Szent Ágoston vallomásai

Fordította: Dr. Vass József

TARTALOM
Első könyv
Az első könyv tartalma I. FEJEZET Isten maga biztat minket maga dicséreteire, de ehhez hit kell, meg igyekezet. II. FEJEZET Benned az isten, akár akarod, akár nem. III. FEJEZET Isten egészen ott van, ahol van, de semmi alkotás egészen be nem fogadhatja. IV. FEJEZET Gyarló beszéd Isten fölséges mivoltáról. V. FEJEZET Töredelmes bűnvallomással Istent hívogatja. VI. FEJEZET Csecsemőkoráról beszél s megmagyarázza Isten örökkévalóságát. VII. FEJEZET Bűn árnyékozza csecsemőkorunkat. VIII. FEJEZET Elmondja, hogyan tanult meg beszélni. IX. FEJEZET Gyermekkorában igen szeretett játszani, tanulni nem. Sok verést kapott, de haszontalanul. Panaszkodik, hogy a tanítók bottal nevelnek. X. FEJEZET Megvallja bűnét, hogy játékos kedve miatt hátramaradt a tanulásban. XI. FEJEZET Súlyos betegségében meg akar keresztelkedni. XII. FEJEZET Szülei jót akartak vele, de igazán jóra Isten igazította szándékukat. XIII. FEJEZET Az alapvető oktatás nagy értékét fejtegeti. Ő azonban jobban szerette a latin költők meséit. XIV. FEJEZET Nem szeretett görögül tanulni, mert kényszerítették. XV. FEJEZET Hálálkodik, hogy Isten később mindent jóra fordított. XVI. FEJEZET Keményen ostorozza azt a szokást, hogy a tanulókat pogány istenek foszlott erkölcseiről szóló mesékkel tanítják nyelvre és irodalomra. XVII. FEJEZET Egyik iskolai dolgozatának sikere. XVIII. FEJEZET Felpanaszolja, hogy a művelt emberek jobban törődnek a nyelvtan szabályaival, mint Isten törvényeivel. XIX. FEJEZET Maga is ilyen volt. Elszámolja serdülőkora bűneit. Vallja, hogy igen veszedelmesek, mert együtt nőnek az emberrel. XX. FEJEZET Magasztalja Istent a gyermekségében vett jókért.

Második könyv
Az második könyv tartalma I. FEJEZET Ifjúsága bűneit takargatás nélkül meg akarja vallani. II. FEJEZET Igen belemerült a testi vágyakozások örvényébe. III. FEJEZET Anyja aggodalommal nézte feslettségét, s intette is a jóra, ő azonban megvetette az asszonyi szóbeszédet. IV. FEJEZET Elmentek gyümölcsöt lopni. V. FEJEZET Minden bűnnek van valami oka-foka, csábító ereje. VI. FEJEZET Keresi, mi volt neki kedves a lopás bűnében. Tetszett, mert tilalmas volt. VII. FEJEZET Minden tisztaságunk Isten adománya. VIII. FEJEZET Tetszett neki az a lopás, mert többedmagával cselekedte. IX. FEJEZET Egyedül nem követte volna el; maga példáján látja tehát, mennyit ártanak a gonosz társak. X. FEJEZET Vágyakozik Isten tiszta világossága után.

Harmadik könyv
A harmadik könyv tartalma (371-373) I. FEJEZET Karthágóban tisztátalan viszonyok közé keveredik. II. FEJEZET Színházban keres szórakozást. Kutatja, mi az igazi részvét. III. FEJEZET Gonosz vágyakozásai még a templomban sem szünetelnek. Tanulás és viselkedés dolgában jobb, mint társai. IV. FEJEZET Kezébe kerül Cicero valamely munkája. Első lépés a megtérés útján! V. FEJEZET A Szentírást egyszerű nyelvezete miatt félredobja. VI. FEJEZET Megismerkedik a manicheusokkal. VII. FEJEZET Keresi az igazságot, de nem találja. A manicheusok elbódították, de a maga oktalansága is igen akadályozta. VIII. FEJEZET Minden erkölcs alapja Isten törvénye. Ami ezzel ellenkezik, az bűn. IX. FEJEZET Nem minden bűn egyforma; figyelembe kell venni a szándékot is. X. FEJEZET Egynémely manicheus ostobaságról.

2

XI. FEJEZET Édesanyja vigasztaló álomlátása. XII. FEJEZET „Lehetetlen, hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon!”

VI. FEJEZET Sokat várt, keveset kapott Faustustól. VII. FEJEZET Faustusban csalódván elhidegül a manicheusoktól. VIII. FEJEZET Anyja akarata ellenére Rómába költözik. IX. FEJEZET Súlyosan megbetegszik. X. FEJEZET Lélekben egészen elszakad a manicheusoktól, de nem bízik az Egyházhoz. XI. FEJEZET Újra érdeklődni kezd a Szentírás iránt. XII. FEJEZET Panaszkodik a tanítványok gonosz szokásai miatt. XIII. FEJEZET Milánóba költözik s megismerkedik Ambrus püspökkel. XIV. FEJEZET Ambrus hatása alatt külsőleg is elszakad a manicheusoktól.

Negyedik könyv
A negyedik könyv tartalma (373-382) I. FEJEZET Áttekinti a most következő évek sok-sok tévelygését. II. FEJEZET Tanulmányait befejezte s maga is tanítani kezd. Bevallja bűnös viszonyát. III. FEJEZET A csillagjósokhoz szegődik s bölcs oktatás sem tudja tőlük eltántorítani. IV. FEJEZET Egyik ifjúkori barátja súlyosan megbetegszik s a szentkeresztség után meg is hal. Ágoston szörnyű fájdalma. V. FEJEZET Keresi, miért talál az ember megnyugvást a könnyekben. VI. FEJEZET Gyásza miatt szinte az életét is megunja. VII. FEJEZET Otthagyja szülővárosát. VIII. FEJEZET Karthágói barátai megvigasztalják. IX. FEJEZET Az igazi barátságnak Isten az alapja. X. FEJEZET Mulandó a világ, nincs benne pihenésünk. XI. FEJEZET Istenhez igazodjunk, ne a hervadó világhoz. XII. FEJEZET Ösvény az élet s boldogtalan az ember, ha nem Isten hírével jár rajta. XIII. FEJEZET Könyvet ír a szépségről. XIV. FEJEZET Elmélkedés a közvéleményről. XV. FEJEZET Sem a szépnek, sem a rossznak forrását nem tudja megtalálni. XVI. FEJEZET Vallomást tesz nagy tehetségéről, de búsan kérdezi mi jóra használta?

Hatodik könyv
A hatodik könyv tartalma (374-385) I. FEJEZET Mónika megérkezik Milánóba s megtudja, hogy fia megszabadult a manicheus tévelygéstől. II. FEJEZET Csudálja édesanyja jámbor engedelmességét az Egyház iránt. III. FEJEZET Ambrus püspök nagy elfoglaltsága. IV. FEJEZET Ambrus előadásai nyomán Ágoston lelke kezd világosodni. V. FEJEZET Megérti, hogy hit nélkül nem boldogulhat. VI. FEJEZET Részeg koldussal találkozik, s elmélkedik a boldogságról. VII. FEJEZET Alypiust visszatartja a cirkusztól. VIII. FEJEZET Alypius újra megtévelyedik. IX. FEJEZET Alypiust tolvaj gyanánt elfogják. X. FEJEZET Alypius dicsérete. Nebridius hozzájuk csatlakozik. XI. FEJEZET Leírja sok szomorú töprengését. XII. FEJEZET Alypius és Ágoston vitatkozása a nőtlen és nős állapotról. XIII. FEJEZET Sok sürgetés után Ágoston mátkát választ. XIV. FEJEZET Barátaival együtt remeteségbe akar húzódni. XV. FEJEZET Ágyasát elbocsátja, de másikat szerez. XVI. FEJEZET Fél a haláltól és Isten ítéletétől.

Ötödik könyv
Az ötödik könyv tartalma (383-384) I. FEJEZET Az egész teremtés Istent dicséri. II. FEJEZET Isten kezét semmi bűnös el nem kerülheti. III. FEJEZET Faustus manicheus püspökkel megismerkedik. Szól a tudósok elvakult gőgjéről. IV. FEJEZET Isten legyen minden tudományunk fundamentuma. V. FEJEZET A manicheusok tudatlanságáról.

3

Hetedik könyv
A hetedik könyv tartalma (385-386) I. FEJEZET Panaszkodik, hogy Isten elgondolásánál nem tudott szabadulni a kiterjedés fogalmától. II. FEJEZET Nebridius erős bizonysága a manicheusok ellen. III. FEJEZET A bűn gyökerét megtalálja a szabad akaratban. IV. FEJEZET Megérti, hogy Isten nem lehet romlandó. V. FEJEZET Hogyan próbálta megmagyarázni a rossz eredetét? VI. FEJEZET Kiábrándul a csillagjósokból. VII. FEJEZET Leírja kutató lelke szörnyű vívódásait. VIII. FEJEZET Az Úr irgalmassága megkönyörült rajta. IX. FEJEZET A Platón-féle bölcselők könyveiben az Igére vonatkozó gondolatokat talál. X. FEJEZET Kezdi megérteni Isten igazi mivoltát. XI. FEJEZET Isten a létezés tökéletessége és forrása. XII. FEJEZET A rossz nem valami különálló valóság. XIII. FEJEZET Minden teremtmény jó, s az egész világ Isten dicséretét énekli. XIV. FEJEZET Isten végtelen, de nem a mi testi fogalmaink szerint. XV. FEJEZET Ami van, azért van, mert Isten akarja (vagy engedi). XVI. FEJEZET A bűn az akaratnak Istentől való elfordulása. XVII. FEJEZET Megmutatja, hogyan találja meg az emberi értelem Istent. XVIII. FEJEZET Krisztus a mi lelkünk üdvössége. XIX. FEJEZET Nem volt tisztában az Ige megtestesülésével. XX. FEJEZET A bölcselők írásaiban megokosodott, de jobb nem lett. XXI. FEJEZET Megtalálja a Szentírásban az életet igazító igazságokat.

IV. FEJEZET Miért nagyobb az öröm, ha kiváló emberek térnek meg? V. FEJEZET A bűnös szakadás rettentő hatalma. VI. FEJEZET Ponticianus nevezetes látogatása és elbeszélése. VII. FEJEZET Ágoston heves küzdelme önmagával. VIII. FEJEZET Keserű szemrehányásokkal illeti magát. IX. FEJEZET A megtérést a lélek azért halogatja, mert akarata nem teljes. X. FEJEZET Erős bizonyságot köt a manicheusok azon állítása ellen, hogy a jónak is, rossznak is külön természete volna bennünk. XI. FEJEZET Leírja nagy viaskodását testi indulataival. XII. FEJEZET Titkos szót hall és megtér.

Kilencedik könyv
A kilencedik könyv tartalma I. FEJEZET Hálálkodik Isten irgalmasságáért. II. FEJEZET Elhatározza, hogy rövid ideig még megmarad tanító székén. III. FEJEZET Kedvesen emlékezik Verecundusra és Nebridiusra. IV. FEJEZET Cassiciacumban végzett munkája. Hogyan töltekezett Dávid zsoltáraival. V. FEJEZET Ambrus püspöktől megkérdezi, mit olvasson a Szentírásból? VI. FEJEZET Alypiussal és Adeodatussal együtt megkeresztelkedik. VII. FEJEZET Egyházi ének a milánói templomban. Szent Gervasius és Protasius ereklyéi. VIII. FEJEZET Ágoston elmondja anyja élettörténetét. IX. FEJEZET Mónika szelíd okossága. X. FEJEZET Beszélgetése anyjával az örök boldogságról (386 november 13.) XI. FEJEZET Szent Mónika halála. XII. FEJEZET Ágoston nagy fájdalma. XIII. FEJEZET Imádkozik anyja lelki üdvösségéért.

Nyolcadik könyv
A nyolcadik könyv tartalma (386) I. FEJEZET Elégedetlensége folyton növekszik. Elmegy Simplicianushoz tanácsért. II. FEJEZET Victorinus rétor megtérése. III. FEJEZET Elmélkedik az öröm természetéről.

Tizedik könyv
A tizedik könyv tartalma I. FEJEZET Isten a lélek erőssége. II. FEJEZET Azért tesz vallomást, hogy még jobban elforduljon bűneitől.

4

szeretetből. FEJEZET Az elvont fogalmak nem érzékelés eredményei. XLIII. FEJEZET A kíváncsiság kísértései. FEJEZET Megállapodik az emlékezőtehetségnél s fejtegeti annak hatalmas terjedelmét. X. IV. FEJEZET Felteszi a kérdést. FEJEZET Mit szeretünk Istenben? Hol találjuk meg az Urat? VII. ócsárlással szemben? XXXVIII. FEJEZET Az igazi boldogság a lélek öröme Istenben. FEJEZET Azokról. V. VII. IX. FEJEZET A szemek kívánkozása. VIII. XXXI. FEJEZET Szól az illatok élvezetéről. FEJEZET Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is. FEJEZET Hogyan emlékszik vissza az emlékezet arra. FEJEZET Reméli. XLI. hanem értelmi ismereteinket is az emlékezet őrzi. FEJEZET A matematikai fogalmakról. XXXII. FEJEZET Sok fogyatkozása között nagy szóval kiált segedelemért Istenhez. az igazságot is. FEJEZET Isten ad erőt a kísértések ellen. az emlékezet segélyével találjuk meg. FEJEZET A teremtő ige nem lehetett valami időben elhangzó parancs. FEJEZET Miután végigkérdezte az egész világot. hogy vágyódhassunk utána. benne van minden reménységünk. XXIII. FEJEZET Istennek nincs szüksége vallomásunkra. XIV. FEJEZET Megvallja állapotát az érzéki kísértésekkel szemben. FEJEZET Csak Isten ismeri egészen az emberi lelket. XV. FEJEZET Isten a Szentírás tekintélyének erőssége. XXXVII. FEJEZET Megvallja állapotát a mértékesség dolgában. mikor Istent keresi? XVIII. XIX. FEJEZET Érzelmeink emlékét az emlékezet megőrzi. XXI. FEJEZET Isten ismerete bent van az emlékezetben. FEJEZET Megmagyarázza a tanulás és tudás folyamatát. FEJEZET Hogyan van Isten az emlékezetben? XXVI. XXXVI. mert ismeri minden gerjedelmünket. de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi. FEJEZET Újra végigjáratja elméjét azon az úton. FEJEZET Elmélkedik az Örök Igéről. hogy a jók imádkoznak érte. akik az ördöggel cimboráskodnak. XXVII. XXX. amelyen az értelem eljut Istenhez. FEJEZET Az Úr bölcsessége szívünk titkos látogatója. FEJEZET Miért szakadt el a lélek Istentől? XLII. hogy az Írást hiba nélkül érthesse és magyarázhassa. önmagát veszi vizsgálat alá. FEJEZET Hogyan viselkedik dicsérettel. XXVIII. XXXIII. FEJEZET A boldogságot ismerni kell. XVI. VIII. FEJEZET Milyen nagy veszedelem az elbizakodottság? XL. XXIX. VI. XI. FEJEZET Isten a világot semmiből teremtette. FEJEZET Az emlékezet a saját működésére is emlékezik. VI. FEJEZET Mi alapja van a feledés fogalmának? XVII. FEJEZET Amit elvesztettünk. FEJEZET Kutatja az ismeretek emlékezeti alapját. FEJEZET Isten a legfőbb szépség. Mégis kitárja szívét . FEJEZET Működött-e Isten a világ teremtése előtt? 5 . FEJEZET Túlmehet-e az emlékezeten. FEJEZET Keresi a boldogság ismereteinek alapjait. XXXV. amit elfelejtett? XX. V. a mi égi Tanítómesterünk. XIII. X. FEJEZET Az Ige. vagy szomorkodik miattuk. Tizenegyedik könyv A tizenegyedik könyv tartalma I. II.III. XXII. FEJEZET Az igazság gyökerén találja meg Istent. XXV. XXIV. FEJEZET Nemcsak érzéki. XII. FEJEZET Az Úr Jézus a mi egyetlen szabadítónk. FEJEZET Hogyan viselkedik a hallás élvezetei dolgában? XXXIV. XXXIX. alázatosságból. FEJEZET A büszkeség még az erényt is felhasználja kísértésre. FEJEZET Nyomorúság a földi élet. de nem örül. miért tárja fel lelke jelen mivoltát? IV. FEJEZET A teremtett világ bizonyságot tesz Alkotójáról. FEJEZET A büszkeség kísértései. IX. III.

Tizenkettedik könyv A tizenkettedik könyv tartalma I. 6 . XXVIII. vagyis teremtő módon semmit nem cselekedett. hogy más magyarázat is lehetséges. XXIII. hogy e szó „kezdetben” az Igét jelenti. FEJEZET Sóhajtozik tudatlansága miatt. IV. XXIII.XI. XXXI. FEJEZET A lélek az idő mérője. XXI. FEJEZET Semmiből lett az ősanyag. de vallja. XXX. XV. mert ez maga a teremtmény. FEJEZET Az Írás nagy alázatossága az emberi ész dajkáló bölcseje. FEJEZET A teremtés előtt nem volt idő. XVII. XXII. FEJEZET Hogyan mérjük az időt? XXII. FEJEZET Egynémely biztos igazságok megállapítása. IX. FEJEZET Csomóra szedi a biztos igazságokat. FEJEZET A háromféle idő magyarázata. XII. VII. FEJEZET Úgy vélekedik. de igen érzi e változandó élet sok nyomorúságát. mint ez a változandó világmindenség. amiket az Írás emleget. XXIX. FEJEZET Az idő valami kiterjedés. XXV. FEJEZET Istenhez esedezik megvilágosításért. FEJEZET Isten két eget teremtett. XII. XXIX. jövőt is csak a jelen rendjében lehet látni. XXX. FEJEZET Az Írás külön-külön magyarázatairól. FEJEZET Kezdetben teremté Isten a mennyországot és az ősanyagot. FEJEZET Az örvénylő sötét káoszról. XVI. FEJEZET Az a fő. amelyek nem tartoztak bele az idők rendjébe. FEJEZET Mózes első szavainak többféle igaz értelmezése vagyon. FEJEZET Tűnődik az ősanyag formátlan mivoltáról. FEJEZET Erős bizonyságokat köt a maga igaza védelmére. mert nagyokhoz is. kicsinyekhez is tud beszélni. FEJEZET Vitába kezd perlőivel. XXIV. X. FEJEZET Az ember egymaga igen gyarló munkás a szent igazságok bányájában. FEJEZET Múltat is. FEJEZET Mi az idő? XXIV. XIV. FEJEZET Istent kéri segítségül nehéz munkájában. XXI. FEJEZET A világ ős-elementumai. FEJEZET Mi értelme van Mózes e szavainak: „menny és föld”? XVIII. XIX. XXVI. XXVI. XXVIII. V. az ősanyagból az egész világ. FEJEZET Mózes második mondatát is több módon lehet érteni. III. FEJEZET Sem a mennyország. XV. FEJEZET Csak a jelen időt lehet mérni. XVI. FEJEZET Az elsőbbség külön-különféle módjairól. XIV. XIX. FEJEZET A teremtés előtt Isten kifelé. sem az ősanyag megteremtése nem időben történt. XX. XIII. FEJEZET Kutatni kezdi az idő mivoltát és mértékét. XVII. VIII. XXVII. XI. FEJEZET Az idő alapja a változandóság. FEJEZET Az idő folyamatosságának belső hordozója a lélek. FEJEZET Nemcsak azokat teremtette Isten. FEJEZET A mozgást is idővel mérjük. FEJEZET Isten örökkévalóságához nincs köze időnek. FEJEZET Tudósok magyarázkodásai erről a szóról: „kezdetben”. FEJEZET Nekifordul az ellenkezők másik csoportjának. FEJEZET Két fő nehézség az Írás értése körül. FEJEZET Isten a maga örök módján ismer mindeneket. FEJEZET Hogyan látják a jövőt a próféták? XX. VI. II. XXV. FEJEZET Istent az örökkévalóság szikláján az idők csapdosásai el nem érik. de nem térbeli. XIII. FEJEZET Már elhagyta első gonoszságait. XXVII. FEJEZET Isten semmiből teremtett. XVIII. FEJEZET A mennyország előbb lett. FEJEZET A teremtés két dolgáról. FEJEZET Többféle igaz vélemény között szeretet legyen a vitatkozás fundamentuma. FEJEZET Fölséges mű a Szentírás. FEJEZET A háromféle időnek okvetlen van valami belső alapja. hogy a szeretet vezérkedjék közöttünk.

XXXII. XXIV. FEJEZET A teremtés történetében kinyilatkoztatást talál a Szentháromságról. csak ő maga. FEJEZET Az Írás minden igazságának alapja Isten Lelke.XXXI. FEJEZET A jámbor lélek Isten szemeivel iparkodik nézni a világot. FEJEZET Nagy áttekintés a lelkek sorsáról. FEJEZET A tápláló gyümölcsök értelmezése. XXIII. FEJEZET Az örök életben Isten lesz a mi elpihenésünk. VI. XXXV. FEJEZET Isten ingyen jósága hordoz bennünket. XXXIV. FEJEZET Jóságunk állhatatlan. II. VII. XXVI. XXI. a Szentlélek megvilágosít bennünket. FEJEZET Az angyalok a lélek erejében öröködtek bele Isten boldog látásába. FEJEZET Példával ábrázolja a Szentháromság titkát. FEJEZET Isten nem időben beszél és cselekszik. FEJEZET A lélek elindulása a tökéletesség útján. XIX. XXVIII. FEJEZET E földi életbe hit és remény a mi erősségünk. 7 . FEJEZET Imádság az örök békességért. IX. FEJEZET Hitünk fundamentuma a Szentírás. III. VIII. FEJEZET A teremtés Istenben nem volt kényszerűség. FEJEZET Senki Istent egészen nem ismerheti. FEJEZET A tökéletesség útjáról. XVI. FEJEZET Egynémely manicheus tévelygések a dolgok eredetéről. FEJEZET Miért nem volt a hetedik napnak alkonyata. FEJEZET Az örök jóság betölti a mennyet és a földet. FEJEZET Magyarázat a szárazföldi állatok és a madarak titkos értelméről. XII. FEJEZET Több igazság van az Írásban. mint amennyit értelmünk megtalál. XV. XXIX. FEJEZET Hogyan táplálnak az irgalmas cselekedetek? XXVII. FEJEZET Isten a lelkek végső célja és beteljesedése. FEJEZET Vigadozó áttekintés Isten összes munkáiról. FEJEZET Mit jelentenek a tenger. a szárazföld és a föld gyümölcsei! XVIII. XXX. XIV. FEJEZET Isten teremtette a világ anyagát s rögtön formát is adott neki. XXII. XX. XXXIII. . FEJEZET A Lélek csodálatos munkáiról. XXXVI.Isten lesz örök befejezésünk. Tizenharmadik könyv A tizenharmadik könyv tartalma I. IV. V. FEJEZET A lélek szerint igazak hordozzák a földön Isten világosságát. FEJEZET Magyarázat a teremtő áldásának titkos értelméről. XXXI. FEJEZET Elmélkedik a Lélekről aki „a vizek fölött lebeg vala”. XI. X. XXXII. értésünk tökéletlen. XVII. FEJEZET Az Egyház lelki embereinek ítéleteiről és megvilágosodásuk forrásairól. FEJEZET A lélek természet szerint vágyakozik Isten felé. XXXVII. FEJEZET Magyarázat a vizek és a belőlük származó állatok titkos értelméről. FEJEZET Istentől van minden világosságunk. XIII. FEJEZET Istenben való megújhodásunk itt a földön nem tökéletes. FEJEZET Ami részek szerint jó. XXV. FEJEZET Az atya teremtett. XXXVIII. igen jó a maga teljességében. FEJEZET Istenes szándék nélkül a jótétemény nem igazi táplálék. a Fiú megváltott.

bölcs mivoltodnak sem vége. Vagy talán éppen a hozzád fohászkodással kezdünk megismerni téged? Igen de: „hogyan hívják segítségül azt. Nyakán a halál igája. és VII. Mert akik keresik.és kisgyermekkoráról a VI. FEJEZET Isten maga biztat minket maga dicséreteire. Végül (XIX. erős hatalmadnak. 1. S íme. A XIII. s mégis ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged. s azok dicsérik. akik megtalálják. de dicséretet mond Istennek az akkor vett jókért. Elmondja. .ez azután végigrezeg hatalmas hullámokban a Vallomások összes könyvein. vagy tételes ismeret erejében történik? Válasza itt rövid. 8 . teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. hogy erkölcstelen latin és görög költői műveket olvastatnak és elemeztetnek.27).Első könyv Az első könyv tartalma Az első hang.14). engedd. Azt mondja az Írás: „dicsérik az Urat. hogy a kevélyeknek ellentállsz. s fájdalommal mutat rá a korán feltünedező gonosz hajlandóságokra. vajon a szívnek hozzád fohászkodása-e feléd az első lépés. sem határa.) ismét foglalkozik e kérdéssel. de ehhez hit kell. I. A te indításod az bennünk.) szomorúan áttekinti egész gyermekségét. hogy hívogatva járjak utánad. ingyen ajándékod. Uram. s hittel kiálthassak hozzád. fej. amelyet követségbe küldött Isten-Ember-Fiad útján gerjesztettél bennem. te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy. s keményen ostorozza a szülőket és tanítókat. míg csak el nem pihen benned. meg igyekezet. igen szeretném világosan megérteni. 21. . akik keresik őt” (Zsolt. Hitem fohászkodik hozzád. s nyugtalan a szívünk. meg is találják.mert e művekből az ifjak nemcsak nyelvi és irodalmi ismereteket szereznek. mert magadnak teremtettél minket. Isten dicsérete. Uram. 2. fejezettől kezdve már grammatikus koráról beszél. nevezetesen azt. Ismerteti azután gyermekkora lelkivilágát. hitem. hogy helyetted más valamihez fordulna tudatlanságában. akiben nem hisznek? És hogyan higgyenek tanító nélkül?” (Róm 10. de a tizedik könyvben (VI-XXVI. neved ismerős már nékem. hogy gyönyörűség dicsérnünk téged. fej. Átmegy azután az elemi oktatás idejére. Híred. hanem a bűnt is megszeretik. amelyet Szent Ágoston megüt. hogy Istenhez közeledésünk a természetes vallásos érzés indítása-e. Uram. fejezetben tárgyal. vagy talán ismeret és dicséret megelőzik a fohászkodást? Ámbár hiszen hogyan kiáltson hozzád. lelkében bűne tüskéje s az a bizonyosság. Nagy szelleme azonban már itt is súlyos kérdést feszeget. Uram. aki nem ismer téged? Megeshetnék vele. hogy súlyos beteg volt s e veszedelmekben igen kívánkozott a szentkeresztség után. hitem. Csecsemő.

138. amelyet s benne engem is. ha te bennem nem volnál. mert te magad tartod együtt az egész világot azzal. én Istenem. ami befogadhat téged? De elég szállás-e neked az egész világmindenség. ami már nem fér beléjük? És a maradékot az immár betöltött égen. hogy valami téged együtt tartson. Uram. hogy betöltöd? A veled tele mindenség neked nem tartóedényed. 1. ahova innen jönnöd kellene utánam? III. hanem a mi fölemelésünk. mint Úr és Isten! „Mert kicsoda Isten az Úron kívül és kicsoda Isten a mi Istenünkön kívül?” (Zsolt 17. Betöltesz eget és földet. Istenemet? Mert ha hívom. hogy mindenben egészen ott vagy. semmi volnék. talán csak részt kap belőled s egyazon rész jut az egész mindenségnek? Vagy részek szerint osztakoznak rajtad. teremtettél? Vagy azért otthonod neked mint valóság. 2. 2. ami van? Íme azonban én is közéjük tartozom. De hogyan hívjam én Uramat.32). Be tudnak-e azonban téged egészen fogadni. ég és föld alkotómestere. földön túl ugyan hova mehetnék tehát. „mert tőled.36)? Így is igaz. Vagy inkább úgy igaz. Reánk kiáradásod is nem a te leszállásod. te azonban ott is ott vagy. az Isten. FEJEZET Isten egészen ott van. ahol van. mit hívogatlak tehát. nem magad szakadozol ilyenkor. megszállhatna nálam? Vagy igazán van bennem valami. akár nem. de azért semmi sincs a világon.II. ha úgyis benned vagyok? És ugyan honnan indulhatnál el felém? Magad mondtad: „betöltöm az eget és földet” (Jer 23. FEJEZET Benned az isten. s nem ömlesz szét. ahova az én Uram. 1. 9 . mindenesetre magamhoz hívom. Égen. hogy jöjj hozzám? Hiszen nem is volnék. de semmi alkotás egészen be nem fogadhatja. vagy marad valami belőled. FEJEZET Gyarló beszéd Isten fölséges mivoltáról. 1. ami téged egészen le tudna foglalni? IV. hogy semmi volnék.8). általad és benned vannak mindenek” (Róm 11. Hova hívjalak tehát. Semmi volnék tehát. Szétzúzhatod. Mi tehát az én istenem? Mi volna más. ha bennem nem volnál! Az alvilághoz például én nem tartozom. a kisebbek kevesebbet kapnak? De van-e benned egyáltalán rész. földön kívül hova árasztod szét? Vagy nincs szükséged arra. mert „ha leszállok a pokolba. S ugyan van-e hely.24). Mivel azonban a mindenség nem tud téged egészen befogadni. Uram. jelen vagy” (Zsolt. hanem minket igazítasz egybe. mert nélküled semmi sem volna abból. így is. akár akarod. ha benned nem volnék. s a nagyobbak többet. kisebb és nagyobb? Nem az igaz-e inkább. Ez az igazság: Mindent a magad egységes egészével töltesz be.

lelkem fölfigyel hozzád.Te vagy. Íme. nyisd meg fülemet s mondd lelkemnek: Én vagyok a te üdvösséged! Hangod után megindulok 10 . hallgatással nem mellőzhetünk. én tudom. nem vagy fösvény s hasznot követelsz. hogy lekötelezzünk. Hatalmad. fogyatékos minden beszédünk rólad. Igaz Bíró vagy népeden. én Istenem. szívem. én legnagyobb kincsem? Mim vagy te nekem? Könyörülj rajtam. a legfőbb. Oh gondos hordozónk és védőnk. hogy meghalljam. hogy szeretetet követelsz tőlem s haragoddal és szörnyű hervadással fenyegetsz. Hol nem vagy? És hol vagy? Ami szép. eltöltesz áldásoddal s magad meg nem fogyatkozol! Jaj. örök-új. Világokat mozgatsz Uram. a buzgalom nem emésztődés. A szeretet tebenned nem nyugtalanság. 1. Uram. Ki szerzi meg nekem benned elnyugvásomat? Ki hoz le téged szívembe. Munkád változik. Jóságodnak nincs határa. bánatod nem fájdalom. S irgalmad mégis szüntelen Ragyogva száll a világra. Forr a káosz. életem és szent gyönyörűségem. fölötte Te állsz. Benne. mikor a némák is ékesen hirdetnek téged! V. gomolyog. S formákba repül a fénytelen űrben. pedig soha ki sem is eresztetted kezedből. te mindent számon tartasz. Uram. FEJEZET Töredelmes bűnvallomással Istent hívogatja. nyilatkoztasd ki. hogy meg tudjam mondani! És mid vagyok én neked. a harag nem szakajtja meg csöndességedet. mim vagy te nekem? Mondd lelkemnek: Én vagyok a te üdvösséged! Úgy mondd. Áldozunk neked. s örök nyugtod van. erőd végtelen. ha nem szeretnélek? Hát téged nem szeretni nem elég szomorúság? Jaj. Minden erőnek vagy örökösös forrása. hogy elfelejtsem minden bajomat s hozzád simuljak. Nem vagy szegény s örülsz a nyereségnek. Kiteremt intésed millió formát. Vénhedik s porba legyengül eléd a Gőgnek ostoba fészke. 2. aki beszélni mer rólad? Pedig. pedig van-e nem tőled való birtokunk? Beteljesíted ígéreteidet. pedig ugyan semmire sincs szükséged. akaratod soha. Hisz mit mondhat rólad. mekkora! Könyörgök. Mindeneket egybefoglalsz. fényarcod halovány mása. Ős-ugyanaz. felkarolod. teremtőnk. jóllehet senkinek sem tartozol. Uram. hogy mámorba ejts. pedig semmiben sem szűkölködöl. táplálónk és befejezőnk. jaj. amit találsz.

mert nem értettek. de nem sikerült. az mind alkalmatlan volt akaratom kifejezésére. Ámbár talán te is megmosolyogsz. Ki tisztítja meg? Kihez fohászkodjam. s tőled van minden én üdvösségem. amit kértem. hogy anyám és dajkám azt adták. mert „ha bűneinket számon kéred. hanem láthassam színedet. elégedetten hallgatni. könyörülő mosolygással. amit nekem rendeltél. Nem vádoltam-e meg magamat előtted gonoszságaimért? S te. Lassan pirkadó érzéssel egyszer csak érezni kezdtem. 13-14). mert nekik is jól esett az a jó. . Először álomban. Istenem. szívesen meghalok. lelki jótéteményeid hangos bizonyságából. mert ilyennek látunk minden csecsemőt. 2. Szerettem volna a nagyokat megkérni. Ne takard el arcodat előlem. Uram. Romlásnak ereszkedett: igazítsd össze. Tudom. Tudom. gőgicséltem jeléül annak. Ember füle hallatára nem beszélhetnék így. Ezt azonban csak jóval később értettem meg testi. 2. hogy ilyen voltam. vagy inkább eleven halódásba? Mert az emlékezet itt nem segít rajtam. Uram. vagy bajomban nyűgösködni. Nem állhatok perbe veled. de elnéző. vagy azért mert ártott volna. mert akaratom bennem rejtekezett s ők kívülről semmi módon nem tudtak bepillantani lelkembe. VI. hogy ezt. azután ébren.3). van benne elég. Hiába. megbocsátottad szívem eltévelyedéseit. Uram s az idegen bűntől szabadítsd meg szolgádat” (Zsolt 18. A te kezed rendezte. Uram. hisz te vagy az Igazság. mert te vagy gyökere minden jónak. 1. Azt szeretném megmondani. szüleimtől tudom ezt. hogy akkor egyébre nem is volt kívánságom. Ami keveset tudtam. hogy a felnőttek nem voltak hajlandók szabadságukat az én kényes kedvemnek engedelmesen alárendelni és sírással vettem rajtuk elégtételt. kinevetne. csak általuk. Elégtelen az én lelkem hajléka befogadásodra: bővítsd meg. Ezekre mind nem emlékezem. Először édes anyatej táplált. hogy akarok valamit. Sőt gyönyörűséggel adtak a te bőségedből. nehogy gonoszságom önmagát félrevezesse. azt tegyék meg nekem. Már ez is a te adományod volt. Te tudod. Istenem. igazában nem is tőlük. hogy vagyok valahol. Egyebet semmit. megvallom. akiktől nekem földi eredetet adtál. Mit tudtam akkor? Emlőkön csüggni. azért teszek vallomást.s megfoglak. hogy én hiszek. Mert erre számítok. ha nem hozzád: „titkos bűneimtől tisztítsd meg. vagy azért. elhiszem. hogy nem értem. sem szoptatódajkám nem maguk töltötték meg emlőiket. Erre aztán dobáltam kezemet. hogy örökre meg ne haljak. amit kaptam tőlük. lábamat. FEJEZET Csecsemőkoráról beszél s megmagyarázza Isten örökkévalóságát. S mivel nem adták oda. hogy drága szent kedved vett karjára engemet. hisz sem anyám. a te munkád volt. Nem szállok perbe veled.színeskedni nem akarok. Por-hamu-ember hadd számítsak ügyefogyott beszédemmel értő gyengédségedre. magamtól semmire sem emlékszem. 11 . Uram. ki állhat meg előtted?” (Zsolt 129. amin tekinteted megütközik. csak hallomásból tudom. első része a természetbe igazított és az élet rendjének mélységeibe rejtett ajándékaidnak. Idővel tudtam már mosolyogni is. honnan is származtam én bele ebbe a halandó életbe. szörnyen méltatlankodtam.

Örök vagy és változatlan. bűnt azonban nem teremtettél bele.Ilyennek tudok minden csecsemőt s hogy magam is ilyen voltam. de Őt magát meg nem találni. sem anyám. Ura vagy minden alkotmányodnak. könyörgő szolgádnak. és Istene. mondd meg könyörülő Uram. Honnan ez a kis emberféreg. örökkévalóságodban semmi sem múlik el. 3. Ömölhetnék-e az idők folyama.mint Isten mivoltát ugyan megérteni. mert a te alkotásod. FEJEZET Bűn árnyékozza csecsemőkorunkat. Talán meg is mosolygod már. fejlődő-romló minden dolgunk örök gyökere. mint szüleim bizonysága. . Nem baj. én vagyok. amelyet megfigyeltem. ha te azt is nem hordoznád? Éveid nem múlnak. ha nem is érti mindenki e fejtegetéseket. hanem örüljön. Neked nincsen mai napod. benned a lét nem különbözik az élettől. sem apám. mint teremtő cselekvésed? Uram. Uram. Voltam tehát s akkor is éltem. mert idők előtt és minden kezdet előtt. akik engem figyeltek meg. ember mondja ezt. Örüljön s nagyobb igyekezete legyen Istent megtalálni. Uram? Lehet-e valaki a saját alkotómestere? Van-e más gyökérszála életünknek. amit ész csak kigondolhat. hogy ilyeneket feszegetek s figyelmeztetsz. 12 .te pedig örök-ugyanaz vagy s minden holnapot és jövőt s minden tegnapot és múltat örök jelenedben cselekszel és cselekedtél. Ez az én csecsemőkorom rég elmúlt s íme. Napjainktól s őseink korától kezdve mennyi temérdek idő rohant keresztül örök jeleneden! Minden forgandóságunkra az nyomott bélyeget. de azért a ma minden eseményével együtt a te jelenedben múlik. ha nem tőled. Te rendezted úgy. VII. hanem örök jelenedbe folynak össze. amint az ezután jövőket is az bélyegzi és igazítja. Aki nem érti. megelőzte-e csecsemőkoromat valamely még előbb volt állapotom? Az volt talán. te vagy. amikhez el sem ér emlékezetem: életem első pihegéséből és csecsemőkoromból. abból szőjem-fonjam dicséretedet. 4. s a természetfölötti és természetes mindenségnek is változatlanul benned él teremtő gondolata. én édes Istenem? Voltam-e valahol? Voltam-e valami? Senki emberfia ezt meg nem mondja. 1. Magasztallak téged. ha mivoltát meg nem érti is. sokkal ékesebben bizonyítja a kisdedek öntudatlan állapota. és a csecsemőkor határán már módokat kerestem érzéseim közlésére. sem az én emlékezetem nem tudós ebben. Esedezem. Istenem! Jaj az emberek bűneinek! Nézd. Hallgass meg engem. hogy az ember e téren csak mások megfigyeléséből következtethet magára és sokat el kell hinnie együgyű asszonyi szóra. Te könyörülsz rajta. sem mások tapasztalata. amelyet anyám méhében töltöttem? Erről is mondtak nekem egyet-mást s magam is megfigyeltem terhes asszonyokat. másik is a te örök végtelen valóságod. Éneket mondok neked azokból. de még azelőtt. ég és föld Ura. Forgó-foszló világunk oka. hogy amit ismerek. . ne feszegesse. mert egyik is.

ha immár semmi nyoma sincs bennem! 13 . még a csecsemő egynapos földi élete sem. hogy egyik csecsemő a másikat a bőséges emlőnek neki immár fölösleges. Isten vagy.nem teszik meg minden ostoba. szörnyen haragszik engedetlen környezetére. Uram. tőled van a csecsemő élete. Bölcs ez a szokás. Tőled van minden arány. Hódolatot vársz ezekért tőlem. hogy megvalljam és énekkel köszöntsem fölséges nevedet. teljes joggal korholhatnának s ki is nevetnének. Te láttad el testét érzékekkel. hisz senki ezeket meg nem teremti. Honnan vegyem kora bűneim emlékezetét? Talán ugyanolyan korú gyermekeken figyeljem meg azt. az volnál. Csecsemőkoromat nem tudom. mintha ezek jelentéktelen. hogy „vétekben fogantattam és bűnökben fogant engem az anyám” (Zsolt 50. annak ellenben éhsége csillapítására. Megfigyeltem egyszer egy ilyen rakoncátlan kisdedet. Bölcs kéz nem dob tisztogatás közben értéket szemétre. nem ugyan emlő. mert a fejlődés folyamán úgyis el kell tűnniök. Tőled van arányos alakja. 2. ahogyan a gyermek e zsenge korban cselekszik? Kiabálva követel esetleg ártalmas jószágot s ha nem kapja meg. sőt dühében ütés-veréssel iparkodik ártani a felnőtteknek és tulajdon szüleinek is. Még beszélni sem tudott. Vagy talán ártatlanság az. ha semmi egyebet nem alkottál volna is. hanem csak te egyedül. S ha meggondolom. te helyezted bele az eleven teremtmény összes ösztönét. nem azért. kérlek. egész jövő fejlődésének igazítására és őrzésére. te raktad össze tagjait. vagy semmi dolgok volnának. mikor és hol volt. amiben emlékezetem immár nem tud eligazítani? Mivel vétkeztem akkor? Talán azzal. úgyis értés nélkül fogadtam volna a dorgálást. hogy nem tudom mi úton-módon ki tudják irtani. Nem bántottak. Örök szépséged forrásából ered a mindenség bája. Mások mondásából. Ismeretesek ezek a jelenségek. Mit is érdekelhet engem. Következőleg akkor is oktalanul cselekedtem. De érték-e az. mindenható és jó. hogy sírva követeltem az emlőt? Igaz. 3. igazán ártatlan? Elmellőzöm ezt a kort. senki nem igaz a bűntől pillantásod előtt. elvárod. hanem azért. Uram s én Istenem. ha most is úgy nyűgösködnék. mert . Mert íme.Ki tud engem gyermekkorom bűneire emlékeztetni? Pedig jaj.7). ahhoz igazodik a dolgok rendje. mert éppen úgy elfedi előlem a feledés homálya mint anyám méhében töltött időmet. hogy érettebb korú gyermeknél nem tűrünk el hasonló viselkedést. a te szolgád. de lelkén már rajta van a bűn árnyéka. ami abból is nyilvánvaló.higgadt ésszel . sőt ártalmas kívánságát! Ártatlan a gyenge csecsemőkéz ütése. ezt a kort nem szívesen számítom hozzá földi életem folyamatához. anyák. sőt élete fenntartására okvetlen szükséges forrásától elmarni iparkodik? Okos türelem itt a mester. hanem nekem való táplálék után. s akármilyen megbízható is így szerzett tudomásom. csecsemők megfigyeléséből következtetek rá. Fejlettebb korban kell az ilyenekből kinevelődni. aminőnek látjuk. dadák ugyan bizonykodnak. de már irigy és gyűlölködő pillantással méregette pólyás testvérkéjét. te tetted olyanná. Uram.

hozzád imádkozó embereket is. nekünk is végig kellett vánszorogni rajtuk. amelyet nekem mutatnak. Istenem. amellyel környezetemben mindenki ki szokta gondolatait mondani. minden módon próbáltam megértetni magamat. Tanulnom kellett. kik pedig biztosan nem kívántak nekem 14 . A felnőttek dicsérték ezt a módszert. hogy amikor megneveztek előttem valamit. Megértettünk tőlük felőled annyit. de haszontalanul. mutogattam. vágyakozást. a név kapcsán az illető tárgyhoz fordultak. hisz egyszer csak nem gőgicsélő csecsemő voltam már. Megfigyeltem tehát. amely viszont nem ment sehova. hogy tanultam beszélni. Mi haszonra? Szegény fejem nem értette. de nem tudtam mindent megmondani. Sok verést kapott. Itt már dereng bennem az emlékezet. hogy a kimondott szó annak a tárgynak a neve. mennyi csalódás várt ott engem! Elémszabták a jó gyermekek reguláját: engedelmesen megfogadni a tanítók intelmeit. Ezt sokszor láttam s megértettem. mint később az írás tudományát. FEJEZET Elmondja. és amikor először léptem be igazán az emberi társadalom sokbajos közösségébe. szavakhoz fegyelmezett nyelvem ki tudta mondani akaratomat. Találtunk azonban. Uram. integettem. hogyan tanult meg beszélni. Nem felnőttek mesterkedték belém iskolás renddel szót szó után adogatva. Uram. hanem beszélni tudó gyermek. szóval mindent meg lehet mondani. Hova ment volna? S mégsem volt meg. kiabáltam. Panaszkodik. szüleim tekintélye s az idősebbek keze alatt tettem az első lépéseket. ha lusta voltam. hogy melyik mi dologra illik. előttük egész nemzedékek taposták ki nekünk ugyanígy vesződve e gyászos ösvényeket. Pólyás kiskoromból átjutottam a gyermekkorba. s hogy nem kell szemünk előtt megjelenned. hogy megtegyék. Tényleg. igen nagy buzgósággal könyörögtem hozzád. Arckifejezéssel. mégis megérted könyörgésünket és tudsz segíteni rajtunk. tanulni nem. 1. hogy a tanítók bottal nevelnek. FEJEZET Gyermekkorában igen szeretett játszani. amit kívánok.VIII. Így szedegettem össze sok-sok beszédből a szavak igazi értelmét s mivel immár gyakori hallomásból tudtam. Eleinte sírtam. de azt csak később értettem meg. hanem a magam kis eszével. Hozzád fordultam tehát már gyermekésszel. hogy nevezetes ember legyen belőlem s a nyelvelés mesterségével kitűnjek emberi hiúságok és hiú kincsek ügyeskedő szolgálatában. én erősségem és menedékem. taglejtéssel és hangokkal érzést. szemintéssel. a nagyok. 2. irtózást. s nem is mindenki értett meg. Minden népnél egyforma ez a természetes beszédmód. Birtokomba került tehát az az eszköz. Akármilyen kicsiny voltam. gyarapítva Ádám maradékainak keserves erőlködéseit. mennyi keserűség. elutasítást. Vagy inkább ez érkezett el rám a csecsemőkor után. Világos volt ez mozdulataikból. IX. 1. Istenem. téged hívtalak akadozó nyelvemmel. És mikor aztán nem hallgattál meg (kár ugyan nem esett bennem). Azután iskolába adtak. de megvertek. kérést. magam tanultam meg. sőt a szüleim is. amennyit tudtunk: hogy te nagy Valaki vagy. hogy verést ne kapjak az iskolában. kegyes ajándékoddal.

tehetségünk is elég. Istenem. az ilyen oktalanságokat. de . csipkedővasat és egyéb kínzószerszámot (jaj. hogy ezekben is vétkeztem. Akik ilyen játékokat rendeznek. Uram.igen szerettünk játszani s ezért aztán büntetést kaptunk azoktól. 2. mint én. de azért folyton rendetlenkedtünk. földieken túlemelkedett lélek. sem a leányokat. 2. FEJEZET Megvallja bűnét.rosszat. Uram. hozzád kötve tüzes szeretettel. hozzád erősen ragaszkodó olyan kemény lélek. amely kínpadot. kétségkívül haszonhajtók lehettek nekem az életben azok az ismeretek. talán különben viselkedett? Hisz. 1. Van-e valaki. a felnőttek naplopását foglalkozásnak nevezik. híveidet. hogy valamikor ő is adhasson ilyen játékokat. Egyébként is az. mint ahogyan szüleink mosolyogva nézték kínjainkat. ha tanítótársa valami apró vitában legyőzte. de azokat is. aki engem fenyített. minden lelkes és lelketlen állat teremtője. Akármi tervük volt is velem. mert nem tartottam meg szüleim és elöljáróim parancsát. Könyörülő szemmel nézd. a cirkuszt akartam látni. hogy megvertek. Uram. hogy a gyermek botot kap az iskolában. Furcsa! Ezt szeretnék. 15 . bűneinknek pedig csak igazítója. a verés úgyis gonosz nagy baj volt nekem. de azért szó nélkül tűrik. mert játékon járt az eszem. Meséken hízott telhetetlen kíváncsiságom hamarosan kigyújtotta bennem a látás vágyát is: a felnőttek mulatságát. volt hozzá értelmünk is. kedves. Lelkesedtem a mérkőzés büszke babérjáért. hogy játékos kedve miatt hátramaradt a tanulásban. amiket akkor tanítóinktól szenvednünk kellett? Félelmünk igazán nem volt kisebb s könyörgésünk sem volt hozzád a szabadulásért gyöngébb. mert gyermekkoromban a sok labdajáték nem engedett elég gyorsan haladnom a tudományokban. sokkal epésebb és irigyebb volt. ismétlem (mert tunya érzéketlenség is okozhatná!). hogy gyermeke valamikor ilyen nevezetes ember lehessen. sokkal gonoszabb játékot űztem. minden emberfia szörnyű borzalommal kéri ezek ellen oltalmadat!). a gyermek természetes játszókedvét pedig büntetés alá rekesztik. amennyit éveink számához kimértél nekünk. mint amennyi feladatot kaptunk. Hacsak valami bölcs férfiú rendjénvalónak nem találja azt. és vezére. És senki érző lélekkel nem kezeli a gyermekeket. látom. csupa fül voltam. sem a fiúkat. ha kalandos mesékkel tömtek s érdeklődésemet még jobban felcsigázták. pedig jaj. van-e. X. híres emberek a közvélemény szemében. amikor pajtásom a labdajátékban fölémkerekedett. szerettei kegyetlen félelmének tárgyait annyira semmibe venné. akik még nem ismerik nevedet. Igazíts minket. De persze. de különben is nem azért engedelmeskedtem. mint felnőtt. akik maguk is hasonlóképpen cselekedtek. ha a cirkuszi játékok miatt elakad a tanulásban. nem olvastunk. hanem azért. amellyel viszont oda akarják eljuttatni. amelyekkel aztán. nem tanultunk annyit. amelyeknek tanulására rászorítottak. mintha a fejemet valami okosabb dologra akartam volna adni. majdnem minden szülő szíve-vágya az. nem írtunk. a verés tetejébe még alaposan ki is nevettek. hogy azok is neveddel járjanak és megigazodjanak. Volt Uram.

Gyermekkoromban . de igazán jóra Isten igazította szándékukat. Megtisztulásom ennélfogva későbbre maradt. Keresztjének jele sokszor volt homlokomon s anyám méhéből kijövetem óta sokszor meghintettek engem bölcsessége savával. 2.gondolták . Állapotom azonban hirtelen jóra fordult. hogy a mi Urunk Istenünk nagy alázatosan eljött hozzánk bűnös-gőgös emberekhez s megszerezte nekünk az örök élet reménységét. hanem te igazítottál engem jóra. Egyházadtól? Édesanyám tiszta. övé lett a győzelem. bűnbocsánatot nyerve megtisztuljak. FEJEZET Súlyos betegségében meg akar keresztelkedni. Hittünk tehát. Nagy ijedtségében gyorsan rendezkedett is már. ha most keresztelnek.ajándékod . szeretném tudni. s így lelkem bűnös állapota sivárabb és vigasztalanabb lesz.mekkora lelki éhséggel. Törvényed szerint egyébként férje hatalma alatt volt. s nem is azok tették nekem a jót. 1. pedig sokkal érdemesebb volt. hajunk szálainak is számba16 . nekem akkor is pásztorom. de ebben is neked szolgált. Uram. milyen sok és nagy kísértés áradata vár rám a serdülő korban. amelyből később a te képedre kialakulhattam. hogy az üdvösség szentségét felvegyem és a te megvallásoddal. ő azonban atyai hatalmát nem szegezte szembe vallásos anyám törekvéseinek s pogány létére nem akadályozta meg. ha nem szorítottak. emlékszel. csak én viselkedtem rosszul. tehát egész biztosan még több bűn rútságába keveredem. hogy higgyek Krisztusban. . hadd töltse kedvét. az én Uram-Istenemnek szent keresztségét édesatyámtól és mindnyájunk kegyes anyjától. Mert ugyan mi másra valónak szánták ők kezük alatt szerzett tudományomat. hogy lelkem új épsége . nem igazán értékes cselekedet. Uram. s aztán gondozóim s magam ügyeskedésével úgy igazodnom.XI. ha rákényszerítettek. A kényszer javamat akarta. hogy atyám helyett inkább te légy atyám. még kereszteletlen! Bezzeg nem mondják a test bajára: ne bántsátok. Emlékszel. mikor egyszer gyermekkoromban valami belső nyavalya forróságától hirtelen szinte halálra váltam. ha neked is úgy tetszik. jámbor lelke tele volt gonddal örök üdvösségem miatt. arról is: ne bántsátok.atyámat kivéve. S mivel segítetted. mi terved volt velem. Uram. XII. A kényszercselekedet.nem szerettem tanulni s igen keservesen esett. hadd kapjon még több sebet. s azért a bizonytalan jövőnek inkább akarta nekiereszteni bennem a nyers anyagot.életben maradok. mint az. mint a gazdagságban is étlen emberi kapzsiság és ostoba dicsőhödés folytonos fűtésére? Te pedig. anyám is. mekkora hittel kértem Fiadnak. FEJEZET Szülei jót akartak vele. Istenem. mert . Uram. akik hajszoltak. Uram. én is. mint magát a kész képet. mint az ifjúkortól . hogy akkor kereszteletlenül maradtam? Talán csupa kíméletből szabadságot kaptam a bűnre? Vagy nem kaptam? Hiszen még most is minden untalan hallom erről is.biztosan megmaradjon védőszárnyad alatt! Bizony jobb lett volna! De az én jó anyám előre tudta. sőt egész házunk .ámbár attól nem féltettek annyira. Tudtam én arról már kiskoromban. nem tanultam. még gyógyítatlan! Mennyivel üdvösebb vala rögtön meggyógyulnom. Anyám arra törekedett. még ha jó is.

por most is. ki meghalt. Zsolt 77.39). aki még nincs hozzájuk hasonló állapotban. amelyet jókorán tanulnom kellett. tőled Uram. nyomorult feledséggel könny nélkül viseltem. pedig én is halott voltam. A latint ellenben igen kedveltem. mint az ilyen hervadó nyomorult. Uram. De ennek is bűnös mivoltom és ingatagságom volt a gyökere. kihervadtam. 2. hogy én magam. Valóban beteljesedik rajtunk törvényed alapgondolata: minden rendetlen vágyakozás önmagának büntetése! XIII. számolás elemi dolgainak tanulása a latinban is éppen olyan visszataszító és terhes volt nekem. Ezeken nem sírtam. mert szerette Aeneast. értelmem s gondolataim termékenyítő ereje! Nem szerettelek. Hiszen világos. mert test voltam és szellem. hogy alapvető mivoltomnál fogva sokkal hasznosabb volt nekem az elemi oktatás. Ne vitázzanak velem! Úgysem tartok tőlük. mióta szívem vágyait neked gyónom Uram. annyira. igen tökéletlen teremtményed varázsában elhagytalak téged. mint azokat. mint a helyi tisztes elvonultságnak. 3. mert ha meg találom 17 . Kárpit-takarók rejtik a grammatikus iskolák ajtait. Mert az írás. ami mindig elérzékenyített. én életem. amellyel lassankint megtanultam s immár tökéletesen tudom olvasni a kezem ügyébe akadó írást. amit meg magam hibáztam. könnyebben kieresztem eszemből Aeneas bolyongásának történetét s minden ilyen dolgot. igen jól van! Mert a világgal való barátkozás valóságos elszakadás tetőled. mint az írást és olvasást. amelyekkel írni-olvasni tanultunk! Szólaljon meg. én belső világosságom. az én hanyagságomból. Még most sem egészen világos előttem. S e betűket ostoba tartalmukkal sokkal nemesebbeknek és hasznosabbaknak tartották. Bizony sokkal inkább takarói az ostobaságnak. Ő azonban jobban szerette a latin költők meséit. az enyémből pedig. elszakadtam tőled s hűtlenségemre minden oldalról zúgott az elismerés: helyes. miért irtóztam annyira a görög nyelvtől. a tanulásomat szorgalmazók minden rövidlátását hasznomra fordítottad. aki önmagán nem is szánakozik! Megsirattam Didót. mint az egész görög nyelv. FEJEZET Az alapvető oktatás nagy értékét fejtegeti. mert nem szerettelek téged. s le tudom írni. ráfelejtkezve e tanulmányokra. olvasás. később is. vagy versekben sirassam Dido szerelem-öngyilkos halálát: az meg. 1. hanem magasabb fokon. büntetést igazítottál fejemre. mint az a másik. Éretlen fiúcska s már tele bűnökkel: igen rászolgáltam! Így mások oktalan eljárását javamra fordítottad. s a végén már az restellkedik. Uram. mondom.vevője. Mi szánalmasabb. Egy szót se szóljanak ellenem a tantudomány kimérői és fogyasztói. hogy a magam ballépéseit elfelejtve Aeneas bolyongásait tartsam eszemben. lelkem titkos kenyere. nem sirattam magamat. Én. mióta megkönnyebbültem gonosz útjaim megtagadásában s mióta megszerettem kedves ösvényeidet. amely rászorított. mindig sokkal értékesebb az első oktatás!” Mert íme.hasznosabb. hanem gyászoltam a halott Didót. nem ugyan elemi. mely ide-oda csapong és nem akar megállapodni (vö. tőrrel kebelében. hogy igen fájdalmasan ért volna a tilalom: nem olvasni többé azt. . amit csak akarok. A nagy helyesléssel közvéleményt teremtenek. lelkemben a te igazságod és kiáltsa: „tévedtek. igazságosan megbüntetted. emberek.

A tanító pálcájától a vértanúk megpróbáltatásáig az egész rendszer a te gondolatodnak szolgál: szenvedést is vegyíteni. FEJEZET Nem szeretett görögül tanulni. kettő meg kettő az négy” . milyen betűkkel kell Aeneas nevét kiírni. . hogy azután szeretetem egészen hozzád forduljon s teljes odaadással ragadjam meg mentő jobbodat. sem drága jóságod megvallásában. vagy inkább ama költői meséké? .de ha azt kérdezem. De amannak csapongását törvényeid alá szabja emez. hogy csecsemőkoromban latinul sem tudtam. akik tréfásan ellenkedtek velem vagy játékkal mulattattak.szörnyű unalmas nóta volt nekem. s nekem akkor mégis igen keserű volt! Azt hiszem. ha rákerül a kényszerű tanulás sora. végleges szabadítómat minden kísértésből. mert kényszerítették. Mikor ugyanis felgerjedt bennem a vágyakozás. Ha továbbá kérdezem. . de a fegyveresekkel tele falovon. hogy üdvös erejében megtérjünk hozzád. bottal is szüntelenül hajtottak. hogy a tanulást sokkal több haszonnal sarkantyúzza a tanuló tulajdon érdeklődése. FEJEZET Hálálkodik. ki is mondani azt. Figyelmezz Uram könyörgésemre. mint ezen értékesebb dolgok felé. Trója égésén vagy éppen Creusa árnyékán ugyan szívesen járattam könnyelmű eszemet. de egyszerű hallás után szinte játszva megtanultam ápoló dajkámtól s azoktól. mert magam iparkodtam kimondani gondolataimat. hogy Isten később mindent jóra fordított.illetőleg: mikor ezektől irtóztam.a műveletlenek azt felelik. mert: „egy meg egy az kettő. hogy nem tudják. mikor inkább hajoltam ama sok haszontalanság. nem oktatás útján. Igaz. a műveltek pedig azt: hogy nem igaz. mint én Homérosszal.kérdezni. Nálam úgy volt. minden írni tudó ember egyformán helyesen felel. akitől az élvezet tombolásában sokszor elszakaszkodtunk.előre világos. hogy mit felelne minden ember. hogy tanuljak görögül. először okvetlen szavakat kellett tanulnom. akinek érzéke van a saját érdekei iránt! Nagyot tévedtem tehát tanulókoromban. Mert könyörületed fordított meg engem igen gonosz ösvényeimen. hogy Aeneas Karthágóban is megfordult. mert az emberek közös megegyezéssel és egy értelemmel állapították meg ezeket az írásjeleket. Egyetlen betűt sem értettem eleinte s szép szóval is. hanem azok beszédjéből. Ez a tanulás nem büntetéssel fenyegetődző parancsra történt. hogy a görög gyermekek ugyanúgy vannak Vergiliusszal. akik előtt érzéseim kimondásával próbálkoztam. mint akármilyen fenyegető kényszerítés. az iskolás ismeretek közül minek az elfelejtése lenne az élet szempontjából nagyobb kár: az írás-olvasásé-e. igaz-e a költő állítása. Istenem. XV. . annak édessége győzte meg bennem a bűnös vágyaimmal kötött barátságot. hogy meg ne hervadjon az én lelkem sem törvényedben. amit gondoltam. XIV. azokat meg szerettem. Miért nem kedveltem az ilyen költeményekkel tele görög irodalmat is? Hisz Homérosz is édes ajkú mester a hiábavaló mesék szövögetésében. 18 . hogy az idegen nyelvvel való temérdek vesződség igen megkeserítette a görög mesék élvezetét. Ez is igazolja azt a szabályt.

megvallom tehát. amik ott feljegyezvék. hacsak Terentius elénk nem állítana színdarabjában egy haszontalan fickót.s hacsak nem látnók. neked szentelek mindent. talán nem is ismernők. emberi gyarlóságokat ruházott isteneinkre. de az szent. Tusc. ami hasznosat gyermekkoromban tanultam. amit ködös fejű tanítók bennük innunk adtak. amelyek a tandíjon kívül állandó fizetést is biztosítanak. Nem a szavakat ócsárlom. hanem inkább minden ember. hogy nem romlott emberek. A tanuló gyermekeknek e biztosabb úton kellene haladniok! XVI. hogy e két dolog közül egyiket sem teheti. s ezért akkor nagy jövőjű gyermeknek neveztek. mikor hiábavaló dolgokat tanultam s elnézted a hiábavalók gyönyörűségéből sarjadzott bűneimet. számlálok. amely azt a jelenetet ábrázolja.Uram. ugyanazon céhbeli ember elég hangosan megmondott ilyenformán: „Homérosz. a költő. amit egy. 1. értékes edények. hogy a tanulókat pogány istenek foszlott erkölcseiről szóló mesékkel tanítják nyelvre és irodalomra. . olvasok. szörnyű hatalom a világban a szokás áradata! Ki szeg vállat neki? Indul-e majd valamikor apadásnak? Örökké annak hullámai hányják-vetik-e Éva maradékait azon a félelmetes nagy tengeren. de ezt az eredményt kevésbé haszontalan alapon is elérhettem volna. azok válogatott. . azt hihesse. mert te igazítottál jóra. A teljes igazság pedig az. 26). királyom és Istenem. hogy az ilyen leírás undok bűnök elkövetésére csábít. 19 . apró ember ne követtem volna példáját? Követtem bizony szívesen!” Nem igaz.szavalja . hogy én bizony szívesen tanultam volna e dolgokat. Igaz. arany. És mégis ebbe a pokoli örvénybe lökik be a gyermekeket s még fizetnek. hanem a bűnös italt. Uram. nehogy bűneik közönséges bűnökként szerepeljenek a köztudatban. Vertek. 2. És vajon a köpönyeges. Az örvény pedig megrázza szikláit s így süvölt: Csak itt lehet ékes szavakat tanulni. csak itt lehet a tárgyalás és előadás nélkülözhetetlen eszközét.ez már isten a talpán! Mennydörgő szavára megreszketnek az ég csarnokai! S én. amint maga elé képzeli a bujálkodó Jupitert valamely falfestmény nyomán. hogy nyelvet az ilyen gyalázatosságok révén könnyebben lehet tanulni. ha nem ittunk s nem vihettük panaszunkat sehova okos bíróhoz. a mennydörgés pedig csak költött csábító eszköz. csalás. égi csarnok s egyebeket. hogy ilyeneket tanulhassanak. hogy az igazi házasságtörést csakugyan van módja utánozni. hogy költött ugyan Homérosz ilyeneket is. I. színed előtt bátorságos immár ez én emlékezésem. hanem égi istenek nyomdokain jár. hogy a haszontalan dolgokra fordított munkával sok értékeset is tanultam. írok. amit mondok. kebel. de úgy adják elő. Világos. amelyet még a kereszt hajóján is igen nehéz megjárni? E szokás erejében kellett foglalkoznom a mennydörgő és házasságtörő Jupiterrel. „mert . okosabban miránk ruházhatott volna valamit az istenekből!” (Cic. a fórumon nyilvánosan a törvények keretében tárgyalják. tudós urak közül ugyan melyik veszi értő eszébe azt.Igen? Hát e szavakat: eső. hogyan gyullad a fickó égi mestere példáján maga is bűnre.közügynek tekintik. sőt nyomorultul gyönyörködtem is bennük. aki ugyanazon bűnöket cselekszi. hogyan csábította el Jupiter Danaét az ölébe eresztett aranyesővel. FEJEZET Keményen ostorozza azt a szokást. de romlott embereket ékesített isteni jegyekkel. Jaj. az ékesszólást megszerezni! .

minden szívet. mert a szenvedély sötétsége messze szakaszt arcodtól.XVII. ha ellenben kicsapongásaikat szabatosan. hogy ilyen módon haszontalanságokba merültem és tőled. nem földi távolságokkal távolodik tőled. hogy számos kor. Annak munkája kapta az első dicséretet. amikor kiadtad örökségét. de sokféle módon gyújt az ember gyertyát az ördögnek! XVIII. sokkal édesebb. hajót szerzett. Mit használt nekem. de éppen az volt a mi feladatunk. Ilyen beszédet ugyan Junó. nyelvemet nem gyakorolhattam volna egyéb dolgokban? Szívemet. mint Isten törvényeivel. sőt verés miatt igen nyugtalanította lelkemet az a feladat. vagy valóságos szárnyakon repült. aki a harag és fájdalom érzelmeit úgy tudta előadni. én igaz életem. ezt. Hisz olyan emberek voltak példaképeim. Az esetleges dicsőség vagy szégyen. tömören és arányos formában beszélték el. hogy beszéd alakjában adjam elő Junónak azon való haragját és keservét. én Istenem eltávolodtam. amit a költő versben énekelt. a te rendelkezéseidet pedig hogy elhanyagolják! Ha a kiejtés 20 . Istenem. akik ha kifogástalan élményeik elmondása közben egy-egy műveletlen vagy régies kifejezés miatt korholást kaptak.és osztálytársam között az én előadásom kapta ezt a dicséretet? Mi volt mindez. lovat. igen irgalmas és igazságos vagy. e gyenge növényt. milyen pontosan megtartják az emberek fiai a betűknek és szótagoknak a megelőző nemzedéktől örökölt szabályait. Természetes. amely azt mondja neked: keresem színedet. ha vigasztalásodra szomjazik. Nem léptekkel. Jaj. amennyire tudom. Vagy az a te elveszett fiad talán kocsit. mert hosszú türelmű. A rakoncátlan testiség. türelmesen. vagy közeledik hozzád az ember. hogy messze vidéken elpotyázza. ha nem füst és szellő? Tehetségemet. nem lett volna ragadozó madarak zsákmánya. hogy a teukrok királyát nem tudta Itáliától távol tartani. Nézd Uram. mikor ínségében visszatért hozzád. soha sem mondott. hogy a művelt emberek jobban törődnek a nyelvtan szabályaival. Uram. igen szégyenkeztek. Hadd tegyek vallomást arról is. ha hozzád vágyakozik. FEJEZET Felpanaszolja. amit útra vele adtál? Édesatyja voltál. FEJEZET Egyik iskolai dolgozatának sikere. hogy a költő képzeletének hazug nyomában kellett eltapogatóznunk és kötetlen alakban feldolgoznunk azt. Kimentesz te immár a szörnyű örvényből minden lelket. mely ostoba dolgokkal koptattam kezeidből vett tehetségemet. 1. Türelmed örökké tart? Nem. én Istenem. 2. orcádat keresem Uram. milyen szépen nevelhették volna a dicséretedet zengő zsoltárok! Nem tépték-vonták volna üres haszontalanságok. amit kaptam egyszer. hogy hűen jellemezte a szóban forgó személy egyéniségét s az egészet a tartalomnak megfelelő szavakba öltöztette. az ezért nyert elismeréssel nem győztek dicsekedni! Hallgatagon szemléled. e sötét szenvedély tehát a színedtől való igazi eltávolodás. ahogyan szoktad. vagy gyalogszerrel utazott. az örök üdvösség változatlan érvényes törvényeit.

Ez volt a gyakorlótér. verebek korából a fejlődés későbbi idejére. hogy egynémelyik odaáll a bíró elé . akiknek tetszését kinyerni életem derék munkájának tekintettem. sem mintha ember létére parancsod ellen embertársát gyűlöli. mily titkos a te lakásod valahol a hangtalan magasságokban! Onnan büntet örökfigyelmes törvényed minden bűnös vágyakozást elvakultsággal. a hivataloskodás és országlás.távol a te színedtől. Nyilván megvallok mindent előtted. Miért? Mert igen szerettem játszani. amit magam is elkövettem ellenük. hogy igen veszedelmesek. 21 . de nem engedtem. hogy nyelvbotlással. 14). E játékokban ostoba elsőségi vágyból gyakran csalással szereztem meg a győzelmet. pedig a játék nekik is éppen annyi gyönyörűséget okozott. királyom. hogy mértéktelen gyűlöletében esetleg embert töröltet ki az élők sorából! XIX.ember az is! . a diók. Milyen rút lehettem szemeid előtt! Hisz tulajdon környezetem is igen kivetőnek találta bennem különösen azt. Valóban. hiábavaló színdarabokat nézni s azután újra meg újra eljátszani őket.valamennyien emberek! -. akik ügyesebbek voltak. Torkosságból. Fölséges. Pedig társaimban éppen azt nem tűrtem. ha ellenben engem kaptak csaláson. íme. hogy ne cselekedjük másnak. az alázatosság szimbólumát állítottad elénk a kisgyermek alakjában. 1. amelyek a nevelődés és a tanulás. Vallja. s mintha annak kit üldöz. szüleimet folytonos hazudozással próbáltam félrevezetni. Nem vettem észre a gyalázat mélyébe zuhanásomat . jobban megütköznek rajta. amit magunknak nem kívánunk. Uram. Loptam is szüleim éléskamrájából s az asztalról. Istenem. Ilyen a gyermeki ártatlanság? Nem ilyen. Vagy nem elvakultság-e az. mint nekem. mint én. mint amennyit a gyűlölködéssel saját lelkének okoz. s ellenségét engesztelhetetlen gyűlölettel veszejteni akarva arra ugyan gondol. Pedig semmi irodalmi szabály nem tud annyira belénk erősödni. mint az irigységtől azok iránt. 2. birtok és rabszolgák korába átkísérik az embert. meg hogy legyen mivel lekenyereznem a gyermekeket. FEJEZET Maga is ilyen volt. mely őt amaz ellen fűti. ilyen dolgok miatt kaptam én dicséretet azoktól. kérlek. mint ahogyan a tanító pálcáját is felváltják a nagyobb szenvedések. ha rájöttem. kegyetlenül lelepleztem. hogy nevelőmet. mint amily mélységes a lelkiismeretnek amaz írott törvénye. tanítóimat. Elszámolja serdülőkora bűneit. ahol jobban őrizkedtem a stílusbeli hibáktól. az arany. mint a gyűlölet maga. mert együtt nőnek az emberrel. labdák. akik csak ilyen áron játszottak velem. több kárt tehetne. dühöngtem.nagy közönség jelenlétében . biztosan nem ilyen! Mert éppen ezek a bűnök.régi szabályainak hívei vagy tanítói közül valaki a nyelvtannal ellentétben ezt a szót homo omónak ejti. de azzal nem törődik. apró hibával ékesszólásának híre csorbát ne szenvedjen. Ilyen iskolai rendszernek voltam én gyermekkoromban áldozata. mikor azt mondtad: „Ilyeneké a mennyek országa” (Mt 19. Mintha bizony ellensége nagyobb kárára volna. egyetlen Istenem.

XX. FEJEZET Magasztalja Istent a gyermekségében vett jókért. Uram, legfőbb, jóságos teremtője és vezére a mindenségnek, neked, Istenünknek hálát adnék akkor is, ha csak gyermekkort juttattál volna is nékem. Mert hiszen így is léteztem, éltem, éreztem; tudtam vigyázni épségemre, amely a teremtő, öröktitkos Egynek valami hasonlatossága bennünk. Belső ösztön erejében vigyáztam érzékeim egészségére, s jelentéktelen dolgokon járó apró gondolataim már akkor gyönyörködtettek az igazság megismerésével. Csalódni nem szerettem; emlékező tehetségem volt, beszélni tudtam, a gyengédség jól esett, fájdalomtól, nyomortól, tudatlanságtól irtóztam. Íme, mennyi csodálatos és bámulnivaló vonás van egy ilyen kis teremtményben! Mindez azonban az én Istenem ajándéka volt; nem magam adtam magamnak ama javak összességét, amelyek engem alkottak. Jóságos tehát az én Teremtőm. Az ő jósága rejlik bennem, őt dicsérem minden jómmal, ami csak volt rajtam kiskoromban. Bűnöm az volt, hogy nem benne, hanem teremtményeiben: magamban és a világban kerestem örömet, eszményt és igazságot s ezúton szakadt rám fájdalom, megszégyenülés, eltévelyedés. Hála neked örömöm, becsületem és bizalmam Istene, hála neked ajándékaidért! Tartsd meg nekem őket, mert velük engem magamat tartasz és módját ejted ajándékaid gyarapodó tökéletesedésének. Veled akarok maradni, Uram, hisz az is ingyen adományod, hogy vagyok.

22

Második könyv
Az második könyv tartalma Felserdült s belépett az ifjúkorba, de együtt a kicsapongások fertőjébe is. Két ok ragadta bűnre: természetének érzéki hajlandósága és a gonosz társaság. Az itt tárgyalt események Madaurában és Thagastében történtek. Madaurában középfokú iskolázást kapott s megkezdte a felsőfokút, a retorikát is, - Thagastében pedig üresen töltött bizonyos időt tizenhat éves korában (370), míg a karthágói utazásra előkészült. Elmondja, hogy része volt bizonyos gyümölcslopásban; elemzi azután a bűn lélektanát s megérti, hogy bűne nem a lopott javak miatt, hanem a bűnhöz való oktalan ragaszkodás révén volt igen szégyenletes. Végül, szinte megundorodva a tárgytól, elfordítja róla a figyelmét s örvendezik, hogy immár Isten a célja minden lángadozásának.

I. FEJEZET Ifjúsága bűneit takargatás nélkül meg akarja vallani. Meg akarok emlékezni minden undokságról, amit csak elkövettem, minden testi bűnről, lelkem hóhérairól. Nem mintha gyönyörűségem volna bennük, hanem azért, hogy téged szeresselek, Istenem. Szívemmel akarok fizetni szeretetedért. Keserű nekem ez az emlékezés, de még egyszer végigtekintek igen gonosz utaimon, hogy annál jobban érezzem boldogító, biztos, egyedül igaz édességedet. Megpróbálom összeállítani magamat abból a zűrzavarból, amivé jóformán ízenként szétbomlottam, mikor tőled, az Egytől elszakadva temérdek hiábavalóságba sodródtam. Fiatal éveimben a pokol gyönyöreivel való töltekezés vágya gyulladt ki bennem s szégyen nélkül aljasodtam el válogatatlan undok szerelmi viszonyokban. Szépségem eltűnt s rothadó hulla lettem szemedben, mert csak magamnak s emberi szemeknek akartam tetszeni.

II. FEJEZET Igen belemerült a testi vágyakozások örvényébe. 1. S mi volt élvezetem? Szerelmet adni, szerelmet kapni. De engem nem elégített ki a lélek vonzódása a lélekhez: a barátság ragyogó birodalma. Mámoros gőzök szálltak folyton testi vágyam mocsarából és ifjú erőm forrásaiból és úgy ködbe, homályba burkolták szívemet, hogy nem tudott különbséget tenni a szeretet csendes derűje és a fajtalan kívánkozás sötétsége között. Mohó iramban táncoltatták ezek tapasztalatlan fiatal mivoltomat a szenvedélyek örvényei fölött és mélyen megmerítették a bűnök hullámaiban. Rám erősödött akkor haragod, de én nem gondoltam vele. Éppen az volt felfuvalkodott lelkemnek büntetése, hogy megsüketültem gyarlóságom láncainak csörgésétől. Mind jobban elszakadtam tőled. Tűrted. Zsákmánya, játéklabdája lettem forrongó érzékiségemnek. Hallgattál. Óh Uram, én késlekedő örömöm! Hallgattál, én meg mindig messzebb
23

rohantam tőled, s megátalkodottan, gonoszul, riadozó fásultsággal halomra gyűjtöttem az örök szenvedések gyümölcstelen magvait. Bár mérsékelte volna akkor valaki gyalázatosságaimat. 2. Bár hasznomra fordította volna valaki az ingerlő szépségek után való folytonos kapkodásomat! Korlát kellett volna élvezetem elé, a házasélet korlátja, ott azután megtört és elpárolgott volna ifjúságom tüzes áradata; ha már magam nem voltam elég higgadt gyermekek nemzését tekinteni célomnak: Pedig ez a te törvényed, Uram, amely halandó mivoltunknak utódokat fakaszt és van ereje letompítani bennünk a paradicsomban nem ismert vágyak töviseit! Ez is mutatja, hogy mindenható jóságod soha sincs messze tőlünk, még ha mi elrugaszkodtunk is tőled! De megszívlelhettem volna a felhők magasságában zengő igéidet is: - „Mindazonáltal az ilyeneknek testi gyötrelmök leszen. Én pedig kedvezek nektek” (1Kor 7,28). - „Jó az embernek asszonyt nem érinteni” (1Kor 7,1). - „Aki feleség nélkül vagyon, azokról szorgoskodik, melyek az Úréi, mint tessék Istennek; aki pedig feleséges, azokról szorgoskodik, amelyek a világéi, mint tessék feleségének” (1Kor 7,32-33) Ha ezeket akkor megszívleltem és a mennyek országa kedvéért mindentől elszakadtam volna, boldogabban várnám most kebledre megtérésemet. 3. Nem így történt. Elhagytalak s beteges szilajsággal rohantam szenvedélyem árján; lábbal tapostam minden törvényedet, de büntető kezed alól ki nem menekedhettem. Melyik halandó menekülhetne? Nyomon kísért engem irgalmas haragod s tilos örömeimet igen keserű csapásokkal zavartad, hogy rávezess az ürömtelen öröm keresésére s megértesd velem, hogy ezt sehol kívüled meg nem találom. Kívüled, Uram, ki fájdalomból faragsz nekünk törvényt; sújtasz, mert gyógyítani akarsz; halálra hajszolsz, mert nem akarod, hogy nyomorultan elpusztuljunk. Jaj, hol és milyen távol voltam én a te hazád örömeitől, földi életemnek ama nevezetes tizenhatodik esztendejében! Akkor lett zsarnokom az elszenvedett kicsapongás, én meg valóságos rabszolgája. Gyalázat, hogy a közfelfogás szinte szabadságlevelet ad az ilyen viselkedésnek, amelyet pedig törvényed szigorú tilalom alá rekeszt! A hozzám tartozók nem gondoltak arra, hogy házassággal akasszák meg süllyedésemet. Persze, mert csak azzal törődtek, hogy nagyszerű beszédeket készítsek s hallgatóimat szónoki tudásommal meg tudjam győzni.

III. FEJEZET Anyja aggodalommal nézte feslettségét, s intette is a jóra, ő azonban megvetette az asszonyi szóbeszédet. 1. Abban az évben félbeszakítottam tanulmányaimat, mert visszahívtak a szomszéd Madaura városból, ahol egy idő óta a szabad tudományok és szónoki készség elsajátítása céljából tartózkodtam. Költségeket gyűjtögettek, hogy a sokkal messzebb fekvő Karthágóban folytathassam tanulmányaimat. A terv inkább atyám nagyralátásával, mint vagyonával volt arányos, mert csak vékony jövedelmű thagastéi polgár volt.
24

Kinek szólnak e vallomások? Nem neked, én Istenem, hanem az én fajomnak a te színed előtt, az emberi nemnek, akármilyen kis töredékének akad is majd kezébe ez az én könyvem. És mit akarok? Azt, hogy magam is, meg aki ezt olvassa, az is, elgondolkozzunk azon, micsoda mélységekből kell és lehet hozzád kiáltani! Mert te meghallgatsz készségesen, csak a szív legyen töredelmes, csak a hit legyen az élet fundamentuma! 2. Mindenki magasztalta akkor atyámat, hogy vagyoni erején felül is minden áldozatot meghoz, amire csak fiának tanulmányai folyamán a messze idegenben szüksége lesz. Sokkal gazdagabb polgárok nem is gondoltak gyermekeik érdekében ekkora áldozatra. Pedig atyám ugyan nem törődött azzal, tetszik-e a fejlődésem Istennek, vagy hogyan állok a tisztaság dolgában - csak jó szónokká fejlődjek -, ha elvadulok is művelésed híján, Istenem, szívem kertjének egyetlen igazi és jóságos gondviselője. Mikor 16-dik évemben anyagi zavarok miatt bizonyos időt iskolai tanulmányok nélkül a szülői háznál semmittevésben töltöttem, egészen elborítottak felburjánzó testi vágyaim, s nem volt gyomláló kéz, amely őrködött volna fölöttem! Sőt mikor egyszer atyám a fürdőben érni kezdő ifjúságom érzéki gerjedezését észrevette, mintha már unokáiban gyönyörködnék, örömmel tett róla jelentést édesanyámnak. Öröme ugyanaz a mámor volt, amelyek ködében ez a világ téged, teremtőjét el szokott feledni és megittasodva gonoszul megbomlott akarata pokoli borától helyetted a teremtményt szokta szerelme tárgyává tenni. 3. Elkezdted azonban már építeni templomodat, raktad immár szent hajlékod alapjait anyám lelkében. Atyám csak jelölt volt még s az sem régóta. Jelentésére jámbor anyám igen megriadt és aggódni kezdett, mert ha nem voltam is még keresztény, igen féltett azoknak gonosz útjaitól, „akik nem arccal, hanem háttal fordulnak feléd” (Jer 2,27). Én szerencsétlen! Merjem-e mondani, Istenem, hogy szótlanul nézted, mikor fokról fokra távolodtam tőled? Csakugyan néma lettél volna? Hát a hűséges szolgálód: anyám ajkairól fülembe hangzó intelmek nem a tieid voltak? Fájdalom, nem tudtak úgy a szívemig hatolni, hogy meg is fogadtam volna őket. Az volt fő gondja, s jól emlékszem, négy szem között mekkora aggodalommal óvott, hogy testi bűnt el ne kövessek s különösen más feleségére szemet ne vessek. Akkor mindezt asszonyi szóbeszédnek vettem s restelltem volna törődni vele. Pedig mind a te intésed volt; tudatlanságomban azt hittem, te hallgatsz s csak anyám beszél. Pedig ő a te tolmácsod volt s benne téged vetettelek meg, én, az ő gyermeke, szolgálód fia, szolgád. 4. Nem tudtam. Olyan vakon rohantam vesztembe, hogy szégyenlettem kevésbé romlott mivoltomat, mikor társaim hetvenkedve emlegették „sikereiket”. A legromlottabb hősködött leghangosabban; így nemcsak a bűn ingere csábított, hanem még az elismerésé is. Szabály, hogy a bűn zsoldja a feddés. Én meg éppen ellenkezőleg azért iparkodtam gonoszabb lenni, hogy társaim le ne nézzenek; s ha nem tudtam velük a romlottságban lépést tartani, inkább hazudtam nekik, hogy ezt is, azt is elkövettem, csakhogy kevesebbre ne becsüljenek, mert kevésbé voltam romlott, s gyávának ne tartsanak, mert nem fetrengtem annyira a piszokban, mint ők.

25

az én szennyes lelkem elszakadt erősségedtől s vesztébe rohant nemcsak tettei bűnösségével. Anyám kimenekülve e Babilon közepéből. . a te igazságod fényét. s nem is a lopott dologban volt gyönyörűségem. 1. hanem tudományos fejlődésemen. Ez még a hivatásos tolvajból sem kopik ki. mert terád szinte soha. Vallja meg most ez a szív. hanem magának a bűnnek kívánságával. még ha a tolvajt nyomor indítja is lopásra. hogy tisztán éljek. FEJEZET Elmentek gyümölcsöt lopni. Nem sürgette. nem törekedett egész erejével arra. 26 . Tisztán azért. A legközepébe tiport bele láthatatlan ellenségem. újra és újra elcsábított. 5. mert magam is akartam. . IV. tudományos kiképzésem nemcsak semmi akadálya. Hisz bőviben voltam sokkal jobbnak. amiben egyébként nem bővelkedtem . sem kiváló jóízűek nem voltak. minden dolgomban valami köd burkolta el előlem Istenem.Ilyen társakkal forogtam ama Babilon utcáin s fetrengtem sarában. nem ahhoz a dologhoz. Nem hajtott engem semmiféle szükség. hogy minden lopás bűn. hogy beletapadjak. mikor igen mélyen elbukott. Jó lesz a sertéseknek. hanem elszórtuk. Játék dolgában is mértékes szigor helyett akkora szabadságot engedtek. mert beleuntam a becsületességbe. amelynek irányában az örök életet hitte és várta. mégis lopni akartam s loptam is. de tépelődve.apám azért.meg ágaskodott is bennem a gonoszság. mikor ingyen vétkeztem s vétkemnek semmi más oka nem volt. hanem magában a lopás bűnében. azután neveletlen suhancok módjára kimentünk leverni és ellopni a gyümölcsöt. hogy a feleség csak akadék lenne előhaladásom útján. ha már elevenig ható vágással nem lehetett legyógyítani rólam. mint maga a bűn. hanem magához a hibához. Nem azon. ragaszkodtam hibámhoz. amelyen aztán mégis megkönyörültél. Éppen csakhogy a gyönyörűségünk meglegyen. hogy könnyelműségem különböző bajokba rántott. hogy tilalmas dolgot cselekedtünk. mert attól tartott. mert úgy vélekedett. hogy rendszeres. de mikor férjétől híreket hallott rólam. Nem ettük meg . Ragaszkodtam tulajdon romlásomhoz. 2. mert még az sem tűri szó nélkül más tolvajtól kárvallását. mint amit elloptam. Nem tűri a gazdag sem. Rendetlen szokásunk szerint késő éjig játszottunk a tereken. Rengeteg sokat elvittünk. nőtt gonoszságom. Undok volt s én ragaszkodtam hozzá. s mint buja földből nőtt.anyám pedig azért. Ebben mindketten erős vággyal reménykedtek. szívemre kötötte ugyan. elhagyja-e egészen. hogy legalább házas viszony keretei közé szorítsa azt.csak keveset -. Legalább így gyanítom. mintha illatos víz vagy drága balzsam lett volna. Ilyen volt az én szívem. Uram szívünkbe írtad azt a törvényedet. hanem segítsége lesz hozzád térésemnek. ami miatt hibáztam. mit akartam én tulajdonképpen. amit jelen romlásom és jövő veszedelmem okának ismert meg bennem. Terméssel szakadásig megrakott körtefa állott szőlőnk közelében. Körtéi sem szépek. ilyen volt Uram. reám pedig csak hívságos reményekkel gondolt. Jaj. amint most emlékezetembe visszaidézem szüleim gondolkodásmódját.

Szépek és kívánatosak ugyanis e javak. Vagy talán félt.V. de nem olyan. kincset szerezzen. hogy valaki gyilkolt. nem te. s a többi érzéknek is megfelel valami nekik való testi vonatkozás. Uram. Mikor bűntényről van szó. ami a szemet gyönyörködteti. én tolvaj bűnöm. Mindhez vonzódtam tehát nyomorult módon. hogy gazdag zsákmánnyal akarta megélhetését biztosítani. amelybe zilált vagyoni viszonyai s mardosó lelkiismerete taszították. aki jóformán ok nélkül volt gonosz-kegyetlen. mert közönségesen nem valószínű. mi volt neki kedves a lopás bűnében. FEJEZET Keresi. Uram. VI. hanem valami egészen mást. Az előkelőséget. arany. hogy szólok hozzád? 27 . ha szívünkben nem a te törvényed és igazságod. hogy ne kelljen tartania a törvénytől s végül. Miért tette? Meglehet. Csak akkor vétkezünk mindezek és egyéb ilyen dolgok miatt. Tegyük fel. aminek kedvéért a bűnöket elkövette. Ezekben is van gyönyörűségünk. hírt.” Kérdezzük azonban tovább: miért nem akart elsenyvedni? Miért gyakorolta magát ilyen gonosz módon? Nyilván azért. A tapintásnál bizonyos egybevalóság a kellemes érzés alapja. a kormányzó és vezető hatalmat viszont bizonyos fény kíséri. Uram és törvényedtől elszakadni. De mindezek szerzésében nem okvetlenül szükséges tőled. hogy amaz megrabolja. tizenhat éves korom éjjeli gyalázata? Nem voltál vonzó. hogy kiemelkedjék súlyos helyzetéből. vagy valamely sérelem bosszúra tüzelte. állást. 1. hanem hibás értékeléssel e valójában igen gyarló hiúságok alá helyezünk. mindjárt ok után nézünk. de magyarázatképpen odafűzi az illetőnek saját szavait: „Nem akarom. boldogító kincsekhez képest igen kopottak és közönségesek. El lehet-e azonban hinni. mert a gyilkolás gyönyörködteti? A történelem tesz ugyan említést valamely eszebomlott vérengző emberről. 2. hogy ok nélkül. legfőbb kincsünk. ezüst tárgyakban és sok minden másban van. mely sok lélek együttérzésének drága köteléke. Testi szépségben. mint benned. Földi életünk a világ ezen berendezésén végigvonuló szépséggel átszövődve kedvesen kívánatos nekünk. csábító ereje. mert benned az igazak gyönyörködnek s te vagy az igaz szívek édessége. ámbár a felsőbb. hisz közönséges lopás voltál! Egyáltalán vagy te valami. mert tilalmas volt. hogy fővárost hatalmába keríthesse. hogy valaki azon előbb mulandóknak nevezett javak elkívánása. ezért van annyi kíméletlen vetekedés ezen a téren. továbbá. vagy elvesztésük félelme nélkül követte volna el a bűnt. Maga Catilina sem a bűnt szerette tehát. Az is lehet. Tetszett. 1. hogy elkívánta feleségét vagy vagyonát. FEJEZET Minden bűnnek van valami oka-foka. csupán azért gyilkolt volna. valamint a barátság is. hogy öklöm és bátorságom tett híján elsenyvedjen. foglalod el az első helyet. mindenek alkotója. nevet.

ha nem Istentől. amiben a kívánkozás gyönyörködött. pedig semmi sem egyszerűbb. érzékeket. Így potyázza el hiába szeretetét a lélek. amit tiszta. semmi sem ártatlanabb. bár úgy ne lehetne semmit elragadni tőle. hervadva váltakozó lakókkal. de minden jónak te vagy legbőkezűbb adományozója. mint te. mint a te mindenek fölött szép és ragyogó igazságodat.ki büntet igazságosabban mint te? A félénk előre nem látható. mert nem te ártasz nekik: saját bűneik rontják meg a gonoszokat. Sőt még az a hazug külső ingere sem volt meg. romlatlan valóságban soha meg nem talál. mint a te kedvességed és semmit olyan üdvösen szeretni nem lehet. emlékezőtehetséget. . pedig egyedül a tiéd a tisztelet és dicsőség örökké. Újra kérdezem Uram. azután fellázadnak ellened.ki előz meg téged? A harag bosszulni akar.hogy a méltányosságot. A kapzsiság sok vagyont akar. A kíváncsiság a tudós érdeklődés köntösébe búvik s íme benned van a világ minden tudománya! Maga a tudatlanság és ostobaság szívesen meghúzódik az egyszerűség és ártatlanság neve mögött. sehol. Az udvarlók széptevése tetszést akar ébreszteni. Az irigy elsőbbségért veszekszik. Sem olyan. akik elszakadnak tőled. ami szép az égitesteken. annak is a bűn adott ízességet. Teremtő jó Istenem. ha nem nálad? A szomorúság annak vesztésén emésztődik.az emberi értelmet.pedig egyedül te vagy a legméltóbb minden teremtmény fölött. de nyavalyás lelkem nem azok után kívánkozott. mert terményeid voltak. mint tőled nem lehet. elszakíthat-e téged valami attól. például . ha meg nem tér hozzád. A hatalmasok szigorúsága félelmet akar gerjeszteni.hisz sokkal jobbaknak bőviben voltam! Leszedtem őket. semmikor és senki segélyével ki nem menekedhetik. okosságot ne is említsem . legfőbb jó s nekem igazi kincsem. csak hogy lopjak. kitől kell pedig egyedül félni. A pazarlás a bőkezűség látszatát keresi. Így a gőg a méltóság külső formájában szeret megjelenni. ami ékesíti. amit szeretsz? Hol van teljes biztonság. mikor elfordul tőled s kívüled akarja megtalálni azt. A gyümölcsöt elhajigáltam s mi élvezet volt belőle? Az elkövetett bűn gyönyörűsége! S ha ettem is valami keveset a gyümölcsből. a csillagok ékes rendjén. mivel gyönyörködtetett engem a lopás bűne? Mert én ugyan semmi vonzót nem látok benne! Nyoma sem volt olyasminek benne. pedig te vagy az örök boldogság teljessége és kimeríthetetlen bősége. . amelyek tele vannak születve. 3. De még így 28 . Igen rossz utánzóid azok valamennyien. ha bőségben való megállapodásnak neveznék. s magát a testi életet. de semmi sem megnyerőbb. szépek voltak a gyümölcsök. 2. .Szépek voltak a lopott gyümölcsök. A gyáva nyugalomkereséssel mentegetőzik s van-e biztos nyugalom az Úron kívül? A csillogó jómód szeretné. hirtelen bajtól félti szeretteit s aggódva keres biztonságot. . földön és tengeren.s a tied minden. amivel a bűn kendőzni szokta magát. kinek hatalma alól senki és semmi. szokatlan-e neked valami? Meglephet. Istenem. S a nagyravágyás mit akar? Tiszteletet és becsülést. sóhajtozik. .

amiben vezető kezed megakadályozott. mint a jeget. bűneim tömegét. szüntelen hálaadással s neved dicsérésével hálálom meg. Igen. mert megértheti. így emlékezem akkor volt hajlamaimra. Mi hasznom volt akkor nekem. azt is. amivel benne bűnösen és torz módon Uramat utánoztam? Talán hajtott a vágy felforgatni a törvényt . Ennélfogva a cselekedetben részes pajtások közössége is vonzott engem. ne vessen meg engem. csak magát a bűnt szerettem. nyomorultnak mindabból. Mert nyavalyámból ugyanazon orvos gyógyított ki. ami gonoszt el nem követtem: hisz mi mindenre vetemedhettem volna. Tudom: kegyelmes irgalmasságod olvasztotta el. ártatlanságát nem tulajdoníthatja a maga erejének s nincs oka kevésbé szeretni téged.legalább látszólag. amin most pirulva elmélkedem? Különösen ama lopásból.is éppen utánzó magukviseletével hirdetik. hogy te vagy az egész világ alkotója s nincs mód a tőled teljes elszakadásra. vagy inkább nem esett ekkora nyavalyába. ha csak egyszer is rágondol esendő mivoltára. ha már valósággal nem volt hatalmam hozzá -. tisztán csak azért. amelyben semmi egyebet. hogy emlékezetem végigjárhatja e dolgokat s lelkemnek immár nem kell félnie tőlük? Szeretettel. tisztaságát. hogy mindent megbocsájtottál. s a tilalmas dolog büntetlen elkövetésével szolga létemre szabadságot akartam hazudni magamnak s mindenhatóságodat akartam torz módon utánozni? Íme a szolga. mert többedmagával cselekedte. Mit szerettem tehát én abban a tolvajlásban és mi volt az. oh szörnyszülöttje az életnek! Oh örvénye a pusztulásnak: hogyan tudtam kedvemet találni a tilalmasban. VIII. amit akaratom szerint végrehajtottam. ki megszökik urától s árnyékok után futkos! Oh romlás. azt is. ugyanannak védelme alatt maradhatott ő mentes e nagy bűnök veszedelmétől. hogy e nagy bűneimet és igen gonosz cselekedeteimet megbocsátottad. Senki emberfia. hogy a lopásban a lopáson kívül semmi egyebet nem szerettem? 29 . Te kegyelmednek köszönöm azt is. Uram. mintha nem volna teljes nagy szüksége a megtérő bűnösök bűneit megbocsájtó irgalmadra! Minden. mint én. hisz a lopás semmi volt. sőt sokkal jobban. aki hívó szózatodra követett téged és ment maradt azoktól. mert tilos volt?! VII. ki a bűnhöz önmagáért vonzódtam! Hirdetem. amiket ezen emlékező és megvalló írásomban olvas. szeressen tehát Téged annyira. Nem volna tehát igaz. hogy akiben én ilyen nagy bűnök sorvadásából kimenekedtem. Mivel háláljam meg Uramnak azt. FEJEZET Tetszett neki az a lopás. csak én lettem miatta még nyomorultabb! De talán egymagamban nem is cselekedtem volna. egyedül biztosan nem tettem volna. Uram. akinek erejében eddig ő ment volt a bajtól. FEJEZET Minden tisztaságunk Isten adománya.

mennyit ártanak a gonosz társak. akik nem is sejtették. Mi az valójában? Ki okosít meg engem ebben. Elcsúsztam mellőled én Istenem. 30 . de ez is. vagy ilyet tapasztal. igen ártalmas barátkozás. De mégis mi volt? Ki ismeri fenékig a bűnöket? Kacagásig csiklandozott bennünket. Te vagy a mi teljes megnyugvásunk és zavartalan életünk. hogy társak is voltak hozzá. nem haszonért. amelyben nem a lopott dolog. ezt vallja neked Istenem az én eleven emlékezetem. Ki oldja meg ezt a szörnyen összebonyolódott. nem kell félnie és jó sora lesz a legjobbak birtokában. sem foglalkozni vele. mert a közösség is semmi. Miért gyönyörködtetett tehát engem éppen ez a körülmény. hogy nem egyedül voltam a tettes? Talán mivel az ember egyedül rendesen nem tud nevetni? Rendesen. Egészen biztosan nem. hogy a gyümölcsöt ellopjam és megegyem és semmi más. FEJEZET Egyedül nem követte volna el. a te tiszta fénnyel ragyogó és örökké kívánatos teljességed hibátlan szépségéhez. Aki hozzád férkőzik. a bűn volt az. és az a körülmény. nem okozott volna örömet s azért nem is tettem volna. igen rútított engem. akkor egyedül is elkövethettem volna a magam gyönyörűségére azt a gonoszságot s ne kellett volna összebeszélésben rejlő uszítással lángra erősítenem kívánkozásom parazsát! De éppen mivel nem a gyümölcs volt a gyönyörűség igazi tárgya. de biztosan igen nem szerették.mindegyik restell jobb lenni a többinél! X. nem bosszúállás okából. nincs kedvem sem látni. összefonódott csomót? Undok história. incselkedésből kisarjad az ártó. Óh. birtokosát. s mikor valamelyik elkiáltja magát: rajta. igazság és ártatlanság. IX. FEJEZET Vágyakozik Isten tiszta világossága után. ha valami igen nevetséges dolog jut eszébe. de azért az embert egyedül egymagában is előveszi néha a kacagás. maga példáján látja tehát. Tréfából. kártevő szándék. hogy becsaptuk azokat. Egyedül nem tettem volna. ha egymagamba teszem.De igaz. vitatni s ezen töprengeni? Ha akkor csak az izgatott volna. belép Ura örömébe. hanem a lopás maga volt gyönyörűségem. gyerünk! . Egyedül nem vittem volna végbe azt a lopást. ha nem az én szívem megvilágosítója. Semmi egyebet. igen messze elbolyongtam ifjúságomban a te erősségedtől s ínséges pusztaság lettem önmagamnak. ellenőrizhetetlen okozója sok lélek bukásának. sötétségének eloszlatója? Miért jut most eszembe ezt boncolgatni. hogy igen csúnya volt s jaj. igaz. hogy így bánunk el velük. Feléd vonzódom. Miféle érzelem volt ez bennem? Bizonyos.

mert minél üresebb voltam. 31 . ha netán azok érintése megcsillapítaná. ha szerelmesemnek teste is az enyém volt. hanem azért. Még nem voltam szerelmes. de az adott és viszonzott szerelem akkor volt igazán édes nekem. Fordulópont volt ez Ágoston életében. Kézbe vette a Szentírást is (valószínűleg valamelyik afrikai latin fordítást). Más benső eledelre. értékesebb élet vágya. Úgy látszik. Istenem. meg a manicheus magyarázatok hatása alatt tartalmilag is temérdek kifogása volt ellene. Három erő működik immár Ágoston megtérítésén: saját filozófiai kutatásai. gonosz hiúsággal vigyáztam. Az igazság felé vezető úton először a manicheusokba akadt. másrészt ki nem állhattam a szürke. reád magadra éhező éhség volt ez bennem. Akármennyire szennyes volt is azonban magánélete. Tanulmányaival komolyan foglalkozott. mert érzi lelke ürességét. Isten adott is a búsongó anyának némi vigasztaló biztatást. azt nem tudtam volna szeretni. hogy finom és előkelő úrnak tartsanak. hogy igazi részvétet csak istenes lélek érezhet. A klasszikus irodalmi művek során ekkor került kezébe Cicero „Hortensius” című munkája. amit szerethetek. de a legjobb latin írók művein megfinomodott nyelvérzéke visszaborzadt a Szentírás ügyefogyott stílusától. Ami lélektelen volt. . s körülrajzott engem a züllött szerelmek raja minden oldalról. mert kellett szeretnem. undorodott diáktársai duhaj életmódjától. de vágyódtam utána és e mélységes vágyakozás ösztönével haragudtam igénytelenségemre. Fellobbant benne a magasabb. annál nagyobb volt bennem az ellenszenv irántuk. szemérmes derűjét szenvedélyem törölte le s jóllehet valójában ennyire piszkos és jellemtelen voltam. Kerestem valamit. Bölcseleti fogalmai közül éppen a legszükségesebbek hiányoztak. Elemzés alá veszi ezt a lélektani tüneményt s arra az eredményre jut. Így rohantam bele az érzéki szerelemnek előttem igen kívánatos rabságába. FEJEZET Karthágóban tisztátalan viszonyok közé keveredik. mégis forgatta. Régi vonzódása színházba viszi.Harmadik könyv A harmadik könyv tartalma (371-373) Az atyai házból Karthágóba megy s ott hamarosan igen feslett viszonyok közé kerül. kalandtalan egyformaságot. hogy a világ és a rossz eredetének kutatása közben éveken keresztül nem tudott megmenekülni a manicheus ideológiától. I. nem mintha már eltöltöttek volna. anyja könnyei s az Úr kegyelme.különösen az ószövetségi részt. Megérkeztem Karthágóba. Boldogtalan. szaggatott lelke leginkább a szomorújátékokban talál szórakozást. érthető tehát. Beteg volt tehát a lelkem s ilyen betegen ömlött szét az érzéki világ dolgaira. Így a vonzalom forrását testi vágyakozásaim piszkával fertőztem meg. Mónika látta fia eltévelyedését s szakadatlanul imádkozott megtéréséért. de az első kedvezőtlen benyomás. de ezt az éhséget akkor nem éreztem a maga igazi alakjában: halhatatlan eledelek után nem kelt vágy bennem.

s én boldogan szedtem magamra e gyalázatos bilincseket. ezen a réven szeretik az emberek a fájdalmat? Ez is egyik erecskéje az általános emberi együttérzésnek. Most? Most sokkal nagyobb részvéttel tekintem azt. akár költött emberi küzdelmek előadása közben hideg marad. de akkor a színházban együtt örültem a szerelmesekkel. s megindultan. atyáink fölséges Istenének . már most. mint forró szurok áradatába. Kivetnivalónak ítéljük tehát a részvétet? Semmi esetre sem. hogy mindenki örömet keres! Vagy ha már senki sem szeret szerencsétlen lenni. mint azt.védelme alatt óvakodjál a tisztátalanságtól! Részvétet most is tudok érezni. II. ha ellenben megrendül.a féltékenység vasvesszejének égő ütései. őt csak kesergésre akarják indítani. ha akár régi. FEJEZET Színházban keres szórakozást. 32 . de az igazán résztvevő szív mindenek előtt azt kívánja. bár ne lett volna oka résztvevő bánkódásra. minél ismerősebbek neki e szenvedések. tragédiáit. 2. mi az igazi részvét. Rabja lettem a színháznak is. amivé aztán átkeveredik és átváltozik saját nehézkedése miatt elszakadva és elbomolva eredeti égi szépségétől. ha maga szenved. saját szenvedélyem forrásaira. az meg részvét! De lehet-e részvét költött és színpadon ábrázolt dolgok iránt? Hisz a nézőtől senki nem vár segítséget. .ki most és mindörökké dicsértessék! . De mi ezen együttérzés iránya? Merre hullámzik? Miért kell olyan gyakran beleömlenie undok szenvedélyek szörnyű tüzeibe. Ez egészen biztosan az igazi részvét. hisz az előadásokban ráismertem saját züllött életemre. Az én jó Istenemnek. Mert mikor szerelmem viszonzást lelt s bilincs lett az élvezetből. tűnését. Mind e viszontagság csak játék volt a színdarabban. Kutatja. s az alakító színész sikere annál nagyobb. összekerülhettek egymással. aggodalom. könyörülő jóságod temérdek epével keserítette ezt a boldogságot. ott marad. aki kemény kárnak vallja buja kárhozata s bűnös boldogsága fogyását. Mi annak lélektani oka.Uram. hogy az ember szívesen végigsírja a színpad szomorújátékait. Mert a szeretet rendje szerint cselekszik. a folytonos gyanakvás. amelyeket valójában nem szeretne átélni? A néző a fájdalmat igazán át akarja érezni s ez a fájdalom élvezet neki. figyel és élvez! Hát szeretik az emberek a könnyeket és fájdalmat? De hisz bizonyos. aki részvéttel van a nyomorult iránt. minél nagyobb a közönség megindulása! Sőt a közönség. aki boldogan élvezi bűnét. a sok harag és civódás igen megkínoztak. Micsoda nyomorult ostobaság ez? Az előadások ugyanis a nézőt annál jobban meghatják. ha elvesztették egymást. szívesen érez inkább részvétet s mivel minden részvét fajtája a fájdalomnak. bár bűnös úton. a közfelfogás szerint ez szerencsétlenség. 1. de persze ez nem vegyül semmiféle gyönyörködtető fájdalommal. ha más szenvedésén megindul. unatkozva és elégedetlenül inkább eltávozik. De óvakodjál lelkem a tisztátalanságtól. szinte megkönnyeztem sorsukat. ha. Szeressük csak néha-néha a fájdalmat is. de mindkét fordulatot élveztem.

amelyek mélyen átjárhattak volna. a kerítő ördögök előtt való hódolásig jutottam .hisz bűneim nekik szóló áldozatok voltak . nem szerettem volna el is szenvedni. tüzes daganat. csakhogy tőled messzebb szakadjak. ti. ördögi név akkor bizonyos előkelőséget jelentett) végbevittek. mintha csak hasogató karmolás lett volna. mert beleuntam őriző gondosságodba. FEJEZET Gonosz vágyakozásai még a templomban sem szünetelnek. De még az így átérzett fájdalom nyomában is.Valóságos lehetetlenség. Van tehát fájdalom. Tanulás és viselkedés dolgában jobb. Fő cél volt.én csak azt akartam. hogy a részvét igazán őszinte is lehessen. nyájadtól. amelyekben bolond bizakodással bolyongtam. Köztük éltem s oktalanul szégyenkeztem. de lakozhatik-e emberben ilyen könyörület? Az én beteg lelkem azonban kedvét lelte a résztvevő szomorúságban s nyíltan kereste az alkalmat. csakhogy gyöngédségét kimutathassa irántuk. színfalhasogató játéka annál jobban tetszett. te voltál menedékem szörnyű veszedelmeimből. Uram. mely igen nagy az emberi vakság. mint társai. mikor például védtelen emberek együgyűsége ellen támadtak s szemtelen gúnyolódással. mert szökevény szabadosságom mámorában a magam ösvényeit szerettem. hogy gonosz kedvüket legeltessék rajtuk. A szónoki iskolában már kitűntem. Mikor a színész költött személyek baját ábrázolta. s nem volt részem a csínyekben. nem a tieidet. s néha örültem a barátságuknak. én Istenem. élet volt ez az én életem? III. hogy nem voltam olyan. mert téged. Büszke öröm töltött el. amelyeket „a felforgatók” (ez a rosszul hangzó. Uram . Oh rajtam könyörülő igen nagy irgalmasság. Csoda-e. hogy annyira egy atyafinak éreztem magamat a fájdalmakkal. hogy még vakságával is dicsekszik! 2. minden ok nélkül zavarba hozták őket. 3. mert amit szerettem nézni. semmi fájdalom nem sebezhet. vagyis: jóakaró rosszakarat kellene ahhoz. a te könyörületed sokkal tisztább és állandóbb. persze: minél több ravaszság.te tudod. mint ők. Magasabb fokúaknak nevezett tanulmányaim vezető gondolata a peres ügyeket tartotta szem előtt. hogy ezekben kitűnjek. de olyan nincs. 1. amit az értelem elfogad. mint társaim. ha szerencsétlen juhocskád undok nyavalyába esett? Ez okozta. evesedés. jóllehet . meg azt is kívánhassa. 33 . hogy létezzenek szenvedők.jóval komolyabb voltam. hogy a templomod falai között. Súlyos. de bűnömhöz még mindig semmi volt bűnhődésem. ünnepélyes istentisztelet alatt is érzéki vágyak foglalkoztattak s ott tárgyaltam meg a bűnös találkozás módját. .ostorod mindenben elért engem! Annyira vetemedtem. S éppen azért. de üzelmeiktől visszariadtam. amit ezekért kezedből vettem. Eltévedtem. Közben pedig messziről folyton keringett fölöttem kitartó irgalmasságod. annál nagyobb hírnév! Oh. amelyet a szív szeretne. Istenem. Uram. hogy tőled elszakadva végre már a legmélyebb ingoványba. undok genny fakadt lelkemen. Istenem. lelkeket szerető Istenem. Mert akármennyire belebotlottam is a bűnökbe s ha pokoli lázamban annyira jutottam is. minél több könnyet facsart ki belőlem. s szinte repedtem a gőgtől. hogy a költői mű végighallgatása lelkemet valahol a felületen hozza mozgásba. Nem ugyan azokkal. mint a mienk. hogy legyen min búsulnia. az olyan fajtájúaktól. köztük voltam.

Mert ezt a nevet. a te Fiad nevét. a könyv egyedül azért ragadta meg lelkemet. Mert: „Nálad vagyon a bölcsesség!” (Jób 12. Egész lelkivilágomat megváltoztatta. keressem. 34 . Hogy lobogott bennem a vágy. Azt a könyvet én nem azért olvastam. kedves és fönséges névvel saját tévedéseiket kendőzve másokat félrevezetnek. s atyám két éve meghalt) amint mondom. nyelvét talán mindenki elismeréssel emlegette.(akkor már 19 éves voltam. Istenem. hogy Krisztus nevét sehol sem találtam benne. Gyarlónak láttam egyszerre minden hiú törekvést. akármilyen irodalmi értékű. bárminő formában. Ekkor kezdtem felkelni. Uram. új célokat adott nekem. imádságomat feléd irányította. röhögik és alattomban megrontják a csábító. s hihetetlenül tüzes vágyakozás gyulladt ki bennem a bölcsesség örök alapjai után.Nem tudom. A tanulmányok szokásos rendjén Cicero nevű író könyve került elém. mert őbenne lakik az istenségnek egész teljes volta testi valóságban” (Kol 2. értelme a bölcsesség szeretete. amivel ezek másokat szoktak kelepcébe ejteni és kigúnyolni. nem tudott engem egészen lekötni.8-9) Te tudod. hogy magát a bölcsességet. hogy ezen apostoli szó akkor még ismeretlen volt előttem. hisz mindenekelőtt őket magukat forgatják ki. gondos és igaz volt is egyébként. ravasz ördögök ugyanazzal. mely az emberek hagyománya után. én Világosságom. Ilyen társak között forgattam én tapasztalatlan fejjel az ékesszólástan könyveit. Üdvözítőm nevét. csak az volt.13) Philosophia görög név. a világ elemei szerint és nem Krisztus szerint vagyon. könyörülő jóságodból zsenge szívem az anyatejjel szívta magába és mélyen rejtve őrizte. nevezetes ember lenni. e könyv azonban majdnem minden ilyen egykorbeli és régebbi írót felsorol és leálcáz s így valóra válik benne az üdvös intelem. Egynémelyek e nagy. szeressem. hogy valaki titeket meg ne csaljon a világi bölcsesség és hiú ámítás által. mi szándékod van velem. mert nem ezt vagy azt az irányt ajánlotta. ezt lobbantotta lángra bennem az a könyv. hiú vággyal múló emberi tetszések útján híres. hanem arra buzdított. Uram s új vágyakat. nem stílusomat akartam azzal a könyvvel fejleszteni. FEJEZET Kezébe kerül Cicero valamely munkája. hogy hozzád térjek. 2. hogy lobogott visszarepülni e földi világból hozzád. van-e még valami ennyire hasonlatos az ördögök stílusához? Igen találó a „felforgató” elnevezés. Felrázott engem. sőt nem is nyelve. Ezen a téren akartam ugyanis nemtelen. amelyet kegyes és jámbor szolgád útján adtál: „Vigyázzatok. lobogó lángra szított s ha valami lohasztotta kedvemet. hogy előadóképességemet gyarapítsam vele. Az író abban a könyvben a bölcselet művelésére buzdít. amire nagyjában anyám pénzét költöttem . tegyem magamévá s állhatatosan ragaszkodjam hozzá. Amiből ez a név hiányzott. de nem tudtam. járjak utána. Első lépés a megtérés útján! 1. hanem tartalma kapott meg engem. IV. Címe: Hortensius. felfogását már kevésbé.

holdat. sem árnyéka a változandóságnak” (Jak 1. hanem teremtményednek. s így nem tápláltak engem. Messze mögötte ködlöttek ezen testi szemmel látható. S az én éhes. VI. Tálaltak elém tálcáikon egyéb cifrán kigondolt rendszereket is. ahogy most beszélek. 1. Igazság. Én azonban azokat is bevettem. hogy a Szentírást Cicero nagyszerű könyvével egy napon említeni sem lehet. mert ott is téged sejtettelek. mint a valódi. dolgaidat kívánta. Tudós gőgömnek nem tetszett benne a szerénység.V. aki gyermeklélekkel kezdi olvasni. mint ama szemfényvesztő ostoba elméleteket. FEJEZET A Szentírást egyszerű nyelvezete miatt félredobja. Akkor úgy láttam. Mert az Írás első forgatásakor nem úgy gondolkoztam. megtudni. Pedig később e tárgyban még a helyes nyomokon járó filozófusokat is meg kellett haladnom irántad való szeretetből. Sajnos nem volt olyan a lelkem. Nyelvük az ördög kalodája. mikor folyton és minden vonatkozásban emlegettek előttem . én azonban felfuvalkodott és tetszelgő nagyságomban magamhoz méltatlannak ítéltem. egyedül szép minden szépség fölött! Oh igazság. „Igazság. Pedig ez a könyv olyan. csakhogy nem tudja táplálni megálmodóját. viszont értelmem nem tudott behatolni mélységeibe. de lelkes teremtéseid mégis előbbrevalók. hanem szerény bekezdés után fölséges a folytatása. Az álomban megjelenő étek egészen olyan. hanem csak érzéki képzelgések. hogy gyermekké alacsonyuljak. mert csak álmodja az evést. igazság! Mennyire lelkem mélyéből vágyódtam már akkor utánad. de bevettem. léprecsalogató raja Nevednek. e világnak alkotó elemeiről is. De azok még csak nem is hasonlítottak ahhoz. Valóban okosabb lett volna elfogadni a napot. hogy sem a gőgös észnek nem egészen világos. továbbá az Úr Jézus Krisztus és a vigasztaló Szentlélek nevének szótagkeveréke. gyönyörű alkotásaidat. hogy együtt nő azzal. hogy figyelmemet a Szentírásra fordítom. hanem téged.üres szóval és temérdek vastag könyvben! Mit tálaltak fel ezeken a tálcákon feléd kívánkozásomnak? A napot. de mégis csak munkáidat s nem téged magadat! S még munkáid közül sem a legméltóbbakat! Mert ragyogók ezek ugyan és égitestek. s az egészen titkok fátyla vonul végig. sem nem gyermekien egyszerű. valóságos földi. bár legelső. szomjas vágyakozásom nem azon. aminek szavaid szerint most ismerlek téged. E nevek emlegetéséből soha ki nem fogytak. amely a tied . Így született meg bennem az elhatározás. 17) 2. Ajkaim nem érezték azt az ízt. Nem is igazi testek voltak. hogy be tudtam volna lépni s meghajolva lépésről lépésre tudtam volna benne hatolni. egyéb semmi. hanem még jobban kizsaroltak. de csak hang volt az és nyelvjártatás. miféle mű az. akiben „nincs változás.üvöltötték s nekem is sokat locsogtak róla. Belekerültem ilyen érzülettel bolondul gőgös emberek társaságába. mert az legalább szemmel megfogott valóság. vagy 35 . de soha igazság nem volt bennük. hanem minden tanításuk hamis volt nemcsak rólad. lelkükben nyoma sem volt az igazságnak. igazság” . FEJEZET Megismerkedik a manicheusokkal. nem valami mohón ugyan. ki magad vagy az igazság.de hisz az a sok hiábavaló képzelődés nem is te voltál -. Testiek ezek és fecsegők. S íme azt találom. legjobb Atyám.

nagyszerűbb. A manicheusok elbódították. hogy nemcsak anyagi. pedig éppen eltávolodtam tőle. de nem értelmes eszemmel. És viszont ezeknek elképzelése is több valóságot tartalmaz. amilyenek egyáltalán nincsenek. mert vergődtem és kivert az igazság vágyának láza és kerestelek Istenem. elzártan még attól a héjhulladéktól is. nem vagy ez a testi világ. de te még ezzel sem vagy azonos. Hol voltál akkor. mint a test). azt hittem. 36 . van-e körme? Erkölcsös emberek-e a sok feleségűek? Hát a gyilkosok? Hát az állatáldozók? Járatlan lévén. hogy egész lelkem kint ül szemeimben s csak azon rágódom. amelyek egyáltalán nincsenek és halálosan félrevezetnek minden hiszékeny lelket. amit szememen keresztül magamba vettem. 3. Ilyen hiábavalóságokkal tápláltak engem akkor. Te vagy az én lelkem élete! 4. mintha csak képzeletben szemlélnők őket. minden élet Élete. hanem te a lelkek élete vagy. oktalan asszonyba. FEJEZET Keresi az igazságot. Mintha nekem adták volna a bölcsek kövét. Te pedig Uram. Medea repülését megénekeltem. az sem. de nem találja. amely akaratod szerint magasra emel az oktalan állatok fölé. mert észrevette. mint a filozófusok ama mesterkedései! Mert versforma és költemény és Medea repülése mégis csak értékesebbek.17) Elcsábított. sem az. mert mindez a te alkotásod s még csak nem is tartoznak legnagyobb műveid közé! Hát még az én képességeim! Milyen szörnyű messze estek tőled. vagy inkább nem tápláltak. aki Salamon király példázata szerint a ház ajtajában székel és így szól: „A titkos kenyeret egyétek szívesen s a lopott édes vizet igyátok” (Péld 9. mint a sötétség öt barlangjából különböző módon összehazudott öt elementum. elhittem! Ezeken a lépcsőkön vezettek le engem a pokol fenekére. milyen messze tőlem? Én távol tőled bolyongtam. Versből. mikor még nem tudtam vallomást tenni neked! Kerestelek. mellyel a sertéseket etettem. annál is többet a világ maga. költeményből még lehet igazi eledelt összeállítani. Megvallom. de sohase állítottam s ha mástól hallottam.csillagvilágnak. Ezeknél sokkal több valóságot tartalmaz a tárgyi világ fogalma. de a maga oktalansága is igen akadályozta. amit szemünk már el nem ér. Sőt azzal a lélekkel sem. Uram. mint amennyire a legmélységesebb és legszárnyalóbb gondolat elhatolhat! Beleakadtam abba a szemérmetlen. de nem változol. mintha rajtuk túl más. ki magad élsz. sohasem hittem el. 1. erős támaszom. ha rád hagyatkozom. sőt egyáltalán semmi voltak. ezeket láthatjuk az állatokkal és madarakkal együtt és igazibb valóságok. Nem tudtam akkor még. azokat a bölcselkedéseket pedig. mert nem tudtak kielégíteni. annyira helyeseltem ama kontárok ostobaságait. hogy te akkor könyörültél meg rajtam. megzavartak ezek engem. Mennyivel különbek voltak a nyelvészek és költők meséi. jaj. hogy közeledem az igazsághoz. melyet az égbolton látunk. mikor ilyeneket kérdezgettek tőlem: honnan van a rossz? Van-e Istennek valami körülhatároló testi alakja? Van-e haja. hanem más igazi valóság is van. amely a testet élteti (ezért az élet több és előkelőbb valami. végtelen világokat sejtünk. Pedig te több voltál. hisz azok nem is voltak valóságok. VII. hanem testi érzékeimmel.

nincs tömege. következőleg nincsenek tagjai. hogy perszünetes délutáni órákban valami adásvevési keresetet nem nyújthat be. ami ellenben szemük előtt van. amely nem szokások szerint ítél. Pedig azok is. hanem mindenre egyformán kiterjedt. mert sem maguk elé nem tudják képzelni a történelmi idők vagy más nemzetek viszonyait. S nem vettem észre. sem meg nem tapasztalhatják. hogy az isteni igazságosság. a másikban tilos és büntetést érdemel. hogy lélek az Isten. Szakasztott ilyenek azok. kisebb lenne a bizonyos térrel meghatározott rész. s nekiállana kifogásolni. Nem érdekeltek. hogy a rossz a jóban levő hiányosság s hogy a rossz a jón kívül önmagában egyáltalán nem létezik. abba belenyugosznak. amellyel dolgoztam. s hogy Isten akkor más törvényt adott. hogy egy és ugyanazon házban. sokkal kiválóbban és magasztosabban egyesít magában minden erkölcsi törvényt s 37 . és ami egy órával előbb szabad volt. Vajon talán az igazság sokféle vagy változékony? Óh dehogy! Az igazításra. az egynapos mérték szerint ítélők s az emberiség erkölcsi életét a saját erkölcsi szempontjuk szerint egyoldalúan méregetők bűnösöknek bélyegeznek. ahol van. hanem a Mindenható örök törvényére támaszkodik. hogy végtelen. ami tilos az ebédlőasztal körül. Úgy tesznek. nem változott hely szerint. a mai korviszonyok szerint érvényes. nincsen hossza és szélessége. mert a tömeg okvetlenül kisebb bármelyik részében. ugyanazon napon s ugyanegy házban egyik családtagnak más a feladata. akik zsörtölődnek. mint a másiké. mint aki a fegyverzet egyes darabjainak célját. vagy kötelező. s Isten is ilyen. Meg sem láttam e dolgokat. következőleg nem tud a maga egészében mindenütt egészen ott lenni. azt. ugyanazon családban nem mindenkinek egyforma a dolga. immár esetleg nem szabad. ezek is egyazon igazságnak szolgái. maga a fundamentum azonban mindenhol örök ugyanaz. Izsák. hogy a táblaterítőt eltilják valamely kézi foglalatosságtól. máshol amolyan. ami most tilos. mint a végtelen egész. résznek vagy személynek felel meg. vagy ami egyik helyiségben lehetséges. használatát nem ismerve a lábszárvasat fejére erőlteti. mély igazságosságot. idők! A rövid földi életű emberek. Azt meg nem is sejtettem. hogy nem illenek. nem tehettem akármilyen verslábat akárhova. mint ami most. a sisakot meg a lábára s váltig morog. napon vagy házban könnyen megértik. éppen úgy. 4. holott délelőtt meg volt rá a lehetősége. nem ekkor ilyen. E törvények szerint kell alakulnia országok és korszakok erkölcsi életének úgy. mint egészében. éppen mert korszakok. amit az Írás úgy fejez ki. mi az bennünk. irányításra szoruló korszakok folyása nem egyforma. Nem ismertem az igazi. Mindezt akkor nem tudtam. akiket pedig egynémely rövidlátók. pedig lépten-nyomon szemembe ötlöttek. értelmemé a képzelet világáig! Nem tudtam.Akkor még nem tudtam. Jákob. az elmélet azonban. melynek jó és szent emberek szolgálnak. amiről egyazon testen. Vagy mint mikor valaki azon nyavalyog. Mózes és Dávid. melyik milyen tagnak. hogy „Isten képére” vagyunk? 2. hanem a versformák szerint kellett igazodnom s ugyanazon vers folyamán sem használhattam akárhol ugyanazt a verslábat. Mikor verset írtam. hogy a régi korban az igaznak szabad volt. 3. Tehát ha felteszem is. milyen igénynek. megütköznek rajtuk. mikor hallják. vagy hogy az istállóban megtörténik ugyanaz. hogy megfeleljen a nemzetek és a történelmi idők igényeinek. Ehhez hozzámérve voltak igazak és nyertek Isten ajkáról dicséretet Ábrahám. amit a másik szolga megtehet. A lélek pedig ilyen. mint ugyanazon embernél. Vagy mikor valaki azt látja egyik házban. De hogyan is tudhattam volna? Hiszen meddig terjedt egész látásom? Szemeimé a testekig.

akitől ugyanazt a szerencsét félti vagy sajnálja. A viszony ugyanis. az ő szerzeményét torz bujaság fertőzi. az egész teremtett világ kormányzóját az. ami ellenfelek között szokás. Csúnya dolog. mikor a szegény a gazdagot. Valamint ugyanis az emberi társadalom hatalmi rendjében a magasabb hatóság engedelmességet követel az alacsonyabbtól. Ártó szándék van a bosszúállásban. ha Istentől kinyilatkoztatást kaptak. amelyek a hatalom vágyából. sem ő soha azelőtt nem követeltek. ha a természetet. hogy szodomai módon érintkezzenek egymással. figyelemmel éppen e felfogások eltérő mivoltára. Volt-e bármikor és bárhol kifogás az ellen. akitől fél. vagy együtt mind a háromból sarjadzanak s bűnökbe merítik az életet. Isten törvényei érvényesek a gaztettekre is. általánosan kötelező megegyezését akármelyik polgár vagy jöttment lábbal tiporhassa. ha nem engedelmeskednének. a szerencséskezű azt. vagy kettőből. Vakon gáncsoltam azon mód miatt a jámbor ősatyákat. ha egészen új is a parancs. Aki bajtól óvakodik. ha feledésbe merült. súlyos sérelmet szenved. Sőt még az idegen bajon érzett kárörömben is. Isten törvénye a bűnösség ugyanazon okán fenyegetné valamennyit. ahogyan e világ dolgait használták. meg kell újítani. azt kerülni kell. s ha nem volt szokásban. Hisz a király is elrendelhet valamit országában. nem jó szemmel nézi. teljes elméjéből. Ha Isten bárkinek szokása vagy felfogása ellen elrendel valamit. Alattvalói engedelmeskednek s engedelmességükkel nem sértik az állam rendjét. mert Isten nem arra alkotta az embereket. meg kell tenni. mert a polgári élet fundamentuma a felsőbbség iránt való engedelmesség. VIII. FEJEZET Minden erkölcs alapja Isten törvénye. akár jogi sértés útján. amit sem elődei. az első három. akár személyi. Ami pedig a társadalmi szokásokat sérthetné. kárt tesz abban. teljes lelkéből. Ártó szándék van az irigységben. Ezek a főbűnök. amelyekben mindig az ártó szándék érvényesül. hogy minden parancsát haladék nélkül teljesítsük. amelyben Istenhez kell állnunk. nehogy valamely országnak vagy népnek szokásjogai vagy előírással megerősített. Pedig cselekvéseikkel nemcsak hozzá igazodtak Isten parancsához és megvilágosításához. éppen úgy Isten az egész világtól. akárcsak a szodomabeliek bűnei. vagy bármifajta gúnyolódókban és csúfolkodókban. hanem azt rendeli és parancsolja. Még ha minden nép rákapna is e bűnökre. mikor az egésszel a beletartozó rész nem akar egy csapában járni. hanem tetteikkel eljövendő dolgokat is előre jeleztek. Ez van az idegen vagyon eltulajdonításában: a rabló árt az utasnak. a szem és a test kívánkozásaiból. Ami ezzel ellenkezik. hogy valaki Istent teljes szívéből. szokássá kell tenni. a többi hét s az egész tízhúrú hangszernek a jó és felséges Isten tízparancsolatjának lábbal taposásával! 38 . 1. akkor sértenék. mint a gladiátorjátékok szemlélőiben. 2. az bűn. ami azon időknek megfelel.hogy önmaga változása nélkül a különböző korszakokban nem egyszerre mindent. a felebarátját pedig mint önmagát szerette? Éppen ezért a természetellenes bűnök mindenhol és mindig utálatosak és büntetnivalók. Mennyivel inkább megilleti Istent. egyikből. akár mindkettővel.

hogy gondolattal vagy szóval dühösködik ellened és „rugódzik tulajdon ösztöne ellen” (ApCsel 9. akik felismernek téged parancsaidban! A szolgálatodban állók minden cselekedete ugyanis vagy a jelen szükségét elégíti ki. s ismeretlen előttünk a döntő pillanat mineműsége. pedig nem is bűnök. Vannak olyan cselekedetek is. 39 . még ha elrejted is egyelőre rendelkezésed indító okát. de nem lehetetlen. még ha régi tilalmad ellen irányul is. amely neked szolgál. az élet forrásától. gazság és egyéb bűn mellett ott vannak a jóra törekvők vétkei is. másrészt a jó termés reményében dicsérik. hogy mindent elvesztünk. és viszont igéd sokat kárhoztat. s az a más valami hamis! Alázatos megadás tehát az út. torzsalkodásokban tölti kedvét aszerint. más a végbevivő szándéka. késlekedés nélkül végre kell hajtani. mert mikor ellened vétkeznek. mikor téged nem lehet megrontani? Támadhat-e ellened bűnösen ártó akarat. nagyobb szeretettel saját érdekünk iránt. mikor benned nem lehet kárt tenni? Nem. figyelembe kell venni a szándékot is. csak ne emeljünk többé ellened lázadó homlokot. amit az emberek önmaguk ellen elkövetnek. hogy az a társadalom jár az igaz úton. Mikor pedig egyszerre szokatlan és előre nem látott parancsot adsz ki. akár abban vétkes. IX. Mert nem egyszer más a cselekedet külső formája. amin az emberek lelkesednek. ahogy egyéni érdeke parancsolja. 3. mint irántad. Mindez annak az eredménye. hogy esetleg ártó szándék vezeti. A bűnös mindig önmagát csalja. természetellenes élvezetekre vetemedik.De lehetséges-e ellened bűntény. Te azután kimosdatsz elgonoszodott szokásainkból. nincsenek sérelmedre. hogy úgy többet nyerünk s nagy kockázattal. te azonban azt bünteted. Boldogok. akár úgy. A temérdek erőszak. FEJEZET Nem minden bűn egyforma.5). hogy tilalmas dologra. ki mindenek érdeke. hogy a társadalmi rend kereteinek szétrombolásában. melyen megtérhetünk hozzád. hogy a megengedett élvezetekben nem tart mértéket. amelyek igen hasonlatosak az erőszak vagy gazság bűnéhez. kapzsi reménnyel. akár úgy. Sok olyan cselekvés van tehát. vagy az eljövendőket hirdeti. mert egészen bizonyos. igen súlyosan saját lelküknek ártanak. mert sem neked. a világ egyetlen igazi alkotójától és kormányzójától elszakadnak és önző gőgjükben más valamit akarnak szeretni. Okosan gondolkodók ezeket egyrészt a tökéletesség regulája szerint erősen korholják. füledbe veszed a behálózottak panaszait s kioldasz a magunk verte bilincsekből. Urunk Istenünk. sőt még ha a társadalom valamely részének szokásjogát sérti is. hogy az emberek tőled. Például. átkos szövetkezésekben. s a közvélemény kapzsiságot sejt az eljárásban. ha valaki jelen s jövő szükségletei miatt valamiből sokat összehalmoz. sem a társadalmi életnek nem ártanak. java vagy. mikor megrontja és felforgatja kezedből kikerült természete rendjét. kegyelmet adsz a bűnvallóknak. akár úgy. mint ahogy a fiatal vetést szokás értékelni. vagy mikor a törvényes hatalom javítási szándékkal méri a büntetéseket. a te ítéleted pedig helyesel. amit a közfelfogás bűnösnek lát.

hogy a füge is. sőt istenparányokat lehel ki magából. mert látta. Már azt is elhittem. melyekkel bőven öntözte a földet. S az én szegény fejem elhitte. míg valamely kiválasztott szentnek foga és gyomra ki nem oldja őket. Az ifjú megkérdezte. aki olyan gondosan ügyelsz közülünk mindenkire. Ilyen dolgokban járatlan eszemmel ugyancsak gúnyoltam szent szolgáidat és prófétáidat. Mert ha valaki . az én anyám. annyira utálta és kárhoztatta gyalázatos tévelygéseimet! Azt álmodta. hogy néhány erősítő szót mondjon. amely őbenne a te ajándékod volt. te. mert ugyanott vagyok én is ahol ő. S gúnyolódásom mit hozott nekem? Azt. Mert belehallgatóztál szívébe. Ha pedig valamely szent ember a nem saját. mint amennyit az anyák gyermekük temetésével szoktak ontani. Meghallgattad. Mert hűséges szolgálód. 40 . hanem más bűnös kezével szakított fügét megeszi és megemészti. Sírt. meghallgattad őt. több könnyet sírt el színed előtt érettem. az ifjú azonban intette. XI. hogy romlásomat siratja. hogy halott vagyok azon hit és vallásos szellem részére. meg a nevelőanyja. hogy vonalzófa élén áll s ragyogó ruhában igen szép és vidám ifjú közeledik hozzá. Meghallgattad. angyalokat.szokás szerint nem is annyira érdeklődésből. mert a fölséges és igazi isten parányai mindaddig abba a gyümölcsbe kötve rejtekeznek. miért szomorkodik s mi miatt ontja naponként könnyeit? . a fa is tej-könnyekkel gyászolják egymástól elszakadásukat. amely miatt ismét megengedte. FEJEZET Édesanyja vigasztaló álomlátása. ott látott engem maga mellett állni ugyanazon vonalzón. Kinyújtottad utánam a magasból kezedet és kiragadtad lelkemet mély sötétségéből. hogy házában lakjam s vele egyazon asztalnál üljek. hogy bizakodó szívvel legyen s egyben figyelmeztette. Nem vetetted el könnyeit. mint inkább. FEJEZET Egynémely manicheus ostobaságról. mint mindegyiket külön. szinte észrevétlenül mindig jobban belegabalyodtam a manicheus ostobaságokba. Uram. Anyám azt felelte. Az rámosolygott.nem manicheus éhségében hozzánk fordult. hogy több kímélet jár a föld gyümölcseinek. valahányszor imádság közben sóhajt. Honnan ez a látomás? Tőled. Csak tőled eredhetett vigasztaló álma. mint az embereknek. valamennyit pedig úgy gondozod. kegyes Mindenható. a legsúlyosabb átkokkal sújtottuk volna még a falatot is. Mikor anyám körülnézett. mintha csak arra az egyre volna gondod. hogy gúny tárgya lettem teelőtted! Lassan. Kitiltott ugyanis onnan. nézzen körül figyelmesen. 1. amit közülünk valaki odaadott volna neki. s te. őt meg egészen megtörte szomorúsága és bánata. ahol csak imádkozott.X. jóllehet valamennyi az emberek kedvéért terem.

könyörgésben meg nem fogyatkozva. Ott is hagyta őket. hanem: ahol te ott ő! 2. ha nem tőled vette biztos feleletét: Nem . vergődjek. Mikor anyám azt a kegyelmet kérte tőle. mondom. mint később magam is megértettem. hogy legalább nézzen meg és beszéljen velem. hogy valakivel vitatkozott vagy valaki meggyőzte volna. imádságának minden percében szüntelen siratott engem előtted. hogy megtévesztett anyja őt is manicheus kezekbe adta. XII. Lelkedre mondom. amik igen kikívánkoznak lelkemből. mert belőle is az lesz. Nemcsak olvasás. mindez már akkor is sokkal inkább megrendített. ott te. melyet anyám ajkára adtál.egyébként elég sokszor emlegettem -. továbbá gyors rápillantása a dolog velejére . hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon!” Még egy feleletet adtál anyámnak. lehetetlen. mennyire elvetni való ez a szekta. mint maga az álom. hogy az én lelkem most még kemény.mondotta. jámbor. Más választ is adtál egyik fölszentelt szolgád. míg fel nem világosított -. de könnyekben. mert még új benne az eretnek gőg és egynémely ostoba nehézségekkel magam zavarom a kérdésben járatlanokat. honnan. hogy e szavakat úgy fogadta. mialatt az a tiszta. hogy beszéljen a lelkemre. Sokra meg nem is emlékezem. a te Egyházadnak élő és szent könyveidben igen tudós püspököd útján. ami én most vagyok.immár reménykedő lélekkel. amennyire csak vissza tudok emlékezni . azt is felemlítem. Kutatásai révén majd maga is megismeri.S mikor elmondta nekem az álmot s én úgy akartam értelmét elcsavarni. hanem sírva tovább könyörgött neki. szilárdsága az én csalóka magyarázatommal szemben. mert azokra iparkodom rátérni. világosítson fel a bűnből és igazítson jóra . hogy a válasz. Színed előtt vallom Uram. sok fölerőlködésemmel s még mélyebbre bukásommal.az megtagadta.aminőkben neked kedved van . Sokat elhagyok. mi és milyen gonosz dolog az az eretnekség!” Elmondta mindjárt. Azt felelte. Mert közel kilenc esztendeig tartott még a tévelygés sötétjében s amaz örvény iszapjában hánykódásom. „Hagyd ott egyelőre . hogy a jelenés szerint nem szabad kétségbeesnie. mértékes asszony . Könyörgései már felhatottak színed elé.amelyet magam sem láttam eléggé.mondotta -. Mikor azonban anyám a püspök ezen szavai után sem nyughatott. magától meglátta. már türelme fogytán azt felelte: „Menj innen.amint szokta tenni. FEJEZET „Lehetetlen. nem így hangzott az a mondás: ahol ő. amellyel e jámbor asszonynak a messze jövőben reá váró örömet jelen bújából kivigasztalására ennyi idővel előbb megmutattad. amint anyám maga említette neki. mutassa meg tévedéseimet. hogy még egy ideig abban a sötétségben hányódjak. de engedted. hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon!” Anyám később velem szőtt beszélgetéseiben sokszor megemlékezett arról. mintha a magasságból hangzottak volna füleibe.Imádkozzál érette az úrhoz. hanem másolás útján is majdnem minden könyvüket ismerte s mégis anélkül. igen bölcsen. ha alkalmas emberekkel akadt össze . . 41 .

itt a babona rángatott. amit nyilvánosság előtt nagy tudós cégérrel. isteneket gyártsanak részemre.sima és fegyelmezett külső alatt.Negyedik könyv A negyedik könyv tartalma (373-382) A vallomások e része átvezet minket Ágoston férfikorába . . abban is. nem belőled 42 . abban is. később Karthágóban (374) rétorkodott. tele sokféle próbálkozással. amely évek múlva az igazság megismerésével végződött lelkében. mert tanítványait megválogatta s nemcsak tanítani. szívében az érzelmek örvényei rejtekeztek . akik még nem érezték üdvösen sújtó verésedet. Ott kicsapongó életmóddal lázasan hajhásztam csalóka népszerűséget. Vallási gondolatvilága fejlődésében nevezetes lépés volt az.egészen huszonnyolcadik évéig. igen. Thagastében (374). különösen kedélyéletére. Azok a részletek. Kilenc év következett most. hervatag koszorúkig s ami egyéb ilyen hiábavalóságai vannak még a színházi életnek. azért úgynevezett „kiválasztottjainknak. nevezetes e lépés azért. tévedéssel és megtévesztéssel. hanem keresztény szellemben nevelni és fegyelmezni is igyekezett őket. hanem mélyen és gyöngéden érző szívet is adott neki. emitt meg a magamra szedett szennytől szerettem volna kitisztulni. 380 körül könyvet ír a Szépről és Arányosról. Külső körülményeiről nem sokat árul el. I. nevét sem érdemlő vallásosság örve alatt cselekedtem. Megértjük. Igen. s ha értelme alkalmas volt nagy gondolatok forgatására. hogy potrohuk műhelyében bűnbocsájtó angyalokat. Ott a gőg.tizenkilencedik évemtől a huszonnyolcadikig. másik is ostobaság. hogy a manicheizmus révén az asztrológiának is híve lett. le egészen a versenyszavalásig. hogy a Gondviselés nemcsak óriási értelmi erővel ruházta fel. mert később az egyik döntő oka lett a manicheus világnézetből való kibontakozásának. Add kérlek nyomon követnem visszaemlékezésemmel régen volt tévelygésem tekervényes útjait és dicsérő áldozatul színed előtt felajánlanom. amit elhúzódva. mérkőzésig s a velük járó színházi tapsokig. szentjeinknek” hordtam az ennivalót. amelyek kedves barátja elhunytán érzett fájdalmát rajzolják. félrevezetéssel. csalódással. kiket még én erősítettem közös tévelygésükben. igen éles világosságot vetnek Ágoston lelkivilágára. nem a te kebleden élő csecsemő vagyok-e. FEJEZET Áttekinti a most következő évek sok-sok tévelygését. s meg is tettem barátaimmal együtt. egyik is. s ha jól megy dolgom. állandóan törvénytelen viszonyban élt egy asszonnyal. elviselem és dicséretedet szövöm ki szégyenem megvallásából. E roppant érzelmi vívódások is hozzásegítettek ama tisztulási folyamathoz. Nélküled magamnak is vak vezetője volnék. Szívesen elviselem azoknak gőgös gúnymosolyát. Istenem. Úgy látszik. Én ezt mind hittem. hasznosan különbözött az egykori tanítók nagy többségétől.

Ilyenfajta cselekedetem volt az is. hanem bűnös vádlottak érdekében felhasználhassák. hogy ezt a kis szikrát is iparkodtam tanítás közben megosztani tanítványaimmal. vagyis a pénznek rajtam győztes vágya miatt vásárt állottam a győzhetetlen fecsegés tudományából. Azokban az években a szólás mesterségét tanítottam. pedig úgy-e a lélek. 2. Azt sejtettem ugyanis. Megemlítem azt is. hogy szünet nélkül tanácskoztam a csillagjós néven ismert csalókkal. amelyben. hogy valami ismeretlen jós. Uram üdvös a szívet föltárni és azt mondani: „Uram. mikor valamely színdarabpályázaton részt vettem.1) Nem akartam. mit adok neki. hogy a gonosz lelkek érdekemben áldozatot kapjanak. mint őket táplálni. a „szeleket táplálni”. folytatom vallomásomat színed előtt.te tudod. hogy a jövendőt megtudják tőle. és becsületesen megoktattam őket mindenféle fogásra.már amit közönségesen jónak neveznek. nem ugyan azért. 1. Vele sajátmagamon tapasztaltam ki. De azért . mert mindig szaglászó meggondolatlan szenvedélyem hajtotta fel valahol. Ugyanakkor éveken által valamely nőszeméllyel éltem. s nem szabad irgalmasságoddal vétekre visszaélni. Uram. FEJEZET A csillagjósokhoz szegődik s bölcs oktatás sem tudja tőlük eltántorítani. könyörülj rajtam. gyógyítsd meg lelkemet. 1. hogy irtózom és undorodom mindenféle titkos bűbájosságtól s akármilyen halhatatlan aranykorona forogna is szóban. FEJEZET Tanulmányait befejezte s maga is tanítani kezd. kik egyébként „szerették a hiúságot s keresték a hazugságot” (Zsolt 4. mert vétkeztem ellened” (Zsolt 40. nem lehet nem szeretni. De ezt a gonosz bűnt sem a te tiszta fönségedre való tekintetből utasítottam el. én szívem Istene! Még akkor nem tanultalak meg Téged szeretni. mi különbség lehet a gyermekáldás céljából kötött házasélet módja és a rendetlen szerelmi összeállás között. nem ugyan törvény szerint való házas viszonyban. Az igazi keresztény jámborság azonban ezt is következetesen elveti és kárhoztatja. Messziről nézted Uram ingoványon bukdácsoló s temérdek füstben nehezen égdegélő hitemet. hogy ártatlanok veszedelmére. hogy a jós különféle állatokat öldösött volna s ezen áldozatok megtisztelő felajánlásával akarta a gonosz lelkek segítségét részemre felindítani. egyetlen legyet sem engednék a győzelemért kivégezni. jóllehet. lehetőleg jó tanítványokat gyűjtöttem össze . ha győzelemhez segít. mert egyedül előtted. máris hűtlen hozzád és téves bizalmával „szeleket táplál” (Oz 12. Azt feleltem.5). sem nem imádkoznak valamelyik gonosz lélekhez. Mi egyéb. 43 . Úgy vélekedtem.táplálkozom-e romolhatatlan eledellel? S végre is mennyire ember az ember a maga emberségéből? Hát csak mosolyogjanak rajtam gúnyosan azok az erősek és szilárdak. de legalább csak egy volt és hű voltam hozzá. Bevallja bűnös viszonyát.3) s ebben én is társuk voltam. amely ilyen hiúságokra áhítozik. vagyis bűnös tévelygéssel nekik gyönyörűségre és gonosz gúnyra okot adni? III. ha már megvan. azt kérdezte tőlem. még akkor gondolataim nem terjedtek túl földi ragyogásokon. én gyarló és ügyefogyott. akarat ellen születik. pedig azidei babonás hitemmel magam áldoztam nekik. láttad. II. hogy ezek nem mutatnak be semmiféle áldozatot. ha gyermek születik.

ami teljesen meg tudott volna engem arról győzni.és vértömeg nem ludas a bűnben. valamely magasabb indítás erejében. élt abban az időben. 44 . Kérésemre.valamely egészen más tárgyú és célú verskötet lapjain ügyével csodálatosan összevágó mondatra akadhat. amit adhatott. aki ott keres eligazítást. tisztán mellékfoglalkozásként érdeklődöl. az alázatosoknak pedig kegyelmet adsz” (1Pt 5. munkámat ne pazaroljam hiábavaló ostobaságra. hogy egyedül abból megélhessek!” 3. vagy „a Venus. De azért ezen öregember révén is segítettél rajtam s nem mulasztottad el lelkemet gyógyítani. mert igen nagyra becsültem ama jósok tekintélyét. Uram.mondotta . Persze az ember. ezen ostobaság iránt vagyoni szükségedtől menten. mert az én bajomnak te voltál az orvosa. s kutatásom semmi kétségtelen bizonyítékot nem nyújtott. mikor ilyen válaszokat adnak: „A csillagok állása következtében a bűnt ki nem kerülheted”. hogy az emberi lélek. nem is sejtve. ami az érdeklődő körülményeivel és tetteivel egybehangzik.magyarázta . 2. Akkor még sem az orvosok. a minden megigazulás édessége és forrása. mindenesetre meg tudta tehát az asztrológusok írásait is érteni.5). amerre később saját kutatásaim indultak. hogy fiatal éveiben igen behatóan foglalkozott ezekkel a dolgokkal.14). Saturnus vagy a Mars hozta rád ezt vagy azt”. s mégis az egyedüli ok. szórjam ki valamennyit s hasznos dolgokra szükséges időmet. amely a természet dolgait egészen behálózza. hogy a kérdésekre adott találó feleletek csak esetlegességek. hogy ti. az a meggyőződése volt. Nagyhírű és szakmájában igen járatos orvos. hogy jövendölésük sokszor beválik.27).hanem szem előtt kell tartani intelmedet: „Íme meggyógyultál. nem mint orvos. sem kedves Nebridiusom kiváló jó és erkölcsös ifjú. hogy az egész mesterkedés az utolsó szóig csalás. „Ha ugyanis . „Te . atyai jósággal kért.19). s megvontad az irányt lelkemben. hogy lemondjak róla. azt a választ adta. de „a töredelmes és alázatos szívet nem veti meg” (Zsolt 50. hogy a csillagjósok könyveire adtam magamat. mert én olyan alaposan iparkodtam elsajátítani. Bejáratos lettem ugyanis hozzá s szorgalmasan és nagy figyelemmel hallgattam szavait. Persze. Megértette ő Hippokratészt is. Annál inkább el kell fogadnod az én véleményemet.nem tudtak rávenni. ez a rothadásra ítélt gőgös hús. hanem véletlenül kinyilvánít valamit. nem mesterséggel. „aki megfizet mindenkinek cselekedetei szerint” (Mt 16. kellemes és tartalma miatt értékes volt. ennek oka a véletlen ereje. mi megy végbe benne. Azok ellenben a mi egész üdvösségünket veszedelembe viszik. de élénk. ő pedig komoly férfiú létére nem akart embertársai félrevezetéséből élni. „ki a kevélyeknek ellenállsz. Mikor beszélgetés közben megtudta tőlem. ki a jóslásnak ezt az egész módját kinevette . mi az oka annak. az az állásod. már ne vétkezzél. azzal keresed kenyeredet.retorikát tanítasz. hanem a csillagos ég teremtője és kormányzója a bűnös! S ki ez? A mi Istenünk. nehogy valami rosszabb történjék rajtad” (Jn 5. Elmondta. akkor azt sem kell csodálni. egyébként igen értelmes ember. hogy azt a mesterséget választja megélhetési forrásul. hogy mindent félretéve az orvosi tudományra adta magát. ki mint prokonzul saját kezével tette beteg fejemre a már említett verseny győzelmi koronáját. sőt arra is gondolt. Társalgása kissé pongyola. véletlenségek s nem a csillagképletek vizsgálatából erednek.” Mindezt tőle vagy általa te juttattad el hozzám.

Lelkünk immár együtt bolyongott. de minden a halálra emlékeztetett. s én úgy éreztem. amink egykor közös volt. amely nékem azon időm minden édességénél kedvesebb volt. mintha ellensége lettem volna. bosszú Istene és egyszersmind a könyörület forrása.IV. korunk egyenlő. Ágoston szörnyű fájdalma. hogy egészen a szívem szerint tárgyalhassak vele. és nem az. kínzó szenvedést okozott. ha az egymáshoz ragaszkodókat te kapcsolod egybe azzal a szeretettel. mindjárt megtettem. Én nem törődtem ezzel. s mivel senki sem bízott életéhez. Legelőször. melyet azonban nem őszintén s csak gyerekésszel vallott. amelyek miatt anyám engem annyit siratott. amikor majd felépül s elég erős. jön! . egészséges lesz. Elég vakmerően azt hittem. Közben ugyanis megmondták már neki. de elrejtettem felindulásomat arra az időre. 45 . Mert a barátság csak akkor valódi. Elragadtatott azonban őrültségem elől. amelyeket egymagán tapasztalt? Mit tettél akkor. amit tőlem hallott. De azért kedves volt nekünk ez a közös törekvések tüzében megszilárdult barátság. Eldicsérheti-e ember minden tettedet. meggyógyult. rátérítettem őt azon babonás és veszedelmes hitbéli tévelygésekre. mindig sarkában minden szökevényednek. mikor ismét beszélhettem vele . kiverte már a halálos verejték is. hogy úgyis inkább az marad meg lelkében. Akkor még nem volt annyira barátom. . elkezdtem gúnyolódni az ő érzéketlen és eszméletlen állapotában felvett keresztségén. csudálatos módon magadhoz térítőnk. de sehol meg nem kaphatta. ha barátja akarok maradni. Uram? Minő mérhetetlen e te ítéleted mélysége! 2. mint később. s ő meghalt. 1. együtt jártunk iskolába. Íme azonban te. Nehéz lázában sokáig feküdt eszméletlenül. mikor barátom távollétéből visszaérkezett hozzám. ki nekünk adatott” (Róm 5. FEJEZET Egyik ifjúkori barátja súlyosan megbetegszik s a szentkeresztség után meg is hal. persze később sem az igazi barátsággal. Közösek voltak tanulmányaink. Valamikor együtt gyerekeskedtünk. mert ő nem volt. Az eredmény egészen más lett. Abban az évben.5). Megüdült. vagy akár csak azokat is. Otthonom gyötrelem lett nekem. soha többé nem ujjonghatott környezetem: jön. öntudatlan állapotában megkeresztelték. Szörnyű fájdalom sötétsége borult lelkemre. Az igaz hitből. 3. Jaj. Ő azonban. amint állapota engedte. hogy megkeresztelték. Minden.abban a reményben.én nem is voltam otthon -. ne beszéljek többé így előtte. hisz annyira egybeforrtunk. visszaborzadt tőlem s váratlan és szinte csudálatos nyíltsággal megmondotta. s együtt éltük át fiatalságunk virágkorát. hogy alig távoztam mellőle . amely „kiöntetett szívünkben a Szentlélek által.mint akkor szokott. együtt szoktunk játszani is.láza néhány nap múlva kiújult. Uram. hogy nála tartózkodásom valamikor vigasztalásom lehessen. Elbámultam s kínos zavar fogott el. igen kedves jóbarátot szereztem. hogy majd velem együtt nevet. Minden. amikor szülővárosomban legelőször tanítani kezdtem. hogy nélküle nem is élhetek. az atyai ház boldogtalanságom fészke. ami eszméletlen testével történt.elragadtad ezt az embert az élők közül alig egy éves barátság után. . követelte. Szemem mindenhol őt kutatta.pedig. . Gyűlölettel fordultam el az élettől.

Azt hiszem. . vagy éppen érette feláldozni. Mindez már a múlté. érzésük boldogtalanság. hogy van ereje egy szempillantás alatt akár minden embert elpusztítani. de nem szerettem volna inkább életemet elveszíteni. Szerencsétlen voltam. mert örömöm elveszett. Mert szerettem volna ugyan az életen fordítani egyet. hogy sírásunk elhat füledbe.Nagy talány lettem önmagamnak. De nem ilyen a veszteség fájdalma. miért talál az ember megnyugvást a könnyekben. Uram. minél jobban szerettem barátomat. Keserű könnyeket hullattam s állandóvá csöndesült bennem a kesergés. V. 1. melyben bíznia kellett volna. hogy egymás kedvéért együtt kívánkoztak meghalni. FEJEZET Keresi. mint barátomat. hanem arra. Vagy az igaz. hogy meghallgatsz? Ez így van az imádságnál. másban nem volt öröme lelkemnek. én Igazságom. ha figyelő szívemmel ajkaidhoz osonok. Hisz nem reménykedhettem. mert annak lényege a színed elé kívánkozás. panaszból? Talán a remény édes. S ha biztattam: bízzál Istenben. az idő szelíd keze ezt a sebet is meggyógyította. nem ilyen a gyász. melyekkel ezelőtt töltekeztünk. Meghallhatnám-e tőled. mielőtt még a veszteség érte volna őket. annál jobban gyűlöltem elrablóját. úgy. kit elveszített. sóhajból. Mert a válás ezeknek szakadás. könnyből. mely engem akkor elborított. azt gondoltam. hogy fölébredjen. de ez a gyászos élet mégis kedvesebb volt nekem. s könnyeim nem is azért folytak.ha nem mese mondják. de nem tudott válaszolni. hogy te magadban vagy. Ez volt akkor az én állapotom is. aminthogy minden lélek szerencsétlen. ha még barátomat is el tudta ragadni. e szörnyű ellenséget. hogy kitárjam előtted szívemet. mint elveszített barátom. FEJEZET Gyásza miatt szinte az életét is megunja. hogy barátom életre ébred. Kérdezgettem lelkemet. de mert megunjuk a dolgokat. De minek is feszegetek ilyen dolgokat? Ez az idő nem panaszkodásra való. a halált. jobb és igazabb valóság volt neki. mert szerencsétlen voltam. ha múló dologhoz kötözködik. mert a halálnál is rosszabbnak találták az elválást. Boldogtalan voltam. ezen undorodásunk idején a sírás okoz gyönyörűséget? VI. mi pedig ránk szakadt bajainkban külön vergődünk? De hisz nem tudnók. Sőt féltem tőle. ezek foglalták el barátom helyét. s ez az egész nyomorúság bennük rejtezett. miért édes vigasztalása a könny minden fájdalomnak? Vagy talán mindent betöltő színed elől kirekesztetted fájdalmunkat. Egyedül könnyeimben vigasztalódtam. megsúgnád-e.nem hallgatott rám s igaza volt. 46 . miért szomorú s miért búsít engem annyira. mert az az igen kedves ember. a remény utolsó szikrája is kihalna belőlünk! Hogyan van az. hogy a sírás önmagában keserű. hogy édes gyümölcsöt szedünk az élet keserűségeiből . mint Oresztészről és Pyladészről . mint a képzeletnek ama képe. Énbennem ezzel homlokegyenest ellenkező zavaros hangulat keletkezett: halálosan untam az életet s mégis féltem a haláltól.a nyögésből. hanem csak gyászoltam és sírtam.

nem volt sem nyugodt. enyhülése. sem érzéki gyönyörűségben. könnyek között. ahol látásához nem szoktam hozzá. az ő halála után is élni tudtam. Nálad lett volna Uram. lelkem az övével egybeforrva egy lélek volt két testben. nem surran el nyomtalanul érzéseim fölött. Csudálkoztam. sem illatos mezőkön. sem világos percem. Minden lépése új reményt. Gyönyörűen mondta valaki. sem költészetben. hogy nem tudunk embert emberi módon szeretni! Oh de ostoba az ember. kérlek. Nem tétlen az idő. nyomába nem ugyan új fájdalom. . FEJEZET Karthágói barátai megvigasztalják. az az üresség ugyan meg nem támasztotta. de sehol megpihentetni nem tudtam. új emlékeket hozott s lassankint belekötött engem a megszokott örömök menetébe. egy pillantást emlékeimre. a lélek nyugtalanul elkívánkozott belőlem. amit a lélekkel művel.2. ahol sem maradásom nem volt. hanem új fájdalmak vetése lépett. hisz nem voltál te az én felfogásomban igazi valóság. rossznak talált mindent. .15). sem belőle menekülésem. Reménykedtem. hogy a többi halandók folytatni tudják köznapi életüket. kelletlennek. Nem volt nyugta hűs berkekben.s Thagastéból Karthágóba mentem. FEJEZET Otthagyja szülővárosát. Vess. de jaj. hogy én magam. Csak ezekben volt valami kis pihenése s ha ezektől elfordítottam. gyógyulása . VIII.eszem is ezt tanácsolta -. sem tudományban. Jött-múlt fölöttem az idő napról-napra. Jártam-keltem szívem vérző sebével. s azért féltem meghalni. Te vagy az én reménységem és megtisztulásom az ilyen rendetlen érzelmektől. velem és bennem egészen meghaljon. nem akartam. mert nem akartam fél-életet. de jaj. Hova is menekülhetett volna el szívem önmagam elől? Hova mehettem volna én magam elől? Hova nem követtem volna menekülő önmagamat? Végre otthagytam szülővárosomat. sőt nem is te voltál. Íme. Én is úgy éreztem. Jól emlékszem. még a világosság is. csudálatos az. ez volt a szívem belseje. ami nem ő volt. Fájdalmam engedett. nehogy. hogy barátja az ő „lelke fele”. VII. szomorúságban emésztődtem. Uram. Mi lehetett ugyanis oka 47 . hanem eretnek képzeletem üres szüleménye volt az én Istenem. sem fényes mulatságokban.a sóhajon és könnyön kívül. akit annyira szerettem. Pillantásomat te igazítod magad felé s „lábamat te vonod ki a tőrből” (Zsolt 24. még inkább csudálkoztam azon. szórakozásban. ki teljesen egy voltam vele. Oh mennyire oktalanok vagyunk. visszaomlott ismét önmagamra s megint csak magam voltam a boldogtalan hely.Hiába próbáltam lelkemet nyugalomra odahelyezni. pedig meghalt az. énekben. egész súlyával megnyomott nagy boldogtalanságom. hogy nem tudja emberi sorsát mértékesen elhordozni! Ilyen ostoba és oktalan voltam én akkor! Folytonos sóhajok. akit az én nagy szeretetem szinte föléje emelt a halál gondolatának. hogy lelkiállapotom egészen ilyen volt. Fájt neki minden. Nem is tudtam volna hozzád fordulni. S talán azért irtóztam tovább élni. . hogy olyan helyen majd nem keresi őt pillantásom.

növekednek. a nyelven. Egymást oktattuk. mikor beillesztetted őket a 48 . ha nem a mi Istenünk. de valamennyi elpusztul. a világ szép dolgait is hiába keresi. de alig érték el ennek teljességét. ellenségét érted. Egyéb is volt. téríts meg minket. szépségük kifejlődik.ama fájdalom akadálytalan és mélységes belémhatolásának. jóllehet érzékei számára nem vár egyebet. Uram. éppen azzal teremtő. amit helyetted szerettem: a szertelen manicheus mesét és temérdek hazugságot. Ki ez. minél nagyobb bennük az igyekezet. mikor a mulandóhoz úgy ragaszkodtam. boldog. a figyelmes előzékenység egymás iránt. aki elfordul tőled. máris hervadnak s elpusztulnak. merre menekül? Szeretetedből haragodba? Mert hol nem ütközik bele büntető törvényedbe? „És igazság a te törvényed s te magad vagy az Igazság” (Zsolt 118. hogy legyenek. mert abban kedvesek. FEJEZET Az igazi barátságnak Isten az alapja.de harag nélkül. vonzó stílusú könyvek közös élvezése. annál inkább siettetik végzetüket. örömmel fogadtuk. egymástól tanultunk. hogy lelkifurdalást érez. X. barátját benned. mutasd meg orcádat és megszabadulunk” (Zsolt 79. azok a mesék nem haltak meg számomra. csak úgy. Ezért a gyász a jóbarát halálakor. Soha kedveseit el nem veszítheti. hogy betöltő. IX. „Erős Istenünk. így hoz a halálba tűnt élet a hátramaradóknak halálos hervadást. a szemen s ezer kedveskedő mozdulaton keresztül új és új lángra lobbantják a lelkeket s valamennyit szorosan összekovácsolják. Keletkeznek és elmúlnak. Ezt mérted ki nekik. ha tőled nem eredhetnének.s amely éppen ritkaságával fűszerezi a közös egyetértést. hogy ne legyenek. Nem valamennyi éri meg a hervadást. ha rajtad kívül keresi. Keletkezésükkel kezdődik szépségük. véleménykülönbség . szeretetért szeretetet. Ha barátom meghalt is. csipkelődések és egymás megbecsülése. ha nem az. melyeknek kéjes izgalma megrontotta kíváncsian hallgató eszünket. mint a baráti jóakarat jeleit. aki nem volt ott. kikkel együtt szerettem azt. Mikor tehát napvilágra jönnek s kifejlődni igyekeznek. ég és föld teremtője és betöltője. A közös társalgás és vidámság. Igen megindított és megenyhített többi barátom társasága. nincs benne pihenésünk. ha nem ad vonzalomért vonzalmat. csak akkor és csak az. de ez is hova megy. hacsak benned nem marad. aki érkezett.4). FEJEZET Mulandó a világ. amit az ember a jó barátban annyira szeret. hogy homokra állítottam lelkivilágomat. mintha nem volna mulandó. nehezen vártuk. ami még jobban lekötötte lelkemet. mindenhol fájdalom szegezi. mint mikor az ember önmagával vitatkozik. .142). hisz nem is volnának. ezért a sötét fájdalom. aki téged szeret. Ilyen és hasonló jelek az egymáshoz vonzódók szívéből az ajkakon. aki el nem vész. Téged senki el nem veszít. Ez az ő sorsuk. Akármerre kívánkozik az emberi lélek. Ez az.

Így vagy a beszéddel is. mindenünk mulandó. hogy az egészből minél több gyönyörködtetne téged. FEJEZET Istenhez igazodjunk. mert testi. ne engedd eltompulni szíved figyelmét hiúságod vásárában. hanem azt akarod. amely nem akar elmúlni. 49 . többé nem vonnak le téged hervadásukba. hanem egymás nyomában tűnve. hogy érzékünk az egészet felfoghatja. ami egy egészet alkot. hanem éppen abban akar megpihenni. hogy más jöhessen helyébe. térj meg hozzá. ne a hervadó világhoz. Így vagyunk mindennel. hogy repüljenek. mert nem állanak meg. feltéve. mint egy-egy rész. oda ajánld vissza onnan vett mindenedet. beléjük ne fogódzzék a test érzékein keresztül hozzájuk kötődő szeretettel. Nem lesz veszteséged. Ha testi érzékeid alkalmasak volnának az egész felfogására. amit testi érzéssel megfogsz. melyet ugyanazon testi érzékeddel hallgatsz. amelyen a kezdetből a vég felé rohanva iramlik. hanem tovább osonnak. Ő a mi Istenünk. Sokkal jobb mindezeknél az. Uram. hadd jöjjön a többi s te az egészt hallgasd.világ rendjébe. veled maradnak az örök-álló és örök-ugyanaz Isten színe előtt. hogy nekem is lesz valamerre elmúlásom?! Oda szállj szállásra. füledbe harsan az örök Ige kiáltása: Azt hiszitek talán. kérlek. alakot kap és hozzád szilárdul. én lelkem. amit szeret. ha minden egyes szó kimondatván el nem tűnnék. Mert nem fejeződhetnék be a beszéd. az én lelkem. amely ismeretlen marad előtted s mégis gyönyörködtet téged. Ne légy hiú. aki alkotta őket. Mert mennek. s lehet-e nehézkes érzékeinkkel nyomukban maradni. mert nála van zavartalan pihenésed. mindened megújhodik. Nézd. az egésznek része. Érts szót. ha már belefáradtál a csalódásba. Mit igazodol te fonákul testedhez? Igazodjék az a te helyes irányodhoz! Minden.eddig! XI. Dicsérjen a világ szépségeiben is téged. Hervadásod felvirágzik. hogy csak egy dolgot is feltartóztasson azon az úton. ez a természete. Mert ezt az utat teremtő igéd szabta eléjük: innen . hanem veled állnak. de jaj. bár rohanva tűnne minden jelenvaló s jönne a többi. születve alkotják a nagy egészet temérdek sokadmagukkal. Ő nem tűnik el. folyton azon óhajtoznál. de azokban nincs hol megpihenni. Igen. ha nem kaptak volna a te bűnhődésed okán a mindenségben rész szerint való bizonyos módot. maga az Ige int. ahonnan elindultak: az elmúlásba s beteges vágyakkal fertőzik a lelket. csak ő maga el ne szakadjon az örök szeretettől. jön helyibe más. ami helyébe léphetne. Nem szeretnéd. Arra jó. Ott a szeretet nem marad árván. ha a szavak megállanának. rész csak. ha az alkotó részek nem lehetnek mind egyszerre együtt. vagy esetleg akkor lefogni és tartóztatni őket. amire a teremtő alkotta. mert nincs is. legalább akkor. Íme. egész mindig ez a földi világ. mikor jelen vannak? Nehézkes a testi érzék éppen. meggyógyul minden nyavalyád. Ami elmúlik. én lelkem. Így folyik például a mi beszédünk is a kimondott szavak egymásutánjával. jobban tetszik az egész. de arra nem jó. mindenek teremtője. Ajánld vissza az Igazságnak. amit kaptál tőle. ugyan senki és semmi nem hiányzik belőle. amelynek alkotó részei soha egyszerre nincsenek együtt. ami állhatatlan benned.

egybekelni ott az emberi természettel. halálra sebezte a saját élete bőségével s azóta folyton hangzik hívó kiáltása. mert „neki vétett” (Zsolt 50. meddig lesztek nehéz szívvel?” (Zsolt 4. azután ragadd magaddal őket Istenhez. . azok is változékonyak s csak Istenhez kötve állandók.8). de azért itt van. „Emberek fiai. leszállása. ami életünk. fárasztó utakon bolyongani? Nincs ott megpihenés számotokra.azután „kijövén onnan. hogy szívünkbe szálljunk s megtaláljuk őt. Neki hódol az én lelkem. halála. „E világon vala és eljött a világra üdvözíteni a bűnösöket” (Jn 1. hozzá. hogy bánkódjanak a siralom völgyében. ha szavaid mögött a szeretet tüze parázslik. Örök életet kerestek a halál birodalmában? Ott nincs. amik neked tetszenek. hanem belőle és ő benne van minden. Mire jó nektek újra és újra nehéz.XII. ahol ő van. ahonnan soha el nem szakadt. „Álljatok amellé. mikor ellene akartatok emelkedni. egyébként joggal változik keserűvé. s csak akkor jó és édes.Mert nem: teremtett és távozott. mennybemenetele szakadatlan felszólítás voltak. ragadj magaddal hozzá annyi lelket. s szavai. leszállt ide. ahol keresitek. tettei. FEJEZET Ösvény az élet s boldogtalan az ember. Hogyan legyen ott örök élet.15). Mondd nekik mindezt. Istenben szeresd őket. Tim 1. Elment ugyan. ahol igazi élet sincs! 2. Hisz mélyre buktatok.6) mert nem késlekedett. Íme. hogy iparkodjunk visszatérni hozzá. „Szálljatok szívetekbe. felvenni a halandó testet. mert az ő lelkéből beszélsz. ha benne szeretitek. Talán az Élet leszállása után sem akartok magasba emelkedni és élni? De emelkedhettek-e. mert hisz a világ Ő általa lett. ha már felhőkben jártok és fejeteket égig emelitek? Alázkodjatok meg. ahonnan elindult először a Szűz méhébe. ama titokzatos helyre. örömmel futja pályáját. ha nem Isten hírével jár rajta. hogy fölemelkedhessetek. 1. nehogy magad ne nyerj tetszést azok miatt. tőle van a jó. Azután eltávozott szemünk elől. élete. aki teremtőtök. Odament. 50 . mint hős” (Zsolt 18. hogy a test ne legyen mindörökké halandó. hogy iparkodjunk innen vissza. hanem rohant.10. tőle kapja gyógyulását.6). ott tűnik ki ízével az igazság! Otthona van a szív mélyeiben. Álljatok vele s állni fogtok.” „Mindent ő teremtett s nincs messze tőlünk!” . pártütők” (Iz 46. föl az Istenhez. őket is Istenben szeresd. egyébként tova és vesztükbe bolyonganának.” Hová mentek kegyetlen utakon? Hová mentek? Amit szerettek. mint vőlegény az ő mennyegzői szobájából. dicsérd Istent érte s igazítsd szeretetedet alkotó Mesterére. mert nincs jogotok szeretni az ő elmellőzésével azt. amennyit csak tudsz s mondd nekik: „Ezt szeressük. de a szív sokszor eltévelyedik tőle. pihenjetek meg benne s lesz pihenéstek. Ha lelkek tetszenek. Ha tetszik neked a világ. Ő pedig. elvitte a halált. ami tőle van.3).

Mi határozza meg ennyiféle szeretet ennyiféle különbségét ugyanegy lélekben? Honnan van. hogy e művemet Hieriusnak. pedig mindketten egyformán emberek vagyunk?! Világos. ha a ragaszkodó dicséret hallatára nem kell gyanakodnia. Mi indított. hogy a lelkes szavak mögött képmutatás rejlik. mert nincsenek már meg. és a színész. a cipő a lábhoz idomul.” Gondos megfigyeléssel rájöttem. Inkább kívántam volna ismeretlenül vagy közgyűlöletben élni. másként nem tudnának hatni reánk. s más effélék. Lejtőn haladtam s barátaim előtt így okoskodtam: „Életszabály. ahogyan például a testrész az egészhez. ennek alapja viszont a valamihez való célszerű alkalmazkodás. hogy magukban a teremtményekben más valami a szépség. ez tudniillik az egésznek harmóniája és más valami az arányosság. vagy nem szerettem az embereket. mint valamely híres versenykocsisra vagy nagyszerű vadászra vonatkozólag? Miért volt sokkal komolyabb. amelyeket szeretünk? Kell lenni bennük valamiféle ékességnek és szépségnek. később kiváló latin szónokká fejlődött s a legnagyobb mértékben otthon volt a bölcselet minden ágában. Uram. Mégis inkább a közvélemény ragadott. A sokkal közönségesebb szép tartott varázsában. Akkor még mindezt nem tudtam. Róma város ékesszólástanítójának ajánlottam? Személyesen nem ismertem. én elfelejtettem. amelyet kiválósága miatt lehet szeretni. hogy írtam is „A szépről és arányosról” néhány fejezetet. mint ilyen hírnévvel és ilyen rajongás között. ami a magam emberi mivoltában semmi áron nem akarnék lenni? 51 . ki előbb a görög ékesszólásban volt mester. hogy nem ugyanazon elbírálás alá esnek például a versenyló. akit dicsérettel emlegetnek előtte. még ha tehetné is. 2. 1. hogy szíriai létére. Én is a közvélemény szerint szerettem. nem a te egyedül megbízható ítéleted szerint. kettőt vagy hármat. valami ismeretlen módon elvesztek. Az ember akkor kezdi el szeretni azt. Ez az elmélet lelkem mélyéből felvetődve egészen lefoglalta érdeklődésemet úgy. XIV. egynémely nézetét is hallottam. egyébként nem utasítanám el undorodva saját személyemtől. aki végre is osztályos társa emberi mivoltunknak! Szeretem tehát másban azt. mert bámuló elismeréssel emlegették róla. De mi a szép? Mi a szépség? Mi vonz. mint a színészeket szokták. hogy csak a szépet érdemes szeretni. mi tetszik a dolgokban. jóllehet magam is dicsértem és szerettem őket. Istenem. hogy úgy emlegessenek és kegyeljenek. De miért volt a közvélemény ez esetben egészen más. hogy valami tetszik nekem másban. hogy az ilyen közelismerést magamnak is szerettem volna? Azt meg nem óhajtottam volna. FEJEZET Elmélkedés a közvéleményről. de nagyra becsültem kiváló tudományos neve miatt. Istenem. Vajon a dicsérő ajkairól megy át a hallgatóba a szeretet? Dehogy. Messze földön emlegették és szerették. akiben már megvan. Te jobban tudod Uram. annyira. de ugyan senki. de ugyanakkor ugyanazt utálom is. nem cserélne vele. Csak az tudja kigyújtani másban a szeretetet. FEJEZET Könyvet ír a szépségről. igen tetszettek.XIII.

52 . helyeslő ítélete sarkalt volna. aminek valamihez hozzáillő mivolta tetszik”. de hamis fogalmam a szellemi lényekről elrekesztett engem az igazság megismerésétől. hanem eleven élet is. nem gyulladt volna ki bennem a lelkesedés iránta. a kettőt egymástól megkülönböztettem és tárgyi példákkal megerősítettem. pedig lelkesedésemet senki sem osztotta meg velem. Világos tehát. kedvezőtlen bírálata pedig súlyosan sebezte volna hiú és erősséged híján gyarló szívemet. a bűnben pedig széthúzás. hogy Hierius tudomást szerezzen értekezésemről és tanulmányaimról. ami van. Pedig sem személyében. minden szellő szárnyára kapott. úgy vélekedtem. színek és kiterjedt tömegek vizsgálatához és mivel a lélekben nem találtam. hajlik erre vagy arra az ilyen lélek. hogy az erényben egység van. pedig haja szálait könnyebben számon lehet tartani. hogy az értelmes észt. Neki ajánlott írásom tárgyával. csodálatom tárgya. mint a tárgyi körülmények miatt. sem a rossznak forrását nem tudja megtalálni. hogy szívesen lettem volna hozzá hasonló. Igen fontos volt nekem. mintha köd borítaná szemeit. Okoskodásom ez volt: Mit szeretek az erényben? A békességet. amelyek hírnevét megalapozták? Abból. amerre csak néztem. ha nincs támasztéka az ingadozáshoz való ragaszkodásban! Ahogy a vélemények szószellő-beszéde fordul. hogy e nagy kérdés fundamentuma a te teremtő művészeted. hanem kizárólag abban. az igazságot és a legfőbb jó természetét az egység hordozza. Istenem. szinte erőszakkal kínálkozott.Valóban: nagy és mélységes valami az ember. kinek még haja szálait is szám szerint ismered s tudomásod nélkül egy sem hullik ki. Túlságos önérzetem vakká tett. úgy fordul és igazodik. FEJEZET Sem a szépnek. hogy ama férfit sokkal inkább híveinek ragaszkodása miatt szerettem meg. Pedig az igazság. Ez volt elmélkedéseim anyaga. sem körülményeiben nem történt volna változás. 3. XV. de azért nagyon észrevétlenül mégis te kormányoztál. Akkor még nem láttam. Úgy vélekedtem. egyetlen Mestere minden igazán szép dolognak. az arányost így: „Az. nem tudja meglátni az igazságot. s úgy szerettem. a széppel és arányossal ezután is sokat foglalkoztam. mint érzelmeit és szívének hullámzását! Hierius olyan ember volt. Mit gyűlölök a bűnben? Az egyenetlenséget. Rendre vizsgáltam a tárgyak külső formáit s a szépet így határoztam meg: „Az. Miből tudom s miből vallom neked ilyen határozottan. hogyha dicséret helyett ugyanazok ócsárolják. de nem tőled ered. ami önmagában tetszik”. Boncolgatni kezdtem a lélek természetét is. hogy más érzülettel beszéltek volna róla! Íme mennyire ingadozó és alacsony a lélek. akitől pedig minden van. de elfordítottam vergődő értelmemet az anyagtalanoktól a körvonalak. amely az én nyomorúságos okoskodásom szerint nemcsak valami valóságos lényeg. 2. pedig ott van előtte. hogy a lelket nem is lehet felismerni. mindenható Uram. az oktalan élet megosztottsága pedig a legfőbb rossznak ismeretlen lényegét és természetét. ha tetteit szidalmak és megvetés között emlegetik vala. 1.

Mert sem ki nem találtam. Uram. amely megvilágosít minden e világra jövő embert” (Jn 1.29). ami te. emezt kettősségnek. amely a test gyönyöreiből merít. hogy a te változatlan lényeged belső szükség erejében téved. de visszavetettél. s ezek lefoglalták szívem figyelmét. Képzeletem belefonódott az anyagi világ formáiba. sőt nem is a te igazságodból szüremkeztek belém. amelynek nincsen neme. hogy természetemnél fogva az vagyok. lármáztam a test ellen s bolyongó lelkem nem talált vissza hozzád. mint az én csudálatos esztelen állításom. sem a világban. amik sehol sem valóságok. mit beszélek. 3. sem bennem. mert tökéletesebb szerettem volna lenni. mikor a szépről és arányosságról tűnődött. Mik voltak ezek? Képzeletem ködös álmodozásai a valóságos világ alapján! 4. 53 . mert neki nem lényege az igazság. mert tévedéseim hirdetése kifelé ragadta s büszkeségem terhe alatt mélyen lehanyatlott. én édes Igazságom.10). sem meg nem oktattak. szövétnekemet. hogy része lehessen az igazságban. Nem tudtam. Tárgyak alakjával vesződtem. monasnak neveztem s olyan értelemnek tartottam. „mert te világosítod meg.9). alapjában mégis csak a te belső összhangod zenéjét kereste. hogy a lélek téved.éppen úgy a tévedések és hamis vélekedések az életet akkor szennyezik be. ami te? Hogy változandó vagyok. hanem tévelyegve. gyalázatos cselekedetek pedig akkor. „És a te teljességedből vettük mi mindannyian” (Jn 1. hogy ízleljem a halált. mikor egyszerű híveid előtt ismerőseim körében ostoba fecsegéssel azt hánytorgattam: hogyan lehetséges. inkább rád fogtam. ha a gondolkodó és maga bűnös mindezekben. Amint ugyanis bűntettek akkor keletkeznek. Nem is sejtettem. Mert te vagy „az igazi világosság. azt magam is világosan láttam. Visszavetettél tehát és ellenálltál széllelbélelt makacsságomnak. Törekedtem feléd. Nem adtál „füleimnek örömöt és vigasságot s nem is örvendeztek még akkor meg nem alázott csontjaim” (Zolt 50. hogy te is változandó vagy. sem benned. Test magam is. hogy a rossznak nincsen külön lényege s hogy nem a mi értelmünk a legfőbb és változhatatlan jó. ha igazán Isten teremtménye? De igen nem szerettem. hogy a saját változatnak alávetett természetem magától elbotlik s büntetésből áldozata tévedéseinek. amely pedig. ez lett volna a bűntényekben megnyilvánuló harag és a gonoszságokat igazító vágyakozás. hogy az értelemnek önmagán kívül fekvő világosságra van szüksége. sem árnyéka a változandóságnak” (Jak 1. és mert tebenned „nincs változás. Szeretett volna lelkem megállani s figyelve hallgatni téged és örömmel örvendezni vőlegénye szaván (Jn 3. S vane ostobább gőg. mennyire idegen volt már a lelkem.16). dyasnak mondottam. Huszonhat vagy huszonhét éves lehettem. Én Istenem világosítsd meg a sötétségemet” (Zsolt 17. ha a lélekből valamelyik ösztön irányában bűnös és féktelenül háborgó törekvés indul kifelé.17). mert a kevélynek ellenállsz. semmint hogy elfogadtam volna. Nem tudtam. hogy nem vagyok az. Hiszen azért szerettem volna bölcs lenni. ha visszakérdezték: Miért? Hát talán Isten tévedjen? S inkább vitattam azt. de nem tudott.Az elsőt egységnek.29). ha fegyelmezetlen a léleknek azon vágyakozása. törtetve elmerült azokban. . de mintsem elismerjem. mikor azt az értekezést írtam. Ilyen volt az értelem akkor énbennem.

S mi hasznom volt abból. hogy így arcom. Mit használt. Cselekszik-e? (8 actio) Szenved-e (9 passio) valamit? Arról a megszámlálhatatlan sok dologról van tehát szó. Álló vagy ülő helyzetben van-e? (6 situs) Visel-e lábbelit vagy fegyvert? (7 habitus). FEJEZET Vallomást tesz nagy tehetségéről. a te csudálatosan egyszerű és változatlan mivoltodat. 54 . de mások is. világosságot nem kaphatott. vagy kisebb a kiterjedése. hogy nagyságod és szépséged te magad vagy. mert test. jónevű tudósok. a járulékok viszont a szubsztanciának (például az embernek) milyenségét osztályozzák: Milyen a külső formája? (1 qualitas). pedig az igaz. de nem tudtam. amit csak kézhez kaptam. amikor kezembe került Arisztotelésznek egynémely írása a tíz kategóriáról. a magam erejéből tudtam olvasni és megérteni. szintén úgy iparkodtam felfogni. nem igazság. 2. Hol tartózkodik? (4 locus). Ezek sem tudtak egyebet mondani a tárgyról. hisz a test akkor is test marad. az én nyomorult képzelődésem volt. ami e kilenc osztályban (a melléjük adott példák szerint) és a szubsztancia osztályában megtalálható. hogy érdeklődésem és bámulatom e név mögött valami nem tudom miféle felülmúlhatatlan nagy dolgot sejtett. hogy az úgynevezett szabad tudományok minden könyvét. nem boldog mivoltod erőssége. amit felőled elgondoltam. olyan szörnyű tudományos ábrázattal szokták emlegetni. Hány láb magas? (2 qualitas). mint a testekben. 3. mintha te is hordozó alanya volnál nagyságodnak és szépségednek. akik saját állításuk szerint szavak és homokba írt rajzok útján magyarázgató nagy tudós mesterek vezetése alatt is csak igen nehezen tudták megérteni.s ugyanakkor gonosz szenvedélyek igen romlott rabszolgája voltam? Gyönyörűséggel olvastam őket. mintha benned is úgy volnának e tulajdonságok. hogy a világmindenség mindenestül beletartozik e tíz kategóriába. Használt ez nekem? Mindenesetre ártott. Van-e rokoni. Úgy láttam. Tévedés volt tehát. Mikor született (5 tempus).XVI. hogy a könyvek elég világosan tárgyalják a szubsztanciát (például: ember) és a szubsztanciát meghatározó járulékokat. a test ellenben nem azért nagy vagy szép. de búsan kérdezi mi jóra használta? 1. Talán húszéves lehettem. beteljesedett rajtam: tövist és bojtorjánt termett nekem a föld és munkával kellett elérnem kenyeremhez. Istenem. például testvéri viszonyban valakivel? (3 relatio). természetes. ami jó és igaz volt bennük? Háttal álltam a világossághoz. s jaj. Megtárgyaltam tartalmukat olyanokkal. mint amit én magántanulmány útján kiértettem belőle. mely a megvilágított dolgokat szemlélte. ha kevésbé szép. Abban a meggyőződésben ugyanis. . Mesterem a karthágói rétor. Kiadtad valamikor a parancsot. arccal a megvilágított tárgyakhoz. hogy elolvastam és egyedül is megértettem ezen írásokat. honnét ered az.

mikor az üdvösség tudományában éktelenül. Rosszak vagyunk. mind ismeretes előtted. undok szentségtörő módon tévedtem? Ártott-e valamit egyszerű híveidnek az. mit az. Visszatérünk. valami végtelen. a mértanból.Amit a beszéd és előadás művészetéből. Mit használt nekem azon tudományokra igen alkalmas tehetségem. ők Egyházad biztos fészkében növekedtek s szeretetük szárnyait az igaz hit eledelével erősítgették! Oh Urunk. eszem élessége a te ajándékod volt. zenéből. csecsemő korunktól ősz napjaink végéig te hordozz minket. Tenálad van tökéletes boldogságunk: te magad vagy! Azért nem is aggódunk. míg úgy vélekedtem. míg egyszer magyarázni nem próbáltam nekik s azt nem láttam. hisz felfogásom gyorsasága. hogy fejtegetéseimet közülük csak a legkitűnőbb tudta nyomon követni. igazság Istene. Védj és hordozz minket! Hordozz. hogy tönkre ne menjünk. Uram. hogy tehetségük sokkal kisebb volt? Ők nem szakadtak el tőled. hogy e tudományokat a szorgalmas és tehetséges emberek is bajosan értik. Uram. szárnyaid menedékében van reménységünk. Uram. hogy te. visszatérünk hozzád. kérünk. bevallani sok megkönyörülésedet. de én így gondolkodtam! Nem restelem Uram. azért nem is hasznomra. esendők vagyunk! Nálad van örök boldogulásunk. s nem szégyenlek most is hozzád kiáltani. tanítómester nélkül megértettem. Mit használt ez nekem. mert elfordultunk tőled. hanem messzebb költöztem tőled elpazarolni kincseimet kerítő örömökre. hogy emberi tanítás segítsége nélkül annyi nehéz kérdést megoldottam. Istenem. számtudományból nagyobb nehézség nélkül. Mit használt nekem a tehetség. ha nem jóra fordítottam? Mindaddig nem is tudtam. ha magunkban bízunk. 4. ragyogó test vagy s én része e testnek? Szörnyű tévedés. De ebből neked semmit sem áldoztam. hanem inkább romlásomra szolgáltak. Istenünk. hisz nem roskad össze távolbolyongásunk alatt lakóházunk: a te örökkévalóságod! 55 . van támaszunk. amint nem szégyenlettem akkor káromkodásaimat nyilvánosan hirdetni s ellened szidalmakat szórni. Mert ajándékvagyonomnak ezen kiváló kincseit nem iparkodtam kézben tartani s erőmet számodra megőrizni. hogy onnan elszakadásunk után immár nem lesz hová visszatérnünk. Ha te vagy erősségünk.

A harmadik az volt. eszének rettentő törtetései szintén Isten felé hajtanak! Három fontos mozzanat vitte előre megtérése ügyét ezen idő alatt. El nem némul ez a dicséret soha. vagy ő is vele akart menni.egyik oldalon az immár teljesen Istennek élő anya. „Gyógyítsd meg csontjaimat is” (Zsolt 6. Rövid időközökben kétszer is helyet változtatott. Ágoston viszont nem akarta anyját magával vinni a tengeri utazás veszedelmeibe. Az egész teremtés szünet nélkül zengi dicséretedet. meglágyítod. Fogadd el tőlem vallomásaim áldozatját. mert az ifjúság fegyelmezetlen viselkedésével nem tudott megbékülni. Csudálatos e két lélek viszonya. akit szívének. Faustus kellemes modorú és jóindulatú ember volt. amikor akarod. hogy szeressen téged és tegyen vallomást sok irgalmadról azért. sem a lelkes teremtmény feléd igazodó beszédjében. az ifjúság neveletlensége nem lehetett egyedüli oka távozásának. Nyelvem ajánlja fel. FEJEZET Az egész teremtés Istent dicséri. melyet azért alkottál és azért igazítottál beszédre. Anyjától csellel szabadult. ki elrejtse magát tüzedtől” (Zsolt 18.Ötödik könyv Az ötödik könyv tartalma (383-384) Huszonkilencedik évének történetét mondja el Ágoston e könyvben. I. Mi űzte el tehát Afrikából? Mindenesetre a folytonos lelki nyugtalanság. ott van pihenése és igazi erőssége. mi történik benne. sem az állatokat és minden érzéketlen dolgot szemlélők szavaiban. 56 . hogy dicsérjen téged. hogy mondhassák: „Uram. bár még nem bízott az Egyház igazságához. E hatás eredményeképpen az általános kételkedés elvi alapjára állott és teljesen lerázta magáról a manicheus bilincseket. hisz a zárkózott szív nem rekesztheti ki magából pillantásodat.10). sem senki keménysége nem akaszthatja meg kezedet. mindezek csudálatos alkotójához. de Ágoston hamar észrevette. Az első Faustus manicheus püspökkel való megismerkedése volt (483). Tekintettel azonban Ágoston harcos egyéniségére. . hogy nem tudja megvédeni tudományos alapon a manicheus felfogást az ő nehézségei ellen. Karthágót otthagyta (384). ki hasonlatos hozzád” (Zsolt 34. hogy lelkünk feléd szárnyaljon teremtményeidhez kötözködő aléltságából és áthaladjon rajtuk hozzád. A második az volt. a kielégítetlenség érzete. hogy Ambrus milánói püspök hatása alá került. A szívnek előtted kitárása nem oktatás neked arról. Mónika nem akarta elengedni. Rómában ugyancsak az ifjúság vette el kedvét a rétori működéstől.3). a másikon a fiú. Magasztaljon lelkem azért. hogy igen elkedvetlenedett a manicheus irodalom természettudományi botlásai miatt.átköltözött tehát Milánóba (384). hogy dicsérő vallomást tegyen nevednek. könyörületből vagy büntetésképpen s „nincs.7). .

hisz nem menedék szemed elől semmi sötét rejtek. hogy ne lássák figyelő szemeidet s vakságukban beléd kellett ütközniük. Szól a tudósok elvakult gőgjéről. megmérik a csillagok birodalmát és kifürkészik az égitestek útjait. Észtehetség kell az ilyen kutatásokhoz s ez a te ajándékod bennük. mikor kerestelek téged? Előttem álltál. hogy mindenhol jelen vagy. 57 . csak az alázatos szívekhez s a kevélyek semmiképpen meg nem találnak. íme máris ott vagy szívükben. csak ők utálatosak. a bűnvalló szívben. magamat sem leltem. Uram. üdíted és vígasztalod őket. FEJEZET Faustus manicheus püspökkel megismerkedik. a rádhagyatkozó szívben. Mivel temérdek bölcseleti könyvet olvastam és sokat megtartottam emlékezetemben. valóságos ördögkelepcéje. hanem te Uram. . de azért nem azt néztem. mert nem hús és vér ember. Bizony. mert elszakaszkodtak szelídségedtől. te. mert semmi hely téged körül nem határol. Elhozták úgyis hozzám hírét. egyetmást ebből egybevetettem a szószátyár manicheus-mesékkel s bizony érdemesebbnek találtam a bölcselők tudományát. teremtőjük. nem úgy. . S árthattak-e neked? Vagy meggyalázhatták-e uralmadat. s egyedül te tudsz együtt lenni azokkal is. amelyet ugyan magam is dicsértem. mely az egektől le a legkisebbig igazságos és tökéletes? És hova futottak. FEJEZET Isten kezét semmi bűnös el nem kerülheti. Nem gondolják meg ugyanis. de jól meg tudtam különböztetni a tárgyi igazságtól. mert te nem hagyod el egy teremtményedet sem. Már korábban megtelepedett Karthágóban Faustus manicheus püspök.beléd kellett ütközniök bűneikkel. És hol voltam én. beleütköztek egyenességedbe s beleestek szigorúságodba. Mert fölséges vagy.II. hogy tudományos ennivalót mit tálal nekem eme közöttük nevezetes Faustus. a nehéz vándorság után kebeleden síró szívben s oh mily szívesen letörölöd könnyeiket. milyen beszédformában. Sokan bele is estek hívogató. ha megfordulnak s feléd iparkodnak. Aztán majd még több könnyük ömlik. még ha feszegető tudományuk akkora is. Én meg még magamból is kifordultam. annál kevésbé téged! III. hanem azt. Nem is közelítesz. akik értelmük erejével behatoltak ugyan a világ és természet rejtelmeibe. Elmondom az én Istenem színe előtt huszonkilencedik évem történetét. mikor színed elől futottak? Hol nem találsz rájuk? Futottak. jobb lesz. Mohón kerestem ugyan az igazságot. és megtekinted az alázatosokat. Íme. Hogy futnak. de a teremtőt nem tudták megtalálni. hogy megszámlálják a csillagokat és a homokot. a büszkéket ellenben csak messziről szemléled.hiszen te semmit kezeid alkotásából el nem hagysz. kedveskedő beszédmódja révén. mint ők. Igazságosan bűnhődnek. kik messze vannak tőled. de sírásuk immár öröm lesz. kik elhagyták teremtőjüket. hogy menekülnek előled a nyugtalan bűnösök? Hiába! látod őket. hogy Faustus minden előkelő tudományban s különösen a szabad tudományokban igen járatos. 1. minden szép a bűnösökhöz képest. Csak meg kell fordulniok.

amit számlálnak s az észt is. Nem akarják feláldozni erkölcstelen életüket. ma is azokat használják s azok szerint számítják ki. ami az övék. És még ha megismerik is. .s mindig bekövetkezik.2. és „fölcserélik a halhatatlan Isten dicsőségét a halandó ember. ki pedig magad vagy az igazság. Kutatásaik eredményét szabályokba foglalták össze. Közénk számláltatott és megfizette az adót a császárnak. hogy a csillagok magasságában fényeskednek. sőt madarak. az Igazságot nem keresik jámbor lélekkel. 4. még a napot.30).21). mint az ég madarai. sem hálát nem adnak neki. ami a tied s éppen azért igen vak oktalansággal rád fogják. de jaj. S az eredmény? Az. Neked tulajdonítják ti. a te Igédet. amelyen önmagukból le kellene szállaniok az Egyszülötthöz és általa felemelkedni Istenhez. nem tisztelik megillető módon. pedig íme a földre zuhantak. Nem is találják meg. amely immár oktalan állatokhoz alacsonyítja őket. hogy gondviselője lennél kezed munkájának. de nem találtam nála tudományos magyarázatot sem a nap58 . hanem „hiúkká válnak gondolataikban” (Róm 1. Bálványt csinálnak önmagukból s e bálványt nem akarják neked feláldozni. hogy jóval előre meg tudják ugyan mondani a nap fogyatkozását. . Nem akarják feláldozni fölényes elkapatottságukat. hogy teremtett világod tanulmányozásából merített nem egy igaz állításukat megjegyeztem. amit előre meghirdetnek. maguknak követelik. amint előre megmondták. Összehasonlítottam ezeket bizonyos manicheus tudományával. Számításuk sohasem tévedett. a szemet is. hogy hátat fordítanak a világosságnak s lassankint egészen kifogynak. Azt hiszik. Nem akarják feláldozni vakmerő kíváncsiságukat. amellyel mindent teremtettél. emésztő tűz módjára elégetnéd lelkük minden halálos terhét s megüdítenéd őket halhatatlan üdüléssel! De nem akarják ismerni az Utat. melyik évben és hónapban. azokat is. Pedig az Egyszülött lett nekünk „bölcsesség. azt is. négylábúak és csúszómászók képmásával” (Róm 1. amit számlálnak. Igazságodat hazugsággá forgatják s alázatos szolgái inkább a teremtménynek. amellyel nézik. nem látják meg a magukét. . mindig úgy történt minden. hogy rendszerüket elméletben matematikai és időrendi számítások. a tudatlanok rémüldöznek. melyik napon és órában a napnak vagy holdnak mekkora fogyatkozása lesz.23). akik számlálnak. s „esztelen szívük meghomályosodott” (Róm 1. nem ajánlják oda magukat neked.csak „a te bölcsességednek nincsen száma” (Zsolt 146.mert soha magukba vonulva azon nem tűnődnek. hazug vélekedéseiket. Uram. mint a teremtőnek. Ezt az utat nem ismerik.21) és bölcs mivoltukat hánytorgatják. Sok igazat tanítanak a világról s a világ művészét.elbizakodnak. órát s a fogyatkozás terjedelmét is. a tudósok pedig lelkesednek és .5). Tényleg sok mindenre rájöttek. igazság és megszentelés” (1Kor 1. Pedig te. amely immár a felhőkben jár. Ez a gonosz tudós-gőg az oka annak. . Tény azonban. Ezt az utat nem ismerik.és holdfogyatkozásokat. aki e kérdésekről temérdek eszelős fejtegetést írt össze. vagy ha megtalálják s megismerik Istent. mint a tenger halai.különösen tetszett nekem. Évekkel előre meg tudták mondani a nap. Az emberek nem győznek ezen eleget bámulni. kitől is kapták kutató tehetségüket? 3. gyakorlatban pedig égitesteken szemmel látható elváltozások igazolták. amelynek erejében számlálnak. kikopnak belőle. hogy te vagy alkotójuk. amely immár a mélységeket kutatja.

De ha valaki veled is.Pedig amaz talán még a göncölszekér útját sem ismeri! V.21). sem alkotóját nem ismeri s nem szereti. a nap és hold forgásáról. s mikor a szakemberek megcáfolták. nem ugyan tudása. kinek mindenek szolgálnak. tégedet meg nem ismer. ha ti. jóllehet mindez nem tartozik a vallástudományhoz. mint azé. vagy milyen széles a koronája. az ti.fordulásokról. IV. de téged elhanyagol. pedig magyarázkodásai egészen más természetűek voltak s nem vágtak egybe matematikailag is. amit a világegyetemről bölcselkedő könyvekben olvastam. szám szerint és mértékkel elrendeztél” (Bölcs 11. Ez a manicheus író hitet követelt tőlem. ha ezekben nem is járatos. hogy jámborságból semmit se tudjon. hogy ostobaságokat beszélt az égről. hogy boldogabb a hívő ember. aki híreddel van. hogy tudatlan.. aki „mindent módjával. mint az. az elemeket kutatja. aki előtt ott van az egész gazdag világ s jóllehet semmije sincs. Nagy hiúság ugyanis azzal kérkedni. jámborság pedig téged azokban is megtalálni. hanem egyedül temiattad boldogabb. . 59 . . Uram. a csillagokat számítja. Igazság Istene. 1. aki ezeket tudja. sem nap-éj egyenlőségekről. gallyait számba veszi. milyen sekély lehet felfogása a mélyebb vallási kérdésekben. melyeknek ismerete teljességgel nem szükséges a jámbor élet megtanulására? Hiszen nyilván megmondtad.mondom. boldogabb. de mivel azokhoz sem értett. mert ismer téged. mégis nyilvános lett egyúttal szentségtörő merészsége is. de nem az övé a fa. a csillagokról. . s boldog. FEJEZET A manicheusok tudatlanságáról. Valamint ugyanis jobb renden áll szénája annak. aki a fát felméri. minden az övé. hogy e dolgokat megírja. akinek van gyümölcsfája s hálát ad neked hasznáért. aki az egeket méri. a te híveidnek kincses vigasztalója. sőt hamis állításait őrült és gőgös felfuvalkodottsággal a benne rejlő isteni személy nyilatkozataiul akarta elismertetni. sem bármi más rokon kérdésről. de nem tudja. Ez a manicheus csillagászat terén portyázgatva temérdek sokat fecsegett. teljességgel tudatlannak kellett lennie a jámborságban is. mert ragaszkodik hozzád. aki járatos ezekben. meg tapasztalati úton is igazolt megfigyeléseimmel. hogy valaki a világi tudományokban járatos. hogy a Szentlélek. éppen. s szemtelenül mégis tanítani merészelt. FEJEZET Isten legyen minden tudományunk fundamentuma. pedig te vagy az. sem a fogyatkozásokról. ez arra is világosságot derített. hány könyök magas. személyesen egész tekintélyével benne lakozik. azt akarta elhitetni. a tudománnyal is barátságban van. hozzád méltó lesz magasztalása és hálaadása s nem ver fészket gondolkozásában a hiúság.éppen úgy ostobaság volna kételkedni. De ki is indította ezt az előttem ismeretlen manicheust. máris kedves előtted? Nem! Mert valóban boldogtalan az az ember. hogy a jámborság az igaz bölcsesség! Amazokban egészen tudós mivolta nem rekesztette volna ugyan ki. Mikor tehát rábizonyították. Pedig ugyan nagyra tartotta magát.

akik meg éppen ellenkezőleg még az igazságot is gyanakodva fogadták s nem akartak belenyugodni.állítólagos szent élete miatt. aki első tekintély és vezető akar lenni hívei között s még azt is elhiteti. hanem maga a Szentlélek vezérkedik. hogy te voltál oktatóm. így igaz-e a dolog. Mikor aztán megjött. mert az előadás ragyogó. Ugyanazon közel kilenc éven keresztül. várva-vártam e Faustus érkezését.2. Azért hiszem. jobb formában semmivel sem lettek jobbak. amire ráokosodtam. de biztos. Nem egyszer vagyok fültanúja.13). s ezen és esetleg sokkal súlyosabb kérdéseimre egész könnyedén megadja majd a megnyugtató feleletet. . viszont nem igaz mindjárt. hogy megérkezése után csak tárgyaljak vele. a nap és éj egymásra következését. FEJEZET Sokat várt. beszédmódja előkelő. vajon nem lehet-e hosszabb és rövidebb napok és éjek váltakozását. Biztattak. mindig őt ígérgették. a fogyatkozásokat. mint az édesanya. Ha ez lehetséges lett volna. mikor valamely teremtett dolog fekvése vagy külső alakja iránt tévedésben van. márpedig akárhol és akárhonnan fényeskedik az igazság. s nem hamis azért. az volna bajos kára. 1. mert ékes beszédben magyarázzák. Istenem. hogy hazudott? Azt azonban még nem láttam tisztán. akiben a hit még csak bölcsőkorát éli. Engem azonban már csodálatos és rejtett módon megoktattál. okosnak. míg a manicheusok vergődő lelkű hallgatója voltam. az ő felfogása szerint is magyarázni. ki a szokásos manicheus fejtegetéseket is sokkal kellemesebben tudta elcsacsogni. amint van hasznos és van káros eledel. a választékosság nem adott beléjük igazságot. sima nyelvű embernek találtam. nem voltak jó értékismerők. keveset kapott Faustustól. Akik őt nekem annyiszor ígérgették. hogy nem kell okvetlenül igaznak vélni valamit azért. hogy hitem szempontjából az ő tekintélyét fogadtam volna el .hanem hogy éppen úgy van bölcsesség és van ostobaság. ékes vagy műveletlen beszéddel. . VI. mert igazság az. senki annak kívüled nem tanítója. A szeretet olyan. s ami más egyebet e szakmában egyebütt olvastam. akikbe időről időre belebotlottam. Ismertem másfajta embereket is. hogy őbenne nem egyszerű ember. hogy egyik vagy másik keresztény testvérünk járatlan lévén e tudományokban fölcseréli a dolgokat. vagy úgy. hogy vélekedései a hittudomány lényegéhez tartoznak. s makacsul ragaszkodnék hozzájuk. mert nem rólad.mondom. mert kezdetleges a formája. mert a beszélő szavai akadozva döcögnek. hogy a tévedés nem árt neki. Elnézi a fogyatékosságot abban. A többiek ugyanis. valahány ilyenfajta nehézségemet nem tudták megoldani. Tőled tanultam. mert ábrázata megnyerő. nem tudtam volna eldönteni. ki ne utálná meg azonnal. előkelő vagy közönséges edényben mindkét fajtájú eledelt lehet tálalni. amint rábizonyítják. bölcsnek tartották. De mit ért az én szomjúságomnak akármilyen jóformájú pohármester akármilyen értékes serlege? Ugyanezen magyarázatokkal tömték eddig is a fülemet. a mindenség alkotójáról vélekedik méltatlanul. míg az ilyen kezdő tökéletesen fel nem emberedik s immár „nem hajlong ide s tova a tudomány minden szelétől” (Ef 4. 60 . 2. ha azt hinné. De ki ne fogna botot olyan eszelős bolondra. igen jómodorú. Türelemmel hallgatom vélekedését s látom. ha felpiperézett és terjengős előadásban kapták. Én nem tartok senkit bölcsnek csak azért. mert kedvesen tudott társalogni. sem hamisnak azért.

szerényen még csak el sem merte vállalni ezt a terhet. hogy a manicheus könyvek inkább tartalmaznak igazságot. Nem volt tájékozatlan saját gyengeségéről. de abban is igen közönséges ismeretei vannak. amelyet még kellemesebbé és csábítóbbá tett okos tapintata és természetes kedvessége. ami jó stílusú latin munka esetleg saját eretneksége irodalmában találkozott. 2. sem hátra nem mozdulhatott volna. Nem tartozott a fecsegők ama fajtájához. VII. s ha nem is volt hozzád irányítva. Így volt-e. amelyekre én mint rétor a karthágói ifjúságot akkor oktattam.Hosszú időn keresztül nehezen vártam ezt az embert. FEJEZET Faustusban csalódván elhidegül a manicheusoktól. hogy meglássam és meggyűlöljem őket. Istenem. Abbahagytam tehát könyveikre vonatkozó kutatásaimat. ha már ez a híres emberük sok nagy kétségemben ilyennek mutatkozott. Mikor erre is sor került. A manicheusok többi tudósaihoz lassankint egyáltalán semmit sem bíztam. a gyakorlat meghozta neki a beszédbeli készséget. Azonban hamar kitapasztaltam. Ez akkor még jobban tetszett nekem. mint azok . hogy csak valamit is mondtak volna. mégis éppen főkívánságom dolgában nem bíztam hozzá. mert érdeklődött azon tudományágak iránt. s figyelmét néhány barátommal vitatkozásra is alkalmas időben lefoglalhattam. Erőlködésem egyébként. Olvasta Cicero egynéhány beszédét.én talán jobban. mint azok az ismeretek. amikor nyakrafőre oktatni akartak anélkül. vagy hogy legalábbis egyformán biztos magyarázatot adnak. kifejezéseinek szabatosságát és könnyedségét. valami keveset Seneca írásaiból és a költőkből. hogy minden nehezebb és kényesebb kérdésben egyformán ilyennek találtam. hol meg olyant. s óvakodott meggondolatlan vitával zsákutcába kerülni. S tény. amire hallomás után kíváncsi volt. vele azonban foglalkozni kezdtem. amelyből nem egyet tűrnöm kellett. s nem szégyenlette bevallani. és nem oszthattam meg vele bizalmas eszmecsere formájában nehézségeim gondjait. s azt. Azonkívül. Együtt olvasgattunk. és elevenségét. kivévén talán a nyelvtudományt.dicsértem és híreszteltem. előadtam egynémely gyötrő nehézségemet. hol azt. Tudta. Könyveikben temérdek hosszú lére eresztett magyarázkodás van az égről. kezdtem letenni a reményről. Lehetett volna ugyan benne ezen ismeretek nélkül is igazi jámborság. a máshol olvasott számítási alapokat egybevetve mélyreható fejtegetésekkel meg tudná mutatni.manicheus nem lett volna. hogy nem volt szabad a hallgatóság soraiból felszólalnom. de nehezemre esett. a 61 . ahonnan sem előre. Uram. hogy ez az ember járatlan a szabad tudományokban. ha . S mikor mégis eléje terjesztettem megfontolás és tárgyalás céljából. emlékezetem nyitva előtted. a napról és holdról. mivel naponkint beszédeket tartott. amit én tehetsége szempontjából alkalmasnak ítéltem. hogy lesz ereje gyötrődő lelkem nehézségeit megvilágosítani és kibogozni. hogy ti. melyek után vágyakoztam. túlságosan magabizakodó sem volt. 1. Gondviselésed rejtett titka szerint te igazítottad cselekedeteimet s csúf tévedéseimet már kezdted szemem elé tárni. amint elmondom. a csillagokról. Ennek legalább volt szíve. Mikor ugyanis egészen világos lett előttem azon tudományokban járatlansága. most aztán élvezhettem előadása lendületét. amelyekben kiválónak gondoltam. Élveztem és sokadmagammal együtt . hogy abban a szektában vigyem valamire. Mert őszinte lélek önmérsékelése szebb. ítélőbírám lelkiismeretem? Szívem. hogy nem ért a dologhoz.

kénytelen voltam tanító koromban mástól eltűrni. akik Karthágóban oktalanul viselkedtek. csak az lehet megmunkálója üdvösségünknek! VIII. Fölgerjesztetted bennem az elhatározást. maradok.6).én meg irtózva az egyik oldal igazi nyomorúságától. hogy lelkem üdvösségéért lakóhelyemet változtassam. . FEJEZET Anyja akarata ellenére Rómába költözik. Kezed újítja meg. amit kezed teremtett. akik Rómáról hiú reményeket fitogtattak. majd más tanító iskolájába. Mert te igazítod az ember lépéseit. elhatároztam. te észrevetted Karthágóból való elvágyakozásom ösztönét is. megvallom előtted.bár akkor ezek is vonzottak -. nem vetted le lelkemről. mint Karthágóban. akik onnan máshova csalogattak. hogy egyelőre megelégszem velük. azokét is arra használtad. Uram. Úgy véltem. meg a római élet vonzó vonásait is te állítottad elém. De éppen az mutatja nyomorult mivoltukat. hogy utadat megkedvelje. s azt hiszik. 1. mint féktelenkednek. Vakok voltak csúf gázolókedvükben. 2. s szigorúbb fegyelem regulázza őket. amelyben én vergődtem. hogy törvényerővel kellene büntetni őket. . amelyet tanuló koromban gondosan kerültem. 62 . míg azt nem látom. akik karthágói nyugalmam rendjét zavarták. Nem az volt Rómába telepedésem oka. Durvaságuk bámulatos. hanem fő. hogy ott barátaim rábeszélése szerint több jövedelmet s nagyobb tekintélyt várhattam . amit örök törvényed soha meg nem enged. Titkon gondozó kezedet ugyanis. tudta és akarata nélkül tágítani kezdte azt a bilincset. mint azt.Az én fonákságomat is.alacsonyan gondolkodók. pedig éppen tetteik elvakultsága a büntetésük és ezzel sokkal gonoszabbul bűnhődnek. Nem szakadtam el tőlük egészen. hogy közéjük keveredtem. egyrészt olyanok. és majdnem egyetlen ok az az értesítés volt. másrészt azok. ha hagyományaik sáncai mögé nem húzódnának. ha már nem tudtam okosabbat tenni. Nem mulasztom. Anyám szívevére: könnyei éjjel-nappal szakadatlan áldozat voltak színed előtt. sőt előadást hallgatni sem mehetnek be engedelem nélkül. hogy ott az ifjak komolyabban tanulnak. a másik oldal hamis boldogsága után kívánkoztam. hogy lépéseimnek titkon irányt szabtál. Mivel azt a viselkedést. Míg tehát Faustus sok embernek halál kelepcéje lett.férfiú kiismerésével teljesen abbamaradt. s te csodálatos terv szerint vezettél engem. mi érlelte elhatározásomat. Olyan kihágásokra vetemednek. Ott nem ronthatnak be pajkos-gonoszul majd egy. bűnhődés nélkül vakmerősködhetnek. hogy valami jobbat választhatok. . hogy odaköltözöm. amit a tanítók hallgatóik hasznára megállapítottak. Rómába költözni és ezután ott működni ugyanazon szószéken. ahol a helyzettel ismerősek megegyező állítása szerint ilyen dolgok nem szoktak előfordulni. mert ebben is érteni és magasztalni kell irgalmadat. amely mélységes rejtőzködésedből mindig segítőnk. hogy hagyományaik szerint szinte szabadon cselekszik. hogy a manicheusoktól elidegenedtem. Azt is te tetted. Eszközeid e bűnbehalt élethez ragaszkodó emberek voltak. Karthágóban éppen ellenkezőleg undok fegyelmezetlenséggé fajult a hallgatók szabadsága: majdnem nyílt lázadásig menő szemtelenséggel törnek rá a termekre és felforgatnak minden rendet. Tulajdonképpen azonban „én reménységem és örökségem az élők földjén” (Zsolt 141.

Te pedig mindenütt jelen. Mi egyebet kérhetett tőled. vagy velem együtt útrakelni. Istenem. A láz folyton fokozódott. annyira igazi volt lelkemé. hogy testi egészségemet visszanyerjem. annyira. őt meg fájdalma ostorával büntetted. Istenem. amelybe bűneim miatt keveredtem veled. S íme ott testi nyavalya büntető ostora fogad. hova jutottam volna igazságosságod rendje szerint? A tetteimmel megérdemelt kárhozatba és tűzbe. ahol én voltam. Anyám keservesen siratta távozásomat s elkísért egész a tengerpartig. amelyek napról napra a földet áztatták mindenhol. hogy egyik barátomat nem akarom itthagyni. Hogyan is oldhatta volna meg? Hisz nem hittem keresztjében. és irgalmasan átmentettél engem. s elapadjanak anyám szeméből a patakok. míg kedvező széllel ő is tengerre nem száll. a tenger hullámain. sok és súlyos bűn terhelt az áteredő bűn kötelékén kívül.és megszöktem tőle. hogy mindnyájan meghalunk Ádámban. hogy Éva örököse: sírva keresi. amit sírva hozott a világra. Mindenáron vissza akart tartani. Ott maradt sírva. IX. hogy vele legyek. Nem akart nélkülem hazatérni.De távozásom és odautazásom okát csak te tudtad. Nem tudta. Szent Ciprián sírkápolnájában töltse. Azzal ámítottam. Alig vehettem rá. s ott könyörültél meg rajtam. Jött a szél. s ő sem oldotta meg szent keresztje erejében az ellenséges viszonyt. ahova arcát fordította. Anyák szokása ez. amit mindig kért. Mert akkor még semmit nekem Krisztusban meg nem bocsájtottál. de imádkozott érettem a távolban. Azt szerette volna. benne sokkal erősebb volt. 2. s vergődése mutatta. annyira látszólagos volt hit híján az én lelkem élete. amit akkor kért. s már-már indulnom kellett az örök halálba. azért sírt keservesen. Engem vágyaim szárnyán odaszállítottál. Nem vetted figyelembe. micsoda örömöket készítesz számára távollétemből.én meg Rómába. magam és mások ellen elkövetett gonoszságommal együtt. Visszaindult megszokott körébe. S ha akkor elindulok innen. Ott kijátszottam őt. Nem adtad meg. hogy az éjszakát hajónk közelében. sem nekem. jaj. hogy akaszd meg elhajózásomat? De te mélységes végzéssel a lényeget hallgattad meg kéréséből. Ő ott maradt. ahol majd megszakad vágyaim Uralma. bár bűnös szívem még súlyosan beteg volt. imádkozva. hogy elérve kegyelmed vizét megfürödhessek benne. Ugyanazon éjjel titokban elindultam. vitorláink nekifeszültek s egy-kettőre eltűnt szemünk elől a part. sem anyámnak ki nem nyilatkoztattad. . Hazudtam anyámnak . csalóka látszatnak tartottam. ahol reggel anyám észvesztő fájdalmában panasszal és sóhajjal töltötte meg füleidet. Kegyetlen szószegésem sok felpanaszlása után újra kezdte értem a könyörgést színed előtt. 1. FEJEZET Súlyosan megbetegszik. olyan keserves könnyekkel. hogy majdnem pokolba kerültem minden ellened. mint azt. Anyámnak sejtelme sem volt erről. Te ezt is megbocsátottad. hogy engem azzá tehess. ahol volt. Pedig amennyire nem igazinak tartottam Krisztus halálát.ennek az anyának! . s amilyen igazi volt az ő halála. Még ebben a nagy 63 . hús és vér szerint való óhajtásáért. mint sok másban. s nem is sejthette. undok bűnökkel teljes embert. Pedig. melynek az a büntetése. ott hallgattad meg.

szegényeidnek figyelmes szolgálója. hogy „meggyógyítsd lelkemet” (Zsolt 40. Öntudatomnak szörnyen tetszett ez a bűntelenség. kinek házában betegeskedtem és meggyógyultam -. Egy nap sem mulasztotta el az oltár áldozatát. hogy később jobbat és biztosabbat adhass neki. Fia lelki üdvösségéért könyörgött. Nem is tudom tehát. ami velem van. Hűségesen szívébe zárta valamennyit és szakadatlan imádsággal mint kéziratodra hivatkozott rájuk színed előtt. És éppen az volt a veszedelmesebbik bűn. de szégyenre s esztelenül gúnyoltam gyógyító módod tanácsait. Gyermekkoromban jobb voltam. ezt a megtört és sokat szenvedett szívet? 3. ezüstöt. hogy nem mi vétkezünk. Felnőttem. de nem bízik az Egyházhoz. Nem hiábavaló pletykára. Uram! Vele voltál. s áthárítani a vádat arra az ismeretlen valamire. a többit nem. El tudtad volna-e vetni könyörülő Uram. Sokalamizsnás. mint valamikor teste. Mert ki sem tudom mondani. el tudtad volna-e vetni. hanem jól esett mentegetődzni. Nem engedhetted. El tudtad volna-e vetni egy ilyen anyának könnyeit? Aranyat. napjában kétszer. FEJEZET Lélekben egészen elszakad a manicheusoktól. hogy ilyen állapotban meghaltam. ki tudtad volna-e rekeszteni segítségedből? Lehetetlen. Igazában pedig mégis egészen én voltam a bűnös s csak gonoszságom akart engem megosztani s önmagammal szembehelyezni. Egyelőre a testit. mint már megvallottam emlékezésem során. meghallgattad s teljesítetted kérését örök határozatod rendjében. lett volna-e gyógyulása. Csatlakoztam eleinte Rómában is a csaló manicheus álszentekhez. hogy csalódjék a tőled vett látomásokban és biztatásokban. hogy inkább 64 . állhatatlan. hogy nem akartam bűnösnek vallani magamat. s mennyivel gyötrelmesebb gondok között vajúdott velem most lelke. Még mindig úgy vélekedtem. Kiüdítettél abból a nyavalyából és visszaadtad szolgálód gyermekének egészségét. nem kellett bűnömet megvallanom. de ami nem én vagyok. sohasem gyógyult volna be. ha vétkeztem. mennyire szívébe zárt engem. mert akkor sürgetve kértem jámbor anyámtól. s te. vagy vénasszonyos tereferére. hanem azért. Uram! Ígérsz és ígéreteddel kegyelmesen adósnak vallod magadat azokkal szemben. akiknek pedig minden adósságát elengeded.veszedelemben sem kívánkoztam szent keresztséged után. az meg éppen átkozott gonoszság volt. 1. ki kegyelmeddel magad alakítottad őt ilyenné. X.ilyen volt az. reggel és este . Ha ez a seb anyám szívét éri. mulandó kincset nem kért. ha az a hír sebzi vala szerető lelkét. hanem valami belénk adott ismeretlen természet. Örök a te irgalmad.5). De hová lett volna akkor annyi temérdek. hogy téged hallgasson a szentbeszédekben és meghallgatást nyerjen imádságaiban. Immár nem az egyszerű hívekhez tartoztam . Mert így. hanem az úgynevezett kiválasztottakhoz. sőt szakadatlan imádsága? Nálad volt valamennyi. ki pedig engem ilyen állapotomban kétszeresen mentettél meg. amelyek közül egyet említettem. Tiszta és egyszerű özvegy volt.kivétel nélkül megjelent templomodban.

egész világosan ilyennek láttam felfogásukat. de már remény nélkül. mint általában mindenki. mert az nem volt katolikus hit. Elég sok manicheus volt akkor Rómában. S mivel valami maradék kegyelet rákényszerített arra a hitre. 65 . hogy ilyen mivoltában nem születhetett a Boldogságos Szűztől. hogy az emberi test alakja minden oldalról körülhatárol. mentegetni bűneimet. mindenható Isten. hogy szállásadóm túlságos bizodalommal van a mesékkel tele manicheus könyvek iránt. Azt hittem. Ha jobbat nem találok . 2. Ha pedig belekötődik. hogy az összes bölcselők között még a legjózanabbak voltak az úgynevezett akadémikusok nagy alapelvükkel: „mindenen kételkedni. hogy születhessék.mintha azt fogadom el. az volt szerintük a gonosz szellem. jóllehet elméletük célját akkor még nem értettem. s éppen a velük barátkozás szegte erőmet. hogy az igazságot Egyházadban meg lehet találni. úgy képzeltem. hogy semmit el nem hittem felőle. hogy ami nem test. . Hittem. hogy undok. csak amit hiábavaló képzeletemmel el tudtam képzelni. hogy Istenben két végtelen és ellenséges őstest létezik. Én. mint azon az alapon. S mivel láttam. S e felfogáshoz annyira ragaszkodtam. sokkal okosabb tagadnom. hogy ő valami őstömeg. mert az igazságot nem lehet biztosan megismerni”. ahol a rossz tömege áll veled szemben. Régen elszakadtam én attól a manicheusok miatt! Otrombának tartottam azt a hitet. ami vékony. Jaj. hogy tőled ered a rossz. hogy a rosszat teremtetted. 4. mert bele kellett volna kötődnie az emberi testbe. mint a gonosztevő emberek” (Zsolt 140. akik nem voltak benn ezen eretnekségben. egyik a rossz. hogy Fiadnak emberi teste van s hogy eszerint téged a mi tagjaink testi körvonalai határolnak. hogy haladhatok hamis tudományukban. egész nyíltan iparkodtam őt bizalmában megingatni. ott. másik a jó. visszatorpant. légnemű. amely a tömeg anyagát átjárja. Mert tudatlanságom nemcsak valami külön lényegnek. de már csak tessék-lássék módjára tartoztam közéjük. mint másokkal. . amit én annak véltem. akkor még „nem tettél számra őrizetet és körülvevő ajtót ajkaimra hogy el ne hajoljon szívem gonosz gondolatokra. különösen mert ahhoz sem bíztam.akartam föléd kerekedni. S azt hittem. sokkal jámborabbul gondolkozom. amilyennek tudniillik én elgondoltam a rossz természetét. mint eleinte. ég-föld Ura s minden látható és nem látható dolog teremtője. okvetlen be is szennyeződik. ez kisebb. megelégszem velük. Magát Egyszülött megváltó Fiadat végtelenül ragyogó tömegből üdvözítésünk céljából hozzánk lövellt résznek tartottam. de tanításukat már nem védtem olyan lelkesen. Viszonyom azonban a manicheusokkal még mindig bensőbb volt. ami ebben súlyos. saját romlásomra. azt a manicheusok földnek nevezték.így okoskodtam -. Ebből kiindulva a rosszat is valami különálló lényegnek képzeltem. különösen mikor még az értelmes lelket sem gondoltam egyébnek. Uram. amely azonban szétömölve betölti a nekiszánt hely térségeit. Ebből a kárhozatos kezdő feltevésből eredtek összes többi istenkáromlásaim. Viszont mivel az én istenemről nem tudtam másként gondolkozni. mint elhinnem. s csak egy oldalon korlátoltnak. ormótlan tömege van. finom. ha téged Istenem minden más módon végtelennek hiszlek. 3-4). mint valami igen finom testnek. ez a nagyobb. mint előtted üdvösen megalázkodni. Úgy vélekedtem. Az a gondolat is felmerült bennem. 3. hanem egyenesen kiterjedéses lényegnek tartotta.ez volt fő és majdnem egyetlen oka következetes tévedésemnek. az nem létezik. Még érintkeztem a „kiválasztottakkal”. hogy más után nézzek. hogy a jóságos Isten természet szerint való rosszat nem teremthetett. Mikor aztán lelkem kereste az utat vissza a katolikus hithez. s azt is hittem.

mikor e zagyva okoskodásomat olvassák. a biztos javak tárházát. amit a manicheusok a Szentírásban kivetőnek találtak. hogy Rómában is vannak gonosz szokások az ifjúság körében.mondották ismerőseim . Még most is gyűlölöm az ilyenekben a torz gonoszságot. hogy az újszövetségi Szentírást ismeretlenek meghamisították azért. hogy romlott ifjak itt nem szoktak karthágói stílusban rakoncátlankodni. A naplopó szórakozások. FEJEZET Panaszkodik a tanítványok gonosz szokásai miatt.de szeretni is akarom. Hamar megtudtam. Lelki embereid bizonyára kedves-szelíden mosolyognak rajtam. Mert igazában amiatt keletkezett bennem.elég gyakori eset. mert javítani akarom őket. mert a zsidó vallás törvényeit bele akarták a keresztény hitbe iktatni. Nem hittem ugyan. . A manicheusok védekezése szerintem igen gyarló volt s hozzá még nem is igen hozták nyilvánosságra. Istent pedig. A világba kapaszkodnak. rongyos a becsületük! Ágaskodott bennem a gyűlölet ellenük s ez a gyűlölet bizony igen közönséges volt. mint a 66 . Uram. téged ellenben megvetnek. Közben szorgalmasan nekikezdtem annak. s folyton hívogatod és bocsánatoddal fogadod a megtérő. hanem csak előttünk magánúton hangoztatták. FEJEZET Újra érdeklődni kezd a Szentírás iránt. a kezet szennyező piszkos hasznok bolondjai igen távol esnek tőled. le is nyűgöztek annyira. hogy a tandíjat ne kelljen megfizetniök. hogy meg lehet védeni azt. de . ki a manicheusok ellen nyíltan fellépett s a Szentírásról olyan bizonyságokat kötött. Hamisítástól ment példányt azonban egyetlen egyet sem tudtak mutatni. mint a vagyont. Anyagi fogalmakkal dolgozó lelkemet mégis leginkább azok az őstömegek tartották fojtó fogságban. amiért Rómába mentem: tanítottam retorikát. Már Karthágóban nagy hatással voltak rám bizonyos Elpidius beszédei. Igaz volt. amit előreláthatólag tűrnöm kellett tőlük. parázna emberi lelket. Eleinte csak lakásomra gyűjtöttem néhány hallgatót. XII. hogy mindig többre becsüljék tanulmányaik tárgyát. te megmaradsz. az Igazságot. s a legtisztább békét többre. a tudományt. Eljárásuk kétségkívül csúnya volt. aminők Afrikában nem fordultak elő. de azért szerettem volna egyszer valamely ama könyvekben igen járatos emberrel mindent egyenkint letárgyalni. XI. kapzsik. nehogy el kelljen fogadnom a test okán beszennyeződését. hogy bűnös-tilalmas dolgot cselekszenek. . hogy lássam. ezek aztán széthordták híremet. mit tud felelni. hogy nem egykönnyen lehetett velük ellenkezni. hogy terhük alatt lihegve a te igazságod tiszta és üde levegőjét semmiképpen sem tudtam magamba szívni.Vonakodtam tehát elhinni megtestesülését.és nem amiatt. De én tényleg így gondolkodtam. Szószegők. hogy a tanítványok összebeszélnek s egyszerűen átállanak más tanítóhoz. pedig a világ elmúlik.

FEJEZET Ambrus hatása alatt külsőleg is elszakad a manicheusoktól. a tartalommal azonban nem törődtem.17). amilyen én is voltam akkor. Tudtomon kívül hozzávezettél. hanem csak előadási módjára figyeltem .nem hittem. hogy rosszak ne legyenek. FEJEZET Milánóba költözik s megismerkedik Ambrus püspökkel. Nagy figyelemmel hallgattam beszédeit. Mindazonáltal lassan. sőt lenéztem. amellyel egyébként nem törődtem.tudományt. a kifejezések. Hogy távozásom szakadás lesz tőlük. milyen igazat beszél. ami tudniillik az előadás módját illeti. És pedig fokozatosan. de nem tudtam őket egymástól különrekeszteni. különösen. Atyai jósággal fogadott az Isten embere. Szándékom nem volt igazi jószándék. Nem az igazság hirdetőjét szerettem meg benne először . De jaj. mint híre. Szavai teljesen lekötötték figyelmemet. Jámbor szolgád volt. s így csak hiábavalósággal törődtem -. hogy e hit megvallása szégyenletes. Így jutottam Milánóba Ambrus püspökhöz. inkább szónoki tehetségére voltam kíváncsi. milyen választékosan beszél. Sikeres próbaszónoklás után Symmanchus prefektus engem küldött. XIII. De akkor . mint Faustus. 1. immár nem vélekedtem úgy. hogy az ő keze felvilágosultan hozzád vezessen. vagy gyengébb. bevezették lelkembe a tartalmat is. hogy van hozzád ösvényünk. szinte öntudatlanul közelebb férkőztem hozzá. hanem az embert. aki jóakarattal volt irántam. s nem az volt előttem a fő szempont. hogy Milánó retorika-tanítót keres és a hatósági elszállítást is biztosítja. örömöd olajával s borod józan mámorával. odaköltözésem eléggé megnyerte püspöki tetszését. ha vajon olyan-e. hisz Faustus manicheus tévedéseken mozgott. mint beszélték róla. beszédei éppen akkor hatalmasan táplálták népedet „búzád javával” (Zsolt 80. s ha korábban azt hittem. hogy kedvedért jók legyenek. sem én nem sejtettük. S míg készséges lélekkel azt iparkodtam felfogni. Élvezettel hallgattam kellemes előadását. pályáztam manicheus ostobasággal teljes barátaim segítségével. igen messze van a bűnösöktől az üdvösség.türelem híján . hatalmasabb-e szavainak árja. Tudományosabb volt. Ambrus pedig az üdvösséget hirdette nagy haszonnal. Először csak az derengett bennem. Mikor Milánóból írás érkezett Rómába a város prefektusához azon értelemben. a világ egyik legkiválóbb emberéhez.hisz ebben a dologban nem bíztam Egyházadhoz -. miután az ószövetségből többrendbeli magyarázatát és néhány nehézségem 67 . de kevésbé derült és hízelkedő. Jóllehet magyarázatait nem iparkodtam megjegyezni.a saját érdekemben kívántam. hogy ezt az álláspontot is lehet védelmezni. hogy a manicheus támadásokkal szemben egyáltalán nem lehet a katolikus álláspontért felszólalni. mert tartalom dolgában össze sem lehetett hasonlítani. együtt az is besurrant lelkembe. melyeket szerettem. sem ők. XIV.

hogy mindaddig jelölt (katechumenus) maradok szüleim ajánlása szerint a katolikus Egyházban. Ha lett volna fogalmam lelki állományról (szubsztancia). szerintem még nem következett az én álláspontom veresége. hogy a katolikus irányt kellene választanom. 2. Ama könyvek sok helyének lélek szerint való magyarázata nyomán kezdtem megróni kishitűségemet. Így tehát az akadémikus bölcselők állítólagos módja szerint mindenről kételkedve és iránytalanul ingadozva elhatároztam. de abból. mert Krisztus szent nevét sehol sem találtam náluk. melynek egynémely bölcselőt elibehelyeztem.nem maradt alul. hogy valami bizonyos fegyverrel meggyőzhessem a manicheusokat tévedésük felől. Tanulmányaim azonban összehasonlítások útján rávezettek arra. míg valami biztos irányító fény ki nem gyullad előttem. hogy a legtöbb bölcselő véleménye a világ alkotóanyagáról és az érzékeink alá tartozó összes tárgyak természetéről tetemesen valószínűbb. de csak azt.megoldását hallottam. lehetetlen megmaradnom azon irányban. de még nem mutatkozott győzelmesnek sem. mint a manicheusoké. amely nem bízott. akik az ellenvetéseket kimerítő módon és világosan megcáfolták. Végre azt határoztam. hogy a két irány egyenlő erővel védekezett. hogy ha már elfogadtam a kételkedés elvét. Úgy véltem. de beteg lelkem gyógyítását semmiképpen sem akartam eme bölcselőkre bízni. mert betű szerint vettem az írás szavait. hogy a manicheusoktól elszakadok. Ezután nagy igyekezettel azon voltam. 68 .beláttam . hogy törvény és próféták gúnyolódó elleneit meg lehet győzni. A katolikus felfogás . melyek engem valamikor halálosan megtévesztettek. De nem volt. Lehettek tudós tanítói. ama bilincsek azonnal lepattantak és eltávolodtak volna lelkemről. Azt azonban még mindig nem gondoltam.

beígérte nekik a szerencsés megérkezést. hogy már nem vagyok manicheus. hova vonultál vissza előlem én reménységem ifjúkoromtól kezdve? Nem vagyok-e a te alkotásod? Nem te különítettél-e az oktalan állatok fölé. Erkölcsi szempontból igen fontos volt az a körülmény. te voltál bizodalma minden viszontagságában. s mintha annak dübörgéséből hallatszanék fel néhány komor hang a VI. aggódás. Mert ő erősítgette a tengeri út bajai között a hajósokat. 1. Az elbocsátott nő tizenöt évig élt mellette. De mily szörnyű csalódás lehetet Mónikának. mert nyomorúságomat e részben immár bizakodó nyugodt69 . . miután ilyen világosan megértette. iszamos utakon.lemondtam róla. Mélyre süllyedtem. hogy megtalálhatom-e az igazságot. anyja volt gyermekének. a tizennégy éves Adeodatussal ezen idők folyamán sokat foglalkozott. s mivel ott már nem találta. Ekkor érkezett meg anyám. pedig egyébként ezek szoktak lelket verni a tengeren még tapasztalatlan és rémüldöző utasokba. hogy fia megszabadult a manicheus tévelygéstől. s nem te adtál-e belém az égi madarak ösztönét meghaladó értelmi erőt? És mégis sötétségben jártam. hogy saját kezeivel nyúljon bele fia sorsába. Adeodatusnak. Nehéz lelki bajban talált: teljesen elcsüggedtem az igazság keresésében. Kerestelek kint a világban s nem akadtam rá szívem Istenére. nem gerjedt fölösleges örömre. Ágyasát elbocsátotta. és . Mikor megmondottam. de talán még jobban kínozta az önmagától való undorodás. mert neki meg te ígérted meg látomás útján. Hol voltál. és VII. kételkedtem. éppen úgy hit az alapja a lélek istenes életének. Mindenekelőtt arra törekedett. tovább utazott Milánóba. Hosszú volt neki már a várakozás. Barátaival s gyermekével. Lelkét megacélozta a jámborság. mennyire rabja érzékiségének! Egyébként is borongó lelke még inkább magába vonult s gyötrődve keresett megnyugvást a különböző bölcselőknél. az elválás nehéz sebet ütött Ágoston szívén. utánam jött szárazon és vizen. hogy hitt a lélek hallhatatlanságában s félt a haláltól az utána következő ítélet miatt. I. Elment fia után Rómába. szeretet. mintha váratlan jó hír érte volna. hogy Ágostont megházasítsa s így erkölcstelen helyzetéből kiragadja. FEJEZET Mónika megérkezik Milánóba s megtudja. Valójában pedig szakadatlanul folyt lelke mélyén a nagy csata. amint bizalom és hit szükséges a mindennapi élethez. de katolikus sem. hogy. hogy a fia újra erkölcstelen viszonyt kötött! Ágoston lelke is nehezen vergődött a megváltozott körülmények között.a megtérés útján pedig nagy haladás volt annak megértése. fejezetben. Ágoston engedett. aminő a tenger mélysége. bizalom egyaránt ösztökélték.Hatodik könyv A hatodik könyv tartalma (374-385) Aggódó édesanyja nem nyughatott. s mátkát választott. A testi bűnök nagy erőfeszítése szinte már Epikurosz iránya felé hajlította értelmét.

de csak egyetlen egyet. mondom neked.orvosi elnevezés szerint: kritikus bonyodalmon keresztül általjutok majd a teljes gyógyulásba. egyrészt. hogy e beteg állapotból valamely döntő . mennyire kész volt inkább a hazai hagyományos szokást elvetni. hogy a kiváló szónok-püspök e szokást még azok elől is.sággal tekintette. kenyeret és bort vitt a szentek emlékhelyeire. amiért naponta ontotta könnyeit: még nem vagyok ugyan az igazság mellett. irgalom forrása. mikor hallotta. és nem Ambrus tiltotta volna. nagy békességesen és bizodalommal teljes lélekkel azt mondotta. Mikor ő odahaza odavitte kosarát a megízlelésre és szétosztásra szánt eledelekkel. mint a vizezett italtól. másrészt. Mert bormámor soha meg nem ülte lelkét. mert tudta. mert ő ott áhítatot gyakorolt s nem élvezetet keresett. FEJEZET Csudálja édesanyja jámbor engedelmességét az Egyház iránt. 2. Az én üdvösségem miatt szerette annyira. Szerette azt a férfiút. Istenem. olyan szelíden-engedelmesen alávetette magát. Még szorgalmasabban járt templomba s ott időzött Ambrus ajkain keresztül az örök élet zúgó vizeinek forrásánál. sem italos hajlandóság soha a törvénnyel ellenkezésre nem izgatta. hogy anyám e szokás megszüntetésébe nem egyezett volna bele olyan könnyen. ahol szenvedésének példáját követve a vértanúk pálmát és koronát nyertek. hogy ő is részt vegyen a kegyes szokásban. s hamar megtanulta a föld gyümölcseivel tele kosár helyett sokkal nemesebb imákkal tele szívet ajánlani a vértanúk emlékezetére. s annak tartalmát is megvegyítette saját mértékes józansága szerint. készségesen tartózkodott tőle. kit annyira szeretett. még sűrűbb könnyekkel fordult. akik józanul végzik. Így ünnepelte meg az Úr testének közösségét ott. amelyen színed előtt folyton sürgette halálos állapotomból felélesztésemet. II. Ezeket mondta nekem. s visszaadjad anyjának. mint Isten angyalát. hogy az vezetett engem ebbe a tétovázó határozatlanságba s biztosra vette. kik részeges mivoltukban éppen úgy iszonyodnak a józanság dicséretétől. hogy ennyire megtörtént már. hogy mondd már egyszer az özvegy fiának: Ifjú. mert gyászáldozat formája miatt igen hasonlított a pogányok babonájához. hogy ez a szokás püspöki tilalom alatt van. Mindazonáltal erős a gyanúm.hogy föléledjen. És ha több sírkápolnát kellett ilyen kegyeletes módon meglátogatni. hogy a részegesek alkalmat ne vegyenek a részegeskedésre. Nem rázta tehát lelkét viharos öröm. Ez volt az a pont. Sőt mivel biztos volt hogy a többit is megadod. több imádsággal. . továbbá tehetsége szerint a szegényeken segíteni. tilalom alá rekesztette. ha másvalaki. ezért állított engem eléd aggodalmai ravatalán. Uram. hiszi Krisztusban. de a tévedésből már kimenekedtem. hogy már-már langyos víztartalmát kíséretével apró kortyokban megigya. hogy siess a segítséggel s világosítsd meg sötétségemet. 2. apró poharat szokott maga elé tenni. 70 . mint ama tilalmat kifogásolni.szívem így mutatja ezt színed előtt -. ugyanazt a kis poharat vitte és helyezte mindenüvé. Mikor az ajtónálló nem engedte be. mint annyi férfit és asszonyt. hogy megláthatja katolikus hűségemet e világból kizarándoklása előtt. Mihelyt megértette. kelj fel. Hozzád pedig. s ő megtudta. hogy megcsudáltam. Egy alkalommal afrikai szokás szerint kását. s beszélni kezdjen. 1. .

hogy nyughatatlanságomat kiöntsem előtte. vagy lelkét olvasással. micsoda küzdelmei lehettek magas állása kísértéseivel. amit és amint csak akartam. s egynémely nehezebb kérdést magyaráznia és fejtegetnie kelljen. mikben reménykedett. rendre megtudakolni a te tanító szentélyedtől. ami bennem forrongott. jóllehet halvány és megközelítő sejtelmem sem volt arról. mi volt bajaiban vigasztalása. hogy mi lehet a 71 . Szabad bemenet volt hozzá s az érkezőt senki nem szokta bejelenteni. s nem szeretné. FEJEZET Ambrus püspök nagy elfoglaltsága. Nem kérdezhettem el tőle mindent. mert úgy vélekedtem. Akármi okból.bent voltam nála. nehogy az odafigyelő és érdeklődő hallgatóságnak a szerző homályos helyeit. nem ezekkel töltött. amint csak meglátott. 2. az ő lelkétől.elég gyakran . mert a személyes megbeszélés elől rendesen elzárta a temérdek ügyes-bajos ember. Ő sem tudott vergődésemről s örvénylő veszedelmemről. igen keveset. Egyébként rekedtségre könnyen hajlandó hangjának kímélése is elegendő ok lett volna arra. akiket Egyházad méhében kegyelmed újraszült. hogy nem volt mód rá mindent. a legelőkelőbb hatóságok is ennyire megbecsülik. micsoda fölséges örömöket ízlelt szíve titkos ajkaival. akiknek nyomorúságaival vesződni szokott. Vagy esetleg azért nem akart hangosan olvasni. III. hogy immár téged az emberi test formája határol. nem úgy értik. amint a népnek. 1. e tételt: „az ember Isten képére teremtetett”. Ambrus gyakran. Mikor pedig megismertem. mikor kenyered titkaiba mélyedt. Elég az hozzá.Azután eltávoztam. gondolják és hiszik. de nem találtam ilyen alkalmat. s mindig világosabban megértettem. hogy ilyen anyám van. Vártam. az „igazság idejét helyesen fejtegette” (2Tim 2. amikor . mert folytonos jócselekedetekben buzgólkodó lélekkel napi látogatója volt a templomnak. hogy ti. hogy megtévesztőim ravasz rágalmának a szent könyvek köré font minden csomóját ki lehet oldani. hogy idegen ügyek-bajok zűrzavarától menten. ha ugyanis idejét erre fordítja. azalatt testét üdítette okvetlen szükséges táplálékkal. ajkai és nyelve pihentek. hogy az élet útjára rátalálhatok. Még akkor nem szoktam hozzád sóhajtozni és segítségedért könyörögni. Minden vasárnap végighallgattam őt. Kivétel nélkül mindig olvasásban elmerülve találtam. hogy azalatt másfelé térítse. Hosszú ideig csendben ültem . e rövid kis időt lelke megüdítésére akarja megnyerni. nem tanulmányozhat vala át annyi könyvet. mikor lesz szabad ideje. hogy lelki fiaid.ki merte volna elmerülését kelletlenül zavarni? .15). milyen fia voltam én anyámnak! Mindent kételkedéssel néztem s szikra hitem sem volt. Nyugtalan lelkem csak boncolni akart s magát Ambrust is világi mértékkel mértem szerencsés embernek. Csak néha hallottam tőle egész rövid egyet-mást. mindenesetre helyesen cselekedett. áradozva magasztalta s szerencsét kívánt nekem. Olvasás közben szemei a lapokon jártak. hogy csendesen olvasson. Sejtelmem sem volt. Nem tudta.viszont a püspök őt rendkívül vallásos életmódja miatt. szíve az értelmet fürkészte. Ha mi időt. igen vártam. Csak pap nőtlenségét találtam terhesnek. annál kevésbé tapasztalatom arról.

Féltem az elhamarkodástól. hanem mindenhol egészen vagy és semmi hely meg nem köt. bár érzékeimtől távol estek. akármilyen nagy és kiterjedt. bár csak anyagi módon tudtam gondolkodni róluk. hogy annyi éven keresztül nem a katolikus hit ellen piszkolódtam. Szégyenkeztem. hogy még ezt sem lehet teljesen megismerni. hogy az embert képedre és hasonlatosságodra teremtetted! IV. egy szaván sem ütődhettem meg. a testi dolgokról is. hogy az Egyház. vádaskodva locsogtam. 72 . amit előad. hogy immár nem olyan szellemben olvastatták velem a törvény és próféták régi könyveit. mint azelőtt. Hogy ezen állítások az utolsó szóig hamisak voltak. mégis igaz. de ahogyan erről. nem foglalkozik gyermekmesékkel s nyoma sincs józan tanításában annak. S mikor a misztikus fátyol mögött rejtőző szellemet elénk tárta olyan helyeken. hogy ennyi ideig az orromnál fogva vezettek. 2. megértettem. de mégis csak véges tér korlátai közé akarna emberi formának rádruházásával beleszorítani. Jóllehet azonban minket tetőtől talpig helyviszonyok kötnek. mint mi vagyunk. a mindenség alkotóját. hogy téged. és biztos igazságok ígérgetésével becsaptak.szégyenkezve örültem. 1. én meg gyerekes oktalansággal lépre mentem s ennyi rosszhitelű állítást bizonyosnak kürtöltem. mit tartsak véglegesen biztosnak. mert a természetfölötti rendben is akkora bizonyosságot akartam. Mivel tehát nem értettem. S ha most még nem győződtem is meg tanítása igaz voltáról. mit kell felőle tartanom. mi a lényege eme hozzád hasonlóságunknak. a lélek megelevenít” (2Kor 3. ámbár akkor még nem tudtam megítélni. hogy semmit abból nem tanít. ez csak később lett világos előttem. s immár nem ágaskodtam sértő bizonykodással. Pedig nem úgy gondolkodtak. hogy úgy gondolkoznak. Egyszülött Fiad teste. Bizonyos azonban. hogy hét meg három az tíz. FEJEZET Ambrus előadásai nyomán Ágoston lelke kezd világosodni. s örültem. amelyeknek betűi szerint való értelme nyilván fonákságot hirdetett. neked nincsenek test szerint kiterjedt tagjaid.6). hanem csak az anyagias felfogás képzelődései ellen. de azért semmi nincs hozzánk közelebb. annál jobban szégyenkeztem. mint amilyen bizonyos. óvtam szívemet. oda ne kötődjek Ambrus valamely nézetéhez. Mert akkora volt gaz vakmerőségem. Minél nagyobb gond rágódott lelkemen. ami miatt súlyosan megvádoltam. hogy „a betű öl. te nem vagy ilyen emberi alak. A lelkem is örült. amikor katolikus Egyházadat vak indulattal támadtam. Istenem. Uram. mikor Ambrus a nép előtt tartott beszédeiben gyakran hangoztatta és igen szorgalmasan ajánlotta azt a regulát. hogy így vagy úgy tartja a hitbéli közmeggyőződés. amely csecsemő koromban Krisztus nevét plántálta belém. Annak is örültem. Nem voltam azon az őrült nézeten. hogy ott. Akkor csupa esztelen dolgokat láttam bennük és tényleg vádoltam is szent íróidat. pedig halálom volt a bizonytalanság. hogy kétségesek voltak s én szilárd igazságoknak tartottam őket akkor. éppen úgy szerettem volna mindenről megbizonyosodni. a lelkiekről is. ki titokzatos magasságokban lakol. ahol kötelességem lett volna felvilágosítást kérni és tanulni. mint mindenütt jelenlévő mivoltod. igaz-e.lelki állomány (szubsztancia) . látni kezdtem. kopogtatva kérdezgettem.

Azután gyöngéd és igen irgalmas kezed. hitet követeltek. lassan-lassan összeigazgatta szívemet. FEJEZET Megérti. mennyi temérdek dolgot elhiszek. hogy hamis hitre ne tévedjen. az orvosoknak. hogy így immár sok helynek elfogadható magyarázatát hallottam. Végig fontoltattad velem. s az Írás tekintélye azzal is még inkább becsülnivalónak és szent hittel hívésre méltónak látszott. Az Írásokban gyakran elém ütköző értetlenséget is most.akár volt valami bizonyítéka. a szent titkok mélységes mivoltával indokoltam. hogy te vagy az egész mindenség kormányzója. hogy éppen e tekintély erejében higgyünk benned és férkőzzünk hozzád. A katolikus tanítást tehát a mondottak szerint a legelső helyre tettem. Néha erősebb hittel. hogy hit nélkül nem boldogulhat. 2. Uram. amelyeket egymással civakodó bölcselőktől olvastam. Csak a hit gyógyíthatott meg engem. V. vagy hozzád visszavezető ösvény. de. amit mondottak. néha gyengébbel. rendszerint a jó orvosra is vonakodik rábízni magát. hogy e könyveket csakugyan az egy igaz. de titkainak értésére csak mély elme 73 . hogy ezektől a szülőktől származtam. mindenki olvashatja. hanem azok. s ez így van jól. és megértettem.3. Mennyi ilyen adat van a világtörténelemben. de nem mindenki számára. ki pedig a hit gyógyszereit az egész világ betegségei ellen készítetted és bocsájtottad ki és igen nagy tekintélyt adtál nekik. hogy ügyet sem kell vetnem az ilyen feszegetésekre: honnan tudjuk. 3. mennyit elhiszek barátaimnak. hogy csak egy pillanatra is kétségbe vonjam akár létezésedet. vagy melyik a hozzád vivő. Meggyőztél. de mindig hittem. Értelmem felfogó ereje csak a hitben megtisztulva szárnyalhatott volna valamiképpen a te örök és fogyatkozhatatlan igazságod felé. hogy gyöngék vagyunk az igazság biztos értékű megtalálására. Ezen elmélkedések fonalán meggyőztél. s általában az embereknek. akár nem volt -. vonakodott az ápolást elfogadni és a te kezednek is ellenszegült. míg a manicheusok vakmerően tudást ígértek. ilyen volt az én lelkem állapota is. elkezdtem hinni. és igazmondó Isten lelke adta az emberiségnek? Mert éppen ezen a ponton kellett és lehetett megfognom a dolgot! Hisz például az egymást döngető bölcseleti kérdések harca abban a sok könyvben. és éppen ezért szükségünk van a szent Írások gyámolító tekintélyére. Mivel tehát beláttam. hogy vagy. jóllehet nem tudtam. a hiszékenységet kinevették. pedig nem tudtam mi vagy. aminek mind nem voltam tanúja. Hit nélkül nem lehetett meggyógyulnia. s nem voltam ott. Ezt mindig hittem. hogy mindenkinek keze ügyében van. hogy az Egyház sokkal szerényebben és minden hamisság nélkül követel hitet bizonyságokkal meg nem támogatott tételeire is . akik hisznek immár majdnem az egész világon igen nagy tekintélyű könyveidnek. hogy semmi módon nem adnál a Szentírásnak immár majdnem az egész világon olyan kiváló tekintélyt. mivel bizonyítani nem tudtak. akik nem hisznek. hacsak azt nem akarnád. hacsak el nem hittem volna. S végül rendületlenül hiszem. az országok és városok történetében. hogy nem azok hibáznak. de azért temérdek hiábavaló és oktalan dologra. mikor történtek. akár azt. mi az igazság mivoltod ügyében. és hogy gondunkat viseled. mert e bizalom nélkül mozdulni sem tudnánk az életben. de mint a tudatlan orvosban megcsalódott ember. 1. nem tudta kicsikarni belőlem. pedig erről semmit sem tudhatnák. pedig egyiket sem látom.

ami vagyok. 2. S ha tovább kérdezte volna. hogy bármit is édesen élvezzek. de az én nagyralátásom még sokkal hamisabb nyomokon kereste.ezt az állapotomat választottam volna. Tűnődtem ezeken. örülni-e. mit szeretnék jobban: olyan lenni-e. s te segítettél. s elmélkedik a boldogságról. Egy csomó hazugságra készültem azok kegyeiért. Ingadoztam: kormányoztál.azt feleltem volna: örülni. Erős volt bennem a vágyakozás kitüntetések. de annál nagyobb volt hozzá jóságod minél kevésbé tűrted. s szent egyszerűsége ölébe ekkora tömegeket össze nem ölelne. 1. s a hurcolással növelem. Milyen elnyomorodott volt akkor! S te szúróvá tetted sebe fájdalmát. . VI. mit szeretnék jobban. hirtelen gazdagodás. Nagyot sóhajtottam s beszélgetni kezdtem velem volt barátaimmal őrült törtetésünk temérdek keserűségéről. Egyedül hozzád ragaszkodik immár lelkem.hogy megtérjen és meggyógyuljon. a te akaratod. akik jól tudták az ilyeneket méltányolni.méltó. A világ széles országútján ballagtam: s nem hagytál magamra. Ha valaki feladta volna a kérdést. hogy boldogtalanságom terhét éhes vágyódással hurcolom. vagy félni? . Téves lett volna az a választás. Világos beszédjével s lehető legegyszerűbb előadási módjával mindenkinek kínálkozik. mint az a koldus. azt én tisztességtelen és tekervényes mellékutakon próbálom megközelíteni: ti. Uram. az semmivel sem törődött. az élet boldog örömét! Öröme nem az igazi boldogság volt. hogy az örült én meg aggódtam. Tekintsd szívemet. hogy minderre visszaemlékezzek és előtted vallomást tegyek. de szűk nyílásokon keveset vezet el hozzád. Vagy talán helyes? 74 . Tény. nősülés után. ahová én talán soha nem tudok eljutni! Amit ez néhány összekoldult garason meg tudott szerezni. s aki nélkül az egész világ semmi volna. Sóhajtoztam: meghallgattál. mert leszabadítottad a halál ragadós lépvesszejéről. Igen keserűen megszenvedtem vágyaimért. aki mindenek fölött vagy. én meg remegtem. mint elérni a biztos boldogságot? S íme ez a koldus megelőzött ott. . mintha nem ékeskednék ilyen magas tekintéllyel. Mert minden fáradságos erőlködésem. Te kimosolyogtál. Az egész világot keblére öleli. mikor valamelyik milánói utcán mentemben jókedvűen tréfálkozó részeg koldust láttam. az. de egyszersmind komoly férfiak értelmét is ugyancsak megpróbálja. E gondokkal gyötrődtem és sorvasztó elmék láza izgatott. pedig roskadoztam a gondok és aggodalmak súlya alatt. Milyen boldogtalan voltam! S mennyire törekedtél élveztetni velem boldogtalanságomat azon a napon is. hogy mindent félretéve megtérjen hozzád. vagy maradni. FEJEZET Részeg koldussal találkozik. s mégis sokkal többet. ami nem te voltál. mit akar egyebet. mikor a császár dicséretére beszédet készítettem.

mint én. De sem korholni. mennyi időn keresztül! Igen is törődni kell azzal. keltem. mikor ott tanítani kezdtem. vagy talán már tönkre is ment. ez sem volt igazi dicsőség s csak jobban felforgatta bensőmet. S ha valahonnan szerencse mosolygott is felém. Ezért zúzta meg csontjaimat fegyelmező pálcád! 3.” Micsoda nyomorult dicsőség az. hanem azért is. amellyel az embereket iparkodtam megnyerni.én a magaméval feküdtem. amely nem benned van! Amint annak öröme nem volt igazi öröm. hogy nem jól vagyok úgy.nem azért. hogy műveltebb voltam. Közben ráfigyeltem saját állapotomra s azt találtam. de még akkor nem járt hozzám előadásra. Búsultam s bánatom megkettőzte bajomat. FEJEZET Alypiust visszatartja a cirkusztól. hisz ez nem örömnek forrása volt nekem. míg engem gondjaim marcangoltak. 1. s később Karthágóban is. A koldusnak mámor ad örömet. jaj. amelyek miatt csak úgy hemzseg ott a sok hiábavaló előadás. én meg őt erényes természete miatt szerettem. nagy aggodalom fogott el. hogy atyja módja szerint vélekedik rólam. Sokat keseregtem akkor e tárgyról barátaim előtt. Sőt atyja akaratát elmellőzve eljött néha iskolámba is. örvénybe rántották: belebolondult a cirkuszi játékokba. Mikor a cirkusz iránt való végzetes rajongásáról hírt vettem. mert áldáskívánságokkal tett szert az ital árára. Alypius velem egyazon városból származott. mert rendesen úgy is eltűnt. mert valami összekoccanás történt köztem és atyja között. mire megfoghattam volna. neked a dicsőség. hallgatott egy keveset s eltávozott. sem a tanító jogán. A karthágói erkölcsök azonban. VII. honnan ered az öröm: tudom. Istenem. hogy okosítsam őket. mert például az Istenéhez hű lélek reménykedő öröme kimondhatatlan távolságban van az én dicsőségem hiúságától. Üdvözölt. pedig nem így volt. feküdtem. hogy az ember örüljön valaminek. restelltem utánakapni. Én egyik nyilvános iskolában retorikát tanítottam. én meg hazugságokkal forgolódtam gőgöm érdekében. nem volt jogom fölibe helyeznem magamat. Uram. nemcsak széles jókedve miatt. nehogy ostoba játékok után való meggondolatlan és elvakult futkosása tönkre tegye igazán szép tehetségét. Nyomorultan vergődött szegény e szenvedély karmai között. hanem mesterség. keltem. amely fiatal korához mérve szinte feltűnő volt. a koldus mindenesetre boldogabb volt. Meghitt baráti körben sokat szomorkodtunk ilyen kérdéseken. de leginkább Alypius és Nebridius voltak beszélgető társaim. Közben magam is elfelejtettem a lelkére beszélni. Fiatalabb volt. . Azt hittem. 75 . Igen szeretett. Hagyjatok békét lelkemnek ti. kik így szoktatok okoskodni: „Az a fő. sem fegyelmi eszközzel riasztani nem volt módomban. sem a baráti jóakarat. De közöttünk más különbség is volt. . szülei városi előkelőségek voltak.Azon a címen. ahogy vagyok. hogy jövője tönkre megy. mert jó és tudós embernek tartott. hanem hogy megkedveljenek. hisz tanítványom volt szülővárosunkban. Amaz még azon éjjel kialudta a mámort.

előbb mint én . de úgy. hogy ez a megtartóztatás valódi és őszinte. mikor éppen kegyetlen és gyilkos mérkőzések voltak napirenden. s írásodba is belevetted: „Fedd meg a bölcset s szeretni fog téged” (Péld 9.2. amelyeket a látszat. most is gondolatomból és szavaimból te csináltál égő parazsakat eme derék ifjú lelki kelevényének kiégetésére és meggyógyítására. 1. amelyben olyan szívesen és olyan élvezettel szokott elmerülni. szigorú önmegtartóztatással rendbe rázta magát. Alypius az én szavaim után valóban kiemberelte magát a mély mocsárból. 3. VIII. hogy tréfás formában tegyem minél érthetőbbé azt. de te tudod Uram.jogot tanulni. meg tudja-e tenni. Aztán rábeszélte vonakodó atyját. bejött. mert az erény szépségével még nem voltak tisztában. hogy javulása nyilván a te munkád legyen.Meghallgatták. Valamelyik nap ugyanis. akik heves tiltakozása és vonakodása ellenére baráti erőszakkal elvitték az amfiteátrumba. talán. hogy engem választhasson tanítójának. egyedül helyes rended szerint minden lelkes és lelketlen dolgot eszközül felhasználni.odahurcoljátok is. pedig alattomos és félrevezető volt s a drága lelkeket fogdosta. Magyarázat közben alkalmasnak találtam hasonlat okából megemlíteni a cirkuszi játékokat. teremtett világod legfőbb kormányrúdjánál nem veszítetted szem elől titkaidnak híveid körében jövendő szolgáját és általam fordítottad meg. Egy alkalommal azonban véletlenül összeakadt étkezésből visszatérő barátaival és társaival. hogy figyelmemet és tekintetemet a játékra fordítsátok. előttem tanítványaim. a képmutató és színlelt erény látszata könnyen lépre csalt.” . Csak az nem magasztal téged. mert nagyra becsülte színeskedő megtartóztatásukat. a cirkuszjátékok minden szennye lefeslett róla s többé nem is ment cirkuszba. De nem is én korholtam meg őt. Ott azután hihetetlen mértékben megszállta a gladiátorjátékok nehezen érthető láza. mert ki akarták próbálni.8). Uram. aki nem veszi fontolóra könyörületes gazdálkodásomat. FEJEZET Alypius újra megtévelyedik. de azért bevitték magukkal. énbennem lelkem legmélyéről zúg ennek dicsérete. Te azonban. Amiért azonban más talán megneheztelt volna. A szülőitől beléje beszélt életpályát szem elől el nem tévesztve Rómába ment . üdvözölt. mintha ott sem volnék. arra nincs hatalmatok. Azt hitte. te szoktál előre megállapított. Haragos gúnnyal ostoroztam a játékszenvedély rabjainak kergeségét.mondta nekik . s így legyőzlek titeket is. de tudomásom nélkül. atyja engedett és beleegyezett. Ő azonban magára vette s azt hitte. meg a játékot is. Elkezdte tehát előadásaimat hallgatni s velem együtt ő is belekeveredett a manicheusok babonájába. mikor szokott helyemen ültem. azt e nemes lélek maga ellen fordította s engem még jobban megszeretett. Ott leszek tehát. hogy csak ő miatta beszéltem. leült és kezdett az előadásra figyelni. „Ha testemet . Mert régen megmondottad Uram. amit lelkükre akartam kötni. hogy szinte józan látását is elveszítette. hogy nem is gondoltam Alypius nyavalyájára és gyógyulására. Eleinte undorral és megvetéssel fordult el az efféléktől. amit mondott? 76 . Éppen valami olvasmányt tárgyaltunk.

Így esett. mint erős lélek. mennyire vigyázni kell az esetek megítélésében. Vitték a bíróság elé. testére. Nem volt ő immár az. cipelni kezdték s a fórum összeszaladt népsége előtt nagyban dicsekedtek. Fülein keresztül behatolt a lárma. E nagy sietség okát fürkészve odament. gondolom csak azért. Igen erős és igen könyörületes kézzel ebből is kiragadtad s megoktattad . hanem benned bizakodjék. Elfogták. akármi látvány tárul is eléje. nehogy az ember könnyelmű gyanúsítás alapján embertársát bűnösnek mondja. kinek eleste okozta a lármát. A balta zajára összesúgtak a lent tartózkodó pénzváltók. Ezek hangjára a tolvaj elmenekült s otthagyta baltáját. FEJEZET Alypiust tolvaj gyanánt elfogják. Karthágói tanuló korában történt . Talán azt hitte szegény. hogy rajtacsípték a tolvajláson. odalopózott az ólomrácsokhoz. sőt most már ő hurcolt magával másokat. hogy Alypius észrevette volna. ahogyan lehetett. Alypius nem látta őt odamenni. szemeinek zárja ajtaja mögé rekesztette. csak úgy forrongott minden az embertelen gyönyörűségtől. IX. hogy fényes nappal a fórumon sétálgatva. mikor a fórum őrei mint tolvajt letartóztatták. hogy megvetéssel győzedelmeskedik majd. s méltó társa azoknak. hogy a szörnyű dolgokra ki ne figyelhessen. nehogy amiatt fogják el. kezében a baltával. ha nála marad. De történt vele más is. Mikor a vért meglátta. mikor egyszerre valamelyik tanulóifjú. hogy ez a jövendő nagy ember már most kezdje megtanulni. amelyek a pénzváltó negyedet a fórum felől elzárták. Alypius e rettentő zaj hallatára engedett kíváncsiságának és odapillantott. letelepedtek. kit látni akart.annál is kevésbé erős. 2. s azokon keresztül kapta végzetes sebét az inkább vakmerő. valamely a tanulóknál szokásos előadáson gondolkodott. magával vitte onnan az őrült vágyat. mint amaz. íróvessző a kezében. Mit mondjak még? Odafigyelt. avval együtt vad kegyetlenség civakodott a lelkébe.már akkor tanítványom volt -. mikor kijött és elrohant. hogy a kiküldött emberek egyedül őt találták ott. Kinyitotta szemeit s nehezebb sebet kapott lelkére. . hogy csípjék el a tettest. hanem csak egy a sok közül. Egyedül sétálgatott a törvénykezés emelvénye előtt. aki bementekor volt.Mikor beértek. mint az. Bár füleit is bedugta volna! A mérkőzés valamely mozzanatán ugyanis az egész nézőközönség óriási lármát csapott. mert benned kellett volna. 77 . hogy ne magában. anélkül. hanem mereven odafigyelt. Ez az esemény már jövő okulására maradt meg emlékezetében. Immár nemcsak odakényszerítői társaságában ment. és az ülőhelyekre. Istenünk. Megelőzte őket. belülről kinyitotta szemeit. megtalálta a baltát s rábámulva nézegette.de csak sokkal később -. s ő önmagában bizakodott. írótábla. de észrevette. dühöngött. az igazi tolvaj. Ő ellenben lelkét. 1. Gyönyörködött a gyalázatos mérkőzésben s a kegyetlen élvezet elkábította. az őrjöngés szinte öntudatlanul beléje szállt. kik ebbe a tömegbe vezették. amelynek zaja idehozta őket. ordított. s titkon odavitt baltájával feszegetni kezdte az ólmot. s nyomorultabban elesett. ha ottérik. s embereket küldtek fel. Te engedted rá ezt a bajt. amely új és új látogatásra ösztökélte. s nem fordult el.

kié lehet? A miénk . nem tudom mit. vagy halálba . mi történt. sem barátjául nem kívánta. kivezette a tömegből s kikérdezte. ahol az igazi tettes lakott. A hatalom bárdolatlanságával akart.felelte az rögtön s más kérdésekre a többit is elmondta. hogy Alypius távozott volna mellőle. hanem Alypiusra hárította az ügyet s azt állította. . annyira fiatal.inkább szülői szándéka szerint. Igen hatalmas szenátor élt ott ugyanakkor. ki a bűnös. késedelem nélkül pártját fogtad. Amint ráismert. hogy ezt a nagy urat. hogy el ne szakadjon tőlem és hogy valamiképpen jogi tanulmányaival is foglalkozzék. Odamentek a házhoz. FEJEZET Alypius dicsérete. amin a maga okulására át kellett esnie. Az építőmester rájuk szokott gyanakodni a fórumról elveszett tárgyak miatt. maga is tagadó nézeten volt ugyan. mert te Uram. mint egyetlen mentőtanúja ártatlanságának.2. kézen fogta. kinek Alypius tanácsosa volt. 78 . Eddig tartott az. Háromszor működött már mint kisegítő bíró s mindenki megcsudálta tisztakezűségét. Mindenki csodálkozott e szokatlan bátorságon. felszólította az egész lármázó és dühösen fenyegetődző csőcseléket.találkoztak azzal az építőmesterrel. tény. hanem a megfélemlítés érzése is. A bíró.börtönbe. Alypius pedig. Jellemét egyébként nemcsak a kapzsiság ördöge próbálta meg. ő pedig még jobban csudálkozott azokon. részint hatalmától féltek. szabadon cselekedni. kinek ezer és ezer módon ártani vagy használni tudó hatalma messzeföldön híres volt. hogy urának árthatna: ő volt ugyanis urának kísérője a fórumra. Mikor ugyanis vezették . X. részint befolyásával kötelezte le őket. Nebridius hozzájuk csatlakozik. hogy éppen vele találkoztak. igédnek majdan hirdetője s az Egyház annyi ügyes-bajos dolgának bírája. Alypius ellenszegült. hogy menjenek együtt. akihez tisztelegni szokott járni. hogy előreláthatólag mindent meg lehetett tőle tudni. sem ellenséges haragjával nem törődött. Mikor Alypius erre visszaemlékezett. ami a törvények tilalma alatt állott. pedig már-már Alypius fölé kerekedett. ha beleegyezését adja. a tömeg röstellkedett. mert eszébe sem jutott.megvetette. A bűnügy tehát arra a házra hárult át. Hozzám csatlakozott igen erős ragaszkodással s velem jött Milánóba is. Mikor megértette. szörnyen megörültek tehát. tapasztalatban s gyakorlatban gazdagabban eltávozott. hogy Alypius nem enged neki. híveinek nem volt se szeri. kinek legfőbb felügyelete alá tartoztak a hatósági épületek. Fenyegetődzött . Rómában egy ideig az itáliai császári pénztár kezelője mellett tanácsosi rangban működött. se száma. megsúgta az építőmesternek. mint a maga akaratából. Az azonban gyakran látta Alypiust egyik szenátor házánál. de azért nyíltan nem tiltakozott. Ezt az ifjút találtam én tehát Rómában. Az erre előhúzta a baltát s a szolgának megmutatva megkérdezte. akik a pénzt elibe tették a becsületnek. Jutalmat ígért . merthogy immár láthatja. A bejáratnál szolga állott.kinevette. 1. mi okon keveredett a nagy bajba.

azért jött Milánóba. csüggedés nélkül! Hiszen íme az Egyház könyveiben nem értelmetlenségek többé előttem. hogy nagyobb érték a törvény. de „aki csekélyben hív. S íme már harmincadik évemet taposom. s mi elfordultunk és sóhajtozva mondogattuk: meddig tart ez még így? Gyakran beszéltünk így. holnap biztosan felvilágosodik előttem. ami a tietek?” Ilyen volt Alypius. aminek körülbelül már engedett. amikor először gyulladt ki bennem a vágyakozás a bölcsesség után. FEJEZET Leírja sok szomorú töprengését.azt határoztam -. hogy velem együtt az igazság és bölcsesség rajongó tanulmányozására szentelje életét. de az igazság mérlegelésével ezt a határozatát is jobbra fordította. amely tilalmat állít eléje. egyetlen egyért. s minden hazug látszatot.és nem üres szó az. hát eszünkkel semmi biztosat meg nem foghatunk. mert semmi bizonyos nem fényesedett ki előttünk. ami valódi? És hogyha máséban hívek nem voltatok. otthagyta kitűnő családi birtokát és házát.2. homály borult elénk. hogy mindent otthagyva azt választhattuk volna. s ugyanazon sárban késlekedem. az órákkal gazdálkodnom lelkem üdvösségére. amiket ilyeneknek tartottam. amit Igazságod ajka hirdetett: „ha a hamis mammonában hívek nem voltatok. megjön Faustus és mindent megmagyaráz! .10-12) . Ha megtalálom . Legjobb lesz megvetni lábamat azon a ponton. célját keresgéltük. 1. sőt Karthágót magát is. még szorgalmasabban. Éppúgy vágyakodott. elfogadható értelmezésük is. van más. ki bízza rátok azt. ki adja meg nektek. éppúgy ingadozott mint én. Holnap majd akad valaki. szörnyű-nagy férfiak. ami irgalmas igazításod szerint egy nyomon járt minden világi cselekedetünkkel. nagyban is hív” (Lk 16. mert úgy vélekedett. beszéltünk. szenvedésünk okát. amely lehetőségeket ad a kezébe. De hol és mikor keressem? Nincs érkezésem Ambrussal tárgyalni. miféle életmódra kellene adnunk magunkat. akkor otthagyok minden hiú vágyat. s benned reménykedők. s jóllehet tudta. míg csak meg nem találom a világos igazságot. de azért nem hagytuk abba életmódunkat. Egyetlenegy csábítás volt. hogy feltáplálod őket alkalmas időben. mint a hatalom. ahová szüleim gyermekkoromban állítottak. A magam dolgában gyötrelmes csudálkozással láttam. S mikor sok keserűségünkben. nem érek rá olvasni! S hol vegyek könyveket? Vásároljak? Hol? Mikor? Kölcsönözzek? Kitől? Határozott időt kell erre szánnom. Kis dolog ez. Nebridius is otthagyta szülőföldjét Karthágó közelében. megfogom. ahol annyiszor megfordult. ami az életet igazítaná? Ellenkezőleg! Csak keresni kell. Három szomjas lélek volt ez együtt. XI. 3. minden üres reményt. az elém vetődő s engemet kiforgató röpke örömök mohóságában. Folyton mondogatom: holnap megtalálom. lángadozva kutatott a boldog élet titka után s a legnehezebb kérdéseket boncolgatta elméje roppant élességével. 79 . mikor hozzám csatlakozott és velem együtt bizonytalanul fontolgatta. milyen sok idő telt el tizenkilencedik évem óta. hogy tudniillik az irodalom iránt való érdeklődésből a törvénykezési illetékeken könyveket másoltatott.Ó akadémikusok. hogy édesanyja nem költözik utána. bajukat egymásnak panaszlók.

amikért tanítványaim megfizetnek? S mikor pihenjek magam . eszembe sem jutott . hanem ha Isten adja” (Bölcs 8. hogy egyebekről is megokosítsanak. bizonytalan . Azután nősülnöm kellene.mert sohasem próbáltam . amit én ostoba vádaskodással összegondoltam! Tudós emberei bűnnek bélyegzik azt a hitet. Míg így töprengtem s véleményem. igen boldogtalan leszek asszonyi ölelések híján. S mi más vágyakozásom van még ezen a téren? Előkelő barátom bőven van.az orvosság. de menekültem előle. hogy így legyen. sok a gyönyörűsége.lélekfeszítő gondjaimtól szabadon? Félre a sok hiábavalósággal! Valamennyit szélnek eresztem. Valamelyes hozománnyal. mint a kinyilatkoztatott keresztény hit alapvető tétele. nagy balgaságomban az Írás szavát sem ismertem. tőle elszakadásunk ne legyen könnyelmű. Nekem is adnád. de mikor tegyük üdvözlő látogatásokat előkelő barátaimnál? Befolyásukra szükségem van! Mikor készülök előadásaimra. mert csúnya vereség volna visszapártolni hozzá. hogy az önmegtartóztatás saját erőnk dolga. milyen lesz innen távozásom? S hol lesz mód megtanulnom az itt elmulasztottakat? Nem kell-e még inkább bűnhődnöm majd ezért a hanyagságért? 3. s a többit mire fordítom? Miért ne lehetne ezzel foglalkoznom? Igen. s ilyen erőt nem tudtam magamban. Más oldalról igen vigasztaló gondolat támadt bennem: hisz a katolikus vallás nem tanítja azt. Úgy éreztem. Gondolkodjunk! „Kevés hiányzik s díszes állást kaphatok. de féltem igazi forrásától. hol más irányba fordította lelkemet. minden aggságommal rád tudnék hagyatkozni! 80 . ha mélységeimből eredő könyörgés ostromolná füledet s ha erős hittel. napról napra elmulasztottam benned élni. amellyel könyörületed e gyengeségünket gyógyítja.biztos a halál. hogy saját költségeimet ne sokasítsa. hogy tehát más egyébbel ne sokat törődjek: helytartó mindenesetre lehetne belőlem. Ebben a dologban nincs szabad vélekedésünk! Ami az egész világon ismeretes. hogy „Senki meg nem tartóztathatja magát. Időmet délelőtt tanítványaim foglalják el. ha testünk halála lelkünk életének is végét szakítaná! De hát akkor mit késlekedem itt hagyni minden világi reménykedést és rászánni magamat egészen Isten és az örök boldogság keresésére? Türelem! Kedves a világ.21). kerestem. múlt az idő s én még mindig késlekedtem megtérni az Úrhoz. Vágyódtam a boldog élet után.2. s egyetlen dologra. Ha hirtelen megrohan. Egyébként nem egy nagy és követésre méltó férfiú élt házaséletet s amellett a bölcsesség kutatására is odaszentelte magát!” 4. Nyomorúság az élet. mint a széljárás folyton változott s hol egy. Hátha a halál a testi élettel együtt minden gondunkat is elvágja és befejezi? Ezt a kérdést is meg kell vizsgálni! De Isten mentsen. de nem mulasztottam el mindennap önmagamban meghalni. az nem lehet hiábavalóság! Ilyen nagy dolgokat nem cselekedett volna érettünk az isteni Gondviselés. Azt gondoltam. Ez körülbelül arányos volna vágyaimmal. hogy Istent emberi test alakja határolja! Mit késlekedem? Ezen a ponton kell zörgetni. az igazság keresésére szánom magamat.

Ő ugyanis e téren már akkor csudálatos mértékben tiszta volt. Csudálkozott ugyanis. az én szavaimmal kötött és rakott csábító kelepcéket útjába. kit igen becsült. míg csak te. s remegtem a szabadulástól. Erre ő is vágyakozni kezdett a házasság után. milyen nagy a különbség aközött. . Szó sincs róla. Láttam a csudálkozását. hogy ezt az életmódot nem tudom elhagyni. 2. Sőt a sátán rajtam keresztül kísértette meg magát Alypiust is. hogy szinte már nem is emlékezik rá és éppen azért nem esik nehezére lemondani róla. megvetette s ezentúl élete teljesen tiszta volt. hogy e nemes és emelkedett ifjút botlásba vigye. akik nős állapotukban is törődtek a bölcselettel. mindketten igen hiányosan vélekedtünk. de nemcsak hogy nem akadt meg e kelepcében. előbb-utóbb beleesik. 1. Az okos tanáccsal együtt a szabadító kezet is ellöktem. Erősködött.és az én tartós örömeim között.leginkább örökké éhes érzékiségem hajszolt rettenetesen. hogy szeretné azt a valamit megismerni. 81 . kora ifjúságában az asszonnyal való érintkezést ő is megismerte ugyan. hogy nősüljek meg. amelyet pedig kedvérevalónak talált. hogy próbát tegyen.saját megvallásom szerint . hanem örökké bánta. Alypius erősen ellene volt nősülésemnek. hogy én. megkönyörülve nyomorunkon. FEJEZET Alypius és Ágoston vitatkozása a nőtlen és nős állapotról. rejtett terv szerint nem segítettél rajtunk. s védelmemül megmutattam neki. semmiképpen sem szentelhetjük magunkat zavartalan nyugalommal a bölcsesség szeretetének. Mert akarata eljegyzés lett volna a halállal. amelyeket immár csak fel kellene ékesíteni a házasság tiszteletreméltó címével s mindjárt nem volna oka csodálkozni. Jaj minő messze estem én ezeknek lelki nagyságától! Engem az érzékiség nyavalyája tartott láncon. Ilyen állapotban voltunk. Engem . hanem pokol lenne. Legtöbbet édesanyám fáradozott akörül. pedig régóta ez a kívánságunk. hanem a kíváncsiság. a bámulatból vágy sarjadt. halálra hervasztó gyönyörűséggel viseltem bilincsét. nem érzéki gyönyörök vágya győzte le. érdemesek voltak Isten előtt s hűségben. mintha sebemet kíméletlenül érintette volna.nekem nem élet. ez az életmódom. hogy először nősüljek s azután tisztuljak meg a szent keresztségben. ki alacsonyságunkban sem vetettél el bennünket. Én azok példájával bizonykodtam ellene. Gyakran mondogatta. ennyire beleakadtam a szenvedély tőrébe. XIII. Már a leánykérő. sőt a beleegyezés is megvolt. amelyek a családi élet kormányzására s a gyerekek nevelésére vonatkoznak s a házasság díszét adják. hogy ha megteszem. mindig azt mondottam. Ilyen bilincsektől szabad lelke megbámulta szolgaságomat. Fölséges urunk. amelyet megbámult. Szakadatlanul hajszoltak. s a próba nyomán talán ugyanazon szolgaságba esett volna. amit ő futólag és lopva tapasztalt. hogy asszony nélkül nem tudnék élni. A kötelességekről ugyanis. ami nélkül életem . Mert valahányszor e kérdést fejtegettük. FEJEZET Sok sürgetés után Ágoston mátkát választ. márpedig aki szereti a veszedelmet. őt meg bámuló kíváncsisága húzta a rabság felé. szeretetben éltek barátaikkal.XII.a szokás rabját . csudálatos.

s betöltsd lelkünket áldásoddal. az volt a terv. A szakítás véres sebet ütött ragaszkodó szívemen. amik ezen üggyel folyton bajlódó lelkének töprengéséből származtak. Őszinte barátság uralkodjék. Voltak közöttünk igen gazdagok is. az egész szépen kigondolt terv szétfoszlott. de nem bizakodva. s tovább indultunk a mindennapi élet szélesre tiport útjain. de mivel a lány tetszett. hanem közönyösen. Megegyeztünk. különösen az én földim. Ő sürgette ezt a tervet legjobban. 82 . egyáltalán nem teljesítetted. Megszokott ágyasomat elszakították mellőlem. s hogy könyörgése és ígéreteid benned való hitem megvallásával a beteljesedés felé közelítenek. visszatért Afrikába s itthagyta nálam természetes gyermekünket. Egész csomó jóbarátommal tervezgettünk. összeomlott kezeink között s el is vetettük egészen.mert néhányan nősek voltak. A nő erős fogadást tett színed előtt. de másikat szerez. hogy mindenünket egybehordjuk s egyetlen közös vagyont csinálunk belőle. mert vagyona mindenkiét jóval meghaladta. hogy valami szóval meg nem mondható íz jelenti meg neki a különbséget a te kinyilatkoztatásod és a saját lelke álomlátásai között. hogy körülbelül tízen egészen jól elleszünk egy társaságban. hogy férfit utánam nem ismer többé. hogy megvárom. XIV. A kiválasztott leánynál körülbelül két év hiányzott a szokásos férjhezmenési korból. akit ügyeiben támadt súlyos bonyodalmak a császári udvarba kényszerítettek. FEJEZET Barátaival együtt remeteségbe akar húzódni. Azt mondta ugyanis. amiért az én kérésem és a maga óhajtása szerint szíve mélyéből szakadt erős kiáltással naponként esedezett hozzád. Akaratod magasságából megmosolyogtad terveinket. már csak azért is. el is mondta. a többinek ne legyen semmire gondja. XV. előkészítetted a magadét. Azt azonban. a panasz. hogy elvonulunk a világ zajától s nyugodt életet kezdünk. mint akkor szokta. mikor te mutattál neki jelet. kora ifjúságomtól igen kedves barátom. Ezalatt bűneim egyre sokasodtak. Ők intézzenek minden szükséges dolgot. Újra kezdődött a sóhajtozás. Mert sok gondolat forgott bennünk. mutass valami jelet készülő házasságomról -. Ne legyen ez azé. hogy mindinkább alkalmasodom erre. Mindazonáltal egyre sürgették a házasságot. hogy kinyisd kezedet.21).Boldogan figyelte. Ezt a nyugalmat úgy gondoltuk. mi többiek pedig akartunk nősülni -. Látott ugyan egynémely zavaros. hogy ti. De mikor azt kezdtük fontolgatni. már-már határozatot is hoztunk. tanácskoztunk s megunva a mindennapi élet zavaró gondjait. de csak „a te akaratod marad meg örökké” (Péld 19. nehogy akadályozza házasságomat. értelmetlen álmot. mit szólnak ehhez az asszonyok . FEJEZET Ágyasát elbocsátja. Azt gondoltuk. hogy kettő közülünk egy-egy évig elöljáró legyen. az amazé. hogy eledelt adj nekünk alkalmatos időben. Romanianus. s az egész legyen minden egyesé s minden az egészé. hanem mindenkié olvadjon egybe. s szava igen tekintélyes volt.

másikat szereztem. annál jobban közeledtél hozzám: Már-már rám tetted jobbodat. szabadítónk nyomorba tévedésünkből. és én nem is sejtettem. hanem az első lázas. Mikor Alypius és Nebridius barátaimmal a jók és rosszak befejező sorsáról disputáltam. De azért amattól történt szakadásom sebe nem gyógyult meg. amelyet testi szemmel nem. vagy e gyalázatos viszony szakadatlan fönntartása révén még jobban elmérgesedve átkerüljön feleséggel rendelkező állapotomba. hogy halál után a lélek élete következik. minden könyörület forrása! Minél inkább elnyomorodtam. s mivel tulajdonképpen nem annyira a házaséletet becsültem. még akkor volt lelkiállapotomban sem. Mert ez soha ki nem kopott lelkemből. hanem ágyasnak. hogy kiragadj a szennyből s megmosogass. kegyetlen fájdalom után bomlásnak indult. hogy ez maga az én nagy nyomorúságom! Az. kivezetőnk a te ösvényedre. Dicséret és dicsőség neked. durvakemény volt minden hely. mint inkább rabja voltam érzékiségemnek. miért ne volnánk boldogok s mi okunk volna ezentúl más egyebet keresni? Nem értettem. szívesen Epikurusnak adtam volna a pálmát. hogy íme még ezen alacsony kérdéseket is jól esett baráti körben megtárgyalnom. XVI. hogy lelkem nyavalyája egészen megmaradjon. S barátaimat ingyen szerettem. hiába forgolódtam egyik oldalamról a másikra. A testi élvezet még mélyebb fertőjétől immár csak az tartóztatott. Viszlek. FEJEZET Fél a haláltól és Isten ítéletétől.te vagy egyetlen megnyugvásunk. amit Epikurosz nem akart elfogadni. . hogy féltem a haláltól és rákövetkező ítéletedtől. S íme itt vagy. hogy aljas vakságomban gondolatom sem ért fel az erény világosságához s az örök szépség ingyen szeretetéhez. jó irányba igazítalak és végigvezetlek rajta benneteket!” 83 . ha nyakig úsztam volna is érzéki élvezetekben. akárhányféleképpen változott is meggyőződésem. s hogy barátaim nélkül nem tudtam volna boldog lenni. S nem jutott nyomorult eszembe megfontolni. vigasztalónk és bíztatónk: „Menjetek csak. hanem csak a lélek mélységeivel lehet meglátni. később megcsendesedett. s örökös érzéki gyönyörűségben élhetnénk anélkül. hogy azok is érdek nélkül vonzódnak hozzám! Oh úttalan utak! Jaj. de annál kétségbeejtőbben kínzott. mikor bizakodott. hogy tőled elszakad s helyetted valami jobbat lel! Hiába hánytam-vetettem magamat. ha nincs meg az a hitem. hogy ezen állapot elveszítésétől félnünk kellene.Én boldogtalan! Még ez asszony példáját sem tudtam követni! Türelmetlenségemnek hosszú volt a kétéves várakozás menyasszonyomra. vakmerő volt a lelkem. Feladtam a kérdést: Ha hallhatatlanok volnánk. meg a leszámolás. s éreztem. nem feleségül.

hogyan szerezte meg Ágoston lassankint ama bölcseleti (metafizikai) fogalmakat. hogy a tudás semmivel sem segítette őt előre az erkölcsi javulás útján. Szellemének hatalmas lökést adott a Platón-féle idealizmus. FEJEZET Panaszkodik. hogy Isten elgondolásánál nem tudott szabadulni a kiterjedés fogalmától. Mióta a bölcselet köréből egyet-mást hallottam. amellyel az emberi értelemnek a teremtmények nyomán Istenhez való feltörekvését rajzolja (XVII. A férfikor felé haladtam. Már lemúlt rólam kimondhatatlanul gonosz ifjúságom. de mi másnak tartsalak.én. akarata azonban bűnhöz kötődött.). Még az Ige megtestesülése körül voltak nehézségei. ami nem romolhat el. Ágoston felszabadult szellemének hatalmas szárnyalását mutatja az a mód. Nem tudom. sem működésében nem kötődik anyaghoz. katolikus Egyházad is így hiszi. fej. s örömmel tapasztaltam. nem is valami örök anyagi vagy szellemi lény. egyébként pedig fájdalmasan megállapítja. téged. sérthetetlen és változatlan vagy. hogy Isten sem mivoltában. a létezés okán jó. hogy szellemi anyánk. nem tartottalak emberi alaknak. hanem az anyagi és szellemi világ egészen az ő teremtménye s éppen ezért nincs semmi helye benne a lényeg szerint való rossznak. ember. I. de egészen világos volt előttem. amelyeknek hiánya eddig megakasztotta az Egyházhoz való közeledését. Ennek hatása alatt lendült fel az anyagi feltételekkel dolgozó elgondolás szitájáról a metafizika világába s megértette. hogy romolhatatlan. Próbálgattalak ésszel megfogni . mint amit szemmel meg lehet látni. mint a megbonthatót. jobbnak ítéltem a változatlant.Hetedik könyv A hetedik könyv tartalma (385-386) Majdnem az egész könyv arról szól. szíve vágyódott. az erkölcsi rossz létrehozó gyökere pedig az emberi szabadakarat megtévelyedése. nem világosodott ki bennem. hogy minden romlandó éppen e mivolta miatt tökéletlenebb. gondolkodás nélkül magasabbra helyeztem. Istenem. A rossz nem Isten teremtménye. s minden vágyódása erőtlen volt megszokott bűneinek bilincseivel szemben. Értelme tehát körülbelül tisztában volt a legszükségesebb igazságokkal.téged. Értelme már látott. honnan és hogyan szereztem e bizonyosságot. 84 . amit Isten teremtett. Amit megbontani nem lehet. a fölséges egy igaz Istent! Teljes lélekkel hittem. s éveim számával együtt növekedett lelkem visszataszító üressége. e felfogást attól kezdve mindig kerültem. mint a változandót. sőt ilyen ember! . mert minden. El sem tudtam gondolni másféle önálló valóságot (szubsztancia). mint az. és nincs külön teremtésbeli alapja. 1.

mert nem tudná megalkotni őket. akár kis részük áthatható. hogy behatoljon és átrohanjon rajta anélkül. amely átjárja a világot s a világon kívül szétömlik a végtelenben. az egyszerűen semmi. egyetlen kérdés. elborította és elködösítette látásomat. Úgy gondoltam. 1. a kisebben pedig kevesebb. hogy átjárod a világmindenség tömegét s azonkívül minden irányban kiterjedsz a végtelenbe. víz. bomlik és változik. FEJEZET Nebridius erős bizonysága a manicheusok ellen. Az én anyagias felfogásom tehát. mint ami romlik. végtelen térségeken végignyúló nagy valaminek tartottalak.s hogy a világ nagy részeiben nagy. A kérdés így hangzik: mit tehetne veled az a nem tudom miféle sötét hatalom. Ama félrevezetett csalók és . Szívem teljes erővel tiltakozott eszem összes képzelgései ellen. így vagy jelen bennük s titkos igazítással így kormányozod belsőleg és külsőleg az egész teremtett világot. egy szempillantás alatt megint odatömörült. amelyet régóta. szerintem tehát tökéletesebb. mégsem tudtam másnak gondolni. mintha például valamely testet elviszünk helyéből s helye minden föld. még karthágói tartózkodásunk idejétől kezdve Nebridius szokott feladni mindnyájunk megrökönyödésére. még csak olyan űr sem. hanem a föld is teneked éppen ilyen könnyen megjárható. II.romolhatatlan -. vagy bontaná.bőbeszédű némák ellem pedig teljesen elég volt Uram. te pedig sehol sem végződöl. ugyanolyan képekkel dolgozott az eszem. Téged is. Ez pedig nem így van.ha te nem volnál hajlandó vele mérkőzni? 85 . s ha immár nem tartottam is Istent emberi alaknak. bent a csillagvilágban. ami nem volt súlyos tömeg vagy szétkívánkozó légnemű test. légi vagy égitest híján teljesen üresen maradna.mivel nem a te igéd hangzott belőlük . . lég és víz. alighogy szétűztem. Egyetlen csapásra szét akartam kergetni az eszemet tompító tisztátalan rajt.azt gondoltam. még saját mivoltom iránt is tájékozatlanul. de mégis csak üres hely.2. egyszerűen semminek ítélte mindazt. e képek gyártója. meg nem bontható és változatlan. életem élete. hogy maga az értelmi erő. Mert eszerint a földnek valamely nagyobb részében több volna belőled. . akik csak hallottuk. mint a verébben. mondhatnám: keretek közé szorított semmi volna. s akár nagy. De akkor még nem világosítottad meg sötétségemet. hogy rontaná. mert az terjedelmesebb mint ez. ami ezekből semmit nem tartalmazott. ha maga nem volna valami nagy dolog. s nagyobb helyet foglal el. hogy amit a térkiterjedéstől megfosztva gondolok. Azt képzeltem. hogy betöltvén te így mindeneket. több volna benned az elefántban. Mert az volt a meggyőződésem. hanem csak átjárja egészen. s következnék. nem lehet azonos a képekkel. . Aminő formákon szokott a szemem járni. Nem tudom másként. mint valamiféle. bent mindenben s ez mind véges tebenned. bent vagy a földben. aminek nem volt hely szerint való kiterjedése vagy űrben szétömlése. a kicsinyekben kicsi részek szerint osztódnék jelenléted darabokra. az űrben szétterjedő testnek. s nem tudott tartalmazni. Így vélekedtem. 3. s nem vettem észre. hogy így fogadnak be téged. amely a manicheusok szerint ellenséges tömegként áll veled szemben . ez meg hamis volt. S amint e föld levegőjének anyagi mivolta nem akadályozza a nap sugarát. hogy nemcsak ég.

Ha ellenben azt mondanák. hanem büntetésem. romlott. Szennyes. csakhogy ezen igéd maga is romlandó volna. Okát akarták adni a rossznak s ők maguk voltak teljesek vele. hogy mindenképpen kihányjam őket lelkem szorongatásából. 86 . hogy amit akaratom ellenére cselekszem. romlatlannak mondják. hogy itt van az én bűneim oka. semmi módon nem lehet megszennyezni. Újra és újra megpróbáltam értelmem erejét alulról a magasba irányítani. 1. vagyis) szenvedés. vagyis bármi néven nevezhető mivoltodat. hogy te rontható és bontható vagy. akiket igaz lelkemből kerültem. hogy romlandó vagy. Azok aztán annyira megrontják és alsóbbrangúvá változtatják. ami iránt érdeklődöm. hogy élek. hogy a rossznak hatalma van rajta mint a magukéról azt. úgy kell a rossznak magyarázatát megkeresnem. vagy nem akartam. hogy rosszat cselekszik. akkor egész rendszerük hamis és kárhozatos. 2. s abban is bizonyos voltam. Erős meggyőződéssel állítottam ugyan. s hogy ezt nem méred rám igazságtalanul. s már-már rábukkantam. sőt minden szellemi lénynek és minden testnek teremtőjét. amint rágondoltam igazságos voltodra. hanem (kényszerűség. III. vagy tag. akkor nem volna semmi ok a küszködésre. hogy semmit sem árthatna.Mert ha azt felelik. az nem (szabad) cselekvés. hogy ártana neked. hogy szabad akaratom felől olyan bizonyos voltam. Igen ám. Azt is láttam. hogy minden gonosz cselekedetünk oka szabadakaratunk. de folyton visszahanyatlottam. hogy amazok (ti. a manicheusok). hogy a mi Urunkat és igaz istenünket. FEJEZET A bűn gyökerét megtalálja a szabad akaratban. 2. Ez volna az emberi lélek. kiforgatni vagy megváltoztatni. hacsak nem értelmük és nyelvük szörnyű istenkáromlása útján. vagy mivoltod valamely származéka összekeveredik az ellenséges hatalmakkal s a nem tőled származott erőkkel. szolgamivoltának tiszta. teljes biztossággal tudtam. az. Hallottam. ugyan szörnyű és íziben elvetnivaló tévedést állítanának. hogy örökboldog mivolta nyomorúságba fordul és segítségre szorul. Ha tehát téged. Igen igyekeztem ezt megérteni. hogy belőled valamely rész. hogy kiszabaduljon s megtisztuljon. hisz az ő feltevésük szerint egyazon anyagból való. Ez az okfejtés maga elég volt arra. A küzdelem pedig az ő tanításuk szerint alapja annak. de ezzel megoldatlan rejtély marad előttem a kérdés. az okoskodás utolsó pontjában említetteket fogadták el és hirdették rólad. mint arról. hanem én magam voltam az akaró. nincsenek helyes nyomon. Így bátorságos volt kutatásom. akkor következnék. ha ti. Mert mikor valamit akartam. szabad igéd sietne segítségére. könnyen elhittem. tehát nem lehet bűnöm. hanem testünknek is. hogy ne kényszerüljek Isten változatlanságát tagadni vele. mert eszerint nem volt semerre menekvésük. ha csak nem akarok magam is azzá válni. hogy akármiben keresem. hogy nem másvalaki. Egy dolog azonban feltámogatott engem világosságod felé. szenvedésünké pedig a te igazságos ítéleted. honnan van a rossz? Világos volt azonban előttem. de nem jutottam benne világosságra. nemcsak lelkünknek. Ha azt felelik. romlatlan. mert gonoszul inkább elfogadták a te mivoltodról. vagy nem akaró.

amit nem láthatunk. tehát az egek erősségét s azon felül minden angyalt s minden szellemi lényt. hogy a gonosznak rajtad hatalma van. s minden halandó eleven állatot. hogy a romolhatatlan jobb. 87 . FEJEZET Megérti. S végül mi lephet meg téged? Mindent tudsz és ismersz. mert az isteni akarat és az isteni hatalom maga az Isten. s én ezt a tételt már elfogadtam. hanem örökjóság-Istenem? Honnan eredt tehát belém az. amit láttunk. hogy Isten nem lehet romlandó. mint a romlandó. földet. mert akaratának tárgya a jó. . értelmem csak azon esetben találhatott rajtad túl. Kutattam a rossz eredetét. és ez alapon megismertem. levegőt. tehát az eget. mikor én egészen az én jóságos Istenem kezétől származtam? Ha az ördög a szerző. Azon a ponton kellett tehát téged keresnem. hogy igazságosan bűnhődhessek? Ki helyezte. honnan vette az ördögi gonosz akaratot. mert bent van teremtő ismeretedben. amelynek azonban a te mivoltodhoz semmi ártó köze. Mindent. ki a legfőbb és legjobb jóság vagy. tengert. mintha testek volnának. s onnan kellett széttekintenem. Mivel pedig megdönthetetlen igazság az. IV. hogy a rosszat akarom. hogy a romolhatatlan előbbrevaló. Mert soha semmiféle értelem ki nem talált. Azután mindent. hogy az ember maga oka bűneinek. Kiteregettem lelki szemeim elé az egész mindenséget. mint a romlandó. Mikor volna nagyobb? Ha Isten önmagát meghaladná. Rosszul kutattam. mint a romlandó. sem akarat. de még ezt a rosszat: kutatásom hibáját sem tudtam észrevenni. FEJEZET Hogyan próbálta megmagyarázni a rossz eredetét? 1.De más nehézségem támadt: ki teremtett engem? Nemde az én nemcsak jó. hogy miért nem lehet Isten mivolta romlandó? Hisz ha romlandó volna. a jót pedig nem akarom? Talán azért van. ahogyan megtaláltam. hol van a rossz. éppen azért van. Belső kényszer sem hajthatja rá istent valamire. mint hatalma. növényeket. viszont a romlás semmiképpen sem jó. mint te.mert ő Isten. sem erőszak útján. sem véletlenül. De mit is magyarázgatom én ennyi szóval. ha te nem volnál romolhatatlan. a jóság. amelyen megértettem. ki teremtette az ördögöt? Ha pedig bűnös akarata révén jó angyalból lett ördöggé. nem volna Isten! V. mikor egész anyagmivoltát a Teremtő Jóság alkotta? Ilyen nehézségek szorítottak és fojtogattak megint. hogy te akármi vagy. sőt ami van. mert akarata nem nagyobb. ki ültette belém a keserűségek eme kertjét. csillagokat. s ahol inkább elhiszik. A romlás ugyanis semmi ártással nem tud Istenünkhöz férkőzni. mindenesetre romolhatatlan vagy. ez pedig ő maga. valami még jobbat. s nem is talál soha valami jobbat. Ugyanazon módon igyekeztem megtalálni a többi igazságot is. de azért nem bódultam bele megint abba a tévedés-örvénybe. hogy a romolhatatlan magasabb rendbe tartozik. mind azt. de ezeket is helyük szerint eligazítva képzeltem. Istenem. vagyis mi okozza a romlást. ahol egyetlen híved sincs.

amelynek minden részecskéje tele volna a végtelen tengerrel. magasságban végtelenül fölötte áll ugyan mindennek. s ez oka félelmünknek. de azért úgy. egészen körülveszi és átjárja őket. hogy öröktől fogva megvolt. hogy abból alkossa meg a mindenséget? Hisz nem is volna mindenható. talán a gonosz anyag eltüntetése és megsemmisítése után inkább a jó anyagot kellett volna létesítenie. S azonfelül íme. hogy az anyag nagy részét formába és rendbe igazította. amelyet nem ő teremtett!” Ilyen kérdéseket hánytorgatott az én boldogtalan lelkem. 88 . s annál gonoszabb rossz. ha nem tudna valami jót megteremteni olyan anyag közreműködése nélkül. De honnan van hát a rossz a jó Isten jó teremtményei között? A teremtő a nagyobb. hogy a Jóság ne teremtsen vagy alakítson valami jót. s valamely óriási. ha nem létezik? Ha pedig oktalanul félünk. azt gondoltam. meg a szellemi lények helyett odaképzeltek is. s miért jutott ennyivel későbben eszébe csinálni belőle valamit? S ha már hirtelen akart vele valamit cselekedni. egy részét pedig úgy hagyta megjavítatlanul? De miért tette volna? Talán ő. mielőtt az igazságot megtalálom! Állandóan megvolt azonban bennem a katolikus hit Krisztusban. teremtményei is jók. alkotása kisebb jó. hanem tetszésem szerint. úgy. rossz. nem igazi nagysága szerint. rendjük szerint különültek el egymástól. a Mindenható nem volt elég erős az egész anyagot átformálni és megváltoztatni úgy. Hatalomban. miért óvakodunk tőle. az igaziak is. hogy semmi rossz ne maradjon benne? S végül egyáltalán miért akart volna belőle valamit csinálni? Miért nem semmisítette meg inkább mindenható erejével. Honnan van tehát a rossz? Talán Isten valami gonosz anyagból teremtette úgy. hogy ilyenformán van tele véges alkotmányod a te végtelenségeddel. Sok ponton még zavaros volt ugyan és a vallástan tételein kívül ingadozott. Az Isten jó. de magad minden irányban végtelen vagy. vagy pedig a félelem maga a rossz. a mi Urunk Üdvözítőnkben. Vagy az talán meg tudott volna maradni Isten akarata ellenére is? Ha pedig felteszem. sőt legfőbb jó. akkor maga ez a félelem. amelyben a testek. amint minden oldalról körülveszed és átjárod. talán inkább azt tehette volna meg a Mindenható. végtelen Jóság? Ha pedig nem lett volna jó. hogy a gonosz anyag egyáltalán ne legyen? 3. teremtmény is kétségtelenül jók mindannyian. miért hagyta Isten egy végtelen múlton keresztül ugyanazon állapotban. de a teremtő is. sőt napról napra mélyebben töltekezett vele. Azután így okoskodtam: 2. hogy minden irányban véges legyen.Azután a mindenséget egyetlen nagy tömegnek gondoltam. s egyedül ő maga maradjon. köréje gondoltalak. Nagynak gondoltam e tömeget. az Igazság és a legfőbb. hogy amaz egyáltalán ne legyen. de éppen mert jó. Hol van tehát a rossznak fészke? Honnan és mely úton jutott ide? Mi a gyökere. hogy nincs okunk félni s mégis félünk! Következőleg vagy tényleg megvan a rossz. Téged pedig Uram. de lelkem nem szakadt el többé tőle. Kínos aggodalmak nyomtak: hátha meghalok. de azért véges spongya állana benne. mi a csírája? Vagy alán nincs is? De miért félünk. „Itt van Isten s itt van a teremtett mindenség. mintha például mindenhol és a végtelen űrben is mindenfelől csak tenger volna. ezt nem ismerhettem. szívünknek ezen ingyen kínzó hóhéra. mint ő maga.

hogy én körülbelül tisztában vagyok már e jövendölések nevetséges együgyűségével. ha hallgatna. 3. éles elméjű agg. s aki sok ilyent mond. Erre ő elmondta a következő esetet.Ezt Firminus maga is bizonyította. igen tehetséges fiatalember. az a rabszolgagyermek pedig a rászületett igát szüntelen hurcolva urak szolgája maradt. Én akkor már e téren közel álltam Nebridius véleményéhez. mindkét asszony egyszerre szült. mi a véleményem az ő úgynevezett csillag-konstellációi szerint bizonyos ügyről. hogy míg az egyik feleségénél. 2. mint teljesen azonos csillagképletet és időpontot. hanem. engem. hisz még a kutyáinak ellését is pontos figyelemmel iparkodott kísérni. állítása szerint atyjától hallotta s nem is sejtette. Történt. FEJEZET Kiábrándul a csillagjósokból. mert személyesen ismerte ama rabszolgát. Egyik barátjával együtt egyformán hívei voltak a csillagjóslásnak. amint említettem. Ezt is Uram. órákat. s az ínséges értelmeket megvilágosító Bölcsesség. S mégis Firminus. ki gyakorta szokott tanácsot kérni a csillagjósoktól. hogy egyikük sem jegyezhetett meg mást. leghatározottabban állította. Ez a férfiú. amit a saját hatáskörében mindegyik késedelem nélkül megtehetett. ugyanakkor atyja jó barátjának egyik cselédje ugyancsak szülés előtt állott. sőt az órák apró részeit is rendkívül gondosan figyelte és számlálta. némi óvakodással. amely senkitől nem kér világosságot. csak kíváncsi volt. a másik a rabszolgagyereknek. hogy amikor anyja ő vele. ha nem a halhatatlan Élet. . állapotos volt. Nem sokat értett ugyan az írásaikhoz. mert a közönséges találgató következtetés bizonyos eshetőségeket rejt. amelyhez nagyravágyó reményeket fűzött. 89 . amaz pedig. Valamit mégis tudott. Közülük az első. név szerint Firminus. mint előkelő család gyermeke. de igen sokszor mondogatta. Támasztottál ekkor mellém valaki jóbarátot. Otthon még az oktalan állatoknál is pontosan megfigyelték az ellés időpontját s egybevetették a csillagok állásával. kérelmét nem utasítottam el. Elméletben is. Ki más támaszt fel a tévedés sírjából. elég sokszor eltalálja a jövendőt. fényes életutakon járt. de értésére adtam azt is. Nem kerülte el ez a körülmény a gazda figyelmét. de ő maga sem tehet róla. hogy a csillagolvasás nem tudomány. mint legjobb barátját megkérdezett. gyakorlatban is valóságos szenvedéllyel nyargaltak ezen az ostobaságon. Firminussal. s ők kénytelenek voltak mindkét újszülött részére hajszálig azonos csillagképletet megállapítani az egyik fiának. Atyja igen érdeklődött minden asztrológikus könyv iránt. vagyonban. hogy eme műkedvelő tudományban így is gyakorolják magukat. s mondtam is neki jövendőjéről egy és más határozatlan dolgot. Így aztán egymás küldöttei a háztól annyira tökéletesen egyenlő távolságban találkoztak. nem sikerülne. Az asszonyok órája közeledtével ugyanis kölcsönösen értesítették egymást az otthon készülő eseményről. tisztségekben bővelkedett. mennyire alkalmatos volt a csillagjóslás tekintélyét megrontani. művelt és előkelő modorú ember. s maga kormányoz mindeneket le a legutolsó rezgő falevélig! Makacsul győzködtem Vindicianussal és Nebridiussal. Atyjától hallotta. hogy a csecsemő megszületéséről azonnal hírt adjon a másiknak. 1. mindkettőnél készen állt a hírvivő. ezt is lelkem mélyéből vallom a te könyörületességed munkájának! Mert egyedül te igazítottad meg makacsságomat. ami éppen eszembe jutott.VI. Már a csillagjósok csaló kiolvasásait és kárhozatos őrültségeit is elvetettem. a másik cselédjénél a napokat. Véletlenül sikerül neki.

hogy az ő csillagképletéből való igazmondáshoz okvetlen szükséges lett volna onnan kitalálnom. vagy. Eléje tártam. viszont. Uram. hogy a vélemény nem lesz helyes. hogy családja a saját fészkében igen tekintélyes. ugyanazon adatokból különböző sorsokat kellene kikövetkeztetnie. jólnevelt és magas műveltségű ember. Legelőször is magát Firminust igyekeztem a babonától elfordítani. pedig sorsuk nem volt egyforma. a világmindenség igazságos kormányzója.4.hisz ugyanaz volt az övé is -. hanem mesét. de a rossz eredetét még mindig siker nélkül kutattam. azon adatok közé pedig egyáltalán lehetetlen besorozni. a véleménykérők és adók tudtán kívül titkos sejtéseket igazgatsz. hogy szülői saját társadalmi osztályuk legelőkelőbbjei közé tartoznak. akárminő jelentőséget tulajdonítanak is neki a valóságban. hogy neki is az igazat mondhassam. amelyeket a csillagjósnak fontolóra kell vennie. mert ő csak ember! VII. akik mint ikrek születnek. viszont a hamis vélemény oka nem a jóstudományban való járatlanság. melyet katolikus Egyházad tekintélye ad kezünkbe. hogy találó véleményt adhasson. gondviselésedben. Nehogy azonban valamelyikük azzal védekezzék. 90 . Kioldottál tehát e bilincsekből engem. emberileg alig megfigyelhető. Hamis véleményt kellene tehát mondania. az utolsó ítéletedben. Az ilyenek rendesen annyira együtt hagyják el az anyaméhet. vagy édesatyja őneki nem tényt mondott. Következőleg ha igazat mondana. amellyel hittem benned és lényem változatlanságában. Végighallgattam az esetet. Következőleg ugyanazon képletből mást és mást kellene kiolvasni tudnom. ne zúgolódjék. Meghánytam-vetettem magamban a dolgot. Ez volt a kezdet. Kézzelfogható tehát. üdvösségünk útját szerezted a földi halál után következő életre. én Segítőm. Krisztus Urunkban és Szentírásodban. aminő jár neki a te mélységes és igazságos ítéleted szerint. Mert ugyanazon adatokból ugyanazt kellene Ézsaura is. de ezzel aztán minden ellenállás tökéletesen összeomlott bennem. mert nyilván hamisat mondanék. nem adatszerű tudás alapján mondaná. szolgamivoltát. S ne is zúgolódjék az ember: hát ez mire való? Ne. elkezdtem foglalkozni azok esetével. olyan választ kapjon. hanem véletlenül. ha jól jósolna. Nagy kedvem lett volna e mesterség eszelős üzletembereit megtámadni és nyilvános gúny tárgyává tenni. hogy. 5. s ilyen ember ajkáról el is hittem. amellyel a lelkeket értékeled. hanem a véletlen játéka. ha mindkettőnek ugyanazt mondanám. FEJEZET Leírja kutató lelke szörnyű vívódásait. hogy a csillagképletek alapján mondott találó vélemény nem tudás eredménye. hogy Fiadban. ha ama rabszolga kérné véleményemet ugyanazon csillagképlet alapján . hogy vergődő értelmem semmi módon el ne szakítson vallásos meggyőződésemtől. és egyebeket. látnom kellene képletében családjának igen alacsony helyzetét. Megóvtál. hogy a tényeknek megfelelően beszélhessek. 1. Hittem. Egészen biztos. amik ég és föld módjára különböznek az előbb említettektől. aki kérdez. hogy ő maga nemes születésű. hogy Firminus nekem. Jákobra is ráolvasnia. Mert te. hanem a találgatás értéktelensége. hogy napvilágra jövésük rövid időkülönbsége.

aminek kiterjedése van. .26) Uram ellen támadtam. s gőgösen felfújt ábrázatom betemette szemeimet.de önmagamhoz visszatérni sem engedett. mintha azt süvöltötték volna: hova. ahol mindenesetre megtalálhattam volna nyugodalmamat. 2. lankadatlan kutatásomban lelkem minden néma vergődése egy-egy hatalmas kiáltás volt irgalmasságodhoz. amit ebből legjobb barátaim lelkébe szavakkal átönthettem! S a szavakból kihangzott-e lelkem forrongása. de pihenőhelyet sehol sem találtam. ha meg gondolkodni akartam. por-hamu-emberen. Több voltam. mennyire ellenállsz a büszkéknek s az alázatosoknak adsz kegyelmet. Felfuvalkodottságom elszakított tőled. A te igazlátásod volt. amelynek elmondására sem időm. FEJEZET Az Úr irgalmassága megkönyörült rajta. Istenem. De mivel vakmerő lázadással. amit nálam kisebbekül teremtettél. Figyelmed rajtam volt. FEJEZET A Platón-féle bölcselők könyveiben az Igére vonatkozó gondolatokat talál. csak te tudtad. mit szenvedtem! Mily kevés volt az. Uram. de nem haragszol ránk örökké. amit „jajgattam szívem fohászkodása miatt. én meg csak a külső dolgokat néztem. hogy az Ige testté lőn és az emberek között lakozék. hogy azt mondhattam volna: elég immár a bolyongás. de üdvös balzsama értelmem megzavarodott és elsötétedett szemeit is napról napra közelebb hozta a gyógyuláshoz.úgy amint te alám rendelted mindazt. VIII.Mindez sérthetetlen és igen biztos erőssége volt lelkemnek. ezen hitvány dolgok is fölém kerekedtek s nem volt többé sem könnyebbségem. S ez lett volna boldogulásom igazi feltétele és helyes iránya: megmaradni a te képed és hasonlatosságod mellett s neked szolgálva ura lenni a külső világnak. mint te. milyen nagy volt irgalmasságod. Rajtam is megkönyörültél. te alávaló? Sebes lelkemből termett mindez. hogy igazi boldogságomat megtaláljam. hova te szennyes. Nem volt az helyhez kötve. IX. mennyit szenvedett. mint az anyagi világ.11). Rejtett töviseid folyton hajszoltak. itt jó lesz megállapodnom. csak én nem tudtam. Meg kellett volna tehát hódolnom előtted. mert előtted volt minden kívánságom s szemem világa sem volt velem” (Zsolt 37. Seregesen. 1. képeik akadályozták elmélyedésemet. amíg csak lelkem tekintete meg nem állapodik rajtad. Mert az a világosság bennem rejtekezett. Titokban gyógyító kezed érintésére gőgöm tünedezni kezdett s a fájdalmak csípős. . mennyit sóhajtozott az én vajúdó lelkem. mint valamely sebesültet” (Zsolt 88. hogy valamely. örökké megmaradsz.9-11). Nem ölelt engem ez a külső világ magához.s azt is. én meg csak az iránt érdeklődtem. Először azt akartad nekem megmutatni. hogy ne legyen nyugvásom. a felfuvalkodottságától szinte repedező ember útján a platonikusok 91 . Senki emberfia nem. S magányom csöndjében. kevesebb. . tömegesen tolakodtak szemem elé. mikor az alázatosság útját úgy mutattad meg a világnak. sem nyelvem nem lett volna elegendő! Te azonban mindent meghallottál. „pajzsos erős nyilakkal” (Jób 15. sem pihenésem. a rossz eredetét pedig lázasan kutattam. mert „megaláztad a kevélyt. Te pedig. s tetszést nyert színed előtt rendbe hozni torz mivoltomat.

hogy Isten fiává legyenek. Azt is olvastam. látja küszködésünket. hogy az ember lelke. Mindenek őáltala lettek.néhány görögből latinra fordított könyvét juttattad kezembe.” De azt már nem olvastam ott. hatalmat ada nekik. és nála nélkül semmi sem lett. azoknak. 12. hogy a változatlan bölcsességben való részesedés megújítja őket a bölcsességre. a mennyeieké. 10. a földieké és a földalattiaké.6). hogy a lelkek az ő bőségéből részesednek s így lehetnek boldogok. ami lett. 8. 10. hanem Istenből született. 2. s a világosság a sötétségben világosodik. hogy Istennel egyenlő” . Látja megaláztatásunkat. hogy: „7. „9. de értelem szerint a következőket: „1. az engedelmeseket vezérli az ítéletben s a szelídeket megtanítja útjaira. ámbár bizonyságot tesz a világosságról. s megbocsátja minden bűnünket. De. hogy: „11. és az Ige Istennél vala és Isten vala az Ige. az Isten. 5. hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon. nem olvastam ott. „6. sok mindenféle bizonysággal megtámogatva. nem tartotta ragadománynak.ez már nincs meg ama könyvekben. hogy őhozzá menjenek a fáradozók és terheltek megüdülésért. akik az ő nevében hisznek” (Jn 1. 92 . de a sötétség azt föl nem fogta. és oly nevet ajándékozott neki. mely minden név fölött vagyon. Az is. Valamennyien pedig befogadták őt. hogy az Úr Jézus Krisztus az Atya Istennek dicsőségében vagyon” (Fil 2. hanem az Ige. mert szelíd ő és alázatos szívű. mely megvilágosít minden e világra jövő embert.6-11). hasonlóvá lett az emberekhez. Őbenne vala az élet és az élet vala az emberek világossága.” Továbbá. de övéi be nem fogadták őt. Megalázta magát engedelmes lévén mindhalálig és pedig a keresztnek haláláig.éppen. nem vérből. „tulajdon Fiadnak nem kedveztél.32). nem húsból. hogy a Fiú. . Isten alakjában lévén. 9. 11. Hogy az Ige testté lőn és mibennünk lakozék. és külsejében úgy találtatott. hanem mindnyájunkért odaadtad” (Róm 8. de rátaláltam ama könyvekben különféle kifejezések alatt és sok változatban. mert természeténél fogva az. mint az ember. nem a test ösztönéből. E világon vala és a világ ő általa lett és a világ őt meg nem ismeré. az Isten. nem férfi akaratából. hogy „az elrendelt idő szerint meghalt az istentelenekért” (Róm 5. hogy az Ige. Az megvan bennük. kiüresítette önmagát szolgai alakot vevén föl. 2. Kezdetben vala az Ige. 4. és minden nyelv vallást tegyen. 3. Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt. Tulajdonába jöve. Nincs meg. továbbá. Ezekben olvastam. Mert elrejtetted ezeket a bölcsek elől és kijelentetted a kisdedeknek.1-12). Ez vala kezdetben az Istennél. nem így szó szerint. hogy Egyszülött Fiad idők előtt és idők fölött változatlanul veled egyörökkévaló. az igaz világosság. mégis nem maga a világosság.

hogy térjek magamba. amelyet népednek akaratod szerint Egyiptomból ki és el kellett vinnie. Ezért olvastam ott. Ez volt az egyiptomi mód. mert szelíd vagyok és alázatos szívű. s ahogyan elsőszülött néped is négylábú állat fejét tisztelte helyetted. az idősebb szolgált az ifjabbnak s a pogányokat is meghívtad örökségedbe. . FEJEZET Kezdi megérteni Isten igazi mivoltát. 2. Ügyet sem vetettem az egyiptomi bálványistenekre. hanem hiúkká válnak gondolataikban. mint Istent és nem adnak neki hálát. felkaroltál. de nem ettem belőle. Sikerült.s ha ismerik is az ilyenek Istent. mert segítőm voltál. A szeretet és borzalom remegése futott végig rajtam. madarak. bizony nem hallja meg az Ige felszólalását: „Tanuljatok tőlem. akárhol volt. Rám estek hatalmas sugaraid. mint olaj a vízre. s mennyire méltatlan vagyok én arra. aki az úgynevezett felsőbb tudomány magassarkú csizmájában lépked. még ha a szokottnál nagyobbnak. X. mert megértettem. Én is a pogányok közül jöttem hozzád. s akik ezt ismerik. Mert tetszett neked Uram. s le kellett sütnöm gyönge szemeimet. Nem is úgy borult értelmem fölé. Nem te változtatsz át engem magaddá. esztelen szívük meghomályosodik s magukat bölcseknek mondván. mert a tied volt. hogy megértsem. A szeretet is ismerős vele.a te képedet .hozzád száll sóhajtásom éjjel-nappal. mint a testi szemmel is meglátható közönséges fény. „akik Isten igazságát hazugsággal cserélték föl és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt. Intés volt ez nekem. hogy „a gonoszságért 93 . . hisz teremtménye vagyok! Akik az igazságot megismerték. Megmondottad az athénieknek Apostolod ajkaival. mert lelke Egyiptomra veszett. kígyók hasonlatosságává átváltoztatták. amit megláttam. vagy ég a földre . mint valami testi eledelt. A te aranyodból áldoztak nekik azok. Figyelmem az aranyon volt.29). bolondokká válnak” (Róm 1. 1. ahogyan Ézsau is elveszítette elsőszülöttségi jogait. mozgunk és vagyunk. sőt akármennyire vakítónak és mindent betöltő nagynak próbálnám is elképzelni. hogy romolhatatlan dicsőségedet bálványokká és különböző képekké. mint a teremtőt” (Róm 1.21-22). . 25). hanem én változtatlak át téged magammá! . és nyugodalmat találtok lelkeiteknek” (Mt 12.a fűevő borjú szobra előtt! Megtaláltam ezt az eledelt ama könyvekben. négylábúak. amint néhányan közülünk is vélekedtek s ama könyvek is onnan valók voltak. Minden pedig. értelmem fölött valami örökké változatlan világosságot. hanem más.hanem sokkal magasabbról -. ismerik ezt. minden földi fénytől igen különböző.3. s megalázta lelkét . Behatoltam s lelkem tétova pillantása észrevett önmaga fölött. Mikor először megláttalak. Oh örök Igazság! Oh igaz Szeretet! Oh kívánatos örökkévalóság! Istenem vagy.Azt is megértettem. hogy benned élünk. hisz ő az én teremtőm. mintha hallottalak volna a magasból: Én a felnőttek eledele vagyok! Növekedjél bennem s részed lesz bennem. a romlandó emberek. Nem olyan volt. hogy rád tekintsek. megismerték az örökkévalóságot. Igyekeztem tehát vezetésed szerint bensőmbe hatolni. Nem olyan volt. levenni Jákobról az elnyomatás gyalázatát.s én sokkal mélyebben álltam. mily roppant messze estem hasonlatosságodtól! De azért. téged eledellel becserélni. mennyire valóság az. „nem úgy dicsőítik.

tehát bizonyos fokig jó. de mivel valamiképpen minden dolog jó. Ha minden jóból egészen kifogy az. 1. azért az egész mindenség együttvéve igen jó. XI. az meg azért nem. aminek eredetét annyira kerestem. ami te vagy. jónak kellene lennie. mert nincs amije romlásnak induljon. hogy a szívemmel hallottam meg. ami van. mint az Igazságét. nem valami különálló lényeg. hogy a romlás mindig valami véges jóban történik. hogy vannak. XII. . addig van benne valami jó. ezúton jobbá válik? 2. Azután végigvizsgáltam a dolgokat.31). aki mellett az egész teremtett világ tanúskodik. de csak azért. és „igen jók valának” (Ter 1. Ő pedig „önmagában maradván mindeneket megújít” (Bölcs 7. viszont ártani csak a meglevő jó csökkentésével lehet. s az a rossz. mert romolhatatlan. . A végtelenül jó azért nem. S nem volna-e szörnyű ostobaság azt állítani. sem a jóságban teljesen szűkölködő dolgok nem romolhatnak. s többé nyoma sem volt bennem a kétkedésnek. Tegyük fel ugyanis. sem a végtelen térségekben nincs kiterjedése. következőleg ameddig nem létezik. Így tárult fel szemeim előtt e teljes igazság arról. mert nem azok. Világos tehát. hacsak benne nem maradok. Sem a végtelenül jó.ami kézzelfogható igazság. Minden romlás ugyanis árt.dorgálod az embert és elepeszted lelkét. hogy talán nem is létezik az Igazság. Világosan megértettem azt is. 12). Jó nekem ragaszkodnom Istenhez. Nem mindent teremtettél egyformán jónak. mert sem a véges. sőt könnyebben kétségbe vontam volna saját eleven létezésemet. FEJEZET Isten a létezés tökéletessége és forrása. mint a pókot” (Zsolt 38. Mint külön lényeg ugyanis vagy romolhatatlan volna.Az Írás szerint Isten mindent megteremtett. S mikor tépelődtem. mert ha az volna. hogy az. ami egyáltalában nem jó. Mi következnék ebből? Az.2). aki vagyok! Meghallottam. örökké megmaradna. hogy teljesen léteznek. vagy azt. 94 . amik alattad vannak s azt találtam. de úgy. jó. . hogy nem szűnnék meg. Csak az létezik ugyanis igazán. amit nem te teremtettél volna. hogy teljességgel nem léteznek. mert tőled eredtek. hogy a romlás nem árt .„ő az én uram. hogy nincsenek.ami lehetetlen -. FEJEZET A rossz nem valami különálló valóság. Vagy azt kell tehát mondani. amiből teljesen kiromlik a jó. sem azt. hogy nem lehet róluk mondani sem azt. tehát igen nagy jó. azt is mondhatom. önmagamban megmaradni nem tudok. tehát minden.messziről kiáltottad felém: Én vagyok. Mondhatom. meg kell teljesen szűnnie.vagy romlandó. mert egyébként nem lehetne romlandó. ami romlani kezdett. mert. hogy amiből teljesen hiányzik a jó. hogy minden jó tőled ered és hogy semmiféle olyan lény nincsen. . az egyáltalában nem létezhetik tovább. hogy teljesen elromolván jobb lett! Mert immár romolhatatlan lévén. . ami változatlanul megmarad.27). mert javaimra nincs szüksége” (Zsolt 15. hogy minden romlás a meglevő jóból való kifosztást okoz.

Behelyezte szíve oltárára s megint a saját bálványa temploma lett s a te utálatod tárgya. mert nincs olyan valami rajtad kívül. Ifjak és szüzek. Nem józan azok észjárása. de nem a mi testi fogalmaink szerint. amelyet földnek nevezünk. 3. kőeső. melyek igédet cselekszik.7-12). mert sok minden dolgodat kifogásoltam. mint a magasabb rangúak egyedül. Reád nézve szó sem lehet akármiféle (ellenséges) rosszról. fejedelmek és a föld minden bírái. vének az ifjakkal dicsérjétek nevedet” (Zsolt 148. Nap és hold és minden ragyogó csillagok. Nemcsak. 10. Föld királyai és minden népek. énekeljétek Uram. kígyók és szárnyas állatok.1-6). Istenem. hogy a földi világ helyett jobbat kívánnék. hogy rosszak. Vadállatok és minden barmok. viszont azonban az egész mindenség több érték. Isten mentsen tehát ilyen kifakadástól: „Bár ne volna ez a rongyos világ!” Ha ugyanis semmi más alkotásodról nem tudnék. akiknek valami a te munkádban nem tetszik. dicséretedet: „2. hó. A magasabb renden egymással ellenkező dolgok ugyanis beleillenek szépen a világegyetem alsóbb rendjébe. 95 . FEJEZET Minden teremtmény jó. ami nem tetszett neki. „7. dicsérjétek minden seregeid. Azt hitte a lelkem. Tűz. hogy rész szerint tekintve nem mindig egybevágók a világ dolgai. jég. Ilyen volt az enyém is. mert az egészet vettem fontolóra. pedig nem rosszak. s az egész világ Isten dicséretét énekli. Immár nem kívántam. mint az alsóbb rangúak. Az ilyenekre könnyen rámondhatja az ember. lehet. vagy az jobb lenne. gyümölcsfák és minden cédrusok. hanem teremtett világodra nézve sem. a föld szörnyetegei és minden örvények. dicsérjétek nevedet” (Zsolt 148. Igaz. hogy két ősanyag van. ezért volt a beszéde nyugtalan és zavaros. mert íme dicsőségedet hirdetik. nemtetszésével sújtani. 11. 12. FEJEZET Isten végtelen. de csupán ebből is dicséretedet kellene zengenem. 6. S mivel az egek is hirdetnek téged. hogy bár ez. Hegyek és minden halmok. amint ennek is megfelel az égboltozat minden szelével és felhőjével. hogy ez Te vagy.XIII. hogy a magasabb rangú lények jobbak ugyan. az egek egei és minden vizek. de mivel lelkem nem merészelt téged. Ebből kikeveredve olyan Istent alkotott magának. 8. s higgadtabb ítélettel mértem meg. 9. XIV. Minden angyalaid a magasságban. amelyek az egeken fölül vannak. forgószél. 4. ami beleronthatna és felforgathatná tőled kapott rendjét. nem volt hajlandó kezed munkájának elismerni azt. hanem másvalamihez tartoznak s azzal együtt jók s önmagukban is jók. aki az egész végtelen űrt betölti. Ezért tévedt rá arra a nézetre.

az egészségesnek meg gyönyörűség. Beláttam. immár biztosan tudtam. Azután ráébredtem s megismertem. s annál magasabba. hogy beteg szájnak gyötrelem a kenyér. pedig ezek is jó teremtményeid s bölcsen beletartoznak a mindenség alkotó rendjébe. máris leszakadtam onnét s terhem miatt fájó szívvel ide visszahanyatlottam. Zsolt 118. E megismerés azonban immár nem testi volt. nem mintha te volnál a helyük. Magam okulásából beszélek: Nem csuda. mi a gonoszság? Azt találtam. mint én képzeltem. A gonoszok utálják igazságodat inkább. amely romlandó. s minden a maga idején történik. Meglepett. s a nyavalyás szem irtózik a fénytől. hogy egészen más módon vagy végtelen. annál alacsonyabb rendbe illik. hogy téged szerettelek már.Mikor aztán tudtomon kívül gyógyítani kezdted szegény fejemet s eltakartad szememet. önmagából kifordulása. mint a viperát és férget. hanem azért. hogy másnak tartják. Abban is 96 . minél jobban elfejlődik tőled. nem végtelen idők múltán kezdtél teremteni. hogyan találja meg az emberi értelem Istent. XVI. FEJEZET Ami van. hogy minden teremtmény a maga helyén van. de azt is. s hogy te. csak annyi hamisság lehet valamelyikben. FEJEZET A bűn az akaratnak Istentől való elfordulása. hanem a tőled. egyedül örökkévaló Urunk. legfőbb lénytől elvetemedett emberi akarat alacsony megtévelyedése. Alighogy szépséged odavonzott hozzád. mert Isten akarja (vagy engedi).37). FEJEZET Megmutatja. amint a gonosz is. Létező mivolta szerint minden dolog igaz és valódi. s nem valami agyrémet helyetted s mégis nem voltam kitartó melletted. hogy nem valami külön önálló dolog. hogy még nem tudok állhatatosan melletted maradni. Láttam. hogy „ne lássam e hiábavalóságokat” (vö. elnehezíti a lelket és a földi lakás lenyomja a sokat gondolkodó elmét” (Bölcs 9. hogy van kihez ragaszkodnom. Végigvizsgáltam a többi dolgokat is. XV. hogy örök mivoltod kifelé működik.15). mert a te valóságod tartja össze az egész mindenséget. azért van. elszaladtam lassankint magamtól és esztelenségem megcsillapodott. s miden véges teremtmény benned van. Kerestem. Ez a teher szokássá fajult érzékiségem volt. mert „a test. Minden múltnak és minden jövőnek ugyanis az az alapja. s kifelé kívánkozása. az egészséges meg szereti. mint ami valójában. hogy a létezés okán minden a tied. Emlékezeted így is megmaradt velem. 1. XVII. minél nagyobb hasonlóságodra tér meg.

Még nem voltam elég alázatos arra. mert felvette gyarló embervoltunkat. hogy tehetetlenségünkben lábaihoz boruljunk. hogy „ami benned láthatatlan. itt lent minálunk pedig sármivoltunkról szerzett magának szerény kis hajlékot. s várjuk. de még nem részesedhettem belőle. . mert egyébként nem tudtuk volna elviselni: gyermekvoltunkhoz mért tej lett a világteremtő Bölcsesség. Utat-módot kerestem. Igéd ugyanis Örök Igazság. Uram. amely az érzékek útján összehordott anyagból ítéletet alkot. alázatos Istenemet magamnál tarthassam. nekifogott a legnagyobb értelmi munkának. Ő erőtlen lett. XVIII. Csak az emlékezést hoztam ide magammal. vissza a hétköznapi gondolataimhoz. 2. amelynek illatát éreztem. micsoda fényforrásból kapja világosságát. azt meg nem így. hanem tanuljanak megalázkodni a lábaiknál heverő isteni gyermek példáján. mire tanít minket az ő gyengesége. erőtlenül visszahanyatlottam onnan. a világ teremtésétől fogva munkáidból megérthető” (Róm 1. míg felkel s felemel bennünket. s minek erejében tudom olyan kereken megmondani a változékony dolgokról: ezt így kellene. hogy a változatlan több. tapasztalásból ismerve saját változandóságát. Eddig a fokig terjed az állatok képessége. de értelmemet nem tudtam sokáig e magasságokban tartani. FEJEZET Krisztus a mi lelkünk üdvössége. otthagyta összes egymással ellenkező képzelődéseit s kereste. innen a lélek saját belső tehetségéhez. s még nem tudtam. Jézus Krisztussal nem egyesültem. Ekkor értette ki lelkem láthatatlan mivoltodat. 97 .20). hogyan juthatnék hozzá azon erőhöz. Mikor az iránt érdeklődtem. a test útján érző lélekhez. Hogy nagy magabízásuk túlságba ne vigye őket. a nagy közbenjáróval Isten és az emberek között. hogy ingatag értelmem fölött ott van az örök és változatlan Igazság. azt találtam. s így az örök eledelt gyengeségünkhöz alkalmazta. hogy akiket híveinek kiválasztott. igazság és az élet!” Vele „aki testté lőn”. saját példájával nagyra tartásuk polcáról leszállítsa. kinek hívogató igéje ez: „én vagyok az út. honnan tudom én akár a földi tárgyakat akár az égitesteket szépségük felől megítélni. Először a testtől. mint a változandó? Honnét van egyáltalán fogalma a változatlanról? Kell fogalmának lenni róla. hogy Uramat. amit a remegő lélek csak egy pillanatig szemlélhet. az Istenemberrel. a teremtett világból. végtelen magasságban trónol angyalteremtményeid fölött s magához emel oda mindeneket. Értelmem azután. egyébként nem helyezhetné olyan biztosan a változandó elé! Ezen az úton jutott el ahhoz. tele szeretettel és vágyakozással amaz eledel után. míg csak örökké és mindenek fölött áldott Istenünkkel. Innen megint följebb mentem az értelmi tehetséghez. Elvonatkozott minden megszokott felfogástól. úgymint örökkévaló erőd és istenséged. amikor teljes bizonyossággal állítja. Nem találtam.bizonyos voltam. s a gőgből kigyógyítva. amelynek a test érzékei a külső világról jelentést adnak.mikor tehát ítélőképességem eredetét kerestem. Megpróbáltam tehát fokról fokra fölfelé tapogatódzni. amellyel alkalmasan élvezhetnélek. akik hívei akarnak lenni. Vele. szeretettel feltáplálva saját körébe vonja őket.

mikor értesült. hogy „az Ige testté lőn”. nyilvánosak legyenek a gyengék előtt” (1Kor 9. XX. hogy Krisztus Urunk ember-voltát (mint embert) nem állítja minden más ember fölé. hogy akik állhatatosak. de jobb nem lett. 2. mert akkor minden másban is a hazugság gyanúja fenyegetné. 1. De nem is sejtettem. járt. mi titkok rejlenek amögött. S lehetetlen. hogy tévesen írta volna meg róla mindezt az Evangélium. de itt megakadva csak sejteni tudtam. hogy az a nézet az Apollinaris-féle heretikusok tévedése. Alypius véleménye szerint a katolikusok úgy hitték a Fiúisten megtestesülését. s ama könyvek az emberiségnek többé semmi hitbéli támasztékot nem adhatnának. Mert a test tagjait az akarat indítása szerint mozgatni vagy pihentetni. hogyan kell az örök élet kedvéért földi javakról lemondani. Mivel tehát egy szálig igaz az Evangélium minden jelentése. A Platón-féle bölcsészeti iskola könyveinek hatása alatt később már az anyagi világon felül kerestem az igazságot s értelmem teremtményeidben meg is találta rejtett mivoltod nyomait. Nagy örömmel simult azonban bele. Megvallom. hogy példában lássuk. akinek fogalma van örök Igéd változatlanságáról. értelmes emberi természettel egyesült. máskor hallgatni. amiket az Írás emlékezet okáért följegyzett (az Úr Jézusról).XIX. „Mert szükség meghasonlásoknak is lenni. igen bölcs férfiúnak tartottam. hogy nem egyszerűen csak emberi testtel. hogy én csak későbben igazodtam el. hol más érzelemben elfogódni. FEJEZET A bölcselők írásaiban megokosodott. A Szentírás feljegyzéseiből. hogy Krisztusban az egész emberi természet megvan. hanem emberi természetének kiváló nemessége és bölcsességben tökéletesebb részessége. semmi másnak. S úgy vélekedtem. Páratlan jellemű. Én azonban akkor még egészen másként gondolkodtam Uramról Krisztusomról. hanem (a testből és értő lélekből álló) egész ember. FEJEZET Nem volt tisztában az Ige megtestesülésével. esetleg csak az érzéki képességekkel együtt. meg nagy tanító tekintéllyel felruházását érdekünkben történt isteni intézkedésnek tartottam. aludt. egyszer bölcs véleményt nyilvánítani. sem emberi értelmet nem fogad el benne tanításuk. hogy Krisztusban csak Isten és az emberi szervezet van. csak eleven és értelmes teremtmény cselekedetei lehettek. Mindenki érti ezt. hol egy. Mert rendesen úgy van. csak annyit értettem ki. hogy az Örök Igazsággal egy személyben egyesült. Valamennyire ezzel én is tisztában voltam s e ponton nem is volt semmi kétségem. beláttam. mi mindennek látásától rekeszt el engem lelkem sötétsége. 1. örömet. 98 . ezek mind a lelki és értelmi állapot folytonos változásainak csalhatatlan bizonyságai. emberi lélek nincs. hogy az újítók tagadása teszi még világosabbá Egyházad felfogását és az üdvösség tanításának tartalmát. S mivel másrészt bölcsen tudta. mi különbség van az Ige megtestesülése értésében a katolikus igazság és Photinus tévedése között. meglehetősen húzódozott a katolikus hittől. nemcsak a test. szomorúságot érzett s az emberekkel érintkezett. Szűztől való csudálatos születését.19). hogy ti. hanem az egész lelkes. hogy azok. evett és ivott.

Abban bizonyos voltam, hogy Isten van s hogy végtelen; de nincs kiterjedése a véges vagy végtelen űrben; hogy az ő létezése a legigazibb valóság, mert örökugyanaz s nem változik sem rész, sem mozgás szerint, s mert minden őbelőle van, aminek legerősebb bizonysága az, hogy a mindenség van. Mondom, bizonyos voltam ezekben, de jaj igen gyarló voltam még s nem tudtalak élvezni. Járt a szám, mintha a dolgok mélyeire láttam volna, pedig ha meg nem keresem a hozzád vezető utat Megváltó Krisztusunkban, bizony tönkrementem volna. Mert tele voltam még bűneim nyomorúságával, de azért kiütközött rajtam az igyekezet, hogy tudóst lássanak bennem; nem bűneimet gyászoltam, hanem a tudás gőgje feszegetett. 2. Hol volt bennem az a szeretet, amely az alázatosság fundamentomára, az Úr Jézus Krisztusra épít? Hogyan taníthattak volna rá engem a bölcselők írásai? Azt hiszem, azért botlottam bele akaratod szerint ezekbe még Szentírásod tanulmányozása előtt, hogy emlékezetemben megmaradjon, milyen nagy hatást tettek rám, s később, Szentírásodtól immár lehiggadtan s gyógyító kezed nyomán beheggedt sebekkel, világos különbséget tehessek, mennyire más sejteni az irányt, de nem tudni az utat, - mint maga az ösvény, amely nemcsak mutatja a hazát, hanem el is vezet bele örök lakásra. Ha úgy történt volna, hogy először Szent Könyveidből megokosodom, s hozzájuk szokván édességedet megízlelem, s csak azután akadok amaz írásokra, meglehet, hogy leingatnak a jámborság alapjáról, vagy, ha esetleg meg is maradok szerzett üdvös meggyőződésemben, talán az a gyanúm marad, hogy ugyanazt egyedül ama könyvek tanulmányozása révén is meg lehetne szerezni!

XXI. FEJEZET Megtalálja a Szentírásban az életet igazító igazságokat. 1. Mohó érdeklődéssel forgattam immár a te lelkedből eredett ama tiszteletreméltó Írást, s valamennyinél jobban Szent Pálét. Nem bántott engem már egy sem azon kérdések közül, melyekben korábbi vélekedésem szerint fejtegetései során önmagával ellenkezésbe keveredett s az Ószövetségi Szentírás bizonyságaival sem egyezett. Megismertem, hogy a Szentírás minden fölséges mondása egy ugyanazon képnek egy-egy vonása, s megtanultam „rettegve örvendezni” (Zsolt 2,11). Ami igazat a platonikusoknál olvastam, azt itt mind megtaláltam, de együtt a te kegyelmedre való hivatkozással, hogy aki lát, ne magának tulajdonítsa sem azt, amit lát, sem azt, hogy lát, mintha bizony semmit sem kapott volna, - „mid van, amit nem úgy kaptál?” S nemcsak intelmet kapunk ott, hogy örökkévalóságodon legyen tekintetünk, hanem tisztulást is, hogy téged meg tudjunk tartani; - aki pedig olyan messze szakadt, hogy már nem is láthat téged, haladjon csak előre azon az úton, amelyen megláthat s meg is foghat téged. 2. „Mert ugyan gyönyörködik az ember a törvényben a belső ember szerint, de mit csináljon, ha a másik törvény, amely tagjaiban van, ellenkezik értelme törvényével s rabságba ejti a bűn törvénye szerint, amely tagjaiban vagyon?” (Róm 7,22-23). Igazságos vagy Uram, mi pedig vétkezünk, gonoszat cselekszünk, rosszul viselkedünk, ezért nehezedik ránk kezed s igazságos, hogy ős-bűnös hatalmába, a halál fejedelme kezébe kerülünk, mert engedtünk csábításának, az ő akarata szerint igazítottuk a mienket, az ő akarata pedig elszakadt igazságodtól.
99

Mit tehetünk mi szegény emberek? Ki szabadít meg a halál testéből, hacsak nem kegyelmed a mi Urunkban, Jézus Krisztusban? Aki örök-egyidős Fiad, akit megteremtettél utaid kezdetén, akiben a világ fejedelme semmi halálraméltót nem lelt s mégis halálra ítélte, s így lett érvénytelen a minket igen terhelő adóslevél. 3. Ama bölcselők könyveiben mindennek nyoma sincs. Semmi sincs bennük a Szentírás jámborságának arculatából; ott nincs szó töredelmes megvallásról, a gyötrődő lélek áldozatáról, alázatos és töredelmes szívről, néped üdvösségéről, jegyes-városodról, a Szentlélek zálogáról, megváltásunk kelyhéről. Ott nem zúg az ének: „Bizony engedelmes lesz lelkem az Istennek, mert tőle vagyon szabadulásom, ő az én istenem, Szabadítóm, támaszom, soha többé nem ingadozom” (Zsolt 61,2). Ott nem lehet a hívogató szót hallani: „Jöjjetek hozzám, kik fáradoztatok” (Mt 9,28); azok restellnek tanulni tőle, merthogy ő szelíd és alázatos szívű. Igen. Mert elrejtetted, Uram, ezeket a bölcsektől és okosaktól s kinyilatkoztattad a kisdedeknek. Egészen más dolog erdős magaslatról meglátni ugyan a békesség országát, de az odavezető utat meg nem találni s hiába törtetni feléje úttalan utakon szökevény útonállók s vezetőjük, az oroszlán és sárkány támadásai és cselvetései között, - s egészen más haladni az odavezető úton, amelyet veszélytelenné tesz az égi király gondoskodása, s ahol nem kell az egek seregeiből kiszakaszkodott latroktól tartani, mert úgyis kerülik azt az utat, mint a vesztőhelyet. Mindez csudálatos módon szüremkezett belém, mikor „legkisebb Apostolodat” (1Kor 15,9) olvasgattam. Át- és átelmélkedtem cselekedeteidet és - megrendültem.

100

Nyolcadik könyv
A nyolcadik könyv tartalma (386) Úgy érezzük, mintha valamely dráma végső kifejlése felé ragadna bennünket Ágoston elbeszélése. Lelki feszültsége gyorsan elérte a legutolsó fokot; - el kellett immár következnie ama krízisnek, amelyet Mónika két év óta várt (VI. könyv I. fejezet). A katolikus igazság egészen bevonul Ágoston lelkébe. Értelmi nehézségei megoldódtak, vagy eltűntek; érezte, hogy csak le kell vonnia a végső következtetést: abbahagyni bűnös életmódját s új életet kezdeni az Úrban! Késlekedik. Határozatlan. Szinte utálni kezdi magát habozó gyámoltalanságáért. Folyton boncoló, folyton megfigyelő elméje még e kínos időben sem tagadja meg magát: saját lelkén elemzi az akarat viselkedését; - ámbár valószínű, hogy a manicheus felfogás ellen irányuló bizonyítást nem a megtérés nehézségeivel vesződő Ágoston gondolta végig, hanem a manicheusokkal harcoló püspök Ágoston szőtte bele a Vallomások menetébe. S mikor értelme mindennel tisztában volt, mikor nem volt már érv, amit fontolóra ne vett volna, az elhatározás gyakorlati nehézségein azok a ragyogó példák segítették keresztül, amelyek kézzelfoghatóan megmutatták neki, hogy csak egyetlen hősies akarás szükséges, a többit elvégzi Isten kegyelme. Ekkor csendül fülébe a titokzatos felhívás: Vedd, olvasd! - Felveszi Szent Pál leveleinek könyvét, elolvassa a szemébe ötlő legelső mondatokat és - megtalálja lelke nyugalmát. Ez 386 augusztusában történt vele, harminchárom éves korában.

I. FEJEZET Elégedetlensége folyton növekszik. Elmegy Simplicianushoz tanácsért. 1. Uram, engedd, hogy hálaadással emlékezzek meg rólad és nyilván megvalljam irántam való sok irgalmasságodat. Hadd járjon át szereteted ízig-vérig, s egy szavam legyen csak: Uram, ki hasonlatos hozzád? Széttépted bilincseimet, íme, dicséretem áldozatát mutatom be neked érte. El akarom mondani kiszabadításom történetét, hogy annak hallatára minden híved felkiáltson: Áldott legyen az Úr égen és földön, mert nagy és csodálatos az ő neve. Igéid Uram, át meg átjárták lelkemet, s minden oldalról ostromod alatt állottam. Örök életedet csak képben s mintegy tükörben láttam ugyan, de azért bizonyos voltam felőle, az irányban pedig, hogy mivoltod romolhatatlan s hogy minden önálló lényeg (szubsztancia) tőled ered, a kétkedésnek nyoma sem maradt bennem. Nem is még nagyobb bizonyosság kellett nekem, hanem a benned való megszilárdulás. Életem jövő alakulásáról egyelőre semmi biztosat nem tudtam; a legelső tennivaló az lett volna, hogy szívem kitisztálkodjék a régi kovászból. Tetszett volna nekem, hogy az Üdvözítő legyen az én utam, de jaj, még rest voltam a szűk ösvényen járni. 2. Ekkor eszembe juttattad, s magam is úgy láttam, hogy jó volna elmennem Simplicianushoz, akit jó szolgádnak tartottam, s kegyelmed világosodott benne. Hallottam hogy ifjúságától fogva neked szentelte jámbor életét; akkor persze már aggastyán volt, de éppen azért, mert

101

nagy időt töltött ösvényednek ilyen jámbor követésében, igen tapasztalt és sokban járatos embernek látszott - s valóban ilyen is volt. Azt gondoltam, hogy megtárgyalom vele nyughatatlan állapotomat, s tanácsát veszem, mi módon lehetne jelen állapotomban életemet a te ösvényedre igazítanom. Láttam ugyanis, hogy tele az Egyház, s egyik ilyen, a másik olyan hivatás szerint él. Nekem azonban semmi kedvem nem volt világi dolgokkal vesződni. Csak terhüket érezem, mert vágyak nem fűtöttek immár, mint azelőtt, s az előmenetel és vagyon reménye sem könnyítette e nehéz teher hordozását. Íztelenné tette mindezt édességed és házad dicsősége, amelyet megszerettem, de az asszonybilincsek erősen tartóztattak. 3. Szent Pál szerint ugyan nősülhettem volna, bár ő a tökéletesebbet ajánlotta, mert igen óhajtotta, vajha Krisztus minden követője olyan állapotban volna, mint ő volt. Gyengeségem a könnyebbet kereste, s ez az egy dolog minden más irányban is megbénított. Kínos elégedetlenség is gyötört azért, hogy a házasélettel együtt sok mindenféle kelletlen gondot magamra kell majd szednem, de szenvedélyem igen hozzákötözött a házasság gondolatához. Isten igéjéből tudom, hogy vannak olyanok, akik megférfiatlanították magukat a mennyek országa kedvéért, de az is ott van, hogy aki érti, értse. „Hívságosak bizony az emberek, akikben Isten tudománya nincsen és a látható jókból nem ismerhették meg azt, aki vagyok” (Mt 19,12). Én akkor már nem voltam ilyen gyarló állásponton. Túl voltam rajta, mert a teremtett világ bizonyságából megismertem, hogy te vagy Teremtőnk, hogy nálad és veled egyazon Isten az Ige, aki által mindeneket alkottál. Másfajta gonoszok is vannak; azok, akik megismerték ugyan Istent, de nem mint Istent tisztelik, sem hálát nem adnak néki. Ezek közé is lesüllyedtem, de jobbod felkarolt, elvitt és olyan helyre tett, hogy meggyógyultam; te mondtad ugyanis az embernek: „a jámborság az igazi bölcsesség”, és: „ne légy bölcs tenmagad előtt, mert a bölcsességükkel hivalkodók bolondokká lettek” (Róm 1,22). Megtaláltam az értékes gyöngyöt. Mindenemet eladva meg kellett volna vennem. Én azonban késlekedtem.

II. FEJEZET Victorinus rétor megtérése. 1. Elmentem Simplicianushoz, Ambrus püspök lelki atyjához, kit amaz úgy szeretett, mintha igazán atyja lett volna. Elmondtam neki, miféle téves utakon bolyongtam s mikor szót ejtettem arról, hogy olvastam a Platón-féle irány egynémely könyvét a néhai római rétor Victorinus latin fordításában, ki, amint hallom, keresztény módon halt meg; - szerencsésnek mondott, hogy nem más bölcselők megtévesztő és a világ alkotóelemeiről szóló ostobaságokkal tele írásai jutottak kezembe, hanem ezek, mert ezek mindenképpen Isten és az ő igéje felé irányítanak. A tudós gőgnek ismeretlen, a gyermekben pedig nyilván meglevő krisztusi alázatos lelkületre akart buzdítani, mikor ugyanezen Victorinusról megemlékezett, akit Rómában tartózkodása alatt igen közelről ismert. Nem hallgatom el, amit mondott róla, mert esete nagy dicsérete kegyelmednek, s egyben a te magasztalásod.

102

mikor elkezdett félni.akkor végre szégyenkezve ismerte meg a maga hiábavalóságát. ki a bölcseleti irodalomból igen sok művet olvasott és bírálattal kísért. Róma csodálkozott. szégyenkezett igazságod előtt s egyszer csak egészen váratlanul azt mondta Simplicianusnak: „gyerünk a templomba. hogy Victorinus rendkívül művelt és minden tudományban járatos aggastyán volt. hogy sokat forgatta a Szentírást s nagy igyekezettel tanulmányozta az egész keresztény irodalmat. nem ugyan nyilván. míg nem látlak a templomba járni! Mosolygott Victorinus. Az agg Victorinus sok éven át az egész világot telekiabálta védelmükben. akárcsak a libanoni cédruserdőkből jönne. amellyel majdnem az egész római előkelő világ töltekezett s a népet is mindenféle istenszörnyetegek. . hogy keresztelkedni akar.úgymond . Ő meg: . sőt az Ugató Anubis tiszteletére csábította. szolgádnak pedig Ura Istene lett reménysége s nem törődött a hiú hazug őrültségekkel. mi úton-módon jutottál bele ebbe a lélekbe? Simplicianus mondja. Róma legyőzte őket s most mégis azokhoz imádkozott. Vénus és Minerva ellen. Uram. Nem sokkal utóbb. a hegyeket megérintetted. 4. amelyet a megkeresztelendők valamely emelvényről a hívek gyülekezete előtt mondottak el emlékezet után.falak teszik a keresztényt kereszténnyé? S gyakran emlegette keresztény mivoltát. nem restellt forrásodban újjászületni s vadságát a kereszt gyalázatához lefékezve az alázatos Krisztus igájába belesimulni. sem nem számítlak a keresztényekhez. hogy én már keresztény vagyok. 2. Ezek a bálványok valamikor fegyverrel támadtak Neptunus. de nem restellte a nagyravágyó sátán bűnös tiszteletét. hogy Krisztus megtagadja a szent angyalok előtt. Mikor azonban olvasmányai és vágyakozása megerősítették. Egész öreg koráig a pogány isteneket tisztelte s részese volt annak az ocsmány vallási iránynak. ő meg mindig a falak miatt gúnyolódott. Az meg örömében helyét is alig találva elment vele. Egyszer azután. mert az volt a divat. 103 . Az Egyház örült. jelentkezett.Hát . mikor tisztán látta maga előtt a nagy bűnt. Rómában ez előre megfogalmazott nyilatkozatban szokott történni. ki az eget lehajlítottad s leszálltál. az alapvető igazságokban való oktatás után. Simplicianus mindannyiszor ugyanazt felelte neki. ha nem meri megvallani őt az emberek előtt.Sem nem hiszem . Végre elérkezett a hit megvallásának ideje.felelte -. amelynek csupa nagyralátásból behódolt. . s füstölögtek. hanem négyszemközt s bizalmasan azt mondta Simplicianusnak: . kiváló tanítóműködése emlékéül e világ fiai szerint igen nagy kitüntetést: szobrot érdemelt és kapott a római fórumon. Tartott attól. amelyeket még össze nem tört az Úr! 3. Uram. keresztény akarok lenni”. A büszke pogányok haraggal vettek róla tudomást.Vedd eszedbe. hogy meg találja sérteni bálványimádó barátait. hogy mélységes tanításod egyszerűségét restellte. fogukat csikorgatták és sápadoztak. Mivel a leghatalmasabb szenátorok közül akárhány az ő tanítványa volt. s nyakába szakad a pogány hatalmuk egész haragja olyan magasból.Elmondta. de aztán nem szégyenlett kezdő tanítvány lenni Krisztus Urunknál.

mintha állapotát nem látjuk reménytelennek s veszedelme is kisebb? Ez nálad is megvan. . Gyönyörűség hallanunk. akiknél félni lehetett. Ő azonban határozottan az egész jámbor gyülekezet előtt akarta nyilvánossá tenni megtérését. hogy házadnak örömünnepe volt. hogy így van. sőt annál nagyobb a diadal öröme. Ezt a módot ugyanis fel szokták ajánlani azoknak. mikor a templomban azt a történetet olvassák előttünk. nagyobb. Könnyekig elfogódik a lelkünk. ha soha meg nem fosztódik tőle? 2. Amint talpra áll. mi az bennünk. nagy az öröm. akik szentek megszentelő szeretetedtől. mi félnivalója lehetett most. ha nem is a régi erővel. nagy az öröm. irgalmas Atyánk.Valaki kedveseink közül megbetegszik s ütőere rosszat jósol. amit szeret. Mi az tehát. mikor megpillantották. . 104 . mikor a te igédet kellett szelíd híveid előtt hirdetnie? Fellépett az emelvényre letenni a hitvallást. s mint a közlelkesedés elfojtott kiáltása hangzott mindnyájuk ajkáról: Victorinus. Van erre más téren is elég bizonyosság. s az élet dús tapasztalatokkal igazolja. 1. pedig annak ugyan semmi köze az üdvösséghez! S ha nem félt a makacs pogány hallgatóságtól. Bizonyos. Vihar ragadja és hajótöréssel fenyegeti a hajósokat. A vihar elül. lélekben együtt szenvednek vele. akiknek nincs szükségük bűnbánatra.pedig mindenki ismerte -. hogy miattunk és angyalaid miatt örülsz. Akik egészségéért aggódnak. hogy szégyenlős természetük megzavarja őket. örömzúgás között hangoztatták nevét. Majdnem szétszedték örömükben és szeretetükben: az öröm és szeretet kezeivel. Valamennyi sápadtan gondol a halálra. mert kisebbik fiad meghalt és föléledt. Akik csak ismerték . hogy a léleknek több öröme van. hogy nagyobb az örömünk valamely immár veszendő lélek gyógyulásán és súlyos veszedelméből szabadulásán. hogy meghallhassák. s még azt is. micsoda örömmel viszi a pásztor saját vállain vissza az eltévedt juhot. ami idő és mód szerint nem mindig ugyanaz. FEJEZET Elmélkedik az öröm természetéről. hogy szűkebb körben tegye le a hitvallást. Victorinus! Rögtönös volt örömük kitörése. mert nagy volt a rettegés. mint volt erős. Fölséges bizakodással vallotta meg Victorinus az igaz hitet. a tenger megcsendesedik. egészséges korában. mint kilencvenkilenc igazon. hogy szinte valamennyien szerették volna keblükre ölelni s szívükbe zárni. Hisz a retorikát is nyilvánosan tanította. amikor megtalálja. Több az örömöd egy megtérő bűnösön. Nem győz. vagy visszakapja azt. III. ha ütközetbe nem ereszkedik. de gyorsan el is csendesedtek. Édes Istenem. amikor előadásait tartotta.A presbiterek (papok) azt tanácsolták Victorinusnak. mind egyazon örök módodon ismered. elveszett és megtaláltatott. mint akkor. s íme. A császár diadalünneppel ünnepli győzelmét.magad ugyanis örök ugyanaz vagy. minél veszedelmesebb volt az ütközet. s hogy a megtalált drachma a vesztes asszony szomszédainak nagy örömére kincseid közé visszakerül.

hogy a világmindenség eme részében fogyatkozás. hogy a mátkát nem adják oda rögtön az eljegyzés után. Uram. hogy itallal oltogatja. hanem a példaadókra is vonatkozik. „a világ erőtleneit választottad. és azt. Mert az ilyen emberben. Úgy szokott ugyanis lenni. kegyetlen szomjúságot szerez. ami semmi. fölséges a te magasságod. akit a Sátán erősen karmaiban tartott s akin keresztül egész tömegeken Uralkodott.Sőt a mindennapi élvezetek dolgában is úgy van az ember. S mégis maga a „legkisebb Apostol”. kinek ajkain keresztül a most említett igéket kihirdetted. hanem a maga akaratával szerzett áldozatokkal ad nekik alapot. ha kiváló emberek térnek meg? 1.32): a nagyobb örömet mindig nagyobb baj előzi. hanem szabad. mikor az egek sarkaitól a föld fenekéig. annál nagyobb külön-külön mindenkiben. mikor Sergius Paulussal viaskodva annak kemény nyakát beletörte Krisztus szelíd igájába s a pogány konzult a Nagy Király alattvalójává tette. Mert arról szó sem lehet. hogy megszégyenítsd az erőseket. hogy lerontsa azt. hogy áldozatokkal. S szinte törvény már az a szokás. sőt annak esetében is. minél általánosabb. 3. szívesen cserélte Paulusra . hisz éppen ellenkezőleg. hogy az ördög a büszkéket mindig erősebben markolja az előkelőség köpenye alatt s ezeknek tekintélye útján ismét sok más embert tart karmai között. hadd ragadja el lelkünket szereteted. az angyaltól le a férgekig. aki részesedik benne. igen üdvös példabeszéd és útmutatás az utána következőknek. és a világ nemteleneit és megvetetteit választottad. gerjessz.27). ami valami” (1Kor 1. azért nagy tehát az öröm. mert a férj nem várakozott rá bizonyos ideig. mint a szegénynek és közembernek. Mi ez. az első perctől időtlen időkön keresztül. 2. mert nemcsak a követőkre. mi ez? Hisz te magad vagy önmagad örök öröme s világod lakói is örökké benned örvendeznek! Mi az. kérlek és hívogass bennünket! Gyújtsd ki tüzedet és áraszd el bensőnket édes illatoddal. Isten gyermekévé válik! Nem mind nyilvánosak ezek az esetek. Így van ez az aljas és bűnös élvezeteknél. így van az igazán őszinte baráti viszonynál. ahol az élvezet nem tilos. Hiszen akárhány lélek még a Victorianusénál is szörnyűbb elvakultságból visszatalált már tehozzád s látó lett világosságodtól. s igen mély titkaid mélysége! Mindenhol vagy. ellenkezés és megbékélés váltogatják egymást? Vagy talán éppen ez a törvénye? Ezt szabtad ki neki. ivásban. Az öröm ugyanis. elveszett vala és megtaláltatott” (Lk 15. előbb volt nevét: Saulust. táplálja. Uram. aki „meghalt vala és föléledt. hogy országodba a gazdagnak és előkelőnek több becsülete volna. mégis jaj de nehezen botorkálunk vissza hozzád! IV. mert egyik a másikét gerjeszti. növekedés. s az a gyönyörűsége. FEJEZET Miért nagyobb az öröm. 105 . így ott is. a világ első megmozdulásától utolsó vonaglásáig jótéteményed minden fajtáját a maga helyére tetted s igazságodat is a maga idején keresed műveidben? Oh Istenem. ha éhség. akik tudnak róluk.e nagyszerű győzelme emlékezetére. Istenem. éspedig nemcsak váratlan és kényszerű. Azonkívül a nyilvános megtérés nyilvános. szomjúság baja nem jár előtte? Sőt az iszákos sós eledelt eszik. nagyobb a Sátán veresége. amelynek erejében minden. azért azok öröme is rejtettebb. nehogy kevesebb becsülete legyen azért. Mi gyönyörűség van például evésben.

amelybe tulajdonképpen nem akartam volna belesodródni. . mint akarattal cselekedtem. s mivel nem próbáltam ellenállni a szokásnak. elzsákmányolta.küszködtek egymással s ellenkezésük valósággal szétszaggatta lelkemet. s az szokássá erősödött. . Csakhogy a földi bilincsek miatt még mindig vonakodtam nálad katonáskodni. s hogy Victorinus ama törvény előtt meghajolt s inkább otthagyta a fecsegő iskolát. Szolgádnak. amelyekkel .valóságos bilincsláncnak nevezhetem őket -. így szabadult el bennem a szenvedély. megszentelte és szolgálatodra hasznosította kincseit s alkalmassá tette őket az Úr kezében minden jó cselekedetre. az testi. 1. amit kárhoztattam. mert még nem vagyok az igazság biztos birtokában. amellyel pedig áltatni szoktam magamat. amellyel a „gyermekek nyelvét ékesen szólóvá teszed” (Bölcs 10. hogy megszabadulok az összes akadályoktól. hogy azon események következtében módjában állt neked szolgálni. FEJEZET A bűnös szakadás rettentő hatalma. nem tudta legyűrni a réginek megszokásból eredő hatalmát. annál nagyobb hálával kellett örvendeznie. nem volt még elég erős. hogy utamba torlódnak. a lélek pedig a test ellen” (Gal 5. hogy „a test a lélek ellen kíván. Erre vágyódott az én lelkem.21). amit olvastam.nem annyira lelkierejét csudáltam. Emelhet-e szót valaki jogosan a bűnös igazságos bűnhődése ellen? Immár a mentegetődzést sem használhattam. Akaratomnak immár gerjedező új iránya pedig. amit helyeseltem. mintsem. Az igazság biztos volt előttem. Neki sem volt más célja az elbeszéléssel. rettegtem. mint abban.17). hogy tudniillik azért nem szakadok el a világtól. a régi és az új. hogy Victorinus lelke az ördög ostromálló erőssége volt. igámmá vált. mert ezt nagy részben inkább akaratom ellen tűrtem.annyira. leljem örömemet. Akaratom az ördög hatalmában volt. Ezen utóbbiban már nem is annyira én voltam. V.én mind a két kívánkozásban bent voltam. 106 . Simplicianusnak Victorinus esetéről való ezen elbeszélése a példa követésére ösztökélt engem. hogy királyunk bilincsekbe verte az erőset. de inkább abban. A szokásnak azonban magam adtam támadó erőt önmagam ellen. Így kapcsolódtak egymásba a láncszemek. egyetlen igaz gyönyörűségünk. . hanem a magam merev akaratából. azután engedtem a szenvedélynek. Saját tapasztalatomból értettem meg ilyenformán azt. mint inkább szerencséjét. nyelve pedig súlyos. mert akarattal jutottam el abba a helyzetbe. látván. s azért nem szolgálok neked. éles nyílvessző sokak veszedelmére. ez lelki. Ilyenformán két akarat volt bennem. Gúzst csavart belőle kezemre-lábamra. hogy Julianus császár idejébe a keresztényeket törvény tiltotta el az irodalom és szónoklat tanításától. hogy neked ingyen szolgáljak s benned. de bilincsekben senyvedett. mint amennyire rettegnem kellett volna attól. hogy igédtől elszakadjon. Mikor pedig azt is hozzáadta. 2. Akaratom ugyanis gonosz irányt vett. kegyetlen rabság tartott fogva engemet. nem más kezétől. .Minél inkább fontolgatta néped.

hacsak szabadulhattam dolgaimtól. és hálát adok nevednek. . eljártam templomodba. 1. . Naponkint szoktam hozzád fohászkodni. Ki is szabadíthatott volna meg engem. Nebridius ellenben. A megszokás ereje a bűn törvénye. Kerülte a közélet hatalmasainak ismeretségét. hisz a tudományok terén. én segítőm és szabadító Istenem. 107 . hacsak nem a te malasztod. s feléd törekvő gondolataim olyan valami voltak. továbbá a világi élet ügyes-bajos szolgaságából. és a kevés várakozás igen hosszúra nyúlt. ha rám szólsz vala: „kelj fel. a mi Urunk Jézus Krisztus által? VI. amire annak igazán nagy szüksége volt. hogyan szabadítottál ki engem érzéki vágyaim szörnyű-kemény rabságából. hogy okosabb volna átpártolnom szeretetedhez. hanem várta a feleket. mint az alvás.míg amazt beláttam és helyeseltem. mert belső szabadságot akart a lelkének s lehető sok szabad időt a bölcsesség keresésére. de győztes igazságodnak semmi egyebet nem tudtam válaszolni. engedett baráti rábeszéléseinek s beállt hozzá kisegítő tanítónak. hanem igen kedves barátunk lévén. A megszokott módon éltem. Ott azonban rendkívül okosan viselkedett. hogy jogi tanácsát eladhassa nekik. amelyeknek terhe alatt nyögtem. s az ébrenlét a közvélemény igazmondása szerint többet ér. rögtön. sokkal többre mehet. valamennyiünk kebelbéli barátja. ha akarja vala. aki mindig aludni akarna. amely tagjaimba vagyon” (Róm 7. Semmit sem tudtam volna válaszolni. mint az álomból való kiszakaszkodás próbálgatásai: nem bírnak az álom mélységével s visszahanyatlanak bele. alvó. s szívesen folytatja az alvást.Mindenfelől bizonyítottad ellenem. ha tanítás útján ezt egyáltalán el lehet adni valakinek. éppen a barátság jogán sürgetve kérte és szinte követelte közülünk valakinek megbízható segítségét.mint az álom terhe az alvónak . milánói polgár és nyelvmester. szerencsétlen embert. mint engedni szenvedélyemnek. Harmadízben múlt le róla a tanácsosi tisztség. várj egy keveset!” De a sok mindjártnak nem volt vége.de értelme szerint. mert akarattal sodródott bele a megszokásba. Nyugtalanságom folyton növekedett. de . . mondom. Uram. amelyre mi is kértük. Hiába „gyönyörködtem törvényeidben a belső ember szerint. mikor tagjaimban más törvény ellenkezett elmém törvényével és rabbá ejtett engem a bűn törvénye alá. s most egyelőre nem volt jogi foglalkozása. Nebridius. ez tartja és viszi a lelket még akarata ellenére is. e halálnak testéből. jóságos szíve nem tagadhatta meg ezt a baráti szívességet. pedig már magának sem tetszik. 3. FEJEZET Ponticianus nevezetes látogatása és elbeszélése. ez érzékeimnek kedvezett és bilincsekben tartott. különösen. ha nehéz kábultság fekszi meg a testet. hogy az igaz. Valamint ha nincs is ember. s a reá vonatkozó dolgok olvasására vagy meghallgatására. mivel Verecundus. mint az álmos dadogást: „mindjárt. Nebridiust tehát nem haszon vágya vitte oda. amit te mondasz. de azért az ember gyakran ugyancsak késedelmes az alvás megszakításában.A világi élet terhe .22-25). Elmondom. Alypius nálam volt.édes volt nekem.éppen úgy én is biztos voltam ugyan abban. lelke nyugalmát megőrizte foglalatosságai között. Elmondom.14). amint én árultam a szónoki készséget. támadj fel a halálodból és megvilágosít téged Krisztus” (Ef 5. s a felkelés ideje is elérkezett.

otthagyta a katonai pályát és Neked szolgál. s lelke lerázta magáról az egész világot. Elbámultunk. hogy itt Milánóban. nekünk azonban az ideig ismeretlen volt. hogy a közelmúltban. Ponticianus a tárgynál maradt. mikor . távol volt. Amazok bolyongás közben valami kis kunyhóra akadtak. kettőnkhöz. Csudálkozásunk kölcsönös volt. hogy ő is ilyen életre szánja magát. ahol néhány szolgád lakott: lélekkel szegények. rajta könyv. Beszéde ezen a ponton átfordult a kolostorok lakóira. a templomban kitartó imádsággal. Istenünk.már nem emlékszem. aki olvasott. s új élete megszülésével vívódva újra a könyv lapjaira fordította pillantását. s nehéz sóhajok között 108 . Előadása folyamán azt is elmondta. Fölveszi. ő meg azt.ami mindenből mi semmit sem tudtunk. s szerencsét kívánt ahhoz. Azt sem tudtuk. . földink. hogy semmit sem tudunk róluk. mi meg érdeklődve hallgattuk. Ez csakhamar kitűnt. de a mennyország birtokosai. Figyelme véletlenül ráterelődött. hogy éppen ezt a könyvet. tovább beszélt. Alypiushoz és hozzám eljött Ponticianus nevezetű előkelő császári udvari ember. Hű keresztény volt ugyanis. hogy napi terhes foglalkozásomhoz tartozó valamelyik könyvemet találja az asztalon. sőt ebben a pillanatban is lehetek!” Így szólt. hogy . Előttünk játékasztalka állt. amin egyébként csodálkozott. tele szent buzgalommal. nem lesz-e állásunk akkor is ingatag s tele veszedelemmel? Mennyi bajos küszködésen keresztül jutunk el tehát a még nagyobb veszedelembe? S ez is mikor lesz? Isten barátja azonban. rápillantott barátjára és azt mondta: „Felelj. Csudálat és lelkesedés támadt benne. Egyikük olvasni kezdte. tele kiváló testvérekkel. Könyvet találtak ott. 3.csudálkozva. nem tudom mi okon. Már nem tudom. hogy eleddig semmit sem tudtunk róla.Trierben három társával. mert azt gondolta. 4. Egyszer csak az. mert ő is afrikai volt. s gyakran borult le eléd.kiment sétálni a város falaival határos kertekbe. Mi a nagy dolgokat bámultuk. s eloszlatta tudatlanságunkat e nagy emberről . Mikor egyszer Nebridius. Megmondtam neki. Összeültünk beszélgetni. a másik kettő együtt. míg a császár a délutáni cirkuszjátékon volt. s olvasás közben azon kezdett töprengeni. Kettenkint. Azután mosolyogva rám nézett. hogy igen sokat foglalkozom a Szentírással. Mert amint olvasott. mit akarunk elérni összes törekvéseinkkel? Mi a célunk? Miért katonáskodunk? Van-e többre reménységünk az udvarnál. Antal életének leírását. Erre a társalgást átterelte Antonius egyiptomi szerzetesre.2. a város falain kívül is volt kolostor. amelyet csak te láthattál. . Olvasás közben benseje. Ambrus püspök gondos védelme alatt. Amint ezt Ponticianus észrevette. ahogy éppen összeakadtak. többet időzött e tárgynál. kinek neve ékesen fényeskedett híveid előtt. mindegyik pár más irányban. hogy valamikor a császár barátai leszünk? S ha leszünk. üdvös szégyennel és haraggal önmaga ellen. amikor csak akarok. mikor hallottuk. mint arra. s csakis ezt látta előttem. s a puszták termékeny elhagyatottságára. sétálgattak. mit akart nálunk. Mindketten úgynevezett császári biztosok voltak. jóformán saját korunkban ilyen minden kétségen felülálló csudák történtek a katolikus Egyházban az igaz hit követői között. kérlek. nagy változáson ment keresztül. egy ővele. édes illatoddal ékes életmódjukra. kinyitja: Szent Pál Apostol Levelei! Nyilván meglepődött.

Meghatottan szerencsét kívántak neki. De rejtegettem. Én meg már ifjú koromban igen megromolva. Rábukkantak ugyanazon helyre. akikről hallottam. s te megint csak elém állítottad önmagamat s szinte beleverted szemeimbe.lelke viharával küzdött. hogy jó lesz hazamenni. megfordítottál. mert már esteledett. Ettől fogva mindketten tieid voltak. csakhogy ne kelljen látnom magamat. szennyes. hogy meglássam szörnyű rútságomat. s akik vele a kertben másfelé sétáltak. akik voltak. mikor így szólt barátjához: „Elszakasztottam magamat mindenféle világi törekvésünktől. hogyan gerjedt fel és erősödött meg bennük ez az akarat. Ha nincs kedved követni. azóta folyton halogattam lemondani a világ élvezeteiről s a bölcsesség kutatásában serénykedni. 2. Mikor a történtekről értesültek. Ők maradtak. 1. mióta tizenkilenc éves koromban Cicero Hortensiusának olvasása a bölcsesség szeretetére gerjesztett. ami jobb. FEJEZET Ágoston heves küzdelme önmagával. Amaz pedig azt mondta. elhatároztam.ezek ellenben a magasságok felé irányzott lélekkel ottmaradtak a kunyhóban.még ne! 109 . ne ellenkezzél velem. Mindenkinek volt jegyese. de . de nem volt hová menekülnöm önmagam elől. Uram. sőt talán ifjúságom kezdetén leginkább romlottan. keresték ezeket. imádságaikba ajánlották magukat s visszatértek röghöz kötött lelkükkel a palotába. kértem ugyan tőled tisztaságot. S ha el is akartam fordítani magamról tekintetemet. s ott találván figyelmeztették őket. Már a tied volt. míg ő beszélt. meglátta s akaratával meg is fogta azt. annál gyűlöletesebbnek láttam magamat hozzájuk képest. kérlek. de ilyen formában: adj nekem tisztaságot és önmegtartóztatást. azt is elmondták. Nem volt az nekem ismeretlen. Közben Ponticianus. Ez volt Ponticianus elbeszélése.” 5. ők is szüzességet fogadtak neked. sőt csak az utána való kutatás maga is többet ért. hogy mindenüket elhagyták és követtek téged.folytatta Ponticianus . Pedig a bölcsesség. visszaszorítottam és feledni próbáltam. hogy Istennek szolgálok s ezt most rögtön ezen a helyen el is kezdem. szembeállítottál önmagammal. foltos és keléses mivoltomat. VII. Irtóztam. torz. úgy. Azok azonban előadták elhatározásukat. mikor mindezt megláttam. mert háttal voltam önmagam felé. hogy üdvös felbuzdulással egészen gyógyító kezeidbe adták magukat. de . s építgették üdvösségük épületét a legalkalmasabb módon. mint minden pogány kincs és korona. hogy meglássam és meggyűlöljem gonoszságomat.megkönnyezték barátaikat. hogy ne okozzanak nekik nehézséget. . Hisz tizenkét hosszú esztendőmet elpocsékoltam. Ponticianus tovább mondta elbeszélését. mint a testi élvezeteknek minden rendelkezésre álló bősége. Viszont minél forróbb vonzalommal voltam azok iránt. visszaerőszakoltál engem önmagamhoz. ha már csatlakozni nem óhajtanak. hogy mellette marad ebben a fölséges szolgálatban s ő is részt akar a nagy jutalomból. s könyörögtek. Te pedig.

amikor lemezítelenedtem önmagam előtt s lelkiismeretem föltámadt ellenem s azt kérdezte: . de már nem tudott védekezni. szívem volt közös csataterünk. s egyelőre azért nem hajítod el a hiúság batyuját. hogy hamar meg találsz hallgatni. Eljött azonban a pillanat.nem volt ugyan bizonyosságom róla.csak néma irtózása. Ellenállt. amelyet önmagammal kezdettem. Korábban hosszú időn keresztül azzal áltattam magamat. amit hallottunk? Műveletlen emberek talpra állnak és elragadják a mennyországot. szemem. „Hát lehet ezt tűrni? . Oda ragadott lelkem vihara. tíz és egynéhány évet sem töltöttek töprengésben. VIII. 1. FEJEZET Keserű szemrehányásokkal illeti magát. Beszédmódom szokatlan volt neki. mi meg minden tudományunkkal együtt itt fetrengünk test-vér mivoltunkban! Talán szégyen követni őket. Így füstölögtem magamban. mint inkább kielégítésüket. Elszántan vívtam lelkemmel. Használhattuk. 110 . hangom csengése többet elárultak neki bensőmből. pedig nem annyira kiirtásukat kívántam. arcom. amelyek pedig halálra senyvesztették. hogy csak azért nem szakajtom végét a világban való reménykedésemnek. mint amennyit szóval mondottam. Arcomon. . mert haláláig rettegett. valamint az egész házat is.kiáltom. arra nem is gondoltam. Szörnyű volt e belső küzdelem. Közben pedig a kárhozatos tévely gonosz útjait jártam. Én csak őrjöngtem. s hamar kigyógyítasz testi beteges vágyakozásaimból. hogy kövessen engem feléd vágyakozásomban. már biztosan látod az irányt. Kis kert volt lakásunk mellett. lelkemen a küzdelem nyomaival nekirontok Alypiusnak. s azért halogatom napról napra utadra térésemet. . s szörnyű szégyen zavart Ponticianus elbeszélése alatt. hogy még követni sem tudjuk őket!” Nem tudom mi mindent mondtam még neki ilyen értelemben.„Hát én most mivel védekezzem? Folyton azt hajtogattad. mennyire gonosz vagyok. mert a tulajdonos házigazda nem ott lakott. engem meg kihajtott mellőle izgatottságom. hogy meg kell válnia meggyökeresedett szokásaitól. . hogy még nem biztos előtted az igazság. Igaz. hogy üdvösségem életre keljen. de eléje tettem az igazságnak.Mert féltem. én nem. mi jó válik röviddel utóbb belőlem. ami haladásomat biztosan igazíthatná. de azért még mindig teher alatt vagy. mert vállaikat megszabadították a tehertől!” 3. te tudtad. ami miatt meglátogatott bennünket és eltávozott. halálosan. Íme. míg csak be nem fejeződik. Mások nem vesződnek annyit a kutatással. egyetlen egy se maradt. mert nem világosodott meg előttem semmi. hogy alázatosan kutattam volna utána. Csak azt tudtam. megtagadta az engedelmességet. mert megelőztek? Nem kell-e inkább szégyenkeznünk. Milyen eredménye lesz. ahelyett. az igazságot pedig ellenséges érzülettel támadtam. Ijedten. Szembeálltam önmagammal! Mi mindennek el nem mondtam én magamat! Ahány bizonyság. hogy nekitüzesedett homlokom. s mégis szinte szárnyra kelnek már. Ő aztán befejezte mondókáját. ott senki sem lehetett akadék abban az elszánt viaskodásban. megannyi korbács! És ostoroztam lelkemet. mint te. elintézte az ügyet. szó nélkül nézett rám.Mit szólsz ahhoz. Minden okoskodását megcáfoltam.

sőt a megérkezés is csak annyi volt. nem cselekedtem. FEJEZET A megtérést a lélek azért halogatja. Sok mindent tettem tehát. ha ő ott volt is. IX. amit az emberek akarnak ugyan néha. sem kocsi. vagy betegség miatt erőtlenek. pedig értelmem is ezt helyesli. a kéz pedig anyag. hogy kikutathassam ezt. Micsoda ellentmondás ez? S mi a magyarázata! Add Uram. amiben az akarás és a képesség nem volt egy és ugyanaz.lelkem ellenben nem engedelmeskedett a saját nagy akarásának. Micsoda ellentmondás ez! S mi a magyarázata? A lélek parancsol. az Ádám maradékait sötéten beárnyékoló szomorúságokban. hogy ezt vagy azt akarnia kell. hogy az akarás a nemakarással esdekelve küszködjék! Különben még e kínos határozatlanságom folyamán is nem végeztem-e testemmel temérdek olyan dolgot. add irgalmas világosságodat. hisz magányom azért magány maradt. hogy akarok-e menni. 1. Kirohantam tehát a kertbe. Ha tagjaim mozgékonyság híján nem engedelmeskedtek volna. pedig ebben az esetben az akarás után nyomban cselekedhettem volna is. Mindezt azért tettem. És mégsem történt meg! Testem készségesen engedelmeskedett lelkem leggyöngébb akaratának is. Hajamat téptem. mert akaratom maga lett volna a cselekvés! A cselekvés végrehajtására szükséges képesség ugyanis maga az akarat volt. Elrendeli a lélek. lehetőleg messze a háztól. sem gyaloglás. vagy bilincsekben vannak. ami nekem mindenek fölött annyira tetszett. Mert ez a lépés. következőleg az akarás annyi lett volna. mint a cselekvés végrehajtása. hogy alig lehet parancs és végrehajtás között határt vonni. 111 . akarok-e erősen és egészen? S nemcsak ide-oda kapkodni derékon tört akarattal s engedni. mikor egyik-másik tagot intése szerint mozdítani kellett. ha netán feleletet találnék az emberi kínok örvényében. összekulcsoltam kezeimet és átöleltem térdeimet. amely magában az akarásban lelte volna végrehajtását is. . mert vagy tagjaik hiányoznak. És e lépéshez nem volt szükséges sem hajó. hogy nem lépek szövetségre veled. még annyi sem. pedig a lélek szellem. s minden csontom ez után kiáltozott s ezt dicsérte eget verő dicsérettel. S hogyan is hagyhatott volna el ilyen lelkiállapotban? Leültünk.2. mert akartam. s mégsem teszi meg. vagy bármi más akasztja őket. hogy például a kéz megmozduljon. homlokon ütöttem magamat. amennyit a háztól az ülőhelyünkig mentem. és mégis azt. Istenem. de nem cselekedhettem volna. Lelkem mélyéig megrendültem s iszonyú haraggal támadtam magamra azért. Parancsol önmagának. mint a végrehajtó. s olyan gyors az eredmény. akarhattam. a parancsoló ugyanaz. s a test huzakodás nélkül engedelmeskedik. s kész az ellenállás! A lélek elrendeli. Alypius mindenütt nyomomban. de nem tudnak végrehajtani. mert akarata nem teljes.

mert úgyis ott volna. Világoskodni szeretnének ugyanis. azért nem teljes parancsa sem. egy jó és egy rossz. Nem akartam én ezt a szakadást sem. nem ellentmondás. hova menjen. a manicheusok gyülekezetébe-e. de nem az Úrban. Világos tehát. s ugyanők jókká válhatnak. és éppen annyi hiányzik parancsa végrehajtásából.” Mikor azt fontolgattam. FEJEZET Erős bizonyságot köt a manicheusok azon állítása ellen. amit parancsol. ha helyesen gondolkoznak. mert nem teljes erejével parancsol. én magam. hogy a jónak is.valaminek akarását. megvan a másikban. gonosz szokásai azonban lefelé húzzák.Én meg azt mondom. hanem csak azt. Ha csakugyan annyi ellentétes természetünk volna. amennyi akarat hordozza.mondom . a jó. nem is parancsolná. mert én is Ádám maradéka vagyok. de ez azért nem jelentette azt. de a parancs maga is akarás. s az akarás nem másé. amennyiben a lélek nem áll egészen talpra. Nem én idéztem elő magamban ezt az ellentétet. mint ahány akarás összeütközik bennünk egymással. vagy a színházba. hogy régi határozatom szerint az én Uram szolgálatába szegődöm. mint Istené. minden ostobán fecsegő lélekkufár. rossznak is külön természete volna bennünk. mivel a fontolgatás tényénél kétféle akarati irányt figyeltek meg. bennem lakozott. hogy még egy lélek van bennem. meg nem is.Micsoda ellentmondás ez? S mi a magyarázata? 2. hanem sok. hanem az akaraté. Parancsolja . a rossz. Nem ellentmondás tehát az. amit beszéltek! „Járuljatok inkább őhozzá. hogy mindegyik akarat gonosz. mint az első szabad elkövetett bűn büntetése. mikor azt gondolják. hanem a bűn. sem nem akarásom. A manicheusok rögtön rámondják. és megvilágosodtok. hogy akarata nem teljes. Ha teljes ereje az ügy mellett volna. amennyi akarat hiányzik a parancsból. hogy valaki azon töpreng. a másik. 1. az 112 . így azután rájuk illenék Apostolod mondása „Egykor sötétség voltatok.8). Az a baj. Pusztuljon színed elől. én voltam az. mert istenkáromló elbizakodottságuk messze ragadja őket a te igaz világosságodtól. odafordítja. hanem beteges állapot. minthogy el is pusztul.mert hogyan is volna egyébként lehetséges az ellentétes akaratok eme működése! . Tegyük fel. hogy íme a két természet. ezért volt szakadás bennem. hanem önmagukban. Ez okon győzködtem magammal. Ők maguk igazán rosszak. amely. akik. hogy a lélek mivolta ugyanaz. azt állítják. akkor nem kettő volna. aki akart is. egyik sem egész. . hogy a lélek akar is. s egyetértenek az igazsággal. De sem akarásom nem volt teljes. hanem ami az egyikből hiányzik. hogy parancsa azért nem teljesedik. az egyik. amely minden e világra jövő embert megvilágosít. s mégsem teszi. Uram. X. hogy két különböző lelkes természet van bennünk. Ezért van bennünk kétféle akarat. idehajlítja. mert az akarat erejében akarunk valamit. Vigyázzatok s legyen szerénység abban. hogy ott legyen. nem is. mikor ilyen gonoszul gondolkoznak. most pedig világosság vagytok az Úrban” (Ef 5. Mert csak annyit ér parancsa. hogy ez az én lelkem büntetése. mert a megismert igazság ugyan emlegeti. de éppen ezzel még sűrűbb sötétséggé változnak. s orcátok nem szégyenül meg.

nehogy ellanyhuljak megint. hogy a fontolgatás tulajdonképpen csak ingadozás egy és ugyanazon lélek különböző irányú akarata között. hogy ehhez mit szóljanak? Vagy azt kell ugyanis . 4. Hozzáfűzhetem a harmadik lehetőséget is: vagy. Például mikor azt latolgatja valaki. szégyenbe hagyod. aki az Egyház titkainak birtokában kötelessége szerint templomba jár. de azért a manicheusok mégsem tanítják. hogy két rossz természet. Azonfelül te is kavartad bensőmet. vagy zsugori módon takarékoskodjék. ha erre is nyílik alkalom. hogy mégis melyiket válasszuk? Mind jó. ha netán leszakadnának egészen rólam. másik rossz. amint jót cselekszik mindenki. de sem azt. hogy ilyen sok külön-külön önálló állomány (szubsztancia) volna az emberben? Ugyanez ráillik a jóirányú akarásokra is. s egyenlő a vágyakozás minden irányban. vagy a mi templomunkba. több irányra szakadt akaratot. amely őhozzájuk. Könyörületed a félelem és szégyen kettős korbácsával szigorkodott ellenem. Kérdezem ugyanis tőlük. ne hánytorgassák többé. két rossz lélek küszködik minden egyes emberben.mondaniok. cirkuszba menjen-e vagy színházba. hogy két ellenkező állományból és két ellenkező erőből eredő ellentétes. a lélek ugyanaz. Mert te magad. hogy élvezetekre pazarolja-e pénzét. Vagy pedig rátérnek az igazságra s nem tagadják többé. Ők persze csak azt tartják jónak. s küzdenek egymással. ugyebár négy. hogy testvéreink közül valaki egymással ellenkező két kívánkozása között ingadozva azt latolgatja. amelyekben az akarat mindkét irányban nyilván gonosz. hogy az emberben két akarat ellenkezik egymással. hogy fegyverrel.íme a negyedik lehetőség! inkább házasságtörést kövessen-e el. Tegyük fel. Nagy kín neki ez a széthúzás. hogy a templomunkba menést sürgető akarat jó. hova menjen. nemde akkor a különböző irányú akaratok széthúzzák szívünket a fontolgatás alatt. alkalom adódván lopni menjen-e idegen házba. Uram. vagy . Hogyan? Hiszen ha mindez egyformán gyönyörűséges volna egy és ugyanazon időben. Mikor tehát azt észlelik. Így van akkor is. színházba-e. vagy méreggel gyilkoljon-e. lecáfolod és meggyőzöd őket temérdek esettel. örök Igazság. mivel egyszerre valamennyit nem lehet megtenni. De mi jogon? 3. itt alul meg valamely ideiglenes jó élvezete csalogat. vergődtem. FEJEZET Leírja nagy viaskodását testi indulataival. mert mindkettőt el nem ragadhatja. amely hozzájuk tereli az embert. de akkor nem igaz az ő szokásos tanításuk. az egyiket értelme akarja.vagy el kell fogadniok. míg a választás rá nem esik valamelyikre.nyilván akaratuk ellenére . . az is. a másikat érzékisége nem hagyja. Nem ingadoznak-e a manicheusok. jó dolog-e az Apostol írásaiban gyönyörködni? Jó dolog-e valamely komoly zsoltárt élvezni? Jó-e az evangéliumot fejtegetni? Minden kérdésemre azt felelik: igen. vagy a kívánatos dolgok temérdek sokasága miatt még többféle ellenkező akarat cibálja a lelket. de mégis tartottak. Úgy is alig tartottak már. ami azután egybekovácsolja az egész. nyújtóztam bilincseimben. 1. XI. Így nyavalyogtam és kínlódtam a szokottnál is jóval kegyetlenebb önvádak között. ha ugyanazon időre esik mindegyikben az előadás. nehogy 113 . Istenem. hogy ezt vagy azt az idegen tulajdont ragadja-e el. Igen. hogy mindez egyazon időben történhetnék csak.is. amikor az örök boldogság gyönyörködtet felülről. egy jó és egy rossz lélek viaskodik benne. sem ezt nem akarja egész akaratával. amely a színházba kívánkozik. Tegyük fel. hogy a két akarat közül egyik jó.

s határozatlanul tétováztam. hanem szinte mintha hátam mögött súgdolóztak s lopva ingerkedtek volna velem. Sőt maga a perc. már szinte elértem és megfogtam.Zárd el lelkedet tested minden tisztátalan vágyakozása elől. hogy lerázzam őket s elszakadva tőlük átlendüljek hivatásom terére. Élvezetekről fecseg neked. hanem ott állottam az elhatározó ponton s mintegy megpihentem. mert termékeny méhéből s tőled. mi lesz az én szokatlan nagy felindulásom eredménye. nem fogtam meg. amit emlegettek! Könyörülj. Én meg véghetetlenül szégyenlettem magamat. Uram. mintha mondta volna: S te nem tudnád megtenni. Mik tartóztattak? Értéktelen csecsebecsék. Rángatták testemet. késleltettek. Onnan ugyanis. melyben más emberré kellett lennem. Nem hanyatlottam ugyan vissza az előbbi állapotomba. már majdnem végre is hajtottam. gazdagon fakadtak örömeik. felkarol és meggyógyít.tépetlen maradjon rajtam bilincseim vékony és gyenge maradéka. De azért ezek is késleltettek abban. hogy elfogadjon és magához vonjon. ők sem beszéltek úgy. mintha nyílt ellenkezéssel szemközt álltak volna velem. Azután nekilendültem. Ő meg ismét mintha beszélni kezdett volna: . . pártás aggok valamennyien a szent tisztasággal ékesen. Derült volt illetlen vidámság nélkül. páváskodó hiábavalóságok: régi barátnőim. s ahova féltem átpártolni. Uram. jegyesétől Uram. Kedves mosollyal hívogatott. és . mert halogattam meghalni a halálnak és élni az életnek. ne kételkedjek. Oh. Rám mosolygott. most mindjárt megteszem! S e szavakkal már kész is volt elhatározásom. 2. nem értem el. s elvész hatalma. s mosolya buzdítás volt. mert megrögzött szokásom is azt hajtogatta. mint az új jónak. Alypius szakadatlanul mellettem volt s szó nélkül várta. de az mind semmi a te Urad Istened törvényéhez képest. Felém nyújtotta szent kezeit. mert még mindig fülemben voltak ama hiábavaló sugdosások. a gyönyörű példáknak micsoda teljességét mutatta nekem! Temérdek fiú és leánygyermek. azt hiszed. 3.semmit sem tettem. nem tér ki előled. s fülembe súgdostak: Igazán elküldesz minket? Attól a perctől fogva soha többé nem lehetünk együtt veled! Soha! És attól a perctől kezdve egy és más soha többé nem lesz szabad neked! S mit súgdostak. hogy ezek maguktól erősek. és nem Uruk Istenüktől? Támaszkodjál egészen az Úrra! Ne félj. elém tűnt az önmegtartóztatás tiszta fönsége. el sem fordított. annál nagyobb rémülettel töltött el. s fordítsd el azt mind szolgád lelkéről! Micsoda piszkot súgdostak! Micsoda szégyenletes dolgokat! Alig fülheggyel hallgattam csak rájuk. Folyton biztatgattam magamat: Megteszem. minél jobban közeledett. hogy csak menjek. s mi volt az az egy és más. a nagyszámú ifjúsággal együtt minden kor. hogy távoztomban visszanézzek.s nem voltam ott. s több ereje volt bennem a gonosz réginek. hogy kibírod ezek nélkül? De ez a hang már erőtlen volt. már csak egy hajszál hiányzott. nehogy megerősödjék s engem ismét és még erősebben megkötözzön. amit ezek a férfiak és nők megtettek? Azt hiszed talán. amely semmiképpen sem volt gyümölcstelen bennük. Így győzködtem magam magammal. mint a köpenyt. de azért nem riasztott vissza. tisztes özvegyek. amerre arcomat fordítottam. hanem függőben tartott. Már majdnem ott voltam. 114 . nem enged elesni! Tedd bizalommal s meglátod.

vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. kinyitottam s egyetlen hang nélkül olvastam azt. olvasd! Arcom pillanat alatt megváltozott. Patakként omlottak szemeimből kedves áldozatul neked.XII. Zsolt 78. Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam. Mert éreztem. E gondolat hatása alatt visszasiettem oda. Antoniusról is beszélték. Úgy éreztem. 115 . 8). nem ágyasházakban és szemtelenségekben. Azután jöjj. rettentő vihar támadt bennem. add el. Mikor aztán lelkem titokzatos mélységeit felkutatták és nyomorúságomat a maga egész mivoltában szemeim elé összehordták. . FEJEZET Titkos szót hall és megtér. hogy tele vagyok könnyekkel. s talán nem ezen szavakkal. „Menj. azt hiszem ugyanis. felugrottam Alypius mellől és elmentem olyan messze. hogy az Evangélium-olvasásra érkezve. és panaszos szóval kiáltoztam: Mikor lesz vége ennek az örökös holnapra hagyatkozásnak? Miért nem most mindjárt? Miért nem szakajtja meg ez az óra életem gyalázatosságát? Így sóhajtoztam s szívem a legkeserűbb bánat könnyeit sírta. amire tekintetem legelőször esett: „Nem tobzódásokban és részegeskedésekben. hogy mondottam neki valamit. s hangom rezgése megmutatta neki.13). de nem emlékeztem. mert semmi mást. Nem akartam továbbolvasni. Amint ugyanis a mondat végére értem. amid vagyon és oszd a szegényeknek és kincsed leszen a mennyben. Énekelt s ezt ismételgette: Tolle. mikor fölkeltem onnan. óh meddig haragszol egészen? Ne emlékezzél régi gonoszságainkra!” (Zsolt 6. és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint” (Róm 13. meddig.5. s lázasan kutattam emlékezetemben. Nem is volt szükséges. hogy bármikor hallottam volna. amelyben a gyermekek ehhez hasonló éneket szoktak énekelni. S e csudálatos szózatra tüstént hozzád pártolt. hogyan. hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet. hogy jelenléte immár nem lehetett terhemre. mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet. a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőlem. de ebben az értelemben szakadatlanul panaszkodtam előtted: „És te Uram. és kövess engem” (Mt 19. van-e valami olyan játékfajta. az egyik fügefa alá s szabadon eresztettem könnyeimet. ő meg ottmaradt ülőhelyünkön s mérték nélkül csudálkozott. mert odatettem az Apostol könyvét. Gondolataim mindig mélyebbre hatoltak. Fölkaptam. neki szóló intelemnek vette az éppen felolvasott szavakat. 1. Úgyis észrevett már valamit rajtam. lege! Vedd. olvasd! Vedd.hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba. Eltávoztam tehát mellőle. Hogy tehát szabadon kiszakadhasson belőlem minden könny és minden sóhajtás.4. azt sem tudom. ahol Alypius ült. nem versengésben és irigykedésben. Egyszer csak fiú.21). Leroskadtam. hogy egyedül jobb lesz elsírnom könnyeimet. 2. hogy bűneim rabja vagyok. lege! Tolle. 3. égi parancsot láttam e jelben. amelynek nyomában eleredt könnyeim zivataros áradata.

Elolvasta. Magadhoz fordítottál ugyanis egészen. hogyan történt.nekem sejtelmem sem volt róla -. Jelentjük a dolgot. Ujjong örömében.Ujjamat vagy egyéb valami jelet odatéve betettem a könyvet s immár egész nyugodtan mindent elmondtam Alypiusnak. vagy értünk” (Ef 3. mint aminőt érezhetett volna régi vágya teljesülésén: a tőlem származó unokák látásán! 116 . mit olvastam. mint én. Elmondjuk. Erkölcsök dolgában úgyis régóta magasan állott fölöttem. Ez volt: „A hitben erőtlent pedig karoljátok fel. Az intelem őt csak megerősítette. Azt. hanem együtt álltam anyámmal a hit irányzóján. hogy őbenne mi ment végbe . mint amennyit panaszos könnyeivel és sóhajtásaival kérni szokott tőled részemre.” Ő meg ezt a mondást vonatkoztatta magára. mint reménylette és sokkal tisztábbra és bensőbbre. győzelmet emleget s áldást mond Neked. s ezt meg is mondta nekem. Megmutattam. hogy sokkal többet megadtál bennem. Már nem kívánkoztam feleség után. ő ugyanis minden késedelem és vergődés nélkül érlelte meg elhatározását s életmódjával egyébként is teljesen egybevágó jószándékát. Először is látni akarta. ahol engem sok-sok évvel ezelőtt neki megmutattál. a következő módon közölte velem. Mert látta. de tovább.20). Onnan anyámhoz siettünk. mi a mondat folytatása. már nem voltak földi reményeim. ki „mindent megtehetsz bőven azon túl is. Sírását örömre fordítottad bővebben. Örül. Nem is tudtam. amit kérünk.

elmélkedés. A könyv többi részét Ágoston anyja emlékezetének szenteli. I. a te szolgád. munka között készül a szentkeresztség felvételére. Égi világosság önti el szívét. Szétszakasztottad bilincseimet: dicsérő áldozatot áldozok neked. A világi élet gondjaitól. kérlek. megkönyörültél rajtam. nyelvem is téged dicsérjen. jó voltál hozzám. a milánói előkelő családok bizalmának birtokosa. beszéddel. színei annyira üdék. esztendőben.immár püspök . emlékezése mégis annyira eleven. és szolgálód fia vagyok. „Oh Uram. Szeretet és óvatosság vezetik tollát. Mert nem akar félúton megállni! Tekintélyes rétor volt. Megvárja a szüreti szünetet. Cassiciacumból Afrikába akarnak költözni. milyen voltam én? Van-e bűn. az állapota minden erényével ékes nagy édesanya alakját. most ellenben alig várja. Szíve akkor már meghiggadt. hogy teljesen szakíthasson mindennel. te pedig felelj és mondd.tizenhárom évvel anyja halála után írja e könyvét. fájdalma elszelídült. A 386. a szeretetben hős. Megmérted halálig leromlásomat. amelyek írás közben bizonyára bőven hullottak a könyv lapjaira a szent püspök szeméből. Szívem is. S mi volt e változás? 117 . gondolattal. nem is toll az. Útközben édesanyja meghalt (387). szeretete és gyöngéd bámulata annyira új. lelkemnek: Én vagyok üdvösséged” (Zsolt 115. Lehetetlen azokat a sorokat megindulás nélkül olvasni. között éjjel keresztelte meg Ambrus püspök Milánóban. de nevét tisztelték mindenfelé. s minden csontom ezt kiáltsa: Uram. hanem véső. FEJEZET Hálálkodik Isten irgalmasságáért. reményeitől. s akkor értesíti a hatóságot és a szülőket távozásáról. amit cselekedettel. anyagi helyzete nem volt ugyan fényes. vagy he nem. Ágoston . vagy legalább szándékkal el nem követtem? Te azonban Uram. Nem akar azonban feltűnést kelteni. hogy szinte keressük a könnyek nyomait. vagy ha ezzel sem. s lehetetlen a világirodalom ezen egyik legremekebb nekrológjában bámulva meg nem ismerni írójának tüneményes lelki nagyságát. én a te szolgád. a szenvedésben okos. amely a világ egyik legnagyobb emberének kezében fölséges plaszticitással vési ki az emlékezet kövén a tűrésben kitartó. s jobbod fenékig kiürítette szívemből örvénylő gonoszságomat.7). élvezeteitől való elszakadásnak nemrég még a gondolata is rémületbe ejtette. Mi voltam és jaj. ahol megismerhették műveltségét és tudományát. fiával s néhány barátjával Cassiciacumba vonul s imádság.Kilencedik könyv A kilencedik könyv tartalma Megtörtént a nagy esemény: Ágoston lelke kiszakaszkodott a bűnös élet bilincseiből. április 24-25. ki hasonló hozzád? Szóljanak. Anyjával.

s olyan heves tüzet gyújtottak bennünk. Minden érdeklődő szeme az én esetemet kutatná. Mivel azonban fogadalmunk és szándékunk neved miatt. visszavásároltál. minden fénynél ragyogóbb. hogy senkinek sem ejtünk szót felőle. hogy behajtsa nyakamat szelíd igádba. 1. gondolkodásunk középpontjába gyűjtöttük össze. s a lépcsőjáró éneket énekeljük. s felengesztelték makacs merevségünket. s temérdek szóbeszéd esnék arról. Ez volt tervünk. ment a nagyravágyás. Uram. mert kiszórtad őket bensőmből. azokat íme. hogy szándékomat pőrézik s fecsegők veszik nyelvükre szerencsénket? 118 . én Krisztus Jézusom. igazi és legfőbb gyönyörűségünk. hogy csak néhány nap volt még a szüreti vakációig. ott hordoztuk őket a szolgálóidról vett példákkal együtt. fényességem. minden dicsőségnél magasabb vagy az emberi léleknek. csak a hozzád tartozók. halottaikból elevenekké tettél. azután annak rendje és módja szerint elvonulok. Te ismerted. éles nyilakkal és égő parazsakkal láttál el bennünket az alattomos nyelvek ellen. olyan színezete volna a dolognak. II. dicsekvésfélének látszhatott volna meg nem várni a küszöbön álló vakációt. hanem mindjárt otthagyni nyilvános. mintha nevezetes ember akarnék lenni! Mi hasznom lett volna abból. Szereteted nyila átjárta szívünket. többé nem adom piacra magamat. amit te akartál! Jaj. hogy addig még maradok. hogy rövid ideig még megmarad tanító székén. igéid mélyen bensőnkbe hatoltak. akik önmagukkal töltekeznek. nehogy az ifjak tovább is az én ajkamról fegyverezzék fel veszekedő kedvüket. nehogy megint lefelé csuszamodjunk. de ki nem olthatta. Megfogadtuk egymásnak. hogy immár teljességgel elszakadtam mindentől. melyet már megszenteltél e földön. 2. s mivel eszüket nem a te törvényeden jártatják.Az. E példákat azokról. segítőm és megváltóm?! Milyen édesen elvagyok én immár hiábavaló élvezetek nélkül. kétség kívül helyeslésre is találhatott. s akiktől féltem elszakadni. s mivel Te. ott izzottak. Uram. vagyon. s már szálltak első hangjaim feléd. Minden élvezetnél édesebb vagy. kiszórtad s beléptél helyükbe. a kéjelgés és bűnös vágyakozás maró gondjaitól. hol volt annyi időn keresztül akaratom szabadsága? Micsoda mély és titkos rejtekből került most egy pillanat alatt elő. Istenem. jóllehet arra az időre. Azt határoztam színed előtt. Igen alkalmasan esett. míg siralmunk völgyéből kiemelkedtünk. FEJEZET Elhatározza. kincsem és üdvösségem. minden titoknál bensőségesebb. kivéve azokat. az emberek közül senki. amihez azelőtt ragaszkodtam. nem ugyan test és vér szerint. és mindenki előtt ismeretes tanítószékemet. hogy nem ütök lármát dolgaim megszakításával. öröm volt szétbocsájtanom. s arra igazítottam akaratomat. Szabad volt immár a lelkem. békéd helyett ravasz fogásokra és peres mérkőzésekre való készséget ne szerezzenek tovább is tőlem a tandíj fejében. s hátamra rakja könnyű terhedet. hanem egész csöndben visszavonulok rétor-mesterségemmel a szószaporítások vásárából. akiket a szennyből ragyogókká. amelyek jótanács formájában szoktak ellenkezni. s csupa szeretetből meg is szokták emészteni az embert. mi okon vágtam elibe a közeli szüreti vakációnak. Elhatároztam. mint valami eledelt. hogy bármi gonosz nyelv ellenkezése immár csak magasabbra szíthatta lángjait.

hogy Fiadnak. amely minden másnál erősebben visszatartotta a mi megkezdett utunktól. tüdőm tiltakozott az erősebb és hosszabb beszéd ellen. Még nem volt keresztény. erős hegyeden. betegsége alatt hű keresztény lett s így távozott az életből. én igen irgalmas Uram. Jutalmazd meg Uram. hogy kezem ügyében volt ez a semmiképpen sem hazug mentség a méltatlankodó szülők lecsillapítására. ott pihentük ki benned a világ nyugtalanságait. bizonyítják ezt buzdításaid is. az Igének megtestesülését nem tartotta igaz valóságnak. hogy félreteszek mindent és csak azt vizsgálom. Tele örömmel vártam én így amaz időköz elmúlását. s ugyancsak felesége volt a bilincs rajta. 1. Először megijedtem. mert szinte kényszerített már. de 119 . Felesége az volt. tudom Uram. de azért erő kellett a várakozáshoz! Eltűnt ugyanis hivatásos buzgalmam. akik gyermekeik érdekében nekem ugyan soha szabadságot nem engedtek volna.3. Távol ugyan tőlünk . hogy tehetetlenségem miatt mondjak le a fáradságos tanításról. az igazak jutalmazásának nagy napján. kövér hegyeden. Jóságosan felajánlotta. az én testvéreim közül. de meg azt mondogatta. termékeny hegyeden (Zsolt 67. Verecundus falusi birtokát. amíg ott időzünk. mellemben fájdalmak jelentették. hogy csak bizonyos feltétel mellett akar keresztény lenni. Ő sem volt még keresztény. mert kegyetlen fájdalom kínozott volna bennünket. szolgád.16). Ebből később kikászálódott és félreállt. hogy vétkeztem. hanem mirajtunk is. ő is belebukott ama veszedelmes tévedés árkába. 2. hogy ha még lehet. orvosi kezeléssel meggyógyulhassak. testi baj fogta elő. hogy el kell szakadnia társaságunktól. valahányszor megemlékezve barátunk tapasztalt nagy szívességéről nem számíthattuk volna őt nyájad közé. hogy akár csak egyetlen óráig is üljek még a hazugság tanítószékén. látta tehát. mikor már szívem tele volt a te szolgálatod gondolatával. Hála neked Istenünk! Tied vagyunk. vagy mindenesetre szakítsam félbe. mert megbocsájtottad neki a világban elkövetett bűneit. hogy legyünk nála. hogy tüdőm kezdte nem bírni a túlságos sok előadás terhét. s a feltétel lehetetlen volt. mert tőkéjét már megkapta tőled. mennyire kezdtem örülni. ha a türelem nem sietett volna helyette segítségemre. Cassiciacumot ajánlotta nekünk.mi akkor már Rómában voltunk -. Nem sokkal a mi megtérésünk és keresztségben újraszületésünk után magadhoz vetted őt Uram. Talán azt véli majd valaki. Egyházad egyetlen titkába sem volt beavatva. Verecundust tehát kedvetlen gondok nyomták. Így könyörültél meg nemcsak őrajta. Nehezen lélegzettem. mindössze talán húsz nap ha lehetett. vigasztalásaid is. Nebridius ellenben velünk örült. az igazságot azonban tüzes buzgósággal kereste. Nem vitatkozom velük. Őt erős kötelékek tartóztatták. te meg ígéretszavadhoz hűen Verecundusnak paradicsomod örök tavaszi szépségeit adtad. Ez az akadály is gátolta. Éppen ezen a nyáron történt. minden más szörnyű gyászos bűnömmel együtt ezt is megbocsájtottad és elengedted nekem a szent keresztség vizében?! III. mert tűrtem. hogy te vagy a mi Urunk. amely máskor a tennivalók terhét hordozni segítette. ott maradtam s talán össze is rogytam volna a teher alatt. De úgy-e. Mikor azonban fölgerjedt és meg is erősödött bennem az akarat. hogy baj van. Szerencsénk nagybajos aggodalmat okozott Verecundusnak. FEJEZET Kedvesen emlékezik Verecundusra és Nebridiusra.

vagyis nős állapotának megfelelő keresztény életre. de azért rajtuk volt az elhagyott iskola felfuvalkodottságának lehelete. ami durva. Milyen terhes-hosszú volt nekünk ez a várakozás! Mert szabadulni vágyakoztunk a világi gondoktól. amit végképp elhagytam. Ahonnan már korábban kiemelted szívemet. nem telik el annyira forrásodból. lelke szomját immár nálad. Mivel foglalkoztam ott? Tudományos dolgokkal. Ahogyan mindig kívánta. mikor még tapasztalatlan gyerekember voltam. ki megtérésünkön és tervünkön a barátság sérelme nélkül szomorkodott. orcádat akarom keresni” (Zsolt 26. hogy tele szívvel énekelhessük: „Ezt mondja neked szívem: Orcádat kerestem uram. S módot találtál.8). a hegyeket. Akármi is a valóságban az. amelyet egészen a keresztény hitre térített. Nebridiussal is. hogy ő is csatlakozhassék hozzánk. Nebridiusom. Mindenesetre ott van. érintkeztem. FEJEZET Cassiciacumban végzett munkája. . Mert arra törekedett. Mennyi idő kellene.akkor már makulátlan életű. hogy akkor teljesen megfékeztél engem titkos ösztökéléseiddel. hogy lelkem testvérét. s oly igen jól esik most hálát adnom neked. arra is. hogy akkor nekünk adott minden nagy jótéteményedet elszámlálhassam. Gondolatban már régen elszakadtam tőle. kiegyenesítetted. míg végre az ő ideje is elérkezett. erről a levelek tesznek bizonyságot. 1. amikor valóságban megválhattam a rétori széktől. a te pogányságodból felfogadott fiad ott él. Végre elérkezett az idő. olyanformán mintha csak félbeszakítottam volna azt. IV. mert mi más hely volna méltó az ő lelkéhez? Azon a helyen él. hogy megteszi. amit e kifejezés jelent. most nyelvemet is kiszabadítottad. a mi Urunk Megváltónk. Vigasztalgattuk Verecundust. ami görbe volt bennem. Megtehette. Jézus Krisztus neve előtt. Tanúságot tesznek munkásságomról azon könyvek.Nebridiusra pedig vártunk. Füle immár nem az én ajkam beszédére figyel. megemlékezel rólunk. mint az Egyház gyógyító növényeivel. amely felől annyit kérdezősködött nálam. vigasztaltuk és buzdítottuk a helyzetének. dombokat. kedves barátom. mikor még nagyobbak felé ragad emlékezetem! Az emlékezet szemével ugyanis újra látom magamat. Megtörtént. Hogyan töltekezett Dávid zsoltáraival. hogy rám semmi emlékezés ne maradna benne. kiegyenlítetted felfogásomban s engem lesimítottál. Most ott él Ábrahám kebelében. különösen. a forrásnál csillapítja. Alypiust meghódoltasd Egyszülötted. Pedig ezek igen jók a kígyók ellen. 120 . hogy írásaink inkább a pogány cédrus-nagyságok illatával ékeskedjék. amelyeket ott volt barátaimmal s önmagammal folytatott eszmecserék alapján írtam. amelyet pedig be sem akart eddig venni írásainkba. közel volt hozzánk s tényleg sokszor volt azon a ponton. Vidám hálaadások között mentem ki a hozzám tartozókkal együtt Verecundus villájába. Ilyen állapotban voltunk tehát. hiszen te is Uram. amazokat meg már összetörte az Úr. megszelídítetted. hű katolikus és fegyelmezett szolgád volt Afrikában a saját házinépe körében. De azért azt hiszem. ott töltekezik most bölcsességgel és boldog örökké. az ő itala. bár távol volt. Már a te szolgálatodban.

s kerestem a hazugságot! Elborzadtam. hogy e titokzatos erejű gyógyító szereket elmellőzik s éppen azon méregirtó orvosság ellen gyűlölködnek. amilyen én is voltam emlékezésem tanúsága szerint. éppen úgy Alypius is. meghallgattál engem. nehogy gyanakodjanak. anyamivolta gyengéddé. mindenekfölött pedig keresztény jámborság ékesítette. hogy onnan a magasságból küldhette el ígérete szerint a Vigasztalás és Igazság lelkét. hogy látnak és kihallgatnak. hitben férfi. Uram. A szorongatásban tágítottál rajtam. milyen sokáig szerettem én tudatlan fejjel a hiúságot. Oh. én is kerestem a hazugságot. hogy az Úr csudálatossá tette az Ő Szentjét!” Azt kiáltja: „meddig”? Azt kiáltja: „tudjátok meg!” Jaj. azután meg reménység és öröm gyulladt ki bennem irgalmad fontolgatása közben. kezdő a hitben. s hallgasd meg imádságomat.Emberek fiai! Meddig lesztek nehéz szívvel? Miért szeretitek a hiúságot és keresitek a hazugságot?” Mert én is. mikor ezeket hallottam. igazságom Istene. Mert bizonyos. És zúg a próféta hangja: „Meddig lesztek nehéz szívvel? Mert szeretitek a hiúságot s keresitek a hazugságot? Tudjátok meg. ahol nem éneklik őket? S van-e ember. Kiült a szemembe. mind hiábavaló hazugság volt! 121 . De nem is fogadták volna szavaimat ez esetben úgy. nagy fájdalom és keserűség töltött el a manicheusok ellen. külsejére nő. mit mondtam én e szavak olvasása közben! Persze úgy. A rémület iszonya szaladt végig rajtam. amelyekben nyoma sincs az emberi felfuvalkodottságnak! Kezdő voltam a Hozzád való igaz szeretetben. ha tudom. Elküldötte. hogy én ne tudjak jelenlétükről. mint ahogyan én magam magamnak a te színed előtt lelkem legbensőbb érzelmével beszéltem. mert az intés olyanoknak szól. Hogyan kiáltottam. hogy kiáltottam hozzád. aki elrejtekezhetne tüzed elől? Éles.2. mikor hozzánk leereszkedő Szentlelked szavait olvastam: „. ha ott vannak valahol közel. vagy legalábbis nem úgy nyilatkoztam volna. hallanák szavaimat. hogy egyáltalán nem. annyira csudálatossá tetted Szentedet. Anyám is velünk volt. Uram. hogy hallgatóznak. átjárta hangomat. Szerettem volna. Előbb nem kaphattuk meg a Lelket. én is szerettem a hiúságot. És te Uram. hogy szerettem volna belekiáltani őket az egész világ fülébe s így szembeállítani az emberiség rút gőgjével! De hát van-e hely a világon. 3. mennyire gerjedeztem utánad Uram. másrészt meg sajnáltam őket. mert immár felmagasztaltatott: feltámadt halottaiból és fölment a mennyekbe. mert akkor még nem dicsőült meg az Úr Jézus. hogy én ne tudjam. mikor Dávid zsoltárait olvastam. Hisz az a sok képzelődés. amit én igazságszámba vettem. mikor gondmentes nyugalomban a negyedik zsoltárt olvasom! Láthatnák.” Ha hallhatták volna. s láthatnák arcomat. feltámasztván őt halottaiból és jobbodra ültetvén. micsoda hatást tettek rám e szavak: „Mikor segítségül hívtalak. Vele töltöttem szabad időnket a villában. amely rendbehozhatná lelküket. hogy csak miattuk beszélek. de én nem tudtam róla. de úgy. kora szilárddá tette. e hittel teljes és jámbor énekeket. a zsoltárok olvasásakor! Annyira felgerjedtem. Elküldötte. Könyörülj rajtam.

nehéz panasz volt nekem ez az egész fájdalmas visszaemlékezés! Bár meghallhatták volna mindannyian a hiúságkergetők.Hogyan mondja a zsoltár? . s betöltetlen vágyai végre is üres emlékeken rágódnak. akik önmagukra nem haragusznak. Pedig micsoda kín volt! S milyen gyorsan megszűnt! Megborzadtam. ha hozzád kiáltanának. Kínzó fogfájást eresztettél rám. .4. ha lelki szemeinkkel fel tudnák kutatni magunkban a rejtett.54). hanem tőled vettük világosságunkat úgy. eltűnt a fájdalom. amelyen igaz ítéleted majd kijelenttetik” (Róm 2. milyen keményen ostoroztál s milyen csudálatos gyorsan könyörültél. hogy meghallják: „Ránk van jegyezve. ott és akkor éreztem legelőször édességedet. engem kiváltképp . hogy immár világosság vagyunk tebenned. akkor „adtál örömet szívembe”. .„Alszom és megnyugszom?” . Lehetetlen ama boldog napok egész történetét visszaidéznem emlékezetembe. ha tőled elfordult szívüket a könyörgő szemükben hoznák is elém e kéréssel: „Ki láttat velünk jókat?” Mert amikor fölgerjedtem magam ellen. ami úgyis csak hajsza az idővel és elkopás az időben. borom és olajam!” Szívem mélyéből szakadt kiáltással kiáltottam az utána következő zsoltárverssel: „Oh igen. mikor megújhodásomon gondolkozva reménykedni kezdtem benned. benned van minden bajunkat felejtő pihenésünk. lelkem legbensejében. s valóságos gyötrelem nekem.amint azok tanítják. békében. S bár megunnák a koplalást s mondanák: „Ki ad szemünk elé jókat?” . eszembe jutott. hogy olvassák el. Viasztáblára írtam ezt s odaadtam nekik. akik közé valamikor magam is tartoztam. Már nem kívántam földi javakban gyarapodni. Vidám bizalommal 122 . S most gyötrődtem amiatt. s rájuk ismertem önmagamban. hogy nem tudnám nekik megmutatni. 5. ott. mikor megtörtem. az ő békéjében!” . a sötétség országából kiszakadt idegen természet követte el bennem a vétkeket. s nem ezen a világon kerestem őket. hogy többé ne vétkezzem. Lelkem mélyén megértettem intéseidet. aki változatlanul midig vagy. hisz valóságos testi halállal meghalt immár értünk a mi közbenjárónk Tenálad. Uram. Az én kincseim már nem ott kint voltak. orcád világossága!” Nem mi vagyunk az a világosság ugyanis. egyedül te „erősítettél meg Uram. hanem halomra gyűjtik maguk ellen „a haragot a harag napjára. Oh. nem földi szemmel. hogy meg kellene egész házanépemet kérnem: imádkozzanak értem hozzád. Istenem. talán kihányták volna magukból. hogyan segítsek e halálosan siketeken. 6. talán megrendültek volna. és senkit veled együtt és semmit rajtad kívül nem kívánhatunk. ugyan hamar megüresedik. amely „minden embert megvilágosít”.mi meg odakiáltanók nekik. Uram. S méltán haragudtam! Hisz nem valamiféle. mikor múltamat elpusztítottam és neked áldoztam. ha majd beteljesedik az Írás igéje: „Elnyeletett a halál a győzelem által” (Kor 15. S íme. Uram. De azt sem el nem felejtettem.5). mert immár megtanítottál haragudni magamra múltamért. a minden gyógyulás Istenéhez. Olvastam. aki a kintvalókban keresi örömét. alig hogy szívünk egyszerűségében letérdeltünk. Minden. Olvastam az intést: „haragudván ne vétkezzetek”. az ég fényével ékes Írásokkal szemben. vak voltam az ég mézével édes. Mikor annyira elmérgesedett. mert ilyen valami egész életemben soha még nem történt velem. Ujjongtam.Ki akaszthat meg minket. sem el nem hallgatom. hazugságszeretők. Dögvész voltam. Egyetlen nagy. veszett eb voltam.s mélységesen megindultam. hogy már beszélni sem tudtam. mikor olvastam ezeket a könyvben. gerjedeztem s nem találtam módot rá.a reménységben”. hogy ezen Írásoknak ellenségei vannak. s most meghallgatnád őket. kik valamikor sötétség voltunk önmagunkban. Te magad vagy az teljességgel. szétömlik a szemmel látható világ gyarló dolgain. örök világosságot! Nekem volt részem benne. mert örök egyszerűségedben volt nekem immár egészen más „gabonám.

. elhalasztottam olvasását arra az időre. minden ajándékodért. sokkal csudálatosabb dolgokat is tapasztaltam nála. hogy szinte példátlan bátorsággal. V. A te kezed tette őt kiválóvá. FEJEZET Ambrus püspöktől megkérdezi. Uram.s a könnyek igen jól estek nekem. hogy keressenek más szókereskedőt iskolásaiknak. mert ama gyermekben semmi részem nem volt. amikor majd többet értek az Úr igéjéhez. valahányszor végiggondoltam az emberi nem üdvösségére vonatkozó mélységes tervedet. éppen azért nyugodtabban gondolok reá vissza. szellemével azonban meghaladt akárhány megállapodott. mert az Evangéliumnak és a pogányok meghívásának a többiek között ő a legnyíltabb szavú hirdetője. Mikor elérkezett jelentkezésünk ideje. mert hogy én tenálad vállaltam szolgálatot. de éppen hitem nem engedte. Más. tudod. sem általában őmiatta nincs semmi félnivalóm. kigyulladtak bennem a jámbor érzések. csak bűnöm. Alypius is elhatározta. mit kell a Szentírásból leginkább olvasnom. hogy a rám váró nagy kegyelmedre méltóképpen előkészülhessek. Az is a te sugalmazásod volt. hogy feltápláltuk őt a te törvényedben. hogy múltam bűnei felől biztosnak érezzem magamat: a szent keresztség még nem töltötte le őket rólam. sem ifjúsága miatt. VI. Hála neked. s jelen elhatározásomról. . a szent férfiúnak. De Magistro című könyvemben ő beszélget velem. okosítson meg. hogy megneveljük törvényedben. FEJEZET Alypiussal és Adeodatussal együtt megkeresztelkedik. s azonkívül úgysem tudtam volna ama mesterségnek eleget tenni nehéz lélegzésem és mellbajom miatt. Mindössze tizenöt éves lehetett. Uram. Ami a te ajándékod. hogy amit ott a velem társalkodónak ajkára adtam. Én azonban mindjárt az első fejezetet nem értettem. mert sem gyermekkora. Ki is lehetne kívüled mestere ilyen csudának? Korán elszakasztottad földi életét. Meg volt már benne a titkaidhoz illő alázatosság s testének is annyira erőskezű ura volt. megeredtek könnyeim . hogy az egész könyv olyan. tudós férfiút. Valósággal megijedtem tehetségétől. Kértem. Mennyi könnyem elfolyt akkor himnuszok és zsoltárok éneklése közben! Mélyen meghatottak a templomban édesen csengő énekek. Levél útján hírt adtam püspöködnek. mit olvasson a Szentírásból? A szüreti vakáció végén megüzentem a milánóiaknak. 123 . hogy velem együtt újraszületik a keresztségedben. az mind valóságosan az ő gondolata. torz dolgaink sok jóra fordítója. Uram. senki másé.Izajás prófétát ajánlotta. Aztán megkeresztelkedtünk s elrepült minden aggodalmunk elmúlt életünk felől. Pedig akkor csak tizenhat éves volt. szívemre rászállt az igazság harmata.köszöntöttem nevedet. Istenem. a villából visszaköltöztünk Milánóba. Ambrusnak múltam tévedéseiről. mezítláb járt Észak-Itália jeges földjén! Teste szerint bűnömből született fiamat. Nem tudtam ama napokban eléggé töltekezni csodálatos édességeddel.ami a te ajándékod. s mivel azt hittem. Valószínűleg azért. Kegyelmedben velünk egyidős társul fogadtuk. Adeodatust is magunkkal vittük. világ teremtője. mindazért téged dicsérlek. Beözönlöttek a hangok füleimbe.

Nagy híre lett ennek. jóformán imádságból élt s így szolgált neked. akármilyen jelesek is. nehogy gyászába belefáradjon és belefásuljon. ha az igaz hit egészségét befogadni nem lett is alkalmas. Sőt az egyik városszerte ismeretes polgár. aztán hozzád tért. a te szolgáddal együtt. Anyám a legelsők között volt az aggodalmas virrasztásban. s a távozó gonosz lelkek vallomást tettek hatalmadról. 1. Ambrust. felugrott s kérte vezetőjét. hogy meghaljon. hol rejtekeznek Gervasinus és Protasius vértanúk földi maradványai. Szent Gervasius és Protasius ereklyéi. Odaigazították. ha kell. 2.most végre szabadon szívom levegődet. közénk társítottad a szülővárosunkból való fiatal Evodiust. de minket is elkapott az egész város rémülete és megdöbbenése. harsogva szállt dicséreted. Könyörgött. „Ki békés lakást adsz a házban az egyértelműeknek” (Zsolt 67. s rögtön visszanyerte szeme világát. hanggal is a közös éneklésben. mint egy éve lehetett annak. FEJEZET Egyházi ének a milánói templomban.7). készen arra. 1. Alig több. Ez a szokás a mai napig is gyakorlatban maradt. szeretné kendőjével a koporsót megérinteni. FEJEZET Ágoston elmondja anyja élettörténetét.még más országokban is . amelyeket. miről van szó. Mi akkor még elég közönyösek voltunk lelkes öntudat híján. hogy alkalmas időben elővedd és megfékezd velük a császárnő asszonyi dühét. megkeresztelkedett s otthagyta a világi katonai szolgálatot. VIII. hite miatt üldözni kezdte szolgádat. Azért is folyt több könnyem himnuszaid éneklése közben. mikor így szállt. Valamikor sóhajaim kerestek téged. akkor. Hála neked. hadd menjen közel. aztán szemeire borította a kendőt. az ördögöktől megszállottak meggyógyultak. . s a császárnő gyűlölködő lelke. hogy elkezdték a milánói templomban ezt a vigasztalással és lelkesedéssel tele istentiszteleti módot s a testvérek máris különös buzgalommal vettek részt szívvel is. A hívek jámbor serege éjjel-nappal a templomban virrasztott. „mert drágalátos a te színed előtt szentjeid halála” (Zsolt 115. mert immár a tiedre fegyverkezett. hogy Justina. nem iparkodtunk utánad. hogy most figyelmeztettél ezen események megvallására. majdnem valamennyi gyülekezet . Valentinianus gyermekcsászár anyja. Ugyanakkor Ambrusnak látomás útján kinyilvánítottad. Kiásták és napfényre hozták a szent ereklyéket.Megtette. . Midőn illő pompával Ambrus templomába vitték őket. Mint császári megbízott katonáskodott egy ideig. szállt balzsamod illata. előbb. Istenem! Milyen utakon vezeted emlékezetemet. mint mi.VII. s immár igen sok. amelyeket annyi időn keresztül romlás nélkül megőriztél titkos kincsesházadban. Nem nagy ideje.hasonlóképpen cselekszik. mikor a nép örömrivalgását hallotta s megértette. 124 . több év óta vak. kit az arianusok saját eretnek hitükre csábítottak. Ebben az időben kezdtek az Egyház keleti részeinek példája szerint himnuszokat és zsoltárokat énekeltetni a néppel. az üldözés dühösségében megcsillapodott. püspökével.1). amennyi csak be tud belőle hatolni testem szalmakunyhójába. vezesse oda. már korábban felemlíteni elfeledtem! Jaj.

hanem jóformán csak ajkai szélével szürcsölt belőle. ami nem illik. tartalmát nem öntötte mindjárt az üvegbe. Ezt sem iszákos hajlandóságból tette. s mivel „elesik lassankint. mert igen sietek. anya. keményen fegyelmezte. amely folyton őrségen van felettünk? Mikor apa. okosan tanítgatta őket. nem az ő munkája volt. a Teremtő. hogy ne is kívánkozzanak az után. Sok mindent elmellőzök. gyermekének. igen keveset. mi lesz majd belőle. Például a szülői asztalon végzett szerény étkezések idején kívül nem engedte őket. s szülei őt szokták a bortartó kádhoz odaküldeni borért. amikről nem szólok.lélek szerint is. a több ellen már szervezete is tiltakozott volna.Azon törtük a fejünket. aki a kevéssel nem gondol” (Sir 19. Szerény leányka volt. Azt beszélte azonban a te szolgálód nekem. Így akadályozta meg. te adtál neki életet. Később férjhez mentek. hacsak a felnőttek tekintélye el nem fojtja. 2. Amit dicsérek benne. Megegyeztünk. .Ilyen bölcs oktatással. anyja azt sem tudhatták. hogy az italozás gonosz szokássá ne fejlődjék bennük. jelen vagy te. amely a fiatal évek folyamán mindenféle csintalanságban forr ki. asszonyánál nagy volt a becsülete. Ha kellett. Ostia Tiberiánál anyám meghalt. Ezért aztán. hanem mindig jobban rákaptok a boritalra.” . Uram. aki megszült engem test szerint is. valamint szavának súlyával fegyelemre szoktatta a fejletlen kor mohóságát s a leánykákban még a szomjúságnak is tisztes mértéket szabott. hogy titokzatos igazítással egy másik lélek kemény és kegyetlen szidalmát használtad orvosi késül. De egyetlen vonást sem hagyok el. mint a nagyobbacska leányok szokták. ahol hit és Egyszülött Fiad Uralkodtak. Uram. az mind a te ajándékod volt. az mind nem sajátja. majd akkor nem ízlik a víz. Sokat emlegette egyik öreg cselédjüket. egyébként pedig józanul. hogy őbeléje mégis belopakodott valahogyan a bor szeretete. hogy visszamegyünk Afrikába. Uram? Hogyan kezdted s hogyan fejezted be gyógyítását? Bizony úgy. S hozzátette mindig az okos intelmet: „Most vizet innátok. olyan házban. csakhogy a napi kevéshez mindennap más kevés járult. de meg agg kora és kiváló jelleme miatt ama keresztény család uránál. egyszerű gyermekes pajkosság volt. Hol volt a bölcs öreg cseléd s hol a szigorú tilalom? Ért volna-e csak valamit is e bujkáló baj ellen a te gyógyító kezed nélkül. néma hálámat és köszönetemet temérdek jótéteményedért.1). az örök világosság számára. atyja. aki még oktalan emberek útján is tudsz használni lelkünk üdvösségének. Először is az. Fogadd el. intéseiddel. s egyetlen vágással kimetszetted ezt a rothadást! 125 . Szorgalmasan gondjukat viselte. Útközben. az ideig tartó. amint Egyházad hűséges tagjához illik. Mikor a merítőpoharat felülről a borba buktatta. 3. Mi volt akkor eljárásod. uralkodtok kamrán. Rábízták a család leánygyermekeit. Krisztus fegyelme alatt nevelődött a te félelmedben. nevelő nincsenek jelen. szent szigorúsággal. pincén. hogy világra jött és felnevelődött. mert bor nincs a kezetek ügyében. akárminő szomjasak voltak. még vizet sem inni. Igen. aki még anyjánál is több gondot fordított nevelésére. annyira belemerült ebbe a szokásba hogy később már a majdnem tele poharakat is mohón ürítgette. amit emlékezetem csak előadhat ama szolgálódról. s aki már anyám atyját is hátán hordozgatta. hol szolgálhatnánk neked leghasznosabban.

vagy hogy csak egyetlen napig is házi perpatvar miatt haragban lettek volna egymással. az ellenfél szidalma igen gyakran javulást okoz.Attól a perctől kezdve . tudták ugyanis. komolyan megintette őket. s minden törekvése az volt. s rögtön abba is hagyta. A szolgáló nem meggyógyítani. hogy irgalmad majd csak reá száll. amit általa te cselekedtél. hogy Patricius megverte volna feleségét. Uram. várta. ha csak ilyen későn árulná el a bűnt. talán. hogy neked megnyerje. Csak később. de még szóval sem ellenkezett vele. s ne ágaskodjanak férjük ellen. égiek. hanem a rosszat. mert egyéniségét annyira vonzóvá tetted. és szemére lobbantva bűnös szokását. amint már előbb elmondtam. mikor haragos volt.Vegye szívére ezt mindenki s ne önmagának tulajdonítsa. hanem dühében bosszantani akarta fiatal úrnőjét. Íme. akit meg akart javítani. következőleg tartsák szem előtt helyzetüket. ki az idők zavaros hömpölygését igazítod s az események rejtett hullámait is céljaid szolgálatára kényszeríted. . Erkölcsei tégedet hirdettek neki. Akik követték a példát. várta. és a benned való hit erejében tisztává rendezi életét. . eszükbe kellett volna venniök. hogy a szerződés eszköz volt. Csudálkoztak az asszonyok. s mintha tréfált volna. rövid tapasztalat után hálálkodtak neki. Ilyen tiszta és józan nevelésben serdült fel. anyám nyelvükre figyelmeztette. S mikor titkát bizalmasan ki akarták tőle tudni. amint a barátok hízelgése rontani szokott. kioktatta őket eljárása módjáról. Mikor aztán a barátnők beszélgetés közben férjük durvaságai miatt panaszkodtak.mondotta nekik -. De azért nem azt a jót fizeted vissza neki. de talán maga is büntetéstől félt. igen keserű sértéssel elnevezte részegesnek! A szó szíven találta. tovább kínlódtak megalázó helyzetükben.A szolgáló leány ugyanis. Anyám azonban igen okosan nemcsak tettel. akik nem követték. Férjének úgy szolgált. a másiknak megvadult lelke útján gyógyítottad meg ezét. megismerte és kárhoztatta csúf szokását. Igen jószándékú ember volt egyébként. földiek kormányzója. amint a férjhez menendő kort elérte. S mivel te sokkal jobban szülei hatalma alá igazítottad. mert perpatvaruk percébe éppen valahol egyedül voltak. hogy az ő férje hirtelen természetű. ha célszerűnek ítélte megértettetni vele. Te azonban. mint urának. IX. Más asszonyok. négy szem között szóváltásba keveredett fiatal úrnőjével. amint ez sokszor megtörténik. hogy soha emiatt nem perlekedett vele. aki vele együtt szokott a boros edényhez odamenni. akárhányszor még arcukat is elrútító verések nyomát hordozták. FEJEZET Mónika szelíd okossága. hogy ok nélkül dühösködött. miért tette ezt. de hirtelen haragú. hogy férje szerette is. jóllehet valamennyiük férje szelídebb természetű volt. 126 . Magába szállt. ha intései nyomán jó útra tér az. vagy azt. haragja multával magyarázta meg neki egész nyugodtan. amit ő akart. amikor az úgynevezett házassági szerződés felolvasását végighallgatták. mint azok a tied alá. s mégse hallotta soha senki. Még férje hűtlenségét is úgy eltűrte. Titokban nyelvelt. és semmi jel sem mutatta. tisztelte is. amely őket uraik szolgálóivá tette. csudálta is. 1. férjhez adták.

már ahogy a veszekedők első dühükben barátnőjük előtt tajtékozni szoktak. amelyek közte és menye között a családi egyetértést megrontani iparkodtak.4). Figyelmes volt iránta. hogy ő meg én magányosan ott álltunk az egyik ablaknál. békét szerzett az elidegenedett és haragos szívek között. míg pogány volt. mintha mindannyian gyermekei lettünk volna. hogy ezt a jutalmat várhatja tőle mindenki. valahányszor tőled elszakadásukat látta. azt a napot előre. mi nem. hogy ez is a te kezed titkos igazítása volt. „Egy férfinak volt felesége” (1Tim 5. Anyósa rosszlelkű cselédek súgása-búgása következtében eleinte nem volt jó szívvel hozzá. s úgy szolgált. az anyós pedig kijelentette. mintha mi lettünk volna szülei. Patricius eleget akart tenni anyja kívánságának. mit mondott a másik. X. aki úgy akarja az ő kedvét keresni. s környezete békességére is. ha haragosuk háta mögött metsző megjegyzésekkel szabadon ereszthetik gyűlölködésüket. nemcsak besúgja az egyik dühöngő félnek. hogy számtalan sok ember. amit amaz nem is mondott. hogy menyéről gonoszul pletykáz előtte. Egyik cseléd sem vetemedett többé ilyenre. Aki csak ismerte őt közülünk. . a bűnösöket tehát anyja véleménye szerint megkorbácsoltatta. haláláig úgy gondunkat viselte. de úgy. s megtorlást követelt. Amint anyám is szokta. amit tűrt tőle. közel az Ostia Tiberina kikötőhöz. mindig türelmes és mindig szelíd. immár keresztényben azt. kinek méhében engem teremtettél. „viszontszolgálattal volt szüleihez” (1Tim 5. Pedig emberséges embernek nem volna szabad azzal megelégednie. Gyermekeket nevelt. Őt is ugyanígy nyerte meg. de csak élete legvégén. s így nem kellett többé siratnia benne. ha szomorúan nem tapasztalnám. Nem messze volt már e világból távozásának ideje.10). még egy nagy kegyelmet nyert tőled. hanem arra kellene törekednie. s „jó cselekedeteiről bizonysága volt” (5. mintha a bűnnek valami szörnyen terjedő nyavalyája fertőzné őket. anyós és menye pedig ezentúl a lehető legkedvesebb egyetértésben éltek egymással. hogy ahol csak tehette. könyörülő Istenem. Uram. „házát jámborul gondozta”. Tudom. amelyben laktunk. hogy az maga jószántából tett fiának jelentést a szolgálók pletykáiról.2. mint ami alkalmas volt őket összebékíteni. Hűséges szolgálód. hogy gonosz pletykával sem nem szerez. mert így tanulta tőled.) 1. Azonkívül igazi szolgálója volt szolgáidnak. dicsért. tisztelt és szeretett téged őbenne. Nagy sokára férjét is megnyerte neked. hogy mindig újra átélte velük szülési fájdalmait. úgy. ha kegyelmed engedi így neveznünk magunkat. de tekintettel volt háza rendjére. mert jámbor életének gyümölcsei tettek tanúságot arról hogy szívében otthon vagy. hanem meg is toldja olyannal.9). 127 . Történt. azt. Távol a tömegtől ott pihentük ki hosszú szárazföldi utazásunk fáradalmait s ott készülődtünk a tengerre. 3. Uram. szolgáidnak. FEJEZET Beszélgetése anyjával az örök boldogságról (386 november 13. Végül nekünk is Uram. míg csak a keresztség kegyelmének elnyerése után benned összeforrva együtt éltünk. sem nem gyarapít ellenkezést. hogy okos szóval a meglévőt is eloszlassa. Nem becsülném sokra ezt a tulajdonságát. mesterétől szíve iskolájában. Végighallgatta ugyan a felek egymás ellen irányuló sok keserű beszédét. Az ablak annak a háznak belső kertjére nézett. Csak te tudtad.de semmi mást egyikről a másiknak el nem árult.

csudáltuk magunkban alkotásaidat. ahol Izraelt örökké táplálod az igazság kenyerével. úgy. amit mindezekben szeretünk. jövője van. Tegyük fel. hanem egy napon még említeni sem lehet. hanem ő maga. a benned levő élet forrásának mennyei hullámai után. vágyakozó szívünk roppant erőfeszítése íme. beszéltük. hasonló a legfőbb megismerés ama pillanatához. Egyedül. Uram. Azt mondottuk: Tegyük fel. hogy múltja.1). az nem lehet örökkévaló. az örök élet örömeivel nemcsak összehasonlítani. mert ő maga is várja a teremtő hangját. amelyet „szem nem látott. Végig elemeztük. s minden más.21). aki megmarad örökké” (Zsolt 99. egyszóval mindent. amelyben kél és vész az ige. ahonnan a nap. felfogva. ő egyszerűen van. hogy a csendesség tökéletes legyen. S mikor lesz ez? Akkor. de nem mindnyájan változunk el!” (1Kor 15. Tegyük fel. hogy a Teremtő beszélni kezdene. mert örökkévaló. Örök az önmagában. Nem földi szóval. Örök Igazság. fölemésztené s az örök mélységébe rejtené a látót. milyen lesz majd valamikor a szentek örök boldogsága. S mikor így elmélkedtünk róla. hogy elérjük a fogyatkozhatatlan bőség birodalmát. sokkal tökéletlenebb látásunk megszűnnék. Megfeledkezve a múltakról. Tegyük fel. Sőt inkább az igaz. ez az egy pedig elragadná. Ezt is meghaladtuk. Ha mindezek nélkül hallhatnók őt. még tüzesebb vágyakozás szárnyán az Örök Létező felé szálltunk.9). ő most is ugyanaz. hogy az érzéki örömöket. amely után előbb az a mély sóhaj szakadt ki belőlünk? Nem ezt jelenti-e a mondás: „Menj be Urad örömébe?” (Mt 25. van és lesz. nem angyal hangjával. Aztán még följebb szálltunk. nem ilyen valami volna-e az örök élet. s ha ezen helyzetben megöröködnénk. hogy valakiben elcsendesedik a test nyugtalansága. 128 . hogy szavát megértenők. minden képzelődést. akármilyen nagyok és akármilyen magas földi szempontból értékeljük is őket. csak a jövő felé szálltunk s a te jelenlétedben. minden beszédet és jelet. hold és csillagok küldik földünk felé fényességüket. levegőről. amikor majd „mindnyájan feltámadunk ugyan. odakötöttük „lelkünk e zsengéit” (Róm 8. aminek múltja. aki volt és lesz örökkön-örökké. csak ő maga nem változik soha. hanem ő maga. tengerről. Beszélgetésünk első szakaszán láttuk. Mély sóhaj szakadt ki belőlünk.Magánosan. fül nem hallott. semmi sem hasonlatos a te Igédhez. nem mennydörgéssel. hogy üres csend vált fel minden álmot.23) s visszatértünk a hangos beszédhez. mintha egy szempillantásra megérintette volna. sőt maga a lélek is hallgat önmagáról s a maga gondolata nélkül maga fölé emelkedik. nem vénhedik s tőle van minden megújhodás! 3. édes-kedvesen beszélgettünk. hogy nem gondol az égboltozatra. nem figyelmeztető jelekkel. Mikor ideértünk. amint most feléje szárnyalunk és a gondolat villámával felhatolni iparkodunk a mindeneket meghaladó örök Bölcsességhez. aminek el kell tűnnie. Áthaladtunk fokozatosan az egész földi világon. Tegyük fel. hogy hulló cseppjeiből amennyit csak lehet. s ahol maga az Ige az Élet. el a képzelet minden nyoma a földről. arról tárgyalgattunk. Ha most ez az ember belehallgat a csendbe. megérti a mindenség szavát: „Nem mi alkottuk magunkat. Ott hagytuk. sem emberi szívbe föl nem hatott” (1Kor 2. s elértünk lelkünkhöz. 2. ami volt. jövője nincs is. Nem a mindenség hangjával. ő általa lett minden. át az égboltozaton. Lelkünk ajka szomjasan kívánkozott a te forrásodnak. Oh Uram. hogy e kijelentés után elnémul a mindenség. azok erejében e fölséges kérdésről elmélkedhessünk. hanem ő alkotott minket.3-5).

Temessétek el testemet akárhová. amit régen tudtam felőle. hogy az Úr oltáránál. Alig. s most szolgáid között láthatlak. Előre kiválasztotta és elkészítette férje teste mellé. Mi keresnivalóm immár e világon?” XI. olyanfélét. tengerjáró bolyongásai után rá emlékezve. 1. immár semmi gyönyörűségem nincs ebben az életben. hogy azon a napon. hogy lemondtál a földi boldogságról. megadta megérnem. miket beszél! Kevéssel utóbb mindkettőnkhöz szólt: . hogy ti. Testvérem mondott valamit. hogy szép egyetértésben eltöltött közös életünkhöz csatolódjék még az a boldogság is. E világ többé nekem semmit sem adhat. Én meg elgondolkoztam azon. ez az egész világ minden gyönyörűségével együtt igen hitvánnyá zsugorodott össze előttünk. 2. hogy e szavakat nagy nehezen ki tudta mondani. Betegsége valamelyik napján elájult s rövid időre elvesztette eszméletét. Mi a tennivalóm. miért vagyok még mindig itt. Az Úr sokkal többet adott. így szólt: . alig négy-öt nap múlva. hogy katolikus kereszténynek lássalak. mielőtt meghalok. mit válaszoltam neki. s mintha kérdezett volna.Nézd csak . Csak azt az egyet kérem tőletek. suttogta: Hol voltam? Azután látva mélységes fájdalmunkat. akárhol lesztek is. Anyám pedig így szólt: „Fiam! Ami engem illet. Azután néma csöndben tűrte egyre növekvő baját. ha nem is éppen ebben a formában és ezen szavakkal. ijedelem ült ki arcára s tekintetével fejezte ki rosszallását. Közben. hogy mindketten közös földben pihenhessenek. vagy nem sokkal később. hogy testvérem így gondolkozik. Egyetlen dolog miatt kívántam a földön időzni. tegyék meg neki azt.mondotta -. figyelme volt jövendő sírjára. Nem emlékszem tisztán. s az emberek. Te vagy a tanúm. mikor ilyen dolgokról elmélkedtünk. Amint e szavakat hallotta. hogy sokkal jobban szeretné. hanem haza földjén végezhetné be életét. Elfogott az öröm és hála érzete. mikor fölidéztem emlékezetemben azt. milyen sok gondja. FEJEZET Szent Mónika halála. titkos kezű Uram.testvérem és én állottunk ott -. mennyi mindenféle ajándékod van a hűséges lelkek számára s minő csudálatos eredményeket tudsz belőlük kitermelni. Ilyen az emberi lélek: nehezen hatol be Isten gondolataiba! Az volt a vágya. a láz ágyba döntötte. 129 . Uram. Ágyához rohantunk. de gyorsan magához tért. emlékezzetek meg rólam. Végignézett rajtunk .Temessétek el itt anyátokat! Hallgattam s visszafojtottam zokogásomat.4. nem tudom. Ilyen gondolatokat fejtegettem. ha anyánk nem idegenben. Azután rám nézett: . Semmi gondotok ne legyen miatta.

Nem kell tehát félnem. hogy soha tőlem egyetlen durva vagy sértő kifakadást sem hallott. mikor én harminchárom éves voltam. én meg félrevonultam néhány barátommal. s ezért éreztem. S honnan volt mégis bennem a mélységes fájdalom? Oh. ezt bizonyította egész élete. Azt gondoltam. vagy teljes megsemmisülését gyászolná. nem illik ezt a gyászesetet panaszos könnyekkel és zokogással hangosítani. ötvenhat éves korában. istenfélő és jámbor lelke kiszakadt testéből. Befogtam szemeit. amelyeket ő tett nekem? Hiányzott nekem immár az ő nagy vigasztalása. XII. Alighogy a gyászos esetnek híre szaladt. A hivatásos temetésrendezők a szokásos intézkedéseket tették. hogy nem tudja majd a világ végén. Teremtő Istenem? Össze lehetett-e csak hasonlítani is a tiszteletet. akik most gyöngéden nem akartak magamra hagyni. Uram! -. amely eddig az övével egybeforrott. hogy asszony ennyire erőslelkű lehet . De mit ért ez. igen megszoktam s igen kedves volt mellette élnem. FEJEZET Ágoston nagy fájdalma. mikor kezdtek ezen értéktelen vágyakozások mindent betöltő jóságod elől szívéből kiszorulni. amellyel én körülvettem őt. mert olyan az effajta siránkozás a legtöbb esetben. Azok csudálták. mintha szakadás esett volna életemen. Az egész háznéppel közösen felelgettünk neki: „Irgalmasságot és ítéletet éneklek neked Uram” (Zsolt 100. Anyám halála nem volt szerencsétlen s nem volt teljes halál. Biztosak voltunk ebben. hogy egyszer már ostiai tartózkodásunk idején néhány barátom előtt az édesanya közvetlenségével beszélt a világi élet megvetéséről és a halál értékéről. Kimondhatatlan fájdalom gyűlt össze bennem. s e gyöngéd viszony hirtelen megszakadása súlyos sebet ütött rajtam! Mennyire örültem most ama szavának. mikor azt mondotta: mi keresnivalóm van a világon? Nem vettem észre. hogy most ilyennek láttam. hogy hazájában vágyakozott volna meghalni. 1. csak csudálkoztam és örültem. a szolgálatokkal. Azt is később tudtam meg. A zokogó Adeodatus lecsillapítása után Evodius elővette a zsoltárkönyvet és énekelni kezdett.1). s én e vergődésben igen nyomorultul éreztem magamat.felelte. nem fél-e ilyen messze a hazától sírba kerülni? .„Semmi sincs messze Istennek . Igaz. a testvérek s a jámbor asszonyok közül sokan egybegyűltek hozzánk. mert valamennyien rászóltunk. Mikor anyám utolsót sóhajtott. azután elhallgatott. ezért vérzett a szívem. de roppant erőfeszítéssel visszatartottam a könnyek árját. hogy az ablaknál folytatott beszélgetésünkben. fiam Adeodatus. honnan támasszon fel engem!” Betegsége kilencedik napján. 2. Szívszaggató gyermeki sikoltása megfékezte és elhallgattatta bennem is a már-már zokogásba átmenő gyermeki érzést. mintha az elhunytnak valami veszedelmet. s megkérdezték tőle. Könnyekben akart kitörni. szemeim szárazak maradtak. s a 130 .Nem tudtam.te adtad neki. hogy betegsége utolsó idején szorgoskodásaim közben kedveskedve édes gyermekének nevezett s igen nagy szeretettel azt is megemlítette. Én nem voltam ott. a mi igaz hitünk s értelmünk okfejtése. hangosan elsírta magát.

milyen engedékenyen bánt velünk. Nem ragadott el egészen a könnyhullatásig. Eszembe jutott. hogy elmegyek fürdeni. megkorholtam szívem lágyságát. ömölhettek immár tetszésük szerint. hogy gyógyítsd meg fájdalmamat. hanem. hogy a fürdőt azért jelölik a balneae szóval. aki annyi éven keresztül siratott engem. Te adsz a napnak fénysugárt S az éjnek édes álomárnyat. hogy bánatom jórészt megenyhült. amely pedig az élet berendezéséből s emberi természetünkből egyenesen következik. Azt hiszem azért. 3. mert az eredeti balaneion görög jelentése az. arcomat sem változtatta el. Mikor letették az ott dívó szokás szerint a sír mellé. Figyelmesen hallgatták beszédemet. ahogy tudtam. ki édesatyja vagy Szent Fiad minden testvérének. imádkoztunk érte. s azt vélték. mert csak te figyelmeztél rá és senki más. hogy a te színed előtt életre keljek. azok nem. Az emberek tetszés szerint olvashatják.helyzetnek megfelelő kérdéseket fejtegettünk. 4. s erővel fojtottam el sajgó fájdalmamat. Néha egy keveset engedett. gyásza. hogy ennyi hatalma van rajtam az ilyen esetnek. de én tudtam. mi a mélységes szeretet. Mikor fölébredtem. amint az ágyon feküdtem. Kifáradt testünk így pihenve Vidám erővel tettre kél Feléled hervadó szívünk is. éreztem.ne mosolyogjon rajtam. hogy érzéketlen vagyok a fájdalom iránt. vissza is tértem egyetlen könny nélkül. írásban tárom ki előtted szívemet. S ha valaki bűnömül rója fel.s hogy én ezt mind egyszerre elvesztettem. S mivel igen nem tetszett. de még ezen imádság alatt sem könnyeztem. micsoda nehézség fogta el szívemet. hullámaikra vették szívemet. uram. milyen erősen köti a szokás hatalma még azt a lelket is. de maradtam. Rágondoltam. és bemutatták lelkéért az üdvösség áldozatát. Bőven kezdtek most omlani könnyeim miatta és érte. Magányomban úgy. Megvallom ezt is neked. Világ-teremtő. Uram. hogy elűz a lélekből minden nyugtalanságot. s lelkem nyughatatlanságában könyörögtem. amely már nem hamis igével táplálkozik. aki emberi gőggel félremagyarázhatta volna zokogásomat. s íme. Elkísértem. Íme. 131 . Aggálya. azután új erővel megint csak elborított. csak a te füled hallatára. mennyire igaz Ambrus költeménye: Te vagy az Úr. árvák könyörülő atyja. Hallottam ugyanis. amilyen voltam. Pedig titokban. Szabadon eresztettem az eddig visszafojtott könnyeket. miattam és értem. megfürödtem. ez a második keserűség növelte fájdalmamat s immár két szomorúság epesztett. . Azután aludni mentem. a bánat keserve nem tudott szívemből elpárologni. Azután újra éledő fájdalommal lassankint visszaidéztem szolgálód emlékét. tetszés szerint magyarázhatják. könnye tűn. Kivitték a holttestet. Egész nap hordoztam rejtett. mennyi szent gyöngédséggel. ott megnyugodott. Csak te tudtál róla. milyen jámborul szolgált neked. rágondoltam. Nem tetted meg. . Így próbáltam az igazság balzsamával enyhíteni fájdalmamat. hogy egy kis ideig sírtam anyám után. ha tudja. mély bánatomat. aki szemem láttára halt meg. hogy ezen az egy eseten is emlékezetembe vésd. ejtsen könnyet bűneimért hozzád. Te méred csillagok futását.

Ezekért örömmel hálálkodom neked. 1. tudom. Hiszem. Soha az alvilág fenevadjai oda ne férkőzzenek közéd és közéje. mióta szent keresztségedben újjászületett. Sebeink orvosára kérlek. mikor rettegve fontolgatom az Ádámban elköltözött lelkek sorsát. ha az ember szem előtt tartaná ember voltát. oda számlálhat-e csak egyet is. akiben mi győzünk: az Úr Jézus Krisztusban. Vissza lehet-e Neki szolgálni ártatlanul kiontott vérét? Vissza lehet-e fizetni a váltságot.13).108). hogy már meg is tetted. bocsásd meg te is vétkeit. Hisz halálos órája közeledtekor nem törődött sem pompás temetéssel. s földi vándorlása hitben. elmellőzöm egy kissé anyám jócselekedeteit. sem ravaszsággal. amit elkövetett annyi éven keresztül az üdvösség vize után. sem balzsamozással. hogy később a test és vérhez való ragaszkodás miatt korholnom kellett magamat. az „ellenünk bizonyító kézirat eltörlőjét” (Kol 2. 2. semmit sem talál abban.XIII. amit nem tőled kapott? Oh. de most bűnei miatt könyörgök hozzád. amely akkor szakad ki a lelkemből. amire kérlek.2) „Haladja felül az irgalmasság az ítéletet!” (Jak 2. Hallgass meg engem. Most is könnyeket ontok szolgálódért Uram. s ha dicsekszik. semmi ilyen parancsot nem adott nekünk. hogy egyetlen szó sem esett volna ajkáról törvényed ellen. bocsáss meg neki! „Ne szállj ítéletre szolgálóddal!” (Zsolt 142. És jaj volna még a tisztes életű embernek is. mert tudta. de azért jaj. S te adtad nekik. akin megkönyörülsz” (Róm 9. s te irgalmasságot ígértél az irgalmas szívűeknek. sem erőszakkal. de azért „vedd kedvesen Uram. s most jobbodon ülve ő a mi közbenjárónk nálad. az Úrban dicsekednék! Én is. könyörgök. Ha pedig valaki eléd számlálja érdemeit. mikor ítéled. nem gondolt a kész hazai sírra. erkölcsben dicsérete volt nevednek. Pedig Fiad. ajkaim önkéntes áldozatait” (Zsolt 118. dicsőségem. Az oltárnál. amellyel visszavásárolt és kiragadott minket a Sátán hatalmából? 3. hogy ott mutatják be Neked a szent áldozatot. Uram. Hiszen minden igéd igazság. FEJEZET Imádkozik anyja lelki üdvösségéért.22). reménykedünk. az Igazság mondotta: Aki azt mondja atyafiának: „bolond. hogy igaz szívből megbocsájtott minden ellene vétkezőnek. Azóta hiába keres ellenünk bizonyságot. ha. félretennéd irgalmadat. Ő érettünk függött a kereszten. Csak az okon bizakodunk. amely oka volt. Uram. Uram. hogy helyünk lesz nálad. sem előkelő síremlékkel. győzött.14). Anyám lelke Krisztusban nyert új életet. mert „könyörülsz. Hiszen ő nem mondhatná. mert nem követed nyomon kérlelhetetlenül minden eltévelyedésünket. szívem Istene. hite bilincseivel megváltásunk eme titkához kötötte lelke sorsát. hogy anyám könyörületes volt cselekedeteiben. Az ellenség összeszámlálta e kézírásban bűneinket s azt hitte. Az oltárnál. hogy ilyenek lehessenek. s irgalmasságot tész azzal. nem merem állítani. hogy 132 . Csak egy óhaja volt: hogy megemlékezzünk róla az oltárodnál. Oh vedd oltalmadba. akin könyörülni akarsz. méltó a gyehenna tüzére” (Mt 5. hogy senki onnan el ne szakíthassa. Szolgálód. Tudom. amely előtt egy napot sem mulasztott szolgálatodban.15). Bocsáss meg. azt. Begyógyult immár a seb szívemen. de a könnyeknek egészen más fajtáját.

semmi bűne sincs. akik az én uraim. ez egynek szolgált s türelemmel meghozta neked a gyümölcsöt. tollammal egyaránt nekik szolgálok. emlékezzenek meg oltárodnál szolgálódról. csak egy felelete volna. az. neked fiaid. hogy férjét is megnyerte országodnak. Patriciusról. Szüleim ők e mulandó világ szerint. juttasd eszébe minden szolgádnak. Az ő testükön keresztül vezettél be engem titokzatos úton ebbe az életbe. akinek soha senki meg nem fizetheti ártatlanul érettünk hozott áldozatát. Így aztán. szavammal. . juttasd eszükbe. hazaérkeztéig szünet nélkül vágyakozik. testvéreim a te Atyaságod alatt közös Anyánkban. hogy megbocsájtotta bűneit az Úr Jézus. Előtte és utána más férjet nem ismert. hogy valahányan ezeket olvassák. Emlékezzenek meg ájtatos lélekkel róluk. mióta csak elindult. 133 . ahova zarándoknéped. ami miatt alattomos vádlója felülkerekedve hatalmába ne vehetné. akik nekem testvéreim. Mónikáról s néhai férjéről. ha sokan megemlékeznek róluk. mintha csak egyedül imádkoznám szüleimért.polgártársaim az örök Jeruzsálemben. én Uram és Istenem. több eredménye lesz anyám legutolsó kérésének e Vallomások révén. Nyugodjék békében férjével együtt. a katolikus Egyházban. S te. mert szívemmel.

) mélyen járó bölcseleti fejtegetés arról a kérdésről (amelyet néhány szóval az I. hiszen tizenhárom év (387-400) dicsőséges történeteiről egyetlen szóval sem emlékezik meg. újra megtalálhatjuk. melyik ponton mekkora gyarlóság lakozik lelkében. hogy a jók örüljenek. az igazság után való vágyakozást.ami most következik. emlékezetből írta. ami a történelemé. A bűnök hatása alatt mindkét fajtájú ismeret elhomályosodhatik bennünk. hogy testvérei imádkozzanak érte. hogy az így nyert ismeretek nem tartalmazzák Isten fogalmi képét (species impressa sensilis . fejezetében is érintett). gondosan elrejti s csak lelkét tárja ki a világirodalom terén páratlan. Vezető gondolata tehát ez: Isten létét az ész természetes világánál is megismerhetjük. szent őszinteséggel.püspöki voltát sem említi világosan.Nyilván nem dicsekedni akart. személyéből azt.imago expressa verbo mentis). az Istenre vonatkozó kinyilatkoztatás ismeretadatait emlékezetünk őrzi. s így vezet át Istenhez.s ha megfeledkezünk is róla.segítségül veszi lelkünknek egy másik alapvető sajátosságát. nisi quod fuerit prius in sensu = minden értelmi ismeretnek érzéki megismerés az alapja. a teremtményekből tudjuk. tévelygései. A boldogság fogalmát az öröm ismeretéből vezeti le. hogyan keletkezik bennünk ismeret Istenről s mi ennek hordozója. Azt. A négyszázadik év körül írta a könyvet már mint hippói püspök. fej. Végigmegy a kísértések különböző fajtáin és kíméletlenül megvallja. hogy tovább ismerteti önmagát. hogy a világ nem Isten. de mivel minden öröm egyúttal boldogság is. A harmadik részben újra visszatér saját lelki állapotához. 134 . Azután az érzéki és értelmi megismerés folyamatát boncolja. .). s megállapítja a későbbi iskola nagy ismeretelméleti alapelvét: nihil est in intellectu. s a lélek sem Isten (manicheizmus. mikor a Vallomásokat írja.de egyben azt is megmutatja. Fejtegetése az okság elvén indul. . könyv I. mi célja van annak. A tizedik könyv tartalma szerint három részre oszlik. Végül zsoltárszerű emelkedettséggel az Úr Jézus Krisztusba helyezi minden reménységét. Innen más gondolatcsoportra megy át: szemlélni kezdi az emberi természet fundamentális vágyakozását a boldogság után. . nem takargat semmit. hogy Isten van. A második rész (VI-XXVI. Először megállapítja. mint az igazi örömök és az örök igazság forrásához. . . mert a teremtmény és teremtő viszonyát folyton hangsúlyozza. hogyan jutunk el a teremtett világ szemlélete alapján Istenhez. . s csudálatos őszintesége és alázatossága múltján keresztül jelenébe vezeti át tollát. de az igazság és boldogság őszinte keresése mindenkit visszavezet az igaz örömök és az igazság forrásához: Istenhez. botlásai és erőfeszítései. fej. Nem szépít. Amit az első kilenc könyvben leírt. . a bűnösök pedig az ő példáján reményre kapjanak (I-V. Az első részben felveti a kérdést. mi és milyen ő most. pantheizmus).meg akarja azt is vallani.Tizedik könyv A tizedik könyv tartalma Ágoston lelki fejlődése. szóval: megtérésének és a megtérést eszközlő nagy kegyelemnek története a kilencedik könyvvel befejezést nyert. az már az ő jelene. küzdelmei.

mennyire nem tetszem önmagamnak. hanem csak az ember lelke. Ismerni szeretnélek. mikor sóhajaim mutatják. amit csak te tudsz meghallani. miután tőled kapta a megigazulást gonoszságából. „Aki cselekszi az igazságot. És nem az eleven beszéd. szívem beszél. aki őbenne vagyon” (1Kor 2. ami után könnyet sem ejtenek. Menj be lelkembe. Uram. a hang a fő benne. mondtam már. Uram. világosságra jön” (Róm 3. én ismerőm. hogy nekiállanak meggyógyítani minden gyarlóságomat? Más ember élete titkaira. Mert amikor hangom hallgat. S nem is tudok semmi jót olvasóimnak mondani.11).21). amint Te. Szívem rejtekében is színed előtt. igazítsd magadhoz. Uram. Mit kívánkozik az olyan ember kitudni tőlem. meg írásomban is mindenek szeme láttára. s nem magamnak tulajdonítom. mi eredményt akarok vele elérni. ez maga vallomás színed előtt. legföljebb téged veszítenélek szem elől. hanem lelkem suttogása. S hogy mégis vallomást teszek magamról.I. aki nem akarja meghallani tőled. mintha csak azt várnám. tudod mi vagyok. Te Uram az igazságot szereted. hogy szeplőtelenül. s csak benned iparkodjam tetszeni neked is. íme. mert tőled kap áldást az igaz. hogy ő micsoda! S különben is honnan tudják. s keservesen siratni kellene. III. amit már előbb meg nem hallottál volna tőlem. ugyan mi dolgom maradna titokban előtted? Hisz az emberi lélek örvényei nyitva álnak szemeid előtt! Nem tudnék előled elrejtőzni. ha jó vagyok. ez megint vallomás színed előtt. FEJEZET Isten a lélek erőssége. óh arra kíváncsiak az emberek. nem mondhatják: az Úr 135 . FEJEZET Azért tesz vallomást. FEJEZET Felteszi a kérdést. mi a célom. Ami az élet egyéb dolgait illeti. ezért beszélek. Ellenben ha tőled hallanak magukról. hogy téged válasszalak. II. ez a remény az én egyetlen igazi örömöm. Most azonban. hogy még jobban elforduljon bűneitől. s bánom gonoszságomat. sem neked nem tudok olyant mondani. akár nem. magamnak is. miért tárja fel lelke jelen mivoltát? 1. Te vagy lelkem erőssége. de a magukét megjavítani ugyan húzódoznak. „mi van az emberekben. amit már előbb nem tőled hallottam volna. ismersz engem. Az a kérdés. az a szabály. fölragyog előttem szeretetreméltóságod kedves és kívánatos világa. igazat vallok-e magamról? Hiszen senki emberfia nem tudja. Ha ugyanis rossz vagyok. szívem kiáltása. ha nem akarnám is kitárni szívemet. Vallomásom tehát neked szól. akár néma vagyok színed előtt. redőtlenül a tied lehessen. hogy rendesen egy könnyet sem érdemel amit keservesen megsiratnak. hogy az emberek füle hallatára vallok. te ismersz. ismerni. hogy mi vagyok. Ebben reménykedem. Én cselekedni akarom Uram az igazságot e vallomásban. íme. úgy. hogy szégyenkezzen és elforduljak magamtól.

szeret. kiknek szája hiúságot beszél és jobb kezük a gonoszság jobbja” (Zsolt 143. hogy önmagaddal boldogíthass engem.hazudik. s ha sokan könyörögnek hozzád érettem. akiket összeköt. mi haszna lesz annak. Mert tőled hallani magunkról. hogy az emberek is meghallhassák. e bennük lakozó szeretet hisz nekem! IV. hanem az. aki vagyok. 2. lelkiismeretem mindennap vallomásra tárul elibéd. közöld velem kérlek. az én vallomásomból szeretnék tehát benső mivoltomat megismerni. Nem kis eredmény ugyanis. mert könyörületed nagyobb erőssége neki. Testvérlélek tegye ezt. én is úgy tárom ki lelkemet Uram. meglesz az a hatásuk. okoskodással nem tudtak kifürkészni. Testvéreim lelke csak hadd szeresse meg bennem.7-8). előtted. hogy e könyvben előtted és az emberek előtt múltamon kívül jelen mivoltomat is feltárom? Azt. hanem irgalmadban gyöngéd kegyelmedben bizakodva talpra áll. hogy a bűnök voltak s nincsenek többé. és egybeforraszt -. hogy nem vallok magamról hazugságot. nem ugyan a bűn gyönyörködteti őket. ha hallják. szíve fölgerjed és nem fásul el kétségbeesésben s nem mondhatja: nem tudom megtenni. hogy a jók imádkoznak érte. amit szemmel. ne „az idegen fiaké. azt. De ugyan mi haszonért akarnak engem megismerni? Talán szerencsét akarnak kívánni. ha sokan hálálkodnak neked. aki megismeri általa nyavalyás mivoltát. amikor hibámat látja. amit mondok. Nem tudom ugyan bizonyítani nekik. ha jót talál bennem. akár gáncsol. ha viszont azt hallják. mennyire megtértem hozzád kegyelmed erejében? Vagy imádkozni akarnak értem. mint bűntelensége. S vajon megismernek-e engem igazán? Igen. mert tőlem vagy felőlem hallottak ugyan egyet-mást. s megemlékeztem róla. amit szeretnivalónak mutatsz.természetesen csak azoktól. mint megismerni magunkat? S ha valaki az ilyen megismerést hazugnak mondja. 1. mert ismernek is.7) . ne a hozzánk nem tartozó. láttam. Ki vagyok én most. Te azonban. lelkem bizalmas orvosa. hogy aki olvassa vagy hallja. nem is. de szívemet ki nem hallgathatták. kérlek. mert kegyelmed minden erőtlent megerősít. az a testvér-lélek tegye. Mondd. amely örül. 136 . mi haszna cselekedetemnek? Ami régi bűneimet illeti. és sajnálkozzék mindenemen. Jóságos szeretetük biztosítja őket. nem hazudik-e ő maga? Mivel „a szeretet mindent elhisz” (1Kor 13. mert akár dicsér. Tőlem. amit sokan tudni szeretnének. Szívesen elhiszik. mikor e vallomásokat teszem? Ez az. amit sajnálatosnak ítélsz. hogy igazat vallok. füllel. Uram Istenem. mi más. mennyire megakasztanak gyarlóságaim? Az ilyeneknek szívesen megmutatom magamat. Uram. amelyeket bocsánatoddal befödöztél. akiknek figyelmét a szeretet hajlítja felém. énmiattam. de azok bizonyosan elhiszik. akik immár bűntelenek. Viszont a jók örömmel hallgatják azoknak régi bűneit. s szomorkodik értem. pedig ott vagyok igazán az. ami tehát régi bűneim megvallását illeti. hogy mi haszna volt múltam elbeszélésének. s lelkemet is megváltoztattad hitben és szentségben. FEJEZET Reméli.

s azt is megmondom. ami rossz. de „enmagamat semmiképpen sem akarom megítélni” (1Kor 4. a te ajándékod. nemcsak előtted . a te szerzeményed. hamunak tartom-szólom is hozzád képest magamat. hogy „senki emberfia nem tudja. hogy szótartó vagy.11). hogy semminek sincs rajtad ereje. Igaz. parancsod köt. mint rólad. ezeken szomorkodjanak. de Atyám örökké él. Meg akarom mondani. s azért tőled távol zarándoklásom idején magamról erősebb tudatom van. FEJEZET Csak Isten ismeri egészen az emberi lelket. amit nem tudok. Járj végére minden gyarlóságomnak. tudatlanságban maradok mindaddig. amit tudok. kedvesen az illatot. tudok valamit rólad. hogy elbírjuk. Viszont én meg akármennyire pornak. homályban látunk” (1Kor 13. éppen úgy afelől.3). amik az emberben vannak. ha veled és benned élni akarok. hogy mi vagyok már s mi vagyok még mindig. Ne. polgárok. de azért van valami az emberben. zarándokok velem e halandó sorsban. hanem csak az ember lelke. hadd lelkendezzenek javaimon. akár utánam jönnek. mit nem tudok.12) téged. hogy most csak „tükör által. Talán keveselném. hanem azt. szálljon színed elé az ének is. mert teremtetted. Így vegyétek beszédemet. a könny is. fiaid. amit kezdettél bennem. minőknek nem. Ami jó bennem. hadd sóhajtozzanak bűneimen. hanem erőt is adsz hozzá. Csak abban reménykedem. velem vagy s voltál. magamról meg azt sem tudom. hanem azok füle hallatára is. Mindenható Uram.aggódó örömmel és fájdalmas reménykedéssel. te magad vagy minden kincsem. nekem meg testvéreim. Mert valamint a te világosságodból tudom. még nem színről színre. követtem szárnyaid védelme alatt. Ezért tárom fel múltamon kívül jelen mivoltomat is. aki teremtett és védelmez engem. akik osztályosai örömömnek. mint tömjén illata a testvér-szívek szent templomából. magamról. s engem alkalmatosan gyámolít. amiről még benne lakó lelke sem tud. s társak. Fogadd Uram. mert szörnyű veszedelem származhatnék belőle. azoknak bemutatom magamat. s könyörülj rajtam . s szálljon. a magam bűne s a te ítéleted. s nem engedsz erőnkön fölül kísértésbe esni bennünket. mikor még nem is tértem hozzád. nekem meg akaratod szerint uraim. Követni akarom szóval is. 2. Nem múltamat. hogy szolgáljak nekik. Uram. Te azonban Uram végtől-végig ismered. ha Igéd csak szóval parancsolta volna. Igaz ugyan. tettel is. akár velem együtt ballagnak. 137 . íme azonban példával járt előttem.szent Nevedre kérlek . Te vagy Uram ítélőbírám. Szolgáid ezek. Azokon örüljenek. V. Akiknek tehát parancsod értelmében szolgálok. amit magamról nem tudok. milyen kísértéseknek állhatok ellen. de azt tudom rólad. míg sötétségem napfénnyé nem változik színed előtt. Ő az. aki őbenne vagyon” (1Kor 2. amit tudok. Ez legyen Vallomásaim gyümölcse. akik híveid az emberek fiai közül. ha lelkem nem volna védelmed alá rejtőzött jobbágyod s ha gyöngeségem ismeretes volna előtted! Gyermek vagyok. ne hagyd abba.Feltárom magamat nekik. akár előttem vannak.nagy irgalmasságod szerint.

Minden hírhordó érzék ugyanis ezt az ítélkező felsőbbséget értesítette az ég és föld. ég és föld siket füleknek hirdetnék dicséretedet. illat. A külső ember szolgálata révén jutott ez a belsőnek tudomására. az kívül. ami a föld hátán van. Nem ezeket szeretem. de mondjatok róla valamit! S felzúgtak hatalmas hangon: Ő a mi teremtőnk! Kérdezősködésem világszemlélet volt. 3. De mégis valami fényt hangot. 2. Nemesebb az a részem. 138 . eledel és ölelés az én belső világomnak. Igéd átjárta szívemet s megszerettelek. ameddig szemem hírhozó pillantását kiküldhettem. Megkérdeztem a tengert és örvényeit s minden eleven lakóját. valami eledelt és valami ölelést szeretek. szépségük volt a felelet. csillagokat: Mi sem vagyunk az Isten. hogy idő szárnyán el nem száll. FEJEZET Mit szeretünk Istenben? Hol találjuk meg az Urat? 1. ez belül. Leghangosabban beszél azonban irgalmad ahhoz. hogy ők nem istenek. Van ott hang olyan.VI. Ezek közül melyikben keressem Istenemet? Hiszen az anyagi világot a földtől az égig. Mindenkinek ezt kiáltják. s minden bennünkvalónak azon feltételéről. van ragaszkodás. illatot. testem érzékelése útján. amelyet semmi falánkság meg nem ront. Ez az. mert ő fény. én a belső ember. Ugyanazt vallották. akit keressz felelték. én. De mi ez? Megkérdeztem a földet. hang. Nem kételkedve. mikor Istenemet szeretem. mikor Istenemet szeretem. van íz. van illat. amelyet semmi hely be nem fogadhat. úgy. már végigkutattam. Följebb keresd! Megkérdeztem a rohanó szeleket. mikor Istent szeretem. vettem hírül ezeket. Mit szeretek. mert megkönyörültél rajta. holdat. akin megkönyörülsz. Megkérdeztem tehát a világmindenséget Istenem felől s azt felelte: „én nem vagyok Isten. szemembe ötlik magamon a test és a lélek. Ég és föld és a bennük levő mindenség is minden oldalról azt kiáltják. hanem biztos öntudattal. én. hanem Isten teremtményei. s azt felelték: nem mi vagyunk a te Istened. Ekkor magamhoz fordultam s kérdeztem önmagamat: Hát te ki vagy? Feleltem: Ember vagyok. Végül bekiáltottam az érzékeimet körülvevő mindenségbe: Beszéljetek az én Istenemről. ha ez nem volna.S íme. a lélek. szünet nélkül. a napot. . hanem Ő teremtett engem”. Nem ti vagytok. s akin irgalmasságot gyakorolsz. amelyet megunás szét nem tép. amely belül van. de azt szellő el nem ragadja. amit szeretek. mikor Téged szeretlek? Testi szépséget? Múló bájt? Ezt a barátságosan szemembe ragyogó fényt? Sokféle hangnak összesimuló édes zengezetét? Virágok. Ott olyan fény ragyog rá lelkemre. hogy senki sem mentegetheti magát. hogy szeresselek. fűszerek illatát? Mannát? Mézet? Ölelésre hívogató tagokat? Nem. kenetek. Szeretlek Uram. s a lég birodalma minden lakójával együtt azt mondotta: Anaximenész téved: nem vagyok Isten! Megkérdeztem az eget. Azt mondta: nem én vagyok! Megkérdeztem mindent.

nem hogy halljon. hogy ragaszkodása a teremtmény alattvalójává teszi. Ott van gondolkozó munkánk eredménye. Egyazon módon mutatkozik mindkettőnek. Mind e különböző cselekvéseket egy és ugyanaz: az én lelkem végzi általuk. de csak azok értik. Az igazság pedig azt mondja nekem: ég és föld és bármely anyag nem lehet a te Istened! Saját természetünk is ezt magyarázza. a világ szépsége eléje tárul minden épérzékű embernek? Miért nem beszél hát mindenkihez egyformán? Az apróbb. hanem annak azt. hogy általa lássak. Szava. mint az egészben! Azt mondom neked. a másik nézi és kérdezi. hogy az egyik ember csak nézegeti. amellyel testemhez kapcsolódom s egész szervezetét éltetve átjárom. amit 139 . útban találom az emlékezet síkjait és tágas csarnokait. Egyazon módon mutatkozik mindkettőnek. VIII. nagyobb állatok látják ugyan. mikor Istent szeretem? Ki az ott lelkem magassága fölött? Megpróbálok tulajdon lelkemen keresztül felszállni hozzá. illetőleg mindenkihez beszél. ahol azon megszámlálhatatlan képek kincstára van. Természetem ezen képességén túl fokozatosan felhaladva a Teremtő felé. ő parancsolta a szemnek. Az Úr alkotta e testet. amelyek a sok mindenféle dolog érzékelése útján keletkeztek. Mit szeretnék tehát. nem hogy lásson. mert hírvivő érzékeik fölött nem vezérkedik az ítélő értelem. de az egyik előtt hallgat. amellyel nemcsak éltetem. a másiknak beszél. nagyítjuk. de nem tudják megkérdezni. 1. önmagát veszi vizsgálat alá.Ugye. aki kérdez is. Az ember azonban megkérdheti. FEJEZET Miután végigkérdezte az egész világot. ítél is. de az egyik előtt hallgat. hanem érzővé is teszem testemet.mert akkor az értelmetlen ló és öszvér is megtalálná: ti. de baj. vagy bárhogyan változtatjuk azt. Túlmegyek azon a bennem rejlő erőn. az ő testüket is ugyanazon erő élteti. hogy életed. Az Isten pedig neked is élet-éltetőd! VII. a fülnek. hogy rajta keresztül halljak. azok is éreznek testükön keresztül. hogy az anyag mindig kisebb a részben. láthatja. Túlmegyek ezen az erőmön is. kicsinyítjük. s így megrendelte minden egyes érzéknek saját külön helyét és kötelességét. FEJEZET Megállapodik az emlékezőtehetségnél s fejtegeti annak hatalmas terjedelmét. a másik nézi és kérdezi. ennek meg. Ebben az erőben nem találom Istent. hanem csak annak. Más erő is van. lelkem: magad is több vagy te ezeknél! Mert a hozzád tartozó test tömegét te tartod fönn azzal. Sőt nem is felel a teremtmény. ugyanezt test a testtel meg nem teheti. nem mutat mást és mást aszerint. s az alattvaló immár nem tud ítélni. . szépsége nem változik. Ez is megvan lóban és öszvérben. akik kívülről vett beszédét belül az igazsággal egybevetik. s értelmével a láthatatlan Istent kiismerhetné a teremtményekből. akinek szeme van. amennyiben ti.

amit keresek. azt egyáltalán szóba sem hozhatom. amit említek. s nem szaglással. hogy helyüket átadják. Ismét mások készségesen. hol ezt.érzékeink elértek. Ég. mint az érdes. Bár így volna. 2. hogy előszedje és használatra adja. hangok azonban nem keverednek oda. a különböző hangok a fülön. ami kemény vagy lágy. 140 . Az előbb jövők helyet adnak az utánuk következőknek. mi a tennivaló. akár kívül. mind a maga külön ajtaján megy keresztül. tetszés szerint előszedhetem emlékezetemből például a színeket. Vannak. máris elrejtőztek. hogy a méz jobb. s megkapja helyét.Magamban mondogatom ezt. mit. vagy attól! . az mind az egész test érzékelése útján jut be az emlékezetbe. pedig azok is ott vannak. mint a gyümölcslé. hogyan keletkeztek e képek? Hogy melyik milyen érzék szerzeménye. s nem zavarnak engem a látás útján szerzett képek szemléletében. Ami belép hozzá. Ott van az is. titokzatos öbleibe. amik seregestül tódulnak s mikor az ember más valamit akar vagy keres. nehéz vagy könnyű. vagy tapasztalat útján hihetőnek talált képeit. megvan ott nekem. pedig nyelvem sem mozdul. a szagfélék az orrüregen keresztül. meleg vagy hideg. az emlékezet tárházából elém áll mindannak képe. 3. míg csak ki nem tisztul és elém nem jön rejtekéből az. egynémely dolgok tüstént előjönnek. a sima kellemesebb. akár magam tapasztaltam. különbséget tudok tenni fehér és fekete vagy akármi más szín között. ha a feledés még el nem nyelte. amit bennük érzékeimmel megfoghattam. Ezt mind bent cselekszem. amennyi jól esik. Az emlékezet nagyszerű birodalma mindent befogad rejtett. be nem temette. sőt énekelhetnek is. mindenuntalan odaugranak. mintegy rejtettebb fiókokból szed elő. természetesen nem maguk a tárgyak mennek oda. sorrendben jelentkeznek kívánságom szerint. csak az nincs. s míg mondom. hol. világosan látom. Ami ott nincs meg. s meg is jelennek rögtön. s azzal. akár másoktól hallottam. de amikor akarom. hanem érzékelés útján szerzett képeik s készen várják. akár a testen belül. s ez vagy az lesz az eredmény. Ugyanígy tetszés szerint visszaemlékezhetnek a többi érzékek munkája eredményére is. föld. a színek. nem tapintással. s az egészet úgy mérlegelem. Mikor emlékezetemhez fordulok s elrendelem. amit már elfeledtem. tenger s minden. hogy ezt vagy azt parancsom szerint adja el. szaglás nélkül különbséget tudok tenni a liliom és ibolya illata között. emlékezetem óriási csarnokában. Megvan ott minden. s újra előszedhetem. amire csak emlékezem. Magammal is találkozom ott. hol amazt összekötöm még korábbi képekkel s ezekből következtetek arra. bár úgy volna! Isten mentsen ettől. A hangokat is előidézhetem. de nem akadékoskodnak s a hallás útján szerzett kincs szemléletében nem zavarnak. sima vagy érdes. a testek alakja a szemek útján. hogy a lélek rájuk emlékezzék. ami a megfelelő úton oda bejutott. másokat csak hosszas keresés után. Az emlékezet őriz külön-külön és neme szerint mindent. amit esetleg megőrzésre odahelyeztünk. mintha kérdeznék: nem mi vagyunk? Ilyenkor elhessegetem őket emlékezetem arcáról lelkem egy kézlegyintésével. Például a fény. ha tetszik. Mert amikor sötétben és csendben vagyok is. gégém sem rezdül. de valamiképpen különrekesztve rejtekeznek. s hogy a lélek bensejében rejtekeznek. s amellett a színek emlékezeti képei is ott vannak. Ugyanezen készletből a dolgoknak tapasztalat útján szerzett. amikor valamit emlékezetből elmondok. hanem tisztán emlékezetből meg tudom állapítani. És ott lelkem tág ölén annyi temérdek és nagy dolog képe között csöndesen tervezgetek magamban: ezt vagy azt cselekszem. mikor cselekedtem s cselekvés közben mi milyen hatással volt rám. milyen eredményt várhatok. megint előtűnnek. Meg tudja-e valaki magyarázni. mikor szükséges. Ez az egész akkor történik. mintha máris a jelen tárgya volna.

de ezeknek már nem a képeit. s azért emlékezetemben nem is képeiket. hogyan kell vitatkozni.s hogy nem emlegetném. amely lelkemé. hogy mi a nyelvtudomány. Az is mind ott van.Valami mélyebb helyen fekhetnek . Az ember szalad hegycsúcsot. mintha megcsendült és elhangzott volna. hanem csak képek. folyamot. FEJEZET Az elvont fogalmak nem érzékelés eredményei. IX. Mikor ellenben ezt hallom: Az alapvető kérdéseknek három faja van: első a létezés. hanem magukat a dolgokat hordozom. második a lényeg. hogy van valahol valamije. mint lelkemben. a hangokkal kifejezett dolgokat azonban testem egyik érzékével sem fogtam meg. . ami én vagyok. amit a szabad tudományok tételeiből megtanultam s eleddig el nem felejtettem. nem látnám belül emlékezetemben olyan hatalmas méretekben. Ezeket a dolgokat ugyanis nem lehet az emlékezetbe bevinni. csillagot. amit nem tud felfogni? Hol ez a valami? Nem lehet kívüle. bizonybizony magam sem tudom egészen átérteni azt. meddig terjed s van-e határa rejtekének? Ki ért valamikor feneket benne? Erő. öreg tengert. igen nagy. hozzátartozik természetemhez.persze. ha rágondolunk. végtelen Óceánt. szélesen hullámzó folyamot. s amit tudok belőlük. mikor már a tárgytól elszakadtunk. s önmagával nem törődik s nem csudálkozik azon.a szavakat alkotó hangok képeit megtartom ugyan. hanem csak benne! De akkor miért nem fogja fel? Egyik csudálkozásból a másikba esem emiatt. Uram. az mind nem úgy van bent emlékezetemben. s tudom. s azon keresztül az emlékezetbe juttatja képét. sőt nem is láthattam máshol. vagy mint az étel íze emlékezet szerint jóformán a szánkban van. vagy amint a terjengő és illanó illat a szagló érzékre hat. azután mintha csudálatos kamrácskákba tennők. s nincsenek is meg bennem ők maguk. amikor már tényleg nem hangzik. . hogy a hangok maguk a levegőn keresztül elzajlottak s immár nincsenek többé. a dolgot magát kívül hagytam volna. Pedig mikor tulajdon szemeimmel láttam. FEJEZET Nemcsak érzéki. mintha csak most hangzanék. emlékezetünk csudás módon elő tudja venni őket. hogy én ezt mind el tudom emlegetni. X. melyik micsoda testi érzéken keresztül nyomódott belém. pedig a gyomorban biztosan nincs íze többé. harmadik a milyenség . az nem igazi hely -. hacsak a hegyet. s ahány fajta más kérdés még van. csak képeiket szedjük össze csudálatos gyorsan. mintha csak a külső valóságban szemlélném őket. amelyről csak hallomásból tudok. hanem értelmi ismereteinket is az emlékezet őrzi. 141 . s bámulat fog el. Mert az. hogy képét megtartva. Szűk talán a lélek önmaga bírására. amelyet előidézhetünk. hanem őket magukat helyeztem el. vagy amint a testi érintés érzését emlékezetünkből újra elképzeljük.4. S azt is tudom. amiket tényleg láttam már. s a nagy Óceánt. Emlékezetem mérhetetlen befogadó képessége nemcsak ezeket hordozza. amelynek segítségével úgy vissza lehet idézni. Nagy hatalom az emlékezet. amint például a fülbe hatoló hangnak nyoma marad. pedig beszéd közben egyiket sem látom testi szemeimmel. nem szedtem magamba őket. hullámot. csillagjárást bámulni.

rendetlen adatait mintegy egybegyűjti és figyelmesen gondozza. hogy magában az emlékezetben úgyszólván keze ügyében legyenek. nem más eszének hittem. ismét annyira elhanyatlanak és szétesnek a távolabb fekvő kamrákba. mert nem az egyebünnen. ha tudják! Hiába szedem rendre testem összes érzékkapuit. hanem a magaméval ismertem rájuk és találtam igazaknak s magam adtam át őket lelkemnek megőrzésre. hacsak valami külső ok sürgetése elő nem ásta volna őket?! XI. hogy gondolkozásunk az emlékezetnek szétszórt. mint ago-agito. Megvoltak tehát értelmemben tanulásom előtt is. hanem lelkünk a dolgot közvetítő képek nélkül úgy. A fül azt mondja: Ha hang az. mint az adatokat bizonyos szétszórtságból együtt tartani. de hacsak elég rövid időközökben föl nem újítom őket. nem tapintottam. amit keressz. mondják meg ők maguk. ha nem tapintottam. én jelentettem be. A szem azt mondja: Ha színük van. amikor akarom. elhagyatottan rejtekezett. Az orr azt mondja: Ha szaguk van. önmagában vizsgálgatja. rejtett és szinte titkos fiókban. hogy elővehessem. nem jelenthettem. A tapintás azt mondja: Ha nem anyag. nem találom. Latinul a tudatos gondolkodást a cogito igével jelzik. 142 . Mikor tanultam e kérdéseket. hogy talán gondolni sem tudtam volna rájuk. mondom ez a fajta tanulás úgy történik. de annyira félreeső. de nem voltak bent az emlékezetemben. mikor említés esett róluk? Hogyan mondhatom: úgy van. amint van. hogy új gondolati munkával megint össze kell terelnem őket ugyanonnan. más otthonuk nincs! Így azután ismét tudatossá válnak bennünk. az immár ismerős figyelem hívására könnyen előigazodjék. Tudni tehát annyit jelent. mert a cogo (összeterelek) igéből származik éppúgy. hacsak mégis bent nem voltak emlékezetemben. melyiken hatoltak be. Hol voltak hát s miből ismertem rájuk. igaz. én adtam hírt róluk. A cogito igét azonban a lélek foglalta le magának. mikor nem érzéki képeket szerzünk.amint említettem kezem ügyébe raktam. Emlékezetem tömérdek ilyen adatot őriz. Honnan és mi úton jutottak tehát be emlékezetembe? Nem tudom. ne is kérdezősködjél nálam. hogy megtanultuk és tudjuk. hanem a lélekben szedett adatok gyűjtésére. Beleszól az ízlés érzéke: Ha ízük nem volt. s ami előbb elszórva. illetőleg gondolati rendezésére lehet csak vonatkoztatni. FEJEZET Megmagyarázza a tanulás és tudás folyamatát. facio-factito.Honnan származtak belém. Megfigyelésünk ez értelemben a következő: Az a fajta tanulás. Ezekről szoktuk mondani. amelyeket megtaláltam és . nyilván azért. rajtam mentek keresztül.

de a kiterjedés fogalma nem ilyen. Lelkem érzéseit is emlékezetem őrzi. mikor értelmem e kérdésekkel foglalkozott. hogy féltem . Emlékezem. Ezek közül egyetlen egy sem érzékelés útján jutott beléje.XII. A szó másként hangzik görögül. rájuk vonatkozó emlékezésem igaz valóság. szintén emlékező tehetségem erejének tulajdonítom. azt elraktározom emlékezetembe. talán kineveti fejtegetéseimet. emlékezem valami régi kívánságomra. mert nevet. anélkül. A számlálásnál használatos számmennyiségeket testünk minden egyes érzékével érzékelhetjük. FEJEZET A matematikai fogalmakról. ha tévedések is. amint később majd annak emlékezetét. mert. mikor megrohanják. de más a szó hangja. de látom. ízről. hogy a helyes felfogás és az ellene felhozott tévedések között különbséget tettem. s éppen azért saját külön módja szerint létezik. másként latinul. . egészen másvalami. hogy most vissza tudok emlékezni.azért. szagról. így tudok majd később arra emlékezni. hogy most félnék. nem képe a megszámlált mennyiségnek. és más a szó jelentése. Emlékezetem a tanú tehát. hogy testre csak gondolna is. a kiterjedést fogalmilag ismeri. Emlékezetem tárházában megvan a számok és kiterjedések fogalma és temérdek törvénye is. és ismét más arra emlékeznem. Nem úgy. hogy más dolog most szétkülönböztetnem őket. Aki nem járatos e téren. aki anélkül. Például emlékezem. Ezt mind emlékezetemben tartom. hogy e dolgokat most megértettem. igen nagy tévedések. de nem örül. 143 . hogy a múltban gyakran különbséget tettem köztük. FEJEZET Az emlékezet a saját működésére is emlékezik. amit meg most megértek és meghatározok. A fogalmakat kifejező szavak hangját hallottam ugyan. . XIV. hogy emlékeztem. mert nem azonos ama képekkel. mint a pókháló szála. amivel számlálás közben az értelem dolgozik. amelyeket a látás érzékével felfogok. anélkül. hogy nem egyszer megértettem már e dolgokat. hogy örültem. tapintásról ezeknél sem lehet szó. Láttam olyan művészi vékony fonalat. XIII. hogy most örülnék. hanem egészen más módon: az emlékező erő saját természete szerint. hogy a kívánság most megvolna bennem. de a szám-fogalom. FEJEZET Érzelmeink emlékét az emlékezet megőrzi. Temérdek ezekkel ellenkező nézetet hallottam. ahogy a lélek maga érzi őket. Emlékezem valami régen volt szomorúságomra. mert színről.anélkül. Emlékezem. tudja ezt mindenki.én meg őt sajnálom. vagy szomorkodik miattuk. 1. hogy most szomorkodnám. anélkül. Arról is szól emlékezetem. a fogalom ellenben nem görög és nem latin és nem tartozik semmiféle nyelvhez. hangról. de azokat is emlékezetemben tartom. s megtanulásuk módjára emlékezem. mikor tárgyaltunk róluk.

Talán amint a gyomorból az eledel kérődzéssel. miután e szenvedélyeket végigtapasztalta és érezte.hasonlatot mondok . vagy nem. valahányszor a szomorúságot. Kimondom e neveket: kő. mert nekem semmim sem fáj. Képek útján történt-e ez. mikor emlékezetemből foglalkozom velük. hogy az. más a test. tehát: emlékezik rájuk. Minden mondanivalómat az emlékezetben találom s onnan szedem. Nevetséges volna azt gondolni. az örömet. kérődző gondolkodása közben nem érzi meg az öröm mézét. érthető tehát. s beszélgetés közben nem tudnám megkülönböztetni a fájdalmat a gyönyörködéstől. de ha képe bent nem volna emlékezetemben. emlékezetem pedig nem szomorkodik a benne levő szomorúság miatt? Talán nem tartozik hozzá a lélekhez? Ki merné ezt állítani? Ennek a magyarázata az. ezek az emlékezetből emlékezéssel kerülnek elő. hogy ez a hasonlat igazán hasonlóság. De ha ez így van. nincs ebben semmi különös. mintha gyomorba kerülnének. vagy esetleg az emlékezet maga. Mikor az emlékezetbe belekerülnek. FEJEZET Kutatja az ismeretek emlékezeti alapját. lelkemben öröm van. Sem egyik. ha. Azt mondom: testi fájdalom. ő maga bízta rá az emlékezetre. de nem tud ízlelni.kiesett az eszemből. hogy nem beszélhetünk róluk. aki e dologról értekezik. amely egyébként sem volt egészen találó? Ugyan kinek volna kedve ilyen dolgokról tárgyalni. . hogy mielőtt rájuk gondoltam s elővettem őket. Lélek és emlékezet egy és ugyanaz. Pedig bizonyos. félelmet említi. XV. Érdekes. értelemnek. a szomorúság keserűségét? Vagy talán éppen ezen a ponton nem jó az én hasonlatom. mit mondtam. hogy testem is van. hogy amikor régi szomorúságomra örömmel visszaemlékezem.az egyik keserű. néha örömmel emlékezem a múlt szomorúságára. hogy lelkem örül a benne levő öröm miatt.Fordítva is megtörténik. észnek) szoktuk nevezni. nap. a másik édes . Hogyan szoktunk valakinek valamit emlékezetébe ajánlani? Azt mondjuk neki: Jól eszedbe vedd! S ha elfelejtünk valamit: nem jut eszembe. de képük kétség kívül megvan emlékezetemben. csakis ezért voltak a rájuk emlékezés útján elővehetők. hogy amikor a léleknek négy fő hullámzási irányát megállapítom. emlékezetemben meg szomorúság? És mi az. hogy például testemnek valami immár elmúlt nyavalyájáról örömmel emlékezem. külön parancs nélkül is. micsoda jelenség az. s az ezekre vonatkozó összes fejtegetéseimet is. hogy egyáltalán nem hasonlat. Ez sincs itt. 2. ezt pedig nem érzékeink kapuján keresztül szereztük. hanem maga a lélek. De akkor hogyan van. 144 . igen nehéz eldönteni. megtartotta. nem tudnám. sem a másik a maga valóságában nincs itt érzékeim előtt. A gyomor tud elrejteni. de azt sem lehet mondani. Tekintetbe véve azt. Más a lélek. mindig tényleg szomorkodnia és félnie kellene? Pedig mégis tény. s szomorúan az örömre. már ami mindegyiknek nem és faj szerint való szétosztását és meghatározását illeti.a lélek gyomra. hacsak emlékezetünkben a név hangjainak testünk érzékein keresztül megszerzett képein kívül meg nem találnók maguknak e dolgoknak fogalmát is.Az emlékezetet magát tehát léleknek (szellemnek. hogy az emlékezet . ott voltak. az emlékezetből szedem elő őket: a vágyakozást.eledel. . de azért az érzelmeknek semmiféle vihara engem nem zavar. szomorúság és öröm pedig . a félelmet és a szomorúságot.

amit emlékezetünkben megtartunk. De miből értem. mert. az emlékezet ott áll a maga valóságában önmaga előtt. Uram. s íme ezek megvannak emlékezetemben. az emlékezet is a feledés is előttem áll. nem a föld nehézkedési viszonyai iránt érdeklődöm. s tényleg egészséges vagyok. az első. Nekem. semmiképpen nem tudnék ráeszmélni. nem a kép képe. mikor megvan. hogy a feledés. 145 . hacsak nem magából az emlékezetből? Vajon talán ez is valami képben áll előttem s nem a maga valóságában? XVI. ha valóság szerint volna ott. én a lélek. Mikor az emlékezetről emlékezem. ami nem én vagyok. FEJEZET Mi alapja van a feledés fogalmának? 1. ha emlékezőtehetségüknek birtokában nem volna a valóság képe. hanem a szóval jelzett valóságra! Ha ezt elfeledtem volna. s értem. Azt mondom: emlékezet. bent van az. mikor pedig a feledésről emlékezem. mint az emlékezés hiánya? Hogyan lehet tehát tárgya emlékezésemnek? Hiszen ha a feledés tényleg megvan bennem. nem csillagtávolságokat mérek. Azt mondom: feledés. De más-e a feledés. Nincs abban semmi. ahogy számolni szoktunk. hogy meg ne feledkezzünk róla. Én vagyok kutatásaim tárgya. Bent van tehát. nem emlékezést. S mégis. ha képe meg nem volna emlékezetemben. de viszont érdekelhet-e valami közvetlenebbül. ami. nyilván nem tudnám megérteni a szó jelentését. hanem csak képe szerint van meg az emlékezetben? Mert úgy-e. mert belőle emlékezem. mikor emlékezünk rá. s ez is megvan emlékezetemben a maga valósága szerint. nem helyettesítő képeik. Értem. pedig ugyancsak nem mondhatom. nem a maga valósága. Azt mondom: nap képe. tehát a névnek megfelelő valóság meg van bennem. Menjünk tovább. ha rá gondolok. hogy emlékezetünkben bent kell lennie a feledésnek is.hisz ellenkező esetben meg sem értenők a feledés szóval jelölt dolgot -. míg a valóság maga hiányzik szervezetükből. mit is jelent ez a két kimondott szó? Sőt a betegek az „egészség” szó hallatára nem tudnák. megvallom. amit mondok. emlékező erőmet nem tudom megérteni. Mondok számokat. hogy a feledésről van emlékezetünk . s ha igaz. mit mondtak nekik. mint saját magam? S íme. nem a hangra. mert róla emlékezem. magam vagyok a saját fáradozásom nehéz talaja. a másik. ha nem igen érdeklődöm az iránt. nehéz ez a kérdés. hanem feledést okozna? Van-e ember. Önmagammal vesződöm. hanem maga a kép jelenik meg idézésemre. mikor mondom. nem tudok emlékezni! Azonban. ha nem emlékezném magára a dologra? Nem a szóra. éppen az emlékezést teszi lehetetlenné! Vagy talán éppen ebből következik. hanem ők maguk. ha igaz. hogy csak arra tudunk emlékezni. aki ennek végére jár? Ki találja meg e rejtély nyitját? 2. de hogyan érthetném. hogy kívül esem rajta.Azt mondom: testi egészség. mert én vagyok az emlékező. mit mondok. akkor el kell ismernünk. Ugyanis nem az égboltozat térségeit kutatom.

a mélységekbe és sehol nem látok határt! Ilyen szörnyű nagy erő az emlékezet. hogy mikor a feledésre emlékezem.Mit szóljak ugyanis ahhoz a tényhez. hogy ne feledjek? Mindegyik állítás igen oktalan volna. feneketlen örvénye temérdek. De mi van a harmadik lehetőséggel? Micsoda alapon állítsam. hogy emlékezem a feledésre. 146 . mikor ezen távollevő dolgokról megemlékezem. szükséges. ilyenek a tudományok. S mindezen keresztül-kasul járok. amit érzékeim jelentettek nekem. Uram? Lelkem segítségével túlmegyek ezen tehetségemen is. és onnan akarok belédkapcsolódni. tény. hanem képe szerint van meg emlékezetemben. S mégis egy ugyanaz az én lelkemmel. amikor őt már nem nyugtalanítják. akármennyire rejtélyes és megfoghatatlan is ez a kérdéses mód. mert hozzád akarok férkőzni. mérhetetlen élet vagyok. én Istenem. ahol mindenütt voltam. hogy én a feledésre tudok emlékezni? Azt mondjam talán. amire emlékezem? Vagy azt. hogy valaminek képe az emlékezetembe benyomulhasson. hogy nincs bent emlékezetemben az. amelyeket az emlékezet révén akkor is megtart a lélek. emlékezem sok egyébre. mert csak így lehetett róla képet szerezni! Viszont amikor jelen volt. de emlékezetem ezekről akkor szerzett képeket. Uram Istenem? Miféle természet? Bizony változatokban igen gazdag. emlékezem emberi arcokra. ki állandóan fölöttem vagy. ijesztő rejtély. Íme. Ha tehát a feledés nem valósága. túlmegyek rajta. amelyeket láttam. barlangja. amikor van. FEJEZET Túlmehet-e az emlékezeten. ilyenek a lélek érzelmei. XVII. részint képeik helyettesítik őket. azokat szemlélem. azokat szedi elő lelkem. mert hisz ami az emlékezetben van. a lélekben van. Ismeretlen. sőt saját testem beteg vagy egészséges mivoltára. Mit szólsz hozzá. és feléd tartok. s csak arról lehet a képet megszerezni! Így például emlékezem Karthágóra s egyéb helyekre. ilyen nagy életerő van a halandó életű emberben! Mit kell immár tennem. nem a feledés maga. Most képeik vannak jelen. részint maguk vannak jelen. ahonnan csak lehet. Mi vagyok tehát én. hiszen ahhoz. sokmódú. ilyenek az összes testek. rejteke minden számot meghaladó módon tele van rengeteg sokféle dologgal. hogy előbb ott legyen a dolog maga. hogy írta bele képét az emlékezetbe? Hiszen a feledés. emlékezetem temérdek térségbe. részint nem tudom miféle fogalmak és jelek vannak ott helyettük. amit ott talál! Már pedig akárhogyan van. Uram. hanem képe van meg emlékezetemben? Mi jogon mondjam ezt. valamikor valóság szerint is itt kellett lennie. igazi életem? Túlmegyek ezen az emlékezet nevű erőn is. amennyire csak tudok. Feléd tartok. repülök. hogy azért van benne a feledés. még azt az írást is kitörli. amely pedig sírja minden emlékezésnek. mikor jelen voltak. s én vagyok az. mikor Istent keresi? Nagy tehetség az emlékezet. leszállok. én édes világosságom.

hiába mutatták volna akár ezt.Emlékezet a négylábú állatban s a madárban is van. hogy sok dolgomat elveszítettem s aztán megtaláltam. akár azt. Így van ez mindig. ami hiányzik neki? Olyanformán. egyébként nem találnának vissza almukhoz. ez az! Nem mondhatnók. hogy elfelejtettük! Vagy talán nem egészen felejtettük el. Elveszett. hogy közelebb érjek ahhoz. rögtön rámondjuk. míg az igazi név eszünkbe nem jut. Túlmegyek az emlékezeten. s ugyan rá nem ismernénk. fészkükhöz. nem tudok rád emlékezni! De hogyan is találnálak meg. de ha maga az emlékezet veszít el valamit . a belső kép segítségével ráismerünk. A bibliai asszony elvesztette drachmáját s lámpával kereste. mindaddig visszautasítjuk. 147 . Amikor ugyanis valami véletlenül eltűnik szem elől. ha nem az emlékezetben? S ha a keresett dolog helyett más tolul elénk. amit elveszítettem. FEJEZET Amit elvesztettünk. s a megszokott résztől megfosztva sántikál és visszaköveteli azt. ha rá nem ismernénk. ha nem emlékezett volna rá? Emlékezem. ha rá nem ismerünk s nem tudunk ráismerni. amíg csak megint szemünk elé nem kerül. Megtalálásakor ugyanis hogyan tudta volna. míg csak azt nem mutatták. s nem is tudnának semmihez hozzászokni. amit együtt szokott forgatni. végre is hol kutassunk utána. valahányszor elveszett dolgot keresünk és megtaláljuk. de neve nem jut eszünkbe? Keressük. amit keresünk. hogy mikor valamelyiket kerestem. s most megmaradt részéhez keressük a hiányzó másikat? Mert az emlékezet megérezte. hacsak nem emlékezetük segélyével. Ezért tudom. És amikor elénk bukkanik. Túlmegyek tehát az emlékezeten is. hol talállak meg téged. hacsak rá nem emlékeznénk! De hiszen bizonyos. az emlékezet megtartotta. akármi volt is. de az emlékezetből nem. S ha megtaláljuk. mint amikor ismerős embert látunk vagy rá gondolunk. nem tudta volna megtalálni. FEJEZET Hogyan emlékszik vissza az emlékezet arra.amint megtörténik. mert nem tudtam volna fölismerni. nem kapcsoljuk össze vele. s okosabbá tett az ég madarainál. s mivel immár a megszokott név együtt van tulajdonosával. ha nem emlékezünk rá. például valami látható tárgy. de aztán merre. de csak a szemünk elől. amikor elfelejtünk valamit s erőlködünk. Ha nem emlékezett volna rá. s azt mondták: nem ez az? vagy talán ez? mindaddig tagadó választ adtam. XIX. Visszautasítjuk. Azért nem is szokás mondani. nem találtam volna meg. az emlékezet segélyével találjuk meg. s ha más nevek vetődnek elénk. én igazán jóságos és biztos gyönyörűségem? Ha emlékezetemen kívül talállak. hogy megtaláltuk az elveszett dolgot. addig keressük bent meglévő képe segítségével. aki különválasztott engem a négylábú állatoktól. ha nem emlékezném rád? XVIII. hogy nincs mind együtt benne. De ha nem emlékeztem volna rá. hogy eszünkbe jusson -. mert sohasem szoktuk vele együtt gondolni. míg az elő nem kerül. amit elfelejtett? Igen ám. és sok más megszokott dolgukhoz. az emlékezet kiegészülve belenyugszik. hogy az övé.

hogy a szó mögött rejtőző valóságot mindannyian igen kívánjuk. Testemet ugyanis lelkem élteti. következnék. sem nem görög. mint azokban. A módot szeretném tudni. lelkemet pedig te. Amint valaki e nevet kiejti. ha megvan. mintha soha nem tudtam volna róla. Ha ugyanis legalább arra emlékezünk. hogy elfeledtem? Vagy az ismeretlen tudására vágyakozó értelemmel? Úgy. míg csak azt nem mondom: elég. bevalljuk. mi a jelentése. sem a remény nincs meg. mint akikben sem a valóság. késedelem nélkül igennel felelne. de azt tudnám. mi az. Uram? Mikor téged. . hogy ezekben is meglegyen valami módon. az a dolog nem tűnt el nyomtalanul emlékezetünkből. s nincs ember. akiket. hanem emlékezésünk segítségével fogadjuk el igazinak. . hogy lelkem éljen. hogy a szó mögött rejtőző valóság bent van emlékezetében. s ha valami közös nyelven meg lehetne kérdezni. hogy a boldogság az emberiség vágyakozásának tárgya. hiába mondja. egyébként nem vágyakozhatnak utána. s a fogalmat. nem tudunk ráemlékezni. 1. Hogyan keressem tehát a boldogságot? Mert mindaddig nincs birtokomban.de még mindig jobban járnak. amellyel tudomása van róla. megvan! Mindenek előtt azonban tudnom kellene. Amit azonban teljesen elfeledtünk. akik a valóság révén boldogok. akkor is onnan kapjuk. Ezekben tökéletlenebb módon van. van-e nyoma emlékezetünkben a boldogságnak? Mindenesetre tudjuk. vagy az első emberben-e. Hogyan keresselek téged. aki valami módon ne kívánná. s ráismerünk. hogyan keressem? Emlékezetem segítségével? Úgy. mi ellenben gyönyörködünk bennük. hogy valamikor boldogok voltunk. . Azt kutatom. boldogít. akar-e boldog lenni. valamint a görög nyelvű is. de görögök. csak azt keresem. tulajdonképpen a boldogságot keresem. sem nem latin. Kérdés: honnan ismeri a vágyakozó emberiség? Látta talán valahol és belészeretett? Bizonyos továbbá. akiket a boldogságban való reménykedés tesz boldogokká. Kell azonban. FEJEZET A boldogságot ismerni kell. nem mint valami új dolgot hisszük el neki. Következőleg az egész emberiség ismeri.ezzel most nem törődöm. vannak továbbá olyanok is. 2. másként nem szeretnők. Ha ellenben a lélekből teljesen nyoma veszett. ha ott volna. Egészen másképp van meg persze azokban. mert nem tudja. s akitől valamennyien siralmas életre és halálra születtünk. megdönthetetlen igazság. hogy még erre az elfelejtésre sem emlékezem többé? Bizonyos. vagy annyira elfeledtem volna. latinok s bárminő emberek egyformán vágyakoznak utána. amit jelent. ha nem az emlékezetből? Mert ha más valaki juttatja eszünkbe. hogy vágyódhassunk utána. hogy valamit elfeledtünk. mintha elfeledtem volna. Istenemet kereslek. A szó maga ugyan nem okozhat semmi gyönyörűséget. mert. Kereslek. emlékezetünkben van-e ez a fogalom. hogy vágyakoznak. mert az. hogy a boldogság valami ismeretlen módon meg is van bennünk.S honnan jut eszünkbe. nem izgul. Az ugyanis. Uramat. Mikor ugyanis az illető mondja. azt hiába is keresnők eltűnése után. aki aztán az első vétkét elkövette. Ha ugyanis görög nyelvű ember latinul hallja. 148 . ahogyan az emberiség megismerte. XX. ha görögül hallja.ami viszont csak úgy lehetséges. Mindnyájan külön-külön-e.

S ugyan mi a veleje ezen ismereteknek? Megkérdezek két embert. 149 . s ugyanígy egy akaraton vannak ama kérdés dolgában is. de azon felül el is akarjuk nyerni. hogy most emlékezni tudok rá. az immár nem vesződik megszerzésükkel. vissza tudok emlékezni örömeimre. sem nem ízleltem. A boldogságot azonban semmiféle testi érzékkel másokon nem tapasztalhatjuk. lelkemben éreztem az örömet. másik azon a téren találja örömét? Minden ember egy akarattal boldog szeretne tehát lenni. akarnak-e katonáskodni? Lehet. lényegben mindenki ugyanazt akarja elérni. De ezek testi érzékeik útján hallottak másokat szónokolni. mert mindegyik boldog szeretne lenni. vonzódunk hozzá. Megkérdezem őket. hogy igen. a másik meg azért nem. amire most visszagondolok. sem nem hallottam. FEJEZET Keresi a boldogság ismereteinek alapjait. az ilyen örömökre most vágyakozva gondolok vissza. ha említik előtte. Volt idő. Vagy talán ahogyan az örömre emlékezünk? Talán ez a megoldás. mikor szennyes örömek árja borított el. ha nem volna a boldogságról biztos ismeretünk. A közfelfogás szerint tehát maga az öröm a boldogság.hanem mikor örültem.most utálom és kárhoztatom valamennyit. ahogyan a számokra emlékezünk? Nem. ami elmúlt. 2. sem nem láttam. azért találja mindenki ezen emlékezet segítségével ismerősnek a boldogságot. bár sokan szeretnének lenni. . szeretem és vágyódom utána? S nemcsak én. hogy a dolgot ismerik. az örömet. szomorúan gondolok arra. Lehetetlen volna azonban akaratunk szilárdsága. A boldogságot nem lehet látni. pedig az örömet nem testi érzékkel tapasztaltam meg. kevesedmagammal. mikor tisztes és szép dolgokon örültem. mert sokféle dolog okozhatta az örömet. Úgy van-e ott. Hogy ilyen vagy olyan úton keresik-e az mindegy. s gyönyörködés híján vágy sem támadt volna bennük. s éppen mivel immár nincs többé részem bennük. a másik nemmel. mert láttam? Nem. Mikor ugyanis e szót hallják. gyönyörködnek bennük s azért szeretnének maguk is szónokolni tudni. hanem egytől egyig boldogok akarunk lenni. . Azért van ez talán. amiből kitűnik. s ha szerencsétlen vagyok. talán vágyakozással. Vagy ahogyan a szónoklás tudományára emlékszünk? Nem. mert nem test. hogy igazán boldogok lehessünk. 1. akarnak-e boldogok lenni? Rögtön kételkedés nélkül ráfeleli mindegyik.XXI. mert egyik ezen. Úgy talán. hogy az egyik igennel felel. mint ahogyan Karthágóra emlékezem. . akik nem szónokok. Mert ha szomorú vagyok is. Mert akinek a számokról fogalma van. ámbár nem tudtak volna gyönyörködni belső ismeret nélkül.s volt. akarnak-e örülni. sem nem tapintottam. hogy örömet soha nem érzett volna. jelentésére azok is rágondolnak. a boldogságról ellenben tudunk. sem nem szagoltam. De hát hol és hogyan szereztem tapasztalatot a boldogságról. Ezen ismeret segélyével tudok rá visszaemlékezni. . így maradt róla valami ismeret emlékezetemben. a boldogságra.talán utálattal. S katonáskodni is egyedül azért akarna az egyik. S mivel senki sem mondhatja.

én Istenem! Ezt a boldogságot. Illetőleg akarják. de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi. FEJEZET Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is. ki igazság vagy. A boldogságot az emberek onnan ismerik. igazság. mert senki sem akar becsapódni. olyant egyet sem. Hisz igazságot hirdetett! Hiszen a világ keresi a boldogságot. a lélek pedig a test ellen. FEJEZET Az igazi boldogság a lélek öröme Istenben. Mi oka annak tehát. XXIII. iparkodjanak. hanem a te ingyen szolgáló szolgáidé: te magad vagy örömünk. . S ez az igazi boldogság: rajtad.annál az örömnél állapodnak meg. nem akarják akkora erővel. Az emberekben jaj. hogy nem örülnek az igazságon és nem boldogok? Az. az más öröm után szalad. Ez a boldogság s nincs más ezen kívül. akik másokat szívesen félrevezettek. kevés még a világosság! Siessenek. s a boldogság az igazságon alapuló öröm!? 150 . mint ahogy kételkedés nélkül megmondják. az egyetlen igazi boldogságban keresik örömüket. s mikor a boldogságot keresik. A boldogság ugyanis öröm. vagy hamisság okán akarnak-e inkább örülni. távol legyen előtted ím vallomást tevő szolgád szívétől. hogy az igazság okán. ha emlékezetükben nem volna felőle ismeretük. Távol legyen Uram. éppúgy késedelem nélkül ráfelelik. hogy igen sokan vesződnek más dolgokkal. nehogy rájuk omoljon a sötétség! Miért igaz a mondás. Olyan embert sokat ismertem. s meg is elégednek vele. Szeretik az igazságot. amennyiben azok. keresik. amit akarnak” (Gal 5. ami lényegében az igazság megnyugtató öröme. ahonnan az igazságot. hogy el is érjék. akik nem tebenned. Ha ugyanis azt kérdezem. Van ugyanis öröm. mely az igazságból fakad. ameddig erejük futotta. az igazságot is. hogy szeretnének boldogok lenni. Az akarat azonban az örömnek valamilyen formájától soha el nem szakadhat. nálad és miattad örvendezni. hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? Miért látott a világ a te követedben ellenséget. aki szerette volna. 2. nem a boldogságot keresik. Ha ki más valaminek tudja. amihez gyengék. hogy ne cselekedjék. ezt az egyedül igazán boldog életet mindenki szeretné. az igazság örömét mindenki akarná. Eszerint tehát mégsem bizonyos. hogy akármilyen öröm birtokában mindjárt boldognak tartsam magamat. de nem szerethetnék. mert azt. 1. hogy őt félrevezessék. hogy minden ember boldog akar lenni. s alig-alig emlékeznek meg az igazságról. nem az igazi után. világosságom és orcám üdvössége.XXII. vele az igazságot is szeretik. ami sohasem a gonoszok része. Ama más dolgok aztán több nyomorúságot döntenek rájuk.17). mint amennyi boldogságot a gyengén megismert igazság hordozhatna. azaz öröm tebenned Uram. de mivel „a test a lélek ellen. amekkora elég volna.

mindenki húzódozik annak bebizonyításától. Téged kerestelek. mikor önmagát eléjük tárja. mert az emberek szeretik ugyan az igazságot.Azért. az igazság forrását. FEJEZET Hogyan van Isten az emlékezetben? Szeretném tudni. irgalmad ajándékai. mióta csak ismerlek. s emlékezetem nélkül nem tudtalak volna megtalálni. te pedig mindenek fölött örök változatlan vagy. XXV. mikor leleplezi őket. Istene vagy. Fölértem benne arra a magaslatra. ha rád gondolok s gyönyörködöm benned.szeretik tehát az igazságot. Íme Uram. 151 . szomorúság. emlékezés. s most azt fontolgatom. gyűlölik. ahol lelkem székel emlékezetemben . s ott sem találtalak. s mivel senki sem akar tévedni. mert megtekintetted szegény voltomat. ilyen az emberi lélek! Vak és nehézkes. igen. mind bent van emlékezetemben. amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét. de úgy. Bármidre bukkanok. hogy valami őelőtte rejtekben maradjon! Ennek éppen fordítottja történik vele: ő nem marad ugyan az igazság előtt rejtekben. amikor ismerni tanultalak. ott sem voltál. ahova lelkem érzelmeit szoktam behelyezni. akit. mert a testi világ képei között nem leltelek. merre lakol benne. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra. s mégis méltóztatol emlékezetemben lakni. aminő az öröm. mint hamissághoz. Uram. hogy aki másvalamihez ragaszkodik. Mikor kereslek. mekkora utakat bejártam emlékezetem térségein. Amint ugyanis nem vagy sem tárgyi kép. hol. feledés s más efféle. hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot.mert a léleknek is van emlékezete magáról -. el nem feledtem. XXIV. de nem akarja tűrni. S ahol valami igazságot találtam. hogy az legyen az igazság. . azt akarja. sem olyanforma emberi érzés. önmagát meg nem tárja fel nekik! Igen. túlmentem megismerő képességeimnek az állatokéval közös színtáján. FEJEZET Isten ismerete bent van az emlékezetben. éppen úgy emberi lélek sem vagy. kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől. becsapni inkább.ettől fogva ugyanis soha többé el nem feledtelek. te a lélek Ura. ugyan hol vagy emlékezetemben? Lakást készítettél magadnak? Milyent? Szentélyt állítottál? Milyent? Ottlakásoddal nagy tisztesség érte emlékezetemet. Behatoltam oda. bent vagy emlékezetemben. szennyes és illetlen mivoltát rejtegetni szeretné. aki ellenkező nehézségek nélkül örülhet az Igazságnak. S különben is ez mind csupa változás. vágyakozás. De még ilyen nyomorult állapotában is inkább köti örömét igazsághoz. mióta csak ismerem. félelem. . az igazság azonban elrejtőzik őelőle. Mióta csak ismerlek tehát. ott talállak. a minden igazság fundamentumának. ott találtam mindig az én Istenemet. Igazán boldog csak az. Szent örömök ezek nekem. gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak. abból az időből.

én meg jaj. hol találtam tehát rád. aki nem mindenképpen a maga gondolatát akarja tőled meghallani. amit tőled hallott. 152 . mindig ott talállak meg. Akit te betöltesz. Oh. könyörülj rajtam. kigyulladt bennem ragyogó világosságod. én meg künn! Künn kerestelek s torz mivoltommal berohantam ékes teremtett világodba. s nem bánt engem többé sem fájdalom. éhezlek. ha egészen belédolvadok.De mit keresem benne lakóhelyedet? Hisz ott nincs hely! Az az egy bizonyos. Illatod kiáradt. jaj későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál. mikor ismerni tanultalak? Mert e megismerésem előtt nem voltál bent emlékezetemben. nem mindenki érti világosan! Mindenki téged kérdez. Uram. FEJEZET Az igazság gyökerén találja meg Istent. megérintettél s íme. miben ismertelek meg? Fölöttem trónoló önmagadban! Ezt nem hely szerint kell érteni. melyik fél győz majd. Ízleltelek. Azután fölharsant hívó szózatod.mert emlékezem rád. szomjazlak. nehézkes vagyok. FEJEZET Nyomorúság a földi élet. nem tudom. de nem mindenki kapja azt a választ. jaj. Teremtmények szakítottak el messze tőled. s valahányszor rád gondolok. Igazság! Mindenütt vezére vagy a hozzád fordulóknak. mert még nem vagyok tele teveled! Gonosz örömök küszködnek bennem tisztes szomorúságokkal. Hol találtam rád. áttüzesedtem a vágyakozástól békéd után! XXVIII. sem fáradság. Mert sem hozzád közeledésünkhöz. beszívtam s most utánad lelkendezek. szárnyakat kap tőled. sem tőled távolodásunkhoz helynek nincs semmi köze. Örök-új Szépség. s elűzted rólam a vakoskodó homályt. XXVII. ami után kívánkozik. de jaj. FEJEZET Isten a legfőbb szépség. hanem inkább ahhoz igazítja akaratát. Majd. egész életemet azon túl teljességed élteti. amik nélküled egyáltalán nem is volnának. XXVI. Az a te lelkes szolgád. kérlek. s egyszerre megfelelsz minden tanácskérő temérdek kérdésére! Válaszod világos. Miben. Velem voltál s én nem voltam veled. megtörted lelkem siket csendjét. mióta ismerlek. későn. hogy benne lakol .

hanem ha Isten adja. S bizonyos. hanem. nyomorult vagyok. sőt majdnem a cselekedetig gyönyörködöm bennük. hogy tűrjük. valóra vált rajtam. még mielőtt szent titkod szolgája lettem. Nem igaz-e. Körülrajoznak.mondja a bölcs -. De az én sokat emlegetett emlékezetemben még mindig él bizonyos dolgok emléke.Jaj nekem! Íme sebeim! Nem rejtegetem őket. Parancsod világos: meg kell tartóztatnom magamat a test kívánkozásától. ahol az ember élete nem volna kísértés? Jaj. Tilalom alá tetted a bujálkodást. ha nem kedvedért szereti. a szemek kívánkozásától és az élet kevélységétől. s jobb után vágyakozásunk. Van-e e kettő között valahol középen olyan pont. FEJEZET Megvallja állapotát az érzéki kísértésekkel szemben. de mikor alszom. s követelj tőlem. de annál is nemesebb valamire figyelmeztettél. azt nem szeretem. hogy különben magamat meg nem tartóztathatom. éber állapotomban nincs rajtam erejük. a beleegyezésig. jósorsomban bajtól félek. amit parancsolsz s követelj tőlem. Könyörületes vagy. Nem szakadatlan kísértés-e az ember élete a földön? XXIX. 153 . gyúlassz föl engem! Megtartóztatást parancsolsz: add meg nekem. aki melletted másvalamit is szeret. jaj. FEJEZET Isten ad erőt a kísértések ellen. mert egységünkből könnyen temérdek sokfelé szétszakadunk. soha ki nem alvó Szeretet-Istenem. ha nem volna tűrnivalója. már az is bölcsesség volt tudni. . s mivel meg is adtad. A megtartóztatás összeszed és egységbe igazít bennünket. amit csak akarsz! Megtartóztatást parancsolsz nekünk. Add meg Uram. Nincs nekem másban reményem. mint nagy irgalmasságodban. amit csak akarsz! XXX. mert elrettentenek a megpróbáltatásoktól s romlás jár örömeik nyomában! Jaj. hogy szeressük. újra és harmadszor is jaj a sors megpróbáltatásai miatt. Orvos vagy. amelyeket a megszokás rögzített belém. jobban szeretné. amit parancsolsz. Bajomban a jobbat várom. hogy kevésbé szeret téged.21). ha talán kész akarattal tűröm is. ki ajándéka az” (Bölcs 8.„És megtudván . Amit tűrök. Mert akinek öröme van is a hosszú tűrésben. és újra jaj nekünk a sors kedvezései miatt. könnyen végét szakajtja türelmünknek. Óh. 1. Ez igaz. beteg vagyok. öröktüzes. mert nehéz a baj igája. a házasságot megengedted. hogy kísértés az ember élete a földön? Bajt és nehézséget ki szeret? De nem is kívánod.

És akkora hatalma van az ilyen csaló álomképnek testemen, lelkemen, hogy az üres látomás rá tud venni álmomban arra, amire a valóság szemlélete nem tud rávenni éber állapotomban! Nem én vagyok-e akkor is én, uram, Istenem? S mégis milyen nagy különbség szakajt el magamat önmagamtól abban a pillanatban, amikor az álomba átszenderedem, vagy onnan ide visszaébredek! 2. Hol marad az értelem, amely éber állapotban az ilyen képzelődéseknek ellenáll, sőt rendíthetetlen marad, még ha maga a csábító valóság kerül is eléje? Becsukódik, mint a szem? Elszenderül, mint a test érzékei? De akkor hogyan van az, hogy akárhányszor álomban is ellenállunk, és semmi ilyen csábítgatásba bele nem egyezünk, mert emlékezünk ébren tett fogadásunkra s nagy tisztán meg is maradunk mellette? Mert tényleg olyan nagy a különbség ébrenlét és álom között, hogy ha alvás közben megesik valami rajtunk, felébredéskor lelkiismeretünk megnyugszik. Éppen e különbség révén győződünk meg ugyanis arról, hogy nem akaratunkkal történt, ámbár sajnáljuk, hogy valamiképpen mégis megesett rajtunk. Nem volna-e elég erős a te kezed, Mindenható Uram, lelkem összes nyavalyáit meggyógyítani, s kegyelmed bőségesebb áradatával még álmaim rendetlen kívánkozásait is elfojtani? Szaporítsd Uram, sokasítsd bennem ajándékaidat, hogy lelkem testi kívánkozás béklyóiból kiszabaduljon s kövessen engem a feléd vezető úton; hogy ne lázadozzék önmaga ellen, s nemcsak hogy az érzéki képek hatása alatt ilyen undok romlottságokba egészen a test fertőzéséig bele ne keveredjék, de hogy még gondolataiban se adja beleegyezését. Nem nagy dolog az a te Mindenhatóságodnak, ki mindent bőven megtehetsz azon fölül is, amit kérünk vagy értünk; - nem nagy dolog megtenned, hogy nemcsak valamikor majd életemben, hanem most ennyi idős fejjel is az ilyenfélében annyi tetszésem se legyen, amennyit a tiszta érzés alvás közben egyetlen akarati intéssel eltávolíthat magától. Íme elmondottam neked, jó Uramnak, hogyan vagyok én most e régi bűnömmel. Rettegés között örülök annak, amit adtál, gyászolom azt, amiben tökéletlen vagyok. Biztosra veszem, hogy teljessé teszed bennem irgalmasságodat egészen a tökéletes békéig, amelyben örökké veled marad testem is, lelkem is, ha majd beteljesedik a mondás, amely írva vagyon: „Elnyeletett a halál a győzedelem által” (1Kor 15,53).

XXXI. FEJEZET Megvallja állapotát a mértékesség dolgában. 1. Van a „napnak” más nyomorúsága is, bár beérné vele. Testünk naponkint kimerül, s naponkint újítjuk étellel, itallal, míg majd ételt is, gyomrot is megszüntetsz s csudálatos teljességbe fojtasz bele minden megfogyatkozást s rothatag mivoltunkat örök rothadatlanságba öltözteted. Most kellemes nekem testem e sürgetése. Küszködöm ellene, hogy rabul ne ejtsen. Böjtökkel háborúskodom ellene mindennap; gyakran „vetem szolgálat alá testemet” (1Kor 9,27), de nyűgösködését mégis csak élvezet szüntetheti. Az éhség és szomjúság ugyanis a test fájdalmas nyűge, égetnek és láz módjára elhervasztanának, ha a gyógyító szer: az eledel nem segítene. S mivel az eledel megvan, mert jóságos bőkezűséged révén föld, víz és levegő a mi gyarlóságunk szolgái, élvezetnek hívják azt, ami tulajdonképpen szorongatásunk.

154

Arra oktattál, Uram, hogy úgy fogjak az evéshez, mintha orvosságot akarnék bevenni. Míg azonban a nyűgös kívánkozás állapotából átérek a kielégítő jóllakásig, átmenés közben leselkedik rám kelepcéjével az érzékiség. Maga ez az átmenés élvezet, s oda, ahova el kell jutnunk, nem lehet más úton átérni, csak ezen. Jóllehet az evés-ivásnak csak egy oka van: a test megtartása, alattomos csatlós: az élvezet jár nyomában, sőt igen gyakran elibe törekszik, hogy az ő kedvéért történjék az, ami szóm vagy szándékom szerint testem megüdítése okából történik. Mértékük sem egyforma; mert ami elég volna a test fölerősítésére, az kevés az élvezetnek, s akárhányszor nehéz megmondani, a test szükségletére való tekintetből akarunk-e tovább enni, vagy inkább az élvezet kívánkozása csapott be bennünket s immár annak szolgálunk. Alacsony felfogásunknak e bizonytalanság fölötte kellemes. Védelmet kovácsol belőle; szívesen hánytorgatja, hogy nem tudjuk, mennyi az, ami az egészség óvására szükséges; így aztán az egészség köpenyébe takarja bele az élvezet ügyét. Mindennap igyekszem gátat szabni e kísértéseknek. Jobbod segítségét kérem s hozzád megyek lelkifurdalásaimmal, mert ebben a dologban mind ez ideig nem tudtam bizonyos regulát állítani magamnak. 2. Hallom az én Istenem parancsoló hangját: „El ne nehezedjék szívetek mámorában és részegségében” (Lk 21,34). Részegséghez semmi közöm: könyörülj rajtam, hogy ne is legyen. Mértéktelenség azonban néha már megesett szolgáddal; könyörülj rajtam, hogy ezután távol legyen tőlem, mert „senki meg nem tartóztathatja magát, hanem ha te adod neki” (Bölcs 8,21). Imádságunkra sokmindent megadsz nekünk; azt is tőled kapjuk, amiben részünk van, mielőtt imádkoznánk érte, s hogy ezt utólag eszünkbe vesszük, az is a te ajándékod. Részeges sohase voltam, de ismertem olyanokat, akiket részeges mivoltukból józanokká változtattál. Tőled van tehát azok józansága, akik sohasem részegeskedtek; tőled van, hogy akik részegeskedők voltak, immár nem azok, s ugyancsak tőled van, hogy azok is, ezek is tudják, kitől van az is, ez is. Hallom másik igédet is: „Kívánságod után ne indulj és térj el akaratodtól” (Sir 18,30). Te adtad fülembe s igen szeretem ezt is: „ha eszünk, azzal nem nyerünk, ha nem eszünk, azzal nem vesztünk” (1Kor 8,8) (Isten előtt) - azaz: az egyik nem tesz engem gazdaggá, a másik nem szolgál gyalázatomra. Ismerem ezt is: „Én megtanultam, hogy amim van, azzal megelégedjem. Tudok szűkölködni is, tudok bővelkedni is. Mert mindent megtehetek azáltal, aki engem megerősít (Fil 4,11-13). Aki így beszél, az már az égi tábor katonája, nem por, mint én vagyok. Ne felejtsd el Uram, hogy por vagyok. Porból alkottad az embert, s „elveszett és megtaláltatott” (Lk 15,24). Sőt ő, akit annyira megszerettem eme lelkedből lelkezett mondásáért: „Mindent megtehetek azáltal, aki engem megerősít” - ő sem a maga erejéből volt erős, mert ő is ugyanilyen por volt. Erősíts, Uram, hogy én is megtehessem. Add meg, amit parancsolsz, s követelj tőlem, amit csak akarsz! Az Apostol is megvallja, hogy úgy kapta, s „amivel dicsekszik, az Úrban dicsekszik” (1Kor 1,31). 3. Fülembe hangzik másnak szava is, az is azért könyörgött, hogy megkapja: „Vedd el tőlem mondja - a mértékletlenség kívánkozását” (Sir 23,6). Mindezekből világos, megszentelődésünk Istene, hogy ha parancsodat beteljesítjük, azt a te adományod erejében cselekesszük.
155

Megtanítottál engem, jóságos atyám, hogy „minden tiszta ugyan (a tisztáknak), de ártalmas azon embereknek, aki botránkoztatva eszik” (Róm 14,20) - és hogy „minden teremtményed jó, és semmit sem kell megvetni, ami hálaadással vétetik” (1Kor 8,8), mert „az eledel ugyan minket nem ajánl az Isten előtt, - senki se ítéljen meg tehát minket az ételben és italban” (Kol 2,16), - és „aki eszik, a nem evőt ne ítélje meg” (Róm 14,3). Mindezt megtanultam. Hála és dicséret érte neked, Istenem, Mesterem, figyelmem ébresztője s szívem megvilágosítója; kérlek, végy ki engem minden kísértésből. Nem az eledel tisztátalanságától félek én, hanem a rendetlen vágyakozástól. Tudom, hogy Noé engedelmet kapott minden ennivaló húsfajta megevésére; - tudom, hogy Éliást húseledel üdítette; hogy a csudálatos önmegtartóztatással ékes Jánost nem szennyezték meg az állatok, tudniillik a sáskák, amelyek eledeléül szolgáltak; de azt is tudom, hogy Ézsaut a lencse megkívánása csapta be; Dávid pedig megkorholta önmagát azért, mert víz után epedett; s végül hogy Urunk Királyunk kísértése nem hússal, hanem kenyérrel történt. Ez okon a zsidó nép is nem azért bűnhődött, mert húst követelt, hanem azért, mert gyomra gondjában az Úr ellen nyelvelt. Ilyen kísértések közepette napról napra harcolok az étel-ital vágya ellen; itt ugyanis nem határozhatom azt, hogy egyszer s mindenkorra abbahagyom s többé nem nyúlok hozzá, ahogy megtettem a paráznasággal; - a falánkság gyeplőit tehát sem szorosan, sem tágan, de folyton kézben kell tartanom. S van-e ember, Uram, aki túl nem lendül valami keveset a szükség határán? Ha van, akár kicsoda, nagy ember, s van miért magasztalnia nevedet. Én nem vagyok ilyen, mert én bűnös ember vagyok. De azért magasztalom nevedet, bűneimért pedig az jár közben nálad, aki legyőzte a világot s engem is felvett testének tagjai közé; csak az erőtlenek közé ugyan, - de hisz az ő „tökéletlenségét is látták szemeid, s könyvedben mindenek be vannak írva!” (Zsolt 138,16).

XXXII. FEJEZET Szól az illatok élvezetéről. Ami az illatok csábítását illeti, nemigen törődöm velük. Ha nincs illat, nem kereskedem utána; ha van, nem vetem meg, kész vagyok arra is, hogy örökre lemondjak róla. Gondolom, hogy meg tudnám tenni; lehet, hogy tévedek. Mert igazán siratnivaló a sötétség, amely elrejti előlünk a bennünk levő képességet, úgy, hogy lelkünk önmagának sem igen hihet, mikor saját ereje dolgában önmagát megkérdezi, mert ami erő igazán megvan bennünk, legtöbbször rejtekben marad, hacsak valami tapasztalás világosságot nem vet rája. S bizony senki se bizakodjék el ebben a nevezet szerint is elejétől végig kísértés-életben, mert aki rosszaságból jóra fordult, nem tudhatja, nem változik-e jóságból vissza a gonoszságba. Egy a remény, egy a bizakodás, egy a biztos ígéret: a te irgalmasságod!

XXXIII. FEJEZET Hogyan viselkedik a hallás élvezetei dolgában? 1. A hallás útján szerzett élvezetek terén bonyolódottabb volt a helyzetem, mert ez az élvezet igen megfogott, de kezed feloldozott és megszabadított engem.
156

Megvallom, hogy most is könnyen ráfelejtkezem az énekre, ha igéd élteti, s ha az énekes hangja kedves és gyakorlott; - de nem köt le egészen, mert otthagyom, amikor akarom. Igéd élteti ezen énekeket, s ezért bocsájtom őket magamhoz; igéd révén azonban szívemben valami kis méltó helyet kérnek s bizony alig-alig szabom ki a nekik megfelelőt! Néha ugyanis úgy látom, mintha jobban kitüntetném őket, mint illenék. Megfigyeltem, hogy a szent igék ének formájában bensőbben és igazabban lendítik, tűzdelik lelkemet jámborságra, mint ének nélkül; - továbbá, hogy lelkünk különféle érzéseinek más-más kifejező módja van hangban és énekben, s ez a mód valami titkos rokonság erejében az érzelmeket elő tudja idézni. Baj azonban, hogy az érzékek élvezete, amelynek pedig nem üdvös a lelket kiszolgáltatni, mert elgyengíti, - gyakran rászed engem. Nem akar ugyanis türelmesen egy fokkal hátrább a gondolat után következni, hanem előre igyekszik és ő akar vezetni, pedig csak a gondolat kedvéért kapott bebocsájtást. Így aztán hibázok. Nem veszem észre mindjárt, csak azután látom. 2. Máskor meg éppen ettől a kelepcétől való mértéktelen óvakodásomban a túlságos szigorúság hibájába esem, éspedig annyira, hogy néha még a Dávid-féle zsoltár megszokott kedves éneklési módjait is egytől egyig száműzni szeretném fülemből - sőt az Egyházból is -, s biztosabbnak látom azt, amit az alexandriai püspöktől Athanasiusról - emlékszem - gyakran emlegettek előttem; ő ugyanis a zsoltárokat olyan kevés hangváltozattal énekelte, hogy az ének inkább volt olvasás, mint ének. Mindazonáltal ha eszembe jut, hogyan omlottak az egyházi énekek hallatára könnyeim hitem visszanyerésének első idejében, s ha meggondolom, hogy most nem az ének maga, hanem a csengő hangon, s egészen megfelelő hangváltozattal énekelt igék indítják meg lelkemet, megint csak megismerem, hogy nem kis haszna vagyon ezen szokásoknak. Ilyen az én ingadozásom az élvezet veszedelme s lelkem haszna között; lassankint azonban mégis ahhoz a véleményhez közeledem, hogy helyeselni kell a templomban immár szokásos éneklést, mert a gyengébb lelkek jámbor áhítatra indulnak, mikor kedves éneket hallanak. Nem akarok azonban véglegesen dönteni ebben a kérdésben. Mikor mégis megesik velem, hogy lelkemet inkább elfoglalja az ének, mint az, amit énekelnek, azonnal látom, hogy vétkezem, s büntetést érdemlek, s olyankor jobb szeretném az énekest egyáltalán nem is hallgatni. Íme, ilyen az én lelkem állapota. Sírjatok velem, sirassatok engem, ti, akik valami jóban töritek fejeteket, de úgy, hogy cselekedet is következik utána. Mert az olyant, akinek nincs része hasonló vívódásban, úgy sem indítják meg az én gondjaim. Te pedig Uram, Istenem, hallgass meg engem. Fordítsd rám figyelmedet; könyörülj rajtam, s gyógyítsd meg, mert íme, az a bajom, hogy a te szemedhez mérve minden dolgom felől aggódom.

XXXIV. FEJEZET A szemek kívánkozása. 1. Az van még hátra, hogy vallomást tegyek testi szemeim kívánkozásáról is. Hadd jusson el ez is Egyházad fülébe, testvéreim jámbor fülébe, s hadd rekesszem be a szót vágyakozó testem kísértéseiről, amelyek még mindig szorongatnak, én meg fohászkodom, és ugyan óhajtok átöltözni mennyei lakóházunkba (2Kor 5,2).
157

A szem szép és váltakozó formákat, ragyogó, kedves színeket akar látni. Ne legyen lelkem ezek rabja; Isten rabja legyen, az ő jó, sőt igen jó alkotásai ezek, de nem ezekben van az én üdvösségem, hanem őbenne. Éber állapotomban szüntelen érintkezésben vannak velem; soha sincs olyan nyugtom tőlük, mint aminő tökéletesen elhallgat néha minden hang, minden zaj. A színek királynője ugyanis, a fény, szétömlik mindenen, amit látok, s akárhol vagyok napközben, ezerféle módon hozzám suhan s körülsimogat, pedig nem is figyelek rá egyéb dolgom miatt. Hízelkedése annyira hatalmába kerít bennünket, hogy ha hirtelen eltűnik, vágyakozva visszakívánjuk, sőt beleszomorodik a lelkünk, ha sokáig késik. Oh, van más fény is! Azt látták Tóbiás vak szemei, mikor fiának az élet ösvényét magyarázgatta s előtte járt a szeretet lépéseivel anélkül, hogy botlott volna (Tób 4). Azt látták Izsák kortól elnehezedett és elborult testi szemei (Ter 27). Megkapta azt a kegyelmet, hogy nem szeme, mert az nem tudta, hanem áldása különböztette meg fiait egymástól. Azt látta Jákob. Agg kora az ő szemevilágát is elvette, de szíve fénye bevilágította jövendő népe nemzetségeit, amelyek fiaiban kijelentettek, - s felrakta titkos értelem szerint keresztbe tett kezeit Józseftől származó unokáira, de nem olyan külső sorrendben, mint atyjuk igazítani szerette volna, hanem úgy, amint lelkében ő különbséget tett közöttük (Ter 48-49). 2. Az az igazi fény, Egyetlen, és egyek azok is, akik látják és szeretik. Az az anyagi fény pedig, amelyről előbb megemlékeztem, csalfa és veszedelmes bajjal szövi át elvakult híveinek földi életét. Vannak, akik abból is dicséretet tudnak neked, a mindenek Teremtő Urának mondani: beleveszik a fényt a neked szóló himnuszba, de azért nem botlanak bele a fényről szóló manicheus álmodozásba. Ilyen felfogást kívánok magamnak is. Ellenállok a szemek csábításának, hogy meg ne botoljanak a te ösvényeden lépegető lábaim. Hozzád emelem lelki szemeimet, hogy megszabadítsd lábamat a kelepcéből. Sokszor van szükségem szabadító kezedre, mert sokszor kelepcébe esem. Jaj, de sok tőrt vetnek elém mindenfelé, jaj de sokszor lépre megyek, te azonban nem késlekedel kiszabadítani, mert nem szunnyadozol, s nem alszol, ki Izraelt őrzöd (Zsolt 120,4). A szükséges és mértékes igényeken, sőt a tárgyak jámbor rendeltetésén is jóval túl a sokféle művészet és mesterség milyen temérdek módon meggyarapította ruhák, lábbelik, edények, mindennemű cikkek, festmények és változatos ábrázatok dolgában a szemek kísértéseit! S az ember a világban szalad azok után, amiket készített, lelkében meg elhanyagolja azt, aki teremtette, és így tönkre teszi azt, amivé Isten teremtette. 3. Én azonban, Istenem és ékességem, ebből is éneket mondok neked, s dicséretem áldozatát hozom megszentelőmnek! Minden szépség ugyanis, ami a művész lelkéből átmegy kezei alkotásába, abból a minden lelkek fölött ragyogó szépségből ered, amely után szívem éjjelnappal fohászkodik. - Baj, hogy a szép alkotások művészei és pártolói az örök szépségtől kölcsönzik ugyan a bírálat alapelveit, de nem tőle tanulják a használat módját. Pedig az is ott van, csak ők nem veszik észre; ott van, nem kellene tovább menniök, erejüket beléd helyezhetnék s nem tékozolnák a puhálkodó kényelem tárgyaira. Mondom, mondom, bírálgatva mondom ezeket, s íme, saját lábam is ugyanezen szépségekbe akad. Mentsd ki onnét, Uram, mentsd ki, „mert a te irgalmasságod szemeim előtt vagyon” (Zsolt 25,3). Rabságukba esem nyomorúságosan, te pedig kegyelmesen kimentesz; néha úgy,

158

hogy észre sem veszem, mert véletlenül buktam el; néha meg fájdalmas a mentés, mert immár ragaszkodni kezdtem hozzájuk.

XXXV. FEJEZET A kíváncsiság kísértései. 1. Van a kísértésnek más, sok okon veszedelmesebb fajtája is. A testi kívánkozáson kívül ugyanis, amely minden érzéki élvezetnek és gyönyörködésnek alapja, - jaj tönkre megy ennek minden tőled elrugaszkodott szolgája, - a léleknek is van kívánkozása: az orrát mindenbe beleütő, hiábavaló kíváncsiság, amely a test érzékei segítségével, nem ugyan testileg élvezni, hanem a testen keresztül tapasztalni igyekszik s ilyen mivoltát a tudomány és kutatás köntösébe szereti bujtatni. Igazában a tudás vágyához tartozik, s mivel a szem megismerés dolgában valóságos király a többi érzék között, a Szentírás a szemek kívánságának nevezi. A látás tényleg a szem dolga, de ezt a szót szoktuk a többi érzékre is alkalmazni, mikor valamit meg akarunk ismerni. Senki se mondja: hallgasd, hogy fénylik! - vagy: szagold csak, hogy ragyog! - vagy: ízleld csak, milyen fényes! - vagy: tapintsd meg, hogy villámlik! - mert minden ilyenről azt mondjuk, hogy megnézzük, megszemléljük, meglátjuk. Viszont nemcsak azt mondjuk: nézd meg, mi világít? - amit egyedül a szem vehet észre -, hanem így is beszélünk: nézd csak, mi zörög, mi szaglik, mi ízlik, mi érdes? - Ez az oka annak, hogy az érzékek tapasztalati munkáját - amint már említettük - a Szentírás általában a „szemek kívánságának” nevezi; az érzékek ugyanis, mikor valamit meg akarnak ismerni, a hasonlatosság alapján a látás munkáját tulajdonítják maguknak, az pedig elsősorban a szem dolga. 2. Így aztán világosabban megkülönböztetjük, mikor működnek érzékeink élvezet, s mikor kíváncsiság okából; mert az élvezet egy nyomon jár azzal, ami szép, ami zengzetes, ami kellemes, ízes és gyöngéd; a kíváncsiság pedig ezek ellenkezője iránt is érdeklődik, nem azért, hogy kellemetlenségünket magára vegye, hanem azért, mert tapasztalni, ismerkedni akar. Micsoda élvezet lehet például valamely szétroncsolt holttestet szemlélni, amely egyébként borzadást gerjeszt bennünk? S mégis odasereglenek az emberek, ahol a holttest hever, - jajveszékelni és rémüldözni. Még álmunkban sem szeretnének ilyent látni, s mikor ébren vannak, mégis odarohannak, pedig senki sem készteti őket, hogy nézzék meg, sem a látvány szépségének híre ugyan nem csábítja őket. Ugyanígy vagyunk többi érzékünkkel is, - sok volna külön-külön végigrostálni valamennyit. E beteges kíváncsiság kedvéért raknak ki ritka, csodálatos dolgokat közbámulatra. Ezért iparkodik egynémely ember a külső természetnek még olyan műveit is felkutatni, amelyek ismerete nem hasznos nekünk; de nem is akar a kutató egyebet, mint tudást. Ebből lehet azt is megérteni, ha valaki a tudás vágyától egészen meggabalyodva még bűbájos fortélyokat is használ kutatás közben. Sőt ez az oka a vallásos istenkísértésnek is, mikor jeleket és csudákat követelnek nem ugyan valami üdvös célra, hanem csak tapasztalás okából. 3. Veszedelmes kelepcékkel teljes szörnyű erdő az élet!

159

Sok mindent tövig nyestem már, sok mindent kivetettem szívemből, ahogyan tennem adtad, üdvösségem Istene, de mikor szakadatlanul temérdek ilyenfajta dolog zúgja körül minden oldalról életemet, hogyan mondhatnám bátorságosan, hogy hiábavaló megnézés és ostoba kíváncsiság okából soha semmi ilyenre rá nem felejtkezem? Igaz, a színház nem vonz már. A csillagok állásával nem törődöm; soha eszembe sem jutott a halottak lelkét tanácsba idézni; utálok mindenféle istentelen bűbájosságot. Mennyi fortélyos sugdosással ösztökél azonban a gonosz, hogy jelet kérjek tőled! Tőled, Uram és Istenem, kivel szemben alázatos és egyenes szívű szolgálat a kötelességem! Királyunkra, az úr Jézusra, s örök hazánkra, tiszta, egyszerű Jeruzsálemedre kérlek, Uram; hogy amint most távol van tőlem az ilyen hajlandóság, azonképpen maradjon is mindig távol, sőt még messzebb tőlem! Mikor valakinek javáért kérlek, más a szándékom, és célom is igen különbözik a gonosz akaratától; cselekedjél Uram, ilyenkor tetszésed szerint, nekem pedig add, hogy szívesen kövesselek. Meg tudná-e azonban valaki szám szerint mondani, mennyi haszontalan apróság izgatja kíváncsiságunkat, s hányszor megbotlunk mindennap? Hányszor megesik, hogy hígvelejű fecsegőket meghallgatunk, eleinte elnézésből, hogy meg ne sértsük a tökéletleneket, utóbb meg már nagy szívesen lessük szavaikat? 4. Ha a cirkuszban azt adják elő, hogyan üldözi a kutya a nyulat, oda sem megyek megnézni; bezzeg kint a mezőn, ha éppen arra ballagok, megragadja a figyelmemet az ilyen vadászat s kizavar még valami nagy dolgon való elmélkedésemből is; sőt annyira leköt, hogy ha nem változtatja is meg lovam irányát, figyelmemet biztosan eltéríti. S ha csak te Uram, rámolvasván gyarlóságomat, hamarosan föl nem rázasz, hogy vagy a látottak alapján valamely alkalmas gondolattal hozzád emelkedjek, vagy az egészet közömbösen hagyjam ott, - bizony bambán odabámulok. Hát mikor otthon ülök, s akárhányszor az köti le figyelmemet, hogyan nyelegeti a gyík vagy hogyan fogja meg a pók a hálójába került legyeket! Vagy ez talán nem kíváncsiság, mert apró állatokról van szó? Igaz, hogy csak egy lépés innen, s máris téged dicsérlek, mindezen teremtmények csudálatos mesterét és rendezőjét, de hozzád emelkedésem eleje mégis csak kíváncsiság volt; mert más: gyorsan fölkelni, és más: egyáltalán el sem esni! Életem tele van ilyenekkel; csak egy az én igen nagy reménységem: irgalmasságod! Mikor ugyanis lelkünk az effajta dolgok valóságos gyűjtőhelyévé válik és seregestül cipeli magában a temérdek hiábavalóságot, imádságunk bizony sokszor szakadozik, sokszor zavarodik, s míg lelkünk imádkozó hangjával téged keresünk, megsilányítják színed előtt e nagyszerű cselekedetünket a ki tudja honnan előugráló szórakoztató gondolatok.

XXXVI. FEJEZET A büszkeség kísértései. 1. Van-e jogom, Uram, mindezt csekélységnek tekinteni? Van-e okom másban reménykedni, mint tapasztalt könyörületességedben; most, amikor már el is kezdted újjá alakításomat? Tudod, Uram, mekkorát változtattál rajtam.
160

igaz boldogságunk ellensége folyton agyarkodik. s megvédj az eleven elpusztulástól. hanem kárhozata megosztására. mondhatom-e. hogy elszakaszkodunk az Igazságtól. ami nem is öröm. hadd meneküljünk oda. azokat meg is akarja tartani. mikor elkárhoztatod. Hordom. s a közvélemény ingatag talajára helyezve át életünk örömét. undok hetvenkedés! Ez a kívánkozás okozza legtöbbször. sem menekvést. amit csak akarsz. Jaj. hogy a hegyek alapjai is megindulnak tőle. hogy a nép érted és miattad. Uram. meg az emberek szeretetére is. mindenüvé kelepcéket rak örökös uszításaival. hanem az ember dicsőségének alapja mindig valamely adományod.3). s az alázatosaknak adod kegyelmedet. 2. mikor te korholod. mint ő maga. Arra számít. Mert annak Isten ajándéka tetszett meg embertársában. ti. mikor még ugyancsak féltem nyakamra venni. Légy dicsőségünk. akik a társadalomban valamilyen hivatalt viselünk. hogy a kevélyeknek ellenállsz. hanem hogy helyetted szeressen és tiszteljen bennünket. hogy elhagyott. miattad szeressenek. az ugyan megkapja a dicséretet. sem a gonosz nem áldhatja magát” (Zsolt 10. mert ez nekem örömet okoz? Örömet. Uram. Terjeszd ki szárnyaidat. Kevélységemet félelmeddel reguláztad. az a kívánkozás. de avval együtt a korholásodat is. hordom az igát és könnyűnek találom. amit parancsolsz. hogy az ember nem szeret téged s nem tiszta szívvel fél tőled. FEJEZET Hogyan viselkedik dicsérettel. hogy sötét és dermedt szívű szolgái legyenek. Mert „nem dicsekedhetik a bűnös lelke kívánságaiban. ennek meg jobban tetszett az ember ajándéka. csak te tudsz felfuvalkodás nélkül uralkodni. Ezért dördül meg szavad a világ hiúságai ellen olyan erővel. mert ilyennek ígérted és ilyenné tetted. immár nem azt akarjuk. Ilyen volt igazában akkor is . . S bizony magasztalója jobb ember. ócsárlással szemben? 1. gyöngéd nyájad vagyunk. meggyógyítsd gyarlóságaimat. aki emberdicséretet keres. Számít rá. E nemben is önmegtartóztatást követelsz tőlünk. hanem eleven nyomorúság.csak én nem tudtam -. tekintélyre is szükségünk van. hogy aztán egyéb minden bűnömön is megkönyörülj. akit amaz magasztal. Aki pedig jobban örül a dicséretnek. Neki szolgáljanak. Ezért van. nem ugyan a szeretet egyezségében. e kísértések. Az emberek nyelve a mi mindennapi égető kemencénk. miattad tiszteljenek közöttünk mindenkit.Mindenekelőtt kigyógyítottál örökös magam igazáért veszekedésemből. Akiket a Sátán így a maga képére alakít. irgalmas kegyelmed koronájával ékesíts és jókkal töltsd be kívánságaimat. s pokoli útjain torz utánzásodra törekszik. hogy mohó kapkodásunk egy óvatlan pillanatban tőrbe ejt bennünket. aki Isten fényességétől elrugaszkodva északon ütötte föl trónusát. XXXVII. add meg Uram.nem talál embervédelmet. légy te a mi gazdánk. szakadatlanul szorongatnak. mikor ítéleted alá veszed. Mi azonban Uram. íme. mert csak te vagy igazán független úr. s követelj tőlünk. 161 . mint Istené. Mindennap szorongatnak. mint magának a dicséretét alapozó adománynak. s beletörted igádba nyakamat. Mivel nekünk. vagy ebben az életben elhagy valamikor engem a kísértések harmadik fajtája. hogy féljenek tőlem és szeressenek az emberek csak annak okából.

hogy bizonyos dolgoktól elvonjuk ragaszkodásunkat. az én vallomásom a kísértések ezen fajtájáról? Mi más. mennyire tisztultam ki e nyavalyából. hogy bajos értetlensége miatt szomorkodom. mikor nyugton vagyok tőlük. hogy magasztalóm más véleményen legyen felőlem. hogy nincsenek. De mi módon próbáljuk ki azt. hát e téren egyáltalán nem ismerem jól magamat? 162 . mi akarok inkább lenni: szenvedélyes. akár azért mert távol maradtak. 2. Megvallom. hogy a dicséret nekem igen jól esik. vagyis azt. vagy kettőt. akár többre becsülik azt. mennyi könny ömlött már szememből. vagy pedig apró és jelentéktelen értékemet többre becsülik. megítélhetem akkor. Viszont azt meg. akár azt dicsérik. s tudod. hogy valamit egykedvűen vagy csak zúgolódva tudok-e nélkülözni. Mi lesz hát. Azonkívül akarod. mert a jó. Az igazság azonban még több örömet okoz. itt azt is alig tehetem. mert akaratom elzavarta őket. vagy szilárd. jól megértvén fejtegetésemet. aki csak ismer bennünket? Lehet-e ennél nagyobb őrültséget mondani. s ami nem érdemli meg az ócsárlást. Másfajta kísértések tekintetéből valahogyan csak módját tudom ejteni a magam megkutatásának. hogy az ócsárlás kisebbíti. hogy akármi jó dolgom külső elismerése egyáltalán ne növelné örömömet. akár azért. hogy felebarátom előhaladásának. Istenem. hogy leszól valamit. Igen szeretném. Oh. mint kellene. Ha a lélek nem tudja kitapogatni. én meg nem. ha az a valami nincs meg. . hogy bizonyos dolgokhoz ragaszkodjunk. ami miatt önmagamnak sem tetszem. Uram. amihez nem ért. de minden szidalommal elhalmozott ember-e. engem nem tud megnyugtatni.mert azt. Te. A gazdagság azért kívánatos. mint én magam. mikor vagy olyant dicsérnek bennem. De miért? Azért-e. ha más is örül neki? S valahogyan tényleg úgy van. S mikor egy gyarlóságom miatt aggódom. mint magát a jó életet. azonnal ott terem a mentegetődzés. tudnám melyiket válasszam. megdicsér engem. csak akkor érzem igazán. Uram. hogy mindenki megutáljon. tudod. viszont azt képzelem. Nemcsak megtartóztatást szabtál ránk. hogy ne csak téged. ami nem egybehangzó magamról alkotott véleményemmel. kipróbálhatja magát azzal. Már most gyakran azt hiszem. hogy növeli. hogy felebarátom. Néha el is szomorodom a dicsérgetések miatt. mint az. hanem felebarátunkat is szeressük. minden dolgomban balkezű. mi az igazi oka ezen érzésemnek? Nem akarom. hogy nem dicséret az nekem. amikor pedig örömöm oka az. hogy a dicséret hiányát el tudjuk-e tűrni? Kezdjünk talán valami olyan gonosz és mérték nélkül elvetemedett életet. De megint itt a kérdés: honnan tudom. 3. vagy csak kigondolni is? Mert ha dicséret a jó élet és jó cselekedetek szokásos és szükséges kísérője. sőt az is igaz. vagy valamennyit ki lehet vele elégíteni. ami magamnak is tetszik bennem. megveti-e gazdagságát. mint a dicséret. Mert ha rám bíznák a választást. ami magamnak sem tetszik bennem. amikor hallom. hogy túlad kincsein. ami nekem kevésbé tetszik. vagyis azt. amelyeket te látsz. s igen aggódom lappangó bűneim miatt. vagy várható fejlődésének örülök. kedvesebb nekem.Szívem mélyén fohászkodtam hozzád ez ügyben. de a közvéleménytől dédelgetett ember-e. Mert nem könnyű arról megbizonyosodnom. hogy testi gyönyörűségtől s a fölösleges tudás után zörgető kíváncsiságtól mennyi erővel tudom immár magamat visszatartóztatni. az igazságban megingathatatlan. mennyire esik nehezemre az. mert a már említett három kívánkozás közül az egyiket. ezt a kíséretet éppen úgy nem szabad elhanyagolni. Ilyenkor ugyanis kikérdezem magamat. hanem igazságosságot is. ér-e valamit.

Nézd.5). Nyomorult és szegény vagyok. hogy nem tetszem magamnak.Benned. hanem azért is. akik önmaguknak szörnyen tetszenek. vagy éppen kevésre becsülik őket. érdemeikkel hozakodnak elő. Még jó. míg csak meg nem igazítod hibámat és tökéletességgel föl nem cseréled abban a nagy békében. hanem felebarátom haszna miatt. tele van igen veszedelmes kísértéssel. amit emberi szem lát. Uram. s szívvel. De hogy ilyen vagyok-e. mennyi mindenféle bajos veszedelem tölti el rettegéssel szívemet. Erről az oldalról jobban ismerlek téged. ha más is megkapná ugyanazon kegyelmet. pedig az emberek vagy nem értékelik. Kérlek. hogy értem imádkozó testvéreim előtt megvallhassam. Addig azonban ajkam minden beszéde. ne engedd. hogy sebeimet folyton gyógyítgatod. ezen korholás maga újabb dicsekedés alapja. nem tudnak testvéri közös érzéssel örülni. Az ilyen magabecsülőknek egyáltalán nincs becsülete előtted. távoztasd el tőlem az ilyen őrültségeket. Nemcsak azért. sőt a hiú dicsőség megvetését is még hívságosabb dicsekvésre használja. vagy nem! 163 . ha elismerik is. Így aztán már nem is a hiú dicsőség megvetése miatt örül. én Istenem. világosan látom. vagy ha elismerik is tőled származóknak. amely összekoldult dicséretekből valami egyéni kiválóságot gyárt nekem és megkísért vele. mert bennem van a dicsőség szeretete. mert egy lélegzettel dicsekszik is! XXXIX. amelyet semmi gőgös szem meg nem láthat. nyelvvel ne legyek többé őszinte te előtted?! (Zsolt 140. hogy ingyen kegyelmed adta javaikat. Még egyszer még szorgalmasabb vizsgálatot tartok magamon. hogy ajkam a bűn olajával kenje fejemet. amely ugyanúgy apadatlanul fülem hallatára felebarátomat éri? Vagy erre sem tudok felelni? Csak az van még talán hátra. Igazságom. Azoknak megölő betűje ez. hogy magam csapjam be magamat. Ha tényleg felebarátom haszna miatt indulok meg a dicséreteken. Ha megkorholom. mert gyarlóságaikat erénynek tartják. Bizony sokkal inkább érzem. mint az. mint azt. sőt meg sem veti. hogy nem magam miatt kell a rám hányt dicséreteken megindulnom. miért hat reám a mást ok nélkül érő ócsárlás kevésbé. s irgalmasságod után vágyakozom. FEJEZET Milyen nagy veszedelem az elbizakodottság? Mélyen bennünk rejtekezik a kísértések ugyanezen fajtájából más bajos gyarlóságunk. uram. ami sebet találok magamban. Uram. Titokban nyögöm állapotomat. mert sajnálnák. FEJEZET A büszkeség még az erényt is felhasználja kísértésre. nem tudom. hogy kapok-e újakat. ők azonban nem is törik magukat mások tetszése után. minden cselekedetem. mert ajándékaidat egészen sajátjuknak tekintik. mint magamat. mutass meg engem magamnak. XXXVIII. Oh Uram. mint ha engemet ér? Miért bánt engem az ellenem szórt gyalázkodás súlyosabban. végül.

Mikor végigelmélkedek mindent s téged kérdezgetlek. erőm. ezért kiáltoztam szabadító jobbod után. 164 . csak ott nem szakad el semmije tetőled. XLI. van-e fölségesebb valami. 1. hogy azok közül egyik sem te vagy. megértem. a keresgélő vándor? Én jártam végig az egészet. Én azonban. Végig kutattam. Ha te nem vagy. Néha-néha igen szokatlan érzésbe. ismét másokat a feledésből kiások. Uram. Gyakran elmélkedtem így. Azután bejártam emlékezetem rejtekhelyeit. amelyet szokásainkkal magunkra veszünk! Itt lehetek. Öröm ez nekem. mit kerüljek. mint azok a pillanatok? Azután megint csak visszahanyatlom ide nyomorúságom súlya miatt. Így itt is. s a te oktató és parancsoló szavadat hallgattam. Elnyel ismét a mindennapiság áradata és én sokat sírok. valami ismeretlen édességbe meríted lelkemet. részint a már belém hatolt benyomásokat érzem s magukat az érzékeket. az üdülésnek ehhez a módjához menekülök. Én vagyok az. És én magam. FEJEZET Miért szakadt el a lélek Istentől? Ezért elmélkedtem végig bűnös gyarlóságaimat a háromféle kívánkozás szerint. FEJEZET Újra végigjáratja elméjét azon az úton. aki részint az érzékek jelentéseit átveszem és vizsgálat alá vetem. Megfigyeltem saját eleven testemet s magukat érzékeimet is. én Igazságom. amellyel mindezeket cselekszem. 2. igazán nem tudom. de megértettem. eljuthat-e oda valaki? „Elvettettem szemeid elől” (Zsolt 30. Láttam és megrendültem. hogy lelkem sehol sem talál bátorságos helyet. Mert te vagy a megfogyatkozhatatlan világosság. s remegve kérdezte. amennyire tudtam. Én veszek az emlékezet rengeteg kincsesházába már elhelyezett dolgokból egynémelyeket tárgyalás alá. sok tágas csarnokát. Én igyekeztem mindent különválasztva a maga értéke szerint megbecsülni. Tőled kértem tanácsot minden kérdésben. az én előőrseimet ismerem és számba veszem. mindezek végrehajtója. én sem vagyok Isten. Csak ott gyűjtheti egybe nagy megosztottságát. Ott szeretnék lenni. mikor bensőmet átvizsgáltam és tanácsod okából eléd tártam. mert nagy a rabságom. érzékeimmel a külső világot. Tört szívem látta fényességedet. mit keressek. velem voltál ezen egész vándorlásomban. Oktattál. mi. amelyek színig tele vannak bámulatos módon szerzett temérdek emlékkel. Mikor az ilyen állapot teljes bennem. amelyen az értelem eljut Istenhez. hogy van-e egyáltalán. de nem akarok. s amikor csak szabadulhatok köteles dolgaimtól. Ennyibe kerül nekünk a teher. de nem tudok.XL.23). és mit ér a dolgok ezen rendje. ott is boldogtalan vagyok. másokat oda visszarejtek. mindez értelmetlen nekem. csak tenálad.

hogy mellüket verték volna. mint az Isten. 1. az igazi közbenjáró Isten és emberek között az Istenember. valamijével pedig az emberekhez kellett hasonlítania. abban egyezik meg az emberrel. mi igaz belőle. Közbenjárót kerestek. tudományos gőgjükben hetvenkedtek. messze esik Istentől. Mivel azonban halál a bűn zsoldja. Elfogta őket a vágyakozás túlvilági látomások után s mi lett a jutalmuk? Becsapódtak! Felfuvalkodott lélekkel kerestek téged. mert méltatlan volna hozzád hazugsággal lakni egy lakásban. mert az ördög volt a játékban. Az a hazug közbenjáró tehát. s nem találtak. hogy titkos ítéleted értelmében a felfuvalkodott embereket érdemük szerint becsapja. hogy vele együtt örök halálra kárhozik. Büszkeségük cinkostársaiul szívbéli rokonaikat. messze esik az embertől s így közbenjáró egyáltalán nem lehet. aki közbenjáró akart lenni Isten és emberek között. csak egyben hasonló az emberekhez. XLII. amelynek közösségét velünk megosztotta. hogy példájából magát az alázatosságot is megtanulhassák.14). Kit találhattam békítő közbenjárót hozzád? Talán az angyalokat kellett volna megnyernem? Miféle könyörgéssel? Mi titkos szerekkel? Hallottam. halhatatlanságát hánytorgatja. Annak pedig. hanem veled és melletted a hazugságot is szerettem volna megtartani.Te vagy a világ igazító igazsága. a bűnben. ahelyett. sem halált. mint ahogy senki sem akar akkorákat hazudni. Az a körülmény csavarta el fölötte igen a büszke porlakók fejét. A másikat.2) szerezték meg. akit titokzatos könyörületed szerint az emberiségnek előre megígértél és elküldöttél. FEJEZET Az Úr Jézus a mi egyetlen szabadítónk. hogy a Gonosznak nincs testi mivolta. Halandó bűnösök voltak. valamijével Istenhez. mint az emberek. S mivel igazságunk jutalma élet és békesség. s ha mindenben Istenhez hasonlít. igaz. FEJEZET Azokról. sem bűnt nem ismersz. benne van minden reménységünk. akivel békülni akartak. hogy isteni igaz-volta erejében elvegye a megigazult bűnösök fejéről a halált. Ezek aztán alaposan becsapták őket szemfényvesztő mesterkedéseikkel. akik az ördöggel cimboráskodnak. olyanformán. aki csak arra jó. hogy megtisztuljanak általa. vagyis Istennel való közösségét pedig azon a réven szeretné elhitetni. Halandó. „aki átalakult a világosság angyalává” (2Kor 11. 165 . hogy nem lévén halandó teste. Elvesztettelek. a „levegő” fejedelmeit (Ef 2. Én meg kapzsiságomban nem akartalak ugyan téged elveszíteni. eljött. Az igazi közbenjáró pedig. hogy a hozzád visszaiparkodók. Ő állt oda a halandó bűnösök és az Örök Igazság közé. hogy a végén maga sem tudja. mert ha mindenben az emberhez hasonlít. az Úr Jézus Krisztus. te meg Uram. de maguk erejében tehetetlenek között sokan megpróbálkoztak ezzel a móddal. XLIII.

hogy veled egyenlő. mert bárány! Értünk lett színed előtt főpapunk. kik őt keresik” (Zsolt 21. már ne maguknak éljenek.6-8). hogy eszem és iszom és kiosztok belőle. hanem engedelmes volt egészen a kereszt haláláig” (Fil 2. jaj sok és nagy. Az ő jövő kínszenvedésében reménykedtek. hogy általa meggyógyítod minden nyavalyámat.Ezt a Megváltót látták előre az ószövetség szentjei.27). Tőled született. 166 . így tett minket szolgákból fiaiddá. de be akarok telleni vele mindazokkal egyetemben. valóban azt hihettük volna. Íme. Mennyire szerettél minket. értünk lett színed előtt bárány. hanem annak. hogy akik élnek. és hatalma volt újra fölvenni” (Jn 10. Ismered tudatlan és gyarló voltomat. hanem Isten egyenlőségében. rád vetem tehát gondomat. hogy messze van tőlünk. 2. s nem törődik velünk. mint ahogy mi is ugyanazon. hanem általadtad értünk. Semmi fölfuvalkodott ne rágódjék rajtam azért. de gyógyító erőd még nagyobb. Bűneim és temérdek nyomorúságom igen megrémítettek. taníts. amennyiben pedig Ige. jóságos Atyánk! Nem kegyelmeztél egyetlen Fiadnak. „akik esznek és megelégszenek és dicsérik az Urat. hogy váltságom Áldozatát ím. mert áldozat is egyúttal. mert amennyiben ember. Hisz Egyszülött Fiad.18). neked szolgált. gyógyíts engem. hogy reménységbe menekülök. akikért Fiad „nem tartotta ragadománynak.15). nem középen áll. Értünk győzött. Azt forgattam sok-sok fontolgatással eszemben. hogy éljek és „szemlélhessem a csudákat törvényedben” (Zsolt 118. kiben a bölcsesség és tudomány minden kincsei rejtekeznek. Visszatartóztattál s új erőt adtál e szavakkal: „Annak okából halt meg Krisztus mindnyájunkért. ebben a hitben üdvözültek. Mert íme. értünk áldozat. Okkal vagyon erős reménységem benne. eszemben tartom. tulajdon vérén vett meg engem. annyiban közbenjáró. Uram. Most még szegény vagyok. mert jobbodon ül s szót emel értünk. Ha Igéd nem ölt vala testet és nem lakozik bennünk. sőt azért győző. Mennyire szerettél minket.18). immár megtörtént szenvedés hitében üdvözülünk. mert „hatalma volt letenni életét. sok és nagy nyavalyám van nékem. azért főpap. aki érettük meghalt” (2Kor 5. Ez lett volna kétségbeesésünk. Kétségbe kellene esnem nélküle. Ő volt az egyetlen szabad a holtak között. Isten Istennél s együtt egy igaz Isten.

. fejedelme a keresztény filozófiának. írásmagyarázatnak. mert azt tárgyalta. átmegy az idő problémájának boncolására. hittel és reménységgel teljes gyermek az Örök Mindenható színe előtt. Régi vágyakozása szerint a Szentírás magyarázatába kezd.Tizenegyedik könyv A tizenegyedik könyv tartalma A vallomások három utolsó könyve folytatólagos felelet arra a kérdésre. hajlandóságok. küzdelmek. könyv III. s megmagyarázván. hogy Isten a vele Egy Örök Igében teremtett. hogy a teremtő igék nem emberi módon hangzó igék voltak s nem is időt jelent ez a szó: kezdetben. könyv egyenes választ adott. az mind ékes bizonysága folyton Isten felé áradó mély lelkiségének. amelyet a testek változása a lélekre gyakorol. hogyan kell érteni a világ teremtéséről szóló jelentés első szakaszait. hogy az idő alapja és hordozója a mindenség mozgása. s az idő maga is a teremtés eredménye. Ezzel kapcsolatban megoldja azt a nehézséget. e hatást a lélek figyelme (praesens intentio) a várakozás és emlékezés segítségével múlt. Először megállapítja. hogy az idő mozgás. mint egyetlen lényeges alapra. Magyarázatát végül kibővíti és alkalmazza a történelmi időkre s az egész világ időbeli létezésére. jellemzik a nagy szerző legbensőbb lelki életét. jelen és jövő folyamatossággá alakítja át. minő hibák. . „Quis adhuc sim?” A felelet önként kínálkozik. erőfeszítések tarkítják. . az idő fogalmának. megfigyelésnek. vagy szemléletének velejét pedig abban a hatásban találja.ahogyan erőtlenségét megvallja. Harmadszor keresi a tényleges idő lényegét. s fölveti a kérdést.a tizenegyedik könyvtől kezdve pedig úgy kapunk választ ugyanazon kérdésre. fejezetében felvetett: „quis adhuc sim ecce in ipso tempore confessionum mearum?” A X. ellenben megállapítja. hogy az idő mérése a jelennek valami folyamatosságában történik. Nem fogadja el azt az elméletet. amelyet Szent Ágoston a X. 167 . hogy mit művelt Isten a világ teremtése előtt. előadóművészetnek. kísértések. Itt három fokozaton halad keresztül. hogy az örökkévalóság és az idő fogalma kölcsönösen kirekesztik egymást. Következik tehát. .s egyúttal alázatos. Másodszor megmutatja. Először az időre vonatkozó kifejezéseket mind visszavezeti a jelenre. vagyis a teremtett világ változandósága. s hogy az idő eszerint valamiféle tartam.ahogyan Isten kezeibe ajánlja egész mivoltát. Fejedelme a gondolatnak. Ahogyan megvilágosításért könyörög. hogy Szent Ágoston feltárja előttünk kutató szellemének nagyszerű birodalmát s jóformán kézenfogva vezet keresztül minket a Szentírás legelső szavaival kapcsolatos magyarázatok és nehézségek roppant magaslatain.

Hiszen arra hívtál meg minket. Ne legyek többé a magam nyomorúsága. pedig az Igazság mondotta. . hogy lélek szerint szabadok legyünk.szeretetből. ugyan drága lenne nekem az idő minden pillanata! Régi-régi vágyakozásom végig elmélkedni törvényedet s elmélkedés közben megvallani neked. amíg majd erőd minden fogyatkozást ki nem pusztít belőlem. Volna-e elég erő tollamban írott szóval elmondani minden buzdításomat és megrendülésemet. hanem boldog alattvalód. Tégy egészen szabaddá. hogy másvalamiben teljenek szabad óráim. hogy amit megkezdtél.1). minekelőtt kérnétek őt!” (Mt 6. mert te indítottál. mennyire jó vagy te.I. Uram-Istenem arról. hogy legyen feláldoznivalóm. 168 . mint az enyém. sokat elmondtam immár neked tudomásom és legjobb akaratom szerint.8). hogy vallomást tegyek neked. Szeretném áldozatul hozni neked értelmem és nyelvem szolgálatát. Uram. én Istenem. tied az egész örökkévalóság. hogy: „a ti Atyátok tudja. vagyis: mennyi bennem első megvilágosításod. Mondottam már. hogy igéd hirdetője. s velem együtt énekeljék: „Nagy az Úr és igen dicséretes!” (Zsolt 95. Uram. teljesítsd be rajtam. A szívemben olvashatod. FEJEZET Sok fogyatkozása között nagy szóval kiált segedelemért Istenhez. irgalmasok. hanem az én lelkemet is. . lelkem egész ragaszkodását akarom feltárni. mert ismeri minden gerjedelmünket.4).s örök nyugalmad honából gondunkat viseled. hogy igazán így van. Mégis kitárja szívét .12). segítsd meg könyörületed szerint szívem ezen vágyakozását. 1.1). II. s újra hirdetem: szereteted iránt való szeretetből írom e munkát! Hiszen imádkozni is szoktunk. mert „én nyomorult vagyok és szegény” (Zsolt 85. figyelmezz kérlek imádságomra. Most tehát nem is akarom. vagy ingyen szívességből is. szolgálok az embereknek. lelki fáradságom kipihenése s azon szolgálatok után. hogy tőlem végy róla tudomást. szentséged osztogatója lettem népedben? Ha ezt mind a maga rendje szerint el akarnám mondani. az igazság éhesszomjas keresői. Nemcsak a magam kedve gyulladozik benne: kedves testvéreimnek is használni szeretnék vele. mit tudok. meg olvasóimét is szeretném fölgerjeszteni. te meg „gazdag mindazok iránt. mit nem. hogy feléd vágyakozzanak. FEJEZET Istennek nincs szüksége vallomásunkra. Mikor tehát megvallom előtted nyomorúságaimat és sok ajándék-irgalmadat. Uram. tisztaszívűek és békességesek! Íme. míg végre rávettél engem arra. minden vigasztalásodat és eligazításomat. mire van szükségetek. Mondhatok-e neked valami újat emlékezéseim folyamán? Vagy idő szerint látod az idők eseményeit? Miért tárom hát eléd életem tarka történetét? Nem azért. s „mennyire örökkévaló a te irgalmasságod!” (Zsolt 117. ha mi marad testi. add kérlek. Az akarat azonban előbb volt a tied. amelyekkel tartozó kötelességem szerint.alázatosságból. hogy az Írást hiba nélkül érthesse és magyarázhassa. mennyi az én maradék sötétségem. akik segítségül hívnak” (Róm 10. szelídek és sírók.

megfognám. Uram. hova mehetnénk. nem cél nélkül írattad meg ama hatalmas könyvet. minden hazugságot. akiben a bölcsességnek és tudománynak minden kincsei rejtekeznek. mikor mi nem téged kerestünk. hogy mi is feléd igazodtunk. tele akarok ivakodni veled. s köztük engemet is. Mindennel téged akarlak magasztalni. Oh Uram. fogadott gyermekeiddé meghívtad. légy irgalmas hozzám. Az első. egyetlen Fiadra. vedd szemügyre és hagyd jóvá. Hiszen nem földiek után sóvárgok. hol pihenve kérődzenek. ezt mondja ő maga. Istenem. III. s ez is a te adományod. s ne fordulj el szomjúhozó kicsi fűszáladtól. ha országodat és igazságodat keressük. köztük engemet is. belül is minden vakmerősködést. Kérlek. Atyám. mint valamely mély titkú erdő. aki által mindeneket. mint a te törvényed” (Zsolt 118. Tekints rá. egészen mennyországodig. hol legelő után járnak. Hogy megnyitnám testi füleimet az ajkairól szálló szavaknak! De ha 169 . amelyek benne tanyáznak. ki ugyanazoknak mindjárt látók világossága és erősek ereje tudsz lenni. „Hiúságokat beszéltek nekem a gonoszok. Nem ok. . akiben a hívő népeket. essék meg rajtam a szíved. derüljön fölém irgalmas tekinteted beleegyezése. ékes ruhákat. amit hallok és megérteni akarok. gazdagságot. kihez kiálthatnánk? Tied a nap. hogy zörgetésemre feltáruljanak előttem igéid mélységei. teremtettél. kit közbenjáróvá erősítettél az emberek fölé. Igédre. vagy hatalmat kérek. amelyben veled együtt lesz örök uralkodásunk. aki jobbodon ül s közbenjár értünk. Uram. az Ember Fiára. ennek az erdőnek is megvannak a maga szarvasai. erősíts engem. Írásod legyen az én tiszta gyönyörűségem. Uram. minő forrásból ered az én vágyakozásom. nem világi tisztességet.bár ne tévednék benne. Íme innen ered az én kívánságom. hogy elmém törvényed mélységeit megjárhassa. Általment innen hozzád s immár nincs itt előttem. hogy magyarázza meg szavai értelmét.2. E kincseket keresem írásaidban. ne zárd el Írásod ajtaját azok elől. Hallgatni akarom dicséreted harsogását. arra kérlek. Figyeld meg. nem is testi gyönyörűséget. Uram. bár senkit meg ne tévesztenék vele! . Olyan az. Jézus Krisztusra. kívül is. Uram. hol meg nyugovóra térnek. kérném és nevedre könyörögnék neki. FEJEZET Isten a Szentírás tekintélyének erőssége. . Ne vesd ki tulajdon ajándékodat figyelmes gondozásodból. 3. s általa megkerestél minket. vakok világossága és gyengék ereje. s avass be titkaidba. igéd az én mindennél gazdagabb gyönyörűségem! Add meg. Ha itt volna. ami után szeretetem vágyakozik. Figyelmezz lelkemre s vedd észre mélységből feltörő kiáltását.ezek mind megadatnak nekünk. tied az éj. s úgy kerestél. Leírta és elment. s ugye. különösen ajkaimról. Már Mózes Fiadról írt. ezt bizonyítja az igazság. Mert ha nem volna figyelmed az élet mélységei részére is. Uram. s töltsd be nagy kívánságomat. Mózes írta ezt a mondatot. míg végigjáratom elmémet törvényeid csodáin az őskezdettől fogva. amit csak találok Írásaidban. sőt még azt sem. de (azok) nem (olyanok). Adj belőlük nekem.Figyelmezz rám. amikor az eget és a földet megteremtetted. a jobbodon ülő Férfiúra kérlek. Urunkra. Igéd az én örömöm. kérlek. akik kopogtatnak rajta.85). a pillanatok intésed szerint röppennek. hogyan teremtetted kezdetben az eget és a földet. nem kívánok kincset. mert megvan bennem ez a szeretet Uram. Nyess le rólam Uram. drágaköveket. hogy kegyelmet találjak előtted. ami testünknek s ezen zarándoklásunk idején megélhetésünkhöz szükséges. Fiadra.

De lehetséges volna-e ez az egész eljárás a te teremtő működésed nélkül? Te teremtetted a művész testét s tőled van a lelke is. nem görög. szó nélkül bizonygatná az Igazság: igazat beszél! Erre én is nagy bizakodva rögtön azt mondanám emberednek: igazat beszélsz! Mivel tehát vele nem lehet szóba állnom. különbözésnek pedig éppen ez a lényege. s ha ama szolgádat rásegítetted ezek elmondására. hogy nem földi művész módjára működöl. sem létezés dolgában nem olyan mint te. hogyan eszközölted az ég és föld teremtését? Mi volt e nagy munkád szerszáma? Bizonyos. s hangosan hirdetik. V. ami azelőtt nem lett volna: a változásnak. következőleg nem is származhatunk önmagunktól”. hogy a művész alakítsa őket.Formát ad tehát az anyagnak. fának. amik rendelkezésére állanak s alkalmasak arra. mert a világ szép. hogy ilyen vagy olyan formát adjon neki. azelőtt egyáltalán nem voltunk. hogy mit kell künn cselekednie.mondják -. hogy nem maguk teremtették magukat: „azért vagyunk . nyilvánvaló igazság. gondolkodásom rejtekében. Mert abban. téged kérlek Istenem. s lelkének művészereje indítja. s honnan venné a művészi képességet. FEJEZET A teremtett világ bizonyságot tesz Alkotójáról. szépsége is. segíts rá engemet értésükre. A művész anyagból alakít szobrot. FEJEZET Isten a világot semmiből teremtette. nem hatolhatnának be értelmembe. jó vagy. például az agyagnak. hiába zendülnének meg szavai fülemben. amely művésszé avatja s amelynek erejében belül folyton látja azt. mert a világ van! Sem szépség. ámbár az én tudásom a tiedhez képest tudatlanság. nem latin. ami addig történt? 170 . hogy igazat beszél-e? S ha tudnám. Igazság. kőnek. tőle tudnám? Nem. jó-e az. hogy a lélek a benne vezérkedő igazsággal tanácsot üljön. te adtál neki érzékeket. jaj. És ez. Ég és föld itt vannak. ugyanis szakadatlan változás a sorsuk. mert megteremtettek bennünket. jósága is. Uram. Miből tudnám. mely kezeit vezeti. nem bármi más szóval. amit csinálni akar. hacsak lelke nem a te kezed alkotása volna? . semmi sincs. Te alkottad tehát őket. amit mondanak. nem héber. kinek bőségéből vette minden igazságát. amelyből alakíthat valamit. Kérdés. hogy teremtés útján jöttek létre. Azt is hangosan hirdetik. hanem nyelv és ajk szerszáma nélkül. szép vagy. mit mond. sem jóság. Teremtő Istene. ami teremtés nélkül létezik. hogy közvetítsék lelkétől az anyagba azt. aranynak és más hasonló dolognak. ne tekintsd bűneimet. aminő lelki szemei előtt lebeg. hogy ezt tudom. s viszont jelentést tegyenek a léleknek a végzett munkáról. ha ellenben latinul beszélne. vagy. létezése is semmi hozzád képest. IV. te alkottad az anyagot. te adtad képességét. Bent az én bensőmben. megérteném. Uram.héber nyelven beszélne. téged. mert a világ jó. Hála neked.

kezdődött és vége volt. nem a világegyetemben alkottad a mindenséget. a mindenek alkotóját.Ez mind téged dicsér. FEJEZET A teremtő ige nem lehetett valami időben elhangzó parancs. A szótagok egymás után megcsendültek és elhangzottak. S mikor értelmünk az időben megcsendülő mondást összehasonlítja néma. . mert csak annak időbeli mozgása szerint hangozhatott el teremtő parancsod. földet teremtő időleges parancsodnak. Ha tehát hangzó és elhangzó szóval mondottad. FEJEZET Elmélkedik az Örök Igéről. vagyis: igéd erejében teremtetted a világot. hogy aztán hordozója legyen eget. mint amely a felhőből hallatszott: „ez az én szerelmes fiam”? Az a szó ugyanis hangzott és elhangzott. hogy abból alakíthattad volna a világot. amelynek figyelme viszont a te örök igéd felé hallgatózik. hiszen mielőtt elkezdte létezését. VI. hogy azt a mondatot a teremtett világban szokásos folyamatosság hordozta. örök igéddel.egyébként idő és változás szegné igaz. nem volt hely. biztosan nem volt. amely az időleges beszédet is hordozza? VII. az elsőt követte a második. az én Istenem igéje pedig örökké megmarad fölöttem. halhatatlan örökkévalóságát. azt biztosan nem folyamatos szavakkal teremtetted. ami hordozója lett volna parancsodnak. ezt a harmadik s így tovább egészen az utolsóig. De hogyan teremtesz te? Hogyan teremtetted. ahol teremthettél volna. Benne nem végződik a mondott szó. azt kell mondania: más ez. Istenem. Miféle ige volt az? Olyan talán. egészen más. Akárminek képzelem ugyanis azt a teremtést megelőző valamit. Arra indítasz tehát. Semmi sem volt kezed ügyében. rangban mélyen alattam van. mert örök módon minden együtt van benne. hogy értelmünket a veled Egy-Isten-Igére fordítsuk. vagy vízben. amit tovább alakítottál volna? Hiszen minden létezésnek te vagy a forrása! Az az igazság tehát. hogy szóltál és meglettek. nem is levegőben. Örök annak kimondása. mert hangzik és elhangzik. amelyre csend következett. Az ég és föld előtt azonban nem volt semmiféle anyag. Világos. 171 . hisz ezek is odatartoznak az éghez és földhöz. hogy „legyen ég és legyen föld”. hogy van. ha volt. hogy nem égen vagy földön teremtetted az eget és a földet. az eget és a földet? Világos ugyanis. amely időleges eszköze volt örök akaratodnak. s így teremtetted a világot. s örök benne a mindenség kimondása. s nem követi másik. sőt azt sem mondhatom. akkor ég és föld előtt már volt valami anyagi teremtmény. honnan is lett volna az a nem tőled származó anyag. Időben elhangzó ezen igéid csak hallás útján juthattak el az értelmes észhez. A kérdés tehát ugyanaz marad: Miféle igéddel teremtetted meg az anyagvilágot. hacsak azt is meg nem teremted vala. Vagy. hogy teljes legyen a mondat.

S mi úton térünk meg tévedésünkből. ha nem az igazság megismerése útján. Uram. hogy higgyenek neki. Ő beszélt hozzánk testi mivolta szerint az Evangéliumban. hogy mennyire különbözöm tőle. ha örök-állandó nem volna. Igédben tehát semmi sem múlik vagy következik mert lényege szerint halhatatlan és örökkévaló. . Igédben. nem tudnánk hova megtérni eltévelyedésünkből. Uram.az ő beszéde csendült bele kívülről az emberek fülébe. hogy csakugyan Igéd szól hozzánk. lángadozás. Istenem? Valahogyan látom ugyan az okot. Ebben a kezdetben teremtetted. s hogyan ismernők ezt meg. s köszönöm neked. de nem egyszerre és nem örök módon válik valósággá. örök értelmedben azonban semmi sem kezdődik. A te Igéd ez. . a mi égi Tanítómesterünk. igen. Erődben.nem másként. aki nem hálátlan a bizonyos igazságért. hogy ő tanít minket. nem tanítgatna minket? IX. FEJEZET Az Úr bölcsessége szívünk titkos látogatója. Értjük. semmi sem végződik. csudálatos cselekvésed is. ha állhatatosan ráhallgatunk. mert. . Belül hallom szavadat Uram. ami volt. amikor örök értelmed látása szerint kezdődnie vagy végződnie kell. ami fel-fellobbanik előttem s megrázza.következőleg veled-egy-örök Igédben együtt és örök módon mondasz mindent. ha nem az állandó igazság? Még e mulandó világ intése is az örök igazság felé igazít bennünket. Megérti-e ezt emberi ész? Kimondja-e emberi nyelv? Mi az. . Csudálatos volt parancsod. Fiadban. hogy amennyiben valami nem az immár. a kezdet. hogy meglegyen. s azután belül keressék. valahányszor amattól elszakadok. . de nem tudom megmagyarázni. ő annak egyetlen kegyes tanítója minden halandó lélek számára. amennyiben hasonlítok hozzá. az szaggatja szét a ködöt.Értem ezt Uram.az őskezdet. tudjuk.mert aki nem tanít. s visszaszánjuk magunkat annak. amit azért mondasz. maga a bölcsesség lobbanik fel előttem.29). Minden. ott bizonyítod. Azért ő a „kezdet”. ha „örömmel örvendezünk a vőlegény szaván” (Jn 3. ott igazán tanulunk. annyiban van halála illetőleg születése. amit mondasz. hacsak nem a következő módon. ami nem volt. benne történik meg minden. de nem sebzi szívemet? Rémület fojtogat. s tűz emészt nyomában. aminek kezdete és vége van. Bölcsességedben. VIII. vagy az lett. az eget és a földet. akkor kezdődik s akkor szűnik meg. s hálát adok érte. amely sötéten betereget engem és elborít. Értem. amit igédben cselekszel. akitől lettünk. Istenem. nyomorúságom terhével. kinek szava szól hozzánk. nem nekünk beszél. s velem együtt érti és hálálkodik érte minden. ha beszélsz is. Uram. az örök igazságban megtalálják. ha ő. akinek hozzánk is van szava. 172 . Istenem. FEJEZET Az Ige. A bölcsesség. Miért. rémület. Igazságodban. Különben is ki oktat minket. hanem igéd útján cselekszel.

Isten akarata tehát Isten lényegéhez tartozik. hogy alkosson valamit. miért nem örök a teremtmény? XI. s értelmük hiábavaló munkát végez. Örök dolgokat feszegetnek. megkönyörülvén minden bűnömön egytől egyig meg nem gyógyítod nyavalyáimat is. te koronázol meg engem irgalmassággal és könyörülettel. hogy kis időre mozdulatlan legyen s elkapjon valamit a mindig változatlan örökkévalóság ragyogásából. hanem örökmozdulatlan örökkévalóság hogyan igazítja a jelenek és jövők futását? Gyenge az én kezem ereje.hogy egybevethetné a nyugovástalan idővel s megértené. Már most ha azt mondjuk. jaj. amelyben új. azelőtt ismeretlen akarat kelhetett? Isten akarata nem teremtmény. s a jövőt is. hogy a sem nem jelen. míg csak te Uram. minden jövő a múltból folyik. jövőbe rohanásával. FEJEZET Isten örökkévalóságához nincs köze időnek. hogyan történik benned és általad a cselekvés. hanem megelőz minden teremtményt. hogy az időben a múltat mindig a jövő hajszolja. Viszont az idő soha sem lehet a maga egészében jelen. Oh isteni Bölcsesség. mint a sas.hisz semmi sem jöhetne létre a teremtő akarata nélkül. betöltöd jóval kívánságomat és megint ifjúvá újhodom. sem nem jövő. nem elég az én szavam szerszáma ekkora munka végzésére! 173 .11). ami előbb nem volt. amit azelőtt sohasem cselekedett.igazi-e immár örökkévalósága. s e kezdetben teremtetted az eget és földet!” X. mennyire nem értenek téged. hogy nincs köztük semmi hasonlatosság! Az idő hosszúságát ugyanis kizárólag a temérdek egymásután következő mozzanat okozza. a múltat is az Örök-Jelen-Isten teremti és indítja! Meg lehet-e fogni az emberi szívet. . FEJEZET Működött-e Isten a világ teremtése előtt? Nincsenek-e telis-tele ósdi nézetekkel.24) s türelmesen várjuk ígéreteidet. Te váltod ki életemet a romlásból. Figyeljen. mert látnivaló. akik így okoskodnak! Fogalmuk sincs még arról. én meg nagy bizakodással kiáltom prófétáddal: „Mely igen fölségesek a te műveid. meg lehet-e állítani és megállíttatni vele. ha viszont örök volt Istenben a teremtő akarat. új akarat keletkezett. mert most még együtt repül e mulandó világnak múltba. ott csak jelenről beszélhetünk. Meg lehet-e állítani. aki tud. akik azt feszegetik: mit művelt Isten. hogy nem tudom legfőbb javamat elhordozni. hogy keletkezett valami Isten lényegében. . „Mert reménység által tartattunk meg” (Róm 8. miért nem maradt azután is örökké munka nélkül? Ha Istenben új mozzanat.mondják -. ha nem működött semmiféle irányban. bizonyára nem lehet azt a lényeget igazság szerint örökkévalónak hirdetni. Bölcsességed a kezdet. lehet-e tartóztatni. az örökkévalóságban pedig semmi sem múlik el. mielőtt a világot teremtette? Ha semmit . . de e mozzanatokat nem lehet együtt tartani s időterjedelemmé kiszélesíteni. szívünkben megzendülő beszédedre.Mert „úgy elgyengült erőm az ínségben” (Zsolt 30. oh emberi értelmek világossága. Uram: mindeneket bölcsességgel cselekedtél.

a mi éveink ellenben jönnek és mennek. mert a te mádat nem váltja fel a holnap. 1. Napod az örökkévalóság. Uram.28). ha nem teremtetted meg őket? Végre is te vagy minden időknek szerzője és alkotója! Azután meg miféle idők lettek volna azok. A te éveid. . beteljesedésekor múlttá válik. az áll fölötte minden jövőnek. S azon az alapon. Minden idő a te alkotásod. hogy az ég és föld elnevezéssel minden teremtményt felölelek. hogy amihez nem értek. Te vagy. következőleg nem múlhattak el egész korszakok az idő megteremtése előtt! Viszont ha az ég és föld előtt egyáltalán nem volt idő. hogy valaki felületes felfogással időtlen múlt idők elképzelésén nyargal s azon csudálkozik. hogy te. De ha lett volna valami idő.XII. ha soha nem is voltak? Tény. mielőtt az eget és földet teremtetted. mikor immár egyetlen sem lesz belőlük. Az én válaszom ez. s nem következett a tegnap után.mint olyasvalamit feleljek. hogy minden idő a te kezed munkája. hogyan lehetne mondani. mindenek alkotója és megtartója. azt nem értem. Sok hasznos dolgot szeretnék tudni. minden teremtett dolog teremtője. egyetlen napot számítanak. nagy bátran kimondom: az ég és föld megteremtése előtt Isten semmit nem teremtő módon nem cselekedett. hogy egyetlen teremtmény sem jött létre az első teremtmény megalkotása előtt. Istenem. mert ez maga a teremtmény.7). mint valakiről beszélik. „te pedig ugyanaz vagy és esztendeid nem fogynak el” (Zsolt 101. 174 . Benned az évek nem jönnek és mennek. de nem úgy. az érkező nem szorítja ki a távozót. hanem csak ma. arra meg. dicséret. akinek mondottad: „Ma szültelek téged!” (Zsolt 2. mielőtt az eget és földet megteremtette. FEJEZET A teremtés előtt Isten kifelé. csak teremtményt alkothatott. s időtlen idő nem volt sohasem. nem tudnál minden időt megelőzni. óriási műved megalkotása előtt megszámlálhatatlan korszakokon keresztül tétlen voltál. Lehet. mint azt. Ha így előznéd. Ha cselekedett. amiből gúny háramlik a nagy kérdés megpendítőjére. mindenható Istenem. más a sértés! Inkább megmondanám. építőmestere az egész világnak. mert nincs elmúlásuk. hogy mit cselekedtél akkor? Nem lehet ott akkorról és mikorról beszélni. mert más az értés. FEJEZET A teremtés előtt nem volt idő. hogy te nem idővel és időben előzöd meg az időt. mert ami jövő. Felelek. a mieink pedig akkor lesznek teljesek. hogy tartózkodtál a munkától? Hiszen magát az időt is te teremtetted. ahol egyáltalán idő sincs! 2. ha nem tőled származtak? Hogyan múlhattak. Éveid együtt vannak. azért nemzetted öröktől fogva azt. de napodban nincs tegnap. vagyis teremtő módon semmit nem cselekedett. bár mind úgy tudnám. hogy a kérdésben rejlő nehézséget kikerülve tréfásan azt mondotta: „poklot gyártott a titkait feszegetők részére!” Így nem felelek. mert mozdulatlanok. hogy csudálkozásának nincs alapja. XIII. Minden időt megelőz örök jelened. mi értelme van annak a kérdésnek. aki ostobán felel. Mert hogyan múlhattak volna el azok a bizonyos korszakok. Meg kell ugyanis érteni. Felelek immár arra a kérdésre: mit cselekedett Isten. míg egyszer csak elfogynak. Ébredjen fel az ilyen elme álmodozásából és értse meg. hanem örökkévalóságod magas jelene előz meg minden múltat.

amelynek erejében van. Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi. ha nem volna mulandóság. rövid jövőt. Elég hosszú idő ez neked? Mielőtt felelsz. 2. hanem örökkévalóság. és a jövő még nincs? A jelen pedig. FEJEZET Kutatni kezdi az idő mivoltát és mértékét. mert a múlt éppen múlt voltánál fogva nincs többé. ha más beszédében halljuk. hogy hosszú volt. a jövő pedig még nincs. Mondjuk inkább azt. Mi okon hosszú vagy rövid az. Talán ne azt mondjuk. Hogyan vélekedel? Mondjunk száz jelen évet. De hogyan van meg az időnek két fajtája. nem volna idő. mert arra törekszik. ha kérdik tőlem. Tévedés tehát feltenni. lehetséges-e. hogy alkalmas szót ejthet róla? S mégis van-e megszokottabb. a múlt és a jövő. FEJEZET Az idő alapja a változandóság. hogy mind a száz év jelen legyen? 175 . 1. oh emberi lélek. vagy a jövőre vonatkoznak. mikor még jelen volt? Csak akkor lehetett ugyanis hosszú. hogy majd nem lesz. hogy az idő mennyiségét tapasztald és megmérd. mert te örök-ugyanaz maradsz. nem tudom. hogy ne legyen?! XV. te alkalmas vagy arra. hisz az ok. tudom. azt tudniillik. vajon van-e hosszúsága a jelen időnek. nem lehetett hosszú. mert valóban sokáig tartott. én világosságom. értjük. hogy: hosszú idő. hanem volt. ha mindig jelen maradna. ami hosszú lehetett. Tévedés feltenni. Ha tehát a jelen csak úgy lehet idő. s meg akarom magyarázni. tehát hosszú is lehetett. Hosszú időt jelent a múltból. hogy hosszú volt. míg jelen idő volt. s nem menne át a múltba. ugye. ha egyáltalán semmi sem volna. mikor ellenben elmúlt. Akkor még nem múlt el. amikor tényleg megvolt az. hogy bizonyos időben tétlen voltál. nem volna jelen idő. hanem a múltról azt. Kérdés immár. ha azt mondom: tíz nap múlva. a jövőről pedig. következőleg csak azért nevezhetjük valóságos időnek. mint az idő? Értjük. a te igazságod így is megmosolyogja az embert? Hogyan volt ugyanis hosszú a múlt idő? Akkor-e.rövid múltat értek e szavakkal: tíz nappal ezelőtt. hogy egyet tudok. hosszúsága is megszűnt. . ismertebb szavunk a mindennapi beszédben. mert ő maga sem volt többé. mert egyáltalán nem volt! Ne mondjuk tehát a múltról. mert az idő maga is a te munkád. ha beszélünk róla. Oh Uram. Merem állítani. Lássuk már most. hogy: hosszú lesz. fontold meg. nem volna jövő idő. mi hát az idő? Van-e könnyű és rövid megfejtése? Micsoda értelem tud annyira behatolni. nem semmisült meg. éppen az. hogy hosszú volt a jelen idő. Beszéljünk hosszú és rövid időről s e kifejezések mindenesetre vagy a múltra. mikor már múlt volt. nem idő volna. ha a múlt már nincs. ha nem volna jövendő történés. ha azt mondom: száz esztendő múlva. ugyancsak hosszú a jövőből. hogy nem volna múlt idő. vagy megelőzőleg. hogy van. ami ezt a nevet viselhetné. ha példának okáért mondom: száz évvel ezelőtt. az idő pedig ha megmaradna. semmit sem találunk ugyanis. mikor elmúlt. hogy az idő veled egy-örök. ha át tud menni a múltba.XIV. hogyan mondhatjuk róla. később pedig. ami nincs? A múlt ugyanis nincs többé.

3. ami nincs! Amíg tehát múlik az idő. . hogy „hosszú”. az első immár elmúlt. hogy meg lehet mérni azt. hogy a jelen idő hosszú nem tud lenni. a többi mind a múlté. ha valamelyik közbensőt. a megelőzők elmúltak. mögötte múlt órák vannak. a többi kilencvenkilenc mind jövő. hogy meglegyen az alap a hosszú elnevezés hordozására. s az is elmúlt és jövendő napok közé ékelődik. . Melyik tehát az az idő. tapasztalni is. a második van. a többi a jövőé. Az év ugyanis 12 hónapból áll. nem lehet. hogy egyik kétszerese vagy háromszorosa a másiknak. vagy az utolsó. közülük mindig csak az éppen folyó hónap felel meg a jelen idő fogalmának. a többi mind vagy múlt. hanem azt. Ha volna. mikor azonban elmúlt. Igazában pedig a folyó hónap sem jelen idő. s akkor a többiek mind csak eljövendők. meg lehet mérni is. FEJEZET Csak a jelen időt lehet mérni. s akkor a többiek már elmúltak. ami hosszú lehetne. a következők pedig a jövőhöz tartoznak. ami még hátra van. s egyiket hosszúnak. nem mondhatjuk hosszúnak. lehet-e legalább a most folyó évet jelennek nevezni. mert nincs. hogy száz jelen évről nem beszélhetünk. hanem csak valamelyik napja. Azonban csak folyó időt tudunk tapasztalati úton megmérni. előtte jövő. mert nincs. Világos tehát. Ily módon a száz közül akármelyik belső évet vesszük jelennek. amikor a még nem létező jövőből átlép a létezők rendjébe és jelenné változik. Az a jelen tehát. vagy bármelyik közbenső. az az egy jelen év. amelyet hosszúnak nevezhetnénk? Talán a jövő? Nem mondjuk ugyan róla. ha pedig azon a ponton akarnók hosszúnak nevezni. vagy a legelső. . amit eddig volt fejtegetéseink szerint hosszúnak nevezhetnénk. a többi pedig még nincs meg. mint a másik. alig egynapos terjedelemre zsugorodott össze. Tény azonban. A most folyó évnek tehát nem minden része jelen idő.senki emberfia nem méregetheti. Vizsgáljuk meg. ez azonban a jövőből olyan gyorsan átillanik a múltba. akkor az év maga sem mondható jelennek. De mikor lesz hosszú? Ameddig jövendő. márpedig a jelennek (mint mondottuk) nincs folyamatossága. 176 . ez még nincs . Uram. mert még nincs itt az. ha az utolsót. amit nem lehet immár semmiféle még olyan apró részletekre sem szétkülönböztetni. a többi mind jövendő. Sőt meg is mérjük. már pedig ha így van. A nap ugyanis huszonnégy nappali és éjjeli órából áll. De maga az óra is röpke részletekben múlik. Következőleg igazán jelennek csak azt a kicsike időt nevezhetjük. hogy nincsen tartalma. vagy jövő. .mikor a második év telik. ha a második folyik. ami elröppent belőle az már múlt.az már nincs. s azt találjuk.a jelennek előbb adott fejtegetése hangosan hirdeti. hogy „hosszú lesz”. Ha első hónapja folyik. Ha az első órát nézem. ami hosszú lehetne. az jövő.hacsak nem állítaná. A múltat és a jövőt . mert az egy nap sem egészen jelen idő. másikat rövidnek nevezzük. akkor a többi hónap jövendő. hogy észlelünk időtartamokat. vagy hogy az egyik éppen akkora. múltra és jövőre oszlanék. mennyivel hosszabb vagy rövidebb egyik idő.következőleg még nincsenek. összehasonlítjuk őket.Mikor ugyanis a száz közül az első év telik. akkor az első elmúlt. mint a másik. XVI. S ezt is fel kell osztanunk.

mikor a jövőből jelenné változik. megint visszabúvik? Hol látták a jövőt a próféták. nem jövő és nem múlt módjára vannak. . hogy tudniillik a még nem létező dolgokat szintén jelen képeiken keresztül látjuk-e meg előre? Bölcsen tudom.mert a másik kettő nem valóság? Vagy azok is megvannak. . Mikor tehát a jövő meglátásáról van szó. múlt. Az az egy bizonyos. Van múlt és van jövő. én reménységem. hol vannak? Ha ezt egyelőre nem tudom is. Megvallom. Istenem. vagy esetleg jeleik. de úgy.akárhogyan történik is a jövendők titokzatos előre meglátása.a látó szempontjából tehát nem jövendők. uram. ha elméjük a múltat nem látná. kérdezgetek. tudom. hogy akárhol vannak. hanem csak egy: jelen. nem erősködöm. ha a múlt semmi volna! Van tehát múlt és van jövő. de azt szeretném tudni. jelen és jövő. akkor az egyik még nincs ott. jelenben szemlélem. mikor pedig jelen mivolta múlttá öregszik. lelkünkben állandó nyomokat hagytak. . ha a múlt ott is múlt. Mert ha a jövő ott is jövő. de gyermekkorom képét. hogy az idő. hogy nincs három. valami rejtekhelyből előballag. E szemlélet azonban tényleg megvan s mint jelen valóság áll a jövendőmondó előtt. ami nincs! Viszont a múlt időkről nem beszélhetnének az emberek igaz valóságot. hogy tervbe vett tennivalóinkat rendesen előre meg szoktuk hánynivetni. Példának okáért gyermekkorom nincs többé. Ezek ugyanis érzékeinken keresztülhaladva. a cselekvés valósággá válik. nem jövő. 1. hogy figyelmem meg ne zavarodjék. hogy nem tudom. mert immár nem eljövendő. ami már megvan. hanem jelen. Hogyan beszéljük el a múlt eseményeket híven a valósághoz? Úgy. mert a jövő feladata. az eszünkben forgatott cselekvés pedig még nincs meg. Ki merné azt mondani. csak a múltban van. már pedig nem láthatná. s hogy ez a fontolgatás a jelenben történik. a másik már nincs ott. FEJEZET Múltat is. hanem szavakat a dolgok és események képeiből. 177 . tehát még nem lévő dolgok a látás tárgyai. nem maguk a jövő. 2. FEJEZET A háromféle időnek okvetlen van valami belső alapja. akármi a valóságuk. Gyermekfejjel azt tanultuk. 3.mikor ellenben nekiállunk és elkezdjük megvalósítani elhatározásunkat. hanem jelenvalók. . hogy emlékezetünkből merítünk . Viszont az. ahányszor csak rágondolok vagy beszélek róla. Akárhol a helyük. ami valami módon van. amely szintén nem igaz valóság. hogy háromféle idő van.nem ugyan elmúlt dolgokat. hogy csak azt lehet látni. amelyek megvannak. engedj engem tovább kutatni. mert még megvan emlékezetemben. hanem jelen módon. ha az a jövő még nem volt meg? Hisz nem lehet azt látni.XVII. XVIII. Uram. lehet-e a jövendőmondást is hasonló módon magyarázni. hogy a módjuk jelen. hanem okaik. Atyám. add. jövőt is csak a jelen rendjében lehet látni. s a gyerekeket tanítjuk. biztos. Magyarázza meg helyettem a számtalan jelenség közül egy példa ezt a kérdést. ezekből olvassa és hirdeti a lélek a jövőt. hanem jelenvaló. te vezérkedjél előttem és igazíts engem. te.

hogy sem a jövő. . Amit látok. tudnom engeded! XX. Nem törődöm vele. a léleknek van jelen emlékezete a múltakról. a jövő eseménye. 178 . XIX. akkor értem. hogy a jövőre vonatkozó jelen dolgokra oktatod őket? Ami ugyanis nincs. elképzelem. mikor nekik a jövő tulajdonképpen semmi! Talán inkább az igaz. világ-kormányzó Istenem. hogy háromféle idő van: múlt. nem szegek gátat neki. nem gáncsolom. de mindegyiket a jelenben kell látnom. ami nincs. jelen szemlélete a jelenről és van a jövőre vonatkozó jelen várakozása. Igen sok szót átvitt értelemben forgatunk. az egyszerűen nincs. Végre is a mindennapi nyelvben kevés kifejezést használunk igazi jelentése szerint. amit mondanak. ha tovább is így beszélnek: három idő van. ami még nincs. jelen a jelenre. az nem lehet tárgya az oktatásnak. szorosan véve tehát nem mondhatjuk. hogyan oktatod meg az emberi lelket a jövendők felől? Mert prófétáidat megoktattad. Jaj. az még nincs. ha tudok. szintén jelenvaló.nem a nap maga. hogy a hajnal pirkadását szemlélem s azt mondom: mindjárt fölkel a nap. az a fő. FEJEZET Hogyan látják a jövőt a próféták? Uram. FEJEZET A háromféle idő magyarázata. az a jelen tárgya. A három idő csak a mi felfogásunkban van.Tegyük fel. Amit elmém a napkeltéről elképzel.sem egyik. csak általad tudok. fölém kerekedett. ami még nem történt meg. múlt. jelen. hogy értsék. Tisztán és világosan látjuk immár. hisz az megvan. A hajnalpírkadást látom az égen. hogy háromféle idő van s el is fogadom a hármas felosztást. hadd maradjon. Több igazsággal talán úgy mondhatnók. sem a másik nem azonos a nap felkelésével. azt semmi módon sem lehet látni. Ha azonban elmém a napkeletet el nem tudná képzelni úgy. tehát jelenvaló dolog. jelen a jövőre vonatkozólag. .szokássá vált ez a téves beszédmód. nem tudok közelférkőzni hozzá. s ne gondolják a múltat és jövőt tényleges valóságnak. jövő. . de azért mindenki érti azt. máshol nem találhatók. sem a múlt nem tényleges valóságok. míg beszélek. amit a másik mondani akar. hanem a nap felkelése. Jövendőt tehát csak a jelen rendjéből lehet mondani. mert az van és látható. amit előre bejelentettem. jelen és jövő. amint én most. hogy a nap keltét előre megmondhassam. Ha szabad a kifejezést így értelmeznünk. nem tudnám előre bejelenteni. lelkem szemeinek édes világossága. Ami jövendő. ha te. Hogyan tanítod meg őket a jövendőre. Azt sem bánom. igen meghaladja értelmemet ez a mód. hogy háromfajta idő van: jelen a múltra.

Add meg Atyám. bizonyára időtartamot. a Szentek Szentjének neve védjen engem minden ellenkezéstől. hogy végére járjak ennek a bonyolult. vagy éppen akkora mint az. azt immár nem mérjük. Istenem. kétszer. Kérlek Uram. E tárgyhoz azt is megjegyeztem.íme föltettem. mert nincsen! De honnan érkezik. ami már nincs! Az időt azonban mégis csak valamiféle kiterjedés szerint mérjük. hogy csak a folyó idő tartamát mérjük. Kinél is kérdezősködhetném e dolog felől? Kinek panaszolhatom el nagyobb haszonnal járatlanságomat. hiszen te igazán értesz hozzá. mérni pedig olyan valamit nem lehet. abban nem eszközölhetünk mérést! Vagy talán a jelenben. ne rekeszd el vágyakozásom elől e mindennapi és annyira rejtett dolgok értését. hogy honnan tudom . hogy egyik idő kétszerese a másiknak. . ami nem kiterjedés. azért tudunk arról beszélni. ami nincs. s a mi más egyéb ilyen mérték szerint való megállapításunk van az idő részeiről. jóságos Atyám. add meg kérlek. 179 . add Uram. hacsak meg nem világosítasz. mint neked. rejtélyes kérdésnek. mikor ugyanis egyszer. hogy megismerem Írásaidat. Krisztus nevére kérlek. Tehát abból. Nem is ezt. az ő neve. Hova? A múltba. Miféle kiterjedésben mérjük tehát a haladó időt? A jövőben talán. időterjedelmet akarunk mondani.azt felelem neki: hogy tényleg mérjük az időt. azon keresztül. hogy a folyó időtartamot meg szoktuk mérni. ami elmúlt belőle. hisz e szeretetet is te adtad belém. . jó adományokat adni gyermekeidnek. amelyen keresztülhalad? De hisz azt. hogy ilyen tüzes buzgósággal kutatgatom Írásaidat? Add meg nekem. nem mérhetjük. mert az meg már nincs! XXII. hogyan mérhetjük a jelent? Hisz nincs kiterjedése! Ez igaz. abba. FEJEZET Istent kéri segítségül nehéz munkájában. nem mérhetjük meg! Vagy esetleg a múltban.viszont a múlt és jövő igazában nincsenek. amelyből áthalad előttünk? De hisz ami nincs. FEJEZET Hogyan mérjük az időt? Nem sokkal előbb azt mondottam.XXI. Uram. Valósággal ég a lelkem. mely irányban és hova illanik el a méregető kéz alól? Honnan? A jövőből. Kérdés azonban. Merre? A jelenen keresztül. aminek nincs kiterjedése. ami még nincs. ki nem veszed rossz néven tőlem. amit szeretek. s ha valaki kérdőre von. amelyben eltűnik? Azt sem lehet mérni. kérlek. Az Úr Krisztusra kérlek. hogy irgalmas megvilágosításod nyomán behatolhassak és földeríthessem mélységüket. háromszor akkora időről beszélünk. hanem folyamatosságát mérjük. s bizony igen nagy munka vár rám.

Ez a szótag időmérték szerint kétszer olyan hosszú. ha tizenkét órának megfelelő tartam alatt futná meg. de forogna a fazekas korongja. mások rövidebb ideig nem hangzanának? Engedd. az éjeket ugyanis nem vesszük külön. mint a másik. „mértékre tetted az én napjaimat” (Zsolt 38. hogy mindkettő.Azonkívül én hiszek is. hold és csillagok mozgása. Sőt megjegyzésünket mi magunk is időben tennők. . ami szétkülönbözteti a nappalt az éjjeltől . hacsak egynémelyek hosszabb. amellyel a nap körútját mérjük és meg tudjuk róla állapítani. FEJEZET Mi az idő? 1. . Mivel tehát a nappalnak kelettől keletig tartó körútja ad egy teljes napot. az időt. kérdezem: ez a mozgás-e a nap. akkor feltéve. hogy egyik forgás hosszabb. az egyiket a 180 . . Ez igaz. Uram. hogy útját kelettől keletig rövid egy óra alatt megtenné. Ha azt mondjuk. hogy az idő a nap. mikor azt mondjuk példának okáért. a másik rövidebb ideig tart. el kellene fogadnunk egy napnak az egyórányi időtartamot is. Nem fogadtam el nézetét. Én azt keresem. nem volna idő? Nem idővel mérnők a korong forgását? Vagy azt mondanók. ez alapon szoktuk mondani. hogy ama fakorong forgása méri a napot. hogy meglátom majd az Úr gyönyörűségét.hanem egész körútját kelettől keletig. vagy mindkettő együtt? 2.elmúlnak. éppen úgy ama tudósnak sincs joga letagadni. hogy valamely mozgás még egyszer annyi ideig tart. hogy feleannyi idő kellene hozzá.de egyszersmind rejtett értelműek is. hogy a nap. mi az idő. nem egy. Íme. hogy minden egyes körforgását egyenlő idő alatt teszi. akkor sem azt a mozgást nem nevezhetnők napnak. Tudom. ha a nap . Valamint azonban én nem állítom. Sokat emlegetjük az időt és időket. .sem azt az időt. hogyan. hogy mi a nap. hanem odaszámítjuk a nappalokhoz. Ez az én reménységem.6). Miért nem inkább az összes testek mozgása? Hát ha az égi testek nem volnának. ha esetleg a korong mozgása nem egyarányos. azért beszélek. a megoldásuk pedig eleddig ismeretlen. s azt sem tudom. mint a másik! Mondunk is. Mit akarok én megérteni? Az idő jelentőségét és belső mivoltát. XXIII. napok és évek dolgában tájékoztatnak bennünket. az éltet. hogy ennyi meg ennyi nap múlt el. megértjük mi. hallunk is ilyeneket.s ha e két időtartamot egybevetjük. vagy azt. Ez a kifejezés: nap. amely a testek mozgásának mértéke. vagy az egyik reggeltől a másikig tartó időköz. ha a nap ennyi idő alatt végezné futását. nemcsak a nap égitestnek földünk felett való tartózkodását jelenti. hanem huszonnégy napkörút volna szükséges egy nap teljességéhez. amely a napnak reggeltől reggelig rendes körútjára szükséges. Ha azt mondjuk. amellyel a nap egy óra alatt egész útját megtenné. Ha azt mondjuk. Igen nyilvánvaló és közszájon forgó kifejezések ezek. Bizonyos tudós embertől hallottam. hold és csillagai évszakok. hogy az a forgás mégis időt jelent.ennyi időre állva maradna! De nem is az iránt érdeklődöm. .Hosszú ideje nem láttam! . hogy az időköz. hogy a mozgás. Uram.Mennyi ideig beszélt? Mennyi ideig dolgozott? . hogy az emberi értelem együgyű példákon kis és nagy dolgok ismeretére egyaránt ráokosodjék. megérti más is. s lehetnének-e beszédünkben hosszabb és rövidebb szótagok.

amennyit mozgott. csak azt mondhatom róla. mint időbeli folyamatosság. meg tudjuk mondani. S ha a mozgásnak sem kezdetét nem láttam. nem tudom.mennyi ideje. mennyi idő kellett ahhoz a mozgáshoz. . . hogy a kettő közül melyiket lehet inkább időnek nevezni! Mert ha a test váltakozva egyszer mozog. mint az. vagy csak sejtem? Te majd megmutatod. amit tudok. ezt értem.az kétszerese amannak. hogy elfogadjam ezt az állítást: az idő a test mozgása? Nem.vagy része . mi az idő. A test mozgását. hogy én még mindig nem tudom. amit tudok? Jaj. hogy hosszú ideje tart. Tudom. Megvallom neked Uram.29). máskor pedig áll. te tudod. más az. vagy mint mondani szoktuk: csak körülbelül becsültük meg a mozgásmennyiséget. vagy tengelyforgása esetén . mert így szoktunk beszélni: ez annyi. hogy nem hazudom. Uram. De hogyan tudom mindezeket. vagy saját tengelye körül mozog. amennyit megvigyáztam belőle. szegény fejem! Hát még azt sem tudom. Különben is a mennyiség meghatározása bizonyos összehasonlítás alapján történik.ezt nem értem. ez nem a te gondolatod. . s tudom hogy ez a régóta sem egyéb. Ha sokáig rávigyázok. ugyancsak világos. mert a csata kifejlődéséhez szükséges idő alatt tényleg lefolyt és befejeződött. hogy az égitestek mozgása az idő. Uram. Minden testi mozgás időben történik. Látom igazán. hogy immár régóta beszélek az időről. nyilvánvaló előtted. Nem a test mozgása tehát az idő! XXV. hogy annyit állott. . ha nem vagyok tisztában az idő mivoltával? Vagy talán csak nem tudom kimagyarázni azt. hogy szívem a nyelvemen van. nem tudom megmérni. hogy mit nem tudok? Nézd. szövétnekemet. Világosítsd meg. amivel a mozgás tartamát mérjük. amelyet a test. világosítsd meg sötétségemet! (Zsolt 17. Parancsolod talán. mint mozgott. Azt az egyet látom. . kérlek. néha meg kétszeres idő alatt tenné meg. hogy beszédem időben folyik. de hogy maga a testi mozgás volna az idő. háromannyi ideig állt. végtül végig idővel mérem. XXIV. hanem nyugalmi állapotát is idővel mérjük s azt mondjuk róla. . ez a te sugalmazásod.egyik helytől a másikig befutott. én Igazságom és Világosságom. 181 . tudom. Mivel tehát más a mozgás. sem végét nem látom.legföljebb annyit. FEJEZET A mozgást is idővel mérjük. hogy pontosan mértünk-e. FEJEZET Sóhajtozik tudatlansága miatt. . Ne bizonykodjék tehát senki nekem. hogy az idő valami tartam vagy kiterjedés. Józsué könyörgésére a nap valamikor megállott a győzelmes csata befejezéséig. . . Ha valamely test a térben. ha a nap kelettől keletig terjedő útját néha egyszeres. az idő ellenben rohant.valamely részének indulási és érkezési pontját megjelöljük.vagy kétannyi.aszerint. míg csak tart.a nap állott.másik kétszeresének mondanók még az esetben is. nemcsak mozgását.Megvallom azt is. mert szüntelenül tart. s vagy az egész testnek.

amely hosszabb ugyan. Nagyon csudálnám. s tartsd keményen szem előtt. amelyben a mozgás történik? De mivel mérem az időt magát? Talán a rövidebb idő a hosszabbnak a mértéke. ahogyan a rőf hosszúsága méri a gerendáét? Valóban úgy látszik. hogy az idő mindenesetre valami tartam. ha elnyújtva olvasom. FEJEZET Az idő valami kiterjedés. szótaggal egyaránt. Ha tehát akkor meg lehetett volna mérni. s mennyi idő alatt érkezik egyik pontról a másikra.ott csak helyt lehetne mérni. mert akkor mérhető valami volt. hacsak az időt nem is mérném. tegyük fel. hogy „Isten a mi segítőnk” (Zsolt 61. Így van költeménnyel. mert ennyi meg ennyi sora van. mikor csak úgy körülbelül-módon azt mondom: ez az idő hosszabb. Mit mérek tehát? A folyó időt. mint a másik. hogy hosszú a költemény. hogy valamely rövidebb vers. De nem mérem-e magát az időt is? Megmérhetném-e a test mozgását. verslábbal. Nem a jövőt. FEJEZET Az idő folyamatosságának belső hordozója a lélek. mert ha elhangzik. mint a másik. De akkor sem állott. a hosszú szótagokét a rövideké méri. Minek a tartama? Nem tudom. mérem. időt nem -. vagyis azt. Mérd meg. hogy meddig tart. mint a rövid szótag! Azonban az idő biztos mértékét így sem találom meg. Istenem. nem a jelent. Meglehet ugyanis. jövő volt. a lábakét a szótagoké. hosszú a szótag. hogy újra felharsanik valamely más hang s még mindig folyamatosan és egyenletesen hangzik. a sorokét a lábaké. 182 . aztán abbamarad. s nem mi magunkat” (Zsolt 99. több ideig tart. „ő alkotott minket. nem tudom. s többé nem lesz mit méregetned. nem lehetett tehát megmérni. 1.3). hogy az időt mérni tudom? Mert így van ez. . s nem az elmúltat? Előbb ezt állítottam. hogy ez annak kétszerese. de gyorsan lehadarom. hanem az eleven beszéd folyamatán. Nem mondok-e igazat. Csend van. Idővel mérem a test mozgását. de mit mérek. Uram. hanem haladt és elhaladt. mert ennyi láb ennyi szótag nyújtja őket. aminek alapján mérhető lett volna. ha nem a léleké volna. mert az már nincs meg. Uram.Oda vigyázz. mert kétakkora. Azért úgy vélekedem. mikor azt vallom neked. Lelkem ne engedj. Zúg. amíg tart. Most sem lehet. Vagy ez okon inkább mérhető volt? Elhaladás közben tényleg valami időtartammá szélesedett. Mielőtt hangzani kezdett. Akkor lehetett volna. ahol az igazság hajnalodik. a hang elmúlt és nincs többé. A költemény hosszúságát a soroké. Mert végre is mit mérek. az még nincs. mert még nem volt. mert már nincs meg.9). Képzeld el. zeng. mert nincs kiterjedése. hogy a rövid szótag mennyiségével mérjük a hosszú szótagot s azt mondjuk. hosszúak a sorok. de nem térbeli.a jelennek ugyanis semmi terjedelme nincsen. XXVII. Ez alapon mondjuk. vagy határozottan kijelentem: ez kétszerese a másiknak? Időt mérek.persze nem a papiroson . már a múlté lesz. mérem.XXVI. nem a múltat. hogy valamely hang megcsendül. mikor hangzott. . Ezt tudom. .

ami már nincs. s nagy bizakodva . másik is hangzott. vagyis sem a jövőt. mérni tehát nem lehet. Ne is ellenkezzél velem.amannak kétszerese? Sőt ezt meg sem tudnám így állapítani. sem a jelent.természetesen időtartam dolgában .mondom. elmúlt. 3. az elmúlt dolgokat. s így állapít meg valamely időadatot a csend tartamáról! Mikor ugyanis teljes csöndben vagyunk és gondolatunkat költeményeken. És mégis mérjük az időt.mikor tény az. mérek. sem a folyó időt. hanem valami mást. mert e hosszúak időtartama kétszer akkora. hogy megállapíthassuk. mekkora? Most még hangzik. hogyan fogom le a rövidet. 2. hogy a hosszú szótagot a röviddel mérem s érzem. illetőleg ne ellenkezzél magaddal. mint amazoké. sem a múltat. amellyel mérni akarok. el nem hangzott? S a hosszú szótagot is megmérhetem-e. milyen hosszú. ha a hangzást elejétől végig megmérhetnők. Hogyan találom azt az eredményt. én meg mérek. ameddig valamely hang? Nemde akkor is értelmem dolgozik? A hangot veszi mértékül. S ha ez nem idő. hogy csak befejezett mennyiséget lehet megmérni?! Befejeződése azonban elmúlását jelenti. mintha éppen hallaná. mikor csendet mérek. akármekkora is az elfogultságod! Még egyszer mondom: tebenned mérem az időt! Az előtted elvonuló dolgok hatással vannak rád. azt sem. Amennyire tehát érzékeim tanúskodnak. hogy az kétszerese ennek. a rövid. s azt mondom. ami benyomult és megmaradt emlékezetemben. s a rövid az első. harmadik. melynek nincs tartamos kiterjedése. mintha eleven szóval mondanók el őket. tény. mint a hangzásának egyik pontjától a másikig terjedő hangtartamot. hogyan mérem hozzá a hosszúhoz. közülük négy rövid: az első. s mi nem tudunk egyebet mérni belőle. akkor nem tudok időt mérni! De mi van azzal az esettel. . kétszerese stb.Mérjük hát s mondjuk meg. hogy a hosszú kétakkora. Ez igaz. amely megmarad benned. a hosszú. Következőleg azt a hangot. ezek tehát egyszerűek a négy hosszúhoz. amelyet mérnem kellene? Egyik is. beszédeken végigszalajtjuk. amelynek nincs végződése. ha a két szótag hangzása el nem múlt és be nem fejeződött volna! Következőleg nem az immár nem létező szótagokat mérem. míg hangzik. hogy egyenlő valamivel. s most nincsenek többé. nincs többé. hogy a csend annyi ideig tartott. 183 . Viszont ha befejeződik. míg az első. mikor az időt mérem. hogy az egyik szótag egyszerű. hetedik. sem azt. érzékeim világosan ezt bizonyítják. a másik .már amennyire gyakorolt érzékeimben bízhatom . mert akárhányszor mondom is el a verset. ötödik. hatodik és nyolcadikhoz képest.időt azonban mégis mérünk! E latin versben: Děūs crěātŏr ōmnĭūm („Mindennek alkotó Istene”) nyolc rövid illetőleg hosszú szótag van. hol a hosszú. sőt azt sem. Ezt a benned jelenlévő hatást mérem. vagy milyen rövid. de csak akkor lehetne tartamát megállapítani. kérdezem. s azt sem mondhatjuk e mérés alapján róla. Igen ám. Lelkem. verssorokon. vagy egyszerese. a hosszú a második. Nem azt. a második. elhangzott. Mikor azonban egyik a másikat a kiejtés során nyomon követi. mit mérek tehát? Hol van a rövid szótag. nem lehet úgy megmérni. a terjedelmet és időtartamot mindegyikről külön-külön úgy határozzuk meg. nem előidézőit. amely még nem fejeződött be. ami még nincs. hisz a második. . negyedik. más valamely hangnak. tebenned mérem az időt. nem csendül meg addig.

de ugyanez érvényes a költemény bármelyik részére és szótagjára. hogy a jelen időnek nincs kiterjedése. amely e folyamatot végrehajtja. háromféle cselekvés nem volna. FEJEZET Már elhagyta első gonoszságait. növekedik az emlékezés. Ez azonban. ezután fog hangzani. mint az élet!” (Zsolt 62. míg csak a jövő elfogyván. A lélek ti. sőt akár hosszabb tartamú cselekvésre is. s a már nem létező múlt növekedése. vár. . ti. a hosszú múlt igazában hosszú emlékezés az elmúltakra. általhalad abba.hogy én is ő általa megfogatván elérjem valamikor célomat. hogy a múlt nincs többé? S a lélekben mégis megvan a múltnak emlékezete. ami tűnni iparkodik. mielőtt belekezdenék. amit már elmondtam belőle. mert egy részt már elmondottam.figyelmem ellenben állandóan ott őrködik. figyel és emlékezik. amelyben csak részek az egyes emberi életek. . Ki meri tagadni. Íme.tehát jövő . Ki meri tagadni. ő a közbenjáró egyetlen enmagad és az emberek milliói között sok dologban. s megmarasztja azt. amennyiben a még hátralevő .érvényes a világ egyetemes életére is. Itt egész költeményről volt szó. 2. Ha példának okáért valamely költeményt akarok betéve elmondani. E cselekvésem folyamat. XXVIII. hangzik. és a várakozáshoz. tehát két irányhoz tartozik: az emlékezéshez. mint múltat az emlékezet vonja szárnyai alá. XXIX. Össze kell szedelőzködnöm régi napjaimból. amire emlékezik. FEJEZET A lélek az idő mérője. az hangzott. így aztán az. de igen érzi e változandó élet sok nyomorúságát. mely aztán hangzik. A jövőt tehát. őrajta halad át a múltba az. míg végre a várakozás teljesen megszűnik. Ki meri tagadni. 1. az én életem is két szakaszra oszlik.4). várakozásom az egészre kiterjed.mert jobbod felkarolt engem az én Uramban. ami jövő volt. hacsak a lélekben. amely számtalan rész szerint való cselekedetből tevődik össze. helyesebben: hangzott és hangzani fog. lehetetlen volna. mert hisz pillanatok szerint halad előre? A lélek figyelme azonban odaszegődik. . azon keresztül. amit vár. mivel még nincs. mert a többit még ezután mondom. akkor kezdi el kiadni azt a hangot. míg el nem éri a magszabott határt. mert az egész cselekvés befejeződik és átmegy az emlékezetbe. annál inkább rövidül a várakozás. a hosszú jövő igazában hosszú várakozás a jövőre. nem nevezhetjük hosszú időnek. jobb a te irgalmasságod. temérdek módon . amire figyel. mert ami elmúlt belőle. a belekezdés után pedig mindazt. hogy a jövő még nincs meg? S a lélekben mégis megvan az eljövendők várakozása. „Uram. a mindig jelenlevő figyelem ugyanis a jövőt múlttá változtatja benne. Minél előbbre halad a cselekvés. amelynek ez a költemény csak kicsi része lehetne.Ha valaki tartósabb hangot akar kiadni s hosszúságát előzetes fontolgatással megállapítja. a még nem létező jövő fogyása. az egész cselekvés múlttá nem változik. az időtartamot mindenesetre egyetlen hang nélkül forgatja eszében s csak miután rábízta emlékezetére. . az Ember Fiában. ami még hátra van. az immár nem létező múltat sem mondhatom hosszúnak.részt folyton fogyasztja.Sőt érvényes az egész emberi életre is. a bevégzettet növeli. s 184 .

FEJEZET Isten a maga örök módján ismer mindeneket. FEJEZET Istent az örökkévalóság szikláján az idők csapdosásai el nem érik. Atyám. Ott majd megszilárdulok benned. hogy te minden időknek vagy minden idők előtt örök teremtője. Mert a múlt korszakait s a jövő egész birodalmát éppen úgy nem rekesztené homály előle. én Istenem.ott majd nem feszegetnek olyanokat. te örök vagy.követnem az Egyet. s értsék meg. s hagyják abba az ilyen hiábavaló beszédet. s benne akkora tudás és jövőbelátás. Ott majd megállapodom. hogy a zsoltárból mennyit énekeltem már el az elejétől kezdve s mennyi van még belőle hátra. . Következőleg ha azt mondom Istenről. Viharos háborgásaik megszaggatják gondolataimat. még ha időkön felül áll is. míg csak szerelmed tüzétől tisztára olvasztva beléd át nem ömölhetek. mikor azelőtt soha semmit sem teremtett? Adj nekik. annak érzelme a következő szavak várása s a már elhangzottak emlékezete szerint változik s figyelme is 185 . hogy időben nem teremtett. hervadatlan gyönyörűségednek. hogy meghallhassam dicséreted szózatát s szemlélője legyek változatlan. a mindenség alkotója. milyen nagy a te titkaid mélysége. sokkal titkosabb! Aki ismert éneket énekel. . én meg idők szerint változom. Vegyék eszükbe. Lendüljenek ők is azok felé. amint nekem ének közben nem titok. minden lélek és minden test teremtője. sőt lelkem legbenső rejtekét is. hogy minden múlt és minden jövő eseményt úgy ismerne.jaj. Uram. és egyetlen vigasztalásom te vagy Uram. Uram. az én igazságra vágyakozó lelkem otthonában. Pedig az idők belső rendjét sem ismerem. mint az értelmük ereje. hogy nem lehet ott sohasemről beszélni. hogy soha azelőtt nem teremtett. s aki az ismeretes éneket hallja. helyes értelmet a beszédhez. add megérteniök. hogy: mit művelt Isten a világ teremtése előtt? . S mégis távol legyen a gondolat. amik előttük vannak. XXX.Vagy: hogyan jutott eszébe teremteni valamit. ilyen módon ismernél múltat és jövendőt! A te ismereted sokkal csudálatosabb. gyógyítsd meg szemeimet. s hogy semmi idő és semmi teremtmény. El kell felejtenem múltamat. bizony ama lélek igen csudálatos és szinte ijesztően bámulatos volna. nagy büntető betegség az rajtuk. s milyen szörnyű messze elszakítottak engem onnan bűneim következményei! Oh. Most ugyan siralomban telnek éveim. hogy nagyobb a kíváncsiságuk szomja. megoszlás nélkül kifeszülve egységes egy akarattal haladok örök hivatásom pálmája irányában. amik előttem vannak. s immár nem hervadó jövők felé szakadozva. hogy teremtmény híján idő sincs. csak annyit mondok. mint én valamelyik kedves zsoltáromat. nem egyforma veled az örökkévalóságban. hogy te. hanem azok felé. XXXI. hogy részem lehessen világosságod örömében! Ha volna lélek. Ott majd nem bántanak emberi kérdezősködések. ahol egyáltalán nincsen idő.

Uram. tehát valóban örök mivoltodnál fogva meg nem eshetik.” . 186 .éppen úgy nem okozott benned megoszlást a cselekvés sem. s többé meg nem inognak: erős magasságuk immár te vagy.megoszlik. . dicsérjen Téged! Óh milyen nagy a te fölséged Uram. s alázatos szívek a te hajlékaid! Mert fölemeled a porba sújtottakat. amellyel kezdetben megteremtetted az eget és a földet. Aki érti e titkot. változatlan. Amint tehát ismeretbéli változás nélkül ismerted „kezdetben az eget és a földet.veled ez. dicsérjen Téged! Aki ne érti. elménk örök teremtője.

). hogy azt csalhatatlannak tartva.a másik a Genezis könyvének második verse: „a föld pedig puszta (láthatatlan) és üres (rendezetlen) volt. megjegyzés. hogy sem az egyik. . hogy a nézet elég szilárd legyen. a míg a magáét újra hangsúlyozza. hogy Isten az idők kezdetén együtt mindent megteremtett. E két pontra támaszkodva azt a véleményt fejti ki. ami időt hordozhatna. hogy a Szentírásban jelzett menny az egek ege volt. Vitatkozása mindvégig fordulatos. amelyek igen nehéz filozófiai kérdéseket tárgyalnak. A megelőző könyvben előrebocsátott fejtegetések alapján kimutatja.a föld pedig azért nem. akik az Írás magyarázata közben külön-különféle eredményekre jutottak. szinte példátlan mindazon művek között. s iparkodik az ősanyag formátlan mivoltát is érthetővé tenni. sem a másik ősteremtmény nem tartozott bele az idők rendjébe. majdnem-semmi volt. dialektikájának és boncoló készségének ragyogó fegyverzetében. „az egek ege az Úré. lebilincselő. szívesen megengedi. következőleg hiányzott belőle az idő lényege: a formai változandóság. Hitet és alázatosságot.elfogadható . sőt mindjárt segítségére is siet e véleménynek s alája csúsztatja az örök és az eredetbeli elsőbbségről szóló bölcseleti fejtegetéseket. értelmük. s így az ő rendjükben nincs semmi. . Szent Ágoston a kiindulásnál két pontot tartott szem előtt. másokét teljességgel kirekessze. és sötétség vala a mélység színén”. A második tengely az a gondolat. színes. Ismét a gondolkodás fejedelme áll előttünk. hogy a teremtés semmiből történt. amely egyik legszebb része az egész műnek. a földet pedig az emberek fiainak adta”. mert annak lakói részesek Isten örökkévalóságában. 187 . a föld pedig a mi anyag. eleven. Van ugyan itt is. Az egek ege azért nem.Tizenkettedik könyv A tizenkettedik könyv tartalma Az egész könyv gondolatmenete három tengely körül forog. egy-egy elejtett gondolat.nyíltan és világosan azonban nem itt. a Vallomásokban nem lehet megtalálni. A fejlődéselmélet egyik .változatát. amely Szent Ágoston nevéhez fűződik. rendezetlen. egynémelyeket pedig (kifejlesztő) okaik erejében” (VII. Megállapítja. szíveket összekötő szeretetet kíván azoktól. hogy e szó „kezdetben” az Örök Igét jelenti. szövegmagyarázati és észbeli alapon elfogadható magyarázatot tűrnek.és erőrendszer-világunk ősanyaga. . E három tengely köré fonja a könyv anyagát. vagyis az angyalok világa. Az első az „egek ege”. A harmadik tengely annak megvilágítása.” című munkája folyamán kinyilatkozik a simultanea creatio (össz-teremtés) alapján a fejlődésről: „A Szentírás sok erőssége arra a nézetre terelt. akaratuk változatlan. egynémely dolgokat kész természetük szerint. aki azonban lépten-nyomon mindkét térdét alázatosan meghajtja a legfőbb Igazság előtt. mert ősmivoltában alaktalan. Az egyik a 113-dik zsoltár kijelentése. Rendre szedi a „kezdetre” és az ősanyagra vonatkozó nézeteket. ott is ilyen értelmű utalás. 28. következőleg senki se ragaszkodjék annyira a maga vélekedéséhez. hanem a „De Genesi ad litteram libri XII. hogy az Írás szavai sokféle. hogy ti. hogy a „kezdetben” szót a világ teremtésének kezdetére is lehet érteni.

amelyet hordozok.I. igénytelen nyelvem te szent Fölségedről. . hanem ott lett volna. Ebből való az én por-testem is. aki kér. és földnek. Uram? A zsoltár szava ilyenvalamit említ: „Az egek ege az Úré. amit színed előtt hirdet? Nem te tanítottál-e arra. A te ígéreted ez. a földet pedig az emberek fiainak adta” (Zsolt 113. ott tündökölt és ragyogott volna felette! Sötétség volt tehát fölötte .31). keressetek és találtok. de Írásaidról szóló beszédemen. Hirdeti és vallja. Mi okozza a csendet. ha nem az. nem mindenütt kapott egész terjedelmében egyenlő szépséget. nem máshol. hogy e formátlan ősanyag. hogy ott hang egyáltalán nincs? Nem tőled tanulta-e lelkem mindazt. jaj. Van-e okunk csalódástól félni. mint az adománynak. sem lélek? De azért nem semmi volt. mint az alamizsna elfogadásában. 188 . nem az emberek fiaié! III. Te teremtetted! De hol van az egek ege. hisz még formátlan állapotban volt. annak a földnek. annak az égnek. különösen nem legalsó részeiben. teljesülését senki meg nem akaszthatja: „Ha Isten velünk. Uram. azért írattad meg felőle. ahol nincs hang. FEJEZET Isten két eget teremtett. Ez a föld ugyanis kezdetben „puszta és üres” (Ter 1. amelynek alja a mi földünk. és aki keres. amelyet látok. világosság nem volt rajta. ki ellenünk?” (Róm 8. amihez képest csak föld az egész látható világ? Ez a nagy anyag-mindenség. mikor az Igazság tesz ígéretet? II. mielőtt kialakítottad és rendezted volna. Uram. és megnyittatik nektek.mert mindig jobban szónak ereszkedik a kutatás. amely az Úré. Mi más volt ez. és valami mélységes örvény vala. sem szín. FEJEZET Az ember egymaga igen gyarló munkás a szent igazságok bányájában. bővebb beszéde van a kérelemnek. nem volt sem valami. és adatik nektek. amint csend van ott. sem alak. nyer. talál.Hol vagy te láthatatlan ég.7-8).2). .24 [16]). hogy alkotómestere vagy égnek. Mert minden. alaktalanság volt minden idom nélkül.világosság híján. FEJEZET Az örvénylő sötét káoszról. mint a világosság hiánya? Ha lett volna. zörgessetek. hogy: „sötétség vala a mélység színén”. „Kérjetek. s a kéz bizony többet fárad a kopogtatásban. amelyen járok. Van azonban biztos ígéretünk. sokszor kiütközik az emberi értetlenség. mint a megtalálás. szent könyveid igéi indítják és sok törődésre gerjesztik lelkemet e fogyatékos életben. és a zörgetőnek megnyittatik” (Mt 7. sem test. hisz az egek egéhez képest a mi földünk ege csak föld! S ez a kétrendbeli (föld és ég) nagy anyagrendszer igazában csak földnek nevezhető amaz ismeretlen éghez képest.

Képzeletem undok. FEJEZET Tűnődik az ősanyag formátlan mivoltáról. aminő például az élet. minden erőlködésének az az eredménye. de ezek mégis csak formák voltak! Az ősanyagot nem is azért neveztem formátlannak. vagyis (bizonyos folyamat után) nem azok többé. hogy ti. hogy egybevetettem a már kialakult anyaggal. amellyel könnyen érthetővé tetted az embereknek.azt tanácsolta. S van-e a világon közelebb álló a teljes rendezetlenséghez. 1.semmi! 2. „üres és puszta föld” volt? S mikor elménk valami kézzelfoghatót keres rajta. amikor még semmit sem értettem hozzá. valahányszor tudatlan emberek locsogásából hallottam felőle. 189 . mondom. hogy ez az átmenet egyik létezési formából a másikba valami formátlan valóságon keresztül történik.de érzékelhető sem volt. azokat keveri. . amik voltak s olyan valóságban kezdenek lenni. mert a semmi nem lehet közvetítő. sem tudása nem igazi tudás. hogy az egyszerű értelem is megfoghassa. hogy ékes világot alakíts belőle. amik azelőtt nem voltak. és így okoskodik: ebből az anyagból alakultak ki a testek. nem gyanítani. Gyanítottam.miért ne fogadjam el azt a nevet. Erre aztán abba is hagytam a képzelet folytonos nyaggatását. Értelmem ugyan . mint a föld és az örvény? Alacsony rendjénél fogva mindegyik kevésbé formás. hogy sem tudatlansága nem teljes. formátlansághoz. egyszerűen semmi. vagyis: alaktalan majdnem . de már nem semmi. FEJEZET A világ ős-elementumai. változtatja játékos kedve szerint. amelyek az anyagvilág immár kialakult tárgyairól valók. És e felfogásom nem úgy származott. hanem úgy. s igyekeztem gyökeréről megérteni azt a jelenséget. . Szívesebben elhittem. mikor így okoskodik. tollal is mindent megvallok. hogy gondolatom meg sem közelítette. amire az ősanyag dolgában engem tanítottál. mint a többiek: a világos és ragyogó égitestek. Én azonban tudni szerettem volna. megértettem. ha fogalmat akarok szerezni a formátlan ősanyagról. Miért ne fogadjam el tehát a formátlan anyag ezen elnevezését? Alaktalannak teremtetted. hogy a formát teljesen és mindenestül vessem el. Sejtettem. Uram.IV. Világos.ezt azonban nem tudtam megtenni. Figyelmemet magukra a dolgokra fordítottam. hogy az. hanem azért. szörnyű. . s igen természetes. vagy az igazságosság. következőleg nem lehetett valami érzéket meghaladó forma. V. szóval is. Minek kellett nevezni? Csak valami közhasználatú nevet lehetett adni neki. hogy undok-alaktalannak találtam. hogy az ősanyagot minden formától megfosztottnak gondoltam. hogy a testek változandók. mert nézetem szerint olyan irdatlan és otromba lehetett. Régebben. sem érezni nem lehetett. hogy szemünk elé tűnve undorral és ijedelemmel töltötte volna el emberi gyöngeségünket. hogy csupa olyan képekkel van tele. mert a forma és a semmi közé nem tudtam odagondolni olyan valamit. mintha alaktalan tömegnek gondoltam volna. ami még nincs kialakítva. zűrzavaros formákat hordott össze. temérdek sokféle formájúnak gondoltam. aminek nincs formája.igen okosan . mert az üres és alaktalan ősanyagot sem látni.

nem olyan volt akkor. A látható vizek örvényében ugyanis. a kis földet is! Csak magad voltál. rajtad kívül semmi sem volt. Más nem volt. hogy nagyszerű művet alkoss belőle. hogy minden formát felvehessen. VI. megteremthetsz minden jót. Az anyagvilág változandósága bizonyos alkalmatosságot jelent arra. aki lényegedből született. ki sem mivoltodban. nagyobb sötétség. Uram. amely tőled van. Az „egek ege” Uram. amelyet az emberek fiainak mint látható és kézzelfogható valóságot átadtál. Az egyiket. 190 . amiből teremthetted volna. nyomon követ-e csak egy olvasóm is türelmes értéssel? Nekem azonban. Uram. Uram. . amivé a változó dolgok átalakulnak. A világot. kezdetben. hogy fölötte trónolj. örökugyanaz. az egyik nagy. hogy magára tudta szedni ezeket a látható és rendezett formákat? Honnan.jóllehet mégis csak valaminek kell lennie. De mi ez a (formafelvevő) változékonyság? Test? Szellem? Beletartozik a test vagy szellem rendjébe? Ha volna értelme. az Örök-Bölcsesség-Igében. az eget. FEJEZET Semmiből lett az ősanyag. amelyet csak az ott élő halak és csúszómászók érzékelnek. a másikat. mint a semmi. Te tehát Uram. az ősanyagból az egész világ. . hacsak nem tőled. annak a helyzetnek megfelelő világosság. amely alig több. Puszta és üres volt. amely megközelít téged. sem módban sehol. mint aminőnek most látjuk és tapasztaljuk. mert alkalmas volt arra. háromszor szent Urunk Istenünk vagy.annál kevésbé hasonlít hozzád. soha nem változol. tollam mindazt feltárja. amiket nincs módom mind elmondani. ami bármi módon van? Minél távolabb esik azonban valami tőled. neked szüntelen zengi szívem a magasztalás dicsérő énekét azokért. Az eget és földet ugyanis nem önmagadból alakítottad. az a káosz ellenben még kialakulatlan ősanyag mivoltánál fogva majdnem semmi volt. örvény volt. mert akkor Egyszülötteddel s általa veled is egyenlő volna rendben. Megteremtetted az anyagot semmiből majdnem-semminek. e kialakulatlan anyagból készítetted. akitől minden van.Uram. mert mindenható és jó vagy. hanem Mindenható. Honnét lett azonban olyan valamivé. amit e kérdésben nekem kibogozni segítettél. teremtetted. és a földet. a tied. ami nem belőled való. a másik kicsi.persze nem hely szerint! . mert magára tudta szedni ezeket a szemmel látható és rendezett formákat. „van-nincs”. Rajtad kívül viszont oh Szentháromság-Egy-Istenem. még a legmélyebb részekben is van valamiféle. FEJEZET Isten semmiből teremtett. hogy alatta már semmi se következzék! VII. A föld pedig. vagy inkább „sötétség vala a mélység színén”. ha szavam. másból nem alkothattad ezt a két dolgot. az ilyen kifejezésnek: „semmi-valami”. mint az örvény belsejében szokott lenni. amely előtt bámulva áll az emberek fiainak nemzetsége. Mindenesetre megvolt. hogy kialakuljon. a nagy eget is. semmiből teremtettél valamit. . nem derült föléje világosság. hogy veled egy legyen az.bizony így nevezném. Semmiből teremtetted tehát az eget és földet.

de csak alig-alig hallottam meg szívem kegyetlen viharában. hogy sötétségem hangja szóljon hozzám! Múló dolgok közé hanyatlottam. hogy kezdetben teremtetted a mennyet és a földet. Teremtettél már mennyet a napok kezdete előtt. s ahol ez nem történik. . a másik teremtett lény pedig a föld. az „egek ege” (a mennyország) valami szellemi teremtmény. de részese örök életednek. Senki többé utamba ne álljon: abból a forrásból akarok életet inni. Meglett. és sötétség vala a mélység színén”. sem az ősanyag megteremtése nem időben történt.VIII. FEJEZET Sem a mennyország. illetőleg nem áll ez a folyton változó világ. Kezdetbeli teremtményed ugyanis. Ahol ugyanis nincs alak és nincs elrendeződés. mikor a második napon ezt az erősséget a vizek és vizek közé parancsoló „legyen” szavaddal odateremtetted. Téged szemlél s e boldog látás gyönyörűsége igen megakasztja változandóságát. amelynek tömegéből áll. mert „kezdetben teremtetted a mennyet és földet”. A világhoz nyilván hozzátartozik a változandóság. onnan is szerettelek! Eltévedtem. Most. mint ez a változandó világmindenség. E puszta és üres ősanyagból. Az az alaktalan valami. . Uram. ott nincs nap. ott nem esik. nem múlik semmi. a formátlan ősanyag volt. FEJEZET Istenhez esedezik megvilágosításért. Kérlek. és nincs időrendi változás. amelyeken a dolgok keresztülmennek. 191 . a Lélek. hogy térjek meg hozzád. mikor azt említi. a már említett „puszta föld”. Igazság. de onnan is. csak ősanyaguk ugyanaz. „láthatatlan (üres) volt ugyanis és kialakítatlan (puszta). e kialakítatlanságból. a „puszta és üres föld” (az ősanyag) szintén nem tartozott bele az idők rendjébe. ez az anyagvilágunkhoz tartozó mennyboltozat! Megvolt már a világosság. X. FEJEZET A mennyország előbb lett. de a mi földünk és tengerünk egének.de tebenned új életre üdülök. hogy érzékelhető alakot adtál nekik. Oka van annak. semmiképpen sem örök-egyidős a te Három-egy-mivoltoddal. most pihegve és vágyakozva visszatérek forrásodhoz. de a mi egünk egét.gonosz volt ez s önmagam halála lettem. IX. e majdnem-semmiből teremtetted e temérdek mindenséget. a formák folyton hajszolják és váltogatják egymást. sötétség rabja lettem. ne engedd. én lelkem világossága. sem napról. nem ejt szót sem időről. hogy szolgádnak Mózesnek oktatója. Uram. Nem akarok immár a magam életével élni. Mely igen csudálatos. Maga az idő ugyanis azon változások által keletkezik. mióta csak létrehoztad zavartalanul beléd kapcsolódik s magasan fölötte áll az idők minden maradhatatlan viszontagságának. ez viszont alapja az idő ismeretének és számításának. kérlek. de rád emlékeztem! Hallottam hívogató hangodat mögöttem. amelyeket az idők kezdete előtt megteremtett formátlan ősanyagból a harmadik napon választottál szét azzal. és ezen erősséget égnek nevezted.

sem kicsi. engedd. 192 . amely soha vándor nem volt.az ilyen akarás ugyanis vétek és bűn. égi városod polgáraihoz a mennyei honban. hogy mindig világosabban lássam s józan-okosan meg is maradjak ezen értésben szárnyaid védelme alatt. hogy semmit igazabban „egek egének”. hogy részese lehet boldogságodnak. épp úgy. Ezek beléjük örökölt tisztaságuk alapján veled töltekeznek és változandóság soha sehol ki nem ütközik rajtuk. amely egyszer ilyen. Nem változnak s idők forgása őket semerre sem hajlítja. hogy még az a teremtmény sem egyörök teveled. hogy még világosabban lássam s józan-okosan meg is maradjak ezen értésben szárnyaid védelme alatt. .az a lélek értsen mindezekből! Nem te vagy-e igazi élete? S napjaid nem örökkévalók-e. az is fölötte áll az idők minden változásának. amelyek ugyan meg nem fogyatkoznak. Erős igéd azt is belemondta lelkem fülébe. ha tudja. akit nagy. milyen szörnyű magasan áll örök mivoltod az idők felett. bűnnel neked nem árthat. igen mélytitkúak az igék Írásodban. benned ugyanis nem esik változás sem alak. Ezt is világosan látom színed előtt. beleharsogta már lelkem fülébe. te légy tanítómesterem. hogy senki. nem is lehet halhatatlan. ami nincs. túl e földi egeken! Ha pedig valamely léleknek hosszú immár a földi zarándoklás. hogy az elszakadásnak csak a gondolata is kisebbítené örömüket. hogy te örökkévaló vagy. kérlek. elfordul és azokba kapcsolódik. 2. mert folyton azt mondják neki: hol vagyon a te istened?” (Zsolt 41. Uram. ha már lakásod is. Uram. kérlek. sem világkormányzó rendedet meg nem zavarhatja. Erős igéd. nincs eljövendő várnivalójuk. amelyben az égiek boldogságodban gyönyörködnek anélkül. . „kinek egyedül vagyon halhatatlansága” (Tim 6. Uram. a Legfőbbtől. . de mivel szakadatlanul és fogyatkozás nélkül hozzád kapcsolódik. amelyiknek akarata egyedül te vagy.16). a te alkotásod. engedd. Uram. hogy te vagy örök lakója és ragyogó fényessége! Valóban úgy véltem. Értse meg a lélek. 1. Világosan látom ezt színed előtt. hogy minden természet és minden önálló lényeg (szubsztancia) ami csak van rajtad kívül. mint azon lakóházadat. ha „könnyhullatás lett a kenyere. másszor olyan. Az az akarat. sem nagy. mily boldog. Minden érzésük beléd kapcsolódik. Uram. nem veled-egy-örök ugyan. XI. Továbbá azt is megértette erős igédből az én lelkem. Megmondtad azt is. Te vagy jelenük. s akaratod sem igazodik időnkint egy vagy más irányba. mily boldog minden ilyen teremtmény. de jaj. Oh. amik kevesebbek. engedd. . nincs a múltba áttennivaló emlékezésük. továbbá a teremtett akaratoknak olyan törekvése. mint te.3-4). szent egyetértés fűz az örök békesség nyugalmában a boldog szellemekhez. sem mozgás szerint. ha szomjúhozik utánad. mert örökké ugyanaz maradsz? 3. az úr otthonának nem nevezhetnék.azon tiszta lelket.Te szólj hozzám. amely tőled. hogy mindig világosabban lássam s józan-okosan meg is maradjak ezen értésben szárnyaid védelme alatt. hogy házadban lakhassék. Hiszek szent könyveidnek. csak az nincs tőled. s kérlek.már csak azt az egyet kéri és keresi. mint éveid. Ezt világosan látom színed előtt. FEJEZET Egynémely biztos igazságok megállapítása.

ki más állítja. FEJEZET Kezdetben teremté Isten a mennyországot és az ősanyagot. következőleg nem volt semmije. ahol pedig még nincs forma. Így értem eddig. amelyen a teremtés legkülső és legalsó rendjének tárgyai keresztülmennek. nem lehet változás sem. amit Írásod a következő szavakkal ad fülembe: „kezdetben teremté Isten a mennyet és földet. immár formás és rendezett állapotban. mint időbeli alkotásokról a világ ősberendezése során említés esik. Másodszor. viszont nincs ott változás. . hogy a mozgások és formák rendszeres változása okán az idők mozgékonyságának is fundamentumai lettek. hogy lehetetlen volt benne az egyik alakból a másikba való. . nem tartoznak bele az idők rendjébe. ha minden formától megfosztjuk és egészen kipőrézzük őket. akár állandó átváltozás. hanem egyenlő a teljesen megvilágosított: a színről színre való látással. ahol a változás alapja. hogy a tárgyakból egyedül a formátlan ősanyag marad. Nem hagytad azonban meg e formátlan mivoltában. akik a forma teljes hiányát nem tudják úgy elgondolni. A „puszta és üres” ősanyagból lett ez a másik ég és a föld. . amiről előbb beszéltem. . ha nem az olyan ember. hogy azért a hiányzó forma hordozója ne legyen egészen semmi. amelyek nem tartoztak bele az idők rendjébe. akár átmeneti. Az egyiket olyanná alkottad. hányadik napon végezted e munkát.e 193 . hogy fokról fokra azok is érteni kezdjenek. ámbár egyikük sem egy-örök teveled. egyszer arra. „A föld pedig puszta és üres vala és sötétség vala a mélység színén. Mert természeténél fogva változandó ugyan. hanem. amelyek.16 [24]) kifejezésre való tekintettel a mennyet én szellemi égnek tartom. ha nem beszél is arról. amelyben a megismerés nem „rész szerint”. Megfontoltam ezeket Istenem. amikről. mivel a „puszta és üres” föld szintén nem tartozott bele semmiféle időrendbe. időbeli változás nélkül.s hogy ezen ősanyag a dolgok összes el. . Nem hullámzik egyszer erre. hogy látásod csökkenetlen birtokában és minden változásbeli szünet nélkül része legyen az örökkévalóságban és változatlanságban.12) történik. XIII. amennyire indítottál.Nem értem azonban. FEJEZET A teremtés két dolgáról.az idő ugyanis szakadatlan változás. Istenem azt.kettőt találtam. S ki más állítja.és átváltozásának hordozója.” E szavak az alaktalanságot jelzik. A másik annyira formátlan volt. az idők különbözőségének is fundamentoma? Ez egyszerűen lehetetlen! Mert mozgásváltozás nélkül nincs idő. ezek olyanok. nem „tükör által és homályban” (1Kor 13. mert napok és idők előtt: kezdetben eget és földet teremtettél. de tényleg soha változás nem esik rajta. . amint említettem.ez az a kettő. aminek révén az idő rendjébe tartozhatott volna. továbbá az ékes vizek és minden egyéb. hogy kopogtassak. és amennyire értenem adtad. Az „egek ege” (Zsolt 113. A föld pedig puszta és üres vala és sötétség vala a mélység színén”. a forma hiányzik! XII. s amennyire ajtót nyitottál zörgetésemre. egyszerre és együtt való látás.Így értem. miféle alaktalan hordozója van ama temérdek változásnak. aki a képzelet zabolátlan paripáján portyáz esze sivatagjain.

együtt és mindig akar mindent. amit akar. hanem magasztalói a teremtés Könyvének. az ő mivolta időben nem változik. az „egek egét”. minő csudálatos mélységek rejtekeznek arca mögött! A tisztelet titkos borzalma s remegő vágyakozás fogja el azt. viszont a mi Istenünk örökkévaló! Meritek-e tagadni. miféle földet gondol.” Mindnyájunk Ura Istene.új és új akarás nélkül. megértem. s hogy az ő tudásában nincs semmiféle változás.s mindjárt utána meg is magyarázza. amit te fejtegetsz. hogy ne legyenek többé ellenségei Írásodnak! Mert azt szeretném. . az alakítatlan. amit az Igazság hatalmas szava az én figyelő lelkemnek kinyilvánít. az ős-alkotást. anélkül. FEJEZET Erős bizonyságokat köt a maga igaza védelmére. aki oda betekint! „Teljes gyűlölettel gyűlölöm ellenségeit” (Zsolt 138. hogy önmaguknak meghalva neked éljenek! Itt vannak azonban mások. FEJEZET Vitába kezd perlőivel. azt találom. XIV. hanem mást. hogy a mi örök Istenünk nem új akarati ténykedéssel teremtett. eléggé megmagyarázza. ti. a mi Istenünk pedig örökkévaló? Ha mindezt egybegyűjtöm és egybevetem.kettőt tekintve. Mit szóltok ehhez. ami a jövendők szempontjából várakozás. aki szolgája. 1. Az a körülmény pedig. elmúlásukkal pedig emlékezetté változik.„Isten lelke. ellenkezők? Talán hamisak e következtetések? . s az Írás kedves-mosolygó arcot mutat nekünk. . a várt események bekövetkeztekor szemléletté. . hogy ti. időrendi egymásután nélkül. amit mi magyarázunk. Csudálatos a te Írásod mélysége. hogy később akarná. Meritek-e hamisnak mondani azt. örök pedig nem lehet az. 194 . ami változik.felelik. miféle menny az. vagyis égboltozat teremtését a második napra teszi. nem gáncstevői. az idézett szavaknak nem azt az értelmet akarta adni. hogy az.Nem .s hogy minden megismerésbeli állapot. Uram. amelyről az első versben időrendi vonatkozás nélkül szó esik. és az ős-anyagot. amit előbb nem akart. „puszta és üres” földet. Mózes által e könyvet megírta. és megfordítva? Az ilyen akarat ugyanis változékony. amely ennyi fejlődési fokozatot mutat változékony. hogy időt említene: „kezdetben teremté Isten a mennyet és földet”. Bár kivégeznéd őket kétélű pallosoddal. miért mondja Írásod anélkül. bírói színed előtt így felelek én ezeknek. hogy a firmamentum. hanem egyszerre.22). Ezek így ellenkeznek velem: . s akarata nem választható külön ugyanazon mivoltától? S hogy éppen azért nincs is benne tárgyak szerint változó akarás. a változékony nem lehet örök. de jaj. XV. Kicsi gyermekek vagyunk.

akkora a teremtő és a teremtett bölcsesség között. Uram. bizonyos szolgád ugyanis azt mondja: legyünk Isten igazsága őáltala (2Kor 5. Jóllehet tehát nem volt előtte idő. a mi atyánknak értelmes szellemi-lényvilága? Ez az a „felső Jeruzsálem. Mivel tehát van valamiféle bölcsesség. mert ezt jelenti az a mondás. mert teremtmény. Mert megalapítottad „örökre és mindörökkön örökre. a mennyek teremtője és gazdája dicsőséges lakóhelyét. idő azonban nem volt előtte. hogy minden kész természet és minden kialakításra váró ősanyag csak attól eredhet.csak abban reménykedem. részese örök életednek. meghidegülhetne.6).idő akkor még nem volt -.176). amely neki létet és kezdetet adott. mert az Úr azoknak. Mi van még? Tagadjátok-e. sem önmaguktól soha el nem szakadnak? Ez az Isten lakóháza. de azért sem előtte. szabad és örök az egekben” (Gal 4. Nem ez-e az Úr háza? Nem egyörök ugyan az Istennel. Minket is ilyen értelemben neveznek a te igazságodnak. Oda vágyakozik zarándoklásom. hogy alkotómestered vállain egykor majd megtérhetek beléd! Mit feleltek immár? Nektek beszéltem. amely az Egyetlen Örökigaz Istennel olyan szent szeretetben egyesül.16 [24]). hogy semmiféle változásnak nincs rajta hatalma. hacsak belédkapcsolódó nagy-nagy szeretete révén tüze általad örök verőfényben nem loboghatna. hadd legyek benned én is az övé.21).4). parancsot adtál s az el nem múlik” (Zsolt 148. De azért nem egy-örök veled. mint az elveszett juh” (Zsolt 118. . mint a megigazulást nyújtó és a megigazulással helyrehozott igazság. amely minden teremtést megelőzött.26). 2. szeretem az én Uram. Nyilván a teremtett bölcsességet kell érteni. el nem téríti. nem valamely égi test anyagából való. ez a kezdet azonban nem volt időrendi . Az Írás azt mondja. de ő maga is teremtmény. hogy Mózes Isten hű szolgája.Nem . ezt sem tagadjuk. nem találtok 195 . hogy. mert téged magasztalnak az egek egei. aki által lett minden s akiben mint „kezdetben” teremtetted a mennyet és a földet. vagyis az értelmes természetet. ami „mindennél előbb teremtetett”. mint a szent városodnak. az Örök Atyával. Olyan teremtményed ez tehát. mert bűntelen örökké. Nem arról a Bölcsességről van itt szó. mert a teremtményidőt is megelőzte az. elsötétülhetne. hanem egyedül Isten színről színre való látásában van örök pihenése. amely maga is fény az Örök Fény szemlélése következtében. s könyvei a Szentlélek kinyilatkoztatásai. aki veled. kezdete volt.előtte volt magának a teremtőnek örökkévalósága. de a maga módján örök az egekben. Ez az alapja annak. 3. ahol hiába kerestek. mert Legfőbb Lény? . hogy teljesen különbözik ugyan a te örök valóságodtól. jóllehet nem egy-örök vele. hogy van magasabbrendi teremtmény.Hát talán az nem igaz. Nem földi. aki a legfőbb Jóság. A változandóság azonban beletartozik természetébe. hogy: az egek ege az Úré (Zsolt 113. 4. sem benne időt nem találunk. hogy „mindennél előbb teremtetett a bölcsesség” (Sirák 1. feltárja önmagát. hanem a saját mivoltának kezdete. amekkora azonban a különbség a fényforrás és a megvilágított tárgy között. Úgy különbözik ez a kettő. az idők semmi változatos rohanása tőle el nem szakítja. hiszen én is teremtménye vagyok. „eltévelyedtem. azért. kielégíti őket látásával s azért sem tőle. pedig hittel hiszitek. hanem egészen szellemi. Ellenkeztek velem. ez a kezdet adott. . Miért az egekben? Azért. Égi hazám. Jóllehet csak teremtmény. mert színed örök látására alkalmas s nem is szakad el tőle soha. teljesen egy-örök és egy-mivoltú.felelik -. Jaj. mi más az. az Írásban bölcsesség a neve. akik őt parancsa értelmében (mindenek fölött) szeretik. Oh mely igen fényes és gyönyörűséges az én uram háza! Szeretem házad ékességét. mennyit könyörgök alkotódnak.

1. . Hát akkor mit győzködtök velem. atyjához. a korok hullámzó változásának az.a következőkben foglalkozom. a te színed előtt egyet-mást megbeszélni. hozzád. . amit „szívem az én Istenemhez kiáltott” (Zsolt 17. amiről Igazságod értelmemet megvilágosítja.Ezt sem tagadjuk . oda vágyakozik. Nem fordítom el onnan orcámat. ahol minden kimondhatatlan jó együtt van. mert a jámbor Mózes útján szerzett Szentírásodat velünk együtt tisztelik és követésre méltó legnagyobb tekintélynek tartják. Isten látásában boldog 196 . a tartós örömök honába. mert tőle van minden. FEJEZET Mi értelme van Mózes e szavainak: „menny és föld”? 2. Okoskodásuk ez. míg csak e kedves anyánk békéjének ölébe egészen be nem gyűjtesz engem e szétszakaszkodásból és rútságból s meg nem igazítasz és meg nem erősítesz engem ott örökre Istenem.mikor lelkem meghallotta az ő dicsérete szózatát? Talán nem tetszik az ősanyag formátlanságáról szóló magyarázatom? Nem lehetett ott rend. időrend sem lehetett! Ez a majdnem-semmi azonban. akinek örök „boldogsága az Istenhez való ragaszkodás?” (Zsolt 72. ezekkel . hadd hajtsanak porfelhőt saját szemeikre! Én visszavonulok lelkem rejtekébe. éppen mert nem volt egyszerűen semmi. míg meg nem siketülnek.válaszolják. én irgalmasságom. Az ebben ellenkezők ugyanis miattam kedvükre kiabálhatnak.7). de egynémely dologban ellenkeznek velem.De igen .semmiféle időrendi változást. csak te ne légy néma hozzám! Beszélj bensőmbe igazságod szerint. s ahol elrendeződés nem volt. de Mózesnek esze ágában sem volt az a teremtmény (a menny és az ősanyag). Jeruzsálembe. . mert te vagy az egyetlen legfőbb Jó. .28). az én anyámhoz. s onnan van e dolgokról minden bizonyságom. „Igaz. Istenem. mikor Jeruzsálemre gondolok. legföljebb arra próbálom őket rávezetni. ami bármi módon létező valami! . Ha ezt sem akarják. Nincs-e fölötte minden időtartamnak. kormányzójához. Lelkem egész erejével fölfelé. s nyissanak utat Igédnek. védőjéhez.mondom . napjához. XVI. Isten kezéből eredt. Azokkal tehát. erős gyönyörűségek.felelik. FEJEZET Nekifordul az ellenkezők másik csoportjának. s ebben is visszautasítanak. Jeruzsálembe. az én hazámba.Lelkem zsengéi úgyis ott vannak már. akik óvakodnak az igazságok közül csak egyet is megtagadni. E szóval: menny.amazokkal nem törődöm. ahol forma sem volt. mikor a Lélek kinyilatkoztatása alapján azt írta: kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. Légy Uram te igaz bíró az én vallomásaim és az ő ellenkezésük között. a tiszta.csak te tudsz így beszélni. vőlegényéhez. XVII. . .nem baj. csak te Uram. Csak hadd verjenek port kiabálásukkal. ott éneklem el neked szerető szívem énekét. ott sóhajtom el zarándok mivoltom kimondhatatlan vágyakozásait. hogy hamis az. nem akarta azt a bizonyos. Azokkal szeretnék most. kérlek. amit mondasz. akik mindazt elfogadják. hogy csillapodjanak meg.

hogy a menny és a föld. másik kifejezése. ha akarja az ember.Mózes . a föld sem jelent formátlan ősanyagot.Hát ugyan mit akart mondani? . kiszármazhatott belőle. mikor még formátlan. hogy a „puszta és üres földet. e két immár kialakult teremtmény. 3. a menny.a szellemi őslényeg abban az állapotában. minőség és formák szerint való elkülönülés nélkül már tartalmazta ezt az egész világrendet. 4.felelik .ezen felfogás szerint . tehát a teremtés összességét. egyetértenek velem. hanem minden fajtájában bent van a változandóság. Van a magyarázatnak. látható világnak bizonyos napok alatt történt teremtése és rendezése következett . Minden láthatatlan és látható dolog alapanyagát hirdette meg Mózes a kettős elnevezéssel abban az állapotában.A mi magyarázatunk helyes .” . amelyet Isten a „bölcsességben”.szellemi vagy értelmi teremtményt jelezni. hogy az ég és föld névvel nevezzük el és e két szóval teljesen kifejezzük az egész láthatatlan és látható világot. a sötétséggel tele örvényt” . minden nyilván benne levő természettel együtt abból alakult és tétetett teljessé. szellemi és anyagi teremtménynek szoktunk nevezni.ez volt a két elnevezés. azokban is. Mert ez a látható világ. Isten azonban nem önmagából. 197 . azokban is. s azt fejezte ki az idézett szavakban! . sem világosságot nem nyert a bölcsességtől. vagyis a láthatatlan és látható világ. „Puszta és üres föld”. Viszont nincs abban semmi illetlenség. Akihez szólt ugyanis. vagyis „kezdetben” létrehozott. de kétségkívül annyira formálható volt. hogy azután a teremtés napjainak elszámlálásával mintegy részenkint végigtárgyalja az összes műveket. a teremtő kézre váró anyagot. Mert a „puszta és üres föld” a testek ősanyagát jelenti abban az állapotában. Arra vonatkozólag azonban megegyeznek velem. de egynémely különbség van köztük. Ez az anyag a magyarázkodás ezen változata szerint rendetlen állapotban.amiből aztán az Írás szerint az egész közönségesen ismert. az a nép olyan nehézfejű és anyaghoz kötődő emberekből állott. mikor még nem járult hozzá a forma milyensége.mondom -. kész láthatatlan és látható természeteket jelzik. „sötétség az örvény fölött” . ha másvalaki meg így okoskodnék: Éppen ezt az alaktalan és rendezetlen ősanyagot akarja jelezni Mózes a „menny és föld” kifejezéssel. Eszerint a Szentírás szavai: „kezdetben teremté Isten az eget és földet” a „menny és föld” kifejezéssel nem az immár kialakított. az örvény fölött lebegő sötétség pedig . amikor még nem kötődött meg szertelen mozgékonysága. amelyeket a Szentlélek jónak látott így megnevezni. már pedig a mindenséget gyakran illetjük az „ég és föld” elnevezéssel. az forgott ama férfiú eszében. amelyek változnak. mint például Isten örök lakóhelye. hanem semmiből teremtett mindeneket. amelyet mennynek és földnek. hogy ezeket igen alkalmasan formátlan ősanyagul lehet felfogni.az ég és föld elnevezéssel ezt az egész látható világmindenséget akarta egyelőre csak röviden és általánosságban megjelölni. az alakítható. más változata is. Mit szólnának azonban.Mi légyen az? . hogy Isten művei közül okos ítélettel csak az érzékelhetőket lehetett szemük elé tárni.mondják -. mint például az emberi test vagy lélek. hanem a dolgoknak még kezdetleges ősfejlődési kiindulását. hisz a teremtmény nem egyazonos Istennel. amelyek maradnak.

hanem a hallgatók vesztére van” (2Tim 2. hogy csak igazságot mondhatott. még ha a szerző nem úgy gondolkodott is. először alaktalan. Igaz. égre és földre. hogy a kialakított dolgok közül semmi sem áll közelebb az alaktalanhoz. Mi van épülésükre? „A törvény.XVIII. a majdnem-semmi. Ez teszi lehetővé. hogy a kezdet a te Bölcsességed volt. csak ahhoz ragaszkodjék. Igaz. hogy többé tényleg nem változik. igazságnak mutatsz. hogy a látható mindenség két nagy részre oszlik. mint magyarázója. hogy az. Igaz. minden igazmondó elme megvilágosítója. Bölcsen tudta a Mester. Nincs abban tehát semmi elvetnivaló. mi károm van tehát abból. szemeim világossága. minden. micsoda két főparancsolatba kell egybegyűjteni a törvényt és a prófétákat. hogy a Genezis szavait többféle igaz módon lehet értelmezni? Kár az nekem. FEJEZET Az Írás külön-külön magyarázatairól. forgatjuk a könyveket. s ugyan senkinek közülünk eszébe sem jut nyilván téves. s csak azután nyeri alakját. amiből lesz valami. mert erős a hitünk. hanem minden teremthető és alakítható is. Mert igaz. ami van. ha a Szentírásból valaki azt igyekszik kiérteni. így például „ég és föld” névvel lehetett illetni azt az alaktalan ősanyagot. ami természete szerint változandó. hogy te teremtetted. hogy mi volt a Szent Író felfogása? Forgatjuk. mert tőle van. bizonyos kifejezési mód szerint joggal viseli annak a nevét. vagy egyik forma helyett másikba öltözve mivolta szerint is átváltozzék. idők folyásának hordozója nem lehet. jó lelkiismeretből és tettetés nélküli hitből való szeretet” (1Tim 1. mint felebarátom. Igaz. de mást mint emez. Igaz. Uram.14). hogy nemcsak minden teremtett és kialakított dolog az úr műve. hogy nincs azon hatalma az időnek. amit az író írás közben gondolt. hogy egyáltalán formát kapjon. annyira egyesült az örök formával. ami belőle fejlődik. amit te. mint a föld és az örvény. Végighallgatok és fontolóra veszek én minden véleményt. XIX. Ő is igazat gondolt. Igaz. amelyből az ég és föld létrejött. ha ki azzal helyesen él. az eget és földet. ami. Igaz. hogy minden. hogy az alaktalan ősanyag. vagy tévesnek látszó dolgot az írónak tulajdonítani. 5). ha én másként vélekedem. de „nem ereszkedem szóvitába. abban a kérdésben.8. FEJEZET Csomóra szedi a biztos igazságokat. ha rövidség okából e két szóban foglalunk össze minden teremtett és kialakított dolgot. Mert a törvény végcélja a tiszta szívből. Igaz. ami az alaktalanból alakíttatik. Igaz. én erős hittel vallom mindezeket. s egy szálig az író tulajdon gondolatának kiderítésére és értésére törekszünk. mert ez semmire sem hasznos. 198 . jóllehet természete szerint változandó. értelmünk valami kialakítatlanságot lát. hogy mindenben. Uram. akiben mindent alkottál.

hogy a vele egy-örök Igében az anyagi világ alaktalan ősanyagát teremtette. és sötétség vala a mélység színén” .ez azt jelenti. A negyedik így szól: „Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet” . hogy az anyagi alkotás. hogy vele egy-örök Igében a szellemi és anyagi világ alaktalan ősanyagát megteremtette.ez azt jelenti.ez azt jelenti. azaz a szellemi és anyagi világot. amelyben őskaotikus módon megvolt a menny és föld. aminek most minden bennevalóval együtt tapasztalatilag látszanak. hogy a menny és föld névvel összefoglalt mindenség egyelőre alaktalan. Az első azt mondja: „A föld puszta és üres vala. és sötétség vala a mélység színén” . XXI.ez azt jelenti. hogy vele egy-örök Igében megteremtette ezt az anyagi világmindenséget minden bennevaló nyilván-ismeretes berendezésével együtt. melyet Isten megteremtett. rendezetlen. fénytelen ősanyaga volt. amelyben e világmindenségnek immár szétküldött és kialakított ege-földje még csak őskaotikus állapotban volt meg. 199 .mindig az igazság keretei között. FEJEZET Mózes második mondatát is több módon lehet érteni. A harmadik azt mondja: „Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet” .ez azt jelenti. Másnak ismét más a véleménye: „Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet” . hogy vele egy-örök Igében megteremtette az eszes és érzéki. hogy magának a teremtés munkájának kiindulásaképpen alaktalan ősanyagot teremtett. hogy szolgád. Az ötödik véleménye ez: „Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet” . Mózes. Az itt elszámlált igazságokból egyetlen egyet sem vonnak kétségbe azok.ez azt jelenti. A Genezis további szavait is különböző módon értelmezik . aki ezen igazságok közül valamelyiket kihalássza és így vélekedik: „Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet” . akiknek értelmi erőt adtál mindezek értésére s akik rendületlenül vallják.ez azt jelenti. A másik így vélekedik: „A föld puszta és üres vala. Van azonban.XX. csakugyan az Igazság Lelke szerint beszélt. FEJEZET Mózes első szavainak többféle igaz értelmezése vagyon. egyelőre csak testi dolgok alaktalan. sötét ősanyag volt. s aztán abból kialakítva lettek azzá. amelyből később kifejlődött az anyagi ég és anyagi föld minden érzékeink alá eső bennevalóval együtt. 1.

hogy maga az alaktalanság volt az anyag. és sötétség vala a mélység színén” . hisz azt nevezi az Írás „üres és puszta földnek. Igaz. amiket az Írás emleget. és a föld. Nem szól a Cherubokról és Szeráfokról.ez azt jelenti. hogy az egész mindenséget jelentik. valljuk azt is.Isten. akkor az a föld. Ha ezt elfogadjuk. A két utolsó nézet védői e fejtegetésre esetleg így válaszolnak: . de hisz sok egyébről sem beszél. hogy azt a bizonyos alaktalan ősanyagot Isten teremtette. hogy azt nem Isten teremtette. mit szólunk a vizekhez. Ha ugyanis állítjuk. Ha azonban e szavakat „mennyet és földet teremtett”. hogy nagyobb jó az. akitől minden fölötte jó dolog ered. nem a „Királyi Székekről. két fő. s megelőző kijelentése szerint abból teremtette Isten a mennyet és földet. e név alá azonban oda kell érteni a mi égboltozatunkat is. A negyediknek ez a nézete: „A föld puszta és üres vala és sötétség vala a mélység színén” . sötét ősanyag volt.16). hogy kisebb jó ugyan.ez azt jelenti. de még mindig jó az. hogy a menny és föld kifejezés. Fejedelemségekről.Egy szóval sem tagadjuk. hogy Isten az ősanyagot teremtette. amelyek fölött „Isten lelke lebeg vala”? Odatartoznak ezek is a „föld” elnevezés alá? Hogyan mondhatjuk azonban akkor a földet formátlan ősanyagnak? Hisz egyetlen pillantás meggyőz arról. alakot is kapott. minden ismeretes és megszokott bennevalójával együtt. A Szentírás ugyanis nem említi. amely az írás szerint „puszta és üres vala”. következik. vagyis a szellemi és anyagi világot. hogy a Szentírás nem tesz említést arról. sötét mélységnek”. .A harmadik így szól: „A föld puszta és üres vala. amelyből azután kifejlődött a szellemi menny . Mások megint a két legutolsó nézettel ellenkeznek s így próbálnak okoskodni: . jóllehet magát az alaktalan ősanyagot neveztük így. vagyis az anyagi dolgok összessége. hogy a víz igen ékes teremtmény! S ha ily 200 . amit úgy teremtett. ha csak el nem fogadjuk. hogy a menny és föld elnevezés az ősanyag formátlan mivoltát jelenti. hogy Isten az ősalaktalanságot megteremtette. 2.E szavak: „menny és föld” az Írásban nem jelentik az alaktalan ősanyagot. ami Istentől létezést is.Ha nem akarjátok elfogadni. alsó és felsőrészre felosztva. hogy csak a lehetőség van meg benne a kialakított formában való létezésre. amelyből Isten az Írás szerint a mennyet és földet. 2. 1. hogy az ég és föld néven összefoglalt mindenség egyelőre alaktalan. XXII. nem fogható fel másnak.más helyen az Írás ezt egek egének nevezi -. mert az alaktalanság maga már megvolt. és sötétség vala a mélység színén” . s az eget és a földet mégis abból alkotta. pedig ezeket is nyilván mind Isten teremtette. úgy értelmezzük. vagy legalább ez a szó: föld ebben a szövegben: „kezdetben teremté Isten a mennyet és földet” az ősanyagot jelenti. Végül az ötödik így beszél: „A föld puszta és üres vala. mint Isten teremtményének a megelőző kifejezés alapján: „teremtette a mennyet és a földet”. amelyeket Szent Pál név szerint elszámlál. FEJEZET Nemcsak azokat teremtette Isten. Hatalmasságokról” (Kol 1. E felfogás szerint tehát a formátlan ősanyagból lett minden természetfölötti és látható teremtmény. vagyis a világ egész anyagtömegét teremtette.

az egyik a megjelentett dolgok igaz mivoltáról. akik a te igazságod és szereteted tágas mezein keresik lelkük eledelét. szóba sem álok azokkal. Azokhoz azonban szeretnék. szóba sem állok azokkal. következőleg nem lehet egy-örök az Istennel. akkor egyetlen értelmes ember sem merészeli azt állítani az ilyen dolgokról . mert ilyennek vallom magamat az én Mindenható Uram színe előtt. 201 . mint Isten. hogy akkor kapták jelen alakjukat. Uram. . amelyet az Írás puszta. s szolgád szándékán keresztül megkeresni. megint más azt keresni. „gyűljenek egybe a vizek a firmamentum alatt” s ezen egybegyülemlés volt a vizek kialakítása. olvasóival és hallgatóival közölni? Az első pontra vonatkozólag. A másodikra vonatkozólag. sem a józan ész nem enged felőle kételkednünk. melyik parancs erejében kaptak alakot! Az igazság tehát ez: Ha a Genezis nem mondja ugyan. .ugyanezen regula szerint -. miért mondja azt az Írás. akik Mózes szavait az igazsággal nyilván ellenkező módon értelmezik.például a vizekről -. . milyenek voltak a teremtés igazi körülményei. csupán azon okból. de hallgat megteremtésük módjáról. mikor írásában ezeket közölted velünk. de sem az igaz hit. Viszont ha azt mondja valaki. sötét örvénynek nevez. szintén Isten teremtette és pedig semmiből. gyönyörű szépnek látjuk hullámzásukat. mert a teremtés könyve nem tesz róluk említést. Így például más dolog azt kutatni. hogy abból készültek? Hisz a vizek csakugyan nem alaktalan és puszta lények. És miért ne higgyük el . FEJEZET Két fő nehézség az Írás értése körül. akik saját téves nézeteiket akarják Mózes szavaiba belemagyarázni.jóllehet megteremtése körülményeiről egyet sem szól a teremtés története? XXIII.már amennyire gyöngeségemtől telik.mit szólunk a firmamentum fölött lévő vizekről? Kialakítatlan állapotban nem lettek volna méltók ilyen tisztes helyre.meghallgattam és látom. a másik a megjelentőnek saját belső szándékáról. Mózes. amit igazajkú szolgáid képes-beszédben tudomásunkra hoztak. mi volt a te akaratod.értelemben vesszük. Azokkal együtt akarok Szent könyved igéihez közelíteni. ellenkezőleg. csatlakozni s velük együtt örvendezni. hogy ezt vagy azt Isten teremtette. hogy minden olyan dolog körül. hogy az alaktalan ősanyagot. üres földnek. hogy öröktől fogva vannak. mikor Isten azt mondta. . milyen terjedelmű felvilágosítást akart a te igéd hűséges szolgája. azt meg nem mondja meg az Írás. Meghallgattam és megértettem e vélekedéseket. a nehézségek két fajtája keletkezhetik.

ki szabad vagy minden belső ellentmondástól. hogy e szavakkal: „menny és föld” nem immár kialakított és kész szellemi és anyagi világot gondolt. XXV. Látom. 1. hanem úgy. amit én mondok. 1.függetlenül attól.türelmesen fogadnám kérdését s megfelelnék neki előbb adott fejtegetéseim szerint. amint én mondom . mert igazság. ereszd rá lelkemre a szelídség esőjét. hanem közös tulajdona minden igazságra törekvő embernek. mint ahogyan szavait te értelmezed? . hogy e két nézet közül bármelyiket egyenlő igazsággal elmondhatta a Genezis írója. ámbár nem kételkedem. mikor leírta. amint te állítod. akár más. Ha ugyanis azt kérdezné tőlem: hogyan tudod. mert az övék. de merem-e ugyanakkor bizakodással állítani. hogy e szó „kezdetben” az Igét jelenti.s egyikünk szövegmagyarázatának igazságát sem tagadja -. hogy e szónál: „kezdetben” azt gondolta: a teremtő cselekvés kezdetén! Lehet. nem azért. hanem azért. mintha Istentől megvilágosított értelemmel tényleg szolgád szívéből olvasnák ki azt. mert az övék. más emberek igaz véleményét is így szeretnék. hogy türelmes tudjak az ilyenekhez lenni! Mert íme. amit te mondasz. De jaj. FEJEZET Úgy vélekedik. hogy állítása megfelel a te igazságodnak. alaktalan állapotúnak értsük. Uram. aminthogy én is szívesen fogadom az ő helyes vélekedésüket. vajon az volt-e Mózes véleménye? Szolgád vagyok. nagy bizakodással vallom. hogy akár ezek közül gondolta valamelyiket ama nagy férfiú. és így tulajdonképpen már nem is az övék. hogy Mózes csak ezt tartotta szem előtt. mert tele vannak gőggel. hogy „kezdetben teremté Isten a mennyet és földet”? Biztosan tudom. Nem ismerik ezek Mózes véleményét. Ha nem ilyenek volnának. FEJEZET Többféle igaz vélemény között szeretet legyen a vitatkozás fundamentuma. amit mondanak. hogy más magyarázat is lehetséges. szegénységünkben is életünk. de az is lehetett a szándéka. Neked ajánlottam Vallomásaim eme könyvének áldozatát s folyton kérem irgalmadat. mert igaz. nem ugyan azért. hogy mindkét teremtményt kaotikus. hogy írás közben csakugyan erre gondolt? 2. de megláthatom-e ugyanilyen bizonyossággal. hogy Örök Igédben alkottad az egész természetes és természetfölötti mindenséget. hogy be is válthassam. mikor írt. akkor. 202 .Én magam is. de hogy melyikre gondolt. kezdetleges. nem azért beszélnek. . Lehet. hanem mert helyes. Ne is zavarkodjék immár rajtam senki ilyen ellenkezéssel: nem azt gondolta Mózes. az immár nem az övé. kérlek. hanem azért. itt nem említett értelemre gondolt írás közben. hogy Mózes tényleg úgy gondolkodott. ama könyvben más és más értés szerint mennyi egyformán igaz magyarázat lehetséges! Ki mutatja meg a szerző valóságos szándékát? Mondhatja-e valaki olyan bizakodással. Ha ugyanis valaki azért ragaszkodik véleményéhez. ha makacsnak látnám. hanem a magukéba szerelmesek. hanem azt. hogy Mózes ezt vagy azt akarta érteni. nem látom biztosan. de vallja. De mikor azt mondja: nem úgy gondolkodott ám Mózes. nem az enyém. mint amilyen biztosan meg lehet mutatni valamely magyarázat tárgyi igazságát . semmi mást. mindenképpen igazságot látott s alkalmasan ki is mondotta. Uram.XXIV. oh Uram. amit fogadtam. vagy valamivel még bővebben.

s engem hívsz vala meg ama nagy feladat végzésére. S bizony ha el nem hisszük. senkinek sincs. hogy Mózes igazi véleménye nem az én magyarázatomban. kinek szavai értelmét hüvelyezgetjük. félelmes-kemény ezen a téren. parancsolatod szerint szeretni próbálom embertársaimat. vagyis igazság helyett a hamisságot kapja. . teljes lelkünkből. ki figyelemmel kíséred vallomásaim menetét s megbocsájtod bűneimet. Értsd meg tehát. mit felelek én most ezen ellenkezőmnek. elveszti. 1. nem látás a szülőanyja. Örök Igazságunk. mert azt véljük. bizony a közös asztal helyett a maga vályúját. s a közös lelki kincset tulajdon csűrébe gyűjti. Uram. hanem a változatlan igazság. az is. szegény mivoltom ékessége s minden törekvésemben édes nyugalmam. Ha már most a mi Urunknak ezen minket megvilágosító igazsága felől nincs közöttünk ellenkezés. hogy mit gondolt embertársunk. micsoda ostobaság volna a Genezis szavaira vonatkozó temérdek igaz magyarázat közepette vakmerően egy magyarázathoz kötődni s állítani.én.Ha mindketten megértjük. mint a változatlan igazságot! Sőt ha maga Mózes elénk állana és azt mondaná: „én ezt így gondoltam”. pedig a szeretet szellemében írt a szerző. mint önmagamat. hogy senki az igazságot mások elől lakat alá ne tegye. 3. egyik a másik ellen fel ne fuvalkodjék valakiért” (1Kor 4. méltasd kérlek válaszomat figyelmedre. mint tanítása. Ítéleted. s éppen ezért nem hihetem. a másiknak sincs. Ha ki ugyanis az emberiség közös épülésére szánt ajándékokat magának követeli. hanem gőg. Uram. Színed előtt akarok beszélni. akik törvényeddel a legmagasabb szempont: a szeretet szempontja szerint élnek. nem is az enyém. jóságos Bíránk. felebarátunkat pedig. XXVI. Uram. hogy Mózes teljesen a szeretet eme kettős törvénye szellemében írta meg végtől-végig könyveit. igazságod valamennyiünké. mert nyilván az egész emberiségnek szántad s igen komoly figyelmeztetést kapcsoltál hozzá.5). ha teszi. hanem az övékben van! Mert még ha igazuk volna is. figyelmezz arra. hanem vakmerőség. hazugságba hagyjuk az Urat. hogy az volt Mózes felfogása! Veszedelmesek az ilyen civakodások! Sértik a szeretetet. mint magamnak vártam és kértem volna. „ami meg vagyon írva. kicsinyekhez is tud beszélni. Így felelek neki: . amely értelmünk fölött vezérkedik. mikor azt hánytorgatják. békességes és atyafiságos szóval szólok hozzá. testvéreim előtt. Uram. Mózesnek. amit te mondasz. a magáéból hirdet. Szeressük Urunk-Istenünket „teljes szívünkből. hogy kevesebb tehetséget adtál igen hűséges szolgádnak. ha én születek vala abban az időben. FEJEZET Fölséges mű a Szentírás. mi alapon van ezen értésünk? A fundamentum bizonyára nem a te személyed. amit én mondok. mert nagyokhoz is. akkor sem láthatnánk az igazságot. mit huzakodunk afelől. Ki nem állhatom azonban. mit gondolsz. aki hazugságot hirdet. hanem hinnünk kellene! Következőleg azontúl.2. hogy az is igaz. hogy tudniillik az én szívem s az én szavam legyen könyveid megírásának 203 . hogy más volt testvérünk felfogása. mint önmagunkat” (MTörv 6.6). teljes erőnkből. Mert minden. Igazságodat nincs jogom lefoglalni. ágaskodásuk nem tudás. Mózes? Hiszen ezt csakugyan nem láthatjuk olyan tisztán.

. s ott éldegéljen. . hogy Isten e parancsszavai valóságos kimondott szavak voltak. hogy az arrajárók össze ne tiporják azt a kis tollatlan jószágot. harsogtak és elmúltak.vezeti le belőle hosszú-tekervényes következtetésekkel. akik közül egyik ezt. és meglett”. Egynémelyek ugyanis a Genezis szavainak hallatára vagy olvasása közben Istent emberformájúnak. míg szárnyra nem erősödik! 204 . gyöngeségüket az Írás nagyszerű alázatossága anyaölben hordozza. 2. egyet lent. vagy korlátlan hatalmú emberi lénynek gondolják. Mit kértem volna magamnak Mózes helyében? Mert utóvégre egyazon fából faragnak mindannyiunkat. két nagy testet tehát. akik az „Isten teremtő ténykedésének mivoltát ésszel fölérni nem tudják. sőt ha mások az igazság erejében még más magyarázatot találnak. hacsak te meg nem emlékezel róla? Az ő helyében. hogy egyrészt azok. s ér-e valamit az ember. hogy Isten teremtett mindent. könnyen kipottyanhatik a nyavalyás! Istenem. Ha azonban valamelyikük az Írás egyszerűségét megvetve gyámoltalan büszkeséggel túlságosan kihajol dajkáló bölcsője széléről. hogy megint visszategye a fészekbe.S valószínűleg több más dologról is ilyen testi mivoltunknak megfelelő módon vélekednek. egyet fönt. hogy kiváltságos tekintélyük magasságában beláthatatlan időkön keresztül az emberiség javát szolgálják és diadalmasan meghaladjanak minden hamis és büszke emberi vélekedést az egész világon. amelyek bizonyos időben felhangzottak. következőleg már ott. megismerjék. az írást. akik hozzáértő vizsgálódás alapján bármely helyes véleményre jutottak. Ugyanők. az is kikövetkeztethető legyen az Írás szövegéből. a másik azt az igazságot . Kis helyen van a forrás. dúsabb. 1. megírni a Világteremtés történetét. ahol kezdődik. amit csak érzékeinkkel a világ tarka változatosságából felfoghatnak. s elhangzásuk után mindjárt meg is lett minden.azt képzelik. 2.Éppen így szolgád előadása is kevés szóban a tiszta igazság egész folyamait tartalmazza. amely új és váratlan szeszéllyel valahol az űrben messze önmagától eget és földet teremtett. Uram. mikor hallják. s e kettő hordozza a világegyetem mindenségét. XXVII. a beszédnek olyan kifejezésbeli erejét és olyan előadási képességet kértem volna. Ők még kicsi fiókák. s ha nekem jutott volna a feladat. . hogy szolgád kevés szavú előadása azt is felöleli. FEJEZET Az Írás nagy alázatossága az emberi ész dajkáló bölcseje. de belőle kiszakadó patakok révén nagy területet öntöz. hogy: „mondá Isten: legyen ez vagy az.már amint a dolog természete engedi . hogy hasznosan szolgáljon sok jövendő hirdetőnek. jaj. Mert mi a dolog veleje? Az a bizonyosság. de a hit így is üdvösen épül bennük. azon könyveké. küldd el angyalodat. amelyeknek az volt a célja. mint értelmi erejüket meghaladó dolgot félre ne tegyék. amit a parancs rendelt.szerszáma. könyörülj meg rajta. másrészt azok. akármilyen hosszú utat jár is be a forrásból történt kiszakadása után. mint patakjai közül bármelyik.

egész joggal lehetne kérdezni tőle: ha először Isten készre megteremtette a világot. s fecsegve szedik a gyümölcsöt. Ők ugyanis.mérlegelve. megvilágosította őket. kész világberendezést hordozza. az Egyre vonatkozzanak. . . megértik mindezeket s vigadoznak. aki e kifejezést: „kezdetben teremté” egészen így értelmezi: „először teremté”. lent pedig a sötét földet látjuk minden bennevalójukkal együtt. aki szólott is hozzánk. de azért az időleges teremtmények világában semmi sincs. hogy annak. tehát a szellemi és anyagi világnak ősanyagát. XXIX. Itt is. hogy az ősanyagból ez az érzékelhető nagy anyagtömeg fejlődött. 1. Van. ott is gyümölcsöt látnak a lombok között. látják. a kezdetet a te Bölcsességedre érti. ékes rendjét alkossák vagy beleilleszkedjenek. időben és helyben messze. a világegyetem változatos. FEJEZET Az elsőbbség külön-különféle módjairól. a másik.XXVIII. . szintén nem egy csapában járnak. Ha ugyanis az immár kialakított mindenséget akarná érteni.a másik azt véli. mint: először teremté. aki azt gondolja. hogy a „menny és föld” kifejezés ezen a helyen az immár kialakult és rendeződött teremtményeket jelenti. a „föld”. hogy a te változatlan örökkévalóságod. Azok között is van különbség. amelyből aztán a menny és föld alkottatott. hogy Isten a bölcsességben teremté a mennyet és földet. akár az. FEJEZET Tudósok magyarázkodásai erről a szóról: „kezdetben”. Látják.a harmadik azt. hogy igazságod. . aki úgy érti. hanem árnyas kert. 1. hanem semmiből teremtettél hozzád semmiben sem hasonló alaktalan ősanyagot. Uram. hogy tőled fokozatosan eltávolodva. hogy a kezdet a teremtett dolgok kezdődését jelenti. van. vidáman barangolnak mindenfelé. Azok közül viszont. Van köztük olyan. Mondom. ami nem a te alkotásod volna. ez felel meg a „menny” szónak. egyik azt hiszi. akik a kezdet szót úgy értik.a „menny és föld” igazság szerint nem jelenthet egyebet. amelyből a menny és föld alkottatott. Másoknak az Írás igéje immár nem fészek. ahogy a teremtmények a neki adott hasonlóság fokozata szerint mind reád. hogy „menny és föld” anyagot jelent. akár az lett hivatásuk. minden múltat és minden jövőt meghalad. hogy nem a te mivoltodból vett hasonlatosság lett a világ formája. az egyik szellemi és kialakított. mikor az Írás igéit olvassák vagy hallják. hogy körülötted maradjanak. arra. Meg kell azonban jegyeznünk. aki a Szentírás szavait: „kezdetben teremté Isten” . Akaratod. Akik pedig ama szók mögött az alaktalan ősanyagot sejtik. mint a világegyetemnek. amellyel teremtettél. hogy a „menny és föld” két anyagot jelez. hogy az ősanyagból fejlődött az egész értelmes és oktalan világ.mert egy részük a látható és láthatatlan. az ő értelmezése szerint „kezdetben teremté” annyi. amelybe fönt a csillagos eget. nem változott s nem is támadt semmi olyan új lendülete. más részük csak a látható világot akarja érteni. anyagi és még formátlan test. amely roppant ölén az egész nekünk ismeretes. 2. A másik ugyanazon igéket forgatja elméjében s úgy vélekedik. minthogy veled egyugyanaz. már amennyire itt a földön lehetséges. s azt alakítottad meg saját képedre úgy. amely azelőtt meg nem lett volna. hogy az immár kialakított és megkülönböztetett dolgokat jelenti. és így „nagyon jók” legyenek. mit teremtett azután? S mivel a mindenségen túl hiába keresi 205 . akik egy véleményen vannak az iránt.

hogy először ének-forma nélkül való hangokat adunk. mert a hang és ének egy időben hangzik. hogy ének legyen. mint az alaktalan ősanyag. csak különbséget tudjon tenni az örök. s nem az az alapja. de azért azt is a belőle alakított dolgokkal együtt belekapcsoljuk a mi időrendben alapuló észleteinkbe. ami kialakul belőle. felhangzása után elmúlik. A Teremtő örökkévalósága pedig ezt is meghaladja. Örök elsőbbsége van Istennek. Amint tehát említettem. Az elsőbbség eredetbeli. Következőleg az anyag előbb van. igen alkalmatlan neki ez a kérdés: hogyan mondhatod. hanem azért. s csak azután kapja. hogy először nincs énekformája.az ilyen anyagok ugyanis időrendben is megelőzik azon tárgyak formáját. mint az éneklési forma. A hang. . a második és harmadik igen könnyen érthető. ez mindenre vonatkozik. ha másodszor nem teremtett? Ha azt feleli. akármilyen is. aki tudja. éppen azért az ének a saját hangjaiban ömlik.nem mond oktalanságot. hogy a mindenséget először teremtette. 2. eredetbeli a hang és ének között. Ahhoz is igen éles értelem kell. továbbá az erő és az eredet elsőbbsége között. mert a hang nem erősebb. mert nem az éneket kell beigazítani. Ének közben a hang hallatszik. mint az. 3. előbb van a zúgó hanganyag. s a hang az ő ősanyaga. pedig ugyancsak alacsony a rangja. hogy megvan forma nélkül. mert az anyagi hang az énektudós léleknek rendelkezésére áll. hogy alakító erő volna benne. s csak azután igazítjuk bele őket az ének formájába. hisz a formába öltözéssel ő maga is változik. . azután meg kialakította.Istennek valamely más teremtményét.nem ugyan azon a réven. Időbeli elsőbbség van a virág és gyümölcs. Ha pedig beszélünk róla. hogy valaki sok vesződség nélkül meglássa. mert a menny és a föld abból készültek. amire valami alakot lehetne rámesterkedni. amelyekből szekrényt vagy serleget készítünk. . amelyet az Írás mennynek-földnek nevez. mert az kap énekformát. s hogy éppen ez a te örökkévalóságod elsőbbsége. hanem a hangot. de nem úgy.nem idő szerint teremtette először. Az éneknél nem így van. s az alakít belőle éneket. az időbeli. amelyek belőlük készülnek. E négy elsőbbség közül az első és negyedik igen nehezen. Az ének ti. hogy Isten először teremtett világanyagot. hogy először megteremtette az alaktalan világot. . E példa nyomán. éspedig ékes hang. hogy hang legyen. kénytelenek vagyunk úgy emlegetni. Mert ritkán sikerül roppant gondolati magasságokra felemelkedve megértenünk Uram. nem is faragjuk őket. hisz nem a hang az ének alkotóművésze. Erőbeli elsőbbség sincs. Időbeli elsőbbségről nem lehet szó. hogy csak azt lehet formába öltöztetni. semmi sem marad belőle. hisz a kialakult világrend nyilván tökéletesebb. Hisz az idő fundamentuma a már kialakított világ. mint az ének. de egészen bizonyos. mintha az anyag volna a ható ok. értse meg. formába öltöztetett hang. Az ének nem úgy készül. mi módon előzi meg a hang az éneket. 206 . hogy a semmiből a valami létrejöjjön. hisz az ének tulajdonképpen hang. mert csak így volt lehetséges. az meglehet. hogy örök mivoltod változása nélkül teremtesz mulandó világokat. mintha időrendi elsőbbsége lett volna. ami már megvan. az ősanyag pedig alaktalan volt. Nem időbeli ez az elsőbbség. erőbeli a gyümölcs és virág. mint a fát vagy ércet.

s egyúttal szeressünk téged is Uram. amelyeknek téves mivolta úgy sem árthatna. és erős hittel valljuk felőle. mint amennyit értelmünk megtalál. akik különböző igazságokra bukkanhatnak olvasás közben! S én magam is tartózkodás nélkül megvallom. ha valóban igazságra s nem hiábavalóságokra szomjazunk. hogy mindazt a te kinyilatkoztatásodból merítette írás közben. ami igazat mi eddig a szövegben találtunk. XXXI.Isten mentsen. hogy mit érnek. Azt azonban látom.szívesen elismerem. A kicsinyeket pedig.szolgádat pedig. Az igaz vélemények tarka változatosságában más. attól a vakmerő feltevéstől. . hogy mindegyik véleményben van igazság. negyedik. Mózes felfogásának. 207 . hogy valamennyi tényleg Mózes szeme előtt lebegett? Hisz az egy igaz Isten a szent könyveket temérdek ember értéséhez alkalmasította. sőt azt is. az is erősködik előttem. . amit csak ama tárgyról igazat el lehet gondolni. vagy még több igaz értelmezése. hogy csak ő ismeri Mózes igazi felfogását. ami ott az igazság verőfényével és a lelki épülés hasznával oly igen ékeskedik. miért ne fogadjuk el mindkettőjük véleményét. nem ijesztik el Írásod ezen igéi. hogy törvényeddel a te szellemedben éljünk s parancsod végső célját. hogy egyetlen igaz véleményt fejtsek ki bővebben csak azért. hogy ugyanezen ajándékot nagy embered ki nem érdemelte volna tőled! Írás közben e szavaknál kétség kívül érezte és értette mindazt. Valamennyien. Ha neked meg nem vallom. miért ne higgyük. igazság forrása. szeressük egymást. FEJEZET Több igazság van az Írásban. ha mindketten az igazság alapján állnak? S ha akad ama szavaknak harmadik.XXX. inkább szeretnék úgy írni. az ilyen feszegetés nem tartozik az én Vallomásaim kereteibe. hogy kirekesszek más magyarázatokat. Mikor tehát ez is. kivéve az anyagias felfogási módokat. melyik vélemény felel meg legjobban a te nevezetes szolgád.mint úgy. azt hiszem. mint az Örök Igazság. ezen Írásnak Lelkeddel tele szerzőjét tiszteljük.velem együtt ama szavak igazságát látják és fejtegetik. akik . ha azt felelem. nem tud egyetértést teremteni! Könyörülj rajtunk Uram. csakhogy nem tudunk róla. akik iránt jó reménységgel vagyunk. vagy eddig nem tudtuk megtalálni. . jele annak. hogy ha valami igen magas tekintélyű dolgot kellene írnom. jóllehet fölséges nagy dolgokat mondanak alázatos köntösben s kevés szóval is bőséges a tartalmuk. hogy írásom valamiképpen mindannak hangot adjon. Uram. a tiszta szeretetet szem elől el ne tévesszük! Ha valaki azt tudakolja tőlem. hogy nem is tudom. ami még ezenkívül ott rejtezik. Istennek tetsző módon cselekszem. hogy a szeretet vezérkedjék közöttünk. amelyekről már elmondottam. FEJEZET Az a fő. .

vajon az rejtekben maradt „a te jó Lelked előtt is. nézd.egyet kiválaszthassak. mindenképpen te légy táplálónk s hamisság meg ne ejtsen minket! Íme. aki engem elvezet a biztos földre?” (Zsolt 142. Rejtett dolog volt-e előtted mindaz. hanem Isten. azonban. amit ama szavak későbbi olvasóinak szándékod volt feltárni. akár azt nyilvánítod ki. vagy bármelyiket. hogy a szemembe ötlő sok igazság közül .ugyanezen igazságod Mózesnek is azt sugalmazta. egy biztos. Uram. FEJEZET Az Írás minden igazságának alapja Isten Lelke. milyen sokat összeírtam ama néhány igédről! Ha ilyen módon akarnám összes könyveidet végigelemezni. Mutasd meg azt nekünk. s engedd.mert gazdag e forrás! . mennyi idő volna elégséges? Engedd tehát. . amit jónak látott. mennyi erő. hasznos. akkor az az egy. mégis ne mondjak mást. magasan fölötte állana minden más magyarázatnak. mint amit igazságod az ő szavai kapcsán nekem sugalmazni akar. amely az övé volt. és Lelkedből eredő igazságot. Uram. csak igaz legyen. Ehhez ragaszkodjék az én vallomásom olyan erős hittel. S végül Uram.10). ha talán az igék írója a sok igaz felfogás közül esetleg csak egyet tartott is szem előtt? Ha így volna. kérlek. hogy ha sikerül szolgád felfogását eltalálnom.ha pedig nem találom el.XXXII. 208 . amelyet szent emberednek is feltártál. ha valamit Mózes tényleg nem látott. uram Istenem. azt alkalmasan és helyesen fejtegessem. más célja nem is lehet igyekvésemnek. akár mást ugyanazon igékkel kapcsolatban. hogy rövidebb magyarázattal dicsérjelek téged könyveidben. . ki nem test és vér vagy.

A vizek termelnek. hogy a teremtés Isten ingyen jóságának s nem valami belső. szentségeit. a szárazföld az Egyházat.azután áttér a Szentlélek fölséges munkáinak megtárgyalására. A száraz is termel: a vadállatok Krisztus fegyelme alá kerülnek. a gyümölcsök az irgalmas szeretet műveit jelentik.) a teremtett világ ékességeiről. magasabbra lendül s kitárja előttünk elmélkedő lelkének nagyszerű kincseit. A gondolatmenet ezen a ponton . Megértjük. berepülik az embertengereket s elviszik mindenüvé Krisztus titkait. az már ének. elkövetkezett a megvilágosodás ideje s nem kell többé az emberiségnek keserves tapogatózással keresgélnie a tökéletesség útját. bűnös-gyarló mivoltunk feljavítója. Az élet alkonyára gondol. Innen túl a könyv gondolatmenete folytonos emelkedés a magasságok felé.hogyan leszünk mi Istenben? . kezdi mélységes-értelmű allegorikus magyarázatait. A könyv második harmadánál. szavát. Először megmagyarázza. Egy a törvény: ki kell mindig és mindenben fürkésznie Isten akaratát és aszerint igazítani minden gondolatát. Ő a mi lelkünk világosítója. tud ítélni.megtörtént tehát az emberiség életében a sorsdöntő nagy fordulat: immár nem járunk sötétségben. . mert „ne akarjon ítélője lenni a törvénynek. a természet világából hamar átvezeti a lelkek birodalmába. lélekgyilkos szenvedélyek voltak. a csúszómászók és a szárnyasok bejárják.de már nem foglalkozik velünk. Amit Szent Ágoston a XVI. pusztító. .hogyan van Isten mibennünk? . az nem fejtegetés. . Nem távozik el a Genezis könyvének első mondataitól.Tizenharmadik könyv A tizenharmadik könyv tartalma A nagy püspök immár nem a Szentírás szavainak közvetlen értelmezésével foglalkozik. tanítását. cselekvését.megszakad. sőt hasznos munkát végeznek az ész vezérkedése szerint. Isten ékes alkotása. bensőbb értelmet igyekszik kibányászni. fej. Mi az Istenével titokzatos módon egyesült lélek törvénye? Ember-példák utánzása? Földi eszmények keresése? Nem. örök kényszerűségnek folyománya. 209 .). e részlet valóságos gyöngye a világos teológiai és erkölcstani okfejtésnek. hanem legyen teljesítője” (XXIII. azután leborul az Örök Jóság elé. majd szót ejt a Szentháromság nyomairól. A szemlélet szédítő magasságából Ágoston végigtekint még egyszer a világmindenségen s ajka énekre nyílik: himnuszt mond (XXXII. Kiemelkedett a szárazföld a borzalmasan kavargó keserű vizek áradatából. fejezetben a Szentírásról elmond. hogy a nagy vizek az emberi nemet. minden napnak le kell áldoznia. Ezen a magaslaton a lélek immár tiszta pillantással tekinti a világot. immár nem ártanak. fej.szinte váratlanul . s íme. mert minden elhervad. Vallási életünk firmamentoma pedig itt a földön az Írás. nélküle ős-örvény-természetünk hatalmaskodnék el rajtunk. tud helyesen értékelni. Még mindig problémák rajzanak körülötte. ottmarad az Írás kijelentései mögött rejtőzködő mélyebb. ámbár bizonyos dolgok sohasem tartozhatnak az ő megítélése alá. A világosság. A világ teljesítőjének áldásával kapcsolatban markáns vonásokkal rajzolja meg azután a segítő szeretet belső mivoltát. fejezetnél. a XVII. vele a nappal fiai vagyunk. van szilárd világnézetünk. mert csak így idomul át Isten képére és hasonlatosságára. .hálát adni a vett jókért. minden elmúlik. az egész világért.

csak a hetediknek nem. hogy „kezdetben” megteremtetted őket? Megkérdeztem a szellemi és anyagi világot. mert jóságod mindent megelőzött. Avagy mi értelme volt a mennynek és földnek. mikor én még nem voltam. jöjj el lelkembe. Azt is magad igazgatod össze lakásodul. hogy Örök Igédben csak a kezdetleges és kialakítatlan létezést is megkapták. sem veled egyenlő nem lehet. mikor én elfeledtelek. hogy miből teremtettél! Pedig ugyancsak nem volt rám szükséged! Vagyok-e olyan érték. az örök Szombatnak. hogy teremtettél. Minden teremtmény ugyanis örök-teljes jóságodból van. Voltál. hacsak ugyanazon Igéd össze nem igazítja és ki nem alakítja vala őket a te egységedre. mivel érdemelték meg. az anyag viszont ősrendezetlenül is több. megelőzted minden jövendő érdememet. ámbár neked semmiképpen nem használ. azt is. vagy hogy erőd közreműködésem híjján meg ne gyöngüljön. amelyet Igéd erejében kaptak. FEJEZET Az örök jóság betölti a mennyet és a földet. Miért? Csak azért. . II. hogy aztán az egész mindenség a Legfőbb és Egyetlen Jónak igen jó keze munkája legyen. hogy a véges jó. mindegyik a maga szellemi vagy anyagi mivolta szerint? A szellemi lény még ilyen kialakítatlan állapotában is fölötte áll ugyan a kialakított anyagnak. Te akkor eltörölted. örök boldogságom fundamentuma. nem azért kell téged tisztelet és szeretet műveivel körülvennem. s íme. tehát nem is ruházhattál föl engem létezéssel. ha nem művelik. hogy segítségére lehetnék Uramnak. ha kibontakozunk az idők rendjéből: a mindenható és könyörületes Istenhez. hogy tőled legyen boldogulásom. 210 . megtérjek hozzád és segítségül kérjem hívogató kegyelmedet. Semmi voltam. Istenemnek? Nem azért kell szolgálnom. hogy nagy elszakadásomban rád figyeljek. amelyekkel alkottál engem. de csak tőled származhatott. könyörülő Istenem. mert te töltöd meg utánad való vágyakozással. mint a föld. amelyet „bölcsességedben” teremtettél. másik is a zűrzavar és a hasonlóságodtól való eltávolodás irányában iparkodik minél messzebbre előre törni. Oda fordítja arcát.szolgálok és hódolok. S bizony meg is maradtak volna kaotikus állapotukban. Ne vesd el kiáltó szavamat. mint a semmi. Hozzád kiáltok. azt is. s így eleget tettél tulajdon kezeidnek. amint tőled van létezésem. ki megteremtettél s akkor sem vetettél ki emlékezetedből. mintha azok nélkül gondozatlan maradnál. ne maradjon teremtetlenül. vagyok. FEJEZET Isten ingyen jósága hordoz bennünket. ahonnan minden nehézségünk megoldását kérnünk kell. örök pihenésünknek nem lesz alkonyata. 1. nehogy vissza kelljen kezeimnek szolgálnod ellened elkövetett sok hűtlenségemet. Hozzád kiáltok. s ahova megtérünk majd. I. Hiszen hozzád fordulásomat régen megelőzted s akkor temérdek szóval szüntelenül szólongattál. Uram minden gonosz adósságomat. hogy munkádon könnyítsek. de egyik is.

FEJEZET A teremtés Istenben nem volt kényszerűség. mint az örvény.éppen úgy a teremtett lelkek rendjében a létezés és bölcsesség nem egyugyanaz. megadtad nekik a tökéletességet.egyébként minden lélek változatlanul bölcs volna. hanem jóságod teljes bőségéből. és lőn világosság”. Ez vezetett. Megérdemelte-e a szellemi teremtmény ősalakja. boldogságát is azon az alapon. hanem úgy. következőleg . Lehetett volna-e tehát valami hiány boldogságodban. ami soha sem változik sem jobbra. nem tetszhetett tehát tökéletlenségük.egyébként rút nem is volna a világon. s még most is vesződnünk kell ama sötétségünk maradványaival.ki sem érdemelhette azt. amely mély. magad vagy ugyanis a saját boldogságod! IV. „mint az Isten hegyei” (Zsolt 35. hogy legalább sötét örvény módjára kavaroghasson? Nyoma sem volt benne a hozzád való hasonlatosságnak. vagy megmarad ős alaktalanságában? Tökéletes vagy. egyedül. sem rosszabbra. A teremtés kezdő állapotára vonatkozó igéidet: „legyen világosság. hogy odafordult a megvilágosító örök fényhez és belekapcsolódott. Valamint ugyanis az anyagi rendben a szépség és létezés nem ugyanaz. Uram. világossággá kellett tehát lennie. . Hanem úgy volt. nem azért cselekedted ezt velük. aki megteremtette. Uram. te nem szükségből teremtettél. Így aztán kegyelmednek köszönheti életét is. világosságunktól elszakadva ugyanolyan sötét életet élünk. tőled. Üdvös a léleknek mindig melletted maradni. hogy megteremtsd! 2. élet és boldog élet egy és ugyanaz neked. éppen úgy . hacsak Igéd oda nem igazítja ahhoz.Megérdemelte-e az ősanyag. FEJEZET Istentől van minden világosságunk. Amint nem volt érdeme abban. Mert egyedül benned van meg a létezés teljessége. hogy kedved legyen bennük.magát a megvilágosítást sem tudta kiérdemelni. hogy alaktalan mivolta nem volt tetszésedre. ha csak meg nem teremted. hogy annak sugaraitól világossággá változzék és hasonló legyen hozzád.elveszítse és a bibliai sötét örvényhez hasonló állapotba zuhanjon vissza.” III. ámbár még mindig távol a teljes egyenlőségtől. sok okon a szellemi teremtményre értem. . nem ugyan létezése alapja szerint.7). mikor a kaotikus ősanyagot megrendezted és formák közé igazítottad.ha ez a világ egyáltalán létre sem jön. Mi is. akik azelőtt „ítéleted alá estünk. s így volt mit megvilágosítanod. hogy legalább „puszta és üres” lehessen? Mert még ilyen sem lehetett volna. hogy jóra változva ahhoz simult. . . mintha az ő tökéletességük lett volna hivatva kipótolni valamiféle fogyatékosságodat.jól lehet immár létezett . míg csak Egyszülöttedben a „te igazságod” nem leszünk. erősek. ami te magad vagy.nem is létezvén előbb . amelynek volt már valamiféle élete. lelkünk szerint szellemi teremtmények. Mi az? Te vagy az. 211 . hogy ezt a megvilágosításra váró életet kapta. nehogy hozzádtérésekor nyert világosságát elfordulván tőled . ámbár a dolgok semmiképpen sem járulhattak hozzá örömöd teljességéhez.

s íme: „Lelked lebeg vala a vizek fölött. mi fölött lebegett. hacsak az „örvény” ahhoz nem fordul. neked ajánlom értelmemet. Óh én igazmondó Világosságom.A te jóságos lelked „lebeg vala ugyanis a vizek fölött”. .” Íme a Szentháromságegy-Isten: Atya. mint az egek fundamentuma. ott lelje tökéletességét. az egész teremtés alkotója! VI. mint azzal a kifejezéssel? De miért nem volt alkalmas őt más kifejezéssel jelezni? 212 . vagyis Fiadban teremtetted a mennyet és földet. V. FEJEZET Elmélkedik a Lélekről aki „a vizek fölött lebeg vala”. a sötét örvény után írásod végül lelkedet említi? Talán ezzel a kifejezéssel: „lebegett a vizek fölött” . hogy az ég. tovább kutattam a szent igék között. a „puszta és üres földről”.szükséges volt valamiképpen rámutatni? S azért kellett előbb elmondani. amelyben Isten a világot teremtette. az Atya. . a Fiút e szóban: kezdet. sem a Fiú fölött. a puszta és üres föld. következőleg ha nem volt. veled egy-örök és egyenlő „Bölcsesség kezdetén”. mintha megpihent volna rajtuk. Sok szót ejtettem az „egek egéről”. Ez helyeztetett később a felső és alsó vizek közé.s mivel hittel hittem. boldogságát. ami fölött lebegjen. mert élet volt akkor is.hanem hátra volt neki. de nem a vizek hordozták.lebegett. nem is lett volna értelme a kifejezésnek. a tőled született. Fiú és Szentlélek. űzd el sötétségét. amin a te lelked megpihen. önmagában örök-elégedett akaratod szállt. Mert te. akitől ilyen állapota is eredt. . amely meg is maradt volna. mikor még ős-sötéten örvénylett. s csak azután következhetett az. s annak fényességében fölséges szép életté és az ő birodalmává: az egek egévé nem változik. FEJEZET A teremtés történetében kinyilatkoztatást talál a Szentháromságról. Megismertem immár az Atyát Istenben. hogy három-egy az én Istenem. akit alkalmasan nem lehetett másképpen szóba hozni. benned nyeri megnyugvását. s életét mindig bőségesebben az élet forrásából merítve s az ő világosságát szemlélve. mondd meg nekem. hogy mi fölött lebegett. amelynek az élet nem egyszersmind boldogság is. Uram. én itt fátyol mögött Háromságodat látom. szépségét. minden.mert ellenkezőleg. . hogy engem félre ne vezessen! Minden üdvösségünk szülőanyjára: a szeretetre kérlek. Mi lebegett? A te örök-változatlan. mert egyébként e kifejezés értelmetlen lett volna? Sem az Atya fölött nem lebegett ugyanis. a „sötét örvényről” a szellemi kialakítatlanság zűrzavaros gyámoltalanságával kapcsolatban. hogy megtérjen teremtőjéhez. Szükség volt tehát először megmondani. szállt az újonnan megteremtett élet fölött. a világ teremtőjében. mi oka volt annak.

aki változatlan fönséggel őrködik e mulandó mindenség fölött. hogy boldogtalan vagyok. elborult lelkünk megvilágosítója. kezed nyomán derül verőfény sötét éjszakánkra.a romlás a mélybe szakajtó vágyak. .VII.5). ami kisebb. ahogyan a léleknek szörnyű örvénybe romlása s onnét kiemelése végbemegy. nem tudom. akaratát neked alárendelve s engedelmesen hozzád simulva meg nem nyugszik Szentlelkedben. miután lelkünk átalvergődött a vizeken.következőleg önmaga sem. nyugtalanságát semmi be nem töltheti. VIII. Sem magamban. 19) megismerhessük. s nyomorúság nekem minden kincs. de igen különbözik is tőle. hogy a mindent fölülhaladó szeretet Lelke kezdetben a vizek fölött lebegett. Te vagy.mert íme. s vezess vissza engem magadhoz. s ha ez kevés. van-e értő eszünk. Uram. te szövöd ki bensőnk ünnepi ruháját. Zabolátlan vágyaink szerint. hogy életem folyása egyenesen kebled felé igazodjék s aztán meghúzódjék orcád rejtekében! Csak azt az egyet tudom. Add nekem. mert íme. mennyivel szeresselek erősebben.14. Nincs nekem mértékem. Oh. amelyen „Lelked a vizek fölött lebeg vala”. . Elbukott az angyal. elbukott az emberi lélek. mert hisz süllyedésünket. . ha a te világosságod ruhájából kimeztelenednek! Valóban. a kiemelés a „vizek fölött lebegő Lélek” irgalmas szeretete útján?! Kinek mondjam? Hogyan mondjam? A lélek romlása igen hasonlít a süllyedéshez. Íme. Uram.mondja kiöntetett a mi szívünkben a Szentlélek által. alkalmas szavunk megtárgyalni azt a folyamatot. sem magamon kívül nincs akkor nyugodalmam. Ezen a ponton kövesse immár. hogy szívünket a te szent világod felé igazítsuk. hogy fölséges alkotásod az értelmes teremtmény. FEJEZET A Lélek csodálatos munkáiról. amelyek nem is valóságos vizek (hanem az élet nyomorúságai (vö. gerjessz hatalmasabb szeretetre. Uram magadat. Apostolod fejtegetését. ha benned nem vagyok. aki tudja. s égi birodalmad minden lakója értelmét. ami nem az én Uram. Enélkül az „egek ege” maga is szörnyű-sötét örvény volna: „most pedig világosság az Úrban” (Ef 5. FEJEZET Isten a lelkek végső célja és beteljesedése. minden bőség. ami mind lesodor minket e világhoz való ragaszkodásunk zúgóján keresztül az örvénybe. s bukásuk mutatta meg az örvényt. s így eljussunk a mindenek fölött való nyugalom helyére.s a világosság létre nem jön. ez maga is elégséges annak megmutatására.8). „A te szereteted . emelkedésünket nem hely szerint kell érteni! Hát hogyan? Szenvedélyeink szerint. mint te. mily nagy a tőled elszakadt lelkek nyomora és nyugtalansága! Mennyire kivetődik rajtuk saját sötétségük. amely sötét sorsa lett volna a teremtett lelkek egész világának. Oh Uram. Istenem! 213 . S hogyan emelkedünk? Biztos révbe vágyakozó lelkünket felkarolja és magához vonzza szent mivoltod. semmi nem boldogíthatja. hogy „Krisztusnak minden tudományt felülhaladó szeretetét” (Ef 3. aki nekünk adatott” (Róm 5. hacsak mindjárt kezdetben ki nem adod a parancsot: legyen világosság! . szeretlek. Zsolt 123. A lelki életről tanítván rámutat a szeretet fölséges útjára és térden állva könyörög érettünk hozzád. arra a magaslatra.5). Lelkünk tisztátalansága szerint. ez oka annak.

hogy ő a te „ajándékod” (ApCsel 2. értse. Tüzed. s a te kegyes jóakaratod adja meg nekünk a békét. míg el nem helyezkednek.9) is meg tudnék világosítani! 214 . és meglőn.38). Boldog az a teremtmény..1). tőled kérjen világosságot s ne engem zavarjon. 1. mert nem ismert ellenkező vágyakozást! Pedig bizony egészen más maradt volna. mikor azt mondják nekünk: az Úr házába megyünk” (Zsolt 121. s e nehézkedés iránya nem okvetlenül lefelé tart. Oda helyez el majd minket kegyességed. mint örökkön-örökké ottmaradni. hacsak a minden változandóság fölött ott lebegő Ajándékod haladéktalanul föl nem emeli mindjárt megteremtése után ama szavad erejében: legyen. A szeretet szárnyain szállunk oda. Ebben az ajándékodban van elpihenésünk. Megjárjuk a szív magasba vezető ösvényeit és a lépcsők énekét énekeljük. A te ajándékod. kedves. ha ellenben úgy értem. amikor sötétség voltunk. Szentlélekről is mondhatom. egyiket is. benne lesz veled töltekezésünk. annak irányában keresik helyüket. . milyen maradt volna. mert fölfelé megyünk. De hát az Atya és a Fiú talán nem lebegtek a vizek fölött? Ha a lebegést hely szerint és anyagi értelemben veszem. hogy kigyullad bennünk s fölfelé törekszünk. az szabja meg az irányt.Azért teszi ezt az Írás. hogy Isten változatlan fönsége állott a forgó-változó mindenség fölött. micsoda ható ok erejében történt állapotának megváltozása. X. az ti. az Atyáról is. azután megpihennek. ha meg nem világosíttatik. s a te jóságos Lelked „emeli ki majd alacsonyságunkat a halál kapuiból” (Zsolt 9. FEJEZET A lélek természet szerint vágyakozik Isten felé. A tűz például felfelé lobog. Minden test a maga nehézkedésével keresi pihenő helyét. Aki nem érti. hanem a testnek megfelelő helyzetet keresi.15). Miért mondja hát az Írás ezt csak a te Lelkedről? Miért vonatkozik csak őreá e megjelölés. hogy a fogyatkozhatatlan világossághoz odafordulva maga is világossággá változott. amely mintha az ő helyéről szólna? Pedig az nem volt hely. mintha előbb lett volna sötét és kaotikus.IX. és azt. FEJEZET Az angyalok a lélek erejében öröködtek bele Isten boldog látásába. 2. áttüzesedünk és szállunk. Aki érti. amikor majd egészen világosság leszünk. az angyalteremtménynél azonban az Írás azt hangsúlyozza. mintha én csak egy „e világra jövő embert” (Jn 1. s különben is egyedül őróla mondja az Írás. másikat is természete hajtja. önts vizet az olajra. föl az égi Jeruzsálem békéje felé s „vigadozunk. s ezt úgy adja elő. Fiúról is. de mindegyiket a maga nehézkedése hajtja a saját elhelyezkedése felé. Önts olajat a víz színe alá. hogy soha többé egyebet ne kívánjunk. hogy „lebeg vala a vizek fölött”. Az emberi lélek sorsában idő szerint is meg lehet különböztetni azt az állapotot. Ez a pihenés lesz a mi hazánk. s mindaddig kavarognak. jó tüzed erejében lángra lobbanunk és igazán megyünk. amerre szárnyalok. helyet cserélnek. a Szentlélekről sem állíthatom. hogy annál világosabban kitűnjék. a kőnek ellenkező iránya van. s föléje kerekedik. Az én nehézkedésem a szeretet.

akarni. s „a te ítéleteid nagy mélység” (Zsolt 35. mert elközelgetett a mennyeknek országa” (Mt 3. tudni. ha az emberek három dolgot meghánynának-vetnének. hogy vagyok és akarok. egy. Ki érti a mindenható Szentháromság titkát? Pedig ki nem emlegeti? Ha ugyan tényleg azt említi. mennyire egységes egy ez a három az eleven valóságban. hogy immár talán ama fölöttünk lévő Változatlannak is kileste titkát. tudok. íme azonban lelked a vizek fölött lebeg vala. .mert minálunk is Egyszülöttjében teremtett az Úr eget és földet: Egyházának lelki és testi embereit. És mivel „lelkünk megháborodott bennünk.7). milyen messze esik az ember egysége a Szentháromságétól. vallomástételedet. pedig ezt a titkot csak csöndes békében lehet szemlélni. hogy tudja is. egy. . Vagyok.s elbúsultuk magunkat sötétségünk miatt. szent vagy Uram. amely önmagának tárgya és célja.vagyis: „tartsatok bűnbánatot. csak aki ért hozzá. Jordán földéről” (Zsolt 41. háromságában is végtelen Lényben. én hívő lelkem. A Te nevedben kaptuk a szentkeresztséget. akarata is változatlan. hogy fontolgatva. mert van. ritka lélek beszél úgy róla. Íme. a Szentlélek megvilágosít bennünket. vagyis: tudó és akaró vagyok. eszébe se jusson az a gondolat. egy. Ez a példa mindenkinek keze ügyében van. a hegy lábánál. E három dolog: lenni. látja. elmélkedve megértsék. a mi földünk is puszta és üres vala. mit beszél! Tele a világ sok pörös zajjal. Folytasd. Mert „a gonoszságért dorgálod az embert” (Zsolt 38. vizsgálódjék és feleljen! Ha azonban valaki nyitjára jön e dolognak s nekem el is magyarázza.XI. s önmagát örökváltozatlanul ki is elégíti saját egymivoltának nagyszerű bőségével? Meg tudja-e ezt valaki magyarázni? Mer-e valaki e tárgyban vakmerően véleményt mondani? XII. Fiú és Szentlélek. folytasd és ilyen szavakat mondj uradról: „Szent. s a tudatlanság borúja ködlött rajta. s íme. FEJEZET Példával ábrázolja a Szentháromság titkát. figyelje meg tehát ki-ki önmagát. Uram. hanem azt mondtad: legyen világosság! Legyen világosság. értése is. vagy minden személyben megvan-e mind a három úgy. Szeretném.2). megemlékeztünk rólad. de alázatos lett miértünk. mint élet. Atya. így lettünk világosság az Úrban!” 215 . Istenem”. s irgalmasságod nem hagyta el nyavalyás mivoltunkat. hogy mind a három külön-külön mindegyik személyé. mielőtt a kinyilatkoztatás formája ékesítette. mint lélek.6). Atya. a Fiú megváltott. mint ama Háromság. de éppen ezért adom elibük. de hogy e három dolog alapja-e ott a Háromságnak. Egészen más persze ez a három. ki tudná hamar eldönteni? Vagy mindkét feltevés igaz amaz örök-titkos módokon egyszerűségében is. FEJEZET Az atya teremtett. s végül: akarok lenni és tudni. akarok. szent. . mint lényeg.12). Fiú és Szentlélek. 1. mert jaj. amely veled egyenlő. önmagát ismeri. továbbá tudom. Mert annak létezése is. a Te nevedben keresztelünk. megtértünk hozzád s íme: meglett a világosság! „Sötétség voltunk valamikor. mennyire nem tűri meg a szétválasztást! 2.

nappal is. de már túlharsogja őket a te vízeséseid hangja. amely immár kenyerem nekem éjjel is. vagy inkább érzi. hanem változzatok el a ti értelmetek megújulása által. XIV. gyermekek értelemre nézve. a vőlegénynek egyszerűségétől” (2Kor 11. Őutána vágyakozik. hogy egyik leselkedő örvény zúgása beleszakad a másikéba (Zsolt 41. hisz barátja a vőlegénynek.8).2. atyámfiai. íme. „nem szólhattam nektek mint lelkieknek. FEJEZET Istenben való megújhodásunk itt a földön nem tökéletes. hanem elfeledvén. ki igézett meg titeket? (Gal 3. hisz tagja a jegyes-Egyháznak. a gonoszságra nézve lehettek ugyan gyermekek. mert „naponkint mondják nekem: hol vagyon a te Istened?” (Zsolt 41. nem reménység” (Róm 8.24). amelyet kigyújtottál lépéseim elé az élet éjszakájában.1).13). Immár nem is a maga szavaival. azt mondogatja. Őutána vágyakozik a „vőlegény barátja”. „Mert a reménység által tartunk meg. s a még mélyebb örvényben lakókat hívogató szóval biztatja: „Ne szabjátok magatokat e világhoz. én lelkem. mikor „kitárom lelkemet magam fölé az öröm és hála szavával” (Zsolt 41. amikor majd színről színre látjuk őt. Ne legyetek. amik előtte vannak (Fil 3. A 216 . hanem a te vizeid zúgásával szólongatja a földi élet örvényében vergődőket. FEJEZET E földi életbe hit és remény a mi erősségünk. amik mögötte vannak. ugyan sóhajtozik terhei alatt és szomjúhozó lélekkel vágyakozik az élő Istenhez. amelynek mi is magzatjai voltunk sötétség-korunkban. mert elküldötted a magasságokból Lelkedet az által. Mennyei lakóházába óhajt átköltözni (2Kor 5. Hitem pedig. Bízzál. „miért vagy szomorú. Oh. hisz az ő igéje a te utad megvilágosítója. nem ugyan a színről színre való látás útján. miért háborgatsz engem? Bízzál az Úrban. Akkor majd elapad a könnyhullatás.2).2). de azért még sóhajtozva várja. Világosság vagyunk. hol vagy. hogy az öröm zúgó vizei borítsák el városodat. a tieiddel beszél. ünnepi vigadozó hanggal. ne csüggedj! Majd csak elmúlik az éj. mondom. hanem mint testieknek”. Nem magáért. ő is óvakodik azt gondolni. hogy Isten gyermekévé legyen és teste szerint is elnyerje megváltását. 2. hogy még mindig örvény. nehogy „valamint a kígyó megcsalta Évát az ő álnokságával. mert el-elhanyatlik. megkapta ugyan már a „lélek zsengéit” őáltala. Most még olyan az életünk. A reménység pedig. aki felment a mennyekbe és megindította a kegyelmek árját. Sőt belőlem is kiszakad a kérdés: hol van az én Istenem? Pedig tudom.20). majd csak elfordul az Úr haragja. mert remeg sorsuk miatt. íme nem a maga szavával. a gonoszság szülőanyja. őérette buzgólkodik. Itt a földön még az Apostol is.3). hanem hitünk által. Meg is pihenek benned egy-egy keveset olyankor. hogy immár célhoz jutott. ki így panaszkodik. valamint a szarvas a vízforrásokhoz: „mikor jutok el oda?” (Zsolt 41. 1. mihelyt látjuk.4). s azokra terjeszkedvén. Most még szomorúság a lelkem bére. értetlen Galaták. „Oh. de az értelem dolgában tökéletesek legyetek” (Róm 12. 1Kor 14.XIII. érette buzgólkodik.5). 1. az ő értelmük is megromoljon a te Egyetlen Fiadnak. örvénnyé válik. milyen ragyogó lesz a valóság.

kiterjeszti. akik által kezünkbe adtad. Oh Uram. éppen úgy borítottad ránk és terítetted fölénk halandó emberek kezei útján.7). s a szerzők hírét-nevét haláluk után még nem terjesztetted el az egész föld kerekségén. s azt. oszlasd el. 217 . mint valami ruhát. amit nem tőled kaptunk? Nem egyazon földből alkotott edények vagyunk-e tisztességre. mintha kézirat volna. hisz az Írás tekintélye az ő korukban még nem volt ilyen világraszóló terjedelmű. . Oh Uram. a tekintélynek ekkora erősségét senki más. a reménység erejében boldogok vagyunk. Az Írás is azt mondja: „ki választ el minket” (1Kor 4. Megbízhatatlan most még az emberi ítélet. de gyalázatra? (Vö.5) Uram. amikre csak vonatkozik. hogy máris világosság lehetünk. XV. ott van a te tanulságtételed. a világosság. Róm 9. de majd csak fölragyog a mi napunk is. úgy-e. Emlékezel. mint Írásod tanításai. úgy belesimították volna nyakamat igádba s úgy föllelkesítettek volna ingyen szolgálatodra. mert irgalmasan ott lebeg a mi sötéten háborgó bensőnk fölött. 1. egybehangzó igéid foglalatát. a nap fiai vagyunk. Nincs a világon könyv ennyire megrontója minden felfuvalkodottságnak. hogy ők meghaltak. amelyből sok más is készült. Sőt éppen az a körülmény. hacsak te nem? Van-e valamink. Tedd. amely most mint a (testen a) bőr fölénk feszül. ami világosság. szemünk elől a homályt. amikor bűnük halandókká nyomorítottan őket?! Könyved erősségét. amellyel befödözted. Uram. Mert akkor még az Írás égi mivoltát nem feszítetted ki fölénk. pedig ama halandó férfiak. felgöngyöltetik majd. a te Szentírásod tekintélye ellenben az eget is meghaladja. a kicsinyek megokosítója. Írásaid egébe belepillanthassunk. ennyire megrontója a te üdvösséged minden megátalkodott és bűneiben makacs ellenségének. mint mennyezetet. Ott van. és eloszlik a sötétség. a sötétség fiai között és köztünk csak te tudsz megkülönböztetve eligazodni. bennünk teljessé dicséretedet a gyermekek és csecsemők ajkáról. mind eltűntek már a halálban.ámbár valamikor azé voltunk. nem az éjszakáé. FEJEZET Hitünk fundamentuma a Szentírás. „Reggel eléd állok” (Zsolt 5. és rád vetem szemeimet s szakadatlan mondom dicséretedet. engedd. Sehol Uram. 2. Reggel eléd állok és nézem orcám szabadítóját.11) a bennünk lakó lélek kedvéért. nem a sötétségé. csak te állíthattad nekünk a te isteni Írásodban! Valamikor még az ég is. kérlek. sehol és soha nem bukkantam tiszta. az én Istenemet. Uram. mert csak te vizsgálod a szíveket és te tudod igazán nevén nevezni azt. ami sötétség.21). szent igékre. Bízzál az Úrban!” 2. hogy kezed munkájába. Zálog van kezünkben itt e zarándoklás idején. az általuk közölt igék tekintélyének szilárdságát még inkább emeli és mindenek fölé. s íme. hogyan felöltöztetted állati bőrökbe az első embereket. amelyek úgy ráindítottak volna bűneim megvallására.sötétség maradványait hurcoljuk a bűn miatt halálraszánt testben. aki „megeleveníti majd a mi halandó testünket is” (Róm 8.

amellyel megközelített minket. örök és földi romlás elől elrekesztett vizek vannak. A magad teljes valóságát azonban. csak ő maga.6). kedves-kegyes volt hozzánk. Ez a könyv soha be nem csukódik. 3. magasztaljanak téged mindannyian angyalaidnak a mi egeinken túl lakó seregei. „Mikor azonban majd megjelenik. FEJEZET Senki Istent egészen nem ismerheti. igéd azonban megmarad örökké. Látják. Nálad van Uram. engedj értelmemmel beléjük hatolnom. az ég megmarad. mint a vizet szomjazó föld” (Zsolt 142. igéid azonban nem múlnak el” (Mt 24. Hiszem. Uram. akarják. mert még ránk sem következett el az.amint ugyanis a maga erejéből nem világosíthatja meg magát. s megismernie könyörületességedet. Nekik nincs szükségük arra.35). én alávetem magamat tekintélyüknek. Igéd hirdetői átköltöznek e világból a másikba. lángra gerjesztett s most illata nyomában iparkodunk járni. A Szentírást a lent lakó emberi nem gyöngesége fölé rendelted. mert magasra emelted őket írásod erőssége fölé. az égig ér. éppen úgy a maga szegénységéből be sem tudja teljesíteni vágyakozását. szavak nélkül akaratod örök elhatározásait. írásuk örökké. örök amit látnak. hogy egyben akarják is. . hasonlók leszünk hozzája” (1Jn 3. „ami majd leszünk” (1Jn 3. hogy legyen mire föltekintenie. de most még nincs módunkban. szeretik is. Uram. Zengjék ezek örökké neved dicséretét. az élet forrása. örök akaratod van és tud változatlanul. ámbár most is immár Fiad kedveltjei vagyunk. 218 . szeretik. akik meghódolnak előttünk. hogy a teremtmény valamely megvilágosítás erejében éppen úgy ismerjen. ők nem olvasásból ismerik Igédet. mint ahogy a változatlan örök-világosság önmagát ismeri. mert meglátjuk a maga valóságában. csak magad ismered teljesen. s ami fölé borult. Sőt „az ég és föld is elmúlnak. és igazvoltod a felhőkig” (Zsolt 35. Mert örökváltozatlan benned a lét. Most ködös homályba burkolva s mintegy az egek tükrén keresztül látszik s nem a maga valóságában. Ez lesz a mi látásunk. Látni a valóság szerint. s csak a „te világosságoddal látjuk meg a világosságot” (Zsolt 35. Örök ez a látás. Írásod ellenben a világ végezetéig minden nép kincse marad. a virágok is minden ékességükkel együtt elhervadnak. Sőt magát akaratodnak örökváltozatlan mivoltát úgy szemlélik. „Irgalmasságod ugyanis Uram. XVI. ez az írás soha fel nem göngyölődik előlük. Miért? Mert színről színre látnak téged örökké s onnan olvassák le idő nélkül. örök tudásod létezik és akar. s valóban nem is volna helyénvaló a te színed előtt. a tudás és az akarat.2). az volt a háló.6). s íme.10). amely az idők beláthatatlan folyamán keresztül folyton tanúságot tesz rólad. „Ez okon eped utánad az én lelkem. Testet vett.29). hisz Írásaidat azok részére szilárdítottad bele a világba. mert te vagy könyvük. örök mivoltod tud és akar. mert az égboltozat összegöngyöltetik.Jóságos Atyám. hogy a világ firmamentuma fölött másfajta. az időknek is alkotómesteréről. A felhők rohannak. hogy ezen írott erősségedre függesszék szemeiket.

XVII. kitartó védelmet és talpraállítást. Urának Istenének szava nyomán lelkünk a cselekvő irgalmasság virágait hajtja nemük szerint. FEJEZET Mit jelentenek a tenger. szomjazó földet: az eléd tűnő s e tenger közösségétől más célra elválasztott lelkeket édesvizű rejtett forrásból harmatosítod. Olyan legyen az a segítség. hanem lelki embereid is. s cselekedeteink e földi terméséért elnyerhessük azt az égi gyönyörűséget. kiket ugyanazon egedre tűztél és kegyelmeddel az egész világ előtt nyilván megkülönböztettél. azután engedd. hogy immár ne csak egyedül te válaszd szét titkos ítélettel. hogy ő is magában hordja ugyanazon nyomorúság magvát. hogy földerüljön világosságunk hajnala. Ezen egy felé iparkodik minden törekvés. Szereti felebarátját úgy.7). kérlek. így fakadjon. Ki gyűjtötte egy közösségbe a kesergő emberiséget? Mindenkinek egy az ideiglenes. A száraz. hogy olyan különbséget tegyünk a lelkiek és érzékiek. kigyújtva Írásod égboltozatán. ha nem a te parancsoló igéd: hogy gyűljenek egybe. a világosságot a sötétségtől. világoskodván a föld fölött 219 . hogy az Élet Igéjét színről színre láthassuk. adjunk ruhát a mezítelennek. mint az egek erősségének megteremtése előtt. hogy valóban világító csillagok gyulladjanak ki a mi világunk firmamentumán! Törjük meg kenyerünket az éhezőnek. az utánad szomjúhozó! Íme. vizeik csak addig törhetnek előre. Sőt. földi célja: a boldogság. jóllehet a világ millió gondban. nemcsak apróságokban s fű módjára hervadó üres jó-akarat formájában. bajban háborog. FEJEZET A lélek szerint igazak hordozzák a földön Isten világosságát. Meghozza. vagyis az elnyomott szegényt tényleg ragadja ki a hatalmas karmaiból s a törhetetlen igazság kemény öklével tartsa állandóan fölötte a védelem pajzsát. s a te kezeid alakították a szárazat. Így teremtesz ezekből is tengert világkormányzó rended erejében. hogy hasonló bajban ugyanolyan segítséget kívánnak maguknak is. mint a termő fa. mint a nap és éj között. így már e világban is csillagok módjára világoskodunk. Így. Uram. Uram. amint megteszed (a természettel). tekints le rájuk. hogy jól van. hogy segít rajta földi nyomorúságában. s tűnjék elő a szárazföld. S ha földünk e gyümölcsöket csakugyan meghozza. hisz a más baján segítő részvét fundamentuma a saját esendő mivoltunk átérzése. XVIII. a lelkieknek élő és az érzékiekre veszett egyéniségek között. hanem a nagy víztömegeket nevezzük tengernek. hanem erős kezű. a szárazföld és a föld gyümölcsei! 1. De azért a gonosz lélek törekvéseit is te fegyelmezed: határt szabsz nekik. onnan már önmagukba ömlenek vissza a szennyes hullámok. a hajléktalant vezessük házunkba. Érzi. tiéd a tenger. mert nem a temérdek elkeseredett vágyakozást. mert mindig mellette van az a gondolat. egy gyülekezetbe a vizek. segítséget. így fakadjon az igazság a mi földünkből s igazságosság világosodjék egünkön. 2. hogy a föld is meghozza gyümölcsét. Ott tanítgatsz ugyanis bennünket. s amint a magad részéről nekünk is megadod az erőt és lendületet hozzá. te alkottad. s ne nézzük embermivoltunk részeseit (Iz 58. s mondd. legyen ereje gyümölcsöző. Ki gyűjtötte egybe őket. 1.

hol ott egy-egy ilyen csillagot azok üdvössége okából. másnak a gyógyítás ajándéka. másnak a nyelvek nemei. Így tanítgatsz. „Másnak a hit. s hogy most közelebb vagyon a mi üdvösségünk. Istenünk. „Azután jöjjetek. mint a ránk szakadni akaró éjszaka alkonyi derengése! Szükségesek azonban azok miatt. így oktatgatsz minket. Így töltöd be. . mint mikor hívőké lettünk. mint a nap keltében gyönyörködnek.16). mint csűrbe begyűjtöd a mulandó időket. míg erősödik a szilárd eledelre s tekintete elbírja a napbanézést. amelyeket előbb csillagokhoz hasonlítottunk. legyetek tiszták.tegyenek szakadást nap és éj között s jelentsék meg az idők haladását. másnak a csodatevés. osztogatván kinek-kinek. .16). amely a hold módjára váltakozó fényű összes titkokat magába foglalja. hanem mint testiekhez kényszerült beszélni. Örök terved szerint indítod ugyanis el a földre égi kegyelmeidet alkalmas időben. s küldesz munkásokat új vetőmunkára is. akikhez ama bölcs szolgád nem mint lelkiekhez.csak gyermek még. akik nyilvánvaló igazságod fényében. „Némelyiknek ugyan a Lélek által a bölcsesség beszéde adatik” (1Kor 12.s kigyújt hol itt.7-11). alig egyéb. 2. Ez olyan ajándék. napok és évek alá vagyunk rekesztve! XIX. mintha csillagok volnának. mintegy „kisebb világítóul”.Ez mind olyan.” . s azok kedvéért van. addig is.továbbá a többi felvilágosító ajándékok. 18) . A tudás tudománya azonban. amelynek vetőmunkáját mások végezték. mint „a nagyobbik világító” (Ter 1.hogy csakugyan olyanok legyetek az ég erősségén. merthogy „a régiek elmúltak és mindenek megújhodtak” (2Kor 5. idők. . Mindenekelőtt azonban: „mosdjatok meg. Így aztán a test szerint való emberiségnek . amelynek aratása csak idők végezetével leszen. úgymond az Úr” (uo. tegyetek ítéletet az árvának.magad ellenben örökugyanaz vagy s megfogyatkozhatatlan éveidbe.továbbá.17). a nap pedig elközelgett” (Róm 13. fogjatok szavamon. hogy a föld tápláló gabonát és gyümölcsfát teremjen. Uram vágyakozásainkat s áldással tetézed az igaz életét. mint világítók s megvilágosítsátok a földet.11). jóllehet most még jelek. hogy „az éj elmúlt. pedig „a tökéletesek között ő is bölcsességet hirdetett” (1Kor 2. amint akarja” . 17). mi ez mind ama Bölcsesség ragyogásához képest. akinek világít. 1. „Ezeket pedig mind ugyanazon Lélek cselekszi. hogy ilyen csudálatos elmélkedések útján eligazodjunk mindenben. igen bölcs igékkel erős Írásodban. vegyétek el gondolataitok gonoszságát színem elől” (Iz 1. hanem érje be a hold és csillagok világoskodásával. mert munkásokat küldesz aratásodra. FEJEZET A tökéletesség útjáról. s megáldod immár az évet egészen. „Másnak pedig a tudomány beszéde ugyanazon Lélek szerint”. .hogy csakugyan kiemelkedjék a szárazföld! „Tanuljatok jót cselekedni. ne legyen puszta és világtalan az éjszakája. másnak a szellemek megválasztása. 220 . és tej az eledele -. amellyel majd a mi örök nappalunk ékeskedik? Bizony. ótalmazzátok az özvegyet” (uo.16). másnak a jövendölés.

pünkösd-tüzes lelkek. Hanem csúszómászókat. egyik verőfényes napról másikra zengjen át a Bölcsesség igéje. ne tegyen hamis tanúbizonyságot. 2. szent lépésekkel. Honnan tehát a temérdek gaz és tüske. de még nem angyal-lelkek világossága. 3. ez viszont csak úgy lehetséges. Ti pedig választott nép a világ firmamentomán. aki jól tudja. add el mindenedet. az ég erősségén. hadd ismerjenek meg a föld összes népei.Eredj. . Oh. .és. mert Isten. pedig azért igazán jó a Mester. kövesd az Urat a kiválasztottak társaságában. Hold és csillagok az éjszaka fáklyái. Csak embernek gondolta a Mestert. fölment a maga dicsőségébe s titeket is magasra emelt. Ez a föld dolga. hogy elnyerje örök életét. akinek tanítványai. mi a különbség a tökéletes. Hadd harsanjon föl a Mester felelete s kösse a lelkére minden kérdezőnek. amelyek berepülik az egész földet. irtsd ki a kapzsiság burjánzó bozótait. vagyis: az élő lelkek meglátogató eszközeit. s egyik holdfényben fürdő éj a másiknak hirdesse a tudás szavát. amelynek nem szabad véka alá rejtőznie.Mindezeket . ha be akar menni az örök életbe. XX.„lőn hirtelen az égből mint egy sebesen jövő szélnek zúgása. ha csakugyan tökéletes akarsz lenni. Íme. FEJEZET Magyarázat a vizek és a belőlük származó állatok titkos értelméről. semmi másnak. világoskodjatok a firmamentumon. mi a különbség nap és éj között. és a gyarló. Vesse el magától a bűnnek. mert éppen ők hivatvák arra. Az. 221 . hogy az egek hirdessék az ő dicsőségét. sokasítsa műveiteket úgy. mely leszálla mindenkire közőlük” (ApCsel 2. Isten ajka lettetek. hogy az éjszakát a maga mivoltához képest megvilágosítsák. hogy „hozzanak elő a vizek csúszómászó élőlényeket”. mit cselekedjék. ha ott lesz a kincsed! Erre tanít jóságos mesterünk. Azzal ugyanis. ne lopjon. amelyen keresztül elhangzott a parancs: „teremjenek a vizek”.A bibliabeli gazdag ifjú a jó Mestert kérdezte. apostolai voltatok.Mit? Nem a természet eleven fakadását.2) . gonosznak minden keserűségét. Ott majd te is megérted a különbséget s neked is világítók gyulladnak ki az ég erősségén. hogy kiemelkedjék a szárazföld és megteremhesse a szülők tiszteletét s a felebaráti szeretetet. Íme ugyanis. Járjatok utána tiszta.de csak akkor.azután. Termékenyüljön meg a tenger is. . járjatok meg fölséges tüzetekkel a föld kerekségét! Ti vagytok a világ világossága. elszomorodott a föld. mintha újra hangzott volna Isten parancsa: legyenek világítók. ne bujálkodjék. ne öljön. . sötétsége soha el nem fojtja őket.megtettem. . Menjetek csak. ama nevezetes napon. ti csak haladjatok az ő nyomában és szégyenítsétek meg a hatalmasokat. . tüskék fojtották el rajta az ige palántáját. . Szórjátok sugaraitokat az egész föld kerekségére. mikor nyilván föltárják. 1. hogy szétválogatjátok az értékeset és az értéktelent.terméketlen maradt. vagyis erőket. oszd ki a szegényeknek. ha a szárazföld igazán gyümölcstermő? . ha szíved odaköltözik.és madarakat. abban a társaságban hallatja bölcsessége igéit. és eloszlott nyelvek jelenének meg mint a tűzláng. hogy tartsa meg a parancsolatokat. valóban világítókká változtak az ég erősségén.mondotta a gazdag . De jaj. lelkükben az élet igéivel. hogy az Urat kövessétek. hozz gazdag lelki termést s kincsed lesz a mennyekben. de el nem taszított kicsinyek sötétsége között. kik mindent elhagytatok.

az igazán eleven lelket. 1. Kellett. ilyen belső értelmet találok én „a csúszómászókban és madarakban”. egy szavuk. Ami a te munkád. mert te Uram. Az élet hullámai hozták fölszínre. S mikor „az egész földre elhatott szózatuk. mert ez adatott nekik vezérkedő tekintélyül minden útjokra. Az emberiség ugyanis az effajta ős-szimbólumok birtokában. mert te. mikor még az élet bűnös vizei födözték.persze. Áldó kezed védelme alatt mindegyikből új és új hatás fejlődvén. Uram. magad pedig. megsokszorozódnak. amelyen . mert 222 . XXI. szent szolgáid fáradozása révén a világ kísértéseinek temérdek hullámverése között is mindenüvé elhatoltak. amelyek a világ viharos vizein. . s az őskinyilatkoztatás küszöbéről reménykedő pillantás nem nyílik neki a beteljesedés irányában. azt az egymás után következő nemzedékek immár nem gyarapítják. s a földkerekség határaira igéjük” (Zsolt 18. Ez a mód. ez a mindent feszegető. bámulatos dolgok történtek e téren. hogy különbségtétel nélkül egy rendre szedem a természetfölötti és az „ég erősségéhez” tartozó gondolatokat. Uram. hogy az. . hanem . amelyeket a teremtés könyve említ. hanem a poshadó vizekből kiemelkedett föld: az Egyház . evangéliumod keretein belül. hogy a nemzeteket megkereszteljék nevedben. az ég erőssége alatt történnek? Nem! Ami biztos és határozott ismeretünk ugyanis a természetfölötti dolgokról van. Vagy talán nem vagyok én jó nyomon mikor így magyarázkodom? Az-e a hibám.nem ugyan a tenger mélysége. a testi szertartások uralma alatt egyetlen lépést sem lendülhetett volna előre. hacsak más. Uram. vagyis a te örök igazságod világától elszakaszkodott emberiségnek sok-sok szükséglete okozta ezt . . meg azon természetes munkákat.persze igéd erejében. mint a tenger állatvilágában a roppant szörnyetegek. 3. ami a lelki megismerés szerint egy dolog. Íme. amelynek hangját a világ meg ne hallotta volna.az élet vizei ugyanis megkeseredtek. s követeid hangja magasan szárnyal a föld felett mindig együtt szent könyved erősségével.nem ugyan az eleven csúszómászókat és madarakat. Nincs ennek immár keresztségre szüksége. ez volt az ok. kimondhatatlanul szebb vagy mindennél.Titkaid ugyanis. hogy földi világunkban való hatásaik sokfélék és különbözők. magasabb fokú természetfölötti élet kifejtésére módot nem kap. ha Ádám el nem szakad vala tőled. Az élet tengere okozta ezt . a világ alkotója. mint a bölcsesség és tudás csillagai. Az élet tengerének. olyanok.4). poshadni kezdtek. 2. ez a csontig-velőig gőgös. nem omlott volna szét ágyékából sóskönnyes tengerként ez az emberiség. az érzékek külső világában sok módon nyerhet alakot és kifejezést.igéd erejében megtermi. a pogányoknak nem kell az. az mind szép. hogy igéd nyomán a gyógyulás folyamata ilyen módokon megindult.bizonyos azonban. s neki is igen kellett. mert olyanok azok.s arra sem lett volna szükség. áldásoddal megsokszoroztad őket. hogy kegyelmeid sáfárjai annyi természetfölötti jellel és szóval fáradozzanak testileg és érzékileg is észrevehető módon az emberiség nagy tengerében. Íme. Nagyszerű. egy beszédjük sem volt. . FEJEZET Magyarázat a szárazföldi állatok és a madarak titkos értelméről. ez az állhatatlanul csapongó emberiség. halandó érzékeink sok fogyatékosságáért azzal vigasztalsz minket.

teljesen elkülönült a hitetlenség keserűvizű tengerétől. hogy az ég erőssége alatt működni kezdtek amaz eleven csúszómászók és madarak. ámbár eredetük a tenger. úgy. Fejtsék ki tehát szolgáid.33). s nem lesz méregfoga a kígyónak. Ez a föld termi meg az ilyen lelkeket.senki anélkül be nem léphetett a mennyek országába azon időtől fogva. bizony ez a hit kapuja Ádám minden fia részére. hogy nem hisz. hacsak jeleket és csudákat nem lát. amely halálosan elhervadt a világ gyönyörűségeinek szolgálatában. de te magad vagy. Csak a tartózkodás menti a lelket ott. amelyeket a víz kitermelt parancsod szerint. amelyet amaz első követeid hoztak. ámbár az Egyház a hívek részére terített lakomádon a gyalázat mélységeiből fölmagasztalt halat eszi. mert a tudatlanságot. hanem a cselekvő akaratot is megmozdítják. belekerül a mulandó világ sodrába és átváltozik annak hasonlatosságára. ki az Apostolok hagyományaiban. immár neked éljen. hanem a hitetleneknek” (1Kor 14. immár életük legyen tükör és buzdító példa a hívek színe előtt. 2. A bűn halálos dermedtsége ugyanis a lélekben nem szünteti meg az indulatokat. hirdetjük cselekedeteiket. Uram. Így aztán nemcsak a füleket. Immár nem úgy. hogy ti. hogy igédet plántáld bele. Őrizkedjetek az emberkergető büszkeség otromba bűnétől. a bámuló csudálkozás szülőanyját. amelyen állanak. a lélek halála úgy történik.22).2). e hal ugyanis éppen azért emelkedett ki a mélységekből. a fajtalan vágyakozás és a lélekmérgező kíváncsiság a megholt lelkek szenvedélyei. hogy elszakaszkodik az élet forrásától. nincs is szüksége azokra a szárnyasokra. amikor prédikálják: „Keressétek az Istent. és virágzó életnek indul e talajból.jaj. A madarak is. az Egyházban működöl. ahol a vágyakozás halálba rántja. a te erődben termelhetik csak ki az (kegyelmi életet) élő lelket. Uram. hogy a fennhéjázó büszkeség. hogy ő az oka a benne történő (kegyelmi) folyamatnak. 223 . szárazföldön sokasodnak. csudák. de nem a híveknek. így aztán megszelídül bennetek a vadállat. amelyekre a földnek immár nincs szüksége. Immár csak az kell. őrá nem érvényes immár az a mondás. A talaj. elbúvik orcád elől s örvénnyé változik önmagában. hanem tartózkodjatok tőle. Minden lélek elevensége ezen föld talajából zsendül ki. hogy a lélek. A vizek fölé vetettél e földnek fundamentumot.abban az értelemben. Azok a gyönyörűségek halálosak. Fejtegetjük. a szokatlan jelek nyomán gerjedt megrendüléssel kellett felrázniok. Ne ez legyen munkájuk stílusa. aki megfeledkezik rólad. Az evangélium első meghirdetésének oka az emberi nem hitetlensége volt: de az evangélium szolgái most is napról napra temérdek módon buzdítják és áldják a híveket. amelyből kinőtt. „Ne szabjátok magatokat e világhoz” (Róm 12. hogy hite azok nyomán fakadjon. s különben is „a nyelvek csudája jel. hogy a földet táplálja. Mindez ugyanis az emberi lélek vágyakozásait jelenti hasonlatosságok szerint. kiemelkedett immár az örvény forgóiból. amióta a belépésnek ezt az útját igazítottad elénk. igátokba hajlik a barom. mert a világ szerelmétől való óvakodás igazi hasznot csak a már hívő lelkeknek okoz. hanem alkalmazkodjék az Egyház jelen helyzetéhez. és lelketek élni fog” (Zsolt 68. az Egyház földjén hatóerejüket. meg kell azonban jegyezni. . a bujálkodás hervatag gyönyöreitől és a tudomány hamis cégérétől. Uram. mint a pogány nép-tengerben tették. . Jeleket és csudákat sem keres. valamint a (bűnbe esett emberiség nagy) tengere volt oka annak. az erő. jelek. mert a hitnek teremtő talaja. jövendölések erejében beszéltek és hirdették az igazságot. egyedül te vagy minden tiszta szív éltető gyönyörűsége.

hogy fürkésszük ki.amint egyszer lelkünk az istenes élet során újraéledt s beteljesítettük Apostolod ajkáról elhangzó parancsodat: „ne szabjátok magatokat e világhoz” (Róm 12. mi légyen az Isten akarata szerint jó és kedves és tökéletes!” 2. hogy valamely tökéletesebb ember tekintélye szerint igazítsuk életünket. amint egyszer elszakasztottuk szívünket a világhoz való ragaszkodástól s a gonosz élettől. nehogy fiai csecsemők maradván mindig tejjel tápláló dajka módjára pólyázgatni kelljen őket. hogy az Isten személy szerint való Háromság. Ez az. mértékesek lesznek a bőségben. hogy csak meg kell fékezni gyilkos rakoncátlanságukat. 1Kor 4. S e megszelídített vadállatok. . . amit magad is iziben hozzátettél e szavakkal: „hanem változzatok el a ti értelmetek megújulása által”. Uram. s éppen azért az szab gátat eltántorodásunknak. amely a lelket halálra hervasztotta bennünk. örök belső mivolta szerint pedig oszolhatatlan egység. hogy utánozzuk valamelyik előttünk járó atyánkfiát. amit az írás mond: „a maga neme szerint”. a Krisztus követőinek példája szerint megfegyelmezett lelket. hanem szívesen el is szegődnek az észhez szolgálattételre.mindjárt az következik. mint én. hogy megválasszátok. . azt sem. Igédnek nagy sáfárja. . hogy legszívesebben a magunk köréből veszünk példát. Aki ugyanis értelmében megújhodott s igazságodat eszébe veszi és folyton szeme előtt tartja. hanem agyafúrt mivoltuk óvatossá tesz s csak annyira ereszkedünk bele a természet dolgainak vizsgálatába. amennyi elég. hogy „szelídséggel végezd dolgaidat. ahol Isten többes számban mondja: „alkossunk embert”.12). Urunk. hanem a te kezed vezetése alatt iparkodik ő maga kifürkészni.15). FEJEZET A lélek elindulása a tökéletesség útján. „mi a te akaratod. hogy a föld az élet forrásának erejében megteremhesse bennetek az élő lelket. mert én is olyan vagyok.2). el nem múlik. az evangéliumok igéiből táplálkozó lelket. a gőg és az érzékiség.de egyes 224 . hogy saját fajából vegyen követni való példát. elégedettek a szükség idején. mint ti” (Gal 4. hogy „alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1. a méregmentes kígyók sem lesznek ártó veszedelmünkre. Ez a megújhodás ugyanis nem azt jelenti. az örök élet forrása lévén. Az emberi szenvedélyek ugyanis olyan vadállatok. amint különben el is rendelted. XXII. hogy értelmünk a teremtett világban rátaláljon az örökkévalóság nyomaira.Innen túl már a te iskoládba jár. Valamikor ugyanis nem azt mondtad: legyen ember a maga neme szerint. Megújhodásunkat tehát úgy érted. a jó és kedves és tökéletes”.26).hanem: képünkre és hasonlatosságunkra. hanem: alkossunk. hanem azt.19). Teremtő Istenünk.azt sem mondod: neme szerint. mikor így szólt: „változzatok el a ti értelmetek megújulása által. azért mondta az Apostol is: „legyetek olyanok. . s akkor nemcsak jók lesznek. Ki tudja ezt olvasni a Szentírásból.de immár nem „a magatok neme” szerint. mi a te akaratod. mert fel tud emelkedni arra a magaslatra. Igéd ellenben. . Olyan ugyanis az emberi természetünk. mikor folyton figyelmeztet: „ne szabjátok magatokat e világhoz”. . ezt tartotta szem előtt. Így aztán az indulatokat minden eleven lélek jó állatokká szelídíti önmagában. 1. nem szorul immár emberi igazításra. ahol megérti. S te magad is soha azóta sem mondod: „legyen ember”. és az emberek dicséretén fölül szerettetni is fogsz! (Sir 3.3. az evangélium által sok nemzedék atyja (vö.

hogy kik a lelki. FEJEZET Az Egyház lelki embereinek ítéleteiről és megvilágosodásuk forrásairól.elöljárók és alattvalók lélek szerint ítélnek. Egyházadban . viszont ennek híján az ember értetlenül viseli ember-méltóságát. amellyel fölismeri Isten gondolatait a világban. c) Nem vonatkozik arra a különbségtételre sem. akármennyire lelki ember is valaki. Úgysem tudja. d) Nem vonatkozik végül. az ég madarai. ki őt teremtette” (Kol 3. valamennyi csak mozog a föld hátán. ámbár ott nincs különbségtétel sem nemek szerint. a világban nyugtalankodó embertömegek örök sorsára sem. rendületlenül hisszük. 1. Így „újhodik meg az ember annak ismeretére és képmása szerint.számban folytatja: „és teremté az embert”. de mivel értelmünket alávetjük neki. biztos és csalhatatlan igazság. amelyek firmamentumunkon ragyognak. meg a lélek szerint nekik alárendeltek is természetfölötti módon ítélkeznek.de egyesben folytatja: „és teremté az ő képére”. hogy (nem alattvalója e világnak. ne akarjon „ítélője lenni a törvénynek. . Mire vonatkozik ez a lelki ítélnitudás? a) Nem vonatkozik a kinyilatkoztatott igazságokra. Te ellenben ismered a tieidet. hogy egy és más nem világos benne. meg kell tehát érteni. hanem) hatalma vagyon (uralkodni) a tenger halai. sem aszerint. hanem legyen teljesítője” (Jak 4. S különben is az ember. hogy jót cselekedjünk. aki őt teremtette” (Kol 3. vadjai és csúszómászói fölött. akik kívül vannak?” (1Kor 5. módjában van mindenről. mielőtt megvolt volna az egek erőssége. kik a te ősmeghívásod szerint a világosság és sötétség fiai. hogy az is.13).S ha már lelki emberré változott. E kegyelem erejében a lélek szerint elöljárók is. sem (d) az 225 . a mi szemünk láttára pedig még semmi olyant nem műveltek. amibe pillantásunk be nem hatolhat. Alattvalókat és elöljárókat említettem. XXIII. . amit értékelnie kell. vagyis tudja. .10). vagy úr. sem (b) az Ég titkainak könyvére. hogy az embert férfiúvá és nővé teremtetted s kegyelmed rendjében is megtartottad az alárendeltség ezen elvét. hogy gyümölcseikből megismerhetnők mivoltukat. különválasztottad és titkos terved szerint meghívtad őket.ugyanígy többesben mondja: „képünkre és hasonlatosságunkra”. hanem csak Isten. ki jut el közülük kegyelmed boldogságába. „olyan. Uram.12). mint az oktalan állatok és hasonló azokhoz” (Zsolt 48.10). A lelki ember mindent meg tud ítélni. jóllehet immár lélek szerint él és „meg is újhodott Isten ismerete és annak képmása szerint. hogy a legmagasabb tekintély felől ítélkezzünk. szolga. 2. „Mi köze azokhoz. nem kapott hatalmat az egünkön világoskodó (a) alapigazságokra. hogy valaki zsidó. bőséges kegyelmet adtál Egyházadnak. és kik a testi emberek. Lehet ugyan. Ez tisztára értelmi munka eredménye.ismétlem . s ki öröködik meg az Istentől való elrugaszkodás keserű állapotában! Az ember tehát. őróla azonban senki teljes ítéletet nem mondhat. a földkerekség barmai. hacsak a te pillantásod ismeri őket. vagy görög. hogy megállapítsa. akit kegyelmed hasonlatosságodra újjáalkotott. b) Nem vonatkozik Szentírásodra sem. sem (c) arra. mert sem okunk. sem jogunk nincs arra.10). ítéletet alkotni. Mivel azért alkottál minket.

. sokasodjanak és töltsék be a földet. a hívek cselekedeteiről. Íme tehát a szárnyasok. nemzéssel növekednek és tartják meg fajukat. . hogy a hívek gyülekezete rámondhatja: Amen. sem a vadállatoknak. fejtegetés. fej. jámbor elmélkedések fegyelmezik.ember-tengerek örök sorsának fürkészésére. . a földre. Nincs e szavakban intésed. bizonyítás. a csillagokra. mint a halak. erkölcseiről és alamizsnáiról is. a tengerre? Kedvem volna azt mondani. hogy növekedjenek. hisz képedre és hasonlatosságodra alkottad. b) A hal lakomája. hogy mindenbe van beleszólása. De micsoda titokra bukkanok megint? (Ter 1. hogy az áldás ezen ajándékát egészen külön az embereknek akartad adni. Kedvem volna ezt mondani. Uram.de az Írás szerint ugyanígy a halakat és tengeri szörnyetegeket is megáldottad. helyeselvén. s a madarakat is. Uram. én megvilágosítóm? Azt-e. jóságos Atyám. amelyek szolgáid ajkairól eleven beszédben elhangzanak úgy. madarak. Ítél mindenről.de az Írás nem terjeszti ki az áldást a fákra. Az ok. 1. oh örök Igazság. mint én. böjt. hogy áldásod az élőknek csak azon fajtáira vonatkozik. amit érzékei útján felfoghat. akik jobbak. Azt is mondanám. FEJEZET Magyarázat a teremtő áldásának titkos értelméről. amelyek Írásod tekintélye és mintegy annak firmamentuma alatt elhangzanak. A lelki ember ítél. hogy igéd szolgája ilyent merjen mondani! És ha én igéid igaz jelentését nem tudom felfogni. mert ezek a föld (Egyház) gyümölcsei. Helyesli. mert külön értelem nélkül mondottad azon igéket? Távol legyen. Mit feleljek tehát. amelyet napnak neveztél? Miért nem az ég erősségére. az embereket. sokasodjanak és töltsék be a tenger vizeit. csakugyan a szárazföldön sokasodnak (XXI. vagyis megvilágosultabbak. fejtegessék azok. hálaadás és könyörgés. növényekre és a föld állataira. amelyek nemzés útján önmagukból szaporodnak. hogy örvény a világ és vak a test: nem tud gondolatokkal foglalkozni. elveti. Íme. igemagyarázat. ámbár eredetük a tenger. ami miatt e temérdek beszédet érzékekkel jól felfogható módon elő kell adni az. a nagy világítókra. Ítél az eleven lélek dolgairól. amiben ereje és módja vagyon javítani. akiket könyörülő kezed a „nagy vizekből” partra segít.pedig ezek is. mert sem a füveknek. emberek. c) Az igék értelme és ama beszédek. 3. ami jót. Ezen a téren ítél. Mik ezek? Igehirdetés. ami jót.ki-ki a tőled nyert talentum szerint. Ítélőképességének forrásai ezek: a) A szentségekben való részesedés. ami rosszat talál. sem a kígyóknak nem mondotta az Úr: növekedjetek és sokasodjatok. sem a fáknak. hogy más valami értelmet keressünk? Miért nem adtál ugyan áldást a világosságra. az ég madaraira. a földkerekség barmaira és csúszómászóira. hanem valósággal bele kell az igazságot a fülekbe harsonázni. Ezekkel avatod föl mindazokat.ellenben kapott hatalmat a tenger halaira. XXIV. hogy szaporodjanak a földön. . valamennyi csak mozog a föld hátán. elvetvén. Egy szóval: azt akarom mondani. amelynek indulatait tisztaság.). hogy növekedjenek. 226 . hogy itt nincs felelni való. ami rosszat talál. A mélységekből felmagasztalt halat szokta ugyanis a föld (az Egyház) nagy áhítattal fogyasztani.28). . megáldod.

mindazon teremtményekre vonatkoznak. Például ezen egyszerű fogalmat: Isten és a felebarát szeretete. hogy ti. akik a Törvény meghirdetői voltak. . hogy inkább ez az Írás szándéka. Vonatkozik a szellemi és anyagi teremtményekre. „növekedjetek és sokasodjatok”. mintegy a szárazföldön.de a jámbor lelkek buzgólkodásának sokasodására is. de sok a kifejezési módja. mintegy a mennyben és a földön. Tudom ugyanis. . aminek az érzékek körében csak egy jele van. növekedést tárnak elénk. A „vizek származékai” néven az érzékek körébe tartozó jeleket értettük. mily temérdek nyelven. hiszem. nem ugyan tévedések és csalódások útján. figyeld meg. amely a felső és alsó vizek szétválasztója. mintegy a tengerben. Vonatkozik a mértékesen megfegyelmezett indulatokéra. bőséget. Ezen esetek egy szálig sokaságot. hogy könyveid képletes kifejezéseit a magam felfogása szerint magyarázzam.temérdek sokféle sokasodásra vonatkozik. Vonatkozik az irgalmas cselekedetekére e jelen életben.viszont az emberi szaporodást átvitt módon az értelem munkájára alkalmaztuk. hogy semmi esetre sem ok nélkül mondtad. hogy az érzékek világában sok módon lehet valamit jelezni. de sok az értelmezése. sokasodásnak azt a módját azonban. mert bizonyára nem ok nélkül terjeszti ki az áldást csak a tengeri és emberi magzatokra. . S nem is akarom elhallgatni az igék olvasása közben bennem felvetődő gondolatokat. egy a dolog. A fejlődésnek. hogy áldásod erőt és módot adott nekünk egyrészt sokféleképpen kifejezni azt. Ha ellenben úgy kezdjük. akkor e szavak. mintha az égbolt világítói volnának. amit csak egy módon ért és tart. mintegy a világosságban és a sötétségben. 3. Uram: „Növekedjetek és sokasodjatok!” Értem azt is. mi akaszthat meg engem abban. amelyek a szívek nagy épülésére fellángolnak. amelyek magról szaporodnak.s gondolom. mint átvitt értelmű beszédet. hogy a dolgok itt említett mindkét rendjére mondtad. de a lelki ajándékokéra is.az eleven életet élő lélekben. hanem jogos és helyes felfogások sokasága miatt?! Ilyenformán nőnek és sokasodnak az emberi nemzedékek! Ha tehát a dolgokat nem képletes módon. amelyek nyomorult testi mivoltuk miatt szükségesek. . .ezt a módot egyedül az érzékelhető jelek és az értelem gondolati munkája terén találjuk. mert az emberi elme igen termékeny. mennyi különféle jellel. Így értelmezve az Írás szavait. . 2. mintegy az ég erősségén. hogy annak. s mindegyik nyelvben a szavaknak hányféle változatával lehet külsőleg kifejezni! Valóban így csak a vizek állatvilága tud sokasodni. de nem látom. mikor nyíltan kimondom azt a meggyőződésemet. . másrészt sokféle értelmezéssel hüvelyezni az Írás valamely mondását. de homályos. hanem a maguk valóságában értjük. S te.nemde sok értelmezése vagyon. s viszont sok módon értelmezhet valamit a lélek.De azért legyen kedves színed előtt az én vallomásom is. 227 . Vonatkozik a szent Szerzőkére. ki e sorokat olvasod. mintegy a megtermő növényekére és gyümölcsfákéra. amit mondtál. amit az Írás egy módon s mindig ugyanazon szavakkal mond: kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet. vagy egy a kifejezés. amit a lélek egy módon ért. ha az egy ugyan. Vonatkozik a bűneik miatt boldogtalan népekére. Vonatkozik az igaz és gonosz lelkekére. Az Írás igazságot beszél.

mert ők is emberek! Jár nekik. melyeknek nemök szerint magvuk vagyon önmagukban” (1Ter 29). hanem az ég minden madarának. világosan látom tehát. mert te Igazság vagy. mert „amiben szűkölködött.10). és minden fákat. FEJEZET A tápláló gyümölcsök értelmezése. hanem mindnyájan elhagytak. mert azok is termőföldből erednek s az élet nyomorúságait enyhítik.5). S milyen keserűen szól egynémely fákról. XXVI. „Első védelmemnél senki sem volt velem. népesedik az emberi elme szüleményeivel a föld is. Ne tulajdoníttassék ez nekik!” (2Tim 4. 2. mi volt örömének igazi oka. . íme ugyanis „az egész földre elhatott az ő szózatuk” (Zsolt 18. Nem az adomány. akik örömre gerjednek miattuk. népesednek tehát a tenger vizei. hogy igazat mondhassak. . amellyel ad. 228 . Az Apostol az Úrnak szolgált. Nemcsak nekünk. mert ők az ég madarai. hanem a lélek. ami Írásodban ezután következik.Telnek. az Írás szerint „eledelül adtál nekünk minden maghozó füvet a földön.2 [11]). Jár nekik. az ő szárnyalásuk nyomán kél temérdek áldás a földön. hogy valahára megújultatok a felőlem való gondoskodásra nézve. telik. Egész házanépét betöltötted irgalmasságoddal.16) és nem szégyenkezett lánca miatt. de ez az öröm ismeretlen azoknak. Említettem már. Erős a hitem. amire igéid kapcsán indítasz engemet. amelyeket csak új meg új jelek és képek tudnak hullámzásba hozni. hisz igazat és csak azt mondom. hanem az öröm volt tápláló kenyere. Uram. „minden ember pedig hazug” (Zsolt 115. amint előbb is gondoskodtatok. amely a szent kutatások erejében emelkedik ki mindjobban a vizekből az ész uralkodása alatt. 1. mert gyakran feltáplálta Pált (2Tim 1. Én meg a tiedből beszélek. Látom s szívvel.9). lélekkel részt veszek örömében. akiknek „has az istenök” (Fil 3.19). hogy csak tőled lehet igazmondásunk. mert ők megvilágosított lelkek. Ilyen termőföld volt például Onesiforus. Mindez ugyanis jár a hitbéli tudomány oktatómestereinek s az isteni titkok magyarázóinak. Jár nekik. példaadóink a megtartóztatásban. Hasonlómódon cselekedtek vele s ugyanilyen gyümölccsel ékeskedtek a macedóniai testvérek is. Nem az adomány maga az adakozó gyümölcse. Kiket táplálnak az irgalmasság gyümölcsei? Azokat. nem érzékeinek. mondván: „Fölötte megörültem pedig az Úrban. de aztán meguntátok” (Fil 4. miféle gondolatokat szül bennem az. Vonakodás nélkül megmondhatom. meg akarom azt is mondani.következőleg a hazug csakugyan a magáéból beszél. Íme.a halaknak és a tenger nagy szörnyetegeinek ellenben nem. s a föld összes barmainak és csúszómászóinak is. mert megtagadták tőle gyümölcsük adóját! Azt mondja. XXV.16). ők kipótolták” (2Kor 11. FEJEZET Hogyan táplálnak az irgalmas cselekedetek? 1. amint őszintén meg is vallja. hogy a föld gyümölcsei átvitt értelemben az irgalmasság cselekedeteit ábrázolják.

mert „megújultak”. pohár hideg vizet adni a tanítványnak. „Tudjátok ti is . .” Azért örült. Talán e szavakból: „szükségemre valót küldöttetek” . hanem azért.hanem először hozzáteszi: „hacsak a tanítvány nevében is”.nem a magam érdekében.az következik. hogy mikor az evangéliom kezdetén elmentem Macedóniából. .” „Mert Thesszalonikába is küldöttetek egyszer-másszor szükségemre valót. Mi az adomány? Maga a dolog. mert a hívek visszatértek a jócselekedetekhez. Tudok szűkölködni is. mi következik. . hanem csak ti egyedül.” Tőled tanultam. mert szorongatása enyhült. 229 . Mindent megtehetek az által.A filippibelieket tehát a sokáig tartó kelletlenség meghervasztotta és a jó cselekedet gyümölcsét mintegy leszárította róluk. hogy amim van. ital. mint mikor a föld új termő-erőre zsendül. aki engem megerősít. . bővelkedni is. mi éltet téged? Az öröm! Lássuk csak. nem azért. Ilyen értelemben beszél tovább: „Nem a fogyatkozás miatt mondom ezt. Uram.” Azért örül tehát.s megmondja. nélkülözni is. Mi tehát örömöd forrása. „az igaz nevében”. A gyümölcs ellenben az adakozó istenes jószándéka. Istennek nagy embere? Minek örülsz.„aki igazat fogad be”.” 2. hogy tud bővelkedni is. filippibeliek.írja -. mert én megtanultam. mitől üdülsz. „Mindazonáltal jól cselekedtetek. hogy a hívek jól cselekedtek. azért üdül tehát. Immár örül az Apostol. lakás és bárminő anyagi segítség. nem veszti el jutalmát”. egy község sem volt velem viszonyban a kiadásra és bevételre nézve.2). hogy szükségében föltámogatták. amit a szükség enyhítésére ad valaki. tud szűkölködni is. mestere a titkok világában szárnyaló szónak? Valóban. „a próféta nevében”. tudok bővelkedni is (mindenütt és mindenben tanultam). különbséget tenni az adomány és a gyümölcs között. Jóságos Mesterünk is nemcsak azt mondja: „aki prófétát fogad be” (Mt 10.és csak azután fejezi be az ígérettel: „bizony mondom nektek. éhezni is. befogadni az igazat. hanem bő nyereményt kívánok a ti számotokra. azért vigad. azzal megelégedjem. hogy ez volt örömének okozója? 3. hisz a Zsoltáros szavai zengnek lelkében: „a szorongatásban tágítottál rajtam” (Zsolt 4. hogy részt vettetek szorongatásomban. ilyen egyéniségnek ilyen táplálék jár! Mi táplál. az igaz jutalmát kapja. megelégedni is. étel. mert így a jótévő a próféta jutalmát. Továbbá nemcsak azt mondja: „ha valaki italul egynek e legkisebbek közöl egy pohár hideg vizet ad”. Mi itt az adomány? Befogadni a prófétát. Nem. mert megújultak. te Isten ismeretében és Teremtőd hasonlatosságában megújhodott szent férfiú? Te lobogó lélek. . önmagad szörnyű felfedezője. ruha. mert Te erőt adsz neki mindenben. például pénz. Nem azért.41). hanem hozzáteszi. Honnan tudjuk? Saját következő szavaiból: „Nem mintha adományt keresnék.

külön-külön megnézted és jónak találtad. s éppen ezért sietett segítségére (3Kir 17.6). ismétlem. mert a lélek abból táplálkozik. igen jó a maga teljességében. Mindezek alapján kimondom az igazat. amit alkottál. Egyenkint csak jók voltak. mert sem az irgalmasság belső indító okát. ámbár külön-külön is szép mindenik. mert az özvegy tudta. mikor parancsoló igéddel egyenkint létre hoztad. amely csupa szép tagokból áll. A halak és szörnyetegek. akiket először még az első szentségekkel fel kellene avatni és nagy csudatételekkel meg kellene nyerni. nyolcadszor pedig azt mondja. mindent. Cselekedetüket tehát nem igazítja istenes jószándék. hogy megnézted egész munkádat és íme. aminek örülni tud. s nem lelkének használt.” Mi is látjuk. Miért? Azért. . hanem igen jó volt. igen jók valának. Az olyan test ugyanis. Megolvastam: hétszer írja az Írás. következőleg a segélyezettek sem örülnek az adományoknak hisz egyelőre még semmi lelki gyümölcsöt nem látnak. hanem testét táplálta. sem igazi célját nem ismerik. FEJEZET Istenes szándék nélkül a jótétemény nem igazi táplálék. vagy az élet valamely más bajában segítségükre vannak. az igaz nevében. amely csak a tenger keserű hullámaitól immár elrekesztett és megkülönböztetett földön tud megteremni. mi is igen jónak találjuk. .meggyőződésünk szerint az Írás ezeket érti a halak és tengeri szörnyetegek elnevezésen.mikor. hogy megnézted és jónak találtad alkotásodat. 230 . a maga nagy egészében nemcsak jó. sem a szükséget szenvedő szempontjából nem igazi segítség. ilyen emberek szolgáidat felkarolják. a segély. valamennyi együtt: igen jó. mert szépségét éppen a tagok tökéletes egymáshoz illeszkedése adja. adomány volt. és íme. XXVIII. Alkotásaid minden rendjét. Példa erre egy-egy szép test is. hogy Éliás az Isten embere.És mi a gyümölcs? Ugyanezt a próféta nevében. amely ezen eledel nélkül el is pusztulhatott volna. a tanítvány nevében cselekedni. színed előtt! Mikor hitetlen és tudatlan emberek. sem az adakozó. Uram. szépség dolgában igen magasan áll bármelyik tagja fölött. Nem igazi táplálék az ilyen segély. vagyis a hitetlen és tudatlan lelkek ezért nem részesülhetnek ama csudálatos eledelben. Így Éliás prófétát is az irgalmasság gyümölcse táplálta. FEJEZET Ami részek szerint jó. amit adnak. „És láttál Uram. megüdítik. XXVII. Amit a próféta a holló révén kapott.

én mondom! Az Írás idő szerint beszél. továbbá az igen apró állatokat.XXIX. Amit ti az én lelkem által láttok és mondotok. hogy hányszor tartottál ilyen szemlét? Mivel Istenem vagy. hogy amit az Írás mond. S nem is magad alkotta anyagból.Ugye. . Uram. Megértettelek. Esztelenek. FEJEZET Isten nem időben beszél és cselekszik. Mikor tehát ugyanazokat a magatok módján idő szerint látjátok. akik azt hánytorgatják. mert nem a te szellemedben vizsgálják műveidet s nem ismernek meg téged alkotásaidban. XXX. vannak emberek. jóllehet ti. hogy sok mindent kényszerből teremtettél. te csak egybegyűjtötted. hisz te magad. másvalaki kezéből eredt. mert íme. hogy ennyiszer vagy annyiszor nézted meg műveidet. Jól esett igazságod e csepp méze ajkamnak. rendezted és egyesítetted akkor.Ember. én nem úgy látom. hogy csakugyan hétszer vagy nyolcszor láttad-e jóknak alkotásaidat. Sokat törtem a fejemet azon a kérdésen. 231 . valamely nem tőled származó. az én igémhez pedig nincs köze időnek. mikor Írásod úgy adja elő a dolgot. Van azon kívül sok egyéb . amit sem nem teremtettél.mondják -. mikor őselleneidet legyőzve a világegyetem épületét megépítetted. és beszédem sem időben esik. Uram. Szerintük mindezeket valamely ellenséges szellem. hanem olyanból. megfelelsz a kérdésre. azt én az örökkévalóság szerint látom és mondom. ami nélkül pedig nincs értelme annak. FEJEZET Egynémely manicheus tévelygések a dolgok eredetéről. vedd eszedbe. mint például az égboltozatot és a csillagrendszereket. sőt siketségemet is túlharsogva nagy szóval kiáltod bele szolgád lelki füleibe válaszodat: . idő szerint beszélitek. Írásod igazat mond. hogy mint védősánc a letiport ellenség újabb lázadásának még a lehetőségét is kirekessze. hogy a te látásodban nincs idő. s én meg is tudom számlálni. Csak esztelenek beszélhetnek így. hogy naponkint megnézted és jónak találtad művedet. amelyek megnyerték tetszésedet. sem nem rendeztél. amely máshol. mert velem egyazon örökkévalóságban van. például a húsból álló testeket. amit időben láttok. Aztán így okoskodtam: . veled huzakodó hatalom termeli és alakítja a világegyetem alsó részein. alkotásod gáncsolói.de a te látásodban nem akadok időre. az igazmondó örök igazság adtad a kezünkbe? Miért erősködtél tehát. végül a gyökérrel kapaszkodó növényeket.

akit Isten beléje adott. Mikor például jónak tartják. amiket Isten nekünk ajándékozott” (1Kor 2. hanem azon Lelket.20). S továbbfejtve a gondolatot. hogy az ember jónak találja a jót. hogy minden. az neked is tetszik bennünk. a teremtés egész munkáján jártatjuk eszünket. jó. nem ők. Végül a harmadik mód szerint a jót jónak látja az ember. mert attól ered. mik azok. nincs-e igazam.) megemlékeztünk. akik láttok?! Következőleg amit Isten Lelke által meglátva jónak találnak. Uram. mert jó.5). aki őbenne vagyon? Úgy amik Istenben vannak is.Ebben a Lélekben látjuk. hogy nem te vagy tetszésük igaz alapja. Hála légyen neked. aminek az a magyarázata. . a sötétség ragyogó ellenfelét. s amit a te Lelkedben kedvesnek találunk. fej. FEJEZET Vigadozó áttekintés Isten összes munkáiról. „Mert ki tudja az emberek közül. amik az emberben vannak. Az emberi értékelésnek azonban többféle módja van. hanem örökké Van! XXXII. akár meg ezen is túl. De akkor hogyan van az. 2. akár az anyagvilágunk roppant tömegén külön. s ami érted tetszik nekik. az tulajdonképpen te vagy. . Én is azt mondom.„mert az Isten szeretete kiöntetett a mi szívünkben a Szentlélek által. Amint ugyanis joggal mondja az Írás azokról. 232 . .baj azonban. FEJEZET A jámbor lélek Isten szemeivel iparkodik nézni a világot. hogy egynémelyek a jót rossznak tartják. ha az Isten Lelke által látókra is azt mondom: nem ti vagytok. de úgy. amiket Isten nekünk ajándékozott? S már hangzik a válasz. ezért aztán nem benned. amint közönségesen az embereknek kedvükre van teremtett világod. . Mi pedig nem a világ lelkét vettük. aki Van. Akik pedig szellemed szerint vizsgálódnak.éppen olyan joggal mondhatom az Isten szellemében megvilágosodott lelkekről: nem ti vagytok. s nem szeretné. nem bizonyos keretek között. akik tudtok (Mt 10. hanem csak az ember lelke. mint amaz esztelenek. hogy valósággal te nézed rajtuk keresztül. hogy az ilyen ember Istent szereti a teremtményben. senki sem tudja. az anyagi világrendszer felső és alsó részét. hogy amit e téren az Isten lelke által megtudunk.11-12).XXXI. te tartod jónak. amik Istenéi. szellemi és testi alkotásaid mindenségét. senki sem tudja. Másik érzékelési mód az. akikről előbb (XXX. hanem csak az Isten Lelke. És beleömlesztetted a fényt. kitártad szemünk elé az eget és a földet. aki Istentől vagyon. Lehet. 1. hogy ezen értékelést igazában Isten végzi. hogy megadtad nekünk a látást! Íme. amit az Apostol: úgy van. akik beszéltek”. hanem inkább a teremtményben kívánnak örvendezni. hogy megtudjuk. hacsak nem a Lélek által. aki nekünk adatott” (Róm 5. hanem csak az Isten Lelke. igazában azt is egyedül csak Isten Lelke tudja. akik Isten Lelkének erejében nyilatkoznak. úgy látják a világot. hanem Isten találja jónak. hogy: „nem ti vagytok. szemünk barátját. Fölséges egésszé igazította egybe kezed a részeket. hogy mi is tudjuk. ami csak beletartozik a létezők nagy rendjébe.

az éjszaka szelíd fényű vigasztalói. napjaink egyetlen királya. Hála neked. hogy ékes rendje szemünk öröme legyen s szülőanyja lehessen minden fának. vagyis értelmének és okosságának ereje minden oktalan állat fölé emeli. hogy szeressünk téged. mert a vizek párolgása vastagítja és teszi alkalmassá a levegőt a repülés elhordozására. de nemének különbsége okán a férfi hatalma alá tartozzék úgy. bár e váltakozás egynémelyeknél szembeötlő. amelyben a madarak keringenek két víz között: fölöttük a páráktól nehéz felhők. és szemünk előtt vannak a tengerek beláthatatlan. hogy van reggelük és estéjük. alattuk a föld méltóságosan hömpölygő folyói? És egybegyűjtötted a vizeket. mert az alaktalan anyagot minden időhaladék nélkül megalkotása után rögtön ki is alakítottad. A föld orcáját a szárazföldi állatok ékesítik s különösen az ember. XXXIII. Van idő szerint való kezdetük és végük. gyönyörű síkságai. hogy ész és értelem dolgában egyazon természete legyen. van születésük és elmúlásuk. mondom. Dicsérnek Uram alkotásaid. Megmutattad a földet is. Te alkottad ugyanis őket. Van ugyan különbség a menny anyaga és alakja. de mindkettőt egyszerre alkottad. Megvalósul tehát rajtunk az. az anyagot egyszerűen semmiből. Uram. Mi az? A világ ős-szerkezete? Elválasztója a magas túlvilági és az alacsonyabb anyagi vizek zuhogó áradatának? Vagy talán a levegő birodalma mert ez is az ég nevet viseli -. s a föld anyaga és alakja között. Mert az embert képed szerint való hasonlatossága. először őskopár. Nem magadból. együtt és egyszerre teremtett anyagból. van szépségük és szépségükből kifoszlásuk. hogy mindezt láthatjuk s egyenkint jónak. mert azt akartad. nem tőled független . Temérdek vizeink termő méhe tele van halakkal s vízi állatokkal. ami ennek engedelmeskedni tartozik. Fölöttünk ontják ragyogó fényüket az égboltozat fényforrásai: a nap. a csendes éjek harmatozói. amint a szenvedélyek és vágyakozások is a helyes cselekvés módját fontolgató és megállapító értelem hatalma alá vannak rekesztve. alakot adtál neki. minden virágnak. Semmiből. azután kialakított formájában. másoknál rejtett folyamat. hogy az anyag megteremtését a forma kialakítása késedelem és időbeli különbség nélkül nyomon követte. hogy műveid dicsérjenek téged.éppen ilyen rend szerint teremtetted meg a férfi számára az asszonyt.És megépítetted fölénk az egek erősségét. s van. valamennyien együtt ők jelzik és mutatják az idő forgását. ami fontolgat. sőt a madarakat is segítik. Szeretünk. FEJEZET Isten teremtette a világ anyagát s rögtön formát is adott neki. . 233 . a világ ékes alakját pedig a kaotikus ősanyagból úgy. az egész mindenséget pedig igen jónak ítélhetjük. S valamint az ember lelkében van. van virágzásuk és hervadásuk. a hold és csillagok.nem megelőző -. hanem együtt és egyszerre teremtett anyagból. dönt és vezérkedik. Uram.

és íme. hanem alkonyatát is megrendelted. azt a békét. megértettük. összességében igen jó volt Igédben. saját képedre és hasonlatosságodra megújítottad. Egyházad fejét és testét. Te magad vagy bennünk a látó. Hogyan? Úgy. Uram. XXXV. ezen eszközöket mind az anyagi világ köréből vetted. 1. az élet igéjével ékes szenteket. Jóságos áldozataik majd meghozzák a gyümölcsöt. ez az egész csudálatosan berendezett világ. ez híveidnek is nagy áldás. A pogány népek fölavatására szentségeket. leszállt fölénk könyörülő Lelked. az alattvalók részére is. 234 . Mikor pedig elkezdted örök terveidet időbeli valóságokra átváltani. Íme. mert te adtál belénk szellemet. hogy a hívek szolgáidat minden életszükségletükben adományaikkal támogassák. amelyet alkotó részei szerint is igen jónak ítéltél. mert nemcsak hajnalt adtál neki. hogy híveid buzgósága annál nyilvánosabb legyen és gazdagon teremje neked az irgalmasság cselekedeteit még olyan fölséges módon is. hogy némelyek mindenüket kiosztják a szegények között a mennyek országa kedvéért. akik a kegyelmek és adományok erejében fölséges példájukkal és tekintélyükkel fényeskednek a hívek előtt. FEJEZET Nagy áttekintés a lelkek sorsáról. . hogy magadról is kinyilatkoztatást adj és tönkrement mivoltunkat rendbe igazítsd. aki emezeket engedelmesen követik. mit akartál nekünk azzal kijelenteni. hogy a mindenséget bizonyos rend szerint teremtetted s ugyanazon rendet könyvedben is megírattad. Elmúlik. A hitetlenek tömegeit is nagy szövetségbe engedted tömörülni. hogy egyenkint jó. és a reád vonatkozó legfőbb értelmi megismerésnek az ész minden munkáját.XXXIV. alárendelted benne. Mivel pedig a híveknek saját tökéletesedésük okán nagy szükségük van a földi zarándoklás idején szolgáid mindenfajta működésére. amely immár egyedül neked hódol és semmi földi példa és esemény nem vonzza. mindent megadtál.add meg majd békédet is. hogy így lássuk műveidet s szeretetre induljunk irántad. akarod. Azután csillagokat gyújtottál ki Egyházad firmamentumán. elválasztottad őket a gonoszoktól. Uram. kézzel fogható csudákat és Könyved erősségéből igehirdetést rendeltél. Mindezt látjuk. akik készséges lélekkel fogadják irányításodat. Szilárd alapokra helyezted Írásod tekintélyét az elöljárók részére is. hogy a lelket. 2. mint férfinak az asszonyt. amelynek nem lesz estéje. és igen jónak találjuk. Megigazulást adtál a bűnösöknek. Azt is megértettük. Végül a hívek kegyelmi életet élő lelkét szent és tiszta érzelmekkel és az önmegtartóztatás felébresztésével alakítottad. hogy alkalmatos időben fölsegítsen bennünket. FEJEZET Imádság az örök békességért. elmúlik majd. Uram. a reggelek és esték váltakozása előtt megteremtened örök szándékod szerint a mennyet és a földet. A biztos békét.mert már görnyedtünk a bűn igájában és messze tőled sötét örvény volt börtönünk -. ha leéli korszakait. . Egyszülött Fiadban minden idők előtt. a szombati nagy békét kérjük tőled.

semmi más jóra nincs szükséged. Megszentelted. Istenünk. amiben láttad. hogy munkánk után megpihenhetünk fölséges szent országodban. legfőbb Jóság. s a nyugalom. Uram. mert Lelked megillette szívünket. de nem idő szerint. egy sem tart örökké. így lehet ráakadni. sőt minden idő és minden elpihenő kibontakozásunk az időből. Mert a te életed. mely azért igen jó. Ember az embernek adhatja-e ezek értését? Vagy angyal az angyalnak? Vagy angyal az embernek? Nem adhatja!! Tőled kell kérnünk. ami időben történik.XXXVI. magad vagy a Jóság. Te pedig Uram. . egyetlen. hogy lesznek. s azért vannak. ahogyan most működöl bennünk. hozzád kell bezörgetnünk. amint mind e művek most a tied általunk. FEJEZET Miért nem volt a hetedik napnak alkonyata. te ellenben abban látod.Isten lesz örök befejezésünk. Teremtő munkád után a hetedik napon megpihentél. csak így lehet elnyerni.azelőtt meg jaj. . ámbár amaz „igen jó” műveket elfáradás nélkül alkottad. Látjuk kezeid munkáit. csak a remény van meg bennünk. amelyben részesedünk. benn látjuk. . mert vannak. az örök szombaton nekünk is meglesz benned pihenésünk.s mégis a te munkád minden látás. hogy örökké megmaradjon. soha meg nem szűntél jót cselekedni. nem volt lenyugvása. így. örök cselekvés. nálad kell keresnünk. XXXVIII. hogy vannak. FEJEZET Az örök életben Isten lesz a mi elpihenésünk. A teremtés hetedik napjának nem volt estéje. Ha van is kegyelmes ajándékodból egynémely jó művünk. hogy életünk munkája után. hogy jó útra térjünk. éppen úgy a tiéd lesz általunk. de nem idő szerint. s most Könyved e szavai folyton hirdetik. hogy jók. hogy vannak. te azonban. Ott is éppen úgy pihensz majd bennünk. csak zörgetésre nyílik meg a titkok ajtaja. mert a te ajándékod. cselekszel. Amen. Látsz. mert te látod őket. pihensz. elszakadtunk tőled és a bűnök felé vitt indulatunk. Künn látjuk. értésünk tökéletlen. örök pihenés. -&- 235 . FEJEZET Jóságunk állhatatlan. Mi bizonyos időben fölgerjedtünk. de nem idő szerint. nyugalmad is örök. XXXVII. mert te magad vagy önmagad nyugodalma.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful