David A. Gemmell KALLÓDÓ H SÖK I. kiadás © 2005 Delta Vision Kft. Fordította: Sziklai István Korrektúra: Dobos Attila Nyomdai el készítés: Kleinheincz Csilla, Kovács Mária Borítógrafika: Luis Royo Kiadja a Delta Vision Kft. Felel s kiadó: Terenyei Róbert A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: DAVID A. GEMMELL: QUEST FOR LOST HEROES Copyright © 1990 by David A. Gemmell Minden jog fenntartva ISBN 963-7041-59-1 Delta Vision Kft. Budapest 1094 Ferenc krt. 27. Telefon: 36 (1) 216–7053 Telefon/fax: 36 (1) 216–7054 www. deltavision.hu

David A. Gemmell

Kallódó h sök

Delta Vision Kiadó Budapest

AJÁNLÁS Egyesek hegyeket másznak meg, mások birodalmakra bukkannak, megint mások nagy vagyonokat halmoznak fel, vagy klasszikusokat alkotnak. De a Kallódó h söket szeretettel ajánlom Bill Woodfordnak, aki felvállalta, hogy nevel apja legyen egy félénk, befelé forduló, házasságon kívül született hatéves fiúnak, akit sosem hagyott magára. Türelmes bátorítása, csendes ereje és végtelen szeretete büszkeséggel és magabiztossággal töltötte el fiát, így megvívhatta saját harcait – mind az életben, mind a nyomtatott lapokon. Köszönöm neked, Apa!

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálás köszönetem Liza Reevesnek útmutatásáért, Jean Maundnak a kézirat szerkesztéséért, valamint Tom Tayhmak, Stella Grahamnek, Edith Grahamnek és Val Gemmellnek az el olvasásért.

a harmadik pedig ül helyzetbe küszködte magát. Egy csizmás láb csapódott az arcába. A csúf férfi tántorogva talpra kecmergett. pedig az els t olyan iszonytató er vel vágta állon. de olyan magabiztossággal. – Ez nem lenne okos dolog – felelte a kocsmáros. akinek szavai már összefolytak. de ekkor a lába megcsúszott. és ma este nem kell fizetnetek az italért cserébe. Csak rátok vár. – Ez az ember a barátom. Ütések záporoztak rá. egy szobába. és letérdelt a medveb r zekés férfi mellé. De mi volt ez a badarság a heggyel? – Nem fontos – felelte a fogadós. hogy áldozata a f részporos padlóra zuhant. ami késként vágott bele a harag és a hirtelen kirobbant er szak légkörébe. – Akarjátok tudni. csúf férfi körül. felhajtott takaróval. A kocsmáros nesztelenül mögé lépett. és megrohamozta a megmaradt hármat. Az alak szeme üvegessé vált. A férfi tokjába lökte a t rét. pedig arccal el re leütött áldozatai közé zuhant. – A barátaid élnek? Ketten felnyögtek. – A szavakat lágyan ejtette. És most hadd segítsek! – Együttes er vel felültették a csúf férfit. hogy megöljelek. – Kivágom a szívét! – lépett el re az egyik támadó. magával rántva egyik ellenfelét. így kötelességemnek tekinteném. – Sajnos ez igaz – bólintott a fogadós. élnek. összehúzott szemmel figyelve két ellenfelét. hogy milyen volt a hegyen lenni? – kérdezte az óriás. Kiköpte a vért a szájából. a kés kicsúszott ujjai közül. . akik t rt rántottak el övükb l. Jobb karjával lenyúlt és csizmájából el húzott egy hosszú nyúzókést. és gonoszul éles. – A hordó mellett van egy korsó sör. A férfi leszegte tar fejét. mire meglendítette karját és ledöntötte lábáról támadóját. de a másik négy félkört alkotott a medveb r zekét visel nagydarab. Támadói rávetették magukat. Kétél gyilok volt. ahol lámpás égett fényesen. pedig elesett. a kopasz férfi tarkóján csattanó ütés teljesen váratlanul érkezett. és átcipelték a termen a fogadó végébe. ami összemocskolta vöröses-ezüstös szakállát. – Ez szép t led. és nekid lt a fa söntéspultnak. – Igen... és egy vetett ágy várt rájuk. Felhajtotta a söntéspult lapját.Prológus Hárman már a földön hevertek. – Egy napon majd megöli valaki.

kancsók és tányérok elmosogatásával. – Ez már a harmadik verekedés a hónapban. és bezárták a kocsma ajtaját. amit mondasz. Amikor kés bb Naza és felesége. – A feleségem majd felszolgálja. hogy nem hagy majd cserben.Az eszméletlen vereked t lefektették az ágyra. De én érzem benne a szomorúságot. – Köszönöm. De ez az egyik oka annak. ami er s volt. Miután az ember távozott. rátámaszkodva a vaskos párnára. – Soha semmi nem olyan. aki erre elmosolyodott és megveregette a kezét. kivillantva töredezett fogait. Naza az ölébe húzta feleségét. – Túl lágyszív vagy. mint az álom – válaszolta a fogadós. nem okozna ennyi bánatot – mutatott rá an . – Ha tényleg a barátod lenne. és elfújta a lámpást. Felesége felállt. Felpillantott segít jére. leültek a haldokló t z mellé. barátom – mondta Naza szomorúan. Ott voltam a hegyen. hogy homlokon csókolja. és odahajolt hozzá. Ezt senki sem veheti el t lem. akib l minden harag elpárolgott. – Nem err l álmodoztam. így nem fogok túl sokat panaszkodni. A csúf férfi behunyta a szemét. – De miért nem hagyod ezt annyiban? A múlt már elmúlt. hogy megállítottál. a kocsmáros pedig leült mellé. . – Mert ott voltam. – Nem is akarná senki. Naza. A férfi bólintott. Csak azt remélem. szerelmem. – Van abban igazság. – Egyedül vagyunk. a férfi ellen rizte barátja érverését. Mael megérintette férje karját. és ez fáj nekem. – Nem tesz semmit – érkezett a felelet. Mael. és felült. – Meddig viseled még el t? – tudakolta Mael. – Most már abbahagyhatod a színlelést – szólalt meg a kocsmáros. – a barátom. – Menj és élvezd a sört! – mondta neki. amiért szeretlek. A csúf ember kinyitotta a szemét. – Nem akartam megölni senkit – mosolyodott el bocsánatkér en. Mael végzett a korsók. Nem tesz jót az üzletnek.

– Hadd vigyelek az ágyadba! – Miféle ágyba? A részeg barátodat a mi ágyunkba fektetted! – A fenti vendégszoba üres. A kocsmáros betakarta barátját a takaróval. és talpra szökkent. . A férfi visszaballagott saját szobájába és lehúzta a csizmát az alvó férfiról. – Miféle hegyet? – A legrosszabb fajtát. Egy másik kés csattant a padlón.– Pedig megteszi majd. – Túl kés van már a talányokhoz. de azt hiszem a megmaradt kevéske er met inkább arra tartogatom. majd az ajtóhoz lépett. – Igen – bólintott a kocsmáros. Megmászta a hegyet. hogy felvigyél oda? A férfi kuncogott. Mael. és behúzta az ajtót maga mögött. és most már nincs hova mennie. Azt a fajtát. azután pedig a válladra veszel. amikor felértünk. és letette a földre a n t. – Aludj jól! – suttogta. – Szerinted elég fiatal vagy még ahhoz. mert ezen nem tud változtatni. ami odafent vár ránk. karjába ragadva asszonyát. – Szerintem igen. Menj és gyújtsd meg a lámpást! Nemsokára én is megyek. amit el ször megmászol.

– Igen. hosszú sasorrt. A gróf pördített egyet a csuklóján. aki levette az álarcot. Tizenheten figyelték a párbajt. De miért kérded? A gróf az el tte álló férfi szemébe nézett. amennyire elégedett lennék bárhol másutt. – Tényleg elégedett vagy itt? – tudakolta. és az ellenfele arcát fed álarc felé csapott. Látom. amit a gróf éppen csak hárítani tudott. – Csodás voltál. – De ez lényegtelen. Er s arcot. csak a pengék surrogása. majd a gróf pengéje el resiklott. A gróf telitöltötte a kupákat. olyan riposzttal vágva vissza. A gróf engedte. Chareos. Lord Patris. Tudtad ezt? – Hallottam már – ismerte be a férfi. és elbocsátotta kísér it is. apa – zengték kórusban a fiúk. A kardok egy utolsó sziszeg csattanással csókolóztak össze. és megérintette ellenfele mellét. Egyesek szerint herceg vagy. szikár férfi. és a két férfi kisétált a déli karzatra. – A klasszikus hurok – válaszolta a legid sebb.1. A szerzetes vállat vont. A gróf felesége és három fia a csarnok pástjára lépett. jeleskedsz a tanulmányaidban. Amikor a csarnok kiürült. amivel az apátok fölém kerekedett? – tudakolta a szerzetes. és az acélon csendül acél disszonáns zenéje. Talgithir grófja összeborzolta a haját. karon ragadta a szerzetest. ahova már egy gyümölcslével teli kancsót és két kupát helyeztek. – Számos legenda kering rólad. A szerzetes elmosolyodott. mire a néz k fel l gyér taps hallatszott. – Való igaz. A két párbajozó perceken át taktikusan küzdött. és oldalra hajolt. és semmilyen hang nem hallatszott. de a férfi leengedte a vállát. – És mi volt az a mozdulat. A párbajozok meghajoltak egymás felé. apa – mondta a legfiatalabb gyermek. a sz ke hajú hétéves fiúcska. a nyírt bajusz fölött telt ajkakat látott. aki a láncinge fölé a szerzetesek szürke öltözékét vette – kétségbeesetten védekezett. . – Elégedett annyira. Ellenfele – magas. majd a gróf villámsebes támadásra lendült. nagyuram. – Élveztétek a bemutatót? – kérdezte. hogy felesége fiaival együtt távozzon a csarnokból.

Természetemnél fogva diák vagyok. ami lényeges. nagyuram." – Ezzel a fekete szakállú íjász felkapta a zsákját és némán távozott. akivel valaha is találkoztam." . – Mint ahogy én sem – felelte Chareos.– Mi hát a lényeges? Te vagy a legremekebb kardforgató. És ez az. ezüst láncingben és fehér lósz rforgós sisakban. Mögötted jött Beltzer a csatabárdjával. Úgy mondják. kivörösödött szemmel. – Én gazdagabb vagyok annál." „Hogy bírod ki az állandó rosszkedvét és levertségét?" – tudakolta Chareos. és ez elpusztította t: úgy. – „Valószín leg egy ideig magában akar lenni. Az egyszer emberek álmait meghaladó gazdagságra tehettél volna szert. hogy megérintsen: mintha csak mágnes lettél volna. A gazdából h s lett. „Ott nincs semmi" – válaszolta Chareos. „Nem figyelek rájuk" – érkezett a felelet. Ez az élet kedvemre való. hogy láthassam Bel-azar h seit. „Találkozunk még" – jelentette ki. és számos ilyen felvonulás volt még. – A nap sütött – bólintott Chareos –. amint ott menetelnek ÚjGulgothir utcáin. amint elárverezi csatabárdját.. Egy jó tizenhét markos fehér cs dörön lovagoltál. mire mindet áttanulmányozom. Csodálatos nap volt. „Sehol nincs semmi. A tömeg feléd nyúlkált. Fynn elmosolyodott. itt azonban megtalálom Tertullus összes m vét. nagyuram. Pengemester. – Emlékszem. távol a tömegt l. – Ez nem t nik helyesnek – felelte a gróf. A sötét szem szerzetes félrenézett. hogy kiegyenlítse adósságait. hogy apám a vállára vett. – Mi történt a többiekkel? – kérdezte a gróf. Bel-azar egyik h se voltál. Az ifjú Maggrig elmosolyodott és kezet nyújtott Chareosnak. Azután Maggrig és Fynn. mint amir l a közönséges emberek akár álmodhatnak is. mert maga el tt látta Beltzert azon az utolsó napon: részegen. Évekbe fog telni. de ez csak egy felvonulás volt. – Megmaradt a barátság? Évek óta nem hallottam fel lük. – „Csak az embert látom. hogy messze délen a drenani könyvtárakban még több könyv van. „Visszamegyünk a hegyekbe" – mondta Fynn. a gothiri könyvtárak pedig a legjobbak közé tartoznak.. Mindenre emlékszem abból a napból. ahogy egyetlen nadír sem volt képes. Maggrig és Fynn is ott volt: magára hagyták Beltzert a fogadó hátsó szobájában és Chareosszal együtt kisétáltak a napsütésbe.

Túlságosan messze ült ahhoz. akár a halál: egy napon a nadírok jönni fognak. A nadírok a háborúért léteztek: a törzsekben él mogorva. – A vezért elfogták és megfeszítették. Eljött azonban Ulric. Chareos eltöprengett a kérdésen. a dombok gerincére. Vagria és Lentria . hogy lássa az udvart és a lenti kerteket. és lerohanta Vagriát: serege egészen a tengerig jutott Mashrapurnál. A gothirokat összezúzták. A Drenan. Már nem figyelek úgy a hírekre. mint régen. Úgy hírlik. hogy ott új otthonra leljenek. – Az emberek évek óta ezt mondogatják – felelte Chareos. hogy a törzsek jobban gy lölik egymást. és a füvet sáros pusztasággá tiporják harci pónijaik patái. De innen is ki tudta venni a kolostor magas falát és messze délen az erd t. királyukat megölték. az els nagy hadúr. nomád nép egyedül a csatában lelt örömet. Leözönlenek a dombokról. aki az újjászületett Bronzgrófnak mondja magát. Drenaiban megint felkelés tört ki. tekintete a dombokra meredt. és kinézett a hosszúkás ablakon. melyeken túl a nadír sztyeppék terültek el. A férfi nyelt egyet. – Nos? – tudakolta a gróf újfent. abban a biztos tudatban. Azt mondják. azóta. a partvidéken pedig Lentriáig. A gothir királyok évszázadokon át tartották ket rabigában. legy zhetetlen er t formálva bel lük: serege sok százezer parázsló szem harcosból állt. hogy Tenka lerohanta Dros Delnochot. – Innen már nem sok mindent vihetnek el.Chareos belekortyolt a gyümölcslevébe. a lázadást vérbe fojtották. aki mintha csak a gondolataiban olvasott volna. mint amennyire utálják az ket leigázókat. – Ugyanolyan sorsra jutott. Tenka kán megverte a drenaiakat. és maga el tt látta a Gothir földjeit sötét áradatként elözönl vérszomjas hordákat. aki egyesítette ket. mint a többiek – mondta a gróf. Dros Delnoch tudta feltartóztatni a nomádokat. és t már nem lehetett megállítani. Egy évszázaddal kés bb azonban újabb hadúr bukkant fel. – Szerinted támadni fognak? – Meg nem tudom mondani. Chareos megborzongott. – Szerinted a nadírok támadnak idén nyáron? – kérdezte a gróf. Lehet. ami zöld páraként borította a hegyeket. hogy az új kán északra rendelte csapatait. Egyedül messze délkeleten a nagy drenai er d. Vajon támadnak idén nyáron? Csak a Forrás tudja rá a választ. Egy pillanatra jeges félelem kerítette hatalmába. Egyvalami azonban biztos volt. fülsiketít csatakiáltásukat hallatva. nagyuram. a menekültek pedig északnyugatnak futottak. hogy ez a lázongás késlelteti a nadírok terveit. Tekintete kelet felé fordult. Azt hiszem ez már az ötödik felkelés harminc év alatt. amit ismét olyasvalaki vezet.

Ma legy ztél. így hát teletöltötte kupáját. hogy milyen „csodákra" volt képes az öreg az étellel. – Biztos. És köszönöm a leckét. a vérért és az öldöklésért. De a jöv héten majd jobb leszek. hogy bosszút állhatnak a gothirokon seikért.meghódításával megszerzett zsákmányból meggazdagodtak. Pengemester. – Máris jobb vagy. ahogy a gróf kísér ivel együtt távozik a kolostorból. hogy megtegyük. Mit sem számít majd nekik. amint csatabárdjával lesújt a nadírokra. Látom a szemedben – állt fel a gróf. Chareos meghajolt. – A régi er d romokban hever – szólt a gróf. és faszénnel írták fel a gránitfalra: „Maggrig ma tizenegyet ölt meg. hogy a hazugság fagyosan telepedik meg a torkában. miközben az estebédet f zte a t zhelyen. Halál a nadírokra!" A vén Kalin persze összevitatkozott velük a számok miatt. – Miközben Chareos beszélt. De az húsz évvel ezel tt történt. nagyuram. odasétált az ablakhoz és nézte. Új-Gulgothiron túl csak a tenger van. nagyuram. – Jöv héten te keresel fel a váramban. hogy miként vittük véghez vagy hogy Tenka kán miért hagyta. A nadírok nem a fosztogatásért éltek-haltak. hanem a hódításért. Hosszú id telt el azóta. így összesen harmincegy rovátkát húzott már. Még mindig maga el tt látta a vörös szakállú óriást. érezte. Azután pedig kilovagolunk a Vadász-erd be. ami foltot hagyott Tenka kán hírnevén. kezdek a nyomodba érni. Az egyetlen vereség. a gróf pedig elhagyta a termet. és ma már ritkán gondolok rá. Chareos felállt és feladta a grófra körgalléros köpenyét. hogy békén hagynak minket. Nem tudom. még a . Nem. fel tudunk-e hajtani egy-két vadkant. Maggrig és Fynn pedig minden este összehasonlította találataik számát. – Ezt te sem hiszed. – A nadírok gy lölnek minket a múlt miatt. Mi semmit nem tudunk adni nekik: még csak kapuként sem szolgálunk gazdagabb királyságokhoz. Maradt még gyümölcslé a kancsóban. mert a fiaim is láttak minket? – Tisztességes harcban gy ztél. Azt hiszem. és gyötri ket Bel-azar emléke.. amint azok elözönlik a kaputorony falát. Chareos nem felejtette el. hogy kevés gazdagságot lelhetnek itt. tüzelni fogja ket a gondolat. Maggrig és Fynn nevét. – Bel-azar valóságos csoda volt.. mintha máris nadír területen feküdne. A két íjász. és kiderül. hogy kiejtették el tte Beltzer. Lehet. – Annyit ér. majd a fiatalabb férfi arcába nézett. hogy nem azért hagytál gy zni.

hogy mi az. – Egyáltalán nem. Amint bejutott. meglelik majd. Az eredeti negyvenöt harcosból csak Beltzer. – Valóban az – bólintott Chareos. és is letelepedett.vesepecsenyének is olyan íze volt. – Hihetetlen az égbolt – suttogta. „Érdekes kérdés. Az utolsó napon esett el. Kérlek. Chareos elmosolyodott. a katonák elbarikádozták magukat és dacoltak a mindenfel l özönl nadír harcosokkal. „Adjátok meg magatokat. – Zavarlak? – érdekl dött az öregember. akik keresik t. – Örökké változik. de Beltzer leugrott a kaputoronyból. Ez aggaszt téged? – A id sebb testvér nemet intett karcsú kezével. – De miért nem jössz fel ide. Fynn és Chareos maradt életben. és sértetlenül távozhattok!" – kiáltotta fel. uram" – felelte Chareos. majd vagdalkozva-kaszabolva visszaverekedte magát a torony kapujáig. látta. szemközt az öreggel. amikor eljön az ideje. „Ez ellenkezne a parancsainkkal" – felelte Chareos. Nem kell viselned ezt a köntöst ahhoz. Azon az éjszakán maga Tenka kán sétált a kaputorony alá. Maggrig.. és egymaga visszaszerezte a gothir lobogót. Az ellenség szinte egész nap a falakat ostromolta. Te viszont már két éve itt vagy. A nadírok bevették az er döt. fiam? – Nem. de a véd k kardjai és fejszéi visszakergették ket. mégis állandó a szépsége. – Megérintett már a Forrás ereje. Chareos elmosolyodott. – Egyáltalán nem. és azon gondolkodom. hogy megvitassuk ezt?" „Dobjatok le egy kötelet!" – szólt fel a kán. hogy egyik id sebb rendtársa közeledik. ahogy felidézte magában az emléket. Parnio. . és amikor megfordult. de csak akkor. Még mindig kételkedem.. atyám. csatlakozz hozzám! A fehér köntös id sebb szerzetes leült az asztalhoz és felpillantott az égre. „Mi a fontosabb nektek? A kötelesség vagy a szabadság?" – tudakolta a kán. mint a báránybend nek. ami még itt tart. A kaputorony szedte a legtöbb áldozatot. Azok. oldalán sámánjával. Ekkor lépteket hallott maga mögött. hogy használd a könyvtárat.

én Bel-azar egyik h se vagyok. és én semmi h siest nem látok ebben. fiam. – Bel-azar! Ma már másodszor hallom ezt a nevet! Ez a név semmit nem jelent. mert jó a szemem és fürge a karom. de senki nem látja ket. Gondolj csak bele! Miért kellene tartania Bel-azar hírneves h sének az olyan csodálatos örömt l. és akkor szeretet is lenne az életedben. Emberek haltak meg ott. mert rejt zködsz. mégis megpróbált segíteni egy n n. – A fényre. mi tart itt. és vigyázz a gróffal. de az tette h sies volt. Az élet ajándéka túl hatalmas ahhoz. Érted. akit a köszvény megnyomorított. . – Akkor azért vagy itt. hogy ez így van.. mintsem hogy újra átéljem. és jól forgattam. És a biztonságos névtelenség.. hogy elmenjek. és az is biztos. – Ha a névtelenséget keresnéd. Szerte a világban élnek olyan férfiak és n k. fiam! Er lakozik benne. Egykor szerettem. Volt egy kardom. – Azt gondolnám. akik h stetteket hajtanak végre. és az igazat megvallva. de ugyanakkor kegyetlenség is. Inkább maradok egyedül. és ez nem jó indok. Mégsem vágyom arra. De a veszteség fájdalma túl sok volt nekem. és ismét az ablakhoz sétált.. Az emberek énekelnek rólad. – Tévedsz. – Igaz.– A valahova tartozás kényelme tart itt. – Adj id t a dolognak.. – Ahogy kívánod. ha hinnék. Nem harcosok vagyunk: ez nem a Harmincak Temploma. Talán a válasz csak annyi.... A nevem megéneklik a gy léstermekben és a kocsmákban. ne viselj szürkét. akit megtámadtak.. atyám. Az öregember felállt. Egyetlen ökölcsapás végzett az aggastyánnal. hogy magam sem tudom. Ez a különbség. Chareos. hogy legyen. – Egyáltalán nem. hogy így vesztegesd el. atyám. ismét szerethetnék.. atyám. nem tartottad volna meg saját nevedet. Jó régen láttam egy öregembert. Vagy rosszul gondolom? Chareos felállt. Ellenben én. És amikor a várába mész majd tanítani t.. te még fiatal vagy! Feleséged és gyereked kellene. hogy tanítsd meg t a kardforgatás m vészetének rejtelmeire. mert nem volt semmi esélye. hogy mir l beszélek? Egy katonának mindig van esélye... De annak az öregembernek a tettét isten el tt zengték el. Chareos. De nem hiszek. hogy nem engedtél volna a gróf kérésének. mint a szerelem? Chareos az öreg felé pördült: szeme elsötétült és haragtól szikrázott. atyám.

hogy mit jelent ez? – Nem.– Amikor megérkeztem. Amikor meghalt. Te igen? – Fiam. míg vöröses-ezüstös szakállát alvadt vér pöttyözte. és letérdeltem a sámán elé. – Tudod. legalábbis elméletileg. aki semmit nem tesz ok nélkül. hogy sör legyen benne. és rámeredt a tükörképére. Erre vállat vont. imádkozni fogok. és ül helyzetbe tornázta magát. Valami oda vonzott. amit l meglódult a gyomra. hogy megtudjam. mire leroskadt az el tte álló székbe. – Csodáltad t? – Igen. homlokán horzsolás éktelenkedett. majd az ágyat megkerülve az ablakhoz sétált. így mi gy ztünk. A gothir lobogó még mindig a miénk volt. Beltzer túszként ott akarta tartani. ellátogattam a nadírok földjére. és azt mondta. Rátört a hányinger: az ajtó feltárult mögötte. De olyan ember volt.. Friss leveg áramlott be az enyhe szell szárnyán. és a slejmhez kevés vér keveredett. mi pedig meséltünk a sajátunkról. Nemes lélek lakozott benne. hogy miért kíméltek meg minket aznap. Maelt pillantotta meg. rajta pirítóssal. A férfi harákolt és kiköpött: ajka felrepedt. amikor egyedül felmászott a falon. De nem tudom. arca jobb felén pedig egy vékony vágás húzódott. és elvonult a csapataival. az álmairól. – Nem mondta el? – Nem. sajttal és egy kancsóval: a férfi azért fohászkodott. de az én szavam er sebbnek bizonyult. ott.. éppen elvesztél a gondolataidban – szólt az öreg kedvesen. amit l meglibbent a függöny. Mesélt az életér l. és egészen hajnalig velünk maradt. Felhúzta a csizmáját. Belovagoltam a Farkasok táborába. hogy a kínok tengere háborog a koponyájában. hogy mi sio-kasz-atrák voltunk: a szellemmé válók. és megálltam Ulric hatalmas sírja el tt. Az öltöz asztalon talált egy tükröt. Az egyik szeme bedagadt és feketére színez dött. és ez évek óta visszajár kísérteni. – Megosztod velem az emlékeidet? – Bel-azarra és Tenka kánra gondoltam. Beltzer arra ébredt. aki egy tálcát hozott. és kinyitotta. Pirkadatkor a kán lemászott a kaputoronyból. hogy miért hagyott minket életben. aztán talpra kecmergett. ahol Tenka kánt is eltemették. . Az utolsó éjszakán töprengtem. Amikor megfordult. Felnyögött. Megkérdeztem t le.

. ahol pislogásra késztette az er s napfény. Beltzer. – Rajta. – Ne leckéztess.. azután pedig elt nsz innen! A férfi ökle nagyot csattant az öltöz asztalon. és körbe nézett az . – A kínjaid csak rád tartoznak. Kimész fát vágni. de az asszony követte. amikor lerogyott egy sziklatömbre.– Köszönöm – mondta. a kérked .. – Hol van Naza? – kérdezte a férfi. Nézd meg a vért a leped n! És olyan büdös vagy. és mindent összevetve igyekeztél tönkretenni mindazt.. tartozik nekem. és nekivágott a dombos vidéknek. a szállásért. Beltzer. a tunya. megértetted? – . – Szánalmas vagy – mondta Mael és csíp re tette a kezét. Mael! A fejem. és megpróbált a lensz ke n re összpontosítani. és kirontott a következ . – Bement a városba: ma vásárnap van. amiért a férjem dolgozik. ki vagyok én. Mire visszajön. Bel-azar hatalmas h se! Gyere hát! Beltzer elcsörtetett mellette. vagy a sörért. amit mondok? Semmivel! Két hónapja vagy itt. Hallod. – Beltzer vagy. asszony? – Tudom – lépett közelebb a n . Balra indult. verekedéseket provokáltál. amíg ki nem egyenlíted a számládat! A favágástól és a f részelést l majd kitisztul a fejed. – Tudod. de Mael kinevette. és haragja tüzes korbácsként csapott le újra meg újra. – Hogy merészelsz így beszélni velem? – dörögte. de alig fél mérföldet tett meg. addigra elt nsz innen. – Amikor végeztél a reggelivel.. A férfi kitámolygott a kocsma mögötti udvarba. ki vagy! A férfi felemelte a kezét. mintha meg akarná ütni. miközben sértegetted a vendégeinket. hogy még ebben az évben. maga pedig talpra szökkent. – Nem tartozik semmivel. Beltzer. lemész a fáskamrába! Ott pedig addig dolgozol. üres terembe. Én pedig nem érzek sajnálatot részeges tuskók iránt. A fáskamra t le jobbra volt. hogy attól minden egészséges ember gyomra felfordulna! Mikor fürödtél utoljára? – Azt tudom. keser sört l és hányástól b zlesz.. amikor az asszony letette a tálcát. Hát persze hogy tudom. Izzadtságtól. és még egyetlen raqot sem fizettél az ételért. A n ránézett és megcsóválta a fejét. a részeges. balra nyílt mez nyújtózott.

ahogy a markába simul az egykezes fejsze. se ital. hogy a kosz kiszálljon bel le. és érezte a megmunkált fa simaságát. aztán beleküszködte magát. barátom? – tudakolta. Nem sokkal dél el tt abbahagyta a munkát. akik hamarosan jönnek ebédelni. a férfi pedig némán evett: majd megveszett egy korsó sörért. amint visszasétál az udvarba.emelked -ereszked tájon. mintha meghaltam volna – felelte a férfi. Megállt a pataknál: levetette medveb r zekéjét és szürke gyapjútunikáját. nekicsapdosta a sziklának. és nekiállt áttalicskázni a fát az udvaron. Megvárta. de félt az elkerülhetetlen visszautasítástól. Kimosta a ruhát. Medveb r zekéjét a karjára vetette. Mael nézte. . amit csak a magányos emberek ismernek. a b zt l majdnem elhányta magát. az asszony elébe rakott egy tányér ragut. és alig hallhatóan szitkozódott. hogy a hasábokat halomba rakja a kályhák mellett. és kivitt neki egy kancsó sört a fáskamrába. csak a farkasok vonyítása. pedig nem vágyott hallani a n csíp s szavait. de ott nem volt semmi: se étel. és megtöltött egy korsót. Amikor a déli roham nagyjából elmúlt. – Hogy érzed magad. Három mérfölddel távolabb állt a faháza. és kimosta a vért a szakállából. Szívét elöntötte a szégyen. Élvezte. és nekiállt elkészíteni a vajastésztákat és a süteményeket a tanyasi munkásoknak és gazdáknak. Beltzer a fáskamrában keményen dolgozott. amíg meg nem hallja a fahasábokba hasító fejsze tompa duhogását. majd átnyújtotta a hálás Beltzernek. és visszafordult a fáskamra felé. majd becipelte ket a kocsmába. és belelépett a vízbe. mentalevelekkel dörzsölte be a testét. meg kenyeret. Amikor visszatért a patak partjára és felemelte tunikáját. Karja mit sem vesztett korábbi ügyességéb l. hogy lesuvickolja magát. majd visszatért a konyhába. és minden egyes csapása tisztán zúdult le. Mivel nem volt nála szappan. felhajtva a korsó tartalmát. – Rosszabbul. – Jó sokáig zuhantál – mondta magának hangosan. majd kicsavarta. Majd csizmáját a ruhái mellé rakta. Naza alkonyatkor tért vissza. melyek majd a kocsma nagytermének két végében elhelyezett fémvázas kályhákba kerülnek. és olyan üresség. Mael nem szólt hozzá. hasábokra hasogatva a rönköket.

csakhogy ismét megmászhassam. Naza. Örülnének. és meleg ételt is. – Tartozom neked. mint te. – A feleséged jobban megért. De amikor ledobnak róla. Ma éjjel idekint fogok üldögélni és gondolkodom. – Kiküldök majd egy kancsót. Eladnám érte a lelkemet. Visszavettem a lobogót. – Nem kell ezt tenned értem. És rájöttem. ha meglátogatnád ket. Csak a felh k. és az is vagyok. Beltzer megrázta a fejét. mennyire vágyódsz utána! Ölnék érte. ha meghalok Bel-azarnál. – Ne vágyódj hát rá! Gyere be inkább és igyál egy kortyot! – Nem. A múlt éjjel alapos verést kaptál. De nem lett. de én nem tudtam beszélgetni velük az nyelvükön költészetr l és politikáról. – Nem – mondta Beltzer szomorúan –. Azt hittem. Én voltam a leghíresebb ember Gothirban. és úgy éreztem magam. – Inkább pihenned kellett volna. Én voltam a zászlótartó. Csakhogy ott nem volt semmi. Idekint fogok ülni.. És mostantól megdolgozom az ételemért. van ebben valami hagymázas.– Szükségtelen volt ezt csinálnod – mondta Naza. Küldetek néhány takarót is. – A halál éppen elég gyorsan eljön az emberért – felelte erre Naza. hogy a hírnév révén lesz bel lem valaki. Azóta semmi sem alakult jól. se olvasni. Nem lesz verekedés.. Semmi. . és sosem álltunk közel egymáshoz. jobb lett volna. – Miért nem keresed fel Maggrigot és Fynnt? Még mindig ott áll a házuk a Nagy-völgyben. barátom. Nem. Egyetlen dologhoz értek: meg tudok lendíteni egy fejszét. – Mindig maguknak valók voltak. Ott álltam a hegy csúcsán. és beszélgethetnél velük a régi szép id kr l. ó. A hegy nem engedi. Korábban csak egy földm ves voltam. – Tudod. És most már földm ves sem lehetek többé. Annyira ostoba ez az egész dolog. Ott álldogáltam és üldögéltem a körükben. a pénz és az ajándékok csak úgy ömlöttek.. mint egy bolond. hogy azon a hegyen nem lehet élni. nem tartozol nekem semmivel. Nem lesz italozás. aki nem tudott se írni. Borral és étellel vendégeltek meg.. Persze a nemesek egy darabig elhívtak a váraikba. Éppen erre van szükségem – mondta és megemelte a korsót. Naza. Megöltem néhány nadírt.

ifjú Lórin! – mutatott rá a szerzetes Salidának. Most pedig kérem. Csakhogy a kardot a kézbe kell fogni. Noha nem lesz kardforgató. várva Chareos utasításait. Chareos pedig roppant elégedett volt az eredménnyel. – Akkor légy te. – Megkérdezhetem. Egyikük. ahogy csak tudtok. A pályát az el z napon fejezték be. – Addig mászkáljatok a cölöpökön. hogy megtanuljuk a kardforgatást? – De igen. onnan pedig egy bezsírozott pallón át le lehetett jutni a földre. A többiek nem nevettek: tudták. majd gyertek vissza. de elszánt kölyök volt. A reggeli nap fényesen ragyogott. ahol Chareos várt rá. nyolc sort alkotva. Hárman lecsúsztak: nekik újra kellett kezdeniük a gyakorlatot. Az ifjak az építményre meredtek. és óvatosan elindultak. olyan gyorsan. megfordult. és felbukott a sárban. nagyuram. Azok ide-oda gördültek és csúszkáltak a súlya alatt. és a rétet szegélyez szilfákat lágyan simogatta a könny szell . Ellenben az egyensúly jelent mindent. az pedig a pengeforgatók tudásának csupán egyik eleme. Egyetlen nekirugaszkodással átröppent a második halom fölött. forduljatok meg. A farakás végéhez egy megcsomózott kötelet er sítettek. rájuk . urak – szólt Chareos –. és rálépett a rönkökre. A rönkök bezsírozott fagörg kön nyugodtak. A másik öt ifjút az akadálypályára vitte. a kopjások kapitányának vörös hajú fiára. amivel át lehetett lendülni a következ farakásra. melyek ideoda tudtak gördülni. azt akarom. hogy felvezessen egy jó hat láb magas rönkrakásra. és lassan a kötél felé indult. és Chareos kedvelte. A fiú bátran felszaladt a pallón. Nyolc ifjú tanonc állt a cölöpök el tt. amíg vissza nem térek – közölte velük. hogy miért? – tudakolta Patris. a gróf legid sebb fia. majd visszarohant oda. – Nem azért vagyunk itt. majd egymásra. A többiek el vigyázatosabban követték. foglaljátok el a helyeteket! Az ifjoncok felléptek a cölöpökre. Egy hosszú pallót állítottak fel úgy. de elhibázta a földet érést. egy Akrin nev kövér fiú a városi magistrátus magas rangú tisztvisel jének gyermeke volt. Patris könnyed léptekkel haladt. hogy menjetek végig a cölöpökön. de sikerült felegyenesednie. ket Chareos félrehívta.Negyven darab. – És most. két hüvelyk átmér j facölöpöt vertek bele a gyepbe: mindegyiket három lábra egymástól. Senki nem jelentkezett. mire majdnem elesett. – Ki akar els nek menni? – kérdezte Chareos.

A fiú fürgén felrohant a pallón.. – Nyilván tisztában vagy vele. Most pedig próbáljátok meg még kétszer. az akadálypálya végén azonban a lefelé vezet bezsírozott palló kifogott rajta: a fiú megcsúszott és a sárba zuhant. hogy is megkísérelhesse.. – Hadd lássalak! – szólt a szerzetes. hogy túl sok súlyt cipelsz magadon. és elindult a farakáson. Miel tt földet ért volna. oldalra csavarta a testét. és berogyasztotta a lábát. de az anyád elront téged. de gyengécskén szerepeltek. Bár a rönkrakás megmoccant. A másik két fiú megpróbálkozhatott a másik akadálypályával. Egymás után vallottak kudarcot az akadálypályán. hadd próbáljam meg! A szerzetes bólintott. Ritka az. amikor a harcos kellemes körülmények között küzdhet. aki belemarkolt a fiú csíp je fölötti húsba. Figyeltél. átjutott a rönkökön. de Akarin nem. – A gróf fiát valamivel távolabb vezette a többiekt l. A katona harcol es ben és sárban. és ugyanebben a sorrendben. Remek fiú vagy. – Kérem. – Csúfot znek majd bel lem – kérlelte. Minden problémán gondolkozz el! – Úgy lesz. szörnyen festetek. Chareos mindegyiküket magához szólította. Óvatosan mozgott. és a kötél felé tört.is sor kerül majd. A nemesifjak drága. ha kérhetném. aszály és árvíz idején. de a tested nincs egyensúlyban. elérte a kötelet. miként jöjjek le rajta. Chareos visszasétált a cölöpökön gyakorló három ifjúhoz. – Efel l szemernyi kétségem sincs. guggolóállást véve fel. Közülük ketten már sokkal ügyesebben vették az akadályt. ne pedig mézes süteményeket. És ne is cukorkákat. akkor étkezéseid számát csökkentsd napi egy alkalomra. A lábaid er sek. a kövér legény pedig felrohant a pallón. hogy csak egy esélye van a sikerre. De a háború még szörnyebb állapotot teremt majd. majd elrugaszkodott. Zöldséges-húsos ragut egyél. Nagyobb súlya alatt a rönkök nem . de nem volt benned semmi eredeti. míg legutoljára Patris maradt. Akarin könyörögve kérte Chareost. – Most már tudom. De az igazi háborúban egy tisztnek lehet. hímzett selyemtunikáját sár és kosz mocskolta be. tökéletes egyensúllyal érkezett rá. és tanultál barátaid hibáiból. Chareos mester – felelte a fiú. Ha valóban kardforgatóvá akarsz válni. mire a fiú vörös arccal megállt a kardmester el tt. mert nem gondoltad végig a problémát. – Ügyes voltál. A bezsírozott palló azért csapott be. – Uraim. hóban és jégben.

mint amit te nyerhetnél bárki mástól. hogy nem folytatja tanulmányait. mire Chareos megérkezett. Akarin feltápászkodott. Akarin rengeteget tanult Patristól. . neked. – Az unokafivérem. mire a többi fiú hahotában tört ki. és kiegyenesedve megállt. hogy ket a lehet leghasznosabban vesd be. de a karja és a lába kék-zöld lett a számtalan ütést l. Majd párokba állította az ifjakat: Patrist Akarinhoz osztotta.mozogtak annyira. akinek el kell t rnie a gúnyolódást. Ilyen a falka természete. – Tanítsd t! – És ki tanít engem? – Nagyuram. – Ezt nem értem. Nagy loccsanással érkezett le. uraim – búcsúzott Chareos. Mire a délutáni edzés véget ért. hogy ez szolgálja legjobban az érdekeit. – Hol van Akarin? – Úgy döntött. A gróf fia odaballagott a szerzeteshez. nagyuram? – érdekl dött szelíden Chareos. – És ezt te rendezted el. – Holnap találkozunk.. – Miért kerültem a malackával egy párba? – Mert te vagy a legjobb – felelte Chareos. – kicsoda? – tudakolta Chareos. Akarin nem jelent meg: helyette egy karcsú fiú állt Patris mellett. – Öltözzenek fel jobban. mint tisztnek. és kinyitott egy ládát. Elrugaszkodott a kötélen. Meg kell tanulnod. Aleyn – felelte Patris. mint a többieknél. vívómaszkok és láncingek voltak. amint tör dötten elvonulnak.. Chareos tudta.. hogy veled van egy párban.. pedig egy sáros pocsolyába huppant. visszafojtva el tör könnyeit. amelyben kardok. – Majd elválik – felelte Patris. és nézte. amit az id sebb fiú mért rá gyakorló fakardjával. Akarin többet fog nyerni abból. – Szóval mostantól fogva az én gondom? – Hiszem. rengeteg ember lesz a kezed alatt. de az kicsúszott a kezéb l. és nem mindegyik lesz tehetséges. és a tiédet. hogy megbirkózzanak a holnappal! – kiáltott még utánuk. és téged majd én foglak tanítani. A fiúkat elvezette a közeli legel re. Másnap délután az ifjak már összegy ltek a cölöpöknél. hogy mindig van egy.

Jó napot mindnyájatoknak! Ezzel Chareos meghajolt. – A gróf a gy lésteremben vár rád – mondta neki az id sebb testvér. Számított valamiféle válaszra. és fellépdelt a terembe vezet lépcs kön. Mivel ezek az ifjak a barátaid. a filozófus írásait.. bárkit megvessz ztethetett. nem lesz senki a csapatomban. induljon neki a cölöpöknek. én pedig többé nem állok a szolgálatodra. – Sértegetni merészelsz? – förmedt rá a fiú Chareosra. A szerzetes oda sem figyelt. Amikor tiszt leszek. Tévedtél. de személyisége nem volt hibátlan. – Ezért még megfizetsz! – ordította Patris. hogy maradjanak.. és vonják magukra a nemtetszésedet. – Mint ahogy az enyémben sem. vagy bebörtönözhetett. és az árkádos kerteken át elindult a gy lésterembe vezet lépcs k felé. mire a karcsú. Így hát nem lesz több lecke. – Senki sem mozdul! – parancsolta Patris. aki ne lenne minden ízében kiváló. fagyos csendjében leült. csak visszatért a szobájába. hogy nem lesznek köztük disznók. nagyuram! – szólalt meg Chareos. de megtehette mindkett t is. és olyan kegyetlenség. nem kérem ket arra. Belefeledkezve az olvasásba észre sem vette. és ha a szeszélye úgy diktálta. Nem Patrisra volt mérges. nagyuram – felelte Chareos jegesen –. és bizonyos mértékig függnek a kegyeidt l. mire az ifjak megdermedtek. Chareos elhagyta a könyvtárat. hanem magára: el re kellett volna látnia. Az olvasóterem hideg. Chareos mester. Azt javaslom. majd távozott. A gróf fia remek atlétának t nt. amit nem lehetett kordában tartani. Ekkor egy kéz érintette meg a vállát. A gróf egyedül álldogált a déli ablaknál. hogy ez történik majd.– Így igaz. hogy te és az unokafivéred azonnal távozzatok. Megzabolázhatatlan önteltség jellemezte. és kipréselt magából egy mosolyt. nagyuram. de a gróf még mindig teljhatalmú úrnak számított a Délvidéken. ujjaival ritmikusan ütögetve az ablakpárkányt. bár dühét csak nehezen gy rte le. Amikor lecsillapodott kissé. fiatal férfi felé fordult. – Köszöntelek. felkereste a könyvtárat. – Te magad ejtettél szégyenfoltot a neveden. Nemes . Chareos összeszedte a gondolatait. A többi urat megkérem. Gothirban a régi feudális törvények javát mára felülbírálták. hogy elröppennek az órák. És bizonyos. és nekiállt olvasni Neucean. amiért elbocsátotta Patrist – na de hogy a gróf személyesen keresi fel? Méghozzá ennyire sietve? Ez nyugtalansággal töltötte el.

A fiad roppant tehetséges. így a törvény nem is vonatkozik rám. nagyuram. A leckék folytatása azt jelentené. Ha úgy érzed. ugye? Hát persze. az rség kapitánya párbajra akar hívni. Azt javaslom. Jobb lenne a fiúnak. Szabad emberként döntöttem úgy. hogy gy zött. a jelentéktelen ügybe. hogy ezért nem kapok fizetséget. hogy beleavatkozz ebbe. – Akkor hát azt mondod. hogy is hívják? Akarin. hosszú. – A leckékr l van szó? – Mi másért lennénk itt? Szép kis felfordulást okoztál. hogy a sértés az én családom fejére száll? Légy óvatos. és az Arngir Ház a gy zelmekhez szokott. és ezt te is tudod. – Mi legyen a megállapodásunkkal.. A feleségem fel akar lógatni téged. a fiam meg akar botoztatni. Chareos felállt és viszonozta a gróf jeges pillantását. hogy szükségét érzed. – Nagyuram – szólalt meg végül –. nagyuram? Rengeteg kardmester van. A leckék folytatódni fognak. hogy kérd meg a gyereket. én a legnagyobb becsben tartalak téged. Chareos! Gondold meg. és ezzel egyesek szerint megsértettél engem is. Chareos eltöprengett az ajánlaton. Chareos. bár én rámutattam. de öntelt. – Te beszélsz önteltségr l!? – csattant fel a gróf. a leckék pedig folytatódhatnak. hogy tetteim szégyent hoztak rád. akkor fogadd el . a rabszolgaszerz portyák és számtalan kötelezettséged mellett felesleges ezzel is bosszantanod magad. és intett a szerzetesnek.? Hogy menjen vissza az osztályodba. hogy foglaljon helyet az ablak melletti széken. – Nem ez a lényeg. Senkivel nem kötöttem szerz dést. hogy öntelt legyen. ha másik mester keze alá kerülne. hogy a leckék folytatása üdvözít lenne. Mindazonáltal én nem úgy látom.. – A kövér fiúra gondolsz.. de a gróf állva maradt. – A jó és a rossz kérdését kell itt figyelembe venni – felelte a szerzetes. sz ke haja.. majd megrázta a fejét. Megsértetted a grófság örökösét. A nadírok. melyet g zzel bodorítottak a régens udvarában uralkodó divatnak megfelel en. De én meg akarom oldani ezt az ügyet. hogy a tanítástól való visszalépés aligha számít b nnek. hogy leckét adok. A szerzetes lassan nagy leveg t vett. hogy ez mit jelent. – Minden joga megvan ahhoz.. Azután párba állíthatod bárki mással. az én fiam... Szóval mit tehetünk? – Ennyire fontos ez az ügy. Chareos? – kérdezte a gróf. – Rámutatnék arra. A szerzetes leült. – Tényleg sajnálom.metszés arca volt..

onnan pedig tovább Drenanba. Hogy nem lesznek kivételezések. de megakadályozta a többieket is az utasítások végrehajtásában. A gróf elmosolyodott. a nadírok violaszín szem vezére ült a körükben. Már alig várom a napot. – Még mindig velem óhajtasz gyakorolni. sarkon fordult. de a gróf láthatóan nem sietett véget vetni a találkozónak. A tizenkét aranypénzre gondolt. Északra utazhatna. a szíve vadul vert. Vagriába. Talán most kellene elmennie. ott a kaputoronynál. amikor Tenka kán. majd elhagyta a termet. Chareos örömét lelte a himnuszok éneklésében. nagyuram? – Igen. ember! Azt. a f városba. Gondolatai visszavitorláztak az utolsó éjszakára. És ahogy megegyeztünk.. és az a nyugtalanító gondolata támadt. A kétórás istentisztelet a végéhez közeledett. uram. az ottani nagy könyvtárba. Vajon nyilvánosan fogják megalázni? Az ablakhoz ballagott. hogy a következ gyakorlás nem lesz valami kellemes élmény. – Fagyos csend telepedett a két férfira. Patris azonban nemcsak elbocsátotta az egyik tanítványomat. Chareos lerogyott a székre: a keze remegett. De akár még délre is mehetne.. Logar veszi majd át a kardmesteri feladatot. a rituális imák kántálásában. – Nem fogok. Nem változtathatok ezen a döntésen.legalázatosabb bocsánatkérésem. vagy délkeletre. hogy nem fogsz változtatni. De a diákokkal a kezdet kezdetén tisztáztam. és készleteket az útra. és a reggeli ájtatossághoz társuló valahova tartozás érzésében.. melyekben megegyeztünk vele. találkozunk váram csarnokában a kérelmez k napján. ami még mindig ott lapult a szobájában elrejtve. – Nem változtathatsz? Az igazat mondd. – Legyen hát – mondta végül. hogy a gróf megtartotta szolgálatában. mennie kell. Semmi értelme nem volt annak. hogy a leckéket illet en nem számítanak a rangok. Mit sem számított. ehelyett perceken át fel–alá sétált az ablak el tt.. Tekintete átvillant a termen: majdnem elégedett volt itt. és veled. Vehetne bel le két lovat. Vagy ez alól a kötelesség alól is kibújsz? – Egyáltalán nem. . ahogy mondtad. – Úgy lesz. A szabályok szerint. – Akkor hát ott – szólt. át a nadírok földjén. – Miért hagytál minket életben? – suttogta maga elé Chareos.

Egynek érezte magát a Szürke Renddel. A szerzetes nem akart a szürkére alkudni: odakint a Vadvidéken túl felt n lenne. Az árverés élénk ütemben haladt. tüzes és büszke szempár. aki bevezette. szürke. Chareos pedig kezdte elveszíteni az érdekl dését. Az árverések itt mindennaposak voltak: éles szem gazdák és nemesek bukkantak fel. a szerzetes pedig odalépett hozzá. vagy túljutott már fénykorán. mert ez a hátas végzett Trodiannal: ledobta. A licitálás lagymatagon indult. – Úgy értesültem. – Vigyázz. amíg a bikákat bevezették a körbe. Amint átlépett rajta. ahol átszuszakolta magát az emberek között és elindult lefelé egy keskeny sikátorban az él állatok piacához. lehajtott fejjel kisorjázott. A cs dört itt kötötték ki. f leg a drenai bikáknál – ezek kurta szarvú. és ez önmagában elegend volt az egykori katonának. a kerítés mellé. irdatlan hústömeggel. De ez az állat olyan volt. A férfi. nem úgy. de ezúttal a porond hátsó részén kínált érte többet valaki. méghozzá fele akkora összegért. és megsimogatta verejtékez horpaszát. amikor megnyerte az árverést. és még jobban meghökkent. idegesen pillogott rá. hogy aggódsz – felelte Chareos. hatalmas jószágok voltak. Ekkor vezették be a szürke jószágot. De felteszem. és elindult a teraszokon lefelé a déli kapuhoz. A mellette ül férfi odahajolt hozzá. arcát árnyékba vonta kámzsája. míg el nem érte a f teret. mint testvéreié. és a bikák és lovak leszármazását hosszan ecsetelték a kör alakú teret körülölel bokszokban. Egy óra elteltével aztán sorra kerültek a lovak. aztán halála tiporta. Majd ismét licitált egy deres kancára. – Köszönöm. fejéhez simuló fülek. mint amennyit a heréltért kínált korábban. A többi ló javarészt pókos volt. A szerzetes hagyta magát sodortatni a tömeggel.hogy hite csekélyebb volt. fivérem. mintha attól tartana. Chareos el reküzdötte magát az els padsorba. Felállt térdel helyzetéb l és a többiekkel együtt. A reggeli napsütés üdít volt a templomhajó hidege után. aki három sorral feljebb foglalt helyet. akár a sas. ívelt nyak. hogy gyilkos vagy. hogy a jószág bármelyik pillanatban felágaskodhat és szétzúzhatja a koponyáját. Chareos pedig kilépett a hosszú kertbe. Hosszú. Chareos egy pej heréltre alkudott. hogy az éremnek van másik oldala is. amikor felemelte a karját. és csendben üldögélt. de vesztett egy nemesifjúval szemben. majd felállt és a porond hátsó részéhez indult. Chareos pedig maga is meglep dött. mint egy pej vagy egy gesztenyebarna paripa. – Gondosan szemügyre vette a paripa lábait. – . a kolostor csendje tovat nt a piacra tolongó sokaság zsivajában.

– Ahogy kívánod – felelte az árverez írnok. Mutass egy szablyát! Mathlin a távolabbi falhoz ballagott. Nyeregre is szükséged lesz? Több megfelel is van. és egy dupla vállú b r fels kabátot. egészen a kérelmez k napjáig. A penge csak enyhén görbült.. próbálkozz meg Beninnél. akinek a keleti kapunál van a m helye. Nagyon er sen be van olajozva és lepereg róla az es .. két vastag. Mathlint keresd. Haladj végig a Gyapjú utcán. viszont. rendezte tartozását. és kétfej csatabárdok is lehetett látni. majd megfordult és odasétált az árver k asztalához. – Köszönöm. – Akkor azt javaslom. melyet a bordák magasságában felhasítottak. szablyák és a gothir nemesek kedvelt párbajt rei. hogy megkönnyítsék a benne való mozgást. – A fivéred dolgozik a grófnak? – Nem. – Kardkovács. – Remek választás. Chareos kiválasztott egy magas kápájú. – Ez ventriai b r a legvadabb télben is puha marad. és leemelt onnan egy csillogó fegyvert. hogy itt istállózzák. Az fegyverei olcsóbbak. kurta döf kardok. de azt akarom. de mondd csak. sötét gyapjúnadrágot. csillogó fekete b rköpenyt is. Vett még egy sz rmével szegett. hatalmas termet drenai – átvezette a szerzetest a m helyén. mint az enyémek. míg el nem éred a Szürke Bagoly tavernát. – Tizenkét ezüstöt kérek a lóért. Mathlin – sötét szakállú.Remek jószág vagy – mondta.. akkor fordulj jobbra és menj tovább a templomig! Ott balra a második m hely. – Innen nem messze találod. és valószín leg éppen olyan jól megteszik. de a fivérem. Rövid sétát követ en elérkezett a Gyapjú utcába.. fehér inget. ahol lovaglóöltözéket vett magának: puha b rcsizmát. nekem csak a legjobb teszi meg. egészen a m hely mögötti épületig. – Még ma délután lovagolni fogok rajta – tudatta –. – Milyen pengét keresel. markolatát keresztvas védte. Még tulvárokat. szerzetes uram? – Lovassági szablyát. Chareos elmosolyodott. ki errefelé a legkiválóbb kardkovács? – Természetesen err l nagy vita folyik. uram – lelkendezett a keresked . és hat rézbe kerül egy hét. és elhagyta a piacot. A . Ott a falakra mindenféle kardokat aggattak: akadtak széles pengéj pallosok. – Ki dolgozik a grófnak? A férfi felsóhajtott. er s hámszíjú vagriai nyerget.

– Mivel nincs egyensúlya. azok között nem akad olcsó. akár a borotva. suhintott vele kett t. melyet a tanítványom kovácsolt. – Tegyél még hozzá egy vadászkést. Megkérlek.kovács Chareosnak dobta a kardot. szerzetes uram. és a készít je vérével h tötték – szólt Mathlin. – Legyen hát! De csak olyan kést kapsz. – Ez az ára. szerzetes uram. – Rossz a súlyelosztása – mondta végül. de élesnek t nt. A markolatvéd körbefonta forgatója öklét. majd el redöfött vele. ahol gyönyör en formált. – A legkiválóbb ventriai acélból kovácsolták. hát én még nem találkoztam vele. Mathlin leemelt egy szablyát és átnyújtotta Chareosnak. majd marokra fogta a pengét. Legyen hát. Alkunak pedig nincs helye. Mathlin elmosolyodott. Mathlin vállat vont. meg egy jó kardtokot. sehol törtezüst. Talán valóban Beninhez kellene fordulnom. – Ezt a tanítványom készítette. De megengedheted-e magadnak? – Mennyit kérsz érte? – Három aranypénzt. . Mert amit én készítek. kövess! – Egy másik terembe jutottak. megforgatta. megvédve a kardot tartó kezet. és nyélbe ütöttük az üzletet – felelte Chareos. aki ügyesen elkapta. akinek még sokat kell tanulnia. – Ha van ennél remekebb kard. nehézkes. A penge nem volt szélesebb két hüvelyknél. de díszítetlen kardok sorakoztak: sehol egy aranylevél. – Ennyiért öt lovat vehetnék.

– Egészséges lóra van szükségem. – Észben tartom majd – felelte Chareos ingerülten. mert néhány perc múlva a cs dör abbahagyta a hosszú horkantásokat.. majd ellen rizte a zablát és kantárt. – A felépítése erre vall. hogy a paripa egy fertályórán át a saját feje után menjen.. jó gyors lehet – szólalt meg a lovászfiú.2. uram? – Talán. Megnézte. Nyeregbe szállt és az árverés udvara mögötti sikátor felé irányította a cs dört. majd a másikat ismét felkínálta a lónak. hogy megteszek rajta egy-két utat. – Bajkever egy jószág ez. majd megzabolázta. hogy lova egy darabig lépésben haladjon... – Úgy sejtem. és balra fordította. és a jószág légzését figyelte. cafatokra tépné a száját. ahogy a cs dör teljes sebességgel vágtatott. – Talán igen. majd az egyik negyedet odanyújtotta a szürkének. – Ezt vedd le! – szólt oda a lovásznak. A lovászfiú vihogott. Húsz perccel kés bb már a várostól délre es domblábaknál járt: a szél a hajába kapott. Az is lehet. amit l feldörzsöl dne a ló háta. és horpaszán a tajtéknak már csak kevés nyoma maradt. viszont kordában tartja. de tekintete még mindig éber maradt. Nem kellett aggódnia. mire a ló elfordította a fejét. Chareos mellé állt. A gazdái keményen bántak vele. Kivett egy almát az ajtó melletti hordóból. hogy els ízben lovagoljon szürke hátasán. és a rablók úgy rajzanak köréd. mint legyek a kutyaürülékre.. Még szüksége lehet a zablára. és négy darabra vágta vadászkésével. Hagyta. – Chareos megrázta a fejét. A zabla súlyos volt és recés. felkaptatva egy szelíd rézs n. És ezzel a színnel annak is kell lennie. Ez a. szörny ség. – Nézd meg a száját! Máris mindenhol heges. és megette a negyedet. uram. Délutáni kilovaglásokra használod majd. A tetejére érve hagyta. Ezúttal a szürke elfogadta az ajándékot. hogy a nyereg alatti takaró nem ráncolódott-e vagy gy r dött-e össze. És a horpaszán is vannak. Aznap délután az új ruháit visel Chareos nekikészült.. és ezek régi hegek. . – Ne próbálkozz meg a Vadvidékkel! Az ilyen szín lovakat már egy mérföldr l kiszúrják.

felkaptatott a rézs n. – Jó napot! – Ezzel kilovagolt a tisztásról. és megsimogatta a hosszú és karcsú nyakat. melyet megtámadtak. Egy óra elteltével a szerzetes mögött elmaradt a város. innen délre. a gróf bajnoka. Felállt és szablyája markolata felé nyúlt. – Semmi közöm – felelte. Erre minden szín kifutott Logar arcából. és tetemek hevertek szanaszét a földön. amiért elhanyagoltad a kötelességed. hogy értesítem a grófot. – És most tedd azt. hatalmas t z tombol – szólt oda Chareos. Mindenfelé emberek rohangáltak. A magas. Ekkor már arra gondolt. mivel az alkony gyorsan közeledett. hideg szeme. és útközben egy facsoportra bukkant. de amikor Chareos könny vágtába ugratta a dombok között. hogy visszafordul. A fák között hamarosan egy tisztásra érkezett. háromágú szakálla volt. Fogd az embereidet és segíts nekik a t zoltásban! És tudd meg azt is. azonnal engedelmeskedett. . és a hatalmas cs dör végül csak elfáradt. – A dombokon túl. Az embereit l távolabb üldögél tisztet felismerte: Logar volt az. bár a lovas még mindig látta a tornyokat a párás messzeségben. Logar éppen egy fiatalabb tiszttel kockázott. ahol egy csapat katona ült körül több kisebb tüzet. Arrafelé lovagolt. – Nem vettétek észre a füstöt? – Mi közöd hozzá? – állt talpra könnyedén Logar. – De mikor mutatod meg nekem. amit mondtam! – Megfordította a cs dört és visszavágtatott a faluba: miel tt a falusiak segítségére sietett volna. és lepillantott az elé táruló pusztulásra. próbálva eloltani a lángra kapott nagy közös cs rt. Chareos elkáromkodta magát és visszalovagolt a katonák táborába. dél fel l imbolygó füstgomolyagokat vett észre. aki közelebb lépett a cs dörhöz. kurafi! Engem nem sértegethetnek a hozzád hasonlók! – Már meg is történt – válaszolta Chareos. és sötét. és elhátrált. Tizenkét ház égett odalent. a széliránnyal szemben kipányvázta az állatot. mire Chareos csitítani kezdte. – Egy falu áll a közelben. és most mindketten felnéztek. hogy miért is állsz bajkever hírében? A cs dör továbbra is lépésben haladt. A lónak nem tetszett a katona közelsége. amikor a lovas megérkezett. szikár férfinak.– Er s vagy és gyors – mondta Chareos. amikor a dombokon túl. Lefelé ösztökélte hát a jószágot egy rövidke lejt n. – Szállj le onnan.

Zekéje megperzsel dött. Megpróbáltunk ellenállni. mi pedig három nappal ezel tt segítséget kértünk a gróftól. csizmáján horzsolások éktelenkedtek. és a többiekhez rohant. száját eltömte a fa füstje. csupán erre jártam. – A férfi bólintott. Lerogyott a földre. de nem voltak fegyvereink. – Én nem vagyok katona. amikor szükségünk volt rájuk? – Honnan tudott a portyáról? – Paccus látnok: a napot és az órát is megmondta. Chareos a közeli patakhoz ballagott. – Kik voltak a támadók? – Nadrenek. Lepillantott új ruhájára. Mikor lovagoltok utánuk? Chareos felállt. miközben megérkeztek a katonák és nekiláttak az oltásnak. alaposabban szemügyre vette a falusi legényt. a szerzetes vállon ragadta. A tüdeje szinte perzselt.A cs rben dühöng t z megfékezhetetlennek bizonyult. így bejuthattak és kicipelhették a még lángra nem kapott gabonás zsákokat. A csapat tisztjét kell felkeresned: Logarnak hívják. de végül mindenütt kialudtak a tüzek. amit csak tudtok! A cs r menthetetlen. Jókép nek látszott. A küzdelem az estébe nyúlt. – Nem érdekel. – Fontold meg. Egy fiatalember lépett oda hozzá. Chareos hallgatott. legény! – figyelmeztette Chareos. hosszú fekete hajjal és s r szemöldök alatt megül metsz kék szempárral. – Ki kell hoznotok mindent. – Tizenegy asszonyunkat ragadták magukkal. – Ezer átok szálljon rá! – köpött ki az ifjú. Sudár és karcsú volt. akárcsak a nadrágja: az inge megfeketedett a füstt l. uram. hiába feketedett el az arca a füstt l és a faszént l. akik a nadírokkal üzletelnek. és lemosta arcáról és kezér l a mocskot. de a cs rben tovább dühöngött a t z. A vén Paccus el re jelezte a támadást. Három házat sikerült megmenteni. Méghozzá rabszolgákkal! Vissza kell szereznünk ket! Meg kell tennünk! . hogy mit beszélsz. Hol voltak a katonák. – Logar a gróf bajnoka. Amikor egy férfi rohant el Chareos mellett egy vödör vízzel a kezében. Az épület hátsó falán fejszével vágtak lyukat. Olyan törvényen kívüliek.

ami persze érthet . hogy az a terved. és az emberei egész nap ott táboroztak. aki tizenhat embert ölt meg párbajban. Láttalak a domb mögötti tisztáson. A seregben nincs helye gyáváknak. – Köszöntelek. Merre van ez a Paccus? Az ifjú a romba d lt falu túlsó felére mutatott. te tudtál a támadásról. Chareos? Arról az emberr l beszélünk. Számos dolgot látok álmomban. menj fel a grófhoz! Már közel a kérelmez k napja. – Hát kezd dik – mondta szelíden. Ki hibáztathatná ket ezért? – Én. Az öreg elfordította a fejét. Chareos odasétált hozzá. Kincstáraik tömve vannak a Drenanból. Elég mérges. hogy egy régi barát vár a hegyek között? Honnan? Onnan. hogy mi történik néhány szegény földm vessel? – Ezt nem tudom. És ma azt kívánom. hogy Logart lefizették? – Honnan tudom. hogy a kérelmez k napján elhagyd a várost? Honnan tudom. tekintete fényesen ragyogott a holdfényben. . hogy látnok vagyok. – Honnan tudod. mi történik majd? – Álmomban láttam. uram! Az öregember felpillantott. Ravennáért pedig még többet. hogy nem fogsz egyedül utazni? Honnan tudom. – Jó napot. – Szerinted Logar gyáva volt. Vagriából és Mashrapurból szerzett arannyal és ékszerekkel. – Ez rengeteg pénz – bólintott Chareos. bárcsak ne születtem volna ezzel az adottsággal. a fejpénzeket megnégyszerezték. – Szerinted tör dik azzal. amikor a hitvány Logart kérdezgetted a füstr l. amikor egy magas alak állta el az útját. de nem akartak belekeveredni a csatába. Honnan tudtad. Nem. a rabszolga-keresked k fizették le. – A nadírok meg tudják fizetni. A mi tizenegy asszonyunkért egyenként talán tizenöt aranyat is megadnak. Lentriából. aki azt állítja. Chareos! Miben segíthetek? – Te ismersz engem? Találkoztunk már? – Nem. Mivel a rabszolgaság tiltott a gothiri földeken. ahol egy öregember ült a földön takaróba csavarva. Miben segíthetek? – Van egy ifjú. Chareos felállt és visszaindult a cs dörhöz.– Akkor keresd meg a tisztet! És ha ez nem lenne elegend . és a hamuborította földre meredt.

ha nem egyetlen légvétel a születés és a halál között? Azt gondoltam. Chareos elfogadta és megrázta. és még valami. És hol lenne akkor a Forrás akarata? A szerzetes elmosolyodott. atyám. A lovas még egyszer visszanézett a falu füstölg maradványaira. Nézz meg alaposabban. hogy megértetted a létezés célját. A cs dör nyugodtan állt. hogy a szerzetesek csak azért élhetnek itt békében és biztonságban.. hogy úgy határoztál. nem lennének gyerekek. hogy felfegyverezve látlak – mutatott rá a szablyára és a vadászkésre. amikor elköltöd majd az aranyat. elhagysz minket – mondta az Parnio. és elbeszélgetek vele. vagy kiállsz velem. Nem becsülöm le a nézeteiteket: bárcsak sokkal többen osztanák ket! De nem teszik. gondolj az itt hever tetemekre! Két gyereket is láttam a hullák között. – Ahova utazom. Megtört emberként érkeztem ide. – Már réges-régen megtanultam. – Dehogynem ismersz. De itt az id . ahogy férfihoz illik? – El ször is felkeresem a grófot. Azután fontolóra veszem a kihívásod. hogy felfedted a Forrás akaratát minden dologban. és ti adtatok nekem új er t. Nagyon elszomorít. . – Ó. De ha mindenki úgy élne.. és kinyújtotta a kezét. mert karddal védelmezik ket. Egyszer en csak harcolni fogunk. És most megfizetsz ezért! – Párbajozni akarsz velem? – Nem ismerlek. áthajolt íróasztala fölött. – Rettent en sajnálom. a mai különös viselkedésedr l. atyám. atyám. – Az id . Logar? – kérdezte t le. hogy a kard nem nyújt védelmet. és nem lenne emberiség. mint ti és én. így a párbajszabályok nem érvényesülnek. Felállt. Logar. fiam? Mi az id . majd éber tekintettel ellovagolt a messzi város felé. Talán segítened kellene eltemetni ket.. Chareos. és képzeld az arcomat egy szürke szerzetesi köntös fölé.– Mit akarsz. – Chareos? A fene beléd! A rended szabályai mögé bújsz. amikor Chareos nyeregbe szállt. – Megsértettél. amit ma kerestél. Ám azt mégis el kell mondanom.. És most jó éjszakát! – Elindult. – Nem akarok ezen vitázni. majd visszafordult. ott szükség lehet rájuk. – Engem is elönt a sajnálat.

Máris több mint kétszázan voltak két rre. hogy a gróf túlságosan elfoglalt ahhoz. de mindannyiszor elküldték. és akkor láthatnád az univerzum mágiáját. át a hegyeken. barátom. Parnio lehunyta a szemét és szobormereven állt. Chareos a széles k lépcs kön elindult. A hosszú asztalokat már kivitték. akik lassan sorjáztak befelé a küls várudvarra. és mára a vár csupán egy sziget lett a nyüzsg metropolisz közepén. Kihúzta kezét a szerzetes markából. azok a férfiak és asszonyok. A nagy. atyám? – Van olyan szomorúság. fiam. hogy így védjék az északi megvámolt utat. de amikor Ulric nadír hordái el ször gy ltek össze. akiknek sérelmeit csak a gróf rendezhette el. minél messzebb a zsarnoki nadíroktól. és némán várakozott. Öt vagy tíz év múlva már készen állnál arra. Végül rendtársa kinyitotta a szemét. de Chareos is beállt az oldalkapunál állók sorába. A percek lassan teltek. megvasalt tölgykapu zárva volt. megrázta a fejét és vízzel teli kupájáért nyúlt. Az óceán nyugati peremén új székvárost emeltek. Chareos. és elpusztították a nagy déli várost. És most menj. hogy zavarja. A menekültek észak felé özönlöttek. ami nem arra való. De benned nincs gonoszság. Chareos pedig azt vette észre. – Utad hosszú lesz. a talgithiri vár pedig a gothir földek legdélibb pontja lett. hogy id el tt feltárjuk. és közölték vele. Minden Harmónia Ura legyen veled! – Mit láttál.– Ó. az odafent álló. az ország kettészakadt. Évszázadokkal ezel tt azért építették az er döt. akik azonban átengedték t a bels termek felé. Gulgothirt. Itt gyülekeztek a kérelmez k. mit m veltek a katonái. Azóta a város jelent sen megn tt. Egy szolga bevezette Chareost az ebédl terembe. a szerzetes pedig megfogta az ujjait és felfelé fordította a tenyerét. hogy tanulmányozd a valódi misztériumokat. a gothir királyság f városát. A szerzetes eddig háromszor próbált kapcsolatba lépni a gróffal. mennyire besz kült a gondolkodásod! Szerinted ez itt az egész mindenség? Csupán akolitus voltál. fiam. a gróf és kísérete pedig elfoglalta helyét. láthatóan még leveg t sem vett. miel tt a város közepén álló vár felé indult volna. keresztezett lándzsájú két rhöz. hogy válla megmerevedik. hogy tudassa vele. . Nyújtsd ide a kezed még egyszer! Chareos engedelmeskedett. amint kinyújtott kézzel üldögél. mert pihennem kell! Chareos még egyszer körbesétált a kolostorban. és veszedelmes.

és lefogták. és el retolakodott. és a védelmedet kérjük. – Akkor hát nem teszel semmit? – ordította az ifjú. – Üdvözöllek! Készen állsz a bemutatóra? . – Várjatok! – szólt rájuk a gróf. – Vessz zzétek meg! És tüntessétek el a szemem el l! – Ez hát a válaszod? – rikoltotta az ifjú. a fiatalembert pedig kivonszolták. akinek örökségét elorozta egy férfi. aki azt állította. Ekkor egy ifjú nyomakodott át a f kapun. a falu. hogy az összeget ki kell fizetni. A két r megragadta a férfi karját. akit szólítottak. nemesember volt. De amikor ezért folyamodtunk. pór! – bömbölte a gróf. és elkezdték kivonszolni. – Hadd beszéljen! Chareos felismerte a sudár falusi ifjút. A vádló igazát tanúkkal bizonyította. Tizenegy asszonyunkat ragadták el. A következ . A gróf elrendelte a felakasztását. Most már a gyávák uralkodnak a gothirok földjén? – Vigyétek! – üvöltötte a gróf. amit az esetre kellett szánnia. Arca kékre-zöldre volt verve és vér borította: elismerte az ellene felhozott vádakat. – Egy napra ennyi éppen elég. Az els kérelmez máris el ttük állt. A gróf a nemest további húsz aranypénzre büntette. mígnem déltájban a gróf felállt. a gróf pedig úgy rendelkezett. A férfit láncra verve vonszolták be a csarnokba. és éppen egy három bika eladásához f z d megszegett ígéretr l beszélt: a szállításkor megkapta az összeg felét. – Á. igen. nyomában az rökkel. hogy szereti t. Ki kell szabadítanunk ket. nagyuram! – Ó. – Ez az igazságod? A gróf a füle botját sem mozdította. – Adózunk neked. az embereid elbújtak az erd ben. egy özvegy volt.szemközt a kapuval. A panaszos mélyen meghajolt és kihátrált a teremb l. – A falumat martalócok támadták meg. továbbá öt ezüstpénz jár a panaszosnak az elvesztegetett id ért. hallgass meg! – kiáltotta. a gróf távoli rokona. az istenekre mondom! – jelentette ki. miközben a mieinket lemészárolták. Szomorú eset – mondta a gróf. Akit megvádolt. – De nem sokat tehetünk. Chareos! – szólalt meg ekkor a gróf. mit mond. mire az rök odaugrottak a falusihoz. A kérelmez k egyenként léptek el . és a kapu bezárult mögötte. és a fennhatóságom oda már nem terjed ki. – Nagyuram. de a többit nem fizették ki neki. – Ne kiabálj a jelenlétemben. hogy hallja. de az már a nadírok földje. Követtük a nyomokat egészen a hegyekig. hogy eladják ket a nadíroknak.

nagyuram – felelte Logar. megtornásztatva karjának. Kétsége sem volt afel l. tisztelegtek. Chareos a bal oldali pengét választotta. – Javasolhatom. annyira biztos volt abban.. nagyuram.– Igen. – Legyen hát! – bólintott a gróf. Pengéje kétszer villant el a szerzetes torka el tt. átvennéd a helyemet Bel-azar h sével szemben? – Örömmel teszem. – De el bb szólhatnék arról néhány szót. A bajnok összehúzta a szemét. gondolatai pedig ide-oda cikáztak. nagyuram – lépett el re Chareos. ügyet sem vetve Chareosra. hogy Logar megpróbálja majd megölni. – A vállam megsérült a múlt heti bemutató idején. A néz k két sorára pillantott. legalábbis egy bemutatóvíváson nem. ahogy mondtad! Egy apród lépett el . és észrevette az ifjú lord Patrist. Chareos hátat fordított neki és odalépett Logarhoz. Amikor a bajnok szitkozódott és el remozdult. és a gróf bajnoka rést talál a védekezésében. hogy véd álarc és láncing nélkül mutatjuk be tudásunkat? – Nem veszélyes ez? – tudakolta a gróf. hogy emeljük a látványosság izgalmát azzal. amit az ifjú mondott? – Nem szólhatsz! – fortyant fel a gróf. Hárított egy döfést. Mivel azonban nem akarok csalódást okozni vendégeinknek. a szerzetes vett egy mély leveg t. és hátraugrott. most már biztosan tudva. Logar váratlan támadásra lendült. Gépiesen átvett néhány gyakorlatot. de támadását mindannyiszor hárították. Szablyáját és kését az egyik párkányon hagyta. – Logar! – A bajnok felállt székéb l. és felkészült a támadás hárítására. A két férfi magasra emelte pengéjét. aki tudta. A szerzetes közben egyre mérgesebb lett: Logar meg sem próbálta védeni magát. Vajon ez a gróf . a gróf azonnal letartóztatná. hogy a katona meg akarja ölni. hogy ellazítsa izmait. de Chareos hárított. kezében két párbajt rrel. Még háromszor rontott el re. A fiú vigyorában kegyetlenség bujkált.. és odasétált a két beszélget höz. vallanak és lágyékának izmait. – Kezd djék! – kiáltotta a gróf. és még mindig sajog. – Nem szeretnék egy tragikus balesetet. kibillentve egyensúlyából Logart. de ez megf szerezné a bemutatót. és eltávolodott a többiekt l. hogy Chareos nem fog gyilkos csapást mérni rá. hogy csak id kérdése. majd összeérintették kardjaikat. – Legyen úgy. és könnyed mozdulattal jobbra csusszant. – Rejlik benne veszély. a klasszikus hurkot írva le csuklójával. de ha ölné meg Logart.

akinek a b rén a korbács csíkokat hagyott. Szerencsére csak kevés bajt okozott: vágása nem súlyos. Logar el revetette magát. – Véget ért a bemutató. És most. és felszedte szablyáját. A jeges düht l fuldokló Chareos körözött.. engedelmeddel most távozom. Chareos a gróf felé fordult. . Logar is megfordult. széthasíthatta volna az agyamat. majd gyorsan oldalra mozdult. Chareos oldalra szökkent és a markolatvéd vel Logar bal fülé mögé sújtott. majd kardjával magasan a bajnok pengéje fölé vágott. Felszegett fejjel hagyta el a termet. A szerzetes hárított három döfést. és felvillant benne a harag. és felhasította a homlokát. A vér láttán a néz k azonnal elhallgattak. hátrált három lépést. de nem engedte. mert hát nem különösebben ügyes. – Való igaz.. hogy az véget vessen a bemutatónak. és most a grófra néztek. akik látni akarták a megvessz zést. mivel akkor a gróf lefogatná. arcára széles vigyor kúszott. mire sarkon pördült. nagyuram? – Ez csúf dolog volt – felelte a gróf. Teltek-múltak a percek. Chareos pedig csak részben hárította csapását. Szóval ez az terve volt. de Chareos félreszökkent. fel s alá mozogtak a teremben. Chareos vívót rének hegye felszakította a b rt Logar jobb szeme felett. A bajnok el relódult. várva. és gyilkossággal vádolná. gondolta magában Chareos. De egy kis szerencsével ez a csapás – bökött Chareos az arcára kapott vágásra –. – Amint azt mondtam – közölte Chareos fagyosan –. A várudvaron még ott volt a kérelmez k többsége. A két kardmester újra és újra összecsapott. engedelmeddel. – Zaj támadt mögötte. aki erre elhátrált. – Meg is ölhetted volna. A néz k képtelenek voltak csendben maradni. – Nem látunk itt szívesen – sziszegte a gróf –. mire a bajnok eszméletét vesztve zuhant a márványpadlóra. Vér csorgott a kardforgató szemébe. és érezte. megpördült a sarkán és hátraugrott. tisztán érezve a felé áradó ellenségességet.terve volt. vagy csak a bajnok sértett hiúsága miatt alakult így? Logar kardjának pengéje a szeme felé suhant. és most el renyújtott karddal rohant felé. Nem ölhette meg Logart. Logar már letörölte a vér nagyját az arcáról. De a gróf nem mozdult. mint ahogy máshol sem fennhatóságom területén! A szerzetes meghajolt. hogy kitörjön bel le. ahogy ellenfele kardpengéje belehasít az arcába. meg a kését. és vadul ujjongtak Logar minden egyes támadásánál. Chareos lement a lépcs kön: tekintete rátapadt a falusi legény verg d alakjára. és az összecsapásnak még mindig nem volt gy ztese.

– Talán azt gondolta. Chareos kipucolta a korbács ejtette sebeket. Lefoglalok egy szobát a Szürke Bagoly fogadóban. ha velem jössz. – Ennyi elég! – kiáltotta a kapitány. A kolostor menedéke távolinak rémlett. Az átjáró legvégén eljutott egy kétszobás helyiségbe. Miközben Chareos átnyomakodott a nyüzsg vendégek között. hátul pedig egy istállóudvart alakítottak ki. A füvesember keverte lirium hajnalig tartó ájulásba döntötte. – A gróf nem mondott számot! – fortyant fel a tiszt. melyet egykor a Gulgothirba vezet hegyi út mellett emeltek. A Szürke Bagoly keszekusza épülete egy srégi fogadó köré épült. hogy utoljára kardszíjat viselt. Levette kardszíját. Középen L alakú terem állt. Chareos tüzet rakott a déli falnál álló kandallóban. Hosszú. ahogy a korbács ismét lecsapott. és fagyos szél sziszegett a megvetemedett ablakszárnyak között. – Köszönöm – suttogta az ifjú. A korbács ejtette sebek nem voltak mélyek. Közeledett az sz. és most sutának érezte magát. de széleik mentén a b r felhasadt. Belépett az ajtón. – Ilyen állapotban nem jutsz haza – mondta a szerzetes. hanem ment tovább. kiálló kardtokja nekicsattant az egyik férfi lábának. melyet aznap délután vett ki. és libazsírral kente be ket. és belehuppant a t z melletti széles és öblös b rszékbe. Chareos ügyet sem vetett rá. mintha kilógna a környezetb l. Ötvennél hagyjuk abba. hogy ismered a törvényt – jegyezte meg Chareos. – Figyelj a lábad elé.Odalépett az rkapitányhoz és megkérdezte t le: – Hány ütést kapott eddig? – Tizennyolcat. A falusi legény még mindig aludt: légvétele lassú volt és mély. elméje nem tudott megnyugodni. de a lábához szorította a tokot. te kurafi! – szisszent fel a ittas fickó. A gróf ma . – Az lesz a legjobb. és elindult az els emeleti folyosóra vezet csigalépcs n. a kétségbeesés pedig ökölként sújtott le rá. Chareos talpra segítette. és ott majd ellátjuk a hátadat. Bár fáradt volt már. – Vágjátok le onnan! – A legényt kivonszolták az oldalkapun. majd egy nagy gyolccsal takarta be a legény hátát. – Ez a büntetése a tiszteletlen viselkedésnek. és otthagyták az út mellett. ahol az italozók és az ebédel k a felszolgálólányokra vártak. – Húsznál véget vetsz neki! – felelte Chareos. A keleti és nyugati oldalon egy-egy új épületet húztak fel. nagyon hosszú id telt el azóta. ahol beléjük mart a korbács szíja.

mint mindig. – Ki az? – kiáltott ki. ketten pedig most is a nagyteremben üldögélnek. uram. kardos férfiak. elhurcolják szeretteit. és letette a fatálcát a t z melletti keskeny asztalra. De szerintem többen is lehetnek. ezért meghúzta a nyugati falon futó cseng kötelét. búzaszín hajjal és kerek. – Megtöltötte a lámpásokat. Alacsony és dundi volt. – Hálás köszönetem – nyomott egy fél ezüstöt a lány kezébe a férfi.. – Az ennivaló hamarosan megérkezik. hogy itt vagyok? – Igen. Miután a szolgáló elment. – Elnézést a késésért. és kitárta az ajtót. de ma este telt ház van.. Marha nincs ugyan. A lány jó félóráig volt távol. Chareos elhúzta a reteszt. Chareos az alvó legényre pillantott. visszasétált a t zhöz.. – Talán nem kellene kéretlenül szólnom. A lány belépett. Az egyiküknek be van kötve a homloka. – az a falusi. – Még mindig odalent vannak. de férfiak keresnek titeket. míg az újabb kopogás fel nem riasztotta. – És te lennél Chareos. valamint ennivalót és bort rendelt. uram. Néhány perc elteltével egy felszolgálólány kopogtatott az ajtón. és hátrapillantott. . Ekkor el húzta szablyáját. Hoztam az ételt és a bort. – Megteszi az is. és most még meg is korbácsolták.. uram. – Tudják. uram. és szunyókált kicsit. ami tovább fokozta kínjait. – Én vagyok. Hárman vannak az istállóban. bájos arccal. amint feldúlják faluját. Az egykori szerzetes el rehajolt és egy fahasábot dobott a t zre. És a bekötözött fej ember éppen Finbale-lel. Chareos odalépett hozzá. és két lány nem jött be. a szerzetes? A férfi bólintott. mialatt a második lámpás is kihunyt. A lány egy korsó olajjal tért vissza. bereteszelte az ajtót. A fiú látta. de az ifjú ismét visszaaludt. A lány megállt az ajtóban. Chareos olajat kért. – az. majd meggyújtotta ket egy hosszú kanóccal. de a bárány is finom. Éppen csak pislákoltak már. A falra er sített három lámpás egyikéb l kifogyott az olaj és a lámpás kialudt. A legény felnyögött. mire a lány visszalépett a szobába. így ellen rizte a többit is.megpróbálta megöletni – és miért? Egy öntelt gyermek tettei miatt. akit ma megkorbácsoltak? – suttogta. Az igazság a gazdagoknak volt fenntartva. a tulajjal beszél. uram.

Kiallnak hívnak. mit mondtam. mint a füst a szélben. addig fújkálva ket. A szerzetes megérintette a karját. A fájdalom a korbács csapásaitól származik. Zavaros álmok gyötörték. Te csak ne félts engem! A lány elmosolyodott. arca eltorzult a hátát szaggató kíntól. – A sebeidet kitisztítottam. és csizmáját. mire a fiú felnyögött és kinyitotta a szemét. a nyaka sajgott. de fájdalom hasított belé. majd elment. – Az ifjú felült. fiú? Veszélyben vagyunk. akik megzavarhatják távozásunkat. és a szobában hideg volt. Chareos fát pakolt az izzó parazsakra. míg a bor éppen csak elment.. de három-négy nap múlva megsz nik. – A dalok és mesék csodálatos óriása! Hallottad. hogy belebújjon az ingébe. – Chareosnak. – Chareos? Bel-azar h se? – Igen! – csattant fel a kérdezett. És most öltözz! Odalent már várnak ránk azok. Chareos segített neki. hogy hívnak – mondta Kiall. – A sebeid szépen gyógyulnak: tiszták és nem túl mélyek. és nekiállt vacsorázni. aki nem is tudta összekapcsolni az övét. – Még nem is tudom. felküszködte magára nadrágját. Chareos a helyére lökte a reteszt. a zöldség puha. úgy oszlottak el. A pirkadat el tti derengés sötétszürkére színezte az eget. – Jót tettél vele – mondta. Megpróbált felülni.– Köszönöm. de a karját már nem tudta felemelni. És most öltözz! Kiall talpra kecmergett. így ismét elszenderedett. A hús zsenge volt. – Köszönöm. de ett l még fájhatnak. – A lovaim az istállóban vannak. kelj fel és öltözz! Vettem neked egy lovat. majd nagyobb hasábokat halmozott rájuk. És még ma reggel elhagyjuk a várost. de amikor felébredt.. ennek dacára a vacsora megtöltötte a hasát. odalépett a legényhez. és túlságosan megf zték. A teste merev volt és hideg. A t z szinte teljesen kialudt. . Amint a t z ismét lobogni kezdett. behúzva maga mögött az ajtót. Az ifjú most már egyenletesebben vette a leveg t. mire visszahanyatlott az ágyra. amiért segítettél. Azt javaslom. – A szolgaszálláson át kijuthattok – jegyezte meg a lány. A korbács tépte sebek egészen a legény csíp jéig húzódtak. míg azok életre lobbantak.

az az érzése. ahol két kuktalány éppen az aznapi kenyér tésztáját dagasztotta. – Lehet. – Kétlem. Bólintott Chareosnak és rámosolygott. majd lesétált a konyhába. búzapogácsát és egy kis zsák zabot. a nyereg pedig a bokszban van. A szerzetes megállt és odalépett hozzá. miközben a férfi az ajtó felé tartott. de ne gúnyolódj rajtam! Évek óta szeretem Ravennát. és visszatért a teend ihez. – Jó reggelt! – vigyorodott el szélesen Finbale. vagy meg nem halok. Chareos megvonta a vállát. de rajta visszajutsz a faludba. de hát ez a te életed. amíg ki nem szabadul. hogy adósod vagyok az életemmel. Amikor a rendelését teljesítették. hogy menj le az istállóba! A lovaim ott vannak: a szürke az enyém. akik elvitték Ravennát és a többieket. frissen elöblített korsók között gyelgett. és átvágott az elhagyatott nagytermen. ami feltárta foghíjait. de végül nem mondott semmit. – Remek! Ügyelj arra. – Elkapom azokat a martalócokat. és nyergeld fel a lovamat! Kiall elvörösödött. – Nem térek vissza a faluba – felelte Kiall higgadtan. fizetett. hogy miattad lenne így. csak megrázta a fejét és elhagyta a szobát. . – Értelmes és okos ötlet – jegyezte meg Chareos ingerülten –. – Az utóbbi történik majd. – Akkor tedd meg magad! – mondta Chareos fagyosan. hogy megaláztam t. és úgy gondolom. a fogadós a söntés fölötti kampókra aggatott. sonkát. hogy csomagoljon neki némi útravalót: sózott húst. Két állással arrébb látsz majd egy csapott hátú fekete heréltet is. – A kapuhoz hozatnád a lovamat? – Az istálló az udvar túloldalán áll és az istállófiú éppen nincs itt. akinek lehervadt a mosolya. amit neked találtam. Magához intette az egyiket. ez volt a legjobb. És most kérném a lovamat. Most azt akarom. Kiall szóra nyitotta a száját. hogy kell felnyergelni egy lovat? – Voltam már istállófiú. és addig nem nyugszom. Öreg már és elég rozoga.– Miért vagyunk veszélyben? – tudakolta. Párbajoztam egy Logar nevezet emberrel. Tudod. Finbale. de most légy oly jó. hogy a heveder elég szoros legyen. Chareos várt néhány percet. és megkérte. – Nagyon sok a dolgom. uram – felelte Finbale. – Neked is – felelte Chareos.

és feltépte a comb fels részén húzódó üt eret. és a fegyveres elzuhant. – Ebben az esetben nem kockáztatunk – sziszegte Logar. – Jól bánsz a vívót rrel – állapította meg Logar. miel tt a földre omlott volna. Balra az istálló ajtaja nyitva állt. Mögöttük összegy lt a tömeg. az épület oldala mell l egy férfi rohant el . Még felpillantott gyilkosára. A homloka be volt kötve. sült szalonna illata terjengett. Logar támadott. A szekér mögül két másik alak lépett el . Logar a nadrágját elönt vérre meredt. Az utolsó kardforgató csak állt a közelben. reménytelenül próbálva meg elállítani a vérzést. – Öljétek meg! Két kardforgató szökkent el re. – Nos? – pillantott Chareos Logarra. pedig térdre hullt Chareos el tt. majd megpördülve kerülte el a másik szúrását. Üde és fagyos volt a leveg . de a lebukott el le és saját pengéjét támadója mellébe döfte. de a vér átszivárgott a gyolcson. – Szablyával még jobb vagyok – felelte Chareos. mire Bel-azar h se a földre dobta az elemózsiát. Chareos nem is tör dött vele. és el húzta szablyáját. egyenesen felé tartott. hátasát a déli kapu felé fordította. és visszakezes csapása felhasította az els támadó torkát. A szerzetes a test mellé lépett. ami sebet ejtett a bajnok lágyékán. majd a haldokló szablyáját visszadugta a fegyver hüvelyébe. leszedte róla a kardszíjat.– Szóval még mindig itt vannak – gondolta Chareos. Amikor Kiall belovagolt az udvarra. Vér tört el . Amikor Chareos kiért a nyílt terepre. Ellenfele hátraszökkent a vágás el l. Az udvart kötéllel elkerítették. meg azt a rövidke falat. az emberek nyakukat nyújtogatva próbáltak egy- . és hallgatott. Minden csendes volt. Bal kezébe fogta az útravalónak csomagoltat. és kilépett az udvarra. felnyalábolta az útravalót. és keleten már hasadt a hajnal. ami a baromfiudvarhoz vezetett. száron vezetve Chareos szürkéjét. A harmadik kardforgató tágra nyílt szemmel kezdett hátrálni. majd felbukkant maga Logar is az istállóból. és rök álltak a bejáratnál. észrevett egy szekeret a közelben. Chareos hárított egy vad suhintást. az egykori szerzetes odalökte a bajnok pengéjét a legénynek. ujjait hiábavalóan lökve a sebbe. és nyeregbe szökkent. majd máris riposztozott. majd lába megbicsaklott. A szerzetes körülnézett az udvaron. de Kiallnak nyoma sem volt. ami kibelezte volna. A második harcos Chareos feje felé csapott.

és a másik két férfit is kivont karddal találtuk. – Hozd vissza Chareost! Salida megköszörülte a torkát. – Elkapom t. Két nappal korábban egy lány megpróbált megszökni: alkonyatkor leugrott a szekérr l és a fák felé rohant. – Te. és úgy nézték végig. Meggyilkolták. – Volt Logarnál fegyver. hogy Bel-azar h se ilyen alantas tettre vetemedik? – Köré gy lt csatlósai hallgattak. amikor Chareos megölte? – Nem. és a túlél felé pördült. .. és visszahajították a többi fogoly közé. vértelen arcra. – Végy magadhoz húsz embert! – utasította a gróf Salidát. A huszonkét rabn összezsúfolódva utazott a négy nyitott szekéren. Ravenna a második szekéren ült. Mindenki meg volt rémülve. Majd összekötözték a kezét. Vagy látsz nála kardot? – Nem. Körülötte két másik portyán rabolt asszonyok és kislányok kuporogtak. tüzes szem férfiak. – Hallhattad magad is – szólt a gróf.egy pillantást vetni a kih lt tetemekre. Chareos pedig mesteri pengeforgató. hogy nincs kardja. kopjásai kapitányát. – Láthatjátok. de pillanatok alatt beérték és visszavonszolták. – Nagyuram. hogy fegyvertelenül sétálgasson. és a gyilkost az ítél szék színe el tt akarom látni. nagyuram. és lesütött szemmel továbbra is a földet nézte. – A tények magukért beszélnek – bökött rá a hullára. Mondd csak.. nagyuram – felelte Salida. elválasztva a barátn it l. Így hát nem hiszem. hogy is hívnak? – Kyphának. Ezután néhány férfi kivonszolta a lányt a táborból és meger szakolta. és szinte senki nem szólt egy szót sem. nagyuram – felelte a férfi... És mi legyen a suhanccal? – A gyilkos cinkosa volt: Chareos mellett fog lógni. és lebámult a szürkés. A gróf Logar teste fölé magasodott. az életben maradt kardforgató pedig nem nézett a grófra. – És a saját szemeddel láthatod ennek bizonyítékát. amint a lányt megkorbácsolják – a szerencsétlen teremtés nyüszít sikolyai még mindig ott visszhangoztak Ravenna fülében. – Elég! – csattant fel a gróf. A raboknak kört kellett képezniük. Mindkét oldalon harcosok lovagoltak: zord arcú. nem vall Logarra. Ki gondolta volna.

szemügyre véve a szikár.. Ravenna pedig önkéntelenül is a láthatárt fürkészte... – Ugyan mit tudnak azok? Férfiak! Szerezz egy hegyes t t.. Az a rab. Nem. nap volt hátra.. akkor majd elszökik. mire megmondta.. és amikor gazdája már elégedett lesz vele.. és megtanultok majd rabszolgaként gondolkodni. mindenképpen okosabbnak kell lennie ennél.. amíg a nadrenek markában vannak. Várnia kell addig. Addig nem lesz alkalom a szökésre. ahogy a szekér döcögött tovább. amit meg kell tanulnotok – mondta egy sebhelyes arcú férfi. még rosszabb bánásmódra számíthat. amit mondtam! Ravenna nem felejtette el. most már csak tizenhét. hogy ezek a.. Megkérdezik majd. Az asszony elmosolyodott.. amíg meg nem vásárolja valami kéjvágyó nadír. – Rabszolgák vagytok. – Akkor reménykedj egy jókép vademberben. Nem emlékezett a n re. Ez a túlélésetek kulcsa. nem. Tizennyolc. disznók. – De ez többé már nem lényeges. – Férjnél vagy? – tudakolta az asszonytól. és a szüzek többet érnek. Ami azt is jelenti.. Megértetted? – Igen. Elhallgattak. nem nyúlnak hozzád. Emlékezni fogok erre.– Ez a lecke. – Köszönöm. – És te? – Éppen esküv el tt álltam. – Valóban nem – bólintott Ravenna. – Még sz z vagy? – kérdezte a n és lehalkította a hangját. – Ne várj segítséget! – mondta a n . aki szökni próbál. – Igen – vont vállat a n . – Mostantól fogva az vagy. de az a férfi. Akkor majd kezes bárány lesz. – Hova valósi vagy? – suttogta a Ravenna melletti n . – Nem. és az els éjszakán szúrd meg magad vele! Ravenna bólintott. aki kedvesen bánik majd veled! . – Az embernek nem szabad feladnia a reményt. – Egyszer jártam a faludban. Ne feledjétek. – Ravenna a csontos alakra pillantott. mint . A nyári napforduló ünnepén. gyengéd és hálás. aki majd megvesz. A martalócok éberen lovagoltak. segít kész.. szegletes arcot és a csillogó fekete hajat.

a herélt pedig felágaskodott. A fehér cs dör hirtelen el recsapta a nyakát. Kiall láza emelkedett. és olyan nyugodtan álldogált. A végtag háromszorosára duzzadt. és megmarkolta a nyeregkápát. de az utazók meséltek a településr l. és combja satuként szorította a jószág oldalát. és veríték ütközött ki a homlokán. Chareos megrántotta a kantárt. Méghozzá kiáltozva halt meg. Remélte. A szerzetes magában szitkozódva odaléptetett a csapott hátú ló mellé. elkékült. Chareos leszállt róla. Kiall arca elszürkült. hogy a sebek valószín leg elfert z dhettek. majd hosszan és lassan belefújt a cs dör mindkét orrlyukába. Hányinger kerülgette. Ezután ismét nyeregbe szállt. mire Kiall majdnem lezuhant a nyeregb l. amely egy fogadó köré épült. Nem a gazdád vagyok. és hogy akad ott egy gyógyító. – Megállunk egy id re. A b r ilyenkor megduzzad. majd egyszer csak elcsitult. – Hogy bírod? – tudakolta Kialltól. – Ott vannak kristálytiszta viz tavak. de a fiú így is meghalt. Megpihenünk és ellátom a sebeidet. A szerzetes visszanézett a város felé.. A ló megpróbálta levetni t a nyeregb l. – Kiall bólintott. végül elfeketedett. akik látszólag csak könny sebet kaptak. és a fiú ide-oda dülöngélt a nyeregben. és elszínez dik. A felcsernek le kellett vágnia. a hús pedig nem forr össze. és övével fogta össze. és a csúcsok fel l jeges szél vágott a lovasok arcába. de nem panaszkodott. és a Pengemester csak annyit tudott. Emlékezett egy ifjú harcosra Bel-azarból. és szokványos esetben kellemesen lehetett volna rajta lovagolni. és belemart az öregebb állatba. majd a legényre pillantott. A vén. . aki bágyadtan rámosolygott. mintha mi sem történt volna. akinek egy tövis felsértette a kezét. és megsimogatta az állat hosszú nyakát. A cs dör hányta-vetette magát és lesunyta a fejét. Katonaként számos olyan embert látott meghalni. Odalépett lova elé. szembe vele. de az egykori szerzetes keményen kapaszkodott. és folytatták útjukat dél felé.. de mostanra minden mozdulat belevágott Kiall elgyötört testébe. csapott hátú herélt szelíd jószág volt. melyet mostanra messze maguk hagytak. Chareos még sosem járt ezen a dombvidéken. Chareos szorosabbra húzta magán sz rmeszegélyes köpenyét. hanem a barátod. A lirium hatása elmúlt. – Nem ártok neked. hogy a falu nincs messze. amint elérjük a fákat – mondta Chareos. és a fájdalom tüzes parázsként hasított a hátába. megdörgölte a jószág orrát. és a dombok fölé csak a legmagasabb tornyok emelkedtek. a láz egyre n .A hegyek fehér szakállú óriások harcvonalaként tornyosultak el ttük.

Vajon hány szeret je volt. Miután végzett a t zrakással. a pengeforgató nem harcolni ment oda. amikor t n d hangulat lett rajta úrrá. Chareos meglazította a lovak hevederszíját. fekete hajú Turához. amikor az effajta látvány a szabadságról. és kipréselt magából egy mosolyt. Kés délutánra az ifjú már nem tudott lovagolni. Nem érezte az üszkösödés b zét. Nem sok köze volt a h siességhez. hogy csak az emberi hiábavalóságról szól. éppen olyan irgalmatlanul vissza is vette. majd segített leszállni Kiallnak is. Vele teljes volt. akár az ezüstlemez. de a fiú nem viszonozta.Chareos Kiallra pillantott. és kiterítette takaróját a t z mellé. A férfi felállt és szemügyre vette a tópartot. és a heréltet száron vezette. és Chareos csodálta ezért. Gyakran a megveretés döbbenete terítette le az embert: sokkal inkább a megaláztatás. mint oly sokszor. mire Chareos leengedte a földre. Leült a t z mellé. és a leveg kezdett leh lni. majd letérdelt és ivott. térde megroggyant. Amikor visszatért a t zhöz. de a bárdokat vajmi kevéssé izgatja a realitás. a hátán pedig felnyílt két hosszú sebe. A nap alacsonyan járt már nyugaton. így hát betakarta a fiút. Katonaként sok megvessz zést látott. hasra fordította Kiallt. látta. kipányvázta az állatokat. és megszagolta a sebeit. és a hegyek tükröz dtek benne. Háborúk. Az ifjú büszke volt és er s. meg a hóból zölden kivillanó feny ligeteket. járványok. Mostanra azonban felismerte. De amit a lány látszólag olyan könnyedén adott. mint amennyire akár csak vágyhatott erre. és gondolatai visszaszálltak Turához. hogy ne lássa tükörképét. de behunyta szemét. – Mit tör dtök ti az álmaimmal? – kérdezte Chareos. Nem panaszkodott kínjai miatt. mire Chareos felfedezte h tlenségét? Tíz? Húsz? Hány barátja fogadta el a n testének ajándékát? Méghogy Belazar h se! Bárcsak tudnák az igazat! Chareos. Láz gyötörte és nyöszörgött. Akit l jobban férfinak érezte magát. Chareos arca elvörösödött az emlékt l. Ezüst pengékr l és vakmer tettekr l zengenek – a felszarvazott szégyenének nincs helye Bel-azar mondájában. mint a kín. A gyönyör . és a hegyeket bámulta. A legény összecsuklott. A Pengemester leszállt hátasáról. . Chareos Kiall csuklóját a nyereghez kötötte. hogy Kiall békés álomba merült. Volt id . hanem meghalni. királyok és hódítók mit sem jelentettek ezeknek a csúcsoknak. az átfogó szépségr l és a csúcsok égre toronyló fenségér l mesélt volna neki. miközben egy széles tó partján haladtak: a víz olyan volt. és tüzet rakott.

Rám vadásztak. Chareos elképzelte. Most már jobban festesz. melynek utat engedett a szívébe. Ehelyett kihátrált a szobából: pusztán a n nevetése megfutamította. csak arra. szétszaggatták az árulás karmai. és visszatért a t z melegéhez. és ezért három ember halt meg. majd gallyakat vetett a lángocskákra. magányos és panaszos hangon. Madárcsicsergés lopózott álmába. Arcába visszatért a szín. távoli költ helyük felé repülve. el akarta vinni t az er db l. De soha nem tette meg.. mint te? – találgatott Kiall. Amint a t z ismét vadul lobogott. Ezután felállt. – Nem. mire felébredt. rület! – Csodálatosan harcoltál. Még soha nem láttam ehhez foghatót. Azért haltak meg. És még jobban sajnálom. Kiall felébredt és vigyázva felült. hogy ölnöd kellett miattam. A távolban felüvöltött egy farkas. – Vagy tízmérföldnyire a régi vámúttól. de a n kinevette. a buja férfiak.. és átnyújtotta a suhancnak. El szedett az elemózsiás zsákból egy kevés hideg húst. Meg akart bocsátani Turának. Annyira. az er s férfiak. és addig fújkálta a parazsakat. Mint máskor is. A szerelmet. valóban nem voltak olyan jók. akik ajándékokkal halmozták el t. amint lesújt rá és öklének csapásai alatt porrá zúzódik a n szépsége. most sem emlékezett többre. Azóta nem szeretett senkit: soha nem engedett egy n t sem a szívébe. mert mindenképp életben akartak maradni. Felült és megborzongott. – Nem miattad. Az egykori szerzetes szelt egy darab sonkát a vadászkésével. hogy Turáról álmodott. hogy felfrissült volna az alvástól. hogy a lány neve ott visszhangzik gondolatai között. Kiall. míg azok életre lobbantak. Szeretett ott lenni. miért haltak meg? – kérdezte Chareos. – Sajnálom. és a legény rámosolygott Chareosra. – Tudod. Chareos fát dobott a t zre és elaludt. Egy g gös gyermeket megfegyelmeztek.Lefeküdt és a csillagokra meredt. Felettük sarki ludak húztak el. hogy új életet kezdjenek. ahol kéznél voltak a férfiak. . és tudta. de nem kizárólag ez az oka. nekiállt r zsét gy jteni. így odatérdelt elé. és maga mögött hagyva a tábort. sem az ágyába. odalépett a cs dörhöz és megsimogatta a nyakát. hogy terhet jelentettem. A t z már majdnem leégett. h vös voltál. – Mert nem voltak olyan jók. – Hol vagyunk? – tudakolta Kiall. És most fejezd be a reggelit! Három napon át egyre csak felfelé haladtak. Nem érezte. patakokon és folyókon kelve át.

Kiall arca elfehéredett. . Kiall sebei gyorsan gyógyultak az üde hegyi leveg n. és még az is lehet. és el revet dött. fiú! Nem vagy olyan állapotban. – Kérj bocsánatot! – ismételte Kiall. amikor az ötödik reggelen felnyergelték lovaikat. – Ugyan miért? Mert rámutattam a nyilvánvalóra? – A szablya el redöfött. és elmerült gondolataiban. Ez csak az ágyékba toluló vér.A vizekben hódok küzdöttek az áradással. miel tt az ifjúhoz fordult volna. Mostanra a n ket eladták. – Nem tudod. – Nem segítesz megmenteni Ravennát? – A fogadó óta ez volt az els alkalom. és a kardot Chareos torkának szegezve el relépett. Chareos egy pillanatig hallgatott. de Chareos csizmája rátaposott a pengére. sem mágia. – Ne légy bolond. Ott majd mi készleteket vásárolunk. A fegyverért nyúlt. és az egyensúlyát vesztett Kiall a földre zuhant. de Chareos kitért el le. – Mi a Tavernaváros nevezet településre tartunk. Voltál valaha is szerelmes? – A szerelem a bolondoknak való. Chareos. Chareos hátraszökkent. hogy a legény szóba hozta a rajtaütést. át a sztyeppéken. Az ügy reménytelen. gátakat emelve. és el rántotta saját kardját. Kiall. – Hova tartunk? – tudakolta Kiall. nincs benne sem rejtély. mit csinálsz? – Kérj bocsánatot! Azonnal! – parancsolt rá Kiall. a tábort z mellett Chareos mindig úgy ült. és a legény mostanra felkötötte Logar szablyáját az oldalára. Éjjelente pedig. Gyerekkorom óta szeretem t.. – Az ördögbe is. hogy már kedvét leli benne. A legény vadul támadott.. A legény irányt váltott. És egyedül fogok lovagolni. hogy észak fele nézzen. mire mindketten elzuhantak. elejtve a szablyát. hogy megküzdj velem. Azután pedig én délnek lovagolok. Az útitársak keveset beszélgettek lovaglás közben. de a Pengemester könnyedén hárított. belefejelt az egykori szerzetes gyomrába. Chareos meghúzta a cs dörön a nyereg hevederszíját. Nem tudod a vezérük nevét. – Szeretem t. és Logar szablyája süvítve szelte a leveg t. akkor is darabokra vágnálak. Add fel! – Nem tehetem – felelte a legény. hogy merre mentek a martalócok. De még ha így lenne is. Kiall. – Nem – felelte Chareos szenvtelenül. Mostanra vagy tucatszor meger szakolták már a lányt.

hogy megments egy olyan n t. így most annak a fiatalabb lányát. mert szép. De mi van a jegyesével? Meghalt? – Nem. Kiall felkapta a pengét és talpra szökkent. a legrútabb ember. és megkeseredettebb. hogy mekkora bolond vagyok! – Nem. és ledobta a szablyát a hóba. – De téged szeretett? – Nem – vallotta be Kiall. és mert az apja gazdag. Karynt veszi el. – Eljegyezted? – Nem. Ehhez nincs jogom. aki nem is szeret téged? – Mondd csak még egyszer.Kiall ökle reccsenve csapódott a másik állának. és a válla megroggyant. A Pengemester odalépett hozzá. Chareos felállt és visszacsúsztatta szablyáját a tokjába. – Te pedig egy kurafi! – sziszegte Kiall. de a harmadiktól elkábult. bocsáss meg! Id sebb vagyok nálad. de ekkor saját szablyájának hegye érintette meg a torkát. – Éppen egy másik férfihoz készült hozzámenni. és markolattal el re átnyújtotta neki. akit nem ragadtak el. – Nem. – Az ifjú felküzdötte magát a nyeregbe. Régóta vagytok házasok? – Nem házasodtunk össze – felelte Kiall. de tudom. A sebei felnyíltak. Kiall. mit jelent szerelmesnek lenni. – Soha nem szerette Ravennát. nem. Megegyezett Ravenna apjával. – Akkor hát nem gyászolt sokáig – közölte Chareos. – Sajnálom – mondta. Chareos felkapta a fiú szablyáját. de lányait mintha maga a menny érintette volna meg. – Ezt nem értem – mondta Chareos. akit valaha is láttam. csak azért akarta. de ezért nem kellene gúnyolódnom rajtad. A lány apja disznót. – Akkor? – kérdezte Chareos hökkenten. majd hátat fordított a másiknak. – Belevágsz egy küldetésbe. és elejtette szablyáját. Az apjáé a keleti legel k zöme. sosem szeretett. – Meglep egy kölyök vagy – jegyezte meg a Pengemester. így jó partinak számított. Nem kedvelem túlságosan a n ket. és tunikája hátán cakkos vonalban vérfoltok jelentek meg. Chareos is megpróbált felállni. . – Komolyan gondolom. mire a távolodó Kiall megtorpant. Bel-azar h se hárította a második ütést. Kiall rápillantott a pengére. marhát és lovakat tenyészt.

és a legény szerint ezzel sikerük biztosított.. ami Chareost szégyennel töltötte el: egy titkot egy teljesítetlen kötelezettségr l. csak Attalis. és bátor n r l. a harcos. Érezte. soha. éppen úgy. érezte a fák illatát meg a havazás el szelét. – Tévedsz – mosolyodott el Chareos. és megállt fölötte. és csontrepeszt dübbenéssel landolt a hóban. Chareos gondolatai a tanyasi lányra terel dtek. Mesélhetett volna a harminc évvel ezel tti gyermekr l. mire Chareos átrepült a feje felett. aki szerette t.. akit nem kedvelt. majd felágaskodott és hátsó lábaival kirúgott a leveg be. ahogy friss szél simít végig a b rén. bármennyire szerette is fiát. De a n nek nem volt szüksége rá. Chareos még most. egy megszegett ígéretr l. Az állat vadul hányta-vetette magát. azzal megosztott volna egy titkot. De ha ezt elmondta volna. tudatában annak. és aki az apja lett. ahogy szerette Turát: reménytelen. A ló remegni kezdett. amit Kiallnak mondhatott volna. – Jó a kezed. Err l viszont majd én gondoskodom. Mesélhetett volna az anyjáról. hogy magammal hurcolásszam ezt a kardot. Nem volt semmi. . Az utolsó embert. – Velem jössz? De miért? – Ajándék lónak ne nézd a fogát! – felelte Chareos. A cs dör odabaktatott hozzá. akit szintén Ravennának hívtak. és a férfira. és büszke a szíved. – Dehogyisnem. halálra tiporta. – Ó. hogy vele tart. aki nem volt hajlandó elhagyni a férjét. a büszke. aki a szürkéhez lépett. és nyeregbe szállt. Chareos sarkával megbökdöste a cs dör horpaszát. A férfi talpra kászálódott és ismét felszállt a nyeregbe. – Fura egy jószág – jelentette ki Kiall. A szerzetes valamivel a legény el tt lovagolt aznap délel tt. Felpillantott az égre. aki megmentette t. akit bálványozott. egyoldalú szerelemmel. A fiú így is boldog volt. Nem értek az efféle dolgokhoz. ha Turának szüksége lett volna rá. hiszen a legendás Pengemester beleegyezett. éles a szemed.– Nem sok értelme van. – Szerintem nem kedvel téged. akinek nem volt más reménye. a keser ség és a fájdalom dacára is belegyalogolt volna egy t ztóba akár. fiú. amíg felkutatjuk Ravennát. hogy nincsenek olyan válaszai. melyeket a fiú megértene. ne! – suttogta a Pengemester. Csupán a tanítás hiányzik. és délnek indultak.

Soha el nem ért hírnévr l ábrándozunk. Az íjász leült mellé egy k székre. és eszébe öltött a nap. Pengemester." . és visszanézett Kiallra. ember – mondta akkor Fynn. amikor Tura elhagyta. akár egy gyerek. Chareos pedig úgy sírt. majd barátja vállára tette a kezét. Hagyd elmúlni!" „Nem tudom" – felelte erre Chareos. A nap felh k mögé siklott. Chareos tekintete visszatért az el tte magasodó hegyekre. „Akkor rejtsd el. Fynn ott talált rá. mintha égnének. és szelíden így szólt: – Az emberek sok mindenr l álmodoznak. és hosszú az út Bel-azarig. melyek úgy izzottak. vagy olyan gazdagságról. melyet sosem nyerhetünk el. Az íjász egy darabig némán üldögélt. De mind közül a legnagyobb bolondság a szerelemr l álmodozni: a nagy. A férfi megfordult a nyeregben.Nem. id tálló szerelemr l. „Nem szeretett téged. Egyedül üldögélt a ház mögötti kis udvarban. itt egy disznótenyészt lányának volt szüksége valakire. mert a katonák várnak. aki rámosolygott és intett.

– Öregszel. – Érzem a fattyak szagát. és vér folyt ki a szájából. a bokrokat fürkészte. aki a múlt évben azt mondta. majd a test a földre omlott. Csak akkor nem minket akartak megölni – felelte Fynn. és még csak nyomát se leljük a fejvadászoknak? – Pedig ott voltak. – Szükségünk van az egészre télire. – Húsz éve együtt vagyunk. Mindnyájuknál íjak és kardok voltak. Két vadász emelkedett fel a bokrok közül.. Okádnivaló nadrenek! A kisebb termet férfi nekiállt megnyúzni a tetemet kétél vadászkésével. aki magasabb volt és s r szakállt viselt. A tetem mellett térdel Maggrig tokjába . és a szemközti bozótosra meredt. és a patakon átgázolva jutott el a tetemig. – Tényleg? És ki volt az. de te még mindig úgy olvasol a jelekb l.3. Bár nem értem. hogy a tetováltak vadásznak? Hogy azután négy napig álljunk rt. és mélyen beleállt az agyába. és kezdesz képzel dni. itt vannak a közelben. Mindketten rojtos és gyöngyös szarvasb r nadrágot viseltek. mire egy nyíl fúródott a szemébe. mint ahogy egy vak ember olvassa a könyvet. A fiatalabb – karcsú. hogy mégis itt vannak. és egyetlen kardot sem vontak ki. – Meddig tart még. A másik. Maggrig. – Senki nincs a környéken. Fynn vessz t illesztett íja húrjára. szakállas férfi. mindkett jüknél görbe vagriai szaruíj volt. Ekkor valami gonoszul oldalba taszította: az állat felkapta a fejét. Itt nincs mit zsákmányolniuk Nincsenek n k. A szarvas lehajolt a patakhoz.. miért. sz ke hajú. A szarvasok mostanában ritkák errefelé – válaszolta Fynn. De annyi szent. és felnyitotta az állat torkának nagy üt erét. hosszú nyelve a tiszta vizet lefetyelte. de egyetlen vessz t sem helyeztek az idegekre. – Ugye meg akarjátok osztani annak egy részét? – kiáltott át egy szikár. A szarvas mells lába megroggyant. mire megnyúzod azt a jószágot? Ekkor a patak túlpartján a bokrok közül négy férfi bukkant el . A szakállas férfi szolidan káromkodott egyet. széles vállú és meghökkent en kék szem férfi – letérdelt a szarvas mellé. Fynn – mondta a sz ke vadász. – Felidegesítesz – szólt oda neki a fiatalabb férfi.

lökte vadászkését, és felkapta íját, majd el húzott egy vessz t a tegezb l. – Ezen az oldalon még ketten vannak – suttogta társának. – Tudom – felelte az öregebb férfi, és némán szitkozódott. A mögöttük lev bokrokban rejt z nadrenek miatt csapdába estek. – Nem vagytok túlságosan barátságosak – mondta a nadren harcos, és társaival együtt belegázolt a patakba. – Megállhattok ott – szólt Fynn, és megfeszítette az íjhúrt. – Nem kell a társaságotok. – Maggrig bízott abban, hogy Fynn fel tudja tartani a patakon át érkez ket, és vessz t helyezett az idegre, miközben kék szeme ide-oda cikázott a mögöttük lev bozótost vizslatva. A bokrok közül egy íjász emelkedett ki, célba véve Fynn hátát. Maggrig abban a pillanatban megfeszítette íját és l tt: a vessz feltépte a férfi torkát, míg a martalóc nyila átrepült Fynn felett, és belecsapódott a vízbe, a négy férfi elé. – Nem én adtam neki a parancsot, hogy ezt tegye – szólt a vízben álló szikár férfi, és intett a mellette állóknak, mire azok hátrálni kezdtek, Fynn hallgatott, és a szeme rájuk szegez dött. – A másik készen áll arra, hogy megkockáztasson egy lövést – suttogta Maggrig. – Muszáj ott állnod, hogy magadhoz édesgesd a nyilat? – A pokol kapujára, belefáradtam a hidegben való ácsorgásba! – válaszolta Fynn. – Hadd mutassa meg magát a kurafi! – Maggrig megfeszítette az íj húrját, és vessz t küldött a bokrok közé. Meglepett nyüszítés harsant, és egy átl tt felkarú íjász egyenesedett fel. Fynn sarkon pördült, következ nyila a férfi mellébe csapódott, aki arccal el re elzuhant a bokrok között. Fynn visszaperdült, de a patak túlpartján álló férfiak már elt ntek a bozótosban. – Méghogy én öregszem? – fortyant fel Fynn. – A csizmádnak több esze van, mint neked. – Maggrig megragadta társa zekéjét, és a földre döntötte: három nyílvessz süvített el ott, ahol egy pillanattal azel tt állt. Maggrig kil tt egy vessz t a patakon túlra, de tudta, hogy nem talált el senkit. – Ideje hazamenni, öreg! – jelentette ki. Újabb nyíl csapódott be a földbe el tte, mely megcsúszott egy kövön és beleállt a szarvas tetemébe. A két férfi sietve elvonszolta az állatot l távolon kívülre, a hús legjavát a b rbe tömködték, majd elt ntek az erd ben. Több mérföldön át éberen haladtak, de üldöz knek nyoma sem volt.

Végül nekivágtak a hegy lejt jének az északi oldalon álló, féligmeddig elrejtett faházuk felé. Amint megérkeztek, Fynn tüzet rakott, és lerángatta nedves csizmáját, majd odavágta a kandalló kövéhez. A faház kétszobás volt: a t zzel szemközti falnál egy nagy ágy állt, az ajtó mellé pedig ablakot vágtak a falba. A padlót medveb r bundák borították. Maggrig kinyitotta a m helybe vezet ajtót, ahol az íjakat és a vessz ket faragták, meg a vashegyeket kovácsolták. Hallotta, hogy Fynn szitkozódni kezd. – Átkozott nadrenek! Amikor annyi voltam, mint te, Maggrig, lovas jár rök fésülték át a hegyet az ilyen mocskok után. Csúf az a nap, amikor úgy érzik, idejöhetnek, határtalan pimaszsággal, hogy ellopják egy ártatlan ember vacsoráját. Átok rájuk! – Miért bosszant ez ennyire? – tudakolta Maggrig. – Megöltünk közülük kett t, és megmaradt a vacsoránk. Nem jelentettek gondot, leszámítva három nyílvessz elvesztését. – Majd fognak. Gyilkos vademberek ezek mindannyian. Vadászni fognak ránk. – Ó, igen, csakhogy nekünk itt van Fynn, a nagy vadász, a bajok kiszagolója! Egyetlen madár sem szellenthet úgy a hegyekben, hogy Fynn ne érezné meg a szagát! – Annyira vagy mókás, mint egy lábtörés. Rossz érzés gyötör, fiú: halál szaga b zlik a leveg ben, nem a tél szaga. – Megborzongott, és kinyújtotta nagy, csontos kezét a t z felé. Maggrig hallgatott. is érezte. A négybe vágott szarvast a m hely végébe cipelte, és felakasztotta a távolabbi falba vert vaskampókra. Azután kiterítette a b rt, nekiállt a hosszadalmas munkának, hogy lekaparja róla a zsírt. Szüksége volt egy új ingre télire, és kedvelte az irha rozsdavörös színét. Fynn is besétált és leült a munkaasztalhoz; oda se figyelve el szedett egy vessz t, és végigmérte a szárát, majd lerakta. Megszokott esetben tollakat vágott volna a nyílnak, de most csak ült ott, és az asztal lapját bámulta. Maggrig felpillantott. – Már megint rendetlenkedik a hátad? – Mindig ez van, valahányszor közeleg a tél. A fenébe is! Utálok lemenni Tavernavárosba, de kénytelen vagyok. Hírt kell adnom a martalócokról. – Beugorhatnánk és meglátogathatnánk Beltzert. – Fynn megrázta a fejét.

– Részeg lesz, mint általában. És ha az a disznó még egyszer megsért, esküszöm, hogy kizsigerelem. Maggrig felállt és nyújtózott egyet. – Ezt nem gondolod komolyan. Mint ahogy sem. Egyszer en csak magányos, Fynn. – Sajnálod t, igaz? Hát én nem. Amikor n s volt, akkor is házsártos volt. Undorítóan viselkedett Bel-azarnál is. Van benne valami alattomosság... ki nem állhatom! – Akkor miért vetted meg a bárdját, amikor árverésre bocsátották? – dörögte a sz ke vadász. – Kétévnyi csapdázásba került! És mihez kezdtél vele? Olajos b rbe burkoltad, és ott porosodik a láda fenekén. Fynn széttárta a karját. – Magam sem értem. Szerintem nem tetszett a gondolat, hogy valami északi nemesúr felakassza a falára. Bárcsak ne tettem volna! Most igazán hasznát látnánk még némi pénznek. Vennénk bel le sót. A fenébe is, nagyon hiányzik a só! Gondolom áruba bocsáthatjuk néhány íjunkat. Tudod, maradnunk kellett volna addig, amíg elszedjük azoknak a nadreneknek a fegyvereit. Annyi szent, hogy kaphattunk volna értük némi sót. Farkasüvöltés tépte szét az éjszaka csendjét. – Okádék kurafiak! – állt fel Fynn, és visszasétált a nagyszobába. Maggrig követte. – Most a farkasokba kötsz bele, igaz? – A farkasüvöltésnek: nincs visszhangja, fiú. Hát egyáltalán nem tanultál semmit? – Engem papnak neveltek, Fynn. Az apám úgy gondolta, nem sok hasznát veszem majd a farkasüvöltésnek és a visszhangjának. Fynn kuncogott. – Ha megtalálják a faházat, kimehetsz és prédikálhatsz nekik. – Szerinted mennyien vannak? – Nehéz megítélni. Általában olyan harmincf s bandákban járnak, de lehetnek kevesebben is. – Vagy többen? – vetette fel Maggrig szelíden. Fynn bólintott. A farkasüvöltés ismét felhangzott. Ezúttal közelebbr l... Chareos megrántotta a kantárt a dombtet re érve, és lepillantott a völgybe.

– Mi az? – kiáltott fel Kiall. – Már negyedszer nézed meg a mögöttünk hagyott utat! – Mintha lovasokat láttam volna: a napfény megcsillant a sisakjukon vagy a kopjájukon. Lehet, hogy egy jár r. – De nem minket keresnek, igaz? Úgy értem, nem szegtük meg a törvényt. Chareos Kiall arcába nézett, és látta rajta a félelmet. – Fogalmam sincs. A gróf bosszúálló fajta, és érzésem szerint megsértettem. De még sem találhat módot arra, hogy emiatt bevádoljon. Menjünk! A délel tt közepére jó lenne Tavernavárosba érni, én pedig a lelkemet is eladnám egy forró ebédért és egy meleg ágyért. Felettük s r fellegek gyülekezek, havat ígérve, a h mérséklet pedig nagyot zuhant az elmúlt két nap során. Kiall csak egy gyapjúinget és nadrágot viselt; amikor Chareos ránézett, már attól fázni kezdett. – Keszty t kellett volna vennem – fújkálta meg a kezét. – Még nincs túl hideg – vidámkodott Kiall. – Majd akkor beszélj, ha annyi id s leszel, mint én! – fortyant fel Chareos. Kiall kuncogott. – Nem t nsz sokkal többnek ötvennél. A Pengemester lenyelte a dühös visszavágást, és lefelé nógatta a cs dört a lejt n. Minden élet egy kör, emlékeztette magát, felidézve azokat a napokat, amikor élcel dött Kalinnal azon, hogy az öreg már majdnem aggastyán. A vén Kalin? A férfi akkor negyvenkett volt, három évvel fiatalabb, mint Chareos most. A cs dör megcsúszott a lejt n, mire a Pengemester felrántotta az állat fejét, és hátrad lt a nyeregben. A szürke visszanyerte egyensúlyát, és baj nélkül érték el a domb tövét. Az ösvény hegyi úttá szélesedett, melyet laposra döngöltek a fatörzseket Talgithirba szállító szekerek széles, b rrel szegett kerekei. A fák menedéket adtak a szél el l, amit l Chareos jobban érezte magát. Kiall felzárkózott mellé, de a szürke belemart a heréltbe, mire az felágaskodott. A legény azonban elszántan kapaszkodott. – El kellene adnod ezt a jószágot – szólt Kiall. – Az ördög lakozik benne. Jó tanács volt, de Chareos tudta, hogy megtartja a szürkét. – Heves vérmérséklet és magánykedvel fajta, de én szeretem. Saját magamra emlékeztet.

Kibukkantak a fák közül: alant egy csomó épületet láttak, melyek a fogadó körül csoportosultak. A két k keményb l szürke füst szállt fel, és emberek gyülekeztek a taverna f bejárata el tt. – Rossz id zítés – dünnyögte Chareos. – A favágók és a munkások éppen az ebédjükre várnak. A két férfi belovagolt a településre. Az istállók a fogadó háta mögött voltak: a Pengemester itt leszedte a nyerget a szürkér l, és bevezette az állatot az egyik állásba. Az etet vályúba szénát halmozott, és lecsutakolta a jószág hátát, majd Kiall-lal az oldalán bement a fogadóba. A helyiség majdnem tele volt, és a t z közelében nem is akadt hely, így a két férfi az egyik lócás asztalhoz ült. Egy kövérkés asszony lépett oda hozzájuk. – Jó reggelt, uraim! Van pástétomunk, finom marhasültünk, és forrón tálalt mézes süteményünk. – Van szabad szobájuk? – tudakolta Chareos. – Igen, uram. A fels vendégszoba szabad: begyújtom a tüzet, és hamarosan készen vár titeket. – Az ebédünket ott költjük el – mondta a férfi. – De most kérlek, hozz két kupa forralt bort! A n pukedlizett, és elt nt a tömegben. A sokaság nyugtalanította Chareost: az állott leveg fafüstt l, izzadtságtól és roston sül hús szagától b zlött. Kisvártatva visszatért az asszony, és a lépcs kön felvezette ket a fels vendégszobába. Az nagy volt és hideg, a frissen gyújtott t z dacára, de állt benne két puha ágy, egy asztal, és négy öblös b rszék. – Hamarosan bemelegszik – mondta a n . – De annyira, hogy azután majd ki kell nyitnotok az ablakot. A bal oldali tábla kicsit nehezen mozdul, de elég neki egy alapos lökés: már megvetemedett a fája. Mindjárt hozom az ebédeteket. Chareos levetette köpenyét, és a t zhöz húzta az egyik széket. Kiall leült vele szemközt, és el rehajolt: a háta gyorsan gyógyult, de a sebei még sajogtak. – Innen merre megyünk tovább? – kérdezte. – Délnyugatnak, a nadír földekre. Ott majd érdekl dünk a faludat feldúló nadrenekr l. Ha szerencsénk van, Ravennádat eladták, és akkor vissza tudjuk szerezni. – És mi lesz a többiekkel?

Így hát jól tartja a testét. Csillapodj le. Használd már a fejed! Jártál valaha is a sztyeppéken? – Nem – vallotta be Kiall. hogy egyetlen sátorfalura bukkanna. – Ne mondj ilyet! Bizonyítottad. Most pedig már tizenkilenc vagyok. Csak egyetlen emberre számíthat. mondjuk Talgithirben. majd az ifjú szinte. ahova csak akarnak. Ez pedig legyen az els leckéd: a harcosnak egyetlen igaz barátja van. – Nagy vidék. Majd tanulni fogsz... Amikor „fiúnak" hívsz. De sajnálom. A csillagok közelinek t nnek. hogy Ravenna gyönyör . Hatalmas. Végtelen préri. Százból egyetlen ember sem vágott volna bele ebbe a küldetésbe. szürke szemébe nézett. ezért te csak egy fiú vagy a szememben.. és elvörösödött az arca.. így nem fogják bántani. aki három hónap múlva már Drenanban lehet.. edzi azt és dolgozik rajta. fiú! – Tisztelettel megkérhetlek arra... Minden egyes nap. A nadírok ugyanis nomádok. Azt sem tudnám. hogy alkalmas vagy rá.. – Mennyire rémült lehet! Elönt a b ntudat. egyszer en csak túl érzékeny vagyok.. de nem értek a kardvíváshoz. hogy ne szólíts „fiúnak"? Utoljára több mint öt éve neveztek így.. hol kezdjem a Ravenna utáni kutatást. A füvesember segédje voltam: ismerem a gyógynövényeket és az orvosságokat. hogy fiatal vagyok és haszontalan. – Én pedig negyvennégy. Kiall. amikor felszólaltál a gróf el tt... és egy fahasábot dobott a t zre. ami azzal járhat. – Semmi értelme nem lenne rohanni. fiú! Szanaszét szóródnak a nadírok földjén.. ha megsértettelek. Ha hiányzik valamilyen . és máskor is. azzal rávilágítasz arra. Hidd el nekem. hogy én kényelmesen üldögélek a t z mellett.– Az ég szerelmére. Egyesek kétszer is gazdát cserélnek majd. és az ember akár egy éven át is járhatja a vidéket anélkül. sivatagok.. hogy egy-két hónapig is náluk lehet. Önmagára. Akkor meger szakolni sem fogják. Még sz z? – Hát persze! – szisszentette Kiall. Magas árat kérnek érte. Azt mondtad. – Jó.. – Nem sértettél meg. Chareos.. Oda mennek. hacsak nem szólítja ket háborúba a kánjuk. mindnyájukat sosem találnánk meg. Kiall. hogy mennyire nem vagyok erre a küldetésre való. A legény elmosolyodott. Megvehetnek egy rabszolgát. Chareos el rehajolt. rejtett völgyek. Kiall. Csak éppen a társaságodban úgy érzem. és belebámult a t zbe. hogy éppen elég lesz megtalálni Ravennát is! – Állandóan rá gondolok – mondta Kiall.

Amikor leugráltak a nyeregb l. Mindnyájan bal alkarjukra er sített kis kerek pajzsokat viseltek. mivel a benned megbúvó harcos hallja. akkor gyakorol.. és kis híján visszah költ az odabent tolongó embertömegt l. A hat megmaradt fosztogató berohant a lenti cs rbe. és visszafutott Maggrig mellé. De mindenekfelett hinnie kell. – Két lábon járó hulla vagy! A gyomrodból fogom kiszaggatni a zsigereidet! Pajzsát feje fölé tartva mászni kezdett felfelé.. de fejszékkel és késekkel felfegyverzett renegát gothir törvényen kívüliek is. Engedd hát. szétnézett a szénapadláson. A fák közül negyven lovas bukkant el . céljában. majd megpördült és átrohant a cs rhöz. A paták mennydörg dübörgése egyre hangosabb lett. és elkezdte felfelé húzni. Fynn hátra sem nézve kapta el a kötelet. – Martalócok! – bömbölte. Odarohant.. de egy felemelt alkarpajzson csattan. hogy itt nagyobb biztonságban lennénk! Fynn hallgatott. Ha tudatlan. Maggrig nyila belevágódott az egyik férfi ágyékába. – Emlékszem rád. akkor tanul. ahol Maggrig éppen egy kötélen mászott fel a szénapadlásra. és ezzel csak kisebbíted t.készsége. amit mondasz. Nem hiszem. Fynn kil tt egy vessz t. Akadtak köztük lakkozott mellvértet visel nadír harcosok. mire Fynn elkáromkodta magát. te okádnivaló korcs! – kiáltott fel a lajtorja aljánál álló nadren harcos és Fynnre meredt. de miel tt magasra emelhette volna. betaszította az ajtót. egy sudár rabló rávetette magát és visszarántotta. szablyáikkal a leveg t hasogatva. karddal a kezében. Hinnie kell saját akaraterejében. A magasabb hátranézett. és tornászta fel magát. Hét martalóc azonnal a cs r felé kanyarodott. A lovasok csatakiáltásokat hallatva. és akkor majd boldogulsz. mire a rabló megtántorodott és elzuhant. Fynn felrohant a fogadó lépcs jén. szívében és lelkében. – Az erd ben kellett volna maradnunk. . Nemes szellem lakozik benned. Ne szólj lekicsinyl en magadról. Maggrig vessz t illesztett a húrra. Az el rebukó Fynn kis híján lebucskázott a nyíláson át. hogy odafent letérdeljen karcsú társa mellé.. ami átfúrta egyikük nyakát. és elkáromkodta magát. Fynn felállt. Er s vagy és bátor. hogy növekedjen. és az épületek felé rohantak. Fynn szitkozódott. és megpillantotta a jó tízlépésnyire a csapóajtóhoz támasztott létrát. bevágtattak a településre. Na de hol van már az az átkozott ebéd? A településre ebben a pillanatban két vadász érkezett könny futásban. Újabb vessz hagyta el pengve íját.

A cs r mélyén. A félig kábult alak visszacsusszant. és rohanni kezdett a farakás felé. a télire szánt farakás mögött Beltzer felébredt. és lábbal el re a leveg be vetette magát: jobb talpa reccsenve ért célba a fosztogató állán. Újabb négy harcos rontott rá. Ennél is rosszabb volt. hogy egyikük megfordult és észrevette t. és haragos bömböléssel rájuk vetette magát. Félúton járt. mire Beltzer lesunyta a fejét. de még mindig szorongatta kardját. hogy fogadja a kardos rabló rohamát. hogy elrohanjon a kinti udvar biztonsága felé. a férfi pedig megtántorodott. nem. – Á. akik ilyen közelr l nem használhatták kardjaikat.– Jó helyet választottál – suttogta társának. és a férfi arccal el re a padlóra bukott. és lehuppant a földre. de a férfi hárította alkarpajzsával. Egy nyílvessz fúródott a halántékába. de Maggrig csak megfeszítette íján a húrt és nyilat l tt a fogadó felé rohanó egyik férfi hátába. megmarkolta a kötelet és átcsusszant a szénapadlás ablakán. és meglendítette támadói felé. és a szekerce feje belevágódott támadója bordái közé. miel tt térdre rogyott volna. és most vadul meglendítette. és jobbjával ráfogott az egyik fatuskóba állított szekerce nyelére. Fynn félrehengeredett a csapás el l. és elkezdett felkapaszkodni a nyíláson. Maggrig követte. Maggrig futva indult volna a segítségére. és ekkor megpillantotta a létra körül rajzó nadren harcosokat. mire nyögve felült. – Most! – Hasra vetette magát. Pislogott. majd megfordult. – Gyerünk! – kiáltott rá Maggrigra. – Szerinted mennünk kellene? – kérdezte aztán. Beltzer hatalmas ökle lesújtott a közelébe téved kre. szerintem maradjunk és ültessünk virágokat! – dörmögte Fynn. . mire az egyetlen túlél elhátrált. Ketten pillanatok alatt odavesztek. amikor a férfi magasra emelt karddal megrohanta. amikor szétnyitotta a markát. de Beltzer lebukott. Beltzer két marokra kapta. de negyedik talpon maradt és felemelte a kardját. Fynn nyila azonban megállította. A cs r hátsó részén egy hosszú nyel favágó fejsze pihent a falnak támasztva. A fekete szakállú vadász ledobta íját. de társa félreintette. Az óriás dülöngélve talpra kászálódott. A férfi talpra kászálódott. felkapta íját és a tegezt. és el reugrott. és mindkett t átvetette a vállán. A nadrenek utánazúdultak. A fekete szakállú vadász talpra gördült. Mögöttük a nadren harcos elérte a szénapadlás szintjét. Három nadrent le is vert a lábáról. halántékon rúgta egyik támadóját. A feje sajgott. A fanyél elroppant a becsapódás erejét l. Fynn rál tt egy vessz t. A keskeny szablya a feje felé suhant. Kitépte bel le.

A fosztogatóknak sikerült betörniük. Maelt. és kést emelt a n jobb szeméhez. kaszabolták és vágták a védtelen embereket. te kövér tehén? – sziszegte a harcos. Kardok villogtak. Mögötte fiatalabb férfi jött. és a suhogó fejsze szétszórta a támadókat. A férfi félrelökte az asszonyt. – Kapjátok el ket! A földm vesek eliszkoltak az útból. hogy segítséget kérjen. és rohanva távozott. Nyolc másik martalóc vette körbe. mi folyik itt? – bömbölte Beltzer. torkon ragadta Naza feleségét. aki azonban félreszökkent. és az ajtóhoz rohant.– A hét pokolra. A sudár kardforgató a Maelt szorongató nadren szeme láttára mészárolta le embereit. akik rt álltak mellettük. A létrán mozgásra lett figyelmes: egy nadren harcos mászott le a szénapadlásról. melyen több nadren rontott rá az újonnan érkez kre. letépve a kantárt a cölöpr l. mások megsebesültek. fiúk! – vicsorgott rájuk. és ahol érték.. A férfi kirohant és a legközelebbi ló nyergébe vetette magát.. majd átkozódni kezdett. Kinyílt az ajtó. amint az óriás rohamra lendült. de még fürgén mozgott. és megpillantotta a körülzárt Fynnt. Odakint Fynn a földre dobta íját. és az acélcsengést ellenpontozta a haldoklók kiáltása. átlendült a söntéspult fölött. A nadren tekintete visszatért az els férfihoz: már nem volt fiatal. – Bel-azar! – rikoltotta. mind Fynn elt nt. amihez lazán kikötötték. De az ajtóba érve megtorpant. ösvényt képezve. de addigra mind Maggrig. de ekkor a terem hátsó felében támadt mozgás arra késztette. kezében csillogó szablyával. A túlél k a földre kuporodtak. és vadászkését a férfi gyomrába mártotta. A férfi lerogyott egy fatuskóra. szintén fegyverrel. – Gyertek és haljatok! Beltzer kiballagott a cs r elé. és egy sudár termet férfi lépett ki rajta. A fogadóban tombolt a káosz. mert az északi erd b l húsz kopjás dübörgött el . Naza vértócsában hevert a férfi lábánál. . – Gyerünk már. A kör azonnal megtört. – Hol van. és mostanra két véres vadászkésre cserélte fel azt. vállára vetett fejszével. és a tetemekre meredt. Többen meghaltak. hogy arra forduljon és összehúzza a szemét. – Ne csak álldogáljatok ott! – förmedt a harcosaira. tekintetükkel kerülték a harcosokat. Mellette két nadren harcos és Maggrig hevert. Az egyik nadren átmászott a söntéspulton. Az egyik férfi rövid döf lándzsájával megrohanta Fynnt. A férfi egyetlen pillantást vetett a fejszés óriásra.

– Maradj vele! – kapta fel a fejszét Beltzer. Fellendült a ló hátára. és követték Kiallt az épület elé. A Pengemester talpra szökkent és elindult az ajtó felé. és a munkások összekucorodott tömegére érkezett. de a többség maradt. akik mostanra ráébredtek. megpróbálva átvágni magát dél felé. Azután pedig felhajtok egykét italt.– Lóra! Lóra! – süvöltötte. taposó patáitól. A cs r mellett Beltzer letérdelt Fynn mellé. A fogadóban Chareos megbotlott. kirántotta szablyáját. mostanra lóra kapott nadren ellentámadásba lendült. Fynn pislogott és követte t. és ekkor a kopjások rájuk rontottak. Az eszméletlen vadászt visszacipelte a cs rbe. rengeteg italt! . Odakint megpillantotta Salidát és kopjásait. Az óriás elkáromkodta magát. ölébe fogva Maggrig fejét. lerántott egy nadrent a nyeregb l. kését a rabló bordái közé döfve. és utat vágott magának Salida felé. – Megyek és megölök néhány nadrent. amint elkeseredetten küzdenek a martalócokkal. aki a földön ült. de Fynn ügyet se vetett rá. Beltzer megragadta Maggrig csuklóját. A zömmel gyalogos martalócok szétrebbentek a roham el l. A nadrenek. és el húzta vadászkését. Chareos a tokjába lökte kardját. Vagy tucatnyi. – Támadás! – rikoltotta a fiatal legény. távol a lovak tipródó. – Azzal. A fogadóban Kiall rámeredt a munkásokra. A hét férfi viszont felkapkodta a halott nadrenek fegyvereit. A sz ke vadász feje vérzett a fejb rét felhasító vágástól. hogy miként remegtetek a vész idején? Keljetek fel! Fegyverbe! Hét férfi feltápászkodott. Az utolsó nadren felemelt karddal magasodott fölé. de a lovasok utánuk kanyarodtak hátasaikkal. majd szablyáját belemártotta az egyik lovas hátába. és megragadta Maggrig ingét. felállt. – Ezzel fogtok majd dicsekedni a gyerekeiteknek? – ordított rájuk. és rohanni kezdett. – Nem halt meg? – suttogta. félrelökte a másikat. de Kiall szablyája átvágta a torkát. hogy túler ben vannak.. új lendülettel támadtak.. Kard villant a feje felé. – Hova mész? – tudakolta Fynn. mire jobbra vet dött. ahol volt. és rávetették magukat a menekül nadrenekre. Berohant a kavargó lovasok közé. – Nem halt meg – mondta.

– Logar meggyilkolásáért. várj csak egy kicsit! – Chareos visszatért a csatatérre. Chareos. – Id ben érkeztél. – Miért? – tudakolta a Pengemester. És köszönöm.Az óriás belevetette magát a küzdelembe. – Fegyv. négyen súlyosan megsebesültek. – Miként vádolható valaki gyilkossággal. majd a kapitány leült a kút kávájára. Összesen tizenhét nadren menekült el. Fynn leült. – Még a grófnak is szüksége van indokra. és rápillantott Maggrigra. – Igen. A mostanra szablyát rántó kopjások fegyelmezettebbek voltak. Chareos mellette szállt le a lóról. Szablyáját tisztára törölte az egyik hulla ingében. kapitány – köszöntötte az egykori szerzetes. mint a fosztogatók. a gróf pedig holtan akar látni. – Így igaz. – Add ide a kardodat egy pillanatra! – Odavitte a szablyát Salidának. A nadrenek közül többen menekül re fogták. Chareos pedig eljutott Salidához a küzdelem s r jében. – Felismered? A kapitány megvizsgálta a pengét. Fel akar akasztatni. Mások is követték példájukat. Tizenegy kopjás esett el. A hirtelen beálló nyugalomban Salida lecsusszant a nyeregb l.. – Beszélnünk kell – vezette távolabb Salida lovát a mészárszékt l. amikor három kardforgató ront rá? – Logar fegyvertelen volt. ez Logar szablyája. Mindenfelé halott harcosok tetemei hevertek. hogy ver a fiatalabb férfi pulzusa: er sen és egyenletesen lüktetett. – Állandóan csak bajt hozol a fejemre – mondta Fynn. két másik pedig lesántult: ezekkel végeztek. ahol mindketten ittak. – A gróf elrendelte a letartóztatásodat. Hat ló elpusztult. Chareos követte t a fogadó mögötti kúthoz. majd felpillantott. A két kardforgató együtt legy zhetetlennek tetszett. a fogadó el tti nyílt teret pedig vér áztatta. közel a segítség – idézte a mondást a Pengemester. majd visszadugta a tokjába. és magához hívta Kiallt. – Ahol nagy a szükség. A csata állása lassan megfordult.. Jól harcoltál. A többieket álltó helyükben vágták le. Chareos. és vágtába ugratták lovukat. Csakhogy ez semmit sem jelent. aki ellened vallott. – Hiszel nekem? . Van. Érezte.

A kapitány fáradtan elmosolyodott. – Már akkor hittem, amikor még meg sem mutattad a kardot. Logar olyan volt, akár egy vipera, de ez ebb l a szempontból mindegy, te pedig gondot jelentesz nekem. Azt a parancsot kaptam, hogy vigyelek vissza. Ha megteszem, biztos, hogy téged felakasztanak; ha nem, megfosztanak a rangomtól. Bar nevére, miért hagytad ott azt az átkozott képzést? – Anélkül, hogy választ várt volna, felállt és visszaballagott a fogadóba. Magához intette egyik altisztjét és utasította, hogy takarítsa el a tetemeket. Chareos maradt a kútnál, és hamarosan mellé telepedett Kiall. – Mihez kezdesz most? – tudakolta a legény. A Pengemester megvonta a vállát. – Nem mehetsz vissza – jelentette ki a fiú. – Nem – bólintott Chareos. – Nem mehetek vissza. – Árnyék vetült rájuk, és váratlanul az egykori szerzetes a leveg be emelkedett, ahogy csontroppantó medveölelésbe rántották. Beltzer körbefordult vele, majd megcsókolta mindkét orcáját. – Nem hiszek a szememnek! – dörögte az óriás. – Pengemester? Mit keresel te itt? Azért jöttél, hogy láss? Csak nincs munkád számomra? Édes istenek a mennyekben, micsoda egy nap! – Tegyél le, te medve! – háborgott Chareos, mire Beltzer lerakta, majd csíp re téve a kezét, hátralépett. – Az istenekre, sokkal öregebbnek t nsz! Képzeld, itt van Fynn és Maggrig is! Mind itt vagyunk! Csodálatos! Vártam arra, hogy történjen valami. Bármi! De hogy te itt leszel... na, mondj már valamit, Pengemester! – Rettenetesen nézel ki – jelentette ki Chareos –, a leheleted mellett pedig még egy záptojás is parfümnek érz dne. Emellett azt hiszem, eltörted az egyik bordámat. – Ki ez a fiú? – bökött az óriás hüvelykjével Kiallra. – Kiallnak hívják. Útitársak vagyunk. – Örvendek a találkozásnak – veregette Beltzer hátba a legényt, aki felnyögött, és megtántorodott. – Mi baja van? – Megkorbácsolták! – fortyant fel Chareos, és megtapogatta saját bordáit. – És azt hiszem, éppen most emlékeztetted erre. Mostanában itt élsz? – Bizonyos értelemben. Nazának segítettem, a fogadó tulajdonosának. Gyere, nyilván nagyon megszomjaztál már! Igyunk egyet-kett t... vagy akár hármat. Az istenekre, micsoda szerencsés egy nap! Hozok néhány sört. – Beltzer elcammogott a fogadó felé.

– Ez mi volt? – érdekl dött Kiall. – Ez Beltzer volt. Ha egyszer láttad, sosem felejted el. – Beltzer? – suttogta a legény. – Bel-azar aranyhajú h se? – Majd rájössz, Kiall, hogy a dalok és a mesék nem megbízhatóak. Persze lehet, hogy volt egyszer egy vak emse, aki jókép nek találta Beltzert, de én kétlem. Láttam viszont olyan ribancokat, akik akkor is elhajtották, amikor a zsebe dagadozott az aranytól. – Ez hihetetlen! – suttogta a legény. – Ronda, kövér és b zlik. – És ezek az erényei – mondta Chareos. – Várj csak, amíg jobban megismered. – Felállt és elindult a cs r felé, ahol Fynn segítette éppen talpra Maggrigot. – Még mindig úgy vonzza a bajt, mint gyertya a molylepkét – mosolyodott el az egykori szerzetes. – Úgy t nik, Pengemester – felelte Fynn. – Ennek a fiúnak itt berepedt a koponyája. – Hozd fel a szobámba! – Nem akarok túl sokáig itt id zni. Utálom a zsúfolt helyeket... de ezt úgyis tudod. – Emlékszem, de adj nekem egy órát, ha van hozzá kedved. Kiall majd mutatja az utat. Chareos odasétált, ahol Salida üldögélt a fogadót körülvev megemelt k szegélyen. – Találkoztam néhány régi barátommal, kapitány. A szobámban leszek, ha beszélni óhajtasz velem. Salida bólintott. – Keríts a barátodnak egy másik szablyát! Logarét visszaviszem a grófhoz. – És mi lesz velem, barátom? És veled? – Oda mész, ahova akarsz, Chareos. És a Forrás vezérelje lépteid! Ami engem illett... ki tudja? Nem mindig voltam a kopjások kapitánya: lehetnek más szerepek is, melyekben örömömet lelhetem. Viszont a gróf hamarosan másokat küld majd a nyomodra. Ha rólad van szó, elveszti a józan eszét. – Légy óvatos, Salida! – Igen, mert ez az óvatos emberek világa – felelte a kapitány és a csatatérre mutatott. A fogadóból kivonszolták már a tetemeket, csak a véres sávok maradtak a fapadlón. Az ebédl keleti végét ispotállyá alakították át, ahol összevarrták a katonák sebeit, majd bekötözték ket. Chareos látta,

hogy a fogadós felesége ott ül férje mellett. Naza, aki mély sebet kapott a vállára, halántékára pedig egy dudort, fehér arccal feküdt ott, mélységesen megrendülve. A Pengemester hozzájuk lépett, mire a n felpillantott, és tör dötten elmosolyodott. – Köszönet a segítségedért, uram. Azt hittem, engem is megölnek. – Mit akartak? – tudakolta Chareos. – A favágók holnap kapnak fizetést. Az ezüstérméket a fogadóban rejtettük el. Négyszázan dolgoznak itt, és negyedévente kapják meg a járandóságukat. Ez pedig tekintélyes summa. – Értem. Nem bánnád, ha a konyhából felvinnék némi ételt? Sem a társam, sem én nem ettünk még. – Azonnal készítek nektek valamit – pirult el az asszony. – Dehogyis! – felelte Chareos gyorsan. – Maradj csak a férjed mellett! Biztosíthatlak, hogy ez nem okoz gondot nekem. – Kedves t led, uram – mondta Mael. A Pengemester besétált a konyhába. Odabent több asztalt felborítottak, és törött edények meg lábasok hevertek szanaszét, de egy hatalmas, raguval teli üst még mindig ott fortyogott az óriási vaskályhán. Az épület hátsó részéb l egy szolgálólány lépett be. Alacsony és karcsú volt, sötét, göndör hajjal. – Segíthetek, uram? – pukedlizett. – Hozz fel ennivalót... ragut, húst, kenyeret... akármit a fels vendégszobába! Szükségünk lesz borra is... öt kupával. Ó, igen, és kell gyolcs is a sebkötözéshez. El tudod intézni ezt most? – kérdezte a férfi, és átnyújtott egy fél ezüstpénzt. A lány eltette az érmét, és ismét pukedlizett. Chareos felment a szobájába, ahol Fynn az egyik széles ágyon üldögélt, egy rongydarabbal nyomogatva a Maggrig fején húzódó sebet: a vágás sekély volt, de a férfi halántéka ellilult és feldagadt. Beltzer a t z mellett ücsörgött egy söröskorsóval a kezében. Kiall az ablaknál állt, és a csatateret nézte. Ma meglepte magát, amikor a földm veseket harcba vezette: roppant lelkesedése eloszlatta félelmeit az összecsapás z rzavarában. Most harcosnak érezte magát. Felpillantott az égre: milyen kék, mennyire üde és tiszta volt a leveg ! Megfordult és rámosolygott Chareosra, majd tekintete Beltzerre vándorolt. Bármilyen rút volt is a férfi, úgy forgatta a fejszét, mint a legendák óriásai. Maggrigot és Fynnt nem látta küzdeni, de már az is büszkeséggel töltötte el, hogy egy szobában lehet Bel-azar h seivel.

A szolgálólány meghozta az ennivalót, de Kiall már nem volt éhes. Beltzer befalta az adagját is, miközben Chareos némán üldögélt szemközt az óriással, a tüzet bámulva. Fynn gyolcskötést ügyeskedett Maggrig fejére: a fiatalabb férfi most a hátán fekve aludt. Senki sem beszélgetett, Kiall fogott egy széket, és szintén némán üldögélt. A keze reszketett, a gyomra háborgott. A Pengemester észrevette, és a kezébe nyomott egy szelet fekete kenyeret. – Edd meg! – Kiall bólintott, és rágni kezdte a kenyér héját, mire elmúlt a hányingere. – És most? – kérdezte Beltzer, és lerakta a kiürült korsót a széke mellé. – Vissza a favágáshoz és a favágók megveréséhez? – Mit akarsz? – kérdezte Chareos szelíden. – Azt akarom, hogy olyan legyen, mint volt – válaszolta az óriás. – Semmi sem olyan, mint volt. És mondok neked még valamit, Beltzer, öreg barátom: soha nem is volt olyan. – Gondolom, ezt értenem kellene, igaz? Te mindig olyan okosan bántál a szavakkal, de azok disznófingot sem jelentenek. Nem vagyok még öreg: bárkivel kiállok. Tengernyi sört le tudok dönteni, és még mindig a fejem fölé emelek egy homokkal teli hordót. És nincs él ember, aki megáll ellenem csatában. – Ez valószín leg így is van – bólintott Chareos –, de azért fiatal sem vagy. Hány éves is, Beltzer? Ötven? – Negyvennyolc. És ez még nem kor. – Öregebb vagy, mint Kalin volt Bel-azarnál. És talán nem te tanácsoltad azt neki, hogy menjen haza és hagyja a harcot a fiatalabbakra? – Csak tréfáltam! – fortyant fel Beltzer. – És akkor nem tudtam, amit most tudok. Az istenekre, Pengemester, kell, hogy várjon rám még valami! Chareos hátrad lt ültében, és lábát kinyújtotta a t z felé. – Éppen küldetésben járok – felelte halkan. Beltzer csillogó szemmel hajolt el re. – Meséld el! – kérlelte. – Az ifjú Kiallnak segítek megmenteni egy n t, akit a nadrenek raboltak el. – Nemesasszonyt? Hercegn t? – Nem. Egy falusi lányt, egy disznótenyészt lányát.

– Hogyan? És miért? Hol van ebben a dics ség? A nadrenek évszázadok óta n ket rabolnak. Ki énekel dalokat egy disznótenyészt lányának megmentésér l? – Senki – ismerte el Chareos –, de ha inkább itt maradsz, és fát vágsz... – Nem ezt mondtam... ne adj szavakat a számba! Melyik csapat rabolta el? – Senki sem tudja. – Melyik nadír tábor felé tartottak? Chareos vállat vont. – Fogalmunk sincs. – Ha gúnyolódsz, kitöröm a nyakad – közölte Beltzer. – Akkor mi az, amit tudunk? – Tudjuk, hogy elrabolták. Csak annyi a dolgunk, hogy megtaláljuk és visszalopjuk. – A Tetovált Emberre lenne szükséged ehhez, pedig már régen elt nt. Valószín leg mostanra már meg is halt. – Pont ugyanezt gondolom én is – bólintott Chareos –, de ellovagolok a völgybe, és megkeresem t. Hacsak nincs jobb terved. – Ennél bármi jobb – válaszolta Beltzer. – Azok majd leszedik a fejed, és összetöpörítik, hogy az övükön viselhessék. Még csak a nyelvüket sem beszéled. – De te igen. – Még több sör kell – tápászkodott fel az óriás, és kisétált a szobából. – Ki az a Tetovált Ember? – tudakolta Kiall. – És hol van ez a völgy? – A kapu nem ezen a világon van – lépett hozzájuk Fynn. – És csak egy holdkóros rült merészkedik oda. Miféle játékot zöl, Chareos? Senki sem lép be a völgybe. – Ez nem játék, Fynn – felelte a Pengemester. – A küldetés jelen állás szerint teljesíthetetlen... hacsak nem találunk valakit, aki képes követni a szellemek ösvényeit. Ismersz még valakit, aki olyan ügyes, mint Okas? – Senki mást – vallotta be Fynn. – Na de a völgy? Akkor sem tenném be oda a lábam, ha az életem múlna rajta. Mint ahogy Beltzer sem fogja. Nem kedvelik a látogatókat. – Én elmegyek veled – szólalt meg Kiall. – Bárhova elmegyek, ha ez esélyt ad Ravenna megtalálására. – Emlékszem, amikor még mi is így beszéltünk – mélázott el Fynn. – Csoda, hogy eddig életben maradtunk, Pengemester. Ha meg akarsz halni, miért nem ugrasz le egy szikláról, vagy nyitod fel az ereidet egy

éles pengével? A tetováltak lassan fognak megölni. De hát ezt te is tudod. Chareos Fynnhez fordult, és elmosolyodott. – Ismerem a veszélyeket, Fynn, és Beltzer nélkül nem indulok el. Úgy t nik, hogy Okas valamilyen okból kedveli t. – Talán a szaga miatt – töprengett el Fynn. – volt az egyetlen, aki jobban b zlött, mint a nagy ember. De ez még így is olyan utazás, amiben nem vennék részt. – Mi olyan rettenetes ott? – érdekl dött Kiall. Fynn megvakarta a szakállát. – Okas szerint a föld t zforró, és emberi hússal táplálkozó fenevadak élnek arra. A tetováltak pedig fejeket gy jtenek és mágiával töpörítik azokat össze. Vagy húsz évvel ezel tt egy Carsis nevezet nemes egy kisebb csapatot vezetett – zanzásított fejüket lándzsára t zve látták viszont a völgy bejáratánál. Amikor utazó tévedt arra, a fejek figyelmeztetést rikoltottak... és ez így ment tíz éven át. Egyszer én is láttam ket... ja, és hallottam is. A pokol rémségeir l szóltak. – És most már nincsenek ott? – kérdezte Kiall. – Nincsenek. A régens kiküldött egy csapat kopjást, akik nagy tüzet raktak és elégették ket. – A tetováltak bemerészkednek a mi földjeinkre? – Id nként igen, fiú. És ilyenkor az ember bezárkózik, és egész éjjel fennmarad, keze ügyébe készítve kardját és íját. Még mindig oda akarsz menni? Kiall nagyot nyelt. – Elmegyek bárhová, ahova csak kell. – Úgy beszél, akár egy h s – jegyezte meg fanyarul Fynn. Az ajtó feltárult, és Beltzer lépett be, kezében két korsó sörrel. – Veled tartok – mordult oda Chareosnak. – Úgy beszél, akár egy idióta – suttogta Fynn. A katonák sekély árkot ástak jó fél mérföldre a települést l. A vértjeikt l és fegyvereikt l megfosztott nadrenek tetemét mindenféle szertartás nélkül belehajigálták. Az összesen tizenegy katona holttestét takaróikba csavarták, és vigyázva felpakolták ket egy szekér hátuljába, hogy majd ill tiszteletadással eltemessék ket Talgithirban. Salida megparancsolta, hogy a nadrenek sírját sziklákkal tömjék el, nehogy a farkasok és a rókák kiássák ket. Már majdnem alkonyodott, a

hogy nem jönnek. – Biztosra akartam menni. És mit tudunk mi kiállítani ellenük? A sereg létszámát kétezer f re csökkentették. és egy napon. Salida belenézett a férfi sötét szemébe. Tessék. A halottak közül hetet nemrégen toboroztak: k még nem ismerték a háborút. Mára családos ember lettem. Chareos teletöltötte és nem szólt semmit. – Nem. hogy nem gondoltad meg magad a letartóztatásom ügyében – mondta Chareos. újra átkelnek a hegyeken és elpusztítják Gothirt. Salida kikapcsolta mellvértje csatjait. mire a Pengemester bólintott. Ma már Bel-azart sem tudnánk megtartani. elhoztam Logar szablyáját – nyújtotta át a tisztnek a fegyvert a hüvellyel együtt. és belekortyolt. . Chareos lovagolt felé egy hatalmas fehér cs dörön. amikor azt hittem. de képtelen volt olvasni az el tt álló sudár kardforgató gondolataiban. akit Caphesnek hívtak: felesége és öt fia várta Talgithirban. – Jó ember vagy. – Csakhogy k nem tör dnek a gazdagsággal: k a háborúért élnek. és ott leültek. hogy kérjen még. – De most? Van három fiam és egy gyönyör feleségem. és lerakta maga mellé a páncélt. nem amiatt. – Azokban a nagy napokban kellett volna tisztnek lennem. Chareos. Elsétáltak egy sziklahalomhoz. – És szerintem nemcsak a csata miatt. mókás fickó. hogy fel kell keresnie a család házát. Volt id . el húzott egy borostöml t és két b rfedel rézkupát.kapitány hullafáradt volt. – Rossz id ben születtem – préselt ki magából egy mosolyt Salida. – Kiitta a bort. A gothiroknak nincs sok mindenük. méghozzá hamarosan. Az egykori szerzetes leszállt a nyeregb l. nem gondoltam meg magam – felelte. át a nadírok földjein. és odalépett hozzá. Belenyúlt a nyereg mögé er sített zsákba. hogy a katonák különbek mindenkinél. a kapitány pedig nem ujjongott. Salida. – Fáradtnak t nsz – mondta Chareos. – Velem tartasz? – tudakolta. Egyikük Salida inasa volt: egy éles esz . ez nem egy gazdag vidék. Patadobogás késztette megfordulásra. – Miért ne? De hagyjuk itt a holtak b zét! Már torkig vagyok vele. – Átvette a vörösborral teli kupát. Mi lesz akkor a fiaimmal és az álmaikkal? – Lehet. – Nem. viszont négyen veteránnak számítottak. amikor a gothirok egészen a Delnoch-hegységig törtek el re. és kinyújtotta a kupát. A nadírok ismét gyülekeznek.

a Bronzgróf történetein nevelkedtem. szeretnék keríteni a társamnak egy másik szablyát. – A gothiroknak megvolt a saját idejük. Furcsa. Legendás Druss és Rek. pedig már nem látja többé hasznát. rosszul megmunkálva. és akkor egy hozzád hasonló tiszt ott ül majd a nadír birodalom utolsó rhelyén. hogy egykor drenai herceg voltál? Chareos elmosolyodott. barátom – nyújtott kezet Chareos. hogy Bel-azar h sének oldalán harcoltam. Most a nadírok korát éljük. Lejár majd az idejük is. majd vágtázni kezdett. Salida megrázta. és is aggódni fog fiainak álmai miatt. – Azt mondták róla. Ellenben az inasomnak adtam egy kardot: remek penge. majd visszatért jelenlegi feladatához: parancsot . Tenkavár? Nem tetszik a hangzása. – A Pengemester felállt. – Egyszer jártam Tenkavárban – mondta Salida. Egy másik életben. talán majd egy napon. mint a drenaiaknak vagy a vagriaiaknak. ugye? A nagykánnal? – Igen. Kétlem. az éle pedig akár a beretva. – Legalább elmondhatom a fiaimnak. – Igaz. Salida bólintott. – Soha nem gondoltál arra. és teletöltötte saját kupáját. – Elképeszt a hely: hat nagy fal és egy három láb vastag falú lakótorony. Salida! A kapitány nézte. – Jó az egyensúlya. – A dalnokok igazán elhitethették volna. – A Forrás legyen veled. de végtére is sem kardforgató. Salida perceken át nézte az egyre kisebbed lovas alakját. siratva végzetét. Egyébként gondoltam arra. az áldásommal együtt! – Salida a szekérhez sétált. – Találkoztál vele. hogy visszatérj a hazádba? – Ez a hazám. – Én Dros Delnochként ismertem – mondta Chareos. Vidd el. – Jöjjön el mihamarabb az a nap! – vigyorodott el. – Nincs értelme átnézni a nadrenek fegyvereit: gyenge vas mindahány. hogy soha nem vették be. hogy éppen Rek egyik leszármazottjának kellett meghódítania.– Minden egy kört ír le – felelte a Pengemester.. ahogy a Pengemester nyeregbe szökken. A cs dör felágaskodott. Réges-régen történt. – Ha nem bánod. – Köszönöm. éppen úgy. hogy a nadreneknél lenne hasonlóan megmunkált penge. és felemelt onnan egy b rrel borított fátokba csúsztatott lovassági szablyát.. hogy átkeljek a Delnochhegységen.

adott a szekér megpakolására. Szomorú út vár rájuk. vissza Talgithirba. és arra. . hogy a gazdátlan lovakat kössék a végéhez.

. és toppantott néhányat. hogy elvezeti ket a Sikolyok Kapujához. Chareos erre semmit sem mondott. amíg k távol vannak.. és te máris panaszkodsz – mondta erre Fynn. Viszont gyorsan meg tud t le szabadulni. hogy megszerezzem neked! – fortyant fel Beltzer. – El bb muszáj volt megölnöm – vágott vissza az óriás sért dötten. mire a zsák a földre hullt. de Fynn legalább abba beleegyezett. de ett l . Eltávolodott a többiekt l. – Utálom a hideget – közölte. Málhája most már kevésbé volt kényelmes: a szíjak belevágtak a vállába. ha úgy hozza a szükség. mindazok után.4. A hátborzongató csend láthatatlan köpenyként borította a hatalmas erd t. – Íme a hála. leszámítva a havon megalvadt vérfoltokat. A csapat nekivágott a jégborította ösvénynek. – Még el sem indultunk. és el húzta szablyáját. csak vállára kapta zsákját. Egyik íjász sem volt hajlandó részt venni a keresésben. melyet a legény viselt. aki megeteti és lecsutakolja a hátasokat. és ez megért egy kis kényelmetlenséget. Leengedte mindkét karját. Beltzer a vállára kapta a csomagját. de Fynn tanácsára a településen hagyták lovaikat: Nazának fizettek egy szolgáért. végül elégedetten csatlakozott a többiekhez. A nadrenek még mindig az erd ben bujkáltak. miközben a fogadó a hajnal fényében fürdött. Több mímelt szúrást és hárítást követ en ismét tokjába csúsztatta a pengét. Kiall küszködve próbálta átdugni karját zsákja szíján: Maggrig sietett a segítségére. Kiall körbenézett a láthatóan elhagyatott településen. Chareos sosem rajongott a gyaloglásért. átemelve a hurkokat a vastag kecskeb r zekén. – Ez túl nagy nekem – szólt a fiú. a szablya pedig megvillant a leveg ben. amiken keresztülmentem. A vadász mögött baktató Chareos eltöprengett az el ttük álló út minden egyes részletén. A csatának mostanra kevés nyoma akadt. – Egy halott nadrenr l szedted le – mutatott rá Chareos. Fynn kölcsönzött neki egy sz rmeszegélyes köpenyt: a b csuklyát arcába húzta. a súly pedig túlságosan lentre került. és az álla alatt összekötötte. Chareos még kétszer megismételte a man vert. és megigazgatta málhájának szíjait.

Jochell egyszer elvesztette értékes gy r jét. nem érte el az öt lábat sem. szorongva a végeredmény miatt. a faragatlan Beltzer elsajátította a vadember nyelvét. Öt alaposan felfegyverzett férfi éppen elég elrettent . ahol el z nap összecsaptak a nadír felderít kkel. gothirok és a vérszomjas nadír törzsek erre a vidékre zúdultak északról. a legnagyobb probléma a kapun túl várta ket. Két órával kés bb eljutottak arra a helyre. és némán várt. Csodálatos módon egy kicsit értette a közös nyelvet. és így a törzs el tudott menekülni a gazdagság és b ség rejtett vidékére. Az emberek nagy mulatságára a tetovált megfogta a tiszt kezét. a kapu létezett. Majd elengedte. Ez történt akkor is. hogy a négy hónap alatt. mögötte pedig aranyhegyek tornyosultak. hogy kaput nyisson a világok között. Az egyik legenda szerint a tetováltak népe varázslatot használt. sápadt kövekkel kivert ágyékköt t viselt. Beltzer révén Okas tudatta a tiszttel. amikor nadír portyázókra vadásztak. Jochell kételkedett benne. amíg Beltzer fel nem ajánlott neki egy tálcányi kenyeret és húst. Emellett pedig nagyszer „megtaláló" volt. Arcát görbe vonalak díszítették. legalábbis a gothirok között nem. Chareos elöljárója.nem tartott különösebben. amikor a harcias drenaiak. mások rúnaszimbólumokként fogtak körbe tábort z körül játszódó jeleneteket. Okas ez id alatt felbecsülhetetlen kincsnek bizonyult: nyomkövet képességének nem volt párja. és néha-néha egy-két tetovált át is lépett rajta. bár már tanúja volt Okas ügyességének. délr l és keletr l. f leg a fosztogatókra mért pörölycsapás után. és egy darabig lehunyt szemmel szorongatta. szakálltalan álla pedig teljesen kék volt: úgy nézett ki. Chareos és Fynn követték. és szó nélkül. akiket hátrálásra késztetett a tíz évszázaddal ezel tti népvándorlás. könnyed futásban elhagyta a tábort. Leguggolt Chareos tábortüzéhez. Egy másik legenda szerint a kapu már a jég visszahúzódása el tti napokban is ott állt. Egyesek szerint egykor ennek a világnak a lakói voltak. amit Okas velük töltött. Jochell felnyergelte a lovát. A tetováltak maguk voltak a rejtély. pókhasú. utolsó emlékeztet jeként egy egykorvolt büszke civilizációnak. és mindössze egyetlen. hogy majd megtalálja az elveszett tárgyat. Okas apró ember volt. és az emberek negyede az ékszert kereste. és utánaeredt. amikor Okas besétált a sereg táborába hat hónappal a bel-azari csata el tt. és még ennél is megdöbbent bb volt. A . Nem. Egész testét kék tetoválások borították: egyesek levél alakúak voltak. Bármi volt is az igazság. mintha szakállt növesztett volna viaszkos bajsza alatt.

Történelmük teli van mészárlásokkal és gyilkosságokkal. ahol letelepedhetünk. és r zsét gy jtünk a tábort zhöz. és letérdelt a víz mellé. hogy ez ismét megtörténhet. és találtak is két megfelel helyet. A hirtelen viharok és hirtelen halál vidéke volt az. A vadember egy darabig nézegette ket. és mennydörgés rántotta vissza Chareos gondolatait a jelenbe. hogy vágjanak le ágakat a közeli . Forró és párás vidék." „Bárcsak ne kérdeztem volna meg" – dünnyögte Chareos. csak összehajtogatta takaróját. és az azt követ számos másikat. és kisétált a táborból. Ezeket azután összehúzták. Azon az éjszakán a tetovált elhagyta ket. Építünk két menedéket. és összekötötték. aki elvörösöd arccal nézett félre. – Azt javaslom. melyet Fynn és Maggrig átkutatott. Fynn megálljt kiáltott. miközben Chareos a kora reggeli fagyban lépkedett. és máris hiányzik. Szerinted látjuk t még valaha?" Most. Aznap reggel Chareos megkérdezte az óriást: „Mit mondott neked?" „Azt mondta. Okas odasétált." Az ég elsötétült. „Még csak néhány órája ment el. magasabbak a lovaknál. amiket a mi népeink követtek el ellenük. akár egy kés. Hatalmas állatok éltek ott. toronymagas fákkal. „Arra gondolsz. Majd felmordult és rámutatott a patakra. Jochell odalépett hozzá. meg nagymacskák. Azt is mondta. Jochell ujjongott. Kiall nézte. és két aranypénzt adott Okasnak. Fynn Beltzert és Chareost elküldte. Megrémíti ket a gondolat. felidézte magában a beszélgetést. és nem sokkal a víz felszíne alatt. de el tte még több mint egy órán át üldögélt Beltzer társaságában. és a vadász odafordult a Pengemesterhez. hogy Jochell gy r je egy nadír kezét fogja díszíteni. ahogy a két vadász zsineget er sít négy facsemete tetejére. Az óriás mesélt neki a kapun túli földr l. miel tt felkél a téli hold. Senkit l nem búcsúzott el. a kavicsok közé szorulva ott hevert az aranygy r : a közepébe er sített sápadt opál kékesen csillogott. meg melletted az elkövetkez napokban. „Szerettem volna.csatatér nyugati szélén kis patak csörgedezett. de Okas azt mondta. majd odadobta azokat Chareosnak. hogy a tetovált Nép végez a behatolókkal. roppant nyílt füves síkságokkal és tavakkal. hogy odamész?" – kérdezte akkor Chareos Beltzert. hogy maradjak Maggrig és Fynn mellett. – A csapat besétált egy s r feny ligetbe. olyan hosszú karmokkal. keressünk táborhelyet.

A hó ekkor már zuhogott. Kiall percekig didergett. de ahhoz sem volt elég. és elzárta a kunyhók belsejét a jeges huzat el l. majd leheveredett. befedte mindkét menedéket. Chareos a könyökére támaszkodott. és egy darabig mindenki hallgatott. – Éppen elég hideg van így is – vitatkozott Kiall. miután levetette medveb r zekéjét. A h mérséklet emelkedni kezdett. havat vágva az épít k arcába: jég képz dött homlokukon és szakállukon. ami a helyén tartotta a nadren köpenyét. hogy távol tartsa a halált. A szél er södött. és vastag gyapjú fels ingéb l. jó tíz láb átmér j . Fát rakott a t zre. Ennélfogva ez fordítva is m ködik. Egyedül csak arra jó. Az íjászok ezután otthagyták Kiallt. – Miért nem mondtad el ezt? – Rájöttem már. a t z melege valósággal beburkolta. amikor a nap lebukott a csúcsok mögé. A h mérséklet rohamosan zuhant. A Pengemester az építmény déli falában hagyott egy hevenyészett bejáratot. k pedig harminc lábbal odébb nekiláttak felhúzni saját menedéküket. – Vegyétek le a köpenyeteket és a zekéteket! – utasította társait Chareos. – Ahogy akarod – mondta a Pengemester. hogy a meleg eljusson hozzád. aztán kibújt sz rmeszegély köpenyéb l. – A gyapjú és a sz rme nem csak a hideget tartja távol. Kövekkel körülrakott aprócska t z égett a kör közepén. Amint kiverg dött a kecskeb r mellényb l is. majd a legény kikapcsolta azt a mellt t. félgömb formájú menedéket hozva létre. de a meleget is benn tartja. és elmosolyodott.feny kr l. és Beltzert. míg Beltzer és Kiall r zsét szedtek a tábort zhöz. . eltorlaszolta a réseket a falakban. és nyomorultul érezte magát. el ször csak szórványosan. ezeket pedig átdugták az egybekötött csemetéken. feje alá gy rve málháját. Ha a tested hideg. a sz rme meggátolja. majd egyre s r bben és szaporábban hullt a hó. Kiall és Beltzer pedig bekúszott rajta. – Nem értem – vallotta be. gondolta a legény. hogy fejezzék be a falakat. Chareost. Chareos folytatta a menedék falainak felhúzását. hogy bizonyos emberek legjobban a saját kárukon tanulnak – felelte Chareos. hogy megmelengesse a férfiak kezét. Beltzer hasonlóképpen tett. Megkezd dött a havazás. odakint pedig forróság van.

és sehol sem volt ablak. – Mert van eszük. Felemelte sisakrostélyát... – Túl fogom élni – suttogta maga elé. Ismét megjelentek az álmok. odabent az arca rothadt és rég halott volt. összezúzva eltökéltségét. mely aranyketrecben raboskodott és nem tudta széttárni szárnyait. A lány felsikoltott. mert fogságának súlya azonnal ráakaszkodott. – Miért nem jönnek velünk? – érdekl dött Kiall. – Hiszen itt is b ségesen van hely. és felült. A többi n még mindig aludt: a sikoly is a rémálom része volt. lassabban vette a leveg t és megpróbált ellazulni. karcsú kezével átfogva a vállát. A gondolat csak egy pillanatra töltötte el er vel. A férfi kihajolt a nyeregb l. sem Fynnél hidegvér bb harcost. Nem ismertem még Maggrignál jobb lövészt. melegséget és megnyugvást lelt. Amikor biztonságban voltak a fák között. Ett l a szíve vadul dübörögni kezdett. – Nem engedek a csüggedésnek. Azt viszont sajnálom. húsa cafatokban lógott vigyorgó koponyájáról. akár a kard. és maga is leszállt. zsutaként futott át az erd n. A leveg összes r södött. a szekérr l megismert asszony ekkor ledobta magáról takaróját. Maga köré tekerte a vékony takarót. és elragadta t az árverés emelvényér l.Kiall elengedte a füle mellett a dorgálást. Sárgára színezett gyapjúruhája összekoszolódott. Felébredt. – Fynn és Maggrig miért határozott úgy. aminek Ravenna csak örülni tudott. Most egy csillogó vértbe öltözött lovagot látott. Ravenna behunyta a szemét.. a nadrenek pedig szanaszét futottak el le. hogy nem tartanak velünk a kapun túlra. hogy elvágtasson vele a sztyeppékre. Ravennának furcsa és töredezett álmai voltak. –Mindig ilyenek voltak. és érezte rajta a pállott izzadtság szagát. hogy saját kuckót építenek maguknak? – tudakolta. Gyereknek látta magát anyja karjában – ahol biztonságot. Némán rázta a sírás. Chareos felelt meg neki. . sárga fogú farkasokkal – agyaraik élesek voltak. nyomában nagy. Holnap mezítelenül fog állni az árverés színpadán.. a lovag letette a földre. És felébredt. Körülötte asszonyok aludtak. Madár volt. aki átlovagolt egy kapun. – Jobban szeretnek magukban lenni – válaszolta Beltzer. és odalépett hozzá.

hogy engem senki sem venne meg. A Krypha nevezet férfi hazudott. nagyuram. . Meghajolt a gróf el tt. Ennek ellenére kihúzta magát. mintha úgy vernének. de elhoztam Logar szablyáját. véreres szemmel lépett be a nagyterembe. – Ha dacosnak látnak. Érted. – Három éven át kurválkodtam Új-Gulgothirban. – Ne légy bolond! – csattant fel az id sebb n . mint a marhákra. ha egy közönyös nadír dönt ágynak. mint egy kutyát. tekintetük találkozott. aki látta a harcot: is ott volt akkor. Úgy tekintenek rájuk. hogy meztelen vagy! Légy jámbor és alázatos! – Ha félnek a büszke n kt l. – Hogy hívnak? – Mit számít az? Salida porral lepett. – Honnan tudsz te ilyen sokat? – Már eladtak egyszer – felelte az asszony. Több. – Továbbá elhoztam a Szürke Bagoly fogadó tulajdonosát. az árverez addig korbácsoltat. hogy Logar és két másik ember rátámadt a szerzetesre. és hogy Chareos megvédte magát. hogy gyengéd nadír.– Holnap – mondta –. amíg engedelmeskedni nem fogsz. És újra meg fogok. vagy egy olyan férfi vesz meg. és a gróf el tti emelvényre helyezte. Azt állítja. mint negyven nemesúr volt jelen. És most aludj! Vagy legalább próbálj meg pihenni! Biztosan nem akarsz sötét karikákat azok alá a bájos szemek alá. Azel tt pedig eladtak egy nadír törzsf nek. és felszegte az állát. fénytelen páncélban és fáradt. – Nem. aki nem is nagyon tör dik veled. Ne is gondolj arra. Olyan gazdára van szükséged. – Hogy tudsz ilyen er s lenni? – Valamikor egy gyenge férfi felesége voltam. amikor az emelvényen állsz. és engedelmeskedj az árverést vezet nek. akkor lehet. A nadírok mit sem tör dnek a n kkel. – Magasra tartotta a hüvelybe dugott kardot. aki örömmel okoz fájdalmat a n knek. – Elhoztad nekem Chareost? – kérdezte a gróf nyugodt hangon. amit mondok? Tartsd lehajtva a fejed. és félnek a büszke asszonyoktól. meg se próbáld elcsábítani a vev ket. de jobb. Nem létezik olyan állatfaj. – Megszöktél? – Igen.

hogy öld meg. El kell mondanom azt is. de hallgatott. de annyira azért nem. hogy vívj meg vele. A Pengemester legalább hat emberrel végzett az ádáz harcban. és az a legény. nagyfokú személyes bátorságról tettél bizonyságot.. Harokas! Azt mondtam. a másik ügynek vége. Megsemmisítettél egy csapat fosztogatót. Találd meg. – Nos. Harokas? – kezdte a gróf.. mind megfontoltságodért. Belépett dolgozószobájába. Salida meghajolt. hogy visszahozzam Chareost.. . Az az ember a fiam révén engem sértett meg. aki fagyos tekintettel állt fel ébenszín székéb l. – Nem. a mellén keresztbevetett vállszíjról pedig három kés függött alá. – Kedvelem azokat a tisztjeimet. – Nem az én dolgom. és becsapta az ajtót. nagyuram.. miért hal meg – folytatta a gróf. talán rosszul. – Semminek nincs vége. Homlokától álláig haragosfehér vonalként sebhely kígyózott. Kiall. Nélküle. A gróf megrázta a fejét. hogy nem tartanád sokra. Úgy ítéltem meg. míg el nem érte a saját lakosztályához vezet lépcs ket. A lámpás fényében csillogó fekete b rköpenyt viselt. hogy Chareos. – Azt akarom. és gyors léptekkel sietett át vára folyosóin.. Maggrig és Fynn nélkül lehet. Elnyered jutalmad mind a csatában mutatott tetteidért. valóban nem! – dühöngött a gróf. így visszafordult vendégeihez. és ha jól látom. Az ablaknál egy magas férfi állt. Nem sokkal alkonyat el tt hagyta el a termet. feje akár egy sólyomé. – Tudom.– Saját kezedbe vetted a nyomozást? – kérdezte a gróf. majd elmosolyodott. valamint Beltzer.. Most menj és pihenj! Kiérdemelted. és elhagyta volna a termet. Szikár volt. könnyed és tréfálkozó hangot ütve meg. – Nem azt mondtam. mellettem és talgithiri embereim mellett küzdött egy nagy csapat nadren ellen. majd nyilvánosan megszégyenített. hogy veszítettünk volna. és benned bizony van. Jó egy órán át sétálgatott közöttük. Salida.. Harokas összehúzta zöld szemét. és öld meg! – Jól értek a pengéhez. miel tt megfordult. ha arra fecsérelném az id t. hogy tudja meg.. hogy nagyuram milyen sokra tartja az igazságot. A gróf tisztában volt vele. A gróf pillanatokig egy szót sem szólt. hogy minden szem t figyeli. – Ügy hallom viszont. Valahogy sikerült belefulladnia a saját kádjába – felelte Harokas. sápadt szemei közül kampós orr indult. és két lépést hátrált. hogy bíráljalak. – Krypha halott. akikben van kezdeményez készség.

aki gyarapszik. és elhagyta a dolgozószobát. – Még mindig álmodozol. és újra átélte találkozásuk fájdalmát a nagyréten. és elméletileg gyógyfüveket gy jtött a füvesembernek. de a valóságban lovagnak képzelte magát. bár kedvellek. Felkönyökölt. hogy a t z lassan kialszik. és Chareos is mélyen aludt. A rajtaütéskor az erd s r jében járt. mint ahogy most is. hallotta vad csatakiáltásaikat. és látta. álltó helyében megdermedt. mert megregulázott egy öntelt fiút? – Vigyázz. „Csak a képzeletedben. hogy Ravenna miért utasította el t. Beltzer horkolt. – A türelmem nem végtelen. Kiall zavaros dolgokat álmodott. a dúlást. Kiall – mondta a lány –. Nekem viszont több kell álmoknál. Látta. De amikor felcsattantak a nadrenek csatakiáltásai. még azokkal sem. aki építeni fog. De tényleg. akik jól és h en szolgáltak. ahogy megbecstelenítik a n ket. féltékeny lesz. és otthagyta. hogy Ravennát és a többieket a diadalittas martalócok felhajítják a nyeregbe. „Álmodozó vagy. – Úgy lesz." „Szegény Kiall – suttogta Ravenna. A lángok belenyaltak . Harokas! – sziszegte a gróf. és csak nézte a fosztogatást. látta a kardjukon és sisakjukon megcsillanó napfényt. viszont szeretlek téged. ahogy parancsolod – hajolt meg Harokas. az ezüstös patak mellett. És nem tennéd bölcsen. Nem tudom elhinni. hogy velem beszélgetsz. Teste felmelegedett a takaró alatt.. Képzeletében acélos bátorságú és halálos ügyesség férfi volt. Ravenna. így fát rakott rá. és megsimogatta az arcát. vagy küldetésre induló nemesúrnak. Újra és újra látta a falujukra tör nadreneket. Kiall felébredt. ha feldühítenéd t. és ahogy gyújtogatnak. nagyuram? – tudakolta Harokas. vagy énekmondónak. Szerelem? Mi az a szerelem?" – A lány ránevetett. és elhurcolják ket délre. Akkor is tudta. Olyan férfit akarok.– És mit mondjak neki. És nem tett semmit." „Én mindezeket meg tudom tenni" – bizonygatta a fiú. de arca hideg volt. Er s férfira vágyom. Mostantól hagyj engem békén! Ha Jarel meglátja. hogy semmit nem jelentek neked.. és felült." „Nem félek Jarelt l. – Hogy Belazar h sének sorsa azért pecsétel dött meg.

De nem: az álmodozóknak saját útjaikat kell járniuk. – Gondolod. de még így is érezte a Beltzerb l áradó b zös kipárolgást. Kiall vérmocskos kezét a hóba törölte. ahogy elképzelte az ket álmukban meglep . Fynn íja neki volt döntve a k tömbnek. A legény odalépett hozzájuk. Ekkor meghallotta Maggrig hangját. és a bundákat belegyömöszölte a málhájába. és kitanulnom a gyógyító mesterséget. majd beburkolózott takarójába. és füstös volt. Maggrig és Fynn éppen négy fehér nyulat nyúztak: mellettük a havat vér pettyezte pirosra. letérdelt. – Korán felkeltetek – jegyezte meg. gondolta magában. egy iszonyúan büdös harcos. és magára kapkodta ruháit. mint egy zsörtöl d kardmester. Azt hiszem ez afféle. A menedékben a leveg összes r södött. az megsárgult és rothad.a r zsébe és magasra csaptak. de Fynn a füle botját se mozdította. osonó nadreneket... hogy legyen feleségem. hogy odakint megroppan egy ág a hóban. – Tedd magad hasznossá! – lökött oda egy nyulat a legénynek. majd lekapargatta a hájat a b rökr l. a nap pedig éppen a keleti hegyek fölé kúszott. – Egyetlen íjkészít sem szereti. száját eltátva. Akkor legalább megengedhettem volna magamnak. – Jó reggelt! – szólt Kiall. Nem álmodott hát: tényleg itt ült Bel-azar h seivel. A valóság azonban sehogy sem akart hasonlítani ábrándozásaira: társai nem voltak mások. Kiall látta.. s a legény érte nyúlt. ha valaki más hozzányúl az íjához. hogy több foga is hiányzik. és leült egy sziklatömbre. Kiall haragra gyúlt. Belebújt a csizmájába. Beleszimatolt a leveg be. aki suta mozdulatokkal megnyúzta az állatot. és két vadász. ami pedig megvan. – Csak egyeseknek van korán – mordult fel Fynn. Hallotta. Az ég bársonykéken tündökölt. Kiall megmelengette a kezét a t znél. Talpra kászálódott. Miként lehetett ez a hájas öregember valaha is Bel-azar aranyhajú h se? A faluban kellett volna maradnom. . A félelem felágaskodott benne. Fynn összeszedte a beleket. és építsek magamnak egy otthont. hogy ellopnám? – Nem érdekel. csak ne nyúlj hozzá! Maggrig odalépett Kiallhoz. – Ne vedd a szívedre! – mondta együtt érz en. – Ne érj hozzá! – csattant fel Fynn. hogy megmentsen egy gyönyör hajadont a gonoszok markából. bedobta a bokrok közé. és átpréselte magát az ágak között a hóval borított tisztásra. Beltzer felhorkantott és a hátára fordult. akik alig-alig beszéltek – és akkor is leginkább csak egymással.. A fiatalabb vadász elmosolyodott és intett.

– Sem akkor. – Én viszont nem. sem most – dörmögte a fekete szakállú vadász. Még a régens talizmánját is megnyerte hat ország legjobb íjászai el tt: voltak ott drenaiak. jobb. De megdöbbent . – Chareos is – f zte hozzá Maggrig higgadtan. – Szükségtelen bocsánatot kérned a nevemben – jegyezte meg társa fanyarul. amit érdemes volt. Van benne nemesség: vagy ha úgy tetszik. mire gondolok. – Nem vagyok benne teljesen biztos. Senki sem versenghetett Fynn-nel. Valószín leg Fynn ad neked egyet. megtalálod a hölgyedet. hogy a fejem egy karón zsugorodjon össze. . ha egy mesterrel hozza össze a sors. hogy a világ a szürke árnyalataiból áll. – De Beltzer jön – emlékeztette Kiall. és tanulj t le! Az fajtájával nem gyakran találkozol. és a húrfeszít er dhöz. Fynn saját maga csinálja az íjait. de még a messzi Mashrapurból is jöttek. amikor el ször találkoztam Fynn-nel. Fynn felmordult. Nem akarom. lovagiasság. ha felkelnek. hogy az ember mennyit tud tanulni. Fynn megnyert minden díjat. – Nincs nekem szemem az íjazáshoz. – Nekem sem volt. de arca ellágyult és elmosolyodott. Majd meglátod. – Olyan férfi . – Amikor elérjük a faházat – mondta Kiallnak –.. nadírok. ha érted. De most elég legyen a beszédb l! Ébreszd fel a társaidat: ha el akarják költeni a reggelijüket. vagriaiak. Egyedül neki készítik. egy olyat. – Sajnálom. De te csak figyeld. fiú. – Ne is tör dj velem. – Igen – bólintott Fynn. de nem akarok ártani neked. akit acélos alapelvek mozgatnak. ventriaiak. – sosem n tt fel. Tudod. ha vége lesz. A küldetések és az effélék a hozzád hasonló fiatalemberekre várnak. Tudja. hogy jól verekszik. Én a csatáimat már réges-régen megvívtam. és remélem. De az igaz. – Chareos furcsa ember. mintha az fekete-fehér volna. fiú! –fordult Kiallhoz. számos íjat látsz majd. minden egyes íjat egy bizonyos íjásznak készítenek. Mert én nem várok rájuk. Maggrig ügyet sem vetett rá. – Nem nagyon kedvelem az embereket. vagy hogy a b römet egy nadír sátorra feszítsék ki. hogy ti nem tartotok velünk. Még én sem használhatom ket..babonaság. de úgy él. – Nem sok hasznát látnám – vallotta be Kiall. hogy miként értem. ami megy a karod hosszához.

vagy a malátapárlatot. de visszaesett a székbe. A hó eltorlaszolta a bejáratot. A fiatal vadász karja felhasadt. falat képezve el tte. – Te vagy a legkevésbé szívélyes ember. szemben a szélrohamokkal. de a csúcsok között még így is csak lassan haladtak. Megpróbált felállni. és tunikája egyik ujján recés hasadás támadt. de nem volt mély a seb. akit valaha is láttam. és akkor hetekig a hegyek között rekedünk. – A hóvihar napokkal ezel tt is lecsaphatott volna. ahol a vadászok faháza megbújt. Beltzer rávigyorgott a fekete szakállas vadászra. és izzadtság csöpögött a szemébe. – Mi ütött beléd? – tudakolta Fynn. a bort. – Egyáltalán semmi? – Egy csepp sem – mosolygott rá Maggrig. egészen a befagyott ajtóig. Beltzer vágott utat. – Lehet. melyet Fynn össze is varrt. – És most mennyire érzed magad szerencsésnek? – Az arca elfehéredett. hogy a sört. – Szerencsénk volt – szólalt meg Beltzer. hatalmas mancsával dobálva félre a havat. de én nem élvezem különösebben. mire a t z felmelegítette a faház belsejét. hogy hosszú napokon át izzadó testek vesznek körül a házamban. a többiek pedig széles ívben kikerülték a fenevadat. Hol máshol? – Úgy értem. Fynn félrerángatta Maggrigot. de k csak törtettek tovább. – Semmi? – nyílt tágra Beltzer szeme. majd bekötözött. Hol tartod az innivalót? – Odakint a kútban. . Maggrig megvonta a vállát. de Fynn-nek sikerült tüzet gyújtania. leszegett fejjel. Beltzer és a többiek torkuk szakadtából ordítozva rohantak oda. fülét lelapította és megvillantotta agyarait. aki felállt. trágyafej – szólalt meg Fynn –. és elfedte a mellette lev ablakot is. A párduc szinte kirobbant a bokrok közül. hogy neked szerencse. Odabent jéghideg volt a leveg . aki végre levethette medveb r zekéjét. Maggrigot a roham ledöntötte a lábáról. Másnap reggel elérték azt a völgyet. – Nincs semmi ilyesmink. és letelepedett a t z el tt a sz nyegre. Ekkor hóvihar támadt. de az állat lekuporodott el ttük. Az ötödik napon a csapatot vezet Maggrig túl közel került egy hópárducnak és kölykeinek tanyájához. és odalépett a fiatal vadászhoz. Azonban még így is jó egy óra beletelt. köpködve és agyarait csattogtatva.A hó napokon át nem esett.

– Láza van – mondta. Néhány perc múlva a víz felforrt.. Egyben. Fynn felé pördült. és tartotta a fejét. . és kivett bel le egy olajos papírba tekert vaskos köteget. – Mi vagy te. akkor gyere ide és nézd meg t. csökkenti a duzzanatokat.. érzem.– Nem. – Ugyan honnan tudhatnád? – sziszegte Fynn. hogy ott leh ljön. Kisimította a leveleket. hogy a fejet ért ütések gyakran sokként érik a szervezetet.. El ször megvizsgálta a Maggrig halántékán lev sebet: az már bezárult. hogy a másik seb. – És még mire jó? – tudakolta Beltzer. és megkavarta egy kanállal. amíg ivott. jó még a csúz okozta fájdalmakra is.. és mindegyiket kézzel rajzolt levél vagy virág díszítette. Fynn elkapta. ahogy azt a mesterem mondta nekem. a párduc támadása okozta sérülés a felel s a vadász legyengüléséért. és igen... mágus? – A füvesember segédje voltam. – Ha forraltok vizet. és szépen gyógyult. – Fynn hozott neki egy kupa vizet. Lehet. készítek neki gyógyf zetet. és az ágyhoz vitte. és rátette a t zhelyre. – Lefordult a székr l. majd a vízbe dobta ket.. Mindkett jó a láz csillapítására.... és vettem gyógynövényeket. szomjas. de mestere mindig azt tanította neki.. Kiall megköszörülte a torkát. A csomagban tucatnyi apróbb csomagocska volt. sem másféle látható fert zésnek. Maggrig kinyitotta a szemét. amit Ulthen mondott az ilyen sebekr l. – Forog a szoba. Megpróbálta felidézni azt. Kiall kiválasztott és kibontotta két göngyöleget. Ó. meg porokat még Tavernavárosban. – Segít a csontoknak összeforrni. és megállítja a hasmenést.. és a t z fölé akasztotta. de nem volt nyoma sem gennynek.. Kiall az ágyhoz lépett. – Jó illata van – jegyezte meg Beltzer. és levette a kötést Maggrig karjáról: a seb cakkos volt. megakadályozza a sebek elüszkösödését... és er t ad a betegnek. fiú! Ne csak állj ott! – dühöngött Fynn. és haragosvörös. fiú? – F zfalevelek és nadályt van benne. de a nadályt segít megtisztítani a vért. Ezután leemelte a kondért a t zr l. Ekkor a legény el szedte málháját. – Mit kotyvasztottál. Kiall az egyik kis rézkondért megtöltötte vízzel.. és rátette kezét a vadász homlokára. Chareos odalépett hozzá. – No.

Jó egy óra telt el. Viszont a f zet csillapítja majd a lázát. ahol a legnagyobb rugalmasságra van szükség. a belseje kétszín : világos és sötét. hogy miféle fa ez? – Nem. Kiall odalépett vele Maggrig ágyához. – Hogy van Maggrig? – Igazából nem tudom – suttogta Kiall. Amikor kettévágod. hogy íjász is vagy. de végül legalább elaludt. és megmutatta Kiallnak. és megitatta vele. Chareos felnézett. – Ez csak egy része.. Úgy hasogat. Különös fa ez. El ször a férfi fuldokolt. – Valamivel jobb színben van – nézett Fynn meger sítést várva Kiallra. Fynn majd összeköti ket. nemde? – nézett a Chareos kezében tartott keskeny fadarabra. két lehet ség van: él vagy meghal.. majd hangosan böffentett. Fynn pedig odaült az ágy fejéhez. fiú. Ebb l csodás fegyver lesz. – Nem is tudtam. Chareos a munkaasztalnál ült. – Csatlakozhatok? – kérdezte a legény.. Chareos pedig elt nt valamerre. de azért nem elviselhetetlenül. és bólintott. –Látod? A világos fát a küls görbülethez használják. A suhanc bólintott. rothadó hús. – Felemelte a darabot.. mire Kiall beóvakodott. A hátsó szoba ajtaja nyitva állt. – Csak néhány hónapja dolgozom Ulthennél. Itt hidegebb volt. – Tiszafa. és felhajtotta a f zet maradékát. Tudod. jobb. Amikor a keverék leh lt. amíg elöl vannak a hozzávalók. akár a pokol. Felállt és kinyújtózott. ürülék. – Hát. egy a háromból. bár csak csekély javulást látott. és Maggrig állapota nem változott. – Most már jobban lesz? – tudakolta a vadász.– Akkor. Gyönyör fa. id r l id re letörölve a verítéket Maggrig homlokáról. hogy Beltzer elaludt a t znél. amit tudsz! – Jelen pillanatban nem sok mindent tehetek. Kiall betakarta. de végül lenyelte a folyadék felét. Amikor körülnézett. látta. Tartsd rajta a szemed! És tedd meg.. és hátracsuklott az ágyon. Elég vékony íj. míg a sötét belülre való.. ahol összetömörül az anyag. – Majd holnap kiderül – felelte a fiú óvatosan. . és egy hosszúíj készül részeit nézegette. Fynn tartotta a vadász fejét. ha felteszel még egy kondért – mondta Beltzer –. hogy az íj ruganyosabb legyen. A karsebben azonban nem vagyok biztos. Talán a párduc karmai alatt volt valami. mert a térdemet csúz kínozza. Beltzer oda ballagott.

oda megyek. de elmondta Kiallnak. A tizenhatodik születésnapján aztán elszökött. – Talán azért. Önz vagyok. hogy felderítsék a kapu völgyébe vezet utat. Kezdek fázni. amit akarok. és a férfi éhesen ébredt. miként lett diák egy kolostorban. fát dobott a t zre. Fynn ravasz fickó és született harcos. és hátrad lt ültében. A délel tt közepére Maggrig láza elmúlt. Senkinek sem tartozom elszámolással. mert titokban nemes herceg vagyok. aki rajong a lehetetlen küldetésekért. nem éltem volna túl a bel-azari csatát. És ne köszönj addig semmit. hogy segítesz nekem – mondta Kiall halkan. Fynn nem mutatta. Chareos elmosolyodott. – Köszönöm. De . mert anyámat Ravennának hívták. – Akkor miért jöttél velem? – Miért van szükség mindig válaszokra? – kérdezett vissza Chareos. Talán azért. mert unatkoztam. akit ismerek – vallotta be Kiall. Ha nem találkozom vele. Egy szikla hamarabb feladja. akárcsak a legtöbb ember. – Ez sokat jelent nekem. és beállt egy talgithiri íjászszázadba. Beltzer pedig mozdulatlanul hevert a padlón. – De lehet. miel tt az er dbe küldték volna. Talán azért. és egy katonának kifizet d . Kiall. és a tettekb l ítélni. Fynn mondta is. és megosztotta Kiall-lal. Maggrig elmosolyodott. és tüzet rakott. ahol Fynn mostanra elaludt Maggrig mellett. A vadász nem mesélt a bel-azari csatáról. – Chareos letette a fadarabot. és kisétált a nagyszobába. Ezután odahúzott egy széket Maggrig ágyához. Kiall. Chareos átlépte az óriást. – Behunyta a szemét. ehelyett vette tegzét és íját. és éhes is vagyok. amiért beleegyeztél. ha ismeri a halálosztó fegyverek m ködését. amíg ki nem szabadítottuk a lányt. hogy én magam sem tudom – suttogta maga elé. – Hát nem a legbarátságosabb ember. majd Chareosszal és Beltzerrel nekivágott a hónak. Kiall a másik vadásszal maradt. elkészítette a mézzel édesített zabkásából álló reggelit. és hallgatott egy sort. Azt teszem. – Nem vagyok lovagias.– Nem is vagyok. Két hónapja szolgált náluk. mint . majd málhájából szárított húst és gyümölcsöt szedett el . hogy megkönnyebbült volna. – Majd megtanulsz a nyers szavak mögé látni. ott találkozott Fynn-nel és a többiekkel. ahova jólesik. és k ketten lényegében átbeszélgették az egész délel ttöt. hogy lovagias vagy. de katona voltam.

– Szép lány? – Igen. Vonásaiból semmit nem lehetett kiolvasni.. megváltozik: k lesznek az élete. B ven van z és havasi juh.. hogy ennyien itt vagytok. a szeme barna. – Mesélj Ravennáról! – kérlelte Maggrig. és bólintott. tudni fogja.. márpedig a nadírok rajonganak a gyerekeikért. nyulak. és kisgyerekek totyognak majd a sarkában. – Ezen nem gondolkoztam. Vannak galambok. Vagy éppen több. hogy van valaki. néma tudomásulvételként.. A haja sötét és hosszú. aki tör dik vele annyira. így tennék. . – És te hogy bírod ki? Úgy értem azt. hogy addigra hozzámegy egy nadír harcoshoz. de mennyi mindent kellene fontolóra vennem? Lehet. Talán újra meg fogja tenni. barátom. Amikor egy n nek gyerekei lesznek.. – Remélem. hogy itt kell élned? Távol a civilizációtól. a hölgy egyszer már elutasított. Fontolóra vetted ezt a lehet séget? – Nem – vallotta be szintén Kiall –. hogy az majd nem okoz csalódást. hogy a lány velük akar majd maradni. – Jó dolog itt élni. ha ezt akarná. egy napon. vagy a leves f szerezéséhez használt gyökerek és gumók.. mint amire emlékeztél. – És ha azt akarja. hogy a lány kevesebb lesz annál. de ha jól értem. hogy bíráljalak. hogy hagyd békén? – Hogy érted ezt? – Sajnálom. hogy könny szökik t le az ember szemébe. Bármi legyen is a helyzet. Lehet. nyilván majd' meg rjíti. hogy férjhez ment. ahogy szinte lángolnak a színekt l az ég alatt.soha nem rajongott a társaságért. akkor lehet. – Fynn a városokat tekinti vadnak és barátságtalannak – érkezett a válasz. a vad és barátságtalan hegyek között. Lehet. Maggrig belenézett a szemébe. Szerintem ez itt a lényeg.. Maggrig. így lesz – veregette meg Kiall kezét a vadász –. akár napsütés a vihar után. Lehet. hogy megbetegedett. Hosszú a lába. És ha az apjuk szereti ket. de Kiall elvörösödött. Megtalálom t. vagy eladták ringyónak.. és a jókép arcra. – A sajátjaidként neveled fel ket? – érdekl dött Maggrig. hogy már meghalt. Mi többet kívánhatna még az ember? Kiall a sz ke vadászra nézett: a tiszta kék szempárra. És látnod kellene a hegyeket tavasszal. Az. ha meghalt. Lehet. leszámítva. Kiall körbenézett a kunyhóban. hogy utánamenjen. és remélem azt is. Nem az én dolgom. ami olyan kék. – Tudom. és járás közben riszálja a csíp jét. A nevetése olyan. De nem érdekel. a szinte tökéletes vonásokra. De.

– Biztosra veszed. aki éppen szarvashús szeleteket vágott bele egy nagy vaskondérba –. . Kiall.. – Múlt éjjel. Ha keresztezik a nyomainkat.Maggrig bólintott. A hó egy-két napon belül elolvad. megért . A tet r l lecsüng hosszú jégcsapok egyenletes ütemben csöpögtek. – Egy férfinak nem szabadna kockára tennie az életét egyedül a szépségért. A havat keményre taposták a súlyos csizmák. és három üresen álló menedéket is talált. Idefent gyakran el fordul az ilyesmi. – Még csak sz van – felelte a vadász. De felelj nekem erre. mintha tavasz lenne. hogy harcoljon. ha visszamennénk. hogy olyan heten-nyolcan. Gondolkozz el ezen! Fynn körüljárta az elhagyatott táborhelyet. Mintha csak egy rózsáért kockáztatnál. és az arcát süttette a melenget napsugárral. – Ebben igazad van. amit Chareostól kapott. A legény hátranézett. – Hányan vannak? – kérdezte Chareos. – Hova mész? – érdekl dött Maggrig. – A hóvihar csak a tél el szele volt. – Mikor jártak itt? – tudakolta Beltzer. hogy nadrenek? – szólt ismét Chareos. – Milyen bizarr – mondta Maggrignak. Kiall megállt az ajtóban. Kiall belebújt a csizmájába. barátom. – Erre még soha nem gondoltam. Jobb lenne. – Senki más nincs idefent. majd olyan lesz. gyengéd. a falusi legénykéd pedig nem mérk zhet velük. a nap éppen olyan melegen süt. és felkapta a szablyát.. A legény elvigyorodott. – Azt mondanám. Keletnek mentek tovább. A h mérséklet napokra lezuhan. nem tudom – vallotta be Kiall. szenvedélyes? – Nem. de mégis a jég olvad. ha tudsz: hölgyednek van más erénye is a szépségén kívül? – Erénye? – Kedves. Ifjú válladra bölcs fejet raktak. Maggrig nincs olyan állapotban. mint nyáron. azok egyenesen visszavezetik ket a faházhoz. be a házba.

. b rborítású markolattal. Remek penge volt: éles. Feszült csend támadt. Egyikük íjat tartott a kezében. és szúrt – láthatatlan ellenségekkel vívott. és vágott. Maggrig állt a házikó ajtajában. Két újabb ellenfele végezte be. mikor jöttök el – lepte meg önmagát. négyen. Ez minden. Kiall ismét a vessz re nézett. A vezér bólintott. mint ahogy nem is gondoltam. Összesen heten voltak. és a fiúra nézett. Kábának érezte magát. Kiall pislogott.. egy alacsony. Megmarkolta a szablyát. Majd felpillantott. és visszasüppedt a székébe. hogy a férfi szeme t le jobbra villan. mintha forgott volna vele a szoba. a jégharcos. íjjal a kezében. – Ügyes trükk volt – mondta az egyik jövevény. Veled volt az a magas fickó. és szédelgett. – Ez nem érdekel – intett nagyvonalúan Kiall. közülük négynek be volt kötve a karja vagy a feje. majd máris visszatér rá. Sosem tudtam elsajátítani. Hárman. Az egyik harcos a vezér mellé lépett. hogy bárki is ilyen gyors lehet. aki feketés-ezüstös szakállat viselt. kezében egy hosszú bottal. Ifjúként sokszor sétált egyedül az erd ben. tönkrement vessz re nézett. azt játszva. hogy harcias lovag. Sarkon pördült. és valamit súgott neki. A nadrenek idegesen álltak: kezüket a fegyvereiken tartották. A hátán izzadság csorgott végig. és pengéjén egy nyíl csattant. a karja rohamosan fáradt. hogy l jön – mondta a nadrenek vezére. és vett egy nagy leveg t. és vas kézvéd kosárral. melynek szára eltörött.– Szeretnék kicsit gyakorolni ezzel a pengével. és a kardos fiút nézték. akinek ellenségei meghátrálnak démoni pengéje el l. – Ezzel a vadász visszafordult a húsleveshez. – A legény látta. hiszen tudod. és a hóban hever . – Már azon gondolkodtam. látva ügyességét. amit Kiall nem hallott. miel tt visszajönnek a többiek. – Mit akartok itt? – Ételt. . és éppen egy vessz t illesztett az idegre. mert hangja szenvtelen és higgadt volt. Mindannyian némán álltak. köpcös férfi. és csodálkozástól tátott szájjal állt ott. hogy hárítson egy hátulról érkez döfést. és balról jobbra nagyot suhintott a szablyával. – Te az egyik kardforgató vagy a városból. – Mint ahogy én sem. Nem vagyok valami nagy kardforgató. – Nem én mondtam neki. zöldséget és csipet sót adva hozzá. amint elönti ket a csüggedés. A kondért a t z fölé akasztotta. és meglátta a bokrok szélén álló nadreneket. Kiall kilépett a napsütésbe. öten estek el a csillogó penge csapásai alatt. – Még sosem láttam röptében kettévágott nyilat.

Egyikük még a többieknél is gyengébbnek látszott. Közben Kiall kimerte a levest. – Négyötök sebesült. ha jó szándékotok jeleként itt hagyjátok a fegyvereiteket. majd Kiallra mosolygott. – a kardmestered? – Igen. – Ha! És akkor mi gátol meg benneteket abban.– Így van – bólintott Kiall. – Bölcs dolog ez? – tudakolta Kiall. és megduzzadt. – Ha azonban választhatunk a harc és az éhhalál között. Még soha nem láttam ilyet. – Most már értem. – Micsoda csata volt. – Természetesen csak akkor. és bár vastagon bepólyálták. recseg hangokat adott ki magából. – A nadren széttárta a kezét. hol az a húsleves? – Kiall tokjába lökte pengéjét. Még nem f tt meg. A hús felpenderedett. Nehezen lehet nála jobbat találni. de kemény instruktor a magamfajta tanoncoknak. mégis egyenletesen szivárgott bel le a vér. Kiall visszatette a kötést. Sebet kapott a vállára. A többi nadren követte példáját. és ha jól sejtem. – Beengedsz minket? – kérdezte jámboran. Kiall odalépett hozzá. hogy lemészároljatok minket? – Mi gátol meg most? – kérdezett vissza a fiú. – Ezzel el húzta rövidkardját a csíp jén lógó tokból. kinyitotta az övcsatját. és nekilátott megélezni vadászkését egy fen k vel: a k és az acél hosszú. majd követte a férfiakat. szerintem eljött az ideje. mint egy kondér húsleves. – Roppant ügyes ember – felelte a legény –. a legény pedig mély leveg t vett. Maggrig behátrált. Ez nem lenne valami komoly kihívás. és . – G gös kis vakarcs vagy! – fortyant fel a vezér. – Hadd nézzem meg! – A nadren egy szót sem szólt. – Hát persze – felelte a legény. van mire hetykének lenned. amit lassan szívott be. A faházban el ször feszült volt a hangulat. A férfi egy pillanatig hallgatott. – Visszadugta kardját a tokjába. a vágás haragosvörös volt. nem igaz? – Darabokra vágott minket. amikor a legény óvatosan kigöngyölte a pólyát. és a harcosoknak értékesebb dolgokért kellene küzdeniük. hogy próbára tegyük saját ügyességünket. Maggrig leült az ágyra. és a fegyvert a földre dobta. – Na. hogy megnyugodjon. – De hát láttalak harc közben. miért tudtad olyan könnyedén kettévágni azt a nyilat a leveg ben. de a nadrenek valósággal habzsolták. és a faház felé intett.

és az ifjú érezte a férfi tekintetéb l süt gy löletet. Éppen a fegyvereiket szedték össze. Köszönet érte. Fynn és Beltzer. Maggrigot is megkínálta. Délutánra járt már. keress engem! – Nem felejtem el – mondta a legény. csak odalépett a falhoz. Jól bántál velünk. és evett egy kis húslevest. – Hadd csinálja! – mondta ekkor a vezér. akinek karját Kiall bekötözte. amikor Chellin felrázta embereit. – F ként fehér libatopnak nevezik. de a vadász csak megrázta a fejét. és összevarrta a sebet. – Úgy néz ki. – Hát én nem vagyok csirke! – És meggyógyítja a gennyedz sebeket is. – Chellinnek hívnak. – Felcser is vagy? – Egy jó harcosnak értenie kell a sebekhez. amikor megérkeztünk. Kiall megrakta a tüzet. – Sok szerencsét az útra! – búcsúzott el. és összegömbölyödve elaludt a padlón. Az a harcos lépett hozzájuk. mint a dudva. Ha valaha is elvet dsz a Középs -csúcstól délre. A feszültség eddigre felengedett a szobában.gyógynövényeket szedett el batyujából. és általában csirkéket etetnek vele. – Neked is. Maggrig odavitt neki egy darab gyolcsot. – Mi ez? – kérdezte a nadren. A nadren vezér Kiallhoz ballagott. amib l Kiall új kötést fabrikált. – Kiall vagyok. és mosolygott. vágott szeme szinte rátapadt Kiall arcára. hogy a jégharcos nem volt itt. amikor felbukkant Chareos. A harcos egy szót sem szólt. . mire a sebesült nadren engedett. és a nap a nyugati hegyek felé hajolt. A Pengemester csupasz szablyával a kezében közeledett. majd visszasétált a férfihoz. de sötét szín . – Akárcsak én. De a döntés a tiéd. és Kiall-lal az oldalán kisétáltak a napsütésbe. – Hasznát venném a magadfajta embernek. majd rátette a leveleket. majd Chellinhez fordult. Kiválasztotta a szükséges leveleket. és azok gyógyításához is – felelte a legény. A legény a helyére simította a b rt. A legény kuncogott. Kiall fesztelenül intett nekik. Örülök. és a nadrenek kényelembe helyezték magukat. – Sokféle neve van – felelte Kiall.

. odalépett hozzá és vállon veregette. És egy mosoly miatt veszített. még ennél is több. mindössze ennyi volt. mint én. Kiall gyorsan tanult. – Így még jobb. de azt hiszem itt az ideje.. hogy a harag. hogy azzal fenyegetted meg ket. Chareos szélesen elmosolyodott. hogy halálos légy. A harcosoknak szerencsére is szüksége van. ráadásul gyorsabb és er sebb is. Éppen a szablyával gyakoroltam. hogyan mozgassa a csuklóját. Kiall. talán azt gondolta. Erre elvesztette a hidegvérét. A nyíl meg nekirepült a pengének. – A kardvívás elsajátításához kemény munka szükséges. ami még nagy szolgálatot tehet neked. De így is hatalmas kockázatot vállaltál. De hogy sikerült félreütnöd a nyilat? – Véletlenül. aki ügyesebb volt. A legény fülig pirult. rjöngve rontott nekem. Egyszer harcoltam olyasvalakivel. és én megöltem. hogy gúnyolódom rajta. Kiall.. A kardforgatásnak van egyfajta mágiája. de ahhoz. Kinyújtotta tenyerét: egy aranyraqot tartott benne. – De igen! – horkant fel a férfi. mint ahogy te is megölted a fivéremet. rávigyorogtam. Amikor legközelebb találkozunk. talán nem kell majd blöffölnöd. A gyakorlás végeztével Chareos és tanítványa leültek az egyik kid lt fatönkre. Soha ne hagyd. hogy miként fogja a szablyát. Felejtsd el a pengét és a lábmunkát. Sétáljunk egyet! A kardmester és az ifjú legény kiballagtak a fakuló alkonyba. Így ha legközelebb fegyveresekkel kerülsz szembe. és körbeperdültem. Odabent Maggrig éppen Kiall. és amikor pengéink összeakadtak. Kiall visszaballagott a faházba.. hogy ott vannak. – Erre nincs szükség – szólt Kiall. a Pengemester pedig felállt. és ezek a nadrenek majd elterjesztik az ügyességedr l szóló történetet.– A fájdalom szinte teljesen elmúlt – mondta kifejezéstelen arccal. Az ajtóhoz vezet három lépcs fokon járt már. Gyorsan gondolkoztál. a csaták a fejekben d lnek el. szúrt. még csak azt sem tudtam. amikor Chareos nevetése megütötte a fülét. – Elégedett vagyok veled – mondta Chareos –. hogy kapj t lem egy kis oktatást. én hárítottam. és magadhoz ragadtad a kezdeményezést. – Ügyes voltál. megmutatva neki. – Többé nem vagyok az adósod. a Nyílvessz öl történetével traktálta ket. miként döfjön és hárítson. egymagad gy zöd le mindet. . megöllek. és jó reflexei voltak. Chareos jó egy órán át gyakorolt a legénnyel. amit csak kevesen képesek elérni. Maggrig elmesélte.. Amikor a nadrenek elmentek..

Chareos az apátia és az azonnali kielégülés napjaiban érett férfivá. akiket szeretsz. kölyök. Ilyenek voltak a gothirok: együtt éltek a nadírok jelentette fenyegetéssel. – Ez veszedelmesnek t nik – fordult Attalishoz. A faházban mostanra minden elcsendesedett. mely a hegyek között bújt meg. leszámítva Beltzer ritmikus horkolását. és ezzel elveszti az erejét. akkor magadba olvasztod azt.. tivornyákat. Ehhez pedig higgadtnak kell maradnod. köpenyét lazán a vállára vetette. az ifjúság és a becsvágy napjairól. hogy itt van ez a szikla. Ezt a tanácsot adni könny . Ha elég sokáig élsz együtt a félelmeddel. A bokrok közül egy róka osont el . De ez csak zsivaj. Új-Gulgothirban leélt kamaszkora magányban telt. de nehéz megtartani. A férfiak sértegetnek majd. Egy falun haladtak át. mit sem tör dve az emberrel. Emlékek kúsztak Chareos gondolatai közé. És egy id után már észre sem veszik. vagy felidegesítsenek. és ami még ennél is rosszabb. – Akkor miért élnek itt? – Mindig is itt éltek. – Mit értél el? – kérdezte magától. és csak kevesen maradnak meg. Emlékezett a szüleit l való elválásra. Mindent megtesznek majd. vagy a félelem uraljon téged. ha gy zöl. fagyos utazásra. Chareos a csillagok alatt üldögélt. a csüggedés és a sötét búskomorság éjszakáiról. ami fiatal fiúként megterhel volt számára. És most harapjunk valamit. már ha a nadrenek hagytak még valamit a levesb l. A nemesség végeérhetetlen lakomákat.. és felvételt nyert a . hogy a bagoly sikerrel járt-e. gúnyolnak. a csodák és a dics ség idejér l. bár ott volt Attalisnak. kardmesterének és védelmez jének barátsága és útmutatása. A település fölé irdatlan sziklakiszögellés nyúlt. mindössze jelképes sereget tartva fenn Bel-azar falain. kiváló kardforgató lett bel le. Az északra tett út során azonban kezdte megérteni ket. kinevetnek. és ügetett át a havon. nem tudott alkalmazkodni a gothir nemesség furcsa életstílusához. Kiall. majd lecsapott. hogy felb szítsenek. Bántani fogják azokat. Köszönhet en Attalis tanításának. mire az öreg bólintott. és félrelökte ket. az éjszakai szél az arcát h tötte. Chareos soha nem érezte jól magát a hasonló korú fiúk között. Odafent egy fehér bagoly szárnyalt. Emlékei szilánkosak voltak. A Pengemester nem látta. és az ezt követ hosszú. De te csak úgy tudod ket meggyötörni. – Egy napon majd lezuhan. bálokat és mindenféle mulatságot rendezett. amit nem tudtak elhárítani.vagy a felháborodás.

és Targon a nyilvánosság el tt kihívta az öregembert. Chareos néhány pillanat alatt rájött. Ma már szégyenkezve emlékezett vissza arra. Attalist harcképtelenné tette a vállát átdöf szúrás. de Targon nem talált olyan rést. Targon gúnyosan rávigyorgott a fiatal tisztre. kardja csattanva zuhant a kövezetre. és szikár. megkapta az engedélyt. de Chareos nem felelt. Erre a párviadalra is a királyi udvarban került sor. de pengéje utat talál ellenfele húsába. Gyors volt és bízott adottságaiban. két nappal kés bb értesült róla. egyszer az arcán. pengéik csak úgy csillogtak a kora reggeli napfényben. tekintetét az ébentrónusán ül régensre szegezve. Chareos különleges szabadságért folyamodott. Vékony vérpatak csörgedezett végig az állán. de ifjú ellenfele minden egyes alkalommal hárított. Sötét tekintete a bajnok füstös képére szegez dött. amikor el húzta kölcsönzött vívót rét. hogy mennyire büszke volt. felkereste Targont. fiú? – kérdezte Targon. – Berezeltél. – Remélem.szablyások közé. és nem tartott sokáig. és amikor térdre hullt. A vita aztán vérviszállyá mérgesedett. A mindig büszke Attalis kisebb vitába keveredett Targonnal. A férfi egy fejjel volt magasabb Chareosnál. Kétszáz másik ifjúval együtt állt a karzat el tt. Két héttel kés bb világa romokban hevert. mint az öreg – ingerkedett. Szerény megtakarítását és a következ évi fizetésére felvett zálogot felhasználva megvásárolt egy parcellát. A régens felemelte a karját. Targon ekkor odalépett és felhasította az öregember torkát. A két férfi ellépett egymástól: arcukon izzadság gyöngyözött. hogy jelen lehessen a temetésen. a régens bajnokával. hárítások és riposztok sorozatával kezd dött. A két harcos az udvar egész hosszát bejárta a küzdelem alatt. aki a szablyásokkal éppen jár rözni volt. de higgadt maradt. egyenes háttal. mert biztos volt abban. Chareos háromszor érezte. hogy ellenfele kardja felsérti b rét: kétszer a felkarján. hogy nem tudni hogyan. amikor a fehér köpenyt és az ezüstszablyát el ször átnyújtották neki. Chareos. Férfinak érezte magát. A párviadal szemkápráztató döfések. – Van is rá okod. mire mindketten kinyújtották kardjukat. a régens szervezte elit csapatba. A bajnok türelmét vesztvén egyre dühödtebben támadott. egy márványszarkofágot és szobrot emelt Attalis sírja fölé. . Amikor ezzel végzett. nagyobb kihívást nyújtasz majd. mint az ostorszíj. ahol bevihette volna a halálos szúrást. hogy ellenfele klasszisokkal jobb nála. Az összecsapásra a királyi udvarban került sor. és a sors rámosolygott.

és visszaszerzik mindazt. – Az apám voltál. Felállt. megpróbálva elállítani a vérzést. fordított egyet a csuklóján. fiú – szólalt meg Targon. ahogy te haltál meg. és feltépte a bajnok torkát. de a szoba meleg volt és otthonos. – Mit gondolnál err l a küldetésr l. büszke lennél erre. és szemét elöntötték a könnyek. majd pengéje süvítve szelte a leveg t.. ujjai közül vér bugyogott el . majd egyetlen megvet mozdulattal hanyatt lökte Targont.. Chareos utánalépett. Chareos elmosolyodott. – Ha tehetném. és belépett a faházba. – Hallgatott egy sort. ami elveszett. és soha nem köszöntem meg sem a barátságodat. és csizmáját a haldokló mellének nyomta. hogy a gy löletem irányítson. hogy milyen sokat számítasz nekem. A régens bajnoka hátratántorodott. – Nemcsak az életét l fosztottad meg. Attalis mindig is azt szerette volna. de a méltóságától is – mondta a lord. reményei összeomlását. miközben térdre hullt.– Hosszú ideig tart. A néz k hallgattak. és nem engedtem. és feltépte az inakat és szalagokat. sem a társaságodat. és vívót rével mélyen beledöfött Targon jobb vállába: átmetszette az izmokat. Attalis. Chareos pedig halkan elindult . és a lelkét is elpusztítanám – felelte az ifjú. – A disznótenyészt lánya utáni hajszáról? Igen. Maggrig mély álomba merült a távolabbi fal melletti ágyon. A bajnok kezéb l kihullott a fegyvere. A fiú hárított. és a sebhez kapott. a régens pedig magához hívatta Chareost. miközben apródok rohantak a bajnokhoz. – Egy nadír sátorfeleség ügyességével forgatod a kardod – mondta. amire tanítottál. Attalis? – suttogta. Chareos hosszú másodpercekig csak nézte ellenfelét. és könyörtelenül lökte félre. – Megbosszultalak. ahol a t z éppen csak lobogott. Úgy halt meg. nagyuram. Chareos az öreg nélkül erre az álomra hideg logikával tekintett. de emlékeztem. a pokolba is követném. barátom. Azt hiszem. mire Targon elvörösödött. a Pengemester ismét megsiratta az öregembert. szinte hallom a nevetésed. Könnyeit köpenye sarkával szárította fel. és fakó szemében els ízben látszódott félelem. Nem tudom. és én soha nem mondtam el neked. De most megteszem. Kiall és Beltzer a kandalló el tt aludtak. mire meghalsz. Nyugodj békében. és újabb támadásra lendült. A hátsó szobából lámpás fénye sz r dött ki. hogy ez fontos-e neked. és álmainak végét. ha egy napon hazatérnek majd. Aznap délután Chareos ott állt Attalis sírjánál. barátom! Negyedszázaddal kés bb Chareos.

amit családnak nevezhetek.. hogy te meglelted a békédet. Egy nap én is meghalok. És módfelett elégedett vagyok ennyivel. és mintha az arcát tikfából faragták volna. itt hagyni. mint némelyik királynak. és kedveli a társaságot. hogy ideje lenne továbbállni.. . Nem nagyon kedvelem az embereket. Már nem vagyok siheder. – Nem valami nagyszer élet ez egy fiúnak. – Sosem volt sok barátom. Mi történt velünk.arrafelé. Sem az élet. Öregnek érzem magam. fénytelen szakállában pedig ezüstös szálak csillantak. Szemét és nyakát sötét árnyékok ölelték. sem a szerelem. – Én sem. hogy mikor lophatnak. és bekukkantott. Chareos. – Talán – mondta Fynn minden meggy z dés nélkül. bár nem panaszkodik. A lámpás fényében Fynn öregebbnek t nt. miként éljen ismét együtt az emberekkel. sem az álmok. …aljas gondolatok. barátom – mondta a Pengemester. hazudhatnak vagy gyalázkodhatnak.. – Nem kell kérned. De te és az a hájas disznó álltok a legközelebb ahhoz. Nem akarom Maggrigot. De talán ezzel csak én vagyok így. he? Chareos vállat vont. – Idefent a hegyen szabad vagy. és a szemem sem olyan jó már. Ideje. mindegyikb l alaposan kivettem a részemet.. – De az is lehet. – A fiú olyan harminchat lehet. Sajognak a csontjaim télen. – De ennél többr l van szó. Fynn a munkapadra tett lábbal üldögélt odabent. mint egykor. Maggrig elboldogul a népekkel. Fynn. – Itt boldog vagy.. ronda viselkedés. akik mindig csak azt nézik. és több földed van. és elég férfi.. és oda se figyelve tollat metszett az új nyílvessz knek. Fynn.. – Az voltam. hogy szóvá tegye... Azt hiszem. – Gondolkozz ezen még egy kicsit. feltéve. – Ennél gyönyör bbet sehol sem találsz. – Mihez kezdesz majd? Fynn felpillantott és belenézett Chareos szemébe.. Fynn levette a lábát az asztalról. Így hát veletek tartok. elég öreg ahhoz. Ha nem tetszik neki ez az élet.. – Nem tudtam aludni – ült le szemközt a fekete szakállú vadásszal a Pengemester. soha nem is volt szükségem rájuk. Fynn! – szólt Chareos.. egyedül idefent. Azt hiszem. De semmi nem tart örökké. – Tudom! – csattant fel a vadász. és megdörgölte a szemét. hogy megtanulja. ha nem bánod. – Úgy t nik.

hogy fiúörököst szüljek. aki egy cseppet elmosolyodott. Szóval. tehént gy gothir n ket. hogy jól szolgál az egészséged – szólalt meg Cudáj. de a dallamos hang nem nagyon segített Cudájon. – Ezt tilos mondanod! Ha ezt elmondanám a kánnak.. – Miért ne lennék egészséges? – tudakolta a n . Cudáj elsápadt. Leült a n mellé. csak hogy megkorbácsolhassa. és nem vágyott másra. hogy jól vagy. hercegn . hiába hallottad mástól. . Cselszövésekr l suttogtak. nagy. Elfordult az ablaktól. hogy élvezzem a friss leveg t? – A biztonságod érdekében történt ez. fagyos kék szem . hogy rangjához ill en talpig vértben kell itt üldögélnie. – Elmondom neki. és elhúzódott t le. Ki tudja? Cudáj minimális érdekl déssel követte az árverést.. amint a lába el tt térdre rogy. Cudáj? A férfi lenyelte mérgét. A n belenézett a szemébe. és valószín leg a saját apját is. és a szaténhuzatú díványon ül sötét hajú n re pillantott. és kényelmetlennek találta. Nem kedvelte ezeket a sápadt b r . miért küldött ide a fivérem. hogy a g gös n k az ördögök átkai. b re arany. Mert bármennyire jól ért is Jungir a lovakhoz és a fegyverekhez. hogy mosolyába szinte melegség vegyül. az igazi nadír szépség. Cudáj mindig is azt hitte. mert még soha nem láttalak gyönyör bbnek. de sikerült lecsillapítania magát. a magja terméketlen.– Jó – állt fel a vadász. miért is vagyunk itt igazából. Miért zavartatná akkor magát. – Miért játszunk ilyen ostoba játékokat. Cudáj? Senki más nincs itt rajtunk kívül. és a férfi el ször érezte úgy. Még az is lehet. Ez a férfi arcába kergette a vért. Megölte a saját testvéreit. miért. – Nagy k esett le a szívemr l. hogy megölesse a n vérét is? Megmondom. Megfogta feketés-ezüstös mellvértjének csatját. és féltették az életedet. amikor Tenka kán elhozta t Ulrickhamba. tekintete büszke. hogy megtaláljuk a lányt. Mert én vagyok a nadírok egyetlen reménye arra. Jungir az üdvözletét küldi. – Még te sem mernéd ezt elmondani. és mindketten tudjuk. Tanaki. A n elnevette magát. – Talán Jungir nem azért küldött erre a kopár vidékre. hogy lássa. – Fivéred. Reméli. aki kényelmetlenül érezte magát. A lány tizennégy éves volt. El ször akkor látta a lányt.

– Ne vetk zz le! – csipkel dött vele a n . A férfi szúrósan nézett a n violaszín szemébe. hogy addig verje. Láttál köztük olyat. Tanaki felemelte mindkét kezét. A férfi meglendítette a tenyerét. Négy évvel ezel tt lehet séged volt rá. és a férfi vállára tette ket. Azért jöttem ide. – Biztonságban? Veled? Emlékszem rá. mire a n elhajolt. Tudom. A n közelebb lépett. amint az új rabszolgákat nézte át. és biztonságban leszel. és elnyomta a késztetést. – Fivéred pusztán az egészséged fel l érdekl dik. Karcsú és ruganyos alakján felcsúszott kurta selyemtunikája. míg térdre nem hullik el tte. hangja méhcsípésként szurkálta a férfi érzelmeit. Fogadd el. akit ne csókolt volna meg a korbács. Komolyan fontolóra vettem a dolgot. Nem ill így viselkednie valakinek. Cudáj. majd ismét odalépett hozzá. hogy a feleségem légy. aki a te vérvonaladdal dicsekedhet. amelyik megteszi. hogy ágyasokat keresgél. – Azért csinálod. – Egy vulkán sem tudná azt felforrósítani. hogy a vágy végigkúszik a testén. . és ezért kémeket küldtem a palotádba. utoljára kérlek. – Helyénvaló? Mit tudsz te arról. ahogy egy t r hegye érinti meg a nyakát. tudatában annak. Egyetlen n sem volt. és azt soha nem kapod meg! – Újra felnevetett és hátralépett. majd mélyen belenézett a másik sötét. – Az egészségem fel l? Ó. Cudáj? – Egyiket sem találom vonzónak. milyen kedves t le! Láttam a szolgádat. De rosszul ítélsz meg engem. hogy mennyire veszélyes a helyzeted. ami alól kivillant sima. Most újra felajánlom ezt neked. mert reméltem. Tudod azt is. beszélhetek veled. ami a kedvedre való. amikor megkérted a kezem. aranyszín combja. És most. hogy miért vagyunk itt. illata beburkolta a férfit. hogy felforrósítsd a vérem! – fortyant fel Cudáj. mondd el. Tanaki felállt és a magasba emelte mindkét karját. Cudáj. vágott szemébe. aki talpra szökkent. – Most megölhetnélek. hogy halálod perce bármikor eljöhet. Tanaki. Te is tudod. hogy megüsse. Cudáj dermedten nézte. hogy mit akarsz – suttogta rekedtes hangon –. mi a helyénvaló? Egyik barbár szeret d követi a másikat: naponta dobsz el egy újat. – Ez nem lenne helyénvaló. bár van egy-kett . Olyan nehéz ezt felfognod? A n nevetett. a nagy harcos annyira lealacsonyodott mostanra.

" Tanaki nagyot nyelt. Mások is alkudtak rá. akinek korbács kell ahhoz. És amikor eljön a szenvedésed napja. Hogyan halhatott meg? Hogy halhatott meg a világ legnagyszer bb embere? Kipislogta szeméb l könnyeit. A gyomrában gombócot érzett. te lány! – suttogta Tanaki. nem leszel ilyen g gös. és látta. hogy a férfi felemeli a kezét. Tanaki tekintete Cudáj alkuszára villant. Ostobaság volt felingerelni Cudájt. és töltött magának egy kupa bort. Apja. valami aljasság a szellemében. Tanaki visszacsúsztatta a kis t rt a tokjába. – Mert az életed függ t le! . Cudáj lesz az. a hajnal fényét idéz nyugtató. Ritkán érzett sajnálatot a rabszolgák iránt. A harcos sarkon pördült. és közben ellökte magától a n kezét. aki hozzád lovagol. és kisétált a szobából. „Semmit nem hozhatok fel egy olyan férfi ellen. Amikor legközelebb találkozunk. Cudáj lesz az. és letépik róla sárga ruháját. az ablakhoz sétált. nem igaz? Az ellenem irányuló támadás pedig a bukásod jelentené. de annak az embernek. Tenka sem bízott benne. akinek könyörögni fogsz. szívélyes mosolyát. aki fegyelmezi a háztartását – mondta a lányának –. hogy egy sötét hajú n t vezetnek fel az emelvényre. És most megmondom neked. amit nem tudott elviselni. melegséggel teli violaszín szemét. Jó alakja volt. és a melle sem volt túlméretezett. volt Jungir kán legbecsesebb tanácsosa. és könnyek csorogtak a szeméb l. és az barátsága még el nyére válhatott volna. – Még mindig akarsz élni. Frigyet ajánlottam. valami fagyosság a lelkében.Ezúttal a férfin volt a sor. és az árverést nézte. De volt valami a férfiban. Tanaki. nincs helye a szolgálatomban. hogy nem hat majd meg a könyörgésed. – Járj éberen. amikor felidézte apja alakját. hogy felkacagjon. de a n t a nadír hadvezérnek adták el. De most majd várni fogok. hogy elbánjon egy n vel. de ma látta. miközben azon töprengett. vajon melyik n t vásárolja majd meg Cudáj.

Rátette az asztalra. és felvillantotta egyik ritka mosolyát. Chareos el relépett. és az asztalon ott hevert egy kétfej . És most induljunk! . hálátlan disznó! – fakadt ki Maggrig. savval maratták. – A tiéd. hogy ismét itt van – mondta. hogy köszönöm. Maggrig lázból fakadó gyengesége még öt napon át tartott. Az ívelt és éles fejeket. kisétált a m helyb l. – Elég annyi. A nyél és a fej olyan hosszú volt. hogy nála van. Fynn ideje nagy részét a m helyben töltötte. csillogó bárd. – Tudatlan.5. és anélkül.. és megfogta Fynn vállát. – Tudom. amikor berúgott Talgithirben. A többiek köréjük gy ltek. – Még csak annyit sem mondott neked. Beltzer marka ráfonódott a nyélre. – Felejtsd el! Ez már a múlt. és vadászkésével átvágta az összeköt zsinegeket. hogy bármi mást mondott volna. A hó szinte teljesen elolvadt a faház környékén. majd odaintett Beltzernek.. és kiemelt bel le egy olajos b rbe csomagolt hosszúkás tárgyat. és a beolajozott tölgyfát ezüstszállal er sítették meg. amikor a kutatásra indulók felkészültek a Sikolyok Kapujának Völgyébe vezet útra. miközben a vadász el rángatott egy rézpántokkal meger sített tölgyfaládát a munkaasztal alatti rejtekhelyr l. aki szörny hangulatban volt. Eladta. mi lett vele. és soha nem tudta meg. Ezalatt Chareos egyfolytában tanítgatta Kiallnak a kardvívás elemi mozdulatait. új hosszúíjának befejezésével. Nem volt ugyanaz az ember a bárdja nélkül. Fynn kinyitotta. – Csodás. – De hát egy vagyonba került! Két éven át nem volt sónk. egyedül sétálgatott a hegység erdejében. Fynn behívta Beltzert a m helyébe. A hatodik nap estéjén. Fynn megvonta a vállát. a nap pedig nyárias meleget ontott az egész hegyen. Beltzer. Vedd el! Az óriás kigöngyölte a b rt. és ezüstrúnákkal díszítették. és szinte semmi egyebünk. – Nemes tett volt. akár egy ember karja. és a férfi felemelte a fegyvert.

vagy a nadírokat. – Kevesek sokak ellen. esdeklések és nyüszítések. és a küldetésre indulók keveset beszélgettek.. és szemügyre vette a környez vidéket. – Azt mondják. akik szinte a végs kig húzták. Az enyhén hullámos dombokon z szaladt át. melyet patak szelt keresztül.. Odalent nagy rét várt rájuk. de korán pihenni tértek és a pirkadattal keltek útra.. melyen áthaladtak: feny borította oldalai két hegy között íveltek alá egy mély hasadékba. és er szaktev k. Chareos megmászta az egyik közeli dombot. a többiek csak a vállukat vonogatták. Semmi. felkapták íjukat. és sosem vesztette el az élét. az útitársai szinte alig beszéltek. Ott volt még a felnyitott belek és kiöml zsigerek b ze. Része a történelmünknek – felelte a legény. levették málhájukat. A völgy nagy csalódást okozott Kiallnak. mint minden háború. még az sök idejéb l. Éppen olyan volt. Amikor pedig megtették. – Gyönyör bárd – szólalt meg. . és csak egyetlenegyszer pillantottak meg egy lovast messze délen. Nyomát sem látták a nadreneknek. mely sosem rozsdásodott. Kiall furcsának találta az egészet. a közelben pedig juhok és kecskék legelésztek. és elindultak. hogy Legendás Drussnak volt egy csatabárdja. Voltak ott tolvajok. – A legjobb – mordult fel Beltzer. De nem hiszem. akik már az els napon elestek. – A túlél k ideje volt.Az út a völgybe három napig tartott. telve rengeteg ígérettel. hogy jobb lett volna ennél. – Dics séges volt. milyen volt. Semmi jó nem volt Bel-azarban.. nézve a pislákoló lángok táncát. nem is tudhatod. hogy megl jék a vacsoránakvalót. meg gyilkosok. A h sök ideje. és gyávák. Soha nem említették a kaput. Voltak sikolyok. vagy a küldetést. mint az összes többi. kerek szeme rámeredt Kiallra. mialatt Beltzer tüzet rakott. Kiall szemközt telepedett le a kopasz óriással. Idefent híg volt a leveg . Fynn és Maggrig kiválasztották a táborhelyet. Éjszakánként tábortüzet raktak. – Ezt forgattad Bel-azarnál? Beltzer felnézett. és apró. És amikor a legény megpróbálkozott ezeknek a témáknak a felvetésével. Eljött hát a kaland. – Miért izgat téged annyira az a hely? Ott sem voltál. vagy az ételkészítésr l diskuráltak. de ezek a férfiak. Akadtak jó emberek. akkor is az id járásról. és leült mellé.

és házat épített neki. az apja alig várta. Könyörgött. s arrafelé fordította fejét. Turának hívták. És mi volt a helyzet a férjével? A Pengemesterrel. Ne feledd. nem tudom. akik hancúroztak a n vel azon az ágyon. olyan csalódott embert hagytak ott. Amikor a nadírok ellovagoltak. A felvonulások. A Pengemesternek volt egy felesége – mondta.– De ti gy ztetek – makacskodott Kiall. Ez az egész egy mer rület.. hogy széttárják a lábukat Bel-azar h sének. Szép házat remek kerttel. hogyan.. hogy megszabaduljon t le! Mindenesetre Chareos elnyerte a kezét. amilyet még sosem láttam. Ez éppen Bel-azar el tt történt. amikor a n el ször keresett szeret t magának. meghalni ment oda! Mindenki másnál keményebben próbálkozott. hogy maga mellé rendelt engem. És mi mindannyian tudtuk. – Az egész ország megbecsült titeket. min te. de tudom. kövérek. Soha nem volt annyi n m. és mintha megbabonázták volna. Bel-azarról? – Beltzer kuncogott. – Az istenekre.. elveszve a gondolataiban. Rövidkardot és t rt forgatott. Ember. soványak: alig várták. amerre Chareos ment. hogy megbizonyosodjon. – A két metsz foga hiányzott.. – Beltzer felnevetett. – Hát az élet teli van meglepetésekkel. – Megdöbbentél. Egy keresked lánya volt. és már nem volt szép.. Egy sikátorban. Aztán rájött is.. amint a mesterségét zte.. . én pedig nem ölök könnyedén. Kiall hallgatott. de én láttam t a dokkoknál. – Egen. mint akkor. úgy értem.. Tudod. hogy nem tudom. A magamévá tettem. A Pengemester ezt nem tudja. micsoda szépség volt! Sötét haja úgy csillogott. a férfi még mindig a dombtet n áll. úgy értem. – Azt hiszi. – Szajha lett bel le Új-Gulgothirban. mintha beolajozták volna.. öregek. szerette azt a n t. Soha nem volt nála jobb férj. Ez volt az igazi dics ség: ami utána következett. de hát az élet már csak egy ilyen szuka. Talán négy hónapja lehettek házasok. hogy végezte a felesége? A legény megrázta a fejét. Az istenekre. Két rézpénzért. és a t zbe bámult. a lelkemet is eladnám egy italért! – Chareos is úgy érez. két rezet megért. Ember. és egyfolytában csak róla beszélt. És tudod. nem igaz? Senki nem tudta megölni.. a megbecsülés. akit valaha is ismertem? nem tudott semmir l. nem igaz. az els a számos férfi közül. az tényleg jó volt. Fiatalok. Ajándékokat vett a n nek. a leghalálosabb kardforgatóval. A férfi a szablyások felderít je volt. a lakomák és az asszonyok. testét maga a menny formázta. melyet a Pengemester készített neki. fiú? – tudakolta Beltzer.

és az érces. és fát dobott a t zre. – Érzelmes vagy. gyönyör volt. így a legjobb élni. – Mindig is szerettem a naplementét. egyetlenegyszer sem ajánlkozott fel nekem. hogy nincsenek barátai. Kiall. – Mi történt vele? – suttogta Kiall. gondolom. – Ez gyönyör – szólalt meg a legény. az árnyékok meghosszabbodtak. De én nem rá gondoltam. Elmondta. és kinyújtózott. – Akkor miért van veletek? Miért vette meg neki Fynn a bárdját? – Te vagy az álmodozó. mint ahogy azt gondolnád. és hogy nincs hol laknia. Azután félrenézett. – Elfogadtad volna. – És ez rossz? – Nem. – Levetette magát az egyik mólóról. Az ég izzott. Chareosra egy kid lt fatönkön üldögélve talált rá: a férfi a naplementét bámulta. – Senki nem kedveli Beltzert. mint az övé. Mondd meg te! . mintha mocsok lennék. – Úgy lesz. – A férfi felállt. – Kapaszkodj az álmaidba. Meg is mondom. hanem rád. – Semmit nem tett ellened. Egykor magam is így éreztem.. Mondd csak. hogy nem. – Nem. – Bárcsak ne mondtad volna el! – A szajhák élete nem éppen b bájos történet. Kiall! Fontosabbak. Hogy bármit megtesz nekem. A szemét és az iszap között találtak rá.. és eszébe jutott a Bel-azarról költött dal. Legkevésbé Beltzer. ha felkínálkozik? – Hát persze. és otthagyta Beltzert. A te történeted éppen annyira undorító. vörös zászlók úsztak a hegyek fölött. – Vannak dolgok. – Akarsz még velem beszélgetni. és sosem voltam boldogabb. ifjú Kiall? – érdekl dött az óriás. Ahogy mondtam. Úgy bánt velem. jókedvt l duzzadó hang visszhangot vert a völgyben. Ezzel Kiall felállt. Mert bár egész id alatt felszarvazta Chareost.hogy vigyem magammal. – Gy löltem-e? Feltehet en igen. és meghalt. A nap megfakult. hogy miért. Kiall Beltzer arcába nézett. – Miért gy lölted t? – tudakolta a legény. hogy bárhova eljön velem. kedveled Beltzert? Chareos nagyot nevetett. amiket jobb nem hallani – felelte a legény.

hogy erre soha nem kerül sor. egy szarvascsapát követve. mire a Pengemester leemelte a fejet. és a levágott fej mögé nyúlt. hogy remegnek a tagjai. Beltzer kiemelte bárdját az oldalán lógó tokból. és a földre rakta. A tisztás közepén. A legény szemébe izzadtság csöpögött. fülsért rikoltás vert visszhangot körülöttük. és elszaladjon a tisztásról. barátom! Ha egyedül állnék itt lent a völgyben. Annyira otromba: rondán beszél. majd egy rövid. akkor futva jönne. el tte pedig tollakkal és színes kövekkel díszített kopjákon két levágott fej meredezett. Most már teljes lett a csend. – Ne a szavai alapján ítéld meg t. csak a szélrohamok törték meg id r l id re. – Nem tudjuk valahogy megszüntetni ezt a lármát? – sziszegte Beltzer. és a nevét kiáltanám. és csak nehezen küzdötte le a késztetést. El húzta vadászkését. hatalmas k építmény állt. Chareos megrázta a fejét. ami hihetetlenül hosszúra nyúlt. majd ugyanezt megismételte a másik fejnél is. és megfordította. mélyen beledöfte a fejb rbe. nyomában Beltzerrel. kezét kardja markolatára téve. mire Chareos bólintott. hogy megforduljon. és felhasította azt. sem a h séget. és nem ismeri sem a barátságot. És ugyanezt megtenné Fynnért és Maggrigért is. Kiall képtelen volt eltépni tekintetét az összezsugorított fejekr l. A rikoltás ismét felharsant: a gurgulázó üvöltést l megfagyott az ember vére. – Reméljük. meredek emelked t megmászva eljutottak egy tisztásra. Gyors léptekkel az els kopjánál termett. át az árnyékos feny erd n. A többiek is közelebb léptek. Kiall azon kapta magát. de a szájak minden üvöltésnél megremegtek. mely egy sekély patakig kígyózott. majd beleköpött a markába. Másnap pirkadatkor a kutatók északnak indultak. körülvéve száz nadír harcossal. és hátborzongató. A szemgödrök üresen tátongtak. ezt nehéz elhinni. vagy ötven lépéssel odébb. Elképzelni sem tudom. Chareos továbbindult. Vett egy nagy leveg t. – Hát. Chareos leguggolt és felvette a földr l az egyik immár néma fejet. és képtelen volt el relépni. Chareos moccanatlanul állt. A rikoltozás azonnal abbamaradt. Fynn és Maggrig a bokrok közé vetették magukat.– Nem tudom. Szél támadt. és mozgásra bírta magát. Közben Maggrig és Fynn is el került. miel tt levált volna az . Ezen átgázoltak. és várt.

– Dobj ide nekem egyet! – parancsolt rá a Pengemester.. és alaposan szemügyre vette. és tekintete rátapadt a vesétekre. a szél pedig besüvített rajta. – Még nem – felelte Chareos. és majd meglátjuk. Ez a kavics is elt nt. hogy miként kel majd át a kapun? Nappal. Nézzétek. lépjünk át rajta. Kiall az építmény mögé került. miért keltett benne ekkora félelmet. de a kavics egyszer en elt nt. majd magát átkozta. mit találunk! – nógatta Beltzer. . hogy mi ez. – Nem valami sokat. Két k pillér állt itt: tizenkét láb magasak. és a fiú engedelmeskedett. Az oszlopok fölött irdatlan architráv futott. – El relépett egyet. Chareos felkapott egy kerek kavicsot. – Mindenféle szimbólumok vannak itt is. alkonyatkor? – Amennyire vissza tudok emlékezni. Kiall felvette a másik fejet. de nem emberé. Most már nehéz volt elképzelni. míg a többiek nevettek. de azt nem tudjuk. és a szájához emelte a fakoponyát. – Pontosan – felelte a Pengemester. – Lehajolt. – Nem tudom. és ledobta a koponyát. Valahogy fehérebb és. és felmarkolta a b rt a hajánál fogva. Ez fontos? – Mondta. Gyönyör alkotás. – Ez csak valami furulya – mondta az egykori szerzetes. – Kapd el! – mondta és átdobta a kapun. – Mondd el még egyszer. – Utalt Okas arra. a sz r hozzá van varrva. tele általa ismeretlen vesétekkel. Azt. és a szájban elhelyezett fúvókák adják a hangot. és három láb szélesek. – No. kapu érzetét keltve. Kiall megugrott. éjfélkor. A vérfagyasztó rikoltozás azonnal elkezd dött. és a k mintha más szín lenne. Kiall szétnyitotta a markát.alatta lev fakoponyáról. hogy melyik oldalon lépett be? Az északin vagy a délin? – Nem. mire mély nyögés hangzott fel a fejb l. Megfordította a fejet. Ez minden. hogy m ködik a mágiája. – A szél az aljába vágott három lyukon át jut be. hogy számos világba vezet? – De igen – ismerte be az óriás –. A Pengemester felállt. – Ne próbálj meg átjönni! – Miért? – tudakolta a legény. – Azt nem mondta. hogy mit mondott neked Okas a kapuról. A Pengemester leguggolt el tte. Chareos az építményhez sétált. hogy egy másik világba vezet. – Állj meg! – rivallt rá Chareos. akkor átmegyünk? – tudakolta Beltzer. Chareos felállt. Odalökte a tárgyat Fynn-nek.. Rajta. nem.

de mondj el nekem mindent. és Ravennára gondolt: elképzelte. de képtelen voltam felfogni: a szavak hópiheként keringtek a fejemben. Pengemester. Szerintem vadásznak. Szerintük a hold nem látó szeme. majd húzz vissza! – A férfi a bejárathoz lépett. Ennyi. kezét csatabárdján nyugtatva. és kinyújtotta a kezét. hogy a lány egyszer en csak kineveti. Ott leült. amire csak emlékszel Okasról és a törzsér l! Mindent! Beltzer leguggolt Chareos mellé. Semmit sem láttam. Az óriás lefektette a f re. és szorítsd meg er sen! Számolj ötig. És három hold volt az égen.– Fogd meg a kezem. hogy a világot él lénynek tekintik. csak havat és jégviharokat. Éjjel mozognak. fenn a hegyekben. és dühösen meredt a csatabárdosra. hogy a n mennyire megörül majd. A fiú megborzongott. És akkor ismét próbálkozunk. míg a nap a jó szeme. Az órák lassan vánszorogtak. amit az el z este elejtett állatból vágott le. amíg feljön a hold. A világ álomnépének hívják magukat. és a csüggedés ökölként csapott le rá. és felballagott az egyik közeli dombgerincre. Sosem emlékeztem valami jól a részletekre. – Alig néhány szívdobbanást voltál odaát – mondta Fynn. – Azt mondtam. amikor odalovagol hozzá. Beltzer beburkolózott takarójába. és jég képz dött a bajszán: ajka elkékült a hidegt l. Beltzer érezte. hogy ötig számolj. – Hát az nem valami sok. és a feje lassan elt nt szem el l. hanem azonnal visszarántotta. Viszont a Vadászn nek nevezett félszem istenn t imádják. – Rakjunk tüzet! Majd gondolkodom a dolgon. – Akkor megvárjuk. Vajon megtalálja valaha is? És ha így is lesz. és odalépett a két férfihoz. . A Pengemester arca fehér volt. hogy ez mit jelent. Fynn tüzet gyújtott. lehet. Fynn pedig nekiállt megmasszírozni a megfagyott húst. Kisvártatva Chareos kinyitotta a szemét. Életnek semmi jele. Kiall otthagyta a tüzet. mire Chareos el red lt. így nem számolgatott. – Mit tegyünk? – tudakolta Beltzer. – Mit láttál? – Néhány szívdobbanást? Legalább egy órát voltam odaát. – Az óriás megragadta a csuklójánál fogva. de nem tudom. Azt hiszem. és nem ötezerig. hogy a test megroggyan. – A férfi felült. mintha valami irdatlan isten lenne. és elaludt. Okas megpróbálta elmagyarázni nekem. Fynn megsütött egy darab szarvashúst: ez volt az utója annak a színhúsnak. – Én láttam ket.

Amennyire én tudom. – Egyedül szeretnél lenni? – kérdezte a vadász. amikor találkoztam vele. Beltzer nekem is mesélte. hogy a tömeg tátott szájjal bámulhasson minket. Nem. – Az apja eladta neki. Valahányszor Beltzerre nézek. kivéve Beltzert. és egy férfi magánügyei nem tartoznak senki másra.mint ahogy korábban tette? Lehet. és falvakat. mire a vadász bólintott.. egy zborjúra emlékeztetett. Fynn leült és a dimbes-dombos vidéket kémlelte. – Fynn megrázta a fejét. Er s. Szajha volt. és nem bánnám meg. de a történet többi része csak a vágyálmait tükrözi. és azt mondja: „ az én emberem. Életem végéig elélnék itt. életében el ször.. meg k : az emberekkel van a baj. Beltzer hallott egy lotyóról. – Beltzernek nagy a pofája. és megölte magát. – Gyönyör ez a táj. Elvarázsolt és tüzesvér teremtmény volt. ugyanúgy érzek én is. akinek három fiút szült. és nem olyan álmodozó. – Igen. hogy találkozott Beltzerrel. még mindig együtt vannak. Végül meglelte a boldogságát. Bel-azar után egyik városból a másikba rángattak minket. hogy rámutat majd a férjére. hogy gy lölöd a városi életet – szólt Kiall." Mögötte nesz támadt. Beltzer mesélt róla. A n elmondta nekem. hogy Fynn tart felé. és az egyik reggelen egyszer en ellovagolt. Soha nem szerette t. mintha megkapta volna a saját mennyországát. meg városokat nem építenek ide. Találkoztam a n vel Új-Gulgothirban három évvel ezel tt... .. hogy legalábbis istenek vagyunk. és amikor megfordult. Azt hihetted volna. A n boldog volt. – Akkor hát te nem gy lölted? – Miért kellett volna gy lölnöm? – tudakolta Fynn. mint te. – Szomorú? Hogy érted ezt? – A felesége miatt. – Úgy értesültem. boldog. És ennek örültem. az volt élete mélypontja. Utcai ribanc lett bel le. amíg az emberek rá nem bukkannak. de ez nem igaz. hogy szomorú élete volt. látta. de feleségül vette egy keresked . Chareos mondta ki els ként: „Ne tovább!". egyáltalán nem. – Meghalt. – Maggrig elmesélte. – Megcsalta Chareost – felelte Kiall. és ilyen is marad. aki vízbe fulladt.. – Nem. Éppen vadásztam. Mindannyian utáltuk ezt. – Nem zavar a végtelen sok tégla. Ezt el is hiszem neki.

és körülnézett. majd nagyot kiáltott. Beltzer megragadta a csuklóját. Ti nyugodtan itt maradhattok. – Veled tartunk. próbálva enyhíteni félelemszülte feszültségén. és átugrott a kapun: egyenesen belerobbant Beltzer hátába. a férfiak pedig b ségesen verítékeztek téli öltözékükben. Kiall egyedül találta magát a tisztáson. Beltzer követte. – Maggrighoz és Fynnhez fordult. Amikor megfeszítettem az íjamat. A h ség fojtogató volt. amikor a férfi el red lt. Egy dzsungel van odaát. Az zborjú. – Akkor hát kedvelted? Fynn nem felelt. Lándzsalevel növények és súlyos lila virágok n ttek a lábaiknál. Néhány pillanattal kés bb visszahúzódott. Ledobtam a vessz t. A tisztás ezüstfényben fürdött. Chareos bólintott. A nap lenyugvóban volt. Kiallt azonban leginkább a szag ny gözte le. hogy vigyázzon. A figyelmeztetést nem tudta szavakba önteni: csak a jeges rettegés érzése volt jelen. és felrántotta a földr l Kiallt. – Vagy szeretnéd. Chareos várt. majd Maggrig és Fynn együtt léptek át a kapun.és nyakizmait. és megvárhatjátok. a mindent átható. a borjú pedig odatörleszkedett a kezemhez. és testének fele elt nt. – Nem tudom. ahova nem kíván lépni. A legény bocsánatkér en elmosolyodott. – Elunnám magam az üldögélésben – mondta Fynn. amíg a hold feljebb emelkedik. miel tt megjön a józan eszünk! Ezzel megfordult. elkezdett ügetni felém. és egy bels hang arra intette. ha én próbálnám meg? Chareos nem felelt. nem félt t lük. Néhány szívdobbanásig földbe gyökerezett lábbal állt. csak felállt. émelyít . és elöntötte a félelem. és a fellegek mögül már szellemként csillant el a hold. A Pengemester felállt. sem vadászt. Odalépett a kapuhoz. – Akkor induljunk. Liánokkal besz tt irdatlan fák magasodtak körülöttük. megtornáztatta váll. A szíve vadul dobogott. lehajolt. rothadó növényzet szaga. ami olyan útra viszi. de megfelel a leírásnak. Az óriás káromkodott. hogy jó helyen járunk-e. és süt a nap. Nem ismert sem íjat. . hogy olyan utazás kezdetén áll. Valami ott mélyen belül felpislákolt. és elt nt. Tura is ilyen volt. az srégi kapu kövei pedig fagyos vasként csillogtak és szikráztak. aki a vadászt keresi. ahol sötét és veszedelmes ösvények várnak rá. amíg visszatérünk.amikor meglátott. és kinyújtotta a karját. és lesétált a dombról. – Csak Beltzerre van szükségem. és elterült a sáros ösvényen. Úgy érezte. majd ment tovább. – Készen állsz rá? – kérdezte Beltzer.

és nézzük meg. és rikácsoltak. Ezen az oldalon úgy ragyogott. és a rúnaírás kisebb volt. és gombaszer hajtás pézsmaillatával. találunk-e egy falut. – El húzta vadászkését. A lándzsaszer levelek szétváltak.. A csapat óvatos léptekkel indult útnak. és ugyanígy jelölöm meg a fákat. ruhájukat szinte lucskosra áztatta verítékük. és egy iszonytató fej jelent meg. . Mindenestre megjelölöm az ösvényt. Széles kört írok le az ösvény körül. alkotta a hátvédet. Te mit gondolsz. keressétek a jelzéseket! – Kiall. Arca félig emberi volt. ahonnan a farkukkal fogózkodva csüngtek alá. zöld és kék tollazatú. mellé bemetszette a 10-es számot. hogy kövessük a csapást. Fynn? – Ez éppen olyan jó ötlet. Ha szétválnánk. vagy lendültek át a liánokon. Balra. – Nagyjából délkeletnek tartunk – mondta a Pengemester Kiallnak. növény. szeme kicsi és kerek. Beltzer el rántotta bárdját. – Ezt ne felejtsd el! T lük jobbra a bokrok között mozgás támadt. bólintott. hogy Fynn neki címezte mondókáját. Lélegzetelállító piros. Senki sem felelt. A fákon látott kicsiny és sötét teremtények velük tartottak. és bömböl csatakiáltást hallatott. éles agyarai voltak. Holnap délben indulunk vissza. az egyik fába befaragott egy nyílhegyet. – Gyerünk tovább! Lassan – szólt Chareos. aki tudta. ami a kapu irányába mutatott. hogy aztán jobbról t njön fel. mint bármelyik másik.ami elkeveredett a számtalan virág. Chareos visszanézett a kapura. közel egy órán át követve a tekerg z csapást. A csapat óvatos léptekkel indult tovább az ösvényen. – Ezek démonok? – suttogta Beltzer. valamint nap. Fynn pedig. görbe cs r madarak tollászkodtak a fák ágain.. Hosszú. ha netán eltévednénk. És most azt javaslom.és holdszimbólumok pettyezték. szénfekete. Eközben Fynn gyakran eltünedezett: balra ment be a s r be. amire makogó hangok kakofóniája felelt a föléjük nyúló fákról. id nként az alacsonyabb ágakra huppanva le. – Ez a lépéseket számlálja. mint az ezüst. sötét szín . Egy óra elteltével Chareos megálljt kiáltott. a távolból mélyen zeng üvöltés hangzott fel. el bukkantak hatalmas vállai és karjai is. aki vessz t illesztett faragott íjának húrjára. – Dél körül járunk. hosszú farkú lények ugráltak át egyik ágról a másikra. Felpillantott a napra. A lény pislogott kett t és rábámult. és amikor teljes hat láb magasságában felágaskodott. a Pengemesterrel az élen. Hihetetlenül meleg volt. Apró.

Egyszer részt vettem egy nadír tábor feldúlásában. az óriás szitkozódott. hogy milyen esztelen öldöklés zajlott itt. túlél k után kutatva. Néhány emberünkre úgy találtunk rá. – Erre nem tudok válaszolni. nyomokat keresve. kardok és kések vad. ahol ült. és egy mély. Nem a rabszolgaszerzés volt a cél. – Hát nem láttad. Hatalmas. rjöng villogásából állt. hogy csüggedés keríti hatalmába. hogy semmit nem vittek magukkal a martalócok. Az els ben elragadták Ravennát. – Miért tenne ilyet bárki is. megint másokat pedig a falu peremén magasodó fákra szegeztek. míg Beltzer és Chareos kunyhóról kunyhóra járt.– Micsoda ocsmányság – suttogta Kiall. és szinte mindenkit megöltek. ahol a vére perzselt. akik a földön feküdtek. De senki sem guggolt mellettük. hogy néhány tetováltnak sikerült áttörnie és elmenekülnie. a szemüket pedig kiégették. hogy megismerték egymást? – Fynn és Chareos kuncogtak. – Undorító odalent – szólalt meg a vadász. – Úgy t nik. felpuffadt madarak lepték el a tetemeket vagy gubbasztottak csúf sorokban a háztet kön. Egyet sem találtak. ahol kivágták a fákat. és hátrapillantott a mögöttük hagyott csapáson némán álldogáló teremtényre. ebb l úgy t nik. amit látott. Vagy kétszáz harcos vette körül a falut nem is olyan régen. míg más. Talán egy tucatnak. Életében háromszor látta egy fosztogatás eredményét. A második. Chareos törte meg a csendet. Az ösvény kiszélesedett. Kiall az elpusztított falu fölötti emelked n ült. és amiben részt is vett. És most itt volt a harmadik: a legrosszabb mind közül. – Azt hiszem. A tetovált népet kiirtották. Férfiakat öltek meg. és még az tapasztalatlan szeme is észrevette. A legény érezte. és a f z tüzek még mindig égtek. majd benyomultak. és felbaktatott Kiallhoz. Néhány nyom észak felé vezet. Egy id elteltével Maggrig a vállára kapta íját. majd leült mellé. Mindenfelé testek hevertek: akadtak. Követtük a martalócokat a . jól láthatta az asszonyok és a gyerekek tetemét. id sebb n ket meger szakoltak vagy megvertek. másokat karóba húztak. és a romok között mászkáló társait nézte. De követték ket. és hajtotta a gyilkolás vágya. tál alakú horpadásba vezetett. Maggrig? Mit nyerhet ett l? A vadász széttárta a kezét. Fynn és Maggrig megkerülte a kerek kunyhókat. megtaláltuk a tetováltak népét. Kerek kunyhók álltak itt. A magaslatról. hogy t zzel kínozták meg ket. – Nem beszélhetsz így Beltzer anyjáról – rótta meg Maggrig.

. a csapat pedig otthagyta az emelked t. és el húzott egy eltört arany csuklópántot szarvasb r zekéjének zsebéb l. – A gazdája eldobta. – Magasságos egek! – kiáltotta. hogy k magasak voltak. – Milyen nehéz ez? – Fynn odalökte neki. mivel a fa túl nedves volt. Ezután felakasztatta a nadírokat. – Okas is a halottak között volt? – tudakolta Kiall. Fynn nem tudott tüzet gyújtani. – Gazdag emberként térhetnénk vissza Gothirba. A tisztünk. amikor eltört – mondta Fynn. és csak ritkán szóltak. – Kezd tetszeni ez a hely – jegyezte meg Beltzer.. szakállas nyílhegyet: az is aranyból volt. – A tetováltak népe alacsony és topalábú. hogy távolabb üssenek tábort. Chareos megvonta a vállát. hogy a nadírok nem ismerik a félelmet. Chareos felállt. Óvatosan haladtak. és ott letáborozni. A martalócok nyomai arról árulkodnak. Ezt találtam – folytatta aztán. ahol elfogtuk ket. hogy szabad emberként mehetünk vissza! – fortyant fel a Pengemester. és északnyugat felé indult a többiek élén. Beltzer leveg ért kapkodott. – Éppen az egymás között zajló háborújukba csöppentünk? – Nem – felelte Fynn. ráadásul a szemük láttára. és gyakran megálltak. ez maga volt az igazságtétel.falujukba. aki kulturált ember volt. – Érjük be annyival. amíg Fynn . – Ebben nincs semmi igazság – mondta végül. megparancsolta. majd elmondta nekünk. így a keres k szoros kört alkottak. hogy az összes gyereket sorakoztassuk fel a foglyok el tt. Számos hullát szinte teljesen levetk ztettek. amikor meglátta. – Vagy száz aranyraqot is megérhet. – Egyetértek veled – suttogta Fynn. – Hát nem – bólintott Chareos. – Az arany errefelé nem érhet sokat. amelyekre emlékeznék. – Kezd alkonyodni. – Nehéz ezt megmondani. De a gyerekeik lemészárlása. Hamarosan a többiek is megérkeztek. – A vállára kapta málháját. és kinyújtotta a kezét Beltzer felé. Szerintem vissza kellene térnünk a kapuhoz. de olyan tetoválásokat nem láttam. aki némi habozás után visszaadta a csuklópántot. így a megölésük nem lett volna elég büntetés. és el vett egy kicsiny. Kiall lepillantott a falura. Azután mindegyiket megölte a szüleik szeme láttára. – Csend borult rájuk.

és öklével háromszor a leveg be sújtott. Közülük ketten sötét szín fából faragott fegyvert viseltek. hogy elengedje. a távolban nagymacskák üvöltöttek. hogy meghallják még egy légiónyi ellenség közeledtét sem. A n alacsony volt. Színes kövekb l álló nyakláncot hordtak. bronzb r ek. és láthatatlan folyók. de az t üldöz vadászok vérfagyasztó kiáltásai még inkább pánikba ejtették. a harmadik csiszolt aranyt rt fogott. nyomában Chareosszal és Beltzerrel. meg patakok zúgtak. Leveg után kapkodva talpra kászálódott. mert a sötét lények folyamatosan rikoltoztak a fejük feletti fákon. hatalmas fejszéjét kezében fogva. A legény Chareos közelében maradt. El ttük Fynn leguggolt. Lepillantott a sebre. A megmaradt két harcos tétován állt az úton. és lebukott. be a bokrok közé. Arany csillogott a karjukon és a bokájukon. sötét. és még gyorsabb futásra ösztönözték. Kiall balra rohant. majd balra perdült. Kiall egyre idegesebb lett: nem sok esélyük volt arra. A legény sarkon pördült. Kétszer csúszott meg és esett el. A fiatal n kitépte magát rabtartói markából. és csúszkálva lesiklott egy sáros lejt n. Az egyik harcos csatakiáltást hallatott. és megrohanta. Beltzer alkotta a hátvédet. majd el reszökkent. de mögöttük ekkor felbukkant vagy húsz bajtársuk. Felkapta szablyáját. akik egy fiatal n t vonszoltak magukkal. meghökkenve torpantak meg. és elt nt szem el l.felderítette az el ttük húzódó ösvényt. hogy az alján elterüljön egy kiterjedt sártócsában. Amikor megpillantották a fiút. Hol lehetnek a barátai? És miért nem segítettek? . magasba emelve husángját. A talaj kiszaladt a lába alól. A homlokán kék tetoválás. tüskés ágak szaggatták a ruháit. és felpillantott: a bronzharcosok lefelé robogtak a lejt n. ahogy Chareos tanította neki. arcukat sokszín festékkel csíkozták be. és rohanni kezdett egy keskeny csapáson. felemelte karját. pedig elvesztette az egyensúlyát. Kiall oldalra tért ki el le. A bronzszín harcos hátratántorodott. amikor a vadászok meglódultak. látta a bel le feltör vért. Kiall egy pillanatig egyedül álldogált az ösvényen. egyenes szálú hajjal. Kiall lassan el húzta szablyáját. aki félreállt. majd arccal el re a földre zuhant. b re. és a penge kisiklott bel le. A fákról lelógó széles levelek az arcába csapódtak. de ekkor három sudár harcos t nt fel. és futni kezdett az ösvényen Kiall felé. és pengéje felnyársalta a férfit. és mindössze egyetlen állatb rb l készült ágyékköt fedte testét. Maggrig bevet dött a bokrok közé. Magas férfiak voltak. akár a réz.

és vigyázva rátette egy levélre. térdre vetette magát. és végigrohant a folyóparton. aki nem mosolygott vissza. A harcos fájdalmas üvöltést hallatott. mint szül földjének tavai. ellenségei nyomát fürkészve. és egy nagy folyó sáros partjára érkezett. és csizmája nagyot csattant az alak mellén. és rámosolygott a fiatal n re. Balról kiáltásokat hallott. és felmarkolta szablyáját a földr l. miként . Mivel a fiú nem tudta. A feje mellett lándzsa süvített el. Amikor az véget ért. majd homlokát. A harcos talpra ugrott. oldalra taszítva a bronzb r fejét. de Kiall kinyújtott lábbal már el is rúgta magát a földt l. így jobbra fordult. és ökle ellenfele arcába csapott. Egy sz rtelen. és elkezdett kifelé gázolni a vízb l. majd visszatértek a dzsungelbe. A fiatal n volt az. felfúvódott test pók rámászott Kiall kezére – a fiú alig tudta elfojtani üvöltését. A lány gyorsan odahajolt. merre lehet. Hova mehetnék? Fogalma sem volt. egyikük az ösvényre mutatott. a haldokló harcos és a sárkány küzdelmét figyelve. fülében csak úgy dobolt a vére. A férfi rázuhant Kiallra. Mögötte hirtelen mozgás támadt. mintha azon vitatkoznának. és az iszonytató állkapocs satuként zárult össze a lábán. leemelte az ízeltlábút. amint egy bronzharcos utánaveti magát. Kiall pedig rettegve nézte. A fiú odarohant. integetett neki a bokrok közül. ám mögötte felbukkant a sárkány feje. és s r felh k homályosították el a napot. és fojtott hangon beszélgetni kezdtek. amit l mindketten a folyó felé gurultak. merre menjenek tovább. Kiall felkiáltott. hogy lássa. beletaszítva a vízbe. és Kiallnak úgy t nt. A férfi ismét talpra kecmergett. és egyetlen ugrással eltávolodott a vízparttól. Vér festette vörösre a folyó felszínét. ahova elbújt. A lány gondosan a helyükre simította a nyílást elfed leveleket. Lihegve kapkodta a leveg t. A folyam szélesebb volt. A fákat vizslatta. Kiall a hátára feküdt. a vadászok kört alkotva leguggoltak.Áttörtetett a s r bokrok utolján is. hosszúkás pofája telis-teli fogakkal. Kisvártatva újabb ellenséges harcosok t ntek fel. de a legény felszökkent. A vadászok felálltak. A fiú eltépte tekintetét a vízt l. és döfködni kezdte a szörnyeteg pikkelyes b rét aranykésével. Az ifjú szablyája kifordult a kezéb l. végül pedig ujjait Kiall szájához nyomta. hanem kezével megérintette keblét. Megálltak a folyóparton. ahogy a férfi elt nik a víz alatt. és bemászott a tüskés level bozótosba. mire felemelt karddal megpördült. A vízb l egy óriási sárkány emelkedett ki. és éppen id ben fordult meg.

Egy ideig Kiall ébren hevert. felállt és távozott. a fiú pedig követte... és ami meghatározza majd egy olyan nép sorsát. amelyet nem ismersz.. és térdre hullott. A fiú megfogta. aki még nem is az asszonyod. lehunyta a szemét és elaludt. hogy elhagyja a bozótos jelentette menedéket. mire társn je félrebillentette a fejét. erre letelepedett mellé.. – Én egy n t akarok megmenteni. akinek arca egész végig kifejezéstelen maradt. A lány erre vállat vont. – Tudom. amilyet a legény még sosem hallott. Okas pedig megfogta. egészen egy tágas barlangig. és rézs kön. mintha csak szakállat és fölfelé pödört bajszot viselne. Nyújtsd ide a kezed! – Kiall engedelmeskedett. akit szeretek.. és Kiall vagy harminc tetováltat pillantott meg. A n beszélt az öreggel. akik k körökben rakott tüzek körül üldögéltek.. le a liánokkal besz tt boltíveken. . és futva elindult a folyóparton. – kezdte Kiall. Miután a n beszélt velük. – Én vagyok Okas – szólalt meg az öreg. – Elvesztetted az asszonyodat. és elindultak befelé. és megcsókolta. és arra ébredt. A n felült. ki vagy. – Hol van a hájas Beltzer? – Elvesztettem a többieket szem el l. hogy a hold magasan ragyog a fák fölött. Testét teljesen elfedték a tetoválások. és felfelé fordította a tenyerét. – Okas? – kérdezte. A lány suttogott neki valamit. hamarosan továbbmehettek a barlang mélye felé. Kiall. ez minden. de olyan nyelven. Megfogta a legény kezét. hogy mir l beszélsz – felelte Kiall. – Okast keresem. De végül is elszenderedett. Végül a lány a fiúhoz fordult. át a holdfényben fürd dzsungelen. Kiall követte. megfogta a lány kezét. amikor megtámadtak. – Én pedig. – Az azhtakokra..reagáljon. túl rémülten ahhoz. ahol a lány megállt. Az egyik magas sziklatömbön egy szinte teljesen fogatlan öregember ült keresztbe tett lábbal. és kinyújtotta a kezét. fel a dombokon. amit nem értesz. Fáklyák parázslottak fel. arcának alsó fele pedig kékben játszott. Mit akarsz t lem? – A segítségedet kérem. és kimászott a folyópartra. kétszer megcsókolta. Két ifjú lépett oda hozzájuk. te valóban részese vagy a világ álmának. És most olyan küldetésbe vágtál bele.. – Miért kellene segítenem Tenka kán lelkének? – Nem tudom. ezt is tudom.

De hamarosan új nap j . – Ott van az a rengeteg arany – szólalt meg végül az óriás –. hogy megnézze. – Bar nevére. és fúródott bele a földbe. itt ezen a kövön. Az öreg elengedte a legény kezét. magasba emelt csatabárddal. bárdja lecsapott a fejre. hogy nélküled soha nem találjuk meg Ravennát. A másik oldalon holdfényben fürdött a táj. A Pengemester felpillantott a napra: már majdnem dél volt. mire az azhtakok lelassítottak. hogy ma éjjel meghalok. felvirradt az azthakok napjának hajnala. – Annyi fát jelöltem meg. és egy nagy csapat azhtak rontott el a fák közül. Azután pedig csatlakozom a világ álmához. és vessz t illesztettek íjuk húrjára. meg egy fej bukkant el bel le. és azt is mondta. népük megtöretését. társainak szükségük van-e segítségre. és a hideg zsibbasztó volt a dzsungel h sége után. Fynn lépett mellé. Szerintem meghalt. Maggrig és Fynn pedig átrohantak a kapun. hol van Kiall? – kérdezte Chareos. Beltzer a kapu mellé lépett. és amikor egy kar. és megpördült. hogyan köszönjem meg. Beltzer megfordult és átszökkent a kapun. – Keressük meg a szellemmé válókat! Chareos kirántotta kardját a haldokló azhtakból. Beltzer térdre vetette magát az egyik tetem mellett. amennyit csak tudtam. és az azthakok is látni fogják otthonaik pusztulását. amikor eljönnek a gyermekeimért. Ez azonban nem okoz örömet nekem. Beltzer káromkodott és felpattant. és nekiállt lefeszegetni a férfi homlokát díszít arany fejpántot. – Gyere! – lépett le mellé az öregember. és egyetlen darabot sem tudtam elhozni! . Ezután csend támadt. És nem akarok már itt lenni. hogy követni tudod a szellemek útját. Ebben a pillanatban Maggrig figyelmeztetést kiáltott. De most veled tartok és egy másik kövön végzem be. – Nem is tudom. Beltzer egy halott harcos fölött állt. – Vissza! – ordította Chareos. A kapun egy lándzsa röppent át. félig elmerülve a hóban. nyomában a Pengemesterrel. Azt hittem. visszarepítve a férfit. – A népemnek mostanra vége. Az óriás felemelte csatabárdját és csatakiáltást bömbölt. csendben.– De segítesz majd? Chareos azt mondja. Kilenc halott azhtak hevert körülöttük szanaszét. és az ezüstszürke kapu hívogatta. Maggrig és Fynn már tokjukba dugták késüket.

ki tudja. Feltámadt a szél. a t z sercegni kezdett. . hova repíti t a kapu.– De megmaradt az életed – mondta Fynn. – Mindkett ért. hogy az el bb el tudtunk menekülni. Chareos? – kérdezte Maggrig. – Nem szükségszer . hogy figyelni fogják a kaput. – Nem felejtettél el valamit. – A túloldalon rekedt az egyik bajtársunk. – A túloldalon legalább melegebb van. mint amilyennek lennie kellene – szólalt meg Fynn váratlanul. – Amikor elindultunk. Várni fogunk. felkavarta körülöttük a havat. hogy csak néhány szívdobbanás telt el. és engedjetek gondolkozni! Maggrig látótávolságra a kaputól egy k körben tüzet gyújtott. – Hajlandó vagyok megkockáztatni. De ti azt mondtátok. és ha még él. – Hidegebb van. – Nem. Az óriás odafordult hozzá. – Vissza akarsz menni. – És az mit ér? – Elég! – bömbölte Chareos. Pengemester? – tudakolta a sz ke vadász. Fynn megjelölte a fákat. ha igazad lesz az rökkel? – érdekl dött Beltzer. ha tudni akarod! – csattant fel az óriás. – A fiúért vagy az aranyért? – kérdezte Maggrig. Chareos megrázta a fejét. – Amikor el ször néztem be a kapun. hogy gyorsan változott – csavarta be magát Chareos szorosabban a köpenyébe. vagy akár egy hónap is lehetett. Az id járásnak nem lett volna szabad ilyen gyorsan megfordulnia. ami itt egy hét. Talán lehet sége lesz átfutni rajta. mindannyian odagy ltek. – Ha rossz id pontot választ. Itt fogunk várni rá. ez vakmer ség lenne. hogy lássák. barátom. Azt gondolom. de találékony kölyök. Szerencsénk volt. úgy t nt. – Nem tudom. – Akár halálra is fagyhatunk. Kiall a csapást követve visszatér a kapuhoz. ha itt várunk – zsémbelt Beltzer. és csak kevés meleget adott. Egy darabig mindannyian néma csendben ültek. hogy röket fognak állítani a kapuhoz. éppen olvadni kezdett. ki kel át err l az oldalról. – Szerintem vissza kellene mennünk – jelentette ki Beltzer. – Hogyan fog átjutni rajtuk? – Úgy sejtem. – És mi van. amit l a dolog kétszer olyan veszélyes lesz. – Amint azt mondtam: Kiall találékony kölyök. Fejezzétek be a vitatkozást. Kiall egyedül van odaát. Mi pedig több mint egy napot voltunk a kapu túloldalán. mintha legalább egy órán át fagyoskodtam volna ott mozdulatlanul.

– Már éppen kezdtem feladni a reményt – felelte Kiall. és felkapta csatabárdját. – Megtalálta Okast. – Mert ha így van. hogy mire visszatérjünk. mintha nem nyomna többet egy . A gömb ekkor eloszlott. itt már tavasz legyen. amikor Beltzer feltápászkodott. majd lassan izzó gömbbé dagadt. Életkora bárhol járhatott hatvan és száz év között. A színei lassan megfakultak. – Menjünk vissza és találjuk meg a kölyköt! Fynn elfojtotta magában a haragos visszavágást. Beltzer eltátotta a száját. miként használjam a kaput. és függve maradt a leveg ben. A faházban Okas kinyitotta a szemét. A négy férfi felállt. míg végül a golyó szinte áttetsz vé vált. Pengemester – mondta Maggrig szelíden. és semmi jelét nem mutatta annak. lehunyt szemmel üldögélt a t z el tt. Okas kuncogott. és úgy nézett ki. Fynn leveg ért kapkodott. – Badarság! – csattant fel Beltzer. Chareos eloltotta a tüzet. Ennek ellenére átgázolt a havon egyetlen ágyékköt ben. de az igazi kapu üres volt. – No. és lépett át a miniat r kapun. – Megpördült. – Elég csak átlépnünk a kapun. ahogy emberfej méret re növekszik. Nem igaz. – Ez Okas – meredt bele a gömbbe Beltzer. és meglátták felületén a kapu és a körülötte örvényl hó tükörképét. Ekkor egy szikra emelkedett ki a t zb l. Az öt lábnál nem magasabb emberke csapott vállú és pókhasú volt. – És vele van a kölyök.– Jobb lenne. A lebeg golyóbisban látható kép csillogni kezdett és váltott a kép: most már Fynn faházát látták. de én tudom. – k el ttünk indultak. Okas keresztbe tett lábbal. akár a kimerültség gyötörné. – Tizenkét nap hosszú id a dzsungel csapdájába esve. – Jönnek. hogy akár a hideg. mintha egyetlen kósza szell el tudná fújni. és nekivágtak a hónak. és leny gözve figyelték. és ott várni néhány napot. – Igen. Szinte nyomot sem hagyott a hóban. Kiall az asztalnál ücsörgött. és a kandallóban lobogó meleg tüzet. amikor két apró alak jelent meg a gömbben. ha nem egy hónap volna. És itt nincs elég vad. egész télre a völgy csapdájába estünk. akkor hát mire várunk? – tudakolta az óriás. és még el ttünk ért vissza – fejezte be Fynn. – Megtalálta az öregfiút – mondta Beltzer. Chareos és a többiek a lebeg gömbre meredtek. Chareos? A Pengemester bólintott. – Ezzel felállt és kinyújtózott.

amit kedvelni lehet? – tudakolta Kiall. hogy megtaláljon téged és a gazdagságát. A legtöbb ember így hal meg. A kövér Beltzer mindig is gazdag akart lenni. Az öreg felpillantott Kiallra: – És most mondj el mindent. – Küldtem nekik egy üzenetet. nem igaz? – Nem tudok róla sokat. Hogy halt meg? – Nem tudom. – Nem. Meghódította Drenait és Vagriát. Egy jeltelen sírba került. úgy nézel ki. még a királyok is. – Hogyhogy még életben vagy. amit csak tudsz a nagykánról! – Miért érdekel ez annyira? Nem értem – felelte a legény. mert öregebb vagyok. A többiek jönnek. nem oda. karba fonta a kezét. – Az álom szólít. Biztosra veszed. Letette az öreget. Évekkel ezel tt halt meg. mire a kimerült utazók elérték a faház menedékét. mert vissza akart menni a dzsungelbe. hol van az. – Hogyhogy még senki nem ölt meg? – Pedig folytonosan próbálkoznak – felelte az óriás. és lefeküdt a fal melletti ágyra. de én tudom. és ülve elszunnyadt. A kövér Beltzer csalódott. – a barátod? – Minden ember a barátom – mondta Okas. és medveölelésbe rántotta Okast. – És akkor is. kövér ember? – kérdezte. Beltzer lépett be els nek. Kiall arra gondolt. A Ravenna utáni hajsza jó úton halad. amikor a seregeit Drenai földjére vezette – közölte Okas. mint aki a halálán van! – Már nem sok híja van – mosolygott Okas. De igen: nagyon kedvelem a hájas Beltzert. de hallgatott. de maradok még egy kicsit az én régi barátaimmal. és hályogos szemét. De halott. – Kérdezz meg egy fél év múlva! Most aludni fogok. Már úton vannak. – Mindannyian az álom vagyunk. Ezúttal nem álmodott.. Kiall elfújta a lámpást. hogy Chareos jön? Okas bólintott. – Itt voltam. hogy ez aligha hihet . – . Gondolom a szíve nem bírta tovább. – A Forrásra.kismadár súlyánál. amikor Bel-azar ellen vonult. és Ulric sírjába temették. majd körbefordult vele. és töltött magának egy kupa vizet. Okas leült a t z elé. amíg a kis ember vidáman nevetni nem kezdett. és alaposan szemügyre vette ráncos b rét.. mint amennyinek látszom. A kán er s ember. Még két napba telt. – Miért? Mi van benne. Talán nagy ember is.

és ott is maradt. Akkor lett a legid sebb fiából. beszélnünk kell – mondta az öreg. és egy ideig er sen a markába tartotta. Sosem volt az enyém. és a szíve felmondta a szolgálatot. Akkor már nem volt siheder. akit letaszítottak a hegyr l. életr l. és most .. Megölette összes fivérét. A Tetovált Ember megfogta a kezét. és Kiall Ravenna iránti szerelmét. Éppen ezért kérdezem. kötelességr l. Mesélj Tenka kánról és arról az éjszakáról a kaputoronyban! Chareos elmosolyodott. aki kibújt zúzmarás köpenyéb l. ott voltak. Chareos el vett egy tiszta tunikát a málhájából. talán a halálra gondolt. hódításról. és besétált a m helybe. és máshonnan. Okas? – Nem. miközben alaposan szemügyre vette a férfit.... – A többiek más-más okból csatlakoztak hozzánk. keletr l is. Bort nyakalt. Chareos? Te nem dédelgetsz egy álmot? – Az egy másik ember álma. hogy halálával Maggrig egyedül marad. nem a te álmod. s most remegve kucorodott le a t z el tt. és sok mindenr l beszélgettünk: szerelemr l. – És te? – Én? Én nem tudok ennél jobbat kezdeni az életemmel. Fynn attól fél. – Felmászott hozzánk. hogy ez hova vezet. – Hogy halt meg? – Tudomásom szerint összeesett egy lakomán. ahol ezrek jelentek meg. Okas ráült a munkaasztal szélére. hogy leüljön mellénk. majd odasétált a várakozó vénemberhez. – Neked és nekem. – Ülj le – parancsolt rá – és mesélj a küldetésedr l! A Pengemester elmesélte a falu feldúlását. akinek volt egy álma. A mi nagyköveteink. a csillagok útját állták. Nagy ünnepséget rendeztek. Tudós ember volt. Beltzer elveszett lélek. – Mit értett ezalatt? – Nem tudom.Chareos felé fordult. – Most? – Igen – felelte Okas. de azt mondta. – Azt mondod. – Honnan tudhatnám? Eltemették Ulric sírjába. Vagyis nem vagy tisztában a küldetésed természetével. – Te mindenr l tudsz. – Mi történt azután? A lakoma után? Chareos széttárta a kezét. felöltötte. Jungirból a kán. – Ez igaz. és levetette átázott ruháit. – A hátsó szoba megfelel. lábait lógázva. meg a ventriaiak. hatalomról. sem azzal.

majd kört írt le vele a leveg ben. és egy egyenes. és nem akarom. és századokon át is szólít. aranyszín vonalat húzott vele. hogy találékony vagy. Miért hagyott életben Tenka kán? – Nem tudom. Karperecek. – Remélem. micsoda öröm! – kiáltott fel Beltzer. hogy ki vagy. Mi a különbség? Okas leugrott a földre. Majd te is rájössz. Újabb körök pattantak el . aranytárgyak hullottak az asztallapra. Vaskos ujjai beletúrtak a kincsbe. hogy bárki is kutasson utánam. mutatja. a második Bronzgrófnak. Ujjából aranyszín fény áramlott el . Tényleg nem tudom. ahol Ravennát és a többieket fogva tartották. és vagy tucatnyit emelt fel bel le. még akadt egy tömör aranycsatos öv is akadt. Én ismerem a titkod. míg végül egy gömböt nem alkottak. ahol Kiall egy súlyos bugyrot rakott éppen az asztalra. így hát vérrokona vagy Tenka kánnak. Amikor kinyitotta. ezt a titkot nem osztod meg senki mással – suttogta a Pengemester. mind Regnak grófnak. Okas visszatért a nagyszobába. átszelve az els t. könnyedén érve talajt.. – És a szellemmé válók? – Ez újabb talány – felelte Chareos. de még csak közelében sem járt az igazságnak. – Ez a vonal az. Chareos. Ekkor az öreg leengedte a kezét. – Ahogy óhajtod. Az otthonából kiindulva követem majd a szellemek útját. A vonaladat sokan mások keresztezik. megcsillant rajtuk a lámpás fénye. – Vagy talán nem minden ember a jövend korok szelleme? – De igen. vagy mint „szellemkövet k". . Talán nem így van? – Nem értek a nadír nyelv finomságaihoz. és leszármazottja vagy mind Ulricnak. kezdet és vég. De mi köze ennek a mi küldetésünkhöz? Vagy pusztán a kíváncsiság hajt? Okas felemelte a kezét. Azután majd meglátjuk! – A lány még ott van? – Nem tudom megmondani. – Ó. Te vagy Dros Delnoch utolsó grófjának a fia. s t. gy r k. mellt k. mutatóujjával felfelé bökött. ám a nadír nyelvben a kifejezés fordítható úgy is. hogy milyen valójában. De ez – bökött rá a gömbre –. nyakláncok. Te vagy a Bronzpáncél örököse. kört képezve. egyenes. – Nem kívánok visszatérni Drenaiba. mint „szellemtársak".uralkodik a nadírok fölött. ahogy te látod a küldetéseteket: lapos. Tudom. de a vér er s. – Chareos említette. – Elviszlek a nadren faluba..

és végigmérte a többieket. A Pengemester haragos tekintettel fordult a legényhez. ami az enyém! – Jó néhány tárgyat belapátolt öblös zsebeibe. megveheted a magadét. Kiall! Te pedig Beltzer.. felvett róla egy ezüstgy r t. – Miattatok nem fogok szégyenkezni! – sziszegte. – Ennyiért akár száz n t is vehetsz! – riposztozott az óriás. – Én is megdolgoztam ezért. közéjük lépve. hogy visszavegyem rajta Ravennát. és nyilván azoknak a tetemeir l szedted le. Fynn lépett oda az asztalhoz. – Oszd el igazságosan. Az óriás felállt. majd ellazult a tartása. Beltzer elvörösödött. – A hajnal els fényénél útnak indulunk Tavernavárosba – jelentette ki Chareos. – Amit mondott. Gondolkodj el rajta! Kiall egy darabig némán állt. – Amint azt mondtam. meg az összes ennivalódat és egyéb felszerelésedet. – Hagyjátok abba ezt az ostobaságot! – bömbölt rájuk Chareos. és nekiállt begyömöszölni ket a zsebeibe. Mivel most már gazdag vagy.. ez Ravennáért van. abban van igazság. – kezdte az óriás. ..– Ennyivel visszavásárolhatjuk Ravennát – mondta a legény. – Nekem ennyi elég. és felhúzta az ujjára. akiket én öltem meg a kapunál. Beltzer. majd visszatért a t zhöz. – Ott veszünk még néhány lovat. és el húzta a kardját. – Maggrig egy csuklópántot választott. – Hüvelybe a pengét. és megsuhintotta a bárdját.. – Mikor osztozunk? – Semmikor – mondta Kiall. Chareos! Én a részemet arra használom majd. – Most azonnal! Beltzer lehajította az aranyat az asztalra. Egy része az enyém. – Én elveszem. Kiall lépett egyet hátra. add vissza az aranyat! – Na de Chareos. Chareos nem vett el semmit. és odasétált a t zhöz. Az enyém! – Felnyalábolt egy halom aranytárgyat. Beltzer észlelte a mozdulatot.

de sötét szeme összesz kült. volt a harmadik sámán. – Miért lenne szükséged még a szeretetemre is? . kopasz emberke. amikor apámból kán lett. aki Jungir kánt szolgálta – az els t karóba húzták. Jungir felállt. Sotza elhatározta. Bár még nem érte el hatvanadik évét. olyan mágikus gát m ködik itt. – És honnan? – suttogta Jungir. milyen hatással volt a név a fölötte ül férfira. hogy nagy veszély fenyeget. befésült háromágú szakállat viselt. A nadírokhoz képest magas volt. hogy nem lesz negyedik sámán. Jungir arca nem tükrözött semmilyen érzelmet. – Aszta kántól. de jeges hangon. honnan érkezik? – kérdezte Jungir kán könnyed modorban. akárcsak apja. Nem sokkal volt magasabb öt lábnál. – Félsz t lem? – kérdezte. ahol számos barlang van. melyek a világ közepéig nyúlnak. nagyuram. felség. – Nagykán – kezdte –. aminek áttöréséhez id re van szükségem. arcán a b r ráncos fodrokat képezett. honnan ered a mágia. Hátrad lt elefántcsont berakású trónusán. fakó szemébe és elmosolyodott. – Azt mondod nekem. a másodikat megfojtották. Sotza tekintetét a sz nyegre szegezte.6. és mégsem tudod. hogy meghaljon. mire Sotza felemelkedett. Tenka. – Állj fel! – parancsolt rá a kis sámánra. és kurta. hogy lássa. Még mindig él a Holdhegységben. inas. Jungir belenézett a sámán furcsa. – még él? Hogy lehet ez? Öregember volt már akkor is. – Szeretsz engem? – Szeretni? Te a kánom vagy. – Sotza megkockáztatott egy pillantást. Szénfekete haját szoros kontyba fonta. A nadírok jöv je nyugszik a válladon – válaszolta Sotza. és alaposan megválogatta minden egyes szavát. Sötét és vágott szeme nem árulkodott félvér származásáról. és rámeredt az el tte térdepl sámánra. A sátrak városát több mint húsz évvel ezel tt elhagyta. – Amennyire a halál szelét l. – Csakhogy nem halt meg. De azt máris tudom. és olyan alagutak. nagyuram.

és fésüljétek át a hegyeket! Hozd el nekem a fejét! – Tisztelettel mondom. és ismét alaposan megválogatta a szavait. – Láttam a tündökl Bronzpáncélt egy csillag alatt lebegni.. A selymeket Kiatce.. nagyuram. Magasra repültem. és eltaszított. és kezdetben sikerrel is jártam.. le tudjuk bírni Asztát. hogy a következ évben nagy veszély les rád.– Nincs is. és öld meg! Vidd magaddal száz test römet. És azt is éreztem. – Minden. a keleti királyság adta ajándékba. és láttam egy roppant ügyes kardforgatót is. de jól válaszoltál. akkor sem találod meg t. és bizonyos szükséges áldozatok révén. De ekkor Aszta észrevett. Sotza megnyalta az ajkát. Megpróbáltam áthatolni rajta. és hátradöntve a fejét. hogy hatalmas köd ereszkedik házad jelére. de csak nem értem el a tetejét. – Mindannyian azt hittük.. amit láttál? – tudakolta Jungir szelíden. óvakodva attól.. Ám ekkor a köd fallá keményedett. amit tisztán láthattam – felelte Sotza. amit l a trónterem egy roppant sátornak t nt. felnézett a selyemtet re. azt láttam. – Szükséges áldozatok? – Aszta kán vérrokonait fel kell áldozni a téli napforduló éjszakáján. És most mesélj Asztáról! A kán visszaült trónjára. hogy meghalt. hogy királya szemébe hazudjon. – Miután Aszta elhagyta a Farkasokat.. Nincs olyan él ember. hozományként az elküldött arával. hogy gyenge emberek szolgáljanak alattam. nagyuram. a fal pedig ismét bezárult. de az utolsó teliholdkor. végül csak áttörtem a falon. – Nem szoktam hozzá. – Valóban nem. – Találd meg Aszta kánt. ám így is megláttam Aszta kán arcát. Mi együtt. amikor megpróbáltam követni sorsod ezüstfonalát. nagykán. – Ez minden. elt nt az emberek szeme el l – fogott bele Sotza a történetbe. A kán bólintott. – Mennyi áldozat kell? . akár ezer embert is küldhetsz. Felhasználva mindazt a misztikus hatalmat. aki fölébe kerekedhetne. Aszta a legnagyobb sámán volt – emberek nem foghatják el. amit mestereimt l tanultam. hogy legy zzem. De van rá mód. – Igen. Sotza. Van hat kiváló tanítványom. De ez rövidélt siker volt. – A mágiája er sebb a tiédnél? Sotza lehunyta a szemét.

Láttam a páncélt. hogy a félelem kiüljön az arcára. szárított téglából és k b l. köszönetet mondott a sztyeppe isteneinek. hogy még mit látott. Mindegyik gyengíteni fogja a vénembert. jelezve. Sotza. hogy városokat emeljenek. a Farkasok Nagyurának zord szelleme. hogy a sámán nem mondott el neki mindent. hátrad lt ültében. Akik tízezer éven át nomádok voltak. Sotza mélyen meghajolt. hogy nadírok laknak bennük. A szíve összevissza vert. aki egy hideg k padlón feküdt. Tenka azonban ragaszkodott hozzá. ez újabb drenai felkelés el jele? – Nem hiszem. ahogy a kis ember távozik. Ám amint áttöröm Aszta falát. és nagyot nyújtózott.. A gothirok földjér l nem jöhet drenai fenyegetés. és ravaszak.. Ami a Bronzpáncélból áradó fenyegetést illeti. és leült selyemhuzatú díványára. És a gyermek fölött ott lebegett Tenka kánnak. azok nem viselték jól a k városokat. és szinte alig kapott leveg t. iskolákkal és ispotályokkal. Nagy bátorság volt t le bevallani. Jungir nézte. – Akkor rád hagyom az el készületeket. hogy Jungir nem faggatta t tovább arról. Az aláhulló sátorfalhoz lépett. ha . És Sotza közülük a legjobb. Ellenkezett a természetükkel. és teljes bizonyossággal tudta. csalárdak. de a csillag északon volt. Lassan azért lehiggadt. Akkor mindent megtudok. Ulrickham újonnan emelt városa terült el a tekintete el tt: alacsony. Talán harminc is. Ezek a b bájosok soha nem fedték fel el tte a teljes igazságot. Kiszagolta Sotza félelmét. hol találod Aszta családját. Mert látott egy köpenybe bugyolált csecsem t. és széthúzta. nagyuram. többet fogok tudni. ami az ablakot takarta. – Való igaz. akiket a fondorlat és a cselszövés éltet. Jungir kán árgus tekintetét l megszabadulva. nagyuram. Jungir felállt. De megvolt a maguk haszna.– Legalább húsz. hogy úgy éljen. földszintes lakóépületek sorakoztak. Titokzatosak. majd hosszú perceken át néma csendben ült trónusán. hogy Aszta kán er sebb nála. A sámán a szállására sietett. – Te persze tudod. Jungir pedig egy intéssel elbocsátotta. – Hogyan gyarapodhatunk? Hogyan tarthatjuk markunkban a világ történéseit. „Nem illik a világ legnagyobb népéhez. mint a vademberek gyülekezete – mondta Jungir kánnak. és engedte. De mindegyikben sátorfalak álltak.

én is túlságosan Ulric vére vagyok. Megborzongott. arra. hogy megidd a mérged. amikor a méreg a lelkedbe mart? Vajon azokban az utolsó pillanatokban. aki leigázta a kerek szem délieket? Jungir ellépett az ablaktól. – Éppen olyan. hogy én kevertem a fekete port a borodba? Tudtad? – Ismét a fagyos szempárba nézett. Majdnem meggátoltam. Azon töprengek. szinte életre keltve azt. megmutatta a kánban rejl szikár er t. apám. Egyik kezében egy hosszúkardot tartott. vajon tudtad-e. jól kitanítottál." Az effajta beszéd népszer tlen volt az id sebb nadír hadurak körében. amit l a fáklyák lángja megrebbent. Sírtam. Egyetlen szó elég lett volna t led. és belenézett a fagyos szürke szempárba.. . Nekem is megvoltak a magam kémei. De te félrenéztél. aki megtette azt. – A szobor kiváló alkotás volt. a másikban Ulric sisakját. – Rideg és zárkózott. Jogom volt az uralkodásra. amikor meghaltál. melyeket életedben folytattunk. hogy mi a terved. mintha egy k höz beszélnék. apám – suttogta. Jungir már-már látta a violaszínben csillanó szempárt. és besétált a H sök Csarnokába. hogy vajon tudtad-e. H vös szell támadt. a meghódított Drenaitól átvett szokás szerint. amire még a nagy Ulric sem volt képes? Hogyan árulhatták volna el azt az embert. amikor a padlón feküdtél. de hogyan fordulhattak volna az ellen. Mindig olyanok voltak. hogy csak a csatatéren féljenek t lünk. És ha sikerrel jártál volna. – Milyen furcsa.. atyám! Ez a beszélgetés semmiben sem különbözik azoktól. A kán megállt apja szobra el tt. Senki sem hiheti azt. Itt a nadír harcosok szobrai álltak. mint ahogy emlékszem rád. finom vonású állát és nemes tartását. hogy a saját életemet éljem. hol lett volna Jungirnak hely? Egy él isten örökkévaló örököseként? Nem. de tudtam. még Tenka kán sem. és megállítalak. – Szerettelek – mondta Jungir. és árnyak táncoltak a k arcon. Feléd nyúltam. Majdnem. és én ott térdeltem melletted.nem ismerjük meg a civilizált módszereket? Nem elég. és a régóta rzött cinikus mosolyra húzódó szájat. de nem mondtál semmit. A szobor hallgatott. te pedig a szemembe néztél. hogy örökké él majd. – Tényleg szerettelek – ismételte –. – Miért nem szerettél soha engem? A szobor azonban nem felelt.

és átölelve Naza vállát. elindult vele a pince felé. az – felelte Chareos gyorsan. és leült. és egyre magasabbra csaptak. A kis ember örömében elkurjantotta magát. a legény pedig egyre er södött. elkapta egy másik hóvihar. mivel egy dühöng hóvihar miatt tizennyolc napra a faházban rekedtek. Bújjatok be! – Hol vannak a többiek? – tudakolta Beltzer. mire a kimerült csapat felért a Tavernaváros el tti utolsó emelked tetejére. Ennivalójuk kezdett kifogyni.. Beltzer tért vissza a borral. Beltzer haladt az élen az ivóhoz vezet úton. Miután elejtett egy zet. de még így is újabb három hétbe telt. – Az évnek ebben a szakában nincs favágás – felelte Naza. hogy feleljen. Fynn pedig majdnem belehalt. és kénytelen volt egy barlangban menedéket keresni. olvasva a Pengemester gondolataiban. – hebegte. és csak Okas mágiája révén találták meg Chareosék a vadászt. A sajátját gyorsan legurította. és Naza nevét kiáltotta. hogy csupán Okast és Kiallt nem viselték meg különösebben a hegyek között átélt megpróbáltatások.. – Még két hónapig senki nem lesz itt. aki velünk együtt három nappal ezel tt evett utoljára. és a legtöbb hágót eltorlaszolta a hó. de még így is hideg volt az ivóban. – Attól féltem. A téli viharok a tizenkilencedik napon elcsitultak. és beleengedte a boroskancsóba. Üljetek le a t znél. Még a kemény Fynn is kimerült. – is a barátunk. és . amíg a vas vörösen izzani nem kezd. és megvárta. s a szeme alatt lila karikák húzódtak. de túl fáradt volt ahhoz.A kapun túl eltöltött tizenkét nap sokba került a küldetésre indulóknak. kerüljetek beljebb! Mael éppen most rakott tüzet. amikor Okas is belépett a fogadóba. ahogy teltek-múltak a napok. hogy meghaltál – mondta. – De el ször a bort! – mordult fel Beltzer. és társai kezébe nyomta ket. amikor kiment vadászni. – . – Igen. mindjárt hozok bort! – Mosolya elhalványult. Az öreget nem zavarta a hideg. majd a ned t öt kupába öntötte. hogy azután alagutat ássanak hozzá. majd a piszkavasat belenyomta a t zbe. – Kerüljetek beljebb. – Túl öregek vagyunk már ehhez – jegyezte meg Fynn. Úgy t nt.. Ekkor fogta. A lángok belemartak a fahasábokba. Chareos húzott magának egy széket. amikor meglátta az óriást. és megölelte. Egy lavina eltorlaszolta a kijáratot. Tekintete tompa volt. – Chareos bólintott.. és hamarosan jó meleg lesz. bedörömbölt az ajtón. .

de csak nagyobb dolgokat talált. és nem vette észre. – Sosem gondoltam. – Hogy érted ezt? – Önz . átvette a pántot. – Ez tízszer annyit ér. majd megvizsgálta. – Tartsd meg! Egy napon még visszajövök. még mindig nincs pénzed? – tudakolta. Belekotort a zsebébe. Miután az asszony elment. kezdett szédülni. – Rendezd a számlát. mint ez. Okas pedig a k kandalló elé heveredett.újratöltötte a kupáját. és a t z el tt szunnyadt el. és el húzott egy vastag aranygy r t. Maggrig és Fynn a másik szobát vette birtokba. kapzsi disznónak tartottalak – mosolyodott el Kiall. egyébként igazad van. Ezúttal Mael hozta. mint amennyivel tartozol. – Mit bámulsz. Naza tisztességes árat ad majd érte. – Nem érdekes – pirult el Beltzer. .. és továbbra is kinyújtva tartotta a kezét. amivel Nazának tartozol – közölte. Végül el szedett egy csuklópántot. Beltzer és Kiall egyedül maradtak. – Ebben van igazság – bólintott a n . Beltzer! Az óriás elmorzsolt egy szitkot. vagy ilyen vörös aranyat. – Még sosem láttam ilyen megmunkálást. hogy Beltzer egyre dühösebb. fiú? Még soha nem láttál senkit. Sokkal többet ér. – Kemény asszony vagy – dörmögte Beltzer. hogy azt látom. az óriás Kiallhoz fordult. – Ez nagyjából a fele annak. Az étkezés után Chareos lassan megmászta a fels vendégszobához vezet lépcs ket. és megbecsülte a súlyát. aki rendezte volna az adósságát? A legény mostanra túl sok bort ivott. mint amivel tartozom. majd a zsebébe nyúlt. az óriás pedig kikérte a harmadik kancsó bort is. amint te rendezed a sajátodat. – Ó. lehúzta csizmáját. Naza hozott nekik kenyeret. valami apróságot keresve. hogy megkapd a téged megillet összeget. füstölt sajtot és hideg húst. szinte azonnal elaludt. és ahogy letette a fejét. és egyre der sebb lett. dehogyis nincs! – szólalt meg Kiall. Mael felnevetett. – Gondolom. és akkor valószín leg nem lesz egy rézpetákom sem. Mael átvette.. Gondoskodom róla.

és megindult felé. és tudta. fiú! És most fékezd a nyelved.– Megfizetem az adósságaimat – jelentette ki az óriás. belefulladt a kiköt vizébe. Chareos. és jó er sen állon vágta a fiút.. És nem félek t led. mire a legény megrázta a fejét. A nagydarab férfi ütésre emelte öklét. hogy Tura meghalt. Az óriás fel se vette az ütést. igen. és belefejelt Beltzer gyomrába. miel tt kivágom! Kiall pislogott. hogysem tengelyt akasszanak egy medvével. fiú. – Tényleg? Még csak meg sem köszönted Fynn-nek. – Ezt nem felejtem el – fogadkozott Kiall. Azt mondtad. Maggrig és én utánaugrottunk. – Kérsz egy kis bort? – tudakolta az óriás. Az óriás térde ekkor pokoli er vel lendült felfelé. Mintha kalapácsokkal csapkodták volna belülr l a fejét.. – Szeretem az öreg Fynnt. elejtette az ifjút. A félig kába ifjú feltérdelt.. hogy kiszabadítsuk. de a farkasok okosabbak annál. mire a legény is felpattant. hogy mennyit jelent nekem. ám Kiall ágyékon rúgta. amit l az bukfencezve elterült a padlón. mire az óriás rávigyorgott. – És hazug is vagy. Te nem számítasz. Arra ébredt. te nagy hasú disznó! Így hát ne fenyegess! Beltzer talpra szökkent. fiú? Megbököd vele az öreg Beltzert? De tényleg? – Kiall hátrálni kezdett. mire a legény egy balegyenest mért a férfi arcára. hogy egy széken ül a t znél. – Bátran verekszel. hogy visszavásárolta a bárdodat. és vágtam utat magunknak a kaputoronyig. és gyorsan kijózanodott. hátrataszítva Kiall fejét. hogy a helyzet kicsúszott az irányítása alól. és felrántotta a leveg be. és szablyája után kapott. de az óriás ekkor már megragadta zekéje elejét. – És mihez kezdesz vele. hogy visszakaptam a csatabárdomat: ehhez egy szót sem kell szólnom. Ez mind hazugság. és egy napon még farkas is lehet bel led. És tudja. Beltzer felbömbölt kínjában. A legény el rántotta szablyáját. Akkor sem köszönte meg. és hátratántorodott. Én cipeltem t vissza a hátamon. Érted? – Azt hiszem. márpedig az nem volt olcsó. Az óriás rávetette magát. mert nem volt rá szükség. és félrecsapta a szablyát. – És mégiscsak kérek egy kis bort. Bel-azarban Fynnt a nadírok lerántották a mellvédr l. . Beltzer töltött neki egy kupányit. szemközt Beltzerrel.. – Ez rám és Fynnre tartozik.

miként jutott el Bel-azarba. és a hullákkal táplálékozó szájakból áradó hányingert kelt szagot. Attól beszélek ilyen sokat. De én jártam már a hegyen. és tekintete Bel-azar völgyét pásztázta. – Mi olyan különleges van benne? – Semmi – érkezett a felelet. Kiall. fiú! És ezt senki sem veheti el t lem. amikor feléjük pördült. ott most csak a csillogó f hullámzott. – Azért. – Akkor miért kívánkoznék oda? Beltzer felpillantott a borából. kerek szempárba. A tájon sehol sem látta a nadírokat. testek mégsem hevertek a kövön. magányos sziklatömbök álltak. a kiáltások elenyésztek az emlékezés visszhangjaiban. Amikor leült a l résekkel ellátott mellvédre. mint ahogy vér sem folyt végig a kaputorony lépcs in. Hallotta a lépcs n kaparászó karmok zaját. – Ne is tör dj vele! Ami azt illeti. hogy szembenézzen velük. Ahol a völgyben egykor lehullt csillagokként nadír tábortüzek lobogtak. – Csakhogy nem az én hegyemen! De egy napon talán te is jársz majd ott. Becsapta a fels ajtót. Nem kedvelsz. A szürke k falak holdfényben fürödtek. kiékelve az ajtót. – Segíts! Nem érkezett válasz. Itt el húzta kardját. Otthagyta a kaputorony elrothadt kapuját. csúf arcba nézett: belebámult az apró. Súlyos testek csapódtak a fának. és érezte a sötétség lakóinak ocsmány b zét: a bundára rakódott koszét. – Beltzer! – kiáltotta Chareos. és vadászó bagoly suhant el alacsonyan az üres mellvédek fölött. de ez nem is t nt lényegesnek. . és a csigalépcs kön feljutott a körkörös mellvédre. Retesz nem volt. és várt. – Én is jártam már hegyen – mondta Kiall. így kardját lökte a tartóba. villámsújtotta fa. Chareos egyedül volt. igaz? Kiall a csillogó tar koponya alatti lapos.– Az ital teszi. és olvadtak az árnyékok közé. meg egy rég halott. Biztonságban? Sötét árnyak moccantak látómezeje peremén. nem nagyon. mert ott van a hölgyed. – Nem. biztonságban a múlt szellemei között. Chareos hallotta a sebesültek és haldoklók jajgatását. Nem tudott visszaemlékezni. Beltzer komoran elmosolyodott. én magam sem kedvelem magamat. hogy otthon van. Furcsamód úgy érezte.

barátom. amikor el ször megláttalak ebben a toronyban – felelte Tenka. és a gothirok földjére kerültem. Pengemester – szólalt meg egy hang halkan. majd leültél hozzánk és beszélgettél velünk. – Tizenkét éves voltam. hogy kerültem ide. A sudár férfi a mellvéd peremén ült: fekete haját a tarkóján fogta össze. – Ezek a te teremtményeid? – tudakolta Chareos. Elvittek az er db l. Miért félsz. Pontosan ugyanazokat a ruhákat viselte. mint azon az éjszakán sok évvel ezel tt: fekete lovaglócsizmát. de semmi vidámság nem volt ebben a nevetésben. Segítesz? Kérlek! Az ajtó szilánkokra hasadt. – Chareos felmérte a férfit. – Segítesz? – suttogta az egykori szerzetes. Vagy talán nem vagy a rokonom? – De igen. hogy kit fog látni. ki vagyok? – Már akkor tudtam. mire Chareos lassan felé fordult. Azon az éjszakán. és aki számkivetettet csináltál bel lem? Gy lölnöm kellene téged. gy löllek is. feltépve a fát. – Éppen te kérdezed? Te. – Ez nem válasz. – Meg kellett volna. És úgy szagolják ki a félelmet. akár az oroszlánok a vért. De azután egyedül felmásztál ide. és a kéz visszahúzódott. aki megölted apámat és anyámat. – Tudod. És mi volt az oka? Hogy a hozzád hasonló alávaló korcsok rászabadították a barbár nadírokat a civilizáció utolsó bástyájára! Hogy mi volt a kiváltó oka a félelmemnek? Éppen te mered ezt kérdezni? . – A vér felismeri saját vérét. hogy öljelek minden fájdalmamért! – sziszegte Chareos. és egy karmos kéz tört át rajta. amikor elküldtek Dros Delnochból. – A vér mindig segít a vérének. de ismerik a hangom hatalmát. – Nem. És egyedül vagyok. de mi okozta a félelmet? A Pengemester felnevetett. tudva. Egykor azt hittem. egyedül maradtál. b rnadrágot. Igen. és ezüsttel hímzett fekete selyeminget. amikor hordáid végül elözönlötték az utolsó falat.– Maggrig! Fynn! – Úgy t nik. mire az ajtó mögötti sziszeg kiáltások elhallgattak. violaszín szeme szürkének t nt a holdfényben. Chareos? – Nem tudom. – A rokonodnak neveztél – suttogta a Pengemester. az vagyok. A félelem hozott ide. Apám utoljára még ezt mondta nekem: „Bosszulj meg fiam! És emlékezz a drenaiakra!" Anyám akkor már halott volt. Tenka. ebbe a toronyba. – T njetek el! – ripakodott rájuk Tenka kán.

tizennégy éves koromig a nadírok neveltek. az olyan történet. Miként pusztíthattad el ket? – Tényleg. hogy te voltál az egyetlen gyerek. és hogy megnyerj egy kis csatát itt. amint az anyám házassági szerz désében benne foglaltatott. te elárultad apádat. akit fájdalom gyötört és szenvedett az elutasítástól? Gy löltem a drenai felemet. hogy a drenaiak között éljek. és akit gyötörhettek. Amint azt te is tudod. akkor mi van veled? Miért nem engedelmeskedtél atyád parancsának? Miért nem tértél haza? – Mi értelme lett volna? – ordította Chareos. Elhoztam a nadírokat. – Mert amit eddig mondtál. miként? – merengett el Tenka. te beérnéd annyival. hogy kudarcot vallasz. De te.– És még mindig kérdezem – felelte a kán könnyedén. a második Bronzgrófig. hogy a drenaiak különböztek a nadíroktól? Nem. – Ha valóban ismernéd életem történetét. és összes södet. . Belazarnál. Gondolod. Drenai harcosok nemzedékei haltak meg szül földjük védelmében. – Féltél megpróbálni. az rült császár elhozta a rettegést az országra. hogy Rayvan és az apád létrehozzon egy új köztársaságot. Féltél. hogy összezúzzam a császár seregét. de te nem. az életem és a lelkem kockáztatásával segítettem a drenaiakon. Azután pedig elküldtek. Chareos? Én voltam a nadírok kánja. – Hogy meghaljak? Mit értem volna vele? – Szóval ett l félsz? – kérdezett vissza Tenka kán. Ám amikor Ceska. visszamen leg egészen Regnakig. – A Bronzgróf leszármazottja vagy. Gondolod. hogy vissza fogok térni. Jó el re figyelmeztettem ket. De megtanultam közöttük élni. akivel ingerkedhettek. nem tennél fel ilyen kérdést. olyasvalaki. Egy volt az utam a Sárkánnyal. aki szinte a lehetetlennel dacolva tartotta Dros Delnochot. és a drenaiak neveltek. – Te csak ne merészelj ítélkezni felettem! – bömbölte a Pengemester. Hogy miért foglaltam el Dros Delnochot évekkel kés bb? Mert én voltam a kán! Mert felvirradt a nadírok napja! De ha még így is árulással vádolsz. nekik én csak egy sztyeppi vadember voltam. És harcoltam értük. hogy elveszel egy ringyót. és hagytam. amit már ismerek. s t még néhány barátra is szert tettem. – Nem hagyom. Chareos kirántotta a kardját az ajtó reteszének helyér l és Tenka felé pördült. – És kit árultam el. hogy csak úgy faggasson egy gyilkos áruló! Tenka kán széttárta a kezét. Megfizettem az adósságomat.. Egyszer már megmentettem Drenait. Nem..

Okas. Az Árnyékok Hercegéb l nagykán lettem. De igen. hogy miért. Ehelyett egy barátra leltem.. Vajon lezuhan a nap az égr l. gyáva vagyok.. és érezte a vállát markoló ujjak erejét. melyek az életet jelentik. – Én pedig Tenka kánról. – Nem is olyan régen még a segítségemet kérted az éjszaka fenevadjai ellen. megtaláltuk. Úgyhogy addig ne ítélkezz a küldetésed felett. – Sosem féltem egyetlen ellenségt l sem. – A gyávaságnak sok formája létezik. Nincs elég er m. még mindig nincs. – Vár rátok a küldetés. ha nem járunk sikerrel? Tenka felállt. – Megtaláltad a Tetovált Embert? – Igen. Kinyílt az ajtó. . és olyan magasságokba repítettem a nadírokat. Igen. hogy visszatérjek Drenaiba. puha asszonyról. – Megpróbáljuk megmenteni egy disznótenyészt lányát. aki mosolyogva néz farkasszemet a halállal. Gyékénnyel tömött ágyról. akit nadírok raboltak el. Az egyik ember egy szál karddal akár tucatnyi ellenséggel is szembeszáll. de nem mer az t megbénító betegséggel harcolni. hogy megmentettem a lelkedet? – kérdezte a kán szelíden. és a kezében tartott kardra meredt. Chareos felébredt. és leült rá. – Pirkad – mondta az öreg. A Pengemester leeresztette a kardját. – Úgy érzed. Még mindig maga el tt látta a vágott. és kezét Chareos vállára tette. hogy megöljek egy eszel st. az utunkon.. – Visszatértem Drenaiba. Megborzongott és fázó testére húzta a takarót. – Gyáva vagyok hát? – suttogta.– Hát így fizeted meg. és Okas lépett be rajta. violaszín szempárt. – Én is. Chareos. Gyáva vagy hát? Chareos leült a mellvédre. hogy ez a küldetés érdemtelen hozzád mérve? – érdekl dött a kán. És velünk tart. – Álmodtam. hogy valaha elveszítettem. megtaláltam a szerelmet. A férfi nesztelenül a Pengemester ágyához sétált. A t z elaludt. de mégis fél azoktól a nehéz évekt l.. amir l nem is álmodtak. és olyan otthont. Van. amíg a végére nem jártál! Emlékszel arra a másik éjszakára ebben a toronyban? – Hogyan is felejthetném el? Megkímélted az életünket. – Egy napon majd megtudod. és a szobában hideg volt. amir l azt sem tudtam.

és ezer varázslatot olvastak rá. Ulric mellé temették egy nagy kriptába.– volt ott Bel-azarnál? – tudakolta a Tetovált Ember... képes vagyok olvasni az emberek szívében. – Azért kérdeztem. Azt is tudjuk. hogy soha ne tudják kinyitni. – A küldetésünknek semmi köze Tenka kánhoz. ezt tudjuk. – Biztos vagy te ebben? – Az életemet tenném rá. hogy a fia gondoskodott róla. Tenka kán meghalt és eltemették. A fia. – Igen – ült fel Chareos. hogy senki se léphessen be a kriptába. És itt van a rejtély. – Mindezt én is tudom! – fortyant fel a Pengemester. – Csakhogy nem tudsz mindent. Még csak a közelébe sem megyünk Bel-azarnak. – De miért kérdezted? Az öreg egy pillanatig hallgatott. – Honnan tudod? – Nem tudtam – pislogott Okas. . Chareos: Tenka kán csontjait miért Bel-azarnál rejtették el? – Ez lehetetlen! Szentségtörés lenne! – Való igaz. Tudomásom szerint a világban rejt zködik a mágia. Ám Minden Dolgok Forrásának is megvannak a maga titkai: ezeket pedig nem tudom elolvasni. mert különben megoldanád a rejtélyt. Tenka kánt se. Jungir lezáratta. Chareos megrázta a fejét. – Van itt valami rejtély. Okas hallgatott.

megalkották a tökéletes népet. Az épületek zöme csúf látványt nyújtott. Csien-cü bölcsebb volt annál. A város el tt megrántotta lova zabláját. és felsóhajtott. tizenegy ágyasának és a császári test rség hatvan tagjának. melyek az olyan szükséges felszereléseket szállították. melyekben a saját – tökéletesen alkalmatlan – utazóruhái kaptak helyet.. Csien-cü furcsának találta. de leginkább a lapos épületek. a két zománcozott kád és az öt egészalakos tükör. sem a kopár.7. az asztalok. hogy szállást találjon negyvenkét szolgájának. lakhatatlan vidéket. miszerint az istenek el ször a nadírok teremtették meg. ami nem is illett a legf bb város nagykövetéhez. az ágyak. aki rajong az utazásokért. hogy népeik egy t r l fakadhatnának. és a Középs Királyságot adták nekik. és a nadírok alig titkolt ellenségessége taszította. hogy a nadírok közeli rokonai a Középs Királyság népének. És micsoda egy ország volt ez! Bár csekély kísérettel utazott. a fuvolák. de a bölcs ember nem kérd jelezi meg az istenek döntéseit. A nadírok a jelek szerint nem sok hajlandóságot mutattak a fürdésre. Hat négyszögletes torony és l réses mellvéd övezte. Nem szerette a sztyeppék porát. még így is nagy nehézségekbe ütközött. a városok b ze. a középen emelt palota pedig minden arroganciája dacára. Hao-cingben azt mondták. És ahogy azt az összes civilizált ember tudta. hogy a szekerek álljanak meg. vagy inkább évtizedenként egyszer. Kénytelen volt mindössze tizenhat szekérrel beérni. hogy verjék fel a sátrát. Csien-cü nem az a fajta ember volt. a hárfák. Sehol sem lengett egyetlen zászló sem. Vett még további huszonöt ládát a személyes ingóságainak. ruháikat pedig évszakonként egyszer ha kimosták. mint amilyennek harminckét éve alapján gondolhatták volna. hogy milyen szörny hiányosságai vannak ennek a fajnak. és elrendelte. Felidézte azt a logikus magyarázatot. a puha vászonleped k. hogy a császárnak bele kell egyeznie abba. Csien-cü kételkedett ebben: a b rszín. hogy egyik lánya férjhez megy egy vademberhez. szinte állati egyszer ségr l árulkodott: híján volt az esztétikai szépségnek. Amint .. A gy löletes látogatás csak meger sítette ezt az elméletet. Csien-cü intett. a székek. mint a sátrak. majd amikor ráébredtek. és a nyelv hasonlósága dacára el nem tudta képzelni.

és hagyta. a férfi ezüst láncruhát viselt. melyet aranysárkánnyal díszítettek. Komornái lemosták testér l az út porát. Hosszú fekete haját gondosan beviaszkolták. – Csien-cü vagyok. A hatalmas kapun túl nem tágas udvar terült el. és páratlan bájjal játszott a kilenchúrú hárfán. mire mind a húsz embere megfordult. felállítatta a tükreit. A kis csapatot egy másik tiszt vette át. Nem vallana jó modorra els ként szólni. hogy hozzák el a Jungir kánnak szánt ajándékokat: a tizenhét ládát. görbe kardját hátára szíjazták. a legf bb császárnak Jungir kánhoz küldött nagykövete. . majd rámosolygott Csienre. Húsz katona fogadta ket. és öt talpasból. a férfi arckifejezése megváltozott. elefántcsont fés kkel szorítva le. hogy egyre bosszúsabb lesz. Felszegte fejét. hogy hátasát elvezessék. – Na – csattant fel a tiszt els ként. ha a városban töltött els napján megölne egy embert. a csend pedig megs r södött. Csien-cü úgy rendelkezett. A királyné születésnapjához ill ajándékokkal érkeztem. és el hozatta az egyik fürd kádját. Csien-cü teste megfeszült.. valamint harmincnégy hordárból álló kíséretével elindult a palota felé.. Jobbra istállók sora húzódott. – Mit akarsz itt? Csien-cü hátrah költ. és a tiszt ismét meghajolt. Légy oly szíves. de Csien-cü érezte. és testét illatos olajokkal dörzsölték be. efölé pedig lakkozott fa és b r mellvért került. ezüst mellvértet és sisakot hordott. és kurtán bólintott. Csien-cü úgy gondolta. Nem lenne helyes. hogy végeredményben örömteli lesz ismét találkozni Maj-szinnal. ezúttal megadva a megfelel tiszteletet. és vezess királyi színe elé! Ahogy azt Csien-cü várta. akiket egy tiszt vezetett. és aranyszíjú cip jét. és belenézett a tiszt szemébe. Hosszú. Majd egy parancsot vakkantott. a derekára kötött szaténövbe pedig két csillogó fahüvely t r került.ezzel végeztek. és kifésülték homlokából. de visszafojtotta el toluló mérgét. mivel a bólintás hat hüvelykkel elmaradt attól. A császár legifjabb törvényes leánya lélegzetelállítóan gyönyör volt. mely gyorsan beleveszett a kaputól keletre kezd d bokros kertbe. ami megegyezett a nadírok új királynéja éveinek számával. amennyit az udvariasság megkívánt. A nagykövet nyeregbe szállt. Az el írt mértékig hajolt meg. Ezután Csien-cü felöltötte aranyhímzéses kék selyemnadrágját. Inge a legfehérebb selyemb l készült. ez magasabb volt az el z nél. csupán folyosók labirintusa. – Kövess! – mondta a követnek. mire Csien-cü leszállt a nyeregb l.

Csien felemelte a kezét. majd lehajtott fejjel. és ajándékokat hoztam az Arany Királyság isteni nagyurától. Kinyitotta a második ládát. lesütött szemmel elhátráltak. és kinyitotta az els ezüstveret ládát. Csien ismét meghajolt. mint egy férfi ökle. A követ belépett és mélyen meghajolt. Kiemelt bel le egy tetszet s. nagykövet! A felséges kán nem várta. – Kérlek. kövess! Csien és kísérete alagutak és folyosók újabb szövevényes labirintusának vágott neki. A kán közelebb intette. A kán felállt és lesétált az emelvényr l. egy emelvényen a nagykán heverészett szaténhuzatú díványon. és hogy megérdekl djem felsége nevében. vajon Maj-szin továbbra is osztatlan örömöt okoz-e otthonodnak. ha kérhetném! Csien nem erre a válaszra számított. a legfinomabb selyemb l készült függönyökkel és drapériákkal. – És most a ládákat. – Nagykán. – Ennek mennyi az értéke a ti földeteken. nagykán – préselt ki magából egy mosolyt Csien. ahogy a tiszt megindult feléjük. hogy ilyen gyorsan visszatérsz. a szárnyak pedig feltárultak. nagykövet. – Talán nem ma van az évforduló napja? A férfi láthatóan zavarba jött. – Szép – jegyezte meg a kán. hogy a nagyterem egy óriási sátorra hajaz. . kétszárnyú. akadt. és a ládákat sorban letették a kán elé. de elrejtette megdöbbenését. eljöttem. micsoda váratlan öröm! – zengte a férfi mély és érces hangja. – Mindegyikben ruha van? – Nem. amelyik akkora volt. – Továbbra is – felelte Jungir kurtán. gyöngyökkel díszített ezüstszín selyemköpönyeget. A kapu el tt négy r állt.– Üdvözletem. mire a harmincnégy hordár el relépett. – Csak holnapra vártunk. és tapsolt. és melyet ezüsttel meger sített. mondjuk lovakban és emberekben számítva? – tudakolta a kán. a kötelez tíz szívdobbanásig maradva így. Odabent Csien meglepetten konstatálta. – Köszöntelek. roppant tölgykapu zárt le. és a kán elé tartotta. hogy megünnepeljük házasságod els évét. A csarnok túlsó felén. akik oldalt léptek. melyet smaragdokkal raktak tele. mely egy széles el csarnokra nyílt.

és ékkövekkel rakták ki. hogy katonáim elbírnak velük.. felség. ha kényelmetlenül utaznál.. Sok törzs továbbra is háborgatja. hogy ennyire aggódsz egy szerény nagykövet biztonsága miatt. hogy keressem fel t. és farkasfej formájúra faragták. Nagyon is elégedett vagyok. és csak utána utazom haza.. A markolatvéd aranyból készült. mások parfümöket. hogy látogassam meg a lányát. akik nem engedelmeskednek a császár akaratának. Még a Középs Királyságban is vannak banditák és zsiványok. – És nem is kétlem. . hogy országa ennyire gazdag! Mikor indulsz vissza. – Az egyensúlya hihetetlenül jó.. hogy aggaszt az én kényelmem. És a többi? Volt láda.. – Jó. de arckifejezése barátságos maradt. déli palotámban tartózkodik. az idegeneket. hogy miért nem tudtad teljesíteni kívánságát. hogy te is egyetértesz azzal. és nem szeretném.. Add át köszönetemet a királyodnak! Mondd meg neki. holnap? – Amikor kívánod. amelyik aranyat rejtett. – A holnapi nap lenne a megfelel . nagykövet. – Majd én átadom az üzenetet – felelte Jungir fennhéjázóan. veszedelmes a külvilágiak számára. míg magát a markolatot aranyszálakkal sz tték át. de királyom arra utasított. az éle pedig remek. de attól tartok. – Valóban. A markolatgomb köve tejfehér volt.. nagykán. mivel a tél már egyre közelít kiköt ink felé. És nagyra értékelem. f szereket és különféle ruhadarabokot riztek. Jungir átvette a szablyát és megsuhintotta. Jungir enyhén elmosolyodott. nagykán. Tetszenek. miszerint az alattvalónak mindig engedelmeskednie kell h bérura parancsának. A legutolsó láda váltotta ki a leghevesebb reakciót a nadír hadúrból. hogy nem is tudtam arról. de biztosra veszem. Jungir arca elsötétült. de felsége arra kért. – Tökéletes – mondta csillogó szemekkel.– Ebb l tízezer kopjást lehet hadban tartani egy teljes nyáron át – válaszolta Csien. Biztosra veszem. – Ezt nem tanácsolnám. A királyné. ha beleegyezel. nagykán. Az út két hónapig tart odáig. és visszatért az emelvényére. – Kedves t led. és biztos vagyok benne. – Értem.. hogy királyod megérti. Természetesen csak akkor. – De megtehetem az utat. ez most nem lehetséges. A sztyepp vidéke. és adjam át neki szeretetér l és hódolatáról szóló üzenetét. hogy ezt nálam sokkal ügyesebben teszed meg. Délnek indulok. Mert ebb l Csien egy vakítóan fényes szablyát emelt ki.

a kamarásom pedig ellát téged az utadhoz szükséges kalauzokkal és készletekkel. hogy ne mászkáljanak ide-oda a palotában. – Nem tudom eléggé megköszönni azt az id t. Most azonban várnak az államügyek. felség. – Kívánságod szerint. nagyuram! Vagy el bb inkább készítsem el a fürd det? . nagyuram – jelentette végül. Jungir odafordult a mellette álló széles vállú harcoshoz. és derítsd ki. aki negyven éve szolgálta a követ családját. és három lámpás kapott helyet. – Tíz helyett hét lépést hátrált csak. a harmadik pedig egy fémkáddal. felséges kán. és szemernyi gúny sem volt a hangjában. majd megfordult. – Hát sehol nem érnek véget a sértéseik? – fakadt ki Csien. négyszög alakú. egy asztal. és perceken át vizsgálódott a szobákban. majd küldd ide Szukájt! – Máris. nagyuram. az egyik alsóbbrend kiatce nyelvjárást használva. de nem túl mélyen. Nem akarom. az inas test egykori rabszolgához. – Azt akarják. majd felegyenesedett. Amikor a kétszárnyú kapu bezárult mögötte. – Egy hétig kalauzolod ket dél felé. amit senki sem él túl. Csien ekkor szolgájához. A kamarás halványan elmosolyodott. amit rám szántál. Csien meghajolt. négy szék. hogy úgy érezzem. még ahhoz sem vagyok elég fontos. A nyugati falba vágott ablakok a bokros kert egy különösen csúf szeletére néztek.– Kijelölik a szállásodat. – Keresd meg a kémlel nyílásokat! – utasította. Megértettél. A kamarás folyosók útveszt jén át vezette el Csient három nagy. Osi bólintott. egymásba nyíló szobába. nagykövet. és távozott. hogy bárki is megemlítse a sárgaarcú szajhát. három hordó vízzel és több vékony törülköz vel büszkélkedett. felség. A másodikban csak egy keskeny ágy. – És gondoskodj róla. és egyetlen lámpás volt. Akkor támadás éri ket. hol helyezték el Szukájt és a többieket. – Már-már túlságosan is fény z – mondta Csien. Osihoz fordult. Az els szobában egy ágy. – Egyetlen sincs. – Menj. hogy kémkedjenek utánam? – Ezek vademberek. Kubáj? – Meg.

A tiszt vassisakját a melléhez szorította. míg megfelel en felöltözöm. Nincsenek rejtett folyosók. mire Csien megpördült. és . még a végén felszolgálnák vacsorára! – Osi kihajította a patkányt a kertbe. – Bolhás – jelentette ki. amikor a követ éppen az ablaknál állt. Néhány perccel kés bb. nemes nagyúr – érkezett Szukáj felelete. – Dobd ki az ablakon! – utasította Csien. majd megpillantotta a döglött patkányt. Nem merném azt állítani. és meghajolt. nagyuram. kartávolságra nyújtva a dögöt. Most viszont kusza bozontként terült szét a vállán. – Lépj be! – parancsolta. amennyire csak lakkozott b r mellvértje engedte. – Ha itt hagynánk. – Éppen fürödni készültem. – Miért jöttél ide így? Úgy nézel ki. Csien el húzott egy vászonzsebkend t a zsebéb l. Mindenesetre a barbárok városában nehéz fenntartani a civilizált viselkedést. sem titkos hallgatózó csövek. – Bocsánatod kérem. a tetemet pedig a farkánál fogva felemelte. és ez alatt az id alatt a követ egyszer sem látta úgy. – Ez méltánytalanság! – Sért egy népség. vajon nincs-e szükségem rád. hogy el tte nem bizonyosodsz meg róla. – Osi kuncogott. Viszont helytelen úgy fürdésre készülni. és leporolta az egyik széket. Ellen riztetted a szobáitokat? – Megtettem. Szukáj masírozott be a szobába. és kiment a szobából.– Majd holnap fürd k. nagyuram. – Ebben igazad van. Szukáj. beolajozva és belakkozva. hogy meg kívánod várni. mint a legalantasabb pór – jegyezte meg Csien. hogy ezek a nadírok nem vizeltek bele a vizes hordókba. és a királyi kertnek csúfolt szürkészöld bozótost nézte. továbbra is a kiatce dialektust használva. Kihúzta bel le Csien kését. Nem gondoltam. görbe csantanaj pengét úgy forgatta. Tizenegy éve állt Csien szolgálatában. sem félelmetes megjelenés . Mögötte a szobán egy sötét árny surrant keresztül. kétszer meghajolt. hogy arról az egész Középs Királyságban ismert volt. hogy haja ne lett volna befonva. de a hosszú. diszkréten kopogtattak az ajtón. és el rántotta az ingujjába rejtett apró dobókést. Nem volt különösebben magas. Osi lépett be nesztelenül. és a fekete patkánynak azonnal vége lett: szinte kettészelte a dobás. A penge átsüvített a helyiségen.

ura pedig leült rá. Osi visszatért a szobába. – Osi! – Igen. – Holnap elindulunk dél felé. nagyuram? – Nem. A követ visszacsúsztatta a pengét az ingujjába rejtett olajozott tokba. az is megy. Intézkedj. hogy húsz ember kivételével a test rök kísérjék vissza a n ket és a szolgákat Kiatcéba. De szerintem nem kellene visszaélnünk a vendégszeretetével. Nemes király . – Csak egyetlen szekeret viszünk. Szukáj elértette az üzenetet. hogy megtisztogassa a kést. Amint a tiszt távozott.bement a hátsó szobába. láthatón elveszve gondolataiban. és kiatcér l gördülékenyen átváltott nadírra. kezében Csien frissen megtisztított késével. Összpontosított. nemes vérvonalból.. Osi a leporolt széket az ablakhoz vitte. akinek fakó szeme és menyétszer arca volt. Üzenetet küldök az isteni császárnak. A nagykövet visszafordult a harcoshoz. És most távozz! Pirkadatkor találkozunk. – Igen. A nagykövet némán ült.. nagyuram.. melyben beszámolok küldetésünk sikerér l. mintha ujjaival egy porszemcsét söpörne le ingujjáról. Elméjével a szobába tolakodott szellemre összpontosított. A déli út túl kemény lenne a mi lányainknak. – Megengeded. hogy annyira nem is vademberek ezek a nadírok. Az alak nem sokkal a magas mennyezet alatt lebegett. Elmosolyodott. ez minden.. – A sátrad kivételével. Osi kivételével. és Jungir kán kedves szavairól. nagyuram. Ujjai táncot jártak az övén. hogy írjak a családomnak. – Számos vörös szirmút láttam.. uram. – Úgy t nt. Az összes ingóságom visszatér Kiatcéba. és arra gondolt. – Igen. Talán látok néhány érdekes virágot útközben. a királynénak szánt ajándékokat. amíg a megfigyel el nem t nt. uram? – Természetesen ad. – És még többet fogsz. és megpillantott egy vézna. és behunyta a szemét. ráncos öregembert. nagyuram? – Hát persze. és megérezte a szobában lebeg szellem jelenlétét. – Szukáj arca megkeményedett. – A felséges kán ad az útra kalauzokat. Csien habozott. Csak a festékeimet és az ecseteimet viszem. nagyuram? . Szukáj meghajolt..

hogy vajon a vadak milyen újabb megalázást készítenek el ? A nagycsarnokot megtöltötték a harcosok. hogy a lány talán túl messze van innen. holdfelkeltekor veszi kezdetét. és keress egy kis kenyeret! Haluk nem lesz. . és Maj-szinre gondolt. az udvari sámánként mutatott be. de keress olyan húst. az jobbjára pedig Szukáj került. Számára ez a palota még a nyomorúságosnál is rosszabb lehetett. akit a kán Sotzaként. Magában pedig azon töprengett. A kamarás kopogtatott az ajtón. mögötte emelkedett a trónemelvény. a terem déli végében foglalt helyet. Mint megtudta. Jungir balján egy ráncos alak ült. Csien mértékkel evett. ami aznap este. és alig evett valamit. aki aranyszállal hímzett feszes fekete b rtunikát viselt. hogy olyan apró aranygépezeteket készítenek. – Ó. A többségük már messze el rehaladt a rothadás útján. de láthatóan nem gy zték meg. Természete sötétebbik oldala viszont azt súgta. A lakoma hatalmas mennyiség olyan hús elfogyasztásából állt. és úgy kívánta. Semmi akadálya nincs annak. akik a tucatnyi összetolt lócás asztalt ülték körül. ami nem teljesen romlott! – Máris! Csien karba fonta a kezét. és megpróbálta felvenni a kapcsolatot a lelkével. – Már sokat hallottunk a nadír sámánok képességeir l. hogy nem. melyet Kiatcéban még az udvar kutyái sem ettek volna meg. és tudatta vele. Csien meghajolt. melyek a madarakat utánozva repülnek? – Az isteni királynak három van bel le – válaszolta Csien. a vendégek f szerrel szórták meg az ételt. hogy a követ úr magával hozza test reinek vezérét. ki kényelmetlenül feszengett. – Akárcsak mi a kiatcei udvari mágusokéról – felelte Sotza. Csien meghajtotta fejét a férfi felé. milyen okos! – jegyezte meg. A követ a lány szépséges arcára összpontosított. hogy mennyire illik hozzájuk. ha úgy kívánja. és még kevesebbet ivott. – Igaz az. Jungir kán. így középen hatalmas. Csien t le jobbra ült. Csien arra gondolt. a nadírok által fogyasztott innivalót avas kecsketejb l erjesztették. Sotza bólintott. Hogy ezt valahogy elrejtsék. és arra gondolt. de csak kozmikus csend honolt mindenütt. szabad négyszög támadt. hogy Jungir nagyúr lakomát tart a tiszteletére.– Menj a konyhákba.

Halálos sértésnek venné. de vékony bajusz konyult le egészen az álláig.Az egybefolyó fogások között zsongl rök és akrobaták szórakoztatták a vendégsereget. gondold át kérésedet. nem értelek. hogy ez nem lehetséges. sem különösebben széles vállú. szeme sötét. – Test rséged tisztje hajlandó megtisztelni minket egy bemutatóval? – Mifélével? – tudakolta Csien. – Kardforgatással. kétkezes kardját. hogy halálig küzdjön – mondta erre a kán. Engedelmeskedj hát neki! – Ahogy parancsolod – mondta Szukáj. Jungir kán rámutatott az egyik harcosra a terem túlsó végében. hogy szavaimat nem tekinted majd visszautasításnak. de azért Csien udvariasan megtapsolta ket. arca borotvált. felség. csupán arra kérlek. ujjait végighúzta a mellén. – Remélem. „Arra van szükség. ez pedig attól tartok nem szolgálna a hozzáértés bemutatását. felség! – szólalt meg ekkor Csien kifejezéstelen arccal. és várt. – Rendben van. – Mi az? – Aligha t nik tisztességesnek. – Akkor engedd. mire Csien kezével finoman megérintette lakkozott haját. nagykövet. ha vért ont vele. Ez valamiféle tréfa? – Ilyesmivel sosem tréfálok. Nem húzza hát el . csak akkor. hogy mutassa be nekünk a kiatcék tudását. hogyan harcol egy nadír! – kiáltott oda. és Szukájhoz fordult. Nem jelente balszerencsét. – Tisztelettel mondom. ki hal meg – felelte a kán fagyosan. – Mutasd meg vendégünknek. – Már sokat hallottunk a kiatcék harci jártasságáról – szólalt meg váratlanul Jungir kán. Csien megértette a feltett kérdést. Nem volt magas ember. felséges kán. – Bocsáss meg. felség – szólt Csien. és szinte alig tudta elrejteni a tekintetéb l sugárzó büszkeséget. Test rtisztje megértette és bólintott. hogy csak egyetlen ember álljon ki Szukájjal. felséges kán. görbe. Arca lapos volt és széles.. El húzta hosszú. A harcos lelke részben a pengéjében nyugszik. hogy meghaljak?" Ezt kérdezte Szukáj. mire a férfi a négyszögbe ugrott. . – A kán látni kívánja a kiatce tisztek harci jártasságát. ha valaki meghal a lakomán? – Ez attól függ. aki felállt és átlendült az asztal felett. Nem voltak különösebben ügyesek. – Attól tartok.. Én pusztán arra kérem az emberedet.

átszelve az els támadó szegycsontját és mellét. és csíp re tett kézzel várakozott. Éjfél felé a lakomázók kezdtek szétszéledni. hogy mit szól mindehhez a kánjuk. A vért f részporral szórták be. Jungir kán nem szólt semmit. Szukáj visszacsúsztatta a kétkezes kardot a hátán viselt tokba. – De azt is mondja. hogy egyetlen nadír harcos nem jelent kihívást a bajnokának. – Engedelmeddel.A kán arca elsötétült. kardja ki. de Jungir nem szólt többet a Kiatce földjér l érkezett követhez. A kán bólintott. Egy negyedik ellenfél abban a pillanatban végezhetett volna vele. A lábánál három tetem hevert. elrejtve örömét. A nadírok körbefogták Szukáj mozdulatlan alakját – a férfi hatalmas kardját könnyedén a vállán nyugtatta. mert a nadírok arra vártak. hogy a testeket kivonszolhassák a teremb l. de a kán keze ismét meglendült. És megsértenénk mi egy ilyen remek kiállású harcost? – Nem érkezett válasz. nagyuram – mondta Csien. Ezért te. Csien is felállt. Szolgák siettek a négyszögbe. társai pedig követték. – Erre haragos duruzsolás támadt. – Igaz lehet ez? – Nem! – bömbölték a lakomázók. és felemelte kezét. az asztalokat pedig elhúzták. Az istenek hozzák rád mindazt az áldást. – Nem különösebben. úgy is lesz – válaszolta Csien. Uláj. – Köszönet a lakomáért. A lakoma még egy órán át tartott. levágta a második kardforgató fejét. – Kezd djék a harc! – rendelkezett jungir.és lefelé sújtott. Majd megfordult. Jet-zan. hárított egy szúrást. csatlakozzatok társatokhoz! – A két nadír harcos beugrott a négyszögbe. – A jó szerencse kísérjen utadon! – Biztosra veszem. csak intett. – Remek harcos – hasított Jungir kán hangja a csendbe. hogy ha te kívánod. – Vendégünk. vérük megfestette a mozaikpadlót. nagyuram. és te. Erre csend támadt. hogy a bajnoka megsért dik. a Kiatce földjér l érkezett nagykövet azt mondta. Szukáj sarkon pördült. – Szerintem az utolsó döfés túl ernyedt volt. fél térdre rogyott és pengéjét belemártotta a harmadik férfi gyomrába. ha csak egy ellenféllel kell kiállnia. amit megérdemelsz! . mire ismét csend lett. – Nem. Az egyik nadír hirtelen megrohanta. és meghajolt Jungir felé. mi nem sérthetjük meg a vendégeinket.

és a derékaljat finom selyemszövettel és lúdtollal tömött takaróval terítette le. és háromszor meghajtotta a fejét. hogy szolgáljalak. A becsület ezt követelte. hogy keresztülhúzza a kán számításait. kiderült. Jungir kán nyilván nem kívánja. illatos fürd re. és mindenkit lemészárolnak. Órákon át ébren feküdt. – Nincs szükség a bocsánatkérésre. akkor – Csiennek nem volt kétsége efel l – csapatát támadás éri majd. amiért megsértettem a méltóságodat! Helytelen volt beleegyezni a kán kérésébe. A szolga már] aludt az ágy lábánál. és gondosan összehajtogatta. de mégsem volt otthon. A szobáihoz érve test rkapitányához fordult. Csien halálát majd rablókra vagy banditákra kenik. Osi állt fel az ágy lábánál. Csien levetette ruháját. többé nem fogja éneke beragyogni az éjszakát. Az ifjút vegyes érzelmek marcangolták. Ám ha a királyné valóban halott. Többet nem hallja kacagását az égbolt alatt. De ebben nem lehetett tökéletesen biztos. így a drága ajándékok még legalább egy éven át folyamatosan áramolnak majd. Csien pedig az ablakon át i a fényl csillagokat bámulta. hogy közeledett a téli napforduló. Amikor Csien belépett a szobájába. Nem érzékelte lelkének melegségét. nagyúr. Nem. így holnap meg kellene kezdenie utazását dél felé. és az új karósáncra. hogy a császár fülébe eljusson lányának halálhíre. nyomában Szukájjal. Minden valószín ség szerint Maj-szin halott. semmit. Majd bemászott az ágyába. Otthon volt. és a hátára feküdt. ráhelyezve az ablaknál álló székre. amikor a küldetésre vállalkozók lelovagoltak az elnyúló dombokról abba a völgybe. Szukáj mélyen meghajolt. Annak ellenére. Ekkor elaludt. elhagyta a termet. Osi ismét elhelyezkedett a padlón. hogy Osi leszedte a nadír leped ket az ágyról. nagyuram? – Köszönöm. De kell lennie valami módnak arra. mindennél jobban vágyva egy forró. Azért élek. ahol Kiall faluja állt. végül mosoly derengett fel az arcán. pedig eltávolodik a várostól. – Kívánsz valamit. kora tavaszi langymeleg uralkodott. amikor lepillantott a faépületekre.Csien. Gyerekkorának . – Bocsáss meg.

Az emberek abbahagyták a munkát. a kid lt fákat és a rejtett barlangok helyét. és akkor megpróbáltam segíteni az embereknek. . ujjaik remegtek a megfeszített íjhúron. és leugrott a földre. mintha valaki izzó késsel piszkált volna bele az emlékeibe. A férfi tudta. – Én se téged – felelte a férfi. házát és boltját feldúlták. és is észrevette az íjászokat. – Mit akartok itt? – kérdezte mély és öntelt hangon. Chareos leszállt a nyeregb l és odalépett hozzá. – De Bar nevére. ifjúságának szellemei még mindig ott játszódtak a nagyerd ben. és Kiall úgy érezte. akik körülvettek minket – magyarázta Fynn. hogy megálljon el ttük. Idegesnek és rémültnek t ntek. be a f térre. vagy viseljétek a következményeket! – Következményeket? – horkant fel Beltzer.minden álma ehhez a helyhez f zte. Kiall nem bírta tovább. aki a falutokból való. és a település szélén tizenkét új épület állt. hogy megbámulják a lovasokat. – Menedéket keresünk éjszakára. Ez az ifjú pedig Kiall. – Mir l beszél ez? – A sikátorokban rejt zköd íjászokról beszél. Többé nem látszottak a leégett házak. és nem hiszem. Tanait. itt nem látjuk szívesen az idegeneket. hájas férfi lépett el . Chareos vezetésével a kicsiny csapat elindult a település felé. A falu azonban megváltozott. te ki vagy? Nem ismerlek. Chareos körülnézett. majd egy zöld gyapjútunikába öltözött magas. dudorodó pocakját széles övvel szorította le. A helyén most új pékség állt. minden titkos zugot. – Ja – értette meg az óriás. – Nos. én nem ismerem t. – Nem nadrenek vagyunk – közölte higgadtan. Ismerte az ösvények összes kanyarulatát és letérését. – A portyázás éjszakáján jártam már itt. hogy tör dnöm kellene vele – vágott vissza a férfi megvet en. izmos karját összefonva a melle el tt. mi dolgotok itt. – Közöljétek. – Én nem vagyok idegen! – dühöngött. átemelte lábát a nyeregkápán. majd áthaladtak a félkész karósáncon. szanaszét vágva és hasogatva a számára kedves képeket. hogy elég egyetlen véletlenül kil tt vessz és a falu azon nyomban csatatérré válik. – Nos. a péket megölték a támadás során.

odafordult a tömeghez. hogy északra költözik.. jó ember és a vezet nk. – Hát senki nem emlékszik rám? – kérdezte... ha megmondanád a tiédet. benne a vadászkésével. hogy Talgithirhoz közelebb éljen. Kiall. Kiall. vagy átvágom a torkodat! A férfi nagyot nyelt. – Hangosabban. himl helyes arccal. – És most parancsold meg az embereidnek. – Kiall? – ismételte egy magas. mire a férfi azt tette. de közelebb nyomultak és körbefogták a kis csapatot. – Miért? – tudakolta Anas. hogy engedjék le a fegyvereiket. Vékony vérpatak csordult le. Kiall lépett el re. de senki nem felelt. – Nem kell udvariasnak lennem a hozzád hasonlókkal. vonalat húzva a tunikáján. A . Ricka? És beléd. akárcsak az íjak. A karósánc az ötlete volt.. amire kérték. Jobbja megvillant. bolond! – szisszentette Chareos. – Tényleg te vagy – mondta meglepetten. – A fosztogatás után egy rakás család úgy döntött. – Bárhogy is. és közelebb lépett. hogy megtaláljam Ravennát. Legalábbis udvarias dolog lenne. tegyétek le a fegyvereket! – suttogta a vezér. – Mi ütött beléd. itt Norral. – Hol van Paccus. – Mostanra már valami nadír felesége. – Tegyétek. vagy még rosszabb. Bal kezével hirtelen belemarkolt a férfi tunikájába. amit l tokája nekifeszült a késhegynek. A jöv ben meg fogjuk védeni magunkat. És mi folyik itt? Ki ez az ember? És hol van Paccus? Anas megvonta a vállát. Közelebb lépett. A faluba új családok költöztek. és alaposan végigmérte az ifjú harcost. – De annyira másnak t nsz! Miért jöttél vissza? – Természetesen azért. Anas? Én vagyok az. Chareos. melynek hegyét nekinyomta a férfi torkának. Kiall elvörösödött. és maga felé rántotta az alakot. de meg fogom találni.– Az én nevem Chareos. – Irtózom a rossz modortól – mondta halkan. a látnok? – kiáltotta. Takarodjatok innen! Chareos széttárta a kezét... aki még mindig fogta a hájas férfit. sovány férfi. Az íjászok tétován engedelmeskedtek.

és ellökte magától Norralt. a csillogó fejet Anas álla alá nyomva. – Természetesen fogalmam sem volt err l. – Talán látni akarsz még több bizonyítékot? – Egyáltalán nem – lépett hátra a férfi. Az az ember pedig a tetováltak földjér l jött: követi majd a lelkek útját. hogy nem vagyunk könny célpont. dundi lánya. hogy elmondjon egy-egy anekdotát híres gothir államférfiakról. – Ez kedves t led – mondta végül. A velem lev harcosokat talán nem ismeritek arcról. a Pengemester. Beltzer volt az els . Norral Chareos mellé állt. amikor legközelebb a gothirok földjén járnak. k Bel-azar h sei. okosságát. ha az éjszakát a házamban töltenétek. de már hallottatok róluk. – És mi van Paccusszal? – Három nappal ezel tt meghalt. A Norralból . – lenne a híres csatabárdos? – Igen. A Pengemester bólintott. ez pedig Bárdos Beltzer. és kisétált a h s éjszakába. tekintsétek az otthonomat a sajátotoknak. melyet id nként megszakított. a hírneves íjász. Jó okod volt rá. Beltzer és a többiek is leszálltak a lóról. hogy felkutassuk a támadásban elrabolt asszonyokat. mellette pedig barátja.nadrenek meglátják majd. Kiall végignézett a sokaságon. és a következ reggel elmegyünk. Norral bólintott. Beah és Kara f zte. hogy megmentsük népünket. Mindegyik történet ugyanúgy ért véget: a hírességek dicsérték Norral éleselméj ségét. Anas szúrós tekintettel meredt Beltzerre. Kérlek. hogy aggasszon hat fegyveres megjelenése. Az estét azonban Norral uralta. És visszahozzuk ket. el relátását és intelligenciáját. én vagyok az. Hamarosan követte t Maggrig és Fynn. kipréselve egy mosolyt. Chareos közben tokjába csúsztatta a kését. A feltálalt étel kiváló volt: a férfi két bájos. A sötét szakállú férfi Fynn. és el rántotta fegyverét. kecskeagyú! – dörögte az óriás. aki részletekbe men en ecsetelte jószerével érdektelen életét. Maggrig áll. – Én is bocsánatkéréssel tartozom. itt Chareos. – Ezer bocsánat – suttogta. – Nem vagyunk martalócok – mondta nekik. költ kr l és nemesekr l. – Én ebb l a faluból származom. a barátaim. Megtiszteltetésnek venném. ami elvezet minket ahhoz. aki felragadott egy kancsó bort. az el vigyázatosságod pedig dicséretre méltó.

Chareos és Kiall még éjfél után is egy asztalnál üldögéltek a kövér fölm vessel. – A vén szélkelep kifogyott a történeteib l? – érdekl dött az óriás.. fiú? – kérdezte Beltzer. és ha megbocsátasz nekem. Az ablakok lezárt spalettái mögül vékony arany fénypászmák sz r dtek ki. fiú. ahogy lehet. Kiall. – Felkapta az üres korsót. hogy meghallgassa Norral újabb történetét. Egyedül Beltzer volt már csak ébren. De nem sokkal pirkadat után útra kelünk. és kisétált az éjszakába. – Az istenekre. és felhajtotta bora maradékát.valósággal öml szavak áradatától nem zavartatva. Mintha Ravenna sosem létezett volna. Az unalomtól elfásult ifjú visszafojtotta dühét. Kimentette magát és elvonult aludni. a magokat el kell vetni. – Nem engedhetik meg maguknak. és elaludt. – Tévedsz. és felkészült. – Mi bánt. és le kell aratni. és a fiú leült mellé. az állatokat meg kell etetni. és szemügyre vette a környez házakat. és biztosra veszem. hogy sokat fog tanulni t led. öklére támasztotta az állát. a Pengemester színpadiasan ásított egyet. – Meg kell köszönnöm ezt a roppant szórakoztató estét. – Nem. ember. Kiall hallgatott. a hallgatóságból fogyott ki. – Mit látsz? – Mit kellene látnom? Mindet megittad. Nézz csak körül! Ez egy munkálkodó falu. – Ez többé nem az otthonom. hogy fáradna. most itt hagylak Kiall társaságában. – De hát csak néhány hónap telt el! És most. A fosztogatók úgy elkerülnék ezt a helyet. Kiall felállt. mintha dögvész dúlna itt. és a legény kezébe nyomta. vizet kell nekik adni. .. Az istenekre. hogy hosszan gyászoljanak. – Minden megváltozott – felelte. mindannyian a tavalyi évjárat vagyunk! – Nem kellene ennek így lennie – vitatkozott Kiall. Okas összegömbölyödött a padlón. Csakhogy az utolsó bel-azari h s távozása után a falu vezet jének már nem volt kedve tovább diskurálni a legénnyel. A földet meg kell m velni. Ravenna már a tavalyi évjárat. gondozni kell ket. fiatalabb mindnyájunknál. – Minden változik. Ez az egyetlen út. de mivel a férfi nyomát sem mutatta annak. kivéve a hegyeket és az eget. nincs neki szüksége karósáncra! Elég lenne egy estére felkeresnie valamelyik nadren falut.

. és a hegyeket nézte. hogy Kiallnak elfacsarodott a szíve: ugyanazok a nagy szemek. – Ezt csak egyszer mondom el neked. Gyakran beszélt rólad. és te egyetlen rossz szót is mondasz rá. megcsóválta a fejét.. hogy bor volt-e vagy víz. – Miért kell er ltetned ezt a dolgot? – tudakolta. és most élnek tovább. Kiall letette kupát az asztalra. de most már sehol sincs. és akkor már senki sem tudja megmondani. Kiall. Jarel elfordult az ablaktól. hát ide ne hozd vissza! Nem látjuk itt szívesen. Ravennáról. hogy meglelje a lélek útját. megöllek. A lány elmosolyodott. – Jó újra látni téged – mosolygott a lány. A legény odalépett. – Álmodozol. és felállt. amit l az hátratántorodott. majd harag parázslott fel benne. mintha csak olajjal kenték volna be. – Gratulálok mindkett töknek. és Jarel házában rá is akadt. Meggyászolták. és jóval többet nyomott. Gyakran kinevetett az ostoba ötleteid miatt. Karyn töltött egy kupányi vizezett bort a fiúnak. Jarel. – És veled mi van? Hogy boldogulsz? – kérdezte. – De nem nálam.. – Az sszel megszületik Jarel gyermeke. A bor jó volt. aki annyira hasonlított Ravennára. Egy fejjel volt magasabb Kiallnál. Vér spriccelt felhasadt ajkából. Kiall. ahol Jarel állt vigyorogva. fekete. – Az örökös álmodozó. odabent férje az ablaknál ült.. – Te? – horkant fel a férfi. A fiú ökle belecsapódott a nagyobb férfi arcába. szeme tágra nyílt. neki befellegezett a civilizált emberek között. Még rosszabb. amikor megpillantotta a hosszú vadászkést a másik kezében. No. – Nincs különbség. Nem sokkal pirkadat után Okas elt nt a dombok között. Félelem lett rajta úrrá. Amikor majd visszahozom. . – Majdhogynem az! – fortyant fel Jarel. Kiall elment. A tagbaszakadt ifjú el relendült. hogy holnap lehugyozok vele egy fát. – Nem a borról beszélünk: emberekr l beszélünk. csíp re tett kézzel. – Miért üldözöd a halottakat? – Mert nem halott – válaszolta Kiall. és ugyanaz a csillogó fekete haj. és mélyen ül kék szempárral. hogy felkeresse Ravenna húgát. Er s felépítés ifjú volt.– Pontosan. s r n göndöröd hajjal.. – Bemocskolódott. de azonnal meg is torpant.. és beinvitálta.

hogy mire figyelmeztettelek. – A lány nem szólt semmit. hogy az asszonyok visszakerüljenek. – Ne felejtsd el. senki sem tudja. ketten már ismét megn sültek. amikor a fiú tokjába csúsztatta kését. Jarel! Vésd jól az eszedbe! – Nem felejtem el – mondta a földm ves –. és kisétált a napfénybe. akiknek a feleségét elrabolták. Húsz másik család elköltözött. Mihez kezdenek az elraboltak.Kiall látta ezt és elmosolyodott. hova. – Karynhoz fordult. . – Köszönet a vendéglátásért. – Engem igen. de te is emlékezz arra. Engem nagyon is érdekelnek. ha visszajönnek? Senkit sem érdekelnek többé. amit mondok: senki sem akarja. És mihez kezdesz majd velük? Építesz nekik egy új falut? Azok közül.

és a lenti falura összpontosított. megöregedett. az épületek egybemosódtak. és a f egyre n tt. Kiallra összpontosított. mint minden nomád. és elenyésztek. láthatta a boldogságot Kiall apjának szemében. Most már nem uralt semmit. k is továbbvonultak. Az éles vonalú dombokat simára gyalulták az id szelei. Ott láthatta egy fiú születését. . A házak szétrohadtak és széthulltak. és Okas hamarosan már egy fiatal erd t látott.és k fegyverekkel felfegyverezve. és egy ver fényes napon egy ifjú mászta meg a dombokat fiatal n vel az oldalán. és leölt mindenkit. Látta a vidéken feltornyosuló jéghegyeket. Egy id re birtokba vették a házakat. hogy füst gomolyog rajtuk keresztül. A századok során át a jég lassan. aki ott élt. Ekkor egy vad törzs érkezett a völgybe. b rökbe és sz rmébe öltözve. Teltek-múltak a korok. Az els tölgyfa gyökeret vert a déli dombon. f n tte be alapjaikat. Rámutatott a vidékre. megkötve a talajt. a nagy jávorszarvasokra vadásztak.8. végtelen türelemmel várakozott. Hosszú. amikor lehullt az els hó. Az els embercsoport nyugatról érkezett. aki a vezérük lett. az id múlását a csillagok mozgásából ítélve meg. láthatta a fáradt anya arcára ül büszke mosolyt. és lelke közelebb húzódott a faluhoz. hogy a földet táplálják. Az ürülékükben lev magvakból újabb fák n ttek ki. és az id többé nem bírt jelent séggel. csont. Látása elhomályosult. és Okas látta. mintha átölelné a hegyeket. Az évek során más utazók is letelepedtek a közelben. és érezte. melyen nem volt kémény: a tet háromszögének gerincébe két lyukat vágtak. Hatalmas teremtmények cammogtak át a völgyvidéken: irdatlan tagjaik új fák kérgét súrolták és törték le a friss hajtásokat. amint vigyázva felemelte fiát. Madarak rajzottak a fa ágai között. Okas nézte. A patak mellett vertek tábort. majd továbbmentek. és a fiatalember. habozva megadta magát és hosszú szárú f n tt a helyén. hogy valami vonzza a nyugati oldalon álló egyik kis ház felé. és kezével úgy tett. Mások követték ket. lejt s tetej házat épített. amint a csúcsokról leszakadva megtöltik a mélyedéseket. Végül megpillantotta a közelmúlt ismer s épületeit. mint suhannak el a századok. de azután. amint beborította a dombokat. Okas lótuszülésben ült egy terebélyes szilfa alatt. ha napfény éri. akár a köd.

Nézte a fiút. akkor lesz szükségem a segítségedre. amikor fia járni kezdett. – Mit tesznek veled? – Legyilkolják a gyermekeimet. – Üdvözöllek. Okas alaposabban is szemügyre vette. ahol fáklyák égtek a falakon. amit meg kellett tennie. Hideg szél simított végig a b rén. Hamarosan ellenem indulnak. Végül megérkezett egy barlangüregbe. De volt még egy repülés. Okas eltépte tekintetét a mészárlásról. A démonok szárnyra kelnek. és látta. és halálos fáradtság telepedett rá. Majd a nadír sámán megborzongott. Lelke a legmagasabb csúcs felé zuhant. és segítséget hozok. amíg a martalócok elhurcolták foglyaikat a dombok közé. Majd megpillantotta a fekete hajú lányt. hogy kis híján sírva fakadt. ha arra kéred ket? . akit idegenek neveltek fel. Amikor a férfi sötét szeme kinyílt. és nagyot nyújtózott. amint Kiall anyja belehal a lázba. amikor a csíp je felett ínszalagjai recsegni-ropogni kezdtek. elnyomva egy nyögést. – Miként segíthetnék? – tudakolta Okas. Ravennát. Végül eljutott a fosztogatásig. hogy rákapcsolódjon: lelke kiszállt a testéb l. Kinyitotta a szemét. lefelé. a Tetovált Ember fájdalmat látott benne. és aprócska t z el tt egy öregember ült. Aszta kán bólintott. amint az apja megsérül egy zuhanásban. – Igen. vékony fehér szakálla pedig nem t nt megfoghatóbbnak. – A szellemmé válókat. látta. sötét mélyébe. A hívás még mindig er s volt.. ahol a láncokkal és béklyókkal megpakolt szekerek várakoztak. Ebb l a magasságból a hegyek gyönyör ek voltak. amint feln . mint a fa füstje. amikor a fényl kardú és csillogó kopjájú nadrenek bedübörögtek a faluba. hogy látása szétáramoljon. így hagyta.Okas ellazult. és felkiáltott. majd áthaladt rajta. és olyan mély szomorúságot. de itt a látomás szertefoszlott. hogy visszarepítsem ket a vermükbe. Látta. és belehal az elfert z dött seb okozta üszkösödésbe. fivérem. Inas nyakában oroszlánfogakból álló nyakláncot viselt. hóval borítva és fellegekkel koronázva.. – Eljönnek. és megvárta. fivérem! – mondta Aszta kán. és gyorsan szárnyalni kezdett a sztyeppék felé. és nem tehetsz semmit. Száz mérföldön át követte ket egy sánccal körülvett városkáig. és hagyta. és végigmérte Okast. és az er m nem elegend ahhoz. Veled együtt azonban van esélyem. – Akkor hát itt leszek.

hogy a másik igyekszik meg rizni a hidegvérét. Kiallhoz fordult. Amikor szükséged lesz rám. És miért? Mert az olyan lenne. – Miért? – kérdezte Aszta ismét. és az összes többi falusi. majd felállt. és ott meglátnák saját gyávaságukat. az ifjú leült Chareos mellé. hogy azt gondolják.. és az ifjú ekkor döbbent rá. Végül a Pengemester leült. és letörli arcáról a könnyeit. Okas megfogta kinyújtott kezét. – Elmagyarázni. és kieresztette a dühét. mintha tükörbe néznének.. Okas némán ült. arca elszántságot sugárzott. – Leírhatatlan lidércnyomásokkal néznek majd szembe. és valósággá változtatják azt. Hát persze. hogy megteszem. Egy darabig hallgatott. – Elég annyi. – Gyere velem! – mondta élesen. A legény engedelmeskedett. hogy mire vágyom. itt leszek. És most vissza kell térnem a testembe. és megvárta. fiú! Nincs rá szükségem. és intett Kiallnak. Miközben a küldetésre indulók az erd szélén vártak Okasra. Úgyhogy kímélj meg a nyavalygásodtól! – Miért vagy ilyen mérges? – kérdezte Kiall. sötét szeme düht l csillogott. nem tudom kirekeszteni a szenvedésüket.– Szerintem megteszik. fiatalabbnak látszott. s elindult a fák közé. és hagyta. hogy kövesse példáját. Mindennap ezzel a tükörrel kellene együtt élniük. – Nincs . – Miért teszed ezt meg értem? – tudakolta Aszta kán. te. – Ne is kívánd! Jöjj el . – Most a kicsinyeket gyilkolják. A démonok megérzik majd félelmüket. – Akkor kiért? Tenkáért? nem volt az urad. és a földre bukott. Kiall haragja hamar lelohadt. – Nem mindent. Hiszen mindent tudsz.. – Ne pazarold rám önigazoló mérgedet. saját fogyatékosságukat látnák. – Miért teszed ezt értem? – Talán nem érted teszem. Aszta felkiáltott. és fogd meg a kezem! Aszta kán lelke kirepült törékeny testéb l – ebben az alakjában er sebbnek.? – Chareos hátravetette a fejét. hogy nem akarják visszakapni az elraboltakat. Amint odaért. hallótávolságon kívülre kerülve a többiekt l. és az égre meredt.. A Pengemester közbevágott. Valahányszor elmennének egy egykori fogoly mellett.. – Jönni fognak. Egyetlen ember sem tud mindent. Amikor a haramiák idejöttek. amíg a vén sámán ismét felül. nem tett semmit. – Tudod. hogy saját ereje áramoljon a sámánba. – El is magyarázhattad volna nekem..

lássuk csak! Mit gondolsz. hogy az embernek saját magának kellene gondolkodnia. és nagyot nyelt. akkor az agya üres. szája pedig vékony vonallá présel dött. Reménykednek az es ben. nem gondolkoztál! – dühöngött Chareos. és imádkoznak azért. Vésd az eszedbe. – Sajnálom. hogy magyarázzak el valamit! Használd a fejed! Fynn tört át a bokrok között. az nehéz. – Elmondja majd Bel-azar h seinek meséjét. Soha ne kérj arra. haszontalan dologgá válik. hogy meghallgassák a legfrissebb híreszteléseket. hogy az aszály. – Hallottam a földm vessel folytatott vitádról. És hogy lehetett volna még? – Odafigyeltek azokra a kalmárokra. a fene beléd! – Lovasokat küldetek ki felderít nek? – kockáztatta meg Kiall. ahol vonzó fiatal n k élnek? – Nem tudom. mire figyeltek oda? – A hírekre – felelte a legény. akik Ravenna után kutatnak – suttogta. vagy a fosztogatók nem vetnek-e véget az életüknek. és hogy késsel fenyegetted. És miféle híresztelést visz majd innen tovább a következ keresked ? Kiall elvörösödött. hogy ez az egyik módja a kereskedés ösztönzésének. . mind viszik a híreket. melyik falura kell lecsapniuk. keresked kre és házalókra. az könny . – Nem. az éhezés. hogy elég napsütés érje ket. utazók. a nadrenek honnan tudták. Amit a falusiak tesznek. vagy nem ragadják-e el a szeretteiket. – A nadrenek – vallotta be Kiall. oda.. Az emberek a kalmárok szekerei köré gy lnek. Kiall –kezdte az id sebb férfi türelmesen – és nem is vagyok rá hajlandó.. – De nem értem.id m mindent elmagyarázni. hogy le lehessen aratni a terményt. Hogy miért vagyok mérges? No. – Akkor adj nekem id t! Honnan tudja az egyik falu. Kiall. – Hát persze. – És ki fog hallani ezekr l a h sökr l? – tudakolta Chareos. Fogd már fel! Ez könny . akik áthaladtak efféle falvakon? – Jó! És mit gondolsz. Mindig is hittem abban. soha nem tudva közben. – Akkor gondolkozz. Ha másokra támaszkodik gondolatai és céljai kapcsán. amit mondok! Amit mi teszünk. hogy a magvak kihajtsanak. – Pontosan. hova vezet mindez. hogy mi történik a másikban? – Kalmárok. Apám azt mondta. Nem gondolkoztam. költ k. és szeme összesz kült.

és tekintete belemélyedt a Pengemester sötét szemébe. És nincs róla semmi másom. – Nincs pihen . – Démonok – felelte Okas. Azonnal indulunk. Fynn. és óvatosan kell haladnunk. hogy segítsek neked. Az öregember rettenetesen fáradtnak t nt. – Gondolj csak bele. – Mi köze a varázslatnak ehhez a küldetéshez? Okas vállat vont. Áttörtetett a bokrokon oda. – Ebben valószín leg van igazság – kuncogott Chareos. Azt mondja. Majd alszom ma éjjel. bárhol megtalálnám. nadrenek. hogy miként halmoztad el bókokkal. többnyire nehéz terepen. Visszaküldtem Maggrigot. hogy vásároljon útravalót. És ez nem elég. Kiall mögéje lépett. – Ennél többet nem láttam. a nagy Norral barátjára. – Miféle egyéb veszélyek? – szólt közbe Beltzer. egyéb veszélyek. És. és a földre bámult. barátom! Miért a démonok? A Tetovált Ember felnézett. Farkasfej ek. Pengemester? – Igen. Az eljövend id kben úgy emlékeznek majd rád. csak Kiall iránta érzett szerelme. és szedjük a sátorfánkat. Ha ismertem volna. – Miért a démonok? – kérdezte Chareos. – Mondd el. hogy százmérföldnyi út vár ránk. Chareos letérdelt mellé. Talán egy hónapig. – Szeretnél pihenni egy kicsit? – tudakolta t le Chareos.. Hosszú út vár ránk. Nehéz a terep. Nadír törzsek. Itt minden rendben. – Még élt. ahol Okas üldögélt némán Beltzer mellett. túl nagy a távolság. amint Maggrig visszajött. – Meddig tart majd az utazás? – Talán három hétig. És segítek is. mint Chareosra. amikor az er dvárosba vitték – mondta Okas. majd köröket kezdett rajzolgatni a porba. mire az óriás az óvó szarv jelét rajzolta a homlokára és a mellére. – Él még a lány? – kérdezte a Pengemester. ha arra kérlek. törvényen kívüliek.. és köszönöm. Mi van akkor. – Arra kértél. Pengemester! Ma éjjel azzal szórakoztatja majd a falusiakat. hogy te is segíts nekem? . Jó négyórányi lovaglásra innen dél felé van egy pihen hely.– Okas visszajött. Nem bírnék ki még egy éjszakát azzal a kenetteljes kullanccsal. Fynn hasonlóképpen cselekedett.

És ha egyedül megyek.. De ha olyan okot akarsz. messze innen. – A gondolat. Az az öregember meghalna nélkülünk. aki segítséget kér. de a barátság olyasvalami. Chareos követte t egy terebélyes szilfa árnyékába. De van egy öregember. meg kurkumagyökérb l készült gyógyteával. – A barátság nem éppen semmi. Többet nem mondott. majd folytatta a vonalak rajzolgatását a porban. Kiall lépett a Pengemester mellé. csak kérned kell. Kevés erény létezik ebben a világban.. hogy megtaláljuk Ravennát? – kérdezte az ifjú. – Engem is – ismerte el a vadász. – Akkor miért? A semmiért jöttünk ilyen messzire? – háborgott a legény. – És én is – visszhangozta Beltzer. fiú. Meg is halhatunk közben. a drenai h s ölte meg a Ceska elleni háborúban évtizedekkel ezel tt. Jó tíz láb magas farkasember volt. – Akkor veled tartok – jelentette ki Chareos.. meghalok.. Mégis mennem kell. megrémít – vallotta be. egyedül él egy hegy mélyén. hatalmas mancsával rácsapva Okas vállára. amit nagyra tartok. – Ha szükséged van rám. így Chareos magára hagyta. – Nincs választásom. A küldetésre indulók elindultak dél felé: Okas és Chareos lovagolt elöl. Kiall. amikor Új-Gulgothirban jártunk. hogy megtaláljuk Ravennát Okas nélkül? – Chareos vállon ragadta Kiallt. hogy démonokkal harcoljak.– A barátom vagy – felelte a férfi habozás nélkül. Egyáltalán nincs. – Miként segít ez nekünk abban. De a démonok mások.. – Én is megyek. vagy bármelyikünkre. barátom. – Beszélnem kell veled – közölte. A legény bólintott. Fynn egyik barátját évekkel ezel tt ezek ölték meg. zabbal. Kiall felzárkózott Maggrig mellé. Maggrig tért vissza az élelmiszerkészlettel: szárított hússal. Beltzer és Maggrig haladt. sóval és kiszárított mézb l... . és otthagyta a többieket. Démonok vadásznak rád? – Nem rám. A Tetovált Ember bólintott. – Egyszer láttam egy Eggyéforrt felpüffedt hulláját. Fynn el revágtatott. – Sehogy sem segít. mögöttük pedig Kiall. aminek semmi köze a becsülethez. akkor töprengj el ezen: milyen esélyünk van arra.. az. Jungir kán ellensége. fosztogatók és törvényen kívüliek nyomai után kutatva. legalábbis ezt mondta. Ananais.

Álmában vadásztak rá.. hercegn ! De olyan híreket hoztam. de már nem ébredt fel. Mondd. és kibámult az üres térre. Mögötte mozgás támadt. – Nem igazán. szélsöpörte vidék: a Nadír-sztyeppék. Egy sötét erd ben vadásztak rá. – A nadír sámánok idézik meg ezeket a teremtményeket –mondta. amikor elaludt.. és a férfi kiáltozva ébredt fel. és az ablakhoz lépett. hogy beérjék. Majd két harcospap odaült mellé. Ott átadta nekik a kegytárgyat. A férfi vállat vont. melyek érdekelni fognak. Legy zték a démonokat. és követte Chareost és Okast felfelé egy kis rézs n. kinyújtózott. azon túl pedig egy látszólag kopár. melyek a lámpásoknál is fényesebben ragyogtak. amit ellopott. és az álmoknak vége szakadt. hogy bejelentsd az érkezésedet. Tanaki felkelt az ágyból. Kiall megborzongott. aki túlélte a velük való találkozást. Beltzer el reugratta lovát. azt hiszem. – Még hetekig nem vártalak. – Egyszer ismertem egy embert. Harokas – mondta a sólyomarcú orgyilkosnak. hogy . kitárta a spalettákat. egy kupa volt az. mire a n megfordult és rámosolygott a jövevényre. hogy visszajuttatják a serleget. El ttük hosszú völgy terült el. hogy csak azért lovagoltál éjjel-nappal. – Elutazott a Harmincak templomába Mashrapur mellé. Kirabolt egy nadír szentélyt. de ezúttal vele voltak a papok is. azzal a céllal. – Az én munkámban aligha – vigyorodott el szélesen a férfi. Beltzer lassított. Beleegyeztek. hogy legeltethesd a szemed szépséges testemen. – Az udvariasság azt követelné. Semmi nyom nem volt a testén. Nem sokkal kés bb belehalt egy kocsmai szajha miatt kitört verekedésbe. – Szerencsés ember volt – jegyezte meg Maggrig. nem voltak fegyverei és a fenevadak minden éjjel egyre közelebb értek hozzá. Ismét álmodott az erd r l. ezüstpáncélba öltözötten és olyan kardokkal. és elvitték a férfi lelkét a nadír sámánhoz. Az egyik éjjel újra kiáltozott. Egy csapat férfi lovagol erre. majd jöttek az álmok. – És mit csinált? – tudakolta Maggrig. aki a szörnyetegeket küldte. – Bár mondhatnám.

A n odalépett hozzá. hogy vajon az orgyilkos szemében szinte . Több mint egy órán át szeretkeztek. és azon mélázott. – Ezt észrevettem – ült fel Tanaki. – Tudod.kiszabadítsák az egyik rabn t. nem! – kapta fel Tanakit a földr l. – Kés bb. – Igen. El bb mesélj el mindent! – Ó. Valószín . – Most sem tévedsz. és a mosoly árnyéka derengett fel az arcán. A n kacagott. Köztük van Bárdos Beltzer is. hogy olyan ember vagyok. aki ha szerelmes lesz valakibe. hercegn .. – Miért járt itt Cudáj? – érdekl dött a férfi. – Bel-azar h sei? Miért érdekli ket egy parasztlány? – Valóban. majd elhúzódott t le. – Csakhogy van még valami. végül a férfi a hátára hengeredett. igen. Pengemester Chareos vezeti ket. hogy az életed veszélybe kerül. hercegn – tárta ölelésre karját a férfi. már kezdek öregedni és fáradok. Fynn és Maggrig. amit nem mondtál el – mondta a n . Er s vagy. és nézett Harokasra. Én is bókolok neked. – Szerinted tartanom kellene hat embert l? Valószín leg egy jobb napon egymagam elbánok ennyivel. és megcsókolta. hogy annyira céltudatos vagy. valamint két legendás íjász. miért? – Hol hallottál err l? – Az egyik faluban hencegtek vállalt feladatukkal. – Ezek különleges emberek... jól – mosolygott a férfi. És az ágyban. és behunyta a szemét. – A n arca erre elsötétült.. intelligens. Az egész környék teli van a történetükkel. De a történetet mondd! – És azt is csodálom. – És szeretnéd. – Hányan vannak? – Hatan. hogy én tegyem meg helyetted? – Hát. – A gróf megbízott Chareos megölésével. – És más munkám van a számodra. bátor és gyors észjárású. – És most mesélj! – könyökölt fel a n . és vitte be a terem hátsó részét elfoglaló négyszögletes hálószobába. mire a n visszafordult felé. hercegn . akkor az csak te lehetsz. – Jól van.

háromszöglet szárnyakkal. hercegn ! – Bel-azar h sei a hét végére meghalnak. Szeretnéd holtan látni. hogy nem azért teszi. hogy eddze magát. – Ahogy óhajtod. ez minden. hogy leny gözik a világ csodái. – Van valami gond? – kérdezte a vadász. hercegn ? – Nem! – robbant ki Tanakiból élesen. Mihez fogsz kezdeni Chareosszal? – Még ma kiküldöm a lovasokat. hogy ott valami haldoklik? – Nem a halálról van szó – mosolyodott el Fynn. Kopár kinézete dacára a sztyeppékre vezet vidék nyüzsgött az élett l. Egész életét a völgyben élte le. és Kiall azon vette észre magát. – Hogy lehet az. hogy igen. – Néha azt hiszem. – Még csak a szó jelentésével sem lehet tisztában. Arra a döntésre jutott. hosszú. amint hol köröket rajzoltak az égre. – És te igen? – bújt bele tunikájába a n . Fynn megrántotta a kantárt. tudsz err l? – Azt mondja. Azért köröznek. hogy mindenr l értesülsz. hogy nem. hogy szeret. Nézd meg ket alaposabban. – Talán. – A legjobbakat küldd. – Hanem az életr l. melyek viselkedése egyszerre volt rejtélyes és komikus. aki eltitkolsz valamit. – Nincs. – Azért jött. Csak azokat a kesely ket nézem. hogy párt találjanak. – Harokas elmélázott. Harokas felmordult. Felismerte bennük a kesely ket (bár ezt a fajtát még nem látta). hogy n ket vegyen. és felkelt. és ismerte az zek. De gy löl téged. aki jó fél mérfölddel el zte meg a többieket.. Utazásuk tizennegyedik napján messze maguk fölött nagy madarakat pillantott meg. – Most te vagy az. hol lebuktak. csak hallgatózom. És amikor Jungir kán hadvezére keresztüllovagol a sztyeppén. Ez azt jelenti. és bevárta az ifjút.aggodalom tükröz dik-e. így csak vállat vont. tudom. és legördült az ágyról. és el relovagolt Fynnhez.. Harokas? Látnok vagy netán? – Nem. meg a vadjuhok szokásait. de idekint ritka szép teremtmények éltek. és .

melyek megduzzadtak a hóolvadástól. A kesely k lélegzetelállító bemutatót tartottak. – Micsoda szépség ilyen rút teremtményekt l – suttogta Kiall. – Miért? Közeleg az ellenség? – Igen. Alkonyatra a kis csapat letáborozott az egyik domboldal öblös barlangjában. de Beltzer még id ben elkapta. – Nem nagy kunszt. ahol lerakhatják ikráikat. ahol égbetör sziklafalak emelkedtek ki a hófoltokkal borított talajból. . Egyszer majdnem leesett a nyeregb l. a kócsagok vidám násztáncukat járták. A vadász elvágtatott nyugat felé. Kézzel kapta ki ket a vízb l. hogy felhívják magukra a n stények figyelmét. és a tizenhatodik napon megsütötte ket vacsorára. vagy suhantak el egymás mellett a leveg ben. és kikaphatja ket a vízb l. ami leny gözte Kiallt. és ha az ember elég gyors. A sekély vízben vajatokat keresnek. – Miért lennének rútak? – kérdezte Fynn. Miután a fiókák kikeltek. gyakran behunyt szemmel lovagolt. Kiall. az élet egyre több jelével találkoztak: a sekély tavakon búbos vöcskök és szárcsák úsztak. Sok tekintetben k rzik meg gyönyör nek. Ott nem moccannak. de ez az éj a démonok éjjele lesz. – Miért télen párosodnak? A hideg nem jelent veszélyt a tojásokra? – Nem – felelte Fynn. és odalovagolt Fynnhez. k is. Fynn kifogott három nagy pisztrángot. Chareos bólintott. A tizenhetedik nap délutánján Okas pónijával Chareos mellé rúgtatott. A vadász azonban csak a fejét rázta. Okas egyre jobban begubózott. – Rejtekhelyet kell találnunk. Nekik is most jött el a párosodás id szaka. A kis csoport továbblovagolt. Kiall. ujjaival ráfoghat az oldalukra. hogy a hímek a n stények körül repkednek! Fokozatosan egyre inkább egymás tükörképei lesznek. ahogy ide-oda suhantak és köröztek. – Mert döghúson élnek? k tisztítják meg a földet. zúdultak a föld felé. botlábukon ugrándoztak. Ahogy teltek-múltak a napok. még négy hónapig eteti ket. nagy fekete kányák buktak le. Ez hosszú id szak a madaraknál. elveszve gondolataiban. – Amikor a n stény költ. és biztos kez . két hónapig ül a tojásokon.láthatod. a hegyekb l leszakadó patakokon kelve át.

– A mai éjszaka nagyon veszedelmes lesz – mondta szelíden. majd Kiallra. és b rén érezte az éjszaka h s leheletét. Te vagy erre a legalkalmasabb ember. Amikor Tenka. és végül a Hold-hegységbe utazott. – Ez minden? – tudakolta Beltzer. csukott szemmel ült. – A bárdom beléjük tud vágni? – Be fogunk lépni a világukba. hogy fél. hogy rizzétek azoknak a testi valóját. meghalt. Er s vagy. – Miért jelent ekkora fenyegetést Jungirra? – érdekl dött Fynn. de ez minden. Kiall egyre gyengébben lélegzett. De nagyon nagy a hatalmuk. A kardforgatót figyel Kiall látta. a lélek helye. amir l Jungir nem akarja. – Az ellenetek tör er k gonoszsága roppant nagy. hogy hívják az öreget. kerek szeme feszülten tapadt Okasra. Számtalan ember halálával táplálták ket. a Farkasok Urának sámánja. – Te nem mész oda – felelte Okas. elhagyta a törzset. akárcsak Beltzer. akik szárnyra kelnek. és most lehorgasztott fejjel... és úgy érezte. – Maggrigra nézett. akit védenünk kell! – kérte a Pengemester. és Chareosra nézett. kövér Beltzer.. Ugyanis Jungir kán gyilkolta meg az apját. – Aszta kánnak hívják. Jungir és az sámánja úgy határozott. rosszindulatuk hatalmas. – Legy zhetjük ezeket a démonokat? – kérdezte az óriás.Néma csendben ettek. hogy húst egyenek. Tenka fia. azon a helyen meghalhatnak. miközben körülülték az apró. és gyengítsék a kánt. hanem a szív ereje a fontos. – Én megyek – jelentette ki Chareos –. Fynn. Az a hit és a csodák helye. hogy Asztának ideje meghalnia. ott nem a test ereje. – Olyan titkot tud. hogy táplálják a szellemeket. Okas megtiltotta. Igen. Beltzer is hallgatott. Ma éjjel a démonok szárnyra kelnek. – Kett töknek itt kell maradnia.. és érzékelte a rettegését. hogy kitudódjon. és sok éven át volt Tenka kán. – Én veletek tartok – jelentette ki Maggrig. – Egyáltalán nem – vallotta be Okas –. amit biztosan tudok. – Mondd meg. mintha a szíve ketrecbe zárt lepkeként verdesne. A sz ke vadász rámosolygott a fiúra. Aszta negyven vérrokonát áldozták fel. De nem mondott semmit. pislákoló tüzet. de ahova mi utazunk. – Hogyan jutunk oda? – kérdezte Fynn. Izzadtság gyöngyözött az arcán. . Végül felkapta a fejét.

Sötét. – Jól beszéltél. és a többiekkel együtt egy másik barlangban találta magát. – Fynn. oltsd el a tüzet. Itt van szükség az íjásztudományodra. Fellobbanó láng térítette öntudatra. Beltzer. és egy fekete páncélba öltözött sudár alak bukkant fel. – Te is itt maradsz. csak némán meghajolt Okas felé. – Én. olyan teljes sötétség. és száguldó folyók dübörgése töltötte meg a fülét. Okas ismét kántálni kezdett. és három társát a barlang mélyére vezette. A kán ott leült. láthatóan aludt. ahol szintén t z égett. hogy kell – felelte Okas. Talán elég lesz a gy zelemhez Beltzer. ahol kört alkotva leültek. majd felállt. körülölelve a férfiakat. A kántálást hallgató Kiall egyszer csak azt vette észre magán. Aszta kán egy szót sem szólt. szárnyas sisakot viselt. és megmarkolta a bárdját. Csillagok úsztak el a szeme el tt. és kezét karba fonta a mellén. – Itt az id ! – szólt Okas. és ma éjjel eljönnek. – Ez a szellemmé válók feladata. A férfi lelke kiemelkedett a mozdulatlan testb l. és Aszta kán is csatlakozott hozzá. fiú – mondta a legénynek Beltzer. míg Chareos. és figyeld az ösvényeket! Ha szerencsénk van. Egy öregember teste hevert ott. – Maradj a közelemben. A falakról fekete füst gomolygott fel.. majd így szólt: – Ideje meghalnod. én is megyek. – Felállt. Beltzer megemelte bárdját. és a kor közepére vezette. A Tetovált Ember letérdelt. Okas kántálni kezdett. A füst kettévált. pirkadatra itt leszünk. és ott a helyem.– Nem – szólt Okas. Chareos és Kiall pedig el húzták szablyáikat. hogy szédül. Kiall. amit a többiek nem értettek. . A füstb l sziszegés csapott fel. hogy minden érzékszerve cserbenhagyta. – Akkor – kérdezte Kiall remeg hangon –. Chareos vállon veregette. – Majd én épségben hazajuttatlak. és csillanva ver dött vissza a pengékr l. Chareos és jómagam is. A körben fehér fény ragyogott fel. amikor elmentünk. ahol veszélyek lesnek ránk. és nagy kört rajzolt a barlang talajának porába. és odalépett hozzájuk. leeresztett rostéllyal. Aszta kán. Én kezdeményeztem ezt a küldetést.. nekem kell mennem? – Szó sincs szó róla. Kiall és Okas körbefogták. és halványan elmosolyodott. Az ellenség rábukkant a nyomainkra. Majd rászakadt a sötétség. megfogta a sámán kezét.

Fynn megnyalta az ajkát. s ez aggasztotta. és megpróbálta megtalálni Maggrigot. akkor lehet.Fynn letérdelt eltávozott társai csendes teste mellé. Számos rejtekhely mutatkozott. Leguggolt egy bokorcsoport mögé. a fák motozó ágain megcsillanó holdfényt bámulva. és a barlang szájához sietett. majd még egy. Semmiféle mozgást nem észlelt. akkor két lehet ség maradt: vagy Okas tévedett. a sötétségre hangolva hallását. majd elt nt a bokrok között. Végre tanult valamit! Eltelt egy óra. akkor most olyan helyet keresnek. A holdfényben nehéz volt megítélni a távolságokat. hogy a szíve gyorsabban kezd verni. amib l mészárszéket tud kialakítani. hacsak nem volt másik. és jobbra tartott. ahol Maggrig is csatlakozott hozzá. és ha azt mondta. Ha valóban meglátták ket. és gyors léptekkel elhagyta a menedéket.. és a levelek sziszeg neszezése. kisz rte azokat. és egy jól védhet pozíció halálcsapdának is bizonyulhatott. hogy az ellenség közel jár. periférikus látását is felhasználva. amint elhagyják a barlangot. – Tiéd a bal oldali ösvény. Egy darabig mindketten hallgatásba burkolózva ültek. akkor az ellenség közel járt. De semmi. és vessz t fektetett a húrra. felhúzta íját. De ne távolodj el nagyon a barlang szájától! A sz ke vadász bólintott. A sziklafalra meredt. f . íja húrjára fektetett egy vessz t. amit elrejtett a szél sustorgása. de Fynn-nek olyan terepre volt szüksége. és elmosolyodott. Fynn azonban gondosan választotta meg útvonalát. hogy aztán könyörtelenül elfojtsa ezt az érzést. és nem hallja ket. vagy a rájuk vadászok éppen olyan képzettek. és belefolyt a vidék ritmusába. és komótosan végigpásztázta az ösvényt. Majd felkapta íját. én figyelem a jobbat. és némán bámulta azokat. – Van valami? – suttogta Maggrig. Az éjszaka számos hangot szült. Az íj nem számított jó éjszakai fegyvernek. Okas ritkán tévedett. és az éjszakai neszekre összpontosított. Ha nem látja. végül kisuhant a holdfénybe. biztonságos kivezet útja. Fynn ellazult.. Fynn behunyt szemmel várt néhány percet. ahonnan végezhetnek velük. Fynn a földhöz lapult. Ha az ellenségeik képzettek. mint k. hogy meglátták t és Maggrigot. . keresve a disszonanciát. érezte. mire elmosolyodott. Nem észlelt semmit. Csak sziklák. Elégedetten a látottakkal. Fynn megvonta a vállát. és sötét. Fynn lehunyta a szemét. és a barlang szája felé pillantott. A Maggrigot fenyeget veszélyt l szinte pánikba esett. imitt-amott növ bokrok. Sehol sem látta a sz ke vadászt. Kinyitotta a szemét.

ami belefúródott a fickó koponyájába. és felállt. hogy ellenségei többé nem láthatják meg. hogy fel kellene emelkednem. Mihez kezdesz azután? Rá kell venned. és jobbra elterül nyílt terepre. gondolkozz! Beleképzelte magát a vadászok helyébe. Mögötte keskeny ösvény húzódott. ahol az imént állt. Ami azt jelentené. mire Fynn vett egy nagy leveg t. A vadász hasra feküdt. Fynn talpra szökkent. és kirohant rejtekhelyér l. hogy Fynn célba vegye. egy hangot sem adva. Vigyázva a földre fektette az íját. és kiszúrta az egyik ellenséges vadászt. Gondolkozz. az annyit jelent. Ez badarság – gondolta magában. Az alak a rejtekhelye felé tartott. De hogyan? Adj neki egy célpontot! Engedd. fel kellett volna állnia. és el tte. Igen. hogy felkínálja magát a gyilkos lövésre.és jó pozíciót választott. De még ha el is jut a sziklafalhoz. hogy arra menjen. Vagy egyszerre mindkett nél? Fynnt kiverte a verejték. jó húsz lépéssel odébb egy másik támadó emelkedett fel. Jobbját sziklatömbök védték. és még ennél is jobb. és kúszni kezdett hátrafelé. hogy meglásson! Fynn megkockáztatott egy pillantást az el tte. vagy a barlang szájához vezeti kerek sziklatömb mögött. Senki nincs itt. én odarendelnék egy embert. míg a bokrok teljesen el nem takarták. vaskos és ezüstös törzs bükkfánál. Az egyetlen lehetséges utat a visszavonulás jelentette. De ha feladja a terepet. mely közvetlenül a sziklafalhoz vezetett vissza. Megpillantottad a zsákmányt. hogy tud a veszélyr l. Fynn kil tte a vessz t. majd az éji bagoly mély hangú huhogását hallatta négyszer. amit viszont csak nyílt terepen érhet el. Tekintete visszavillant a mögötte elterül bozótosra. A háta mögötti sziklatömb mögül. de tudta. Az ellenségnél volt minden el ny. akkor is csapdába esik odabent. ember. Majd hirtelen megperdült. és szájához emelte kezét. meg t le balra nyílt a mészárszéknek választott hely. Két nyíl süvített el ott. gyilkolásra szánt terepet. bokrokat és sziklákat ugrálva át. összenyomva két hüvelykjét. és . hogy visszamenekül a barlanghoz. Ezzel elvesztette a bal oldali. és a könyökén tolta magát el re. Csak az árnyékok rémítgetnek. hogy célba vegyem. majd a földre vetette magát. Maggrig pedig szorult helyzetbe kerül idekint. Az orgyilkos csak két helyen várakozhatott: vagy a göcsörtös. Elölr l felhangzott a borz morgó hörgése. Az el tte elterül nyílt terepre egy íjas férfi lépett ki. Maggrig még mindig biztonságban van. Ahhoz. megfeszítve az íj húrját. Fynn visszabukott a bokrok mögé.

Ott. de az Fynnt l balra repült el. Amikor felegyenesedett. Elpördült a döfésre lendül lándzsa el l. és tekintete végigsiklott a bozótoson. és az íjához ugrott. De azok már elt ntek a barlangban. és öntelten bíztak képességeikben. levéltelen. és utánuk vetette magát. A fekete szakállú vadász máris beleveszett a bokrok s r jébe. A kid lt fán egy hosszú lándzsát szorongató harcos vet dött át. ahol sudár. A lényeknek nem volt sem keze. Karjukat kinyújtva. Nem látott senkit. mert azzal nyerhetnének egy töredék másodpercet. és Fynn tudta. aki felüvöltött. Innen jól láthatta annak a férfinak a tetemét.. vagy mindnyájunknak vége – mondta Okas. Magához szorította a haldoklót. hogy elkésett. akit megölt. felpuffadt arcok néztek rá. Vagy mégis oldalvást jönnek? Azt látták. A vadász jobbra csavarta testét. így jobbról kellene érkezniük. Fynn! – kiáltotta Maggrig. és ezt is tudta. hogy három férfi rohan át a nyílt terepen. de túl nagy volt a távolság. – A barlangba. és lövése túl magasra és szélesre sikerült. Fynn pedig mellbe l tte. Fynn megfordult. Mostanra azonban egyikük meghalt. megpillantotta a talpra szökken másik íjászt.bevet dött egy kid lt fa mögé. Fynn elhajította íját. pengéjét pedig belemártotta támadója gyomrába. A játék most már inkább a szája íze szerint alakult. el rántotta kését. cammogva indultak meg felé. ami alatt megölhetik. és látta. Utánuk küldött egy vessz t. Szitkozódva elengedte a tetemet. és mögüle el bukkant egy kietlen hegy csillogó vidéke. csontvázszer fák álltak. mire Kiall hátrah költ a rémülett l. megszegve minden szabályt. és a gomolygó füstöt nézte. sem mancsa. és kil tte nyilát. újabb vessz t fektetve a húrra. ahol karjuk végz dött. és késsel a kezében felpattant. hogy Fynn jobbkezes. – Álljatok szilárdan. a fagyos húsban éles fogak . Fynn halott volt. és a többiek már idegesek lehetnek. és elkúszott a fától. balról pedig újabb támadó érkezett. odébb gördült. A Maggrig által kil tt vessz vállon találta a férfit. Ellenfelei kiváló adottságról tettek tanúbizonyságot. Fynn ismét hasra vetette magát. Eldobta az íját. Az szertefoszlott. Kiall vett egy mély leveg t. A vadászoknak most már szemb l kell támadniuk.. Hat pikkelyes lényt látott: hatalmas pofájukban t hegyes fogak sorakoztak. A férfi megtántorodott. és várt.

bátorítást remélve Chareostól. és rettenetes fáradtság telepedett rá. Beltzer meglepetten pislogott. és úgy t nt. így letámasztotta a fegyver fejét a földre. és a démonok már ott is voltak. ahogy arra vártak. arcuk zord volt ugyan. A fiú jobbra pillantott. Csak át kell futnia az ajtón. Megnyalta ínyét: nem maradtak fogai. lába csupa csont és löttyedt izom. hogy szarvtüskés b r kön nem tud áthatolni Kiall karcsú szablyája. A karja vézna lett. aki még a fejszéjét sem bírja megemelni.csattantak és kaffogtak. Felemelte kardját. A fogak csattogására visszaperdült. A démonok egyre közelebb értek. Az óriás csak most vette észre. csak azt tudta.. Az egyedül maradt Kiall balra nézett. – Nem tehetem! – kiáltotta. Egy hangot hallott az ajtó fel l. hogy az megráncosodott. ahol üde patakok csobogtak. és a nap valósággal ragyogott. és vékony. Ha itt meghal. hogy milyen súlyos a kezében tartott bárd. hova t ntek a többiek. vagy mindnyájunknak vége" – hallotta meg Okas hangját emlékezetének termeiben. senki nem fogja megmenteni a lányt. Egy nyitott ajtót látott.. mire lassan megfordult és szemügyre vette a mögötte elterül vidéket. és megpillantotta anyját. Gyerekek játszadoztak a mez n. fuss! Itt biztonságban leszel! – Megkockáztatott egy pillantást. Mindegyik démon magasabb volt hét lábnál. melyen túl tavaszi virágokkal telehintett zöld mez burjánzott. és hosszúkardot fogtak. – Nem akarunk megölni egy olyan öregembert. Kiall. A táj meredeken emelkedett egy toronymagas heggyé. De ott nem állt senki. Menj vissza! – Chareos? – suttogta Beltzer. és megérzed majd a tagjaidba költöz er t! . kedves arcán mosoly ül. Semmi démoni nem volt bennük. és látta. és biztonságban lesz. hogy egymaga áll szemben hat fegyveressel. kacajuk pedig átsz r dött a hívogató ajtón. Azok fekete páncélt viseltek. „Álljatok szilárdan. de emberi. – Akkor majd szembenézhetsz velünk! Most lépj hátra. Ravennára gondolt. Lepillantott a kezére. és sötétbarna májfoltok borítják. hogy támadjanak. – Gyorsan. – Menj vissza a hegyre! – mondta az egyik harcos. H vös szél simított végig a hátán. amint neki integet. az ajtó pedig elenyészett. Fogalma sem volt. – A hegyen ismét fiatal leszel – mondta a harcos.

Beltzer dacosan felordított. Tura? – Én vagyok. – Gondolod. és rohamra lendültek. Miért nem leszel újra er s. mely elveszett a föld zsigereiben. Végignézett a zord harcosokon. és adsz nekünk egy remek küzdelmet? – Egész nap a szádat jártatod? – bömbölte Beltzer. vagy mindnyájunknak vége" – hallotta meg Okas hangját emlékezetének termeiben. de ismét minden rendben lesz! Ismét szép lesz minden. – Erre – szólalt meg egy lágy n i hang. és megcsillant a völgy füvén. és látása is kitisztult kissé. – Mert én nem megyek tovább. Hatalmas karmos mancs szaggatta szilánkokra a lépcs feljáró ajtaját. Chareos? Egyedül vagy. fiúk. Nem tudom elviselni. És valóban: érezte. és ott elég er re tesz szert. de egyetlen mély szúrást sem kapott. és amikor a férfi megfordult. Segítenem kell a barátaimnak. szépségét l elállt Chareos lélegzete. Az mostanra elt nt. Az óriás megállt. hogy szembeszálljon ezekkel a harcosokkal. és lelke sóvárgott a n után. hogy ellenállhatsz nekünk? Egy szempillantás alatt megölhetünk. Beltzer visszanézett a hegyre. megpillantotta a másik lépcs sort. – Tura? Magasságos egek. – Remek küzdelmet akartok? Akkor gyerünk. Csak annyit kell tennie. hogy izmai gyorsabban mozdulnak. hogy visszatér a hegyre. Várta az újabb ellenfeleket. mindig is szerettelek. Chareos ismét Bel-azar árnyékos falán állt. tátongó vermet látott. Gyere velem! – Nem tehetem. Néhány másodpercen belül a harcosoknak végük lett. A férfi felnyögött. és helyén mély. ami lelassította volna. Bárdja hirtelen ismét könny lett a kezében. „Álljatok szilárdan. hogy segítsen. Micsoda bolond voltam. . – Bolond! – sziszegte a legelöl álló harcos. Beltzer minden erejére szükség volt ahhoz. fegyvere pedig belehasított és belevágott az ellen soraiba. – Gyertek hát! – mondta.Beltzer hátrált egy lépést. k elhagytak téged. hogy megemelje csatabárdját. testük pedig elt nt. Chareos. Gyere velem! Én szeretlek. te vagy az. A n kilépett a holdfénybe. háttal neki. A hegy lejt jén holdfény folyt végig. szerelmem. szolgáljátok meg a béreteket! A harcosok zárták soraikat. A sötétben lakozók elindultak felfelé a lépcs n. – Miféle barátoknak. tagjai ismét er t l duzzadtak. Kardjaik sebeket ejtettek rajta. mely levezetett a völgybe. és most nem volt ott Tenka kán. hogy lássalak meghalni.

szeme kimeredt. és az els t egy szívdöféssel ölte meg. minden rettenetes gazságom dacára. tényleg soha nem tudtam bántani Turát. fel egészen az agyba. míg a másikat a nyakára mért nagyív vágással. mire a démonok fölé tornyosultak. Fynn-nel is. – Nem! – ordította Chareos. halottfehér volt. Kínjában felordított. hogy milyen vagy. El reszökkent. Az apró. és behurcolja a sötétségbe. Beltzerrel is. hogy a n szinte elvész a lépcs feljárónál álló szörnyeteg ölelésében.. Chareos szablyája pedig átmetszette a torkát. ezen mind nevettek. – Hagyj békén! Újabb bestia tört át az ajtón. de ezúttal gyengéd szavakat suttogott. annyira sajnálom. te soha nem bántottál. de Chareos lebukott suhogó mancsa alá. Lassan felemelte a lábát. mire Chareos ellépett t le. görbe kés kihullott a kezéb l. Chareos. A n feje lebucskázott a padlóra.. Kiall szúrta-vágta a körülötte rajzó szörnyeket. Az agyaras fejekben végz d mancsok feltépték b rét. de kardja még mindig olyan er vel döfködött. oldalra ugrott. Ekkor kacagás ütötte meg a fülét. hogy távol tudta tartani ket. keskeny szembogara akár egy macskáé. és elöntötte testét a kín. és kardját beledöfte a bestia eltátott szájába. de maradt. – Sosem voltál valami nagy férfi. és végigsimította vele a démon combját. és látta.. és elesett. – Nem – mondta a Pengemester –. – Segítség! – Chareos megpördült. – Sajnálom. hogy fájjon – susogta. és szablyájával belevágott a hasába. Mindegyiküknek elmondtam. hogy sírtál az els éjszakán. – Azért mondtam ezt. Sosem tudtál bántani. ahol volt.– Gyere gyorsan! – kiáltotta a n . hogy egy másik lény szökken el a n mögötti lépcs r l. és azt látta. Az összes barátoddal. – Még közelebb jött. vagy mindnyájunknak vége" – hallotta meg Okas hangját emlékezetének termeiben. – Mindegyikükkel háltam. keresztül a csontokon. de a n tovább gúnyolódott rajta. Ekkor egy . – Bármit tettem is – folytatta az asszony –. amikor szeretkeztünk. Mit gondolsz. – Meglendült a karja. Elmondtam nekik. A lény visszahátrált a sötétségbe. miért kellett nekem annyi szeret ? A Pengemester hátat fordított neki.. A n hangja most közelebbr l hallatszott. teste pedig lerogyott mellé. De megcsúszott. Két másik lény vetette rá magát. „Álljatok szilárdan. De te nem Tura voltál. Az asszony Chareos felé fordította arcát.

. két rövidkarddal a kezében ugrott hozzá.. és elmosolyodott. Kiall talpra kászálódott és a harcost nézte. könyörtelen arcba. – Jól harcoltál – mondta az ember. A ködb l egy alak bontakozott ki. – A kán parancsára cselekedtem. Sötétség rontott Kiallra. de mégis minden egyes mozdulatával beletéptek csillanó pengéi a szörnyetegekbe. a legény pedig belenézett a vágott. az megpróbált felkiáltani.. – Nem jönnek – mondta Aszta kán csillogó szemmel. ujjai hosszú karmokká görbültek és belemélyedtek Sotza mellébe. hatalmas Aszta! – esdekelt. míg csak a sámán maradt. mire a fiú pislogott. és a kemény. és segítek neked elpusztítani t! – Ehhez nincs szükségem a segítségedre – mondta Aszta és közelebb siklott a remeg sámánhoz. – Aszta kán barátja. – Ki vagy te? – kérdezte.. és a szíve szétrobbant. Kímélj meg. amikor mellkasa felrepedt. Háromszáz mérfölddel odább Sotza felüvöltött. akár egy táncos. A kán szellemkeze meglendült. Rettent fájdalom fogta marokra a sámán szívét. . Az utolsó bestia is elpusztult. miel tt a hang kiszökhetett volna a száján. és állt meg fölötte. violaszín szempárba. Sotza megpróbált kirohanni a teremb l. – Lehunyta a szemét. el zve a démonokat.. némán haltak meg. és elt nt. a férfi pedig odasétált Kiallhoz. hogy ellenségeim megtapasztalják az én hatalmamat. de halott volt. A t z el tt állt a barlangban. – Kímélj meg. ami olyan volt. A mély transzba süllyedt tizenkét tanítvány közül az els hátrahanyatlott.. akár az acél. Okas és Aszta egymás mellett üldögéltek. – Nem tudom – felelte Okas fáradtan. – És most eljött az id . míg Beltzer és Chareos rt állt felettük.feketébe öltözött harcos. – Ismét jönni fognak? – tudakolta az óriás. de az összes ajtót eltorlaszolta valami köd. mire Sotza hátrálni kezdett. Az tanítványok egymás után. A férfi lélegzetelállító ügyességgel küzdött: úgy pörgött és forgott.

Fynn visszalökte kését az oldalán lógó tokba. Térdre gördült.9. ehelyett fegyverével lesújtott az els támadóra. felpattant és rohamra lendült. mire nyújtózkodni kezdett. hogy fogadja a hátulról érkez támadást. – Honnan tudod? – érdekl dött Kiall. amikor megpillantotta a tetemek felett álló Beltzert és Chareost. Beltzer leült és vihogni kezdett. hogy segítsünk Fynn-nek és Maggrignak? – tudakolta Beltzer. és felemelte bárdját. Az ifjú kinyitotta a szemét. Letérdelt. és gyér volt a fény. de ezek megkerültek minket. Beltzer csatakiáltást harsogott. majd kiderül. és visszakezes vágást mért a második férfi bordáira: a fejsze feje átszelte a tüd t is. sarkon fordult. és kirohant a barlangból. Pengemester. nem sokkal kerülve el a csíp jét. – Mennyien vannak még odakint? – törölte le a vért a pengéjér l Chareos. mire a vadász bólintott. és összerezzent. készen arra. . Beltzer ébredt fel els ként. – Biztonságban vagyunk? – Ismét a barlangban vagyunk – felelte Chareos. A teste sajgott. ahol Okas és Kiall aludt. míg a harmadik lebukott. – Élsz – válaszolta egyszer en a férfi. – Ó! – suttogta. – Hármat megöltünk. – Nem tudom – felelte Fynn. Fynn rohant be a barlangba. Egy kard döfte át a zekéjét. és megrázta a fiú vállát. kezében késsel. – Emlékezetes éjszaka. Beltzer ügyet sem vetett rá. Kitépte a bárdot az elzuhanó harcosból. A t z már kialudt. – Tudd meg! – mondta a Pengemester. A harmadik férfi azonban halott volt – Chareos végzett vele. Ezután megperdült. és megsebesítettünk egy negyediket. Két férfi rontott rá. és elrohant a csatabárdos mellett. – Na. kis rszemnek bizonyultatok – jegyezte meg az óriás. Ebben a pillanatban látta meg a barlangba berontó támadókat. Megtorpant. nem igaz? – Az – bólintott Chareos oda sem figyelve. – Nem kellene kimennünk. Jó munkát végeztél odaát. és odafordult. – Hogy mennyire biztonságos. ti aztán szép.

És most mihez kezdünk? – Megvárjuk Okast – felelte Chareos. Odakintr l üvöltés harsant. és a barlang egyik távolabbi sarkába sétált. – Jobb lenne. – Mindet elkaptátok? – tudakolta Beltzer. A három férfi körülülte a lángokat. Mi csak akadályoznánk ket. és tüzet rakott. Mindketten némán láttak neki az evésnek. A lövése egy ujjnyival kerülte el Fynn fejét. – Igen. – Lehetett – bólintott Beltzer. Képzettek voltak. amikor végeztek a reggelivel. melyben a zab volt. – Legalább az egyikük jobb helyzetben volt. – Még négyen voltak. amikor a legény ismét leült. – Mit szólnátok egy kis ennivalóhoz? – Jó ötlet jelentette ki – Chareos. nagyon képzettek. kiszedte a hamut a t zb l. amikor ilyen büdös van? Az óriás megvonta a vállát. – Kétlem – felelte Chareos. – Fynn bólintott. amikor megjött – vigyorgott az óriás. – Nos? – tudakolta Chareos. és a legényhez fordult. mire Kiall felugrott. Maggrig néhány perccel utána érkezett. – Ez is csak hús. élvezve a meleget. hogy átvágták a torkomat. fejét megtámasztva a nyergén. A pirkadat el tti gyér szürke fény derengett fel az égen. – Mi lesz Fynn-nel? – kérdezte Kiall. és leült a földre véreres és fáradt szemekkel. majd Okasra pillantott. ha pihennétek. Fynn nem sokkal kés bb belépett a barlang száján. – Hogy tudsz evésre gondolni. – Majdnem elkaptak minket – mondta Maggrig. fiú. Az ifjú odament a málhákhoz. Elment az étvágyam – felelte az ifjú. meg zsigerek és belek. – Készíts zabkását! A gyomrom már kezdi azt gondolni. és tekintete a véres tetemekre villant. – Nem eszel? – tudakolta Beltzer. A három bajtárs némán ült. . és meg nem keményedett a t z fölé aggatott rézkondérban.– Nem. de nagyon szoros volt. amíg a kása bugyogni nem kezdett. Chareos el szedte t zszerszámát a málhájából. amikor Kiall két fatányérra kimerte az ennivalót. – Majd eszik. – Ez Fynn vagy Maggrig is lehetett – mondta. A kinti játék az övék. – Nem. – Még mindig alszik. és felkapta a b rzsákot. majd szikár alakját beburkolta a takarójába.

hogy ismerték az er inket. amikor kilovagolt múlt éjjel. hogy ránk vadásznak! – fortyant fel Beltzer. A kiatce lelke közvetlenül a három ember felett lebegett. akkor tehát már terjed a hír. – Mondd meg neki. meg lóért nem éri meg meghalni. amint olyanokat mondanak róla. Maggrig! – El ször is. és lepillantott a lenti táborhelyre. – Szerintem Chareos kifejezetten ránk gondolt – szólt közbe Maggrig.. hogy veszteségeik lehetnek. – Talán azért. és hallotta. – Ezért hevernek mindenfelé hullák. – Szukáj megrántotta szürke lova kantárát.. és leszállt lováról. legalábbis ez az a terv. és néhány málháért. felkészültek arra. hogy mennyi minden van nálunk. Ha csak egy csapat utazó lettünk volna.– Megtaláltátok a lovaikat? – kérdezte Chareos. meg „kifestett baba". Csien-cü átemelte bal lábát a nyeregkápa fölött. – Megalázó? Sajnálom. – Nem. és szabadjára engedtük ket. mert ma éjjel szándékoznak támadni. amir l az a Kubáj nevezet férfi beszélt. Leszedtük róluk a nyerget. valószín leg ugyanez a csapat kapta el Ravennát is. mint „n ies bolond". – Akkor ránk vadásznak – jelentette ki a Pengemester. Chareos bólintott. és leugrott a földre. de még így is jöttek tovább. Másodszor. – Ez megalázó! – szólalt meg Szukáj. akkor fogalmuk sem lehetett volna arról. nagyuram – felelte a katona. hogy szót váltson a gyilkosokkal. hanem minket kerestek. – Igen. de máshol jártak a gondolataim. Fynn szerint egy nagyobb csapat felderít i voltak. – Nem csak néhány utazót próbáltak meg kifosztani az imént. – Hát persze. Holnap alkonyatkor támadnak. – Aha – bökte ki a az óriás –. – Ez roppant furcsa – mondta Csien-cü. Különlegesen óvatosan jöttek. amib l Fynn és én azt gondoljuk. – Mib l jutottál erre a következtetésre? – tudakolta Beltzer Chareostól. – A nadír sámán már nem figyel minket. amikor a két nadír portyázóval beszélgetett a „sárgák" lemészárlásáról. – Csien még sokáig fog emlékezni Kubáj csúf nevetésére. képzettek voltak. – Nagyon úgy t nik. .

amit megihatunk. – Az a Kubáj nevezet fickó. a nadír felderít bejelentette. ha van más választás is. ha arra kényszerül az ember. – Bocsánatot kell kérnem t le. – Ahogy kívánod. mert már kezd b zleni. és visszafogottan elkáromkodta magát. nagyuram. Egymagas veled és hasonló felépítés . bár attól félek. Szívesen elválasztanám a fejét a törzsét l. hogy vacsorázzon velünk? – Attól tartok. mert egy dolog meghalni urad szolgálatában. Ki fogja holnap viselni? – Nagazi. Túlságosan nagy kiváltság lenne. igazad van. nagyuram – mosolyodott el szélesen Szukáj.. való igaz – bólintott Csien. hogy az embert ilyen barbárok kezét l érje a halál. . de akkor is rettent en kellemetlen. Szukáj figyelte távozását. – Á. A dombtet n elfoglalt pozíciójából a nagykövet tisztán látta Kubájt. nagyuram. és osztom is. Csien nyeregbe szállt. – Azt hiszem. hogy búcsút mondhatok ennek az öltözéknek. – Odalent a húsz katona nekiállt három tábortüzet rakni. Csien-cü odalovagolt mellé. – Ez megtiszteltetés számára. Mi csak válaszolhatunk az cselekedeteikre. aki az embereit l külön üldögélt. – Mi aggaszt. Te és én együtt vacsorázunk. – Hát persze hogy az. Szukáj. Másnap délben Kubáj. és megsarkallta hátasát. de egészen más dolog. A tiszt is felült heréltjére. a tábor felé irányítva a jószágot.– Arra kényszerülni. hogy kiatce katonák ne kövessenek el semmiféle b nt a nadírok földjén.. hogy elmegy vadászni. – Való igaz. hogy az volna. Mindazonáltal van finom borom. Ma este felkeresem t. Csien kigombolta brokáttal átsz tt vörös selyemkabátját. és elvágtatott délnyugat felé. nagyuram – dünnyögte Szukáj. – Nem fogom sajnálni. és megvakarta a hónalját. hogy a „vacsorázás" túl finom kifejezés egy rostonsült nyúlra. barátom? – tudakolta Csien. ha arra kérném. és bevárta Szukájt. hogy piszkos kabátban haljon meg. Mindazonáltal létfontosságú. – Örömteli lett volna. de a helyes viselkedés mindenekfelett való. – Ezt a gondolatot én is sokra tartom. a felderít t. majd megfordította lovát és megállította a menetoszlopot. nagyuram. – Ez is a terved része volt.

A lovakat felnyergelve hagyhatjátok. magára öltötte a ruhadarabot. ahol Szukáj állt a szekér mellett. talán öt óránk van – szólt a nagykövet. és elválasztom a fejét a törzsét l. amennyit Jungir kán küldene. . gy zhetünk. Ezért a tábortüzek körül fogtok majd ülni. úgy küzdhettek. hogy az el bb elmondottakhoz hozzáf zzek mást is. ahogy azt szívetek diktálja. – Gondoskodom róla. Nem lesz visszavonulás: itt fogtok meghalni. a legkiválóbb emberek. ha gy zünk? – tudakolta Szukáj. hogy a lakomán tartott bemutatód után biztosra akarnak menni. Szukáj jelzett a húsz test rnek. amit olyan gondosan kidolgoztál. akinek bronz-ezüst markolatvéd jén rozsdafoltot vett észre. A nadírok alkonyatkor fognak támadni. Ha másként lenne. megleptek minket. hogy árulás vár ránk. Elvárom. és magához szólította Nagazit. – Mennyien jönnek majd ellenünk? – Nem tudom. most nem is lennétek velem. – Csien hátat fordított nekik. majd sorakozzanak fel. azután pedig kiderítem. hogy megdorgáljon egy katonát. hogy egyik tök se haljon meg addig. Ezt követ en pedig megkeresem Jungir kánt. Ezt észben tartva. hogy ti vagytok a legjobb harcosok. – Szokványos esetben nem lenne rá szükség. – Ideje kezdeni. amikor megérkeznek. hogy él-e még Maj-szin. majd odasétált. hogy jó benyomást tegyetek rájuk. majd meghajolt Csien felé. – Mindannyian tudjátok – szólalt meg végül Csien a sor közepe el tt megállva –. Miért aggaszt ez téged? – Ha száznál kevesebben lesznek. hogy Osi királyibb módon rendezze el a hajad – mondta a követ Nagazinak. és csak azért állt meg. A harcos felbámult a vihart ígér égre. Arról a dombról fogom figyelni az ütközetet. létfontosságú. majd ismét visszafordult. és az nem illene bele a tervbe. pányvázzák ki az állatokat. hogy azt higgyék. A harcos kibújt mellvértjéb l. Csien némán végigsétált a sor el tt. – És mi lesz. A férfi elvörösödött. amíg legalább négy ellenféllel nem végez. hogy egy napon majd Kiatce királysága ellen vonulnak. de idegen égbolt alatt állunk és messze vagyunk az otthonunktól.– Négy. – Ez igaz – szólt Csien komolyan – de úgy képzelem. Így hát hadd mondjam el. Amint megkezd dik a támadás. A nadírok kapzsisága és harci vágya arról árulkodik. Csien levetette brokáttal átsz tt vörös kabátját. Roppant fontos. Száz ember lenne a legkevesebb. hogy szálljanak le a lóról. Ez minden.

Egy kiatce úriembernek nincs esélye arra. Egy órán át néma csendben ültek és vártak. hogy nomád nadírnak t njek. – Akkor ideje búcsút mondanunk egymásnak. és vágd le a hajam! – Az emberek látnak téged – tiltakozott a harcos. Csien felállt. – Felteszem. – A másik két nyerget ássátok el! – utasította Csien Szukájt. . Egyetlen bolha vagy tet sem maradt benne élve. – Kérlek. melyekre durva megmunkálású nadír nyergek kerültek. meg egy pár csúf. civilizálatlan földnek a szívében. hogy miként gondoskodjon uráról ennek a kopár. – Ezt már tudattam vele. és nekiállt levágni a vastagon belakkozott hajat. ha Nagazi arcsérülést szenvedve esne el. és a két lovas kivágtatott a táborhelyr l. kitisztították? – tartotta kartávolságra a kecskeb r zekét. és megkötötte derekán a nyersb r övet. Csien és Osi fellovagoltak a dombok közé. Majd belebújt a mokaszinba. Osi felmászott saját kancája hátára. Kengyelek nem voltak. és beleer szakolta karját az öltözékbe. – Így igaz. egy b rnadrágot. és napjaid nyúljanak hosszúra! Csien meghajolt. és kék selyemnadrágját. – B zlik a fa füstjét l – dünnyögte Csien. azzal a problémával küszködött. – Hogy nézek ki? – érdekl dött. – Pillants majd le rám a mennyb l. Szukáj elmosolyodott. A szekér hátuljából kiemelt egy vászonzsákot. ne kérdezd! – felelte Szukáj. – És ez nem ill . A harcos fogott egy hosszú rézollót. és ismét átgondoljuk a dolgot. Osi pedig. Felráncigálta a nem rá méretezett nadrágot. barátom. Csien vállat vont. aki nevetségesen festett a nadír harcos öltözékében. Utad legyen egyenes. hosszú szárú lovaglómokaszint. Most pedig légy olyan kedves. A harcos bólintott. csak a kontyot hagyva meg a fejtet n. Szukáj! – ült le a földre. egy s r nyírfaligetben rejtve el hátasaikat. A harcos magához hívta sit. – Az a fontos. hogy életben maradjon ezen a barbár földön. levette ingét. És most jöjj. meg hosszú szárú csizmáját. – Továbbá – f zte hozzá a nagykövet –. és nyeregbe lendült. Szukáj! A hadúr megragadta lova sörényét. – Háromszor. A követ imádkozott. jobb lenne.– Akkor gy ztök. aki odavezetett két lovat. abból pedig el szedett egy nadír kecskeb r zekét.

Talán a hír még arra is ösztönzi a császárt. Közel háromszázan voltak a támadók. Szukáj meggyújtatta a f z tüzeket. és vágtába ugratta hátasát. felállt. Csien megrázta a fejét. míg megszámolják a nadír halottakat. véget vet a kánnak küldött további ajándékok sorának. A követ hagyta. és a követ porfelh t pillantott meg délnyugaton. amit l elöntötte a büszkeség. – Nem kellene minél messzebb kerülnünk a harc színhelyét l. Csien képzett szemmel mérte végig ket. ahogy a lovaikhoz futó húsz embert nézte. hogy haragja elmossa minden más érzelmét. A lovak patái felkavarták a port.Amikor Csien végzett imájával. A Csien piros kabátját visel Nagazi ott volt mellette. kaszabolva utat vág magának a nadírok soraiban. és háromszor belerúgott a tisztbe. és hátul még éppen hogy ki tudta venni az áruló Kubáj vonásait. Ha szerencséje van. az árulás és barbarizmus földjén. Csien fel akart ugrani. Osi kúszott mellé. és küszködve próbált lehiggadni. A nadírok elrikoltották csatakiáltásukat. Kubáj el relovagolt a nadírok között. hogy egy Szukájhoz hasonló harcost ily módon áldozzanak fel: semmi becsület nem volt itt. De így is látta. Szívverése felgyorsult. és a lenti völgyre néz kiugró sziklához séták. A test rparancsnok elfoglalta helyét középen. de ekkor egy lándzsát döftek a torkába. Ahogy parancsolta. hogy nem nézzük végig a halálukat. az emberek pedig körülöttük heverésztek. és ekkor Szukáj kizuhant a nyeregb l. Szukáj majdnem elérte t. ám legyen! A nap lassan ereszkedni kezdett lefelé. melyet legmegbízhatóbb ágyasa visz. Szukáj éket formált csapatából. és személyesen adhatja majd át Szukáj özvegyének. hogy meger sítse seregét. ha úgy halnának meg. hogy fogadja ket. és . amint Szukáj vagdalkozva. és kirántotta mindkét kardját. Majd levágta a fejét. A kiatce megölte támadóját. Szukáj teste mellett leszállt a lováról. míg ülve maradt. és rohamra lendültek. nagyuram? – tudakolta a vén szolga. Csien szinte érezte Szukáj örömét. Végül a barbároknak csak futotta egy bókra: háromszázan húsz ellen. – Roppant illetlen lenne. hogy egy napon verset írhat róla. Hideg szemmel akarta látni Szukáj életének utolsó pillanatait. Közel kilencvenen estek el vagy sebesültek meg. Elviselhetetlen volt a tudat. Amikor a nadírok elérték a táborhelyet körülölel dombok tetejét. de Osi idegesen addig rángatta zekéjét. Remélte – bár csak halványan –. másik pengéje pedig egy nadír harcos testébe vágott. A csata rövid volt. de Csien megvárta. a császárnak küldött titkos üzenete. Ha rejlik benne egy kis kockázat.

mert öreg vagy és a barátom. – Van neve ennek a hegységnek? Kószálnak arra szellemek? – Ez a Hold-hegység. Csien visszahátrált a lovakig. félelmetesen hatalmasnak t ntek. pattintott egyet a kantárral. és a sárkányokról. hogy meghalsz. ami nem jelent veszélyt az utazókra. és nyeregbe lendült. Ott fogunk áthaladni. és szellemek mindenfelé kószálnak. és Osihoz fordult. nagyuram? – suttogta Osi. engem pedig állhatatosan és szeretettel. ahogy akkor hívtál. hogy engem szolgálj. – Akkor hát úgy döntöttél. nagyuram. csúcsaik körül felh k örvénylettek.. – Átkelünk rajtuk. nagyuram – szólalt meg a szolga. Osi. hogy elbírok a nadírok egész népével. és végül elhajította. – Nem hiszem azt. Hátára szíjazott karddal. meglengette. – Nem azért hoztalak magammal. Osi. A hegyek cakkosan rajzolódtak az égre. és a hadvezérei szeme láttára teszem meg. Még emlékszem arra. hogy megölöm Jungir kánt. Ne aggódj emiatt! – Csak miattad aggódom. hogy a kán drágán megfizet még Szukáj haláláért! Csien délkeletnek fordította hátasát és elindultak a messzi hegyek felé. Azért hoztalak magammal. Hol fogok ennivalót találni. amikor a térdeden ültem. és megrántotta a kantárt. besétálok a palotájába. Ne hívj többé „nagyuramnak"! Szólíts Csiennek. Szerinted kijuthatok onnan egy ilyen tett után? . de vére forrón pezsgett a csata emlékét l. nagyuram? – tudakolta Osi. Emlékszem. Te voltál az. Osi. Megfogadtam. hogy a cs dör vágtába ugorjon. visszafojtva könnyeit. – Van ott egy keskeny szoros. amikor még gyerek voltam. – seim lelkére esküszöm. hogy szeicsit igyak és rizssüteményt egyek az otthonodban. – Jól harcoltak. A követ bólintott. Hideg szél simított végig leborotvált fején.. kezében vadászíjával. és hagyta. aki kigyógyított gyerekkori félelmeimb l. és még életben is maradok. lépésre váltva. meg h sökr l szóló színes meséket hallgattam. Szorgalmasan és h ségesen szolgáltad a családomat. amit elkészíthetek neked? Hol fogsz fürdeni? Hogy tudom majd kimosni a ruhádat? Csien elmosolyodott. Osi követte. mire az végiggörg it a földön.üstökénél fogva felemelte. Ha kell. amikor megengedted. a rémálmaimból.

– Miatta – mutatott rá a nadír Osira. – Való igaz. és alattuk puha homok van. a fest i csermelyekr l és vízesésekr l. nagyuram! Ide – mondta Osi. Minden megváltozhat. de ahhoz nem volt elég. hogy engem meggy zzön. A telihold magasan járt. és felállt. Nem. Mihez kezdenék nélküled? És te mihez kezdenél nélkülem? Együtt fogjuk megölni a kánt. Az otthonáról álmodott. Te fogod végrehajtani a végakaratomat. Osi is felébredt. Leheveredett és elaludt. – Amennyire ez jelen pillanatban megtehet . áruld el! – fonta karba a kezét Csien. Még párnát is formáztam bel le. de akkor nem tudná meg. de most lovagoljunk tovább és keressünk egy jó táborhelyet! Egy régen kiszáradt folyómederben vertek tábort. és elfogyasztották szárított gyümölcsb l álló könny vacsorájukat. És tudod.. nagyuram. fényesen ragyogott odafent. hogy nem tudok számolni? – tudakolta Kubáj. így kigöngyölte nyereg mögé er sített takaróját. – Eldobáltam innen a kavicsokat. az elefántcsontszín palotáról. A nyugalom helye volt az. ahol a szolga már el készítette a fekhelyét. – Bizony igazad van. hogy miért? – Könyörgöm. kétszín barbárnak tartottalak. mert csizmák csikordultak meg a folyómeder kavicsain. Továbbá leveleket küldök majd a feleségeimnek is. Csien.. Kigördült takarójából. Amint ezzel végeztem. – Ne oda. Csien odasétált. – Mindent kiterveltél már? – kérdezte Osi szelíden. De el bb meg kell bizonyosodnom Maj-szin sorsáról. és ott hideg szél sem fújt. amit a tiednek tartottunk. De tévedtem. majd tüzet gyújtottak a meder egyik függ leges oldala mellett. a teraszos kertekr l. – Kerestelek a tetemek között. a vállára terítette. Kubáj állt el tte. keresünk egy hajót. Csiennek nem volt kedve beszélgetni. és most összehúzta magát a sziklás falnál. Volt egy vágás az arcán. . ostoba. – Nem hagyhatlak el. és leheveredett a földre. itt sokkal kényelmesebb lesz. – Azt gondoltad. – Valakinek meg kell vinnie a hírt a császárnak. de felrezzent.– Megölhetnéd egy nyílvessz vel is – kockáztatta meg a szolga. és széles mosollyal az arcán t nézte: mellette négy nadír harcos. – Éleselméj séged megdöbbent – felelte a követ. – Az teste sehol se volt. Így hát megvizsgáltam azt a hullát. tényleg puhább volt a föld. ezt karddal teszem meg. amivel hazajutsz. rémít en büdös. nem vagy ostoba. hogy milyen b néért ölöm meg.

A harcos összegörnyedt. és halántékon rúgta a férfit.. de Csien még mindig várt. – Túl öreg vagy már. – Még csak harcolni sem fogsz. Úgy mondják. Kubáj pedig megtorpant. És olyan illata volt. – Otthonom kertjében voltam. nagyuram. karba font kézzel. ami mellett a rózsáim elbújhattak. és most a folyómederben térdelt. Remek érzéked van a virágokhoz. ahogy minden leveg kifutott a tüdejéb l. és. hogy vajon az a bíbor virág egyáltalán gyökeret vert-e. és talpa alatt megreccsent a nadír koponyája. nyögés tört fel. – Ha esetleg érdekelne – szólalt meg –. Azon töprengek. akib l Csien kipréselte a szuszt. Kubáj kirántotta a pengét a torkából. . – Sajnálom.. Apránként nyúzlak meg. és felkapta kését. Majd el revetette magát. csak a dobókés ébenfekete nyele meredt el a torkából. és megindult el re. emlékszel arra a növényre. mire a kiatce harcos odalépett. – El tudom képzelni. hogy miért nem? Mert ma éjjel a üvöltésedet fogom hallgatni. hogy egyetlen könnyed mozdulattal talpra szökkenjen. Az utolsó harcos hátrálni kezdett. sárga ember? A követ karja megvillant.. A többi nadír rávetette magát a kiatcére. nagyuram. majd a testet a hátára lökte. de Osi magasodott fel mögötte.. – Kubáj el húzta kardját. és a vállán gördült át a kavicsokon. vér ömlött végig kecskeb r zekéjén. A megmaradt két nadír most már óvatosabban közelített. és szirmai a legtündökl bb bíbor árnyalatait öltötték. és tenyéréllel rácsapott egy másik fickó torkára. kivirágzott. Osi pedig összerezzent. mire a férfi felbucskázott. A nadír torkából. Csien a pengét Kubáj szívébe döfte. és az egyik férfi t rrel a szemében rogyott a földre. a tüd d éppen vérrel telik meg. Csien lebukott az egyik süvít penge el l. A követ ugrott. Másrészt viszont te nem érdemelsz meg ilyen örömöket. hogy az ember ilyenkor a leggyönyör bb élményeket éli át. és kifeszített ujjait a férfi rekeszizmába döfte.Kubáj felnevetett. – Nos hát. és vékony t re a szívébe hatolt. – Tilos kockázatot vállalnod – rótta meg a nagykövet. A követ ellépett egy szúrás el l. A nomád nyaka eltört. mint a kígyó lendült. Csien keze. Csien letérdelt elé. amit megpróbáltunk felfuttatni a déli kapu melletti kiszáradt k falon? – Osi bólintott. – A legszebb álmot álmodtam – mondta a nagykövet. – Nem tudsz feldühíteni. sárga ember. És tudod.

– Minden el ny az ellenség oldalán áll – jelentette ki Fynn. így nagy kerül kre kényszerültek. Fynn azonban eltörölte nyomaikat. – Oroszlánok. Kevés víz van benne. Okas haladt legelöl gyalogosan. Az ösvény el ször lefelé kanyargott. ahogy az oroszlánürülék szaga egyre er sebbé vált. majd jobbra váltott. De ne féljetek! El tudok bánni a fenevadakkal. az utazók pedig gyakran kényszerültek arra. A lovak egyre idegesebbek lettek. akkor inkább szopogatok füvet még egy napig. hogy víz nélkül nem utazhatunk. . hogy megleljék a fennsíkokon a sziklás tavacskákat. tál alakú arénára nyílt. Az éjszakai utazás óvatosságot igényelt. Az utazók a félhold vetette fényben szelték át a fennsíkot. és meredeken emelkedni kezdett. és becsapósak voltak. és a rejt zköd csapat kétszer pillantott meg nyomaikat keres nadren bandákat. a virágokról. Az ösvényeket ben tte a cserjés. – Miért nem rzik? – tudakolta Chareos. A víz ritka kincs volt a sztyeppén. az ösvény pedig egy széles. A tavacska mellett nyolc oroszlánt láttak: egy hímet. Ez a föld tudna mit kezdeni a virágokkal. – Nem démonok – mondta Okas. de iható. amikor már harmadszor is víz nélkül vertek tábort útjuk során. Azok többségét rizték. Talán akkor a nadírokat is jobban érdekelné a költészet. Osi! Ett l a csúf helyt l er t vesz rajtam a búskomorság. mint a háború. és mostanra már nem is keresik a nyomainkat. csak nem emberek. hogy leszálljanak lovaikról. – Nem mindet – szólt közbe Okas. Chareosék három héten át csak éjszaka utaztak: nappal az erd kben és a vidéket keresztül-kasul szel f részes horpadásokban rejt zködtek. A magukkal vitt kevés vizet arra használták. mivel a felszín óriási léptékben ereszkedett lefelé egyik sziklás fennsíkról a másikra. hogy megnedvesítsék hátasaik orrlyukait és száját. – Tudják. – Egyórányi lovaglásra innen van egy sziklás ciszterna. Okas négyszer figyelmeztetette ket a vadászokra. igen. Nyergeld fel a lovakat. – rzik. és Beltzerék sokszor kényszerültek száraz torokkal odébbállni. és száron vezessék azokat. így a vadászok továbbhaladtak. – Ha még több démon van – recsegte Beltzer –. Ehelyett riznek minden kutat és tavat.– Mir l is beszéltem? Ó. lovaik patáját rongyba csavarták.

a fennsíkra. és kivillantotta sárga agyarait. A n stények álltak el ször talpra. és senki ne szóljon semmit! Chareos a többiekhez fordult. Beltzer pedig majdnem elengedte a kantárt. Az oroszlán körbejárta Kiallt. A többiek is követték a példáját. A kis csapat lassan visszavonult a tótól. Az oroszlán talpra állt és elindult Kiall felé. A pofáját odanyomta Okas vállához és fejéhez. majd t lük tíz lépésre leült. A víz utáni vágy azonban felülkerekedett félelmükön. és szó nélkül a kezébe nyomta. körbejárja. Okas is csatlakozott hozzájuk. hogy ide-oda csapkodva farkát. . Meg ne mozdulj! – érkezett Okas hangja Kiall fejébe. Kiall bizonytalanul felállt: Chareos megfogta a legény hátasának kantárát. és töltsétek meg a vizestöml ket! Majd húzódjatok vissza. Chareos hasra vágta magát. Az oroszlán odadugta pofáját Kiall elé. Okas dala most hangosabbá vált. ez jó volt! – szólalt meg. Egy darabig ott tartotta. miközben a férfiak a rémült lovakat a tavacskához vezették. A hímoroszlán felbömbölt. – Mozdulatlanul ülj! Tökéletesen mozdulatlanul. amennyi beléjük fér! Ti is tegyetek így. míg úgy nem érezte. ritmusa hipnotikusabbá. Okas dala folytatódott. majd leheveredett mellé. Fynn vállon veregette Kiallt. egykor lávavájta árokban. amikor kiemelte. – Hú. és ajkához emelte az ujját. nem sokkal napfelkelte el tt verve tábort egy sekély. A ritmikus dal verte visszhang visszaver dött a sziklákról. elindult lefelé a hosszú lejt n. Okas szelíden kántálni kezdett. és ott leheveredett. Csak ekkor töltötte tele a vizestöml ket. és megtöltötte száját a h s folyadékkal. Kiall a víz alá dugta a fejét. kivicsorítva fogaikat. és lassan elindult a fenevadak felé. majd leengedte kiszáradt torkán. a fiú pedig érezte a lény b zhödt leheletét. hogy több már nem fér bele. és az egyik n stényoroszlán elindult az öreg felé.három n stényt és négy kölyköt. és a csapat egy órán át lovagolt. a lovak felágaskodtak. A Tetovált Ember hangja csendült fel Chareos fejében: – Vezesd a lovakat a tóhoz – Hadd igyanak annyit. Majd az oroszlán visszaügetett falkájához. így az állatok lehajtották fejüket és ittak. Fynn bólintott. Ivott. A többi oroszlán mit sem tör dött az öreggel. és mindannyian elindultak a vízhez. fogai felhorzsolták a b rét.

Az id sebb férfi elmosolyodott. hogy hibáztam – kért bocsánatot a legény. De is látta a sztyeppék kopár vidékét. mennyi esélyünk lesz kijutni a városkából? Kiall vitatkozni akart. hogy letépi a fejem – vallotta be Kiall. Szerencséd volt: jobbára a vizeletükkel szokták ezt csinálni. Óvatosan kell folytatnunk az utunkat. és felbámult a csillagokra. holnapután – vont vállat az öreg. és az oroszlánok gyakran ezekkel jelölik meg területüket. találni valami olyan kényszerít okot. míg elérjük a nadír települést? – Holnap. – Ebben az esetben duplán is szerencsésnek érzem magam – mosolyodott el a legény.– Nem sok embert csókolt meg egy oroszlán. – Kétlem. hogy Chareos még mindig haragszik.. amir l beszélnünk kell. Kiall! Már az is csodás lenne. – Nem láttad talán a csendre int jelet? Leckéket vettél az ostobaságból. Ez az egy biztos. mert látta. – Mennyi id . hogy Chareos téved. Ez olyasvalami. ha még húsz kiszabadított rab is lassítaná ket. – Sajnálom. Pengemester! – mondta Fynn. ha meg tudnánk állapítani. amit majd elmesélhetsz a gyerekeidnek. Van viszont valami. Ehelyett félrenézett. hogy milyen nehézségek árán jutottunk el egyáltalán idáig. – Mit érnénk vele? Magad is láttad. akit esetleg fogva tarthatnak a nadrenek. hogy a figyelmetlenség szokássá váljék.. – Azt hittem. de ennél többet nem nyerhetünk. akkor meg kell kísérelnünk. De majd kiderítjük. Kiall? – Nem. . – Te is voltál fiatal. Megértetted? – De ha ott vannak. szóval készülj fel a csalódásra. – Én is azt hittem. és tudta. Csak ne engedd. vagy ez magától jön nálad? – Hagyd békén. és Okashoz fordult. El tudod képzelni. Ehhez nem vagyunk elég er sek. hogy ezt megmondja a Pengemesternek. hogy ezt teszem! – csattant fel Chareos. hogy hová küldték Ravennát. – Fynnek igaza volt: mindannyian voltunk fiatalok. hogy miért törleszkedett hozzád az oroszlán. hova ment. ami rámutatna arra. – A szájában szagmirigyek vannak. Semmiképpen sem tudjuk megmenteni az összes n t. hogy semmi esélyünk nem lenne a menekülésre. – A vadászok mindenfelé ott vannak. – Szerinted Ravenna még ott lesz? – tudakolta Kiall Chareostól. Mégsem tudta rávenni magát. Tudod.

Lucia. ígéretet tettem – vágott vissza Kiall. hogy Talgithirben keressen munkát. a pék lánya mindig kedves volt hozzá. Kiall álma aznap elég zaklatott volt. hiszen már van aranyam. – Majd kiderül – mondta Kiall. hogy lovagként indul útnak. és azután átszáguldani a sztyeppén? De ha meg sem próbálnák. hogy aludjon. Végül Okas ráterelte ket egy tekervényes szarvascsapára. – Tudom. hogy mostanra Ravennát már egy vadember feleségeként vagy halottként látja viszont – feltéve. Juna. és elindult egy alacsony dombgerinc felé. hogy megmentse szerelmét. és megálltak egy nyárfákkal övezett tisztáson. – Lehet. Chareosnak igaza volt. Elképzelte a n t. Neki szintén nem voltak él rokonai. Chareos és a többiek követték oda. hogy ígéretet tettél. Menés. – Amikor a nap felkel. az otthona leégett. közülük sokat még csak nem is igazán ismert. – Ahogy mondtad. Arról álmodozott. ahonnan egy nagy településre . utánad lovagolnak. de addig ne döntsünk.– Tudom. Kiall – folytatta Chareos. De már közel négy hónap telt el azóta. hogy egyáltalán rábukkan. amint az oldalán tér vissza.. akkor Kiall mindörökre hazugnak érezné magát. Ha visszavinné. Mindig is félénk volt a n k társaságában. Gondolatban végigfutott a foglyok nevén: Cascia. Kiall leheveredett. és valószín . Paccus. De most mit kínálhatna a lánynak? Lucia apja meghalt. megölnek és visszaveszik azt. Nem sokkal alkonyat után a csapat útra kelt. eljön a holnap – jelentette ki Chareos. amit eladtak. és az ember igyekszik a lehet legtöbbet megtenni. Miként kísérelhetnének megmenteni húsz vagy még több fiatal n t.. k pedig kikacagták pirulását. de akkor is meggondolatlan ígéret volt. De talán mégis visszavásárolhatom Ravennát. Az egész élet megalkuvás. igyekezve minél mélyebben fekv terepen haladni. oly sokan. Nem becsületes emberekkel fogunk üzletelni. Ott az öregember leszállt a nyeregb l. egy nappal kés bb vagy még korábban. Azután ott volt még Trianis. és valószín leg arra kényszerülne. a látnok unokahúga. hogy mit jelent ez neked. kerülve a láthatár vonalát. amíg nem vagyunk ott. Ami a többi n t illeti. Colia. ostobaság volt. – Még ha el is adnák neked. hogy minden úgy lesz. és elárasztja szerelmével és hálájával. – És igen. de számos gondolat keringett a fejében. hogy elrabolták a lányt. a lánynak nem lenne hol élnie. ahogy mondod.

többiekkel. hogy mit tegyünk. – De ki? – kérdezte Beltzer. bárki legyen is az. ha átadják neked? – Valami ilyesmit – felelte Kiall. Éjfélkor Fynn és én a déli falnál leszünk. Ha úgy gondolom. – Magam megyek – szólt Chareos. én megyek. A Pengemester visszahúzódott a dombtet r l. a kapuk fölött lámpások függtek. – Azt. és egy hosszú csarnokot fogott közre a sánc. – Megmondom a vezérüknek. – Nem látok módot arra. A városkát magas karósánc vette körül. – Hála ezért az isteneknek! – közölte az óriás. a nyílás olyan volt. – És mit mondasz nekik. te ökör! – fortyant fel Chareos.láttak rá. hogy árulás szaga terjeng a leveg ben. – Rohamozzuk meg a várat? – Hallgass már. és egy oldaljáraton keresztül haladtak át a falon. Két asszony éppen rúdra er sített favödröket cipelt a karósánc túlsó végénél. Ha addig nem jelzel. Légy óvatos. hogy ne vegyenek minket észre – tudatta a többiekkel. – Nem – ellenkezett Kiall. – Eddig tetszet s a terv. ha már van bent valaki. fiú? – horkant fel az óriás. Chareos szemügyre vette az épületek elrendezését. – Ez leginkább egy átkozott er d – szólalt meg Beltzer. Talpra szökkent és a lovához sétált. Kiall! Ezek az emberek gyilkosok. hogy megtámadjuk – felelte a Pengemester. a balomat emelem fel. Ha beleegyezik. ha téged elfognak? Nem. Nem sokkal voltak pirkadat után. hogy úgy jussunk be. majd visszatért a többiekhez. A súlyos fémtömböt két küll s fakerék elforgatásával lehetett felemelni a mellvédr l. Az élet semmit nem jelent nekik. Vagy hatvan épületet. hogy a hölgyedért jöttél. jelzek nektek a mellvédr l: felemelem a jobb karomat és intek. és odalépett a többiekhez. A Pengemester figyelme arra irányult. és hogy jobban teszik. és csak kevés városlakó jött–ment. . hadvezér? – vicsorogta Beltzer. minden sarkán egyegy fabástyával. – Nem azért vagyunk itt. Gyorsan kiszórta az aranyat a nyeregtáskáiból. Mi lesz velünk. – És akkor mit vársz. – Kivéve. egyetlen vörösarany gy r t tartva meg. és a városban mászkáló emberek mozgását. hogy vissza akarom vásárolni az elrabolt n ket. akár egy csapórácsos kapu. – Semmi értelme a vezérünket veszélybe sodorni. A mellvédeken rök járkáltak. bemegyünk és megkeresünk.

A lovához lépett. és nyeregbe szállt. – Semmi szükség er szakra. Kiall széttárta a kezét. És a többi? – Elrejtettem. aki alaposan megvizsgálta. egyet. leengedte a vödröt. aki íja húrjára fektetett egy nyílvessz t.. A fiú rámosolygott a Tetovált Emberre. A nap fényesen ragyogott.. Kiall még sosem látta korábban. – Biztosra veszem. mi? Hát én ismerek néhány trükköt. A közelben állt egy kút. Feketébe öltözött magas alak tört át a csoport köré gy lt tömegen. netán kett t. mire Kiall balra ugrott és el rántotta a szablyáját. A kapu feltárult. amikor elindult a f vel borított lejt n a település felé. bárki legyen is az! – Honnan tudod. És most vezessetek a parancsnokhoz. és képtelen volt rávenni magát. – Lássuk az aranyad! – mondta az egyik sudár férfi. és kivette bel le a gy r t. és egy rozsdás vaskanállal vizet mert magának. – Te kurafi! – A férfi felemelte a kardját. barátaim. hogy ez így is van. Izzadság csorgott végig a hátán. A férfi arca sólymot idézett. – Hagyjátok békén! – bömbölte valaki. hogy nem én vagyok az? – vicsorgott a férfi. amit l az emberek mindig eldalolják a titkaikat. Kiallban felszökött a harci kedv. amíg a dolgom végére nem jártam. orra kampósan görbült. arcán cakkos heg húzódott. Veled leszek. sötét és kemény vonásokkal. hogy megöljétek. Csak feltételezem.– Tudom – felelte a legény. hogy n t vegyek. – Kiall alaposan szemügyre vette a beszél t. – Nem tudom. és mozgásra ösztökélte hátasát. Hátasát egy pányvázó cölöp felé irányította. és lassan megfordult: négy r tartott a kút irányába kivont karddal. és a szemeden át nézek. Az ifjú felpillantott az rszemre. mire a férfiak megdermedtek. hogy a vezér nem egy félesz . és nem akarom. Kiall pedig belovagolt. Kiall a zsebébe nyúlt. Azért jöttem ide. – Mi közöd van ehhez? – kérdezte a jövevényt l a kardos fickó. amikor Okas hangja csendült az elméjében. – Elrejtetted. ott leszállt a nyeregb l. – Ismerem ezt az embert. Hallotta. teste szikár volt. mire a legény mosolyogva intett neki. hogy felnézzen az íjászra. hogy emberek közelednek felé. Odadobta az embernek. – Nagyon szép. .

de találkoznom kell vele. A falumbeli asszonyokat idehozták. és t le telhet en igyekezett utánozni Chareos parancsoló hangszínét. hogy rabszolgákat vegyenek. Talán ott megleled a válaszokat. széles és vágott szeme volt. – Akkor hogy lehet. hogy visszaszerezd ket? Milyen nemes tett ez t led! Kár. hogy túl messzire merészkedett. és elhátrált. – Nem rossz egy tanyasi fiútól – mondta. te agyatlan tökfilkó! Soha nem látod meg felkelni a napot. hogy téged. – De te mit keresel erre. Kiall sikátorokon át követte a sudár férfit. Látom. Gyere. és lépett hozzájuk. és boldogan engedelmeskedett. ilyen messze az otthonodtól? – Ha a gróftól jössz. és elsietett. tudva. Harokas? – vicsorgott a kardos férfi. Derekán . Itt van a közelben? – Talán. elviszlek a vezérhez. és megrázta a fejét. és telt ajka. szívesen látnak itt? – Sok furcsa helyen szívesen látnak. – Egyáltalán nem rossz. amikor tokjába csúsztatta kardját. és eredj vissza a mellvédre! – A férfi kipislogta az izzadtságot a szeméb l. Kiall. Itt emelkedett a dombról már látott csarnok. – Te! – lépett a legény Githa elé. ha összeméred velem a pengédet. Mivel az izgalomnak vége szakadt. és elvezette a legényt hátra. és belekortyolt. a tömeg szétoszlott. – Harokas mert egy kanál vizet a vödörb l. – Elég! – bömbölte Kiall. akkor már tudnod kell. – Add vissza a gy r t. Chareos jól kitanított. Githa idegesen nyelt egyet. Harokas elvigyorodott. Az utolsót is eladták hónapokkal ezel tt. Nem nézett Harokasra. – És azért jöttél. Erre mindkét férfi megdermedt. – Miért? – Van egy üzenetem a gróftól. Sötét haját rövidre nyírták. aki után tudakozódtál. Nagyjából háromhavonta nadír keresked k és fejedelmek jönnek ide. hogy már elkéstél. Kiall. – Githa. Harokas belépett az épületbe. aki a gróf embere vagy. Kiall elfojtotta csalódottságát. A barátja vagy? – Nem. Ez csak egy vásárváros. A szaténhuzatú díványról egy n állt fel. Már majdnem négy hónapja kereslek titeket. egy elfüggönyözött részhez.– Miért ütöd azt a hosszú orrod mások dolgába. és szablyát húzott. míg el nem értek egy nagy térre. A jövevény fagyosan elmosolyodott.

– Vásárolni? Az áraink magasak. – Mindig jobb.. – A n bólintott. szerintem . Belenézett a n szemébe.megkötött fekete tunikát viselt. – Bel-azar h seivel lovagolsz? – kérdezte a n . ha az igazat mondod nekem. Kiall – karolt bele a legénybe. – Mit keresel itt? – kérdezte a n Kialltól. akiket szeret.. – Nem hiszem. hogy mennyire szép a n . Kiall pislogott. A n egy kézmozdulattal elbocsátotta Harokast.. A falumból ragadták el. mely csupaszon hagyta hosszú lábait. és látta. – És te lennél az egyik. Egyáltalán nem. ez a lány? – Pusztán azért. – Egy n t keresek. fejét ráhajtva a kék selyemhuzatú párnákra.. A fiú nagy leveg t vett. tudatában annak. mire a fiú megmozdította a lábát. akivel találkozni akartál. Már a gondolattól árulónak érezte magát. akit szeret? . – Örülök. – Igen – válaszolta aztán. és visszasétált vele a díványhoz. teljesült a kívánságod. hogy a kék szembogarat violaszín árnyalja.. és vissza akarom vásárolni. Meg tudod fizetni? – Azt hiszem igen. hogy a n szemébe bámul. íme a vezér. hercegn . hogy egy különleges n t keresek.. hogy távolabb kerüljön t le.. majd elengedve Kiallt. mire fagyos borzongás futott végig a fiún. hogy ez egy bordély!? – csattant fel az asszony. – Mesélj a h sökr l! – Mit mondhatnék neked? Er s emberek. Ebben a pillanatban ráébredt. összehasonlítva az el tte álló asszonnyal. elnyújtózott a kereveten.. – És ugyan miért érdekelné ket. A n túl közel állt meg el tte.. – Félesz ? – tudakolta a n Harokastól. – Ravennának hívják és nagyon szép. – Úgy látod. – Elharapta a szavakat. Milyen magas az ár? – Az attól függ. hazudjon-e. és azon vette észre magát. – Nem. – Nos – szólalt meg Harokas –.. hogy biztonságba juttassák. Csak egy pillanatig habozott. hogy. A legény meghajolt. Úgy értem. és hogy a lány visszakerüljön azokhoz. hogy közben elpirul.. gyönyör – hebegte végezetül.. bátrak. és értenek a háborúskodáshoz. és megpróbált nem bámészkodni. azon tépel dve... hogy.. hogy Ravennát nem lehetne egy pillanatra sem szépnek nevezni. én. Kiall.. – .

. testéhez nyomta testét. Kiall. megbízol bennem? – Szeretnék. A n könnyedén felállt. Kiall. – A legény felállt.. hölgyem. Természetesen igaza volt. és visszacsúsztatta kis t rét a vánkos mögötti rejtekhelyre. de nem ígérek semmit. Amikor megfordult. és átkarolta a vállát. Megköszörülte a torkát. hogy távozzon. meg a lány döntését. – Egy utolsó kérdés. majd bólintott. és keresd meg Harokast! majd gondoskodik az ennivalódról. A n egy darabig a fiút fürkészte. – Nem hibáztatom t. karját a vállaihoz préselte. a n váratlanul megszólalt. és elmesélte Ravenna iránti szerelmét. – Igen vagy nem? Ülj mellém. igen.– Nem. és magyarázd meg! – A fiú leereszkedett a dívány szélére. és sután meghajolt. álmodozó voltam. sem puha érintések titkos találkákon? – Nincsenek. És most menj! .. Én. amit mondtál nekem. A küldetésedr l. A n felült mellette. és érezte. és elmosolyodott. csak ezt a Ravennát kutatjátok? – A teljes igazságot mondtam.. hogy hozzámegy Jarelhez. Úgy kellene lennie. – Remek! Fontolóra vettem. – Mondd csak. Esküszöm. a teljes igazságot mondtad nekem? Csak ezt a lányt. – Nincsenek réten lopott csókok. és odalépett hozzá. a földm veshez. A keze lesiklott Kiall válláról.. Most menj a térre.. – És nincs is más asszonyod? – Nincs. ajka csak néhány hüvelykre volt a legény szájától. hogy a férfi hihessen a szépségben. Vagyis. – Jól teszed. – És te hiszel a szépségben? – Nem – suttogta Kiall. de szintén felelj rá! Sok minden függ t le. hogy a n lába melegen hozzásimul.

bármit jelentsen is ez. – Akkor jelenleg Kiall nem forog veszélyben? – tudakolta Chareos. érdekesnek tartja. – Talán. akkor az. A mosoly lehervadt Okas arcáról. nem? – Itt valami nem stimmel – jelentette ki a Pengemester. Úgy éreztem. Nem err l beszélsz? – szólt közbe Beltzer. – Azt állítja. hogy öljenek meg minket – szólt Chareos. Volt egy pillanat. És azt hiszem. De van még valami más is. – Érdekes találkozó volt – kuncogott az öreg. Akárhogy is.10. De valami visszafogta a kezét. Chareos. hogy semmi jó – dörmögte Beltzer. Van a településen valaki.. hogy ragadozó természet asszony. – És még érdekesebb lesz. – Miért? – kérdezte Chareos. – Nem úgy van az – mondta Okas. – Ki ez a férfi? – Nem férfi. hogy a n megölheti t. – Szerintem a tapasztalatlansága az. és azt mondta Kiallnak. – Nem elég tapasztalt. – Ebben nem vagyok biztos.. ez mentette meg az életét. aki megmentette Kiallt. Harokasnak hívják. Egyértelm . tisztán érzem. – Furcsa. – A n az ágyába akarja rángatni. – Igen – bólintott a Tetovált Ember. nagyon kemény. – Lefogadom. – Kezdek belefáradni az ücsörgésbe – jelentette ki Beltzer. mindenesetre Kiallt. – Van még valami más is. hogy üzenete van számodra a gróftól. Az a n kemény. aki kiküldte a vadászokat. ami életben tartja odalent. Hanem egy n . Pengemester. – De ha ez a n a vezér. hogy beszélni akar veled. és az effélék gyakran vonzónak találják az ártatlanságot. – És a fiú beszélt rólunk? – szisszent fel az óriás. – Beszélt. amikor a fiú a n vel beszélt. – Mit csinál? Miért nem jelez? – Most találkozott a vezérükkel – ült le az óriás mellé Okas. Mindegyik tökr l kérdezgetett. – Nem t kellett volna küldenünk – mondta Maggrig. – Harokas? Nem ismer s a név. – Szóval mit teszünk? . és amikor nagy veszélyben forgott. – Pontosan – felelte Okas.

Annyi szent. Ám ha nemesember. – Tanaki csak az árveréseket felügyeli. Harokas kuncogott. hogy a régens egy évtizeddel ezel tt törvényen kívül helyezte a rabszolga-kereskedelmet. hogy kicsit tanítgassalak. A falud elleni portyát a gróf . – De. hogy a termények hasznot hajtanak. Okos politika volt.. várunk. amikor meghozta új törvényeit. – Nem vagyok az ellensége – felelte Kiall. akkor nem. – Nem tudom. mert te nem.. Nem. Kezded már érteni? – Nem – ismerte el Kiall. akkor igen. Tanaki vezette a portyát? – Nem – felelte Harokas. – Ennyire lassú vagy? Értelmes embernek tartottalak. A nadren fosztogatók innen indulnak mindenfelé a sztyeppre. ez nyilván elfelh zi az értelmedet – hajolt közelebb Harokas. csak más módot találtak annak folytatására. hogy a gróf emberét miért látják itt szívesen... A nemesség gazdagsága általában a földön alapul. hogy. – Tanaki általában nem ilyen kedves az ellenségeivel. és a jobbágytörvényeket is megszüntette. – Igen.– Várunk – közölte a Pengemester. és az élelem olcsó.. de a gothir földek termékenyek. De többé már nem: a nadír invázió árnyékában már nem.. Látnod kellene ezt a helyet a vásárok idején: hatalmas ünnepség zajlik itt. érted még. – A n fegyvereseket küldhet ellenünk – vitázott az óriás. Ha rabszolga vagy jobbágy voltál. Csak nem azt mondod. de mivel érzelmes alkat vagy. – Valóban megteheti – bólintott Chareos. Nem tölt el ez haraggal? Kiall hátrad lt. fiú – mondta Harokas.. az igazi hasznot mindig is a rabszolgák jelentették. és belenézett a sebhelyes férfi fagyos szemébe. és a forró húsleves maradékát is bekanalazta. Azt nyilván tudod. – Nem? – Miért lennék? – A szeretett n t ezen a helyen vonszolták fel az árverés emelvényére. – Ez néz pont kérdése. – Még mindig nem értem.. – Ez azért van. – De mi mégis. amikor és Kiall leültek egy lócás asztalhoz a zsúfolt ebédl ben. hogy miért vagy még életben. De nem látok semmi rosszat abban. – A nemesség sosem hagyott fel a kereskedéssel. A régens ezt nem vette figyelembe. a világ dolgait.

és t le kérünk védelmet. Érezte. Ismét dalokban akarják hallani a nevüket. Köszönet az ételért! Kiall felállt. igaz. Odakint csíp s és üde leveg fogadta. hogy epe tolul a torkába. hogy gondoskodjam arról. hogy épségben jutottál el idáig. amikor tekintetét végighordozta a tájon. – Mi az. hogy kiejted a nevüket. Chareos és a többiek az életüket kockáztatták értem. hogy megtömje a zsebeit? – Nem valami szép világ ez. hogy ne jöjjön a falhoz! Most arra várok. És talán én is undorodom a dologtól. – Jó messzire kerültél a hegyekt l. hogy ill részt kapjon. De nincsenek h sök.hagyta jóvá. Nagyot nyelt. hogy Okas elsodródik mell le. Örömmel látom. körülötte kiguvadt szem nadírok. és belekortyolt a sörbe. amikor még fiatal voltam. – Megdörgölte a szemét. Chellin. hogy élve távozol innen. mire összerezzent. Általában ez az ok önz . – Öregszem. k az elvesztett dics séget. amilyeneket látni akarunk. a let nt fiatalságot akarják visszaszerezni. – Mondd meg Chareosnak.. – Ezt nem hiszem.. és hat kerek k cölöpön állt. De ez a n . vágott szemét. és Ravennáért. A két rszem ügyet sem vetett rá. Az árverés színtere nagy volt. – Mi adózunk neki. és még fog is. és otthagyta az asztalt. de azután elmosolyodott. felkavar. Minden embernek megvan az oka mit miért tesz.. én pedig azért vagyok itt. – Légy óvatos a társaságában! Ölt már korábban is. amint Ravenna ott áll. míg Okas hangja felcsendül a fejében. . akik kívánják t. Elképzelte. hogy ismét találkozhassak Tanakival. – Semmi – felelte Kiall. Vegyük csak a barátaidat! Miért vagy velük? Szerinted érdekli ket Ravenna? Nem. Egy férfi veregette vállon. elhanyagolható. Nem nézett a tábor felé. Volt id . melyet Harokas vett. A haszonból részesedést kap. Kiall érezte. vagy legalábbis nem olyanok. Kiall egy pillanatig nem ismerte fel a köpcös harcost. És már azzal is kisebbíted ket. Felsétált a mellvédre. pedig visszatért a központi térre. – Gondoltam.. – Miért ne? Annak esélye. – Vigyázok... fiú? – Miért mondtad el? Miért? – Harokas vállat vont. csak Tanaki széles. pedig elad minket. amit el tudsz mondani nekünk? – tudakolta a Tetovált Ember. De nem látott mást. ehelyett megvárta. mint te. hogy te vagy az – szólalt meg Chellin. amikor hittem a h sökben.

De az is lehet. tekintve. mi? Számukra a n k semmik. vissza a hosszú csarnokba. Tanaki. és sóhajtott egyet. Hogy vannak a barátaid? – Élnek. Tanaki valahogy összerúgta a port bátyjával. Mint minden álom. a dolgok jól alakulnak közted és a hercegn között. akit valaha is láttam. és elballagott. ha el tte ágyba vihetne. – Nem volt könny . a legkívánatosabb darab. Ma reggel tértünk vissza. Ezúttal fehér vászontunikát viselt.. és megköszörülte a torkát. Kiall. és megvakargatta feketés-ezüstös szakállát. Kedvellek. most is a díványán várta.. – És mit keres itt? – tudakolta Kiall elámulva. akárcsak korábban. Ekkor egy harcos lépett hozzá.A férfi leült egy lócára. hogy elrabolják a lányod? – Chellin bólintott. Lehet. el tudod rendezni nézeteltérésedet a hercegn vel. – Nem sokat tudsz a nadírokról. és akkor nem találkozunk a csatatéren. – Chellin felállt. a lovaknál is kevesebbet érnek. hogy délre indulok. Nem . – Ahol fosztogatók törnek rád. – Nagyon szép n . ami szabadon hagyta combját és lábszárát. A férfiember boldogan halna meg. Veszek egy tanyát. hogy nem. de Kiall még egy órán át ücsörgött a padon. aki ide szám zte. Remélem. – Örülök. Chellin felnevetett. lesz egy családom. és követte t. hogy mennyi embert küldtek ki a megölésükre. Kiall elvörösödött. – Ki tudja? Újra északnak. nem tudtam. – A hercegn vel? – Tanakival. hogy öljelek meg. remélem nem kér arra. a drenai földekre. De ha szerencsés vagy. – Innen merre tartasz? Chellin vállat vont. hogy nem voltál közöttük. – Hívatnak – mondta a férfi. Jungirral. A legény felállt. hogy a nadír királyi család tagja? – Nem. ez sem bírja ki az alaposabb vizsgálódást. de te is hosszú utat tettél meg. – De ott voltam. – Nem csekély tett. Nem tudtad. Belefáradtam ebbe az életbe. – Ö Tenka kán legkisebb gyermeke. – Valóban az. – Igaz.

De azért bennem is van egy kevés. hogy egy csapat h s kelt útra. sem egyéb díszt. – Ez annyira meglep ? – Kezdek hozzáedz dni a meglepetésekhez. hanem beismerve gyöngeséged. – Tudod. Kiall érezte. hogy az a férfi. jobb keze végigsimított a mellén. Csak mondd meg. aki nem is tör dik vele. hogy arca lángol. és engedj utamra! A n egy darabig farkasszemet nézett vele. hogy miként lehet. – Ez soha nem állt szándékunkban. hölgyem! – suttogta és a n felé fordult.. Tudod. Mondd csak. a n felállt. hogy bosszút álljon a fosztogatásért. Ezzel a döntést a kezembe adtad. hogy embereket küldtem ki. hogy miért ne ölesselek meg? – Ok nélkül is ölsz? – tudakolta a legény. – Nem vagyok benne biztos. – És elgondolkoztam azon – folytatta Tanaki búgó és elréved hangon –. jókép . hogy megteszem.viselt sem ékszert. csak széles fekete övén egy ezüstcsatot. – Üdvözöllek az otthonomban. hercegn . karját a fiú vállára téve. Amikor a legény belépett. és érezte az arcát és nyakát cirógató meleg leheletet. – Ajka megérintette a fiú nyakát. hol van a lány. – Azért tettem. Kiall! De ne akard tudni. Kiall! Ülj le és beszélgess velem! – Mir l beszéljek. hogy öljenek meg téged? – Igen – suttogta a legény. bízz bennem.. – És akkor rábukkanok egy sudár.. hogy elutasítottál. és lesiklott a feszes hasizmokon. szinte szeretettel mondom ezt. és alig kap leveg t. Ma reggel arra kértelek. – Néha – érkezett a válasz. hogy a szépségedet. ennyit kockáztat. hogy megöljetek. Azt hittem. – Ne játszadozz velem. önbecsülés. A fiú ujjai összeszorultak a csuklóján. Jól van hát. aki olyan n t keres. és most újra erre kérlek. segítesz megtalálni Ravennát? A n kézen fogta. Mindössze adj valami nyomós okot arra. hol van Ravenna. ellenállhatatlannak találom. és a díványhoz vezette. ártatlan ifjúra. és térj vissza az otthonodba! . És ez a férfi felkelti a kíváncsiságom. hölgyem? – Egy apróságról. azért jöttök. – Keze még lejjebb szánkázott. ahol leült mellé. aki sosem ismerte a szerelmet. majd elhúzódott. Hagyj fel ezzel a küldetéssel.. és nem er vel tetted. – Mennyire örömteli. mert úgy hallottam.

Ravennát. – Amint látod – mondta a n kedvesen –. semmi értelme ennek a küldetésnek. és gyengéden belecsókolt a tenyerébe. és megcsóválta a fejét. az elérhetetlen szépségr l sz tt álom. – Akkor úgy lesz. és elmosolyodott. A fiú meghajolt. – A szavak késként döftek Kiallba. Onnan pedig átszállították a sztyeppén Ulrickham városába. – Mégis meg kell próbálnom. ahogy lennie kell. de Maggrignak . miért. – Nem értelek. A legény felemelte a n kezét. Kiall megállította hátasát. hogy azután megrántsa a kantárt. – Odamegyek. hanem miattad. Beltzer és Okas a tisztáson üldögélt. de végül csak bólintott. És még ha az életébe kerül is. – Nem mondhatom el. Harokas vágtázva érte be. nem akadályozlak meg benne. ajándékként egy másik férfinak. számos gondolat járt a fejében. és hatalmas szomorúság öntötte el. És a barátaid is. és lehorgasztotta a fejét. és megfordult a nyeregben. mintha a n mondani akarna valamit. uram. – Veled tarthatok? – kérdezte. – Jungir kánhoz került. És mindez semmiért. egy Kubáj nevezet férfi vásárolta meg. de nem Jungir miatt. De ha találkozni akarsz Chareosszal. Patadobogást hallott. aki erre behunyta szemét. vágtába ugratta. Kiall megsarkantyúzta lovát. és hátasa vadul fújtatott. Valamelyik közeli városba küldték. És még ha sikerülne is. hölgyem. Senki sem juthat be a kán háremébe. De mit tehetett volna? ígéretet tett. mire elérte a dombtet t. Ulrickham er dváros. és menekülhet el onnan az egyik hitvesével. hogy soha nem szerette Ravennát: a lány csak egy kamasz álma volt. Bocsáss meg! Megkapom az engedélyt a távozásra? Egy pillanatra úgy t nt. hová tudnál bújni a bosszúja el l? Jungir a nagykán. Chareos. – Nem vágyom a társaságodra. Hol lennél biztonságban t le és a sámánjaitól? Kiall a n re nézett. megtartja a szavát.– Nem tehetem. – A lányt. Most már tudta. Harokas nyugodtabb tempóban követte. és megtalálom t. És ez a küldetés valahogy most még rosszabb. De mondd el nekem! – Tanaki felült. A legény felállt. – Beérem ennyivel – felelte Harokas. és kisétált a teremb l. – Meg fogsz halni. félmillió ember vár a parancsára. Amikor kilovagolt a városból.

bár az születése okozta a lány anyjának. – Már régóta kereslek. Chareos – mosolyodott el Harokas. egy álmot hajszolt. Chareos! Csak egy szavadba kerül! – Fynn bukkant el a bozótosból. – Ez minden. és nézte. Fagyos szél lebegtette meg a súlyos függönyöket. és azon töprengek. Összehúzta a szemét. hogy a gróf ily megbocsátó lenne – mondta a Pengemester –.és Fynn-nek nyoma sem volt. és nekiállt mesélni Chareosnak Ravennáról. Töltött magának egy kupa bort. Kiall leszállt a lováról. Üzenetet hoztam a gróftól. Harokas lesiklott a nyeregb l. ahogy az ifjú elhagyja a termet. szikár harcost. Vegyes érzelmek dúltak benne. És nem hiszem. Az ifjú a szerelmet kereste. Renyának a halálát. – Pengemester! – kiáltotta. és ívben hátrahajlította törzsét. Eltöröltek ellened minden vádat. ha nálad különbek beszélnek! Az óriás talpra lökte magát és kuncogott. és belekortyolt. látta halvány félmosolyát. A n megborzongott. és szívesen látnak Talgithir városában. Tenka kán minden szeretetét egyetlen lányának tartogatta. ha ezt megnézed: egy nadír harcosokból álló sereg tart a város felé. mintha csak egy tökéletes virágra bukkant volna egy pöcegödör peremén. míg a fiainak meg kellett küzdenie egyetlen kedves szóért. – Hadd törjem ki a nyakát. – Ez minden? – tudakolta Chareos fagyosan. . és tekintete rátapadt a legényt követ lovasra. te hájas ökör! – fortyant fel a sólyomkép férfi. És most el jönnének az íjászok? – Nehezen hiszem. – Szerintem meg kellene ölnünk– szólalt meg Beltzer. – Jobb. és ismét maga elé képzelte a sudár. – Nem tetszik a pofázmánya. majd felállt. – Hiányzol. hogy csak látogatóba jöttek. Kiall ártatlansága egyszerre volt vonzó és meghökkent . Lehetséges lenne. Salida kapitány beszámolt róla. – Tudom – mondta. – És hallgass. de a Pengemester csendre intette. Tanaki nézte. Tanaki volt apja kedvence. hogy milyen bátran segítettél neki Tavernavárosban. apa – mondta. – A világ tartogat még neked néhány durva meglepetést – suttogta maga elé. amint az meglágyítja kegyetlen vonású arcát. miért küldene egy harcost a keresésemre. feje fölé emelte mindkét karját. és simított végig csupasz lábán. hogy te igazából orgyilkos vagy? – Minden lehetséges. – Nekem sem tetszik a te pofázmányod. és meghajolt Chareos felé. amikor kisétált a nappaliba.

és feleségül veszi majd fivére valamelyik hadvezére. az újfajta piac fellendült. mert a magja nem volt er s. A n ráébredt. Nem számított. mint a gyík b re. Az árak megszilárdultak. amikor eszébe jutott utolsó találkozója Jungirral. Jungir kán magja terméketlen volt. Tanaki a gyomrára szorította a kezét. aki gyerekkorát a meghódított népek gazdagságától körülvéve töltötte. Érintése olyan volt. hogy megölesse. és hatalmas hasznot hajtott. ahogy utoljára látta. Tanaki tudta. Emellett nem volt olyan központi hely. és egy éven belül hangolt össze minden portyát a gothir területeken. Jungirra gondolt. szajha. hogy milyen furcsa.vagy dicséretnek felfogható biccentésért is. hogy mennyire nagy volt a hadvezérek nyomása. de a nadírok szemében így is gyanús maradt. A kereskedés azonban lefoglalta fürge elméjét. Cudájhoz nem! Kilökte a férfit gondolatai közül. Az arany sem sokat jelentett Tanakinak. leszámítva az alkohol kábító élvezetét. amit l elöntötte az undor. A n legid sebb fivérére. egy napon látni fogom még. de a kán hadvezérei soha nem fogadták volna el Tenka kán vérvonalának teljes kiirtását. ami az alacsony árú.. Cudáj arca merült fel lelki szemei el tt. és Jungirra gondolt. mint négy hónapjába került a vásárváros kialakítása. és az ágyába cipelt ifjak sorát. hogy . Tanaki visszakerülhet a kegyeibe. amikor Jungir egyre kétségbeesettebb lesz. tudott küzdeni kopjával és karddal. amint ott ül a trónján és rámered: „Biztonságban vagy. Mennyire vágyott a fiú apja elismerésére! És most Jungir volt a kán. És talán egy napon. Tanaki többi fivérét meggyilkolták. Elmosolyodott. hozzá nem! Hozzá soha. Tanaki kuncogott. Ezen a vidéken kevés öröm rejlett. és meg lehetett volna szabni az árakat. Tanakinak kevesebb. hogy eljön az id . hogy megfoganna. Érd meg ezt a napot. Szegény Jungir! Meg tudta ülni a legvadabb lovat is. a kopár déli pusztaságban. amint megalázkodsz.. De tudd meg. a n pedig úgy élte életét. és ahogy azt mindenki tudta. és elterelte figyelmét Jungir kán bosszújától. és éjfekete szemének emlékét l a n megborzongott. Negyven hitveséb l egy sem fogant meg. Tanaki!" Így hát a halál helyett szám zetés várt rá itt. Nem. zsúfolt piacok és a teljes áruhiány között ingadozott. ahol a rabszolgákat árverésre lehetett volna bocsátani. Az életbe beleunva felfigyelt a gazdaságtalan rabszolga-kereskedelemre. legalábbis most. A férfi holtan akarta látni. amikor Jungir elég er snek érzi magát ahhoz. De hamarosan ezek az örömforrások is megfakultak. Kétsége sem volt afel l. hogy várta az elkerülhetetlent.

és olyan képzésben részesítette ket. de elég lett volna egyetlen parancs. – Kellemes lenne felfalni az ártatlanságod – mosolyodott el. – Zárva van a kapu? – Zárva. a nyers. hölgyem. vulkáni erej . hát meggy lölte mindazt. – Nadír harcosok! A n elélépett. hogy forduljanak. ezüst mellvértjüket pedig arannyal szegték. Többé egyetlen férfi sem birtokolja t. és mivel nem sikerült kivívnia. és száguldó ékben rohamozzanak. nem lenne az – döbbent rá aztán szomorúan. hegyes ezüstsisakjukat farkasb r szegélyezte. És Cudáj vezeti ket. háromszáznál is többen voltak. hogy lám. eljött a nap. hercegn . feltáratlan. de k háromszázan vannak. egyesítette a törzseket. amint végigrohant a termen. Az arca felderengett elméjében. és ezzel a birtoklással nem adja el saját lelkét. Tanaki elhúzott egy bársonyfüggönyt. és felnyitotta annak súlyos fedelét. és arca ellágyult. hogy kiszárad a szája. hölgyem. Láthatóan nem alakzatban lovagoltak. Felizzott benne a harag. – Meghódította szinte az egész világot. Jungir – suttogta. Tanaki egy sötét tölgyfa ládához lépett. és kinézett a keskeny ablakon. melyen két rövidkard függött. és a falhoz ment. Mit sem tör dve Chellinnel. amilyet a nadírok . Hihetetlenül fegyelmezettek voltak: Tenka kán negyedszázaddal ezel tt állíttatta fel a királyi gárdát. Kivett bel le egy széles övet. hogy mi hajtotta t! Jungir apja szeretetére vágyott. – Hercegn ! Hercegn ! – kiabálta Chellin. – De nem a Királyi Farkasok. De hiszen olyan könny volt megérteni. a szelek szárnyán a hegyek fölött repül sast. – Nem harcolhatunk velük. vagy három csapatra váljanak. mi pedig még ötvenen sem. Miért jöttek? A n vállat vont. – Mindig akadnak a közelben nadír harcosok. Többé nem látja meg a kék eget. És látta benne a szenvedélyt is. És közülünk is a legtöbben elfutnak majd. Mi maradt neked? Szegény Jungir! Szegény terméketlen Jungir! Gondolatai az ifjú Kiallra terel dtek. – Hogyan? – tudakolta. kisétált a teremb l. – Tanaki érezte.mégsem gy lölte meg ezért a fivérét. amit apja szeretett. és várakozó szenvedélyt. Arra gondolt. – Nem. és onnan nézte a kán Farkasainak közeledtét. ha lesz rá módjuk. a kedves szürke szempár az acélos csillogással. és nem felelt. – Semmit nem hagyott neked. megalapította a birodalmat. a feljárón felbaktatott a mellvédre. Ahogy Chellin mondta.

– Fogd be azt a mocskos pofádat! – dörrent rá Chellin. amint életben maradsz. de Chellin nem moccant. szajha! – kiabált vissza Cudáj. ahol perbe fognak! Tanakiban felhorgadt a harag. – Mit akartok itt? – kiáltott oda Tanaki. ha valakit felvettek a Farkasok soraiba.még sosem láttak. – Háromszáz harcosom van itt. – Mi tegyünk? – kérdezte egyikük. hogy lássam. hogy milyen nyugodt a hangja. A nadírok közepén ott lovagolt Cudáj. akit egy kehes kecske szoptatott? Cudáj kuncogott. – Azért jöttek. hogy végezzenek velem – felelte Tanaki. – Minket is meg fognak ölni? – kérdezte egy nagydarab harcos. Az utazás hatvan napig tart majd. – Nem tudod megállítani ket. majd káromkodott egyet és a lováért rohant. és a farkasfejt l domborodó mellvértet. – Milyen jogon hívod te a nagykán lányát szajhának. A férfi felemelte a kezét. hercegn . és t is meglepte. – Téged akarunk. amíg van bennem élet! A n elmosolyodott. akit itt találnak. De add meg az örömet. hogy naponta öten lelik örömüket azokban az élvezetekben. melyeket olyan . hogy elfogjanak. a páratlan harcos. de igyekezett lehiggadni. A nadírok mostanra közel értek már. és a vaskapun át induljatok! Méghozzá gyorsan! Mindenkit megölnek. Emberek gy ltek Tanaki köré. – Nem hagyom. Mindegyikük használni fogja a testedet miel tt Ulrickhamba érünk. és megérintette az öreg harcos szakállas arcát. – Ulrickhamba hurcolunk. – Miért vannak itt? – tudakolta egy másik. Tanaki csendre intette ket. – Néhányan lerohantak a mellvédr l. A törzsek között még mindig nagy megbecsülésnek örvendett. az egyedülálló hadvezér. te. Chellin! Menj! A férfi egy pillanatig csak állt. Minden száz jelentkez közül csak egy kapta meg a sisakot. és Tanaki tisztán ki tudta venni vezérük arcát. – Fogjátok a lovaitokat. mintha csak portyára indulnának. Cudáj mosolygott. mire a lovasok legyez alakban szétterültek mellette. és még az én egyszer elmém is azt mondatja velem.

és gyorsan elkezdtek felmászni a falon. Négyen indultak. Bizonyos. de ne várj túl nagy támogatást a többi kántól. köteleket vetve a sáncfal hegyes oszlopaira. – Hazudsz! Jungir terméketlen. vagy menjünk be érted? – ordított fel Cudáj. majd visszafordult. amint lenyúzzák a b rt arról az ocsmány testedr l! A férfi széttárta a kezét. A hercegn felugrott. megpördült. Amikor megjelentek a többiek is. hogy útját állják. az el bb vetne véget az életének. Tanaki el húzta mindkét kardját. És minden el jel arra utal.b kez en osztogattál a külhoniaknak és a téged körülvev söpredéknek. A kán egyik felesége terhes. Gondolj bele. Tanaki! Ezt te is tudod. pedig megrohanta ket. Jungir nagyúr hamarosan örököse születését fogja ünnepelni. hercegn . . hogy nem akarsz elszenvedni efféle megaláztatást. Onnan továbbszökkent. – Miért nem jössz te magad? Cudáj nevetett. és szúrva. Az els ként feljutó férfi feltépett torokkal halt meg. hogy miként bántál velem. – Én sosem hazudok. megélem. És ha valami csoda folytán mégis. Egyetlen férfi sem juthatott be abba az er dítménybe. a n ezüstpengéir l vér csöpögött alá. még miel tt fékezhette volna magát. megölt egy férfit a nyakára mért visszakezes vágással. fallal körülvett palotában vigyázták. hercegn ! Háromszáz ember! – Miért figyelmeztetsz el re. – Akkor volt egy szeret je! – csattant fel a n . – Gyertek be! – rikkantotta Tanaki. A második átszúrt tüd vel bukott el. nemdebár? Nem. Cudáj. mire húsz lovas rohant a falhoz. A kán ágyasait és hitveseit az eunuchok rizte. – Kijössz hát. A nadírok jobbról és balról is megindultak felé. hogy aki a nagykán véréb l való. – Ahogy akarod. minthogy ez megessen vele! Tanaki minden félelme dacára felkacagott. te mocskos szájú kurafi? – Mert lehetséges. – Az én nagyra becsült fivérem ezt szeretné. És amikor a hadvezérek majd meghallják. de a n bekanyarodott egy sikátorba. hogy fia lesz. de csüggedés kerítette hatalmába. majd leugrott a mellvédr l a búzászsákokkal megrakott szekérre. Tanaki kivárt. és rohanni kezdett a hosszú csarnok felé. vágva tört át vonalukon. az ágyasok között megbúvó tucatnyi kém azonnal tudatta volna a kánnal. Amikor a nadírok leugráltak lovaikról. és intett. és várt. hogy lássam. Hat harcos bukkant el . Gyere ide és fogj el! Túl fogom élni.

Úgyhogy most az gyengéd gondoskodásukra hagylak. . és látta. A hadvezér kisétált a napsütésbe. Hosszú ideje várt már erre a pillanatra: négy év telt el azóta. Úgy sejtem.. és részben átvágta az egyik férfi karját. és rettenetes szédülés tört rá. felrepítve a hegyre. A sikolyokat magával sodorta a szél. A hadvezér arra gondolt. Most már férfiak fogták teljesen körül. hogy a g gös Tanaki hercegn el ször visszautasította házassági ajánlatát. Cudáj hagyta. hogy mosoly kússzon az arcára. nocsak. Majd a n felsikoltott.. és meztelenül a szalmatörekes padlóra hajították. amint a férfiak kioldják nyersb r övüket. A kardja megvillant. elnyújtott. Milyen furcsa. Ismét felhangzott a sikoly. de túlságosan ne gyötörjétek meg! Még rengetegen várnak rá. Forgott vele a világ. Egy ököl csattant a koponyáján.A mellvéden egy harcos térdelt. kardját pedig kitépték a markából. mit m velnek vele? – szólalt meg Kiall. amit l térdre rogyott. Alig néhány hónappal ezel tt adott neki még egy esélyt. hogy inkább állaté ez. Hát most már nem t nünk hercegn nek – hallotta meg Cudáj jeges és gúnyos hangját. Valami ott belül megremegett és eltört. és elengedte – egy kis kerek k csattant Tanaki halántékának. A n megpróbált felállni.. aki hátratántorodott. a hercegn megpördült. hercegn . Tanaki bedagadt szemén át felnézett. Egy férfi rohant rá. – Meger szakolják. de ez a tizenkét harcos legalább megvívott érted. semmint emberé. Most megpörgette fegyverét a feje felett. Bevonszólták a cs r mélyére. A n majdnem elesett. és látta a kéjvágyat az arcukon. Két újabb nadír harcos bukkant fel. A penge belefúródott a harcos mellébe. és visszalökte. de rájuk vetette magát. és a fegyver után kapkodott. hogy milyen mély is az gy lölete. hogy ennyi gyötr dés fér bele egy olyan hangba. És most a n lassan kezdi majd felfogni. és letépték róla a ruháit. amiben nincsenek is szavak. hallgatva a férfiak morranásait és az egykor oly büszke hercegn elhaló nyögéseit. de egy talp az arcába lépett. éles sivítással. – Nocsak.. és elhajította jobbkezes kardját. ahol egy darabig még álldogált. A n megtántorodott. – Magasságos istenek. kezében parittyával. Újabb parittyak süvített el Tanaki mellett. és majdnem elesett. Lebukott és támolyogva befutott egy cs rbe. Könnyek futottak végig az arcán. – Amit a nadírok mindig is tesznek – sziszegte Beltzer. – Naponta öt embert mondtam. hogy nem sokkal ezután megölik majd. hátát nekivetve az ajtónak. Az arcába kétszer beleöklöztek. – Sikoltozzon egy kicsit – mondta Cudáj –.

– Tennünk kell valamit! – ugrott talpra Kiall. barátom. hogy nagy király lesz bel le. Most már a nadírok királynéját próbáljátok meg elrabolni. Jungir húga. a Bronzgróf vérvonalából származik majd. Nadír kánként seregeivel végigsöpör a világon. – Koraszülött lesz. A csillagok azt mutatják. – így már nem folytathatjuk a dolgot. Jungir megtette t a Farkasok kianjának. – Miért nem nyergelünk fel. és most az... – Több van ebben a küldetésben. A lányt. A kán az ágyába vitte. – Szerinted meg kellene rohamoznunk ket? – Nem. – Hogy érted ezt? – tudakolta Chareos. küldetésnek. és visszarántotta. mint amit te látsz benne. Ravennát Jungir kánnak adták el. hogy megmentsünk egy tanyasi fruskát – közölte Beltzer. barátom. – A gyermek – felelte a Tetovált Ember. Beltzer nevetésben tört ki. De a n része ennek a. tizenkét hét múlva világra jön. Harcos lesz és államférfi. így ismeri a palotát. és rohamozzuk meg mind a háromszázat? N j már fel. És most már látom ket. aki visel s a gyermekkel.. A Tetovált Ember megdörgölte a szemét. – Jó test n volt. Tenka kán. – Kiallnak igaza van – szólat meg Okas szelíden. és Regnak. – Azért vagyunk itt. Nagy segítségünkre lesz – közölte Okas. vagyis a királynénak.. amikor majd az egész nadír seregre rontunk! – Az a n ott lent Tenka kán lánya. . Ulric. rültség még csak elgondolkodni is rajta. Ez jó gyakorlat lesz arra. – Ez egyre jobb és jobb lesz. aki valaha is élt. Kiall! Neki vége. Tenka kán szellemét? Mindez egy nagyobb egész része. Az óriás leesett állal fordult felé. Ebben az esetben tényleg meg kellene rohamoznunk ket. Pengemester Chareos – folytatta a Tetovált Ember. – Többé már nem – felelte Okas. Érzem.– Milyen kár! – jegyezte meg Harokas. Az összes szál egybefut. – Sokkal több. – Összeáll a kép. Tudom. – Jó ötlet! – bólintott Beltzer. talán a legnagyobb. – Segítségünkre? – kérdezte Chareos. Hát nem látod a bel-azari álmot. Chareos megragadta az övét. – Miféle része? – térdelt le Okas mellé Fynn.

– Veletek tartok – közölte Harokas. Chareos? – Egyáltalán nem. és megrázta a fejét. – Ó. hogy egyszerre csak egyet lépjünk? El ször azt találjuk ki. hogy folytatnotok kellene ez a küldetést. – A nadírok kezében egy fogoly haldoklása akár tucatnyi napig is eltarthat. ez minden? – vicsorogta az óriás. Mert én leszek. Akkor már csak annyit kell tennünk. De maradj el ttem.– Azt mondod. és minden egyes nap fájdalmasabb. hogyan menthetnénk meg Tanakit. és felcipelte az árverés színpadára. És te azt akarod. akkor erre ma éjjel nyílik a legnagyobb esélyünk. – Igazad van. Javasolhatnám. hogyan tovább. túlságosan lehengerl . F leg. Én azt mondom. – Te aztán meg tudod nyugtatni az embert! – horkant fel Beltzer. odabent mindenkit megölünk. – Nem. így tizenheten maradtak a településen. Nem bánod. Ezután a megtört testet két férfi felnyalábolta. megmásszuk a falat. hogy meg kellene ölnünk a csecsem t? – tudakolta Beltzer. A hadvezér és négy embere besétált a hosszú csarnokba.. – És én azt is tudom. ki fogja cipelni a lotyót. amivel kiragadhatunk egy hercegn t a nadír nép háromszáz legádázabb harcosának fogságából? No. ahol átfektették a fenti tönkön. és tekintete a városon túli lovasokat kereste. belopózunk. A nadír harcosok kivonszolták Tanakit a szabad térre. hogy visszalopunk vagy visszaveszünk egy falusi fruskát. – Többé már nem arról van szó. Chareos lesütötte a szemét. Ez az egész túlságosan. hát miért is ne? Hiszen hányféleképpen halhat meg egy ember? – Még csak el se akarj gondolkodni ezen! – szólalt meg most Harokas. Harokas! Chareos a domboldalon térdelt. nemde? – Pontosan – ismerte el Fynn. hogy gondoljunk ki egy olyan tervet. amikor a nap alkonyba fúlt.. – Hatan vagyunk egy idegen földön. Túl sokan. hogy lejutunk oda. Chareos. mint az el z volt. Azután eldönthetjük. Chareos felsóhajtott.. – Eléggé kedvelem a n t.. ha a közeledben maradok. – Mindannyiunk halálához – jelentette ki Chareos. és tüzeket gyújtottak. ha a f er a falakon kívül ver tábort. – Lemegy a nap – mondta Fynn. és kihozzuk a lányt. és meglátni. akik a szabad ég alatt vertek tábort. akár egy bábut. . hogy hova vezet. – Ha le akarjuk hozni a lányt. Mi most már a nadírok királynéjáról beszélünk! – Hadd szóljak én is! – mondta Kiall halkan. és meztelén testét a tér porába lökték.

– Számíthatnál a szavazatomra – vallotta be Fynn. – Szerinted én a háború istene vagyok. és rámutatott a holdfényben fürd városra. . feltehet en anélkül. ha egy újabb nadír kán születik? Lepillantott az árverés tönkjére fektetett mozdulatlan. Le tudunk gy zni háromszázat? Erre még te is tudod a választ.. ahol a meztelen Tanakit kikötötték az árverés tönkjéhez. és elfejtenénk ezt a badarságot – préselt ki magából egy mosolyt Chareos. mire gondol. – Menj innen. Kiall? Le tudunk jutni. majd némán leült mellé. Így a kint lev többi harcos fel fog riadni. Meg tudjuk ezt tenni néma csendben? Nem. hogy jobban tennénk. – Mi ez az rület? Az az asszony semmit sem jelent nekem. de ez nem rossz dolog. A vadász szenvtelen arccal hallgatta végig. de láttuk a szenvedéseit. ha mind hazamennénk. barátom. és a hold fényesen ragyogott. hogy legy zzük mind a tizenhetet. fehér alakra és a rámászó férfiakra. Chareos a sápadt ifjúhoz fordult.. – Az lesz. Éppen olyan naivnak és érzelg snek t nök. – Ez az egyetlen mód? – kérdezte végül. és hagyj gondolkodni! Az ég besötétedett.Kiall hozott a Pengemesternek szárított húsból és gyümölcsb l álló estebédet. – Ha el tudsz állni jobb tervvel. – Akkor mit tanácsolsz? – Nem tudom. és felvázolta neki. nekem az is megteszi – felelte Chareos. Fynn megvonta a vállát. Mit keresek én itt? – t n dött magában Chareos. De akkor még mindig tizenheten lesznek hét ellen. majd elvetette ket. – Nem is ismerjük t – mondta a vadász szelíden. Osztom a nézeteidet. Egyik gondolat a másik után villant át a Pengemester agyán: megvizsgálta. Ennek a küldetésnek nincs következménye. – Nem. Tegyük fel. fiú! – csattant fel Chareos. valóban nem. hat ellen. mint Kiall? – Igen. Pengemester. hogy észrevennének minket. A gonosszal soha nem lehet szembeszállni. Végül magához hívta Fynnt. – De miért nem tesszük? A másik megrántotta a vállát. felboncolta. – Van valami terved? – suttogta Kiall. – Azt mondom. aki nem harcos. ha a jó emberek nem tesznek semmit. Mit számít az a világnak ezer év múlva. amit mondasz. ha leszámítod Okast.

de semmi olyat nem érünk el.– Akkor hát mindketten bolondok vagyunk – jelentette ki Chareos. . amikor Fynn és Maggrig kilovagolt a táborból. lehunyt szemmel. gomolyogva fonva körül a szabad tér felé haladó négy harcost. és ezúttal szinte volt a mosolya. Fynn kinyújtotta a kezét. amit a világ megérthetne – mondta Fynn. Kiall és Beltzer lassan megindult lefelé a lejt n a karósáncos város felé. – Csak hát a világ nem számít – állt fel Chareos. – Valóban nem – felelte. Harokas. a Pengemester pedig megragadta. mire köd szállt fel a f b l. – Gy zünk vagy veszítünk. – Jó dolog ezt tudni. Chareos. Okas az erd ben maradt: keresztbe tett lábbal ült. Lágy kántálásba kezdett. Már majdnem éjfélre járt.

A város mögül vágtató lovak patáinak hangja dübörgött fel. Vállán és nyakán kidagadtak az izmok. – És most? – suttogta az óriás. a kapu megcsikordult és egy hüvelyknyit megemelkedett. A táborban eluralkodott a káosz. A nadírok saját lovaik felé rohantak. A két férfi felsietett a mellvéd lépcs jén – rszemek nem voltak sehol. Harokas és Chareos is besegítettek. A vasrácsozat négy láb széles volt és hét láb magas. – Ez elég – sziszegte a legény. keresztül a ködön. és a rés alatt áthengeredve talpra állt Kiall mellett. Beltzer Kiall kezébe nyomta a bárdját. hogy felnyergeljék lovukat. Segédtisztjéhez fordult. ahol éppen az óriás szuszakolta át magát. Majd gyorsan visszatértek a kapuhoz. – Felemeljük. nyomában Harokasszal. így a kapu egy lábbal feljebb került. és rohantak. Fynn megfordította lovát. . Chareos lebukott. A tábor túlfelér l vad rikoltás csapott fel. A városban Cudáj kirohant a csarnokból. csillogva a holdfényben. s nyilat küldött az egyik férfi torkába. amint katonái két csapatra válva üldöz be veszik a támadókat. A Pengemester Beltzerhez fordult. és Maggrig vágtatott el . nyomában harcosok pattantak fel takaróikból. ahogy a harcosok el rántották kardjukat. és elszáguldott dél felé. és megragadta a legalsó rudat. lefelé a dombról. és a hátára fekve átcsusszant a kapu alatt. Chareos elérte a karósánc hátsó falát és meglelte a vas csapórácsot. és tehermentesítve Beltzert. és megállította. feldúlva két tüzet. A legény és a Pengemester elforgatták a kapu fölötti kereket. – És most várunk – suttogta Chareos. és felkaptatott a mellvédre. A köd szellemtakaróként gomolygott el . Vessz t fektetett rövid vadászíjának húrjára. Fynn lel tt még egy embert. ahonnan láthatta. Fynn egyenesen belovagolt a nadír táborba. megfeszítve a kötelet. aki a nyomában érkezett. ahogy nyomni kezdte felfelé. Ahogy a lova eldübörgött. majd vágtába ugratta lovát. Néhány perccel kés bb a tábor elhagyatottan állt. Beltzer odalépett mellé.11. – Így tudod tartani? Az óriás felmordult.

Harokas kése ekkor fúródott a mellébe. és a férfi ágyékába mártotta kardját. de kilopakodott a nyílt terepre. Beltzer vágódott soraikba. A negyedik nadír megpróbált elfutni. Kiall nem hallotta. Chareos elintézett két Farkast. Az egyik asztal körül négy nadír tiszt ült és kockázott. majd arra is fordul. bárdja két férfival végzett. de épp hogy elérték az emelvényt. még miel tt azok felpattanhattak volna. Cudáj szeme elkerekedett. Az egyik kard felhasította a b rt a felkarján. Chareos és Harokas a nyomában jött. A férfi az ajtóba lépett. Chareos és Beltzer bemásztak a hosszú csarnok hátuljának ablakán. és el is érte az ajtót. ajka felhasadt. kifelé. mi történik ott! A férfi a lovához szaladt. A harcosok megindultak. mir l beszélgetnek. és látta. megoldotta övét. ahol Tanaki hevert eszméletlenül. A szeme sötéten bedagadt. és tudd meg. Chareos berobbant a terembe. kaszáló és suhogó csatabárddal. Pengéjét éppen id ben rántotta ki. feltépve azt. és felmászott az árverés emelvényére. – Ez még mindig a ti napotok – mondta nekik a vezérük. karddal a kezükben. A többiek kurjongattak. A hercegn felnyögött. – Farkasok. és felnyársalta a nadírt. Kiall leugrott az emelvényr l. Három férfi rohant be a térre. – Kapjátok el! – bömbölte a hadvezér. hogy az egyik nadír harcos Tanakira mutogat. és átvágta a n csuklóját összefogó köteleket. ahol letérdelt Tanaki mellé. . Harokas lebukott egy vad suhintás el l. majd pördült. de máris felpattant. Beltzer mögötte lendült támadásra.– Gyerünk. és leengedte a padlóra. teste vérzett és váraláfutások borították. Odakint Kiall az árnyékokban maradva osont az árverés tönkje felé. A tömb mögé rejt zött. kardja átvágta a legközelebbi férfi torkát. Kiall felpattant. és a földre taszította ket. és letolta nadrágját. hozzám! – rikoltotta. A férfiak felsiettek a mellvédre. hogy egyikük felnevet. amikor megérezte az érintést. nyeregbe pattant. megragadta a tetemet. s beljebb lopóztak. és a legény hallotta. mire a cs rb l kilencen rohantak el . ahol Cudáj figyelte az üldözést. hogy hárítsa egy másik harcos támadását. Kiall összeszorított fogakkal várt. – Többet ne! – könyörgött. mire a legény lebukott két vizeshordó mögé és várt. és kivágtatott a kapun. A mellvéden álló férfiak lejöttek a térre. A férfi felmászott az emelvényre. hogy segítsen Harokasnak. rávet dött három emberre. és pengéje lesújtott az alatta fekv férfira. és Cudájra néztek.

az utat az emelked talaj mutatta. Okas még mindig a f ben gubbasztott. Hallották a nadírok kiáltásait. A lovasok anyagtalannak t ntek. – Már nem vagyok olyan fiatal. – Hozzátok a lányt! – kiáltotta a Pengemester. Cudáj végigrohant a mellvéden. Chareos felállt. ritmikus hangon. Lassan haladtak. de a Pengemester megmarkolta a karját. ezúttal mély. de kinyitotta a szemét. Ahogy az egykori szerzetes felfelé vezette ket az emelked n. Lassan ellovagoltak a kis csapat mellett. Beltzer alaposan szemügyre vette: az öreg fájdalmasan sovány volt. bukfenccel gördülve ki az esést. Megragadta az egyik ló kantárját. Bármilyen mágiát gyakorolt is az öreg. elfojtotta és borzongatóvá tette a hangokat. – Merre? – suttogta Beltzer. Okas becsukta a szemét. és felpattant a jószág csupasz hátára. de a ködb l s r katyvasz lett. Néhány pillanat. Beltzer odalökte csatabárdját Kiallnak. Beltzer fújtatva vette a leveg t. A Pengemester és a többiek követték. és ismét kántálni kezdett. – Hála a Forrásnak! – suttogta. és hamarosan feljebb kapaszkodtak a ködbe. akár állán a tetoválás. hogy leveg höz jusson. Alig néhány lépéssel odébb lovasok vágtattak el. mire csapata hasra vágta magát. s felkapaszkodott az emelvényre. Izzó gömb képz dött a leveg ben Chareos el tt. – Üljetek körém! – mondta a Tetovált Ember. arca kivörösödött az er feszítést l. . és Okasra mutatott. Az óriás oldalba bökte Chareost. az rettenetes vámot szedett rajta. amint a megment k beléptek a tisztásra. mire Beltzer összerándult. már-már szellemszer nek.Beltzer úgy harcolt. a fák viszonylagos biztonságába. Chareos futva próbálta útját állni. akár egy megszállott. és leugrott a földre. A gömb jobb felé lebegett. ajka pedig kéklett. mint egykor – állt meg egy pillanatra. arca elszürkült. és az utolsó nadír harcost is levágták. – A földre! – sziszegte a Pengemester. és csatabárdjáért nyúlt. Nadír lovasok érkeztek a tisztásra. Felemelte Tanakit. a többiek pedig kört formáltak. és átvetette a vállán. Néhány perccel kés bb patadobogást hallottak. Társa bólintott. – A lányt helyezzétek középre! – Beltzer gyengéden lefektette az eszméletlen Tanakit a f be. Chareos a vaskapun át vezette ki csapatát a ködös éjszakába. de a ló elvágtatott. ami eltorzította.

és megsimogatta az arcát. – A barátaid vannak itt. Tanaki lába és feneke is csúnyán fel volt horzsolva. és nézte. Óvatosan leemelte a takarót a n testér l. hölgyem! Pihenj! Chareos ráterítette saját takaróját. A ragyogó holdfényben tisztán látta. hogy aludjon. majd mondott valamit társainak. A férfi döbbentnek t nt. Okas kinyitotta a szemét. A nadír tábor elhagyatott volt. Ujjai ökölbe szorultak. vagy mennyi ideig tart. Egyszer egyikük alig három lépésre szállt le Beltzerékt l. Kiall fel-felriadt álmából Tanaki mellett. – A horzsolásai komolyak. – Nem a test sérült. de úgy t nik. Harokas a fák szélénél heveredett le. Kiall gyengéden megfogta Tanaki kezét. és így tartotta egy darabig. milyen er s a mágia. hogy megvizsgálja a nyomokat. zúzódások borították. – Láttam már ilyet korábban – felelte a Pengemester. és oldalra d lt a f ben. Tanaki halkan felnyögött. hogy arca feldagadt és kék-zöld foltok borítják. míg Chareos és Beltzer halkan sustorogva beszélgettek. és véraláfutás csúfította el. Chareos és a legény odasiettek. Semmit nem tehetünk. Tanaki az oldalára gördült. Kiall. A Pengemester betakarta. Beltzer pedig levette zekéjét. A hercegn légzése csitult. míg a jobbat fekete monokli vette körbe. Az éjszaka lassan telt. de a kis csapat nem hallotta a szavait. . amint a lidérclovasok elt nnek. Beltzer letérdelt a lány mellé a másik oldalon. de egy kis t z jó volna: melegen tartaná t. keze kinyúlt a takaró alól. hogy miért eszméletlen még mindig – mondta Kiall. – Nem tudom. A nadír lóra pattant. míg Kiall a lányhoz lépett. A pirkadat az óriást és a Pengemestert a domboldalon találta: a látóhatárt fürkészték Fynn vagy Maggrig nyomát keresve. és végül elaludt. majd ismét szétnyíltak és belevájtak a földbe. csontja nem tört. A bal szeme szorosan összezárult. de az öregember elhessegette ket. és társaival ellovagolt a fák közé. – Nincs. és térdelt le. és összegömbölyödött. – Szükséged van segítségre? – kérdezte Kiallt. a városban csend honolt. és párnává hajtogatva a n feje alá tette. aludj hát. és egyedül aludt. combjain pedig alvadt vért látott. Csúf egy dolog ez.Kiall megborzongott. Kiall pedig mellé heveredett. – Most már jól vagy – suttogta a fülébe. – Nem tudom. – Ezt nem kockáztathatjuk meg – szólalt meg Chareos. hanem a lélek. A szellemszer nadír lovasok háromszor lovagoltak be a tisztásra.

– Tartsd rajta a szemed a gróf emberén is! Ne engedd. hogy mögéd kerüljön! – Szerinted orgyilkos? – Szerintem figyelni kell rá. majd belovagoltam egy örvényl folyóba. A nap feljebb hágott az égen. hogy megcsinálom. és azt hittem. Elvesztettem az íjamat. és figyelem. Fynn megrázta a fejét. De ez remek jószág: jól úszott. Hatalmas marka bárdjának nyelére fonódott. Arra gondolt. – Meg kell találnom Maggrigot. A Pengemester hullafáradt. A Pengemester bólintott. . majd odasétált Beltzerhez. – Hol van Maggrig? – tudakolta a vadász. – Én majd maradok. – Aludnod kellene egy kicsit – tanácsolta az óriás. Most úgy érezte. És megszereztük a lányt. Chareos fáradt volt. Fynn volt az. Kett t megöltem. jön-e Fynn. különben sosem kértem volna ket erre. – Nem hittem. A lány cipelése kiszívta az erejét. A férfi leszállt a lováról. egyre csak kapaszkodtam a nyeregkápába. Majdnem. de habozott. és megpróbálta azonosítani a férfit: Fynnnek t nt. hogy felébreszti Chareost. akárcsak a városban vívott csata. – Pihenj egyet! – javasolta Beltzer. a háta sajgott. – Az egykori szerzetes behunyta a szemét. mi? Távolabb. – Feln tt emberek. csatabárdjával az ölében – gondolatai a hegy körül forogtak. hogy a lovam megfullad. és elszenderedett. majdnem elkaptak. pihenésre van szüksége. Az óriás tekintete végigsiklott a dombokon és a mélyedéseken. így elnyúlt a f ben. de nyomát sem látta üldöz knek. – De túl nagy volt a kockázat. vissza is utasíthattak volna. – Azért maradt még bennünk egy-két összecsapás. Beltzer leárnyékolta szemét. nyugaton egy lovas közeledett az egyik mélyebben fekv völgyben.– Fynnék ravaszak – jegyezte meg Beltzer. – Még nem tért vissza. és végül elérte a szilárd talajt. és Beltzer letelepedett Chareos mellé. majdnem fiatal volt megint. – Minden rendben lesz. és hátasát száron vezette a tisztásra. A lovas lassan léptetett felfelé a domboldalon. – Bárcsak biztosra vehetnem! – szólt Chareos. – Fynn lerogyott a földre. hogy él.

Maggrig valószín leg bevette magát valami barlangba. Ez jót tesz majd a duzzanatoknak. és elszenderedett a délel tti napsütésben. Felült. Ha kilovagolsz. – Tudom. – Miért? . és a lovához ballagott. Ébressz fel.– Ne légy bolond! A nadírok mindenütt ott vannak. Harokas felállt. Beltzer nézte. – Hogyan. hogy meghaltok. és ne mozogj! – Tanaki egy szót sem szólt. A tisztás közepén Kiall felébredt. Alszom egy kicsit. majd visszajön ide. hogy Harokas Chareos mellett térdel. Kiall. amint nyeregbe száll és ellovagol. csak led lt a f be. – Én vagyok az. Én pedig örülök. aki riadtan ébredt. és jól ment minden. csak elvezeted ket hozzá. ha megjött! Beltzer bólintott. akik.. – Igazad van... megtámadtak téged. Arra ébredt. de az óriás látta. Tessék. – Azért küldtek ide.. megérintette a lány kezét. és megöltük azokat. borogatás a szemedre! Feküdj tovább. – A Farkasok? – suttogta a hercegn . Végül elégedetten az eredménnyel. Itt biztonságban vagy. Fynn nem felelt. hogy borogatást csináljon bel lük. míg a legény a hideg gyolcsot ráterítette a szemére. hogy zavarja valami. – Megvan a lány. – Barátok vesznek körül – mondta neki a fiú csitító hangon. hogy megöljem. Beltzer hátát egy fának vetve leült. és behunyta a szemét. hölgyem! Pihenj! Múlt éjjel bementünk a városba. Majd Kiall megfogta a n kezét. el szedett néhány nadályt levelet. – Elmentek. hogy felmentettetek a feladat alól. A legény kinyitotta a málháját. nem igaz? Mindannyian úgy döntöttetek. és Tanakira nézett: a n már jobb színben volt. és finoman megveregette. ? – Ne beszélj. A vadász felsóhajtott. – Ne ébreszd fel! – szólalt meg Beltzer halkan. míg leszáll az éj. Akárcsak . A sasorrú harcos meredten bámult az alvó férfi arcába: nehéz volt az arckifejezéséb l olvasni. Megvárja. melyet hideg vízbe kevert. – De erre nincs szükség. Egy darabig azzal volt elfoglalva. mire Harokas felnézett. Azután idehoztunk.

Nézd csak meg Tanakit! Hogyan tehették vele ezt emberek? Nem értem. és a harcosok természetéhez. de attól még értem. A Tetovált Ember halott volt. és szavai ott lebegtek körülöttük. – Szabad emberek vagyunk. mint . és a legény látta. – Te igen? Chareos elfordult. aztán a n szorítása engedett.. hogy uralja és elpusztítsa ellenségeit. és kinyújtózott. mégis tisztán csengett.– Most pihenj! Hadd fejtse ki hatását a borogatás! – Megpróbálta elengedni a lány kezét. Kiall. Chareos és Fynn a közelben hevertek. Nem mintha valaha is szándékomban állna ilyet tenni. – Igen. hogy sajnálom. hogy nem érted. Okas hangja zendült az elméjében. A harcos verseng alkat. És van még egy másik szó. Kiall Okashoz lépett. amire szintén figyelni kell. és megpörgette kezében a fegyvert. – Bárcsak sose kértelek volna. hallasz engem? – Igen – válaszolta hangosan. – Sajnálom – mondta Kiall Chareosnak. Az óriás visszasétált a táborhelyre. az uralni.. Ez a háborúhoz köt dik. arra vágyik. – Meghalt közülünk az els – suttogta Beltzer. kegyetlenség történik. Harokasnak és Maggrignak nyoma sem volt. – Miért? – kérdezte újra. és a sztyeppét nézte. hogy miért. hogy segíts! Minden annyira hiábavalónak t nik most. de az megragadta. – Csak annyi sok. hogy ismét elaludt. és letérdelt mellé. Kiall. – Mert szükséget szenvedtél – felelte sután. és lepillantott az alvó öregemberre. amit nem szabad elfelejteni. Hangja olyan volt. Egy férfi éppen olyan könnyedén tud haragra gerjedni. Ekkor felállt. rámeredt csatabárdja két fejére. és némán állták körül a sírt. Magunk hozzuk döntéseinket. – Kiall. akár az id n túli suttogás: mintha hihetetlenül messzir l jönne. Az öreg teste merevnek és hidegnek t nt. Még néhány percig üldögélt Tanaki mellett. Az öregembert a dombgerincen temették el. Beltzer a dombtet n az egyik fa mellett aludt. A szó. sajnos én értem. A hang elenyészett. És nem tudom. hogy menjen a Hold-hegységbe! Mondd meg neki. ez a gerjedelem. – Örülj neki. hogy keresse meg Aszta kánt! És mondd meg neki. – Ezt tudom – felelte az ifjú. – Mondd meg Chareosnak.

hagyott neked egy üzenetet. aki egymagában ücsörgött.. hogy uraljon másokat. – Örömmel? Soha ne örülj más ember halálának! Soha. – Nem t nt boldogtalannak. Az óriás arca nyugodt volt. Tanaki és a hozzá hasonlók ennek esnek áldozatul. Az ifjú leült vele szemközt. akiknek feleségei és gyerekei vannak. megbecstelenítik és megalázzák ket. majd harákolt és végül kiköpött. A két érzelem szorosan kapcsolódik egymáshoz. – A szája megremegett. Uralják. Ilyen egyszer az egész. de soha. – Az ostoba vén bolond! Az ostoba! Megölte magát. Csak könnyebbülj meg. de összeszorította ajkait. és k is gyilkolnak. A harag és a kéjvágy. – Bárcsak ilyen egyszer lenne! De ezek között a férfiak között vannak olyanok.. – Én nem fogok könyörületet mutatni irántuk. és a férfi szaporán pislogott. – Tudod. Éhen halok. hogy mi a legrosszabb. Egyedül a Forrás tudja.. hogy jó családapák. de soha. Kiall magára hagyta. fiú? Tudod? . és kocsmákat. Egykor volt egy tanárom. Egy nadír banda feldúl egy gothir falut: er szakot tesznek és gyilkolnak. hogyan képesek itt megélni az emberek. hogy a gonoszhoz vezet ösvény gyakran az igazságos haragtól indul. – Ezt mondta? Tényleg? – Igen – folytatta a hazudozást az ifjú. Adjatok inkább egy akármilyen várost. Az ostoba! – Beltzer szipogott. Lehetséges.. Soha. és Beltzerhez ballagott. meg a por. – Legyek átkozott. hogy megvédjen minket. így hát k is er szakot tesznek. Örömmel ölöm meg ket. Vagyis a harcos csatára és harcra vágyik. – Jól vagy? – tudakolta. de egy izom rángatózott rajta. hogy bosszút álljon. egy Attalis nevezet nagyszer ember. azt mondta nekem. Egy csapat gothir katona elindul. Szeme vörhenyesnek t nt. Éppen arra gondoltam. – Akkor ezek az emberek gonoszak. ha nem fáztam meg! Ez az id az oka. ne örülj a gyilkolásnak! Chareos otthagyta a legényt. Azt mondta. a fagyos szél.. hogy köszönjek el a nevében a vén Beltzert l. hogy még nem is ettünk. Tudod.. Ennek sosincs vége.ahogy fellobban benne az üzekedés vágya. életükben helye van a szeretetnek és a könyörületnek. ártani akarnak ellenségüknek. – Nem állt szándékomban bámulni. – Én? Remekül. hogy te élsz. és megállt a sír túloldalán. Most mit bámulsz? – Sajnálom – felelte Kiall.

Nem én vagyok a tornyaitokba börtönzött aranyhajú királylány. vállára vetett takaróval. amikor ajka felrepedt. ahogy meg tudtam lendíteni a bárdot. Nem. – Az. A n elmosolyodott... és sírt. – Nem. azt hiszem. – Miért nevetnélek ki? Könnyek gy ltek az óriás szemébe. – Egyedül akarsz lenni? – tudakolta. Nem azért. – Hagyj békén! Hát már a fájdalmával sem lehet egyedül az ember? Kiall felállt. a vezérük. hogy küldetésünk része vagy. – Jó. és bosszúság fénylett fel a szemében. aki elmenekült. Magamért kedvelt. Miért mentettél meg? – Számít az? – Nekem igen. „Vén Beltzer". lefolytak az arcán. nevess ki. de nem faggatózott tovább.. A férfi lehajtotta a fejét. de én szerettem ezt az öregembert.. Ülj ide mellém! Kedvelem a társaságodat. – De hercegn vagy – mosolygott a fiú. – Menj innen! – mondta Beltzer. – Mindet megöltétek? – Igen. – Mindenért kárpótollak titeket.. hogy kedvelt. és egy vércsepp képz dött rajta. Az ifjú meglep dött. és elhátrált. – Erre nincs szükség. nem igaz? Szerettem t. – Nem elég. vagy hogy meg tudtam ölni néhány vadembert. Volt egy férfi. de már látott.. azt mondta.– Nem. ha tetszik. Kiall leült mellé. A n mit sem tör dött ezzel a mosollyal. Kiall rátette a kezét a vállára. Kiall. A szeme még mindig dagadt volt. hogy egyedül voltál és segítségre volt szükséged? – Ez nem egy monda vagy mese. . – Hogy érzed magad? – Ne is kérdezd! – felelte Tanaki. és most a tábor közepén ült.. Tanaki közben felébredt. Ennyi elegend ? Tanaki bólintott. bele vörösesezüstös szakállába.. És mondok neked valamit. Ez azért már valami. majd összerezzent. – És mi van a többiekkel? k miért segítettek? – A Tetovált Ember erre kérte ket.

Beltzer nem éppen kulturált ember. hogy Tenka kán szelleme volt. aki a segítségére sietett. . És volt az Árnyékok Hercege is. És most hova mentek? – Megkeresünk egy Aszta kán nevezet embert. Úgy pörgött. még soha nem láttam ilyet. – Tudom. Közeled ló patadobogása ütötte meg a fülüket. hogy Chareos lehet az. Azt mondta. Gyanítom. hogy összevertek. egy drenai herceg. de az agyamnak semmi baja. Fynn talpra szökkent. – Még életben van? Meglep .– Ezt én döntöm el. hogy adósság lebegjen a fejem fölött. és el rántotta szablyáját. amit viselt: Pengetáncos. hogy érted ezt. Nem akarom. – És ez még mindig így van. Apám titokzatos ember volt. akár egy táncos. – Maggrigot? – suttogta Beltzer. Elképzelhetetlennek tartom. hogy a kopasz. és odarohant a férfihoz. – Akárcsak én – felelte fáradtan Harokas –. – Próbálkozz! – fortyant fel a n . hogy egyikük a vérrokona. – Lehet. nagy vonalakban elmesélte a démonokkal való viadalt. Kiall is felugrott. de az ifjú képtelen volt olvasni a feldagadt szemekben. – Ez volt az egyik neve. Apám nagyon sokra tartotta t. – Hol van? – ordított rá. – Mivel harcolt? – Két rövidkarddal. és megragadta a sólyomkép fekete zekéjét. – Tudom. akárcsak Maggrig és Fynn. a kán a csata utolsó éjszakáját a társaságukban töltötte. Harokas ügetett be a táborba. Apám mesélt róluk. Évek óta az. – Miféle zagyvaságokat beszélsz? Apám halott. A n ránézett. Harokas Fynn vállára tette a kezét. – Chareos és Beltzer is ismerte. kövér alak lenne. Mesélt nekem a gothir harcosokról. Kiall amennyire tudta. és szállt le a nyeregb l. A n bólintott. – Okas azt mondta. – Azt hittem. k a szellemmé válók. – Nem tudom. – t. – Ezt nehéz elmagyarázni. és beszámolt a violaszín szem harcosról. mire Beltzer csatabárddal a kezében felpattant. – Mit jelent ez? Tanaki vállat vont. hogy végérvényesen elmentél – szólalt meg az óriás. de megtaláltam a barátotokat. k Belazar h sei.

mintha csak egy égi óriás terítette volna le figyelmetlenül a köpönyegét. Ez rültség! – De azért elvezetsz minket a testhez? – tudakolta a Pengemester. és lemutatott a nadír táborra. A háromszáz Farkas nagy része itt volt. mire Beltzer vállon ragadta. Nyugodj meg. – Eleget láttatok? – suttogta Harokas. és hátratántorodott. – Itt várj ránk a n vel! Visszajövünk. Fynn is megérkezett: kifejezéstelen.. csak semmi h sködés! Levezette ket egy sziklafalhoz. és ott várta be ket. Több mint egy órán át haladtak vigyázva. Itt a harcos lekuporodott a gyérül fényben. amely egy párkányhoz tekerg zött le. és kérlek. elgyötört tekintettel. de legyetek éberek! A fák arrafelé gyéren n ttek. csak azt ne! – kiáltotta a vadász. hat tábortüzet ültek körül. ne! Ó. megmarkolta a karját. az az ember halott. Fynn összeroskad társa karjaiban. karók közé feszítve Maggrig hevert. A vidék szétterült el ttük. és felvezette hátasát a dombra: a többiek követték példáját. hogy kilovagoltak a táborból. fejét a kardforgató vállára hajtotta. Harokas itt leszállt. – Mindannyian megyünk. – Nem kell harcosnak lenni ahhoz. fehér arccal állt meg. meztelenül a földre. míg végül egy sziklás rézs höz értek. – Kövessetek – suttogta Harokas –. – Ennek semmi értelme – mondta Harokas. Fynn felnyögött. de Chareos útját állta.. Harokas hitetlenkedve csóválta a fejét. A tábor közepén. ezernyi vízmosással és hasadékkal tarkítva. – Várj! – mondta a Pengemester higgadtan. A lovához rohant. amerre a lovasok haladtak libasorban Harokas mögött. Chareos Kiallhoz fordult. hogy tudjuk. – Akkor kövessetek. . testét vágások és égésnyomok tarkították. onnan pedig keskeny hasadékba tértek. és nem eresztette. Beltzer mellézárkózott. Chareos mellélépett: azóta senki sem szólalt meg. barátom! Úgy t nt. – Olyan sokat jelent ez nektek? Az életeteket kockáztatjátok egy hulláért? – Igen. – Ó. A férfi kikötötte hátasát egy vézna nyárfához. – A nadírok ott vannak mindenhol.– A nadírok elkapták.

azok egymásra néztek egy pillanatra. – Itt nincs több látnivaló – mondta Chareos szelíden. akik a kardjukat fenték. Majd visszatérhetne a grófhoz. Beltzer szólni próbált. de nem jött ki hang a torkán. egyenes háttal. és botorkálva elindult vissza a hasadékban. Feltérdelt. begy jtené az aranyát. amikor Beltzernek felt nt. – Menjünk. Elsétált két nadír harcos között. – Még mindig keresnek titeket – közölte Harokas. de a Pengemester megragadta zekéje gallérját. a szeme rátapadt a nadír tábor felé tartó apró. Alattuk Fynn elérte a lejt alját. Beltzer mozdult. pedig már majdnem elérte a lejt t. és a földre rántotta. hogy te is ott legyél. – Igen. a penge egyszer en felsiklana a bordák közt. – Nem! – kiáltott fel. – Remek ember volt.. b rét félig lenyúzták. Olyan könny lenne. és folytatná az életét. – Vagyis nem mondott nekik semmit. barátom! – Igen – dünnyögte a vadász. Maggrigot megkínozták... Az óriás hatalmasat esett. és ment tovább. hogy milyen könny lenne. A fülében mintha a távoli tenger morajlott volna. – Azt hiszem a lova kitörte a lábát – folytatta a sólyomkép . – Hagyd! – mondta Chareos. felkapta csatabárdját. magasra emelt fejjel. szeme elfelh södött. nyomába Chareosszal és Harokasszal. Minden élet egyensúlyban áll. és Fynnre pillantott.. és a kis csapat nekiállt felkapaszkodni a hasadékban. Oly sok együtt töltött év. Megfordult. Nagyon-nagyon bátran.. A Pengemester oda se figyelt rá. De ez annyit jelentene. Harokas elhátrált a párkány szélét l. Fynn lassan ballagott lefelé a cserjékkel borított lejt n a nadír tábor felé.Chareos bólintott. és futva indult vissza a hasadékba. és levette kezét a t rr l. Sosem érte meg túlságosan szeretni valakit – mindig is tudta ezt. hogy hátrahagyja Tanakit. Bátran viselkedett. fel egészen a szívig. az öröm és a félelem évei. és megérintette Fynn karját. majd felbámult társa arcába. ez így igaz – bólintott a Pengemester. sötét alakra. mindkét szemét kitolták. hiszen tudod. – Balszerencséje volt. – Nem akarná. Magában szitkozódott. majd felálltak . Harokas arra gondolt. Már elérték a lovakat. Harokas odatérdelt Chareos mellé. hogy kövesse. hogy Fynn nincs sehol. Sokkal jobb egyáltalán nem szeretni.. keze t re markolatára csúszott. Mindig eljön a leszámolás.

de mit sem tör dött vele. Valami a hátába csapódott. amilyenek Bel-azarnál voltak. Eszébe jutott a nap. hogy Maggrig életben marad. a hegyeket köd felh zte. hogy éljen. Ha el tudna jutni Maggriggal a hegyekbe. és könyörgött neki. Majd Harokashoz fordult. amikor Maggrigot leterítette a vörös ragály. Egy férfi ragadta meg Fynn karját. mellette hevert csatabárdja. térdre hullt mellette. Fynn érezte. de Fynn ott ült mellette. Ha el tudna. így azon igyekezett. feje Maggrig mellére csuklott. Miért nem öltél meg? Harokas széttárta a kezét. de mégis gyönyör nap volt. csak a csontokra szorosan ráfeszül b rt hagyta meg. aki szinte oda se figyelve döfte vadászkését a nadír torkába. amivel elbántak vele. és felemelte a fiatal vadász fejét. Egy másik harcos rontott most rá. és hallgatott. Senki nem élte túl. Most már közel járt a testhez. Az ég szürke volt és felh s. minden rendben lenne vele. – Megvolt az esélyed – szólalt meg lágyan. Egy lándzsa fúródott a hátába. Ott volt az az id . és a melléb l bukkant el . és késével átvágta a Maggrig kezeit a karókhoz rögzít köteleket. Ledobta a kést. és visszaért a lovakhoz. Fynn azonban addig ápolta.. fiú! – mondta és küszködve próbálta felemelni a testet. hogy minél gyengédebben engedje vissza a földre. és azt a rettenetes kegyetlenséget. míg fel nem gyógyult. A Pengemester elhátrált a párkányról. Lassan is a földre bukott. A kezei remegtek. Botorkált tovább.Fynn mögött. utat tört a bordái között. Fent a párkányon Chareos látta mindezt. hogy Fynn képtelen volt könnyek nélkül emlékezni rá. A vadász nyugodt léptekkel haladt tovább. Kardok és kések döftek Fynnbe. mire kiköpte. A vadász megölte. . felidézve Maggrig és Fynn alakját. hogy Maggrig kicsúszik a kezéb l. és elszakította tekintetét a jelenetr l. olyan hihetetlenül gyönyör . Perceken át néma csendben ült. Az ég szürke lenne és felh s. a földet bámulta. – Nem lesz még egy. Beltzer egy sziklatömbön ücsörgött. majd hátrad lt. A fákról nedvesség csepegett. – Csak a baj van veled. a hegyeket köd ülné meg. Nagy leveg t vett. de a férfi kardja belefúródott az oldalába. Most már látta Maggrigot. A láz leégette a húst Maggrig testér l.. Kevés fájdalmat érzett. de már nem érezte ket. amikor el ször ébredt rá arra. Vér tolult Fynn torkába.

és kilovagolt a tisztásról. – Hárman nem tudtok elbánni az egész nadír sereggel – közölte Harokas. Beltzer felkapta bárdját.– Jó halála volt? – kérdezte. . Fynn és Maggrig halott. Pengemester? – tudakolta az óriás. – A tegnap olyan messzire t nt mára. bármit jelentsen is ez – felelte Chareos. – Igen. Okas halott. A Pengemester meghallotta. Megyünk tovább? – Miért fordulnánk vissza? Megyünk tovább. hogy jön. Harokas egy darabig nem mozdult. bevárva az orgyilkost. és nyeregbe szállt.. Végül nyeregbe pattant. – Chareos megsarkantyúzta szürkéjét. és megzabolázta hátasát. – Nos? – kérdezte.. – Mit javasolsz hát? – Négy már kiegyenlítheti az esélyeket. és utánuk lovagolt. lóra szállt és követte példáját. – Menjünk vissza! – Mihez kezdünk most.

Szolgája. Három napja ettek utoljára. hogy jobban fáznak. amit Csien terített le az íjával. nagyuram – vallotta be a szolga. – Fáradt vagy. és emberi fogakból f zött . a kanyaron túl pedig megpillantottak egy vénembert. de zokszó nélkül állt fel. A követ nem is érezte a hideget. fagyosabb volt a kedve. hogy itt halnak meg mindketten. sem másfajta menedéknek. Egy darabig lovagoltak. lénye muzsikájára figyelve. hogy ne a titulusát használja. Szelleme bejárta a vidéket. hóval borított cserjére bukkantak néha-néha. Osi meg volt róla gy z dve. Képtelen volt rávenni Osit. hogy tévedek. arca elkékült a hidegt l. és inkább a gyönyör Maj-szinre emlékezett. ahogy utoljára látta: boldogan és sugárzóan. Csien is megborzongott. öreg? – Egy kicsit. csak egy-egy göcsörtös. Az ösvény elkanyarodott. – Mint mindig. leszámítva egy-egy sekély bemélyedést az egyik sziklafalban. aki keresztbe tett lábbal üldögélt egy sziklatömbön. Mostanra komor hangulatba került. a lány lelkét keresve. de úgy t nt. Csien-cü kinyitotta a szemét. hogy azután ismét felfelé kapaszkodjon.12. Hihetetlenül öregnek t nt. így leszálltak. mire Csien odafordult hozzá. és akkor is csak azt az inas nyulat. Menjünk. és a két férfi lovait vezetve megindult a tekervényes hegyi úton. Körülötte úgy magasodtak a hegyek. és maga elé képzelte Maj-szint úgy. sárga selyemruhája csillog a napfényben. ha mozdulatlanul ülnek a nyeregben. és elvágódott. Osi megbotlott. és nyomát sem lelték sem barlangnak. – Reméltem. arcán a b r olyan volt. A hegyek falai tömören emelkedtek az utazóktól jobbra és balra. akár az istenek lándzsahegyei: baljósan és fenyeget en. most is igazad volt – szólalt meg Osi. De mentek tovább. – Meghalt – mondta. így már régen felhagyott a kísérletezéssel. A bércek között jeges szél tutult. akár a homokk . Ilyen magasan már nem n ttek fák. A követ továbbment. nagyuram. keressünk egy barlangot! A szolga habozva hagyta ott a tüzecske illékony melegét. Csupán egy kifakult b r ágyékköt t. Osi egy kis t z fölé görnyedt. mint a hegyi szelek. Az ösvény egy keskeny völgybe hullt alá. elzárta a gondolatai el l.

– Az öreg felnevetett. akár a sírboltban neszez szell . és amikor a követ belenézett a szemébe. kivillantva megfeketedett fogait. Az er nket nem pazaroljuk kedvesked szavakra. hogy a szabója híján volt az eleganciának – felelte Csien. Csien érezte. mire Osi remegni kezdett. de Csien odalépett a falhoz. Az aggastyán felpillantott. de a kiatce lecsillapította. hogy olyan démon. – Engem nem zavar. de igyekezett arcáról eltüntetni minden érzelmet. Suttogó hangja olyan volt. Követték az öregembert valamihez. amikorra betölti a harmincat. – Intett az egyik kezével. Bevezette a lovát. – Ha démon. – Ez egy démon! – jajongott Osi. és az si rosszindulat fagyos ridegsége áradt bel le. öregapám! – hajolt meg Csien. öregapám. megsimogatta a nyakát. Kövess! – Fürgén talpra szökkent. Csien-cü. melyek késpengeként ugrottak el a b r alól. és hogy a bosszúvágyad er s. hogy te itt vagy. ami kintr l szinte észrevehetetlenek t nt.nyakláncot viselt. Fáklyák lobbantak lángra a falra er sített rozsdás tartókban. Csontsovány vállán megült a hó. A vénség szeme sötétebb volt az éjszakánál. és nyugtató szavakat suttogott neki. Még egy hónap sem telt el az érkezése óta. Egy harcos megöregszik. hogy rátör az émelygés. Odabent sötét volt és hideg. – De ez mit sem számít! Csak az a fontos. aki meleg barlangban lakik. A vénség ott elt nt. Valahonnan az árnyak mélyér l halk kántálás kélt. – Nincs id m kellemkedésekre. aki odadobta Farkasainak. – Az az ágyékköt emberb rb l van. de reméljük. A férfi elmosolyodott. Azok használták testét. ami tömör sziklafalnak t nt. a lelke mélyén megborzongott. sem virágzó legel k. A lány végs kétségbeesésében egy ezüstollóval felmetszette saját torkát. – Maj-szin felb szítette Jungir kánt. A követ hátasa felágaskodott. – Jó estét. majd elbánok vele. Az utazók . és elindult a hóban. – Nézz csak körül! Ez a nadírok földje. szolgája pedig követte a nyomát. – Egy egyszer „jó estét!" is megtette volna a beszélgetés megindításához. teste vézna volt. majd visszaadták. Csak az er sek maradnak életben. és megpillantott egy keskeny nyílást. Itt nincsenek zöld mez k. sem a kiatcék bonyolult és bárgyú rituáléira. De köszönöm az értesülést. Fagyos és barátságtalan. éles csontokkal.

mire harag lobbant Aszta szemében. szükségem van rád. és szeme büszkeségt l csillogott. már hallottam róla – mondta a nagykövet. De én elvihetlek egy olyan útra. hogy a szolgád gyomra korog. – Nem vagyok démon. – El ször eszünk. de én láttalak harcolni. tekintete összekapcsolódott Csienével. – Azt hiszem. uram. T lem azonban megkapod Jungir kánt. kiatce. még a puha hasú kiatcék is. Nagyon gyors. ami egyenesen a trónteremhez vezet. mint ahogy a tested mozog. Nem érzem magam kellemesen. – És neked szükséged van az ügyességemre. a Farkasok kánja. mivel a sötétségben lakozók megállítanának. Csien-cü. Köszönöm – hajolt meg mélyen Osi. De hagyjuk ezt! Néped a közönyér l híres. egyáltalán nincs rád szükségem. ahol t z égett. volt Tenka kán. – Ezt magyarázd meg! – Aszta megrázta a fejét. Ülj le! Ülj le! Helyezd magad kényelembe! Régóta nem voltak már látogatóim.. kezedbe adom a bosszú lehet ségét. mely egy tágas barlangba nyílt. Melyikünknek van inkább szüksége a másikra? – Ebben a pillanatban nem az – felelte Csien. öld meg! . – Mióta élsz itt? – kérdezte Csien. az Árnyékok Hercege – citálta az öreg. és halványan elmosolyodott. nem fogod. és ez jó. aki azonban elrejtette ezt. – Üljetek le! – szólalt meg Aszta kán. és letelepedett a varázst z mellé. öregapám? – Látom. Egyedül nem élnéd túl az utat. bár fa sehol sem látszott. rosszabb vagyok náluk. Láttam. hogy az eszed éppen olyan gyorsan jár. amikor az uramat meggyilkolták. Aszta kán nem is tör dött vele.nekiindultak a fáklyákkal bevilágított folyosónak. miként juss be a kán palotájába? – tudakolta Aszta. – Köszönöm. ha fél s emberek vesznek körül. Azt hiszem. Hallom. – Melegedjetek meg! – Osihoz fordult. – Akkor jöttem ide. öregapám? – Segíteni fogsz a szellemmé válóknak. – Még nem. amikor megölted Kubájt és a többieket. ez érdekes vita lesz. – volt Ulric örököse. de meglelem az utat. – Nem. Fogd az íjad és menj ki a barlangból! Egy z vár ott rád. – Ahogy a dolgok jelenleg állnak. Igen. a Nagy. – Akkor hát tudod. – Minden ember hallott róla.. De nem kell félned t lem. Ügyes vagy és gyors. – És mit kérsz cserébe. – Te pedig egyáltalán nem félsz t lem.

– Akkor megkapod – állt fel a kán. – Szükséged van még valamire? – Egy fiatal ágyasra. Csien vessz t illesztett a húrra. Végül a fia. A kán ezután már nem tör dött az élettel. amikor a nadír seregek belovagoltak Mashrapurba és Lentriába. Én helyeztem Ulric sisakját a fejére. hát Tenka kán. Örökké kellett volna élnie. És ezalatt nem azt értem. Aszta kán? – tudakolta Csien. nézve a jószágot. Aszta kán vagyok. átadta neki a lelkét. mire a vénember nagy leveg t vett. aki felolvas nekem Lü-can írásaiból. amikor életet adott a kán lányának. Aszta letérdelt. – Kövess! – A vénember a barlang hátsó részéhez sétált. A nagykövet nem zavartatta magát. – Nem csak a bosszút. majd megfordult. mint egy istennek! – És te mit keresel. fogj egy kést. és intézd el az zet! Ebben nincs semmi kihívás. Nem. és kimondott három. Behunyta a szemét. – Hogy mire vágyom. hagyta. hogy magával ragadta a n t. érdesen harsanó szót. és halálával magával vitte Tenka lelkének egy darabját is a pokolba vagy a mennybe. A víz bugyogni és sisteregni kezdett. ahol egy sekély tavacska terült el. hogy teljenek-múljanak az évek. – Ebben a pillanatban semmire nem vágyom jobban egy forró fürd nél. kezét beledugta a vízbe. félig nadír hagyta. tágra nyílt és rezzenetlen szemmel. Jungir megmérgezte. igaz? Aszta szeme felfénylett egy pillanatra. és a vagriaiakat. Az öregnek igaza volt: egy zsuta áll reszketve a bejáratnál. és g z szállt fel bel le. váltotta valóra álmaimat. A félig drenai. Tanakinak. – volt a nadír nép napja és holdja. hogy megadom azt. Mi többet akarsz még tudni róla? – A sámánja voltál? – Az voltam. A n meghalt. és egy pillanatig csak állt ott. amire te vágysz. . és visszasétált a barlang bejáratához. és az vagyok. – Mesélj nekem Tenka kánról! – kérte. melyet megtöltött a fenti hasadékból aláhullott megolvadt hó. de a megrontott vér átka ült rajta. Elég annyit tudnod.Csien felállt. az nem tartozik rád. és visszaballagott. Sosem lett volna szabad meghalnia. majd félrenézett. – Osi. amikor meghódította Drenait. amit a nagykövet nem értett. hogy beleszeressen egy n be. bár megtehette volna. – Forró fürd a kiatce nagyúrnak – állt fel Aszta. és el re-hátra hintázott ültében. Az oldalán lovagoltam. Aszta kán hangosan vihogott.

A rátör émelygést l szinte elájult. Ájtatossága meghatotta a magisztrátust. Kés bb Haj-csuán eladta az ékkövet. ahogy a férfiak ellovagolnak. és belesiklott a tavacskába. – És most mesélj a szellemmé válókról! Tanaki nézte. Ott felforraltak egy üst vizet. Karját a feje fölé emelte. – Igen. mire Tanaki meglendítette hosszú lábát és sarkát a fiú tenyerére tette. „A harcos testének mindig ruganyosnak kell lennie" – ezt mondta neki. de sután ért földet. de ha b nös. hogy ellopott egy királyi ékkövet. de nem kellemetlenül. Osi a legjobb darabokat vágta ki a suta bélszínéb l. megfordulva a leveg ben. Nyújtsd ki mindkét kezed! – Az ifjú engedelmeskedett. akár egy herceg. így megpördült a sarkán. és felugrott. elfojtva egy nyögést. Haj-csuánt pedig felvitték egy magas hegy tetejére. és kihúzta magát. Oldalra hajolt. hogy ártatlan. a b re felhólyagzik és megég. Csien a sámánhoz fordult. és úgy élt. az ifjúé. A víz forró volt. és kérve kérte a magisztrátust. A n nem felelt. hogy meztelen testét megmelengessék a lángok. Ha ártatlan. Csien elmosolyodott: tudta. az istenek megóvják a b rét.– Érd be a forró fürd vel! – közölte Aszta és távozott.és csíp izmait. akik beleegyeztek ebbe. hogy a magasság miatt volt az egész. majd átfordult a másik lábához. és egy darabig ebben a pozícióban maradt. megragadta a másik bokáját. így elengedték. Talpra kecmergett. Apja sok évvel ezel tt tanította meg ezekre a gyakorlatokra. Eszébe jutott Haj-csuán története. Egy darabig lustálkodott a vízben. A n el rehajolt. A kezét forró vízzel teli üstbe kellett mártania. akit azzal vádoltak. Az ifjú a hegyekb l származott. Végül ledobta a . A víz a hegyekben sokkal alacsonyabb fokon forr fel. Csien levetette ruháit. így próbatételnek vetették alá. és a sül hús szaga hamarosan megtöltötte a barlangot. – Segíthetek? – tudakolta Kiall. Semmi sem látszott a b rén. az ifjú pedig beledugta a kezét. majd kimászott és visszatért a t zhöz. de sikerült megfékeznie háborgó gyomrát. – Pihenned kellene – lépett mellé Kiall. ahogy a fájdalom átdübörgött rajta. és kinyújtotta a kezét. Bizonytalanul kiegyenesedett. Most már magabiztosabb volt. Haj-csuán bizonygatta. és óvatosan nyújtóztatni kezdte derék. kilazítva a nyakában és vállában lüktet merevséget. hogy a próbatételre a mennyben lakozó Mindenek Atyja tekintete el tt kerüljön sor.

és megköszörülte a torkát. b zölg testük. ha már kiérdemeltük – válaszolta a hercegn . – A ruháim még mindig a csarnokban vannak. hogy csináljam – felelte Kiall. – Ez jó – szólalt meg Tanaki. A n megfogta. a nyeregbe huppanva. és gy lölte magát ezért. teljesen helytelen volt így reagálnia egy férfinak. de egyre magabiztosabb lett. Testének kínjai mostanra enyhültek már. Kiall érezte. mintha kavicsokat nyomkodtak volna beléjük. fogdosó mancsuk és a kín emléke mindig vele marad. és felkaptatott a mellvédre. de azért tétován megérintette a n t. ahogy ujjai rájuk siklottak. de soha nem fogja elfelejteni azt az alávaló megaláztatást. – Az érdemek osztogatásával ráérünk akkor. A legény elpirult. gyógyító kéz. Az izzadó férfiak. Mindazok után. – Nem kezdhetem el úgy életem hátralev részét. – Hova mész? – kérdezte. ahogy a merevség elt nt. és finoman nyomogasd az izmaimat a hüvelykujjaddal! Ahol ruganyosnak és gömböly nek érzed ket. A hercegn beburkolózott a takarójába. – Csodás kezed van. Kiall kipányvázta a lovat. hogy ez a ruha van rajtam – jött a felelet. – Nyugalom.takarót a válláról. és talpra szökkent. – Veled megyek – nyújtotta a kezét a legény. és otthagyta Tanakit. A . A tetemeket ekkorra már eltüntették a településr l. amin a lány keresztülment. haladj tovább! Ahol csomósak és feszesek. – Tedd mindkét kezed a vállamra – fordított neki hátat a lány –. és besétált a hosszú csarnokba. hangja teli volt aggodalommal. úgy lett egyre feszültebb. az ifjú pedig fellendült mögé a nyeregbe. Tanaki b re sima volt és fehér. Tanaki lesiklott a nyeregb l. És fegyverekre is szükségem van. A keze ett l elvesztette magabiztosságát. és odarohant. amit el kellett viselnie. hogy feltámad benne a vágy. és megállt meztelenül Kiall el tt. és leheveredett a földre. felnyergelte. de helyenként még mindig alvadt vér borította a talajt és az árverés színterének padlózatát. Kiall! Hunyd le a szemed! Ne gondolj semmire! Hagyd. alatta az izmok er sek és szikárak. Kiall lova a közelben állt kipányvázva. Nagyon óvatosan kezdte el gyömöszkölni ket. Megborzongott. gyúrd meg ket! – Nem tudom. Az asszony leült a ledobott takaróra. A jobb oldalon olyannak érezte az izmokat. nadír lovasokat keresve. a legény pedig mögé térdelt. Tanaki. hogy a kezed keressen! A fiú ujjai lesiklottak a n lapockáira. Ahogy teltek-múltak a percek. a fiú érezte ket. mire felállt. Kiall ekkor vette észre. – Ez nem okos dolog. és belelépett a kengyelbe.

– Feloldódom. – Igen. én nem vagyok valami jó. szablyával és késsel kellene küzdened. és mutasd. és hemperedett egyet. Válláról sz rmével szegett fekete b rköpönyeg hullt alá. és felsétált a dombgerincre... majd a másodikat is. kezében egy vászonzsákot fogott. – De hacsak nem vagy mester. Hárította az els szúrást. Amikor a hercegn kardja lesújtott. Volt egy álmom. mire megpördült. Bolond voltam. hercegn . és kipányvázták lovaikat. márpedig nem vagy. – Nem egészen.. Szükségem van még Cudáj fejére. és hosszú szárú lovaglócsizmát. – Még mindig szándékodban áll megmenteni a hölgyed? – tudakolta a lány. . – És engem hibáztatsz ezért. Tanaki el húzta kardjait. Visszalovagoltak a táborhelyre. – Nem hibáztatok senkit. melyet Chareos tanított neki.. olajozott b rnadrágot viselt. de a lány megpördült. tekintete a vidéket pásztázta.. ahol az el bb még az ifjú feje volt. és azt hittem. de majd annak is eljön az ideje. Kardja a másik feje felé csapott. szablyájával blokkolta a döfést. Kiall. Kiall csatlakozott hozzá. a hercegn megpördült. mit tudsz! – Nem. ha félek – mosolygott a fiú. Az megkett zné hatékonyságodat a gyilkolásban. – Megvan minden. Tudod. Tanaki tokjába csúsztatta pengéit...lépcs kön csizmás lábak dobbantak. De nem a hölgyem: most már tudom. Kiall balra vet dött. csíp jére pedig két rövidkardot szíjazott. mire Kiall hátraugrott.. megérintve Kiall nyakát. ami kell? – tudakolta a legény. a n már puha. és Tanaki pengéje süvítve szelte a leveg t ott. – Mutasd! A legény szégyenkezve húzta el szablyáját és felvette azt az alapállást. ha sikerül. Amikor a n el reugrott. hogy sosem volt az. – Ez már jobb – dicsérte meg a lány.. – Gyere – szólt oda Kiallnak –. Erre Tanaki felnevetett. – Túlságosan merev vagy – tudatta az ifjúval. és második pengéje lecsapott. Fels testére hasonló anyagú kámzsás tunikát húzott. de a legény térdre vetett magát. nem vagyok harcos. – Akkor félj! – mondta Tanaki mély és fagyos hangon. hogy az az álom a valóság. de a n már lépett is utána. én.. és a kardja után kapott.

De a szerelem? Ha létezne. Kiall! Három nappal ezel tt még annyira szerettél egy n t. Nemes tett volt t led. szinte vágy volt. és a biztonság miatt maradnak együtt. Hálás leszek érte életem végéig. A n megrázta a fejét. – Hazudsz. és én hiszem. És köszönöm. nem kellett volna ezeket mondanom. hogy ez rossz. tétetik próbára a szerelmük. szebb n . nem is tudom. hogy megmentettél. és megtanítalak az örömre. – Nem bírok a te élettapasztalatoddal. – El nyben vagy velem szemben – felelte szelíden a legény. – Sajnálom. Köszönöm. Ne szégyelld. Rettenetes lenne. és bátor. – Rossz? Bolond vagy.. és csak akkor. Nézd meg magad. Kiall! Éreztem. majd elvörösödve félrenézett. Tanaki odalépett hozzá. – A férfit és a n t az állati szenvedély vonzza egymáshoz. Hát ez nem az én igazamat bizonyítja? A fiú percekig hallgatott. és még olyanok is.. És most azt mondod. meg juhokat tenyésztettünk. az öröm jelent mindent. Nincs színtiszta szerelem: van vágy. – És tudom. De voltak ott olyan emberek. – Igen. Akadtak gyengédek. melyet valóságnak gondolsz? – Remélem nem. azt is. Kiall. hogy az életedet is kockára tetted volna érte.. – Miért hagytál engem ott. nem igaz? – Nem! – felelte az ifjú ösztönösen. De adj nekem néhány napot.. És miért? Mert én felbukkantam. akkor mostanra ismerném. ahol földet m veltünk. Ha ezt tagadod. – Ezt nem hiszem. de ne is írj róla költeményeket. amikor masszíroztál? – Én. hogy szerették egymást. akadtak könyörtelenek.– Tele vagyunk álmokkal. így volt – mondta dühösen. Le akartál feküdni velem. és a láthatárt nézte. Elhisszük a mesék badarságait. Ó Kiall. Végül ennyit mondott: – Csak azt bizonyítja. Vágyódunk az elérhetetlenre. akik fél életüket együtt élték le. vagy egy fiatalabb. akiket megkedveltem. hogy a tenyered melegszik. – Egy újabb álom. marhákat. netán gazdagabb férfi bukkan fel. hogy akkor ott hagytál. Boldogok voltak. Egy faluban n ttem fel. ne nézz ilyen döbbenten! Az élet kurta. és van szükség. ha a szerelem csak egy illúzió volna. Nekem ötven szeret m volt. De ha egy jobb. tagadod az életet. akkor. hogy soha nem is szeretted.. hercegn . tapintatos lépés volt.. . Oly sok szomorúság és gy lölet létezik a világban... Ezt meg nem nehéz bizonyítani. hogy bolond vagyok.

barlangokban vagy hasadékokban táboroztak. hogy még mindig mérges amiatt. De aztán lassan megnyugodott a légzése. szeme zött. Csak álmodtál. – Csak álmodtál. – Sajnálom – suttogta a n . és gyakran év dött Harokasszal. átkelve a kopár sztyeppén a messzi. – Tanaki? – szólalt meg most Kiall szelíden. mint ahogy Cudáj katonái sem bukkantak fel. amikor hozzáérnek. Harokas jól boldogult az íjjal. – Nincs semmi baj. Az ifjú napokon át egy szóval sem említette a dolgot. Közel három héten át haladtak egyre beljebb a nadírok földjén. és a lány felé nyúlt. Tanaki odafordult hozzá. és a kardjaiért kapkodott. Kardja meglendült. Kiall azonban látta a félelmet a szemében. melyekb l híg. kikecmergett takarója alól. és kétszer l tt zet. és látta. és elsietett. Chareos keveset beszélt az utazás alatt. Beltzer sem sokat szólt. lila szín gyökerek. A barátaiddal vagy. . majd kisétált a táborhelyr l. ezüst csatabárdjával a kezében. Kiall Tanaki nyomába szeg dött: a lányt egy lapos sziklán üldögélve találta. – Akkor maradj meg bolondnak! – fortyant fel a n . de tápláló levest lehetett f zni.– Nem! – kiáltotta a fiú. majd leült mellé. Udvariasan bánt a hercegn vel. amit a föld adott: hosszú. Üldöz knek nyomát sem látták. akár az elefántcsont. – Nem akarom megtanulni ezt a fajta örömet. reszel sen vette a leveg t. Beltzer morogva burkolózott ismét a takarójába. a penge egy ujjnyival kerülte el. A barátaiddal. Beltzer azonnal felpattant. A lány hátralépett. majd megfordult. amit elutasításnak fogott fel. Id nként megálltak valamelyik kicsiny nadír sátortelepülésen. Egy pillanatig némán állt. violaszín szeme tágra nyílt és rémült volt. Holdsütötte arca sápadt volt. Chareos pedig hátraugrott. de leginkább rejtett vízmosásokban. és a fiúra újult er vel csapott le a hercegn szépsége. szürke hegyek felé tartva. bár az leginkább észre sem vette a legény gyanította. hogy összerezzen. Aztán egyik éjjel a n sikoltozva ébredt. – Minden rendben! – mondta a Pengemester. és sarkon fordult. – Vissza! Ne érj hozzám! – sikoltotta Tanaki. De ennivalójuk f ként az volt. Arca rezzenetlen volt és zord. Chareos és Kiall Tanakihoz sietett. amikor valamelyik társa túl közel ment hozzá. tekerg z . Tanaki szépen gyógyult.

teljesen szembefordulva Kiall-lal. Volt köztük két férfi.. – Nem rád vagyok dühös – ismételte. De a fájdalmaddal nem tudok mit kezdeni. – Én nem ilyennek látlak.. Nem is tör dsz velem! És miért is kellene tör dnöd? Csak annyira foglalkoztat a dolog. Kiall pedig hallgatott. amit azok a katonák is akartak. és hogy ez a valóság. könyökét megtámasztva a térdén. hogy tudod.. Meg tudom gyógyítani a zúzódásaidat. hogy létezik ez a szörny ség. És álmaimban azt hiszem. Gyakran felkiáltasz. – Nem hinném. melyek leviszik a lázat. amikor kisgyerek voltam. A n hirtelen felnevetett. Valahányszor behunyom a szemem. de végül csak nagyot sóhajtott. – Mindig is tudtam. hogy a megmenekülésem csak álom volt. hogy mit akarsz. gyönyör vagy. Ismerd el! Légy férfi! Ne gyere nekem ezzel a „fáj nekem. – Senki sem gondolja ezt – nyugtatta meg. amikor úgy tartja kedved. érzem a kezüket. Hangja elhalt egy id re. addig nem tudod felfogni a borzalmát. hogy szenvedni látlak. De én barátságról beszélek. a. És fáj nekem. És ami még rosszabb. és leroskadt a sziklatömbre az ifjú mellé. Azt akarod. Mindig. és igenis tör döm veled. Igen. – Nem vagyok sem törött lábú csikó.. – Nem fáj semmim. – Hát a sajnálatodra sincs szükségem! – csattant fel a n . Meggyógyultam. Minden éjjel forgolódsz és hánykolódsz. akit használhatsz. mintha a világ soha nem lett . tudok olyan gyógy-f zeteket készíteni. Tanaki. – Tudom. minden férfi megkívánna. Kiall.– Most nyilván azt hiszik. – Képtelen vagyok elfelejteni. és el rehajolt. és csíp re tett kézzel felpattant. én csak egy újabb nadír szajha vagyok. – Miért vagy olyan dühös rám? Ha olyasmit mondtam vagy tettem. akkor bocsánatot kérek. Nem magára az er szaktételre vagy az ütlegekre. hogy gyenge vagyok. Azt kérdem magamtól: hogy tehetett akkor ilyet? És miért akarta ezt? Úgy érzem. ami felzaklatott. hogyan segítsek rajtad. hogy szenvedni látlak" szöveggel. hanem erre.. hogy elmélyüljön a csend. Igen. eljönnek értem. hagyta.. akik egykor palota rök voltak Ulrickhamban. de amíg nem szenveded el. – Lehunyta a szemét. nem is tudod elmagyarázni. Folyton csak erre gondolok. látom az arcukat. Amikor alszom. Egyikük gyakran a vállára vett. össze tudom varrni a sebeket. és néha még sírsz is. Tanaki szóra nyitotta a száját. sem vak kutyakölyök. – Nem rád vagyok dühös. – De én nem tudom.

hogy képes vagyok rá. de nem maradtam sokáig. – A félelem – mondta az ifjú szelíden – általában jó. de te még mindig Tanaki hercegn vagy. hogy meglássam végre a valóság ocsmányságát. Végül a hercegn elhúzódott. – Kiall kinyújtotta a kezét. a n ujjai közelebb kerültek hozzá.. Térjetek vissza a gothirok földjére. aki gazdává akar válni. akár a vas. akivel el ször találkoztam! Te még mindig az vagy. – Értesz ebb l valamit? – Mindent értek.. Fogd meg a kezem! – Nem hiszem. Együtt sétáltak vissza a táborba. És jó érzéssel töltött volna el. – Örökre – mosolygott rá az ifjú. amit nem fogsz. – Engem nem kell megnyugtatni – mosolyodott el fanyarul. – Tudom – felelte a fiatalabb férfi kelletlenül. akivel küzdeni kell.volna olyan.. és egy darabig csak így ültek. majd visszahúzta ket. hogy vakmer ek legyünk: óvatosságra int minket. Kiall. melyet most letéptek. mintha a róka nézne a csirkére. Az ifjú kinyújtotta a kezét. egyikük sem szólt semmit. Er s vagy. jó ember vagy. De most? Most olyan az a pillantás. remek n . És büszke. Láthatóan észe sem vette ket. Er s és gyönyör . hogy a félelem olyan szolga. mintha egy áttetsz fátyol lebegett volna a szemem el tt.. – Gondolj arra a n re. Tenka kán lánya. akit igába kell hajtani. Olyan. amilyennek én láttam. – Jót tettél a lánnyal. – A n felnézett. – Ha tanácsot kérnél t lem.. házasodjatok össze és neveljetek sudár fiakat! . Kiall pedig odabaktatott hozzá. akkor bóknak vettem volna. ahol Chareos magában üldögélt. azt mondanám. Benned a nagyság vére csörgedez. hogy végül gyorsan és er sen megragadja a legény markát. Kínokat álltál ki. De Chareos azt mondja. de Tanaki elhúzódott t le. – Követtél? – Igen.. és a keleti eget nézte. Meggátolja. – Akkor hát barátok vagyunk? – kérdezte. – Hogy érzed magad? A Pengemester ránézett. Ha alig néhány héttel ezel tt megláttam volna azt a tekintetet Harokas szemében. és nekid lt a fiúnak. Tanaki. És rettenetes gazda. hogy vidd el t innen. és ez megrémít. Könnyek buggyantak ki a lány szeméb l. Kiall átölelte.

– Tudom. de mozdulataikból sokat ki lehetett olvasni. az állat részt vett a kán minden vadászatán. Igen. És Kiall? volt a leger sebb mind közül. míg egy medveb r sz nyegen üldögélt. hogy folyton Kiallt lesi. de Kiall barátsága elég er t adott neki ahhoz. harci alakzatokba rendezve ket. elég magabiztos ahhoz.– És te mit tennél? – tudakolta Kiall. hogy gondolatai elcsituljanak az emlékek között. tudom. Az ereje a tör désb l született. de vad leopárd. hogy vajon milyen állat a fiú? Hátrad lt. Jungir egy csapat faragott katonával játszadozott. Most már nem tudsz megállni – mondta Kiall szomorúan. hagyva. és lehunyta szemét. A jószágot Tenka kapta ajándékba a gothir régenst l. – Most. aki mindig figyeli a maguk mögött hagyott utat. Chareos volt a prérifarkas: szikár és ravasz. Találékony és értelmes. A hosszú esték idején Tanaki elsétált a többiekt l. és mindig éber. Harci kutya. és sebessége meghazudtolja tömegét. átölelve Nameast. Nameas gyilkosként viselkedett a háborúban. Beltzer volt a medve: nagy. ilyen volt Kiall is. – Igen. – Bárcsak soha ne kértem volna a segítségedet! És ezt igazán mondom. . hogy gyengéd. míg a többiek saját várukat az er szakhoz köt d adottságaikra építették. fiú! Az ezt követ hetek során Tanaki azt vette észre. a hatalmas harci kutyát. cammogó er forrás. hogy bölcs legyen. A lány idegessége a többiek közelében nem oldódott fel teljesen. vagy ahogy megdönti a fejét beszéd közben. tele kimondatlan keser séggel. feszült mosolyát. hogy már három barátod életébe került. hogy megnyalogassa a hozzásimuló kisgyereket. Azok keveset beszéltek. Harokas volt a kecses. de a palotában maga volt a megtestesült puhaság és jámborság: fejét most is ide-oda forgatta. és elég szerény ahhoz. A n azon mélázott. Szép álmokat. Mégis magabiztosan és határozottan cselekszik. hogy megvívjon a félelmeivel. és onnan figyelje a férfiakat. rettenetes fogai szaggattak és marcangoltak. élvezi az ifjú tétova. Ismét Ulrickham fagyos palotájában járt. – Tehetséges ifjú vagy. hogy hátát egy sziklának vagy fának vetve leüljön. Kiall. – Én folytatnám ezt az rült küldetést – válaszolta Chareos.

Pengés Tanaki beleszeretett egy sz zbe! – kuncogott jóíz en. és megvan az oka.. A férfi felnevetett és megrázta a tejét.Tanaki gyakran mosolygott. most is igazad van. Ott vagy a véremben. Ez a küldetés semmit nem jelent nekem. Jobban akarlak bármi másnál. Tanaki. A lány nagyot nyelt. Azt hitte. akivel valaha is voltam. De én megváltoztam. – Ez a történet felélénkíti majd az unalmas estéket. Utazásuk harmadik hetének egyik estéjén a hercegn egyedül ücsörgött. hogy Kiall és mosolyogva nézett fel. hercegn . – Az orgyilkos hátrad lt. aki csak magával tör dik. és letelepedett mellé. amikor árnyék vetült rá. hogy kell várni. Buja fehérszemély vagy. Te aztán nem. és így ültek a csillagok alatt. Önzetlen szeret vagy. – Megváltoztál? Nem. A lány id nként kinyújtotta a kezét. Harokas. és arcára komolyság költözött. Tanaki egy pillanatig hallgatott. Tanaki. hercegn ? – kérdezte Harokas. . – A városban nem voltál ennyire szemérmes. ha jól emlékszem. és intette magához a legényt. – Csatlakozhatom. és bármely civilizált országban királyi kurtizán lennél. Te voltál a legjobb. de nem az. – És mi változott? Jók voltunk együtt. – A türelmemr l nem sok jót lehet elmondani. de mosolya megmaradt. Mindig is olyan embernek gondoltalak. – Akkor miért tartasz velünk? – Ennek nyilvánvalónak kellene lennie – érintette meg a n karját. – Mint mindig. Én talán nem elégítettelek ki? – De igen. hogy azután sokáig üldögéljenek együtt és beszélgessék át az estéket. Tanaki ösztönösen is elhúzódott. Ne csapd be magad! Sosem fogsz megváltozni. majd felállt. Sokszor invitáltál az ágyadba a hideg téli estéken.. hogy az er szaktétel az oka. – Ezt sosem tudnám megtenni. – Nem számítottam rá. Hagyj békén! A férfi megcsóválta a fejét. a fiú pedig megfogta. hogy csatlakozol ehhez a küldetéshez. úgy fürkészte sötét tekintetével a másik arcát. igaz? A fiú az ok. arca elsötétült. – Légy óvatos. – El ször azt hittem. Tudod. – Az akkor volt – nyomta neki a hátát mereven a fának a n . Harokas! – figyelmeztette a n .

– Ami köztünk történt, az jó volt. Több, mint jó. De ez a múlt, nincs err l mi többet mondani. Az orgyilkos talpra szökkent, és mélyen meghajolt. – Szerintem tévedsz, Tanaki. De nem er ltetem rád magam, viszont itt leszek, amikor majd magadhoz térsz. A fiú nem hozzád való, soha nem is volt az. Ugyan, mit tud ? Láttam, amint egymás kezét fogjátok. Egek! De vidd csak az ágyadba, és úgy fog üzekedni, mint egy paraszt, hiszen az is. És az ártatlansága nélkül nem lenne más, mint akármelyik másik földm ves. Tudod, hogy mi vonz téged hozzá, nem igaz? Ugyanaz, ami az id k kezdete óta mindig, szerelmem: a tapasztaltak vágyódása az ártatlanság iránt, a sz ziesség csábítása. Ebben rejlik az izgalom: te leszel az els , a felejthetetlen. De azután? Nem, Tanaki, még nem mondtunk el mindent. És most jó éjt! Csien-cü a kis csapatot figyelte, amint lovaikkal áthaladnak a hágón. Észrevette, hogy az els lovas gyakran megáll, és szemügyre veszi az ösvényt, jobbra-balra és el re-hátra pillantgat. Óvatos ember, a követ elismer en bólintott. Felállt, magához intette Osit, majd kiment, hogy fogadja a lovasokat, akik láttára azonnal megrántották a zablát. A pókos herélten ül hatalmas ember két kézzel markolta meg kétfej csatabárdját, és lesiklott a nyeregb l, de a kiatcét ez nem izgatta. Odalépett az els lovashoz, és meghajolt, mindössze egy kevéssel maradva el az illem megkívánta mértékt l. – Te lehetsz Chareos, a Pengemester – szólalt meg a követ, és belenézett a férfi sötét szemébe. – Te pedig kiatce vagy – felelte Chareos, és leszállt, hogy az apró termet harcos elé álljon. Csien egyszerre érzett elégedettséget és bosszúságot. Az jó volt, hogy felismerték benne a fels bbrend emberi lényt, de a férfi nem viszonozta a meghajlást, ami rossz neveltetésr l árulkodott. – Igen, és a nevem Csien-cü. A kiatce udvar itteni nagykövete vagyok. Aszta kán, a sámán arra kért, hogy vezesselek titeket hozzá. – Nem tetszik az ábrázata, Pengemester – szólalt meg Beltzer, és Chareos mellé lépett. – Engem sem ny göztél le különösképpen – jegyezte meg a követ. – Leszámítva a szagod, ami tényleg csodálatra méltó. – Elég nagy szád van kis ember létedre – sziszegte az óriás.

– Jobb, mintha óriásként egy kavicsnyi agyam lenne – felelte Csien, és hátralépett, felvéve a pusztakezes alapállást. – Hallgass, Beltzer! – szólt most Chareos. – Éppen elég ellenségünk van; nem kellenek újabbak. – A követhez fordult, és mélyen meghajolt. – Örülök a találkozásnak, nagykövet. Remélem, megbocsátod társam szavait. Hetek óta nem sokat ettünk, és elvesztettük három bajtársunkat. Fogyóban az élelmünk, a kitartásunk és az udvariasságunk. Csien bólintott. – Méltánylandó bocsánatkérés, uram. Talán ha követnétek, megejthetnénk a bemutatkozást. A barlangban vadhús és melenget t z vár. A követ sarkon fordult, és elindult, nyomában Osival. Beltzer elvigyorodott. – Merész kis kakas, nem? Legyek átkozott, ha nem kedvelem t! – És ez így is van jól – mondta Chareos szelíden. – Mert ha megtámadod, megölt volna. – Azzal szó nélkül nyeregbe szállt, és lépésre ösztökélte a szürkét. A barlangban az utazók olyan gyorsan végeztek a vadhússal, hogy az Csien szemében inkább volt zabálás, mint az ebéd elköltése. Végtére is azonban barbárok voltak, és sokkal többet nem várhatott t lük. – Hol van Aszta kán? – tudakolta a Pengemester, inge mellrészébe törölve zsíros ujjait. – Alszik – felelte Csien. – Majd este csatlakozik hozzánk. De talán most megejthetnénk a bemutatkozást. – Hát persze. Nos, itt Beltzer. – Az óriás elvigyorodott, és el relökte kezét. A követ némi undorral mérte végig. A mancs annyira t nt vonzónak, akár egy ásó: vaskos, tömpe, kosztól lepett ujjak, melyen zsírfoltok fénylettek. Csien felsóhajtott, és kurtán kezet rázott a férfival. Harokas csak bólintott, akárcsak Tanaki, de Kiall szintén kezet nyújtott. Az övé legalább tiszta volt. – Miért öltözik egy keleti nagykövet úgy, mint egy nadír lovas? – érdekl dött Chareos. Csien elmesélte neki a hitvesi ajándék történetét, és a kíséretét ért támadást. – Sajnos az árulás életforma a nadírok között – mondta a Pengemester. – Nem csak a nadíroknál – vágott közbe Tanaki piruló arccal. – A gothirok története is b velkedik árulásban és megszegett fogadalmakban.

– Sajnálom, hercegn – mondta Chareos. – Természetesen igazad van: udvariatlan megjegyzés volt. De mondd csak, nagykövet, mik a terveid? Miért nem próbáltál meg elérni egy kiköt t, ahonnan hazahajózhatnál? – Mindent a maga idejében, Chareos – válaszolta a harcos. – De jelenleg felajánlottam a segítségemet Aszta kánnak, pedig hajlandó segíteni nektek. Így aztán azt gondolom, társak vagyunk. – Roppantul örülök annak, hogy velünk tartasz, de nagyra értékelném, ha tudnám, mi a célod. Nincs ínyemre, ha a bajtársam titokban tartja a terveit. – Ez érthet is. Követni foglak utadon, s t még a parancsaidat is elfogadom, mint amelyek a csapat vezet jét l jönnek. Ennél többet azonban nem kell tudnod. Amikor a terveim inkább t nnek már sziklának, mint füstnek, tudatom veled... és akkor elválnak útjaink. Csien a barlang végébe ballagott, és letelepedett egy másik t z mellé, melyet Osi rakott meg neki. A követ mostanra sokkal nyugodtabb lett. Chareos majdnem civilizált volt, aki használta a fejét. Beltzer jól láthatóan nem volt filozófus alkat, de úgy hordozta az a nagy csatabárdot, mintha semmi súlya nem volna. A n különösnek t nt – az arca felt n en szép volt, de a teste túl inas és fiús Csien ízlésének. Szeméb l mégis céltudatosság és er sugárzott. A követ nem tudott felfedezni gyenge pontot a csapatban, és ez kedvére való volt. Leheveredett hát aludni. Chareos kisétált a barlang szájához, és felnézett a csillagokra. Kevés felh t látott, és az égbolt hatalmasnak, lélegzetelállítóan óriásinak t nt. – Üdvözöllek az otthonomban! – szólalt meg egy sziszeg hang, és a Pengemester érezte, hogy tarkóján égnek merednek a sz rszálak. Lassan megfordult. Az árnyékban egy öregember kuporgott, aki vékony b r ágyékköt t, és emberi fogakból f zött nyakláncot viselt. – Köszönök mindent, Aszta kán – felelte Chareos, és leült szemközt az öreggel. – Örülök, hogy jó színben látlak. – Létfontosságú volt a segítségetek. Nem felejtem el. – Okas meghalt – közölte a drenai. – Tudom. Az én megvédésem nagyon próbára tette, és már csak kevés ereje maradt. De most én segítek nektek. Ismerek egy utat a városba, a palota zsigereibe. Onnan kimenthetitek a n t. – Miért tennéd ezt, sámán? És ne mondd, hogy az adósságod fizeted meg, a nadíroknál ez nem szokás. Mit remélsz ezzel nyerni?

– Mit számít az? – kérdezett vissza Aszta; arca akár egy maszk, szeme fagyos és kifejezéstelen. – Nem szeretem más ember játékát játszani. – Akkor hadd mondjam meg: nem érdekel a n . Fel lem elvihetitek. Mindannyian ezt akarjátok, nem? Hát nem ez az, amire vágytok? – Így igaz – válaszolta a Pengemester –, de most már két embernek vannak titkos tervei. Aszta felvihogott, amit l Chareos megborzongott. – A kiatcéra célzol? csak Jungir kánt akarja megölni. Semmi többet. Amikor eljön az id , elhagy benneteket. Úgyhogy már csak egy ember miatt kell aggódnod. Chareos nyugtalan volt, de nem mondott semmit. Nem kedvelte Aszta kánt, és tudta, hogy mondania kellene valamit, de nem találta a szavakat. Az öregember rezzenetlen pillantással nézte, és a Pengemester úgy érezte, hogy olvas a gondolataiban. – Ma éjjel pihennetek kell – szólalt meg ismét a sámán. – Holnap a lelkek ösvényén járunk majd. Nem lesz könny út, de ha szerencsénk lesz, és bátrak leszünk, átjutunk. – Hallottam már err l az ösvényr l – suttogta Chareos. – A világok között halad, és úgy mondják, hogy gonosz teremtmények lakják. Miért kell rálépnünk? – Mert miközben mi itt beszélgetünk Cudáj generális erre tart. Hajnalra eléri a hegyeket. Persze, ha szívesebben verekszel meg háromszáz emberrel... – Csapatunkból hárman már meghaltak. Nem akarok több halált látni. – Sajnos, Chareos, ez a szellemmé válók sorsa.

13.
Beltzer nem tudott aludni. A hátán hevert a pislákoló t z fényében, és lehunyta a szemét, de csak Fynn, Maggrig és Okas arcát látta maga el tt. Az oldalára hengeredett, és kinyitotta a szemét. Csatabárdját maga mellé, a barlang falának támasztotta, és most látta saját tükörképét a széles pengékben. – Úgy nézel ki, akár a saját apád – mormolta magában, felidézve a zord arcú földm vest, és állandó, soha nem szünetel csatáját a szegénységgel. Pirkadat el tt egy órával már fent volt, éjfélre került ágyba; így vívta ezt a háborút, aminek megnyerésére reménye sem lehetett. A föld sziklás, szinte kopár volt, de apjának valahogy mégis sikerült legy rnie a medd vidéket, és annyi élelmet termesztenie, amennyi elég volt Beltzer és öt fivére etetéséhez. Mire az óriás tizennégy éves lett, három bátyja már elment hazulról: elszöktek a városba a jobb élet reményében. Másik két fivére anyjával együtt a vörös ragálynak esett áldozatul. Beltzer maradt, és a keser öregember mellett dolgozott egészen addig, amíg az igavonó lovakat vezet apja melléhez nem kapott, és a földre nem rogyott. Beltzer éppen fát vágott a nagyréten, és látta, ahogy elzuhan. Ledobta fejszéjét, és odafutott hozzá, de mire megérkezett, az öreg már meghalt. Az óriás nem emlékezett apja egyetlen kedves szavára sem, és mosolyogni is csak egyszer látta, amikor berúgott télközép éjszakáján. A sovány földben temette el, és úgy hagyta maga mögött a tanyát, hogy vissza sem nézett. A fivéreir l nem hallott többé. Mintha soha nem is léteztek volna. Az anyja csendes asszony volt, ám kemény és szívós. is ritkán mosolygott, de most, hogy Beltzer visszagondolt, belátta, hogy nem adódhatott sok oka a mosolygásra. Mellette állt, amikor meghalt. Arcáról elt nt az örökös fáradtság, már-már bájosnak tetszett. Az óriás felült, és érezte, hogy elönti a búskomorság. Körülnézett, és látta, hogy Chareos a haldokló t z mellett alszik. Felállt, felkapta csatabárdját; látni vágyta a csillagokat, érezni akarta az éjszakai szelet az arcán. Hiányzott neki Fynn. Azon az éjszakán, ott a kaputoronynál, amikor a nadírok lerángatták az íjászt a falról, Beltzer közéjük vetett magát, sarabolva és gyilkolva. Megdöbbenve vette észre, hogy Chareos és

Nem vették észre. – Ott akartok lenni a hegyemen? Akarjátok látni az eget? Az egyik harcos íjat vett el . Az óriás senkire sem várva felemelte bárdját. Az óriás dühödten ordított. fiúk – szólt oda.. és a két pillangó formájú fej vége felszakította a harcos mellkasát. és kil tt egy vessz t. és futva indult meg feléjük. és futni kezdett a kapu felé. Megvolt az aranya. Lehajolt. Még négyen haltak meg. Az óriás bárdja felemelkedett. A nadírok ismét rohamoztak. ha nem vered be a fejemet a kapufélfába" – zsörtöl dött Fynn. Hogy azonnal megtorpanjon. amit Fynn faháza mellett ásott el: az évekig kitartana. a nyíl pedig lepattant a fegyver fejér l. csatakiáltást harsogott. – Nadírok! – b dült el. – No. de talpon maradt. de a sz k alagútban csak hárman fértek el egymás mellett. és a sebesült harcosok felordítottak kínjukban. A nadírok pillanatok alatt rajtuk lehetnek. és hangja visszhangot vert az alagútban. ki a nadírok elé. „Átkozottul szebb látványt nyújtanék. az óriás odament hozzá. biztonságban lesz. El tte nadír harcosok tucatjai osontak át a bejáraton.Maggrig is ott van vele. A fegyver két feje lefelé sújtott. és vérvörösen ragyogott fel csatabárdján. ahol most áll. „Hogy érzed magad?" – kérdezte t le. Amikor kés bb a vadász feleszmélt ájulásából és bekötözték felhasadt homlokát. és elindult a kifelé vezet utolsó alagúton. akik alig harminc lépéssel odébb békésen alszanak. hogy szél simít végig az arcán.. Kardok döftek a testébe. felnyalábolta Fynnt a hátára. Magasságos egek. ahogy az óriás kaszabolva és vagdalkozva el retört a keskeny alagútban. és felemelte a véres bárdot. A barátaira gondolt. Aszta kán lépett elé.. Beltzer tántorgott ugyan. A nomádok kardot rántottak és támadtak. felszakítva a b rt Beltzer halántékán. A barlangban Chareos felkapta kardját. de nem érzett fájdalmat. De ha ott marad. és rohanni kezdett a folyosó felé. akkor élt csak igazán! Beltzer érezte. így gyorsan visszalépett az árnyékok közé. Beltzer pedig lecsapott. . A nadírok meghátráltak. Harokasszal és a többiekkel a nyomában. miel tt ismét visszavonultak volna. nem akarok meghalni! El lépett. a fáklyafény megcsillant vöröses-ezüstös szakállán. majd újabb három. Az egek összes istenére. Egy férfi magasodott fel el tte..

hogy ez igaz. de a teremben egyre hidegebb és hidegebb lett. az els nél kisebb barlangüregbe vezette. és belépett a fekete ajtón. Pengék nyaltak a húsába. Egy pillanatig mindannyian földbe gyökerezett lábbal álltak. Az ifjú Chareosra nézett. Chareos. hogy te halj meg. – Csak utánam! – parancsolta a sámán. egyik szeme lecsukódott és vérzett. de a tudat kínja elviselhetetlen volt. kapsz t le egy esélyt. – Nem akarom. és már nyúlt. A nadírok köré özönlöttek. Együtt megyünk át. Jobb kezével azonban még mindig meg tudta lendíteni csatabárdját. visszaszorítva t. Majd elt nt.. hogy ott légy. átszúrva a b rét. – Tudom – suttogta Aszta. majd Harokas Aszta után indult. és szétszórta ket. t pedig követte Csien és a reszket Osi. Egy t r állt ki a hasából. – Most te – szólt oda a Pengemester Kiallnak. de a sámánnak igaza van. . dacolva a szembenálló harcosokkal. A sötétség összezárult körülöttük. A nadírok újra rohamoztak. Ne okozz neki csalódást! Összezúzná a lelkét. és tudta. Az óriás bárdja lecsapott. – Nem. és vér folyt a bal felkarjára kapott rettenetes sebb l. Vér ömlött a torkából és a melléb l. aki a vállára terítette köpenyét. hogy eltört a csontja. Tudta. Egyetlen szót sem mondott. és elindult a sötétségbe.– Semmit nem tehetsz! – sziszegte az öregember. – Ezért hal meg érted. de talpra szökkent. Hát nem érted? Chareos felnyögött. ledöntve egy harcost a lábáról. de apadt. Tanaki megborzongott. és a mi megmenekülésünk. Az alagútban Beltzer ereje lassan ugyan. és mindenfelé haldoklók hörögtek. Ez az diadala. Az alagút padlója iszamos volt a vért l. Ráordított az ellenségre. amikor átugrott a kapun. – Kövessetek! – rendelkezett az öreg. Ez a karja ernyedten lógott az oldala mellett. hogy félresöpörje a sámánt. ha te is meghalnál. és térdre zuhant. mire felállt. hogy meghalj.. vagy együtt megyünk vissza. és kiolvasta a szeméb l. – a barátom – tiltakozott a Pengemester. fiú! – És én sem. A kis csapatot egy. Könnyek szöktek a Pengemester szemébe. és tenyerét kifordítva felemelte a kezét. Az öregember el tt elmélyült a sötétség. eltörve a bordáit. itt letérdelt. Egy kard fúródott az oldalába. hogy a másiknak mi a szándéka. Beltzer nem akarná. Tanaki és Kiall követték. és Kiallhoz bújt.

A pánik szélére sodródva megérezte. A fény nem hatolt mélyre az ket körülölel feketeségben. sötét lepellel vonva be elméjét és lelkét. Megpróbált érte nyúlni. magára hagyva az óriást azzal a tizenkilenc emberrel. Az óriás felnézett a férfira. akik letérnek. hogy az út szabaddá váljon.. puhán sugározva el Aszta kán kezéb l. Majd aranyszín fény gyúlt. bárdja pedig kihullott a kezéb l. a halál. De az túl messze volt. Chareos. akit megölt. Olyan volt. pedig egy-két pillanatig csak feküdt ott. Az utazás kezdetben eseménytelen volt. mögöttük ment Harokas. záródott köréjük. de hamarosan sziszeg sustorgás kelt a sötétb l. Ott álltak hát. mintha fekete tintát öntöttek volna a szemébe. hogy Tanaki meleg és él keze megszorítja az övét. sötét szemükben egyszerre tükröz dött gy lölet és tisztelet. és Beltzer kezébe igazította. hogy térdre bukott. Azok. Az egyik nadír harcos ekkor letérdelt az óriás mellé. – Elegetek volt. Egyetlen harcosnak sem kell meghalnia már. hogy egy ezüstösen csillogó keskeny ösvényen állnak. Kiall pedig látta. Majd a karja ismét kinyúlt a fegyvere felé. Csien és Osi követték. felemelte a csatabárdot. er t gy jtve.. – Ez itt a tökéletes gonosz birodalma. – Ne térjetek le az ösvényr l – suttogta Aszta. A túlnan döbbent kiáltást csalt ki Kiallból. És most kövessetek! A sámán óvatos léptekkel indult meg el re. Az egyetlen biztonságos út az Ezüstösvény. és az ifjúnak úgy t nt. hogy Kiall . és vért köpött. Az utolsó reszel s légvétel is elhagyta Beltzer torkát.A nadírok ismét elhátráltak. ami belefolyt koponyájába. Az ösvény túl keskeny volt ahhoz. melynek falai világok súlyával nehezednének rájuk. de a padló felemelkedett. A férfi bólintott. és ráeszmélt. ha? – harákolta Beltzer. a nadír pedig felállt. – Figyelj engem a hegyemen! – suttogta. és elügetett az alagútban.. – Hát nem akarjátok a vén Beltzer hegyét? Ugyan már! Mit l féltek? Ez csak. és a csatabárdost nézték. mintha félgömb formájú barlangban állnának. de nem félelmükben. Kiall és Tanaki.. meghalnak! Nincs menekvés. Felpillantott az el tte állókra. Csakhogy az annyi mindent jelentett. Az óriás a halálán volt. és több száz csillogó szempár ragyogott fel mindenfelé.

vigaszt kerestek a jobb id kr l szóló emlékekben. Amikor a férfi lelépett az ösvényr l. hanem valóságos fogalmak voltak. Majd egy id re csend támadt. Sajnálat és habozás nélkül. és er t merítsen a jelenlétéb l. és ezüstkardja átmetszette a lény nyakát. a kötelességen. és ledöntötte a lábáról. Harokas és Tanaki visszarángatták a Pengemestert az ösvényre. A pikkelyes bestia azonban megdöbbent sebességgel tekerg zött feléjük és magasodott fel el ttük. A fenevadak közelebb jöttek. Az ösvényt l balra megszólalt egy hang. hogy lássa a n arcát. Beltzer meghalt. A csapat továbbhaladt a végtelen csapáson. . de másképp tekintettek rájuk. Maggrigot és Fynnt megölték. amit a választott vezér szolgálatával lehetett kivívni. de Tanaki megragadta a zekéjét. miközben a férfi vakon.fogja Tanaki kezét. és egy pikkelyes lény vetette magát a kardforgatóra. a barátságon. A közelb l sikoly harsant. csak sötétséget látott.. megbámulva az utazókat. és megcsóválta a fejét. de kivicsorított fogakkal megtorpantak néhány hüvelyknyire az Ezüstösvényt l. Kiall hátrálni kezdett. Beltzer b re lefoszlott. ahol Beltzer támolygott felé. akár a pónik. Chareos csak lépkedett el re. Iszonytató fenevadak voltak: nagyok. sebesülten. Gondolatai visszah költek a tragédiáktól. Arra gondolt. – Chareos. hogy ezek a bolondok sosem tanulnak. Csien pedig lassan hátrálva követte ket. Kiall vet dött rá. Az egyén szeretete helyett a törzs szeretete létezett. A becsület és a kötelesség nem elvont. – Maradj az ösvényen! – sziszegte. de azért a fiú folyamatosan hátrafelé nézegetett. egyik karját dereka köré fonta. De semmit nem láttak. És a háborúban kovácsolt barátság számított a legkevésbé. eszel s. majd nevetés hallatszott. sivító nevetés. Fentr l szárnysuhogás nesze kélt. gondolkodás nélkül lépkedett Harokas után. segíts! – A Pengemester arra nézett. a becsületen. A lények hirtelen felüvöltöttek.. A nadírok is ismerték ennek a négynek az értékét. Chareos meg sem moccant. Aszta lepillantott Chareosra. de amikor Kiall felpillantott. és leültek. és el relendültek. Ítéleteik és logikájuk az érzelmeken alapult: a szereteten. Az apró Csien-cü átlendült a földre bukott férfiak fölött. A jó harcos a kán egyetlen szavára levágná barátja fejét. Az ösvényt l jobbra fehér farkasok ügettek el . mit sem tör dve környezetével.

Kiall talpra segítette. mire azonnal egy sz rös kéz ragadta meg a bokáját. Egyben meg is er sítette az oldalsó csatornákat. A kéz lesiklott róla. hogy rajtuk keresztül el lehessen menekülni. és a földet bámulta. amit mondasz. mint amilyennek Kiall valaha is látta. A sötétség köréjük zárult. de lába az ösvény mellé lépett. Csend támadt. Elmosolyodott. el rántotta kardját és lesújtott a végtagra. Osi és Harokas utánarohant. felbuktatva t. Nagy Tenka tudott róla. magasan Ulrickham városa fölött. mire felcsendült a kán hangja. – Er s ember volt. – Bolond volt. Aszta folytatta útját. – Mit gondolsz. Chareos áttántorgott a kapun. és térdre szökkent. fiú. A Pengemester felállt és kinyújtózott. – Némán álljatok. – rzik ket? – tudakolta Kiall. Chareos. és várjatok. – De kivárom. és az ifjú vállára tette a kezét. Chareos egymagában üldögélt. de a lány látta. Kiall? Vegyük körül és követeljük Ravenna szabadon bocsátását? – Az lesz. Maga alá húzta lábait. hogy az óriásfarkasok felé vágtatnak. ha körülvennék a várost. – Nem szívesen járnék ismét ezen az ösvényen – mondta a fiú. A kapu elenyészett. Öregebbnek és fáradtabbnak t nt. Csien. és összekötötte a város csatornáival. – Most! – rikoltotta Aszta.Egyetlen nadír harcos sem lépne le az Ezüstösvényr l. pedig egy párkányon térdelt. hogy mi lesz a vége ennek a játéknak. és jó barát – kezdte. Nagy er vel csapódott a földnek. és leguggolt Chareos el tt. Tanaki is futni kezdett. amíg ismét meg nem látjátok a fényt. mert a kaput nem tudom sokáig tartani. – Ulrickham alatt folyik egy föld alatti folyó. Az ifjú odasétált hozzá. Azután gyorsan mozogjatok. gördült egyet. és a kis sámán átfutott a nyíláson. A szólni képtelen n csak bólintott. – A városra nézett. és átvet dött a sikoltozó kapun. Ne aggódj túlságosan értem! – Aszta kán baktatott oda hozzájuk. A n oldalra hengeredett. melyet csak a fenti szárnysuhogás és az ösvény melletti sziklákon osonó karmos mancsok nesze tört meg. Mindannyian bolondok vagyunk – suttogta Chareos. . nyomában Kiall-lal. – Az élet megy tovább.

– Az ürességgel? – tudakolta Kiall. miközben Tanaki felvázolta tervét. Nem lenne valami nagy titok. – Éppen az imént haladtatok át rajta – felelte Aszta. Nem. ha az összes ulrickhami katona tudna a létezésér l. megölték. Pengemester. Ez. – Jungir a királynét és az örököst körbehordozza majd a királyságban. Akár segíthetne is a . – Csak Ulrickham alatt nincs Ezüstösvény. akik az alagút meger sítésén dolgoztak. – Nem hosszú. – Igaza van – mondta Aszta kán csillogó szemmel. mindössze húsz lépés. Sok mindent látott ott. Egybeolvasztottam az alagutat az ürességgel.. ez nem lehet. – tényleg a nagy Tenka véréb l való! – Csien-cü és Harokas is csatlakozott hozzájuk. A megöltek vérét használtam arra. – Az ürességben tett út sok hétig tartott. – Újra át kell kelnünk rajta? Én képtelen vagyok rá! – kiáltotta Tanaki. Nem. hogy „túl veszélyes". amit az öreg nem mondott el. – Tanaki kuncogott. És ezt Aszta is tudja. azokat a rabokat. és szemét árnyékok övezték. – Nem – tiltakozott Kiall. ha átjutottunk? – érdekl dött Chareos. Valami. – Nem várhatnánk meg a szülést? – kérdezte Harokas. – A kérdés a mikor – vetette fel a Pengemester. de én igen. Nem kedvelte Aszta kánt. és sehogy sem lehet majd hozzájuk férni. Ez az egyetlen reményed. – Nehogy azt mondd. Ma éjjel. – Te nem juthatsz el hozzá. – Képes vagy rá! – sziszegte a sámán. – Itt az id – válaszolta Aszta kán. hogy sötét varázslatot sz jek. Akkor harcosok veszik ket körül. mire Aszta felnézett. Ravenna alig néhány nap múlva szülni fog. – És mi van. most kell meglennie. Chareos. – Nem! – felelte a sámán. És én vezetlek. – Hogyan jutunk el Ravennához? Tanaki lépett el re. – Nem.– Emberek nem. Csien hallgatott. – Igen. – De valami rzi – szólalt meg Chareos. bár csak óráknak t nt.. de tekintete a sámán arcára tapadt. Egyetlen férfi sem léphet be az Asszonyok Palotájába. Kiall. de ez a küldetés semmit nem jelentett a kiatcénak.

– Akkor légy oly jó. És mit értünk el? – mélázott tovább. Arra az id re gondolt. Válasz azonban nem érkezett. meg Attalis álmára. – Aludj egy kicsit. Chareos elmosolyodott. és tedd magad hasznossá! Borotválj meg! Az apró szolga elmosolyodott. Osi! – mondta neki a nagykövet. de soha nem hagytál cserben egy barátot. A Forrás vegyen magához téged! Idd meg a rád es adagot a H sök Csarnokában! Megfordult. és megtalálja az elrejtett Bronzpáncélt. Menynyiben változott meg a világ haláluk révén? Még nincs vége – suttogta egy hang az elméjében. és megpillantotta a közelben álldogáló. és nagy k esett le a szívér l. A reményeiden át néztél engem. Nem akartam kihallgatni. Chareos. és most temetetlenül hevernek. félig az árnyékokban megbúvó Harokast. – Igen. „Nagy vezér lesz bel led. Látom benned. Az orgyilkos el lépett. amikor még kisfiú volt. – Házsártos. – Sajnálom. és el húzta egyik éles kését az ingujjába rejtett tokból. de az öreg csak megrázta a fejét. hogy Chareos egyszer majd visszatér Drenaiba. Felállt és visszatért Osihoz. b zös." Miiben kevéssé ismertél! – gondolta magában a Pengemester. Csien bólintott. – Okas? – szólalt meg hangosan. szeme tágra nyíltan meredt a világba. Nagy vezér? A legnagyszer bb barátaimat halálos küldetésbe vezettem. amikor egyedül szállt harcba a hegy sötétjében. messze az ottlwnuktól. és soha nem ébrednék fel. – Arról a helyr l álmodnék. Megborzongott. A harcos vállat vont. Chareos pedig magában üldögélt. Beltzer. – Nem számít. és arra gondolt. hogy csak az alkonyi szell neszezését tévesztette össze az öreg hangjával. nagyuram. ködlepte láthatár mögé bukott. Beltzer mindnyájukat megmentette. és a lenti várost nézte. Az öregember arca elszürkült. fiam. amint búcsút mondasz. ahol az els lámpásokat már meggyújtották az estére. Felnézett az égre. rosszindulatú kurafi voltál. Mit akarsz? . A nap a távoli. Tudom. Az ürességben tett kirándulás megrémítette. és azután követelhetné a fizetségét.többieknek.

a nyárfaliget mellett. csakhogy a saját játékát játssza.– Szándékodban áll bemenni a városba ? – Igen. majd visszafordulok. Felfogtad ezt? Titeket egy szemvillanás alatt eladnálak. és meghalnék érte. nagykövet. – Felmerült bennem. t soha. hogyan t nünk el? – A varázsló majd kigondol valamit – felelte a Pengemester nyugtalanul. én nem tartok veletek. hogy az vajon mi lehet. annak mindig halálhoz és emberáldozatokhoz volt köze. ahol mondtad. Ott várjuk be. – Néha jobb így közlekedni. Ott nem ismernek. Hogy oda eljusson. Ugyanis nincsenek lovaink. de a fekete ruhás alak hamarosan beleveszett az árnyékokba. elértve a másik hallgatását. mit gondolsz? Amikor Chareos hallgatott. amiben megegyeztetek? – Nem. Harokas? Eladsz minket a nadírok aranyáért? – Az orgyilkos arca elsötétült. Harokas bólintott. Az orgyilkos magára hagyta a harcost. hogy meg lehetne bízni benne. A Pengemester mélyen belenézett a másik szemébe. ha sikerrel jártok. Akkor találkozunk ott. – Igen. – Csendesen mozogsz. és lemászott a gerincr l. Lemegyek a városba. Nézd. hogy komoly gonddal kerülünk szembe. de visszafojtotta haragos válaszát. ebben biztos vagyok – halkította le hangját az orgyilkos –. délnek lovagolok. és még nem állunk háborúban a nadírokkal. Harokas bólintott. – Hiszek neked. . – Igen. – Elárulsz minket. Még ha ki is hozzátok a n t. ehelyett ennyit mondott: – Ezt csak a te fülednek szánom. gondoltam. De eddig valahányszor nadír sámánokról hallottam. és bevárlak titeket a mögött a szirt mögött. hogy bírálattal illessem a vezér döntését – hajolt meg mélyen Csien-cü –. hogy ez téged is aggaszt. de t nem. és nem szeretek arra gondolni. át kell haladnia a déli csapáson. Chareos tekintete követte t. Ezért akarja a n t. Tényleg azon a helyen fogunk vele találkozni. Pengemester: szeretem Tanakit. és veszek pónikat. – Távol álljon t lem. de nem hiszem. Amint megvettem a lovakat.

és mélyen meghajolt. mire lágy sárgás fény izzott fel a hasadék falain. miel tt lehasalt és követte volna a sámánt. és a mászás kevésbé volt veszedelmes. és megvárom. lennél olyan szíves. figyelmezz a Chareos nevezet férfira! Úgy szolgáld t. hogy egy olyan ember élete.– Kiváló! Lehetséges. benyúlt az egyik kiugró szikla mögé. zord vonásait. és látta rezzenetlen tekintetét. a vidék felszínébe karcolt cakkos sebig. – Nem is lesz rá szükség – felelte a sámán. Ha ez így történne. Aszta kán közben elérte a feneket. Er s kapaszkodókat és lábtámaszokat találtak. felmászunk. mint amilyennek els re t nt. Aszta kán társait egy hasadék peremére vezette. és felemelte kezét. