Âz országgyűlés képviselőházának

310. ülése 1942 november

20-án,

pénteken.

•20

pozícióba kerülnek, inert, abban az esetben semmiféle továbbképzésre nincs szükségük, hiszen születéstől fogva alkalmasak bizonyos foknál magasabb pozíciók tökéletes betölté­ sére. Ami ezek közt a keretek közt történik és amit a kormány a zsidótörvény körül csiniál, az 'semuiiesetre sem elégíthet ki ben­ nünket. Pártunk tehát ennek a kérdésnek a leghumánusabb an, de a legradikálisabbain való megoldásált sürgeti. Közben az történik, hogy hónapok^ és esztendők óta csak körüiszagoljuk ezt a kérdést, mindig apró kis rendelkezésed történnek, itt-ott felállítanak egy tilalomfát, erre a zsidóság a másik irányba tódul, majd ott állítanak fel egyet és akkor megint vissza.; tódul anélkül, hogy egy szerves és átfogó Programm keretében ezt a dolgot nyugvó­ pontra, hoznánk addig az ideig is, míg ennek a kérdésnek végleges megoldása végre aktuá­ lis lesz. Ügyszólván egész politikai életünk mar íhiónapok óta a zsidókérdés körüli kör for­ gásban merül ki, pedig ennek a kérdésnek mielőbbi teljes és végleges elintézéséveil meg lehetne teremteni, végre azt a lelki '• összhan­ got, amelynek megtérteimtése után elő lehetne venni ez ugyancsak nagyfontosságú, szociális problémákat is. Így i o n b a n az idő csak pepecseléssel telik el és nem jut idő más problémák számára, Kernéivé azt, hogy mind­ azokra a kérdésekre, amelyeket itt felvetni bátor voltam; választ fogok kapni, a kor­ mányzat iránti iáltaliámois politikai bizalmat­ lanságom külső megnyilvánulásaként a költ­ ségvetést nem fogadom, el. (Rajniss Ferenc: Az iösszeférhetíetlenség megbukott!) Elnök: Szólásra következik1? Nagy Ferenc jegyző: Nyirő József! Elnök: Nyirő József képviselő u r a t illeti a szó. Nyirő József: T. Ház! Méltóztassék meg­ engedni, hogy a nemzetnevelésügyi és a pro­ pagandaügyi minisztérium költségvetésével kapcsolatosan elhangzott előbbi felszólalá­ sokra .válaszul issi néhány elvi jelentőségű megállapítást tehessek. (Halljuk! Halljuk!) A legsürgősebb és a legfontosabb feladatok egyike természetesen a nemzetnevelésügy kér­ dései, mert a nemzetnevelés tulajdonképpen a történelem tudatos és nemcsak a jelen, hanem a jövő fejlődés útjait is tekintetbevevő irányí­ tása, hiszen maga a történelem is állandó és szükségszerű fejlődés, soha meg nem szűnő folyamat, amely az egyén részéről éppen úgy, mint az őszes közületektől pillanatról-pillanatra állásfoglalást kíván meg. Ez szavaink­ ban, tetteinkben, az élet ezerféle változatálban nyilatkozik meg és visszavonhatatlan kihatást gyakorol sorsunkra. A nemzetnevelésnek éppen ezért meg kell teremtenie azokat a külső' és belső feltétele­ ket, amelyek nemcsak a nemzet jelen életét és boldogulási életlehetőségeit adják meg, hanem fennmaradásuk kiteljesülésének, jövendőjének alapjait is biztosítják, hogy a népek, nemze­ tek szükségszerű versenyében erejének és hivatottságának történelmi és éleitjogainak meg­ felelő helyét és helyzetét elfoglalhassa a világ előre nem látható akármilyen' nagy kedvező vagy kedvezőtlen eseményei, há"borúk és ka­ tasztrófák, szellemi vagy gazdasági megpró­ báltatások és összeütközések ellenére is. Jelen és jövőbeli biztonságunkat azonban csak a saját történelmi, múltján és a jogfoly­ tonosságon álló, sem belső, sem külső ellenség­ től meg nem rendíthető nemzetléjek «izilárdsága,

emelkedettsége, tisztasága és teljessége nyújt­ hatja csak a nemzet számára. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Társtalan, elsősorban megunkrautalt nép vagyunk, biztonságunk és fennmara­ dásunk föltételeit önmagunkban kell keres­ nünk mindenekelőtt, mert csak így kerülhet­ jük el a veszedelmet, hogy a nemzet élete, je­ lene és jövendője ne legyen esetlegességeknek kitéve, akármilyen előre nem látható soriszerűségeknek, amelyeknek történelmünk folyamán mint Muhi-puszita, Mohács, Trianon jelentkez­ tek. A magyair történelemnek éppen ezek a fe­ kete dátumai bizonyítják, hogy az ezeket elő­ idéző okokat főleg önmagunkban kell keres­ nünk, a nemzeti erők meggyengülésében., szét húzásában, a nemzetiélek megbomlásában, a minden nemzetnél, tehát nálunk is megtalál­ ható hibák felülkerekedésében. A külső körűt menyek, hatalmi tényezők azért lettek úrrá fölöttünk, mert megfeledkeztünk róla, hogy a nemzet élete nem szerencsejáték, nem valószí­ nűségekre épített próbálkozások bizonytalan sága, nem is diplomáciai sikerek, vagy siker­ telenségek eredője, a nemzetközi vonalvezetés szerencsés vagy kévésbbé szerencsés, de min­ dig csak időre szóló helyzeti előnye és illesz­ kedés, hanem magának a nemzet valóságos erejének, önmagából adódó súlyának, tekinté­ lyének, igazságának és jogainak, nemzeti lé­ nyegének természetes és szükségszerű érvé­ nyesülése befelé éppen úgy, mint nemzetközi téren. i ;; Ha mindennek tudatában és birtokaiban va­ gyunk, a magyar nemzet sorskérdései, létünk és fennmaradásunk nem fog függeni, mert többé nem függhet sem világháborúik akármilyen kimenetelétől, az új Európa, új világhelyzet, az emberiség akármilyen új elrendeződésének hatalmi és mennyiség béli túlsúlyától, békeasztaiok bosszújától] vagy ajándékától, hanem a nemzet értékességének, végzett munkájának és áldozatainak megbecsülésétől, erejének és életfeltételeinek teljes jtfgú és valóságos ér­ vényesítésétől. Hogy ez így legyen ma, így legyen holnap és mindig, '.annak titka a nemzetiélekben rejlik. Ez sugározza ki magából az egésziséges és meg­ tartó közszellemet, alakítja ki a z egyénben és közösségekben a legegyszerűbb magyartól kezdve a kormányzat felellős tényezőiig és az államvezetés bölcs irányításáig kiterjedően egyfelől a világoslátású, elfogultságoktól men­ tes, kemény magyar öntudatot és célttudatos­ ságot, amely az áldozatos munkának és magasszintű kötelességteljesítésnek nagy törvényét nem paragrafusokból és. a félelem, vagy külső kényszerítésnek hatása alatt, bianem a szabad elhatározás és áldozatos köteliességtudat önkén­ tes és magyarhoz méltó szép belső indításábóil és mélységéből meríti. Az így gondolkodás és cselekvésnek azon­ ban nem szabad csak a magasabb szellemi és lelki szinten állóikra, a kivételesekre, a nemzet tigy nevezett »jobbjai«-ra kiterjednie, bainem ebbe a, belső nemzetértékességbe bele kell tar­ toznia minden magyatrnak, akármilyen sorsra vagy posztra hivatott él. Ezen ai téren el kell tűnnie köztünk minden válaszfalnak azonnal legyen az társadalmi, vallási, vagy bármely különbség, ami magyart a magyartól elvá­ laszthat. Nem szabad megvárni, ainig ez az igazság a súlyos történelmi megpróbáltatások során önmagától érvényesül, mint ez velünk történt a kisebbségi sorsban, vagy érvényesült e történelem folyamán mindig, amikor a nem-

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful