Âz országgyűlés képviselőházának

310. ülése 1942 november

20-án,

pénteken.

•20

pozícióba kerülnek, inert, abban az esetben semmiféle továbbképzésre nincs szükségük, hiszen születéstől fogva alkalmasak bizonyos foknál magasabb pozíciók tökéletes betölté­ sére. Ami ezek közt a keretek közt történik és amit a kormány a zsidótörvény körül csiniál, az 'semuiiesetre sem elégíthet ki ben­ nünket. Pártunk tehát ennek a kérdésnek a leghumánusabb an, de a legradikálisabbain való megoldásált sürgeti. Közben az történik, hogy hónapok^ és esztendők óta csak körüiszagoljuk ezt a kérdést, mindig apró kis rendelkezésed történnek, itt-ott felállítanak egy tilalomfát, erre a zsidóság a másik irányba tódul, majd ott állítanak fel egyet és akkor megint vissza.; tódul anélkül, hogy egy szerves és átfogó Programm keretében ezt a dolgot nyugvó­ pontra, hoznánk addig az ideig is, míg ennek a kérdésnek végleges megoldása végre aktuá­ lis lesz. Ügyszólván egész politikai életünk mar íhiónapok óta a zsidókérdés körüli kör for­ gásban merül ki, pedig ennek a kérdésnek mielőbbi teljes és végleges elintézéséveil meg lehetne teremteni, végre azt a lelki '• összhan­ got, amelynek megtérteimtése után elő lehetne venni ez ugyancsak nagyfontosságú, szociális problémákat is. Így i o n b a n az idő csak pepecseléssel telik el és nem jut idő más problémák számára, Kernéivé azt, hogy mind­ azokra a kérdésekre, amelyeket itt felvetni bátor voltam; választ fogok kapni, a kor­ mányzat iránti iáltaliámois politikai bizalmat­ lanságom külső megnyilvánulásaként a költ­ ségvetést nem fogadom, el. (Rajniss Ferenc: Az iösszeférhetíetlenség megbukott!) Elnök: Szólásra következik1? Nagy Ferenc jegyző: Nyirő József! Elnök: Nyirő József képviselő u r a t illeti a szó. Nyirő József: T. Ház! Méltóztassék meg­ engedni, hogy a nemzetnevelésügyi és a pro­ pagandaügyi minisztérium költségvetésével kapcsolatosan elhangzott előbbi felszólalá­ sokra .válaszul issi néhány elvi jelentőségű megállapítást tehessek. (Halljuk! Halljuk!) A legsürgősebb és a legfontosabb feladatok egyike természetesen a nemzetnevelésügy kér­ dései, mert a nemzetnevelés tulajdonképpen a történelem tudatos és nemcsak a jelen, hanem a jövő fejlődés útjait is tekintetbevevő irányí­ tása, hiszen maga a történelem is állandó és szükségszerű fejlődés, soha meg nem szűnő folyamat, amely az egyén részéről éppen úgy, mint az őszes közületektől pillanatról-pillanatra állásfoglalást kíván meg. Ez szavaink­ ban, tetteinkben, az élet ezerféle változatálban nyilatkozik meg és visszavonhatatlan kihatást gyakorol sorsunkra. A nemzetnevelésnek éppen ezért meg kell teremtenie azokat a külső' és belső feltétele­ ket, amelyek nemcsak a nemzet jelen életét és boldogulási életlehetőségeit adják meg, hanem fennmaradásuk kiteljesülésének, jövendőjének alapjait is biztosítják, hogy a népek, nemze­ tek szükségszerű versenyében erejének és hivatottságának történelmi és éleitjogainak meg­ felelő helyét és helyzetét elfoglalhassa a világ előre nem látható akármilyen' nagy kedvező vagy kedvezőtlen eseményei, há"borúk és ka­ tasztrófák, szellemi vagy gazdasági megpró­ báltatások és összeütközések ellenére is. Jelen és jövőbeli biztonságunkat azonban csak a saját történelmi, múltján és a jogfoly­ tonosságon álló, sem belső, sem külső ellenség­ től meg nem rendíthető nemzetléjek «izilárdsága,

emelkedettsége, tisztasága és teljessége nyújt­ hatja csak a nemzet számára. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Társtalan, elsősorban megunkrautalt nép vagyunk, biztonságunk és fennmara­ dásunk föltételeit önmagunkban kell keres­ nünk mindenekelőtt, mert csak így kerülhet­ jük el a veszedelmet, hogy a nemzet élete, je­ lene és jövendője ne legyen esetlegességeknek kitéve, akármilyen előre nem látható soriszerűségeknek, amelyeknek történelmünk folyamán mint Muhi-puszita, Mohács, Trianon jelentkez­ tek. A magyair történelemnek éppen ezek a fe­ kete dátumai bizonyítják, hogy az ezeket elő­ idéző okokat főleg önmagunkban kell keres­ nünk, a nemzeti erők meggyengülésében., szét húzásában, a nemzetiélek megbomlásában, a minden nemzetnél, tehát nálunk is megtalál­ ható hibák felülkerekedésében. A külső körűt menyek, hatalmi tényezők azért lettek úrrá fölöttünk, mert megfeledkeztünk róla, hogy a nemzet élete nem szerencsejáték, nem valószí­ nűségekre épített próbálkozások bizonytalan sága, nem is diplomáciai sikerek, vagy siker­ telenségek eredője, a nemzetközi vonalvezetés szerencsés vagy kévésbbé szerencsés, de min­ dig csak időre szóló helyzeti előnye és illesz­ kedés, hanem magának a nemzet valóságos erejének, önmagából adódó súlyának, tekinté­ lyének, igazságának és jogainak, nemzeti lé­ nyegének természetes és szükségszerű érvé­ nyesülése befelé éppen úgy, mint nemzetközi téren. i ;; Ha mindennek tudatában és birtokaiban va­ gyunk, a magyar nemzet sorskérdései, létünk és fennmaradásunk nem fog függeni, mert többé nem függhet sem világháborúik akármilyen kimenetelétől, az új Európa, új világhelyzet, az emberiség akármilyen új elrendeződésének hatalmi és mennyiség béli túlsúlyától, békeasztaiok bosszújától] vagy ajándékától, hanem a nemzet értékességének, végzett munkájának és áldozatainak megbecsülésétől, erejének és életfeltételeinek teljes jtfgú és valóságos ér­ vényesítésétől. Hogy ez így legyen ma, így legyen holnap és mindig, '.annak titka a nemzetiélekben rejlik. Ez sugározza ki magából az egésziséges és meg­ tartó közszellemet, alakítja ki a z egyénben és közösségekben a legegyszerűbb magyartól kezdve a kormányzat felellős tényezőiig és az államvezetés bölcs irányításáig kiterjedően egyfelől a világoslátású, elfogultságoktól men­ tes, kemény magyar öntudatot és célttudatos­ ságot, amely az áldozatos munkának és magasszintű kötelességteljesítésnek nagy törvényét nem paragrafusokból és. a félelem, vagy külső kényszerítésnek hatása alatt, bianem a szabad elhatározás és áldozatos köteliességtudat önkén­ tes és magyarhoz méltó szép belső indításábóil és mélységéből meríti. Az így gondolkodás és cselekvésnek azon­ ban nem szabad csak a magasabb szellemi és lelki szinten állóikra, a kivételesekre, a nemzet tigy nevezett »jobbjai«-ra kiterjednie, bainem ebbe a, belső nemzetértékességbe bele kell tar­ toznia minden magyatrnak, akármilyen sorsra vagy posztra hivatott él. Ezen ai téren el kell tűnnie köztünk minden válaszfalnak azonnal legyen az társadalmi, vallási, vagy bármely különbség, ami magyart a magyartól elvá­ laszthat. Nem szabad megvárni, ainig ez az igazság a súlyos történelmi megpróbáltatások során önmagától érvényesül, mint ez velünk történt a kisebbségi sorsban, vagy érvényesült e történelem folyamán mindig, amikor a nem-

30

Az országgyűlés képviselőházának

310. ütése 1942 november

20-án,

pénteken.

zeti lélek nagy kegyelméhez, és lényegéhez hűt­ leneknek íbizionyuDtunkí. Az Isteni Gondviselés éö a magyar géniusz, halhatatlansága tette velünk is. hogy, most tanulságos példaképpen állíthatom minden magyar elé az erdélyi 22 esztendős, megpró­ báltatásoktól és szenvedésektől megtisztult, a titkok mélyére látó, öntudatra ébredett magyár nemzett lelket, amely legfőbb erősségünk volt ési megtartott a nagy megpróbáltatás ki­ látástalannak látszó legsúlyosabb napjai­ ban is. Ez adottt hitet, erőt, kitartást, nyújtott védelmet és tartott meg a létünkre törő' súlyos veszedelmek közepette is. De tulajdona volt mindenkinek, aki erre érdemes Volt. Ez képesítette a legegyszerűbb falusi embert is, hogy hla kellett, utolsó darab kenyerét áldozza templomra, iskolára, az édes anyanyelv féltő őrzője legyen, ráébredjen a család nemzetmegtartó jelentőségére, görcsösen ragaszkodjék múltjához, a cmagyar történekni tradíciókhoz és éritékekhez, mindeinekfölé he­ lyezze» amit magyar tehetség az élet bármely vonalán alkotott és mint az oltárra, úgy te­ kintsen fel a magyar intézményekre, büszke legyen és le tudja mérni a súlyát a sportrekor­ doknak is, visszatérjen a magyar könyvhöz és betűhöz — ha kell — el is zárassa magát érte és elszenvedjen minden megaláztatást és meg­ aláztatást, rongyosan, éhesen, vonja a tollat a papíron és száraz, bilincsektől fekete kezek­ kel hirdesse a m a g y a r igét a szószékeken. Ez ültette le a »három vallás püspökeit egymás mellé, 'hogy közösen összetett akarattal és erő­ vel megvívják harcukat ők is az erdélyi, ma­ gyarságért. Ez hozta vissza a színészt a fővá­ rosi élet kényelméiből és az elért idiesőség, forró sikerek mezejéről közénk, hogy járja a falva­ kat, térdig sárosan, kopottam primitív ron­ gyokban ágáljon, csűrök, karcsmák shakes­ peare-i környezetében lobogó szemmel) az em­ bert túlnőtt nemzeti lélek fényességes és drága tüzével. Ez képesítette a minden lehetőségétől megfosztott iparos és kereskedő társadalmat, hogy megőrizze városaink magyar ' jellegét és megingathatatlan támasza maradjon a ma­ gyarságnak- Ez a lélek tette, hogy a román iskolákba kényszerített gyermekek tömege nem veszett el és sírva tanulta a magyar him­ nuszt a labalkított rádió mellett. Az pedig egy­ szerűen hősi cselekedet volt» amit a magyar sajtó (munkásai és az írók végeztek. Örákig folytathatnám a felsorolást, de ennyi is elég példának. Ennyi is világossá kell» hogy tegye mindenki előtt: a tn.em.zeti lé­ lek valóságos lélek, mint az enyém a tied, a mindenkié» a nemzet életének igazi forrása és titkja, munkájának eredménye pedig maga a magyar történelem. Lényegi feltétele az, hogy a mindenkire kiterjedő közösségi lélek, amely a mindenkire nézve legszentebb, legnagyobb és legdrágább közösség, a haza mindenekfölött való érdekeit és sorsát tartja szem előtt, azt munkálja, erejének, minden érzésének és ön­ tudatának, — ha kell, az életet is odaadó ma­ radéktalan teljességével és áldozatosságával. A nemzetnevelés legfőbb feladata és ve­ zérlő gondolata tehát ezt a nemzetlelket meg­ teremteni iés a magyar sorsközösségbe miniden magyart nemcsak külső körülményei szerint hanem öntudatának» az ilyen magasra emelt nemzeti közösségtudatnak mindenre kész áldo­ zat oss ágának belső értékességével bekapcsolni. P á r szóval arra is r á 'kell imjataitnotmi hogy a nemzeti géniusznak, a nemzeti eszményeknek, értékeinek a magyar faj kiváló szellemi és

lelki tulajdonságainak és hivatottságának elő­ térbe állítása még csak irányjelölés. A nem­ zetnevelés feladatainak eredményes megoldása végett azonban nem elegendő az eszmei tarta­ lom akármilyen szép és meggyőző hirdetése, hanem azokat át is kell vinni az élet minden megnyilvánulásába, hogy az egyéni, közös­ ségi és államélet egész síkján lezajló esemé­ nyek, tmnnka és életküzdelem mindennap törté­ nelmet csináló valóságban és eredményesség­ ben jelentkezzék a netmizet életében, A nemzetnevelés eredményes megvalósí­ tása tehát áz élet összes körülményeire kiter­ jedő rendszeres, alapos és tervszerű szervezési feladat is, aimiely azonban csak a magyar lé­ lek és a magyar történelem természetének és tanulságainak megfelelő, különleges egyénisé­ gének szigorú tekinteitbevételével végezhető el. Más népeknek hasonló rendszereit és módsze­ reit nem vehetjük át, mert ezek lényünktől ide­ genek, (Ügy van! ugy van! a halközépen.) egészen más nemzeti géniusz iránymutatásai szerint készültek és nálunk inkább ártanának, mint használnának. Erre a körülményre fölösleges különben külön is felhívni a miniszter úr figyelmét, mert neki már meg is van a nemzetnevelésiigy megszervezésére annak egész területét átfogó koncepciója és tervezete, amely megnyugvásul szolgálhat számunkra, b rendelkezésére álló rövid idő és a körülmények okozta nehéz­ ségek annak teljes megvalósítását még nem is tették lehetővé, hiszen alapvető munkát keli végeznie és olyan hatalmas a munkaterülete, hogy annak feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe. Ez az oka annak is, hogy a nemzet­ nevelésügyi és propagandaminisztérium meg­ szervezése és hatásköre ma, "még részletekbemenően le nem rögzíthető és ezért természet­ szerűleg bizonyos hiányosságokat mutat lát­ szólag. De ez nem is lehet máskép egyelőre, mert a nemzetnevelélsügy teljes " szolgálata anynyira általános, mindenre és mindenkire kiter­ jedő, hogy lényegesen belevág az összes minisz­ tériumok és az, alájuk tartozó közületek hatás­ körébe. Nincs ugyanis és nem lehet olyan kö­ zület Magyarországon, airriely a nemzetneve­ lés feladata alól kivonhatná magát. A munka tehát az összes miniszterekkel való egyetér­ téssel végezhető el, (mindenekelőtt a már ren­ delkezésre átló szervek és szervezeteik bekap­ csolásával, illetőleg igénybevételével. Méginkább érthető ez az állításom, ha hoz­ záteszem, hogy a nemzetnevelés nemcsaik bizo­ nyos korig terjed, hanem a születésről késő öregkorig, felöleli az összes foglalkozási ága­ kat, minden egyént és munkát és a r r a helyes irányítást kéli gyakorolnia! a kifogástalan magyar öntudatosság és céltudatosság jegyében, aimely minden esetben és minden körülmények közt a nemzeti szempontokat és érdekeket tartja szem előtt, azokat meg is valósítja a haza ja»; vára, a magyar közösség érdekében, az egyéni és a közélet egés»z vonalán a nemzet jelen éle­ tének és jövendő sorsának biztosítása érde­ kében. Megnyugtat azért a miniszter úrnak a bi- . zottsági ülésen tett 3.Z 'ill kijelentése, hogy ne- ( héz és felelősségteljes munkájának eredmé­ nyességét az összes szakminiszterek megértése és segítsége is biztosítja. A nemzetnevelésügy néhány elvi szempont­ jának íleszögezésén túllmenő, t a, szervezési munka részleteit is> tárgyaló részletességbe aiz idő rövidsége miatt nem bocsátkozhatom, de ! erre nincs is szükség, mert a miniszter úr eddigi

Az országgyűlés képviselőházának

310. ülése 1942 november

20-án, pénteken.

31

munkássága és megnyilatkozásai, rátermett­ sége és isimert képességei biztosítanak arról, hogy egész terjedelmében ismeri feladatát és a problémát, mégis legyen szabad néhány (körül­ ményre felihívnom figyelmét. Aki csak valamennyire is ismeri a (helyze­ tet, tisztában van azzal, hogy a) nemzetnevelés pozitív és építő munkáját e pillanatban még töbib veszedelem fenyegeti. Előbb tisztogató mimikát Ikell végeznie, hogy azután építeni tudjon. El kelll hárítania a. miniszter úrnak a nemzetnevelés útjából mindent, ami alz ered­ ményt a legkisebb mértékiben veszélyeztetné vaigy kétségessé tehetné. Félre tehát az útiból a kútmérgezőkkel (Helyeslés.), a magyar lelket bomlasztókkal, szellemünket fertőzőkkel, a magyar erőkifejtést akadályozókkal, minden­ nel! és mindenkivel, aki ennek ai nemzetnek gyö­ nyörű tulajdonságait, erkölcsi magasságát lenézi vagy elorozza, aki megtéveszt vagy bárkinek tájékozatlanságával és ^jóhiszeműsé­ gével visszaél aki egyetlen tápláló falevelet is letép a nemzet fájáról. (Helyeslés.) Félre első­ sorban a magyar lelkiségtől és szellemiségtől idegenkedőkkel és ezek ellenségeivel, legyenek azok emiberefc vagy eszmék, érdekközülletek vagy szellemi áramlatok, amelyek egyéni vagy nemzetközi célok szolgálatában, jelszavaik vagy a kultúra és az úgynevezett humánum álorcájában a léitek és a szellem területén, a_ sajtó, irodalom, művészet, az emberiség nagy kincseit hirdetve olyan hosszú ideig büntetlenül pusztíthaittak bennünket a saját házunkban és saját hazánkban. (Helyeslés. ) Félre velük (minél hamarabíb, mert külön­ ben mi pusztulunk el! Félre a túlzott idegenimádattal is, ami »mindent nagyratart, hódo­ lattal övez és példaképül állít, ami más nejmzet értéke és tulajdona, azt igyekszik ráerősza­ kolni a nemzetre, ugyanakkor pedig: kicsibe vesz mindent ami magyar, lerontja a magyar munkába, teremtő, alkotó erőbe r vetett hitet, inferiorisabírnak bélyegzi, gyengíti a nemzet­ nek önmagába vetett bizalmát, hirdeti, hogy a magyar ipar, kereskedielemi, irodalom és művé­ szet, szellemiség alig jöhet számításba a nagy nyugati népekhez viszonyítva akikhez mi csak kérni, átvenni, utánozni mehetünk és csak Paris, London, Berlin, Kóma minden, nálunk legfeljebb csak cigányzene van. gulyás, pap­ rika és lobogó gatya, mosolyogni való virtus, paraszt és- politika). Olaszország exceftlíenciás címet ad az akadémikusoknak, egész súlyával és tekintélyével áll írói, művészei háta mögött, nálunk a cikkek százai vágnak végig a Ma­ gyar Tudományos Akadémián. A külföld, még a Balkán-államok is, mindéin eszközzel támo­ gatja irodalmát, művészetét, a nemzeti szel­ lemi élet minden megmozdulását tisztelettel fogadja és nagyra értékeli, terjeszti külföldön; a mi szellemi közéletünkben pedig mindennapos jelenség, hogy egymást rágjuk, marjuk, szád­ juk, csakhogy apagyilikosmak nem nevezzük, gyűlölködünk, irigykedünk, gúnyolódunk, letehetségtielemüzzük, igyekszünk mée a kereszt­ vizet is leszedni egymásról. Mindezt a jóhi­ szemű nyilvánosság előtt. A kulturális élet megnyilvánulásait sajtónk alig néhány eldugott sorban intézi el, vagy egyszerűen megfeled­ kezik róla. Klikkekbe tömörülünk minden el­ képzelhető alapon, érvényesülni. szerepelni akarunk, rá akarjuk törik-szakad erőszakolni a közönség öntudatára magukat, de aki nem tartozik hozzánk, az senki, semmi, az megihalt, vagy ha nyíltan nem merjük megtámadni, akkor titokban rágjuk a gyökereit, keidlvte'lenítjük el és tesszük lehetetlenné. Ahányan

vagyunk, annyi felfogáson vagyunk és pereat roundus, csak a mi felfogásunk érvényesüljön. Nálunk fiatalok és öregek harca van és né­ hány ezer egyesület, a legutolsó faluban is legalább négy-öt és még a jótékonyságot is ezerfelé daraboljuk, vallási, társadalmi és szociális alapon; de nëmi látom azt a tiszta magyar fórumot, amely ezen a téren is minden magyart egyesít ma, a világtörténeteim! leg­ súlyosabb napjaiban, amikor hetek, hónapok alatt népek tűnnek el, illetőleg omlanak össze. Ugyanekkor mi Parist és Franciaországot féltjük, biztosítjuk, hogy vezetőhely ét a világ szellemiségének irányításában nelm fogja el­ veszíteni, ha kő kövön nem is marad ebben a rongyos Európában (Egy hang a szélsőbaloldaIon: Márai Sándor röpirata!), ahelyett, hogy éjt-napot összetevő azon töprengenénik, az volna a mindenekfelett való első kérdésünk és gon­ dunk, hogy mi lesz velünk. Ennek a felfogásniak, ennek a levitézlett liberális zsidó hagyatéknak (Élénk helyeslés és taps.), ami sok jóhiszemű magyart is megfer­ tőzött köztünk, lennek a burkolt propagandának a magyar életből el kell tűnnie. (Ügy vwn! Ügy van!) Nincs szükségünk az olyan szellemiségre, amely ellenségünk céljait mozdítja elő. Nincs szükségünk még laz olyan »történelemírás«-ra sem, az olyan történelmi teóriákra sem, ame­ lyek például másfél század óta azt kutatják, hogyan lehetne a székelyek eredetét úgy meg­ oldani, hogy azok magyar voltát kétségbe le­ hessen vonni, amely a kisebbségi sors legsú­ lyosabb napjaiban az ellenünk felhozott léts isko­ lákban^ tanított magyarellenes és magyar­ gyalázó történelmi hazugságokkal és tanúsí­ tásokkal szemben hallgatott. (Egy hang a kö­ zepén: Málnást!) Nem tudok én Dantéban gyö­ nyörködni, mikor laz én házam ég és a vég­ pusztulás szélén állok, nemzeti létem és voltom, életem és magyarságom fölött megkondul a vészharang. Amikor azonban ezeket a igéket hirdetem, t. Ház, nem azt mondom, hogy ne tanuljunk a nagy nyugati népektől, ha kell, ne menjünk hozzájuk iskolába, hogy elmaradva a világ, a kultúra versenyétől, félretéve a nemzetközi érintkezés hasznos és szükséges eszközeit és módszereit, homokba dugjuk a fejünket, ami kész katasztrófát jelentene számunkra. Senki sem becsüli többre nálamnál a nagy nyugati kultúrákat és értékeit, sem a vezető nagy né­ peknek értékét, teljesítményüknek nagy vol­ tát, a világtörténelemben példátlanul álló eredményeiket minden téren. Én volnék nemze­ temnek legnagyobb ellensége, ha az elzárkózást (hirdetném, hogy szakadjunk ki a nagy em­ beri közösségből és ostoba semlegességgel a kerítés hasadékain át nézzük, hogy* mi történik a nagyvilágban és ne menjünk túl a falusi torony árnyékánál. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy elsők, vagy legalább is az elsők között legyünk a népek hatalmas versenyében minden téren. (Helyes­ lés.) Ugyanakkor azonban küzdök és tiltakozom minden szándékos és szándéktalan, sokszor jó­ hiszemű felfogás és jelenség ellen, ami inferiorisabb helyzetbe hozhatja nemzetemet. Amikor aninden tiszteletem és megbecsülésem a nyu­ gati népeké és az emberiség eddigi és eljövendő teljesítményeié és értékeié, ugyanakkor hiszem s vallom, hirdetem és állítom, hogy a magyar legfeljebb kevesebb, de nem kisebb és nem ér­ téktelenebb semmivel más népeknél. (Elénk helyeslés és taps.) Nyugat fejlődéséhez és ér-

32

Az országgyűlés képviselőházának

310.

ílése 1942 november

20-án,

pénteken.

tekéihez, az emberiség kincseinek gyarapodá­ sához eddig is hozzájárult, ezután is hozzá fog járulni hozzá méltóan, és tiszteletet, tekintélyt vívott ki, előkelő Ihelyet biztosított más népek előtt minden téren, talán többet, nagyobbat, mint itthon és azt nemcsak megőrizni, hanem gyarapítani is fogja. A történelem atiaoaum reá, hogy Nyugat csak hálával tartozik Magyarországnak, amely joggal követelheti magának az élettereit min­ den tekintetben ezen a földön és a maga belső értékességéneik, végzett > teljesítményeinek, hi­ vat ottságánalk éisi munkájának valóságos fel­ hatalmazásával egyenjogú félként állhat meg és kívánhatja a maga részét az ú j Európa^ és az új viliág kialakulásában. (Úgy van! Úgy van!) Ez. a nép a jellem, a becsület, a tisztesség útjáról soha le netm tért; ha valakinek szavát adta, azt mindig meg is tartottal, nem árult el soha senkit, nem diplomáciai, játékokkal szer­ zett hazát magának, a katasztrófákat is a hozzá mélltó nagysággal, fenséggel és áldozaitossággial viselte mindig, öntudatos, mérték­ tartó, egyenes és nagy volt, nem káprázott álmokban, nem esett nagyzási mániákba, nem akart nagyhatalmat játszani, látása és ítélete európai, mint kultúrája; de a magáét solhjaí de soha nem hagyta és nem fogja ezután sem hagyni. (Helyeslés és taps.) Voltak és vannak természetesen hibái, hiszen más népeknek is vannak, de nem öregedett el, mint ahogy sze­ retnék ránkfogni, teremtő és akcióképes, al­ kotó erejének teljességében van és nem tűrheti a defetizmust, a lemondást, hogy f jogaiban és igazságában bármivel is megrövidítsék. Ez a magyar lélek! Ezt becsüli bennünk a küllföld is és ezt a magyar lelket kell a nem­ zetnevelésnek különös gondjaiba venni. Ezért mondom, hogy nemzetnevelésügyi miniszter­ nek lenni nem foglalkozás, hanem hivatás, ai legszentebb hivatás és ha ilyen értelemben ezt minél maradéktalanabbul teljesíti, ezzel megol­ dotta a hozzánk legméltóbb és kizárólag ered­ ményes belső propagandát is, melynek modern eszközei rendelkezésére állanak. Anélkül, hogy ezek felhasználásában tanácsot akarnék adni a miniszter úrnak, mindössze arról merem biz­ tosítani, hogy ebben a munkájában, amely minden pártpolitikai és kicsinyesség felett állva, az örök magyar nemzet gondjait tette vállaira, minden igaz maigyar ember kivétel nélkül segítségére lesz és ebben a meggyőző­ désemben örömmel fogadom el a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Ellnök: Szólásra! 'következik1? Nyilas Ferenc jegyző: Gróf Serényi Miklós! Elnök: Q-róf Serényi Miklósi kép viselő urat illeti a szó. , , Gr. Serényi Miklós: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr a múlt hó 22-én a Magyar Élet Pártja értekezletén többek között, ezeket mondotta! (olvassa): »Nem vagyok hajlandó tovább tűrni azt, hogy a zsidóság most 'bu­ kásában jobbap mérgezzen, jobban destruáljon, mint vaUiaha, virágkorában tette.« Ezzel kapcsolatban, sajnos,, le kell szögez­ nem azt, ihlogy a magyarországi zsidóság nincs bukásában, sőt most éli csak igazán virágko­ rát, hiszen cisak végig kell menni éjjel BudV peisten: a ibiárokban, a színházakban, a. kabarék­ ban, mindenütt ott találjuk őket és soha annyit nem költöttek, mint ma. De ezzel a kijelentésével a miniszterelnök ú r maga bevallja, hogy a zsidóság még mindig mérgez és destruál, mert ha ezt nem tenné,

nem lett volna szükséges, hogy a miniszter­ elnök úr ezt mondja. Viszont azóta nem ta­ pasztalhattuk azt, hogy a mérgezés, és destruk­ ció valamivel is csökkent volna.» mert nap-nap mellett olvashatjuk, hogy rémhírterjesztésért, szabotázisért, szo vj etpropagan dáér t, árur ej tegetésért a zsidók százait büntetik meg. De hol vannak még azok, .akiket nem büntetnek megs A miniszterelnök úr a továbbiakban ezt mondotta, (olvasna): »Szembe fogok szállani nemcsak a zsidósággal, hanem mindazokkal is, akik más problémát ebben az országban nem ismernek, mint a zsidókérdést. Sok olyan más problémája van laz országnak, amely mellett eltörpül a zsidókérdés. Aiacsonyirendű az, aki az országot csak ezen a szemüvegen keresztül nézi. Az ilyeneket el kell távolítani a magyar közéletből.« Miután a miniszterelnök úr e szavait való­ színűleg a nemzetiszocialistákra értette, kény­ telen vagyok ezzel a kijelentésével is foglal­ kozni. Ebiben a kérdésben felfogásom az, hogy ebben az országban nem zsidókérdés van, ha­ nem egyedül magyar kérdés (Helyeslés a szélsőbaloldalon*) ési minden intézkedést olyan szemszögből kell elbírálni, hogy az a magyar­ ságnak hasznára van-e vagy kárára. Mert pél­ dául a zsidóság téríoglalásáuak meg nem aka­ dályozása, a zsidóság védelme mindenkor a magyarság kárára van, tehát magyar érdeket sért és így fájó magyar kérdéssé válik. Ezekre vonatkozólag néhány esetet fogok felsorolni. Mindenlki tudja, hogy a zsidó rituális für­ dők terjíesztői a 'betegségeknek, mert piszko­ sak, szennyesek és így sokszor azokból indul­ nak ki a fertőző betegségek. Ezt megakadályo­ zandó, két balatonfüredi tekintélyes gazda kis­ korú fia, kisebb rongálást végzett az ottani rituális fürdőben. (Derültség,) Ezzel kapcsolatban a következő tartalmú levelet kaptam az, egyik fiú családjától (ol­ vassa) : »A zsidók feljelentésére a csendőrök el­ hurcolták a fiúkat, egész éjjel ott tartották őket a községházán. Másnap megláncolva, a kitört ablakrámákkal a vállukon, végighurcol­ ták őket az egész községen, utána pedig össze­ verték őket. A fiúk egyik családtagja rögtön elment a leventeparancsnokhoz, de sem annale, sem a főszolgabírónak utasítására nem en­ gedték haza a fiúkat. Megláncolva bevitték őket Veszprémibe az ügyészségre, ott agy napig voltak és akkor hazaengedték őket. Az egész falu fellázadt, a leventék tüntetve vonultak vé­ gig a falun és a község egész lakossága futott utánuk és csak nehezen lehetett megakadá­ lyozni, hogy a zsidókat agyon ne verjék. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bár agyonverték vol­ na!) A vonatnál éljenezve várták a veszprémi fegyenceket és most az egész faluiban- óriási ía gyűlölet és az elkeseredés a zsidókkal szemben. Elleniben Feldmann Antal nemzetgyalázó zsidót gépkocsin szállították a községházára kihallgatni, a dugárus Pollák Vilmost és özv. Pollák Dávidniét szintén- Amikor az ottani rabbi pincéjében éjjel gyanús világosság volt...« Elnök: Kérem, képviselő úr, ez kevésbé hozható ilyen részletességgel összefüggésbe a miniszterelnökségi tárca anyagával. Gr, Serényi Miklós; Rögtön végzek a le­ véllel. Elnök: Méltóztassék talán inkább általá­ nosságban megjelölni kifogásait, mert ha enynyire részletesen adja elő képviselő úr a dolgoícat, Önjnagatol veszi el az időt.