You are on page 1of 59

Örkény István

Tóték

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja
önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?
És olyan erőhatalom van-e, mely egy
emberrel ember voltát megetethetné? Van?
Nincs? Van? Fogas kérdés!

Tábori lap
Kedves Szüleim és Ágika! Tegnap értesültem, hogy szeretett
parancsnokunk, Varró Őrnagy úr, megrendült egészségi állapota
miatt kéthetes betegszabadságra hazautazik. Rögtön hozzá
siettem, és megpróbáltam rábeszélni, hogy az öccséék lármás,
poros fővárosi lakása helyett vegye igénybe kedves szüleim
vendégszeretetét, de ő elhárította a meghívást azzal, hogy meg-
rongált idegállapotában nem akar senkinek terhére lenni.
Valóban, a partizánok nagyfokú zaklatása miatt szeretett őrnagy
urunk súlyos álmatlanságban szenved, továbbá a szagokra is
érzékeny. Egyes szagokat nem tud elviselni, mások viszont, pl. a
fenyőszag, megnyugtatják. Szerencsére eszembe jutott, hogy az
öccséék lakása nincs messze a Spódium-gyártól, ahol dögöt
dolgoznak föl. Újra hozzá siettem, és leírtam neki a
mátraszentannai házat, a napfényes kertet, a kilátást a
Bábonyra, továbbá azt a finom fenyőillatot, mely a bartalaposi
völgyre ráterült, és képzeljétek! őrnagy urunk elfogadta a
meghívást! Indulásának időpontja, ha addigra a partizánok
zaklatása alábbhagy, a jövő hét elejére várható. Gondolhatják,
hogy ez mit jelent nekem! A szabadságos vonat Kurszkból indul,
és ő máris megígérte, hogy a zászlóalj gépkocsiján elkísérhetem,
Istenem, megfürödhetek!

ELSŐ FEJEZET

Mátraszentanna kicsi hegyi község. Csatornázása nincs. Ahhoz, hogy
valakinek vízöblítéses árnyékszéke legyen, külön kútszivattyút kell
felszerelnie. Ilyet azonban csak Cipriani professzor, a község egyetlen
villatulajdonosa mondhatott a magáénak. A többiek álmodni se mertek
róla.
Tóték se. Tótéknak, mint a többi kisembereknek, csak budijuk volt.
Tóték háza előtt a műúton egy rossz szagot árasztó szivattyús lajt állott,
melyből karvastagságú, bordázott cső vezetett be a léckapun, át a dáliák
között, el a ház oldala mellett, egyenesen a bokros violák árnyékában
meghúzódó budiba.
- Hát pumpáljak, vagy ne pumpáljak? - kérdezte Tót Lajostól a lajt
tulajdonosa.
- Az attól függ, hogy büdös van-e vagy nincs; én azonban már úgy
megszoktam a szagot, hogy ezt a doktor úrnak kell eldöntenie - válaszolta
Tót.
A lajt tulajdonosa néhány mély lélegzetet vett, miközben csukva tartotta a
szemét. Aztán így szólt:
- Őszinte leszek. Jelenleg a Tót úr árnyékszékének a szaga kissé szúrós, de
nem kellemetlen.
- Ha szaga van, akkor pumpáljunk - mondta Tót. - Gyulánk életéről van
szó, kedves doktor úr.
A lajt tulajdonosának jogi doktorátusa volt, de a buditisztítással kétszer
annyit keresett, mintha az ügyvédi hivatást választotta volna. Töprengő
arccal szaglászta a levegőt.
- Nem könnyű okosnak lenni, kedves tűzoltóparancsnok úr. Tegyük föl,
hogy belekezdek a szivattyúzásba. Mi történik? A massza megbolydul, és
én hiába ürítem ki a gödröt, csak rontok a helyzeten, ahelyett hogy
javítanék. Most viszont, amíg a massza nyugalomban van, a tetején levő
száraz kéreg nagymértékben akadályozza a szagképződést.
- Hát akkor mi a teendő, kedves doktor úr?
- Nézetem szerint a két rossz közül a kisebbiket kell választani. Kérdés,
milyen mértékben érzékeny az őrnagy a szagokra. Mit írt erről a kedves
fia?
- Gyulánk csak azt írta, hogy érzékeny.
- Hát akkor miből gondolja, hogy zavarni fogja a szag?
- Mert egyszer egy lakónk már panaszkodott rá - mondta gondterhelten
Tót. - Pedig az nem is őrnagy volt, csak hálókocsikalauz.
- Kedves tűzoltóparancsnok úr! - mondta egy kis töprengés után a lajt
tulajdonosa. - Hadd beszéljek nyíltan. Az ilyen régi ügyfeleimet amúgy se
szoktam félrevezetni, pláne, ha ekkora a tét. A dolog úgy áll, hogy a

szivattyúzás után a teljes szagtalanság eléréséhez - ha ugyan létezik
egyáltalán a teljes szagtalanság ezeknél az árnyékszékeknél - minimum
négy-öt hét szükséges. Van ennyi idő a vendég érkezéséig?
- Ő a legelső szabadságos vonattal érkezik.
- Akkor inkább ne csináljunk semmit.
- Köszönöm a szíves felvilágosítást - mondta Tót. - Ha szabad kérdeznem,
mennyivel tartozom?
- Csak a szivattyúzás kerül pénzbe - mondta a lajt tulajdonosa. - A
tanácsadás énnálam díjtalan.
***
Mátraszentannáról Eger felé menet reggel 5.30-kor indul az első távolsági
busz. (Van még kettő: 13.20 és 18 órakor.) Tótné a déli járattal ment le a
városba, és egyenesen az Apolló Moziba sietett. Az előcsarnok üres volt,
csak a pénztárban ült egy kopasz férfi. Bizonyára Aszódi úr, az új
tulajdonos.
- Ha szabad kérdezni, nem Aszódi úrnak tetszik lenni?
- Az vagyok. És maga kicsoda?
- Régebben, még a Berger úrék idejében, én voltam itt a takarítónő.
- Beszéljen halkabban - figyelmeztette az új mozis, mert a teremben folyt
az előadás, az ajtók pedig, a déli meleg miatt, félig nyitva álltak. - Maga a
Tótné, vagy maga a Mariska?
- Én Tótné vagyok, de Mariska a keresztnevem.
- Úgy látszik, két néven hallottam emlegetni - suttogta az új mozis. -
Mindenki nagyon dicsérte magát.
- Ennek nagyon örülök, Aszódi úr kérem. Tizenkét évig jártam a Berger
úrékhoz. Az asszony kósert evett, az úr csak franciást; de nemcsak
főztem, hanem takarítottam is.
- És hajlandó volna újra beállni? - érdeklődött az új mozis. - A mostani
takarítónő ugyanis fél a sötétben.
- Jelenleg nem - mondta Mariska. - Én most már csak kis- és nagymosást
vállalok, és ráadásul vendégségbe várjuk a fiam parancsnokát. Épp emiatt
volna egy kérésem Aszódi úrhoz. Tessék nekünk két hétre idekölcsönözni a
vaporizatőrt.
- Miféle dolog az? Valami gőzgép?
- Nem, kérem. Régebben, még a Berger úrék idejében, a mozi
illatosítására használtuk.
- Valami füstölőszerű? - érdeklődött az új mozis.
- Úgy kell vele bánni, mint egy biciklipumpával - magyarázta suttogva
Mariska. - Arra a két hétre, ameddig a vendégünk itt lesz, életkérdés, hogy
fenyőillatot tudjunk csinálni.

- Hát csak vigye - suttogta jólelkűen az új mozis. - Bár én azt se tudom,
van-e az nekünk.
- Még a Berger úrék idejében ott tartottuk azon a csigalépcsőn, amelyik a
vetítőbe vezet.
- Nézze meg, lelkem - mondta az új mozis. - Csak vigyázzon, mert a lépcső
nyikorog.
Mariska lábujjhegyen ment föl a csigalépcsőn. A vaporizatőr ott lógott,
ugyanazon a szögön, mint a Berger úrék idejében.
***
A mátraszentannaiak egyik fő jövedelmi forrása a szobák bérbeadása volt.
Sajnos, az IBUSZ fizetővendég szolgálat a rossz ivóvízre és a csatornázás
hiányára hivatkozva a C/2-es, vagyis majdnem az utolsó kategóriába
rangsorolta a községet; ennélfogva jobbára pénztelen kistisztviselők,
ágrólszakadt nyugdíjasok jártak ide üdülni. Egy őrnagyot vendégül látni, a
háborútól függetlenül is, égbemenetel számba ment.
A háború harmadik nyarán azonban nemcsak Tóték tanító fia
katonáskodott, hanem a családok kb. 60%-ának volt olyan hozzátartozója,
aki a fronton szolgált. Az őrnagy ideérkezése a többiekben is babonás
várakozást ébresztett, mintha a vendég puszta ittlétével a község minden
katonáskodó fiának valami védettséget jelentene.
Ezt azonban Ágika nem tudta. Azt se tudta pontosan, mit jelent őrnagynak
lenni. Ő a mátraszentannai tűzoltóparancsnokot tekintette a világ
legmagasabb rendfokozatú katonájának. Ráadásul abban az érzékeny
életkorban volt (tizenhat múlt), amikor a lányok semmitől se félnek úgy,
mint a kinevettetéstől.
- Ne is tessék haragudni - mondta az édesanyjának. - Ezt nem kívánhatja
tőlem az anyu.
A község lakosai az üdülővendégek érdekében gyakran megsegítették
egymást. Tótné, aki ki se látszott a házimunkából, összeírta, kitől mit
kérjen kölcsön Ágika. (Kínai mintás ágyterítőt: Kasztrineréktől,
pudingformát Tomaji plébánostól, kocsonyának való zselatint Cipriani
professzor szakácsnőjétől stb., stb.) De hogy egy érzékeny korú lány,
nevetséges játékszekeret hurcolva maga után, egy csomó nevetséges
holmiért végigkunyerálja a községet? Ezt nem kívánhatja egy anya.
Itt tartottak, amikor megjelent Tót.
Egy homlokráncolás nélkül nézett a lányára.
- Miről beszélgettek, kislányom? - kérdezte szelíden.
Ágika elpirult. Ahol az apja megjelent, szálas, hatalmas termetével,
csillogó tűzoltósisakjában, türelmes, nyugodt tekintetével, eltörpültek az
ilyen problémák.
- Semmiről - mondta. - Megyek segíteni az anyunak.

akiknek ötölve-hatolva előadta az anyja kérését. ugyanolyan délceg. fejvesztetten menekülnek az erdőbe. Ágika belefeszítette fölhevült testét és szépen gömbölyödő mellecskéit. akitől kezdetben valósággal borzadt.. Egy hős! A végén már úgy felhevült Ágika.Milyen katona? . de azért kelletlenül. .Valami őrnagy. egészen odáig. Időközben a játékszekér megtelt kölcsönkért holmival. s egy kicsit hátralépett. A katonái istenítik. tempós mozgása. hanem egy unokaöccse is a szovjet fronton szolgált. Itt a szél is szabadabban fújt. elindult húzódás nélkül. . valósággal ünnepelték. .Édes jó Istenem! .Valami katona . Újra meg újra elmondatták vele a nagy eseményt.mondta Ágika. tágra nyílt szemmel suttogta maga elé: . elfogynak a házak.Egy katonatiszt! Egy katonatiszt! Egy katonatiszt! Egy katonatiszt! *** Sürgöny Értesítjük. Izgalmukban majd szétszedték. jeléül.Úgy. ahol a műút elkanyarodik. s csak délután vetődött haza. hebegő beszédű alak vállalta a levélhordói teendőket. . És milyen bátor! És milyen gavallér! Nincs is pénztárcája. . s egyre jobban hasonlított az apjára. minden jóval kínálgatták. és megittasult. Továbbment. hogy Tót Gyula zászlós (Tábori posta 8/117) az ellenséggel folytatott harcban hősi halált halt. ha meghallják a nevét. ő maga pedig a közérdeklődés és közirigység középpontjába került. Csakhogy mi történt? Mindjárt az öreg Kasztrinerék. a szovjetek viszont. akinek nemcsak a fia. lázas izgalomba jöttek. hogy haza se bírt menni.képedt el Kasztrinerné. aminek az lett az eredménye. ha fizetni kell. Helyette egy púpos.. félkegyelmű. csak odagurít egy golyót. hogy ő Gyulánk parancsnoka. Szakasztott az apu szép.Hogy került hozzátok egy őrnagy? . Mindenki csak Gyuri atyusnak hívta. hogy az őrnagy. Magyar Vöröskereszt *** Mátraszentannán mindjárt a háború kitörésekor behívták a postást. . A papírpénzt kis gombócokba gyúrva hordja a zsebében.Meséld el az egészet töviről hegyire. akinek az ágyterítőt kéritek? . Ágika kora délelőtt indult útnak. csak a játékszekeret lökte be a kertajtón. óráról órára vonzóbbá változott.Megfogta a játékszekér rúdját. Ugyanolyan magas. hogy ettől a katonától távol tartja magát. és semmi se zavarja a kilátást a Bábony erdőborította csúcsára és a kies bartalaposi völgyre.És ki az a vendég.

Ott heverő tárgyakat az árokba rugdalt. már messziről kacsingatott rá. ha e szimmetriát megzavarta valami. egy aranyszegélyű meghívó. a nyomorékok a hibátlan testalkatúakban. A mátraszentannai postahivatal ablaka az udvarra nyílt. Ennek köszönhették Tóték. ami nála a mosolyt helyettesítette. Gyuri atyus csak egy finom. amikor Gyuri atyus az utcán szembetalálkozott a tűzoltóparancsnokkal. megkocsonyásodott vízzel. ha az ember Tót Lajost egy éles késsel kettészelte volna. meg is kergették. pontosan a műút képzeletbeli felezővonalán járt. Alatta. s mihelyt sikerült a fonálkát a kút képzeletbeli tengelyében meghimbálni. Gyuri atyus.Gyuri atyusnak voltaképpen csak az egyensúlyérzékével volt baj. és nem szerette. selyemszál vékonyságú nyálfonalat bocsátott ki a szájából. mely Tót Gyula halálhírét hozta. Gyula egyik tábori lapját (pedig csak könnyű lefolyású kolbászmérgezésről volt benne szó) Gyuri atyus merő jóakaratból megsemmisítette. Ez nem volt igaz. az országút szélén. jeléül. vagyis. Ettől valahogy felfrissült. hogy tükörképe pontosan a kút középpontjából nézzen vissza rá. abban a hiszemben. hogy a toprongyosok emberfölötti lényt látnak az egyenruhát viselőkben. Jókedvű pislogása fel is tűnt Tótnak. nem jól van. amit pedig még egy tojással is bajos megcsinálni. elsősorban magát Tót Lajost. a postáját várva. de az se súlyos.Ami van. ugyanazon a napon.kérdezte. Gyuri atyus szemében ő volt az emberi szimmetria szuperlatívusza. annak büntetésből csak másnap kézbesítette a leveleit. Senki nem láthatta félrecsapott sisakban vagy valamelyik zsebéből kifityegő zsebkendővel. miután gondosan átnézte a napi postát. addig a kedves családot nem éri baj. abba is belejátszott Gyuri atyus szimmetriaérzéke. az európai hírű ideggyógyászt. hogy beleköpdös a vízbe. Annál jobban szerette viszont a Tót családot. mely Cipriani professzort és nejét a kormányzói pár gardenpartyjára invitálta. fölébe hajolt. De ez még nem minden. Délelőttönként. Délben. Ide került. . ha pedig valaki. valamint az a vöröskeresztes sürgöny is. hanem a kedves Tótékat is sikerült megkímélni a gyászhírtől. ide dobálta a megsemmisülésre ítélt leveleket. Például gyűlölte Cipriani professzort. akinek autója sokszor állt a villa kapuja előtt. Gyakori. mert még a haját is pontosan középen választva viselte. de lesz ez még így sem! . türelmetlenségében rálépett az úttestre. és úgy igazította be magát. . A világ egyensúlya helyreállt.Minek örülsz. Hogy ki mikor kapott levelet. Ezzel nemcsak a professzorék kaptak egy fricskát. hogy föl a fejjel. Őbelé valósággal szerelmes volt. Amikor az artézi kúthoz ért. . Sokszor megszidták. mindjárt visszaszippantotta ajka közé. akkor a választéktól lefelé két teljes egyforma félre esett volna széjjel. hogy kizárólag jó híreket kaptak a frontról. tele megzöldült. Tót Lajos mindig adott magára. amikor széthordta a leveleket.válaszolta a postás egy torz vigyorral. az íróasztaltól kartávolságnyira esővizes hordó állt. míg ő a postás. Gyuri atyus? . bántóan aszimmetrikus helyzetben.

Sudár.Én vagyok a Tót. - Én a mátraszentmiklósi tiszti üdülőbe utazom. Az egyik a még mozgó járműről ugrott le. hanem Mátraszentanna. s egy kézlegyintéssel intézte el az iménti .. A zsírpecséteket a zubbonyán vérfoltnak nézte.Miért molesztálják az embert? . ittak az ő zászlós fia egészségére. Visszarohant az autóbuszhoz. akinél őrnagyabbat álmodni se lehet. aztán ijedten egymásra néztek.Maguk összetévesztenek valakivel! . Koccintottak. Tóték értetlenül bámultak utána. mint egy ereklyét. hogy a vendég körül se néz.. és átnyújtott egy piros rózsacsokrot. parancsoló kinézésű ember volt. odatolta a lányát. de ő vissza se nézett. Neki ugyan a másik őrnagy is tetszett. törődötten álldogált az artézi kút kávájának támaszkodva. ő azonban igen barátságtalanul rájuk mordult. Hát ilyen alacsony termetű ember is lehet őrnagy? S ez nemcsak termetre volt kisebb az előző őrnagynál. A másik őrnagy. és kívánjuk. . Furcsállották. A legszívesebben megcsókolta volna.mondta Tót.Más újság nincs? . . és csak most látom. és szívrepesve nézték.mondta lámpalázas hangon Ágika.. . napszítta tábori sipkában.Máskülönben minden rendben van. és kirohantak a sörkertből.kiáltotta utána Tót.Mélyen tisztelt őrnagy úr . aki csak az ő őrnagyuk lehetett.Szeretettel üdvözöljük az őrnagy urat. Tót a bemutatkozás és az üdvözlések után mentegetőzni próbált. Tót egy kis csalódást érzett. *** Mátraszentanna eldugott hegyi fészek. jó fellépésű. de az őrnagy föl se vette.válaszolta bosszúsan az őrnagy. mintha elevenné vált volna egy golyó szaggatta. Roggyant csizmában. . Épp ilyennek képzelték Gyula parancsnokát. hanem ütöttebb-kopottabb is. Egy szép júliusi reggelen azonban az Egerből érkező menetrendszerű buszról kivételesen kettő szállt le.Őrnagy úr! . Körülállták. Sarkon fordult. ott állt és várt az autóbuszmegállónál. emettől azonban el volt ragadtatva. Tót meghívta egy pohár borra. ahová csak ritkán érkeznek őrnagyok. Csak a kerthelyiségben érték utol. hogy ez nem Mátraszentmiklós. s úgy bámult rá. érezze jól magát szerény otthonunkban . . A rózsákat magával vitte. lőporfüstös harci zászló. Csak Ágika nem csalódott benne. . hanem biztos léptekkel elindul a volt Klein-féle vendéglő kerthelyisége felé.De mit akar tőlem? Tót egy bátorító pillantást vetve rá.

amikor rajtuk ütöttek a partizánok.kivétel nélkül mind a hárman! - a következőképpen értették: . csak egy kicsit még lilább lett.Nem is hittem volna. Naphosszat szellőztettek. hogy jószagúvá tegyék a házuk táját. aztán így szólt: .Magát nem érdekli. egy pohár pálinkát és három fokhagymás pirítóst! A felesége meg a leánya rémülten nézett rá.Nem érzi jól magát. udvariasan megkérdezte: . szeme dülledni kezdett. s az ő tekintetüket követve az őrnagy is Tótra pillantott. Az őrnagy tetőtől talpig végigmérte a tűzoltót. mintha a hosszú utazás minden pora-korma a hangszálaira rakódott volna. de azért elmondok egy példát. Amikor ennek arca vörösödni.Jaj. mert fokhagymás pirítóst reggelizett. csak a házigazda nem adta jelét az érdeklődésnek.magyarázta Mariska -. Példaképpen egy disznóölés részleteit mesélte el. homlokát pedig kiverte a verejték. aki éles eszéről és józan megfontoltságáról ismeretes. hogy az ilyen magas állású személyek milyen sértődékenyek.Azért bánkódik szegénykém .rögtön visszatartotta a lélegzetét. Az én idegrendszerem súlyosan megsínylette a kilenchónapos frontszolgálatot. hogy már ekkora a kedves lánya! Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték . Ekkor azonban újabb félreértés felhője borult erre a találkozásra. A kerti budit körülültették illatos rezedapalántákkal. A két nőt lebilincselte az őrnagy elbeszélése. Tóték. hogy legalább fogalmat alkothassanak a helyzetről.személycserét. kinek ilyen büdös a szája! Döbbenten álltak. . volt vasutas. amiben oroszlánrésze volt a partizánok fondorlatos hadviselésének. mennyit fáradoztak Tóték.Nézzék.Csak azt szeretném tudni. elég érthetően beszélt. Tóték már-már megnyugodtak. A legdöbbentebben Tót. A dolog megértéséhez tudni kell. leült. melyre a két őrnagy összetévesztése már némi árnyékot vetett. pedig köztudomású. S ilyen előzmények után egy Tót Lajos.tiltakozott helyette Mariska. és bekebelezte szokásos reggelijét. kedves Tót? . . Mégpedig ezt mondta: . Tény. Ezt én maguknak úgyis hiába magyarázom. jelenlegi községi tűzoltó. mert ha fakón is. hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt. elhurcolták a disznót.minthogy más választása nem volt . Ez azonban nem mentség. aki . és kis híján le nem mészárolták az egész zászlóalj-parancsnokságot. amit mondok? Tót nem válaszolt. dehogynem! . . Ezt az őrnagy is észrevette. s aztán a vaporizatőrrel minden zugot telefújtak a fenyőszaggal.

nehéz rá orvosságot találni. jó Lajosom .kérdezte ingerülten Tót.De hogy mik történnek ott. . hogy valaki folyton odanéz? Egy kis csönd lett.kérdezte hirtelen. Mi van ott a hátam mögött....Lát valami rendellenességet a hátam mögött? . E szavakat megnyugtatásnak szánta. Tót szabályosan lélegzeni kezdett. . - Nekem se igényeim. mely az őrnagy szemébe esik. kedves Tót? . Ez meg is történt. .Semmi különöset. hogy a jelenléte feszélyezi őket.érdeklődött a vendég. Kijelentette. hogy ne legyenek tekintettel az idegállapotomra. inkább elutazik. . Tóték tanácstalanul álltak. Minden vágya az volt. .Hát hová nézek én? . pedig épp ebédidő volt.mondta tartózkodóan az őrnagy.tűnődött Mariska. hogy most is hátra-hátrafordul. eközben azonban több ízben hátranézett. Minek ezt a bajt még azzal is súlyosbítani. . Mi baja lehet? . . hogy a világért sem akar a háziak terhére lenni. Ez a tudat felfokozta aggódását. édes. se extra kívánságaim nincsenek.Akkor jó . Tóték . hiszen egyetlen sértő vagy zavaró emlék. hogy tekintsék a személyét úgyszólván levegőnek. arról mostanáig fogalmunk se volt.Csak a volt Klein-féle vendéglő és a paplak. hogy a front meg front meg front . s az utcán egy teremtett lélek se mutatkozott. . Fegyelmezett ember vagyok. néhány hét múlva.mondta az őrnagy.mondta rosszallóan az őrnagy. . majd újra Tóthoz fordult: . . csak azt látták.szól rá az őrnagy Tótra.Azonnal tessék lélegzetet venni! .. Most . . mit nehezményez az őrnagy..Mi csak azt halljuk.. Nem nagyon értették.Vajon miért ilyen szilvaszínű a papa? .mondta Mariska.Tessék oda nézni.tette hozzá csillogó szemmel Ágika. már ott tartott.Már az is elég.Mert mindig odanéz. amitől a szeme visszatért üregébe.Én kizárólag a mélyen tisztelt őrnagy urat néztem.nyugodott meg a vendég. hogy a kedves vendég a lehető legjobban érezze magát.mondta szelíden.. hogy a világ egy része állandóan az ember háta mögött van. és tudok magamon uralkodni.Vigyázz egy kicsit. . őt könnyezteti meg.Elvárom. Ezt nem hagyhatta annyiban.Máskor ez ne forduljon elő . talán a fia életébe kerül..Nézzék. és ha észreveszi. .. Ha egy bajnak nem ismerjük az okát. de mégse nyugtatta meg velük Tótékat. hogy egy porszem. . majd égnek emelte tekintetét.Mert nem meri kilehelni a fokhagymaszagot . de ez is csak félmegoldásnak bizonyult. aztán megpróbált a testtartásán változtatni. . ahová jólesik . Tót előbb lesütötte. hogy hová nézel. mélyen tisztelt őrnagy úr. Azt kérte.

izgulékony.Kiszenvedett. nem hagyta nyugton a lakosságot. a tűzoltóparancsnok községszerte okos ember hírébe került. ha ő már kimondta a szentenciát: . jó Lajosom . A tekintély ugyanis olyan. .és mi lett az eredmény? Tűzvész tűzvész után. nyakatekert tilalmakat rendelt el. az jól volt téve. Persze.Mondok valamit! . a plakett alatt pedig ellenző védte a tűzoltók szemét a szikráktól. hogy amit Tót mondott. s habár tűzrendészeti kihágásokra soha célzást sem tett.morogta méltatlankodva Tót. úgyhogy előbb-utóbb minden a háta mögé került. s hozzá fordult. hogy hová néz apu. Tót Lajos nem csinált effélét. Őt ugyanis Mátraszentannán általános megbecsülés övezte. ő a kinevettetéstől félt. akárhol volt is az a pont. a tekintélyét akarta megóvni. A községi tűzoltók egyenruhájának legfeltűnőbb tartozéka a sisak volt.ugyanis az őrnagy már nemcsak a fejét kapkodta. akkor egészen mindegy. a rátermett tűzoltónak már a fellépésében benne rejlik mindaz. mint más. Az észak-magyarországi Községi Tűzoltóság ügyrendi szabályzata szerint a tűzoltó teste függőleges tengelyének. néha a gyermekek mentik meg a helyzetet. a környékbeliek „tűzfészeknek” csúfolták a községet.No még mit nem! . Naponta bejárta a községet mutatós egyenruhájában. . Amit ő tett. az nekik is eszükbe jutott volna.Ha egy kicsit a szemére húzza a sisakját. Pedig az elődje. Pedig sem a kályharakáshoz. benézett az ismerőseihez. megbírságolta a járókelőket. mely pompásan feszült széles termetén. . mégis.mondta Mariska. legföljebb egy szempillantással hamarább. Örökségi viszályokban övé volt a döntő szó. szegény. Úgy látszik. sem jogi ügyletekhez. mint egy . ennek homlokrészén kerek plakett díszelgett. amit a többiek is mondtak volna. ha égve eldobták a cigarettájukat . az mindig a kellő ponton állt meg. egy cingár. hogy ki taposhat rá előbb. Haláleseteknél is csak akkor hívták a halottkémet. ha valahol egy csikk füstölgött. Tót Lajos nem az az ember volt. szóba ereszkedett a járókelőkkel. Tekintélye azonban nem szorítkozott tűzrendészeti kérdésekre. Esküvőkön ő ült a főhelyen. . Ő mindig azt mondta. lótott-futott. Amíg községi tűzoltóvá nem választották. egész nap veszekedett. Ha odébbrúgott egy követ. tettvágytól buzgó tűzoltó. sem a sonkapácoláshoz nem értett jobban. amelybe bele volt vésve: Községi tűzoltó. Ügyködésének tizennégy esztendeje alatt egyetlen tűzeset sem fordult elő. Amikor a felnőttek esze csődöt mond. aki át akarta rakni a kályhát. édes. Próbariadókat tartott. amivel a tűz kitörése megelőzhető. aki ilyen sorsdöntő percekben a paragrafusokra gondol. vagyis a szíve mélyén. hanem ide-oda forgolódott.kiáltotta üde hangocskáján Ágika. Most is ez történt. Minthogy a többiek nem tudták. valamint a sisak vízszintes tengelyének 90°-os szöget kell bezárnia.Azért csak gondolkozz rajta. a maga végleges és egyetlen lehetséges helyén. ketten-hárman is igyekeztek.

. .pecsét.Tessék. pizsamába öltöztessék. a gyerekek abbahagyták a játékot. Az ő helyében kétszer meggondolta volna mindenki. Maga az őrnagy mit sem vett észre ebből az érdeklődésből. Már érkezéskor fáradt volt. s közben a lepedők függönye mögül alaposan szemügyre vette Tóték őrnagyát.Nagyszerű ember vagy. amikor folytatták útjukat. mély álomba zuhant. . eltűnt az útszéli gizgazban. . már alig állt a lábán. Amikor Tóték házához érkeztek. s a parancsnokuk váratlanul a sípjába fújt. árnyékok tolódtak el. Ezt óvatosan kikerülte. még az egész házat betöltő fenyőillatot se vette észre. Tót komor arccal fogadta az elismerést. Amerre elmentek. Amikor a szeme már lecsukódott. és tátott szájjal bámultak utánuk. és odaszólt Tótéknak: . beállt egy útmenti fa mögé. és hazafelé indultak a műúton. amikor közrefogták az őrnagyot. Szabóék kicipelték béna nagyapjukat az udvarra. függönyök libbentek. de ennek mégis amattól lesz hitele. Tehetetlenül tűrte. s Gizi Gézáné (egy rossz hírű nő) nagy sietve lekapkodta kötélen száradó alsóneműi közül a szemérembántókat. Ez a hosszú séta. A szekerek megálltak. Alighogy lefeküdt. . Ő azonban engedett Mariska könyörgő tekintetének. édes. Pedig ha nem szemébe húzva viseli a sisakját.mondta a felesége. Őt egészen más természetű jelenségek foglalkoztatták. ágyba fektessék. .Ennél jobb megoldást álmodni se lehet . hogy itthon vagyok. melyből mintha a szeretett fiú szeme nézett volna rá. még jobban kimerítette. s akkor se derült föl.Sőt. Egy pillantásra sem érdemesítette Mariska híres dáliáit. hogy fényes nappal szemébe húzott sisakkal sétáljon végig Mátraszentanna egyetlen forgalmas útvonalán. hogy a házigazda meg a felesége levetkőztessék.ismerte el az őrnagy.No . megjegyezte: . Homlokába húzta a sisakot. elmondhatta volna. jó Lajosom.Vigyázat! Ne lépjenek rá! Később. így még csinosabb az apu! . melyből csak napszálltakor ébredt föl. Figyelmes lett egy darab spárgára.Hogy mernek ezek a kölykök fütyörészni? . az álom küszöbéről még odaszólt Mariskának: .morogta aztán. sem az üveges verandáról nyíló gyönyörű kilátást.Semmit .Mindig elfelejtem.tette hozzá Ágika. amikor egy cserkészcsapat jött szembe. hogy valóságos diadalmenetben vonultak végig Mátraszentannán. Például gyanakodva be- benézett a házak előtti csatornagyűrűkbe. Kisvártatva. mely a betonon végigtekerőzve. ablakok nyíltak.Nem is áll rosszul . semmi köze a szóban forgó okmányhoz. a vele járó ijedelmekkel. Mit akartok még? .kérdezte dühösen.

mert csak felingerlem vele . Ciprianiék kertjében. édes.Te szereted az ördögöt a falra festeni.Majd megszeret! .Szegény drágám! . lövesse főbe.Kedves Mariska. ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni. . s könnybe lábadt szemmel felsóhajtott: .morogta.Csak aludjon egy jót! Csak szedje össze magát egy kicsit! Hiszen téged mindenki szeret! Tót csak a fejét csóválta.Csak azt szeretném tudni.Minden rendben lesz. . .bátorította Mariska.. jó Lajosom .nyugtatta meg Tótné. Valami bizonytalan érzés motozott benne.tette hozzá Ágika. . hogy mi baja velem . Csak Tót állt komoran. . a professzor Hektor nevű díjnyertes farkaskutyája vészjóslóan felvonított. S mintha kételyeinek visszhangja volna túlnan.Mennyit szenvedhetett! . Ő is a könnyét nyelte.mondta a felesége.töprengett Tót. Lábujjhegyen kilopakodott a verandára. legyen szíves. részvétlenül.Már nézni se merek sehová. . . mint aki nem sok jóval biztatja magát. mélyen tisztelt őrnagy úr .

rést nyitott rajta. bekandikált. így Bakos kisasszony.torkolta le Tót.igazította ki Tót. és esetleg átcsábítja magához.Minden őrnagynak ilyen a lába. mostak. nézte az őrnagy talpát. hogy egy emberi láb ilyen is lehet.Nagyon rendes láb . .Nem szóltam semmit . aki Tótnak még vasutas korából állítólag jó barátja. . s ettől a bőre állandóan viszketett. Gyorsan becsukta az ajtót. hogy tüntetően becsukta házának zsaluit.Milyen ilyen? . miközben halkan becsukta az ajtót. hogy nem rendes . Lőrincke már délben. a szomszédban lakó vasutas.Én csak egy kicsit csodálkoztam. mint aki ettől is el van ragadtatva. az aggregátor gépésze és sokan mások. amilyennel neki még nem volt találkozása. . addig a ház ura a látogatókat fogadta. . Sokan. habár e szögből csak a jobb lába meztelen talpa volt látható. összebarátkozik vele. .. Miközben ők sütöttek. valójában azonban irigye volt. ahol szerencsére elnyomta az álom. látni szerették volna az őrnagyot. az őrnagy érkezésekor. Nem siettette az érdeklődőket. . Visszajött. még egy üveg kövidinkát is hozott.. akiből már kezdett kiütközni rossz alaptermészete.alakoskodott a vasutas.Te csak ne okoskodj! .Ez egy teljesen normális és egészséges láb. főztek. talán abban a reményben. . Hanem minek? Talán egy gyíknak vagy más hidegvérű lénynek. Mindenki jól szemügyre vehette az alvó vendéget. MÁSODIK FEJEZET Varró őrnagy késő délutánig aludt. hogy egy balsikerű tolatás következtében egész felsőteste (a bal karját leszámítva) gipszben volt. Ott megállhatott. akik a délelőtti bevonulást elmulasztották. De ő se jutott tovább a küszöbnél.tiltakozott a szomszéd. .Mintha kicsinyletted volna. és suttogva szólt: . . Sóskúti Sándor.suttogta az irigy szomszéd. s megnézhette az őrnagyot. lefeküdt a nyugágyba. mely mintha csakugyan nem egy emberi testnek lett volna tartozéka. A viszketés rossz tanácsadó. elborozgat. kicsi lába van! . azzal keltett feltűnést.Tessék csak nyugodtan nézelődni. Irigységét megkettőzte.. .jegyezte meg. .Dehogy kicsinylettem . Tomaji plébános úr.Milyen helyes. hogy ébren találja a vendéget. Tótnénak és Ágikának tele volt a két keze munkával. a tanítónő. vagy egy olyan teremtménynek. Most azonban ő is megjelent. Utolsóul Lőrincke jelent meg. a gyanúperrel élve. Tót lábujjhegyen a betámasztott ajtóhoz vezette őket.. A tövis azonban már benne volt. Lőrincke azonban úgy tett. vasaltak.Nem mondtam.

jó Lajosom . Jó étvággyal evett. a kert gondozottságát s a szobákat betöltő fenyőillatot. hogy elfogadtam a meghívásukat.A disznótoros kolbászhoz le kell darálni a húst? . hogy ropogok a fogaik között. Ez meg is látszott rajta. Hogy örültek Tóték.Látod. hanem az életét se fenyegeti veszély. Órákba telt.mondta. . ércesen szólt. Ott nemcsak a hideg ellen lesz védve. Borúsnak látszott. kifényesítette gombjait és rangjelzéseit. hogy el tetszett fogadni a meghívásunkat. .Ígérem. és éreztem.sóhajtott föl Mariska -. Ágika pedig . hogy elraboltak a partizánok. addigra Mariska kimosta.Jaj Istenem! .Az volt a legrosszabb . egy kis jóakarattal csodát lehet művelni. . mintha újjászülettem volna. magam mellé osztom be.jelentette ki az őrnagy. s a szobájába vonult. . hogy a fiunknak ilyen áldott jó parancsnoka van. ragulevest. Megdicsérte a lakás tisztaságát.mondták Tóték. saját leheletével és nyálával. . . most világra hozott valamit. íme. Vacsora után a kedve is földerült. kompótot.kérdezte. de az elnyűtt.szörnyedt el Mariska. és látni kívánta Tóték háza táját. amikor újra megjelent körükben. . Barátságosan biccentett. és a távol levő Tót Gyula egészségére ürítette. nagyon örülök.Őmiatta nem kell aggódniuk . látod. hogy ledarálnak. édes. Ettől egészen elérzékenyült. Pedig akkor nem is álmodtunk róla. miután visszatértek az üveges verandára -. . a Gyuláért való örök aggódásuk.Pörzsölték is a mélyen tisztelt őrnagy urat? . a virág és a gyümölcs. Most Tótékon volt az elérzékenyülés sora. a készülődés tömérdek fáradsága. . megszárította és kivasalta az egyenruháját.mondta az őrnagy. Kilenchónapos. ami egyszerre volt a rügy.Mi is boldogok vagyunk .Kedves Tóték . úgyszólván állandó büdösségben eltöltött frontszolgálat után máris úgy érzem magam.mondta akadozó hangon Mariska -. . Fölemelte poharát. Tekintetéből eltűnt az űzöttség. Éreztem. Hosszú hetek izgalmai. a jól fűtött zászlóaljirodára. csirkét.Azt álmodtam. hangja frissen. .Pedig máskülönben elég jól aludtam. hogy mihelyt beköszönt a hideg évszak. amikor a vendég megcsodálta az erdőborította Bábonyt és a kies fekvésű bartalaposi völgyet! Mindent észrevett. .amennyire lehetett . repedezett bőrű csizma fényesen csillogott az őrnagy lábán. Nemcsak a ruha lett tetszetősebb. hanem a viselője is nyugodtabb.Le . Tóték szólni sem tudtak. ahogy az újszülött kiscsikót nyalogatja tisztára az anyja.a csizmáját pucolta ki egy puha ronggyal.Amikor az őrnagy felébredt.

. Az is. a szivarfüst összehúzó ízét.Már besötétedett.Nem történt semmi . mert tüstént felpattant az ajtó. és visszament a szobájába.kérdezte riadtan. Néhány boldog percet töltöttek el így.Az én voltam . Gyula. Most is jól megropogtatta az ízületeit. a karosszék kényelmét. élvezettel szívta le a füstöt. hogy itt van a közelükben.Ennek igazán örülök . Gyula. . .nyugtatta meg a vendéget kissé röstelkedve Tót. Csak odáig el ne merészkedjenek a partizánok. csak te meg ne fagyj.Jaj. Elmagyarázta. . szégyenlősen mosolyogva. . mert azt hitték. A szobából kihallatszottak az őrnagy lassú és nyugodt lépései. Kétszer körülsétálta Tótot. .mondta Tót. aztán megkérdezte: . jó anyám.Semmi különös. kétszer is vett a töltött csirkéből. hogy nyújtózkodás közben jajgat.És mitől érzi olyan jól magát? . amikor jól érzi magát.mondta az őrnagy. de sokat úgyse tehettek volna. mert újra megjelent az őrnagy.Megsebesült valaki? .Nincs okom panaszra . Gyula. Mariska már ment volna lefeküdni.. . amikor Tótnak eszébe jutott.Mi a baj? .Csak úgy. Egy kis negyedórát szellőzködtek így. az est hűvösségét.Nos. Bement érte.Mintha nyögést hallottam volna. . Hamarjában nem tudták. Ő olyankor jajgat.Még mindig olyan jól érzi magát? . övéinek közelségét. mélyen tisztelt őrnagy úr. Örültek. Olyankor. mint egy óriási. Őket is kimerítették a nap izgalmai.tűnődött Tót. zöld tüdő. fejük fölött szikrázott a csillagporos augusztusi éj.Hogy mitől? . . . Gyula. s a Bábony. miért hagytál el engem! Ekkor nyújtózott és nyögött utoljára ebben a két hétben. Gyula. és magával vonta Ágikát. Ilyenkor a legtöbbször az anyját emlegette. csak ne legyen bajod. és felnyögött: . mi újság? . Mariska az urához húzódott. amikor ezek a jó érzések egymásra torlódtak. csak te lásd ennek hasznát! Csak elég meleg legyen a zászlóaljirodában. hogy elszív egy rövid szivart. néma csöndben. Szerette az élet apró örömeit. hogy a vendég aludni tért. és ott termett az őrnagy. Tóték ott maradtak. Ennek azonban semmi jelentősége. Végigmérte Tótot. élvezte a finom fenyőillatot. esti hűvösséget lehelt rájuk. hogy neki a nyújtózkodás csak afféle szokása. rágyújtott. anyám. szegény. Gyula. anyám. mit csináljanak.mondta Tót. nyújtózni és nyögni szeretett.

Az őrnagy figyelmesen végignézett rajta. mint az előbb. és elkerülték egymás tekintetét. azt nem sikerült megállapítani. Nem tudok. újra Tótot kezdte nézni. és szúrós tekintettel nézte. aki összerezzent. . ami nagyon nyomasztón hatott Tótékra.És voltaképpen mit csinál itt a verandán? . . Kisvártatva azonban újra kijött. Tény.Nem tárgyi értelemben gondoltam. . Meg se mozdultak. . és csak aprókat mert szívni a szivarján.Történt valami? .Hát nem nagyon . .A dolog úgy áll .ismerte el egy kis gondolkozás után Tót. őrnagy úr.Eloltottam. . .Akkor dominózni fogunk.Inkább lórumozzunk? . . mintha megbűvölte volna őket a benti csönd. .Akkor beszéljünk nyíltan.Ja igaz . amitől zavarba jött. .De hiszen nem ég a szivarja. Már lélegezni is csak egészen aprókat mert. .mondta aztán. Tót megzavarodott.Nem ismerem a kártyákat . .röstelkedett Tót. .Mondja. Ezúttal csak hosszú percek múltán nyílt ki az ajtó.Nem történt semmi. Egy moccanásnyi nesz se szűrődött ki a szobából.Egy csöppet sem . A feleségére nézett.Csak levegőzök.Csak a meggyfa szipkám .fordult a házigazdához.Remélem. Hogy e magyarázat kielégítette-e a vendéget. . Nem hiányzik magának valami? Tót gondolkozott.Nincs kedve egy parti sakkot játszani? . és jóval hamarább tért vissza. hogy az őrnagy most sietősebb léptekkel rótta a szobáját.Sajnálom.vallotta be Tót. Én a tevékenység hiányának káros következményeire céloztam. Az őrnagy most már alig leplezett rosszallással tért vissza szobájába. magyarázta -. hogy nem értek semmiféle társasjátékhoz. aki azonban szintén várakozó kifejezéssel nézett vissza rá. Tót székestül próbált meghátrálni.mondta. mintha tőle várná a magyarázatot. .mondta Tót.Kedves Tót . nem feszélyezem magát? . míg a vendég vissza nem vonult a szobájába. mert a vendég odaállt eléje.Más semmit? . Már járkálni se hallották. . Tót .De majd faragok másikat. . .

aki - nem először . . egyébként Tót eszkábálta össze néhány deszkából és egy kimustrált konyhakésből. .. Így jutott egy csomó kisember .Hát miért nem tetszik szólni? . hogy zajt ne üssön a margóvágóval. Felerősíti a belső neszeket. káprázatokat okoz a látómezőn. mint a felnőttek. hogy Mariska könnyen kivághassa a kartonokból a dobozformákat.ismételte. . mullpólyát.jobban átlátott a helyzeten.Legalább azt mondják meg. szivarozott. . .Látom. dobozokat szoktunk hajtogatni. Tóték.derült föl Mariska.Én nem bírok olyan tétlenül élni. . Az őrnagy szeme fölcsillant.Nézzék. mint az előbb. Az. el is szundított egy kicsit. mindig levágatom és visszavarratom a nadrággombjaikat. Egy községi tűzoltóparancsnok méltóságával nehezen fért volna össze ez a női kezekhez illő pepecselés. ilyenkor Mariska vigyázott. Némi habozás után Mariska megjegyezte: .kiáltott föl csengő hangján Ágika. . Ettől tökéletesen megnyugszanak. A margóvágó onnan kapta a nevét. nem értik . . hogy Tót is részt vegyen a munkában. eddig eszükbe se jutott. . Egy sötét szobában a legkisebb zaj is megsokszorozódva hangzik. mint a sötétség a hallószervekre. A katonáimmal.Ha a mélyen tisztelt őrnagy úrnak le vannak szakadva a gombjai. még tanácstalanabbul.legyintett az őrnagy elégedetlenül.Maguk teljesen félremagyarázzák a szavaimat . amikor nincs jobb dolgunk. Ehhez azonban csak egy dobozgyártó automatája volt.Roppant érdekes! . hogy a könyvkötők hasonló készséggel vágják le a lapszéleket. Remélem. értik. .egy kis könnyű házimunkához. vattát nem volt mibe csomagolni.Mert ki akarom bogozni! . melyeket aztán Mariska az előrajzolt minta után bevagdosott. a sok gézt. van-e véletlenül egy darab cukorspárga a háznál.Hát mit csinálnak? .még félzsidók is . sohasem szoktunk ölbe tett kézzel ülni. és gyengéden mosolyogva nézte őket.Miféle dobozokról van szó? *** Az Egerben működő Sanitas-kötszergyárnak a háborús események folytán megsokszorozódott a termelése.kiáltott föl. zakatolást idéz elő az agyban. . mit akarok mondani? Tóték összenéztek. Ágika pedig összehajtogatott. .Miért van rá szüksége a mélyen tisztelt őrnagy úrnak? .Hiszen mi ketten. A házigazda ilyenkor csak ült. a semmittevés úgy hat a szervezetre.Ilyenkor estefelé. Nomármost.Dobozokat? . Tóték a kötszergyártól kapták a kartonlapokat. az anyu meg én.mondta a vendég idegesen.állapította meg Varró őrnagy. azokat szívesen felvarrom. .Az biztosan akad . mint maguk. Ha későre járt. ha nincs semmilyen elfoglaltságuk. ami jól össze van gubancolódva.

hogy ismételje meg. csak a keze járt. A nők fölnevettek e képtelen gondolatra.érdeklődött.Maga nem tart velünk? . Akkora tenyere volt. hogy az őrnagy szavaira. hanem még hetek múlva is esküdözött. mintha egy mozdulatot se volna szabad elmulasztania. mint mi ketten! . hogy rögtön odahúzott magának egy széket. ropogós kartonlapokat. . és nagy odaadással.Többet végez. hanem unszolni kezdte a házigazdát. . és rákiáltott Tótra: .A mélyen tisztelt őrnagy úr nagyon is jól csinálja! E szavaknak nem várt hatásuk lett. hogy a mélyen tisztelt őrnagy úr nagyon jól csinálja! . irigylésre méltó ügyességgel kezdte összehajtogatni a dobozokat. Később. dobozra alig hasonlító valami. Hallotta ezt az őrnagy? Nem hallotta? A szempillája se rebbent. Ingerülten felpattant. mint amit szeretne. Izgatottan figyelte. . hogy legalább egy dobozzal próbálkozzék meg. . Aztán a felháborodástól kipirulva ráförmedt Tótra. a következőt válaszolta: . mindjárt össze is roppant a kezében. de az a torz.ismételte meg Tót -. se nem nevetett. Mindenki elhallgatott. egy kis gyakorlatozás után.Nekem sincs sok .álmélkodott Mariska. ahogy a margóvágót odacsavarozzák az asztalra. Kedvtelve nézegette a nagy. amit nagy üggyel-bajjal összehajtogatott. . Az ember néha (pl.Nem nekem való ez.fordult a két nő felé az őrnagy.mosolygott. *** Varró őrnagy azonban nem féltette a tekintélyét.Nincs kézügyességem.Én? . igen választékosan. de azért úgy-ahogy meg tudom csinálni.Azt mondtam . dolgozott. felindult állapotában) egészen mást mond.Á . . amit mondott! . Varró őrnagy először rámeredt Tótra.lepődött meg Tót. pillantott az őrnagy Tótra. kezéből kiesett a doboz. A háziak udvarias tiltakozását leintette. és nemcsak most. mint egy palacsintasütő. sőt majdnem alázatosan. úgy felbuzdult. . .Követelem.Miért nem? . Tót kisvártatva engedett. S amikor elkezdődött a hajtogatás. Aztán elsápadt. .mondta az őrnagy -.Milyen jogon mer maga engem „szőrnagynak” . És elmosolyodott. A szeme egészen szűk lett. Csak amikor már egy szép rakás dobozzal elkészültek.És kedves Tót úr? . Tót azonban teljesen nyugodt volt. a margóvágó kezelését is elsajátította.jegyezte meg Ágika. Az őrnagy azonban se nem mosolygott.Hallották ezt? .Milyen áldott keze van! .

se „szőrnagyot” nem hallott. De meg volt zavarodva Mariska is.. Az őrnagy urat viszont még tévedésből se tudnám megbántani. hogy rosszul értettem .mondta nagylelkűen -. hogy az édesapja „tepsifejű”-nek titulálta az őrnagyot. És Ágika? Ő csak az apját nézte. még föl is állt. Ugyanaz a Tót. hogy ezzel még csak összekuszálná az amúgy is bonyolult helyzetet. Ágika azonban kivételes eset. Fogadkoztak. hogy ez nem fog többé előfordulni. amiért „szőrnagynak” szólították. Súlyos megalázás. amikor így kicsavarják a legjobb szándékkal mondott szavakat. egy az ezerből.. és udvariatlanul hátat fordítottam neki. Így hát csak ült. riadt tekintetét hol az egyikre. inkább nem hitt a fülének.Úgy van! . most örült. Minden percért kár. habár tisztán hallotta a „tepsifejűt”. Itt valami nincs rendben. hogy ilyen sértésért a fronton főbelövés jár! Erre csönd lett. akárhogy vigyázott. becsüli és szereti az urát.kapott az alkalmon Mariska. hol a másikra vetve. Ágika úgy értette. és rózsás arcán egy fokkal sötétebbek lettek a rózsák. mintsem hogy rajongásig szeretett apját marasztalja el. . - Egyszer előfordult. édes.Lehet. Tót is. . Ő ugyan „őrnagyot” hallott. mert szentül hitte. Ágika ugyanis se „őrnagyot”.szólítani? Én őrnagy vagyok. hogy „őrnagyot” mondott.Ezt ne tessék mondani! Az én apum száján ki se jön egy ilyen csúnya szó! . és lássunk hozzá a dobozoláshoz. akit a félreértés szemmel láthatóan megrendített. Az őrnagy megnyugodott. aki tiszteli. Olyan csönd. hogy dobozolhatott. ha ez még egyszer előfordulna. jó Lajosom? . Ugye. tudván. aki az imént még lefitymálta és asszonypepecselésnek nézte ezt a munkát. Az őrnagy megingott. Leültek. Sőt. .. Persze. hogy helyet szorítottak neki. Tóték föllélegeztek.mondta aztán. és figyelmeztetem. Az én uram még sose bántott meg senkit. épp csak.mondta Tót. csupa félresikerült. A természet a gúny tövisét oltja a gyermekekbe apáik hibái iránt. Megsértődött Tót is (szintén joggal).. hogy azt nem is lehet leírni. pofoncsapott doboz .Soha! . s az izgalomtól cérnává vékonyult hangon így szólt: . Csakhogy Mariska az őrnagyot is tisztelte. Ő tehát. kedves Tót . .Csak félreértés történhetett. Ez azonban tévedésből történt. hogy Cipriani professzor úr feleségét összetévesztettem a madárijesztővel. Megszólalni sem merészelt senki.Felejtsük el az egészet. ami nem is lehet másképp egy olyan asszonynál. Pedig senki se hívta. Tudniillik nemcsak az őrnagy volt megsértve (teljes joggal). ahol egy süketnéma van eltemetve.De nem szeretném. Ilyen csönd lehet abban a sírban.

Arcvonásai a fáradtságtól amúgy is összezilálódtak. . Tóték ezt se látták. nagyon rossz alvó vagyok. hogy nem álmosak. Kérem. (Elkésve érkezett) *** . hogy esze ágában sincs lefeküdni. Sietve írok. hanem nappal. az álmosság legkisebb jele is felbosszantja. A harmadik kérdésre Mariska. Ő ugyanis megrongált idegállapota következtében nem éjszaka alszik. Tóték egybehangzóan azt állították. hogy ha az őrnagy úr pihenni vágyik. ijesztő tekintettel meredt az őrnagyra. hogy ne felejtsenek el vendégük esti szórakozásáról gondoskodni. amire Tót . és aztán igyekeznünk kell haza. mert most megyünk a fürdőbe. akinek majd leragadt a szeme. *** Tábori lap Édes szüleim és Ágika! Itt vagyunk Kurszkban.Én a legszívesebben reggelig hajtogatnám a dobozokat. akkor ők is készek abbahagyni a munkát. . . legföljebb elnézően összemosolyogtak. Szemközt.legyintett Varró őrnagy.nagy erőfeszítéssel . Mindenről elfeledkezve vágták és hajtogatták a dobozokat. Egy idő múlva az őrnagy megismételte az előbbi kérdést.mondta.Én is csak most kezdek belejönni . sőt. csak a margóvágó friss kattogása hallatszott. Helyreállt a béke. .Nem álmosodtak el? Tót. Ekkor azonban Mariska bokán rúgta. és mi kártyázással vagy más játékokkal szoktuk elűzni unalmát. Sötétedéskor. Tovább dobozoltak. Ilyenkor nem szereti. azt válaszolta.Sajnos.jegyezte meg Tót. Később friss levegő jött a hegyekből. És tovább dobozoltak. Még gyorsan figyelmeztetni akarom kedves mindnyájukat. társaságra vágyik.Dehogyis vágyom pihenni! . akinek bal szeme erősen viszketni kezdett. A koránfekvéshez szokott Tót kezében szétroppant egy doboz. de szerencsére ezen se akadt föl senki. és igyekezzenek a kedvébe járni.mondta az őrnagy. megnyugtatta az őrnagyot. . .elmosolyodott. Hosszú negyedórákig senki se beszélt. ha valaki aludni megy.Nekem az se használ .került ki a keze alól.Ettől az éles hegyi levegőtől még álmatlanságban szenvedő vendégeink is elálmosodtak . a Bábony tisztásain a gyantaszüretelők tűzrakásai hunyorogtak. Egy óra múlva az őrnagy udvariasan érdeklődött: . amikor a legfenyegetőbb a partizánveszély. gondoljanak rám.

Varró őrnagyon nyoma se látszott a fáradtságnak. de belőle csak egy gurgulázó hang jött ki. de a keze.Negyed kettőkor Tót Lajos elásította magát. Érzékszervei megszűntek működni.Apa már ilyen .Későre jár . aki a margóvágót kezelte.Ásítottam .Hát én nem . mint sértődöttnek látszott.Még most sem akar lefeküdni? . Mariskának már zsibbadoztak a tagjai.Hát persze . Tovább vágták és hajtogatták a dobozokat. most azonban.Nálam .erősítgette Mariska. . ellentmondást nem tűrő hangon. de nem lehetett. . mert az volt az érzése.egyezett bele a vendég. Ő is szerette volna megnézni magát. eddig is csönd volt.állapította meg az őrnagy. Megint csönd lett. mit szeretne csinálni . . .az ásítás nem az álmosság jele. Az őrnagyot nem volt könnyű meggyőzni. . Lassan fényüket vesztették a csillagok. mely ásítását követte.mondta Mariska.Hát akkor miért ásított? . mert már nehezen forgott a nyelve.mondta Tót. . még engedelmeskedett neki.Talán ásítani is azért ásított. a lábát például már nem érezte. végre megszólalt.Én se . s ennek nem voltak különösebb következményei. s a Bábony oldalában hamvukba haltak a gyantaszedők tábortüzei. szerencsére.Mi történt.magyarázta Tót .De hiszen én nem vagyok álmos . Egyszer előrehajolt.kérdezte ingerülten a vendég.Mondja meg őszintén. akkor folytathatjuk . .védekezett Tót.Azt hittem. Senki se mondta. maguknak is jólesik ez a kis munka. hogy a verandán . kérem? . .vallotta be Tót.mondta egy idő múlva az őrnagy. Ágika keze is fürgén mozgott. . Máskor is ásított már.Dobozolni! . Tovább dobozoltak.mondta Ágika is. hogy nem lett volna szabad ásítania.kérdezte Tótot.Talán most is jól érzi magát? . Persze. .Ez nála így van . Az őrnagy. . . Agya zúgott.mondta friss hangon Ágika. . ebben a csöndben Tótot valami hűvös burok vette körül.Én vagyok a hibás . Őt nézte mindenki. . Mindenki őt nézte. mert az ilyen korú lányok legszívesebben sose feküdnének le aludni. A leg- rosszabb bőrben Tót volt. . Tót azonban már tudta. Tót is tiltakozott. hogy ez hiba volt. mert jól érzi magát? . Hallucinált. Most azonban fölrezzent arra a furcsa csöndre.Ha ennyire ragaszkodik hozzá. aki inkább szomorúnak.jelentette ki Tót.

Jó éjszakát . Az óriás test ide- oda ingott közöttük.átrobogott egy gyorsvonat. Varró őrnagy azonban hirtelen abbahagyta a munkát. csak nézett maga elé. Gépiesen összemorzsolta a kész dobozokat. Tótnak lassan előrekókadt a feje.mondta Mariska.mondta az őrnagy.Menjünk lefeküdni. Felkukorékolt egy kakas. .Okvetlenül . mert más lehetőség nem jutott eszükbe. . üveges tekintettel.köszönt el Mariska akadozva. . és körös- körül kifehéredett a sötétség.Szép álmokat .búcsúzott a vendég. A vendég bement a szobájába. Nem hallotta. mintha nem találná a nyelvét a szájában. mint egy oszlop. Felderengett a hajnal. Ezt se vette észre. holnap folytathatjuk. Egyáltalán semmi se jutott az eszükbe. . ahogy a főtt hal szeme néz a hallevesben. csak Tót maradt ülve.mosolygott Mariska. . . . aztán úgy zuhant az ágyba. és horkolni kezdett. .Megvirradt . Mindenki fölállt. ők azonban ottmaradtak.mondta. Mariska és Ágika nagy nehezen föltámogatták a székből. de a szemét elfelejtette becsukni.Igazán kellemes időtöltés volt . mely kidől. Kezéből már nem dobozok. . hanem összegyűrt papírgombócok kerültek ki. Aztán ráhanyatlott az asztalra. Kelőben volt a nap.Mi is nagyon jól éreztük magunkat .Remélem. üres.

kimeszelnie Ciprianiék teniszpályáját. féltve őrzött emlékkönyvük. kalauz Röslein. özvegy Morvai Gusztávné E ház a csend szigete. nyomott hangulatban. Csakhogy az élet még egy őrnagy kedvéért sem áll meg. Tót tehát. amikor az első reggelen. a mostani vacsorát viszont nem hívták semminek. másfél óra alvás után. Lepergette az előző nap emlékeit. hogy csak a legfontosabbat említsük mindennapos teendői közül. Röslein fein Röslein auf der Heide! Hammermann G. . többszöri szólongatás és rázás után kinyitotta a szemét. mert azelőtt ők már az igazak álmát aludták olyankor. bevásárolt. padlókefélés Tomaji főtisztelendő úrnál. Minthogy a vendég délután ébredt. Mariskát pedig a féltett vendég ellátásán kívül kismosás várta a professzoréknál. ebédidőben reggeliztek. A mostani ebédet régebben vacsorának hívták. s elképzelve a következő napokat. Károly Sertésvágóhíd Tót a kimerítő éjszaka után a legszívesebben átaludta volna a napot. fát vágnia a plébánosnál. testben-lélekben összetörve meredt maga elé. Filatori Aladár operaházi üstdobos Miközben a nemzet élethalálharcát vívja a vörös bolsevik rémmel. Mariskám. a baromfit látta el. bosszúsan szólt: . Ágika tejet hozott. bejárnia az egész körzetet. ahol a lármát nem kedvelő ember megpihenhet. és így tovább. vizet hordania az artézi kútról. melybe a szobabérlők szokták beírni hálasoraikat.és étvágytalanságom mintegy varázsütésre megszűnt az itt honoló hegyi levegő jóvoltából. HARMADIK FEJEZET Volt Tótéknak egy piros kötésű. Ma is meg kellett írnia tűzrendészeti jelentését. Röslein. Néhány bejegyzés: Néhai jó férjem halála óta tartó kínzó álmat. az itt tapasztalt páratlan vajas koszt új erőt adott a küzdelemhez! Kászonyi Ferenc Compagnie Internationale des Wagons Lits.Attól félek. Ráadásul Tóték napirendje Varró őrnagy érkezésétől kezdve fejtetőre állt. ennek nem lesz jó vége.

s Tót épp csak hogy elandalodott valamin. Persze. míg a forró leves ki nem hűl. ha lassan is. Amikor Tótékhoz megérkezett. . Pedig csak a Bazilika kupolájából jön Mátraszentannára. hiszen mihelyt visszatértek. Varró őrnagy közben a kés alá igazgatta a kartonokat. Károly. hogy a dobozhajtogatásba se muszáj belerokkanni. Kezdetben csak a kezüket pihentették egy kis ideig. fölváltva tünedeztek el. jó .mondta valamelyikük.Az asszony egy csésze langyos tejet adott neki.. még az asztal alatt is lehet aludni egy negyed percet. jól sejtette Tót. Föl se nézett a munkából. hogy harmadnap Tóték már párosával mentek el. s vigasztalásul kezébe nyomta a piros kötésű emlékkönyvet. . a második éjszakától kezdve teljesen a margóvágó készüléknek szentelte magát. de hiába igyekezett. de e jótékony környezetben hamarosan lábra álltak. Aztán behunyták a szemüket. hogy teljesen elvesztette az egyensúlyérzékét. . míg a kávé föl nem forr. amikor pedig mindhárman az asztalnál ültek. öntözés közben Ciprianiék híres tulipánjai között. Nem szabad elcsüggedni. Mariska. Tóték apránkint kezdtek lélegzethez jutni. s csak úgy tudott a szobán végigmenni. Tót nem nagyon hitt ebben a javulásban. hirtelen félbeszakította a munkát. s ettől Tóték bátorságra kaptak. A végén már kitettek egy nyugszéket a kerti tuják közé. érvelt Mariska. s vágott. játszva behozták a lemaradást. jó kedélyállapotban távozom e gyönyörű helyről! Milyen súlyos állapotban volt a festő. és orron át lélegzettek. Az őrnagy se nem hallott. hogy el lehet bóbiskolni a szatócsnál. ha valaki nyolc órát alszik egyhuzamban. mintha egyéb dolgát akarná végezni.De mi lesz. Felidézte. egy idős festőművészről. De a jó hegyi levegő nála is megtette a magáét! Ő ezt írta az emlékkönyvbe: Kötél nélkül. azt képzelte. sőt. ha az ajtókilincshez kötözött kötélbe kapaszkodott.morogta. Minthogy mindegyik kartonlapon nyolc bevágást kellett csinálnia. de neki is visszaáll majd az egészsége.Pardon. hiszen hárman voltak ellene. Kiderült. milyen rossz idegállapotban érkeztek Mátraszentannára Hammermann G.Jó. Úgy látszik azonban. és okos beosztással. mialatt a szódát kiméri. s egy negyedórácskát szundikált a kert hűvösében. A vendég ugyanis. Még az se szúrt neki szemet. vágott. hamarosan lemaradt a hajtogatók mögött. viszont nem számolt az emberi természet alkalmazkodóképességével. s eközben a kupola és a freskó egymásnak ellentmondó térhatásai úgy megzavarták a fejét. özvegy Morvainé és a többiek. ha véletlenül alája gurult valami. bocsánat . aki évközben a Bazilika kupolájának freskóit restaurálta. ha minden éjszaka dobozolni fogunk? Alvás nélkül nem lehet élni. valamit mégiscsak gyaníthatott. se nem látott. tízperceket szundít. Az őrnagy azonban a frontról érkezett. az ideális az. fölemelte a kart. Tóték nagy örömére. hogy minden éjjel dobozolni fognak. mert egyszer. ami szintén nagyon pihentetőnek bizonyult.. de ha lopott negyedórákat. hogy lába előtt meredeken lejt a föld. az majdnem olyan pihentető. Később az is kiderült. Azt. Nem is beszélve Host Frigyesről. .

Ezt azonban a vendég hamarosan megmagyarázta. .Mi történt.mondta Tót.Éppen csak odanéztem . hogy jó volna megfogni és agyonütni.Úgy látszik. . de a teendőit nem látja egészen világosan. hogy rossz fát tett a tűzre.jegyezte meg alázatosan -.Két sárga folt van rajta és három piros .ismerte be Tót. Tót már tudta.kérdezte az őrnagy. ha az embernek eszébe akar jutni valami. . Tót meghökkent.kiáltott föl az őrnagy.kérdezte. . de mégsem akar egyszerre négyfelé szaladni. nehogy megismétlődjön az előbbi eset. maga is szokott? Tót azt mondta. teljesen hiábavaló erőpocsékolás. mit követett el. . . . akkor az.Én ugyan nagyon hálás vagyok a vendégszeretetükért. de ez így nem mehet tovább. ugyebár. Vegyük a táplálkozást.Épp csak megfordult a fejemben ez a gondolat .Berepült egy lepke. Tóték . hogy ő minden áldozatra kész. . .Milyen lepke? .Miből tetszik ezt gondolni.Mondok egy példát.Így történt.Éppen csak odanézett! . és behúzta a nyakát. csak azt nem tudta.Az öcsémék úgyis meg vannak bántva. Csönd lett. Enni. kérem? . .mondta Tót.ismételte ingerülten az őrnagy. miképp tehetné jóvá hibáját. kedves Tót? . szokott. egy kissé nehezen értjük meg egymást . . . nem lehet megakadályozni.De közben arra gondolt.Én mindenben igazat adok a mélyen tisztelt őrnagy úrnak . hogy itt maradjak. Járkálni kezdett. Tót kijelentette. . mélyen tisztelt őrnagy úr? . .jegyezte meg bosszúsan az őrnagy.Nézzék. hogy nem náluk töltöm a szabadságomat.Hát akkor mit néz? .Hogyne lehetne! A kutya négylábú állat.Semmi különös . akkor legyen rajta. vagy nem így történt? .. Ha közben mindnyájan másra gondolnak. . Vagy maga látott már négyfelé szaladó kutyát? Tót rövid gondolkodás után felismerte.Sejtettem! . Ha azt akarja.mondta lefojtott indulattal. . habár nem tudta pontosan. hogy ilyen kutyát még nem látott. amit itt csinálunk. . de azt hiszem. rá-rápillantva Tótra. aki lesütötte a szemét.És maga ilyesmivel foglalkozik.közölte Tót.

Teremtsünk világosságot! .mondta elismerően az őrnagy. . de amikor az őrnagy felébredt. hogy az átmeneti tétlenség veszélyesebb. - Szerintem ez a margóvágó kicsi. és várakozásteljesen elébe lépett. tépelődött. amelyet nem akaszt meg semmi. meg. kedves Tót. ez nem okoz különösebb nehézséget.biccentett az őrnagy. az a szünetek ideje alatt a saját gondolatainak játékszere lesz.Eszébe jutott valami? Tót azt válaszolta. Ó. és bement lefeküdni. állva. Az őrnagy jó éjszakát kívánt. Tótnak azonban ezen az éjszakán alig jött álom a szemére. és tovább gyötörte magát egész délelőtt. Azt hiszem. ha azonban valaki hol csinál valamit. kivéve a család legfiatalabb tagját. miből áll az? Evés.A maga kislányának arany esze van. Ezúttal a zászlóalját hozta föl példának. bátran figyelmen kívül hagyhatja ezeket az elméleti fejtegetéseket. hogy semmi se jutott az eszébe.Nos. .mondta Varró őrnagy. Eközben megvirradt.Maga. . Mariska nem mondott semmit.Erre akartam magát rávezetni . hol nem. Tót letörten meredt maga elé. egyes részletek azonban homályban maradtak. A közhit szerint a vasutasok és a tűzoltók bármikor tudnak aludni. . A maga dolga csak az. Ez történt Tóttal meg a pettyes lepkével. csak ezt mondhatta: . mint a teljes semmittevés.mondta az őrnagy. kedves Tót.Helyes . . csak sóhajtott.Eddig megértették a gondolatmenetet? . . kedves Tót? Tót azt mondta.. Egy összefüggő folyamat. majdnem. mert könnyes lett a szeme. Pánik lett úrrá Tótékon.mondta az őrnagy. Ismeri a Himnusz-t. Talán van is már valami javaslata. . A többi már gyerekjáték.érdeklődött a vendég. . Tót azt mondta. Az érthetőség kedvéért mondok még egy példát. . rágás. Reggel elgyötörten ébredt. megpróbált ülve. Ott ő azt tapasztalta. Mariska elfordult. növevény hangocskáján. kedves Tót. sőt rézsútos helyzetben is gondolkozni.Remélem. szinte kimeríthetetlen türelemmel. hogy kiiktassa a dobozhajtogatás közben jelentkező hézagokat.kiáltott fel csengő. Ágika azt mondta. hogy sok minden megvilágosodott előtte. most már világos a dolog? Tót kijelentette.El is tudná mondani az első sorát? .Isten áldd meg a magyart . ismeri. Egy kis csönd lett.Hát ez igazán egyszerű! .Akkor leegyszerűsítem a kérdést . Gyula. . . és az őrnagy úr ezért nem tud minket utolérni. aki ugyanis abszolúte nem csinál semmit. nyelés. nyálképződés.Bravó! . .mondta Tót. az legalább organizálni tudja a gondolatait. Főtt a feje.

Varró őrnagy dicsérő szavakkal fejezte ki bámulatát. . Az őrnagy nem türelmetlenkedett. rágyújtott. most. akkor egy nagyobb margóvágót kell csinálni! Kimerülten a székbe rogyott. mondotta.Most.hirdette ki öt perccel öt óra után.Tudtam én azt! . (Régi nevén: ebéd. gyújtson rá egy szivarra.. egészen szokatlan gyöngédséggel bánt vele. Az őrnagy most már mindent megbocsátott neki. Négy harmincötkor azonban bejelentette. Reggelihez ültek. . . Ha a régi margóvágó kicsi.Sajnos. nem múlik.. Négy óra tíz perckor azt mondta. Szeme izzott. . most. Hét perccel később fölállt. mélyen tisztelt őrnagy úr. Háromnegyed ötkor kijelentette: . . Tót megitta a kávét. Tót meg is zavarodott. Négy óra húszkor még mindig nem volt semmi.. annál nagyobb szorongás nyomasztotta Tótot. hogy az őrnagy megveregette a vállát. hogy még nincs semmi. és remegő hangon így szólt: . Véleménye szerint. mint anya a gyermekével.. Ebből se lett baj. . . nem az jutott eszembe. Visszaült. Egy negyedóra múlva újra megszólalt. amit mondani akart.Mi volna az a valami? Tótnak elborult a homloka. mint egy gőzkalapács. nyomon van.. . ijedt arccal közölte. amit vártam.Mélyen tisztelt őrnagy úr! . . Mariskával erős kávét főzetett neki. úgy bánt vele.örvendett a vendég.Sajnos.Sebaj! .biztatta az őrnagy. nem akarja elhamarkodni a dolgot. aminek meg is lett az eredménye.Kérem. hogy mialatt az őrnagy úr a vállát veregette. Agya azonban tovább dolgozott. Bíztatta. kiment a fejéből. hanem egészen más.mondta az őrnagy. eddig még semmi se jutott az eszembe. .Megvan! Arca kipirult. minél szívélyesebben bánt vele. Tót fáradt mosollyal megköszönte az elismerést.Ami késik. eddig nem volt példa. sőt. hogy szóljanak hozzá. őrnagy úr. Mintha valaminek kezdenének kibontakozni a körvonalai. sőt. azt hiszem. célját azonban nem érte el. A reggeli végén Tót váratlanul fölállt. Ez némiképpen megnyugtatta Tótot.Nekem egy merész gondolatom támadt. hogy valami megint motoszkálni kezd a fejében. és megveregette Tót vállát. de okulva az előzményeken.) Mariska kuglófot sütött. Nem engedte. Talán ez is jót tett az agyműködésének. „Tót úr” helyett kezdte „Tótomnak” szólítani.Fogadja szerencsekívánataimat . Arra. nekem most dereng valami.

Szabad-e Varró őrnagy kéthetes üdülését erőszakos behatásnak nevezni? Tót esetében ez jogos.kiáltotta lelkesen az őrnagy. de a jövőbe is. mely - jelképesen . hanem az idő is fele annyi lesz. agya már jelezte. mikor lehet az elkészítéséhez hozzáfogni? Akár most mindjárt. Van egy regisztráló funkciója. Tót állandóan készenlétben élt. több kartont lehet-e majd az új gépbe befogni. Hármat. . Tovább is ellátta volna. négyet. Kupolát tud építeni a firenzei székesegyházra. Tót ilyen világraszóló teljesítményekre nem volt képes.) Vegyünk egy nagyobb fajta zsebórát. Konkrét és elvont gondolkodásra egyformán képes. hanem „Tótocskámnak” nevezte Tótot. Nevet tud adni a tárgyaknak. elvben. erőszakos behatások megváltoztatják legfőbb funkcióit. Az emberi agyé jóval több. (Ha nem éri rázkódás.Minden percért kár. ha észrevett egy füstöcskét. baromfietetőnek nevezi el a baromfietetőt. ugyanúgy megcsinálja a nagyot. Tótnak volt is egy ilyen régimódi Anker-órája. hanem a parázson sült húst. rendszerezi. amelyből ki lehet köszörülni a készülék karját. elraktározza a külvilágból érkező hatásokat. még vasutas korából. hogy mutassa az időt. mondta Tót. esetleg ötöt is! És. Sokkal többet. örökké pontosan mutatja az időt.Hát akkor lássunk hozzá! . Ilyen az emberi agyvelő is. ha a füst egy rettenetes tűzvész előjele. vagyis a múltba látni. hogy nem a parazsat kell megenni. De azt is jelezte volna. pl. továbbá egy körülbelül karhosszúságú acélrúd is. amit nem margóvágással töltünk! Egy óraszerkezet. de van egy magasabbrendű működése is.Varró őrnagy az iránt érdeklődött. és még sok effélére. miközben már nem is „Tótomnak”. ha nem éri egy erőszakos külső behatás. befogadja. amit mutat. Az órának csak az a funkciója. hogy meg ne sérüljön) felére összenyomjuk? Nemcsak az óra lesz feleakkora. de azért mindeddig hiba nélkül ellátta emberi mivoltával járó összes funkcióit. mert fel lehet használni a sufniban álló fűrészbakot. Az anyag megvan hozzá. amikor tervet csinál. hogy Kasztrinerék kertjében égetik az avart. és nem számítjuk a kopást. ha ezt az órát (úgy. kivihető-e ez a sokat ígérő megoldás? Könnyűszerrel.felére nyomta össze értelmi képességeit. Ahogy egy kis margóvágót tudott csinálni. Mi történik. . . Kérdés. Maga a tűzoltás magasabb rendű munka. de azonkívül is van elegendő faanyag. Rájött arra. kérdezte az őrnagy. Tud emlékezni.

ifjonti elhamarkodottsággal. egy régi késpengéből ő ügyeskedte össze azt a készüléket. Az ember nem annyi. s az oltócsővel megcélozta volna a lángtenger gócait. mint a bárd. amennyi tőle kitelik.így sóhajtott föl: „Ennek nem lesz jó vége. a harangokat félreverette volna. simogatta. de az mindegy. a szerkocsit a helyszínre vontatta volna. Csak a késő délutáni órákban talált rá Tomaji plébános. Erre ugyan sohasem került sor. amikor fölcipelte a sufniból.kísértetiesen előre látta végzetét. Karja. amely mindeddig hibátlanul szuperált. Körüljárták. de hiába. Az őrnagy még egy gyöngéd pillantást vetett a készülékre. Egy verőfényes reggelen azonban . hogy Tót majd beleszakadt. s vitte! Ez túltett a legvérmesebb reményeken. Ágyából kiugrott volna. miután összeszerkesztette a nagy margóvágót. míg ki nem próbálták. négy. Pengéje egy borjút kettévágott volna. amikor a Sanitas-kötszergyárnak hajtogatni kezdték a dobozokat. megdöndült. A vendég néhány napig elégedettnek. Ha a félelem gátló erővel hat az agysejtekre. beolajozta. agya már csak legnagyobb erőfeszítéssel csiholt ki magából annyi leleményt. összerakta. Történt ugyan néhány jelentéktelen esemény.nem is olyan régen . akinek az ágya alatt volt elbújva a tűzoltóparancsnok. Laza széklábakat egyetlen szög beverésével megerősített. ezek azonban egytől egyig Tót ellen szólnak. akkor ez Tót esetében nagyon világosan érvényesült. veregette. Az örök viszály helyébe örök barátság lépett. nem volt több nézeteltérése az őrnaggyal.az őrnagy ott-tartózkodásának nyolcadik s az új margóvágó fölavatásának harmadnapján .Ha így lett volna. Pedig. De most. melyeket a teljesség kedvéért szóvá kell tenni. amennyi. Tót pedig teljesen kiegyensúlyozottnak látszott. agyműködése tüstént még magasabb rendű tevékenységre váltott volna át. Egy ember átfért volna rajta. A tűzoltás mellett más téren is jó hírnévnek örvendett Tót. Cipriani professzor kútszivattyúját szétszedte. hanem csak a kicsiből nagyot. Kétségbeesetten keresték mindenfelé. amennyi egy nagyobbacska gyerektől is kitellett volna.minden elfogadható ok és magyarázat nélkül. Az őrnagy gyönyörködve kopogtatta. ha lecsapott. majd öt kartonlapot csúsztattak a penge alá. Olyan nehéz volt. mert amikor Tót . Helytelen volna e meggondolatlanságért Varró őrnagyra hárítani a felelősséget. Nem nyugodott. Sőt. Mariskám!” . amikor már nem a semmiből kellett volna valamit teremteni. Megbámulták. hanem annyi. A jövő események megértése érdekében szükséges volt ennek megállapítása. aztán odalépett Tóthoz. hajnali három óra hat perckor Tót Lajos megszökött hazulról. Három. . *** Másfél napig tartó kemény munkával elkészült az új margóvágó.

Ne vesztegessük beszédre az időt. Dobozolni a legjobb a világon. Rá- rámosolygott. Mariska életének legszebb vacsorája volt ez. Csak annyit mondok.. belekarolt Tótba. Egyszer talán eljön az az idő. hogyan fejezzem ki hálámat. Előbb sört ittak. A vendég elnézett a messzeségbe. amikor végre munkához láthat. ami azért előnyös. Véget ért az ebéd. Aztán sört rummal. Az őrnagynak csak a szeme beszélt. Az őrnagy egyre közlékenyebb lett. A férfiak nem áradoznak. amikor rávehető lesz az egész emberiség. Minden nemzet más színű és más formájú dobozokat csinálhatna. mint a kártya. (Régen: vacsora. és odaszólt Tótnak: . mint a sakk. Tót megértően bólintott. és lássunk munkához! Asztalhoz ültek. elmosogasson. És akkor az egész emberiség áldani fogja a nevüket. Így indultak hazafelé. Tót helyeselt. kedves Tót. nagyon hasznos volna. érdekesebb. mondta Tót. és némán. Ezt hálásan megköszönte Tót. Az őrnagy azonban ezt a rövid semmittevést is sokallotta. Az volna jó. Van ebben az elfoglaltságban valami felemelő. sör nélkül. Levetkőzte katonás tartózkodását. sokkal több ember foglalkozhatna dobozcsinálással. és behordja a kartonokat a dobozoláshoz. Szórakoztatóbb. mondta az őrnagy. mint amikor a felnőttek elkényeztetnek egy kisgyereket. egy merész álom izgalma. . magyarázta az őrnagy. kettőzött őrség veszi körül. darvadozott a vendég. vélekedett Tót. a nagy jövő igézetében. Ilyenkor hamiskásan rákacsintott Mariskára..) Hátravolt. mert végre biztonságban tudhatta a fiát. mondta Tót. Ezt. egy nagy várakozás. nagyrészt a dobozhajtogatásnak köszönheti. Valami felfűtötte. hanem mert az őrnagy vonzalmának egyre feltűnőbb jeleivel tisztelte meg Tótot. Utoljára rumot. hogy más lesz az elnevezésük. ha még több. Ez. doboz. hogy a két nő leszedje az asztalt. Ne hálálkodjanak. hogy a levesből Tótnak adják az összes csirke- májat. Nemcsak. Istenem..No. Ez nem kétséges. de azért a doboz. Fizetett. hogy élete legszebb napjait tölti Tóték házában. hogy a vendég „kis Tót”-nak szólította a nála (sisak nélkül) egy fejjel magasabb tűzoltóparancsnokot! Beültek a volt Klein-féle kerthelyiségbe. s őszintén megvallotta. Nem szólt többet. Ó. a maguk kedves fia kerül a helyébe. ahol lakom. Vacsorázzunk. de mihelyt kiérkezem a frontra. hogy eddig Hellebrandt hadnagy volt a szobatársam. Követelte. Lehet.Nem is tudom. mert az iskolaépületet. kis Tót! Nincs kedve sörözni egyet? Már ott tartottak. Fölébredéskor már alig várja az estét.

Most azonban hinni sem akart a szemének. Csak egy rózsaszínű füstfelhőre emlékszem. aztán négy. Mariska se tudta. mint nekem. Én először teljesen elkábultam.Mariska a kertkapuban várta őket. Ó. megállás nélkül. Egy nagy rúd szalámival integetett. szakadatlanul. kitüntetésekkel a mellén. De mit számít ez. de így ránk sötétedett a félúton. aztán a kantinban söröztünk egy kicsit. amitől a vendég valósággal megrészegült. hogy megsebesült. Amíg föl nem virradt a hajnal.No még egyet! Hajrá! Előre! Nyomás! Nem volt már idő ölbe tett kézzel ülni. biztonságban van?! Mondta is Mariska. hogy segítséget hozzak.. de csak kisebb sérüléseket szenvedtem a szélvédőüveg szilánkjaitól. amelyikkel Varró őrnagy urat a kurszki vasútállomásra vittük. és nézte az utcát. Lehet. már nem az urát és az őrnagyot látta jönni. A gép hibátlanul szuperált. (Szétázott az esővizes hordóban. hogy a zászlós úrnak talán még annyi baja se történt. Ahogy közeledtek.. és így el tudtam vergődni valahogy a legközelebbi faluba. és egy arra járó német páncélos alakulat fölvette. így azonban csak remélem. Amikor odaérkeztünk a gépkocsi roncsaihoz. Hogy mi történt voltaképpen.. a zászlós urat már nem találtuk. csinosan. tele bizakodással. arra csak következtetni tudok. teljes épségben. karcsún. hogy ránk lőjenek. pontosabb fölvilágosítást tudnék adni. Ha nem lettem volna olyan kábult. boldogabb képet festeni se lehet. már túlságosan besötétedett. mosolyogva. de az is lehet.) *** Az új margóvágó nyolcvan centiméteres karja döndülve lecsapódott. aki az életénél is drágább. Utána a maguk kedves fiával fürdőbe mentünk. végül öt kartonlapot csúsztatott a penge alá. Az őrnagy először csak három. dolgozni kellett. ha az ember tudja. elmélázni.. Korán elindultunk hazafelé. mi lesz e kiruccanás vége. mert az országút két oldalán száz-száz méterre ki volt vágva az erdő. amikor a férfiak elmennek sörözni. zászlósi egyenruhában. hanem Gyulát. hogy a legféltettebb lény. amikor betántorogtak a szobájukba: . kitűnő hangulatban. mely a motorházból hirtelen kilövellt. Most már ontotta a kivágott kartonokat. pihenni. Az asszonyok ősidők óta nyugtalanok. Kézigránátot nem dobhattak ránk. csak állt és várt. Tisztelettel Gyurica Sándor gépkocsizó honvéd. a drága fiú sose jött haza üres kézzel. és a saját lábán elment. s közben harsányan biztatta Tótékat: . egyre jobban összemosódott előtte a két alak. ajkukon mosoly. Békésebb. Gyula! Tábori lap Tisztelt Tót úrék! Én vezettem azt a gépkocsit. Tóték munkához láttak. hogy nem történt semmi baja. ahhoz pedig.

gépiesen megálltak. Varró őrnagy ilyenkor már nem tudott hová lenni a türelmetlenségtől.Látod. hogy levegőzzenek egyet. ő is svungot vett. mint a síkságié. aki természetesen tisztában van a betonút állapotával. és ügyesen átugrotta. miközben szívták a jó hegyi levegőt. Amikor a sétálók a ház elé érkeztek. Nem ugrik. mert már megelőzte őket valaki. aztán svungot vett. hogy mialatt az előkészületek folytak. . az úttestet vizsgálva. csak szusszantott. Visszajöttek. Így például Gizi Gézáné (egy kétes hírű nő) ilyen idő tájban mindig égette a villanyt. E napon is elindultak. a két férfi sétálni ment.mondta az őrnagy. ő is átugrotta. Tótnak két lehetősége volt: 1. Kimerültségében is nyugodtnak. és barátságos eszmecserét folytattak. minthogy beszélni már nem tudott. az iménti árok helyén csak a sértetlen. épp Gizi Gézáné ablaka előtt állt a transzformátor.mondta Tót. Tót. No de meddig tartott ez a nyugalom? Mindössze két napig. Cselekedni kellett. azt a látszatot kelti. hogy máskülönben kínos. felmérte az árok szélességét. . . *** Az első aggasztó jelenség a szökést megelőző nap estéjén történt. Mit tehetett volna Tót? Ő is megállt. hogy háromszor egymás után bolonddá tartotta az őrnagyot.Csak ön után . rögtön az ebéd (vacsora) után. . látod.. Újra átugrották az árnyékot. szürkén derengő útburkolatot látták. Ebből lett a baj. várhattak egy jó darabig. Nem csoda tehát. A két férfi a kései ebéd után a júliusi égbolt csillagderengésében indult el hazulról. Ti. Az éj sejtelmes fényét csak itt-ott szakította meg egy kivilágított ablak. Orvosi vélemény szerint a magaslati vidékek lakossága erősebb szexuális jelleggel bír. édes jó Lajosom! Egy kis jóakarattal csodát lehet művelni. tudván.A világért sem .mondta az őrnagy. Útjuk Tóték házától az autóbusz-megállóig vezetett. mint eddig tették. Ha az ablaka elsötétedett. Ki hitte volna. hogy tájékoztassa a hozzá igyekvő kikapós férfiakat. majdnem derűsnek látszott. A zömök vasszekrény árnyéka rézsút keresztülfeküdt a betonon.Nem szeretem az udvariaskodást. hogy Gizi Gézáné ablaka e nap estéjén mihamar elsötétedett. ugyanarra a pontra meredve. . Ők azonban. Ezzel azonban mint mátraszentannai lakos. sőt nevetséges helyzetbe hozza az őrnagyot.Tessék csak . háromszor- négyszer oda-vissza. Továbbmentek. hogy baj lesz belőle? Mátraszentannának nem volt közvilágítása. A buszmegálló felé sétáltukban Varró őrnagy ezt a sötét csíkot ároknak nézte. Egy szempillantásra megállt. Ezt a műveletet még egyszer megismételték. Szokássá lett.

Ezt ismételten megtette Varró őrnagy és a vendéglátója. mert éppen arra emlékeztette az őrnagyot. hogy ő tovább is ároknak minősíti azt a helyet. vagyis hol égett nála a villany. Ugrik. feltűnő előzékenységgel bánt a vendéggel. Nagyot köszönt Varró őrnagynak. hogy a két férfi. hogy méltóságán aluli helyzetbe sodorta fia parancsnokát. még nem lett vége a kínos históriának. Nem ugrik. állandóan hajlongott.2. annál karakánabbul fordult el tőle. ugrott egyet az ablaka előtt. Sajnos. továbbmentek. Az őrnagy következett. Tót a két rossz közül a kisebbiket választotta. 2. mint a síkságiaké. de tekintélyének egyszeri megrövidülését legalább nem tetézi egy másodikkal. Mintha mi sem történt volna. . és lendületesen átugrotta a nem létező árkot az iménti árnyék helyén. Ő is lendületet vett. Ő is a kisebbik rosszat választotta. A tudomány mai állása szerint a magaslati vidékek lakosainak szexuális érintkezése forróbb. Minél bűntudatosabban pislogott rá Tót. Elképzelhető egy kedvező folytatás is. ahol valójában csak egy árnyék feküdt. Hogy kiengesztelje. A két sétáló azonban. Ezzel még jobban felzaklatta Tótot. s ezzel ároknak nevezi ki egy árnyék hűlt helyét. A felkínált széket nem fogadta el. Az őrnagy ezt se vette jó néven. Előzékenysége azonban célt tévesztett. a verandán alája készítette a székét. Így pl. a csábmosolyokat pedig rideg arccal fogadta. Az történt. Ezzel viszont azt a látszatot kelti. erőltetetten mosolygott.habozás nélkül átugrotta a transzformátor árnyékát. a fronton harcoló unokaöccse. ez következett be. hogy egy tanulatlan községi tűzoltó csúfságot csinált belőle. feltűnő halkan beszélt. Neki is két választása volt: 1. De azzal. hogy továbbmentek. és í. Elképzelhető egy kedvezőtlen folytatás is. Gizi Gézáné tehát ilyen szép nyári éjszakákon nagy forgalmat bonyolított le. Svungot vett. Ugrik. amelyben az államellenes felforgatás vádját emelték ellene . hogy ezzel is aláhúzza a maga jelentéktelenségét. A halk beszéd pedig egyenesen felbőszítette. aki most már bűnbánó arcot öltött. akár volt vendége Gizi Gézánénak. ő is ugrott. Ráadásul az történt. Az ilyesmi nem marad következmény nélkül. Épp ellenkezőleg: nyílt kihívásnak tekintette. hogy először Tótban elkezdett dolgozni valami nyugtalanság. és épp Gizi Gézáné ablaka alatt találkozott a két sétálóval. a két jó barát még jobban összemelegszik attól. Ezzel beismeri. igyekezett kihúzódni az őrnagy látóköréből. hogy az aggregátor gépésze épp akkor igyekezett haza munkájából. amire nem akart gondolni. Azzal vádolta magát. szántszándékkal egy másikat hozott ki a szobájából. t. hogy végre istenigazában kiugrálhatta magát. nevezetesen. drámaibb s ezáltal rövidebb ideig tartó. hol nem. valamint egy régi idézés. akár nem. és .eszébe jutván a közeli nyugdíjaztatása.

Még mindig nem értem. Tót ugyanis elővette régimódi zsebóráját.Mit mondott. Hiszen vége lett a bizalmaskodásnak. mint gombostűn a gomb. Az őrnagy a füléhez tartotta a tenyerét. Öklével az asztalra csapott. és szokásos előzékenységével megkérdezte: .Nem akarnak lepihenni? Hány óra magánál. korszakok). hogy vendégük lecibálja kofferét a szekrényről. .Ezt kikérem magamnak! Tudja meg. Színét veszti. földig hajolva. kiéleződnek rajta a redők. . megfogadta. Becsapta az ajtót. ötödik gyereke egy falusi szűcsmesternek. mintha nem értené. a fiókokat huzigálja. de a borsodivánkai iskolaigazgató megtiszteltetésnek vette. . hogy egy szavát sem értem. évek. Vannak percek (órák. hogy kérdezetlen nem szól többé egy árva szót sem. amit az őrnagy félrehallott. Az őrnagy úgy tett. Már jó ideje hajtogatták a dobozokat. mely annyi bonyodalmat zúdított rá.Mit tettél már megint. és csomagolni kezd. Talán viccelni akar velem? Tótnak nem viccelni. a következőképpen értette Tót szavait: . kérem? Egy szót sem értek a motyogásából! Tót elismételte szavait. Szobájába rontott. édes.Elutazik! .Már megint úgy motyog. ahogy utóbb a kimagyarázkodáskor kiderült.Mélyen tisztelt őrnagy úr. felelnie kellett. ha kérdezték. Kezéből azonban majdnem kiesett az óra. vége a levesébe csempészett csirkemájnak. . jó Lajosom? . körülnézett.. Jobban tette volna. Tóték megdermedve ültek. és némán hajtogatta a dobozokat. ha akkor is hallgat. Persze. és rárivallt Tótra. amikor az őrnagy elengedte a margóvágó fogantyúját. hogy nem jól értette Tót beszédét. legalább félreérthető volt. hogyha az ötvenedik születésnapján. háromnegyed egy. amit a vendég a válaszból értett. vége a Tótomnak. máskor is előfordult. s úgy beszűkül a szeme.jajdult föl Mariska.. hogy ilyen sértés hallatára nem tudott magán uralkodni. kezet csókolhatott neki! Sarkon fordult.. . hogy az őrnagy arca elváltozik. Tótocskámnak. amikor a hosszú élet titka a hallgatás. A némaságot nem lehet se rosszul érteni. hanem sírni lett volna kedve. Tót hangosan elismételte a fenti választ. egészen ártatlanul hangzott. mert a kiszűrődő zajok elárulták. kedves Tót? Amióta Varró őrnagy Mátraszentannán tartózkodott. Ő ugyanis. és így szólt: . se félremagyarázni.Sózza be a nagymamája dupla cimpás fülét! Egészen természetes. Behúzta a nyakát. A kérdés. hogy Tót válasza most is hasonlított ahhoz. hogy a nagyanyám Skultéti lány volt. amikor észrevette. A helyzet romlásának ékes bizonyítéka. Eddig azonban.

. miután köténye sarkába fújta az orrát. aki azonban csak bután bámult maga elé. kövesse meg. .kérdezte.Bizony . édes. kifejezéstelen arccal. hogy szavait másra is lehetett volna érteni. s még csodálkozott is. Erre Mariska fölsóhajtott. Aki valakit ok nélkül megbántott.Mind a ketten iszonyodva nézték Tótot. Először nem történt semmi. Nyilván arra várt. . hogy máskor légy egy kicsit elővigyázatosabb. . Ezt Mariska kénytelen volt elismerni.Jaj. jó Lajosom. hogy a felesége meg a lánya várakozva néznek rá. Mariska. vagy nem ezt mondtam? Körülnézett. mint akinek nincs mersze beszélni. és ő is megcsóválta a fejét..kérdezte értetlenül. hogy azt másvalamire is lehetett érteni. .Mit bámultok úgy rám? .Én nem a levegőbe beszéltem . A történtekért kizárólag az őrnagyot hibáztatta. mert a múltban is mindig ez történt. még akkor is. magától is tudta volna a kötelességét.Én azt mondtam: háromnegyed egy. csak ennyit mondott: . . hogy esze ágában sincs bocsánatot kérni. Tót nem nagyon hitte ugyan. Mariska hallgatott. Ezt mondtam. Bizony. Tót bosszús lett. jó Lajosom.szólt rá Tót. Ágika adós maradt a magyarázattal. *** Más ember. de ha igen. Ágika se vonta kétségbe. Ágika is hallgatott. hogy a papa esetleg úgy közölte a pontos időt. akkor bizonyára volt rá oka. . hogy a felesége meg a lánya igazat adjon neki. ha valaki csak úgy a levegőbe beszél. konok. ha (kivételes esetekben) nem volt igaza. .Nem jó.Nem tudtok beszélni? .kapott bátorságra Ágika. mondta Mariska. ilyen vádló tekintetektől ösztönözve. Nem lehetetlen. . és könnyes szemmel meredt maga elé. Mariska is csak sóhajtott egyet.. édes. . Tót azonban csak ült. Lajosom.Miért csóváljátok a fejeteket? Ágika elfordult. Csak azt fűzte hozzá.csapott az asztalra ingerülten Tót -.Csak arra kérünk. Most azonban (amikor igaza volt) nem ez történt.Ne jajgass! . Később szomorúan megcsóválta a fejét. hogy az emberek nem szoktak ok nélkül megsértődni. az se lehetett sértő a vendégükre. hanem megmondtam a pontos időt. melyről messzire lerítt. Ha az őrnagy úr megbántódott.

mint mondotta. egyik napról a másikra. Ő ugyan nem emlékezett semmiféle retekre. hogy ő vakon bízik ugyan az urában. de az bizonyos. hogy például a múlt hét szerdáján. Most már Tót se volt egészen biztos a dolgában. se szó. habár nem emlékezett szó szerint a kérdéses mondatra. Tót kijelentette. Érthető is. Kijelentette. de fejcsóválás is. de arra se mert volna megesküdni. hogy ez a szó nem hangzott el. de aztán egyre inkább úgy rémlett neki. hogy eszébe juttassa az urának a vasúttól történt nyugdíjaztatása előzményeit. Mariska azt mondta. Ágika gondolkozott. Szemmel láthatóan nehezére esett a beszéd. Először ő is igazat adott az apjának. Mariska erre olyanformán kezdte ingatni a fejét.Mariska neki is igazat adott. Tót meghökkent. hogy ő nem volt jelen. Ágika bocsánatot kért. Mariska is gondolkozott. sőt úgy tudta. se beszéd. mintha a papa valakinek a fülét is szóba hozta volna. Tót hallani kívánta. hogy a plébános néhány nap óta nagyon hűvösen fogadja a köszönését. Ezt Ágika is belátta. Vajon kinek a fülét emlegette volna ő. . hogy mindez merő képzelődés. mire céloz a lánya. hiszen Gyulájuk életéről van szó. az ő férje még sohasem bántott meg senkit. Ha egy embert. hogy a „fül” szó kiszaladt a száján. ha egyszer a pontos időt kérdezték tőle? Ebben Mariska igazat adott neki. hogy erre ő is kíváncsi volna. de hosszas nógatás után elmondta. egy ilyen komoly percben ő se hallgathatja el az igazat. és ilyesmit el se tud hinni az uráról. mégis úgy rémlett neki. Tót azt állította. Az még esetleg elképzelhető. de már máskor is előfordult. se nemet. aki kilenc évig szolgált mint feddhetetlen tolatásrendező Felsőpiskolc vasútállomáson. A nyugdíj szó hallatára Tót paprikavörös lett. arra azonban semmi oka se volt. Ágika nem akart erről beszélni. Mariska azonban úgy vélte. de azért. Éppen ezért kötelességének tartja. hogy az bólintás is lehetett. hogy éppen Tót érdekében jó volna végre szembenézni az igazsággal. hogy egy dicsértessékkel üdvözölte a papot. hogy az őrnagy nagymamáját emlegesse. hogy régi dolgokkal hozakodik elő. de azért kezdett kicsúszni a lába alól a föld. nyugdíjba küldenek. mintha a „fül” szó az őrnagy úr nagymamájával kapcsolatban hangzott volna el. a volt Klein-féle vendéglő előtt a papa köszönés helyett „te fekete retek”-nek nevezte Tomaj plébános urat. hogy papa minden ok nélkül furcsa dolgokat mondott. Végezetül aztán Mariska is megszólalt. Mariska a „fül” szóra nem emlékezett. akkor az igyekszik megfeledkezni erről a megalázó emlékről. de azért sem igent nem mer mondani. Viszont.

mert az őrnagy. mert valaki nem jól értette a szavait.Mariska azt mondta. Akkor aztán kérlelni kezdték. Örömmel hallották. az éj hűvös áramlatait. Mi több.. míg egy Singerné nevű jegyszedőnő. hogy menjen. Gyengéden az ajtóig kísérték. Belekaroltak.. Mindnyájan emberek vagyunk. Ezen mindnyájan jót mulattak. ha mégoly fárasztó is. hogy vette be magát mind mélyebben a leány ruházatába.. még a Berger úrék mozijában. s hogy kacagott az ő csiklandós érintésétől az álombeli lány. kedves Tót? Tót morgott valamit. Tót elszökött hazulról. és kérjen bocsánatot az őrnagytól. Néhány óra múlva. leeresztette a nadrágját. hogy ő egy zacskó viszketőpor.kiáltotta. hogy nem sokkal az első kínos . még nyomatékosan ki is jelentette: . hogy a kedves vendégnek nemcsak a közérzete és az étvágya javult. Senki se gondolta. hirtelen hátat fordított a vonatnak. amikor a különvonat keresztülszáguldott az állomáson. még Tót is szélesen elmosolyodott. hanem szemmel láthatóan a legjobb kedvében volt. meg nem esküdött rá.. hogy szavahihető szemtanúktól a saját fülével hallotta a történetet. Ez több volt. épp abban a percben. mint ideérkezésekor. virággal díszes felsőpiskolci vasútállomáson. Ugye. ahol vigyázzba állt az egész vasúti személyzet. s Mariska elmondta. hajnali három óra hat perckor. az egyik tolatásrendező. amikor kijöttek a szobából. hogy amikor Viktor Emmanuel olasz király Magyarország kormányzójának vendégeként őszi körvadászatra utazott az észak-magyarországi erdőségekbe. hogy szökése és a fenti epizód között nincs és nem is lehet okozati összefüggés. egészen odáig. Ez már csak azért sem hihető. szipogta Mariska. mindjárt meg is bocsátott neki. Ágika befogta a fülét. a nála megszokott nagylelkűséggel. Tót magába roskadt. Nem volt valami jó állapotban. hanem az álmai sem olyan nyomasztóak már. A legutóbb például azt álmodta már. míg Mariska és Ágika újra lelket vert bele.Ki beszélte be neked ezt az ostobaságot? Ő is kételkedett benne. Ez történt. Felnőtt ember nem hagyja el otthonát és családját. hogy Ágika fogja be a fülét.Kérem. hamarosan összeszedte magát. akkor a fellobogózott. percekbe telt. Ráadásul az őrnagy nemcsak hogy nem neheztelt. hogy ő ki tudja elégíteni az ura kíváncsiságát.. aminthogy arra se számított senki. mondta Mariska. mindig van valami vigasztaló. Tót Lajos felhördült. és sírva fakadt.Ebből egy szó sem igaz! . akire addig sose volt panasz. milyen terveket forral.. apróra elmondta. amit beleszórnak egy szép lány nyakába. Nyilvánvaló. A munkában. és a szebbik felét mutatta a tovasuhanó előkelőségeknek. mint amennyit az önérzete el tudott viselni. Élvezte a friss levegőt. ne tegyenek neki szemrehányást. . csak ahhoz ragaszkodik. . de miután elfoglalta helyét az asztalnál. még a küszöbön is átsegítették. hogy észre sem vették az idő múlását. és úgy szóval tartotta őket.

bár az asztalnál ülők élénken emlékeztek rá. Kijelentette. mint Tót. .Nem fogja ezt esetleg megbánni? . ha az őrnagy közbe nem veti magát. egyenesen az őrnagy arcába. A fronton ugyanis az éjszakai őrségre vezényelt katonák gyakran hajla- mosak az ásításra. . E baklövésre azonban. az általános jókedv közepette. még hagyján.jelentette ki Tót.mondta az őrnagy. . hogy mérgesen ráripakodott a feleségére: .félreértés eloszlatása után egy második.mondta Tót. megpróbálta letagadni tettét.Ha ez csakugyan úgy van . melyet akkor még néhány mentegetőző szóval jóvátehetett volna.mondta Tót. hogy nem ásított.Később sem lesz . hogy ezt el is várta egy ilyen kitűnő embertől. s ő a lobos manduláját akarná megvizsgáltatni vele. Nem hitt a feleségének. jóval virradat előtt. Ezt a kérdést azonban csak ő maga tudja eldönteni. Gondolkozzék rajta.Soha! . akkor ez annyit jelent.És később? . Ha ő úgy érzi.mondta az őrnagy.Ennek igazán örülök . .Eszerint most sincs kedve ásítani? . eleinte konokan. Persze. Tót azzal tette föl a koronát. kedves Tót.Nagyszerű! . hogy hagyják abba ezt a meddő szócsatát - mondta lefegyverző szelídséggel. . még kínosabb meglepetést tartogat nekik. .Voltaképpen mindegy. mennyire szívére vette a vendég Tót első ásítását. Minden érv és bizonyíték lepattant róla. . ajkukra fagyasztva a szót. olyanféle gátlástalansággal. Tóték szerencséjére azonban ő már e téren szert tett némi tapasztalatra. hajlandó bizonyos óvintézkedéseket tenni.kérdezte az őrnagy -. az ásítás megelőzésének többféle módozata van. Nem hitt a lányának. hogy ebben az emelkedett hangulatban. hogy mi láttuk- e jól.Arra kérem magukat. mondta. .mondta Tót.Most sincs . méghozzá a legkihívóbb módon.Mit bámészkodtok? Púp nőtt a homlokomon. Talán sohasem ért volna véget a vita. Hogy ásított. . elakasztva kezük mozdulatát. Meg is dermesztette őket a rémület. vagy mi? Amikor a fejére olvasták. mert az ásító embert könnyen .Szíves-örömest . melyet a vadász golyója szíven talált.Eszem ágában sem volt ásítani . mintha az őrnagy orvos volna. s ez azért veszélyes. amelyekkel elejét lehet venni a további ásítozásnak? . hogy mit cselekedett.érdeklődött az őrnagy. hogy nem akart ásítani. vagy Tót úr emlékszik-e rosszul. egy visszaeső bűnös szívósságával. Tót Lajos elásította magát. ahogy reptében akad el egy madár. Az történt. tehát nem is túlságosan későn.

a szilvaszezonnak már vége. Mariska megcsóválta a fejét. Ott ő úgy segített a bajon.Hopp! A csipogóról majdnem megfeledkeztem! Mindent visszavitt. . se lenyelni nem szabad .elnyomja az álom. és kész! . de az őrnagy megvigasztalta: . hogy nem más. . . mint egy kis dinamós zseblámpa.magyarázta az őrnagy.Se megrágni. mint egy műfogsort. Maga Tót azonban. mert hirtelen fölpattant. karddal az oldalán. hadnaggyá avatása napján.Nem baj. továbbá egy bekeretezett fényképet. .Mindegyik jó . a szolgálati pisztolyát.Parancsoljon. hogy le ne nyeld . . Tót azonban akadékoskodott. Ha azt megnyomták. Úgy látszik. nyílt ellenszenvvel nézte a kis zseblámpát. aki a leváltásukra jött. Majd én kitalálok valamit.ezért is hívták „csipogó”-nak -. amit keresett. és az égő kigyúlt. . mondta. aztán sugárzó arccal egy tyúktojás nagyságú tárgyat hozott magával. amiért a fronton főbelövés jár.kérdezte. közölte. Mariska. . s különféle használati tárgyakkal tért vissza.kacagott föl Ágika. és felkiáltott: .kérdezte.csapta össze a kezét Ágika. kedves Tót úr! .Még ilyet! . Odanyújtotta a csipogót Tótnak.kiáltott föl az álmélkodó Mariska.Kapja be az apu.Nekem ez sosem jutott volna eszembe! .Csak szopogassa szépen.Hát mi lenne? .figyelmeztette az urát féltő gonddal Mariska. . mennyire bántja a dolog. melyet aztán átadtak annak. nem találta meg. Aztán fejéhez kapott. ahol végigkutatta fiókjait. mint a savanyúcukrot. de egy zseblámpát ugyanúgy meg lehet szokni. Letett az asztalra egy Kodak fényképezőgépet. . .Ettől nem kell félnie . de egyik sem ideális. hogy az őrt álló katonák egy szilvamagot tartottak a szájukban. Ő ezt nem meri a szájába venni. egy doboz féregirtó port. Sajnos. melyről kiderült.Nincs véletlenül valamilyen gyümölcsmag a háznál? . Az oldalán egy kis kar volt. Látszott rajta. melyen ő volt látható. . ahelyett hogy örült volna. mert amit egyszer a szájába vett... Töprengő arccal végigkutatta zsebeit.Csak arra vigyázz.Eleinte talán kissé furcsa érzés lesz. miközben hol a tárgyakat. egy porosnak látszó műpálmának dőlve. viszont őszibarack még nincs. a lámpa berregett . .Pedig milyen egyszerű megoldás! .Mi legyen ezzel? . hol Tót száját nézegette -. szobájába sietett.nyugtatta meg mosolyogva a vendég. azt lenyeli.mondta.

Föltehetően akkor szökött meg. nehogy valaki az imént megtörtént és a később történendő események közt összefüggést keressen. amitől az berregni kezdett. Még egy olyan nagydarab ember is. Tót egyszer sem ásított. nincs rossz íze? .kérdezte. Hiányát nem mindjárt vették észre. de ezt már megszokták. Kezéből ugyan most is csupa félvállas doboz került ki. A többiek összenéztek ugyan.csodálkozott az asszony. de .Ne vesztegessük az időt! . Ágika meg is jegyezte: . Segélyt kérően nézett a feleségére. nagy mennyiségű doboz gyűlt össze. de legalább nem ellenkezett tovább. hogy a feje se látszott ki.Te is azt mondod. E látogatás még nem volt esedékes. .Hát hová máshová. Egy rövidke idő múlva Tót előmászott az asztal alól. Mariskám. Ebben nem is tévedett. Tót még egyszer körülnézett. ami se korához. vártak. égője pedig kigyulladt Tót fogsora mögött. amikor fölfedezték Tót eltűnését. . Tót a fejét rázta. Távolléte azért sem szúrt szemet a többieknek.néma megegyezéssel . jó Lajosom? . hogy összeszedje a kész árut.szólt az őrnagy.Így még sokkal csinosabb az apu! Erre ő valamit válaszolni akart. ahogy egy anya eteti gyermekét. habár egyetlen épkézláb ellenérvet se tudott fölhozni. Igaz. Hirtelen lemászott az asztal alá. hatalmas gúláik minden talpalatnyi helyet elfoglaltak. mert tovább is húzódozott ettől a megoldástól. Mindnyájan mosolyogtak. A zseblámpától egy kissé kigömbölyödött az arca. Ültek. Tótéknál tehát. ez azonban nem állt neki rosszul. Minden férfiassága ellenére is volt benne egy gyerekes vonás.nem szóltak egy szót sem. vagy talán csak a „csipogó” név nem tetszett neki. hallgattak. most sokkal jobban fog menni a munka. s aztán olyat tett. mint Tót.Még ez se győzte meg Tótot. s Mariska oly gyengéden dugta be a csipogót. mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott. hogy még kéretni akarta magát egy kicsit. Mindezt csak azért kell hangsúlyozni.Remélem. Annál nagyobb volt a megdöbbenés. Magától nyitotta ki a száját. mert az egri Sanitas- kötszergyár teherautója havonta csak egyszer járta be a vidéket. Lehet. Még csak fáradtnak se látszott. de a nyelve mozgásba hozta a lámpa karját. . Ettől kezdve nem volt semmilyen fennakadás. amikor véget ért a munka. de úgy. édes. s a szemüket is csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták nyitva tartani. különösen az új vágógép jóvoltából. könnyen elveszhetett e dobozrengetegben. Jobbat nem is tehettek volna. se társadalmi állásához nem illett. még mindig duzzogó arcot vágott. . mindenki kimerülten támolygott ide-oda. Még senki se szökött meg azért.Azt hiszem. hogy vegyem ezt a holmit a számba? . .

miért. Még nehezebb volt őt felébresztenie. Ő csak annyit tudott. Visszatartotta a lélegzetét. Hogy mi alá? Tótnak mindegy volt. Tegnapelőtt azzal állított be egy fűrésztelepi munkás. Nem is lehet azt érzéketlenül végighallgatni. Állítólag gépiesen látják el szent hivatásukat. az utolsó héten. mi alá. reverendásan végigvetette magát a bevetett ágyon. pompás egészségnek örvendő tagja megtört hangon kijelenti. Néhány perc múlva. idejött. de egyébként teljesen beszámítható. Ekkor azonban hangos horkolás ütötte meg a fülét. Először azt hitte. fölverték utána a szomszéd kerteket. a plébános hústalan böjtöt javasolt. majd keresni kezdték. hogy meggyőződéses kommunistának érzi magát? Arra a kérdésre. A Bábony tisztásait. jobban mondva. A mátraszentannai plébános hosszú évekig nyugodtan élte világát. mintha meghőbörödtek volna a hívei. egészen a fűrésztelepig.sikerült az ágy alól előráncigálni Tót Lajost. régi prédikációikat ismételgetik. már a cipőjét fűzte ki az ágya szélén. Tót sehol. a gyóntatószékben megvallotta neki. aztán az egész falut.ami nem tett jót neki. Bejártak minden zugot. ámde a horkolás folytatódott.. nagy erőlködéssel . amikor a szikár aggastyán (akinek az ereiben angol királyi vér folyt) ugyanannak a napnak estéjén. *** Tomaji főtisztelendő úr e nap délutánján a hegymászástól kifáradva tért haza. Azon porosan. Milyen tanácsot lehet ilyenkor adni? S mit mondhatott volna Tomaji főtisztelendő úr Leonhardt luxemburgi hercegnek. Kint a napsütésben mindjárt meg is mutatta az árnyékát. Tót vallomása azonban még őt is megrendítette. Nem tagadta. Már e kis ízelítőből sejteni lehet. hogy sokszor olyan csavaros lelki problémákkal kerülnek szembe. Hiszen olyan jól ment minden. mely valóban csendőregyenruhát viselt. A bartalaposi völgyet. csak a has örömeinek élnek. hogy tettét szellemi képességeinek birtokában követte el. ép idegzetű. Még annál is nehezebb szóra bírnia. már a saját horkolását hallja. De mostanában. amikor egyházközségnek egyik tekintélyes. miután az uradalmi főerdész anyósának föladta az utolsó szentséget. hogy éppen lefekvéshez készülődött. Arról azonban nem beszél senki. Hová lett? És miért ment el? Talán megint fölütötte az orrát valamiért? Alig hihető. A vidéki papságot sokan félreismerték. amikor egy belső hang parancsára fölkerekedett. mert gyomorsérve volt . . Szólongatni. bemászott az ablakon. amelyek még egy főpásztornak is próbára tennék a képességeit. a hetvenezer holdas uradalmi erdők tulajdonosának. És hogy miért? Tót nem tudta. és álmosan behunyta a szemét.. és lefeküdt a plébános ágya alá.Egy idő múlva mégis föltűnt a házigazda távolléte. hogy Tomaji vértezve volt a legbonyolultabb lelki nyavalyák ellen. mint bemászni valami alá. eltunyulnak. hogy mit lehet ez ellen tenni. hogy nincs hőbb vágya. Álmosnak álmos volt ugyan. hogy a saját árnyéka üldözi.

.Nem akarok a kísértésnek engedni. hogy este. Te pedig ilyen lappáliákkal állsz elő. A plébános érdeklődött. hogy mondja el a harmadik panaszát is. ismerte be Tót. mi bánt. Akkor talán te se kívánkoznál többé bebújni sehová. Az ablakhoz lépett. Ha tudnám. . amikor sétálni ment Varró őrnaggyal.Mit tehet az ember a másikért. hogy a sisakját (ha erősen süt a nap) a homlokába húzva kell viselnie.Köszönöm. Azt neki nem is szabad lenyelnie. fiam! . mint egy tyúktojás. de nem tudott védekezni ellene. Ott állt előtte ez a szép szál ember. akinek súlyánál csak a keserve nehezebb. Mi a második. A harmadik panasza az. Most is. hogy a lámpa legföljebb akkora. Az. aztán e szép szavakat mondta: .mondta aztán -. Azt mondta. hogy ne hallgasson el semmit. Pedig a harcok nagy messzeségben folynak.Ez mégiscsak orcátlanság.. Bárhol van is (szobában.Ez olyan borzasztó? . fiam .A háború kellős közepén vagyunk. van-e a közelben megfelelő búvóhely. talán megszűnnék félni. A pap csak hallgatta. hátha meg tudnád mondani. mássz be egy kis időre a reverendám alá. hogy egészen elhatalmasodik rajtam.Tisztában volt vele. vagy éppenséggel a halottait siratja. főtisztelendő úr . kedves fiam. mint a savanyúcukrot. Tomaji főtisztelendő úr ekkor éktelen dühbe gurult. mert akkor félős.Ha könnyít rajtad. nagyon nagy-e az őrnagy zseblámpája. át kellett ugrálnia a Gizi Gézáné háza előtt álló transzformátor árnyékát. amikor más ember az életéért reszket. őt három dolog bántja. E vágy különben már napok óta kísérti. őt mindenekelőtt az bántja. s a felhőtlen égboltra meredve. Tót kénytelen volt bevallani. Mit mondjon neki? Sóhajtott egyet. szabad ég alatt). tudakolta a pap. .hárította el Tót. Gondolkozz te is. nem bánom. Épp csak szopogatnia szabad. az újságok nap mint nap csapataink győzelméről írnak. hogy kénytelen a vendég zseblámpáját a szájába venni. Tót lehorgasztotta a fejét.kérdezte a pap. . pincében. kérdezte a pap. Tót azt mondta. A pap biztatta. mert így kívánja a kedves vendég. Le kell-e nyelnie a lámpát. és mindnyájan félünk. hogy ez nem egészen értelmes cselekedet. Hogy mitől? Nem tudom. A plébános megdicsérte. mondta Tót. . miközben a főtisztelendő úrral beszél. mindenütt azt lesi. hogy be ne másszon a reverendája alá. fiam? Háborúban vagyunk. . de azért biztatta. de mi mégis rettegünk valamitől.rivallt rá Tótra. elgondolkozva állt egy darabig. nehogy dobozolás közben elásítsa magát. alig bír ellenállni a kísértésnek. ..

s nem is került elő egészen a hétórás miséig. . A plébános elgondolkozott.Azért olyan nehéz tanácsot adni.mondta Mariska. hogy a hátralevő időben igyekszik legyőzni rossz hajlamait.A főtisztelendő úrra ő mindig hallgatott. ha olyan fiúról van szó.Még egy zseblámpát se hajlandó a szájába venni. mint Gyula.mondta neki a pap. és heves rosszullét fogta el.Olyan lenne.mosolyodott el Mariska. .Hisz ez az . amiért hozzád vezérelte a fiad parancsnokát? Most már sajnálom.Nem lehetne egyszerűen odakötözni a székhez? Akkor biztosan nem szökik meg. Tót nem volt látható.Odabent vár az a nyafka urad. A plébánosnak idejében torkán akadtak a megszentelés mindenható szavai. de aztán megrázta a fejét. .Tessék a lelkére beszélni egy kicsit . és rázárták az ajtót. A hívek elszéledtek. akkor elalszik. hogy ha sokáig ül egy helyben szegénykém.Nekem vendégem van.bólogatott Mariska. hogy a csengőszó idegesíteni fogja az őrnagy urat.mondta Mariska -. Mariskám. . nem fog többé megszökni hazulról. .ajánlotta a pap. se oltárok alá. . . Ez hatott. Sem az ágy. sem a szekrény alatt. nem őrizhetem egész nap az uramat. se ágyak. A fejére olvasta. . A szomszédból egy kisfiút átszalasztott Mariskáért.Ennek az a hátránya . és elbújni se fog. Újra nyoma veszett. mert tekintettel kell lennünk az ő érzékenységére is. . kiváltképp.Véletlenül van is egy tartalék ministráló csengőm. Tomaji plébános bement a sekrestyébe. hogy mit csináljak .Ne vágj olyan kétségbeesett arcot . Benyitottak.Attól félek. sem a kutya vackán. .Hát akkor mondd meg te.tárta szét a kezét tehetetlenül a pap. míg csak lélekszakadva be nem rohant Mariska. A már ismerős hang ezúttal a főoltár csipkés terítője alól tört ki. . . . ő pedig puskaporos hangulatban rótta a paplak kertjének kacskaringós útjait.ahelyett hogy hálát adnál Istennek. sem a szennyes ruha között. . vidd szépen haza.Nekem véget ért a tudományom. . és a ház felé vezette. Tót szentül megfogadta. mint egy kis bárányka .Hát akkor kössetek egy csengőt a nyakába .Most mit csináljak vele? . . mivel tartozik egy apa a fiának. és a lelkére beszélt Tótnak. Mariska sírva fakadt. Körülnéztek. Becsapta az ajtót. A szentmisét félbe kellett szakítani. amikor Tomaji főtisztelendő úr fülét ismét megütötte a horkolása. .kérdezte a paptól. . Tótot betaszigálták a sekrestyébe. hogy szóba álltam veled! Kirohant.

Tót egyenesen hazament. étkezés után ismét oda zárkózott. hanem beült a budiba. Otthon azonban nem ment a többiek közé. Így is lett. azt állja is.A pap elbocsátotta. hogy Tót. Úgy látszik. elaludt. . nem válaszolt. Ott ült egészen vacsoráig. tudva. ha valamit megígér. sőt. Amikor Mariska bekopogott hozzá. A budin ült másnap délelőtt is.

Az első napokban borzasztó álmok gyötörték. mert eleinte ez volt. NEGYEDIK FEJEZET Levél a frontra Kedves. de mi ez ahhoz képest. kislányom. elindult a budi felé. hogy ő viszketőpor. Apád is jól van. csak egy kicsit szórakozott. ceruzástól.Mi jut eszedbe! Az őrnagy úr csak négy nap múlva utazik. ne egyél zsíros ételt hidegen. Ágika nyugtalanul nézett utána. hogy megdarálják és megeszik. annak jeléül. Mariska. hogy a mélyen tisztelt őrnagy úr is kitűnően érzi magát. hogyha jönnek a hidegek. Adná Isten.Meddig leszel itt. *** . Még egy örömhírem van számodra. . aki csirkét pucolt a verandán. vagy hogy egy kiskutya viszi a szájában és lóbálja. az ajtórésen becsúsztatta a tábori lapot.érdeklődött Mariska. csak te hiányzol nagyon. Eleinte nagyon kimerült és ideges volt. nagyokat ásítva.mondta Tót. hogy el ne késsen a miséről. . Vigyázz a gyomrodra. és halkan (hogy az alvó vendéget föl ne ébressze) beszólt az urához. . és időnkint ott feledkezik mások ágya alatt. Azóta sokkal jobb kedvű. jó Lajosom? .Akkor még maradok egy kicsit . aztán gyűrött pizsamájában. de csak egy diszkrét köhintés hallatszott.kérdezte Tót. . borzas fővel. amikor a hadba vonultakért imádkozik.Elutazik az őrnagy? . . .Mi az? . Vigyázz rájuk. Megcsókolta a lányát. Vasárnap volt. Körülbelül egy negyed óra múlva kilépett a szobájából az őrnagy. Már harangoztak. mindig első helyen mondja a nevedet. mint például. de most már csak tréfás álmai vannak. hogy jól vagyunk. Tót aláírta. bár néha visszahúzódik. Tudatom. de már ez a tíznapos pihenés a finom hegyi levegőnkön megtette a hatását. Mariska ünneplőbe öltözött. hogy így legyen. A mélyen tisztelt Őrnagy úr megígérte. soraim jó egészségben találnak.szólt oda Ágikának. hanem vele fogsz aludni a mostani szobatársa helyett. elment. *** Megcímezte a lapot. jó fiam! Remélem. az őrnagy úr alszik. levitte a budihoz. Mariska. de a plébános úr beszélt vele. Álomittas hangon jó reggelt kívánt Ágikának. hogy a helyiség foglalt. Tomaji főtisztelendő úr. Megnyugtatásodra közlöm.Apád a budin ül. Sokszor csókol anyád. édes. nemcsak odavesz magához a zászlóaljirodára.Elmegyek misére .

csalogató fényű csizmájának! Egy asszony azonban . szinte istenítette. Az őrnagy még maga se tudta. fokról fokra. Ő még akkor is együtt érzett az urával. hogy a szeme mozgásának engedelmeskedett. később az ágyába vitte. s ezáltal mindinkább az őrnagy közérzetére fixálódott. melynek egyetlen hivatása. a vele járó idegfeszültség. hogy zsigereiben bélgázok képződtek. mialatt az őrnagy aludt. amikor Mariska már fölállt.és hozzá még sok más . hanem olyannyira maga fölött állónak érezte. melyet az egyik szobabérlő felejtett itt. sőt. Mindig a fizikai vonzalmak váltanak át a legkönnyebben. messze távolból megérezte a vendég legkisebb rezdüléseit is. az apja volt. Ágikánál azzal a szemmel nem követhető gyorsasággal. a fiáért.Tóték Varró őrnagy érkezéséig példás családi életet éltek. hogy a vendég a lehető legjobban érezze magát. káprázatokat látott. hanem inkább lelki. mint egy hajasbabával. Megérezte. dúdolt neki. Ágika meg. Mariska nemcsak szerette a férjét. mikor kezd szomjazni. s Tót hangja helyett most a vendégé rezgett végig az idegzetén. Egy délelőtt. a kamaszlányok hevületével. mint Mariska . ahogy eddig apja bőrének szagát szerette. hanem a másikba.együttvéve ő. egy fecske elsuhanása. Bensőjét már csak az a vágy töltötte be. Mint egy telepatikus fenomén. amikor az oktalanul szembeszegült az őrnaggyal. sőt már a férjéért érzett aggodalma. aki pedig csak jót akart vele.egy olyan asszony. amikor a bolt előtt megállt egy kerékpár. hogy vendégét megkímélje minden zaklatástól. a csokoládé elolvadása a szájban. Minden. az a szédülés. amikor egy piros rózsába nézünk: ez mind . eleven sajthengerré vált. Már ő volt a soron. s már hozta is a könnyű fröccsöt. félig-meddig transzcendens értelemben. Érzékenysége napról napra nőtt. Ez az ernyő minden ok nélkül néha föl szokott dőlni. ezt első naptól fogva maga tisztította. néha rejtélyes hangokat hallott. Valaki odaszólt: . Mihelyt Varró őrnagy betette a lábát. játszott vele. úgy most az őrnagyét szippantotta be. Mariska lelkében lassan. és tapintatosan kiment. ahogy a villám nem az egyik fába csap.sohasem tépi ki gyökerestül az érzéseit.Van itt egy Tótné nevezetű? . melyek előre jelezték a vendéget fenyegető veszedelmet. ami a világon szép. Ebbe bizonyára belejátszott kialvatlansága. De ő is egyre jobban az őrnagy vonzókörébe került. s nem állt rá a szája egyetlen helytelenítő szóra sem. melyet akkoriban csak jegyre lehetett kapni. Mariska a hentesbolt előtt sorban állt húsért. bár nem fizikai. Állt például a veranda sarkában a falnak támasztva egy kopott esernyő. az eddigi vonatkozások helyébe újak léptek. Különösképpen az őrnagy csizmája vonzotta. E ronda jószág kedvéért idővel teljesen hátat fordított apja hibátlan. Idővel egy óvó burokká.

Varró őrnagy megállt a budi csukott ajtaja előtt. Kopogott. Mariska még hónapok múlva is erősítgette.Milyen szép idő van! Az őrnagy morgott valamit. és úgy érezte. Illatoztak a mályvák. és . amikor újra megjelent az őrnagy.Süt a nap. Mit akarnak ezek itt? Miért zokog Ágika a verandán? S miért dobálja az őrnagy a nyitott kofferbe a ruhaneműjét? . de azért nincs túl meleg. Ezt mondta: . . Az őrnagy visszament a szobájába. mely megint föl akart dőlni. a szentmise vége felé. Egy szempillantás múlva az égi követ elkarikázott. és bizonyára felébresztette volna az őrnagyot.Szabad valamit kérdezni az őrnagy úrtól? Az őrnagy megállt. .Jó lesz vigyázni arra az esernyőre! . arcszíne kisárgult.Nekem ebből elegem van . kiáltozó csoportot. utat tört magának. szakasztott mása Szent Péternek.Segítsen. mintha egy hangszóró szólalt volna meg. és . *** Dongtak a méhek. . vagy pedig nem értették meg a szózat fenyegető jelentését. hogy a bicikli mellett egy jóságos tekintetű.Isten csodája! . E szép vasárnapon. Az őrnagy visszajött. Tót köhintett. hogy mondania illenék valamit. ősz szakállú zsidó állt. egy recsegő hangot vélt hallani. nehogy elkéssem a buszt. Az őrnagy kopogott. Ágika már a második csirkét kopasztotta. Ágika rámosolygott.mondta az őrnagy.Halló. dörömbölő. Amikor harmadszor is dolgavégezetlenül tért vissza a kertből. elkínzott arccal. Szerencsére a hentesbolt nem volt messze.Hiába mondták neki. hogy csak a túlfűtött képzelete játszott vele. hanem túlharsogva az orgona búgását. Egy kicsit sétálgatott a kertben. újabb szózatot hallott Mariska. Bement a szobájába. . Ágika észrevette arcán a csalódottságot. .elindult a budiba. Tót köhintett egyet. . Ezúttal nem jelent meg neki senki. .kissé sietősebben. Már a kertajtóból meglátta a budi előtt álldogáló.Én vagyok az! .intette a hang. és balsejtelmektől gyötörve futott haza. akadozó hangon. figyelem! Tót Lajosné született Balog Mariskát a hozzátartozói várják a férfiillemhely előtt! A hívek vagy nem hallották a hangszórót. szemhéja veresedett. rámeredt.még a levegőben el tudta kapni az ernyőt. de az ajtó nem nyílt ki.szólt ki. mint az előbb . Mariska azonban fölugrott. Mariska hazarohant.Mi tetszik? . Az őrnagy erre már nem is morgott.

. hogy néha minden ok nélkül kedvetlen.kiáltotta fenyegető hangon az őrnagy -. csapkodva-kapkodva csomagolni kezdett. de csak egy diszkrét köhintést kapott válaszul. Ágika elvesztette a fejét. és mindenen kacag. Persze. hogy tessék rám nézni. hogy ki vagyok! Szobájába ment.szidalmakat szórtak rá. hogy jobban testhez álljanak. mellecskéje egészen átforrósodott. Kint javában állt a vasárnapi korzó. Körülvették a budit.mondta legragyogóbb mosolyával. A magas nyakú nyári vászonblúz helyett nagy sietve belebújt egy halványkék slingelt blúzocskába. Lerántotta a kofferét. Az őrnagy megállt. Összetett kézzel kérte. akkor majd megmutatom.Azt szeretném tudni. hogy a házikóban ellenséges ejtőernyősök vannak bezárkózva. és becsöngetett a Cipriani villába. egy szőke hajzuhatag alatt várt rá. melyet befonva viselt. amikor lélekszakadva hazaérkezett. Aztán bekopogott a budiba. de a kislány magyarázatától se lettek okosabbak. ami eszébe jut. Érezte a felelősség súlyát. *** Az európai hírű ideggyógyász nagyon kedvelte Tótékat. kibontotta.Ki van abban a büdös budiban? Ágika szeme kinyílt. Futott az őrnagyhoz.. . amit úgy is föl lehetett fogni. Behunyta szemét. Ingeit csak Mariskával engedte mosatni. kirohant és segítségért kiabált. kalapjait Tóttal viseltette egy-két hétig. Odaállt elébe. és miért? Végül azt sütötték ki. Ijedtében megnőtt a szeme bogara. Ágika megijedt. összejött egy csomó ember. Ki ül a budin. Először azt hallotta.Arra szeretném kérni. és tessék szíves lenni kimondani a legelső dolgot. Aztán kirohant a házból. hogy az őrnagy úr is úgy van-e vele. Ez ugyan elég vérszomjasan hangzott. de másra is lehetett magyarázni. hogy az őrnagy foga összekoccan. Mariska. Haját pedig. csak várt. és - tisztes távolból . mintha (nem nagy sikerrel) viszonozni akarná a lánymosolyt. Ágika e kacér blúzban. . angolul. Aki tudott valamit angolul. .Most pedig kérni szeretnék valamit az őrnagy úrtól . mulat? Az őrnagy nem adott határozott választ. Szíve dobogott. ingerülten a szobájába rohant. Ekkor azonban azt kérdezte az őrnagy: . Öklével verni kezdte az ajtót. máskor pedig hirtelen jókedvű lesz. Amikor az őrnagy ismét dolgavégezetlen tért vissza a kertből. Fogsorát vadul összeharapta. hogy legyen egy kis ideig türelemmel. hogy a kivágásból előkandikáltak felsőtestének bimbózó formái.Mert ha a kedves papa truccolni akar velem . bánatos. okvetlenül cselekednie kell. Maga se tudta. mit vár. és miért? Ki akar emiatt elutazni. Cipőit. melynek gallérrészét úgy be tudta tűrni. először a hívatlan vendégsereget küldte dolgára.

És a kedves vendégük alacsonyabb termetű magánál? .Ő nekem legföljebb a vállamig ér. és ha beriglizem az ajtót. hogy ezt maga se bírná ki soká.mosolygott a professzor. zümmögnek a bogarak. ha szájába vesz egy zseblámpát? . akkor kezdte a szóban forgó helyet megkedvelni.Nincs semmiféle panaszom. - Maguk ketten ennek a különbözetnek a betegei. .Magának olyan szervezete van. Lássa be. Tót nem ellenkezett. hiszen megtettem minden tőlem telhetőt. . szinte az anyám ölében érzem magam. hogy csak gratulálni lehet.Teljesen normális az emésztésem.Én vagyok itt. aki dolgozószobájába vezette. és elégedetten megveregette a vállát. Én csak azért ülök a budin. Bár.Kortünet. kedves Tót. Ő ezt a szokást csak néhány nap óta vette föl. Beláttam. hogy mit akarnak tőlem. .Sejtettem .. Szeretnék magával beszélgetni egy kicsit. hogy Tótnak szinte jólesett kiönteni a szívét. . Tót fölállt. mint egy részeg kocsis. méltóságos professzor úr. álljon föl egy percre. . Kijött a budiból. Tudom. de azt mégsem kívánhatja egy őrnagytól. saját kezűleg dörömbölt a budin. . hegyesre nyírt. kedves Tót. A homlokomba húzom a sisakomat. Én csak azt nem értem.Mit gondol.. hogy egész nap fölnézzen a házigazdájára. . gondosan megvizsgálta. kedves barátom . maga ment át. átengedte helyét az őrnagynak. kedves Tót. kedves Tót.bólintott a professzor. .Ha szabad kérnem.Épp vasárnapi sziesztáját tartotta. de készséggel fölkelt. mennyire szereti a fiát. Széles homlokával. Mit lehet még egy apától kívánni? És miért bűn az. . milyen magas maga? . Hát akkor miért dörömbölnek? Rossz ez? Bűn ez? Vagy talán valami betegség? . engedelmesen követte a professzort. Régóta szeret a budiba zárkózni? Szó sincs róla. mert ott jó.Én az átlagosnál magasabb növésű vagyok. és ezért még az őrnagy úr zseblámpáját se köpöm ki. mondta Tót.Hát ez a baj. . ha jobban belegondol a dologba.Dehogy betegség . De azért mondja el a panaszait. Nem háborgat senki. még arról is lemondtam. hogy bemásszak a plébános úr ágya alá. sajnos. ezüst szakállával oly bizalomgerjesztően nézett rá. nem tudok változtatni. ..Érdekes . amikor a kedves vendég megérkezett. kedves Tót.Belátom . A tanár végigmérte..mondta Tót. méltóságos professzor úr.figyelt föl az európai hírű ideggyógyász. .De a testmagasságomon.Magánál hasmenést okoz. hogy szívesen ülök a budin? . .állapította meg a világhírű professzor. ami eléggé nehezemre esett. hogy Gyulánk életéről van szó. Leszoktam az ásításról és a nyújtózkodásról. amikor beleteszik a számba.

Mert ha muszáj.Ne hallgasson a hiúságára! .Nem . Tót gondolkozott. ma.jelentette ki Tót. .mondta a nagy ideggyógyász -. ha némiképp berogyasztaná a térdízületét. Az volna a legegyszerűbb.Én még a lélegzésről is örömest lemondok . Ő tehát azt javasolja.intette a tanár.Ezt én nem bírom ki.ismételte buta arccal. ha sámlira állítanák az őrnagyot. leülni.De akkor is magasabb leszek az őrnagy úrnál. így aztán ez a pozitúra úgyszólván második természetévé lesz.Elég! ..A professzor mosolygott. Őt is ismerik.Ne fáradjon .mondta a híres ideggyógyász. habár bensőjében még mindig vonakodott. tud-e így járkálni.Ujjal fognak rám mutogatni az emberek! . .mondta eltökélten. . . gyógyítható a veszettség.Átmenetileg vagy állandó jelleggel? A tanár úgy vélte. Mi jobb: ha behajlítja a térdét. Sóhajtott egyet. Ő itt mindenkit ismer. milyen fogadtatásban lesz része. . ha valaki folyton változtatja a testtartását. Sokkal nagyobb bajokon is lehet segíteni. .mondta a tanár. . kedves Tót.Most már nyugodtan hazamehet .. . rossz emlék csupán a gyermekágyi láz. méltóságos professzor úr . és kiszámíthatatlan következményekkel járhat. esetleg megüti magát. . ahol állt. aztán lassan berogyasztotta a térdét. vagy magára haragítja Gyula parancsnokát? Ez döntő érv volt. . Ellene szól. a könyvespolc létrájára mászni. S akárhogy nézi őket. hogy nem tesz jót a szervezetnek. épp a mátraszentannai korzózókra látott.Inkább a fiára gondoljon. semmit se tudott ellene fölhozni.. amikor megszűnt a pestis. Fölállni. ami az egész üdülését elronthatná. mint a karikacsapás. Sikerült.Magának ez meg se kottyan. .Én így nem megyek végig az utcán. Minden úgy ment. Megpróbálták.Hogy én berogyasszam a térdemet? . . Futni is tudott. Az ablakból. az ilyen panaszok játszva orvosolhatók. . . . Tót nézett egy nagyot. hogy inkább Tót mondjon le a kényelméről erre a kis időre. A hazamenetel gondolatára Tót elkomorodott. ..mondta aztán. amitől rögtön kisebb lett egy fejjel.Így elég? .Inkább azt nézzük. hogy még alvás közben is húzza föl a térdét. Tót. . . Tud-e így futni.Ennél többet a világ legalacsonyabb őrnagya se kívánhat. . még rogyhatok lejjebb is egy kicsit.Majd meglátja.Mindjárt nem lenne magasabb nála .mondta a professzor. egyiknek sincs berogyasztva a lába... Azt tanácsolta. hogy leeshetik.

csak az számít. az otthoni fogadtatás végképp megnyugtatta volna. A járókelők nem vettek észre rajta semmit. hiszen erre nincs abszolút mérték. mint máskor. A mai világban mindenki kénytelen áldozatot hozni. . a mai ideggyógyászok praxisában úgyszólván mindennaposak. Ez Gyuri atyustól eredt. . sétáltoksz? Lányoksz után mászkáltoksz? Ha még ez se lett volna elég Tótnak.ajánlotta. és az ujjával tréfásan fenyegetőzve. meg is kérdezte: .csóválta a fejét Cipriani. amikor frissen borotválva. amit a fia érdekében hozhat. így csak arról biztosíthatja Tótot. Minden kornak megvan a divatos betegsége. hogyha behajlítja a térdét. aki mindeddig félistent tisztelt Tótban. A professzor legyintett. pedig ő egy tollpihét is észre szokott venni az apján. mintha valami. Az övéihez hasonló panaszok. most azonban négykézláb körülfutotta. Így például az agarait sétáltató Leonhardt luxemburgi herceg (aki eddig legfeljebb a köszönését fogadta) most megállt. Mariska ugyanolyan örömteli mosollyal fogadta.Sétáltoksz. hogy ki-ki szubjektíve mekkorának hiszi magát. nyugtatta meg Tótot. mint egyébkor. Amikor fürkész pillantásával már harmadszor végigmérte. kijött. mert nem volt szüksége a kíséretére. Ha ez megnyugtatja. szép számú példát mondhatna a saját praxisából is. Az orvostudomány tehetetlen. és figyelje. kedves barátom . tört magyarsággal rászólt: . Legföljebb az őrnagy szeme állt meg rajta egy pillanatra.. a felnőttek barátsággal köszöntötték. de nem lehet rajta segíteni. hogy senki se ismeri saját testméreteit. egészen kicsike dolog mégis másképp volna. mint egy kutya.Tegyünk egy próbát ..Mit vár ettől? . aki meg is állt. . kilépett a szobájából. Tót elfogadta a megtisztelő ajánlatot. el is kísérem magát. Bement.Ne legyen olyan beképzelt. Ha őt nem kötné az orvosi titoktartás. akik óriásoknak hiszik magukat. Az Acta Medica Hungaricában cikk jelent meg egy zsidó orvosról. sőt. mintha még a szokottnál is nagyobb megbecsüléssel öveznék. A többség egy fejjel alacsonyabbnak szeretne látszani. kedves Tót. mostanában általános az a jelenség. rávigyorgott. El is búcsúzott Tóttól. és megugatta. Csak egyszer ütötte meg a fülüket valami vihogó. a kelekótya levélhordótól. volt... és úgy is jár haza.Háromszor volt már nálam a klinikán. félállati röhögés. mit szólnak hozzá az emberek. ahol most volt legnépesebb a korzó.Sétáljon egyet berogyasztott térddel. kölniszagot árasztva. és Ágikának se tűnt föl semmi.mosolygott Tótra. maga az egyetlen? Téved. aki (száztíz centiméteres hasbőséggel) lakásából rendszeresen a kulcslyukon keresztül távozik. s újra meg újra szemügyre vette Tótot. Elindultak az utcán. . És mi történt? Semmi sem történt. - Azt hiszi.. az a legszerényebb áldozat. de akadnak cseplesz kis emberkék. A gyerekek messziről megsüvegelték. és érdeklődött a családja avagy a vendég hogyléte felől.

kiáltotta. vagy legalább sértve érzi magát. hogy a kedves Tót úrnak el van rontva a gyomra! - kiáltott fel az őrnagy. jó Lajosom? Csak egy diszkrét köhintés hallatszott a mályvabokrok felől. hogy a vendég fölháborodik. hogy be van rogyasztva a térde. nem vette észre senki. Más ember boldog.. hajlandó-e átmenni a Klein-féle vendéglőbe egy üveg jégbe hűtött sörért? Két poharat kért.Mintha egy fejjel megnőtt volna! Tótnak ugyan inkább az volt az érzése. Mi történt magával? . se most.mondta Tót. Sörnyitót kért.Háromig számolok! . udvariasan bekopogott a kerti házikóba.Ha nem jössz ki.És már azt hittem.förmedt a férjére. Soha. Mariska kiállt a verandaajtóba. .. étvágytalanul kóstolgatta az ételt.Semmi . hogy a vendég elégedettnek látszott a változással. . amikor már jól benne jártak a délutánban. s ha igen. Remélem. de legalább elégedett lett volna! Hiszen ennél kevesebbért ennél többet kívánni sem lehet. a világosat szereti? . de hát az a fontos. mintha összement volna egy fejjel. sörnyitóval fölszerelve. kijött a béketűrésből! .Eszerint ő puszta kedvtelésből tartózkodik azon a helyen? Mariska ezt is beismerte. . sörrel. De ha arra számított.. Érdeklődött. .Hol vagy. Hoztam egy üveg jégbe hűtött sört. akkor lakatost hozok! Mintha a falnak beszélt volna. Mariska megpróbálta jobb belátásra bírni. és Tót még mindig nem volt hajlandó előjönni. . édes. oly pattogó hangon. a vendég valósággal elhalmozta Tótot kedvességének és barátságának jeleivel: ő azonban konok arccal ült.Lajos! . de amikor ennek se volt hatása. akkor kellemes csalódás érte. csak eljöttem magát meglátogatni. Az őrnagy szemmel láthatóan fel volt villanyozva.méricskélte töprengve az őrnagy. Mit volt mit tenni? Mariska nagy kínban odaállt az őrnagy elé. Cipriani professzor jóslata valóra vált. ahogy még sose beszélt vele. Amikor asztalhoz ültek.Ne gondolja. De később. Aztán. se később. és ötölve- hatolva tájékoztatta férjének konokságáról. Tót megátalkodottan hallgatott. . hogy ki akarom innen túrni. Előbb kérő szókkal. *** Egy darabig békén hagyták.Mondja csak. kérem. . . szépítés nélkül.Hát nem tudom . kedves Tót úr. s egy óvatlan pillanatban egyszer csak üresen állt a széke. poharakkal. aztán okos érvekkel igyekezett a lelkére szólni. vajon Ágika ráér-e.

Hallom.Miközöttünk .. pedig már a szivattyút is idehozatta. kedves Tót.Nem is .Sajnos. Az őrnagy fejcsóválva megállapította. ha szorongva is. de már más vendégek is panaszkodtak a szagra. .Én minden sört egyformán szeretek .Csak ha muszáj. A sört lábhoz tették. .mondta az őrnagy. A lajt tulajdonosa azonban ellenezte a gödörtisztítást.Szép név . . a lombok susogását. a poharakat azonban tartaniuk kellett. faluhelyen nem lehet jobbat várni. . Az őrnagy megnyugtatta. Hiába.jegyezte meg a vendég .mondta szokott szerénységével Tót . mélyen tisztelt őrnagy úr.voltak ugyan eleinte kisebb nézeteltérések.Érezze jól magát. . . de azért igyekszünk.Hogy hívják? . ha jól emlékszik. Az őrnagy nem nagy igényű.mondta Tót.Egy bogár .Hát . Szerencsére.Maga okos ember! Hallja a lombsusogást? . . és mentegetőzött a helyszűke miatt. . hogy őt Tót még mindig félreismeri.mondta Tót.Köszönöm a megtisztelő látogatást.Ha meg nem veti szerény ülőkémet. de most már szerencsésen elsimult minden. . . . Mentegetőzött.Hála Istennek . .Zöld húslégy. . méltóztassék helyet foglalni. mely minden igényt kielégít. egész ittléte alatt nem panaszkodott semmire. .állt föl az ülőkéről az őrnagy. mennem kell .Én a maga helyében ki se mennék innen .Tessék máskor is benézni hozzám. Egészen behúzódott a sarokba. . hogy az ő kívánalmainak e kis házikó tökéletesen megfelel. Régi élettapasztalat.És mi zúg itt? . hogy nem tisztíttatta ki a gödröt. ami természetes.mondta Tót. hiszen még sohasem volt ilyen szűk helyen ilyen magas állású személlyel összezárva. Együttlétük első perceiben Tót némiképpen feszélyezettnek érezte magát.ha sokat nem is tudunk nyújtani a vendégeinknek. hogy a legszebb perceknek is végük szokott lenni. Pedig. amiért ilyen kezdetleges a helyiség. Tótot bántotta. .mondta az őrnagy. legkevésbé erre az árnyékszékre. Egy darabig még elhallgatták a zöld húslégy zúgását. Miért kellett volna tisztogatni? Hát olyan nagy igényű vendég ő? - kérdezte az őrnagy.állt fel Tót. el tudtak helyezkedni. Nem.

Egyszer. mint érdekességet. Összeütköztek. Amikor dobozolni kellett. de az is előfordult. sárgarépa. .Én pedig azzal a kellemes érzéssel távozom innen. A kialvatlanságtól. elérték azt a fáradtsági fokot. mint az aggkori gyengeség jegyei. Tóton magán alig látszott. bár lett volna helye kitérni. Remélem. mindent kiejtett a kezéből. amikor villanyt gyújtottak. legalább maga ott van. Ennek az egyensúlyi állapotnak.búcsúzott az őrnagy. szintén a lánya felé vette az útját. hogy Tót orrán csak úgy dől kifelé a sok rizs. Sőt.Nézzék az aput! . Amikor aludni lehetett. amikor Tóttal ketten maradtak egy sötét szobában. pedig ezt a négy napot valamilyen zsongó kábulatban élte át. . persze.. úgy látszik. nekiment. csodálták őket. a világos szobában is beleszaladt az apjába. meg kell említeni. borsó. Ágika nem ejtett el: ő inkább feldöntött.Az csak természetes. édes. Tóték adták meg az árát.Egy kis jóakarattal csodát lehet művelni. mint két mozdony. mint egy tyúk. . . melyet kísérleti célból meghipnotizáltak.lelkendezett Ágika. az a téves képzete támadt. Mindnyájan elégedettek voltak. hogy Tót Lajos váratlanul kedvet kapott a dobozhajtogatáshoz.csóválta a fejét az őrnagy. és újra az apja felé indult. hogy hamarosan az ő dobozai sikerültek a legszebben: kézről kézre adták. Hangosan kellett hozzá beszélni. milyen rossz bőrben van. hogy nem a levesnél tartanak. . ahová való! *** Varró őrnagy üdülésének utolsó napjai eseménytelen egyhangúságban teltek el. hogy állva elaludt néhány percre. ahol a sötétség nem különbözik a világosságtól.Mulasson jól! .Látod. .. dobozoltak. hogy ezekben a nehéz időkben. Mariska például. melyekből hiányzik a fönség. Hétköznapi cselekvéseket fölcserélt egymással: egyszer a szódavizes üveggel próbált fésülködni.Ki hitte volna? . hátrálva földöntötte a vasalólábat.. Ez azonban már csak olyanféle tüneteket váltott ki belőle. a búcsúvacsorán pedig. Olykor-olykor elfelejtette lenyelni a falatot. akárhogy vigyázott.Mihelyt tehetem. no meg Mariska híres grízgaluskái. . mert a hallása megromlott. Beállt az egyensúlyi állapot. többször is összeütközött vele. Mégis. egy darab hús estétől reggelig a szájában maradt. az állandó szorongástól. . Ezt a muszájmunkát olyan ambícióval kezdte csinálni. jó Lajosom . aludtak. lesz szerencsénk a dobozolásnál? - érdeklődött az őrnagy. forgatták. amikor a tyúklevest kanalazta. tágra nyitott szemmel. amikor senki se találja a helyét. az asztaltársak egyszer csak azt vették észre. a szokatlan idegfeszültségtől mindnyájan el voltak csigázva. - Pardon . Tót pedig.tette hozzá Mariska. hanem már a szivarnál.mondta. Minthogy a füstöt mindig az orrán szokta kiengedni.

Minthogy ez nem következett be. hogy testének függőleges tengelye a sisak vízszintes tengelyével kilencvenfokos szöget zárjon be. mintha attól félne. de arcukról eltűnt a búcsúmosoly. Még intésre emelte karját. hogy vissza ne essen a régi hibáiba! Tót kifejezéstelen arccal nézett rá. aztán kihajolt az ablakon. dehogy! Az autóbusz eltűnt a kanyarban. Egy a fontos: hogy a vendég elégedett. és kiabáltak. hogy el kell válnunk a mélyen tisztelt őrnagy úrtól. hogy váratlanul visszafordul a busz. Az autóbusz elindult. mert dübörögve megérkezett a távolsági busz. . nem voltam terhükre? Mind a hárman intettek. Tóték csak álltak meghatottan. Az őrnagy sorra kezet fogott velük. . Ágikát homlokon csókolta. leszáll róla az őrnagy. de ezt a sóhajt az öröm fakasztotta. melyekkel az őrnagy.Isten velük! Úgy érzem magam. kedves Tóték! . hogy jaj. kedves Tót. és elnyomott minden hangot. idegileg kiegyensúlyozott.nagyon meg vagyok elégedve. és e két hét alatt majdnem négy kilót hízott! Mindez abban a pár szóban kristályosodott ki.Higgyék el.Szerencsés utat. Inkább majd tettekkel mutatom meg. Csak vigyázzon. Tót megnyugodott. elbúcsúzott tőlük: . és úgy tette vissza.mondta -. aki legközelebb állt hozzá. nekem semmi kedvem sincs elutazni. Az őrnagy fölszállt. hogy jól hallotta-e.Remélem. .E kis zökkenőkön azonban már nem akadt fönn senki. amikor már a délutáni buszra vártak. jókedvű. Tóték még mindig integettek.Minden jót. és még mindig az út kanyarulatát leste. Aztán megpróbálta kiegyenesíteni a térdét.Még egyszer köszönöm a szíves vendéglátást. Mariska nagyot sóhajtott. ahogy három gyertyát fújnak el. . Az őrnagy még odakiáltotta: .fordult az őrnagy Tóthoz . . Ezt Mariska. hogy jól érezte magát az őrnagy úr.Rottyints a gatyádba! Nagy kérdés. Tót nem mozdult. és minden elölről kezdődik. Először is levette sisakját.Magával pedig .Minekünk is fáj . mintha egy új életem kezdődött volna a maguk vendégszerető otthonában.Örülünk. így értette: . kedves Tóték. Nem vagyok a szavak embere. sorban egymás után. . milyen hálát érzek. A busz megállt. őrnagy úr. és valamit morgott a foga közt. .

Az ormótlan alkotmány alig fért ki az ajtón. őrmester és Boglár D. Mariska odahúzódott az urához.. Mariskám . pénz 38 P 60 fillér Elnevezés: Leírás: egy tintaceruza - Elnevezés: Leírás: egy fénykép 1 férfi + nőalak Elnevezés: Leírás: 20 Honvéd cigaretta - (Dátum. fejük fölött szikrázott a csillagporos augusztusi éj. esti hűvösséget lehelt rájuk. Elnevezés: Leírás: egy habselyem alsó - Elnevezés: Leírás: egy zsebkendő kockás Elnevezés: Leírás: bőrtárca. a mályvabokorig. melyekbe a kincstár tulajdonát képező darabok nem számíttattak be. Csak a két nő közös segítségével sikerült végre kiegyenesítenie. este fogunk vacsorázni. amikor lakói alusznak. mint egy inda. Egyenesen az új margóvágóhoz lépett. aláírás) (Szétázott az esővizes hordóban) *** . és éjjel fogunk aludni. őrmester. Koroda I. Amikor beesteledett. megvacsoráztak. a Tót Gyula zászlós tulajdonát képező ingóságokról. Lecipelte a budi mögé. mint tanúk jelenlétében. Ekkor azonban kihúzta magát. s a kőházakat. főleg éjjel. és magával vonta a kislányát. dermesztő szeleivel. édes. és szeretteitől közrefogva. Majd jön a tél. akiknek ilyen kiváltságosak a körülményei. jó Lajosom . Néhány percet töltöttek el így. s a Bábony. De az ilyen zászlóaljirodák bizonyára jól vannak fűtve.Mostantól kezdve reggel fogunk reggelizni. Így talán azokat a keveseket. szép. amikor visszajött. emelt fővel.. és zihálása elcsitult. Utána Tót az ajtóhoz húzta kényelmes karosszékét. hadnagy által. zöld tüdő. kijelentette: . A nagy. aki úgy fonódott az apjára. Otthon körül se nézett. metsző hidegével.mondta legszerelmesebb mosolyával Mariska. mert a térde egészen belemerevedett a behajlított tartásba. ahogy te akarod. orosz tél. Úgy is lett. büszke lépteivel elindult hazafelé.mondta. a parancsnokok pedig kőházakban laknak. kettőzött őrség veszi körül.Segíts már.Úgy lesz minden. mint egy óriási. remélhetően nem éri baj.. Megértettétek? . *** Leltár Felvétetett a gomeli tábori kórházban Kincs Károly g.

nem leszek terhükre? Tóték még most se bírtak szólni.Csak előbb még elszívok egy szivart . Ettől megrázkódtak. Egy ideig nem is történt semmi. kiguvadt szemmel.csodálkozott az őrnagy. .Mariska rámosolygott az urára...mondta. . aztán felsóhajtott: .. mint amikor egy kútba fulladóból feljön az utolsó buborék. hogy nyújtózott egyet. kedves Tóték. anyám. a sötétbe meresztették a szemüket..mondta szolgálatkészen Tót. sugárzó arccal.mondta Tót.Fáradt lehetsz. hogy a partizánok fölrobbantottak egy hidat. s a tettvágytól buzogva így szólt: . Csak nézték az őrnagyot. . Feküdjünk le. . ezt a három napot maguknál töltöm el.Csak ide a mályvákhoz . Látni nem láttak semmit. Aztán tompa döndülés hallatszott.. .mondta.Pedig igaz! Tót valamilyen furcsa. Tót pedig élvezettel leszívta a füstöt. Beszélni azonban nem tudott.Hová lett az új margóvágó. jó anyám! Ebben a pillanatban közeledő lépések hallatszottak. kofferral a kezében. Mariska és Ágika ott maradtak. Elhallgatott. .És hová? . Beszélni senki se tudott. mélyen tisztelt őrnagy úr. . szegény. széles mosollyal. Eltűntek a sötétben. Az őrnagy bevitte kofferét. . amibe beleroppantak az ízületei.Miért? . Nem emberi hang volt. . . Ágika tűzzel szolgált. Most olyan jól érezte magát. de ez csak a harmadik nekifutásnál sikerült neki. Rámosolygott Tótra. Tótnéra. hogy nem hisznek a szemüknek .Látom. mindjárt megmutatom.Egerben le akartam pecsételtetni a szabadságos levelemet.Levittem a kertbe. Remélem. Olyasféle hang volt.Tessék parancsolni. anyám.Jaj. pukkanásszerű hangot hallatott. Tóték csodálkozva néztek föl. .Úgyis olyan nehéz volt egymástól elválni.. Szerette az élet apró örömeit. édes. álltak. kedves Tót? Tót megpróbált válaszolni. A veranda ajtajában ott állt Varró őrnagy.Ejnye már . Ágikára. Mariska futott a szivarért. dobozolhatnánk egy kicsit. Aztán megint lecsapott a . . jó Lajosom. Nézelődött. és ezért három napig nem járatnak szabadságos vonatot. aztán visszajött. gondoltam. de a pályaudvar-parancsnokságon azt a kellemes hírt közölték velem.Ha nincs kifogásuk ellene.

Rosszat álmodott talán? Ez azelőtt nem volt. jó Lajosom . Mariska eloltotta a villanyt. Feküdtek.. .Miért álltok itt? .Háromba vágtad. édes. forgolódtak.Háromba? Nem. Megint elmúlt egy kis idő. . Négy egyforma darabba vágtam. mit hogyan kell csinálni. . nyögött. Ő is lefeküdt.Menjünk lefeküdni. rúgott.margóvágó acélkarja. Aztán visszajött Tót. Egy ideig hallgatott. Tót azonban alva is forgolódott. Ágyba bújtak. édes. ettől a döndüléstől is megrázkódtak.De jól tetted. hogy végül mégiscsak elnyomta őket az álom. aztán félénken megkérdezte: . jó Lajosom? . hallgattak. Úgyszintén a harmadiktól is. egyszer majd kiesett az ágyból.kérdezte. Levetkőztek. Oly fáradtak voltak.oOo..Te mindig tudod. Talán nem jól tettem? . .mondta Mariska. Megágyaztak. .