You are on page 1of 33

Dr.

Éles Anita

A bírósági jogkörben okozott kártérítés gyakorlata

2

A bírósági jogkörben okozott kártérítés gyakorlata
I. Bevezető – II. A bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránti perek általános kérdései – III. A felek tisztességes, pártatlan, ésszerű időn belül befejezett bírósági eljáráshoz való jogát nevesítő jogszabályok – IV. A kártérítés jogalapja és feltételei – V. Zárszó

I. Bevezető

A természetes és a jogi személyek egyre több kártérítési pert indítanak a közhatalmi szervekkel, többek között a bíróságokkal szemben. Az emberek szélesebb körű jogi tájékozottsága, – országunknak az Európai Unióhoz történt csatlakozása – várhatóan e perek számának további növekedését fogja eredményezni. A statisztikai adatok szerint a bíróságok pernyertességének aránya évek óta 90 % feletti, ám ez a tendencia – ha nem is jelentős mértékben, de – csökken, így a bíróságoknak több figyelmet kell szentelniük a gyors, pontos, időszerű jogalkalmazásra, hogy ne szolgáltassanak alapot az ellenük irányuló kereseti követelések előterjesztésére, s a jogkeresők igényének megfelelő, magas színvonalú jogszolgáltatást nyújtsanak. A bírósági jogkörben okozott károkért való felelősségre a Polgári Törvénykönyvünk1 szűkszavú rendelkezést tartalmaz, amelyet tartalommal a bírói gyakorlatnak kell, illetve kellett megtöltenie iránymutatást adva a bíróságok és más jogalkalmazók számára. A kialakult ítélkezési gyakorlat – a korábbihoz képest – az alkalmazotti felelősségre nem hivatkozik, ehelyett az Európai Unió tagállamai bíróságainak ítélkezését is követve a bíróságok felelőssége kerül előtérbe. Az Európai Emberi Jogok Bíróságának esetjoga is alátámasztja ezt, amely szerint az államok nem hivatkozhatnak például a bírósági szervezet túlterheltségére, bíróhiányra, adminisztrációs vagy technikai nehézségekre.2 A bíróságokkal szemben támasztható kártérítési követelés jogcíme – a fentiek miatt is – bővül, s ezzel a bírói gyakorlat hézagpótló, jogfejlesztő szerepe erősödik. Ehhez hozzájárul az is, hogy az új jogcímeket meghatározó jogszabályi rendelkezések nem mindig egyértelműek, emellett számos általános fogalmat alkalmaznak, melyek jelentéstartalmát a konkrét esetekben kell meghatározni – pl.: jogellenesség, ésszerű időtartam, a perek tisztességes lefolytatása, méltányos elégtétel. Bár a jogalkotó törekszik a felmerülő jogviták részletes szabályozására, e törekvésnek értelemszerűen vannak korlátai, ezért is fontos a bírói gyakorlat fejlődési irányának vizsgálata. Másrészt a bírói gyakorlat által kimunkált hézagpótló, jogfejlesztő megoldások – amennyiben helytállóságukat a hosszabb idejű alkalmazásuk is bizonyítja – idővel jogszabály formájában ölthetnek testet, illetve kidolgozottabb, hatékonyabb szabályozásra sarkallhatják a jogalkotót. A bírósági jogkörben okozott károk megtérítéséért való speciális felelősség vonatkozik a bíróságoknak a polgári, a büntető, a munkaügyi vagy a közigazgatási peres, peren kívüli, rendes, illetve rendkívüli, valamint a végrehajtási eljárásuk során okozott károk megtérítésére, sőt, a jogszabállyal a bíróságokhoz telepített feladatok – például a bírósági panaszirodai jogi tájékoztatás3 – ellátásával összefüggésben okozott károk megtérítésére is. A bírósági jogkör fogalma alá tartozik minden magatartás, amelyet a bíróság képviseletében eljáró személy, alkalmazott a hatósági tevékenysége során tanúsít.

3

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának statisztikai jelentése szerint a bíróságokkal szemben indított egyes perek kereseti jogcím szerinti megoszlása a 2003-as évben a következők szerint alakult: végrehajtás megszüntetése iránt indított perek – 1 % végrehajtási igényperek – 1 % munkáltatói kölcsön visszafizetése iránt indított perek – 1 % munkaügyi perek – 1 % közös tulajdon megszüntetése iránti perek – 4 % személyiségi jog megsértése miatt indított perek – 3 % egyéb perek – 1% bírósági jogkörben okozott kártérítés megfizetésére irányuló perek – 88 %
Bíróságokkal szemben indított egyes perek kereseti jogcím szerinti megoszlása 2003. 1% 1% 1% 1% 4% 3%

Végrehajtás megszüntetése iránt indított perek

Végrehajtási igényperek

Munkáltatói kölcsön visszafizetése iránt indított perek

Munkaügyi perek
1%

Közös tulajdon megszüntetése iránti perek

Személyiségi jog megsértése miatt indított perek

Egyéb perek

88%

Bírósági jogkörben okozott kártérítés megfiz.-re ir. perek

A fenti adatokból is egyértelműen megállapítható, hogy a bíróságokkal szemben támasztott igények nagy részét arra alapozzák, hogy a kárt bírósági jogkörben okozták.
II. A bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránti perek általános kérdései II/1. Felperes - II/2. Alperes - II/3. Képviselet - II/4. Hatáskör - II/5. Illetékesség - II/6. Eljárási illeték - II/7. Elévülés II/1.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránt pert a károsult indíthat, aki lehet természetes, illetve jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet.
II/2.

A bíróság mint a per alperese, speciális jogalanynak tekinthető. A helyi és a munkaügyi bíróság perbeli jogképességgel nem rendelkezik, így amennyiben a kárt a helyi vagy a munkaügyi bíróság okozza, az illetékes megyei (fővárosi) bíróság perelhető.4 Viszonylag gyakran fordul elő, hogy a felperesek a bíró ellen vagy a bíróság mellett az eljáró bíró, bírák ellen is indítanak kártérítési pert. Abban az esetben, ha a felperesek a kártérítési követelésüket arra alapítják, hogy a bíró az ítélkezési tevékenysége ellátása során okozta a kárukat, az alkalmazotti felelősség szabályai alapján a bíróság perelhető. Más kérdés, hogy ha a felperesek ragaszkodnak ahhoz, hogy alperesként a bíró álljon perben, akkor az ítéletet a bíróval szemben kell meghozni – tartalmilag a kereset elutasításával.

4

Amennyiben a felperesek személyhez fűződő jogaik megsértése címén a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 84. § (1) bekezdése a-d) pontjaiban meghatározott igényeket érvényesítenek, úgy a keresetet a bíróval szemben is előterjeszthetik.5 A Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kártérítés azonban ez esetben is csak a bírósággal szemben érvényesíthető. A bíróság marasztalása esetén a bírónak a bírósággal szembeni kártérítési felelőssége a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 85-88. §-ain alapul. Számtalanszor előfordul, hogy a vélt vagy valódi sérelmet szenvedett felperes a bírósági végrehajtó károkozása miatt indít pert. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) alapján megkülönböztetünk önálló, illetve megyei bírósági végrehajtókat. Amennyiben a kárt önálló bírósági végrehajtó okozza, úgy a kártérítési pert a Vht. 236. § (1) bekezdése értelmében6 a személyes felelőséggel bíró önálló bírósági végrehajtó ellen kell megindítani, s a per lefolytatása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.7 A megyei (fővárosi) bírósággal szolgálati jogviszonyban álló megyei bírósági végrehajtó mint bírósági alkalmazott károkozása esetén azonban a Vht. 256. § (1) bekezdése8 és a Ptk. 349. §-a alapján a megyei (fővárosi) bíróság perelhető. A Vht. 1994. szeptember 1-től 2001. augusztus 31-ig hatályos 230. §-ának (2)-(3) bekezdései alapján, miszerint a végrehajtó eljárásának törvényességét a megyei bíróság elnöke felügyelte, ügyvitelének és hivatali működésének felügyelete pedig a helyi bíróság elnökének feladata volt, az önálló bírósági végrehajtó jogellenes tevékenysége, mulasztása miatt is a megyei (fővárosi) bíróság ellen léptek fel a károsultak. A törvényességi felügyelet, illetőleg az ügyviteli és hivatali működés, szakmai ellenőrzés azonban nem jelent folyamatos, tételes vizsgálatot a megyei bíróság elnöke részéről, ezért ilyen esetben a megyei bírósággal szembeni kártérítési követelés nem lehet megalapozott. Ezt a gondolatot támasztja alá rendezve a korábban vitás kérdést a Vht. 2001. szeptember elsején hatályba lépett módosítása is, amely az önálló bírósági végrehajtóval kapcsolatos – eddig a megyei (fővárosi) bíróság elnökére ruházott – feladatokat a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hatáskörébe utalta.9 A végrehajtók károkozó magatartásával kapcsolatban tehát elmondhatjuk, hogy a bíróság kizárólag a megyei (fővárosi) bírósági végrehajtók jogellenes tevékenysége vagy mulasztása miatt perelhető eredményesen, jóllehet, ezt a felfogást – figyelembe véve az ilyen címen előterjesztett keresetekben hozott döntéseket – nem minden bíróság osztja.
II/3.

A bíróságok perbeli képviselete többféleképpen valósulhat meg. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 20. § (3) bekezdése szerint a megyei bíróság jogi személy, ugyanezen törvényhely (2) bekezdése szerint pedig a megyei bíróságot az elnök vezeti. A megyei bíróság elnöke mint törvényes képviselő (Ptk. 29. § (3) bekezdés) a bíróságok képviseletében maga is eljárhat, vagy a képviselet ellátásával ügyvédet vagy ügyvédi irodát bízhat meg. Annak sincs akadálya, hogy a megyei bíróság elnöke a bírósággal munkaviszonyban álló jogtanácsost alkalmazzon, vagy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 67. § (1) bekezdés d) pontja alapján a bíróság valamely ügyintéző alkalmazottját bízza meg a jogi képviselettel. A törvényes képviseletnek egy másik formája is ismert, eszerint a bíróságok jogi képviseletéről az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) gondoskodik.10

5

Az OIT Szervezeti és Működési Szabályzata a jogi képviselet ellátását a Bsz. 55. §-a alapján felállított Hivatal Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztályára bízta. Az OITH ügyintéző tisztviselői pedig a Pp. 67. § (1) bekezdés d) pontja alapján járhatnak el a bíróság képviseletében. E jogi képviseleti formák közül a leggyakrabban az utóbbival találkozhatunk, amikor a bíróság képviseletében az OITH ügyintézőként feltüntetett, az OITH-hoz az OIT által beosztott – ítélkezést nem folytató – bíró jár el.
II/4.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítésére irányuló perek a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak. E hatásköri szabály alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte egy indítványozó arra hivatkozással, hogy nem várható el tárgyilagos és elfogulatlan ügyintézés a megyei bíróságtól, ha bármely más bíróságot kellene elmarasztalnia egy harmadik személy vagy szervezet javára. Az Alkotmánybíróság a vizsgálatát kiterjesztette a Ptk. 7. §-ának (1) bekezdésére is, amely szerint a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük – ha törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik. Az Alkotmánybíróság – az általa e témában hozott határozatában – rámutatott arra, hogy az a körülmény, miszerint a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség eldöntése is bírói útra tartozik, nem állítja szembe a Ptk. 7. §-át az Alkotmány 57. §-ában11 írt „pártatlanság” követelményével. A konkrét ügyekben eljáró bíróság pártatlanságát a bírák kizárásáról szóló eljárási szabályok garantálják. A különféle szintű bíróságok közötti ügymegosztás – a hatáskör – szabályozásában a jogalkotót nagyfokú szabadság illeti meg, azon túl, hogy a törvényi szabályozásnak bizonyos alkotmányos követelményeket (pl. a jogorvoslathoz való alapvető jog tényleges megvalósíthatóságát) ki kell elégítenie. A vizsgált körben azonban a hatáskör szabályozása sem a jogbiztonság követelményét, sem a bírói úthoz való jogot nem sérti. Az Alkotmány ugyan lehetővé teszi külön bíróságok létesítését, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy az Alkotmányból kényszerűen következnék az ügyek e csoportjának a rendes bíróságok hatásköréből való kivétele, akár az alap-, akár jogorvoslati eljárásban. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontját támadó indítványt elutasította.12
II/5.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránti perek elbírálására illetékes bíróság az általános illetékességi szabályok alapján, az alperes székhelye szerint illetékes – megyei hatáskörű – bíróság. Speciális szabály e körben nem érvényesül. Az más kérdés – éppen az előzőekben is említett pártatlanság elvének érvényesülése érdekében – hogy az ügyet nem bírálhatja el az a bíróság, amely ellen keresetet terjesztettek elő. Erre figyelemmel, az eljárási törvény alapján a kijelölési szabályokat kell alkalmazni. Amennyiben a kárt a megyei bíróság okozta, a kártérítési per lefolytatására illetékes megyei bíróságot az ítélőtáblának kell kijelölnie. Egyéb esetben a kijelölés kérdésében a Legfelsőbb Bíróság dönt.13 Akkor, ha az alperesi bíróság valamennyi bírája elfogultsági kifogást terjeszt elő, vagy a Pp. 13. § (1) bekezdés a-c) pontjaiban14 meghatározott kizárási ok a bíróság vezetőjével szemben áll fenn, illetve, ha a károsult az ítélőtáblát kívánja perelni, az iratokat az illetékes bíróság kijelölése céljából a Legfelsőbb Bírósághoz kell felterjeszteni.

6
II/6.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítésére irányuló perek tárgyi illeték-feljegyzési jogosak,15 ami azt jelenti, hogy a per megindításakor a felperesnek nem kell eljárási illetéket lerónia, annak viseléséről a bíróság a pert befejező határozatában dönt. Ez a szabály arra ösztönözheti az igényérvényesítőket, hogy a követelésüket minél magasabb összegben határozzák meg, s teszik ezt azért is, mert nem gondolnak arra, hogy az előzetesen le nem rótt eljárási illetéket általában a pervesztes félnek kell viselnie.
II/7.

A Ptk. 349. §-ának 1992. október 29. napjáig hatályban volt (2) bekezdése a bírósági jogkörben okozott kárigény érvényesítésére vonatkozó elévülési időt egy évben határozta meg. Az 53/1992. (X. 29.) AB határozat a fenti rendelkezést megsemmisítette arra hivatkozással, hogy az elévülés tekintetében a közhatalmi aktussal vagy egyébként a közhatalom gyakorlása során kárt okozó államigazgatási (bírósági, ügyészségi) szervek kedvezményezésének más szervezetekkel és egyéb személyekkel szembeni megkülönböztetésnek alkotmányos alapja nincs. E tekintetben ugyanis az alkalmazotti károkozás tényállásához képest az államigazgatási jogkörben való károkozásnak semmiféle specifikuma nem állapítható meg. Ennek hiányában, a szabályozásban az adott tényállás lényeges elemére nézve – a diszkrimináció tilalma folytán – egyenlőségnek kell fennállnia. Az egyenlőség követelményét sértő szabályozás a kártérítési processzusban résztvevő alanyok közötti diszkriminációt jelent, ezért az alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság e határozatának közzétételét követően keletkezett jogviszonyok esetén az általános elévülési szabályokat kell alkalmazni, így az elévülési határidő a bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránti igények előterjesztése tekintetében öt év. Polgári jogi felelősségi rendszerünk szerint minden károkozás – amely nem minősül jogszerűnek – jogellenes. Tekintsük át, azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a felek jogaiként nevesítve tartalmaznak előírásokat, részben megadva ezáltal a bíróságok eljárásának keretét.
III. A felek tisztességes, pártatlan, ésszerű időn belül befejezett bírósági eljáráshoz való jogát nevesítő jogszabályok III/1. III/2. III/3. III/4. III/1. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 57. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban (…) mindenkinek joga van ahhoz, hogy (…) valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Ugyanezen szakasz (5) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.

7
III/2.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 6. Cikke (a továbbiakban: Római Egyezmény) azt a mindenkit megillető jogot rögzíti, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában (…).
III/3.

A Bsz. tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják.16 A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen döntenek.17 A bíróság határozata mindenkire kötelező (…).18 Mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírói útra tartozó ügyét független és pártatlan bíróság tisztességes eljárás során és ésszerű határidőn belül bírálja el.19
III/4.

A Pp-t módosító 1999. évi CX. törvény – az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról – 2000. január elsejei hatállyal a bíróságok feladatát újrafogalmazta. Eszerint a bíróságnak az a feladata, hogy – összhangban a törvény céljával – a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.20 Abban az esetben, ha valakinek e jogát a bíróság megsérti, az ebből eredő teljes kárának megtérítését polgári perben követelheti, amennyiben az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, vagy azt a károsult alapos okkal nem kívánja.21 Ahhoz, „hogy ilyen kártérítő kötelem valaki terhére keletkezzék, természetesen mindig valamely jogalap (kauza) fennforgása szükséges. E nélkül a kár azt terheli, akit ért. Ezt (és csak ezt) fejezi ki az ismert regula: casum sentit dominus, - ami egyúttal azt is jelenti, hogy adott esetben a károsult feladata annak a kauzának, melynek alapján kártérítést követel, felhívása és bizonyítása.”22
IV. A kártérítés jogalapja és feltételei IV/A. A Ptk. 339. §-a, 349. § (1) és (3) bekezdése 1. Általános kritériumok 2. Jogellenesség és felróhatóság 2.1. Kimentés 2.2. Jogértelmezési tévedés 2.3. Nem jogértelmezésből eredő tévedés 2.4. Bizonyítékok vagy egyéb körülmények téves mérlegelése, a bizonyítékok bizonyító erejének eltérő mérlegelése 2.5. Jogerős ítélet tartalma 2.6. Eljárási szabálysértések 2.7. Kártalanítás – kártérítés 3. Kár 3.1. A kár fogalma 3.2. Nem vagyoni kár 3.3. Vagyoni kár 3.3.1. Damnum emergens – vagyoncsökkenés 3.3.2. Lucrum cessans – elmaradt haszon 3.3.3. Felmerült költség 4. Okozati összefüggés 5. A kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette IV/B. A Pp. 2. § (3) bekezdése

8

IV/A/1.

A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősségre a Ptk. speciális szabályt tartalmaz,23 amelyet azonban együtt kell alkalmazni a kártérítés általános felelősségi alakzatával.24 A bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a kártérítés általános – Ptk. 339. § (1) bekezdés – és különös feltételei – Ptk. 349. § (1) bekezdés – is adottak.25 A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az általános kártérítés alapvető feltételei: • • • • jogellenes magatartás (tevékenység vagy mulasztás) kár bekövetkezése okozati összefüggés megléte a kár és a jogellenes magatartás között felróhatóság (vagyis a károkozó nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható)

Az általános feltételek közül a jogellenes magatartással okozott kárt és a kettő közti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania. A károkozót (alperest) terheli annak bizonyítása, hogy magatartása jogszerű volt vagy hogy az általános, objektív emberi gondosság követelményének megfelelően járt el, azaz magatartása nem volt felróható. A Ptk. 349. § (3) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazott 349. § (1) bekezdése a bírósági jogkörben okozott károkért való felelősség megállapításához ezeken az általános feltételeken túl további ismérveket határoz meg, melyek fenn nem állása esetén a kereset nem lehet megalapozott. A bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének kritériumai tehát a Ptk 349. §-ában meghatározott speciális és a Ptk. 339. §-ában előírt általános feltételek alapján az alábbiak: • • • • • jogellenesség a bírósági eljárással kapcsolatban keletkezett kár okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között felróhatóság (mely nem szükségszerű elem) a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette

Amennyiben az első feltétel, a jogellenes magatartás – mely tevékenységben vagy mulasztásban is megnyilvánulhat – hiányzik, az egyéb feltételek meglétét nem szükséges vizsgálni, hisz a kárfelelősség nem állhat fenn. Egyes jogtudósok szerint a felelősségi elméletek a jogellenesség mozzanatát összetévesztik a vétkességgel.26 A jogirodalomban pedig a vétkességet a felróhatósággal keverik. A jogellenesség független a vétkességtől,27 illetve a felróhatóságtól,28 a régi felelősségtan azonban a vétkesség elvére épült, ezért nehezen szakítottak ezen elmélet téziseivel.

9

A jogtudósok elméleteinek hatása ma is érezhető. Az eseti döntések sem különítik el egyértelműen, s nem használják az eredeti jelentéstartalmuk szerint a jogellenesség, a felróhatóság és a vétkesség fogalmát, ezért a kártérítés megállapításához szükséges egyes feltételek meglétének vizsgálatakor a jogellenesség, és a felróhatóság megvalósulását együtt kell bemutatni. A dolgozat szempontjából a vétőképesség nem bír relevanciával, így az rendszertanilag említésre kerül, de a kidolgozás mellőzése indokolt.
IV/A/2.1.

Felelősségi rendszerünk exculpátiós lehetőséget biztosít a kárfelelősség alól. Amennyiben a károkozó jogszerűen járt el, mentesül a felelősség alól. Ugyancsak kimentési ok lehet, ha a károkozó az objektív, általános gondossági követelménynek megfelelő magatartást tanúsított, azaz bonus et diligens paterfamilias-ként járt el. A korábban leírtak szerint, felelősségi rendszerünkben általános nézet, hogy minden vagyoni károkozás, amely nem minősül jogszerűnek, jogellenes. Jogszerű az, amelyet jogszabály nem tilt, vagy kifejezetten megenged, pl.: jogos védelem, szükséghelyzet, a rendeltetésszerű joggyakorlással okozott kár mint a kisajátítás vagy a szolgalmi jog gyakorlásának esete vagy a károsult beleegyezése. A jogellenesség megnyilvánulhat aktív magatartásban, tevékenységben vagy akár mulasztásban is. A jogellenességet bármely jogi norma megszegése megalapozhatja. A felróhatóság a bírósági jogkörben okozott kártérítésnek nem szükségképpeni eleme, hiszen felróhatóság nélküli felelősségi alakzatok is léteznek,29 amelyekről e munkában a későbbiekben esik szó. A felróhatóság kérdésének elbírálásánál kiindulópont, hogy mindenkinek úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elvárhatóság objektív fogalom; a társadalmi elvárhatóságot, nem pedig az egyéni adottságok alapján elvárható magatartást jelenti. Az adott helyzetben kitétellel pedig a jogalkotó annak vizsgálatát írja elő, hogy a konkrét tényállás esetén mi tekinthető általánosan elvárhatónak. Sokszínű és sokféle azon okok köre, amelyekre a kártérítési igényeket a jogkereső állampolgárok és más személyek alapozzák. A felperesek által jogalapként hivatkozott jogszabálysértés, jogellenesség lehet mind anyagi, mind eljárásjogi természetű. E szabálysértések a kereseti követelések alapjaként általában összefonódva jelennek meg.
IV/A/2.2.

Számos esetben a kártérítési igényt arra hivatkozással terjesztik elő, hogy a bíróság jogértelmezési tévedést követett el. E körben a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága (a továbbiakban: Legfelsőbb Bíróság) eseti döntéseiben általános jelleggel a következőket fejtette ki: Nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső téves jogalkalmazásról, ha a jogszabály rendelkezése teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és a döntés pedig nem mérlegelés eredménye.30

10

Amennyiben a jogalkalmazó szerv a jogszabály egyértelmű, több értelmezési lehetőséget nem engedő rendelkezését hagyja figyelmen kívül, menthető jogalkalmazási tévedésről szintén nem beszélhetünk.31 A jogszabály eltérő értelmezése egymagában jogellenes és felróható magatartást nem valósít meg, ezért a téves jogszabály-értelmezésen alapuló határozat meghozatala a bíróság alkalmazottja vétkességének megállapításához nem elegendő. Erre csak a nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén van jogi lehetőség.32 A Legfelsőbb Bíróságnak az egyik fellebbviteli ügyben az álláspontja az volt, hogy az eljáró bíróságnak ellenőriznie kell, hogy a fél által kitöltött végrehajtási lap adatai mindenben megegyeznek-e a jogerős és végrehajtható határozatban foglaltakkal. Amennyiben ezt a végrehajtási lapot kibocsátó bíróság elmulasztja, úgy a bíróság magatartása és a felperes (végrehajtást kérő) kára közötti okozati összefüggés fennáll. A bíróságnak a végrehajtási lap kiállítását ez esetben meg kell tagadnia, mivel a felperes végrehajtási kérelme alaptalan. Jogszerű döntés esetén, végrehajtás hiányában a felperesnek ezzel összefüggésben költségei, kiadásai nem merülhetnek fel. Az okozati összefüggés így közvetlen és kétségtelen. A végrehajtási lapot kibocsátó bíróság nyilvánvaló hibája a felróhatóságnak olyan fokát valósította meg, amely miatt az alperes kárfelelősségét meg kell állapítani. Egy másik – perfeljegyzés elrendelésével kapcsolatos – ügyben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy a téves jogértelmezés nem elegendő a bíróság vétkességének a megállapítására, amennyiben a téves jogi álláspont nem minősül olyan nyilvánvaló és kirívó jogsértésnek, amely megalapozza az alperes kárfelelősségét.33 Az egységes bírói gyakorlat szerint egy új jogszabály értelmezésével kapcsolatos bizonytalanság önmagában nem jelent felróható magatartást, s így ez nem alapozza meg a bíróság kárfelelősségét. Önmagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek bizonyul, sem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított. E döntésnek az a magyarázata, hogy az ítélkező munkával együtt járó jogszabály-alkalmazási és -értelmezési tévedések a felróhatóság körén kívül esnek. Kivételt az egyértelműen súlyos, feltűnően kirívó jogértelmezési tévedések képeznek.34 Mindezek alapján megállapítható, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló kereseti követelések alapjául csak az adott ügy szempontjából lényeges kérdésekben történt súlyos jogértelmezési tévedések szolgálhatnak.
IV/A/2.3.

A bíróságnak a nem jogértelmezésből eredő tévedése sem alapozza meg a bírósági jogkörben okozott kártérítési igényeket. Jellemző példa erre a gyermektartásdíj-hátralék megállapításánál a bonyolult számítások során elkövetett számítási hiba, illetve valamely tétel téves figyelembevétele. Ez önmagában nem jelent szándékos vagy súlyos gondatlan tévedést, nem alapozza meg a vétkességet, s így a bíróság kártérítési felelőssége nem áll fenn. Ezen felül a számítási hiba kiküszöbölésére a felperes jogorvoslatot (kijavítás) vehet igénybe.35 A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításakor a felróhatóság megítélése körében kettős követelmény érvényesül a gyakorlatban: egyfelől elvárható a törvényességnek megfelelő lelkiismeretes bírói munka, ugyanakkor e téren is érvényre kell jutnia az ítélkezés függetlensége garanciális elvének.

11

Egymagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek (törvénysértőnek) bizonyult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított, így felróhatóság hiányában a kártérítési felelősség sem állhat fenn.36
IV/A/2.4.

A joggyakorlat szerint a bírósági jogkörben okozott kártérítési felelősséget az sem alapozza meg, ha a határozat a bizonyítékok vagy egyéb körülmények téves mérlegelésén,37 vagy a bizonyítékok bizonyító erejének eltérő mérlegelésén38 alapult. Nem nyújt alapot a kártérítési felelősség megállapítására az sem, ha a határozatot hozó szerv a jogszabály által megengedett mérlegelés eredményeképpen döntött. Csak akkor érvényesíthet kártérítési igényt a fél, ha megállapítható, hogy a határozatot hozó szerv felróható módon, kirívóan okszerűtlenül mérlegelve hozta meg határozatát.39
IV/A/2.5.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítésére irányuló kereseti követelések között alig találunk olyat, amely ne vitatná az „alapügyben” hozott jogerős ítélet tartalmát, ezért kellett a Legfelsőbb Bíróságnak nyomatékkal kimondania, hogy ezekben a perekben a jogerős ítélet tartalmára alappal nem lehet hivatkozni.40 A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata értelmében a kártérítési per nem teremt új jogorvoslati fórumot a fél számára kedvezőtlen jogerős ítélet felülvizsgálatára. A kártérítési per bírósága a jogerős ítélethez kötve van, s a kártérítés alapjául nem szolgálhat, hogy a fél azt tartalmi okokból vagy eljárási szabálysértésre hivatkozással továbbra is vitatja.41 A jogbiztonságot veszélyeztetné, ha az ítélt dolgot utóbb ismét vitássá lehetne tenni. Gyakran fordul elő, hogy a rendkívüli jogorvoslatot igénybe véve a felek a felülvizsgálati eljárás szabályainak téves alkalmazására hivatkozással terjesztenek elő kártérítési igényt a Legfelsőbb Bírósággal szemben. Az egyik ügyben a felperes bírósági jogkörben okozott kár megtérítése címén közel 600.000.Ft megfizetésére kérte a Legfelsőbb Bíróság alperes kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a felülvizsgálati eljárásban jogellenesen, az eljárási szabályok megsértésével hozta meg a döntését. A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését Bsz 7. §-a42, a Ptk. 349. §-ának (1) és (3) bekezdése43 téves alkalmazásában jelölte meg. Kifejtette, hogy keresetében nem a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet tartalmát, hanem az alperes jogszerűtlen eljárását jelölte meg kártérítési igénye jogalapjaként. Állította, hogy a Bsz 7. §-ának rendelkezése nem zárja ki adott esetben a Ptk. 349. §-a (3) bekezdésének az alkalmazását. A felróhatóság megítélése az adott ügyben eljárt bíróság tevékenységének konkrét és objektív vizsgálatát igényelte volna. Ezt a másodfokú bíróság elmulasztotta, mivel nem értékelte, hogy a felülvizsgálati fórumként eljáró alperes a felülmérlegelés tilalmának megszegésével hozta meg a döntését. Eljárása a Pp. 275/A. §-a (2) bekezdésének a rendelkezését is sértette, mivel – a felperes által legalábbis valószínűsített – kártérítési felelősség bizonyítatlanságának észlelése esetén a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének és a bíróság további eljárásra utasításának lett volna helye.

12

A határozatában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette azt a gyakorlatban általánosan elfogadott nézetet, miszerint a Bsz 2. §-a szerint a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról – a törvényben szabályozott eljárás során – véglegesen döntenek. A bíróságok a jogalkalmazási tevékenységük során biztosítják a jogszabályok érvényesülését. A Bsz 7. §-ának értelmében e jogalkalmazó tevékenységük keretében hozott végleges döntésük mindenkire kötelező, beleértve az ügyben érintett személyeket és az állam szervezeteit is. A polgári perekben a végleges és senki által nem vitatható döntés meghozatalának eljárási rendjét a törvény céljának megfelelően (Pp. 1. §) a Polgári Perrendtartás szabályozza. Az anyagi jogerővel (Pp. 229. § (1) bekezdés) rendelkező jogerős ítéletet jogszabálysértésre hivatkozással már csak a Pp. által biztosított rendkívüli perorvoslattal, az egy ízben előterjeszthető felülvizsgálati kérelemmel lehet támadni.44 Az anyagi és az eljárásjogi szabályok megsértése egyaránt alapot ad a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. A jogorvoslati rendszer szabályozásából következően azonban a felülvizsgálati eljárásban hozott érdemi döntés végleges. Annak jogszabálysértő voltára a Pp. szabályainak megsértése okából sem lehet hivatkozni. A példaképpen ismertetett fenti perben a felperes kártérítési keresete ténybeli és jogalapja körében arra, hogy az alperes a felülvizsgálati eljárás szabályainak megsértésével hozta meg az ítéletét. A felperes által sérelmezett jogalkalmazás ugyanúgy az érdemi döntésben öltött testet, mint az anyagi jogi jogszabályok alkalmazása. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet tartalmától elválaszthatatlan eljárásjogi jogalkalmazás sem ad alapot a sérelmezett ítélet jogellenessége vizsgálatára, és erre alapítottan a rendkívüli perorvoslatot elbíráló bíróság ellen kártérítési igény érvényesítésére. A kártérítési per bírósága tehát a Bsz. 7. §-a alapján nem bírálhatja felül a sérelmesnek tartott jogerős ítéletet, nem állapíthatja meg annak jogellenességét. Jogellenesség hiányában pedig az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg.45
IV/A/2.6.

A károsultak leggyakrabban polgári vagy büntető eljárásjogi szabálysértésre – az eljáró bíró mulasztására vagy törvénysértő intézkedésére, az eljárás elhúzódására – hivatkozva terjesztenek elő kártérítési igényt. Ezek közül is jellemzően a kézbesítési szabályok megsértésére, elfogultsági kifogásra, az előzetes bizonyítás szabályainak, illetve az illetékességi előírásoknak a megszegésére alapozzák követelésüket. A kézbesítési szabályokkal kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat e körben azt alakította ki, hogy nem jogszabálysértő, ha a bíróság a pénzbüntetés megfizetésére szóló felhívást a kötelezett bejelentett lakóhelyére, illetve tartózkodási helyére küldi. Amennyiben a kötelezett nem jelentette be az önkormányzat jegyzőjének a tartózkodási helyének címét, nem érvényesíthet kárigényt a lakcímkutatást is folytató bírósággal szemben arra hivatkozással, hogy a felhívást nem ide küldte. Minthogy az alperes nem járt el jogellenesen, a felperes kárát kizárólag a saját felróható magatartása okozta, ezért annak megtérítését az alperestől alappal nem követelheti.46

13

A dolgozat alapjául szolgáló vizsgált ügyekben fordult elő, hogy a büntetőügyben hozott ítéletnek a fellebbezés visszavonása miatti jogerőre emelkedéséről hozott végzést a bíróság késedelmesen kézbesíttette a vádlottak részére. A gyakorlat szerint a fél évet is meghaladó kézbesítési késedelem olyan súlyos gondatlanságot jelent, amely miatt a bíróság kárfelelősségét indokolt megállapítani.47 Az elmúlt években megfigyelhető tendencia, hogy a felperesek egyre gyakrabban terjesztenek elő elfogultsági kifogást az eljáró bírósággal, annak egy vagy több, esetlegesen valamennyi bírájával szemben. Az ún. perlekedő típusú állampolgárokra ez a magatartás fokozottan jellemző. Az alaptalan elfogultsági kifogások sorozatos előterjesztése nem csak az eljárások időtartamának elhúzódását eredményezi, hanem a bíróságok számára felesleges adminisztrációt is okoz. Ennek elkerülésére a bíróság a Pp. 19. § (2) bekezdése48 alapján pénzbírságot szabhat ki az ismételten alaptalan indítványt előterjesztő féllel szemben. Volt rá példa, hogy az így kiszabott pénzbírságot a bírósággal szemben kártérítési igényként kívánták érvényesíteni, de erre jogellenesség hiányában nincs jogi lehetőség.49 Többször merült fel olyan tényállás is, amikor a büntetőeljárás során elrendelt elmeorvosi vizsgálat miatt kívántak kártérítési igényt érvényesíteni a bírósággal szemben. Az ilyen igény azonban jogellenesség hiányában ne megalapozott, ha az elmeorvosi vizsgálatot a büntetőeljárás rendelkezéseinek megtartásával rendelték el.50 Sajnálatos, de előfordult olyan eset is, amikor az előzetes bizonyítás keretében eljáró bíróság csak másfél év múlva határozott a szakértő kirendeléséről.51 Bár az előzetes bizonyításra vonatkozó eljárási szabályok52 az előzetes bizonyítás lefolytatására határidőt nem írnak elő, a jogintézmény célját tekintve kétséget kizáróan megállapítható, hogy az előzetes bizonyítás keretében előterjesztett bizonyítási indítvány elrendeléséről vagy annak elutasításáról belátható, ésszerű időn belül kell dönteni. A másfél éves időtartam nem tekinthető ésszerűnek, így a bíróság jogellenes és felróható mulasztása következtében a felperesi igény megalapozott volt az eljáró bíróság álláspontja szerint. A perindítási okok további vizsgálatával megállapítható, hogy az egyértelmű illetékességi szabály olyan eljárásjogi rendelkezés, amelynek alkalmazása során a bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége, így annak megsértésével megvalósulhat olyan jogellenes magatartás, amelyet szintén olyannak kell tekinteni, amely megalapozza a jogalkalmazó szerv kárfelelősségét.53 Volt példa arra is, hogy az eljárási szabálysértések között több esetben jelölték meg a felperesek perindítási okként a hiányos jegyzőkönyvezést, a téves idézést valamint a bizonyítási indítványok indokolatlan mellőzését, a biztosítási intézkedés késedelmes elrendelését.

14

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala által szolgáltatott statisztikai adatok szerint, a bíróságok ellen indított kártérítési perek jogalapjaként a 2003-as évben az alábbi jogszabálysértésekre hivatkoztak: a Btk. rendelkezéseinek megsértése – 3 % a Csjt. szabályainak megsértése – 2 % a munkajogi szabályok figyelmen kívül hagyása – 2 % a büntetőeljárási rendelkezések megszegése – 8 % a bírósági végrehajtás előírásainak megsértése – 10 % a csőd és felszámolási eljárással kapcsolatos sérelem – 2 % a Pp. szabályainak megszegése – 35 % a Ptk. rendelkezéseinek megsértése – 38 %

3%

2% 2% 8%

A Bt. rendelkezéseinek megsértése
A Csjt. szabályainak megsértése
A munkajogi szabályok figyelmen kívül hagyása
A büntetőeljráási rendelkezések megszegése
A bírósági végrehajtás előírásainak megsértése
A csőd és felszámolási eljárással kapcsolatos sérelem

38%

10% 2%

35%

A Pp. szabályainak megszegése
A Ptk. rendelkezéseinek megsértése

IV/A/2.7.

A dolgozat keretein belül szükséges megemlíteni, hogy sok igényérvényesítő összekeveri a kártalanítást a kártérítéssel. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) szabályozza a kártalanítási eljárást. Kártalanítási igényt a jogszerűen eljáró bírósággal szemben lehet érvényesíteni. E kárfelelősségi alakzat objektív, felróhatóságtól független. A Be. szerinti kártalanítási igényt a Magyar Állammal szemben – akinek képviseletét az igazságügyminiszter54 látja el – akkor lehet előterjeszteni, amikor a büntetőeljárás során az eljárás alá vont személlyel szemben szabadságot korlátozó intézkedéseket alkalmaznak, illetve szabadságelvonással járó büntetést, intézkedést hajtanak végre, s utóbb megállapítják, hogy az alkalmazott büntetésre, intézkedésre – későbbi eljárási cselekmények, pl.: a nyomozás megszüntetése, a terhelt felmentése stb. következtében – törvényes ok hiányában került sor.

15

A Be-ben meghatározott feltételek fennállása esetén kártalanítás járhat többek között az előzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért stb.55 A kártalanítási eljárást az ügyben egyébként illetékes büntető bíróság székhelye szerint illetékes polgári, helyi bíróság56 a Be-ben meghatározott eltérésekkel a Pp. alapján folytatja le. Ennek a bíróságnak kell döntenie mind a kártalanítási igény jogalapja, mind pedig az összegszerűség kérdésében.57 A kártalanítás módjára és mértékére a Ptk-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.58 A kártalanítást az állam köteles megfizetni.59 Az életviszonyok bonyolultságából adódóan merül fel, hogy a Be. által szabályozott kártalanítás kizárja-e, hogy a károsult a bírósági jogkörben okozott kára megtérítését igényelje? A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésben úgy foglalt állást, hogy nincs kizáró ok, és a kártalanítástól függetlenül kell vizsgálni a kártérítési felelősség fennállásának törvényi előfeltételeit.60 A kártérítési per nem folytatása a kártalanítási eljárásnak. A kártalanítási és a kártérítési pernek eltérő a jogalapja.61 A kapcsolódás csupán annyi, hogy a megállapított kártalanítás kárként már nem érvényesíthető. A polgári bíróságnak a büntetőbíróság eljárására alapított kárfelelősséget – mind a jogalapot, mind az összegszerűséget érintően – önállóan kell elbírálnia.62 Mindemellett a kártérítési keresetnek nem törvényi előfeltétele a büntetőeljárás szabályai szerinti kártalanítási eljárás lefolytatása.63 A kártérítési és a kártalanítási igény gyakorlati előfordulására példa az az eset, amikor a felperes vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényt terjesztett elő a bírósággal szemben arra hivatkozással, hogy bár az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a bűnösségét, és vele szemben szabadságvesztés büntetést szabott ki, de a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a megismételt eljárásban bizonyítottság hiányában jogerősen felmentették a vád alól, így az ártatlanul előzetes letartóztatásban töltött idő alatt vagyoni és nem vagyoni kára keletkezett. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes sérelmét a kereseti és fellebbezési álláspontja szerint az okozta, hogy a jogerős felmentő ítélet tükrében az előzetes letartóztatás elrendelése és fenntartása indokolatlannak tűnt. Ilyen esetben azonban, amikor a terhelt kárát a bíróság jogszerű eljárásával okozta, nem kártérítésnek, hanem a Be. szerinti kártalanításnak van helye. A jelen esetben a felperes kártalanításra irányuló keresetlevelét a bíróság – a Be-ben meghatározott keresetindítási határidő elmulasztása miatt – idézés kibocsátása nélkül elutasította. A jogellenes és felróható magatartáson alapuló kártérítés intézménye azonban nem lép az elkésetten előterjesztett kártalanítási kereset helyébe, ezért a felperes elkésett kártalanítási igényét az alperestől bírósági jogkörben okozott kár megtérítése jogcímén nem követelheti.64 Örvendetes, hogy az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája a Be-ben szabályozott ezen „tisztán magánjogi igényt” a Ptk-ban kívánja szabályozni,65 ezzel is elősegítve a kártalanítás és a kártérítés intézményének könnyebb áttekintését, funkcióbeli elkülönítését.

16
IV/A/3.1.

„Kár alatt értünk tágabb értelemben minden olyan hátrányt, mely valamely esemény (kár-ok) folytán valakit személyében vagy vagyonában ér. Szorosabb, közönségesebb értelemben azonban kár alatt mégis vagyoni kárt szoktunk érteni, s ekkor e szó azt a hátrányos különbözetet jelenti, mely valakinek a vagyonában előállott akár azzal, hogy a károkozó tény folytán onnan némely vagyonalkatrész vagy részek kiestek vagy értékükben megfogyatkoztak, s ezzel a vagyon a maga egészében pozitíve csökkent (ú.m. damnum emergens), akár azzal, hogy oda bekerülendő vagyonrészek kimaradtak, illetőleg már bennlévő vagyonrészek várható értékemelkedése elmaradt (lucrum cessans).”66 A kár tehát lehet vagyoni – vagyoncsökkenés, elmaradt haszon vagy költség –, illetve nem vagyoni jellegű. A bíróságok ellen indított kártérítési perek pertárgyértéke, vagyis a felperesek által megjelölt kár mértéke igen magasnak mondható. A korábban említettek szerint ennek indoka lehet az is, hogy e perek tárgyi illeték-feljegyzési jogosak, s ez a kedvezmény mintegy ösztönzi a felpereseket az irreálisan magas összegű kártérítési követelések előterjesztésére. E fizetési kedvezmény indokoltságát támasztaná alá a felperesek alárendeltségi viszonya, kiszolgáltatott helyzete, vagy az igényérvényesítési lehetőség speciális jellege. Ezeknél a pereknél is érvényesül azonban a felek egyenlőségének elve, a tisztességes eljárás és a pártatlan bíráskodás követelménye, melyet az eljárási szabályok biztosítanak, így a keresetindítás ilyen fajta könnyítése kétségbe vonható. A reális összegben meghatározott kereseti követelések előterjesztését kívánja előmozdítani a Pp. 81. § (2) bekezdése, amely szerint, részleges pernyertesség esetén, ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt ugyan meg, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (2) bekezdése pedig a tárgyi illeték-feljegyzési jogos perekre érvényesen, ugyanezen feltételek mellett – részbeni pervesztesség, az összegszerűség megállapítása a bíróság mérlegelésétől függ, és a kereset nem volt nyilvánvalóan eltúlzott – kimondja, hogy a bíróság a fél illetékfizetésre való kötelezését mellőzheti. A statisztikából megismert adatok szerint – jelenleg – a bíróságokkal szembeni kártérítési igényeknek kevesebb mint 10 %-a alapos, s a pervesztesekkel szemben a bíróság több illetéket állapít meg, mint amennyit kártérítésként ki kell fizetnie”.67 A felperesek a bíróság jogellenes magatartásával összefüggésben felmerült kárukat igen változatos formában nevesítik.
IV/A/3.2.

A vélt vagy valós sérelmet szenvedett felperesek számtalanszor hivatkoznak a személyiségi jogaik – mint jó hírnév, becsület, emberi méltóság stb. – megsértésére (pl.: elmevizsgálat elrendelésével, szabadságelvonással).68 Az egyik esetben a felperes azt sérelmezte, hogy a bíróság a pénzbüntetést kiszabó határozatát – felperes megítélése szerint – nem az eljárási szabályok szerint kísérelte meg a részére kézbesíteni, így a határozatról nem szerzett tudomást.

17

A pénzbüntetést, annak meg nem fizetése miatt a bíróság szabadságvesztésre változtatta át. A felperest a rendőrség a szabadságvesztés foganatba vétele miatt az otthonából a büntetésvégrehajtási intézetbe szállította, melynek a felperes szomszédai szemtanúi voltak. Felperes a jó hírének, valamint a cége üzleti jó hírének sérelme miatt nem vagyoni kártérítést követelt.69 A kereseti követeléssel élők a médiából, illetve egyre szélesedő jogi ismereteikből merítve a hátrányos megkülönböztetésre hivatkozással is terjesztenek elő kártérítési igényt a bírósággal szemben. Egy esetben a jogtanácsosként eljáró felperes a kártérítési követelését arra alapozta, hogy az alperesi bíróságra történő bejutás érdekében át kellett haladnia az átvilágító kapun, ellentétben az ügyvédekkel, s ezzel az alperes vele szemben diszkriminációt valósított meg. A nem vagyoni kár körében gyakori a személyi szabadság hosszabb időtartamú jelentős korlátozása miatt fellépő pszichikai illetve egészségkárosodás,70 a jövőbeni életvitel, a munkahelyi elhelyezkedés nehézségei miatt előterjesztett kompenzációs követelés is.
IV/A/3.3.1.

Megállapítható tehát – a bemutatott estekből is –, hogy polgári peres és nem peres eljárásokban felmerült vagyoni kárként megjelölt esetek köre igen színes képet mutat. Gyakran sérelmezik a felperesek, hogy az eljárás elhúzódása vagy a biztosítási intézkedés késedelmes elrendelése miatt követelésük behajtásának lehetőségétől elestek. Jellemző hivatkozási alap az is, hogy a bíróság az adós ingatlanát érintő perfeljegyzésről hozott végzését nem vagy csak késedelmesen küldte meg a földhivatalnak, s emiatt a felperesek az adóssal szembeni követelésüket nem tudták végrehajtani.71 Volt arra is példa, hogy a felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az általa korábban kezdeményezett perben előterjesztett beadványai a bíróságon elvesztek, emiatt őt kár érte, mivel az igényét ezen iratok hiányában nem tudta érvényesíteni.72 A kár és a károkozó magatartás közti okozati összefüggés fennállása esetén a kárigény megalapozott lehet. A cégbírósági bejegyzési, változás-bejegyzési eljárások során megvalósuló téves bejegyzések miatt, az érintett cég gazdasági életben való részvételének megnehezítésére hivatkozással is már több kártérítési igényt terjesztettek elő, melyek közül többet a bíróság alaposnak is talált. Az utóbbi években elszaporodtak a bírósági letétbe helyezett vagyontárgyak nem megfelelő őrzéséből, kezeléséből, állagromlásából, a kiadandó tárgyak hiányából eredő kárigénye. A bűnjelként lefoglalt vagyontárgyak jogszabályba ütköző őrzésére, kezelésére alapítva is terjesztettek elő kártérítési keresetet a bírósággal szemben.73 Az említett perek megalapozottságát nagyrészt a bírósági tárolóhelyek hiánya, a létszámhiány, a vagyontárgyak átvételére és kezelésére vonatkozó előírások meg nem felelő volta okozza. A problémákra a jelenleg készülő szabályok remélhetőleg megoldást kínálnak, s így e jelentős értéket képviselő keresetek száma a jövőben csökkenni fog. Egy a már korábbiakban hivatkozott esetben a felperes vagyoni kárként jelölte meg azt az összeget, amellyel – álláspontja szerint – a bíróság elszámolta az őt terhelő gyermektartásdíjhátralék összegét.74 Az ilyen jellegű számítási hiba önmagában nem szolgálhat a bírósággal szembeni kártérítési követelés alapjául, figyelemmel arra is, hogy ez esetben a sérelem kiküszöbölésére jogorvoslati lehetőség is áll a felperes rendelkezésére.

18

Számtalanszor jelölik meg jogalapként a bírósági eljárás elhúzódását, amely időtartam alatt felesleges kiadásuk, költségük merült fel. Egy ilyen esetben az igényérvényesítő a házassági bontóperében azt kérte a bíróságtól, hogy a közös bérlakás használatára őt jogosítsa fel. Előadása szerint, az elhúzódó peres eljárás tartamára albérletbe kényszerült, s megítélése szerint a bíróság mulasztására visszavezethető okból került ilyen helyzetbe, ezért a bíróságtól az albérleti díj megtérítését kérte. Az ilyen típusú kereseti követelés megalapozott lehet, ha az eljárás elhúzódása kizárólag a bíróság érdekkörében felmerült okra vezethető vissza, s a kártérítés egyéb feltételei is fennállnak. Sűrűn előforduló hivatkozási alap a bírósági végrehajtók jogellenes eljárása. Egy eseti döntés szerint a bíróság alkalmazottjaként eljáró bírósági végrehajtó teljes ingatlant értékesített a felperes részére annak ellenére, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint is az adós csak az ingatlan fele részének volt a tulajdonosa. Felperes a kárát a közös tulajdon megszüntetéséhez – az ingatlan fele részének megváltásához – szükséges vételárban jelölte meg.75 A felperesek sokszor alapították a keresetüket arra, hogy a bíróság a felülvizsgálati eljárásban jogellenesen, az eljárási szabályok megsértésével helyezte hatályon kívül a jogerős ítéletet, és változtatta meg a javukra szóló döntést. Kárukat a jogerős ítéletben javukra megítélt, de a bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alapján a per alperesének visszafizetendő nem vagyoni kártérítésben jelölték meg, 76 a legtöbbször alaptalanul. Kárigényt arra is alapítottak, hogy a bíróság perfeljegyzésről rendelkező jogszabálysértő végzése miatt nem tudtak eleget tenni az előszerződésben vállalt kötelezettségüknek, s ezért a kapott foglalót kétszeresen kellett visszatéríteniük.77 Az is gyakori, hogy a felperesek az ingatlan tulajdonjogát érintő – pl.: közös tulajdont megszüntető – ítéletnek a földhivatal részére történő késedelmes megküldése miatt indítanak kártérítési pert a bírósággal szemben arra hivatkozással, hogy az ingatlant értékesíteni tudták volna, de a bíróság mulasztása miatt a vevő elállt a vételtől, és az ingatlant azóta nem sikerült értékesíteni. E körben az is többször előforduló hivatkozási alap, hogy a vagyoni értékcsökkenés a bíróság eljárási szabálysértései miatt keletkezett azáltal, hogy e jogszabálysértések következtében a károsult nem szerezhetett ingatlantulajdont.78 Több esetben hivatkoztak az ismételt, alaptalan elfogultsági kifogás előterjesztése miatt kiszabott pénzbírság összegére mint felmerült kárra azzal, hogy az elfogultsági kifogás nem volt alaptalan, s így a pénzbírság kiszabása jogellenesen történt.79 Az így előterjesztett kártérítési igény az eljárási szabályok megtartása esetén nem lehet eredményes. Jellemző az a példa is, amikor a felperesek a tőlük lefoglalt áru értékét nevezik meg kárként arra hivatkozással, hogy a lefoglalt áru elkobzásáról rendelkező ítéletet a bíróság jogellenesen nyilvánította jogerősnek és végrehajthatónak, így a vámhatóság a nem jogerős ítélet alapján nem értékesíthette volna a lefoglalt árut.80 A példálódzó jelleggel felsorolt vagyoni kárigények alaposságát mindig az adott esetet figyelembe véve, az összes körülmény gondos mérlegelésével lehet eldönteni.

19

IV/A/3.3.2.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítésére irányuló keresetek körében nem ritka, hogy a felperesek elmaradt hasznukat kívánják kárként érvényesíteni a bírósággal szemben. Leggyakrabban a személyi szabadság hosszabb időtartamú jelentős korlátozása miatt terjesztenek elő vagyoni kárigényt, mint jövedelem kiesést, elmaradt jutalmat, természetbeni juttatást, családtagként dolgozók kiesett jövedelmét, jövedelem nélküli eltartottak, tanulók létfenntartásához szükséges összeget stb. Egy a korábban már ismertetett esetben a bíróság a pénzbüntetést kiszabó határozatát – felperes megítélése szerint – nem az eljárási szabályok szerint kísérelte meg a részére kézbesíteni, így a határozatról nem szerzett tudomást, s emiatt a pénzbüntetést a bíróság szabadságvesztésre változtatta át, a felperes elmaradt haszonként a cége üzleti forgalmának visszaesésére hivatkozott.81 Figyelemre méltó volt az a perindítási ok is, amikor a felperes a mezőgazdasági ingatlana terméskiesését jelölte meg kárként, s a bíróság károkozó magatartását úgy határozta meg, hogy a bíróság az előzetes bizonyítás keretében csak másfél év elteltével határozott szakértő kirendeléséről.82 Ez esetben a bíróság a felperes kárigényét megalapozottnak találta. Kárként jelölték meg több esetben a bíróság határozatának tartalma vagy a bíróság elhúzódó eljárása miatt elmaradt jövőbeni kedvező pozíciót, álláslehetőséget, mint pl.: egyetemi tanári kinevezés elmaradását, illetve országgyűlési és helyi önkormányzati választásokon a képviselőjelöltként indulás lehetőségétől való elesést.83 Az elmaradt haszon mint kárigény tekintetében nem ritka, hogy a bírósági letétbe helyezett pénzösszeg utáni kamatot kívánják a bírósággal szemben érvényesíteni.84 Mivel bírósági letétre vonatkozó jogszabály szerint a letétbe helyezett pénzösszeg után a bíróság kamatot nem térít, 85 az erre irányuló petitum nem lehet megalapozott. A felperesek az eljárás elhúzódása miatti kamatveszteség címén, illetőleg az általuk fizetendő összeg utáni – az eljárás elhúzódása miatt – több éves kamatfizetési kötelezettségükre hivatkozással is terjesztettek elő kártérítésre irányuló keresetet. Az esetek többségében ez az igény sem lehet alapos, mivel a késedelembe esést, s így a kamatfizetési kötelezettséget, pl.: letétbe történő teljesítéssel a felperesek elkerülhették volna.
IV/A/3.3.3.

E körben a felperesnél felmerült kárként például a jogellenesen elrendelt végrehajtási eljárás költségét szokták megnevezni.86 Általános megállapításként rögzíthető, hogy a kár nem pillanatnyi jelenség, hanem huzamos állapot, mely addig tart, amíg kiegyenlítéssel meg nem szűnik. A bíróságnak a kár mértékét az ítélethozatal időpontjában kell megállapítania azzal, hogy a kártérítésnek a kár keretei között kell maradnia, vagyis a kártérítés a károsult számára nem válhat nyereség forrásává.

20
IV/A/4.

Az okozati összefüggés két szempontból is jelentőséggel bír a kártérítés megítélésénél; egyrészt a jogellenes károkozás és a kár közti ok-okozati kapcsolat megléte előfeltétele a kártérítési szankció alkalmazásának, másrészt a kártérítési kötelezettség mértéke függ attól, hogy a kárt mennyiben idézte elő a károkozó magatartása, illetve az mennyiben tulajdonítható más személy magatartásának vagy természeti erő hatásának. A dolgozat terjedelmi korlátaira tekintettel az okozati összefüggésnek csak a téma szempontjából releváns elemei kerülnek kiemelésre. A Ptk. 340. § (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős. Mindezek alapján a kár megelőzése, elhárítása, csökkentése érdekében a károsult is úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely önhibából adódik, ilyenkor a károkozó és a károsult között kármegosztásra kerül sor. A Legfelsőbb Bíróság a már korábban hivatkozott eseti döntésében, amely szerint az eljáró bíróságnak ellenőriznie kell, hogy a fél által kitöltött végrehajtási lap adatai mindenben megegyeznek-e a jogerős és végrehajtható határozatban foglaltakkal, a kármegosztás lényegére is rámutatott. A döntés szerint, bár a bíróság magatartása és a felperes kára közti okozati összefüggés közvetlen és kétségtelen, azonban a károsult magatartása – miszerint a jogerős ítélettől eltérő tartalmú végrehajtási lap kibocsátását kérte – a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti eljárásban sem maradhat értékelés nélkül. Irányadóak tehát a Ptk. 340. § (1) bekezdésében foglaltak.87 A bíróság meglátása szerint a felperesnek az ítélettel való tudatos szembeszegülése olyan vétkes magatartás, amely miatt kárának 50 %-át saját maga köteles viselni.88
IV/A/5.

Ez az ismérv természetesen csak akkor feltétele a kárfelelősség megállapításának, ha a kárt a bíróság határozathozatallal okozza. Amennyiben a károkozó magatartás nem határozatban nyilvánul meg, hanem egyéb intézkedéssel vagy mulasztással okozzák – például jogszabályok tartalmáról adott téves tájékoztatás a bírósági panaszirodán – a jogorvoslat igénybevétele fogalmilag kizárt. A kár rendes jogorvoslattal történő elhárításának követelménye leggyakrabban az időelőttiség problematikáját veti fel. Amennyiben a rendes jogorvoslati eljárás – mint például a fellebbezés, a határozat kijavítása, kiegészítése, az igazolási kérelem, a végrehajtási kifogás elbírálására irányuló eljárás – vagy a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás folyamatban van, a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt előterjesztett igény idő előtti.89 A bírósági eljárások jogerős befejezését követően terjeszthető elő kártérítési kereset a bíróságokkal szemben, hiszen amíg a peres eljárások folyamatban vannak, nem állapítható meg, hogy mi az az ésszerű időtartam, amely alatt a per befejezhető.

21

A rendes jogorvoslati lehetőség igénybe vételének eljárási akadályai is lehetnek. Nyilvánvalóan nem lehet szó a jogorvoslattal történő elhárításról akkor, ha a bíróság határozatot nem hozott, vagy azt szabályszerűen nem kézbesítették, vagy a határozat nem, illetve nem megfelelően tartalmazza a jogorvoslati kitanítást. A határozatoknak telefax útján történt közlése nem tekinthető szabályszerű kézbesítésnek, ebben az esetben a fellebbezési határidő meg sem kezdődik. A kárigény érvényesítése szempontjából ez azt jelenti, hogy nem tekinthető mulasztásnak, ha ilyenkor a fél nem élt a fellebbezés lehetőségével.90 A bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perben speciális kárelhárító, kármegelőző kötelezettséget ír elő a jogszabály a károsult részére azzal, hogy megkívánja a rendes jogorvoslati lehetőségek igénybevételét, kimerítését. Több esetben előfordult, hogy a felperes az ellene indított felszámolási eljárásban a rendes jogorvoslati lehetőségeket nem merítette ki akkor, amikor a nem kellő körültekintéssel meghozott, a felszámolását elrendelő végzés ellen az igazolási kérelmét és fellebbezését előterjesztette ugyan, a jogorvoslat eredményét azonban már nem várta be, hanem azok elbírálását megelőzően a felszámolóval a felszámolási díj megfizetése tárgyában egyezséget kötött. A jogorvoslati jog kimerítése hiányában a felperes kárigénye – a felszámolási díj összege – nem lehet alapos, mert a felperes még az egyezséget jóváhagyó végzés ellen is fellebbezést terjeszthetett volna elő.91 Gyakori az az eset is, amikor a felperes arra hivatkozik, hogy a bíróság az ítéletet csak a pártfogó ügyvéd részére kézbesítette, s ezért mulasztotta el a határozatot megfellebbezni. Az egységes jogértelmezés szerint a kirendelt ügyvéd részére adott meghatalmazást a bíróság kirendelő határozata pótolja,92 így az ítéletet a bíróság szabályszerűen – jogszerűen és kötelezően – kézbesíti a pártfogó ügyvéd részére. Az ítélet elleni fellebbezés elmulasztásával a felperes a rendes jogorvoslati lehetőséget nem meríti ki, s ez a körülmény önmagában kizárja a kárigény érvényesítését.93 A rendes jogorvoslati lehetőség igénybevétele nem tekinthető elmulasztottnak akkor, ha a végrehajtó sérelmezett késlekedése csak néhány hónap múlva jut a felperes tudomására, aki ekkor azonban haladéktalanul bejelentéssel él, s végrehajtási kifogást terjeszt elő.94 A Ptk. 349. § (3) bekezdésének rendelkezése utal arra is, hogy a Ptk. 349. § (1) bekezdésében meghatározottak a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősségre akkor alkalmazandóak, ha a jogszabály másként nem rendelkezik. Eltérő jogszabályi rendelkezéseket – vagyis más kártérítési jogcímet – találunk az alábbi esetben:
IV/B.

A Pp. 2. § (1) bekezdése 2000. január elsejei hatállyal – a korábban már hivatkozottak szerint – a következőképpen határozza meg a bíróság feladatát: a bíróságnak az a feladata, hogy – összhangban az 1. §-ban foglaltakkal – a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése szerint a per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.

22

A 2003. július elsejei hatállyal módosított Pp. 2. § (3) bekezdése az alábbi anyagi jellegű szabályt vezette be: Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél – az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással – méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható. A bíróságok ellen indított perekben a bírósági eljárások elhúzódására már korábban – a Pp. 2. § (3) bekezdésének hatályba lépését megelőzően – is hivatkoztak, utalva az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: PPJNE) 9. Cikkének 5. Pontjára,95 valamint a Római Egyezmény 6. Cikkére.96 Ekkoriban az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy az Egyezményekre közvetlen hatállyal hivatkozni nem lehet, mert az a Magyar Állam felelősségét az államok közötti nemzetközi közjogi viszonyokban alapozza meg. A fent idézett Pp. módosítás a jogalkalmazók – különösen a bíróságok számára jogértelmezési feladatot teremtett – bár a rendelkezés hatályba lépésének időpontjára figyelemmel jogerős határozat e szabályra hivatkozással még nem született, számos kérdést vet fel az alkalmazása. A Pp. 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítés vajon a Ptk-ban már létező bírósági jogkörben okozott kárfelelősség – Ptk. 349. § – speciális esete, vagy attól különböző felelősségi alakzatnak tekinthető?97 A Pp. 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési felelősség objektív, a felróhatóságtól független felelősséget hozott létre. Ezen objektív felelősség körébe tartozik a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és az ésszerű időn belüli befejezéséhez való jogának megsértése miatt előterjesztett kártérítési igény. Érdekes problémát vet fel, hogy a Pp. anyagi jellegű szabályára hivatkozva a bíróság az alkalmazottja felróhatóságától függetlenül felel az okozott kárért, míg a Ptk. 349. §-ának felhívása esetén a bíróság gondos eljárását – mint exculpátiós lehetőséget –, vagyis a felróhatóságot továbbra is vizsgálni kell. Az az eltérés is szembeötlő, hogy míg a Ptk. 349. § (1) bekezdése előírja a rendes jogorvoslati lehetőség igénybevételét, addig a Pp. 2. § (3) bekezdése azt kívánja meg, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem volt orvosolható. Az is elgondolkodtató, hogy károkozás esetén a közhatalmi szervek közül miért csak a bíróság felel felróhatóságtól függetlenül? A bíróság és más közigazgatási szerv – pl.: földhivatal, rendőrség, ügyészség – együttes perlése esetén felmerül az a kérdés is, hogy közös károkozás esetén mellőzhető-e az egyetemleges felelősség megállapítása a bíróság és más közigazgatási szerv tekintetében, figyelemmel arra, hogy a bíróság a Pp. 2. § (3) bekezdése értelmében felróhatóságtól függetlenül, az egyéb közigazgatási szerv pedig a Ptk. 349. §-a és 339. §-a alapján felróhatóságtól függően felel az általa okozott kárért.

23

A Pp-be korporált anyagi jellegű rendelkezés a Ptk. 349. §-ában meghatározott bírósági jogkörben okozott kártérítési felelősséghez képest – a felróhatóságtól független kárfelelősségen98 kívül – további eltérő rendelkezést vezetett be, nevezetesen azt, hogy nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.99 Bizonyára méltánytalan ilyen szigorú feltétel előírása. Amennyiben megállapítható, hogy a bíróság az ésszerű időn belüli elbírálás követelményét – például az eljárási határidők meg nem tartásával, indokolatlan inaktivitással – megszegte, de megállapítható az is, hogy a fél nem jelent meg a bíróság által kitűzött valamely tárgyaláson, s a mulasztását nem mentette ki, így a per elhúzódásához maga is hozzájárult, a Pp. 2. § (3) bekezdésére hivatkozással kártérítési igényt a bírósággal szemben nem terjeszthet elő. Ebben a kérdésben a törvénymódosítás miniszteri indokolása sem ad eligazítást. A 2003. július elsejét megelőzően hatályos kárfelelősségi szabályok figyelembe vételével megfelelőbb lett volna egy olyan előírás, mely erre az esetre a felperes és az alperes között perelhúzó magatartásuk arányában kármegosztásra adott volna lehetőséget, illetőleg, amely a kármegosztás tekintetében visszautalt volna a Ptk. rendelkezéseire, s azok alkalmazását írta volna elő. A jogalkotó által hagyott joghézagokat a jövőben minden bizonnyal a bírói gyakorlat fogja kitölteni, áthidalni. Azt a gondolatot, miszerint a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglaltak hatályba léptetése a jogalkalmazók – különösen a bíróságok számára jogértelmezési feladatot teremtett, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája100 az alábbiakat fogalmazza meg: Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabálya több vonatkozásban is átalakításra szorul. Ennek során indokolt volna a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősséget külön, önálló felelősségi tényállásba foglalni. E szabályozásba bele kell foglalni a Pp. 2 §-a szerinti felróhatóságtól független felelősséget. Itt kell szabályozni a jogtalan letartóztatás vagy fogva tartás miatti kártérítési igényeket is. Általános felelősségkizáró szabályként kellene megállapítani, hogy az egyedi ügyekben hozott jogerős döntések tartalmi vitatása nem alapozza meg az állam kártérítési felelősségét. Megfontolandó, hogy az új kódex megállapítsa az állam jogszabályalkotással okozott károkért való felelősségét kizárólag alkotmányellenes jogalkotás esetén. (…) Ugyanakkor az uniós jogközelítésre is figyelemmel megfontolandó, nem kell-e a bírósági jogkörben okozott károkért való felelősség szabályait külön, önálló törvényi tényállásban megállapítani. Ennek egyik indoka a Pp. 2. §-ában foglalt – nyilvánvalóan nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi – rendelkezés, amely a perek tisztességes lefolyásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jogosultság megsértésével történt sérelemokozás esetére az állam felróhatóságtól független felelősségét mondja ki. A másik ok, hogy a jogtalan fogva tartás és előzetes letartóztatás miatti kártalanításról a büntetőeljárásról szóló törvény (…) rendelkezik, holott ez tisztán magánjogi igény. Egészen nyilvánvaló, hogy a Be. vonatkozó rendelkezése helyett a szabályt az új Ptk-ba kell illeszteni.

24
V. Zárszó - V/1. Nemzetközi kitekintés - V/2. A kifogás intézménye V/1.

A nemzetközi gyakorlat és a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozása hatásaként a bírósági jogkörben okozott kárfelelősségi szabályok várható változása kerül bemutatásra. A közösségi jog elsőbbséget élvez a nemzeti jogrendszer szabályaihoz képest. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a közösségi jog ellentétben áll az egyes nemzeti jogszabályokkal, úgy a közösségi jogot kell alkalmazni. A közösségi és a nemzeti jog viszonyában jelentős az Európai Bíróság 1991-ben hozott ítélete, mely Francovich ügy néven vált ismertté. Ebben az ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy amikor egy tagállam nem hajtja végre a közösségi jogot – az irányelv beiktatásának elmulasztása révén – és ez egy természetes vagy jogi személynek kárt okoz, az államnak mögöttes felelőssége van. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a 2003. év végéig benyújtott ügyekre vonatkozó statisztikai adatok szerint 12 esetben hozott Magyarországot marasztaló vagy részben marasztaló ítéletet.101 Az összefoglaló megállapítások szerint a kérelmezők többsége azt sérelmezte, hogy a perük ésszerűtlenül hosszú ideig tartott, s ezzel a bíróságok megsértették a Római Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését. Az Európai Bíróság eljárása során vizsgálta az adott eljárások időtartamát, amelyet a keresetlevél, illetve a vádirat benyújtásától a felülvizsgálati eljárásban hozott határozat meghozataláig vett számításba. Emellett elemezte az adott ügy bonyolultságát, a kérelmezőknek az eljárás során tanúsított magatartását valamint a bíróságok perbeli cselekményeit, azok gondos voltát. A magyar államot elmarasztaló ítéletek indokolása alapján megállapítható, hogy a bírósági eljárások elhúzódását általában az alábbi okok alapozták meg: többszöri áttétel alkalmazása, míg a keresetlevél a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság elé kerül (pl.: Magyar kontra Magyarország ügyben) az eljárások indokolatlanul hosszú időtartamra történő felfüggesztése a tárgyalások ésszerűtlenül és indokolatlanul nagyobb tárgyalási időközre történő kitűzése (pl.: Sikó kontra Magyarország ügyben) inaktív periódusok léte, mely időtartam alatt a bíróság érdemi intézkedést indokolatlanul nem tesz az ügyben (pl.: Lévai és Nagy kontra Magyarország ügyben) a szakértők kirendelésének nehézkessége és késedelme (pl.: az Erdős kontra Magyarország ügyben) a sorozatos elfogultsági kifogások előterjesztőit a bíróság nem sújtja szankcióval (pl.: Militaru kontra Magyarország ügyben) a másodfokú bírósághoz késedelmesen terjesztik fel a periratokat többszöri hatályon kívül helyezés a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési, illetve felülvizsgálati eljárások során gyakorta késedelmesen hoz határozatot

A jogalkalmazók a fentiek ismeretében indokoltnak tartják az illetékes fórumok szakmai konzultációját, különös tekintettel a Pp. módosítására, s emellett a „kifogás” új jogintézményének tervezett törvényi szintű szabályozására.

25
V/2.

A kifogás mint új jogintézmény jelentősége. Jóllehet, még csak törvénytervezet formájában létezik, de az Igazságügyi Minisztérium ez év második félévi jogalkotási tervében szerepel a kifogás jogintézménye, melyet már az OIT is megtárgyalt. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk után időszerűvé vált a bírósági eljárások elhúzódása miatt előterjeszthető kifogás intézményének a hazai eljárásjogba történő bevezetése, s remény van arra, hogy a Parlament a tervezetet még ebben az évben elfogadja. A kifogás új jogintézményének célja, hogy a még folyamatban lévő bírósági eljárásban – és nem csak annak lezárulta után – jogorvoslattal lehessen élni a bíróság késedelmes intézkedése miatt. A javaslat szerint három esetben kerülhetne sor a kifogás előterjesztésére: • • • ha a törvényi határidő anélkül telt el, hogy a bíróság a törvényben előírt kötelezettségének – pl. az ítélet írásba foglalásának – eleget tett volna ha hosszú – inaktív – idő telt el a bíróság utolsó érdemi intézkedésének meghozatala óta ha a per valamely szereplője részére szabott bírói határidő eredménytelenül telt el – pl. a szakértő a szakvéleményét nem terjeszti elő –, a perbeli szereplő a mulasztását nem menti ki és a bíróság ennek ellenére a mulasztást nem szankcionálja

Az új jogintézmény nem terjedne ki arra az esetre, ha a fél megítélése szerint feleslegesen rendel el bizonyítást a bíróság. A kifogást annál a bíróságnál kell majd előterjeszteni, amelyik előtt a mulasztás történt, illetve, amelyik a mulasztással érintett. Amennyiben a bíróság a kifogásban meghatározott sérelmet a kifogás bírósághoz érkezését követő 30 napon belül saját hatáskörében nem orvosolja, a helyi és a munkaügyi bíróságok mulasztásával szembeni kifogást az ítélőtábla, az ítélőtábla mulasztásával szembeni kifogást a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, a Legfelsőbb Bíróság mulasztása esetén a Legfelsőbb Bíróság másik tanácsa bírálná el tárgyaláson kívül. A kifogás alapossága esetén a kifogást elbíráló bíróság a mulasztó bíróságot határidő tűzésével a szükséges eljárási cselekmény elvégzésére utasíthatná. A javaslatról egyelőre megoszlanak a vélemények. Az előterjesztő várakozása szerint az új jogintézmény bevezetésével kisebb lesz annak az esélye, hogy a bírósági eljárás elhúzódásának okaként a bíróság mulasztását jelöljék meg, és felek perben tanúsított nagyobb fokú gondossága és aktivitása is megkövetelhető lesz. A jogalkalmazók, elsősorban a bíróságok álláspontja szerint az elsőfokú eljárásra vonatkozó jogszabályok annyira hiányosak, hogy az időszerűség betartása sokszor el sem várható a kezdő vagy kevesebb gyakorlattal rendelkező bíráktól. Úgy foglaltak állást, hogy a kifogás intézményének hatályba léptetésével egyidejűleg a bírói munka hatékonyságát és az eljárások egyszerűsítését, gyorsítását célzó eljárási szabályok módosítására van szükség.102 Jóllehet, a vázolt új intézmény a jogbiztonság szempontjából megfelelő eszközt jelentene a felek részére, azonban kétséges, hogy a peres eljárások tartamának rövidítéséhez valóban hozzájárul-e, s ezen újabb jogorvoslati fórum megalkotása nem vezet-e az eljárások további

26

elhúzódásához. Amennyiben az Országgyűlés a tervezett jogintézményt eljárásjogunkba bevezeti, úgy annak elbírálására rövid – 8 napos – határidőt kellene meghatározni annak elkerülése végett, hogy a kártérítési per esetlegesen hamarabb befejeződjön mint a kifogás elbírálása, amely így elveszítené bevezetésének célját. A fent vázolt jövőbeli változások ismeretében is kijelenthető, hogy a bírói gyakorlat hézagpótló, jogfejlesztő szerepére a továbbiakban is szükség lesz. A bírósági jogkörben okozott kártérítés gyakorlata – amint az a jelen dolgozatban is olvasható – eddig is jelentős ismérveket dolgozott ki e kárfelelősség körében, általános jogszabályi fogalmakat, feltételeket töltött meg tartalommal, s ez – a jogalkalmazás részeként – nyilvánvalóan a későbbiekben is fontos feladata lesz. A bírósági jogkörben okozott kártérítés esetleges jövőbeli szabályozása esetén az előírások egységesítése és egyértelművé tétele mellett arra is ügyelni kellene, hogy a bíróság a közigazgatási szervekhez képest ne kerüljön privilegizált helyzetbe. A bíróság felelősségének, felelősség alóli mentesülésének ugyanolyan feltételeken kell alapulnia, mint amilyeneken a többi állami, közhatalmi szerv felelőssége, mentesülése alapul. A dolgozat – a terjedelmi korlátokra tekintettel – nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkül gyűjtötte össze azokat a legfontosabbnak vélt eseteket, melyek az elmúlt években jogalkalmazói kérdéseket vetettek fel. A felmerült joghézagok, jogalkalmazási problémák tekintetében a jövő útja az lehet, hogy a jogalkotó e témakört illetően is hatékonyabban alkalmazható, egyértelműbb szabályozásra törekedjen, a jogalkalmazó pedig azt mélyebben megismerje, és megfelelően értelmezze. Ezzel bizonyára elérhető az a legfontosabbnak tartott cél, hogy az állampolgárok és más jogalanyok vélt vagy valós jogsérelmeikkel ilyen címen kevesebb számban forduljanak a bíróságokhoz.

27

Felhasznált irodalom: Dr. Gellérthegyi István – Dr. Uttó György: A közigazgatási szervek, a nyomozó hatóságok és a bíróságok kárfelelőssége 1996-2002, Közigazgatási Döntvénytár, HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003. Dr. Könyves Béláné – Dr. Böcskeiné dr. Leicht Erika: Gondolatok egy Pp. módosítás margójára, Magyar Jog, Fórum, 2001/9. szám, 527-530. oldal Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit – Holakovszkiné dr. Pestovics Ilona – dr. Kaszainé dr. Mezei Katalin – dr. Mecsér Györgyike – dr. Mohácsy Zsuzsanna – dr. Pongrácz Eszter – Sósné dr. Lajos Ilona – Szolnoki Józsefné dr. – dr. Udvary Katalin: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez Szladits Károly: A magyar magánjog, harmadik kötet, Kötelmi jog Általános Része, Budapest, 1941., Grill Károly Könyvkiadóvállalata Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája, Negyedik Könyv: Kötelmi jog, Ötödik Rész: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, V. Cím: A felelősség egyes esetei, 10. Fejezet: Az állam kárfelelőssége Dr. Zanathy János: Tájékoztató az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részére az Emberi Jogok Európai Bíróságának Magyarországot érintő ítéleteiről, Bírósági Közlöny 2004/4. szám, 12-17. oldal Pálmai Erika: Még várhatunk a pereknél a „kifogásra”, Népszava, 2004. április 26., 4. oldal Kerületi bírósági vezetői értekezlet 2004. március 25., Kisbíró, a Fővárosi Bíróság hírlevele, 2004. áprilisi szám, 2. oldal, második bekezdés Kártérítési perek a bíróságok ellen – Tavaly százmilliárdot követeltek, de csak hatmilliót nyertek, Népszabadság, 2004. július 15., 8. oldal

-

-

-

-

28

1

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349. § (1) és (3) bekezdései Dr. Gellérthegyi István – Dr. Uttó György: A közigazgatási szervek, a nyomozó hatóságok és a bíróságok kárfelelőssége 1996-2002, Közigazgatási Döntvénytár, HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003, Bevezetés A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 6. §-ának (1) bekezdése valamint 7. §-ának (1) és (3) bekezdései írják elő a bíróság jogi tájékoztatási kötelezettségét A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 19. § (5) bekezdése, 20. § (3) bekezdése A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága (a továbbiakban: Legfelsőbb Bíróság) Pf. V. 21.476/1995/5; Pfv. X. 22.391/1996/16. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 236. § (1) bekezdés: A végrehajtó a végrehajtói működése körében, illetőleg az eljárása során okozott kár megtérítéséért a Polgári Törvénykönyv szerint felel. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 23. § (1) bekezdés b) pont: A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak; BH. 1998. 285. Vht. 256. § (1) bekezdése szerint a megyei bírósági végrehajtó a megyei bíróságnál szolgálati viszonyban álló bírósági tisztviselő. Vht. 230. § (3) bekezdés, 250. § (2) bekezdés h) pont Bsz. 39. § j és k) pontja, 55. § (1) bekezdése A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 57. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. 339/B/1993. számú AB határozat; 1938/B/1991. számú AB határozat Pp. 45. § (2) bekezdés Pp. 13. § (1) bekezdése szerint, az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt: a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet; b) az a) pont alá eső személy képviselője vagy olyan volt képviselője, aki az ügyben eljárt;

2

3

4

5

6

7

8

9 10
11

12 13 14

29

c) az a) vagy a b) pont alá eső személynek a (2) bekezdésben megjelölt hozzátartozója vagy volt házastársa
15 16 17 18 19 20
21

d)

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés g) pontja értelmében Bsz. 1. §-a Bsz. 2. § (1) bekezdése Bsz. 7. §-a Bsz. 9. §-a Pp. 2. § (1) bekezdése Ptk. 355. § (1) bekezdés: A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Szladits Károly: A magyar magánjog, Kötelmi jog általános része, Budapest, 1941, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, harmadik kötet, negyedik fejezet: 25. §. Kártérítés, 358. oldal Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdései Ptk. 339. § BH. 1995. 403.; Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 21.287/1996/4. Szladits Károly: A magyar magánjog, Kötelmi jog általános része, Budapest, 1941, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, harmadik kötet, negyedik fejezet: 25. §. Kártérítés, 380. oldal A vétkesség a károkozó tudatállapota (szándékosság, gondatlanság) által motivált károkozó magatartáshoz kötődik. A vétőképesség alapja a belátási képesség, azaz, hogy a károkozó előre látja magatartása lehetséges következményeit, és ezek társadalmi megítélését is ismeri. A bíróság vétőképes alkalmazottjának bírósági jogkörben tanúsított magatartása a bíróság felelősségét megalapozza. – a szerző. A felróhatóság tág értelemben az általános gondos eljárási kötelezettséghez köthető, vagyis, hogy a károkozó úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, szűk értelemben a még objektíve elhárítható károkért való felelősséget is jelenti – a szerző. A Pp. 2. § (3) bekezdésében szabályozott, a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belüli befejezéséhez való jogának megsértése esetén igényelhető kártérítésre irányuló valamint a Be. 580-581. §-ai szerinti kártalanítási eljárás. BH. 2001. 423.; BH. 2001. 526. BH. 2003. 236.

22

23 24 25 26

27

28

29

30 31

30

32 33 34 35 36 37 38 39 40

BH. 1996. 311.; Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 21.102/1987/3. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 23.940/1998/3. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 21.025/1996/3. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 21.287/1996/4. BH. 1982. 140.; PK. 42. számú állásfoglalás Legfelesőbb Bíróság Pf. III. 20.430/1986. BH. 1996. 362. BH. 1986. 417; BH. 1992. 103. BH. 1993. 1.; BH. 1993. 32.; Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20.558/1992.; Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 24.692/1999/7.; Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. 20.924/2001.; Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 25.625/2001/2.; Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 25.256/2001/6. Legfelsőbb Bíróság Pf. IX. 25.196/2001/13. Bsz. 7. §: A bíróság határozata mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét vagy ennek hiányát állapítja meg. Ptk. 349. § (1) bekezdés: Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Ptk. 349. § (3) bekezdés: Ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Pp. 270. § (1) bekezdés, 271. § (2) bekezdés Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. 21.328/2001/5. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 23.904/1997/7. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 23.835/1997/5. Ha a fél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban a perben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadó határozatban pénzbírsággal (120. §) lehet sújtani. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 22.292/1996/3. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 22.048/1996/4. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 20.218/1998/5.; BH. 2003. 152. Pp. 207 – 211. §-ai Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 24.648/2000/3.

41 42

43

44 45 46 47 48

49 50 51 52 53

31

54 55 56 57 58 59 60 61

Be. 584. § (2) bekezdés A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 580-581. §-ai Be. 584. § (1) bekezdés 23/1995. (IV. 5.) AB határozat Be. 582. § Be. 584. § (4) bekezdés BH. 1991. 170; BH. 1996. 202. A kártalanítási eljárás objektív tényeken és a Be. szabályain alapul. A kártérítési eljárás viszont a Ptk. 349. §-án és felróhatóságon alapul. A kártalanítás nem teremt önmagában jogalapot a Ptk. 349. §-a szerinti kártérítésre. BH. 1996. 150.; Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 20.265/1995/2. BH1993. 424.; Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 21.350/1992.; 66/1991. (XII. 21.) AB határozat Legfelsőbb Bíróság Pf. IX. 24.751/2001/4. Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája, Negyedik Könyv: Kötelmi jog, Ötödik Rész: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, V. Cím: A felelősség egyes esetei, 10. Fejezet: Az állam felelőssége Szladits Károly: A magyar magánjog, Kötelmi jog általános része, Budapest, 1941, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, harmadik kötet, negyedik fejezet: 25. §. Kártérítés, 360-361. oldal Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 22.048/1996/4.; Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 23.904/1997/7. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 23.904/1997/7. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 24.637/1999/8. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 25.185/2001/8. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 25.206/2001/11. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 25.236/2001/8. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 21.287/1996/4. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 24.560/2001/4. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 24.692/1999/7. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 23.940/1998/3.

62 63 64 65

66

68 69 70 71 72 73 74 75 76 77

32

78 79 80 81 82 83

Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 26.410/2001/10. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 22.292/1996/3. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 25.745/1999/4. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 23.904/1997/7. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 20.218/1998/5. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 24.513/1999/7.; Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 25.376/2001/5.; Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 21.025/1996/3. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 20.285/1996/3. A bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII.2) IM rendelet 3. §-a Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 22.498/1994/3. A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 22.498/1994/3. Legfelsőbb Bíróság Pf. IX. 24.535/2001/15.; Legfelsőbb Bíróság Pf. IX. 24.742/2001/7. BH. 1999. 458. Legfelsőbb Bíróság Pf. IX. 25.079/2001/4. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 32. § Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 26.410/2001/10. Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 22.016/1998/3. Az 1976. évi 8. tvr-rel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: PPJNE) 9. Cikkének 5. Pontja: annak a személynek, aki törvénytelen fogva tartás áldozata volt, kikényszeríthető joga van kártalanításra. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 6. Cikke (a továbbiakban: Római Egyezmény) kimondja, hogy Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában (…). Dr. Könyves Béláné – Dr. Böcskeiné dr. Leicht Erika: Gondolatok egy Pp. módosítás margójára, Magyar Jog, Fórum, 2001/9. szám, 527. oldal, ötödik bekezdés Pp. 2. § (3) bekezdésének harmadik mondata: A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.

84 85 86 87

88 89 90 91 92 93 94 95

96

97

98

33

99

Pp. 2. § (2) bekezdés második mondata. Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája, Negyedik Könyv: Kötelmi jog, Ötödik Rész: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, V. Cím: A felelősség egyes esetei, 10. Fejezet: Az állam felelőssége, Megjelent a Magyar Közlöny 2002/15/II. számában Dr. Zanathy János: Tájékoztató az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részére az Emberi Jogok Európai Bíróságának Magyarországot érintő ítéleteiről, Bírósági Közlöny 2004/4. szám, 12-17. oldal Kerületi bírósági vezetői értekezlet 2004. március 25., Kisbíró, a Fővárosi Bíróság hírlevele, 2004. áprilisi szám, 2. oldal, második bekezdés

100

101

102