1

IRMGARD KEUN

A műselyemlány
Fordította: Gáspár Miklós

ELSŐ FEJEZET. A nyár vége és a kis város. Ma éjszaka - éjfélre járhatott az idő - egyszerre éreztem, hogy valami nagyszerű dolog megy végbe a lelkemben. Az ágyban feküdtem, - eredetileg lábat is akartam mosni, de túlságosan fáradt voltam ehhez, még az előző estéről. Ami nem is csoda. Lám, milyen igazam volt, amikor előre azt mondtam Theresenek: „Sose lesz annak jó vége, ha az ember szóba áll valakivel, aki az utcán leszólítja. Mégis csak muszáj egy kicsit rátartinak lenni”. Akkor este különben is unatkoztam, mert a Kaiserhof műsorát láttam már egyszer. És aztán folyton csak ittunk, - és magam sem tudom, hogy sikerült ép bőrrel hazakerülnöm, mert rendes körülmények közt is nehezemre esik egy férfinek nemet mondani, - hát még ha be vagyok csípve. Rosszul leszek, ha eszembe jut, hogy annak az embernek milyen csúnya, köszvényesen görcsös a keze, és folyton csak abból a borból rendelt, ami legfelül van a borlapon, mert az a legolcsóbb, és ötpfenninges cigarettát vásárolt. Ha valaki már ilyen fukarmódon kezdi, ugyan hogy fogja végezni? Másnap - azaz tegnap - az irodában nagyon rosszul éreztem magam. Egyébként is elég kedélytelen világ van odabent, mióta már az öregnek sem fenékig tejfel az élete. Olyan rosszul megy neki, hogy az ember mindennap el lehet készülve arra,

2

hogy felmond. Szóval, tegnap este iroda után rögtön hazamentem - és az ágyba bujtam lábfürdő nélkül. A nyakamat sem mostam meg. És aztán csak feküdtem szép csöndesen, és már az egész testem aludt, csak a szemem maradt ébren - a hold fehéren a hajamra sütött, - és azt gondoltam, milyen érdekes lehet ez a fehér fény fekete hajamon, és kár, hogy Hubert nem láthat így, mert végeredményében mégis csak ő az egyetlen, akit igazán szerettem. Egyszerre olyan furcsa látomásom volt, mintha körülöttem minden csupa Hubert lenne és sütött a hold, és a szomszédból áthallatszott a gramofón és akkor hirtelen valami nagyszerű dolog ment végbe a lelkemben, - mint néha már máskor is, de akkor mégsem ennyire. Kedvem lett volna verset írni, de annak lehetőleg rímelni is kellett volna, és ahhoz túl fáradt voltam. De megint csak rájöttem, hogy valami szokatlan és nem mindennapi lakik bennem, amit egyébként Hubert is megállapított, és Vogelsang kisasszony, a tanárnőm, akinek egyszer úgy szavaltam e1 az Erlkőniget, hogy az egész osztály tátott szájjal bámult. Én egész más vagyok, mint Therese és a többi lány az irodában, és egyáltalán, akikben semmi nagyszerű sem lakik. És választékosan beszélek, tiszta németséggel, alig keverek bele tájszólást. Ez sokat határoz, és bizonyos előkelőséget kölcsönöz nekem, különösen miután apám és anyám olyan csúnya tájszólással beszélnek, hogy szinte szégyellem, ha hallom. És azt hiszem, hogy jó, ha mindent följegyzek, mert rendkívüli ember vagyok. Nem naplóra gondolok, - nevetséges lenne, ha egy tizennyolcéves lány, aki különben is mindenképpen a helyzet magaslatán áll, naplót vezetne. De valami olyat akarok írni, mint amilyen a film, mert úgyis olyan az életem és ezentúl még inkább olyan lesz. Külsőleg Colleen Moore-hoz hasonlítanék, ha tartós hullámai volnának és nem lenne az orrom kicsit szemtelenül fitosabb. És ha majd később elolvasom ezeket a dolgokat, azt fogom képzelni, hogy moziban vagyok, mert képekben látom önmagamat. És most a szobámban ülök hálóingben, amely kissé lecsúszott közismerten szép vállamról, és különben is nemcsak a vállam, hanem minden egész elsőrangú rajtam, - csak a bal lábam vastagabb egy kicsit, mint a jobb. De alig. És nagyon hideg van, de hálóingben mégis hangulatosabb írni, különben fölvenném a kabátomat. Valóságos jótétemény számomra, hogy egyszer vesszők nélkül írhatok és rendes németséggel, - nem olyan természetellenesen kiforgatott nyelven, mint az irodában. Ott minden vesszőért, ami hiányzik, kénytelen vagyok rákacsintani a főnökömre, arra a hórihorgas ügyvédre, - pedig pattanásos az arca, és olyan a bőre, mint a régi barna táskám, aminek nincs tépőzárja, - Isten bizony, rendes társaságban már szégyellem magammal vinni. - hát szóval, pontosan olyan az arcbőre. És különben is meg van a véleményem az ügyvédekről, - mindenkiből csak pénzt akarnak kiszipolyozni, és folyton jár a szájuk, amellett minden szavuk csupa hazugság. De azért nem mutatom, hogy mennyire utálom a főnökömet, mert

3

az apám úgyis munkanélküli, az anyám pedig a színháznál van, ami szintén elég bizonytalan a mai időkben. Tehát - hol is tartottam? Szóval, eléje szoktam tenni a gépelt leveleket, és minden hiányzó vesszőnél egy-egy érzéki pillantást vetek rá. Látom, hogy ennek előbb-utóbb rossz vége lesz, mert nem vagyok hajlandó egyebet is tenni. De négy hétig még biztosan húzhatom a dolgot, egyszerűen mindig azt mondom, hogy az apám nagyon szigorú és esténkint rögtön iroda után haza kell mennem. De ha egy férfi megvadul, akkor nem fogad el semmiféle kifogást, - hiszen ezt már ismerjük. És egész biztos, hogy idővel meg fog vadulni, az érzéki pillantások hatása alatt, amiket hiányzó vesszők esetén vetek rá. Amellett az igazi műveltségnek semmi köze az írásjelekhez, igazán nem tudom, miért zaklat annyit azokkal a buta ékezetekkel. Eszembe sem jut, hagy komolyan kikezdjek vele. Tegnap is mondtam Theresenek, aki szintén az irodában van és a barátnőm: „Kell, hogy valamelyes szerelem is legyen a dologban, különben hol maradna az ideálizmus?” És Therese azt mondja, hogy ő is idealista, mert szívvel-lélekkel csügg egy házasemberen, akinek semmije sincs és nem is gondol válásra, és nemrég Goslarba költözött, - és Therese már egészen kiaszott, és harmincnyolc éves lett a mult vasárnap, és harmincat vall be, - és negyvennek nézné az ember - és mindez amiatt a rongyos házasember miatt. Hát ennyire már még sem volnék idealista. Nem látom be, hogy ez mire jó. Vastag fekete füzetet vásároltam, papírból kivágott fehér galambokat ragasztottam rá, és ezennel megkezdem följegyzéseimet úgy, ahogy illik. Hát szóval: Doris a nevem és megkereszteltek, és felnőttem, és megszülettem. Holnap többet írok. ∗ Kellemes napom volt, mert hónap utólja van és mindig jól esik, ha az ember pénzt kap, bár a százhúszból - Therese hússzal többet kap - hetvenet le kell adnom otthon, aminek semmi értelme, mert az apám úgyis elissza. Tudniillik most munkanélküli és nincs egyéb dolga. De az én ötven márkámból mindjárt kalapot vettem, szép tollal - sötétzöld -, ez most a divat és remekül áll elsőosztályú rózsaszínű arcbőrömhöz. És féloldalt kell viselni, félrecsapva - őrülten sikkes, - és még régebben csináltattam egy sötétzöld kabátot - szorosan az alakomhoz simul, és rókával van díszítve. A rókát egyébként Käsemanntól kaptam ajándékba, aki mindenáron majdem feleségül akart venni. De én nem álltam kötélnek. Mégis kár volna egy ilyen jó nőért, amilyen én vagyok, hogy hosszabb időre egy kis kövér emberhez kösse az életét, akit ráadásul még Käsemannnak hívnak. Miután így gondolkodtam, közvetlenül a róka után szakítottam vele. De most legalább egészen rendben van a ruhatáram, - ami rettentő módon

4

fontos egy lány számára, aki érvénnyesülni akar és akinek ambíciói vannak. No, és most itt ülök a kávéházban - egy csésze kávét ma a saját zsebemből is kifizethetek. Szól a zene, amit mindig szívesen hallgatok: a Cigánybárót játszák vagy az Aidát, - de hiszen ez mindegy. A szomszéd asztalnál egy férfi ül egy lánnyal. A férfi jobb ember - de nem nagyon, - és a nőnek olyan lapos az arca, mint egy teknősbékáé, és már nem egészen fiatal, és a melle akkora, mintha mentőöv volna rajta. Figyelem a beszélgetést: az ilyesmi mindig érdekel, az ember sohasem tudhatja, nem tanul-e valami újat. Persze, hogy a szemem nem csalt! Első pillantásra kitaláltam: éppen most ismerkedtek meg. És a fiú nyolcpfenninges cigarettát vásárol, pedig rendes körülmények közt biztosan csak négypfenningest szokott szívni. Disznó. Ha egy férfi nyolcpfenninges cigarettát kér, akkor az ember körülbelül már tudja, hányadán áll vele, és milyen szándékai vannak. Az igazán jobb ember, ha nővel van, hatpfenningest szív, mert ez tisztességes és még sem túlzott, így később nem lesz olyan kirívó, ha kezdi leépíteni az igényeit. Egyszer együtt voltam egy vén majommal, aki tízpfenningest szívott, - hát mit mondjak, az illető szadista volt, és hogy miket kívánt, azt kínos volna leírnom. Amellett én a legkisebb fájdalmat sem tudom elviselni és a csillagokat lerúgnám az égről, ha kicsit szűk a harisnyakötőm. Szóval, azóta bizalmatlan vagyok. De most azután igazán tátva marad a szájam a csodálkozástól: a teknősbéka cammembert-sajtot eszik! Nem értem: ennyire buta, vagy egyszerűen nem akar? Én olyan ember vagyok, aki mindenen el szokott gondolkodni. Hát szóval, ezt gondolom magamban: Ha nem akar komolyan kikezdeni a férfivel, akkor most a cammembert-evéssel bebiztosítja magát a saját gyöngesége ellen. Egyszóval, mesterséges gátlásokat idéz elő magában. Erről eszembe jut, mit csináltam, amikor Artur Grőnland először hívott meg. Gyönyörű fiú volt, és nagyon jó családból való. De én ezt gondoltam magamban: Doris, légy erős - éppen az ilyen jó családból valóknak szokott imponálni, ha erős jellemű nővel találkoznak és nekem akkor éppen karkötőórára lett volna szükségem, - szóval, gondoltam, jobb lesz, ha három estén keresztül távol tartom magamtól. De ismerem a természetemet és tudtam, hogy Arthur Grőnland nagyszerű pezsgőt fog rendelni - és hozzá még a muzsika! Hát szóval, az ingembe és a melltartómba összesen hét rozsdás biztostűt erősítettem. Alaposan eláztam - mint a spongya -, de a rozsdás biztostűkről egy percre sem tudtam megfeledkezni. És Arthur Grőnland folyton unszolt és könyörgött. Én mindig csak ezt feleltem: „De uram, tulajdonképpen mit képzel rólam? Igazán nem értem. Miféle nőnek tart?” És ezzel szörnyen imponáltam neki. Először persze nagyon dühös volt, de aztán, mint afféle nemesen érző ember, azt mondta, hogy ez az állhatatosság tetszik neki, - igazán meglepő, hogy egy lány még akkor is tud magán uralkodni, mikor becsípett. És tisztelettel adózott erkölcsi

5

nagyságomnak. Én szerényen csak ennyit mondtam: „Ilyen a természetem, Grőnland úr”. És amikor a kapuhoz értünk, megcsókolta a kezemet. Én halkan megjegyeztem: „Már megint nem tudom, hogy hány óra lehet, - az órám időtlen-idők előtt elromlott”. Közben azt gondoltam magamban, hogy ha most pénzt kínál, hogy megcsináltassam az órámat, akkor egyszersmindenkorra végeztem vele, és ismét szörnyen csalódtam valakiben. De másnap este a Rix-étteremben kis aranyórával jelent meg. Ugy tettem, mintha szörnyen csodálkoznék: „Hogy tudta, hogy éppen órára volna szükségem??? - De igazán megbánt, - hiszen én ezt nem fogadhatom el!” Mire ő elsápadt, mentegetődzött és eltette az órát. Reszketni kezdtem, gondoltam magamban: „Most túlfeszítetted a húrt, Doris”. Mire könnyben úszó hangon így szóltam hozzá: „Grőnland úr, nem veszem a szívemre, hogy megbántsam magát, - csatolja, kérem, az órát a karomra”. Ezt nagyon szépen megköszönte nekem, én pedig így szóltam: „Ó, kérem, szóra sem érdemes”. És aztán megint kérlelt, de erős maradtam. A kapunál így szólt hozzám: „Te kedves, tiszta, ártatlan teremtés, bocsáss meg, ha tolakodó voltam”. Én így feleltem: „Megbocsátok, Grőnland úr”. Hanem titokban rettenetesen dühös voltam a biztostűkre, mert Grőnhndnak kedves, fekete szeme volt és rengeteg sex appealje és a kis aranyóra elragadóan ketyegett a csuklómon. De végre mégis csak túl tisztességes vagyok ahhoz, hogy egy férfit azzal botránkoztassak meg, hogy hét rozsdás biztostű tartja össze a fehérneműmet. Később persze elhagytam a biztostűket, mert már nem volt szükség gátlásra. Most arra gondolok, hogy a jövőben szükség esetén én is cammembert ehetnék, ha ismét helyénvalónak tartom, hogy gátlásaim legyenek. Az a férfi ott, az asztal alatt a teknősbéka kezét szorongatja, de közben titokban rám mereszti a szemét, mint a hal - ilyenek a férfiak! És fogalmuk sincs róla, hogy az ember mennyire átlát rajtuk. Persze, semmi fáradtságomba sem kerülne, hogy rámosolyogjak és máris - most éppen azt meséli, hogy gyönyörű motorcsónakja van, tudomis én, hány lóerővel, és ki szokott rándulni a Rajnára, - én pedig legfeljebb valami jobb vadevezőscsónakra becsülöm. De észreveszem, hogy hangosan beszél, csak-hogy én meghalljam miket mond - régi trükk! Én, a sikkes új kalapomban és rókaprémes kabátomban. Az, hogy most a galambosfedelű könyvecskébe kezdek írni, szemmelláthatólag nagyon mély hatást gyakorol a férfire és érdekli. De a szerencsétlen aligátor, vagy micsoda, aki mellette ül, éppen az előbb barátságos pillantást vetett rám és az ilyesmi mindig meglágyítja a szívemet. Azt gondolom magamban: Neked, szegény teknősbéka, ritkán akadhat horogra valaki, és ha ma cammembert eszel is - holnap talán nem fogsz

6

cammembert enni. És én túlságosan tisztességes és női mozgalom párti vagyok ahhoz, hogy elcsaljam tőled kétes exisztenciájú csónaktulajdonosodat, aki ráadásul még kopasz is. Miután ez nagyon könnyen sikerülne, különben sem érdekel a dolog, amellett vízisportoló és mentőővmellű lány pompásan illenek egymáshoz. Legyetek boldogok. Onnan a túlsó asztaltól folyton néz valaki, akinek nagyon markáns az arca, és gyönyörű brilliáns villog a kisujján. Olyan a profilja, mint Conrad Veidt, fénykorában készült arcképein. Az ilyen arcok mögött rendszerint semmi érdekesség sem szokott rejtőzni, de nekem mégis tetszik. ∗ Nagyon izgatott vagyok. Éppen most jöttem haza. Előttem egy nagy doboz, tele töltött csokoládéval, - közben eszem belőle, de azokban, amikben krém van, éppen csak beleharapok, hogy lássam, nincs-e bennük véletlenül mogyoró, mert csak azt szeretem. Ha nincs, összenyomom őket, hogy úgy nézzenek ki, mintha épek volnának - és holnap majd anyámnak és Theresenek adom. A doboz cukrot a Conrad Veidttől kaptam, - Árminnak hívják - tulajdonképpen gyűlölöm ezt a nevet, mert a képeslapban szerepelt egyszer, egy hashajtószer hirdetésében.. És valahányszor, ha a Conrad Veidt-képű egy percre felállt az asztaltól, önkéntelenül ezt gondoltam magamban: „Ármin, te is Lax-hashajtót vettél be ma reggel?” És ilyenkor bután röhögtem, mire ő ezt kérdezte: „Miért kacagsz olyan ezüstösen, angyali teremtés?” Mire én: „Azért nevetek, mert olyan boldog vagyok”. Hála Istennek, a férfiak túlságosan elbizakodottak ahhoz, hogy komolyan feltételezzék, hogy kinevetjük őket. Amellett Ármin még azt is igyekezett velem elhitetni, hogy arisztokrata. Nahát, ilyen buta már nem vagyok, - hogy azt higyjem, léteznek még élő arisztokraták, akik csak úgy szabadon járnak-kelnek a világban. De ezt gondoltam magamban: „Szerez neki, Doris egy kis örömet, és mondd, hogy rögtön láttad az arcán, hogy arisztokrata”. De a fiúnak egyébként művészi hajlamai is voltak, és nagyon érdekes estét töltöttünk együtt, elsőranguan táncoltunk és igazán okos dolgokról beszélgettünk. Ilyesmi ritkán fordul elő az ember életében. Igaz, hogy először azt mondta a fiú, hogy be akar hozni egy filmgyárba, - hát efelett elnézően átsiklottam. Szegény férfiak, nem tehetnek erről. Mindegyiknek az a betegsége, hogy minden lánynak azt mondja, hogy filmgyárat igazgat, vagy legalábbis szoros összeköttetése van a filmvilággal. Csak azt szeretném tudni, létezik-e még olyan nő, aki az ilyesminek bedűl? De mindez nem fontos - csak az a fontos, hogy láttam Hubertet, amint éppen kiment az ajtón. Teljes egy esztendeig nem találkoztunk - jaj, most már igazán szörnyen fáradt vagyok. És Hubert tulajdonképén nagyon aljas módon viselkedett;

tulajdonképen kaptára kellene tenni. mikor a fűben feküdt. hogy szerelem van a dologban. mintha egyszerre belenyilall volna valami a szívembe . . fekete kabátban és a fejét most is kicsit ferdén félrehajtotta és láttam a szőke nyakát és eszébe jutott az a kirándulás az erdőbe. a házasember miatt. Még gyorsan pár szót szeretnék írni az élményemről . . ha olyan férfivel vagyok együtt.csak azért.pedig valójában millió oka lehet egy lánynak arra. És aztán mókusnak nevezett.7 de azért mégis. .és Hubert arca közelről olyan volt. hogy olyan buta az arca.pedig hát a csókja sem volt kutya. És azt hitte. És a napsütéstől zümmögött a föld és olyan reszketős volt a levegő . mint a csókjaiért . . amitől elgyöngülünk. . hogy én nem is tudom. mert én sohasem álmosodom el. de egyúttal meg is vadulunk. aki különben is csak átutazóban volt. hogy kicsit felhúzom a fölső ajkamat és akkor kilátszik a fogam.úgy szállt fel a lélekzete. A derék öreg Therese nagyon rendes ember. alighogy megláttam.és hangyát raktam a fülébe is. Hál Istennek. az én élményeimben éli ki magát. És ilyenkor a férfiak mindig azt hiszik. amint a hangya mászott rajta és a szája félig nyitva volt.fűszálat tartottam az ajka elé és a fűszál ide-oda libegett.. hogy felálljak helyemről és az ágyhoz menjek.és erre ők persze azt hiszik. És ez tulajdonképen mind nem is olyan nagyon fontos.egy pillanatra feltűnt előttem a háta. Biztos. mikor csinálom . mint valami párafelhő. amit könnyű lerugni. akit szeretek . . körömcipő van a lábamon.ezt annakidején nagyon gyakram csináltam. még jobban szerettem. A lányok csodálkoznak és kérdik. Én ezt felelem: „Levelet” . hogy miért marad egy férfinél. vagy mindakettőből marad ott az ember náluk vagy mert olyan csodálatosak.és hangyát raktam Hubert arcára. ∗ Az irodában irok.és az ilyenféle meggyőződésében mindig meg kell hagyni a férfit. mialatt aludt. hogy szerelemből vagy érzékiségből. hogy megint valami élményem volt. egyszerre tartózkodó lettem a Laxinos emberrel szemben. és rengeteg a sex appealjuk. hogy mit firkálok. hogy akkor ott is aludtam nála. mint valami hegyvölgyes táj és olyan furcsán fintorgatta az orrát.. lefeküdni.már ott is hevert az asztal alatt. lehunyt szemmel. mikor alszik. mert túl lusta vagyok ahhoz. mert ő nevetett rajta és örült neki. Minthogy neki nincs már élete. mert olyan messze volt az út hazáig és szerettem volna a cipőmet levetni. . mert az antilop különben tönkre megy. És Therese a krémes csokoládémat eszi és boldog. mert a pattanásos arcú a törvényszéken van. . És most olyan fáradt vagyok. hogy Hubert nem látott. igazában egy kicsit bárgyú volt az ábrázata. de azért.tulajdonképen csak azért. hagy minden csontom fáj. Gustav Mooskopfnál voltam egyszer ilyen fáradt. mert az a szokásom. mire megilletődnek és nem zavarnak. Rettentőn mulat- . úgy. de én mégis úgy éreztem. legszívesebben le sem vetném a ruhámat.

mert azt gondolta. a víz képlete. és rengeteg az összeköttetése. de nem nemeslelküségből vagy valami hasonlóból. És Münchenbe ment. hogy Hubert most. hogy kötelezettségekkel jár. Különben is fülig szerelmes voltam Hubertbe. és hosszú hajjal. hogy rettentően emelkedett gondolkodású és nemes. .az volt az ambíciója. vajjon hol lakhatik. mert ehhez nem volt kedvem. Ezt Huberttől tanultam és biztos. . . És először nem is akart. Ezekben a históriákban nincs sok változatosság . amit Käsemann rendelt. és amellett nem tudja. hogy egyszer ugyis meg kell történjék. ha meghallaná. . hogy az öreg szörnyen elképedne. vagy valami hasonlót. Én viszont azt gondoltam magamban. ha valaki egy egészen ártatlan lánnyal kezd ki. hogy előbbre jusson a pályáján. egy professzornak a lánya. hogy alapjában véve csak gyáva fickó.vajjon a rokonainál lakik-e és hogy talán jobb. amit Huberttel ettünk. .no és ebben a meggyőződésében mindig meg kell hagyni a férfit . hogy pénzeszsákot akar feleségül venni. hanem egyszerűen gyávaságból.fizikát tanult. Azon töprengtem. tartottam. amikor a viszonyunk kezdődött és ő volt az első és nagyon félénk volt. ha nem mesélhetnék neki. Bár abban az időben még mindig sokkal jobban ízlett nekem az olcsó. Tizenhatéves voltam. hogy ha kávéházban találkoznék vele és éppen a rókaprémes kabát volna rajtam és rettentően elegáns volnék tetőtől-talpig. ahol a szülei laknak. A szó szoros értelmében elcsábítottam. akinek rettentő sok ujságban láthatja az ember a fényképét. hiszen mindig csak Hubertre gondoltam. mint Einstein. és arra gondoltam. de alapjában véve mégis csak örült ezeknek a lelkifurdalásoknak és azt képzelte. . ha mesélhetek neki. Mindig azt gondolom magamban. De Hubert mégis azt hitte. Mire én hűvösen odavágnám: H2O. mint minden egyebet megtenni. Persze. pedig az ember végeredményben majdnem mindig ugyanazt meséli. Az ilyesmit mindig meg tudom érteni. de nem annyira.pedig már jóval elmult húsz esztendős. eszébe se jutott. Szóval. ha látom a fényképét. hogy tulajdonképpen mit akarnak tőle a lapok. biztosan ő is azzal szédítene. mert hihetetlenül képes csodálkozni. olajos szardinia. semmi kifogásom sem volt ellene. Én ugyanis az voltam. rém előkelő vendéglőben.8 tat. hogy ő csábított el engem és folyton a lelkifurdalásait emlegette. hogy itt van. elégedett pofával. és meg akart házasodni. a saját köreiből való volt. Teljes egy esztendeig voltunk együtt és én sosem voltam mással.de azt hiszem. mint a szörnyen finom pecsenye gyönyörű körítéssel. amit hűségesnek neveznek De aztán letette a doktorátust és bevégezte tanulmányait. hanem azt hitte. Én igazán beértem volna életem végéig olajos szardíniával. nem is volna olyan nagy kedvem érdekes dolgokat átélni.a professzor nagyon híres. De hiszen Hubertnél. hogy Isten tudja milyen nagyszerű ember. Szóval pontosan az voltam.. vacak kis hónaposszobájában. akit el akart venni. hogy filmgyárnak az igazgatója.. hogy egy lánynak a fejét elcsavarni már magában is van olyan gazság. ha egyáltalán nem is látom viszont. . Persze.

ez volt az első nagyobbszabású aljasság. hiszen ugyis tudtam. amit aznap akartam először felvenni . és én remélem. Szóval. És csak úgy potyogtak könnyeim az új ruhára. Az első az volt. remélem. meglógott három nappal születésnapom előtt. Hanem aztán egyik aljasságot a másik után követte el. mert titokban mégis bántotta a lelkiismeret és ez ellenségességre hangolta velem szemben: „Ha egy férfi megházasodik. és foltot hagyjanak a lazacszínű kombinémon. hogy Hubertnek egy vasa sincs.persze. mint egy tábornok a szószéken. mert régóta gyűjtöttem a pénzt pettyes ruhára. érintetlen nőt akar elvenni. hogy a patakban úsztathassam. a másik pedig abból állt. hogy miért kell megházasodnia. Erre egyszer csak kipakolt Hubert a mondanivalójával . amint így szónokolt. a blúzom alatt..9 De mint mondom.” És olyan kenetteljesen beszélt tovább.. hogy meg tudjam érteni Hubert nagyravágyását. hogy az övét nem használhattam. De valójában csak engem szeret”. És éppen velem szemben adja a bankot. hogy még mit akart mondani. mert véletlenül nem volt nálam zsebkendő. és én a békát hosszú ideig zöld bársonyszallagon a nyakamban viseltem. hogy csupán annak add oda magad. aki pedig ugyancsak ismerem! Mennyivel tisztességesebb lett volna. hogy a pöttyök ne legyenek valódiak és kimenjen a színük. kegyeletből. és ez nagy durvaság volt.még csak az hiányzott volna. De a születésnapomon egyedül kellett ülnöm pettyes ruhámban Theresevel egy zenés kávéházban. és úgyse kapnék tőle semmit. hogy meg akart lógni. olajozott hangon és rém erkölcsösen és szinte megborzongva a saját lelki nagyságától és kidüllesztette a mellét. hogy az egész ügyet erkölcsi alapon igyekezett megmagyarázni. kicsi Dorisom. három nappal a születésnapom előtt . Therese pedig olyan náthás volt. Leégés szempontjából kevésbé. mert egyszerre felforrt az epém. ha baráti hangon . Ez szintén előny. mintha előzőleg kinyalt volna egy egész tégely tejkrémet: „Drága gyermekem.igazán nem az ajándék miatt bántott ez. Én csak bólogattam és közben igyekeztem belsőleg még kedvezőbben áthangolódni és ezt gondoltam magamban: „Végre is megvan az oka. pedig hegyes lábai belenyomódtak a nyakamba. mert nagyon érzékeny a bőröm.” Nem tudom. . Szerencsére legalább ettől megkímélt a sors. ezt is csak Hubert kedvéért.zavarban volt és vörös az arca. igyekeztem áthangolódni.. És belebőgtem a kávéba és a valódi mosható szarvasbőrkeztyűmmel törölgettem az orromat. férfiak szempontjából. Szóval. Kávéházban ültünk. és hátrafeszítette a vállait. Különben is egész idő alatt összesen csak egy kis levelibékát vett nekem. csak az tanácsolhatom. aki feleségül is vesz. mikor egyszerre arról a müncheni penészvirágról kezdett beszélni.. hogy tisztességes lány lesz belőled és mint férfi. celluloidból és viccből. ami fájt.

tény az hogy alaposan odasóztam Hubertnek.mire észrevétlenül a vállához támaszkodtam. bekaplak szépfiú” védjegyű villantással. hogy mindenki elmehet. Most itt ülök egy vendéglőben és rengeteg májashurkát ettem. alighogy bementem az öreghez. mert folyton Hubertre gondoltam és aztán egyszerre teljes gőzzel neki kellett feküdnöm a dolognak. És egyébként is sok hiba volt a levelekben és sötét sejtelmek gyötörtek. jól nézek ki!” . tintával vesszőket írt be . bementem a pattanásosarcú szobájába. Ha ilyet hallok. akik a törzsasztalnál. jelt adtam. Nem is tudom megmagyarázni. de azután mégis csak lecsúszott és remélem. de ez nálam rendszer. És a pattanásos arcú azt mondta. hogy ő olyan felsőbbrendű ember.senki sem tud ezen az ügyön kiokosodni. A többiek már elmentek. Ugyanis elbocsátottak az állásomból és minden porcikám reszket. mert szegény vagyok. mindjárt úgy néztem rá. mert azt hitte. mert a hiányzó vesszőket pótolni még mindig gyorsabban megy. A dolog így történt: túl kevés levelet írtam. és mindig jóizűek és mindenkit mulattatnak. hogy határozottan kedélytelen ember és ha otthon van. hanem mert nem vagyok eléggé tisztességes. hát az ilyesmit már nem bírom gyomorral. amit legtöbbnyire csak ritkán teszek és a nyakleves akkorát csattant.otthon pedig a családjuk körében olyan savanyuak.. hogy legalább valamit elintézzek. De elolvadni affeletti meghatottságában. És ő átnézte a leveleket. És hazamenni nincs bátorságom. többek közt arról a Blasewitzről. azért kell neki az a másik lány. ami idővel mégis csak idegeire megy az embernek. bár minden falat a torkomon akadt. Mert inkább egyetlen vesszőt se tegyen fel az ember. csak én maradjak még és írjam le újra a leveleket. minthogy rossz helyen tegye fel őket. hogy átzüllött éjszaka után. Ismerjük ezeket az embereket. csak rájuk kell néznie és megspórol egy kötözött heringet. . pedig már hetek óta firkálok Blasewitz zápfogairól. Szóval.persze közel s távolban egyetlen vessző sem volt a levelekben. . tudom. ha macskajajos az ember. reggel. amitől undorodom és különben is egyik levél unalmasabb volt. a kávéházban. mintha rossz helyen levő vesszőket kell kikaparni és radírozni. mielőtt vége volna a hivatalos időnek . . azért nem kellek már én. akinek egy fogorvos kilopott a szájából egy aranykoronát. megáll az eszem és nem tudok magamon uralkodni. csak ő és én voltunk még ott. mint a másik. mi hozott olyan féktelen dühbe. hogy szüksége van a pénzre. nem fog megártani a szörnyű izgalom után. aki nem azért hagy el engem.. hogy fizetni akarok. Így hát. mint Itália napja.10 egyszerűen megmondja. És ő mindig több veszőt rakott fel és javítgatott és az egyik levélre .és én ezt gondoltam magamban: „No. rémes marhaságok voltak bennük. folyton mosolyognak. mint Marlene Dietrich: „Ham. mert ismerem az apámat. hogy a főpincér odajött hozzánk. és aztán újra fölszámította az árát. semmi érzéke a humor iránt.

Én csak ennyit szóltam: „De ugyan. amit még a nyomorult kis tejesbódéjáért kell fizetnie. maga hülye ügyvéd. átölelt. . hogy gondolhatsz most ilyesmire? Különben is ruha nélkül tetszel nekem a legjobban”. vagy durván. csontos ujjait. hogy az orrcimpám remegtetésével többet értem el. hogy elengedjen és ezt kérdeztem: „Mondja. A pattanásos arcú mindenféle hülyeségeket suttogott. hogy aztán megint leülök. . hogy tudjon válaszolni.11 azt akarta mondani: „Ezt újra le kell írni”. mint egy belga óriás nyúl. ha ilyet kérdeznek tőle. és még Blasewitz zápfogán is kiokosodik. hogy egy férfi. mint egy lokomotív közvetlenül indulás előtt. és a válaszától függött. hogy lehet ennyire buta. mit érzel irántam és hogy a véred hozzám hajt”. azt a választ kaptam. mert hiszen egy művelt férfi mégis csak kell. hogy Blasewitz zápfogairól firkáljak. Az égi . már amit ilyenkor szokás. hogy egy fiatal csinos lány belehabarodhatik magába? Még sohasem nézett a tükörbe? Csak erre feleljen: Mért tartja magát olyan kívánatosnak?” Nagyon szerettem volna valami logikus választ kapni. meg Grumpelné hátralékjáról. a főnököm arcán és hogy úgy tátogott. Hát erre elfutott a méreg. És ezért valamivel el akartam terelni a pattanásos arcú figyelmét és úgy remegtettem az orrcimpáimat.szóval. hogy azt képzelje. ha kelkáposztát eszik. . és hogy az egész dolog olyan hirtelen jött és az a sok pattanás. Hubert volt az oka és az üres gyomrom. Az égi meszelő egyszerre felugrott. Megint csak be kellett látnom. Ráléptem a tyúkszemére. kérem” . még erősebben nekidűltem a vállának. mindenesetre az orrcimpámat is megremegtettem. ez volt az oka. ezt már megsokaltam. és igazán zavarba jöttem. és amint erre fölpillantott. amit előre vártam: „De kislány.szóval. hogy fáradt vagyok és hogy szegény reumás apám várja otthon. mint a cápa. hogy nem sikerült felülkerekednem.ilyen ügyvédről mindent föltételezhet az ember . Persze. Amikor az „ujrához” ért. hogy ezt sohasem lehet teljesen kitanulni. aki végeredményében tanult ember.mert én az egész ügyre csak négy héttel később számítottam. hiszen már régóta tudom.és biztosan úgy képzelte a dolgot. mert hiszen el akartam menni és untam már. A lehető legnyugodtabban csak enynyit mondtam: „Nem szégyelli így összegyűrni a ruhámat. próbára akartam tenni. . .és igyekeztem lefejteni magamról utálatos. a „Szerencse áll a házhoz” című könyvből. hogy felolvassak neki. hogy szelíden és tisztességesen fogom-e elutasítani.és a hideg bőrdívány felé vonszolt. leveleket másolni. és úgy szuszogott. mit gondol tulajdonképen? Hogy lehet tanult ember létére olyan birka mádon bárgyú. A pattanásosarcú így szólt: „Kislány.én pedig még nem is vacsoráztam .amikor egyszerre észrevettem. mikor különben sincs mit fölvennem!” És ez tulajdonképen célzás volt. Hát én megint csak elképpedtem azon. mint amit akartam. És már éppen azt akartam érzékien sóhajtani. . ne alakoskodj.

nem tudom megállni. sajnos. hogy ha valami fölizgat. ∗ Az anyámnak mindent elmondtam. mert régebben jól élt. mint amilyen rendesen. hogy új életet kellene kezdeni. hogy ez egy fillérjébe kerülne. szóval összesen nyolcvanat. Mindenesetre .úgy állnak a fején.viszont nekem. hogy ezzel tanujelét adja férfias egyéniségének. És el kell ismernem. hogy maga hogy kékül-zöldül. legalább szabad útat akartam engedni a temperamentumomnak. hogy mindennek vége. mint egy igazi előkelő hölgyé és ez azért van. hogy másoknak is el ne meséljem. . Csak házon kívül vesz annyi fáradtságot magának.számomra mindenesetre kéjgyönyör látni. de nem túlságosan. Várom Thereset. Persze. például azt. hogy sohase vetettem rá érzéki pillantásokat .szóval csak szerelemből”. Blasewitz zápfogaival.és hogy kellemes lenne-e neki. kecsesen lóbálja a karját járás közben és fontoskodva huzogassa a szemöldökét és időnkint letörölje az izzadtságot a homlokáról. meg is tanulja ezt. . hogy az anyám finom nő. végül is esze nélkül fizetett és most itt ülök százhúsz márkával és arra gondolok.olyan a testtartása. hogy még undorítóbb is tud lenni. elsejére. Hiszen sikamlós dolgokat is mondott. vagy nem ilyen . mint a pont az i betűn. mert a pénzt meg kell becsülni és aki maga dolgozik érte. . Sohasem hittem volna. mert az apám tökéletesen műveletlen ember és lusta. - . holnap be sem jövök”.tőlem pedig azt kívánja. de csak hatvan márkáról szóltam és abból is huszat megtartottam magamnak. mint a dög és időnkint ordít. Én csak ezt jegyeztem meg: „Ugyis torkig vagyok már ezzel az irodával és ha még egy havi béremet megkapom. semmi rendes dolgot sem csinál egész nap. ha holnap a lányoknak mindent elmondanék. mert miután ugyis láttam. Igaz. Azzal pattanásos képébe vágtam a levelet. ha most ruhatárosnő is a színházban. mint a keménytojás sárgája és rengeteg pénzt ad ki kozmetikára. maradt benne valami még régebbről. mint a ragasztó gummit. hogy legjobban tetszem neki ruha nélkül és hogy hajt a vérem. és a kalapjait olyan régimódian viseli. akinek telefonáltam. rögtön felmondott. . olyan természetem. Egyébként ez most megint kezd divatba jönni. Azután feleségül ment az apámhoz. Én csak vállat vontam: „Ilyen. . hogy kicsit kövér.az ilyesmit már ismerjük. Aztán fenyegetőzni kezdtem . hogy elegánsan viselkedjék. Szóval. amit hibának tartok. A felesége. de arra van szíve költeni. aki olyanra festi a haját. hogy enyelegjek magával anélkül. hogy jöjjön el vigasztalni és nyugtasson meg.hogy a törvényszéken a bírák csak rá kell nézzenek a ronda pofájára és rögtön elhiszik nekem. mert végül mégis csak nagy élményben volt részem.12 meszelő csak ezt felelte: „Hát szóval ilyen nő vagy!” És az „iiilyent” úgy húzta.

És érzem. ha olyan nővel akad össze. hogy kezdjek ki Jonny Klotzzal. . Therese belátta ezt. elszontyolodva. mert ha az ember kizárólag csak a férfiakra van utalva.még pedig azért.13 különösen. hogy tudnék megint valami létalaphoz jutni.de az ilyesmi ritkaság ebben a piszokfészekben. . hogy mehetett feleségül ehhez a goromba pokróchoz és ő ahelyett. Therese. Jonny Klottot ma este mindenesetre megkérem. nyolcvan márkával a zsebemben és új állás nélkül és azon töprengek.. mint a fedezetlen számlájú benzin és autó”.Szemedből ragyog a napsugár. Therese azt ajánlotta. . kivel a Palace-ban ismerkedtünk meg. mint a lágy nullásliszt. Huszonöt pfenning készpénz a jólétnek sokkal biztosabb jele. miért. Én pedig reggeltől estig töröm a fejem. .egész nap semmit sem csináltam.. mert az idegeim nem bírják. minden eféle dologban. megengedi magának azt a fényüzést.milyen jó volna átmulatni egy éjszakát. barna Madonna . ki segíthetne rajtam ebben a nehéz helyzetben. aki két mázsánál súlyosabb és nem a felesége.és a rózsaszínű ruhához ezüstcipőt viselnék . hogy időnkint minden elsötétül a szemem előtt. Egyszer megkérdeztem anyámtól. és annyit enni.amikor biztos. Én ezt feleltem: „Nem ismered a férfiakat és a mai időket. mert nagyon elismeri a fölényemet. és olyan éhes vagyok. de mégis csak autó.és ha erkölcsi prédikációt tart. Nem valami jó márka. Ha csak nem akad véletlenül valami nagy hal a horgára. milyen sok gyönyörű zene van a . tanítson meg az új tangóra. hátha álláshoz juthatnék. hogy a fülem is kétfelé álljon. semmi rendeset sem vagyok képes felelni. már megint szédülök . mert Klotznak autója van. könnyen lecsúszik. csupán ezt felelte: „Valahová mégis csak kell az embernek tartozni”. Már egészen el vagyok keseredve. . Azért szeretnék újra találkozni Huberttel. hogy nagy események előtt állok. Azóta sose szidom előtte a vén gonosz csontot. ha szép ruhám volna. mert végre mégis az apám. hogy az autó nincs kifizetve? Akinek manapság pénze van.. ha bömbölni kezd. -. rózsaszínű tüllből. Az a hegedűs a Palaceban gyönyörűen énekel. úgy ömlik az ajkáról a hang. Ezt egész nyugodtan mondta.. A fülemben folyton ez a melódia zümmög: Szeretlek. de nagyon átéreztem. . Szeretlek.. Szeretném. Nem sokat tartok erről az emberről. hogy minden tekintetben a helyzet magaslatán maradjak. . és nem tudom. senkinek sincs pénze és úgy lezülöttek az erkölcsök az ember találkozik valakivel és azt gondolja magában: No ezt megpumpolom! . hogy nyakonvágott volna. Milyen szép is az ilyen tangó . hogy villamoson járjon. hogy mint afféle jobb nő. zenével és sok fénnyel és tánccal. barna Madonna . Mit jelent manapság: egy férfi.mintha másnap reggel meg kellene halnom és soha többé nem ehetnék. De most egyelőre itt ülök. hogy az illetőnek is ugyanez volt a szándéka. ezüst csipkével és sötétvörös rózsa a vállamon.én mégis majdnem sírva fakadtam.. . hogy igaza van. Nagyon rossz időket élünk. éppen csak félek tőle. akinek autója van.és egy perccel később kiderül.meg fogom próbálni. mint próbakisasszony .Istenem. . .

ha valamelyikük viccet mesél.és ezért még többre tartják magukat. Ezen sokat nevetnek az emberek.általában az egész színház csupa kölcsönös lenézés. . amit még meg fognak keserülni. . hogy a saját hangját hallhatja.egyik részük a konzervatóriumból jött. aki mindig az igazgató páholya előtt áll. csípőjüket ringatva. Addig még vadabbul kell. . ha azt mondom nekik.ha az ember részeg. akik még szeretnének tetszeni. Ezek vissza is köszönnek. mert mind különbnek tartják magukat nálamnál. és ezért mindig felsülnek. meg mintha az egész színház az övé lenne és föl-alá szaladgál könyvvel a kezében és disznóságokat beszél össze. aki öltöztetőnő a színésznők mellett. az pedig beszélt Baumannéval. A kész színészek pedig lenézik azokat. ők pénzért vesznek részt a darabban és ezért rettentő nagyra tartják magukat. az előadás 12-én lesz. mint a fölfújt gummipárna. amilyent még életemben nem láttam és neveletlenül lenéznek engem. aminek Wallenstein tábora a címe. És ez aztán ismét beszélt anyámmal és én most statisztálok. . sőt még fizetnek is . . aki a darabokat dirigálja és akit rendezőnek hívnak és Klingfeldnek. át kell szaladnom a színpadon korsóval és még más lányokkal .és mindig úgy viselkedik. Időnként hosszú léptekkel fel-alá járnak. aki alatta szolgál és szintén dirigálja a darabokat és ügyelőnek hívják és Blochnak és akkora a hasa.vén bolond hölgyeket. vagy maga találja ki. mint valami siklópálya.másik részük a színiiskolából való.. A színészek kölcsönösen is lenézik egymást. és az ember nem tudja. Csupán a portások.14 világon . És Bloch beszél a páholynyitogatóval.őrült összevisszaságban. ezek nem kapnak pénzt. akik még iskolába járnak és ezt nem is titkolják. mert más úgy sem hallgatja. ugyanolyan zengzetes mellhangon. ahonnan a föidszíntről föl lehet menni a színpadra. és boldog. Csak akkor hallgatnak egymásra. És senki se áll szóba velem. A földszinten van egy kis szoba.. . mint más rendes emberek. És olyan nagyképű valamennyi. Ez úgy kezdődött. majd megállnak és rámerednek egy bekeretezett papírdarabra. És a Baumanné beszélt valakivel. hogy a könyvből olvassa-e őket. mintha rettentő izgatott volna. inkább szomorúnak.de ez még csak a próba. amin lefelé csúszunk a bódulatba. És egy darabban. Döntő dolog történt: művésznő lettem. csak önmagát tartja mindenki nagyszerűnek. nehogy valaki ellopja a díszleteket. hogy menjen a dolog. ha véletlenül nincs dolguk a színpadon. Így van a fiúkkal is. de ezt nem mutatják annyira. pedig én tulajdonképen nem is találom olyan nagyon mulatságosnak az egészet. aki öreg kómikaszerepeket játszik.és az egész helyiség csupa füst és korom és büdösség. És mindenki mély mellhangon beszél. És Klingfeld beszélt valakivel. hogy jónapot. A lányok két táborra oszlanak . . meg a munkások olyanok. ami különben tilos és a páholynyitogató komor fenséggel őrködik ott. amit . akik statisztálnak. de akik már senkinek sem tetszenek. hogy anyám beszélt Buschmannéval. akkor olyan a muzsika. amit később maguk is tovább mesélhetnek. ott ülnek mindig az összes színészek.

Ma azt mondta két lánynak: . közben legalább némi betekintést nyerek a színház életébe. akin csak úgy cuppog a háj és az arca olyan vörös. és aztán mindjárt visszahúzza. micsoda ember. azt állítja. mint a paradicsom és Linninek hívják. ilyen jókedvűek vagytok?” Ez nagy szenzáció volt és a lányok délig beszéltek róla. hogy idebent mindenkitől távol tartsam magam”. és sokat ad magára. amit társalgónak hívnak. . mindjárt elárulja. nem tudom. És még mások is csatlakoztak hozzájuk. hagytam. A lányok. nem nézett úgy rá. mint a reszelő és Pillynek hívják. Rögtön észrevettem.az érkezése ünnepélyes pillanat. Semmire .Jó reggelt. Csak néha akad közönségük. mint a kukacok és a kövér Linni rögtön meghívott. A kevésbbé jelentős színészek kölcsönösen cigarettáért pumpolják egymást. csak nem akarja. hogy „no”. ha Linni kérdezett valamit. mondta-e azt. hogy Linni fizessen és azt gondoltam. gyerekek! No. Aztán tánclépésben topognak és érdekesen zümmögnek hozzá. A másik lány. Gőgösen felhúztam az orromat és álmodozó pillantással kinéztem az ablakon. És mert nagy ember. Aztán döngő léptekkel végigmegy a folyosón. a színiiskolából igyekeznek feltűnni neki. hogy beszéljek erről. Ha jön. hogy ő az egész színház ura. Erre egyszerre körém gyülekeztek. azt mondta.hogy miért. . kerültem.pedig közvet:enül mellettük ültem az asztalon abban a szobában. hiszen sejtelmem sincs róla. Gyors mozdulata. Különben is súlyt helyez rá. és úgy figyelik minden mozdulatukat. Mindezt. hogy a dolog nagyon hatásos. hogy az igazgató mondta-e. . hogy no!” Valamennyien rám meredtek. be az irodájába. a zörgőcsontú. és egész közönséges pofája és durva a bőre. Azok izgatottan nézik a színészeket. hogy még a lélekzetüket is visszafojtják. és zöld az arcbőre.15 próbatáblának hívnak. Egyébként nagyon hájas. Egyszer csak nyugodtan megjegyeztem: „Hiszen megkérdezhetem Leótól ma este. Hiszen személyesen foglalkozik a kiképzésemmel. néha sikerrel. hogy a direktor jelentős pillantást vetett rá. majdnem mindig rosszkedvű és dühösen összeszorítja a száját. hogy a portástól kérdezzenek valamit. amint egy rántással kitárja az ajtót. Vele mentem. hogy halljam. ha külső emberek vetődnek be a színházba. ha készakarva véletlenül találkoznak vele. ha egy kis tekintélyre akarok szert tenni. mindenekelőtt gyorsan bedugja fejét a portásfülke ablakán. mert nem akarták. hogy valaki nézné őket. a legnagyobb lelkinyugalommal megettem öt csigatésztát. Minden délelőtt bejön az igazgató . Persze. és Leó Olmütz a neve. úgy nyüzsögtek. És mind egy csoportba verődtek össze és közben megvető pillantásokat vetettek rám. madárijesztő csak ezt kérdezte: „Hát ismeri őt?” Mire én: „Kit? Leót? Hát persze. vagy nem mondta azt.de kétségtelen. akinek fekete apródfrizurája van. mindig másra tereltem a szót. hogy ez nem is igaz. hogy próba után menjek vele kávézni. hogy Leóról beszéljek. anélkül. hogy a helyes úton járok. A kövér szőke. Pilly. Azon vitatkoztak. miről suttognak.

16 se feleltem. mintha rettenetesen köhögnék. Ha megtudják. hogy véletlenül rózsás mintájú selyemre mutattam.” Mire Linni a legmélyebb tisztelet hangján: „Ebből a rózsásmintájú crěpe de chineből?” Nem vettem észre. hanyag mozdulattal a kirakatra mutattam és csak úgy odavetve. mert majd megfulladtam a nevetéstől. hogy abból egymagában nem tudna megélni. minthogy bólintottam és úgy tettem. Uzsonna után sétálni mentünk. hogy azok a lányok. előkelőbbek. milyen keveset tud. amelyet Wallenstein táborának hívnak. és ezt az én kedvemért tette. De a Leó-história ellenére is szégyeltem elárulni a tudatlanságomat. És markotányosnőnek hívják. hogy hatna a pocakos igazgató. csináltasson ilyen pizsamát. mert mi lesz velem. aki szintén a katonákkal barátkozik. hogy Linni kétkedni kezd. hogy mégis csak meg kell magyaráznom a dolgot és így szóltam. Most egy kicsit félek. de én azt hiszem. Azért mégis fenkölt dolog a művészet. az összeszorított szájával és döngő lépteivel. így szóltam: „Ebből az elragadó anyagból Leó a multkor három pizsamát csináltatott magának. mert mi egyebet csinálhatna. Ezekután nem tehettem mást. ami most még nincs a színpadon. Mindjárt sejtettem. És egyúttal élelmet is ad el a katonáknak. rózsásmintájú fehér crěpe de chine pizsamában. a fiatal markotányosnő ide-oda szaladgál és bort tölt mindenkinek és azután ül egy sátorban. pompásan illik Leó fekete hajához”. mikor végre megint szóhoz jutottam: „Igen. lenézik és elnyomják. Odabent rémes izgalom volt egy mondat miatt abban a darabban. hogy minél többet kell valakinek a színpadon beszélni. szívesen szenvedek érte. amint megpróbáltam elképzelni. hogy a katonák babája. mit jelent.erre megálltam egy selyemkereskedés előtt. Mert rajongok ezért a mintáért. Nagyon kértem. mert hiszen a darabban ráadásul még harmincéves háború is van. Minden azon múlik. hogy titkomat senkinek sem fogja elárulni. . Arra gondoltam.tulajdonképen torkig vagyok már a színházzal. . Amellett Leónak alig van pár szál haja. ami valószínűleg idegen szó. gondoltam magamban: nem maradok a legutolsó sorban. Ha már egyszer itt vagyok. aki a katonák babája. Aztán megeskedtem Linnit. hogy az embernek a neve rajta legyen a színlapon és ehhez „szöveg” is kell. Van a darabban egy öreg nő.szerettem volna megkérdezni a lányoktól. És ennek az öregasszonynak van egy fiatal nőrokona. Ezt nem mondják. az is csak a tarkóján lengedez. . Én is igyekszem bejutni az elsők közé. el akarnak . akik a színiiskolából valók. Szóval. akik pénzért szerepelnek. Olyan jól hat ez a selyempizsama hangulatvilágítás mellett. Azt is megfigyeltem. és ma már sikerem is volt. ha a hazugságom kiderül. annál nagyobb a jelentősége.finom ösztönömmel rögtön megéreztem. És aztán egyszerre kijön a sátorból és felkiált: Néném. . de könnyű kitalálni. csak a főpróbán lesz ott. mert ez mindig rontja az ember tekintélyét. mint azok.

vagy máshol találkozom a direktorral. mint éhínség idején egy darab kenyérért. ámbár nem értem. Amint észrevettem a mesterkedését. hogy néhánnyal több vagy kevesebb. . Erre Linni közelebbi részleteket akart megtudni Leó szenvedélyességére vonatkozólag. Ugyanis most már én is az iskolában vagyok. hogy Leó egész napi fárasztó munkája után torkig van a színházzal és nem akar még este is szövegekről hallani. miért teszi. de egyelőre nem is sokat töprengek ezen és nem kérdezősködöm. csöndben maradok. . én is színinövendék lettem és nekem is sikerem van. de azután mégis meggondolta a dolgot és a markotányosnőnek megmaradt a szövege. Ebből is látható. semmi mással sem törődik. akik művésznőnek szólíttatják magukat. És a fiatal markotányosnőt Klingfeld először ki akarta húzni a darabból. . A kövér Linni könyörgött nekem. aki tulajdonképen . hogy miért. Ez megint kínos volt nekem és nem tudtam mást felelni. Tehát csak ezt feleltem Linninek: „Leó nem szereti. Manna Rapallo. akik végeredményben mind egyformák. mint akik irodába járnak. Már a könyökömön nő ki az egész Leó-ügy. és aki mindig föl-alá szaladgál a nagy hasával és könyvvel a kezében. csak velem”. hogy kikezdjen Kilngfelddel. És emiatt az egy mondatos szöveg miatt olyan izgalom volt. rögtön kitaláltam.különben is olyan szenvedélyes. Októberben. Nem egészen értem. És ezt nagyon izgatottan kell kiáltani. hogy ő kapja a szerepet. Pedig hát megelégedhetnének a saját tapasztalataikkal is. És az összes leányok veszekedtek és hajba kaptak és megint kibékültek és megint hajba kaptak. igazán nem fontos. az új felvételi vizsga után még többen lesznek. Ezek most heten vannak. kész színésznő nem mondhatta el és úgy volt. mert csak arra jó. hogy Bloch elintézze. És az a horpadtpofájú Pilli örökösen a rendező irodája előtt lebzsel. Pláne. Valamennyinek két évig kell tanulnia. ha egy kettő el is megy. meg a többiek. Ha a folyosón. .éppen olyanok.17 menni! Amivel természetesen a katonákra céloz. amit egy markotányosnő mond. hogy ha együtt vagyunk. hogy elterelje a közönség figyelmét a katonákról. mert hiszen még mindig elég katona marad ott. ha az intim dolgairól másoknak mesélek”. milyenek ezek a lányok. Mindig csak a pikáns részletek érdeklik őket. hogy mi van annyi tanulnivaló. Miután az egész szerep csak egy mondat. a szerep miatt. hogy ő kapja a szöveget. akit ügyelőnek hívnak. annyit faggatnak felőle. intézzem el Leóval. hogy valamelyik színinövendék kapja. hogy ezek a színinövendékek mind magasabb társadalmi osztályból való lányok és majd megőrülnek egy mondatért. A legérdekesebb a dologban. az a kis kerekfejű nő. ma reggel viszonyt kezdett Bloch-al. Vagy még nagyobb. Hát szóval: azért az egy mondatért valóságos háborúság dúlt. egyszerre megfájdul a hasam a rémülettől és reszketni kezd a térdem.csak azért. miután katonákról van szó. csak ezt: „Képzelheted Linni.irigylem a gondjaikat.

hát szóval olyan dolgokat. rekedt volt. Kicsit illetlen dolgokat kiabált . amikor már mindenki hazament. ami az ilyen nehéz színdarabokban szokott előfordulni. hogy a színház különös világ. de el kell ismerni. s közben egész feleslegesen végigsimított tenyerével a fején. és a gőgös Trapper a tehetségét mutogatta és ordított. hogy hátrasimítsák. Ezt a megjegyzést csak úgy mellesleg vetette oda.és közben üvöltött és támolygott. Ebből is látszik. akiknek már nincs hajuk és ezért már semmi szükség arra. mint egy kínaié és nagyon jó az alakja .18 egészen közönséges proletár nő. Egyébként hadar és a hosszú lábaival úgy ugrál ide-oda a nézőtéren. ha az epekövei működésbe lépnek. És ekkor Klingfeld Mannával is elmondatta a mondatot. hogy fegyházban ült. A dolog nem volt szép. ünnepélyes pofával. Hátborzongató volt. az rosszabb. a többinek már valamennyinek volt legalább egyszer szövege”. Így volt ez Käsemannál is és én képtelen voltam erről az ostoba mozdulatról leszoktatni. meg drámai erőnek.valami Holofernesről és hogy ő nem akar neki fiat szülni. . mint a varjú. Ha valakiről azt mondják. mintha levágná valakinek a fejét. mint a kengurú. mint egy őrült. mintegy ellenszolgáltatás gyanánt. Mind az asztalon és az ablakpárkányon ültek. Mila von Trappernek olyan a szeme. És amikor Klingfeld szóba hozta azt a bizonyos mondatot. Nagyon gőgös. mint Clärchen néni. az összes lányoknak hevesen kezdett dobogni a szíve. És valamennyinek sorba el kellett mondani a mondatot és a nagyhasú Bloch előre tolta a kis tökmag Manna Rapallot és így szólt. mert csak később jött be a próbákra és semmit sem tudott Leóról és rólam. hogy a színháznak az élethez semmi köze. fontoskodó. hogy arra nincs kifejezés. mert nagy tehetség.csak a színinövendékek voltak ott. csak az enyém nem. Mila von Trapper egyszer a társalgóban mutogatta tehetségét. hogy éppen egy nemesi származású lány. Nem furcsa. mert ismét ráeszmélnek a kínos valóra. játsza a közönséges proletár markotányosnőt? Hát én erre is csak azt mondhatom. De az első napokban olyan aljas módon bánt velem. Az ilyesmit drámai kitörésnek hívják. ami itt szörnyen sokat jelent. amit mindig azok a férfiak tesznek. ami nagyon nehezen válik le az illetőnek a törzséről . És Klingfeld tegnap így szólt a próba alatt: „Ejnye. hogy a fejük sima és kopasz. hiszen ezt a mondatot még nem osztottuk ki”.én ezt kicsit durvának találtam . akik legszívesebben az éjszakát is a színházban töltenék. akinek nyugalmazott generális a papája. hogy Manna barátkozott vele: „Ez a lány még soha egyetlen mondatot sem mondott.ezt még én is kénytelen vagyok elismerni. amit egyébként senki sem kívánt tőle. És . de a lány előző nap meghűlt. És a padlón csúszkált és ordítva vergődött. mintha azt mondanák. és úgy károgott. . És ilyenkor kedvetlen arcot vágnak. Így hát a mondatot Mila von Trapper kapta. hogy tehetségtelen. És aztán úgy lengette a karját. hogy olyan hangosan azért nem tudnék ordítani.

nehogy léghúzat érje. mert lent a földszíntere is van toilette és . mert honnan tudjam. elláttam a baját. hogy mesés és kitűnő produkció. De ez mindig megbosszulja magát.én nyomon követtem. önkéntelenül így szóltam: „Nem. . a művészet mindig inkább elközönségesedik. Eltünt a toiletteben. a lány pedig olyan szörnyen megerőltette magát. ha olyan szavak és dolgok fordulnak elő. hogy meg is jegyezzem. hogy ne kelljen hazudnom. kedves akartam lenni hozzá és amint kérdő pillantást vetett rám. Hát kérem. Trapper így szólt: „Sajnos. drámai erővel. És gőgösen kinyujtotta a nyakát. hogy olyan sok minden van az életben. Anélkül. ha jól esik neki. . ha valaki felmegy oda az első emeletre. kicsoda az a Judit. kitől van a Judit. . hogy akartam volna. mintha mindent tudnék és néha már belefáradok a sok figyelésbe és örökösen szégyenkezem. Ebből láttam. Erre tegnap a Trapper kapta az egymondatos szerepet.és azután kereket oldottam.. de jó az emlékezetem és ha megmagyaráznak nekem valamit. Néhány percre szomorú hallgatásba burkolóztam.hiszen minden lehetséges”. . hogy a próbán rákerült volna a sor. amiket nem ismerek. . Talán még azt sem tudja. még a jó Isten is az én pártomon van. amit a Trapper végigordított. Senki sem látott. hogy lehetséges.egész halkan . így szóltam: „Vigyázzon. És miután én semmi szakszerűt sem tudtam mondani. nekem pedig végigfutott hátamon a hideg és így szólt: „A mű szemmelláthatólag semmiféle hatást sem gyakorolt magára. igazán nem tudom”. hogy buta vagyok.19 mindenki azt mondta. Az emberek általában nem jók hozzám és ezért sohasem merem őszintén ezt mondani nekik: „Hiszen én tudom. magyarázzanak meg egyet-mást”. De én meggyűlöltem őt. mert ha a jövőben is ilyen ügyetlen leszek. amint a Trapper fölment az első emeletre. amit mondott. mindent elkövetek. mert szörnyen kimelegedhetett az ordítástól és mostanában környű influenzát kapni”. hogy valami aljasság lehetett. A dolog úgy történt. ugyan. amikor szinte éhezem azt. mert mindig bánt.a kulcs kívül volt! Gyorsan megfordítottam a zárban. De én nagyon dühös voltam magamra a gyöngeségem miatt. mire a Trapper is mindjárt mézédes és nagyon kedves lett hozzám. hogy fogok előrejutni az életben? Pedig nagyon sokra akarom vinni. rövid idővel azelőtt. Mert vannak pillanatok. hogy a széle majdnem a földet érte. mert ő tehetség.lám. Ez talán annak a darabnak a címe. Erre úgy legörbítette a száját. Persze. hogy a szószoros értelmében szuszogott a fáradságtól.. . közönséges emberek kezén”. . Erre Linni félrehívta a Trappert. fölvilágosította rám és Leóra vonatkozólag. Most azután tombolhat drámai erejével! Ritka véletlen. amit nem tudok és mégis úgy kell tennem.. hogy ma reggel láttam.miért is volt olyan aljas? Most már aztán kitörhet.

miután lent a színpadon a munkások díszleteket szögeznek. akik el akarnak menni. Erre én egyszerre kirohantam a sátorból. kicsit hanyagul mosolygott.20 mindenki oda jár. kicsit fölényesen és minden erotika nélkül. tele érdeklődéssel. amint feljött a színpadról. amely szorosan az alakomhoz simul. Azután felszólítottak. és helyet mutatott egy bőrfotelben. úgy hogy a nemes Trapper zörgetésére senki sem vetett ügyet. . valóban semmit sem akart tőlem. . Én szemben álltam Leóval.és bátran kiáltottam: „Néném. senki sem mondta el és Klingfeld már dühbe jött. rózsásmintájú fehér selyempizsamában. amitől azok olyanok lettek. hogy valóban én fogom azt a mondatot elmondani. ami által fölénybe juthatnék. annál is inkább. ő maga pedig nádszékre ült le. hogy szavaljak valamit. hogy rendbehozza nem létező hajfürtjeit és ezt kérdezte: „Ki maga?” Megmondtam.a hihetetlenül előnyös tűzpíros ruhám volt rajtam. Erre kérdéseket tett fel nekem. mikor sor került a mondatra. csak a nemesi származású Trappernek nem jó az. mert senkinek sem tünt fel. De nagy izgalmamban már a második strófánál belesültem. Aztán bement a szomszéd szobába. Összeszorította a száját és udvariasan. Most azután megkapta a magáét. amik a műveltségemre vonatkoztak és azt is kérdezték.Leóhoz. És az igazgató meg Klingfeld kérdéseket intéztek hozzám. Erre azt mondták. ami egyébként részben azzal is magyarázható. Erre hangosan szidni kezdte a nemesi származású Trappert. mert mint utóbb kiderült. A nap átsütött a fülein. mint két kis vörös lampion. mert lelki szemeimmel látni véltem a nagy hasával. és hideg lett a gyomrom. A próba után föl-alá jártam odalent az irodahelyiség előtt és hallottam. úgy csengett a hangom. mint egy Lujza királynő. de azért nagyon tisztelnek azóta. Egyszerre reszketni kezdett a térdem. mindig inamba száll a bátorságom.és együtt jöttek vissza mindaketten. . . . hogy dél volt már és még nem ebédelt. Ezt sosem fogom elfelejteni. Mert magasállású urak előtt. És a lányok egytől-egyig meggyűlöltek. De ez semmit sem használt neki. és szörnyen kalapálnak. És én nekirohantam Klingfeldnek. Így azután. Aztán behívatott az irodába. és megkértem. mintha komolyan aggódnék a katonák miatt. és majd kipukkadtam a nevetéstől. hogy nincs itt és így szólt: „Maga fogja a szöveget mondani”. hogy adja úriemberi és rendezői becsületszavát. amint fönt az emeleten a Trapper dühösen dörömbölt. ami nagyon kínos volt. és én belekezdtem az Erlkőnigbe. olyan udvarias és úri dolog volt. Klingfeld megint végigsimított a tenyerével a kopasz fején. ami másoknak megfelel. hogy megakad a próba. mik a terveim. bár nem vagyok színinövendék. Ilyenkor senki sem erotikus. ami még mindig nincs a színpadon. a legfőbb úrhoz. és az arcom sötétvörös lett és rángatózni kezdett. akik semmi olyat sem akarnak tőlem. a mellékhelyiség ajtaján. Leót valóságos uralkodói fenség lengte körül. el akarnak menni!” És minthogy valóban féltem egy kicsit.

Egy ember biciklizett. erkölcsi felháborodásból elűzne hazulról. mint egy gyilkosra. . De ha semmit sem mondok neki. nincsenek erkölcsi aggályai. amit megszokott. ha gazdag. De emiatt sok kellemetlenséget is kell kiállnom.. Az is leszek.. És azáltal. És Leó bólintott és megjegyezte: „Amellett nagyon kecses is”. anyám pedig szeretné. mi lehetne az. Persze. És az emberek . kész művésznő vagyok.ugyan. akivel a színházban ismerkedtem meg. mintha semmit se hallanék. amit az apámnak adok. mert az apám tombol: folyton azzal kínoz. És erre fölvettek az iskolába és fizetnem sem kell. ebédre és vacsorára többnyire meghívnak.és az emberek közben ettek. mint az a mocskos kártyajáték. ő sem kérdi. És a nagyiparos beszélgetésbe elegyedett velem.a szeme körül kilószámra hupikék festék.egész magas keréken és életveszéIyes pillanatokban mindenféle bolondságot csinált . ha megmondom neki. pedig minden szót hallottam. hogy most nem viszek haza pénzt. . közben rezegtette a mellét.21 adjak elő valami vidámat és sokáig töprengtünk együtt. . aki egész magasan tündököl a művészet egén. és körülöttem minden olyan lesz. És ha nem tesz fel felesleges kérdéseket.sárga ruha volt rajta. honnan fogok most pénzt szerezni. és parfümöt fogok önteni a fürdőmbe. mert azt hitte. meg hogy sört iszik és köményespálinkát a csapszékben. aki rosszul lett. semmi más dolga sincs az életben. Muszáj valakit találnom. ∗ Orfeumban voltunk. ezt már elintézték. hogy pénzt kap. Egy gyáros hívott meg. Egy nő énekelt. megfosztom valamitől. mennyi fizetése lehet az ilyen embernek? Kitünő varietéműsor volt.rózsa a vállán . mert a szoknya hosszú lett és táncoltam is hozzá. mint Párisban. és meghívott vacsorára. hogy otthon csönd legyen. Szörnyen olcsón élhet az ember. . aki a ruháim árát fedezze és akitől még ötven márkát kaphassak havonta. Így hát már nem vagyok a legutolsók sorában. ez mind pénzbe kerül.enni is alig szoktam otthon. . az apám már öregember. ha karriert csinálnék és a folytonos veszekedések közepette már enni sem tudok. Nagy csillag akarok lenni. előre törtettem. Pedig egyébként majdnem semmibe sem kerülök szüleimnek. mert akinek pénze van. Persze. mert fő. honnan szerzem a pénzt. Erre nevettek és Klingfeld így szólt Leóhoz: „Kimondott vígjátéki tehetség”. csak úgy pár lépést jobbról-balra. Kis fehér autóm lesz. annak összeköttetései is vannak és annak nem kell színházban fizetni. honnan van az ötven márka és nem is töri ezen a fejét. De az apám mégis állandóan úgy néz rám.aztán tapsoltak. éppen csak hogy ott alszom a sötét kamrában. Végre elénekeltem nekik a nótát a Sáriról. . miközben átvette szabadjegyeit holnap estére. az artistáról pedig dőlt a verejték. Én lehajtott fejjel álltam előttük és úgy tettem. Pedig ki is törhette volna a nyakát.

és akkor mindig helyesnek fogják találni azt. nem esik-e végül politikai gyilkosságnak áldozatul. De nekem már elment tőle a kedvem. Erre a nagyiparos megkérdezte tőlem. Szóval.erről jut eszembe. . amennyit muszáj. vajjon a Trapper még mindig kint ül-e a mellékhelyiségben? Ha még holnapután sem látom. mert tudtam. Csillag leszek. . . mert nagy nő vagyok és roppant érdekesnek fogják találni. amit kellett volna.csak éppen annyit. mert az ember sosem tudhatja. Pedig mi most is csak azok vagyunk. És így feleltem: „Hát persze. vadgesztenye vagyok!” Mire tátva marad a szájuk és így szólnak: „Ja. egyszerre kinevezett fajtiszta germánnak és sürgetni kezdte a dolgot.ez mind rettenetesen bonyolult dolog. megint újra kezdi a politikát. Részeg vagyok.különben is bosszankodtam: egy férfinek mégis csak tudnia kell előre. Pedig az csak tartós hullám és természettől olyan sima a hajam. Erre azt felelte. hogy egy nő tetszik-e neki vagy sem! Ilyen hülye alakkal még sose találkoztam! Ilyenek a férfiak! Előbb bókokat mondanak és a kezüket.de gondoltam magamban: „Ha éppen ez a gusztusa. Istenem. kinyitom az ajtót. ha nem tudom. meg tudomis én mijüket törik. hogy ezt mindjárt sejthette volna.22 tisztelni fognak. hogy a hajam természettől egészen sima. . És a gyáros egyszerre szörnyen hűvös lett. mert nagy nő vagyok. És miután bevallottam neki. hogy egy szó megváltoztathat.a kerékpáros is zsidó volt és a táncosnő is.ez nekem nagyon kellemetlen. máris végeztem. mint most. Vajjon Hubert a városban van-e még? Amikor a gyáros később becsípett. .éppen a mult héten történt. hogy amint kijózanodik. A konferencier zsidó volt. . mint az angolna. ezt nem tudtam”. és kiderült. hogy udvarolhassanak az embernek. . félek tőle. mint aki részeg és semmiért sem felelős. Fütyülök rá.és ellenségesen kezdett viselkedni velem szemben. De már szégyeltem volna visszavonni. . hogy kapacitás és nem fognak úgy lenézni és kinevetni. hogy apám kificamította lábát a zsinagógában”. . de nem mondott túlságosan illetlen dolgokat. miért ne örüljön”. pontosan az ellenkezőjét mondtam annak. és szeretett volna tettlegességre vetemedni. és butaság azt hinni.soha többé nem kell vigyáznom arra. én igazán nem vagyok az. amit mondok és a szavaimat megválogatnom és tetteim következményétől előre reszketnem. miután göndör a hajam. lábukat.és a fajtisztaság állítólag fontos kérdés. . te vadgesztenye vagy? -Pfuj. . már nem helyezett annyira súlyt a fajtisztaságra. hogy mi az. . úgy. hogy Hitler-párti és fajtiszta germán .egyszerűen úgy élhetek majd. ha ilyen emberekkel barátkozik. . A nagyiparral sajnos. hogy én is zsidó vagyok-e. mert a politika eleve megmérgez minden emberi kapcsolatot.többé semmi megszégyenítés és veszteség sem érhet. mert azt még sem akarom. akik azelőtt voltunk. amit csinálok. hogy éhen haljon. Azután egyszerre azt mondjuk: „Én kérem. igazi nagy nő.

. sohase kell görnyedeznie . hogy ócska vacak.szóval. de este már látszik. Szörnyen szerettem volna megmondani neki. az is olyan a kezén. hogy milyen gyönyörű és hogy mennyire tetszik nekem.ettől valahogy megfájdult a szívem. mint valami muzsikás. hogy a nőnek sohasem volt arra gondja. és egy nő táncolt.de még esetleg rosszat gondolt volna felőlem. Ma főpróbánk volt. mint mikor később azt a ragyogó úrihölgyet láttam.és gyönyörű ruha volt rajta. . hogy valami rendkívüli lakik bennem. Érdekes lehet egy férfi számára.ez is valami. . Az orfeumba villamoson mentem és a villamos eldöcögött a temető előtt. tiszta feketében volt. fehér prémmel. a város előkelőségei. fekete seal. . holdas éjszaka. Olyan lágyvonalú volt rajta minden és olyan tisztára fürösztött.23 A mellettünk levő asztalnál csodaszép hölgy ült. . nyugodt a nézése. biztos. délután még elég rendes. hogy milyen is valójában. amire szükségem van. . hosszú ujjai és olyan határozott. és körülöttük még egy csomó izgatóan érdekes ember. . .ez a rókaprémes kabát is. és szédítően izgalmas perceket éltem át. fényszórók kereszttűzében és rajta is látszott. És véletlenül együtt mentünk be a mosdóba és egymás mellett álltunk és egyszerre néztünk be a tükörbe.még jobban. ha nem annak született? Én most már színinövendék vagyok. mert az ilyennél sohasem lehet előre tudni.tiszta fekete ruhában volt.karcsú fehér keze volt.de a nő lényében volt valami olyan veleszületett előkelőség. mert tudtam. amint mellette álltam. .áhítat fog el és libabőrös lesz a hátam. hogy most az egész színházat bejárja a velem és Leóval kapcsolatos pletyka.beszállt egy asszony.mi lehetett az a fehér prém? talán hermelin? . finom. ha szépeket mondok neki. de rikító vörös táskát tartott a kezében. ha ilyen nőt csókolhat. hogy milyen nehezen szedem össze.látszott. De még nincs estélyi köpenyem. ő volt az egyetlen.már a sátor is a színpadon állt. Nagyon magas volt. Nálam ezt mindenki első pillantásra tudja. de ez most olyan furcsán fáj.olyan.minden holmim csupa olcsó rongy.viszont ha Therese szarvasbőrkeztyűt vesz fel.amellett egészen közömbös . aki éppen akkor temette el az urát. . honnan szerezzen pénzt a ruhaszámlájára. Azt hiszem. hogy nehezen keresi kenyerét és nagy fáradtságába kerül az ugrándozás. és így inkább hallgattam. mint ha cérnakeztyű lenne. aki . Ebből is látszik. . de azért fekete heztyűt viselt és a szemét egészen tönkre sírta és már egy könnyet sem tudott ejteni. . nem túlságosan karcsú és a haja szőkén csillogott. Rettentő rosszul éreztem magam.egészen ócska formájut. . ha kimondom ezt a szót: hermelin . reszkettem a karrieremért. az a ruha olyan gyönyörű volt.legszívesebben sírva fakadnék. . egészen elsőrangú vállal és hihetetlenül egyenes háttal . hogy rajta biztosan a fehér nyúl is hermelinnek látszott volna. Annak a nőnek isteni köpenye volt. Leó a nézőtéren ült Klingfeld mellett. hogy mindig ilyen egyenes a tartása.és rajtam annyira meglátszott. . fekete fátyollal és nem volt pénze autóra. . . Vajjon lehet-e az emberből nagy nő. . Az egész orfeum csupa vörös bársony volt.kicsi volt és vörös.

miért tűrjem ezt? A nagy színészekkel szemben nem volnék ilyen szigorú. mert tegnap és régebben. mint amennyi mondanivalója volt a színpadon. a félhomályban. hogy a kedvemért rózsaszínmintájú fehér selyem pizsamát visel. . Most pedig. szónoklatot tart. Hozzájárul ehhez még a próba. és ez nagyon undok dolog és terhemre volt. nem sejti. . A színészek széles ívben kitértek az utamból. latba akarja vetni minden befolyását. ha szembe találkoztak velem. mert a Trapper egész éjszaka ott ült és nem tudott kijönni és másnap reggel Wallenstein személyesen fedezte fel és engedte ki. mert dühös. sehogy sem sikerül. az egész színház beszél. hogy nyugton maradna. veszekedés. hogy becsukassa azt a színházat.ugyan. hogy én kaptam a szerepét és hiába próbálja visszaszerezni. csipkedik és vágják hátba az embert. hogy én voltam az. ha velem beszéltek. azt igazán természetesnek találnám. mikor a színpadon volt és teljes erőmből a lábára léptem. A barát is. Disznó! Különben is feltűnt nekem. aki bezártam a mellékhelyiségbe. hogy viszonya van velem. meddig tarthat ez még így. a sok díszlet és a tarka egyenruhás katonák. És a barátcsuhás többet csipkedett. Egy szép napon majd mindent megtud Leó és azt is. Ezt mások is megtették. észrevétlenül teljes erőmből a lábára léptem. mire a Trapper idegrohamot kapott. a rengeteg lárma.24 még nem tudta. ha lement a darab. hogy tyúkszeme van. amiben ő azt a hihetetlenül hosszú mondatot mondja. mert ha azok a végeszakadatlan szövegek és nehéz ordítozások után néha egy-egy jó percet akarnának maguknak szerezni. De azok nem csinálnak ilyesmit. hogy majd csak akkor csukatja be apjával a színházat. mindig belém csipett. azóta senki sem mert belém csípni. Biztos. És ezt azért tettem. pedig a legfelső körökhöz folyamodott elégtételért. Az ügy nagy izgalmat okozott. ahelyett. És a Leóval kapcsolatos pletykát különösen a Trapper terjesztette. Ellenben Klingfeld megígért neki a következő darabban egy hihetetlenül hosszú mondatot.. aki generális. amikor fel volt húzva a függöny és nem üthetett érte nyakon. rongyos segédszínészek. akiknek kevés a mondanivalójuk. A Trapper pedig tovább folytatta az aknamunkát. Ilyen aljas ez a nő! Hála Istennek. Erre kijelentette. valahányszor összetalálkoztunk a színpad hátterében. dühösen köpköd rám és mindenütt meséli. Nagyon drukkolok. ahol tisztességes lányokat bezárnak a mellékhelyiségbe. hogy Leó barátnője vagyok. annak a barátcsuhásnak. mert a mosdatlan arcáról nem volt nehéz leolvasnom. hogy csak affektált. alázatosan keringtek körülöttem és igyekeztek műveltséget beleszőni a szavaikba. vissza akarta szerezni a mondatát. Csak a kivénült. De nem kapta meg. Nagy felfordulás volt emiatt. hogy mindig csak a közönségesebb színészek. aki egy szekéren állva. amit én nem tartok komoly betegségnek. De ma reggel óta mindenki tudott már mindent rólam és Leóról. hogy bosszút ne álljak rajta.. És az apja. de főként a barátcsuhás. amiről mint érdekes intimitásról. De mégsem tudtam ellentállni a vágynak. De nem tudom.

Ma már ki is festettük magunkat. rá fogok fizetni. hangoskodik és mindenki akar valamit. a vak is láthatja. hogy ő maga zárta be őt a mellékhelyiségbe. a nappali világosságban. hogy egy igazán előkelő embert valaki ilyen piszkos gyanúval illessen. mert azt később is használhatom. mint egy felpuffadt és kifestett vízihulla. hogy abból. ez már magában is jótétemény. Később találkoztam Theresevel. óriási tollakkal. . hadd legyen valami csöndes öröme. A kosztüm egyébként kopott rongy. Nagyon megnyugtatón hat rám a próba izgalmas lármája után. Pedig valójában még csak rám sem néz soha. kijelenti. mert mindez új volt számomra. mire a lányok azt felelték: „Hát hiszen éppen ez az”. aki mellettünk lakik. Utálom Elmannét és van is rá okom. bizony. hogy a hölgyek kedvet kapjanak. Egészen viaszszínű volt az arcom az öltözőben. Én rajongok a púderért és az ajakpirosítóért. az alantas szenvedély hatása alatt. amiket kapott. Otthon aztán szidja a ruhákat. aki fölötte lakik és akinek szörnyen szüksége volna az afféle holmira és akinek több a gyereke. ahogy Leó elmegy mellettem. mint a pénze. amikor elkészültem a festéssel! Amikor a tükörbe néztem és nevettem.én ezt meg is mondtam -. mikor nevet. Én fehértollas kalapot választottam. hogy csinálják a dolgot. És olyan érdekesen idegenszerű lett az arcom. mennyire belém van habarodva. De lent a színpadon. egészen közönséges anyagból. olyan hosszú lett a szájam. Ott bent a színházban mindenki szörnyen sokat beszél. Nagy kalapokat viseltünk. Neki fogom ajándékozni a sárgapettyes. porrongynak használja őket. hogy sokáig lehessen húzni az ügyet és attól félek. szerény és tisztességes. ∗ . a Trapper pedig mintha most ásták volna ki a földből. barna fagyöngy láncomat. nem hiszem. Nagyon figyelnem kellett. Linni olyan volt. különösen a sötétvörös Cotyért. Én már nagyon útálom az egészet. de azért azt hiszem. amilyent az Elmanné vesz fel. Therese legalább soha semmit sem akar. Nagyon aljas dolognak találom. hogyan festik alá a szemüket és mindent. boldog lenne. Csak nem szívesen beszélek róla. ha néhanapján előkelő családokhoz megy házalni. hogy ilyen vacakokat a világért sem venne fel és csupa méregből. nem jó. mert csöndes. Ha nem adják többé a darabot. a szeme mint az odaégett tükörtojás.25 Még meg is gyanusította Leót. És a Bäkerné. mintha vágás lenne az arcomon. hogy nem ismer rá a saját arcára. hogy neki ajándékozzák régi ruháikat. És a lányok azt mondják. felső és alsó világítással egészen más lett minden. mert hiszen harminc éves háborús anyag volt. ha valami rongyos blúzt kaphatna. de annak senki semmit sem ajándékoz. magammai viszem a tollat és otthon ráteszem a rendes kalapomra. amely hozzám fűzi. amely beáradt az ablakon keresztül. ha az ember úgy festi magát.

nem tehetem. hogy játszani fogok és Hubert kivételével az összes férfiak ott voltak a színházban. És egy percig nem lehetett tovább játszani. egy fillérje sincs virágra. hogy az urának valami köze van hozzám. És ez az ajándék az én számomra természetesen bizonyos kötelezettségekkel járt. Így hát Theresevel és Herman Zimmerrel egyszerűen sörözni mentünk egy kocsmába. de meghív engem és Thereset előadás után a Mazurkabárba. ha kisüti a haját. ahol ismeri a főpincért. hogy egy csokor őszirózsát küldött. És Jacob Schneidertől három doboz valódi macskanyelvet kaptam. Prengeltől. Herman Zimmer úgy látszik. lila szalaggal átkötve és nagyon ízlésesen egy sárga georgina volt a doboz tetejére erősítve és udvariasan megkért. akikkel valamikor kapcsolatot tartottam fenn. Már jóval előbb kezdtem mindenfelé mesélni. Nagyon szép darab és sokáig eláll. egy-egy virág akkora. sajnos. nagy kosár rózsát küldött nekem. így hát inkább távol tartom magam Prengeltől. Nagyon meghatott azzal. És az összes fiúk ott voltak a karzaton és az én mondatom után éljent kiabáltak és Herman Zimmer a lábával topogott és Käsemann az első emeleten tapsolni kezdett és Gustav Mosskopf a páholyában elismerően ide-oda csúszkált a székével. arany szalaggal. mert nem volt pénze és így a fiúk olcsóbban megkaphatták. mert az atlétaklub később odajött a kocsmába és nagyban ünnepeltek. sajnos. mint az anyám feje. És a fiúk a klubból hatalmas babérkoszorút küldtek nekem fenyőágakkal és kis tarka selyemszalagokkal. amit eredetileg valószínűleg a polgármester múlt heti temetése számára rendelt valaki. És Jonny Klotz elküldte nekem a részletre vásárolt Opel kocsijának a kürtjét és egy névjegyre azt írta. Käsemann nagyon rendesen viselkedett. különösen ha szemben ülök vele és sokáig nézem. mert az . Ma volt a premierem a Wallensteinből. akivel egyébként nem volna rossz üzlet jóban lenni. Sohasem hittem volna.26 Ez aztán érdekes nap volt. Arról a nőről még azt is feltételezem. nagy kosarat. hogy a Wallenstein után vacsorázzam vele egy menüt á la carte a Palaceban. rajta vörös betűkkel ez a felírás: „Éljen az ifjú művésznő. hogy egyszerűen leöntene vitriollal. hogy ilyen szép számmal vannak. És tagja az atlétaklubnak. Ezáltal veszítek a csinosságomból és ezt senki sem kívánhatja tőlem. De ezt. azt írta benne. levél kíséretében. pedig alig van pénze és különben is gyerekkori barátom. tele szardíniás dobozokkal és paradicsompürével és finom kenősmájassal. Egyébként egészen üres volt a színház. Eszem ágában sincs. Több virágot kaptam. akinél fölírásra is fogyaszthatunk.” Most már majdnem nagy nő vagyok. mint az összes többi színész együttvéve. hogy a feleségének ne szóljak az ajándékról. hogy. de aztán nem váltotta ki. És Gustav Mosskopftó1 sárga krizantémot kaptam. ha megtudná. a csemegekereskedőtől. mert Schneider szörnyen bandzsít és ha együtt vagyunk vele. az én barátaimon kívül alig volt közönség. én is bandzsítani kezdek. aminek én is tiszteletbeli tagja vagyok. Együtt kellett innom velük. valóságos szenzáció volt. el akar szédíteni.

Keserű. Szelíd. hogy híres vagyok és nagy nő lettem. ezért most újra akarja kezdeni. hogy ez nem fontos. Rém muris volt. És Therese valóban jókedvű lett és kiszínesedett az arca és lehet. hogy milyen csinos ma. aki rosszul lett és a fiúk azt mondták. az összes emberek kitértek az útból és valaki a Heil dir im Siegeskranzot kezdte énekelni. Részegségében makacs lett. És Therese becsípett. És a leveleket föl kellett adni és még bélyeg sem volt rajtuk. de Therese azt mondta. hogy rohamsisaktól kopasz. Az atlétaklub a Marseilleiset énekelte. Elmondta. újra megfiatalodik. Most. könnyen meghatódom. Részeg volt. amit magunkkal vittünk. És azt mondta. De miről is beszéltem? Szóval a kocsmából valamennyien a Mazurka-bárba mentünk Jonny Klotzhoz. beszédbe elegyedtünk vele. hogy ötpercenkint csókolja meg Therese kezét és mondjon neki kedves dolgokat. hogy jobb. mert nagyon sajnáltam. miután Jonny három nyolcpfenniges bélyegről lenyalta a ragasztót. hogy én jelentkezzem Hubertnél. Cherry Coblerrel. az egyik kenősmájast Prengel kosarából Herman Zimmernek ajándékoztam. Én folyton hangoztattam. Hanem aztán mégis csak megnedvesítettük a bélyegeket. Talán megkérem majd holnap. hogy életveszélyes járőrt vezetett.27 éljenzés arra ingerelte a többi nézőt. szomorú szeme volt. hogy ha végre elfelejti a házasemberét. Útközben népes uccákon tülköltünk a zsebembe rejtett Opel tülökkel. De ez mind csak miattam történt. úgy mint az autók a Vilmos császár emlékünnepen. ez már mind olyan távol van tőlem. ami egy francia dal és az öreg is velük dalolt. mint egy versenyló. mint az egész Schiller. hogy már semmi öröme sincs az életben. hogy éppen tizenhetedszer csapta zálogba a vaskeresztjét egy kocsmában. ha nem mondom meg. Táncoltam az asztalon és megint elénekeltem a nótát a Sáriról. igazán én is dolgoztam valamikor abban az irodában? Az életem úgy száguld. hogy nagy attrakció vagyok a színház számára és ezt hangsúlyoznom kellene. Esetleg holnap szó is lesz rólam az ujságokban kritikával kapcsolatban. bár az atlétaklubnak az volt az álláspontja. Egy üveg Asbach révén. ha már elmult harminc éves. ha fejébe száll az ital. hogy tovább ihassék és hogy ezáltal némi ellenszolgáltatást kap azért. hogy ez jobban tetszett nekik. Kopasz volt a feje a rohamsisak viselésétől. megengedhetem magamnak azt a fényűzést. például azt. ilyesmi előfordult már és én nagyon örülnék ennek. . hogy pisszegjen és fütyüljön és Klingfeld reszketni kezdett a díszletek mögött és azt mondta. reménytelen volt a szája és én sok csókkal ajándékoztam meg. mert egy nő ilyeneket szeret hallani. hogy telefonáljon Hubert rokonaihoz. hogy fel kell adni őket. És magunkkal vittük őt is Jonnyhoz. a bélyegek ott hányódtak az aktatáskában. Én azt gondoltam. Általában. valamennyien sorra ittunk az üvegből és a Siegeskranzos is jókorát húzott belőle. Therese egész aktatáskája tele volt a pattanásos arcú ügyvéd üzleti leveleivel. idegessé tettek. hogy kommunisták vannak a házban és botrány lesz. ha részeg vagyok. de különben minden férfi azt állítja. hogy még mindig nincsenek a postán.

megőrülök. amin én is rajta ültem. Hubert. És a fiúk közül hárman kifeszített karral egészen magasra emeltek egy nehéz asztalt. az ember nem is tudja. hogy: mindennek vége. hogy melle legyen. De még mindig tovább él bennem az . amire pedig szüksége volna. Most pedig lefekszem. Ez óriási teljesítmény. Aztán végigmentünk az utcákon és az én kívánságomra politikamentes dalokat énekeltünk. hogy megtalálja az útat visszafelé. ha egy vendéglőben kimegy a toilettebe. csak úgy félszemmel és nagy csókot cuppantottam az egyenruhája legfelsőbb gombjára. a láztól és az izgalomtól. És egy rendőr föl akart írni bennünket. de ő nem volt hajlandó kötélnek állni. azt felkereshetem. Ma este megszököm. mert annyira szüksége volt pénzre. Borzasztó rosszul tájékozódik. Abba kell hagynom az írást. Nagyszerű volt. segíts rajtam. az nincs. Sírni szeretnék. olyan vastag karokkal. És rózsák vannak körülöttem és rettentő sok virág. mert az nagyon közönséges és csak szoptatósdadához és operaénekesnőhöz illik. Édes Istenkém. Therese hónaposszobájában. Be a koszorút jobban szeretem. oda a karrierem. Ha elalszom. A szívem olyan. meg Jonny főpincérje. Szörnyen fáradt vagyok. És nem írt fel bennünket. Az atlétaklub Asbach-al kínálta. Jó Istenkém. A rendőr arca is. szóval a hálószekrényemen Käsemann rózsakosara áll és a szalagja a párnámra hull. aki legalább száz kiló.28 úgyhogy nem lehetett többé használni. a betűim úgy reszketnek a papíron. Ott elmerülhet az ember. mint halódó szúnyogok lábai. Pláne az énekesnőknek nagy a mellük. Sajnos. ami nincs. iránytűt kellene adni neki. amit csak a fiúk lelkes hangulatával és a sok tréninggel lehet megmagyarázni. majd ráteszem az arcomat és a piros betűkön fogok aludni: „Éljen az ifjú művésznő”. mint egy gramofon és izgató muzsikát játszik hegyes tűvel a mellemben. Ez mindig így van. Erre rákacsintottam. hogy a mellük nagyobb-e vagy a hangjuk. Ó. bár Therese semmiféle hasznát sem veszi ennek a zavartalanságnak. mint egy gyereknek a teste. „garantáltan zavartalan” szoba. A csillagom letűnt. . A babérkoszorút fölakasztottam az ágyam fölé. azaz. És Therese átment a szemközti levelesládához és csak félóra mulva került vissza. a Bäckernétől vettem. ahol azelőtt Thusnelda képe lógott. És a hálószekrényen . Lázban írok és reszkető kézzel. amire az embernek nincs szüksége. ez az én számomra ezt is jelenti: elölről kezdődik minden. Theresenek van egy barátnője. megvan. megint egyedül. amely ragyogni kezdett tőle. hogy valamivel agyoncsapjam az időt. mindennek vége. Berlinbe.amolyan szegénysorsú fiatal házaspárnak való bútordarab. ∗ Ha csöngetnek.nagyon ócska.

egyszer csak megjelenik az ajtóban a portás és bekiált: ha készen vagyok. vagy Leó. nyolc órára. hogy épségben jussak el Berlinbe. Élő detektívregény vagyok. hogy Leó forró szenvedélyből hivat.. hogy kifessem magam. Vajjon a börtönben elveszik az embertől a púdert? Én még sohasem voltam börtönben. hogy titokban magamhoz vegyem a . börtönbe juttat a mókusbunda. És ami egyszer esik meg velem egy esztendőben. Felsikoltok és majd kiugrik a szemem a rémülettől. Szent Isten. ha végeztem a Wallenstein táborában. azt hiszem. a Küpper-kávéházban kellett volna találkoznunk. ő aznapra végzett már a dolgával. a generális . hogy letartóztatnak. Szóval. Találkozót beszélt meg a nevemben. és ennek mind Hubert az oka. Én jobban tudtam. a Küpper-féle kávéházban. Jaj. Hubert telefonált”. amely idáig juttatott. hogy felvegyem a rendes kabátomat. Így szólt: „Doris. De ismerem a természetemet. Bementem a színházba. Nagyon szeretem Thereset. éppen aznap este a régi esőkabátom volt rajtam. Revolverek robbanó ereje dolgozik bennem. Minden percben megtörténhetik. Nem nyitom ki az ajtót. késsel bevésem a karomba. hogy kicsit lecsillapul tőle a félelmem. gondoskodom róla. menjek be azonnal az igazgató úrhoz.29 a vágy. ő lesz az én mellékbolygóm. „jó az Isten”. aki igazán mesésen viselkedik velem szemben. a régi esőkabátnál tartottam és Hubert meghívott. Csak annyi erőm volt még. Segíts rajtam. nem annyira az eső miatt. Most a legkevésbé. Szörnyen félek. vagy Elmanné. csak az idegeim csöngettek. ami a lelkemben él. mint inkább. Csönd van. keresett a pattanásos arcúnál és Therese ment a telefonhoz. te jó Isten.. Kimászom az ablakon. Wallensteint adták.. meg a nagyravágyás. ha értem jönnek. amit kőszénnel fűtöttek be. nem volt időm hazamenni. Nem hagyom magam lefülelni. mert szükségem volt arra. soha. amiben semmi pénzért sem mennék rendesebb helyre. egészen mélyen. Tanácstalan voltam. Mert hiszen éppen Hubert előtt ragyogóan. Tegnap este történt. hogy végre kialudjam magam és a jelenésem után haza akartam menni. milyen rosszul lettem! Hát már itt tartunk! Leó. hogy vérezzék. amit hazulról hoztam. A jelenésünk után lefestettük magunkat zsírral. édes Istenkém. Az öklömbe harapok. mit fog szólni az apám! Mindent részletesen meg kell gondolnom. hogy Hubert érdeklődött irántam. Ha nagy csillag leszek. A kékszalagos margarin a szemembe ment. a rókával. mint egy kályha. csöngettek. a rózsásmintájú selyempizsama. És elmondta. én kékszalagos Schwanmargarinnal. hogy rá is sugározzék majd a fényem. Therese sem. hogy esti kísértéseknek nehezen tudok ellentállni és ezért szándékosan azt az undok kabátot vettem fel. sugárzóan szerettem volna megjelenni. hogy miért.. tudom. A lányok a szemüket meregették és jelentős pillantásokat vetettek egymásra és azt hitték. soha. vagy egy rendőr vagy a Trapper apja. ez annyira fáj. az én dolgom pedig akkor kezdődött. A fejem olyan. Therese már várt rám. Soha. ha megengeded.

ami bennünket foglalkoztat. puha prém. Hubert már ott ült és akkora karikák voltak a szeme körül. most is itt vannak mellettem. mint a mágnes. mert nagyon csúnya szegény. még az előadás befejezése előtt visszalopom újra a bundát a fogasra. mint mikor egy anya elhagyja gyermekét. Ült és szenvedő arccal aludt. Óvatosan levetettem az esőkabátomat és fölvettem a bundát. akinek az ember vállára hajthatja a fejét és aztán becsukhatja a szemét és nem kell semmire sem gondolnia. ha egyszer megszerezte. valahogy úgy éreztem magam. mint egy-egy Continental pneumatik. Előre sejtettem. hogy a dolognak rossz vége lesz. akivel néha az ember egészen jól meg tudja magát értetni. És szeretett engem és én is szerettem és amit az ember szeret. hogy az egyik akasztón bunda lóg. ennek nyoma se maradt. hogy olyan szomorú. amire semmi oka és semmi szüksége. Most a Trapper kapta a szerepemet. hogy nem fogom többé a bundát visszavinni. pár nap előtt. mert sajnáltam. Forrón vágyódtam Hubert. És lementem a földszintre a ruhatárba. miért ajándékoznám ennek a mocskos színháznak és a fekete rudacskát. hogy így fogok Hubert elé lépni és később. hogy valamit megteszünk-e vagy sem. édes. Belül crepe maroquinnel volt bélelve. aki mellettünk lakik. az elhagyott esőkabát miatt. De én mégis hazudtam magamnak és komolyan azt hittem.30 Wallenstein-féle kalapról a fehér tollakat. De azért valaki más sohasem értheti meg tökéletesen azt. kézi hímzéssel. helyette az Elmannét találtam ott. Vigaszra és mindszentek napjára és nyugodt békességre emlékeztetett. Beleburkolództam és a Klipper-kávéházba mentem. De ha az ember ilyesmit akar. amelyben elhatároztuk. mint egy frissen fürösztőt kisbabáé. ha kirohan a sátorból. tiszta selyem. Az ajkam mégis nyitva volt a csókja számára. Anyámat nem találtam a ruhatárban. azt a dögöt. De a lelkem mélyén az első pillanattól fogva tudtam. hogy már szinte magázódásnak tetszett. hogy beszéljek az anyámmal. vagy talán csak egy olyan férfi után. azt nem adja oda másnak. Olyan előkelően tegeztük egymást. Lelkifurdalásom volt. de a szívem nem akarta tudomásul venni ezeket a balsejtelmeket. Valódi mókus volt. ahhoz. Észrevettem. Különben is túlságosan féltem a leleplezéstől. amivel a szememet szoktam aláfesteni. remélhetőleg megbotlik és végigvágódik majd a színpadon. hogy legszívesebben megcsókoltam volna. De milyen gyönyörű voltam a bundában! Elhatároztam. arra mindig ráfizet. Valamikor olyan volt a bőre. egy darab őszi mennybolt. hogy vissza fogom vinni a bundát. hogy még egyszer bátorságom lett volna visszamenni a színházba és azután Leóval beszélni és Elmanné szúrós szemébe nézni és a hangját hallani. ha nem élte át velünk együtt. ha nem szívta be ugyanazt a levegőt. Én pedig becsomagoltam a maradék margarinomat: ugyan. ami nem volt jó és amire nem . hideg elismeréssel beszélt. Olyan lágy volt és olyan halványszürke és olyan finoman szerény. annyira megszerettem mindjárt. És a bunda úgy tapadt a bőrömhöz. azt is újonnan vettem. De ő csak valami furcsa.

Rögtön láttam. hogy a fénykép egyszer csak megszólal és beszél hozzám és ha nagyon megerőltettem magam. Doris. Reggel öt óra volt. mint ahogy ő állította és szerettem volna őszintén megmondani neki. De hiszen nekem semmim sincs. hogy fölfordult a gyomrom. Így szólt hozzám: . Mindenki magamra hagyott. hogy az igazi hamisítatlan úrilány faképnél hagyta és a professzor papa is kidobta és most nincs állása és csak úgy lézeng a világban. mindennek vége és Hubertből halott emlék lett és úgy tetszett. néha sikerült is ezt elképzelnem. A nő csak attól lesz igazán rossz. Ezt meg tudom érteni. De azért még egy utolsó kísérletet tettem és így szóltam hozzá: . Próbáljunk ketten együtt a semmivel valamit kezdeni. ha idegennek adja oda magát.Elmanné . hogy milyen nagy karriert csináltál. Mindig tudni kell. hideg volt és úgy éreztem .Köszönöm.31 voltam büszke. a levegő olyan fehér és hideg és nedves. mint Hubertnek. . ami megint dühbe hozott és undorral töltött el. Hosszú a nyakuk és apró szemükkel úgy néznek az emberekre. hová menjek? Ide-oda bolyongtam a parkban. no meg Therese is mesélte. amint az ágyban feküdt. hogy Therese kicsit fölvágott. Csak ennyit feleltem: . bár olyan szépen mozognak és állítólag ezen az alapon gyönyörködni kellene bennük. hogy ő élő ember. Hubert.Neked jól megy a sorod. Vagy szerelemből. mintha utálnák őket. Örülök. Azon töprengtem. Sötét reggel volt és láttam Hubert arcát.látom rajtad.kiestem a világból és otthon az apám biztosan dühöngeni fog. mint mikor régebben a fényképét nézegettem. Rossz óráim voltak. Csakhogy ez a fénykép azt hitte magáról. ez elég. Egy fénykép társaságában töltöttem az éjszakát. akihez semmi köze és még hozzá minden értelem nélkül. késő volt. ahol a tavon hattyúk úszkálnak. hogy miért tesszük. vagy pénzért. . neked semmid sincs. Elmentem. de viszont én sem szeretem a hattyúkat. Nagyon hideg volt a szobában. nekem sincs semmim. ami hozzáfűzzön és ez olyan volt. mint a vizes lepedő a szárítókötélen. Kijelentettem. Megmostam az arcomat. Hubert a fizetésem iránt érdeklődött és pénzt akart kölcsönkérni. hogy köztünk mindennek vége. Erre egyszerre zöld lett az arca a csalódottságtól és ettől annyira megundorodtam. És Leó várt a pizsamák miatt. Aztán elmentem a lakására. ha részeg voltam és el akartam hitetni magammal. szerettem volna a szívemből valami érzést kifacsarni. A bunda körülölelt és sokkal több szíve volt számomra.Nézd. mintha nem is élő ember ülne velem szemben. távolról sem olyan veszélyes az ügy.

Ez a bunda olyan. ősszel. kilencven márkával a zsebemben. de azért persze nem kereskednek lányokkal. hogy eddig tévedésből valami kövér asszony birtokában volt. De az én bőröm illata erősebb. Rengeteg fényreklám van itt. Édes Istenkém. A Westen nagyon előkelő. szinte úgy ejti ki ezt a szót. Sok fényes hajú fekete fej és mélyen ülő. csodálatos drágakövek ragyogó foglalatban. különben zárt helyiségbe menekültem volna. mint a lánykereskedők. A bundám ragaszkodik hozzám és én ragaszkodom hozzá. Néhány napja. ha valamiképpen kifizetődnék. mint valami rendkívüli férfi. akinek a szerelme megszépít. ha egyszer visszakerülök ebbe a városba. A Kürfürstendammon rengeteg nő. éjsötét szemek. Késő ősz és a nagyváros. esőben. kövér. szóval egymáséi vagyunk. Csupa szikrázás. mintha erotikus jelentése volna. Rengeteg elegáns férfi jár az utcákon. esküszöm. És én állandóan a bundámat viselem. Theresehez mentem. Csak sétálnak. most már lassankint teleszívja magát velem és chiprérel. amíg valami pénzforrás nem kínálkozik. mert hiszen ilyesmi manapság már nem létezik.32 magam. úgy tündökölnek a lámpák. mintha a temetőben feküdnék a föld alatt. Nagyon egyforma az arcuk és sokan vakondok bundát . Éjszakai vonattal érkeztem. mert mindig chiprét használok. hogy gyémántokkal és szerencsével megtetézve adom vissza neki. Miután megtárgyaltuk a helyzetet. Ebből kell megélnem. ő is belátta. RÉSZ. a gyönyörű bundám miatt. mint egy piros virágos paplan. Csekk-könyv és Nemzeti Bank szaga van. Bizonyára át is térnének azonnal erre a mesterségre. Berlin úgy takart be. Biztos. Hihetetlenül elegáns vagyok a bundában. mint egészen ritka. hogy szöknöm kell. akik olyanok. ha majd nagy nő lettem! II. de mégis olyan a külsejük. a szökés az ő szemében különben is érdekesen izgató valaminek tűnik fel. sziporkázás körülöttem minden. gazdag asszony viselte. Berlinben vagyok. Izgalmas. Rengeteget éltem át. Minden megtakarított pénzét nekem adta. amióta Käsemann nagyúri módon három üveggel vásárolt nekem egyszerre. Amellett nem is esett az eső. tündöklő fényeivel.

mint kivilágított koporsó. Most a Tauentzienen vagyok. ez olyan. hogy ruhákat ne . olyan. jó szívvel vagyok hozzá. De általa megismerhetem az itteni életet. hogy elmegy anyámhoz és titokban elárulja neki. hogy megszökhessem. annak senki sem mehet a közelébe a sok autó miatt és Tilly azt mondja. Én most is a mókusbundában vagyok és feltűnést keltek. amely síneken szalad. Tudtam. Néha azzal is utazom. ami kávéház zene nélkül. Van itt földalatti vasút is. De azt is megüzentem. Thereset. mint porfelhő. a Münzstrassen. Odahaza is sok ucca volt. De nekünk két szobánk van és Tillynek festett szőke haja és egy férje. egy olyan lánykereskedőforma emberrel. mint egy kilátótorony és száguld. most is olyan. Ha látom az arcát. amit a szélvész kavart fel. Therese segítségemre volt. Szóval. amint alszik. aki most nincs Berlinben. Itt még sokkal több ucca van. Van itt omnibusz is. Nélküle nem tudnám. hogy föltartja a forgalmat. mint a tisztára fényezett kék üveggolyó. mert szereti. Tudom. Borzasztóan reszkettem és féltem és amellett mégis tele voltam vágyakozó örömmel. mint mikor még jobb viszonyok közt élt. Én mindig földalattin utazom. ez az Alexanderplatznál van. de azért mégis sikkes és jó a lábuk és illatfelhő veszi körül őket. akinek protekciója van. ha sikerül a tervem és nagy nő leszek. Idegenek egymásnak az utcák. Én is szeretem ezt. hol vagyok és miért utaztam el. Nagyon érdekes és gyorsan halad. ha vigasztalják. pályamunkás a villamosvasútnál. hogy csak menjek vele. Tilly is azt mondta. Pedig csak ez a döntő. hol lakjam. a szavaival semmiféle befolyást sem gyakorolhat rá. De nem igen kap szerepeket és a filmbörzén is csak az érvényesül. ha aludni látja és ha az illető a nézésével. Néha sír. mint egy dunyha és olyan a szeme. És azt is megmondja neki. Tilly filmezik.33 viselnek. mert olyan sok minden gyülemlett össze bennem. Még ingük sincs és nagyon sokan vannak. Zuntznál. nagyon magas. olyan sok. hogy anyámat és őt. hogy az anyám tud hallgatni és ő különben is valóságos csoda. Szemben a kávéházzal a Gedächtnisskirche. ahol csak munkanélkülieket lát az ember. de elég olcsó és rengeteg ember jön-megy. aki egyébként cseppet sem érdekel. mert már elmult ötven éves és mégsem feledkezett meg a régi énjéről. Tilly Sherernél lakom. a föld alatt és dohos a levegő és az embert összenyomják. Tilly puha és gömbölyded. Therese megígérte. de azok olyan hasonlók voltak. ami nem egészen drága prém. ami mindenesetre jelent valamit. hogy mit érez az ember valaki iránt. Ma este szép sorjában mindent fel fogok jegyezni könyvecskémbe. mert Essenben dolgozik. hogy milyen nyüzsgés folyik künn a világban. rengeteg izgalom és szenzáció. Később elmegyek a Jockey-bárba. Mesés város ez. sokban hasonlítunk egymáshoz és sose veszekszünk. Látszik rajtuk. mintha rokonok lennének. hogy most csupa új dolog kezdődik számomra. fejedelmi módon fogom ellátni. Hálás vagyok neki. hogy nem is ismerik egymást.

szinte a fogát csattogtatta és a nyála csorgott. sírva fakadok. hogy eszembe jutott Rosalie. az ilyet igazán nem lehet megenni. És abból is kitaláltam. Egy embertől három narancsot kaptam. Cipőre volna szükségem és még sok minden egyébre. Istenem. Anyámmal is sokszor megesett. Ami megmarad a tortából. ha kellemetlensége van miattam. Csöppet sem bánom. Szóval. a borzas Elmann. Elmondta. úgy hogy eleredt az orra vére és a szeme kék lett. hanem a szívemet is átmelegítette. amit reggelenkint kimosok és addig fekszem az ágyban. milyen szívós és hogy majd megbolondul a bűnügyekért. hadd pukkadjon Elmanné. mint egy hittérítő. amíg megszárad. nemcsak a lábamat. mintha ezzel akarná mutatni. a bundája pedig mint a fehér bársony. mert úgy melegített mindig. ha eszembe jut.kiáltoztam a sötét éjszakában. erről megismertem Rosaliet. de most nem tudom megenni. este sem jött vissza. hogy a két kezünkben is elfér. rendeltem egy szelet tortát és cseresznyepálinkát. aki megsütötte és megette Rosaliet. mert annyira elszomorodtam. ez is egy ok arra. És én sokáig álltam az ablaknál: „Rosalie” . mert ismerem Elmannét. A macska egyszerre eltűnt és sehol sem találtuk. a rendőrség miatt. majd becsomagolom és hazaviszem. És Theresenek sem írhatok. ugyan. aki harmadosztályon utazik és bőrös nagybácsival henceg. hogy Rosaliet sütötték meg. amit kölcsön kért tőlünk az arcátlan dög. Az asztalon egy tál volt. mert Elmannak volt is akkor munkája és igazán akadt volna elég ennivalójuk és sosem éheztek és semmi okuk sem volt arra. annyira szeretett volna hozzálátni a zabáláshoz. a mi macskánkat. miért kezdtem volna ki egy férfivel. Vasárnap átmentem Elmannéhoz a tökgyaluért. hogy Rosaliet megsüssék. ő tagadta. És éjszakánként a lábamon feküdt és aludt és átmelegedett tőle a lábam. Sírva a pofájába vágtam a tökgyalut. A szeme sárgán villogott. mert hiszen ő volt az. mint egy ember. mert annyira hozzám szokott. hogy ő másodikon is . amit azelőtt sohasem tett. Nagyon bánkódtam a macska miatt. De majd ez is meglesz idővel. de ez még mind kevés volt. Egész éjszaka utaztam. Én a szemébe mondtam az igazat. hogy rögtön láttam: nem tévedtem. egész belebetegedtem a visszaemlékezésbe. hogy megtartsam a mókusbundát. Miután előttem volt már Berlin. fekete tintafoltokkal. Éppen akkor akarták megenni. így hát semmim sincs és csak egy ingem. Úgyis nézett ki. álszenteskedő. az eresz alatt. de mi azért sohasem sütöttük volna meg Rosaliet. de olyan bizonytalanul. aki úgy néz ki. hogy a nagybátyjának bőrgyára van Bielefeldben. Olyan szelíd állat volt. mert ez veszélyes volna. mert szegényke a mi háziállatunk volt és olyan okos. Egy élőlény. amit másoktól potyán kaphat. hogy rosszul ment a dolga. borotválatlan arcával. rajta valami sült. amely olyan kicsi és puha és védtelen.34 küldjenek nekem. amely kétség-kívül keres engem. hogy Elmanné a szúrós szemével olyan ijedten pislogott. mindig kedvesen dorombolt. mindig nagyon könnyen a szívünkhöz nő. aki sohasem vásárol semmi olyasmit. ha hozzám simult. a hátán hosszú sáv. tudom.

Ezt nem akarom. Artur Grönland valamikor elmagyarázta nekem. amely tarka-barka volt és csupa élet. akiknek összezúzta a szívét és mindenét. aki gyakran ül várótermekben. ha kedve volna hozzá. Hiszen ezt már ismerjük. meg mindent. hogy biztosan meghaljanak. Ha az ember azt akarja. Az ujjai sárgák a füsttől. Laval és Briand a nevük és mint olyan nő. hogy a férfiaknál szerencséje legyen. ennek örültem. mert a sok kiáltozás átjárta a testemet és az ajkamon keresztül újra a szabadba tört. És aztán egyszerre oszladozni kezdett a tömeg. mintha azt várná. Az általános testvériség légköre úgy borult ránk. hogy minél butábbnak tartsák. meg hogy mit akarnak ezek az államférfiak. mint két kis fekete pont. Persze. poros volt és szőke és csupa zsír. Megérkeztem a Friedrichstrassei pályaudvarra. hogy a következő háborút büdös gázzal fogják csinálni. mert különben háború lesz. nagyszerű nőkkel. amit Adlonnak hívnak és minden tele volt emberekkel és rendőrökkel. amitől megzöldül és felpuffad az ember. Megtudtam. hogy a béke. Bennem fenkölt gondolatok támadtak és szerettem volna közelebbit megtudni a politikáról. azt gondoltam magamban. akik visszaszorították az embereket a járdáról. ahol nagyban forrongott az élet. Mert az ujságokat únom és nem is nagyon értem őket. mindent el kell követnie. akikkel valaha dolga akadt. az általános lelkesedés egy férfi közelébe sodort. ha el akarja hitetni velünk. csupa hallatlanul izgalmas kalandja volt. Ezért kiabáltam. Az ilyesmi mindig nagyon nevetségesen hat. És mindjárt egészen a berliniek közé tartoztam. mint amilyen Berlin. hogy távolról sem olyan undok. ismertem már a fényképüket folyóiratokból. amikor elhagyta őket és leugrottak miatta a templom tornyából és közben mérget ittak és kötéllel összeszorították a torkukat. És azután a politikusok kijöttek az erkélyre. kavargás! Mindjárt gondoltam. hogy ledobják az erkélyről. Én már berendezkedtem arra. Szükségem lett volna valakire.35 utazhatnék. hogy híres politikus franciák érkeztek előttem és Berlin egész népe ünnepli őket. mert ilyen szörnyű izgalmat még az olyan hatalmas város idegei sem bírnának ki állandóan. a levegő tele volt feszültséggel. De azért én is mindig izgatottabb lettem és tovább sodródtam. És hülye módon sírtam a felindulástól. hogy ez kivételes dolog lehet. És csak úgy ragadt a haja. Micsoda lárma. És fülsiketítő kiáltozás töltötte be a levegőt és a tömeg elsodorta a rendőröket a járdáról és a politikusok közelébe igyekezett tódulni és kérte tőlük a békét. aki felvilágosít és ekkor. Egy óra mulva már az összes nőkről tudtam. Én is előre sodródtam a tömegben a Friedrichstrassen. És én is a többiekkel ordítottam. hogy ilyenkor egy árva szót sem szólok és úgy teszek. mint amilyennek látszik. mintha mindent elhinnék. mint üvegharang a sajtra és elhatároztuk. És a politikusok államférfiasan és jóindulattal bólogattak és a többiekkel együtt egyúttal engem is köszöntöttek És valamennyien a békéről ordítoztunk. Ott szorongtunk egy előkelő szálloda előtt. minden férfi ilyesmiket mesél. az jó és kiabálni kell. Ez volt a megérkezésem Berlinbe. hogy együtt kávéházba me- .

Volt valami pénz a zsebében. Egyszerre észrevettem. hogy újra bevonatta volna a nagy karosszéket. hogy olyan buta vagyok és óvatosan megkérdeztem. Szomorú voltam. Így szóltam hozzá: „Egy pillanatra kérem!” Azzal kimentem a teremből és a hátsó kijáraton át megszöktem. hogy azok az emberek. pillanatnyilag semmi kedvem sem volt ahhoz. hogy tökfilkó és nem ért semmihez. És én kicsit szégyeltem. Megkérdeztem a sötétkékruhás házasembertől. és hogy úgy érzi. hogy anyjának mult karácsonyra szőnyeget vásárolt és hogy ő különben is nagyon jószívű és a feleségének megmondta. Elmondta. Erre azt felelte. hogy városi hivatalnok és házas ember. hogy akik ezzel a mondattal kezdik: „Tudja. rendszerint hazudnak. én olyan zárkózott vagyok”. De nem így állt a helyzet. hogy aljasság a szemére vetni. hogy sohasem lesz háború? Erre azt felelte a sötétruhás ember.A férfi erre elmondta. ha politikailag felvilágosít. mint a kökény. vagy legalábbis nincs háború. Még egy utolsó kísérletet tettem és azt kérdeztem. ami már kopott és ami miatt az asszony szégyelte meghívni barátnőit uzsonnára. akkor politikai gyilkosságnak esik áldozatul. hogy a főnökének nyíltan az arcába vágta. És azt is elbeszélte. ha így lelkesednek és hogy biztos-e már. mert a szívem tele volt komolysággal és izgalommal. érett kökényre gondolt. különösen. Én ellenben tudom. hogy olyan a szemem. hogy nem kaphattam semmiféle politikai felvilágosítást. mintha az utolsó fillérjét is szétosztotta volna a postások és kéményseprők közt.és hogy biztos-e. hogy a béke jó. a nácik. ahelyett. mint ő. amire szüksége van. hogy mindig megmondja az igazat.és hogy kockázatos dolog-e erről beszélni . . az ugyanaz-e és hogy miért vannak fajok és miért utálják a fajokat. mert valójában magányos ember és az a rossz tulajdonsága. És én megkérdeztem tőle. És minden érdeklődésemet elvesztettem a sötétkékruhás házasember iránt. A férfi sápadt volt és sötétkék ruhát viselt és olyan újévies volt a külseje. hogy miért kiabálnak az emberek békéért. De mindenesetre legalább három darab . vajjon francia vagy zsidó. Remélem. Kávét ittam és három darab dióstortát ettem. azok egyáltalán nem zárkózottak és előre lefogadhatja az ember.36 gyünk. hogy a felesége öt évvel idősebb. hogy minden titkukkal kipakkolnak. mert egy professzor felesége is van köztük. az egyiket habbal. hogy az általános testvériség légkörének üvegharangja lassankint felemelkedik a fejünk felől és mi mindig távolabb kerülünk egymástól. hogy minden ok és értelem nélkül szerelmeskedni kezdjek egy városi hivatalnokkal. hogy félselyem esernyőt vásárolt magának. hagy az én lelkemben visszhangra találhatnának az ő érzései. hogy a francia politikusok miért jelentek meg az erkélyen. hogy miért jöttek Berlinbe az államférfiak? Erre elmondta. és hogy vajjon az emberek valóban egyetértenek-e abban. hogy ő északnémet és ezért olyan zárkózott Azt tapasztaltam. mert nagyon éhes voltam és nagyon szerettem volna. akik „mindig megmondják az igazat”. hogy ha az ember ilyesmivel foglalkozik. . amikor most béke van.

hogy éjszaka titokban. akinek az arcán látszik. Mellettem aludt a gyerek. Vannak ilyen férfiak. ha a kicsi meg sem született volna. hogy milyen nehéz az élete. amikor az ember szinte szégyelli. hogy túl van mindenen. Így azután megesett az. mert a férjnek csak ahhoz volt ereje. talán agyon is üt. mennyire örül. de azért könnyen folyt le a szülés.az egyiket habbal . Ezek olyan percek. amikor azt hitte. Amit a politikai felvilágosítás viszont nem pótolhatott volna. Therese régi barátnőjét. Szégyelt volna egy-két jó szót szólni Margretehez. hogy kilestem. hogy fölkeressem Margrechen Weisbachot. Én megigazítottam az ágyakat. A bábának tíz márkát adtam és mondtam. bár folyton dühösen morgott és nagyon nyers hangon beszélt. A gyereknek nyolc font a súlya. a férfi pedig örömtelenül beszélni kezdett: azt mondta. mikor még a szülei sem tudják. mert anélkül. A férfi kávét és tejet forralt. A levegő csak úgy nyomta a mellünket. fölemelte a fejét. aki egy kis szobában lakik munkanélküli férjével. kipárnázott ládában. amikor a világra jött és más senki. És éjszaka egy régi derékaljon feküdtem a földön. hogy igazában nem is Margretchen. ami remélem. megint visszaveszik majd az irodába. Margrete elaludt.37 dióstortát ehettem. hogy egyéb költségeit majd én megtérítem. az holnap velem is megeshet. De azért én láttam. szüksége lehet még valamire. hogy szedjék össze a mindennapit és jobb lenne. a láda fölé hajolt és a hímzett. Margretchen már harmincéves is elmult. Nehezen lélekzett a boldogságtól. . Dorisnak neveztük el. mert azt gondoltam. mint egy ébresztőóra és valamennyien fölébredtünk. Margrete azt reméli. mindjárt tudtuk egymásról: ami ma veled történik. hogy siessen és azt is. Aztán sokáig tárgyaltam egy közlekedési rendőrrel. A gyermek kislány lett. és egészen egészséges. A gyerek másik oldalán aludt a férj.csak a bába. rózsaszínű rózsákat csókolgatta. nem rossz előjel. Éppen akkor várta első gyermekét. mindketten alszunk. mert azt gondoltam. Margretchen ágya mellett. . Különben semmi tarkaság nem volt a szobában. Ott ültem Margretchen mellett.ami pótolta az ebédet. rózsaszín rózsákkal díszített takaró alatt. vajjon mit kezd majd a világban ez a gyerek. hogy nincsenek fájdalmai. de annak Eusebia a neve. hogy Margretenek semmi baja sem történt és látszott rajta. Üdvözöltük egymást és rögtön tegeződtünk. hogy most. hanem egy szegény. hogy egy szót váltottunk volna. És megérkeztem Margretchen Weisbachhoz. Melegem lett a félelemtől. A férfi dühös volt és komor arcot vágott. komoly Margarete. mert ki akartam menni Friedenauba. amíg vajudott. És kiderült. Margrete táplálja és jól érzi magát. ahol azelőtt dolgozott. ha észreveszi. hogy még három órája sem voltam Berlinben és már adósa voltam egy bábának. mert csupán én voltam ott. alig lehetett lélegzeni. de . Elmentem a bábáért. A gyerek már kora reggel úgy ordított. hogy föl-alá járjon és izgalmában az egyik hárompfenninges cigarettát a másik után szívja.

aki régebben társnője volt az irodában. hogy néha kölcsönadom majd neki a mókusbundámat délelőttönkint. Ő is nagy nő szeretne lenni. de legalább gavallér. És a sarkat a tulajdonos kezébe tettem. mert még sem maradhattam ott náluk.” Mire én: „Rémes szerencsétlenség. Mindjárt kezdetben. Nem buta ember. Margrete adta meg nekem Tilly Scherer címét. egy borjúbőrtáskám. mint egy egész nagy dáma. Hamarosan megegyeztünk. hogy azok a jó szavak mégis ott rejtőznek a szívében. Mondta. de egészen reménytelenül. Azután elment. És nem fogad el tőlem pénzt. három pólyát vásároltam.majd meglátjuk. valódi gyíkbőrből. de ott nem sok lehetőség kínálkozik. amit reggeltől-estig viselek. ha a filmtőzsdére megy.a felesége elutazott. Az egyik bárban viszont összeköttetésre tettem szert egy textilvállalathoz. . hogy munkát keressen. a Kurfürstendammon sétáltam. a sarkába zöld ágat hímeztettem. hogy csupa félszegségből minden nőbe beleszeret. aminek nem megy ki a színe. Fölkerestem Tilly Scherert. és emiatt olyan kevés az önbizalma. és valódi pamuttal. krokodillal diszítve.Erre pompás ötletem támadt. A kirakatban megláttam egy cipőt -. Útközben. Rémeseket hazudtunk egymásnak és szívességből kölcsönösen elhittük. Fölényes kifejezést erőltettem az arcomra. Már van öt bemberg selyem ingem. kézzel varrott szegéllyel. és odaköltöztem hozzá. mert hiszen a gyermek mégis csak az én nevemet viseli. . hogy szerencsét hozzon. Azért általában nem panaszkodhatom. Egyébként nem szívesen teszem -. olyan volt. De megígértem.aztán letéptem az egyik cipőmről a sarkát és besántikáltam az üzletbe. nem irigységből. Éppen táncolni akartam menni -és már nincs időm hazatérni és nincs nálam elég pénz”.38 mi éreztük. kis szürke filckalapom és egy pár cipőm. Az egyik lába kicsit merev. mint egy álom. hanem mert mindjárt olyan idegen szaga lesz a bundának. . este pedig a tulajdonossal kabaréba. Elküldtem Weisbachékhoz.. hogy Reinhardt legújabb művésznője vagyok.. amint Tillyhez mentem. Meghajolt előttem: „Nagyságos asszonyom. hónaljban foszladozni kezd. lesz-e belőle valami. Azt mondtam neki. és megálltam egy cipőüzlet előtt. Öt perccel később gyíkorrú cipővel a lábamon mentem ki az üzletből. de az ura majdnem sosincs otthon. Én később elbúcsúztam. Ellenben a piros ruhám. hogy Tilly is férjnél van. hogy olyan legyek. A Jockey-bárban ismerkedtem meg a vörös holdvilágképűvel. amiben egyébként a mókusbunda is segítségemre volt. . mert nehéz időket élünk és a fürdőhelyen októberben kevesebbet kell . ∗ Mégis csak haladunk. ha más veszi fel. mikor megérkeztem. Én is megpróbálkoztam már filmnél.

hegedű szól és síró felhőkkel tölti be az agyamat . Vajjon vannak-e férfiak. mert nem Hag-kávét ittunk.a kávét és a vörös holdvilágképüt. és lemosni róla ezt a szomorúságot.. de ők mindig egy perccel korábban akarnak és én olyankor egyszerre úgy kijózanodom. és most ez a címe.és fölényesen kidüllesztette a hasát. mintha aranyhalak volnának. akkor nem jut . . akik tudnak addig várni. . így hát semmi értelme. semmit sem tud megfogni. apró úszó rongyocskákkal. Kávét ittam és likőrt és sokat ettem. Tetszik. amíg az ember maga is akar? Mert hiszen garantáltan mindig eljön az a pillanat. És a Jockeyban tanulmányokat végez. ez százezerszer lett kiadva és ő még mindig tovább ír. mintha nagy hideg kő esett volna a gyomromba. hiába erőlteti a szemét. És a hangjának ugyanolyan bársonyos legyen a csengése. mint egy kis tó. . Állítólag tehetsége is van. az összes ujságok meghajtották előtte az elismerés zászlaját. És elvei. hogy a férfiak hogy élhetnek ezzel a szabadalommal. tetszik..39 fizetni. szeretném az arcomat a két kezembe rejteni. És elismerik. és undorodik a mai időktől az erkölcstelenség és a politika miatt. ha visszajönne újra a császár és regényeket írt és még a régi világból ismerik a nevét. mint a hajának a fénye és a tenyerében éppen az én fejem számára legyen hely és az ajka rám várjon. hogy a mókusbundában szépnek találjon valaki. Itt vagyok .és ég a bőröm a vágytól. nők nélkül? Tökfilkó. Szeretné. És a vörös holdvilágképűnek van egy regénye: „Májusi mező”.a mókusbundával a vállamon . kis zsidó írók.mindenféle olyan nők ülnek. és hiába keresgél a pohárban az ujjaival. . hogy a férfiaknak szabad. Milyen jó volna olyan valakivel együtt lenni. Hát most csak az érdekel. Szép lakása van . a német népről és most általában csak destrukciót írnak. és olyan műveletlen dolog. hogy egy hegedű tangót játszik a pohárban.csupa könyv. Tanult ember és alapos a kultúrája. hogy műveletlenül viselkedjék. És olvasóköre is van. ami édes és amitől be lehet csípni. hogy: „A szőke főhadnagy”. Ebben ő nem vesz részt. De azért jó tudni. De azért jó. Így szólított: kicsikém . A holdvilágképe csak véletlenül volt a Jockeyban. És meghívott a lakására. Én ki nem állhatom . ha az ember nagy nő akar lenni. a nőknek pedig nem szabad. amikor magunk is akarunk. Kávéházban vagyok .az úgy csillog a poharakban. Szeretlek barna Madonna . Ez rettenetesen megerőltető. A vörös holdvilág izzadt és szívdobogást kapott. De volt ott danzigi aranyvíz is.valami sír bennem. mert egyébként cseppet sem modern. mert ha az ember boldog.ezeket nem lehet megfogni. és egy ravaszul széles. Milyen rengeteg fáradságba kerül az. hogy boldogtalan vagyok. aki tetszik. akinek az arcáról leolvashatja az ember a fáradságot. Amikor ötvenéves volt. Sok regényt írt. kerevet. ha az ember megpróbálja. hogy az ember aranyat iszik. tetszik.az ember azt képzeli. Például azt állítja. . mint júniusban.különben is hasztalanul próbálja. akit én is szépnek találok. Rajtam is.

aki boldogtalan és ezért örülök. nagyságos asszonyom!” És D-vonaton. senki se férkőzhetik a közelükbe. rossz kabátban jár és kétszobás lakásban lakik és vannak cserepes virágai. .40 előre. előkelően pihegnek. amit senki sem vesz nekik rossz néven. az elhasadt üvegjével. amikor ragyogni akarnak. És az üzletekben a segédek elájulnak az izgalomtól. oszlopán ezekkel a szavakkal: . amely megengedi. ami a legelbizakodottabb virág. És ők maguk alkotják saját környezetüket és úgy gyulladnak ki. igazi orchideával a párnájukon. amiket öntöz és vasárnapra mazsolás kalácsot süt. hogy együtt éljen a könyvelővel. Úgy érzem magam. hogy az arcára néznének és azon gondolkodnának. Ó. És külföldi követek imádják őket. nálatok jól ismert utcák voltak. . én annyira szeretném. ha helytelenül ejtik ki őket. . és nők párisi illattal és autókkal és üzletekkel. de Tilly jó hozzám. amik előtt az Adlonban is meghajlanak. Pedig van a világon hermelin is. És még azt is megtehetik.és Hindenburg reggelit ad a Kempinszkynél és így szól hozzájuk: „Milyen jó színben van ma. mintha húsdarálógépben őrölnének. Ha egy férfivel töltik az éjszakát. mintha nagy lyuk volna a szívemben és ez azért van.vakító sugárzásuktól. hogy egy pillanatra is eszükbe jutna.és ettől még jobban szeretlek titeket. vajjon az ábrázata után ítélve megérdemli-e. hogy boldogtalan vagyok. Ezt láttam Lorchen Grünlich esetében. hogy ezt jó volna becsomagolni és hazavinni. és van egy gyűrűje és egy nyomtatott papírlapja a német kormánytól.és a régi nem pótolhatja az újat. hogy többet kapjon. ahol a hálóingek több mint száz márkába kerülnek és bársonnyal kipárnázott színházakkal és mindenki meghajlik előttük és még a bőrük alatt is pénz van.ez az elegáns világ. mert ti nagyon hiányoztok és a torkomban szavak halmozódnak föl. És olyan elegánsan pihegnek a georgette keblükkel és mély ruhakivágásukkal. ha az ilyen nők belépnek és nem vásárolnak semmit. . hogy néha úgy érzem. és ők csókra nyujtják a manikűrözött lábukat. mint amennyi jár neki. olyan nagyon szeretném. ha belépnek a vendéglőbe. Drága anyám. ágyban fekve. És a pincérek szalvettája a földet söpri az alázatosságtól. ahol a kövek jó reggelttel köszöntöttek. ha a lábom rájuk lépett. hattyúprémes papucsban és közben csak félig figyelnek oda. olyan szörnyen. És a toilettes asszonyságnak harminc pfenninget adnak anélkül. gondolatban sok üdvözletet küldök neked és Theresenek is. amiket nem mondhatok el nektek .és fürdőszobás lakosztályuk. ha én is ilyen lehetnék! Csak az jut előre. hogy egyébb semmit se kell tudniok. aki egy könyvelőhöz ment feleségül a Grobwindt testvérek cégtől és boldog vele és ócska. hogy drága ramstecket spárgakörítéssel félig ott hagynak a tányéron anélkül. És ott áll bizonyára még most is az a bizonyos ívlámpa. még akkor is. Hanem ő még új és számomra az új nem pótolhatja a régit . Otthon. Nagyon nélkülözlek benneteket. mint a villanylámpák. És helyesen mosolyognak idegen szavakhoz. És a soffőrjük fémgombos formaruhában visszaviszi autóikat a garázsba. a Rivierára utaznak pihenni és franciául beszélnek és disznóbőr-kofferjük van és rajta cédulák.

És a vörös holdvilágképű meggyujtott egy függőlámpát. ha azt kérdezik tőlük. mint a gyerekek. kezében a „Májusi mező”-vel és felolvasott. miről szól az a nyomtatott mező. . amiről beszélt . Aztán felálltam és így szóltam: „El kell mennem.amíg csak el nem felejtik a dolgot. az ujságpapírra. amikor hazamentem az iskolából és még mindig nem kopott le. . hogy most finomságok jönnek.és minden ötödik oldalnál még egy-egy újabb hálóinget vettem el a hálószekrényről.a hálószekrényen öt bemberg selyem inget láttam . mert nemsokára bezárják azt a teplomot. pedig most magányra volna szükségem. a bűnügy miatt. mint az erotika.a hajfonatos lány csirkéket etetett. amint felém rohant és azt kérdeztem.unni kezdtem . ez már mégis csak sok. amiken végigtáncolt egy lány. A mellem akkora volt az ingektől. tulajdonképpen tirátok gondolok. mert ez pontosan ugyanolyan fontos nekik.és többé nem is akarta abbahagyni. anyám. Gondoltam magamban.és megint csak a szőlőhegyek jöttek. hogy a vörös holdvilágképű küldje utána. Ilyen esetekben a menekülésnek az a legbiztosabb módja. És összeházasodott ágyak álltak ott és az egyikre rengeteg ujságpapír volt kiteregetve a molyok miatt és ez rontotta a hangulatot. Danzigi aranyvizet ittunk és azután megmutatta a lakást. hogy potyán hallgassam órák hosszat a szőlőhegyek dicséretét . amint a csirkéket hívta: „pipipi!” És nem akarta abbahagyni az olvasást . ott voltam nála. Azzal elillantam. Szóval. Hanem hát a vörös holdvilágképűnél tartottam.és titokban elcsentem a hálószekrényről még egy inget és a ruhám kivágásába tömtem.és azon igyekeztem. míg azután egy sem maradt ott. hogy gyönyörű stílusos hímzés van az ingeken és hogy majd magammal viszek egy inget. felolvasson-e valamit. akarnak-e az állatkertbe menni és közben az ágy szélére kuporodtam. ha az ember a férfi figyelmét a hivatására igyekszik terelni. megállítottam. lefelé a hegyoldalban és kinyíltak a hajfonatai. . Ezt én firkáltam rá nyolc év előtt. De rengeteg gondolatom és szeretetem száll felétek. anélkül. . ami a természet rendje szerint mindig a hálószobában végződik. . hogy szüksége lett volna erre. hogy csak úgy olvadozzék a pillantásom az érdeklődéstől.folyton szőlőskertekről volt szó.41 „August hülye”. Igent ujjongtam. mint a szélvész. hogy jó és azzal nekemrontott.és aztán megint szőlőhegy és mindig több szőlőhegy . És most más nevet viselek és mindig nyugtalan vagyok és nem küldhetek nektek levelet. ahol ájtatoskodni szoktam. A vörös holdvilágképű a másik ágyra telepedett. és hímzőnőnél leutánoztatom a mintát. És ha az ívlámpára gondolok. Rögtön bekapta a horgot és kérdezte.azokat otthon felejtette a nyaraló-asszony és írt. A vörös holdvilágképű azt mondta. Én mindjárt megjegyeztem. mert jómódú szülők gyermeke volt és a vörös holdvilágképű magas fejhangon utánozta. mint egy magasszázalékos szoptatósdadáé. hogy elmélkedhessem a szőlőhegyekről”. . Előbb figyelni próbáltam . Szóval. És a holdvilágképű minden harmadik oldalnál azt mondta.

.42 ∗ Aztán. olyan szép! És egymásra néztünk. mintha álmodnék. úgy sírtam és nevettem a hálától. igen.A Knie állomás közelében laktak és a gyerekek olyan fölényesen szemtelenek voltak. A felesége fiatal és lusta és semmivel sem törődött. külön érdem és kedvesség. mint a felnőttek. Szörnyű sokat jelent. amit az angyalok fognak föl hideg. hogy fiatalok vagyunk. mert nagy nő akartam lenni. mert nem kellett hangulatot hazudnom a párnákba. olyan hihetetlenül nagy valami. fehér . vagy legalábbis nagyon ritka. mert módomban áll bolondságokat elkövetni.de olyan szép. Magas volt és karcsú. A fehérhajú onixos ember nagyságos kisasszonynak szólított. és részvényei és fehér haja. de akartam . . hogy valójában talán nem is létezik. mint gyerekleány. akinek a képe ott lóg szalónjukban a zongora fölött. Úgy éreztem magam. Ekkor jött a Szép Férfi. mert később villanyfénynél semmi csúnyát sem kellett elfelejtenem . . Az onyxosnak régi barátja volt és már nem egészen fiatal .azt gondoltam magamban. És az öreg szépen nézett rám és én mindjárt mindenre kapható voltam. az öregek mindig úgy viselkednek. mintha egy generális lánya volnék.olyan jó volt bolondnak lenni! Megvető pillantásokat vetettem az onyxosra a szívem tele volt brilliánssal.tábornok-apám és a császár miatt. A háta fehér volt és sima. mert tetszett nekem. mintha külön szívesség volna részünkről.a szerelem még több.ó. A szoba hideg volt és sötét és a teste fehéren tündökölt. igen. És az arca borongó.azelőtt ő volt az onyxosgyerekek mellett. a szende asszony színházban volt és én ott ültem a szalónban és az onyxosember lakással kínált és pénzzel . Kugligolyó hangja volt. És magas és markáns arcú. Igen. És a férfinek sok onixja volt. És én akartam. hogy végre nagy nő legyen belőlem és nagyon könnyű dolog egy öreg emberrel elbánni. Becsöngetett és látogatóba jött. egy nagyon előkelő onyxoscsaládnak az utálatos gyerekei mellé kerültem. És hálásan csókoltam meg. inkognitóban . És hármasban bort ittunk. ha valaki tetszik az embernek. . Felesége. hogy hiszen én nagyon gazdag vagyok. amikor csókolt.Tilly nővére szerezte a helyet. És igent mondtam. Úgy szerepeltem. amikor ölelt. mint a hó. Tiszta és ártatlan dolog olyannak adni oda magunkat. ami jólesett! És elmentem a Szép Férfi lakására. az embernek csak össze kell szorítani a fogát és gyönyörű hermelinre kell gondolni. mert végre azt tettem. . amitől a hideg futott végig a hátamon. mint egy titokzatos mese. És akkor egyszerre ráeszméltem. aki szép. És tele voltam hálával. olyan hihetetlenül gazdagnak éreztem magam. akkor minden könnyen megy.alkalom kínálkozott arra. . mert olyan szép volt.a bőröm forró volt a hálától. ha az ember fiatal. de akartam vizenyős volt a szeme.

És azzal elmentem és a szívem tele volt az elcsókolt butaságok gyémántjaival. különben is olyan. ami egyáltalában létezik. el kell mennem. amivel azonban nem lehet jóllakni. hanem inkább. mert akkor lakáshiányban fogok szenvedni.olyan komoly. Szép Barátom. És Berlin nagyon nagyszerű város. Ez a ház. Mire ordítozni kezdett és részegen üvöltözte: „Végem van. . amely ünnepélyes redőkben omlik alá. Nem is annyira azért. úgy pofozkodnak. hogy még meg is veri őket. mert itt az embereknek kolosszális gondjaik vannak és ezért nem éreznek részvétet a kisebb gondok iránt.kitartatja magát. ha rágondolok. és mi ketten Tillyvel éjszakánként néha azt gondoljuk. hogy meg mer szólítani. de semmi otthonosságot sem nyujt. És még alig harmincéves. hogy az ember mindenkinek minden olyan titkát tudja. akik szóval a legalantasabb mesterséget űzik. És az utolsó pénzemből mézbarna ruhát vásároltam. nincs senkim a világon. miért veri azokat a szegény lányokat”. mert akkor senkim sem lesz. de meg is érdemelte. amitől annyira félek. aki kedves nekik. ∗ Ha Tilly férje jön. négy lánnyal lakik együtt. Hanem az már igazán csúnya dolog. takarodjék az én tiszta gyermekeim mellől!” És szende hitvese felsóhajtott: „Ó Istenem. csak az aranyhalacskáim”. A haja olyan. amikor fölmondtak neki. amiben lakunk. És most. Mire börtönbe jutott. miért követted el azt a jellegzetes férfi butaságot? Miért mondtad másnap az onyxosnak: „A kislány nálam volt tegnap éjjel?” Az onyxos rámtámadt: „Züllött nő. mint más rendes csemeték”. .43 kezükkel. . amit szégyellek leírni. mint a sörte és tapasztalatom szerint az ilyen férfi mindig brutális. mint a nők arca.miféle ember maga?” Mert ő olyasmiből él. . És ez azért van. hát ilyesmi is létezhet!” Én csak annyit feleltem: „Végeredményében a maga tiszta gyermekei is csak úgy jöttek a világra. mert minden lakója olyan zárkózott. Mire én így szóltam: „Igazán szégyelhetné magát. ez most megöl! „Kérem. hogy a hideg ráz. gondoltam magamban.pedig nekem az én kis gondjaim is elég súlyosak. és munkanélküli lett és erre dühében elvágta a gépszíjakat. ha olyan férfi csókolja őket. Ő pedig elszedi a pénzüket. és már művezető kellett volna legyen a gyárban. mióta kiszabadult. Tegnap este részegen üldögélt a lépcsőn és én reszketve mentem el mellette. amit jobb volna nem tudni. De mondd. Rannowskyról például tudom. Rannowskynak ezt mondtam: „Igazán aljasság. hogy munkás volt. . Egyszerre megfogta a bokámat: Szűz Máriám. Rannowsky úr engedjen el”. hogy rögtön ránk szakad a mennyezet és az egész társaság bepottyan a szobánkba.

44 „Mert erős vagyok . Mégis nagy nő akarok lenni. De van négy aranyhala. ha észreveszik. ez olyan. kizárólagosan saját telefonom lesz. Berlin isteni és én imádom és berlini szeretnék lenni. mert pénzt adnak nekem. És az emberrel nagyon rosszul bánnak. . hiába prédikáltam. mert itt minden asztalon van telefon. hogy az aranyhalaktól ez nem is olyan nagy áldozat. Képzeljék. minden vörös. ∗ Félek. és vízesések csupa apró lámpából. . Berlin halálosan fáraszt. ha felhívnak.és ez is csillog. . ∗ Így szeretnek a matrózok… És drinn megszólal a telefon. mert éhesek vagyunk.ez csupa szín és sebesen keringő fény. . . Egyszerűen ráköpött a cipőmre. ez csupa nagyszerű művészet. És én még tartozom is Theresenek. Igazi számokkal. És a falakon világító szőlőfürtök. mint a Rannowsky némberei. De a közönség nem a legelsőrangúbb. És csőposta is van. És mikor egy percre ki kellett mennie. És a garázsos Franz olasz salátát rendelt és bort. mint egy vezérigazgató.ha nagy nő leszek. aki egy garázsban dolgozik. mint egy részeg bendő. Aljas dögök!” Mire én így szóltam: „Dolgoznia kellene”. Úgy szeretem.és kijelentette. hogy rosszul megy a sora. amik finoman szétporló fényt árasztanak. Ma este a „Resi”-be megyünk. Dolgozni pedig nem tudok. és rudakon nagy puttonyok. ami gyakran szól majd és én azt mondom: halló . mert hiszen azok nem is tudnak másmilyenek lenni. Ilyesmi csak Berlinben létezhetik. de a fedelüket köz választja el .felelte ő . Ez nem is mulatóhely.az ember megír egy levelet és beleteszi egy csőbe és a falon egy nyílásba. amit belülről kivilágítanak. hogy én is olyan leszek. és kiuzsorázzák. mert nincsenek irataim és nem jelenthetnek be a rendőrségen. De persze. szépen úszkálnak a vízben és nagy szemekkel néznek rá és eleséget várnak tőle és mindenképpen jók és tisztességesek. hogy egészen ide tartozzam. .pedig az antilop volt rajtam. és akkor jön a légnyomás és elviszi a levelet a rendeltetési helyére. hogy utálja a nőket. megszólalt a telefon az asztalomon.és gyűlölöm őket. Tillinek és nekem nincs pénzünk. . Berlin oly szép. Én egész elszédültem a sok nagyszerű látványtól. . hiszen szökésben vagyok.Franz hívott meg.előretólt duplatokával és őrülten közömbösen. hogy tárcsázni is lehessen.a legszebbet Lobnak hívják. Mire ént azt gondoltam magamban. Az ágyban fekszünk egész nap. ez a „Resi”. és folyton fénylik és még és még és mindig erősebben és őrült raffináltan.

hogy most a maga kedvéért költi a pénzt. És azután az iskolába kerültem. És anyámnak keserves volt az élete. ahonnan származom. állatok voltak rajta. Most mókusbundám .igenis. mint a megperzselt plüss. Az a város. iparral. mégis csak túl jelentéktelen és közönséges Rajna vidék. de azután mégis csalódott arcot vágott. kapitány . hogy ha a földre tették magától is megállt és sötétzöld volt.45 Így szeretnek a matrózok. De a Resi oly szép volt. azt Karl anyjának adom majd . És először nem akart engem és pört is indított gyermektartásért. És ezt lassanként észrevettem és ekkor már nem ízlett a bor. És elvesztette a pört. Az életem Berlin és én Berlin vagyok. amelyet a legpazarabb dekorációk díszítenek. . aki éjszaka nyugodtan adhat ki pénzt és reggel nem hiányzik neki. és olyan a szeme. mert nem akartam. Karllal holnap találkozom a Wittenbergplatzon. És azután sokat kínlódtam a ruha miatt. mozgékony emberke. a szomszédok miatt.. hogy innék. hogy az apám legyen. aki nem adja magát oda olyan könnyen. Ugyanis nagyon szereti a családját. jobbra forog és a táncparkett balra. igenis kapitány .Így szeretnek a matrózok . csak házasság révén jutottam hozzá. amik a nyelvüket nyujtogatták. ami velünk szemben volt. És a tető. mert féltem. mikor engedtem neki. . mert olyan lányt szeretett volna.nem akartam neki csalódást okozni. itt becsíphet az ember anélkül.. igenis. És otthon sohasem vertek meg. sokat kell innia. Jó éjszakát. csodálatos tarka színek sokasága. függönyből. És az apám tulajdonképén nem is az apám. hogy az legyen az érzése. Később elmentem Franzzal oda.. Igenis kapitány. És a lányok a felsőbb iskolából. Nagyon ritkán megy el valahová és ha mégis rászánja magát. hogy valami baja esik és a fiúk az osztályban majomnak csúfoltak. És a ruha olyan vastag volt. Szerettem volna olyan emberrel együtt lenni. a Vogelwiesen és a csőpostán egy üveg konyakot kaptam. hogy én örüljek neki. Fölültem a körhintára.és mellette egy cédula is volt.mi előbb komorak és lehangoltak voltunk. . Kicsi. nem pedig azért. Előbb kért és unszolt. És most fázom és lefekszem. És anyám jobb ruhát varrt nekem. Pedig valaki mégis csak kellett. de aránylag eléggé szolid. amiért összes számításba vehető apáim személy szerint rám haragudtak meg. A „Resi” olyan tarka volt. életigazsággal. Pedig az én szándékom igazán jó volt.. de a „Resi” vidámsága később minket is magával ragadott. és görnyedt a háta az anyja miatt. ebben a nevetséges ruhában!” És gúnyosan hahotáztak... három kis testvérével együtt.. Mindenki kinevetett miatta.. hogy bosszankodjanak. És Franznak szemébe lóg a haja. kapitány. . hogy a sok pénzt hiába adta ki. akit eltart. beleszőtt mintával. azt mondták: „Nézd csak ezt a kislányt. mert anyám nem buta asszony. ahová hívott. de ebben aztán ki is merült a hozzám való jóságuk. különben nincs bátorsága igazán jókedvűnek lenni és elfelejteni.

hogy meghal a láztól. És aztán a kereskedelmibe kerültem. ferde szemmel. Ez mindig így van. Gondolkodom és a szívem nagyon nehéz.46 van és Berlinben vagyok! És én kővel dobáltam a többi gyerekeket és fogadalmat tettem . Ilyenkor minden áldozatot meghoznak érte. akit kinevetnek. és sziszegő hangon így felelt: „Majd ha megint keresel.megesküdtem.igyekezem elképzelni. a nagynénim rászólt: „Kérlek Paul. Mindenfelé sok fényes mozi és rengeteg ember. És Ruhrbeinék szörnyen sírtak és magukon kívül voltak és sopánkodtak: „A legkedvesebb gyerekünk volt. Így van ez mindig a szegény emberek gyerekeivel. És mindig vigasztalták. És Paul elment és még aznap este a vízbe ölte magát. Nyitott kirakat ablakánál mazsoláskalácsot lehet vásárolni. magával ragadta őt a mi vidámságunk. És ha a konyhában üldögélt és az asztalra könyökölt. hiszen nem te kerested meg az árát”. mintha valakit keresnék.és azután megint kijövök. és az öccse ruháit hordta. akkor megfeledkeznek a kiállott aggódalmakról. ha beteg és attól félnek. Erre valamennyien elvörösödtünk és csönd lett a konyhában. Paul jókedvű volt. hozasson fel hát egy üveg bort. hogy nem kell otthon lennem és Berlinben lehetek. Egyszer többen együtt voltunk Ruhrbeinéknél. de azért mégis boldog vagyok. ő pedig nem tudott álláshoz jutni és tétlenül ácsorgott naphosszat. Itt olyan szabad az ember. És ahol legérdekesebb az élet. és így szólt: „Ugyan. És egyszer beteg voltam. anyám!” Erre az anyja ránézett. aki másokat nevet ki. hogy mi lehet odabent és néha be is megyek és körülnézek. ott bent is maradok egy kicsit. vigyázz a ruhádra. aki persze nincs ott . hogy is tehette ezt velünk.mozgalmas város ez és mindenfelé sok virág és üzletek és fények a kávéházak és mulatóhelyek. de ha meggyógyul. szegény Paul az unokatestvérem. Rokonaim.emlékszem. . Hiszen én is szeretem az anyámat és vágyódom utána. a Ruhrbeinék fia. ha elkeseredett és sírt és mindig rossznéven vették. Mindenkinek ide kellene jönni Berlinbe. És sétálok este és délelőtt . ne könyökölj az asztalra. hogy nagy nő lesz belőlem. hanem az. és úgy teszek. hiszen mindig szerettük és jók voltunk hozzá”. mert az keresett. Rurhbeinék is mindig mazsoláskalácsot ettek . A szülők szeretik a gyereküket. hogy sose akarok majd az lenni. Oly szép itt minden. Egyszer már spárgasalátát is ettem Berlinben. amiknek az ajtaja mögött vastag függöny van. És most csupa fény körülöttem minden. Biztos. mert gyenge voltam és akkor megint csak tehernek tekintettek. És azután sokáig nem kaptam állást. munkanélküli volt. . megyek a Friedrichstrassen végig és nézelődöm. de jókedve volt. Megyek. akkor módod lesz borral itatni a vendégeidet”.

ugyan ki hord még manapság ilyen kevéssé elegáns. régimódi rongyokat? És ő keres az ura helyett is. sem a lámpavilágot. annyira nagy ünnep itt még a hétköznap is. mint a paradicsom és mintha a nap fölégette volna. ha a cipőjük talpa fölszed egy kis piszkot a konyhája kövezetéről. És a mozikból zene árad az utcára. ha Brennerné nincs otthon mert ő nem szenvedhet. Mindig rengeteg ember jön-megy izgatottan az utcán. és nem tudom. És a felesége vén és gonosz. hogy egészen az övék. Ott üldögöl naphosszat az ura. hogy kifizethessék a kávéjukat. ma egész össze-vissza van szurkálva az arcom és vörös. sem az üzleteket. Brenner nagyon finom ember lehet és sokat gondolkodik és gondolatait el is szokta nekem mondani. és aki kilélegzi magából egész Berlint és rámleheli. hogy annyit kell dolgoznia. Hiába. milyen sokan vannak. De nekem most mégis tavasz van és olyan húsvét. És negyvenéves és nagyon szomoruan ül mindig a konyhában. Azt hiszi. És sétáltam a Leipzigerplatzon és a Potsdammerplatzon. És mindenki ujságot olvas és külföldieket is. mert elég pénz van a zsebükben ahhoz. Könnyen megértem. de ez egészen mindegy . támogatást sem. mert elzászi. mert a nők azzal szemben. mintha az egész világ az övék volna. hogy a férfiak gyakran hűtlenségre vetemednek. . Szeretem Berlint. mert az semmit sem kap. Én néha meglátogatom. és rokkantsegélyt sem. A háborúban vesztette el a szemevilágát. Körülöttem márványoszlopok vannak és minden olyan tágas. Amellett olyan fukar. amint itt ülnek. akkor tele lesz a konyha az asszony hangjával. sem a többi látnivalót. És mert napok óta nem borotválkozott. És minden dalol. És senkit sem tür a lakásában. A mi házunkban lakik Brenner úr. sem a fényreklámokat. ami egybeesik karácsonnyal. Az ilyen nő még lélekzeni sem hagyja az emberét. a férfiakkal szemben nem lehet az ember elég óvatos. szemét a falra szegezve. hogy az már egyértelmű a gonoszsággal. Micsoda élet és mozgalmasság. aki vak és semmit sem láthat. ami csak egy konyhából áll.Jostynál ülök a Potsdammerplatzon. És fekete haja lesz és előkelő. És az összes gondolatai ott laknak a konyhában és ha otthon van a felesége. hogy az egész világ az övé. amint siránkozik az ura miatt és sopánkodik. hogy holnap mit fogok enni. hogy az idegenektől még azt is irigyli. pedig azt sem látja. És akkor a férfi . Talán majd az én számomra is akad köztük egy. néha olyan módon jók. fehér selyemzsebkendője. Nézem a férfiakat és arra gondolok. mert ő a családfenntartó és egész nap házakba jár és vasal és fehérneműt varr. De hiszen ma még nekem is. jelentős nyomással és valamennyien olyan nyugodtak és méltóságteljesek. És olyan szép a szája. akiről azt hiszik. de mint német harcolt.47 ∗ Tegnap egy férfi autón hozott haza. félelemtől reszkető térdekkel.

amit láttam és elviszem Brennernek. hogy mikor felállok. És a lábaimat a térdére tettem. nagy sárga fogai vannak. amint ott ült előttem. magának nagyon szép az alakja” csak kicsit túlvékony. Most egy hivatalnokforma ember közeledik felém. ha áradoznak rólam. Ellenben nagyon hosszú a szempillám. de ez most divat. biztosan tudtam. . Csak azért mondtam. zöldszegélyű zsebkendője van és orrcsiptetője. kedves gyermekem. megkérdezte tőlem: „Milyen maga tulajdonképen külsőleg?” Én előtte ültem a konyhaasztalon és bár konyharonggyal letöröltem. De szerencsére a régi ruhám volt rajtam. És a szeme barnásfekete. És egyébb mindenem is nagyon szép”. Különben is arra gondoltam. Szerettem volna idegen szemmel látni magamat. És tartós hullámoktól göndör. És az ajkam természettől egészen halvány és keskeny.48 szép gondolatai számára már nem is marad hely. a mama pompadour táskáján. ha izgatott vagyok. hogy meg fog szólítani . De szégyeltem volna egész elsőrangúan fehér és karcsú testemről beszélni. nézem a kávéházban az embereket és a lámpaoszlopokat és mindent.. mint a bivaly. És egészen csinos a bőröm. Brenner egyszer így szólt hozzám: „Ha a feleségem sír. hogy annak. nem ráncos.Nappal sápadt. Hiszen egyébként oly kevés öröme van az életben. Látnivalókat gyűjtök össze naphosszat az ő számára. mert hiszen ennek mindig csak a fele igaz. vagyis nem egészen.. és ő simogatta a selyemharisnyámat. csúnya. mert szörnyű lehet. de ez már kezd egy kicsit kiugrani.. És aztán megjegyzem magamnak. akivel együtt él. a foga apró és fehér”. de nem úgy. És ezt gondoltam magamban: Doris most egy nagyszerű ember. mint egy orvos így szól: „Hát.. Nézelődöm az utcákon. mielőtt odatelepedtem volna. mintha nagy sárga fogai volnának”. .pedig ez nem igaz. De azért mégis. És a hajam fekete. hogy meztelenül a tükör előtt minden lány szépnek . És festve érzéki. akinek sápadt és fehér a keze. ∗ Brenner. zsírfolt lesz hátul a szoknyámon. Biztos. És ebben a hangulatban kérdezte Brenner: Milyen vagy külsőleg? Ez olyan furcsa volt. És megkérdezte tőlem: „Valóban nagy sárga fogai vannak?” Én ezt feleltem: „Nem. mint egy iskoláslányé. aki szörnyen okos és elfogulatlanul nézi Dorist és hűvösen. . ha valakinek mindig arra kell gondolnia. tiszta és nem szeplős. mindig azt a benyomást teszi rám. sárga volt a levegő. mint az a régi selyembojt. este viszont piros az arcom és máskor is. Álmos. vérszegény a színem és a homlokomon kék erek látszanak. ahogy férfiak szokták leírni a külsőmet.

„Az ember alig hallja a lépteidet. ∗ És a Brenner fagyöngyökből láncot fűzött számomra. hogy reggel minél összetörtebben és kimerültebben ébredjek fel. . mint egy dugóhuzót.49 találja önmagát. Mert hiszen nagyon ritkán esik meg. hogy megcsókoljon. amikor a lányok. hogy ne legyen erőm gondolkozni és félholt legyek és mégis pihent az agyam. és néha ők sem akarnak mást. szörnyen tisztességtelennek érzem. . de sírtam az örömtől. maga jószántából. Ez csak az én dolgom.milyen a járásod? Ringatod a csípődet?” Én ezt feleltem: „Nem. hogy én kinek és hogyan akartam örömet szerezni. Megint megakadtam és nem tudtam tovább folytatni. Pedig vak. hogy csak az a vágyam. Brennernek nem volt bátorsága ahhoz.a naplómnak sincs köze ehez. ∗ . . gyönyörűen és változatosan. mert ezt a szót: „comb”. hogy ezen a téren mindakét fél egyforma”. hogy csak pénzzel lehet valakin segíteni. Mert van úgy. ami a térde fölött kezdődik? A sarokban lomhán mászkált egy svábbogár és minden olyan szürke és közönséges volt körülöttünk és nagyon undorodtam. ∗ Tilli így szólt: „A férfiak érzékiek.szólt Brenner. . mikor átadta. ki nem állhatom. Ha pedig egy férfi előtt vetkőzünk le. És ez egyre megy. néha a nők is érzékiek. úgy mozgatják a hátuljukat.és azontúl semmi köze hozzá. Van úgy. és mindig csak azt az egyet akarják”.hidd el nekem. Ezért megszerettem őt és vakmerő lettem. És ezen nincs miért fölháborodni. csak azt az egyet. Pedig hát segíteni tulajdonképen senkin sem lehet. Piros és zöldszínű gyöngyöt fűzött össze. az már ugyis annyira oda van értünk. Régebben mindig azt hittem. hogy az ember éppen csak ezt akarja valakitől . Én ezt feleltem: „Nézd Tilli. hogy szökdécselni szeretnék és a térdemben jóleső. ha járnak. ha jársz.és senkinek semmi köze hozzá. Én nem vagyok hülye és önérzetes is vagyok. hogy feltétlenül gyönyörűnek talál. . így hát a saját testünkről sosincs helyes képünk. hogy egy férfi utólag ajándékozzon valamit az embernek. De néha olyan könnyük a lábaim. De egyébként hogy nevezhetné az ember azt a testrészét. de örömet szerezni annál inkább. nagyszerű érzés bizsereg”.

Elhozom neki az ölemben egész Berlint. hogy bársonyos legyen a bőröm. hogy mikor esik jól. ha a keze cirógat és mikor nem? Igazában csak kétfajta férfi van: olyan. csupa csillogó berendezéssel. elsősorban magamnak. akinek ezer keze van és az ember nem tudja. . ha hozzám ér. mint karácsonyi viaszgyertyák. akik illatszert árultak kis üvegekben és nem volt kabátjuk és sápadt az arcuk. mint egy műtőterem. .de azért akadtak köztük szépek is”. és szürke sapka a fejükön . és a haja úgy hull a homlokába. Ezt kérdezi tőlem: „Kedves. . hogy „minden” vörös ceruzával háromszor alá volt húzva és gonosz volt a szája és a széle mindig inkább lefelé görbült. Ez mind olyan nyomasztóan hat. hogy nem és akkor már nem is kell vele dulakodni. ahol a mozik és az éttermek fényreklámjainak viszfénye táncol. ha csinos vagyok. hogy melyiket fogja le előbb. akinek csak két keze van. hol voltál ma?” „Ma .a kutya sem nézett rájuk. . az ilyennek az ember egyszerűen azt mondja. „Mit is láttam? Férfiakat az utcasarkon. hogy valamennyit felsorolhassam. . Régi vadászzekét visel.és a férfi a járdára dobta. Megerőltetem az emlékezetemet. keserűen és gyűlölködve.a Kurfürstendammon voltam”.vajjon mindig ugyanaz? . . aki véletlenül elesett az utcán. amelyek olyanok.és ott osztrigát ettek .és rossz levegő van a konyhában.Egy nő tíz pfennigett adott néki.és egy éttermet. bekeretezett képekkel.a pénz sárgán csillogott. ha kezével a lábamat cirógatja. Függöny mögött van az ágy. Körülöttünk csönd van és nedvesen gőzös a levegő. aztán meg Brennernek. És kifestem a számat. És olyan. az ablak előtt szürke fal. „És mit láttál láttál?” Sok-sok színfoltot láttam. És a tábla fehér volt és .egy férfit táblával a nyakában: „Minden munkát elfogadok” . És én az asztalon ülök előtte és szeretem. És én ott ülök előtte az asztalon és puderezem magam. mint egy gyereknek.és híres fotografusok kirakatát. . És üldögélek a konyhában. a tűzhely fölé akasztanám. . Pedig nem is látja. nem az ágy elé. amelyek híres és többnyire csúnya embereket ábrázoltak. És Brennernek keskeny az ajka és élesek az arcvonásai. mert mindig csak karácsonyi dal énekléshez gyujtjuk meg őket és azután rögtön eloltjuk. Mikor is találkoztam életemben olyan férfivel. Brenner hozzáér a lábamhoz az ujjaival. élő népdalom. amely sárga és tele van szegényes foltokkal. Én a függönyt. .olyan volt.50 És élek Berlinben.és plakátokat láttam rózsaszíntestű meztelen lányokkal. aki pontosan tudta. .nem szívnánk el egy cigarettát? „Mit láttál?” „Láttam .odahaza mindig három esztendeig tartanak a karácsonyi gyertyáink.és ez a szó. Svábbogár mászik elő a sarokból .

51

feketék a betűk. És sok ujság volt az utcán, - tarkák - a lilásrózsaszín Tempo és egy vörös sávos és sárga keresztsávos éjszakai kiadás - és látom a Kempinskyt nemesfabútorokkal és előtte fehér kockás taxik, és soffőrök, akik bóbiskolnak, mert mindig várniok kell. És belül minden csupa tükör, olyan, mint egy klub. És az emberek sietnek. És a kávéházaknak előkertjük van, ami téli, és bent zene játszik. És bárok is vannak és a magasban a Kupferberg pezsgő fényreklámja szikrázik - és alatta a földön ül valaki, és fekete a lába és gyufát árul - a járdára rakja ki a sok, apró skatulyát, kékek és fehérek, és piros a szélük”. „Mit látsz még, mit látsz még?” „Sok-sok fényt látok, - apró körték szorosan egymás mellett, - és a nők kis fátyolt viselnek és a hajukat készakarva összekócolják, hogy az arcukba hulljon. Ez a divatos hajviselet, - viharfrizura - és a szájuk olyan fölényes, mint híres színésznőké, akik nagy szerepet játszanak, és fekete a bundájuk és alatta finom ruha, - és fényes a szemük, - olyanok, mint a feketehajú színpadi, vagy a szőke moziszínésznők. A moziszínésznők ugyanis többnyire szőkék, - én is közéjük vegyülök a mókus-bundámban, amely szürke és puha, - az ember meg sem tud állni ebben a tömegben, viszi a lába, és a bőröm rizsaszínű lesz és a levegő hideg és forrók a fények, - sok mindent látok - a szemeim valami nagyszerűt várnak, valami nagyszerűre éheznek. És szeretnék rumpsteaket enni, barnára sülve, fekete retekkel és szalmakrumplival, - ami sültkrumpli hosszúra vágva, - és néha van az úgy, hogy egy ételt annyira szeretek, hogy legszívesebben a kezembe venném, úgy harapnék bele, mert unalmas mindig kést és villát használni”. - Mit látsz még, mit látsz még? - Látom - látom magamat a kirakatok tükrében és ilyenkor megállapítom, hogy szép vagyok és azután a férfiakat nézem és ők is néznek engem - fekete kabát van rajtuk vagy sötétkék zsidós kabát, - a sötétkék kabát mindig zsidós - és az arckifejezésük fölényes és lenéző - ez az előkelőség jele - és aztán látom - látom a Gedächtniszkirchét, aminek a tornyai olyan szürkék, mint az osztriga héja, hallatlanul művelten tudok osztrigát enni - az ég aranylón rózsás a ködben, szeretnék a templomhoz jutni, de nem lehet az autók miatt - vörös szőnyeget terítettek a lépcsőre, mert délután esküvő volt ott, - tündöklik a Gloria-Palast valóságos palota, - pedig mégis csak mozi és kávéház és Berlinw - és a templomot fekete láncok veszik körül, - és szemben a Bolgár kávéház, a sok hosszúhajú emberrel! Valamikor estéről-estére ott voltam és a szellemi elittel érintkeztem, ami kiválasztottakat jelent, ezt minden művelt egyén tudja, a keresztrejtvényekből. Valamennyien egy kört alkottunk. És a Borár kávéházat tulajdonképen nem illik komolyan venni. Mindenki ezt mondja: „Jaj Istenem, nem is volna szabad, hogy az ember betegye a lábát ebbe a lebujba, ahová csak züllött irodalmárok járnak”. De azért mégis mindenki továbbra is odajár. Rengeteget művelődtem, valahányszor ott voltam, olyan volt ez, mintha idegen nyelvet tanulnék.

52

És ott senkinek sincs sok pénze, de azért mégis csak élnek és az elitnek egy része, miután nincs pénze, sakkozik. A sakk kockás tábla, fekete és sárga mezőkkel. Királyok is vannak a játékban. És dámák. És nagyon soká tart és éppen ez a vicc a dologban, viszont a pincérek haragszanak a sakkra, mert egy csésze kávé csak öt pfennig borravalót jelent, és az kevés egy sakkozó vendégtől, aki hét óra hosszat ül az asztalnál. De ez az elit legolcsóbb szórakozása, mert így nem kell dolgoznia és mégis foglalkozik valamivel. Ez olyan irodalmi ízű dolog. Az irodalmi elite roppant szorgalmas, folyton kávét iszik és sakkozik és beszél, és szellemeskedik, hogy ezáltal önmaga előtt titkolja a saját lustaságát. A színházi világból is sokan járnak oda, nagyon érdekes, és festettarcú lányok, akik roppant fölényesek, és néhány roskatag öregember, ezek matematikával foglalkoznak. És a legnagyobb részük majd megvadul azért, hogy nyomtatásban megjelenhessen. És mindig mindent és mindenkit ócsárolnak. Amikor eleinte oda kerültem, mintha idegen anyagba kellett volna behatolnom. Összeállítottam egy egész listát idegen szavakból, melléírtam, hogy mit jelentenek. Néha magamnak kellett a magyarázatukat megkeresnem. Ezek a szavak kitűnően hatnak, ha ügyesen alkalmazzuk őket. Ott ültünk valamennyien, művészek magunk közt, -, néha pocakos emberek mentek át a helyiségen, de azok csak éppen odasandítottak felénk, és nem mertek csatlakozni, mert nem tartoztak közénk és mi lenéztük őket. Miközben a többiek beszéltek, mélyen hátrahajtottam a fejemet, a levegőbe néztem és nem hallgattam oda. Aztán egyszerre keskenyre összeszorítottam a számat, cigarettafüstöt fújtam az orromon keresztül és közömbösen, jéghideg hangon odavetettem egy idegen szót. Ugyanis minden idegen szót, amit összefüggéstelenül beledobunk egy beszélgetésbe, szimbólumnak fognak fel, és az ilyen szimbólum mindig helyénvaló. És ha valaki fölényesen csinálja ezt, akkor mindenki szégyelli, hogy nem érti, hogy mit akart mondani. Szimbólummal nem sülhet föl az ember. Hanem azért idővel nagyon meguntam az egész társaságot. „És aztán, aztán?” Lámpa van az utcán, amelynek váltakozik a fénye, hol sárga, hol piros, hol zöld, - autók várakoznak előtte, - és egy közlekedési rendőr, kékruhás Mussolini, aki egy híres olasz, akit sokat fényképeznek, fölemeli fehérkeztyűs kezét, - akkor elindulnak rajokban a zöldtaxik és a finomabb, lakkozott autók, - én tovább megyek, - a Tauenzienen, - érdekes, azok az üzletek, amik rózsaszínű fűzőket adnak el, egyúttal zöld pullowert is árulnak, - hogy lehet ez? És nyakkendő és csíkos férfi-fürdőköpeny is van a kirakatban, - és én megyek, megyek - itt barna cipők vannak a kirakatban, odébb egy automatabüffé van, Walkür-rádiózenével és csillagformájú szendvicsekkel, - és sok nyalánkság, amit az ember szégyel nem ismerni. - távolabb a városi konyha. És amint elmegy az ember Zundtz előtt, kávészagot érez, délvidéki, nagy kosarakban rengeteg apró barna kávészem, még látni is

53

jó - és mindenfelé széles utak, sínpárokkal és sárga villamosokkal. És emberek tolonganak KaDeWe előtt, ez nagy helyiség és bent sok ruha és aranyozás, és az ajtónál rengeteg elegáns kis kutya szomorkodik, szíjra fűzve és kikötve, ezek az asszonyaikra várnak, akik odabent vásárolnak, - és lent a föld nyomrában földalatti száguld, a bejárat fölött óriási U-betű tündököl. És egy szőke ember, cvikkerrel az orrán, megszólít, - olyan fogai vannak, mint egy egérnek és utálatos pici szája, amely nedvesen csillog és olyan benyomást tesz, mintha a cvikkeres ember meztelen volna. Bort iszunk egy előkelő polgári vendéglőben. Cvikkeres ember biztosítási ügynök és folyton beszél, megszakítás nélkül, hangosan és ostobán, mindenféléről, - az anyjáról, akinek szőnyeget ajándékozott, - meg hogy becsapták egy szivargyujtóval, ami nem működik és nem akarják ingyen megjavítani, - pedig három márka nyolcvan manapság már pénz, - ő bizony nem dobja ki pénzét az ablakon, de megszokta, hogy esténként három korsó sört igyék a barátaival, aztán az édesanyjához megy, - garantáltan a harmadik korsó után, - vannak emberek, akik másként élnek, de ő nem olyan, - viszont nem képes elviselni, ha palira veszik, ezen borzasztóan tud bosszankodni, - milyen buta ez a dolog a szivargyujtóval, - és menjek el hozzá, és ismer vendéglőket, ahol nagyon olcsón ehetik az ember, burgonyát és zöldséget annyit kap a húshoz, amennyit akar, - és miközben beszél, óvatosan közeledik térdével a térdemhez, - de azért ezt a szivargyujtódolgot nem képes lenyelni, - és annak a rokkantnak, rózsaszínű tapasszal az arcán, aki odajön az asztalunkhoz kéregetni, nem ad semmit, mert hová jutna az ember, ha mindenkinek adna. Erre egyébként már én magam is gondoltam. Ő a szegényeket előbb ismerni akarja, - ugyanis rossz tapasztalata van. Egyszer reggel nyolc órakor odaadta egy koldusnak a tízóraiját, mert el volt rontva a gyomra, előző nap ugyanis olyan húst evett, aminek egy kevés szaga volt, be is pörölte miatta a vendéglőst, - szóval, odaadta a tízóraiját, vajaskenyér volt, vastagon vajazva, - és amint leért a kapuhoz, látta, hogy mind a két darab vajaskenyér oda van tapasztva kétoldalt a kapura, - azóta megváltozott és nem ad a koldusoknak és utálja a zsidókat, - megmutatta nekem az elromlott szivargyujtót, ami miatt annyira dühös volt, - és Gandhiról sincs jó véleménye, mert rendes ember nem iszik mindig kecsketejet, ez a dekadencia jele, de azért három sörnél többet sem szabad inni, legfeljebb még egy kevés Mosel-bort, ellenben pálinkát sohasem, mert neki volt egyszer egy barátja, aki ezáltal ítéletvégrehajtó lett, tudnillik jogot tanult, de aztán rákapott a pálinkára és elitta az eszét és nem tudott levizsgázni és nem maradt más hátra, minthogy ítéletvégrehajtó legyen, - aztán megint csak a szivargyujtó, - mire én megelégelem a dolgot a simára borotváltarcú, cvikkeres biztosítási ügynökkel és a faképnél hagyom. Mindaketten nevettünk, Brenner is, meg, én is. „Mit láttál még, mit láttál?” Kipakkolom mindazt, amit a szememben hoztam magammal - ugyan, mit

. hogy ennek még a hangzása is lila? Nem? „És mit láttál még. . amikor az orra elé tartom a púderpamacsomat.nem mertem a szemhéjamat mozgatni vasárnap délben ebédnél.és én még mindig csak meredeztem. és egy kis Szűz Mária-szobor a sarokban. mint egy muszlinruha.és a falon a régi orosz Moszkva képe. mit láttál?” Olyan rossz a levegő a konyhában. . mintha mindenkivel el akarnák hitetni. és meredeztem.szólt rám az apám .a zene hímes és virágos. szomorú. .Istenem.a férfiaknak mélyenülő a szemük és barna. .általában. amit ametisztnek hívnak. miit láttál még?” „A Nürnberger-utcában van egy bár. Valami sárga italt iszom. mert sokat kell . mert italos emberek módjára legszívesebben magukhoz ölelnék az egész világot.cikkázik a zene. mint a puha. meg sok más ilyesféle és hozzá sajt. hogy tábornokok özvegyei és árvái.egy üzletkirakatában drágakövek villognak. . és megmámorosodnak vágyak nélkül és egymás vállát cirógatják.úgy féltem otthon.. . ha az ember férfivel van együtt.fehérek és pirosak. . kérdi Brenner.olyan kedves. mint a hegedű. a tábornokné-pincérnők csinosak. egy szép férfi kövér nőt táncoltat.Én egyedül vagyok és kívülről betanulom az étlapot. . .olyan az orosz nyelv.És aztán. higyje el.sok mindent látok még.a zenészek kopaszok és hegedülnek.és előkelő. álmodozószeműek.a tapétán sok kék cseresznye és napsütötte virágok. . sosem szabadna műselyemruhát viselni.egy lány. .és zene. annak narsan a neve. És apró lámpák . akinek sárga a blúza.a menyezeten sok apró lámpa van összetapasztva.az ilyen szem gyakran hazudik. míg végre is a könnyeim kezdtek potyogni. „De beszélj tovább.54 láttam még? „Tovább megyek az utcán . zenekísérettel. színes minta . .öreg emberek csupa gyöngédségből összecsókolóznak. oroszul nevet. folyékony majonéz.és most is ugyanúgy kimeresztem a szememet. kerek szemekkel és oroszul beszélnek. Brenner úr. . fodros függönyökkel. milyen édes nyelv! A menyezet szürkészöld. azaz inkább a szemhéjamat .mindegyik szemhéjamon egy-egy piros folt maradt. mint Paul összegyűjtött tengeri csillaggal. mint egy bolond”. akik kiszolgálnak. . nagy. olyan szépen hangzanak az orosz szavak. A férfiak ajka fölött pici bajusz. úgy-e. . előttük kis fehér kötény és akadnak köztük olyan csinosak is..az ember sápadt benne. . Ugyan. mint egy-egy fekete fogkefe. aztán? Tiszta selyem . és van Sasly is a Kaukázusból és vatrusky. és csak oroszok számára. . A lányok. . . ami mindig könnyen szakad.a zenészek énekelnek. mert az könnyen gyűrődik és hogy nézünk ki aztán két komoly csók és ellencsók után? Tiszta selyem . . de csinos.. komoly az arcuk.ferde tükör függ a terem végén .. beleüti a fejét a menyezetbe. mint a hajasbabák. . mikor jön már a vénasszony? „Berlinnek ilyen az illata?”. . .a férfiak jól mulatnak nők nélkül is. „Mit bámulsz úgy.ha valaki nagyon magas. Hubert egyszer szenvedélyesen megcsókolta a szememet. . olyan is.

de nincs bátorsága fölállni.egy bárban. . hogy magam formáljak szavakat. és balkezének mozdulatával mintha világosan ezt mondaná az én oroszomnak: „Semmi közöm hozzád. még adhatok is belőle.nincs haja. de kedvem volna. de ez egyébként mindegy.jegyzi meg az orosz.sok színes cocktail. ha már ezen gondolkodol. mint ahogy egy Mercedes siklik tova. „A szerelem egy és más. Az a nő. . mint az eper.ami végeredményben egyre megy. milyen sok szeretet lakik bennem. aki ott ül szemben velünk. . hogy az a férfi biztosan épúgy mással is kikezdett volna. . kérem. . mert akkor meglátnák a lábát. mint páros részegség. amire igényt tartok. . . nem mesélhetek többet.az embernek utólag megfájdul tőle a feje… Megnyikordul a faláda és Brenner a lábamra hajtja a fejét. .bántja. göröngyös aszfalton.Honnan látja ezt? . . hogy sejtelme lenne róla.vetem oda hidegen. . „A szerelem több ennél”. Mire én csak ezt feleltem: „Kijelentem neked.Görbe a lába. „Nem is kell. hogy átmenjen a helyiségen.emigráns. hogy előbb kivárják.közben eszembe jut. . mondja Brenner.tetszel nekem!” és közben előkelően megvető a nézése. gondolom magamban -. ha valaki el akar tőlem venni valamit. én is értek hozzá. akivel megcsalta az urát.mondja halkan. Nagyon karcsú.” „A szerelem nem üzlet”.a szerelem tulajdonképpen nem más. mit mesélhetnék még? Kinéztem a szememet.megigazítja vállán a szkunkszboát. Tilli.tudom. . amíg adakozó kedvemben vagyok. . . Ilyenkor nagyon okos vagyok. érdekes nő. úgyis tudom. . hogy sokat mesélhessek Brennernek. hogy Tilli sír valaki miatt.és a szeme fiatal és acélos.milyen érdekesen beszél.a szavak úgy gördülnek az ajkáról zökkenőkkel. . „Táncolok. . „Világosszürke ruhában a feketehajú férfiak démoniak. még!” „És a nők szépek Berlinben és hitelbe ápoltak. . Minden egyéb humbug”.ez az egész.” „De még. . . mint azzal a férfivel. persze. Elmondom Brennernek.a levegő fojtogat. Két ember megkívánja egymást. . „Egy szép lány mégis csak üzlet”. de nem akarom tudomásul venni. . mint vele. de ehhez az kell. . hogy kitapasztaljalak. olyan a színe.szerelem. . „mi köze ehhez a szerelemnek?” Hiszen tudom.Arról. igen.Dög.egy orosz van velem. hogy te is épúgy kikezdtél volna mással is.55 látnom. piros nyakkendő nevetségessé teszi őket. Én már csak az ő szavaival gondolkozom.fehér az arca és a szája olyan. egészen kopasz. . milyen vagy” . hogy lássalak. te majom. Rögtön ráhibázom sebezhető pontjára. hogyan gáncsoljam el anélkül. mondom én. . hogy görcsösen szorongatja a poharát és szeretne kimenni a toilettebe. táncolok az orosz bárban. Az orosszal csókolóztunk táncközben. .Hát igen. mert ahhoz nincs időm. mint a sápadt galagonyalepkéké. hogy ilyesmi is létezik. .ugyan.

Hogy lehet. A férfi a széken ül és az asztalra könyököl. Hárman vagyunk a konyhában. mert én sok mindent tudok neki mutatni. Éles hangja mintha megölné az ibolyáimat: „Az uram velem fog jönni.pedig ő kért meg az előbb. még holtabbnak látszik a szeme? Meg fogom csókolni. én meg az ágy előtt és így szólok: „Kedves Brennerné. hogy legyek a szószólója.a holt szemek így szólnak hozzám: „Doris. veti oda röviden. mondja Brenner. hogy szép vagy csúnya nővel sétál-e az utcán.” Brenner hallgat.Istennek szent anyja. holnapután menhelyre kerülök.az ura szeretne egy este az utcán sétálni. Minden férfi gyáva. mert ezzel véget ért zsarnoki uralma a szegény vak ember felett. . amit együtt szeretnénk tölteni. A felesége egyszerre rikácsolni kezd: . a nagy sárga lófogaival: „Én fogom vezetni”.56 „Ugy vágyódom valami után”. A keblemen kis ibolyacsokor.és többé semmit sem fog látni. . barna Madonna. . hogy olyankor. ∗ Szeretlek. Nem vagyok szerelmes Brennerbe. .végig az utcákon. De Brennernének öregasszony szaga van. az asszony a tűzhely előtt áll. mert én vagyok a felesége. .. Ehhez kell valaki.Mi mindent tettem érte!” Voltaképpen mire való ez a veszekedés? Brenner úgy sem lát minket. Ez a legtöbb. . miután ezentúl nem lesz egyetlen alattvalója sem. mindennek vége. belőlem pedig a fiatalság illata árad.az ibolyák kéken illatoznak a konyhában. . hogy jó legyen hozzá.” „Én megyek vele. Így aztán nekem is fontos dolog és harcolok érte. de most már sajnálja.hiszen most már úgyis a menhelyre kerül.Brennerné ott áll előttem. hogy ő is akarja.én vezetném. . mert érzem. Mi küzdünk miatta. hogy dolgozzék érte.” A férfi pedig hallgat. mégis küzdök ezért az utolsó estéért. soványan.” Mert az asszony már belefáradt. ha megengedi. és ő egy szót se szól. Egymagában senki sem lehet király. Egy nő számára végeredményben mégis csak az a legnagyobb ajándék a férfitől. . Ő akarta. amikor ilyeneket mond. hogy a férfi a menhelyre kerüljön. mindegy neki. . . imádkozzál érettünk. aki fölött uralkodhassék.tegnap kaptam valakitől. A térdeimben érzem. . hogy így határozta.

mondja röviden. Istenem.azt csak látni véli. hogy reszket.megyünk. . „Hát jó”. magának még elég ideje marad.. asszonyság. úgy esett a folyóba. világgá kiáltson minden fillért.még van pénzem.” Ugyan mi értelme könyörögni? Az ilyen nő úgyis csak ahhoz ért.zene szól. mint jónak. aminek szinte fűíze van. Szegény férfiak. amit keresett és kiadott. Sütött a hold. . amely betölti a konyhát. kacagó virágok”. Fehér szvettert viselt. .asszonyt . Itt olyan pálinkát lehet kapni. aki szerette.az a halott.. . . hiszen csak egy estéről van szó. Brenner bőrének fehértörzsű nyírfaillata van a boldogságtól. És én mégis tovább küzdöm Brenner kívánságáért. . mert jó lehetek hozzád. „Hát hiszen választhatsz”. Igen. mindenhová elvihetem. ha az ember valami holt dolgot hurcol magával”. majdnem olyan világosan.én csak egy estét kérek. Csak úgy dől az ajkamról a szó. ha egy férfi türi. Én nem akarok mást. mert érzem.ó. .” Egyszerre lehanyatlik az asszony keze. . hogy a sárga fogait csattogtatva. ezért van Brenner bőrének olyan illata. A nagybátyám egyszer a vállán hozott fel egy holttestet a folyóról éjnek idején és azt mondta: „a halott ember teste nehéz”. a tapéta a falon csupa virág. . hogy megengedi.Berlinen keresztül.Hindenburgot. mint a reszelő. És tovább megyünk. akit a nagybátyám fogott ki a vízből. hogy ő maga már fáradt. hogy jó legyek hozzá. . hogy jók legyünk. A kis ibolyacsokor belehervad a bőrömbe.élesen fúj a szél és hangok hallatszanak és az utca .olyan sok ideje. mert nem érzi. Valóságos pihenése. mintha a gyermekem volna. csónakja felfordult. . megerőltetőbb rossznak lenni.taxiba ülünk . amit együtt tölthet vele. süvölti a sárga fogsor Brenner felé. mindig választaniok kell. És most gyere. Szegény. És sokkal fárasztóbb. ami nehéz? Kiszállunk és gyalog megyünk tovább. mondja csöndesen Brenner. Az éles vénasszonyhang. szeretlek. . . engedj el minket. úgy szeretlek. Vajjon minden hulla. És volt egy lány. vak gyermekem. Wudkyt iszunk egy orosz kocsmában. . . te haragos asszony. mint a nap. az a tiéd.de menjünk tovább.asszonyt. . agyoncsapja viruló ibolyámat.„és tudod. mert a férfiak egyébként mindig csak a gonosz és szívtelen nőket szeretik.Hitlert. ami a tiéd. egy szabad estét és aztán úgyis visszajövünk. három óráról.. ami olyan érdes. nyomtatott írás alapján. csakhogy egy estére elvihessem az én szegény vak gyermekemet.. Szeretném ezt mondani: „Nézd. ámbár a nyírfának egyáltalán nincs illata. hogy fél most. elképzeli az ember. Küzdök érte. „Nézze csak. . „Nehéz az. fiatal volt. vak gyermekem.57 És én gondolatban megköszönöm Brennernek.

kérdem Brennertől. örül-e. de a karja bizalommal kapaszkodik a karomba.mondja Brenner. meg. .csak neked élek.hogy körülzúgják ilyenkor az embert a hangok.csak tiéd a szívem.egy autóbuszmegállónál egy pillanatra behúnyom a szemem. mert ez olyan számomra. és ettől szinte megkótyagosodom. hogy tulajdonképpen hogy születnek a gyerekek. .csak a hangjában maradt egy kis fény. Nagyon szeretem a csillagokat. hogy megpróbáljam. ha besötétedik?”. .szemben ül egy férfi. ott majd csak fölvidulunk egy kicsit. .. . .a lelkigyakorlatokról valamikor mindig meglógtam.nem szabad elszomorodnom. ha beszélne! .menjünk a Vaterlandba.de légy hát boldog. .De hiszen Berlinben vagyunk. „Jókedvű vagy?”. . de azért azok mégis ott vannak az égen. ha láthatná. és sok autó száguldoz és elgázolás fenyegeti. Az ember csak olyankor jöhet rá.aztán mindig inkább elcsendesül. Mélyen magába szívja a levegőt és ezt kérdezi tőlem: „Ragyognak-e a csillagok?” Fölnézek az égre. . . amikor még azon töri a fejét. A sör kitűnően oltja a szomjúságot. ragyognak a csillagok”. Ha legalább pár szót szólna Brenner.mit is törődik az ember lelki dolgokkal.milyen jó volna erdőt látni! Erdőt . mert nem tudom. talán befelé sugároznak.Nagyon akarom ezt akarni. . ha utcakeresztezésen megyünk át. És a sötétzöld fenyőmintás függönyök résén keresztül belátszik egy fényreklám égő vörös távoli tündöklése. Enni kellene valamit. Kérem Brennert. . .hogy énekel a hegedű! Valami édeset eszünk. és táncolni mentem. mert én vagyok az ő oltalmazója. barátom! . Most senkire sem nézek. hogy milyen sok látnivaló van a világban. .. sárga íze van a sörnek?” Tovább megyünk.Gyerünk tovább.58 lármája: „Más szaga van a levegőnek. mondd. egy-egy estére megfordítja őket. Ez a vak ember pedig hogy szeretné. És aztán bemegyünk egy kávéházba. ha megvakult. És bemegyünk egy vendéglőbe a Wittenbergplatzon. kérdezem Brennertől. hogy Brenner nem jókedvű és nem örül. de elhomályosítja a reklámok fénye. mint valami lelkigyakorlat.Doris. . mert akkor nem fogom kibírni ezt az estét. fogom Brenner kezét és ő bízik bennem. . Erdőt! . És ezt is túlságosan korán tudja. mert valójában egy csillag sem látszik. . A szeme mindig néma és az ajka mindig keserű. . „Igen. hogy beszéljen. Valami fölolvad a lelkemben a nagy békességtől. ha az ember nem lát. ha valaki ott fenn. Az ablakhoz ülünk. Ajándekul adom neki ezt a hazugságot. milyen.és körülöttünk nagy lárma és robaj. . de sohasem veszem észre őket. felelem.most csak neked élek.néha ittott mintha ki akarna gyulladni egy-egy csillag. . aminek rózsaszínű az íze. .félek. aki néz.mennyi lárma. .

és művészi . ha becsíp és másképpen viselkedik. az egyik terem olyan. .most már mintha minden más lenne. van-e kert a menhelyen?” „Van”.itt nem szabad észrevenni. de ezt még megengedhetem magamnak. szörnyű hőség van. és az egész olyan szomorú. a másik mint Bécs. És mi leülünk.biztos. ahol grófnők járnak föl-alá.de ha már akarnak. . hogy .” Bőgni szeretnék. mint Törökország. „Ugy-e. mint amilyen az előbb volt.hova lett az én ragyogóan tündöklő Berlinem? Csak ez az ember itt mellettem ne lenne percről-percre csöndesebb. természeti tüneményekkel. mint egy királyi palota. és úgy tele van a kocsi és az emberék egymásra lehelnek. .és szőlőlevelek díszítik a falat. . Tovarobog velünk a hepehupás aszfalton át. Megkérdem Brennertől: „Fáradt vagy?” . . Elmegyünk. amit egyenesen Olaszországból hoznak és mesésen becsípnek és néha hihetetlenül érdekes nők járnak oda és előkelőségek. ami az előbb még Brenner szívén volt és most én is átvettem.egytől-egyig szívtelenek.a bőrpárnákból meleg gőz száll fel. .59 Fölszállunk az autóbuszra.A félhomály azért jó.és csupa különböző táj és idegen országok.a Vaterland előtt egy ember egy rongyos kolduslányt püfföl. De mit gondolsz. megint egy zökkenő.ha összetalálkoznak. . nagy csillagok. némább. . örökösen sietnek. hogy nagyon drága. Nagyon előkelő lokál.vajjon igazán nincs boldog ember a világon? Egyszerre elsötétednek a lámpák. éjszakai és olasz. mint egy palotában. kinyitják a tetőt. hogy bort igyanak. . mert senkinek sem kell szégyelnie magát. Nagyokat zökken.az emberek olyan bort isznak. mert alacsony a menyezet és félhomály van. miért nem jót akarnak? Brenner nehezen emelgeti a lábát.az elite-ekkel voltam ott valamikor.itt nincsenek nagy nők. . mintha súlyos teher nehezednék rám. és az egész olyan. mert olyan ormótlan és nehézkes.mintha csupa élő sírkő járna az utcán. felelem. sokan körülállják őket és nem tudják mi történt. Az emberek mind olyan türelmetlenek. Ujra elindulunk. ilyenkor az embernek az a benyomása. csodálatos ez a hely?” Igazán szép és csodálatos. De ez is Berlin.. . . . Tudok egy remek helyet a Westenben. . . és gyönyörű rajnai táj látszik. . hogy van. mintha a nők ruhája nem lenne kifizetve és a férfiak sem engedhetnék meg maguknak tulajdonképpen a fényűzést.a lány sikoltoz.megmutatom Brennernek Berlint. én pedig úgy érzem.a bortól nehéz a fejünk . mint nappal szokott. még emberek se igen vannak.odajön a rendőr. . mesterséges menydörgéssel. és minden olyan titokzatos.Nem. igaz.. nem vagyok fáradt. . köszönöm szépen. És a Vaterlandban őrülten előkelő lépcsők.hopp. Azután megérkezünk az olasz mulatóhelyre . Vajjon miféle városban találhat az ember ilyesmit. . néha kicsit sápadtnak látszanak a villanyfényben. . mindig akarnak valamit egymástól. termek hosszú sora.

.Brenner is nevet. „Az ördögbe is. Sötétvörös a világítás a teremben. meg azért is. „Egy lány St. . Sajnos. és így folytatja: „Itt igazán jól érzem magam. és Brenner tovasiklana tőlem. fehér hómező közepén volnánk. túlságosan nyomorúságos. ha kicsit segítene rajtam és vidámabb lenne.részeg vagyok és ébren álmodom. egy lány a matróznegyedből.hangzik a dal. mint egy-egy lehullott kicsi nap. . micsoda klassz hely” mondaná Therese. rajta sok narancs. . mielőtt kialudnék. hogy mindennap háromszor szeretettel fog rám gondolni.és a nevetéssel visszagyömöszöli magába mindazt a mérget.vak ember rontja a jókedvet és a kedélyes hangulatot. Pauliból. ami megmaradt neki. és ez a kiszólás az egyetlen emlék. mert a szerelem csak szenvedés. mintha hideg. hogy úgy lelkendezzenek miatta. ugy-e?” kérdem tőle. de más kapcsolatunk nincs. mert egyformán gondolkodunk.” De én nem hiszem el. És még csak nem is szerelmes belém.ugyanis ez volt a házasemberének a szavajárása. ami tegnap felgyülemlett benne és ami holnap fog felgyülemleni. szól a zene és nagyon érdekes büffé áll a háttérben. Most. az még megmenthetné a hangulatot. bár ez szemmelláthatólag nehezére esik. .és ha a menhelyen lesz és nem találkozhatunk többé.az ilyen lány.60 Brenner nem lát. mert megharagudnának érte. de nem azért. hogy beteg a város. És én lecsukom a szememet. mintha hideg abroncs fogna körül bennünket. . hogy szerelmes volt.én is mintha mindent más szemmel néznék. Köszönök neked mindent”. az ember mindig túlságosan későn jön rá. Mindjárt elbőgöm magam. a város beteg” mondja Brenner. egy lány a matróz-negyedből” .de így olyan az egész. .és amellett vicces dolgokat mesélek . Néha egyik-másik vendég hangosan nevet . „de te jó vagy. megnyugtató tudat volna. annál sokkal előkelőbb ez a hely.én csak nem akarok szeretni és küzdök ez ellen az érzés ellen. hogy ott el lehessen bújni. . ha hazamennének. . olyan szomorú vagyok . . mégis jó volna. . a karriérem miatt.csak azt kívánom. Mozaikos lámpák és csendes sarkok. ez már magában is sokat jelentene nekem.A muzsikusok is jobban tennék. . hogy szépnek tartsa az én Berlinemet. mikor a bensőnkben keservesen fájni kezd valami. Pauliból. szomorú rongy ahhoz. mint a tűz.sokan . . nem szabad ilyen nagyigényűnek lenni. „A város nem jó. hogy azt mondta.a hangom úgy rezeg. mert ha az volna. a matróznegyedből.csak a fejeink vannak közel egymáshoz.és én halálosan fázom az egyedülléttől. Egy lány St. a város nem vidám. . hanem azért most igazán megfoghatná a kezemet. hogy én se szomorkodjam. mert mindig ezt szokta mondani. Azért mégis lehetséges. . ezen nem lehet segíteni. meg kell ígérnie. .és néha úgy érzem.de talán túlságosan sokat kívánok tőle. Ne köszönjön semmit. hogy kicsit szerettem őt. „Itt jó.

. aminek nem szakad egy-kettőre vége? .meg akarom fojtani magamban ezt az érzést. a levegőt és a csillagokat. amikben erő van és élet. férfiakkal mulatni.közben a szomszéd asztalnál két úr és egy hölgy ismerkednek. és látatlanba a lehető legrosszabbakat tételezik fel egymásról. nem kellett volna olyan messzire és olyan sokfelé mennünk. .. vidám az arcuk. és a szavak összefolynak. hogy templom . akkor kedvet kellene ébresszen az emberben.és így szól: „Ez szép volt. Brenner egyszerre meg akarja próbálni. de azért mégis vigyáznom kell Brennerre. nem bírom tovább. sok száj mozog. És tovább dalolnak és nagyon fiatal a hangjuk. boldog. .menjünk innen. hogy legyen mit szívnia a menhelyen . szórni a pénzt.a Kurfürstendammon majd megint teli lesz a levegő emberszaggal.aztán előkotorássza a zsebéből összegyüjtött filléreit. mint a nagy folyó.a nagybátyám is vitt a hátán egyszer vízihullát.. . határozott léptekkel. Tovább megyünk az utcán tulajdonképpen hazudik a Gedächtsnisskirche.szólt Brenner. hangszer kíséretével.és a fiúknak adja. .a konyhába. hogy bemenjen és egy kicsit ott maradjon imádkozni. mert Brenner karja kicsit megrántotta a karomat. van-e az életünkben olyan érzés. amely a karomat fogja.négy ilyen fiatal hang.visszavezetem a feleségéhez . tele vízihullákkal.de most már nagyon fáradt vagyok. A hangjuk csupa reménység: ez az ifjúság. . hogy egyedül járjon. ami nincs jól elrendezve a világban? Hol a hiba? És az égen még mindig nincsenek csillagok. Amint az egyik sarokhoz érünk. hogy ezt hallhassuk.61 beszélnek. különben hogy volna elviselhető az élet.csak ilyesmi után szabad vágyódni. És mi megállunk és hallgatjuk a dalt. Sok ember mindenfelé.” De ahhoz. . és sütött a hold. . .ugyan mi az. fiúk énekelnek. és semmi másra sem szabad gondolni. . és összetartás. amivel egész közel férkőzhetnék hozzá.hogy is engedhetem ezt. amelyek már fulladtan jutnak el egyik ember szájától a másiknak füléig. . Berúgni. .mert ha valóban az volna. a szabad levegőn. Pauliban Altonánál hagyott el a babám . Ha néha éheznek is.Szörnyen részeg vagyok. Ugyan. sose félnek és biztosra mennek. amikor azt akarja velünk elhitetni. barátságos bizalmatlansággal nézegetik egymást. . amiken dohányt akart vasárolni. . ahol nincs annyi ember” . . hogy megállítson. .jaj. nagyon szép volt. biztos. . . négy fiatal hangot hallunk.fehér szvetter volt rajta.ez a szerelem .de hiszen voltaképen én sem vagyok még öreg? „Ez nagyon szép” szól Brenner és magába szívja a hangokat. hogy az élet legyűrje őket. Azért mégis szépek az ilyen dalok . . .. „Milyen jó itt a levegő. Tovább beszélgetek Brennerrel és szeretnék végre egy szót találni..ez a négy fiatal hang.és a fiúk aztán körüljárnak és tányéroznak. Ezek a vízihullák a vidám szavak.furcsa ez az idegen kar.mi történt velem? . Nagyszerű fiúk. .miért is jutott eszembe ez a dolog már az előbb is? St. mert nem tűrik.

és sárgára festett a haja. hogy félholtra verte. „Jaj. ami egész közönséges módon kirajzolja a formáit. Félelmemben kedves voltam hozzá. adjak neki pénzt. A nő mindig a mi lakásunk ajtaja előtt halad el. Sárgán uszkáltak a vízben. És Hulla reszketett és könyörgött. És Rannowsky most börtönben ül. És fenyegető leveleket ír Hullának. Lolo hájas volt és lusta. amikben arra szólítja fel. egy nagy csillag. hogy megnézzük az állatokat. De mindig eszembe jut.sikoltotta Hulla és sikoltása olyan metsző volt. hogy sülyedhet ennyire valaki. feljelentette. és nagyon széles. hogy gondoskodjék az aranyhalakról és különösen kedvencéről. mert az egyik nő. Arca a sok sebtapasszal ijesztő. mert az arca tele van ragasztva sebtapasszal. hogy eleséget vásárolhasson az aranyhalaknak. vagy legalább is nagyon keveset. mérsékelt erővel.62 ∗ Letartóztatták itt a házunkban a Rannowskyt. minden csillag fölött van egy még nagyobb csillag. hogy az ember nem is érti. amint elsápad. Azért tartóztatták le. szóval. és Hullának hívják. gondoskodj az én kedves állataimról. Olyankor nem érzem magam annyira magányosnak. ha kikerülök a börtönből” Erre fölmentünk hozzájuk. amint felmegy az emeletre. hogy állhat szóba egy férfi efféle némberrel. Csak egy szőke nő tud ilyen igazán közönséges lenni. Loloról: „Hallod-e némber. mint egy nyílvessző. különben összetöröm a csontjaidat. „De azért te csak maradj itt”. annyira összevissza verte Rannowsky. hogy micsoda. Ugyanis ő most nem tud keresni. hogy más úgy sem kedves szegényhez. Egyszer megállított a lépcsőn és beszélgetésbe elegyedett velem. akiről mindig szégyellem leírni. ∗ Tilli Albertje visszajött Essenből. Én hozzáképest egy Gréta Garbó vagyok. mondta nekem Tilli. csak nem beteg!” . mert tudom. hogy Albert mégis csak a . ∗ Albert néha megszorítja a karomat. nem is értem. És olcsó jumpereket visel pamutból. Ez a nő mégis csak számomra teljesen idegen alvilágból való. Mégis csak kómikus. Szinte végigfutott tőle a hideg a hátamon. szétmállott vonású az arca. akivel együtt élt. no meg egy kicsit azért is.

ahol elsőosztályú zene szólt. . Milyen kár.bevásároltam: kis rövid bundát vettem és kalapokat és finom szafaládét. így szólítom. kérdi aggódva. hogy nem láthattok! Mit parancsol a nagyságos asszony? . mint egy álom! Gazdag vagyok. olyan boldog vagyok! „De úgy-e. hálából.63 Tilli embere. hogy igazán kezdem egy kicsit szeretni. no mondd . kézihímzéssel. hogy milyen volt gyerekkorában és én szívesen hallgatom.” Lakásom van a Kurfürstendammon.és ez engem annyira meghat. hogy szabad volt visszaküldenem Theresenek barátom nevében a pénzt. Oan. Lehet. baba. Kávéházban ismerkedtem vele.ennek legalább háromszáz esztendeje lehet. gyöngéd hangon: „Csípd ki magad. „Legyen szíves. „Alexander. vigasztalóan szelíd szeme. nemcsak a pénzemet?”.jaj. És izgatott. olyan öreg. mert Alexander rengeteg gyönyörű ruhát vásárol nekem és azt mondja. Végre elértem. A barátom egy vidám rózsaszínű gömböc. „Alexander”. meg egy saját lemezzel. ami megnyugtatóan hat rám. mert hasonlítok egy lányhoz. . és küldhettem neki egy kis gramofónt is. ő meg rámnézett. Néha három óra hosszat egyfolytában fürdöm és finom. Istenem. ha beszállok az autóba. És finom hölgy vagyok. A barátom pedig fölhív és így szól hozzám. hogy istenien tehetséges vagyok és Mercedesen járok a városba.. . akibe még diákkorában szerelmes volt. galambocskám. ma este a Scalába megyünk. Alexander órák hosszat mesél nekem arról. Később azt mondta. akassza ki szellőzni a tiszta selyem kimonómat” mondom a komornámnak. de oan szép vagyok! És szinte sírni szeretnék. szívecském. ne felejts el.kérdi tőlem Alexander soffőrje. tizennyolc Tauber-lemezzel.” . gömbölyű kis eidami sajtom. Most már nagy nő vagyok. és néha azt mondom: „c`est ca olala”. mondd. Vastag szőnyegen járok. . „Az ingeim párisi crepe lavableból vannak. amit Tietznél csináltattunk és amin így szólok: . amit kölcsön adott. és van egy melltartóm. Én ránéztem.Therese. A lábam belesüpped. amely küzködik a válsággal és kedves. . egy kicsit engem is szeretsz. . mert nem tudok mit kezdeni a szépségemmel. illatos sót öntök a vízbe. és még a lábom körme is lakkozva van és szellemileg művelődöm. én most is nagyon szeretlek. és kérlek. miközben beállítom a rádiót: Ki volt tanunk? No. de éppen ez az. kérem. hogy nagy kutya leszek filmnél. . az Unter den Linden-en.olyan ez. hogy azért tűntem fel neki. . kedves Therese. Viszontlátásra.kinek a számára vagyok szép? Kinek? A barátomnak van egy cége. amely 11 márka 50-be került és egy eredeti strucbőr-modellcipőm.

. csipkés hálóingben vagy pongyolában. hogy papagájt küldettem neki. Alexi néha nagyon ideges. de azért mégis szép.közben olyan előkelő vagyok. egy számot tárcsázom.ezt szokták mondogatni: „Vén kujon. az ilyen tolóajtó az előkelőség legmagasabb fokát jelenti. . kérlek. A barátai . ha bekapcsolja az ember a villanyba. minden mesés. és újra elölről kezdem az egészet. mintha színpadon lennék.ilyen ez a lakás. „Nézesd meg magad orvossal. kis mikiegerem. úgyhogy visszahullanak a csipkék .csupa gyáros. baba”.a lábamon rózsaszínű selyempapucs.színházat játszom.olyanok.64 ∗ Anyám egyszer azt mondta. és így szólok: „Alexi.fölemelem a karomat. Theresenek is sok mindent küldtem. legalább tízszer minden délelőtt. és fehérneműt. ki kellene kapcsolódnod. lágy mozdulattal fölemelem mind a két karomat. igazi úriember. és mindent. egy kiló csokoládét! „Rendben van.” „Hagyd ezt. És nagy bőrkarosszékek vannak mindenfelé.olyan nyugtalan és ideges. Fekszem a tűzött selyempaplanos ágyban. a soffőröm elegáns. egy lépést teszek és lassan. . baba. hozz nekem.” Ő nagyon jómodorú. Olyan üde vagy. . feleli a barátom és én még tovább az ágyban maradok és pihenek. világító szemekkel. És az asztalokon mindenféle porcellánállatok. igyunk pezsgőt. Aztán megint összetolom és visszamegyek. és kristályüvegeket. mint egy harmatcsepp.őrülten előkelő ez. Tillinek evezős csónakot ajándékoztam. amiknek a karfájára szíjjal hamutartót erősítenek. ide-oda járok a szobákban. drágám”. egérkém. mintha karperecet viselnének. Azt hiszem. Egy kis honvágyam van. bár kicsi és kövér. amely selymesen körüllengi a lábamat és a térdemet cirógatja. illatos füst száll az orrukból. mondom neki. fölveszem a telefonkagylót. A lakásom elegáns. . utazzunk valahová fürdőhelyre. Alexi így szól hozzám: „Gyere. Mondom is neki: „Kisfiam. de ő hallani sem akar erről. Néha kezd a dolog kicsit unalmas lenni.és diófabútorok vannak a szobákban. Könnyű pongyolámban. feleli Alex és az egész éjszakát idegesen átbeszéli . És én időnkint valami egészen nagyszerű és mulatságos dolgot csinálok. prémmel díszítve. és tölgy. kedves rózsásképű fölkelő napom. hol szedted fel ezt a szép hölgyet?” És kezet csókolnak nekem. nehéz időket élünk”. A tapéták sötétvörösek . hogy legszívesebben magamat is magáznám. mint egy színésznő és széttolom az üvegajtót. . .

különösen a sebtapaszos Hullát. hogy társaság? Most már én is a társasághoz tartozom? Fehér selyemcipőm van. hogy szeretné. Mit kezdjen az ilyen nő. hogy mindenki azt hiszi. hogy „olala c`est ca”. ∗ Küzdök önmagammal. amit csak önmagára költhet? Ha az embernek soha sincsen igazi férfiakkal dolga.65 ∗ Micsoda élet! Micsoda élet! ∗ Láttam egy valódi krokodilbőrtáskát . ∗ Rengeteget fürdöm. Most megint sok regényt olvasok.akkor természetes. ha volna valakije.máris megvettem. . ∗ . Pinet-modell. ∗ Ha kövér barátom felesége hazajön utazásáról. aki nemcsak automata és akinek adhat is. ha pénze van. ∗ Egyszerre megértem Rannowsky nőit. tökéletesen beszélek franciául. csak automatákkal. amikből ki kell szedni valamit. És úgy tudom azt mondani. el kell kotródnom a lakásból.az ember kenyérrevalót akar kapni és önmagát dobja be érte a masinába. Mit jelent ez a szó. Negyven márkába került. .

amiben szerepelek. mint a gazdag emberek. és akkor a taxi olyan lett. azzal fölmoshatja ájulásából az eidami feleségét. te talán biztosan vöröskáposztát főztél.sárga villamosok siklanak el mellettem és az emberek.kék fények. . akiktől undorodtam és minden erőmet latba kellett vetnem. hogy otthagyom a maradék kölnimet. légy hű hozzám. még az ágyban feküdtem. hogy halljam az óra kattanásait.egészen hátradőlök az ülésen és nem nézem.és sínek. -voltak köztük olyanok is.sok gyalogjáró . . de nem találtam otthon. ha valaki pénzt adott. megvilágítva vagy sötéten. Szerettem volna fáradt lenni. Szerettem volna már egyszer igazán úgy menni taxin.és házszámok. hogy sikerüljön őket távol tartani magamtól. a mókusbundámon kívül megmenthettem a krokodilbőrtáskát is. máskor is előfordult már. .egy nagy kirakatban lobogó tollak. forog. Azt akartam.de nem modellek. akik ilyenkor rögtön macerálni kezdtek. Úgy képzeltem. Erre különböző lokálokba mentem. hanem olyan modern valami. Drága anyám. mert ma este nem lehetek itthon.táncol a kongresszus.a modern ágy forog. . . amik az enyémek voltak. akik bent ültek. . tegnap vasárnap volt. látják. egy százóráig tartó óra hosszat. Később megmondtam a komornámnak.a kirakatban egy ágy. Először elmentem. meg egy bőröndöt. . piros fények. . .66 A barátom így szólt: „Baba. . tele olyan dolgokkal. hogy ez az este olyan legyen. mint más rendes emberek. . . sok millió fény. mert különben mindig csak férfiakkal mentem taxin. ruhák. . hogy egyedül autóztam. Persze. meg a fehér selyemcipőt. És részben azért is tettem ezt. Erre ide-oda autóztam taxin. Megint úgy tele volt a lakás ecetszaggal? Anyám mindig a legkitűnőbb ecetet használja. akik tetszettek. mekkorákat ugrik percenkint a taxaméter. egyedül. Berlin utcáin. .kirakatok. ∗ ∗ Hála Istennek. amely tulajdonképpen nem ágy. amit meg kell fordítani és akkor rendes dívány. mint egy álom. mert autón járok. hogy ez most film. A fejem üres és zúg. hogy nagy nő vagyok. vagy heti híradó.péküzlet.megtiltom fülemnek. egyedül kell hogy hagyjalak”. Most először ültem úgy taxiban.hátradőlve és kinéztem az ablakon.más autók robognak el mellettem.a szőke Lilién Harvey. de nem sikerült. A mókusbundámban. Amikor váratlanul beállított délelőtt az eidami sajt felesége. hogy kocsin menjek haza. . . . Szeretnék nagyon boldog lenni. .ezek gyorsabb járatúak.de akkor is csak a félcombommal ültem az ülésen és mindig a taxaméterre meredtem.bútorkereskedés. hogy meglátogassam Tillit.az utcasarkokon dohánytőzsdések .és mentem olyanokkal is. . Egyenesen a . mintha robogó szeparé és nem autó volna. .és mozik .

Borzasztó. hogy ajándék nélkül is befogadna. hogy szeretném. Albert unatkozik. a házaspár sokat veszekszik. Tilli sosincs otthon. ∗ Találkoztam a sebtapaszos Hullával a lépcsőn. de látom. azért ajándékoztam neki a cipőt. Azt felelték. Én meg ott vagyok. Ezért reggelenkint már nagyon korán fölkelek és Tillivel együtt elmegyek hazulról. hogy ne legyek kénytelen Albert közelében lenni. ∗ A helyzet változatlan. Néha szeretné a fejem. hagy Tilli szereti őt. hogy manapság éppen a legfinomabb embereket szokás letartóztatni. Minden férfi egyforma. hogy voltaképpen senki se szereti igazán. Most mihez kezdjek? Tilli Albertje munkába jár. Albert néha megfogja a karomat. Tillihez mentem és neki ajándékoztam a fehér selyemcipőt. hogy letartóztatták. Jóformán új vagyok számára. Ilyesmit mindig akkor érez az ember. mert tudtam. Inkább egész délelőtt sétálok. És éppen. Hogy-hogy? Biztosan pénz miatt. ha megpihentetné Albert vállán. De tudom. ha mindenki szeretne. mint azelőtt. . Tillinek reggelenkint el kell mennie hazulról. hogy nem értékeli kellőképpen. hogy már nincs olyan jó szívvel hozzám. ∗ A krokodiltáskát áron alul eladtam. ∗ Tilliéknél most mindig olyan rossz a hangulat. Tilli pedig takarít Ronebauméknál. ∗ Nemsokára itt a karácsony. A szeméből látom.67 postára mentem. Hanem azért ajándék nélkül is befogadott volna magához. Furcsa rögeszmém. Nincs munkája. hogy fölhívjam a kövér Alexet az irodában. ha tudja.

ezért van az.három év előtt még negyvenet kaptam valakitől. Együtt fölrohantunk az emeletre. Az ember az ilyesmit sohasem akarta.és aztán mégis csak 2. Amikor Hulla megtudta ezt. hogy te vasald Albert ingeit”. De az a férfi ezt kérdezte tőlem: Beteg vagy? Három márkát kértem tőle. A kedvenc aranyhalnak Loló volt a neve. Tedd vissza a vízbe!” A vízbe tettem a halat. De azután rögtön megbánta. Azután lerohant a lépcsőn és az én nevemet kiáltozta. Hulla kisaszszony?” Loló ott hevert egy ujságpapiron. hogy három márkát kapok . talán bizony beteg vagy? Isten bizony etettem az aranyhalat. amivel csak bosszúból ijesztgetünk valakit. Ez nem mozidráma. összecsókolóztunk és sokáig sírtunk. Rémülten mondtam: „Az Istenért. az arcom miatt. mondta Hulla. de rögtön fölfelé fordult a hasa. . ∗ De előbb még beszéltem vele.igazán meghalt.de valójában sose akartuk. „Nem”. mert Rannowsky ökölcsapása óta nagy sebhely éktelenkedik Hulla arcán. . mert új harisnyát kellene vennem”. Mikor ezt megtudtam. amit dühünkben hazudtunk. Tehát ezentúl mindig csak 2 márka 50-et fogok keresni. Valaki ott fönt az égben nagyon szigorú hozzánk. Mutatta a harisnyát.50et adott. A Rannowsky. bosszúból kivette a vízből Lolót és a földre tette. mondta Tilli. elvakított a . . Ma reggel kiszabadult. Hulla a földre rogyott és kétségbeesetten kiáltozta: „Tedd vissza a vízbe! Csinálj vele valamit. Pedig olyan kedves volt hozzám. „nem tűröm. hogy föléledjen. az arcom mindig olyan lesz. azután tovább sírtunk. az ajka mellett. Egymás nyakába borultunk. Igen. hogy néha valóra válik. és én csak hármat akartam elfogadni. . Hulla kétségbeesetten dadogta: „Ezt nem akartam. ő az oka. Meghalt. „Rögtön elmentem az orvoshoz: azt mondta. amelyen sok szem leszaladt. Azután így folytatta: „Előre megállapodtunk.68 nagyon idegesek. „De ma éjszaka valaki azt kérdezte tőlem: Mi lelte az arcodat. Elszívtunk egy cigarettát.” És megtántorodott. aminek örökre meg fog maradni a nyoma. mit csinált. mintha beteg lennék. Lolo elpusztult. Hullával együtt elsirattuk az aranyhalat. hogy ezek a nyomok sohasem fognak eltűnni. fölment a lakásba. hogy igaz legyen. Hulla meghalt. Megdöglött. „Olyan hűségesen etettem”. hogy úgy rámripakodott.legalább is az orvos ezt mondta. micsoda igazságtalanság ez! Magam is annak találtam.

igen. hogy menj el. Az egész csak egy pillanatig tartott. Mintha megszédültem volna.ott maradok. Hulla! Mire felértem. hogy tövis vagyok a szívében. akkor azt teszi tönkre. amit Rannowsky mondott: „Hallod-e némber. rengeteg ember tolongott itt. ∗ „De hiszen én nem mondom azt. a lépcsőház olyan. már csak ezért sem maradhattam. mint egy disznóól. Egyáltalán. én egy szóval sem mondom. kérlek.. amit szeret. . A szobaasszonyom undok dög. Én egyszerre felálltam: „Várjon csak. mikor meglátta őt. könnyű elképzelni. mondta Tilli. és a három másik hal ott keringett körülötte. Tilli berontott. a mellékhelyiség pedig egyúttal lomtár is és nincs benne villany. amihez hozzáférhet.igen. Loló hasa fehér volt. mit teszek. Aztán lármás szaladgálás zaját hallottam a lépcső felől.. Valamikor olyan tisztességesen bánt velem.Én védekeztem: „Nem. hogy igazában csak Rannowskyt gyűlöli. Egy pillanat volt az egész. . . miután láttam. kiugrott az ablakon. mert egészen lesujtotta a dolog. Tilli nem volt otthon. . Hulla. ∗ Vannak tükrök..” Rannowsky olyan brutális. milyen lehet az ilyen úgynevezett bútorozott szoba! Hihetetlen. A kövér Hulla a padlón térdelt és imádkozott.de kérlek. És a döglött hal még mindig a víz tetején uszkált. jót fog tenni neki. add ide a konyakos-üveget!” Albert részeg volt és szó nélkül megragadott. Lementem a lakásba. amelyekben öreg asszonynak látszom. hozok egy pohár konyakot. Hulla. Erre elmentem. És elmondta. Gondoltam. El kellett mennem.Albert. Irtózatosan félt. akit gyűlöl. amint belépett az ajtón. de őt aztán halálosan. Ilyen leszek harminc esztendő mulva. miért is adott a jó Isten Albertnek olyan lehelletet. . Bútorozott szobát béreltem pár napra.. hogy . Így szóltam: „Albert.az aranyhal!” De ugyan. azt sem tudtam. amíg a pénzem tart. Maradj csak nálunk”. Rannowsky is a szobában volt. amely mindig hat az érzékeimre? Különben is őrülten izgatott voltam. gondoskodj az én kedves állataimról. Folyton a fülében csengett.69 gyűlölet és ha az ember nem tud bosszút állni azon. . meg-meglökdösték.

. Briekowné külön öt pfenniget kért egy kis lábas forró vízért. ha bárnő volnék. Bárnő is lehetnék. mert valami butaságot csinálnak. minden szavuk hazugság. Oly sok férfi van a világon. igazán nem tűrhetem tehát. Szörnyen hideg van a szobában. Igazán nem az öt pfennig miatt bosszant. Fölrobbanok a méltatlankodástól. mint amilyen ez a szobaasszony.70 eféle helyen milyen rondán elhagyottnak érezheti az ember magát! Most már minden mindegy. akik lézengenek. Képzelhető. . telefonálok Lippi Wieselnek. a felén több zsír. De végeredményben ez sem jelent karriert. és tulajdonképpen megpróbálhatnám. Láttam. betűs zsebkendőket kapok vissza?” Én magam is loptam a zsebkendőimet. mondom. magam részéről nem sok örömem volt eddig a rendőrségből. aki valamikor szeretett. Mondhatom. Mindennek az az őrült Albert az oka! Minden bajt az életünkben ezek a tökfilkó férfiak okoznak. hogy az ilyen ostoba ló. el sem hiszi. Nemrég voltam egy bárban. egy konyak mellett nyolc óra hosszat beszélnek. Miféle lehetőségek állnak előttem. Most a postára megyek. Három groischen társaság pénzért. Utálatos helyzet.és végig kell hallgatni az ízléstelen tréfáikat. Aztán pajzánkodnak. Másrészt mégis csak szükségünk van rájuk. miért ne akadna valaki az én számomra is? Torkig vagyok a nyomorúsággal. mielőtt újra tojni kezdenének. mint haj. meglopjon. aki a Westenben egy kávéházban akaszkodott a nyakamba. Már csak az van hátra. ami maga negyven márkába került. Ugy puffog bennem a düh. Egy márkán alul nem is nevetnék. Megpróbálkozhatnék a filmnél. Ha a férfiak gazdagok. hogy mihez kezdhetnék. és meghívnak egyszer statisztálni.persze. ahol dolgozni szokott és elég sokat keres. esztendőkön keresztül. csak az a baj. hogy a bárban a lányok magányosan gubbasztanak a magas székeken. akkor van egy ostoba feleségük és letartóztatják őket. mit egy motor. és két cherry brandyt rendelt és az én lábamon a valódi struccbőrcipőm volt. Most végig kell gondolnom. mint a megkoppasztott tyúkok a kakasülőn. Hát igazság ez? Kell. hogy milyen szívesen töltöttem az időmet azzal a piszok alakkal. valami kukacforma lehetetlen alakkal. mint félig éhenhalt hullát. És körülöttük csupa nyegle gavallér. amiket előbb malátával kell etetni. Piszok banda. és mennyit beszélnek! Aki sose hallotta. de azért nem szegény. Kockás ruha volt rajta és pöttyös nyakkendő. . Egy szép napon azután fölfedeznek majd. Mondtam annak a vén szobaasszonynak: „Kedves Briekowné”. Tehát nézzük csak. hogy valami jó is legyen a világon. hogy odaálljon a mellékhelyiség ajtaja elé és egy groschent zsebeljen be. Ruhám még volna hozzá. És ő különben is az elitehez tartozik. fütyülök az egészre. hogy nem lehet lakhelyemet bejelenteni. valahányszor kimegyek. az olyan tyúkok. Friss akaraterő ébred bennem. hanem mert ilyen aljas. De akkor megint beülhetek a filmkávéházba és ott kuksolhatok reggeltőlestig. mert szerződése van egy ujságnál. hogy a mosásból M. Minden jó volna. hogy lehet az.

Majd igy folytattam: „Ismered Görögországot?” Megint csak: „Igen. mert annakidején.” Mire én: „Oda is nemrég akartam utazni. . amint belép az ember. Ezt a látszatot meg kellett őriznem. ahol az ember megtanulhat idegen nyelveken beszélni és táncolni. . Ez az egyetlen érzéki inger. Elhiszi.ami ezt jelenti: „Volna szíves megmondani a nevét? . és imponálni akartam neki. ha az ember egy férfinek a lábára lép. Így kezdtem a telefónbeszélgetést. De nincs tanfolyam. így szólnak hozzá: carabitsi. hogy apám a kormánynak dolgozik. és férfiaknál az erotika összhangban kell legyen a politikával. .ott mindenkinek gummiszaga van. hogy viszonyt akar kezdeni vele. . És előbb egész haditervet sütöttem ki. mert politikailag a jobboldalhoz tartozik.rettentőn kellemetlen volt a dolog. hogy a miniszter lábára léptem. miféle ország van még a világon. mert az apámnak titkos megbízatása volt a kormány részéről.egyébként nagyon szép ország . Lippi . a fajtisztaság és a meggyőződés miatt.és a miniszternek gummiszaga volt. ahol megtanulhatná elviselni az egyedüllétet bútorozott szobákban. Ezt kérdeztem: „Voltál Bulgáriában?” Mire ő: „Nem. vond le a konzekvenciákat. . amivel hatást gyakorolhatok rá. hogy elkerültem Briekownétól. előkelő hölgynek tartottak.Mondd csak. amikor az elite körébe jártam. voltál Svédországban?” Az feleli: „Igen”. . Mire apám így szólt: Lányom.igen. vagy pedig utazz el azonnal. csak nemrég érkeztem vissza és apám még nincs itt. semmivel sem szebb. mert előre kidolgozott tervem volt. aki mellékesen szólva. . akik vörös bársonyruhát viselnek.hogy vagy? . hogy később találkozunk. ez azt jelenti. és finoman viselkedni és főzni.tudniillik Bulgáriában.” Gondoltam magamban: szerencse! És mesélni kezdtem: „Hát én most éppen Bulgáriában voltam. törött lavórral . amelyen villanyfénnyel kivilágítva a vendég nevének kezdőbetűi tündökölnek. Mindenütt a világon vannak tanfolyamok. Megállapodtunk. ahol ez a disznó nem járt. . Egy kis kalandom akadt Bulgáriában a kereskedelmi miniszterrel.és a kávéházakban az asztalok lapja részben aranyba van foglalva. Így kell megfőzni a Lippi Wieselhez hasonló férfiakat. nagyon hűvösen és fölényesen: „Halló. mint a neve.71 Fölhívtam Lippi Wieselt.” Közben azon gondolkodtam.Erre az ember megmondja a nevét és a pincér rögtön olyan kávéskannát hoz. Egyelőre nagyon örülök. mert ezeknek nemzetközi tekintély kell.én ezt nem tudtam és véletlenül megesett.Igen . Most már Lippi Wieselnél lakom. különben elrontod az üzletemet . Mire én: „Mert tudniillik most oda akartam utazni”. és a pincérek.

Azt kívánom neki. ha egyszer már szerencsésen átköltöztek a másvilágra. Ezt egyébként mindnyájunknak kívánom. És én mégis imádkozom érte. Ugyan. és azt kívánom neki. az mindig helyes”. A mókusbundámat levendulaillattal ajándékozom meg. hallgass rám. aki az apám. Lippi Wieselnek három képkeretet hímeztem.Doris. hogy most havazik. és megjegyzést tegyen arra. amelyek mind őt csókolják. Theresenek Tilli útján egy tábla csokoládét küldtem és azt kívánom neki. mert utóbbi időben mindig úgy érzem. virágokkal. azt kívánom. gyöngéd szavak és más hasonló zörejek nélkül. különösen ha honvágyam van. hogy ne kopjon el túlságosan hamar. Komolyan becsíp. hogy annak a szomorú tapétának a mintája. ha fölveszi. mint a sötétkék harang és így szóljon hozzám: . hogy az a férfi. akkor Hullák sem volnának. Imádkozom. ne sebtapasszal ragasszák a vállára a szárnyait. hol vétettem el az életemet? ∗ De talán nem is érdemlem meg. ahol végre megértésre találhat majd az a jósag. hogy jobb életem legyen. ha nem részeg. Nekem nem túlságosan tetszik Lippi. hogy Albertnek munkája legyen. . ami néha a szemében tükröződött. hogy ha nem volnának férfiak. Anyámnak Therese és Tilli révén kávéfőzőt küldtem. de azért mégis nála maradok. Ezért egy férfinek se szabadna az ilyen Hulla-féle nőket ócsárolni. néha olyankor is megölelje. az ilyeneknek talán nincs is sírjuk. ∗ Ma karácsony van. A hótól becsíp az ember. amely valóban az én otthonom. szobája falán. aminek minden csöppje higyjen neki. amiktől nem tudok szabadulni. Néha arra gondolok. A részegség az egyetlen orvosság a megöregedés ellen. amely úgy csengjen. aminél melegedhetem. mert együtt vagyok valakivel és nem vágyódom örökösen olyan otthon után. hogy a mennyországba jusson. változzék csupa gyöngéd ajakká. Így jó. És olyan vért kívánok a szívembe. Tillinek ajándékoztam a lila selyemingemet és azt kívánom neki.nagyon rosszak ezek a gondolatok. és karácsonyfát is vá- . hogy Albert észrevegye rajta. akár a bortól. hogy szebb a szokottnál s azt is. mert minden ember kályha a szívemnek. mintha soksok év mulna el felettem egyetlen esztendő alatt. és ezért talán butaság is imádkozni értük. Ezért jó. Hulla közönséges utcalány volt. akik fizetnek. Magamnak egy férfi hangját kívánom.72 és általában elhagyottnak lenni. akiknek túlságosan szomorú az életük itt a földön. mert amit én mondok. És ha angyal lesz belőle. Vannak emberek.

ilyen nagy tüzet szeretnék látni. ruhástul az ágyra vetette magát. . itt ezt a foltot a térdemen? . Különben is ráfésülöm a hajamat. Nagyon nagy vörös tűz. ha akkor néhány percig emberien éreznénk egymás iránt.krumplihéjat égettünk. mondtam. És vártam. . milyen nehéz időket élünk. . semmi ajándékom sincs számodra.Paul volt a Nagy Fekete Medve.cseh-hen-des éj „Kedves kicsikém. anyám . itthon van végre Lippi. kérlek a rádiót”. Szentséges éj. Megünnepeltem a karácsonyt. az asszonynak vittem tizenöt márkáért orchideát. „Kérem. uram. Szenteste volt. türelmesen vár rá otthon. ki tudod tisztítani holnap reggel? Füsttorony.és szürke. most már alig áll el a fülem.kalácssütés. és meg akart csókolni. És szeretném. nem szobatiszták .kérlek.füsttorony. égjen el egészen. fekete földön tüzet rakni. ahol az illető férfiak unatkoznak. Egy krajcárt sem ér ez a vacak élet. karácsony. .sültkrumpli . de ez azóta rendbe jött. . drágaságom. hogy elég? Az urának ugyanis nagy befolyása van . mondja.az asszony két fiatal skót terriert kapott karácsonyra.általában. karácsonyfa.Állítsd le legalább. .látod. kemény.és indián nő voltam . tisztelt zongora és tisztelt függönyök. Később megúntam a dolgot és lefeküdtem. csak semmi bizalmaskodás”. de ezek a meghívások mégis társadalmi lépcsőt jelentenek számukra.részeg a disznó. .Mit gondolsz. tisztelt ház. mindenütt leépítenek. de látod. Szeretnék rögös.csirketollat tűztem kicsit elálló fülem mögé. legközelebb hozzuk is a fényképüket a képes mellékletben. kiáltottam dühtől tajtékozva. . együtt jártunk Paullal az iskolába. gondolod.kérem.73 sároltam.a sültkrumplit megettük. A karácsonyfámon égtek a gyertyák és egy ágacska tüzet fogott. hogy elégett minden. . Azzal cipőstül. égj el. „Bocsáss meg. A Lippi nem jött. amit szépen feldíszítettem és elrejtettem a fürdőszobában. akinek a férfiait ünnepnapokon meg szokták hívni polgári családokhoz. . remek dögök . . . mint tűzhalált halt emberek fogsorai.szív örülj . gyermekem.. Én tudniillik olyan nő vagyok. Brenningék nem akartak elengedni.sajnos. „Bocsáss meg”. . . tudod. a karácsony csak a kereskedőknek jó.” .no. miközben az olyan nő. bogárkám. merev füst szállt az ég felé. És a férfi ünnepel. csöndes éj .önmagamat”. hoztam mégis valami szép ajándékot. . és legyenek szívesek önök is elégni. . csak a zongora billentyűi maradtak meg.és hazajövet tüzet gyujtottunk a lugasban. a legutóbbi könyvkritikámért járó pénzt sem kaptam meg még.az iskolában szopránt énekeltem. amilyen én vagyok. . Gyertyákat gyujtottam és az asztalt teleszórtam fenyőágakkal.és egyszerre azt képzeltem. És ha majd hazajön. meggyujtom a gyertyákat és a szobában az asztalra állítom. ∗ Bárban vagyok.

Ott gubbasztok reggeltől estig. nem. készen vagyok. akiket karácsonyra polgári családokhoz hívnak meg. .hol vannak a kulcsok. nem bírom ezt tovább. De én nem akarom eladni. Hogy mi ez. Írok.hamar. ez az enyém.minden jót továbbra is! És egy téli éjszakán keresztül az Állatkertben egy padon üldögéltem félálomban. közönséges. és mert ez a füzet a fehér lapjaival és vonalaival készségesen magába fogadja fáradt gondolataimat. . . . Miért néznek olyan fölényes gúnnyal az emberre a pincérek.anyám. hamar. és a várótermekben asztalok és székek. . Nem állok szóba férfiakkal.cse-hendes .mit is szeretnék? . . nem akarok visszatérni Lippihez és a többihez.a kulcsokat az asztalra teszem. Szeretnék szeretnék .. váróterem. aki megvenné a bundát.már alszik. És az asztalnak. Bolyongok a kézitáskámmal és nem tudom. igen.volt szerencsém! . német karácsonyunk”. ha az embernek véletlenül nincs pénze? ∗ Nem akarok hazamenni.nem akarom.„Mindjárt édesem. csak hamar a bőröndömet. nem akarok Tillihez menni. Így legalább a betűimnek van ágyuk.pedig még irataim sincsenek. -nagy tűz. cipőm. a fáradtságom súlyos teher. nem akarom . -nem. a szappant magammal viszem. Nem akarom a mókusbundámat zálogba csapni. „Tartsa meg magának a német karácsonyát!” Azzal kiugrottam az ágyból. RÉSZ Hideg tél. Ágy. Az „Állatkert” állomás várótermében nagyon sokat tartózkodom. . hamar. sültkrumpli. . csak keresek valamit”. nem tudom. amint ráhajtom a fejemet. III. hová menjek. ha már nekem nincs.hála Istennek. ∗ Várótermek. mert valamit mégis csak kell csinálnom. azt senki sem képzelheti el. .Hulla. részeg emberrel aludni. mindjárt jövök. a papucsom.a kézitáskám. -.74 „Ami szép. amelyben a betűim megpihennek. .és Maggi húskivonat szaga van és a toilettes asszony egy darab szafaládés kenyeret adott . Néha az asztal lapjára hanyatlik a fejem. -hamar. . .. . te tudod. mi az. hideg hamu.csendes éj. hogy mit akarok. mindjárt jövök”. aki még nem próbálta. szentséges.. Tilli tud valakit. ruhám.. röhögött részegen Lippi.

valami végtelen közömbösséggel a térdemben és így a járásom folytonos meg-megállások sorozata lett. hogy tanujelét adhassa bátorságának. mert mindig annak a mesterségnek a szakkifejezéseit használja. de fáradt vagyok. Istenem. Higiéne orvosi tisztaságot jelent. És tegnap találkoztam egy emberrel. Ezt Rose Kralltól tudom. van benne izgalom és feszültség is. aminek higiéne íze volt. De esténkint mindenfelé utcalányok ácsorognak.75 nekem.rengetegen. És a fáradtságomból kíváncsiság fakad: szeretném tudni. hogy érezzem. vendéglősné. mint ők. És középen szabad hely volt. Párbajforradásos volt az arca és szeretett volna apacsokat látni. -gyakran nézegetem magam a tükörben és ilyenkor ezeken a dolgokon gondolkodom. végig a Tauentzienstrassen s mindig tovább. . . hogy a fény. Utcalányok álltak a sarkokon és sportoltak. és mindenfelé. italért. .hé. olyan félénk és bizonytalan a járásuk. És azután megszólított valaki. szívesen fizetnek. ha kisebb összeget kell ételért kifizetniök.ez olyan. Istenem. aki a Jaedicke-ben ült. mert egyikhez sem volt igazán kedvem. Nem bizony. hogy kihasználják őket. nagy összegeket is. Lassan mentem. És semmihez sincs kedvem. amint belevág a gerincembe. . a homloka olyan sötét a gondoktól. beszélgettünk. nem vagyok az. A lokál ásított az ürességtől. elhaladtam a Gedächtnisskirche előtt. És nem is hinné az ember. . hogy azok. mint egy különös sport. mintha valami gépezet dolgozott volna. Ilyenkor az ember megáll. a hátam szeretett volna nekitámaszkodni az éles sarokkőnek. az ivás azonban felesleges és éppen ezért előkelő. hogy tovább menjek vagy visszaforduljak-e. ugyanazért a pénzért. Valahogy úgy járnak. megvilágítsa az arcát és aztán nézi a többi arcot és vár valakire. és volt egy orvosbarátja. Minden olyan mindegy. Mindig tovább mentem. amint tétováztam. És aztán a saroknál egyszerre elfáradt a testem. hamar még egy kancsóval! . Mert először volt Berlinben és kedve lett volna valami veszedelmeset átélni. mintha elaludt volna a szívük. hogy mi volt utolsó barátjának a foglalkozása. akinek ezt feleltem: „Én magának nem vagyok baba. de úgy érzik magukat. Én úrinő vagyok. egy olyan jobbfajta ember. ami egyelőre még sem vagyok. aki megszólított és olyasminek tartott. Bennem.Ugyan. De a férfiak ilyenek. pedig én inkább ettem volna valamit. miért írnak annyi nótát a Rajnáról? Mellettem valaki szájharmonikán játszik. mint az egész élet. hogy pontosan úgy járjak és úgy álljak meg. és a férfi borral kínált. hogy fogom ezt még tovább bírni.a Kurfürstendamon és a Friedrichbahnhofnál.különben is nem a festett arc és a külső teszi az utcalányt. A forradásosképűvel egy pincébe mentem a Nollendorfplatz mögött. Egy lányról mindig meg lehet tudni. ami arra kényszerített. amely több utcából árad. mert az evés szükséges valami. ahol táncoltak és szomorúan .” Aztán bementünk egy vendéglőbe. hanem inkább az a különös járás.

feleli a lovagom és egy hatost dob oda Herbertnek.” Az egyik lány. a színész lerázza arcáról a papírpernyét. tapsolni kezd. jegyzem meg. három esztendő előtt még az elitehez tartozott. A színész a parkett közepén letérdel. nőkkel nem lehet komolyan beszélni. És aztán valami hülye. . Mindig csak erotika. Aztán társalogni kezdünk. kérdezi tőlem a forradásos arcu. lobog a láng. Az ember tulajdonképpen csak ekkor veszi észre. És valamikor ujságokba is írt. hogy kisebb pénz nem volt magánál”. Bumbumbum. vagy még régebben lehettek divatosak. a papírtölcsér nagyon nagy. De az embernek nem szabad észrevétetni. Tiroli nadrág van rajta. játsza a zenekar. A színészt Herbertnek hívják. A soffőr semmit sem kért ezért. „Hisz itt meg lehet halni az unalomtól.. És magas boltozatú volt a terem és hideg. mint azok a fiatal hősszerelmesek az én régebbi színházamban. A falakon képek. Itt-ott egy-egy asztal. „Egy groschen is megteszi”. ujságpapírból tölcsért formál. és pofákat vág. mert ebben a formában lehet a legnagyobb disznóságokat elmondani. az orrán van az ujságpapír-tölcsér.dobol a zenekar. mintha esztendők óta feküdnének a közkórházban.76 pislákoló lámpafény. „Adjon neki egy márkát”. maga olyan nő. donna Klara . akiknek szőke a hajuk és finom az arcbőrük. sötét hátsó udvar pocsolyájában.Ó. aki felette áll az ilyesminek. ismerem őt. lassan ég. hogy az előbb egyáltalán égtek a lámpák. és olcsó hely.és újra kigyullad a sápadt fény. Esténkint egy márkát kap érte. de persze. ahogy a régebbi világból való emberek képzelték az erkölcstelenséget. „Milyen kellemetlen. azután kialszik a fény. erotikus rejtegetések. mert akkor az ilyen forradásosarcu pojáca megvetően mosolyogni kezd: „pfuj. mint vasárnaponkint házmesteréknél. „Ugyis itt kell állnom a kocsimmal”. mindjárt valami csiklandós dologra gondolnak”. Szabottáru lányok olyan ruhákban. olyan arccal. amelyek öt év előtt. erotikus tapasztalatok elbeszélése. ∗ Tegnap éjszaka egy taxiban aludtam néhány óra hosszat. olyanfajták. „csak helyezkedjék el . egész kicsi kalapot tesz fel a fejére. Olyanfajta.emberünk hátrahajlik. hogy illetlennek találja őket. azt hittem. szigorúan tudományos alapon. úgyhogy este lámpafénynél üde kisfiúknak látszanak. mondom a forradásosarcunak. . nappal pedig olyan öregek. . Erotikus viccek. azelőtt színész volt. „Mit akar inni?”. Az ember végre is torkig lesz vele. mint a ködös hold tükörképe. És hozzá zenekar. rajta abrosz. a taps gyönge visszhangot kelt. mondta. . mintha igazán komoly szakdolgokról volna szó. Börtönviselt ember. akinek piros sapka van a fején. Egy férfi hangulatot csinált.. És megjelenik az egészen üres szürke parkett közepén. az orrára ragasztja és meggyujtja.

Ebből levonom a három jószívű percet. aztán megiszik néha egy kancsó sört az „Állatkert” állomás várótermében. Mert most. amin fáradt fejjel elcsodálkoztam. mert nem értettem. mit jelent az. de azért még mindig éjszaka volt. aztán munkanélküli lett és még most is elég fiatal. amiket kis szekrénykében hord magával a nyakába akasztva és retket is árul. ha szerencsénk van. És mindenféle apróságokkal foglalkozik. Régebben hulladékalma volt bennük. mondtam a soffőrnek és kezet nyujtottam neki. ha nem akarjuk. Igaz is. Olyan lehet. hogy ő a kétlábon járó Wolforth. És a Westenben árulja a holmiját. „Hallo. ilyesféle számítgatásokkal szórakozom. A soffőr olyan zárkózott lett. hogy jönne valaki. És csak ekkor jöttem rá. mondta egyszer valaki. szederre kell gondolnom. felköltöm magát. marad: tizenkettő. szibériai lány”. kis kertes házban lakik. mint egy indiáné. és mindig nagyon jókedvű. hagy miután egy nap huszonnégy órából áll. és azt mondja. hogy sok az időm. Ha vendég jön. amelynek mintája rajta hagyta a nyomát és össze-vissza szurkálta. hogy köszönő szavam már nem is talált utat a szívéhez. Szeretném már egyszer megmosni a hajamat. „miért vagy bundában? Gyere el hozzám. Kiszámítottam tehát. igyekeznünk kell minden emberrel azalatt a bizonyos három perc alatt találkozni. Szóval. felelte a soffőr és nem fogott velem kezet. az tizenkétszer hatvan perc. De ilyen rossz időben nem hinném. Az ég nem is világosodott még. amellett izig-vérig berlini fiú és szemtelenül kedves jassznyelvén beszél és kicsit szürkül a haja. .77 kényelmesen. A kezem meleg volt az ülés párnájától. télen pedig apró fapipákat farag és babákat készít. kiált rám. mit is csinálnék egyebet. mint az őserdő”. mit jelent. Valamikor munkás volt egy géplakatosműhelyben. Elmentem. . amikbe a szedret szedtük. „Ugyan”. Ha ezt a szót hallom. Salátát és retket termel.jó és rossz időben egyaránt jár az üzletei után. És a városon kívül. amikor jó. Fájt a hátam. hétszáztizenhét perc marad. „Köszönöm”. „A hajad olyan. Aludtam. Karl jön! ∗ Érdekes dolgokról beszélgettem Karllal. ugyan kicsoda? Erdő. és kis pléhvödrökre. ha egy emberrel éppen a napnak abban a három percében találkozunk. hogy legyűrjenek. amíg derengeni kezdett. Karl nagyon furcsa figura. és ennek a fele éjszaka. Tizenkét óra. Már nem voltak csillagok az égen. egyenlő hétszázhúsz perccel. Mindezt tudnunk kell. hogy szállhat fel a szürkület fénye emberkéz alkotta kemény kövezetből.” Összehúzódzkodtam és elaludtam és a sofőr békében hagyott. És a világosság selyemszövethez hasonló fehér köd alakjában szállt fel. amely alatt az átlagember naponta rossz. játékszereket farag.

ha valaki nagyon éhes és fáradt. beszélni. Az asztalomnál ül az izgága Gustav. Megpróbálok vele társalogni. „Idén egyáltalán nem hideg a tél”. . Ezt felelem: „Nem. undok konkurrencia van azok közt is.mit akarsz tulajdonképpen? Az utcára kerülni? Tudod.78 segíts egy kicsit dolgozni. . Pedig már keresték őket. Karl?”. Éjszaka leitták magukat egy kocsmában. „Mit dolgozzam veled.a fényes fehér csempekockák visszaverik a hangomat. és egyébként is olyan klassz nő vagy. . hogy valamire vihetné még valaki. . aki már egyszer csúszni kezd a lejtőn”. visszafizetem a jóságát. és színes apró posztóbabáknak szemet varhatsz. akik dolgozni akarnak. mondja az asszonyság. . Én elbújok. hogy egészen elfelejt izgágáskodni. kérdi. . aminél melegedni lehet. de még sokkal nagyobb a konkurrencia azok között. akiknek még nagyobb konkurrencia ellen kell küzdeniük? ∗ Albertet letartóztatták betörés miatt. beszélni. Beszélni akarok. Lerogy egy sarokba. „A házamban van két kis szoba”. Tudniillik. hogy átkozottul éhes asszonyra. én önérzetes vagyok és a magam erejéből akarok boldogulni. akik meg akarnak élni anélkül. és lemoshatod az ablakot. akkor normális lesz.„milyen meleg van itt magánál. És olyan fáradt. Tinit vele együtt. „Velem jössz?”.” Egy pár virslivel a gyomromban már megint önérzetes vagyok.gyere. akik nem akarnak dolgozni.olyan csinos a pofácskád. „ha majd jobban megy a sorom. feleli az asszonyság és ferde szemmel néz rám. olyan.hát miért akarsz azok közé tartozni. kisjány. Amint viszik. . Látszik rajta.” „Nem hiszem. Az ilyenfokú butaság már csak megvetést érdemel. járás közben a mellére hanyatlik a feje és tovább alszik. felelem. . kedves Mollené”. kérdi Karl. aki ilyesmit csinál? Nem is igazi betörő. „Kedves Mollené”. mert segédkezett neki. kisjány. És Albert zsebéből kikandikált az ezüst alpakkavilla. hogy izzadnának és megerőltetnék magukat. kérdem tőle. azt megfejheted és bevetheted az ágyakat. amit ellopott. amikor bejön és meglát. „és van egy kecske. elengedték az őrszobáról. Visszajön a Gustav. Gustavot magukkal viszik az őrszobára. Ül és bóbiskol. „Nem bizony”. „Még mindig itt ülsz?. azzal odadob elém valamelyes pénzt és egy pár virslit.van egy kis villanykályhája. aki lefogta őket. és tovább alszik. Igazi betörő az. és az asszonyság nem árul el. mondom neki. Jön a razzia. És aztán megint leülök és írok és közben elbóbiskolok. mondja. Én elrejtőzöm a toiletteben. mint egy rakás szerencsétlenség. A kocsma hátterében egy asztalnál ült a detektív.

És megeszik mind a szalámit. . „Azt hiszed. a falakon dűltbetűs írás. és onnan veszem. Elsie vállának az illata anyámat juttatja eszembe. és sajt és hús. az asztalon fehér papír hever. hogy nem vagyok zsidó. Ha ezt meg tudom szerezni a munkámmal. sok cipő. velem jössz-e? Jó. De ha minden becsületes munkám ellenére sem tudom megszerezni azt. . akkor rendben van. jókedvűnek lenni.Tiszteltetem az önérzetedet. meg kellene mondanom. És a bőrkabátosok a tálalóra vetik magukat. sok könyvvel. A tálalón gömbölyű narancs. Zümmögnek a hangok és nekem homályosan eszembe jut.ez az én önérzetem. felelem. Állítólag nagyon fontos dolgok történnek a világban. és nagyon finom a bőre: „Itt maradhatok. „és köszönöm a virslit is”. hát akkor ne gyere. és a konyhalámpa fényénél nagyon sápadtnak és kiéhezettnek látszanak.ezek ellenségei a klubnak. elvtársnő?” Az feleli: „Igen. És aztán egyszerre elcsúszik az arcom alól az Elsie válla. ahová megyünk. mit ér az önérzet?” Gurgulázik a hangja.79 Ezt feleli: „Lári. Ő fizeti az utiköltséget. Az ott biztosan kóser szalámi. becsületes küzködéssel. nagy robaj. És mindennek politikai háttere van. megint csak valami politika miatt. Egész este csak a kis Schanewsky van ott és négy lány. ∗ „Nem jönnél velem a klubba?” Kérdezi tőlem a kis Schanewsky. hogy butaságot csináljak és lefülelnek. aki munkásnő és Elsienek hívják.a szobában nagy fölfordulás.az ember mindenütt kell. A harmadik emeleten két szoba. fári. valami zsidó proletár kommunistaklub. amire szükségem van. De a hangjuk elálmosít. Össze-vissza beszélnek és én nem értek az egészből semmit. hogy valahová tartozzék. mint valami távoli zümmögés. .otthon. nekem van még önérzetem? Enni. . És aztán megint elmennek. hogy eszem. zsidó nyelven. inni. Az a hely.cipők dobognak. Mindig valami más. ami kell. a lámpafény olyan. mint egy konyhalámpáé. Schanewsky szemei laposan pislognak a sarokban. . Azt mondom az egyik lánynak.a lányok sikoltoznak és föltépik az ablakot. . Véletlenül éppen munkája van. Mit jelent mindez? . de elég unottan. Elmegyek vele a klubba. Alszom és azt álmodom. „Köszönöm”. Butaság. aludni. ahol találom. No. a házunk mellett. . Schanewsky hagymás borjúmájjal kínál. tíz szőke bőrkabátos handabandázik. akkor lopok. és a földre szórják a narancsot. . zsidó mészáros üzlete volt. És csak akkor rossz a lelkiismeretem. szép lányt ölelni. Lezárul a szemem. ha elég ügyetlen voltam ahhoz. ami az Alex mögött van.” A vállára hajtom a fejemet. és fölfaljak a kóser szalámit. És közben lármáznak is.

” Ennek az idegen férfinek olyan a hangja. hogy lányokat küldenek az utcára. Holnap mulatóhelyekre fogok menni virágot árulni. mondom neki. átutazóban. bár lefogadhatja az ember. Rettenetesen szeretnék moziba menni. ha egy ilyen alak kicsit szebben néz rá. amit kapok. akiknek a nevét szégyellem leírni.” „Berlin nagy város. kedves gigoló. és mégis olyan. Szegény gigoló. ahol pihenhetek. ha a férfiak efféle lelki vallomásokat tesznek. és az utca nyirkosan csúszós. együtt elindultunk az utcán. Istenem. és olyan jó Szilveszterkor mulatni és fölhevülni. meg azoké. Hát persze. De mégis a Zöld Mohának köszönhetem. Nem tehetek mást. Egyszer megteszem ezt. és egyáltalán. de azért mégis fáj a szívem. tíz márkát fogok tőle kérni.hogy az irodákban új dátumot kell a levelekre írni. és a pénzért. elmegyek magával. És azért mégis szerettem volna a Zöld Mohának a szemébe nézni. . hogy virágot vásárolhassak. hogy az ember el ne vétse.szép kék szeme van. hogy mit felelünk. mint egy kisgyereké. de ma különösen újesztendő kezdődik. amit elmondanak és ezért igazán mindegy. . amikor megismerkedtünk. hogy most rendes lakásban vagyok. hogy semmi ilyesféle bolondságot sem csinálhatok. mint a zöld moha. kérdeztem tőle. azután soha többé. Az újévnél ugyanis mindig ez a legfontosabb. sok színes szerpentin lógott le róla.80 ∗ Tulajdonképpen mindennap új esztendő kezdődik.Szilveszter volt. . „A felesége vissza fog jönni”. virágot veszek.” Tíz márka. hogy a kéjgyilkosoknak is ilyen a hangjuk. hogy soha egy szó sem igaz abból. Ilyenkor puncsot isznak. Az alsó ajka érzéki. De ugyan mi következik ebből? Lehet. Szóval. az ember olyan könnyen meghatódik. mondtam. mert mindig mondani kell valamit. . „Maga átutazóban van itt?” kérdi tőlem. hogy leszólítsanak az utcán és vállalom az összes következményeket. Ostoba dög. De ehhez előbb tőke kell. aki sokat sírt. gondoltam magamban. amire négy héten keresztül mindig gondolni kell.egyszer eltűröm. „amilyen pechem van”. „Igen. És három perc óta 1932. Az ólomöntés alapjában nagy hülyeség. mert Szilveszter van. mert abból élnek. „A feleségem megszökött egy gigolóval. olyan igazi kék szeme. . Nagy autóbusz robogott el mellettünk. ∗ „Velem jössz?” „Igen. „Miért énekli ezt?”. ahol sok minden történik”. Szemébe néztem a Zöld Mohának. énekelte a Zöld Moha.

mint ebben a tükörben? És az ember zavarban van. akinek kulcscsomó van a kezében. És az ember kis mozgó ketrecben jut fel az emeletre. idegen ajtó előtt állni. Hallod-e.és megroggyant a térdem az éhségtől. mondja.valódi Vulkán Fieber. A fene egye meg. olyan ellenszenves és elutasító. Vastag szürke szövetkabát volt a Zöld Mohán. ha tovább ugratsz a táskámmal. a kézitáskában a Bembergingeim és mindenféle apróság. És az ember szinte tiszteletet érez az idegen iránt.” . idegen lépcsőházban. alaposan lecsúsztam. Hülye módon karcol a torkom. mások szemében nevetségesnek tűnhetik fel. amivel fontoskodva csörömpöl.igazán olyan csúnya vagyok. Azzal fölszálltunk az autóbuszra. . A márványnak olyan hideg szaga van. hogy maga itt van. . Ez egy kicsit megnyugtat. Nagyon modern a berendezése. mondja a Zöld Moha. amit egy idegen nyit ki előttünk. a torkodnak ugrom és leharapom a fejedet! „Olyan egyedül vagyok”. És az igazi tulajdonos fölcsavarja a villanyt. bár nem olyan pompás tölgybútorok. hogy köhögni is kezdjek. velem szemben. „Ejnye. . Ugy képzelem. milyen furcsa érzés. „Nagyon boldog vagyok.ez a lift. Amikor a lakáshoz értünk. mondja a férfi. . hova megyünk? „Hozzám”. de az én számomra egyáltalán nem nevetséges. hova menjek”. a nagy kínnal összekapart berlini holmim. és pontosan tudja a sok apró kulcs titkát. mert hiszen pontosan tudja. Amint ott fönt ültünk az autóbuszon. Ugyan. . mikor a lift úgy egyszerre megáll. amit Ulsternek hívnak. azaz. „Persze. kedves?. és én előre megyek a lakásba. mintha még a falak sem akarnának befogadni. Megmérkőztem: pontosan kilencvenhét font a súlyom. „Nem akarna egy kicsit itt maradni nálam. mialatt az ember tehetetlenül áll mellette. ha idegennel akad össze. arra gondoltam. melyik illik a zárba.még csak nem is taxi? „Szegény kislány”. hogy egy egész keleti tengert bőgtem össze.ez hallatlan fölényt kölcsönöz neki. Mondd már! „Nem tudom. kedves Zöld Moha. hol a kapcsoló. Az Ulster mindig szürke. . Még csak az hiányzik. mert sose érzi magát eléggé előkelőnek. egyszerre úgy megsajnáltam önmagamat. „Tessék”. ugyanis az. mondom. amikor a Tauentzienre értünk. . Furcsa érzés. . hát jöjjön velem!” Kiáltotta a férfi. A Zöld Mohának kisfiúsan simára fésült és szőke a haja. mondta a Zöld Moha.81 Kézitáska van a kezemben.undok tükör lóg benne a falon. hogy egyáltalán van itt valaki. hogy a kéjgyilkosok raglánkabátot viselnek.ha a telt termet újra divatba jön.. A nyakamon kiállnak a sótartók. Nagyon szívesen. amit átéltem. Minden férfi mindig egyedül van. Ez elkülönít a többi embertől. .. tisztában van vele. mondtam. Cseppet sem izgató jelenség. persze”. A fürdőszobájában mérleg van. és szándékosan.de nekem akkor ez véletlenül és kivételesen tökéletesen mindegy volt. mint gyároséknál.

kedvem volna valami durva szót vágni az arcába. egész lapos. mint a másik s miért ragaszkodik éppen ahhoz az egyhez? Jól érzem magam. Az arcom olyan kicsi.Hallja. . Istenemre tíz márkát kell. . Levetkőzöm. . én vagyok. parafaszőnyeggel. .82 „Doris”. Utálom ezt az embert. ezen igazán csak nevetni lehet. Tíz márkát fogok tőle kérni. Micsoda tökfilkó! Azt kérdi tőlem „Mindig ilyen hideg a keze”? Hát ugyan mitől lenne meleg? . de nagy hülye maga. nem akarok mesélni.tíz márkát kapok tőle. uram.Nem. . amin selyemtakaró van. három lapockám kiáll.az áldóját. hogy kapjak tőle. és akkor is csak most az egyszer maradok itt. rajtam tanulhatnak. egyszerűen belerúgok! Utálom ezt. „Most lefekszünk. .egy. legszívesebben szóba sem állnék vele. És fiatalok. . És férfiak is százával szaladgálnak Berlinben.ha abba nem hagyja. a szadistákat és a négereket.rajtam tanulhatnának.és aztán virágot . „Fáradt a kislány. . gyöngéden veregeti a kezemet.ilyen pofával akarjon valaki nagy nő lenni. . mint egy kávésfindzsa és gyűrött. a bénákat. fürdőszobával. mint egy csontváz.és a csípőcsontom is. három szobával. egy szót sem fog kiszedni belőlem. Egyik nő pontosan olyan. .undorodom attól. . gummifával. . mindene van és az ostoba mégis folyton csak azon kesereg. Nagy tükör. mint egy japán főzőláda és a szeme alatt karikák egy nő miatt. mert három óriási narancsot ehettem. . . kérem. Én volnék ez? Igenis. mondja ő. tessék elengedni az ujjaimat. Mikor annyi nő van a világon. és a Tauenzientől a Friedrichstrasseig. szent Isten. „Miért olyan nagy és szomorú a szeme?” Még mindig olyan a hangja. Szomorú dolgokat élt át? De most már ne legyen szomorú. Pedig százával szaladgálnak a nők az Alextől a Gedächtnisskircheig. medikus uraim.ilyen pofával. Zsíros a hajam és boglyas. és vannak köztük sikkesek és csinosak is. mint a puha moha. „Doris kisasszony”. a süketnémákat. és az államon kis pattanás. Dühömben beleharapok a fürdőkád szélébe. hogy miért kell ezzel együtt lennem és miért nem lehetek azzal? Hiszen alapjában minden férfi egyforma.szegény kis teremtés fáradt.” Meséljek? Nem.kivéve az unikumokat. meg elegáns acél fogorvos-lámpákkal. vágok közbe. Mint egy kiéhezett kecske. A ballábam vastagabb. .” No jó. Lakkozott ágya van. kettő. hús már egy grammnyi sincs rajtam és a bőröm sárga és szörnyen fáradtnak látszom. ami olyan.nem mesélne el mindent? Hány éves?” „Tizennyolc. mint a jobb. És ilyen külsővel még érzéki legyen az ember! Hányingerem van. én ugyan nem törném azon afejemet. hát feküdjünk le. utálom ezt a mohásan bársonyos hangot és hogy olyan szelíden cirógatja a kezemet. Kimegyek a fürdőszobába. uraim.szóval. Szép lakása van. hogy a felesége elhagyta. ha legalább volna mit ennem. és hozzá kis hálószekrény. és egy széles dívánnyal. olyan vagyok. hogy ilyen jó hozzám.

” Ugy is jó. Még itt lesz?” „Igen.tíz márka! . hogy most még jó is hozzám. „Kérem. .utálatos.igazán mindegy..te hülye Zöld Moha.” „Az éléskamrában talál valami ennivalót. itt maradhatok reggelig.ne. nem tudok most egy férfivel. Előbb csodálkoztam. . mikor pedig az is lehet. Délután hatkor hazajövök.ha még sokáig nézek a tükörbe. Aztán ezt gondoltam: „No nézd csak. hogy van ez? . kérdem tőle.én . És nem is tudom.de különben bánomis én! Ha ilyen sok a pénze . . egyék. Maga csak aludja jól ki magát. mindig csak aludtam. én ez nem bírom”.és a bőgés fojtogatja a torkamat.Nem is ismer és itthagy egész nap egyedül a lakásban.” Nézd csak. hogy tolvaj vagyok. kérem. Határtalan aljasság. még itt leszek.és . micsoda különleges disznóság fog ebből kisülni. elfelejtettem. Amin az ember teljes hosszában kinyujtózhatik. hogy közben szóltam-e egy-két szót. engedek az árból. .” Igen. hogy mit. csak a hosszú. „A díványon ágyaztam magának. jóleső alvásra emlékszem. ∗ Megkérdeztem tőle: „Mondja. .arckrémet is veszek . nincs kedvem. „Kérem. ∗ „Kávét főztem”. hogy aztán is itt legyen mellettem. És talán nem fogja azt kívánni. . És érdekes dolgokat álmodtam. „aludjon jól”. ugyan. nem akarom. Aztán elaludtam. puha béka! Megsimogatja a hajamat. mondja a Zöld Moha. „és most a hivatalba megyek. hogy aztán mindjárt elmenjek.. mondta reggel nyolckor a Zöld Moha.de ez az ember kotródjék mellőlem.majd csak kimutatod a fogad fehérét. Egy ágy. igazán ne. hol lennék másutt? De szörnyen dühös vagyok. hagyja abba. „Igen. te. „Nem hagyna itthon pár cigarettát?”. Hol a Bembergselyem hálóingem? Tíz márka.83 vásárolok. És tulajdonképpen ma egész nap aludtam és nem is ettem. majd elszégyeltem magam. ami jólesik. de sajnos.ki tudja. . És délig mind a tíz cigarettát elszívom. De nekem mindegy”. Kész. „Itt hagyom az egész dobozt a reggelizőasztalon. .hatpfenninges cigaretta. „Jóéjszakát”. én olyan fáradt vagyok”. Ágy vagy dívány. . mondom. . . És azzal kimegy a szobából! És nem is jön vissza. ne simogassa a hajamat. aki kirabolja és mindenét elviszi? .

de eszemágába sem jut. de nem előkelőségből. hogy mindegy? „Bizonyára nem sok munkával keresi a kenyerét.ezt a munkát talán nekem kellene elvégeznem. akinek a lélegzete legalább megmozgatja kicsit a levegőt ezekben az üres szobákban. ahol az íróasztal van és írok valamit. semmi után sem vágyódom. . tűri. tarka horgolt holmi. hogy nem. És tovább alszom.” Persze. Mégis kezd nyugtalanítani a helyzet.” Ilyen őrült. Én nem szeretem. másodszor úgysem teszi meg. Harminchét éves. kérdem a házigazdámtól. amilyet jobb családoknál találhat az ember. hogy senki se legyen itt.84 Furcsán rámnézett: „Először is mindegy volna. és a szeme alatt kék. Akkor szépen lefekszem az utcán a kövezetre és ott alszom tovább. még könyörög is. folyton alszom és még mindig nem elég. Később megint együtt ülünk és étel van az asztalon. Azt se bánom. hogy még mindig itt vagyok?”. . . Olyankor ráncos az arca. mondja. „Mert félek úgy hazajönni. mint a cserzett bőr. Tulajdonképpen mért vagyok itt? Ittam . Ha nem tetszik neki. napokon keresztül. Tizenkét óra van és a kávé langyos.kérem. úgy-e?” „De. maradjon még. „Tulajdonképpen mit dolgozik?” Reklámokat rajzol. Nagyon fáradt vagyok. És semmit sem kívánok. Roppant keveset eszem. sem Therese. Reggel fölkelek. A karjaim csüggedten lógnak. És akkor lassan bemegyek abba a szobába. mit mondjak? Magamról most egy szót sem tudnék szólni.de mi az. És rendbehozza a lakást és egy szót sem szól. Ugyan.” . És ismét hazajön a Zöld Moha. És reggel nyolckor megy el hazulról és délután hatkor vagy hétkor tér vissza. mert nem fekhetem mindig az ágyban és a meleg fürdőkád a kettesszámú ágyam. kenyér és sonka. hanem csak azért.feleli ő. . se az anyám. és egyszer csak azon veszem észre magam. hagy maradjak! ∗ Tegnap este kérdezősködni kezdett felőlem. teszem meg. Aztán tizenkét óra van és megfürdöm. Néha fölébred a szemem. semmihez sincs kedvem. „Aludjék csak nyugodtan”. ott találom az ágyam mellett a kávét. hogy már megint fekszem és alszom. Vagyis férfi létére még elég fiatal. A Zöld Moha rátette a melegítőt. Ő konyakot iszik. és kenyér van mellette és jó vaj és ragadós méz. Így megy ez. Aztán megint alszom. és leülök a kisdíványra. dobjon ki. „Mért. hogy megtegyem.nem kellene most se pénz. akkor reggel nyolc óra van és akkor ez a furcsa ember föl-alá jár a lakásban és leül velem szemben a reggeliző asztalhoz.

Doris kisasszony. „Uram”. mondom és felállok. De az ő ágyát nem hozom rendbe. .hát akkor kérem. Az ember dideregni kezd.távoli Róma hallatszik és zene. hogy most már .” „Többet kellene ennie.85 három konyakot. ennivalóról gondoskodik számomra. fehér alapon fekete fej. ha télen kinéz az erkélyre és ilyenkor olyan jólesik arra gondolni.” „De hát mért nem nevet soha.” „Ha kedve van hozzá. De most legalább megéheztem a járástól. és mindig hatpfenninges cigarettát hagy az asztalon számomra. A hálószobájától is undorodom. „maga tűri. és az egyik szobából kis erkély nyílik. .ezekután igényt tarthat rám.és ha . ha besüt a nap. .ha . bántja talán valami? Valaki rossz volt magához?” Egyszerre elhomályosodik a kép a falon.de miért nem mond már valamit? „Azt akarom ezzel mondani.” „Beteg talán?” „Nem. holnap beágyazhatna és kicsit rendbehozhatná a lakást”. hogy itt aludjam. ∗ Tíz márkát tett a kávés-csészém mellé. hogy tudni sem akar rólam? ∗ Egyedül sétálni szörnyen unalmas dolog. minden reggel horgolt sapkát húz a kávéskannára. Doris kisasszony?” „Igen.ha akarja. Az előszobában parafaszőnyeg. ∗ Vajjon olyan csúnya vagyok-e. mert undorodom tőle. mint augusztusi délutánon. A kép imbolyog. És a szemközti falon egy kép függ. hogy valamiféle módon mégis meg kellene szolgálnom mindezt. . nem akarna egyszer moziba menni? Mit csinál egész nap?” „Alszom. . „Nem akarna kicsit sétálni. És a fal sárga. nyári hőmérsékletű lakásban. aztán kinyitottam a rádiót.” „Még mindig olyan fáradt. ha friss levegőre menne!” „Igen.” .úgy oldalról. hogy jó meleg szobában vagyunk. És elmosogattam az edényt és megterítettem az asztalt. jó volna. Vajjon ez azt jelenti.

De tudom. Mindig olyan tisztára mosott a keze. a Zöld Moha ártatlan libuskának tart. mint a puhára főzött spárga. „Kedves. . hogy mindig nesztelen léptekkel kell ebben a lakásban járni és szelíden. hanem csak bárgyúság. Általában sohasem sejtem. Megsütöm neki estére. mielőtt lenyeljük. hogy egyszer húst egyék. kedves. Maga tulajdonképpen csak valami vacak növény. Sok mindent nem értek. én úgy képzelem. hogy ezt mondjam neki: „Az ördög vigye el. hogy mi minden történhetett volna magával Berlinben!” Magának viszont arról nem lehet fogalma. Inkább kidobom az ablakon a virágot. mondom majd neki. amikor feltálalom a vacsorát. akik már bizonyára aggódnak maga miatt? Csacsi kislány. mondtam neki. mert maga alapjában csak egy buta növény. Egyszerűen magamhoz vettem a pénzt és elmentem hazulról és borjúszeletet vásároltam. nem ember. Zöld Moha. kicsi Doris” és olyan arcot vág majd. hagy mit akar. lediktálhatná nekem a leveleit”. szép dolog. ha ezt megtenné. ha sose eszik húst”. ha valaki előkelő gavallér. Kedvem volna sorra letördelni a körmeit. fogja hát a kezébe a csontot. Szóval. . Nem esne ki a kő koronájából. hogy erre megint csak azt fogja mondani: „köszönöm. ha írnánk a szüleinek. ∗ Virágot tettem az asztalra. hogy mi minden történt velem! . És azóta néha diktál. hiszen fogalma sem lehet arról. de ez magánál nem előkelőség és gavallérosság. Vacsoránál folytonosan a nyelvemen volt. de hangosan persze nem mondtam ezt. hiszen magunk közt vagyunk! Persze. Mit köszön. ∗ Most odabent matat a szobájában. én tudok gépen írni. Tegnap így szólt hozzám: „Kicsi Doris. „Hiszen maga nem is ember”. hogy maga megszökött hazulról. Ez mindenesetre sok mindent . . ha a kezébe fogná a csontot.mondja egy hang a bensőmben. félkegyelmű? Kérem. Ilyen lesz az ember. köszönöm szépen”. „ideje. csak odatette az asztalra a pénzt. Igazán jobb volna. amit meg is kell rágni. Már a hátam borsódzik attól.hagyja az ilyen ostoba beszédet.86 aztán menjek? Mit csináljak? Szedjem a cókmókomat és induljak? Egy szót sem szólt.azért az ilyen kéz is szokott néha piszkos lenni. mert az olyan szép. és kelbimbót is készítek melléje. kedvesem.nem volna jó. csöndesen beszélni és soha egy okos szót se lehet szólni. kicsi Doris. „Kérem szépen. hogy legalább egyszer valami meleg étel legyen a hasában.

” „Én mindig kíméletesen bántam vele”. És szörnyen ambiciózus. .a hazugságai is becsületesek voltak és azokat is muszáj volt szeretni. hogy a nő olyan csinos. .„én is megszöktem volna magától”.az én feleségem is”. Ez túlmegy az erején. tedd azt.” „Itt van a dolog bibije”.melyik művelt nő mondja ezt másként? . aki. amit körülöleltek.ez úgy hatott. hiszen keveset beszélek és akkor is művelten.a felelősség miatt. el tudja-e képzelni ezt. amiket az elite ír.Rosszul bánt az asszonnyal. „Huszonhét éves. Nem? Ez a világ rendje. hanem növény.gondoltam magamban. Nem is élőlény.” „Milyen idős a felesége?” . nem volt mindig gigoló. akárcsak a feleségem. hogy jobb nő vagyok. Szőke. „egy nő sem bírja elviselni. egy „szép gigoló”-val. melyik művelt nő ejti ki finomabban ezeket a szavakat? És ezért a Zöld Moha azt képzeli. „Fáradt vagyok!”. Tulajdonképpen tökéletesen mindegy. mintha meztelenre levetkőznék és ilyenkor nem lehetett nem szeretni. Az egyik teán találkozott egy szegény és fiatal parkett-táncossal. . itt van pénz. és egyáltalán. „kérem”. ami jólesik. . Van a világon asszony. hogy az úriasszony feleségéről beszéljen velem. . . Én még bíztattam: menj csak. Nagyon becsületes volt és néha egészen őszinte. ez az ember olyan komplikáltan beszél. hogy nem képes tovább valahol maradni. hogy az ember regényt ír-e vagy szerelmes. drágaságom. . Doris kisasszony. Rettentően bosszant. én reggeltől estig távol voltam hazulról és ő mindig csak várt itthon rám. különben nem tartana arra méltónak.és a feleségéről kezd beszélni. színes fátylak voltak csupán. . ha ezt hiszi. táncosnő volt. járj ötórai teákra. amelyeken átfehérlett a test. táncolj.” Micsoda vén dög. hogy igazán ártatlannak tart és jobb családból valónak.” Ugyan miért nem vett fel az a disznó inget a könnyű fátylak alá. mondom a Zöld Mohának. Még régebben mérnök. mint egy kecses és mégis izmos női test. Megmutatja nekem a felesége fényképét. „Olyan édes az arca. Miért szőke? Szőke férfinek inkább fekete nők iránt kellene érdeklődnie. mint ahogy ez az ilyen esetekben lenni szokott. Ebből is látom. aki kibírja azt.Köszönöm”. mondom. mint azok a regények. mondja a Zöld Moha. mondom. Hát igazán olyan sokat határoz az ilyesmi? A Zöld Moha konyakot iszik és így szól hozzám: „Nőknél az ilyen szökés könnyen megy. mondom.kérdezem. mondom én. . .87 megmagyaráz.mielőtt feleségül vettem volna. Mert ilyen ember ez. „Látja. hogy hónapokon keresztül kíméljék? Az ember rosszul lesz már attól is.a feleségem gondolkodása olyan asszonyos és finom volt. úgy-e? A nőre egyszercsak rájön. ha .a mozgása hihetetlenül ötletes. Nem csoda. Csak lecsúszott. És a hazugságai is könnyű. ha semmit sem akarnak tőle és ráadásul még jól is bánnak vele. Azelőtt színész volt. . Mert hiszen eleinte Hubert sem akart velem kikezdeni. És művészi hajlamú. Délutánonként elment hazulról. „Nem tudom. .

Vasárnapra sajátkezűleg. Ott ült velem szemben. Zöld Moha úr. És előttünk egy porcellántányér. miután végighallgatta. Aztán átment a szomszéd szobába. és nincs szaga?”. Mert anyám mindig azt mondta. És megsütöttem a libát. Vékony. És zene hallatszik Rómából és sárga az arca. lefeküdni.88 „Ugy”. Biztosan nagyon keskeny a háta. ∗ Véletlenül eszembe jutott egy vicc. Természetes. mint ennek az állatnak. mondtam neki. Libát vásároltam. mert ő mindig a kényelmesebb megoldásokat választja.mondta ő. és a szeme felett két kis feketére festett fogkefe. nyurga ember. ordítanék rá legszíveseben. . . akkor boldog lehet”. amilyen csak a férfiak haja tud leenni. nyelvelt a piacon a fekete fejkendős kofa. ne személyeskedjünk.ez a szemöldöke. mondta. „Színpadra készültem”. De mandarint enni könnyebb. „Én mindig megtettem a kötelességemet”.vetettem oda. vagyis valójában nem is szőke. ami nem más. . akaratom ellenére megint meghatott.” Azzal. „Kérem. az embernek néha nevetni is kell. feleltem én. hogy ő nem narancsot. Szívesen adott. „Talán bársonyt akar vásárolni? A feleségem gyakran viselt sötétkék bársonyruhát”. . kérdeztem a kofától. hogy ezt mondta. . rajta mandarin. hanem maradjunk az üzletnél”. Csak később jutott eszembe. cseppet sem értek a nőkhöz.Biztos. Libazsírt kellene ennie. . „Kérek valamelyes pénzt”. szürke ruhában és az asztalra könyökölt. „Egyék narancsot”. Elmondtam neki. mint egyszerűsített narancs. „Feleségem Charellnél akart táncolni”. Libazsírt. nevessen már egyszer. mondta. hogy ez nem is igaz. hogy friss. Rádiózene. mint a cserzett bőr. A haja olyan középszőke. megszökött tőle a felesége. hanem mandarint eszik. Mintha ezzel minden el volna intézve. vágtam vissza élesen. mondja és kék szemét kérdő pillantással rámemeli.nem? „Milyen mulatságosan tudja az ilyesmit elmondani”. .nem olyan savanyú és könnyebb hámozni. „Ha a nagyságának is mindig olyan szaga van. mikor erről beszéltünk. ami nem volt túlságosan illetlen. Kérem. Vajjon most alszik-e? Éjszakára ugyan mit vesz fel? Csíkos flanell-pizsamát? Szóval. „sajnos. „Azt személyesen ismerem”. hogy a libazsír jót tesz a hátidegeknek.

amit csak rá kell varrni a párnára. hogy. mint a szerelem. Ugy? Én ismertem egyszer egy embert. kezdem dudolni. akiknek a neve ovskyval végződik. Elég ennivalónk marad még néhány napra. és a jövő. aki nem képes ilyen körülmények közt rendes exisztenciát teremteni a maga számára. és semmi sem szent többé. Micsoda kómikus név. mondom neki. .” Igenis. „Váljék egészségére”. és bizonytalan az élet. És ilyen világban az embernek nincs más öröme. Miért mosolyogsz. a Hulla”. ami valamikor az volt. . „A feleségem Csajkovszkyt szerette`. nagyon szüksége van legalább valakire. úgy-e?. Éppen eleget. „Szép nóta. akinek a szeretetére nagyon rá van utalva. ami szép és jó és ez nem más. veti oda félvállról. De amint jóllakott.. mert mégis csak hinni akar valamiben. . és már a munka sem szerez igazi örömet az embernek. úgysem értene meg. mint a felesége. Négypfenniges cigarettánál minden dobozban van ráadásnak egy-egy ilyen hímzett virág. és már el vannak tőle ragadtatva. azt Rannovskynak hívták. kérdi tőlem előkelően a házigazdám és kezébe fogja az egyik libacombot. mert miközben dolgozik. kérdem tőle. „Látja azt a párnát? A feleségem hímezte. mintha mindig rossz volna a lelkiismerete.annál tragikusabb.nagyon. hogy szellemes társalgást kezdjek. annak nem is kell hímezni tudni. És a Zöld Moha mindenféle nevetséges dolgokat mesél és mindig a feleségéről és azt mondja. Miután manapság az ember mindenki számára csak terhet jelent. amikor százezrek munka nélkül tengődnek. látom a párnát.erről eszembe jut egy lány. megint a feleségéről kezdett beszélni: hogy i-i-ilyen hosszú volt a lábszára és hogy mindig aggódni kellett érte. ha az asszonya megúnja ezt a szerelmet és így a férfinek semmije sem marad többé az életből. amikor minden összeomlik és tönkremegy és aki becsületes ember. ami az asszonyához fűzi. ami értékes volna. feleli.. hogy most olyan időket élünk. Mondd már! Vásároltam egy centimétert. mindig baj van azokkal. Ernst. ízlett neki a liba. ahogy ebédnél illik. és nem mondja ki hangosan. Mona Lisa?. hogy neki van még munkája. az nem is találhatja helyét ebben a felfordult világban és éppen a művelt ember az. . . Az egész világ bizonytalan. Azt hiszem. Ha az ember elképzeli. „Mit tud maga az életről”. Én csak egy kis mellehúsát vettem ki. Vajjon az ő ízlése szerint milyen hosszú kell legyen egy nőnek a lábszára? Ernstnek hívják. Különben is hiába mondanám. Ide az ember az ilyesmit csak gondolja magában. Hát nem nagyszerű: egyszerűen rávarrja a virágot egy párnára. tudja.89 „Megengedi??”.milyen kényelmes ez! Aki cigarettázik. szégyelli. és úgyis minden futóhomokon épül.

mondja ő. manapság sok züllött nő szaladgál a világban”. ∗ A hálószekrényen. tudom is miről van szó. lankatag és forró éjek hazája . mint azt.az ilyen nóta talán kutya? Mi? Mi az. .de ha minden emberi törvény összeomlik. ezt viszont olyan szörnyűnek.ott ilyen esetekben mindig valami ilyesmit feleltem: „Hát igen.. mert a férfit tartja a törvény és a férfi a maga magaslatán igyekszik tartani a nőt is.. Az idő fogalmával különben sem vagyok tisztában. és mi lesz a világból. de ez nem annyira szembeötlő. de azért. mindig az jut az eszembe. olyan szörnyű idők. Én megjegyeztem magamnak minden szavát és gondolkodni is szeretnék ezeken a dolgokon. Amíg az ember kis gyermek és nem érti még. mint régebben és hogy ennek mi köze a mai időkhöz.mindenki csak a nő lezüllését veszi észre. . Ejnye. őszintén szólva. . mert a férfit erkölcsi tekintetben sohasem korlátozták olyan szigorú szabályok. De német fordításban. . . ez az egyetlen.Így szeretnek a matrózok . Szerettem volna közbe-közbe egy-egy szimbolummal felelni. És aztán egy szép napon rájön.. de egyelőre még nem értem egészen. amit el lehet képzelni.ez a legszebb dal. amit az idővel kapcsolatban szörnyűnek találok.. . „Schubert”. Én is énekelni kezdek: . ami olyan. hogy el se tudom képzelni. .. rettentően tisztességtelen dolog. mint ahogy Schubert komponált”.. A Zöld Moha tovább beszél: „A feleségem olyan szépen.90 akinek örömet jelent. mint ahogy az elittek társaságában szoktam. . ∗ Rendet csináltam és beágyaztam a szobájában.. könyveket találtam. hogy Schubert? Kinek kell manapság Schubert? Így szeretnek a ma-.mint ahogy anyám szokta mondani.. hogy egyszer meg fogok öregedni és csúnya leszek és ráncos. Így szeretnek a matrózok. ha valami jó mozidarabot lát. nem tudom. Biztosan francia. hogy már annak se jelent örömet. Baudelaire. hiszen erről már hallottam harangozni. egyebet sem hall.Lesbos. olyan ezüstösen csengő hangon énekelt”. amit a felnőttek beszélnek. hogy most valóban többen vannak-e. akkor már a férfinek sincs tartása.. A szellemi előkelőség világa süllyedőben van és ilyen zavaros időkben először a nők züllenek el. Szörnyű idők . mert az feltünőbb. hogy ilyen szörnyű idők. Ha én az időre gondolok. Forró éjek! Lesbos! Ebben a tekintetben eléggé . Tessék? „A feleségem úgy énekelt.. mint egy japán főzőláda. ez az életből van véve.

és naprólnapra nyugtalanabb és bolondabb lett. most vihart játszom. nincsenek a könyvben. ∗ Kísérletet teszek.A felesége elment és maga is jobban tenné. előételnek pedig levest főzök kockatésztával. gyöngéd emlékek. mert félt.” „Ugy.zzzz -. Egy üveg levendulát találtam a hálószekrényén. magának még sohasem ment úgy Istenigazából rosszul a sora? Mi?” „De. Vannak emberek. hogy van még itthon libasült. és a művészetének.vannak ilyen apró. hogyan ismerkedett meg a feleségével és hogy az asszony szörnyen becsvágyó és szeretett volna a nagyvilágban élni. ha most már igyekeznék valami másra terelni a gondolatait. és fogpépje is van. Egyszer majd véletlenül lelököm az asszony fényképét és rámegyek a porszívóval. kérdezte tőlem. Azt az utolsó morzsáig fel fogom használni. ha egyszer véletlenül három órakor még nem ettek meleg ebédet. hogy mit ért tulajdonképpen rossz alatt. A háziasszonynak takarékosan kell gazdálkodni. ahol a nők kemény gallérral és nyakkendővel ülnek az asztaloknál és rettentően büszkék arra.” És azontúl egy szót sem kérdezett. Lesbos szigete . mintha ez külön adomány volna. hogy tönkretegyem. hogy kivételes lények. . hogy sok közös szavuk volt.képek. Ezt felelte: „Már semminek sem örülök. A Zöld Moha azt mondja. „Följegyzem a tapasztalataimat. kiért dolgozom tulajdonképpen?” „Ugy-e. Azt hiszik. Hát azt már nem akartam megkérdezni tőle. Azt hiszem. mintha sose hánykolódtak volna rajta. Ezt mondtam neki: . Olvasva az ilyesmi nagyon utálatos. akik sírva fakadnak. Vannak lokálok. annyira megsajnálják magukat. Elmondta. hogy nem normálisak. hála Istennek. És a lepedő olyan sírna. Csemegének almát fogok sütni. A leveseskanalak valódi ezüstből vannak. Pedig nyugodtan kérdezhetett volna. Vannak férfiak. Én egyébként Van der Veldet sem olvastam el. „Mit ír mindig?”. Vajjon nagyon undorodnám. Fémjegy is van rajtuk. Kinek élek. amikor Therese kölcsönadta. A porszívóval dolgozom . felelte.91 felvilágosítottak a férfiak és Berlin. amik magukban jelentéktelennek tetszenek és mégis fontosak. hogy megöregszik és akkor . A Marburgerstrassen is van egy ilyen mulatóhely. Hát ilyen nyugodtan alszik? És tiszta a törülközője. akik érdeklődnek az ilyesmi iránt. ha megpróbálnám a fogkeféjével a fogamat megtisztítani? Mit főzzek ma? Igaz. hogy igen”. Tudom. Vajjon a Zöld Moha is? Én nem. mit jelent Lesbos.

vágok a szavába. uram”.. Holnap a függönyöket is kimosom. Ő bejött. és reggel nyolckor úgy tettem. Azt majd feldolgozom kaviárnak. Schlappweisser úr?”. Hiszen én a hazudozást művészi magaslatra fejlesztettem. . ízleni fog a férjeurának”. És aztán egy szót sem szólok többé. . ami a mai időket illeti. kérdezem tőle. a leggyönyörűbbet. Közben eszembe jut. mintha még aludnék. és akkor az asszony az irigy vágyakozástól három napra ágyban fekvő beteg lett. az ember a legszívesebben.„de ikrával”. nagyságos asszony. hogy kísérletet teszek.” „Kérem.92 visszatekintve az életére. feleli. „A legszebbet adom. „Hogy van az édesanyja. Azzal továbbindulok a Kaiseralleen a mókusbumdámban. . amelyek közül az egyiknek kaviár van a hasában. felelem neki. És nem lehetett független. ∗ „Adjon két szép kövér füstöltheringet”. Vagy talán csak azért tette. De mit is akartam mondani. Én csak olyannak szeretek hazudni. Elhatároztam. Hogy egy férfi mindent elhisz! Az ilyennek nem is mulatságos hazudni. hogy az anyjának beteg a lába. akinek érdemes. . hogy káromkodni kezd. Ezt szörnyen civilizált dolognak találom. egy pillantást vetett a füzetre. Egyszer. mondom az utcai árusnak. Az utcai árus gyönyörű heringeket árul és különben is nagyon kedves ember.aztán félretolta a füzetet és bele sem nézett.” „Az üzlet is jól megy? Vagy sokat ártott a szükségrendelet?” „Hát bizony. ilyen esetben túlkönnyű ez.hiszen minden hazugságot szó nélkül bevesz. régeben elmondta nekem. Szép kis színházat játszhatott ennek a szegény buta embernek. hogy a férfi csak részvétből veszi el. És először nem is akart feleségül menni Ernsthez. A reggelizőasztalra tettem a jegyzetfüzetemet. és nem alkothatott.. Fejedelmi kézmozdulattal elébe vágok minden további közeledési kísérletnek.bizsergett a térdem az izgalomtól. „Köszönöm a szíves érdeklődést. . nem is lett volna alkalmam füllenteni. azt fogja látni. csupán a férjének a felesége és a legszebb évei egy kis lakásban teltek el. És egyszer este elmentek együtt egy spanyol Argentínát megnézni. mert már szürkék a füsttől. aki táncolt. ifiasszony. mert semmit sem kérdezett tőlem. adjon még egy heringet”. Egy férfi leszólít. hogy holnap okvetlenül el kell vinnem a suszterhez a Zöld Moha fekete cipőjét. és ő a maga erejéből és önállóan akart boldogulni. mert attól félek. Azt viszont észrevette. Egyébként. mint mondom. hogy alaposan kitakarítottam a lakást. mert nagyon szegény volt és azt hitte. A kaviár izgatóan hat az érzékekre.„Szörnyen téved. a két füstölthallal. hogy nem volt soha semmi más. mert egyáltalán nem érdekli a dolog? .

olvassa el a följegyzéseimet. Erre már dühbe jöttem. Nagy fa alatt állunk. A Zöld Moha gyűlöli a háborút. . kérdezem. Hogy is érdemeltem meg a jóságát? Mit tehetnék magáért? Nincs valami kívánsága.de . ∗ Már nem is szokta a fejemet simogatni. Nagyon érdekes. hiszen minden éjszaka hallom. az igazi Doris akarok lenni és nem valami ostoba limonádé-alak. nyögi kétségbeesetten. Együtt.dolgozom neki. Este van és a kapuk már nincsenek nyitva. vacsora után mindig egy órahosszat sétálunk. hiszen úgysem tudok aludni”.93 „Maga olyan kedves. Mi mindig mindegyiknek tíz pfenniget adunk. Olyankor pihenhetek. Doris kisasszony. a bután civilizált eszével. akik kéregetnek. . „Nagyon fáradtnak látszik mondom neki. amit teljesíthetnék?” Mit kívánjak? Hiszen mindenem van.” „Jaj Istenem. akinek kilőtték mind a két szemét és akit idő előtt megöregítettek a háborúban. „Nem. Ez mind olyan szép. Komoly társalgást folytatunk.” Szeretném odaadni neki a könyvemet. Néha nem is beszélünk és olyankor a legjobb. „Fáj?”.és mindenfelé utcalányok ácsorognak. . meg munkanélküli fiatalemberek. a bensőmben pedig végtelen nyugalom. amelyik a vállában van és ide-oda vándorol. amit egy férfi ajándékozott nekem. „Tapogassa csak meg. mert most én intézem a háztartás minden ügyét. amint hangosan hortyog a szomszéd szobában.” És öreg emberek gyufát árulnak az utcán. Lassanként ismét visszanyerem bájaimat. Én a tarka fagyöngyláncról mesélek neki. . agyonéhezett hangon.sokan vannak.én .mégis csak Doris vagyok és . főzök neki.Doris mégis csak egészen utolsó nő. Nem akarom tovább a szende ártatlanság szerepét játszani. ne adja a bankot. És miután friss levegőre is van szükségünk. -becsületes akarok lenni.” Csak ne képzelődjék. itt van” . kérem. Az égen csillagok. Ő pedig kis gránátszilánkról mesél. amilyennek ez a Zöld Moha képzeli el az embert. „ma este pont tíz órakar lefekvés.és a kezemet a vállára teszi. . nagyon sokan. ∗ Öt fontot híztam. ∗ Rengeteg a dolgom. hogy érdeklődést mutassak. Emberek sétálnak a legelőkelőbb utcákon és a fákhoz vezetik a kutyáikat. . hogy éjszakánként nem alszik a bánkódástól. amin nincsenek levelek. Egy-egy percig nem kell az agyamat erőltetnem.

hogy azelőtt mindig rátette a melegítő-sapkát a kávéskannára. gyakran megesik. Az asztalnál ültünk. . „itt lépcső következik. Hát ennyire szerette a feleségét? Mert biztos. „Szereti az ilyen mintát? .Engem. ha még aludtam. . ∗ Reggelenként kimegy a konyhába. „Hallgassunk talán külföldi rádiót?” – „A feleségem . mondom én. de legalább rímel.Rejtelme megfogott. biztos. akit utoljára szeretett.Kérem. . mert légvonat van”. Egy férfin keresztül mindig megismeri az ember azt a nőt.ez aljasság.maga is olyan. de most már aztán igazán fogja be a száját. mert attól bátrabb leszek. aminek a mintája úgy fénylett itt-ott. Gustav Mosskopftól kaptam. ∗ Megtettem. régen. mondja egyszerre. Néha olyan kómikusan üresnek érzem a két karomat. hogy egyszerre végeszakad a jókedvemnek és elszomorodom. én kelek fel korábban. Nyugodtan kipirosíthatom az ajkamat.ezt a kutya se érti. mint a többi. hogy a pirosító rajtamarad holnap reggelig. „Hallja. El se tudom képzelni. megfoltoztam három pár harisnyáját. És most már reggelenkint én főzöm a kávét. „Vigyázzon”. Odaadtam neki a könyvemet. és olvasgatni kezdtem azt a buta könyvet a hálószekrényén. hogy feslő lányai titkát zengje dalom.micsoda állat. Az órára nézek. . mondja ő.és most már igazán nincs szükségem órára. De azért olyan kedves volt. mintha valaki a hüvelykujja körmével fényesítette volna ki. engemet választott ki a földön. Van úgy. Olyankor mindig az én cipőmet is kitisztítja egyúttal. hogy valaha képes lennék Ernstnek szólítani. hogy a Zöld Moha mindent tudjon felőlem. kit a szilaj kacajok és a tört könny . . . és miközben erre gondolok.senkit sem szeretett előttem”.maga is csak olyan. lankatag és forró éjek hazája. ne igyék konyakot.” „Csukja be a száját a saroknál.Rettenetesetes . hogy még a felesége idejéből maradt ez a szokása. hogy az embernek kedve volna megcírogatni egy lámpaoszlopot. hogy kitisztítsa a cipőjét. De azért az egész nem túlságosan fontos. Amíg le nem mosom. . . Aztán hazamegyünk.” Szeretném kicsit bepúderezni az arcomat. akik a bárokban ülnek.94 ami alapjában véve nagyon kevés. de tönkrement.valamikor volt egy órám. Sárga és fehér abrosz volt az asztalon.” . mint azok a szószátyár hülyék.Lesbos. Kimostam a fésűjét. hogy képes ilyesmit elmondani. Határozottan kínos ez az érzés. . De azt akarom. kérem. fiatalon. Holnap odaadom neki a könyvecskémet.

hogy néha kisasszonynak szólít. Ezeket a dolgokat nem bánom. Mindezt nagyon nehéz volna megmagyarázni. hogy is fejezzem ki. És ez nagy különbség. Hát én talán csak azt jelentem az ő számára. kérem. ahogy történt .95 dühös voltam rá. az utolsó oldalakat ne olvassa el!” Még mindig lapozgat. .de az ingeket mégis elloptam tőle. ha róla beszélhetek”. hogy nem láthatom az arcát . Csak azokat a lapokat szerettem volna összeragasztani. ahol nagyon szomorú voltam. mi lelt.Istenem. Egy percre szolidaritást éreztem a feleségével vele szemben. ha most már meg is tudja. csak olyan boldog vagyok.most hol tarthat? Igazán mindegy. Sőt. ami nem igazán szőke. nem illik. kérem. máskor meg nem? „Nekem már mindenféle emberrel volt dolgom”. .„kérem. Nagyon rosszul érzem magam. hogy minden úgy történjék. Én nem könyörgöm. „Ugyan. egy nő szerelmét és titkait.hát igen.amikor eszembe jut a vesepecsenye. . mondta.biztosan ezt fogja mondani. ugyan hogyan? „Elmondhatja a szerelmét és az érzéseit és minden disznóságát. mert a férfiak haja sohasem igazán szőke. olyan furcsán. amit Therese jelentett nekem? Torkig vagyok a feleségéről szóló históriákkal. Mint egy túlságosan felfújt léggömb. hogy elolvassa. Hiszen én akartam.talán mégis jobb lett volna. Valaki lapozgat a beleimben.a szilaj kacajok és a tört könny rejtelme . Leülök annak a díványnak a szélére. Nem szabad”. Fütyülök a . Ezt mondtam neki. Elszívok egy cigarettát . A vörös holdvilágképűvel sem . Bánomis én. hagyja abba az olvasást” . hogy meséljek neki a kalandjaimról.a lámpa fényénél a szemébe hull a haja.kár.legalább eggyel kevesebb van a rovásomon. Együtt üldögéltünk. fémjelzéssel. feleltem én. nem tudom. hogy elmondja egy más ember. hogy el ne olvashassa. ha nem adom oda.a hangom. Therese mindig könyörgött.mindjárt rosszul leszek . „Nem akartam semmi rosszat se mondani. . de egyszerre kibuggyannak a könnyeim. „Találkozott-e valaha is olyan unalmas fráterrel. és a rádió muzsikált és sárga és mintás volt az abrosz. ami az ágyam. hogy hagyja az én tiszta otthonomat .de az. Tilli a haját mindig kamillateába mosta . idegenül cseng. Néha nevettünk is. Ahol dög módjára viselkedtem. most mégis csak el kell. Nem merek az arcára nézni . mint amilyen én vagyok” Doris kisasszony?” Miért van az.” „Nem akarná elolvasni a könyvecskémet?” „Meg akarja mutatni?” „Igen”. Hál Istennek. Erre nevetett. azt nem bánom. Holnap délre vesepecsenyét akartam sütni . ugyan. hogy az onyxos emberrel nem kezdtem ki komolyan .igazán mindegy . De akkor bosszúból magammal viszem az őszes ezüstkanalakat.„Újévnél.

az arcom vörös lesz. már új . A ballábam talpán úgy látszik. hogy valaha tisztességes úton többet keresnék. idegen nyelvtudásom ebből az egy szóból áll. gondoskodunk róla. De nem .. isteni a zene a rádióban! „Menjünk még egy félórára sétálni. akik dolgoznak. Legalább olyan munkám volna. ami kockázattal jár. hogy az . Doris.van-e vajjon szalmiákszesz a háznál? . attól összefacsarodik a szívem ... barátom. És semmi kilátásom. hogy olala és nem végeztem felsőbb iskolát és semmit.Az ördögbe is. Megint csak hascsikarás vesszők és idegen szavak miatt. aktákat gépelni. amin már nincsenek levelek. olyan sokat tanulni. hogy megkapja iratait.hogy már újévnél tart-e -”. De ahol csak szomorú voltam.„már újévnél tart? Kérem.. amin nyerni lehet vagy ráfizetni. Hogy az olyan emberek. Eszem ágába se jut.. kérem abbahagyni a képzelődést? „Igazán örülhet. „Vigyázzon. ami szörnyen unalmas.mondta a Zöld Moha. és nem konyítok operákhoz és mindahhoz. És nem értek külföldi pénzekhez. hagyja abba az olvasást . csukja be a száját a saroknál. az olyan kínos. . Egy nagy fánál. majd visszaküldjük a bundáját annak. Doris kisasszony?” „Igen”. akik nem dolgoznak. és amihez nincs kedvem. szörnyen viszket. Barátom. Doris kisasszony. „Kérem. igen tisztelt uram.szalmiákszesz jót tenne . mert légvonat van”.96 véleményére. hogy éppen idejében került hozzám” szól végül a Zöld Moha. mint a paradicsom nem is értem. mikor nem vagyok művelt..olyan sokat. Hiszen a talpam aránylag még megjárja. És közben tanulni próbálni és küzködni .. . akié volt. itt lépcső következik”. mondja meg. és aztán munkát keresünk a maga számára”. Már újévnél tart biztosan. És vizsgáim sincsenek. „Rögtön” feleli. Magamfajta nő hogy érvényesülhetne munka által.ezek a dögök mindig ott csípik meg az embert. erkölcsösebbek.? . és mindig csak aktákat. lesz szíves. Hát nem szégyellik magukat az írók? hagyja abba. mint azok. egy foxterrier fölemeli a lábát. ami ehhez tartozott. bolhacsipés van. ahol tisztességes ember nem vakarhatja.szóljon hát végre egy szót . „Tudja mit. hogy lehet olyan könyveket írni. Milyen szép az élet! ∗ Komoly dolgokról beszélgettünk. szeretném lehúzni a cipőmet. mint százhuszat. csak nem sír?” Ne képzelődjék. amiket aztán a világon minden ember elolvashat. de beszéljen hát! „Kedves kicsi Doris.

talán férjhez is mehetsz. És az ilyen Therese korán megvénül. És akkor ülhet reggeltől estig az írógépnél. rettenetesen fáj a szívem.és szerelmes és minden és reggel nyolckor már megint ott ül az irodában. . rém elegáns kehelyből . és előkelő melba-őszibarackot enni. . de el kell hagyjalak. hogy csak a pénzéért van az egész. Hiszen igaz. mint Therese. amíg csak belőle is Therese nem lesz. mintha rendesen föl van öltözve. Az illetőnek a felesége nyugodtan alszik otthon. de azért mégis torkig vagyok ezekkel a dolgokkal.pá. mert hiszen közben alvásra is volna szüksége. akkor olyas valaki lesz belőle. amikor a hermelines nagy nők még nagyon messze vannak a megöregedéstől. És takarékoskodik és egész keveset eszik. . És szeretne néha zenés kávéházba is menni. Az ember megint csak rászorul a gyárosokra és akkor végeredményében egyre megy a dolog.97 ember végül teljesen összezavarodik és már semmi sem fér a fejébe és mindent összekavar. amikor éjszakánként mindig együtt van az illetővel . mert rossz ruhában még nagyobb senki. Theresenek a szobája nagyon csunya és hideg. minden mindegy. kérlek. és aztán szörnyű izgatottan vár.ezért a pénzért mindjárt az utcára is mehet. vagy élni kell belőle.és ezt mind nem lehet százhuszból. csupa szerelemből. néha a szíve mélyén bánkódik. És persze nem fogad el az illetőtől pénzt. senkitől sem kérhetünk magyarázatot. Therese sokat sír. hogy tönkre teszem az életedet. akit kénytelen gyűlölni. és drága arckrémeket vásárol. gyere vissza. és egész keveset eszik és takarékoskodik. Ebbe a még-be beledöglik az ember. És aztán előveszi a takarékkönyvét és ruhákat vásárol. nehogy az illető azt higyje. de nem vásárol újat. És megtakarítja a napi nyolc órai munkaidőt. aki természetesen jobb ember. el kell válnunk.könyörög az illetőnek. . mert az urának rossz a lelkiismerete. de legalább kialhatja magát és elég pénzt kap. És bizony elmult húszéves és az arca gyűrött lesz és felőrlődik a munka és a szerelem malomkövei közt. és ilyenkor a férjek mindig több pénzt adnak az asszonynak. mert hiszen még csinos vagy”. hogy nem is érek többet. És ha az embernek különös szerencséje van. És az ember amellett szeret csinos ruhában járni. Viszontlására. És fáradt. jobb így.és aztán van egy kis Dorija. Az ember százhuszat keres levonással és abból még otthon is le kell adni. az illetőnek a lakása meleg és szép. ha tisztességesen viselkedik vele szemben. hogy szép legyen.„drága gyermekem. És alázatosan mosolyog a főnökére.és Therese ruhái már nem divatosak. És ha magunk tanulunk. De azért szereti ezt a Therese-féle nőt és annak minden egyéb mindegy. Aztán van egy idő. .csak gyere vissza kérlek. arra az undok fráterre. Ilyen Therese élete és a . aki mindenféle bolond dolgokat él át. pá . mert tetszeni akar az illetőnek. és ezért muszáj utálni. mert ideges és ezt minden férfi megunja idővel. még akkor is. A Therese-féle nő százszor szakít. És van egy nagy szerelme. . látom. Az illetőnek természetesen családja van. neked más lehetőségeid vannak. ha valamit nem értünk. mert hiszen bármely percben felmondhat neki. a tanítók pedig pénzbe kerülnek.

ez valóságos élmény számomra. tisztaselyem kendőt hozott nekem. amit ne kellene megfizetni.nagyságos asszony kérem. az ilyen asszony föl is mondhat az embernek és ezért hízelegni kell neki. hogy takarékoskodhatom. még akkor is. ha ebédet és vacsorát főz számomra és kimossa a függönyeimet!” „Azért dolgozom most.nagyságos asszony Istenem. Mindent megteszek. hogy a házi munka mulattatja?” „Amit itt végzek el. „Kedves Ernst úr. én szívesen kimosom a szőnyegeket. éppen csak elvégzek egyetmást .mindazokat gyűlölni kell. Nem akarok dolgozni”. ∗ . hogy egyebként elvesztem az állásomat.fütyülök az egész világra. akik földmondhatnak az embernek. gondoltam. Igazán jó hozzám.onixos gyerekek mellé .most már tudom. mert aztán nekem is ízlik. és ezáltal boldogok voltak akkor is.kérem.„Gondoltam. És könyvek vannak a hálószekrényén és műveltsége és megért mindent.98 hozzá hasonlóké.kérem. nem akarok dolgozni és meg akarom tartani a mókusbundámat”. vagy legalábbis alig. „De hiszen maga mondja. a háztartás vezetése bizonyos fölényt kölcsönöz nekem. az érdekel. talán örömet szerez magának.de ez egészen más. gyűlölni kell őket. én ugyan mit csodálhatnék önmagamon? Nekem nincs olyan örömöm az életben. amivel foglalkozik és sok mindent szeret. . mert az ember nekik dolgozik és nem velük”. nem pedig félelemből. mint én és a szülei előkelő emberek voltak. Talán szakácsnőnek menjek vagy gyereklánynak . „De Doris kisasszony. Én ezt nem akarom végigcsinálni. gazdálkodhatom. hiszen maga most nekem is dolgozik. és titokban gyűlölni muszáj. ami szép és ami nem kerül pénzbe. . Doris kisasszony”. Különben én itt nem is dolgozom. hogy rózsaszínű lesz a maga sárgára cserzett bőre is. . és kitisztítom a cipőket és fölsúrolom a padlót és főzök szeretek főzni. . . amit főztem. jólesik. ha egyébként jók és azért is. Ernst úr. mert ez szórakoztat. Istenem. ∗ Hihetetlenül mintás. akik könyveket írtak és volt miről beszélniök és csodálták a saját nagyságukat. De Theresenek és nekem drágán kell megvásárolnunk a szórakozásainkat. nem akarok . és különben is. „Maga több iskolát végzett. jól illenék a barna ruhájához”. Hiszen én ismertem Lippi Wieseleket is. „De hiszen én is dolgozom. hagyjon békén az ilyen ostobaságokkal. és legalább látom. csak dolgozni nem akarok”. és mégis örülni tud neki és kevéssel beéri. tálalva van . ha nem volt pénzük. De mondja kérem. pénzt kell adnunk értük. nem akarok dolgozni.

mert nem szívja magába a port. amiből sláger lesz.izé -” „Szólítson csak nyugodtan. Az én drága mókusbundám.csak úgy. Szeretem őt. azt hiszem. amelyek megállnak a fáknál és csillagokkal és vándorló gránátszilánkkal. izé . hogy közeledjék.Hát nézzünk szőnyeget”.kedves kicsi Dorisom . És voltak közös szokásaik .. Néha olyan hülyének találom magam miután órák hosszat nézek a tükörbe. De hiszen nekem is. csak azt szeretném. amit egy férfi mond.ma reggel frissen viaszkoztam és hiszen sok előnye van. Talán ha az ajkamat a gránátszilánkra szorítanám . ha akarna közeledni. „Ern -” nem tudom kimondani. „Maga nagyon becsületes ember. „Még mindig ide-oda vándorol a vállában a gránátszilánk.hát a mi közös sétáink. de azért mégis olyan hideg -” „Azt hiszi. mintha új nóta szövege volna. Mókusbunda. Vagy nem? ∗ „Tudja kérem.99 Igazán nagyon tisztességesen bánik velem. ∗ Kedves kicsi Dorisom . Néha olyan furcsán érzem magam.kedves kicsi Dorisom . Egyszer. nálam maradsz. hogy a privát ügyeimbe ne ártsa bele magát.Ernst . Nagyon kérem. nekem is. És együtt mentünk az utcán és még nem is volt sötét.olyan ez. Doris kisasszony”.ezek . Erre nem engedem magam rábeszélni. Ezt hangsúllyal értem. nyilvánosan és hivatalosan. kutyákkal. akkor tudnám. hogy úgy is. Nem úgy . praktikus. Vajjon csunyának talál-e? Azért tartja magát távol tőlem? Tulajdonképpen nem is akarom.a linóleumot az úriszobában . Ernstnek”. kivételesen talán el is hihetem. jobb volna. és szerelmi vonatkozással. A feleségének hosszú lábszára volt. .igen. ha szőnyeget vásárolnánk?” „Nem gondolja. Ezt mondta. én nagyon mellette volnék”. És elmentünk együtt szőnyeget nézni és nekem szabad volt érte mennem az irodába és a kollégái előtt a karomba fűzte a karját. . tisztelt Zöld Moha úr. hogy ezzel túlköltekeznénk? Ha nem. . ∗ De azért lehet.

∗ Levél. Minden további nélkül. és mintha pókok mászták volna meg. ami a színházat illeti. olyan illetlenek. Sose fogja ezt abbahagyni? Mi az. Ismerem már a zöld reklámokat. . mégis csak fizetni kell. ami most érkezett. Mindig sárgább lesz a bőre. És erre kezet csókolt. amik borotvaecsetet vagy készüléket hirdetnek és rajnai borokat és a nyitott borítékokat. ha az ember színházba megy vele. csak dolgozni nem akarok. ∗ Megcsókolta a kezemet. hogy szőke . .100 semmit se érnek? És olyan sokáig ettük a liba maradékát.. köszönöm kérdésüket. Ez a levél.és . mindent. mert később. . mindent. szabadjeggyel. . szívesen bebizonyítom: kérlek. Tíz órakor jön mindig a postás. hogy az összes viccek.Így szeretnek a matrózok. vagy akárhová. Hát már a finom befőtt sem használ? Mért is van az. halványsárga falak közt igazán nem mondhatja el őket. hogy kimondottan tisztességes nő. Ki az a disznó. és nekem van.tovább gondoskodom rólad és pénzt szerzek. vagy mert itt alhatom . levél érkezett. ∗ Tulajdonképem kár néha egy-egy éjszakáért. Az ilyen közös liba talán nem támaszt bizonyos kapcsolatokat? Szabad az ilyen libát kutyába venni? Mikor még hozzá olyan sokáig elállt és utolsó nap sem volt semmi szaga? Mindig csak a feleségéről beszél. még hozzá ilyen becsületesen polgári. aki nem géppel címezi a levelét? .ő is nekem van . Meg fogod látni. ami csalás. hajszálvékony szürke sávokkal.Doris. elég színházam van itthon is. mindent. Ő .nem a pénzed miatt. amit az ember egyedül virraszt át. hogy van ez a lakás. amiket tudok. Hiszen én mindent szívesen megteszek.az is csak egy hajszín. ez igazán utálatos. minél előbb. egészen fehér és ordenáré módon le van ragasztva és ez nekem gyanus.sárga. hogy itt van!” Ezt mondta nekem tegnap. Ő az én kezemet. és nekem vannak a függönyök és a főzés és az ő sárga bőre.ez nem hazugság. Az ebédlőasztalra virágot raktam. És Schubert és Baudelaire . És én olyan boldog vagyok! Örülök. Különben is. én akkor is tovább főzök . nagyon köszönöm magának. Szent Isten.és itt maradok veled . De egyébként jó dolgom van. légy munkanélküli.te is nekem vagy .

milyen boldog voltam. . mert hiszen pillanatnyilag én vagyok a ház úrnője.próbáld meg. hogy sose fogom a célomat elérni. Mindig történt valami . és gyanus .ennek a zenének a ritmusára rezegtek az idegeim és szerettem volna mozdulatokkal kifejezni a dallamát. amint rátűzött egy cserép muskátlira .Nem. Olyan boldog voltam. vagy a jövő héten biztosan valami szokatlanul szép fog történni. összeharapott fogakkal. hajlított U betűt. amit az utcán láttam.és ha egyszer nem történt.ilyenkor az ember kétségbeesetten szomorúnak és elhagyottnak érzi magát. ha azt hittem. És a negyedik . drágám . az életem akkor csupa küzdelem volt. de legalább színes. mind zenévé változott a fejemben és aztán szétáradt egész testemben . És kicsit fáradt voltam olyan napokon.tudom. a másodikat még mindenáron szépnek és kedvesnek akartam érezni és egy kicsit hazudtam önmagamnak. És a következőket olvastam a levélben: „Ernstel. Látod. De talán eljön majd az idő. ha senki sincs. hogy egyszer nagyon szerettem volna eltáncolni azt a nagy. olyan tökéletes biztonságban éreztem magam a te szerető jóságodban! És amikor összeházasodtunk. amikor a pénzem éppen csak üres teára és száraz kenyérre volt elég. csupán te és a szerelmünk. Nem leszel képes többé arra. amely a földalatti állomás fölött tündököl?) És aztán megint csak csalódások és rettegés. És jött egy olyan giccses tavasz. amikor nem fogsz rám haragudni. hogy megálltam a fejlődésben! Milyen szép volt.természetesen felbontom. . akit szerethet. hogy holnap. mozgalmas és változatos. Ernstel. És aztán a folytonos munka a tánciskolában . amely talán valami jót hoz.légy kérlek munkanélküli . . hogy valamikor terveim voltak és hívatásom. izgatott várakozás a következő napra.az a sok ezer dolog.101 házakba járok mosni és onixos gyerekekkel sétatérre sétálni és írógépelni fogok. akkor az ember legalább meg volt győződve arról. ha néha csak úgy mentem az utcán . kék fénnyel kivilágított. amikor még nem ismertelek. nem dolgozom.Itt van a kezemben a fehér levél. ökölbe szorított kézzel. A harmadik esztendőt már tudatos elkeseredettséggel küzdöttem végig. hogy szeress. négyszögletes. csak éppen elvégzem mindezt kettőnkért . hogy kicsivel megint előbbre jutottam és milyen szomorú és kétségbeesett. jókedv és lehangoltság folytonos váltakozása. majd meglátod. Az első esztendő szép volt és kedves. ha néha úgy éreztem. vagy egy napsugarat. amit feláldozhattam neked.távolról sem volt mindig szép az életem. büszke voltam és boldog. Aztán egyszerre megjelentél az életemben és akkor már semmi egyéb sem volt fontos nekem. (Tudod-e. hogy fájdalmat okoztam neked és rossz voltam hozzád. Nagyon szeretnék neked mindent megmagyarázni: tekints vissza életemnek arra a felére. Még sem bírtam ki a boldogságot. édes és lágy volt a levegő .és magamba szívtam a járókelők szavait és mozdulatait. nem. örökös hánykolódás siker és sikertelenség közt.

mint minden egyébb. . hogy az illető férfi-e vagy nő. intézetben. vagy a jó .táncról beszélgettünk és egyszerre úgy erőt vett rajtam a vágy: ma talán még nem késő . hogy elmulasztok valamit. Biztosan nem fogsz írni nekem. Te talán segíthettél volna rajtam. egy filmet adtak lányokról. . hogy már akkor is késő volt . mondja fel az állását és légy munkanélküli. hogy jól menjen a sorod. miért és igazán mindegy. Még magam előtt is ostobának tűntem fel. maga nagyon kedves ember. de azért éppúgy ment a soruk. És mert te jó voltál hozzám. hogy előzőleg túl sokáig voltam önálló.Ernstel. . túl sokáig éltem olyan hivatásnak. És ekkor találkoztam azzal. hogy most már nem lesz semmi más. Ilyenek a nők. még ez is. . igen. Szörnyen izgatott vagyok. meg. hogy az évek folyamán mégis fontosabb lettél számomra. Őnagysága persze ráírta a levélre a címét is. de azt szeretném. és ezért gyakran könnyes a szeme és vörös az orra.a legnagyobb butaság. Az ember szeret valakit . Az ember szeret valakit. nehogy a másiknak szomorúságot okozzon. ha erre gondoltam. És rettegtem a megöregedéstől. én akkor már majd megőrültem és betegesen vágyódtam ismét üres tea és száraz kenyér után és az után. hogy .csak most tudom. hogy újra remélhessek és várhassak valamit és önmagamból alkothassak. Túl sok keserűség gyülemlik fel az ember szívében. amit szerettem.holnap esetleg már késő lesz! És szerelmes is voltam abba az emberbe. hogy én mégsem vagyok boldog. meg hogy mire feleszmélek. Az volt a baj.nem is tudja. csak ezek a csöndes. már késő lesz. egyszerűen nem tudtad megérteni. mint az enyém. ha tudnád. Teljes szívemből kívánom. Kérem. Ebből előbb-utóbb baj lesz. És csak most tudom. aki . ∗ Együtt ültünk a moziban. mindent meg akarok magáért tenni.hát szóval.a címe is ott van most a levéllel együtt a parafaszőnyeg alatt. ∗ Én mindent meg akarok tenni érted. Nagyon sokat gondolok rád. Ezek jobb lányok voltak. együtt meg kellett volna beszélnünk a dolgot. hiszen éppen eleget tudsz már így is a te Hannádról”. kérlek. És rettenetesen féltem. amit az ember a házasságban elkövethet.nos. és mindent megtettél értem. ha befogja a száját csak azért.102 esztendő. A levelet a parafaszőnyeg alá rejtettem. Igen. mintha a „meg nem értett asszony” című örök téma egyik változata volnék. eseménytelen napok életem végéig.

Nem is lesz jó éjszakám. A Zöld Moha ma egész este nem beszélt a feleségéről. Kicsit . A címével együtt.tulajdonképen. Agyontaposom.látja?” Igen. Sírok. hol van most . mert olyan szép. hogy nem is igen akad feljegyezni valóm a.magamba szívtam a hajának az illatát ugyan. És fürdöm és levendulával illatosítom magam és vasalom a ruháimat. vagy önmagát. Ideges várakozás ez. A film elvonja a figyelmemet róla. Kedves Zöld Moha. mert a Zöld Moha nem fogja meg a kezemet. annak érzései is vannak. hogy megfogja-e a kezemet. És most is csak az egymáshoz simulás hiánya miatt írok. De ezt is elég nehéz elviselni.. vagy egy tanárnőjét. nézze azt a lányt ott balról . Aki ember. vagy egy Zöld Mohát. vagy szerelemből? Így szeretnek a matrózok . ahol az a levél hever. Sok lány van a filmen . ha személyesen ismernétek engem? De hiszen ti is sírtok.. Fáradt vagyok. Egész sötét volt .hasonlít a feleségemhez . kedves lányok. nem egymáshoz simulva. hogy egyszer hosszú ideig cirógathassam a haját. tudja. csunyának talál engem? . ∗ Aki ember.miben különbözöm tőletek. ∗ Hiszen azért csodaszép az életem. Még szebb is lehetne. mondja. semmit sem nyujthatnék magának? Kék a szeme. itt mellettem. mit jelent. ha pénzzel meg lehetne fizetni.103 Isten. Jóéjszakát. Táncoltunk otthon a lakásban. A felesége a parafaszőnyeg alatt fekszik. ott a filmen? Hiszen én is szomorú vagyok. A levél. Jóéjszakát Zöld Moha . én pedig ostoba módon éber vagyok és nem tudok elaludni. rögtön eladnám a mókusbundámat.hát nem fogja meg a kezemet? . De egész előkelően és laza testtartással. . Semmi egyéb.Azt hiszi. valami kolostorféle iskolában. Közelebb huzódtam hozzá.vártam. könyvecskémbe. ha akarunk valakit és az illető nem akar bennünket. Mert rettenetes erőfeszítésembe kerül. tele villamos feszültséggel.túl fáradt vagyok ahhoz. ami fehér és a szomszéd szobába nyílik. Maga persze horkol odabenn. „Doris. a hely fölött. Éppen most álltam fel az íróasztaltól és háromszor is átmentem a parafaszőnyegen. én ittam a maga konyakjából . hogy el tudjak aludni.csak tudnám.talán lenéznétek. hol lehet a vándorló gránátszilánk? Csak a mozi miatt vagyok most itt. hogy ki ne nyissam ezt az ajtót. de már most is olyan szép. boldogságomban. Az ember szereti az életét. boldogtalanságában. a jövőjére való tekintettel .

mint egy költő. De most már szeretem. De ez mégis csak más.folyton konyakot töltött nekem és én nem bírom a konyakot .pontosan úgy. .de azt ne vegye észre. .Ebben a percben úgy érzem magam. mert ez mindig így van: csak úgy dűlnek az emberhez az ajánlatok. ha minden ember tiszteletben tartja a más tulajdonát”. nehogy valami ízléstelenséget csináljak. Wien. ha az emberrel úgy forog a szoba. Wien. Ha Ernst elfelejti azt az asszonyt. túlszép ahhoz. nincs kedve másokkal szóbaállni. Tisztán csak főzés révén nem tudom ezt elérni.jaj. résztvett minden kalandomban és ezért apró. . Wien Wien . milyen vagyok hát most? Kicsit próbára tettem a képességeimet. Persze. Olyan puha és bársonyos a mókusbundám. hogy most magamhoz térjek és elegánsan megszabadulhassak a részegségtől. De áldozatot is hozok érte. hogy tántorogva átmegyek a hálószobáján és véletlenül beleesem az ágyába. ha mindig örömöt szerezhetnék neki és ő ezt észre is venné. mert Ernstet lerázta magáról a felesége.jaj. hogy észrevegye. De tulajdonképpen nagy teher egy nő életén az. de akkor át kellene haladnom az ő hálószobáján . Wien . de persze. a mókusbundáról van szó. Igen. mert rendnek kell lenni és rend csak akkor van. áldozatot fogok hozni és akkor rendbe jön megint minden és megkapom az irataimat. mégpedig úgy. Amellett a Zöld Moha tulajdonképen nem is a zsánerem. mint a körhinta. ha véletlenül nincs rájuk szüksége.ahhoz.Wien. hogy ha valakit igazán szeret. de be vagyok csipve . Hiszen igaz. ahogy Ernst szereti a feleségét. Újdonsült erkölcsi érzékemmel ellenőrzöm a cselekedeteimet és vigyázok. ∗ Be vagyok csipve . nem szabad egyszerűen elemelni valamit. . azt hiszem. rímeket is tudnék alkotni. és mindenféleképen összetartozunk. Wien.szeretném. hogy elfelejtsem a mókusbundát. Wien legszebb város. Találtam egy üveg Selters-vizet és kiittam .104 kipirosítom az ajkamat és a tükörbe nézek: nos. Doris. hogy beültem egy kávéházba. Szeretnék egyszer igaz örömet jelenteni az ő számára és elterelni gondolatait arról az asszonyról. hogy igaz legyen. hogy én akarom. olyan szép volt.ez mindjárt használt. én is hajlandó vagyok arra. és nagyon nagy sikerem volt.pedig már tántorgok.ez is egy rim .ennél a zenénél ültünk a rádió mellett . Hogy is mondta? „Ez még sem megy. Alaposan végiggondolom magamban a dolgot. hogy annakidején elloptam. Igazán nem élvezet az ágyban feküdni. csak egy bizonyos határig . Mindenféle élményekben volt része velem együtt. Hát inkább írok. és soha többé. ami nem a mienk. be kellene mennem a fürdőszobába.Ez csak egyszer lehet. Meg aztán: megalázónak érzem. sőt másoktól egyenesen undorodik. közös emlékeink vannak. . hogy úgy adjam oda magam annak a férfinek. akit szeretek. aki a parafaszőnyeg alatt fekszik és Schubertet énekel.

És szelíd és kedves. amire olyan régóta készülök . szeretem. meg mert áldozatot akarok hozni. valahányszor viselte. meg fogod látni”. útközben valaki megszólítana . Maga természetesen nagyon dühös lehetett rám. hogy megérdemeljem a bizalmát. szabad a kocsi? . akkor úgy sem okoztam volna ilyen szomorúságot. amiből kiderül. hiszen az ilyesmi mindig annak . Az érvényesülés különben szörnyen nehéz. hogy az utcára kerültem. vigyáztam rá és Tilli barátnőm is kímélte. Lehet. mondom majd neki.és amikor kifelé megyek a toilettebe. Már majdnem odáig jutottam. Hiszen még nagy csillag is lehet belőlem. vagy legalábbis nagyon sajnáltam volna. semmi baja sem történt. De én nem ismerem. Ha ismerném magát.anyám biztosan tudja a címet és továbbítja a levelet.Ernsté és az enyém . mint egy szürke taxi . Sőt. hogy büszke legyen rám. de lehet. Hiszen le van csapva a zászlócska”.nem szabad! Tessék csak ide nézni. mint egy jószívű ember. meg hogy megkapjam az irataimat. Sokáig szeretnék így élni lecsapott zászlócskával. csak a rend kedvéért küldöm vissza a mókust. aki sok rossz fát tett a tűzre és akinek éppen ezért nem lehet hinni. . Sok mindent szeretnék tenni. Megértették velem. sose láttam és ha magára gondolok. hogy művelődjem. . A Zöld Moha nagyon jó hozzám.de az sem baj. Szeretem. hogy sok kellemetlenségem volt miatta. valami nagy kövérséget képzelek el. Aztán volt úgy is. ha végre egyszer megint táncolhatnék. Ő mégis hisz nekem. hiszen én nem vagyok szabad! Olyan vagyok. gyakran emelte a megjelenésem fényét és olyan külsőt kölcsönzött nekem. tisztelt asszonyom? Én tudniillik szörnyen szeretem. szerelemből. Elloptam valamikor a maga mókusbundáját. Most megteszem. Sokat köszönhetek neki. Nagyon szerette ezt a bundát. hogy végre igazán magához kössön valaki. Képzelhető. akinek selymes hajzat borítja a testét tetőtől talpig. Együtt mennénk valami lokálba . én akarom most lerázni magamról és ezzel tulajdonképen aljasságot követek el. és tetszene nekem az arca. és így minden könnyebben menne. hogy csak melengetett és körülölelt.majd csak találunk magunknak mindig valami ennivalót. amit megírok és elküldök neki: „Tisztelt asszonyom. színésznő. pedig egy tisztességes lánynak.„ne aggódj Zöld Moha.de szó sincs róla.én így felelnék: „Ugyan. Pedig olvasta a könyvemet. Lehet. ennyire még sem szabad süllyednie. mit képzel kérem. azoknak könnyű minden megpróbáltatást elviselni. ha ketten összetartanak. mintha igazi dáma. hogy nem szabad lopni a rend miatt és egyébként sem. hogy ő még abban is segítségemre volna. hogy a jövőben valamikor rosszul is fog menni a sorunk . hogy magának még több bundája is van és talán hermelinje is. de most már csak az ő kedvéért szeretnék nagy csillag lenni. . Most visszaküldöm a bundáját. Ki adhatna tanácsot ebben a nehéz ügyben? Azt is szeretném. hogy olyan nő vagyok. vagy majdnem nagy csillag volnék. mert olyan. hiszen együtt vagyunk.105 engem pedig a mókus sose akart lerázni.kérem. aki ad valamit magára. mert olyan puha. mikor fáztam. Így hát nincs lelkiismeretfurdalásom.

hogy ne szenvedjen nagyon. ∗ Még egy szót sem szóltam a Zöld Mohának a levélről. de akkor sem hiszem. az vagyok. felfrissül tőle a szívem és rengeteg sínpár. A levelet és a bundát anyámnak küldöm. tolvaj oda.vigyázzon. hogy nem vagyok tolvaj. aki továbbíthatja magának. ∗ A szerelem tulajdonképem nagyon fárasztó valami.mért nem igyekszik kicsit megérteni? Mi nagyon különbözők vagyunk. semmi se lesz belőle. Ez nagyon jó. Biztosan tudja a címét. . „Rettentő nehezemre esik. hogyha ezer bundát kapnék is ajándékba. rendkívüli módon a szívünkhöz nőnek”. hogy közelebb jutna hozzám.106 jut. ez csak amolyan ostoba szó . „Csacsi kislány” mondja. tele vidám gyerekekkel és melegen hideg a levegő. Villamosok robognak. bevásárolok. Csak nekem lesz abból szörnyű kellemetlenségem és az egész életem felborul. Talán bizony részvétet érez irántam? Ilyesmi mindig fölcsigázza a férfi érzékeit. mert biztosan neki van igaza. aki nem érdemli meg. Így hát semmi értelme. . Olyan furcsán érzem magam. Hál Istennek. Persze. Ha följelent és elárul a rendőrségnek. Doris!” Tolvaj ide. Lehet. Ő így szólt: „De hisz maga nem született tolvajnak. Kérem. mert képzelem. S. mint ezt a mókust. Nem akarok már annyit firkálni ebbe a könyvbe. mintha földrengés volna a fejemben. Csak célzást tettem erre. hogy azok a dolgok. hogy följelentsen”. Micsoda buta beszéd. ezt is elintéztem. amiket sajátkezüleg loptunk. amit mond. amit a bundás asszonynak írtam.Hanem azért igyekszem mindent elhinni. hogy akkor este a színházban rémesen murizhatott és biztosan nagy lármát csapott. Hát igen. Kiváló tisztelettel Doris…“ P. Ernst úr! Talán meg tudja érteni. bánjék jól az én mókusommal . ∗ Járom az utcákat. ha majd kitisztíttatja. hogy egyszer majd megcsókoljuk egymást. mert hiszen nálam minden lehetséges. egyet se tudnék többé olyan tiszta szívből szeretni. És végül még csak annyit mondok.

mint az öregnél. milyen jó volna. mint egy szülész-orvos. . a legszebb virág. . szép sárga mimoza. és kedélyes. amit a nagysága az utcán lát csak a munkanélküliség következménye” mondja Schlapweisser úr . higyje el ifjasszony . . Örömben is van részem .az egyik bódéban találkoztam Karl apjával. amikor elvesztettem az ártatlanságomat.hiszen ez itt régi kolléganőm. mintha más állapotban volna. .négy banán huszonöt pfennig.kék postaépület. . Wilmersdorf.. szép mimoza. ifjasszony . aki mindig jóbarátom volt és akivel néha a váróteremben találkoztunk. .tessék. szögestalpú férficipővel. olyan.elsőosztályú a porcellánragasztó. Ha mi ketten itt sétálhatnánk .„a hering tele van ikrával és olyan.Friedenau. amitől az ember úgy érzi magát.Játszik a Jim harmónikán. Az öreggel a fiáról beszélgetek.mi tetszik. Karl ezt írta nekem: „Még mindig olyan önérzetes vagy? Miattam ugyan fölakaszthatod magad. ha egyszer együtt sétálnánk itt.fogpasztát is árulnak az utcán . akik délelőtt itt az utcán járnak. . amikor forrong az élet és sok az ember. De ez csak délelőtt lehetséges.hiszen már olyan régen volt. mint Karl... ha egyszer eljönne ide velem. de el ne csavarja a fejét. háromszor rá lehet taposni.mi tetszik. a nyugati külvárosok folyton küldözik a nyakamra az elismerő leveleket.Ernst úr.tessék a gombostű. ez aztán kibír valamit. ifjasszony .azt hiszem ezt a nótát játszották. tessék. mert helyén kell legyen az esze az üzlet számára.tessék kérem. varrótű . amelynek íve alatt. Impozáns pocakja van nagy fehér kötény előtte. fiatalasszony . narancs. Milyen jó lenne. alma.Mi tetszik még? . Itt hajlik át a vasúti híd. . mégis friss marad .Schlapweisser úr heringet árul . mindenki ajánlja . hogy ijedten kezdi szedni a lábát.régi kolléganőm.hogy is szól a nóta: ... egy lány az irodából . Ő is éppen olyan kedves. „Mondja meg a fiának.Citromot mellettünk árulnak.„Hoztam is magának szerelmes levelet attól a bolond kölyöktől. Mindig vásárolok nála Ernst számára. a tél virága.107 sok üzlet és süt a nap. . hogy tiszteltetem”. hogy rögtön rászakad. tessék. Steglitz.A Práterben virágzanak a fák . aki sápadt.Hallod-e Franz. mint a vaj. de régi nóta! . és szájharmonikán játszik . csaknem mind munkanélküliek és egy fillér sincs a zsebükben. . ha átmegy az ember. mert az az érzése.” Mindig ilyen lovagiatlan üzeneteket küldöz ez a fiú. mint manapság mindannyiunknak”. mint a piszkos törülköző .és sehol sem olyan friss.az ilyen utcának a levegőjében van valami. Azok az emberek. Pompás ez a rózsaszínű lazac. úgy menydörög feje fölött. levelesládákkal.jaj. Lazacot árul.az ilyen utca csak délelőtt érdekes.. huszonöt pfennig egy bódéban virslit főznek .tessék csak. a nagyságának szüksége volna aranyszínű délvidéki terményeidre”. amiket én tiszta szívből .A Práterben virágoznak a fák!!! ott annak az embernek a nyakkendőjén három fekete pont van.mandarin. tessék . ifjasszony. A Bergstrassen csupa elárusítóbódé . „Ez a mozgalmas élet. .

minthogy az ember mindig azon imádkozzék.de mindakettő lélekemelő volna. Doris. ami véletlenül a legérzékenyebb testrészem. kedves kicsi lány. bár kicsit szégyeltem előtte. hogy aztán még jobban szerethessem . belebolondulunk.egyet a kettő közül . hogy szerethessen. Azt kérdezte egyszer tőlem. Néha szeretném megsérteni. Egyszer azt mondták nekem.és a többit sem . mint valami betegség. Nem tudom elhinni. azért nem akarom ezt komolyan megtenni. Olyan ragyogó jókedvem van.de addig .. hogy énekelni szeretnék . Persze. . Nyakkendőt vásárolok számára. lázzal és hascsikarással . Megcsókolta a nyakamat . Megcsókolta a nyakamat. Édes Istenem.táncolni. Általában. ahogy lehet. Halálosan összetört vagyok. mintha valakivel együtt nevetünk és mindig ugyanazokon a dolgokon nevetünk. hogy valami betegséget kapok vagy másállapotba jutok.mert akkor harag révén kimutathatná az önérzetét. Megmutattam a levelet Ernst úrnak is. mint a szódavíz. hogy szerencséje legyen . Nincs más hátra.de jaj Istenem énekelni szeretnék. táncolni szeretnék . . fekete pontocskák csillognak a szemében. addig. de nincs nagyszerűbb.de még a bőröm is énekel.ami végeredményében ugyanannyit jelentene. táncolni. .mi egyebet remélhetne? Ugyanugy a haláltól is félhetne . ∗ Pedig nem is szoktunk ugyanazokon a dolgokon nevetni. ∗ Sírni lehet magányosan is. Olyan szelíden mosolyog. Apró.Doris. Pedig most sem történt semmi.az ilyen szavak át meg átjárják az embert. ha valami történne. hogy egyszer igazán meghalhatok.csak ilyen nótákat tudok és semmi Schubertet .de azt az ember úgy sem tartja lehetségesnek.és akkor már úgyis késő és nem lehet rajta segíteni.ezt nem is lehet nyugodtan végiggondolni. addig élek. olyan ez. vagy szelídség révén a finomságát . sose féltem-e. . és együtt nevettünk rajta. És nem is szabad észrevétessem. ki vagy a menyekben.. Hiszen szörnyű veszedelmek fenyegettek. változtass belsőleg olyan becsületessé és finommá. mert ezzel csak elriasztanám. csak úgy fölcsap sisteregve az ember emlékezetében. Miatyánk. amíg ez be nem következik . végig a világon.én nem ismerem Csajkovszkyt. És olyan sok gyönyörű dolgot mondott . hogy ilyen goromba udvarlóim vannak. hogy szeretném. kissé eltérő az ízlésünk. mint a halál.ez csak egyszer van és soha többé .108 viszonzok. kicsikém . mert ehhez értek.ez aztán az élet! Most egyáltalán csodaszépnek találom őt. mint egy gyermekorvos. hogy nyakkendőválasztásban egészen férfias az . mért is gondolna az ember ilyesmire! Ha félni kezdünk.

ha egy nő ilyen? Én mégis megpróbálom.a többit magam is el tudom intézni.pedig alapjában csak jó és őszinte ember akarna lenni. hogy milyen régóta és milyen szörnyen szerettem volna érte menni. minden számítás és raffináltság nélkül. még pedig természettől. Semmi egyéb. Vajjon el tudja viselni egy férfi. Ezt mondta. De most már nem vagyok olyan. lazaccal együtt. hogy ezért külön bemenjen villamoson a városba”. Nem is vette észre. Megkérdeztem tőle: „Nem zavarom. Tudniillik a Zöld Moha szereti a gyertyákat. Egy óra mulva érte megyek a hivatalba. A Zöld Moha nem vette észre . darabonkint öt pfennigért. hogy egy csapásra művelt legyek . amikor az ember hasznát veszi előéletének. okkersárga gyertyatartókat. mint amilyen valójában .109 ízlésem. Ez az észre nem vevés talán mégis szerelem volna? Az ember tudniillik sohasem bízik a másiknak az érzésében. Mindezt azért tehetem. szó sincs róla”. Finom pasztellszínű. És itt minden olyan gyönyörű és az ember muszáj. A parafaszőnyeges asszony párnáját kicsit tönkre tettem. ha olyan csunya vagyok. hogy elvét valamit. Én nagyon szeretem a ragyogó világosságot. hogy boldognak érezze magát. hogy jöjjön értem.ennek örülök a legjobban. mint például négy hét előtt. hogy pótolja a villanyfényt. Meglepetést találtam ki számára és gyertyatartókat festettem. Én pedig kivilágítom a lakást. ha szeret valakit. ha magáért megyek?” „Dehogy. mert rengeteg gyertya kell ahhoz. amiket a Zöld Moha itthon hagyott. „Igazán nem?” Erre ezt felelte: „Már többször akartam kérni. hat pfennigért. csak kedvesnek és jónak lenni. de azt gondoltam. Hímezni is szerettem volna valamit. de ebből nem lett semmi. Vannak esetek. amit Quick-nek hívnak. garantáltan mindig mindent elvét és csupa aggódalomból és szerelemből néha egészen másnak mutatkozik. Csak egy kis türelme legyen . egy kis festék segítségével. a gyertyatartókat és ugyanakkor telerakom a vázákat havasi gyopárral. kivéve.az Istenért. mert nagyon szeretem. halvány virágokat pingáltam rájuk és pasztellszínű. . Ő viszontelárusítja őket.hiszen majd csak kiművelődöm idővel . mert takarékoskodtam. tégy csodát. a Joachimsthaler-Strassen. Semmi szokásos komédia és semmire sem gondolni. rengeteg gyertyát vásároltam. túl nagy fáradtságába kerül. Az arcbőröm megint elsőranguan rózsaszínű. Amerikai. Darabonként. hanem összegyüjtöttem és aztán eladtam Karl apjának. ∗ Automatabüffében vagyok. Ezt tulajdonképem butaságnak tartom. csak egy kis türelme legyen. Holnap adom át neki a meglepetést. Nagy önmegtagadás árán nem szívtam el a hatpfenniges cigarettákat. És mert fél. Miatyánk. és önbizalma sincs.

de mégis sokkal olcsóbb így mintha készen vásároltam volna a boltban. mert mindjárt találkozom valakivel. Ugyan. Öt márkát adott nekem. igaz. . mintha részeg lennék. ha olasz salátát rendeltek . Olyan mindegy. mivel is érdemeltem meg. aminél az embernek leginkább a távoli vidék neve ízlik. aminek semmi értelme. akkor szégyelni kezdjük.tisztára csak az olasz volta miatt. de szép. mintha láthatatlan párnát csúsztattak volna a fenekük alá. És előre megyek és meggyújtom a gyertyákat . köszönöm szépen . hogy kicsit szétkentem a majonézt. úgynevezett tranzakciók által. nem is tudtam megenni .de azért kedves. Nem voltam éhes.110 Mindent előkészítettem. amiről elnevezték. meg egyébként. Talán ez az igazi szerelem. Hideg vacsorát készítettem és töltött paradicsomot. Ismerek embereket. de azokat nem teszem az asztalra. ∗ Esik a hó. hogy bemenjek egy automatabüffébe. És a festett gyertyatartóim. akivel haza megyek. hogy kihasználjuk. a gyertyákkal..de hozzá tartozik a szép meséhez. nekem csak kevés időm van. akik úgy felmagasodtak. Mindenesetre. Csak ezért mentem. mert az ilyesmi bennünk.kicsit fagyos virág . Úgy érzem magam.ezt meg fogom mondani Ernstnek. Milyen gyönyörű a hó. És aztán a havasi gyopárt vázákba raktam . Az asztalra tettem a levelet. én ugyanis rendes polgári életet élő valaki vagyok és minden szó. Az ember mindig azt hiszi róluk.most mennem kell. hogy egyszerűen van pénzük. Azelőtt sosem gondoltam arra. amit a mókusos asszonynak írtam és a nyakkendőt a kékesszürke ruhájához. hogy teljesen mindegy. De ha tudjuk. Az ajtónál így szólok majd hozzá: Kérem. Kávét ittam. és a toiletteben az asszonytól sütővasat kértem és kibodroztam a hajamat. aki az életem ura. Jó Istenkém. és arra gondolok: hazamennek-e vajjon? . mintha kihasználnék egy munkaerőt. És finom. hogy nem szerzi az illető férfi a pénzt és látjuk mindig a korai fölkelését és mindent. honnan szerzik a férfiak a pénzt. amiket húztam.sok ennivaló van. de négyet visszaadok belőle. amit kiejtek. várjon egy pillanatig. Folyton nézem az embereket. németekben mindig fölkelti az utazási ösztönt és valami fölényes érzést nyujt. Különben az volna az érzésem. És most itt ülök egyedül és mindig csak ezt érzem: nemsokára hazamegyek. És külön húsz pfennig borravalót adtam neki . mennyit vesződöm az ingei foltozásával. hogy észreveszi-e.. akik betöltik a helyiséget. tengerirákot húztam és westfáliai szalonnát .és aztán ezt mondom: Már lehet.Kérem. Az ingeit rém rendesen megfoltoztam. és a szendvicseket. . tele van szerelemmel az iránt a férfi iránt. Most már annyira szeretem őt.őrülten szeretem az ilyen automatabüffét. amiben most élek. hogy ilyen boldog legyek? És most itt vagyok a Quick-ben. És szendvicseket is csináltam és a tál szélére petrezselymet tettem és salátalevelet.

Természetesen a legolcsóbbat fogom választani. és végül mindaketten rettentő boldogok voltunk és ma reggel. Ilyenkor az ember határozottan érzi. nem kell. ami tönkreteszi a hangulatot.igazán nem is mondhatom. tele van a szívem hálával és szere . hogy mennyire .a havasi gyopárok rámnéztek nagy fehér szemükkel és valami a szívembe szúrt. Valóban szeretném tudni. én nem teszem magát semmiért felelőssé.én nem vagyok ártatlan libuska. „Igazán . hogy tizenötödikén kabátot akar vásárolni számomra. mint amennyire én is szeretnék magának örömet szerezni”.maga ezzel éppen olyan örömet szerezne nekem.de hozzátartozik és széppé. kicsikém”. hogy hull a hó. Szédültem és elhomályosult előttem minden. . Még mindig meglehetősen hideg van. Ilyenkor reszket a hangom és bőgni szeretnék. könnyes mosollyal néztük.hát kérem . miért küldeném . Mert egy nőnél az ilyesmi másként van.nem voltam képes kimondani a nevét . De egy férfinél egyetlen rosszul megválasztott szóval. különben nem tudnék az utcára menni.hát szóval. ∗ Tulajdonképem a szerelemben nem „az” a legfontosabb. örökre elronthatjuk a dolgunkat. annak már minden mindegy. ahol ilyenkor már virág nyílik. ∗ Tavasz. Olyan vidékekről mesélt tegnap. de a karom és a szívem erőtlen volt és béna.de ha akarja . mert az ilyesmi mindig alkalmat ad a férfinek arra.111 Milyen gyönyörű minden.és persze. . Borzasztóan aggódom a műveletlenségem miatt. teljessé teszi.mondta Ernst . és úgy érzem. Gyakran gondoltam arra. Szörnyen kellemetlen. Én mindig keveset beszélek. Mire ezt kérdezte: „Mondja Doris. de ebben az esetben véletlenül szerettem volna is bőgni. hogy Ernst talán undorodik tőlem. igen . hogy feleségül vegyen és aztán el is felejthet . Az ajkam úgy ejtette ki ezeket a szavakat. mennyire szeretem magát. hogy mindjárt bőgni fogok.hát kérem . „Ugyan. az ember reszket és sírni szeretne. .„kedves Ern” . ha egyszer elvesztette a fejét. Az asztalt teleraktam a gyertyatartókkal és aztán eléje tettem a mókusbundás levelet. mint valami erélyes imádságot. talán az én kedvemért küldi vissza a bundát?” Erre elfutott a méreg. nagyon óvatos vagyok.talán annak a vastag vénasszonynak a kedvéért?” És egyszerre tele lett meghatottsággal a levegő és szorongó izgalom vett erőt rajtunk. hogy történni fog valami. hogy közeledjék. Addig megtartom a bundámat. amikor először ébredtünk fel együtt és közösen.„nézze uram . És aztán vigasztaltuk egymást.

a kezem szinte béna . Ma este hét órakor Ernst megcsókolt . De azért nem hiszem.„Hanne”. mint egy gyerek. nagyon óvatosan . Ma este történt . hogy valaki egy perc alatt száz évvel öregít meg bennünket. minden.de most szentnek érzem az életet. mint a miénk. Biztos. mosolygós falak. Tudnillik zavaró az.én a haját simogattam és csak ennyit mondtam: „No. Hiszen már sírni se tudok. Mindennek vége. .lehetséges. hogy ilyesmi történt volna köztünk.és valóban tévedés volt. A Friedrichstrassei állomás várótermében ülök.most tökéletesen kiöntöm a szívemet. köszönöm . no”. ami szép volt. hogy most először gondolok rá vallásos áhítattal. Különben is tudtam. mint imádkoznom kellene. Nekem már nincs. A fájdalmam olyan nagy volt. ahogy szerelemből szokás csókolni.suttogta fojtottan Ernst. Ezen nem lehet segíteni. Egyszerre süllyedni kezdtek körülöttem a sárga. mert olyan boldoggá tesz. Az élet oly szép. Egyszerre úgy éreztem. „Hanne” . olyan. Az ilyen csókban már nincs is semmi érzékiség. mintha buzgó lennék . ha ilyen helyzetben.én is mindenkit elfelejtettem volna az ő kedvéért. köszönöm jó Istenkém.kedves könyvecském . az asszony vállára viszont a szerelemben férfias felelősség nehezedik. hogy az ember megtanulja egymást tegezni . Egyébként meg tudom érteni. három napig biztosan bírom a koplalást. hogy mindennek én vagyok az oka.ez olyan drámai kitörés volt. ha szeret. „Te kedves” . Ide érkeztem meg hosszú idő előtt az államférfiakkal együtt és most itt ér véget minden . hogy most is elmulik? Micsoda szenvedés. hogy engem el tud felejteni . ∗ Rengeteg virágot hozott nekem. Néha az erotikus kapcsolatok csak arra jók.ez csak tévedés lehet . Ernst jó ember. hogy már szinte nem is éreztem. dehogy. Van úgy. hogy engem csókol meg így valaki? . . Egyszerre egész testem megdermedt.úgy.de nekem ez még azután is nehezemre esett. Anyám.az ördögbe is. Túl fáradt vagyok és ahhoz. Ez már magában is intő jel volt. Lehet.hát igazán én vagyok ez? Milyen boldogság. de nem akartam. de mindig elmult. hogy olyan idegenül néz az ember egymásra kezdetben. anélkül. hogy már régóta ismertük egymást. erotikus vágányra terelődik a dolog. És Ernst minden átmenet nélkül zokogni kezdett .a karomat. Mert egy tisztességes férfi.és magamban reszketek . Ilyenkor az ember nagyon kényelmetlenül érzi magát. mint a Trapperé. többek közt akaraterő is kell.112 Milyen furcsa. hogy az ember öngyilkos legyen. Drága anyám. El fog mulni ez is. hogy észrevegye. hiszen nem is gondolok halálra! Az utóbbi időben eleget ettem. Én tettem . Szóval Ernst még mindig ennyire szereti azt az asszonyt. Szerelmet éreztem és gyűlöletet és az arcvonásaim szinte megkövültek. Nem. Hiszen már sokszor voltam boldogtalan azelőtt is. hogy megölöm magam.

hogy holnap reggelre nagyon éhes leszek és megtartom a pénzt. És a szívem vérével ragasztottam le. Már megint az a lány vagyok. ha megcirógatod. hogy nem.Megcsókoltam a kezedet . És a levelet a parafaszőnyeg alá tettem. ha azt tudom. mert aki éhes. hogy ezen az áron megszerettél volna. Tudom. Ernst? Még gyorsan föl akarok adni egy levelet. jobban fogom magam érezni. hogy tisztességes legyek. . hogy a magam odaajándékozásával nem szerzek neki örömet.finom a kezed és olyan óvatosak az ujjaid. mint egy levélben . és aztán eljöttem. De én ráadásul még azt se tudom. Nagyon elegáns bár. . bedobom odalent a ládába . hogy nem is mersz velük egy nőt megérinteni. amit most iszogatok. Darabokra tépettem volna magam. de néha muszáj. Gyorsan megcsókoltam a kezedet. hogy legalább egyszer meg ne csókoljam a kezét és szerettem volna ezt mondani: „Tőled kaptam ajándékba életem legszebb időszakát”. Ott táncolt az asszony. ami a parafaszőnyeges levélben volt. De ha most így elmondok neked mindent. hogy örömet szerezzek. annak mindegy. engedje. hogy te majd holnap megadod a pénzt. a barátjával. akit valamikor fölszedtél az utcán és aki az éjszakákat várótermekben tölti. A szerelmemmel. amit kölcsönkértem. mást kellett neki ajándékoznom. Újra elölről kezdődik az egész disznóság. hogy egyedül menjek le”. hogy elküldöm. „Nincs egy bélyege. Ez a különbség kettőnk közt. ha ez adott esetben a legnagyobb hülyeség. hiszen szükségem van minden rongyomra. a másik felét visszaküldöm neked holnap reggel. Örökre vége.Hát szóval egy borítékra ráírtam az ő címét. hogy nem volt szándékomban hasznot húzni a dologból.Most éjszaka van. Mert én tudok nagyon közönséges is lenni. Szédülök.és lehet. a Westenben.különben is mindegy. ami addig a napig az én címem is volt. mert erre szükségem volt. olyan nyomorultul éreztem magam. Micsoda gyötrelem. sose fogok többé vesepecsenyét sütni neki nem akartam nagy komédiát csinálni. Azzal bementem a szobámba.113 mindent tönkre. hogy a férfi mit gondol felőle. elővettem az útitáskámat és kitettem az ajtó elé. Mindennek vége. A feléért szeszt vásároltam.jaj Istenem! Soha többé nem látlak. . de valószínűbb. És aztán elmentem arra a címre. És a lépcsőn majd összeroskadtam. Így szóltam: „Egy percre. de mégsem állhattam meg. .nem kérem. hogy végrehajthassam a tervemet. Ezt a fényűzést tulajdonképem nem engedhetem meg magamnak. mert én . Valamelyes megmaradt abból a pénzből. Dermedten ültem . mintha mindig attól félnél. Micsoda marhaság. Még akkor is. Esküszöm. Micsoda disznóság az élet! Ernst boldogtalan. Sose fogunk többé együtt sétálni. hogy összetöröd. De lehet. Igaz. Szeretném megölni magam holnap reggel a lakásod ajtaja előtt. És lementem a házmesternéhez és pénzt kértem tőle. Azt mondtam a házmesternének. te is szenvedtél. hogy ott felejtettem a lakásban néhány apróságomat. De nem tudtam akkor mindenre gondolni. kérem”. Soha többé nem látlak. Most megírok neked mindent. az asszonyod miatt. hogy holnap miből fogok megélni. Miután láttam. mert nincs hajléka.

hogy már megint csinos lehetek.a nő hirtelenében egy árva kukkot se tudott szólni.iszom még egy konyakot. Hogy is féltékenykednék ilyen vén skatulyára! Csak ezt kérdeztem: „Mindjárt elmegy hozzá. aki szereti az embert és akit az ember nem túlságosan szeret. és jutalmul.és szőke volt. hogy különben Ernst elpusztul . „Az ura küldött. mert ha öntudatánál van. Nagyon kómikus helyzet. három napig voltunk jóba. . ha eszembe jut . a Dunát. keringőt. hogy rögtön elkezd bőgni. mint a gyerekek .de akkor megint csak elbízta volna magát a nő és Ernst nem tudott volna fölénybe kerülni. És néha fölnézett a táncosára és mosolygott. hogy nem a gólya hozza a kisgyerekeket. mint én. Ennek kicsit örültem. Sok konyakot ittam. ugye? „Igen”. Szünetben bementem a nőhöz. hogy a világon van. felelte. nemcsak nekünk. inkább olyan kislányos és ártatlan.olyanok. Nem túlságosan sikkes. meg az egész. Elefántcsont színű georgetteruha volt rajta. És a Hanne nagyon szépen táncolt. És aztán beszélni kezdett. félig öntudatlanul. aki gyerekkorában csukamájolajjal itatta. Ott ültünk kettesben.hogy a pincér ferde szemmel néz rám. sok fodorral és vörös válltartóval és övvel. Látszott. és az emberemre. kérem. ha rájuk süt a nap. rögtön. ha szépen megitta. a haja fényes és fekete. És tulajdonképem szép is.de aztán nem volt szabad többé velem érintkeznie.Nevetni szeretnék. . egy tábla csokoládét adott neki. hogy az ember pusztán azáltal. Előbb még azt is akartam mondani. még mindig a legkevésbé nehéz a sorsa. Ilyen nő ez a Hanne. Magam részéről csöppet se voltam féltékeny. mert a hajuk mindig másoknak is fénylik. csak szőke. Tízéves koromban volt egyszer egy barátnőm. És minden mindegy volt . Csak a Hannet láttam. aligha lett volna olyan becsületesen őszinte: „Nem tudok tovább így élni . És a lábszára nem is olyan szörnyen hosszú. Ő idősebb volt. Szük szobácska. És tulajdonképem nem is szép. örömet szerezhet valakinek”. mégis mindig mindenfélét kérdezett. Én csak ültem és a lakásomra gondoltam. hogy tanultan táncol és finom családból származhatott és valamikor olyan édesanyja lehetett. . A férfi nagyon elegáns volt. Nem mehetett túlságosan jól a sora! És féltékeny pillantást vetett rám. . Istenem. amilyen gyorsan csak lehet”. mert ez azt jelenti.de rögtön.különösen. ezeket a lányokat igazán nem lehet komolyan venni. Mintha sok minden összetört és megsemmisült volna bennem és minden forogna körülöttem. .egy férfi mellett. gyors egymásutánban. menjen vissza hozzá . mert én a népiskolába jártam és már tudtam. Az ilyen fényes és feketehajú férfiakkal sose lehet az ember boldog. ami tulajdonképem az övé. mint annakidején Tilli és akkor az embernek az a benyomása. mintha álmában beszélne. Nem bírtam tovább. mint a sírkövek a temetőben. és Herthának hívták. Az öltözőjében volt. th-val. ha szőkék.114 egy asztalnál. Telik a pénzemből . A szája körül száraz ráncok vannak és néha olyan ijedten tágra nyitja a szemét. aki az övé.

hogy az a férfi. megérti. Volt egyszer egy testvére. Persze. pénz kedvéért. hogy még áldhatom a jó szerencsémet. És nem tudtam neki örömet szerezni azáltal.hogy én telik a pénzemből . hogy -” és azzal elbeszéltem saját történetemet. vágott vissza bosszúsan új barátom.odahaza égnek a gyertyáim . akivel együtt voltam. Amint ültem az asztalnál. feleltem én. hogy nem ismerek magamfajtát. . „Mit bőg?” kérdezte tőlem. Dehogynem. ez se sok podgyásszal utazik. Kijelentette. hogy Ohligsba utazik. künn a világban Ez aztán igaz.mert éppen az ilyen szelíd kedélyű és finom emberek ragaszkodnak a műveltséghez .finom emberrel akadt össze és még hozzá érzést is vitt a dologba? Az ilyennek nem lehet jó vége”. ha magunkfajtával akadunk össze . Hanem azért a parafaszőnyeges asszony előtt legtávolabbról sem mutattam. Mert hiszen nehéz időket élünk. ez bizalmat keltett bennem. De ő leült és elmondta. ha egy lány eltévelyedik és kikezd egy jobb emberrel. egy fiú lépett hozzám. Amint elmentem és becsuktam magam mögött az ajtót.és az ilyen jobb ember különben is kihasználja a nőket. megint tele volt a szívem szomorúsággal. No. mert én tulajdonképem sehová sem tartozom. aki már nem is fiatal. és megöregedtem és mégse lettem volna műveltebb. beszélgetni kezdtünk. „Eszem ágába sem jut”. Érdekes élményem volt. Mesélni kezdtem: „Éppen egy barátnőm szomorú sorsára gondoltam. „Csak ne tagadja”. nekem hiába dumál . A fiúnak istállószaga volt. hogy ilyen könnyűszerrel szabadultam. De komoly érzést vinni a dologba csak akkor szabad.vitatkozott a fiú . Szó sincs róla. egyem meg. Szerettem volna egyedül lenni a bánatommal. Hiszen még nekem sem sikerült mostanáig. egy szép napon megunt volna. . Amellett biztos. Ez a nő. úgy kell nekem. hogy nehéz. akivel hasonló dolog történt. ami Köln közelében van.jaj Istenem. jó. És most mindent szépen elrendeztem . ha még most is mentegetem. éppen ez a baj. Később megjegyezte még: „Tudniillik olyan nehéz manapság az élet. Természetesen nem sikerült neki. papírdobozzal a hóna alatt.115 De én nem tudtam őt . „persze. amit főztem. nagy csillag akart lenni.mert különben baj lesz belőle. nagyon tisztességes volt. Ott lakik a nagybátyja.nem túlságosan szeretni.iszom még egy konyakot . Jó. És azt is mondta új barátom. amint elhallgattam és sört hozatott mindkettőnknek. „Jó kis marhaság” jegyezte meg. maga az a szédült tyúk.megint úgy erőt vesz rajtam . aki elmondta nekem. Azért megy hozzá. akivel mindez történt. hogy fáj valami. . hogy a világon vagyok. hogy persze. aki kovács és maga mellé veszi őt.és akkor magamra maradtam volna a tudatlanságommal és hiába vesztegettem el legszebb éveimet. Idővel ugyis meguntam volna a dolgot és közben értelmetlenül teltek el az évek. És így egyik szó a másikat követte. pedig fiatalabb vagyok.

mihez kezdjek? Nem az volna-e a legegyszerűbb. hogy észre sem vettem. És azután sokat beszélgettünk. a benne lévő nagy semmivel együtt”. Vagy talán jobb volna. hogy szerezze meg az irataimat és küldje el. Odahaza most bizonyára égnek a gyertyáim. kicsit zavarnák régebbi tapasztalataim és az ilyesmiben a művelt emberek sokkal elnézőbbek. aki ráadásul atyafija. . Milyen művészi szép virágokat festettem a gyertyatartókra! Lapokon keresztül azon erőlködtem. a hosszú éjszakai utazás miatt. Nem akartam elfogadni erre azt mondta. ha telefonon valami goromba választ adna. . hogy szeretném. meg a bundával. Talán nem is rossz. de az anyja mégis becsomagolta a négy sonkáskenyeret. disznóság. Megkérdeztem. két lap közt egy márkát találtam. Rámmordult: „Ez is marhaság és most már iszkolj vissza a váróterembe. hogy manapság az ember senkin sem segíthet. hogy alapjában . És elmondtam neki a régi históriát. hogy odahaza nagyon szűkösen élnek. amit a színházban tanultam a rendezőtől. de már csak harminc pfennigem volt. Igy beszél Karl is. ha nincs pénze. vajjon feleségül venne-e olyan lányt. És dühösen az ajkába harapott és azt mondta.Ha Ernstnek minden öröme mellett is akadna egy szomorú gondolata számomra. aki szívességből megteszi az ilyesmit. de mit érnék vele? Talán éppen alkalmatlan percben zavarnám meg őket. Végre is tíz pfennigért pirított mandulát húztam neki az automatából. Azt mondta: a bundát visszaküldeni szörnyű marhaság volna és egyáltalán nem tanácsolja.ő meg így szólt: „Hagyd ezt a marhaságot. igazán jól esnék nekem. mint amilyen én vagyok? Erre azt felelte. hogy természetesen.. de most nyugalmat akar. hogy feleségül venne. meg a köpéseim. Szeretném.de már indult a vonatja. különben elcsórják a táskádat. ha az utcára mennék? De ő nagyon ellenezte. szerencsét hoz. hogy nem számításból teszi. Karl valamikor szívesen magához vett volna. de azért még sem lehetetlen. Tisztességes munkából még mindig legjobban lehet megélni. Ő maga is sok mindent átélt már. Megadja valakinek a címét.azt mondta. hogy ne sértsem meg. . Amint visszamentem a váróterembe és fölvettem az asztalról a könyvemet. Igaz. Hogy lehet. ha új iratokat csináltatnék. de mégis írnom kell róla. ha valakihez jó lehetnék. ha együtt dolgozhatik valakivel. hiszen egyformák vagyunk és egyszer el kell kezdeni az osztozkodást és nála legalább meg lehetek győződve arról. mit tanácsol. Kettőt nekem adott belőle. ha eladom és írok az anyámnak. Gondolatban szégyenkezéstől vörös köszönetet küldtem utána. Még sok mindent akartam kérdezni tőle. Kíváncsian megkérdeztem tőle.. hogy ne írjak az egész dologról. a hivatalommal. Ilyesmit tisztességes ember nem tesz. hiszen már is utazik tovább. Háromszor ráköptem. okosabb. amint odacsúsztatta! Pedig szegénynek olyan kevés pénze volt. De az én esetemet ő is nagyon nehéznek találta. Sápadt volt a dühtől. . mire jó?” Szerettem volna valami mást is adni neki útravalóul.116 A papírdobozban négy darab sonkáskenyér volt . amiből megállapíthatnám.elmondta. Nagyon szeretnék telefonálni neki.

Tulajdonképem nem is olyan fontos az egész .igenis kapitány.semmit sem akarok újra kezdeni. És mégis csak nagyon szép volt minden. mégis tudom. soha többé nem leszek képes műveletlen emberhez hozzászokni. úgy érzem. hogy az ember érzékeit rabul ejti valaki. Biztos. most egyáltalán semmiféle férfivel sem tudnék szóba állani.de hova menjek? Igyekszem összeszedni valahogy a száraz kenyérre valót. hogy szeressenek.. Nem vagyok hajlandó dolgozni. azt nem lehet többé elrontani . hogy el ne merüljek. talán még akkor sem.a testem hűségesebb. Ezen nem lehet segíteni. de ami egyszer szép volt.és alapjában nem is érdemeljük meg. Ez így volt Hubert esetében is .talán nem is megyek az „Állatkert” várótermébe. igenis kapi. ahogy vagy . de nem tudunk meglenni nélküle.és elmegyek valakivel. Igaz. mert Karl mindig jó szívvel volt hozzám és ezt mondom neki: „Nézd Karl.mert művelt ember viszont engem nem képes megszokni. hogy magam gondoskodjam a megélhetésemről” . .Schubert ehhez a dalhoz képest kismiska . hogy a fájdalom fáj és mindent elront. Azt nem lehet elfelejteni.. aki hív és aztán kész .mihez kezdjek? . én majd megfejem a kecskét.táncolok .Így szeretnek a matrózok .talán találkozom Karllal. mintha parafa volna a gyomromban. hogy agyonsírtam a szememet . és szemet varrok a posztóbabáknak és igyekszem téged megszokni. hogy bárki is megcsókoljon. Vajjon meg fogja-e érteni ezt? Attól félek. gondolatban azt kívánom neked. Szeretném megkérni.de már nincs is különösebb kedvem ahhoz. Hiszen olyan tisztességesen bánt velem. úgy. hogy idővel elmulik majd.kicsit részeg vagyok . dolgozzunk szépen együtt.viszont ha nem akarsz . hogy mindig kék legyen fejed .117 mégis csak durva és közönséges ember. Most mégis megkeresem Karlt.csak eleinte hagyj békén.Állatkert” állomás várótermébe . És az irodai munkával is torkig vagyok . hogy egy ideig hagyjon békében erotika tekintetében.ellenben szörnyen szeretnék táncolni . gyárosokkal kacérkodni.tulajdonképem csak szeretetből vagyunk néha jók és szeretetlenségből rosszak . amit azelőtt csináltam. pedig tulajdonképem ilyen mellett a helyem.az ilyesmi később úgyis megjön mindig magától . hogy nem fogok elpusztulni.de nem. Hiszen a szerelem tulajdonképpen csak azt jelenti. mert az mind rossz volt. ahol senki sem láthatja.és táncolok és iszom és táncolok . .annyira szeretnék táncolni ..semmi sem fontos . és lehúzza az ember szívét. Ide most mégsem tudnék a Tauentzienre menni. Az egész nem fontos . .hát akkor újra fel kell kerekednem. Hiszen egy nőnek mindig időt kell adni arra. És az érzékek egy szép napon megint visszanyerik szabadságukat. így könnyebb lenne minden .vagy lehet? Elmegyek az . mikor pedig ugyanazért a pénzért jókedvűek is lehetnénk. adj egy kis időt nekem . hogy nagy nő legyen belőlem .bemegyek egy jó kis sötét bárba.. hogy a maga jószántából közeledjék.ha már nem állsz velem szóba . Kedves Ernst. ami minden körülmények közt a víz színe fölött tart.Így szeretnek a matrózok .hanem azt egyelőre nem tűröm. mint az akaratom.

és kérdés. De az is lehet.hát dolgozni akkor se fogok. Vége. mint Hulla.118 fölött az ég.szeretnék Karlhoz menni. amit csak kell. Mindent elvégzek majd a ház körül. hogy egy olyan úgynevezett nagy nő nem utolsóbb-e még. akkor már inkább a Tauentzienre megyek. hogy nem is olyan jó dolog nagy nőnek lenni. Szeretlek. aki legalább jó lélek volt. hogy Hulla sorsára jutok . És ha ő mégsem akarna befogadni . . Dolgozni nem akarok. És most szeretnék .már nem is tudom. mit . Szegény? Kezdem azt hinni. hogy nagy nő legyen belőlem.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful