Okakura Kakudzó Teáskönyv

O K A K U R A

K A K U D Z Ó

Teáskönyv

Terebess Kiadó Budapest, 2003

A könyv eredeti angol szövege olvasható az alábbi internetes oldalon: http://terebess.hu/english/okakura.html The Book of Tea (1904) by Okakura Kakuzó (Okakura Tenshin, 1862-1913) Fordította Nemes Ágnes

festményeink. viseletünk és konyhamûvészetünk. mert tisztaságra nevel. A keleti demokrácia õsi szellemét képviseli. hiszen valamennyi követõjét a jóízlés arisztokratáinak rangjára emeli. rendkívül jó táptalajnak bizonyult a teakultusz kialakulásához.és lakktárgyaink. mint a vendéglátás kifinomult módja. A tea egyetemes diadala A tea eredetileg orvosság gyanánt szolgált. a kölcsönös jóakarat szellemének. Japán a XV. amely a világegyetem léptékéhez szabja arányérzékünket. Célja valójában a Tökéletlen. A puritanizmusnak és a harmóniának. melynek kultusza a szépséget bálványozza a mindennapi élet alantas viszonyai közepette. Egyrészt egészségmegóvás. mivel az etikával és a vallással egyetemben híven tükrözi az emberrõl és a természetrõl alkotott világképünket. mely hajlamossá tesz az önvizsgálatra. amit életnek hívunk. porcelán. harmadsorban erkölcsi geometria. században az esztéticizmus rangjára emelte a teázást. ugyanis a bonyolult és drága dolgok helyett az egyszerûségben lel örömöt. a szó hétköznapi értelmében.I. A tea filozófiája nem pusztán esztéticizmus. A VIII. másrészt takarékosság. századi Kínában bevonult a költészet világába is. ám az idõk során kedvelt frissítõ itallá vált szerte a világon. mind-mind tükrözik hatásait. Lakáskultúránk és szokásaink. hiszen a lehetséges harmónia megteremtésére törekszik egy lehetetlen közegben. irodalmunk maga. nem hagyhatja figyelmen kívül a 5 . valamint a társadalmi rend romantikus felfogásának hitvallása. Aki meg kívánja érteni a japán kultúrát. Japán hosszú elszigeteltsége.

és Sákjamuni éteri aromáját egyaránt meglelheti a beavatott. aki – függetlenül a földi élet tragédiáitól – önfeledten veti magát a felszabadult érzelmek hullámverésébe. mily sekély az emberi öröm kelyhe. hogy „túl sok benne a tea”. A szenvedélyes esztétára pedig. – Vihar egy teáscsészében! – tehetné hozzá csúfondárosan. Aki képtelen felismerni magában a nagy dolgok kicsiny voltát. s mily gyorsan ürítjük fenékig a végtelen iránti olthatatlan szomjunk csillapítására. minek e nagy felhajtás – látszólag – semmiért. hogy tömegmészárlásba fogott a mandzsúriai csatamezõkön. mint az egyszerû emberek szerény lakhelyeit. Az önelégült nyugati átlagpolgár szemében a teaszertartás nem egyéb. felesleges amiatt pironkodnunk. s még a legalacsonyabb sorsú munkások is tisztelettel köszöntik a sziklákat és a vizeket. Ha valaki érzéketlen az emberi dráma tragikomikus vonatkozásai iránt. mint a Kelet világát jelentõ ezeregy furcsa szokás újabb példája. a köznyelv szerint „hiányzik belõle tea”. mily hamar színültig telik könnyel. s nem átallottuk még Mars vérrel bemocskolt képmását se átlényegíteni. amíg népünk a béke szelíd mûvészetét pártolta. hajlamos átsiklani a másokban rejtezõ kicsiny dolgok nagyszerûsége felett. s csak azóta tekintik civilizáltnak. hogy túl sokat sürgünk-forgunk a teáscsésze körül. s találnánk vigaszt az oltárából fakadó meleg együttérzésben? A csontszínû porcelánedényben aranyló folyékony borostyán harmóniájában Konfuciusz édes derûjét. Az emberiség cselekedett már rosszabbat is. Miért ne szentelnénk hát magunkat a kamélia istennõjének. Bacchus oltárán sohasem fukarkodtunk az áldozatokkal. Japánt barbár országnak tartották. amely az elõkelõ szalonok légkörét éppen úgy áthatja. Sok szó esik manapság a nagyvilágban a szamurájok törvé6 .teakultuszt. Az idegen joggal kérdezhetné. Ám ha meggondoljuk. Földmûveseink elsajátították a virágkötészet fortélyait. azt a bélyeget ragasztjuk. Lao-ce pikáns ízét.

öntudatlan csodavárásról. ha a fehér ember tudná. vagy alantas erotizmusról szól a fáma. ázsiaiak. valamint az újjal és ismeretlennel szembeni passzív ellenállásról árulkodik világnézetünk.nyeirõl – a halál mûvészetérõl. gyakran ütközünk a tények és téveszmék körénk szõtt furcsa hálójába. Mikor érti meg – vagy legalább próbálja megérteni – végre a Nyugat a Keletet? Mi. Olyan Szen Rikjú (1522-1591) . Japán hazafiságát pedig a fatalizmus szüleményének bélyegzik. japánok. mi mindent képzeltünk és írtunk mi. ha a civilizáció a háború fertelmes dicsõségébõl táplálkozna. Állítólag azért tûrjük jól a fájdalmat és a sebeket. melyben életmûvészetünk testesül meg. mert „fásult” az idegrendszerünk! Miért is ne mulatna a nyugati félteke rajtunk? Ázsia készséggel viszonozza a tréfát! Bizonyára még nagyobb lenne az általános derültség. õróla! A távoli népek idealizálásáról. míg a fehér ember kellõ tiszteletre nem ébred kultúránk és eszményeink iránt. ha nem egyenesen egéren és csótányon élünk! Vagy öncélú fanatizmusról. India szellemiségét tudatlanságnak. A közhiedelem szerint lótuszillaton. Kína józan eszméit botorságnak. azonban elsikkad a figyelem a teakultusz fölött. Örömest maradnánk barbárok. s várnánk türelmesen. melynek hatására harcosaink ujjongó örömöt lelnek az önfeláldozásban –.

Tömegével vonulnak ázsiai ifjak nyugati egyetemekre. Ám az ottani szemlélet nem kedvez a Kelet megértésének. A kereskedelem térhódítása rákényszerítette a keleti kikötõk népét az európai nyelvek elsajátítására. A mi oldalunkon gyorsan apadnak a tévhiedelmek. melyek túlságosan rafináltak ahhoz. nem pedig a befogadás. hogy a keményített gallér és a cilinder hordozzák a civilizációt. és újszülött csecsemõk húsából készült pástétomot fogyaszt! És. hogy elítéljük. Bármennyire fellengzõs és szánalmas is az efféle modorosság. s az ellenük vádul felhozott büntettek túlságosan látványosak ahhoz. hogy térden csúszva közeledjünk a Nyugathoz. Tekintetünk nem képes az idegen kultúra mélyére hatolni. Egyik-másik honfitársam azonban túl messzire megy a nyugati szokások és illemszabályok elsajátításában. Hajdani írástudóink – a bölcsesség letéteményesei – szerint a fehér ember bozontos farkat visel ruhája mélyén. jól bizonyítja hajlandóságunkat. hogy irigyeljük. hogy éljenek a modern oktatás vívmányaival.erényekkel ruháztuk fel nyugati embertársainkat. gondolván. de legalább készen állunk a tanulásra. mint amit cselekszik. A keresztény misszionárius célja az eszmék terjesztése. illetõleg a hazánkban járt népek 8 . A nagyvilág ismeretei rólunk mérhetetlenül gazdag irodalmunk silány fordításain. ami még rosszabb: nincs nála képmutatóbb szerzet a földön: mást prédikál.

Noble (pseudonyme: Sister Niveduta). A nyugati ember szemében nevetséges lehet a „túl sok tea” bennünk. Anynyi kárt okozott már eddig is a kölcsönös félreértés az új. hogy egy Lafcadio Hearn vagy a The Web of Indian Life* szerzõjének lovagias tolla a japán ember világnézetének fáklyájával világítsa meg a keleti sötétséget. 9 .megbízhatatlan anekdotáin alapulnak.és az óvilág között. Mily szörnyû következményekkel jár az emberiség számára mind a mai napig a Kelet égetõ gondjainak semmibevétele! Az európai imperializmus. Talán tudatlanságomról árulkodik. ám nem vélhetjük-e joggal. hogy nyíltan szólok a tea kultuszáról. Eszmeiségének lényege. az illemtudás megköveteli. Hiszik vagy sem: bizonyos szempontból azért a Kelet jobban áll a Nyugatnál! *Margaret E. hogy azt mondjuk. mely nem átall abszurd segélykiáltást hallatni a „sárga veszedelem” láttán. hogy a teakultusz avatott híveként viselkedjem. az általunk teremtett harmónia pedig gyengének bizonyult az agresszióval szemben. William Heinemann Ed. hogy egy napon Ázsia is ráeszmélhet a „fehér fenyegetés” rideg valóságára. század elejét megkímélhették volna egy véres háború kegyetlen élményétõl. hogy megismerje Japánt. Más-más úton járunk. 1904. Ritkán fordul elõ. hogy szükségtelen mentegetõznünk. amit várnak tõlünk. okulva egy-egy félteke felének kölcsönös meghódítása árán szerzett keserves tapasztalatainkból. ám miért ne egészíthetnénk ki egymást? A nyugati világ békéjével fizetett a hódításokért.. ha Oroszország hajlandó odáig süllyedni. elfelejti. Ám ezúttal senki se várja. hogy belõle pedig kifejezetten „hiányzik a tea”? Vessünk hát véget a földrészek közhelyekkel való dobálózásának. ha hozzá kívánunk járulni egy darabkával a megegyezéshez. A XX. és ne többet.

esztendõt követõen a só és a tea volt a legfõbb jövedéki forrás. Ez az egyetlen ázsiai szertartás. A XIV. melynek fogyasztását minden orvos ajánlja.Bármily furcsán hangozzék is. Maffeno (1588) és Taxeira (1610) szintén említést tesznek a teáról. hogy ez egyszer a Kelet szelleme diadalmaskodott. A fehér ember gúnyolódik vallásunkon és erkölcsiségünkön. amely egyetemes megbecsülésre tett szert. mint Giovanni Batista Ramusio (1559).” A világ többi kellemes dolgához hasonlóan a tea elterjedésének ellenzõi is akadtak. a 879. Eszerint Kantonban. A nagy felfedezések korában az európai népek kezdték mind jobban megismerni a Távol-Keletet. Anglia 1650-ben ismerkedik meg a teával. Eretnek gondolkodók. a háziasszony ruhájának suhogásából. mert önkényesen felemelte a teára kivetett vámokat. Az ötórai tea a nyugati társadalom fontos eseményévé vált. más népek pedig „tay”-nek illetve „tee”nek nevezik. A tálcák és a csészealjak halk zörejébõl. de habozás nélkül átvette tõlünk a barna nedût. valamint a tejszín és a cukor körül zajló kérdezz-felelek társasjátékból nyilvánvaló. hogy a teakultusz gyökeret vert szerte a világon. Még ez utóbbi évben a Holland Kelet-Indiai Társaság hajóival megérkezik Európába az elsõ szállítmány tea. L. és 1638ban eljut Oroszországba is. Almeida (1576). A kínaiak „tchá”-nak. 1285-ben Marco Polo feljegyezte. Az európai irodalomban állítólag egy arab utazó tette a legelsõ utalást a teára. az emberiségnek mindmáig csak a teaivásban sikerült közösségre jutnia. hogy Keleten pompás italt fõznek egy cserje levelébõl. hogy egy kínai pénzügyminisztert azért mozdítottak el helyérõl. Más utazók. A kétes fõzet képében reá váró sors elõtt fejet hajtó vendég bölcs megadása hirdeti. s így méltatja: „Pompás kínai ital. 1636-ban már isszák Franciaországban. század végén a hollandok azzal a hírrel tértek haza. köztük Henry Saville (1678). határozottan elu10 .

mind jellembeli tartásukat. a hölgyek pedig bájukat. Kezdetben az ára (ami fontonként tizenöt-tizenhat shillingre rúgott) gátat vetett közfogyasztásának. s egyben vámköteles termékké vált. Az ízében rejlõ sejtelmes vonzerõ ellenállhatatlan és eszményi itallá teszi teát. királyi hercegek és fõnemesek megajándékozására méltó ínyencséggé” téve a teát. század elején a londoni kávéházak lényegében teázóvá alakultak. mint a kávé. menedékül szolgálva megannyi bölcs elme számára. mint visszataszító szokást. mint a bor. nem gõgös. amíg az emberi tûrõképesség gátját át nem szakította a teára kivetett hatalmas vám. és mentes a kakaó negédességétõl is. akik szívesen töltötték az idõt egy kanna tea mellett. 11 . 1756) egyenesen azt állította. Jonas Hanway (Essay on Tea. „elõkelõségek vendégül látására. ha teát isznak. amikor ládaszám dobálták az áruval teli ládákat a kikötõ vizébe. A XVIII. Amerika függetlensége a bostoni teadélutántól datálódik. Ezzel összefüggésben rendkívül fontos szerepet játszott az újkori történelemben is. Nem is késlekedtek a nyugati humoristák a tea aromájával fûszerezni gondolataikat! A tea nem pimasz. mint például Addison és Steele. ami hamarosan közszükségleti cikké. Mindezek ellenére bámulatos gyorsan terjedt fogyasztása.tasították a teázást. hogy a férfiak elvesztik mind fizikai. A gyarmati sorban sínylõdõ Amerika megadta magát az elnyomásnak.

mint például Thackeray és – természetesen – Shakespeare. „ki húsz éven át hígította étkezéseit egy bámulatra méltó növénybõl készült fõzettel. amit félünk nyíltan megmutatni. az eszme lényegére tapintott. Hõn javaslom hát. aki köztudomásúlag rajongott a teáért. a materializmus iránti tiltakozásukban bizonyos mértékig szintén 12 . mint dekadens?). hogy a közönség maga fedezhesse fel. A teafilozófia ugyanis nem más. hogy nem ismer nagyobb örömöt a titokban végrehajtott jócselekedetnél. azért.” Charles Lamb. mély öniróniára. mint a szépség burkolt ábrázolása.A Spectator már 1711-ben így ír: „Gondolataimat mindenekelõtt a rendszeretõ családok figyelmébe ajánlom. A dekadencia költõi (volt valaha más is a világ. melyre – úgymond – „véletlenül” derül fény. s teával köszöntötte a reggelt. mikor bevallotta. hogy együtt költsék el teából és pár szelet vajas pirítósból álló reggelijüket. Ritka képesség a higgadt. teával enyhítette az éjszaka gyötrelmeit. sejteni engedve csupán. ahol nem sajnálnak napi egy órát arra. Samuel Johnson úgy ábrázolja magát. s ilyen maga a humor – a filozófia mosolya. mint „megrögzött. Ebben az értelemben minden igazi humorista a tea filozófusa. hogy saját épülésük érdekében rendeljék meg lapunknak – a teázás eme nélkülözhetetlen kellékének – pontos kézbesítését”. ki tea társaságában töltötte az estét. szemérmetlen” teaivót.

várjuk a nagy Avatárt. a dolgok gyönyörû hiábavalósága után sóvárogva. A titán haláltusája közben beütötte fejét a Menny boltozatába és darabokra zúzta a Jáde Palota kék kupoláját. Álmodozzunk a mulandóságról. hogy kiteljesítsék az univerzumot. A világ vakon tapogatózik az önzés és a durvaság sötétjében. Kelet és Nyugat. hogy Kelet és Nyugat végre kiegyezhet. A taoisták szerint az „õskezdet” kezdetén az Anyag és a Szellem halálos viadalra állt ki egymással. Erõfeszítése nem volt hiába. az ég fia. A csillagok kihullottak fészkükbõl. A tudás ára a lelkiismeretfurdalás.teafilozófusok voltak. Ismét Nü-vára van szükség az irdatlan pusztítás felszámolásához. A Sárga császár kétségbeesetten kutatta mindenütt. hogy ki tudná összeilleszteni a Mennyországot. Talán a tökéletlen iránti naiv sóvárgásunk hiteti el velünk napjaikban. Mindenki saját maga hivatott újjáépíteni reményei és lelki nyugalma égboltját. vad ûrjében. a Hold pedig céltalanul bolyongott az éj tátongó. kit tündökletes tûzpáncél övezett. hiába próbálja visszaszerezni az élet ékkövét. Ám a hagyomány szerint elmulasztott befoldozni két apró repedést a kék égen. Varázsüstjében egybeforrasztotta a töredezett szivárványt és helyreállította a kínai égboltot. Az újkori ember mennyországát valóban darabokra zúzta a gazdagságért és a hatalomért folyó ciklopszi küzdelem. Végül a Sárga császár. a szarvkoronát és sárkányfarkat viselõ isteni Nü-va. míg egybe nem olvadnak. Ám addig is igyunk egy korty teát. a jótett mozgatórugója a haszonlesés. s a teáskanna távoli fenyves zúgását idézi. A keleti tengerbõl kiemelkedett egy királynõ. a kutak vígan csörgedeznek. 13 . Így jött létre a szerelem dualizmusa – két lélek bolyong szakadatlan a világûrben. s nem találhatnak nyugalmat. diadalmaskodott Csu Zsung. Az alkonyi nap fénye felragyog a bambusznádon. mint háborgó tenger árjába vetett két sárkány. a sötétség és a Föld démona felett.

Talán azért tárunk fel személyiségünkbõl oly sokat apró dolgok révén. A mai ember az utóbbi iskola követõje. Hétköz14 . A mûvészethez hasonlóan a teának is megvannak a maga korszakai és iskolái. Li Csi-lai. Van jó és rossz tea. hogy a társadalom nem hajlandó felismerni a mûvészet és az élet ezen egyszerû és alapvetõ összefüggését. Ám mindig ott bujkál a valódi szépség. öröklött emlékekrõl. valamint a remek festmények bemocskolása szájtátó áhítat. mint kifejezésmód. és a forrázott teára. és csak avatott kéz tudja elõcsalogatni legnemesebb tulajdonságait. miként jó és rossz festmény is – persze. Fejlõdéstörténetét három fõ szakaszra osztjuk: a fõzött teára. Az adott kor szellemét híven tükrözi. illetve a pompás tea eltékozlása avatatlan kéz által. miként nincsenek szabályok egy Tiziano vagy egy Sesson kép megalkotására sem. a habart teára. Minden egyes fõzetnek más és más tulajdonságai vannak. szomorúan állapítja meg. Konfuciusz mondta. hogy három igazán sajnálatos dolog létezik a földön: az ifjúság félrenevelése. Nem létezik üdvözítõ recept a tökéletes tea elkészítésére. melyek a vízzel és a hõvel kötött frigyrõl. tudattalan cselekvéseink pedig legbensõbb gondolatainkról árulkodnak szakadatlan.II. és egyéni mesemondókedvrõl árulkodnak. Mennyit szenvedünk amiatt. egy Szung-korszakbeli költõ. hogy milyen formában hódol a tea élvezetének – az élet ugyanis nem más. hogy az ember nem rejtõzhet el önnön magában. többségében az utóbbi. mert kevés igazán nagy dolgot kell elrejtenünk. A teaiskolák A tea mûalkotás.

Erre az idõre tehetõ a mai elnevezés. nagyra magasztalva kedvezõ hatásait.napi megnyilvánulásaink éppen úgy kifejezik faji eszményeinket. a kínai Tang-. illetve naturalistának is nevezhetnénk. Nem csak belsõleg alkalmazták. A klasszikus mûvek többféleképpen nevezik (tu. A taoisták úgy tartották. ka és ming). A déli dinasztiák költõi ránk hagyták a „jáde tajték” iránti áhitatuk megnyilvánulásának néhány töredékét. amit megfõztek. Az IV. a csa kialakulása. az egyes teaiskolákat klasszikusnak. Ha a mûvészettörténetben oly sokat és gyakorta helytelenül használt terminológiát akarnánk kölcsönvenni. hogy a császár magas rangú államhivatalnokait ritka kincsnek számító 15 . mint például a fáradtság enyhítése. cö. század fordulóján a tea a Jangce völgyében élõ emberek legkedveltebb italává vált. A teacserjét. nyilvánvalóan a klasszikus tu romlott írásképeként. a lélek gyönyörködtetése. Ahogy a bor bizonyos évjáratainak elõnyben részesítése híven jelzi az egyes korok és nemzetek eltérõ ízlésvilágát. úgy tükrözik a különbözõ teaideálok a keleti kultúra hangulatváltásait. és a V. a teapor. amit áztatunk. kenõcs formájában. és a forrázott tealevél. már évezredek óta ismeri a kínai botanika és orvostudomány. romantikusnak. hogy a tea az életelixír fontos összetevõje. Késõbb szokássá vált. csung. A sajtolt teapogácsa. hanem gyakran külsõleg is. A buddhisták nagy mennyiségben fogyasztották álomûzõ szerként a meditáció hosszú óráira. az akaraterõ növelése és a látás javítása. reumás bántalmak kezelésére. amely Dél-Kínában õshonos. Szung-. amit habartak. mint a legmagasabb rendû filozófia vagy költészet. és Ming-dinasztiák eltérõ érzelmi ihletettségére utalnak.

A Tang-dinasztia zsenialitására volt szükség ahhoz. sóval. bodros. ma is citromkarikával isszák. A Csa csing három kötetbõl és tíz fejezetbõl áll. Az elsõ fejezetben Lu Jü a növény tulajdonságaival. amikor a buddhizmus. akár egy pompás tulok nyaki lebernyege. és nedves. gyömbérrel. hogy rámutasson a különösben az egyetemes érvényûre. akár a szurdokból felszálló ködpára. akár az esõ áztatta puha föld.” 16 . A kor panteisztikus szimbolizmusa arra ösztönözte az egyént. század közepén. Állítása szerint a legjobb minõségû levél „redõs. tejjel és – néhanapján – hagymával is! A szokást máig õrzik Tibet és egyes mongol törzsek népei. mint az egész univerzumban. pogácsává sajtolták. akár a szellõ fodrozta víztükör. Azóta a kínai teakereskedõk védõszentjükként tisztelik. akik a kínai karavánszerájokban lesték el a teafõzés tudományát. akár a tatár lovasok csizmája. ragyog. Lu Jü. fûszerekkel.teával jutalmazta kimagasló szolgálataikért. hogy a tea alapanyagból abszolút eszménnyé fejlõdjék. úgy tárul elõ. A leveleket gõzölés után megõrölték egy mozsárban. a taoizmus és a konfucianizmus kölcsönös szintézisre törekedett. Az oroszok. a harmadikban pedig válogatásukkal foglalkozik. ami az õsi módszer fennmaradásának ékes bizonyítéka. Elsõ apostola Lu Jü volt a VIII. Oly korban élt. narancshéjjal. Ám ekkor még módfelett primitív volt készítési módja. a másodikban a levelek begyûjtésének eszközeivel. a költõ. majd összefõzték rizzsel. melyek bizarr szirupot készítenek a fenti hozzávalókból. Csa csing (A tea szentírása) címû ünnepelt mûvében megalkotta a teázás illemkódexét. ugyanazt a harmóniát és rendet látta a teázás szertartásában.

visszataszító árnyalatot kölcsönöz neki. amikor a Szung-korszak mesterei áttértek a habart teaporra. hogy kiemeli az ital zöldes tónusát. Ezután csészébe töltjük és már ihatjuk is. a fehér porcelán kecsességét találták a legvonzóbbnak. Hosszan idõzik a víz megválasztásának és forralásának sokat vitatott kérdésénél is. majd finom papír közé téve porrá morzsoljuk. a forralás harmadik szakaszában pedig vadul zubog a víz a kannában.A negyedik fejezetet a teafõzés huszonnégy kelléke felsorolásának és leírásának szenteli. míg a fehér máz rózsaszínû. mondván. Az ötödik fejezetben Lu Jü a teakészítés módját írja le. ám végül – a Tang-dinasztia idején – délen kék. Lu Jü a kéket tekintette a teáscsésze ideális színének. Késõbb. Ennek az volt az oka. A Mingek. míg puha nem lesz. hogy teapogácsát használt. mint foszlós felhõk a derült égbolton. a másodikban a buborékok kút alján görgedezõ kristályszemekhez hasonlatosak. Itt kell megjegyeznünk Lu Jü vonzódását a taoista szimbólumvilághoz. A só kivételével elhagy minden egyéb hozzávalót. mint egy csecsemõ karja. s a víz „megifjodjék”. A jól ismert égszínkék porcelán eredetileg a jáde különleges színét kívánta visszaadni. Véleménye szerint a hegyi kristályvíz a legjobb. A teapogácsát addig pirítjuk. akik forrázták a teát. A só a forrás elsõ szakaszában. A forralást három szakaszra bontja: az elsõ szakaszban az apró buborékok mint halszemek úszkálnak a víz színén. A harmadik szakaszban merõkanálnyi hideg vizet öntünk a kannába. hogy a tea lecsendesedjék. vagy smaragdzöld száruk végén a liliomok a 17 . Érdekes megfigyelni egyúttal a tea hatását a kínai porcelánmûvészetre. azt követi a közönséges forrásvíz. a fekete-kék és a sötétbarna tónusú vaskos tálkák jöttek divatba. a tea a másodikban kerül a vízbe. Minõ nektár! A harmatkönnyû levelek úgy lebegnek a színén. északon pedig fehér mázat kapott. a háromlábú parázstartó üsttõl az eszközök tárolására szolgáló nádszekrényig.

Egy mandarin pedig azzal tette halhatatlanná nevét. Az ínyencek egymással vetekedtek új fajták felfedezé*A három sziget vagy hegy egyike. hogy nem méltányolta a mester páratlan teáját. Az új eljárás bizonyos változásokat hozott Lu Jü teafelszerelésében. távozik belõlem a pórusaimon át. melyik teát készítette Lu Jü. Sajnos. a különféle teáskészletekkel. ekként áradozik: „Az elsõ csésze tea megnedvesíti ajkamat és torkomat. megteremtve a második iskolát. A Szung-kori ember tea iránti lelkesedése nem ismert határt. majd hasított végû bambusznádból készült pálcikával forró vízben sebesen kavargatták. illetve a levelek kiválasztásában. Kína híres teaültetvényeivel. a tea neves rajongóinak felsorolásával. ez utóbbi fejezet elveszett. a halhatatlanok lakhelye a keleti tengerben. a Tang-korszakbeli poéta. nem tudok többet inni! Csak a hûvös fuvallatot érzem ingem ujjában. és a kellékek illusztrációjával foglalkozik. és melyiket a tanítványai. és hírneve számos követõt vonzott. A Szung-dinasztia korában a habart tea jött divatba. Ilyen lehetett az a fõzet is. a harmadik végigjárja kiszáradt zsigereimet. a második feloldja bennem a magányt. Lu Jü jó barátságban állt Taj-cung császárral (763-779). hogy ötezer kötetnyi furcsa írásjelre leljen ott. hogy képes megmondani. a hatodik a halhatatlanság birodalmába hív. mi rossz. A sót örökre elhagyták. A leveleket finom porrá õrölték egy mozsárban. A hetedik – de ah. Néhány mûértõrõl egyenesen azt állították.tavon. 18 . melyrõl Lo Tung. Az ötödik csésze után tökéletesen megtisztulok. Merre van a Penglaj-hegy*? Hadd üljek fel e lágy szellõ hátára és repüljek oda!” A Csa csing hátralévõ fejezetei a teázás közönséges módjaival. A negyedik csésze tea után könnyû veríték ül ki bõrömön – minden. A Csa csing megjelenése komoly szenzációt kelthetett korában.

amit õseik szimbolizálni kívántak. Céljuk az volt. akárcsak életérzésük. nem pedig végrehajtása volt a fontos. A Szungok teaideálja. Huj-cung császár (1101-1124). hanem maga volt a Törvény. Az élet mûvészete új jelentést kapott.sében. hogy ki a legjobb. Az eónok csupán pillanatok – a Nirvána pedig karnyújtásnyira van. miszerint a halhatatlanság titka az örök változás. A feladat végzése. A folyamat számított. hogy idõszerûvé tegyék. hogy józan uralkodó módjára viselkedjék. két kézzel szórta kincseit ritka növényfajok megszerzésére. hanem az önmegvalósítás módja. aki túlságosan nagy mûvész volt ahhoz. enyhén kesernyés zamata pedig a jótanács utóízére emlékeztet”. A neokonfuciánus elme számára a való világ nem tükrözte a kozmikus törvényt. és rendszeres versenyeket tartottak annak eldöntésére. Szu Tung-po 19 . A teázás nem költõi idõtöltés volt többé. Így az ember szemtõl szembe került a természettel. nagyban különbözött a Tangokétól. a „fehér” teát rangsorolva a legritkábbnak és a legfinomabb minõségûnek. nem a tett. áthatotta a gondolkodás valamennyi formáját. Õ maga értekezést írt a húsz ismert teafélérõl. A taoista elmélet. Vang Jücseng magasztaló szavai szerint a tea „esdeklõ szavak módjára árasztja el a lelket.

Sajnos azonban. elsöpörték a Szung-kultúra valamennyi eredményét. melyek Kína pusztulásához és leigázásához vezettek a Jüan császárok barbár uralma alatt. a XIII. A Mingek hazai dinasztiájának. A szerzetesek összegyûltek Bódhidharma képmása elõtt. amely sokat átvett a taoista doktrínákból. században. akár az igaz ember. Megváltoztak a szokások és a viselkedésformák. és nyoma sem maradt a korábbi idõknek. Ebbõl a zen rituáléból alakult ki Japán teaszertartása a XV. Ma úgy készítjük a teát.a tea makulátlan tisztaságának erényérõl ír. hogy fogalma sincs. és egy úrvacsora mélységes áhítatával közös tálból itták a teát. kifinomult szertartássá tette a teázást. században. belsõ problémákkal kellett szembenéznie. amelyrõl egy klasszikus Szung-mû említést tett. s így a XVII. A buddhisták között a zen déli szárnya. század során a mongol törzsek rajtaütésszerû támadásai. században a mandzsuk idegen uralma alá került az ország. Az õrölt tea feledésbe merült. Egy Mingkori történetírót azon kaphat az olvasó. A nyugati világ számára azért idegen 20 . hogy a leforrázott leveleket egy tálban vagy csészében áztatjuk. milyen volt a habarópálca. amely megkísérelte Kína nacionalizálását a XV. mely éppúgy ellenáll a rontó hatásnak.

aki a déli zen-iskola tanulmányozására utazott Kínába. a Kiotóhoz közel esõ Udzsi körzete. A kínai tea virágaromája ma is képes elbûvölni az embert. de a Tang. Eiszai zen mester hazatérésekor. a mai napig a legkiválóbb minõségû tea termõhelyének hírében áll.és a Szung-kori szertartások romantikája már hiányzik belõle. amit a Hiei-hegyen ültetett el. de nem jut el odáig. illetve a költõk és az aggastyánok életerejének nélkülözhetetlen eleme. A rá következõ évszázadokban számos teaültetvény jött létre. ami az örök fiatalság. hogy meg is hódítsa vagy magasztalja. mely alól az élet értelmét véltük elõsejleni. Eljátszik ugyan a természettel. melynek kultusza általánosan elterjedt Japánban. A Szung-tea 1191ben ért el hozzánk. Ekletikájában udvariasan elfogadja a világegyetem hagyományait. A forrázott tea áztatásának a kései dinasztiák alatt kialakult és jelen21 . Modernné. Az általa hozott új magokat sikeresen fogták termesztésbe három vidéken. s a források szerint az arisztokrácia és a papság rendkívül megkedvelte a teát. Japán – szorosan a kínai civilizáció nyomdokaiban járva – mindhárom fejlõdési szakaszában ismerte a teát. Irodalmi források szerint Somu császár már a 729. Ugyan a kínai tea ma is remek italnak számít. melyek egyike. évben teával kínált száz szerzetest narai palotájában. A teát valószínûleg a Tangok udvarába delegált követeink importálták Japánba és készítették el a kor divatja szerint. pontosabban szólva idejétmúlttá és kiégetté vált. századra Asikaga Josimasza sógun védnöksége alatt kialakult és független világi ceremóniává vált a teázás. s vele együtt a tea rituáléja és kultusza bámulatos gyorsan terjedt. 801-ben Szaicsó szerzetes magával hozott néhány magot is. mert Európa csak a Mingdinasztia uralmának vége felé ismerte meg a teát. Megfosztották az illúziókba vetett fennkölt hitétõl. elvesztette eszményi jellegét.a teaivás korábbi módja. A déli zenbuddhizmus. A XV. Hazájának túlzott áhítata lehántotta róla a leplet.

egyet jelent az élet mûvészi hitvallásával. mely megtörné a környezet egységét – valamennyi mozdulat egyszerû és természetes. A japán teaszertartásban csúcsosodik ki a kultusz valamennyi eszménye. gesztus. évi sikeres ellenállásunk a mongol invázióval szemben lehetõvé tette. mint a forma idealizálása. A teaház oázis a lét kopár sivatagában. A japán teaszertartás több. mely zavarná a szoba színharmóniáját. ahol a fáradt utazók megpihennek. az igyekezet gyakorta sikerrel járt a tea történetében. hogy tovább vigyük a Szung-mozgalom fáklyáját.leg is alkalmazott módszere csak a XVII. bár az utóbbi máig õrzi vezetõ helyét. hála a mögötte rejtõzõ magas rendû filozófiának: a „teaizmus” ugyanis maga a taoizmus – álöltözetben. hogy – ha csak egy alkalomra is – megteremtsék a földi üdvösséget. mint a teák teája. melyet oly brutálisan oltott ki Kínában a nomád törzsek támadása. hang. Nincs egyetlen árnyalat. Jó ürügy a tisztaság és a tökély kultuszára. a virágok és a festmények körül zajlik. s a szent esemény során házigazda és vendég összefognak. hogy szomjukat enyhítsék a mûvészet forrásánál. felváltva a teaport a hétköznapi fogyasztásban. 1281. A szertartás rögtönzött színi elõadás. tehát viszonylag újkeletû szokás nálunk. mely rontaná az összhangot. melynek cselekménye a tea. mely háborítaná a dolgok ritmusát. szó. század közepe óta ismert. s éppen ez a szertartás lényege… Bármily furcsán hangozzék is. 22 .

jó néhány dicséretes próbálkozás ellenére a taoista és a zen tanokat máig sem sikerült hiteles módon átültetni idegen nyelvre. Lao-cének. Ugyanakkor léte23 . mégis más az árnyalat és a minta. ám valamire biztosan alkalmasak: rámutatnak a tea korai jelentõségére a taoisták életében. A szokások eredetét tárgyaló kínai tankönyvekben az áll. s egy Ming-kori szerzõ megjegyzése szerint legjobb esetben is csak olyan. a teaszertartás a zen rituáléból alakult ki. Nem áll módunkban megvitatni a hasonló történetek hitelességét. mint a kelme színét. mint a brokát fonákoldala – ugyanazon szálak alkotják. A fordítás mindig csalás. E tanulmány szempontjából a taoizmus és a zen buddhizmus iránti érdeklõdésünk fõleg azon mûvészi és életeszmékre irányul. melyek a „teaizmusnak” is nevezett filozófiai irányzatot alkotják. Lao-ce jól ismert tanítványa honosította meg. õ volt. A taoizmus és a zen buddhizmus A zen buddhizmus közismerten szoros kapcsolatban áll a teával.III. Mint korábban említettük. hogy a vendég teával kínálásának szokását Kuanjin. a taoizmus alapítójának a neve szintén összeforrott a tea történetével. Sajnálatos módon. aki a Han-szoros kapujában egy csésze arany elixírrel kínálta az „agg mestert”.

amit könnyû megérteni? Az õsi regék nemigen öntötték rendezett formába mondanivalójukat. a Természet. az eltûnõt visszatérõnek mondom. zavartalan mindenütt mûködik. a Legfõbb Elv. ám a végén bölccsé tették hallgatóságukat. Nevét nem ismerem. elmém szerint nagynak mondom. a Törvény. kisebb nevén út-nak mondom. Más fordítások szerint az Ösvény. a távolodót eltûnõnek mondom. Weöres Sándor fordítása 24 .zik-e komoly elmélet. a szóban forgó kérdés természete szerint.”** *Tao-tö-king. az Abszolútum. Ezen interpretációk sem nevezhetõk tévesnek.”* A Tao szó szerint azt jelenti: az Út. Nem is lenne Tao a Tao. A tanítók paradoxonokban beszéltek. mert rettegtek a féligazságoktól. 41 **Tao-tö-king. nem változik. és – latinosan – a Modus. Lao-ce. Lao-ce ezt mondja: „Íme az õs-zûrbõl keletkezett. azonnal nevetni kezdenek. Ô az ég-alattinak anyja. a maga furcsa humorával ezt mondja: „Ha ostoba emberek a Taóról hallanak. 25. Habókosan adták elõ a történetet. mily üres! Magában van. ha nem nevetnének rajta. mivel a taoisták maguk is több értelemben használják a Taót. az ég és föld elõtt született: mily békés. a nagyot távolodónak mondom.

25 . mely összeegyeztethetetlen a kortárs északi írók erkölcsi beállítottságának prózaiságával. Lao-ce és tanítványai írásaiban. amikor a kommunikáció nehezebb volt. mint út. Lao-ce öt évszázaddal a kereszténység kezdete elõtt élt. A Jangce és a Hang-ho vidékei a Mediterráneumnak illetve a Baltikumnak felelnek meg. mint ma. a zen buddhizmushoz hasonlóan – a dél-kínai gondolkodásmód individualista irányzatát képviseli észak-Kína kommunizmusával szemben. ne feledjük. valamint a Jangce-vidéki tájköltõk elõfutárának tekintett Huang Ting-csien mûveiben olyasfajta idealizmussal találkozunk. több évszázados egységesítési törekvések után is a dél-kínai Mennyei Birodalom eszmeiségét és gondolatvilágát tekintve sokban eltér északi testvérétõl. különös tekintettel a feudális korra.A Tao ugyanakkor inkább utazás. hogy a taoizmus – jogutódjához. Ám a kínai civilizáció e klasszikus korszaka törvényeinek és hagyományainak mély tisztelete. akár a felhõk. akár a taoisták kedvelt szimbóluma. és eltérõ lelki beállítottságú térségeit két nagy folyamrendszer határolja el. hogy új formákat hozzon létre. Elõször is. Szubjektíve a világegyetem hangulata. éppen úgy. ahogy a latin népek különböznek a germánoktól. amely a konfucianizmusban testesül meg. A kozmikus változás szelleme – a szüntelen növekedés. A Taót nagy átmenetnek is nevezhetjük. még markánsabban nyilvánult meg a gondolkodásmódbeli különbség. Úgy tekeredik vissza önmagába. a sárkány. Hajdanán. A taoista gondolkodás csírái messze a „hosszú fülû”-nek is nevezett Lao-ce eljövetele elõtti idõkben keresendõk. már elõrevetítik a mester gondolatait. amely visszatér a kiindulóponthoz. Abszolútuma a relativitás. Még ma. összezárul és kitárul. Az egyik térség képzõmûvészete és költészete egészen más atmoszférát sugároz. elsõsorban pedig a Változások Könyve. mint a másiké. Kína õsi írásos feljegyzései. A Középsõ Birodalom hatalmas területe Európáéval egyenlõ.

aki jót és igazságot árul! Az ember még „vallást” is vásárolhat magának. Azért nem bocsátunk meg másoknak. Laoce és Csuang-ce) – akik mindketten déliek voltak – képviselték leginkább az új iskolát. A definíció mindig szûkítõ értelmû.amely az i. században a Csou-dinasztia megalapításának idején érte el tetõfokát. mint virággal és zenével szentesített közerkölcs. mivel számukra a jó és a rossz relatív fogalom volt. Huang Tingcsien szerint „a bölcsek mozgatják a világot”. azért menekülünk a büszkeségbe. Hogyan vehetnénk komolyan a világot. hogy az egyén áldozatul esik az államnak. és fordítva is igaz. Gonoszságunk oka a szörnyû önzés. a taoista abszolútum a relativitás. A hatalmas csalás fenntartása érdekében a nevelés egy tudatlan faj létrehozására irányul. hanem „megfelelõ” viselkedésre tanítják.e. a taoisták élesen bírálták a társadalom törvényeit és erkölcsi normáit. Azért tápláljuk öntudatunkat. és csupán a dinasztia széthullását és számtalan független birodalom létrejöttét követõen vált lehetõvé. Az embereket nem valódi erényekre. Ugyanakkor Konfuciusz és seregnyi tanítványa az õsi konvenciók fenntartására törekedett. egy ideig hátráltatta az individualizmus fejlõdését. mert tudjuk. mert félünk bevallani az igazságot saját magunknak is. mi marad belõle! 26 . A taoizmus nem érthetõ meg a konfucianizmus bizonyos ismerete nélkül. ami valójában nem más. ám szükségszerû-e. Erkölcsi szabályaink a társadalom korábbi szükségleteibõl fakadnak. Fosszuk meg az egyházat külsõségeitõl és lássuk. hogy magunk is rosszak vagyunk. hogy a társadalom változatlan maradjon? A közösségi hagyományok tiszteletének szükségszerû velejárója. és az „állandóság” illetve a „változatlanság” a növekedés stagnálására utal. Mint mondottuk. mert félünk kimondani az igazságot. XVI. Ami az etikát illeti. Becsület és erény! Óvakodj az álszent kereskedõtõl. hogy virágba szökjön a szabadgondolkodás termékeny talaján. mikor annyira nevetséges! Minden alku tárgya.

matematikusokra.Mégis. amit a Mennyei 27 . mert ha kiderül tényleges értékünk a világ számára. misztikusokra és alkimistákra. A taoizmus aktív erõnek bizonyult már a Csin-dinasztia alatt is – erre a korszakra tehetõ Kína egységesítése. az alapítványok virulnak. valamint a Hat Dinasztia társalkodóiról sem. Ha idõnk engedné. illetve szilárd tömegû. Miért igyekeznek a férfiak és a nõk jó áron „eladni” magukat? Mi ez. tanulságos lenne áttekinteni a taoizmusnak a kortárs filozófusokra. legistákra és hadtudósokra. akik vitatták. És – mindenek elõtt – tisztelettel illene adóznunk a taoizmusnak mindazért. ha nem a rabszolgaság korából bennünk maradt ösztön? Egy eszme nemzõképessége legalább annyira a kortárs gondolkodásra. mint a késõbbi mozgalmakra gyakorolt hatásában mutatkozik meg. Nem lenne szabad megfeledkeznünk azon filozófusokról sem. hamarosan potom pénzért adnak túl rajtunk egy árverésen. mert az üdvösség ára nevetségesen alacsony – egy imáért szabadjegy a mennyországba. hogy a fehér ló azért valóságos. valamint a Jangce völgye költõinek késõbbi nemzedékeire gyakorolt hatását. egy diplomáért díszpolgári titulus! Bújjunk hát gyorsan egy kosár alá. mert fehér. és innen származtatjuk Kína (angolul: China) nevét. akiknek – a zen filozófusokhoz hasonlóan – a „tisztaság” és az „elvont gondolkodás” volt a kedvenc témája.

az 28 . Anekdotáktól. kik „szívélyesek. allegóriáktól és aforizmáktól duzzadnak. Ám a taoizmus legfõbb jótéteménye Ázsia életében az esztétika birodalmában keresendõ. csökevényes taoizmusában is több képzelõerõ rejlik. híven követték vallásuk tanításait. akár a jáde”. Még Kína jelenkori. s nem éreznénk süvítését. a relatív jogos szférája. vagy lebegnénk a levegõben a Huangho agg mesterével. A relativitás igazodásra törekszik.Birodalom arculatának kialakulása érdekében tett. derûsen tartózkodóvá és pallérozottá téve híveit. A mesékben mindig keverednek a nevelõ és a szórakoztató elemek. mivel a jelenvaló. A kínai történészek úgy beszélnek a taoizmusról. ki Ég és Föld között élt. A kínai történelem telistele van példával arról. A jelen a mozgásban lévõ végtelen. vagyis mi magunk állunk a középpontban. mert mi magunk vagyunk a szél. mint a „létezés mûvészetérõl”. ha változó – és gyakorta fölöttébb különös – eredménnyel is. hercegek és remeték. Bennünk találkozik ugyanis az Isten a természettel. hogy taoisták. örömest társalognánk mi is a hatalmas császárral. se másiknak nem volt alattvalója. s különül el a tegnap a holnaptól. aki nem halhatott meg. utaznánk együtt Lie-cével a szél hátán. hiszen nem is élt soha. mert se egyiknek. mint bármely más kultuszban.

és sorra belemártják ujjukat a folyadékba. A három ecetkóstolóról szóló Szung-kori allegória szemléletesen ábrázolja a három elmélet különbözõségét. Buddha keserûnek. A taoisták szerint az élet komédiáját élvezetesebbé lehetne tenni. Például egy szoba valóságát a födém és a falak által határolt tér alkotja. *bár harminc küllõ kell egy kerékhez a kerékagyba fúrt lyuktól használható bár agyagból kell gyúrni az edényt üres belsejétõl használható bár egy házba ajtót-ablakot kell vágni belsõ terétõl használható hasznos ugyan a valami de használhatóvá a semmi teszi Tao-tö-king. ha mindenki az összhang megõrzésére törekedne. Lao-ce kedvenc hasonlata a légüres térrõl jól szemlélteti nézetét. A taoizmus úgy fogadja el a földi dolgokat. amelybõl készült. és – ellentétben a konfuciánusokkal és a buddhistákkal – csapásoktól és aggodalomtól sújtott világunkban a szépséget igyekszik megragadni. nem pedig a födém és a falak. Konfuciusz és Lao-ce egy eceteskorsó elõtt állnak. Terebess Gábor fordítása 29 .* A vákuum mindenható. Sákjamuni. nem pedig a korsó alakjában vagy az anyagban. hogy veszítenénk saját pozíciónkból – ez jelenti a taoisták szemében a sikert a földi színjáték során. A vizeskorsó haszonértéke a térfogatban rejlik. ahogy vannak. Ismernünk kell az egész darabot ahhoz. 11. hogy jól tudjuk játszani szerepünket. Állítása szerint a dolgok lényege a vákuumban keresendõ. ami az élet jelképe. A tárgyilagos Konfuciusz savanyúnak. Lao-ce pedig édesnek találja az ecet ízét.igazodás pedig maga a mûvészet. az egész elvét sohasem szabad szem elõl téveszteni partikuláris célok érdekében. Az életmûvészet a környezethez való szüntelen alkalmazkodásban testesül meg. ahová vizet tölthetünk. Megtartani a dolgok helyes arányát és teret adni másoknak anélkül.

A dzsiu-dzsicuban a küzdõ felek ellenállás nélkül. beleértve a vívást és a birkózást is. át nem derengtek.”* *Tao-tö-king. A mûvészetben ugyanezen elv a burkolt kifejezésmódban jelenik meg. míg sajátjukat a végsõ összecsapásra tartogatják. pusztán vákuum létrehozásával igyekeznek pattanásig feszíteni és kimeríteni ellenfelük erejét. 15. míg szinte részévé nem válunk az alkotásnak. óvakodtak. a szemlélõ lehetõséget kap. Õ maga tompítja le sugárzó fényét azért. mint a vendégek. Ha valami kimondatlan marad. Az egész mindig uralkodik a rész fölött. ura lesz valamennyi helyzetnek. Aki képes vákuumot teremteni önmagában. Mozgás csak vákuumban lehetséges. tartózkodtak. A taoizmus igaz embere az. mint a völgykatlan. „mint téli folyón átkelõk. Weöres Sándor fordítása 30 . melyet ki-ki megtölthet esztétikai érzelemvilága szerint.mert mindent magában foglal. Születésekor belép az álom birodalmába azért. hogy maga egészítse ki a gondolatot. vigyáztak. mint a homály. A japán önvédelmi mûvészet. hogy halálakor újból valóságra ébredjen. aki képes mesterfokra fejleszteni a létezés mûvészetét. mint szomszédaiktól félõk. mint olvadó jégen. a dzsiu-dzsicu a Tao-töking egy fejezete után kapta a nevét. A taoista eszmék nagy hatást gyakoroltak harcelméleteinkre. s ezáltal az igazi remekmûvek ellenállhatatlanul lebilincselik figyelmünket. egyszerûek voltak. hogy beolvadjon a többiek homályába. mint a rönk-fa. Itt is vákuum keletkezik. ahová mások szabadon beléphetnek. figyeltek. mélységesek voltak.

melyen elérhetjük a buddhaságot. melynek szabályait legjobb tanítványára. Rengeteg bizonytalanság tapasztalható e mesterek és eszméik körül. látható. a takarékosság és a szerénység. A „zen” fogalom a szanszkrit „dhjána” szóból származik. hogy fõleg Dél-Kínában fejtette ki hatását. 31 . másrészt a Sankara által megteremtett dzsnána-filozófiának indiai áramlataival. a déli zen atyja volt. aki pedig az õt követõ egyházi vezetõkre bízta. Bódhidharma a VI. Tanítása szerint szent meditációval eljuthatunk a legmagasabb szintû önmegvalósításig. A szent hagyomány szerint Kásjapa. Kásjapára hagyta örökül. az elsõ zen pátriárka Anandának adta tovább a titkot. míg Bódhidharmához nem került.Számára az élet három ékköve a könyörület. század elsõ felében ment Észak-Kínába. hogy szintén a taoizmus tanait hirdeti. s õ lett a kínai zen buddhisták elsõ pátriárkája. Mai ismereteink szerint a zen elsõ tanítója a hatodik kínai pátriárka. és a zen-szekta tagjai szerint kései tanításaiban Sákjamuni különös hangsúlyt fektetett a meditációra. Ha most a zen buddhizmust vesszük szemügyre. Huj-neng (637-713). mely onnan kapta a nevét. aki a huszonnyolcadik volt a sorban. Filozófiai szempontból a korai zen buddhizmus rokonságot mutat egyrészt Nágárdzsuna negatívizmusának. ami meditációt jelent. A meditáció a hat ösvény egyike.

Lao-ce könyvérõl a legjobb magyarázatok tekintélyes része zen bölcsektõl származik. Paj-csang (719-814). A valósóg elménk mûködésével kapcsolatos. Egy mester úgy határozza meg a zent. hogy a Jangce emberének ösztönös gondolkodásmódja egyre növekvõ befolyásra tett szert a korábbi indiai idealizmussal szemben.Szorosan követi õt a nagy Ma-cu (meghalt 788-ban). A zen buddhizmus – ismét csak a taoizmushoz hasonlóan – az individualizmust hirdeti. A zen buddhizmus a taoizmushoz hasonlóan a relativitás hitvallása. Az igazsághoz csak az ellentétek megértése útján lehet eljutni. Ma-cu tanítványa és az elsõ zen kolostor megalapítója fektette le a rendház irányításának és rituáléjának szabályait. mint mûvészi adottságot a Sarkcsillag felfedezésére a déli égbolton. a hatodik pátriárka egyszer észreveszi. illetve taoista követõinek tanítása közti figyelemre méltó hasonlóságot. aki a zent a Mennyei Birodalom eleven tényezõjévé tette. A Ma-cu utáni zen-iskolát vizsgálva megállapíthatjuk. Huj-neng. 32 . Bármit állítson is a szektaöntudat. Már a Tao-tö-kingben utalást találunk az önfegyelem és a légzés helyes irányításának szükségességére – mindkettõ alapeleme a zen meditációinak is. lehetetlen nem észrevenni a déli zen és Lao-ce.

hogy tüzet rakjon. mert gyilkos ösztön lakozik benned. hogy a zen szerzetesek jobban kedvelik a fekete-fehér rajzokat a klasszikus buddhista iskolák gyönyörûen kidolgozott színes festményeinél. Egyikmásik szerzetes képrombolásra is vetemedett igyekezetében. Barátja így felelt: „Nem vagy hal.hogy két szerzetes a pagoda tetején lobogó zászlót figyeli. „Mert fél tõlem” – hangzott a válasz. mit éreznek a halak?” A zen tanait gyakran szembeállították az ortodox buddhizmus tételeivel. „Minõ szentségsértés!” – hördült fel egy döbbent szemtanú. akárcsak a taoizmust a konfucianizmussal.” E párbeszéd kísértetiesen emlékeztet arra. „Milyen boldogan fickándoznak a halak a vízben!” – kiáltott fel Csuang-ce. azért. hogy valójában nem a szél. „Ott ugyan meg nem találod!” – hangzott a dühödt válasz. ne pedig képmásokban és szimbólumokban találja meg Buddhát. amit a taoista Csuang-ce folytatott barátjával egy folyó partján sétálva. ám Huj-neng kifejti. „Miért fut elõled a nyúl?” – kérdezte a mester. „Nem – felelte Paj-csang –. hogy boldogok?” „Te sem vagy az én bõrömben – replikázott Csuang-ce. „Sarírát keresek a hamuban” – jegyezte meg higgadtan a zen mester. hogy nem tudom. és nem is a zászló mozog. mire Tan-hszia így felelt: 33 . s a külsõ jegyeket mindössze a tisztánlátás akadályának tekintették. hanem az õ elméjükben valami. A zen transzcendentális felfogása szerint a szó nem több. s közeledõ zajuk felriasztott egy nyulat. s a buddhista írások is egyéni eszmefuttatások magyarázatai csupán. mint a gondolat záloga. Az absztrakciónak e magas fokával magyarázható. hogy önnön lényében. Egy másik történet szerint Pajcsang egy napon az erdõben sétált tanítványával. honnan tudod hát. A másik tanítvány szerint a zászló. Honnan tudod hát. A források szerint Tan-hszia egy téli napon felhasogatott egy fából készült Buddha szobrot. A zen buddhizmus hívei közvetlen érintkezésre törekedtek a dolgok lényegével. Egyikük szerint a szél mozog.

a zen buddhizmus pedig átültette azokat a gyakorlatba. észre kell vennie belsõ fénye tükrözõdését élete eseményeiben. hogy megmelegedjék az éledezõ tûznél. répatisztítás. aki tökéletességre vágyik. Mindez a zen tanításából következett. akkor ez természetesen nem Buddha. A taoizmus lefektette az esztétikai ideálok alapját. míg a rangidõs szerzetesek végezték a legterhesebb és legalantasabb feladatokat. A zen kolostorok felépítése rendkívül fontos ebbõl a szempontból. hogy a világi jelenségeket éppoly fontosnak tartja. és az atomokban ugyanolyan potenciál rejlik. A teafilozófia teljes mértékben az élet kicsiny dolgainak nagyszerûségét hirdetõ zen elmélet eredménye. én pedig nem követek el szentségsértést” – s azzal hátat fordított. mint a világegyetem egészében. A zen buddhizmus különös hatása a keleti gondolkodásmódra abban rejlik. Következésképpen számtalan mély értelmû beszélgetésre került sor a kert gyomlálása. 34 . mint a szellemieket. Annak. A rendfõnök kivételével mindenkinek megvolt a maga feladata a kolostor mûködtetésében. miszerint a legapróbb cselekedetet is tökéletesen kell végrehajtani. Tanítása szerint a dolgok magasabb rendû összefüggésében nincs különbség kicsi és nagy között. vagy a tea felszolgálása közben. mindig a novíciusok kapták a könnyebb munkákat. és bármily furcsa is.„Nos.

Impressions of Japanese Architecture and the Allied Arts. s így a szuki-ja az „ûr ház”-at illetve az „aszszimetria ház”-at is jelentheti. A teaház (szuki-ja) nem akar többnek mutatkozni egyszerû házikónál.illetve téglaépületek hagyományain nevelkedett európai építészek aligha nevezik architektúrának Japán fából és bambusznádból készült házait. New York. ahogy mi mondjuk. Nemrégiben esett meg elõször. A teaház valójában a *Ralph N. Az utóbbi idõben bizonyos mesterek több kínai írásjelet megváltoztattak a teaházról alkotott elképzelésük szerint. hogy a nyugati építészet egy jeles képviselõje felismerte és nagyra méltatta hatalmas templomaink bámulatba ejtõ tökéletességét. The Baker & Taylor C°. 1905. 35 . A szuki-ja eredeti írásképe azt jelenti. mivel építészeti elvei és belsõ díszítõelemei alapvetõen különböznek a nyugatiaktól. A teaház A kõ. hogy méltányolja a japán teaház rejtett szépségét.IV.* Ha így áll a dolog klasszikus építészetünket illetõen. Cram. illetõleg szalmakunyhónál. aligha várható a külsõ szemlélõtõl. hogy a „képzelet háza”.

hiszen ideiglenes szerkezetû építmény.képzelet lakhelye. ami máig használatos elnevezés olyan teaszobákra. amelyben bizonyos részletek szándékosan befejezetlenek azért. Az elkerített részt kakoinak (függeléknek) hívták. A teafilozófia eszményei oly mértékben befolyásolták építészetünket a XVI. A szoba arányait eredetileg Dzsóó. a portikusz (macsiai). aki késõbb Rikjú néven. ahol egyszerre öten férnek el. A teázó kezdetben a hagyományos fogadószobának csupán egy részét alkotta. Az üresség lakhelyét is jelenti. mint a múzsák. mivel a tökéletlen kultuszának szentelt építmény. században Taikó Hidejosi pártfogásával megalapította és tökélyre vitte a teaszertartást. mivel mentes a díszítõelemektõl. mielõtt bevinnék a vendégeknek. egy XV. amely költõi ihlet befogadására készült. A szuki-ja részei a teaszoba. melyeket házon belül alakítanak ki. nem pedig különálló építményként. hogy a mai Japán hétköznapi belsõ terei túlzott egyszerûségük és a díszítés letisztultságának következtében egyenesen sivárnak tûnhetnek a külföldiek szemében. Az asszimetria lakhelye is. az elõszoba (midzuja). A XVI. és kevesebben. századi híres teamester határozta meg. század óta. Az elsõ önálló teaház Szen-no-Szoeki alkotása volt. mint a Gráciák. a teamesterek mestereként vált híressé. hogy munkát kapjon a szárnyaló képzelet. vagyis többen. 36 . s az öszszejövetel idejére paravánokkal határolták el. ahol a teázás kellékeit mosogatják és rendezik el. leszámítva a kívánt esztétikai hatást szolgáló alkalmi dísztárgyakat.

hogy az összhatás mély mûvészi elgondoláson alapul. mivel az anyagok kiválasztása és megmunkálása hatalmas gondosságot és precizitást igényel. s nagyobb mûgonddal dolgozzák ki talán még a fényûzõ palotáknál és templomoknál látott részleteknél is. ami a macsiait köti össze a teaszobával. tükör. hanem a klasszikus japán építõmûvészettel is ellentétben áll. munkájuk pedig éppoly igényes. nagy tiszteletben álló kézmûvesek voltak. s az óriási gerendák csak úgy nyögnek a cserépborítású. Következésképpen a teamesterek által alkalmazott ácsok mindig is jeles. Az Udzsiban lévõ Hóódo szentélyben. hogy költõi benyomást keltsenek. lejtõs tetõ súlya alatt… Az építés módja és anyagai – bár gyengének bizonyultak a tûzzel szemben – jól ellenálltak a földrengésnek. és kiválóan alkalmazkodtak az ország éghajlati viszonyaihoz. A két-három láb átmérõjû és harminc-negyven láb magas faoszlopokat bonyolult szerkezetû konzolok támogatják. Hórjúdzsi Arany Csarnoka és a Jakusidzsi Pagoda méltán példázzák faszerkezeteink tartósságát. A japán teaház nem csupán a nyugati alkotásoktól különbözik. Ódon. valamint a kerti ösvény (rodzsi). E két épület gyakorlatilag sértetlenül áll már közel tizenkét évszázada. mint a lakkozott vitrinek készítõié. Az a néhány. A jó teaház többe kerül.ahol a vendégek gyülekeznek. mielõtt beszólítanák õket a teaszobába. a színpompás. Tudnunk kell ugyanakkor. A teaház küllemében jelentéktelen. ma is láthatjuk a mennyboltozatot jelképezõ míves tetõzeteket. rangos építményeink – legyenek bár világiak vagy egyháziak – már puszta méretükkel is tekintélyt parancsolnak. Hajdanán a templomok és a paloták belseje gazdagon díszített volt.és gyöngyház37 . ám a felhasznált építõanyagoknak az a célja. mint egy közönséges lakás. Kisebb. mint a legkisebb japán lakóház. ma is lenyûgözi az embert méreteivel és gazdag díszítésével. századból származik. ami megmenekült az évszázadok tûzvészeitõl. amely a X.

Mérete. azaz tíz négyzetlábbal egyenlõ. hogy a megvilágosodottak nem 38 . A nyilvánvaló allegória lényege az. valamint hajdanán a falakat borító festmények és szobrok maradványait. ahol a tanítványok összegyûlnek beszélgetni és meditálni. ahová festményeket és virágokat helyeznek a vendégek lelki épülésére. Mint említettük. hogy a zen szentélyekben látható oltár volt a tokonoma õspéldánya – így hívják Japánban a fogadószoba rangos helyét. elõször a Vimalakírti-szútrában volt olvasható. hanem kollégiumi terem.berakásos. a zen szerzetesek vezették be a közös tálból való teaivást Bódhidharma képmása elõtt. kivéve a középpontban elhelyezkedõ alkóvot. Az oltáron virágok és tömjénrudak – megannyi felajánlás a zen buddhizmus nagy bölcseinek emlékére. Nikkóban és a kiotói Nidzsó palotában megfigyelhetõ. Kásjapa és Ananda társaságában ábrázolt Sákjamuninak a szobra áll. E jeles mû szerint Vimalakírti ilyen kis helyiségben üdvözölte Mandzsusrí bódhiszattvát és Buddha nyolvannégyezer hívét. hogy a strukturális szépséget késõbb feláldozták a pazar díszítés oltárán. s ezzel megteremtették a szertartás alapjait. mivel kizárólag a szerzetesek lakhelyéül szolgál. Ezért – a szertartás egyéb kellékeihez hasonlóan – a teaszoba számos vonásában tükrözi a zen tanokat. A teaház egyszerûsége és tisztasága a zen kolostorok versengésének eredménye. mely színgazdagsága és részleteinek kidolgozottsága tekintetében vetekszik az arab és a mór törekvések lenyûgözõ hatásával. Hozzátehetjük azt is. A zen kolostor eltér az egyéb buddhista szekták építményeitõl. ahol az oltár mögött Bódhidharmának. Valamennyi híres teamesterünk tanulmányozta a zent és igyekezett meghonosítani a zen buddhizmus szellemét a mindennapi élet gyakorlatában. ami ma is négy és fél gyékényszõnyeg területével. A terem teljesen kopár. a szekta alapítójának. Szentélye nem az áhítat és a zarándoklat színtere. aranyozott baldachinokat. vagy az elsõ két zen pátriárka.

mondván. ahogy a derû és tisztaság érzését megteremtették. aki Rikjú példáját követve a teljes magány érzésére törekedett. távol a civilizáció porától és zajától. Volt. hogy megszakítsa a kapcsolatot a külvilággal és az üdeség benyomását keltse. Még a nagyvárosi rengetegben is úgy tûnhet. melyek alatt vastag tûlevélszõnyeg lapult. Rendeltetése az.ismerik a tér fogalmát. miközben az alkonyi fényben pompázó örökzöldek között végiglépdelt a mohos gránitlámpák mellett szándékos szabálytalanságban elhelyezett járóköveken. a rodzsi a meditáció elsõ szakaszát. mintha erdõ ölén járnánk. nem feledheti a nagyszerû érzést. A macsiaiból a teaszobába vezetõ gyalogösvény. A szertartás mestereinek páratlan leleményességére vall. vagyis a megvilágosodás felé vezetõ utat jelzi. hogy a kertépítés titkát az alábbi ódon verssorok rejtik: Az Út végén Se vadvirág. ami elõsegíti a teaszoba esztétikumának élvezetét. A rodzsin ballagó vendégben keltett hangulat mesterenként változott. ahogy szelleme felülemelkedett a hétköznapi gondolatokon. Aki járt már japán kertben. 39 . Se tarka lomb.

A mester szándéka egyértelmû: az ébredezõ lélek világát kívánta megidézni. mint például Kobori Ensú (1575-1647). Ensú szerint a kerti ösvény hangulatának az alábbi sorok felelnek meg leginkább: Nyáresti lomb susog. Kísértik még ugyan a múlt borongós álmai. s egy három lábnál nem magasabb ajtón bemászik a szobába – ez mindenki számára egyaránt kötelezõ volt az alázatos viselkedés 40 . Sápadtan kél a hold. a túlnan elterülõ tágas mezõk szabadságára áhítozva. s ha szamuráj. Majd lehajol. Mások. Tengerszem csillan. kardját az eresz alatti fogason hagyja. de már a szellem jólesõ fényének derûs tudattalanságában fürdik.A parti sziklán Magányos kunyhó áll Az õszi alkony Halovány fényében. mivel a teaszoba mindenekelõtt a béke szigete. ellenkezõ hatást kívántak elérni. E hangulati elõkészítés után a vendég csendben odaér a szentélyhez.

hogy tud takarítani és mosogatni – még a söprögetésnek és a portörlésnek is megvannak ugyanis a mûvészi fogásai. kivéve a bambusznyelû merõkanalat és a vászonszalvétát. kivéve a vaskannában forralt víz zubogását.érdekében. A szobában még világos nappal is szürkület honol. Ezzel kapcsolatban elmesélek Rikjúról egy történetet. Rikjú egy napon fiát. mely vadonatúj és patyolatfehér. Egyetlen porszem se lehet a legkisebb zugban sem. Soant figyelte. mivel a ferde tetõ alacsony eresze kevés napsugarat enged be az ablakon. vagy egy messzi hegyoldalt borító fenyves zúgásával. hogy valamennyi vendég elhelyezkedett. A házigazda csak azután lép a szobába. tisztelettel meghajolva a tokonomán elhelyezett virágok illetve festmények kompozíciója elõtt. minden makulátlanul tiszta. beleértve a teázás kellékeit. mivel a harmat és a hûs levegõ érzetét keltheti. egy bambuszerdõn végigsöprõ zápor dobolásával. kerülve a harsány színeket. Minden patinás. A kanna hangosan muzsikál az aljára helyezett vasdaraboknak köszönhetõen. hiszen a teaházban nincs helye új holminak. és semmi sem töri meg a csendet. amely jól illusztrálja a teamesterek nézetét a rendrõl és tisztaságról. Megbocsáthatatlan vétek lenne egy holland menyecske vehemenciájával nekiesni az antik fémtárgyaknak! A virágvázáról lecsöppent vizet sem szükséges feltörölni. a tenger szikláin megtörõ hullámok távoli dübörgésével. A macsiaiban gyülekezõ vendégek megállapodnak belépésük sorrendjében. A padlótól a mennyezetig minden szín visszafogott. Bármily kopottas is a szoba. majd némán elfoglalják odabenn a helyüket. „Nem 41 . amint a kertet söprögeti és locsolja. melyek különleges dallamát ki-ki tetszése szerint társíthatja egy ködbe burkolt vízesés tompa visszhangjával. különben a házigazda nem mestere a teaszertartásnak. s a vendégek is gondosan választott ruhát viselnek. A mester egyik alapvetõ ismérve.

amit könnyû lebontani és újjáépíteni. A járóköveket harmadszor is megsúroltam. Egy órai megfeszített munka után a fiú így szólt Rikjúhoz: „Apám. században az õsi eszme mélyebb jelentõséget kapott a teaházat illetõen. amely a 42 . hogy ki nem mondott higiéniai oka volt e parancsolatnak. mindent elvégeztem. E szokásokat csak olyan technika alkalmazásával lehetett fenntartani. hogy mindenkinek külön háza legyen. A „képzelet háza” elnevezés olyan helyet jelöl. hogy kezdje az egészet elölrõl. megrázott egy fát. mely elõírja. mikor Soan befejezte a munkát. az Isze Szentély húszévenkénti átépítése azt példázza.” „Ostoba tacskó – dorgálta a mester. mikor a Nara-korszak után átvettük a kínaiak súlyosabb és masszívabb szerkezetû faépítményeit. nem így kell rendbe tenni a gyalogösvényt” – azzal belépett a kertbe. Az elgondolás. melyhez téglát és követ használnak. hogy hajdanán gyakran áthelyezték a birodalom fõvárosát. Tartósabb szerkezet. A Napistennõ legfõbb szentélyének. miként be is következett. Egy másik szokás szerint minden ifjú házaspárnak új házat kellett építeni. lehetetlenné tette volna a vándorlást. Ezzel magyarázható egyúttal. a kõlámpásokat és a fákat alaposan meglocsoltam. nem pedig fordítva. s hanyagul szétszórta az aranyszínû és karmazsinvörös leveleket – az õsz brokátjának megannyi foszlányát! Rikjú nem csak tisztaságot értett a rend alatt. A zen buddhizmus. Elképzelhetõ. A teaház van a mesterért. a moha és a zuzmó üde zöld. Nem az utókor számára készült. s egyetlen gally vagy falevél sem maradt a földön. hogy legfõbb birtokosa halálakor minden lakást ki kell üríteni. hogy az õsi rítus mind a mai napig élõ hagyomány. hanem természetes szépséget is. melyet egyéni mûvészi ízlés céljára hoztak létre.elég tiszta” – szólt Rikjú. a sintoista Japán õsi szokásán alapszik. tehát mulandó. és utasította. A zen individualizmusának uralkodóvá válásával a XV. mint például a favázas épület.

mellyel lépten-nyomon találkozhatunk a modern Japánban. Csak sírni lehet az európai épületek értelmetlen másolásán. aki képes új dinasztiát alapítani. hogy igazán élvezhetõ legyen.mulandóság és a szellem anyag feletti uralmának buddhista elméletére épül. Ám azért nem kell semmibe vennünk az utókor igényeit. csupán kíséreljük meg saját tudatunkba asszimilálni azokat. a házat csupán a test átmeneti szállásának tartja. s ha a csomók kibomlanak. fejedelmi mesterre várva. Magára a testre is úgy tekint. Felfoghatatlan. Az örökkévaló csak a hely szellemében van jelen. a mûvészetnek hitelesnek kell lennie a kortárs közönség számára. a látszólagos gondatlanságra pedig a közönséges anyagok használata emlékeztet. Szó sincs arról. mint kunyhóra a vadon mélyén – törékeny menedékházra. a törékenységre a karcsú oszlopok. Ahhoz. ám teljességének titokzatos fényével bearanyozza a puritán környezetet. A teaház egyéni ízlést betöltõ funkciója a mûvészet elevenségének igényébõl következik. hogy söpörjük félre a múlt alkotásait. A teaházban a múlékonyságra a zsúptetõ. miként lehet a haladó nyugati országok építészete híján minden eredetiségnek. alkotóelemeik visszakerülnek az enyészetbe. a kötegek szétesnek. s oly terhes az elavult stílusok ismétlõdésével. csupán élvezzük jobban a jelent. Bárcsak jobban szerettük és kevésbé 43 . A hagyományokhoz és az elõírásokhoz való szolgalelkû alkalmazkodás gátolja az individualizmus kifejezõdését az építészetben. Talán a mûvészet demokratizálásának korát éljük. a könnyedségre a bambusz támasztékok. amely a környéken növõ fûfélék száraz kötegeibõl épül.

hogy a mindent magában foglaló Tao eszméjét hirdeti. hogy még egy remekmû állandó jelenléte is csak szívbõl jövõ áhítat esetén élvezhetõ. Mindezek eredményeként a japán teaszoba belsõ díszítése éles ellentétben áll a Nyugaton uralkodó tendenciákkal. Alkalmanként más és más mûtárgy kerül a szobába. s minden egyebet úgy választanak meg. akik képesek nap mint nap a színek és formák kavalkádja közepette élni – ami oly jellemzõ az európai és amerikai otthonokra. ami szintén a taoista eszmények és a 44 . ha a központi motívumra összpontosítunk. melyet agyonzsúfolnak a festmények. A teaszoba teljesen üres. Ha meggondoljuk. Az „asszimetria háza” kifejezés díszítõmûvészetünknek egy másik korszakára utal. A japán ember számára. hogy határtalan mûvészi fanatizmus szorult mindazokba. csupán a gazdagság fitogtatásának érzését kelti. nem kétséges.utánoztuk volna az õsöket! A görögöknek állítólag abban állt a nagysága. hogy õk nem az antik kultúrából merítettek. hogy kiemelje a fõ téma szépségét. aki egyszerû díszítéshez és a dekorációs módszerek gyakori változtatásához szokott. szobrok és egyéb csip-csup holmik. Az ember nem hallgathat egyszerre több zenemûvet. Az „ûr háza” kifejezés. amellett. a nyugati szobabelsõ. a díszítõelemek gyakori változtatásának is megfelel. s a szépséget csak úgy csodálhatjuk igazán. eltekintve az adott hangulat megteremtésére odahelyezett tárgyakról. A nyugati kritikusok sokat foglalkoznak a japán mûtárgyak aszimmetriájával. ahol a lakások gyakran múzeumra hasonlítanak.

Amúgy is sokat kell saját magunkkal foglalkoznunk. a vizeskorsónak szögletesnek kell lennie. melynek révén inkább a tökéletességre törekedtek. s az emberi hiúság dacára az önbecsülés is lehet egyhangú. illetve a háromságot bálványozó északi buddhizmus semmiképpen sem ellentétes a szimmetrikus ábrázolással. A teaszobában minden egyes vendég saját felfogása és vérmérséklete szerint egészítheti ki képzeletben az összhatást. nem kerülheti el figyelmünket a szimmetriára való törekvés. Filozófiájuk dinamikus jellege nagyobb hangsúlyt fektetett a folyamatra. hogy egyetlen szín vagy minta se ismétlõdjék. a dualizmus mélyen gyökerezõ eszményével. mint magára a teljességre. A teaházban érezhetõ az állandó félelem a felesleges ismétlõdéstõl. ha Kína õsi bronz tárgyait vagy a Tang-dinasztia és a Nara-korszak vallásos mûvészetét tanulmányozzuk. A konfucianizmus. Tulajdonképpen. Ha élõ virág van a szobában. a madarak és a virágok váltak a legkedveltebb mûvészi témává az emberi alak helyett. Ha vázát vagy füstölõtartót helyezünk a tokonomába. Amióta a zen buddhizmus lett az uralkodó irányzat. de ismétlõdést is sugall. nem kívánatos a virágcsendélet. a Távol-Kelet mûvészete szándékosan kerüli a szimmetriát. amely már jelen van a nézõ személyében.zen buddhizmus kölcsönhatásának eredménye. aki képes gondolatban kiegészíteni a befejezetlent. Ezért a tájképek. Az egyforma díszítõelemeket a képzelõerõ hóhérának tekintik. Az élet és a mûvészet nemzõereje növekedési potenciáljában rejlik. Ha kerek formájú teáskannát használunk. semmiképpen 45 . A szoba díszítésére szolgáló különféle tárgyakat úgy kell kiválasztani. A fekete mázas csésze mellé nem illik feketére lakkozott teásdoboz. A tökéletesség taoista és zen felfogása azonban mást sugallt. ami nem csak teljességet. Klasszikus belsõ tereink díszítése határozottan szabályos elrendezésû volt. Az igazi szépséget csak az tudja meglátni.

és már nincsenek az élõk sorában. Nincsen hát nagyobb szükség a teaházra. hogy melyik alak a valódi: aki a képen szerepel. Hányszor megesett már az is. illetve a közönséges anyagoktól való mentessége révén – valóságos menedékül szolgál a külvilág elõl. ahol a tárgyakat szimmetrikusan rendezik el. Mire való a hajtóvadászat áldozatait. példának okáért a kandallópárkányon. hogy kerüljük az egyhangúságnak még a látszatát is. szamuráj és közember egyenrangúvá váltak. A XVII. hogy egyikük hamis. hogy egy terített ünnepi asztalnál az ebédlõ falát díszítõ bõséges lakomán legeltettük a szemünk. században. Tokugava uralmának megszilárdulása után ez volt az egyetlen lehetséges hely a mûvészi szellemû emberek szabad érintkezésére. aprólékosan kidolgozott metszetet közszemlére tenni? Az õsök portréi is csak arra jók. A tokonoma egyik oszlopa készüljön más fából. Korunk iparosodása egyre nehezebbé teszi a lélek letisztulását. A XVI. A japán belsõépítészet ebbõl a szempontból is különbözik a Nyugatétól. hogy emlékeztessenek bennünket mindazokra. hogy közben életnagyságú portréja bámul vissza ránk a háta mögül. akik szintén ott étkeztek. Közben azon tûnõdünk. és egyedül csak ott. Ott. A teaház – egyszerûsége. Mûélvezet közben daimjó. melyek felesleges ismétlõdésnek tûnnek a mi szemünkben – mintha úgy beszélgetnénk valakivel. s megannyi halat és gyümölcsöt ábrázoló.se tegyük középre. nehogy két egyenlõ részre osszuk a teret. titkos támadást idézve emésztõrendszerünk ellen. s nem tudunk szabadulni az érzéstõl. A nyugati lakásokban gyakran találkozunk olyan megoldásokkal. mint valaha? 46 . mint a másik. században a teaház hívogató pihenõhelyül szolgált a Japán egységesítéséért és átalakításáért küzdõ rettenthetetlen harcosok és államférfiak számára. végre a szépség zavartalan csodálatának szentelheti magát az ember. vagy aki hozzánk beszél.

hogy beszélhessen a csillagokkal. császárfa 47 . Mûélvezet Ismerik a taoista mesét a hárfa megszelídítésérõl? Állt hajdanán egy kiri-fa* a honani Sárkány-szorosban. Õ volt az erdõ királya. gyökerei mélyen a föld húsába martak. A kínai császár kincsként õrizte a hangszert. Történt egy napon. Minden igyekezet dacára a hárfa megvetõ nyikorgást hallatott csupán. A hangszer nem talált mesterére. s bronzszínû fürtjeik összetekeredtek az alant szunnyadó ezüstsárkányéval.V. *pauwlonia. ám hosszú ideig hiába próbált számtalan zenész dallamot kicsalogatni a húrokból. ami nem illett az énekszóhoz. hogy egy nagy varázsló csodálatos hárfát készített a fából. Az égig emelte pompás üstökét. melynek makacs szellemét azonban csak a legnagyobb muzsikusok szelídíthették meg.

s a kietlen éjszakában élesen csillan meg a hold fénye a dermedt fûszálon. kakukkhanggal. a hárfások hercege. Közben beköszöntött az õsz. és lágyan megérintette húrokat. A hár- fában egyszeriben feltámadt a Sárkány-szoros vihara: a rettenthetetlen fenevad meglovagolta a villámot. akár egy kardpengén. Gyöngéd ujjakkal végigcirógatta a hangszert. akár egy gondolataiba merült szerelmes lovag. magas hegyekrõl és csobogó vizekrõl. Hamarosan beköszöntött a nyár. szelíden doboló záporral. hol kopogó jég veri szilaj örömmel a fa ágait. s a völgy válaszol neki. Majd jõ a tél. rovarok miriádjának álmatag zümmögésével. A Mennyei Biro48 . Ragyogó felhõ vonult át az égen. De csitt! Tigris bömböl valahol. Ekkor ismét változott a hangnem. s a büszke leányzó hosszú árnyékának fátyla sötét volt. s a szerelemrõl kezdett dalolni. akár a gyötrelem. s a hegyek közt lavina dübörgött alá. mintha nyugtalan lovat akarna lecsillapítani. Pej Vu ekkor hangnemet váltott. Az erdõ ringatózott. A hegyszoros szikláin táncoló fürge zuhatagok ránevettek a bimbózó virágokra. s Pej Vu a háborúról énekelt – acélpengék csattogásáról és dobogó patájú harci ménekrõl. s a fa emlékezni kezdett! Újra érezte ágai között a tavasz üde leheletét.Végül elõállt Pej Vu. s hol hófehér hattyúcsapat kavarog a pelyhes levegõben. Dalolni kezdett a természetrõl és az évszakok váltakozásáról.

Egy Szung-kori kiváló kritikus így vallott egykoron: „Ifjúként nagyra magasztaltam a mûvészt. A remekmû nem más. Rég elfeledett emlékek új erõvel törnek fel bennünk. A közönségnek megfelelõ módon kell közelítenie az alkotáshoz. mit is jelent a mûvészi érzék. melyeket nem merünk saját magunknak sem bevallani. A valódi mûvész Pej Vu. akinek tetszettek a képei. hogyan közölje azt. s közben magam sem tudtam. az árny és a fény játéka örömünk és bánatunk lenyomata. mi diadalának titka. mint érzelmeink hajszálfinom húrjain elõadott szimfónia. magamat kezdtem dicsérni azért. Szellemünk festõvászon. hogy tetszik. mivel mi magunk vagyunk a mestermû. melyeket sohasem hallottunk még.” Ahhoz. amit a 49 . „Uram – felelte a muzsikus –.” A mese szemléletesen ábrázolja. akár egy fejedelemhez. hogy befogadhassa a mondanivalót. A félelem által elfojtott remények. mert önmagukról énekeltek. A mûélvezethez szükséges szellemi közösség kölcsönös engedményen alapul. Az arisztokrata származású Kobori Ensú teamester hagyta ránk örökül az alábbi figyelemre méltó szavakat: „Úgy közelíts egy pompás festményhez. új fényben tündökölnek. s a vágyak. de ahogy ítélõképességem beérett. visszafojtott lélegzettel figyelve a legapróbb rezdülését is. hogy a hárfa volt-e Pej Vu. s hívó hangjukra megremegünk és ujjongva felelünk. s elmerengünk a láthatatlanon. A szépség varázsérintésére titkos akkordok szólalnak meg bennünk. hogy a hárfa válasszon témát. Lélek szól a lélekhez. alázatosan kell elé állnunk. s a mûvész festékének színei érzelmeink. a mûvésznek pedig pontosan tudnia kell. A mester olyan hangokat képes elõcsalni belõlünk. A mestermû rólunk szól. mi magunk pedig a Sárkány-szoros hárfája vagyunk. hogy megérthessünk egy remekmûvet.dalom uralkodója elragadtatva kérdezte Pej Vutól. Én hagytam. Hallgatjuk a kimondatlant. a többiek azért vallottak kudarcot. vagy Pej Vu volt-e a hárfa.

az utóbbiakból viszont csak 50 . mint a mesterkéz. A mester és közöttünk létrejövõ titkos szövetségnek köszönhetõ. annál mélyebb a reakciónk. A darab némiképpen hasonlított a Tévedések színjátékához. ezért gyakran lemaradunk a szépség elénk táruló bõséges lakomájáról. és milyen éles ellentétben áll a modern közhelyekkel! Az elõbbinél szívbõl jövõ melegséget érzünk. hogy együtt szenvedünk vagy örülünk a vers vagy az idilli történet fõhõsével. A mûértõ számára azonban a remekmû élõ valósággá válik. a japán Shakespeare. mint a színészek. mint Nyugaton. A nagy mestereknek mindig van valami a tarisznyájában. akik ártatlanul a vesztükbe rohannak.” Sajnos túlságosan kevesen veszik a fáradságot a mûvész hangulatának tanulmányozására. hol a baj. A szerzõ megengedi. Makacs tudatlanságunkban vonakodunk megtenni ezt az egyszerû szívességet. Csikamacu. mint a technika az. „Ez a darab képviseli a dráma igazi szellemét – magyarázta Csikamacu – mivel beavatja a nézõket. Tudják.” Úgy Keleten. inkább az ember. Ki gondolkodna el egy mestermûvön anélkül. Inkább a lélek. melyben egy fiú ikerpár szenved felcserélt személyazonosságuk miatt. Számtalan tanítványa adta oda neki színdarabját bírálatra. a nagy mesterek mindig is szem elõtt tartották a nézõ beavatására alkalmas drámai sugalmazás jelentõségét.mester meg akart kedveltetni velem. A mesterek halhatatlanok. mert a bennük dúló félelem és szerelem továbbél a nézõközönségben. és sajnálják a tragikus sorsú hõsöket. melyhez baráti szálak szövõdnek benne. a drámai felépítés fontos követelményének tartotta. de csak egyetlen egy tetszett a mesternek. hogy többet tudjanak. mi mégis éhesen távozunk a mûvészi érzék hiánya miatt. hogy a szerzõ bizalmába avassa a közönséget. ami vonz bennünket – s minél emberibb a hívás. hogy ámulatba ejtené eszmeiségének tágas horizontja? Milyen ismerõs és rokonszenves is a remekmû.

A találkozás pillanatában a fogékony nézõ felülemelkedik önmagán. A technikába belegabalyodott modern szerzõ ritkán emelkedik saját maga fölé. hogy alkotása közel áll a tudományhoz. mely szerint a nõ nem szerethet hiú férfit. Egyszeriben 51 . Lehet. Nincs ujjongóbb érzés.formális üdvözletre telik. mert nincs rés a szívén. ahová behatolhatna. A mûvészetben hasonlóan végzetes következménnyel jár a rokonérzületre a hiúság. akár a közönség részérõl merül is fel. õ is önmagáról énekel. akár a szerzõ. mint a rokonlelkek egyesülése a mûvészetben. akik hiába próbálták szóra bírni a Sárkány-szoros hárfáját. de távol az emberiségtõl. s amelyet befoldozhatna. Van egy régi japán mondás. Akárcsak a zenészek.

létezik is meg nem is. amelynek puha redõi között az oltáriszentség nyugodott. Taikó hadvezérei jobban örültek egy ritka mû- 52 . és gyakran egy seregnyi egymásba rakott szelencét kellett kinyitni. Megszabadulva az anyag béklyójától. hogy felemelje az emberiséget. és akkor is csak a beavatottak láthatták. Hajdanán. Ritkán tették ki szemlére. A japánok valaha nagy becsben tartották a mûvészeket. amikor a teafilozófia emelkedõ ágban volt. amíg eljutottak a selyembélésû ereklyetartóhoz. mivel a szem nem képes beszélni. szelleme a dolgok ritmusára mozog. Megpillantja a végtelent. A teamesterek szent titoktartással õrizték kincseiket. de szavakkal nem fejezhetõ ki elragadtatása. s megszentelje a remekmûveket. Ezáltal a mûvészet hasonlóvá válik a valláshoz.

ahol Szesszon messze földön híres Daruma (Bódhidharma) portréját õrzik. a Szesszon-képet ruhája letépett ujjába csavarja. Individualizmusunk bizonyos értelemben korlátozza befogadóképességünket. s lelki beállítottságunk határozza meg intuitív reakciónkat a külsõ benyomásokra. illetve azt. ha mi magunk képesek lennénk egyetemes rokonszenvre. hogy gyakorlással növelhetõ a mûvészi érzék. Kockára téve életét a festmény megmentése érdekében. Ensút agyba-fõbe dicsérték tanítványai 53 . ha hozzánk szól. hogy milyen sokra tartják Japánban a remekmûveket. A szolgálatban lévõ szamuráj gondatlansága miatt hirtelen kigyullad a kastély. híven tükrözi a szamurájok odaadó hûségét. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy történet Kobori Ensúról. mint egy hatalmas földbirtoknak gyõzelmük jutalmaként. Csak a festmény épségét szem elõtt tartva a szamuráj felhasítja kardjával a testét. Az egyik Hoszokava urának palotájában játszódik. melyben ott lapul a sértetlen mûkincs. a szamuráj berohan a lángoló épületbe és magához veszi a kakemonót. melyek mindenben megfeleltek egyéni mûvészi ízlésüknek. míg esztétikai személyiségünk a múlt alkotásaiban keres rokoni szálakat. Végsõ soron mégis csak saját képmásunkat keressük az univerzumban.kincsnek. A tûz lassan kialszik. Való igaz. majd benyomja a tátongó sebbe. Számos népszerû japán dráma cselekménye forog valamely remekmû eltûnése és visszaszerzése körül. s megtanulhatjuk értékelni a szépség addig fel nem ismert kifejezési formáit. Nem szabad elfelednünk ugyanakkor. ám ekkor már minden kijáratot elzárnak a lángok. A füstölgõ hamu között félig elégett tetemre bukkannak. Egyetemes nyelvként is felfoghatnánk. hagyománytiszteletünk. A teamesterek csak olyan tárgyakat gyûjtöttek. Bármily szörnyû is az ilyesfajta mese. hogy a mûvészet csak akkor jelent értéket számunkra. valamint örökletes ösztöneink behatárolják mûélvezetünket. Véges természetünk.

amiért megnyitották az utat a jövõ generációinak felvilágosodása elõtt. hogy csak olyan tárgyakat gyûjtsön.” Sajnálatos módon korunk mûvészet iránti látszólagos lelkesedésének nem sok köze van a valódi ízléshez. milyen közönséges vagyok. a divatos kell nekik. melybe napjainkban minduntalan belebotlunk. akiket – saját állításuk szerint – oly nagyra értékelnek. hiszen az õ gyûjteményét ezer közül csak egy ember tudta igazán méltányolni. A régi mesterek méltán kiérdemelték tiszteletünket. nem a szép. én pedig öntudatlanul is meghajlok a többség ízlése elõtt. A nagy Rikjú elég bátor volt ahhoz. nem a finomat. A mûvész neve fontosabb számukra.” Ensú szomorúan felelt: „Ebbõl látszik. mint a korai olasz vagy az Asikaga-kori mesterek. hogy sértetlenül átvészeltek több évszázadnyi kritikát. melyek iparosítási törekvésük méltó termékei. könnyebben emészthetõ kulturális táplálékkal szolgálnak. Demokratikus világunkban az emberek – függetlenül meggyõzõdésüktõl – azért lelkesednek.gyûjteménye összeállításában megmutatkozó páratlan ízléséért. Egy másik általános hiba a mûvészet összetévesztése a mûvészettörténettel. amit a közgondolkodás a legjobbnak tart. mint a mû kvalitása.” A valódi hozzáértés hiánya a felelõs mindazért az álklasszikus borzalomért. A tömeg számára a képes magazinok. ha egy Rikjú akad. hogy még Rikjúnál is jobb ízlésed van. Nyilvánvaló. ezer mester között jó. melyek kifejezetten tetszettek neki. amit lehetetlen nem megcsodálni. Így áradoztak: „Minden egyes darab remekmû. és dicsfényüket megõrizve jutottak el hozzánk. Ám ostobaság lenne csupán a kor alapján megítélni a 54 . és örömest vennénk még nagyobb kultuszát. Az antikvitás tisztelete az emberi jellem egyik legnemesebb vonása. Sok évszázaddal ezelõtt egy kínai mûvész így panaszkodott: „Az emberek hallás után bírálják el a festményeket. A puszta tény. Bizony. A drágát akarják. már önmagában is tisztelettel parancsol.

Igen. Mégis hagyjuk. mint az adott korszak vagy iskola középszerû termékeinek egész sora. A kortárs mûvészet létjogosultságát nem lehet elvitatni az élet egyetlen alapvetõ rendszerében sem. miután a mûvészt biztonságosan elnyelte a sír. hogy mûvészettörténeti elfogultságunk gyõzedelmeskedjék esztétikai ítéletünk fölött. mivel mi magunk tükrözõdünk benne. ami igazán a miénk. ahelyett. hogy egy korszak vagy iskola közös vonásainak illusztrálására különbözõ darabokra tegyen szert. Virágáldozattal fejezzük ki elismerésünket. ki a felelõs? Nagy szégyen. hogy a társadalom törzsébõl hatalmas hárfát készítsen. a mûvészetet romboljuk le. században kialakult szemléletünknek köszönhetõen hajlamosak vagyunk szem elõl téveszteni az egyedet a fajon belül. hogy egyetlen remekmû többet mondhat. A kortárs mûvészet az. Korunknak állítólag nincs is mûvészete: ha ez igaz. a rideg megvetés árnyékában senyvedõ megfáradt lelkek: milyen ösztönzést kaptok egy velejéig önzõ évszázadban? A múlt sajnálkozva figyelheti civilizációnk szegényességét. szinte semmibe vesszük saját lehetõségeinket. Bárcsak jönne egy nagy varázsló. Küszködõ mûvészek. Túlontúl sokat rangsoroljuk a mûtárgyakat. melynek húrjai ünnepi himnuszt zengenének a zseni érintésére! 55 . saját magunkat vetjük el. Ha elvetjük. megfeledkezve arról. A gyûjtõ mindent elkövet. hogy miközben elõdeinkért lelkesedünk.mestereket. Az esztétikai szempontok alárendelése úgynevezett „tudományos” kiállítási elveknek lett nem egy múzeum veszte. a jövõ pedig jót nevet majd mûvészetünk sivárságán. Az evolúciós elmélettel terhes XIX. mikor leromboljuk a szépet. hogy élveznénk õket.

hogy meglátta az értéket egy haszontalan dologban. Kedves derûjük helyreállítja a világegyetembe vetett. ahogyan egy gyönyörû gyermek látása elveszett reményeinket idézi vissza. Hogyan élhetnénk hát nélkülük? Rémisztõ érzés elképzelni egy világot virágok nélkül.VI. s a puskacsövekbe is gyakorta került rózsa vagy krizantém. Emberré vált. Még a nyelvüket is megpróbáltuk elsajátítani. És belépett a mûvészet birodalmába azzal. egyre fogyatkozó hitünket. Bármily szomorú is. amikor túllépett a természet nyers szükségletein. lótuszvirág meditációnknak. Velük eszünk. Midõn pedig sírba kerülünk. Ha megkapir56 . Van-e érzékletesebb szimbólum a szûz lélek kitárulkozására. nem hallgathatjuk el a tényt. Vigaszt hoznak a betegágyhoz. hogy a virágokkal kötött bajtársi szövetségünk ellenére alig emelkedtünk állati énünk fölé. énekelünk. némán illatozó virág? A kedvesét virágfüzérrel elõször megörvendeztetõ õsember gesztusával felülemelkedett a benne élõ állaton. mint az öntudatlanul bájos. Még meghalni sem merünk nélkülük. ismét csak a virágok virrasztanak felettünk. Jelen vannak keresztelõnkön és esküvõnkön. iszunk. reménysugarat a csüggedt lélek sötétségébe. Liliom a tanúja imádságunknak. Virágok Érezted-e már a tavaszi hajnal derengõ fényében. A virágok hûséges barátaink örömben és bánatban egyaránt. táncolunk és flörtölünk. hogy a fák ágai között sejtelmes hangon fütyörészõ madarak a virágokról társalognak párjukkal? A virágok szeretete egyidõs lehet a szerelmi költészettel az embernél.

hogy áldozatot mutassunk be neki! Azzal dicsekszünk. tudatában vagytok-e a rátok leselkedõ szörnyû 57 . harmincévesen bukott emberek. negyvenévesen csalók. Talán azért válik bûnözõvé az ember. s a legfõbb szentséget saját vágyaink jelentik. Egy szólás szerint tízéves korunkban állatok. szép. Ereklyék sora porlad el a szemünk elõtt.gáljuk a báránybõrt. akik a kertben nyíltok. ti. kacéran bókolva a harmatról és napsugárról dúdoló méhek elõtt. Hatalmas az istenünk. ötvenéves korunkban pedig bûnözõk vagyunk. Semmi sem valósabb számunkra. pedig az anyag tett rabszolgáivá minket. mely örökkévaló. Létezik bûn. a bennünk lakozó farkas egykettõre kimutatja a foga fehérjét. hogy legyõztük az anyagot. húszévesen holdkórosok. és a pénz az õ prófétája! Leromboljuk a természetet azért. ám van egy oltár. azaz saját magunk dicsõségére. a csillagok könnycseppjei. szelíd virágok. amit nem követtünk még el a kultúra és a felemelkedés nevében? Mondjátok csak. mint az éhség. mert sohasem szûnt meg állatnak lenni. ahol tömjénrudakat égetünk az imádott bálvány.

ami a hanyatló élet tünete. Mert holnap könyörtelen marok szorítja majd torkotokat. amíg lehet. A sebészorvos szerepében tetszeleg 58 . ha a mikádó földjén éltek. aki nem merne a szemetekbe nézni. Az is lehet. õszinte-e az efféle kedvesség? Elõfordulhat. hogy szívtelen. egyenként kitépik végtagjaitokat. és messze ragadnak békés otthonotoktól. aki a virágkötészet mesterének vallja magát. Áradozhat. A hitvány perszóna még tisztességesnek is tûnhet. miközben ujjai közül véretek csöpög. melyben csak állott vízzel csillapíthatjátok pokoli szomjúságotokat. Leszakítanak benneteket. ringatózzatok. vagy olyan ember gomblyukába kerültök. hogy olyasvalaki haját ékesítitek majd. Virágok. hogy szûk nyakú edénybe dugnak benneteket. akirõl tudjátok. lehet. hogy egy napon rátok bukkan egy ollóval vagy fûrészkéssel felszerelkezett szörny. De mondjátok csak. hogy milyen gyönyörûek vagytok. és incselkedjetek csak a nyár lenge szellõivel.végzetnek? Álmodjatok. ha emberek lennétek.

timsóval és néhanapján még vitriollal is „táplál” majd benneteket! Leforrázza lábatokat. hogy fokozza a nedvkeringést. hogy felcicomázzanak velük egy fejfedõt. S legalább tiszteletben tartja a természet egyensúlyát. mint ahogyan a keleti virágkötõ-mesterek bánnak velük. melynek tollaira pályáznak. hogy képes két héttel vagy akár tovább is meghosszabbítani életeteket. mint a könyörtelenül szemétdombra hajított hervadt virágcsokor látványa. ha azonnal megöl. s ti ösztönösen gyûlölni fogjátok. s ha fûzérbe kötnénk. a gazdagság fitogtatásának részét képezi. mégis boldogtalannak? A rovaroknak szúrós fullánkja van. Összevagdossa. mint pillanatnyi szeszély. hogy hervadni kezdtek. ha észreveszi. s kificamítja végtagjaitokat. Büszkén vallja. akár egy csontkovács. és elõrelátóan választja ki áldozatait. ha sarokba szorítják. Izmaitokat nyújtogatja. lehetetlen pózba kényszerítsen benneteket. hajlítgatja és kitekeri majd testeteket. tudván. Az európai és amerikai báltermek. A madár. amikor fogságba estetek? Miféle bûnt követtetek el elõzõ életetekben. s még a legszelídebb állat is harcol. és drótot döf belétek. hogy az orvos feltett szándéka páciensei szenvedésének meghosszabbítása.majd. hogy ily szörnyû módon kell vezekelnetek? A virágok mértéktelen tékozlása a nyugati országokban még botrányosabb. Az élet eme vétkes pocsékolása mellett a virágkötõ-mester bûne szinte elhanyagolható. illetve az ünnepi asztalok díszítése céljából naponta letarolt és másnap a szemétbe dobott virágmennyiség félelmetes méreteket ölt. elrepülhet üldö59 . ecettel. Izzó széndarabbal sütögeti sebeiteket. Miért születnek a virágok oly gyönyörûnek. nehogy elvérezzetek. Hát nem lett volna jobb. Konyhasóval. hogy az általa megfelelõnek ítélt. bizonyára körülérne egy kontinenst. ha a mulatságnak vége? Nincs szánalmasabb. megadva nekik a végtisztességet haláluk után. Hová kerül a sok-sok virág. Nyugaton a virágdekoráció.

ha a bimbók késlekednek elõbújni. mint virágcseréphez hasonlítottak. aki puha nyúlszõrecsettel mosogatta a leveleket. Aki cserepes növényt tart. a prémes állat pedig. De jaj! Az egyetlen virág. Észrevették már. hogy a bazsarózsát szép szûzleány fürdesse. aki egy fagyos éjszakán – mivel semmi sem áll rendelkezésére. hogy bölcs mestereiktõl azt a tanácsot kapták. s számos dal és történet örökíti meg a költõk szerelmeit és kedvenc növényeit. melyek sokkal inkább drágakõvel ékesített miniatûr kastélyhoz. Ha sikoltanak is haláltusájuk közben. hangjukat fel nem foghatja csökevényes fülünk. ám eljöhet még az idõ. A szerzetes valójában nem más. hogy tüzet rakjon – felhasogatja dédelgetett növényeit azért. míg a téliszilvát sápadt. a pillangó. a többiek védtelenül állnak támadójuk elõtt. Egy elszegényedett lovagról szól. sovány szerzetesnek kell öntöznie. akik némán szeretnek és szolgálnak bennünket. Talán a mennyországba költöztek a virágok. 60 . félelmét a fagytól. Jólesõ érzés figyelni a vízzel és a napfénnyel kapcsolatos aggodalmát. hogy illõ módon lásson vendégül egy kóborló szerzetest. sokkal humánusabb. Az egyik legnépszerûbb nó-tánc a hacsinoki. A porcelánmûvészet kialakulásával a Tangés a Szung-dinasztiák idején gyönyörû növénytartóedények születtek. Nem átallunk kegyetlenkedni azokkal. elrejtõzhet a közeledõ léptek hallatán. Minden egyes virág mellé külön gondozót állítottak. amikor végleg elhagynak bennünket leghívebb barátaink. mint a „kaszás” ember. hogy hagyják el az embert. Írva áll. ha a levelek teljes pompájukban díszlenek. melynek koreográfiája az Asikaga-korszak idején keletkezett. Számos érv szól a dísznövénykertészek mellett. szorongását.zõjétõl. a kártevõkkel folytatott küzdelmét. amíg emberségessé nem válik. és elragadtatását. amelynek szárnya van. Keleten õsi tradíciója van a virágkertészetnek. melytõl el akarják venni bundáját. hogy a vadvirágok évrõl évre fogyatkoznak? Lehet.

aki tavasszal útnak indult udvari zenészeivel. A Tang-dinasztiabeli Hszüan-cung császár aranycsengettyûket akasztatott kertjében a faágakra. A Távol-Keleten mindig is nagy gondot fordítottak a kényes virágok megóvására. s az önzetlen áldozat nem marad jutalom nélkül. a japán mondavilág Harunal-Rasidja.mint Hódzsó Tokijori. amit 61 . hogy halk muzsikával örvendeztesse meg a virágokat. hogy távol tartsa a madarakat. Japán kolostoraink egyikében (A Kóbe melletti Szumaderában) ma is látható egy furcsa tábla. Az opera még ma is könnyeket csal a tokiói közönség szemébe. Õ volt az.

A virágzó fa szépségének ecsetelése után jön a csattanó: „Aki levágja e fának akárcsak egyetlen ágát. s egy harcias korszak ijesztõ hangvételével szól hozzánk.” Bárcsak érvényesíthetnénk hasonló törvényeket kortársaink ellen is. 62 .Josicunénak. s arra kérni õket. Mire való elhurcolni a növényeket otthonukból. A táblán olvasható felirat egy csodálatos szilvafa védelmére szolgált. egy levágott ujjával fizessen érte. a japán Artúr-legendakör hõsének tulajdonítanak. akik féktelenül pusztítják a virágokat és megcsonkítják a mûalkotásokat! Még a dísznövénykertészetben is hajlamosak vagyunk azonban egoizmust gyanítani.

Lao-ce szavai szerint „a Föld és a Menny könyörtelen. óh. Õ volt a mindent felemésztõ szellem. a szent kard elmetszi 63 . aki természetes élõhelyükön keresi fel õket. pusztítást látunk. A pusztulás jelei mindenütt: lent és fent. Legyünk inkább kevésbé pazarlóak és jóval nemesebbek a virágokkal. A legenda szerint Csou Mou-si egy csónakban aludt azért. Hasonló szellem vezérelte Komjó császárnõt. aki egy törött bambuszkerítés elõtt üldögélve beszélgetésbe elegyedett egy vadkrizantémmal. Számtalan néven neveztük és imádtuk már az irgalom kérlelhetetlen istennõjét – a halált. s vágyódnak reménytelenül. a Narakorszak egyik leghíresebb uralkodónõjét.” Óvakodjunk azonban a túlzott érzelgõsségtõl.hogy idegen környezetben pompázzanak? Hát nem ugyanilyen önzés vezérel bennünket. Õ a kard szellemének metszõ purizmusa. jelen és jövendõ Buddháinak.” Kóbó daisi pedig ekként szólott: „Tovább. mikor így dalolt: „Ha leszakítlak. mely elõtt a sintóista Japán ma is arcra borul. mint például Tao Jüanming. tovább. vagy Lin Vo-hszing. A titokzatos tûz felemészti gyengeségünket. Csak a változás örökkévaló – miért gyûlöletesebb hát a halál az életnél? Egymás párjai pedig – Brahmá éjjele és nappala. melynek árnyékát a párszik a tûzben vélték felfedezni. halál. aki alkonyatkor a Nyugati-tó partján sétálva eltévedt egy szilvaliget illatrengetegében. mikor azt kívánjuk a madaraktól. halál – mindent mi él. A régi elenyészik. hogy az orchideák nem fulladoznak-e az üvegházak mesterséges hõségében. Halál. hogy új teremtõdjék belõle. hogy még egyszer megpillanthassák a déli félteke égboltját? A virágok igaz szerelmese az. a rét asztalán ajánllak téged múlt.” Bármerre megyünk. megbecstelenít kezem. hogy álmai a lótuszvirágéval keveredjenek. hogy kalitkába zárva énekeljenek és párosodjanak? Ki tudná megmondani. szép virág! Inkább otthonod. enyészet vár. elõttünk és a hátunk mögött. tovább: az élet sodra meg nem áll.

azaz a növényi életet teljes szépségében mutatják be. Hozzá tehetjük azt is. Miután a teamester kedve szerint elrendezte a virágokat. hanem gondos megfontolás után választanak ki minden egyes virágzó ágat és hajtást. Tettünkért azzal vezeklünk. mint feltétlenül szükséges. a szabadság pedig az emberiség fejlõdésének talaja. A virágdísz úgy trónol a tokonomán. Ebben a tekintetben – számos egyébhez hasonlóan – módszerük eltér a nyugati országok gyakorlatától. tapasztalhatta vallásos tiszteletüket a virágok iránt. s a szobába lépve a vendégek vagy a tanítványok mélyen meghajolnak elõtte. ha többet vágnának le. Nem véletlenszerûen. ha az egyetemesség eszméjének új formáit valósíthatjuk meg általa? Csak arra kérjük õket. Hamvainkból újjá éled a mennyei reménység fõnixmadara. Nagy szégyen lenne rájuk nézve. Semmi sem kerülhet a közelébe. hogy csatlakozzanak hozzánk a szépség oltárán bemutatott áldozatban. Amikor a virágok elhervadnak.vágyaink bilincsét. A remekmûvekrõl rajzot készítenek az amatõr virágkötõk okulására. hogy – amennyire csak lehet – a virágokat levéllel együtt. ami megzavarhatná a hatást. hacsak nincs társításuknak különleges esztétikai célja. Aki betekintést nyert teamestereink és virágkötõink munkájába. a japán szoba díszhelyére teszi. mielõtt üdvözölnék a házigazdát. akár egy fejedelem. hogy a tisztaságnak és az egyszerûségnek szenteljük magunkat – imígyen érveltek a teamesterek a virágkultusz kialakulása mellett. A témáról egész könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. Miért ne áldozhatnánk fel a virágokat. a kompozíciót a tokonomára. ahol hajlamosak a virágot – csupán mezítelen szárát és fejét meghagyva – hanyagul beledugni egy vázába. a mester a folyó hullámsírjába vagy a földbe temeti õket. figyelemmel a létrehozni kívánt kompozícióra. Elõfordul. hogy emlékmûvet is emelnek tiszteletükre. még egy festmény sem. 64 .

65 . hiszen vonalvezetése és arányai kifejezetten az adott környezethez illenek. Furuta Oribe. ha a kertet hó borítja. A tea szertartásának tökéletesítésével Rikjú idejében. század második felében élt. Oda Juraku. Szekisú elõírta például. A „harsány” virágokat könyörtelenül számûzték. Tanítványai közé tartozott a teamester Sukó. Kobori Ensú és Katagiri Szekisú valósággal vetekedtek egymással az újabb és újabb kombinációk létrehozásában. egyidõs lehet a teaizmus XV. a virágkultusz is szárba szökött.A virágkötészet. Rikjú és neves utódai. hogy ne kerüljön fehér szilvavirág a szobába. A virágkompozíció. a szobában található egyéb mûalkotásokhoz hasonlóan az összhatást szolgálta. A hagyomány szerint Szóami. századi kialakulásával. aki a XVI. valamint Szennó. az Asikaga Josimasza udvarában élõ nagy festõ és mûértõ volt a virágkötészet elsõ szakavatott képviselõje. Az utóbbi család legalább olyan kitüntetett helyen szerepel a virágkrónikákban. ha elmozdítják a helyrõl. ahová eredetileg szánták. Történetíróink az elsõ virágkompozíciót a korai buddhista szenteknek tulajdonítják. mint mûvészet. Kóecu. Nem szabad elfelednünk azonban. A teamester legszebb virágkölteménye is elveszíti jelentõségét. a Ikenobó-ház alapítója. mint a Kanó-dinasztia a festészet történetében. akik összegyûjtötték és – az élõlények iránti végtelen szeretetüktõl vezérelve – vízzel teli edényekbe helyezték a vihartépte virágokat. hogy a teamesterek virágimádata esztétikai törekvéseiknek csupán részét képezte és nem jelentett külön vallást.

