Az országgyűlés képviselőházának

310. ülése 1942 november

20-án, pénteken.

31

munkássága és megnyilatkozásai, rátermett­ sége és isimert képességei biztosítanak arról, hogy egész terjedelmében ismeri feladatát és a problémát, mégis legyen szabad néhány (körül­ ményre felihívnom figyelmét. Aki csak valamennyire is ismeri a (helyze­ tet, tisztában van azzal, hogy a) nemzetnevelés pozitív és építő munkáját e pillanatban még töbib veszedelem fenyegeti. Előbb tisztogató mimikát Ikell végeznie, hogy azután építeni tudjon. El kelll hárítania a. miniszter úrnak a nemzetnevelés útjából mindent, ami alz ered­ ményt a legkisebb mértékiben veszélyeztetné vaigy kétségessé tehetné. Félre tehát az útiból a kútmérgezőkkel (Helyeslés.), a magyar lelket bomlasztókkal, szellemünket fertőzőkkel, a magyar erőkifejtést akadályozókkal, minden­ nel! és mindenkivel, aki ennek ai nemzetnek gyö­ nyörű tulajdonságait, erkölcsi magasságát lenézi vagy elorozza, aki megtéveszt vagy bárkinek tájékozatlanságával és ^jóhiszeműsé­ gével visszaél aki egyetlen tápláló falevelet is letép a nemzet fájáról. (Helyeslés.) Félre első­ sorban a magyar lelkiségtől és szellemiségtől idegenkedőkkel és ezek ellenségeivel, legyenek azok emiberefc vagy eszmék, érdekközülletek vagy szellemi áramlatok, amelyek egyéni vagy nemzetközi célok szolgálatában, jelszavaik vagy a kultúra és az úgynevezett humánum álorcájában a léitek és a szellem területén, a_ sajtó, irodalom, művészet, az emberiség nagy kincseit hirdetve olyan hosszú ideig büntetlenül pusztíthaittak bennünket a saját házunkban és saját hazánkban. (Helyeslés. ) Félre velük (minél hamarabíb, mert külön­ ben mi pusztulunk el! Félre a túlzott idegenimádattal is, ami »mindent nagyratart, hódo­ lattal övez és példaképül állít, ami más nejmzet értéke és tulajdona, azt igyekszik ráerősza­ kolni a nemzetre, ugyanakkor pedig: kicsibe vesz mindent ami magyar, lerontja a magyar munkába, teremtő, alkotó erőbe r vetett hitet, inferiorisabírnak bélyegzi, gyengíti a nemzet­ nek önmagába vetett bizalmát, hirdeti, hogy a magyar ipar, kereskedielemi, irodalom és művé­ szet, szellemiség alig jöhet számításba a nagy nyugati népekhez viszonyítva akikhez mi csak kérni, átvenni, utánozni mehetünk és csak Paris, London, Berlin, Kóma minden, nálunk legfeljebb csak cigányzene van. gulyás, pap­ rika és lobogó gatya, mosolyogni való virtus, paraszt és- politika). Olaszország exceftlíenciás címet ad az akadémikusoknak, egész súlyával és tekintélyével áll írói, művészei háta mögött, nálunk a cikkek százai vágnak végig a Ma­ gyar Tudományos Akadémián. A külföld, még a Balkán-államok is, mindéin eszközzel támo­ gatja irodalmát, művészetét, a nemzeti szel­ lemi élet minden megmozdulását tisztelettel fogadja és nagyra értékeli, terjeszti külföldön; a mi szellemi közéletünkben pedig mindennapos jelenség, hogy egymást rágjuk, marjuk, szád­ juk, csakhogy apagyilikosmak nem nevezzük, gyűlölködünk, irigykedünk, gúnyolódunk, letehetségtielemüzzük, igyekszünk mée a kereszt­ vizet is leszedni egymásról. Mindezt a jóhi­ szemű nyilvánosság előtt. A kulturális élet megnyilvánulásait sajtónk alig néhány eldugott sorban intézi el, vagy egyszerűen megfeled­ kezik róla. Klikkekbe tömörülünk minden el­ képzelhető alapon, érvényesülni. szerepelni akarunk, rá akarjuk törik-szakad erőszakolni a közönség öntudatára magukat, de aki nem tartozik hozzánk, az senki, semmi, az megihalt, vagy ha nyíltan nem merjük megtámadni, akkor titokban rágjuk a gyökereit, keidlvte'lenítjük el és tesszük lehetetlenné. Ahányan

vagyunk, annyi felfogáson vagyunk és pereat roundus, csak a mi felfogásunk érvényesüljön. Nálunk fiatalok és öregek harca van és né­ hány ezer egyesület, a legutolsó faluban is legalább négy-öt és még a jótékonyságot is ezerfelé daraboljuk, vallási, társadalmi és szociális alapon; de nëmi látom azt a tiszta magyar fórumot, amely ezen a téren is minden magyart egyesít ma, a világtörténeteim! leg­ súlyosabb napjaiban, amikor hetek, hónapok alatt népek tűnnek el, illetőleg omlanak össze. Ugyanekkor mi Parist és Franciaországot féltjük, biztosítjuk, hogy vezetőhely ét a világ szellemiségének irányításában nelm fogja el­ veszíteni, ha kő kövön nem is marad ebben a rongyos Európában (Egy hang a szélsőbaloldaIon: Márai Sándor röpirata!), ahelyett, hogy éjt-napot összetevő azon töprengenénik, az volna a mindenekfelett való első kérdésünk és gon­ dunk, hogy mi lesz velünk. Ennek a felfogásniak, ennek a levitézlett liberális zsidó hagyatéknak (Élénk helyeslés és taps.), ami sok jóhiszemű magyart is megfer­ tőzött köztünk, lennek a burkolt propagandának a magyar életből el kell tűnnie. (Ügy vwn! Ügy van!) Nincs szükségünk az olyan szellemiségre, amely ellenségünk céljait mozdítja elő. Nincs szükségünk még laz olyan »történelemírás«-ra sem, az olyan történelmi teóriákra sem, ame­ lyek például másfél század óta azt kutatják, hogyan lehetne a székelyek eredetét úgy meg­ oldani, hogy azok magyar voltát kétségbe le­ hessen vonni, amely a kisebbségi sors legsú­ lyosabb napjaiban az ellenünk felhozott léts isko­ lákban^ tanított magyarellenes és magyar­ gyalázó történelmi hazugságokkal és tanúsí­ tásokkal szemben hallgatott. (Egy hang a kö­ zepén: Málnást!) Nem tudok én Dantéban gyö­ nyörködni, mikor laz én házam ég és a vég­ pusztulás szélén állok, nemzeti létem és voltom, életem és magyarságom fölött megkondul a vészharang. Amikor azonban ezeket a igéket hirdetem, t. Ház, nem azt mondom, hogy ne tanuljunk a nagy nyugati népektől, ha kell, ne menjünk hozzájuk iskolába, hogy elmaradva a világ, a kultúra versenyétől, félretéve a nemzetközi érintkezés hasznos és szükséges eszközeit és módszereit, homokba dugjuk a fejünket, ami kész katasztrófát jelentene számunkra. Senki sem becsüli többre nálamnál a nagy nyugati kultúrákat és értékeit, sem a vezető nagy né­ peknek értékét, teljesítményüknek nagy vol­ tát, a világtörténelemben példátlanul álló eredményeiket minden téren. Én volnék nemze­ temnek legnagyobb ellensége, ha az elzárkózást (hirdetném, hogy szakadjunk ki a nagy em­ beri közösségből és ostoba semlegességgel a kerítés hasadékain át nézzük, hogy* mi történik a nagyvilágban és ne menjünk túl a falusi torony árnyékánál. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy elsők, vagy legalább is az elsők között legyünk a népek hatalmas versenyében minden téren. (Helyes­ lés.) Ugyanakkor azonban küzdök és tiltakozom minden szándékos és szándéktalan, sokszor jó­ hiszemű felfogás és jelenség ellen, ami inferiorisabb helyzetbe hozhatja nemzetemet. Amikor aninden tiszteletem és megbecsülésem a nyu­ gati népeké és az emberiség eddigi és eljövendő teljesítményeié és értékeié, ugyanakkor hiszem s vallom, hirdetem és állítom, hogy a magyar legfeljebb kevesebb, de nem kisebb és nem ér­ téktelenebb semmivel más népeknél. (Elénk helyeslés és taps.) Nyugat fejlődéséhez és ér-

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful