You are on page 1of 248

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Cigánynak lenni Magyarországon

Jelentés 2008

Út a radikalizmusba

Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János

Jelentés 2008 Út a radikalizmusba Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János Budapest, 2009

Budapest, 2009

© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Kiadja az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1. Levelezési cím: 1461 Budapest, Pf. 362 Telefon: (+36 1) 216 7292, 456 0779, fax: (+36 1) 216 7696 Internet: www.eokik.hu • E-mail: minor@eokik.hu

Felelős kiadó: dr. Törzsök Erika igazgató

Minden jog fenntartva.

ISBN 978-963-87999-6-8

Nyomdai előkészítés és nyomás:

eMeL Press Kft., (+36 70) 418 4382 E-mail: info@emelpress.hu

Tartalom

Törzsök Erika: Előszó

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

5

Hidvégi-B. Attila: Válogatás a magyarországi romákat érintő legfontosabb eseményekből – 2008

 

.9

Ónody-Molnár Dóra: Út a radikalizmusba

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

49

Váradi Monika Mária: Utak vagy tévutak?

 

59

Ónody-Molnár Dóra: „A magasabb szintű jogszabályokat az élet írja felül” – Kártya és túrórudi Monokon

 

87

Mózer Péter: Dübörög a munka-gyár – Az „Út a munkához” programról

 

93

Havas Gábor: A felsőoktatáshoz kapcsolódó esélyegyenlőségi programok

 

.115

Orsós Ferenc: Tabula rasa – Közoktatási deszegregáció Mohácson

 

175

Boros Julianna: Aprófalvak az Ormánságban

 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

185

Lengyel Gabriella: Szilánkos mennyország – Miskolcról

 

193

Hidvégi-B. Attila: Cigányok elleni támadások Magyarországon, 2008–2009

 

215

Zolnay János: Vox populi

 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

243

Előszó

A magyarországi roma közösségek helyzetét javítani szándékozó politikának nyil- vánvalóan nem éves léptékben, de még csak nem is kormányzati ciklusokban kell terveznie ahhoz, hogy belátható időn belül számottevő eredményt érjen el. Kevés jele van azonban annak, hogy az éppen hivatalban lévő kormányok távlatos célokat határoznának meg és ahhoz konzekvensen tartanák magukat. Talán csak a gyer- mekszegénység elleni program és a deszegregációs oktatáspolitika fogalmazott meg hosszú távú és számon kérhető célokat, ám a politikai peremfeltételek válto- zása, és a tűzoltó jellegű gazdasági válságkezelés kényszere bizonytalanná teszi a sikert. A romák munkapiaci reintegrációjára, a kistelepülési és kistérségi gettósodás fékezésére vonatkozóan még csak elnagyolt stratégia sem született. Annak végképp nincs jele, hogy a pártok legalább a legfontosabb kérdésekben ciklusokon átívelő megállapodásra jutnának. Ennek hiányában pedig a „cigányügyi” agendát az egyre nagyobb támogatással rendelkező szélsőjobboldal diktálja. Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Roma jelentés sorozatának mostani kötete részben a 2008. év romákkal kapcsolatos eseményeire, kormányzati intézkedéseire, törvénymódosításaira reflektál, részben pedig olyan problémákkal foglalkozik, amelyek nem feltétlenül kötődnek egyetlen év aktuális eseményeihez. Az aktív korú cigány férfiak és nők zömének immár két évtizede nincs állandó munkaviszonya, nincs rendszeres munkajövedelme és a mai felnőtt generáció több- sége nem számíthat öregségi nyugdíjra. A roma gyerekek második generációja nő fel úgy, hogy többségük nem látja szüleit reggel munkába indulni. Nem kétséges, hogy ez a roma családok helyzetét legsúlyosabban befolyásoló tényező. A Borsod-Abaúj Zemplén megyei Monok község polgármestere, a hatályos jogszabályokat megsértve, úgy módosította az önkormányzati rendeletet, hogy a tartós munkanélküliek csak in- gyenes munkavégzés fejében kaphassanak rendszeres szociális segélyt. A monoki pél- dát több tucat önkormányzat átvette. A kormány 2008-ban az Út a munkához program keretében jelentősen megváltoztatta a tartós munkanélküliek ellátását, és kiterjesztette a kötelező közcélú foglalkoztatást. Ónody-Molnár Dóra a törvénymódosítás politikai hátterét igyekszik megvilágítani és riportot közöl Monokról. Váradi Mónika az Út a munkához program tényleges működését elemzi tanulmányában, egy átfogó kutatás alapján. Mózer Péter a foglalkoztatási krízist, a munkaerő-piaci trendeket, az inaktivitás okait és a foglalkoztatási krízisre reagáló társadalompolitikai beavatkozások lehetőség elemzi Magyarországon és néhány más poszt-kommunista országban. A foglalkoztatáspolitika mellett a közoktatás a másik, romák szempontjából „stra- tégiainak” tekinthető ágazat. Havas Gábor tanulmánya az oktatási esélykiegyenlítő

5

programok tanulságait foglalja össze. A kormányzati deszegregációs oktatáspolitikai törekvések ellenére, minden országos és lokális vizsgálat szerint, a szociális és etnikai szegregáció folyamatosan növekszik, ám néhány város mégis határozott intézkedé- seket hozott a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulói csoportok oktatási esélyeinek javítása érdekében. Nyíregyháza, Kecskemét és Szeged bezárta azokat az általános iskoláit, amelyekbe kizárólag cigány tanulók jártak. Miskolc fokozatosan, fel- menő rendszerben kívánja felszámolni a cigány iskoláját, igaz, egy jogerős bírói ítélet ennél lényegesen radikálisabb közoktatási deszegregációs lépésekre kötelezte a vá- ros önkormányzatát. Pécs 2007-ben három, cigány többségű tagiskolája közül kettőt bezárt, igaz, egy másik intézmény időközben cigány többségűvé vált. Két város elszánta magát arra, hogy közoktatási intézményhálózatának egészét átszervezi azért, hogy kiegyenlítettebbé tegye a célcsoporthoz tartozó diákok el- oszlását. Hódmezővásárhely egy határnappal megszüntette valamennyi iskoláját, és másnap újakat hozott létre, törekedve arra, hogy a beiskolázási körzetekben élő hal- mozottan hátrányos helyzetű diákok eloszlása viszonylag egyenletes legyen. Ugyan- ezt tette a Duna-parti kisváros, Mohács is, miután a korábbi években hasztalanul próbálta csökkenteni a szegregációt a körzethatárok módosítása révén. A szülők ugyanis ragaszkodtak saját döntésükhöz és kijátszották a körzethatárokat. A követ- kező évben a városháza az elit iskola egyik elsős tanulócsoportját helyhiány miatt a cigány többségű belvárosi iskolába akarta áthelyezni, ám a szülők a városháza előtt tiltakoztak a döntés ellen. Ismét az önkormányzat volt kénytelen visszakozni. Egy év múlva aztán Mohács elhatározta, hogy Hódmezővásárhelyhez hasonlóan radikáli- san átszervezi intézményhálózatát. Orsós Ferenc tanulmánya a mohácsi intézményi átszervezés hátterét világítja meg. Miskolc és a miskolci romák helyzete több konfliktus kapcsán került az érdek- lődés homlokterébe. Lengyel Gabriella tanulmánya nem az eseti ügyeket elemzi, ha- nem monografikus igénnyel vázolja a miskolci szegény és cigánytelepek történetét;

a telepek kialakulásának, megszűnésének és az újabb telepek létrejöttének dinami-

káját. A város, illetve a korábban önálló települések, történetük során folyamatosan

igényelték a szakképzetlen, cseléd, és szolgáltató rétegek, majd a szakképzetlen ipa-

ri segédmunkások munkáját, és folyamatosan nem tudtak velük, mint kezdeni, mint

városlakókkal.

A kistelepülési, kistérségi gettósodás főként az ország gazdaságilag hátrányos

helyzetű, aprófalvas, városhiányos régióit érinti. Ezek egyike az egykori reformá- tus magyar falvakból álló dél-dunántúli Ormánság, amely a XIX. században indult hanyatlásnak. Boros Julianna tanulmánya egy beiskolázási körzet településeinek

jellemzőit, és stratégiáit elemzi.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nagycsécsen 2008 novemberében agyonlőt-

tek egy cigány férfit és egy asszonyt. Elkezdődött az a cigány családok elleni terv-

6

szerű merényletsorozat, amelynek 2009 augusztusáig, a feltételezett elkövetők el- fogásáig hatan estek áldozatul. Hidvégi-B. Attila tárgyszerűen veszi sorra a roma családok, roma háztartások ellen 2008-ban végrehajtott Molotov koktélos támadá- sokat, a romákat ért utcai inzultusokat és a roma családok ellen végrehajtott gyilkos merénylet sorozatot. A hagyományoknak megfelelően részletes kronológia révén segítjük az olva- sók tájékozódását az év romákat érintő eseményeiben. A kötetet Zolnay János írása zárja.

Törzsök Erika

7

Hidvégi-B. Attila

Válogatás a magyarországi romákat érintő legfontosabb eseményekből – 2008*

Január

Romákra támadtak neonáci fiatalok újév hajnalán a közép-szlovákiai Korpona városban. Négy újfasiszta nyolc roma fiatalt kezdett verni az utcán, alig néhány mé- terre attól a tértől, ahol több száz helybéli köszöntötte az újévet. A neonácik „Sieg Heil!” és a „Heil Hitler!” üvöltésekkel támadtak a roma fiatalokra, akiket „fekete gu- minak és négernek” neveztek. Követelték tőlük, hogy azonnal tűnjenek el, majd – látva, hogy nem engedelmeskednek – verni kezdték őket. Két roma fiatalnak három héten túl gyógyuló sérüléseket okoztak.

Lesújtó a helyzet azokban az iskolákban, ahol elvileg integrált oktatás folyik, derült ki az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megbízásából készült kutatás szerint. A kutatási eredmények egyértelműen bizonyították, hogy az intézmények elsősorban a többlet- források miatt vettek részt az integrációs programokban. Az alapvető célok megvaló- sításában az érintett intézmények pedagógusai vajmi kevés elkötelezettséget mutattak. Az integráló intézmények pedagógusainak túlnyomó része inkább elviszi saját gyere- két egy másik iskolába, ahol nem tanulnak cigány gyerekek, derül ki a kutatásból.

A Magyar Soros Alapítvány az alapító Soros György eredeti szándékával össz- hangban beszüntette tevékenységét, nem folytat érdemi tevékenységet. Irodája megszűnt, de jogilag a szervezetet nem számolta fel. A kurátorok 2007.decembe- rében lemondtak funkcióikról, az eszközöket a hasonló területen működő alapít- ványoknak ajándékozták. A Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute) és a Közép-Európai Egyetem (CEU) továbbra is működnek. Az 1984-ben létrejött Magyar Soros Alapítvány az elmúlt több mint két évtizedben a legnagyobb – nem magyar állami pénzből gazdálkodó – független támogató szervezetként összesen 150 millió dollárral – azaz majdnem 30 milliárd forinttal – járult hozzá a nyílt társadalom in- tézményesüléséhez Magyarországon. A nyolcvanas években a rendszerváltás egyik katalizátoraként, a rendszerváltás után a kultúra, a kortárs művészetek területén, a szociális, egészségügyi, köz- és felsőoktatási szektorban, valamint a roma civil társa-

* A válogatás a RomNet, a Népszabadság és az MTI internetes archívuma alapján készült

9

dalomban zajló modellértékű kezdeményezések támogatójaként 40 ezer szervezet pályázatát támogatták, több ezer művészt, tudóst, tehetséges diákot részesítettek ösztöndíjban.

Nem hiszek abban, hogy lehet két Magyarország. Nem hiszek abban, hogy lehet beszélni tisztességesen nemzetről és köztársaságról, amikor alapvetően el- különülnek a polgárok identitásuk alapján – mondta Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök egy, a romák integrációjáról rendezett konferencián. Kijelentette, hogy olyan országot szeretne, ahol romának lenni nem egyenlő a mellőzöttséggel és szegénységgel, ugyanis szerinte ma Magyarországon romának lenni többszörös hátrányt jelent.

A Velencei Biennálé első roma kiállításának kurátoraként végzett munkájáért Junghaus Tímea művészettörténész kapta a hamburgi Alfred Toepfler Alapítvány 75 ezer euróval dotált elismerését, a Kairos Európai Kulturális Díjat. A fiatal roma szakember 2005 óta vezeti a budapesti Nyílt Társadalom Intézet (OSI) Romák Kultu- rális Részvételét Támogató Projektjét, amely kidolgozta a Roma Pavilon tervét is.

Negyven család lakhatási problémáját kívánja megoldani a kormányzat segítsé- gével az Országos Cigány Önkormányzat az új szociális lakásépítési programjának keretében – jelentette be Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke a 2008. év elején rende- zett sajtótájékoztatóján. Nyitrai Ákos, az OCÖ Lakásépítési Kht. műszaki vezetője kö- zölte: többek között Lenti, Sarud és Tiszaroff településeken építenek majd házakat, amelyek a tervek szerint egyenként 7,8 millió forintból készülhetnek el.

Lomgyűjtők roma családok demonstráltak a Veszprém megyei Devecser pol- gármesteri hivatala előtt; a mintegy száz tüntető a város képviselő-testületének a január elsejétől hatályba lépett intézkedése – a településtől három kilométernyire engedélyezett kereskedés – ellen tiltakozott. Kis Ferenc, a demonstrálók szóvivője hangsúlyozta, hogy a lompiacnak a várostól három kilométernyire lévő, volt kato- nai laktanyába való kitelepítése „egyet jelentene a megsemmisítésükkel, mert sok család számára megoldhatatlan lenne a kijárás és az ottani árusítás”. Szerinte a pol- gármestertől a sokat emlegetett kompromisszumkészség helyett eddig csak diktátu- mokat kaptak.

Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz 2007-ben 756 diszkriminációs ügy, panasz érkezett, ebből a hivatal 29 elmarasztaló határozatot hozott. Az ügyek, panaszok 186 esetben zárultak érdemi döntéssel, 96 esetben áttétellel, tájékozató levéllel pedig 348-szor.A hatóság 29 elmarasztaló határozatot hozott.

10

Nem vonul be a börtönbe Bihari József, az Országos Cigány Önkormányzat lemondott elnökhelyettese, akit a roma holokauszt kárpótlásával összefüggő csalás és okirat-hamisítás címén ítélt három évre a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság. Minderről maga a szökésben lévő politikus tájékoztatta a Magyar Nemzetet ismeret- len helyről, telefonon.

„A Magyar Gárda szélsőjobboldali szervezet” – jelentette ki Márfi Gyula veszp- rémi érsek az MTI-nek tett nyilatkozatában, hozzátéve, pragmatikus megfontolásból döntött úgy, hogy utasítására a főegyházmegyéjébe tartozó Simon Gábor keszthelyi káplán álljon el attól a szándékától, hogy a Magyarok Nagyasszonya plébániatemp- lomban felszentelje a Magyar Gárda zászlóját. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, Teleki László, MSZP-s országgyűlési képviselő és Kolompár Or- bán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke két nappal korábban levelükben hangot adtak azon kételyeiknek, hogy a keszthelyi plébános valóban az evangélium szellemét képviselte volna-e a szervezet zászlójának megáldásakor. Megfogalma- zásuk szerint „a magyarországi cigányságot megdöbbenti az újabb kooperáció az önök egyházának egyes tagjai és a rasszista félkatonai szervezet között”.

Demonstrációt tartott a Magyar Gárda Budapest VIII. kerületben, a Józsefváros- ban, mint meghirdették, a közbiztonság romlása és a kiszolgáltatottság ellen azzal összefüggésben, hogy a Vas utcai iskolába járt az a 18 éves fiú, akit egy héttel koráb- ban egy osztálytermi összeszólalkozást követően egyik osztálytársa az utcán annyi- ra megvert, hogy a fiú nem sokkal később belehalt sérüléseibe.

Öt év alatt csaknem ötvenszeresére emelkedett Magyarországon a főiskolára, egyetemre járó roma fiatalok száma – közölte Teleki László, az MSZP országgyű- lési képviselője Keszthelyen tartott sajtótájékoztatóján, amely időben csaknem egybe esett a Magyar Gárda Balaton-parti irodájának avatójával. A roma képviselő hangsúlyozta: azért tartotta fontosnak, hogy beszámoljon a magyarországi romák oktatási, foglalkoztatási, lakhatási és egészségügyi helyzetéről, mert felháborító- nak tartja, hogy egy félkatonai szervezet cigánybűnözésről beszél, de az eredmé- nyeket elhallgatja.

A Nemzeti Őrsereg Hagyományőrző Egyesület nyilvántartásba vételi kérelmét a Szabolcs Megyei Bíróság január 14.-én jogerőssé vált végzésével elutasította. A szabol- csi bíróság elnökhelyettesi tisztségét ellátó szóvivő tájékoztatása szerint az elutasítás- ra azért került sor, mert az egyesület képviselője a bíróság hiánypótlásra vonatkozó felhívásának nem tett eleget. A hivatalos bejegyzéssel nem rendelkező Nemzeti Őrse- reg október 22-én, Szabolcs községben tartotta alakuló eskütételi ünnepségét, s akkor

11

északkelet-magyarországi szerveződésként nevezte meg önmagát. Katonai jellegű ru-

házatot és piros-fehér csíkos karszalagot viselő tagjai előtte azonban már részt vettek utcai demonstrációkon is. Így például a Magyar Gárda budapesti alakulási rendez- vényén is ott voltak, 2007. december 15-én pedig Érpatakon vonult fel közösen a két szerveződés. Mindezek után a Magyarországi Munkáspárt 2006 ügyészségi fellépést követelt a Nemzeti Őrsereg ellen, de a beadványát azzal utasították el, hogy a szerve- ződés nincs bejegyezve a bíróságon, és így hivatalosan intézkedni sem tudnak ellene.

A párt kisebbség elleni izgatás és uszítás gyanújával is feljelentette a Nemzeti Őrsere-

get, mivel az érpataki demonstráció szerintük a roma nemzetiség ellen irányult, de az ügyészség nem látta ezt igazoltnak, így a feljelentést elutasította.

Horogkeresztet festettek fehér színű festékszóró szprével a holokauszt roma ál- dozatainak a IX. kerületi Nehru parkban lévő emlékművére. A kerületi rendőrkapi- tányság ismeretlen tettes ellen rongálás miatt indított eljárást

Szabó János volt kisgazda agrárminiszter üdvözlte a Magyar Gárdát, amelynek

jelenléte szerinte visszatartó erejű a „cigánybűnözéssel” szemben. Erről a politikus- ügyvéd, aki 1990-ben a Független Kisgazdapárt jelöltjeként szerzett országgyűlési mandátumot és a földművelésügyi miniszteri tisztséget töltött be, a győri önkor- mányzat közigazgatási bizottságának külső tagjaként beszélt a testület ülésén – írta

a Kisalföld az ülés jegyzőkönyvére hivatkozva. A Fidesz győri elnöksége felszólította Szabó Jánost, hogy azonnali hatállyal mondjon le a győri közgyűlés közigazgatá-

si bizottságában betöltött külsős tagsági posztjáról, mivel a 2006-os országgyűlési

választáson MDF-es színekben indult képviselőjelölt felháborító és elfogadhatatlan nyilatkozatot tett. A Magyar Demokrata Fórum győri szervezete és elnöksége nyilat- kozatban határolódott el Szabó János szélsőséges kijelentéseitől. Kállai Ernő kisebb-

ségi ombudsman vizsgálatot indított, hogy Szabó János kijelentése milyen összefüg- gésben hangzott el, ugyanis ha közhatalmi kérdések vitája során, és nem magánvé- leményként fogalmazta meg, akkor jogi lépéseket kell indítani az ügyben. A győri önkormányzat Fidesz-frakciója és a Pro Urbe Egyesület önkormányzati frakciója ha- ladéktalan lemondásra szólította fel Herkely Ákos kereszténydemokrata képviselőt,

a városi önkormányzat közigazgatási bizottságának elnökét, aki a szólásszabadság

megnyilvánulásaként értelmezte Szabó János kijelentését. Az önkormányzat képvi- selőtestülete megvonta Szabó Jánostól közigazgatási külsős bizottsági tagságát.

A roma értelmiségnek nem a Magyar Gárdával kellene foglalkoznia elsősorban, hanem a kormány cigánypolitikáját kellene látványosan elutasítania – jelentette ki a Magyar Nemzet című napilapban megjelent nyilatkozatában Farkas Flórián fideszes parlamenti képviselő, a Lungo Drom elnöke, aki szerint „a cigánypoliti-

12

ka közegében ilyen mértékű árulás még nem volt a rendszerváltozás óta” – majd hozzátette, hogyadatok bizonyítják, hogy folyamatosan olvadnak a roma integráció céljait szolgáló összegek. Farkas Flórián állítását a lap azzal támasztotta alá, hogy összegyűjtötte, mekkora költségvetési támogatásban részesült a roma integráció ügye a Gyurcsány-kormány alatt. A lap adatai szerint 2004-ben a támogatási összeg

1 milliárd 274,5 millió forint volt. Ez egy évvel később 1 milliárd 65,4 millió forintra

csökkent, majd a második Gyurcsány-kormány megszigorítási politikájának ered- ményeként 2006-ben 572,5 millió forintra esett vissza. Ugyanakkor 2007-ben már

1 milliárd 7,5 millió forint volt a támogatás, illetve az idei terv további növekedéssel, 1 milliárd 266 forinttal számol. A Fidesz politikusa szerint „miközben folyamatosan fa- ragják le a cigányság felzárkózatására szolgáló forrásokat, két kézzel szórják a pénzt olyan, úgynevezett cigány értelmiségieknek, akiknek cinkos hallgatását meg lehet venni”. A Lungo Drom elnöke példaként említette, hogy három, kormány közeli cigány értelmiséginek – illetve az ő nevükkel fémjelzett projekteknek – ítéltek meg annyi pénzt, „amennyi összességében szinte az egész magyarországi cigányságnak jut”. Farkas Flórián név szerint Horváth Aladár cigányügyi megbízottat említette, aki

„egymaga több százmillió forintra pályázott sikerrel”. Farkas hangsúlyozta, hogy a cigányság , integrációját csak a hiteles cigány értelmiségre támaszkodva lehet meg- valósítani. A Lungo Drom elnöke szerint – bár a jelek sajnos nem erre utalnak –, ha a Magyar Gárda működése nem a kisebbségek, és különösképpen nem a cigányok ellen irányul, nem a viszályt szítja, hanem valóban az ország épülését, a kiszolgálta- tottak védelmét szolgálja, akkor a cigányoknak is a Magyar Gárdában van a helyük. Roma vezetők egységesen elhatárolódtak Farkas Flórián kijelentéseitől, az Országos Cigány Önkormányzat azonnali lemondásra szólította fel a politikust. Horváth Aladár akkori esélyegyenlőségi biztos, akit Farkas Flórián a kormány által megvett politikusként név szerint is megemlített, úgy reagált a távirati irodának: az beszél árulásról, aki a Hazafias Népfronttól indulva valamennyi pártban megfordult már, ezzel választási vereségre ítélve az őt támogató szervezeteket. Hozzátette: szá- mára nem hiteles az a politikus, akit a köztársasági elnök kegyelme ment meg a bör- tönbüntetéstől. Közölte: a cikkben idézett állításokkal ellentétben nem ő, hanem polgárjogi alapítványa kapott 150 millió forintot ötven esélyegyenlőségi szakember képzésére és foglalkoztatására pályázati támogatást. A képviselő kijelentése sérti jó hírnevét, ami miatt bírósághoz fordul. Megjegyezte: tény, hogy sok mindenben lehet kritizálni a kormány romapolitikáját, de azoknak tényeken, konkrétumokon kell alapulnia, ezért azt javasolja Farkas Flóriánnak, hogy mielőtt állít valamit, előbb olvassa el legalább azokat a parlamenti határozatokat, amelyeket ő maga is megsza- vazott az Országgyűlésben. Teleki László szocialista országgyűlési képviselő a távirati irodának azt nyilatkoz- ta, hogy valamennyi cigánynak, roma értelmiséginek és politikusnak el kell határo-

13

lódnia Farkas Flóriántól és kijelentéseitől; óriási társadalmi problémának tartaná azt, ha a Lungo Drom elnökének kijelentései hívószavak lennének. Hozzátette: józanul gondolkodó országgyűlési képviselőként, roma politikusként be kellene látnia az el- lenzéki képviselőnek, hogy a Magyar Gárdát és a cigányságot nem lehet összemosni. Továbbá hozzáfűzte: tény, hogy a kormány oktatáspolitikájának köszönhetően egy új roma értelmiségi generáció jelent meg, ennek tagjai fogják a jövőben meghatározni

a roma társadalmi és értelmiségi réteg útját, és nem arra fognak támaszkodni, hogy

mások mondják meg, mit kell majd tenniük, mint teszi azt Farkas Flórián. Az Országos Cigány Önkormányzat valamennyi képviselői mandátumának visszaadására szólította fel Farkas Flóriánt. Kolompár Orbán elnök az MTI-nek úgy fogalmazott: Farkas Flóriánnak települési és országos önkormányzati képviselősé- géről, valamint a Lungo Drom elnöki tisztségéről is le kell mondania, mert kijelen- tésével a cigányság ellen fordult és pártfogásába veszi a cigányellenes, fasiszta né- zeteket valló Magyar Gárdát. Hozzátette: ha a győri önkormányzat Fidesz-frakciója Szabó Jánost, hasonló kijelentései miatt lemondásra szólította fel, ugyanezt várja el Farkas Flórián ügyében is.

Aláírásgyűjtésbe kezd az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) a Magyar Gár- da és más félkatonai szervezetek betiltását célzó törvénymódosítás érdekében – je- lentette be Kolompár Orbán a Jobbik Magyarországért Mozgalom fővárosi, Villányi úti székháza előtt tartott sajtótájékoztatóján.

Arra kérte a Fidesz vezetőit az Országos Cigány Önkormányzat, hogy nyíltan vállalt fasisztoid kijelentései miatt szólítsák fel lemondásra a szolnoki önkormány- zatban betöltött bizottsági tagságáról Bíber Józsefet, a Jobbik alelnökét. Bíber a Ma- gyar Gárda december 9-i tatárszentgyörgyi felvonulásán a korábban már a Jobbik honlapján is publikált közleményét megismételve azt mondta: „a cigányságnak vér- fertőzés útján degenerálódó, ősközösségi szintű szubkultúrában élő rétege termeli ki magából a cigány bűnözés egy részét, amelyben a vérfertőzésből származó, majd

a bűn útjára lépő utódok esetében a genetika is szerepet játszhat.”

Két roma származású nőt bántalmazott öt fiatalember Szigetváron, a rendőrség őrizetbe vette a gyanúsítottakat. A barcsi illetőségű elkövetőkkel szemben nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni erőszak bűntette miatt indult eljárás, a sértet- tek könnyű sérüléseket szenvedtek. A 17-20 év közötti feltételezett elkövetők a város főterén támadták meg az anyát és a lányát.

Új, intézményesített kapcsolat jön létre a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosának hivatala, és a szociális minisztérium által működtetett Országos Esély-

14

egyenlőségi Hálózat között, amely eddig nehézkesen működött. Az erről szóló meg- állapodást Lamperth Mónika miniszter és Kállai Ernő ombudsman írta alá.

Első fokon, nem jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság a Borsod- Abaúj-Zemlén megyei cigány kisebbségi önkormányzat leköszönt elnökét, egyebek mellett csalás büntette miatt. Dancs Mihály nem jogerősen három év hat hónap bör-

tönbüntetést kapott. Dancs az ítélet hatályon kívül helyezését kérte és fellebbezett.

A bíróság egyébiránt folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében,

valamint magánokirat-hamisítás vétségében találta bűnösnek szociális lakások épít- kezésével kapcsolatban Dancs Mihályt és társait.

Túl nagy jelentőséget tulajdonít az Országos Cigány Önkormányzat általános elnökhelyettese, Kozák János szerint az OCÖ a Magyar Gárdának, és azzal, hogy minden kijelentésére, megnyilvánulására reagál a roma érdekképviseleti szervezet, legitimálja a gárdát, elősegíti, hogy bekerüljenek fasiszta nézeteik a médiába, a köz- beszédbe és a politikába, így mára az OCÖ lett a legnagyobb reklámhordozójuk.

Demszky Gábor főpolgármester indítványára a Fővárosi Közgyűlés határozat- ban nyilvánította Budapesten nemkívánatos szervezetnek a Magyar Gárdát. Egyút- tal felkérték az ország összes önkormányzatát, hogy településeiken tegyenek meg mindent a szélsőséges megmozdulások, felvonulások elkerüléséért és nyilvánítsák nemkívánatosnak a Magyar Gárdát.

Február

Az Európai Parlament megszavazta az európai romastratégia kialakítását sürge-

tő állásfoglalást. A képviselők szerint nem történt előrelépés a romák integrációjá-

ban. A parlament közösségi cselekvési tervet szeretne, és a romapolitika összehan- golásáért felelős biztost jelölne ki, valamint a romák munkavállalását és kisvállalko- zásait is támogatná – adta hírül az Európai Parlament sajtószolgálata.

A babócsai körjegyzőség nem akart engedélyt adni a csonkacsütörtöki bőgőte-

metésre, melynek a zenész cigányok körében több, mint százéves hagyománya van.

A falu jegyzője azzal utasította el a rendezvény engedélyezését, hogy nem szerepel

a falu nagyrendezvényeinek sorában, továbbá a csendháborítás lehetősége is prob- lémaként merült fel. A bőgőtemetés hagyományát, amellyel a romák a lakodalmi szezont búcsúztatják, Babócsán különösen fontosnak tartják, s eddig mindig meg

is tarthatták.

15

Az Oktatási Hivatal határozata alapján első lépcsőben 200 ezer forintos bír-

sággal sújtotta a kerepesi iskola fenntartóját, ahol hat roma diáknak megtiltották, hogy bejárjanak az intézménybe és csak délutáni foglalkozásokon vehettek részt. Pár nappal később elismerte a roma gyerekek elkülönítésével járó jogsértő tevé- kenységét a kerepesi általános iskola igazgatója és a polgármester, de a büntetés összege miatt fellebbeztek, míg a személyi felelősség megállapítására lefolytatják

a fegyelmi vizsgálatot.

„Magyarországon a romák művészeti tárlatot kapnak ölelés helyett cím- mel” közölt cikket a The New York Times, amely a roma kisebbség elszigetelt, meg- tűrt helyzetéről, a cigány felzárkóztatás eredménytelenségéről írt. „A romák nem részei ennek a társadalomnak, amelynek nagy hányada úgy gondolja, ez nem a mi gondunk. Nem próbáljuk megérteni őket” – idézte Németh Ilona szlovák-magyar művészt a szerző, Michael Kimmelman a tekintélyes lap művészeti szekciójának élén olvasható terjedelmes cikkben. A szerző szerint a Magyar Nemzeti Galériában zárult kortárs roma képzőművészeti tárlat a legutóbbi „biccentés” Európa leginkább megvetett kisebbsége felé.

Kidolgozták a nemzetiségek parlamenti képviseletük megteremtésére vonat- kozó egységes álláspontjukat, amit Kállai Ernő ombudsman szerdán adott át a kor-

mánynak. A javaslat a jelöltállítás, a választási eljárás és a szavazás menetét is szabá- lyozza. A koncepció szerint a választás és a választhatóság jogával a kisebbségi közös- ségek azon tagjai rendelkezhetnének, akiknek választójoga van, és szerepelnek az e célra készített kisebbségi választói jegyzékben. A névsort nyilvánosságra hoznák, a névjegyzéket összeállító bizottság rendelkezne azzal a jogosultsággal, hogy megítélje:

a kérelmező az adott kisebbség tagjai közé tartozik-e, így kizárható lenne a nem valós

identitáson alapuló, hanem a választási visszaélés szándékával történő regisztráció.

Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter,mint az Országos Igazság- szolgáltatási Tanács tagja kezdeményezte, hogy a testület rendelje el a Magyar Gárda ellen indított és a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő per soron kívüli intézését. A miniszter álláspontja szerint a Magyar Gárda működése a közvéleményt erősen foglalkoztatja, ezért a közérdek szempontjából kiemelt jelentőségű a szervezet fel- oszlatása iránt benyújtott kereset mielőbbi elbírálása. Lomnici Zoltán, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke közölte: a Fővárosi Bíróság elnöke saját hatáskör- ben már a miniszter nyilatkozata előtt döntött a soron kívüli tárgyalásáról.

A szlovák bíróság bűnösnek találta azt a hét rendőrt, aki a vád szerint halálra kínzott egy roma férfit 2001-ben a jolsvai (Jelsava) rendőrőrsön. A rendőrökre

16

letöltendő, illetve felfüggesztett börtönbüntetéseket szabott ki. Egy Nagyrőce (Revúca) mellett fekvő bányászfaluban kezdődött konfliktus, folytatásaként a helyi polgármester rendőr fia és társai brutálisan bántalmazták az 51 éves Karol Sendreit és fiát. Az apát az előállítás után a rendőrőrs fűtőtestéhez bilincselve úgy megverték, hogy a férfit másnap reggel a helyszínen holtan találták. A vád- lottak közül két rendőrt rendkívül embertelen bánásmód miatt nyolc és fél év szabadságvesztésre ítélt a besztercebányai (Banská Bystrica) bíróság, egyik tár- suk hét, egy másik négy évet tölt majd börtönben, a többiek rövidebb időtarta- mú, felfüggesztett büntetést kaptak. A hat éve húzódó perben hozott ítélet ellen majdnem mindegyikük fellebbezett, mert ártatlannak tartják magukat. Az eset nagy felháborodást váltott ki országszerte 2001-ben, s Karol Sendrei temetése a fajgyűlölet elleni néma tüntetés volt.

A magyarországi jobbközép erőknek nagyon fontos, hogy a romák és nem romák együttélését ne terheljék konfliktusok, és segítséget kívánnak nyújtani a roma közösségeknek az európai uniós szervezetekkel való kapcsolatfelvételre is – jelentette ki Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának elnöke Brüsszelben azon a tanácskozáson, amelyet a Fidesz roma integrációs munka- csoportjának látogatása keretében rendeztek. Járóka Lívia (Fidesz-MPSZ) euró- pai parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy szemléletváltásra lenne szükség, a kormányokhoz és az állampolgárokhoz el kellene érkeznie annak az üzenetnek, miszerint a tagországok gazdasági érdeke, hogy a romákat integrálják a mun- kaerőpiacra. Magyarországról több mint 30 roma önkormányzati vezető és civil aktivista vett részt.

Tíz roma fiatal vehette át újságírói szakképesítését tanúsító bizonyítványát és oklevelét. A fiatal újságírók a Független Médiaközpont tíz hónapos roma újság- író-gyakornoki programjának keretében szereztek elméleti és gyakorlati ismere- teket. A budapesti székhelyű Független Médiaközpont és a Roma Sajtóközpont még 1998-ban indította el újságíró-gyakornoki programját abból a célból, hogy le- hetőséget adjon tehetséges, legalább középiskolai végzettségű roma fiataloknak az újságírói pálya elkezdéséhez. A program indulása óta most először képeztek olyan fiatalokat, akik már diplomáztak, vagy valamely felsőoktatási intézmény hallgatói, így a Népszabadság-Ringier Oktatási és Továbbképzési Intézettel tartott intenzív kurzus végén a hallgatók emelt szintű, akkreditált újságírói szakképesí- tést szerezhettek.

17

Március

Felgyújtották és horogkeresztet festettek Tiszaroffon, a szomszédos Kunma- daras kisebbségi önkormányzata egyik képviselőjének házára. A Jász-Nagykun- Szolnok megyei település egyik utcájában egy 13x6 méteres lakóépület és a hozzá- tartozó garázs tetőszerkezete teljesen kiégett, a lángokat a kiérkező tűzoltók oltották el. Roma vezetők szerint rasszista indíttatásból történt a gyújtogatás.

Elsöprő többséggel választották újra elnökké Farkas Flóriánt a Lungo Drom tisztújító kongresszusán Szolnokon. A 19 tagú elnökség közel fele ugyanakkor ki- cserélődött. Az újra választott elnök várakozása szerint azonban az eddigi egység- ben és szellemiségben folytatja a munkáját a testület. A Lungo Drom kongresszussal ünnepelte megalakulásának 18. évfordulóját, közel 750 településről 1200 küldött érkezett Szolnokra.

Kanada március másodikától eltörölte a vízumkötelezettséget Magyarország- gal, Lengyelországgal, Litvániával és Szlovákiával szemben – jelentette be Diane Finley bevándorlásügyi miniszter. Kanada 2001. december 5-én vezetett be újbóli vízumkényszert a magyar állampolgárokkal szemben. Akkor az intézkedést azzal magyarázták, hogy 1998 és 2001 között összesen 8600, csak 2001-ben 3500 magyar állampolgár (főként romák) folyamodott menekültstátusért Kanadában, amit helyi döntéshozók elfogadhatatlanul magas számnak tartottak.

Panasszal fordult a Fővárosi Cigány Önkormányzat elnöke a kisebbségi ombuds- manhoz, mert immár egy éve nincs irodája az érdekképviseleti szervezetnek; Kállai Ernő elfogadhatatlannak tartja a helyzetet, ezért Demszky Gábor főpolgármestertől azonnali vizsgálatot kért.

Az esélyegyenlőség és integráció biztosítására, a szegregáció visszaszorítására az oktatási intézményekben uniós forrásból szeptembertől 12 milliárdot, 2009-ben 5,7 milliárdot, következő évben 6,3 milliárd forintot különítenek el az Új Tudás, Új Iskola program keretében – közölte Hiller István szakminiszter egy sajtóbeszélgeté- sen. Fontosnak tartotta, hogy biztosítsák roma fiatalok képzését és foglalkoztatását óvodákban, alapfokú intézményekben, amellyel egyszerre szereznek szakmát és munkatapasztalatot.

Szkinhedek fenyegettek meg romákat a Veszprém megyei Devecserben; a lom- gyűjtő romákat a nemrég megnyílt piacánál (a volt laktanyában) 10-12 kopasz, feke- te ruhás, bakancsos neonáci szidalmazta és fenyegette meg.

18

A roma integrációs programról tartott tematikus frakcióülést az MSZP. A kép-

viselőcsoport ülésén részt vett Kállai Ernő kisebbségi ombudsman, aki a roma in- tegrációs program mellett beszámolt a II. Kisebbségi Kerekasztalon kidolgozott,

a nemzetiségek parlamenti képviseletére vonatkozó javaslatról. A frakcióülésen

Lamperth Mónika akkori szociális és munkaügyi miniszter a kormány álláspontját

ismertette a roma integrációs programról. A két tucat képviselő több mint két órán

át vitázott a romák felzárkóztatásáról szóló dokumentumról.

Nem tűrjük a kirekesztést, a megbélyegzést, a romaellenességet és az antiszemi- tizmust – jelentette ki Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, miután a Parlament- ben átvette az Országos Cigány Önkormányzat a Magyar Gárda és más félkatonai

szervezetek elleni petícióját. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke kijelentette: közös célunk az, hogy ebben az országban ordas eszmék miatt senkinek ne kelljen félnie.

A petíciót 68 ezer roma és nem roma írta alá. Farkas Flórián a petíció átadásáról azt

nyilatkozat, hogy szerinte, ha a közeljövőben bármilyen társadalmi problémát kelt

is a Magyar Gárda működése, azért a kormányfő és az OCÖ elnök is felelős, hiszen

közösen helyezik a szervezetet a figyelem középpontjába.

A hazáért hősi halált halt roma áldozatok tiszteletére avatott emléktáblát a Ma-

gyar Honvédség Hadtörténeti Múzeuma a múzeum díszudvarán. Az ünnepségen részt vett Szekeres Imre honvédelmi miniszter is, aki elmondta, hogy a cigányság a középkortól folyamatosan jelen volt az ország szabadságküzdelmeinél, s közülük többen a történelemkönyvek lapjain is szerepelnek. Példaként említette többek kö- zött Sárközy Ferenc hegedűst, akiről úgy tartják: ő és zenekara játszotta el először a „Kossuth Lajos azt üzente” című dalt.

Az erősödő erőszakhullám elleni fellépésre buzdítva „Kék virág” elnevezéssel mozgalmat indítottak cigány és nem cigány értelmiségiek, hogy így állítsanak gátat minden erőszakos törekvésnek, ideológiának, cselekvésnek; a kezdeményezés ala- pítói a Magyar Újságírók Szövetsége (MÚOSZ) székházában ismertették céljaikat.

Az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottsága általános vitára alkalmasnak találta a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek 2005 és 2007 közötti helyzetről szóló kormánybeszámolót. A testület tíz kormánypárti igen, nyolc ellenzéki nem szavazat ellenében támogatta a kétéves jelentést.

Megkezdődött a Magyar Gárda feloszlatásának pere. A Fővárosi Bíróság Markó utcai épületét több rendőrségi mikrobusz és járőrautó, illetve egyenruhás rendőrök

19

biztosította, főbejáratát fémkordonokkal is körbevették. A bíróság épületével szem- ben több mint száz egyenruhás gárdista vonult fel, majd egyik fele bevonult az épü- letbe, míg a többi gárdista az épület előtt katonai alakzatban állva várakozott. A tár- gyalótermébe gyakorlatilag csak a gárda tagjainak engedélyével lehetett bejutni, így több sajtószerv munkatársa kívül rekedt a nyilvános tárgyaláson. Árpádsávos ken- dőt viselők és gárdista egyenruhát viselők döntötték el ki mehet be a terembe és ki nem, így sem a felperesként beavatkozó Országos Cigány Önkormányzat elnökét, sem társait nem engedték be. A kezdeti lökdösődés majdnem verekedésig fajult, s végül a rendbontásnak a rendőrség vetett véget. Néhány gárdistát és az OCÖ tagjait kivezették az előtérből, majd igazoltatták őket, később rendőri védelmet adtak a roma politikusoknak, akik a tárgyalóteremhez közeli folyosón várták a bíróság ha- tározatát. A per az ügyészségi kereset ismertetésével kezdődött, majd a tárgyalását május 19.-re elnapolták.

Befejeződött a Roma Polgárjogi Alapítvány és partnerei által európai uniós támo- gatással indított esélyegyenlőségi szakemberképzés, aminek köszönhetően jelenleg huszonkilencen dolgoznak esélyegyenlőségi vagy azzal rokon területeken.

Junghaus Tímea művészettörténész, a roma képzőművészet nemzetközileg el- ismert kutatója, a budapesti Nyílt Társadalom Intézet (OSI) munkatársa is átvehette Márciusi Ifjak Díjat Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől a Művészetek Palotájában rendezett állami ünnepségen. Az elismerés annak a tizenkét, 35 év alatti magyar fiatalnak adományozható minden év március 15-én, aki az alkotó- és előadó művé- szet, a kultúra, a tudomány, a társadalmi és technológiai innováció, valamint a sport területén kifejtett tevékenységével öregbítette Magyarország hírnevét, elősegítette kulturális gyarapodását.

Náci karlendítésekkel, német egyenruhában büszkén pózoltak a kamerák előtt azok a fiatalok, akik a Jobbik és a Magyar Gárda március 15-ei közös megemlékezé- sére érkeztek a debreceni Kossuth térre.

Magyarországon számos pozitív jelenség, folyamat tapasztalható a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetében, ugyanakkor elengedhetetlen a kisebbségi támo- gatási rendszerek és a jogszabályi keretek továbbfejlesztése – mondta Csizmár Gá- bor államtitkár a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló kétéves beszámoló általános vitájának kezdetén az Országgyűlésben.

Nem lebeszélni akarja a külföldön boldogulást kereső romákat a kisebbségi ombudsman, de arra kéri őket, hogy jól fontolják meg döntésüket, amely több ve-

20

széllyel is járhat – mondta Kállai Ernő sajtótájékoztatóján, amelyen egy általa készí- tett tájékoztató kiadványt mutatott be. A nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biz- tosa a sajtóban megjelent, a kanadai kivándorlást fontolgató romákkal kapcsolatos hírekre reagálva úgy fogalmazott: „veszélyes vállalkozás” kiutazni, a vízum eltörlése ugyanis nem azt jelenti, hogy Kanadában, majd jövő évtől az Egyesült Államokban bárki letelepedhet, munkát vállalhat. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezekben az or- szágokban is csak turistaként tartózkodhatnak, és ha illegálisan munkát vállalnak, az ottani hatóságok akár 48 órán belül kitoloncolhatják őket. Az ezzel járó, akár több százezer forintos költségeket pedig nekik kell kifizetniük. Az ombudsman olyan kiadványt készített, amely az állampolgárok jogait, lehetőségeit felsorolva tá- jékoztatást ad a vízum nélküli utazásról, a menekültkérelmi lehetőségekről, a haza- utazásról, valamint arról, hogy ki nem léphet be Kanadába. A tájékoztató felhívja a figyelmet arra is, hogy ne hagyják az emberek magukat becsapni.

Minden pártnak és a politikusnak közösen kell fellépnie a rasszizmus és a szél- sőséges pártok ellen – hívta fel a figyelmet a kisebbségi ombudsman a rasszizmus elleni világnap alkalmából kiadott közleményében, hozzátéve, ezt a fellépést Ma- gyarországon is különösen időszerűnek érzi.

Az oktatási diszkrimináció elleni küzdelem új formájaként jelzőrendszert épített ki a Mozgalom a Deszegregációért Alapítvány; az egyelőre nyolc megyében működő panaszbejelentő deszegregációs jelzőközpontok három-három munka- társának a feladata az lesz, hogy egy ingyenesen hívható számon felvegye az ok-

tatással kapcsolatos diszkriminációs panaszokat. A jelzőközpontok feltérképezik

a panasz körülményeit, így az oktatási intézmény és fenntartója, valamint a helyi

vezetés véleményének kikérése mellett megvizsgálják, hogy mindent megtettek-e a diszkrimináció ellen. Az így elkészített tényfeltáró anyagot a budapesti központba továbbítják, ahol a panaszosokkal együtt az alapítvány az arra megfelelő hatóságok- hoz, így az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, a közigazgatási hivatalokhoz, vagy az Ombudsmani Hivatalhoz, vagy akár egyenesen a bírósághoz fordul.

Felszámolják a cigánytelepet Garaboncon, és a faluba költöztetik az ott élő hat családot, melyeknek átlagosan hatmillió forintért vásároltak használt lakást. Az in- gatlanokat azonban öt évig elidegenítési tilalom terheli, csak ezután kerülhetnek

a családok tulajdonába. Az elhagyott viskókat azonnal lebontják, nehogy bárki is beköltözzön.

Szolidaritás-beilleszkedés-befogadás 2008-2013” címmel a szlovák kormány szerdán elfogadta a hátrányos helyzetű roma „nemzetiségi kisebbség” társadalmi

21

felzárkóztatását célzó ötéves tervének irányelveit. Dusan Caplovic miniszterelnök- helyettes tájékoztatása szerint a romák helyzetének megoldására szánt uniós pén- zek közvetlenül az önkormányzatok, nem pedig a civil szervezetek kapnák meg, mert az utóbbiak kezén a támogatások 40 százaléka elveszne.

Az előítéletek elleni küzdelemhez, a médiában egyre erősödő rasszista megnyil- vánulások elleni fellépéshez kért szakmai segítséget magyarországi nagykövetségek sajtóattaséitól az újonnan alakult Roma Média Tanács. A Roma Sajtóközpont, a Rá- dió C, a RomNet Média Alapítvány, a Romédia Alapítvány és a többségi médiában dolgozó roma újságírók részvételével alakult szakmai fórum azért kérte a külképvi- seletek sajtós kollégáinak a segítségét, mert álláspontjuk szerint a magyar médiában az utóbbi másfél-két évben olyan kép kezd kialakulni a cigányságról, ami veszélybe sodorja az eddig végzett tevékenységet és a romák társadalmi integrációját. Ha az antiszemitizmus és a cigányellenesség ellen a politikai elit nem tesz semmit, a roma médiamunkásoknak, médiumoknak kell fellépniük, másként felerősödnek a szélső- séges indulatok – fogalmazták meg.

A Magyar Televízió Kisebbségi Műsorok Szerkesztőségének Roma magazinja kap-

ta az első és a második helyezettnek járó díjat, valamint a kisebbségi ombudsman különdíját is az V. Magyarországi Nemzetiségi Filmszemlén.

A magyar kormány kapta a rotterdami székhelyű Egységben az Erő Alapítvány

díját a Roma Integráció Évtizede Program során elért eredményekért és kezdemé- nyezéseiért. Az Egységben az Erő Alapítvány Kofi Annan korábbi ENSZ főtitkárt is kitünteti, akinek a Nemzetközi Antidiszkriminációs Díjat adományoz.

Az Országgyűlés elfogadta a kisebbségek helyzetéről szóló kormánybeszámolót, amely a magyarországi kisebbségek helyzetében bekövetkezett változásokat mutat- ja be a 2005. február és 2007. február közötti időszakban. A jelentés beszámol a ki- sebbségek helyzetének javítására, illetve a kisebbségi törvényben biztosított jogaik széles körű érvényesítése érdekében tett kormányzati intézkedésekről.

Április

Bizonyítási lehetőséget követelnek maguknak a több nyelvet beszélő és több dip- lomás, roma fiatalok, akik egy konferencia keretében azt fogalmazták meg, hogy a jelenlegi roma vezetők nem engedik, hogy az új roma értelmiségi réteg közéleti szerepet vállaljon. A jelenleg előtérben álló roma politikusok, vezetők folyamatosan

22

azt hangoztatják, hogy a roma értelmiségiek nem akarnak részt venni a közélet- ben, pedig ennek épp az ellenkezője igaz. A fiatalok erre törekednek, de a vezetők elhatárolódnak, elzárkóznak tőlük és meggátolják, hogy politikai, közéleti szerep- hez jussanak – fogalmazott a Fővárosi Cigány Önkormányzat szervezésében tartott roma felnőttképzési konferencián egy történész és politológus diplomával rendel- kező doktorandus hallgató.

Román és magyar roma-kutatók, politikusok, roma közéleti személyiségek rész- vételével vitát rendeztek Brüsszelben a romák európai integrációjának témakör- ében. A belga főváros Etterbeek negyedének Espace Senghor nevű kulturális köz- pontjában a romák életét bemutató fotókiállítás megnyitója után a roma migráció, illetve beilleszkedés problémáiról tartottak vitát, ahol Járóka Lívia néppárti euró- pai parlamenti (EP-) képviselő arról beszélt, hogy az Európai Uniónak elő kellene írnia a tagállamok számára azokat a minimális követelményeket, amelyek teljesíté- sére a romák kirekesztése elleni hatékony fellépéshez szükség lenne. Személyes tapasztalatai alapján hangsúlyozta, hogy a romákkal szembeni idegenkedés egész Európára jellemző.

„A magyar szélsőjobboldal felsorakozik” címmel elsősorban a Magyar Gárdá- ról közölt cikket a Süddeutsche Zeitung. A német liberális napilap budapesti kelte- zésű írásának alcímében kiemelte: félkatonai csoportok masíroznak a városokon és falvakon keresztül, s uszítanak a romák, valamint a zsidók ellen, és a liberális egyesülési jog védi őket.

A Neue Zürcher Zeitung budapesti beszámolójában arról írt, a magyarországi szélsőjobboldal egyre magabiztosabban és agresszívebben lép fel, miközben egyes médiumokban újra hangot kap a rosszindulatú antiszemitizmus, a mérsékelt jobb- oldal pedig óvakodik az egyértelmű elhatárolódástól. A konzervatív svájci lap tudó- sítója szerint növekszik a népszerűségük az antiszemita hangulatot keltő pártoknak. Habár a különböző félkatonai szervezetek – hívják őket Magyar Gárdának, Önvéde- lemnek vagy Nemzeti Őrseregnek – elsősorban a „cigánybűnözés” ellen uszítanak, akcióik a zsidóknak is szólnak.

Csak a diszkrimináció megszüntetésével lehet javítani a magyarországi romák helyzetén – hangsúlyozta Teleki László, az MSZP országgyűlési képviselője a nem- zetközi romanapon Budapesten. A kormány a roma évtized keretében jelölte meg céljaként a cigányok oktatási, foglalkoztatási, lakhatási és egészségügyi helyzetének javítását, továbbá az őket érő diszkrimináció és szegregáció megszüntetését – mond- ta sajtótájékoztatóján a volt romaügyi államtitkár. Teleki László kifejtette, mindezt

23

komplex módon kell kezelni. Példaként említette azt, amikor egy romát lakhatási körülményei miatt ér hátrány az iskoláztatásában, illetve foglalkoztatásában. Az ok- tatásról szólva elmondta, a roma gyermekek tanulmányaihoz az egyik legnagyobb segítséget az az ösztöndíjprogram jelenti, amelyet a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány kezel. Ennek keretében például a 2005/2006-os tanév első félévében 18.675 tanulót támogattak 507 millió forint keretösszegben.

Nem az oktatás, hanem a tartós foglalkoztatás segítheti elő a romák valós társa-

dalmi integrációját, ezért a kormányzatnak erre kell fektetnie a legnagyobb hangsúlyt

– jelentette ki az OCÖ elnöke egy, a témában rendezett konferencián. Az OCÖ kistér-

ségi felzárkóztató programját ismertető konferenciáján Kolompár Orbán kijelentette:

a valós társadalmi integráció első lépése a tartós foglalkoztatás kell legyen, ugyanis

hiába szerveznek az embereknek oktatást, hiába iskoláztatják a szülők a gyerekeket, az anyagi szükségletek hiányában éhesen, ruhátlanul, a létbizonytalanság miatti el- keseredésben ez a program céltalanná válik. A tanulás egy hosszú távú befektetés. Ha nincs munkalehetőség, a romák oktatási, lakhatási és egészségi helyzete is rom- lik – tette hozzá. Megjegyezte, piacképes szakképzésbe kell bevonni a romákat, nem pedig kosárfonásra, rongyszőnyeg-készítésre kell tanítani őket, ugyanis ez egy felesle- ges program, mindössze arra jó, hogy a statisztikai eredményeket javítsa.

A kisebbségi ombudsman szerint a nemzetközi romanap alkalmat ad a lelkiisme-

ret-vizsgálatra, annak áttekintésére, hogy a közhatalom szereplői és a pártok meg- tették-e a szükséges jogi, szociális és politikai lépéseket a romák életfeltételeinek javítására. A nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa szerint „feszítő ellent- mondás”, hogy miközben a romák kulturális örökségét és kulturális teljesítményét a többségi társadalom értékeli, a kisebbségi hovatartozás napi megélése és egy jelen- tős társadalmi csoport kollektív kirekesztettsége, integrálatlansága, az iskolai szeg- regáció, a lakhatás és a munkához jutás, a szakképzés hiányai miatt jóval kevesebb embernek okoz morális és politikai aggodalmat.

A cigányság felemelkedésének útja nem az asszimiláció, hanem az iskola – mond-

ta Sólyom László köztársasági elnök a Lakatos Menyhért író emlékére a Magyar Tu- dományos Akadémián rendezett II. Országos Cigány Értelmiségiek Tanácskozásán. Az államfő arról is beszélt, hogy mivel a cigányság beilleszkedése kölcsönös felelős- séget és kötelességeket feltételez, a cigány értelmiségnek különös felelőssége ezt tudatosítani és képviselni a cigányság körében. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman úgy fogalmazott: le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a többség majd megoldja a cigányság helyzetét, ezért összefogással kell megteremteni a felemelkedéshez veze- tő utat. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szerint a cigány kultúrának kulturális autonó-

24

miára van szüksége, amit a Fidesz, ha kormányra kerül, biztosítani fog. A politikus szerint olyan intézményrendszerre van szükség, amely elismeri a cigány értelmiség elit teljesítményét, emellett gondoskodik az utánpótlás neveléséről. Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának fideszes elnöke azt hangoztatta: Akik félelemkeltéssel akarják a cigányügyet kezelni, rossz úton járnak, és nem találhatnak köztünk szövetségesekre.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Magyar Gárda és a Nemzeti Őrsereg

tagjai tartottak figyelemfelkeltő demonstrációt Nyírkátán, vezetőik elmondása alap- ján „a vidéki közrend és közbiztonság fenyegetett helyzetére akarták felhívni a fi- gyelmet”. A helyszínen lévő roma vezetők szerint ismét cigányellenes és félelemkel- tő rendezvényt tartottak a gárdisták.

Hosszan tartó betegség után április 14-én, 83 éves korában elhunyt Kemény Ist- ván szociológus. Kemény István 1990-1992 az MTA Szociológiai Intézetének tudo- mányos tanácsadója, egy éven át az intézet igazgatója, 1990-től a budapesti főpol- gármester főtanácsadója volt. Kemény István 1994-ben a szociológiai tudományok doktora címet kapta, a Nagy Imre-emlékplakettet 1994-ben kapta meg, a Deák Fe- renc- és Széchenyi-díjat pedig 2003-ban érdemelte ki. Kemény István a szocioló- gus szakma a legnagyobb roma kutatóként tartotta számon, munkái ma is egyetemi alaptantárgy.

A kormány halogatja a valós romaprogramok elindítását a kisebbségi ombudsman

szerint. Kállai Ernő erről a „Romák és nem romák közös hazája: Magyarország” című vitaesten beszélt Budapesten. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa kijelentette: addig, amíg a romák nem jelennek meg politikai nyomásgya- korló csoportként, vagy amíg nem lesz éhség-, illetve „gettólázadás”, a kormányzat áttörő, komoly lépéseket nem fog tenni a romák társadalmi integrációjának érdeké- ben. „Normális, jól működő társadalomban” nem kellene külön romaprogramokat indítania a kormányzatnak, ha a népcsoport lemaradása pusztán szociális eredetű lenne, akkor gazdasági intézkedésekkel meg lehetne szüntetni a problémát – mond- ta, hozzátéve, hogy a romákat a társadalmi kirekesztettség mellett a naponta megélt diszkrimináció is sújtja.

Esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika bevezetését javasolja Magyarország a Roma Integráció Évtizede Programban részt vevő országoknak – mondta Ürmös Andor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője a nemzetközi roma program keretében tartott kétnapos antidiszkriminációs szakértői tanácskozás saj- tótájékoztatóján. Magyarország javasolja, hogy az országok vizsgálják felül fejleszté-

25

si forrásaikat és kérjék számon a pályázóktól, hogy van-e a cigányok integrációját se-

gítő programjuk – mondta a szakember, hozzátéve, a pályázóknak olyan programot kell benyújtaniuk a regionális operatív program keretében, amelyben kötelezően szerepelnie kell egy antiszegregációs tervnek.

Fejenként ötszázezer forintos bírsággal sújtotta az egyik szórakozóhely üze-

meltetőjét és a biztonsági feladatokat ellátó céget az Egyenlő Bánásmód Hatóság.

A fiatalok a Jam Pub, Jam Session nevű programjára akart bejutni, ahol a meghívott

művészek mellett a vendégek is pódiumra léphettek saját hangszerükkel. Csakhogy

a biztonsági örök nem engedték be őket, noha egyikük főfoglalkozású zenészként

többször fellépett már a klubban. Előbb arra hivatkozva tagadták meg tőlük a belé- pést a biztonsági őrök, hogy „nincsenek felírva”, vagyis nem szerepel a nevük a VIP listán. Aztán arra hivatkoztak, hogy fiatalkorúak is vannak köztük, igazolványt ellen- ben nem kértek tőlük: a fiatalok közül hárman tizenhat és tizennyolc év közöttiek, ketten már húsz évesek is elmúltak.

Első alkalommal kapott székházat a Fővárosi Cigány Önkormányzat. A fővárosi roma érdekképviseletnek eddig még nem volt önálló irodája, az elmúlt három cik- lusban rendezvényekre, közgyűlésekre a Magyarországi Roma Parlament Tavaszme- ző utcai helyiségeit bérelték. A székházat ünnepélyesen Demszky Gábor főpolgár- mester adta át Makai István elnöknek.

Május

Az erőszakmentes polgárjogi küzdelmet kell alkalmazni, nem szabad, hogy

a nyers erőszak vegye át a békés rendezés helyét – jelentette ki Horváth Aladár,

a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke a IV. Tavaszköszöntő Fesztivál május elsejei

megnyitóján. A roma vezető szerint május 1-je a cigányok esetében a munka köve- telésének napját jelenti, mert a rendszerváltással megszűnt számukra a biztonságos megélhetés, a teljes foglalkoztatás teljes munkanélküliséggé változott.

A Tolna megyei Váralja önkormányzata arra készül, hogy állami támogatással fel- számolja a falu szélén lévő cigánytelepet és az ott élőket emberhez méltó házakba költöztesse a faluban. A lakók népszavazással akadályoznák ezt meg, írja a Tolnai Népújság. A jegyző később határozatban utasította el a kezdeményezést.

Bár a romák helyzetének javítására fordított támogatások megsokszorozódtak,

a programtervezések és ellenőrzések rendszere nem volt alkalmas az átfogó kor-

26

mányzati programok hatékony menedzselésére – állapította meg az Állami Számve- vőszék (ÁSZ) rendszerváltozástól napjainkig tartó időszakot átölelő tanulmánya.

Gyurcsány Ferenc felkérte Teleki László szocialista parlamenti képviselőt, hogy miniszterelnöki megbízottként vegyen részt a kormány romapolitikájának össze- hangolásában. Teleki László lesz az újból létrejövő cigányügyi tárcaközi bizottság társelnöke. A testület elnöke Kiss Péter kancelláriaminiszter, tagjai: az agrártárca ve- zetője (területfejlesztés), az igazságügyi miniszter (jogvédelem), gazdasági minisz- ter (gazdaságfejlesztés), oktatási miniszter, valamint a szociális és munkaügyi tárca vezetője. Teleki László miniszterelnöki megbízottként nem kap fizetést, a munkájá- hoz szükséges infrastruktúrát a Miniszterelnöki Hivatal biztosítja.

Molotov-koktélokat dobáltak romák táboraira a Nápoly közelében fekvő Ponticelliben. Az esti órákban több százan, közöttük botokkal felfegyverzett fiatalok tüntetettek a táboroknál, köveket dobálva a romák irányába. A romák a kisebb tábo- rokból a legnagyobb, a rendőrség által védett táborba menekültek. Távozásukkor Ponticelli lakói felgyújtották a barakkokat.

Felszámolták a garabonci cigánytelepet Zala megyében: az eddig itt élő csa- ládok számára a falu különböző pontjain 80-90 millió forint értékben vásároltak házakat – tájékoztatta Ürmös Andor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Roma Integrációs Főosztályának vezetője az MTI-t. A garabonci cigánytelepen nyolc csa- lád közel harminc esztendeje nyomorúságos körülmények között élt. Sok hasonló telep található Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod megyében is.

Öt éven belül az összes magyarországi közintézményben alkalmazni kell olyan munkatársnak, aki beszéli a beás és a romani nyelvet; a két cigány nyelv használatá- nak kiterjesztéséről törvényjavaslatot nyújt be a kormány – mondta a Miniszterelnö- ki Hivatal szakállamtitkára.

Elnapolták június 30-ra a Magyar Gárda feloszlatására irányuló polgári pert a Fő- városi Bíróságon. A tárgyaláson hat beavatkozó jelezte, hogy peres félként kíván részt venni a polgári perben, a gárda ügyvédje pedig bejelentette: kezdeményezik, hogy a bíróság az Alkotmánybírósághoz forduljon. A felperes oldalán beavatkozó- ként vett részt a hétfői tárgyaláson a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ). A perbe beavatkozás fel- tétele egyebek között, hogy a beavatkozó igazolja a perrel közvetlenül összefüggő jogos érdekét, melynek előmozdításáért az egyik oldal pernyertességét támogatni kívánja az eljárásban.

27

Hatáskörének bővítését tartja indokoltnak Kállai Ernő, hivatalban lévő kisebb- ségi ombudsman, aki erről a hivatal tavalyi évét értékelő beszámolójában szólt az Or- szággyűlés ülésén. A kisebbségi biztos szerint hatáskörének bővítése elősegítené a jogok érvényesítését, és a bizottsági meghallgatások során a képviselők is csodálkozva szembesültek a hatásköri hiányosságokkal. Ezt újra kellene gondolni. Szükség lehet kiegészítő, nem hatósági hatáskörökre a hátrányos megkülönböztetés, vagy a kép- zés, és a mediáció terén – mondta Kállai Ernő. A kisebbségi biztos szerint új, aktívabb ombudsmani szerepfelfogásra van szükség. Ennek jegyében lehetőséget teremtettek arra, hogy minden megyében személyesen is lehessen panaszt tenni, mert a panaszok még mindig jelentős részben a fővárosban koncentrálódnak. A panaszos ügyek és a hivatalból megkezdett vizsgálatok száma nőtt, az érintett szervek pedig az eddiginél nagyobb, 85 százalékos arányban fogadták el a kisebbségi ombudsman ajánlásait, mint korábban – mondta Kállai Ernő. Mind az öt parlamenti párt támogatta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007-es beszámolóját. A frakciók vezérszónokai azt mondták az ombudsmani jelentés parlamenti általános vitájában, hogy – főleg a cigányság esetében – jelen van Magyarországon a diszkrimináció.

Az egész támogatási rendszert átláthatóbbá kell tenni, és számon kell kérni, hogy a pénzek valóban a roma lakosság érdekében hasznosulnak-e – közölte az Állami Számvevőszék (ÁSZ) főigazgató-helyettese az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi civil- és vallásügyi bizottságának nagykanizsai kihelyezett ülésén. Pulay Gyula a ma- gyarországi cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére a rendszerváltás óta fordított állami támogatások mértékéről és hatékonyságáról készített vizsgálat kapcsán kifejtette, hogy számos részeredmény született az elmúlt 17 évben, a jelek összességében mégis a cigány lakosság helyzetének romlását mutatják.

Hátrányos helyzetű gyerekek részére „107 Esély a Sporttal” címmel roma-rend- őr konfliktuskezelő tréninget indított az Országos Rendőr-főkapitányság; a program kapcsolódik a már másfél évtizede zajló bűnmegelőzési programokhoz. Az ORFK Rendőr Szervek Kiképző Központjában tartott megnyitón Bencze József országos rendőrfőkapitány azt mondta: előbb a rendőröknek, a társadalom tagjainak kell meg- változniuk ahhoz, hogy változtatni, segíteni tudjon a hátrányos helyzetben élőkőn, így főként a romákon. Az emberek többsége nem ismeri a romák problémáit, nem mutat érdeklődést a helyzetük javítására, az előítéletek meglétét társadalmi ténynek tekin- tik, és ez a romák társadalmi integrációját nagymértékben nehezíti – tette hozzá.

Magyarországon a közéletben és a médiában áttört a politikailag tisztességes magatartás gátja, következmények nélkül lehet rasszista kijelentéseket tenni, ki- sebbségeket megalázni, szidalmazni – mondta April H. Foley, az Amerikai Egyesült

28

Államok akkori nagykövete a kisebbségi ombudsmannal történt találkozóján. A dplomata az Ombudsmani Hivatalban találkozott Kállai Ernővel, a nemzeti és et- nikai jogok országgyűlési biztosával. A megbeszélésen áttekintették a kisebbségek parlamenti képviseletére, a romák integrációjára vonatkozó további lépéseket, vala- mint a Magyarországon is hasznosítható amerikai tapasztalatokat.

Június

Molotov-koktélt dobtak három házra a Fejér megyei Pátkán; senki nem sérült meg, egy szobában tűz keletkezett. A rendőrség három helybéli polgárőrt gyanúsí-

tott meg a támadással, később előzetes letartóztatásba kerültek, és beismerő vallo- mást tettek. Füri Béla, a település független polgármestere három nappal a támadás után lakossági fórumot tartott, amelyen kiáltványt fogadtak el a helyi polgárőrök védelmében, majd a résztvevők békés, ám demonstratív sétát tettek a romák lakta utcákon. Egy héttel később a falugyűlésen a Magyar Gárda is képviseltette magát mintegy 150 fővel. A polgármester kijelentette megalkották Pátka község együttélé-

si szabályzatát, „kódexét”, amely rögzíti mindazokat a „helyi törvényeket”, amelyek

betartása a békés együttélés, a falu nyugalma érdekében valamennyi pátkai állam- polgár számára kötelező lesz, ha azt elfogadja a falu közössége. A falugyűlés idejére roma vezetők ellendemonstrációt tartottak a településen.

Mindenfajta kiemelkedés kulcsa a színvonalas oktatás – mondta Sólyom László köztársasági elnök, miután részt vett a „Térségi cigány programok és perspektívák” című fórumon Pécsett. A köztársasági elnök a Duna-Dráva Nemzeti Parkban tett lá- togatása második napján érkezett a pécsi Gandhi Közalapítványi Gimnáziumba. Az államfő Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannal együtt vett részt az eseményen.

A romákkal szembeni előítéletesség megváltoztatása és a médiabeli megjelené- sük esélyegyenlőségének megteremtésére „Roma vágyak” címmel plakátkampányt indított a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Öt roma ember olyan egyszerű, hét- köznapi vágyait ábrázolják a plakátok, amelyekkel bárki azonosulhat: a szabadság,

a napi gondoktól való függetlenség, a minőségi oktatás, a sikeres élet, valamint egy

békés öregkor elérése egy távoli jövőben, szép környezetben, illetve egy életcél meg- valósulása.

A Magyar Gárda segítségével költözött el egy ember a Pest megyei Galgagyörkről.

A két szomszédos család viszálya miatti bekövetkezett költöztető akcióra több tucat-

nyi rendőr is kivonult, de intézkedésre nem került sor.

29

Megkéseltek egy 14 éves fiút és 16 éves társát a Szabolcs megyei Fényeslitkén. A 14 éves fiú meghalt, társa életveszélyesen megsérült. A 40 éves késelőt a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte.

Törvény- és alkotmányellenes, emellett diszkriminatív a monoki és a hozzácsat- lakozott más települési önkormányzatok azon döntése, hogy a segélyek kifizetését munkához kötik – közölte az ügyben indított vizsgálati eredményeit ismertetve Kál- lai Ernő kisebbségi ombudsman sajtótájékoztatóján, hozzátéve: a monoki példát rendkívül veszélyesnek tartja. A mintegy 30 oldalas jelentés megállapítja, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település példáját követve Ivád, Sárospatak és Ke- repes önkormányzata rendeleteiben nem csak tudatosan sért törvényt, de felme- rül a közvetett diszkrimináció lehetősége is. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa úgy fogalmazott: a problémák a mélyszegénységet érintik, viszont kisebbségi, így romaügy lett belőle, ami végiggyűrűzik az egész országon, ezért vált szükségessé hivatalból megindítania a vizsgálatot. A vizsgálati következte- téseket nyílt levélben utasította vissza Ivád, Monok és Kerepes polgármestere.

Fadd nagyközség lakóinak együttélési szabályzatát mutatták be a Tolna megyei település falunapján, amelyre a Magyar Gárda és a Goy Motorosok Egyesületének tagjait is meghívták. A szabadság, a tulajdon, a személyi biztonság, az elnyomatás- sal szembeni ellenállás joga alkotmányos jogok, s ezen jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége – ismertette Klárikné Kovács Éva óvónő a szabályzat bevezetőjében. A településen korábban égő flakont dobtak egy családi házra, majd több személyt tettleg bántalmaztak.

Hosszan tartó súlyos betegség után, életének 61. évében június 22-én elhunyt Osztojkán Béla író, költő, újságíró.

Átadták az omudsmanok által alapított Justitia Regnorum Fundamentum díjat pénteken Budapesten; az emberi és állampolgári jogok védelmében tanúsított ki- emelkedő emberi helytállást elismerő kitüntetést az idén Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság nyugalmazott elnöke, Majtényi László, az Országos Rádió és Tele- vízió Testület elnöke és Balogh Attila, az MTI újságírója, a RomNet főmunkatársa, a Rádió C Élesztő című műsorának vezetője vehette át.

Nem romaügynek, de cigányellenesnek tartják roma civil szervezetek Monok és a hozzá csatlakozó önkormányzatok azon döntését, hogy a segélyek kifizetését feltételekhez kötik, ezért széles körű társadalmi párbeszédet kezdeményeznek, amelynek végén őszig törvényjavaslatot juttatnak el készítenek – hangzott el az Or-

30

szágos Cigány Önkormányzat egyeztető fórumán. Az OCÖ elnöke azoknak a roma civil szervezeteknek a vezetőit hívta tanácskozásra, akik a 2006-os kisebbségi vá- lasztáson országosan száz főnél több jelöltet állítottak. Az egyeztető fórumon a 10 szervezet vezetőjéből egyedül a Lungo Drom nem képviseltette magát.

Szeptember 1-jére halasztotta a Fővárosi Bíróság az ügyészség által a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület feloszlatására irányuló per tárgya- lását; a tárgyaláson három beavatkozni szándékozó kérelmének adott helyt a bíró- ság, noha több tucatnyi al- és felperesi beavatkozó jelezte, hogy csatlakozni kíván az ügyészség által kezdeményezett.

Megsemmisítette az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök kezdeményezé- sére a polgári törvénykönyv (Ptk.) módosítását, ami a lehetővé tette volna, hogy kisebbségek tagjai és szervezetek polgári jogi igényt terjesszenek elő a kisebbséget érintő, sértőnek tartott megnyilvánulások miatt.

Július

Egymillió forintra büntette az Egyenlő Bánásmód Hatóság az egyik siófoki pressszó üzemeltetőjét, mert a romáknak drágábban adta az italt. A presszó vezetője törzsvásárlói kártyával járó kedvezményt vezetett be, ilyen kártyát azonban romák- nak nem állított ki.

Az olaszliszkai emberölés ügyében helyszíni bírósági tárgyalást tartottak a borsodi településen. A tárgyaláson megkísérelték rekonstruálni a történteket. A perben nyolc

személyt, köztük egy nőt és két fiatalkorú férfit – részben társtettesként, részben felbuj- tóként – különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettével vádoltak. A Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei településen 2006. október 15-én két gyermeke szeme lát- tára verték halálra Szögi Lajos tiszavasvári tanárt, miután a férfi autójával elsodort egy 11 éves kislányt, aki a vízelvezető árokba esett, de sérülést nem szenvedett. A gyerek hozzátartozói, ismerősei azonban brutális kegyetlenséggel agyonverték a férfit; halálát

a fejet ért mintegy negyven ütés, rúgás okozta. A tárgyalás idejére a területet lezárták, az utcát kordonnal kerítették körbe, oda csak szigorú ellenőrzés után lehetett bejutni.

Az MSZP nevében Teleki László, a párt parlamenti képviselője arra szólította fel

a Fideszt, hogy határolódjon el a szélsőjobboldali szervezetektől, amelyek – mint mondta – sértik a romák emberi méltóságát. A roma politikus budapesti sajtótá- jékoztatóján azt javasolta a Fidesznek, hogy ennek érdekében olyan törvényeket

31

hozzon közösen az MSZP-vel, amelyek megállják az alkotmányosság próbáját. Teleki László szerint olyan törvényi hátteret kell biztosítani, amely megvédi a romákat és szankciókkal lép fel az ellen, hogy az utcán nyíltan lehessen cigányozni.

A rendőrség 58 embert állított elő hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, valamint rongálás miatt a szombati Meleg Méltóság Menetét megzavarók közül; az összecsapásokban nyolc rendőr megsérült, és 13 rendőrautót megrongáltak. A Liszt Ferenc térnél arcukat csuklyával eltakaró fiatalok kövekkel, petárdákkal, tojásokkal és Molotov-koktélokkal dobálták meg a felvonulókat, a rendezvény végén megtá- madták Lévai Katalin akkori szocialista európai parlamenti képviselőt, a másságát nyíltan vállaló Szetey Gábor volt államtitkárt, valamint Orosz Józsefet, a Klubrádió riporterét is. Az atrocitások miatt Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök egyez- tetésre hívta a közjogi méltóságokat a Parlamentben, majd a gyülekezési törvény módosítást szorgalmazta. A melegfelvonulást ért atrocitások és a romellenes táma- dások miatt Gyurcsány Ferenc életre hívta a Magyar Chartát.

Biblia a cigányok között címmel rendezett programot roma családoknak pasztorációs tevékenysége keretében az egyházmegyei karitász és a római katolikus egyházközösség karitász csoportja Bicskén.

Az emberi teljesítmény mutatja meg, Magyarországnak mekkora plusz értéket ad a roma kultúra és annak jeles képviselői, és bizonyítja, hogy romáknak és nem romáknak közös úton kell haladniuk – mondta Kiss Péter az Országos Cigány Ön- kormányzat fővárosi székházának aulájában Balogh Béla aranysarkantyús cigány- táncos szobrának avatásán mondott beszédében.

Minden országnak a helyi problémáknak megfelelően azonnali válaszokat kell adni a romák elleni diszkriminációra, s ezeket a válaszokat az Európai Uniónak külön

alapokkal kellene segítenie a lakhatás, a munka, az egészségügy, az oktatás, valamint

a diszkrimináció elleni szigorú igazságszolgáltatás terén – mondta Mohácsi Viktória

akkori liberális európai parlamenti képviselőnő a Le Monde című francia napilapban

megjelent egyoldalas interjújában. Mohácsi szerint a volt Jugoszlávia területéről Olasz- országba menekült romáknak mielőbb állampolgárságra van szükségük, a Romániá- ban élő romákat végre komolyan integrálni kellene, Magyarországon pedig továbbra

is az iskolai szegregáció és a politikai szélsőjobb erősödése a legsúlyosabb probléma.

Mintegy 3 ezer roma vonult fel Rómában, hogy így tiltakozzon az idegengyű- lölet és több cigánytábor felgyújtása miatt. Ez az első ilyen demonstráció Olaszor- szágban, ahol hozzávetőleg 150 ezer cigány él. Közülük sokan Romániából vagy a

32

volt Jugoszlávia területéről vándoroltak be, de többségük Olaszországban honos. A színpompás, zenés demonstráció részvevői nyugodtan vonultak fel, miközben „Nem az idegengyűlöletre”, „Állítsátok le a pogromokat”, „Minden nép érték az em- beriség számára” és hasonló jelmondatokat emeltek maguk fölé. Május közepén Nápoly külvárosaiban helybeliek felgyújtottak több nomád cigánytábort. A nápolyi- ak haragját az váltotta ki, hogy egy fiatal roma nő állítólag megpróbált elrabolni egy olasz csecsemőt. Noha az ügyben még nem zárult le a vizsgálat, az Il Giornale című napilap – Silvio Berlusconi miniszterelnök médiabirodalmának újságja – május 19- én a következő szalagcímmel jelent meg: „Hogyan adják el a romák a gyerekeket”.

Kampányt tartott a roma nők kényszer-sterilizációja ellen az Európai Roma Jogok Központjának magyarországi szervezete Budapesten a Deák téren éppen abban az időben, amikor Madridban nemzetközi női konferencia zajlott a problémáról.

Járóka Lívia néppárti európai parlamenti (EP-) képviselő szerint bár az előző olasz kormányokat is súlyos mulasztás terheli a romák integrációja terén, a mostani kor- mányerőknek prioritássá kell tenniük a roma népesség helyzetének javítását.

Tagadták az etnikai alapú bántalmazást azok a fiatalok, akiknek egy szigetvári roma asszony és lánya januári megtámadása miatti büntetőpere kezdődött a Pécsi Városi Bíróságon. Meghallgatásakor mind az öt – 18 és 23 év közötti – barcsi fiatal azt mondta: nem tudott arról, hogy a megvert asszony roma, ez később derült ki számukra. A tárgyalás kezdetén az ötből négy vádlott előzetes letartóztatásban volt, fogva tartásukat délután megszüntette a bíróság.

Köszönetet mondott az amerikai nagykövetnek Teleki László romaügyekért fe- lelős miniszterelnöki megbízott, amiért az Egyesült Államok megszüntette a kuruc. info nevű szélsőjobboldali portál működését.

Személyvédelmi és magánnyomozói feladatokra alapított céget egy vagyonőr- gárdista. Schön Péter Magyar Gárda kft.-jét júniusban jegyezte be a bíróság. A cég így jogosult lehet arra, hogy tevékenységének ellátásához fegyvereket tartson. Ez azonban aggodalmat keltő lehetőség, hiszen alkalmat adhat arra, hogy a különböző felvonulásokon felfegyverzett gárdisták is megjelenjenek.

A magyar és a kanadai kormány is szeretné megelőzni, hogy a néhány évvel ezelőttihez hasonló kivándorlási hullám induljon el Magyarországról az észak-ame- rikai államba – mondta Diane Finley kanadai bevándorlási és állampolgársági mi- niszter az MTI-nek adott budapesti nyilatkozatában.

33

A Magyar Gárda tevékenysége elleni tiltakozásul úgynevezett „Tükröt Tartási Mozgalmat” indítottak értelmiségiek; a kezdeményezéshez csatlakozott több száz művész, közéleti személyiség levágatta és szőkére festette haját, hogy így utasítsa el az erőszakot és a cigányellenességet. A mozgalomban írók, költők, képzőművészek, tanárok, filmrendezők, közszereplők, leszbikusok és heteroszexuálisok, romák és nem romák vesznek részt, azok, akiket rettegéssel tölt el mindenféle erőszak – mondta el Szécsi Magda író, festő- és grafikusművész, a kezdeményezés elindítója.

Galgagyörkön július 21-én, éjfél után, a Rákóczi utca több lakására legalább közel

30 lövést adtak le ismeretlenek. Az egyik családi házban négy felnőtt és két gyer- mek, köztük egy négyéves kisfiú tartózkodott, de személyi sérülés nem történt.

A lövések az ablakokon keresztül érték a négy lakóházat, így annak üvegei betörtek,

néhány lövedék a falba is befúródott.

Törvénytelennek, szakszerűtlennek és emberi jogi szempontból is elfogadha- tatlanak tartja a Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) a soroksári rendőri intézkedést. Július 17-én hajnali 2 órakor fegyveres kommandós egységek rontottak roma csa- ládokra Soroksáron, ahol gyerekekre, asszonyokra, betegekre és idősekre fegyvert szegeztek majd órákon át feltett kézzel térdepeltették őket az udvaron. A rendőrök körözött férfiakat kerestek, de nem a család rokonait. A rendőrség szerint szükség- szerű, törvényes és jogszerű volt a soroksári rendőri intézkedés, ugyanakkor fel- merült, hogy az akció során szakmai hiányosságok történtek, ezért a főkapitány bűnügyi helyettese kezdeményezi, fegyelmi eljárás keretében tisztázzák az akciót irányító parancsnok felelősségét.

Rendkívüli ülés keretében feloszlatta önmagát a Heves Megyei Cigány Kisebb-

ségi Önkormányzat. A történtek előzménye, hogy a testület két tagja bejelentést tett

a közigazgatási hivatalnál, a számvevőszéknél és a rendőrségnél gazdasági bűncse-

lekmények miatt, ismeretlen tettes ellen. Véleményük szerint az önkormányzat ve-

zetése folyamatos törvénysértéseket követett el.

Gárdisták őrjáratban címmel közölt elemzést a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) azokról a törekvésekről, amelyek célja a kisebbségek elleni erőszakot és gyű- löletet szító hangok megfékezése a magyar médiában. A budapesti keltezésű írás bevezetőjében a konzervatív német napilap tudósítója, Reinhard Olt Kállai Ernő kisebbségi ombudsmant idézte, aki szerint a magyar médiában egyre több a gyűlö- letet szító írás. Az ombudsman állítását azzal támasztotta alá, hogy az elektronikus, valamint az írott sajtó tudósításaiban egyre többször hangzik el a „cigánybűnözés” kifejezés. Ez pedig erősíti a legnagyobb magyar etnikai kisebbséggel szembeni elő-

34

ítéleteket – írta Kállait idézve a lap. Az ombudsmanra hivatkozva megemlítette azt is: a kisebbségeket közvetlenül vagy közvetve érintő társadalmi nehézségeket cse- kély érzékenységgel megközelítő médiumok azok kezére játszanak, akik amúgy is

a kisebbségeket igyekeznek felelőssé tenni a nehéz gazdasági-szociális helyzetért.

A FAZ mindezzel összefüggésben a szélsőjobboldali, parlamenten kívüli Jobbik párt

által életre hívott, nem csekély támogatottsággal rendelkező Magyar Gárdát említet- te. A gárda – mint a lap írta – nem csupán egyenruhás és katonás fellépésével tűnik ki, de elsősorban a zsidókkal és a cigányokkal, valamint más társadalmi, nemzeti és etnikai kisebbségekkel szemben is ellenséges hangulatot szít. Ennek kapcsán a cikkíró beszámolt a gárdisták legutóbbi „járőrözéseiről” a délkelet-magyarországi Békés megye több körzetében, amit „a közbiztonság javítását célzó sétaként” emlí- tenek. A magyar hatóságok – mint írta – a gárda tevékenységét többé-kevésbé tehe- tetlenül szemlélik.

Sátoraljaújhely gyámügyi hivatala rendőri biztosítást kért, hogy az egyik roma család gyermekeit gyermekvédelmi intézetbe szállíthassák. A hatóság öt gyermeket szállított volna gyermekvédelmi intézetbe, egyrészt azért, mert a házuk életveszé- lyessé vált, másrészt pedig azért, mert a szüleik nem tartották a kapcsolatot az illeté- kes szakemberekkel, és a gyerekek már korábban sem jártak rendszeresen iskolába. Két gyermeket a szülők és a helyiek ellenállása miatt nem tudtak elvinni, hármat elszállítottak, a legkisebbet azonnal kórházba vitték. A kilenc rendőr két kutyával biztosította a helyszínt, amíg a gyerekeket elszállították. Gyermekeik védelméért a helybéli romák két nappal később demonstrációt tartottak a városháza előtt.

Hat középiskolás és négy főiskolás vagy egyetemista roma hallgatót támogat

a Magyar Nemzeti Bank a 2008/2009-es tanévtől; az ösztöndíjban nappali tagoza-

ton, gazdasági, pénzügyi szakon tanulók részesülhetnek. Az ösztöndíjpályázatra a 2008/2009-es tanév szeptemberében az első évfolyamot megkezdő roma fiatalok jelentkezhetnek, akiknek jó a tanulmányi eredményük; az elbírálás során előnyt élveznek a hátrányos helyzetű, vidéki településekről érkező és roma identitásukat vállaló diákok – áll a pénzintézet közleményében.

Augusztus

Az 1930-as évek Németországára emlékeztet napjainkban a magyar társadalom- ban tapasztalható kisebbségellenesség – mondta Kállai Ernő kisebbségi ombudsman egy, a roma holokausztról szóló nemzetközi konferencián. Azok a kampányok, azok a bűnbakképző mechanizmusok és az a társadalmi támogatottság, ami akkor

35

is megvolt, úgy tűnik, hogy itt is formálódik. A politikai nyilatkozatok ma már nem

elegendőek, jogi lépésekre van szükség – mondta Kállai Ernő. Az elmúlt időszak felmérései azt mutatták, hogy a megkérdezettek 70-80 százaléka támogatta az olyan jelenségeket, amelyek valamilyen kisebbség ellen irányultak – tette hozzá.

A szélsőségek elutasítására és az emlékezés fontosságára szólították fel az egész

magyar és európai társadalmat az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) budapesti székháza előtt felszólaló állami vezetők, politikusok, a roma holokauszt emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke főhajtás-

sal tisztelgett a vészkorszak roma áldozatai előtt. Rövid beszédében úgy fogalmazott:

a megjelentek főhajtásra jöttek azok előtt, akik a XX. század véres történelmében

nem kevesebbet adtak, mint az életüket. A rendezvényen felszólaló miniszterek azt hangsúlyozták, a szélsőséges eszméknek nincs helye sem a magyar, sem az európaii társadalomban, és mindent meg kell tenni a kirekesztő eszmék ellen.

Molotov-koktélokat dobtak házakra, és lábon lőttek egy nőt Piricsén augusztus 8-ra virradó éjjel. A szabolcsi rendőr-főkapitányság több emberen elkövetett em- berölés kísérlete miatt indított nyomozást, amit később a Nemzeti Nyomozó Iroda emberei vettek át. A rendőrség az első napokban úgy nyilatkozott: nem merült fel etnikai vonatkozás az ügyben.

Országos roma szakképzési központot és felnőttképzési szakkollégiumot avat- tak Balatonlellén. A táborban egy időben 300 roma gyereket tudnak fogadni, az 540 órában tartott képzéseket – például kőműves, ács, állványozó – pedig havonta egy

hét bentlakással 25-50 fős csoportokban szervezik. A szakmát adó kurzusok mellett

a cigány önkormányzatokban tevékenykedő tisztviselők számára továbbképzéseket

tartanak, ez utóbbiak a közéleti szereplésre készítik fel a roma politikusokat.

A Móricka című „vicclapban” megjelent rasszista képregény közlése miatt a Ma-

gyar Újságírók Országos Szövetségének etikai bizottsága soron kívüli eljárásban ki- zárta tagjai sorából a lap főszerkesztőjét. A lap durva, a harmincas évek antiszemita hecclapjainak szellemiségét idéző, cigányellenes képregénnyel, La Fontaine ismert meséjének, a Tücsök és a hangya történetének átköltött, verses képregény-változa- tával jelent meg.

Székesfehérváron késő este garázda fiatalok kövekkel dobálták meg egy lakóház ablakait, és életveszélyesen megsebesítettek egy 12 éves kislányt. A kődobálásra, sikítozásra kirohantak a házban lakók, s megvertek néhány, a közelben tartózkodó fekete ruhás, fekete bakancsos, többnyire kopasz fiatalt, akikről a rendőri igazolta-

36

tás során viszont kiderült, nem ők voltak az igazi tettesek. A támadás során egyikük orrcsonttörést, többen pedig zúzódásos sérülést szenvedtek, ezért támadóik közül három embert csoportos garázdasággal gyanúsítottak meg.

Lökösházán, a román határ melletti, közel kétezer lakosú nagyközségben vere- kedés tört ki egy nagyobb létszámú roma család és a helyi, bírósági bejegyzés előtt álló polgárőrség tagjai között. A roma család ugyanis a polgárőröket tette felelőssé, hogy nem járőröztek a temetőben, ahol valakik megrongálták egyik hozzátartozó- juk sírját. A tömegverekedésben négy polgárőr sérült meg, és a csak a nagy létszám- ban kivonuló rendőrség akadályozta meg a további atrocitásokat.

Beismerő vallomást tett az a román védőnő, aki rendszeresen kínozott egy gond- jaira bízott 4 éves kisfiút. A 39 éves Marcela F. elmondta, hogy rendszeresen verte a kisfiút, testén csikkeket nyomott el, nemiszervét megcsonkította. A gyermek végül azért halt meg, mert az asszony halálra etette. Tettét azzal magyarázta, hogy gyűlöli a romákat, mivel a 19 éves lánya együtt él egy romával, amit nem tud elfogadni, dühét pedig az ártatlan gyermeken vezette le.

Megfenyegették telefonon ismeretlenek a Magyar Gárda megszűntetése érdeké- ben indított polgári per bíráját, aki ezért elfogultságot jelentett be, így új bírót kell kijelölni a szeptember elsejére meghirdetett tárgyalásra.

A „cigánybűnözéssel” kapcsolatban tett fel kérdést a Nézőpont Intézet au- gusztusi felmérésében, amelyet a közvélemény-kutató a Heti Válasz megrendelésé- re készített. Az Intézet közölte, azért használták felmérésükben a „cigánybűnözés” fogalmát, mert az a társadalmi közbeszédben és a szociológiában is szerepel. A kri- minológus szerint a tudományban nincs, viszont a társadalmi vitában van helye a fogalomnak. Az ORFK hangsúlyozta, hogy a „romabűnözéssel” összefüggésben a rendőrség semmiféle külön nyilvántartást nem vezet. A Nézőpont Intézet által meg- kérdezettek 91 százaléka tartja létező jelenségnek az úgynevezett „cigánybűnözést”, míg az ellentábor alig ötszázalékos.

Szeptember

Hiába tiltja 2004 óta törvény, sok helyen még most is külön iskolába, vagy kü- lön osztályba járhatnak a roma gyerekek. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyere- keknek Alapítvány hét település iskoláinak tanévnyitójára ment el, hogy megnézze szegregált-e ott az oktatás.

37

Nem bűncselekmény, ha egy vicclapban cigányellenes képregény jelenik meg – így döntött a Nemzeti Nyomozó Iroda, elutasítva Lévai Katalin európai parlamenti képviselő feljelentését. Az ügyet nem vizsgálja az ombudsman, ugyanis nem tarto- zik a hatáskörébe.

Babos Béla személyében új országos elnöke van a Phralipe Független Cigány Szervezet Országos Szervezetének, az alelnöki posztra pedig Daróczi Ágnest válasz- totta a küldött gyűlés. A kongresszust a Borsod megyei Taktaszada településén bo- nyolította a szervezet a korábbi elnök, Osztokán Béla halála után két hónappal.

Nem bűnös az a természetvédelmi őr, aki 2007 októberében fegyverével lelőtt egy cigány férfit, aki apjával fát szedett a borsodi település erdejében. Az ügyészség jogerősen megszüntette az eljárást, ráadásul a megölt férfi 75 éves apja ellen emel- nek vádat lopás és hivatalos személy elleni erőszak miatt.

Cigányok által lakott családi házra lőttek rá fegyverrel a hajdúsági Nyíradony- Tamásipusztán. Az ablakon behatoló lövedékek csak berendezési tárgyakat rongált meg, személyi sérülés nem történt, bár a szobában négy gyermek és a két szülő aludt.

Megalakult az erőszak, a gyűlölet és kirekesztés ellen létrehozott Magyar Demok- ratikus Charta. Az alapítók között számos szocialista politikus, értelmiségi, és né- hány szabaddemokrata képviselő és roma vezető is megtalálható.

Gyanúsítottként hallgatták ki Kolompár Orbánt, Országos Cigány Önkor- mányzat vezetőjét, feleségét illetve egyik rokonát, értesült a Magyar Nemzet. A vám- és pénzügyőrség gyanúja szerint ugyanis 13 millió forintnyi, munkahelyteremtésre szánt állami támogatást tűnt el az általa irányított Roma Kisebbségi Érdek-képvisele- ti Szervezeten keresztül.

A Nógrád megyei Dejtáron néhányan úgy döntöttek, nem kívánnak együtt élni egy nemrég odaköltözött cigány családdal, ezért figyelemfelkeltő rendezvényt tar- tottak a Magyar Gárda közreműködésével. A falu nem cigány lakosai és a gárdisták kilátásba helyezték a család elköltöztetését, miközben közel száz helybéli roma állt velük farkasszemet.

Szobrot avattak Péli Tamás egykori országgyűlési képviselő, cigány származású festőművész tiszteletére; a 46 éves korában elhunyt művészt ábrázoló, életnagyságú, bronzból készült alkotás a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskola Hősök falát díszí- ti. Az alkotást Szentandrássy Csaba szobrászművész készítette.

38

Szabálytalansági eljárást folytat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Kolompár Or- bán OCÖ-elnök szervezete, illetve partnerszervezetei által 2005-ben megnyert 255 millió forintos pályázati forrás sorsával kapcsolatban. Az EQUAL programtól rész- ben lehívott összeget a kiírás szerint hátrányos helyzetű, köztük roma munkanélkü- liek segítésére kellett fordítani.

Árpádsávos zászlót mostak ki cigányok a romaszervezetek által meghirdetett békemenet alkalmából a Cipők a Duna-parton nevű szoborkompozíciónál: egy hó- fehér lavórban, a Dunából mert vízben az Országos Cigány Önkormányzat képvi- selőjeként egy cigány asszony jelképesen megtisztította „a fasizmus szennyétől” a történelmi zászlót. A jobboldali szervezetek tüntetésein és a radikális megmozdu- lásokon már nélkülözhetetlenné vált lobogót azért mosták ki az emlékműnél, mert 1944-ben ezen a helyen lőtték a Dunába az akkori hatalom által üldözötteket, és emlékeztet arra, hogy több százezer roma lett a holokauszt áldozata. (A kimosott lobogót később át akarták adni a Terror Háza Múzeumnak, de nem vette át senki.) A fővárosi Olimpiai Parkban tartott tüntetésen az összefogás és a szélsőjobb elleni közös fellépés fontosságát hangoztatták a romaszervezetek által meghirdetett meg- mozdulás szónokai mintegy 1500 ember előtt. Az Olimpiai parkból indult békeme- net résztvevői rohamrendőrök gyűrűjében csatlakoztak a miniszterelnök által életre hívott Magyar Demokratikus Charta Parlament előtti rendezvényéhez. A Kossuth téren a szónokok, így az akkori miniszterelnök is a békés együttélés fontosságát, az erőszak elutasítását hangoztatták mintegy ötezre ember előtt. A rasszizmus, a cigányellenesség nem csak jobboldali jelenség, mert olykor önmagukat baloldal- inak tituláló önkormányzatok és politikusok is idegenkednek a romáktól és a sze- gényektől, a cigányellenességben nagykoalíció van – jelentette ki Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke arra szólítva fel: álljon talpra a józan, értelmes polgárok többsége és az őket vezető szellemi elit, hogy útját állják az önsorsrontó, önpusztító politikának. Miután a rendezvények befejeződtek, a radikális csoportok Hősök terei rendez- vényükről a Szabadság térre értek és macskaköveket, Molotov-koktélokat, dobáltak a szovjet hősi emlékműre, illetve az azt védő rendőrök felé. A rendőrök könnygázzal szorították ki a radikálisokat, akik visszavonulásuk közben a belvárosban törtek-zúz- tak, szemetes kukákat borogattak fel, padokat, éttermi székeket, jelzőtáblákat tettek tönkre, autókat törtek össze és gyújtottak fel.

Újabb büntetőeljárás indult jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűn- tett alapos gyanúja miatt Bács-Kiskun megyében négy roma érdekképviseleti szer- vezet ellen, melyek közül egyiknek Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkor- mányzat elnöke a vezetője – közölte Szabó Ferenc, a Bács-Kiskun Megyei Főügyész-

39

ség főügyész-helyettese. A szervezetek 255 millió forint állami támogatást nyertek, melyből – a nyomozóhatóság számára jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint – a

már folyósított 140 millió forint felhasználását fiktív számlákkal igazolták – mondta

a főügyész-helyettese, aki beszámolt arról is, hogy a négy társadalmi szervezetnél – az ügyészség felügyeletével – házkutatást tartott szerdán a Vám- és Pénzügyőrség Dél-alföldi Regionális Nyomozó Hivatala. A négy társadalmi szervezet között van

a kiskunmajsai roma érdekképviseleti szervezet is, melynek Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke a vezetője.

Lemondott pozíciójáról a Magyar Gárda főkapitánya, mert túlpolitizálta a szer- vezetet a Jobbik. A pénz és a politikai hatalom megszerzésének lehetősége többet ér a Jobbik vezetőinek, mint a Magyar Gárda, ehhez viszont nem akar asszisztálni

– mondta Dósa István, akivel együtt távozott a teljes vezetőség is, így a fekete sereg kettészakadt.

Politikai és személyes lejáratásnak tartja Kolompár Orbán a sajtóban megje- lent, szervezete ellen folyó büntetőeljárásokat, és nem kíván lemondani az Orszá- gos Cigány Önkormányzat elnöki pozíciójáról; az 53 fős testület nagyobbik frakci- ója, a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma (MCF) és választási szövetségesei budapesti ülésükön megerősítették vezetőjük iránti bizalmukat.

December 15-re tűzte ki a Fővárosi Bíróság a Magyar Gárda feloszlatásáról szóló polgári per következő tárgyalási napját, amit szeptember 1-ről azért halasztották el, mert az ügyben eljáró bírónőt életveszélyesen megfenyegették.

Október

Több ezer ember részvételével, erős rendőri biztosítással zajlott le a Tarka Ma- gyar elnevezésű, erőszakellenes rendezvény Budapesten. A megmozdulás résztve- vői az Erzsébet téren gyülekeztek, és az kordonokkal lezárt Andrássy úton vonultak el a Hősök teréig. A megmozduláson jelen volt Gyurcsány Ferenc is, annak ellené- re, hogy a szervezők azt kérték, maradjon távol a rendezvénytől. Az egybegyűltek közösen hitet tettek az alkotmány 70/A paragrafusa mellett, amely kimondja, hogy az állam minden polgár számára egyformán biztosítja az állampolgári jogokat és bármely megkülönböztetés nélkül. A résztvevők kinyilvánították, hogy elítélik az erőszak és a kirekesztés minden formáját. A demonstráció céljával Sólyom László is egyetértett. A köztársasági elnök az Összefogás az Erőszak Ellen Mozgalom ügy- vivőjének írt levelében úgy fogalmazott: meggyőződése, hogy tartós és megnyug-

40

tató megoldást csak a hosszú távra tekintő és hiteles politikai fellépés adhat. Ennek olyannyira kívánatos kialakításában a civil szerveződések akciói komoly segítséget jelentenek. A rendőrség nagy erőkkel biztosította a rendezvényt, a demonstráció ideje alatt az Andrássy út valamennyi bekötő mellékutcáját kordonokkal zárták le, a kordonok mellett rohamrendőrök álltak.

Harminc évvel ezelőtt, 1978-ban indította kisebbségi műsorait a Magyar Televí- zió. Ebből az alkalomból Villányban ünnepi fogadást rendezett az MTV kisebbségi műsorok szerkesztősége, amin Szili Katalin házelnök is részt vett.

A kormánynak be kell juttatnia a rászorulókat az oktatási intézményekbe, mert reális a veszélye annak, hogy vidéken, ahol a cigányság 90 százaléka el, új- ratermelődik a cigány analfebatizmus – közölte a Lungo Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség elnöke az MTI-vel. Az analfabétizmus újrater- melődésével pedig tovább erősödik a cigányság egyébként is meglévő, immáron tartósnak mondható nyomora. Ezért a helyzetért pedig a kormányzat „és szemé- lyesen Gyurcsány Ferenc” a felelős – áll abban a tájékoztatásban, amit a szövet- ség hétvégi, lakitelki kollégiumi foglalkozását követően fogalmazott meg Farkas Flórián. A politikus, aki egyben a Fidesz országgyűlési képviselője is, rámutatott, hogy a kollégiumon kiemelt figyelmet kapott a kormányzat oktatási reformjának a cigányság életére vonatkozó hatása.

Sikkasztás és jogosulatlan gazdasági előny megszerzése miatt vádat emeltek egy Hajdú-Bihar megyei cigányvezető ellen – erősítette meg az MTI információját a megyei főügyészség szóvivője. Jónáné Pocsai Edit elmondta: a roma vezető mint- egy 22 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert az Országos Foglalkozta- tási Közalapítványtól (OFA), amit a tartósan munkanélküli romák foglalkoztatásra kellett volna fordítani. A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség szóvivője közölte, a roma vezető ellen az OFA tett feljelentést. A sikkasztás és jogosulatlan gazdasági előny megszerzése miatt indított nyomozás vádemelési javaslattal lezárult, hamarosan ki- tűzik a bírósági tárgyalás napját. A szóvivő személyiségi jogokra hivatkozva nem kívánta megerősíteni, hogy a sikkasztási üggyel Aba-Horváth Istvánt vádolták volna meg, mindössze annyit közölt, „a nyomozás a Cigány Vezetők Szakmai Egyesületé- nek gazdálkodásért felelős elnöke ellen folyt, és ellene emeltek vádat”. Az érintett szervezet vezetőjének személye azonos a Hajdú-Bihar Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat és a Lungo-Drom Hajdú-Bihar megyei szervezetének elnökével. Aba-Horváth István tagja a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésnek, ahol az egészségügyi, szociális és munkaügyi bizottság tagja, de képviselője az Országos Cigány Önkor- mányzatnak is.

41

Vizsgálatot indított az oktatási jogok biztosa azoknak a roma diákokat segítő mentorprogramban résztvevő szegedi tanároknak az ügyében, akik egy közösség- építő portálon cigányoztak. A Délmagyarország című napilap írt arról, hogy egy

közösségépítő portálon felelőtlenül cigányoztak azok a szegedi tanárok is, akik egy,

a roma diákokat segítő mentor program résztvevői. A tanárok azt hitték, nem nyil-

vános fórumon jelennek meg a szövegeik. Aáry-Tamás Lajos elmondta: azt kívánja megvizsgálni, hogyan történhetett, hogy éppen azok a tanárok viszonyulnak a roma gyerekekhez ilyen módon, akik tudomása szerint részt vettek abban az együttes munkában, amit a szegedi önkormányzat azért kezdeményezett, hogy ne alakul- janak ki roma gettók, elkülönült iskolák. Hangsúlyozta: súlyos vétket követtek el a pedagógusok. Ha nem bírják ki, hogy ilyen jelzőkkel illessék ezeket a gyerekeket és családjaikat, akkor nem kell tanárnak menni, „el kell menni erről a pályáról” – fűzte hozzá. Aáry-Tamás Lajos azt mondta, hogy praxisa során még nem találkozott peda- gógusok részéről ennyire otromba, durva szóhasználattal, mint amivel most a roma diákokat illették.

Bírósághoz fordult az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány; keresetében azt kérte a Somogy Megyei Bíróságtól, hogy állapítsa meg a ka-

posvári Pécsi utcai iskolába járó roma gyerekek jogellenes elkülönítését, hát- rányos megkülönböztetésüket, valamint kötelezze a fenntartót a szegregáció megszüntetésére és a roma diákok integrált oktatására. A polgári per hétfői első tárgyalásán mind a felperes, mind az alperes – a kaposvári önkormányzat

– jogi képviselője fenntartotta álláspontját. A felperes szerint a város önkor-

mányzata jogellenesen elkülöníti a cigánygyerekeket – az iskola 173 tanulójá- nak 85 százaléka roma –, ezért „látható határidőn belül” szükségesnek tartja a fenntartásában működtetett oktatási intézmény megszüntetését, az ott tanuló gyerekek integrálását a város más iskoláiba. Az egyesület jogi képviselője a jog- ellenesség mellett a bezárásra érvként az oktatás színvonalának alacsony voltát

is megjelölte, s az ezt igazoló 2007. évi országos kompetenciamérés eredmé- nyét a beadványához csatolta.

November

A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége úgy határozott, hogy minden eszten-

dőben odaítéli a Farkas János-díjat, amelyet az a roma fiatal kap, aki viselkedésével

a pályán és azon kívül is példát mutat társainak. A díjat minden esztendőben július

15-én adják át – az 1966-os világbajnokság Magyarország – Brazília mérkőzésének évfordulóján. Azon a meccsen 3-1-re győztünk, és Farkas varázslatos gólt szerzett.

42

A Farkas János-díjjal jutalmazott játékosok nem lehetnek idősebbek, mint a legendás

csatár volt a braziloknak lőtt álomgólja idején – azaz csak a 24 év alatti fiatalok kerül- nek számításba a serleg odaítélésekor.

November 3-ra virradóra ismeretlen tettesek Molotov-koktélt dobtak és rálőttek

két, egymással szemben lévő nagycsécsi családi házra; a támadásban egy 43 éves fér-

fi és egy 40 éves nő (akik testvérek voltak) a helyszínen életét vesztette, az asszony

férje a sörétektől könnyebben megsérült. A lakás teljesen kiégett. Ugyanezen az éj- jel két szomszédos település romák által üzemeltetett kocsmájának ajtajára dobtak Molotov-koktélt.

Benzinnel locsoltak le, illetve Molotov-koktéllal dobtak meg egy debreceni lakó- házat november 4-én hajnali fél kettőkor. A támadók a ház ablakánál próbáltak gyúj- togatni, de csak kisebb kár keletkezett és nem sérült meg senki.

Úgynevezett uzsoranaptárt készített a rendőrség Borsod-Abaúj-Zemplén megyé- ben azoknak, akik önhibájukon kívül eladósodtak, reménytelen helyzetbe, uzsorá- sok karmaiba kerültek. A falinaptárt elsősorban azoknak szánja a rendőrség, akik ol-

vasni, írni kevésbé tudnak. A naptárban tíz rajz mutatja be a kölcsönkérés menetét, a pénz gyors elköltését, majd a következményeket, az uzsorások behajtási módszereit.

A rajzokon megjelenik a rendőr is, aki a segítséget jelenthet a kifosztott és bántalma-

zott embereknek. A naptárt a települési önkormányzatok, cigányönkormányzatok juttatják el a többszörösen hátrányos helyzetű emberekhez.

Egy háromgyermekes roma házaspárt öltek meg kézigránáttal Pécsett.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa soron kívüli tájékozta-

tást kért az országos rendőrfőkapitánytól a Pécsett november 18-án éjjel egy roma család elleni, két ember halálával végződött támadás ügyében. A Fejlődés utcai csa- ládi házba éjjel 22 óra 45 perckor dobtak ismeretlenek kézigránátot. A támadásban

a két szülő a helyszínen meghalt, három gyermekük – a legfiatalabb kétéves, a leg-

idősebb ötéves – is otthon volt, közülük ketten könnyebben megsérültek, őket sok- kos állapotban szállították a mentők kórházba. A támadást követő napon országos hatáskörrel rendelkező nyomozócsoport felállítását sürgette a romák sérelmére el- követett bűncselekmények felderítésére Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi

jogok országgyűlési biztosa budapesti sajtótájékoztatóján. Házi István, az országos rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese másnap rendkívüli sajtótájékoztatóján beje- lentette: 14 fegyveres és Molotov-koktélos, valamint két kézigránátos támadás ügyé- ben egy ötven fős nyomozócsoportot állítottak fel, a két kettős gyilkossági ügyben 10-10 millió forintos nyomravezetői díjat tűznek ki.

43

Helybenhagyta a Legfelsőbb Bíróság (LB) a hajdúhadházi szegregációs perben hozott elsőfokú ítéletnek azon rendelkezését, amely kimondta: jogellenes elkülö- nítés miatt jogsértést követett el a település két általános iskolája. Az LB helyben- hagyta továbbá az elsőfokú ítélet a jogsértés abbahagyására és az attól való eltiltásra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a másodfokú, jogerős ítéletet részben, támadott rendelkezéseiben, hatályon kívül helyezte. A bíróság kötelezte a hajdúhadházi ön- kormányzatot, hogy a jogsértést megállapító rendelkezést juttassa el a Magyar Táv- irati Irodához. Az LB a másodfokú, jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Ismeretlenek feltehetően támadást akartak intézni a Borsod megyei Sajóhidvég romák lakta utcájában lévő házakra, de a cigánytelep környékén a romák járőrszol- gálata értesítette a rendőrséget, így azok megfutamodtak, ám néhány órával később visszatértek, de újra menekülőre kellet fogniuk.

Garázdaságban, valamint testi sértés kísérletében mondta ki bűnösnek, ezért szabadságvesztéssel sújtotta a Pécsi Városi Bíróság nem jogerős ítéletében azt az öt fiatalt, akik megtámadtak két roma nőt januárban Szigetváron. Kovács János bünte- tő tanácsa J. Mátét egy év, három évre felfüggesztett fogházbüntetésre, M. Rolandot egy év három hónap, K. Balázst tizenegy, S. Zsoltot kilenc, M. Gyulát nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A bíróság négy vádlott esetében a büntetés idő- tartamába beszámította azt a négy és fél hónapot, melyet ők korábban előzetes le- tartóztatásban töltöttek. Bár az ügyészség az elkövetők ellen nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat, a bíróság szerint ezt a motivációt ezt nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani.

December

A kiskunlacházi katolikus temetőben december elsején kísérték utolsó útjára azt a 14 éves kislányt, akit november 23-án hajnalban gyilkoltak meg a település mű- velődési háza közelében lévő ligetben. A ravatalnál, a fehér koporsó körül ezernél is többen jelentek meg. A család kérésének megfelelően a szertartás a sajtó teljes nyilvánosságának kizárásával zajlott. A gyilkossággal a közösség tagjai három roma fiút gyanúsítottak meg, akik önként jelentkeztek a rendőrségen, DNS mintát adtak, vallomást tettek, majd kiderült, nincs közük a támadáshoz. Radikálisok és szélső- jobboldali szervezetek cigánygyilkosságról beszéltek. A rendőrség 2009. nyarán fogta el a tettest, aki ismerte áldozatát, a bűncselek- mény helyszínének közelében lakott, és nem roma származású.

44

A magyarországi cigányság esetében úgy tűnik, nem vált be a jelenlegi kisebbsé- gi önkormányzati rendszer, az etnikai csoport problémája speciális kezelést igényel; törvényhozási szinten ezzel számot kell vetni – mondta Sólyom László köztársasági. Nagy különbségek vannak Magyarországon a kisebbségek között helyzetük, létszá- muk és nyelvi önállóságuk alapján. A legnagyobb hazai kisebbség, a roma közös- ség problémája speciális kezelést igényel, ezzel törvényhozási szinten is számot kell vetni – mondta az államfő a Magyar Tudományos Akadémián (MTA), a kisebbségi törvény elfogadásának 15. évfordulója alkalmából rendezett konferencián. Sólyom László közölte: a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az önkormányzati rendszer, amely a többi nemzetiség esetében többé-kevésbé működik, a roma közösség ese- tében nem látszik beválni. Az államfő szólt arról is: szeretné, ha nagyobb hangsúlyt kapna a magyarországi kisebbségek szerepe. Szükség lenne a nemzetiségi értékek erőteljesebb tudatosítására, valamint arra, hogy a kisebbségek jobban számon tart- sák egymást. Kállai Ernő bejelentette, hogy az áprilisban, 83 éves korában elhunyt Széchenyi-díjas szociológus, a magyarországi cigányság helyzetének elismert kuta- tó, Kemény István tiszteletére megalapította a róla elnevezett Kemény István-díjat. Az ombudsman előadásában azt mondta: a kisebbségek parlamenti képviseletét az alkotmányban és a kisebbségi törvényben pusztán deklarációnak szánták, megva- lósítására nem képes a Magyar Köztársaság. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon a politikai elit nem akarja biztosítani a kisebbségek parlamenti képviseletét. Félnek attól, hogy legalább 13 kisebbségi képviselő össze-vissza szavaz majd a parlament- ben, esetleg megvásárolható módon valamelyik politikai oldal szekerét tolják majd előre – tette hozzá.

Házilag készített íjjal támadt egy roma családra egy férfi a Zala megyei Becsehelyen december 3-án késő este. A férfi két nyílvesszőt lőtt ki, s az első – a ház udvarán – megsebesített egy 44 éves asszonyt.

Az Országos Rádió és Televízió Testület egy tag távollétében egyhangúlag elfo- gadott határozatában megállapította, hogy az Echo TV Mélymagyar c. műsorának 2008. július 1-jei adása alkalmas volt a cigány kisebbség elleni gyűlölet keltésére, ezzel a műsorszolgáltató magatartása a Médiatörvény alapelvi rendelkezését meg- sértette, ezért a műsorszolgáltatóval szemben bírságot szabott ki.

Jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette miatt vádat emelt Kolom- pár Orbán ellen a Kecskeméti Városi Ügyészség. A Kiskunmajsai Cigány Érdekkép- viseleti Szervezet elnökét jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettével vádolja az ügyészség, mivel a szervezet valótlan számlákkal igazolt egy pályázaton nyert, 13 millió forint vissza nem térítendő támogatásból lehívott 7,2 millió forintot

45

– mondta a megyei főügyész-helyettes. vádirat szerint a Kiskunmajsai Cigány Érdek- képviseleti Szervezet 2005-ben pályázatot nyújtott be az Országos Foglalkoztatási Közalapítványhoz és 13.079 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert el, melyből több alkalommal, összesen 7,221 millió forintot vett fel. A pályázat célja a roma népesség munkaerő-piaci versenyképességének javítása volt.

Életveszélyesen megsérült egy 19 éves roma férfi a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Alsózsolcán, miután rálőttek december 15-én sötétedéskor háza udvarán, amikor a ház lépcsőjén tűzifát pakoltak. A támadásban két lövés dördült, a második lövedék a másik a férfi élettársának felsőruházatát érte, sérülést nem okozott.

Feloszlatta a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet a Fő- városi Bíróság elsőfokú, nem jogerős ítéletével. Szóbeli indoklásában a bíró kiemel- te: a Magyar Gárda azzal, hogy létrehozott egy mozgalmat, olyan tevékenységnek adott keretet, amely Tatárszentgyörgyön jogszabályba ütköző rendezvénybe torkol- lott. Az ott elhangzott beszédek többek között a „cigánybűnözést” állították a közép- pontba és ezzel sértették a cigány kisebbség méltóságát. Vona Gábor, az egyesület elnöke a több mint tizenkét órás tárgyalást követő ítélethirdetés után újságíróknak azt hangsúlyozta: „A Magyar Gárda feloszlathatatlan, a Magyar Gárda folytatni fogja nemzetmentő és társadalommentő tevékenységét a jövőben is”. Az ítélet ellen fel- lebbeztek.

Ma a történelmi Magyarország egyik örököseként olyan országot alkotunk, amelyben magyarok mellett „szűk kisebbségben”, békében és megértésben élnek még más nemzetek szülöttei – mondta Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök a Kisebbségekért Díjak átadását megelőző ünnepi beszédében a Parlamentben. A Kisebbségekért Díjakat a kormányfő Sólyom László köztársasági elnök és Szili Ka- talin, az Országgyűlés elnöke jelenlétében adta át. Díjat vehetett át Balogh Attila, az MTI újságírója példaértékű munkájáért, Boross Marietta a hazai nemzetiségek, bolgárok, németek és szlovákok körében végzett több évtizedes kutatómunkájáért, Farkas Tibor, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének alapítója a cigány- ság életkörülményeinek javításáért végzett közéleti szerepvállalásáért és Héring Istvánné, Rátka polgármestere a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő németek nyelvi és kulturális identitása megőrzéséért végzett tevékenységéért. Kitüntetést kapott Lakatos Mihály a cigányság felemelkedéséért végzett több évtizedes pedagó- gusi, közéleti munkájáért, Mundruczó Kornél színház és filmrendező a kisebbségi lét ábrázolásáért, a kirekesztés és az előítéletesség elleni alkotó szerepvállalásáért és Nagy Sándorné, a nyírbátori József Attila úti óvoda vezetője szemléletformáló pedagógiai munkájáért. Az Eötvös József Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság a ro-

46

mákat támogató tevékenységéért, a Magyarországi Lengyel Perszonális Plébánia és Lengyel Templom, a hazai lengyelségért végzett közösségformáló tevékenységé- ért, a Tessedik Táncegyüttes a szlovák néptánchagyományok ápolása terén végzett

több évtizedes munkájáért részesült elismerésben. Az állami kitüntetést – amelyet

a kisebbségek napja (december 18.) alkalmából adnak át – a kisebbségek érdeké-

ben, a kisebbségi közéletben, az oktatásban, a kultúrában és az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban és a gazdasági önszerveződés területén ki- emelkedő tevékenységet végző magyarországi és külföldi emberek és szervezetek kaphatják meg.

Megjelent a világ első roma – lovári – nyelvű Bibliája a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a Hungarofest Kht. Reneszánsz Programiroda gondozásában, ami a

2008-as Biblia évének és a Reneszánsz évnek is méltó lezárása – közölte Juhász Judit,

a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese. Reményét fejezte ki, hogy a Ma-

gyarországon élő mintegy 800 ezer cigány közül minél többekhez eljut az anyanyelvű Biblia. Felhívta a figyelmet arra, hogy a világon élő 15-20 milliós roma népesség is mi- hamarabb részesül belőle. Gárdos Bernadett, a Reneszánsz Programiroda igazgatója elmondta: a kétezer példányos kiadvány megjelentetéséhez 6 millió forinttal járultak hozzá, ami a nyomdai munkálatokat és a fordítás egy részét fedezte. Kijelentette: „egy- értelmű volt, hogy ezt a bibliafordítást támogatni kell, ezen nem volt szabad gondol- kodni”, mert „a XXI. században újra fel kell fedezni az istenélményt”.

47

Ónody-Molnár Dóra

Út a radikalizmusba

2008. február 18-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök évértékelő beszédet tartott a

Parlamentben. Ez a beszéd volt a kiindulópontja annak a szociálpolitikai szemlélet- váltásnak, amely azóta törvénymódosításokban és – minden valószínűség szerint

– az alkotmányba ütköző önkormányzati rendeletekben is testet öltött. „A biztonság, a hétköznapok biztonsága a stabil háttérből származik. Mi is ez

a háttér? Szerintünk legalább három dolog, ha úgy tetszik, három feltétel: munka,

tudás és tulajdon”, mondta a miniszterelnök, ily módon jelentve be az Új tudás és az Új tulajdonosi programot, és megszellőztetve az Út a munkához programot. 1 Az első két programból szinte semmi sem valósult meg. Pedig nem ártott volna, hiszen 2007 őszén ismét szembesítette a tényekkel az oktatással foglalkozó szak- embereket és politikusokat a 14-15 éves felső tagozatosokat vizsgáló nemzetközi PISA-felmérés eredménye. Az OECD országok oktatási rendszereit összehasonlító kutatás – a korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan – kimutatta, hogy a magyar közokta- tás nem csökkenti, de még csak nem is konzerválja, hanem egyenesen növeli a gye- rekek között lévő társadalmi különbségeket. Fel is állt az Oktatási Kerekasztal, de ja- vaslataikból, amelyek az Új tudás kormányprogram alapját jelentették volna, szinte semmi nem valósult meg. S nem valósult meg semmi az Új tulajdonosi programból sem. A „magyar polgárosodás három alapfeltételéből”, mint látni fogjuk, csak az a cselekvési terv realizálódott, amelynek tető alá hozása során a legkisebb ellenállásra lehetett számítani – ugyanakkor nagy politikai haszonnal kecsegtetett. Ám ekkor már színre lépett a Jobbik, és hiába indították be az Út a munkához programot, a szocialisták számára ez már semmilyen szavazatszerzési haszonnal nem járt. Évértékelő beszédében Gyurcsány azt is mondta: „Vitára, párbeszédre van szük- ség valamennyi társadalmi szereplő bevonásával, szakszervezetekkel, munkáltatók- kal, civilekkel, egyházakkal és pártokkal. Töltsünk el heteket és hónapokat azzal, hogy megértjük a szakértők ajánlásait, és figyelünk egymásra is. Nem hajt bennün- ket a tatár, bár szerencsés lenne, ha már idén tavasszal meghozhatnánk egy sor fon- tos döntést, és megalkothatnánk minél több szükséges jogszabályt. Rendezzük be együtt az új Magyarországot! Támogassuk közösen az új magyar polgárosodást!” Ebben a dolgozatban annak érzékeltetésére teszünk kísérletet, hogy az Út a munkához program kapcsán mennyire nem sikerült ezt a párbeszédet megvalósíta- ni, s a miniszterelnök által áhított „új Magyarország” miként kezdett formálódni, kü- lönösképpen az ebben a beszédben elhangzó hívószavak hatására: „…nem elég az adókat és a járulékokat csökkenteni, hanem korrigálni kell segélyezési rendszerün- ket annak érdekében, hogy az ne tartsa távol a munkától időnként azokat is, akik,

49

ha lenne munkahely, és ha akarnának, akkor tudnának dolgozni – sőt, legálisan dol- gozni. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy aki tud, az dolgozzon, dolgozhasson, hogy ne segélyből kelljen megélnie, illetve ne abból akarjon megélni, ha egyébként képes dolgozni, és van rá lehetőség”. Ez a miniszterelnöki gondolatmenet esszenci- álisan fogalmazta meg a munka és a segély viszonyával kapcsolatos többségi előíté- leteket, és a legfontosabb hivatalból legitimálta azokat. Miért látunk ebben szociálpolitikai fordulatot? Mert a kormány oldaláról elő- ször hangzott el az, hogy vannak olyan szegények, akik azért élnek segélyen, mert nem akarnak dolgozni, és hogy ezekből a segélyekből meg is lehet élni. S aki nem akar dolgozni, nyilvánvalóan érdemtelen a többség „jóindulatára”, vagyis az adók-

ból visszaosztott segélyre. Az évértékelőben megpendített szociálpolitikai elképze- léseket aztán a Magyar Tudományos Akadémián az Új Magyarország kormányzati konferencián elmondott beszédében konkretizálta a kormányfő. 2

A szociális szakmában dolgozók jelentős részét rossz érzésekkel töltötték el

ezek a megnyilatkozások; sejthető volt, hogy a gyurcsányi fordulat milyen változá- sokat hoz a szociálpolitikában.

A beszéddel a politikai elemzők szerint új közönséget vett célba a kormány-

zó párt, hiszen a tőzsdén keresztüli tulajdonszerzés és a szociális ellátásokhoz való hozzáférés szigorítása nem klasszikusan a baloldali-szociáldemokrata párt terepe. 3 Érthető volt a kétségbeesés: épp ekkortájt kellett a szocialistáknak az előre megjó-

solható biztos vereséggel, azaz a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló népszavazással szembe néznie.

A Népszabadságban jelentek meg először a kormány szociálpolitikai fordula-

tának konkrét programelemei. 4 E szerint kötelező munkateszten nézik meg, ki az érdemes és ki az érdemtelen szegény: csak az kap segélyt, aki kötelező közmunkán vesz részt, aki nem, attól megvonják; illetve kiderült az a kormányzati szándék is, hogy a feketemunkán csípett segélyezetteket kizárják az ellátásból. Ez utóbbi azért is különösen figyelemreméltó, mert a hátrányos helyzetű térségekben a munka- helyteremtést ösztönző Start Régió kártya bevezetésekor még azt mondta a minisz- terelnök: „ez az a térség, ahol nagyon sok esetben már csak a közszféra van jelen, ahonnan elment már a könnyűipar is, és ha van munka, akkor már csak feketén van munka”. Gyurcsány pontosan tudta, hogy a feketemunka utolsó mentsvárként jele- nik meg számos család életében, hiszen a segélyből képtelenség biztosítani a meg- élhetést. Ráadásul a munkavállaló tehet arról a legkevésbé, ha feketén dolgoztatják. Mindazonáltal a feketemunka még így is nagyobb kapcsolódást jelent a munka va-

lódi, piaci világához, mint a közmunka.

A kormány felkavarta az állóvizet, sokan kifejtették gondolataikat, miszerint a

szociális segélyezés úgy rossz, ahogy van. Az indulatos vitában csak halkan hallat- szott azoknak a hangja, akik úgy érveltek: „a segélyezési rendszeren lehetne változ-

50

tatni, de nem úgy, ahogy ti akarjátok” És kik is azok a „ti”? Nos, Újjászületés című cikkében például a jegybankelnök is arról értekezett, hogy a szociális segély vissza- tartja az embereket a munkavállalástól. Tette ezt egy olyan cikkben, amely a pazarló gazdaságpolitika kényszereiről, a reformok hiányáról és az ország lemaradásáról szól. „A szociális segélyezés terén pedig olyan gyakorlatot kellene folytatni, amely ösztönöz, hogy ne mondjam, kényszerít a munkára”, 5 szólított fel Simor András. A fölsőbb szintek nézetei aztán helyi szintre is leszivárogtak, persze vita tár- gyát képezheti, hogy nem fordítva történt-e a dolog, mindenesetre a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Monok is új eszközökhöz nyúlt. Az alsóbb és felsőbb szintek egységét jól szemlélteti, hogy az elhíresült ren- delet megalkotása előtt Hajrá, Monok! címmel az etológus Csányi Vilmos is tá- mogatásáról biztosította Szepessy Zsolt polgármestert: „Remélhetőleg itthon sem alszanak tovább, bár száz ortodox liberális ellenérvet is el tudok képzelni, mégis azt gondolom, jó dolog lenne. Monok elkezdte. Támogatni kéne, ha szükséges, törvények erejével is.” 6 A dolgozni nem akaró szegényekről, a munkatesztről és a segélyezés szigorításáról elindított diskurzus meghozta gyümölcsét, bár nem ott, ahol azt a szocialisták várták. Népszerűségük ugyanis a szociális fordulat bejelentésével sem nőtt, és a későbbiekben pedig – a kirobbanó gazdasági válság hatására és részben a „segélyezési kérdésben” még erősebbeket mondó Jobbik térnyerése miatt – egyre inkább csökkent. Az Út a munkához program kormány-előterjesztése 2008 áprilisában került nyilvánosságra. Ezt követően átszakadtak a gátak (félreértés ne essék: az Út a mun- kához szakította át őket), és sorra jöttek elő az önkormányzatok különböző, a szo- ciális ellátásokra, segélyekre kiterjedő módosító ötleteikkel. Elsők között, s talán a leghangosabban a monoki polgármester, aki a segélyt közmunkához akarta kötni. Szepessy Zsolt májusban fogadtatta el a munkához való út monoki verzióját. 7 „Az ország pozitívan áll a monoki kezdeményezéshez. Az, hogy a segélyt meg- próbáljuk munkához kötni, arról a rétegről szól, akik tartós megélhetési formának tekintik a segélyezést és eszük ágában sincs munkát keresni”, számolt be a polgár- mester a rendeletalkotás hátteréről. Ez a szöveg tartalmilag nem sokban különbözik a kormányfő fentebb idézett mondataitól. Hangsúlyozzuk, hogy ez idő tájt még csak a kormány szándékáról értesülhet- tünk, törvényi változás nem történt, vagyis a településeknek változatlanul a szociális törvényt tiszteletben tartva kellett (volna) helyi jogszabályokat alkotniuk. De a gát- szakadás után a települések beindultak: egymás után hozták alkotmánysértő ren- delkezéseiket, amelyekben a monoki modellhez hasonló, a segélyezetteknek köz- munkát előíró szabályokat foglaltak helyi rendeletbe. A monoki testület ugyanakkor egy másik rendeletet is megalkotott: a gyermekvédelmi támogatásokat megvonja azoktól, akik nem járatják gyereküket rendszeresen iskolába.

51

A „segélyért elvárható közmunka” elve elsöprő sikert aratott: Monok után né-

hány nappal Ivád, majd újabb települések, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Drávapiski, Kerepes jelentették be rendeletmódosítási szándékukat. A fejlett Nyugat-Magyaror- szágon Mosonmagyaróvár is megalkotta saját rendeletét. Mindeközben újabb helyi erők egyesültek: 2008. május 23-án a Szerencsi Kistérség településeinek polgármesterei Önkormányzati kezdeményezés társadalmunk jobbá té- tele érdekében címmel több pontos javaslatcsomagot dolgoztak ki, amelyben már arról beszélnek a polgármesterek, hogy a sokgyerekes szegény családok pénzért szülik a gye- rekeket (ők odáig még nem merészkedtek el, hogy a magasabb támogatás érdekében a magzataikban is kárt tesznek, de már ettől sem járunk messze), ezért a családtámogatási rendszer is reformra szorul. Ezt a dokumentumot Rónavölgyi Endréné szocialista pol- gármester és parlamenti képviselő is aláírta. Aztán újabb kezdeményezés: a Megyei Jogú Városok Szövetsége a szociális törvény módosítására tesz javaslatot azért, hogy az önkor- mányzatok végre szabad utat kaphassanak a segélyezési gyakorlatuk átalakításához. Va- gyis: ne ütközzenek a szociális törvénybe azok a rendeletek, amelyek az önkormányzati segélyeket ilyen-olyan feltételekhez kötnék. „Az önkormányzati vezetők többsége sze- rint jogos elvárás, hogy ha képes rá, akkor a segélyezett is tegyen valamit a közösségért, ahol él”. Az idézet Kósa Lajos debreceni polgármestertől származik. 8

A nagy felfordulás, a szakmai érveket figyelmen kívül hagyó kapkodás és az ak-

tív közbeszéd következménye: a szocialista kormány 2009 őszére addig-addig alakít- gatta, csiszolgatta a segélyezés rendszerét, amíg néhány tízezer embertől el is vette az egyetlen bevételi forrását. De nézzük csak, mi a helyzet ekkor. Tanulmányokból idézek. „A rendszerváltás óta körülbelül másfél millió munkahely szűnt meg. A munka- erő-piacról elsősorban az alacsony képzettségűek, illetve ezen belül is a roma né- pesség szorult ki. A foglalkoztatási ráta a 25 és 64 évesek között 2003-ban az OECD adatai szerint leszakadt az európai átlagtól. E leszakadás leginkább a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőket sújtja.” (Kertesi Gábor, Bátonyterenye) „A foglalkoztatási helyzetet kutató szakemberek szerint a kevésbé iskolázott ember azért nem talál munkát, mert hiányoznak azok az iparágak, amelyek alkal-

mazni tudnák őket. A bajok kumulálódnak: éppen azok az országrészek maradnak ki a gazdasági fejlődésből, a területi egyenlőtlenségek pedig szintén hozzájárulnak

a helyzethez.” (Fazekas–Köllő, 2005.) „A munkaerő-piaci helyzet változása és a jóléti ellátások kiterjedtségének csök-

kenése, az ellátás értéke miatt a szegények tovább szegényedtek. A kirekesztettséget

a települések rossz megközelíthetősége is fokozza, az aktív korúak szakképzetlen-

sége, alacsony iskolázottsága, a rossz egészségi állapot, s ami mindezek mögött áll:

az ellátórendszerek nem megfelelő színvonala, az ezekbe történő beruházások ko- rábbi elmaradása.” (Lakner: Államreform)

52

Vagyis: az a retorika, amely szerint a jóléti juttatások idejének csökkentése és az ellátás összegének megnyirbálása a munkaerő-piacra való visszakapaszkodást ösz-

tönzi, azért álságos, mert nem lehet tudni, hány embert képes felszívni a piac. Az Út a munkához filozófiája – jelesül az, hogy eddig azért nem szívta fel a munkaerő-pi- ac a képzetlen és/vagy hátrányos helyzetű országrészben élő segélyezetteket, mert a tartósan munkanélküliek berendezkedtek a segélylétre, és nem akarnak dolgozni – tarthatatlan. Az Út a munkához program megalkotása idején közel kétszázezer tar- tós munkanélküli kényszerült „berendezkedni” a segélyezetti létre. Azóta – a válság és az Út a munkához program miatt átalakított segélyezési rendszer következtében

– már közel háromszázezren vannak ebben a körben. Nehéz ennek fényében arról

beszélni, hogy aki dolgozni akar, az tud is. Az Út a munkához részleteinek nyilvánosságra kerülése után a program össz- tűz alá került. Sorra jelentek meg a szociális szakma különböző szervezeteinek tilta- kozó állásfoglalásai. „A szándék nem az volt, hogy az egyébként is nehéz helyzetben élőket kény- szerítsük munkára, hanem az, hogy az igazságtalan rendszert átalakítsuk.” – közölte

Szepessy Zsolt akkor, amikor a szociális rendszer átalakításáról népszavazást kez- deményez 2008 nyarán. 9 A szocialisták szintén a többség „igazságérzetét” akarták kiszolgálni az Út a munkához programmal és az egyéb szociális törvénymódosítá- sokkal. Azoknak az igazságérzetét, akik szavazni járnak. Az érdemtelen szegényekről alkotott kép utóbb újabb és újabb ecsetvonások- kal gazdagodott. 2008 februárjában még csak dolgozni nem akartak, aztán kiderült, hogy gyereket is családi pótlékért vállalnak. És persze piálnak. Játékgépeznek. Mit ad Isten, erre is született gyorsan egy önkormányzati rendelet, igaz, az Alkotmány- bíróság elmarasztalta Gadácsot, ahol a kávéivó, dohányzó, esetleg kertjüket “nem megfelelően művelő” kérelmezőktől akarták megtagadni a segélyt. Ekkor már egybehangzón tiltakozott a Gyerekesély Programiroda, a Magyar Szegénységellenes Hálózat és a Szociális Szakmai Szövetség. Ugyanazt fogalmaz- ták meg, s tegyük hozzá, mindhiába: ez a fajta közmunka nem segíti vissza a mun- kaerő-piacra a segélyezetteket. Közös aggályuk volt, hogy az önkormányzatok eny- nyi embernek hogyan fognak értelmes munkákat szervezni. A szakemberek azt

is kritizálták, miért kell szankcionálni a feketemunkán rajtakapott segélyezetteket

a rendszerből való kizárással. A szegénységet kutató társadalomtudósok amellett

érveltek, hogy a munkaerő-piactól már generációk óta távol lévő embereket leg- inkább a komplex szociális munka segítheti vissza a munka világába, nem a falu- csinosítgatás. A kormányzópárt az Út a munkához programba olyan javaslatokat is be akart emelni, amelyek kísértetiesen hasonlítanak az egyes települési önkormányzatok alkotmánysértő rendeleteihez. Volt például olyan javaslat, amely kizárta volna a

53

segélyezésből azokat, akik nem tartják be „a társadalmi együttélés szabályait”, és „életvitelük alapján” nem felelnek meg „a közösségi elvárásoknak”. – A társadalom részéről ez jogos elvárás – így a szocialisták. 10 Ezeket az ötletek végül nem kerültek be a szociális törvénybe. Az Út a munkához program 2009 januárjában hatályba lépett. A kormány azon- ban tovább reformálta a rendszert: ebben az évben módosították a gyermekvédelmi törvényt is. Ennek lényege, hogy bizonyos esetekben – amikor a szülő elhanyagolja a gyerekét – a családi pótlék felének felhasználásáról a falugondnok, az önkormány- zati ügyintéző is dönthet. „Az előterjesztés szerint közel nyolcvanezer rendszeres szociális segélyezett, az összes érintett csaknem hatvan százaléka a 47 hátrányos helyzetű kistérségben, többségében ezer fő körüli településeken él. Ez településenként átlagosan nyolcvan segélyezettet, becslés alapján hetven munkaképes segélyezettet jelent. Évente 4200 nap közfoglalkoztatást kellene számukra szervezni. Hogyan fogják megoldani e vi- szonylag kis települések a foglalkoztatással kapcsolatos adminisztrációs, szervezési és egyéb feladatokat? És hogyan fognak télen-nyáron ennyi – eszközöket, szakkép- zettséget, stb. nem igénylő és mégis hasznos – munkát találni?”, kérdezik a Gyerek- esély program munkatársai. A választ már tudjuk: hasznos munkát nemigen sikerült találni, és ez leginkább a hátrányos helyzetű településekre igaz. A polgármesterek között ugyan nagyon népszerűvé vált a program, de sokuk bevallása szerint hiá- nyoznak az eszközök, amelyekkel az ároktisztításon kívül hosszú távú, értékteremtő munkát tudnának biztosítani. Tipikusnak tekinthető ez a beszámoló:

„Komlón a legutóbbi testületi ülésen heves vitát folytattak a képviselők ar- ról, hogy sikeresként könyveljék-e el a programot. Polics József fideszes képviselő szerint a város külalakján egyáltalán nem látszik, hogy a felvett emberek közül há- romszáz az utcán dolgozik, ami nem is csoda, hiszen napközben láthatóan senki sem ellenőrzi őket, ezért akkor és úgy végzik a feladatokat, ahogy nekik tetszik. Mivel az állam a munkaruhákra, eszközökre és gépekre nem ad pénzt, a képviselő úgy véli, emellett anyagilag is megterhelő a város számára a több száz közmunkás foglalkoztatása.” 11 A szociális szakma teljes ingnorálása mellett törvénybe iktatták, hogy bizonyos esetekben a családi pótlék felét természetben kapják az érintettek. De vessük tekintetünket ismét Monokra! Mert a polgármester egy év eltelté- vel újabb ötlettel állt elő: a szegények pénzfelhasználását ellenőrizendő, szociá- lis kártyát vezet be, amelyre nem csak az önkormányzat által kiutalt segélyeket (a szociális törvénnyel összhangban a rendszeres szociális segély hatvan száza- lékát, a lakhatási támogatást, a rendkívüli segélyt), hanem a rendelkezésre állási támogatást is ráteszi. És éppen úgy, ahogy a segélyért közmunkát modell nyilvá-

54

nosságra hozásakor láttuk, a kormánypárt reakciója kétértelmű. Míg a szociális miniszter alkotmánysértőnek, addig a társadalompolitikai miniszter támogatha- tónak tartja az ötletet. Monokon októberben megalkották a szociális kártyáról szóló rendeletet, le- fényképezték azokat az embereket, akik az önkormányzattól valaha segítséget kér- tek. A képek rákerülnek a kártyára, amely afféle bankkártyaként működik. A koráb- bi hírekkel ellentétben a polgármester nem csak a monoki vállalkozókat kívánja támogatni azzal, hogy a kártyát csak helyben lehet használni, hanem azt ígéri, 19

Fórum-Magyarország

Fórum Privátbankár 2009. szeptember, Nem lesz nyugdíjemelés „A cigányproblémának 2 megoldása van. Az egyik: pozitívan diszkriminálod, felkarolod, támogatod, lakáshoz segíted, ingyen adod az oktatást, mert így (úgy gondolod) lesz hol laknia, ahonnan iskolába járva majd szocializálódik, képesítést nyer, dolgozni kezd, és felzárkózik, hasznos tagja lesz a társadalomnak. Na, ez folyt 60 évig, 1949-től, a kommunis- ták hatalomra kerülésétől máig. Ezt nevezhetjük a »keresztényi szeretet« útjának is (mert belefér ebbe), meg nevezhetjük bárminek, ez megvalósult. Az eredményét (eredményte- lenségét) látod. Erőszak, vér, agresszív, lezüllött és ingyenélő tömeges cigányság. És pol- gárháborús helyzet. Ez az út járhatatlan. Marad a másik: az erő. Aki deviáns, azt meg kell törni, ha nem megy szép szóval, akkor fegyverrel, ha kell. Egyezzünk ki abban, hogy 60 évig cirógattuk őket a te pénzedből meg az enyémből, most 60 évig legyen vasszigor, és aztán hasonlítsuk össze a két út végeredményét! Szerinted mi lenne még megoldás? (Az- zal, légyszi, ne kalkulálj, hogy az én adómból megint ilyen-olyan felzárkóztató program meg segély, stb. Én bemondtam az unalmast és még velem együtt sokan mások is – és ezt én nem finanszírozom tovább!!!)”

Fórum (Velvet, 2009. április, egy bűnügyi hír kapcsán) „Nem kell szeretni a rendőröket, de Nekem meg se fordulna a fejemben, hogy ordítoz-

zak velük, lökdössem Őket, ne álljak meg a felszólításukra. Igaz nem is tartok tőlük, mert nincs titkolni valóm, mert hát nem rabolok ki, verek agyon, erőszakolok meg 80 éves néniket, nincs »mittudomén« hány tornyú házam Érden, és közben pedig várok a

Ellenben: főisk. vég-

természetesnek tartott segélyre, nem szülök évente az államnak

zettséggel keresek 85-90 nettót, fizetem a lakás- és kocsirészletet, nem kapok segélyt

(nem is kérek), próbálok becsületesen élni

az én ( lehet, nem sok, de hát több

fizu, több adó!) adómból segítik ezeket az élősködő, külön és több joggal élő férgeket. A kutyámat, macskámat minden évben féregteleníttetem. Mondják, én hülye, naiv ál-

országot végre csótány, kullancs,

stb

vérszívók. Ja, és lehet rasszistázni.”

»vérszívótlanítsák« végre? Mert(számomra) nem többek, mint élősködő, irtandó

lampolgár nem érdemlek annyit, hogy ezt a ku

Viszont:

va

55

ezer helyen lehet majd vele „fizetni”. Csak épp készpénzt nem lehet vele felvenni, alkoholt és cigarettát nem lehet vele vásárolni. Hogy az Újkorcsoport nevű civilszer- vezet 221, a kártyát ellenző aláírást gyűjtött össze a monoki polgároktól, a , és hogy az Alkotmánybíróságon is megtámadták a rendeletet, nem zavarja a polgármestert. Nyáron ugyanis egy másik, vélhetően alkotmánysértő rendeletet is alkotott, amely még mindig érvényben van. E szerint csak az kaphat az önkormányzattól segélyt, aki a kertjét, a házát, az udvarát rendben tartja. A szociális kártya ötlete több önkormányzatnak is fölkeltette az érdeklődését, Újkígyós le is körözte Monokot, ott már be is vezették. 2008-ra a Gyurcsány Ferenc vezette kormány már minden kártyáját kijátszotta. Programok jöttek, programok mentek, szinte egyik sem valósult meg, a kormányfő által vezetett párt népszerűsége megállíthatatlanul csökkent. A helyzetet érzékelve Gyurcsány olyan politikát hirdetett meg (mint ki a nép szavát hallja), amely még kecsegtetett szavazatszerző reménnyel. Ez a politika a legszegényebbek – ki nem mondva, de a cigányság – megrendszabályozására irányult. Följebb már elmerengtünk azon, vajon a fölsőbb szintek nézetei szivárogtak-e le helyi szintre, vagy fordítva történt a dolog. Mindazonáltal – leszögezve, hogy a következő gondolatmenet feltételezéseken alapul – érdemes még egyszer felvetni. Lamperth Mónika nem hajlandó végrehajtani az Út a munkához programot, min-

denki tudja, hogy el fogják mozdítani. Eközben Monok polgármestere előáll a saját modelljével, majd Monok megyeszékhelyéről előhúznak a kalapból egy személyt, Szűcs Erikát, aki addigi tevékenysége során jelét nem adta a szociális érzékenység- nek. Szinte az első útja Monokra vezet, és félreérthetetlenül a támogatásáról bizto- sítja az ottani kísérletet. Majd a felháborodások hatására szép lassan hátrál, míg meg nem veti hátát az Út a munkához programban. És onnan már egy tapodtat sem mozdul. Beszédei, mondatai könyörtelenek. És jó végrehajtó ember. Miskolci, olyan háttérrel, mint az MSZP országgyűlési frakciójában ülő Gúr Nándor, akinek komoly problémát okoz – miként azt egy nyilvános fórumon ki is fejtette –, ha egy cigány gyerek nem köszön előre neki, illetve Káli Sándor miskolci polgármester, aki kiáll

a „cigánybűnözésben” statisztikákat vezető helyi rendőrkapitány mellett. Ezután az Út munkához párhuzamosan fut Monokkal mindaddig, amíg Szűcs Erika szociális miniszterként tevékenykedik. Gyurcsány Ferenc a közbeszédbe emelte a lógósok,

a segélyért ácsingózók témáját, figyelmen kívül hagyva a tudományos megállapítá-

sokat, fölerősítve a sztereotípiákat, s mindezt leöntötte egy baloldali mázzal. Nem

tudjuk, mekkora volt a Jobbik támogatottsága például Borsod-Abaúj-Zemplén me- gyében az Út a munkához program bevezetése, illetve az arról szóló közbeszéd elindítása előtt, de azt igen, hogy mekkora bő egy évvel később, az EP-választáson Bár részletes adatok nincsenek, de talán mégis jelent valamit, hogy a Medián 2008 januárjában, Gyurcsány Út a munkához bejelentése előtt egy százalékot mért a Job-

56

biknak a teljes népességben, egy százalékot a biztos választók körében. 2009 no- vemberében ez az arány nyolc, illetve tizenkét százalék. Nem állítjuk, hogy csak és kizárólag a szociálpolitikai fordulat miatt, de az, hogy ez a program is hozzájárult a szélsőjobb térnyeréséhez, vitathatatlan.

1 (http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=38&p_uln=123&p_

felsz=4&p_szoveg=&p_felszig=4)

2 (http://www.miniszterelnok.hu/mss/alpha?do=2&pg=2&st=1&m10_doc=1642)

3 (http://www.nol.hu/archivum/archiv-483023)

4 (http://www.nol.hu/archivum/archiv-482931)

5 (http://www.nol.hu/archivum/archiv-485902)

6 (http://nol.hu/archivum/archiv-491300)

7 http://www.boon.hu/hirek/im:boon:news_special-borsod/cikk/monok-dontott-segelyt-munkaert/

cn/haon-news-fcuweb-20080522-1021442567

8 (http://www.lanchidradio.hu/torvenyesitenek_a_munkahoz_kotott_segelyt_20080602)

9 (http://www.fn.hu/allas/20080623/nepszavaztatna_monok_segelyezes_atalakitasarol/)

10 (http://mszp.hu/public/downloads/pdf/parlamenti_esemnyeink_2009_szeptember_14.pdf)

11 http://www.bama.hu/baranya/gazdasag/ut-a-munkahoz-sokan-dolgoznak-de-keveset-256958

57

Váradi Monika Mária

Utak vagy tévutak?

Szociálpolitikusok, társadalomkutatók már előkészítése során rámutattak az Út a munkához program súlyos problémáira, ám a szakmai érvek nemigen hatották meg

a segélyezési rendszer átalakításának társadalmi igényére hivatkozó politikusokat.

A nyilvános diskurzust az elmúlt évben a dologtalanok, a többség adóforintjaiból

eltartott, segélyből élők megrendszabályozásának tematikája uralta, polgármeste- rek, települési önkormányzati szövetségek sora festett sötét képet a segélyből élők deviáns kultúrájáról, és fogalmazta meg elképzeléseit arról, hogy a szociális támo- gatásokat milyen feltételekhez is kellene kötni. Az elhíresült monoki modell elvér- zett az alkotmányosság próbáján, a segélyért munka törvényellenes gyakorlata az Út a munkához programban a munkáért bért elvévé szelídült. Ugyanakkor, ahogy erre a törvénymódosítás parlamenti vitájának elemzése is rámutatott, az alapkon- cepció változatlan maradt. „A parlamenti vitában felszólalók többsége az alacsony foglalkoztatási arányokat, a tartós munkanélküliek számának növekedését nem el- sősorban gazdaság-, illetve társadalompolitikai problémaként, hanem a szociális el- látórendszer és a „munka világa” közötti feszültségként értelmezi, így legnagyobb problémának azt tartja, hogy feketemunkával, szociális transzferekkel a minimál-

bért meghaladó jövedelemhez lehet jutni.” (Vida, 2009) Ebből a szemléletből egyenesen következik a program alapvető vonása: ugyan a tartós munkanélküliek „munkára ösztönzéséről” beszél, lényegében nincs másról szó, mint azoknak az önhibás szegényeknek a megregulázásáról, akik, úgymond, arra ren- dezkedtek be, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül eltartassák magukat a társada- lommal. A családi alapú segélyezés eltörlése, a segélyezés feltételeinek szigorítása, a közfoglalkoztatás kiterjesztése, a feketemunka korábbinál súlyosabb büntetése azt szol- gálja, hogy helyreálljon a bérből élő többség igazságérzetének megfelelő rend. A programmal szemben megfogalmazott súlyos szakmai kritikáknak csak a legfontosabb elemeit érintjük. Ezek szerint a koncepció alapvetően hibásan nyúl

a tartós munkanélküliség problémájához, hiszen a köztudottan sehová sem vezető

közfoglalkoztatás kiterjesztésében gondolkodik, ahelyett, hogy a piaci viszonyokra, munkaadói és munkavállalói érdekekre érzékeny fiskális eszközökkel vonná be a tartós munkanélkülieket a legális foglalkoztatásba. A program akkor teljesíti ki a

workfare, a munkára kötelezés szemléletét és gyakorlatát, amikor arról másutt már kiderült, hogy nem vezet vissza az elsődleges munkaerőpiacra, nem növeli a foglal- koztatás szintjét, ugyanakkor rendkívül drága. A program nem vet számot azzal sem, hogy a segélyből élők többsége nem lustaságból nem helyezkedik el, hanem mert nincs elég legális munkahely, és mert az érintettek alacsony iskolai képzettségük,

59

lakóhelyük elzártsága, cigány származásuk, nem egyszer rendkívül rossz mentális és egészségi állapotuk miatt nem képesek rá. Nem másról van szó, mint bűnbak- képzésről: a jóléti ellátórendszerek diszfunkcióinak áthárításáról a segélyből élő szegények gyenge érdekérvényesítő képességű csoportjaira, mindenekelőtt a cigá- nyokra. (Ferge, 2008; Köllő, 2009; Krémer, 2008; Vida, 2009; Zolnay, 2008; Szociális Szakmai Szövetség, 2008) Szalai Júlia az Út a munkához programot, a szociális és foglalkoztatási törvény módosítását pedig olyan határkőnek tekinti a magyar szo- ciálpolitikában, amely véglegesen intézményesítette az etnicizált szegénységet, s bezárja a mélyszegénységben élő cigány családokat a helyi segélypolitika és kény- szerfoglalkoztatás csapdájába. (Szalai, 2009) 2009 nyarán és őszén a szaktárca a program sikerességéről, jövőbeli kiterjeszté- séről, több forrásról és néhány szükséges – mindenekelőtt polgármesteri javaslatok- ra támaszkodó – korrekcióról beszél. Úgy tűnik tehát, hogy az eddigi tapasztalatok sem késztettek a büntető-fegyelmező szegénypolitika felülvizsgálatára. A Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottsága úgy dön- tött, hogy már bevezetése évében elvégezteti az Út a munkához program hatásvizs- gálatát, elsősorban annak érdekében, hogy nyomon kövesse, a program miként hat

a gyermekes családok jövedelmi-anyagi helyzetére, megélhetési viszonyaira. Mivel

a törvényi szabályozás 1 a 2009-es esztendőt átmeneti évnek tekinti, s mert a közfog-

lalkoztatás új rendszere áprilisban indult, a vizsgálat csak az első tapasztalatokat és a

program hatásaival kapcsolatos várakozásokat rögzítheti. A hatásvizsgálat több rész- ből áll. 2 Az ország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségének reprezentatív mintá- ját alkotó hét kistérség, 3 52 településén kérdőíves felmérés zajlott a gyermeket ne- velő családok körében. Emellett az ezeken a településeken az önkormányzatok által elkészített és az illetékes munkaügyi kirendeltségek által jóváhagyott közfoglalkoz- tatási tervek elemzésére is sor került. Négy kistérségben strukturált interjúkon ala- puló esettanulmányok készültek, amelyek a közfoglalkoztatás és segélyezés korábbi és jelenlegi önkormányzati stratégiáit, gyakorlatait tárták föl, s elemezték. Írásunk az esettanulmányok tapasztalatait, legfontosabb eredményeit kívánja bemutatni. 4

1 2008. évi CVII. Törvény az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról.

2 A Miniszterelnöki Hivatal által megrendelt kutatás felelőse az MTA-GYEP Iroda, megvalósításában az iroda munkatársai mellett az Eötvös Lóránt Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tu- dományegyetem szociológiai, szociálpolitikai tanszékein dolgozó kollégák és egyetemi hallgatók, a Revital Alapítvány, valamint az MTA Regionális Kutatások Központjának kutatói vettek részt.

3 Sásdi, Bátonyterenyei, Hevesi, Baktalórántházai, Csengeri, Encsi és Mezőkovácsházai kistérség.

4 Az interjúkat készítette, az esettanulmányokat írta Hamar Anna (Csenger), Váradi Monika Mária (Sásd), Vida Anikó (Mezőkovácsháza), Virág Tünde (Mezőkovácsháza, Encs), Zolnay János (Encs). A négy tér- ségben több mint ötven interjút készítettünk polgármesterekkel, jegyzőkkel, kisebbségi vezetőkkel, szociális előadókkal, közmunkaszervezőkkel, családgondozókkal, közmunkásokkal.

60

Ezek az eredmények nem tekinthetők reprezentatívnak, arra azonban alkalmasak, hogy rámutassanak a program megvalósításával járó problémákra, konfliktusokra,

s hogy megkíséreljünk választ adni arra, vajon mennyiben teljesültek a közfoglal- koztatás és segélyezés új rendszeréhez, mindenekelőtt a korábban segélyezettek munkaerő-piaci reintegrációjához, a foglalkoztatás bővítéséhez kapcsolódó kor- mányzati, politikai elvárások.

1. Munka és megélhetés a végeken

Az Encsi, Csengeri, Mezőkovácsházai és Sásdi kistérségek közös vonása a tartós gazdasági és foglalkoztatási válság. A munkanélküliség 1993 óta két-háromszorosan

meghaladja a mindenkori országos átlagot, a kistérségek és a közeli városi közpon- tok foglalkoztatási kapacitásai semmivé olvadtak vagy töredékükre zsugorodtak, a legjelentősebb foglalkoztatók az önkormányzatok. E hasonlóságok mögött azonban

a cigány és nem cigány munkanélküli, inaktív családok számára kínálkozó munka-

és megélhetési lehetőségek igen különbözőek, ahogy a cigányok és nem cigányok együttélésének mintái is eltérnek egymástól. Az Encsi és a Sásdi kistérség aprófalvas szerkezetű vidék, ahol még a nem zsák- fekvésű kistelepülésekről is nehéz, ha nem lehetetlen a központok mégoly korláto- zott felvevő képességű munkaerőpiacának megközelítése. De ha lenne is, aki erre vállalkozna, a minimálbér és a magas közlekedési költségek miatt nem éri meg elhe-

lyezkednie. A szocializmus időszakában mindkét kistérség a nehézipar, a bányászat hátországához tartozott, helyben munkalehetőséget a mezőgazdasági nagyüzemek telepei, melléküzemágai kínáltak. Mindkét ágazatnak szüksége volt az alacsonyan

képzett, döntően cigány származású férfiakra, kisebb mértékben nőkre is, így aztán

a piacgazdaságra való áttérés, a mezőgazdaság szerkezetváltása és a munkahelyek

tömegének megszűnése mindenekelőtt és tartósan a cigány családokat sújtotta. A Cserehát, benne az Encsi kistérség az a vidéke Magyarországnak, ahol szemünk lát- tára zajlik a térbeli, társadalmi és etnikai szegregáció kiteljesedése, már nem csak Csenyéte juthat eszünkbe a gettóról, hanem kisfalvak sora, a gettósodás térségalakí- tó folyamattá vált. (Virág, 2006; Ladányi--Virág, 2009) Az Encsi kistérség falvaiban mutatóban, ha akadnak mezőgazdasági és ipari vállalkozások, azok sem szívesen alkalmaznak cigányokat, a szűkebb térség is korlá- tozott felvevőképességgel rendelkezik, s a cégek jellemzően nem is a kistelepülése- ken élőket foglalkoztatják. Aprófalvak, kistelepülések sorában egy kézen megszám- lálható a rendszeres, bejelentett munkát végzők száma. A feketemunka a néhány na- gyobb gyümölcsültetvényen végezhető szezonális napszámra és a férfiak hetelésére korlátozódik, jellemzően az építőiparban. Kutatási tapasztalataink szerint azonban

61

a feketemunka sem érhető el a gettófalvakban élő cigányok számára, ők teljesen ki- szorulnak a piaci alapon szerveződő munka- és jövedelemszerzési lehetőségekből,

valóban a szociális ellátásokra utaltan élnek, mindennapjaikat, túlélésüket a gettó- ra jellemző intézmények, mindenekelőtt az uzsora, a kamatos pénz szabályozzák. (Béres--Lukács, 2008, Durst, 2008)

A Sásdi kistérség foglalkoztatási térképét valamelyest átrajzolta egy Pécsett

megtelepedő multinacionális cég, az ELCOTEQ, amely ugyan a munkaerő-köl- csönző cégekkel toborzott dolgozóit a megrendelésektől függően alkalmazza és bocsátja el, de színvak személyzeti politikájának köszönhetően nagy számban al- kalmaz cigány embereket is betanított munkásként – ha megfeleltek a teszten és

bírják a monotóniát. (Vidra, 2009) Ebben a kistérségben is léteznek gettóvá alakult vagy gettósodó települések, ám e falvakban jellemzően kialakult a feketemunka és az informális gazdaság terepén végezhető tevékenységek olyan rendszere, amely

a szociális támogatások és a közmunka mellett kalkulálható munkát és jövedelmet

jelent – elsősorban a férfiak számára. Az állami erdészet számára vállalkozók végzik

a fakitermeléssel, erdőműveléssel összefüggő feladatokat, s e vállalkozók jószerivel

kizárólag cigány férfiakat foglalkoztatnak, a magánerdőket kezelő erdészek pedig kis brigádokkal szerződnek, s jellemzően senki nem firtatja, hogy a brigádok tagja- inak alkalmazása mennyire fehér vagy éppen szürkébe hajló.

A Mecsek Erdő Zrt. sásdi kerületében 30-40 vállalkozóval állnak szerződéses

viszonyban, közöttük cigány vállalkozót nem találunk, s ez nem a szaktudás hiányá-

ból fakad, hanem a tőke, a vállalkozási kultúra és a támogatás hiányát jelzi. Az Encsi kistérségben is csak egy olyan cigány fakitermelő brigáddal találkoztunk, amely a térség legjelentősebb erdészének támogatását élvezve, több mint tíz éve biztosít 20- 25 családnak megélhetést, a falubelieknek olcsó téli tüzelőt.

Az erdő, a határ a baranyai kisfalvak lakóinak más lehetőségeket is kínál: a tűzifa

legálisan beszerezhető egy-egy terület kitisztításával, ha többet bír el, az élelmes em- ber a többletet pénzzé teheti, az agancs, a gomba, a csiga, a gyógynövények gyűjtése alkalmanként munkát és bevételt jelent. A gyűjtögetés éppen úgy a cigányok ha- gyományos tevékenysége e vidéken (Szuhay, 1999), ahogy az a néhány településen még eleven kliens-patrónus viszony is, amely többek között alkalmi munkát biztosít szegény, rászoruló cigány és nem cigány embereknek nyugdíjasok portáján, közép- korú házaspárok kis gazdaságaiban. (Váradi, 2008) 5 A két alföldi kistérség nem csupán a településszerkezetét tekintve tér el az apró- falvas vidékektől, hanem mindenekelőtt abban, hogy településein a családok alap- vetően ma is a mezőgazdaságból élnek.

5 Talán e munkalehetőségnek is köszönhető, hogy ebben a kistérségben nem tudunk arról, hogy az uzsora elterjedt intézmény lenne, mindössze két települést említettek (a huszonhétből), ahol egy-egy család hitelez magas kamatra a legszegényebbeknek.

62

A Mezőkovácsházai kistérségben a dinnyetermesztés és a fóliás zöldségtermesztés

a családok többsége számára bevételt jelent, legyenek tulajdonos gazdálkodók vagy dol- gozzanak napszámosként. Emellett a mezőhegyesi Ménesbirtok, a térség legnagyobb foglalkoztatója is igényt tart alkalmi munkaerőre, a helybeli családokkal három-négy hónapra szerződik egy-egy terület megművelésére; kampánymunkák, így a kukorica címerezése idején 600-800 Romániából érkező vendégmunkás dolgozik a földeken.

A dél-békési térségben sem a termelők tényleges jövedelme, sem a napszámo-

sok keresménye nem jelenik meg a hivatalos statisztikákban – a legjelentősebb ker-

tészkedő településeken járva fel is merült a kutatókban a kétely a kistérség leghátrá- nyosabb helyzetű besorolásának megalapozottságát illetően. Ugyanakkor érezhetők

a válságjelek. E periférikus, határ menti vidéken a helyi társadalmak elöregszenek, azokban a falvakban, amelyekben a családok késve vagy egyáltalán nem kapcso- lódtak be a dinnyetermesztésbe, s nem volt módjuk tartalékok képzésére, megkez- dődött a középrétegek lecsúszása, ami mindenekelőtt az eladósodottságban 6 és az

elmaradt közüzemi tartozásokban jelentkezik. A családsegítők egyik legfontosabb feladatává vált az elmaradt tartozások rendezése. Mindezek eredményeként néhány településen szelektív migrációs folyamatok indultak meg; egyre több a megürese- dett ingatlan, az idősek kihalnak, a mobilabbak elköltöznek, helyi ingatlanpiac hiá- nyában az alacsony áron kapható házakba az ország legkülönbözőbb részéből köl- töznek szegény, döntően cigány családok. Ebben a kistérségben hagyományosan kevés cigány család él, nem is hallottunk konfliktusokról, ez a tematika nem jelent meg a beszélgetésekben. Arra viszont már most intő jelet láthatunk, hogy a szociális migráció hullámán idevetődött családok problémát okoznak az érintett helyi társa- dalmak többségi lakosainak, akik igyekeznek minél távolabb kerülni tőlük: e falvak iskoláiból egyre több szülő íratja a gyerekét más településre. S az sem jön szóba, hogy ezek a cigány családok beléphessenek a napszámos munkák piacára; nem élvezik azt a bizalmat, amely alkalmazásuk nélkülözhetetlen feltétele.

A jobb helyzetű kertész településeken a megüresedett portákat a sikeresebb

dinnyések felvásárolják, ezzel is növelik a termőterületüket. A birtokok és a gazdasá-

gok koncentrációjával párhuzamosan tulajdonosaik sorra számolják fel a legfeljebb egy-két hektáros családi kisüzemeket. Mindez a megélhetési, munkavállalási lehető- ségek szűkülését, a további elszegényedést vetíti előre. Az észak-alföldi vidéken, Csengerben és környékén is hallhattuk a panaszt a hagyományos kertészeti ágazatok beszűkülésére. A kertészet itt részint a hajdani nagyüzemi és a kilencvenes években telepített gyümölcsültetvényeket, a családi házak kertjeinek gyümölcsöseit, részint a szántóföldi zöldségtermesztést jelenti. A

6 Ezek forrása áruvásárlási hitel, providentes kölcsön – uzsoráról a Mezőkovácsházai térségben nem tudnak. A Csengeri kistérségben azonban a települések többségében foglalkozik egy-egy család pénz- kölcsönzéssel.

63

paprika és a paradicsom termesztése lényegében megszűnt, és elkezdődött a kor- donos uborkatermesztés visszaszorulása, ami legérzékenyebben az alacsony jöve-

delmű, szegény családokat érinti, ez volt ugyanis az egyetlen olyan termelési kultú- ra, amelybe őstermelőként sikerrel kapcsolódtak be cigány családok is.

A térség szinte valamennyi önkormányzata próbálkozott a szociális földprog-

ram bevezetésével, így próbálva mérsékelni a szegénységet vagy csökkenteni a kerti lopások számát, egy település kivételével azonban mindenütt fölhagytak vele. Noha arra fény derült, hogy az önkormányzatok sem mindig szervezték kellő körültekin- téssel a programot, alapvetően azzal magyarázzák a kudarcot, hogy a cigány csalá- dok nem végezték el a szükséges munkálatokat, eladták a vetőmagot, túl sok volt a konfliktus stb. A térségi polgármesterekkel, szociális szakemberekkel beszélgetve előbb-utóbb mindig a legnagyobb problémára, a cigányok és nem cigányok együtt- élésére, pontosabban annak lehetetlenségére fordult a szó. Csak a kistelepüléseken nem, ott, úgy tűnik, léteznek azok a kapcsolatok, amelyek a cigány családokat is integrálják valamilyen szinten a helyi közösségbe, s ez egyben személyes kapcso- latokon alapuló munkalehetőségeket is kínál a számukra. A kutatásba bevont két legnagyobb térségi településen azonban, ahol cigányok nagy tömbben és részben szegregált körülmények között élnek, a beszélgetések során a segélyekből élő, a többség által eltartott, erőszakos cigányokról alkotott egyöntetűen negatív vélemé-

nyeket hallhattuk, s ez a cigánykép minden esetben kiegészült egy másik fontosnak tartott vonással, tudniillik az alacsony munkakultúrával. Többen említették, hogy a cigányokat nem szívesen hívják napszámba sem, mert nem dolgozzák ki a munka- idejüket, mert ész nélkül törik az ágakat gyümölcsszedés közben stb. Az alacsony munkakultúrára való visszatérő hivatkozás azért figyelemre méltó, mert ebben a térségben is egyre több az olyan család, ahol a felnőttek ugyan dolgoznak, de eladó- sodtak, egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerülnek. A többségi társadalom közép- rétegeinek elszegényedése látható folyamat, már arra is van példa, hogy nem csak

a cigány családok vásárolnak hitelre a boltokban… Mindez azt eredményezi, hogy

felértékelődött a napszámos munka, amelynek piacán immár megjelentek az elsze-

gényedő többségi családok, s lassan kiszorítják onnan a cigányokat.

A Mezőkovácsházai kistérségben 28 ezerre tehető az aktív korú lakosok szá-

ma, s körülbelül 14-15 ezerre az érvényes alkalmi munkavállalói kiskönyveké, ezek

a számok arra utalnak, hogy minden második aktív korban lévő ember valamilyen

napszámos munkát végez. Minden térségben azt hallhattuk, hogy a klasszikus feketemunka a korábbiak töredékére zsugorodott. Az ellenőrzések és a súlyos büntetési tételek, a támogatá- sok megvonása miatt elterjedt a kiskönyves foglalkoztatás, az azonban tény, hogy igen sokféle módon lehet eltüntetni a ténylegesen ledolgozott munkanapokat és ki- fizetett béreket, s ezért nem alaptalanul nevezik „burkolt feketefoglalkoztatásnak”.

64

2. Közfoglalkoztatás az Út a munkához program előtt

A szociális és munkaügyi ellátórendszer 2000-es átalakítását, a közcélú munka in-

tézményének bevezetését követően a személyre szóló rendkívül alacsony összegű rendszeres szociális segély felértékelte az önkormányzati munkaerőpiacot, a köz- munkában való részvétel vetélkedés, s nemegyszer etnikus színezetű, cigányok és nem cigányok közötti konfliktusok tárgyává vált. Ez megerősítette a munkanélküliek

helyi hatalommal szembeni kiszolgáltatottságát és függőségét, s tág teret biztosított e helyi hatalom számára, hogy a maga kedve és belátása szerint válogasson a munkára jelentkezők közül, s tehesse a közfoglalkoztatást a jutalmazás/büntetés eszközévé. (Fazekas, 2001; Kertesi, 2005; Szalai, 2005; Váradi, 2004) A családi segélyezésre való áttérés sem a függőségi viszonyokat nem számolta fel, sem az önkormányzatok moz- gásterét nem korlátozta. Az azonban, hogy a segély összege bizonyos esetekben elér-

te vagy megközelítette a minimálbért, ténylegesen ellenérdekeltté tette az érintettek

egy – a közvéleményben elterjedt mítoszokkal szemben csak töredék – részét mind

az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedésben, mind a közfoglalkoztatásban

való részvételben. Az egyre dagadó, erőteljes cigányellenességgel átszőtt társadalmi elégedetlenség a „dologtalanokkal” szemben teljes mértékben figyelmen kívül hagy-

ta azt a tényt, hogy a mégoly magasnak tűnő segély, a támogatások összege sem

biztosít megfelelő szintű megélhetést a tartósan munkanélküli, inaktív, gyermekes háztartások számára. És elfedte az önkormányzatok közfoglalkoztatási gyakorlatá- nak szelektív természetét is. A települési önkormányzatok vezetői, hiszen az ő kezükben volt és van ma is a közfoglalkoztatás szervezése, a hatékonyság és a méltányosság szempontjai között próbáltak egyensúlyozni, de a mérleg nyelve rendre a hatékonyság felé billent. A hatékonyság nem csupán a rendelkezésre álló pénzügyi források és az elvégzendő feladatok ésszerű összeillesztésének kívánalmaként merült fel, hanem a közfoglal- koztatás keretében elvégezhető lehető leghatékonyabb munka iránti igényként is. 7 Mindez azt eredményezte, hogy mindenütt kialakult a rendszeres szociális se- gélyezett munkanélkülieknek egy olyan rétege, amelyet rendszeresen bevontak a közfoglalkoztatásba, másokat viszont egyáltalán nem vagy legfeljebb a törvényben meghatározott minimális időre, harminc napra vettek fel. Azt, hogy nem hívtak be mindenkit közcélú vagy közhasznú munkára, részben a források szűkösségével, a települések anyagi helyzetével magyarázták polgármesterek, jegyzők, szociális elő- adók. A közcélú keret adott volt, ha nem voltak elég elővigyázatosak, és nem költöt-

7 Köllő idézi Bódis-Nagy háttértanulmányát, amely szerint az önkormányzatok 25%-a kötelezett minden segélyezettet közmunkára, 40%-uk mindig önkéntes, 20%-uk általában önkéntes alapon, időnként pe- dig kötelező jelleggel szervezett közfoglalkoztatást, 15%-uk pedig egyáltalán nem élt a közfoglalkozta- tás lehetőségével. (Bódis-Nagy, 2008, idézi Köllő, 2009: 201.)

65

ték el az összeget, a következő (fél)évben már kevesebb pénz érkezett – így rosszul járhattak azok a kistelepülési önkormányzatok, amelyek – intézmények híján – csak faluszépítési, területrendezési munkálatokat végeztettek el a közmunkásokkal, akik- nek a számát az elvégzendő szezonális feladatokhoz mérték. A közhasznú foglalkoz- tatás a munkaügyi kirendeltségek forrásaitól függött, s az önkormányzatoktól elvárt önrész néha túl soknak bizonyult a kistelepüléseknek, ezért volt kedvelt megoldás, hogy cigány kisebbségi önkormányzatok (is) pályáztak közhasznú foglalkoztatásra, hiszen ekkor mindössze 10% önrészt kellett biztosítani. A pénzügyi korlátok mellett a feladatok jellege – csak szabad téren végezhető

munkák – és szezonalitása – tavasztól őszig tart a dologidő – is határt szabott a közfog- lalkoztatásnak, több volt a segélyes, mint ahány értelmes feladattal ellátható közmun- kásra szüksége volt az önkormányzatoknak. Ám a közfoglalkoztatás szelektivitásának alapvető oka mégis az volt – ami miatt nem egy polgármester visszasírja a régi rendet

–, hogy mivel sem jogi, sem financiális eszközök nem korlátozták, illetve ösztönözték az önkormányzatok közfoglalkoztatási gyakorlatát, azokat vonták be rendszeresen közfoglalkoztatásba, azoknak kínáltak viszonylag tartós, folyamatos munkalehetősé-

get, akikről tudták vagy tudni vélték, hogy jól, megbízhatóan, hatékonyan dolgozik.

A jó, megbízható, hatékony munkavégzés egyik kritériuma a szakképzettség; egy-egy

szakmunkás értékes volt s maradt, mert az önkormányzati intézmények karbantartá- si, felújítási feladatait hosszú évek óta jellemzően közfoglalkoztatás keretében látják

el. A szakképzettség szűrőjén eleve kevesen juthattak át, hiszen a rendszeres szociális segélyben részesülő tartós munkanélküliek jellemzően alacsony iskolai végzettségű- ek, vagy a piacon értéktelen szakmai képzettséggel rendelkeznek. A legfontosabb szűrő így a munkához való hozzáállás, a munkamorál volt. Azokat vették föl, akik, úgymond, akartak és képesek voltak dolgozni, akikkel nem voltak életviteli, viselke- dési problémák. Ez nem jelentette azt, hogy a polgármesterek, képviselőtestületek ne vették volna figyelembe az érintettek családi helyzetét, s ne ügyeltek volna arra, hogy

a gyermekes szülőket bevonják a közfoglalkoztatásba. A méltányosság szempontjait is

érvényesítették, de alárendelték a hatékony és rendes munkavégzésnek. Mindez azt eredményezte, hogy az önkormányzati munkaerőpiacon (Tardos, 2005) is kialakult egy olyan „elit”, amelyik viszonylag jobb munkákat végzett, rend- szeres munkajövedelemhez jutott, a munkavégzéshez szükséges képességeit, kom- petenciáit is karban tartotta a közmunka – még ha ez nem is jelentett feltétlenül belépőt az elsődleges munkaerőpiacra. A munkanélküliek legképzetlenebb, leg- szegényebb, legelesettebb csoportjai vagy egyáltalán nem jutottak közmunkához

vagy olyan ritkán és olyan rövid időre, hogy az nem volt elég ahhoz, hogy a munka- végzéshez szükséges legelemibb készségeik ne kopjanak el teljesen. Így aztán, ha néha be is hívták őket dolgozni, velük mindig gondok adódtak. A munkanélküliek

e csoportjában még a közfoglalkoztatás cirkuláris hatása sem érvényesült, vagyis so-

66

kan még a munkaügyi ellátórendszerbe sem kerültek vissza, végérvényesen a helyi

szegénypolitika klienseivé váltak, és a szociális segélyezés csapdájában rekedtek.

A települési önkormányzatoknak 2005 óta ki kellett jelölniük azt az intézményt, jel-

lemzően a családsegítő szolgálatokat, amelyekkel a munkanélkülieket együttműködésre kötelezték. A szolgálatok feladata volt a munkanélküliek munkaerő-piaci reintegrációját szolgáló beilleszkedési program biztosítása. E program a tartósan munkanélküli, köz- foglalkoztatásba is ritkán kerülő emberek számára volt/lett volna kulcsfontosságú, mert személyre szabott segítséggel, képzési, készségfejlesztési programokkal legalább ké- pessé tehette volna az embereket a munkavállalásra. Ott, ahol működött ilyen program, lehetőségeit nagyban korlátozta, hogy volt-e hová visszaintegrálni a munkanélkülieket. Mindazonáltal, különböző kutatások szerint, ha működött, akkor a leghatékonyabb reintegrációs eszköznek bizonyult. (Ferge, 2008; Vida, 2009) Az általunk vizsgált négy kistérségben egyáltalán nem, vagy kevéssé eredménye- sen működött a program. A Mezőkovácsházai kistérségben a beilleszkedési progra- mot kizárólag a központban biztosították. A családgondozók megítélése szerint, ha csak néhány embert sikerült is visszajuttatni az elsődleges munkaerőpiacra, de leg- alább szociális szakemberek, pszichológusok foglalkoztak velük, programokat szer- veztek a számukra, valaki legalább figyelt rájuk… Más településeken már hiányoztak

ehhez a feltételek. A Csengeri kistérségben az elmúlt években egy-egy családgon- dozónak átlagosan 200 munkanélkülivel kellett foglalkoznia, ennyi ember számára a háromhavonta kötelező megjelenés mellett képtelenség volt az alapvető szolgálta-

tásokat – tájékoztatás, életviteli tanácsadás, mentálhigiénés foglalkozás, álláskeresési tréning stb. – a megfelelő színvonalon és módon biztosítani. A családgondozók egy- felől a szakmai és infrastrukturális kapacitások hiánya, másfelől a munkanélküliek ér- dektelensége okán tartották sikertelennek a programot. A munkanélküliek ugyanis, hangzik az értékelés, nem ambicionálták, hogy visszakerüljenek a munkaerőpiacra, megélhetésüket a segély-közfoglalkoztatás-feketemunka rendszerére alapozták.

A kapacitáshiány volt az oka annak is, hogy a Sásdi kistérségben a családsegítő szol-

gálat ezt a szolgáltatást nem tudta vállalni. A Cserehát gettófalvaiban, kistelepülésein pe- dig a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások sem épültek ki megfelelően, nagyon sokan és nagyon súlyos problémákkal szorulnak támogató segítségre, a családgondo- zóknak legfeljebb tűzoltásra futja, beilleszkedési programról álmodni sem lehetett.

A Csereháton és a Csengeri kistérségben a közfoglalkoztatás már néhány éve kiter-

jedt az intézményekre is, az önkormányzatok a hiányzó munkaerőt közmunkásokkal pótolták, 8 s nem csak takarítók, konyhai segítők, de önkormányzati ügyintézők, nap- közis tanárok, vagy a házi segítségnyújtásban közreműködő „mindenesek” is a munka-

8 Arra is találtunk példát az Encsi kistérségben, hogy a közös intézményt fenntartó települések közötti pénzügyi elszámolások során, természetesen informálisan, pénz helyett közmunkával fizetett a likvidi- tási gondokkal küszködő fél.

67

nélküliek, rendszeres szociális segélyesek közül kerültek ki. Ezzel az önkormányzatok a közalkalmazotti státuszokat és béreket válthatták át támogatott munkahelyekre. Az intézményekbe bekerülni, ha közmunkásként is, bennmaradni kiváltság volt s maradt.

3. Rátosok, segélyesek, ki- és belépők

2009 első hónapjaiban, a rendszeres szociális segélyben részesülők kötelező felül- vizsgálata során mindenütt radikálisan lecsökkent a rendszeres szociális segélyben részesíthető aktív korú ellátottak száma, ezzel szemben a rendelkezésre állási tá- mogatásban (rát) részesülők, tehát munkavégzésre alkalmasnak minősített, közcélú foglalkoztatásba bevonható munkanélkülieké folyamatosan bővül. Az országos tapasztalatoknak megfelelően térségenként jó, ha egy-egy példát hallottunk arra, hogy azért nem került egy szülő a rátosok közé s maradt szociális segélyen, mert nem tud gyermeke napközbeni ellátásáról gondoskodni. A közfog- lalkoztatás szervezésekor azonban az önkormányzatok törekszenek arra, hogy a gyermekes szülők igényeit figyelembe vegyék, pl., hogy az édesanyákat ne a szünet idején hívják be közmunkára vagy, hogy a szülőket ne egyszerre foglalkoztassák.

A szociális segélyben részesülők másik két csoportjával, az 55 év felettiekkel és

az egészségkárosodottakkal kapcsolatban is problémákat jeleztek a szociális szak- emberek. Igazolódtak azok az előzetes szakmai félelmek, amelyek szerint az új sza- bályozás lemond ezekről az emberekről, arról, hogy valahogyan is integrálja őket a munka világába. Az önkormányzatok ugyan felajánlhatták a rátba sorolás lehetősé-

gét az érintetteknek, és a közcélú munkába is bevonhatják őket, de a négy térségben mindössze egy településen tudtak munkát biztosítani az 55 év felettieknek, min- denütt éppen elég gondot okoz a rátosok foglalkoztatása. Az egészségkárosodottak száma és helyzete térségenként változó, Mezőkovácsházán és környékén több reha- bilitációs foglalkoztató is működik, másutt azonban nincsenek ilyen lehetőségek, és noha szeretnék, az érintetteket nem tudják foglalkoztatni. Korábban az 50%-os rokkantak számára több településen is a közhasznú foglalkoztatás keretében tudtak munkát és fizetést biztosítani, ebben az évben a munkaügyi kirendeltségek költ- ségvetésében radikálisan lecsökkent a közhasznú keret, s az sem önkormányzatok, hanem civilszervezetek között osztható el.

A „baj” az, hogy mind az egészségkárosodottak, mind az 55. életévüket betöltött

segélyesek egy része dolgozni szeretne, mert méltatlanul kevés jövedelemből kénysze- rül élni, s mert alkalmasnak is tartja magát a munkára. Az elsődleges munkaerőpiacon már végképp nincs rájuk szükség, a közcélú foglalkoztatásba pedig nem tudják őket bevonni. Ennek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a családgondozók si- kertelennek és reménytelennek látják munkájukat. A szociális törvény módosításával

68

ugyanis, minden előzetes szakmai ellenérv dacára, 9 a beilleszkedési programban való részvételre, a családsegítő szolgálattal való együttműködésre a rendszeres segélyben részesülőket kötelezték, miközben már nincs hová őket be- és visszailleszteni. Voltak, nagyjából az országosan jellemző, 10% körüli, vagy annál alacsonyabb arányban, akik a felülvizsgálat során jelezték, lemondanak az ellátásról és a közcélú foglalkoztatásban való részvételről. Mindenütt akadt példa arra, hogy valaki szégyellte, méltatlannak találta volna az utcai söprögetést, ezért inkább lemondott a rátról is. Nem egy példa volt arra, hogy a korábban feketén foglalkoztatott segélyes azért mondott le az ellátásról, mert a vállalkozó legálisan kívánja alkalmazni. Az egyik baranyai körjegy- zőségen a szociális előadó több mint húsz esetben készített megszüntető határozatot ilyen okból, a vállalkozók ugyanis nem kívánták 90 napig nélkülözni megbízható mun- kásaikat. Másutt nem feltétlenül maguktól jutott a vállalkozók eszébe a foglalkoztatás kifehérítése, az önkormányzati vezetők meggyőzték őket arról, hogy legjobb, legmeg- bízhatóbb feketemunkásaikat érdemes bejelenteniük, különben bevonják őket a köz- munkába. Ez a stratégia eredményesnek bizonyult, a dél-békési térségben több tucat feketemunkás munkaviszonya legalizálódott így. A tapasztalatok azonban arra inte- nek, hogy a foglalkoztatás kifehérítése ezzel egyelőre véget ért, a vállalkozók lefölöz- ték a (papíron) munkanélküliek eddig is folyamatosan foglalkoztatott javát, akik pedig maradtak az ellátó rendszerben, nagy valószínűséggel nem is kerülnek ki onnan. Kikerülni az ellátásból úgy is lehet, ha valaki nem vállalja el a felkínált munkát, vagy a munka közben fegyelmi vétségeket követ el. Mindenütt akadt erre is példa, volt, aki nem jelent meg a közmunkán, vagy ha meg is jelent, elment idő előtt, vagy megüzente, hagyják békén, inkább megy feketén dolgozni stb. Hozzá kell ehhez tennünk, hallottunk okosabb megoldásról is; a feketemunkába visszatérni vágyó közmunkás egy hónapnyi söprögetés, kaszálás után orvosi igazolást hozott arról, hogy az egészségi állapota miatt nem alkalmas a fizikai munkavégzésre. Ő legalább, orvosi segédlettel, ráton maradt. Mezőhegyesen kiugróan sok, tizenhárom közcélú munkást küldtek el fegyelmivel, s így három évre kizárták őket mindennemű ellátá- sából. Mivel a rátosok között a szociális szakemberek szerint viszonylag magas az al- koholbetegek aránya, a városban – nem csak itt, hanem a települések többségében –, rendszeresen szondázzák a közcélú munkásokat, a harmadik alkalom után elküldik őket. De az ellátás nélkül maradtak ellehetetlenülnek, fizikai és mentális állapotuk tovább romlik, ezek az emberek jellemzően a feketemunka piacán sem keresettek – a kizárás tragikus következményekkel járhat. Nem véletlen, hogy az önkormány- zatok túlnyomó többsége nem vállalkozik erre, akkor sem, ha a közcélú munkások erre okot adnának, például nem jelennek meg, idő előtt hazamennek, isznak mun- kaidőben vagy nem dolgoznak megfelelően. Az gyakran előfordul, hogy két írásbeli

9 Lásd a Szociális Szakmai Szövetség véleményét.

69

figyelmeztetésig eljutnak, a harmadik bejegyzésre viszont már nem kerül sor, mert a polgármesterek, képviselőtestületek jellemzően nem vállalják annak a felelősségét és politikai kockázatát, hogy emberek, családok ellátás nélkül maradjanak. Ha vannak is kilépők, kiesők a rendszerből, a jellemző tendencia a rendelkezésre állási támogatásra jogosultak számának folyamatos növekedése. Elsősorban azoknak

a házastársai lépnek be a rendszerbe, akik tavaly még a saját nevükre kapták a családi

alapú rendszeres szociális segélyt. Ezek a férjek, feleségek, ha teljesítették egyéves együttműködési kötelezettségüket a munkaügyi kirendeltséggel, a rátosok lesznek, akárcsak azok az asszonyok, akik a gyes lejárta után három hónapig együttműköd- nek az illetékes kirendeltséggel. Azt tapasztaltuk, hogy e családokban a három hó- nap szűkösséggel jár, mert az együttműködés ideje alatt nem jár semmiféle ellátás. A közfoglalkoztatottak között megjelennek olyan emberek is, akik jövedelmi-vagyoni helyzetük miatt rátra nem jogosultak, de legalább egy évig együttműködtek a mun- kaügyi kirendeltséggel, őket különösen akkor látják szívesen a közcélú munkások között, ha szakmával rendelkeznek. Várható, hogy tovább emelkedik a rátosok száma,

a gazdasági válság hatására a munkaügyi ellátó rendszerben megjelenők, köztük sok

pályakezdő egy része egy év után megjelenhet az önkormányzatoknál. A rátosok külön nevesített csoportja azoké a 35 évnél fiatalabb munkanélkülieké, akik nem rendelkeznek befejezett általános iskolai végzettséggel. Őket a szociális törvény módosítása arra kötelezi, hogy elvégezzék az általános iskolát, s ezzel képessé váljanak szakma elsajátítására is. Miközben a szabályozás szerint, ha a bizonyítványt nem szerzi meg, az érintettet ki kell zárni az ellátásból, ez év nyarán csak a bizonytalanságot érzé- keltük, ami abból fakadt, hogy a regionális képző és továbbképző központok még nem kezdték meg a szervezést, senki nem tudott biztosat mondani arról, hogy hol, mikor, kiknek indul a felzárkóztató képzés. Hallottunk viszont olyan, a munkaügyi szervezet által kezdeményezett település-karbantartó tanfolyamról, amely szemmel láthatóan il- leszkedni kíván a közfoglalkoztatásban elvégzendő tipikus munkákhoz, s amelyen részt vehetnek olyan rátosok is, akik nem fejezték be a nyolc osztályt. Ha sikeresen vizsgáz- nak, a tanfolyam végén tanúsítványt kapnak a résztvevők – egyik beszélgetőpartnerünk ezt a képzési formát a statisztikai adatok kozmetikázására szolgáló eszköznek ítélte.

4. Közfoglalkoztatási stratégiák és gyakorlatok

4.1. Ki, mit, mennyi ideig, hány órában…

A települési önkormányzatoknak jószerivel mindenütt jóval több embert és hosz- szabb ideig kellene beforgatnia a közfoglalkoztatásba, mint korábban. Noha termé- szetesen nem kötelező mindenkit közcélú munkásként felvenni, a pénzügyi ösztön-

70

zők arra késztetik őket, hogy lehetőleg mindenkit, de legalábbis minél több rátost foglalkoztassanak. Hiszen a ráthoz 20, a rendszeres szociális segélyhez 10, míg a közcélú munkások béréhez 5% önrészt kell hozzátenniük. 10 Tapasztalataink szerint a vizsgált négy kistérségben a települési önkormányzat- ok többsége arra törekszik, hogy mindenkit bevonjon a közcélú foglalkoztatásba, ám akad azért olyan település is, amelyik fönntartja a korábbi szelektív gyakorlatot. Az Észak-Alföldön hallhattunk egy polgármesterről, aki a közcélú munkások kivá- lasztásában nem csupán az életvitelt, a munkára való alkalmasságot mérlegeli, ha- nem a pártszimpátiát is, akiről tudja, tudni véli, hogy nem rá és a pártjára szavazott, az nem remélheti, hogy behívják közcélú munkára. Az önkény e szélsőséges esete tapasztalataink szerint ritka, de kétségtelen tény, hogy a közfoglalkoztatásba bevo- nandók megemelkedett létszámát a feladatokhoz és a forrásokhoz kell igazítani, s nem mindegy, hogy kit mikor hívnak be közmunkára, kit mennyi ideig foglalkoztat- nak, s ez a körülmény továbbra is teret nyújt a szelektivitásnak. Amikor az önkormányzatok a közfoglalkoztatási terveket készítették, rendsze- rint felmérték az intézmények igényeit is, amelyek kapva kaptak az alkalmon, hogy a hiányzó munkaköröket közcélú munkásokkal töltsék be. A lista elég hosszú: takarí- tók, udvarosok, konyhai dolgozók, hivatalsegédek, ebédkihordók, gyermekkísérők, dajkák, portások, teleház-vezetők, pályázatíró stb. Arra is találtunk nem egy példát, hogy a szociális alapellátásban, az idősgondozásban betöltetlen helyekre közcélú munkások kerülnek, illetve egy-egy képzettebb közmunkással olyan többletszolgál- tatást tud nyújtani a családsegítő szolgálat, mint a drogprevenció, amire szükség van, csak éppen forrást nem találtak eddig hozzá. Az intézményvezetők maguk választhatták ki közcélú dolgozóikat, volt, ahol már korábban alkalmazott, bevált, megbízható embereket vettek fel újra, de az intézmények- hez kerülők mindenütt kiváltságos helyzetűeknek számítanak, akárki még konyhai ki- segítő és takarító sem lehet. Az ő munkájukat hasznosnak és szükségesnek tartják, s ők többnyire számíthatnak a nyolcórás és többhónapos, esetleg év végéig (ritkán, de akad, hogy ennél is tovább) tartó minimálbéres foglalkoztatásra. Az önkormányzatok és intézményeik ezzel a költségtakarékos megoldással jól járnak, s érdekeltek is tar- tós fenntartásában. Az intézményekben dolgozó közcélú munkások számára azonban nyilvánvalóan kívánatosabb lenne, ha munkájukat közalkalmazotti státuszban, maga- sabb bérért s főként a munkahelyi előrelépés perspektívájával végezhetnék. 11

10 2008-ban a rát összege a nyugdíjminimumnak megfelelően 28 500 Forint, ennek 20%-a 5700 Forint, a hatórás minimálbéres foglalkoztatásban 44 500 forintot vihetnek haza a közmunkások, ebből az önkormányzatoknak 2225 forintot kell fizetniük. Nettó összegekről van szó.

11 Mindössze egy-két esetben hallottunk arról, hogy az önkormányzatok az intézményekben dolgozó közcélú munkások szerződéseit, vélhetően pénzügyi okokból, hónapról hónapra kötik meg, s ez ne- hézzé teszi a tervezést. Ám a vizsgált településeken nem ez a tipikus megoldás.

71

A tömegmunkát, a megszokott település-karbantartó, faluvirágosító és –szépí- tő feladatokat végző többség jellemzően a törvényben előírt minimum, a hatórás és kilencven napig tartó foglalkoztatásra számíthat. Azokban az esetekben, ahol et- től eltérnek, pénzügyi okok állnak a háttérben. A legfontosabb az, hogy a törvény szerint ebben az átmeneti évben a rát összege nem lehet kisebb, mint az elmúlt évben kapott családi segélyé. A többgyermekes családok esetében ez az összeg elérte a minimálbérét (56 000 Ft volt), s ennek folyósítása idén az önrész aránya miatt akkor „éri meg” az önkormányzatnak, ha az érintett embereket nyolc órában alkalmazza az év végéig. S ennek lehet még egy kedvező hozadéka, az nevezete- sen, hogy ha összejön ez alatt az idő alatt a megfelelő számú (200) munkanap, akkor az érintett visszakerül a munkaügyi rendszerbe, s egy ideig nem a települési kasszát terheli az ellátása. Felülről nyitott a kassza – hangzik a kormányzati szirénhang, ám hiába ösztö- nöz a támogatási rendszer arra, hogy lehetőleg mindenkit bevonjanak a közfoglal- koztatásba, az önkormányzatok egy része erre képtelen, ahol pedig azt gondolják, hogy mindenkinek munkát kell adni, s erre esetleg a fedezet is ott a kasszában, ott a tömeges foglalkoztatás diszfunkciói ütnek vissza nagyon hamar. Jártunk olyan kisvárosban, ahol annak örült a polgármester, a képviselőtestület,

a közfoglalkoztatást szervező kht. vezetője, hogy végre van elegendő munkáskéz a városkép és az emberek közérzetének javításához, „kerül, amibe kerül”. Egy észak- alföldi településen a képviselőtestület, amely előtt mindenekelőtt az a cél lebeg, hogy az állandó segélykérésről le-, a munkára viszont rászoktassa a munkanélkü- lieket, elsősorban is a cigányokat, annak ellenére, hogy a feladatokat, intézményi igényeket figyelembe véve mindössze 110 rátos foglalkoztatása látszott ésszerűnek,

úgy döntött, mind a közel ötszáz embert behívja közmunkába. A források kérdése itt, legalábbis a nyári beszélgetések alatt még nem merült fel problémaként. S talál- koztunk kivételesen jó helyzetben lévő aprófalu közfoglalkoztatást szervező alpol- gármesterével, aki örvendezett, hogy a tizenegynéhány közmunkását végre nyolc órában tudja foglalkoztatni, s azon aggodalmaskodott, nehogy az állam rájöjjön, mi- lyen sokba is kerül neki ez a rendszer, s elapadjon a központi forrás. Ugyanakkor azt látnunk kell, hogy minél szegényebb egy kistelepülés, minél több munkanélkülit kellene beforgatnia a rendszerbe, annál nehezebben tudja ki- gazdálkodni a szükséges forrásokat. Példaként említhetünk egy baranyai kisfalut, lakóinak túlnyomó többsége cigány, a munkanélküliségi ráta a Sásdi kistérségben itt a legmagasabb, mindig meghaladja a 40 %-ot. Ebben a faluban tavasszal 25-30 segélyest hívtak be közmunkára, 2009 júniusában 67 ember kapott rátot, de úgy terveztek, hogy a csúcsidőben, augusztusban sem lesz 28 közcélú munkásnál több

a rendszerben. Noha sokan, mind többen szeretnének bekerülni a közmunkába,

nem tudnak mindenkit felvenni. Egyszerre nem tudják foglalkoztatni a hetven em-

72

bert – ahogy nagyobb településeken erre van példa –, és az év során nem tudják úgy elosztani a feladatokat, hogy mindenkinek legyen is dolga, ráadásul megfelelő mun- kaeszközökkel sem tudnak ennyi embert ellátni. A szabad téren végezhető munkák szezonalitása és a forráshiány szabnak gátat a közfoglalkoztatás kiterjesztésének. Mindez azt jelenti, hogy a tartós munkanélküliséggel, mély szegénységgel küszkö- dő, forráshiányos falvakban a tartósan munkanélküli, rátra jogosult emberek abban reménykedhetnek, hogy kétévente jó, ha kilencven napot dolgozhatnak, különben ott a rát, s nyilván boldogulnak, ahogy tudnak. Nem kétséges, hogy ez a közfoglal- koztatás arra sem elegendő, hogy „rendes munkára szoktasson”, nemhogy vissza- tereljen a munkaerőpiacra. Úgy látszik tehát, hogy a bőségesnek tűnő központi for- rások ellenére az önkormányzati közfoglalkoztatás vonatkozásában a települések között korábban is megfigyelhető egyenlőtlenségek (Fazekas, 2001; Kertesi, 2005) egyáltalán nem mérséklődnek.

4.2. Kvázi munka, kvázi munkahely

A közcélú munkások megnövekedett létszáma önmagában is szükségesség tet- te, hogy a települések többségében a munkát szervező és irányító polgármester – ritkábban kht. vezetője, vagy falugondnok – alatt megjelenjen egy újabb irányí- tási szint, a brigádvezetőké, munkavezetőké. Ők jellemzően, de nem kizárólag a közmunkások közül kerülnek ki, kiválasztásuk rátermettségüktől, megbízhatóság- águktól, s főként az erélyüktől függ. Az ő feladatuk ugyanis nem csak az, hogy a munkásokat elosszák, az eszközöket kiadják és begyűjtsék, hogy ügyeljenek arra, nehogy tönkremenjen a fűkasza, vagy több üzemanyag fogyjon a napi penzumnál. Ellenőrzik a munkát, nem engedik lazsálni a közcélú munkásokat, rendet és fegyel- met tartanak, konfliktusokat kezelnek. A közcélú foglalkoztatás, legalábbis a résztvevők számát tekintve, (kis)üzemi méretűvé vált, ez azonban korántsem jelent ténylegesen üzemszerű működést. Az a részint kikényszerített, részint meggyőződéssel vállalt gyakorlat, hogy mi- nél több embert, lehetőleg minden rátost vonjanak be a közcélú foglalkoztatásba, azt eredményezi, hogy nagyon heterogén a közmunkások összetétele, a munkata- pasztalatok, a munkavégzéshez szükséges kompetenciák, készségek, az egészségi állapot stb. tekintetében egyaránt. Mindenütt hallhattunk az egészségi állapotuk, életvitelük, mentális, pszichés problémák miatt a folyamatos munkavégzésre al- kalmatlan vagy nehezen fogható 10-20 százaléknyi munkanélküliről. Eddig békén hagyták, most foglalkoztatniuk kell őket, de ahogy eddig, most sincs eszköze arra az önkormányzatoknak, hogy a tartós munkanélküliséggel, szegénységgel, a megélhe- tés instabilitásával járó személyes és családi problémákat kezelje. Ezért sem érthető, hogy az együttműködési kötelezettség, a beilleszkedési programban való részvétel

73

miért éppen a rátosok számára nem kötelező, holott a törvény éppen őket akarja a munka világába (vissza)integrálni. 12 A rendelkezésre állási támogatásban részesü- lők többsége így ma azokon a településeken sem jut már szinte semmilyen szociális vagy foglalkoztatási szolgáltatáshoz, ahol eddig ezek elérhetőek voltak. A közcélú munkások nagy száma, heterogén összetétele az egyik oka annak, hogy a közfoglalkoztatás alapvetően fegyelmezési feladattá vált. A fegyelmezés leg- fontosabb eszköze a gyakori szondáztatás, olykor a táskák vizslatása alkohol után. Megfordultunk olyan kistelepülésen is, ahol a polgármester és a képviselőtestület az összehívott közmunkásokat azzal kívánta fegyelmezett munkára és együttműkö- désre bírni, hogy aki békétlenkedik, a többieket hátráltatja a munkában, az nem használhatja fel a maga kedve és igénye szerint a szabadságos napjait. Az Út a munkához program helyi megvalósításáról tudósító kisebb-nagyobb sajtóhíradásokban ma is rendre a munkára való alkalmatlanságról, fegyelmi problé- mákról, ellustult, a segélyezési rendszertől elkényelmesedett közcélú munkásokról esik a legtöbb szó. A polgármesterek, szociális szakemberek azt panaszolják, hogy nagy számban jelentek meg a rendszerben az alacsony iskolai végzettségű, kevésbé motivált segélyezettek, akik nem alkalmasak a hatékony munkavégzésre. Általános vélemény, hogy a hat órát is nehezen tudják ledolgozni, annyira elszoktak a munká- tól. A motiváció, a hatékonyság hiánya nem csupán a munkanélküliek legelesettebb csoportjait jellemzi. Többen meséltek arról, hogy igyekeznek meggyőzni a közcélú munkásokat, ez a munkahely is ugyanolyan, mint bármely másik, itt is fel kell kelni, időre beérkezni, kitölteni a munkaidőt, szót fogadni a munkavezetőnek stb. – kevés sikerrel. Azzal ugyanis mindenki tisztában van, hogy ez mégsem olyan munkahely, mint bármelyik másik. 13 A teljesítmény nem számít, hiszen nincs mód a differenci- álásra, aki hajt, éppen annyit kap, mint aki inkább üldögél. Az elvégzendő feladatok nem túl változatosak, nem követelnek különösebb tudást, szakértelmet, s ott, ahol az emberek legfontosabb feladata a közterületek rendben tartása, a söprögetés, fűkaszá- lás, gyomlálás, a munkát gyakran kétszer-háromszor annyian végzik, mint egy évvel ezelőtt. Nem egy településen pedig a normális munkavégzés olyan infrastrukturális feltételei sem állnak rendelkezésre, mint egy öltöző, mosdó, melegedő, nem beszélve a munkaeszközökről…

12 A Szociális Szakmai Szövetség a törvényjavaslat véleményezésében a program egyik alapvető hibá- jának nevezte, hogy „a szociális munka eszközrendszere, a szakmai alkalmazásának súlya háttérbe szorult”. Ez annak ellenére súlyos probléma, hogy korábban sem működött mindenütt eredményesen a program, de a családsegítők szakmai kapacitásainak erősítése helyett a megoldás a szolgáltatások radikális korlátozása lett. Lásd még Ferge, 2008.

13 A program jó gyakorlatait bemutató Kézikönyvben az egyik polgármester így fogalmaz: „Sokan nem értik meg, hogy nem munkahelyük van, hanem munkájuk, és a kettő között nagy a különbség.” For- rás: http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_utamunkahoz&switch-content=afsz_utamunkahoz_

kezikonyv&switch-zone=Zone1&switch-render-mode=full

74

A motivációt, hatékonyságot számon kérni a közmunkásokon lehet, de nem fel- tétlenül méltányos. Magától a programtól is tökéletesen idegen a hatékonyság esz- méje, hiszen az a cél, hogy minél több szociális támogatásban részesülő munkanél- külit ösztönözzön munkavégzésre, felülírja azt a munkával kapcsolatban általában jogosnak mondható elvárást, hogy azt minél olcsóbban, gyorsabban, hatékonyab- ban hajtsák végre. Egy szociális előadó beszélt arról, érzése szerint a programmal

visszaléptünk a manufakturális világba: ahelyett, hogy géppel ásnánk, tisztítanánk ki

a falu árkait, lapátokat, kapákat adunk a közmunkások kezébe, hogy minél többen

dolgozzanak

Több polgármester gondolja, hogy ha már itt van ez a program, ha tartó-

san be kell rendezkedni a munkanélküliség helyi kezelésére, akkor hatékonyabb munkára, értelmes, lehetőség szerint értékteremtő feladatokra lenne szükség.

A szociális földprogramhoz, szociális szövetkezethez kapcsolódó munkálatokat

néhány településen ugyan már közcélú munkások végzik, de jóval inkább ter- vekről, mintsem kiforrott gyakorlatokról van szó. Mózer Péter e kötetben közölt tanulmánya éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az Út a munkához program inkább korlátozza, mintsem ösztönzi az innovatív helyi foglalkoztatási megol- dásokat. (Mózer, 2009) Néhány polgármester továbbra is elsődlegesen önkor- mányzati feladatnak tartja a közfoglalkoztatást, s állami földterületet, segítséget várna pl. erdőtelepítési programokhoz, vagy többletforrások mellett akár a köz- útkezelőtől is átvenne feladatokat. Mások nem feltétlenül csak önkormányzati

szinten tartják lehetségesnek a közfoglalkoztatás kiterjesztését, hanem nagyobb volumenű, vízgazdálkodással, utak karbantartásával, infrastrukturális fejleszté- sekkel összefüggő munkálatokat, lényegében állami cégek közmunkaprogram- jait tartanák üdvözlendőnek. Azt több kistelepülési polgármester sérelmezte, hogy a támogatott helyi fejlesztések megvalósításakor a kötelező közbeszerzési eljárás miatt nemigen van esély arra, hogy bizonyos munkákat a közfoglalkozta- tás terhére végezhessenek el, s hogy a közmunka a pályázatokban nem számol- ható el saját erőként. 14 Nagyon jellemző, hogy a munkanélküliség kezelését, a munkára ösztönzést jószerivel mindenki a támogatott foglalkoztatás keretein belül képzeli el, a piaci alapú munkavégzés irányába olyannyira kevesen tettek lépéseket, hogy kutatási terepeinken mindössze egy dél-alföldi települést találtunk, ahol az önkormány- zat közfoglalkoztatottakat helyezett el külső szolgáltatóknál. „Ebben az esetben a közfoglalkoztatottak teljes értékű, piaci munkát végeznek, a külső szolgáltató el- várásainak kell megfelelniük. Ugyanakkor ez a foglalkoztatási forma a munkavál-

14 Ám ellenpélda is akad. A leleményes, vállalkozó polgármester mindent megold; egy dél-alföldi kistele- pülésen az öregedő lakosság igényeit kiszolgáló térfigyelő kamera rendszer kiépítésében a földmun- kákat a közcélú munkásokkal végeztette el, úgy, hogy azt saját erőként sikerült elfogadtatnia.

75

lalók számára nemcsak a folyamatos, teljes munkaidejű állást jelent, hanem egy- fajta „várólistát” az elsődleges munkaerőpiac irányába.” (Vida--Virág, 2009) 15 A közcélú munkások magas száma, a megfelelő mennyiségű és minőségű fel- adat hiánya egyenesen vezet a látszatmunkához, ami elégedetlenség és konfliktu- sok forrása, legalábbis erről tudósít a Mezőkovácsházai kistérségről szóló esetta- nulmány. „Összességében megállapítható, hogy a segélyezési rendszer szigorítása előtt meglévő helyi feszültségek egyáltalán nem csökkentek a településeken, csak egy másik szintre helyeződtek át. Az új rendszer bevezetését jórészt az a társadalmi elégedetlenség generálta, hogy a segélyezéssel megszerezhető jövedelem bizonyos esetekben (családi segélyezés) elérte – az össznépi mítosz szerint meg is haladta – a minimálbér nettó összegét. A kötelezően előírt foglalkoztatás ezt a helyzetet egyál- talán nem oldotta meg, a sokszor „kapun belüli munkanélküliekként” funkcionáló közcélú foglalkoztatottak szemet szúrnak a településen élőknek, akik ezt gyakran sérelmezik, és szóvá is teszik az önkormányzati illetékeseknek, sőt sok esetben az önkormányzati tisztségviselők is az elégedetlenkedők csoportjához tartoznak.” (Vida--Virág, 2009) Különösen súlyos a helyzet a Csengeri kistérség azon településein, ahol a ci- gány és nem cigány együttélés feszültségei a közfoglalkoztatásban is leképeződnek; arra hivatkozva, hogy nem hajlandók egymással dolgozni, cigányokat és nem ci- gányokat külön brigádokba szerveznek, előbbiek árkot tisztítanak, füvet vágnak, utóbbiak dolga az intézmények festés utáni takarítása, a közterületek gondozása. A cigány brigádok élére azonban nem sikerült megfelelő, az emberek számára elfo- gadható vezetőt találni, így aztán nincs fegyelem, ahogy a munkának se sok látszatja. S hallhattuk: a reggeli műszakból hazatérő asszonyokat mélységesen zavarja a sze- metes utcák, az árokparton cigarettázgató cigány közcélú munkások látványa, akik „többet kapnak kézhez, mint ő, aki napi nyolc órát nyom le a szalag mellett, akkor bizony felmegy a pumpa. Egyre többen teszik szóvá. Amikor már túl sok ideges asz- szony van, akkor… szólunk az irányítójuknak, hogy vigye ki őket a külterületre, árkot takarítani, hogy ne lássák az emberek.” (idézi Hamar, 2009) 16

15

A

már említett Kézikönyv egyik tanulsága, hogy az elsődleges munkaerőpiachoz közelítő közfoglalkoz-

tatási gyakorlat a nagyobb városokban, megyeszékhelyeken valósítható meg, különösen, ha az érintett önkormányzatok már eddig is törekedtek arra, hogy nonprofit szervezeteket, nem önkormányzati szereplőket vonjanak be a munkanélküliség enyhítését szolgáló programokba. Szombathelyen pl. az önkormányzat nem támogatást ad a közfoglalkoztatást biztosító szervezeteknek, hanem megvá- sárolja tőlük a munkát. (Forrás:http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_utamunkahoz&switch- content=afsz_utamunkahoz_kezikonyv&switch-zone=Zone1&switch-render-mode=full) Mózer Péter hivatkozott tanulmányában helyesen állapítja meg, hogy nem az Út a munkához program ösztönözte

helyi innovatív kezdeményezéseket, hanem arról van szó, hogy az érintett szereplők, ha akarják, ha nem, kénytelenek beépíteni a működő rendszerbe a közcélú foglalkoztatást.

a

16

A

közcélú munkások elrejtéséről az Encsi kistérségben is hallhattunk.

76

Ezt a munkaszervezési gyakorlatot az önkormányzat azért tartja fenn, mert a közfog- lalkoztatás idején a cigányok nem jogosultak semmiféle segélyre, s így legalább addig sem követelőznek a hivatalban. 17 Igaz, hogy nem tudnak mindenkinek értelmes munkát adni, s a közcélú munkásokkal szembeni elvárások is minimálisak. Az etnikus határok mentén elkülönült-elkülönített munkavégzés, az elegendő feladat és a hatékony irányí- tás hiányában különösen feltűnő látszatmunka azonban csak növeli az elégedetlensé- get, életben tartja, sőt felerősíti azokat a feszültségeket, konfliktusokat, amelyek széles körben elfogadottá és támogatottá tették és teszik a segélyezés és közfoglalkoztatás át- alakítását, s nem szüntetik meg az igényt a dologtalan segélylesők megregulázására.

5. A közcélú és a feketemunka 18

Mindenki, az „okos polgármesterek” is tudták, hogy a mégoly magasnak tartott ösz- szegű segély mellett sem tudtak a családok megélni, s ezért szükség volt a fekete- munkára. 19 Ma sincs s nem is lesz ez másképp, a rát vagy a hatórás foglalkoztatás után járó bér a gyermekek után járó támogatásokkal együtt sem biztosítja a megél- hetést. Ahogy korábban, úgy ma is alapvető kérdés, hogy a helyi önkormányzatok miként viszonyulnak a segélyezettek, rátosok, közmunkások feketemunkában való részvételéhez. Ez nem csupán attól függ, hogy mennyire „okos” a polgármester és

a testület, hanem attól is, hogy a helyi elit maga mennyire érintett az informális, a feketegazdaság működtetésében. Ahogy arról a különböző híradásokból tudhatunk, Tarnaleleszen július 30-án negyven közcélú munkás megtagadta a munkát. Azt követelték az önkormányzattól, hogy ne hat, hanem nyolc órában s rövidebb ideig foglalkoztassák őket, s hogy ne hívjanak be mindenkit egyszerre dolgozni, hanem szakaszosan kerüljenek be az emberek a közfoglalkoztatásba. A jelenlegi közmunka mellett ugyanis nem tudnak eljárni alkalmi munkákra, anélkül pedig nem biztosított a családjuk megélhetése.

A hatórás közcélú munka után járó 44 500 forint kevés, ráadásul az első fizetésnél

kiderült, hogy ennyit sem kapott mindenki kézhez, mert a bérekből a különböző köztartozásokat is levonták. A község polgármestere közölte, hogy nincs pénz a

17 Az egyik baranyai településen a közcélú munkások mellé az önkormányzat saját költségvetése terhére négyórás munkában fölvette brigádvezetőnek a helyi cigány kisebbségi önkormányzat négy tagját, az ő dolguk, hogy irányítsák, hajtsák a természetesen döntő részben cigány közmunkásokat, mond- ván, azok választották őket vezetőiknek. Olyan mértékű etnikus konfliktusról, feszültségről, mint a Csengeri kistérség két településén, másutt nem hallottunk.

18 Ebben a tanulmányban az alkalmi munkavállalói kiskönyves foglalkoztatást is fekete színnel jelöljük, mert a tapasztalatok szerint a tényleges munka és bér töredékét legalizálja csupán.

19 Lásd Varró Szilvia interjúját Ferge Zsuzsával a Beszélő 2009. februári számában.

77

nyolcórás foglalkoztatásra, aki nem vállalja így a közcélú munkát, azt kizárják az ellátásokból. A „sztrájkolók” augusztus 4-én felvették a munkát.

A tarnaleleszi eset nem elsősorban azért tanulságos, mert a község polgármestere is

fölpanaszolja a már említett problémákat: a források, az értelmes munkalehetőségek hi- ányát, azt, hogy a meglévő feladatokat 30-40 ember is el tudná végezni, ehelyett 120 em- bert kell foglalkoztatniuk. A „sztrájkoló” közcélú munkások követelése és kudarca éles fényt vet a közmunka kvázi jellegére, a munkanélküliek kiszolgáltatottságára. A közmun- ka világában nincs esély arra, hogy a dolgozók a maguk számára kedvezőbb munkafel- tételeket harcoljanak ki, jelen esetben annak érdekében, hogy a családjuk megélhetését

biztosítani tudják. Nem csak azért, mert a kéréseket forráshiány miatt a foglalkoztató ön- kormányzatnak nem áll módjában teljesíteni, hanem mindenekelőtt azért, mert ehhez, úgy tűnik, nincs joguk. 20 Két dolgot tehetnek. Választhatják a feketemunkát, és akkor három évre minden ellátásból kizárják magukat. Ha hihetünk a híreknek, sokan tették ezt Tarnaleleszen is, hiszen az induló 170 emberből ötvenen nem fogadták el a felaján- lott közcélú munkát, mert úgy látták, hogy így is kedvezőbb számukra a feketemunka. A másik lehetőségük az, hogy adott feltételekkel elfogadják az önkormányzat által felkínált munkát, ami viszont azzal a hátránnyal jár, hogy felborul a családok kialakult megélhe- tési stratégiája, eleshetnek alapvető bevételektől. A feketemunka, a napszám akárcsak időszakos elvesztése nem csupán azt jelenti, hogy kevesebb munkához jutnak és így csökken a családok jövedelme, de azt a veszélyt is magában hordozza, hogy gyengülnek, megszűnnek azok a kapcsolatok, amelyekre a feketemunka épül.

A Sásdi kistérség azon falvaiban, ahol az erdészeti feketemunka beépült a mun-

kanélküli, inaktív családok életébe, a közcélú munkára behívott férfiak zúgolódtak, mert közmunkásként jóval kevesebbet keresnek, mintha egész nap, nyolc órában az erdőn lennének. A polgármester és a képviselőtestület a feketemunka iránti igényt tu- domásul veszik, s úgy szervezik a közmunkát, hogy a hatórás munkaidő egykor véget

érjen, aztán ki-ki mehet délután az erdőre. Vagyis a feketemunka lehetősége második műszakban nyitva áll a közcélú munkások előtt. Ugyanez történik abban a két alföldi kistérségben, ahol a mezőgazdasági termelés és a napszám a családok többsége szá- mára megélhetésük alapja.

A Mezőkovácsházai kistérségben is úgy szervezik a közmunkát, hogy délután

mehessenek még az emberek címerezni, kapálni a Ménesbirtok szerződött földjeire

20 Az eset munkajogi megítélése nem volt egyértelmű. Szűcs Erika miniszteri megbízott szerint a köz- célú munkások nem a sztrájktörvény szerint jártak el, előzetesen egyeztetniük kellett volna a munka- adóval, s mivel ez elmaradt, munkamegtagadásról van szó, amelyet a polgármester jogosan büntethet a közfoglalkoztatásból, ellátásból való kizárással. Munkajogászok óvatosabbak voltak a példanélküli eset megítélésében. A közmunkásoknak ugyanis nincs érdekképviseleti szervezete, szakszervezete, amely hivatalos tárgyalópartner lehet egy ilyen esetben, és kérdésesnek találták a munka megtagadá- sáért járó büntetés jogszerűségét is.

78

vagy dinnyét szedni a gazdákhoz. Itt hallhattuk: aki elég szorgalmas, közmunkával, napszámmal akár napi tizenkét-tizennégy órát is dolgozhat. A Csengeri kistérségben az önkormányzatok a közcélú és közhasznú munkák megszervezésekor ezelőtt is igyekeztek alkalmazkodni a feketegazdaság igényei- hez. Elsősorban a közfoglalkoztatásban is használható, megbízható dolgozókat nem hívták be a mezőgazdasági dömpingmunkák idején, elengedték őket a munkából, elfogadták az orvosi igazolást, más szóval a közmunkások jutalmazásának eszköze volt a feketemunkában való részvétel lehetősége. Kutatási tapasztalataink szerint a feketemunka, a napszám átszövi a települések életét, s az önkormányzatoknak, ha csak a közcélú foglalkoztatásba behívott maga nem utasítja el a munkát, nem érdekük, hogy a feketemunka vállalása miatt kirak- janak embereket a rátosok köréből. Nem csak azért, mert tudják, hogy különben nem tudnának megélni a családok, hanem, mert ha az emberek pénzt keresnek, kevesebb az igény az átmeneti segélyekre, kevesebb a díjhátralék, vagyis az önkor- mányzatok terhei is csökkennek. A kertészkedő vidékeken pedig nagyon gyakori, hogy polgármesterek, jegyzők, önkormányzati dolgozók, vagy akár a családsegítő munkatársai maguk is vállalkozók, gazdálkodók gyümölcsössel, dinnyefölddel, akik maguk is foglalkoztatnak napszámosokat. Lényegében saját jól felfogott érdekükben is elnézőek tehát az önkormányzati vezetők, s ha szigorúbban lépnek is fel, nem teszik teljesen lehetetlenné a fekete- munkában való részvételt, „csak” ellenőrzésük alatt tartják a közmunkásokat. Tud- ják, hogy ki mikor hol kinél dolgozik, ki hová jár napszámba, de előzetes bejelentés, egyeztetés, kérés nélkül nem mászkálhatnak el az emberek, a feketemunkához való hozzáférés ellenőrzése a közmunkások fegyelmezésének egyik eszköze. Az Út a munkához program folytatását érintő kormányzati elképzelések között sze-

repel a vállalkozói szféra bevonása, érdekeltté tétele a munkanélküliek foglalkoztatás- ban. 21 A Csengeri kistérségben lenne is fogadókészség erre, ám a helybeli jelentősebb vállalkozók mindezt úgy képzelnék el, hogy ugyanolyan támogatással alkalmazhatnak közcélú munkásokat, mint az önkormányzatok. 22 Fennáll annak a veszélye, hogy a me- zőgazdasági termelésen és napszámon alapuló foglalkoztatási szerkezetű térségekben

a közcélú munkások alkalmazása a vállalkozók ültetvényein, gazdaságában elsősorban

a feketefoglalkoztatás időszakos legalizálását jelentené, hathatós állami támogatással. Aligha ez az optimális út a munkához és a feketefoglalkoztatás kifehérítéséhez. Akár rendszeres szociális segélyben részesültek, akár rátosok, az elsődleges munkaerőpiacról tartósan kiszoruló cigány és nem cigány családok megélhetésé-

21 A 2009. évi CIX. törvény a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról alapján úgy tűnik, hogy ez a terv egyelőre nem szerepel napirenden.

22 A vállalkozók és a településvezetők együttműködési hajlandóságát mi sem jelzi jobban, mint hogy van olyan önkormányzat, amely a vállalkozótól bérbevett ültetvényen foglalkoztatta a közmunkásokat.

79

nek alapját a szezonális közmunka és az ugyancsak szezonális feketemunka kombi-

nálása jelentette és jelenti ma is. Mivel e munkák ideje jellemzően egybeesik, a csalá- doknak tavasztól őszig kell minél több lehetőséget megragadnia, a téli hónapokban bevételeik lecsökkennek. A közfoglalkoztatás új rendszere sem teszi lehetővé, hogy megszűnjék a munkalehetőségek, bevételek időszakossága, idényjellege, hogy az érintett családok helyzete a munka révén stabilizálódjon. Az önkormányzatok a tá- mogatott munkanélküliek feketemunkához való hozzáférését is ellenőrzik, akaratla- nul vagy szándékosan korlátozhatják is azt, ami az érintett családok számára válasz- tási kényszert és bevételkiesést jelent, és nemhogy megszüntetné, de állandósítja

a foglalkoztatás és megélhetés instabilitását, ami a tartósan munkanélküli szegény családok világának sajátja. (Kertesi, 2005; Tardos, 2005)

6. Az Út a munkához program helyi értékelése

Abban jószerivel teljes az egyetértés polgármesterek, jegyzők, szociális előadók, családgondozók között, hogy a program legpozitívabb vonása a szigorítás, az, hogy

a szociális támogatás folyósítását munkavégzéshez kötik. Visszaköszönnek az isme-

rős érvek a rendszerváltás óta túlságosan bőkezű juttatásokról, a családi segélyezés- ről, 23 ami leszoktatta az embereket a munkáról, így a program érdeme valójában a munkához szoktatás. Többen azt remélik, hogy a jogszabályváltozásnak köszönhe- tően a munka újra érték lesz. Az is elhangzott néhol, hogy az a jó a közfoglalkoztatás új rendszerében, hogy aki dolgozni akar, annak végre lehet is munkát adni. Sajátos módon a szigorítást azok is feltétlenül üdvözlik, akik egyébként a közmunka haté- konyságát erősen kétségesnek tartják. Ha viszont az önkormányzatok felől értékelik a programot, már korántsem egy- öntetűen rózsaszínű a kép. Alapvetően azt nehezményezik beszélgetőpartnereink, hogy az állam egy újabb kötelező feladatot rótt az önkormányzatokra, amelyhez azonban forrásokat már nem biztosított. Nem volt idő a felkészülésre, a hivatalok- nak szoros határidővel kellett elkészíteniük a közfoglalkoztatási terveket – a kény- szer és a sietség a dokumentumokon nyomot is hagyott –, lebonyolítani a rendsze-

res szociális segélyesek felülvizsgálatát, a közfoglalkoztatás megszervezésével járó

23 A családi segélyezés révén elérhető túlzottan magasnak tartott összeg mellett néhányan azt is a koráb- bi rendszer hibájának tartották, hogy konfliktusokat generált, részint a családon belül – ezek tárgya az volt, hogy ki kapja a segélyt –, részint a családok között, ennek forrása pedig a segélyek összegében mutatkozó különbség volt. Más kérdés, hogy több önkormányzat is azt a gyakorlatot folytatta, hogy a segélyek osztásakor behívta a hivatalba az embereket, mondván, legalább fáradjanak be a segélyért, így azonban természetesen egymás – és a polgármesteri dolgozók – szeme előtt vették fel a pénzt, s ez azután valóban konfliktusokat eredményezhetett.

80

adminisztráció is a hivatalokra hárult, ahogy a munkaügyi rendszerrel közös adat- bázis feltöltése is. Mindehhez nem kaptak forrást, a polgármesteri hivatalok, kör- jegyzőségek munkatársaira hárult a többletfeladat, amit az önkormányzatok vagy tudnak honorálni, vagy és inkább nem. 24 Ami a közcélú foglalkoztatást illeti, a települések többségének gondot jelentett, hogy a közmunkások első havi bérét meg kellett előlegezniük, volt olyan önkor-

mányzat, amelyik hitelt is felvett, amelynek kamatait veszteségként kellett elkönyvel- niük, másutt óvatosabbak voltak, és csak annyi embert hívtak be dolgozni, ahány- nak a bérét kölcsön nélkül is ki tudták fizetni.

A legnagyobb sérelem, hogy a megnövekedett közmunkás létszám foglalkoz-

tatásához szükséges eszközök – ásó, kapa, fűkasza, védőkesztyű, láthatósági mel-

lény stb. – beszerzéséhez már nem kaptak támogatást, az ígért regionális pályázati források későn nyíltak meg, így ennek majd’ minden költsége az önkormányzati kasszákat terhelte.

A kistelepüléseken, ott, ahol nagyon sok a rátos, és sok embert kell a közcélú

munkába bevonni, rendre arra panaszkodtak, hogy közfoglalkoztatás és segélyezés új rendszere többe kerül az önkormányzatoknak, mint a korábbi gyakorlat. A fal- vak méretétől függően 1-5 milliós többletkiadásról hallhattunk. Ez elégedetlenséget szül. Egy aprófalu polgármesterének értelmezésében a programmal a kormányzat a

polgármesterek száját kívánta befogni, de senki nem arra számított, hogy a feladat- hoz nem lesz elegendő forrás, s programmal a kormány nem tesz mást, mint folytat-

ja az önkormányzatok financiális ellehetetlenítésének többéves politikáját.

Ha a mibe kerül kérdését mérlegeljük, azt is látnunk kell, hogy azok az önkor- mányzatok, amelyek intézményeket tartanak fenn, megtakarításra is szert tehetnek azzal, hogy közalkalmazotti státuszokat támogatott bérű közmunkásokkal töltenek

be. Tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy a közfoglalkoztatás jelenlegi rendszere is a nagyobb, forrásokban gazdagabb településeket, városokat kedvezményezi, a rosszabb helyzetű kistelepüléseken csak a forráshiányt duzzasztja.

A program hozadékait illetően sem egyöntetűek a vélemények. Lelkesebb be-

szélgetőpartnereink szerint a rendezett, virágos falukép, a közterületek tisztasága

a közfoglalkoztatás szemmel látható, és közmegelégedésre okot adó eredménye,

noha, fűzik többnyire hozzá, mindez kevesebb munkással, hatékonyabban is elvé- gezhető lenne. Bizonytalan válaszokat hallhattunk, amikor arra kerestük a választ, vajon a közfoglalkoztatás és segélyezés új rendszere miként hat az aktív korú ellá- tottak egyes csoportjaira. A bizonytalanság forrása, hogy 2009 átmeneti év, a rátosok

24 A program keretében központi támogatással foglalkoztathatnak ugyan az önkormányzatok, körjegy- zőségek közfoglalkoztatási referens munkakörben is munkanélkülieket, de alig találkoztunk velük, a kistelepülések magukban nem igényelhettek referensi állást, annak pedig nem látták értelmét, hogy másokkal társuljanak.

81

többsége a családi segély összegét kapja; a rát összege nem lehet alacsonyabb, mint

a segélyé volt. 2010-ben látható majd, hogy miként változnak az érintett emberek,

családok jövedelmi, megélhetési viszonyai. Az nem kétséges, hogy a munkára alkalmas és hajlandó egészségkárosodottak, 55 évnél idősebbek kizárása a közfoglalkoztatásból rendkívül kedvezőtlen anyagi helyzetet teremt az érintettek számára, s e tekintetben sajnos nem remélhető változás. Valamelyest, néhány ezer forinttal többet kaptak 2009-ben azok, akik egyedülállóként voltak jogosultak rendszeres szociális segélyre, az ő esetükben beszélhetünk minimá- lis javulásról, már ha a havi 28 500 forintot bármire is elegendő juttatásnak tartjuk.

Egyértelműen rosszabbul járnak, kevesebb támogatáshoz jutnak a rátra kerü- lők között a gyermeküket egyedül nevelő szülők, s azok a családok, amelyeknek több inaktív tagja is van. A gyermekes családok helyzetének változása a gyermek- szám mellett az anyák státuszától függ: munkanélküliek vagy otthon vannak a gye- rekekkel. Az idei átmeneti szabályozás még kedvez a többgyermekes családoknak, különösen akkor, ha mindkét szülő munkanélküli és rátra került, egyikük ugyanis

a családi segélynek megfelelő összeget kapja, míg párja a rát idei összegét. A követ- kező évben már mindketten csak az öregségi nyugdíjminimumnak megfelelő rátra

lesznek jogosultak, tehát az ideinél kevesebb lesz a jövedelmük, ami akkor is törést okoz, ha a kettejük számára nyújtott rát összege akkora lesz, mint a családi segély legmagasabb összege volt. Vélhetően ennél nagyobb mértékben romlik azoknak

a családoknak az anyagi helyzete, amelyekben az anya gyesen van, s a házastárs a

korábbi magasabb segély összege helyett a rátot kapja majd. S azt is láthatjuk, hogy

a gyes lejártát követő három hónapos együttműködési időszak nagyon jelentősen

megkurtítja a családok bevételeit, ami akkor, ha a házastárs éppen nem vesz részt közfoglalkoztatásban, a megélhetéshez végképp nem elegendő. 25 Az Út a munkához program hosszabb távú célkitűzéseinek teljesüléséről meg- lehetősen szkeptikus véleményeket hallhattunk. A feketefoglalkoztatás kifehérítését utópiának vagy viccnek tartják, s ahhoz sem fűznek sok reményt, hogy a közmunka világából egyenes út vezet a „rendes” munka világába. A rendelkezésre állási támo- gatásra jogosultak döntő többségének nem lesz módja arra, hogy kitörjön a rát és a közmunka körforgásából, legfeljebb egy időre átkerül a munkaügyi ellátórendszer kliensei közé. A gazdaság gyengesége, a közszféra zsugorodó támogatása, a munkahelyek hiá- nya mellett senki nem gondolja azt, hogy a közfoglalkoztatás majd kipörgeti a munka-

25 A kézirat leadása óta megjelent a 2009. évi CIX. törvény, amely korlátozza, szigorítja az aktív korúak ellátását, hiszen egy családban csak akkor juthat két személy ellátáshoz, ha egyikük rendszeres szoci- ális segélyre, másikuk rendelkezésre állási támogatásra jogosult. Nem tudjuk, mekkora lesz az egyes ellátások összege, nem tudjuk, hogy milyen mértékben csökkennek majd az érintett családok bevéte- lei, abban azonban biztosak vagyunk, hogy helyzetük romlásával kell számolnunk.

82

nélküliek sokaságát az elsődleges munkaerőpiacra vagy a közalkalmazotti létbe. A ke- reslet fölöttébb szűkös. Az a tevékenység pedig, amit a közcélú munkások többsége végezni kénytelen, csak korlátozott mértékben javítja a munkavégző képességet, és aligha juttat olyan tudáshoz, készségekhez, munkatapasztalatokhoz, amelyek értéke- sek lennének a támogatott munka világán kívül eső munkaerőpiacon.

7. Tanulságok

Szerény kutatási tapasztalataink alapján csak megerősíthetjük az Út a munkához programmal szemben megfogalmazott kritikákat. Kedvező hozadékának azt tart-

hatjuk, hogy a feketén foglalkoztatott tartós munkanélküliek felső, kvalifikáltabb, megfelelő munkatapasztalatokkal rendelkező szűk szegmensét lefölözték a vállal- kozók, s legalizálták munkaviszonyukat. Mindez azonban még korántsem jelenti a feketefoglalkoztatás vágyott kifehérítését.

A közfoglalkoztatás kiterjesztésére finanszírozási eszközökkel késztetett, de

megfelelő forrásokkal el nem látott önkormányzatok lehetőség szerint minden munkavégzésre alkalmasnak nyilvánított munkanélkülit behívnak közcélú munká-

ra. Ez az új helyzet lényegében megerősíti, kiteljesíti a megelőző években megindult kedvezőtlen tendenciákat.

A közfoglalkoztatás átalakításából azok az önkormányzatok tudnak profitálni,

amelyek eleve jobb helyzetben vannak, több forrással és nem túlzottan sok tartós munkanélkülivel rendelkeznek, valamint intézményeket tartanak fenn, amelyekben a közalkalmazotti státuszokat kiválthatják közmunkásokkal. A forrás- és intézmény- hiányos kistelepüléseken az új rendszer többletkiadással jár, és e falvak önkormány- zatai azt sem képesek mindig biztosítani, hogy a tartós munkanélküliek legalább évente négy és fél hónapig munkához és hatórás minimálbérhez jussanak. A köz- foglalkoztatás új rendszere sem mérsékelte tehát a települések között a források és lehetőségek kihasználásában mutatkozó egyenlőtlenségeket. A közfoglalkoztatás korábbi szelektivitása nem változott, csak módosult, a köz- célú munka kibővítésével erősödött a verseny és tovább differenciálódott a közcélú munkások köre. A rendszeres szociális segélyre jogosult egészségkárosodottak és 55 év felettiek gyakorlatilag teljesen kiszorultak a közfoglalkoztatás piacáról is, aki- ket viszont kötelező erővel ide terelnek, azok a felkínált munka, a foglalkoztatás időtartama, a munka megbecsültsége tekintetében két markánsan elkülönülő cso- portra válnak. A képzettebb, megfelelő munkatapasztalatokkal rendelkező, meg- bízhatónak tartott, bizalmat élvező munkanélküliek jellemzően intézményekbe kerülnek, ahol nyolcórás, a minimálisan kötelezőnél hosszabb ideig tartó foglalkoz- tatásra számíthatnak. A többségnek, a tartós munkanélküliek derékhadának, köztük

83

is kitüntetetten a cigányoknak, a „hagyományos”, közterületen végezhető, alacsony presztízsű közmunka és hatórás, kilencven napig tartó foglalkoztatás dukál.

A közfoglalkoztatásba bevonandók számának növekedését nem követte auto-

matikusan az elvégezhető feladatok bővülése, különösen nem az intézményhiányos kistelepüléseken, s ez a közmunkások utóbb említett csoportját érinti súlyosan. Eb- ben a helyzetben ugyanis nyilvánvaló, hogy sokan közülük látszatmunkát végeznek, ami a közmunka hatékonyságát éppen úgy kétségessé teszi, mint a közcélú mun- kások motiváltságát. S a többség számára szemmel követhető látszattevékenységek éppen nem gyengítik, hanem erősítik a munkára alkalmatlan, lusta, de a markukat

tartó munkanélküliekről alkotott képet, és feszültséget gerjesztenek, különösen ott, ahol jelentősek a cigány és nem cigány lakosság közötti konfliktusok.

A közfoglalkoztatás jelenlegi rendszere sem képes visszavezetni a tartósan mun-

kanélküliek túlnyomó többségét az elsődleges munkaerőpiacra, egyrészt kevés a legálisan elérhető munkahely a hátrányos helyzetű térségekben, s oda sem a több éve munka nélkül lévő, kistelepülésen élőket keresik, másrészt a közfoglalkoztatás keretében elvégezhető tömegmunkák által szerezhető munkatapasztalatok, elsajátí- tott képességek, készségek éppen csak a közfoglalkoztatás piacán hasznosíthatók, azokon kívül már nem értékesek. Az elsődleges munkaerőpiacról tartósan kiszorult, szegény családok stratégi- áiban a feketemunka ma is perdöntő jelentőségű, hiszen a szociális ellátásokból és közmunkából továbbra sem lehet megélni. Az önkormányzatoknak alapvetően nem áll érdekében, hogy a feketemunka piacától távol tartsák a munkanélkülieket, hogy a feketemunka miatt kizárják a támogatásból az érintetteket, s ezzel családok életét lehetetlenítsék el. Ugyanakkor abban érdekeltek, hogy minél több embert foglalkoztassanak, a köz- és feketemunkák szezonális egybeesése így a korábbinál is tágabb teret nyújt annak, hogy a települések vezetői kontroll alatt tartsák, és a fegyelmezés eszközeként használják a feketemunkához való hozzáférést. A közfog- lalkoztatás, mint a szociális segélyre szoruló, tartós munkanélküli, szegény családok ellenőrzésének, fegyelmezésének, munkára és helyes életvitelre való nevelésének rendszere kiteljesedett, növelte e családok függőségét és kiszolgáltatottságát. A se- gélyezési és közfoglalkoztatási rendszer átalakítása a következő évtől várhatóan jö- vedelemcsökkenéssel jár, mindenekelőtt a gyermekes családok többsége számára, s ma még nem látható, hogy ez milyen helyi problémák, konfliktusok forrása lesz. Azt viszont már ma is érzékelhetjük, hogy azokon a településeken, ahol már ed- dig is merev elkülönülés és konfliktusok jellemezték a cigányok és nem cigányok együttélésének alapszövetét, ott az új rendszer is sérti a többség igazságérzetét, nem csillapította a cigányokkal szemben táplált indulatokat – nem járult hozzá az áhított társadalmi béke megteremtéséhez.

84

Felhasznált irodalom

Béres Tibor–Lukács György (2008): Kamatos pénz a Csereháton. Esély 5, 71–97. Bódis Lajos–Nagy Gyula (2008): A rendszeres szociális segélyezés jogosultsági és indo- koltsági vizsgálata és a segélyezettek foglalkoztatása. Háttértanulmány a Jóléti ellá- tások, szakképzés és munkakínálat című kötethez. (szerk. Nagy Gyula, KTI köny- vek, 10. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest) – idézi Köllő, 2009. Durst Judit (2008): „Bárók”, patrónusok versus „komák” – eltérő fejlődési utak az aprófalvakban. In: Váradi Monika Mária szerk.: Kistelepülések lépéskényszerben. Új Mandátum, Budapest: 232-267. Fazekas Károly (2001): Az aktív korú állástalanok rendszeres segélyezésének és köz- célú foglalkoztatásának önkormányzati tapasztalatai. In: Munkaerőpiaci Tükör. MTA Közgazdaságtudományi Intézet – OFA, Budapest: 163-172. Fazekas Károly (2002): A tartós munkanélküliek rendszeres szociális segélyezése és önkormányzati közfoglalkoztatása Magyarországon 2000-2001-ben. Buda- pesti Munkagazdaságtani Füzetek 6. Ferge Zsuzsa (2008): Rögös út a munkához. Népszabadság, április 13. „Itt a szegények szívatásáról van szó”. Ferge Zsuzsa szociológussal Varró Szilvia be- szélget. Beszélő, 2009 február Hamar Anna (2009): Megújuló folytonosság. Közfoglalkoztatás a Csengeri kistérség- ben. Kézirat Kertesi Gábor (2005): Roma foglalkoztatás az ezredfordulón. A rendszerváltás ma- radandó sokkja. In: A társadalom peremén. Romák a munkaerőpiacon és az iskolában. Budapest, Osiris Kiadó: 173-404. Köllő János (2009): A pálya szélén. Iskolázatlan munkanélküliek a posztszocialista gazdaságban. Osiris, Budapest Krémer Balázs (2008): Milyen út a munkához? Beszélő, május Ladányi János–Virág Tünde (2009): A szociális és etnikai alapú lakóhelyi szegre- gáció változó formái Magyarországon a piacgazdaság átmeneti időszakában. Kritika, július-augusztus Mózer Péter (2009): Dübörög a munka-gyár – Az Út a munkához programról. Lásd e kötetben. Szalai Júlia (2005): A jóléti fogda. In Neményi Mária – Szalai Júlia szerk.: Kisebbségek kisebbsége. A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai. Új Mandátum Kiadó, Budapest: 43-93. Szalai Júlia (2009): Rendesek és mások. Az állampolgáriság megkettőződése. Élet és Irodalom, július 31. Szuhay Péter (1999): A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája. Budapest, Panoráma Kiadó

85

Tardos Katalin (2005): Az önkormányzati munkaerőpiac és a roma munkanélküliek. In: Neményi Mária–Szalai Júlia szerk.: Kisebbségek kisebbsége. A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai. Új Mandátum Kiadó, Budapest:128-151. Váradi Monika Mária (2004): Zárványosodó munkaerő-piaci struktúrák és megél- hetési stratégiák. In: A tudomány a gyakorlat szolgálatában. A foglalkoztatási szint bővítésének korlátai és lehetőségei. Magyar Tudományos Akadémia, Bu- dapest Váradi Monika Mária (2008): Szegénység és támogató kapcsolatok: az aprófalusi szegénység arcai. Kézirat. Váradi Monika Mária (2009): A közfoglalkoztatás útjai és útvesztői egy aprófalvas kistérségben. Kézirat Vida Anikó (2009): A jogok és kötelességek egyensúlyának változása az aktív korú nem foglalkoztatottak segélyezésének szabályozásában. In: Szabadi Vera– Némedi Dénes szerk.: Kötő-jelek. ELTE TÁTK Doktori Iskola Vida Anikó–Virág Tünde (2009): Közmunka és napszám. Foglalkoztatás és szociális helyzet Dél-Békésben. Kézirat Vidra Zsuzsa (2009): A szakképzetlen bérmunka szerepe falusi romák megélhetési stratégiáiban. Kézirat Virág Tünde (2006): A gettósodó térség. Szociológiai Szemle, 1. szám Virág Tünde–Zolnay János (2009): Megélhetés és közfoglalkoztatás a peremvidé- ken. Kézirat Vélemény az „egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvényeknek az „Út a mun- kához” programhoz kapcsolódó módosításáról” tárgyában készült előterjesztés- ről. Szociális Szakmai Szövetség, Pataki Éva Zolnay János (2008): Indulj, munkaverseny! A „segélyek” elleni demagógiáról. Ma- gyar Narancs, június 19.

86

Ónody-Molnár Dóra

„A magasabb szintű jogszabályokat az élet írja felül”

Kártya és túrórudi Monokon

Ritka, hogy egy kistelepülés tartósan felkerüljön a politikai térképre, és folyama- tosan témát adjon pártoknak, civil szervezeteknek és tudományos szakemberek- nek. A szokásos 15 perc hírnév helyett Monok több mint egy éve hivatkozási alap. A Borsod megyei települést a szociális szakma felháborodással emlegeti, mások lel- kesednek, és követendő modellnek tartják az ottani kísérletet. Kiáltványok, szociális kártya, segélyért munka. Szepessy Zsolt polgármester körül zajlik az élet.

A hivatal

Annak ellenére, hogy a polgármesternek éppen nincs fogadóórája, a hivatal zsúfo- lásig teli. Egy idős asszony a szociális kártyájáért jött be, szégyenkezve magyarázza, hogy ő eddig sem itta el a segélyét. Egy másik segítséget kér, a házában csőrepedés van, ázik a fal, és nem tudja kifizetni a szerelőket. Nyílik az ajtó, a polgármester szé- les mosollyal üdvözöl minket. – Kis türelmet kérek, addig igyanak kávét, Mancikáé kihagyhatatlan. Majd a várakozókhoz fordul. – Tudják mit, akkor már főzzön Manci- ka több kávét, igyanak önök is. Ki kér? Heten kérnek Mancika kávéjából. Egy négygyerekes fiatalasszony lép hozzánk: – Jó ember a polgármester úr, a férjemnek adott közmunkát, így nem szorulunk kártyára.

A polgármester

Mennyire érzi magáénak az Út a munkához programot?

– Teljes egészében. Sokan úgy kapnak jövedelmet, hogy azért semmit nem kell

tenniük, hanem csak ülnek otthon, és kapnak havonta, mondjuk hatvanezer forin- tot és rengeteg támogatást mellé, míg a szomszédjuk például hetvenezer forintért dolgozik egy gyárban, miközben a bejárási költséget sem fizetik neki. – Az almát az almával kellene összehasonlítani. A hatvanezerben a családi pótlék is benne van, ahhoz pedig a gyárban dolgozó is hozzájut, tehát az összjöve- delme is több. A tényleges segély 28 ezer forint.

87

– Az átlagembernek ez mindegy. Nem azt nézi, miből jön össze, hanem azt,

hogy én dolgozom, a szomszéd meg nem dolgozik. Ráadásul, ha valaki dolgozik, és

keres hetvenezer forintot, olyan támogatásoktól esik el, amiket más megkap. Nem kaphat a gyermeke például ingyen étkezést.

– Ez nem igaz, hiszen jövedelmi limit van – ha valaki alatta van, kap ingyenes étkeztetést, ha nem, akkor nem kap.

– A dolgozó emberek a nagy része nem esik bele ebbe a körbe.

– Mert ha egy kicsivel is, de több pénz jut egy főre.

Meg kell vizsgálni, hogy a segély meg a keresetek közt mekkora a differencia. Nem nagy.

– Itt, ahol a rendszerváltás után összeomlott az ipar, és a gazdasági fejlődésbe nem tudott bekapcsolódni a térség, azért nem dolgoznak az emberek, mert nem akarnak, vagy azért, mert nincs munka?

– Ne általánosítsunk. Nem vagyok szociológus, de jó megfigyelőnek tartom ma-

gam. Akik segélyen vannak, két csoportra oszthatók. Az egyikben azok vannak, akik elveszítették a munkájukat, és két kézzel kapaszkodnak a társadalomba, hogy szin-

ten maradjanak. Részt vesznek a közösség életében. Elmennek polgárőrnek. Tagjai a népdalkörnek. A házuk előtti közterület rendben van, növényeket termesztenek, állatot tartanak. Keresik a munkalehetőséget, és ez a gyermekeiken is meglátszik.

A másik csoport tagjai nagyon régóta élnek segélyből, nem törik magukat, hogy

munkát találjanak, és nem törik magukat azért sem, hogy megtermeljék, amit kell.

A házaik koszosak, ápolatlanok, rendezetlenek. Náluk a higiénia is problémát je-

lent. Szeptemberben a rüh, a féreg, a giliszta ellen kell küzdeni a gyerekeiknél. E családok gyerekei rendszeresen megbuknak. Tavaly több családot feljelentettem, és voltak olyanok, akik felfüggesztett börtönt kaptak, mert a gyerek nem járt iskolába. Ennek van hatása. Meg annak, hogy hoztunk egy rendeletet, hogy akinek a gyereke

nem jár iskolába, ne kapjon segélyt. Most már járnak.

– És ha azért nem jár, mert elülnek mellőle, megalázzák?

– Olyan pedagógusaink vannak, akik a rossz körülmények ellenére maximá-

lisan teljesítenek. Én a legszívesebben felállíttatnám az ismeretlen hős pedagógus szobrát. Ezek a gyerekek azért nem mennek iskolába, mert képtelenek negyvenöt percet egy padban tölteni.

– Az a gyerek, aki annyira szegény, hogy nincsenek játék