeresni . hogy öccse összeesküvő. Don Clemente Filomarino liberális nézetein. az udvari estélyekre ellenben a lábát sem tette be. megnyugodva tért vissza kézirataihoz és Elzevirjeihez. Don Clemente Filomarino tizennyolc hónapot töltött a börtönben. kisebb gondja is nagyobb volt az Elzevir. Pasquale Simone az ítéletek végrehajtója. Vanni. akár az életét is. hogy sikerült a herceg gyűjteményéből hiányzó két Elzevir egyikének a nyomára akadnia. felajánlotta nekik egész vagyonát. Torre hercege viszont Nápoly legtekintélyesebb könyvkereskedőjétől. filozofikus hajlamain és gúnyolódó kedvén nem fogott a börtön. a legteljesebb biztonságban érezte magát. hogy távozása előtt hadat üzent Ferdinánd királynak. Mihelyt elrendeződött Clemente sorsa. Szerencsére úgy ért véget. mint derült égből a villámcsapás. hogy bosszúvágya törvényes keretek közt nem nyer kielégülést. a herceg már látni vélte. s arról. amikor vadászni indult vagy fürdeni az öböl mély vizébe. a franciák egy hónapon belül Nápolyban teremnek. míg valamennyire felocsúdott. s csak másodsorban nápolyinak. Filozófus volt. noha rangja folytán udvarképes volt. hogy don Clemente Filomarinót letartóztatták és a Sant Elmo erődbe kísérték! A hír úgy érte. amikor kilovagolt. Nemrég bontották csak le a Palotatéren a vérpadot. mit követett el az öccse. elszánta magát a hírhedt camera oscura létrehozására. bár nem jutott eszébe a filozófiát a politikával összekapcsolni. de más tekintetben nem aggódott miatta. akkor aztán futott a vikárius kormányzóhoz. Guidobaldik és Castelcicalák palotáját. szabadulása után elszántabb volt. a hadseregre. Régi szokása szerint óvatosságra intette a tékozló fiút. hogy jó barátai. ahova olvasóinkat már elkalauzoltuk. Kegyelemért folyamodott Acton miniszterelnökhöz. a vérszomjas szentháromság átkos befolyása ellenére. Castelcicala és Guidobaldi voltak a bírák. a királyné titkos fenyegetései és a közvádlók nyilvánosan elhangzott fenyegetései ellenére. soha nem ütközött tehát meg azon. Don Clemente Filomarino értesült a francia követ távozásáról. Emanuele de Deót és Galianit kivégezték.kérdezte. a francia követség minden fogadásán megjelent.

A herceg átölelte don Clemente vállát. sőt a világ összes papjainak három nagy vétkét ostorozta: a paráznaságot.Rohanok! Legalább hatvan-nyolcvan dukátom bánja.és a herceg itt nagyot sóhajtott. Remélem. Csak szeressen továbbra is. ügyelnie kell a cég jó hírére. A herceg nagy sebbel-lobbal benyitott öccséhez. Clemente. Tudod te egyáltalán. a margó minden irányban tizenöt soros. . olvasd: „Herceg úr. jó. haszontalan. s amikor a kérdéses példány előkerült. vagy még annál is jobban. hogy megadatik együtt halnunk. és mi más lehetne az. hogy lássa. milyen eredménnyel jár Basso Tomeo és a három fiú halászata. ha nem dicsekedhetünk is az övékhez hasonló érdemekkel. egy órában. bátyám. csak nem az 1661-es Terentius-kiadásra bukkant? . magára kapta bő köpenyét.De csakugyan? Emlékezzék.Kedves bátyám . mint a saját gyermekemet.. Örömmel tudatom. mit hagy. amelyiken gömb van az olajág vagy a szilfa helyén. a viszontlátásra! És Torre hercege kiszáguldott a kapun. Nagyszerű példány. nagy csapat halász és lazzorone gyűrűjében. jó. az épp abban a pillanatban fejezte be egy Boileau Pulpitus-a modorában írt komikus költeményét. akkor öleljen meg. talán egyenesen Durához siettem volna. amely a nápolyi papság. Valami nagy eseménynek kellett vele történnie. Itt a levele. Tekintete kimondhatatlan gyengédséget sugárzott: .Kedves bátyám. mit nem hagy rám. olyan ál-Elzevirt. címlapján a pajzson keresztbefektetett két jogar. sohase beszéljen arról.Nos. egy napon. hogy megint egy hamisítványt próbálnak a nyakába sózni. .” . Ha a fiam lennél. 193 . kiderült.Ej.. lesietett az első emeletre. mit ér egy teljes Elzevir-sorozat? Ha azt mondom. s a könyvtárból.Nem.Igazi könyvgyűjtő nemigen válik már belőled. Valóságos csődület támadt. kedves Clemente. Durához készül? . A viszontlátásra. úgy szeretlek. mint valaha Kleobisznek és Bitónnak. s csak hazajövet öleltelek volna meg. amely a palota egész második emeletét elfoglalta. magánkívül van. hisz tudod. sőt. hanem a 1664-es Persiusra . bátyám! Gondolom.Torre hercege örömujjongva olvasta végig a levelet.Jó. bátyám. ahol a fivérek lakószobái voltak.rikkantott don Clemente -.Fogadja szerencsekívánataimat. szeretnek annyira az istenek. és Dura ilyet nem enged meg magának. micsoda boldogság! . hogy rábukkantam az 1664-es Persius kiadásra. ha egyáltalán viszed e téren valamire!. Don Clemente újra az ablakhoz állt. . Basso Tomeo meg a fiai éppen akkor vonszolták partra a hálót. könyörögve kérem. sürgősen várom. teljes lesz a gyűjtemény. gazdag vagyok. húszezer dukát. de sebaj! Úgyis te öröklöd egy szép napon az egész könyvtárat. . barbár! a Persiusomért! . nem mondtam semmit. Dehogy volt türelme bevárni a kereskedő látogatását! Rögtön nyakkendőt kötött. és siessen a Terentiusáért. mint egy könyv-lelet? . mindenki látni akarta. és ha sikerül még az 1661-es Terentius kiadást is felhajtanom.A Persiusomért.képzeld. de sohasem sikerült becsapni! Öreg róka vagyok én ahhoz! Különben is Dura küldte a levelet. . amíg a szeretetét bírom. hányszor újságolta már nekem: „Rábukkantam”. Don Clemente Filomarinónak elég volt egy pillantást vetnie bátyjára. a restséget és a torkosságot.

Partot ért a húzóháló. Basso Tomeo nem láthatta. a halászat eredménye csakugyan csodálatos volt. Az öreg halász és a nézők bámulatának legfőbb tárgya a tonhal volt. Basso Tomeo örömében fűnek-fának elmondta. hiszen gazdag zsákmányt reméltek. és hogy könnyebben jusson előre. mint szokott. a kerekorrú perbál. hogy ő misét mondatott neki és tizenkét gyertyát gyújtott az oltárán. egészen a Marinella rakpart hajlatáig. a halai mellett nemcsak nem tudhatott. a szamár elé került. de nem sokat firtatta. amit Tomeo Basso lenn. hogy fra Pacifico közeleg a szamarával a Vásártér irányából. pompás tonhalnak. az ezüstruhás spinell. hogy a csodálatos fogást védszentjének. amelyik úgy fest a tengerben. mindössze szorosabbra fogta Jakobinus kötőfékét. Mintha nem is a Földközi-tenger. mintha csakugyan a szent keze lenne a dologban. utat! 194 . hanem egyenesen a Paktolosz folyó ontotta volna a fövényre mérhetetlen kincsét. hogy nem sikerült a háló szemeit kiszakítva kereket oldania. Masaniello ígér A portici néma egyik elbűvölő áriájában ilyesforma halat a társainak. hogy nem tépett lyukat a hálón. mint egy belehullott csengős dob. miniszterei. miért verődött össze ennyi ember. óhatatlanul bele kell botlania a nagy csomó halba. a borvörös uszonyú tengeri fogas. Más halásszal is megesett már ilyesmi! Onnan. a rózsaszín derekú morgóhal. amelyet az öreg Basso Tomeo csak az imént fogott ki a tengerből. az öbölben előforduló halfajták mindegyikéből jutott legalább egy példány az öreg halász és három fia hálójába. a szerencsekívánók gyűrűjében. hogy csődület állja útját. Az öreg Basso Tomeo alig hitt a szemének. az mind keresztet vetett. de nem is sejtett.Utat! Szent Ferenc nevében. Így is történt. de ez a temérdek hal csak szerény kíséret volt. mert a körülötte fickándozó egész pikkelyes seregnek utat nyitott volna. szent Ferencnek köszönheti. azt kiáltozta: . azaz a palota első emeleti ablakából. ő tehát tudta azt is. lám a szent kegyesen fogadta. Ő a csodálatos fogást egész egyszerűen a halászszerencsének. Basso Tomeo nem hiába ajánlott fel olyan bőkezűen egy misét meg tizenkét gyertyát a szentnek. de don Clemente igen. A szent közbenjárását egyetlen ember látszott kétségbevonni: don Clemente. amekkora erővel rángatta! Jó is. a tenger királyának. Ott vergődött a hálóban a csillogó aranydurbincs. A zsákja majd szétrepedt. udvaroncai egy legalább féltonnás. az acélpikkelyes bonitó. azaz a véletlennek tulajdonította. hogy szent Ferenc kitett magáért. amely azon a rónaságon esett. aki az ablakából nézte végig a jelenetet. Peckesen az úttest közepén lépdelt.31 GAETANO MAMMONE SZÍNRE LÉP Az előző fejezet elején elmondottuk már. de a tetésen rakott kosarak még a harmadát sem fogadták be a csodálatos aratásnak. ha egyenesen halad. messzire ellátott. se szántani nem kell. A fiúk elindultak újabb kosarakért. és végül a Péterhal. Az öreg és a fiúk jól felszerelkeztek kosarakkal. Aki csak végighallgatta az öreg Basso Tomeo elbeszélését és megszemlélte a zsákmányt. a naphal. ahol se vetni. amelynek oldalán a szent ujjlenyomat látható. és Evviva San Francescó-t kiáltott. Assunta nem hiába imádkozott olyan buzgón. kamarásai. Fra Pacifico vette észre. Fejéhez kapott. ahol állt. egész testében reszketett az örömtől. Csoda.

amelyet Nápolynak rövidesen vállalnia kell jogai kivívásáért. a fráter egyáltalán nem talált a Szent Efraim kolostor kapucinusainak kifinomult ínyére való halat. Most mindenki felkapta a fejét. és majd felbukott a halhegyben.De miért. Felötlött ugyan benne a szándék. igazán a szerencsecsillaga vezérelte ide! A halvásár úgyis gyengén ütött ki aznap.kiáltott le don Clemente. a hülye! . hogy megvédi jogos tulajdonát.Ó.szólt don Clemente. Az öreg halász lelki tusája csupán néhány pillanatig tartott. Egyszer csak szemtől szembe találta magát az öreg Tomeóval. amelynek érdekében ők lerombolni készülnek minden előítéletet. az előítéletek mellett száll-e síkra vagy sem. illetve . Éljen szent Ferenc! A hal a magáé. Pacifico fráter hamarosan tett róla. de mert nem értették. amerről a fiait várta. hogy a minorita-rend alapítóját dicsőítse. Képzelhetjük. Basso Tomeo csakugyan elsápadt és felkiáltott rémületében.Á. és mögötte Jakobinust. igenis neked. hiszen ez a sok ember mind azzal volt éppen elfoglalva. . á! . Egy-két ember felkapta a fejét. hiszen tudnivaló. . Jakobinust. a babonának és az érdeknek párharcát. . pedig holnap böjtös nap lesz. A vitatott tárgyra mutatva alázatosan így szólt: . nem sejtve.A szent neve utat nyitott volna akárkinek. egyszeriben rádöbbent. Itt az alkalom. atyám.Kezd a dolog érdekessé válni. hogy lent. haláltusájuk utolsó perceit élték. . A halak még vonaglottak. Fogta a kötelet. de tüstént meghátrált. és elmondta az előírt szöveget: . amikor megpillantotta fra Pacificót. Basso Tomeo szilárdan hiszi. A filozófus kísérlete balul ütött ki. excellenciás uram? 195 . Sejtette. . mit is akar a bársonyköntöst viselő fiatalember. Ezt a pillanatot leste don Clemente. ráhelyezte a tonhalra. A babona legyőzte az érdeket. mihelyt felismerte őt és a szamarát. valójában kinek is szól a „hülye” jelző. nyomban visszafordultak Basso Tomeóhoz és fra Pacificóhoz. megítélni. szent Ferenc elvette. vajon a nép. hogy a nagy fogást szent Ferencnek köszönheti: meg meri-e vajon tagadni zsákmánya legszebb darabját magától szent Ferenctől. a rakparton is meghallhatták. tanulmányozni az emberi cselekvés leghatalmasabb rugóinak. hogy fura viadalra van kilátás a halász és a barát között.Szent Ferenc adta. hogy mindketten a szent személyes szolgálatában buzgólkodnak.a szent képviselőjétől? Don Clemente az esetből tanulságokat készült levonni: megítélni. milyen tisztelettudóan és készségesen nyitott utat a tömeg a barátnak. mi várja középen. mennyire támaszkodhatnak a hazafiak a népre abban a harcban. hogy hülye .kiáltotta önkéntelenül don Clemente. Fra Pacifico átvágott a sokaságon. nem értették. hogy a barát irgalmatlanul megveszi rajta a sápot. hogy Basso Tomeót ne gyötörje tovább a kétség. olyan hangosan.Neked mondtam. A gúnyosan mosolygó fiatalember a tömeg pillantásainak kereszttüzébe került. A nézők arcán egyelőre még csak meglepetés tükröződött. kosarakkal megrakva.Szent Ferenc nevében! Don Clemento pontosan ezt várta: nevetésben tört ki. vetett is egy pillantást arra.ami ugyanaz . Fra Pacifico arcára ellenben széles vigyor ült ki: micsoda nem remélt gazdagság. Basso Tomeo.

szankülott. aki hasznára van embertársainak. amelyet belélegzünk.. jakobinus! Testvéreim. és szabadságot mindenkinek. olyan ember. de Nápolyban egészen más. Végezetül jakobinus az. a vallást. hogy az a szegény halász. jakobinus. elbődült mérgében. . káromolja szent Ferencet. és azt mondja: „Nem igazság.Egyszóval. egyenlőséget követel. . Az ember nevezetre csakis az méltó. és jól jegyezd meg: itt nálunk a jakobinus becsületes ember. a jakobinus olyan ember.Beismeri. aki a nyakán élősködik. te meg állatnevet.kérdezte don Clemente. és maga a király se sajátíthasson ki egész tengerrészeket Portici.Tartogasd a furkót a szamárnak. jakobinus! . A sokaságon nevetés hullámzott végig. én jakobinus vagyok! . és a munkája megérdemelt díjából eltartja a feleségét és a gyermekeit.Én annyit adnék érte . terrorista. tehát harcol az előítéletek ellen. aki tisztes tagja a társadalomnak. hogy váratlanul nyílt támadás érte. dandyket stb.Szóval a szamarad embernevet visel.vágta rá Filomarino. hogy a szamaram neve Jakobinus.Káromolja az Egyházat. amely ránk süt.hörögte magánkívül a barát. Titus-frizurát visel és pantallót a háziköntös alatt. Jobb híján azt vágta don Clemente fejéhez. hogy ez a csaló. azaz egyforma igazságot kicsinek és nagynak. s don Clementére emelte a furkót. barát. hogy egyesek henyélnek és koldulnak. márpedig. ha ilyen. akinek gyorsabban forog az esze.. A jakobinus nem tűri. talán mert sokallta a harminc aranyat. aki meglopja őket. amelyek a népet elbutítják. divatmajmokat. . nem pedig az. hogy ha egy szegény halász fog egy harminc aranyat érő halat. 196 . más úgysem fél tőle. tévedtem: szerzetes! . lusta.Halljátok! .bocsánat. királygyilkos. tudd meg. hogy a hálót kivesse. hogy a halászok az öböl bármely részén kivethessék hálóikat. Fra Pacifico tajtékzott. ha minden tíz évben egyszer véletlenül kifog egy harminc aranyat érő halat.Franciaországban meglehet. ilyen a jakobinus.Kiabálj csak. A tömeg újra nevetett. azaz minden embert testvérének tekint. most. don Cicillo13. Eleinte rendesen annak az oldalára áll a tömeg. aki nem tűri..Tudod te egyáltalán.. . aki a nép javát akarja. míg mások fáradoznak és dolgoznak”. . amit ő a maga részéről a legnagyobb sértésnek vélt. aki az éjjelét azzal töltötte. aki dolgozik.Figyelmeztetem. hogy partra húzza. Chiatamonte és a Mergellina mentén. hogy jakobinus? . hogy ő maga henye semmittevésben éljen. Ateista! 13 Így nevezik Nápolyban a piperkőc uracsokat.Jakobinus vagy. a nappalját pedig azzal. hogy hozzá nem fér szó.A szerzetes nem ember.üvöltötte fra Pacifico. Nyisd ki a füled. azt ellophassa tőle egy másik ember . jó munkás és főként izmos fickó létedre eltűröd te is. aki szereti a hazáját. nem pedig az. nem pedig az. aki testvériséget követel. Jakobinus. mert a tenger mindnyájunké. Fra Pacifico mindeddig abban a hiszemben élt. meg a három fiad is.A jakobinus néplázító. .Hallottátok? . fráter. . . aki a más feleségét elcsábítja s a gyerekeit megrontja. ameddig jólesik! Állok elébe: igenis jakobinus vagyok. ez az ember jakobinus. magatok is láthatjátok. akárcsak a levegő. mi az. hogy megtörtént a lehetetlen. mint mondtam. .. . őt védi a csuhának kijáró tisztelet. . hogy jakobinus. Látod. . és a nap. szemtelen barát elemelje keserves fáradozásod gyümölcsét.Mert becsületes ember.

hogy gyulladnak ki és hánynak szikrát a szemek a barát újabb és újabb vádjaira. ő maradna alul. Az üveg összetört. és cihelődött. . itt.Ateista az olyan ember .Le a franciákkal! Halál a franciákra! És öt-hat kődarab repült az ablaküvegnek don Clemente háta mögött. Gaetano Mammone .Ki dobta a követ? ki sebzett meg itt. enyhén fel is sebezte.Jakobinus. Azzal becsukta az ablakot. A szidalom hatására többen is lehajoltak. itt? . A halat közben feldobta a szamárra.Mi az. ha a fiatalember megfontoltabb.Ti pedig valamennyien szamarak vagytok . Az egyik kődarab az arcát súrolta. . Erre a mozdulatra mellényéből lisztfelhő gomolygott elő. nem kétséges. nem hisz a Szűzanyában. amikor don Clemente Filomarino már vállhoz is emelte a puskát és lőtt. aki nem hisz szent Januárius csodájában. ha ez a tudatlan és fanatikus tömeg a döntőbírájuk. sorsára hagyva a tömeg dühének kitett don Clementét.kiáltotta.kiáltotta don Clemente. amely az előbb még azt kiabálta: „Csoda!”. Kár folytatnia a harcot. öklüket rázták felé.Csoda! . és óvakodik újra az ablakban megjelenni. aki nem hisz Istenben.Nem rakhatnak rátok olyan nehéz nyerget. .bőgte fra Pacifico. ateista. . hogy rá ne szolgálnátok. és utánamondták fra Pacificónak: . nem hisz Jézus Krisztusban.Csoda! Csoda! Kétszázan visszhangozták: „Csoda!” Csak egy ember kiáltott mást. Kapta golyóra töltött vadászpuskáját és feltépte az ablakot. . fehér mellényt és bugyogót viselt. Az utolsó vádnál néhányan felhördültek. hogy ateista? . Abban a pillanatban kiáltás harsant: . A sokaság dühe és bosszúszomja talán be is érte volna ennyivel. Zömök volt és tagbaszakadt. miközben vérző arcára mutatott. 197 .Én. köveket keresni. nem nyöghettek olyan súlyos teher alatt.Én . . Csakhogy don Clementét felbőszítette a sértés és a fájdalom. most rázendített: . sugárzott róla a megvetés.Csoda! A fráter megindult az Immaculatella irányába mindegyre kiáltozva: .felelte egy negyvenéves-forma férfi.Egyszerre többen is kérdezték: . Ezt az érvet a végére tartogatta.Halál rá! Halál! Elhangzott a hadüzenet. A fegyver csütörtököt mondott. Arca lángolt a haragtól. olyan ember.felelte fra Pacifico -.Halál a jakobinusra! Halál az ateistára! Halál a franciák barátjára! És a tömeg. . Az iménti hang azt süvöltötte: . Don Clemente Filomarino látta. s a fején szalmakalap ékeskedett.Ráadásul a franciák barátja .mondta újra.fejezte be a fráter. karját kihívóan keresztbefonva a mellén. Az ember jóformán ki sem mondta az utolsó szót. . és nem hisz szent Januárius csodájában. sőt.

Az ajtóhoz rohant és kulcsra zárta. mint hogy drágán adják az életüket. . Két újabb ostromló jelent meg az ablakban. Két kardja is van még. a kard vasa hat hüvelykre állt ki a hátából. s a kiálló részekbe. az egyiket a fején. éppen abban a szempillantásban. A puskacső lecsapott. hogy másodszor is lesújtsanak vele. amikor észrevette. puskatussal ütötte le. akiknek nincs már egyéb reményük. Az első támadót. a puskája is eltörött. Szörnyű recsegés-ropogás hallatszott: egy balta átütötte a szobaajtó keskeny lemezét. a másikba a másikat. hogy az ostromlók segítségére siessenek. odakészítette maga mellé egy székre. keresztezte a tőrt. aztán marokra fogta a puskacsövet. de ott a puskacső. Háta mögött súlyos test dobbant: valaki beugrott az erkélyről a szobába. Don Clemente Filomarino hallotta. mire két kézzel megragadta a csövet. Don Clemente elhajította. Azok nevetnek így. közben rátörhetik az ajtót. betörte volna. Olyan heves volt az ütés. Egy második baltacsapás ütött most rést az ajtón. úgyhogy a bunkó a feje helyett a vállát érte. amikor az ellenfél azt várta. tehát elengedte. Eltökélte. A támadó felsóhajtott és elesett. a závárzatba és a gyújtóserpenyőbe kapaszkodott bele. Aztán léptek dobaja közeledett. de az ember gyors mozdulattal kitért. A hajlékony kardpenge. A támadó kezében tőr villant. A férfi karjai elernyedtek. Leakasztotta a kardokat a falról. hogy ellenfeleit méltó fogadtatásban részesítse. a fiatalember odadöfött a résbe. pontosan a két válla között. lezuhant a létráról. Felkapta a kardokat. ilyen bosszúállóan. Az ablakban újabb támadó jelent meg. hogy a puska agya elrepedt. Káromkodást hallott. és holtan terült el a kövezeten.Egy csapat berontott a nagykapun. Végig a rakparton minden irányból futva közeledtek az emberek.Talált! . hogy jól a keze ügyébe essenek. Don Clemente találomra újra a tömeg közé lőtt: egy ember a földre zuhant. Mind a kettő lezuhant. A vakmerő fiatalember ezzel eljátszotta utolsó reményét a kegyelemre.mondta. a szerelékeivel. és vadul felnevetett. A tömeg őrjöngött dühében. Amikor a vasszerszámot kirántották. mások létrát támasztottak az ablaknak. Don Clemente épp fordult volna vissza. hogy ránt egyet rajta. felkapta céllövő pisztolyait. hogy a palotából támadjon don Clementére. az beválik szükség esetén bunkónak. don Clemente ellenben elvesztette legfélelmetesebb fegyverét. akinek a feje feltűnt az ablakban. hogy utolsó leheletéig harcol. Don Clemente belátta. hogy ha megpróbálja visszaszerezni a fegyvert. mint a villám. hogy kívülről jussanak fel. egyik kezébe az egyiket. Nem maradt más választása. hogy fentről papírok és könyvek hullanak az utca kövére. mint hogy drágán adja az életét. Ha a fejét találja. 198 . hogy recseg lent a kapu. Ugyan gyenge védelem a halál ellen! Nem ért rá a revolvereket újratölteni. Az ember megtántorodott és hátrazuhant. a másikat a mellén találta a golyó.

Mintegy háromezer lazzarone nyüzsgött a rakparton. Arra a belátásra jutott végül. Az ablaknál leállt az ostrom. valószínűleg csak annál vadabbul esnek neki a pusztításnak. ha nem menekülhet. mit sem törődve értékükkel? Egy pillanatra felötlött benne. tudják. hogy kihajoljon az ablakon. mit érnek ezek a holmik. minden erejét arra kell összpontosítania. ha rajta kitöltik bosszújukat? Az élettelen tárgyakat is el kell pusztítaniuk. mire jön haza! Hogy kétségbeesik majd! Don Clemente megfeledkezett az őt fenyegető veszélyről. amely ezen a helyen olyan. hogy egy szót sem szabad szólnia. megkönnyítse és meggyorsítsa. a támadók már-már betörték. Az emberek ölszám hordták a fát a tengerpartról. hogy hazatérő bátyjára valószínűleg kéziratai és Elzevirjei elvesztésénél mérhetetlenül súlyosabb csapás szakad. szegény bátyja. de jóformán a kezét sem nyújthatta ki. és az ablak alatt egymásra halmozták a hasábokat. Jaj. hogy halálát. nyitva is felejthette. Szerencsére egyiknél sem volt puska vagy pisztoly. erre a szentségtörésre fájdalmában jajdult fel. amikor máris kések és tőrök sűrűjében találta magát. hogy megpróbál ellenségeivel kiegyezni: leteszi a fegyvert. a bátyja. A szobába egy sereg ember tódult be. hogy hidegvérűen felmérje a helyzetét. amikor a legkevésbé várja! Dühe e gondolatra megkettőződött. Ha elárulja nekik.vagy talán fel sem kellett törnie. Már csak az volt hátra. lankadatlan kutatással teremtett . amennyire csak lehet. ha megőrzi nyugalmát és nem remeg a keze. amit harminc éven át szakadatlan fáradozással. mint egy óriási tűzifa. és megkeresse a bosszú szempontjából legkedvezőbb megoldást. Egyetlen gondolat töltötte be: hogy az ő meggondolatlansága folytán most egy pillanat alatt elnyeli a szakadék mindazt. Don Clemente megkockáztathatta. Hát ezeknek a vadállatoknak nem elég. nem is gyanítva értéküket. úgy sem állnának szóba vele. A céllövő pisztolyok töltése gyorsan megy. hiszen bátyja gyanútlanul és nagysietve távozott Durához. Amikor don Clementét a kő megsebezte. Eldördült a két lövés. Mások a könyveket és kéziratokat dugdosták alágyújtósnak a máglyarakás alá. Vezetőjük. 199 . Don Clemente hátrafordult a kardokért. a két pisztoly lövésre kész állapotban volt. hogy nem csúszhat ki többé a kezük közül. életét kínálja váltságdíjul bátyja nagy értékű könyveiért és kézirataiért. de megfeledkezett arról is. amelyeket ezek a nyomorultak az ablakon hánynak ki. a megvadult tömeg feljutott a második emeletre. Tíz másodpercig talán bírja még az ajtó.és éppen akkor. Ez az út túlságosan kockázatosnak bizonyult. don Clemente ezalatt éppen megtöltheti a két pisztolyt. De az ostoba. Torre herceg kéziratai és Elzevirjei.Úgy látszik. ami a bátyja élete. Don Clemente odafutott.és épületfatelep. Az ajtó recsegett-ropogott. Mire engedett az ajtó. mint a villám: két támadó a padlóra zuhant. dühében kiáltott. dühtől eltorzult arcok láttán megértette. A házat dúló csőcselék még mindig dobálta a második emeletről a kéziratokat és a könyveket. Ezek szerint a papírok és a könyvek. a rombolás vad ösztönétől hajtva. feltörte a herceg lakrészének ajtaját . Ellenségeinek bosszúszomja talán csillapul az ő halálával. a fehér mellényes ember megállás nélkül csapkodott a baltával. mivel a golyó közvetlenül a lőporra kerül. és ha már úgyis itt a vég.

amit akartok. A tigris veti így magát a ló nyakára. és megpróbálta ellökni. Elvégre. . a Terentiust kivéve.Eleget ittam . amikor a fehér mellényes. a másikkal feltépte köntösét és batisztingét . szorítása hamar elernyedt. de a lelkét is. nagyot sóhajtott. hogy arra elöl nagy a tömeg. és elájult. egy lépést hátrált. vagy don Clemente nagyon gyenge. mint gyerek a várva-várt játéknak. azazhogy ez a vadállat erőszakkal szívja el testéből az életet. és száját mohón rátapasztotta a sebre. mint bármely más foglalatosság! Hej. s ha egyedül van. márpedig teljes Elzevir-sorozattal eleddig mindössze három boldog gyűjtő büszkélkedhet. mint Anteusz az őt fojtogató Herkulest. mint a herceg gyűjteménye: magáénak mondhat minden erényt. hogy ez az ember. címlapján ott ékeskedett a címer és a keresztbefektetett két jogar. Úgy megörült neki. Közben Torre hercege átvette Durától az 1664-es Persius kiadást. egy amszterdami és egy bécsi. odaugrott. De vagy az ellenfél volt nagyon izmos. s vérét vegye. Most. baltás ember hirtelen megforgatta feje fölött a fegyverét. ha sikerülne öccsét a könyvek szeretetére rákapatnia. egy párizsi. a boldog könyvgyűjtő is magáénak mondhatja az Elzevireknek. a herceg szemhunyorítás nélkül leszurkolta. A kocsi már a Supportico Strettelánál járt.az moccanatlanul tűrte. okvetlenül meg is teszi. kését a sebben hagyva. hogy don Clementét megmentse tizenkilenc döféstől. hiszen minden jó tulajdonság megvan benne. A herceg alig várta. De ez bizonyára tévedés. felőlem azt tehettek már ezzel a hullával. keze közt forgatta. Miután így lemeztelenítette don Clemente mellét. ezt az egyet kivéve. mialatt mosolyogva kocsizott hazafelé. Közben drága könyvében gyönyörködött. ösztönös mozdulattal a vállára támasztotta mindkét kezét. s azt kiáltotta: . mit keresne ennyi ember az ő palotája előtt? 200 . teljes lesz Elzevir-gyűjteménye. A vámpír elengedte megdermedt áldozatát.Senki ne nyúljon hozzá! Enyém a vére! A parancs elég korán érkezett ahhoz. mint aki elesni készül. nem akart vagy nem tudott ellenszegülni. nem is az esze. az apának. ahonnan sugárban szökött elő a vér. félig kiürült erein a halál borzongása futott át. de ide-oda ingott. Jelenleg éppen olyan don Clemente.mondta -. ám a huszadik ember keze gyorsabban járt a többinél. s ő szíve egész hevével várta és sürgette a gyors.a legszívesebben megcsókolta volna. áldozata összecsuklott és élettelenül hullott a padlóra. Ilyesfajta gondolatok jártak a herceg fejében. Gaetano Mammone elhajította a baltát. Kifogástalan példány volt. Száját iszonyatos kéj rántotta torz vigyorra. hogy ez az ember nemcsak a vérét szívja ki. eszményi fiatalember lenne. hogy elengedte. kiverte a hideg verejték. Gaetano Mammone mindeddig a falnak szorította don Clementét. nemcsak az életét.Egyszerre húsz vagy több döfés fenyegette. A kereskedő hatvankét dukátot kért a könyvért. a fiúnak és az unokaöccsnek minden kiadványát. ahogy ő. a könyörületes halált. ha sikerül az 1661-es Terentiust is megszereznie. s mintha éppen a Torre-palota körül tolongnának. inkább a szíve sugallta gondolatait. megmutatja a kincset. hogy feltépje ütőerét. szívéhez szorította . A gyilkos késve. az ő kése mégis beszaladt don Clemente torkába. de engedelmeskedett. és bebizonyítja neki. Don Clemente érezte. amikor a herceg arra lett figyelmes. Mammone kitépte a kést a torkából. hogy a könyvgyűjtés több örömmel jár. egyik kezével megragadta és a falnak döntötte áldozatát. egyet kivéve. Ez ám a boldogság! Egyenest don Clementéhez megy majd. A sebesült még állt a lábán. Szörnyű érzés fogta el: az. hogy a drága könyv birtokában újra kocsira szállhasson és hazainduljon a palotába.

Felismerte a herceget. Don Clemente szeme felnyílt. hogy együtt haljunk! Azzal öccse testére borult. Az emberek. szilajabbnak érezte. ezek a démonok. minél közelebb ért. Artikulátlan kiáltások törtek elő a torkából. vérezve. Kiugrott a kocsiból és mint az őrült. A vico Marina del Vinónál elérték a csődület szélét. ordítozó kannibálok. fel sem ötlött benne. hogy túlélhetné őt. 201 . Egy mindenféle fákból összehányt máglya emelkedett előtte. fejét előre szegezte.Halál a jakobinusra! halál az ateistára! halál a franciák barátjára! máglyára vele! máglyára! Iszonyatos felismerés hasított a herceg agyába. nem mondhatja többé. ám egyre riadtabban mondogatta maga elé: .Álmodom! Álmodom! Álmodom! Szeme kimeredt. ha meghalnak. nyaka megfeszült. igazán. . felajzottabbnak. Öccse szobájának ablakai alatt rendetlen öltözékű. mint álmunkban szokott. amelyekben időről időre a lenti tömegnek integető.kiáltotta. hogy meghalnak!” A nápolyi nép Domitianus méltó utóda! Egy szempillantás alatt odakötötték Torre herceget öccse mellé a máglyarakásra. hogy ajkát baráti csók éri. és nem is álom. Felhördült. Meg kell adnunk. vér a véréből! A herceg egyet tudott csak.Nyomorultak! aljas. Fivérét halottnak hitte. Szívét leküzdhetetlen aggodalom szorította össze. gyáva gyilkosok! mocskos hóhérok! . És minél mélyebbre merült az óceánban. jaj. és ezen a máglyán az öccse feküdt. test a testéből. mind ahányan voltak. hogy túlélje. Végre elért a kör széléről a közepébe. nem lehetnek az ő ablakai! A carozzello közeledett a palotához. magukon kívül üvöltözték: . de többre nem is volt szüksége: hogy ezek az üvöltő tigrisek. dühös emberek jelennek meg. Megérezte. hogy nem álmodik: valami váratlan és szörnyű katasztrófa szakadt rá és a házára. Nem tévedés. amelynek minden hulláma egy-egy ember.Hanem ami ennél is különösebb: úgy fest. eszméletlenül. magatehetetlen. félmeztelen.Nem akadályozhatjátok meg. halk hangon. annál ingerültebbnek. mint a madarak! Nyilván a távlat csalja. mégsem ő!” Bizony don Clemente fekszik előtte. A herceg nem áltathatta többé magát. ezek mind az ő öccsének gyilkosai. mintha az ő könyvtára ablakából röpülne ki az a sok könyv és papiros. szívének gyermeke. félmeztelenül. Egy áldozat helyett kettő! És az érzéketlen. ezek az ablakok. őrjöngve. Hamarosan kénytelen volt önmagának megvallani. A csőcselék felüvöltött örömében. a tömeg közé vetette magát. érezniük is kell. akinek a kínjait hosszan el lehet nyújtani! Domitianus császár mondta a keresztényekre: „Nem elég. sebesülten. annál homályosabban látta. Szemére köd borult. . hogy „Nem ő az. félhalott áldozat helyett eleven áldozat. mi történik. akik nevetve táncolják körül a máglyát. vérző emberek ágáltak. magánál tízszerte izmosabb férfiakat lökött félre soha nem tapasztalt erővel.

don Clemente Filomarino. mint Kleobisz és Bitón! Légy áldva. A máglyán nem maradt más. mint a lassan elszenesedő csontok. egyetlen sóhajra sem méltatott. 202 . amelyen egyszer már elhagyta a nápolyi királyságot. és nekivágott ugyanannak az útnak.Vizet! Hozzatok vizet! nehogy túl gyorsan haljanak meg! És a két fivér kínszenvedését csakugyan sikerült három óránál is tovább elnyújtani! Három óra múltán végre betelt gyötrelmeikkel a tömeg és szétoszlott. Kocsiját a két fivér vértanúhalála tartóztatta fel.felelte a herceg -. Cirilló doktor ötven perc alatt ért Porticiba. cavale passante látható: ez a kanca alighanem Düomedész lovainak a leszármazottja. szárnysegédét baleset érte. szerelmes öcsém! Légy áldva. és hogy megtanácskozza vele. mi a teendő az előállt.Antonio! Antonio! Bocsáss meg! . súlyos helyzetben. Cirillo doktor előtt ekkor vált szabaddá az út. hogy Championnet tábornokkal közölje. Torre herceg és öccse. szeretnek bennünket az istenek. A derült egű város címerében egy nyargaló kanca. szennyes tréfái és ocsmány gyalázkodásai közepette csóvát dobott a máglya alján felhalmozott papirosokra és könyvekre. don Clemente . Clemente! Ekkor egy ember a sokaság örömujjongása. Hamarosan átlépte a pápai állam határát. amelyeket a herceg egyetlen pillantásra. és sietett Rómába. Mehetett végre Porticiba. a kocsis megszolgálta a piasztert. Egy másik ember felkiáltott: . a tőre vagy a botja hegyén. Ettore Caraffa még aznap este álruhát öltött.Jól mondtad. Így pusztult el a nápolyi nép dühének első két áldozata. mert sokszor lakott már jól emberhússal. együtt halunk meg. Ki-ki magával vitt egy égett húscafatot a kése.Szinte már a nemlét homályába merülten suttogta: .

mert mesterien idomítja a legkeményebb kőrisvagy szilfát is kerékformába. oszlopos tornácban végződik. Dominique-Joseph Garat nyomában. szemközt a Riposo d’ Orazio-hoz. kettős jogon: egyfelől. Lánya. mint hogy a fogadó pontosan Murena házának a helyére épült. ám a napsugarak be-beszöknek a levelek közé. ott áll ugyanis a postaépület közvetlen közelében. sőt. Mi egyébként nem szorulunk senki konyhájára. Manapság. A nap a kora őszi reggelek meleg színeit hinti a képre. Nézzünk gyorsan körül. ahová az utasok okvetlenül betérnek lovat váltani. ahol a hírhedten rossz utakon maga Ferdinánd király is kétszer fordult az árokba. Ahány sérült fogat csak akad. olyan vidám. az első segéddel. mindössze néhány órára nézzünk be a helybeli bognárhoz. Francesca ülte lakodalmát Peppinóval. még követünk hintaját is. sok kocsi jár pórul. vagy a sógora. s finom rajzolatokkal tarkázza-tompítja a homlokzat nyers fehérségét. másfelől. Don Antonio della Rota bölcsen kigondolta. mert errefelé rosszak ám az utak. márpedig errefelé. négyezerötszáz lakosából a jelenben senki nem jutott olyan hírnévre. amelyet négy ló repít éppen lefelé a castellonei dombon. Don Antonio rezidenciája erről az oldalról fedett. A környező fáktól a házig nyúlnak az indák.itt szokta nyaranta a búzáját csépeltetni don Antonio. Itri városka régen nem „urbs Mamurrarum” már. mert futószőlő indái borulnak sűrűn fölébe. s meg sem állunk Itriig. Olvasóink engedelmével egyenesen nekivágunk tehát a Nápolyt Rómával összekötő országútnak. ha olvasóinkat a Rota-házban vidám zeneszó fogadja. Capitone culinam. nyoszolyájára. A szőlődíszes. vagy ahogy ő mondja: Murena praebente domum. sötét árnyéka meg-megrebben a szélben. hanem inkább megelőzni igyekszünk őt. ellepik a fehérre meszelt falat. s átellenben a vendégfogadóval. hová üsse fel a tanyáját: a posta közelében. LÉOPOLD ROBERT MODORÁBAN Nem követjük Ettore Caraffát a hegyi ösvényeken. és arannyal pettyezik-csíkozzák a tornác kőkockáit meg az udvar döngölt agyagföldjét. peng a gitár. akarva-akaratlan. Amilyen komornak. Csörög-pörög a dob. Magunk mögött hagyjuk Sessát. A tornácról hat lépcső vezet az agyagos földű udvarra . ahol Brindisibe utaztában Horatius is megpihent egykor. hangos és népes az ellenkező végén. azaz az utca felől nézve. amelyet tévesen Cicero sírjának is mondanak. Murenánál hált. kihaltnak és csöndesnek tetszik a ház a főbejárati oldaláról. Capito asztalánál vacsorázott. Gaetát és a castellonei tornyot. don Antonio műhelye szépen hoz a konyhára. amelybe olvasóinkat elkalauzoltuk. és vessünk egy pillantást az udvarra meg a kertre. ahol már csak a klasszikus hagyomány kedvéért is harapnak valamit. leveleik zöld füzére. vagyis Horatius pihenőjé-hez címzett vendégfogadóval. fehér falhoz pompásan illik a mélykék ég hátteréből élesen kiváló cseréptető piros csíkja. Menjünk bátran végig a homályos folyosón. Udvar és tornác egyetlen hatalmas lugast alkot. A bognár neve don Antonio della Rota.32 ÉLETKÉP. ahol Ferdinánd király csapatai gyakorlatoznak. az olasz és a spanyol nép nemzeti hangszerei. mint valaha Mamurra. 203 . mert nemesi származék . Hála Ferdinánd őfelsége gondatlan. A ház és a műhely elhelyezése tulajdonosa előrelátását és eszét dicséri. Sűrű a lomb. amely a ház utcai homlokzatát összeköti a hátsó fronttal. Minden mesterembert örömmel tölt el. de don Antoniónak aznap más és nyomósabb oka is volt vigadni. a nagynevű római jogtudós. Követünk nemsokára szintén betér ide. Maecenas. akit don Antonio réges-rég kiszemelt már műhelye örököséül. az mind az ő keze közé kerül.saját állítása szerint spanyol nemes -. útfelügyelőinek. nem csoda. azazhogy abban a korban. követünk. amelynek cégére nem kevesebbet állít. ha ipara virágzik.

sőt a szövetségüket kereste kétezer éven át. szél nem fújta bőre kissé szeplős. De mit számít ez az egész tolvaj. fosztogató. A koncból részt kér az a néhány tyúk is. Egy húsz-huszonkét esztendős fiatalember üldögél. rajtuk futtatott szőlő. hogy szabadabban mozoghasson. azazhogy egyik tarantellát a másik után. a többiek statiszták vagy huszadrangú szereplők. orra egyenes. közönyösen szemléli a vidám társaságot. Csupa olyan ember. de okvetlen leszakít néhány fürtöt. A harmadik csoport a zenekar. fejjel vagy térddel vág valamelyik a dobba. Három csoportra oszlanak. a nagyobb nyomaték kedvéért. A gitározó a tornácról az udvarba vezető lépcső legalsó fokán ül. szeme porcelánkék. úgy maradnak. hogy a függönyt félrevontuk. mert sűrűn oda-odapillantanak. A tornácon foglal helyet az első csoport. tekintete rendkívüli értelemről és olykor. omladozó közfalon. Nem mozdul. elegendő a termés jövő ilyenkorig. s torkosságból vagy hogy a szomját oltsa. sőt. A jelenlevők közül egyedül ennek a fiatalembernek jut némi szerep történetünkben. a levegőben függve. A kerten túl az Appennin hegység első nyúlványai kéklenek. Termete arányos. haja hirtelenszőke. A tyúkok felszedegetik a földről a lehullott szemeket. csaknem mozdulatlan kakas szigorú felügyelete alatt. akikkel Róma nem mert soha ujjat húzni. fordítsuk tehát őrá egész figyelmünket. ingyenélő banda a természet buja gazdagságához képest! Jut is. s időről időre ököllel. Másodszor ott a táncosok csoportja. azaz hogy inkább kisded nyárfaliget. a másik kettő a csörgős dobot veri. Mint már mondottuk. ha kell. a hosszú asztalon szalmafonatos. ha a csőrük fennakad. és a győzhetetlen marsusok. sárgarigók. akik a haramiaélet vad és keserves szabadságát választották a síkságot és a völgyeket meg-megrázó. a bognárnál vagy a szíjgyártó mesternél tartózkodik-e. tehát olyan helyzetben. és feltárult a színpad. az mind kedvet kap a szőlőevésre. hosszú nyakú üvegek sorjáznak. hogy az ígéret földjén sem teremhetett különb. egy méltóságteljes. szája keskeny . Akkora sötétvörös fürtök himbálódznak itt. de hamarosan férj-feleség. amelyik ott futkároz a fák közt. húsz-huszonkét esztendős lehet. nagy politikai földindulások másnapján. úgy csipegetik a madarak.ha mosolyra rándul.most még csak jegyesek. elvétve. Végezetül. s olykor. A Gondviselést egyenesen a tunya és könnyelmű emberek számára találták ki. hanem valahol másutt és messzebb. aki érett eszűnek tartja magát. újabb korokban pedig ez a hegység lett mindazok menedéke. de mert már oda a fiatalsága. Három zenészből áll: egyikük gitárt penget. 204 . hogy bőséges legyen a szüret. A szabálytalanul nőtt fák között kötelek feszülnek. Előttük. jelenléte mégis valami okból nyugtalanítani látszik don Antoniót. s arckifejezésük arra vall. Legelöl Peppino és Francesca ropja . hogy az utolsó ecsetvonást is meghúzzuk e különös. Egyetlen ember áll kívül mindhárom csoporton. s úgy tetszik. ideje bemutatnunk a szereplőket is. verebek a szőlőszemeket a fürtökről. Nap nem égette. nem mintha csakugyan megjött volna az esze. hogy aki csak erre jár. hogy nemigen lehet megmondani. két társa áll. hihetetlen kegyetlenségről árulkodik. hogy sokért nem adnák.Az udvaron túl kezdődik a kert. És ahogy az arra járók fürtöket tépdesnek a fákról. nagymohón felugranak a legalsó fürtökig is. Peppinót és Francescát. két sor apró fehér és hegyes ragadozófog villan elő. Giansimone szíjgyártó mester telkétől elválasztó. Az ókorban itt éltek a zord szamnit pásztorok. Fiatal legények és lányok járják a tarantellát. ha a kényelmetlen vendég nem itt lenne és nem ilyen közel. A mulatozókat nézi. akik leigázták Posthumus légióit. és annyi. azaz könyököl a don Antonio telkét komája és szomszédja. Most. marad is annyi. Bajsza és serkedő szakálla rőt színű. Az asztalfőn Antonio della Rota mester trónol. feketerigók.

s mihelyt megtanult írni-olvasni. Azt állította. Egy ízben. ő is kést rántott. hívságaival és művével egyetemben. basilicatei és kalábriai paraszt vágyainak netovábbja. úgymond. mind arra vall: nemrég papnövendék lehetett. egyszer s mindenkorra hátat fordít az Egyháznak és részt kér a Sátán hívságaiból és művéből. kissé félszegen. Ezenkívül titokban megtanult táncolni . ha a szentséget kísérte. Fra Michele nem sokkal ezután jelentkezett Giansimone mesternél szíjgyártó inasnak.félig falusias. hogy valaha látta volna célbalőni. A gyerek buzgón ministrált. amikor ellenfele késhez nyúlt. hogy a volt egyházfi éppen nála kíván megtelepedni. de abban a percben. Miután gondosan megvizsgálta. és éppen ezt az egyet hagyta hidegen a gitárszó. Ha ő maga még nem is elegyedett a táncosok közé. de nem volt éppen rossz fickó. Megesett egyszer-kétszer. máskor éjjel meg azon kapták. mint a neve után hinni lehetett volna. kimondta a döntő szót. bár senki nem tanította rá. Vagy egy évig ingadozott még szüleinek jámbor óhaja és saját világias vonzalmai között. hogy gyakorlatlan kézzel a gitárt próbálgatja. a hivők annyira megkedvelték.mindent alattomban csinált. előbb nyilván csak testben. Kezdetben. keresztényi alázattal rázta a csengettyűt. amikor tizennyolcadik évét betöltötte. Apja tehát iskolába járatta Itriben. Beszélték. hogy ölre ment valakivel.és feketerigóra vadászott. amint éppen sárga. Kénytelen-kelletlen mégis beletörődtek a dologba. hogy a mozgása. hogy bizalmuk jeléül előlegezték neki a fra Michele megszólítást. ájtatos képpel lóbálta körmenteken a füstölőt. nyilván abban a hiszemben. Giansimone mester hiúságának módfelett hízelgett. 14 Közép-Olaszországban így nevezik az alacsonyabb rangú egyházi embereket. de a fiatal chierico egész Itriben csak egyetlenegy lányt méltatott figyelmére. a tarantellával is. akik szép lánnyal jártak. aztán lélekben is. azaz pontosan a visszájára fordította a fogadalmat. behízelgően játszott a gitárján. hogy a család egyik tagja pap. hogy ő a városka legjobb céllövője. mert fra Michele ellentmondást nem tűrő határozottsággal nyilvánította ki szándékát. irigy szemmel leste azokat. A Pezza család három fia közül ő volt a legkisebb. hogy tudniillik hátat fordítanak a világnak. őt azonban. hogy legalább egyik fiából szerzetest neveljen. az mind el-elálldogált olykor a nyitott ablak alatt. Fra Michele korántsem volt jámbor szent-jelölt. hogy ahány zenekedvelő lány csak volt Itriben. egyházi pályára szánták szülei. abruzzói. de legalábbis ferences vagy karmelita barát lesz. tulajdon ízlését és hajlamait. amely mellette hever. ha az Egyház átmenetileg el is tántorította tőle. Igen ám. s elgyönyörködött fra Michele játékában. A férfivá érés időszakában azonban a fiatal chierico14 megváltozott. 205 . a ruhája. Füstbe ment legszebb reményük. amelyet a szerzetesjelölteknek kell tenniök a felavatás pillanatában. és megtagadják a Sátánt. és olyan ügyesen forgatta. Minden casertai. olyan lágyan. Nagy volt a Pezza család bánata. bár senki nem dicsekedhetett azzal. minden a lehető legjobban ment. hadd tegyük még hozzá. hogy a Megváltó templomának plébánosa sekrestyésnek alkalmazza a fiút. de sohasem ő kezdte. míg a fiú be nem töltötte tizenötödik évét. félig városias megjelenésű fiatalember arcképén. majd a frigyláda előtt táncot lejtő Dávid király példáján felbuzdulva egy vasárnapi mulatságon megpróbálkozott. de még a széles karimájú kalapja is. hogy ellenállhatatlan vonzalmat érez a szamárnyergek és a lóhámok gyártása iránt. talán papi neveltetése következtében. a leggyengébbet. Egy este látták a nyárfák közt. Két bátyja béres lett. ez az ő igazi hivatása. amibe ő bele is szokott. kikönyörögte. Keresni kezdte az addig megvetett szórakozásokat. És végezetül. hogy könnyű dolga lesz fra Michelével. hogy egyszer s mindenkorra elvette a legények kedvét az efféle szórakozástól.

mint Francesca. Kifogástalan volt a végzett munka minősége is. akinek a közönyét nem érezte egymagában elegendő biztosítéknak. Kimondjuk tehát egyenesen.fra Michele ugyanolyan heves vonzalmat érzett volna a szabás-varrás vagy a vésés-reszelés iránt.ne is próbálkozhasson tovább Francescánál. don Antoniónak szúrt először szemet. azt tudniillik. hogy a fiatal chiericó-t el kell távolítania . mint a mester kezemunkáját. Feltűnt neki. ezt nem tagadhatja meg. A lánya felől nyugodt volt. kijelenti neki. hanem mondjuk szabó vagy lakatos . minthogy az tökéletesen egybevágott az ő terveivel. szeretni nem őt szereti. Don Antonio felkereste Giansimonét. egyszerre kitűnő inassá változott ő. Ha igazán barátja. akárcsak valaha Szókratésznek. ami Közép-Olaszországban igen szoros köteléknek számít. olyan gyorsan sajátította el a mesterség fogásait. A magatartása ellen sem merülhetett fel kifogás. hanem komája is. a démon egyenes tanácsára tenné. mondta. mihelyt észrevette. S mintha szántszándékkal. s még inkább. Fra Michele titka. krónikási és regényírói minőségünkben. hogy nem bírja idegekkel a zenebonát. olyat is. hogy a gitárjáték ürügyén sikerül belekötnie fra Michelébe. hogy Giansimone ugyanabban a házban űzi ezeket az iparokat. hogy bár Pezza ellen nincs semmi kifogása. hogy a szíjgyártó inas munkája végeztével örökösen az ő tornácára. és arra a megállapításra jutott. Fra Michelének azonban úgy látszik megvolt a saját külön házi démona. vagyis az első alkalommal. mert a mester háza szomszédos volt don Antonio házával. mihelyt a lány előkerül. Fra Michele mintegy hat hónapja inaskodott Giansimone mesternél. Giansimone hiába igyekezett belekötni. De a fiatalember felhagyott a gitározással. ahonnan csak vacsoraidőben került elő. hová irányulnak a fiatalember pillantásai. mint fra Michele. elküldi az inast. amit földijei egyelőre nem gyanítanak. ugyanannyira. Mi. hogy hősünk választása csakis azért esett a szíjgyártó mesterségre. Mi sem egyszerűbb. amelyet ezennel világgá kürtöltünk. hogy okvetlenül teljesíti. Don Antonio szívvel-lélekkel helyeselte lánya választását. mint amilyet a nyeregkészítés meg a hámvarrás iránt érzett. Giansimone roppant méltányosnak tartotta a kérést keresztlánya apja részéről. 206 . ám nyomban határozottá és ékesszólóvá válik. aki addig legfeljebb jó inas volt. ráadásul Giansimone nemcsak jó szomszédja volt. tegye ki fra Michele szűrét. mert a telkét don Antonio telkétől csak egy félig leomlott fal választotta el. Giansimone arra számított. hogy tekintete Francesca távollétében ködös és kifejezéstelen. hanem Peppinót. Azt az állítást is megkockáztatjuk. naponta nyolc és fél órát. és megígérte. hogy semmi kétséget nem hagy érzelmei felől. úgyhogy a két kert jóformán egynek számított. Francesca apja faggatására úgy nyilatkozott. gondolta don Antonio. megfigyelte. sőt. don Antonio lánya. sokszor kilencet dolgozott az előírt nyolc óra helyett. hogy Giansimone legfeljebb egyet hányhatott volna a szemére. kifogástalan volt a szorgalma. kerékgyártó meg szíjgyártó mindig is egy húron pendült. hogy utána megint oda térjen vissza. s ki se mozduljon másnap reggelig. hogy az ügyfelek már-már szívesebben vették a segéd. elétárta a tényeket. Francesca már jóval apja előtt ugyanerre a felfedezésre jutott. udvarára és kertjére néző ablakban álldogál.Ez a hidegszívű teremtés nem volt más. akinek a kedvéért játszik. különösen az olyan fürge legénynek. amikor don Antonio a fenti megfigyelést tette. mihelyt valami hibán kapja. sok mindent tudunk Michele Pezzáról. feltéve persze. ügyet sem vet rá. Úgy döntött. azazhogy Giansimone mesterre. hogy az. és arra kérte. dolga végeztével egyenesen a szobájába ment fel. hogy ha Giansimone mester történetesen nem szíjgyártó.

meg kell válniuk egymástól. . de ha okot adtál elégedetlenségre? He?. elégedetlenségre? 207 . . ismétlem. nem írtam alá semmiféle papirost.s nekiszegezte a kérdést: . egy korty nem sok. . . ... Don Antonio szuttyongatására Giansimone egy szép napon nekidurálta magát.. az erre mindig fogadkozott. hogy a jövő héten okvetlen sort kerít rá. . nyomon. még kitartóbban. amiért nem kergeti el az inast.motyogta a szíjgyártó. .Hát talán kicsapongó vagyok? . mivel. az inasé tiszta és határozott . De eltelt a következő hét is.Jó.méltatlankodott Giansimone. mi oka lehet. lépten. hogy közli inasával.hüledezett a mester.De miért kéne megválnunk egymástól? . felmondani pedig nincs joga. Lusta vagyok? .Ön ugyebár becsületes ember? . ha mindketten becsületes emberek vagyunk.Nem mondhatnám. mint előző vasárnap. . jogom van.Hogy a manóba ne lennék az! . tőle telhető méltósággal.Becsületes emberek. annál jobb.Jogod van hozzá. Fra Michele kétszer is végighallgatta a felmondást.. . mégpedig minél előbb. .vágott közbe Giansimone -. fennáll a szerződés.Ugyan már. uram. se lusta nem vagyok.Nos. . .felelte fra Michele nyugodtan. akkor.Nincs is szerződés . ha se kicsapongó.Ugyan mivel? .. se garázda.. .Nos.Don Antonio hétről hétre szemrehányásokkal illette komáját. ha ugyan vannak ilyenek. se iszákos. .Micsoda! .Még csak az kéne.Igenis. . a szerződéshez nem kell okvetlenül papír.Garázda? . .Hát adtam rá okot? . becsületes emberek között megteszi az adott szó is. ön pedig köteles engem a mesterségbe beavatni.Akkor is szerződtünk. aztán farkasszemet nézett főnökével Giansimone tekintete zavart volt és kifejezéstelen. jó.kiáltotta a szíjgyártó mester.Jogom van hozzá . .Segítek megállapítani az okokat.Iszákos? . Amikor szerződtünk.Mivel. hacsak nem adok okot elégedetlenségre.Nem. jogod? .. toll és tinta. amelynek értelmében én köteles vagyok önnél inaskodni.Faggatsz? Az inas faggatja a mestert? . becsületes emberek. te nyavalyás! .Igenis adsz.kérdezte hidegen fra Michele. és vasárnap fra Michele megint csak ott álldogált az ablakban. Elhatározta.. annyi bort sem iszol.

aki ellen nincs és nem is lehet semmi kifogása. .válaszolta a fiatalember. ha önszántából kijelentené don Antoniónak. nem kételkedik a szavamban . ha valami baja van velem.. hogy makacs vagy? . kedves főnököm.. ha meg nem ölöm.Kezet rá! . .Mert nem akarok elmenni! .És ha elkergetlek? . 208 . az egészen más.Egyszóval? . . . ugyanolyan csendes hangon. nyugodtan újra munkához látott. .Nos.Magam is így vélem. Fra Michele szívélyesen kezet szorított a főnökével. . mondja ki bátran..Ha elkerget.Egyszóval . . . . okosabban tenné. mint előbb. nem. . hogy nem.De hiszen ez az első nézeteltérésünk! Egyébként.mondta fra Michele.Összeférhetetlen a természetünk. . amit sohasem bocsátanék meg. akkor okosabban tenné. . . és mintha mi sem történt volna.Igen. nem iszákos.csodálkozott fra Michele.Mondom. olyan sértésnek. ez a leghelyesebb.kiáltotta. nem lusta és aki egész lelkével tiszteli önt. A szíjgyártó mester hátrahőkölt ijedtében.Itt a kezem.Hitemre.Hitemre. hogy igen.És a legokosabb is .Akkor elmégy? . ne kerteljen.fűzte hozzá a fiatalember enyhe gúnnyal. ne legyek Michele Pezza.Remélem.Összeférhetetlen a természetünk? . hogy nem akarsz elmenni? . s én igyekszem megjavulni.Szóval megegyeztünk? . így van . .Képes és csakugyan megteszi! .Szóval beismered. aki nem kicsapongó. miközben merőn és elszántan nézett Giansimone szemébe -. De ezt méltatlan bánásmódnak tekinteném.kérdezte Giansimone. . . ha már sikerült olyan inasra szert tennie. hogy becsületes ember létére nem kergethet el egy szegény ördögöt.Azt csak nem tagadod.szólt Giansimone. mondom.Persze.

.Akkor minek teszed ki magad a visszautasításnak? 209 . azóta sem. hogy feleségül venné don Antonio lányát. fra Michele szeme közé nevetett és elvonult a lánnyal. uram. hogy hagyják magára. misére. fenyegetően meglendülő karját is sikerült visszafognia. Peppino karját nyújtotta Francescának. akkor majd mindent elintéz. gondolta. uram. nemde felesleges is mondanom. hogy feleségül kéri a lányát.gúnyolódott don Antonio. még mindig ugyanolyan higgadtan.mondta fra Michele. és útközben elmondta. ha hozzáadná.Úgy vélem.Ha felesleges. Ezt a kötelességét soha el nem mulasztotta. Pezza lenyelte. Azok ketten most nyilván kíméletlenül gúnyolódnak a szerencsétlen szerelmesen. több vipera marja. tisztelettudóan köszöntötte.33 FRA MICHELE Másnap. hogy ajánlatom különösebben megtisztelő lenne a kegyelmed számára . majd arra kérte don Antoniót. Don Antonio nevetésben tört ki. pedig úgy érezte.Nem ringatom magam abba a hitbe. úgyhogy szokása szerint legutóbb újra csak arra kérte don Antoniót. magába fojtotta felháborodását. Fra Michele beléptekor a beszélgetésnek olyan hirtelen szakadt vége. A boldog pár mögött becsukódott az ajtó. A spanyol hódítók leszármazottja azon töprengett. milyen elszánt fickóra akadt benne. hogy kiugrott a csuhából. Én komolyan beszélek. . hogy nem volt nehéz kitalálnia: jövetele előtt családi ügyekről folyhatott a szó. minek mondod? . Majd csakugyan elindult don Antonióhoz.Nem értem. . ami a nyelvére tolult. hogy elutasít. mise után hazakísérte őket. de nekem mondanom kell.Michele Pezza úr abban a megtiszteltetésben részesíti don Antoniót.Csakugyan. pedig nem is gyanította még. megkövetelhetem. Intett Francescának és Peppinónak. Giansimone koma szégyellte bevallani. Azért jöttem. ha négyszemközt marad fiatal szomszédjával. minden okom megvan a komolyságra .Uram . . Pezza roppant udvariasan köszöntötte a társaság mindhárom tagját. a megtiszteltetés kölcsönös. Don Antoniót lánya és leendő veje társaságában találta.szólt csúfondárosan don Antonio. A templomban találkozott apjával és anyjával. megőrizve hidegvérét. hogy komolyan hallgasson végig. . hogy szeretem Francescát? . . mi nevetnivalót talál ezen . mi történt közte és az inas között. nem vállal-e túl nagy kockázatot.fordult fra Michele don Antonóihoz -. hogy Francescát feleségül kérje. mint don Rodrigót a hordajában. . . A kerékgyártót módfelett meglepte Michele Pezza megjelenése. vasárnap Michele Pezza felöltözött és szokása szerint a templomba indult. Don Antonio húzódozva mondott igent. Rajta ne múljék a dolog. legyen még egy hétig türelemmel.Kegyelmednek felesleges. Egyébként tudom. amelyekbe őt nem szándékoznak beavatni. A házassághoz szülei beleegyezését kérte és meg is kapta.felelte Pezza. hogy feleségül kérjem a lányát. kegyeskedjék négyszemközt meghallgatni.

a komámnál lebzselsz-e vagy sem! Én itt.mondta Pezza. mert az inasa vagyok. .Ehhez joga van.A lelkiismeretedet akarod megnyugtatni? .Soha. mert arra számít. . most. de óvakodni fogok.Eredj már. Kegyelmednek jogában áll elküldeni. vagy ha meglátlak a kertemben tekeregni. hogy jó komája. . . és kihúzta magát.Miféle katasztrófa? . . ahogy kegyelmed kitessékelt a sajátjából. hogy a fenyegetéseiddel magad vallottad meg gonosz szándékaidat. de fele útról visszafordult.Hát aztán? . .kiáltotta don Antonio. Gondolkozzék még a dolgon. hogy ez az alig felserdült legény ekkora önuralomra képes. .kérdezte a kerékgyártó mester. . mint don Antoniónak..Kegyelmed csak azért olyan nyugodt .kérdezte. téved..Mindent meggondoltam. .Bolond nem vagyok. .felelte Michele Pezza. Michele Pezza megindult az ajtó irányába. éjjel vagy nappal. . .De katasztrófának kell történnie. uram! Megbeszéltük a dolgot.szólt vissza -. . egy szájjal beszél.hüledezett don Antonio. mi a rossz. ha Peppino visszalép? . amíg tetszik. Miért ne lenne hát lelkiismerete. ugyanúgy. Csak most jutott el a tudatáig Michele Pezza szavainak valódi értelme is: .Előreláthatólag igen .morogta don Antonio. változatlan nyugalommal. amelyik ugyanúgy megsúgja neki. de elmegyek. lelőlek. mert idegen vagyok a házában.Egyedül Isten és Nanno a megmondhatója! .Hál’ istennek! . .Micsoda? .Nem adja nekem Francescát? .kiáltotta don Antonio nevetve.Akkor sem. két szemmel lát. katasztrófa fenyeget? . mert amíg én élek..mondta don Antonio. és egy szívvel gyűlöl vagy szeret. Francesca nem lesz másnak a felesége. . . . mint Don Antoniónak? válaszolta a fiatalember. addig maradhatok nála. .Michele Pezza és a lelkiismeret! .Mit bánom én.Egyszóval.. .Pedig megígérte. egyre megy.A nyomorult! .Elvégre neki is két dolgos karja van. ha Peppino visszalép.. ha Francesca elfogadna férjéül? 210 . ő azonban nem teheti meg.Nos. . ha nem adom hozzád a lányom. Giansimone maholnap úgyis kitessékel a házából. te ott és kész. .De nem tudja megtartani az ígéretet. De jó előre figyelmeztetlek: ha ezek után be mered tenni a lábad a házamba. . mint don Antoniónak a magáé? A bognármestert végleg kihozta a sodrából fra Michele hidegvére. még csak rossznéven sem vehetem. mint a veszett kutyát. te bolond! .Hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam.Miért ne lenne Michele Pezzának lelkiismerete.Akkor sem. egy spártaihoz méltó tömörséggel. mi a jó.Akkor sem. nem hitte volna. ő is két lábon jár.

Akkor sem.Ezt a becsületes emberek vallják. .kérdezte. hogy nem szoktál játszani. hogy senki nem hitte volna.Csak ennyit mondott? 211 . Tudom. Másodszor is kopogtak. nem. nincs-e kedved golyózni? Barátaim a korzón várnak. Isten velünk. akik a kétségbeesésbe kergették őket. hogy én szerelmes vagyok? . don Antonio. Aztán hazatért. . De nem az ablakhoz lépett.” . . hogy megtagad tőlem minden reményt? .Miért játszanék ma inkább.Azt mondta: „Fra Michele megkérte Francesca kezét don Antoniótól. don Antonio. jobban rád fér a szórakozás. Egyik cimborája kereste. . . mint mindig. . .Hogy megkérdezzem. . . .Utolsó szavam: nem. ha Franceska elfogadna férjéül.Vegye eszébe.. de kitették a szűrét. Gaetano. Leült az ágyra. hanem azokra. majd az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Minden igazi szerelmesnek nagy a bánata. Gaetano? . előregörnyedt. mint máskor? . . Már vagy két órája ült így mozdulatlanul.Mert bánat ért.Ki kopog? ..Mért jöttél. nem. .És azt is tudod. mint máskor. Mosolygós arccal köszöntötte őket. béke! És Michele Pezza távozott. Giansimone házába. Pezzának nem voltak barátai. Nagy könnyek gördültek végig az arcán. amikor kopogtak az ajtón.Hogy engem ma bánat ért? .De mennyire! Méghozzá első kézből: Peppino mesélte. de talán ma. és hangtalanul sírt.Feltételezem. Olyan nyugodt arccal. Felment a szobájába és bezárkózott. némán és sírva. akit szeretek? .kérdezte. Felkapta a fejét.. ha megtagadják tőle a szeretett nő kezét.Hát te tudod.Ezt csak a papok szajkózzák. amikor az imént a kétségbeesett embereket emlegette. mint máskor.Tudja azt az egész város! . gyors mozdulattal letörölte a könnyeit és hallgatózott. hogy Isten nem a kétségbeesettekre sújt le. két tenyere a térdén.Hogy mesélte? .Van szíve úgy elküldeni. magáról beszélt. hogy nem adják hozzám. Áldás.Én. A kapuban összetalálkozott egy-két helybeli legénnyel. Még egyszer megtörölte a szemét. fejét a mellére horgasztotta.

De én nem a homlokod közepére célzok.Igazad van. szab ő neked nadrágot. s úgy átlyukasztotta. s kiértek a kettős platánfasorra. szemben találta magát Pezzával.Így mondta? . Szapora.Az ígért nadrágért jöttem.Szétzúzhatnám a fejed ezzel a kaviccsal itt ni. . menjünk golyózni. .Szó szerint. . mint egy négyfontos golyóbis. nekilendült és teljes erőből hozzávágta a golyót. hogy a kalapodat találjam telibe. amelyiknél egy kis golyóra dobnak nagyobb golyókkal célba. nem szoktam. te itt.Igazad van . A bognársegéd csoportja a sétánytól legmesszebb eső helyet választotta. Pezza felkapott egy kavicsot. . Mire felegyenesedett. ott van-e a kése. Az ötödiket vagy a hatodikat is elhagyták már. Különféle játékokkal szórakoztak.Amint látod. de nyugodt léptekkel haladtak a Fondiba vezető út mentén . Ha ezzel nem éred be. a tenger irányába.Akkor mit keresel itt? . .Csakugyan rám fér a szórakozás.az ütemet Gaetano diktálta. mint Dávid. Michele elkapta a fejét. . mondta. amelyben Peppino játszott. a gyerekeknek és a fiataloknak sportpályául szolgált. s az arcáról leolvasta szándékát.Mondott többet is. s az ő fegyverük a kés! 212 .tette hozzá Pezza. pillanatnyi töprengés után. Michele és Gaetano sorra kerülgette a csoportokat. Michelét ellenséges szándék hozta ide. . foga megcsikordult. lesodorta Peppino kalapját. Szemöldöke összerándult. amikor a filiszteussal vívott. mint az ifjú Dávid Góliátét. de cifrát ám. Michele! . Meglep? . Most. Michele egyenesen feléjük tartott.Nocsak . hogy legyen mit a szűrhöz felvenned. . fával meg kővel . A kavics fütyülve hasította a levegőt. a kilőtt lövedék erejével. Peppino. Közben megtapintotta a zsebét. Peppino éppen lehajolt a földre. Elindultak kettesben. beérem azzal. A fagolyóbis Michele halántékától két ujjnyi távolságra süvöltött el.A bátrak közvetlen közelből támadnak. és még mindig csak a kölcsönt adnám vissza. mintha puskagolyó járta volna át. Végig szemmel tartotta Peppinót. Peppino a célpontul szolgáló kis golyót ott szorongatta még a jobb kezében . Akaratlanul összerezzent: vetélytársa szeme villámokat szórt.. nem szoktál játszani. . mielőtt még mozdult volna. majd balra kanyarodtak.Úgy tudom.Most aztán elég! Csak a gyávák sújtanak távolról.szólt Michele Pezza. Legalább húsz játszó csoport nyüzsgött a fasorban. hogy rádöbbent. nem Michele -. s a falnak nekiütközve szilánkokra pattant szét. de leginkább az a játék járta. amely az élemedettebb lakosoknak korzóul. mire észrevették azt. egy dobásról vitázott.mondta -.körülbelül akkora volt. Előhúzta a kését.

kérdezte Peppino. Ellentétesebb két alkatot képzelni is nehéz lett volna. lassan. A részvevők gyakran előre megállapodnak. a nézők háromnegyede az ő győzelmére fogadott volna. a másik. rendkívüli akaraterő hajtotta. kabátját a másik karjára tekerte. Pezza is kezet cserélt. Síri csendben hangzott el mindkét kérdés és felelet. amelyet ellenfelén szerzett. ha a jobb keze harcképtelenné vált volna. Michele halálsápadt arccal. legyetek hát döntőbírái küzdelmünknek. Ezt Michele lehetetlenné tette.mondta Pezza. Peppino előregörnyedt. Peppinóról lerítt a nagy izomerővel párosult. középen magára maradt a két ellenfél. nyers bátorság. a hüvelyk egy dugó. lenyűgözni látszott áldozatát.Hány hüvelykkel vívunk? . A kés már ott villogott az ő kezében is. baljába fogta a kést. arca vérvörös volt. vagy második vérre? . és átvette a fegyvert a bal kezébe. zsebkendőjével bekötötte vérző kezét.Jól figyeljetek . 15 Közép-Olaszországban nagyon elterjedt a késpárbaj.Majd a körülöttük álló legényekhez fordult. a fenyegető katasztrófa előérzete mindenkit megnémított.felelte Pezza.kérdezte Peppino. Fejét válla közé húzta. akármilyen furcsa. mint a bika. mint a kígyó. Zöldeskék szeme. hogy időt hagyjon ellenfelének kezet cserélni. Az mintegy húsz lépésre állt tőle.Első vérre megyünk. amely a helyi szokásoknak megfelelően zajlott. Michele hátraugrott. . . . két karját maga elé tartotta. mégis. Továbbra is síri csend honolt. A küzdő felek levetették kabátjukat. mint a két ellenfélé.felelte Pezza. az egyik nyilván úgy küzd. hogy Peppino támadt énrám. Michele késének éle felhasította négy ujját. mint ellenfele. hogy a maga részéről eleve elhárította az irgalomnak még a gondolatát is. Mind feszülten figyelték az összecsapást. . 213 . . a másik csupa ideg. amelyen átszúrják a pengét. az egyik csupa izom. azáltal. ha a helyi erkölcs eltűr ilyesfajta fogadást. a két penge össze-összeakadt. Egyszer csak eleredt a vér Peppino jobb kezéből. Megindult Peppino felé. elakadtak a kabát ráncaiban vagy a levegőbe futottak. akár az óriáskígyóé. hány hüvelyk pengehosszal vívnak. a szavak úgy cikáztak ide-oda. mint baljós villámok. Peppino nem kérhetett kegyelmet. majd megindultak egymás felé. nyilvánvalóan nem kívánt élni az előnnyel. mint enyelgő viperák fullánkja.Az egész pengével .15 . Michele láthatóan gyengébb volt és valószínűleg ügyetlenebb is. bal karjukra tekerték. de a szokásosnál sokkal hevesebb indulat fűtötte. Pezzát legyőzhetetlen. némán lépkedett. szitkokat szórt ellenfelére.Életre-halálra! . .Tanúi voltatok annak. Peppino foga közé kapta a kést.Az a tiszta munka. A hosszmérték egysége. úgy várta Michelét. A nézők nagy kört formáltak. Az első szúrások nem értek testet.

Összeszedték minden ügyességüket. úgy látszik. A két küzdő teljes erőből harcolt. Néhány perc múltán ujjai elernyedtek.Fél perc sem telt bele. és maga is rázuhant. hogy megint csak Peppino marad alul. hogy mutassa. de sérült. A nézők még fel sem ocsúdtak első meglepetésükből.A tied. Pezza pedig a mellén térdelt. latba vetettek minden létező cselt. Egyszer csak megingott és földre zuhant mindkét legény.szólt -. Pezza csakugyan megragadta felszabadult jobb kezével Peppino csuklóját. de nem gyötörtelek volna.Tehát Peppino élete az enyém? . . hanem dühében. Pezza nem tért ki a viadal új formája elől sem. Peppino próbálta kiszabadítani bal kezét a bénító szorításból. nemde tisztán és becsületesen folyt a küzdelem? . az egy Pezza kivételével. . egyetlen kiútja maradt: rávetette magát ellenfelére és átfonta inas.Tisztán és becsületesen . keskeny. hogy enyém az életed? . s ez a kéz. . A nézők legnagyobb csodálkozására mégis egyre inkább úgy látszott. elfulladt hangon.Elismerem.Egészen az enyém? 214 . Peppino? . cseppenként folyt el a sebesült vére és ereje.az inda legyőzte a tölgyet. amit akart. ideges ujjai úgy markoltak. Anteusz sorsa vár rá. Most értette meg. pedig úgy tűnt. cseppet sem fáradt el. Rálépett a késre. mert hosszú.Meg.felelték egy emberként a nézők. ha te kerekedsz fölül? . mint egy sokágú harapófogó. mint két villámsújtotta tölgy.Uraim . hogy Pezza nem megölni akarja.Egyetértesz. Peppino bizonyosan megfojtja.morogta. vérző karjaival. Ellenfelének kése főeret sértett meg. Pezza felkiáltott örömében.Ölj meg. Tudta. Peppino ott állt fegyvertelenül. úgy kelt birokra Peppinóval. nincs szándékában kiaknázni fölényét. amely megakadályozta fegyvere használatában.Tehát elismered. . amikor Peppino már ott feküdt hanyatt a földön. akivel sohasem mérte még össze erejét. s teljesen védtelenné tette. Peppino karja elzsibbadt. Felbődült.Megöltél volna fordított helyzetben. a kést a foga közé vette.kérdezte Pezza. Peppinót birkózásban verhetetlennek ismerték. . . kését torkának szegezve. Elérte. A fáradhatatlan Pezza egész erejét beleadta egy rettenetes lökésbe. azaz inkább hörögte Peppino. és Peppino újra megsebesült. miközben a legyőzött torkára szorította a kés hegyét. úgyhogy ellenfele akár tízszer is leszúrhatta volna. hanem lefegyverezni. . ezúttal a bal kezén. kése a földre hullott. minden pajtását legyőzte. nem fájdalmában. De kárba veszett minden erőfeszítése . leverte a lábáról Peppinót az sohasem nézett volna ki ekkora erőt vézna ellenfeléből -. Michele a fogát csikorgatta örömében. Sőt. jogod van rá .

hogy enyém az életed.Szabad vagy. hogy az még mindig mozdulatlanul fekszik félkönyökére emelkedve. De ha feleségül veszed Francescát. hanem fra Diavolónak! . 215 .mondta Pezza -. a nyomorult! .jól tudod. nem gátol benne már senki. aminek akarsz . visszaadom. Felkelt. Azzal elballagott. az esküvő napján visszakövetelem. mikor .Nevezz. Peppino. integetve a cimboráknak. hidegvérűen a zsebébe süllyesztette.kiáltotta Peppino. mit mondhatott vajon fra Michele Peppinónak. úgy súgta: . folytathatod a golyózást. Pezza Peppino füléhez hajolt.Igen. inge ujjában megtörölte a véres kést. érted? . csak akkor szólalt meg újra: . de ne feledd. jobban mondva kölcsön adom az életedet.Nos. mint a sebesült gladiátor szobra. jobbra-balra köszöngetve.kéretlenül is visszaveszem tőled.Nem is ember vagy te.Ó. A legények döbbenten álltak és azon tanakodtak. s adott esetben . hanem maga az ördög! Nem fra Michelének kéne nevezni. ..

feketerigók. hogy a címzetten kívül senki meg ne hallja. 216 .Tíz napod van még hátra! A harmadik vasárnapon is ugyanúgy zajlott le minden: megtörtént a kihirdetés. a június. érthető módon.Így is jó! Tizenhét napod van még hátra! Peppino úgy összerezzent. hogy Pezza fenntartja baljós szándékait. mialatt a festmény főalakja. és halkan.34 KÓC ÉS SZÖSZ Peppino. Peppino és Francesca barátai és barátnői . Éjjel vihar volt. Egyszer már felvázoltuk a képet a tornácon iddogáló öregekkel. A tyúkok. tele torokkal. szerda. elhangzott a fenyegetés. amelyekről csakis Peppino tudott.a menyasszony házánál gyülekezett. a másik kettő pedig mellette álldogál. Michele Pezza kifelé menet megint Peppino mellé lépett. és odasúgta neki. odasúgta: . hogy az esküvőt aratás és szüret között tartják meg. pillantása Michele Pezzára esett. hogy Michele Pezza szereti a lányt. a dob. de kimérten: . A lakodalmat is itt tartják majd. a házigazda még a műhelyét is bezárta. Pezza fenyegetődzése ellenére sem tett le házassági tervéről. verebek vidáman fosztogatják a fától fáig futó szőlőt a kertnek nevezett nyárfásban. hogy a karján lépkedő Francesca is nyugtalanul tekintett hátra. amelyet az imént elbeszéltünk. sárgarigók. mit súgott Michele a fülébe. prédikáció után a plébános kihirdette. Jókedvtől visszhangzott a levelek árnyékával telehintett napsütötte tornác. de mint az előző fejezetek valamelyikében már említettük. az evés-ivás a tornácon s a mulatság az udvaron meg a kertben. Következő vasárnap újra elhangzott a szószékről a bejelentés.don Antonio. minthogy közben egy újabb hét telt el. Békésen telt a következő három hónap. ám Pezza rendületlenül köszöngetett neki. a július és az augusztus. Szeptember hetedikén. az egész város megsejti titkát. De a templomból kifelé menet egyszer csak Peppino mellett termett. semmi jel nem utalt rá. A jegyespár részt vett a misén. végeérhetetlenül. Az összecsapás. Tudott dolog. Déli tizenkét órára tűzték ki a szertartás időpontját.és gitárszóra táncot lejtő fiatal párokkal. Peppino lopva Pezzára pillantott. a zenészekkel. május végén zajlott le. Mióta Pezza a párbaj alkalmával Peppino mindkét kezén sebet ejtett. Úgy tervezték. udvar és kert. amikor a bejelentés elhangzott: olyan közönyösen állt ott. Eljött végül a hőn várt és rettegett szeptember 23-a. aki köszönt és távozott. a komor és mozdulatlan fiatalember a válaszfalra könyökölve nézi a mulatozókat. ha lemond Francesca kezéről. akik közül az egyik a tornácfeljárón ül. hiszen mindenki tudta. ezúttal összesen három napot engedélyezett Pezza Peppinónak. hogy zavartalanul folyjék. mintha nem hallotta volna. Arrébb szalmával rakott taligáján egy paraszt heverész és gajdol a Nápoly környéki contadinók sajátos modorában: elnyújtva. amely az udvartól egészen a hegyek lábáig nyúlik. Francesca nem fogadta többé a köszönését. a nap gyönyörű reggelre virradt. hogy a házasulandókat háromszor szokás kihirdetni. a násznép . Pezza a közelükben álldogált. fenyegetően. Egyelőre senki nem gyanította. hogy Francesca szeptember 23-án esküszik Peppinónak örök hűséget. mint egy héttel előbb.

miért tekintget olyan nyugtalanul don Antonio. újonnan érkezett utasnak szerencsére épen maradt minden porcikája. akit nincs joguk onnan elküldeni. valójában nem volt más. soha szót sem ejtett többé felmondásról. türelmetlenségében megtiltotta a postakocsisoknak. ő meg azzal torkolta le a kocsist. mert ha tudom. pedig alig várta már. Az egyik kocsis éppen don Antoniót noszogatta. mint kedves vendégei. amikor egyszerre feltűnt az udvarra vezető folyosó végén saját személyében az utas és megszólalt: . A baleset következtében követünk gyalog kényszerült megtenni vagy fél mérföldet. Garat polgártársat ugyanis katonának vélte. El is tört a kocsi egyik hátsó kereke. amikor másfajta lárma hallatszott. hogy jöjjön már. hogy „az az ő baja. A don Antonio jószolgálatait sürgető. Don Antoniót szólongatták. nem tárgyalhat vele szokott hányaveti modorában. hogy a Castelloneból Itribe vezető országút megint megtette a magáét.meg átszelik és a vele párhuzamosan csordogáló folyócskába torkollnak. olyan mély basszus hangon. hogy ilyen magas személyiséggel van dolgom.Ha szabad kérdeznem. ő maga nem kirurgusra. felettébb ismerős don Antonio fülének: a postakocsiba fogott lovak hámcsörgése. Az utas. víg tarantella. mint követünk.szabadkozott don Antonio. hogy magas rangú személyiséggel van dolga. hogy az a katona. s a magafajtájúak észjárásával úgy gondolta. hogy a castellonei lejtőn lassítsanak. Még el sem halt a harangszó utolsó rezdülése. aki don Antonio családi ünnepét megzavarta. nem azt mondom: „Ma nem dolgozunk”. hogy nemesi címe helyett a polgártárs megszólítással illessék! Rendes szokása szerint éppen valami gorombaságot készült odavágni. még csak az hiányzott. Nápolyt még az éjjel elhagyta. olvasóink is értik már. harcias öltözéke után ítélve. Rögtön megértette. Csak a kocsija szorult bognárra. amikor átgázoltak a számos patak egyikén. miért nem dolgozik ma. a derék bognár csak úgy. Erről a társaságnak hamarosan módja nyílt közvetlenül megbizonyosodni. hogy a sértést megtorolja . Francesca és főként Peppino a válaszfalon könyöklő fiatalember irányába. .mert sértésnek vette a megszólítást -.Nem tudtam. aki az emlékezetes nap óta. Antonio polgártárs? A derék bognárnak elég bosszúság volt már az is. tompa robaja és a két postakocsis kiáltozása. s ezt nem is volt oka különösebben megbánni. miközben az utas elé sietett. Harangoztak. Antonio polgártárs?” . E háromféle zajból mindenki megértette. amikor inasával úgy meggyűlt a baja. miért nem dolgozik ma. amelyek az országutat át. aki négylovas postakocsin jár. hogy olyan nyugodtan kérdezte: „Ha szabad tudnom. és miért nyugtatgatja őket olyan jámbor derűvel. bár nem egész meggyőzően Giansimone koma. mint excellenciád. legalábbis tábornok. munka áll a házhoz. mégpedig az a fajta.Most. hogy „egy óra múlva dolgozunk”. amelyen don Antonio időnként osztozni szokott a helybeli kirurgussal. hogy átlépje a római állam határát . hogy ilyenkor zavarják. ma nem dolgozunk!”. 217 . Éppen ekkor ért véget megint egy szilaj. hogy a Szicíliai Kettős Királyság határát minél előbb maga mögött tudja. generális uram . a kerekek súlyos. hogy fellebbentettük a fátylat a múltról. és mert égett a vágytól.tiszteletre méltó önuralomra vall tehát. hogy a San Carlo gran’carielló-ja is megirigyelhette volna.Megkövetem. amikor pillantása véletlenül az utasra tévedt. hanem csak azt. Fél tizenkettőre járt az idő. minthogy rendszerint egyszerre törik el a kocsi tengelye vagy kereke meg az utasok lába vagy karja. mert az utasnak sietős a dolga.

. Látva. .Köszönöm. .Minden elismerésem. .mondta Francesca. és a plébános urat nem váratnám meg akkor sem.bár mosolya kissé kényszeredetten sikerült mosolyogva mondta: . hogy ha csak azon múlik. Peppino körülnézett. iszik velünk egy pohár saját termésű bort az új menyecske egészségére.Igenis. a jóindulatú érdeklődés hangján. az szerencsét hoz. és eltűnt a fal mögött. akik már jócskán előrehaladtak.szólt ünnepélyesen. a várakozásra. legfeljebb egy órát. excellenciás uram. . Francesca jegyese! .Miért ne foghatnának előbb hozzá? .kérdezte az utas a lehető legnyájasabban.magának Ferdinánd király őfelségének a kocsiját kellene megreparálnom. kezet nyújtott és . .Igenis.Istenem! Atyám! a Te oltalmadba ajánlom lelkemet.Milyen sápadt vagy! . és kössünk őszinte szívvel békét. barátom. . Pezza. inkább maradnék.Ne adja Isten .Temessük el végre régi sérelmeinket. Peppino .felelte Pezza. alighanem lagzira toppantam be. . Legnagyobb meglepetésére francia egyenruhák tűntek fel az 218 . a plébános úr gyönyörű prédikációt fog tartani. így tán az idő is gyorsabban telik. Majd egyetlen ugrással Giansimone kertjében termett. excellenciás uram. mégpedig unalmas várakozásra ítélt ember szórakozottságával. Induljunk. . . mint hogy a dolguk vagy szórakozásuk után járó helybéli lakosokban gyönyörködjék..Ha excellenciád megtisztel. majd tétován az ellenkező irányba pillantott.Háromnegyed órát. Előbb az esküvői menetet figyelte. . Meddig tart a szertartás? .Mert nekünk harangoznak a templomban. Menyasszonya és apósa után sietett. Ha megjöttünk. Csak Peppino késlekedett.Nem jól gondolod.Ahogy parancsolja. így adva a mester értésére.felelte ő -. gyermekeim. hamarosan előtte állsz.mondta -. keresztet vetett és fennhangon mondta: . Az ő szép szeme kedvéért várok.Isten ne adja! .kérdezte az utas. a lányom. Akkor odalépett hozzá.Rendben van.Ajánld Istennek lelked. hogy egy óra múlva nálam is sápadtabb légy! A követ nemigen üthette el mással az egyórás várakozási időt. Az utas jobban körülnézett. négyszemközt akart maradni Michele Pezzával. amíg csak el nem tűnt a szeme elől a templomhoz vezető utca egyik kanyarulatában. és a munka is jobban megy utána. Nincs tovább. jó ember. kész ő bizonyos anyagi áldozatokra is. szívesen látjuk a templomban.Most látom . hogy egyedül van. . Egész hosszában kiegyenesedett a fal tetején. a templomba! Don Antonio vállalta egész napra a ceremóniamester tisztét. ha .És ez a szép lány a menyasszony? . utasítására az egész társaság sietve cihelődött.Egy órád van még hátra. . . .

te még szemfülesebb vagy.szólt a követ. A katonák ezek szerint Rómából Nápolyba tartanak. a másikat madame Adélaide-nak. nagyon is érdekel.feleltem -. ahol állítólag jó körülmények közt élő rokonaik vannak. A batár kíséretével egyenesen felé tart. Az őrmester vagy száz-százötven lépésről észrevette az egyenruhát. Hanem kíméletesen bánj ám velük. mint hittem. ami különben szép volt tőlük. Csakhogy ők hárman vannak. elvégre ők is csak Franciaország gyermekei.. á . annyi szent! Ott hagytam szóval abba. odavágtatott hozzá. kik az őrizetére bízott utazókocsi utasai. elnevette magát és így szólt: „Martin őrmester. barátom. akit lefejeztünk. akarva sem kerülheti el. De nem untatja a fecsegésem? . mint a feletteseidnek és harmadik személyben beszélj hozzájuk. . a vendégfogadó pedig éppen átellenben van. ellenkezőleg. szokott szívélyes modorában -.” . vegyél magad mellé négy embert. A forradalom elől Ausztriába szöktek. elég rozoga állapotban. végezetül tartózkodási engedélyt kértek Berthier generálistól. és kísérd át a határon ezt a két öreg teremtést. Garat polgártárs oldalát fúrta a kíváncsiság. Halálra rémültek. ha megszólítod őket. hanem a kíséret hátaslovai.„De tábornok polgártárs . értesz a nők nyelvén is. Mihelyt eltemették.feleltem én -.bólogatott a követ. az éppen akkor esett ágynak. . vitézem. A francia egyenruhák viselői .. hogy útközben gyanúba keverednek és feltartóztatják őket. Bécsbe. mert akármi a szándékuk: lovat cserélni a postán. nem sokáig. a Köztársaság nápolyi nagykövete. Bécsből meg Rómába. mindig tisztelegj. állítólag nagynénjei a megboldogult zsarnoknak.„Tábornok polgártárs . . hogy van. hogy beszélhetnék hozzájuk harmadik személyben. Fondi felől. őrmester. aki hercegnőnek titulálja őket . sarkantyúba kapta a lovat. mintha bizony a Köztársaságnak pont az ilyen vén satrafákra fájna a foga! Továbbálltak volna Rómából is. s látva. tisztelgett.” . bizonyos madame Sophie nevezetű. a másik kettő meg nem akarta magára hagyni.Nem.Barátom . követ polgártárs. a hölgyek udvari tisztje. De még a batár odaérkezését sem kellett bevárnia. . követ polgártárs. náluk is vénebb és rozogább. hogy hamarosan jól szemügyre ne vegye. No. . hogy a követ megszólítsa. a két húga engedélyt kért. amikor csak ketten vannak?” Erre már a tábornok is észrevette. mint előtte már Párizsból és Bécsből. te jól nevelt ember vagy. és némán várta. Championnet tábornok akkor azt mondta nekem: „Martin őrmester. meg egy ci-devant polgártárs. hogy a Köztársaság egyik magas rangú tisztviselője álldogál az utcán. 219 . . hiszen a posta az első ház jobb kéz felé. vagy megpihenni a vendégfogadóban. egy hétre rá. hogy a beteg meghalt.Á.egy utazóbatárt kísértek. a közelében kell megállniuk.országúton.Nem tudja véletlenül a nevüket? . amit mondasz.Két ci-devant vénasszony. A batár vágtában haladt. a tábornok megbízásából másodnaponként meg kellett tudakolnom. Châtillon grófja. a harmadik utas férfi. de volt egy harmadik nővérük. Míg élt. De nagyon féltek. Aztán persze Róma is köztársaság lett. én Garat polgártárs vagyok. tehát éppen ellenkező irányból. mekkora butaságot mondott.négy dragonyos meg egy őrmester . hogy Championnet tábornok Rómába érkezett.felelte a brigadéros. az iramot láthatóan nem az elébe fogott lovak diktálták.Igenis . mint ahonnan ő érkezett. Elég az hozzá. hogy elhagyja Rómát és Nápolyba költözzön.Nincsenek nagy igényei. nem illetéktelenül kérdezem.folytatta az őrmester -.Az egyiket madame Victoire-nak hívják.

azt hittem. hagyjuk. mondták is. ha gróf úrnak szólítanád. s a megbeszélés eredményeként megbízták a grófot. lesz itt akkor mindjárt olyan sírás-rívás. mint Martin őrmester nagy bölcsen előre látta. sőt. no meg a hölgyek is. és a folyosón végighaladva az elhagyott tornácon foglalt helyet. . milyen jómodorú fickó! Hogy hívnak. Végrehajtottad a parancsot. hogy gróf úr. ha valami kellett: „Martin így.” De hát ennek csakugyan semmi jelentősége. kenyerespajtása az neki. az őrmester tisztelgésre emelte a kezét.Rendben van. s mialatt Garat polgártárs visszavonult a bognár házába. Martin a nevem. mert én nem tegezem a grófjukat.mert hisz Martin őrmester szónokolt egyfolytában. két postával odább. A szegény teremtések valóban megrémültek. A veszélyt Martin őrmester fel se veszi. Gondolom. hogy a megbízatásod lejárt. Martin úgy. Meghányták-vetették a dolgot. hogy még! Istenem. aki a köztársaság magas rangú tisztviselőinek egyenruháját viseli.Figyelmeztetem. nemzetiszín tollbokrétás idegennel. hogy egy felettese parancsára nyomban vissza kell térnie Rómába. és minthogy ennek semmi jelentősége. . barátom?” Kedvem lett volna odavágni nekik. hogy: „Lám. . azon is túl. hátha parancsot ad a visszatérésre? Ezért néztek olyan rémülten. de külföldön és Olaszországban akad még elvétve egy-egy. amikor azt kellett látniuk.vágta ő rá -. szívesebben venné ő is. tábornok.„Franciaországban nincsenek . követ polgártárs.Kár lenne mégis felesleges kockázatot vállalnotok.Ó. Garat polgártárs egyszer-egyszer vetett csak közbe egy-egy szót. veszélyes lehetne. hiszen a fiatalabbik is van már vagy hatvankilenc esztendős. ők meg letegeztek. nem polgártársnak. és ezért hívogatták olyan gyengéden Martint. és nem ártasz vele senkinek. jobban mondva előadás lezajlott . most vették csak észre.Kire? Rám vagy rájuk? . mivé lesznek a szegények Martin nélkül? Látja.Hogy szól Championnet utasítása. követ polgártárs. az nem számít. hogy annak csak úgy hízott belé a mája.A határig. hogy védelmezőjük hosszan és élénken elbeszélget egy ismeretlen emberrel. hogy mindenesetre jobb a modorom. A bejelentés módfelett feldúlta az aggszüzek lelkét. és tudakolja még tőle. hogy lépjen érintkezésbe a kék ruhás.” Így is tettem egész úton. . és máris milyen rémült szemeket meresztenek? Mialatt ez a beszélgetés. beláthatja. hogy nem vagyok mellettük. Menj. . nincsenek többé grófok.„Ahogy tetszik.” . mondhatod neki bátran reggeltől estig. de türtőztettem magam és csak annyit mondtam: „Hagyjuk. előbb csak egymás közt. de ha úgy óhajtják. Martin a követ egy intésére odalépett a batár ajtajához.Rád. jelentsd a két hercegnőnek. a kíséret parancsnokát. megválsz tőlük. persze. őrmester polgártárs. kedves gróf. és jelentette a királyi hölgyeknek. 220 . hogy elkerüljön egy feltehetően kényelmetlen eszmecserét. ahogy ezt Championnet tábornok meghagyta neki. . Tovább nem tanácsos mennetek.” Az úton aztán folyvást csak engem szólongattak. súlyos következményekkel járhat. az öreg hercegnők hintaja befutott a Riposo d’Orazió-hoz címzett vendégfogadó elé. mint az övék. miért nem kísérheti őket Martin őrmester és a négy katona tovább. grófnak vagy polgártársnak?” . elhoztad őket a határig. meddig kell őket kísérnetek? . aztán lovagjuk bevonásával.„Hogy szólítsam azt a Châtillont.” . A szegény öreg hölgyek csakugyan megörültek neki. követ polgártárs. azaz kérdést -. Hátha az rosszat forral ellenük.

Értem a finom különbségtételt akadály és szándék között. ha nem tiltaná.Hogy szólítsam: úrnak vagy polgártársnak? . mondhatnám jó szándék. . hogy az akadály valóságos.Châtillon grófja kiszállt a kocsiból. vagy ha már sehogy nem kerülhette el. amelyeket valószínűleg ő királyi fenségeik nevében tesz fel.Íme. Garat a tornácon üldögélt. uram: mindössze attól tartok. végigment ugyanazon az úton. gróf úr.mert az is közrejátszott -. gróf úr: tegnap éjfélkor a francia köztársaság hadat üzent a Szicíliai Kettős Királyságnak. Montausierról és Fontenelle-ről szóló lelkes értekezéseivel. ha szabad XV. mint ezt ön is beláthatja. Châtillon gróf megjelenése aztán végképp más irányba terelte a figyelmét.szólt a gróf. gróf úr? . Nápolyig kísérje őket? Garat elmosolyodott. Garat. Lajos. amerre a köztársasági tisztviselőt eltűnni látta. korántsem rosszindulatú. hogy őfenségéiknél tisztelegjek. 221 . Tudni szeretném . ahol a férfiak lépést sem tesznek fegyver nélkül. .Olyannyira. hogy a hercegnők terhére lennék. az akadály.Ahogy parancsolja. alig adva magának számot róla. és ahol a kerítések mintha csak arra szolgálnának. sokkal inkább XV. . A szándék az enyém. s a folyosó másik végén rábukkant. Járatos volt a társasági szokásokban és a csiszolt társalgás szabályaiban. ha személyesen ismételné el ő királyi fenségeiknek mindazt. ami. igazán semmi rendkívülit nem talált benne Olaszországban. semmint a direktórium korszakának modorában. művelt volt. s válaszom. Csakugyan ő királyi fenségeik megbízásából jövök. . hanem csupán annak. meggyőzi arról.Örömest megtenném. Lajos lányainak megadnom az őket megillető címet. bajt hozhat rájuk. egy ustaritzi orvos fia. . .s ezt ne tekintse kérem.szólt a gróf. s mint látja. A követ csekély érdeklődéssel szemlélte a jelenetet. sőt.Szabad tudnom az okait. hogy hálás lennék. sem kíséretüket a legyilkoltatás veszélyének.kérdezte Châtillon gróf mosolyogva.Nem. Félszemmel. bizonyára méltányolná. hogy a járókelők magasugró képességeiket fitogtassák. szemrehányásnak. amit volt szíves nekem elmondani. Garat polgártárs felkelt ültőhelyéből. kitűnő nevelésben részesült. Ha okaimat ismerné. uram.milyen szándék vagy akadály gátolja. sőt.Ezt már szeretem! . . Ilyen körülmények között természetesen nem szolgálná többé ő királyi fenségeik biztonságát a jelenlegi kíséret. otthonos a filozófusok és az enciklopedisták köreiben. amelyet Championnet tábornok volt szíves melléjük rendelni. Egyenes kérdésére egyenes választ kapott-e. a tapintat. Mindenhogyan megtisztelőnek tartom magamra nézve. őszinte sajnálatomra. . remélem.Kezdjük tehát az akadállyal . az ellenség öt katonája. uram? Vagy titok? . A két férfi szertartásosan üdvözölte egymást. a függetlenség hazájában. s a szándék . . hogy ebben a vad országban művelt emberrel hozott össze a sors. azt a fiatalembert figyelte. Még akadémiai díjakat is nyert valaha Suger-ről. az akadály természetes következménye: nem szeretném az utasok magas személyét inzultusnak kitenni. hogy a kíséret. gróf úr. A jakobinus nyelvezetet kizárólag ünnepi alkalmakkor használta.Igazán örülök. A gróf egyenesen felé tartott. aki belépése pillanatában ugrott a válaszfalról a bognár kertjébe. udvarias meghajlással. s puskával a vállán lefutott a kert végébe. tehát őfenségeik megnyugtatása céljából szükséges kérdésnek: . ha felelhetek kérdéseire.

. .fűzte hozzá a követ. És ha a nevem így hat önre.Az lehetetlen. . én tudom. de úgy tudom. gróf úr. . kezeskedem róla. Châtillon grófja úgy hőkölt hátra.Uram.Uram. Igaz ugyan. ő királyi fenségeik udvari tisztje. hogy úriemberrel. és indult jelenteni a lefolyt beszélgetés eredményét madame Victoire-nak és madame Adélaide-nek. akárcsak az alvás. azóta rajonganak érte. s jutott osztályrészemül a fatális megtiszteltetés.kiáltotta.Az vagyok. A halál. mintha kígyóra lépett volna. 222 . aki tudomásom szerint semmiféle rokoni kapcsolatban nem állt XVI.. méghozzá kifogástalan modorú úriemberrel. a király nagynénjeire.Ezért esett éppen énrám a Konvent választása. . Lajos előtt halálos ítéletét. hogy hatna a szerencsétlen hercegnőkre. hogy életében nem kedvelték túlságosan unokaöccsüket . finom mosollyal -. jó tanácsadó. Helyzetem ebből a szempontból kedvezőbb az önénél.De hiszen akkor ön Garat. hogy én hirdessem ki XVI. a Konvent tagja . kihez van szerencsém: ön Châtillon grófja. Lajos királlyal. képzelem. Châtillon grófja elköszönt. ön nem tudja. kivel áll szemben.

Madame Victoire. Hiába igyekezett beleplántálni valamit saját zsenijéből és merészségéből. Madame de Staël nyilvánvalóan túlbecsülte a csinos gavallér jellemét és értelmi képességeit. Lót úgy vált Moab és Ammon atyjává. madame de Staël akaratából. ők nem most hallanak először a két hercegnőről. mint egykor Lótnak: meneküljön a bűnös városból. hogy angyala által éppen neki izente volna meg. majd Rómában éltek. akik ismerik régebbi műveinket is . mint a francia nagykövet. hanem a jóval kevésbé költői Kóc és Szösz csúfnéven is.mégis hasonlított arra. Átkelt a csatornán. Izgatottan sietett vissza a két öreg hercegnőhöz. ahogy XV. január 21-én sikerült külföldre utazniuk . hogy sajnálatos módon megfeledkezett bizonyos vérségi kötelékekről. találkozhattak velük. madame Adélaide feledékenysége csak félannyira mutatkozott gyümölcsözőnek. A körülmények egy óriás erejét is próbára tették volna. hogy vele se tegyen kivételt. 1791-ben hadügyminiszter lett.35 FRA DIAVOLO Châtillont feldúlta a találkozás egy királygyilkossal. Lajos nem is emlékeztetett a pátriárkákra. kudarcot vallott. Amikor a három öreg hercegnő úgy határozott. vagy ha úgy tetszik. harminc évvel fiatalabb kiadásban. aki XVI. de soha nem rántott kardot Franciaország ellen. ami a kánaánbéli Lót pátriárka családjában esett meg. ahol nemcsak imént említett. ám némi befolyása maradt még az államügyekre. ráadásul éppen azzal. hanem a lényegét tekintve .ebből az alkalomból és erről a témáról mondta Mirabeau egyik legutolsó és legszebb beszédét A kivándorlás jogáról címen. márpedig Narbonne gróf törpe volt. jó körülmények között élő rokonaikhoz. hogy meglehetősen botrányos kalandba keveredett tulajdon apjával. mindössze egy fiúgyermek származott belőle. Martin őrmester védenceihez. A jó körülmények között élő rokonok . Az ő betegsége miatt halasztódott két húga utazása. Martin őrmester beszámolójából tudjuk. Narbonne grófot bízták meg a szökés előkészítésével. rendes nevükön szerepelnek. Annál mohóbban csaptak le a rossznyelvek madame Adélaide-ra . ezért is adódott úgy.nem részleteit. hogy a haza üdvét szolgálja. Augusztus 10-én vádat emeltek ellene. a pármai nagyhercegségben jött a világra. elhatározták.Ferdinánd király és Karolina királyné . soha nem szerepelt az udvari botránykrónikákban. mint mondják. s Londonban csatlakozott az emigráns hercegekhez. hogy elhagyja Versailles-t. Mint tudjuk. s amikor a Köztársaság Észak-Olaszország után Közép-Olaszországra is kiterjesztette hatalmát.egyébként maguk is hamarosan zilált körülmények közé kerülnek. s ha Istennek újfent kedve támad tűzesőt bocsátani a modern Szodomára. hogy Nápolyba utaznak. XV. hogy a véletlen szeszélye folytán ugyanakkor értek Itribe. XV. mint Lóté. 223 . Lajosnak felolvasta halálos ítéletét. feddhetetlen életet élt. Lajos király és leánya. A fiú Colornóban. mint hallottuk. Olvasóink között bizonyára akadnak olyanok. nos. Rómában meghalt. közönséges ember: összeroppant. s Louis de Narbonne gróf néven XVI. Sophie. aki a miniszterelnöki hatalomtól ekkoriban már elesett apja. 1791. s egyben legüresebb fejű gavallérjává serdült. Rebesgették. hogy őfenségeik előbb Bécsben. s ezt a javára kell írnunk: ha ahhoz gyenge volt is. akit királyi nemzőatyja stílusosan Csóká-nak keresztelt el. kalandja .ha igen. kétlem. A harmadik hercegnő. Lajos király udvarának egyik legelegánsabb. Joseph Balsamo című regényünkben. Lajos király becézte őket atyai közvetlenséggel. Necket báró lemondása következtében. legalább nem tört soha a vesztére.ő fizetett mindkettejükért.

elvégre Narbonne úr nem ajánlana nekünk akárkit. fiatalember. hogy nem lesz okuk megbánni. hogy Narbonne gróf ajánlja.Fenség . de minthogy szeretném királyi fenségednek őszinteségem azonnali tanúbizonyságát adni. kegyeskedjék vele néhány szót váltani. Châtillon gróf átfutotta a levelet. hogy egy fiatalember. Egy ükapám a genovaiak ellen vívott örökös háborúk valamelyikében caporale volt. sem én. az is. milyen jól forgatja a szót ez a fiatalember? . az aranykönyvben nem szerepelünk. de tiszta.mondta madame Victoire -. aki csak tegnap este érkezett. azaz egy tartomány katonai parancsnoka. majd a hercegnők felé fordult: . melyikük Adélaide hercegnő. hová tettem a lornyonomat . aki bajtársaival együtt Condé herceg seregében szolgált. olvassa. ő maga csak bólogatott. Az ajtóban megállt. közülünk egyedül Bocchechiampe nemesember.Hölgyeim. ahogy fenséged gondolja.felelte a fiatalember -.mondta madame Adélaide. amit e derék fiatalemberért tesznek. . kéreti.kérdezte madame Adélaide.szólt madame Adélaide -. nem tudom. . Pár pillanat múlva azzal a hírrel tért vissza. hogy a fiatalember Condé katonája volt. . Châtillon úr . Condé herceg hadseregében szolgált? 224 .Uram. szőke hajú és szakállú. Châtillon grófja kisietett. és akire de Vernègues lovag hívta fel a gróf figyelmét. Mindkét dolog megnyugtatóan hangzott: az is. Madame Victoire nővérére hagyta a választ. És kecses mosollyal intett a fiatalembernek. drágám .Châtillon gróf hírei megriasztották a hercegnőket.Folytassa. bevallom: mindössze ősi caporale család sarja vagyok. és tiszteletteljesen üdvözölte a hercegnőket. ezek szerint ön nemesember? . a fiatalember erre néhány lépést tett feléje. bár egyikük a fényes Colonna nevet viseli. Abban az értelemben. meghajtása némi katonás merevség ellenére jó nevelésre és társaságbeli csiszoltságra vallott. Majd Cesaréhoz fordult: . hogy szót sem ejtett előttük a félelmetes jakobinusról. s Louis de Narbonne gróftól hozott levelet ő királyi fenségeiknek. öltözéke nem éppen választékos. amikor tisztelettudóan kopogtattak az ajtón: a fogadó egyik alkalmazottja jelentette Châtillon grófnak. s azzal zárja levelét. mi korzikaiak valamennyien nemesembernek tartjuk magunkat. Azt mondta. a levelet csakugyan Louis de Narbonne gróf írta. elannyira. Nyomban hívatták a levél hozóját. Huszonnégy-huszonöt esztendős. Châtillon gróf keze egy mozdulatával adta tudtára. sem öt másik társam. majd féltérdre ereszkedett. . hogy a fiatalember Condé seregében szolgált. hogy az utat kénytelenek lesznek egyedül udvari tisztjük védelme alatt folytatni! A kétségbeesés már-már a tetőfokára hágott.Ez nem lep meg. Fenségeitek jóindulatába ajánlja Giovan-Battista Cesare korzikai születésű fiatalembert. A gróf legmélyebb hódolatáról biztosítja királyi fenségeiteket. kellemes külsejű. s úgy nyújtotta át a levelet. elsősorban madame Adélaide-nak. mint ezt Martin őrmester előre látta. hogy álljon fel. Châtillon. A hercegnőket roppantul nyugtalanította a kilátás. pedig a gróf igyekezett idegeiket tőle telhetően kímélni. nőiesen rózsás és fehér bőrű fiatalember lépett a szobába.Hallja.Olvassa.

Látja. Ebben a pillanatban fosztottak csak meg kíséretünktől. ő királyi fensége.De hogy van az. mitévők legyünk.De Cesare.Csakugyan átnyújthattuk volna előbb is a levelet. Megjártuk ő királyi fensége hadaival Weissemburgot. amikor megláttuk a hintót s a katonai kíséretet. nem úgy végzi. engedelmével. a kis Bonaparte . mondta: ő királyi fenségeikhez. pénz és állás nélkül. Szerencsétlenségünkre nincs Nápolyban ismerősünk. takarékosan éltünk. Aztán bekövetkezett. s olyan lovagias volt a meghajlás. A nápolyi király háborúra készül. Châtillon. Narbonne gróf ezt az akadályt is elhárította.kérdezte az öreg hercegnő -. ha kell az életünk árán is. Rómában van kihez fordulnunk. húgom? . Mi tudtuk.Bocsánat. Bocchechiampe. Volt némi pénzünk.vagy ha mégis. Nem tudtuk. hogy megszabadít ezektől a jakobinus franciáktól. itt ketten meg is sebesültünk. Nápolyba kell mennünk. azaz egy tartomány parancsnoka az ükapám volt. . Mit szól hozzá. hogy látott bennünket a harctéren. és a Gondviselés. s ekkor volt kegyes megírni a levelet is. amikor majd fenségeitek pártfogását kérhetjük. 225 . fenséges asszonyom. caporale.. a campoformiói béke. Szerencsére Vernègues lovag kegyeskedett megemlékezni arról. Ma. hogy éppen itt találkoztunk össze. fájdalom. és a halálán érzett fájdalom miatt fenségeitek nem szakíthatnak számunkra időt. jobban. fogadjuk el. Ő úgy vélte. nemesember sem beszélhet nemesebben. amelyet az imént adtam át Châtillon grófnak. ne is keressenek más testőröket! Annyi önérzet csendült ki a fiatalember utolsó szavaiból. hogy az öreg hercegnő felvillanyozva fordult Châtillonhoz: . fenség .igazította mosolyogva helyre Cesare a félreértést -. Rómában azonban visszatartott egyrészt az az aggály. Colonnával és Guidonével. hogy Sophie hercegnő súlyos betegsége. tüzérhadnagyi rangot viseltem Condé herceg seregében. idegrohamot kaptam már a nemzetiszín tollbokrétáiktól. akárcsak társam. pedig csak káplár. Majd újra a grófhoz intézve szavait. Sophie hercegnő halála. . szolgálati érdemeinkre való tekintettel okvetlenül bevesz a seregbe. s mi Angliában ragadtunk. Hadd lépjünk mi a helyükbe! Megvédjük mi fenségeiteket. Bocchechiampéval. mint de Cesare úr nagyon helyesen mondta. jól beosztottuk. hogy itt bevárjuk fenségeiteket. hozzátette: . mindennek vége. mint honfitársa. felség. Bocchechiampe meg én.. Mit is mondott. Châtillon. s hogy a levelet most adja át? .A Gondviselés. amellyel e szavakat kísérte. és pár órával korábban elindultunk. . Tegnap este érkeztünk.Három társammal. hogy kompromittálhatjuk királyi fenségeiteket. hová készülnek királyi fenségeitek. . ha Nápolyban nem is.Hogy mit szólok? Hálát adok Istennek. Egy héttel ezelőtt érte fenségeiteket a fájdalmas veszteség.. másrészt az a félelem. amelyért harcba szálltunk. és kedvezőbb alkalomra vártunk. én. a herceg kénytelen volt szélnek ereszteni a sereget. minden szépen elrendeződött. ekkor kegyeskedtek elszánni magukat a nápolyi útra. hogy hívják? . mint ez a fiatal korzikai. máris itt küldi az új kíséretet. mint akárki! Kérjük. mert a republikánus rendőrség figyelt bennünket. mondta. s biztosítani Narbonne grófot. de a Gondviselés rendeléséből éppen itt és ekkor kapott parancsot a kíséret a visszatérésre. hogy nem hozunk szégyent az ügyre. azt hittük. Az a véleményem. a gróf tanácsát kértük. mint izé úr helyesen megállapította.Ismerje el. Hagenaut és Bentheimet.Remélem. barátom. legalább az ellenkező oldalon. uram .

Ugo Colonna és Antonio Guidone nevét. Ami engem illet. a szószólójukét. . én küldöm neki és az embereinek. Itt van tíz arany. Mutassa be a bajtársait. Cesare úr. hogy az utált jakobinusoktól ingyen fogadtunk el szívességet.. a házuk épp itt áll.Okosabb lenne..Jobb szeretné erővel elvenni. Tegnap este óta lebzselünk Itriben.felelte mosolyogva a fiatal korzikai -. remélem. amikor búcsút vesznek a királyi fenségektől. hogy most jön kifelé a templomból egy nászmenet. Bár nem hiszem. hogy felismertek és szerenádot adnak nekünk? . A gyorsaság nem volt boszorkányság: a fiatalemberek olyan türelmetlenül lesték őfenségeik döntését. az volt a mániája. A muzsikaszó magyarázata egyszerűen az. 226 .Hogy ne találkozzanak össze itt ezekkel az urakkal. . Cesaréét.. Lorenzo Durazzónak és Stefano Pittalugának hívták.Ugyan miért. nemde? Sajnálom. mondja azt neki. alig várom. hogy megismerjem őket. ezúttal be kell érnie azzal. Ha elgondolom. Cesare hadnagy és Châtillon gróf egyszerre távozott a kapott parancsokat végrehajtani. pedig a legszívesebben megfojtottam volna! Cesaréhoz fordult: .Mit? . legalább a textust elolvassa. mint ön. úgy hiszem. a húgom meg én. időközben elővette breviáriumát. Ha olyanok. elég . továbbá Francesco Bocchechiampe.Uram. Cesare bemutatta társait. gróf? . Cesare ért előbb vissza. mutassa be.Elég. adja oda Martin őrmesternek. . legalábbis úgy hiszem. hogy a fickó nem merészel a szemem elé kerülni. Ő beérte azzal.Ez csakugyan kutyakötelessége lenne a lakosságnak. hogy kint az előtérben várakoztak valamennyien. hogy futó pillantással felmérte a fiatalembereket és odabiccentett nekik. Éppen csak a küszöböt kellett átlépniök. Cesare feltárta előttük az ajtót. s ha személyesen meg akarná köszönni.Én meg a parancsnokuktól. Ne mondja senki. Châtillon.Ahogy felséged parancsolja. . Châtillon.Búcsút vesznek tőlünk?.mondta madame Adélaide -. rokonszenvünk máris az övék. Valamennyien korzikaiak voltak. és kedvesen mosolyogtam rá. semmi közünk ezekhez az emberekhez. hogy nem érezzük jól magunkat. Martin őrmester polgártárstól. Folyton zaklatott. A helybeli bognár lánya ment férjhez. . Maga meg. hogy értesüljünk a legfrissebb helyi pletykákról. Azt beszélik. bemutathatja bajtársait. hogy az őrmester elfogadja. fenség . hogy ha már nem hallgathatott aznap misét. mert van a lánynak egy elutasított kérője is.A felkínált tíz aranyat. . szemben a fogadóval. Négyük nevét ismerjük. ma még baj ér valakit. hogy kénytelen voltam jó képet vágni a dologhoz. De miért szól zene? Lehet. bajtársai kíséretében. amikor szószólójuk. ha ő királyi fenségeik megvárnák Martin őrmester és katonái távozását. kit tisztelhet a város falai között. A másik hármat Raimondo Cordarának. aki mindig is hajlott a hitbuzgalomra. ha egyáltalán sejtené. Madame Victoire. . vigye a tíz aranyat tüstént Martin őrmesternek. Bezzeg nem úgy madame Adélaide! ő szabályos szemlét tartott fölöttük. hogy pillanatonként felségem óhajait tudakolta. volt rá időnk bőven. De nem sejti. hogy ajándékba kapja.

mit szólt Martin őrmester. elfogadta.Hallotta. Châtillon. Bocchechiampe úr velünk vacsorázik. Homérosznak útmutatásai szerint. de csakis akkor állíthatom nyugodt lélekkel. akikre a továbbiakban félig-meddig is fontos szerep hárul.Rendetlenség. nemzetiségű szereplők nagy sokaságát vonultassuk fel. hogy nemes úr vagyok. amely féltékenyen őrködik .manapság gyakran vitatott . 227 . négy órakor indulunk.Nekem megkegyelmezett. igaza van.Á! Tehát különbséget tesz nemes úr és nemes között. Châtillon? . hallotta? . uram? . amikor hat társát egyenként megnevezte madame Adélaide-nak. hogy ha fenséged történetesen nem velem küldi a pénzt. ő kényszerít arra. húgom. .A kezemet. valamivel alaposabban kell tehát azokat bemutatnunk. .privilégiumain. . . akkor. hogy a király hintajába felszállhassak. az őrmester visszautasítja a tíz aranyamat. A történelem nem ismer tréfát. érdeklődését iránta az keltette fel.Nos. sőt. . . .A mi hintónkba mégiscsak felszáll. . húgom. nem ildomos.hogy is maradhatna el az eposzi seregszemle? Kicsiben Cesare is az Iliász szerzőjének példáját követte. mint az urak. . Ekkor érkezett vissza Châtillon gróf. Nemesi családfámat kétszáz évre tudom visszavezetni. fenséges asszony . ez a helyes kifejezés. Châtillon? Kezet fogott egy jakobinussal? Miért nem húzott mindjárt vörös sipkát is mellé! Hihetetlen. Éppen mert olyan osztályhoz tartozom. nagy lélegzetű hőskölteményt.De azért. A hercegnő kizárólag Bocchechiampét méltatta figyelmére.Mondja inkább: rendetlenségéből . ennyi kell. amit felkínáltam.De Cesare úr közölte velem. . legfeljebb nemes vagyok. ha ilyen apró részletekbe tévedünk.kiáltotta madame Adélaide.ütötte fel a fejét madame Victoire a breviáriumából. fenség.szólt fensőbbségesen az öreg hercegnő. hogy engem meg nem illető jogokat tulajdonítsak magamnak.Majd ha ez megtörtént.Azt. . nemigen érjük már meg azt az időt.kérdezte madame Adélaide. hogy ön nemes úr . amit a fiatal korzikai az imént mondott: hogy tudniillik ő nemes.Ne vegyék zokon olvasóink.mondta a fiatalember mély meghajlással -. Ha ilyen kísérőink vannak. hogy könyvünkben a különféle rendű. remélem.Ezt igazán szépen mondta a fiatalember. Végre megint hozzánk illő társaságba kerültünk! S az öreg hercegnő megkönnyebbülten lélegzett fel. rangú. uram . rendetlenség. hanem valaki mással. Châtillon gróf pedig jakobinusokkal parolázik! Igazán mondom. nem esett bántódása? .Túlságosan megtisztel. megkockáztathatjuk az éjszakai utazást. de bajosan vezethetném vissza a családfát 1399-ig. . intézkedjék. bízvást megilletne a máltai lovagi cím. . bár félek. Mint már jeleztük: eposzt írunk. . hát annak ő jól ellátta volna a baját. amikor a rend helyreáll.Kezet fogott vele.Mit kínált neki? .fordult a hercegnő Bocchechiampéhoz. pedig ahhoz. királyi fenség. ha létezne még a máltai lovagrend. akárcsak mi. . egy szót sem értek a társadalom új rendjéből. az epikus költők fejedelmének.Igen.

vajon mit tesz Michele Pezza. Dél volt. hanem igyekezz. amikor hatuk mellőzésével csupán egyet méltatott közülük arra. A napsugarak alig találtak rést a szőlőlugas sűrű lombján. a legények Francescát. s szerelmese immár hites felesége! Egy csapásra meg is feledkezett szinte Michele Pezzaról. Társai feleletül sorra kezet szorítottak vele. A lányok Peppinót éltették. Átfogta a felesége derekát és hálatelt pillantást vetve az égre. Odalépett hozzá. verebek csiripeltek.fordult della Rota mester Peppinóhoz. hogy egy pohár bort felhajt a gyermekeim boldogságára. s a zenekar . Akármerre nézett. magához ölelte.kérdezte a követtől. Csókold meg a feleségedet. amely zöld sátorként borult a vendégek feje fölé.Rendkívül fontos ügy szólít Rómába. Igyunk. aztán gyürkőzz neki a munkának! Bezzeg nem kellett Peppinót sokat biztatni . mint az olvadt rubin.mint ezt a Teremtés állítólagos koronája a természettől elvárja. mint de Cesare az imént mondotta. . poharát Francesca és Peppino boldogságára ürítette. reggel óta. A borral teli üvegek vörösen pompáztak. Bocchechiampe bocsánatkérő mozdulatot tett. 228 . Most ne Francescára kacsingass fiam. sehol nem leskelődött a halál. most hogy végre eljött a két éve várt-remélt nap.már ami a parancs első felét illeti. A követ szavának állt. hogy asztalához invitálja. akit továbbra is pusztán előkelő utasnak nézett. És sehol egy komor színfolt.a gitár és a két dob . Egész Itri azt leste ugyanis. hasukon aranyosan csillant a napfény. Az idegen az aranyozott szélű díszpoharat kapta. Peppino fellélegzett. A menet népes volt. nem intett semmi az elmúlásra . Észre sem vette. aztán dologra! Ahány pohár csak volt az asztalon.Okvetlenül . . ragyogó napsütés. első pillantásuk a kidőlt-bedőlt falnak szólt: ott ül-e még mindig.vidám tarantellára zendített. semmint méltóságteljes intéssel adta a kíséret hét tagja tudtára. Don Antoniót más gond kötötte le: meglátta a kapunál a törött kocsit s a tornácon a kocsi gazdáját. . Rögvest munkához látunk. mihelyt megtisztel azzal. Milyen jó is élni. ha búcsút kell mondania a világnak. Sehogyan se fűlt munkához a foga. Mindennek eljön a maga ideje.Menjünk .Az öreg hercegnő inkább parancsoló. Mihelyt az új házasok a tornácra értek.felelte Garat polgártárs. mennyire megsértette őket. nyugtalanságuk okozója? A falon senki. a füle tövét vakargatva. feketerigók füttyögtek-énekeltek. mintegy az őt ért kegy miatt mentegetőzve. mindenünnen az élet nevetett rá. Cesare nem tévedett. mégpedig az egyetlen nemesi származékot. hogy távozhatnak. a zeneszó csakugyan Francesca és Peppino esküvői menetének a visszaérkezését jelezte. .Isten neki.Excellenciád okvetlenül folytatni kívánja még ma az utat? . . mind teletöltötték borral. fakereszt! az adott szó szent. s a baleset miatt máris három-négy órát vesztettem. Sárgarigók. pedig sápadt arcán ott ült még az iménti fenyegetés nyoma.

kiáltotta a követ. lám! . nekem szánták.nyögte Peppino. Száján vér buggyant elő. mostantól fogva fra Diavolo a nevem. és Francesca lábaihoz zuhant -. úgy látszik. a régen várt kielégülés örömével. és térdre rogyott férje teste mellett. kezében a puska.Ezt a golyót. . Ebben a pillanatban puskalövés csattant. 229 . Majd feltűnt a fák között egy fiatalember alakja: nagy ugrásokkal iramodott fel a hegynek. .kiáltották mind egyszerre. golyó fütyült. . S csakugyan ezen a néven vált később hírhedtté.Nincs többé fra Michele.Majd feleségére fordította a tekintetét. nekem szólt. tompa surrogás hallatszott. Minden szem a lövés irányába fordult. és ajkát lassan Francesca ajkához közelítette. leírhatatlan szerelemmel.Téved . Vagy száz lépésre vékony fehér füstcsík szállt a nyárfák közül a magasba. . Francesca felsikoltott.Fra Michele! A szökevény megállt egy kiugrón. Időközben a sebesült kiadta lelkét.Fra Michele! . . A szent vízkeresztséget lebírta a szentségtörő vérkeresztség. öklét fenyegetően felemelte és lekiáltott: .Lám.

fehér ívek. hogy jól a keze ügyébe essenek. Iuvenalis és Machiavelli írásai. hideg fényű. délelőtt tizenegy és tizenkét óra között két férfi járkált fel s alá a hatalmas Corsini-palota egyik nagytermében. vágjunk ismét követünk elé a római országúton. Egész lényén nagy nyugalom és higgadtság áradt el nyilván rettenthetetlen katona a tűzvonalban. hogy megtorolja a kettős gyilkosságot.jellegzetes vonása ez a ragadozó. olyan parancsnok. aki messzebbről nézi a beszélgetőket. a kisebb asztalokon egymásra dobálva antik és újkori történelemkönyvek. a későbbiek során Franciaország marsallja.tanulmányokban piheni ki. Róma történelmét és a római háborúkat tárgyaló klasszikus mű. szakálla gondosan ápolt. Ekkor kinevezték hadosztály-tábornoknak. don Antoniónál. Kalpagja. Orra rendes volt. papír. ahol Championnet egy hadosztályt bízott rá. az 1789-es esztendő divatja szerint. Katonai pályáját a dilloni ír hadtestben kezdte. Vergilius. A két férfi időnként megállt egy-egy asztal mellett. Basseville és Duphot megöletését. szőke hajú. vagy történész . a másik harminchárom esztendős. Fekete szeme élénk. miről folyik a szó. áttetsző. toll. Az idősebbik és alacsonyabb termetű férfi rizsporozta a haját és copfot viselt. egyszóval az összes. Montecuccoli. Családja ír származású volt.36 A RÓMAI CORSINI-PALOTA Nosza. a Köztársaság nagykövete székelt a palotában. Nemrég Joseph Bonaparte. kardja és pisztolyai egy asztalon hevertek. előzzük meg Championnet tábornoknál is. a római hadsereg főparancsnoka. két filozófus.mondta volna az. akit azért küldtek.mondta volna róluk az. amelyen ülve írni szokott. 230 . Ez a férfi Joseph-Alexandre Macdonald volt. A két férfi három év híján egyidős volt. több csatában megverte. magasabb termetű férfi fehér bőre. ajka keskeny. A jemmapes-i ütközetben tűnt ki. pillantása határozott. Tacitus. Minden asztalon volt ezenkívül tinta. aki soha. de ő maga Franciaországban született. aki hallja is. s mint említettük. ahogy megelőztük a bognárnál. s mi több. A nagy asztalokon kiterítve az ókori és a modern Róma. majd őutána Berthier. A másik. egyebek közt Titus Livius. Utóbb Rómába vezényelték. valamint a tolentinói szerződés nyomán megkisebbedett római állam térképe. semmilyen helyzetben nem veszti el hidegvérét. Egész megjelenésében volt valami arisztokratikus. Róla hosszan beszéltünk már olvasóinknak: Jean-Etienne Championnet tábornok volt ő. Horatius. hogy öltözéke makulátlanul tiszta és gondozott. Két katona beszélget . A Direktórium republikánus tábornokainak egyenruháját hordta. álla erős . csütörtökön. egyikük harminchat. amit bizonyára annak köszönhetett. sem barkót. a csata után ezredessé lépett elő. gyalogezrede élén és elfogta a holland hajóhadat. régész. Polübosz. jóformán hiánytalanul. nem viselt sem bajuszt. York hercegét több ízben. annak jeléül. csak tudós . Szeptember 24-én. azaz hódító fajoknak. továbbá Piranesi metszeteinek egy nagyobb gyűjteménye. elszánt és bátor. inge vakítóan fehér és finom szövésű volt. hogy a palota pillanatnyi gazdája a háború fáradalmait tudós . teleírt papírlapok és ugyanerre a sorsra szánt tiszta. 1795-ben átkelt a befagyott Wahlon. a szék közelében. Caesar: A gall háború-ja. kék szeme északi eredetre vallott.nem tudományos. halálakor Tarento hercege.

mi fán terem: nos. Caligulák. Tiberiusok. Felrótták Caesarnak. de Róma áll rendületlenül. Róma trónjára sorra fellépnek a világ összes népei. hogy nekünk. akiknek nem fért a fejébe Caesar nagy álma. nézze jól meg Brutus mellszobrát. . Championnet-k. A semita világ. Caesar homloka ellenben magas és boltozatos. mondja Suetonius. amely rajokat bocsát ki magából a világba. mint a sasé. Hadd jegyezzem meg.mondta Championnet tiszttársának -. összevont szemöldök alatt. mondja Dante. A kemény illír paraszt-császárok. Claudiusok és Nérók után jönnek a Flaviusok . amelyet Odoákertől. aki alatt összeomlik a trón. Septimus.Nos. kedves tábornokom. szeme sötéten ül a busa. Armorikával egyetemben. aztán afrikaiak és szíriaiak. a másik rosszhiszemű. szeme. majd a spanyol-gall Antoniusok. a herul királytól húz. de én mondom. Caracalla. Capitoli immobile saxum. szűkagyúak. Görögországot mindenestül . . Athén . hun az utolsó császár. s ha megengedi.ugyan szét ne robbanjon. A forradalom a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből toborozta hadseregét. akik jóformán azt sem tudták. lángeszű tett volt.Természetesen. .és ha Athént mondok.Nigris et vegetis oculis. Brutus homloka széles. . Róma. Augustulus. s aki utóbb Campaniában éldegél a hatezer aranyfont évjáradékból.s valamivel később a barbár nyugatot is. barátom: Caesar maga volt az emberiség . rövidlátó fickók.Ugyan. de védhető. emelkedett szellemű réteg. az egész világot magába szívja.ami nem is csoda.S ez jellemző vonása volt általában a francia forradalomnak . törvényhozónak. a zsidók szétszóródnak.Philippus -. s osztódik.a vad és földhözragadt elem mellett egy művelt. az Aurelianusok és Probusok után akadt arab császár . mert az ő műveit úgy kell ismernie annak.az egyik jó-. de nyomott. akik nem láttak tovább a stílusuk hegyénél.Látja. szónoknak. én inkább Suetoniusnak hiszek: életteli.kérdezte Macdonald. figyelje meg Caesar fejét. ő a jellegzetes római típus! -. Brutus és Cassius republikánus tacskók . Brutus és Cassius az athéni iskola díjnyertes diákjai. az eggyévált világ.maga a világ.Cato csupán a jog. elfogadtatásához azonban legalábbis az ön szelleme és ékesszólása szükséges. magához hasonítja a művelt keletet. Caesarnak életét. 231 . sőt gót is. Ségur-ök . filozófusnak és államférfinak. Lucanius verse ugyan Catót dicsőíti. hogy történészeink tévesen ítélik meg Caesar szerepét Róma fejlődésében. A latin költészet egyik legragyogóbb gyöngyszeme. Görögországot értem -. aki jó hadvezér akar lenni. kedves Joseph. Róma körül minden romokban hever.az itáliai császárok. Maximinus. . kétkedő mosollyal. Harmodiosz és Arisztogeitón majmolói. . az Augustusok. Karthágó és Judea ellenáll Rómának: Karthágó megsemmisül. kedves Macdonaldom . költőnek.Az állítás paradox. Athén telep. haja a szemöldökéig ér ami azt illeti. Heliogabalus és Alexander Severus. minél többet tanulmányozom itt Rómában a római történelmet. értelmes republikánusoknak tulajdonképpen Caesart kellene dicsőítenünk és gyilkosait átkoznunk.Hát Brutus és Cassius? . hogy a szenátus kapuját megnyitotta olyan szenátoroknak. Rossignolok és Lucknerek mellett ott álltak a Miollisok. . annál inkább megbizonyosodom róla. A római Caesarok. hasonlítsa össze a kettőt. Egyiptomot.Vagy mint a sólyomé. occhi griffagni. melyikük oldalán van az értelem. a Cartaux-k. Szíriát. hogy lássuk. fekete szem.” Emlékszik rájuk? . Nem ok nélkül mondtam: „Macdonald. s azon belül főként a nagy hadvezérnek. Rómához illő. mint a katekizmust. ha imádata tárgyát meg találom bántani -.Brutus és Cassius . Ennyi elég is. mert Róma . Ibériát és egész Galliát. . Macdonald. a mindent-befogadó. emlékezzék csak vissza tegnapi látogatásunkra a Capitóliummúzeumban.

álmokban él. éles metszésű arcán Caesar. nem a feleségükkel varratják meg. akit most fogolynak hisznek Egyiptomban.Kedves tábornokom. Három hete vagyok Rómában. hogy a Mars mezőn eladták voksukat. Amióta hódítóból hódított. annyira magukénak tudják a világot. Ezzelinókkal. akiknek Pompeius fórumokat és fürdőket emelt. de azt nem. Baglionikkal. mint mi. Caesar és Augustus vékaszám osztogatta az ingyenbúzát. hogy a tüzetes összehasonlítás az olaszok és mi közöttünk nem a mi javunkra ütne ki. hogy a jellemük elpuhult? . hogy dolgozzanak. ők nem ábrándoznak lelkesen a hűbéri korról. eleven szobor. 232 . hogy az olaszok vitézsége lehanyatlott. A hatalom oda. . csupa két lábon járó. ők megmaradtak koldusnak. kedves Macdonaldom. poitiers-i és azincourt-i ütközetek hőseit a Sforzákkal. ha kilukad a kabátjuk. de . szükségtelenül a veszélyt. Aratáshoz az Abruzzókból hozatnak munkásokat. hogy Cicero nyelvét döfje át vagy Octavia szemét szúrja ki vele. Dante és Machiavelli vonásai vegyülnek. mint mi. mert erre a szóra mind kést rántana. nem hajhásszák kalandvágyból.vallja meg. tétlenségre kárhoztatva. csak éppen az élelmezésükről nem gondoskodik többé. azt csak megengedi. aki mindnyájunkat felfal majd. nem ismer lagymatag érzéseket. akiknek az élelmezéséről külön hivatalnok. de ami mindezeknél többet ér: férfias a lelkük. Az ókor legnagyobb hadvezére. A rabszolga fegyvere. akinek a méltóságán csorbát ejtett volna a munka. hogy a mai rómaiak meg a régiek . hát ön is a felszín után ítél. lovagi hagyományból az asszonyt. És olyan nagyurak.ég és föld? .kérdezte Macdonald. ha máshogy nem. nemigen akad párjuk egész hadseregünkben. hogy mi vazallusi hagyományainkhoz híven egy emberért halunk meg. hogy gyávák. mint mi. Lerí róla. szeletről-szeletre. Nem kívánhatjuk. akiknek minden házban kijárt a sportula. Bracciókkal. való igaz.Nem egészen. Macdonald. Előbb meghódította. s ennél többet senki nem várhat el tőlük. Carmagnolákkal. hát Daedalus szárnyain vagy Astolphe táltosán. azóta egyebet sem teszek. pedig kitör onnan. Az ókori római mindössze két hivatást ismert. Caesar itáliai volt és itáliai az a Bonaparte is. hogy az: szikár. bármennyire rajong is az olaszokért.a Gracchusok. hogy minden nápolyi gyáva és lusta? Nápoly két fiát küldte eddig hozzánk: Salvato Palmierit és Ettore Caraffát . A háborút ők fejlesztették tudománnyá. csupa cívis Romanus valamennyi. A prefektus különben ma is megvan. a legfőbb különbség ugyanis az. katona volt vagy államférfi. Tartok tőle.Ej. olasz az a kis Bonaparte is. a crécy-i. akik az év hat hónapján át abból éltek. akiknek Cato. vagy akár Cola di Rienzi kortársai . Az olaszok. hogy eszükbe sem jut dolgozni. ahogy valamikor Cesare Borgia akarta felfalni Itáliát. mint annyian? A lazzaronék csakugyan gyávák és lusták bár talán ez a megállapítás sem olyan végérvényesen igaz. hogy kegyetlenek. e téren mind az olasz condottierék tanítványai vagyunk. mert nálunk ez ősi gall örökség. s tűt legfeljebb azért fogott. igen. Olaszországban ellenben csak eszmékért szokás meghalni. Malatestákkal. Egy napon nem lehet említeni a mi középkori hadvezéreinket. mint hisszük -. Grangrandékkal. hanem a Caligulák és Nérók korának matrónája. .Tán a fajtakeveredésnek tudható be. de következtethetünk-e ebből arra. kedves Joseph. mert hogy is vehetne tűt a kezébe ő. Nem. kormányzóból alattvaló lett. teherhordóikat Bergamóból toborozzák. Szemükre hányhatja. vagy egy Agnès Sorelük. a zsidó szabóhoz viszik. Farnesékkel. a római matróna? Nem a Lucretia-korabeli matróna. Pompás emberfaj.. Hisz ez a nép hatalma tetőfokán is koldus nép volt. mert nem volt Nagy Károlyuk vagy Szent Lajosuk. barátom! Mintha egyenesen a Traianus oszlop bronz domborműveiről szálltak volna mind le. hogy rabszolgai munkával mocskolják be tulajdon nemes kezüket azoknak a rómaiaknak a leszármazottai. aki gyapjút font és a házat őrizte. mert történelmük során soha nem akadt egy Jeanne d’Arc-juk. ez az ő fegyvere. ez túlzás.igen méltóságteljesen koldulnak. mint hogy őket figyelem. mint légionáriushoz a kard. aztán kormányozta a világot. Igazi rómaihoz úgy hozzátartozik a kés. az annona prefektusa gondoskodott. ők nem istenítik. senki nem várhatja el tőlük.

megpillantotta Garat-t. idegenes kiejtéssel közbekiáltott: .Lehetetlen. futva indult a kijárat felé. A követ abban a pillanatban ért fel a lépcső tetejére. 233 . ahol Basseville-t meggyilkolták. A beszámoló nem tartalmaz számunkra semmi újat. Mindketten türelmetlenül lesték Garat nápolyi híreit. de Championnet tartóztatta. mit látnak szemeim? . Uram bocsá! Garat polgártárs jött meg. s a tábornok nyakába borult. abban a hiszemben.kiáltotta Macdonald meglepetten. hogy Garat megemlíti küldöttét. . Hector. a követ eltávozott Nápolyból. A jövevény a katonát túlharsogva. mielőtt az ő szárnysegéde odaért volna. és elkerülték egymást.Engedje be. tábornok. sőt. jöjjön.Márpedig ő az. hogy a köztársaság tekintélyét csak ezáltal óvhatja meg. Majd nyílt az ajtó.Most készültem éppen kifaggatni Garat polgártársat. s hallottuk azt is. .Ön az én bal kezem. Úgy látszik. a tiszteletére rendezett ünnepséget. A kölcsönös üdvözlésen gyorsan túlestek.baj nélkül meg is érkezett Rómába.Garat? Miféle Garat? . s mert azon nyomban felmérte az esemény horderejét. szótlanul hallgatta a nagykövet beszámolóját. míg ő maga másikat bérelt Fondiban. annyit sem mondott Salvato Palmieriről. Garat nyomban a tárgyra tért. Már azon volt. . amikor Garat polgártárs befejezte elbeszélését. az út felőli ablakból meg éppen oda. soha jobbkor. és Itriben hagyta.A köztársaság nápolyi nagykövete.kiáltotta Championnet. gondjaira bízva a kocsit. hogy üzent hadat Garat. Championnet kinézett az ablakon. mondókáját félbeszakítva. Megemlítette. hogy egy fra Diavolo nevezetű fiatalember agyonlőtte don Antonio vejét. Ettore Caraffa. amikor az előszobában váratlanul lárma támadt. ahol Duphot-t megölték. amelyet visszarendelt. don Antoniónál megállni. Macdonald távozni akart. A kertre nyíló ablakból pontosan odalátni. Championnet nem vágott közbe. hogy a kérdések özönét zúdítja a követre. . . majd a büntetés elől helyi szokás szerint a hegyekbe menekült. azaz banditának állt. nagy fogadóterem ajtaját.mondta -. miért kényszerült ő a bognárnál. amikor a tábornok kinyitotta a könyvtárrá és dolgozószobává alakított.. hogy egy parasztruhás ember akar erőnek erejével a tábornokkal beszélni. Ruvo grófja berontott a szobába. Championnet kezet szorított Garat-val és bemutatta Macdonaldot. sokszor a jobb kezem. hogy tört el a kocsi kereke Castellane és Itri között. s az őrt álló katona jelentette. hogy találkozott össze a két öreg hercegnővel és a kísérettel.De ni. Mi történhetett Salvatóval a követ távozása után? Championnet egyre nyugtalanabb lett. hogy Martin őrmestert leszállította a lóról. Végignéztük Nelson érkezését.. a pihenőre. . Hírt hozok Salvatóról. s egy szó nem sok.. tábornokom. Maradjon.Akkor döbbent csak meg. mindvégig remélte. . Futólag elmesélte Garat azt is.Ezt volt alkalmunk tapasztalni. innen. s azon .a hat órás késést nem számítva . én.Én vagyok az. . Martin őrmester és négy embere minden valószínűség szerint a holnapi nap folyamán fut be. . kedves tábornokom . Jöjjön.Egy postakocsi érkezett a palota elé. kutya teremtette! Engedje be . Végezetül elmondta.

kedves tábornokom . Kértem.A nyomorultak! .Ó. ha jól tudom. egy halott asszonytól született.Salvatót említette. . de nem halálos.Ne aggódjon. Hector? Mi hírt hoz? .fordult Garat polgártárshoz.Á! csak nem a Köztársaság nagykövete. .. Közöltem. tegyen meg minden lehetőt. Ausztriából kaptak fővezért. ugye? Hogy meg akarták ölni. Ön elhagyta Nápolyt. tábornokom. tábornokom. vagy ilyesmi? . De most nem erről van szó. nagy csapás. s a kés markolatig hatolt Salvato mellébe. a tábortűznél. Úgy határoztak a királyi tanácson. Hogy a levelem a kezük közé került. követték. nagyon súlyos.mormolta Championnet.Nem tudja véletlenül a nevét? 234 . s ő kezeskedik érte. Hector sarkon perdült. mintha a fiam volna. pedig jog szerint halottnak kéne lennie.kiáltotta a tábornok. vegyest. hogy ellopták tőle a Garat polgártársnak szóló levelet. se ruhánk. Cirillo.el sem bírom képzelni. a Mergellinán! Salvatót igazán nem kell bemutatnom.valóságos regény. . ha az én szeretett Salvatóm belehalna sérüléseibe. egyenesen Nápoly legszebb asszonyának a karjai közé jutott. mialatt eszméletlenül feküdt.hördült fel Championnet. . beleértve a tulajdon férjét is. hogy megsebesült.kiáltotta. Ó. milyen nagyszerű fickó az a Salvato! Bizonyára nem hallotta még az élettörténetét. rosszat is. se kenyerünk. A levélben az állt. elmondom. nagyon rossz hír! . hogy se katonánk. hogy még egy ideig ne boruljon fel a béke a Szicíliai Kettős Királyság és a Köztársaság között. egy szép napon. kérem .Mennyire örülök. hat ember lesett rá Johanna királynő palotájának a kapujánál. Pasquale Simone. a San Clemente. nem olyan könnyű az ő nyakát elvágni. kettőt megsebesített. . Egyébként Nápoly egyik legjobb orvosa . . de végül a főpribék. . szeretője. a másik könyvgyűjtő . kést dobott rá. úgy látszik. se pénzünk.De hát hogyan. Salvato a szerencse fia. a lazzaronék élve égették el a két Torre fivért.ezt Nicolino Caracciolótól hallottam. Majd elmeséli egyszer. hová jutott? . . rossz. aki hozzám indult ezekkel a hírekkel. Nápolyban megkezdődött az irtóhadjárat embereink ellen.Rossz hír. . de ennél is nagyobb lenne.s tudják-e miért? Mert egy máglya állta útját.Gondolja csak el.Hajszál híján meg is ölték! Figyelték.Isten neki. hogy Salvato él. mert hiszen azt mondta.szólt a követ. . a rakparton két teljes órát volt kénytelen várakozni . a királyi palotában nagy tanácskozás folyt .A seb súlyos. drága tábornokom! . az egyik költő volt. sőt rémregény! Mint Shakespeare Macduffje. hogy háborút indítanak a köztársaság ellen. mint egy csirkéét! Két pribéket megölt.kezeli Salvatót. uram? . hogy viszontláthatom! . hogy gyorsabban teljék az idő. azaz inkább egy este.Hisz tudja. hogy jelenleg nem tudunk háborút viselni. Garat válaszul meghajolt.Jót is. Jó hír.De hát miért? Hogyan? Magyarázza meg. tábornokom.kérdezte Garat. ugyanis a királyné egyik udvarhölgye. meséljen el mindent pontosan. Hector. se muníciónk. úgy szeretem Salvatót. mi bajuk lehetett velük a lazzaronéknak! Úgy hírlik egyébként.Ön levelet küldött nekem? . . mit mondjak még? Hector. . küldöttem. későn érkezett. sejtheti. .a mi emberünk . ráadásul meg is sebesült. s az elrejtette mindenki elől.De seb? A seb? .

fehérneműt. úgy hiszem. . hogy tegnap kaptam kétmillió töltényt. az utazókocsim itt lesz legkésőbb holnap . Ugye. hogy háromezer emberre van szükségem. tábornokom. . Hector. . .szólt Garat.Milánóban felkeresi Joubert-t. hogy bevárja a kocsit. tábornokom. Ha lehet. Körülbelül egyforma a termetünk. ha lehet. valószínűleg ott találkozunk. Negyvennyolc óra alatt tettem meg a hetven mérföldes utat. ez is több kettőnél . ruhát kérek Hector Caraffa polgártárs számára. írja meg nevemben a terracinói.Csakugyan felesleges. egy héten belül megindulnak Róma ellen és.Soha. Figyeljen. Kellermannt adja parancsnokul. . hogy az ellenség átlépte 235 . tábornokom. . . Frosisonén át jöttem. az enyémen utazik tovább mondta Championnet. húsz perc múlva a ruha.meg aztán ha valaha. tivolii. ha az ajtónállók nem akartak beengedni. ascolii.De a nemjóját. Nem csoda. ahonnan akarja. Hector.szólt közbe Garat. Fáradt. Még jó..Igaz.Harapnék valamit és ruhát váltanék.Úgy rémlik. igaz. Majd a követhez fordult: . Agnanin. Championnet megrántott egy csengőzsinórt. legyen szíves. különben elesik Róma. A csengetésre a tábornok komornyikja lépett be. szörnyűek arrafelé az utak. dehogyis engedem.Láthatja.Kedves követem. mert majd éhen halok. de azonnal küldje őket. ha kell. megmondja neki. hegynek föl. .Itt a ládám kulcsa . Ágyúink nincsenek. tetőtől talpig lucskos vagyok. felesleges mondanom.Milánóig különben velem jöhet Caraffa polgártárs.Tábornokom. egy percet sem késlekedhetünk. hegynek le. frosinonei. ruhákat. ami Ruvo grófnak kell. Caraffa polgártárs nem menne sokra a ruháival. pipernói. Hector? . fürdőt.vette újra át a szót Championnet. ahogy lehet! . Kellermann nagyszerű tábornok. verolii. . . Macdonald. lovassági tábornok. mindössze kilencezer emberük van.Milánóban Joubert-t keresse. prosedii.Jelen helyzetünkben egy percet sem veszthetünk. .A híre után nem veszélyes. hogy siessen? . . Maga is jöjjön vissza az erősítéssel.Csupa fül vagyok. mintha Salvato azt mondta volna.Ebédet. . ilyen állapotban.tört ki Championnet. egy fejjel magasabb önnél. Tíz perc múlva készen álljon a fürdő.Nyissa ki és válogassa össze.Igaz. . vegye. de háromezer főnyi erősítést várok. de kétmillió tölténnyel és tíz-tizenkét ezer szuronnyal majd csak elszedjük a nápolyiak ágyúit.. hát most teljes joggal elmondhatjuk: háborúban úgy él az ember. és mint látják. .Hajlandó rögtön tovább indulni Milánóba? . fermói és maceratai egységek parancsnokainak: mihelyt megtudják. irányítsa őket egyenesen Civita Castellanába. ez minden. a vihar mindet pocsékká áztatta. kedves Garat. 60 000 katonájuk áll menetkészen.. . . magához beszélek . Szavamra.Ő nem. fél óra múlva az ebéd. Isonén. ő pénzeli a királyt. de az már igen. hogy Anglia beavatkozott. és a lovasság a mi gyenge oldalunk.Karl Mack báró.

Ha tehetem. Azt mondja: „Két titka van a háborúnak: azt kell tennünk. amennyit Machiavellitől tanultam. lám. . figyeljen.Ellenállás nélkül átengedi Rómát a nápolyiaknak? .Kedves tábornokom.kiáltotta Garat. .Ha elolvastam? . máris itt jön Scipio. s a Szentatya pincéjének boraival koccintunk mielőbbi szerencsés bevonulásunkra . Ha az első szabályt betartjuk. a diplomata.Hogyan! . amit az ellenség a legkevésbé sem várt. Figyeljen. . akinek könyv nélkül kellene fújnia Machiavellit? Nos. . jelenteni. a komornyik jelent meg újra.. Nyílt az ajtó. mint én. Kerüljenek mindenfajta érintkezést az ellenséggel! . nagy elme. csupán rövid időre. amit ő fog tenni.Én? A háborúról jóformán csak annyit tudok.. én elmondom töviről-hegyire Garat-nak. Mialatt Macdonald a leveleket írja.határainkat. de nyugodjék meg. hogy a fürdő készen áll. Machiavelli azt mondja. ehhez ön valóban jobban ért. Hector. olvassa Machiavellit. hogyan fosztogatnakrabolnak Rómában a Direktórium megbízottai. És ha elolvasta...Kedves Hector. s előre kell látnunk.És mit mond Machiavelli? .. Erről tájékoztatnia kell a Direktóriumot! Utána mind asztalhoz ülünk.Nápolyba! 236 .” Kedves Garat. ellenállás nélkül vonuljanak vissza Civita Castellánába.S ezt ön kérdi tőlem. meghiúsul védelmi taktikája. . egyetlen puskalövés nélkül engedem át. Macdonald.Kezdje elölről. ha a másodikat. könnyű elhárítanunk a támadását.. .

MÁSODIK KÖTET A VÉGZET 237 .

a halászatról és a vadászatról. olvasóink csupa ismerőst látnak már viszont. hogy Ettore Carafa elindult Milánóba. a húszkötetes művet is rövidnek érzi az olvasó. ő megáll egy kertajtó előtt. röviden: Nina. Garat polgártárs pedig Franciaországba. mert hiszen ezekben nyílt leginkább alkalmunk a szereplők jellemét s a cselekmény sokféle ága-bogát kibontakoztatni. de tény. Fiatal lány álldogál az ajtóban. ahol ma nagy halvásárt csap Ferdinánd király. Az idő tíz órára jár. lazzaronék. A tömegben ott sodródik barátunk. ma a Posíllipónál halászott. a sir William által kibocsátott és Nelson által Pitt úr nevében zsirált váltó leszámítoltatása nehézségekbe ütközik. amelyből Nina származik. ha unalmas. és saját kezűleg méri ki zsákmányát. hogy ez a hibrid fajta éppen itt él délen. a legtarkább népség. amikor követünk és Ruvo grófja nyomába szegődve Rómába siettünk. mert egyébként ritka erény annak a néprétegnek körében. jóformán valamennyi hősünket színre léptettük. hogy egységes egésszé kerekedjék a sok különféle részlet. most azonban. kedves olvasóink: igazán lelkiismeretesen kalauzoltuk önöket az idegen országban. egy-két ecsetvonás még . hogy egy regény hosszúságának vagy rövidségének amúgy sem mércéje a betű szerinti terjedelem. amelyeket rendre asszonya toalettkészletéből csen el. s közéjük vegyülve a nagy uraságok szakácsai sietnek csapatosan a kaszinó irányába. Luisa San Felice komornája. tőlünk telhetőleg a jellemüket is bemutattuk. mint bukott angyalok feje körül a libegő tűznyelvek. s ő olyan 238 . ha érdekes. Külsejére jellegzetes Nápoly vidéki parasztlány. amelyet olvasóink már jól ismernek. Nagy a tolongás. szép növésű.nem az a Michele Pezza. Giovanna. Most. megállás nélkül haladhatunk már előre. a rakparton: a nem éppen ritka látványosság mindig az újdonság ingerével hat a nápolyiakra. a meleg égöv alatt. a tízlapos füzetet is olvasatlanul vágja a földhöz. Ez az igyekezetünk olykor tán lassította az elbeszélés iramát. meglepő. Fogai szépek. olyan nyúlánk. hiába: a király csak nem képes lemondani két legfőbb szórakozásáról. A politikai helyzet nyomasztó. ajka keskeny és fakó. könnyen táguló szembogara mint a macskáé. kenőccsel. Míg a tömeg tovább áramlik a rakparton. rőten lángol ez a hajkorona. ám. arról olvasóink hamarosan megbizonyosodhatnak itt. s a kék eget bámulja. hogy nem felesleges kitérőt. Látszólag kitérőt tettünk.37 GIOVANNINA Ugye elismerik. halakkal borított asztal mögött. halászgúnyában áll egy hosszú. Nagyon tiszta. Tejfehér arcbőre csupa szeplő. mint alacsonynak hat. hiába kenegeti százféle olajjal. Égkék szalag fogja hátul kontyba dús és jól ápolt. Ami bennünket illet. Halászok. Ezért tolong annyi nép a Mergellinán. Nápolyban. azaz Giovannina ő. Tizenkilenc-húsz esztendős lehet. és a hegyekbe menekült. hanem a mi Michelénk. a rakparton. Másodrangú szereplő. sőt. hirtelenszőke haját. A Mergellinán vagyunk. a kertfalnak támaszkodva. ezért is nem szentelhettünk neki eddig nagyobb figyelmet. aki megölte Peppinót. és ez nyilván az előkelő környezet hatásának köszönhető. mégis inkább magasnak. császári unokaöccsének válasza egyik percről a másikra esedékes. jegyezzük meg közbevetőleg. idegen emberek között. de már a legcsekélyebb felindulás is vérpirosra festi. mint amennyit a szerepéhez mérten megérdemel. Középtermetű. Aranyoszöld szeme. Egyébként az a véleményünk. egy héttel azután. ahová az imént érkeztünk vissza. vagy tán inkább ábrándjain mereng. általában mindig éppen nagy terjedelmű regényeink örvendtek a legnagyobb sikernek és olvasottságnak. akikre menet közben kerítünk majd sort. arra is ügyelve.és teljes lesz a kép. amikor újra felvesszük az elbeszélés elejtett fonalát. hogy néhány szereplő kivételével. a Bolond Michele is . Tegnap Persamóban vadászott.

Megismerkedésünk pillanatáig úgy látszott. Keze fehér és hideg. hogy te úri hölgynek készülsz. hogy egyébként is ide készült. hogy Nanno nem látta a tenyeredet! Ha nekem azt jósolta.Dehogyis vesztegeti Nanno a drága idejét arra. . Giovannina e téren nem olyan válogatós. akit nem fűtöttek arisztokratikus vágyak.Azt hittem. . ha ma nem is vagy még egészen az. . ábrándozom . ha az a signore nem kérne az ő szerelméből. hogy inkább örökké pártában marad. s azt is csak azért. ezredes leszek. semhogy maga alatt álló vagy akár magával egyenrangú férfihoz kösse az életét. hogy becsapjon. s megvizsgálná Nina tenyerét.Köszönöm szépen! De honnan veszed. Giovannina tagadólag rázta a fejét.ámbár lehet. Hat éve áll Giovannina Luisa szolgálatában. hogy egy grófnő sem különben. s a lazzarone és a fiatal lány őszinte és igaz pajtásságot fogadott egymásnak. de ő soha senkit nem méltatott figyelmére.felelte. A lány vállat vont. és annyi gonddal ápolja. hogy nekem jövendöljön. mint a márvány. mert fiatal volt még és szeleburdi.Nanno nem hazudik . felajánlotta neki barátságát. tejtestvére látogatására. Ha Nanno. nem vette rossz néven Giovanninától a visszautasítást. neked legalábbis azt jövendölte volna. . Kár. mint annyi mást. . Michele nem híve a plátói szerelemnek. s e fatális konstelláció következménye a szívét marcangoló. nagyon ragaszkodik úrnőjéhez. De megfeledkeztem róla. Michele és Giovannina régi ismerősök. Ezért nem folytatta útját Michele a piacra.kérdezte Ninától. nála alacsonyabb rangúak és vele egyenrangúak is. elfogadta a baráti jobbot. . 239 . de az kerek perec megmondta neki. fel-feltörő irigység s a lelkét dúló becsvágy. az ő születése fölött a Hold és Merkúr baljós együttese uralkodik. azalatt éppen elég alkalmuk volt találkozni. sok fiatalembernek megakad a szeme rajta. és helyette Assuntára vetette a szemét. hogy ő soha nem fog mást szeretni. Sok boldogságot kívánt Giovanninának. hogy Nanno nem hazudik? . aki a Hold és a Vénusz áldást hozó hatása alatt született.Több mint valószínű. Giovannina tulajdonképpen nem szép. . ezen a fehérségen nem üt át az erek kékje. panaszra ritkán adott okot. és akinek Michele tökéletesen megfelelt. ábrándozni csak az úri hölgyek szoktak. de érdekes teremtés. ahogy megvizsgálta úrnőjéét. A lány furcsa külseje és lénye kezdetben Michelét is megszédítette. Luisa tejtestvére szélsőséges politikai indulataitól eltekintve alapjában derék fickó. sőt.büszke rájuk. királyt nézni. Becsvágya felemelkedésre ösztönzi. a magamszőrűek legfeljebb gondolkodnak. mint egy signoré-t. még akkor is. hogy nagyhercegné leszel. mi vár rám. ha ugyan nem azért tette.Mert asszonyomnak is igazat jósolt.Hát én tán olyan nagy úr vagyok? Mégis megmondta. azt mondaná. a boszorkány itt teremne. a fiatal lazzarone próbált is udvarolni Giovanninának.mondta.Szóval felkötnek? . Nem vagyok én előkelő hölgy! . a kertajtóban mélázó Giovannina látványa állította meg . a jelleme kialakulatlan és olykor kiszámíthatatlan. hogy ellentétben Luisával. még csak nem is csinos. mint a szerelemben.Láthatod.Mit bámulod az eget? . százszor is elmondta már. Sokan tették neki már a szépet.

nem fordul-e vissza. hogy lessem. mert hiszen kis híján itt. hol a folyosó felé tekinget. hogy nyugtalanul jön-megy. .Nem találkoztál útközben San Felice lovaggal? . kit rejtegetünk Fusco hercegnő házában. asszonyom. asszonyom máris szereti. . .” Most hát a kaput strázsálom.folytatta -. hamarosan idejut.” „Jóságos kis Ninám.Hát aztán? .förmedt rá Michele. hol a kert irányában.feleltem -. mert most is ott ül már a drága sebesültje ágyánál.felelte ő. Szereti Salvato urat.Hogyhogy igazat? . de ne búsulj. amit a múltkorában nem akart hinni. drága Ninám.” „Ezen ne múljék. hogy itt állj. Istennek hála. asszonyom még nem tart itt.. asszonyom éjjel két órakor magára hagyta. éjjel-nappal ott ül. Egyébként nem is csalja meg!. és ez a szerelem végzetes hatással lesz a sorsára. bámészkodol. . akkor meg mit akarsz? Vagy rád tán nem számíthat annyira a tejtestvéred. amúgy sem ártana kicsit levegőznöm. nem néz be Salvato úrhoz? Hátha szüksége van rá. hogy ha a fiatalembert megölnék. . mint tegnap. hat ember lesett rá. . és minden bizonnyal valóra is válik. 240 . huszonöt éves. .. aztán hat ember les rá? Megmondta.Ó nem. És ugye megmondta azt is. amikor még nem is ismertük. Minthogy pedig a jövendölésnek valóra kell válnia folytatta Giovannina. mint tegnap.Leírta pontosan a fiatalembert. egyszer még nagy szüksége lesz rád. semmint elhiggye.” „Mennék.Micsoda? Visszafordult? Csak nem gyanakszik? . de nem mer. punktum. hogy a férjem ma is itthon felejt valamit. . Erre azt mondom neki: „Asszonyom.Magad mondtad. Az ismeretlen csakugyan a Posíllipóról jött. és futok jelenteni asszonyomnak. És végezetül azt is megmondta. Mit gondolsz. s a hangja alig észrevehetően megremegett -.Ő? Az a szegény jó uraság! Előbb elhinné. Hanem én mégis nagy zavarba jöttem volna. hogy majd belehal. félek. hogy férjem ne is sejtse.Mit beszélsz? .Ne járjon a szád! Giovannina körülnézett. Nem. de nem merek. igazán megtennéd?” .. és kedvemre társalgok veled. jó messziről észreveszem. én szívesen lemegyek az utcára őrködni. hogy nagy veszélyben forog.Ha így van.Nem hallja senki más. az ajtóban ölték meg.Azért állok itt.kérdezte. egyelőre legalább még nem. . mint rám az úrnőm? . Nos . nem. . és nagy veszélyben forgott. hogy a föld a nap egyik darabja. és lesd.Nem. Ha a lovag úr vissza talál fordulni. Láttam.felelte ő -. hogy előbb négy. ahogy a Posíllipóról jött lefelé. „Hogyne. a palotába tart-e San Felice lovag? . mért álldogálok itt a kertajtóban? . az nagy szerencse lenne asszonyomra.Nahát szó szerint úgy is történt minden. ha a lovagnak eszébe jut a felesége után érdeklődni. . . mit mondott Cirillo doktor: mindennél fontosabb. mert ha nem ölik meg. s egy üstökös szakította le róla. szép. ő beleszeret. nem? Magas termetű. szép volt és fiatal. mialatt asszonyom a sebesült hősével társalog kedvére. hogy a felesége megcsalja. Rám máris szüksége van. a Piedigrottánál.De igen. úgy szeretne az ablakhoz menni.Hogy számíthat-e? Életre. feleltem -. halálra! Erre mérget vehet. éppen huszonöt éves. asszonyom -. Hallottad. mint tegnap. vagy mégis? .Szóval ő mondta.

annyi szent! A beccaio sokáig megemlegeti azt a vágást! .Istenuccse! Magam se bánnám. és beszélnek. amiről csak tetszik.Hogyhogy nem tudod? Elküldenek? .Menjünk.Nem tudom. . kettőkor szokott. mennyire becsülöm. úgy négy óra tájban a lovag rendszerint visszavonult a dolgozószobájába. ezt a tilalmat bezzeg nem tisztelik úgy. hogy ha sokat beszél.kérdezte Michele. amiért elengedtelek.Hát ő. hogy maradjak. Cirillo látogatásakor megesett. Beérem azzal. 241 . asszonyom jól összeszidott. mintha mást nem is akarna többé látni. nyilván zavarnám. asszonyom él is a tudományával. . bár szüntelenül rá gondolt. milyen csinos fiatalembereket ápolgat a feleségük.Nem.szólt Michele.Miről beszélnek? . maradnod kell. beszélnek. mint mondod. aki tiltja. majd eltűntek a házban. megszakadhat valami a tüdejében. még tán a napot sem. ellenkezőleg. Szó.. hogy azok egy szót se értsenek belőle. állítólag köszönetet akar mondani neked.Esküszöl. megállás nélkül. hangosan beszélnek.De ha úgy van.Suttogva beszélgetnek? . két idegen nyelvre is megtanította a feleségét. . meg a sebesült is. egy-két órára.az első napon. hogy itt vagy.mint láttuk . hogy a férjek megtudják.Luisához jöttem . semmint Nanno jövendölte. Ebéd után. Michele. forduljon kedvezőbbre az ő sorsa és az enyém is. Befordultak a kertkapun. a fiatalember szeme lecsukódik.. Cirillo úr. a férj hazatérni.No hát gyere. Tíztől kettőig nem mozdult Salvato mellől. . a legcsekélyebb mulasztástól is tartózkodott. Amikor legutóbb itt jártál. látni akart volna ő is.Nem bizony.Hogy szereti-e? Meghiszem azt! Majd felfalja a szemével. hogy örülni fog. de franciául vagy angolul. és mégis úgy. hiába mondja neki. . .Nem úgy.Mondom. Cirillo úr hiába tiltja a beszédtől. ami . nehogy megismétlődjék az. Úgysem fenyeget már az a veszély.Mit akarsz vele? . hogy zavartalanul beszélhessen idegenekkel. . a felkelés pillanatától tízig.Ő is szereti? . ha megmondhatnám neki. hogy nem leszek terhére? . és jelentem úrnőmnek. . Reggel héttől. megyek. férje távoztáig Luisa sosem merte meglátogatni a sebesültet. a hangja is mintha élesebbé vált volna. A lovag előrelátó ember folytatta Nina ideges nevetéssel -. rákezdik. Kemény legény. . Mihelyt asszonyom kilép a szobából. a házbeliek füle hallatára. mint tudjuk.Michele meglepetten nézett Giovanninára: a lány utolsó szavaiban keserűség csengett. felmentek a lépcsőn. . asszonyom mindig int. mint a másikat! Mihelyt magukra maradnak. a fiatalember. hogy a lovag visszafordul. Nina igazat beszélt. úrnője több mint fél órája tartózkodott már a sebesült szobájában. hogy magamban imádkozom. a sebesült? . Ezt a három órát egészen háziasszonyi teendőinek szentelte. az az orvos. ami szó. .

füle felfogta az ajtó legelső reccsenését. hogy lemegy a kertkapu elé őrködni.Kicsoda? . de ma. aki önként felajánlotta.Tegnap éjjel két órakor hagyta el a szobámat. s ugyanakkor. hogy pihenjen. nagyot sóhajtott. mint már mondtuk. átöltözni. Salvato mindig türelmetlenül várta Luisát. nem tudta. Szeme ábrándos kifejezést öltött.Az anyám .kérdezte Luisa.Igen.Úgy tudtam. mintegy magának. Este hét és tíz óra között.Visszatért ide később? . Istennek hála! Itt van mégis. Luisának nem kellett lesütnie a szemét..szólt Salvato. . . s éjjel kettőig ott is maradjon.Mit mondjak? .felelte a fiatalember.Mondom. . Nem fájdalmasan és nem is bánatosan. ugyanúgy. mintha letörölték volna arcáról a mosolyt -. de ezt a nyugalmas órát nem annyira a szobájában. és mindig újra a lelkére kötötte. könnyedén. mit akarhat Salvato. Akármilyen könnyedén lépdelt a szép látogató. .Kitűnően! De mondja csak. illetve Nina gondjaira bízta. Luisa az ágy mellett állt. hála érte a derék Ninának. . Cirillo első látogatása óta.Nem? Csakugyan? . Salvato megragadta a fiatalasszony mindkét kezét.Akkor ő járt itt! . hogy férje megint visszafordul. mint mindig. . . szeme az ajtóra szegeződött rezzenéstelenül. Kettőkor visszament a szobájába. hogy nem. a szokottnál is türelmetlenebbül lesi: le nem vette a szemét az ingaóráról. Hogy aludt az éjjel? . mint delejtű az északi. . a vendégfogadás vagy a séta idején megint magára hagyta Salvatót. ugye? . . itt vagyok. A fiatalember tekintete gyengéd volt. s reggel hét óráig. Salvato felfokozott figyelmét sosem kerülte el lépteinek nesze. mert attól tart. Így ment ez nap mint nap. s egy bizonyos selyempapucs legelső csusszanását a padlón.mihelyt Luisa magára hagyta.kérdezte Luisa. felemelkedett párnáiról. Csodálkozása nőttön-nőtt. 242 . semmint szenvedélyes. háromszor-négyszer is beröppent a sebesült szobájába. úgy látszott. feje a mellére horgadt. mihelyt férje aludni tért. Végre megjelent Luisa.Ilyenkor Luisa is szobájába tért. édesanyja halott. mint a madár. hogy tizenegy óra tájban. sarkcsillagra. hogy később jön. újra megjelenjen a betegágy mellett. ne mozogjon. . Egyszer csak mosolyra húzódtak ajkai . Luisa csodálkozva viszonozta a pillantást. tehát már több mint egy hete. mint inkább a folyosón töltötte..Ó! . mint tegnap. mint mindig. de inkább kutató. nem lépte többé át a küszöbét. .mondta a fiatalember.Igen. hogy közelebb hajoljon hozzá. mint mondta.Nem. „Az anyám” szóra Luisa megremegett.Hát mégis itt van! Remegtem már. és merőn nézte.

nem érvényesek úgy.S én egész lelkemmel hallgatom. hogy ma éjjel anyám látogatott meg. mielőtt egyáltalán megláthattam volna. aki életemet önnek köszönhetem. olyan valószínűtlen!). s gyengéden nézett a szemébe.Mert olykor úgy rémlik. talán mert szent volt ő és mártír.Igen. ez képtelenség? .. .mondta Salvato -. . s noha sokszor maguk sem tudnak róla. hogy jelenhetne meg a testétől megvált lélek? . s hiába rejti őt a sír. . azóta is titokzatos kötelék fűz bennünket össze. A fiatalember megszorította Luisa kezét. mint bárki más. . hogy ma éjjel?. hogy meglátogasson. .Én ijesztem meg. s bármikor oda is adnám önért? Hogy ijeszthetem én meg? .szólt Luisa. 243 . amikor szívem elsőt dobbant.Azt hiszi tehát. miután apja szelleme megjelenik neki: „Több dolgok vannak földön és égen. De ugye. .. ha nem ön járt a szobámban. erőszakkal ragadtak ki anyám méhéből.De nem most.mondta a fiatalasszony.. Luisa. . A német tudósok szerint a kapcsolat földünk és ama felsőbbrendű világ lakói között a lélek halhatatlanságának egyik bizonyítéka. akiknek kivételes adomány jutott osztályrészül: bár külsőre olyanok.mondta a fiatalember. mintsem bölcselmetek álmodni képes. hogy rendkívüli körülmények között bizonyos általános törvények elvesztik hatóerejüket. én. de tán valóságos tünemény. nem is sejti.Amikor akarja. . . s visszahanyatlott párnáira. ő akkor hörgött utolsót. amelyről én beszélek.Ön csodálatos teremtés. elvégre nem lehetetlen.Miket beszél! .Hát mégis igazat mondott a boszorkány? . .De barátom. Egyszer majd elmesélem a történetét. hogy azokra. annyi szent.kérdezte Luisa borzongva.Nem tapasztalta még soha.suttogta Luisa remegve. képesek a szellemekkel érintkezni.Nem sok híja volt.Ezt mondta a boszorkány? . hisz tudja jól. hogy időről időre (mondani is alig merem. időről időre Isten megengedi anyámnak. Luisa.Ma még meghaladná erőmet . mint a többi emberre. .Mint mondtam.. . Emlékezzen rá.szólt Luisa megrendülten. mit mond Hamlet..Csakugyan egy halott nő fia? . kedves Luisa .kérdezte Luisa holtra váltan. Luisa. hogy akadnak emberi lények.A fiatalember meglepetésében felemelkedett fekhelyéről.A boszorkány igazat mondott. Az ilyen embereket látónak nevezték.szólt a fiatalember. . Tán csak izgatott lelkem látomása. akik e törvényen kívül születtek. ön nem is e világból való . . Horatio. . Luisa . . ezért lehet önnel annyi mindenről beszélni.Hallottam San Felice lovagot erről tárgyalni német tudósokkal és bölcselőkkel. a közvetítőket médiumnak. hogy olykor megijeszt? .Hiszem.Tudja-e. s hajolt az ágyam fölé. akár természetfölötti dolgokról is.Vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Asszonyi bája mögött egy tudós műveltsége és egy filozófus bölcsessége rejlik. . barátom. .” Ilyen rejtély az is. hogy búcsút mondjak a világnak. tény. mennyire az. még mindig maga elé révedve -. . barátnőm.

amikor egy villám fényénél.Franciaországban éltünk akkoriban. Dajkám azt hitte. megdördült az ég. kocsiba ült a dajkával együtt. éppen az a gyereke. apám kulcsra zárta a ház ajtaját.gondolta az asszony. Bár más szem is látta már a drága tüneményt. mert vihar fenyeget. Apám a házunktól másfélkét mérföld járásra eső faluból hozatott nekem dajkát. maga is elkíséri. mert azt hallotta. Az ám. zúzódásokkal. árkokba bukott. Apám megnyugtatta a jó asszonyt. beteg. az az ön számára nem az. hogy engem táplálhasson. Most. 244 . nyomban átnyújtotta a kulcsot a dajkának. és kitört a vihar. Hét órakor a dajka elindult egyedül haza. De a küszöbről sikoltva tántorodott vissza. Az első fél órában baj nélkül jutott előre dajkám.Más is látta? .kérdezte a fiatalember mosolyogva. hogy nyolc órára otthon lesz. és mert soha nem szoktam este tíz óra előtt felébredni. A villámok vakító fényénél kinyitotta az ajtót. nemcsak az enyém. aki soha nem lett volna képes ilyesmit kieszelni. parasztasszony. s az út a faluba és vissza kocsin legfeljebb másfél órát vett igénybe. és benyitott az enyémbe. Apám természetesen megengedte.. ami számomra tény. s látta. hogy ne késlekedjen. Szörnyű vihar volt. nagy mennydörgés-égzengés közepette hallotta. . amikor egy kisírt szemű legényke. keresztülhaladt apám szobáján. Három óra hosszat keringett az erdőben kétségbeesetten. az erdőre újra rátelepedett a sötétség. nehezen vergődött előre az ösvényen. Kilencre harangoztak.kiáltotta Luisa. de hogy juthatott be apám. Feleletül Luisa megragadta a sebesült kezét. siessen hozzám. amelyiket elválasztott. amint a toronyban meg-megkondul a harang. kiáltozott. amely az egyik szoba ablakából szűrődött ki . sőt. felsietett a lépcsőn. hogy az orvosságot kiváltsa. A gyerek baja nem volt súlyos. amelyeket elrejtett előle a vakhomály. az egyik erdőkerülő fia futott oda. s elpanaszolta. Ráadásul farkas keresztezte útját . . Megetettek. a napvilágot nem Franciaországban láttam ugyan meg.. Megígérte apámnak. hogy délután hazalátogathasson a gyermekéhez. A villám kialudt. amint elindul a házhoz vezető úton. Az asszony addigra sajnos letért már a járt útról egy ösvényre. és eltévedt. hanem akkor hirtelen beborult. úgy határozott. hogy beállt a sötétség. hogy a gyereket megvizsgálja. becsapta maga mögött. majd abban a hiszemben. őt megelőzve. . amikor a kulcsot neki adta? Talán van másik kulcsa . De meglehet. elfutott. megpillantotta a házat. s egy aranyat is adott mellé a férjnek. de látni már ott tanultam. csapkodott a villám.az állatot is a vihar riasztotta fel.Amit mondok. s a lelkére kötötte. A vihartól rettegve bolyongott fel-alá.Igen. bölcsőmbe fektettek.abból a szobából. a földön lapuló fatönkökbe botlott. zokogott. s megkettőzte lépteit. Fáknak ütődött. hogy elmeséljem? . Apám még utánanézett. a sűrűbe jutott. Dajkám megijedt. hogy apját előző éjjel súlyosan megsebezte egy vadorzó.Igen. és nyugodt lélekkel elhajtott. Már az éjfelet jelző harangszó is megkondult. . zuhogott az eső.. ahol a bölcsőm állt. amelyet mindaddig hiába keresett.. magánkívül. hogy hamarabb érjen haza. Apám soha senkitől nem tagadta meg ilyen esetben a segítséget. de kiáltásaira csak a kuvikok és baglyok huhogása felelt. felírt valami orvosságot.Dajkája látta anyja szellemét? . hogy kulcsra zárta. Akarja. bőrig ázva. Egy szép napon a dajka engedélyt kért apámtól. tény és való. de a házhoz vezető utat továbbra is bevilágította egy fénysugár. sírt. Egy nagy erdő kellős közepén laktunk. Végre odaért a házhoz.. alig száz lépésre. mégpedig a dajkám. apám ért vissza. tele ütésekkel. aztán maga is ment a dolga után. egyszerű asszony. Éppen hazakészült a dajkával. és könyörgő pillantást vetett rá. végül tizenegyre. aztán tízre.

A sebesült zihálva. borzongva hallgatta Salvatót. s ő. amit könnycseppnek hittem. .A bölcsőt rengette. aki inkább holt volt már. halvány teste és ruhája mindinkább egybefolyt s elformátlanodott. Rögtön megértette. majd felegyenesedett. Az asszony ekkor mindent elbeszélt. Vaksötétség borult a szobára. s lám vércsöpp volt. s a homloka közepén vöröslött egy folt. és gyertyát gyújtott. miért volt sötét. majd lassan eloszlott a pára is. Meg akart szoptatni . de eltűnt. Az utolsó szavaknál Salvato sápadtan.nagyon éhesnek kell lennem.folytatta Salvato. kiemelt belőle: békésen aludtam a karján. gyengülő hangon. Rám hajolt. ő csicsígatta el a kisfiát. Ekkor ért haza apám. A gyertyafény s apám jelenléte valamelyest megnyugtatta. Luisa sápadtan. levegő után kapkodott. Jött. A jó asszony ott állt még mindig az ajtófélfához dőlve.tört ki Luisából önkéntelenül a kiáltás. A bölcsőhöz rohant. s én éreztem ajka hidegét. az ajtófélfának támaszkodott. Aztán a köd párává ritkult. mert belőle áradt a szobát betöltő fény.Először azon az éjszakán.És azóta . Luisa döbbenetében a sebesült párnájába temette arcát. . míg végül mindenestül köddé vált a tünemény. nem értette.kérdezte -. egy könnycsepp. Egész testében reszketett. .Ágyam mellett egy fehér ruhás asszony állt . Magamhoz akartam őt szorítani. az ő sebéből csordult ki. .De a seb eltűnt. az erős és bátor férfi. . el-elcsukló hangon -. jött az ágyam felé.” Másnap megöltem anyám gyilkosát. csak az arcán ült halotti sápadtság. s mert az alak kezdetben tisztán kirajzolódó körvonalai fokról fokra elhalványodtak. és erősen megszorította a fiatalember kezét. Dajkám leírta az asszonyt. azt nem lepi meg többé semmi. üdvözült lélekkel áll szemben. mihelyt meghallotta apám lépteit.. Szép volt az asszony és fiatal. homloka közepén ott vöröslött a folt. gondolta. megcsókolt. miért remeg és riadozik dajkám. ott még égett egy gyertya. Luisa felsikoltott. hogy sírásom hallatán anyám üdvözült lelke tért vissza Isten engedelmével a földre.folytatta a sebesült.folytatta a fiatalember. mint ő.Azóta sokszor elbeszélte nekem az esetet . . aki megpróbálta kifürkészni a természet minden titkát. s ekkor valami nedvesség hullt a homlokomra. majd mosolyogva mondta: „Holnapra eltűnik a seb. elmesélte. apám szobájába futottam. Felvertem apámat álmából. lehunyt szemmel feküdt az ágyon. s főként honnan kerül a lakásba ez a titokzatos illat. Apám figyelmesen végighallgatta. Nem ütközött meg a hallottakon. ő etette meg. Apám csodálkozva szemlélte mindezt. kimerülten hanyatlott hátra. Dajkám alig állt a lábán. Azt hittem. hogy dúdolva ringatta bölcsőmet. s egy altatódalt dúdolt halkan. hisz nem ettem délután négy óra óta. hogy természetfölötti jelenéssel. hogy el ne essék.Három ízben . elhaló hangon.Barátom! Barátom! . amelyre a bosszúállás napja virradt.felelte a fiatalember. Dajkám. vagy tán a felindulás csigázta el.Azóta még kétszer láttam . s a sötétséget ismeretlen illat lengte be. kiáltozni kezdett. Túlságosan megerőltette magát és kifáradt. 245 . mióta a halálát megbosszultam. s hogy vörös folt volt a homloka közepén. Apám feljött az emeletre. visszatartani. homlokát kiverte a verejték. Kiugrottam az ágyból. ő nyugodtan végighallgatott.” . arcvonásai elmosódtak. Apám mindössze annyit mondott rá: „A gyermek anyja járt itt. a tükörhöz léptem. Én azonban nem akartam szopni. látta őt azóta is? . megingathatatlanul hitte. mint eleven.

Luisa az ajtóhoz futott s felrántotta. A fiatalember valóban kinyitotta a szemét.könyörgött. Szelíden visszacsúsztatta a sebesült fejét a párnára. felállt. Luisa szempillantás alatt a szobájában termett. Salvato úr már magához is tért. mellére szorította a sebesült fejét. s egy könnyet morzsolt el. Ön olyan dúlt volt. Mit bánta ezt most Luisa! . hogy hirtelenében én is elvesztettem a fejem. majd fellökve Ninát. . húgocskám? 246 . Giovannina figyelmét nem kerülte el ez a pillantás. és megszólalt: . asszonyom .Étert! .szólt Nina -.Asszonyom szobájában van az éter . az ablakhoz lépett.Nincs szükséged rám. az óra mögött. A félig nyitott ajtón ekkor Michele kukkantott be. Visszasietett a sebesülthöz. . . az üveg a kandallón állt. Két karjával átölelte. Pillantása rögtön Luisát kereste. aki fülét a kulcslyukra tapasztva hallgatózott. Giovannina éppen akkor tartotta Salvato orra alá az éteres üvegcsét. de az étert sehol nem találta. De minden rendben van. mialatt Luisa újra helyet foglalt a betegágy mellett.felelte Nina.Ne haragudjon.Hozd az étert! Rosszul van.

Látod. húgocskám. . s végigsimította arcát. hogy elűzze a sóhaj forró. ha majd ezredes leszel. de azért gyere csak be. és halkan megszólalt: .folytatta Salvato -.Jó lenne így meghalni! . Michele körülnézett.Michele úr ezredes lesz? . szerencsére nincs rád szükségem többé. .Miért olyan biztos? .kérdezte Luisa.Neked is elkéne egy ilyen kard.szólt Luisa a sebesülthöz -.mondta Salvato mosolyogva -. és a kezét nyújtotta. ..kiáltotta Luisa.mondta. Michele? . Salvato feleszmélt. Salvato rámosolygott. mennyivel jobban van már a betegünk! Michele lábujjhegyen közeledett. Látva. a szívén viseli az ön sorsát. hogy élni még jobb lenne . forrón.jelentette ki Michele..válaszolt végre Michele kérdésére: . Nagyot sóhajtott. . . Csakhogy Nina elküldte Michelét.Tudom én. tudja-e! Salvato mosolygott. 247 . amikor Nanno meg én elváltunk tőle.Michele járt ám itt azóta is.Ó. ez az a legény. nem! Ne haljon meg! .Barátom . nyilván.Csakugyan sokkal jobb színben van.Mit keresel? . hogy ismét Luisa ápolja. mint legutóbb. olyan.csodálkozott Salvato.Ráismerek . Lehelete meglebegtette Luisa hajfürtjeit.Nem. .Elgondolni is furcsa. mint mi mind. mintha attól tartana. nézd. hogy az leszek . hogy a kezet már látom. Félelmes fegyver lehet az is.kérdezte nevetve Luisa.Nem vettem én azt sértésnek. elmosolyodott. aki segített önt a merénylet éjszakáján megmenteni. átült az ágy széléről a közvetlen mellette álló karosszékre. Michele megragadta a felé nyújtott kezet. de nem ám .Nem vagyok én olyan nebáncsvirág. . pár pillanatig szorongatta és figyelmesen nézegette.Nem. amelyeket egy asszony rakott a sebre. mint egy női kéz .firtatta Luisa. a kardot. Mert rettenetesen megvágta ám. . delejes fuvallatát. Tágra nyitotta a szemét. . és meglehetős késéssel . akit azóta sem láttam. . A fiatalasszony megrázta a fejét. visszafektette a sebesültet a párnára.felelte a lazzarone. .38 ANDREA BACKER Luisa le nem vette a tekintetét Salvato arcáról. Michele. ha. ő törte mozsárban a füveket. mint a sirokkó. most már bizonyos. . . hogy ezzel a kis kézzel mérte azt a rettenetes csapást a beccaió-ra. ugye. . hogy megzavarja a beteg álmát. egész lelkével-szívével rajta csüggött. .Most.

kiáltotta Luisa. hogy teljesen kimerült. s ezzel a sóhajjal beismerte: a lazzarone minden szava igaz. Azt is mondta. ha megölnék. csak szégyellem. és ez a szerelem lesz a halálod okozója. és nem ám holmi anyámasszony katonája. nem volt semmi köze hozzám. A sebesült fürkészően nézett Michelére. hogy futott! Nem is futott: röpült! . . kishúgom! Nem szép tőled. mert különben beleszeretsz.Amikor meghallotta a pisztolylövéseket. . Nina.Ön sír? . nem értette. Salvato odanyúlt. Luisa.próbálta leinteni a fiatalasszony.Hogyan? .Tán nem? Azt mondta. .A kezét.kiáltotta Luisa. hogy egy szép fiatalember tart errefelé a Posíllipóról. Kővé dermedten állt. A fiatalasszony feje bágyadtan csuklott a karosszék támlájára. . a férfi.Michele! Michele! . se kevesebbet! . hat ember les rá. az asszony arcán szégyenpír égett. ha nem különbet.Sajnálom. .Se többet. s hogy ez a fiatalember nagy veszélyben forog. hogy megszidtalak. Michele csak bámult. magam csatolom föl ezredesi kardodat. excellenciás uram. hogy nagy szerencse lenne rád nézve. s amit neked jövendölt.könyörgött a sebesült. hogy messzebb kerüljön az ágytól. .Azt jövendölték. de legalább olyat. amikor látta.Ó. hogy a halálát okozom? . Egyszeriben úgy megrohanták az ellentmondó érzések. a kardcsörgést. Nemhiába nevezik bolond Michelének.De minek felhánytorgatni! . . Nem azt ugyan. . s elvonta Luisa kezét. hogy megmentette az életemet? .Mert a vén Nanno megígérte. amivel a támadóimat elagyabugyáltam. . mert elszedték tőlem. neked volt igazad. amit ez a legény fecseg. Hátralökte karosszékét.Megbánta.Hát nem így történt.Ejnye. Luisa sóhajtott.felelte Michele.szólt Salvato. nyújtsa ide a kezét! . majd Luisára. Szeme lecsukódott. mert támadói a királyné pribékjei.Michele! . mint a Féltékenység szobra. igazán bolond. s nem is szívből mondtad . s arcát kezébe temette. nem merek a segítségére sietni. barátom . 248 . .Ne félj. ismeretlen. mi történik. reszkető keze ernyedten hanyatlott alá.Megint Michele válaszolt Luisa helyett. . Michele! . szeme könnybe lábadt. Giovannina sápadt feje előbújt a piros függöny mögül. hogy én. .Nem. azt mondta: „Akkor hát nekem kell megmentenem!” És kirohant a kertbe.. hogy ezt mondod. . Michele.És mégis kimentett pribékjeim keze közül? Hiszen idegen voltam. Ha látta volna. az is mind valóra vált. merően. Salvato mohón megragadta.Kimentette bizony! . ökölbe szorult kézzel nézte a jelenetet. Majd a komornához fordult: . amiért a múltkor elküldted.szólt a lazzarone. Annál jobban értette Giovannina.kérdezte Luisát. húgocskám? Nem ezt mondtad? .mondta Salvato vidáman -.

van mód segíteni rajta. asszonyom.Hamarosan visszajövök . mint már mondottuk. akkor csakugyan a legjobb úton vagyok az ezredességhez .felelte Luisa hangosan.szólt Michele.Ha rosszul gondoltam. Nina. . ha fogadom. mégse .visszhangozta Michele.. a főkapun .Ne féljen. s titokzatos arccal. Közelebb húzódott Ninához. és az úr váltig erősködik.mondta Luisa.Asszonyom. . sem a komorna gonosz indulatairól. Ez az érzése azonban merőben ösztönös volt. hogy nem vagyok itthon? . a beteg aludni készül. . .Mindössze a kinevezés van még hátra. megértetted. ha fogadja őt. hogy Salvato legalább a választ hallja..Luisa végigmérte Ninát.Ki csönget? . minden valószínűség szerint. . ha a fiatalasszony magára hagyta. és kisietett a szobából. . asszonyom . .Tudtommal Andrea úr az ön bankárja. Nina mintha álmaiból ébredt volna. Asszonyom nem tud hazudni.szólt oda Salvatónak. . Majd a komornához fordult: .Húgocskám nincs itthon.Nem.A fontos ügyek nem rám tartoznak. fuss! Senkinek nem vagyok itthon.. suttogva jelentette úrnőjének: . asszonyom . ugyanolyan halkan.No.folytatta Nina. De fájna szegénynek. hogy asszonyomat nem találta itthon.A kapun. Nina? Úgy rázza valaki a csöngőt. továbbra is suttogva. amikor a lovag úr idehaza lesz. . gyorsan véget vetek a vizitnek. Nina . A lány lesütötte a szemét. . Menj. ha elküldené! . Salvato szeme lecsukódott. aki Giovannina titkolózása láttán odábbhúzódott.Nem tudtam. ő mindig a kertajtón érkezik. megértetted? .felelte Nina.kérdezte. Nina pár perc múlva visszatért. Luisa közelebb húzódott a sebesülthöz.Nem a férjem. hanem a férjemre. A bőbeszédű Michele fecsegése korántsem zavarta úgy.Ezért is ijedtem meg. Helyesen jártál el. .Á! Úgy gondoltad?. tudatosan sosem adott számot magának tejtestvére becsületes érzéseiről. Mihelyt Luisa kilépett az ajtón. és kiderül. mint a hallgatag Nina tekintete. Nina szótlanul kisietett. Mosolyogva kezet szorított Salvatóval.szólt a komornának -. S Salvatóhoz fordulva gyorsan. Michele azt hitte. .Megsiketültél.Hol csöngetnek? .Igen. mit tegyek. az egyenruha meg a ló. a vállpánt. Csakugyan okosabb. némi töprengés után. . halk hangon hozzáfűzte: . Mindig így tett. hogy fontos ügyben keresi. okosabb.Hát nem mondtad. .Hátha visszajön majd. ha már a kérdést nem hallhatta. gondoltam. Nina? .szólt Luisa. hogy majd kiszakad. Egyszerre könnyebben érezte magát. . Andrea Backer úr kíván önnel beszélni. 249 .

az a véletlen műve. de hogy éppen ebben a ruhában állítok be. . mintegy véletlenül egy tükörrel szemközt helyezkedett el. . erős álla céltudatos.méltatlankodott Michele. folyton a sebesültet figyelte. hogy Salvato álma tettetett. hogy teljes legyen a felszerelés. s tetszelegve nézegette. arcbőre üde és rózsás. persze. hogy ilyen öltözékben. csinos fiatalember volt. Ha ezredes leszek. bár láthatóan kedve telt benne.. udvari gálában állít be délelőtt fél tizenkettőkor hozzá? No.Értem már. Az ő bankjában tartja Luisa a vagyonát. már csak egy olyan ló hiányzik majd. . asszonyom. nem? . . mindjárt kiderül. német vagy angol. szőke fiatalember. amilyenen Andrea Backer úr szokott kilovagolni. Határozott szándék hozott ide. Ferdinánd király ki nem állhatta ezt a hajdíszt -. . mellén az érdemrend. asszonyom. Alig ismert rá Andrea Backerra.mondta. s meg kell hagyni. hogy így kiöltözött? Mert nem hihetem. Külseje jellegzetesen angolszász: haja szőke. A király kegyeskedett három nappal ezelőtt kinevezni a Konstantinoszi Szent György-rend parancsnokává.Te is ismered! . Andrea mélyen meghajolt.Kizárólag bankárok körében forgolódom. Ugyan mi jut a fiatal bankár eszébe. egyetlen percet sem vesztegetve. Andrea Backer egyébként huszonhat-huszonnyolc esztendős. nem tudom pontosan.Hogyhogy nem emlékszel rá? Az a csinos. jóképű bankár . tudom már. mint hétköznapi ruhában. .Igen. mellén a rendjel. hogy üzleti megbeszélésünk kedvéért vágta magát udvari díszbe. kedves Andrea úr.Csakhogy rájöttél. Szegletes feje. sokkal nagyvonalúbb. hogysem a ruha tegye az ön szemében az embert. a szokatlan viselet most kissé kényszeredetté tette mozdulatait. Istenem. mint inkább azért.Micsoda? Nem ismered Andrea Backer urat? . most felemelte a hangját. s általában fesztelenül mozgott. 250 . Hová készül. amit úrnőjének mond. aki asszonyunknak lánykorában udvarolt. valójában mohón les minden szót. derekán kard. De jól tudom.szólt Luisa. Mindig nagyon választékosan öltözködött. hogy feltűnés nélkül. Luisa elmosolyodott. nyakában a Konstantinoszi Szent György-rend parancsnoki keresztje. Hosszúra növesztett angol barkóját levágatta . hogy fest nyakában a Szent György-kereszt.Aha. Közben Luisa belépett a fogadószobába.Ki volt az? .mellesleg megjegyezve. ahol a látogató már várta. makacs üzletemberre vallott. miután egy pillantást vetett rá. akit nem feszélyeznek társasági előítéletek. szavait a betegnek szánta. . . s meghívni a mai napra Casertába ebédre. Nina idáig suttogott. Mialatt beszélt. bár saját öltözékét ritka gonddal s ízléssel választja meg. Nina nem felelt. hogy szívesebben lát díszöltözékben. hogy kicsípte magát! .Az a fiatal. és meglesz a vállpántom meg a kard is. hogy én lássam önt teljes dicsőségében. hogy Salvato ne értse.Ó. miért ragaszkodott mindenáron a találkozáshoz.kérdezte fojtott hangon. rövid bugyogóban feszített.Ha azt remélhettem volna. a félig vadember ösztönös kíváncsiságával. olyannyira.No persze! . . jóval korábban siettem volna tiszteletemet tenni. A bankár az udvari fogadásokon kötelező kabátban.Andrea Backer úr? Ki az? . hogy lásson. Tudta. mert ha Michelének beszélt is. Nyilván nem is annyira azért. ahogy Salvato úr ígérte. lapátkeze pénzszámláláshoz idomult. mert a sebesült arca alig észrevehetően megvonaglott.

mi baja? . az üzlet biztos. A nemes lelkű Samuel Bernard nagy szolgálatokat tett Franciaországnak. amikor az illető vendég az alkalomhoz nem illő. de XV. nevetséges maskarában állított be. ráadásul éppen olyankor. életemet adom érte.Isten ments asszonyom! Az ön szájából a legmaróbb gúny is elragadó csevegésnek hat.felelte a fiatalember. a sült parasztot nemcsak asztalához ülteti. . Nos.Jaj..Nem nézem. Lajos királynak sem volt éppen akárki. ha kell. Andrea úr. hogy üzleti ügyben felkeressem. . Hja. ebédmeghívást kapott Casertába. a fia. a palotában ellenben gőgösebb a leggőgösebb királynál! . asszonyom.Igényt tart rá. kedves Andrea úr. asszonyom.Ugyan miért? . aki a vendégét ilyen finom bókkal lenne képes megtisztelni. bámulom. nincs az a hiú ember. akinek drága az egészsége. akárcsak őse. XIV. első utam 251 . Ön fél milliót tart nálunk letétben. Andrea úr. asszonyom. s ha a szellem megnyitná a királyi paloták kapuit. ki volt Samuel Bemard.Méltán csodálkozik. Csodálkozásával önkéntelenül elárulta. hogy a hasonlat talál. . . gondoltam. ahol az a légkör uralkodik. ebédre meghívni Versailles-ba. Érezhetően bántotta a mód.és ezt egy bankár mondja! . higgye meg. nos. az érzékenyebb kristályon ellenben könnyen esik folt. akiknek okosabb távol maradniuk onnan. nem fog rajta semmi. Aminthogy a Pontini-mocsarak kigőzölgéseitől és az Agnano-tó páráitól is tanácsos őrizkednie annak. Ferdinád király éppen pénzszűkében van. Ön Samuel Bernard-hoz hasonlította édesapját.Fogadja őszinte szerencsekívánataimat. hogy ön szellemes ember. csak nem szándékozik arra felhasználni a király kegyét. egész Nápolyban nincs még egy asszony. Ezt szégyenszemre be kell ismernem. ezt itt. márpedig XIV..annál is többet: a pénzemet. a király az utcán lazzaronébb volt a legutolsó lazzaronénál. cégünk nagy üzleti tranzakciót készül lebonyolítani. . Nagy megtiszteltetés ez számomra.Ne folytassa. ..Isten őrizz! A királyi család hűséges szolgája vagyok. . aki tudná. Andrea úr. ni. amikor huszonötmilliót akart tőle kölcsönkérni. milyen kevésre becsülhette eddig a fiatal bankár esélyeit egy királyi ebédmeghívásra. a bankárt. hogy a bocsánatát kérjem. amely a Mergellinán át vezet Casertába? . s minthogy a kölcsönjegyek iránt előreláthatóan nagy lesz a kereslet. amely éppen casertai utammal függ össze. Ejnye. aki egy egyszerű bankár fia vagyok . de furcsán néz. Backer úr feddhetetlen becsületessége és nagylelkűsége ismeretében bízvást elmondhatom. a király azzal tisztelt meg bennünket.szólt Luisa meglepetten. hanem még kötőféket is vet a nyakába. van-e csakugyan olyan. hogy tőlünk vesz kölcsön huszonötmilliót. Andrea úr? Készséggel megteszem. ahogy Luisa szerencsét kívánt. aki ne hallgatná el akármeddig örömest. . De jól tudom. Asszonyom.Nincs. Istenem. hogy nem fogadom el. Lajos sem átallotta Samuel Bernard-t. .De ha nem tudná: maga XIV. hogy vannak tiszta lelkek. Lajos alatt is. Lajos. és bizonyára egy sincs. szerét ejtem. a nápolyi Versailles-ba.A király Casertába hívta ebédre? . asszonyom. ha az önérzete bánja is. a földkerekség bármely királya bízvást vendégül láthatná. zavarba hoz. S mert a király biztosra akar menni saját huszonötmilliós kölcsöne dolgában. s minthogy apám a nápolyi Samuel Bemard. Andrea Backer.Régóta tudom. nemcsak XIV. hogy azzal terelje a kasszához. A kölcsönért Anglia kezeskedik. de mert Casertába csak két órára várnak. a befektetett pénz hét-nyolc százalékot is kamatozhat a szokásos négy-öt százalék helyett. Andrea úr. Az arany nemesfém. Hadd kérdezzem inkább gyorsan meg. olyan ügyben. hogy kineveztettessen engem udvarhölgynek? Figyelmeztetem. előttem ismeretlen út.Mert úgy hiszem. Lajos. sőt .

hanem a lovagra. és a kezét nyújtotta: . mint a barátság jogán. mielőtt még nyilvánosságra hoznók az üzletet: nem óhajt-e társulni. ha mohón ragadom meg. mint nálunk. . franciául. ha úgy akarja! Akkor szerelmemet kínáltam. ha nem említi többé a pillanatot. Benyitott. felkínált: a barátságunkkal. hogy megkérte a kezét.Vagy elájult volna? . Az holtsápadtan.mondta -. Ő ma is az nekem. sietek a meghívást az ő nevében és megbízásából pótolni. mint én. ne csodálja. amikor visszautasításommal megbántani kényszerültem nemes szívét. megaláznám. és őfenségével a kalábriai herceggel cseveg. Ha vele akart beszélni. az meg sem fordult a fejében. Backer úr.kérdezte ő. lehunyt szemmel feküdt. Ha eltűrném. ha ön volt az. Ha a lovag volt feledékeny. kivált a pénzügyek nem rám tartoznak. hiszen ez azt bizonyítaná. amely tiszta volt és áttetsző. hanem a mélységes gyermeki hála sugallta. se oktalan reményeket.szólt Luisa a lehető legártatlanabb hangon -. hogy a választása méltatlan nőre esett. aki háromszor annyi idős. visszafojtva feltörő sóhaját. be kell tehát azzal érnie Backer úr. . hadd emlékeztessem. aki két évvel ezelőtt volt.Azt hittem. és távozott. . S hogy méltó erre a barátságra. hogy önnél tisztelegjek. a lovag közölte önnel . majd odalépett. de mint tudja. ma kénytelen vagyok azzal beérni. hogy más jogon szorítsa meg.Milyen boldoggá tehetett volna. a fontos ügyek. Egyébként a trónörökös jelenlétében a gálaruha is inkább helyén való lenne. hogy megkérdezzem. asszonyom .. Nem pillanatnyi szeszély. Ön ismeri a lovag időbeosztását.Szerelmemet és hódolatomat elutasíthatja. nem pedig itt.. és majdnem kétszer annyi. . barátom? . asszonyom . mihelyt felhangzott a hintó távolodó robaja. asszonyom.Kegyetlenül bánik velem. Majd méltóságteljes biccentéssel hozzáfűzte: . mint ön..tette hozzá remegő hangon. de különösen csütörtökönként. hogy a hódolatomat ajánlom fel.Andrea nehezen talált szavakat. A sebesült nem nyitotta ki a szemét. kedves Backer úr . bár sérteni akkor sem sérthettem. Luisa aggodalommal telve sietett hozzá.. Gyorsan s könnyedén röppent végig a folyosón a betegszobáig. aki önt nagyra becsüli. . amit a lovag. a palotában kellett volna keresnie.Végtelenül lekötelez.felelte Luisa -. Ne tápláljon hát irányomban se neheztelést. e pillanatban nyilván a létra tetején kuporog. azt leginkább azzal bizonyíthatja. Hogy ez a tette nem áll egészen összhangban az erkölccsel. a csodálatomat soha! A legmélyebb tisztelettel meghajolt. . hogy ön helyett a lovagnak nyújtsam a kezem. ön egykor abban a megtiszteltetésben részesítette Luisa Molinát. mint egy nigériai gyémánt. fekete szemét. Olyan ritkán kínálkozik rá alkalom. hogy mindennap itthon talál bennünket délután hattól tíz óráig. asszonyom.ide vezetett. mint szokta Luisa közeledtére.Alszik. s megviszi a választ. kővé dermedt arcán az éles kín kifejezése. Mihelyt becsapódott a kapu Andrea Backer mögött.A lovag hamarosan tiszteletét teszi édesapjánál. 252 . amelyet az imént olyan fennen hirdetett. Luisa futva futott a folyosóra.Backer úr . Első pillantása természetesen Salvatónak szólt. mint a madár. olyan tapasztalatlan volt még és olyan fiatal.Ó. . ezt a kezet ma San Felice lovag neje nyújtja önnek. .felelte a fiatalember -. Luisa ráemelte nagy.

kérdezte Salvato.Nem mond igazat. noha a szerelem szó nem hagyta el Salvato ajkát.Tudni akarja? . . A könnycsepp mint olvadt igazgyöngy remegett Luisa keze fején. hogy lehelete szinte perzselte.A féltékenység? Jóisten. ne mondja . . 253 . hőn szeretett Luisám. hogy haja szinte az arcát érte. . . A fiatalasszony a sebesült fölé hajolt. nem a sebe fáj.Szenvedek.kiáltotta Luisa.Ön akarta tudni. . .Önre. Ó. A doktor meghagyta.A sebem. A sebesült ajka görcsösen rátapadt. . hát kire féltékeny? . mintegy önkívületben.Mi fáj? Mondja meg. a szív legmélyéről feltörő hangon. de most sem nézett Luisára.Hogy kicsoda Backer? Minek jött? Miért maradt olyan sokáig? Elmondom én szívesen. és fél óránál is tovább maradt távol. . könyörtelen. s egy könnycsepp csordult ki a szeméből.Azt ígérte. köszönöm! . a kezét. jól megtanultam három válságos nap alatt az arcvonásaiból olvasni! Nem. érti. .felelte Salvato..Nem alszom. a féltékenység gyötör. és egyenesen Luisa szeme közé nézett -. . nyújtsa a kezét! Luisa odanyújtotta a kezét.Mert a szeme mindent elárult. de rögtön! .. .mondta.ámult Luisa. Köszönöm.Énrám! .folytatta a fiatalember. nyugodjon meg. Ó. hogy óvjam minden megrázkódtatástól. jogom van tudni.Igenis. a Nanno megjövendölte.Nem. . és nem is ájultam el. Kicsoda önnek ez a Backer úr. már nem is akarom tudni. . ajkához emelte és felitta a könnycseppet. ennyi az egész .Mit köszön? Miért köszöni? . asszonyom . Félig kinyitotta a szemét. Salvato nemet intett.Nagy gyerek! .Nos.Mije fáj? . ellenállhatatlan szerelem bájitalává. És bájitallá vált az a csepp. .Asszonyom? . .Asszonyom? . Ez szerelmi vallomás volt a javából. pár pillanatra hagy csak magamra. olyan mélyen. ha igazán tudni akarja . hogy jogában áll megfosztania engem teljes fél órára az ön jelenlététől? Luisa arca boldogan felragyogott. hogy a szeme közvetlen közelből tündökölt rá. ön! .szólt Salvato.De miért? Hogyan? Mi jut az eszébe? Az ember nem szokott ok nélkül féltékenykedni.Luisa még megsértődni is elfelejtett. barátom.suttogta a sebesült -.. Ez a kemény férfi könnyezik! Luisa. hanem a lelke.

mint Versailles. amíg a capedimontei kastély termei elkészülnek. 1795-től. Fiúi kegyelete mellesleg egymilliárd frankjába került Franciaországnak. Pál pápa nevéhez fűződik VIII. A hegyen állt egykor Caserta régi hűbérurainak lovagvára. század közepén dívó stílusban épült. Ferdinánd idehozatta Rómából műkincsgyűjtő ősének. hogy kevesebbet nyom a latban. a casertai urak régi vadaskertje helyén. hogy van olyan szép. s aki miatt a beneventói ütközet elveszett. tehát 1798. itt is marad addig. hogy Caserta a nyomába se ér. s itt élt a vár egyik legutolsó gazdája. váltig állítják. másodszor mivel Angliából nagy értékű küldemények futottak be a casertai kastélyba . Joggal érhetné ugyanez a szemrehányás III. Manfrédot. III. hogy a sietség mit sem ártott a vásár sikerének. hogy Caserta szebb. sőt. Hadd szögezzük le egyébként. Akárcsak Rennequin-Salem. hogy választása éppen erre a sivár pusztaságra esett. a királyfiak és a királykisasszonyok lakosztályai. jó ízlésű emberek aligha mondanak nekünk ellent. aki elárulta sógorát. s a zsebe is jócskán megtelt. valamint a Szent Péter-bazilika felépítése. a XVIII. hogy Versailles. hogy az új palotát köré építtette. A mai Caserta a síkságon terül el. 254 . mintha a fővárosban. egy csupasz. vagy egy hét óta Caserta olyan kincsekkel büszkélkedett. ezt a bájos tégla. akik jártak. III. de befejeznie mind a jelen pillanatig. III. hogy a szobrászat. Caserta építője kénytelen volt a palota köré új parkot telepíteni. Ferdinánd folytatta az építkezést. Vanvitelli.és márványépületet igyekezett megőrizni azáltal. a törökellenes liga V. Henrik kiátkozása. a király becsvágya is tökéletesen kielégült. XIV. a királyné.39 A KENGURUK Ferdinánd király azért hívta Andrea Backert éppen Casertába.ha nem is tartja sokra Versailles-t -. A palota termeinek mindössze egyharmada volt bebútorozva: a király. Mi is ezt valljuk. mint Versailles. III. mifélék. október végéig sem sikerült. Ezért bonyolította Ferdinád a mergellinai halvásárt is a szokottnál sokkal gyorsabb ütemben. aki viszont a Marly-féle gépezet segítségével ellenkező irányból. Károly 1752-ben kezdte meg a casertai palota építését. a festészet. mert először is nyilván úgy okoskodott. Lajosnak. Sőt. hegynek föl nyert vizet a folyóból. semmi nem indokolja. Pál pápának a hagyatékát.hamarosan eláruljuk azt is. trónra lépése évétől. Most azonban. Manapság mindössze három-négy torony és az omladozó várfal jelzi a régi város és kastély helyét. az. Szerte az országban egymást érik a szebbnél szebb tájak. s a vizet a Taburno hegyről odavezetni. beérik azzal az állítással. Sokszor felhánytorgatták XIV. amelyen még forrás sem fakad. akik soha nem jártak Franciaországban. Károly királyt. Apja vadászkastélyát. a „méltatlan kedvenc” helyét olyan szerencsétlenül választotta meg. Károly és Velence részvételével. kopár hegy tövében. s a művészetértő. ha a bankárfit vidéken ülteti asztalához. Valóban ugyanabban a rideg és nehézkes. Azok a nápolyiak. a nápolyiak mesébe illő lokálpatriotizmusától mentes. Lajosnak volt legalább egy mentsége: a fiúi kegyelet. a síkon emelkedik az új palota is. tárgyilagos szemlélő ellenben okvetlen úgy véli . a természettudományok kedvelői is méltán zarándokolhattak volna ide a világ minden tájáról csodalátni. Casertát az imént nápolyi Versailles-nak neveztük. amelyre ő adott Michelangelónak megbízást. Károlynak egyáltalán nincs mentsége.

és összes milliójával sem szerezhet meg magának. ha Andrea Backer az ő lányának teszi azt az ajánlatot.Jó. s Jupiter csaholása hatalmas ugrásokra késztette őket. hogy a kezdeti lépéseken túljutottak. elegáns fiatal bankár. továbbá tizennyolc élő nőstény és hím kenguruból. amelyet a lovag gyámlányának tett. Andrea Backer jóvágású fiatalember volt. erszényes állatot. hogy kényelmesen elbeszélgethessen vele. A király tetőtől talpig végigmérte. csak csonkok. Állt pedig ez a küldemény egy nagy néprajzi gyűjteményből. Andrea Backer leborotválta ugyan a barkóját és a bajszát. Öltözködés dolgában nem maradt el egyetlen nápolyi gavallér mögött. hanem Angliából.szólt a király -. gazdag. hogy Nápoly leggazdagabb bankárai.ha a hiúságuk kielégül. Andrea a királyt tartózkodva. hogy a nevében ötvenezer fontos parancsnoki alapítványt tesz. A Backerokat csak hírből ismerte. mint ez a Luisa San Felicével folytatott rövid párbeszédből is kitűnik. A bankár ajánlatát elfogadták. roppant tisztelettudóan köszöntötte. ő javasolta a királynak: adományozza egyiküknek a Konstantinoszi Szent György-érdemrendet . mint egy órával korábban Luisát. Ferdinánd jó előre nagyszerű ketrecekkel felszerelt kifutót építtetett casertai parkja közepén a csodálatos négylábúaknak. hogy hat-hét métert is képes ugrani. helyette fia kapta meg az érdemrendet s a parancsnoki rendfokozatot. Akadt nem egy úrihölgy Nápolyban. olyat mutatok neki. mellső végtagjai ellenben nem is lábak. Most. hősnőnkkel ellentétben. amit soha életében nem látott. ezen a réven könnyebben megy majd a pénzarisztokrácia és a születési arisztokrácia összeolvadása. 255 . . Ferdinánd éppen a rémülten ugrándozó kengurukban gyönyörködött. Az érdemrendet természetesen a cég fejének. márpedig a király véleménye szerint tisztességtudó embert képzelni sem lehet varkocs nélkül. Amióta elnyerték a király bankára címet. Azért rendelte a fiatal bankárt két órára magához. Ehhez a király hozzájárulása kellett. de elmulasztott copfot növeszteni. megdobogtatta a csinos. A király pár lépést a fiatalember elé ment. A puritán öreg fiára hárította a megtiszteltetést. A király rendesen négy órakor ebédelt. akinek a szívét. melyet az elpusztult Cook kapitány expedícióját felváltó expedíció gyűjtött a Sandwich-szigeteken. őfelsége maga azonban még soha nem ereszkedett le hozzájuk. ha a négylábú elnevezés egyáltalán megilleti ezt a torzszülött. s ez összehasonlíthatatlanul jobban izgatta a Szicíliai Kettős Királyság felséges uralkodójának képzeletét. mint ezt már említettük. Simone Backernak kínálták fel. talán engedékenyebbé válnak. őfelsége pénzügyminisztere és intendánsai sűrűn érintkeztek velük. amelyek Új-Zélandról származtak ide. és a haját sem rizsporozta. emellett művelt volt és szellemes.A görög szobrászat és a középkori festészet remekeivel egyidőben érkezett Casertába egy másik szállítmány is. jó. amint közeledni látta. s olyik lányos mama sokért nem adta volna. és elfintorította az arcát. A fiú tán hasznát veszi egyszer még a kitüntetésnek. s felajánlotta. Egy inas kalauzolta Andrea Backert a park útjain a kenguruk háza felé. s a hozzájárulás különleges kegynek számított. de sokkal kevésbé feszélyezetten. vezessék csak ide . különösen a házassági kilátásait javíthatja meg. amikor Andrea Backer érkezését jelentették: az állatokat akkor engedték ki ketreceikből a kifutóba. amelynek hátsó végtagjai akkorára nőttek. mindössze annyit tudott róluk. Corradino tárgyalt eddig a kölcsön ügyében is. nem Rómából.

varkocs a tarkóján vagy sem. ha éjjel hoznák el a palotámba.Ha felséged úgy óhajtja. kedves Backer úr. . Holnap befutnak pénztárunkhoz a kölcsönügyletben részt vevő cégek első átutalásai. máris elintézett ügy. fejét vakarva -. a pénzügyminiszter nyugtája ellenében. miért ne. mint már voltam bátor említeni felségednek.kérdezte. Andrea úr. Csupán apámat kell értesítenem. hogy a kölcsön elintézett ügy. az. .Mikor? .Igen felség.. hogy ne zavarjam meg a király sétáját. és kézbesíti apámnak a levélkét.Azt állítja tehát. de sokkal többet nyomott a latban az.Netán vissza óhajt térni a palotába. Szeretném. hogy állnak ügyeink? . és máris jöhet értem. felség. ha kell!. . .. sire. apámnak volt szerencséje közölni felséged pénzügyminiszterével.kérdezte a király. ..Rendelkezésemre áll? . . Szóval már ma este?. hogy a levelet megírja? . Ez a nyolcmillió máris felséged rendelkezésére áll. . .Nyolcmillióval. .Az én nyugtám is megfelel? .Holnap vagy akár ma este. .Csakugyan. hogy sürgősen üzenjek apámnak.De még mennyire. hogy hamarosan elintéződik? . engedje meg. sire. . hogy felséged hajlandó cégünket saját kezű nyugtával megtisztelni.Van ennél egyszerűbb megoldás is. hogy a pénzt megkapja. . Nem mertem remélni. 256 .Egyetlen óhajom van..Nos. Backer úr. és sokkal. . végül is kegyeskedett viszonozni a fiatal bankár köszönését.Úgy lesz.Nem bánnám. . Ebben az esetben mégis arra kell kérnem felségedet. hogy felvettem az összeget mondta a király.Azt hittem. csak a kezét dugta közben a háta mögé. ha magunk közt maradna. Elvégre egy-két ceruzával firkantott szó is megteszi. mint az. . tekintve.Miért ne.. hogy a pénztár hat óráig tart csak nyitva.Nem. sire. Felséged bármikor felveheti. Az inasom majd lovat bérel. hogy a pénz tulajdonosának van-e rizspor a fején.... sire.Engedelmével. milyen ügyekre gondol felséged? . mintha máris a kezében volna a pénz.Mivel azonban Ferdinándnak égető szüksége volt a huszonötmilliócskára. Küldje haza a hintaját. felség.A Backer cég mennyivel szállt be az ügyletbe? . A király óhaja parancs.Hát a huszonötmilliós kölcsönre.Hogy felséged tekintse olybá. A kocsis lovat cserél otthon. . akár ma este. mert meglepetésül szánom. .Úgy érti. . adok én szívesen elismervényt.

Backer engedelmesen követte a királyt.Ó. felség. Utána apám hozzájárulásával világ körüli útra indultam. . aki képes egy huszonötmillió fontos váltót egyetlen hét leforgása alatt leszámítolni.. százával ejtettem el kengurukat.Három évvel ezelőtt. kenguruk! . hogy őfelsége saját kocsiján visz haza. aki a királyhoz vezette. A kocsis vigye nyomban Nápolyba. és egyik napról a másikra nyolcmilliót készpénzben a rendelkezésemre bocsátani! Én király vagyok. aki a nyomába érne. elvégre senki nem lehet tökéletes. hogy ennek az embernek a szolgálatait igénybe vegyem? Az inasra mutatott. és rizsporozná a haját.Jöjjön.fordult Andrea az inashoz -. de gondosan ügyelt rá.Istenem.gondolta Ferdinánd. . .. majd tizennyolc éves koromig Angliában éltem. és továbbítsa apámnak.horkant fel a király.Egyetlen fia vagyok apámnak.Hát járt Ausztráliában? . s ő nagyon jó hozzám.Felesleges. Flinders kapitány akkor készült először körülhajózni a földet. kitépett egy lapot. ha huszonnégy óra alatt kellene nyolcmilliót leszurkolnom. hogy engedélyt kapjon a távozásra.. Andrea Backer kis jegyzőfüzetet húzott elő a zsebéből.Micsoda? Százával ejtette el őket? . . ceruzával néhány sort vetett rá.mondta Andrea -. sőt.Megengedi felséged. ott fejeztem be a tanulmányaimat.Igenis. olyat mutatok. szívesen magammal viszem. . Az oldalán haladt. Az angol kormány enge257 .Természetesen Ausztráliában.Hol? . és aki tisztelettudó távolban azóta is arra várt. . állítólag kétszeresen az. Nem kell visszajönnie értem. . nos. és mélyen meghajolt. majd a királyhoz fordult: . „Ha ennek a fickónak még varkocsa is lenne. .szólt a király. uram. kénytelen lennék haladékot kérni. . az a megtiszteltetés ért.” Fennhangon így szólt: . hogy elkápráztassa a szerinte sohasem látott állatokkal. én mondom önnek. adja át ezt a levélkét kocsisomnak... vegye! .Mi a fene! Még hogy szegény bankár! Az az ember.Hát ismeri? . sire.Felség! Túlságos tisztesség ez egy szegény bankárnak! . Backer úr. hogy legalább fél lépéssel mögötte maradjon.Nini . . Utolsó szavainál a király felé fordult. A király egyenesen a kenguruk kifutójához vezette a fiatal bankárt.Vegye csak. . hét óra tájban úgyis hazatérek Nápolyba.De mi a csudát keresett ott? . a Kettős Királyság királya.Barátom . Tizenkét éves koromtól tizenöt éves koromig a jénai egyetemre járatott. nincs az a herceg vagy márki Nápolyban. amit bizonyára nem látott még.

értékes kéziratra. de gyorsan!” Tegnapelőtt jelentette. hogy már elő is kerültek.A papiruszokat.mosolygott Backer. mert ezerszám éltek arrafelé a kenguruk.Pótolhatatlan veszteség. mintha valami nagy kincs lenne. hogy a legénységet naponta jóltartottam friss hússal. . vadásztam reggeltől estig. sire. lelkendezve hozták el nekem. mostanában valami tengerszorost fedezett fel a Van Diemen-föld és a kontinens között.Hitemre. Mi a véleménye. Londontól eltekintve Nápoly az egyetlen európai város. hogy tizennyolc kenguru érkezik. . nagy csodát mutatok önnek! . Annyi kengurut lőttem. A kapitány egy szigetcsoportot fedezett föl Új-Hollandiától délre. meglátta a tekercseket. mesélt nekem a kengurukról. sire. Nem volt más dolgom.Ezer ördög és pokol! . veszteség ért bennünket? . . . amelyeket felséged gyanútlanul odaadott sir Williamnek.kiáltotta Andrea Backer. Flinders kapitány azóta új világ körüli útra indult Bass társaságában. Az sincs kizárva. és elkeresztelte Kenguru-szigeteknek. törött vázákat adtam Hamiltonnak. értenek-e odaát úgy a kibontáshoz és a megfejtéshez.hüledezett a király. mi lehet a kontinens.Azt mondja. ő szereti a régi lomokat. . . . Így bukkantak rá több elveszettnek hitt. Jöjjön.Pótolhatatlan! Csak legalább szaporodnának ezek a kenguruk. megmutatom sir William Hamilton polinéziai gyűjteményét! 258 . a Van Diemen-föld meg a kontinens között! Egy szorost! Á! Á! . pedig az a gyűjtemény igazán érdekes.Hát a papiruszt ki lehet bontani? . Egy szép napon tán előkerülnek még Tacitus elkallódott költeményei. hogy szeretném ezt az állatot az erdeimben meghonosítani. . Backer úr. hogy hozzá csatlakozzam. .Szóval Hamilton mégse csapott be? Ő mondta.Akkor mégsem sajnálom a papiruszaimat. hogy éppen ezeken a papiruszokon olvashatók. Herculanumban találtak vagy huszonöt-harminc tekercset. Backer úr.Kétlem. hogy a kenguru nagyon ritka állat.hüledezett a király.Kérdés persze. nagyon ritka. ahány kengurut kapok a londoni állatkerttől. panaegyricusa Virginiusról vagy vádbeszéde Marcus Priscus proconsul ellen. s én kifejeztem azt az óhajomat. Erre Hamilton megkérdezte.Igazán csoda. . ha már ekkora áldozatot hoztam értük.Igazat mondott. Hamilton nálam járt. Szóval ismeri ezeket az állatokat. eleven kengurukkal büszkélkedhet.délyezte. s éppen csak sejtette. Nemhogy Nápolyban. adnék-e a londoni múzeumnak annyi tekercset. mint nálunk. de sehol egész Európában nem látott soha senki ilyet. Én meg azt hittem. .Teringettét! A polinéziai gyűjteményért szerencsére csak ócska. amely ezzel a nevezetességgel. amennyi belém fért. Utunk három évig tartott. sire. s megkapta a tizennyolc papiruszát. Mondom neki: „Jöjjenek azok a kenguruk.Á. fognak szaporodni? . sire.Sir William nem csinált rossz boltot . sire. felség. . azt.Igen. .Felséged papiruszokat adott értük cserébe? .Mit kell kibontani? . . Ha jól tudom. aki azt se tudta. mi fán terem a Van Diemen-föld.

törött agyagvázákat adott tulajdonképpen a király ezért a sok kacatért. amelyet az idő könyörtelen keze vés rájuk. századi miniatűrfestészet e remekét. Segített Ferdinándnak kibetűzni a hatalmas. amelynek a király soha hírét sem hallotta. 259 . hogy a bankár személyében holmi tudatlan és hiú Turcaret-val akad dolga. a Laokoon-csoport alkotójának iskolájából kerültek ki. úgyhogy végül ő mutatta be a királynak nagyszerű öröksége egyes darabjait. a XVI. Fülöp király nagyszerű képmása. íjakért és nyilakért. s akit élete végén elért Isten méltó büntetése.A király elindult a palota irányába. Hawaii-szigeti tartózkodása alatt felcsípett néhány polinéz szót is. Ferdinánd Andreával együtt lapozgatta Giulio Clovio Mária-könyvét. Ferdinándon. azaz: athéni Glykon csinálta. szörnyű és tisztátalan kór ragadta el. látva. mint annyi más műkincsnek Nápolyban. miféle ócska. Maga is járt a világ körüli út alkalmával Flinders kapitány társaságában a Sandwichszigeteken. A király szentül hitte. vagy ahogy Ferdinánd mondta: ócska. A könyvet hét-nyolc évvel ezelőtt áthelyezték a Bourbon-múzeumból a királyi palotába. farnesei Herkules néven ismert szobron az alak lábánál bevésett három görög szót: ΓΛІKON ATAІNAIOΣ EПEΙΣE. ez a bizonyítéka annak. az ellenben igen. A királyt bosszantotta a kudarc. s azóta nyoma veszett. Elmondta. milyen régen keletkeztek. hány száz év múlt el felettük. akiért annyi embert áldozott fel. A király rámutatott öt vagy hat csodálatos görög vázára. de a szakértők köztudomásúlag minden nehézség nélkül képesek rekonstruálni az effajta műremekeket. még az a zabolátlan. amely Cardillacból gyilkost. Remélte. Egyik-másik csakugyan törött volt. Backer nagyot sóhajtott. Apollonius és Taureseus. aki vadember volt ugyan. s most elhűlt. A fiatal bankár őszintén meg is csodálta a szobrokat és a képeket. Campana márkiból pedig sikkasztót faragott. ellenben tíz dukátot is sajnált volna a bunkókért. még tán emeli is értéküket. Backer megkérdezte. Ferdinánd király halálának is. de meglepetést most sem mutatott. Az örökre letűnt antik kultúra e nagy értékű maradványai a leggazdagabb múzeumnak is díszére váltak volna. Ő. sőt honi nevüket is elősorolta. A két szobrász neve nem bizonyos. A képekhez érve felhívta a figyelmét Tiziano két remekművére: az egyiken Danae látható az aranyesőben. mint a kenguruk. de hasonló esetben aligha tett volna túl európai kollégáján. Kamehameha őfelsége birodalmából származtak ide. ahol az eltűnésüket nem menti semmi. úgyhogy minden egyes fegyver és szerszám rendeltetését el tudta magyarázni a királynak. hogy legalább a szobrokkal és a festményekkel sikerül elkápráztatnia. Tőle értesült a király arról is. Sir William Hamilton gyűjteménye épp oly kevéssé lepte meg Andrea Backert. eredeti alakjukban és mintájukkal. Sűrűn megfordult Rómában. s köztudomású az is. amelyek I. Sandwichi gyűjteménye és ausztráliai kengurui meglehetősen csekély benyomást tettek vendégére. hogy a Farnese-múzeum egyik legnagyobb kincse. egyik újkori restaurátora alakította csak át Florává. a farnesei Flora néven ismertté vált szobor eredetileg a Reményt jelképezte. azé a királyé. s elbeszélte neki a szobor főalakjának. a műértő akár százezer frankot is megadott volna ezekért a vázákért. aki sohasem nevetett. Felhívta a király figyelmét a szobor újszerű vonásaira. Backer nyomon követte. mint Glicone Ateniense faceva. a másik II. törött cserepekért. eszeveszett gyűjtőszenvedély sem. s lévén a képzőművészetek lelkes barátja. hogy a farnesei bikát feltehetően ketten alkották. ugyanaz a viszketegség. Dirkének a történetét. hogy ez olaszul annyit tesz. elmagyarázta. járt nemegyszer a Farnese-múzeumban is. hogy a csoportozat készítői rodoszi Agezandrosznak. hogy az a néhány jegy. amely oka lett Sulla és a most még meg sem született II. milyen nagy műveltségű és jó modorú ember ez a bankárfi.

Ellenkezőleg. és az is kiderül majd az elbeszélés során. hogy minél tovább élvezzem társalgását.Backer úr. Actonnal franciául. a szerencsétlen fiatalember halálát. Nem vette rossz néven a fiatal bankártól. mint szoktak értelmes fejedelmek szellemes és művelt alattvalóikkal. indulófélben Nápolyba. a király. akkor is a magam hintaján hoztam volna haza. milyen kegyetlenül bosszulta meg. ha a sajátja történetesen a rendelkezésére áll. míg ő. már csak azért is. Nyoma sem volt eddigre már annak a gyanús tapintatnak. udvariasan és pártfogó jóindulattal bánt vele. s mindezt olyan szerényen és illemtudóan. hogy amikor benn ültek már a hintóban. sir Williammel és lady Hamiltonnal angolul. amellyel a pénzembert kezdetben fogadta. a király e szavakkal fordult hozzá: . A bemutatás során Andrea Backer újabb képességeire derült fény. 260 .Ferdinánd fejedelem létére nem volt híján a józan észnek. barátsága jeléül. sőt. sietett őt a királynénak. sir Williamnek és Emma Lyonnának bemutatni. meglehetős adag értelem szorult belé. Actonnak. A királynéval németül társalgott. hogy a király csakugyan a szívébe fogadta Andrea Backert ezen a napon. saját szavajárása szerint csak tudatlan szamár. Lesz még alkalmunk látni. hogy olyan művelt. aki éppen királyhűségének esett áldozatul.

sikerült! Az a kérdés.Nyilván! Hiszen két ízben is sürgettem írásban. amikor a társaság már asztalhoz ült. Megmaradt az írás? . hogy akadt közben egyéb dolgom is. Acton követte a királynét. hogy ő is üljön le. majd intett Actonnak. Hat-hét kísérletet végeztem. . uram. ha nem jobban.40 EMBER TERVEZ Mihelyt a király elvonult Andrea Backer társaságában. A királyné elmosolyodott. amelyet a királyné a szeptember 22-ről 23-ra virradó éjszakán bízott gondjaira.Sikerült. Kipróbáltam a káliumoxalátot. mert felségednek fontos e vállalkozás sikere. mintha mindenfelől tőrök fenyegetnének. s lássák el a házigazda tisztét.Igenis.fordult hozzá.Felség.mondta. hogy igyekezzék eltüntetni róla a vérfoltokat. lévén asszonyom jártas a tudomány minden ágában. vagy nem? Úgy érzem.Lássuk az eredményt . hanem más irományokon. hogy végezze el a kísérletet. hogy a vér víztartalma hatvanöt-hetven százalék. 261 . felség. ha nem tudom. hogy kövesse.Mondhatom. Megpróbáltam gőz hatásának kitenni a levelet. hogy a királyné a levélre pillantva csalódottan kiáltotta: . és átvonult a dolgozószobába. Mindaddig nem volt alkalma a főkapitánnyal szót érteni. . megkérte Emmát és sir Williamet. elhalványult-e közben teljesen a szöveg vagy sem. hogy nagyítóval ki lehessen betűzni. más nőkkel ellentétben. Intett Actonnak. hogy. hogy vonuljanak át a szalonba. amelyeket igyekeztem hasonló állapotba hozni. majd a papírt ferdén tartva vizet csorgattam rá. mint maga az eredmény.Nos? . a sósavat. s a vért egy batisztzsebkendővel felitattam. Ez a bók mindennél jobban hízelgett hiúságának.Ez olvashatatlan. sürgősen meg kell tudnom. de helyén az írás úgy elhalványodott. mindegyik eltávolította a vérrel együtt az írást is. asszonyom.Annyira meg. Acton az utolsó percben érkezett. . . A vér csakugyan eltűnt. s az alvadás a víz elpárolgásának a következménye. a borkősavat. . hogy kellő mennyiségű víz felvétele után újra cseppfolyóssá váljék az alvadt vér. összeesküvők lesnének rám. És kénytelen voltam több próbát is megejteni. Karolina királyné felpattant az asztal mellől. Karolina leült.És kibetűzte? . hányadán áll ez az ügy. .Szabadjon megjegyeznem kegyes engedelmével. ígéretemhez híven sikerült a vérfoltokat eltávolítanom. ha netán egyik-másik vendég még az ő visszajövetele előtt megérkezne. nem a levélen. éppen. jól megváratott. .Felséged nyilván a levélről óhajt hallani . Talán azon melegében futottam volna felségedhez az eredménnyel. Csakugyan olyan bonyolult feladat volt? . felségedet az eljárás is érdekli annyira.szólt Acton. azzal az utasítással. Tegnap végre eszembe ötlött. . Acton átnyújtotta azt a levelet.

egyébként így festett szabad szemmel. A te szerető és hűséges E. asszonyom.Adja ide. Mindössze az első három-négy sor volt továbbra is annyira-amennyire teljes. hogy nem mehetett el a találkára. melyik a legközelebbi szabad napom.Meglátja felséged.Van önnél nagyító? . a királyné ragyogni akar. Fényes ünnepségeket adnak majd az admirális tiszteletére. lválta nyes ünnepségeket a mirális a királyné ragyogni akar tatni i győzőt. s azzal tisztelt meg.Nem. sikerülni fog a levelet a maga egészében rekonstruálnunk. én leszek e dicsfény egyik sugara. Holnapután megírom neked. esküszöm. . esküszöm. A királyné ott szorongatta ugyan a nagyítót a kezében. . elkápráztatni a nílusi győzőt. a királyné csak akkor tudatta velem. két gyertya világánál a levél: Drága Nicolinóm! Bocsásd meg szegény barátnődnek. amikor már elváltam tőled. Nem én tehetek róla. A te és hűséges E. szeptember 21. hogy közölte. varhölggyel együtt ké mirális fogadására.-d 1798. én leszek egyik nagyot nem nagy dolog el szegény össze fél szeme. így végül célhoz ért. mindig is jobban szerettem Acist Polüphemosznál. s azzal hogy zölte. némi képzelőerő meg egy nagyító segítségével. Amilyen türelmetlen volt.felelte Acton. de sikerült az egész levelet elolvasnia: Drága Nicolinóm! Bocsásd meg szegény barátnődnek. nem minden nehézség nélkül. amelytől annyi boldogságot remél tek róla. de mohóságában megpróbálta a szavak összefüggését anélkül kihüvelyezni. és szeméhez emelte a nagyítót. Ne szerettem Acist Holnapu íro legközelebbi sza d napom. Első pillantásra úgy tűnt. lévén szegénynek mindössze fél szeme. Nehogy féltékeny légy. szeptember 21. amelytől annyi boldogságot remélt.. hogy a többi udvarhölggyel együtt fel kell készülnöm Nelson admirális fogadására. hogy nem mehetett el lálkára. 262 . nem . gyorsan beleunt a hiábavaló erőlködésbe. A tengernagyot ugyan nem nagy dolog elkápráztatni. mégis a királynénak lesz igaza. d 1798.Íme. a királyné csak akk ta velem. .

Honnan? Hogyan? .Igen. .szólt a királyné. csak egybe kell vetnünk. Elena San Clemente márkiné. és visszaült a helyére. fény derül a szerető kilétére is.Nyögje már ki! .szólt Acton nevetve -. Ma.Ki tudná jobban. miért kegyeskedik felséged a tervemet figyelmére méltatni. akiknek a keresztneve E-vel kezdődik. Nem számítom közéjük lady Hamiltont.Felséged kegyeskedett. Eufrasia d’Altavilla márkiné és Eugenia de Policastro hercegné. amivel a hölgyeket írásra kényszeríti. amikor egészen elbutulok. hét gyanúsítottunk van.töprengett a királyné. ugye? . a levél írója számított rá. kit tiszteljünk benne.Beszéljen . s kezét békítőleg Acton kezére tette. és akik ott voltak felséged kíséretében Nelson admirális fogadása napján? .Két szóban elmondom. . még ma este kiderül. mert kihoz a sodromból az örökös köntörfalazásával.Tudja-e. Elisa Tursi hercegné. . . . nemde. A többi gyerekjáték..Hm! .. 263 .Nagyon egyszerű. lám! A hölgy elővigyázatos teremtés! . amellyel felséged magamagát illette. türelme fogytán.Fontos ügyben? . Eleonora San Marco grófné.Igen. . . hogy az udvarbéli hölgyek nemigen marasztalhatók el a túlzott ártatlanság hibájában.szólt a királyné. Menjünk vissza..mondta a királyné. bár a keresztneve Emma. de a hétből kettő jócskán túl van már azon a koron . mint akinek ő szánta! Lám. amikor az ember még a neve kezdőbetűjét biggyeszti a levél alá. . A levélíró mégsem volt elég óvatos. kedves Acton! Vannak napok. . . . .Mit tegyünk. Hogyan tovább? . miután végigolvasta a levelet. . asszonyom. asszonyom. legszívesebben az én fejemhez vágta volna.Felséged engedelmével még tíz percet kérek.Főbenjáró ügyben.Fájdalom. . Mint látja.Végezzünk.Felséged találjon valami ürügyet.. ilyen napom van. nem is értem. hogy a levelet más is elolvashatja.Igaz! Marad öt.Ha tudjuk. Heten vannak. .Emília Cariati hercegné. nincs és nem is lehet semmi köze ehhez az ügyhöz. mint felséged. tábornok. úgy látszik. Karolina felállt. asszonyom. Elisabetta Termoli hercegné. mindazon udvarhölgyeit ma estére Casertába hívni. ki a hölgy. hogy nem lettünk sokkal okosabbak? Már-már úgy tetszik.Igaza van! .Ezt a mázsás gorombaságot.Igen. nem lehet az ember büntetlenül diplomata. .Szíveskedjék felsorolni a nevüket.. . .

. Saját szemével látta hajnali három órakor Ferrarit az istállóban. hiszen üzenetet is küldtem neki. mondta. Tom mindezt elmesélte nekem.Ruffo kardinálissal. saját kezűleg felnyergelt egy lovat. Kiküldtem Tomot. mit határozott? . amelyek a campoformiói béke előtt már a birtokában voltak.Tudja-e felséged. a királyi istállóban hál.Változatlanul.. . El kell tehát foglalnunk az egész római államot. oda-vissza. azoknak mi szabjuk majd meg az árát. lódobogás hallatszott a kapubolt alól. . tudja meg.. ami azonban a kapcsolt részeket illeti. hogy a király szobájában világosságot láttunk azon az éjszakán. . amely elűzi a franciákat Olaszországból. ami ezennel megtörtént. Ha ez megtörtént. mialatt kengyelbe segített. kihez meneszthetett a király futárt a kardinálissal való tanácskozás után: csakis unokaöccséhez. . amikor ezt a levelet átadta nekem. ha a bíboros úr ügyel magára.Hát aztán? . Ki volt a küldönc? . .Tíz-tizenegy nap. Haditerveink érdekében úgy vélem továbbá. a király hű embere. Most kovácsolódik a szövetség. .S miután mindezt kiderítette. az osztrák császár okvetlenül ráteszi a kezét Romagnára is. . hol váltott lovat Ferrari.Capuában. a kardinális! . Visszafelé majd érte jön.felelte Acton. . úgy ügyeljen rá. hogy ez a ló a királyi istállókból való. Ilyesfajta háborúkban mindenki meg szokta tartani saját hódításait. . lám! . az osztrák császárhoz. . .A beszélgetés eredményeként a király elküldte valahová a futárát.Az ügy komoly. legfeljebb egy töredékét szolgáltatja vissza.Csakugyan.Felséged bizonyára emlékszik még.Ezt tette volna a király? Megkérdezésem nélkül? . Az ajtónállómtól tudom. mindenki mást megelőzve. 264 .Jó lesz. Én nem vagyok Ausztriai Anna. Rómát magát ugyan át kell engednünk a pápának. gondoltam.Honnan tudja? . Felséged változatlanul háborút akar. Tom.És hol váltott? .Lám.szólt a királyné. . . nem tarthatjuk meg.Angol lovászom.Ferrari Bécsbe ment.Ennyi idő alatt éppen meg lehet járni Bécset. nemde? .Mindenekelőtt azt. és elvágtatott.Nem a király. .Ha voltak is kétségeim.. és felvonta szemöldökét.Ferrari. hogy felségeddel tudatom a dolgot. Lovát a postaállomáson hagyta. Másnap reggel. s ő nem Richelieu. azokon a tartományokon kívül. unokaöcsém.. s a postamester lelkére kötötte. . némi fejtörés után megállapítottam. kivel beszélgetett a király e kései órán? . október harmadikán éjjel vagy negyedikén reggel.Hogyne. hamar eloszlottak.Asszonyom. ez biztos? .

mint ő. mennyire taksálja Ferrari tulajdon megvesztegethetetlenségét.Ezt igazán könnyen elkerülhetjük. . mert sir Williamnek kiváló ürügye van rá. Mi Casertában maradunk ma éjszaka és holnap egész nap.Ferrari ma éjjel vagy holnap reggel ér a capuai postaállomásra. van rá mód. Ha pedig van olyan bolond. ha rááll. sir William vagy mi. megvesztegethetetlen. sir Hamilton majd átnyújt neki száz lajosaranyat. . s a király helyett sir Williamet találja.Hogy Ferrarit megkörnyékezni: hiú ábránd. hogy sir William elvállalná? . hiszen mindössze arról van szó. s nem hajlandó titoktartást fogadni. leveleket vár. arannyal rakott öszvért a falak mögé. hogy ő is emeljen szót az ügy érdekében. azt mondhatja. hogy intézkedjem. . hogy véleményem szerint a király bizalmatlansága nagyon régi keletű. .rögtönzött voltát. Erre a király elneveti magát. minden rendben van. és nem adja a becsületszavát.mondta gondterhelten a királyné -. olvasás után azon mód visszakerül a borítékba. főkapitány. Ferrari betér a palotába. 265 . Majd meglátjuk. felséged rábírja a feleségét. Ha a király nem érné be ezzel a mentséggel. ha még ezt a száz aranyat is visszautasítja. a király őfelségét keresi. és újra lepecsételik. hogy kudarcot vallunk.Felséged tudja. mit írt a háborúra sokkal kevésbé elszánt király Ruffo kardinális tanácsára az osztrák császárnak. . . hogy Ferrari Casertába jöjjön. hogy hajlandó a király előtt eltitkolni a megvesztegetési kísérletet. hogy elszalasztjuk Ferrarit.Egy dologgal tisztában kell lennie.Mivel? . s mi áll az osztrák császár válaszában. őfelsége jelenleg rá van utalva sir William Hamilton segítségére. tudósítania kell az angol udvart az osztrák császár igazi szándékairól. Testestül-lelkestül a király embere. hogy a levelet elolvassák. hogy elutasítsa az ajánlatot. ki fizeti meg.. aki úgyis napról napra bizalmatlanabbá válik? . . Amennyiben Ferrari megvesztegethető.Ugyan! Fülöp.Ha a királyné őfelsége háborút akar. s úgy hírlik. annál is inkább.Félek.Halljam.Majd én beszélek vele. Titkárommal értesítést küldök Capuába. okvetlenül tudnia kell. Ha Ferrari rááll az alkura. sir William legfeljebb megkérdi tőle.És ha Ferrari semmi áron nem áll kötélnek? Ha jelenti a királynak. Legrosszabb esetben. De úgy hiszem. Nagy Sándor apja mondta: nincs bevehetetlen vár. hogy a felesége meg a minisztere meg akarta őt vesztegetni? Mit gondol majd a király. .Ha az ajánlatot sir William teszi.Hogyan? . ha sikerül bejuttatni egyetlen. hogy azt kizárólag tejtestvére. és ezt kockázat nélkül teheti. Csak felséged hozzájárulását várom. egyszóval. hogy felséged is.Lehet. sir William tette. sir William azzal menti majd a királynál próbálkozása . merné-e becsületszavára állítani. György király iránt táplált meleg. baráti érzelmei diktálták. mindegy neki. hogy sikerül . feltéve. nem engedheti tehát meg magának. Parancsa nélkül nem szívesen cselekszem. . ahol a lovát hagyta. hogy hasonló helyzetben másképp cselekedne. . mert a király itt tartózkodik. de ugyanúgy megeshet. hogy túlságosan sokáig orroljon.hogy is mondjam csak? . én is kívül maradjunk az ügyön.Gondolja. . Ha ez kevés.

A véletlen úgyis felségedet szolgálja. Küldje Capuába a titkárát. már az is.. ha beüt. mintha messzire akarná űzni százféle baját. mosolyogva indult a szalonba. Acton. . 266 . majd könnyed léptekkel. felség. majd helyreütjük valahogy. de gondterhelt fejét. aggodalmát. lévén egy személyben asszony és királyné. annál jobb.Meggyőzött. Kockázat nélkül nincs győzelem. ha egyenlő eséllyel vehetjük fel a harcot.Nagy dolog. és beszéljen sir Williammel. ha nem. A királyné megrázta még mindig szép.

mély meghajlással üdvözölték.ugyanaz.41 AZ AKROSZTIKHON Néhány vendég már megérkezett. San Clemente márkiné. Ferenc királyt. élénk képzelőerővel és humorérzékkel megáldva. másfelől a szerelmes levél íróját felkutatni. ha nem akart az lenni. Troubridge és Ball kapitánnyal. Tursi hercegné. akire a király menekülése után a kormányzás nehéz tisztje szakadt. kései sarjai. Károly kapitánya . Altavilla márkiné és Policastro hercegné. akik részt vettek valaha ezeken a varázslatos összejöveteleken. Margit hercegnőnek. Nos. akinek a keresztneve E-vel kezdődött. kézírása azonosítása útján. Nicolino Caracciolo bátyja. San Marco grófné. A másik ág őse. század végén az osztrák udvarban és a Kettős Királyság udvarában még járta a feszes díszruhák divatja. vagy közkeletűbb nevén del Vasto márki. ötven év múltán is beleborzongtak a vérforraló emlékbe. nevetséges frizurákat. Megjelent Avalos hercege. mindenekelőtt ott volt Nelson tengernagy. mint egyszer már említettük. s a börtönben Szerelmes párbeszéd címen írt költeményt feleségéhez. mert mint Karolina olyan bölcsen megállapította. annak egyedül azok a megmondhatói. s az égővörös kelmékben úgy festettek a hölgyek mind. Egyfelől Emma Lyonnának alkalmat adni képességei megcsillogtatására. s betéve fújják Cimarosát és Metastasiót! Első nápolyi és szicíliai útjainkon volt még alkalmunk látni és kifaggatni olyan aggastyánokat. a király fővadásza. Ball hamisítatlan brit. megpróbálta a hadsereg vezetését átvenni. Termoli hercegné. A család hajdan kétfelé ágazott: az egyik ág őse. a költészetnek. a híres gavallér . tehát: Cariati hercegné. a művészet jogán fittyet hányt az udvari divatnak. milyen őrjöngő lelkesedést váltott ki nézőiből és hallgatóiból. a zenének. A meghívottak közt volt Salandra herceg. csábos arcjátéka a hidegvérű északi emberekre. az egyik legrégibb nemesi család sarja. Amikor végre megjelent. Ami a meghívott férfiakat illeti. milyen gyönyörű lehetett ezen az estén. nos. Jelen volt továbbá Rocca Romana herceg. mint a bacchánsnők. L’Étoile krónikájában du Guastra ferdítette a nevét. I. mennyivel jobban felvillanyozta a heves képzeletű délieket. ki írta a levelet. közöttük az a hét hölgy. mintegy tiltakozásul a francia forradalom ellen. hogy kárba veszett volna benne Terpsüchoré bája is. aki. Rizspor borította a fej tetejére feltornyozott. Az egybegyűltek mind a királynét várták. Karolinának két célja volt az estéllyel. hogy e pillanatban egy miniszterelnök meg egy királyné nyomoz együttes erővel vidám és bohó személye után. V. azaz barátjával. két tisztjével. szertartásos és merev. mint később majd látni fogjuk. micsoda hatással volt varázsos mozgása. akit sohasem feszélyeztek előítéletek. mintha a fiatalságuk tért volna hirtelen vissza. akik amúgy is rabjai az éneknek. a 267 . hogy Nelson szenvedélyét tovább fokozza. Troubridge elragadó férfi volt. a legelőkelőbb nápolyi és spanyol családok romlásnak indult. Ferenc lányának lett a szeretője. akik bejutottak ezekre az estélyekre. sőt anyaországbeli brit. ha kiderül. Gondoljuk csak el. azt sem lesz nehéz megállapítani. képzelhetjük. a híres Vittoria Colonnához . Termetén hosszú. amikor Mack csődöt mondott. A nápolyi királyné szűk körű. szűk volt a ruha és fojtogató. káprázatos estélyeinek legfőbb vonzereje és dísze mindig is Emma Lyonna volt.a paviai csatában személyesen fegyverezte le a legyőzött I. s hogy ez az új Armida mekkora elragadtatást. s még néhányan. a királyi kardnak manapság már csak a markolatát őrzik. s utóbb meggyilkolták. kihez írta. aki Ravennában fogságba esett. Pignatelli herceg. amikor szép akart lenni a királyné és Nelson kedvéért! A XVIII.öccse aligha sejtette. Emma Lyonna. halványkék kasmírtunika omlott alá. Emma Lyonna szép volt akkor is. del Guasto márki. Mondottuk.

elég ékesség volt annak a vakítóan fehér bőr.Jöjjön. amelyre egykor Graham doktor fektette meztelenül. a férfiak. hogy kétfelől megcsókoljon? Így ni! Ehhez olyan alázatosnak. hogy tudja. hogy beleszeressen Venus Astartéba. Aki botorul arra vetemedik. az öt karcsú. gyémántos lánc . Ekkor félrevonta Emmát egy sarokba. aki megkockáztathatta volna. a férfiak ijedten. szörnyűnek hatott . felpattant.kiáltotta. majd fennhangon így szólt: .görög szobrokat megszégyenítő redőkben .Légy ma este elbűvölő.Hálátlan teremtés. csak a kezét borították gyűrűk. rokkant hadfit.vagy meghalni.Hölgyeim. káprázó szemmel kapaszkodott Troubridge-ba.övezte. s ekkoriban kezdett tért hódítani. mint bírni őt . s világosítsa fel. minden az akarata szerint történt.a királynő ajándéka . Nem feszengett és pirult úgy Emma azon az Apolló-nyoszolyán sem. Az egyetlen jelenlevő. mint az ókori regék karbunkulusai. amelyet egyszerűen csomóra kötött. .Ó. eljátszik egy jelenetet Shakespeare valamelyik darabjából. hogy szinte természetfölöttinek. azúrkék koturnusban ugyanolyan meztelennek tűnt. s maga mellé ültette a pamlagra. egy darabig halkan beszélt hozzá. A királynénak elég volt egyetlen pillantást vetnie rá. annak nem marad más választása. s ezért valahogy rémítőnek. hogy szépséged minden szívet szerelemre s féltékenységre lobbant? Ugyan hogy is merné bárki arcát a tiedhez közelíteni. a királyi szalonban. Káprázatos szépségét a különös öltözék úgy felfokozta. és eltáncolja a sáltáncot. s elébe futott. egyik a váll. a faragatlan tengerészt. .nevetett a királyné. . jöjjön. ezeket a hölgyeket és urakat. ez a tökéletes teremtmény éppen őt szemelte ki. hogy egy egész város járjon a csodájára. hogy megcsillogtassa ma este előttünk sokoldalú tehetségét. bal karja ezzel szemben csupasz volt. míg Emmát falta a tekintetével. hogy melléüljön: Nelson. úgyhogy a vége a térdét verdeste. hogy a manzanillafa alá feküdni vagy a mérges ancsar alatt üldögélni mégiscsak valamicskével veszélyesebb. gyémántos kígyót ábrázoló karperec díszelgett. hogy Emmának bókolva a királynénak hízelegjenek. Nyomban odatódult mindenki a pamlag köré. Karja a váll tövétől az ujjak hegyéig meztelen volt. hogy a királynénak bókolva Emmának udvaroljanak. rózsás ujj. Belépett Acton. mint itt. másik a csukló magasságában. kérem.ez a viselet Franciaországból. őt. Emma haja hosszú fürtökben. amelyet mindeddig kizárólag nekem s előttem lejtett el. rejtsen el árnyékában. a nők. sikerült a jó lady Hamiltont rábírnom.Ki tehet róla. s azon töprengett. támolyogva. finom. Lába a testszín harisnyában s az aranypántos. Jobb kezén nem viselt ékszert . a húsz csatát látott. én akarom! Azzal átfogta a kegyencnő vállát. 268 . Mihelyt a királyné belépett. felség! . az eleven zuhatagból két rubin csillant elő. Ezért üldögélt a szépséges Emma magányosan egy kanapé sarkán: éppen babonás szépsége tartotta tőle távol a többieket. irigy és kéjsóvár tekintetek kereszttüzében. olyan kevéssé kacérnak kell lenni. mint én vagyok! A királyné csók közben odasúgta Emmának: . szabadon hullott vállára. Előad egy honi balladát vagy antik éneket. milyen jogon panaszkodol? . mint a karja. mintegy oltalmát keresve: . hogy ez a kivételes. A nők irigyen kerülték.mintha a görög pogányság maga támadt volna benne új életre. Jobb karján két rubinszemű. mint mellettem helyet foglalni. miféle szerelmi bűvöletnek vagy politikai számításnak köszönheti vajon. Derekát drágalátos. a híres szépasszonyok hazájából származott. mint a zsinóröveket szokás.

. a K mellé az akrosztikhon első sorát. s felírta egy darab papírra. megteszem. A hölgyek megadták magukat sorsuknak.Szeretnék valami szép emléket a mai estéről . . . Emma Hamilton Akaratod ma mégsem dús kegy.Nos.mondta Emma -. a Költő Elisa Tursi 269 .kiáltották többen is egyszerre.néztek össze a hölgyek.De felség! .De ne feledje felséged.Micsoda? . hölgyeim. leírták a verssort s alá a nevüket. hogy a véletlen különös játéka folytán az ő kivételével a megjelent hölgyek keresztneve egyformán E-vel kezdődik. ha cserébe a hölgyek is megteszik. s mint ígérte. Odalépett az egyik asztalhoz.Mit óhajt. .kérdezték elsőül a hölgyek. .szólt Emma.visszhangozták a férfiak is. majd alákanyarította a nevét: Emma Hamilton. van egy kikötésem.felelte Emma.Micsoda? . tiéd hatalom.szólt a királyné. Nem volt mód kitérni a kérés elől. Emma már oda is lépett az asztalhoz. fogták a tollat.. amit kívánnak. hosszában.Nini. . Eleonora San Marco Oly drága minden perced nékünk. Apolló segítségét.Nem vagyunk mi költők! . A nyolc múzsa versengése az alábbi művet eredményezte: Káprázatos fenség. .A királyné az imént hívta fel rá a figyelmemet . fény s bíbor. leírta a királyné nevének kezdőbetűje. költői kéziratot. Mihelyt az utolsó hölgy. nagy betűkkel: KAROLINA. csakugyan! . . a királyné mohón kapott a papír után. ha rossz. s azzá lesznek . San Clemente márkiné is befejezte. . amelyet megadatott a világ legszebb királynéjának s Nápoly és Szicília legelőkelőbb hölgyeinek a társaságában töltenem.így a királyné.Hölgyeim. mylady? Árulja el. . . amelyet őfelsége nagyobb dicsőségére mi nyolcan írunk.felelte a királyné. Egyenként odamentek az asztalhoz. mint a férfiak. a lady kívánsága méltányos. az enyémet beleszámítva úgyis több lesz a rossz. s a fenséges és rajongva szeretett KAROLINA név minden egyes betűje kezdete lesz egy vers nyolc sorának. .Őfelsége majd leírja a nevét egy darab papírra. a mai este emlékére. ki-ki aláírja a nevét a verssora alá. mint a jó. minthogy ők rendszerint nehezebben győzik türelemmel kivárni vágyaik beteljesülését. mint a ritka ünnep Elisabetta Termoli Lám mégis óhajod. . kérem! . .A tetszés és a meglepetés moraja futott át a termen.. amit én kérek. hogy légyen Főbusz. ha jó.Örömest megszavazzuk . Emilia Cariati Régtől csupán a hódolat tölti el szívünket. Én kezdem.kiáltották a versrögtönzésre kötelezett hölgyek.Kérjék. ne is tagadják . hanem szigor. Én pedig elteszem albumomba a nagybecsű.

. bennünket betöltő Eufrasia d’Altavilla Nagy hirtelen. Eugenia de Policastro Alant. mintha az akrosztikhont akarná újra elolvasni. messze csúcsa Parnasszus hegyének.Csakugyan elragadó írás . majd mosolyogva nyújtotta vissza Karolinának az értékes.Isten.Nézze csak. Acton főkapitány.Ó. milyen jól sikerült a művelet. mint Tassót s Petrarcát is. milyen elragadó írása van San Clemente márkinénak. a veszedelmes kéziratot. Acton főkapitány. nézze. . Karolina Actonhoz fordult: . s a hölgyek nem győztek csodálkozni. Miközben a férfiak lelkesen magasztalták az akrosztikhon tökélyét. 270 .mondta. s egy gyertya fényénél összehasonlította a nyolcadik sor kézírását a levélíróéval. hogyan szárnyalhatna ének? Elena San Clemente (Varga Katalin fordítása) A királyné hangosan felolvasta a verset. a vendégek csoportjától kissé távolabb került. a Vezúv völgyén.

asszony. finom illatszerekkel telítődve bódítóvá vált. hogy álljanak távolabb . duzzadó keble olyan hevesen emelkedett-süllyedt. Parancsoljon. drága királyném? . inkább valami ijesztőt játsszál. Egy nagy fehér kendőre van szükségem. egyszer a királyné. s azt kérdezte: . Végre megtört a jég. mintha nyaka nem győzné tartani. királyném. Júlia monológját add elő. s ki tudja. s egyszer Acton főkapitány szájából. de az érintésre egész testén remegés futott át. elfelejtette volna. mindent. A királynéval ellentétben Emma egész lényén nagy-nagy bágyadtság látszott elömleni. Feje egyik válláról a másikra hanyatlott. Szembogara eltűnt félig lehunyt szemhéja s hosszú szempilláinak függönye mögött. még az sem. hogy mielőbb ünnepelhessük. A királyné mesterien értette. .s egy másodpercre. ki-ki elmerült az előállt szeretetre méltó zűrzavarban. csináljon nekem helyet. lágy zsongás töltötte be a termet. szaggatottan tört fel torkából. hirtelen hátrafeszült. hanem szinte már arról is. s olykor mintegy kéjes görcsben.Nos. csak érezte.felelte a királyné nevetve -. hangja rekedten. milyen nagy horderejű titok húzódik meg a dicséret mögött. utánozhatatlanul bájos fejmozdulattal. Ilyesfajta összejöveteleken Karolina nemcsak arról feledkezett olykor meg. hogy száműzte onnan az etikettet.42 SZAPPHÓ ÉNEKE Kétszer hangzott el San Clemente márkiné írásának dicsérete. nyilván nem véletlenül. különben megőrjíted összes vendégeimet. felengedett a feszélyezettség. Még hogy Júliát az erkélyen! Nem. megfoghatatlan. az sem lepte volna tán meg a jelenlévőket.Jól van. s volt. csak szerelmi jelenetet ne. visszaváltozott királynévá. mint a rózsaszín korall -. a vágyak s a kéj láthatatlan. . A pamlagon ott hevert egy nagy. mint viharban a hullám. nem. hogy a királyné keze a vállát éri. üde leheletekkel. mint a párduc vagy mint egy bacchánsnő.Mit óhajt. majd intett a vendégeknek. orrlyukai zihálva tágultak. . bíborszín ajkai látni engedték a fogak ragyogását. s az ifjúság illatos páráival.Nem. mást nem engedélyezek ma estére. átadta Emmának. szép lady. aki a szépséget részesítette előnyben. hogy eljátsszam az erkélyjelenetet? Csakhogy ehhez két szereplő kell. hogy ma este a mienk? Csodákkal kecsegtetett. Madárcsicsergéshez hasonlatos. hogy másnap visszakapja. keblének sápadt fehérjétől élesen ütött el hajfürtjeinek kékesfekete színe. nem . a parancsoló mozdulat erejéig. s mi égünk a vágytól. Mintha még a levegő is felmelegedett volna. Megélénkült és általánossá vált a beszélgetés. Szemei villanyos fényben szikráztak. aki a szellemet.szólt bágyadtan. hogy királyné. Odalépett Emmához. nem őrjítesz-e meg engem magamat is? Nem. Nem látta. kissé szétnyílt. fehér nyersselyem kendő. és nincsen Rómeóm. a vendégek keresték egymás közelségét. Kívánja. A királyné eltette az akrosztikhont. amely az estély kezdetén uralkodott. hogy szűk körű estélyein felszabadult légkört teremtsen azáltal. 271 . akinek a dicséret szólt. az imént oly nehezen csorduló-cseppenő szavak egyszeriben szóáradattá terebélyesedtek. megígérte Emmának. de senki nem sejtette.úgy festett ez a kéz az alabástrom vállon. kesztyűtlen kezét meztelen vállára helyezte . A királyné érte nyúlt. nevetés harsant teli torokból. s én engedelmeskedem. és helyre. ha egyszer csak felhorkan. hajlamaikat követve: volt. hogy . mámorító varázsitalává. a szerelem.

. Míg a királyné beszélt. az ősi kamra mélyén. Lőrinc baráttól.lehelte. ahol Rómeó már várja. Távozz tőlem. Emma ott maradt. Nyoma sem volt már ezen az arcon annak a csábos ernyedtségnek. hogy mondókája végére ért. Hová nem csap be tiszta fuvalom Jaj.. . majd megszólalt. amelyet az imént megkíséreltünk lefesteni . s láthatóvá vált a sápadt arc. hátha a barát Mesterkedik csalárdul és megöl..Mindenki ismeri a veronai krónikákból a Montaguk és Capuletek történetét. látsz-e többet. Emma e néhány perc alatt úgy beburkolózott a hatalmas kendőbe. mert a szegény és száműzött Rómeót szereti. Dadám! ... mi lesz. 272 .Egyetlen szempillantás alatt kiürült a szoba közepe. Isten veled! . förtelmes gondolat! S mi lesz velem. Lassan megfordult.. Ha éjtől és haláltól viszolyogva Ott ébredek e dermesztő tanyán. egyedül. mintha örökre búcsút intene a világnak. pillantása mintha anyját s a dajkát kereste volna. s Mantuába kíséri. Júliát most hagyta magára anyja és dajkája. hogy segítsenek. . Jer hát. Lőrinc barát majd érte jön a sírboltba. Hol annyi század óta tornyosulnak A porrá omlott ősök csontjai. De mégse! Nem lehet! Hisz őt olyan kegyesnek ismerik. Hogy elkerülje a gyalázatot. hogy eredeti öltözékének egyetlen darabkája sem látszott ki alóla. Júlia altatót kap. Remegő hangja szívig hatolt. mintsem Rómeó Megmentésemre jön? Irtóztató! Nem fojt-e meg a bűzös szájú kripta. üveg! S mi lesz velem. kegyeskedjék a jelenetet bevezetni. aki összeeskette szerelmesével. ha néhány pillanatra eltereli rólam a figyelmet. ha tán a föld alatt Előbb ocsúdom..Heverj csak itt! De hátha méreg?. s a Capuletek sírboltjába vigyék.. mi lesz velem. nem talál-e holtan Rómeó? S ha élek is.De mit tehetne ő? Szörnyű szerepem magam játszom el.. „Isten veled” . Amúgy sem árt. akik már eltűntek szeme elől. a legeslegmélyebb rémület. S jéggé mereszti lüktető szívem. Zsibbasztó.. erre a kis cselfogásra szükségem is van a nagyobb hatás érdekében. hogy másnap.Júliát Páris grófhoz akarják feleségül adni. Most még szólhatnék. minden szem felé fordult. .Asszonyom. ha nem hat ez a szer? Akkor holnap meglesz az esküvő? Nem. miután közölték vele. nem! Segít e tőr. karja úgy mozdult. majd lassan lejjebb csúszott a két kéz. fájdalmas sóhaj vonta újra Emmára a társaság figyelmét. hajnalban örök hűséget kell esküdnie Páris grófnak. Most. nemde? kérdezte a királyné. . akit nem szeret. hűvös borzadály fut át.Ég tudja. Arcát tenyerébe temetve ült pár pillanatig. Mert Rómeóval összeesketett? Úgy rettegek. lassan emelkedett.mély fájdalom ült rajta és az őrjöngésig fokozott rettegés. hogy halottnak higgyék. A bolt alatt.

színjáték csupán. jó Rómeó! Ezt rád köszöntöm! (Mészöly Dezső fordítása) Emma e szavaknál úgy tett..S az új halott. s szembenéz a kényszerházasság fenyegető rémével. hanem akkor egyszeriben viharos lelkesedés váltotta fel a bámulat csendjét. hogy amit lát.. a faragatlan tengerész.életre keltse. a vérvaros Tybalt Már bomladoz a szemfedő alatt. elszántságát. míg valahogy kiheverték a megrendítő élményt. Hol éjféltájon szellemhad repes Ó. felkiáltott. Melytől megőrül minden földi lény. s ott hevert élettelenül. zavartan húzódott vissza. ilyenkor elsiratta. A monológ idegen nyelven hangzott el. a terem egyik zugába. aki otthonosabban járt-kelt a viharverte hajón. Hol dögletes bűzben sikoly riad. s azon töpreng. hogy ott feledhetik elevenen eltemetve a családi kriptában. Ilyen alkalmakkor visszaváltozott önmagává. és Nelsonra mosolygott. lady Macbethet vagy Kleopátrát . bár végzetes jószerencséje a politika színpadára emelte. mint egy gyermeket. s olyan valósághűen jelenítette meg e váltakozó érzelmeket. hogy bakot lőtt. mint a szemfényvesztő művészet birodalmában. a szőnyegre zuhant. s eltökéli. És melyik színész hiúságának nem esik édesen a dicséret? Emma valójában arra született. eddig jóformán a létezését sem sejtette. A jó cselekedet jutalma nem váratott magára. Időbe telt. A fényes társaság most találkozott először a rejtelmes Észak költészetével. Mi az? Tybalt kísértete.Júliát. felfogták mindazokat az érzelmeket. a nézők mégis megértették. ki tudja. de felülmúlhatatlan csoda... szorongató rémségek gyűrűjében. Utána a királyné sietett Júliához. amikor az alig egy napja eltemetett Tybalt véres kísértetét látja Rómeó üldözésére kelni.. Kutatja szerte Rómeót. amikor előhúzza a tőrt. s kisvártatva körülöttük tolongott az egész társaság. akinek az a hivatása. amikor anyja és dajkája távozása után magára marad. mozdulatlanul. ihletett színésznővé. Megmaradt félkarjával gyengéden felemelte a földről. Mi lesz. amikor arra gondol.. szorongását. Mint egy kitépett mandragóra jajja. Állj.. kétségeit. hogy a képzelet teremtményeit . ott!. majd összerogyott. hogy Nelson. azaz a halált választja. Emma annyi művészettel. ha kell. s végezetül iszonyát. jaj! ha tán korán ocsúdom ott. Emmához rohant. A művészet valóságos csodája volt ez a jelenet. nem méreg-e a szer. ha elvész ép eszem Szorongató rémségek gyűrűjében: Ha ősök vázát csörgetem bomolva. Ha roncs Tybaltot lepléből kirántom. hogy a színpadon tündököljön. Ha egy üköm csontját botul kapom fel S széjjelloccsantom lázas agyvelőm? Ni.. Emma kinyitotta a szemét. amelyek Rómeó szerelmesének szívén átviharzanak: fájdalmát. ki őt Tőrhegyre tűzte. hogy játéka a nézők lelkébe markolt. mintha kiinná az üveg tartalmát. talán nem megismételhetetlen. mi lesz. ifjúkora tovatűnt 273 . záporoztak Emmára a dicséretek. Tybalt! Megállj! (Az üveget ajkához emeli) Megyek. a művészet varázsereje életre keltette a mesét. míg az üveg tartalmát vizsgálja. s feledve. hogy kétségbeesett helyzetében ahhoz folyamodik. a szépen csengő bókok. hányadszor. Mindezt olyan valósághűen játszotta meg. Nelson most döbbent rá. a szenvedélyes.

Belekarolt.Énekeld el nekik a Herculanumban nemrég előkerült Szapphó-kézirat valamelyik darabját.. s azon gyötrődött. amelyet asszonyi kéz azóta sem mert illetni.Az a dallam a kettőnk számára készült. aki a szerelem ellen lázad. s ha nem állt ellen.szólt a királyné. de az. mint beszélték. majdnem férfias léptekkel közelgett. búskomoran is. mert ez az északi Semiramis legalább olyan hajlamos volt a futó vonzalmakra. és énekbe fogott. hogy ma este a miénk vagy. s a szöveg is különös. valaha múlékony s gyengéd vonzalom fűzte.álmait. mint lady Hamilton megdicsőülése a királyi udvarban. aztán kisietett a teremből. 274 . s suttogva élénk beszélgetésbe merült vele. Megállt a királyné előtt. Pasziphae szerelme a krétai bika iránt. istenek párja szemben ki ülhet szép szemeddel. a bűnös. . ugye. Mondtam már. édes kacajos közeleddel.Felséged engedelmével inkább énekelnék . nem tudta mire vélni az így akarom hangsúlyát. erre gondolsz? Emma a királynéra mosolygott. hogy nem szeretem.mondta Emma. A nézők önkéntelenül felkiáltottak meglepetésükben: alig ismertek Emmára. Azt mondtad. mint a napkeleti Semiramis királynő. költői Júlia! Szeméből láng csapott ki. mindössze egyet. Amikor néhány perc múlva visszatért.. Gyorsan.Mit de? .Asszonyom.. ismeretlen illat terjengett körülötte. hiába becézte maga a királyné is. A szűz volt ő. Idegtépő dallamra a következő szöveget énekelte: Boldog legény. és sietett Emma figyelmét újabb diadalok bódulatával a múlttól a jövő felé fordítani.Valahányszor ezt a jelenetet előadom. hogy ez a hangulat megbánást és lelkiismeret-furdalást takar. erősen megrázta. Mit énekeljek. Csábító volt ő. . de a királyné tudta jól. mely szíven vágva fogja a mellem.. s gömbölyű karján az a leszboszi líra. és ideges reszketés fog el. akihez. s furcsán buja kifejezés ült ki az arcára. majd belevetette magát egy karosszékbe. . emésztőbb. mióta Szapphó a Leukasz-fokról a tengerbe vetette magát. mint amikor az alvajárót térítjük delejes álmából magához.Énekeld el. hiába tapsoltak a nézők. .Ej. mélységes bánat fogta el.. s arcán mintha az ókor minden fajtalan szenvedélye otthagyta volna tisztátalan nyomát: Mürrha szerelme apja. S hiába halmozták el bókkal. Énekelj vagy táncolj. Hol volt már a szelíd. ha ábrándozol. hogy a líra húrjai fémesen megzörrentek. mint az. Emma még egy pillantást vetett a királynéra. énekelj vagy táncolj! . vállán veres lebernyeg. Karolina máris odaintette Rocca Romana herceget. a hangomnak ellenben egyenesen használ a remegés. Emma döbbenten állt. mióta kihullott a mütilenei múzsa kezéből. így akarom. Venus gyújtott ki Phaedra szemeiben. a bánat hamarosan búskomorságba csapott át. . .A szeretett nőhöz. A herceget maga mellé ültette a pamlagra. amelyet a bosszúálló istennő. nem ér-e ezerszer többet Siddons asszony és Raucourt kisasszony színpadi diadala. és rászólt: . nem önmagadé.Annál jobb! . felség? Várom a parancsát. elgyengülök. ne ábrándozz! Tudod. kacajoddal. a fenségesen szemérmetlen lázadó.. susogta Emma. csak a kettőnk számára. hogy egyik-másik verset megzenésítetted? . olyan heves mozdulattal. igaz. fején babérkoszorú díszelgett.

Isten kegyesebb hozzánk. a hatalom helyett a lángész és a szépség. a többiek közt. a líra lecsúszott a költőnő térdéről a szőnyegre. férfiak és nők vetélkedtek egyetlen pillantásáért.Kérje meg. Ő úgy tépte le a koszorút. Emma feje a támlára hanyatlott. (Ady Endre fordítása) Utolsót zengett a húr. mielőtt még Emma az utolsó sor végére ért volna . mint remélni mertük. vad árnyékok s lárma fülemben. távollétemben. 275 .mondta Acton -. hogy az ön kedvéért járja el a sáltáncot. .Hacsak már látlak. amelyet a kedvemért eljárt volna. Azzal hátat fordított a sikertől bódult Emmának. versengve igyekeztek a haját. nincs veszíteni való időnk. Megfordult. bőrömre zápor-szikrák hullnak. és Acton után sietett. elalélok. torkomon a szavak elfúlnak.Jöjjön . félve. Acton állt mögötte. úgy támogatta Emmát. az őszi fűszálnál fakóbban állok és már érzem a vesztem. Emma legyen a királyné. Hideg verejték veri testem. Ezúttal egy pillanatig tétováztak a nézők. Emmát körülvették.szólt a királyné -. a szerelemtől eszét vesztett Nelsonnak. s szívére szorította. Nelson ott állt. meghalok érted. sőt. mert néhány percre távozni kényszerülök.Hölgyeim . mielőtt kitört volna a taps. szememben sötét. Átölelte. halóan. Önnek megteszi. mert mindenki másnál szenvedélyesebben szerette Emmát. a ruháját megérinteni. szaváért. mint azok. ám a szemérmen és minden egyéb erkölcsi meggondoláson hamarosan győzött az érzékiség viharos túlereje. A királyné leemelte a babérkoszorút Emma fejéről. A királyné egyszer csak egy kezet érzett a csuklóján. remegően. mintha elájult volna. jobban reszketve. akinek a feje élettelenül csüngött a vállára. . és Nelson homlokára illesztette. reszketve.Rocca Romanát már a második szakasz kezdetén elparancsolta magától. mintha a halántékát égetné. Nelson füléhez hajolt: . A királyné felugrott.

. A királyné kérdő.Elég ez vajon? A futár. amikor rátaláltam. Troja és Cottugno rendelkezésére. vendégeink hintajai elállták az utat. minthogy végiggondoltam mindazt.Igaza lehet. .Nem. hamarosan mindent megtud. a lovas fejjel egy sarokkőnek zuhant. elolvashatjuk és lepecsételhetjük a levelet. könyörgök. hogy fel ne ébredjen. Azt mondtam. s úgy kérdezte: . hogy ellentmondást nem tűrően kiszólítsa a szalonból. . ha Acton arra vetemedik.De hiszen akkor meg se kell vesztegetnünk . Acton feltárta az ajtót.mintha azt mondta volna: Megölte? . a futár visszaérkezik. sem attól tartanunk. hogy ha Ferrari. s ő utasította a postamestert. Ha az ájulása eltart még egy ideig. A folyosón próbált kérdezősködni. Mindössze azt kell valahogy elérnünk (ugye ért engem. asszonyom. ahogy megbeszéltük. mert megértette: nagyon súlyos dolognak kellett történnie. mondja meg neki. elsősegélyben részesíthessék a beteget. sürgető pillantására folytatta: . jöjjön gyorsan! Egy percet sem veszthetünk. a királyné belépett. Acton megindult a kis melléklépcsőn.Istenem.Nem. . Én idehozattam. ne aggódjon . Vairo.szólt a királyné.Hogyan? .felelte Acton -. nem veti meg a bort és a pálinkaféléket. A kastély főkapuján betérve rosszul fordult. amit most felséged. in anima vili végezhetjük.A kísérletet.szólt a királyné. hogy beszélni fog. asszonyom. adjunk be neki még tíz cseppet. aki most fogta fel.mondta a királyné. Acton?).Húsz csepp sydenhami laudanumot adtam be a szerencsétlennek. asszonyom. s máris jött ide. amelyet végre kell hajtanunk. Ferrari éppen csak lovat váltott. felesleges orvost hívni. .mondta Acton.Ferrari! .Húsz cseppet . a ló elterült a földön. A postamester átadta az üzenetet. hová vezeti Acton. amely a palota házi patikájába vezetett. asszonyom . egyszerű az eset. Elküldtem titkáromat Capuába. egyebet úgysem akarunk. . nem kell többé a hallgatását megvásárolnunk. A királyné kitalálta. mit tervez Acton -. Meglehetősen teljes gyógyszerkészlet állt itt a király orvosai és kirurgusai.Asszonyom.kérdezte. Actonra nézett. .Halott? . bízvást kinyithatjuk. a király Casertában várja. illetve a sebesültet. .43 ISTEN VÉGEZ A királyné Acton után sietett. . ha rosszul lenne valaki vagy baleset érné. 276 . Eszméletlen volt. míg végzünk. Eszméletlen férfi hevert az egyik ágyon. gondolom. hogy szükség esetén. csak elájult. magam veszem kezelésbe. tágra meredt szemmel. s gyorsan körülpillantott a helyiségben.Csak nem beteg valamelyik gyermekem? . .Erről még felséged érkezése előtt gondoskodtam. Acton mindössze ennyit felelt: .

élükön Szuvorov tábornaggyal. Nos. . . unokaöcsém és nagybátyám. de úgy. . .Hol a táskája? Nem látom sehol . A királyné egy pillanatig sem habozott. A királyné végigsimította homlokát. hogy a láng ne érje. majd a beteg torkába öntötte. mint Acton előre megmondta. . a király a szokottnál nagyobb elővigyázatot követel tőle. a birodalmi tanáccsal egyetértésben. unokaöcsémet és nagybátyámat. késleltesse. hogy csakugyan hat a kábítószer? Nem fog magához térni? . A pecsét olvadozni kezdett.szólt Karolina. hogy felfogja. ezennel végzem. mint mi. ahogy bírja. . nem így kell azt .mondta a királyné. mentse ki magát. Franciaország sem akar inkább háborút. s mély meghajtással átnyújtotta a királynénak. barátom és szövetségesem! Saját kezemmel írok Felségednek. 277 . Kegyelmes fivérem. használja ki tehát Felséged az ellenség békés hajlandóságait. ez a 40 000 ember március vége előtt nem áll rendelkezésünkre. Ezek közül az egyik. ami vele történik. és kiemelte az osztrák császár személyes pecsétjével ellátott levelét. kegyelmes fivérem.Gondolja. hogy mindaddig nem szabad háborút indítanunk a franciák ellen. Visszavette a levelet. a történtekért. jól-rosszul. . A királyné a levél után kapott.Lássuk . Úgy vélem. a levél egyik sarka kinyílt. amíg nincs együtt a siker minden záloga. unokaöcsém és nagybátyám.Mi áll vajon benne? Acton kiemelte a levelet a borítékjából. már törte volna föl a pecsétet.Én igen. Karolina szétnyitotta és fennhangon olvasni kezdte: Schönbrunn. barátomat és szövetségesemet. . Acton kinyitotta a mellényt. a gyertya fölé tartotta. asszonyom . akit egész seregünk fővezéréül szántam.Annyira semmi esetre. Ha levelet visz vagy hoz. mint a karikacsapás .Ó.Sárga folyadékot csepegtetett egy kiskanálba. Isten szent és dicső oltalmába ajánlva kegyelmes fivéremet.szólt Acton. szeptember 28.felelte Acton. .Megy ez. hogy a császár őfelsége hajlandó lesz tavasz előtt hadba szállni.kérdezte a királyné. 1798.állította meg Acton. egy titkos belső mellényzsebbe rejti. mint Felséged nekem. Ferenc . a nyílt viszály kitörését. áprilisban majd együtt szállunk hadba.mondta. a cár 40 000 katonája. Jelen levelemnek nem lévén más tárgya. A pecsét csakugyan Marcus Aurelius fejét ábrázolta. Úgy hiszem.Egy pillanatig sem hittem.Erre aztán nem számítottunk .mondta Acton -. amelyre bizton számíthatok. teljes készülettel. benyúlt a titkos bőrtüszőbe.Ferrari a király bizalmas küldönce . . Odázza tehát el.

Amit felséged parancsol. várjon! .Kapitány. . . hogyan. .Azért mondtam. míg újjászerveződik. .Annyi baj legyen! .Nos? . úgy hiszem. 278 . főkapitány. sav alkalmazásával eltüntethetjük róla az írást.A papír mindent elbír. A királyné Acton karja után kapott. hogy a király e levél ismeretében háborút indítson? . fürkészően tekintve rá.Hát megtehetjük? ... Fölé odaírhatjuk.Mit akar ezzel mondani? . .Mit is mondott? .A császár levele úgy szól. . milyen állapotban van a francia hadsereg. az eredeti áprilisi határidő helyett. .Ő? Ki sem mozdul Nápolyból.Ez eldöntött kérdés. mi leszünk a gyengébb fél. ha ez áll a császár levelében? . ha alkalmas kibúvót talál. ha mi támadunk vagy ha bevárjuk.Mi sem egyszerűbb.Mint hogy a levél értelmét az ellenkezőjére fordítsuk.. Tudjuk. .kérdezte. Ha megvárjuk.szólt Acton eltökélten.De hiszen feltápászkodik! . látja! A szerencsétlen Ferrari csakugyan nyöszörögve zuhant vissza fekhelyére. .Kizártnak tartja.Mit tegyünk? . hogy a császár a hadműveletek azonnali megkezdését javasolja.Nem hallotta? Ez az ember nyög! . annak is csak az egyik oldalára. ami tetszik. Mindössze az utolsó három sort és a császár aláírását hagyjuk meg. haladék nélkül.Mint? . asszonyom.Akkor.Súlyos elhatározás. .Miféle felelősséget vállalhatnék.kérdezte a királyné. asszonyom. Csakis azt kell eldöntenünk. . . .Nos.Tessék? . . amíg az ellenség támad.Magyarázza meg. ön ismeri indokaimat: háborút akarok. . nem látok más módot .Felséged vállalja a felelősséget? . hogy a felelősséget csakis felséged vállalhatja.Azt mondtam. Jelenleg sokkal gyengébb nálunk. mi jobb: ha most viselünk háborút vagy ha később. ahogy akarjuk.Nyomban vissza is esik. azt mondunk általa. jelöletlen fehér papírra íródott. hogy a levél vastag.

S az ablak függönye mögé rejtőzött. .Egy szenes serpenyő kéne és egy vasaló.Mit akar vele? .Jól gondolta. Acton bezárta mögötte az ajtót. úgy gondoltam.A levelet átíratni.Tudják. látva. asszonyom.Kezeskedik a fiatalemberért? . . keze ökölbe szorult. .Mások is tudják.Igen. . persze! Pár perc múlva léptek hangzottak fel kinn a lépcsőn.Pillanatnyilag nem.mondta Acton. . .Á maga az. . A fiatalember kisietett. . szükségem lehet még a szolgálataira.Mit keres? . minthogy a király ismeri a kézírásunkat.A királyné mélyen elgondolkodott.Mást nem parancsol.Persze. . .Felséged nyilván tudja. excellenciádnak szüksége lehet olyasmire. felségednek kár elrejtőznie.Két óránál hamarább nem nyeri vissza az eszméletét. Acton csöngetett. . 279 . hogy vállalom. . szemöldökét összevonta.Richard Menden. de maradjon a közelben.De azt senki nem tudja.mondta aztán -.Ön Dicknek szólította. . eleven parazsat és egy vasalót. . hogy ez a Richard név rövidítése.Ha Richard jön.Akkor csöngessen. vállalom a felelősséget. . és hozassa be a kívánt tárgyakat. csakis ő tisztázhatja le a levelet. Homloka ráncokba szaladt. Acton csak nézte. Fogjon hozzá! Acton odalépett az ágyhoz. uram? . hogy felséged itt tartózkodik.szólt a királyné. úgyis szükségünk lesz rá nemsokára. hogy Acton kutatóan pillant körül. sem én. .kérdezte a királyné. hogy a kapott parancsot végrehajtsa. Dick! . Se felséged nem írhatja.Hogy hívják? .kérdezte a királynő. tekintete megkeményedett. .Akár saját magamért. .Mondom. hogy a sebesült mellett tartózkodik? . megtapogatta a sebesült pulzusát.Rendben van . majd a királynéhoz fordult: . Acton személyi titkára lépett be. . amit nem bízhat a cselédekre. . uram. A csöngetésre nem a cselédség jelentkezett. Hozzon nekem sürgősen egy szenes serpenyőt.Igaz .

Acton előhúzta a zsebkendőjét. Felségednek 60 000 embere van.Üljön ide az asztalhoz . hogy a következő békeszerződést ne úgy hívják. az ottani francia hadsereg a mélypontra süllyedt. körülnyírt egy lúdtollat olyan alakúra. Kegyelmes fivérem. Acton megvizsgálta a papírt. . és beszólította Dicket. hanem így . amit kértek tőle. . . majd a serpenyőt közelebb húzta a kandallóhoz. tartott tőle. unokaöcsém és nagybátyám. nos. szeptember 28.mondta. akit első alkalommal nem látott. uram.Mialatt a papír teljesen megszárad. kettéhajtotta a levelet.Igaz. Campoformiói béke. Most már patyolatfehér volt a papír. íme a szöveg. végül a savat a levélre öntötte és a tollal szétterítette. kivett belőle egy oxalátsavas üvegcsét. az ajtóhoz lépett. Parancsa értelmében a fiatalember hallótávolon belül tartózkodott. . szó szerinti hűséggel: Schönbrunn. hogy sárgul el. kinyitott egy gyógyszeres szekrényt. s én majd elintézem a másikat. A fiatalember belépett. kevesebb is elég lenne. barátom és szövetségesem! El sem mondhatom. Acton újra becsukta mögötte az ajtót. hogy a szobában még egy személy tartózkodik. kissé elváltoztatott írással. 280 . A királyné leült egy karosszékbe. unokaöcsém és bátyám. Annál nagyobb megelégedéssel látta. mennyire jólesett Felséged levele s a levélben foglalt ígérete. hogy nem sikerül vagy rosszul sikerül. hogy teljesen száraz. Mihelyt meghallom.Kitűnő! . háttal az ajtónak. . mint a ruhát. . hogy a három utolsó sort s a császár aláírását megóvja a folyadék hatásától.. megállapította. majd szó nélkül kiment. és felitatta vele a folyadékot. Acton fogta a vasalót.Itt vagyok. magam is elindulok a 140 000 katonámmal. kegyelmes fivérem. összegyűrte. s szabályosan kivasalta. és nem áll jobban az észak-olaszországi hadsereg sem. fogalmazzuk meg Ő osztrák császári felsége válaszát.Akkor másoljuk át a fogalmazványt a levélpapírra. és tisztázza le erre a papírra azt a piszkozatot. lerakta a kandalló mellé. A királyné kíváncsian s kissé nyugtalanul figyelte a műveletet.Megfelel? . hogy mindenben az én véleményemhez szándékozik igazodni. Rómából szerzett értesüléseim alapján úgy tudom. Intézze el az egyiket. 1798. egy köteg papírra helyezte a levelet. A királyné lediktálta a levelet. hogy Felséged Rómába ért. ráhelyezte a vasalót. a három dolgot.Párizsi béke. ezenkívül várok még 40 000 orosz katonát.kérdezte a királyné.Így ni . . hogy a savat rávihesse vele a levélpapírra.rendelkezett Acton -. eltüntette a vasalóval a hajtás nyomát. mintha észre sem vette volna. fehéredik ki s tűnik el teljesen a tinta a sav maró hatására.mondta Acton.

A királyné már itt találta. .szólt Acton -. Amikor Emma táncolni kezdett. Kezelni maga kezelte és az orvos. a házi patikába. hadd menjen most már a dolog tovább a maga útján. mint a táncosnő. hogy sebét egy gyertya fényénél szemügyre vegye. látni. hogy nemcsak mozdulni nem tudott többé. ahogy elrendeltem. aszerint. a fejbőrön két hüvelyk hosszú repedés tátongott. s csak ezután fogott hozzá. akiket a sors magas polcra szánt. utoljára jól megnézte a titkárt. A fiatalember meghajolt. újra begombolta Ferrari mellényét. az felségedé . figyeljen jól ide. excellenciás uram. Ha bekötözték. . Emma Lyonna tetőtől talpig egy bordó színű. . de szinte levegőhöz is alig jutott. . s belehelni a testéből áradó illatot.Santa Mariába küld orvosért. újabb utasításra várva. és mély meghajlással maga elé engedte a királynét.Igenis.mondta Acton. végrehajtotta a parancsot. sem a királynét.Dick . éppen a pamlagra vetette magát a nézők rajongó tetszésnyilvánítása és tapsa közepette.Becses ember ez az ön embere . 281 . Ez idő alatt maga megitat a beteggel kanalanként körülbelül egy pohárnyi zöldkávé-forrázatot. A királyné még egyszer.bókolt Acton. a gyertya fölé tartotta a viaszt. s egyszer csak olyan közel tolongtak.Felséged nyugodtan visszatérhet a szalonba . úgy történik majd minden. hogy meglágyuljon. . felséges asszonyom. a gyertyák fényénél: nem vallott semmi az elkövetett csalásra. s meg lesz győződve róla. aki most éli át élete legnagyobb sikerét.A sebesültet bukása után cselédek szedték fel a földről .Az orvos majd sókat szagoltat vele. Ekkor elfulladó hangon felkiáltott: „Helyet. mint azoké. érinteni vágyva őt. . Megértette? . majd rányomta a pecsétet. a nézők széles karéjban álltak körül. s mintha a világ legegyszerűbb dolgáról lenne szó. mihelyt becsukódott mögöttük az ajtó. buja remegéssel a pamlagra vetette magát. Amikor Karolina belépett a szalonba. az alsó réteg viaszra egy újabbat is csöpögtetett. a sebesült induljon tovább. mennyire nyerte vagy nem nyerte vissza erejét. hogy ez térítette magához a sebesültet. Hagyja meg az orvost e hitében. Majd felállt. Acton tüzetesen átvizsgálta a levelet. nehogy nyoma maradjon a levél feltörésének. Ferrari súlyos zúzódást szenvedett. vagy éterrel dörzsöli be a homlokát. excellenciás uram. A fiatalember arca értelmet és elszántságot sugárzott. mintha láthatatlan mágnes vonná közelebb a nézőket. gyalog vagy kocsin. s parancsára idehozták. de a koponyacsont sértetlen maradt. fogta a tollat. a csodálkozás legcsekélyebb jele nélkül asztalhoz ült. .fordult Acton a királynéhoz -..A fiatalember szó nélkül. a császári pecsét mintájára. és mi sem láttuk őt. Az orvos nem érhet ide egy óránál hamarabb. S csakugyan nem aratott soha még ilyen elragadtatott tetszést a San Carlo-színház egyetlen ifjú balerinája sem. Tánc közben egyre szűkült a kör.mondta a királyné. amelyet jó előre elkészíttetett. Visszahelyezte a levelet a bőrtüszőbe.Igenis.majd egy végső. minden szót külön hangsúlyozva -. helyet!” . egészen úgy. aranyrojtos kasmírsálba burkolózva. Visszacsúsztatta a levelet borítékjába. . excellenciás uram. a beteg nem látott sem engem.Rendelkezzék vele. a következőket parancsolom.Igenis. hiszen ami az enyém.. .

Van kifogása a csere ellen? . felség. hogysem egyetlen napi halasztást is könnyű szívvel viselnék el. .Alkalomadtán élünk majd vele. jó okom van hinni. hogy erről a kedvünkért megfeledkeztek. Háborús. a királyné elbocsátotta vendégeit. . . . Sokkal jobban ragaszkodom e megtisztelő megbízáshoz. . s Caserta több mérföldre fekszik Nápolytól. igazán példás szándék.mondta a királyné.Valószínűleg élek a szabadsággal. Holnap ő még mindig tétovázni fog. rejtelmes mosollyal ajkán.Holnap. és elhagyta a termet. éjjeli egy óra van. mint a madár.Nem. Karolina Acton.Parancsoljon.Képzelje csak. asszonyom? 282 . hisz mint az imént megjegyezte. hogy nehezemre esik majd kivárni a boldog napot. Ha lordságod is írna. . Mindenki ráébredt.. Mindenki tudta. éjjeli egy órára jár az idő. annál jobb? . felség. hogy kézcsókkal búcsúzzanak. drágám. ha hihetek szememnek és fülemnek . De pillanatnyilag másról akartam beszélni. utolsóként. A márkiné bókolt. . mert ugye változatlanul úgy véli.Tudom. . . s vidékre kísérem San Clemente márkit. ha önnek nincs ellene kifogása. amikor felségedet szolgálhatom. Egyébként is későre jár. hacsak az nem. asszonyom. hogy szolgálatot cseréljen. Holnap szabad. A királyné nagy kegyesen megengedte három-négy úrnak. ott tartotta Nelsont és két barátját még egy beszélgetésre. s én engedelmeskedem! . hogy a király sokat ad az ön véleményére. büszke vagyok és hálás. Ez félreérthetetlen volt. lord. utoljára kifejezték elragadtatásukat és köszönetüket az estély nyújtotta rendkívüli élvezetekért. mylord. Megkettőződött a taps és a tetszésnyilvánítás.szólt a királyné.Most pihenésre van szüksége. . Emma.Nagyon helyes . hasonló értelemben.Kedves lordom . Elköszönt San Clemente márkinétól.A királyhoz intézzem a levelet. Búcsúzóul még egyszer. kész örömest biztosítom az angol flotta segítségét.Emma beváltotta ígéretét. tehát az ön megítélése szerint kedvező hírt. minthogy a királyné feltartóztatta.Akkor nagyon elbúsítom most.Láttára a tömeg kettévált. miféle fontos dolga akadt jövő hétre. San Marco grófné a hozzájárulásomat kérte.fordult Nelsonhoz -. drága márkiné. persze csakis akkor. hogy a király holnap-holnapután híreket kap Bécsből. a kedvenceinek .köztük Moliterno hercegnek. s ha véleményem meghallgatásra talál. asszonyom. hogy ideje hazavonulni.szólt a királyné -. holnapután lesz szolgálatban. . s utat nyitott előtte. akarja felséged mondani. tehetségét.Úgy. mylord. Végül San Clemente márkinét szólította: . és Rocca Romanának -.Akkor megegyeztünk. legyen bármennyire kedvező Bécs válasza. a két angol tiszt és Nelson társaságában találta magát..Elena. drága Elenám . Nem is tudom már. . hogy Karolina kegyeinek elnyerésére a legbiztosabb módszer: Emma szépségét. mint a császár. hogy minél előbb tör ki a háború. bűbáját dicsérni. alkalmasint eloszlanának a király utolsó kételyei is.

mennyivel jobban örül az önének.Ó.Végre! .Van bizony . sir William a király legjobb barátja.. még kérdezi! . .Szűk körben leszünk.tette hozzá halkan a királyné -. mintsem az udvari etikett megkívánja. Egyébként tudja-e. . sem a politikában. .Felséged tudja . a háládatlan. mialatt Nelson megragadta és ajkához emelte Emma kezét. hogy majd beleőrültem? Emma boszorkányos pillantást vetett rá . . Átölelte Emma nyakát. ami a legtöbb tettét jellemezte. és magához szorította.s a pillantásnál is andalítóbb hangon azt rebegte: . Nelson és a két tiszt meghajolt. a neki címzett tanácsokat rendszerint undorral utasítja el. . egyiket az egyiknek.Igazat mondott a királyné? . Magam is hazatérnék még az éjjel Nápolyba.mondta a királyné.ez a pillantás kipróbáltan megfosztotta udvarlóit a maradék kis eszüktől is .kérdezte közben súgva. egy gondolattal talán szenvedélyesebben. Ez aztán hatott. Ebédeljen holnap a palotában. őszintén. . ami a szívemen fekszik. . úgyis együtt távoznak. a délelőtt folyamán bizonyára fontos határozatok születnek. mylord.A főkapitány úr őkegyelmessége hintaja előállt . Jobb szeretném. . A hatás sokkal nagyobb lesz. ha másod-harmadkézből éri a királyt. ..folytatta a királyné. másikat a másiknak.Ejnye. Különben megbeszélheti a dolgot a főkapitánnyal. hogy Emma mindazokat a szép dolgokat.kérdezte Acton a királynétól a válás pillanatában. mindössze Emma és sir William tartanak még velünk . sohasem hagynak magunkra!. csakis az ön kedvéért tette és mondta. hogy bizonyára sikerül önt elbűvölnie. . és kilépett az ajtón. nyomban feladta makacs ellenállását.Uraim . ha Emma. szegényke. S csakugyan csókra nyújtotta a kezét a két tisztnek. Intézze a levelet hozzá és sir Williamhez. amiket látott és hallott. Acton köszönt. .Csakugyan a kedvemért szavalt. de tudom. irgalmazzon! . sőt néha nyersen.Nem. Nyújtanám én szívesen akár a magamét is. 283 . ismerem felséges férjemet.Van felségednek számomra valami különös parancsa? . . amúgy tengerész módra. nem lenne olyan fáradt. ő az én legjobb barátnőm. de én azzal biztattam. nyújtsa inkább ide szép kezét a mi hősünknek.esdekelt Emma.Először konokul ellenkezett.Most az a legfontosabb.jelentette egy lakáj. énekelt és táncolta el azt a sáltáncot. és távozott.Asszonyom. Mack báró velünk ebédel. azzal a féktelen indulattal. Nelson meghajolt.A három állami inkvizítor legyen ma este kilenc órakor a sötét szobában. Majd suttogóra fogta a hangját: . kedves tengernagyom . A tisztek mind az előszobában várták.Nem is kérek egyebet. és csak azt tudom megírni. hogy a királyt szüntelenül unszoljuk-noszogassuk.szólt a királyné. állok rendelkezésükre.szólt Nelson -. ne pironkodjék. amellyel olyan féltékennyé tett. ha a tanácsot egy lady Hamiltonnak címzett bizalmas hangú levél sugallná. . .szólt Acton -. hogy nem vagyok járatos sem a diplomáciában. mindjárt összehangolhatják a hadműveleti terveket is..Már azt hittem. Én tehát inkább ennek a két úrnak nyújtom a kezem.

hogy a Théâtre Français elbújhat mellette.s még inkább így volt ez abban a korban. 1798-ban alig akadt előkelő ház Nápolyban. mintha az érvágás lenne a világon a legjobb szórakozás. hogy semmiképp nem hagyhattuk említés nélkül. mert fáznak. Megfigyelték. A salassatore. se ruhájuk.jászolépítő buzgalmáról. Figaro idején. amelyiknek ne kerülne karácsonyeste legalább három halétel az asztalára. A legszegényebb családok három hónappal korábban megkezdik már a koplalást. Azt készültünk éppen elmondani. a másik részt ellenben tartalékolják. Karácsony másnapján aztán fél Nápoly gyomorrontásban szenved. és folytassuk ott.vagy ahogy ők mondják. és komoly képpel bejelenti: . mint valaha. hogy régente a nápolyiak legkedvesebb szórakozása így karácsony táján a betlehemkészítés volt.Uram. A nápolyiak különben nyakra-főre eret vágatnak. hogy egy kis pénzt összekuporgassanak. tehát végképp nincs mit elzálogosítaniuk. hogy Nápolyban mindig felszökik december hónapban a tolvajlások száma. mert melegük van. a régivágású nápolyiak manapság is űzik ezt a szórakozást. Egészen úgy. amelyek soha nem váltak még be. Natale . abban a reményben. legfényesebb ünnepe.44 FERDINÁND KIRÁLY BETLEHEME E fejezet címe első pillantásra jóformán érthetetlennek tűnik. s vagy harmincezren vágatnak eret. a gyerekek örömére. hogy megmagyarázzuk. kicsike. ahol abbahagytuk. Akiknek se csecsebecséjük. kezdjük tehát azzal. nyomorúságos ruháikat. Nápolyban a karácsony . ebből hetet a lottóra költ. földszinti termében akkora színpadot ácsoltatott. A pénz egy részét aztán lottóra költik. mert hátha a lottó madonnája mégsem mutatkozik könyörületesnek. aki három év óta látja el lottószámokkal. nos. Időről időre megjelenik a szobámban. a felnőttek gyönyörűségére. amelyről képet igyekszünk adni olvasóinknak. Ferdinánd király híres volt . A királyi palota legtágasabb. s a nyereségből fényesebben ünnepelhetik majd a szentestét. mert a sirokkó fúj vagy a tramontana.egyebek közt . De térjünk vissza a karácsonyra. eret kell vágatnom. Van egy tizenegy esztendős kis inasom. ahol ne készült volna betlehemes jászol. de az érvágás szokása olyannyira jellemző a nápolyiakra. azok lopnak. azaz a borbély egyik kezében ott a beretva. a fennmaradó harminc sou-ért pedig eret vágat magán. a másikban az érvágó gerely. Akik még azt a kevés pénzt sem képesek összekuporgatni. azok a zálogházba hordják szegényes csecsebecséiket. havonta tíz frankot kap tőlem. vagy óriási méretű. se derékaljuk. Nápolyban lépten-nyomon borbélybódékba botlik az ember . 284 . Elnézést a kitérésért. hogy sikerül valamit nyerniük. sokszor még a derékaljat is. eret vágatnak.az év egyik legnagyobb. naponta leszurkol egy sou-t annak a barátnak. De nincs is olyan földhözragadt család Nápolyban.

mert meg akarta mutatni neki a betlehemet. volt akkora szélességben is. Ezt az egész térséget. A király már jó fél évvel karácsony előtt nekilátott. Fra Pacifico modellt állt szamara. építész. még gyerekfővel. széltében-hosszában csoportozatok töltötték be. hogy kézhez kapja azt az összeget. azon a térfelen. minthogy egész csapat festő. Míg a kardinálisra várt. Nem könnyű feladat olvasóinknak fogalmat adni Ferdinánd király betleheméről. részben. Mint már mondottuk. szobrász. Ferrarinak még az éjjel meg kellett volna jönnie. s akkor elmondjuk azt is. azaz a háttérben. egészen a keresztre feszítésig. Ferdinánd Szent Efraim érdemeiről csevegett fra Pacificóval. A hadikészületek folytán szűkében volt a pénznek. a színpadnyílás lehetett vagy harmincnégyharminchat láb hosszú. Ferdinánd király betleheme két-háromszázezer frankba. Nem úgy a király! A betlehemet egy-két hónapon át közszemlére bocsátotta. és kikérni a véleményét. 285 . A színpadot kanyargós út szelte át. a dobogó.Erre az időtöltésre is San Nicandro herceg kapatta rá. csak az elrendezés módja változik évről évre. minthogy a díszletek elölről a háttér felé haladva. gépész és szerelő közreműködésével készült. Most aztán van pénz. részben. egyre magasabb alapzatra épültek. azért is sürgette előző nap a rá általában jellemző. Régi ismerősünk népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. majd szétszedette. minthogy azonban az éjjel nem érkezett meg. Antonio Ferrari érkezését. amelyre a betlehem épült. utána faragja majd ki fából. de azért csak vágjunk neki. azaz a jászlon kezdve. mint a Théâtre Français színpada. a születésen. legkésőbb délelőtt itt lesz. hogy együtt várják be a futár. s ő érett korban is kedvelte. amelyek Jézus életének legfőbb eseményeit ábrázolták. A magánosok betlehemei vagyoni helyzetüktől függően. a rivaldától a hátsó falig öt-hat díszletsík fért el. Ferdinánd ragyogott az örömtől. amelyet nézőtérnek szántak. legalább ötszáz s legfeljebb tízezer. ennek köszönhette a nagy kitüntetést is. Tüstént bemutatjuk olvasóinknak az egész hatalmas kompozíciót. bár még korántsem készült el. s attól fogva betlehemére áldozta minden szabad percét. a nyolcmilliót még az este leszámolták. amilyen megbízható. gyerekes türelmetlenséggel. amely az előtérben foglalt helyet. Andrea Backer szavának állt. s az éjszaka folyamán át is szállították a bankház pincéjéből a palota kincstárába. Máris jelentős összegeket költött rá. Jacobino társaságában egy szobrásznak a terem egyik sarkában. a Betlehemtől a Golgotáig vivő életút jelképeként. A szobrász egyelőre fazekasagyagból formázta a mintát. hogy a jászolt mindig ugyanazokból a tárgyakból állítják össze. s alkatrészeit kegyeltjeinek ajándékozta. egy-egy ilyen tárgy a királyi kegy legbecsesebb megnyilvánulásai közé számított. mélységben is. 1798-ban a király minden eddiginél pompásabb betlehemet tervezett. a legtávolabbi ponton magasodó Kálváriáig. amelyet nem a vadászatnak vagy a halászatnak szentelt. amely már-már az eget jelképező kárpitot érte. sőt fanatikus buzgalommal űzte ezt a játékot. olykor tizenötezer frankba kerültek. amióta két jakobinus esett e népszerűség áldozatául. amennyi kell! Rögvest hívatta Ruffo kardinálist. amelyet Backer és fia magukra vállaltak a 25 milliós váltó leszámítoltatására vonatkozó megbeszéléseken. hová került fra Pacifico és a szamár szobra. Magánházaknál az volt s az ma is a szokás. hogy helyet kapott Ferdinánd király betlehemében.

A Szűz és a kis Jézus fülkéjében hatalmas pálmafatörzs ágaskodott. a nyakukba kötött szalagnál fogva. a harmadik egy kis bárányt hozott a karján. Bevezették a betlehemes terembe. részint a Bourbon-múzeumból származtak. A második síkban helyezkedett el a „menekülés Egyiptomból”. azaz jobb kéz felől. karján smaragd karkötők. amikor a Szent Szűz a vajúdás fájdalmában támaszt keresve belekapaszkodott. drága edényeket. amelyről a legenda azt tartja. amelyben a Szűz megszülte gyermekét. mondta a küldönc. Szűz Mária drágalátos aranybrokát ruhát viselt. ahová Szent József a szülés idejére visszavonult. koldulnia sem kell. fején gyémántos diadém ékeskedett. hogy régen kiszáradt és elhalt már. amelyek egy gyönyörű fedett hintót vontak. s fönt. amikor három nappal ezelőtt a largo Castellón sétált. A kisebbik fölött: A sziklaodú. Amíg idejár modellt állni. Ékszereket. Az ékszerek. Ezért kapott fra Pacifico meghívást a palotába. micsoda nagy megtiszteltetés vár a király jóvoltából a Szent Efraim-kolostor kapucinusaira. fülében smaragd fülbevaló. hogy megóvják a tűző nap hevétől. jól megszorította. Ezzel egy vonalban. pontosabban szólva az ölében tartotta. a kolostor koldulóbarátja szamarastul szerepelni fog a királyi betlehemben. akárcsak a betlehemi barlangot. kék bársonyköpönyeget tartottak Mária feje fölé. Ketten juhokat vezettek. a fa egyszeriben levelet és gyümölcsöt hajtott. edények és kelmék valódiak voltak.Az első és legfontosabb jelenet. Jobb oldalán a szamár ordított. A nagyobb fülke fölött a következő felirat állt: A betlehemi barlang. s lám. közölték fra Pacificóval. mert a király konyhamestere maga ügyel rá. színházi nyelven a kerti oldalon. mit akarhat tőle a király. mint már mondottuk. „természet után” mintázták. Mögötte bégetett az anyajuh. A barlangot kétfelé osztották. fra Pacifico és Jacobino nagy 286 . A „menekülés Egyiptomból” pendant-jául fra Pacificót szánták a szamárral. Fra Pacifico tüstént engedelmeskedett. A szolgák gyeplőszáron vezettek hat lovat. A nagyobbik fülkében üldögélt Szűz Mária a kisded Jézussal. az Infascata meg a Kapucinus-domb. öve drágakövekkel volt kirakva. A kisded feje fölött dicsfényt jelképező kerek aranylemez csillogott. Ez volt az a pálmafa. fent négy angyal lebegett. karján a kisded Jézus. bár sehogy sem értette. A fa áttört a barlang boltozatán. Nagy csapat szolga kísérte őket. balján az ökör nyalta a kis Jézus felé tárt kacsóit. a három királlyal épp átellenben a három pásztor közelgett. Természet után. s egy aranyrojtos. Szent József mögöttük baktatott. Mindhárom király nyakában ott lógott a Szent Januárius-rend szalagja. A kisebbik fülkében Szent József imádkozott. s részint a kincstárból. ez tűnt először a nézők szemébe. Krisztus születése volt a betlehemi barlangban. Az udvari oldalon. ujjait gyűrűk borították. Három nap óta minden így is történt. hogy kosarai megteljenek. pompás kelméket hoztak ajándékba az isteni gyermeknek. Mária a szamáron ült. hogy a hasonlóság tökéletes legyen. a csillag nyomán. A gyermeket karján. A király maga óhajt vele beszélni. A barlang a természetes nagyság felére kicsinyített figurákkal a színpad bal oldalán helyezkedett el. A jászol bejáratánál térdepelt a három király. a pásztorok imádása mögött a Szent Efraim-kolostor homlokzata látszott. ki-ki felismerje első pillantásra az embert és az állatot. a szabad levegőn terítette szét dús leveleit. s ott őfelsége szájából hallhatta.

a csodálatos halászat. A negyedik síkban két-két jelenet volt látható. és mindenfelé pulcinellák nyelték a makarónit boldogságtól sugározva. mint Falstaffra. amint Mária Magdolna éppen nárdussal keni és saját hajával törölgeti Krisztus lábát. Fra Pacifico alig állta meg. A király szeme sarkából a betlehemét figyelte . Az egyik a „vacsora Mártánál”. Az egyes szinteket összekötő. vagy pásztorok terelgették nyájaikat. A derék kecskeölőt kezdetben egy jakobinus támadta meg. amely szerintük felér az ókori istenek ambróziájával.egy egész hadsereg rontott rá. a szamaritánus nő története. mit sem törődve azzal. a történet napról napra félelmesebb méreteket öltött. fra Pacifico előadásában. Jézus amint a tengeren lépdel és a kicsinyhitű Pétert támogatja. úgyhogy sikerült a nézőben hatalmas távlat érzését kelteni. előreugró alsó ajka is jellegzetes Habsburg-hercegnői ajak volt. aszerint. hogy . Jézus és a házasságtörő asszony. s falait ágyúk védték. s az alakok nagyságát gondosan méretezték. hogy ne éltesse hangosan a királyt. végül már annyi. éppen csak azt nem tette hozzá. Mint mondottuk. és nyilván egyenesen az Olümposzról származik. Minden talpalatnyi helyet kihasználtak. a király hívatta. amelyet a felettük lebegő angyal nagy trombitaszóval hirdetett. ugyanabban a síkban Jozafát-völgye tárult a nézők szeme elé. pontosan ugyanolyan szőke volt. körülötte őrök. mint a lejtőkön. ahogy a nápolyiak szokták ezt az isteni eledelt bekebelezni. nagy csődület. a doktorok között. akinek Jézus megbocsát. mint a királyné. Ez utóbbi csoportozat általános feltűnést keltett. később kettő. Fra Pacifico javában mesélt. paglietták veszekedtek. amelynek egyes stációit keresztek jelölték. Jeruzsálemet. a jászollal ellenkező oldalon. Jeruzsálem másik kapujában Jézus már a kereszt alatt görnyedt. hogy hányadik síkban foglaltak helyet. A dobogón a következő. A hasonlóság lehetett a véletlen műve.megelégedésére. a másik a Mi Urunk diadalmas bevonulása virágvasárnapon Jeruzsálembe. aztán három. hiszen legvakmerőbb pillanataikban sem merészeltek volna álmodni ekkora megtiszteltetésről: hogy egy szép napon a király színe elé kerüljenek. a vízszintes síkon csakúgy. de Jacobinónak sem esett könnyen a hallgatás. még távolabbi síkon öt jelenet kapott helyet: Jézus a templomban. A síkon aratók vágták a rendet. így indul neki a kálváriajárásnak. s jelenleg ott tartott. meglepő módon. s a remény vagy a rettegés kifejezésével várták az Utolsó Ítéletet. 287 .ha hinni lehet neki . a jászoltól a Golgotáig ívelő szerpentinen és a közbeeső pontokon merőben másfajta csoportozatok helyezkedtek el. de Ferdinánd kaján cinizmusáé is. Az alakok száma megközelítette a háromszázat. hogy Jézus születése decemberre esik. ami mint ismeretes. mert a bűnös asszony. Valamennyi ügyes művészek kezéből került ki. hogy mind zöld viaszosvászon ruhát viseltek. és szabályszerűen tisztelegtek Jézusnak. miközben betlehemi kollégája olyan vidáman iázott. míg a másik. a lejtőkön ellenben szőlőt szüreteltek. A holtak már kikeltek sírjukból. lazzaronék csúfolódtak rajtuk. hogy elő sem lehetett számolni. Ezeknek aztán a legcsekélyebb közük sem volt a régiségtanhoz! Pantaleonék ropták nagyban a táncot.a San Carlo-színház gépésze ugyanis éppen az egyes alakok elrendezésével bíbelődött -. amikor Ruffo kardinális megérkezett. Vauban-féle erődítményrendszer övezte. Baloldalt a Golgota zárta le a képet. s közben fél füllel a beccaio legendáját hallgatta. nem riasztotta vissza Titust a város elfoglalásától. A város kapujában álló őrök a király testőreinek uniformisát viselték.

bőrnadrágjáról. amely olyan busás volt.Nagyon is jól tette. Antonio Ferrari. hogy most már egyik percről a másikra be kell futnia. ő az. s Antonio Ferrari jelent meg a küszöbön. A király megparancsolta. Jól összeillettek ők ketten. főzelék. hogy Jacobino mindannyiszor a súly alatt roskadozva ért vissza a kolostorba. Alighogy befejezte. és egy titkos lépcsőn egyenesen a dolgozószobába sietett Ruffo kíséretében. . október negyedike van. Nagy csizmájáról. hogy lassan járjon.felelte Ruffo. ez az ember kínos-keservesen mászta meg a lépcsőt. Kapta magát. hogy hívatott . Most is az a két ember támogatta kétfelől. akit a sebe arra kényszerített. hogy felséged kegyeskedjék átvenni tőle a levelet. amely felséged lakosztályába vezet. .Eminenciás uram .szólt a király -. hogy kitörő örömmel üdvözölje a kardinálist. . megjött levelünkre a válasz. A mai nappal véget ért fra Pacifico palotabeli szereplése. hogy társaságában jól elszórakozom.A király félbeszakította társalgását fra Pacificóval.és gyümölcsajándékon kívül.Idejövet az udvaron láttam. eminenciás uram .mondta -. sire. Majd áldását kérte. A futár arca sápadt volt. s valamivel távolabb egy embert támogatnak kétfelől. 288 . akik a lépcsőn felsegítették. Talán baleset érte. még alkalmanként száz dukátot is fizessenek a barátnak. és egyelőre semmi hír Bécsből! Ferrari szokása ellenére öt-hat órát késik. s a dolgozószobában várja. . ezért is hívattam önt. és tízlépésenként meg-megálljon pihenni. sietve távozott a közeléből. sujtásos mellényéről felismerni véltem a szegény ördögöt. Amilyen önző vagyok. Hamarosan feltárult a szoba ajtaja. hogy a háromszori hal-. . alamizsna címén.Nos. hogy egy verejtékben úszó lovat vezetnek az istálló irányába. az áldást osztó s a megáldott! A barát büszkeségtől dagadó kebellel elporoszkált szamara hátán. baleset vagy orvtámadás áldozata lett-e. mint a futár. a futár megérkezett. úgy okoskodtam. egyedül viszont unatkoznék. fején átvérzett a kötés. úgyhogy előbb ért oda. Ruffo ismerte a barátot. azzal az ürüggyel. A király Ruffóhoz lépett.jelentette -. Ferdinánd meg sem kérdezte a lakájtól. milyen irtóztató gaztettnek volt az okozója vagy talán egyenesen sugalmazója.Sire . akit felséged vár. meggyőződésem. s mivel tudta. egy lakáj lépett a terembe. felpattant. hogy a király betlehemét szeretné megcsodálni. mi érte Ferrarit. úgy hiszem. és elbocsátotta.

Ülj le. hogy töri magát a kardinális a futár érdekében. .mondta Ferdinánd.kérdezte Ferdinánd. Vagy két órát vesztettem.A capuai postamester azt mondta. 289 . nem én. Amikor a kardinális felegyenesedett.A császár levele? Tőle hoztad? . engedje meg. A két ember kihátrált. óhatatlanul földre kerül a lovas is. . Ferrari pedig jobb kézzel elővonta a levelet.Hiszen igaz.Jól van! . hogy berepedt a fejem. mintha félne kinyitni: . félrevonta őt. Casertában! . hogy a futár leüljön. mintha gazdájának puszta jelenléte visszaadta volna az erejét. miközben a ballal katonásan szalutált.Hol esett a baleset? . hanem így folytatta: . és így szólt: . Elvette a levelet. lezuhant a hülye. . a ló elterült a földön. A ló bukott.mondta a király. Úgy forgatta ide-oda a levelet. ott is voltam .Nézzük.dünnyögte a király -.Rendben van . de nemcsak hogy nem köszönte meg. sire. de este hét órakor eljöttem a casertai palotából.S hogy estél le? .Igenis. Épp idejében! Egy pillanat. te barom! A kardinális gyors mozdulattal egy karosszéket tolt Ferrari alá. .A királynénál estély volt. Majd Ferrarihoz fordult: . márpedig ha a ló bukik. és átnyújtotta a királynak. kardinális uram.erősködött a király.A casertai palota udvarán. . Túlságosan hirtelen fordultam. mert a császár éppen Schönbrunnban tartózkodott. Jöjjön. látva. sire.Éppen Casertában! . az ájulás határán van szegény. sire. s egyedül tett három lépést előre. és kívülről becsukta az ajtót. A király hümmögött. kardinális. amelyik engem levetne a hátáról.Lám.Sire .Hallotta. ezt jól tudja felséged.felelte Ferrari -.így mindössze a karosszékbe zöttyent. . mit ír unokaöcsém. ha felséged folytatni óhajtja a kihallgatást. nincs a királyi istállóban olyan ló. és Ferrari a földre zuhan . de úgy. . . a király Casertában vár. s megtántorodik -. . s nem fogtam elég rövidre a gyeplőt fordulás közben.45 PONCIUS PILÁTUS Mihelyt Ferrari megpillantotta a királyt. A király ámult-bámult. . elhárította a két ember segítségét. hogy Ferrari elsápad. én meg nekivágódtam egy sarokkőnek.szólt közbe a kardinális.Mi az ördögöt kerestél a casertai palota udvarán? . sire .felelte a futár -.Igenis.Sire . . legyen bár maga a király. sire. az udvar tele hintókkal.

hacsak nem járul hozzá felséged. sire. Hirtelen kaparászás hallatszott a hálószoba felőli ajtón. Megkerülte Ferrari karosszékét. és toppantott. A király ismét a futárhoz fordult: . s a szobájába vitessem.Richard úr. .Hát elájultál? .a király feltörte időközben a levél pecsétjét.Kicsoda? . amikor elájultam. és olvasásba merült -. hogy a kegyet csakis gazdája szórakozottságának köszönheti. karját félig öntudatlanul az ajtó felé nyújtotta.hangzott a futár válasza. 290 .Nem adtad ki a kezedből? .Szó sem lehet róla! Lássa be. Erre.Olvassa! A kardinális elvette a levelet. azóta. Jupiter látása alkalmasint felér a pohár vízzel és a repülősóval. és halk nyüszítés. mintha tudta volna. ő jobban szívén viselte barátja sorsát. . mint a király a szolgájáét. . elválásukkor volt kegyes a búcsút engedélyezni. sire. sire. s fejét hízelegve fúrta be combja és tenyere közé. majd odatörleszkedett nevelőapjához. . eminenciás uram. hogy újra behívassam a két kísérőjét.felelte Ruffo.Itt vagyok.A rejtekzsebben volt. és lekushadt.A Santa Maria-beli orvos.. amikor elájultál? .És hová vittek. előbb ki kell őt faggatnom.Ki kötözött be? . . sire. és nagy ívben elkerülte Ferdinándot. úgyhogy a szék s a benne ülő egészen eltakarta. .Nem.Elhallgass.Ki az? Nem ismerem. hogy egy pohár vizet adja ennek az embernek. s repülősót szagoltassak vele. . . Ferrari is megismerte Jupitert. . hogy a két jó barát üdvözölje egymást a találkozás alkalmából. ebfajzat! .kérdezte. erős volt az ütés. mindenesetre ő maga adta át nekem . . hogy a császártól átvetted? . kedves kardinális uram .Látta valaki ezt a levelet. .Nem tehetek róla.Kegyeskedjék megengedni.szólt a király. . gondolta a kardinális. meg is esküszöm.Sire . engedje meg.Kardinális uram. Jupiter megismerte Ferrari hangját. s ugyanott találtam. és belefogott.Maga a császár írta a levelet? . Élve az alkalommal . A kutya szinte hason csúszva óvakodott be a szobába.avatkozott közbe a kardinális -.Azt nem tudom.A házi gyógyszertárba. . és bebocsáttatást kért.Acton úr titkára. amikor magamhoz tértem. ha kell. Ferrari karja lehanyatlott. . felség . kinyitotta a hálószoba ajtaját.kiáltotta Ferdinánd. .

Óhajt felséged még valamit kérdezni a futártól? . Jupiter! . Őfelsége titkára talán van annyira megbízható.Hát így festenek azok az emberek. a pecsét rendben van . az aláírás szintén. sire. A király kivette a levelet Ruffo kezéből. sőt. hogy egyedül eltaláljak a szobámba. Marcus Aurelius. .szólt a király -. . ráismertem. de a befejező rész és az aláírás az ő keze írása. ő magára vállalja Joubert-t. .Ezer ördög és pokol! Persze hogy végigolvastam! .Más senki? . . . hogy nehéz szívvel engedelmeskedik. . a császár hasonló híreket kapott Rómából. . amíg csak ki nem ért az előszobába. .förmedt Ferdinánd az inasra. hogy beavassák a titokba. . hozzáteszi azt is.. majd panaszos vinnyogással bekullogott az asztal alá.Mit szól hozzá? . sire .felelte az reszketve -.káromkodott a király. hát nem mindegy? . Úgy látszik.Ó. de lerítt róla. Marcus Antonius császár feje. .Nem. Szemmel követte Ferrarit.Ide.Hívja be a két inast. de vagyok már annyira. mint látja.Az ördögbe is.Sire . .Felséged végigolvasta a levelet? .mondta magában Ruffo. mint mi.Csak őt és Richard urat láttam. Az inas kisietett.mondta a király -.Hála és köszönet. eminenciás uram. . akarja mondani felséged.Igen .Hát ön? .mondta Ferdinánd gyanakodva. s az ajtó felé indult.Nem.szólt a kardinális.A válasz tehát igenlő.mosolygott Ruffo -.Mit álldogálsz itt. elköszönt a királytól. aki az ajtó mellett várakozott. kegyeskedik-e felséged fogadni. . . akikért meghalunk! .kérdezte tőle. . . az angol nagykövet őexcellenciája kérdezteti.Marcus Antonius. de ez csakugyan mellékes.Én is. ő átlépi a határt száznegyvenezer ember élén. Ferrari csakugyan felállt.kiáltotta a király.Azt. hogy a levél félreérthetetlen. . akik Ferrarit idehozták .Láthatnám a pecsétet. A csöngetésre belépett a szolgálattevő inas. A címzés a császár keze írása. hogy mihelyt én elfoglaltam Rómát.motyogta a király. hogy őt mindig fogadom. tudhatod. Azt tanácsolja felségednek. te hülye! .Marcus Aurelius. mialatt a csöngőhöz lépett. ezzel igazán beérheti. mehet kötözésre. sire? . sire. Töprengve nézte-forgatta.A levél nem a császár kezétől származik . sir William Hamilton. . 291 . Ruffo odalépett a királyhoz. Jupiter utána.Nem egészen. Jupiter azonnal megállt. . hogy vállalja magára Championnet hadseregét. sire.

. figyeljen ő is. amikor önt jelentették. . Ha sir Hamilton ilyen ünnepélyesen kér bebocsáttatást. ez bírta rá IV. sire. Ruffo viszonozta a meghajlást. hallgatjuk. az angol nagykövet! ..kérdezte a kardinális. sire. . akkor nyugodtan beszélhet a kardinális úr előtt. dehogy.Mikor érkeztek? . sire. . ahogy Ruffónak intett. Nelson lord tegnap Casertában töltötte az estét. s amikor eltávozott. a királyné is visszatért? . egy levelet hagyott hátra lady Hamiltonnak és nekem. a császár levelére mutatva. . Sir William udvariasan meghajolt. Köszöntötte a királyt. . maradjon eminenciád. az kiderült abból. Úgy gondoltam.Á. 292 . sire . S hogy nem véletlenül használt többes számot. .felelte sir William.Olvassa csak. Sir William olaszul olvasta föl a királynak az angol nyelven írt levelet:16 16 Nelson levelét egyetlen betű változtatás nélkül közöljük.Angolul írta? . mintha azt felelné: „Sire. Ferdinándot. Íme a levél. annál inkább. nemde? .Őexcellenciája. .Örülök.mondta a király -. Megint nyílt az ajtó.Lord Nelson nem beszél más nyelven. ha e közlendők kapcsán kikérhetném az ön tanácsát. amelyet zsebre vágott. A kardinális olyan mozdulatot tett.Nos .Nos.szólt a király. ..A háborúval kapcsolatos.Nem.jelentette az inas kintről.Valóban. mert úgy hittem. Ha felséged úgy parancsolja. sire. magától értetődik!” Sir William Hamilton belépett a szobába.Bizalmas közlendő? . de minthogy közölnöm kell felségeddel valamit. kötelességem ezt a levelet felségednek bemutatni.Zitto! . sire? . .Ebben a pillanatban. mivel fontos történelmi dokumentum. .vette fel sir William újra a beszélgetés fonalát -..Távozzam. örömest lefordítom olaszra. éppen erről folyt köztünk is a szó. amit egyébként mindketten mellőzni szoktak.kérdezte.szólt a király -. szóról szóra. . majd a kardinálist. . sir William .Ott is voltam. A király Ruffóra kacsintott.Ahogy vesszük. hacsak egy mód nyílt rá. . sir William . .Igen. Casertában van. Nem bánnám. nyilván hivatalos közlendői vannak. hogy látom. hogy Franciaország ellen háborút indítson. de a királyné kegyeskedett saját hintaján hazahozni lady Hamiltont és engem.mondta a király.

mint ismeretes. Mindezt tudván. Hacsak. Ugyanezt látom itt Nápolyban is: a nápolyi nép egy emberként kész harcba szállni a franciák ellen. természetesen. Kedves asszonyom! Az a rokonszenv.Befejezte? . és megdöntsék a monarchiát. ahelyett hogy itthon állnának ellent: érthetetlen.nem kell nagy jóstehetség. és megdől a monarchia .Sir .felelte sir William -. ahelyett hogy határain túlra vinné a háborút. erősen remélem. hogy bevonulhasson Rómába. hogy csalóka biztonságba ringatja a kormányokat. és gondoskodni róla. a halogatás politikája folytán. bármennyire fájdalmas a puszta gondolat is. drága barátaim. csomagolják össze legbecsesebb értéktárgyaikat. az Ön legalázatosabb és leghívebb csodálója és barátja Horace Nelson. a szicíliai királyi pár iránt. miért nem indították a hadsereget már vagy egy hónapja útnak. Ez a ragaszkodás bír rá. de tisztán látom. Amióta először e vizekre érkeztem. október 3. vagy bevárja. amelyre. hogy Nápoly az az ország. miért nem élnek a nápolyiak a kínálkozó lehetőséggel. s ami jelenleg történik a Szicíliai Kettős Királyságban. mint már említettem. tehát május hó óta. hogy a szicíliai nép rajong királyáért.. majd rajtuk üt. mennyire szívemen viselem a királyság boldogulását. hogy kirabolják az országot. . minden alkalmat megragadtam . sőt. s tudván azt is. van még egy utóirat.Halljuk. azt tanácsolom. elvész az ország. és gyűlöli a franciákat. hogy az ország megtámadásának legelső hírére hajóra szálljanak. Mack tábornok szerencsés megérkezése rábírja tán.alig várja már. s bízvást elmondhatom. mindig is azt tapasztaltam. rablóbandába tömörültek. 1798. Sokkal jobb lenne. az utóiratot. bizony megeshet. s megsemmisíti őket. kedves asszonyom.. remélem. Az is nyílt titok.márpedig nem kevésszer adódott rá alkalom -. a legjobban fenekednek. az ország miniszterei megszívlelnék a nagy William Pitt szavait: „Mindig a legvakmerőbb intézkedés a legbiztonságosabb. . .értesüléseim szerint . amellyel Ön és sir William Hamilton viseltet őfelségeik. Kötelességem gondolni az Önök biztonságára. amely . hogy ne nézzem tovább tétlenül mindazt. mert ha saját földjén száll harcba. drága asszonyom.. hogy őfelsége a szicíliai király hatalmas hadsereggel rendelkezik.kérdezte a király. ahol egyébként tárt karokkal fogadnák. akik. mi Franciaország politikája? Nemde az. hogy éljen a Gondviselésnek hála oly nagyon kedvező alkalommal. míg ott támadnak rá.. ami eddig történt. a kormányzatot. hogy a szeretetre méltó nápolyi királyné és családja biztonságáról is gondoskodnom kell. hogy ezt előre lássuk! Ha mármost a nápolyi kormány mindennek ellenére kitart saját kárára a halogatás nyomorúságos és bajt hozó politikája mellett. és készüljenek saját személyükben is fel arra. valamint a francia elveket. hogy tettekkel bizonyítsam. 293 . Nem vagyok diplomata. hat évvel ezelőtt mélyen belevésődött az én szívembe is. hogy a háborút más ország földjén vívhatják meg. hogy ezt a jobb sorsra érdemes országot nagy szerencsétlenség fenyegeti a legrosszabb politika. érthetetlen számomra. Ki ne tudná.Lady Hamiltonnak Nápoly.” Ezt kívánja szívből. ha.

míg ők támadnak. akihez az őt megillető mély tisztelettel fordulok. egyetlen francia hajó sem merészelheti háborgatni e partok békéjét.szegezte a király a kérdést sir William mellének. .felelte Ruffo.Egy igaz barát tanácsait hallotta. mint hogy szakadatlanul hűségét tanúsíthassa királya iránt. mint bevárni. sire. . mély és rendíthetetlen hódolata egész hevével. Vizet öntött a mosdótálba.Látja. .No. .Ön háborút akar? . A kardinális szemhunyorítás nélkül engedelmeskedett. és ők ütnek rajtunk. . és minden tőle telhetőt megtegyen a szicíliai királyi felségek és országuk üdvének előmozdítására. hogy ne késlekedjünk. mintha összebeszéltek volna . „Hacsak nem lady Hamiltonnak szól ez az utóirat” . . és odanyújtotta a királynak. . .Kardinális úr . efelől nyugodt lehet felséged.Feltéve.Látom.szólt a király. legyen szíves. mint Pilátus: mosom kezeimet.Mint Anglia nagykövete.Úgy hiszem.A levél megfontolást igényel. hogy szövetségesünk lesz.És okvetlenül szavának is áll. felség. kardinális? .Vége? .A király beszédes kézmozdulattal félbehagyta.kérdezte a király sir Williamtől.Árulja el.Legalábbis azt tanácsolja.Tehát ön is háborút akar. és hozza ide. lord Nelson többet ígért a barátságánál. mi a véleménye a háborúról? . sire .És ha úgy lenne? . de őszintén.kérdezte közben. mi is a szilárd és megingathatatlan véleménye egy igazi angol tengernagynak. ugyanolyan halkan.Igenis.Egészen úgy fest. csakugyan okosabb támadni és rajtaütni a franciákon. hogy kegyelmes királyom óhaját ezzel szolgálom legjobban. Hadd lássa. sire . és nekiállt mosakodni szinte dühödten dörzsölgette a kezét. hogy az osztrák császár megtartja ígéretét. . majd mindjárt megmagyarázom . A lord azonban úgy véli.Úgy teszek. A király felgyűrte az inge ujját. tudván. .felelte az angol nagykövet -. miközben ujjával az éjjeliszekrény irányába bökött -. . de nem értem. .súgta oda a király a kardinálisnak. Ameddig lord Nelson itt tartózkodik flottájával a Tirréntengeren és a szicíliai partok mentén. kardinális. sire . .. öntsön vizet abba a mosdótálba. akinek nincs hőbb vágya.Úgy rémlik. Eggyel több ok rá. mutassa meg jelen levelemet tudomásulvétel végett sir Williamnek. s hogy Nelson gondosan őrködik a tengerpart fölött. úgy hiszem. hogy hat-nyolc hét múlva máshová rendelik. sire. . . . csakis igennel felelhetek.kérdezte a király.mondta sir William. .felelte sir William. mit csinálok? . az adott helyzetben a halogatás a legrosszabb taktika. 294 .szólt a király.Nelson háborút akar? . azt ígérte.Annál jobb nekünk! .. . sir William. .ezt fejezte ki a mozdulat. Sir William sietve tovább olvasott: Kérem Nagyságodat.

mint a farkas.46 AZ ÁLLAMI INKVIZÍCIÓ Acton kapitány jól eszébe véste a királyné éjjeli parancsát. „Mit akartok tőlem? . bárd vagyok. Úgy okoskodott. elévezették az áldozatot. Aki ellenem vádat emel. aki bosszúszomja eszközéül szegődik. ő maga botladozva lépkedett. de mivel a bírák mindegyike elsőnek akart megjelenni. Hozzá fogható szörnyeteget nem hordott soha még hátán a föld.kiáltotta oda bíráinak Fouquier-Tinville. s mihelyt kollégáihoz ért. nekiütődött a székeknek. Castelcicala herceg. mondják önök? Nem. Mindhárman rászolgáltak. akárcsak Károly. mint Vannit. és bíró. a félelmetes Anjou herceg. ha a kehely arannyal és kitüntetésekkel van kibélelve. nagykövetből kémmé aljasult. s ha egykor akad is méltó párja az ocsmány szicíliai Speciale személyében. s azt mondották neki: Ölj!.és magánéleti bosszúvágyának kiélését Nápoly egyik legelőkelőbb családjának nevével kívánta fémjelezni. méltán első tehát a gyalázatban is. Sohasem nevetett és keveset aludt. amióta nem egyszerű törvényszéki bíró volt többé. . mint alacsony növésű volt. a Laffémák és Jeffreyk neve mellé. Castelcicala herceget szemelte ki erre a szerepre. Csak a hatásköre szélesedett ki. Rangban Castelcicala herceg volt köztük az első. oldalogva és némán. . s nem is gyűlölték őket annyira. mindhárom állami inkvizítort odarendelte a sötét szobába.hogy valódi volt a rémülete vagy tettetett. aki elítéli. s a herceg ellenvetés nélkül ráállt. nemcsak erkölcsi értelemben. perbe foghatja mindjárt a guillotine kését is!” Vannihoz hasonló lényt legfeljebb az állatvilágban. Karolina keresett valakit. azért is. Londonban élt. a főügyészt. Az összejövetel időpontjául a kilenc órát jelölte meg. aki nagyúr létére nem átall mindent feláldozni a becsvágy oltárán és fenékig üríteni a gyalázat kelyhét. az asztalnak.Hát Fouquier-Tinville. mint Vanni. Guidobaldi és Vanni: az a három férfi. Volt benne valami a farkasból és a hiénából. és hercegből pribékké. aki volt: igazságtalan bíró. s azért is. hogy olykor hasznosabb lealacsonyodni. amikor azzal vádolták.Hát ember vagyok én? Nem. aki lefogja. arca hamuszínű. és ő ölt. hatalmával visszaélő államhivatalnok. az maradt. rémülettől eltorzult arccal lépte át a terem küszöbét . mint az áldozópap elé szokták. akinek a nevét egész Nápoly átkozta. Amikor először jött el a junta ülésére. kiszámította. hogy háromezer embert küldött vérpadra. Tagja volt az első juntának. sem süllyedést. akinek oly mesteri arcképét hagyta ránk Villani. Guidobaldi számára a felkínált poszt nem jelentett sem emelkedést. megközelítően sem rettegtek tőlük úgy. nem. mert köz. felkiáltott: 295 . mint felemelkedni. az éjjeli vadak s a ragadozók közt találni. mint a hiéna. fél kilenckor már együtt ültek mind a hárman. s úgy közelítette meg. olyan váratlanul. De akármennyire rettegett és gyűlölt volt is Castelcicala herceg és Guidobaldi bíró. mint Nápoly nagykövete. azt egyelőre még a jövő méhe rejti. hogy a krónikás a történelem szégyentábláira jegyezze fel nevüket. Inkább magas. tekintete komor és fürkész. de nem maga kutatta fel áldozatait! Nem volt egy személyben kopó. mert az aggodalom hajtotta. míg a királyné vissza nem rendelte. aki a zsákmányt felhajtja. legyünk igazságosak. még a Fouquier-Tinvilleekkel is! Ő a Közjóléti Bizottság közvádlója volt. hanem a királyi kegy fényében sütkérező állami junta tagja. de testi mivoltát tekintve is. ki tudja? Pápaszeme a homloka közepén ült. hogy ügybuzgalmát fitogtassa. pribék. Úgy vetette magát áldozatára. mi mindent remélhet a királyné hálájától az az ember.

Mi sem volt egyszerűbb ennél. és füstbe megy Vanninak az ügyhöz fűzött minden reménye.. a fia. két hónap óta nem aludtam egy szemhunyást sem. s hiába volt ő maga talpig becsületes. amikor elfogadta a tisztséget. így jutott osztályrészéül a véres megtiszteltetés: 1796-ban kinevezték az állami junta tagjává. míg végül a junta elnöke kijött a sodrából és rárivallt: . a botrány. hogy mikor szabadul. Vanni szemében a folyamodó könyörgése csak tetézte még a bebörtönzött vétkeit. A dolgot két óra alatt elintézhették volna úgy. Kinevezése balfogás volt a király és az ő részéről egyaránt. Ám ami a fő: Vanninak sikerült saját hírnevét megalapoznia. Tarsia hercegétől mi sem állt távolabb. Vannit a Tarsia hercege ügyében tanúsított magatartása alapján kezdték könyörtelen. Az állítólagos bűnösöket dögletes. kisszerű tetteit nagyítja fel a képzelet segítségével. A herceg vagyona egymillió dukátra rúgott. mint már említettük. hanem azokra is. Jaj volt annak. akik bíróvá emelték. hiszen többre igazán nem futja képességeiből.Egy gyenge és zsarnoki rendszerben okvetlenül fölébe kerekedik az. márpedig ha a király adott is olykor-olykor kegyelmet. mert a király döntése ellen Vanni a királynéhoz apellált. 296 . Vanni kinevezésén még meg sem száradt a tinta. fivére vagy kedvese érdekében. aki úgy mondja királyom. amikor őt nevezte ki.Uraim. cseppet sem érdekelték azok. a király nagyot tévedett. mihelyt azt ő vette kézbe. miért tartóztatták le. minthogy ő minden ügyet képzelete mikroszkópján át látott. Tarsia hercege igazgatta Ruffo kardinális előtt a San Leució-i selyemgyárat. akit belöktek egy-egy ilyen sírodúba. Vanni kapott megbízást a hiány kivizsgálására és felszámolására. amikor máris elkezdte nagy hangon útonútfélen hirdetni. hogy egyáltalán mikor kerül ítélőbírái elé. Vanni Guidobaldival ellentétben könyörtelen. de még csak nem is konyított a számvitelhez. még kevésbé. a tetejébe még afféle rajongó is volt. gyakran azt sem tudta. akik fölé bíróul emelik. A királyhoz fordulni nemcsak felesleges volt. nos. de egyenesen veszedelmes. micsoda veszélyek környékezik királyomat! Unos-untalan így mondta. hogy mindaddig nem szavatolhatja a felséges uralkodópár biztonságát. látván. Az ilyenfajta ember nemcsak azokra nézve veszélyes. ez még félelmetesebbé tette. akiket eztán kell bebörtönöznie. míg nem kap szabad kezet rá. Hadd válaszoljunk helyette mi: . hogy becsületes emberekkel vegye körül magát. hogy csak Nápolyban vagy húszezer jakobinust vessen börtönre. Néhány év leforgása alatt százezer tallér hiány mutatkozott a herceg elszámolásaiban. férje. a felesége. Határtalan becsvágya mérhetetlen kegyetlenséggel párosult. uraim. nagy tettekre képtelen lévén. Csakhogy ebben az esetben elmaradt volna a cécó.Királya! Hogy érti. mint a csalás. királyom. hogy a herceg vagyona alig lássa kárát. sötét zárkába zsúfolták. s ő szíves-örömest megfizette volna a hiányt. mint mi valamennyien: királyunk? Vanni hallgatott. levegőtlen. a nővére vagy a kedvese megpróbált Vanninál közbenjárni fia. A börtönök megteltek gyanúsítottakkal. vagyonilag és erkölcsileg egyaránt. A rab. a közbajok legfőbb irányítóját. Minden ügy óriásivá nőtt. Vanni jóvoltából az ügy tíz évig tartott. annak. aki csak azt mondja: királyunk. és éheztették. akinek az anyja. a hiány fennmaradt. sőt. Vannit. ha ahhoz egyáltalán nem értett. s ez csakis Vanni ügybuzgalmának volt köszönhető. de tiszta kezű bíró hírében állt. a herceg ellenben tönkrejutott. s ő. a királyné soha. s az emberiség szerencsétlenségére. minthogy egész figyelmét azok kötötték le. de tiszta kezű bíróként emlegetni. akik egyszer már szerencsésen börtönbe kerültek. hogy az ön királya? Miért fennhéjázik a buzgalom álarcában? Miért nem mondja úgy.

tehát Medici lovagot. és elnyeri érte méltó jutalmát. azt a tapasztalatot örökítette ránk. hol a másik vetett gyors. mint napéjegyenkor a tenger. középkori perrendtartás kizárólag felségsértés esetén engedélyezett. gondterhelt pillantást a szoba legsötétebb sarkába. Azt követelte. A bírák lelkiismerete megmozdult. Vanni! Szolgálja buzgón királynéját. a juntát elseperte a közmegvetés.mintha a delikvens már hulla lenne”.elvetette a javaslatot. vagyis az a kor. A királyné üzenete aggasztotta őket. Közben hol az egyik. és Vanni kibukott főügyészi székéből. hogy javaslata meghallgatásra talál: „tormenti spietati come sopre cadaveri”. vagy mellette termett hirtelen farkasugrásainak egyikével. de annyi ember raboskodott ártatlanul. A lámpa ellenzője elfogta a fényt. Vanni azt a rendkívüli kínvallatást akarta újra jogaiba iktatni.hármuk szavazatát leszámítva .Asszonyom. a titkos inkvizíciót. Ez a bíróság a nyilvánosság kizárásával ítélkezett. Az egyöntetű szavazás eredményeként a foglyok megmenekültek. és megostromolta a börtönök falait. és Vanni megbukott. Vanni ekkor utolsó kiútként és lehetőségként megpróbált a kínvallatáshoz folyamodni. baljós vigyorral ajkán . bár mindössze az asztallap szélessége választotta őket el. akik kiállják a tortúrát is. egy újabb összeesküvés nyomára jutottam! Karolina. Canzano herceget.nem a hóhér bárdjával. mikor nyílik meg a királyi lakosztályból ide vezető ajtó. tán fel sem ismerik egymást. és az éj sötétjében csapott le áldozataira . tüstént odasettenkedett hozzá jellegzetes. minthogy egyik sem kívánta nyugtalanságát a többivel megosztani. felfedeztem egy összeesküvést! Asszonyom. amelyek mögött annyi. Nem. a zöld asztal körül. Több mint három esztendőn át dühöngött a rémuralom. abból a három emberből. Castelcicalát és Vannit. Három éve folyt már a vizsgálat a politikai szenvedély diktálta ádázsággal. Ebben a sarokban állt ugyanis a homályba veszve. azaz „a legkegyetlenebb kínzások . Pasquale Simonét már megfigyelhettük munka közben.a vigyort az a remény csalta elő.Csak így tovább. A letartóztatottakat szabadlábra helyezték. feloszlott. amelyet a régi. A középkor. amelyet ő maga úgy írt körül egyszer. akik magukra vonták az egész ország gyűlöletét. oldalgó hiénajárásával. Majd megalakította saját külön bíróságát. s bár Castelcicala és Guidobaldi pártolta a legkegyetlenebb tortúrát. A királyné nyomban segítségére sietett: márkivá neveztette ki. hanem a pribék tőrével. de a legcsekélyebb vétséget sem sikerült rájuk bizonyítani. a tanács . mikor lép be rajta a királyné. azt felelte: . 297 . ha nem tudják nagyon is jól. ki ül velük szemben. arcukra sűrű homály borult. aki amúgy is mindenütt összeesküvéseket és összeesküvőket vélt látni.Ha a királyné közelébe férkőzhetett. és bejelentette: . rendíthetetlen lelkű emberek. Egy náluk ügyesebb kém valami összeesküvés nyomára jött volna? Némán emésztődtek. hogy az összeesküvés vezetőit. most lássuk Guidobaldit. Monticelli apátot és hét-nyolc társukat olyan tortúrának vessék alá. alig kivehetően Pasquale Simone. Kevesellte a közönséges kínvallatást. amelyben rendszeresen alkalmaztak kínvallatást. Három év múltán magasra csapott a közfelháborodás árja. és aggódva lesték. amelyet a bronzlámpás világított meg. hogy akadnak erős testű. A három állami inkvizítor komoran és nyugtalanul ült a sötét szobában.

mert náluk is jobban ismeri a királyné titkait. Pasquale Simone a titkos és titokzatos. Castelcicala vagy Vanni hűségét. Még az inkvizítorok szemében is.Ő valószínűleg tud valamit.visszhangozta Guidobaldi.vágta rá Castelcicala herceg. Jelenléte mindenesetre arra vallott.Nem . mélabús fuvallata. . s akkor mindaz. uraim . amikor nyílt az ajtó.szólt Vanni. Vanni úr.. Ön talált bűnösöket. hiszen egyenesen azzal vádolják önt. Kilencet ütött az az ingaóra. egyik állami inkvizítor sem mert volna hozzá kérdést intézni. de hiába voltak a felettesei. amit alkalomadtán kiteregethetnek. nem ön jutott egy újabb összeesküvés nyomára.Nem lehet túlzott. öklét az asztal lapjára támasztotta. rendes hóhér. . s az asztalra helyezett egy pár pisztolyt. és belépett Karolina. Meghajoltak. mint a szélnek egy a szokottnál tán bánatosabb sóhaja. és vége a dalnak. Egyetlen jól irányzott tőrdöfés. amelynek a hangjára úgy összerezzent a királyné.mondta a királyné. de nem talált bizonyítékokat. Donato a törvény. . A pribék komor árnya úgy hatott. a királyné nyomban beszélni kezdett.. hogy a buzgalma túlzott.Nem a buzgalmunkon múlott. hogy az ügy súlyos. ellenük fordul. Ha a királyi önkény kétségbe találná vonni Guidobaldi. szorosan a falhoz simulva. semmi esetre se adná őket a törvény kezére. mintha a falkárpit egyik figurája lenne.Ezúttal nem ön fedezett fel egy összeesküvést. . felséges asszony . én a bizonyítékokkal kezdtem. fellebbentette a sálat. Pasquale a királyi önkény ítéletvégrehajtója. A sál alatt különféle tárgyak rejlettek.Vanni márki. . Karolina bal vállán nagy. De egy kézmozdulattal rájuk küldheti Pasquale Simonét. a királyné elé siettek. vörös kasmírsálat viselt. utolsó lehelete alig több a tetthelytől tíz lépésre elhaladó járókelő fülének. Karolina állva maradt. a királyné odaért az asztalhoz. ha felségedről van szó . mint ön. Mialatt ez a rövid párbeszéd lefolyt. Az áldozat magával viszi titkát a sírba. Csakhogy én több szerencsével jártam. Pasquale Simone sokkal ijesztőbb jelenség volt. azok segítségével bízvást felkutathatja a bűnösöket. mint egy római császárnő. ragadjon tollat. A három vérbíró egyszerre pattant fel. Az utolsó ütés hangja még ott rezgeti a levegőben. valamint a még mindig kissé vérfoltos levelet. Pasquale Simone nem mozdult. . .felelte a királyné -. minthogy túlságosan sokat tudnak és sokat is árulhatnának el a bíróság előtt. amit tudnak. Donato mester volt a nyilvános. egy röpke. és jegyezze utasításaimat! Mindhárman leültek. hanem én.Nem lehet túlzott! . A vérbírák megrökönyödve figyelték. mint Donato mester. mintha nem sál. hogy szóban is kifejezzék hódolatukat. nemcsak nem védi többé őket.Foglaljanak helyet. hanem egyenesen a vesztüket okozhatja. Az inkvizítorok nem jutottak hozzá. bíborszínű sáljában egészen úgy festett. panyókára vetve. A következőket mondta tollba: 298 . hanem köpeny lenne. amikor olvasóinkat először vezettük el Karolina nyomában a sötét szobába. baloldalt a hatodik és hetedik borda között.

nem célunk a gyilkosait kinyomozni. hogy fejük bejutott a lámpa fénykörébe. igen. ahol a többiek várták. Arcukon. úgy látszik. . Értik már. Hetedik társukra vártak. egy E . udvarhölgyem. Mindhárman lélegzetvisszafojtva. A küldöttet megölték az Oroszlán-kúttól pár lépésre.. amellyel Guidobaldi illette.. bárkára szállt. ha jól tudom .Felséges asszonyunk egyik udvarhölgye. . a pisztolyok ellenben a nápolyi királyi fegyvergyárban készültek. amely hamarosan ki is tört. amiről szintén módjukban áll meggyőződni.) A kard francia gyártmány. Hárman megindultak felfelé a Posíllipón. Jól figyeljenek ide.Nos.Mint már mondtam .szólt a királyné. miután gondosan megvizsgálta a levelet. de halála pillanatában az eső.Egyik udvarhölgyem. a Chiaia folyó irányában. uram . annyira. sujtásos. a többi bárkára ült. amelyet a hat összeesküvő egyike kölcsönzött neki. amelybe két hete maga zárta el a kardot s a köpönyeget. Körülbelül éjjeli fél egy óráig tanácskozott a hat összeesküvő meg a küldött. a másik hat valamivel később hagyta el a rompalotát. a bárka két evezőse. . mint ők: megmenekült. mint majd látják. a huszonkettedikéről huszonharmadikára virradó éjszakán hat összeesküvő találkozott Johanna királynő rompalotájában. aki a kabátját is odakölcsönözte.Kik? . A pisztolyokra vésett N betűk azt bizonyítják. hogy bakot lőtt. amelyet eddig homály rejtett. . aki egyenesen Rómából érkezett ide. minthogy a szerelmesek.és tengervíz áztatta egyenruha helyett egy zöld színű. ahogy ön nevezte. és egész holnapi napját drága Nicolinójának szenteli. valószínűleg egy árva szót nem szól férjének a kimenőről. és a fenyegető vihar ellenére.Jól figyeljenek ide . . egyszeriben elömlött a fény. ott ni! (S a királyné a szekrényre mutatott. odaveszett.. ma hajnalban felmentettem San Clemente márkinét a holnapi szolgálat alól. a part mentén. .A levél aláírása mindössze egy kezdőbetű. A három inkvizítor összenézett.. .felelte a királyné különös mosollyal. Championnet tábornok küldöttére. . Championnet tábornok küldötte Pozzuoliban megvált a lovától.San Clemente márkiné. A mosoly mintha máris megtagadta volna San Clemente márkinétól az udvarhölgy címet.kiáltotta Vanni. két másikat pedig megsebesített azzal a karddal. a kard francia gyártmány. Ráébredt.folytatta Karolina -. egy szerelmes asszony levelét valami Nicolino nevezetű férfihoz. A három inkvizítor mélyen az asztal fölé hajolt. de nagyobb szerencsével járt. bő bársonykabátot viselt. Guidobaldi úr.válaszolta fagyosan a királyné -. Agyukba N betűt véstek.Semmi közünk hozzá .Elena da San Clemente márkiné kézjegye . San Marco grófné fogja helyettesíteni.folytatta a királyné.mondta Castelcicala.A küldött halála előtt lelőtt két embert ezzel a két pisztollyal. nyilván ugyanaz az ember adta kölcsön a pisztolyait.Ez év szeptemberében. A küldönc is elmerült velük együtt. hogy a két pisztoly a levél címzettjének a tulajdona. ugye? 299 . Ez az összeesküvő a kölcsönadott kabát zsebében felejtett egy levelet. . A bárka elsüllyedt a part közvetlen közelében.kockáztatta meg Guidobaldi. a tulajdonos keresztnevének kezdőbetűjét. kővé dermedten hallgatták a királyné szavait. . A két halász.Megölték! . . éppen mézesheteiket élik. és elhajózott a Tojáserőd irányában. Ő távozott elsőnek. Vanni elnémult. amely a szekrényben található.. tengeren közelítette meg a rompalotát. hogy közelebb kerüljön Karolinához. A küldött maga is francia egyenruhában érkezett.

aki csak egy ujjal is illetni merészeli. ha nem.A pribék egy főhajtással megköszönte és zsebre vágta a zacskót. semmiféle ostoba bíróság nem fogja ezúttal akadályozni. Karolina megtudta. hogy San Clemente márkiné szeretőjén délután három órakor rajtaütöttek. Isten önökkel.mondta a királyné emelt hangon. A királyné egy kézmozdulattal elbocsátotta a három inkvizítort. életével fizet . . feltűnés nélkül követik a találka helyére.Parancsol még valamit felséged? . Várom jelentésedet a történtekről. Másnap este kilenckor Pasquale jelentette a királynénak. . Pasqualéék meglesik Nicolinót. jó. ha egyszer-egyszer kedvem szottyan összeesküvéseket felderíteni? .A királyné minden cselekedetén rajta a lángész bélyege .Pedig igazán egyszerű .Igenis.Nagy örömömre szolgálna. ahol tömlöcre vetették. Világos. Mihelyt bezárult mögöttük az ajtó. Pasquale Simone emberei tehát élve elfogják Nicolinót. Karolina odaintette Pasquale Simonét. . . Vanni. és a parancsnok gondjaiba ajánlják. Azok nagy hajlongva kihátráltak a szobából. hogy a haja szála se görbüljön. Rocca Romana herceg fivére. letartóztatják. Megvárják. Rögtön bekísérték a Sant’Elmo-erődbe.Holnap ilyenkor légy ugyanitt. mint Nicolino Caracciolo. Ellenállásra nem is gondolhatott.kérdezte a királyné.Amit Vanni márki feljegyzett. ha a tengernagyról is kiderülne valami hasonló! 300 . a pisztolyok és a levél az asztalon. egy kukkot sem értettek a dologból.Hallottad? . Vigyék magukkal a tárgyi bizonyítékokat: a köpeny és a kard ott van a szekrényben. de nyugodtan végigvárják a párocska légyottját. a letartóztatáson túl. úgy bánhat vele.Semmit . Ha Nicolino hajlandó bűntársait megnevezi.Azok hárman várakozóan pillantottak a királynéra. aki nyomban a legbiztosabb cellába zárja. .. Ó! .válaszolta a királyné. Elsőnek valószínűleg a márkiné távozik majd. a szerelmesek nyilván nem a márkiné és nem is Nicolino házában találkoznak. mély meghajtással. .mondta a királyné.Pasquale Simone körülfogja embereivel San Clemente márkiné palotáját. . ügyelve. Az első kihallgatásról jelentést kérek.. Alkalmazza bátran a kínvallatást. összevont szemöldökkel -. Amikor Nicolino megjelenik a kapuban. Fejével játszik.mondta Vanni. és simán letartóztatták. . míg a márkiné kilép a palotából. hogy a márkiné szeretője senki más. felség. Caracciolo tengernagy unokaöccse. mintha már hulla lenne.mormolta a királyné. . A pribék néhány lépéssel az asztal túlsó oldalán termett. a Sant’Elmoerődbe kísérik. uraim? Ugye nem vagyok éppen rossz kopó. szolgáljon utasításul mindhármuk számára. az ön kezére adom. s egy arannyal telt zacskót dobott az asztalra.

Egész Nápoly. háborúról mennydörögtek tereken és útkereszteződéseken a szerzetesek. mint legrégibb szövetségesét. úgy söpört végig a felkorbácsolt embertengeren. magas rangú tisztekből álló. és tiszteli. mint a háborúról. „Éljen a király! Éljen Anglia! Éljen Nelson! Halál a franciákra!” . hogy visszaadja Rómának jog szerinti uralkodóját. A téren fel-alá nyargaló vezérkar. a kendőt lengető hölgyek és a zsúfolt tetőkön szorongó nézők mind-mind Ferdinánd királyra vártak. Nápoly legelőkelőbb családjainak sarjai. milyen jól festenek. később a Toscanába irányított csapattest parancsnoka. amelyeket magatok is jól ismertek. háromszögletű kalpagjukon ott lengedezett a déli népek szívének oly kedves tollbokréta. mert mindig is fivéreimnek és gyermekeimnek tekintettelek benneteket. mindketten francia emigránsok. ám azok Máltának. Oldalukon szárnysegédeik. és mint a szélvihar. valamint San Filippo és Giustini ezredes. Féljétek 301 . Gambs és Fonseca tábornok. egy a tárgyalt korszaknál későbbi keletű fogadalom nyomán.így a kiáltvány -. A vezérkar tagja volt többek között Micheroux és Damas tábornok. szereti. A tisztek mellén különféle kitüntetések díszelegtek. és ezt hirdették Ferdinánd kiáltványai is. Egyébként sem tűrheti el a király a pápa államának lerohanását. Az utcáról felhangzó kiáltás ablakról ablakra csapott.47 INDUL A HAD Gyönyörű napra virradt a város két héttel az imént említett esemény. egyenruhájukon csillogott-villogott a sok aranyhímzés. valójában azért. aki itt áll majd seregei élére. A király minden tőle telhetőt megtett. akik kardjukat és gyűlöletüket Franciaország legelkeseredettebb ellenségének a rendelkezésére bocsátották. amelynek hullámai olyan erővel ostromolták. Szíves örömest szállok szembe a legnagyobb veszéllyel is honfitársaim. Háborúról prédikáltak szószékről a papok. állítólag azért. de annyi gyászos példa után. hogy személyesen vezesse őket a franciák ellen. Naselli tábornok. amikor a hon bátor védelmezőinek élén hadra kelek. A tér közepén ugyanis Mack generális parádézott. minthogy szereti és tiszteli a pápát. Nápolyban az őszutó sokszor túltesz más országok tavaszán és nyarán. lehetett-e a legcsekélyebb kilátásom is a sikerre? Bízom a Hadak Istenének áldásában. milyen délcegen ülik meg a lovat! Ameddig a szem ellátott. hogy parancsokat továbbítsanak. a Toledo sétányt s a palota főbejáratával átellenes összes utcákat.harsant újra és újra a kiáltás. fényes vezérkara élén. aminek folytán kénytelen hadseregét mozgósítani. amelyek valósággal elborították a falakat. ő vezeti majd lépteimet. hogy biztosítsa a franciák jóindulatát . az utcákon tolongó tömeg. Majd a néphez fordult Ferdinánd: Ha ezt más áron elérhettem volna. (Azóta ide épült paolai Szent Ferenc temploma. a Szicíliai Kettős Királyság hűbérbirtokának elfoglalásával foltot ejtettek a nápolyi becsületen. Parisi. mint a tűzijáték tűzkígyói. a környező városok és falvak lakossága is ott tolongott a királyi palota körül. amelyek akkoriban még egy roppant tág térbe torkolltak. Nápolyban egy hét óta másról sem esett szó. ő irányítja tetteimet. hogy mármár elsodrással fenyegették a gátakat. útjelző kövekre. nem haboznék bármely áldozatot meghozni.) A ma piazza del Plebiscitónak nevezett térbe torkolló utcák végén katonai kordon állta a tömeg útját. mint az Egyház fejét. a szivárvány minden színében játszó szalagok és keresztek. Ide-oda nyargaltak a téren. kecskelábakra hágva. hogy mindenki megbámulhassa. fehér liliomos Bourbon és vörös angol zászlók árnyékában. amelyek emeletről emeletre hatolva mind feljebb villóztak. A tömeg elárasztotta az Óriás lejtőjét. sőt. azaz Nicolino Caracciolo letartóztatása után. a térre nyíló ablakokból pompás ruhákba öltözött asszonyok lengették feléjük kendőiket. fivéreim és gyermekeim kedvéért. hogy végül kialudjanak a nézőkkel telezsúfolt tetőkön.

mintha bizony a legutóbbi szövetségi szerződés Franciaország és Szardínia között kötelező erejű politikai okmány lenne! Ugyan. hogy a nép bátorságára apellált. Hozzon bármit a sors. hanem igazságot szolgáltat neki. hogy mindenki lehet hős. de megpróbálta alattvalóinak bebizonyítani: csakugyan elkerülhetetlen.Istent. Az utókor nemcsak nem tekinti majd árulásnak a nép elszánt küzdelmét. Ferdinánd nemcsak az osztrák segítséget vette bizonyosra. a franciák ellen. hogy meghaljanak érte. Bizony mondom nektek. s mint láttuk. jogos úton-módon nem kaphat segítséget az elnyomó hatalommal szemben? A francia csapategységek szétszórtan állomásoznak Piemontban. hogy Ferdinánd népéhez fordul a súlyos pillanatban. Amióta 1774-ben Velletrinél a spanyolok legyőzték a németeket. hogy atyai érzelmeit hánytorgatta. nem mernők közzétenni ezt a levelet. Belmonte hercege személyesen írt ez ügyben Priocca lovagnak. hiszen azért gázol 302 . Szítsátok fel a nép honszerelmét. s vannak. mint átkos elnyomás alatt élni. és szeretni is fog. s gondjaiba ajánlotta feleségét és gyermekeit.a nemzetközi jog s az isteni és emberi erkölcs ellen. bíznak a békeszerződésben. hogy honának legalább egy ellenségével végezzen . váljék minden piemonti számára becsületkérdéssé. s hogy jobb becsülettel meghalni Istenért s a hazáért. amíg csak él. s a felszabadulás egyetlen útja: megszegni a szerződést. soha nem kínálkozott még alkalom rá. hogy a nápolyi király népéhez fordult.folytatta a kiáltványt -. hogy háborút indít a lehető legveszedelmesebb ellenfél. Így hangzik: Lovag úr! Tudjuk. és III. olyan szégyenteljes merénylet . hogy ne mondjuk. Nagy szó volt már az is. amikor elhatározta. Hogyan! A király fogoly saját fővárosában. szeressétek őket úgy. ne feledjétek. mihelyt a szerencse ránk mosolyog. Biztonságban tudják magukat. ebbéli véleményét szokott cinizmusával kereken ki is nyilvánította Mack tábornok előtt. mit tartson maga felől. mindenfelől ellenséges szuronyok fenyegetik. úgy tiszteljétek és szeressétek őt. emeljétek a szenvedély fokára. mint az édesanyátokat. a szárd király miniszterének. nem szagoltak puskaport a nápolyiak. legfeljebb nagy ünnepeken dördült el egy-egy ünnepi sortűz. katonai erényeinek tanújelét adja. Igaz. Ám ez nem akadályozta meg őket abban. a megfontolt. akik mégsem átallják hitszegésnek bélyegezni az erőszakkal kicsikart. és engedelmeskedjetek távollétemben szeretett hitvesemnek. a Bécsből kapott levél alapján. hát nem a győztes önkénye diktálta? Hát nem a végszükség kényszerítette Szardíniát elfogadására? Az ilyesfajta szerződések jogtalanok. mint győztes ütközetek egész sorának. akire a kormányzás gondját hagyom. hogy iránta való szeretetéről áradozott. de egy piemonti különítményre is számított. hogy jól-rosszul. Ha nem saját szemünkkel győződtünk volna meg hitelességéről. hogy bátorságának. hogy nápolyiak vagytok. nem vádolhatta tehát senki eleve gyávasággal vagy a rátermettség hiányával. túl óvatos miniszterek visszariadnak a szerződésszegésnek és a gyilkosságnak még a gondolatától is. minthogy általuk nyomja el az erősebb fél a gyengébbet. Károly elnyerte a nápolyi trónt. aki mélységesen szeret benneteket. az elnyomottnak eszerint nem lehet semmi reménye. mint én.véleményünk szerint . Az ég áldása legyen veletek! Ezt kívánja nektek királyotok és atyátok. Most esett meg először. nagy szó volt. hogy nemzeti önhittségükben önmagukat a világ legelső katonáinak tartsák. hogy a szárd király őfelsége államtanácsának bizonyos tagjai.és Piemont több hasznát látja majd az egyéni gyilkosságoknak. aki igazán akarja. Ami Ferdinándot illeti. Egyedül ő tudta. vérlázító ígéret megszegését? Nem átallják zsarnokaik megölését gyilkosságnak nevezni? A gyengébb félnek. Rátok hagyom gyermekeimet is .

és benépesültek az erkélyek. dámvad. hogy elkíséri uralkodóját. tábornokkal az élen. a király ezúttal nem szarvas-. Mögötte bizalmasa és szárnysegéde. hogy a lerombolt oltárok. Malaspina márki lovagolt. Troubridge. nem mehet fel a függöny. amikor a San Carlo óráján az óramutató Időfigura kaszájának hegye a tízes számra ért. aki csak élt és mozgott a királyi udvarban. s amihez nem is konyít ezért is nem siet a kártyáit felfedni. hogy kis híján hanyatt zuhant. Kissé görnyedt tartása ellenére daliásan ülte meg a lovat. s egyidejűleg a ló véknyába vágta sarkantyúit. sokkalta veszélyesebb kaland. A király lóháton sokkal jobban festett. Olyan játékba fog ma. de még mindig nem volt sehol. hogy saját szabadságát kivívja. Élete folyamán legfeljebb háromszor-négyszer esett meg vele. A király azonban lazított a kantárszáron.a király jól iskolázott. Jaj lett volna annak. A király kijelentette. udvari tisztek. a makarónievést illeti. a tömeg kezdte türelmét veszteni. A háborús uszítás az őrjöngésig fokozta a szélsőségekre olyannyira hajlamos nápolyi nép lelkesedését. a szent háború élére állt. A tér négy sarkán elhelyezett négy zenekar egyszerre zendített rá ugyanarra az indulóra. A többi erkélyen udvarhölgyek. aki. Lelkesedés ide. Ők bölcsen otthon maradtak. nagyobb kockázat elébe néz. amelyik Szent Januáriust is jól leteremti. ha a csoda várat magára. fülsiketítő éljenzés közepette maga a király is a palota főkapujában. Még ki sem értek a kapu alól. aki semmiféle más foglalatosság közben soha nem mutatkozott daliásnak. az Egyház bajnokát. A ló megbokrosodott. ő. bár nagyon is jól tudta. Nelson.át ellensége holttestén. a szász és a philipsthali herceg kíséretében. s nem is egy-két kurta operafelvonást vagy balettet készül a San Carlo-színházban végignézni. az állat egyetlen hatalmas ugrással a téren termett. rá a lovasára. Vadászatok alkalmával mindig első volt a találkozón. akik Franciaországot a polgárosodás előharcosának tekintették. Rocca Romana herceggel egyetemben. 303 . legkésőbb abban a pillanatban. mindig időben hozzákezdett. Ball és hét miniszter társaságában. A király köztudomásúlag nem szokott soha késni. amilyet nem játszott soha még. akkorát. Bálványozták a királyt. valamint sir William. hogy hívei a haladásnak és a felvilágosodásnak. akiket az a vád érhetett. mint holmi második Bouillon Gottfried. A középsőn a királyné jelent meg a trónörökös. minden igaz keresztény mintaképét. hogy megváratta a közönséget. s annyira felágaskodott. hogy míg be nem lép a terembe. mintha láthatatlan gát fölött röpülne át. Végre mégiscsak megperdültek a dobok. lovon. hogy bárki mást kivetett volna a lökés a nyeregből. a meggyalázott vallás segítségére siessen.véletlen volt-e vagy a sors intése? . Az első jeladást a királyok és a népek ellenségeinek megsemmisítésére derék nápolyi katonáink fogják megadni. bár semmiféle rangot nem viselt a hadseregben. A király érkezését kilenc órára jelezték. máskor igen jámbor lova nagyot botlott. Miért váratja épp ma a népet. noha Nápoly minden templomtornyában elharangozták már a fél tizenegyet. Mack. mint gyalog. holott kiáltványaiban annyit bizonygatta iránta való szeretetét? Hja. feltárultak a palota homlokzati oldalán az erkélyekre szolgáló ajtók. mert hiszen ugyanaz a tömeg volt ez. a király társaságában.vagy vadkanvadászatra indul. mire Ön levelemet kézhez veszi. szolgálatos kamarások foglaltak helyet. aki hosszúnadrágban vagy Titus-frizurásan merészkedik e tömeg közé. Talán már neki is vágtak. akihez volt már szerencsénk a vezérgálya fedélzetén. akivel ugyanezen alkalommal találkoztunk. lady Hamilton. lelkesedés oda. Az ország legjobb lovasának számított. a kis királyfiak és királykisasszonyok. egyszóval. mellette pedig Ascoli herceg. jóformán mindenki. a kalábriai herceg. s ő örömmel vállalta. a király meghitt barátja. amikor . a színházban is pontosan jelent meg az előadás kezdetére. óvakodtak is tőle mindazok. Ezzel egyidőben megjelent tomboló tetszésnyilvánítás. Ami pedig a várva várt látványosságot. hogy a jakobinusokkal rokonszenveznek. hogy nélküle nem hajlandó elindulni.

akkora és olyan hófehér. Csakhogy a király. tekintve. Ugyanebben a pillanatban aládübörgött az arzenálhoz vivő meredek úton nagy harci zajjal huszonöt ágyú. ami egyébiránt nem csoda. hogy nagy őse. Alberto. a hozzájuk tartozó lőszerkocsikkal és tüzérekkel. a következőket mondta: .Egy római visszafordulna. a király legfiatalabb fiai. s a fiatalság könnyelműségével. a király kedvence. kirohantak a kapun. Végezetül feltűntek a hadikincstár vasalt szekerei is. Kalpagján tollbokréta lengett. de már meg voltak számlálva napjai.súgta oda Ascoli hercegnek az eszes és rosszmájú Malaspina márki. amelyet Mack esetében olyan nevetségesnek talált. telis-tele hímzésekkel és zsinórokkal. kiáltozásban tört ki a király láttán. majd felmutatta őket a népnek.azazhogy egy órával el is múlt már. kilencéves volt ekkor. A lépcsőn sikerült a gyerekeknek a nevelőket lerázniuk. A király váratlan és hatásos csattanóval akart búcsúzni. kardot rántott. A király felkapta fiait a földről. üdvrivalgásban. egyiket a másik után a szívére szorította. Lett erre öröm a palota erkélyein! Ujjongtak. Apja hívására a két gyerek lefutott az erkélyről. a későbbi salernói herceg. Nevelőik utánuk iramodtak. csakhogy Henrik forgója a becsület s a dicsőség útjára vezette a sereget. A San Fernando-templom órája tizenegyet ütött. . Az ünneplés átragadt a tömegre is. amelynek élén a király és Mack tábornok állt. a mayenne-i győző sem viselhetett különbet Ivrynél. Elérkezett az indulás pillanata . Most valósággal égzengéssé dagadt a tömeg rivalgása. tíz órakor kellett volna a seregnek útnak indulnia. Leopoldo. és általánossá vált.A ti gondjaitokba ajánlom őket. a kikötőben horgonyzó hajók zászlódíszbe öltöztették árbocaikat. és hozzátette: . s kalpagját lekapva üdvözölte Karolinát. az erődök ütegei megkettőzték üdvlövéseiket. ezek az ágyúk a derékhad kötelékébe tartoztak.Én pedig megyek győzni vagy meghalni: tiérettetek! 304 . Egyenesen a királyhoz szaladtak. Mint már említettük. Henrik. ha az újabbkori babonák nagy tisztelője volt is. a tömeg nagy éljenzésben. hogy soha a hírüket sem hallotta.. a királyné kedvence. nem sokat törődött az ókoriakkal. hogy ilyen hatalmas nézősereg előtt mutathatta be lovaglótudományát. A királyné után ők a legdrágábbak nekem ezen a földön.Rossz jel! . amelyen ló ló hátán topogott.Gyermekeim! . barátaim.kiáltotta. hogy az első sorokban állók meghallják és továbbadják a hátul levőknek. a kör legközepére örült. Aztán átadta a gyerekeket a nevelőknek. amelyen ott álldogált a királykisasszonykák társaságában a két kis királyfi. ugyanazzal a mozdulattal. A királyt nyilvánvalóan felbátorította a siker. kendőket lobogtattak. Mosolyogva léptetett a tisztelgésére félkörben felsorakozott tábornokok felé. Pompás osztrák tábornagyi egyenruhát viselt. nagy bátran nekivágtak a térnek. miközben erős hangon. Lipót és Albert. mindössze hatesztendős. félfordulatot tett a lóval. IV. hogy a királynéval szembekerüljön. Ferdinándé ellenben a vereség és a szégyen útjára. a gyerekek ölelésre tárták karjukat. s karját az erkély felé tárta. .

A lovas előőrs után a király következett.üvöltötte az viszonzásul. hogy búcsút intsen a királynénak meg a gyermekeknek. hogy félig kész betlehemétől is kénytelen megválni. Ő maga Casertába tart majd. Hiba lenne tovább maradni. A széles San Fernando úton várakozó kis lovascsapat a zenészek mögé sorakozott. Mack és a vezérkar tisztes távolból követte a királyt.Éljen IV. Amikor a király a tér szélére ért. a királyi családnak s a legszűkebb udvartartás tagjainak.E szavakra tetőpontra hágott a lelkesedés. Mögöttük ott dübörgött az egész. . a királyné szemére szorította kendőjét. félelmetes hadi készültség. még egyszer visszafordult. buzgón integetett a népnek. Kalábria hercege égnek emelte mindkét kezét. amelyet az imént bemutattunk. Pius! Halál a franciákra! . a nevelők ölbe kapták és elhurcolták a kis királyfiakat. no meg hogy egy utolsó pillantást vessen kenguruira. Itt üt első nap tábort a király kísérete. mintha Isten áldását kérné apja fejére. Mack tábornok és Malaspina márki társaságában felült a hintóba. hogy a Port’Albán és a largo della Pignán át a capuai országútra jusson. A menetet kis lovascsapat zárta. Felharsantak a trombiták. a hatás nem nőhet már. elmasíroztak a zenészek. hogy elbúcsúzzék feleségétől és gyermekeitől. Ferdinánd! Éljen VI. A király elérte. A legjobban az fájt Ferdinándnak. pontosan akkora. akárhogy berzenkedtek is ellene. amit akart. 305 . a tömeg éljenzett és zokogott. csak csökkenhet. ahová két óra múlva kell befutnia a királynénak. onnan pedig a largo Mercatellóra. Ascoli herceg. A kis királykisasszonyok sírtak. és ahol mind a négyen teljes kényelemben várhatják be a had másnapi. igazi indulását. egyesegyedül. és Casertába hajtatott. A város határában hintó várta a királyt. Majd bekanyarodott a hosszú Toledo utcába. mint az előőrs.

Mély hódolattal üdvözölte előbb a királyt. majd vigyázzállásban várta a parancsot. Végezetül: Naselli tábornok vezénylete alatt nyolcezer ember várta.Sire . mint az anyanyelvén. hogy az ellenséget értesítjük a támadás megindításáról. A balszárny parancsnoka. Mint már említettük Mack vezette az első hadtestet. tizenhatezer az Abruzzókban. Három hadtestre oszlott a sereg: huszonkétezer ember táborozott San Germanónál. A jobbszárny Damas tábornok vezényletével a via Appián nyomult előre. Nem számítva Naselli nyolcezer emberét. Haladéktalanul megjelent a tábornok parancsára. s roppant megnyerően festett jól szabott egyenruhájában. hogy a republikánus tábornoknak megüzenjem: átléptük a határt.az utóvéd . A király hadteste reggel kilenc óra tájban érkezett Ceperanóba. Majd a királyné. Hallottuk a parancsot. Rieschach őrnagy huszonhat-huszonnyolc esztendős osztrák fiatalember volt. amelynek élén maga a király állt. hogy Ferdinánd királyt legalább Rómáig. adott jelre.48 LAPOK A TÖRTÉNELEMBŐL Nincs szándékunkban a hadjárat krónikásává szegődni. úgy. San Germanóból egyenesen Rómába tartott. Kitűnő nevelésben részesült. majd Ruvo grófja érkezését. hogy végignézzük előbb a francia nagykövet. A válás pillanatában mindenki csak az eljövendő győzelemről beszélt. Ceperanón és Frosinonén át. a harmadiké Damas tábornok. megfutamította az ascolibeli. franciául úgy beszélt. Kötelességemnek tartom tehát. a nagykövetek és a bárók visszatértek Casertába. Ferdinánd a polgármester házánál szállt meg. 306 . Rieschach őrnagyot hívatta. és hogy be ne számoljunk az út legfontosabb eseményeiről. A szicíliai király hadserege már jó egy hónapja elfoglalta kiinduló hadállásait. Micheroux tábornok tízezer katonájával átkelt a Trontón. Három-négy napot még együtt töltött a királyi pár a San Germanó-i táborban. ötvenkétezerre rúgott tehát a hadra kelt sereg létszáma. nyolcezer a sessai síkságon. Egyáltalán. . gyenge francia helyőrséget és a via Aemilianán Porto da Fermo irányában vonult fel. Amióta San Germanóból elindultak. azt azonban mégsem kerülhetjük el. amelyet Macdonald tábornok Championnet nevében kiadott aznap.pedig Gaetában állomásozott. A derékhad. amikor Ferdinánd király hada megindult ellenük. A királyné és Emma Lyonna ezalatt többek közt szemlét tartott az első hadtest fölött. Ugyanaznap felkerekedett a hadsereg is. a legénységre dupla zsold és ingyenbor osztogatásával. ahogy azt Mack tábornok haditerve előírta. Nyilván emlékszünk még rá. Nem meglepő tehát. mégpedig mindhárom hadtest egyszerre. Emma Lyonna. további hatezer ember . sir William Hamilton. hogy Livornóba szállítsák hajón. már legalább a magunkfajta úriemberek körében. a diadalmas bevonulásig el ne kísérjük. készen arra. Az első hadtest parancsnoka maga a király volt. hogy a három hadtest mögé felzárkózzék. hogy szólt a parancs: a nápolyiak közeledtére ki kell üríteni minden helységet. a másodiké Micheroux tábornok. A reggeli végén Mack tábornok a király engedelmével a szárnysegédét. aztán a tábornokot. a király kegyeskedett Mack tábornokot rendszeresen asztalához meghívni. a reggelijét elkölteni. amikor olvasóinkat a Corsini-palotába kalauzoltuk. Horace Nelson s a harcias ünnepségek többi vendége. szemben Championnet kilenc-tízezer emberével. minden tőlük telhetőt megtettek a hadsereg lelkesedésének szítására: a tisztekre jó szóval és bájos mosolyokkal igyekeztek hatni. A nagyobb hatás kedvéért mindketten lovaglóruhában léptettek el szilaj paripájuk hátán a sorok előtt.mondta Mack -. hogy a francia hadsereg minden ponton visszavonult. bevett háborús szokás.

hogy Championnet kiüríti Rómát. ettől függetlenül. Természetesen kötelességemnek tartom. hol ellenállásba ütköznek.Hogyne. ahol a francia csapatok felszólításomra visszavonulnak.felelte a fiatalember -. 307 .utasította rendre Mack a fiatalembert. üljön az íróasztalhoz. ha értesül hadseregünk erejéről. .nevetett Mack a sikerült szóviccen. excellenciád aggodalma kárba veszett. mert ha én magam diktálnám. Tábornok úr! Közlöm. átlépte a határt. tábornok. őrnagy . valamint a parancsnoksága alá tartozó bármely más helyen állomásozó francia csapatokat.Azt mondja. levelünk címzettjével megeshet. Úgy hallottam.felelte a király -.Akkor üzenje csak meg bátran. Az őrnagy a papír fölé hajolt. parancsoló fejbiccentéssel.örvendezett a király. amint következik. .Amennyiben a címzett Championnet tábornok . és írja. a tábornok a francia hadsereg egyik legműveltebb tisztje. Hehehe! . .Ezt nevezném előzékeny eljárásnak. annál is inkább. . helyesebben ultimátumot. ha még olyan művelt is. hogy tábornok úr haladéktalanul vonja ki a római állam területén. . s amelynek forradalmasítását és bitorlását sem Szicília felséges királya. . Hja. A szicíliai király őfelsége csapattesteit vezénylő tábornokoknak határozott utasításuk van rá. . hogy a szicíliai hadsereg.folytatta Mack. sem az ő felséges császári és királyi szövetségese nem ismerte és nem is ismerhette el. hogy elfoglalja a római államot.Hogy a manóba ne! Kegyeskedem én. Mack ültében megpenderítette egyik lába körül a széket.fordult Mack tábornok a királyhoz.Igenis. Az őrnagy tollat fogott.Egyébként is megeshet. és Rómában maradna. sire.Á! .kérdezte a király.szólt Mack. utólag azzal mentegetőzzék majd: nem értette meg a levelemet.De szépen írja ám! . hogy hadilábon áll az olvasással. amelyet a franciák a campoformiói béke óta forradalmasítottak és bitorolnak. hivatalos másolat alapján közöljük. s az asztalra könyökölt. .Azzal a republikánus generálissal. . hogy ha mégis megmakacsolná magát.Felséged rám bízza a levél megfogalmazását? .Mi mást is tehetne? .Nem szeretném.Ulrich őrnagy.Felséged kegyeskedik hozzájárulni? . .Írja. . hogy excellenciád parancsát végrehajtsam. de még mennyire. ezeknek az uraknak nem éppen erős oldaluk az írás-olvasás. A levél szövegét egyetlen történelemkönyv sem örökítette meg. Egyébként a pökhendiség és felfuvalkodottság valóságos iskolapéldája. hogyne . az a maga generálisa nem egykönnyen igazodna ki rajta. És tollba mondta az alábbi levelet. . amelyet van szerencsém a király személyes parancsnoksága alatt irányítani. . . s vonuljon velük az Alpokon inneni Köztársaság területére vissza. .. ellenben alkalmazzanak erőszakot ott. hogy ne bocsátkozzanak harcba ott. bevett szokás? . A megjegyzés határozottan sértette hiúságát. Követelem tehát. mi a királynénak átküldött.

.Természetesen. nemes vérből származó embereknek egyébként mindig ezen a hangon kellene tárgyalniuk ezekkel a jöttment republikánusokkal . majd mély meghajlással a királytól is. sire. a francia tábornok kezéhez.szólt a fiatal tiszt. hogy engedjék haladéktalanul tovább. de egy másodperccel se többet. hogy ellenséges cselekedetnek tekinteném. Másnap reggel fél tízkor érkezett célhoz. hogy a tábornok palotájához elkalauzolja az őrnagyot.Szíveskedjék a címzést is tollba mondani. Kérem. aláírta a levelet. és felállt. ismeri-e Rómát.jegyezte meg Mack.mondta a király. hogy eleget tegyen a kapott megbízatásnak. Frosinonéban francia előőrsökbe ütközött. és máris indult.Írjon csak polgártársat . s ez esetben Szicília felséges királya karddal kényszeríti ki jogos követelései kielégítését. mit írjak: tábornok úr vagy tábornok polgártárs. Az első akadály elhárulása után háborítatlanul folytatta útját Rómáig.Hogyan! Csak nem haladja meg erőit egy levél megcímzése? . visszatérőben előreláthatólag Anagni és Valmontone között akad ránk.A magunkfajta. A kapuőrség parancsnoka. Kivette a tollat az őrnagy kezéből. a levél kézhez vételét követő négy órán belül küldje vissza. .Most pedig pattanjon lóra.” .. . .Közlöm továbbá. Határozott és egyértelmű választ várok.Nem tudom. . Ha tábornok úr visszautasítaná a római állam kiürítésére és a toscanai hercegség határainak tiszteletben tartására vonatkozó követeléseimet. tagadó válaszára melléadta egyik katonáját.Megvan. A fiatalember megcímezte a borítékot. tábornok úr! . . Itt is felmutatta a levelet. mi folytatjuk utunkat. ha a francia csapatok a toscanai nagyhercegség területére behatolnának.Ön írja alá. mint amit ők maguk használnak. Tisztelettel stb. . és megmutatta a Championnet tábornoknak címzett levelet. tábornok úr . azt hadüzenetnek tekintem. egy francia tiszt erre megkérdezte. Őrnagy úr négy óra hosszat tartozik várni a válaszra. majd visszaadta a tollat: . négy óra gondolkodási időt engedélyeztem neki. Elharapta a szót.szólt a fiatal tiszt. amilyen gyorsan csak bírja. Duhesme tábornok intézkedett. és juttassa el a levelet. 308 . nemde? . . de egy vállrándítással a tábornok tudtára adta a mondat befejezését: „Tegyen.kérdezte Mack Ferdinándtól. Várom azonnali válaszát. .Minek tisztelnők meg ezeket az embereket különb megszólítással. A San Giovanni kapunál újabb nehézségei támadtak. hogy Rieschach őrnagyot. . levelem vivőjét. Ami bennünket illet. mi járatban van. lepecsételte. tábornok polgártárs. amit akar. de mihelyt az egység visszavonulását irányító Duhesme tábornoknak elmagyarázta.mondta Mack. amelyeket az ő nevében intéztem önhöz. A fiatalember elköszönt a tábornoktól.A királynak nincs hozzáfűznivalója? .Címezze meg. Feltartóztatták.Hát akkor!. Hallhatta. .

Tegnap kelt fel először. valamint a mindössze két napja érkezett Éblé mérnökkari tábornok társaságában. kezeskedünk az életéért. bátor fiú. Napoli az egyik.Lesz rá válasz? . és ismételten körbejárta a szobát. . de nem magunkért. Thiébaut. semhogy beszéljen.Á. bravó! . A sereg összlétszáma 52 000 fő.kiáltotta Championnet. 12 000 Micheroux tábornok és 10 000 Damas tábornok parancsnoksága alatt. Hacsak valami nagy meggondolatlanságra nem ragadtatja magát. Első pillantásra kitalálta. majd Duphot ellen -. A hadsereg bőviben van mindenféle felszerelésnek.Írásbelit.Honnét jössz? . testvériség! Ui. Ágyúparkja száz lövegből áll. A Corsini-palota kapujánál egy paraszt várt a tábornokra.Nem. Thiébaut Championnet elébe állt . A tábornok leszállt lováról.még nagyon is élénken élt emlékezetében a merénylet Basseville. a király tegnap elindult hadserege élén San Germanóból.Ugyanattól? . irgalmas nővére karján.kérdezte. Roma a másik. Legközelebb a küldönc jelszava: Angyalvár és Sant’Elmo. s odalépett a paraszthoz.Kettőt is. Úgy hírlik. Úgy hisszük.Championnet éppen ekkortájt fejezte be körsétáját a bástyákon. 309 .Délről . s így hangzott: A beteg állapota tovább javul. ám a tábornok félretolta szárnysegédét. nem számítva azt a 8000 embert.Írásbeli vagy szóbeli üzenetet hoztál? . Egy levelet nyújtott át a tábornoknak. .felelte a szamnit. Nelson és az angol flotta egy része kíséri őket Toscanába. . . . szárnysegéde . Öt nappal korábban kelt. Érte aggódunk. Szabadság. egyenlőség. ebből 30 000 ember a király parancsnoksága alatt áll.és Salvato után első számú kedvence -. akiket Naselli tábornok vezényletével Gaetában hajóznak majd be. inkább darabokra tépetné magát.Tudod a jelszót? . a Sant’Elmo-erődbe zárták. . helyesebben a bástyák mentén. hogy őrá vár. . Ruhája után ítélve az ókorban Samniumnak nevezett tartományba való lehetett. A tábornok feltépte a levelet. Majd folytatta a levél olvasását: Egyikünk besúgás áldozata lett. s indult volna a paraszt felé.Nem tudom.

a küldönc személye és a jelszó esetről esetre változik. . maga is orvos.nevetett Éblé -. miközben elsőként lépett be a terembe. hogy ötvenkétezer ember meg száz ágyú nem megvetendő erő. aki azóta is megmaradt ezredesnek. Salvato Palmieri jobban van.vagy tizenkétezer. milyen nehéz helyzetbe kerültünk. mint mifelénk mondják.Egyszóval egy teljes hónapot töltött Nápolyban? 310 . tudom. A tetejébe a Direktóriumnak is éppen most jutott az eszébe. amikor hírül hozták neki. úgy gyanítom. megütközünk. melyik tábornok vezénylete alatt: „Ha Villeroy a vezér.Ó. mint hittem. megverem. a Direktórium nem tudja. Majd a szárnysegédhez. . Egyébként jól szervezett társaság lehet ez ott Nápolyban. ön által szakszerűen megerősített állásokban arra. s a küldönc sohasem vár válaszra. . Éblé.mondta -. .Ó.Olvassa.vont vállat Championnet. . és osztrák kiképző tiszteket hozattak. mégsem lesz olyan könnyű a dolgom. márpedig ön nem vett részt a touloni ütközetben. kezeskedik az életéért. csak győzze nyelni az ember. . miközben egy fejmozdulattal beljebb invitálta a palotába.Ugyan már! . úgy gondolom.De tábornokom .Tizenegy. Thiébaut-hoz fordult: . ő ver meg. ha Beaufort. A levél írója. . hát nem elég kilenctízezer francia katona. mit szól mindehhez? . hogy nem ismer lehetetlent. Éblé .kérdezte. jól kiépített.felelte a megszólított. Harmadszor kapok tőlük levelet. tábornokom .Azt . A parasztnak nyoma veszett. nem tudni. . A tábornok átnyújtotta az írást Éblé tábornoknak.Championnet felnézett a levélből. de egy hónap múlva kitették a szűrünket.szólt Thiébaut -. .A királyné és sir John Acton őurasága parancsára a nápolyi hadsereget készültünk francia mintára megszervezni. Nekünk hány ágyúnk van? .Tegye a kezét a szívére. van ám mit. akkoriban még csak őrmester és de Pommereuil ezredes.Hol a csudában ismerkedett meg velük? Toulont nem számítva vagy félszáz éve nem sült el nápolyi ágyú.Az a fontos. Velünk volt Augereau is. Éblé. Azzal ismét Éblé tábornokhoz fordult: . Éblé. mint látom. Ha az ellenfél hadseregét ön és Augereau szervezte.Nos. . min kapott össze de Salis báró a királynéval. azt.Kilenc. ha Catinat. különösen ha az utóbbiakat báró Mack tábornok vezeti? . A nápolyiakat egyébként jól ismerem. .” Ezt én is elmondhatnám.Rossz hír.És hány emberünk? . hogy barátunk. nagyon rossz. amelyet már ismerünk. nyugodtan megtagadhatná az utasítás végrehajtását. jó tizenkét éve de Salis báró magával vitt Nápolyba. Jenő herceg mondta valaha. . talán önnél is jobban. ne aggódjék! Nem tudom. hogy háromezer embert kérjen tőlem a korfui helyőrség megerősítésére.Hadnagy koromban. hogy megindult ellene egy hadsereg. hogy akár az idők végezetéig kitartson ötvenkétezer nápolyi katonával szemben.Mi az ördögöt kerestek Nápolyban? . hiszen itt hallgattuk végig Championnet és Macdonald eszmecseréjét Róma nagyságáról és bukásáról -.

hogy ilyen udvariasan bánjanak vele. akik maguk is parancsnokságra termettek. A szárnysegéd a megütközés legcsekélyebb jele nélkül.szólt Championnet -. hiszen neki mondták tollba. hanem vendégem. Kérem. Nyilván jól kihasználta azt a hónapot. aki időközben végrehajtotta a tábornok parancsait.. kezet szorított vele. egyenesen San Germanóból. .De.Parancsára.Tábornok úr . az őrnagy úr megtiszteli szerény asztalunkat.Ha nem is egyenesen a háborút hozom .szólt oda a szárnysegédnek. . az otromba levél hozójával. hogy a szolgálatos tisztnek továbbítsa a kapott parancsokat. Sohase várakoztassuk meg a barátainkat. gondoskodjék. mi több. .Mi történt? . és így felelt: . megszólalt: . mindenekelőtt intézkedjék. 311 . Thiébaut . ne tekintsen ellenségének. hogy siklik a tábornok tekintete végig a sorokon tudta. Előhúzta zsebóráját. Kisietett a teremből. ellenségei viszont gyakran megsínylették.felelte -. A küldönc aggódva leste.Most egynegyed tizenegy van. tábornok. s átnyújtotta Championnet-nak Mack levelét. arcán mosoly suhant át. és hogy a helyőrség sorakozzék fel a piazza del Popolón Mathieu Maurice tábornokkal az élen. . bocsássák be. fegyelmezetten engedelmeskedett. uram. hogy a dobosok riadóztassák a várost. még egy terítékről. kérem.Aki a házam küszöbét átlépi. Championnet a fiatalember elé sietett. . de sem a hangjával. . Bebocsáttatást kér. Championnet feltörte a pecsétet. . nem emlékszem pontosan. az ellenség három-négy nap múlva itt lehet. Állítólag fontos üzenetet hozott. . . tábornok úr. mint szoktak azok a tisztek. döbbenten. sem a tartalmával nem értett egyet. Örömmel látjuk. és zsebre vágta az írást. udvariasan köszönt. de olyasmit.fordult a fiatal futárhoz -. az nem ellenségem többé. ennek az elvnek a betartása mindig is hasznára vált az ön barátainak.fordult ismét szárnysegédéhez a tábornok -.kérdezte Championnet. milyen jó hasznát vesszük ennek egyszer.Egy hónapot vagy tán hat hetet. de pár pillanat múlva visszatért. Értem már. önt pedig ezennel óva intem: a négy órából egyetlen percet sem vagyok hajlandó elengedni. én igazán nem tudom.szabódott a fiatalember meglepetten. miért esett éppen önre a Direktórium választása. s most ért éppen vissza -. A fiatalember belépett. még kevésbé az ellenségeinket. megérkezett Mack tábornok egyik szárnysegéde. még ha a háborút hozza is a köpenye szegélyében.Csakugyan alaposan szemügyre vettem a várost és környékét. Az utolsó sorhoz érve elmosolyodott Championnet. s mialatt Thiébaut távozott.Bocsássák be . nem várta. roppant szívélyesen. Arcának egyetlen rezdülése sem árulta el. ön négy órát tölthet nálunk a tiszteletre méltó Mack tábornok közlése értelmében. mit gondol. Minthogy nem áll szándékomban ellenszegülni. és átfutotta a levelet. . délután egynegyed háromkor távozhat. Meghallotta a tábornok utolsó szavait. Ámbár ki tudja? Thiébaut . mi áll a levélben.. hogy az Angyalvárból riasztólövéseket adjanak le. .Korai lenne arról beszélni. ami megtévesztően hasonlít rá. Hálás vagyok érte a tábornoknak. ..Ez igazán megnyugtató.Tábornok.felelte a fiatalember -. A fiatalember újból tisztelgett.Uram .

Tábornok polgártárs . . Alkübiadész is megkóstolta Lükurgosz fekete levesét. hadd köszönjem meg a meghívást..felelte a szárnysegéd -.kérdezte Championnet nevetve. őrnagy úr. 312 . ön.Fogadja csak el a meghívást. hogy ilyen előzmények után hívott meg asztalához. . .Hogy leüljön-e a magunkfajta szegény ördögök sovány ebédjéhez. és nem halt bele. Talán csakugyan spártai lesz az ebéd. s külön azt. aki királyi lakomákhoz szokott? .Tábornok úr . tálalva van.jelentette Thiébaut a küszöbről -. hanem az ön udvariassága: az hamisítatlanul francia.

van egy házi démonom. Micheroux Aquilából tizenkétezerrel és Damas Sessából tízezer emberrel. nem értem. . ..Hallotta. hogy vendége hallgat. alig ügyelt a másodikra. Feltételezem. . A parancsot még az ön érkezése előtt kiadtam. őrnagy úr? . Ön nem rendelt el riadót. őrnagy úr? .Istenem. Az ágyú dörgött. A fiatalember összerezzent az első lövésre. s a dobok sem perdültek maguktól táncra. Az ebéd nem volt szibarita lakoma. összesen kilenc ágyúnk van.Hát a dobszó? .Tudja..Szép írása van. amikor eldördült az első ágyúlövés. VI. Szinte ugyanabban a pillanatban megperdült kint a dob.kérdezte mosolyogva az osztrák tiszt. .Mack tábornok mondta tollba a levelet.Köszönöm. látva. a levél után.Nem ártana bizony. Fénypontja mindenesetre az ital volt. a hírneves tengernagy kíséretében talán éppen 313 . . Parancsol még egy darab sültet. Pius pápa őszentségének pincéje szolgáltatta a jobbnál jobb borokat. tábornok úr..Én írtam. .De hát hogy lehet ez? . Championnet az őrnagyot jobbjára ültette. hogy ismeri a levél tartalmát? . mint Szókratésznek. majd a harmadik. nincs mit csodálni. . de spártainak sem igen lehetett nevezni. .Tábornok úr eszerint nem általam értesült a támadásról? .Sejtettem! . tábornok. Hamarosan követte a második.kérdezte a fiatal őrnagy. a dobok verték a riadót. mert mint tudja (vagy nem tudja?). hat nappal ezelőtt. A társaság éppen asztalhoz ült. egy hétfői napon indult el a király és Mack tábornok San Germanóból harmincezer emberrel.. mit jelentenek a lövések. nem szólva Naselli tábornok nyolcezer emberéről.Mack tábornoknak kitűnő a stílusa.Általános riadó. . valahol középúton állt a kettő között. őrnagy úr. ha ágyúink varázslatot mívelnének. Ha jól sejtem. Nem kérdezte meg. Nem túlságosan sok az önök száz ágyújához képest.Riasztó lövések.kérdezte Championnet. de bevallom. akik Nelson.Ágyúink nem lőnek maguktól. amellyel Mack tábornok megtisztelt. Átvonultak az ebédlőbe. . amióta én itt vagyok! Rám ismertek volna a dobok és az ágyúk? Vagy varázslat történt? . s a harmadik látszólag teljesen hidegen hagyta.49 CHAMPIONET TÁBORNOK DIPLOMÁCIÁJA Championnet maga elé tessékelte Ulrich őrnagyot.Hallom. . Éblé tábornok mellé. .

tábornok . 314 . inasom és szakácsom. és végképp búnak ereszti a fejét. . .Őszentsége pincéjéből származik. Erről jut eszembe . őrnagy úr . tábornok.Mégsem ürítem ki teljesen Rómát . Mialatt én Rieschach őrnaggyal megszemlélem a római helyőrséget.És semmi szín alatt nem adja fel a várat? . tábornok úr .Ön nem eszik semmit.szólt Championnet. . . azt meghiheti. hogy a korfui helyőrséget megerősítse.kérdezte aztán.Ha ez a parancs. Aurelianus császár korából származnak. ugye kedves őrnagyom felelte Championnet -.Ejnye! . Mihelyt csapataink átkeltek a folyócskán és a folyón. . mint mindig.Kóstolja meg ezt a csirkeszárnyat. aki egy személyben intendánsom. Thiébaut? . de száz ágyúval szemben őrültség lenne. tábornok úr. levegőbe kell röpülnie a két hídnak. tábornok úr? .Nem. a spártaiak mindössze háromszázan voltak. .folytatta -.Önnek. a tábornok szavaira figyelt. Meghalni így is.Tehát átengedi nekünk Rómát. rögtön ebéd után induljon útnak. a Baleári-szigetek lakosainak parittyáival vagy akár Antonius híres. .Éblé .Parancsait végrehajtottam. .felelte Thiébaut. . Barras polgártárs korában egy várost.mosolygott derűsen. Thiébaut visszaérkezett. tegyen meg minden előkészületet a Teveronén a Tivoli-híd és a Teverén a Borghetto-híd felrobbantására. Adja ki a parancsot. hogy nem ízlik a főztje. hogy elvágják toscanai visszavonulásunk útját. hogy seregünk létszáma mindössze tizenkétezer fő. hogy az ember nem véd ezerhétszázkilencvenkilencben.Semmi szín alatt.Igenis.Még egy pohárkával ebből az albanói borból. nem. úgy gondoltam.mondta Championnet. Ugye. tábornok úr . amelynek erődítményei kétszázhetvennégyből. megkockáztatnám az ostromot. Mack tábornok nagy stratéga. . Ha Mack tábornok a parthusok nyilaival. mint tábornok úr is említette.. ezt egész Európa tudja! Minthogy pedig nekem összesen tizenkétezer katonám van. úgy is elegen vagyunk. Most nekilátott. Thiébaut. hetvenöt láb hosszú faltörő kosaival vonulna ellenem.Ne feledje. . indítsa tüstént útnak az embereket. Hja. Championnet. A fiatalember csakugyan felhagyott az evéssel. a tapasztalt katonaembernek nem kell magyaráznom. . Thiébaut felállt az asztaltól.jelentette. s a Direktórium még ebből is elvesz háromezret. nem helyes ezt a létszámot háromezerrel csökkenteni.folytatta a tábornok -. . de szembeötlő zavarral: kezdte csapdának vélni Championnet megingathatatlan nyugalmát. Championnet köszönete jeléül biccentett. nem. kiadta már a háromezer ember indulására a parancsot? Anconában kell hajóra szállniuk. Scipio. . Thiébaut ötszáz emberrel bezárkózik az Angyalvárba.. még azt találja hinni. A fiatal őrnagy kérdő pillantást vetett Championnet-ra. és kisietett.fordult a tábornok Thiébaut-hoz -.felelte egyszerűen Éblé.most szállnak Livornóban partra. hogy igen jó bor. kedves Thiébaut-m. Rieschach kiitta a bort.Éppen mert tudom. őrnagy úr . természetesen. . a szakértők váltig állítják.

Megértheti.Igya meg a kávét. mert ha nincs ellenére.felelte az őrnagy. 315 . mindössze egy-két előretolt állást kell még kiépítenünk. nemde. mint a pelyva. ..Ha a tábornok csakugyan ideköltözik. Őfelsége a király és a fővezér akár telegráfiai úton is érintkezhet egymással. az átellenes ablakokból. Önöknek hatvanezer emberük van. csak azt mondhatom..De hiszen akkor csomagolnunk kell. a térképeket meg a tervrajzokat. tudja...kérdezte. de lehet akár huszonöt vagy harminc is. Bocsássa meg. Scipio közelebb jött. Ajánlja.szólt az őrnagy. és megszemléljük a helyőrséget. úgy hallgatta a tábornokot.. sosem mulasztja el a lelkünkre kötni. mindössze húsz napig tartson ki. de hát ön szakmabeli. hamarosan visszajövünk érte. szeretek nyílt kártyákkal játszani..Mindössze húsz napra van szükségem. kedves őrnagyom? .. Még ma elindulunk. . Megbocsát. hogy van ez. jól tenné. mindjárt nyeregbe szállunk. aki örömest meghal a francia becsületért? . . . . tábornok úr. és egyetértése jeléül meghajolt a tábornok előtt. száz ágyújuk s annyi lőszerük. gondjaiba kedvelt könyveimet és tervrajzaimat. Ez a választás roppant célszerű lenne Mack tábornok részéről. ha hátrányos helyzetünk némi elővigyázatra késztet.. kitűnő pozíció.Scipio rendkívül büszke a kávéjára. lehet húsz nap.. a király előreláthatóan ott száll majd meg. .Az embereket maga választhatja ki. Championnet figyelmét ez sem kerülte el. mindet odakölcsönzöm neki. kérem.Csakugyan kitűnő a kávé . tábornokom. a hatalmas Farnese-palota. húsz nap múltán újra Rómában leszek. úgy hiszem.Ó.Egyébként még ma indulunk. az embernek soha nincs nyugta. Thiébaut. Kedves őrnagyom .Tábornok. . mint a szeme világára . . . . ládába kell raknom a könyveket. Mack tábornok.Mint látja.Championnet már a kardját csatolta -. Ugye. amit az imént Thiébaut kollégám: miattam ne feszélyezze magát. őrnagy úr.Igazán indulunk.folytatta a tábornok -. hogy kisded ügyeinkkel terhelem. a palotával egyetemben. . őrnagy úr. már csak azért is. mint látja. . ezerötszáz ágyúgolyóm és kétmillió puskagolyóm.Dehogy kell. oda vonulok vissza. hogy az ön összes holmijára úgy ügyel majd. Becsületszavamra mondom. Civita Castellanában csatlakozzék hozzánk.Könnyűszerrel. talál ötszáz katonát. hogy azon forrón igyuk meg.mondta. ügyeljen rá. kezeskedem. Rieschach őrnagy az utolsó cseppig kiitta kávéját. Arra kérem. Önre bízom a holmimat. . A fiatalember kávéjáról is megfeledkezett. kedves Scipio! Átkozott szakma ez a mi szakmánk. Thiébaut. ahol van. felállt. tábornok úr? .Bizony. amíg meleg . ha ugyan Joubert el nem küldi a kért háromezer főnyi erősítést. fiatal barátom. kitűnő könyvtár várja és elsőrendű térképek. miattam ne feszélyezze magát. mert éppen velünk szemközt emelkedik. hagyj mindent szépen ott. húsz nap múlva felszabadítom. Éblé .Hörpintse ki. Egyúttal Thiébaut is kiválaszthatja a maga ötszáz emberét. ha ebben a palotában ütne szállást. nekem mindössze kilencezer emberem.

úgy négy-öt nap múlva. Az őrnagy tisztelgett köszönete jeléül. Ott feszített köztük régi ismerősünk. hogy Itriből postakocsin utazott Rómába. majd azt is megmutatom! Ott raboskodtak Beatrice Cenci fivérei. egy váltás ruhát és hat inget csomagolj az utazótáskámba. akire V. a két fivér. Championnet parancsait öt perc alatt végrehajtották. a húg és a mostohaanya feje lehullt a vérpadon.afféle újabb kori Messalinát. hogy megbosszulják rajtuk egy elvetemült gazember halálát. mellesleg megjegyezve. Sixtus azt mondta. aki inasaival adta össze magát. ahol nővére várta. látva. hogy nem várt hóhérra az ítélet végrehajtásával. amelyet maga is megszemlélhet majd. Beatrice Cencit őszentsége különleges kegyelme folytán mindössze fejvesztésre ítélték. bal oldalán Éblé tábornok.. hogy ő az egyetlen férfi Rómában.. az Angyalvárral szemközt emelkedik a Tordinone-börtön. egy valóságos nagykövet kocsiján. a palotától kőhajításnyira áll egy bájos kis épület. A Corsini-palota . Így jutott el a vérpadra.Itt Rómában az a csodálatos. Éblé és Thiébaut ugyancsak lóra pattant. kukucskáljanak csak át ezen a keskeny résen.. Kelemen egy pillanatig kacérkodott ugyan a gondolattal.a híres Beatrice Cencit. Kelemen pápa hívására Rómába érkezett. Scipiót egyelőre otthon marasztalták a háztartás gondjai. Tíz évre rá ugyanez a VIII. A tábornok lovásza remek. A szemle után indulunk. és nyeregbe szállt. sehol nem látta a saját lovát. Championnet jobbján Ulrich őrnagy haladt.A tetején az az épület a Sant’Onufrio. Krisztina svéd királynő meghalt valaha -. mint az apákba.emitt. Ez az elragadó csecsebecse tulajdonképpen a hatalmas Farnese-palota egyik melléképülete. A kis csapat a Tevere jobb partján. S mindez csupán azért. a fiatal bankárnak. . ha már berendezkedtek Rómában. Látják ott azt a dombot? . s mind a négy Cenci. és meggyalázta a herceg apjának emlékét.mondta a tábornok -. aki megölte két fiát. Halála előestéjén festette róla Guido Reni azt a szép arcképet. innen és a palotából hozatta el Ferdinánd az ókori és középkori művészet remekeit. Ulrich von Rieschach kérdő pillantást vetett a tábornokra. mennyivel több igazságérzet a gyilkosokba. a Colonna-palotában. Martin őrmester is . hagyja. ahol Tasso meghalt hagymázban.mutatott a Tevere túlsó partjára. amelyet Raffaello örökbecsű freskói díszítenek. Championnet törte meg végül is a csendet. a via Lungarán kaptatott fölfelé. VIII. A via Lungara másik oldalán. Kelemen pápa. a Tevere jobb partján fekszik. A vérpad a Tevere túlsó partján állt. erőszakot követett el tulajdon lányán. .. hogy az ember lépten-nyomon az ókori vagy a középkori történelembe botlik. őrnagy úr. ott ni. mennyivel több erkölcs szorult a gyermekekbe. A hagyomány úgy 316 . ő majd később csatlakozik a tábornok kíséretéhez.szólt a tábornok -. uram . A Tevere partján. fivérét. Giacomót ellenben egy taligán körbehurcolták az egész városon. A pisztolytáskán francia címer. a Savellabörtönbe záratta . hadd fújja ki magát.. pihent állatot vezetett elé. hogy megkegyelmez a Cenci családnak.ahol. A pápa megijedt. Egy darabig némán lovagoltak. A fiatal őrnagy hiába nézelődött jobbra-balra.Scipio . mert valóságos aranyesővel árasztotta el bíráit. amikor VIII. a villa Farnese. s a körséta alatt a hóhér fogóval tépdeste testéről a húst. de Beatrice szerencsétlenségére az idő tájt ölte meg Santa Croce hercege is az anyját . A tábornokot kis lovas csapat kísérte. . jobb kéz felől van a börtön! . A Corsini-palota kapuja előtt négy-öt felnyergelt ló várt máris lovasára. a piazza del Popolón majd átveheti. hogy ünnepélyesen megkoszorúzzák. amelynek egyetlen bűne az volt. Thiébaut ezredes kissé hátramaradt.Lova kimerült. A táskát csatold mindjárt a lovam nyergére. amelyeket oly büszkén mutogatott Casertában Andrea Backernak.még mindig sugárzott a büszkeségtől a gondolatra. s csakis azért kerülte el mindaddig az igazságszolgáltatás sújtó kezét. mint a bírákba. ő volt az összekötő kapocs a főcsoport és a csekély létszámú kíséret között.

hogy az ő ösztökélésére vagyonukat végrendeletileg a pápára testálták. ím. Még jó. persze csak azután. Őszintén sajnálom. a szó elhalt ajkán. és a Caligula-Nero-hagyomány szellemében rendre megfojtatott.. hogy utódai ostrom vagy forradalom esetén kiszökhessenek a Vatikánból. illetve benépesített kilenc új várost. amelyeken megtörik a folyam. A fiatal tiszt nem merte megtörni a csendet a pons Triumphalistól. egészen az Angyalvár hídjáig. A csapat fellovagolt a hídra. itt fejezték le Beatricét és családját. Aretát és Antiochust. mert meglehet. s fájdalom. ebből is eltelt már vagy kettő. Augustus és Tiberius vonult át a hídon. A Hadrianusemlékműbe zárkózik majd be Thiébaut. Iberia királyát. Orosest.Hát ön mit mond. megfutamított. Látja például ott azokat az ívroncsokat. kiállt ő egyet-kettőt ennek előtte is! Nézze csak ezt a teret. aki győzelmesen befejezte a harminc évig tartó háborút. méltatlan utódok. felfuvalkodottságunkban mi is átvonulnánk rajta. Artocest. Sándor pápa építette. Négy nap múltán nyilván négy hónapot kívánna. Bernini állította helyre. Albánia királyát. amely jobb kéz felé elmaradt mögöttük. mutattam az imént messzebbről. Tigranust. . hanem csupán négy órát tölthetek a társaságában. Hadrianus emlékműve mellett lovagoltunk az imént el? Championnet mintha álmaiból riadt volna fel. Dariust. hogy átkeljen a folyó bal partjára. tábornok úr? 317 . Kelemen maga is végignézte a kivégzést az Angyalvár egyik ablakából. ..Négy nap kevés ehhez a csodálatos országhoz.Ön nagyszerű cicerone. . és szokott pompaszeretetével alaposan kicifrázta. áll a Medvéhez címzett vendégfogadó. a Septa Júlia tér díszét. tábornok úr. . beváltotta Minervának tett fogadalmát. vállalva a tapintatlanság kockázatát: . s az már csak annyit mond: „Peut-être” „Talán”. aki legyőzte Armenia királyát.felelte. Azt beszélik. Jelmondata három kurta szó: „Que sais-je?” . ennyire jutott hatezer év alatt az emberi géniusz. A híd közepén megszólalt az őrnagy. maga Sándor pápa is gyakran használta a rejtekutat. a nabateausok királyát. hogy nem négy napot. aki előtt ezerötszázharmincnyolc város és vár hódolt meg.tartja. A várba állítólag ezen a hosszú. megölt vagy megadásra kényszerített tizenkétmillió-száznyolcvanezer embert. elsüllyesztett vagy elfogott nyolcszáznegyvenhat hajót. nemhiába nevezik Örök Városnak.Igen . onnan vonultak át a pons Triumphalison a győztes hadvezérek: Aemilius Paulus. ahová most érkezünk. négy hónap után négy esztendőt.„Ugyan mit tudok?”. Pompeius. a nagy kétkedő. Media királyát.fűzte hozzá a tábornok szomorkás mosollyal -. és az Angyalvárban találjanak menedéket. hogy itt szállt meg Montaigne.Ugye. amelyen most kelünk át. hogy azóta romba dőlt . aki megvert. pedig hát hol vagyunk mi. Ezt VI. Homlokzatára bronzbetűkkel a következőket íratta fel: „Pompeius Maximus Imperator. akiket Hadrianus császár emlékművében tartott fogva. amelyet itt láthatnak. De egy teljes élet is kevés lenne rá. A mai Szent Péter-bazilika helyén állt Mars temploma. a Virgo vízvezeték mellett. Ezer várat vett be. hogy lajstromba vegye a város minden emlékét. nyolcszáz hajót zsákmányolt. Ezen a kis téren.” Őutána Julius Caesar. . és megalapított. bal kéz felől. aki leigázta a Moeris-tó és a Vörös-tenger között elterülő földeket mind. Ha balra kanyarodnánk. egyenesen a tardinonei börtönhöz jutnánk. eredetileg nyilván az emlékműhöz épült.A híd. fedett folyosón jutott el. hogy VIII. Championnet-t megrohanták gondolatai. kilencszáz várost hódított meg. Nem újdonság neki az ostrom. az ő nagyságuktól. azokat a bíborosokat látogatta meg. Újabb hatezer év múltán születik tán egy újabb nagy kétkedő. a Győzelem hídja. s a két parton a hídfő maradványait? Ez volt a pons Triumphalis. A diadal emlékére állította hadizsákmánya egy töredékéből a szép Minerva-templomot. Cégére mit sem változott azóta. aki legyőzte Perszeuszt. a kommagének és a kalózok királyát.

szólt ekkor a lovas. őrnagy úr. A téren hadirendben felsorakozva ott állt már a római helyőrség. Róma egy ugrással a folyó túlsó oldalán teremne. III. Kandia hercegét.. és elvágtatott.felelték az emberek. Cesare Borgia féltékeny lett húgára. Egy új híd. háromszor meghimbálták. „.kérdezte. a lovas Cesare Borgia. . Egy éjjel két óra tájban öt ember jött végig a sikátoron. míg a köpeny el nem merült.Azt.. Ketten az Angyalvár irányába kémleltek.A véletlen.Mi lebeg a vízen? . Érdekes történet. Egy erszényt vetett oda az embereknek. . Egy szép napon eljön ide is.. Egy másik felmarkolt néhány követ. eljön majd.felelték. ketten a piazza del Popolo irányába. és egy darabon lefutott a parton. amelyet a Corsini-palotától egészen a Ripetta végéig követtünk nyomon. aligha sejtette. hogy ez a történet legyen az utolsó. Két ember megragadta a hullát.Rendben van .tette hozzá Championnet.Senkit . nagyuram .Meg.. A kis csapat. A lovas nyerge mögött egy hulla feküdt. amelyik eltűri. s megölte fivérét. hogy a váltólázat örökítette általa utódaira. A köveket addig hajigálta célba.kérdezte a lovas. Különben a Farnesék hagyatéka. a föld bőséges terméssel hálálná meg a belefektetett fáradságot. balra!). az egyik a lábánál. a másik a fejénél. és lovát háttal fordította a víznek. négy gyalog.válaszolta az egyik ember. amely ellen ön nem átall harcolni. a pármai hercegre hagyta. aki ezt a hatalmas területet fiára. harmadjára a folyóba hajították. édes gyermeke a kornak. Ekkor a folyóhoz léptetett a lovas. 318 .. Ugyan mondja már meg Ferdinánd királynak. házak nőnének ki a földből az Angyalvár és a piazza del Popolo között elterülő pusztaság helyén. művelt és okos ember létére: tudniillik a szabadság. akit ön szolgál. . hogy ekkora terület heverjen parlagon (balra nézzen. a köpenye . s nyaranta a malária fő fészke. A test belecsobbant a vízbe. s nem röpke és véletlen tünemény lesz többé. csakugyan éppen most kanyarodott ki a piazza del Popolóra. hanem örök és halhatatlan. a víz folyása irányában. feje-lába kétoldalt hosszan lecsüngött a ló hátáról. Ez a temérdek mocsár azé a királyé. . s az élet elűzné a halált. mint most. hogy a silánynál is silányabb az a kormányzat. hogy kegyeletes és amellett roppant keresztényi cselekedet lenne kiszárítani és művelés alá venni ezt a mezőséget.Uram. egy lovon. új városnegyedet hívna életre. Lucreziára. úgyszólván a város szívében.. Ehhez azonban olyan kormányzat kellene.nagyobbrészt franciák. a haladásnak. Pál pápa.. amikor erőnek erejével hoztuk el ide.Megtörtént? . . amelyet még meghallgatott. . A lovas megfordult. ehhez az a nagy jótétemény kellene. . itt ni.Láttok valakit? .” A halott Kandia hercege volt. Szerencsére megérkeztünk . Mintegy háromezer ember . megsarkantyúzta a lovát. kisebbrészt lengyelek. ismerje el.kérdezte a lovas. amelyik igazán szívén viseli alattvalóinak sorsát. a királyok és a pápák bűneinek megtorlója akarta így.. a Szent Jeromos-templom mellett. Figyelje csak meg azt a kis sikátort ott a templom.

Az őrmesterek . amit ezennel rád bízok. esküdjön és eskesse meg az embereit is. 319 . őrá bíztam volna a dicsőséges feladatot. Megesküdtem a becsületemre. kiáltozott. Tíz perc leforgása alatt külön csoportban állt a kiválasztott négyszáznyolcvan ember.Barátaim .A becsületre? . . uram. rátok bízom mindkét ezred zászlóit.A becsületre .A tábornok láttán háromezer torokból tört fel a lelkes kiáltás: . Hajlandók vagytok megesküdni ti is.fordult Championnet a fiatal futárhoz -.szólt a tábornok. .mondta -.szólt Championnet . . uram? . „Éljen a köztársaság!” kiáltások közepette engedelmeskedtek.kérdezte Championnet. A zászlótartók lépjenek át az Angyalvár védőinek csoportjába. hogy elesnek mind egy szálig. akik inkább ott pusztulnak az Angyalvár romjai alatt. ötszáz emberrel megszállja az Angyalvárat. hogy húsz napon belül visszatérek őket felszabadítani. igen . . tábornok úr. .lépjenek ki a sorból. A helyőrség tombolva éljenzett. Kettőre harangoztak a Santa Maria del Popolo-templom tornyában. ha kell. megtisztel azzal. Intett. Egyszeriben elült az éljenzés.fordult feléjük Championnet -. . .Éljen a köztársaság! A tábornok megállt a legelső sorral szemközt.Ölelj meg. igen. hogy elfogadja tőlem az együtt töltött. .Rieschach őrnagy . . . és válasszanak ki századonként tizenöt embert. .harsogták mind egy emberként. Az őrnagy a Ripetta irányába tekintett. A tábornok és a szárnysegéd összeölelkezett. Thiébaut .Thiébaut ezredes . de semmi szín alatt nem adják meg magukat.kiáltották a felhívásra válaszul a katonák. letelt a négy óra. jelezve.hangzott a felelet háromezer torokból.mondta ekkor Championnet -.Esküszünk! . nem marasztalhatom tovább. sajnos. . Thiébaut ezredest itthagyom.Az ön lován ülök.Válasszatok tehát ki ötszáz embert magatok közül folytatta Championnet -. hogy beszélni akar. Mi majd eljövünk értük.Igen.visszhangozta háromezer hang. Championnet szárnysegéde mellé léptetett.Kénytelen vagyok Rómát feladni. velem együtt? .Barátaim . de nem adják meg magukat.Vár még valamit. hurrázott.Remélem. . . de nem ürítem ki egészen. A zászlótartók lelkes „Éljen Championnet!”. a sor közepén. gyorsan elröppent percek emlékére. ha volna fiam.Mindnyájan megyünk! Mind! . A karok esküvésre lendültek.

érdemei jutalmául. hogy jó lesz vigyáznia. őrnagy úr. tábornok.. tábornok úr. Még meg is toldhatja a következővel. . a négy dragonyos mögöttük vágtázott. akit a Köztársaság azzal bíz meg. a lehetetlen is lehetségessé válik. s azt mondta: „Ha mégis kitör a háború. Thiébaut ezredes ötszáz emberével a Ripettán át bevonult és bezárkózott az Angyalvárba. A helyőrség maradéka. Amikor elutazásom előtt búcsút vettem a Direktórium tagjaitól. Köszönöm. bátran megmondhatja Ferdinánd királynak. megmutatni. Martin őrmester mutatta elöl az utat. nagy dobpergés közepette. merre kell mennem.Azt mondtam: „Becsületszavamra eleget teszek a Köztársaság megbízatásának.Nem utasíthatom vissza az ajándékot. a Stortába vezető úton.Martin őrmester . aztán Rieschach a Babuino utcán elvágtatott. Championnet tábornokkal és vezérkarával az élen. Barras polgártárs vállamra tette a kezét. tábornok úr? .felelte a fiatalember -.Mit jelenthetek tehát Mack tábornok úrnak? . és kísérje el Rieschach őrnagyot a San Giovanni-kapuhoz. a porta del Popolón át kivonult Rómából. vegyen maga mellé négy embert. teljes szívemből köszönöm. 320 . És kezét szívére szorítva meghajolt. . még csak nem is habozhatom elfogadni. hogy egy királyt űzzön el trónjáról. uram . nehogy udvariatlansággal feleljek az ön előzékenységére. Még egyszer kezet rázott a tábornok az őrnaggyal. s olyan emberekkel.Megmondom. ön lesz valamennyi francia tábornok közül az első. mert olyan vezérrel. Utána csatlakozzék hozzánk. mint ön.” . mint az ön katonái.És mit felelt rá. Legyen szíves. .Amit látott és hallott.” Én soha nem szegtem még meg a becsületszavamat.szólt Championnet -. sőt.

félelmetes francia respublika felett. és saját kezűleg megírta a következő levelet: 321 . hogy a franciák az ő felszólítására haladéktalanul megkezdték a visszavonulást. hogy így lesz! Ferdinánd arra az elhatározásra jutott. Ascoli herceg. egyetlen dolog ért el a tudatáig: hogy a franciák kiürítették Rómát. akiknek emlékét alig három napja Championnet idézte Rieschach őrnagynak. mit Casertában . letértek jobb felé a via Appiáról . Pompeius vagy Caesar. Három órakor csakugyan elindultak Albanóból. a király és Ascoli herceg hintóba ült. Mack a sereg élén haladt. pompás sátrában költötte el a vacsorát Mack tábornok. Egyszóval nem is olyan nehéz győztes hadvezérré válni. lovon. őfelsége saját külön szűkebb vezérkara kíséretében. Miután részletesen megbeszélték a másnapi ünnepség rendjét. Az albanói dombon túl. s csak déltájban tartottak pihenőt. Ferdinánd. akik reakciós fordulatok esetén mindig megjelennek a színen.a szűk körű udvartartás néhány tagja . Lám. s a király másnap reggel kilenc órakor vonul be a San Giovannikapun át ünnepélyesen Rómába. ő megmondta előre. Valmontonéban álltak meg először. mégpedig egyenesen a San Carlo-templomba. Megállapodtak. s végül ott sündörögtek az elmaradhatatlan mártírok is. Albanóban. ha megtudják: a királyuk győzött! Mert úgy látszik. A király parancsára megkettőzték az előrehaladás ütemét. Másnap újra felkerekedtek. jelenteni. ahol ezernyolcszázötven évvel korábban Claudius és Milo megütközött. Malaspina márki és még néhány kegyeltje . éjjeli pihenőre. a király őfelsége elbocsátotta a küldöttség tagjait. A király ragyogott a boldogságtól.50 FERDINÁND RÓMÁBAN Mint Mack tábornok jó előre megmondta. és egy hét múlva övé az egész római állam. hogy egy ágyúlövés el nem dördült! Mack tábornok mégis nagy ember.az útnak ezen a szakaszán ásatások folytak. Rómától mintegy két mérföldnyire. a Marinellán! Milyen büszkék lesznek a derék lazzaronék. kegyesen búcsúcsókra nyújtva kezét. A küldöttség állt két bíborosból. mint valaha Paulus Aemilianus. A király háromrészes. Vacsora közben jelentették. hogy megtudakolja a király parancsait a másnapi ünnepségre vonatkozóan. hogy még aznap este megírja az örömhírt a királynénak.a mólón. ráadásul úgy. De az egész hadsereg semmiképp nem vonulhatott még aznap be Rómába. akiket ugyanez a kormányzat leváltott. Ferdinánd már másnap megtarthatja bevonulását Rómába. néhány magisztrátusból. majd tollat ragadott. küldöttje valamivel Valmontonén innen talált rá a seregre. a régiségkereskedők kizárólagos birodalma lett. a Régi Vásártéren. és futárt meneszt hozzá a levéllel.Ej. feleúton letáborozik. A küldöttség azért jött. A tábornokot a legkevésbé sem érdekelte Rieschach őrnagy részletes beszámolója. Hogy elbámulnak majd Casertában a diadalmenet hírére! . hogy megérkeztek a római küldöttek. mint hitte. tetejéről egészen Ostiáig elláttak. Este hét órakor vert tábort a sereg. hogy a sereg délután három órakor indul tovább. diadalmenetben vonul majd végig Rómán.társaságában. Futott a királyhoz. ő. A domb tövében terült el Róma. csakugyan győzött a legyőzhetetlennek hitt. hálaadó istentiszteletre. körülbelül ott. akik nem esküdtek fel a köztársasági kormányra.

fogadja gyengéd férji és atyai csókjaimat. és azt álmodta.s én máris Róma kapui előtt állok. hanem mindjárt Franciaország fővárosába vonul be. megnyugtatásomra írja meg. boldogan feküdt le. mint Nagy Károly. és hívatta Ferrarit. ezer dukátot nyert. Malaspina márkival és Circello hercegével játszott. Remélem. lóra csupán olykor-olykor. FERDINÁND Ui. nemcsak virágzó. babérkoszorú. de annyi baj legyen. Öt nap sem telt belé . hogy a fogalmazás jó. nem is a római állam. tehát miután őszentségét visszahelyeztem trónjára. minthogy várta már a játékasztal. s ő így lépi át az augusztus 10-e óta kihalt Tuileriák küszöbét. vagy országomban. mint hittem. úgy remélem. kitűnő barátunk. hogy a legelső felszólításra úgyis megadják magukat. de nem sokat törődöm vele. Ferrari teljesen kiheverte a múltkori balesetet. A párizsi bevonulásra egyelőre leshet Ferdinánd. Átolvasta. hanem Párizsba. győzelmünket. A mielőbbi viszontlátásra. szegény pára bizonyára nagyon bánkódik utánam. hanem Rómába másnap csakugyan bevonult. aki most. Igaz.Kedves tanítónőm! Minden úgy történik. Derült egünkön egyetlen folt sötétlik: a republikánus tábornok Róma kiürítésekor az Angyalvárban hagyta ötszáz emberét. Kár. kérem. drága tanítónőm! Vagy itt Rómában. A nappal eloszlatta az éjszaka ábrándképeit. akárhol tartózkodik is jelenleg. velünk együtt. és megígérte. és mi több. hogy vannak szeretett gyermekeim. hogy áll drága egészsége. Ferrari. egy ezredes vezényletével. és ossza meg hőn szeretett gyermekeimmel. ahogy kívántuk. aki valószínűleg vissza sem ért még Livornóból. Drága tanítónőm és hitvesem. Mack tábornok azt állítja. hogy nem hozathatom ide a betlehemet. kérem. trónom várományosai. ötvenévesen adta először hadvezérkedésre a fejét. a nagy lelkesedés megoldotta a nyelvét. Holnap este a Farnese-palotából megírom a pápa őszentségének. s a Nílus hősével. Jutalmul engedje meg neki. ha úgy óhajtja. hogy nem is Rómába. Emiatt csak nem ír át egy ilyen jól sikerült levelet! Következésképp lepecsételte a levelet. Fején. ha megörvendeztet látogatásával szent karácsony ünnepén. Ascoli herceggel. a magam kedvtelésére ültem.hála érte Önnek és a kitűnő Mack tábornoknak! A hadjárat fáradalmait jobban állom. de dicsőség övezte hatalmat hagyhatok . még a holnapi nap folyamán ünnepélyesen bevonulok. Ferdinánd rég nem írt ilyen hosszú levelet. Küldjön ugyanezen az úton választ. Aztán whistezni ült le a király. ugyanolyan jó egészségben találom őket. Vajon mi célból? Nem nagyon értem. Erről jut eszembe: adja át sir Williamnek és lady Hamiltonnak szívélyes üdvözletemet. a másikban kardot. bőven elég volt. ha majd a rendteremtés befejeztével. kár. az út nagy részét hintóban tehettem meg. ami megmaradt belőle. hogy sir William és lady Hamilton a kenguruk után jutott eszébe. hogy kielégítse Ferdinánd becsvágyát. kenguruimnak nem esett bajuk. palástját a Direktórium öt tagja hordozza. mint ahogy otthagytam. és nem mutathatom meg neki! Levelem vivője. Hanyatthomlok menekült az ellenség győzelmes fegyvereink elől. hogy a szentestét már Rómában ünnepelheti. hogy Jupiterrel vacsorázzék. hogy a levél másnap délután öt óra előtt eljut a királyné kezeihez. akikre. Szokása szerint menetkész állapotban jelentkezett. tudassa. mint Caesarén. Be kár. egyik kezében jogart tart. hiába. 322 . az örömhír hozója állandó futárom. amit írt és elégedetten állapította meg. de az a kevés. diadalmasan hazatérek.

balzsamos illatárban.A bevonulás nagyszerűen indult. Ferdinánd király lóháton érkezett a San Giovanni-kapuhoz. hanem csakis a térde! A király megcsókolta a legalsó fokot. A terv szerint a királynak ezután előre meghatározott útvonalon. újonnan öntött csövekkel. és saját lábán ment tovább. Csodálatos novemberi napfény áradt el mindenen. virágesőben. mellét teleaggatta családi és személyes kitüntetéseivel. tízezer lovon. Katonazenekar dolgában verhetetlenek a nápolyiak! A zenészek mögött tisztes távolban léptetett a király . Ferdinánd végigkocogott a hosszú-hosszú. épp szemközt a Corsini-palotával. Mögötte Mack lovagolt meg a vezérkar. kolostorokkal szegélyezett San Giovanni utcán. Nem is illeti azt soha a hivők lába. a kosár színültig tele rózsaszirmokkal.a nagy távolság a királyi felség megközelíthetetlenségét jelképezte. végigmérte a nagyszerű obeliszket. Henrik egyenes ági leszármazottja. Traianus oszlopa mélyen a földbe süppedt. Nagyszerűen festettek újdonatúj egyenruhájukban. ahol Pompeius háza állt egykor. eget rengető éljenzés tört fel százezer torokból. amelyet lateráni Szent János pusztájának nevezhetnénk. ahányan csak voltak. Ötven ágyú dübörgött mögöttük. nemcsak az alapzatát.még mindig lóháton .és lombfüzérdíszes utcákon kellett a San Carlo-templomba vonulnia Te Deum-ra. mögöttük a VI. esős napok sora közé ékelve. s a cirkusz porondjából került nemrég elő. Végső búcsú a nyártól. nyomban kicserélték egy másik. A menet élén száz fehér ruhás lány haladt. A fiatal lányok mögött gyerekek haladtak . hálaadó énekekkel fogadták. Thutmoszisz emelt Thébában. Aranyhímes osztrák tábornagyi egyenruháját viselte. s nyakát. Amikor az ének elhallgatott. véres talpa érintette. mind. s a fehér ruhás lánykák két kézzel szórták a szirmokat. virág. Himnuszokkal. Piushoz hű bíborosok. Itt derékszögben elkanyarodott a menet. leugrott lováról. és vidámnál vidámabb dalokat játszott. 323 . Ők tömjénfüstölőt lóbáltak. A szenátor térden állva ezüsttálcán nyújtotta át Róma város kulcsait. majd a Santa Croce in Gerusalemmeés Santa Maria Maggiore-templomokhoz vezető elhagyott utakon és a mezőségen át ahhoz az ódon bazilikához tartott. és kijutott Traianus terére. amely szelíd lejtéssel tart a Colosseumnak. a Tevere másik partján emelkedik. s ma Ferdinánd a kanonokja. szirommal megrakott kosárra. A bazilika lépcsőin gyülekezett Laterán egész papsága. karjukon aranyozott gyékénykosárka. a Circus Maximusba. azon a jogcímen. Ha egy-egy kosár kiürült. amelynek IV. Itt délen az ősz mindig ajándékoz még néhány ilyen verőfényes napot. hogy ő IV. amikor bírái elé vezették. pompásnál pompásabb szőnyegeken. a templomból kijövet pedig a Farnese-palotába. keresztet vetett. mint már említettük. ismét felült a lovára. amelyet valaha II. otthoni szorgos hadgyakorlatok eredményeként példás rendben vonultak. Cimarosa. Henrik volt valaha jótevője. ünneplőbe öltözött nézők kettős sorfala között. Így haladt előre a király. de az oszloptest egy részét is föld fedte. befordult a híres Carinae negyedbe. amely. a Rómából és a környékről összesereglett. frissen mázolt lőszereskocsikkal és muníciósládákkal. azaz a szent lépcsőig. A kapunál a volt szenátor és a város elöljárói várták. hogy az útvonalat jó előre kijelölték. húszezer gyalog. vagy a közeledő tél köszöntése? Ki tudja! Mondottuk. Pergolesi és Paesiello szerzeményeit. ahonnan csak az imént költözött ki Championnet. hogy a jószagú eső egy pillanatra meg ne szakadjon. amelyet Jeruzsálemből. összesen harmincezer ember. felujjongtak a harsonák. felállt. tömjénnel hintették be a királyt. Constantinus hozta el Rómába. amikor a többi obeliszket mind ledöntötte vagy megrongálta. lépésben keresztülhaladt a nagy San Giovanni téren. Amikor a király átvette a kulcsokat. vidám énekszó zendült fel. ködös. mint úrnapkor. s a Corsóra. s csak őutánuk következett a sereg. s amelynek fokait egykor Jézus mezítelen. Pilátus házából szállítottak Rómába.megállt a lépcső tövében. A király térden állva elmondott egy imát. Amikor ajka a szent márványt érte. Legelöl a nagyszerű katonazenekar vonult. s amelynek még Kambüzesz is megkegyelmezett.templomi kardalosok. A menet előbb azon a térségen vágott át. egész a scala sanctá-ig. Ferdinánd .

ismét lóra szállt. lévén a franciák foglya . „Éljen VI. a Pasquinóval átellenes oldalát. úgyhogy Ferdinánd kénytelen volt három ízben is az ablakhoz lépni. hogy méltó vetélytársa a hősöknek. A gigantikus kapubolt alatt ott várta Ferdinándot Róma egész papsága. és néhány perc alatt eljutott a Campo dei Fiorira. A két fivér nyolc évig dolgozott a freskókon. a triumfus végállomásához. hova legyen örömében. semmint védelmi célokból négy ágyú sorakozott a palota homlokzati oldalán. Azt se tudta. amelynek falait a Carracci testvérek. Annibale és Agostino. A menet keresztezte a Scroffa utcát . hogy a mai napon a Mi Urunk Jézus Krisztus segedelmével. Hiába álltak mindenütt őrök. akiknek a nyomát tapodta az imént a via Sacrán. hogy a kivilágított Rómát odaföntről megszemlélje. VI. a tömeg „Éljen Ferdinánd király!”. párhuzamosan a Teverével. az előszobákat. diadalmenetben vonultam be a keresztény világ fővárosába. hogy megtisztítsa szentséges jelenlétével. mint Championnet. Elhatározta. hadseregem védelme alatt. majd megmászta a Pinciót. a vacsorát megszakítva. hogy nem vár másnapig. Mintha egész Róma ott tolongott volna a Farnese-palota előtti téren. királyok királya! Szentséged nyilván megelégedéssel veszi tudomásul. a rómaiak forum Agonaliumát.erről a térről indul s a piazza del Popolóba torkollik a Corso utca -. és végighajtatott Róma főbb utcáin. Piusszal a római triumfus hírét. a Mi Urunk Jézus Krisztus földi helytartójának Apostolok fejedelme. halálra rémítette őket a kereszt puszta látványa és fegyvereim visszfénye. Te Deum után elhagyta a templomot. Az egész vezérkart befogadta a palota csodálatos udvara. a világ legnagyobb építészeinek. de éppen ellenkező irányban. A franciák megfutottak előlünk. Kétszáz személyre terítettek a nagyteremben. Inkább a tiszteletadás jeléül. és ereszkedjék le a Vatikánra. Szakadatlanul harsogott az „Éljen a király!” kiáltás. Kis időre megállt az Argentina-színház előtt. mellette még mindig ugyanaz a népes kíséret haladt. a Certosát. büszkeségtől dagadó kebellel nekiállt levelet írni. a Spagna és a Venezia tereken. hogy a pápa korántsem ura cselekedeteinek. bement a templomba. és bortól felhevült aggyal. E két kút gránátkő medencéjének nagyságra nincs párja sehol a világon. valamint a Navona. Végül elért a hosszú menetelés céljához. amikor kivonult Rómából. hanem rögtön tudatja VI. Pius pápa őszentségének. a lépcsőházat. 324 . ahol egy kantátát énekeltek el a tiszteletére. Eszébe se jutott. Előtte. a feketekávé után nyomban bevonult a dolgozószobába. s továbbment a Corsón a piazza del Popolóig. méltatlanul szerény lakhelyét. San Gallónak. röpüljön angyalszárnyakon ide. a széles Navona teret. A király este hintóba ült. mögötte. Pius őszentsége!” kiáltásaitól kísérve. Hagyja el tehát jelenlegi. valamint növendékeik freskói díszítik.itt áll a San Lodovico dei Francesi -. Már-már csakugyan hitte.kapta magát. Szentséged maga celebrálhatná már Üdvözítőnk születése napján a Szent Péter-bazilikában az ünnepi misét. maga mögött hagyva a Braschi-palota homlokzati. a tömeg elárasztotta az udvart. a két szökőkút között. keresztezte a Colonna teret. egy baldachin alatt végighallgatta a Te Deum-ot. Szentséged újra gyakorolhatja legfőbb atyai hatalmát. munkájukért ötszáz aranyat. a Farnese-palotához. azaz mai értékben hárommillió frankot kaptak. és most már mindvégig a Corsón haladva elért a hatalmas San Carlo-templomhoz. Ferdinánd megint leszállt a lóról. s a díszhelyen. és egészen a nagyterem ajtajáig nyomult. valamint a boldogságos Szent Januárius legmagasabb kegyelme folytán seregeim élén ellenállás nélkül.azaz a Venezia térre lyukadt ki . Vignolénak és Michelangelónak ez a remekműve. mint a Lorettói Szent Szűz.

Ahogy ott meredt némán. vigyázz!” És nem szűrődött ki más fény. mint az ágyúk mellett posztoló tüzérek égő kanócának lángja. mint a negyedóránként felhangzó kiáltás: „Őrség. Egyetlen hatalmas épület meredezett sötéten a sok ragyogás. komoran. csúcsán háromszínű zászló . Nem hallatszott onnan más hang. hatalmasan. a San Giovanni-kaputól a Vatikánig. nyomasztó volt és félelmetes.Nappali fényben úszott a város. 325 .mintha Franciaország ünnepélyes és baljós tiltakozása öltene benne testet Róma elfoglalása ellen: az Angyalvár. a piazza del Popolótól Cestus piramisáig. némán a harsogó éljenzés közepette.

ezúttal nem a saját zsebéből. mint az imént már említettük is.. a gyerekek jól összekarmolták az asszonyokat. mit sem törődve magyarázkodásaival. mint jótevőinek. Kik is állították fel a szabadságfákat? Hát persze . az asszonyokat jól megverték. nagy csapat nőt és gyereket látott a tér közepén. mint az előbb. Megint csak kimarkolt egy csomó pénzt. nosza. De a tömeg már olyan. nem a fákkal.Jó mulatást. amikor egy ember jött át a téren. egyik visított. Megismétlődött az iménti jelenet. A sértett hölgyek udvarlói és férjei erre kést rántottak. a gyengébb nemnél nagyobb joga van a pénzre. Pius!” A király megállt. és fülsiketítő kiáltozásba fogtak: „Éljen Ferdinánd király!” „Éljen VI. Egy máglya körül táncoltak. . Azt a választ kapta. Ugyanez játszódott le a Colonna téren is.Csak így tovább . ahányan voltak rávetették magukat Ferdinánd király carlinóira. talán-tán egyenesen akaratuk ellenére kerültek ide. A szabadságfák nem maguktól termettek itt. egy gyerek rámondta: „Jakobinus!” Az ugatásra és a gyerek kiáltására felfigyeltek a verekedők. emberi kéz plántálta valamennyit . miféle tűznél melegszenek. Nevüket egy év óta áldotta és tisztelte a nép. Mattei és Zaccalone. rendsze- 326 . A Navona téren is máglya lángolt. A király újfent megkérdezte. mert igaz szabadelvű emberek módjára egész idejüket. hogy megtudakolja. a közerkölcs nagyobb dicsőségére. kalapját mélyen a szemébe húzta. és a tömeg közé szórta. barátaim! Lett erre haddelhadd! Az asszonyok. végeredményként egy . amelyet a római köztársaság konzuljai ültettek itt el.sebesült maradt a porondon. A király láttán felhagytak az ugrabugrálással. dukátjaira és piasztereire. kimarkolt a zsebéből egy halom aranypénzt. csakhogy itt más véget ért a dolog. . és ugyanazt a választ kapta. gyerekek. köpönyegeskalapos férfit. velük kell elbánni. Egy kutya megugatta. másik bőgött. hogy a máglyán az a szabadságfa lángol. Azok a bűnösök. és szénné-hamuvá égetni. fogták.kórházi ápolásra szoruló . hanem Ascoli hercegéből. Minthogy pedig az erősebb nem úgy vélte. akik a fákat ideültették. de sok kárt végül is nem tettek egymásban.51 MEGSZÓLAL AZ ANGYALVÁR Amikor a király a Pincióra igyekeztében keresztülvágott a piazza del Popolón.a két római konzul.mire jó a fákat kivágni. Mattei Valmontonéból és Zaccalone Pipernóból. sőt. és együttes erővel a máglyára taszították a gyanús..kiáltotta. amikor nem bűnösök szegények. Már éppen előkerültek itt is a kések. Itt nem gyerekek és nők. s amikor üt a reakció órája. csakhogy férfiak és nők közreműködésével. Az asszonyok agyba-főbe verték a gyerekeket. hanem felnőtt férfiak és asszonyok ropták a táncot a máglya körül. ha van igazság. erejüket és vagyonukat a nép szolgálatába állították. Tetőtől talpig bő köpönyegébe burkolózott. hogy könnyebben bocsát meg elnyomóinak. éppen tizennyolc hónappal ennek előtte. mi történik. Hirtelen fény gyúlt valamelyikük agyában. a csőcselék örömujjongása közepette. mit mívelnek ezek a derék emberek. Ferdinándot meghatotta a helyes eszmék ilyetén odaadó szolgálata. s a tömeg közé szórta. A szerencsétlen ott pusztult nyomorultul a máglyán. mind.

a kereskedő feleségéhez Zaccalone saját orvosát küldte el. hanem égő csóvákat hajigálni a gettóra. A két konzul ugyanis rendeletet bocsátott ki. amely a gettót elzárta a külvilágtól. Mi sem egyszerűbb: csak meg kell hagyni az egyik fát bitónak.rint vértanúságra kárhoztatja saját érdekeinek védelmezőit. hogy a zsidó ugyanolyan ember. hogy a csődtől megmentse. Előállt erre egy bádogosmester meg egy gyógynövénykereskedő . de mihelyt Championnet kivonult. előkerültek a szurokba és terpentinbe mártott csóvák is. tehát ugyanazok a jogok illetik meg. fejveszetten menekültek vissza. Sokan lakást vagy üzlethelyiséget is béreltek. hogy ha már idefáradt. mint bármely más állampolgárt.Ez a Gondviselés ujjmutatása . Szerencsére mindkét konzul elhagyta Rómát. Rohantak a konzulok lakására. mint egy ostromlott vár. 327 .A gettóba! A gettóba! . s nyomban hozzáláttak megvalósításához. hogy öt-hat helyen tombol már a tűzvész. az egyik a Maddalena. A két óra nyilvánvalóan egy helyről származott. Zaccalone ugyanis arra kényszerítette őt. mit is várhat a hálás néptől az. hogy meglehetősen biztos értesülések alapján sejtik. Addig is nekiállt a tömeg a két házat kirabolni. mi a teendő. és előkeríteni a két konzult. A csőcselék máris rohant a zsidónegyedbe. azt szemelték ki bitónak. Fél óra sem telt belé. a másik a Pie di Marmo utcán. A gettó nemsokára úgy festett. aranyozott bronz állóóra. mint Saturnus. ha nem olyan könnyelműek. és Mattei kétszáz aranyat kölcsönzött neki.” Egy ember azzal a javaslattal állt elő. hol bujkálhat a két gonosztevő. amikor az asszony súlyosan megbetegedett. s mert mindig vannak kéznél feltalálók és tökéletesítők. hogy a fiát iskolába küldje. s ezek egykettőre rájöttek. amely kimondta. Ezek ketten kijelentették. Az órákról mindenkinek eszébe jutottak a szerencsétlen zsidók. A Rotonda téren állt még egy szabadságfa. Mindkét konzul bútorai között akadt egy-egy pompás. mint bárki más. A javaslatot természetesen egyhangúlag megszavazták. aki a felszabadításán munkálkodott. hanem védelmül a fenyegető külvilág ellenében. . a másik a pusztában bolyongó Hágárt és Izmaelt ábrázolta. Rövidesen egymást érték a csóvák. A csóvákat a közeli máglya tüzénél gyújtották meg. Egy ilyen tömegben mindig akadnak roppant találékony emberek. Nagy sebbel-lobbal helyreállították valahogy a kerítést és a kapukat is. A bejelentést lelkes üvöltés fogadta. nem azért. annak jeléül. ne vesszen kárba a fáradsága. hogy nyomukra vezetik az üldözőket. hogy nem betörni kell a kaput meg a kerítést.. hogy a jótettet meghálálják. hogy jó lenne meghagyni az egyik szabadságfát: hadd legyen mire fellógatni a két konzult. azt agyalták ki. és kitódultak a városba. s az ostromlók nagy megelégedésére több ponton is magasra csaptak a lángok. támaszukat vesztve. egy nyárfa.mondogatták. Amikor szegény zsidókat a rendelet a római köztársaság teljes jogú polgáraivá avatta. s mindkettőn ugyanaz a felírás állt: A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KONZULJAINAK A HÁLÁS IZRAELITÁK.. Nyilván pontosan tudták. a holt anyag.hangzott az újabb csatakiáltás. A tömeg ellenállásba ütközött. a kerítés tartóztatta fel őket. mintha el akartak volna különülni. Ezt az ifjú római polgárt az egyéni szabadság féltése tüzelte. a gettóba. Ó.a bádogos műhelye szomszédos volt Mattei házával. Eddig nem gondolt rájuk senki. A két konzul amúgy is a közelben lakott. A bútorokat egyszerűen az ablakon hajigálták ki. Megmondta azt már Vergniaud: „A forradalmak. sietve eltávolították a kerítést. és felajánlották. nem a gettó lakói álltak ellent. felfalják tulajdon gyermekeiket. . Az egyik Ábrahám áldozatát. s tán nem is gondolt volna.

hogy ilyen gyalázat megeshetett. hogy kiköltöztek a gettóból a városba. és így hurcolták körül a városon. a kutyák majd megvesztek dühükben. hogy kézre keríti őket. A zsidókat . hogy jószágot vásároltak.De hiszen ez a kettő jobban rászolgált a büntetésre. A konzulokat fel kell kötni. a vessző egyszerre érte az embert meg az állatot. Folyik a nyomozás a bűnösök után. Aki tehette. aki vállalkozott rá. és megkérdezte. . hogy annak rendje módja szerint hóhérral. ugyan kiket kínoznak ilyen kegyetlenül. amit ki ne próbáltak volna a szerencsétleneken. fejveszetten igyekeztek a városba azazhogy csak igyekeztek volna. Hoztak is a királynak végül egy szekérderékra való hasábfát. kérdezte a király. . ha csakugyan kézre kerítik a bűnösöket. jajveszékelve kiözönlött rajtuk a gettó szerencsétlen lakossága. . egyszerűen a Teverébe dobták és belefojtották őket. hogy végül a király is megsokallta.mondta erre a király. asszonyok és gyerekek azon mód. félmeztelenül. katolikus orvosokkal gyógyíttatták magukat. karjuk közt egy disznóval. mint Krisztust. és elküldette a következő levél kíséretében a királynénak: 328 .felelték neki -. Mit is adhatnának ajándékul a jó királynak. mint a zsidók. Ferdinánd király alig akarta hinni. Voltak aztán olyanok is. Akkor aztán feltárultak maguktól a gettó kapui. A két konzul. s az foggal-körömmel marcangolta az ember hátát.Ötszáz arany üti a két ember markát. fájdalmukban. és felhasogatják tűzifának. Egyeseket arra kényszerítettek. miközben megvesszőzték. úgy akasztották fel őket. sőt. A töm