A virágok öncélú imádata a XVII. század közepe táján, a virágkötõ-mesterek színre lépésével kezdõdött. A kultusz ma már független a teaháztól, és nem ismer más törvényt, mint amit a váza diktál. Új elképzelések és megvalósítási formák váltak lehetõvé, melynek eredményeként számos különbözõ elv és iskola alakult ki. Egy múlt század közepén élt szerzõ több mint száz különbözõ virágkötészeti iskolát számlált össze, melyek alapjában véve két fõ irányzatra oszlanak: a formalisztikusra és a naturalisztikusra. Az Ikenobók által fémjelzett formalisztikus irányzat a Kanó-család akadémiai törekvéseinek megfelelõ klasszikus idealizmust hirdette. A fennmaradt források tanúsága szerint az irányzat korai képviselõinek virágkompozíciói Szanszecu és Cunenobu virágfestményeinek szinte élõ másai voltak. Ugyanakkor a naturalisztikus iskola, nevéhez hûen, a természetet tekintette modelljének, és csak olyan formai változtatásokat hajtott végre, melyek feltétlenül szükségesek voltak a mûvészi egység érdekében. Munkáikban tehát ugyanazok az indíttatások fedezhetõk fel, mint az Ukijo-e és Sidzso iskolák fametszetein. Ha idõnk engedné, tanulságos lenne részletesebben foglalkozni a kompozíciós szabályokkal és a korszak mestereire jellemzõ finom részletekkel, melyek híven tükrözik a Tokugava idejében uralkodó díszítõirányzatok alapelveit. Láthatnánk, miként jelenik meg az alkotásokban a legfõbb elv (a Mennyország), a másodlagos elv (a Föld), illetve az egyeztetõ elv (az Ember). Azokat a virágkompozíciókat pedig, melyek
66

nem testesítették meg mindhárom princípiumot, sivárnak és halottnak tekintették. Nagy hangsúlyt fektettek a virágok három aspektusára is, a ceremoniálisra, a félhivatalosra, és a kötetlenre. Az elsõ a pompás báli ruháknak, a második a délutáni öltözék könnyed eleganciájának, a harmadik pedig a budoárok csábos pongyolájának felel meg. Személyes rokonszenvünk inkább a teamesterek, mintsem a virágkötõk kompozícióit illeti. Az elõbbiek megfelelõ környezetbe helyezett mûalkotások, és azért vonzóak számunkra, mert bensõséges viszonyban állnak az élettel. Ezért akár naturalistának is nevezhetnénk ezt az irányzatot a naturalisztikus és formalisztikus iskolákkal szemben. A teamester befejezettnek tekinti munkáját a virágok kiválasztása után, és hagyja, hogy õk szóljanak a közönséghez. Ha télutón lépünk egy teaházba, gyakran találkozhatunk törékeny, virágzó vadcseresznyeággal, amit rügyezõ kaméliával társítanak – mintegy a tél búcsúztatására, illetve a közelgõ tavasz hírnökeként. Másrészt viszont, ha egy kánikulai napon délidõben ülünk teához, a tokonoma hûvösében egyetlen szál liliomot láthatunk egy ámpolnában. A harmatos virág mintha szelíden mosolyogna az élet ostobaságán. A virágköltemény önmagában is érdekes, ámde festménnyel vagy szoborral társítva egyenesen megigézõ lehet. Szekisú egyszer vízinövényeket helyezett egy lapos tálba, tópart vagy lápvidék élõvilágára utalva, föléje pedig Szóami repülõ vadkacsákat ábrázoló festményét akasztotta a falra. Soha, aki szintén jeles teamester volt, a tengerparti egyedüllét szépségét ecsetelõ költeményt társí67

tott egy halászkunyhó formájú füstölõtartóval és tengerparti vadvirágokkal. Az egyik vendég feljegyezte, hogy a kompozíció a búcsúzó õsz leheletét árasztotta. Vég nélkül mesélhetnénk a virágokról. Ám egy történetet mindenképpen el kell még mondanunk. A XVI. században rendkívül ritka növény volt Japánban a hajnalka. Rikjú egy egész kertet beültetett vele, és rendkívül odaadóan gondozta virágait. A féltett folyondárok híre eljutott Taikóhoz, aki jelezte is szándékát, hogy látni kívánja a kertet. Rikjú meghívta hát a hadvezért reggeli teára a házában. A kijelölt napon Taikó végigsétált a kertben, ám egyetlen szál hajnalkát se látott. A talajt elegyengették, majd beszórták finom kaviccsal és homokkal. A zsarnok baljós ábrázattal lépett a szobába, ám a szeme elé táruló látvány elcsitította dühét. A tokonomán egy Szung-kori, ritka míves bronztálban egyetlen egy hajnalkavirág díszelgett – a kert királynõje! E példák híven illusztrálják a virágáldozat valódi jelentõségét. Talán még a virágok is elfogadják az áldozat lényegét, hiszen nem gyávák, mint az ember. Némelyik megdicsõül a halálban – elsõsorban is a japáncseresznye virága, mely önként adja meg magát a szélnek. Aki látta már Josino vagy Arasijama pompás sziromlavináit, tudja, mirõl beszélek. A virágok pár pillanatig úgy lebegnek a kristályvizû patakok felett, mint drágakõvel ékesített felhõk, s ahogy vitorlájuk tovalibben a kacagó habok hátán, mintha ezt mondanák: „Ég áldjon, ó, szép Tavasz! Találkozunk az örökkévalóságban.”

68

melyrõl a Teaház címû fejezetben szóltunk részletesen. század után épült palotákra és kolostorokra is rányomta bélyegét. új stílust teremtve. Ha készek vagyunk felismerni. Sohasem szabad elveszíteni a lélek derûs nyugalmát. Ebben állt az esztéticizmus zen-jellege. akik csak virágra áhítoznak. mindenhol megtaláljuk a tökéletest.VII. a testtartás és a járásmód mind-mind tükrözhetik mûvészi alkatunkat. Forradalmasították a klasszikus építészetet és belsõépítészetet. Japán pompás kertjei híres teamesterek alkotásai. Porcelánmûvészetünk aligha fejlõdött volna tökélyre. Ezért a teamester több kívánt lenni puszta mûvésznél – célja a mûvészettel való teljes azonosulás volt. ha nin69 . teljes valójában. örömest mutatnám meg a hófödte hegyek feszülõ bimbóiban várakozó tavaszt. A ruha szabása és színe. Nagoja és Nidzso kastélyaiban. Hiba lenne vállvonogatva átsiklani e szempontok felett. A mûvészetben a jelen az örökkévaló. Rikjú elõszeretettel idézte az alábbi ódon verssorokat: „Azoknak. A teamesterek A vallás a múltban keresi a jövõt. akik élõvé teszik hatását.” A teamesterek sokoldalú szolgálatot tettek a mûvészetnek. Arra törekedtek hát. mert amíg az ember maga nem szép. hogy mindennapi életüket a teaház magasztos eszményei vezéreljék. s amely még a XVI. és a társalgás sem zavarhatja meg a környezet harmóniáját. A teamesterek úgy tartották. nincs joga közelíteni a szépséghez. hogy csak azok értik igazán a mûvészetet. A polihisztor Kobori Ensú zsenialitásának számtalan figyelemre méltó jelét láthatjuk a Kacura császári villában. és Koho-an kolostorában.

Tanításaik nyomán végül a japán nép életének részévé vált a teázás. hanem a lakáskultúra valamennyi apró részletében érezhetõ jelenlétük.csenek az ihletett teamesterek. Szinte lehetetlen olyan mûvészeti ágat találni. miként kormányozzák életüket a bajok ostoba zátonyai között a viharos tengeren. hogyan közelítsünk a virágokhoz. Kecses edényeink. Azoknak. Az ember botladozva próbálja megõrizni erkölcsi egyensúlyát. Arra is megtanítottak bennünket. s a vihar elõfutárát látja a horizonton lebegõ minden egyes fel70 . aki lakkfestõként és keramikusként is jeleskedett. miközben hiába próbálják boldognak és elégedettnek tettetni magukat. melyben nem mutatkozott meg a teamesterek zsenialitása. Kóhónak. aligha fogható a japán ember életvitelére gyakorolt hatásukhoz. A Kórin nevével fémjelzett iskola teljes egészében a teaizmus kifejezõdése. Textiljeink jelentõs része viseli a teamesterek nevét. Megtanították népünket arra. Alkotásai mellett szinte árnyékba szorul unokájának. s ha a szertartás során használatos eszközök nem serkentik keramikusainkat mind nagyobb és nagyobb leleményességre. valamint az étel tálalásának módja egyaránt nekik tulajdoníthatók. Kórinnak és Kendzannak a munkássága. Megerõsítették ösztönös egyszerûségünket és rámutattak a szerénység vonzerejére. hogy csak diszkrét színeket viseljünk. A festészet egyik legnagyobb iskolájának eredete Hon’ami Kóecu teamesterre vezethetõ vissza. Ensú hét égetõkemencéje jól ismert a japán porcelánmûvészetben jártas emberek számára. Már-már felesleges utalni a festészetnek és a lakkmûvészetnek tett hatalmas szolgálataikra. akik nem tudják. Jellegzetes vonásaiban maga a természet elevenedik meg. állandó nyomorúságban van részük. Nemcsak az udvariassági szabályokban. amit életnek nevezünk. Bármekkora volt is a teamesterek szerepe a mûvészetben. illetve unokaöccseinek. akiknek színüket vagy mintázatukat köszönhetik.

Rikjú nem volt szolgalelkû udvaronc. Az álnokság korában éltek. hogy a mérget a mester által készített zöld nedûbe kívánják keverni. végtelen sodrásában. Pedig öröm és szépség lakozik a hullámok örökkévaló. hogy mindig összhangban legyenek a világegyetem szívverésével. A tokonomán egy kakemono lógott – õsi szerzetes csodálatos írása a földi 71 . hogy összeesküvést szõ a zsarnok megmérgezésére. és gyakorta keveredett nézeteltérésbe ádáz patrónusával. Miért vonakodunk hát belépni szellemük vákuumába vagy meglovagolni magát a hurrikánt. amikor az ember még a legközelebbi barátjában sem bízhatott. Rikjú és Taikó Hidejosi régi barátok voltak. úgy tûnt. A teaházból ekkor különös tömjénillat lengedezett – a jel. Ám a zsarnok barátsága veszélyes kegy. ahogyan Lie-ce tette? Csak az tud szépen meghalni. Hidejosi számára a gyanú árnyéka is elég volt az azonnali halálos ítélethez. A nagy teamesterek utolsó pillanatai éppoly teljesek és emelkedettek voltak. mintha a fák is borzonganának. mint életük. A Taikó és közötte beálló jeges viszonyt kihasználva Rikjú ellenfelei megvádolták a mestert. „Rikjú utolsó teája” egy tragikus hõs magasztos példájaként íródott be kitörölhetetlenül az emberiség történetébe. Egyetlen kiváltság jutott csak az elítéltnek – saját kezével vethetett véget életének. hogy beléphetnek a vendégek. készek voltak bármely pillanatban átlépni a nagy ismeretlenbe. Amikor bepillantottak a kertbe. Hidejosi fülébe súgták. Egyenként elfoglalták a helyüket odabenn. s a hadvezér nagy becsben tartotta a teamestert. aki ismeri a szépség fogalmát. A vendégek gyászos kedvvel gyülekeztek a portikuszban a megadott idõpontban.hõben. A dühödt uralkodó döntése megfellebbezhetetlen volt. s a levelek között kísértetiesen suttogott a szél. Igyekezetükben. Az öngyilkosságra kijelölt napon a mester utolsó teaszertartásra hívta legkedvesebb tanítványait. A szürke kõlámpások mintha Hádész kapuja elõtt álltak volna díszõrséget.

Rikjú megajándékozta vendégeit egy-egy darabbal. Derûs mosollyal az arcán lépett Rikjú az ismeretlen birodalmába. Rikjú a vendégek elé tette a különbözõ tárgyakat. Óh. s õk szótlanul kiitták csészéjüket. Sorra kínálta vendégeit teával. mely alól elõtárul makulátlanul fehér halotti ruhája. A házigazda volt az utolsó a sorban. Kisvártatva belépett a szobába a házigazda. s azzal darabokra törte. „E balsors által bemocskolt edényt ne használja többé emberi kéz” – szólt. Leveszi és gondosan összehajtva a gyékényszõnyegre fekteti kimonóját. 72 . Csak a teáscsészét tartotta meg. a vendégek – könnyeikkel küszködve – végsõ búcsút vesznek a házigazdától és elhagyják a szobát. A bevett szokás szerint a fõvendég engedélyt kért a teáskészlet szemrevételezésére. a kakemonóval együtt. a legkedvesebbet kéri csak meg Rikjú.dolgok mulandóságáról. örökkévalóság kardja! Buddha testén és Daruma testén át Vezetett hozzám az utad. A parázstartó üstön melegedõ kanna muzsikája nyárbúcsúztató kabócaszerenádhoz hasonlított. A villogó pengére veti szelíd tekintetét és ékesszólóan ekként köszönti a halálos tõrt: Üdvözlégy. A szertartásnak vége. hogy maradjon vele és legyen tanúja végzetének. Egyetlen egy tanítványát. Miután mindenki kifejezte csodálatát.

.

.

........ Virágok...... A teamesterek........35 V......................................................................................Tartalom I......14 III........ A teaiskolák..................23 IV..................56 VII.........47 VI........................................ A teaház............................................... A taoizmus és a zen buddhizmus... A tea egyetemes diadala.............................69 75 ............... Mûélvezet..........5 II.......................................................

.

1993) Kungfu teázás Kínai kajvan-tea Csája (orosz szamovártea) Marokkói teázás (Terebess szórólap) Kasmíri zöldteás chai Dél-indiai fu ´ ´szeres chai Szencsa teaszertartás Üzbég kök-csaj Steinert Ágota: Üzbég zöldtea Tibeti teafo ´ ´zés Török teázás Kalmük dzsomba teakult 77 . teatörténelem Magyar thea-estély 1883-ból Teakörkép A-tól Z-ig (Magyarország. K. The Korean Way of Tea Fukukita. Y.hu/tea Teafajták Osztályozás a levélrügy kifejlettsége szerint Teák a fermentáció mértéke szerint A teák mino ´ ´sítése Kínai teafajták Nihoncsa – japán teák Terebess Gábor: A zöld tea A zöld tea (Terebess szórólap) Miért bo ´ ´rösödik meg a tea? Klasszikus teáskönyvek Lu Jü: Teáskönyv Okakura Kakudzó: Teáskönyv English Texts Batchelor. Tea Cult of Japan Okakura. The Book of Tea Billy Mood's Yixing Teapots Yixing Purple Teapots Szépirodalom Györe Imre: Kínai teák George Orwell: Egy csésze jó tea Csia Pingao: Teáscsésze Néhány teás zen történet Teázási szokások.a Terebess Online különlapja http://terebess. Martine.

tengeri útja A tea barátai és ellenzo Európában ´ ´i Karavánút Szibérián keresztül A teázás hagyománya Oroszországban Az orosz tea jelképe a szamovár Szalonok és teaestélyek A tea fogadtatása Magyarországon A porcelán teásedények diadala A pest-budai ötvösség a polgárság szolgálatában Mit tudott a múlt század embere a teáról? Versenyben a kínai és az indiai tea Kelet új divatja Európában Az uzsonna és az ötórai tea a 19. század végén A századforduló idején a tea mindennapi ital Teafogyasztás a két világháború között Fogalom a Meinl-tea A grúz tea Néhány jó tanács teakedvelo ´ ´knek Teásreceptek régi magyar szakácskönyvekbo ´ ´l Csa-no-ju japán teaszertartás Bevezetés a teaszertartásba A teaszertartás eszközei Hogyan viselkedjünk teaszertartáskor? Csa-no-ju szótár „Gyárkunyhós" csa-no-ju Teakunyhó Teáscsészéink Raku csavan Matcsa (Koicsa és uszucsa) Kaszi teaédesség Linkek 78 .Ausztrál billy tea Gáti Júlia: Illatos levélkék Sarkadi Kovács Ferenc (Peking): Isszák a magukét Aczél Endre (London): Tízórai kávé Peto András (Moszkva): Korok és kortyok ´ ´ Steinert Ágota: Angol tea Angeli István-Rudnay János: A bölcsesség itala Teaházak Grúziában A teafa gyötrelmei A teaklipperek A tea felfedezése A teacserje hazája A kínai kultúra A japán teaszertartás A tea megjelenése Európában.

alkalmazásuk Dr. japán teaszertartás csészék Bambusz eszközök teaszertartáshoz 79 . teáscsészék Banko Dobin Kajvan (csung) kínai teáscsészék Kjúszu Raku csavan Teapoharak Tecubin (Terebess szórólap) Tokoname Kiállítások a Terebess Centerben Ji-hszing teáskannák Porcelán teáskannák „Gyárkunyhós" csa-no-ju Teáscsészéink Fémkanna és szamovár Teaszu ´ ´ ´k ´ro Teaházak címlistája Teaházak Budapesten Teaházak vidéken Vásárlás Tealevéltartók Kínai ji-hszing teáskannák Kajvan (csung) kínai teáscsészék Csavan. Barna Mária: Kér egy csésze teát? Elin McCoy: Csodatévo tea ´ ´ Aleíjos: A zöld tea gyógyhatásai Teáskannák.Teapatika A tealevél hatóanyagai.

hu A kínai és japán szavakat átírta. 2003-ban http://terebess.Kiadta a Terebess Kiadó Budapesten. üzemében ISBN 963 9147 55 9 TE 95 . a kötetet tervezte és a kiadásért felel Terebess Gábor Szerkesztette: Steinert Ágota A borító Veres László grafikájának felhasználásával készült Mûszaki szerkesztõ: Bozzay Kristóf Készült a Szegedi Kossuth Nyomda Kft.