Szerelemről bolond éjszakán

Az első éjszaka

Most pedig áruld el nekem azt és szólj egyenes szót: elhúnyt édesanyám lelkét látom szemeimmel; ott ül a vér közelében némán, és a fiához nem tud szólni, hiába van itt, meglátni se tudja; mondd meg, uram, hogy anyám hogyan ismerhetne föl engem. (Odüsszeia, XI.)

Tegnap múltam negyvennyolc éves. Bort ittam, megvertem egy fogatlan látszerészt a Mátyás téren, eltörtem a karóráját. Azután sokáig kószáltam a városban. Éjfél után leültem a Nemzeti Színház lépcsőjén. Később rendőr igazoltatott. Gyanakvóan fürkészett, azt mondta, menjek haza. Még csöndes hangon megjegyezte: nem szép, ha férfiember elereszti könnyeit. Ezért jöttem. Boldog vagy, szerelmes, házasodni készülsz. Hozzám jönnél feleségül. Ne tégy nagy esküt. Talán nem csalsz meg, talán nem csallak meg. Megmaradunk egymás mellett. Talán. Lehet, hogy megnyugszom. Azt mondtad, egyszerű a recept. Nem szabad hazudni, a többi már valahogyan eligazodik. Akkor igazítsd el. Főzz kávét, és nedvesíts meg valami kendőt, fáj a szemem. A nyomorult a gyűrűjével találta el. Miért sírsz? Te mondtad, igazat kell mondani, akkor nem érhet veszedelem. Adj cigarettát, ott van a ballonkabátom zsebében. És beszéljünk komolyan. Először: nem vagyok amorális ember. Vagy immorális. Ezt meg kell néznem az Idegen Szavak Szótárában. Másodszor: nem biztos, akarlak-e feleségül venni. Szeretem lelked, tested, nem érdekel lakásod, kék csempés fürdőszobád, jugoszláv bútorod. Nem vagyok részeg. Csak fölmondok magamnak. Ne csinálj jelenetet, nincs időm, idegem. Sok mindent akarok még fecsegni. Nem érdekel? Ilyennek szeretsz, amilyen vagyok?

A szerelem, az dinnye. Szép, jó, elmúlik. Ősszel belepisil a Lőrinc. Mit tudsz rólam? És ha kirabolom a lakásodat? Megöllek? Én nyakon szúrtam egy embert a Légszesz utca sarkán, a trafik előtt. Néha találkozom vele, ferdén, mulatságosan cipeli a nyakát. Ennek örülök. Loptam is. Nem szerelmet, sem asszonyok, cimborák bizalmát. A fogatlan látszerész azt mondta, farkas vagyok. Belegázolok becsületes életekbe. Nincsenek gátlásaim, nem ismerek törvényt, rokont, barátot. Lefekszem mindenkivel. Mit még? Tudom. Nem megyek ki apám sírjához. Nem hát. Nem érdekel a sánta szabó. Mit kezdjek vele? Az élőket is elfelejtem, megy az nálam. Erkölcsi hulla vagyok? Lehet. Bicskáztam, loptam bőröndöket, megtanultam a fogházőrök nyelvét. Nem vagyok fatalista. Nem mondom: ha a sors, a pillanat más utat szab, más ember lehetnék. Nem. Az ember jellemében hordja sorsát. Természetes, hogy itt ülök most nálad, éjszaka, zöldre vert ábrázattal, és fecsegek, játszom igazmondó, kíméletlen, hazug bújócskát. Elmondok egy történetet. Hosszú lesz. Talán csak holnap tudom befejezni, lehet, hogy soha. Isten adjon nekem bátorságot, neked kellemes szórakozást. Aztán eredj te is a pokolba!

Szeptemberben születtem, kórházban, öt kilogramm súllyal. Anyám mosónő volt, apámat leütötte a hajókötél. Éltek egy ideig, azután meghaltak. Tapasztalatlan koromban más említésre méltó esemény nem történt velem. A jópofa cirkusz ezerkilencszáznegyvenöt nyarán kezdődött. Tíz perc alatt határoztuk el, megszökünk az országból. Hétköznap délelőtt, a Városi Színház lépcsőin találta ki Rósz Gyuri. Már nem él. De akkor még Párizsba akart menni. A Rodin-múzeum érdekelte, Napóleon sírja, a csodálatos francia nők, július tizennegyedikén táncolni akart az utcán. Fontosabb okot is említett. – Párizs piszkos, poloskás város. Sok a svábbogár. Gondolkodó embernek ez gyors meggazdagodást jelent. Rovarirtás volt az álma. Két sündisznót idomított pokoli türelemmel, a leghalványabb eredmény nélkül. – Nekem mindegy – mondtam –, akár Tanganyikában is letelepszem. De sündisznót nem cipelek magammal.

Taniszter Laci tiltakozott Párizs ellen. Már ő sem él. De akkor ágált, ő nem akar utcán táncolni, nem érdekli a svábbogár, nem hajlandó felelőtlen játéknak tekinteni életét. Dolgozni megy, tisztességes munkával pénzt gyűjteni varrógépre. – Marhaságokért, Napóleonért nem kockáztatom a nyakam. – Betojt ember maradjon itthon – felelte Rósz. – Párizsban sem járnak meztelenül az emberek, varrhatsz éjjel-nappal. Dolgozni nem kunszt, az dinnye. Lezárta a vitát. Bejelentette: gazdag rokona él Párizsban. Taxitulajdonos. Majd elmondta tervét. – Bécs az első állomás. Láttam, komolyan készült a kalandra. Tájékozódott, ismerte lehetőségeinket. Német nyelvtankönyvet húzott ki zsebéből. Ötszáz szót már bemagolt. Elismerte, nem sok, de ahhoz elég, ne adjanak el bennünket heringnek. Pontosan, okosan tervezte utunkat Párizsig. Elmagyarázta, Bécsben a Rotschild Spitálban gyűjtik össze a kivándorló zsidókat, Marseille-be szállítják őket, hajóra pakolják a társaságot, és Palesztinába viszik. – A játék egyszerű. Francia területen meglépünk. Taniszter nyavalyogni kezdett. Ő katolikus, ebből baj lesz. Ha minket elvisz a transzport, mit csinál egyedül Bécsben? – Ilyen nem létezik – mondta Rósz. – Ezrével tolonganak mindenféle zsidók, ki törődik egy kóbor katolikussal. Én is rászóltam, ne siránkozzék, e vállalkozás igen kedvező. Taniszter gondolkodott, bólintott. – Rendben van – mondta –, de akkor tegyünk esküt, bármerre vet bennünket a sors, jóban-rosszban nem hagyjuk el egymást. Esküt tettünk. Rósz a határátlépést magyarázta. Figyelmeztetett: ha lövést hallunk, álljunk meg, emeljük föl karunkat. Legföljebb megvernek, ülünk néhány hónapot. Másodszorra több szerencsénk lesz. Egyébként nem történik baj, ő vállal minden felelősséget, megszervezi a biztos szökést. Szombathelynél ugrunk át. El is ment a Breitner csehóba, pincér ismerősével tárgyalni, aki ilyen ügyekkel is foglalkozott. Én meglátogattam unokafivéremet, a látszerészt. Auschwitzból jött haza, sovány volt. Beteg, mondta, köszöni, hogy gondoltam rá, de elege volt a külföldi utazásból. A Joint támogatja, kap pénzt, konzervet, ruhát. Ha megerősödik, hozzálát a munkához. A házasság

gondolatával is foglalkozik. Ajánlanak egy árva zsidólányt. Varrónő, vidéken háza van, pár száz dollárt megér. Vehetne érte lakást, be is rendezhetné. – A Csikágói Gyuri miatt mész el? Hallottam, a Légszesz utca sarkán torkába vágtad a kést. – Azért megyek, mert Párizsban az utcán táncolnak a nők. Egyik csinosabb, mint a másik. Erről híres Franciaország. Nevetett. És megint a Csikágói Gyuri izgatta. – Meghalt? – Nem tudom. Amikor felém rohantak az emberek, elmenekültem. – Országos körözést adtak ki ellened. Ne aludj otthon, keresni fog a rendőrség. A határon légy óvatos, körültekintő. – Nem kapnak el. Ha meg elkapnak, nem volt szerencsém. Akkor megcsókoltuk egymást. – Legyen szerencséd, fiú – mondta. – Legyen szerencséd, fiú – feleltem. Nevettünk. Másnap Rósz Gyuri elmagyarázta, Szombathelyig vonaton utazunk. Ott a Kerekes vendéglőben pincér dolgozik, aki átigazít bennünket a határon. A pincérnek tíz dollárt kell fizetni, a csempésznek koponyánként háromezer Magyar cigarettát. Két kérdésem volt. – Ki biztosít arról, hogy a pincér nem a rendőrségnek dolgozik? És hogyan cipelünk kilencezer cigarettát egy határvárosba? Ez kész lebukás. – Vizes Lajos ajánlotta a pincért. Ez garancia. A cigarettát papírzsákokban visszük – felelte. Azután elkérte pénzünket. Odaadtuk. Aznap megvolt a dollár, cigaretta, a három vonatjegy. Rósz rugós kést is vásárolt, kifente. Hegye akár a tű. – Neked is vegyek? Ráordítottam.

– Nem pocsékolom maradék pénzemet késre! Szótlanul rám nézett. Becsúsztatta a pengét. Délután érkeztünk Szombathelyre. Az állomás kijáratában két rendőr állt. – Hol találjuk a Kerekes vendéglőt? – kérdezte Rósz. – Villamoson menjenek – tanácsolta a rendőr. – Gyalog hosszú az út ennyi csomaggal ilyen hőségben. De nem villamossal mentünk. Rósz utasítására fiákerra pakoltuk a zsákokat, így utaztunk keresztül a városon. A vendéglőben sokan voltak. Nyitott ablakhoz ültünk, a zsákokat a falnak támasztottuk. Tanácstalanul bámultuk a pincéreket. Rósznak dagadni kezdett a feje. Valami különös betegsége volt, ha fölidegesítette magát, kivörösödött, csalánkiütések lepték el. Arca néhány perc alatt megduzzadt, szeme eltűnt, két szűk nyíláson leste ilyenkor a világot. – Igyál ecetet – mondtuk. – Az segít. Ijesztően vigyorgott, hangosan egy deci ecetet kért. A szomszédos asztaloknál is minket néztek. Gondoltam, pofán csapom Rószt, kirohanok az ajtón, vissza Pestre vagy neki a határnak. Rósz vigyorgott. Magasba emelte poharát, mutatta, nem csalás, ámítás, belekóstolt, hátravetette fejét, az utolsó csöppig kiitta. A pincér megrázkódott. – Parancsol még egyet? Rósz ránézett. – Mondja, kollégám, nem ismer véletlenül egy Vizes Lajos nevű pincért Budapesten? A pincér tűnődött. – Vizes Lajos?… Így hirtelenében… Vizes… – Hartán lakott – mondta Rósz. – Három év négy hónapig. Én meg Aszódon a fiával. Huszonnyolc hónapig. – Üzent? Kimentek a kertbe.

– Állj előre! Balra! Hallottuk. Taniszter elsápadt. mondta. Ránk zárta az ajtót. Puskacsörgés. Velünk szemben kuporgott Rósz. rángatta a csöngőt. a tíz dollárt odaadtam a pincérnek. üljünk szótlanul. Párizsban kiröhögik. Mély hang. Szürke. ez nem jó hely. Azután megálltunk. ott állt a kocsi. de kétségbeesetten mondogatta. akár a süketnéma. Taniszter reszketett a sötétben. szerencsétlen állat. mondta. azon üljünk. elhallgatott. Idegtépő kérdezgetések után. A fészerbe mentünk. csak a túlvilágon tesz ki. megszorította kezünket. Rósz vezetésével nekivágtunk a városnak. igazoltatják az ismeretlen vendégeket. Átkozódott. fogja be a pofáját. Autón. Nem moccant. Megkínált saját termésű borával. Kértem. meddig zötyögtünk. Léptek. Ne féljünk. ne mocorogjunk. Majd visszajött. Kanyarogtunk. A francia nyelvtankönyvét otthon felejtette. zegzugos utcákon keresztül. katonák gyakran látogatják. ablak nélküli autón utazunk. fonott székben ült a tornácon. Rósz már rakta be a cigarettákat. Mutogathat. a sváb két faládát dugott be. Kényelmesebb megoldást ne várjatok tőlem. elköszönt. fegyelmezetten. Mosolygott. Nem tudom. Amikor a sváb fékezett. Szőke férfi nyitott kaput. Átkaroltam. Csukott. jó utat kívánt. A pincért is láttam. . – Rabszállító – súgta. Másfél óra múlva Ausztriában leszünk. szép családi ház drótkerítése előtt megállt. Mire jó az? Jó kedélyű sváb volt.Rósz később annyit mondott: tűnjünk el gyorsan. hogy ő elveszett ember. zötyögtünk tovább. – Leszakítja a berendezést. mint a halottas autók. – Nyugtalanságra nincs okunk. bevágta az ajtót. beparancsolt a nyomorult kasztniba. A pincér nevetett. Vállunkra emeltük a papírzsákokat. – Van maguknál fegyver? – Légelhárító ágyú – feleltem. csak kisebb. a sváb kimászott a volán mellől. A karomhoz nyúlt.

Szovjet katonák. elején mozdony pöfögött. . Homlokán futott a veríték. A vonaton nem ültünk egymás mellé. Sínpárnyira tehervonat állt. osztrák vasútállomás talán háromszáz méternyire volt tőlünk. nem szólaltunk meg. – Húsz perc múlva jön a vonat. – Itt nyüzsögnek a rendőrök. Taniszter igazított szemüvegén. Taniszter Lacika ragaszkodott a váltás fehérneműhöz. – Barmok – mondta Rósz. Este érkeztünk Bécsbe. megint áthozom magukat. Két ing. Még sütött a nap. domb alján. Nem volt csomagunk. Ez kölcsönös érdek. keskeny földúton álltunk. A fodrászüzlet ajtajánál néhány asszonyt. Keservesen elindult. Külön-külön sétáltunk az állomáshoz. Taniszter engem tuszkolt másodiknak. Először Rósz mászott ki a dobozból. Bécsbe visz. gyalog. A falhoz állított szökevényeket nézte. Csak Rósz próbálta ki német nyelvtudását. – Éjszaka már a Rotschild Spitálban alszunk. – Kitűnő. húzott magával. hatalmas raktárépületek előtt Rósz megállt. patent gyújtóra. éjjel szöktek. Úgy láttam. Húsz méternyire követtem. Erdő szélén. papírokat vizsgáltak. két alsónadrág volt rajta. – Nem jó leghátul. fogta a kezemet. A piros téglás. Beszélgetni kezdett egy férfival. szacharinra. A kivilágított. de nem fértem tőle. ott már nem lehet baj. de Taniszter elém került. Sietett. megvárt bennünket. Elindult.– Megérkeztünk! – nevetett a sváb. át akarta még cserélni a cigarettát tűzkőre. – Nem fognak el – mondta Rósz. megvásárolta jegyünket. – Salzburgba kell jutni. Elment. osztrák rendőrök álltak a kijáróban. – Kérnek igazolást? – Megnézik a fütyijét! – nevetett a sváb. nem értik egymást. férfit rendőrök őriztek. Ha rendőrségre kerülnek. Kijönnek a fogházból.

Túl az életem felén. . Ha akkor visszafordulunk… Nem. Ahhoz sok rendőr kell. Nem sokkal később veszekedés robbant ki. kinek volt igaza. fölhúzta magát. Iskola kapujában géppisztolyos katona állt. – Nem kell megijedni – mondta Rósz –. Rósz bólintott. hogy három férfit elfogjanak. Ez normális út. Rósz Gyuri a német nyelvtankönyvét böngészte. rosszul kövezett. kanálisszagú utcákon. templommal a közepén. Taniszter kérte. Vezetett utcáról utcára. – Mennyi? – kérdeztem. Sötét. puffan. Átkapaszkodtam. Taniszter komoran mutatta. A Rotschildban megvárni egy transzportot. kicsiny térrel. – Az első civilt kifaggatom. – Irány a Rotschild! Leláncolt hordárkocsik között. – És ha Szombathelyre visz? – kérdezte Taniszter. – A betonkerítésen kiugrunk az utcára. őrjárat kopogott. jókedvűen indultunk a város felé. lehetetlenség. Így kellett történnie. merre a Belváros. a vak szerencse védelmezett. – Valahol kimászunk. Vasúti síneken. Lacika a tenyerembe lépett. nézett bennünket. Én is ragaszkodtam tervünkhöz. – Az a dolguk – felelte Rósz. Valójában nem történt semmi különös. Gyalogoltunk. már harmadszor találkoztunk. nyitott sorompók alatt mentünk át. Biciklis rendőrök suhantak. – Ide civil nem jön – mondta Lacika. – Ide biciklis rendőrök jönnek. hallottam. Pillanat múlva Rósz is ott volt.– Bújjunk el – mondta Rósz. Elmosolyodott. Nem tudtuk. francia területen megszökni. Fütyörészett. ne hetvenkedjék. ma sem tudom.

Rósz lecsapott rá. Hol van a kárpitosok ipartestülete? Háromszor kísérelte meg a lehetetlent. És elterülünk az utca kövén. – Te nem tudsz németül. – Még nem járt arra – mondtam. mindenki megkeresi a Rotschild Spitált. Aki mozog – csal. Kirángatta Rósz zsebéből a nyelvtankönyvet. Rövidnadrágos férfi lépett ki egy mellékutcából. mondta Rósz. – Legalább alszunk. Vigyorogtam. Tudod. Ha szétszórnak. Elment. – Célirányban nem futunk. – Takarodjatok! – Igen – mondta Rósz. majd vállat vont. remegett a szája. mert egérfogó. – Fiatal. lőnek. Rósz semmit nem tud németül. Akkor megértettem. sorsára van bízva. válaszoljak. – Nem igaz. homlokát ráncolta. – Marhák – mondta Rósz. Taniszter sápadt volt. Egy büdös szót sem. – Menjünk végig ezen a nyomorult utcán. Te leszel a kispárna. – Induljunk – mondtam. Csak gyakorolnom kell. Ha olyan okos vagyok. Taniszter még várta a boldogító hírt. amíg Taniszter is rádöbbent. – Vagy puskát emelnek. – Mit mondott? – A pasas nem ismeri a Rotschild Spitált. – Nem tudsz németül. – Te is félsz. Hatvanhárom éves. Az osztrák figyelt. – És eltakarodnak. Taniszter mozdulatot tett.– Annyi nincs. És házba nem menekülünk. mint aki galambokat hajt. Ő sem ismer mindent Budapesten. – A róka megy vizet inni! A rókának vörös prémje van! Hallod? És nem tud megkérdezni egy utcát! . amit a vonaton már gyanítottam. – Huss! Huss! – mondod nekik.

– Rotschild Spitál? – Rotschild Spitál? Á. amerikai cigarettát. nyitották a kapukat.Öklét rázta. Leültem Taniszter mellé a kőre. Szeme lassan beszűkült. – Ne butáskodj – mondtam csöndesen. vizsgálta. Nincs idejük vacakolni. Rotschild Spitál! És szótlanul elvezetett minket annak a nyomorult épületnek pontosan a kapujáig. miként történik a fölvétel. A következő sarkon megállítottam egy nőt. Magyarul nem. Megijedtem. – Követelem! – ordított. Narancsot hozott. . toporzékolt. Nincs Miatyánk. – Nagy a zsúfoltság – mondta –. szemüvege alól folyt a könny. Rósz elment. cseréljenek személyazonosságot. Mégis azt tanácsolta Lacikának. Fölemelte szemüvegét a kövezetről. átadták a rendőrségnek. amit akar. Az alagsorban családok kuporogtak hátizsákok. – Ez nem a Vatikán – mondtam. Jézus. sokféle nyelven beszéltek. – Engem itt megtépnek. mindenki diktál. – Hazátlan gyilkos! Két bicskás gazember! Kísérjetek vissza a magyar határhoz! Pofon vágtam. – Magadban imádkozz. miféle igazolást kérnek. beletúrt a hajába. elkaptak szélhámost. Elrántotta magát. Taniszter karjához nyúltam. Rósz mozdulatlanul állt. bőröndök között. két tábla csokoládét. orrára illesztette. – Itt mindenki zsidó? – kérdezte Lacika. Fáradt voltam. szedje össze magát. azonnal menjünk vissza. – Tessék velem hazajönni! Elveszítette eszét. Követelte. – Halál vár rám! Rátok is! Forduljunk vissza! Élni akarok. Nézett rám. Nyitott tenyérrel. álmos. Szórványosan előfordult. Rászóltam. tudni akarta. Honfitársakat keresett. Hajnalodott.

ő késsel fedez minket. tolvajokat. Kijelentette: ő sem hiszi. ordít. Mögöttük tolmácsok. Hosszú asztalnál négy nő dolgozott. – Hogyan jutunk Párizsba? Nem tudod. Nem hittem. hogy a tisztviselőket ne zavarják munkájukban. Nem akarok bolondházba kerülni – mondtam. – Amíg kezedben a kés. csípőjén pisztolytáskát – jiddisül csöndet kért. onnan hajón Oránba. Rósz elmosolyodott. Rósz nem vitatkozott. hogy baj lesz. Meghámozta a narancsot. szeme világoszöld. Ez nem húsvéti körmenet. a haja fekete. Ők is Marseille-be viszik a transzportot. Az asztal végén szép lány ült. Egészen biztos. hogy e bábeli zűrzavarban. A tolmácsok szigorú hangon. Ha nincs tíz. Elmondta. próbáljon valaki ellenkezni – mondta Lacika. Ez a zűr nem tart sokáig. de nem lehet folyton berezelni. Lacika középen. Folyton összetéveszteném magam veled.– Legyél te Rósz György. Az ablakokkal szemközti falon kék-fehér zászló. – Megoperálod az egész légiót. amit hallott. Franciaországban lelépünk. Déltájt kerültünk az irodába. Itt nem ismerik a tréfát. Akkor ne okoskodj örökké. elő kell venni a kést. Én elöl. Betörőket. izmos. Ne is gondolj mást. Lacikának adta.vagy húszezer dollárod. de nyilaskeresztes vezetőt is fogtak. Megkeressük a francia zónát. . több nyelven megismételték. Hamar végzett. Kirohanunk az épületből. Kék inges cionista fiúk tízesével engedték be az embereket. – Én Taniszter maradok. épp őt kapják el. hatágú csillaggal. Neki adtam igazat. Magas. szemüveges férfi – lovaglónadrágot. – Egyél! A többi nem a te dolgod. – Te mit fogsz mondani? – Ami eszembe jut. Elsőnek Rósz lépett hozzá. Ha Lacika lebukik. Karcsú. – Nem bohóckodunk. A mese ugyanaz. nem lehet időt veszíteni. Taniszter gondolkodott. belebetegednék. lengyel csizmát viselt. jelentkezünk az Idegenlégióba. utóbbit meglincselték. ahol ember ember hátán tolong.

A zöld szemű lányhoz léptem. lehajolt a cipőjét bogozni. A tolmács rászólt. mint aki azt mondja. na látod. beszéltek felelőtlenül a világba. Rósz várta őt. Egy székre mutatott. laza tartását. Tudja. megállt két lépésnyire az asztal sarkától. fáradt vagyok. Ismertem őt. fekete ruhát viselt. Magyarul beszélt. reméli. kövessem. semmi baj. segítségére leszek. – Mivel bizonyítja? – Semmivel. A szakállas vászonsapkát nyújtott felém. Eltette az imakönyvet. kimentek. reszket. melyre a cigarettát és konzervet osztották. de én megyek a tűzbe. Kért. Féltem. néhány szót váltott a tolmáccsal. Elnézésemet kérte az időrablásért. – Maga zsidó? – Anyámat Auschwitzban ölték meg. olvassak hangosan. Az ünnepeket sem tudtam elsorolni. Kérdezett. ebédjegyeket. Rósz kézen fogta őt. Ment minden a maga rendje szerint. Senki nem figyelt ránk. Mámoros ábrázattal adta át helyét. hangosabban folytatta. eleget tenni az osztrák rendőrhatósággal szemben vállalt kötelezettségüknek. olyan kimérten. Taniszter egyenes tartással állt a lány elé. egy zöld szelvényt. Szeme szűk volt. – Nem tudok héberül. Átadták saját nevén az igazoló papírt. kénytelen néhány apróságot tisztázni. Körülnéztem a zsibongó teremben. hamar végzünk. Halkan beszélt. ő meghajtotta magát. Nem vacakoltak vele. Engem tépnek szét. Leültem. Fölírta adataimat. szappanutalványt. imakönyvet nyitott.Megszorítottam Lacika karját. Sajnos. S valóban. de nem reszketett. Fehér íróasztalnál szakállas férfi ült. Újabb csoport diktálta adatait. udvariasan. Mosolyogtam. Rám nézett szemrehányóan. . itt vagyunk. hogy megijedtem. Szerettem volna verekedés nélkül megúszni. A tolmács intett.

– Ki hozta ide? – Rósz György. Muszáj röhögni. Ez nem átjáróház. Hallgatott egy pillanatig. – Nem hívok rendőrt. menjek a zsidókhoz? Mint tavaly. . – Maga ifjabb Zimonyi István? – Igen. Ott bizonyára segítenek magán. A szakállas kijelentette. születési idejét. – Hol van? – A folyosón vár. Összehajtogattam a Zimonyi család bizonyítványát. A szakállas elolvasta a megsárgult okmányt. mit akarok náluk. – Ő ki? – Kárpitossegéd. A tolmács többször kiáltott a folyosón. a vászonsapkát az íróasztalra tettem. ki vagyok. házasságkötésük dátumát. Arcomat fürkészte. amelyet a Vatikán pénzel. – Régóta ismeri? – Húsz éve. Lábamból kiment az erő. később egyetlen fiúgyermekük nevét. hívják be. végül is tudni kívánja. Szólt a tolmácsnak. – És ha azt tanácsolják. ez a kivándorló zsidók és a cionista mozgalom bécsi központja. – Hová indult? – Palesztinába. – Római katolikus? – Talán. Elővettem édesapám állampolgársági bizonyítványát. Valamikor beleírták édesanyám nevét. de Rósz nem jelentkezett. Keressen szervezetet.

Berohant Rósz. de hogy mi a nyavalyán alszanak. Nevettem. – Van foglalkozása? – Van. – Idecsődítik a zsidókat. ő már két vaságyat cipelt föl a hátán a második emeletre. Auschwitzból. Frádi örömöt jelent. Bámultam. mit vacakolok. Vasesztergályos vagyok. – Idegenül érezné magát a zsidók hazájában. Elöntötte a düh. nem érdekel senkit. hogy hívják? Frádinak. – Melyiket? Mutattam. Feleségül venném azt a zöld szemű lányt. – A háború? – Szívtrombózis. – Édesapja? – Rákoskeresztúron alszik. – Pesten van rokona? – Unokabátyám.– Miért? – A barátom mondta. – Nem létezik. – Tudja. – Öröm? Van ilyen? Nem tudott válaszolni. Gondolkodott. Nekem támadt. . – Tárgyalok – mondtam. Elmosolyodott.

a templomok. Azt mondják. Alig vártam a reggelt. A piszkot. átöleltem Rószt. Ha nem ügyeskedsz.– Itt nem lehet tárgyalni! Itt zsidók között vagy. pelenka. szüntelen gyermeksírást. Utáltam a Rotschild Spitált. Weisz Emilt mind a hárman ismertük. Példákat tudtak. Megmondták. – Frádi – nevettem –. erős. nem haragszom rád. E céltalan bolyongásnak én voltam leginkább a híve. Vezetőjük egy Teleki téri zsibárus fia. . ha ránk bukkan? Pisztolyt emel ránk? Verekszünk? Segítségért ordítunk? Mert ha igaz a hír. Bécs. Szerették őt a lányok. mint én. Utálatos történet. veszekedéseket. a városból is kiszorítanak. Ha igaz. A szakállas nevetett. a kapunyitást. alig kikerülhető a találkozás. embereket emlegettek név szerint. Odamentünk a zöld szemű lányhoz. és irány Szombathely. mutogattuk ábrázatunkat. Nem a kíváncsiság hajtott. pedig a halálomat akartad. feleségül veszlek. te vagy az öröm. velünk focizott minden délután a Városi Színház oldalában. Fölmerült a kérdés: mi lesz. fölszaladtunk a második emeletre. tizenkét gyermekünk lesz. A Rotschild Spitálban figyelmeztettek. szelíd fiú volt. Kijelentette. S így a fiúk is. akit örömnek hívtak. Utálatos város. akik ily módon jártak szerencsétlenül. műemlékek. a jóságos szívüket tőled öröklik. Kérdőn nézett a tolmácsra. a bécsi utcákon magyar nyomozók vadásznak. A koncentrációs táborokat megjárt emberek féltek az utcára lépni. Nem érdekelt a Práter. lesz gondjuk a hatóságoknak.és gezarolszagot. hogy menekülhessek a szabad levegőre. Szépek. debreceni és budapesti fiatalemberek végzik az akciókat. Örökké jártuk a várost. kitűnő verekedő. a gyanúsakat karon fogják. megkaptam az igazoló papírokat. Weisz Emil százados. A Tavaszmező utcai gimnáziumba járt. Magas. De én nem vártam tovább. ha a barátom Palesztina földjére lép. E nyugtalanító hírt cionista vezetők is megerősítették.

Költemény. sőt. Ismerte törvényeinket. – Miféle üzletet akarsz kötni? Erősen gondolkodott. több száz. Nem is röhögtem. mint én! Te állat! Engem mással vadított meg. ez a tizennyolcadik század. Csipkefinom keringő. hanem más. Bízott benne. Egyelőre nem mondhatok többet. Taniszter sem. – Ez igen. végigbohóckodja velünk a várost.Weisz Emiltől nem féltünk. Taniszter káromkodott. Összehúzta szemét. az íratlanokat. Az nem érdekelt. kabátujjukat rángatja. A terveivel. Ránéztem. – Nagystílűt. egészen nagyszabású üzletre. téren minden szobrot megvizsgált. rovarirtást vállal? A Rotschild Spitál igazán kincsesbánya. Romantika volt? Nem. Azt is elviseltem. ez volt oka nyugalmának. csücsörít. Nem erre gondol. Már komisz idegállapotban voltunk. előre-hátra lépett. Ezer sündisznó dolgozhat. Végképp unja és mélységesen szégyelli már a pénztelenséget. Ezen is röhögtem. felelte. Erről még esik szó. Muzsika. Hát. tisztelegjünk. Nem árul el titkot. amit ő bécsi akcentusnak mondott. Taniszter dühöngött. Valami éneklő hangon. Mint egy becsüs. . hogy úton-útfélen hangos szervusz kiáltással akárhány osztrákot megállít. Mutatta a szobor talapzatára írt számot. több ezer dollárt fog rövid úton keresni. Máskor sóhajtozott. E törvény élt. száját biggyesztette. grimaszol. S ez már nem is volt tréfa. Néha ingatta fejét. Röhögtem. fiúk. utcasarkon. – Hat évvel fiatalabb. ingyen koszton tengődjék. – Ezerkilencszázharminc! – ordította. Nem akarok mindent Rósz Gyuri rovására írni. Először csak annyit mondott. hogy szerte a városban. hogy koldusként. üzletet köt. de állítom. Bécsi tartózkodásunk vagy inkább tétlenkedésünk harmadik vasárnapján találkoztunk Weisz Emillel. bivaly sem bírta volna őt idegekkel. Nem azért jött át a határon. Kérdeztem.

mit akar. – Anyám úgy éljen! Te szélhámos! Tíz éve halott! Tíz kerek esztendeje nem él az anyád! Csüggedten leült a vaságy szélére. – Anyám úgy éljen. alaptőkére van szüksége. sokszor éjfél után két óráig – és nyert. Idegzete kitűnő. Megmondta: pénz nélkül a kereskedelem dinnye. Nem igaz. – A káró négy. nem csalok. hibamentes játékos. Ekkor kezdett kártyázni. halvány gőze nincs arról. jóformán hang nélkül. öt. Taniszter nyugtalanul. – Figyelmes játékos hosszú távon nem tud veszíteni. De ülj le mögé akár csak egy órára. de igen határozottan kijelentette: Rósz csal. Rósz tiltakozott. talán boldog vagy. Nincs rá szüksége. nem játszik hamisan. amikor kitalálta – elállt a szívverésem. Soha nem várt lapra. Az említett beszélgetésnél annyit tudott csak.Ami annyit jelentett. young. Minden áldott este. hogy ez a szélhámos mit művel a harmadik emeleten. – Ebből baj lesz. király közé az utolsó dámát? – Dobjam el? – Bűvészkedsz folyton és folyton! A lengyelek a fogukat csikorítják! Vedd tudomásul. kvintet. hét közé hogyan húzod az egyetlen hatost? – Ahogy jön. Taniszter a fejét ingatta. átcsoportosít. De később. Ha kell. hasmenésem van az idegességtől! Rósz megszánta. órákon keresztül tökéletesen koncentrál. ami kétszer elment. – A tíz. Emberhalál lesz. Mindig. Ő tehetséges. van-e kedved gúnyolódni? . meglátjuk. napok óta nem alszom. – Tele a nadrág? Rám nézett. Biztonságra törekszik. Taniszter összecsapta tenyerét. A Frádi után mászkálsz. Nem tudod. – Mi baj? – kérdeztem. szétdob tercet. – Te még nem láttad őt kártyázni. Tizennégy lapos römit játszott.

A játék ritmusából akarták kizökkenteni. meglepően nagy összegben. orrvakarással jelzéseket adni. fintorokkal. ő nem veréb. Ne egyen meg ilyen tésztát. Terítette kártyáit a partnerok elé. lármásan fizetnek. Egyetlen bulit. Szóltam. a törött ablaknál rozsdás kvarclámpa. A következő osztásnál néma csönd lett. dobta a lapokat. Jelezte. Többször történt így. kört. majd bedugta a nadrágzsebébe. Éjfél után testes. kinyírják idegileg. Valahányszor kibic ólálkodott. A falon tükör. azt mondta: kuss! A férfi nem erőszakoskodott. verekedni akar. Jóformán mindig nyert. Rósz a játékot figyelte. keringett az ablakhoz. Szótlanul élvezte a mesteri játékot. . Öröm volt figyelni játékát. Éreztem. Egyenként kisimította a papírpénzt. Azt válaszolta. Ugratni kezdte a lengyeleket durván. Kezdődött a lárma. nem tollas a háta. Mögöttük izzadtak a kibicek.Este fölmentem a harmadik emeletre. Ilyenkor elmosolyodott. Rósz bólintott. könnyű. gyors mozdulatokkal húzta. leültem az asztalhoz Rósz mögé. amíg a kíváncsi odább nem áll. Azután láttam. elegáns férfi ült Rósz mellé. unalmukat űzik. emlékként kerekes ágy maradt a sarokban. Gondoltam. köhögéssel. emelték a tétet. lökdösik egymást. Ilyen együgyű trükkökön már hároméves korában röhögött az áldott Tisza Kálmán téren. A lengyelek új kártyacsomagot bontottak. kíméletlenül. pénzt kotornak elő a csizmanadrágok zsebéből. Időnként helyet is cserélnek a kártyázókkal. Dollárban játszottak. zsinatoltak. Fölényesen. bőrhuzatán kibomlott az afrik. bámulják a játékot. legalább egyetlen leosztást. Ilyenkor a lengyelek nevettek. Majd kérte Rószt. mit vacakol. nem folytatja a játékot. hadd mászkáljanak. rendezte. kissé féloldalasan. – Ausz! – mondta. Az asztal három oldalán három lengyel ült. Más szórakozást talált. ápolt. Nem heccből csinálták. engedje őt játszani. Rósz a törött ablaknál ült hanyagul. leborította kártyáit. Mögötte nem lehet drótozni. hogy keresztbe tett lába elférjen. a hibásakat kicseréltette. alatta mosdó. Idegent nem engedett a háta mögé. Leheletnyi gúny volt a hangjában. helyet cseréltek az asztalnál. A szoba valamikor kötözőhely lehetett.

A férfi letette a dollárköteget. szemét égnek emelte.Buli után – amíg a lengyelek szidták egymást. Kábítószerrel nem akar foglalkozni. pecsétgyűrűjét is elveszítette. sápadtan. kifosztottan. Néhány éjszakát még . Izsák! Öt dollárért lejátsszuk! Van lányod. ő nevetett. kopasz férfi kérlelte Rószt. – Egy partit! Egy lógó partit! – Ne okoskodj. Jokert húzott. De ő már nem játszott tovább. kiterítette kártyáit. fáradtan elmentek. megcsókolta. ahogy érkezése pillanatában láttam. amikor a szardíniásdobozokban nem fért el a cigarettacsikk. nemhiába kínlódik. húzott egy kör ászt. nyitott ablakba könyököltünk. Kivette zsebéből a dollárt. Ha jó befektetést talál. A férfi nevetve bökött a két jokerra. nem sokkal később megint. hogy másnap újra szerencsét próbáljanak. – Alig látok már. Nem váglak le. Elfelezte az elegáns férfival. Lassan. – Tessék! Egy leosztásért. Jákob! Tíz dollárt ráteszünk! A lengyelek nézték őt. mondta Rósz. Veled nem játszom. Fussanak a pénzük után. osztott. megcsukló hangon ősrégi zsidó siratóéneket énekelt. Majd kétségbeesetten kiabált. – Gyere. Mozdultak. néhány lengyel a karóráját. – Félsz? Mert figyellek? – Figyelhetsz karácsonyig. Túl rázós. megmérkőzünk! – Nem – mondta Rósz. Aki veszti. ott hagyta a dollárt. Ő most olyan lelkiállapotban van. égő szemmel ült a társaság a törött ablak alatt. Hajnaltájt. kétezer percentet is kamatoz. Analfabéta vagy. sikeres üzlet. bukta! Rósz kevert. – Hozd le a feleséged. Atlétatrikós. – Hamiskártyás kezében vagytok! Hová lett drága pénzetek! Mindinkább belevadult. őszinte derűvel. vékony aranyláncért. hogy millió percentért sem kockáztatja nyakát. Kimentünk a folyosóra. Annak villant a szeme. dollárt kotortak elő – fölállt az asztalra. Már világos volt. aranyat. Elment nevetve. noha igaz. vakító fogsorát. Rósz zsebében dagadt a dollár. Horpadt cigarettatárcát kínált föl utolsó partira. apróbb értéktárgyakért folyt a harc. Átcsoportosított. fejére zsebkendőt terített.

verekedés robban ki. Szerelemből házasodott. folyamatos mázlija nem hagyja cserben. ezer rendőr nem állítja meg. hogy csak duma. A többi nem a te dolgod. Híres betörő. magánjellegű elfoglaltsága van. Igen sokoldalú. ékszerüzleteket rámolt ki. Szép? – Szép. – És ha nem akad? – Akad. mosakszik. Ügyes zsonglőr is ejtett el tányért. Ne gondold. – Ikipaszimatima. – Láttál trükköt? Egész éjjel kibiceltél. – Ki az a jó kedélyű férfi. ékszerrel a csillárt. félő. a hartai dologházban ő szervezte a fegyenclázadást. Ezt kapta nászajándékul a felesége. nem a véletlen műve. Senki nem csúszik ki a kezéből. semmit nem szabad kérdezned. sápadt arcát felém fordította. szikrázott a töméntelen kincs. Ragyogott a szeme. Egy Gieser nevű dúsgazdag ékszerészt figyel. felelte. Sajnos. Ismerem őt. bátyját szökés közben agyonlőtték. mit jelent? Nem tudtam. Most kitűnő fülest kapott. Cigarettára gyújtott. . akivel elfelezted a pénzt? – Vezér Jancsinak hívják. ő adta a játékhoz az alaptőkét. – Kirabolja? – Igen. – Ilyen szerencse nincs. Nem hiszem hosszú távon az ilyen szerencsét. Teleaggatta arannyal. – Ez nem hittanóra. Délután szabad lesz. Bankokat. a kasszafúrást is érti. Amikor itt az ideje. A megfelelő alkalommal. reméli. Olyat. inkább műhiba lesz. a lengyelek mindinkább ingerültek. borotválkozik. Azt jelenti. – A viszontlátásra. erősen kételkedem az efféle folyamatos mázliban. Megemlítettem. Hinni Istent kell. – Lefekszel vagy kijössz a városba? Nem tart velünk. fontos dolgot kíván mindkettőnknek bejelenteni. – Tudod. Mosolygott. Ha előkerülnek a bicskák. amitől hanyatt vágódunk a kövezeten. Röviden úgy is mondják: iki.kártyázik. De most semmit. Vállat vont. Legutóbb bankrabláson bukott le.

Előhalászott zsebéből néhány karórát. – Nincs! – Mind a hármunknak jogunk van hozzá. . – Rósz szerelmes. éti csigát tud sütni. Gondot. mert vagy minket választ. Nem kis bonyodalmak előtt állunk. Bámult. Tehát egyetlen kötelességünk van: megóvni őt. hogy nem érdekes? – Te nem szeretsz senkit magadon kívül. meglátod. fájdalmat. Ezt nem lehet pofozkodással elintézni. megnézte a pontos időt. ért a klasszikus zenéhez. aki tönkreteszi az életét. kifosztja. Talán kisbabánk is születik. Sőt. megcsalja fűvel-fával. – Egyikünknek sincs! – Hogyhogy nincs? – Azért. Megdöbbent. verekedni kell Rósz Gyurival. kirabolja. – A nő magyar? – Talán perzsa. ha a nő varázsa már hatalmas. A többit megtudod. – Nem érdekes! – Mi az. – Jézusom! Komplikált helyzet. a barátait. – És ha eléd bukkan egy lány? – Nem bukkan! – Nekem is bukkant. Figyelmeztetni a veszélyre. nagy keserűséget okoz neki. Joga van a szerelemhez. – Igazságtalan vagy. mert nincs! Azért! Elöntött a düh.– Ki a nő? – kérdeztem. és elrohant. vagy egy olyan nőt. apró csizmája van. A későbbi veszekedések elkerülése miatt szóltam Taniszternak. talán indián. – Miféle náció? – Leonénak hívják – felelte –.

az egész rohadt élettől. – Johann Strauss. kalap ijedelem. nem fél tőlem. Mindenkit kiröhögsz. Ahogy Taniszter mondta: ilyen fokon a hülyeség már csípi az ember szemét. Időnk van. de szerelmes nem leszel soha. Nincsenek érzelmeid. – Rólad ez a véleményem. a nőktől. hogy az oldalam is megfájdult a röhögéstől. mint a semmi. úgy vélem. de legjobb emlékezete szerint az is én voltam. hisz ingyen még nem kapott puszit. sajnos nem tudott pontosan érkezni. Bár. – Pofákat vágsz. Hallgassak. hacsak meg nem szánom. mert saját magából indul ki. és nem tud egyetlen könnyet ejteni. a Stephanskirche. Sok magyar járt ide. Félsz tőlem. kávéházban. ahogy előre láttam. Nem lesz könnyű feladat. Változatlanul kötelességének tartja figyelmeztetni Rószt mindarra a veszélyre. haján a brillantin. – Nem a nyavalyát – legyintett. . felelte. – Hazudsz. Ragyogott a szeme.– Nem igaz. Csakis azért. szerelmes férfinak. folytattam. ujján a briliáns. És ne fenyegessem őt. Bécs ősszel mutatja igazi arcát. gügyörészel. hazudsz. rakás szerencsétlenség. akit nem látott. mert oldalba rúglak. Minden úgy történt. nem ismer. Olyan szerelmes volt. csak egy van a világon. Rósz Gyurival már nem lehetett értelmesen beszélni. Csöndesen kérdeztem. Rósz öt percet késett. Nem volt unalmas vasárnap. Délután találkoztunk a francia zóna csücskében. Ilyen ember. mint ő. Ugathatok. Pontos választ adott. – Honnan szeded ezt a sok bárgyúságot? Pontos választ adj. mondta. Igen. Nálam olcsóbb emberrel még nem találkozott. Akinek meghal az egész családja. melyet nő okozhat hiszékeny. Bár. Halálomig. megcsókolod Frádit. úgy gondolom. Zsebórán mutatta az időt. EInézést kért. kipróbáljuk a négy évszakot. Bólintottam. ismer engem. a város távoli helyén volt találkája. nem is fog. lányt. a tél felel meg inkább ízlésünknek. Hogyan meri támadni Rósz szerelmét. – Megnézzük. talán le is fekteted őt. – Milyen szép. meghatóan szép e város – fuvolázta. csak néhányszor a kuplerájban. A cipőmre köpött. Savanyú a szőlő. nem kerítek neki egy tisztességes lányt. az hallgasson. annyit számít.

– Csak vedd elő a kést. Kért. a sok víg énekes. . Néztük egymást. nincs szükségem botrányra. belevágom a sörösüveget Rósz pofájába. – Megmondtam. ha rámegy ingem-gatyám. – Ha ez a ribanc eltaszít a karjaiból? Nyakadon hagy egy gyereket? Megajándékoz egy csúnya betegséggel? Bűnbe. Rászóltam. Nézte őt olyan hülyén. ennyivel tartozunk egymásnak. Ágálni kezdett negyven kilójával. hogy elege van. Csak tán a madarak. – Takarodj. – Tessék gondolkodni – magyarázta kétségbeesetten. Nem akarlak megütni. csöndesebben. dögöljön meg. Leléphetsz. Rósz nézte Lacika táncoló öklét. – Mehetsz te is! Elmosolyodtam. Temetését az utolsó fillérig vállalom.Tűnődött. – Te aljas – mondta csöndesen. akkor is. – Rósz. Azután másik férfi ágyában találod? Akkor mi lesz? Rósz elővett száz dollárt. támadj ránk. mert nem áll jót magáért. Három üveg sört rendelt. amit eszétől vártam. – Szép követ kapsz. Lacika szóhoz jutott. mi lesz. igyunk vele egy kislányra. – Hóhullás. – Eszeden vagy? – nyúltam a karjához. ne bolondítsuk tovább. Megtett mindent. Ekkor kezdődött a baj. madárfej öklét Rósz arcához dugta. Taniszter elé tette. – Intézkedsz? Nem vagy te rendőrkapitány. Kértem. Taniszter nem mozdult. Takarodj az asztalunktól. hogy attól féltem. Taniszter megvadult. van egy javaslatom. kiabálni kezdett. fehér háztetők. akit ha megismerünk. nyomorba hajszol a pénzért. Mosolygott. Meglátod. szívünkbe zárunk.

hogy ribanc. Leone rendes lány. tömegszálláson. Csupán néhány apróságot kérdezek. Lenézlek a végtelenségig. Ostobának. – Ne zavard össze a gondolataimat. Soha a büdös életben. – Utállak benneteket. Taniszter bólintott. Aljasok is vagyunk a javából. akit nem ismerünk. – Ne tedd. mondta. – Számomra nem vagytok többé – mondta keserű hangon.Akkor lehalkította hangját. Válaszoljatok. – És ha elfognak a rendőrök? Megint bezárnak? – Nem fognak el. Rágalmazunk egy lányt. Azt várta. Abból. . amiért azt állította Leonéról. Zimi. – Igazad van. – És gyermeket akarsz? – És gyermeket akarok. létbizonytalanságban. Ő is. Taniszter őszintén bocsánatot kért. Pillanatig maga elé bámult. – Második kérdés. a gyermek. fogsz-e valaha az életben dolgozni? – Nem. – Kártyából? – Abból. – Kivételesen ne ordítsatok. – Nem igaz – mondta Rósz. Élve nem. gyermeket szülni káoszban. örülünk a boldogságának. Taniszter fölemelte mutatóujját. unintelligensnek tart minket. Otthonra. hogyan lehet fészket rakni. közli a véleményét. – Miből tartod el? – Ami jön. gyermekre vágyik. szeretetre. – Lopásból? – Koldulni nem szoktam. Mára elég volt. mielőtt elbúcsúzunk egymástól. Légy szíves mondd meg. Meg másból. Ez kész lehetetlenség. azután folytatta. Első kérdésem magasztos. Most.

Taniszter félájultan bámult. Ma kártyázik utoljára a lengyelekkel. – Az én gyermekemet nem kell félteni. Igyekeztem rendezni gondolataimat. Öt nap alatt lebonyolítjuk. Cigarettára gyújtottam. Vállalunk néhány disszidenst. túlél minket. Ő majd vigyáz Leonéra. fölutazunk Pestre. – Talán hamarabb. Vigyázzunk. tűzkövet. bokszmeccseket látogatunk. Jól van. pörgetni kell az er betűt. Nem tud róla. Szorgos ember. – Figyeljetek. körülmetéllek. ne féljünk.– Ohó! És ha lelőnek? Akkor mi van? Mi lesz a gyermekeddel? Rósz elmosolyodott. Fölhúzta szemöldökét. öngyújtót. Attól függ. mehet a dupla vagy semmi. tanuljuk a németet. Kéznél van Taniszter László szabósegéd. A terve: vásárolunk penicillint. kitűnő francia nyelvtankönyvet vásárolt egy debreceni orvostól. Együtt járunk Operába. Bólintottam. Ha eljártatod a szádat. az Isten nem állítja meg. – Vagy éhezhet egyetlen napig is? – Nem – mondta Taniszter csöndesen. Leica fényképezőgépet. kezdjük el a franciát. mondta Rósz. mit jelent Rósz Gyurinak az út. fejünk se fáj többé. Átszökünk a határon. Olyan tervem van. Hallgatjuk a Zauberflötét. Kért. – Nem éhezhet. Holnap lefoglalja a kártyaszobát. – Ketten megyünk. Holnap bemutatja Leonét. – Sima üzlet. szacharint. búcsúzóul megbünteti őket. beköltözik Leonéval. Nem ismer vitát. Tudtam. Lacikával nem bajlódunk. – Mit szól a sima üzlethez a menyasszony? – Semmit. Nem engedi éhezni a kölykömet. tizennégy karátos aranyat. Emelhetik a tétet a csillagos égig. a többit meg orrunkon át kiszorítani. Szeretni fogjuk. Jövőjét. mondjuk húszat. értékesítjük. sokáig él. mennyire iparkodunk. életét teszi rá. – Aszódról is kuss! Nincs mesedélután. Házasember lesz. . Nincs itt semmi hiba. Elkomorult. amit ha megcsinálunk. fejenként száz dollárért áthozzuk őket Bécsbe.

– Tudsz jobbat? – Üzleteljünk Bécsben. – Félsz? – Centit sem. A börtön vagy a halál kockázata nem mérhető pénzzel. Hülye délután volt.– Megyek Arkansasba aranyat ásni. ámulni fogunk. Leonéról fecsegett. Taniszter rimánkodott. bőre tejfehér. becsaptak. Elmondta. Komoly tőkére van szükségem. Rósz karomra tette a kezét. Ma éjszaka erős iramot diktál. Bólintottam. – Kidobjuk őket az ablakon – röhögtem. Mosolygott. Félő. – Megölünk negyvenet. de azt hiszem. Gondolataiba merült. haja vörös. Nem sokat értek a kereskedelemhez. Rósz nevetett. de mint a láng. – Velem jössz? – Igen. esküszik. Párizsban nagyszabású kereskedelmet kívánok folytatni. – Gondolj Leonéra. Megkért. Hajnaltájt nem tudni. Texasba cowboynak. ha vettem. De most Pestre indulni meleg dolog. – Egyenként – mondta Lacika. ma éjszaka sok pénzt nyer. . az utolsó kártyacsatánál legyünk mellette. a lengyelek megvadulnak. be nem állt a szája. ez a vállalkozás nem áll arányban a rizikóval. Elvigyorodott. – Bécsben csak aprópénzt lehet keresni. mi történik. eljövendő gyermekedre. – Elharapom a torkukat – mondta Lacika. becsaptak. Nem szólt többé. és olyan parányi füle van. ilyen játszma fabatkát sem ér. szeme angyalkék. Százmillió dollárral sem lehetsz így boldog. ha eladtam.

– Transzport indul Palesztinába – mondta Rósz. – Mi az. Számtalanszor figyeltem nála verekedés előtt. Weisz Emil a zsebébe nyúl. – Remélem. Röhögve mentünk ki az ajtón. mézet. – Ne vigyorogj. Később Taniszter igazított szemüvegén. Megmondták a Rotschild Spitálban. a közönyöst. nem lesz zűr. Váratlanul érte Lacikát a válasz. hanem Bécsben. Taniszter arcáról maradéktalan öröm sugárzott. szovjet katonai parancsnokság ellenőrzi a területet. Két utcával odébb találkoztunk Weisz Emil századossal. A fapofát dobta be. hogy Zauberflöte? – Varázsfuvola – mondta Rósz. Rósz szívében sem loboghatott örömtűz. – Milyen szöveget nyomsz szerelmi témakörben? – Aszódi élményeimet mesélem – válaszoltam. – Ezt nem hittem! Nem én! Pedig mondták. Rósz Gyurihoz fordult. Ezért jött Budapestről. a francia zóna határán. Szaporán pislogott. Féltem. Kiveri pofádat a csalán. majd Rósz Gyurira fordította. Fizettünk. Idegesek voltunk mind a hárman. – A zsenge korú bűnözésről tartok előadást. mogyorót osztogat. Rósz vigyorgott. De most nem a Városi Színház oldalában bámultuk egymást. ahol száz méternyire négynyelvű tábla jelezte. hogy itt bitangolsz Bécsben! . – Beszélj Frádival. – Emilkém! – lelkendezett. diót. Röhögtünk. Lazított tartással állt. töröljenek minket a listáról. gyanakvó szemét rám. – Menni fog? – Meggyőződésem. Mondtunk még néhány marhaságot. Úgy vélte. Hogyan kell szagosvizet lopni búcsúban.

ugrik a penge. Szeme beszűkült. Majd Márta Katalinról. – Mi van. aki Weisz Emil mellett állt. hallottam beszédüket. – Minek? Rósz hangtalanul nevetett. Weisz Emil nem vette le róla a szemét. Weisz Emil vállat vont. második emelet – mondta csöndesen. Olcsón árulják. Rám nézett. ő volt a mestere. Elutazásunk napján még telerakta lábosukat. csavargók? Rósz a zsebébe eresztette kezét. . Rósz nem mozdította szemét a férfiról. – Ne nyúlj a belső zsebedbe. Tolmácsold a kollégádnak is. Weisz Emil semmire nem tudott válaszolni. – Majrézol? – Anyád – mondta Rósz. – Szép balhét hagytál otthon. Előbb Boros István férfiszabóról érdeklődött. Ő hordott nekik ennivalót. de könnyebbet nem tudott. Majd egy kutyacsaládról. Taniszter önfeledten mondta a magáét. – Nyúlért. Tudtam. gömbölyű balhét. – Hülye vagy. pavilon. Láttam a füstöt. Lacika tűnődött. zöld homokosládában. – Mi nincs? – vigyorgott. másodperc alatt rántja elő a kést. A pukkantyút a nadrágzsebemben hordom. Weisz Emil hozzánk fordult. orrát vakarta. – Sajnálom. orgonabokrok tövén. aki az Alsóerdősor utcai kórházban fekszik. Szép. – A.A posta előtt orosz katonák cigarettáztak. A színház mögött laktak. Kérdezz könnyebbet. – Hová készültök? – Párizsba.

– Ilyen tetűjáger – mondta dühösen. fiúk. – Kétszer bökted meg. – Ne szarakodj. Komplikáltabb. Weisz Emil röhögött. Visszaadta a hatharmincötöst. Hátrább lépett. Rósznak adta. majd engem. Búcsúzz el a rendőröktől. Mellette a férfi elsápadt. – Nem mondta meg a neved. alig nagyobb a tenyerénél. Már a Rotschild Spitál közelében jártunk. Nadrágzsebéből előhúzta a revolvert. – A torkát. Rósz Gyurihoz fordult. Weisz Emilt. vigyázni kell. Mit képzel ez magáról? Hogy én őrizetbe veszem? Rósz állt. – Add csak vissza. fiam – mondtam neki. bámulta a pisztolyt. – Rágyújthatok egy cigarettára? De nem várt választ. Hatharmincötös Browning volt. Senki ne sértődjék meg. Rósz még mindig magyarázta. Elbúcsúztunk. ügyetlenül mosolygott.– Elég csinosat. – Korrekt fiú. – Nem játék ez. Bólintottam. – Él? – Kínos? – Mehet a pletykahivatalba. . ez nem bizalmatlanság. – Befoltozták. – Csirketolvaj. A csövénél fogta meg. ami nem a tiéd.

– Miért? Ha a kárpitosok elmennek kasszafúrónak. Lacika nevetett. – Őröket. . – Szerinted ránk lőne? Nem válaszoltam. egy citromot. Vizsgálta. – Te tudnád? – kérdezte Lacika. – Véleményed szerint egy zsibárus mért megy el rendőrnek? – kérdezte Rósz tűnődve. szardíniát adtak. kvártélyt – mondtam. kiugratta pengéjét. beletúrt a hajába. A citromokat Lacikának adtuk. – Felelj! – Nem szeretnék találkozni vele a határon. nem tudná. mit csináljon. – Például Weisz Emil ha elkapna a határon. Sem Budapesten. Kenyeret. csomag kekszet. – Szellemes vagy – mosolygott. A karomhoz nyúlt. A redőnyös ablaknál sorba álltunk. – Este elmenjek tolmácsnak? Bólintottam. Úgy vinnélek az őrsre. hogy abban megakadályozzanak. A Rotschild Spitál előcsarnokában Lacika kijelentette. – Hozzám fordult. – Megmancsoválnál? – Szíjjal. Megállt. papírzsákban gyűjtötte. – Kosztot. Elővette zsebéből a kést.– Merész üzleteket kötök. – Én nem megyek detektívnek. A két kezedet. a detektíveket meg azért fizetik. – Ostobaság! Pénzt adna. Csempészáruval. Akármilyen rendes. éhes. Gondolkodott. Éveken át. – Te mit csinálnál Weisz Emil helyében? – Megvernélek.

Röhögtem. Megcsókoltam. mint valami olimpikon öt perccel a fölvonulás előtt. Mosolygott. Zsebre dugta a kést. – Piros – nevetett. – A te szád piros. Rám kacsintott. ahol csak mutogatnak. – A te szemed zöld. Villant a szeme. vajszínű plisszészoknyát. – Akkor is átjössz velem a határon. Mit mutogatsz? – Két jokert. fehérre festett padon találkoztam Frádival. szandált viselt. – Igen. – Fehér. – Én szeretlek téged. Káró ászt. – Biztos? . Kifent kés. Első emeleti folyosó könyökén. – Te nagyon szép lány vagy. Mosolygott. – Ahhoz tehetség kell. – Furcsa szerelem. – Ez már volt. Bátorság. – Koldus leszel! Így van megírva! Kártyaasztalnál! Lóversenyen! Ma este elveszíted a fogadat is. – A te kezed fehér. – Nagyon szép vagy. A rókának vörös prémje van.– A róka megy vizet inni. Kék blúzt.

Frádi bólintott. feleségül veszi. Mondtam. és olyan parányi füle van. Hálóteremből álmos asszony jött ki. A következő transzporttal tudunk csak Palesztinába menni. nem transzport. csak ámul. nem tudjuk kitalálni. sütött a hold. Hárman vagyunk barátok. rendben van. – Miért akartok Bécsben maradni? – kérdezte. a Rotschild Spitál folyosóján. haja vörös. Egy szabó. Én meg boldogan üldögélek itt. el nem válunk soha. S talán a kicsiny szabólegényre is rámosolyog a kék szemű szerencse. A pongyolás ette a cuclit. – Mit óhajt elmondani? – Töröljön minket a listáról. Kezdődött a kín. Angyalkék annak a szeme. transzport. A kárpitos néhány üzletet akar lebonyolítani. ne lármázzak. – Miféle szépet? A kitárt ablakra mutattam. töröljön minket a listáról. Szegények. Esküszöm. Bedobtam a népmesét három árváról. aki meglátja. A kárpitos meglátott idegen földön egy kislányt. vidéki tájszólással kért. Az asszony lesütötte szemét. Világította a fákat meg Rotschild báró bronzszobrát. A kárpitos megszerette őt. bőre tejfehér. – A szépet magyarázom. – Mit akar a kislánytól? Fél órája hallgatjuk. a következő transzporttal megyünk Palesztinába. azért kell a kevés idő. Összefogta pongyoláját. raktam: utazni. mint az ördögök. egy kárpitos meg én. akik a boldogságukat keresik. Magyaráztam. Palesztina. Fogadalommal fogadtuk. de mint a láng. háromnapos korunk óta ismerjük egymást. nem Palesztina. nem utazni. Néztem őt. . Tolmácsolta.– Biztos.

Nem játszom a saját pénzem ellen. – Akkor mérkőzünk. mint aki Salamon király harmadik udvarába lép.Ette? Bámult rám nedves szemmel. Vezér kölcsönkért tőle száz dollárt. Visszament a hálóterembe hallgatózni. – Kitesszük a pénzt. – Gieserét? – Nem lesz az sok? – Nem – mondta Rósz. üres koporsók között. A felét átadta Vezérnek. és susogó hangon. Rósz Gyurit agyoncsapják a harmadik emeleten. – Nem adok. megcsókolta Frádi arcát. a kést. – Kipróbáljuk. – Marad ott még lap. nagyon sokat. mennyi dollárt rabolt ezen az éjszakán. Tizenegy óra tájt mentem föl hozzá. azután kártyázni hívta őt. Azután elmosolyodott. Rósz bólintott. . – Addig már én is virítok annyit. – Hozok pénzt. hogy míg én lubickolok a holdfényben. Már nem tudom. igen szépen fordíthatta jiddisre a Benedek Elek-dumát. nem tudott megszólalni. Majd megsimogatta fejemet. Rotschild báró háta mögött csókolództunk sokáig. Engem se izgatott. Csak arra emlékszem. Szürke vasajtón keveredtünk ki a parkba. mindenféle szentimentális sóderral csínján bánjunk. Vezér fölállt. Vezér nevetett. Frádi megrészegült. Kézen fogtam Frádit. Frádi szemén láttam. – Lógva hagysz? – Ingyen rendelés a Poliklinikán. keresztül a porlepte halottas szobán. lementünk a szűk hátsólépcsőn. – És kivesszük a pakliból a jokert. Rövid úton elnyerte minden pénzét. Vigyázzunk a lírai dumával.

Taniszter elpirult. lesütötte szemét. Rósz haragudott. – Kérem Istent. Ízlett. Mindhármunknak vásárolt inget. az arca zöld. Aztán röpke cigarettaszünetet tartunk. de meg kell magyaráznia. így legyen. – Intelligencia kérdése – mondta. Úgy. Gondoltam. vattapaplant – sarkában az amerikai hadsereg pecsétje –. Azt mondta. észnél legyünk. Emberek vagyunk. mindig. Kedves lány volt. ólomkristályt. kijött velünk a városba. hatosikreket szül. cipőt. hogy nem is szóltam. szál virágot látna a kezünkben.Rósz elvigyorodott. azt mondta. mindig a testére emlékszem. legalább bonbont. most nem. Ha megint kongatni kezd. . kedves. Fáradt volt. – Régi szabály. ha ő teherbe esik. gramofont. Amikor először láttuk. amolyan jópofa. bőrkanapét hozott valahonnan. De akármennyire töröm is a fejem. okosan gazdálkodnunk a pénzzel. Nem. Milyen is volt? Vörös a haja. Nem akar minket untatni. vigyorgott. Bosszúsan megjegyezte. – Tekintsétek úgy. puszit kaptunk. Leone nem sok hozományt szerzett magának. De nem feküdt le. Ráütött a csípőjére. ha az ember elkótyavetyéli az alaptőkét. Szerelemről kerül szó. belevágom a hamutartót. drótketrecben kanárimadarat. az ajtóra lakatot szerelt. Kitakarította a harmadik emeleti szobát. csak az ólomkristály csikorog még a fogam alatt. Bocsáss meg. Leone. Széles csípője volt. A meztelen testére. Vigyáznunk kell. E passzust még elmondom. – Megettük út közben. néhány edényt. Állítsd meg azt a rohadt faliórát. Talán ennyi az egész. megtörténik velünk a csoda. olcsó sportöltönyt. Köszönöm. Majd később kérek kávét. úgy. Mehet a pokolba. halott. elnézésünket kéri. zoknit. szeme talán kék. Délután beköltözött Leonéval. Párnát. két napig alszik. Nem túl érdekes. megölelt minket. úgy bizony. van egy kérésem.

. Időnként ránk nézett. tojást sütött. Korrekt bírónál hat-nyolc év börtön. Néztem őt. Megmondtam. sóhajtott. embercsempészés. Másnap megmondtam Rósz Gyurinak. – Soha. – Lily Pons – mondta. – Csupa tojás a nadrágod – röhögött Lacika. elindította a masinát. – Csak a szél járhat büntetlenül keresztül a határon. Hangosan nevetett. fölkurblizta a gramofont. – Nem hát! Ahhoz is ember kell. – Nem bukom le. Leone bekapcsolta a villanyresót. Kemény fiú. Cigarettával kínált. Fogával tépi szét a torkodat. – A Csikágói nem fecsegett. – Reflektorok? Kutyák? Géppisztoly? Vállat vont. jó a habitusod. Csöngettek. ne számítson rám. Befoltozták – kész.Engedélyünket kérte. Ha muzsikálni kezdesz. Hallgattunk. Úgy mondják. Félek. Te dumafrancinak születtél. – És a külön kis balhém. sajnáltatni magad. Ha módja lesz rá. valutasíbolás. – Az isteni Lily Pons. – Te állat. Azt nem tudják megfogni. Plusz a csempészáru. – Koldultál már? – kérdezte. Rósz elegánsan evett. A tiltott határátlépés bűntett. Bólintottam. – És ha lebuksz? Leonét elküldjük apácának? Elmosolyodott. lemezt választott. – Igazad van. törleszt. Nem szököm Pestre. szem nem marad szárazon. Föltette. – Akkor ámen.

Vezér rám nézett. Férfimeló. Kevesen értik. Rószt elhívta egy karcsú. erős szív kell hozzá. Csontkockát vett elő. Párizsban kereskedni fog. leveti a bugyiját a felügyelő úrnak. ha kiugrik a balhé. új vállalkozáshoz idő kell. Kapcsold ki Leonét a forgalomból. Rósz nem csibészkedik többé. magas. dobjuk ki a cechet. Bámészkodtam. Vér is folyik. ha kell. – Mióta az eszemet tudom. párnája alá teszi a kincses ládikót. nem lehet gatyázni. A bolond mindent megcsinál. Ötöst dobtam. – Mikor nyertél szerencsejátékon? – Ritkán. – Neked is jó a habitusod. ajánlotta. Kedveli. A bátyját agyonlőtték. Aztán meséld el Rósznak. nem is merik vállalni. A hangos munka nem jó. A Fürster Caféban ültünk. hideg. . Rósznak dörzsölt asszony való. De ez nem gond. kidolgozott terv. A gond nem játék. gyors kéz. bújj az ágyába. – Jó üzlet. minden rendőr utánad fordul. Szivarra gyújtott. kinek. – És ha lefarol? Repülőre ül? Ingatta fejét. Ha átmész az utcán. aki. Ha tél volna. indulna perzsabundát kísérni. angol zónában. Feszítsd le a litván nőt. – Nem ért a kereskedelemhez. kikóstolja. elegáns fiatalember. – Amerikába készül. Gyors ész. – Ha sikerül az út. Ügyvédet szerez. nem operamuzsikát hallgat. perc alatt teríteni kell. cionisták gyűrűjében nem akarom elkapni a torkát. Nagyobb baj. A Rotschild Spitálban. – Rósz Pestre megy. hol lehet pénzt dugni. Legalább fél év. fogy a pénze. Elmosolyodott. sört rendelt. megbízható társ. ölelgeti. Megszívta cigarettáját. ő hármast. Vezér leült az asztalomhoz. hogy az öreg ékszerész nem mozdul.Vigyorogtam. – Igen – mondta. – Talán Rósz. Panaszkodott. nem akar másik munkához kezdeni. jóképű.

Törve beszélt magyarul. Mosolygott. Félt a bécsi hochstaplerektől. csal. A szegény zsidók gyámolítójának nevezte magát. pöfékelt. Vezérnek kedvére való volt az ötlet. Szivart kért Vezértől. Nem akar minket megsérteni. Vezér egyetlen szavát nem hitte el. Ilyenkor durva volt. kijelentette. fenyegető. fecsegnek a rendőrségen. énekel.– Ez nem játék. beépített ember. mivel foglalkozik. susogj. A szovjet zónába megyek. agyam elborul. Angol katonai őrjárat érkezett. Tőlem nyomhatod litvánul is. végét késsel lenyeste. A „Susogj. hosszabb az engedélyezett mértéknél. szerény. jiddisül. megölöm a kurva istent. Nem tolvaj. De erre nem kerül sor. jóképű fickó volt. lop. mondta. Kijelentette. – Mindegy. Kibukkant kedélyes modora mögül a börtöntől való rettegés. Barátságos. miféle nyelveken ugat. csak a kedves ismerőst akarta látni. – Béke veled is – mondta Vezér. – Ugye nem? És ha lebukik? Ki várja őt? Te küldesz csomagot? Egy év múlva a nevére se emlékszel. Megijedtem a szemétől. Kitűnő tippet kaptam egy kedves ismerősömtől. – A bíróság előtt ez lesz a legkisebb bánatom. Hátha sok pofont elbír. nem szélhámos. jelentkezem a hazatelepítési bizottságnál. – Mindannyiunkkal. rabol. . – Megbánod. Súgnak-búgnak. akik túlélték. S béke halottainknak. Rósz visszajött. nem strici. Nem súg. öreglányok pénzelik. nem kereskedő. kényelmesen utazom Pestre. A kedves ismerőst Gyémánt Lacinak hívták. sok közöttük a tégla. anyámat is. Nálam tilos. Vonaton. Vezér a bicskát nézte. hogy milyen származású valaki. Ikipaszimatima – vigyorgott. Gyémánt Laci cigarettával kínált minket. Nem tetszett neki a fiatalember. – Béke a zsidóknak. fehér akác…” Ha meghallom. Nyugalom áradt belőle. Anyanyelve román. – Engem nem érdekel. – Hadd lássuk őt. amit nem kedvelek. majd rám emelte tekintetét. Vezér pillanatig nézte őket. Egyszerű dolog. de tíz ilyen legényt kifizet a mellényzsebéből. németül. Úgy köszönt: Salom Aléchem. Az előbbi elegáns. – Ember nem fekszik le a barátja feleségével. De van egy nóta. Nem szabad a legbutább csapdába kerülni. – Dinnye – mondta Rósz. mondta. nem szakmája.

Sok a pénzük. Annak pofon a vége. A pénz nemcsak erőt ad. fényképük van. büntet is. Gátol minket is. Gyémánt Laci mosolygott. irányítja az európai zsidók kivándorlását Palesztinába. A templomban zsidók imádkoznak értem. Gyors. váratlan fordulatoknál képtelen dönteni. dezorganizál. eltűnik a kincses ládikóval. Magyarázta. de én gyűlölöm a hangos szót.Lecsatolta arany karóráját. Elég csinos üzlet. Ha gyanút fognak. ujjáról lehúzta köves gyűrűjét. megvesztegetnek mindenkit. rám ordítanak. ajándékozd szeretődnek. szép feleségem. amolyan futár. amikor a hátam közepét. lebénít elhatározásainkban. Leone nem volt otthon. akkor lássam Párizst. se fizikummal. Csak az igazolásnál ne legyen baj. Dobjuk ki kockán. Gyémánt Lacitól pecsétes igazolványt kapsz. Vezér szeme fölcsillant. Feledd a nevét. – Ha barátod lebukik. Rósz hallgatott. menten lebukom. pénzzel nem szabad játszani. Gyémánt Laci cionista parol. a határőrök. ikipaszimatima. Rósz legyintett. Azután másként határozott. Taniszter sugárzott az örömtől. Lehet. Azután még a magyarok. minden akadálynál betojik. – Ne foglalkozz Leonéval. amitől félni lehetett. a magyar rendőrség várja. Kőmosoly ült arcán. Én a börtönben meghalok. gyáva. Igaz. – Tessék. ujjlenyomatuk. Hazafelé Vezér kijelentette. A harmadik emeleti szobában beszéltük meg az utazás részleteit. hogy ez dezorganizálás. Köteg dollárt húzott elő. – Boldogan hazamegyek – mondta –. Nem szeretném. Rósz váratlanul durva. – Hülye vagy. Vigyáznom kell. elmegy Pestre ő is. Lacika vérszegény. az ékszerész. Amit úgy szerettem nála. – Nem kockázom. Vezér elé tette. Félt. se lelkierővel nem bírja a csavargást. Tűnődött. kisfiam van Budapesten. azt is. – Ezek ritkán buknak le. Szervezi. – És a magyarok? A határőrök? . ha elátkoznák a nevemet. a zsidókat se lehet örökké átejteni. A Rotschild Spitál kapujában Vezér karjához nyúlt. ingerült hangon kijelentette. Elbújik valahol. Nyugtalanította Gieser. Mert baj lesz. csinál egy fordulót Rósszal. Tanisztert hazaviszi. nem akarom vitatni.

Tönkretette a háború. Komoran figyelt. – Hallottad már Zsabotinszky hírét? – Nem. hozzátartozik e szép történethez. Mind több határ lesz mögöttünk. nem vagyok féltékeny. eltűnt a homályban. a gyász. vigyázz Leonéra. Előbb-utóbb elszakadunk a cionistáktól. – Határozzon mindenki maga a sorsa fölött. Akármilyen. A mosdóban talált meg. hívom Rószt. Na. cigarettázott. Az utazás megbeszélését követő napon. határőrök mindenütt. nevemet kiáltozta. Talán az utolsó lehetőség. Dávid ben Lézel. De annyi bizonyos. – Amíg úton leszek. csoportos utazgatás. elszökött. vagy néhány nappal később. – Óvod őt? – Óvom. Leone irtózik a magánytól. hálóhely. Gondoltam. megszűnik az ingyen élelem. bátorságunk és a jó szerencse. akadt még egy rövid epizód. Még nem hallottam. Ha úgy döntesz. Szenzibilis – mondta büszkén. Ha menni akarsz. derékszíján hatágú csillagot. Lacika bámult. Lakatot találtam az ajtón. – A Tisza Kálmán téren? Rósz elmosolyodott. Tanácsot nem adok. többé nem lesz módod ilyen nyugodt hazatérésre. A Dob utcai suhanc egyenruhát viselt. a rendészeti osztály vezetője parancsolja. – Átadlak Márta Katalinnak. Úgy vélem. – Nem kell röhögni. a láger. kiabál. hozzám fordult.– Auschwitzi zsidókat nem bántanak. amin meglepődtem. csak eszünk. engem nem zavarsz. azonnal keressem meg. Rósz a Tisza Kálmán téren tesz le. álmában nyöszörög. Akkor már nem véd bennünket más. mielőtt Leone kirabolta Rószt az utolsó fillérig. idősebb férfit küldtek értem. Dávid ben Lézel egyedül várt. Elkomolyodott. nem olyan a természetem. Taniszter a véleményemet akarta hallani. Üzenetet hozott. velünk maradsz. Taniszter gúnyosan röhögött. hogy baj nélkül hazamenj. este hét óra tájt – Frádival volt találkám –. oldalán pisztolytáskát. Íróasztalán ült. . Szaladtam a harmadik emeletre. beszéde van velem.

Fontoskodó hangon sorolta. Ráncolta homlokát. – Így igaz. Hátra tett kézzel járkált. Mereven nézett rám. – Nem akad. hülye vagyok? Süket állat? Ti meg okosak? Mindenki hülye. csak ti vagytok szép fiúk? Pesti dörzsöltek? – Utazni akarunk – mondtam. – Szép. – Sok panasz van rátok. Lecsúszott az íróasztalról. – Félsz? – Mi okom? – Akad. Jól csinálod. Megállt. – Gondolod. – Nem érdekel? – Nem ártunk senkinek. Bólintott. . – Életet kezdeni. fekete csizmájára állt.– Szálasi Ferencet ismered? – Unokabátyám. – Egy sem? – Darab sem. – Soroljam? – Nincs bűnünk. Hallgattam.

– Kit vertél meg? Valakinek eltörted az állkapcsát. kifosztja az átutazókat. étkezésnél tegyen föl sapkát.– Rósz bőrkanapét lopott. – Kérlek. – Egyetlen kérésem van. – Elvitték a kötözőbe. Tíz perccel később elmondtam Rósz Gyurinak a találkozást. Az utcára dobatlak benneteket. élek a jogommal. nem húzzátok be a nyakatokat. Menni akartam. Kerüld el őt. eltörte az állkapcsát. ne haragudj. – Miért? Igazított pisztolytáskáján. – Nem hiszem. Végül kisajátított egy hatszemélyes szobát. Huba. – Beszélek a barátommal. köztiszteletben álló prágai kereskedőt. nem tanultok tisztességet. – Nem is volt rá idő – mondta csöndesen. – Ideje. – Mit akarsz Fráditól? – Feleségül veszem Jeruzsálem legszebb templomában. Megvádolt egy élelmiszerelosztót. hogy lopja a szardíniát. itt nem fogtok vagánykodni. – Egy szemtelen frátert. De kérlek. – Olyan zavaros időket élünk. ami példátlan a Rotschild Spitálban. Nem engedett. Ortodox lengyelt lehülyézett. aki rászólt. Gondolkodott. Csodálkozott. mért nem köptem pofán. nem tudom a nevét. Ha nem értetek a szóból. Idegesen nevettem. Kártyára csábítja. Esküszöm mindenre. – Téged Zimonyinak hívnak? Bólintottam. . – Huba? – István. hogy nem verekszel. Nem kötelességed minden apróságért bemutatkozni. Megvert egy embert a lépcsőházban. Ígérd meg. Töröllek a listánkról. nem haragszom.

– Ne haragudj. Leone jött. Tenyerén medaliont mutatott. – Igen. E kérdésben nem érthetjük egymást. Ha lesz egy kis időm. – Szaporítjuk – mosolygott. Dávid ben Lézelt a fertőtlenítőben csíptük el. – Hányok a dumádtól. Bécsi ötvösmester készítette. Unintelligens vagy. ha távol lesz tőle. könyvet nem olvasol. Kijelentette. – Nem kis pénz – mondtam. – Ne csinálj cirkuszt – kértem Rószt a folyosón. – Rossz vége lesz. Zimi. Nevettem. most dolgom van. Vállat vontam. akkor is. Pesszimális számítás szerint háromezer dollárt keres. megkeresem Dávid ben Lézelt. tíz nap alatt megcsinálja Gyémánt Lacival a fordulót. Bokszmeccsen annyit látsz. – Ha nem csinálok cirkuszt. Hogy mindig gondoljon rá. . – Remélem. A történet nem érdekelte tovább. Jókedvű volt. de nekem szívem van. kurblizza a gramofont. – Elég bajunk van. ez a tetű négy embert pakol a szobámba. Három vésett aranykörbe zárta a pénzt. ütik egymást. – Majd később. – Te minek élsz? A zenéhez süket vagy. megcsókolta lángpiros haját. Rósz mosolygott. hogy a tárgyaláson is dadogni fog. kérte Rószt. Ferenc József húszkoronásból. – Dávid ben Lézel dinnye. becsületes szándékom. Chopint akar hallgatni.– Megígérem – mondta őszintén. becsületes érzelmeim. Rám nézett. Rósz a medaliont Leonénak rendelte. Cigarettával kínált. Rósz. Zimi. úgy megverem. Leballagok a földszintre.

topogtak a farácsokon. – Szereti a homályt. A kést nézte. Samukám. fegyelemre vigyázni. – De. elvette a sípot. Elvágta a kék zsinórt. Kötelessége a rendre. – Minek a fütyülő? – mosolygott. A folyosó itt lent az alagsorban csaknem sötét volt. Samuka! – nevetett. Megfogta a karját. de Rósz kezében a rugós kés már ott villant. értsük meg a helyzetét. mi baja velünk. Megmutassam? Nem mutatta meg. Egyet te ütsz. rövid az élet. A nyakához nyúlt. csinos. – A rendészeti osztály vezetője vagyok. Dávid ben Lézel megijedt. A Rotschild Spitál tranzitszálló. Udvarias hangon kérdezte Dávid ben Lézelt. kivezette a folyosóra. Pisztolytáskádban keksz van. amikor Rósz megmarkolta a vállát. Szólalj meg. Permetezte. – Unatkozom. ne haragudj. te nem vagy igazi rendőr. – Seggrepacsit játszani. Rósz ámult. egyet én. Szemet behunyni. talán húsz méternyire világított egyetlen piros lámpa. Atlétatrikós ember dirigálta őket. drótkeretes villanyégők alatt. Samuka. azé a bicikli. mondta Dávid ben Lézel. egyéni akció. mielőtt őszintén megharagudnánk egymásra. pumpálta a hátára szerelt tartályt. – Talán jobb volna tisztázni minden félreértést. Egy másik hajladozott. Dávid ben Lézel a melegvízcsőnek támasztotta hátát. Várnak a harmadik emeleten. éles – mondta Rósz. – Figyellek. Kevés az idő. de gondolkozzunk.A hűs teremben. – Fényes. kétszemélyes. Ásított. – Mit akartok? – sápadt el. – Nem vagy te futballbíró. Kezüket parancsszóra a magasba tartották. Most van időnk. bőrkanapés szobában. Elvárják tőle. Várt egy pillanatig. járkált közöttük. Beszélgessünk. . kimegyünk a folyosóra. Itt nem lehet fegyelmezetlenség. meztelenre vetkőzött férfiak zsibongtak. Semmi baja velünk. Aki nyer. Rósz cigarettára gyújtott. elfújta a gyufát. szórta rájuk a gezarolt. Elmegyek zenét hallgatni. lassan forogni – mondogatta jiddisül. nézeteltérést.

– Nem vitás. Elmentünk. Zavaros időket élünk. talán kést nyomtak az oldalába sötét folyosón. . igazi pisztollyal az oldalán. melegszívűek. valaki segített. – Engem Rósz Györgynek. – Búcsúzóul még elmondok egy rövid történetet. Halkan nevetett. Visszafütyültem. Ordított. És igazi fütyülője. – Menjünk – mondtam. Rósz. Rotschild báró szobra mögött csókolództam Frádival. Igazi kardja is volt. Embere válogatja. – A barátomat Zimonyi Istvánnak hívják. – Kedvelem a bőrkanapét. – A ravatalon derült ki. – Menjünk. A karjához nyúltam. Vitte a gramofont. edényeket. E buta lélek nagy embernek gondolta magát. Talán fejbe verték. De jó fiúk vagyunk. Ki emlékszik már rá? Visszaadta a sípot. Nem mozdult. lakkdobozt a dollárokkal és a kanárimadarat. Hallom.A kőmosoly ült arcán. – Leone megszökött. Torokban dolgozik. ágyneműt. kétszemélyes szobát. Rósz tanácstalanul bámult rám. Samuka. milyen kicsi volt. – Vigyázni kell. Gyomorban dolgozom. – Mindent elmondtál. Élt az áldott Tisza Kálmán téren egy igazi rendőr. Rósz egy ablakból fütyül. Nem mozdult. Alapos munkát végzett. Dávid ben Lézelt nézte. Csak nem szabad minket megvadítani.

Vigyorgott. – Már mindegy. Elkísértem őt. . – Biztos? – Biztos. Lacika föltette szemüvegét. – Jó kapcsolatai vannak. Azt hittem. Megijedt.Bólintott. Lacika az utolsó ágyon aludt. mit ugatok? – kérdezte Rósz. Rósz megkopogtatta sovány mellét. Átfésüli a várost. Hagyd békén Lacikát. Elhiszed? – Soha. nem ismer lehetetlent. – Talán elkotyogtuk a pesti utazást. ablak alatt. – Senki más? – Senki. Cigarettára gyújtott. – Csak Taniszter fecseghetett. Bambán hallgatta a kérdéseket. – Ez tény. lövöldöző amerikai katonák között végiggyalogolni az amerikai zónán Gyémánt Laci lakására. A Fürster Café ilyenkor már bezárt. Csak Isten találja meg Leonét. – Kár minden lépésért. Leonét többé nem látom. – Ilyen bonyolult dolgokról beszélni? Ezért versz föl álmomból? Te állat. – Holtbiztos. – Érted. – Tudok én jiddisül? – kérdezte dühösen. a föld alól előkeríti Leonét. Fölült. nem volt kedvem gumibotos Military Police-legényekkel társalogni. – Látni akarom. – Keressük meg Gyémánt Lacit – mondta Rósz. Részeg.

magas beosztású embereket. – Szerinted elintézett ügy? – Totál. Hallgatott egy pillanatig. – Nálad. Déltájt hozta a címet. Elmosolyodott. beszél a litván cionista szekció vezetőjével. – Gombostűt keresek szénakazalban. hatalmas. – Nálad is. Ilonával. éreztem. – Minek? Ámult. Érdeklődik a bécsi rendőrségen. És biztos a dolgában. A műtőben lakott feleségével. Leone nyolc óra tájt költözött el a Rotschild Spitálból. megvakult lámpák alatt. – Van. Más hivatalokat is említett. Láttam a kirakatablakból. – Nálam büntetlenül nem lehet szórakozni. Elment. hová. haragosan. komolyan beszél. Lágy tojást ettek. kinek a kocsiján. hogy elkapjuk? Gyémánt Laci fölnézett rá. Beszélt a kapuőrökkel. Nem halandzsázott. Kopasz. a litván kolónián. amikor visszajött. Elment Vezérhez tanácsot kérni. – Mit mondott Vezér – kérdeztem. Rósz bólintott: – Van mód.– Fölébresztem Vezért. elegáns ruhájában beült a sofőr mögé. Vezér fanyarul mosolygott. zömök férfi cipelte a csomagokat. Reggel a Fürster Caféban találtuk Vezért. Ma sem tudom. Gyémánt Laci társaságában. . mondta.

szeretni. Nevettem.Néztük a papírt. Börtönnel. – És ha csal? – Minden nő csal. óvni kell. Követelte. – Ember nem jelent föl embert. lelőtték bátyját. mi nem. – Piszkos. a nők. Vezér szeme villant. akasztófával. karján forradást hord bilincstől. – A férfi pénzt keres. – Nyaktörés. ha csöndben maradsz. mit tett az emberi bizalom. Dollárért. – Minket is nyirkos börtönbe zárnak. nagyanyám nagyapámat. – Az. mi gond. Szivarra gyújtott. Gondolkozzék sanyarú élete végéig. Taniszter lázba jött. Vigyázni. Bámult. – Nem lehet följelenteni – mondtam. – Az – mondta Rósz. – A teendő? – Ha az ember megjárt néhány börtönt. zárják nyirkos börtönbe. – A férfi becsülete? – kérdeztem. A nők becsülete nem érdekel. Leonét verjék bilincsbe. – A nők becsülete. megtudja. Anyám az apámat. Gyémánt Laci nevetett. A nő gyermeket szül. – Rázós ügy – nézett Vezér Rósz Gyurira. Illetlenség. becstelensége nem bűncselekmény. Kezét csókolni. anyák becsülete ellen. – Hagyd – mondtam. megrugdalták veséjét. . tegyünk följelentést. – Nem lehet följelenteni? Miért? Rablás az rablás. életével játszik. – Miért? – Idomítás kérdése. Jobb. fölneveli.

– Nyugalom – mondtam –. Pénzt lehet szerezni. Egyik nő jön. katonai teherautók. – A mázsálón megér öt évet. Kerek asztalnál kopasz férfi ült. Mozdulj. Haszon. Bólintottam. Csalafinta nő mindig volt. kettő. igyekeztek rendet tartani. nem eszünk embert. Ma is odatalálnék. a másik megy. Nem gyilkolni jöttünk. Csak a dollár kerüljön elő. Tömeg a járdán. úttesten. nem mozdult. . nem katasztrófa. talán harmincesztendős. szabadságot nehéz. Falépcsőn mentünk föl az emeletre. Nem kell mellre szívni. – Ikipaszimatima – mondta Rósz. Osztrák rendőrök izzadtak. Dzsipek rohantak. forgalmas utcasarkon. Hálásan nézett rám. Egyformán pisil mind. Nevetni próbált. – Mehetünk. – Gyere – mondta nekem. Az amerikai zónában volt a ház. Fölnyitottam a fedelét. Fenébe a dollárt. – Ne hülyéskedj! Én is megijedtem. Leone arcán csodálkozást láttam. Kopogtatásunkra Leone nyitott ajtót. Begombolta zakóját. Hol a pénz? Egy. Military Police-fiúk járőröztek. Nem indult. és már itt se vagyunk. – Kemény ügy. három. Akkor Leone megijedt. Leone. Hozta a lakkdobozt. kiugratta pengéjét. cölöpökkel megtámasztott épület lármás. Biztos bukfenc – mondta Vezér.Így van. tanácstalanságot. Rósz fölállt. Rósz elővette a kést. – Így igaz. Hülyén bámult ránk. Nagy szoba volt. Büntetni akart. Beléptünk. lesz is. Ha elszökik.

ápolja a szépet. Lefutottunk a dobogó lépcsőkön. Mosolyogva kedves pukedlit csinált. Később Rósz feje dagadni kezdett. – Csupa láz vagyok. alsóneműt. ölelést. Egyetlen rossz szó. ha egyszer emberi körülmények közé kerülünk. Ágyaztam. – Megfizetünk minden összeget. deci ecetet kért. olvasson könyvet. gyógyítsák meg. nem tiltakozott. – Hová rohansz? Még azt gondolják. legyen boldog. A padlóra zuhant. Arca megduzzadt. szinte baráti hangon. Mosolyogjon. A kopasz férfi mozdult. ahogy még nem hallottam őt beszélni. Nem szólt. ha kakaskodik. Kertjében virág nőjön. Levetette magáról a blúzt. A kapu előtt Rósz megfogta a karomat. amíg él. Tudtam. Intett a pincérnek. köszönt szerelmet. csókot. lágyan. majd álla hegyét találtam el. Csalánkiütések lepték el. szoknyát. Mosolyogjon. De Leone okos lány volt. klinikára visszük Rószt. Mintha kemencében ülnék. – Minden rendben – mondtam. könnyelmű fintor vagy tiltakozó mozdulat végzetes lehet most e napfényes szobában. amíg él. Találják ki a baját. Feledjen gondot. valami rosszat tettünk. szeme eltűnt. szívében béke. Ököllel csaptam az arcába. hallgasson muzsikát. És Leonét is csupán a jó szerencse védi. A Fürster Caféban senki nem kérdezett semmit. – Rósz! – ordítottam. szépen. Kilépett a szandálból is. két szűk nyíláson leste a világot. felelőtlen pillantás. gügyörészés nélkül. . Kérte Leonét. Rósz az arcához bökött tűhegyes késével. jó kislány. csak az Isten mentheti életét. kivörösödött. A kopasz férfi fölugrott. verekedést kezd Rósz Gyurival. Szájcsücskétől a füléig fölhasította.Csöndesen. Most pedig vetkőzzék. ágál. Csak Gyémánt Lacit érdekelte a dollár. Lacika igazított szemüvegén. gyönyörű emléket. Gazdagítsa lelkét. Este a Rotschild Spitál gezarolos bűzében Lacika azt mondta. orrát.

vagy nem. minden nőnek egyforma szöveget mondok. Improvizálok. színes. Szép vagy. szép a szemed. Csakhogy lusta vagyok. – Miért? – Szavamat adom rá. . Ne bántsd. börtönben. gátlás nélkül hazudok. elnézést kérek. Az internáló táborban érdekes. értelmes emberek között éltem. sajnáltatom magam. Ha kell. – Miért sírsz? Túlél téged. A fejét kell kicserélni. könnyem is csordul. Sajnos. – És téged? Komolyan mondtam: – Eltemetlek benneteket. A gyűlölet. végtelenül kényelmes. Rósz másként vélekedett. Kész a tudomány. Viszonylag értelmes ember napokig hány tőle. Lacikára néztem. fantáziám silány. vagy keményre veszem a figurát. Igaz. szókincsem nem csiszolódott társaságban. Nagy úr a megszokás. Vállat vontam. Állította. Majd én leveszem. Bécsben készült. Lehúztam ingemet. Többször mondtam. szerelmem? Hattyúnyakadon a medál az örök szerelem szimbóluma. Nem hitték el. mondom. Leszedtük Leonéról. Ma még nem mondtam? Ó. – Könnyen. Szép vagy. egyetlen képességem a duma. Ferenc József húszkoronásból. közönyöst játszom. A medál. Még valami.– Szerinted gyógyítható? – kérdezte. Vagy leveszik a bugyit.

– Képtelenség. Rósz nem szólt. – Eltöri a térdemet! – ordította Rósz. Létezett Rósz meg Lacika? Talán nem is voltak. – Hozzád sem ér. mint a dió. – Senkit.Elismerem. szerelmem. amint azt a nagykönyvben megírták. egy farakás mögé dobta. Tőlem ugathatsz. ahogy elmesélem. Közelharc a leponyvázott teherautók meghódításáért. Isten. – Téged zavar? – Nem. kiverheti pofádat a csalán. ne vedd el tőlem. ahogy emlékezetemben él? Nem mindegy? Műsorunk következő száma: hajnali gyülekező a Rotschild Spitál előtt. Tessék figyelni. Lacika csetlett-botlott. elvette a fekete zsákot. – Sicc. szorongatta Bécsben gyűjtött vagyonát. gonoszkodhatsz. – A derekamat! Lacika magához ölelte a zsákot. semmi nem úgy történt. zörgött. Taniszter Lacikával megint baj volt. ember nálam nem tud vadabbul gyűlölni. Rósz őrjöngött. nem érdekel. tömeg. Sírás. Nem is figyelek rád. De lehet. – Kit zavar? – kérdezte Lacika. Még élünk mind a hárman. nem úgy. Fekete zsákban citromot cipelt e szép hajnalon. Szép vagy. nem azt mondták. Majd kuglizunk velük Párizsban. Öt perc múlva úgy megvernek bennünket a jó kedélyű amerikai fiúk. Ha megállod nevetés nélkül. ordítás. Rám nézett. hogy normális ember csontkemény citromot cipeljen keresztül Európán. kalapot emelek. citrom! Elvitte a cica! . A pályaudvaron lesegítette Lacikát az autóról. mondtam már? Továbbutazunk Salzburgba.

Lacika megdöbbent. – Megbánod. Ha most visszahoznád ide, a lábam elé, szégyellnéd a pofádat, azt mondanám – már késő. Nevettünk. Könnyű testét föltettük a vagonba. Hosszú szerelvény volt. A cionisták kenyeret, konzervet, cigarettát osztottak. Átmenetileg az amerikai hadsereg gondoskodik rólunk, magyarázták, viselkedjünk okosan, fegyelmezetten. Kényelmesen utaztunk. Sütött a nap, Lacika trikóra vetkőzött, Rósz megevett egy üveg heringet, én odatartottam arcomat a szélnek. Nem volt panaszkodnivalónk. Jó kedélyű amerikai katonák kísértek, fiatalok, ápoltak. Hátukon rövid karabély, nyakukon sárga selyemsál, oldalukon pisztoly, ingük ujján dühös bika. Vidám legény volt mind. Rágógumit rágtak, szilaj nótákat énekeltek, zsidóztak angolul, németül, vezényszóra, hangosan, kórusban, hogy messze is mindenki érthesse. De senki sem akarta érteni. Néha, amikor megállt a vonat, a fiúk leugráltak a fékezőfülkékből, ocsmány szavakat kiáltottak felénk. A zsidók süketen, komoran ültek, nem tettek megjegyzést. Mi sem. A nyitott ajtóban cigarettáztunk, lóbáztuk lábunkat. Nem akartunk törődni a fiúkkal. Amikor egy sálas legény tréfásan megcsavarta Lacika orrát, nem szóltunk. Lacika kacsintott. – Nem fáj. Rósz vállat vont. Elővette francia nyelvtankönyvét, pörgette az er betűt. Én egy nyírmadai szabósegéddel beszélgettem. Verseket írt, néhányat fölolvasott. – Pityu sok verset ír – mondta a felesége. – Szerelemről, tavaszról, madarakról. Más téma nem érdekli. Teltkarcsú, fekete asszony volt. Gyönyörű asszony. A háború előtt többször beutazta a világot, a Darmora-tánccsoport tagjaként. Rékának hívták. Isten áldja, verje őt. Nem jártunk már messze Salzburgtól, amikor a baj történt. Utoljára kaptunk tilos szemafort, szerelvényünk utoljára állt meg nyílt pályán.

Sajnos, Rósz meglátott a közelben egy kerekes kutat. – Szomjan döglöm a heringtől. – Örvendek – mondtam. Megszólított egy katonát, jelezte, vizet akar inni. A katona néhány szót váltott cimboráival, majd intett, ugorjék le. Taniszter észnél volt, elvette Rósz poharát. – Engem lezsidózhatnak. Ha a te pofádba röhögnek, kész a baj. Helyeseltem. – Ugorj már. Ki tudja, meddig állunk. Leugrott, szaladt a kúthoz, megtöltötte a poharat, és már rohant vissza. Rósz elvette a fölnyújtott poharat, én Lacika kezét fogtam meg. Egyik lábával kitámasztotta magát. Fölhúztam. Feneke kifeszült. Egy tömzsi katona a karabéllyal akkorát ütött rá, hogy Lacika fölsikított. Rósz a cipőtalpával a katona arcába rúgott. Láttam, fröccsen a vér. Elkapták karomat, a sínek közé kerültem. Vigyáztam, ne verjenek agyon. Összegömbölyödtem, arcomat tenyeremmel takartam. Hátamat adtam a csizmáknak, karabélyoknak, öklöknek. Azután visszadobáltak a vagonba. Rósz csukott szemmel, mozdulatlanul feküdt. Lacika vékony hangon, hisztériásan zokogott. A zsidók jajongtak. A nyírmadai szabó és Réka törölte arcunkról a vért. Bal szememre nem láttam, nem hittem, hogy valaha is lábra állok. Rósz nyögve fölült. Káromkodott. – Lengőbordán ütöttek ki. Sziszegve mutatta, hol. – A fejemen kalapáccsal se ütnek ki. Fafejem van. Taniszter zokogott. – Nem látok többé. Föltápászkodtam, kerestem a szemüvegét. Nem találtam. – Ne sírj. Salzburgban csináltatunk másikat. Elviszlek az orvoshoz.

Vaksin bámult rám. – Rósz miatt pusztulunk el. A legostobább halállal. – Nem nehéz megjósolni – feleltem. – Patkányok – nyögte Rósz. Salzburg szélén szöges dróttal körülzárt katonai tábor volt, tizenkét élénkzöld barakkal. Ide vittek bennünket. Kapujában őrbódé, sorompó, fegyveres katonák. A jó kedélyű fiúk a tábor közepére kísértek. Felsorakoztunk az árbocon lengő amerikai zászló alatt. Két tiszt, idősebb nagyváradi cionista ügyvéd és tolmácsok kíséretében érkezett a táborparancsnok. Magas, szép férfi volt, ő is sárga selyemsálat, haragos bikát viselt. Csöndet kért, nézte a néma tömeget. Rövid beszédet mondott. Kivételes szerencse, megtiszteltetés számára, hogy vendégül láthat, hogy átmenetileg gondoskodhat rólunk. Este nyolckor takarodó, reggel hatig embert nem akar látni. A tábort elhagyni tilos. Vécék, zuhanyozók tiszták legyenek. Fegyelmezetlenséget nem tűr, a rendbontókkal elbánik. Rósz alig állt a lábán. Átkaroltam, a barakkba támogattam. Lefeküdt, lecsukta szemét. Arca fehér volt. – Kicsinálták valamelyik alkatrészét – mondta Lacika. – Ez nagyon valószínű. – Hogyhogy kicsinálták? – Lerúgták a máját, veséjét. Azokat le lehet rúgni. Elöntött a düh. – Jól megverték. Nem először, nem utoljára. – Honnan tudod? Bivaly is fölfordul ennyi rúgástól. Rósz sóhajtott, kinyitotta szemét. – Mondom, hogy a lengőbordámat csípték el. Rohantam az irodába. A nagyváradi ügyvéd meghallgatott. – Miért bántották az amerikai katonák? – Találja ki – mondtam.

– Ti kezdtétek? – Mi nem akartunk verekedni. – Menj vissza a barátodhoz. Intézkedem. Levetkőztettem Rószt, szivaccsal megmosdattam, friss inget adtam rá, a másik véres volt. Fülig betakartam, kinyitottam az ablakot. Taniszter Rósz arcához nyúlt, lejjebb húzta a paplant. Ijedten elmosolyodott. – Nem fázik – mondta. Ledőlt ágyára, csúful nézett ki. Valamit magyarázott. Rászóltam. – Ne heveréssz ruhástul az ágyon. Nem a toloncházban vagyunk. – Hát hol? Levetkőzött, sírt. – Most boldog vagy? – Talpig – mondtam fáradtan. Szemét dörzsölte. – Nem látok. Csak foltokat. – Mit akarsz látni? Hallgatott. Vaksi szeméből folyt a könny. – Haragszik ránk az Isten. Kezem is remegett az idegességtől. – Becsukom az ablakot. Ne bámuljon ránk. – Rósz meghal – mondta. – Agyonrúgták. – Ámen. Isten áldja, vigye. – Egy pohár vízért. Azt se tudom, hol temetik el. – Gödörben. Kézen foglak, úgy jössz a temetésére. – Nem jó zsidónak lenni – mondta halkan.

– Kereszténynek sem. Amikor a katonaorvos a táborparancsnok és a nagyváradi ügyvéd kíséretében belépett, Lacika is mélyen aludt. Az orvos tisztességesen, alaposan, sokáig vizsgálta Rószt. Pulzusát, vérnyomását mérte, szívét hallgatta, nyomkodta hasát, gyomrát, mellkasát, fölhúzta szemhéját. Nézte a véraláfutásos dudorokat. Vénájába, tomporába injekciót adott. Karját, lábát mozgatta. – Alaposan megverték. A nagyváradi ügyvéd tolmácsolta, reggel a salzburgi kórházba küldik mentőautón, röntgenre. – Baj van? – Most aludni fog. – Nagy baj van? Az orvos már elrakta műszereit. – Nem hiszem. Két hét alatt rendbe jön. – Nyomorék marad? – Holnap többet tudunk. A nagyváradi ügyvéd csöndesen beszélt, alig leplezett dühvel. – Megismernéd a katonákat? – kérdezte a táborparancsnok. Rósz kinyitotta szemét. – Nem ismerünk meg senkit – nyögte. Az ügyvéd Rósz ágya szélére ült. – Ne félj. Hivatalos vizsgálat lesz. Nem bánthat senki. – Nincs vizsgálat. Jön a második menet. Szép csöndesen elpofozkodunk. – Kivel? – Az az én dolgom. Kórházba ne vigyenek. Kutya bajom. A táborparancsnok hangosan nevetett. – Remek fickó!

mert egy hülye nem tud kimenni az ajtón. – Jézus! – Nekem ne Jézusozz! Megmondtam. – Rósz eltűnt. párnát. – Dögöljek szomjan. Az nem enged. – Langyos – mondta megvetően. Visszabújtam paplanom alá. nincs Jézus! . Taniszter még aludt. Két tenyerét arcára terítette. Amiért akarsz. bal szememen nem láttam. katonásan rendbe szedték. Rósz vizet kért. – Kicsoda nem enged? Ki az Isten? – Az őrség. minden tagom fájt. magyar! Fölült. Undorodva lábam elé köpte. – Ébredj.Az ügyvédnek más véleménye volt. – Azért. Ágyán a lepedőt. Rósz. Reggel nem találtam őt. paplant gondosan. Azért? Bólintottam. lefeküdtem én is. – Már nem mehetek ki a barakkból. amíg zsidóknál vagyunk. Amikor elmentek. – Miért? – Elmúlt nyolc óra. Cserépkancsóban adtam oda neki. Elöntötte a düh. Fejem zúgott. fölsikoltott. Lábát rángattam. Bámult rám kócosan. – Miért nem mehetsz ki? – Nem engednek. Rósz.

Ennél többet igazán nem kívánhatunk. mellét kifeszítette. Mézet. szardíniát. Belénk karolt. Azon ettünk. – Nagy közönsége van. a zuhanyozóba. Időnként fejjel lefelé pillanatig állt a magasban. megállította a hintát. tapsolta a produkciót. pazar napsütés. Nyakába tette a törülközőt. kancsó tejeskávét. hülye asztalt kerített. Elvittem mind a hármunk adagját. Leugrott a puha földre. fölnézett az égre. Ha fejjel befúródna a földbe. Döbbenten néztem. nevét kiáltoztam. – Igen – mondta. ferde lapú. – Hintázik? – kérdeztem. A reggeliért én álltam sorba. Megállapította. – Ha kiszellőztél. de nem tudott fölvilágosítást adni. atlétatrikóban állt. az ellátás kitűnő. gyere le! – kiáltottam. a környék szép. Ragyogó idő volt. Rósz hollófekete. árnyas fa alá cipelte. Rósz nevetett. A nagyváradi ügyvédhez. A zuhanyozó előtt a nyírmadai szabósegéd megállított. elégedetten röhögcsélt. vajat. többé sose látnám. a tábor tiszta. kezével a láncot markolta. hüledezett. Mezítláb. Pislogott. . haja lobogott. integetett. A közönség morajlott ilyenkor. papírral letakarta. csavargók! – kiáltotta. mézet. Halkan kérdezte. elmentünk zuhanyozni. Taniszter ránk talált. Láttam őt. – Jó reggelt. Szaladtam az orvosi szobába. – Nagyon kérlek. Sírt.Arcára sütött a nap. rágógumit adtak. Rohantam az udvarra. nem találtam. kenyeret. – Ha most elröpülne – mondta könnyű mosollyal –. azt is kiheverném. majd átfordult a nyikorgó tengelyen. fenyőfák között hintázott. A tábor végén. – Nem kell megijedni. Lacika jókedvűen kente a vajat. cigarettát. Hintázik. – Hová vihették? – Kettőt találgathatsz.

ebben a táborban nem lehet kereskedelmet folytatni. megváltom a jegyeket. Én nem maradok e sivár internáló táborban. . Ablakain zsalugáter. Kapuján címer. – Sivár? – Sivár. hogy átköltözünk? – Most az egyszer ne ijedj meg – mondta Rósz. – Hát kinek. – Nem megoldás. Ránéztem. Elöntött a düh. – Rósz. Nagyon is lehet! Taniszter elsápadt. Négyszáz éves. Minden részem fáj. Zimi. Megitta a kávét. – Mesélik. rágni. Taniszter kezében remegett a pohár. Kijelentette. Rósz? – Hülyéknek. – Tisztára olyan. fenséges hely és nagyon kényelmes. Zimi. – A Bét Bialikban inkább ellaknék – mondta Rósz. Mosolygott. – Miért ne ijedjek meg? – Azért. Alig kell gyalogolni.– Paradicsomi élet – vigyorgott. – Piros autóbusz visz. – Muzsikálunk. alig tudok járni. – Átköltözünk? – Lehet. Ez a hely nem nekünk való. – Kastély. mert nem lehet mindig megijedni. parkjában szökőkút. Mi az. óvatosan megtörölte dagadtra vert száját. – Holnap hegedűt veszünk – mondtam. mi az a Bét Bialik? Fölragyogott. – Tegnap vertek agyon. És unalmas.

lüszterruhás. Az iroda tiszta volt. szakállas ember lépett hozzánk. nevét is aláírta. az amerikai hadsereg védelme alatt állunk. – Menjenek – mondta –. Az asztalt meg ellopták. A parancsnokot irodájában találtuk. bánatos hangon fölszólított. A hátamon viszlek ki. zengő. – Igen. Zimi. baj lesz. Ma délelőtt. bársonytakarót. A nevünkre szólt. az sem. isznak. Csak eszünk rajta. az asztalt Rósz hátára emeltem. és elballagott a szakállas után. amit akarnak. A fűre raktuk az ennivalót. adjuk vissza az asztalt az imaháznak. hogyan költözünk el. Lepakolták a földre a gyertyatartókat. de Rósz Gyuri adós maradt a válasszal. Sárga sálas. igazolta. Kezét összekulcsolta. Nem érdekel. Parancsuk van rá. Megemlegetik a nevemet. csináljanak. Elevenen megnyúzom magukat. hűvös. – A hátán! A nyomorult! A táborból nem engednek ki senkit. A parancsnak ráütötte az alakulat pecsétjét. ha megfürödnek valahol a város szélén a Salz folyóban. Lacika fölsírt. – Anyám úgy éljen. – Átröpülünk a kerítésen? A kapun? – Ne töprengj. Lőnek. – Ilyent nem szabad csinálni. imakönyvet. De ha visszaélnek a bizalmammal. – Nem loptuk el. – Irány a Bazilika. Magyarázatot követelek. lapos orrú katona gépelte le a három engedélyt. A lábam elé köpött. . hány mozit gubbasztanak végig. – Kárpitos. – Ő nem lop – mondtam. kötekszenek az osztrákokkal. reggel hattól este nyolcig szabadon közlekedhetünk. Félig leeresztették a redőnyöket. – A hátadon. Erre én is kíváncsi voltam. Fegyveres katonák vigyázzák a kaput. Fekete kalapos. – Tehát elköltözünk. szellemi életnek semmi nyoma.– A katonák folyton ordítanak. a pólisiak veszekednek. Taniszter letette a szardíniásdobozt. melyik táborban lakunk. lúgszagú. kisfiam. Művelődésre nincs lehetőség. botrányt rendeznek a bordélyházban.

– Mást nem akarsz? . ami szép. Ha befogadnak a Bét Bialikban. – Háremet tartasz? – Családom lesz. – Anyád? – Meghalt. Spanyolul is.– Ne féljen. oszlopos házam. A tolmács várt. Bárhová mész. Wagnert nem ismerik. – Mi az apád? – Nem volt. írni. – Piros autóbuszra ülünk. – És akkor mit csinálsz? – Bízza rám. Virág. És megtanulok táncolni. olvasni. A parancsnok nevetett. Annyit tudnak. könyv. Régi vágyam. Sok nyelven fogok beszélni. – A katonák mindenütt zsidóznak. Halálra itta magát. jó lemezek. – Mi akarsz lenni? – Gazdag. Ahhoz nem kell négy elemi. a világ legnagyobb épülete az Empire State Building. Nem nekem való hely. Csönd volt. közönséges szavakat használnak. szalmakalapom. könyvet nem olvasnak. Itt zsidóznak a katonák. – Tudom. Texasban három lábú ló született. átköltözünk. – A nácik? – A májzsugor. uram – mondta Rósz. Elhatározott szándékom. – Ott olcsóbb a koszt? – Nem érdekel a koszt. – Honnan ismered Wagnert? – Mindent megismerek. Michelangelo hírét nem hallották. És büszkén röhögnek.

enyhén szólva. Nem tudnak megverni soha. Taniszter kétségbeesetten nézett rám. – Szeretsz bokszolni? – Nagyon. – És ha az ellenfeled is fafejű? – Akkor csak sajnálni tudom. Erőm van. nem kis különbség. mindig verekedett. – Kipróbálnád az őrmesteremet? A lapos orrú katona fölállt. – Nem létezik. fiú. Akkor pontozással veszítesz. – Hány kiló vagy? – Ötvenhét.Rósz fölragyogott. karom hosszú. kergetni az ellenfelet. amennyit akar. – Soha. . nyűglődöm. – Most megverne egy tízéves gyerek is. uram. Nem védeni a fejemet. – Sajnos. – Nem jó üzlet. adottságával rendelkezem. Ez az igazság. gúnyosan meghajolt. mindenki megy a francba. – Bokszolni. szívem hibátlan. Nem félek senkitől. Kitűnő módszert gondoltam el. a fejem fából. A tüdőm kitűnő. Némán. Ha a harmadik menetben hajrázni kezdek. – Tudsz is? – Igen. szabadkozó hangon. – Miféle módszert? – Előremenni. uram. Ez pedig. Nagyon megtépáztak a vonatkísérő katonák – szólt csöndes. – És ha egy kemény öklű legény eltöri az állkapcsodat? Rósz nevetett. Rósz soha életében nem bokszolt. Magas szinten. Rósz meghökkent. Én a világklasszisok minden erényével. Mindketten tudtuk. Üssön. Nálam a harmadik menetben mindenki megcsókolja a padlót. Szánalmasan állt az iroda közepén. A szemem nem csuktam még be verekedésnél.

– Kár – mondta a laposorrú. – Még soha nem bokszoltam ilyen nagymenővel. Rósz nézte őt. – Mi az akadálya? – Nyűglődsz. – Ó, igazán ne is gondolj rá. Meglátod, pár nap múlva nevetek. Valahányszor pofán csaplak. – Csakugyan? – Én rajtatok mindig nevetek. Kérdezd meg a barátaimtól. – Majd leszoktatlak róla. – Egyedül? – Egyedül. – Hol született az első háromlábú ló? – A ringben megmondom. Bejössz a ringbe? Rósz hangosan nevetett. – Ezért szöktem át a határon. A parancsnok fölállt zöld vászon tábori székéről. – Akarsz mérkőzni? Rósz bólintott. – Mikor? – Tíz nap múlva. A parancsnok cigarettázott. A füstöt Rósz arcába fújta. – Mennyire van biztosítva az állkapcsod? Rósz nem fordította el fejét, szemét sem hunyta be. – Tíz nap múlva csoda történik – mondta csöndesen. – Meghal egy amerikai katona Európában. A nagyváradi ügyvéd pillanatig hallgatott, majd lefordította a szöveget.

A parancsnok mozdulatlanul állt. Komoran, szótlanul, kötekedő nyíltsággal nézett végig mindenkin. Végül Rószon hagyta tekintetét. – Látlak még? – Én úriember vagyok. Úgy neveltek, nem játszunk a becsületünkkel. Ötven katonát küldhet a ringbe, rövid karabéllyal, szöges bakanccsal. Tíz nap múlva jelentkezem. És még valamit, uram. Én színházba, Operába járok. Bordélyházba nem. A parancsnok nézte őt, vállat vont. Lomhán íróasztalához lépett, megigazított néhány papírt, bekapcsolta a ventillátort. – Elmehettek – mondta. Köszönés nélkül, behúzott nyakkal mentünk ki az irodából. A napfényes udvaron Taniszter megfogta Rósz karját. – Ugye most félsz? A legőszintébben válaszolj. – Félek. – Minden okod megvan rá. Mert ez csúnya balhé lesz. – Csúnya – mondta Rósz. Röhögtem az idegességtől. – Csúnya! Ugye csúnya? Rám nézett. – Mi bajod? – Te állat! – ordítottam. – Fecsegő, rohadt állat! Bokszbajnok! Bámult. – Agyonverem – mondta nyugodtan. – Nem szabad félned, Zimi. – Te is félsz. – És aztán? – Előveszed a kést? Elmosolyodott. – Kést? Minek? Addig ütöm, amíg meleg. Ne is gondolj másra.

Nevetett, belénk karolt. – Az ember lábon él – mondta –, lábon verekszik, lábon hullik el. Másként malac, pocsolyában röfög. Sokszor féltem. Verekedtem. Mégis itt vagyok. Párizsba utazunk, bámuljuk Rodin szobrait, egyiptomi fáraókat, a Mona Lisát. Pénzünk lesz, bízzátok rám. Élünk boldogan. E bokszmeccs játék. Nem halál. Ad is a baba, kap is a baba. Egyetlen katonával verekedni szórakozás. Ütött már engem tíz rendőr. Tizenhat éves voltam. Kihevertem. Kimentünk a kapun.

Szeretlek, mondtam már? Akkor jó. Van egy kérésem. Húzd le a rolót, csukd be az ablakokat. Hangérzékeny vagyok. Már a harmadik teherautó robog el, az úristenit. Gyűlölöm a teherautót. Mindegyiket. Ne haragudj, szerelmem. Nem, köszönöm, már semmi baj. Jó ez a csönd. Szeretlek. Mondtam már? Akkor folytatom.

A Bét Bialik négytornyú, ízléstelen épület volt, villanegyedben. Gondozott parkjában meglepetés ért minket. Két Tisza Kálmán téri csavargót találtunk ott, gyermekkori cimborákat. Éger Bélát és Ódor Sanyit. Szökőkút peremén ültek, cigarettáztak. Nyugtalanul lesték a ház előtt gyakorlatozó, formaruhás, fapuskás cionistákat. Kezet szorítottunk, öleltük egymást. Anyátok, bitangok! Anyátok, gazemberek! – mondogattuk. Éger Béla megnyálazta ajkát, lassú, megfontolt hangon mesélte, Nagykölkednél szöktek át a határon, az osztrák csendőrök elvették tőlük a cigarettát. Koblenzbe mentek, befütyültek a kerítésen, és Riemer Kurcsi bevitte őket. Később angol zónába telepítették át a tábort, Admontba. Gyönyörű, hegyes-völgyes vidék, kitűnő koszt, emberséges sómér vezetők. Nem is féltek. Most mindenkit Salzburgba hoztak, amerikai zónába. Itt embertelen lett a játék. Rám nézett hosszan, figyelmesen. Ingerült mozdulattal hajába túrt. Pillanatig várt, majd folytatta. – Megpróbáltunk átköltözni ide. A Franz Joseph-kaszárnyában lakunk – mondta csöndesen. – Állati koszt, nyomor. Százan alszunk egy büdös teremben. Ott is bétárok a vezetők. Gyanakvóak. Ha lebukunk, meglincselnek. Taniszter pislogott. Öklére köhintett.

– Majréztok? – Igen. Majrézunk. Már nevet is cseréltünk. Schwartz Jichoknak hívnak – mondta Éger Béla –, Ódor Sanyit Kohn Majsénak. Tanultunk valamit héberül, tudunk áldást kenyérre, borra. Lacika sírni kezdett. – Elmebaj – mondta. – Tisztára elmebaj. – Muszáj triblizni. – Hová készültök? – kérdeztem. – Venezuelába. – Hogyan? – Talán a cionisták elvisznek Le Havre-ig. Ott hajóra szállunk. – Nem tudtátok, hogy Salzburgban vagyunk? Bólintott. – Azt is, hogy verekedtetek az amerikaiakkal. – Nem verekedtünk – mondta Lacika. – Megvertek. Éger vigyorgott. – Még mi is megkapjuk. A biboldóktól. Rósz ámult. – Miért nem jöttetek el hozzánk? Éger nem válaszolt. Ódor a fapuskával rohamozó cionistákat nézte. – Féltetek, hogy kölcsönkérünk? Éger nem válaszolt Rósznak, Taniszterhez fordult. – A szemüveged? – Elveszett, amikor leütötték. Kerestük, de nem találtuk meg. – Miért nem jöttetek el hozzánk? – kérdeztem. Éger Béla rám nézett.

– A Csikágói meghalt? – Rosszul böktem. Befoltozták. – Akkor megkeres. – Akkor megölöm. – Nem, Zimi. Elszalasztottad. Riemer Kurcsi kijött a négytornyú házból. Meglátott minket, szaladt le a lépcsőkön. Széttárta dundi karját, örömében rázta göndör fejét. – Órjási szenzáció! – kiáltotta. – Megszálltuk Ausztriát! Pihegett, kezünket szorongatta. Nem öleltük meg egymást. Tüdőbeteg volt. A kútkávára ült, törölte kövér arcáról a verítéket. Tréfásan panaszolta, kezdődik az új honfoglalás. Ő lett Árpád vezér. Minden fitos orrú magyar legény utána jön. Ha lebuknak, őt tépik szét a zsidók. Majd komolyra fordította a szót. – A Bét Bialik bétár központ. Nektek itt nem terem fű. A fegyelem hihetetlen, példátlan. Nem ismernek Istent, az ebédet is csatakiáltással osztják. A nők fapuskával alszanak, álmukban magukhoz ölelik. Lacika csodálkozott. – Nem ismernek Istent? Ez teljesen lehetetlen. A zsidóknak is van Istenük. – Elégett Auschwitzban. Már nem várnak rá – mondta Riemer Kurcsi. Éger csalódott volt. – És most? Éger karjához nyúltam. – Miért nem jöttök hozzánk? Riemer Kurcsi rám nézett. Ilyen csodálatosan szép szempárt soha nem láttam. – A Szúnyog miatt. – Itt van? – A Franz Joseph-kaszárnyában vár ránk. Hallgattam. Riemer Kurcsi fölhúzta gömbölyű vállát. – Megkaszáltad a Csikágóit. Szúnyoggal mi a szándékod?

– Kerüljön el messziről. Egyenként megnéztem arcukat. Egyiken sem láttam mást, csak szomorúságot. A városba mentünk. A Salz folyó partján, olcsó vendéglőben ittunk néhány pohár sört. – Szép város – mondta Éger. – Szép. Azután elbúcsúztunk. A szemészetre kísértük Tanisztert, onnan madárkereskedésbe mentünk. Rósz idegtépő fecsegés után énekesmadarat vett, másik üzletben cserép kaktuszt. Fölültünk a piros autóbuszra. Rósz mosolygós bácsival gyakorolta a németet. – Jól csinálod – mondtam. Rám nézett. – Te meg sehogy. Sötétben értünk a táborkapuhoz. Ellenőrizték a papírokat, időt, nem késtünk-e. Sárga sálas katona Rósz arcába világított. – Bokszolsz? – Anyáddal is. Taniszter rémülten nézett rám. A katona emelte a sorompót. Mereven figyelte Rószt. – Befelé! Rósz arcán a kőmosoly ült. Lacika halkan sírni kezdett. Rósz szótlanul elindult. Vitte bóbiskoló madarát, a másfél kilós kaktuszt. A barakkban levél várt, Frádi írta. Bécsből hozta a parol. Átadta Frádi ajándékát, bordó, magas nyakú pulóvert. A fiatalember ágyam szélére ült, lefordította a héberül írt sorokat. Frádi arra kért, ne bolondozzunk, maradjunk a táborban, nemsokára Németországba kerülünk, jó helyre. Ő is ott lesz, vár minket. A pulóverre vigyázzak, az osztrák hegyek között gyorsan fut a nyár. És ígérjem meg, nem verekszünk. A parol bétár volt. Hallotta, hogy vasmunkás vagyok. Elmondta, orvosnak készül. Frádi jogász lesz.

– Nem úgy van. De gúnyolni. – Meghal a ringben. – Nem fog nevetni senki. – A parolok járják a világot. Nem találtam harciasnak. bármilyen áron. A bétárok nem tűrik a gúnyt. hisz csak most érkeztünk Salzburgba. – Meg is ölhetnek. Barátságosan beszélgetett velem. Erre semmi szükség. Fölállt. Nem hagynak magukkal játszani. Ezen nem lehet gúnyolódni. Kérdeztem. Az életemmel. Kivettem a Ferenc József húszkoronásból készített medaliont. gyűlölni – mondta csöndesen. előkerestem Rósz rejtekhelyéről a fekete lakkdobozt. Frádi honnan tudja. Ha nevetséges lesz. Sokfelé beszélik. erős. pisztoly van nála. – Mi baja történhet? Legfeljebb megverik. Ismerem őt. Ha kinevetteti magát. Belső zsebébe tette. – Te félzsidó vagy? – Baj? Kezet fogtunk.Magas. – Lehet minket szeretni. – Add át neki. Ránéztem. E korszakot lezárjuk. röhögni soha. soha nem bocsátják meg neki. csontos kezű legény. hogy verekedtünk. Elment. Láttam. Vállat vontam. az baj. hangsúly nélkül. hogy a barátod felelőtlen hetvenkedésből bokszolni akar egy amerikai őrmesterrel. Említsd meg a barátodnak. . csúfságot. – Ki felel érte? – Én. – Mit üzensz Frádinak? Gondolkodtam egy percig. majd leguggoltam az ablak alá.

szólítsatok Hajának. mondta. Taniszter mindjárt elaludt. fölült ágyában. Majd elnézést kért a szabósegédtől. – Te nem vagy zsidó – mondtam. – Neked anyád. Réka bort töltött. – Tavasszal-ősszel meg hull a hó. Nem is akarunk. kijelentette. Szép lány. Három barakkot ürítenek ki. Segítettünk Rékáéknak csomagolni. vittük a kaktuszt. mindent pótolok. Rósz elszámolta Rékával a madár és a kaktusz árát. A költészet terén hiányos a műveltsége. versekről nem nyilatkozik. A nők törékenyek. Az emeletes ágy deszkáit bámulta. a madarat is. Bejöttek a sárga sálas katonák. azonnal csomagoljanak. Elég nekik egy szellő. fölszólították az embereket. Én meg odaadtam a medált. Elkísértük őket a teherautóig. nekem apám. Csak azután vigyázz majd rá. a szabósegéd fölolvasta néhány versét. Ne félj. Kereskedelemmel foglalkozik. becsületes. Vedd feleségül. Így szokta meg. – Okosan tetted. Kérlek. – Elhagyja érted a zsidókat. és már betegek. – Te sem – válaszolta. az a zsidó nevem. Éjfél után kerültünk ágyba. És a lelkük is igen érzékeny. máshol nem tudnánk élni. – Mi Palesztinába készülünk – mondta Réka –. – Hol tapasztaltad? Nem válaszolt. Nem lesz gondotok. – Télen-nyáron havazik – válaszoltam. Én Párizsban gazdag leszek. Tíz százalék hasznot kér. délután szobrot vizsgál. – Miért? – Egy szabónak az nem mindegy. – Párizsban időt szakítok rá. – Délelőtt verset olvas. Taniszter fölébredt. Frankfurtba mennek. segítek nektek. Taniszter álmosan hunyorgott. . Mi maradtunk. – Küldött egy pulóvert. – Párizsban milyen a klíma? – kérdezte. A fele is elég a síráshoz. – Frádi írt – mondtam halkan. nem tehet mást. – Frádi Palesztinába megy.A szomszéd barakkban a nyírmadai szabósegéd születésnapját ünnepelték.

meghalok? Ringben? Egy primitív katona öklétől? A percet. fülét. vágja az orrát. Sőt. A szisztémám kitűnő. – Aludj nyugodtan. Meglepődött. a másodpercet is megátkozza majd. Anyám úgy éljen. Néztem őt a homályban. Rósz. összeköt. ne nyöszörögjön. miféle harcmodort választ majd ellenem az őrmester. – Úristen. Hangosan. Másnap kiváltottuk Lacika szemüvegét. több variánst alkalmaz. Zimi! Azt gondolod. nem téged. Pillanatig hallgattam.– Igen – mondta. Van min töprengenem. Alig mentünk száz métert. Az amerikai katonák is megtapsolnak. amikor megismert. jókedvűen elnevette magát. ennek a szemüvegnek semmi baja. elég sok a variáns. Fölült. Rósz Gyuri feje alá hajlította két kezét. ha igazán jó öklöző. Bámulni fog mindenki. – Ez a tudományod. Rósz kijelentette. Atlétatrikóban feküdt. – Tessék. – Gondolkodom – mondta –. – Elviszlek Párizsba. – Vagy kiröhögnek. Nem szóltam. Lacika döbbenten állt. ne félj – mondta csöndesen. hajlítgatta a keretet. – Hazudok? Honnan tudod? Engem kínoz. Megszívtam a cigarettámat. – Ennyi az egész. – Nem mindegy? – Végül is mindegy. – Tudom. . Az első menetben keresheti a legjobbat. Próbáld föl. rám nézett. Lacika fölpróbálta. Rósz levette Lacika orráról a szemüveget. Ezen senki nem tud röhögni. panaszkodott. – Hazudsz – mondta. – Nagy harc lesz. Kapásból tudok húszat.

– Olyat. holnap is. – És ha szükséged lesz rám? – Soha! Ennyi bizonyos. és szédülök. most három. – Ez a véleményem. olvasson hangosan. – Nagyot ütöttek. kérte. Az utcán figyelmeztette Lacikát. – Nem érdekes – mondta Rósz. De Lacika nem ismerte a gót betűket. fehér botot kap. mint a malac. Füled. több dobásod nincs. hangod ne halljam.– Most már semmit se látok. Alig tudok ülni. – Szép és kiváló – mondta Lacika. Gyufaszálakat vett elő. Óra múltán visszamentünk. De velem aztán ne ordíts. Ma is. Visítottál. oda a szemüvegem. Minek nyúltál hozzá – mondta kétségbeesetten. – És ha szükségem lesz rád? . – A te seggedre ütöttek a katonák. Lacika barna csontkeretet választott. – Ha megint ütnek? – Akkor megint a pofájukba rúgsz. – Ennek a szemüvegnek semmi baja! Csak neked nem tetszik a drótkeret! Hát milyet akarsz? Teknőcbékát? Lacika zokogott. Lacika boldog vigyorral mondogatta: most egy. – Gondold meg. A látszerész könyvet adott Lacikának. – Csinos? – kérdezte Rósz. ami nem vágja a fülemet! Olyat! Most mit csináltál? Elállítottad a lencsét. – Ilyen egyszerű az egész. – Ne keveredj verekedésbe – mondta Lacika. ha eltöri. farkad nem érdekel. – Mindenhez hozzányúlsz. kopácsolhat vele Párizsig. Rósz megvadult. vigyázzon rá. megint megtépnek. Elmentünk egy látszerészhez. Rósz kifizette a látszerészt. és nem értesz semmihez. elveszíti. Pillanatig ne aggódj.

Zimi. Lacika a cipőjét nézte. – Menjünk. – Megszöktek – mondta – Már az éjjel nem aludtak ott. Rósz? – Amerikai tiszteknek. – Kivágja magát. Sumitár egykettedes lencsével. milyen tiszta a víz. – Így is félek eleget. Leültünk egy vendéglőben Lacikával. Fölálltam. hármast.– Mit vizsgáztatsz? – kérdezte Lacika. Kószáltunk összevissza. Rósz megvizsgált néhány templomot. A Salz hídján megállt. Ránéztem. Leica c. – Miért nem ők adják el? – Kik? . – Kemény galeri – mondta Rósz. Lacika ámult. – Egyik sem szívbajos. Láttuk a köveket. szobrot. – Én kereskedő vagyok. – És Riemer Kurcsi? – kérdezte Lacika. Százhúsz dollárért veszem. – Kinek. a surranó halakat. megkeresni a fiúkat. – Futni se tud. Hamar visszajött. mutatta. – Van fényképezőgéped? – Vásárolok öt darabot. százhatvanért adom. Ha nem is beszélek róla. – Ő zsidó – mondta Rósz. Rósz a Franz Joseph-laktanyába ment. Lefényképezem a magasból. – Talán lebuktak. – Kettő nem elég? Elmosolyodott. – Holnap eljövök ide.

Bólintottam. – Elnézést kérek. Rósz bámult. emléktáblát megtalálunk. Átcsempésszük. – Vajon merre van a bordélyház? – kérdezte Lacika. A vezetők azt mondták. Elmentünk a Keplerstrasséra. Igen kétséges. minden szökőkutat. maradjunk náluk. Rósz. – Az más. mi után érdeklődöm. – Sima üzlet. – Mert át kell csempészni Németországba. másrészt én Goethe nyelvét tanulom. – Honnan tudjam? Lacika dühbe jött. megkérdezni se tudnám. – Minden szobrot. . Rósz vállat vont. Lacika nem nyugodott bele a magyarázatba. ne kíméld magad. nyugodtan érdeklődj csak Goethe nyelvén. – Kit érdekel? – Engem! Mondjuk. Egyrészt szégyellném. hírüket sem hallották. hogy az efféle aktus megéri-e a fáradságos érdeklődést.– Akiktől százhúszért megveszed. elszállásolnak. engem. De a fiúkról nem tudtak semmit. alávaló témakörben csupán néhány közönséges szót ismerek. – Akármilyen alávaló témakör. hol a bordélyház! – Fogalmam sincs – magyarázta Rósz. behajóznak. A Péter-templom előtt padot találtunk. hogy bárki megértené. megettünk három doboz szardíniát. Ott százhatvan. Zimi. – Nekem igen. – Nyitott kérdés – mondta Rósz –. rövidesen elvisznek Hamburgba. a sóméroké. Tessék megmondani. Tessék válaszolni. – Igen. E szánalmas. ott is volt cionista központ.

Rósz. – Megvárlak a parton. tudhatom. ez csak neked boldogság. – Minél hamarabb. Ágyba bújtunk. a magad szempontjából talán igazad is van. Rósz Gyuri pénzt adott nekünk. néhány arcpirító mozdulat után a férfi hangosan fölnevetett. – Értelek. Homlokát ráncolta. Megállított egy férfit. A katonák Rósz arcába vigyorogtak. csücsörített. pörgette az er betűt. kínlódott. amíg megcsináltam. – Tudok mindent – mondta Rósz. Kapu homályából integettek a lányok. – Lapáttal kiviszünk a szemétre. Semmi kedvem másfél órát potyán gyalogolni. Beszélt. Én szégyellném a pofámat. majd fehérneműt mostunk. – Tudsz mindent? – kérdezte Lacika. gipszet kevertem tiplinek. Lezuhanyoztunk. – Ne haragudj. a Salz folyó partján. – Csak szégyenkezem. Érzelem nélkül ember nem szeretkezik. Elvettem a szigetelőszalagot. A bordélyház a város szélén volt. – Nem – mondta. az emberek ordítottak a sötétben. Homlokzatán angol nyelvű felirat: amerikai katonák részére tilos. – Nehéz mérkőzés előtt állok. Miféle nőkhöz szoktál? Rám nézett. – Megrémítesz. – Hiába vigyorogsz. Rósz tartotta a gyertyát. Lacika elhozta mindhármunk vacsoráját. A piros autóbusszal mentünk a táborba. – Nem jössz? – kérdeztem. Rósz elővette francia nyelvtankönyvét. szöget vertem a falba. ágya fölé szerelte. Különben se feküdnék ilyen nők ágyába. – De most ne halandzsázz. Rósz rám támadt. mit üldögélek ilyen nyugodtan.– Kérlek. Villogtak a kombinék. Zimi. hová nyúl. mikor csapja agyon az áram. emelték a sorompót. annál jobb – mondtam. koncentrált. nem ért a villanyszereléshez. . Végül nagy sóhaj. Azután Rósz villanykörtét kerített. Fogalma sincs arról. Kétszer csinált zárlatot.

Taniszter. – Halálos combja volt. uram? – mondta franciául. miegymás. Lacika a fölső ágyon röhögött. – Kilépek az ágyból. . cipő. kölnivíz. Kész. Később rám kacsintott a szemüvegén át. Tűnődött. – Elég! – mondta Rósz. Földet dobok a koporsódra. lehajolt hozzám. – Heréltesd ki magad. – Eszem. – Ingyen nem megy. Hogy van. Egyetlen tudományod a duma. – Az sem lehet olcsó. – Ha nem lépsz ki. És jókora keble.– Jó napot. – Hány szót tudsz? – kérdeztem. uram. – Ingyen kell csinálni. Nem olcsó mulatság. Ruha. – Csuda okos! Mindig fején találja a szöget! Rósznak van igaza. – Nem adsz. böfögök. uram. – Látod. te magyarul sem tudsz ennyit – mondtam Lacikának. de jó. – Akkor házasodni kell. netán betegség. rossz vége lesz. Megspórolod a borotválkozást is. Jössz még hozzám zsíros kenyérért. – Az a jó. A tiédnek? – Annak is. – Csönd – mondta Rósz. – Ötszázat. – Adsz? – Meggondolom. – Hatodszor kezdek egy mondatot. akkor is. repedt fillért nem érsz. – Nekem elég. Jó estét. iszom. dolgozom. És rábeszélni se tudom őket. Röhögtem. Nehéz kérdés. A külsőm nem kedvező. étel.

Mosolygott. hogy belőlem is kibukott a nevetés. Elismerem. – A te feladatod. hangsúly nélkül. – Nem megyek. csúfondáros hangon biztatták. Rajtam ne röhögjenek. A táborlakók bámulták. Vacsora után cigarettára gyújtott. Én hozom a súlyom. ugrálókötelet. szuszogott. Az őrmester keményen. hosszú karjával olyanokat suhintott a levegőbe. Később püfölni kezdett egy sudár fenyőt. szökdécselt. Csöndesen beszélt. – Nem félek.Rósz reggel kihallgatást kért a táborparancsnoktól. Megmondta. – Soha nem voltam több. Ha már bohócnak születtél. guggolt. Bukfencezett. tréningruhát. mérkőzés előtt mérlegre lép. – Kísérj a játszótérre. néhány kemény edzés után szorítóba lép. – Bohócnak? És megint csak a tervei foglalkoztatták. De ő nem figyelt rájuk. Hozzám fordult. komikus. futott. röhögték. Nem félt. – Mafla vagy – mondta. Az amerikai katonák is megálltak vigyorogni. Ötvenhét kilónál több nem lehet. halálpontosan üt. Zimi. – Mit törődsz az emberekkel? Rám most nehéz feladat vár. Mégsem játék. Saarbrückenben az első menetben eltörte egy légionista állkapcsát. – Én nem passzióból ugrálok. Figyelmeztették. kegyetlenül. medicinlabdát. kötéllel ugrált. aludjon mindenki nyugodtan. Kapott bokszkesztyűt. – A szorító sarkában is ott kell állnod. Rósz dobálta nekem a medicinlabdát. Csodálkozott. speciális cipőt. Rajtad röhögjenek. két könyökét föltette az asztalra. . gézt. Ki törli le szájamról a vért? Kimentünk a játszótérre. De neked nem szabad nevetni. bokagumit. Rósz.

él. E rakásnyi közhely fabatkát sem ér. A harmadiknál fordult a kavicsokon. A rendőrségen tagadok. Kész. bocsánatot kér. Talán gipsz. ő jócskán elmúlt ötven. a járókelők szedték föl. Néhány öltés. Valószínűleg föltápászkodott. Többé már nem akarok verekedni. mint a vörös rózsa. Gyakorlat kérdése. Eszem ágában sincs. Bortól hamar részeg leszek. Néhány nap múlva fölkeres. nem tragédia. Nyugtattam. A fogatlan látszerész szívét is aggodalom ülte meg. Ajánlottam. cseresznyepálinkára vagyok hitelesítve. Nem is gyűlölöm. természetesen fejbe rúgtam. Ostoba ember. Rendőr. Végül verekedtünk. Cementes zsáknak magyaráztam. Az is elképzelhető. vagy nem. ragtapasz. negyvennyolcadik születésnapomon ne nyöszörögjön. Nem hiszem. A kengururól meséltem neki. Ha kimúlt. ha az ember közeledik ötvenedik évéhez melankolikus lesz. vessem pillantásom fehér hajára. Egyszer még elmondom. Bort nem iszom vele. fél a kapuzárástól. Vigyorog. Akkor kést rántok. hogy komolyabb baj érte. A földre esett. inkább unom. Hiszem. Szája. unja olcsó szövegem. Bólintok. kórház. mentő. Enélkül pedig nehezebb. Hiába. Ne nézzem hülyének. A második rúgás szemhéját találta. Majd nézem fáradt szemét. Nyugodtan sétáltam végig a gyéren világított Nagyfuvaros utcán.Sóhajtásnyit pihenünk. hazatalált albérleti szobájába. Fecseg élete értelmetlenségéről. Zsebre dugott kézzel hagytam ott. Ittunk. ezernyi giliszta. . Arcán ráncok mozogtak. hogyan találkoztunk. legalább ma. orra kinyílt szépen. menjen templomba. szélesen. de vagy verekszik az ember. oldalát érte a cipőm. Mondják. Kijelentette. Ha nem tudnám. Ordította: megölsz. haláltól. Nem igaz. Kértem. Keressen Istent. lelkének nyugalmat. Sorolta gondjait. Nemsokára megkeres. nem vagyok már a régi.

hazudok. A kenguru? Állat. Nem akarok kérkedni. Magánügy. fogja be a pofáját. szépszemű. besúgót hazavágni. Erszénye van. Megkérni védőmet. Tagadnék a végtelenségig. És még egy apróság. pillám se rezzen. szerelem. hogy homlokomat törlöd. Bal zsebemben pénz legyen. negyvennyolc éve hazudok. Nem. mindenkinek. Gyűrűjével ütött. szeretlek? Szép vagy. mást nem ismertem. nagy aranygyűrűvel. jó lenne bíróság elé állni. Karórája is arany. börtönben ülő ember asszonyát nem keféljük. magasban. hogy eltörtem. Barátunk feleségét. Hároméves voltam. Mindig. Mondtam már. Ha kijózanodom. vagyont ér. Isten vigyázzon minden lépésedre. Mesterré tett a gyakorlat. kis taligát loptam az óvodából. .Bár kacérkodom a gondolattal. szaltózom mondatokkal. Maradjunk az igazságnál. Négyéves. büszkén mondom. szívderítő. betörőt becsülni. Senkitől ne kérjek. Nőnek nem lehet igaza. fekete címkés. Fél decit. Pálinkát. Ilyen világ nevelt föl. tisztul a fejem. Nos. Nem italtól gyöngyözik. A tisztelt bíróság szemébe nézni. ne félj. Én ott születtem. jól csinálom. A szemem? Alig fáj. Pompásan érzem magam. ugrál. Tekerem a szót. Csukott szemmel. tölts finom pálinkát. Majd megkékül. jobb zsebemben rugós kés. mint a vízfolyás. te gyönyörű szerelem. senki el ne vegye. kommersz cseresznyét. te kedves menyasszony. almát a fűszerestől. Hoztam. Belenézek bárki szemébe. Köszönöm. Sajnálom. háló nélkül megyek át kifeszített kötélen. Egészségedre! Halottaimra. ellenségeim elismerik. Túl az üveghegyen. az ezerszer áldott nyolcadik kerületben. Ég áldjon. Dolgozót szánni. Tízévesen tanultam a törvényt. odatettem a radiátor mellé. te boldogság. Ideje. Láttál már csodát? Mesék birodalmát. koldust leköpni. szépséges szerelmem. pillanat törtrésze alatt improvizálok. Italtól nem hányok.

Tíz deka töpörtyűért. – Nem sokat.Megvallom. Ha elfáradok. Elismerem. alszunk. Rósz helyeselte ötletét. forgolódott. Töprengett. de főként fárasztó a szöveged. e bolond éjszakán. Bólintottam. – Pompás ötlet. Figyelj. Jogosan. – Az más. vásárolt tűt. zsíros krétát. Akkor eldugom az imaházban. Nem vagyok kereskedő. Veszek neked csipkekombinét. – Párizsban hatvanéves nőket szolgálsz ki. Párizsban a zoknimat hordod. – És ha lenyeli? – kérdezte Rósz. – Nem nyeli. Kárpitosmeló. Öt perc alatt visszavarrom. ha kinyitják. adottság kérdése. Vigyorgott. – Unalmas. hová rejtse. centimétert. . hogy szabadlábon leszel. Akár fényes nappal. A Tóraszekrényben nem kutat senki. Salzburgba ment. És öt darab Leica fényképezőgépet. dolgozni akar. hozzám jársz majd vacsorázni. Elvörösödött. – Neked is van üzleti érzéked – mondta. Mindenre van beköpésed. – Éjjel fölbontom a kárpitot. Még nem vagyok álmos. csak azt tudnám. hátha eldugja. ma. Föltéve. Diplomás ember. mit hoz ez a konyhára. a legnagyobb forgalomban. Az amerikai katonák levették az emberek nyakáról a fényképezőgépeket. igazat akarok mesélni. majd sorjában elvetette. kérjük meg a nagyváradi ügyvédet. több nyelven beszél. nyugtalan. Jött-ment. Egyfolytában játszod a jópofát. Majd máskor folytatom. cérnát. – Ez igen. Ideges volt. Taniszter Lacika kijelentette. Lacika azt tanácsolta. kék színű. ollót. életem legnagyobb vállalkozása. ötletek tömegét találta ki. Ámulnak a zsidók. de félő. villanyvasalót. – Te férfiakat.

Korty vizet ittam. . Féltem. És gyáva. Kinyitjuk a sorompót. Zimonyi. sortűz? Gondolom. sírásó is lesz. hajad szála sem görbül meg. De azután tolmácsolta. Én is kényelmetlenül éreztem magam. Cipőmet kötöttem. – Ostoba vagy. Az orvos emberségesen megvizsgálta. – Kár érted. – Még nem késő. – Ott is táncolnak az utcán. – Sajnálom – mondta őszintén. – Ravatal? Koporsó? Sávos. Rósz elmosolyodott. komoly lett. dermedten hallgatott. Nem igaz. – Orvos. mehetsz a fenébe. – Hamarább Ráckevét. A tizedik napon jelentkezett a táborparancsnoknál. – Eszeden légy – mondta a nagyváradi ügyvéd. – Gondolkozz – tanácsolta csöndesen. A táborparancsnok kijelentette. – Meg az őrmesterét. – Nem látjuk Párizst – vigyorogtam. Selejtlistára írlak. Hangjából megvetés áradt. Húsvétkor locsolnak. csillagos lobogó? Díszőrség. egészségesnek találta. gúny. A táborparancsnok szelíden mosolygott. Világgá engedlek. Arcán a kőmosoly ült. mentőautó készen áll. Néhány apróbb bőrelszíneződéstől eltekintve. – A pokrócait – mondta Rósz. Nem válaszoltam. a dühös bikák is tisztelik halottaikat. A táborparancsnok hangja hivatalos. – Egyházi szertartást akarsz? Rósz vállat vont.Lacika lehajtotta fejét.

a keljfeljancsi.– Nekem mindegy. . Táborlakókkal. Így vonultunk a játszótérre. Ötvenhét kiló volt. – Nem – mondtam. Lacika könyörgött. művelt. magyarázta. kifeszítették a köteleket. beszéljek Rósszal. kesztyűt húztam rá. ha jól emlékszem. Bólintottam. Fölállok. – Ha megint lecsap? – Nem érdekes. Lépkedett peckesen. pillanatra sem szabad elfelejteni. – Ha leüt. feledje hiúságát. – Aki veszti. Fejfájára ennyit: erős fiú volt. bedobom a törülközőt. hősi halált halt. A mérlegre léptek. amerikai katonákkal tárgyalt. az őrmester ötvenhat. – Nem dobod be. bukta. – Rósz György. Nem bírta a verést. Rósz is izgatott volt. A szorító sarkához mentünk. – Nem tud bokszolni. – Így van! Már nem tudom. Hülye ember verekszik potyára. – Megkeresem a táborparancsnokot is. Gyűlöltem szívemből. Pofámon pirult a bőr. Bepólyáltam kezét. Nevetett. Szökjünk meg. kétszer száz és ötször ötven dollárba. Fogadásokat kötött győzelmére. Rósz fürdőköpenyt kerített. A hozzátartozóinak írják meg. Tőkét gyűjt. a táborparancsnok hogyan vélekedett. szalmazsákot erősítettek a négy tartóoszlopra. Autóponyvát terítettek a fűre. Vasárnap délutánra tűzték ki a mérkőzést. tehetnek egy szívességet. vállára dobta. szerette a rágógumit. mosolygott büszkén. Kihúzta magát. Oly érdektelen. düllesztette mellét. mint az életem. kötött-e fogadást Rósszal vagy nem. Végül is ő kereskedő. Kérjem meg. álmai vannak.

– Amikor az őrmester úgy határoz. A torkomban sírás. Az alhadnagy hangosan. – Pojáca. Elégedetten mentek el. A másik három oldalon tolongtak a táborlakók. fölállt. ordítottak. Később majd viccelünk. fahangon. táncolt. – Meghal – mondta Lacika. – Az – mondtam. szőke alhadnagy. – Koncentrálok. szabályszerűen bemutatta őket a közönségnek. . Rósz az első ütéstől a ponyvára került. fehér nadrágban. Az őrmester hátrált. Arcán fölény volt. bamba vigyorral. Lacika félájultan adta szájába a fogvédőt. vigyorgott. katonák. A közönség dühösen. Rósz letérdelt. Rósz nyolcnál fölállt. Az őrmester biccentett. Vért akartak látni. Az őrmester a sarokba ment. Fütyültek. nyugalom. meghajolt. ellépett. fehér tornacipőben. letérdepelt. vöröskeresztes mentőautó. ütötte a gongot. nem is érdekelte. Ingén dühös bika. Nem zuhant. a két kesztyűt is letámasztotta. Meghajolt elnézést kérő. a táborparancsnok. – Állat – mondta Lacika. Csóválta a fejét. csalódottan morajlott. A mérkőzést amerikai fiú vezette. Csépelte a levegőt. működött. Megnézte Rósz állát. Rósz udvariasan meghajolt a négy égtáj felé.Rám nézett. kezével is segítve számolt. rövidre nyírt. Ő mérte az időt. Nem találta meg az ütőtávolságot. – Meghal – mondta Lacika. az orvos. A küzdőket a szorító közepére hívta. Néhány lépésnyire terepszínű. A szorító egyik oldalán hosszú asztalnál ültek a tisztek. – Talán csak nyomorék lesz. Derült mindenki. Vékony lábán indult az őrmester felé. nevetve ütötte.

– Ne sírj – mondtam. A zsidók nem értettek a szabályokhoz. Kiköpte. Mifelénk minden gyerek híve e férfias sportnak. győzöl? Agyonvernek a szemünk előtt. Hallottam őrjöngő nézőket fütyülni. Mit akarsz? . pontozóbírákat. Vért akartak. – Leütik. az amerikaiakat nem érdekelte. – Ne engedjék pihenni! – mondta vadul. De azt a délutánt nem tudom elfelejteni. Nem akart megállni. Igaza volt Lacikának. – Hagyd abba. – Igen – felelte Lacika –. Rósz szemöldöke a második menet első pillanatában fölhasadt. – Lemerevedek – motyogta. Sok ökölvívó-mérkőzést láttam. – Nem igazság! Lacika fölsírt. Drótkosárba rakják az állát. Hazajön. Vizet öntöttem a szájába. őrült álmot láttunk. kiszámolják. a harmadik menetben elviszik a mentők. Amikor megszólalt a gong. – Nevetnek rajta. – Úgy véled. Az őrmestert nézte. Megúsztuk – mondtam boldogan. Megtöröltem az arcát. Láttam cifra kiütést. A tisztek. a sárga sálas.Egyetlen percig sem hittem. – Egyszer vége lesz – mondtam. üveges szemmel bámult rám. dühös legénység. – Jól megy? Visszafojtottam a sírást. az orvos. hintázik. a mérkőzésvezető alhadnagy. Igaza volt Lacikának. a táborparancsnok. Halált. – Elég volt. ocsmány durvaságot. Nem akart leülni. csaló mérkőzésvezetőt. csomagolópapírral takarják le. – Elveszem a jókedvét. Az alhadnagy tuszkolta be a sarokba. ordítani. A szorító másik sarkába nézett.

orrán. Csápolt. Játszott. hadonászott. Száján. Nagy lélegzetet vett. Szemét tágra nyitotta. Gyilkos. – Ragadj rá! – ordítottam. – Dobd be a törülközőt. Az őrmester is nevetett. tisztán csapott az arcába. Megrázott. Dulakodtak. – Dobd be a törülközőt – mondta Lacika. Keze lelassult. Szánalmasan csápolta a levegőt. húzta az időt. Rósz rátapadt. Megráztam a fejemet. Csak a bétárok csoportja állt mozdulatlanul. Intett. – Részeg! Lacika sírt. – Gazember. Megvárta Rószt. Nem törődött a fején záporozó ütésekkel. Nem voltam eszemen.Az orvos leragasztotta Rósz szemöldökét. Rósz megállt. Szemükből sütött a tehetetlen gyűlölet. Nem tudtam mozdulni. – Megsiratjuk. Vékony lábán megindult az őrmester felé. Ma igazat mesélünk. – Öld meg! – Dobd be a törülközőt! – mondta Lacika. hülye grimaszt csinált. Nem is nevetett. mehet tovább. nyugodtan. – Végezz vele! Az őrmester már nem táncolt. . szemhéján ömlött a vér. némán. kiköpte szájából a fogvédőt. – Üsd agyon! – biztatták a jó kedélyű fiúk az őrmestert. Lacika megfogta a karomat. Nem védte magát. Pontosan emlékszem. A tömeg röhögött. Rósz visszament.

– Kitűnő a szisztémám – motyogta. Felváltva. Megszorítottam a karját. – Egyedülálló a világon. Leeresztette két karját. – Van még benned három perc. Mészárosként. Megsimogattam a fejét. ütöttek tenyérrel. Mind. hajlongott közöttük. – A harmadik menet csúnya lesz – motyogta. arcát felismerhetetlenné verték. engedte a példátlan verekedést. becsukott szemmel. tempósan ütötték egymás arcát. – Vérpad.Az alhadnagy másodpercenként választotta szét őket. trikóval ugrált. fütyültek. Beszaladtam. vállukat is harcba dobták. – Őrület – suttogta. – Ez nem bokszmeccs – mondta. A tömeg őrjöngött. Megcsókolta őt. Az alhadnagy fölemelte Rósz karját. – Rúgd szét! Lacikát cserbenhagyták hangszálai. Az alhadnagy megkergült a lármától. . Igazat mondott. Öklüket rázták. Szeme zavaros volt. Intett a szemével. amit ökölvívó-mérkőzésen ember még nem látott. véres nadrággal. Mostuk. míg a táborparancsnok nem jelzett a gonggal. – Rúgd! – ordítottam. átkaroltam őt. Három hétig nyomta az ágyat. a legocsmányabbat. – Tisztára őrület. szemük kimeredt. masszíroztuk. Lacika sírt. könyökkel. Aztán az őrmester elkészült erejével. az orvos fölállt az asztalnál. Jelezte győzelmét. mozdulatlanul. a szorító sarkába vezettem. Agyuk elborult. Gong után Rósz a sarokba támolygott. – Ellenem van mindenki. bambán tűrte az ütéseket. Megkapaszkodott a kötélbe. a táborparancsnok. A harmadik menet első pillanatában egymás arcába fejeltek. Haraptak. Térdüket. mint a veszett állatok. Tehénpásztorok. alkarral. Az orvos is. Vigyorogni próbált. Egy helyben álltak. eszelős hangon ordítottak. A tisztek.

Barlangüres szájával elvigyorodott. – Téged vár. – Ököllel? – Bicskával. Meglesz mindened. Francia nyelvtankönyvét kérte. metsző szél. nem él. Eljött a hideg. – Meglátod. aranykeretes napszemüveget hozott neki ajándékba. tejmogyorós csokoládét. fohászkodik Istenhez. Cigarettát kért. Egy-két éven belül. hisztériázol. A fényképed is benne lesz. – Akarsz revansot? – Kesztyű nélkül. Amikor a táborparancsnok távozott a nagyváradi ügyvéddel. Gúnyolódsz. Eső esett szüntelen. Gondoltam. – Unalmas vagy. Templomban térdepel. Bólintottam. Remek fiú vagy. – Hárman vagyunk – mondta Rósz. kakaót. Szánalmas. adja vissza Taniszter Lászlót. – Az őrmester? – Nyűglődik. – A francia rendőrség. Gratulált. – Kórházban hagytam őt. Lacika betakarta még egy takaróval. narancsot. férjhez ment. tíz karton amerikai cigarettát. az orvossal. Mire gondoljak? . Nem sokra viszed. Félsz. – Velünk jössz. babkávét. Rósz Gyuri fölkönyökölt.A táborparancsnok meglátogatta. Az újságban is írnak rólam. A módszerem is kitűnő. – Talán csak Európa-bajnok. – Lehet. – Vajon Márta Katalin sorsa merre fordult? – kérdezte Lacika. – Világbajnok leszek. – Kár. – Jöttök mind a hárman. Nem elég jó a lábmunkád.

de ha nincs. lőtt. injekciókat ad. Rószt nem érdekelte. A Liberátorok háromezernégyszáz méteren röpültek. szememből könny folyik. anyámat Auschwitzban ölték meg. Lacika Rósz Gyurihoz fordult. Nem volt anyám. – Talán nem is él. Példát mondok. Peer Gynt pörgette az er betűt. két hete sírva ébredek. Kitűnő a kávéd. értelmes. És egyiket se találom. Bár határozottan mulatságos. Barátomat. Hazugság. – Buta ember nevet rajtunk – válaszolja. mit álmodom. Elázott zászlók. hóhullásban. nehéz minket nevetés nélkül kibírni. Hosszú történet. nincs. nem illik ilyen hetykén kijelenteni. Az volt a dolga. amíg Frádi nyakáról a tiédre került. Hamar tanulta a szakmát. Mondtam már. Tudom. . Hattyúnyakadon a Ferenc József húszkoronás fénye megható. Ügyes fiú volt. Nem hiszek Istenben. álmodozott Szória-Mória váráról. Szórták a bombát. Prilla meg lőtt. Köszönöm. a nemzet napszámosa. jó orvos. Ne riadj meg. magányos éjszakákon szólítottam őt. Templomokban. Alig fiatalabb nálam. Becsületes. Karácsonykor temetőben. egyet szombatra. hogy két Istent örököltem.Vetkőzni kezdtem. nem így van. Más altatót ír. Mondom neki. Erősködöm. börtönökben. Nem lát ki a munkából. látta kivilágított ablakait. de nem emlékszem. egyet vasárnapra. Sokáig kerestem. Orvos jár hozzám. Hírlik. bokáig érő sár fogadott. Tudomásul vettem. Németországban komor ősz. szeretlek? Vedd olybá. Nevetséges. – Komikus generáció vagyunk – magyarázom –. És Frádi. kit a nyolcadik kerületben Prillának hívtak. légelhárító tüzérnek képezték ki. Háromezer méterig tudta küldeni a fehér pamacsokat. A huszonnyolcadiknál tartunk.

Ne félj a halottaktól. modora. Az állami ítéletvégrehajtónak meghitt pillanatban milyen a szeme. művelt. a Mátyás vár tetején. Az orvos cigarettával kínál. A rendőrséget cionistákból szervezték. a körülményekhez képest modern fölszereléssel. bordólila csudaság. jól fölszerelt műhelyek. . Fáradt vagyok. okos. nagyméretű színház. E táborban több tízezer zsidó iratkozott különféle kvótára. meleg van. Szép vagy. mesék birodalmában születtem. Emeletes kőépületben legfőbb bíróságként a Zsidó Tanács ítélkezett. Mondtam. Romantikus történetet mondok. akárhová. üveghegyen túl. Halottakról beszélek. Leeresztett bricsesznadrággal ült a járda szélén. Milyen a börtöncella. melynek később lakója lettem. Regényeket olvasott. Rothadnak. száznyelvű településen. Becsületes neve Prágai László volt. hullámzó. rácsos ablakú fogház. Nem! Ne gyújts több fényt! Mondják. garázs. a sarokba. Józanul ellágyul. az ő dolguk. Türelmesen. szép imaház. tenyere. ahol nincs lakbér. Pockingban volt Németország legnagyobb tranzitlágere. Szigorú rendőrség volt.Várpalotán halt meg. köztisztasági hivatal. Bekapnék egy fél deci cseresznyét. ma megnyugszom. Nem ismered az igazi álmot. rácsos rabszállító autók. Az enyém elmondani bukásukat. Szőnyegre Belgiumot. elgyávul az ember. Ne többet erről. Esztendőket mértek ki. Nem akarok kozmetikázni. az igazi bosszú. különféle raktárak. Egyenruhát viseltek. igazíts a lámpádon. riasztó szirénák. De nem tudod. Ez természetes. hiszen saját melegétől forog burájában e kígyózó. másként nem lehetett rendet tartani e hatalmas. és nem is nagyon gorombák. meddig hiszi ártatlannak magát egy ember. Neveletlenség. étel. Tisztelegjünk. ügyes találmány. Jól irányított tábor volt. Modern ravatalozóban érzem magam. Isten és szerelem. elismerem. Kórház is volt. börtönt. A földszinten kegyetlen rendőrök. főként bétárokból. Nem untatlak? Ingerít a belga állólámpád. És halljál csodát. tucatnyi dzsip. Nem ütik az embert. Tedd a francba. A füstölő hiányzik. kitűnő körülmények között várták továbbjutásukat. lakás-. mondja. égess tömjént. Keményen verték az embereket. Igazán rajongásig szeretem Belgiumot. Ha van nálad. mért vág a fogazott kézi bilincs. ágy. Bocsáss meg. halált. munkaügyi. a szerelem átsegít minden földi kínon. tudod az élet rendjét.

bokszoló vagy. Ezért kapod a csinos egyenruhát. Az ember emberből van. Megölik apját. Ezen nem csodálkoztam. – Mondják. Elmagyarázták. – Azt nem szabad. a tábort engedély nélkül elhagyni nem lehet. ivritül. Vagy kitiltalak a táborból. – Nem tud jiddisül. Mindössze nyolc kilométer a távolság. könnybe lábad a szeme. – Hülye gyerekek. Rósz igazított aranykeretes napszemüvegén. Palesztinába nem megy. – Igazat mondanak. – Játszod te is. csendőrök. és ha magyar Himnuszt hall. kész. – Hogy hívnak? – Rósznak. itt találkoztam életem során először a primitívséggel. De ha tárgyilagosan vizsgálom e feledhetetlen pockingi tábort. Óvnod kell a gazemberektől. Teherautókon vittek a táborkapuig. Külön szobát csak azok kaptak. – A magyar zsidóval mindig baj van – mondta. Táborparancsnokunk vette át katonáival e hatalmas tábor irányítását. sokat legyek levegőn. Nem tudom. És itt másként szólt a muzsikaszó.És korrupció. Kétszázan érkeztünk tehervonaton Ausztriából. achad haam azt jelenti: egy a népből. akik dollárt dugtak valamelyik tisztviselő zsebébe. Ha az őrszem kérdi a jelszót: achad haam? – azt feleljük: achad haam. megvallom. anyját. katonatisztek. – Mit jelent? A rendőrtiszt megnézte őt. nyilaskeresztes gyilkosok közé. Ha kíváncsi vagy. Vigyáznod kell rám. – Óvodában játsszák ezt – mondta Rósz. – És minek e jelszó? – Ha idegen jön. Rósz azonnal szót kért. nem ritkán verekedés. – Motozzátok meg! Megmotozták. . Főként a lakással volt baj. A kék-fehér sorompót cionista rendőrök kezelték. mért nem mennek inkább a pockingi magyar lágerbe. megismerjük. örömmel elszállítlak benneteket teherautón. rendesen egyek.

hajáról folyt az eső. erősen lefogták. a négyes sorokba állított emberek között.Elvették öt fényképezőgépét. a Zsidó Tanács ítélkezik majd. Arca fehér volt. Mit akartok tőle? – Őrizetbe vettük. didergett. Lacika ott ténfergett az ajtóban. egyik dzsipre dobták. karórákkal. – Rendben van. Fölemeltem a csomagomat. Megbilincselték. Lehúzta vizes cipőjét. – Hol van? – Üdvözletét küldi. nem ártott senkinek. behívhatja katonának. Gyors. fekete lakkdobozát a dollárokkal. nem jó vége lesz. Nem tudott védekezni. – Anyámat Auschwitzban ölték meg. – Engedjétek szabadon Rószt. Kaptunk paplant. párnát. úgynevezett elosztó szállásra. – Megveritek? – Rendet fog tanulni. Értéktárgyait hivatalos jegyzőkönyvben lajstromozzuk. – Félek. Taniszter tábori ágyra ült. begyakorlott munka volt. – Hová vitték a barátomat – kérdeztem a rendőrtisztet. hogy átadja a sinbachi bíróságnak. . szemüvegéről. – Elintézheti az amerikai állampolgárságát. – Velem mi bajod? – Itt nemkívánatos személy vagy. – Bűne nincs. akkor őhozzá tartozik. De a kivándorló zsidókra én felügyelek. Kérdezd meg Frádit. Lehet. és elrobogtak. Téged hogy hívnak? – Zimonyi Istvánnak. cigarettát. Ül már zsidó Németország börtöneiben. Holnap elmegyünk a táborból. Nagy hodályba kísértek. rágógumit. – Köztünk mindenkinek megölték az anyját. Ha tisztességtelen úton szerezte. – Holnap keress meg a rendőrségen. Az új táborparancsnok szereti őt.

Taniszter. hogyan visznek minket Párizsba. Lacika. és hazamegyek. Akárhol. Aki ilyen körülmények között nem lesz gazdag. megtalál Németországban is. hogy a zsidóknak kötelességük eltartani téged? – Ti. Elutazunk valahová. Tudom. Keresünk lakást. – Zsidó lettél. Megállt. munkát. Ne féljetek. – Nem szeretnék fillér nélkül érkezni Pestre. Ti mondtátok. van már . – Én nem félek. Röhögtem. kedves neki e böhömnagy tábor. hozta vagyonát is. – Magyar vagyok. Matatott. Kénytelen vagy hánykolódni a világban. – Menjünk haza. – Az én eszem kész. Semmiféle elgondolásom nincsen. Rószt ebéd előtt elengedték. nem kedvelnek minket. – De nyugodtabban aludnál. Ez a legjobb megoldás. Félsz a rendőrségtől. A zsidókkal mindig bajunk van. Senkitől.– Hová megyünk? – kérdezte. Töprengett egy ideig. – Megkeresem a módját. a Csikágói nem izgat. cókmókját rendezte. Jókedvű volt. – Itt az emberek bőre alatt is pénz van. Kijelentette. Úgy látszik. nem hajlandók gondoskodni rólunk. Pontosan elterveztétek. – Amennyit akarsz. Hollandiába megyünk. a Csikágói bosszújától. ha nem élne. Szereted a tulipánt? Tekintetében gyűlölet villant. kössön madzagot a nyakára. Csináltál egy csúnya balhét. Egy városba. Hallgattam egy percig. hogy a te helyzeted nehéz. Ha törleszteni támad kedve. Mennyi pénzt adtok – kérdezte később. és dolgozni kezdünk. – Most majd mást tervezünk pontosan. – Nyugodtabban. Akármikor hazaengednek. A rendőrség nem tud semmit. a szobák rejtekén briliáns. – Ki mondta. – Nekem sincs.

holnap elmegyünk. de az agyad tíz fillért nem ér. hogy megszabadulok tőled. ha repülőgépet bérelünk. Keresünk egy világos lakást. Én is örülök. pihenjenek egy keveset. Lacika megsértődött. ne haragudjanak ránk állandóan. négyszáz százalékos üzlet. Akár gyalog is.ötletem. – Búcsút integetünk a zsidóknak. Gazdagon megyünk tovább. – Fejezzétek be. Engem meg ne féltsetek. Költözzenek máshová. Lábamból kiment az erő. libasorban elvonulunk. Kértem őket. Egy mészárossal tárgyaltam. – Dinnye. . – Megígértem. észnél vagyok. semmi baj. Ebben állapodtunk meg. annyi pofont kapunk. Tények bizonyítják. Háromtonnás teherautóra ülsz. és megfelelő bútort. Találtam nektek munkát. Letette aranykeretes napszemüvegét. a bolha meg köhög. meglátod. mégsem bántlak. marhahúst fogok árulni. – Lehet hogy bolha vagyok. a pilóta leteszi a Tisza Kálmán tér közepén. – Lacika hazamegy – mondtam. hogy kuss! A börtöntársaidnak! Akikkel egy ágyban aludtál! A köcsögöknek! Rósz elsápadt. Lacikát várják a szabóműhelyben. Szelíden vigyorogtam. Csak úgy szabadulhatunk tőle. az ablakai erdőre nyílnak. Megemlítettem. csöndben. csak már ne lássalak. – Bolhának kuss! – Aszódon mondd. – Hazamegyek. holnap sorakozó. arany pecsétgyűrűt. – Rendben van – mondta Rósz. húszgrammos aranyláncot. Pompás. Ha nem tetszik az ábrázatunk. – Elég – mondtam. mázsás tételben. Dávid ben Lézel is itt van már. – El is megyünk. – Adok száz dollárt. – Lacika velünk marad. Kész. – Kuss! – ordított Rósz. karcsú fenyőfákra. – Mért kell ilyen durván beszélni? Elmegyek. – Agyamban tervek. – A bolha köhög – mondta Rósz. Beszéltem a rendőrökkel. Ahány terved akad.

Ide ember kell. Méztejkonzervet szedett elő. Félsz a víztől. Megmondtam.Rósz arcán a kőmosoly ült. – Velem mi lesz? Rósz elvigyorodott. – Achad haam! – nevettem. – Borotválkozz meg. – Erősödjél! Ingyen osztják a katolikusoknak. Frádi elmosolyodott. nem költözöm. Lacika mozdult. kivezettem a hodályból. Lacika vigyorogni próbált. Menj haza. – Szép. Semmi kedvem a temetéseddel bíbelődni. Marék sóhajtás vagy. Csavarogtunk. félsz a tűztől. – Azt mondom. Lacika kezébe nyomta. És te? – Én sem. – Megölsz? Rósz mereven nézte őt. A tábor néma volt. Megcsókoltuk egymást. Hozzám fordult. Délután eljött Frádi. – Az örök szerelem szimbóluma. – Honnan tudod? – Beszéltem vele. Nevetett ő is. . majd bosszúsan legyintett. – Szép? – kérdezte Rósz. Halkan nevetett. kuss. Rósz bólintott. Délután eljön Frádi. Mutatta a Ferenc József húszkoronásból készített medaliont a nyakán. Azt akarja. – A menyasszonyod? Megfogtam a kezét. költözzünk a bétárokhoz. két lyukat ütött bele. néptelen.

jámbor apácák ápolnak. – Gyönyörű vidék. fenyeget. – Ne butáskodj. A kórtermekben feszület. Frádihoz mentünk. A barakk előtt hosszú árbocon elázott zászló csüngött. – Meddig maradsz Pockingban? – Néhány évig. bizalommal forduljak hozzá. – Ölni tudsz? Hangosan nevettem.A kórháznál találkoztunk Dávid ben Lézellel. Dávid ben Lézel igazított pisztolytáskáján. Két bétár őrizte. – Ne játssz évekkel – mosolygott. ha Isten megsegít. Egyenruhát viselt. Villanytelepnél. És továbbment. Kigyúltak az utcai lámpák. Besötétedett. – Pockingban börtön is van. – Mit akar tőled? – Az életemet. Elmosolyodott. Ostoba kis fajankó. Csöndes szanatóriumban német orvosok. Rottalmünsterbe küld. – Az angolokkal majd verekedhetsz Palesztinában. vérbajosok szállását ellenőrizte. Esküszöm. Ha eljön az ideje. pórul jár. Ígérem. az alagsorban kápolna. beteg leszel. – Torkába vágom a kést. És továbbállok. Temetéseden hangosan zokogok. Nemi betegek. csöndes rothadásnak indulsz. Amióta ismer. Nyugtalanul nézett rám. nápolyit viszek neked. Otthon éreznéd magad. . bétárok barakkjában lakott. – Köszönöm jóindulatod. – Ijesztget. – Az mit jelent? – Én kérem az életét.

Asztalához ültem.– Miért vigyázzák? Zászlót nem lopnak. A bétárok megtámadták a rendőrséget. Lacika szabóműhelybe megy. fölgyújtottak autókat. – Az új táborparancsnoknál ilyen nem létezik. Terroristák. Rósz Gyuri marhahúst árul. zsíros kenyeret. lekvárt rakott elém. Bádogernyős lámpa szórta rá a fényt. hófehér. beszéljek magamról. késelés. – A rendőrség java része bétár. – Nem félünk senkitől. Egy húszesztendős sómér fiú meghalt. Hallgattunk. Egy éjszaka a sómérok ellopták. Egyszer egy éjszaka kis lábos rántást kentem kenyérre. A bétárok nem gettózsidók – mondta. hadd egyenek pörköltet a zsidók. – De igen – válaszolta Frádi. műkőből készített síremlék. Természetes. szüleimről. – Édesapád milyen ember volt? Gondolkoztam. – Teherautóra ülök. Kemény ember. a héber és angol nyelvű könyveket. a kórház megtelt sebesültekkel. az angolok kínzókamráit. vajat. Végül is a Zsidó Tanács nem adta át foglyait az amerikaiaknak. Itthon vagy. rendőrtisztet lámpaoszlopra akasztottak. Mozdulatlan bétárok vigyázták. Szobája kicsi volt. kekszet. – A menyasszonyával mi történt? – Egy kopasz emberrel megszökött. füstölt heringet kötöttek a helyére. Megérdemelte. nem soraik ritkítását. Később kért. A homályos folyosó előterében Zsabotinszki-emlékmű fogadott. életemről. Frádi teát főzött. – Istenben nem hisznek. Messiást nem várnak. nézegettem héber betűs jegyzeteit. ha eszközeikben ők sem válogatnak. Mosolygott. – Terved? – kérdezte. A rendőrség sok embert letartóztatott. Vállalnak harcot. Rokkanttá vert tüntetőket. – Ne félj. Frádi megfogta a karomat. . Bűnüldözést vállaltak. Másnap tömegverekedés volt. – Szeretem az almát. Mind megettem.

Tágas. meddig várhatunk. Nem tárgyalnak. – Párizsba megyek. Amerika. Másnap a felvételi irodán Frádi őszinte hangon. Franciaország. asztalt. gondolkodjunk. Párizsba jutni csaknem lehetetlen. Nem értette. alig győztük kapkodni a fejünket. szekrényt. – Ablakunk előtt fenyőfa. Dúsgazdag emberek nem tudnak papírt szerezni. – És az édesanyád? – Ő is kicsi volt. székeket. Sok állam nyit határt. Annyi dolgunk akadt. . Tessék gratulálni.– Hallgatag. megcsókolt. Lacika bólintott. Megcsókolt. – Ha lesz időnk. kétablakos szobát kaptunk. Leszedte az asztalt. Ha megütött. Mutattam. Svájc. – Az apám kicsi ember volt – mondtam németül. Szerzett három tábori ágyat. Cigarettára gyújtottam. – Van itt dolgunk elég. Zuhogott az eső. – Ha nem hosszabb – mondtam. egyetlen beutazási engedélyt sem küldtek. ügyesen intézkedett. – Nem baj – mondta Rósz. Amikor elköszöntem. elrepedt a szám – mondtam magyarul. – Megfelel? – kérdezte. megmérjük. – Ügyes vagy – mondta őszintén. az államig ért. Húsz méter magas. sánta. Elénekeljük a Mennyből az angyalt. Tíz perc alatt szereztem. A francia kvótát kértük. rázta a fejét. kemény öklű. Rósz igazat mondott. rendet csinált. Vízhatlan kabátot terített rám. Nevetett. – Nem vártam dicséretet. – Ivritül. árnyalatnyi harag nélkül figyelmeztetett. Majd segítek. de három kvóta bizonytalan. Ki tudja. Karácsonykor gyertyát rakunk rá. – Nehéz lesz – mondta csöndesen. Rósz gyorsan. angolul kell tanulnod.

– Amit megbeszéltünk – mosolygott a tisztviselő. – Csak zsidó! Halálomig! Letette csomagját. pulóvert és amire különösen büszkék voltunk. cipőt. Este meglátogatott a lakáshivatal tisztviselője. súrolunk. egyetlen fillért nem ad. A központi raktárba mentünk. – Minek? – kérdezte Lacika. tiszta. Különben is utálja a korrupciót. alsóneműt. – Nem akarsz katolikus lenni? – kérdeztem Lacikát. Alig bírtuk csomagunkat hazacipelni. . Csavarogni mentünk. Rósz ámult. Kijelentette. jó szagú. a zsalugáterek mögül szivárgó fényeket. Néha rendőrrel találkoztunk. ágyához apró lámpát vezettem. Ti munkások. röhigcsélt. – Gondolod? – ámult Lacika. – Szegények és gazdag emberek lakják. Vételeztünk paplant. Néztük az egyforma barakkokat. Nem akar lebukni. Ha jól gazdálkodunk. gratulált új otthonunkhoz. bejártuk csaknem az egész tábort. lelkendezett. párnát. – Nagy láger – mondta Rósz. – Határozott föllépés. ruhát. – Meszelünk – mondta Rósz. Ő törvénytisztelő ember. Ragyogott a boldogságtól. – Gondolja – mondtam. Dollárt kért. Ennyi az egész. hat lepedőt. – Én kereskedő vagyok. árbocokon csüngő zászlókat. némelyik arcunkba világított. Meszelünk. – Mert szép. kanadient. Követelésére zárat szereltem ajtónkra. Rósz paradicsomos szardíniával kínálta őt. rövid idő alatt tisztességes úton vagyont lehet gyűjteni. – Lássunk hozzá – mondtam. Nem tudott betelni stafírungjával. – Dinnye – mondta Rósz.Elismertem én is. prémgalléros háromnegyedes vadászkabátot. tejüveges burába raktam a zsinóron lógó villanykörtét.

És itt fogunk házasodni. De keresek. Nem én találtam ki. Megriadt. Tragédia árnyéka lelkükön. Megtetted a magadét. És kész. Én tudom. boldogságot keresnek ők is. nyílegyenes fákkal. – Boldogságot akarsz.– Igen. Csikágói torkába vágtad a kést. becsületes lányok élnek. Egyik út. E táborban árva. ahol a zsidók szétvágták a tábort ölelő drótkerítést. Dávid-csillagos zászló alatt keresik boldogságukat. – Ne rágódj a múlton. úttorkolatnál álltunk. . kénes. Zimi. Az arcába néztem. Rósz? Karomhoz nyúlt. – A te léted bizonytalan. kék-fehér. Ki tudja. szívünk a helyén. – Találtál valakit? – Nem. Nem kötekedtem. nyugodtan megesküszöm rá. – E lányok Palesztinába készülnek – magyaráztam –. Tudom. – Miért? – Tisztességes lányt a magad bizonytalan létéhez kapcsolnál. előttünk életünk. Ha mi ketten harcba indulunk. Zimi. vigyázunk egymásra. Fogatlan szájához emelte cigarettáját. reggelig sorolhatnám a szebbnél szebb példákat. neked van igazad. forró vizű fürdőhöz vezetett. mi lesz ebből? – Butaság – mondta. mit akarok. börtönbe kerülsz. Konok fickók vagyunk. A Vörös-tenger partján. Gyermeket. – Még valamit. Nem ismer országokat. – Bátor vagy. – Mi a boldogság. Tudom. Ne szégyelljük. nem volt hangulatom hozzá. – Ha férfi és nő között csupán ölelkezésről van szó. minden sikerül. Rósz. – Krematórium füstjét? – Szerelem nélkül nincs élet. angol katonákkal harcolni. boldogságra vágyunk. A szerelem más. Fiatalok vagyunk. nem is ugrattam őt. mondjuk meg. otthont. családot akarnak. Ez nem ábránd. Erdő szélén.

Hárman vagyunk. Azt mondta. Feleségül veszed Márta Katalint. Van hozományod. izgatott hangon megszólalt Lacika. – Már nem. – Csak lefelé a lépcsőn. szánalmas. erő. . A sorsomat. De az az este szép emlék. – Miért? – A moziban megismerkedett egy fiúval. – Könnyen. – Nálad könnyen megy. szívesen gondolok rá. – Nagy ügy. Egyetlen szót sem. biztonság. Holnap melózni kezdek. fölösleges a látogatásom. – Hogyan? – Akárhogyan. hisztéria. hamar elfogyott kezén minden vagyonunk.– Nem kockáztatom többé a szabadságomat. minden jóra fordul. Kitör rajtad a pánik. ijesztő dolgokat művelt. – Te hazamész – mondtam. Kenyeret szelt nekem. A meló nekem nyugalom. – Rólam nem beszéltetek. Kockára tette szabadságát. – Mit beszéljünk? – kérdezte Rósz. Megilletődött hangulatban úgy véltük. Nem értett a kereskedelemhez. Villanyoltásnál köszöntünk egymásnak. – Szereti. én tejet töltöttem poharába. – Nem jön hozzám. Csinálsz neki gyereket. – Sírtál? – kérdezte Rósz. szakmád. – Itt is nyavalyogsz. – Mi a csudát? – Az életemet. A sötétben vékony. – Honnan tudod? – Bementem a kórházba.

Elismeri. Humora fanyar. – Amilyen hülye vagy. de nem így. Ügyetlen kenguru. Őt is vigye el az ördög. – Ha kitör rajtad a hisztéria. igyunk bort. köhintéstől. – Mi van otthon? A teret is szétbombázták. széltől. Esőtől. hivő bolsevik. Sokáig beszélgettünk Ibsenről. Kijelentettem. Esze beretva. Születésnapomon nem akar verekedést. Szép lány. családja nincs. elteszlek láb alól.– Mindig kitör rajtad a hisztéria. mondom a fogatlan látszerésznek. Valamitől mindig megijedsz. fél deci cseresznyét. Már csak a kutyacsaládot sajnálom. mondja. a Szória-Mória vár kivilágított ablakairól. Koccintottunk. feledem a kengurut. Nyújtózzunk egyet. Az efféle égi csomag kínos meglepetés. Beszélgessünk békességben. Solvejgról nem esett szó. Szegény lány elájult. Ő kért. Hiszed? – Hiszem. Búcsúlevelet nem hagyott. üljünk le e rendes kocsmában. Törheti fejét a rendőrség. Rósz fölült az ágyban. rákja van. Megtudja. A Gomböntőről. egészséges kommunista volt. És elnézését kértem. Művelt. Fejezzem be hülyéskedésemet. Pillanat. Puffanás. agyvelő. A főbejárat elé zuhant. és tele a nadrág. Szerette. Előző délután nálam járt. Másnap munkába álltunk mind a hárman. értette munkáját. ki ez a Gomböntő. agytumora. fiatal amerikai turistalány lábához. Elég a bárgyúságból. unja már a kengurut. ígértem. Végtelenül szerény. tisztessége feddhetetlen. Aase anyóról. Rósz – mondta szórakozottan. szűkszavú. Vigye el az ördög. Meg az orgonabokrokat a homokosláda mögött. Két napja negyvenkilenc éves férfi ugrott le a Budapest szálló tizenkettedik emeletéről. A kommunistákat más fából faragták. Koccintottunk. mondtam. Lacika feje másutt járt. Marxista kenguru volt. Peer Gyntről. Én sem akarok vitát. nincs kedve taglalni szóbukfenceimet. Kérdezte. párttag is lehet öngyilkos. .

Ki adta e nevet. a Ferenc József húszkoronást hajnalban elviszem. nyomorogjon. Szerencsém van. Tiszta ing. feleltem. Meglehet. elmagyarázott mindent. halált temetkezési vállalat. A cseresznyepálinkát ügyesen kell beosztani. megidézem szellemét. Természetesen nem kedvelem őt. . mondtam már? A házasság kitűnő találmány. gyűlölni. A fáradt sas leröppent a tizenkettedik emeletről. szerény nekrológot kap.Kevés az órabér. drága az albérlet. búcsúzóra. Mindennap hajnali négy órakor keltem. Nem. vigyázzak. Maradjon hajnali köszöntőre. miért. Elgyalogoltam a köztisztasági hivatal meszelt barakkjáig. Megérdemli. ne bíbelődjem. Öt órakor kezdtük a munkát. Hétfőn temetik. Mit kérdezel? Ó. gatya. Déli tizenegy óra tájt végeztünk. De ígérem. ne gázoljak. kötelességemnek teszek eleget. Nem áll meg bennem a szó. Szép a szemed.vagy egyéb hiba akad. Abban nincs pardon. annak nem üzlet. Főbérlő vagyok. Aki tud nőt keríteni. Meghatározott területen. jó munkát találtam. taxisofőr. Később elmondom. mindegy. nem tudom. Klauzál téri fiú kísért néhány napig. Adnak. Dolgozzék. Figyelmeztess a fáradt sasra. Vigyázz rájuk. Pockingba. ügyetlen férfiak számára. Így hívták. melegszívű kurva. éljen albérletben filléres gondokkal haláláig. a fogatlan látszerésszel nincs gondom. Jó szó az irodalomra. mondta. Tudom. Most visszamegyünk Németországba. van itt dögivel. Isten. kérjek új kocsit. esküvés holtomiglan-holtodiglan. Nehéz kérdést férfi egyedül old meg. És add meg nekünk mindennapi snóblipartinkat. társas lények vagyunk. kegyetlenül bíróság elé visznek. Szeretek csavarogni. a kórháztól a víztoronyig két gumicsizmás lengyel zsidóval szállítottuk a szemetet a táborból régi kavicsbánya mögé. Ha motor. meleg étel a bejárónőre tartozik. Átvettem Studebakeremet. takarítás. Mindenütt akad ismerős pincér. amire szükségem lehetett. A köztisztasági hivatal háromtonnás. billenőplatós Studebakerére kerültem sofőrnek. Mondtam már. Megy a gyűrű vándorútra. Betegséget orvos. szeretlek? Vedd olybá. mondta. nem igazi ellenfél. Háta mögött szabad ég alatt sorakoztak a kocsik. gazdag. becsülni sem lehet. nem megyek el a temetésére. Sajnos. Egyre figyelmeztet. Amorális vagyok vagy immorális. Bámulatosan fizetnek. Haragszanak rá.

szemüvege csillogott. Villanymotoros varrógépen dolgozott. két kiló mazsola. – Aki megdolgozott munkám gyümölcséhez nyúl. Taniszter László.Fizetésem csakugyan pazar volt. – Rósz Györgyért nem is sok. Vagy. Pénteken kaptuk. Fizetése ugyan harmadosztályú csomag volt. Gúnyoltam érte. jegyet vált Würzburgba. kekszet. bebizonyítom. nyitotta szatyrát. Szeme. négy kocka margarin. Nem akarom kedved szegni. Németországban élt a föld legboldogabb embere. ha kedvem szottyan. Üveggel. kakaót. ha a zsidóknál kétnapos ünnep lesz. adóhivatalnokot játszom. Asztalhoz ült. két kiló babkávé. cigarettát. szombaton tartottunk munkaszünetet. Válogatott szép lányok szolgálják ki a férfiakat. nem tudom. – Öt perc örömért nem érdemes ilyen hosszú távra utazni. A vonatjegy se olcsó. Hetenként első osztályú UNRRA-csomag. Ott kitűnő bordélyház működik. Adóhivatalnokot nem szabad megölni. miből mennyi van. bámulta növekvő árukészletét. írja meg a végrendeletét. Néha rapli jött rá. kiló cukor. Rósz fogalmazásában. – Ülök ötszáz évet – jelentette ki Lacika. görnyedt reggel héttől délután négyig. de ha a fizetésemről van szó. eufóriás hangulatba került. de a szobaár. kisétált a börzére. De én mit csináljak? Egy este kijelentette. de az is igen becsülendő summa. Rósz gúnyolta őt. tiszta lepedő. tapasztalt ember mesélte. Korán ágyba bújt. Ötszáz év jár érte. kétszersültet. mámorító kábulat. – Megvered? – Fejbe vágom. Akármivel. gondosan bejegyezte kockás noteszába. tíz tábla étcsokoládé. – Kár firkálni – röhögött –. Én embert még nem bántottam. csokoládét. Otthon csoda várta őt. konzervet. karton amerikai cigaretta. meleg . Rakosgatta. – Nem kevés – mondtam. Elkobozom gyűjteményedet. – Neked könnyű – mondta. Ilyenkor vagyonából eladott valamit. – Würzburg messze van – mondtam. Elnevettem magam. rágógumit. – Butaságot beszélsz. – Frádival töltöd az időt. kiló rizs. – Ahhoz kevés Rósz György – mondta Lacika. nem ismerek tréfát. hányféle konzerv.

– Igazán. Zimi? Akad? – Dögivel. Addig elmegyünk Rósszal csavarogni. Minden szombaton dzsipet hoztam. elemeket. ha megígérem. megnézte. szappanoztuk magunkat. Ráncolta homlokát. – Be tudsz hozni idegent a táborba? – Tudod. – Mibe kerül egy portéka? – Megkérdezzük tőle. – Mutogatjuk. – Hol? – Pockingban. melyek ízületi és reumatikus bántalmakat gyógyítanak. Tükröt kért. – Meg szemetet hordok. Kidobta a griberlit. idegtépő modorában. behozom neked. Megcsináltatod. csak a száját kell kinyitni. előadást tartott föld alatt búvó. – Te is abból élsz – mondta Rósz. vegyületeket sorolt föl szakavatott. – Adok pénzt. – Vétek – mondtam. Taniszter. hypermangán is pénz. Lázba jött. a kénes fürdőhöz mentünk. Lacika igazított szemüvegén.víz. a forró vízben fehérneműt mostunk. – Két tábla csokoládé elég? – Attól függ. – Ijesztő vagy fog nélkül – mondtam. szerzek neked közelebb is portékát. – Ijesztő – mondta. . kincset érő forrásokról. Rósz operákat énekelt. Úszónadrágra vetkőztünk. És esetleg meglopnak. vagy eltévedsz valahol. Olcsón. Nem nagy megerőltetés. Ígérem. hány gyereke van.

Hiába várta a vevőt. jiddisül ordította: tessék a friss marhahús! A friss marhahús zöldülni kezdett. Lacika fölsírt. Munkához látott. ablakok nyíltak. – Toll a fülükbe – mondta Rósz. Hanyagul. Időnként hangosakat füttyentett. Amerre jött. Amikor kikötötte ablakunk alá. tejet. kijöttek a barakkok elé bámulni őt. Még ősz volt. káromkodott. hogy lopott? – Egészen biztos – válaszolta büszkén. én vittem a szeméttelepre. Nem röhögtünk. Kereskedő vagyok. – Holnap mi röhögünk. Délelőtt vásároltam a simbachi országúton. tehenészetet. . – Lakásunk hentesüzlet – mondta Lacika. tojást akarunk árulni. feledhetetlen estén bevonult a tábor kapuján barnapiros tehén mögött a főútra. – Lehet. Tyúkot. – Fogalmam sincs. aranykeretes napszemüvegével baktatott. hány kilót adott el. – Mennyit nyom a marha? – kérdeztem. – Sokkal. Már nem tudom. Napokon át tolta a csomagolópapírral bélelt taligán az árut. – Azt beszélik. – Tudsz jobbat? Elvigyorodott. Csöndes. farmot csinálunk. Verítékezett. – A fél tábor minket röhög – sopánkodott. kakast. minden vevővel udvariasan beszélek. Pontosan mérek. villanyoszlopokon hirdette: marhahús olcsón kapható. Azóta sétálunk. A mészáros hajnalban tehenet ölt. csibéket nevelünk. gratuláltam neki. és lombos faággal rásuhintott a tehénre.– Neked való. Rósz a barakk négy oldalán. – Igen.

mindenki szájából kifordul már a konzerv. – Miért zuhant térdre. – Nem baj – mondta Lacika. – Tele van. vállán cipelte a szobánkig. . aminek nem kellett volna megtörténnie. elüldögélünk rajta. nagy. Ha tudsz. – Süket – mondta Lacika. Rádióműszerészt kerített. mert szerették Rószt. Soha nem hallottuk szólni. csendőr századostól. elvitte mérlegét is. Rósz a pockingi magyar lágerban vásárolta. e láger maradék ételéből bármilyen közepes város apraja-nagyja jóllakhat. Csaknem minden üzletével így jártunk. – Lehet. Amerikai híradós katonák is bíbelődtek vele. sámlinak való. vonattal. A világvevő rádióra csúnyán. itt és ezért történt velünk mindaz. Asztalunkra tette. Nem a humorért. Amikor befejeztük a nagytakarítást. Hangsúlyozom. Jellemünk hatéves korunkban kialakult. kiszellőztettünk. Elmondok néhányat. hogy üres? – Nincs benne alkatrész. Lacika fáradtan Rósz Gyurihoz fordult. Az öt darab Leica fényképezőgépre nem fizettünk rá. Kijelentették. Eladtuk vételáron. de megjavítani nem tudták. – Szerinted mi baja? – kérdezte Rósz. muzsikál. Választ követelt. vegyél még néhányat. padlónkról. – Nem beszél.Kifizettük a mészárost. – Mi az. övé. kések. Nem keresünk bűnbakot. – Lavórt teszünk rá. nem muzsikál. Este érkezett haza. csillog – mondta. Vért mostunk asztalunkról. hogy üres – mondtam. pusztult oktalanul állat? Miért vettél marhát? Minden gyerek tudja. enyém. végre eltűntek a bárdok. – Szép. Úgy gondoltam. nem hárítok semmi felelősséget Rósz Györgyre. Szívesen esznek friss húst. Miféle üzlet Pockingban tehenet árulni? – Egyszerű. – Beszél. Belenézett. Még valamit. Már említettem. tied.

Elfogyott a gyufánk. Dolgoztunk. – Nem kell cigarettázni – mondta Rósz. fogalmam sincs róla. – Fölrobbanunk – mondta Lacika. – Nem bírom. Egy hónapig a folyosón cigarettáztunk. Könnyű bizonyítani. Zizzenésre. – Gyufakirálynak. sápítozott. nem érdekelt a pénz. hogy úgy mondjam paradicsomi rezervátumban éltünk. alig győztük raktárba hordani a gyufát.Bólintottam. féláron eladta. Nálunk is a plafonig ért. – Engem hogy hívnak? – Rósz. – Minden éjjel ez a cirkusz! – ordított Rósz. . szekérnyit vásárolt. Lángokról. – Kár. – Nem lesz baj. Rósz később azt vágta a pofánkba. teheráruként vonatra adta. Lépni. – Te nem álmodsz tűzvészről? – Semmiről. háborúról álmodom – jelentette ki. Éjszakánként sok bajunk akadt Lacikával. Bámult rám. Rósz lassan. sóhajtásra fölült. – Minden éjjel félek. S a vagyonunk is. Elmosolyodott. biztonságban. hogy egy picit alacsony. mozdulni alig tudtunk. megőrülök. A lágerban gyufahiány volt. Üzleti kérdésekben nem veszekedtünk. – Várd ki a végét. Közben Pockingba érkezett az amerikai konvoj. Lanzbergbe utazott. – Aludj – kértem őt. a balsikerű üzletek miatt gyűlöljük őt. Ez nem volt igaz. bőségben. Rósz rám nézett.

Soha. adtunk neki ruhát. Vezér elegáns. sok a rendőr. Sokáig hagytuk. főként bétárok. pénzt. Vezér Jancsi megérkezett feleségével. vádolt hazugsággal. higgadtan. míg világ a világ. szép mellű lánynak udvarolt. bonyolultabb páncélszekrény. fölszerelésük kitűnő. Giesert. gúnyoltuk. hülyeségekkel.Rósz hiába acsarkodott. boldogulásában. Éjjeliőr helyett infravörös sugár. Vezér nevetett. rabszolgáknak nevezett minket. slampos. – Így volt mindig. de számtalanszor hívtuk ebédelni. Kövér. Udvarias tartózkodással jiddisül. mellényes ruhát viselt. szégyenkezett. – Játéknál – mosolygott. Okosan. prémes bundát. Gyáváknak. besúgó. akasztófa – magyarázta. Vigyázott. ő még betalál. Amikor lehullott az első hó. a Bastille lerombolásáról mesélt neki. zsebében dupla födeles aranyórát. jó szövetből készült. Nem félnek hosszú lejáratú börtönbüntetést kimérni. – Aki veszti. De a harc örök. rendszeresen adományozott. Keményen őrzik a rendet. németül vagy magyarul beszélt az emberekkel. Elkergettem a lányt. Gazdag lesz. Rósz elmondta. vonzó fölénnyel szervezte munkáját. . keveset. Ilyenkor dühöngött. Eljárt hozzá gügyörészni. a lengyel ékszerészt követték. Érdeklődött. A tisztek határozottak. Gyorsabb riadóautó. Csodálkozni fogunk. Szivart vett elő. így lesz. Szorgalmasan tanult franciául. – A munka más. Csupán a módszerek változnak. bíró. Igaz. szép hangján templomi éneket énekelt. Ilonával. egyetlen másodpercig nem akadályoztuk terveiben. a halál. Elfogadta. szépen szóló sziréna. Akár az árnyék. elkótyavetyélte. ne adjon túl sokat. Itt Zsidó Tanács a bíróság. cipőt. martuk. Templomba járt. nem bántottuk. egyetlen percig. – Mindenütt sok a rendőr. Elmehetünk hozzá szobainasnak. értelmesek. mi újság Pockingban. ha bűnöző kerül eléjük. igazságtalan volt. Azt mondta – haláláig hitte –. Pisztoly helyett géppisztoly. bűnöző. Nem is lehetett. hiába emelte kését Lacikára. börtön. vastag óraláncon. Fegyelmezettek. Rodin művészetéről. bukta? Rám nézett. Később megvadultam.

szomjúságot. csapos. üdvhadsereg poloskás pincéiben. gázlámpák alatt. cigarettát kértek. kocsmáros tudja a rendet: idegenek jártak ott. nem ment. Péntek este fehér abroszt terített. koplalást. minden idegszálával Giesert figyeli. Együtt szöktek meg. Leültették. Lakását tisztán tartotta. mese nincs. szégyent ne hozzanak rá. Bizonyíték nélkül kell dolgozni. Vérbeli bűnöző. Előbukkan a durva. énekeltek. büdös pali menti magát linkre. elmentek. Most idegen talajon jár. itatták. ha nem volt meg a tucat. józsefvárosi sikátorokban. minden vendég. – És ha volt bizonyíték? – kérdeztem. – Dehogy. A mulatság végén kést vágtak a Zsoké hátába. fejére kendőt. – Rövid távon. Magas rangú detektívek. Az Úristen nem emlékszik rájuk. tehetségtelen kezdő. – Zokszó nélkül írták alá a jegyzőkönyvet. Szerették. – Endresz Árpád merre jár? – kérdeztem. – Nem legenda – mondta Rósz. Esze az ékszeren. villanyozást. . Őrizetbevételkor két nyomozó. Hajnalban. Ilona háztartást vezetett. feddhetetlen budapesti kereskedőt. kíméletlen bűnöző. történeteiket börtönökben. – Fölakasztották. nincs módja menekülni. Jöttek. rendőrök. tizenkét rendőr ment értük. Fél. – Elvitték a balhét – felelte Rósz. Bármekkora vagyont nyer. Nevüket. Csak újonc. Este már a nyolcadik kerületben mulattak. Könnyen elveszti a fejét. – Bámulatos – mondtam Rósznak. – Élete a tét. egyenként intették asztalukhoz a besúgókat. A bátyját lelőtték. arcukat meg nem jegyezték. vamzer. fizettek. Gyertyákat gyújtott. ettek. – Nehéz fiúk. a betörőkirállyal is dolgozott. nem bírja cérnával.Kitűnően játszotta a vallásos. berúgtak. Nehéz kaland semmiért. ahogy illik. – Legenda. tisztelték őket. bicskáztak. kéznél legyenek. Ha korpusz van. Amerikába készülő. Vezér megszámolta. módos. mindenre elszánt. Előbb-utóbb elfárad. Vidákovits kocsmájában. Mentek a mázsálóra. két „dicsértessék a Jézus Krisztus” között énekelték a gazemberek. Nem vallottak. Gratuláltak a nyomozóknak. Mindent kockáztat. elkótyavetyéli. – Értelmetlen játszma – mondtam. daloltatták őket. nevüket nem mondták. Akad rossz pillanat. hogy távozásuk után senki ne tévedjen. Bírták a verést. Azt mondta. Zsebében mindig kés. Rablót hajszál választ el a rablógyilkosságtól. neológ. meglátod. Endresz Árpáddal. Nem legenda. Körbevitték tekintetüket a kocsmán. elkártyázza. ittak. Időt pocsékol rá. Ők szedték föl a rabomobil pallóját a váci országúton. leveti álarcát. Tiszavirágért. Bizonyíték nélkül kár volt őket kimozdítani ágyból. kocsmából. markolatig. Így igaz. foglárok is magázták őket. – Vállvonásnyi erőfeszítés nélkül átver mindenkit. Ő nem intellektuális bűnöző. penészszagú szalmazsákokon.

sok mindenre lehet használni. Besúgó lesz. Biliárd-. sétát körbe-karikába. – Ha vesztek. és nem kér sápot. az mind. a sötétzárka tébolyító magányát. kitűnő sólettal. Vezér. Velem kártyázni. megfojtani. ne szóljak. kifőzés. Klasszikus vagabund. otthon. öl. nem bolondozik. Villanyfény villanását drótkosárban. Király.– Véleményed szerint adott esetben Vezér Jancsi kész volna gyilkolni? Öregembert. néma barát. Az álma kocsma. Száz méterről megismeri a vamzert. hátrakulcsolt kézzel. Zavarba hozott. – Igen – válaszolta. ha vagyont csíp. Család. Mindent elintéz. – Játsszuk le a Studebakert – ajánlotta. kártya-. Telerakta tányérunkat cserépfazékban sült. Ha kell. – Aki börtönt ült. Szombatonként náluk ebédeltünk. Tapasztalhatod. ropogott a tűz. Ilona Vezér Jancsi háta mögött állt. afféle csehó. Vezér megpakolta a vaskályhát. Ha szorul a hurok. agyonverni? Ékszerért? Pénzért? – Kétségkívül. Kivételes ereje volt. – Följelent embereket? – Minden gazember így végzi. viheted asszonyomat. . Üljön más is. kukucson figyelő szempárt. Rám nézett. nagymenők utóda. Orgazda. lehajtott fővel. Vigyáz a nyugalmára. Ez a sorsuk. forgatta a levegőben. Szemével intett. Nagy vadra vadászik. Ismeri a börtönt. kockázni akart. öregasszonyt. Csak rendőrgolyó terítheti le. Nevetett. bolondozott. monoton bakancskopogással. akinek már gumibottal ütötték veséjét. Nem vonul be hosszú távra. – Besúgó? – Ült eleget. Lacikát birkózni hívta. – Ne mondj ilyent – kértem őt. talpát. – Miért? Talán egyszer még gyereket is szül. nem teketóriázik. Nem kártyázik többé. – És ha ő kap kést a hátába? – Vezérre vagabund nem emel kezet. A kés csöndes társ. Kurtavasat. – Minden bűnöző flúgos? – kérdeztem. sakk-. Fölemelte egy kézzel. dominóasztal. akárkit lelőni.

– Mindenkinél erősebb szál köt hozzám. mindent tud.– Ne figyelj rá – mondta Vezér. – A boldogságod merre van? – Ki tudja. szíve a helyén. A feleségem nem tudja. – És ha megszököm? – Eltemetlek. Nem tudom. Vezér a feleségét nézte. meghúzta Taniszter fülét. mit beszél. Szenvedés. Hordtál rablott ékszert. előtte hallgassatok róla. – Ne lopjatok vele – figyelmeztetett. . Ha rendőr néz az arcába. Elengedsz? – Soha. esze is van. mitől fél. Bátor asszony. – Ha üzleti dolgotok akad. Fél. – És ha mást szeretek? – Feledd. Átjött hozzánk. Vezér elmosolyodott. – Tudja. Bűn. – Itt nem találod? – Csak rettegést. – Nem viszek el semmit. – Nem. – Integet. Ilona nevetett. Láttál bilincsben. – Elmennél? Hová? – Boldogságért. – Ha nem akarom? – Azt mondanám. Magadat sem. – Mitől félsz? Elfáradtál? – Régen. maflaság.

hosszan. lakásom börtön legyen. Bólintottam. Mosolyogtam. Nézték egymást. – Álmomban megöltelek. Vezér elnevette magát. Majd tárgyilagos hangon kijelentette: – Ahol csodák vannak. majd szivart. Rugós kést húzott elő. Szemük szűk volt. Komoran. ülj a kályha mellé – mosolygott Vezér. – Ígérem. – Minek? Nem jó semmire. – Tudom. Ha tévednék. akár ítéletvégrehajtó a kegyelmi kérvény elutasítása után a rablógyilkost. rágyújtott. Hozzám fordult. – Halott vagy – mondta indulat nélkül.– Leszúrlak. hogy élsz. őszintén mondta: – Álmomban sem. Feleségére nézett. – Nem bombákra. alaposan. Egyfolytában ámulok. Ilona csöndesen. Kényelmesen lenyeste a végét. Arcomat nézte. – Akkor szedd le az asztalt. – Én is. – Rendőrt nem hozol rám. Mi hárman mozdulatlanul ültünk. – Hanem? Eltévedt puskagolyóra? – Rosszabbra. . Auschwitzra gondolok. megnézett. Isten is van. – Miért? Nem akarok kirabolni senkit. – Az mi? – Gondolkozz. halálodig rettegsz.

indokolatlanul magas jövedelmük. Alkonyatkor Isten csodát tesz. léleküdítő témára. Legendás nevét halkan említik. ki mit akar. Nem zengek hőskölteményt róla. gyáva. sziszegő gyűlölettel. Az élet minden ágán tehetségtelenek. Paál László-festményükről. – Nem jó gondolkozni – jelentettem ki. Sokféle gazemberrel találkoztam életemben. fura villogást. Fehérek a fenyőfák. Mulatságos. fogorvos. ma is félnek tőle. zeneszerző.vagy éremgyűjteményükről. láttam e ködburkolta. Nehezen kiismerhető. vakmerőbb. hiányzik. privátok mondták: szíve nincs ember. kommersz cseresznyét. – Nem tréfálok. vakmerő kirohanásaik. Őszintén ámult. Asztalodnál béke. aprópénzért. Nem bánnám. kurvák. Beszélgetek balatoni villájukról. És van más kategória. alacsonyrendű ösztönök rabszolgái. – A helyedben nem tenném. Ez mindig félelmüket mutatta. gombügynök. pitiáner buliért. csöngőt ráz. még gyakran visszatérek. nem tudom pontosan meghatározni. rövid hír. Néha játszom velük. nem állítok neki szobrot. sajnos. szertelenül beszéltek. de a Csikágói Gyurinál erősebb. Lakmuszpapírként használom őket. De idő múltán. részeges karambolozó vagy akadémián tanár. Szeme zavaros volt vagy vizenyős. újságíró. ha ideállna. Bukását ellenségemnek sem kívánom. Érthetetlen. Ilyenkor gondolataik csapongtak. milyen szépen hull a hó. Inkább nézd. Bűnözőknél gyakran figyeltem. Sok példát tudok. E szép. gyönge szöveggel dolgoznak. De nem kevés az olcsóbb besúgó sem. szutykos mondataik. Ugasson. Királyról a szolgák. kályhában tűz pattog. – Butákat beszélsz – mondta mákszemnyi harag nélkül. Újságcikk lett belőle. körmönfont kérdéseik értő embernek árulkodnak. bélyeg. Rendőrök. . A besúgó szeme más. bűnözők. angyal jön. vamzerok. Ajtót nyit. kozmetikus. szívesen kezet szorítanék vele. Szintén profik. az amatőrök. útlevélosztályon percenként pecsételt engedélyük. tízből tízszer kijön az eredmény. Akkor Pockingban gúnyolódtam vele. Vezér Jancsi bűnöző volt. nagy mancsával poharamba töltene fekete címkés. és mi imát mondunk héberül és magyarul hasznos életemért. hogyan tudtad megbökni. Gyalog járnak. szívedben szeretet. nem is akármilyen.– Nem cserélnék veled. gyorsabb fickóval alig. de azt sem titkolom. Értelmetlen életének csúf árát adta. legyen zsebtolvaj.

Macskafejet mutatott föl. bort kért. Ha betévednél a vicces házba. pisztolyostul bedobta a Breitner csehó kirakatablakán a biliárdasztal tetejére. Vezér a poharakba bort töltött. a Rotschild Spitálban. Rósz vállat vont. ki végzett nagytakarítást. két hétig verték. – Senki sincs betonból – mondta kelletlenül. Fut az idő. félő. nem kevés vészcsöngőt kapcsolt ki. – Mindenki flúgos – mondta Rósz. Így viszont nem mehet sokáig. Fiatal kis kurva volt. Nyomot nem hagyok. De viszolygok minden erőszakos munkától. Nem tud aludni. – Mindenkit meg lehet kaszálni. fészkelődött a széken. – De a Csikágói komplett flúgos. – Lehet. Másnap urak jöttek érte. pörköltöt főzött. Ettünk-ittunk. vagy nem – jelentette ki Rósz. a rendőrőrs bejárata előtt. mint Bécsben. Hangosan. Medveszerű testével billegett. Én nem születtem tyúktolvajnak. nagyapjától örökölte. Szeretője viháncolt. Ecseren van vityillója. – Tarzan Jóskát a Kenyérmező utca sarkán. a Csikágóit nem jegyzik. Máskor panaszkodott. – Vagy igaz. bontott falat pincében. kapkodástól. Nevetett. Amikor rendőrrel támadt vitája. a kasszafúrás mestere. Karját nyújtotta. Megjött. – Te is. Amikor szabadult. – Annyi bizonyos. Olcsó haknikért üli le fél életét. De a Csikágói másként flúgos. jó bort adott. Nevetett. Pockingban nehezebb kirabolni az ékszerészt. E csörömpölésért két évet ült Szegeden. Lerongyolódom. mancsovára. jókedvűen nevetett. jó vége nem lesz. Nem akarok vért. Meghívta a galerit. Indulatosan magyarázta. nyitott zajtalanul páncélszekrényt. nyugtalan. A rendőrt ma is várja a család. kardostul. Rám nézett. Rósz Gyurival terepszemlére kísértük. tőr hegyén. – A Vidákovits-kocsmában fogadásból két ujjával egypengőst tört el. Csinált néhány huncut melót. Akármilyen erős. Mindig törték fejüket az urak. a kutya se nézne idegennek. – Ismerek ezer variánst. a másodperc törtrésze alatt szúrta meg – folytatta. ő világéletében mackós volt. padláson. – Egészségedre! Életedre! Koccintottunk. Fogy a pénze. – De kitűnő szakács. akasztófás balhét. – Igen – ismerte el Vezér. bort kért. Csöbörből vödörbe került. A lakoma felénél bejött a konyhából.Én se értettem. . töpreng.

A tisztek értelmesek. Addig kártyázz. Égjen el. Pontos terv szerint átcsúszni valahol Franciaországba. – Ügyesebb a macskánál. – De megmondom. szirénás dzsipeken száguldanak. nem fél rendőrtől. – Üzletelsz? – A kereskedelmet is fölfüggesztem. Vezér bámult. Finanszírozlak. nem nyer. És kegyetlenek. Hallottam a dübörgő tapsot. Riasztják fél Németországot.Gieser az amerikai parancsnokság mellett lakott. Kisebb ügyért vertek agyon embert. szépszemű. Vezér nevetett. Ilyenkor odajött hozzám. a Tengerészt. Éjszaka az őröket leütni. nevet cserélni. Valahányszor Frádi lefordította a lelkesedő újságcikkeket. – Akkor rágyújtom a barakkot. bármily nagy a tét. Aki veszti. bukta. Éteres vattát szorítani a két öreg szájára. – Nehéz ügy – vélte Rósz. aki megállíthat. tudom. tréfásan mellbe ütött kesztyűjével. A pockingi rendőrség gyors. ékszert. – Nem pocsékolok rá időt – mondta Rósz. Rósz egyetlen megoldást látott. Becsomagolni a pénzt. Bétároknál. Hamar fölfigyeltek rá. Aki nem kockáztat. – Nem lehet megcsinálni. Istentől. Külön szobában. . hálózatuk kitűnő. – Lopsz? – Én többé soha. És nincs ember a földön. – Ezt elmondtad már. Bűntársát várta. – Ő az edzőm – mondta. – A barátom. Ausztriából üzent. sokan megismerték nevét. nem veszít. győzelmei után a fényképészek villanófénye megvilágította az én arcomat is. – Belevaló gazember – mondta Vezér. – Örököltél? – Ökölvívó-világbajnok leszek. Kitalálunk valamit. de a pénzt nem viszi tovább. Szélnél sebesebben menekülni. Ne mosolyogj. Sokat beszéltek róla. álkulccsal beosonni. talán ha száz méternyire a rendőrségtől. én nem vállalnék efféle kockázatot. büszke voltam rá.

Ha néha nagyobb ütéstől megtorpantak. kényelmet biztosít. pipázó indiános. Mindig lázban égett a tömeg. A táborparancsnok régi ismerősként üdvözölte. fejüket rugdalták. lakást. Mérkőzés végén köszönte bátorságukat. te leszel a kapitány. mint a bolondóra. Ütötték egymást. A dühös bikás. Ilyenkor megrázták fejüket. hogy a jó kedélyű fiúk is ökölre mentek. – Így lesz. megpróbálták elcsábítani. hogy összeverekedtek a táborlakók a vendégcsapattal érkezett drukkerokkal. pfujolás. Rósz miatt nem volt verekedés. A feldafingi tó partján szép kis házat ajánlottak. Fütyültek. földig rombolt Németországban unatkozó amerikai tisztek úgy a maguk. Felelsz mindenért. Megtörtént. dobogtak. Az ellenfél táborában is tisztelték.E tiszavirág életű diadalmenetről csupán annyit. a havas éjszakába. Verekedni kell halálig. Rósz fölordított a ringsarokban. Váratlan sikert hozott. Úgy hívták: a verhetetlen magyar. – Tíz ördögöt akarok. mint a katonák és táborlakók szórakoztatására ökölvívócsapatokat szerveztek. Vagy megölöm őket. másként köp az egészre. Megtörtént. A válogatottat lengyel. Kétméteres Military Police-legények rohantak rájuk. Minden győzelme vitathatatlan volt. sárga sálas páncélosok rátámadtak a Heidelbergből érkezett. a kikoplalt. rámenősek voltak. – Nem megyünk sehová – mondta Rósz. Lefegyverezték őket. Az amerikaiak fogadásokat kötöttek a találkozók előtt. Szájukból kivette a fogvédőt. pisztolyt rángattak elő. – Nem hagyjuk el Frádit. csukott szemmel ütöttek. Mentek előre. ki merre látott. Kemények. magyar és román fiúkból állította ki. . Veszíteni nem lehet. Amerikába viszi. Nemegyszer a pockingi rendőrök védelmezték meg a pontozó bírókat a lincseléstől. szenvedélyesen drukkoltak. fölugráltak a székekre. Ulm táborparancsnoka azt üzente. Vadul. harsogott a biztatás. kék sávos gyalogosokra. győzelmüket. bírták a verést. Rósz gondolkodott. Kereken megmondta. – Csináld. beledurrantottak a levegőbe. Innen házasodunk. A táborlakók is. Menekült. csapatukat kísérő. Válogasd ki tízezer zsidóból. pénz van. Őt bízták meg a pockingi ökölvívócsapat szervezésével. öklüket rázták. Mások mást ígértek.

Ő topogott. Ha veszítettek. A nehézsúllyal baj volt. álmos. kapkodott. Szégyenkezett. Szánalmasan pislogott. mint a napraforgó.barackot nyomott a fejükre. – Kiütheted a világ szemét. keményen harcoltak. Kilencvenhét kiló. Rósz nem talált tizedik embert. . kergette ki őket az edzőteremből. A fiúk szerették. – Erőtlen. betekeri a kötelek közé. leharapja a lábát. Fölhúztam az ébresztőórát. pocakjával átbújt a kötelek között. Lelkesen végezte munkáját. Nem figyelt rám. Vezér kijelentette. Jó szívvel. szenvedélyesebb drukker nem akadt nála Németországban. semmit nem ér. Rósz kétségbeesett. tisztességes küzdelem. a fogával is fölemel egy zsák búzát. férfimunka volt. semmi baj. E napon nevezte ki magát hivatásos gyúrónak. amekkorákat még nem láttatok. kíméletlen verekedés. tudtam. Akkora pofonokat osztogatok. – Pacalok – mondta gyűlölettel. Zavarában mindenféle hülyeséget beszélt. Egyik ügyetlenebb volt a másiknál. Túltáplált herék. tohonya pacalok. – Asztalitenisz-csapatot szervezz – mondtam. Keringett körülötte. Rósz próbálta ki. számíthatunk rá. Teljes bedobás. utazott mindenhová a csapattal. agyonzabált. földobja a levegőbe. Lélegzetvétele fölgyorsult. Nyitott szájjal kapkodta a levegőt. Megadóan leeresztette bilincsektől forradásos két karját. Gyerekes örömmel magyarázott. Így is volt. Fáradt voltam. megeszi Rószt. Hamarosan veríték verte ki. Mondta. Kötekedőbb. forgott egy helyben. tisztelték őt. tuskólábán mereven megállt a ringben. Esténként kétségbeesetten sopánkodott. – Vezér Jancsi csak egy van. időnként kedvetlenül pofán csapta. szégyen nincs. A nehézsúlyba nem jelentkezett senki. Amikor levetkőzött. őszintén mondta. – Kulturálatlan disznók mind.

Sűrű hóesésben magyarázta az ökölvívás minden szépségét. az Erdős-féle boksziskolába járt. Ütése lórúgás. – Bízzuk a Zimire – mondta. bemutatkozott. Bokszolni akart. Gyáva volt. – Ez a tehetségem. sikerekkel büszkélkedhet. Karcsú volt. homokzsákolt. Udvariasan köszönt. elhajlásait. Láttuk. boldogságot. leszúrom. Vigyorgott. kitámasztotta. De ha még egyszer reszket a ringben. ígért fűt-fát. – Megkísérlem a lehetetlent – mondtam éjszakába nyúló. hogy később fogcsikorgatva kergesse őket anyjukhoz. Fölcsapok papnak.Rémülten kutatta a lágert. előkészítem a lelkét a mérkőzésekre. magas. kitűnő reflexeit. felszerelést kért. amit akarsz. Utcákon bolyongott. fölöslegesen koptatod a szádat. bokszoló a javából. Kérdésünkre szerény hangon elmondta. pattogtatta a gumikötélre feszített labdát. Ezen a nyomorult férgen korbácsolás sem segít. kész a baj. Sok versenyen indult. nyolcvanöt kiló. rakd tiszta pelenkába. Hideg délutánon jött az edzőterembe. A madarat is ledumálja a fáról. nagydarab embereket állított meg. kreol bőrű pesti fiú. Kézbe vette az ugrálókötelet. Vezér nem bízott a tervemben. Nem lesz nehézsúlyú bokszolónk. Zsibbadtunk a boldogságtól. Úgy látszott. Rósz káromkodott. Csak Lacika volt nyugodt. Csalogatta őket az edzőterembe. csupa izom. – Kár minden percért. Amikor akarta. Akkor transzport érkezett s vele megváltónk. Kabátgombjukat rángatta. – Igen – mondtam. Simogasd a lelkét. de nem adok le pontot miatta. – Csinálj. Kedve szerint kiugratta. ugass neki éjjel-nappal. óvatosan pamacsolta orrát. kétségbeesett tanácskozás után. Rósz Gyurival állt szorítóba. És a tiéd? . távol tartotta a rohamozó Rószt. iskolázott mozgását. Bámultuk könnyed. később a VAC-ban öklözött. – Bátorítom őt. Örömünk nem tartott sokáig. feje fölött kihúzta a hétrugós expandert. pazar lábmunkáját. – Nem lesz baj. Inkább vérét lássam.

Jó masina. Miért volnék bizalmatlan? Sértő? Megalázó? Ugyan miért. A szemem? Gondolom. Pörög. szedje holmiját. pörög. – Rám fér. Légy jó. Alig fáj. sok embert kiütött. beszélek neki. – A lelkiatyád lettem. A centrifugát is szeretem. hallgass rám. Alig veszített mérkőzést. szépszemű? Nyakadon a lánc az örök szerelem szimbóluma. Nem látom. hosszú életű leszel a földön. eredményesen.Akkor már az ökölvívók kőépületében laktunk. Nem volt indián. Marxista kenguru ugrott le a Budapest szálló tizenkettedik emeletéről. Így hívták. kékül. Sokat kínlódtam vele. nevelem. És tölts poharamba cseresznyét. Isten! Ne a szőnyeget nézd. Kész a verekedés. Mindenesetre leemelem a polcról. E fogatlan látszerész nem ért meg semmit. Szeretem a magnót a lábam előtt. locsog szamárságokat. hozzánk költözik. Fáradt sas. . Isten. Beszélek. A fickó szobájába mentem. – Az mit jelent? – Bátorságot adok neked. azt hiszem. működik-e a magnetofonod. Ő meg fecseg. pörög. Az arcomat! Egyenesen! Zsinóron! A centrifuga jó masina. Erőt ad. mert féltette az állkapcsát. Nem azért utáltam őt. Furcsa a szemem? Rövidlátó vagyok. Léber Györgynek hívták. dagad. ide a lábam elé. kértem.

nem tudom. pisztolyom. Győzelemhez szoktak. Szeretlek. Ült a fonott székben. – Vigyázzatok – figyelmeztetett. Jó cimborám. – Minden vagyonhoz bűn tapad – válaszolta. Nemrég. Milyen a szemed? Mondtam már? Vedd olybá. engem sem. Szegett szárnyakkal zuhant a kövezetre. December elején a tuderingi lágerból vendég ökölvívócsapat érkezett. elmondtuk mindenféle gazembernek. kitűnően verekednek. barnaszemű. Lehet hogy jót tett egy kiadós verekedés. . mindig akad fickó. – Jó a tuderingi csapat. Varsói edzőjük volt. – Szevasz. Megszoktuk. Röhögött.– Jelszó? – kérdezték. Rószt nem izgatta. keményen. tudom. Magabiztosak. ivritül. csavargó! – kiabáltuk. Taxiszámláját ki fizeti. A fonalat sem veszítettem el. – Nem vagyok Peer Gynt. bátran. Éger Béla velük jött. becsvágy fűtötte őket. áldást tud kenyérre. Én is. elérjük. Majd komolyra fordította. Nem álmodozom. Győzni akartak mindenáron. lármázik. – Elérjük – mondtam –. aki fogadkozik. És Rósz skalpjára vadásznak. Pompásan érzem magam. traubiszódát ivott. Hangulatom kitűnő. – A fiúk is szépen belejöttek. megbízható hatharminchatosom és e fáradt marxista hiányzik. Gyalázatos temetése lesz. Kijelentette. beszél jiddisül. totál zsidó lett. Köpök az egészre – mondta. Gondolkodott. hisz értünk fénylik. eljön Pokkingba. és Rósz Gyuritól megkapja a csomagját. borra. két nyelven átkozza Angliát. Nevetett. Öleltük. utolsó beszélgetésünkön a Sória-Mória vár kivilágított ablakairól meséltem neki.

– Látni akarom az ellenfelemet. Ebéd után Léber megfogta a karomat. – Kövér disznó. azután lejöttünk. az amerikai parancsnokság gépkocsiparkjához. – Ha elkapod az állát. Elgyalogoltam a tábor másik végébe. kopaszra nyírt. piros arcú paraszt zsidó volt Lengyelországból. A fiúk ugratták egymást. – Hústömeg – mondtam. Béla hozzánk költözött. – Nem érdekes. Nem dicsőség leütni. Bólintottam. Hatalmas. Letöröltem a fagyott ablakot. Esett a hó. – Sunyi a szeme. Talán huszonöt éves. Vezér gyúrta őket a síkos deszkákon. – Lébert is? – Talán. az ökölvívók épületéhez robogtam. cigarettát dugott a számba. Ulmot. – Kivétel nélkül. méregették egymást. – Megverték Lanzberget. – Fogadnád? – Minden pénzért. – Milyen eredményt vársz? – Győzünk. – Mindenki egészséges? – kérdezte. Csapatunkat a kénes fürdőhöz vittem. Az ügyeletes altiszt két kannával adott fagyálló olajat. Nem hitt nekem. – Kísérj az emeletre – kért. . Fölkísértem. jókedvűen énekeltek. karácsonykor leszúrjuk. Figyelmesen nézett. Wetzlart. elkértem a katonai buszt. Kezet szorítottak.Vendégeinket az emeleten helyeztük el. csöngettek. Járattam a motort.

Éger leintette. Azt mondta. Mókázik. bűvöli a pénztárcáját. mit csinálsz? – Nem tudom. Ódor Sanyi és Szúnyog szerelő. de nem megy. Rósz bámult. jobb híján került a csapatba. – Így soha! Soha a kurva életben! . növesszen szakállt. A hústömeg minden mozdulatán láttuk. Munkaképtelenül nem tud élni. az ózondús levegőt. Éger Béla elmondta. – Nem akar menni. fillért nem ér. Elégedetten. – Én is leteszem. – Riemer Kurcsi menjen szanatóriumba – jelentette ki Lacika. Szúnyognak megparancsolták. Ulmban. – Esténként lázas. Béla röhögött. Rósz fölbőszült. – Mehetünk – mondta Léber. a tüdőgyógyászat eredményeit. Rósz a svájci hegyek szépségét magyarázta. de nem sokat segít. hogy csakugyan tehetségtelen. ő is sofőr. Később látni akarta edzésüket. A végén leborotválták. azt mondja. Megnéztük azt is. Én is így vélekedtem. nem bokszoló. A táborparancsnok meséli. – Nem akar menni? Olyan nincs. ráveti gyönyörű szemét. kegyetlenül mosolygott. A tuderingi fiúk frissen. – Ha meggyógyul. Kész. Tegyétek vonatra. meggyógyul. aki az első menetben nem teszi le. Wetzlarban. ügyesen mozogtak. gazdag nőt keres. Az a véleménye. kiváló szanatóriumokat. így is kihívóan magyaros a pofája. – Megkötözzük? – Ha kilyukad.– Honnan tudod? – Lefeküdt Lanzbergban. mókázhat. Volna rá lehetőség. Riemer Kurcsit Svájcba akarják küldeni.

Figyelmeztetett. segített cipelni a két kanna fagyálló olajat. aludni szeretne. Zavartan vigyorgott. elmagyarázok mindent. Sok hasznos. Igaz? Hallgattunk. meglesz mindene. – Megmutatok. Lassú beszédével elmagyarázta részletesen a hidraulikus rendszer föltöltését. Nem véletlenül küldték őt. Lacika Éger karjához nyúlt. – Jó a dumád – mondja. hanem cserélnek. – Tudod jól. Nem volt igaz. jellemes fickó volt. Minden vasárnap délelőtt a Lenin körúti Délibáb eszpresszóban találkoztunk. – Pockingban nem javítanak Studebakert. – Dinnye! Kezelés nélkül. miniszter elvtársnak szólítom. – Bármit mondasz. Éger megnyálazta vékony ajkát. a mindennapi. Szép kocsin érkezik. És már pénzt dug a markába. Éger Bélát szerettem. Hajnalban dolgozni mentem. – Akkor kezeld! – ordított Éger. Majd kérdezte. Éger Béla engem keresett szemével. – Azt mondta. Megköszöntem. Amíg dolgozni tudunk. fontos tanácsot adott. ezért jött Pokkingba. – Gyakorlati oktatást kapsz – mondta álmos vigyorral. Léber szólt. az ma is. három – jelenti ki. Velem akart beszélni. Bolseviknak. nem értünk szót. . Éger Béla velem jött. Ilyenkor vigyorog. minden ezer kilométer megtett út után pótkerékig vizsgáljam át a Studebakert. nem akar idegenek között megdögleni. mit csinálok. Van garmadával. Tudtam. heti gondozást.– Abbahagyta a cigarettát. semmi kedve fáradtan lépni szorítóba. – Elegen vagyunk. – Munkaképtelenül nem tud élni – ismételte csöndesen.

A platót a legfölső állásig emeltem. Már világos volt. Megtörölte kezét. mert alacsony a hőmérséklet. töpreng. Kér. Ha szemtelen vagy. Elvigyorodott. de csúnya neved van. Ő is hülyéskedett. – Kedvelem az okos zsidókat. csak a haja meghatóan ősz. – Tisztára szerencse! Ha alacsony. megszorítottam a nyakánál. És én ebben változatlanul világbajnok vagyok. A Studebakerek szabad ég alatt álltak. vigyorog. Ő magyarázott. a szabályozószelep-emelőt hogyan mondják jiddisül. bosszúsan legyintett. Lámpafény nélkül. Már attól féltem. ráncos az arca. Ódor Sanyi néha morog. – De a papírom jó. esze is eleven. bekapcsolt segédhajtóművel nem szabad közlekedni. A múltról keveset beszélünk. Béla biztosította a kitámasztó karral. Ez nagyon tetszett nekem.Minden vasárnap délelőtt a Lenin körúti Délibáb eszpresszóban snóblizunk. Kerülgettük mindketten a témát. hogy a szállított anyag ne fagyjon a plató hátsó éle közé. lesöpörtem róla a havat. . nyálazza vékony ajkát. – Lassan öntsd a fagyálló olajat – figyelmeztetett –. Ha mondjuk neki. a régi. Együtt melóztuk végig a műszakot. Sovány. Éger mellém ült a vezetőfülkébe. ugratjuk egymást. Kérdeztem. Kiválasztottam az enyémet. nézzünk tükörbe. nevettünk. üres platóval haladtunk a jeges országúton. figyelmeztetett. – Testvér. Mész a katolikusokhoz kenyeret tarhálni. amikor elhatározta magát. Elmagyarázta a billenési szöget. Röhögtem. ügyeljek. mint valaha. veszekedtünk. hideg van. Éger Béla alig változott. Már kopasz. beszélek a cionistákkal. hol toltuk el fiatalságunkat. édesanyját mikor hozatja ki zsidónak. én bólogattam. Időnként helyet cseréltünk a vezetőfülkében.

szevaszt mondtunk egymásnak. A fiúk engem bíztak meg. Húsz éve ismered. Rósz? – Dél-Amerikába. Cigarettára gyújtottam. – Lehet. – Hová. gond nélkül megnyertük. Eltűntek megint nyomtalanul. Ne vadulj. akár ha köd nyelte volna el őket. – Elröpültek? – kérdeztem. Együtt verekedtünk. – Csak Rószt és Lacikát. – Igen. Rám nézett. . Elröpültek – vigyorgott mámorosan. Ordítottak. Rósz szeme ragyogott. – Szúnyog beszélni akar veled. De a barátod.– Hallgass végig – kért. A következő héten Rósz és Lacika már nem találta ott őket. hogy messzebbre – mondta Lacika. – Ez nagyon valószínű. nem ártott senkinek soha. Másnap én vittem a tuderingi csapatot busszal a pályaudvarra. Nem beszéltünk róla többé. Széttárta két karját. ünnepeltek. a hülye bezöldült. – Az is lehet. Együtt nőttünk föl. azért jöttem. ez az igazság. Rósz körbepofozta ellenfelét. amikor mesélte. Éljen soká. Lecsavarta a termosz kupakját. Figyeltem az utat. Ismerte a szüleimet. A mérkőzést nagy közönség előtt. nyilas volt. – Igaz – mondtam később –. táncoltunk a Rédlichnél. Éger hallgatott. Kezet adtunk. – A visszavágón látlak? – kérdezte Éger. De engem kerüljön el messziről. vágassa le. Zimi – fuvolázta. – Elővennéd a kést? Nem válaszoltam. – Koromsötét éjszaka fölszálltak és elröpültek. Úsztunk a Dunán. Tudod. egyen csokoládét. – Senki nem tud róluk. Igaz. teát öntött a bakelit pohárba. Vitte a koporsót. ott volt apám temetésén. Léber a hústömeget küldte padlóra. soha nem bántottuk egymást. növesszen szakállt.

– Az is lehet – mondta Rósz. – Semeddig. Hozzám fordult. Csak megvárták az éjszakát. – Másfél óra. New Yorkban megtapsolják őket. Ingerülten megfogta kabátom ujját. – Egy lelőtt távolfelderítővel néhány szakember fölszállhat a levegőégbe? Bólintottam. – Semmit? – Semmit. . – És gyakorlatilag? – Attól függ. – Meddig tart? – kérdezte. – Ne szórakozz! – mondta halkan. Rósz szeme beszűkült. Feszülten nézett rám. Ha nagyon roncs. hogy üzemképessé bütyköljenek egy roncsot? Gondolkodtam. – Mennyi idő kell. homlokához nyúlt. Ha nem fáradnak el. Rósz. A levegőégbe. – Értesz a repülőgépekhez? – Nem értek. Lacika leült az asztalhoz. milyen a kipufogója. – Átúszták a Csendes-óceánt. élesen. talán kettő. Elvörösödött. – Föl. – Egy lelőtt gép operációja elvileg megoldható? – Elvileg tökéletesen. Aztán huss! – Akkor szerinted hol vannak? – Rósz hangja ellenséges volt. Rósz. – Megmondanád? Ezek nem nadrágszabók! Lacika hervadtan elmosolyodott.

ne nézzetek hülyének. Rósz röhögött. Taniszter sóhajtott. – Fárasztó lesz ennyi badarságot hallgatni egy életen át. Nyugodtan megteheti. DélAmerikába röpülhet. – Nem mentek! Lacika gondolkodott. pompásak. . – Talán jelentkeztek Ludwigshafenban. komolyan hozzátette. az idegenlégió irodáján. Németország a lelőtt gépek hazája – jelentette ki. gúnyolták egymást. – Megkérlek. Speciális szerelők. csupán a szárnyuk lyukas. csak bátorság kérdése. a gép kezelesét. De a fiúk értenek hozzá. műszereket. Halkan. Ha valaki lop üzemanyagot. Marták. – Az biztos! A Riemer Kurcsi hervadt tüdejével! Lacikát elöntötte a düh. Rósz? – Nem. – Rádióznak a levegőégben! – ordította.– Ez az! – kiáltotta. lehetetlen. – Elröpülnél. érti a motorokat. Rósz komoran nézte őt. – Akkor hová tűntek? Pontos választ követelek! – Hazamentek. fényesek. a pockingi tábor mögött is hever négy. – Ezt akartam hallani! Nekünk támadt. – Keresik édesanyádat! Kezdődött a cirkusz. Szenet öntöttem a kályhába. – Badarság? Például mi badarság? – Semmi. – Itt. – Azt hiszem. rádiózást.

– Úgy legyen. magad gyúrod az ipart. – Bordélyházad lesz. fűrészporos kosár fölött kiáltották: éljen a király! – Bár ezt nem egészen hiszem. Vonulhatsz a kőfalú. büdös börtönbe. – Szépen – válaszolta Lacika. . Végelgyöngülésben hunyod le szemed kedves. Nem vadult. A haláltól minden ember fél. bekerülhet a szerencsés szórásba. Világbajnokságról fecsegsz. Ha nem megy a bolt. amelynek mámora is volt. Esztendőkön át végzed keserű gyűlölettel elcsigázó. Aztán szelíden. mely védelmet. Hosszú délután volt. Poloskák fonnak majd köréd koszorút. A sehová nem tartozás zsibbasztó érzése. Amíg igazi bokszoló nem akad. – Párizsban nyaktiló van – mondta Rósz büszkén. Hosszan dicsérte jellemét. – Megversz néhány zsidót. józan életfelfogását. Guillotine nevű orvosról magyarázott. Előadást tartott orvostudományról. amíg kipottyan kezedből a vasaló. szívátültetésről. De ha gazdagok leszünk. – Te is? – kérdeztem. talán e gond minket már nem érint. hatvanéves lány ölén. mehetsz lopni. szótlanul fölfordulsz. bátorságot adott nekem mindig. – Én is. a kályhában tűz pattogott. Kártyázhatsz hamisan. – Kár gúnyolódni – jelentette ki. tisztességes munkádat. – Gombnyomásra működik. Rósz is jósolt Lacikának. – Majd spórolunk. Boldog vigyorral ült az ágyra. – Én hogyan halok meg? – kérdeztem tőlük. akik vérpadon. – Ha sikerül. akinek pénze lesz kifizetni ilyen költséges bulit. Hangsúlyozta. a magány. ültünk a szobában. Rósz. arisztokratákról. nem könnyű feladat az örök élet titkát megtalálni. Emlékszem. föllelkesülsz. csupán rémületükben kiabálhattak. Ha kiabáltak is. – Téged meg fölakasztanak – jelentette ki Lacika. Elfogott megint a nyomorult üresség. – Ezernyi nadrágot varrsz majd Párizsban. Akkor kész. Vásárolhatsz negyven láda gyufát. csorda tehenet.– Mulatságos ember vagy – jelentette ki Lacika.

Rósz helyes fiú. a Mutualité fedett csarnokában. Amikor Párizsban sok ezer ember előtt mérkőzik Európa kitűnőségeivel. Kitűnő világításban. Csokoládét tördelt. hozd a parancsnoki irodába. csodálkozni fogsz. – Bizonyára hasonlít. A slampos. Pocking is készült. afféle zsidó bokszolimpián. folytatta. de nyomás van a fejében. Köszönöm. nagy cécóval történt. filmhíradóval. – Én is Münchenbe megyek. másként nem mondaná. ismerem a barátomat. Követeltek érmet. pokoli akaraterejében. A lány himbálta magát. a willendorfi Vénuszhoz hasonlít. zsúfolt nézőtér előtt. Amerikai tisztek szervezték. szép mellű pesti lány szobájában gügyörészett. – A mamájáról azt állítja. zászlókkal. fekete blúza alatt ringatta keblét. . Lanzbergban van néhány kemény öklű zsidó. Órák óta keressük. Péntek délben leadtam a Studebakert. akármilyen megvilágításban. – Jó verekedésre számítok. Kijelentette. A hideg folyosón prémgalléros. csapatukat buzdították. Dzsippel kerestem Rószt. bizalommal vettek körül. – A fejükre lépünk. Ha meglátod. a parancsnok beszélni akar vele. dühös bikás katona lépett hozzám. Színes plakátokat ragasztottak az utcákon. Nem kímélték a pénzt. légy oly szíves.Egy cseresznyét. Léggömböt akar gyártani. elintéztem – mondta. kenőcsöt lábdaganat ellen. Hittünk fizikumában. Müncheni cirkuszban verték meg. kegyetlen bukás volt. mi lesz később. választ nem várt. Tűnődtünk. etette. zenével. Lázban égett valamennyi tábor. az emberek szeretettel. – Így igaz. serleget. az újságok esélyeket latolgattak. mentem a fizetésemért. Rósz Gyurit ezen a télen megverték a szorítóban. amikor nem babra megy már a játék. Váratlan. készültek az összecsapásra. Németül beszélt. – Hol van Rósz? Kerítsd elő.

Ezt a tétet másként nem játsszuk. – Abszolút győzelem – mondta Rósz – nem létezik. asszonynak való? Arcomat nézte. Nem csodálkozom soha. Összerezzent. – A fiúk ügyesek. Három hét áll rendelkezéstekre. Én eddig is hálás voltam nektek. – Nem vagyok bizalmatlan – mondta csöndesen. azon majd meglepődöm. ámulatba ejtek mindenkit. bátrak. Régen nem csodálkozom. örömöt szereztek Pockingnak. ez a jövőben fokozottan így lesz. – A csapat jó – nyilatkoztatta ki. A táborparancsnokkal hamar végeztünk. – Gatyába rázzuk őket is. De ha csinálsz egy kárpitozott hokedlit. – Kézbe veszed Lébert? – És a többi? Rósz vállat vont. – Ne csináljatok bajt. többet nem lehet kívánni. – Akkor nem indul a csapat. kivezettem. – Abszolút győzelem lesz. – Nem megy – mondta Rósz. készüljetek lelkiismeretesen. Parádés műsort csinálok. Abszolút győzelmet akarok. Rósz hozzám fordult. – Az amerikaiak fogadásokat kötnek – figyelmeztetett a nagyváradi ügyvéd. Rósz elmosolyodott. Végigvonulok a világon. – De már óvatosabban bánok az érzelmeimmel. Hallgatott egy pillanatig.– Nem létezik. – Itt van? . – A serleget elhozzuk. kilépek Európa színpadára. semmilyen megvilágításban. Vezéréknél vacsoráztunk. – Úgy véled. minden súlycsoportban az első helyet. Rósz. – Ha Galamb Berci nem állít meg – mondtam. De eljött az idő. – Szép lány – mondtam a dzsipben. Tekintélyt. Galléron fogtam.

Nem volt mondanivalója. Nem szabad eladni a lehetőséget. Taniszter tűnődött. hibáikat. – Ne adj el folyton. erényüket. – Mi történik. ha akár egyetlen öklözőnk is kikap? Az amerikaiak fogadásokat kötnek. minden pénzem rápakolom a csapatra. Fehér asztal fölött. – Kár vitázni. fél siker nem siker. – Elvágtam a nyakad? Ilona nyugodtan mondta. a pockingi srácokat nem veri meg senki. – Én vágtam el a tiédet. Vezér alatt ropogott a szék. Vezérné fölemelte sovány. gatyám. . foglalkozzatok velük. talán kiverekedhetnénk abszolút győzelmet. – Vállalod? – kérdezte Rósz. Nem ismered a férjem. Ingem. Csipkedjétek őket. aztán szótlanul tányérja fölé hajolt. – Tehetnek egy szívességet. Állat. megszorítja combomat az asztal alatt. Nézett mereven maga elé. Gondosan. várható ellenfeleiket. a feleségem is. – Léber harcolni fog – mondtam. – Miért keveredsz ilyen társaságba – kérdezte tőlem. megfontoltan sorra vettük a csapat minden emberét. Ki tudja. Én is adok díjat. megbosszulják. A táborparancsnoknak igaza van. – Nem neked való. Éreztem. Vezér nevetett. mi történik velünk. Ha dollárjuk elúszik. gyertyák lobogásánál latolgattuk esélyünket.– Két hete. szép arcát. Érdeklődött utánad. bukta. Aki veszti. mosolygott. – Ha Léberrel nem lesz baj. Vezér-díjat alapítok. Nyugodtan nézett rám. – Hol? – Lanzbergban. Rósz megnyugtatta. Tegnap éjjel is azt álmodtam. késsel elvágtam a nyakát. A szerencsejátékosok szenvedélyével magyarázott.

Kanadienembe bújtam. fürkészte arcomat. Kikászálódott. – Miért lopjátok a spalettákat? – Gyűjtjük. igazított derékszíján. – És Frádi? Nem válaszoltam. Várt egy ideig. – Hová mész? – Frádihoz. Fülén. A templomnál hallottam a motorzúgáson át a kántor zokogó énekét. Vezér Jancsi felesége megállított a széljárta folyosón. Nyugtalanul igazított haján. sovány válla szabadon. – Nem akarok az ágyadba bújni. Fekete ruháhan állt előttem. Varjúfekete rendőrök topogtak. lámpával jeleztek. . Megszorította karomat. majd nevetni kezdett. mutatta. – Beszélnünk kell. Árok széléhez álltam. – Szökni akarok. behavazott fahíd elé. Zuhogott a hó. hol lakik. – Elviszel egy darabon? Beült mellém. fecsegett összevissza. Zimonyi. nyakán drágakő. Hallgatott. ablakok mögött gyertyák égtek.– Fejem rá. ahol már nem ég villany. álljak meg. – Ne nézz ilyen bárgyún – kért. A víztoronynál kért. – Párizsba készültök? – Igen. Tűsarkú cipőin elsietett. Aztán elunta magát. Holnap délután hat órakor várj meg dzsippel a halottak bunkerénél. álljak meg. Elköszöntem. Dávid ben Lézel hajolt hozzám.

– Mondd utánam: ha elhagylak. azért nem heveredem le a fűbe. akkor hittem. Ez a pockingi születésnap sem háborgatta a lelkemet soha.– Csakugyan? Bólintottam. csókoltuk egymást. Száraz spalettát hoztam az éjszakából. Modern ember vagyok. nem zavar. – Nem félsz? – De. Megvertek. Nem hiszek Istenben. Ha néha visszagondolok rá. nézett rám. Megraktam a kialvó tüzet. babonában. . a barakk felé. elindult. Ment át a hídon. ahogy ígérte. Számra tapasztotta tenyerét. ha elhagysz. Amit mondtam. örök érzelmekben. esküben. Zimonyi – mondta csöndesen. bámultuk. katolikusok Istene. Ágyára gyöngyösbokrétás lányt. – Veled. Isten verje minden lépésünket. – Adjon boldogságot a zsidók. Frádi születésnapja. Nem hiszek csodában. a tizennyolcadik. Félek a csigabigától. Ezen az estén ünnep volt. Mosolygott. – Megverünk még benneteket. árvalányhajas fiút tettem. Állt a hídon. – Embertelenül. Forró kakaót ittunk. Mozdulatlanul néztem őt. Nevettem. – Loptál! – Így igaz. – Miénk lesz a világ legnagyobb spalettagyűjteménye. Rósz cserélte konzervért a pokkingi magyar táborban. Úgy. intett karjával.

– Hogy érzi magát? – Kitűnően – mondtam magyarul. pörgette az er betűt. – Igen. mérnököket fogadok. Leültem az ágyára. – Lábkenőcs? – Forradalmasítom az autóipart. Vezérné mit akar. mert hallhatom önt. a fenekedre ülsz. halkan. Szakkönyveket vásárolok. Leültem Rósz ágyára. dolgos embereket. – Bivaly sem bír téged idegekkel. patetikus hangon újra meg újra esküdnék neki. – Jó estét. Legyintett. – Elég! – ordítottam. Elmondtam. Párizsban üzemet alapítok. Rósz Gyurit ébren találtam. ha kell. – Kitűnően. . kislámpa fényénél tanulta. uram – fuvolázta franciául. Bólintott. – Oldalt járnak majd a kocsik. Rósz üzemet alapít. Taniszter fölébredt. vaksin bámult.Két ujjamat az ég felé nyújtanám. – Jó főnök leszel. – A rendőrség tudja? – Ha meghallod. Szeretem a becsületes. – Mi van? – Semmi. Tanulmányozom a vegyészet minden ágát. világszenzációról beszélek. – Ne bolondozz. aludt tovább. mint szobafestők a létrán. Budapestre utazom értük. Kenyeret adok néhány száz francia munkásnak. – Zseniális felfedezéshez közeledem. Letette könyvét.

– Egyszer hallgass rám a koszos életben! Sokáig nem szólt. Rósz. Gondosan papírba csomagolta francia nyelvtankönyvét. – Jószagú Isten! Te szerelmes vagy! Megint! Visszakérjük Fráditól a nyakláncot? Elvörösödött. Lovagiatlanság. Bámultam rá. – Nem a mi dolgunk. Megkérjük. Vezér megtalálja Indiában is. hallgass rám. majd rám nézett. – Megverem. Neki mindegy. . – Joga van hozzá. – Akármint vélekedünk. – Bűnöző? Összecsaptam a kezemet. És te segíteni fogsz. Vezérnét nem szabad magára hagyni. – Vár. induljon magasabb súlycsoportban.– Az életével játszik – mondta csöndesen. – Kirabolja a férjét. A kőmosoly volt az arcán. – Miért? – Szenvedett. – Nem kérünk semmit. Ágyba bújtam. én Galamb Bercitől féltettem. Cigarettát kotort elő. – Nem igaz. Ő Léber miatt nyugtalankodott. – És Vezér? – Ő bűnöző. – Nem rohanok Vezér késébe. Fölkönyököltem. Tíz kilóval nehezebb zsidót is agyoncsap. a bajnokságról beszéltünk.

Néha sírtam. Féltem. Úgy éreztem. Inkább férfiasra vettem a figurát. – Halottakat őrizni. Majd én elmegyek. Ilyenkor hisztériás cirkuszt csináltam. szépet. vidám dalt énekeltem. – Ne bolondozz. Ciprus szigetére internálják őket. Láthatod. hogy tüzet nyitnak kivándorló zsidókra. szembenézünk akár a sárkánnyal. de ritkán. . – Nem kockáztatom a bőrömet. – Baj van? – Nincs. Zimonyi. tele a világ. gömbölyűt. Reggel hideg volt és csönd. Angol hadihajókról beszélt. Amikor besötétedett. ezt nem kedveltem. Elszégyelltem magam. Így volt. engem az ág is húz.– Félsz? – Tőled? – Vezértől. – Hová mész? Röhögtem. – Sok a halott. – Maradj nálam. Nem érdekeltek az angol hadihajók. elköszöntem. – Fáradt vagy. Frádinál ebédeltem. Frádi nyugtalanul nézett rám. Engem várnak. Leoltotta a villanyt. Nem furcsa? Zöld szemét nem mozdította arcomról. bolondoztam. bolond vagyok. – Olcsó vagy. de sebaj. – Ne haragudj. Hó szitált.

Kincses Jancsinak hívták a tánciskolában. – Arasznyi pokol. – Visszajövök. Cigarettát vett elő. A hátsó traktus utcáin kerülgettem az ivókutakat. ne gyújtson rá. Röviden beszélt. a szanatóriumban egy férfi fekszik. sokat táncoltunk. tárgyilagosan. Mondd meg. jó humorú. a dzsipbe ült. elintézek mindent. Néztük a gőzölgő faépületet. S ha igen. Óvatosabban haladtam. szőke. – Mosoda – nevetett. Hat órakor Vezérné kilépett a kórház hátsó kapuján. . testem szép maradt. dollárt. – Nem bukunk le. reflektorral vigyáztam az utat ezüst törzsű fák között. Azonnal indítottam. – Kirabolod Vezért? – Jogom van. Nyílt szívű. Hozok ékszert. Keresd föl. Magas. Nem lehet bántódásod. Régi ügy. én mindent vállalok. kék szemű. Ott nem jár senki. Szeretem. A fürdő előtt megálltam. Vezértől ne féljen. – Ne félj – mondta. Leoltottam a lámpákat. – És ha megtalál? – Lebuktatom. Emberi életet akarok élni. – Úgy legyen. kirohantunk a hármas útelágazáshoz.Két kezembe fogtam arcát. csöndesen járattam a motort a betonkupolás bunker előtt. Beburkolódzott fekete perzsabundájába. A szétvágott drótkerítés előtt megnyomtam a gázpedált. nem kell fény. – Rottalmünsterben. Megcsókoltam. arcom. elmegyünk messzire. És tudok még nevetni. – Hová megyünk? – A fürdőhöz. Riadtan kísért az ajtóig. Ingerült hangon kértem. Az igazi nevét nem tudom. ahol meztelen halottak várták a temetést. Hat óra előtt néhány perccel megálltam.

A halottak bunkerénél lépett ki a dzsipből. nem sokáig váratott. szőke. Apáca nyitott kaput. Gyalog mentem a főbejárathoz. – A jó isten. – Tehát keres valakit. magas. Komisz idő volt. csöndes előcsarnokban látogatási engedélyt kértem. Fölhúzták a kék-fehér sorompót. a gazdasági épület oldalához gurítottam a dzsipet. – Mely ügyben? Gondolkodtam. Férfit. kék szemű. – És ha kirúgnak? – Az nem létezik. A hegytetőn tél tombolt. Figyelmeztettek. – Ki dolgozik helyettem? – kérdeztem. csöngettem. Tűnődött. Szélvédett helyet kerestem. – Csak az álnevét tudom.és olajtartályt. A kerekekre hóláncot raktam. – Bérmálkozom. A nevét nem tudja. Vigyáztam a meredek sziklák között. föltöltöttem a benzin. a szerpentint jég borítja. Az ügyeletes orvos. Nevetett német tudásomon. Intett. Ma ő lesz a szemetes. Néhány kilométerre a tábortól weaponos amerikai járőr igazoltatott. – Mi dolgod Rottalban? – kérdezte Dávid ben Lézel. a faburkolatú. – A külseje? – Erős. szeplős nő. Levertem lábamról. kabátomról a havat. Rósz reggel a táborparancsnokságról menetlevelet hozott. alacsony. Kincses János. . A kapuban megállítottak. – Ezer év alatt nem tudnám elmagyarázni.

– Meddig marad? – Talán délig. . – Mit akart? Igazított kórházi köntösén. Köszönte fáradozásomat. Nevetett. Emeleti folyosó végén. hogy él. – Levisz a faluba? – Szívesen. Maga magyar? – Honnan tudjam? Talán igen. Vizit után elkísért a férfiosztályra. Nézte a vihart. koncentrációs táboron. Ha megerősödik. gázkamrán túl. de ne mondja senkinek. ősz férfi állt föl. Teával kínált. Nem akar Ilonával találkozni. – Engem keres? A hang felé fordultam. – És? – Kéri Istent. Hajlott hátú. cigarettát. Pestre megy. földig érő ablaknál. – Fél? Ráncos arcát néztem. – Itt volt? – Egy hete. A termekben Kincses János nevét szólítottam. élni. – Hozott konzervet. üveglapú asztalhoz ültünk. legyek egészséges. Már a harmadikban szerencsém volt. Cigarettáért nyúltam. eleven csoda. alig hiszi. – Megmondtam Vezérnek is. Kijelentette.– Nem emlékszem ilyenre. beszélni.

– Én harminc. Nagy bánat? – Meg is halok talán. – Mindenki szomorú.– Ilona azt üzeni. Elmosolyodott. – Maga hány éves? – Húsz múltam. – Szép vagy. Nevetett. jó napsütésben. Az előcsarnokba kísért. – Mióta ismeri Vezért? – Bécsben láttam először. – Ne avatkozzék a dolgába. – Szomorú? – kérdezte az orvosnő. havat potyogtató fenyőfák között. Tenyerével megsimította fehér haját. – Adhatnék egy tanácsot? – Tessék. ne féljen. Hallgatott egy percig. Kézfogással búcsúztunk. Szeretnék heverészni strandon. Nevetett. sziklák. Óvatosan ereszkedtem le a síkos szerpentinen. alakod. – Elemészti magát? . sajnálom. – Ó. – Megöli? – Lebuktatja. A szemed. Maga miért? – Nem láthatom lábad.

ne keressen orvost. Nem marad itt? – Várnak. – Kislány? – Ő is. Fekete síruhában integetett. Az igazi nevén. Esküszöm. színészek jönnek. Nézett rám. Lehet rajtuk nevetni.– Bizonyosan. – Mindig? – nevetett. Köszönte a fuvart. Kilépett a hóra. Az ajtóban megfogta karomat. nem lesz bántódásod. A faluban megálltam a vendégfogadónál. szőke – mondta szárazon. – Üdvözlöm. – Úgy szoktam. . Meggyógyítom. – Nem tudom. hogy hívják? – Kit? – Őt. – Félsz? Nem szóltam. malac tréfát játszanak. Bólintottam. Megcsókolt. pihenj. Tüzet nyelnek. – Ha beteg lesz. – Eredj. – Estére artisták. Este beszéltem Vezér Ilonával. hógolyót dobott utánam. – Mondd. A folyosón is hallottam a nevetését. – Milyen izmos volt.

Megyünk Párizsba. Beszélt bátorságról. Nem szóltam. a tisztek. – Ne aggódjék – mondta Rósz. kibelezem. A fiúk körülvették őt. Szerettem e pompás. aki Münchenben győz. – Utálom a gyávákat. szeretem ma is. – Farkas is támadhat. Találtam egy anarchista cionistát. Megvertük Tuderingban is. – És mi a hasznod? – Semmi. két tiszt. Elmosolyodott. Felém fordította fejét. És azt. – Megvertük a tuderingi csapatot Pockingban. mint annyiszor. ha szája eljár. a lapos orrú őrmester és a nagyváradi ügyvéd bejött az edzőterembe. katonák is abszolút győzelmet fogadtak. mondtam. meglepetést ígért. örültek látogatásának. vereségnél nem tréfál. Zimi. – A tét nagy – jelentette ki a táborparancsnok –. győzelemről. a fénybe. én is. az őrmester dolgozik a csapattal. Mindenki így hitte. hallgattam a zsivajt. – Milyen utad volt Rottalba? – kérdezte. És fenyegetődzött. kegyetlen a tél. Nyomtam a sót.Másnap a táborparancsnok. A táborparancsnok hivatalos hangon bejelentette. a süket szöveget. Rósz lépett hozzánk. . segít a müncheni mérkőzésig. Este Léber ágya mellé ültem. Lomhán mozdult. elég sok dollárban. ha lopnak tőlem. – Én se tettem volna mást – mondta lassan. Vegyész! – Örülök. Még titok. Vezér mellett álltam. – Hírem van. Ők a legjobbak. Rósz. Ordító a hideg. Nézett rám. Szeme ragyogott. amelyhez ember nálam jobban nem ért. A táborparancsnok úgy határozott. az előtt a világ. jeles ajándékokat. utolérhetetlen tudományom. nem lesz baj. ígérték. – Veszélyes.

Néztük egymást. – Győzhetek? – Nem. – A szorítónál ott leszel? – Ott. megkeresem. Gyakorlat teszi a mestert. Nem kérdezett.– És aki veszít? – Rósz nem veszít. – Miért? – Gyáva vagy. Pofáfába vigyorogtam. – Ha mázsás barom támad rám? – Eltöröd az állát. Kérdi. Van még cseresznye? Fölesküdtem igazmondó planétának. testvér. Ott voltam. Ma kipróbálom bátorságomat igazat mesélni. mondtam. Kialszom magam. csak rá ne kezdjek. Egészségedre. Kezemhez nyúlt. . aki nem tud nőt szerezni. Nem szenvelgünk. Butaság volt verekedni. Tudok. Egy ideig hallgatott. mindenre válaszolok. Ma jókedvemben talál. Kést vágok a hátába. mondtam a fogatlan látszerésznek. Bár liter pálinkával is hazudok. szép szemű menyasszony! Örök szerelemre! Olyan ember házasodjék. pia nélkül nem megy. tudok-e még ilyen bölcsességeket. – És ha fordítva történik? – Hazamész Pestre. Hát igen. Markolatig.

holnap kosárban viszik állukat. az épületre mutatott. Fölmegyünk a tetejére. túl leszünk a nehezén. Rósz minden szobrot megvizsgált. csak ne maradj egyedül. Romos iskolában kaptunk szállást. Magassága nyolcvanegy méter. toronyablakon jött ránk a fény. – Mit bohóckodsz? A sírgödörbe is utánam bújsz. szép hangján kiabálta: jaj az ellenségnek. segíthetnék-e neki. Reggel cudar időben csavarogni mentünk. csokoládéval etette őket. A mérkőzés előtt két nappal vonaton mentünk Münchenbe.Pisztolyom hiányzik. Zimi. jaj. – Élményünk lesz. aki leugrott a Budapest szálló tetejéről. felelte. – Meglátod. Mindenem van. A lapos orrú őrmester figyelmeztette. literszám csinált limonádét. Vezér masszírozta a fiúkat. tenyérnyi résen. Szél vágta arcunkba a havat. Madártávlatból várost vizsgálni élmény. – Íme. A városház előtt megállt. Magasan jártunk. amikor megállt. Öregember kezelte a liftet. Sajnálom a kommunistát. Igazítottam Lacika nyakán a sálat. miért keresnek bánatot. jaj nekik. – Rósz. vigyázzon. Amíg Léber rá nem ordított. Stílusa gót. mindenkinek hoznia kell súlyát. – Tegyük el láb alól – mondta Lacika. fiúk! A Rathaus. – Körülnézünk. Mosolygott. Rósz legyintett. – Melyik század? – A tizennyolcadik. elaludt a villany. Az üvegajtót kőfal zárta el. Kérdeztem őt. fogja be a száját. tornyából régen tüzet jeleztek. Lacika fölröhögött. . Látom a szemét. Naranccsal. Vezér medve módján táncolt. miért megyünk föl? Rósz ámult.

– Meg tudod javítani? – Marha. – Minek? – Kimászunk. – Lovagolunk? – Plafont bontunk.– Semmi baj – mondta az öreg. Az öreghez fordult. – Akkor maga csinálta a bajt. – Ne tessék engem folyton kérdezni. Nem jól nyomta a gombot. Rósz rám nézett. – Mi van? – Zárlat. kérem. – Van itt szerelő? – Igen. – És tudja. – Honnan tudja? Az öreg feje remegni kezdett. Az öreg nem válaszolt. . – Miért indítanak rossz liftet? – Kérem. Mindjárt indulunk. – A hátadra ülök. de nem ment. hogy baj van? – Természetesen. Rósz megbökött. – Néhány perc múlva. és indulunk. Topogott. Tízen lehettünk a fülkében. Beszélgetni próbált az amerikai társasággal. a lift jó. – Mikor mindjárt? Megfagyok. – Egy kevés türelem.

bokszbajnokot faragott belőlük. Kértem. felügyelőkről. ledobta kabátját. Kigyulladt a villany. Be nem állt a szája. őszintén örült cimborájának. – Hogy élsz. csókolta kétoldalt arcát. rázta szőke üstökét. Megfogtam erős öklét. Szobánkban Galamb Berci ült. pajtás? Kijön még pofádon a csalafinta? Rósz sápadt volt. hogy nem majrézok senkitől. szaladjon át a plébániára. tolvajt. Pár nap múlva küldenek élelmet. Röhögtem. Galamb Berci jókedvűen fecsegett. Tízezer lépcsőn mentünk le. – Tudod. – Hová? Hófelhők tetejére? – A szabadba. Nevetett. – Ebédeljünk – mondta csöndesen. bátorságot adott nekik. Mondtam. Elővette a kést. maradjunk inkább. Miért üssék egymást. induljon magasabb súlycsoportban. augusztusra az idő is fölmelegszik. Emlékeket idézett. ha már a sors erőt. számomra ismeretlen. Először téged dugunk ki. elhibázott szökésekről.Lacika lehunyta szemét. jópofa kalandokat fiúkról. nálunk kifogyott. . Az asztalra könyökölt. Rósz narancshoz nyúlt. Köszöntük Rósznak az élményt. Kapaszkodtunk őrült szélben. elindult a lift. lelkünk is kifagyott. – Fölmászunk a gerendákon a toronyba. kertészetről. Dicsérte Rósz ökölvívó sikerét. – El van boronálva. Konzerveket nyitottam. boldogan ölelte Rószt. – Rósz. Néztük madártávlatból a várost. Lacika lazacot kért. – Majrézol? Galamb ámult.

– Aszódon is a csicskásom voltál. – Hogyhogy az enyém? . – Késsel? – Ököllel. – Nem sikerül. Az ajtóból visszafordult. – Tűnj el – mondta. – Mit csináljak? Leheljem? Megigazította szemüvegét. – Csak nem akarsz bántani? – Álmodom róla. Takarodj. mozdulatlanul ült. – A te dolgod. Délután Lacika nyavalyogni kezdett. Én már láttalak sírni. Galamb nézte őt.– Most okod van rá. – Találkozunk. – Lefagyott a lábam. Elöntött a düh. meztelen mellére bökött. – Te szagosvíztolvaj. – Találkozunk. – Kipróbáljuk. Galamb hangosan nevetett. Fölugrottam. – Elment az eszetek? Rósz fehéren. Én vettelek ki Pancsó ágyából. Galamb kigombolta ingét.

Sőt. varrógépem. – Én megvagyok a zsidókkal – mondta. – És ha a te lábaddal történik? Kinek szólsz? Tűzbe dobod? Sóhajtottam. Vizet forraltam. – Magaddal viszel? Nem zavarnék senkit. Talán meg is házasodom. hogy a világra jöttél. Nem értettem. tükröm. – Szerencse. – Aludtál? . Komor volt. Hunyorgott. Lehúztam a cipőjét. hideg vízbe. hogy én követem minden baromságát. – Fájni fog. Elérzékenyült. Pénzem lesz. Kiraktam borotvakészletem. – Miért? Más is él egyedül. ha Frádival Palesztinába mész. – Nem akarlak faggatni – mondta –. Ha ott felejtene valami forgalmas utcán. Azt. – Miért hagynánk el egymást? Az ágyához léptem.Ő is ordított. Azt viszont kijelentem. Áztatjuk csülkeit. – Feledem a régi esküt. két lavórt kértem. ha azt hiszi. teát főzött. hogy nem hagyjuk el egymást. teát adtam neki. – Jöjjön. Rósz későn jött haza. emberileg nagyon megértelek. nem haragszom. Leverte hajáról a havat. – Remélem. bizonyára eligazodnék. Rósz Gyuriból végképp elegem van. Vékonyakat sikított. vándorolok vele akár a sírgödörbe is. Nyomogatta forró vízbe. Kiunatkoznám nélküled a lelkemet. – Miféle esküt? – A Tisza Kálmán térit. Dolgozom szorgalmasan. Ágyba dugtam. Alaposan téved a nyomorult. kedves.

kétszer nyert országos leventebajnokságot. – Szilárd meggyőződésem. A lapos orrú őrmester kért. higgadtan. senki. A Lapterjesztőknél is indult. félelmet nem ismer. szépítés nélkül mondjuk el véleményünket. erővel ütik meg. lefeküdt. Léber lassan bólintott. . Jöhet akárki. Nem kívánja ismételni magát. – Influenza vitte el. – Volt aki ágyban – mondta Vezér. csinált ötven fekvőtámaszt. Tehát alaposan fontoljunk meg minden eshetőséget. Világklasszisokat. Neves edzők tanították. Ha pontosan. Az őrmester mereven nézte őt. Álljon elém. melyik súlycsoporttal lehet baj. Asztalnál mindenki pofázhat. – Klasszisokat ütöttek ki. Soha. melyik csapattól tartunk. Reggel haditanácsot tartottunk. Keményen. pontosan üt. – Tudom. – Mit bámulsz? – kérdezte durván. Szó nélkül megitta. – A szívgödör veszélyes. – Egyedül Lanzbergtól félek – mondtam. itt már nem csupán játékról esik szó. – Az ember nem gép. Volt aki ringben lelte halálát. Aggályunkat ne titkoljuk.– Nem érdekes. Francia nyelvtankönyvét olvasta egy ideig. gyorsan. majd rám nézett. Galamb Berci leüti Rószt. Galamb kitűnő öklöző. – Tíz Galamb Bercit agyonverek – motyogta kicserepesedett szájával. Léber az öklére köhintett. – Százat. A táborparancsnok is világosan megfogalmazta. kitisztította cipőjét. Megitta a teát. Léber fölemelte fejét. – Nem akad. Megijedtem arcától. Mindenki Rósz Gyurira nézett. – Mit akarsz tőlem? Ecetet öntöttem pohárba. Akad nála erősebb is. Szeme eltűnt. – Marhaság – mondta.

míg időnk van. a sárga sálas amerikai fiúk teljes joggal darabokra tépnek. – És holnap? – Az harc lesz. – Én nem veszíthetek. Nagy pénz forog kockán. Pillanatig hallgatott. Rósznak is. – Láss munkához. Majd New Yorkban a menyasszonyodnak elmeséled. Ne hagyd magára. – Harc? – Neked is. Ingerülten kért. Fejre. menekül.– Vigyázz. végünk. vigyázz. nem féltél soha senkitől. Akkor csöngetnek. és ütsz. – Akarsz szaunafürdőt? . Rám nézett. Mindjárt sír. Figyelmeztetlek. reszkető száját nézni. náthás ne légy. – Beszorítod fogad. Nem lesz három meneted. – Lanzberg? Bólintottam. Léberhez ültem. Kezét bámulta. gyomorra. Ez a dolgod. Belém karolt. kinyitod a szemed. Ijesztő citromszínű pofáját. amíg megfelelőt talált. Sokáig tapostuk a havat. elcipelt késéhez zöld fenőkövet vásárolni. – Ma Wetzlarral mérkőzünk. beszéljek Léberrel. Vezér a fülemhez hajolt. nyomd a sódert szaporán. – Vigyázok – mondta halkan. – Rósz sem. – Csak a patkány vinnyog – mondta. Rósz hozzánk lépett. Zsenge csapat. – Nem lesz tréfa.

Megnyugodtam. a légutakat. . – Nem tévedünk el. – Mit eszünk? Megdöbbent. – Mindegy. Bocsáss meg. – Ma nem tisztítunk. – Pedikűröshöz. A Rendezvous vendéglőben magyar pincér szolgált föl. A szemembe nézett. – Találd el. – Kitisztítja a bőrt. – Hányas szám? – Tizenötös. – Szerdán. Zimi. hová viszlek. Cédulát böngészett. Elvigyorodott. – Nem. – Nem mindegy? Franciául gyakorolok. – Elmondanád még egyszer? Boldogan csücsörített. – Elmegyünk a Feilitzscherstrasséra. – Magas toronyba. – Ahogy gondolod. – A Rendezvous vendéglőbe.Remegni kezdtem. Legyintettem.

Vezér is mondta. Délután öt órakor autóbusszal vittek minket a Krone cirkuszba. én meg legyőztem az amerikait. Hívta a pincért. Megfogta a karomat. szekerce. Az utcán föltette aranykeretes napszemüvegét. addig bárki hízhat. e tiszteletre méltó csoda kötelez. Elgondolásaimból nem engedek. és ezt mindenkinek tisztelnie kell. Háza. Munkások készítették a szorítót. Hitte. feszítették a kötelet. . Négy csapatot szólítottak mérlegeléshez.– Ki beszél itt franciául? – kérdeztem. Rósz kengurut akart nézni. Ő sem tenne mást. Elöntött a düh. Bokszoló leszek. A porond közepén dobogó. Ha majd Párizsban megteremti a nyugodt élet minden lehetőségét. – Marhaság. magyarul beszélnek. fogyhat – jelentette ki. gyermekeimet a Sorbonne-on taníttatja. Igazat adtam neki. uram. Vagyonát természetesen megosztja velünk. kertje egészségünket. Kértem. – Senki. mérkőzés előtt úgyis mérlegre áll mindenki. Átkarolta vállamat. alapjait Németországban rakja le. lemezei. Ma csak angolul. – Ne fuss délibáb után. A Rendezvous vendéglőben megmondtam Rósz Gyurinak. magyarázta. de az én cselekedeteimnek hitele van. néztem a szemét. a szerelem. A franciánk szabadnapos. Ültünk az asztalnál. Nem akarlak megsérteni. könyv. Röhögtél. Jöjjön velünk. értünk jön. – Kivégző osztag – mondta Léber. A zenekari emelvény fölött kék-fehér. a Szent Anna templomhoz vitt. – Semmi okod kételkedni terveimben. A nézőtér még üres volt. később Párizsban. – Én akarok valamit az élettől. Most egy müncheni cirkuszban. a Mutualité fedett csarnokában profiként harcolok.és képtára műveltségünket szolgálja. Dávid-csillagos zászló. – Rokokó – mosolygott megilletődötten. Derekukon bőröv. németül. mit nézzen. Nem élek álomvilágban. Nem üldögélek bárgyún Isten tenyerén. Frádival Palesztinába megyek. fizetett. hallgasson rám.

Igaza van. Rósz ellenfelét ugratta. Vezér nem bírt magával. – Palesztinába készülök. – Válságos időben jelentkezik. nem a nyomorék gyermekek otthonába jöttünk. – Milyen a közérzeted? Miről álmodtál? – Kövér nő popsijáról – mondta a fiú. – Küldd padlóra a hústornyot – figyelmeztette Lébert. Ha megy más. kímélje őt. nem győzhetnek. Itt mindenki győzni akar. – Vagy megvadul – mondta Léber. – Mérkőzés előtt is mérlegelünk? – kérdezte tőle Rósz. – Borítsa rá az íróasztalt. lángost osztogatni. Nem akarok vért. – Ő dolga – röhögött Vezér. A fiúk Vezérnek adtak igazat. Rósz kezet fogott vele. – Akkor minek élsz a földön? Hogy kitartsalak? Kértem. Nem kímélik öklüket. Első perctől az utolsóig teljes bedobással verekszünk. föladja. Tudták. – Nem baj.– Rendelkezésen nem vitázunk – mondta Vezér. . a lapos orrú őrmester csöndet kért. ha nem kíméli. – Tekintélyt kell szerezni. Később a wetzlari fiúk öltözőnkbe látogattak. Nehézsúlyú emberük Lébert kérte. szemüveges varsói egyetemista volt. mi sem fogjuk. – Fölösleges balhét nem csinálunk. Három menetben szolidan elpofozkodunk. megyünk mi is. – Ordítson nyugodtan – mondta a lapos orrú őrmester. – Természetesen. az első hajóval indulok – mondta. ne ordítson. Fontoskodó férfi könyvbe írta. Holnap kemény ellenfelet kapsz. Nevetett. Vékonydongájú. – Csókolom szíveteket. Odacipeltük a mérleghez. Megszoktam már. Ez baromi tévedés. Nemrég jött Wetzlarba. Amikor elmentek. ő is hozta súlyát. – Vegyész vagy? – Bölcsész. A lanzbergi fickó idegesebben lép majd kötelek közé.

Belém karolt. készüljünk. – Wetzlar tetű. Szép mosollyal. A ketreceknél ült. – Igen. Száz kiló. A nézőtér zsúfolt. Kék-fehér zászlót kaptunk és Pocking feliratú táblát. Gyúrta. A hangszóró másodszor figyelmeztetett. Sajnos. Az ápolónak kezet nyújtott. Az őrmester megmozgatta a csapatot. ütéseket váltott velük. Galamb Berci lengeti már zsebkendőjét. Lanzberg drekk – kiabálta. törd ketté. Noteszba jegyzetelt. Itt van az amerikai filmhíradó. kérték. nem ejti el gyermekét. – A kenguruknál. az előkelőség. Vezér masszírozta. vigyázzunk. megy a sebesvonat. egyszerre lépjünk. segítségét. – Kenguruknál? Ott találtam rá. – Zavarlak? – Semmi baj – mondta –. hálás hangon köszönte türelmét. Rósz nem került elő. már fölírtam a kenguru latin nevét. ugrált. – Hol az úristenben! Lacika fölsírt. kente. Vállához nyúltam. Vezér szórta bárgyúságait.Ahogy közeledett a megnyitó ideje. – Nem tudom. Feltétlenül keresünk rá módot. Karszalagos rendezők nyitottak be. Füvet eszik. . – Rósz hol van? – kérdezte az őrmester. Sehol máshol. – Hol van? – ordított az őrmester. Léber a priccsen feküdt. a hangulat egyre lázasabb lett. az ápolót hallgatta. De időre itt lesz. Rám nézett. most indulnunk kell. Egyetlen ugrással tíz métert röpül. Vezér bámult. pofozta a fiúk izmait. Figyelemre méltó állat. várnak minket Szolnokon. – Nézd meg az állát. Különös természetét érdemes tanulmányozni.

Rósz klasszisa. – Emlékszem. és a világ legjobb bokszolója padlóra került. Megszólalt a gong. Bizonyítja klasszisát a világ előtt. befűtöttem. . – Lopj ecetet – mondtam Lacikának. Feje dagadni kezdett. – Menjünk innen – mondta csöndesen. A táborkapuban bámultak a rendőrök. Nem érdekelt Vezér. – Üti. – Én spalettában dolgozom. – Kész egy karrier. itatta. Én láttam az arcát. feledhetetlen élménye. arcát csalánkiütések lepték el. Valamelyik szomszédtól pohár ecetet kért. filmhíradó. soha ilyen csodával nem találkoztam. előkelőség. magyar–német viadalon Torma Gyuszit így ütötték ki. – Nem ügy. – Kuss! Aludni akarok! Rósz mozdult.– Életem legizgalmasabb. Fölállt. esküszöm. spalettát hoztam. Az esti vonattal Pockingba mentünk. Ágyba dugtuk. leragasztjuk. Vezér megszorította karomat. levették szemüvegét. Pepper belépett a ringbe. álom – súgta nekem Lacika. Bedobtam a törülközőt. őrjöngő tömeg. – És a táborparancsnok keményen megfizet e szánalmas vereségért. A vékonydongájú varsói egyetemista az első percben padlóra küldte őt. Rósz ágyára ült. Lacikával vittük az öltözőbe. – Elindul – mondta rekedten. Rósz cigarettát kért. Zimi. Holnap megröntgenezzük. Bordarepedés. lefektettük. – Influenzajárvány – felelt Rósz. Elkapta Torma Gyuszi lengőbordáját. – Mi van? – kérdezték. veri. Rósz Gyurit orvos vizsgálta. a Városi Színházban. szeme eltűnt.

Ha nem tudod a leckét. És vigyázok minden csapdára. Menekültem tőle a szél hátán. szólok Dávid ben Lézelnek. mondom. Igaz. Ha néha jajongani próbáltam. maholnap ráncosodik hasuk. én is mondtam a magamét. Fogy? Nem baj. Lám. A fogatlan látszerész meg én. Ha megtisztelnek bizalmukkal. S még valamit. Ne nézz így. mutogattuk. Megnyálazta láztól cserepes ajkát. . sóhajtok. Nem gyónok. igaz. Hajnalban talán kézcsókkal kérem el nyakadról a láncot. Pompásan játszottunk. Tegnap vigadni mentünk. mondom. mondom. Büszkén vállalom. Pohárka cseresznyét. ritkán. talán nem is a régi lelkesedéssel. szégyen. szépszemű. kié csúnyább. de azért ment. Patkány vagyok. dicsekedtünk. szeretlek. – Hát tőle félsz? – suttogta. abbahagyom. Mindegy. ez történt. szomorú. röpül az élet. szépszemű? Minek? Nem akarok vádaskodni. Bizony. Frádit szerettem. Rád mutassak. már nem frissen. Igen. Kedvelem az asszonyokat. bolondozik a szénhidrát. használjuk ki a ritka perceket. fogy a pigment. Kedvelem a férfiak sirámát. – Reggel kihallgatlak. Megcsókolom kezüket. Mindketten éreztük. Hamar előkotortuk vacak kis sebeinket. bukta. kockajátékot ajánlok. Csalafintaságra buzdítom őket. Ha el fogy. ütöttük egymást. Ő patkánynak nevezett. Tőled is röpülök tovább. Minő csúfság. Negyvennyolc éves.– Mi bajod? Ágyára dobtam francia nyelvtankönyvét. nem hallottam hangomat a karénekben. Aki veszti. Jól alakult a dolog. sóhajtok.

a mértéktartás. Bátor és szép szívű. mit válaszolnék? Elmosolyodtam. Ha szóba kerül. Ne félj. hajam a kezükre. beszéljek. . Nálam a gyufa gyufa. Volt egy arc. Lacika a nyugalom. Ez a fontos. – Szeretsz – kérdezte. Van halottam elég. Az életrajzomat sem böfögöm. Múlik az idő. Az annyi. engem a női test tartott gyönyörű fogságban mindig. Pontosan emlékszem mindenre. s meg parancsolnák. Ágya mellett lámpa. Anyámé. emlékezőtehetségem nem tud vele megbirkózni. Úgy szoktam. Kérdezte. Mondtam már. Nevén nevezek mindent. holnap. akár a szalmaszálról eleresztett szappanbuborék. a békesség. az kés. Sóhajtás. Én így emlékszem. Frádi haján a szélre. araszoljunk tovább. lebegek. talán holnapután kibeszélem magamból a mámort. és eltűnök. hogy számot adjak tévelygéseimről. talán másképp. Rósz nyughatatlan lélek volt. piros-kék kendőt terített rá. A rohanó idő már nem rémít. hazudni fogok róla. Ünnepélyesen megvallanám. kés. egy fekete madárra a fenyőfán. – Szeretlek. Halottak. Döbbenten bámulsz? Frádi örömöt jelent. karom hátracsavarnák. Az erdősáv zöldjére. a rottalmünsteri orvosnő ajtaján a kilincsre. ha izmos férfiak támadnának rám. a rend. És e rabságból nem kívánok szabadulni. az alacsony zsúrkocsira szobájában. Rósz mondta.Nem azért ülök itt. A rottalmünsteri orvosnőt Renaténak hívták. mi végre élek a földön. a fürdő deszkabódéján a moszatra. talán így történt. ma éjszaka. barnaszemű – válaszoltam. amennyi szükséges volt a megélhetéshez. Emlékszem. Tölts. Nálad keressem a megtisztuláshoz vezető utat.

Lacika követelte. Befűtöttem. jót. Fenyegetett. pénzt. És mondjunk rá áment. csak a véraláfutás virít majd. a mennyezetről függő villanykörtére tejüveges burát. – Rósz vereségét megtorolták volna. fűtsünk. Az ökölvívócsapatot föloszlatták. Még hideg volt. – Megint lefagy a lábom. – Piszok munka – mondtam –. győzelmünkért ígértek szépet. Szeretlek. Ülj vissza. más parancsnok vette át a tábort. Ha tudni akarod. ne adj több vizes kendőt. elmennek Pockingból. A daganat reggelre elmúlik. szépszemű. – Így jobb – mondta Lacika. Megint kerített szobát a tábor szélén. Más alakulat. mondtam már? A lelket mindig Rósz Gyurira hagytam. . míg Rósz bordáját lelkét ápolgattuk. Hőmérőt dugok a fenekedbe.Nem. – Igen. – Gyújtsd meg alatta a hokedlit. Nem hallgatom tovább. székeket. Arevoir! A szemközti barakk ablakáról leakasztottam a spalettát. tudták. – La. verekedett. – Most jó? – kérdezte Rósz. – És ha megtámad. Ők markukba röhögtek. Két nap alatt elvonultak a sárga sálas katonák. ágynak dől. le. szekrényt. Azt akarjátok? Rósz Gyuri rám nézett. a kőépületbe amerikai altisztek költöztek. megbecsülést. lö! – ordította Lacika. A müncheni vereség éjszakáján. Olyan formás a térded. – Vizes a fa. megfázik. A csapat dolgozott. – A róka megy vizet inni. nem használ. – Mivel? Agyonlövik? Rósz hamar gatyába rázta magát. szüntelenül dübörögtek a motorok. kórházba kerget a láz? – Bújj a paplan alá. három tábori ágyat. asztalt. Kár a strapáért – mondta Rósz.

– Miért? – Mondjuk. megyünk Palesztinába. – Tavasszal minden eligazodik. lopásért. – Félsz? – Igen. – Nem féltelek. – Kockázattal jár. ha az ember nem akar fázni – vigyorgott Rósz. Lacika a kályhát bámulta. – Holnap én következem. – Ugye nem? – Aludjunk – mondtam. – Oda nem indul. mit csinálsz? Lacika tanácstalan mozdulattal levette szemüvegét. – Nem érdekes. . – Nemsokára tavasz lesz. – És én? – Te Párizsba. Meleg lesz a szobában. – Átszöksz ezer határon. – Mikor? – Amikor transzport indul.– És ha elkapják? – Kit? – Zimit. – Hogyan? Lacika nevetett. És holnapután? Lacika hallgatott. – Nem kell már fűteni – pislogott. De ha Dávid ben Lézelék megfogják a barátodat.

amerikai cigarettának. Lárma lesz. van más üzleted is? . ceruzát vett elő. itt az alkalom. a kivándorlóhajókat keményen ellenőrizték az angol tengerészek. ismeretlen gyilkosoktól iszonyodó zsidókat. Lacika sírni kezdett. szolid megélhetés. Elfogták. szombatonként falatnyi húst. – Nem csinálsz fűszerüzletet a szobánkból. főzeléket. – Úristen. – Még tejfölt is árulok! Papírt. Ruhaneműt sem osztottak többé.Rám nézett gúnyosan. – Vegyeskereskedést nyitok. zsúfolásig megtelt Európa különféle országaiból érkező. Nem erőszakoskodott. Tavasszal megszűnt a jólét. és tönkremegyünk. ordítozó családokkal. – Talán igaz – tűnődött. Elővette francia nyelvtankönyvét. Kígyózó sorokban várakoztak ebédért az emberek. Megtörtént. – Hentesek már voltunk. – Nem árulsz margarint az ágyamon! Találj ki mást. – Akkor bőség volt. csokoládénak. Nem kíméltek senkit. Ára lett konzervnek. – Nem érdekel. most nyomor. Fizetésünk kincset ért. Legyintett. Számolt. Rósz kijelentette. ingerült. Kondérokból osztottak levest. – Csöndes buli. családjukat lemészárló. A pockingi láger földuzzadt. Az sem vált be. Elöntött a düh. a hadihajók ágyútüzet nyitottak. Ciprus szigetére irányították az otthonaikat elhagyó. Transzport még Palesztinába sem indult.

– Nem fogsz ordítani? – Nem. – Csodálatos város. mit árult. – Akkor mondd el. Hasznát nem láttuk. – Heidelberg már volt – mondtam. de szépítés nélkül. . Elutazik két bőrönd csokoládéval. Messzi városokba utazott. cigarettával. se posztó? Azt jelenti? – Azt. Rósz messzire nézett. Zimi. fillér nélkül. – Igen. ami virágzik? Gondolkodott. – Miféle üzleteket csinálsz? – Szemét üzleteket. hogy áll most a vagyonunk? – Sehogy.– Akad. A pockingi börzén csereberélt. hazajön üresen. Minden háza történelem. – Se pénz. Lacika fölordított. Philip Morris cigarettánk. – Alacsony a tőkém. Rósz? – Tessék. Rám nézett. és Heidelbergről mesél. Komolyabb üzlet kell. nem tudom. hová lett a csokoládénk. – Miért nem olyant. Alacsony tőke szánalmas haszon. mit vett. – Kérdezhetek. – Alacsony? – kérdeztem. – Nem alacsony! Szobrokat vizsgál a nyomorult. Talán nem fogok. Lacika időnként félénken érdeklődött.

az Isar folyó partján. – Ámulni fogsz. Te megcsinálod. Lacika a cipőjét bámulta. – És holnap? – Át kell tekercselni a motorokat. Lacika igazított szemüvegén. Rósz. Rósz Gyuri forró estén üres bőrönddel. Előbb-utóbb beletalálok. – Vizet veszel Kölnben. – Minek nekünk malom. – Vízimalom? – Dehogy! Villanyáram hajtja. Rósz? – Fűrészelünk. poros ruhában. – Működik? – kérdeztem. Vagy nem? – De. – Malmot veszünk! – Szép? – kérdeztem. – Hová? – kérdeztem. Zimi.Furcsa mosollyal előkereste a fekete lakkdobozt. – Meglátjuk. Nyár jött. – Gyönyörű! Kicsi. . Vigyétek Palesztinába – mondta harag nélkül. – Félek. Zimonyi. – Csinálhatsz jelentős üzletet. fiúk. Talán három-négyszáz dollár volt még benne. Tétován vigyorgott. – Mielőtt elherdálom. rozoga. boldogan érkezett. – Tessék. – Most nem. csupa penész! – Hol találtad? – München szélén.

Ránéztem. Nem értek a kereskedelemhez. csipkeverő üzemet ne vásárolj.– Mit? – Fát. nem is kívánok beleszólni. mert zörög. – Miért nem? – Zörög. – Nem kell malom – mondtam. – Fenyegetsz? Szelíden mosolygott. – Megeszed a csokoládénkat? . ordítottak. Meghökkent. – Mit? – Mákot – mondta Lacika. – Akkor őrölünk. Hallgatott egy percig. – Épületfát. – És ha nem fűrészel? – Hát mit csinál? – Őröl. – Igen – mondta tárgyilagosan. Rósz. De malmot. – Ezt a napot még megbánjátok. – Milyen fát? Gondolkodott. – Zörög? – Igen. Veszekedtek.

– És engem? – Dávid ben Lézelébe. – Az egész lágert. Péntek este csokoládét. – Háromhónapos korában üzleti lopásra tanítom – bolondozott Vezér –. – Ne butáskodj. – Nem érdemes. – Nagyon félünk! – kiabált Lacika.– Talán. Ilona megcsókolta őt. Nevetett. elviszed hátadon a szekrényt. Kisbabát várt. – Elzárom. – És Rósz? . méztejkonzervet vittünk Ilonának. Ha kedved szottyan. Téged a fenekembe duglak. – Akkor más csinálta. Vezér rám nézett. – Összecsomagolja és kész! – Igen. – Nem hát. Vigyorogtam. Lacika halálra rémült. később klasszikus betörőt nevelek a fiamból. – Püff neki! – kiabált izgatottan. Csöndesen nevetett. – Palesztinába mész? – Igen. kakaóport. – Most azt gondolod! Nem válaszolt. – És ha lányod lesz? – kérdeztem.

te jössz. gyűrűket. – Az ingyen van? – Ingyen. az aranyórámat is. – Megbüntetek valakit. Te hová. – Ahol kevés a rendőr. – Nem várok tovább. – Mit akarsz csinálni? – kérdezte Rósz. Rósz arcába nézett. – Nem. – Pénz nélkül? – Palesztinába megyünk – mondta az asszony. – Dolgom van ott. fülbevalódat. – Kit? – Megveszem Gieser ékszerét.– Ő is. mész? Vezér nevetett. Vezér ránézett. – Eladtam mindent. – És azonkívül? Rósz vállat vont. – Mit csinálsz Párizsban? – Megnézem a Notre-Dame-ot. Élj tisztességesen. – Olyan ország nincs. Rósz is nevetett. Bundádat. Ilona hallgatott. – Kifőzést nyitunk. – Gieser ékszerét nem lehet megvenni. Ha van ötleted. Én Párizsba megyek. .

– Miért nem? – Csak véresen. – Őrült kockázat. – Nem tévedek. Rósz nézte őt. – Nem. – A Tengerész? – Köd nyelte. . – Talán lebukott. – Veled megcsinálom. fecseg. – Akkor véresen. – Iszik. Felibe megcsináljuk. Lassan mondta. – Késsel! Éjszaka? Vezér bólintott. – Nem kevés. – Őrült vagyon. Nem mozdította szemét Rósz arcáról. – Mennyi? – Életfogytig. – Márkát? – Dollárt. Drágaköve milliót ér. Bitangul. – Hogy? – Némán. – Ha tévedsz? Vezér ingatta fejét.

Vonalat húzott cipőjével. Lacika elkísért. Ők aprópénzben kártyázni kezdtek. – Nehéz munka. – Rósz meghal. – Rémülten nézett rám. – Te nem? Ilona sápadtan leszedte az asztalt.– Akárhogy. Röhögtek. Szemük zavaros volt. – Vigyél magaddal. – Pockingban? – Bukfenc. – Fölakasztják. Szótlanul ballagtunk a parton. Vezér vigyorgott. . – Vagy lelövik? – Eltemetjük. – Nem játszol? Elköszöntem. – Te is. Sírunk. – Csak az őrült csinál ilyent. – Hol? – Ilona Hamburgban vár. holdfényben. Nézték egymást. – Nyaktörés – mondta Rósz. Onnan Párizsba mehetsz. – Azután? – Elássuk magunkat. vitáztak. Vezér rám nézett. A víztoronynál megállt. – Frádihoz mész? – Igen. Nem kopogunk.

Nappal hordom a szemetet. Csak nem szabad vele folyton vitatkozni. – Tudom. – Rósz nem hal meg. – Ha nem megyünk Palesztinába. De nem mozdult. Játszunk vöröspecsenyét. Velünk jön. hová megyünk? – Hajdúszoboszlóra gondolok. – Csak jössz meg elmész. Hazamegyek. Frádi könnyű blúzban várt. mindig elmész. – Rósz meghal. Sóhajtottam. – Egyedül. Bólintott. – Zavarlak? – Dehogy. – Te nagyon szép lány vagy. – Én vagyok az öröm. És elindult apró lépteivel visszafelé. Elmosolyodott. Az ajtóhoz támasztottam hátamat. Szemüvege csillant. – Ez már volt. Este iskolába járok. Nevetett. Mi lesz velünk? Sápadt volt a holdfényben. – Jó. Megszántam. nehéz az életem. – Frádi. te nem veszed feleségül Frádit. Mindig. Csak a pofája jár. – Én szeretlek téged.– Gyere. .

kit egyiptomi hercegnő fogadott örökbe. Szerényebb volt. Őseink sátorlakók voltak. sem ivadékai számára. özvegyekkel való törődést. – A Tízparancsolat minden emberi társadalomé. kis mosollyal nyújtotta karóráját felém.– Mit tanulsz? – Most végzem a harmadik elemit. – Szeretlek – mondta. Német lángszóró csinált belőlük fáklyát. Ilyenkor segítettem neki. Nem csap be. aki magára vállalta a nép nevelését. Kánaánitákról és héberekről. anyám. nyugodtan olvashat. hol áll a mutató. mellém ült. Izrael népe nemzeti törvényként fogadja el. Izrael az első a világ népei között – magyarázta büszkén –. de felnőtt korában visszatért népéhez. – Élt? – Keresd a szívekben. És újra Mózesről beszélt. Cigarettára gyújtottam. és nem kért viszonzást sem a maga. a gettólázadásnál. ellenőrizzem. Megcsókolt. megtalálod. Megtiltotta a nép vezetőinek és előkelőinek. Becsukta könyvét. Oktatta őket. Komolyan tanított. hogy bátrak. – Barátomat Prágai Lászlónak hívták. . az első nagy prófétáról. senki nem tudja sírjának helyét. Frádi szerette Mózest. Ismeretlen katonaként halt meg. Álmomban néha világítanak. két bátyám Varsóban. tagolta a szavakat. mely heti pihenőnapot szabott meg. – Apám. az Eufrátesz folyó partvidékéről jöttek hazánkba. állhatatosak legyenek. Hideg kávét adott. – A bétárok nem hiszik Istent – mosolyogtam. – Miként Jézus – mondta komolyan. – Élt? – kérdeztem. – Ismeretlen katonaként halt meg. kötelezte az árvákkal. okos törvényeket hozott. hogy dölyfösködjenek. megtanította. jeleztem. mint bárki a föld kerekén. kezdődik félórás oktatásom. magyarázhat tovább. egyiptomi szolgaságról és Mózesről mesélt. a nehezebb részeknél ismételt. értem. Kirakta könyveit. senki nem tudja sírjának helyét.

ki vagy a mennyekben. A behajtott könyv födelét babrálta. Karórájára mutattam. – Ne ölj! És géppisztoly van párnátok alatt. – Igazi próféta az. Elfogták. Bólintottam. erősítette lelküket. – Ámosz próféta pásztor volt Júdeában – mondta csöndesen. – Én Lengyelországban születtem. – Szép. midőn az idegenek nem fognak kardot emelni egymás ellen. – Tananyag harmadik elemistáknak. jöjjön el a Te országod. Jezsajás a világbéke eljövetelét hirdette. szenteltessék meg a Te neved. Röhögtem. – Tiszteljem apámat és anyámat? Hallgatott. nemzet. kemény szavakkal dorgálta őket. – Fölkereste a nép nagyjait. ember térden nem élhet. legyen meg a Te akaratod miképpen a mennyben. Vállalod? . múlton nem kesereg. azonképpen itt a földön is. mert lábbal tiporták a nyomorgót. – Az. – Lejárt az idő. nem hátrált. Megtanultam. ütlegelték. hanem a nép erkölcsi tartását erősíti. – Imádkozunk is? – Szükséged van rá? Csöndesen mondtam. Jeremiás önfeláldozó próféta volt. Nem találod meg önmagadat. Rám nézett. aki nem gyászol. A jog és igazság uralkodik a földön. A zászlón büszke sas. az Egyiptomba menekült zsidókkal tartott.– A tíz ige nélkül nincs társadalom. – Miatyánk. – Ne lopjak? – És ne tégy hamis tanúbizonyságot.

ha ment. Kézen fogtam őt. – Miért? – Hazátlanok. – Azt mondja. néha magamat is elringattam. máskor gyöngébben sikerült a produkció. – Akkor a Gomböntőt sem ismered. Peert. formába lendültem. – Szánalmasak – mutattam rohanásukat. Mindig találtam szöveget. – És mi? Megcsókoltam őt. – Auschwitzról? – Ismered Mátét? – kérdeztem. – Ismered Peert? – Nem emlékszem rá. megríkattam. . – Igyekeztem. – Tanult ember vagy. – Tudsz imát a varsói gettóról? Hallgattam. De igaz. Zöld szemét nem mozdította rólam. senki két úrnak nem szolgálhat. mert az egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni. Ilyenkor gyűlöltem a közönséget. Nemegyszer kapaszkodtam szánalmasan olcsó hangulatokba. sétálni mentünk.– Tananyag harmadik elemistáknak. – Nem találkoztunk. Felhők úsztak a hold alatt. pofán röhögtek. vagy az egyiket tűrni fogja és a másikat megvetni. – Találkoztok – mondta csöndesen. Indiszponált perceimben megtörtént. Egyszer jól. Így volt. a Sória–Mória vár kivilágított ablakait. szél hajtotta őket. Akkor még nem ismertem a Gomböntőt. – Nem szolgálsz senkit. – Mi Názáretbe megyünk.

Megcsókolt. Megfogtam lobogó haját. erdő szélén magamhoz öleltem karcsú testét. – Szeretlek – mondtam. tárgyilagosságával. zene szólna. Megvertem egy fogatlan látszerészt. szabad emberként él. Hajukból harisnyát. Kivette számból a cigarettát. nyár. Kupica cseresznyét. Tél. Farönkre ült. születésnapom van. Itthon vagyok.Azon az éjjelen a néma táboron. – Én is szeretlek! – nevetett. – Szeretlek. – Szülőket. gyermekeket égettek. ősz. Tiszta arcú fiatalember volt a rendőr. ismeretlen katonaként halok meg. lenyomnám a billentyűt. testem homok temeti. Gondolatai másutt jártak. – Szeretlek. szabad hazában. Adjanak kezembe géppisztolyt. zenét vagy saját hangomat hallanám? Tegnap múltam negyvennyolc éves és a többi. Bólintottam. – Senki két urat nem szolgálhat. már sírni sem tudó emberek félelmetes nyugalmával. de népem kiűzi az angolokat. zsírjukból szappant főztek. Bocsáss meg. Nem félek. nem várok Messiást. a sokat szenvedett. Tudom. mondom. . arca. Örömömben. blúza fénnyel játszott. Háromezer méter magasra tudok lőni. Csöndesen beszélt. tavasz. cirkáló rendőrökön túl. – Szeretlek. Köszönöm. Ülök a Nemzeti Színház lépcsőjén. és a többi. bőrükből lámpaernyőt csináltak. Halál az angolokra. Dönteni kell. a barakkok apró lámpáin. Kit öljek meg? Rám nézett. – Mi harcolunk. Lehet. ősi földjén. miért sírok. – Megkomolyodhatnál! Gyereket akarok! Szótlanul néztem őt. kérdi a rendőr. Mózes zöld szemű lánya. nem imádkozom. Szereted Vivaldit? Ha most magnetofonod zsinórját a konektorba dugnám. Eléguggoltam.

Megbírságoltak verekedésért. . – Értjük egymást? – Azt hiszem. Nyár. Ápolt. Dávid ben Lézel hozzám fordult. – Miért? – Hasznos fiú vagyok. Kértem. Ha a szirénázó dzsip késik. unalmas országutat a hétköznapok egyhangú menetében. Hallgattam. És add közelebb a gyufásdobozt. menjek haza. zene szólna. nem dolgod. róttam a kilométereket. Pocking. Egy kora délután Rósz Gyurit árnyékban találtam. – Hallom. – Nagy szükség van rád. lengyelekkel kártyázott. Főleg ne az öklöddel.Ne butáskodjak. Nem szép. Palesztinába készülsz. – Van ilyen gyanúm. Csizmájával Rósz kezére lépett. Kipróbálom. ütöttek. A lengyelek fölugráltak. ne tulajdonítson neki jelentőséget. ne tégy igazságot. – Kérlek. Ököllel csaptam pofán. agyoncsapnak. ha férfiember elereszti könnyeit. szerelem. Hordtam tonnaszám a szemetet. magas. Füvön ült. A jövőben gumibottal kapod rá a választ. egészségedre. Merő póz. arany karórás férfi állt mellettük. rövid ujjú hófehér inges. Kipróbáljuk szépszemű? No. – Oda. tudok-e sírni. – Csaló! – ordította. A rendőrségen mindenkit kihallgattak. Vigyorgott. botrányokozásért. Ha megnyomnám magnetofonod billentyűjét.

hogy keres a magyar rendőrség? – Úgy hírlik? – Úgy bizony. – Igaz. – Szakaszvezető voltál? – Vezérőrnagy. Velem jön a Szentföldre.– Kinek? – Mindenkinek. – A többiek Dél-Amerikába mennek. – Betöréses lopásért? – Nem. – Harcolni akarsz? – Életre-halálra. – Ők tudják. Zimonyi. – A magyar hadseregben szolgáltál? – Igen. – Hanem? . – Megváltoztatod a neved? Bólintottam. – Mire? – Dávid ben Istvánra. – A másik? – Jámbor keresztény. Hallgatott egy percig. – Hitvány zsidó. – A barátod Párizsba.

– Azt hiszem. A magas. Az ökölvívás kiváltságos korszaka. – Nem szép tőlük. – Félek. türelmemnek vége. nézte arcomat. ápolt.– Szándékos emberölésért. Vigyorogtam. – Az amerikaiak már adtak ki embert. Mosolygott. hogy itt. – Én is félek. találkozunk még. arany karórás férfit nézte. – Meghalt? Dávid ben Lézel cigarettára gyújtott. Rósz nem figyelt rá. Figyelmeztette Rószt. ha még egyszer kártyázáson. – Miért léptél a kezemre? . – Jegyezd meg. Nem akarsz Párizsba menni? – Minek? – Gondolkozz! – Unatkoznék. csibészkedésen csíplek. A sarokban kuporgott. – Mindig ijesztgetsz. Elmúlt a kivételezés ideje. Várt egy percig. változott a világ. – Embert ölt? – Igen. – Hol találkozunk? – kérdeztem. bíróság elé állítlak. Nem szép. – A lanzbergi táborból egy lengyelt vittek el. utoljára szólok.

– Ez játék? Vagy azt gondoljátok. A kórházban kezén zúzódást találtak. Rósz vigyorgott. Lacika kétségbeesetten nézett rám. Lacika borogatást pakolt lilára vert pofámra.– Csaltál. – Talán eltörted. – Megmondjam? – Ne mondd meg! Inkább ne mondd meg! – Elvisznek a rendőrök. mit beszél? Borogatást tettem arcomra. Rósz megigazította begipszelt kezét a paplanon. De piszkos ügyekkel nem foglalkozunk. megvernek. fekete börtönbe csuknak. – Marha vagy – mondta csöndesen. – Van itt egy pesti srác. – Tengelicének. mi lesz velünk – hajtogatta. Az lesz velünk. – Tánciskolát nyitunk. Öklét rázta. – Néha csalunk. Fölordított. Begipszelték. – Hallod. esetleg hamisan kártyázunk. Idegtépően csipogott. – Nem rossz üzlet – mondtam. – Mit akartok csinálni? – Madárkalitkát – mondtam. . Frádi piszkos ügyekben is segít? Komoran néztük őt. – Mi lesz velünk. Elvisznek. néha lopunk. – Nekünk nincsenek piszkos ügyeink – mondta Rósz. Tánctanár. – Igazat.

– Mennyi pénzed van? Pillanatig hallgatott. . – Megmondjam? Ingatta fejét. – Nincs pénzem – mondta csöndesen. Bólintott. – Talán dobost is kerítünk. Ő adja a taktust. meghívókra.– Ügyes? – Nagyon. – Szabad téren tanítunk? – Keresünk helyiséget. – Zongorista elég? Vállat vontam. Plakátokra. Lacika kirobbant. – Zene? Gondolkodott. – Soha a büdös életben! Lacika dermedten bámult. – Mennyi tőke kell? – Nem sok. – Eredj dolgozni! Eredj végre dolgozni! Rósz döbbenten fölült. mi lesz velünk? Vigyorogtam. – Soha! – ordította vörösen a dühtől. – Úristen. – Igen.

Rekkenő hőség volt. cimbora. akkor is kapsz tőlem nászajándékot. Hangosan sírt. Hallgattam őt. Addigra pénzem lesz. – Nem a te dolgod – mondta csöndesen. miért indítottak harcot az angol uralom ellen. – Miért beszélsz így? . mik voltak a pogromok. Elmagyarázta. jobban örülnék. Esténként Frádinál ültem. – A zsidók szerint kik a félzsidók? – kérdeztem. – Mit? Gondolkodott. Cigarettára gyújtott. – Kitűnő szakmád van – mondta Rósz. – Neked? Megvillant a szeme. Ne bántsuk egymást. – Várnak Hamburgban? Farkasszemet néztünk. – Illatos. – Csak győzzem kiheverni. Levette szemüvegét.– Inkább ne. munka után nem győztem mosakodni. – Megkímél a kéregetéstől. Bialik: Öldöklések városa című költeményét olvasta föl. A szemét szaga bőrömbe ivódott. kifizetlek. ideges tábort legyek lepték el. – Nem kedveled? – Ha rózsát nevelnél. kik a félzsidók az antiszemiták szerint. – Ha ezer rendőr lesz az utcán. – Gond nélkül válunk el. Elpirult. hány zsidót pusztítottak el a nácik. – Ősszel elbúcsúzunk. – Szépet. atlétatrikóban. A zsúfolt. Vigyorogtam.

– Ügyetlen voltam. keresztül a határokon. – Várom őt. a nevem miatt. jelentéktelen pojáca. – Nő miatt? . Mosolyogtam. kést vágok belé. – Él? Bólintottam. – Régóta ismered? – Amióta élek. Rám nézett.– Okom van rá. apám miatt. – Nem igaz. – Dávid ben Lézel gyűlöl miattad. – És? – Nagyobb a gyakorlata. – Miért űzitek egymást? Eloltottam cigarettámat. – Közelről? – Barátom volt. – Öltél embert? – Mesélik? – Mondják. – Ostoba. Maholnap megtalál. – Félek tőle. Hallgattunk egy ideig. – Az áldozat elindult. Megbolondít.

haját koszorúba fonta. békét. kakaót. Lobogó fényénél kérte Istent. A kezemhez nyúlt. a fiút. Várta a gyereket. – Szeptemberben hajóra szállunk. – Hol? – Hamburgban. Vezér Jancsinak cigarettát. – Hamburgban? – Igen.Nem válaszoltam. Vezér Ilona gömbölyödött. nyugodalmas életet. szardíniát. Vezér röhögött. – Imádkozol értünk? – Igen. – Rám fér. – Szeretted? – Szerettem. – Így szeretsz. gyűlölsz? Mosolyogtam. gyertyát gyújtott. . Ilona kendőt kötött fejére. Otthon megpihensz. Péntek este náluk vacsoráztunk. méztejkonzervet. csokoládét vittünk. Ezen nem szabad nevetni. Kirobbant belőlem a röhögés. Görög hajóval megyünk. Ilona megcsókolt minket. – És ő? – Meghalt. adjon egészséget. – Van jellemem. Megcsókoltam őt. szeme szép lett. Rósz Gyuri nevetett.

– Porig. időnként megbökte oldalamat. hajlékony testén kék fürdőruhát viselt. fölolvasott. – Csodálatos – mondta büszkén. zöldszemű – mondtam.– Meg pénzt. A szülésznek több alkalommal én adtam pénzt. És rossz hangon nevetett. te nem vagy a barátom. – Szeretlek. . pörgette az er betűt. Így van? – Égjen el a világ – mondta Rósz. Egyetlen ruhája volt már. – Mielőtt elmész. Emlékszem mindenre. – Miért? Tiéd a gyerek? Én nem vagyok koldus. Vasárnaponként a kénes vizű forrásnál mostuk fehérneműnket. Összecsaptam tenyerem. Frádi mellettem feküdt. – Azután meneküljön mindenki. – Kettőezerháromszázat. pihenő emberek közé. süttettük magunkat a nappal. csücsörített. Nyakán a Ferenc József húszkoronást. barnára sült. – Hány szót tudsz? Megnézett egy papirost. Karcsú. – Latin. megkapod. Rósz Gyuri francia nyelvtankönyvét lapozta. – Hihető? Vigyorgott. Fűre heveredtünk. Rósz Gyurira nézett. – Nem érdekes. – Biztos? Az utolsó nyarunk volt. Nevetett. fürdőnadrágban megmártóztunk a fabódéval borított medencében. De a szülésig nem csinálok balhét.

Ez a titka. Boldog volt. be nem állt a szája. Lacika is nevetett. – Van. Nevettünk. – Ilyen marhaságot – mondta. Óvatosan kell fűteni. – Azután? – Jöhet a spanyol. – Még mennyi hiányzik? Gondolkodott. – Palesztinában milyen az éghajlat? – Attól függ. – Megáll az ész. váltig kérdezgetett. – Egy szabósegédnek mennyi a fizetése? . – Miért? – Még nem kaptunk utasítást. ahol forró a levegő – mondta Frádi. – Mi hová megyünk? – Nem tudom. hol – mondta Frádi. – Akkor csipkedd magad.– Tanulok és tanulok. – De elviseled. Pirosra sült hátára törülközőt terítettünk. – Mikor kapunk? – Idejében. – Az már menni fog. ahol forró a levegő? – Van – mondta Rósz. – Jeruzsálem vidékén kitűnő. – A kályha mellett. – Így van. – Van. – Talán ötvenezer.

kiabálják. Nevettünk.– Kevés – mondtam. Izráel népét öröm tölti el. – Miért? Miért könnyebb úgy? – Légy zsidó – mondtam. – Talán. milyen muris. Lacika komoran nézte Rósz Gyurit. Engem minden részlet érdekel. Taniszter a miénk. – És ha zsidó lennék? – Akkor mi lenne? – Úgy könnyebb? Frádi elmosolyodott. – Áttérsz? – Át! Rósz bólintott. Elővette a kést. – Megélsz becsületesen. – Munkád lesz. a legapróbb is. hogy katolikus vagyok? Megsimogattam a fejét. dolgozol – mondta Frádi. – Meglátod. – Ugyebár te zsidó vagy? . – Ilyenre ne is gondolj. – Nem bánt érte senki. Lacika izgatott volt. – Fölösleges szórakozni. Ne érjen váratlan meglepetés. Megigazította szemüvegét. Vállalom. Lacika egy pillanatig némán ült. – Lepedőben járnak az emberek. – Nem – mondta Frádi. – Zsidó leszek! Bizonyisten. zsidó leszek. – Nem lesz baj. – Levágom a fütyidet.

– Ugyebár. – Nem azért! Nem azért! – Hát miért? – kérdezte Rósz. – Mindig ezt mondod. Tőled akarok szabadulni. – Árulkodjál. – Nem fogok. Máshol nem tud. Rám nézett. Nem jön ki – mondta Rósz. – Miért nem jössz velünk? – Nem titok. . – És ha kijön a pofáján a csalán? – Iszik egy stampedli ecetet. – Hohó! És ha másért? – Hohó. – Igen. minek megy Párizsba? – A Notre-Dame-ban akar imádkozni. – Van ott valakid? Rósz elmosolyodott. és ordítasz. Más nincs. Frádi ámult. – Tudod. – De van! De van! Megmondjam? – Légy szíves! – Nem fontos – vágtam közbe. – Nyöszörögj már. Lacika fölemelte ujját. – Ordítani fogsz. – Mert a Gizához mész Párizsba.

Pillanatig forgatta. – Gizának hívják. – Gazdag? Lacika kiabált. – Én nem vagyok haszonleső. Lacika lelkendezett. – Tolvaj? A fűre köpött. – Mindig veszekedtek – mondta Frádi.– Ki? – A nagynéném. – Szoborvizsgáló here! – Civilizálatlan barom. – Faragatlan szabó. Rósz rám nézett. Így néz ki a latin kultúra. – Mára elég. – Szappanbuborék. Fanyarul mosolygott. . – Gazdag! Gazdag! Föl van írva a címe! Tagadod? – Nem tagadom. Lacika röhögött. és taxitulajdonos. Rágyújtott. – Verítékes munkával keresi a pénzt. Rósz vállat vont. – Civilizálatlan! Ez jó! – Kuss! – mondtam. Rósz cigarettát vett ki a dobozból. – Nem szép. – Megmondjam. mi vagy? Vigyorogtam.

– Miért? – Nagy náluk a sötétség. – Nagy náluk a sötétség? – Igen. – Meddő ügy – mondta Rósz. és kész a cirkusz. Nagyon buta vagy. – Miről mesélsz? – Akármiről. – Egyszer majd elmesélem. Nem tudják levetkőzni. – Rád fér.– Nem unatkozunk – mondtam. – Gondolod? – Igen. – Figyelni fogok. – Ne félj. – Nem vitás. – Meddő? – kérdezte Frádi. – Szép volt. ahol két nap alatt meghal a cserepes virág is. . – Tökéletesen. Aszódon meddig élnek a kaktuszok? Elpirult. – Félek. Frádi nevetett. Lacika kinyújtotta elzsibbadt lábát. Elismerően bólogattam. Rósz. – Bármikor rájön a rapli. Fölösleges a szó. – Mitől? – Elfelejted. Hasznos dolgokat hallasz. Olyan lakásban nőttek föl.

Cigarettára gyújtottam. – Arról. Kétnaponként megvernek. Röhögtem. – Hogyan? Sóhajtott. Most aztán kínos a helyzet. – Hány füle van? Nem válaszolt. – Mi hagyjuk el őt – mondta csöndesen. – Ez az igazság. hogy Párizsba megyünk. – Sok bajod van velünk? Összeráncolta szemöldökét. – Nem kínos. – Nem? – Nem. Frádi Rósz begipszelt kezéhez nyúlt. – Kár. Bosszúsan legyintett. – Úgy állapodtunk meg. Mind a hárman. – Semmi okunk rá. . – Sok. Lacika igazgatta hátán a törülközőt. hogy végre lepakollak benneteket. hogy elhagyod a barátaidat – mondta Frádi. – Örülök.– Kengururól? Vállat vont. Egyáltalán nem. – Idegesítünk? – Mindig tele a nadrágotok.

– Tapossa. trombitálnak. – Yachtom lesz. – Így igaz. – Szobainasa.– Haragszol? – Miért? – Elviszem a barátodat. – A belügyminiszter is. – Párizs beszél majd rólam. – És télikabátod? Vállat von. – Biciklire ül – mondtam. Vigyorgott. Zimonyi. Frádi elmosolyodott. – Vagyonom. . Amikor hazaér. parkjában testőrség. – Vannak tervei. – Egyedül maradsz. – Kapuján kopogtató. szobalánya – mondtam. – Igazán? – Szüntelenül. – Mikor? – Amikor csak időm engedi. Rósz rábólintott. – Hogyan? Röhögtem. házam lesz. – Elmegyek hozzátok. – Szeret téged. fölhúzzák a zászlót.

vastag falak. padján Philip d’Orleans. a mindenkinek ismerős Montmartre-ról. a nagy francia festő is megörökített. – Mi nincs? – Csudaság. – Ők jobb szülők gyermekei. Boltívek. nőkre szomjas vendégeiről. koporsóillatú világról. – Vastag falak? Elmosolyodott. melyet a feledhetetlen. hol az egyszerű nép szórakozik. – Így ismered. – Melyik század? – Középkor. a Parc Monceau-ról. szép lábú táncosnőiről. Elvette Lacika szemüvegét. a vasárnaponként madárvásártól lármás Citéről. italra. tragikus életű Toulouse–Lautrec. Napóleon is üldögélt. homály. Frádira nézett. szereted Párizst? . Vigyorogtam. Montparnasse-ról. – Több nincs? – kérdeztem. Gondolkodott.– Én Aszódon nevelődtem. Bámult. Ránéztem. Lelkük nincs. – De van. e szánalmasan izgalmas. büntetőintézetben. A Notre-Dame. – Rendőrség nincs? – De van. Frádi ámult. És a Place Pigalle-ról. És nyaktiló. száraz fűszálat gyújtott meg vele. A Louvre-ról. – Ne félj – mondta csöndesen. Libacombon nevelődtek. a Moulin Rouge-ról. Akad néhány. De én tudom a dolgom. ahol a csodálatos Mona Lisát őrzik. Párizsról beszélt.

Egyedül nem is tudnék élni. – Én is azt mondom. – Mindenütt. esküvőm. – Házasodsz? – Én nem vagyok agglegénytípus. Szívós. – Nem lesz semmi baj – mondta Frádi. Ott lesz házam. – A sterilitás? – Az is. – Olvasok. – Meglátod. – Sokan halnak meg. – Jól ismered a tábort? – Elég jól. Fürödtünk. Igényem van asszonyra. – A kórház felszerelése milyen? – Megfelelő. Rósz pillanatig hallgatott. – A barátom felesége kisbabát vár. Rósz Frádira nézett. Rósz nevetett. – Eljutsz oda? – Gazdagon. – Az orvosok? – Akad mindenféle. . – Egészséges asszony? – Egészséges. ettünk. szerelemre. Szép.Rósz szeme kiragyogott. gyermekre. álmodom róla.

Válaszolsz? . fájdalmat enyhítő injekciókról. A kutyák elől körbe ugrál. Rövid előadást tartott Semmelweisről. s mivel szülőhelyét nem hagyja el. Ilyent nem lehet kitalálni. nem vette le tekintetét Rószról. – Miért? Legyintettem. Csipeszekről. fogókról. Intett a kezével. Olvastam. Rám nézett. Nem lusta. – Betűre igaz. – Véresre harapják szájukat az anyák. végül puskacső elé kerül. A vadász könnyen elcsípi. – A kenguru vadászható a legkönnyebben. – Nem. Tudod. – Lusta disznó. bábák segítségével. – De igen. – Kérdeznék valamit. hogyan szülnek az indián asszonyok távoli vidékeken. szíverősítő gyógyszerekről. – Ez most nem tréfa. Neves angol professzor állapította meg. érzéstelenítőkről. Zimi. – Nem menekül? – csodálkozott Frádi. a mai nőgyógyászok. – Ő sem. – Nem hallottam ilyent – mondta Frádi. – Nem tud menekülni. petróleumlámpa sápadt fényében. jókedvűen magyarázta. császármetszésről. milyen egyszerű lelőni? – Tudom. elhagyatott tanyákon. Majd váratlanul hozzám fordult. néhány csaholó kutya társaságában. – Nem – mondtam. ha nyílt tisztáson helyezkedik el. Csak fához kell kötözni a farkát. szülészek tudományáról. Lacika mozdulatlanul ült. és élvezi a csaholást. vérátömlesztésről. – Leül a hűvösbe.Almába harapott.

A kengurukra. Ilona sikolyait a vékony deszkafalon át. – Mi az – folytatta Lacika –. Ilonát augusztus végén. Pillanat. kik Istent hiszik. – Egyedül maradunk? – Igen. vigyázzák a rendet. A kertészekre. A boldogokra. Álltunk a folyosón. Ránéztem. A házatlanokra és a házasokra. doboló esőt hallgattunk a kátránytetőn. és én nem segítek többé. Cigarettáztunk. Megérdemlik. – Titok – mondtam. érzelem nélkül mérnek ölelést. – Ki az a Philip d’Orleans? Rósz gondolkodott. akik nem látnak. Nehéz dolgotok lesz. akik temetőben nevelik a virágot. Késő délután vittük őt a barakk-kórházba. A hazátlanokra. Egyedül maradtok. . mert szenvednek. időre érték el a fájdalmak. – Érd be ennyivel. Isten vigyázzon álmainkra. Én messze élek majd tőletek. hogy koporsóillatú világ? – Ahol pénzért. Meg rád kedvesem. Pohárka italt a szülő anyákra. – Érzelem! Kenguru! Napóleon! – ordított Lacika. – Beszél. ami eszébe jut! Ez viszi őt börtönbe! Párizsba! Nyomorba! Rósz elvigyorodott. A vakokra. Zimi. amíg megtanultok a magatok lábán járni. – Följegyeztem a noteszomba. Mert boldogtalanok. mert rendesek. – Hiába ordítasz. A rendőrökre.– A neves angol vadász professzort Gouldnak hívták – mosolygott Rósz.

Fehér volt. Rósz helyeselt. – Fiú – mondta Vezér. Elegen vagyunk. Az ápolónő elmosolyodott. . – Semmi szükség rád. De nyugtalan vagyok. – Mennyibe kerül egy olcsó temetés? – Hallgass! – mondta Rósz. – Menj. Megjön a kislány. – Maga a férj? – Nem.– Eredj haza – mondtam Taniszternak. alig állt a lábán. – Vagy itt hagyom maguknak. – Menjenek aludni. félszeg mosollyal elköszönt. – Hallgass! Vezér röhögött. – Meddig szülhet anya normális körülmények között? – Sokáig. – Hosszú órákon át? – Akár holnap délig. Kigyúlt fölöttünk a csupasz villanykörte. Csöndes. – Özvegyen szép az élet! Ennyit sem tudsz? Rósz szeme villant. amikor Rósz Gyuri ápolónő elé lépett. – Észbontó. Félelmében beszélt minden marhaságot. Fáradtan hunyorgott. mert szeretem őt. – Miért? Asszonyt akarok sírba tenni. kockázni akart.

– Magánfuvar? – Eredj innen – mondta Rósz. Ijesztően vigyorgott. Hajnalban fia született. – A kés gyors. lánc csörög. Még senki sem tudta. – Hát kijött a csalafinta? Rósz feje megduzzadt. – Fiam van! – ordított Vezér. Rósz arcába nézett. – Kiszállni. gyermeket viszünk. – Vasgyúró. – Anyát. – Szép – mondta Rósz. Néma. Ilona fáradtan. Börtönben nehezen telik az idő. Vezér köszönte segítségemet. – Nincs papírod? – Tudod. A következő héten hazavittük Ilonát. Erős kis emberke. Nevettem. boldogan mosolygott. hogy nincs. a gyermeket. – Inkább. – Indíts! – mondta Rósz.– Eszeden légy! Vezér megtörölte homlokát. – A fejére! Megnyomtam a gázpedált. Dávid ben Lézel alig tudott elugrani. – Csináljátok utánam. szeme eltűnt. – Menetlevelet! – Ne butáskodj – mondtam. hogy vak. – Mikor utaztok? . Méternyire a halottak bunkerétől Dávid ben Lézel fölemelt karral állt a dzsip elé. mint börtönben – mondta lassan.

A plakátokon puska volt. megtámadtak amerikai katonákat. – Nem. – Szép katona leszel. Én is osztogattam plakátokat. A zsinagóga ablakait betörték. Forrongott a tábor. nem tudom. Nem féltek a rendőröktől. vallásos emberek fejéről leverték a kalapot. – Katona leszel? – Kötelező. A bétárok elöl jártak minden verekedésben. Rósz elmosolyodott. . Zimi. – Nem lesz rá szüksége. Akadt dolga a rendőrségnek. a puskán héberül: Halál az angolokra! Rósz vigyorgott. Lacika nézte a szemét. – És én? Rósz nézte őt. milyen alkalomból. Aludjál nyugodtan. Bólintottam. Lacika ágyazott. Halál fiainak nevezték őket. Az pufog. – Jézus – mondta. – Vízi búvár? – kérdezte. – Itt hagyom Rósznak. Különféle párthívek különféle jelszavakat kiabáltak. – Addig megkapod a pénzed. Némelyek gúnyolták a papokat.– Szeptember közepén. Szeptember első hetében választást tartottak a cionisták. Mifélét. – Harckocsizó.

Ámul majd mindenki a sivatagban. bombából. Palesztina pusztaság volt. És kiűzik az . Tegyél akármilyen mérlegre. Hazád Magyarország. segítek. Ha kívánod. A lányok. repülőgépből. meghalni. Ha a szükség kívánja. Ígérem. elege van a háborúból. – Elintézem – mondta Frádi. csúfolták. – A géppisztoly ravaszát meghúzod.– Te huszár. Élj ott. Apám is ilyen volt. Később fiatalok mentek – mondta –. – Amikor megindult a bevándorlás. halál fiainak nevezték őket. Lacika sápadtan nézte őt. vallásos emberek voltak. erdőkben adták egyetlen életüket igazságos harcukért. ott is fegyvert kapsz. baj nélkül. Tevén. A mocsarakat maláriát terjesztő szúnyogok lepték el. – Barmok – mondta csöndesen. fiúk is. tíz nap alatt otthon vagy. Így is ámul. Nem akar harcolni. Hozzám fordult. Munkához láttak. – Határozz – mondta Lacikának. Teljesíted állampolgári kötelességedet. – Hontalan ember nem ember. Az első telepesek meghalni mentek haza. Zöld szeme beszűkült. Nem szégyelli. nem imádkoztak. harchoz. szardíniát bontott. A lengyelek Varsó utcáin. rokkantak. – Csákód kék. Az mondták. Élni mindenki szeret. Frádi abroszt terített. talán ha negyven kiló. nem is akarják megvédeni magukat. – Igen – mondtam. gyávák. Vajas kenyeret készített. Másnap Frádihoz kísért. mi az igazság. Sakkozott a Tisza Kálmán téren. elfogadod. Öreg. hogy él. – Gyönge vagyok. Nem tudják. inkább árnyalatnyi megvetés. nem vártak Messiást. a jugoszláv partizánok a hegyekben. Nem leszel egyedül. Nem kímélték erejüket. szeresd népedet. Hangjában nem volt indulat. A csehek lelőtték Heidrichet. szemüveged fényes. Lacika könnyű takaró alá bújt. dolgozz becsülettel. Én is élni akarok. Legyőzték a pusztaságot. a csatornában. az orosz. mikor fárad el a keze emelni a bábukat. Kardod. Az Isten is továbbtoloncolja. vérüket. akik majd fegyverrel kezükben melletted halnak meg. csizmád piros. Asztalhoz ültem. – Hazamegyek. Kérdezte.

– Elfoglalják helyüket a nemzetek közösségében. Nem lesz többé oktalan gyilkosság. . – Miért? – Kitalálhatok róla akármit. – Népünknek többé nincs más lehetősége. Zoknit mosott lavórban. megtorlatlan halál.angolokat is. Revolvert tett az asztalra. Rósz Gyurit otthon találtuk. Várt. Mi közöm harcukhoz? – Szeretlek – mondtam. mondta később. Elfáradt és elment. Rám nézett. ágyba bújt. – Anyádat otthagyta. Ránéztem. Lacika levetkőzött. – Senki nem tud válaszolni rá. És így jó. – Nem volt apám. – Apádat hová temették? – kérdezte. Letépték válláról. Lacika hisztérikusan röhögött. hogy nyakát szabaddá tegyék. Könyörgött. ne igyon. – Most hol van? – Régen nem él. – Szép ember volt? – Művelt és bátor. Elűznek mindenkit. Maximilien Robespierre világoskék frakkot viselt. – Jól tette. – Hová temették Maximilien Robespierre-t? – kérdezte Rósz. – Honnan tudod? – Megkeresett volna. – Ez szigorú szabály a kivégzésnél.

– Megtanítasz vezetni? Nemsokára elutazol. mondta. – Átböngészed? – Európa minden jelentős városa romhalmaz. kihez forduljak. – Apád hogyan halt meg? – kérdezte Lacikától. és keresheti fejét. Ágyba bújtam. Ő is levetkőzött. Európa minden jelentős városa rajta van. Nem tudom majd. és mindenütt veszedelmet lát ő is. – Az általános műveltséghez nem árt ismerni ezeket. – Nem szeretem Maximilien Robespierre-t. Hallgatott valameddig. – Akkor átböngészem. – Lacika hazamegy. Rósz spárgát feszített ki. Másodperc. teregette száradni a zoknikat. szemüveget visel. Fintort csinált. – Soha. Csipog. – Van hasonlatosság Lacika és Robespierre között. . – Gyors halál. – Ég adná. Színes autótérképet vásárolt. – Véres acél háromszög. Ásítottam. szónokol. – Frádi elintézi. Lacika már aludt. Cigarettára gyújtott. – Piszokság.– Tudomásul vettem. mindenkit följelentett. – Reggel gyere velem. Mindig vádaskodott. Ágyba bújt. – Nevetségesen.

Dávid ben Lézel elvette Rósztól a kést. konzervet. Rósz összehúzta szemét. – Öltözni! Lacika bámult. Durván. Dávid ben Lézel guggolt. paplanokat. Rendőrök rontottak be ajtónkon. fókuszlámpával világított. – Ne sírj. tejüveges villanyt. Rósz. Kiürítették Lacika varródobozát. – Pap nélkül. Lecsavarta a villanyt. Rósz nevetett. – Mindent odaadunk. – Attól félek. – Aludjunk. . – Sírodat ásom. alaposan. Egyenként megmotoztak. Várd ki a végét.– Mert félt. – Ilyen lármával nem lehet – mondta Rósz. – Semmit – mondta Rósz. – Szép szerszám. Hajamba is beletúrtak. – Mit kerestek? – kérdezte Lacika. Fölhasították a párnákat. – A temetőbe. – Virágot ültetsz? – kérdezte Rósz. centiméterrel mért. Franciául kívánt jó éjszakát. néhány karton cigarettát. Azért. papírok nélkül. Kidobáltak mindent a szekrényből. Lármára ébredtünk. Meggyújtotta a mennyezetről csüngő. Csokoládét. az asztalfiókot. – Hová megyünk? Röhögtem. – Mit kerestek? – kérdeztem. A Samuka is szégyellné.

amíg visszahozzák őt. . – Akkor bekerülsz az Operába. Rósz mozdult. – Nagy a bűnöm? – Apróság. Zimonyi. A rendőrség tágas. Kezünket megbilincselték. Az utcára rángattak. – Ügyvédet kérek. közénk állt. Némán meghajolt. – Miért? – Jogom. Rósz arcán kőmosoly ült. a falhoz állítottak. – Ügyészt is kapsz. – Álmodsz. rácsos ablakú. Lacika toporgott. – Meglátjuk. – Sokan vagyunk. Némán kuporogtunk a dzsipben. Dávid ben Lézel a sofőr mellett ült. – Bíróság elé viszel? – Biztosan. Dávid ben Lézel íróasztalnál ült. – Kimehetek? Vártuk. meszelt szobájában markos legények levették kezünkről a bilincset.– Csöndes. Nem? Dávid ben Lézel nézte őt. – Sajnálom. Másik asztalnál rendőr tekert papírt szürke írógépébe. Hátrafordult. Samuka.

Dávid ben Lézel pillanatig hallgatott. – Lesz bizonyítékom. Aljasság. arany karóra – mondta csöndesen Dávid ben Lézel. – Azután? – Kitiltalak benneteket a táborból. Rósz mereven nézte őt. Mikor? . Dávid ben Lézel fölállt. Ez a bűnünk. nem lesz bántódásotok. – Csak lopással. – Vigyázz. gyilkossággal vádolsz. – Hol a bizonyíték? – Megnéztem a lábnyomokat. – Mások is viselnek ilyen cipőt. A kezemben vagytok. – És? – Egyezik a cipőd talpával. Nektek is. Nem indítok eljárást. nekünk is. Ez a legokosabb. – Ilyen apparátussal gengszterbandára támadnak. Rósz hangosan nevetett. keressetek más vadászterületet. – Nem kevés? – Próbáld ki. – Gondoltam. – Szerelmes vagy. mit beszélsz. – Garancia? – A szavam. – Adjátok vissza.– Eltűnt két Patek márkájú. Tolvajhoz egy rendőr is elég. – Mi a véleményetek? Bámultunk. – Buta rendőr vagy. Nincs más megoldás.

Rósz füttyentett. Káromkodsz. – Van károsult? – Van. – Bécs óta várod. – Hová? – Keresned kell. Akit megütöttem. Rósz hallgatott egy percig. – Kérem az órákat. izzadsz. – Láthatnám? Dávid ben Lézel intett. Belépett a férfi. – Idehozod. – Hármotokat jelentett föl a károsult. Rósz vigyorgott. – Megbüntetsz? – Enyém a bosszú. És én élek vele. Ígérem. Rósz ingatta fejét. megbüntetlek. Rósz nevetett. hajnalra karod is elfárad. – Eldugtam őket. – Ma éjjel megkínzol bennünket – mondta csöndesen. És nem lesz bizonyítékod. Dávid ben Lézel az íróasztal elé lépett. – Amikor elment Frádi? – Ma éjjel.– Bízd rám. Nehéz éjszakád lesz. Dávid ben Lézel sápadtan nézte őt. aki kártyázásnál Rósz Gyuri kezére lépett. – Rossz tréfa. Én kiszabadulok. Samuka. .

– Miért nem zártad be az ajtót? Az ajtót mindig zárni kell. Rósz csodálkozott. Rósz széttárta karját. – Nem olyan nehéz. te nyomorult! – És kinyitották? A férfi őrjöngött. ha én beröpültem. – Ügyes munka. – Hogyan? Dávid ben Lézel vállat vont. – De Samukám. Rósz elmosolyodott. – Beröpültem. – Bezártam. pajtás? – Te kérded? Ágyam fölött lógott mind a kettő! – Szögön? – Azon! – Most egy sincs? – Elloptátok! Rósz a fejét csóválta. mint a hollómadár? Csőrömmel loptam. – Nem vitás – mondta Dávid ben Lézel. – Csakis az ablakon át. mint a szarka? – Lehet.– Hol a karórám? – ordított. – Hol van. – Az ablakon át vittétek el! Rósz elismerően bólintott. hol mérted a lábnyomomat? .

A szoba közepére szólították. távozzék. Hiszen még olyan fiatal vagy. Átnyújtotta egy rendőrnek. Más szavad nincs? Rósz pillanatig hallgatott. Kártyáztunk. Azután meghajolt. – Van bűnünk – mondtam –. – Nem vagyunk tolvajok. – Kíméld magadat. Samuka. Kértem. Sajnállak. Mi nem loptuk el. akár a szerelmesek. – Engedj el. eltűnt mind a kettő. Várt. De tolvajok nem vagyunk. – Elszálltak az éjszakába! Kézen fogták egymást. Majd Rósz Gyuri arcába nézett. Dávid ben Lézel intett a férfinak. Nem vesszük el más tulajdonát. – Hol vannak az órák? Rósz nevetett. – Bizonyíték nélkül verni bűncselekmény – mondta Rósz. – Utoljára kérdem. semmi közöm semmiféle órákhoz. igazat beszélek. Esküszöm. Lacikán kezdték a verést. nem tud semmiféle órákról. – Hol vannak az órák? – Nem tudom. levette teknőckeretes szemüvegét. hallgassanak rám.Farkasszemet néztek. Talán a pofám is nagyobb a kelleténél. Tisztelettudó hangon szavát adta. verekedtünk. Nem lesz velünk bajod. Remegni kezdtem. Mosolyogni próbáltam. – A levegőben keresed a bizonyítékot? Miféle rendőr vagy? – Hol vannak az órák? – Elröpültek. loptunk spalettát. – De van. elismerem. Hideg volt. Dávid ben Lézel utasítására egy rendőr becsukta az ablakokat. Komoly arcot csinált. .

Később belökték Rószt is. káromkodott. majd hirtelen elhallgatott. – Fölgyújtom a tábort. Kiperzselek mindenkit. Csak otthon felejtettem. Én következtem. Kicipelték a szobából. A rácsos ablakon jött a fény. – Én Pestre megyek! – sikította. Rósz nyögött. rugdalták. ütötte. Sokáig nem szóltunk. az ajtóhoz ment. Rugdalta. Hallottuk a tábor zsivaját. ott kaptam a pofonokat. Rósz Gyurit a zárka közepén ütötték. – Gyalázat – mondta. Már világos volt. de nem tért eszméletre. – Van egy cigarettád? – Teherautóm is. Ordított. A másik szalmazsákhoz botorkált. hörgött. – Majd szaladnak. Mozdulatlanul. Zárkában tértem magamhoz. Némán állt. engedjék ki. felém fordította fejét. – Ügyvédet! Beléptek a rendőrök. Másnap délután ébredtünk.– Tessék vigyázni rá – mondta csöndesen. Orrán. Én a sarokba menekültem. hátára feküdt. Föltápászkodott. fenyegetődzött. – Lacika hol van? – motyogta. Lacikát verték. Rósz Gyurit fogták a rendőrök. száján folyt a vér. Követelte. Nem volt erőm válaszolni. . Az első pofontól a padlóra ült. Elmondta Dávid ben Lézelt mindenféle szemét gazembernek. Kancsó vizet öntöttek arcára. – Bizonyítékot! – ordította.

Három napig nem szólt hozzánk senki. ruhámról a port. letöröltem számról a vért. Szalmazsákján kuporgott. Megy az nálam könnyen. Talán kórházban van. elég olcsó. – Elemésztek mindenkit! – Csak tréfáltam – mondtam rémülten. Márta Katalinhoz. – Mozgás. – Lacika hol van? – Lacika törékeny. Villant a szeme. Kértem Rószt. – Röhögsz! Néztem őt. ne legyek ideges. – A tisztaság fél egészség. . súrolókefét. – Megkérjük Dávid ben Lézelt. – Vagy utazik Pest felé. – Fölgyújtom az egész tábort! – ordított. Ő behozza. – Százan? Amikor elmentek. Ósdi trükk. – Behozatom a francia nyelvtankönyvemet. – Ha újra kezdik. tessék röhögni. máskor ne dörömböljön. – Sorsolunk? – Mit? – Melyikünk súrol? Megdöbbent. Ilyen cuclit nem eszünk. Kár a haszontalan időért. Rósz kért. Ez a céljuk. És súrolni kezdtem a padlót. fiúk! – mondta a rendőr. Néztük a vödröt. Idegesít. Bámulta a plafont. Vödör vizet hoztak. – Röhögök.– Hányan vagytok? – ordított.

– Talán meghalt. – Vékony. eső verte. a transzport. – Ne töprengj. szemüveges. Borostás. . Rám nézett. kiengednek. Este vacsorát hoztak. vele boldogulnak könnyebben. agyonvert ábrázatát kaparászta. Sietős embereket néztünk. – Könnyen megijed. mondja meg. Rósz Gyuri kezébe vette a csajka levest. – Dávid ben Lézel nem él. – Bizonyíték nélkül nem lehet vádat emelni. – Azután megkeresem Samukát. olyankor sír. Ha embert gyanúsítanak. Lacikával mi történt. őrizetbe vesznek. hallgattuk a folyosón kiáltozó rendőröket. Döbbenten néztünk rá. zavaros fény jelent meg. Furcsa mód Rósz Gyuri nyugtalanabb lett nálam. a tábor zsivaját. Lassan. – Magánzárkán van – mondta később. udvarias hangon kérte a rendőrt. – Mindennek törvény szabta ideje van. csöndes. arcán a kőmosollyal. Járkált föl-alá. Előttünk út futott. – Úgy vélik. Feküdtünk. annak is. távoli vonatfüttyöt. add át neki üzenetünket. hangján fojtottság. idétlen – magyarázta. sarat fröcskölő autókat. Ha él még. – Miféle jogon tartanak itt? – Van még karóra a táborban. Szemén különös. ablaktól ajtóig. Hiába üvölt. pofozkodik. És ne félj Dávid ben Lézeltől.– Az is lehet. – Födél alatt vagyunk – mondtam. szórakozottan bólintott. Hallgatott. Ha elment Frádi. Ártatlan ember szabadul. nem tehet semmit. Máskor kibámultunk a rácsos ablakon.

a Rotschild Spitálból. Az anyjával él. – Egy pesti lányt. – Honnan a barátság? – Bécsből. Elölről lépett a kezemre. Palesztinába készülnek. két rendőrrel. A rendőrt hátba szúrják. – Kit ismersz még? – A férfit. Minden péntek este náluk vacsorázunk. Elhallgatott. – A Vezér családot ismerjük. Nem vigyázott. vallásos pesti kereskedő. Az ötödik délutánon rendőrtiszt lépett be hozzánk. aki a kezemre lépett. megverünk naponként. – Elindultak Palesztinába. kiket ismerünk közelebbről a táborban. Mi is így verekedtünk. – Tegnap temettük. Ha nem vigyázok. – A férfi módos. – Bécsben figyelmeztettem. Az asszony most szült – mondta Rósz. – Gyűlölted Dávid ben Lézelt? – Lenéztem – mondta Rósz. Faggattak. vigyázzon magára. Ha nem beszéltek őszintén. – Dávid ben Lézelt hátba szúrták éjszaka. A följelentőt.– Mi történt vele? A rendőr nem válaszolt. Nyíltan beszéljünk. – Pesten nem találkoztatok? – Soha. . néhány lépésnyire a víztoronytól. – Mást? Rósz gondolkodott. Kis szünet után folytatta. komolyabbra fordult a dolog. Fölösleges taktikázni. – Hogy érted ezt? – Én kárpitos vagyok. – Kiheverem. kalapáccsal ütök az ujjamra. ítéletnapig.

– Pesten megszúrtál valakit. Ha Taniszter Lászlót verik. De a türelem mindig meghozta gyümölcsét. . Gyilkosát kézre keríteni nem volt könnyű feladat. A kezetekben vagyunk. – Hárman vagyunk barátok. Együtt indultunk el. Órát se loptunk. Engem üssenek. Bólintottam. – Bírod a verést? – Az adagtól függ. – Te gyűlölted Dávid ben Lézelt. Ártatlanul tartanak itt. naiv kérdéseit – mondta csöndesen. tűnődően. – Azért viselek egyenruhát. Hallgattam. nagy gyakorlattal rendelkező nyomozó is járt már csúful. – Nem vagy buta fiú. – Bűnözőkkel más a harc. – Állok rendelkezésedre – mondta gúnnyal. mi a véleményed? – Nincs véleményem. eljutsz oda? – Meggyőződésem. akasztófára gyilkost. Kérhetnék valamit? A rendőrtiszt mosolygott. Párizsba készülsz? – Rég elhatároztam. – Ha szép adagot kapsz? – Azt bírom. Dávid ben Lézelért is nekünk törlesztenek majd. A rendőrtiszt hozzám fordult. – Zimonyi István. – És ő engem. értelmes. – Olvastam az általa diktált jegyzőkönyvet. mint egy verekedés szétoszlatásánál. Almafára almát. Cigarettára gyújtott.Farkasszemet néztek. Igaz. Az ajtóban megállt. meghal. – Gondolod.

Éjszaka forgolódtunk. Véraláfutásos szememmel rákacsintottam. – Sír. . Hallottam nevetését. – Újra megszúrnád? – Meg. – Ha Lacika magánzárkán van. esőkabátban. Reggel két rendőr jött értem. – És te? Cigarettája parazsa izzott. – Hátát? – Szívét. Nem mertem szólni. – Mit? Életében nem látott arany karórát. torkomban sírás bujkált. Döbbenten nézett. cigarettáztunk. Beszél minden marhaságot. bedilizik – mondta Rósz. Én elölről támadok. Megbilincseltek.– Rendőrt? – Lakatost. Szemükön gyűlölet lobogott. Folyosón át vezettek frissen meszelt szobába. pislog. – Én láttam. Egyhangú eső kopogott fölöttünk a lapos kátránytetőn. – Megbeszéljük. – Pénz? Nő? Hallgattam. Frádi íróasztal előtt állt. könyörög. Rósz megszorította karomat. – Hová megyünk? – Ha engedély nélkül pofát nyitsz. négykézláb közlekedsz.

Időnk lejárt. Nem mozdította rólam zöld szemét. káprázatosan működtem. Megnyálaztam dagadtra vert szám. Néztük egymást. Készítettek emberbőrből lámpaernyőt. De ha kiszabadulok. szebben búcsúztam. megidézem még szellemét. Tökös. . Mégis szívesen gondolok rá. Sajnálom. – Nem. – Elviszlek. ezt nem hittem. messze menekülök tőletek. fenekembe dugtam akár a gellérthegyi tűzijátékot. Az is szép. Később jobban. Az ő dolguk. A fáradt sas? Leröppent a tizenkettedik emeletről. Levették csuklómról a bilincset. Rossz tanuló voltam. Ma is kedves emlékem. Ha kijött a lépés. kedves. – Gázkamra is volt. Frádi. – Beszélhetsz! – Nem hittem – mondta Frádi. Köszönöm a rám pazarolt időt. – Mennem kell. Az volt a fiatalság. Nem feledkeztem el róla.Frádi ingatta fejét. – Hová? Mondani akart valamit. Nem engedtem. kitépik hajamat. – Dávid ben Lézel fizetett. – Megvernek újra. hogy fölismertél. – Ilyet emberrel nem tehettek. Hatásos jelenetem volt. Ígértem. emberzsírból szappant. Vigyorogtam. Én leszúrtam. Kegyetlenebbül. Társasjáték. A bilincsért nyújtottam kezemet.

Bedagadt a szemem. Két nap múlva ismeretlen rendőrtiszt elé vezettek. vagy hívjon orvost. – Frádi ártatlan. a rendőrnek mutattam. Hallgattunk. – És a barátunk? A rendőrtiszt intett. undorító halálát. – Előkerültek az órák? Várta a választ. Megkaptuk cipőfűzőnket. Araszoljunk. cigarettáztunk. – A késem? – Mi szükséged rá? Rósz vigyorgott. röhögték. ha ideje jön. és akkor nem nevettek. Rósz bámult. – Dávid ben Lézel szebb volt? – motyogta Rósz. Reggel agyonvert pofáján kijött a csalán. Kértem. – Szabadok vagytok – mondta. bemutatom a fickót. Mondd el fűnek-fának tiszteletre méltó életét. Kijelentette. ember nagyobb őrültséget még nem csinált. – Ilyen csúf embert még nem láttam – mondta egyik rendőr. – Kutya bajom. Kopogtam az ajtón. A társait hívta. adjon ecetet.Szép szerelem. Lázas. – Én is – mondtam. Majd kinyitom. Rósz Gyuri döbbenten hallgatta történetem. Viselkedésem bántotta. . Nézték Rószt. Lépjünk vissza Pockingba. igazolványunkat. A padlóra köpött. Feküdtünk a szalmazsákon.

Ugrált körülöttünk. – Jó kés – nevetett. – Te okos vagy. – Gyere! – mondtam rémülten. Teát. – Nem ismer tréfát. Vizsgálta élét. A karjához nyúltam. nem féltem! Itt vagytok és kész! Mosdóvizet készített. végre itt vagytok megint. Élünk. hegyét. – Megfoglak. Lacikát otthon találtuk. a játéknak nincs vége. Rósz ámult. – Egyetek! Egyetek sokat! . – Ha életben marad. – Ha bármi disznóságon elkaplak. – Istenem – csipogta –. Tapsolt. – Te is? Koszos. – Így féltél egyedül? Nevetett. gubancos haját. megemlegeted. Csak rád kell nézni. Átadták. – Féltem. Ránéztem. Konzerveket nyitott. – Egyenruhát kapok. Figyelmeztette. majd hangosan elnevette magát. kiabálunk. agyonvert arcát. Rósz vigyorgott. Engem nem csapsz be. – Hanem? – Eszem is. elengedem? Kirángattam a szobából. én Istenem. A rendőrtiszt nézte gyűrött ruháját. agyonverhetek bárkit? – ordított. Veszekedünk. repedezett körmét nézte.– Én nemcsak lopni járok.

mióta ismer bennünket. Szórakozottan bólintott. A tragédia napján Münchenben volt. Vezér templomból jött. Megkedvelt minket. Rósz bólintott.Rósz tiszta inget húzott. jobb sorsra érdemes fiúk vagyunk. rokonaitól búcsúzott. elment a transzporttal. Mondta. – A tiéd. Frissen borotvált arcán a módos emberek derűs biztonságát. A dúsan terített asztalhoz ült. – Frádi küldte. Lacika elbőgte magát. Elővette a Ferenc József húszkoronást. dolgoztunk. – Béke veletek – mosolygott. kérdezték őt. – Meg pénzbe kerül. Úgy véli. Az áldozatot nem ismerte. A víztoronynál hátba bökték. Megcsókolta pólyába csomagolt fiát. magas rangú amerikai tiszteknél . Bokszoltunk. – Miért nem hoztál cigarettát? – Eső esett – mondtam. – Valami rendőrt leszúrtak. sötétszürke öltönyt viselt. súlya alatt szék reccsent. Bécsben találkoztunk először a Rotschild Spitálban. Péntek este Vezéréknél vacsoráztunk. Rósz elé toltam. lengyelektől szőrmebundát vásárolt. Már nem találta. Azután elindult Frádihoz. Vezér megemlítette. ágyaztunk. Lacika igazított szemüvegén. – Véreset pisilek! Mit akartok még? Borotválkoztunk. majd Rósz Gyuri elcsúfított arcát fürkészte. Amerikába indultak. – Dávid ben Lézelt – mondta Rósz. Héberül áldást mondott ránk. Nézték egymást. Üzleti ügyeit is intézte. Hollandoktól ékszert. Ilona gyertyákat gyújtott.

Ígértem. Franciául tanult. élelmiszert. teherautómon lengyel fiú ült. Nyakunkra tél jött. rendőrök figyelték árgus szemmel. Éhesek vagyunk. Hol ő. Amikor kályhánkban tűz duruzsolt. – Üzleteket fosztogat – válaszolta.megfelelő haszonnal értékesítette. A cionisták kijelentették. Párizsba megyünk. szardíniáért. Jelentkeztem fát vágni. Jókor. – Hazug asszonyt leszúrnak. Aki nem. De ártatlan rendőrt… Feleségére nézett. – Ha kitavaszodik – mondta szelíden –. Lacika eszelős hangon röhögött. Vezér miből él. – Sok lehetőségem van. hol Ilona értékesíti távoli városokban. Kivette számból a cigarettát. A legjobbat választom. Kevés ország nyitott határt. Nekünk már régen nem volt aranyunk. Adóhivatal híján adót nem fizetett. formás gödröt készítek. Rósz Gyuri rám mosolygott. . Rósz Gyuri nem kártyázott. – Perzsabundát kísér. sírásónak. cigarettáért eltemetek bárkit. – Hogyan? Repülőn? Oda nem visznek a zsidók. átmelegedtünk. dollárért. fázott. Munkámat elveszítettem. – Egyet mondjál! Egyetlenegyet! Rósz sápadt arcát emelte. Búcsúzásnál megadta pénzemet. Szívta. Nem kapkodtak sehol bevándorlók után. aki nem hajózik Palesztinába. és alig pár embernek. Esténként spalettát loptam ablakokból. Hamar fölőrlődtem. miénk a világ. Ki tehette. Kérdeztem. mindenes trógernak. vagyonát védik. tányér levesért verekedett. Naphosszat gúnyolódtam. Sehol nem akadt hely. tisztel minden rendőrt. támaszkodjék saját erejére. – Tálalj. Kereskedő. Értem. Biztonságát. aranyért vett tüzelőt. dollárunk. er betűt pörgetett. A gyilkosság fölháborította.

görbítette hátát. Lacika rám nézett. félni nem. – Életemet? – A kezed járjon! – ordítottam én is. Én is vallom. élelmiszercsomagját. Változatlanul szabóműhelyben dolgozott. szelet csokoládéval kínált bennünket. Rósz kijelentette. . Nem fékezi meg senki. gyakran kért. munka vár. bökdösött. Csikágói átjött a határon. – Te gyűlölsz engem. itt nyomor. Megöl. – Csupán megemlítem Wesselényi Miklós mondását: Szenvedni megtanítottak. – Csak utállak – mondta Rósz. – Otthon minden fillérre szükséged lesz – mondtam. – Miért? Esténként. Pesten biztonság. Engedelmesen törölgette szemüvegét. Fölsírt. Pénteken kapta fizetését. amíg tűt kapkodott. – Valahogyan hazakeveredünk. otthon is gyúrta az ipart. nem akar vitát. Hazakészült. Gyűjtötte vagyonát. – Miért nem hozol? Nem csinálsz semmit! Rósz mozdulatlanul nézte őt. Javításokat vállalt. – Mit akarsz tőlem? – kérdezte Lacika. Ha befűtöttem. rettegés. lengyel csizmanadrágokat foltozott sokszor éjfélig. – Hazaérek? Rósz vigyorgott. – Soha. Nem fogadtuk el. Néha cigarettával. Lacika lehajtotta fejét. Hunyorgott a tejüveges lámpa fényében. némi műveltség.– Miért nem hozol spalettát? Egyszer? Egyetlenegyet? – És te? – ordított Lacika. Elmepárbajhoz társ kell. menjek vele.

Rósz fölébredt. Sok hó esett. őrjöngsz. Megfagyunk. – Bízz bennem – mosolygott Rósz. – Fehér a kezed. Ha éhes vagy. Te nem tanultál meg szenvedni. hidegtől ordítasz. Fáradt. – Nem igaz – mondta Rósz. konzervért. – Az úristenit! Fáradtak voltunk. hogy havat lapátolj. – Forralok teát. Rósz. Csontom is fájt a hidegtől. És félsz. . – Köszönöm. Hajunk megnőtt. – Attól őrizzen mindenkit az ég! Abból embernek haszna nem származik! Csak gyalázat. – Helyzetünk reménytelen – mondtam. – Nem engedem. Lacika eszelősen vihogott. szeméből részvétet olvastam. – Mi okom rá? – Mi mást tehetsz. Lapátoltam. arcod. Ha ideje jön. Cigarettáért. – Elfogy a spaletta. Hangjában nem leltem gúnyt. Rósz letette francia nyelvtankönyvét. – Véleménye nem érdekel. – Ideges vagy. – Soha nem érsz haza. pofádat kiveri a csalán. – A fenekem is deres. ruházatunk megkopott.– Wesselényi Miklóst nem ismerem – felelte Lacika. A kályha mellé ültem. Éjjel két órakor érkezett a váltás. cselekszem. – Hátamba kést kapok? – Elég! – ordítottam. – Átfáztál – mondta Lacika. – Csak nem futok esztelenül börtönbe.

– Ha kilöknélek az ajtón? Mit tennél? Fölálltam. Megszagolta. – Miért nem kértél Philip Morrist? – Ez volt. Zimonyi. – Hogy hívták apádat? – Könnyebbet. – Menekülj. – Felelnél valamire? Röhögtem. Leemelte a tejüveges burát. – Sápadt vagy. Mire gondolsz? . Rágyújtott. Rósz hallgatott egy percig. amíg nem késő – mondtam Lacikának. Asztalra állt. Lecsatolta a bakelit foglalatról a két arany karórát. Kibújt az ágyból. – Jézus – mondta Lacika.– Fölolvadok. Münchenből. Chesterfieldet bontott. Zimonyi. Az asztalhoz lépett. – Hogy kell lopni? – Így. Nevetve dobta ölembe. elmúlik. Rósz a padlóra ugrott. – Elutazunk. – Mikor indul sebesvonat Párizsba? – Tíz húszkor. – Kirablod az ékszerészt? – Igen.

Magyarázatot követelt. boldogságról. Itt hagyja végkielégítésül. – Te tudod? Nevetett. – Ha kikergetlek. Néztük egymást kihűlt szobában. Kalózokról beszélt. Röpülök. fölöltözik. akinek nincs halottja? Aki nem kapott pofont? Akinek ölébe pottyant a boldogság? Aki nő csalárdsága. . Meztelen karddal. ököllel álmaiért? – Hagyd abba – mondtam. – Miért nem hiszel nekem? – könyörgött. de mondta mondókáját. akik tudták. – Áthúzták őket a hajó alatt. – Minden jóra fordul.– Verekedni akarsz? Elmosolyodott. könyvekről. majd fátyolos lett. Azt mondta. ököllel verekedtek. És ha nyári délutánon erre jár. – Elég volt! – Hátra! Még van szavam! Hangja rekedt. asszonyról. miféle tragikus csapástól inogtam meg? – Hol van ember. véged. Hová. – Itt kuksolsz majd. saját kishitűsége vagy más ok folytán nem csalódott? Aki nem harcol késsel. – A gyávákat megkötözték! – ordította. – Vitorlát bontok. Elmegy üres zsebbel a hóviharba. Fölkaptam a kést. mert utad nem tudod. lemeztelenített villanykörte alatt. ahová kedvem tartja. merre indulj. eljövendő gyermekeiről. A fővitorlára lógatták őket! – Száradni? – Megdögleni! Rám is hisztéria ragadt. otthonról. A két arany karórát nászajándékul szánta nekem. meglátogat. Kalózlobogót. miért élnek. mit cselekedj. Eszelős dühvel támadt rám. Záporozta kérdéseit. – Amerre visz a szél. Muzsikáról.

– Mi közöm hozzá? – Te voltál szabadlábon. Rósz elkérte a pénzt. – És ha Dávid ben Lézelről kérdeznek? Elsápadt. nem bírtuk abbahagyni. Fölzokogott. Mi meg röhögtünk. akárhol. – Kiviszem. jó áron. tégy vallomást. A két arany karórát Münchenben adtam el. – A táborban nem lehet. Gyógyszert vásárolok. Engem figyelnek. Hallgatott valameddig. – Add el akárhol. Bólintott. a rendőrségen igazat mondj. – A nyakláncomat nem adom el. – Látlak még? – Gazdagon. – És szegényen? Elmosolyodott. . – Nem kérek hasznot lopott órákból – mondta Lacika. – Hamburgba utazom. Megnyálazta kicserepesedett ajkát. Ausztriába csempészem. – Add el az órákat. Rám nézett. – Munkából élek. vasútállomáson.– Igyál ecetet. Nem élek túl még egy verést. – A kapun sem tudom kivinni. röhögtünk. – Reggel indulj. Ha elkapnak a kapuban.

tiszta inget. hogyan lehet bádogedénybe babarózsát ültetni. konzervet hozott ajándékba. vagy a dúsgazdag Giza néninél éli világát Párizsban. kiveri pofáját a csalán. És akkor már tudja. – Nem igaz – mondtam. az bizony nem hallik messzire. hol ül. A csúnya kapun nem jön át hang. Ilyenkor megfeledkezik magáról. elmúlt karácsony is. franciául köszön. Nehéz testével mozdult. Aztán. – Mire megolvad a jég. Elmúlt sok hét. Akit bosszú fűt. – Hiába a legszebb üzlet. – Sose voltak. nem érdemes idejönnie többé. útnak indult a régóta várt cimbora. mikor szabadul. Hetedhét országon is túl. Koszosan bekopog. – Agyonverni se lehet. Fürkészte arcomat. Nem tudjuk. három eshetőség van. – Így legyen – mondta Lacika. templomokat. miféle bíróság mázsálta. Lacika úgy vélte. – Két hét múlva érkezem. zsinórban leszünk. ha kiugrik a balhé. a volt börtöntárs. – Megjön – mondtam. Kóborol. csöröghet a bilinccsel napestig. aki forradásos torkával itt setteng már valahol. Kijelentette.– Nem hagylak itt. elmeséli. a Tengerész. ha elfogy a pénze. Az. Rósz Gyurira haragudott. – Hosszú idő múlva látja meg a napvilágot. vonattetőn érkezik. és ordítunk megint. gatyát kér. – Csak más ne kopogjon. külföldön nem szabad szólózni. urak jönnek. Magára marad. . kezére mancsovát vernek. – Neki is ajtót nyitok. Zimi. Megkaparta a fagyott ablakot. Január közepén Vezér Jancsi cigarettát. tengert bámul. Cigarettát. megeszi vacsoránkat. – Megjön. megölték. Jó hírt kapott Bécsből. Kezet adott. – Lebukott. Előrukkol világraszóló ötleteivel. – Terveid? Vállat vontam. ki énekel a frankfurti Operában.

Sötétedés előtt meglátogattam őt. – Az lenne még csuda dolog – vigyorgott. a munka nehéz. Tudja. Fuvarosnak szerződtet. Begombolta prémgalléros kabátját. Nevetett. hurka ujjával a gyerek szeme felé bökdösött. látogassam meg. – A kockázat nagy. – Kicseréli a kukucskáit? – Nem kell kicserélni. De ha nem fognak el. embert ölnöm. mintha Németország teljes hómennyiségét vagonokba lapátolnád. Az ágynál térdepelt. Attól félt. – Ne bökdöss. nem szakmád.– Miért? Egyszer ezt a tábort is bezárják. a fia nem lát. – Ne sokáig. – Megfőzöm pörköltnek. – Gondolkozom. A beavatott ember szorongása. átszökünk a határon. Kezét nyújtotta. nyugtalan. Több pénzt adok. aki nem fél taposni a gázpedált. Nem kell gyújtogatnom. Kis szünet után folytatta. – Mutatnék valamit – mondta. baj esetén defektet javít. Kért. – Marhaság – mondtam. Ilona üzleti ügyben Frankfurtba utazott. Mutassuk meg orvosnak. hová kell nyúlni a motorban. Félelem fogott el. Szivarra gyújtott. Nem vagy nélkülözhetetlen. – Szükségem lesz sofőrre – mondta –. Csakugyan nyugtalanító látvány volt. – A szemüveges haverodra nem tartozik. rabolnom. Az ajtóból visszafordult. – Kimossa sósavval? .

– Magának van diplomája? – Maholnap tíz éve. Európa-szerte elismert bajor professzor. fogfájásra az. a tiéd. – Ne bolondozz! – Mitől félsz? Vak tyúk is talál szemet! Tanítsd meg kotkodálni! Puha plédbe burkolta a gyereket. Az ügyeletes orvos ismerte a fiút. Redőnyt loptam. – Hogyan? – Halottak zsebéből lopták. Menetrendet kértünk. – És a szaktudást? – Öt vastag könyv. – Sok csavargó működik link diplomával. . – Legalább mozog – mondta Vezér. – Pénzt hozok zsákkal. Aki veszti. Az orvos fáradtan mosolygott. – Csodakenőcs? Operáció? – kérdezte Vezér. befűtöttem. Vigyék hozzá a fiút.– Nem kell kimosni. a kórházba gyalogoltunk. – Pompás hangja van. – Tessék! Ha nem lát. mások is vizsgálták. úgynevezett vakfoltot találtak. Tegnap megmondtuk az anyának is. Az orvos hallgatott. Már nem volt rendelés. – Vele született. bukta. Ő is. – Vezetője nagy tehetségű. A gyerek csapkodott. lila arccal ordított. Mindkét szemén cseresznyepiros foltot. Ha lát. – Reménytelen? – Az orvostudomány ma még annak tartja. – Simbachban kitűnően fölszerelt szemklinika működik – mondta az orvos. Minden héten lebukik egy belgyógyász. fizetek száz karton cigarettát. Másnap délelőtt indult vonat. – Tégy alá tiszta pelenkát. Hasfájásra ez. rugdalózott.

– Mit csináljak? Vezessem kézen fogva. szép szál fiúk. szótlanul kimentek a hóviharba. elvitte a farkas. Majd Vezérre bámultak. őt üldözi. Vezér azt mondta. Kinyitottam a kályhaajtót. Elkísértem. Kérdezték. Menetlevelet kértek. legyen kövér. – Tudok egy tréfát. Vigyáznak. ellőtték a micsodánkat. telefonált a szolgálatvezetőnek. a menetlevelet másnap déli tizenkét óráig dátumoztatta. – Berakjuk a kályhába? Azt mondjuk. Hagyjuk itt a fiút az apácáknak. csak egyetlen leosztást. cigarettát kértek. . – Mind a két szemére vak? Vezér bólintott. Vezér pénzt kínált. Hajnaltájt négy MP-legény jött. Nem fogadták el. Ne pocsékolják ránk idejüket. Mi járatban vagyunk. kísérjem az amerikaiakhoz. Tíz órakor értünk a klinikára. – Akkor játsszunk mást – mondta. Essünk túl rajta. Tűz perzselte arcomat. – Vigyázzanak egy ártatlan zsidóra. bukta. Később kártyázni akart. A tiszt dzsipet adott. aki veszti. hogy nem mondhat vigasztalót. válaszolták. Könyörgött. megszökött a felesége. Éjfél előtt a simbachi szemklinika kapujához gurultunk. Sajnálta. Vasúti restiben fagyoskodtunk. kérdezték. kihez pászol a dzsip. – Gyerünk. Két lányt fújt be a szél. Délelőtt érdeklődjünk. – Ha már lúd. Nem volt hangulatom. amíg él? Később kért. A tolmács ismételte. Apácák vették át a gyereket. teával kínált. Rám nézett.Vezér röhögött. imádkoznak. – Dicsértessék a Jézus Krisztus – mondta Vezér. A professzor leültetett.

esze is van. Lacika is keményen dolgozott. Cigarettával kínált.Az apácák átadták a gyereket. – Erős. – Tedd le a kést. szemem hótól káprázott. e tábor balszerencsét hoz. Hideg szombat délelőtt a kályhánál guggoltam. Néma volt. Haját igazította. Ha sorsunk eligazodik. Kést markoltam. – Badarság. Kegyetlenebb. hogy itt jártam. Két nap múltán Ilona meglátogatott. – Ne szólj Vezérnek. – Él? – kérdezte Vezér. Bármikor bekopogtathat. gyakorlottabb nálad. Kijelentette. szedd a sátorfádat. jól fejlett. vagyonát gyűjtötte. Hallgass rám. A tábor szélén Vezér azt mondta. Mit akarok egyedül a világban. de világtalan betörőt soha. száz évig – mondták az apácák. – A gyerek jó helyen van – mondta ijedten. – Ha Isten engedi. amikor ajtónkon kopogtattak. Havat lapátoltam. – Rokon vitte el. Akármilyen vakmerő. Tüzet adtam neki. visszahozzuk. – Csikágói megöl. Rósz lépett be. Lacika elsápadt. – Szabad. amíg nem késő. mozdulatlan. messze Dél-Amerikában róják az utakat. Rám nézett. Figyeltem az utat. Rendületlenül kért. menjek vele. . a Tisza Kálmán téri fiúkat sem találom. – Rósz Gyurit is köd nyelte. Rósz Gyuri nincs többé. vak koldust látott eleget. tüzet élesztgettem. – Hová tűnt a fiam? – Eltűnt? Mereven nézett rám. Hazafelé hallgattunk. Soha nem lép be a pockingi táborba.

– Egyél. Vőlegény vagyok. – Ki emlékszik rá? . hogy megjöttél. talpig páncélban. Lacika feje remegni kezdett. Fogd az asztal sarkát. De igazi. cipője lucskos. ezerszer az. – Nagy szerencse.Lacika a szemüvegéhez nyúlt. szeme álmatlanságtól vörös. – Hogy hívták? – Kit? – A pápát. Isten fölvitte dolgodat. hogy jól vagytok. Kabátja. Bozontos hajáról leverte a havat. Egyik őse fölkereste Rómában a katolikus világ fejét. – Hol a menyasszony? – A folyosón. Nem ült le. Ujján három drágakővel személyesen. – Az volna? Szeme kiragyogott. – Rósz. Elmosolyodott. borostás. – Zenebarát? – Bárólány. – Miért nem jön be? – Nem engedem. – Rég láttuk egymást. melegedj át. Nem pénzért vásárolták. hihetetlen. Örülök. Arca megviselt. Zimi. – Mi is örülünk. Cigarettát kért. négyszemközt tárgyalt a pápával. – Az bizony. rongyos volt. egészségesek. miféle szerencse szegődött hozzád. – Ülj le – mondta csöndesen. – Nem akarok nagyzolni. Mesélj. Látom. Ő a történelem.

megilletődtök. Nevetett. Így találtam rá Hamburgban. alig néhány méternyire az olajszagú.– Régen volt – mondtam. nagyon rég. vigyük a lányt a forráshoz. Rósz? Csücsörített. nem nagy ügy. keressetek megfelelő modort menyasszonyomhoz. – Kanárija. – Ó. – Mit óhajtasz tőlünk? – kérdeztem. – Neked sem árt. fáradtságodat. külcsín nem számít. Lacikát megbokszolta. szemén templom fényét. Kértem. ahol megszabadulhat tetveitől. Lemosod magadról az út sarát. utcasarkon. Nem lesz nehéz. meghúzta fülemet. Rószt néztem. – És az ember oly könnyen felejt. Izgatottan nevetett. máris elnyertem tetszését. Farkasszemet néztünk. keressen zugolyt. keveset oroszul – mondta –. – Bejöhet – mondtam. fürdessük meg. Nem bánjuk meg. – Mást nem hoztál? – kérdeztem Rószt. meghalljátok orgonabúgású hangját. mindig lármás kikötőtől. de még a plattdeutschot is. franciául. Nem válaszolt. szájon csókolt. A pestisjárvány és a germán betörés idején. – Mit tud. Mindenki tudja. örömmel beleteszi fenekét. Kijelentette. Azt mondta. . Zimonyi. kis ember nagy bottal jár. Örömmel hallgattam perlekedését durva tengerészekkel. – Rószt érte már nagyobb csapás is. – Beszél angolul. milyen zabálni való teste van. Bejött. Zimi. légies nyakát. gramofonja? – Nincs. ámulhatunk. ölébe bámult. Ha készítek lavórba meleg vizet. Ha megpillantjátok kifinomult kezét. Lacika lehajtotta fejét. Lacika kijelentette. – Csupán annyit – válaszolta –. Ha így alakult.

mosta hátát. – Fürödjünk – mondta. – Lopsz? – Bundát kísérek. vacsorához ültünk. perzsaszőnyeget is kihúz a kárvallott lába alól. Korty italt. – Pénz nélkül? – Lesz pénzünk. A gőzölgő fabódéban meztelenre vetkőzött. nevetett a medencében. Fölemelt karral forgott. Elmosolyodott. Nemcsak bundát emel el. nem döglesz meg. Hosszú praxisomban soha senki nem csinálta. Ha Ilona péntek este gyertyát gyújtott. büszkén kijelentette. Mi is becsúsztunk a vízbe. Pockingban izgalmas játékot tanultam. A lányra gumicsizmát.– Kérsz ecetet? – Van? Megnyugtattam. Előbb-utóbb hazatalálsz. – Mi lesz velünk? – kérdeztem Rószt. a forráshoz mentünk. áztattuk magunkat. nagyszerűt. Nyugodjanak békében. Ragyogó szemmel. A bundakísérést. határozottan. Ürítem poharamat mestereimre. Idétlenül vihogott. Hálásan köszönöm nekik. Vezér dicsérte Rósz Gyuri vakmerőségét. Levettem nyakáról a Ferenc József húszkoronást. mosta. fröcskölte őt. – Esküszöm. ilyen társa nem volt. vattakabátot adtunk. igazán férfinak valót. egyedülálló mutatvány. Lacika szappanozta. keblét. Keményet. . szépszemű. – Párizsba megyünk. – Tudtam.

bár az tény. soha nem gyújtana föl barakkot. – A ruhát. a helyzetfölismerés a tökéletes nyugalommal és fölényes kézmozdulattal. Rósz nem szerette hallgatni. poharát emelte. Lacika fölsírt. – Itt a vagyonom. merre szaladjunk? Engem is átjárt a félelem. – Csodát lát majd Pocking! Ékszerészt a máglyán! Kértem Rószt. – Mit csináljak? Nem lapátolok havat. – Szép – mondtam. Nem koldulok cigarettát Lacikától.T. – Éjszaka? – Nem mindegy? Ha délelőtt járok arra. gondolkozzék.Gyorsaság. – Semmit nem loptam – mondta Rósz. szemfödelet is hozná. – Akkor Gieser égni fog – mondtam. – Nem vagyok híve a Vezér-féle társulásnak. – Mit loptál? Hol loptál? Hová. Bundakísérésből nem lesz vagyon. bátorság párosul a helyzetfölismeréssel. baj annál könnyebben. cipőt. a disznóperzselés. – Beszórjalak? . rovarirtót amerikai raktárból szereztem. Most jön még a java. Tenyérnyi galambszürke lakkdobozt emelt ki. – Miféle üzlet? Hallgatott. Azt felelte. éjszaka. nem állok sorba tányér szomorú paszulyért. Egy tűzvésznél sokan meghalnak. Az alaptőkém. Alig egy hét múltán. – A D. Mindig rászólt. Leemelte válláról. Akad majd jobb üzlet. minden jelentős vagyonhoz bűn tapad. ahogy álkulcsával bármilyen zárhoz nyúl. Büszkén mutatta. délelőtt szerzem. Vezér bort töltött. Rósz Gyuri keménypapír dobozzal érkezett. asztalunkra tette. mondta. – A leszögezett koporsót is kinyitná másodperc alatt – nevetett.D.

De hallgatni is rossz. – Kuvikolsz. Bólintottam. – Boldogság. Előtted is. Arcáról nyugalom áradt. – Hallgatok – mondta rémülten. – Ha börtönbe jutok. rád nyomom. Cigarettára gyújtott. – Minket cipelnek? – Csak téged – mondta Rósz. – És előtted? Rám nézett. . homokot szórtam a kórház előtt. meghalok. Ott vagyont ér. Lacika szemén kifutott a könny. – Én is – mondtam. – Tudom. amikor a szeplős. tréfáltok. – Nagy gond van mögöttem. – És ha rendőrök rohannak ránk? – kérdezte Lacika. bagoly? Megint halált hirdetsz? Nem hagyod abba soha? Lacika hátrább lépett. Kezet fogtunk. – Ne vedd tréfának. – Majd fölváltva cipeljük. Jeget csákányoztam. Tiltakoztam. Rósz fölhúzta szemöldökét. – Ha kiugrik a balhé.Elmosolyodott. Inkább imádkozz. Nevettünk. alacsony rottalmünsteri orvosnő lépett ki egy mentőautóból a járdára. Rósz sarokba állította vagyonát. – Buta vagy. Nem röhögtök. Párizs piszkos. poloskás város. Torkomból röhögés.

Hogyan élek, kérdezte, mit csinál a kislány, tart-e még a szerelem, miért nem vagyok sofőr. Elfogyott a benzin, a lány, a szerelem, válaszoltam. Jól élek, tisztítom az utakat. Óvom embertársaim testi épségét. Levegőn dolgozni erő, egészség – így a magamét is. – Betegért jöttem – mondta –, nemsokára megyek vissza. Ha úgy gondolod, hegytetőn is tudsz élni, szorítok helyet a kocsiban. A táj szép, a levegő éles, hó is van elég. S ha elolvad, mindig akad munka. Nem kell ingyen pusztítanod a kenyeret. – Hogy hívnak? – kérdeztem. – Renate. – Családod? – Én se kérdezek. Igazított kötött sapkáján. – Óra múlva indulok. Megkerestem Rószt. Sietett, Vezér várta őt. – Ég áldjon, Zimi. Kiforgatta zsebét. Mutatta, nincs egy grandja sem. – Meglátogatlak. – Mikor? – Párizsból átjövök. Nem távolság. – Vigyázz magadra. – Ne félj! – Ha baj van, írj. Nevetett. – Te is. A szerelem nem játék. Ajándékot viszek. Lacikához is elszaladtam a műhelybe. Elsápadt. Kiköpte szájából a cérnát. – Ki ez a nő? – Magas, karcsú, szép.

– És aztán? – Vagyonos. – Feleségül veszed? – Ha a szükség úgy kívánja. Levette szemüvegét. – Látlak még? – Többé soha. – Hazajutok? Bólintottam. – Üdvözlöm Márta Katalint, az orgonabokrokat a Tisza Kálmán téren. – Én is a menyasszonyodat, Rottalmünstert. Megilletődött pofát vágtunk. Csönd volt, szél se moccant. Apró, sűrű pelyhekben esett a hó. Egyenesen hullt az égből, amikor a rottalmünsteri szanatórium kapujához álltunk. Renate elhelyezte betegét. Fürdőt, ennivalót készített, könnyű pongyolába bújt. Hajamat simogatta, mosolygott. Kérte, mondjak valamit. – Akármit. Valami szépet. Kazánházban szenet lapátoltam, udvaron havat. Bütyköltem a szanatórium két autóját. Síelni tanultam, ha Renate ráért, délutánonként lecsúsztunk a völgybe. Az orvosok, apácák barátságosak voltak, úgy éreztem, szeretnek. Olvadt a hó, deszkákat terítettem a garázs elé. – Szép vagy! – ordítottam. Röhögtem. Rósz Gyuri sárosan, lucskosan, hatalmas hátizsákkal érkezett. Gyalog jött. Nyögött, káromkodott. Cigarettát, csokoládét, konzervet rakott asztalunkra. – Lacika? – Nemsokára otthon lesz. – Hogyan?

– Engedélye van a hazatelepítési bizottságtól. – Mire vár? – Transzportra. – Te intézted? Nevetett. – Ki más? – Fél? – Minden porcikája. Elmesélte, Léber, a nehézsúlyú bokszoló öngyilkos lett. Egyedül temette. Vezér Jancsi boldog, megjött a régi bűntárs, kedves, locsifecsi cimbora, a Tengerész. Abbahagyta mondókáját, tekintete elkalandozott. Szeméből, hangjából nyugtalanság áradt. – Ilonáért aggódom. Vezér hangosan röhögi. – Bosszú? Bólintott. – Férfi oldalán akart szökni. – Ilona szült. Vezér lenyelte a gombócot. – Nem nyelte le. Én is elbánnék hűtlen asszonnyal. – Velük dolgozol? – Igen. – Cigarettával kínált. – És tanulok franciául. Néztem sápadt, lesoványodott arcát. Féltem, többé sose látom. Akármilyen fonákul hangzik, sírni volt kedvem. Mint valami kerekem alá került kutyától, szerettem volna mihamarabb szabadulni tőle. Ebéd után fölállt, elköszönt. Fáradt, mondta. – Hajnal óta úton vagyok. Alkonyat előtt a vasútállomásra akarok érni. Nem szeretném, ha megtámadnának farkasok. Renate engedélyt kért, hogy autón vigyem le a völgybe. – Mi lesz velünk, Rósz?

Elmosolyodott. – Engem Párizs, téged Renate vár – mondta csöndesen. – Randevúról nem illik elkésni. Kezet ráztunk. – Ég áldjon, Rósz. – Téged is, Zimi. Reflektor fényével integettem utána. Visszafordult. Nevetett. – Akkor van időm. Te mikor születtél? – Amikor anyád! – Ó, Zimi, ne bizakodj. Anyám tavasszal született. És eltűnt a szemem elől. – Meddig fáj szeretteink halála? – kérdeztem Renatét. – Hinni kell. Istenben, hazában vagy a munkában – mondta. – Másképp nem megy. – Sok halottat gyűjtöttél? – Apám, két fivérem a keleti fronton, anyám Berlinben halt meg. Otthagytam őt a romok alatt. – Renate, nem félsz az álmaidtól? – Nem álmodom – mondta nyersen. – Dolgozom, ölellek. Másnap megajándékoztuk az orvosokat csokoládéval, cigarettával. Az igazgató főorvos nem akarta elfogadni. – Túl nagy kincs – mondta. – Alig hiszem, hogy Németországban akad gyermekes asszony, aki tábla csokoládéért ne bújna hálásan akárki ágyába. Lassan eltűnt a sár, a tócsák. Fű bújt elő. Szabad időnkben kirándultunk, mókusokat bámultunk. Néha lent maradtunk a völgyben. Sört ittunk, hallgattunk jódlit, harmonikát. Ilyenkor a kis vendégfogadóban töltöttük az éjszakát. Egy hajnalon híre jött, tűzvész pusztít Pockingban. Emberek ezrei menekülnek a táborból.

Déltájt megtudtam, nem igaz. Egyetlen barakk gyulladt ki. Porrá égett. – Végre a tűzoltóknak is akadt dolguk! – röhögtem. – A rendőröknek is – mondta Renate. – A pockingi tábor szélén két hullát találtak, hátukban késsel. – Férfiakat? – Férfit, nőt. Autóból dobhatták ki őket. – Idősek voltak? Renate nem tudta. Rósz és Lacika este érkezett. Vezér, Ilona és cimborájuk, a Tengerész, nyomtalanul eltűnt. – Nagy a zűrzavar, futkosás, lárma – mondta Lacika. – Rósz félt, menekültem én is. Nem mertem egyedül maradni Pockingban. – Ne sírj – mondtam. Rósz cigarettára gyújtott. – Vezér szemét – jelentette ki. – Nem figyelmeztetett. Váratlanul ért a gyújtogatás. Hajszál híján pácban maradtam. Ha elfognak a pockingi rendőrök, esküdözhetek, nincs közöm a Gieser-ügyhöz. Agyonvernek. – Gieser mégsem máglyán végezte – mondtam. – Hátba bökték. A feleségét is. Rósz meglepődött. – Ez nem igaz. Hajuk szála sem görbült. Láttam őket. Csak az ékszert, a dollárt vitték el tőlük. Azt maradéktalanul. – Két hullát találtak. Rósz, kiket böktek hátba? Ijedten nézett rám. – Nem tudom. – Vezért és Ilonát? – Vezért nem lehet megbökni. – Betonból van? – Klasszikus vagány.

Lacika belerúgott bőröndjébe. – Kutatni akarsz? – Nem akarok. – Hallgass! Nem dolgom! Nem is a tiéd! Bólintottam. aranyad. Bőröndjére mutatott. – Neked? Lacika alig tudta nyitva tartani kivörösödött szemét. kést vágok beléd. – Hazudsz – mondta Rósz. Néhány doboz szardínia. – Pénzünk van? – Fillérem sincs – mondta Rósz. Két embert hazavágtak. – Mi vagy? Rendőr? Röhögtem. konzerv. Tehát két gyilkos van. dugjam el aranyad. csokoládé. – Van pénzed. De ha majd kérsz. . – Dollár? Arany? Fáradtan ingatta fejét. pénzed. Elsápadt a dühtől. Helyet csináltam nekik az alagsorban. – És most? Vállat vont. – Előttünk Párizs. – Dávid ben Lézel volt. – Az ékszer eltűnt. Két késsel. Hangosan sírt.– A Tengerészt és Ilonát? Hallgatott. Vagy egy klasszikus vagány dolgozott két bökővel. vaságyakon. – Fehérnemű. – Rósznál láda tetűpor. cigaretta.

Kipihenjük magunkat. Mi szegények vagyunk. akinek minden mérkőzés után magasba emelték kezét. – Magamnak köszönhetem. Nem keres az égvilágon senki. – A halálnak.– Gondolod. Keresünk tábort. mindennap egyek főtt ételt. Renaténak megmondtam. Rám hunyorgott. Nem kérdezett semmit. Taniszter levette orráról a szemüvegét. ha várunk. Attól tartok. csak úgy megy? – zokogott Lacika. hajamat simogatta. Rósz arcán a kőmosoly ült. ahogy illik. vigyázzak magamra. Kérte. – Én döntök. – Ha kedvem támad. – Kimondjátok rám a halált? Ok nélkül? Mi az. anyásan mosolygott. – A rendőrségnek veled gyűlhet meg a baja. holnap továbbmegyünk. – Eladom Tanisztert. Hozzám bújt. hogy nem keres senki? Titeket például ki a nyavalya keres? Legföljebb a rendőrség. megannyi kemény harc győztese. ahol van francia kvóta. Párizsig kevés. ő az a híres bokszoló. Kockázatmentes munka. Gondolkodott. Bambergban kezdtük. Beutaztuk Németországot. Föliratkozunk. – Cifra élet – motyogta. Rósz elmesélte. Homlokát tenyerébe tette. . A bőröndjét kifosztjuk. – Kinek adsz el? – ordított Taniszter. legjobb. Lacika szemén elapadt a könny. – Van pénzed? – Valamennyi. Rósz úgy vélte. megszúrom a barátomat? Rósz elvigyorodott. Ilyen tábor nem akadt. Rám nézett. ki a barátom. – Ha szabad tudnom? Rósz csöndesen válaszolta. mielőtt Párizsba megyünk.

Senki nem emlékezett rá. Lacika sírt. bámult maga elé. Rohantunk egyik vonatról a másikra. független Izraelt követeltünk. Megtörtént. amit adtak. Dühöngtem. sírdogált. Rósz néha ennivalót lopott. – Egyik napról a másikra eltűntek. – Talán elveszítették a nagy rohanásban. Lacika megdöbbent. Lacikát ugrattuk. Nem akart továbbjönni. Iratkoztunk Palesztinára. Utcán zabáltunk. – Veled is megtörténhet. . Kilométerek nőttek. a tábort rég kiürítették. – Hagyd – mondta Rósz. Lacika hamar megadta magát sorsának. Itt hallottunk hírt a Tisza Kálmán téri fiúkról. – Egyszer meg kell szabadulni tőle. a táborban dolgoztak. Ilyenkor. Rósz vigyorgott. Nevettünk. – És az még nem is a legrosszabb! Ulmban kemény fegyelmet tartottak a cionisták. Megismertük a koplalást. Lebombázott házak törmelékén vártunk hajnalt. vételeztünk. Pesti srác mesélte. szidtam. És továbbálltunk. akár a kóbor kutyák. meghúzódtunk romok között. ha vasút messze volt. Szűkült a kör. Angolokat szidtunk. A bétárok egymás után indították a palesztinai transzportokat. Utcán leheljük ki lelkünket. – Rohanunk a semmibe. táborok fogytak. – Kár gúnyolódni – mondta. hiába utaztunk két nap. két éjszaka zsúfolt vonat lépcsőjén. Riemer Kurcsi már nem volt velük. – Nem tudnád elszámolni a lelkiismereteddel. gyalogoltunk kilométereket. Gallérjánál rángattuk őt a pályaudvarokon.

Az őrség nem engedte át a forgóajtón. Kijelentette. de nem kapott vitorlást. ettünk. Rósz ordított. – Szélcsend van. – Tolvajok! A zabálnivalót is féltitek! Úgy rángattuk ki a kapun. vérfürdőt rendez. magas rangú tisztet. Ismerték hírünket. hajdani SS-tisztek iskoláját. – Az amerikai parancsnokságra megyek. – Csapj szét közöttük – mondtam. Őrjöngött. Onnan Feldafingba. Pihentünk. Kis szünet után hozzátette. – A város szélén zsidó tábor van – mondták –. – Tizenkét hajó ring a vízen! Az enyémet követelem! – Minek? – kérdeztem. – Ha kell. Münchenbe mentünk. fürödtünk tiszta vizű tóban. Tanulj franciául. Rázta öklét. elég. – Ha megdöglesz. . Lacika fáradtan bólintott. Heidelberg főterén Rósz letette a hátizsák tetűport. A tábor egyetlen épületből állt. Kenyeret sem adtak. segítségét kérem. Palesztinára iratkoztunk. Semmi értelme. – Én is zsidó vagyok! – ordította.– Én előbb szabadulok tőletek. – És ezt be is bizonyítom. Rósz vitorlázni akart. keressétek meg. keresek egy művelt. – Teljes jogú zsidó! – Nem is tudsz vitorlázni – mondta Lacika rémülten. Itt szép tábort találtunk. – Olvass. Fölkoncol mindenkit. Tanácsát. bokszolok.

elmentek. – Félek. legyen türelemmel. Késő délután visszajött. rágógumis fickókra pazarolni. báró Wesselényi Miklós nem tenné. . – A helyzet később javul majd. – Szemét vagy – mondtam. – Meddig várjunk? Röhögtem. Széttárta két karját. Itt nem volt tábor. – Amíg menyasszonyt talál. Rósz meghagyta. amerikai tiszt karján. irodalmat. Harmadnapon kijelölte a következő célt. kardot.– Engem mernek kisemmizni! Álljanak elém felelős emberek! Kértem. – Magyar grófnőt ismertem föl. árulás a kultúra ellen. Ha nincs kedvetekre. várjuk őt a pályaudvaron. – Mit ettél? Kijelentette. Aszódon sem történt minden azonnal. én is félek. elveszem kedved a tréfától. Szégyen az arisztokráciára. Körülnéz. Meggyőződésem. – Rósz. francia műveltséget süket fülű. Útra keltünk Garmisch-Partenkirchenbe. cigarettáért zenét. a felelős emberek még nem ismerik. Rám nézett. dühös. máris adták? Elvigyorodott. – Addig. – Keserű a szám. Lacika sírt. – Mi újság? – kérdeztem. – Ilyen a nevelőapátok. Kértél hintalovat. Hitvány cselekedet csokoládéért.

Rósz. Dülledt szemmel dobálta kabátja alá. Élelmiszerüzletbe mentünk. Lacikával utánatámolyogtunk. Negyvenezer éve. Amíg vevőkkel foglalatoskodott a tulajdonos. Röhögtem. szardíniámat! Tettem rá megjegyzést? Egyetlen hangot? Mukkanást? – Még a dollárt. Üvegtálba nyúlt. – Én nem tudok lopni! És soha nem is fogok! – Akkor dögölj éhen. aranyat is kirázom belőled. szafaládét emelt ki. – Pompás játék. persely vagyok? Bennem a pénz? A fenekemen kiszeded? Fejre állítasz. potyogtatom? – Gazdag vagy – mondta Rósz. – Megetted a konzervemet. Rósz kiszolgálta magát. Az első sarkon kezdtünk rohanni.– Éhes vagyok – mondtam. – Ki gondolta. – Talán virslit veszek – tűnődött. Elnézést kért. – Ezer éve összekötözik. a falhoz dőltem. – Művelt ember – mondta Lacika. – Az – mondta Lacika. Hangosan sírt. hogy összekötözik? – Senki. A pályaudvar oldalában megálltam. Görnyedtem a röhögéstől. A füzér forgott. Egyik húzta a másikat. – Mindenkinek egy-két párt. – Ha ideje jön. Rósz a kabátja alá nézett. ugráltak kifelé. kisétált az ajtón. . – Minden vagyonhoz bűn tapad. – Legközelebb te vásárolsz. – Úgy gondolod. megadod az árát. – Lehet – mondta Rósz. Amikor az utolsó is eltűnt.

– Giza néni megágyazott. – Van terved? – Van. – Tehát gőzöd sincs arról. Vigyorogtam. Párizsba megyünk. – Megmondtam világosan. – Ott még nem jártunk. Zimi. – Melyik esztendőben? Elmosolyodott. . Lacika lenyelte a falatot. – Hol pihenünk? – kérdezte Lacika. – Idegenlégiót? – Még egyszerűbb. – Párizsban. Rósz elővette a kést. Bámult. – Ennyi elég? – Elég. – Mannheimba utazunk – mondta Rósz. szabdalta vacsoránkat. Bólintottam.Indóház mögé ültünk. mit csinálunk. Azután? – A többi rám tartozik. – Holnap. Rósz. – Mikor? – Ott reggelizünk. – Zsidókat keresünk? – Egyszerűbb. Vár minket.

ha eleve összetojjuk magunkat. Rósz ingerülten vállat vont. Megölnek. Tervét a vonaton sem árulta el. Lacika sírt. – Menjünk. – A terv jó. Amerikai dzsipek. Mást nem tudok már kitalálni. ne menjen a pulthoz. – Akarni kell. Botorkáltunk törmeléken. ahogy a torkán kifért. nem jó. – Mikor támadunk? – kérdeztem. Kérte Rószt. több ötletem nincs. Kijelentette. Megsimogattam a fejét. Lengyel Anders-katonáktól hemzsegett. – Lelövünk mindenkit. Ha ez téged megvigasztal. megvallom őszintén. – Itt a határ – mondta Rósz. páncélozott terepjárók nyüzsögtek. nem tudom. baj van. Lacika fölsírt. Felénk fordította ágyúcsövét. Mannheim városát hány repülőgép támadta. Ennyi az egész. átmegyünk. átgondolt – mondtam.– Ismertetnéd? – A vonaton elmondom. – Ilyen könnyen nem adják. Civilt nem láttunk. Karjával csápolt. – Ilyen bután ne bukjunk el – könyörgött. Csörömpölt. nem nyögni. – Egész biztosan. talán húszesztendős tömzsi fickó kezében tőr villogott. – Végünk. – Vagy itt maradunk örökre – mondta Lacika. Poharat dobott a mennyezetre. amíg kocsmafélét találtunk. Tank forgolódott. – Ha éjszaka nem sikerül átszöknünk a Saar-zónán. Részegen ordítoztak. – Akarjunk – mondtam. Fekete egyenruhás. ordított. Semmi keresnivalónk itt. hajnalig Elzász-Lotaringiába jutnunk. kerülgettünk bombakrátereket. megállt. de mintha földrengés pusztította volna el. . – Túl sokat beszélsz halálról – mondta Rósz. hullott az üvegszilánk.

Éljen szent Magyarország. Mély hangon mordult. – Amerikait miért? Ráncolta homlokát. – A viszontlátásra! Három korsó sört hozott. – Kire haragszol? – kérdezte németül. – Mitől is félnénk? Rósz hidegen nézett rám. keze kifehéredett. zsidót. Arca tele forradással. Ők meg selyeminget húznak. Vigyorogni próbáltam. – Nem ismerik a szenvedést.– Ne bolondozz. . Éljen szent Lengyelország. – Szegény magyarok. Oroszt. – Lacikának igaza van. – Az van. menjünk – mondtam. Meg tetűpor. Szorította erősen. Pocsék látvány volt a lármában. csörömpölt a sisakban lefelé a dombon. Ti kire haragusztok? – Mi is a világra. Vigyorogtam. – A világra. – Leszúrom a világot. És minden amerikait. Akkor hogyan akarunk igazságot? Kétméteres néger MP-legények léptek be. Mellmagasságba emelte tőrét. Kik vagytok? – Magyarok. – Nyugalom. sűrű cigarettafüstben. Rósz nevetett. mint aki kézigránáttal borotválkozott. A tömzsi lengyel hozzánk lépett. Elgurult a hadnagyunk feje. Elmosolyodott. németet. A tömzsi fickóhoz fordult. – Semmitől.

pazarolja francia műveltségét. körülnéz. csak grófnőt keresel. ha együtt vagyunk. Mi pockingi lágerpapírt mutattunk. Rósz kért. láss munkához. én kettőt. Alkonyodott. A többi megy magától. Egyszerű feladat. a tömzsi fickót kirugdalták az utcára. A kormos rampán cigarettáztak. beszélgettek. Fegyveres amerikai katonákra mutattam. – Nagyon jó. csillagokat láttam az égen. Minket is keresnek. – Elkapták – mondta Lacika.Indulat nélkül. – Kémkedéssel. Cigarettáztunk. Rósz elment. Csempészéssel vádolják. Mozdonyitató kút tövébe húzódtunk. – Szívesen itt maradok Lacikával. . Fölperzselünk mindent. Néhány hangoskodót gumibottal. várjuk meg. ököllel leütöttek. – Te lelősz négyet. – Ütik-verik valahol. gyorsan dolgoztak. – Jobb is. Menj te. Mindhárman elindultunk az állomás felé. – Benzint veszek. vártuk őt. A karomhoz nyúlt. hamar visszajössz. – Menj – mondtam. Mosolygott. aki kultúrát pocsékol. szó nélkül visszaadták. locsolunk. – Kísérteties város ez – mondta. Szervezd meg éjszakai szökésünket. Röhögtem. – És mi a teendő? – Semmi különös. – Kémkedéssel? – Igen. – Jó – mondta. Szemüvegéhez nyúlt. – Tudom.

– Akkor mit csinálunk? – Mássz föl. Majd megállt. Fölmászott. – Párizsba visz – mondta büszkén. Fölmentünk. Lacika bámult. Amikor Rósz Gyuri megjött. Azt csináljuk. kövessük. – Te jössz. Nem szóltam semmit. Fehér sisakos néger fiú Lacikáért nyúlt. Rósz csomagtartót rángatott. lebukunk. Rósz elfáradt. hasra feküdt. Nem én jöttem. – Jegy nélkül? Határátlépési engedély nélkül? – Elbújunk – mondta Rósz. kalauzok. Fókuszlámpával világítottak. reménytelen bárgyúságot talált ki. – Elgémberedünk. Tudtam. – Ezer helyre? Mi nem vagyunk rovarok. – Hová? – Ezer helyre! Lacika rám nézett. – A csomagtartóba csomagot tesznek – mondta Lacika. Mozdony nélküli szerelvényre mutatott. sötét volt. – Cintányér? . Sínpárokon botladozott. Intett. Elvigyorodott. – Mi vagyok én? – sikított Lacika. Zimi. Rósz lábujjhegyre állt. – Gyerünk – mondta Rósz. – Hajnalig kibírjuk.És csorgatta könnyeit. kiemelte a hálóból. – Erős? – kérdeztem. – Itt minket nem keres senki. – Ha mozdonyt kapcsolnak rá. utasok jönnek. mellérakta bőröndjét. hanem MP-legények. Nyitott tenyérrel fültövön csapta. Elkéstünk.

Adtam neki. Münchenbe mentünk. – Semmilyent – mondta Rósz. Hová készültök? – Párizsba – mondta Rósz. kereste a szavakat. Pincében kuporogtunk. Fönt a hegyen. Reggel tiszt elé vezettek minket. – Sok szép tájat láttunk – mondta. törjétek ti az agyatokat. Nézzen ránk. Kijelentette. – Sok mindent próbáltunk. elege van. Talán boldog voltál. – És te nem panaszkodhatsz. A parancsnokságra kísértek. a fülét tapogatta. – Miféle büntetést kaphatunk? – kérdezte Lacika. – A frankfurti iroda nem jó? – Ott is van? – Ne bolondozz. Nem értette. Előrehajolt. Rosszul beszélt németül. magának csak tollvonás. .Bugyborékolt belőlem a röhögés. a szanatóriumban pihentél. – Minek? – Jelentkezni az Idegenlégióba. Rósz üres szemmel bámult ki a vonatablakon. Cigarettát keresett. – És vagyonelkobzást. Mereven figyelte számat. – Tojok az egészre. – Hordjátok el magatokat. Figyelt. Adjon engedélyt. lerongyolódtunk. Lerugdaltak a lépcsőkön. Átadom a gyeplőt. – Tíz évet – mondtam. Sírt. Magamra mutattam. Lacika tapogatta lilára dagadt fülét. – Hová szöknétek? – Ludwigshafenba – mondta Rósz.

ne aludjon el. – E ház a tisztálkodás háza – mondta Rósz. – Nincs küszöbe. – Ne lépjük át küszöbét. Lacika eszelős hangon nevetni kezdett. – E ház halálnak háza – jelentette ki. egyik kezét szemérmesen tartotta apró kötényén. Zuhany alatt szappanoztuk. pihenj. Riadtan nézett. – Fürödjünk. Szeme zavaros volt. Majd jövünk. A cölöpökkel aládúcolt fürdőépület kapujánál Lacika megtorpant. két lábát vízen lebegtette. – És aztán? – Párizsba. – Mindegy – mondtam. Maszatos. Hunyorgott az álmatlanságtól. cintányér – mondtam szelíden. – Fürdőbe – mondta Rósz. – Mindig engem ütnek! – ordította. Majd komoran. Lacika kiegyenesedett. – Felszínesen – válaszoltam. igét hirdető kolduló barát. – Hová megyünk? – kérdezte. – Elszöktök? – A másik kapun. meleg vizű medencében áztattuk magunkat. mint valami haragvó. Lacikát bökdöstük. A müncheni pályaudvar forgatagában megszámoltam maradék pénzünket. E fürdőépületnek nem volt másik kapuja. – Mindennek én adom árát! Ne tessék velem vitázni! Megsimogattam. Rósz mohaszínű lépcsőre helyezte tarkóját. .– Nem panaszkodom. – Igazad van. mozdulatlanul maga elé bámult. – Ülj le. Boldog voltam. – Ismered Michelangelo Buonarrotit? – kérdezte. borostás arcát ég felé emelte. Lacika bólintott.

hátára fektettük. – Jobban vagy? – kérdeztem. De én nem tennék így. Rósz hideg vizet locsolt arcára. e nőt én csábítottam el. – Azt kiáltotta. Etettük. Tűnődött. – Festő barátjának ágyából csábította el. Szép? – Nagyon szép. mit gondolsz. Majd rohant a büfébe. Akármilyen szép a nő. lopott néhány szendvicset. Zimi. – Más típus. – Víz alatt nem szabad aludni. Verítékes homlokát törülte. – Minden tolvaj – mondta Lacika. Mikor megtudták. Kihúztuk a medencéből. Pihenőre vittük őt. – Verekedett? Elmosolyodott. ki a szeretője. Mert valakinek mindig fáj. Nyelte az ételt. Szemével intett. – Mint báró Wesselényi Miklós. – Dögöljön meg minden éhenkórász – mondta Rósz. nem alakoskodott. gyakran megalázták. Butaság. Kiemeltem Lacika arcát a víz alól. hová megyünk. – Mit játszol? Bugyborékot játszol? – Meghalok. dörzsölte szívét. Teljes szívünkből szeretjük egymást. . mi is lefeküdtünk. aludtunk egy órányit. mit csinálunk. Az öltözőben kérdeztem Rószt. – Dehogy. És ő soha nem félt. Börtönben ült. semmi baj. mit csinált? – Letagadta.– Kár.

– És ha nem engednek be a zsidók? – kérdezte Lacika. civil ruhás német detektívek razziáztak. Talán mohamedán. – Megmondtam. Ma este Feldafingban alszunk. Lacika föltette teknőckeretes szemüvegét. A gyanús embereket a falhoz állították. – Ma éjjel Feldafingban alszunk. fenekembe. honnan. Nem láttuk többé Feldafingot. – Apádat? Rósz összehúzta szemét. – Okos vagy! Nagyon! – Eldugtál valamit? . Ha elveszítenénk egymást. Ha akarom. Nem engedem senkinek. te sem vagy zsidó? Rósz megdöbbent. Rósz bámult.– Münchenben szerzek pénzt – válaszolta. Végeztem. – Elegük van belőlünk? Röhögtem. – Kit érdekel? Ilyen szegény sose voltam. – Hanem mi vagyok? – Katolikus. A kapun beengedtek mindenkit. Tessék. motoztak. Sok vallás van. Lacika elsápadt. Anyádat hogy hívták? – Rósz Karolina. hogy kétségbe vonja. A zsidók beengednek. akit igazoltattak. A cölöpökkel aládúcolt fürdő előcsarnokában német rendőrök. – Ne kérdezd. kifelé annak volt szabad az út. – És ha megtudják. Nézzenek a zsebembe. – Akkor megszabadulunk egymástól. Kötelességük. Vagy református. – Zsidó vagyok. és így akarom. Rósz vállat vont. apám is zsidó volt. Feldafingban találkozunk. őrizték.

kérdezték. e ház valóban a halottak háza. Mert ha dollárt. – Akkor jó. igazolványainkat kérték. – A hátizsákban mi van? . minden mozdulata árulkodott. Lacikán felejtette a szemét. Végignézett rajtunk tetőtől talpig. Tűzről. bőröndödbe dugva. Rósz mosolygott. aranyat találnak kabátodba varrva. Vékony. – Vándorolunk. – És a csomagok? A csomagokat hová tesszük? Rósz vállat vont. szemüveges. A detektív csuklóbilincset vett elő. Mellőzzük a tegezést. Kopottas ruha lötyögött rajta. – Szerencsénk a szegénység. hová készülünk. – És ha szájon csaplak? – Nagykorú vagyok. Hangja. Rósz jóízűen nevetett.– Mit? Rósz arcán a kőmosoly ült. – Fölösleges. Hadd kotorásszanak a fizetésükért. mi dolgunk Münchenben. Rósz emelte hátizsákját. régi szakember. Detektívek fogtak gyűrűbe. Lacika rémült arcát néztem. – Nem kell kiabálni – mondta Rósz. ha akarunk. száz évet ülsz. Párizsba megyünk. – A lábuk elé. cipődbe építve. – Csomagokat láb mellé. Lacika nem mozdult. Pockingban nem jártunk. kefehajú detektív intett álljt. Vigyorogtam. Mehetünk. A kijáratnál magas. vízről nem beszélünk. hírét nem hallottuk. Ha így van. – A feldafingi papírokat virítjuk. műemlékeket bámulunk. akár a drót. Honnan jövünk.

Három saroknyira a fürdőtől megállt. pihenünk a zsidóknál. Mutatta. Lacikára nézett. Jártál arra? Szótlanul kiengedtek a kapun. – Izgalmas munka. – Viszketsz? – Már nem. Lacika a szemüvegéhez nyúlt. – Ez profi duma volt. ki lesz az áldozat? – Rámutatok. Ezer doboz. – Emléket kéne vinni Münchenből. Kerülgettük az embereket. Lacika nem bírt boldogságával. Szórakozottan bólintott. Diadal a rendőrség fölött. – Embert rabolunk ki. – Kinyitom a kést.– Tetűpor. Dollárt. Eszünk. Rósz mozdulatlanul állt. Alig hiszem. Cigarettát. Keze remegett. Nyílt utcán. A többit meglátjuk. Vállára emelte hátizsákját. – Feldafingba megyünk. Honnan tudjuk. – Városházát? Templomot? – Aranyat. hogy szabad levegőn vagyok. – Keressünk egy bankot. – Engem akarsz kirabolni? Rósz vigyorgott. . – Honnan hoztad? – Auschwitzból. tüzet adtam neki. Kinyitotta. feslett cipőjét bámulta.

bánthattok. dolláros róka. letette bőröndjét az olvadó aszfaltra. Rósz nem mozdította szemét Lacikáról. – Elég! – mondtam. Lacika rám nézett.– Róka vagy. Testvérem nincs. Márta Katalint elveszítettem. Hazámat. De én kimondtam. Feje remegett az izgalomtól. Emeletről emeletre. A rókát kanálisba fojtják. Elöntött a félelem. – Még nem tudod. Dolgozni akarok. gúnyolhattok. – Szüleim nem élnek. Erősebb vagy nálam. minden hajnalon. És ezt jól megjegyeztem. – Ne sírj – mondtam. Rósz hozzám fordult. télen-nyáron. – Szépen csinálja. Most mehetünk. Rósz ingerülten nézte őt. Görnyedek éjjel. – Menjünk. Aranyos. Nevezhettek zsugorinak. – Itt a bőröndöm. – Ölni akarsz? – A róka megy vizet inni. – Mi a bűnöm? Választ követelek! Most! Ide az arcomba! Elsimította puha. ha kilyukad a hátam. akkor sem panaszkodom. – Én hatéves koromban már újságot hordtam. Nem messze a pályaudvartól Taniszter megállt. Szolidan. szégyenkezel. A rókának vörös prémje van. akkor így igaz. Élére rakni minden garast. – Mi mást tehetnék? – Halott vagy – mondta Rósz. Vidd. Barátokat nem ismerek. világosszőke haját verítékes homlokáról. Lacika szelíden mosolygott. Ha átkutatod. utamat nem látom. A hónaljszagú dumád. – Nem érdekel a nyomorod. – Mennyi pénzünk van? .

– Én munkát keresek Münchenben. – Ég áldjon – mondta Rósz. Semmiség. Csuklómhoz nyúlt. Lacika rám nézett. csodát lát. . mert nem keresgélünk. – Téged nem lehet megölni? – Soha. – De azt bőven – mondtam. Fölhúzta szemhéjamat. – Három. Nagyobb baj sose érjen. Elnézését kértem. – Két vízbe fúló szalmaszálba kapaszkodik. – Hadd legyek halott – röhögtem. Hidegben. melegben. Tenyereddel nyomd le a tarkódat. kimerítő utazásnál sok emberrel megesik. – Nem vagy jól? – Szédülök. vigyázni fogok. Lacika hisztérikusan vihogott. Rósz bámult. – Vigyázz. agyam zúg. – Vérnyomásingadozás. Kijelentette. Rósz Gyuri ránézett. Ne maradj el. – Így köszönsz el tőlem? – Pénzem nincs. – Ígérem. melegben. szedd a lábad. Csak jó szót adhatok. fürdőkádban. kimerítő utazásnál nem ülök fürdőkádba. pulzusomat számlálta. Lacika elkapta Rósz karját. Hidegben. Boldogan nevetett. Orvos se tanácsolna mást.– Feldafingig elég. Sóhajts mélyeket.

– Gyere Hamburgba. vakító fogsorát mutatta. Aki veszti. Ő is örvend. – Mániád? – Amíg élek. – Csupa játék. kit. – Elfogyott. jól nézünk ki. Megláttuk Vezér Jancsit és feleségét. Rósz arcán kivirágzott a csalán. – Nem szeretek osztozkodni. . – A Tengerész? – kérdezte. – Hová mész? – Feldafingba. Arcuk sápadt volt. razzia razzia hátán. bukta. Használjuk ki szaporán. Találkozásunknak örül. Kiszámoljuk. mellyel zsák búzát emelt. Vezér vastag hangon nevetett. – Mókás életünk van – mondta. karszalagos MP-fiúkat nézte. Szemükön űzött vadak félelme. elgondolni sem tudom. hallottuk éles. Kijelentette. Kivette szájából az illatos szivart. öltözékük nyári. Ilonát. bizonyára hánytunk. – És ki volt a nő? Vezér a fehér sisakos. Ezernyi detektív huncutkodik. pattogó hangjukat. Nem messze tőlünk civil ruhás német detektívek igazoltattak. folytatta. becsülendő. ha szabad levegőn bámulhatjuk egymást. Ritka alkalom. – Párizsba készülök.A pályaudvarra mentünk. Valakit keresnek. Hajóra szállunk. ki lesz a hunyó. megnyerően elegáns. Megváltom a jegyedet. ha fogházőrök nélkül beszélhetünk. Széles fintorát pajzsként tartotta rémülete elé. – Mindig élmény. – Lebukott? – Megöltem – nevetett Vezér.

Intellektuális gazemberek. Minden kocsin krétával írt betűkkel ez állt: UNRRA. Lacika bámult. etették síró gyermekeiket. Intett Ilonának. – Te miért nem jössz? – Én messzebb megyek. Ilona megpuszilta arcát. Rósz elnevette magát. Rósz cuppantott. és nincs náluk pardon. Itt elkapnak. Biztosra mennek. – Ne bámulj – mondta Rósz. Ha lebukunk. Karon fogták egymást. Óramű pontossággal dolgoznak. – Isten veled. Pockingban szembesítenek. – Este Franciaországban leszünk. Német detektívhez lépett. Rósz nem mozdította szemét Vezérről. elindultak. Lacikához fordult.– Akkor mit tökölődsz? Tíz perc múlva szerelvény indul a négyes vágányról. – Kijött a csalafinta? – kérdezte furcsa. Kegyetlen galeri. Vezér hóna alá szorította fekete bőrtáskáját. Megvesztegetnek mindenkit. Most meg jössz. a csomagok között asszonyok ringatták. Óvatosak. – Ti is kockáztattok. Kétszáz dollár egy jegy. Neki lett igaza. Nincs rólad fénykép. Lapos üveget kerestem elő. Én se riadok vissza. – Kijelentetted. szomorú mosollyal. Rósz feje szépen dagadt. A fülkékben. kiugrik a balhé. Rósz ecetet ivott. elmész. minket okolsz. kérdezett valamit. Kivédeni nem tudod. A négyes vágányon hosszú szerelvényt találtunk. Mehetsz. ujjlenyomat. amerre látsz. Marseille-ba kísérlek. – Rengeteg pénz. Román embercsempészek gazdag zsidókat visznek. folyosókon javarészt lengyel zsidók szorongtak. . – Jó hakni – állapította meg.

– Kész! Végeztünk! Hatszáz! – nevetett Lacika. csupán érdekel. Azután elmentek. és határoz. sok embert rántanak magukkal. Mi értelme zsúfolt vonaton kihallgatást játszani? – A kérdés nem ilyen egyszerű – magyarázta Rósz. ki pakol le engem egy link vonatról. Később három ingujjas férfi érkezett. A bajuszos románra fordította a szót. én hátamat ajtónak támasztottam. Zimi. – Az hétszentség. nadrágzsebébe tette. – Potyán utazunk. Hozzák a főnököt. mi a fenét akarhat tőlünk egy alvilági főnök. – Visszajönnek – mondta Rósz. Arcáról eltűnt a csalán. Áradt belőlük a magabiztos nyugalom. beszélt társaival. – Tíz percen belül. A hír nem érhette őket váratlanul. – Ez alvilág. Rósz kést nyitott. a jegyeket kérték. – Nem félek – mondtam –. – Ott már voltunk – mondta Rósz. – A tét nagy. Leszálltok mindannyian. Ennyi ember közt elférünk.– Mekkora kockázat! Kíváncsi vagyok. – Senki – mondta Lacika. – Mit határoz? – Ő tudja. magas. – A Saar-zóna előtt megáll a vonat – mondta egyikük. Ő is nevetett. – Ismerősünk az amerikai parancsnok. – Alig hiszem. Lacika bőröndjén ült. Csodálkoztam. Peronra szorultunk. . Rohanó tájat bámult fáradtan. vécé elé. Ha lebuknak. Nem éri meg nekik a cirkuszt. Megnéz minket. bajuszos férfi. Jiddisül beszéltek. sok évet ülnek. Rósz elnézést kérően mosolygott. – Mannheimban leszállnak. – Kidobat a robogó vonatból? – Nem szabad félni. De csakugyan nincs pénzünk.

Rósz elkérte az egész csomagot.Ő sem töri a fejét. csupán francia földre óhajtunk lépni. szegények vagyunk. – Vezér Jancsi tanácsára. barátságos ismerős. Gyémánt Laci nevetve odaadta. – Kivel volt? – Egyedül volt. . nem üzletelünk. Gyémánt Laci volt. miféle a főnök. nem kis meglepetésünkre. – Mikor? – Ma reggel. mindenre elszánt fickó. Bécsben csodával határos módon egyetlen nap alatt kerítette elő Rósz Gyuri szerelmét. Amerikai cigarettával kínált minket. Most is barátságos volt. Nem sokat tévedett. – Hogyan kerültök a szerelvényre? – kérdezte idegen kiejtéssel. Ellenőrzi. legyint. miféle úton kerültünk szerelvényükre. – A felesége? – Pestre ment. a jóképű. A főnök. a vörös hajú. – Hol találkoztatok? Rósz megszívta cigarettáját. kábítószert. és jó utat kíván. okos. nem csempészünk fegyvert. Hófehér ingéből szappanszag áradt. – Biztos? – Mint a halál. Ha meggyőződik. – Simbachban. Gyémánt Laci elmosolyodott. nem üldöz-e rendőrség. Meghökkent. látatlanban fogadná. – Simbachban? – A restiben. gramofonos litván lányt.

mind bennem bízik. – Mindenki. – Honnan tudod? – Mesterségünkkel jár. Vezérhez ment nyomozni – nevetett Gyémánt Laci. Idegbeteg. érdekel zsebedben a nyitott kés? Hogy nem tudok elbánni veletek? – Miért bántanál? – Nem kedvelem a szegényszagot. börtönben ült. – Ne haragudj. Leszállunk mindnyájan. ha Rósz agya rövid. Vezér nyakán lovagolva. Az éhes ember veszélyes. Párizsba akarok jutni. azt mondtad. – Kisfiam van Budapesten. kegyetlen fickó. Gyémánt Laci fisztulás. okos. katonák. Kijelentette. Nem szeretném. meddig él a teknősbéka. – Sok ember van a kezedben. – Én is voltam gazdag.– Félsz tőlem? Rósz az arcába nézett. szép feleségem. Amíg nem csukják be mögötte a börtönajtót. – Sok ember utazik a vonaton – folytatta Gyémánt Laci –. Magas beosztású rendőrök. Rósz mondani akart valamit. ha elátkoznák a nevemet. megismétli. Tudtam. A Kazinczy utcai templomban zsidók imádkoznak értem. Rósz elpirult. Rósz arca megkeményedett. kíméletet nem ismerő hangon nevetett. – Gondolod? – Mesterségünkkel jár. – Ha karórát lopnék. Dávid ben Lézel is sejtette. sokat verhették. Neked ismerősöd Mannheimban az amerikai parancsnok. te is leszel szegény. – És mégis azt hiszed. A három férfi zsebre dugott kézzel várt. határőrök. Nemcsak azt kell tudni. – Én óvatos vagyok. .

Vándorlása tragikus tévedés. . úgy kuporgatta össze. – Előlünk is dugdossa. Tűnődött. – Mindig magamra számítok. – Vezér klasszikus vagabund – mondta Rósz. Ne bántsd őt. Gyémánt Laci Tanisztert nézte. Legkésőbb holnap elkapják. Az ékszerész nem győzte sorolni a rendőrtisztnek. vakoskodott. Mondtam. Zsibbadt lábán toporgott. – Nem szakmám. A bajuszos férfi románul mondott valamit. – Perceit rendőrök számlálják. – Bajban mindig számíthatsz rá. – Szemüveges ganajtúró bogár. Halálra ítélik. Országúton. – Órjási vagyont rabolt. Gyilkosért nem kockáztatom a szerelvényt. bólintott. Gyémánt Laci karórájára nézett. – Vezér nem jut át a határon – mondta. hegyszorosban. A másik fickó elment. Dolgozott. – Emeld a feneked! Taniszter emelte a fenekét. akár próbababának divatbemutatón. vegyem föl őket a vonatra. tűnjön el. – Megint Vezérrel dolgoztál? – Mire gondolsz? – A tűzvészre. Pontos személyleírásuk van. – Mit izegsz-mozogsz? Mit rejtegetsz? – Pár gramm aranyat. Razziáznak mindenütt. – A felesége alig egy órája könyörgött.– Így? – Akárhogy. kutyával várják őt. nem bújik ki a hurokból. néhány dollárt – mondta Rósz. Rósz megfogta vállát. mielőtt rendőrt hívok. Hatalmas apparátussal keresik. – Nem kapják el – mondta Rósz. határállomáson fegyverrel. Gyémánt Laci szórakozottan bólintott.

dzsipeket. – Leszúrta bűntársát és annak szeretőjét. Kávéskanálnyit szórt tenyerére. – Hová küldted? Gyémánt Laci Rósz Gyurihoz fordult. Gyémánt Laci rám nézett. poloskás város. fegyveres amerikai katonákat. Bátyját is rendőrök lőtték le. Igazított szemüvegén. leteszlek Mannheimban. Gyémánt Laci lehajolt. Megmondtam. – A többit bízd rám. Nevetve elment. Doboz tetűport emelt ki. – Mitől félsz? Ha akarom.Megijedtem. – Megtudja. Rósz elmosolyodott. Megvernek. megint itt vagyunk. – Párizs piszkos. . Franciaország földjén léptek le a vonatról. hogy a világ minden táján verjenek. – Ma este Párizsban leszünk – szólalt meg csöndesen. buta kis német kurvát. kinyitotta Rósz hátizsákját. – És őt nem kapják el. Nem messze Pockingtól. Ez az alaptőkém. Röhögtem. – Rád bízom. – Meglepődne az amerikai parancsnok – mondta Taniszter –. Vitte bajuszos testőrét. menekülés közben. ha tudná. Mannheimban megállt a vonat. Néztük az ismerős vidéket. – Minek cipeled? Rósz ráemelte fáradt arcát. – Nem fecsegnek – mondta Rósz. Gyémánt Laci döbbenten bámulta őt. – Azért utazunk. Néztem ijedt arcát. És köszönöm. szagolta.

– Ha elkapják Vezért – mondta Rósz –. Tudja. Vagy. veséje. – És ha nem bírja a fájdalmat? – Megsétáltatja az urakat. beszorítja fogát. link helyszínre vezeti őket. a besúgó égre néz. Szegény besúgó hiába működik. szegénységnél. lelkiismeretfurdalásnál. – Nem érdekel – mondta Rósz. Jő a pillanat. akkor tízet. – Akkor megmázsálják. aláír mindent. ha nincs bizonyíték. – Talán fél órája állunk. – Marad a szegénység. Vonaton. Ilyen balhét nem visz el. mit tettél. a besúgót a rendőrök is leköpik. Zimi. A legaljasabb ember is beleroppan. úgy is verik az embert. Beépítik. Ha a gumibot századszor eltalálja. – Rosszabb halálnál. Vezérrel nem fordulhat elő. A többi nem tartozik rám. lába remeg. üres marad a zsebe. szerepjátszás. Ha egy betörést vall. – A lelkiismeret. Belevaló vagabund. hármat akarnak. Előbb-utóbb börtönbe kerül. ha hármat mond. Csúnya kismalac. szeméből könny folyt. . Link mesét mond. mit tegyünk? – kérdezte Lacika. mindig kevés. – Mindenki fél. – Annál is rosszabb. – A félelem. Bármennyit mond. – Ha amerikaiak jönnek vonatunkra. szeméből is vér folyik. Senki nem bírja cérnával. ahol kétszáz dollár egy jegy. Homlokáról veríték. – Utas vagyok. vagabundok prédájaként. nem vállal gyilkosságot. Édesanyja kézen fogva vezeti. Hallgat. félelemnél. A besúgóban hang szól. hová jutottál. Addig pihen. Bólintottam. üthetik. tégla lesz. – Az a halál? – Rosszabb. vécére se indul egyedül. Vigyorogtam.– Azért születtünk. Az állandó készenlét. A rendőrök így is. Fáradtan bámult rám a rekkenő hőségben. ami rosszabb. – Belevaló vagabundnak sincs betonból a talpa. Levegőhöz jut.

itt marad. Talán jönnek az amerikaiak. áthaladt a zónahatáron. – Gyűlöli. a mai napon Franciaországban leszünk. akinek nincs. Vonatot várunk. megismernek. Párizsba jön. hogy verjenek – mondta. majd Saarbrückent is elhagytuk. Ingerült hangon szavát adta. amikor vonatunk elindult. És akkor mit csinálunk? – Jegyeket kérünk – mondtam. Végül is mi nem a hivatalos menetrend szerint utazunk. Sírással küszködött. Talán vizet vesz a mozdony. Rósz karomat szorította. De ő is megkönnyebbült. Ilonát ügyész kezére adják? – Ostobaság. vagy tilosat mutat a szemafor. És kezdhetjük kalandos életünket elölről. Az arcomat nézte. elveszik minden vagyonodat. Rövid hídra robogott föl a vonat. – Gyűlöli Ilonát. Vállat vontam. – Nem azért születtünk. – Gondolod. két tenyere két térdén. De ő ítélkezik. Nem keveri bele a feleségét. Ludwigshafent. – Ha amerikaiak jönnek vonatunkra. Rósz ráförmedt. – Nem kapják el. én kíváncsi vagyok rá? Ült bőröndjén. . – Nem felelsz? – kérdezte Lacika. Fölzokogott. – Akinek van. – Ha bíróság elé állítják.– Ha elkapják Vezért… Rósz közbevágott. akár egy jó tanuló. cefetül megvernek. Másról már nem is beszélek. Megsimogattam. – Ne félj. – Nem bírok el több pofont. – Csak ezt a várost ne lássam már.

Vállára kopogtam. annak köszönhetjük a sok csendőrt. Két francia férfi gúvadt szemmel figyelte. csokoládé-. – Amíg időnk van rá.– A túlsó oldal Franciaország – mondta csöndesen. Átrobogtunk a hídon. er betűt pörgetett. . Gyémánt Laci és társai nyomtalanul eltűntek. lekászálódtunk. Rám nézett. a fűtőt és a hivatásos kocsikísérőt. elvitték. Francia földön. Ajtó nyílt utcára. Minden rendben. Álmélkodó francia csendőrök állták körül vonatunkat. Kidobta a griberlit. napfényre. elengedik őket. Ezernyi lengyel zsidóval tehetetlen a csendőrség. – Menjünk – mondtam. őrizetbe vették. A kicsi. – Elfordította arcát Isten – motyogta. – Most nincs időnk franciákat tanítani. – Akkor jó – mondta Rósz. cukortiszta restibe léptünk. Rósz Gyuri megtorpant. csücsörített. – Még szardíniát veszek. német állampolgárokat. letette hátizsákját. és győztünk. Lacika felnyögött. Hangszórón. semmi baj. cigarettahirdetéseket. oktalanság szökni. – Számolj tízig. Lacika félájult volt. Megvalósítjuk álmainkat. német nyelven leparancsoltak mindenkit. orrán szűrte át. a mozdonyvezetőt. Rósz hírekért ment. – Elkapnak. Majd elmondta. Valami De Gaulle nevű tábornok választási beszédet mond Strassbourg-ban. Rósz kijelentette. határállomáson. nem kell betojni. A mozdonyt lekapcsolták. Sarreguemines-ban álltunk meg. Különben. Lopott négy csomag cigarettát. Motorkerékpáros csendőrökre mutatott Rósz. Átszellemült arccal olvasta a franciául írt konyak-. Fogtuk csomagunkat. – Nevetséges história.

Hisztérikusan lármázott. Őrjöngő hangorkán fogadott. filmesek. Nem tudok futni. Nem járt messze az igazságtól. hogy Párizsig hallik. Zsebre vágott három doboz szardíniát. zabálnivaló kell az uraknak. sikító gyermekeiket tartották. nem irigyli a csendőrtisztet. – Mi mást tehetnének? – kérdezte Rósz. pattogó hangon parancsszavakat üvöltött.– Ne vásárolj. A legénység begyakorlott mozdulatokkal kapta le válláról fegyverét. – Iszonyú – mondtam. zokogó. Franciaországban nem lopsz. A csendőrtiszt már csakugyan nem volt eszénél. de értelmes ember is könnyen belebolondulhat. combjukat. Visszamentünk a pályaudvarra. átkozódott. – Olcsó portéka – mondta nekem. Mindenképpen riasztó a helyzete. Nem egy csendőrtiszt. Efféle szenzációval a csendőrtiszt a nyakát törheti. A tömegre tartotta. – Auschwitz után öt perccel szerelvény zsidó gördül lábához asszonyostól. . – Lövetek! A tömeg fölröhögött. – Ezért lopok én. csőre töltötte. Elvigyorodott. – Én sem – mondtam. Az első sorokban nők álltak. Előrehúzódott a puskacsövekig. gyermekestől. Tehetetlen dühében lila arccal. Kijelentette. – Elég az ordítozásból! – ordított a tiszt. – Van pénzünk? De cigaretta. de valami rettenetes átkokat üvöltött jiddisül. vénestől. Csipkedték apró feneküket. – Nincs kedved vásárolni? – Nincs. Akkora cirkuszt csinálnak. Azonnal jönnek az újságírók. azért rúgják ülepen. Bólintott. Ha viszont nem hajtja végre a kiadott parancsot. – Azt ígérted.

Vigyorgott. – Királynál is nagyobb. Mondtam Rósznak. sárga-zöld füstöt okádott. Keservesen pöfögött. Intett karjával. Kísértetiesen gurult az üres szerelvény. lassan kivontatták a visszhangos pályaudvarról. – Meddig? – Újabb parancsig. puskatustól. helyenként jajveszékelésre váltott. – Mindenki betojt – mondta. Az öregember a csendőrtiszthez fordult. eszembe sem jutott. Átkergetnek mindenkit a rövid vasúti hídon. kénszagú. – Te nem? Elmosolyodott. ezüst szakállas. Ápolt. Én is féltem. Hátunk mögött vonatunk elindult. fekete ruhás. vissza Németországba. – Ez rabbi – mondta Rósz. Zömök. Ettől nem véd meg senki. Ha kell. – Börtönben? – Zsinagógában. tartsam itt az utasokat. egykedvűen nézelődött. szép öregember lépett elő az Ótestamentumból. hogy a tömegre lőnek. Rósz forgatta fejét. A tömeg fölhorkant. nem ordítozhatnak büntetlenül egy határállomáson. Nem gondoltam. – Vonatunk már nincs.A csendőrök szemén gyűlöletet láttam. – Legjobban a csendőrtiszt. Dühe erősödött. ósdi mozdony húzta. aki megvéd. Lacika rémülten igazította lábához bőröndjét. rézveretű. akár légionistákat. Hiábavaló az őrjöngés. Félek a csizmáktól. vesztét érezte. . cigarettázott. – Mi a szándékod? – Utasítottak. öklöktől. Vezetője az ajtón kikönyökölt. De arra igen. erősítést hoznak. baj lesz. kezük kifehéredett puskájukon. sípolt. fekete kalapos. Csönd támadt. – Van.

mert ilyen szép mesét még soha nem hallott. milyen útra. szól már a harangom. Amennyire egy öreg lengyel zsidónak – úgy mondták. a fogatlan látszerész belém kötött. Szemem fáj. konokul hiszem. lelkem . – A sarreguemines-i zsidók? – Halottak. hiszen kést érdemel. Egyszemélyes. Nem kedvelem a talmudtudósokat. Mert ha eszem elhagy. Egy mese. és mondd. Ágyban feküdtem öt hétig. Nemrég jöttem kórházból. Kérd az embereket. gyűrűjével fölkarcolta bőrömet. hogy vérem serked. Érthetetlen. Nekem fogadalmam van. Nem lehetek felnőtt. Tegnap múltam negyvennyolc éves. És csöndben az óra lejár…” Aase halála. hová mennél? Merre. Kitűnő orvosok vigyáztak rám. versenyt futok az idővel. Az öregember nézte őt. Állta szavát.– Mi nem vagyunk bűnözők. Én találom ki. Még nincs kész. rúgással. Elemózsiánk is kevés. Megúszta néhány ökölcsapással. csöndesek legyenek. – De igen – mondta. sikerül. – Mindent elintézek. Minden idegszálammal készülök rá. Ő mosolyog. Peer. telefonos szobában. talpig becsületes emberek. Félek. Nyirkos a tenyerem. – Higgyek neked? – Nem tehetsz mást. És én vigyázok. Vigyázott. Talán behavazott réten mondom el. – Vigyáznom kell. Hová tűnt a Szória-Mória vár. „Mennél. fáradt. ki vár? Ó. keményen. talmudtudósnak – módja volt rá. még öklömbe harapok. Talán robogó mentőautóban. hová kivilágított ablakai. amíg rendezett sorokban átmegyünk a városon. felnőtt lettem.

Adj egy kis pálinkát. De mielőtt zöld arcával a Gomböntő értem jön. a fal. ma is vallják. egyszer váratlanul fölnézek az égre. Vigyáznom kell. Pénz. Nem zörget csontokat. Őt megölték. Csöndet. A régi cimborák. Ott rend van. Anyám nem. Nem málló test. nő.megkeményedik. Gondolom. Csak ettől félek. megvéd minden baromságtól. A börtönt kalkulálni kell. könnyet csorgat. nem fürdik szélben. Öt napja nincs bennem gyógyszer. a mennyezet. Szeretem a temetőt. ezt a mesét nem mondják el. elkényeztettek. innen fakadhat őrületbe hajló hisztériám. Lehet. mely enyhe hányingert. aluszékonyságot okoz. Göröngyökön bukdácsol. Suhogó fát. Talán egyetlen gyermekük voltam. szerelem. és elmesélem. Teperin meg este evőkanál bróm. Ezt nem tudják az orvosok. vagy elköltözöm e világról. megaláznak. Sírkő hűvösét. igaz barátaim a Lenin körúti Gong eszpresszóban. simogató anyám. Más feladatra készülök. elrontja a masinkámat. iszonyatos adósságomtól. veszedelmes haragtartó vagyok. Apám meghalt. nem mosolyog. nem muzsikál. Folyton sír. Depresszióra való hajlam. Béklyóz a fotel. Akár a börtön udvarán is. Ha sérelem ér. Senki. maszatos. Soha. Bámulni a semmibe. Melleril. én ugyazon a hőfokon tudok gyűlölni akár húsz éven át. inkább puha kezű. engesztelhetetlen bosszúvágyam. . Még nem szép. hatalom nem érdekel. Nem fut bárányfelhőn. Ne kérdezz. benne van a pakliban. Nálam nincs amnesztia. Árnyék övezi. Nem igazi mese. Nekem a halál valóban nem ijesztő vigyor.

Rósz ököllel. Nem árt egy kis mozgás. Tudok még ilyent. er betűt pörgetett. röpül a líra. jó tolmácsunk lesz. fejünkre tettük sapka helyett. – Időjárásról.Csúcsos kalapú öregember virágot locsol. A sarreguemines-i zsinagóga udvarára lépve. Kijelentette. szerelmet tisztelő francia férfiakról. bosszúhoz. emelt fővel léphetünk Párizsba. . mint a vágóhídon. Fárasztanak. Adj bátorságot igaz szóhoz. – Mit mond a csendőr? – kérdezte Lacika. Akad még elszámolnivaló. Sarreguemines-i zsinagógában. Tele a markom. a nevetésem már nem a régi. Portos. Követelték. Lacika kérdezte. gyászruhás asszony kézen fogva vezeti gyermekét. Aramisról tettünk említést. D’Artagnanról. álmáról nem beszél. Örökkévaló. – Jellemszegény Richelieu bíborosról. tréningben vagyok. Segíts. És a számlámat mindig kifizettem. Nem hallom az emberek szavát. Rósz kilépett az ajtón. Más nem érdekelte őket. Athos. Szeme összevillan a fiatal. Szeretem a férfit. bátor. Menjünk tovább. merre visznek? Rósz Gyuri mosolygott. készül a falvédő. Zsebkendőnk négy sarkára csomót kötöttünk. félmeztelen kertésszel. számban köpni való nyál. Néha elbámészkodom. – Hová. Nyitom a tenyerem. hátizsák tetűporra ült. A számokat összeadták. Csücsörített csendőrnek. De van még bennem gyűlölet. De félre a tréfát. sorsunk mi lesz. Később visszajött. – Auschwitzba visznek – mondtam –. rekkenő hőségről beszélgettünk – válaszolta. kemencébe fekszünk. ki elválasztottad a sötétséget a világosságtól. Igaz. zsebemben kés. könyökkel helyet csinált e porlepte templom utolsó padsorában. Cipót játszunk. Őszintén szólva nem is érdekel. Depresszióra való hajlamom tévedés. hol Isten szelleme lebegett. csendőrök számlálták egyenként a zsidókat. ki sírva ébred.

– Bármit sem ehetünk – mondtam –. hallgasson. lehetetlen. – Együnk hát bármit. Adjatok kenyeret. Álom bujkál szememen. ami rendelkezésünkre áll. Rósz ráförmedt. Röntgen Vilmos Konrád fizikus volt. Három okot említettem. – Jézusom. – Mi legyen a libasült csontjaival? – kérdezte Lacika. Lacika sírt. – A vallási fanatizmus még napjainkban is pusztító erő – említette meg. . levettük cipőnket. lehetőleg szaporán. lehetetlen. Ordítson. már zsidó se vagy? – kérdezte. Jól művelt vegyésznek is szabad az út életek mentésére. Elég nekünk emberöltőre. – Papír alól együk – tanácsolta –. Lábunkat nyújtóztattuk alváshoz. Ordítottak. Ne kapkodjuk el a dolgot. – Isten szeme mindent lát – mondtam. – Sétálj még – biztattam Rószt.Kést vett elő. És zsinagógában szalonnát enni életveszély. mit jelent a tudománynak az egyébként veszedelmes röntgensugár. nincs olyan zsidó. Hideg libasültet hozott. az átvilágít mindent. Ettük szaporán. lenyeltük a bizonyítékot. Ha lenne. Kértem. Rósz Gyurira emelte arcát. – Ha nálunk találják. – Te vegyészettel foglalkozol. kifogyott a spájz. – Régen elfogyott. – Mi bajod? Jóllaktál. szabadkozott butasága miatt. Rósz tűnődő hangon magyarázta. Fölfedezte az x sugarat. szalonnát. végünk. Elismerte igazamat. – Éhes vagyok. Mondtam. Később lárma támadt. kinöveszthetnéd a fogad. Mások azt kiáltották. – Nem messze a frigyszekrény. eltűnt egy sült liba. – Ekkora üzletben uborkasaláta is akad. – Marhaság – mondta –. aki akar. Akkor végigsétált a templomon. aki templomban lop. A padba ültünk. Csakis röntgengép láthatná.

– Régi trükk – mondta Rósz. nehézsúlyú lambergi lánnyal kezdett jiddisül beszélgetni. pihenjetek. a vad hentessel indult útnak. arra már nem lehet ráijeszteni. annyi tény. A kedves kislányt tekintsd beszélgető társamnak. csontzene. – Talán várhatnál néhány esztendőt. Értsétek meg a szerencsénket. Rósz elmosolyodott. – Ha valaki úgy fél. Így a végeredmény kétséges. Megvédik vagyonukat. holnap uborkasalátát is hozok. orrvérzésig háború. hófehér keze volt. Megsimogattam Lacika fejét. csontos. De a zsidók most jól működnek. kegyetlen emberek között vagyunk. A lánynak repedtfazék-hangja. Lacika a szemüvegéhez nyúlt. apjával és bátyjával. aludjunk – mondtam. a korgó gyomor kiábrándító. Reggel kondérokban ételt hoztak. Vagy elküldjelek a másvilágra. Kivittem én. Gondom lesz rá. Engem azért szültek. aki elmondta. lesz itt lárma. meglincselik. – Ne szenvedjetek. – Ne aggódj – felelte –. – Tépjék szét őt. A csendőrök vakaródzhatnak. hogy szerelmes leszek. Csendőr kísért. pingpongütőnyi.– Vidd a vécére – tanácsolta Rósz. hogy titeket tápláljalak. Akkor Párizsban feleségül veszem. – Isten szeme előtt taposnak csizmával a padlóba. Ilyen szoros egységet nem is vártam tőlük. – Röntgen Vilmos Konrád vigye – mondta Lacika. Minket is. – Ne szaporítsd a szót – kért Lacika. Ma nagyböjt van. – Libát ettünk. erőszakkal etettek meg embereket. Rósz ingerülten kijelentette. Akárhogy is alakul a helyzet. amíg asztalhoz ülünk. néha nem. . csizmás. – Zsinagógában álmodni igazán szerencse. Ígérem. szeme szeretettől fénylett. mint én. farkasűző mosolya. magukat. Kértem Rószt. Kirakta a griberlit. – Néha bevált. Gazdag. mi nem böjtölünk. ha őt libalopáson érik. – Mosolygott – mondtam Lacikának –. A zsidók nem nyúltak hozzá. Megtörtént. Bár megtörténhet. éhségsztrájkba kezdtek. ne legyen szerelmes. A lázadás szabályos.

– Meneküljünk. – A zsidók? – Meg a csendőrök. Istent említette. . Beszélj franciául. Rósz csücsörített. szelíd mosollyal kérdezte a lányt. – Rósz nem ér rá. majd rám. Határozott örömmel hiszem. Bólintott. Majd máskor. soványan. Nem hitték egyetlen szavát sem. földhöz csap akármilyen férfit. együnk. Később annyit mondott. Ahogy szokták. És sírva fakadt. megkér. – Ne adj föl reményt. talán Richelieu bíborosról. ne mozduljak mellőle. A lambergi kislány gondolkodott. a gazdagon aranyozott Bizáncról. visszatér a szép idő. A tömeg vadul röhögött. ha kedve támad. erős az ő karja. Kértem Rószt szedje össze magát. valami fölvidít. – Érzem. Mozart zsenijéről. kértem őt. láttam babakék szemén. szitkozódott. Majd fölröhögött. Rósz Gyurira nézett. nehéz gyermekkorát. – Inkább gyűjts erőt – mondtam neki. Szívemben boldogság pezsdül. azután a felhőtlen égre. Állt a fényben.Megpusziltam homlokát. – Parancs jött – mondta –. Iszonyatos hangján azt válaszolta. Mona Lisáról. Felszólított. – Csücsörít – mondta. Déltájt eljött a csendőrtiszt. mielőtt birkózni kezdtek. Lacika maga elé bámult. Ma még keményen megvernek. bármi történjék. elkapkodott életét. holnap mindenkit Párizsba visznek. Orrát vakarta. ne szóljon. – Félsz? – Ha megnyugtat. hogyan vélekedik a gótikus templomépítésről.

Dávid-csillagos ruháját. – Kire gondolsz? – kérdezte a tiszt. – Hol van legközelebb zsidó hitközség? – Metzben. Kora délután luxusautó érkezett az udvarra. rövid csizmás. jóképű férfi lépett ki ruganyosan a keramitkockákra. ügyünket jó szándékkal képviseli. Kérte a tisztet. Sofőr nyitotta ajtaját. megcsókolták. Fakorláttal zárt emelvényen széthúzták a tekercset. A férfi bosszúsan elmosolyodott. Az öregember előrelépett. ruházatod. levették ezüst csöngettyűit. . – Telefonálok – mondta. – Imádkozz. eljöttem Metzből. Nem bízunk benned. Két izmos. A csendőrök tisztelegtek. A csendőrtiszt gondolkodott. borotvált arcú. német beszéded idegen. Ő szót ért velünk. mit tegyünk. aki velünk érez. hogy Istenhez imádkozzam. a templomba vitte.A szakállas öreg csöndet teremtett. – Beszéljetek egymással. – Hívd ide a rabbiját. – Testvéreim – mondta németül –. Imakendőt terítettek vállára. – Népemet ezerszer becsapták. Elegáns. Eden-kalapos. hogy segítsek nektek. – És mi nem tudjuk. A férfi és a csendőrtiszt egymásra nézett. ne haragudjék. Keríts felelős embert. lila bársony. – Rendőr vagy – mondta szomorúan az öreg. – Én a metzi rabbi vagyok. – Én sem. – Szakállad nincs – mondta csöndesen –. harminc év körüli. lengyel. A tömeg fölmordult. és az öregember a pontozatlan héber betűkre mutatott. Nincs szükségem szakállra ahhoz. napbarnított. A frigyszekrényből kiemelték a Tórát. vörös nyakú parasztzsidó durván karon ragadta a férfit.

Énekelni kezdte az ősi szöveget. Amíg a csendőrök ránk zárták az ajtókat. Tegnap múltam negyvennyolc éves. amíg rákapcsolták a mozdonyt. Itt ülök nálad. Ismerem őt régóta. Bort ittam. Kezét csókolták. Tegnap múltam negyvennyolc éves. Ennek ellenére szilárd meggyőződésem. Amíg elindultunk vissza Németországba. Kötelességük az idegenből jött. amíg az utolsó zsidó is elhelyezkedett a külvonaton. csupán átmeneti zökkenő nehezíti. – Ámen – mondták. azt mondta. Most annyit kérek.A férfi a tekercs fölé hajolt. Ne zúgolódjatok. Még csöndes hangon megjegyezte. A metzi rabbi így szólt: – A csendőrtiszt becsületes ember. viselkedjetek okosan. Nem hazudott. Azután sokáig kószáltam a városban. Hallgassatok rá. fejüket a párnába dugják. eltörtem a karóráját. Később rendőr igazoltatott. Eden-kalapban. hiszen a tiltott határátlépés vagy bevándorlás ilyen szokatlan formájával eddig nem találkoztak. igazat mond. zöldre vert ábrázattal. ismeretlen személyek alapos ellenőrzése. Párizsban sem kellemes a botrány. nem tudom. Mit álmodnak. az emberek munkába indulnak. hazug bújócskát. menjek haza. vele imádkoztak. Itt nagy harcok dúltak. letelepedési engedélyeket. lakói sokat szenvedtek. A város fölébredt. A francia vasút ingyen nem szállít utast. Éjfél után leültem a Nemzeti Színház lépcsőjén. Sarreguemines kis város. – Ámen. ez természetes. A párizsi Joint vezetősége kifizette mindenki jegyét. Akik éjszaka dolgoztak. ágyba zuhannak. Holnap csöndben vonuljatok a pályaudvarra. Harcolt a németek ellen. Holnap kap szerelvényt. a fia a fronton halt meg. . játszom igazmondó. kíméletlen. Ott állt a csendőrtiszt mellett. és fecsegek. Övék a felelősség. Elfáradtam. reggel kiosztják. Elfáradtam. De ez későbbi gond. ha férfiember elereszti könnyeit. Gyanakvóan fürkészett. Párizsban rendőrség várja majd a vonatot. hazatérnek otthonaikba. Végül is ők intézik a tartózkodási. napbarnított arccal. megvertem egy fogatlan látszerészt a Mátyás téren. – Vezess. Ott várlak benneteket. rabbi! Követünk. hogy utazásotok nem lesz szomorú utazás. nem szép. Vizsgálatot tartanak. Néhányan sírtak.

Mellette álltam. Megölték. kérlek. Azt mondta. Anyámnak. Ha korábban ébrednél. három diplomát szerzett. Meg füzér banánt. a fogatlan látszerész mindig szemét ember volt. marni tudok én. Ő nem halt meg. még nem igazi mese. Iszonyú sorsán nem tudtam változtatni. megőszült. amíg élt. Ő kidobott a lakásából. hazudok. Ki mondhatja utánam? . Olvastam. cifrázom emlékeimet. A tér nevelte őt. póz nélkül mondom. Bízni lehet bennük. El fogom mesélni még barátaim bukását. Ez tévedés. Vasesztergályos volt. azután belezuhanok az ágyba. a szemem fáj. arcán ezer ránc. Fáradt vagyok. Taniszter már nem él… A fáradt sas is belezuhant a halálba. ajándékot hoztam neki. Üsse kő. kavarom emlékeimet. Jajongom keserves életemet. hiszen később kezet fogtunk. mert igaz barátaim vannak. Megágyazol? Megfürödnék. boldog ember vagyok. nyöszörgök. farkas vagyok. ahogy a fogatlan látszerész mondta. Nemcsak gyűlölni. rokont. Nem ezért haragszom rá. kommunista. hozz egy üveg cseresznyepálinkát. vigye el az ördög. Ő a nagybátyám. Belegázolok a becsületes életekbe. barátot. fecsegek. igazi mesét is akarok mesélni. Töre László a neve. havazott. Szerettem őt.Hamisítom. A fogatlan látszerész a gyűrűjével találta el. maszatos. az nem ugyanaz. Úgy véled. Szűk szemű férfiak. szerelem. Rósz Gyuri. Kutyatermészetem van. Üvegbe zárt Eiffel-tornyot. Én nyitott szívvel jöttem haza. Csak még könnyes. Meg egy mesét. Alávaló módon álmodozom. A második éjszakára. a nyolcadik kerület. Ha megfordították. Tegnap múltam negyvennyolc éves. És aztán? Bárhogy csűröm-csavarom a szót. Megöregedett. Nincsenek gátlásaim. Még valamit. Várnak minden vasárnap délelőtt. nem ismerek törvényt.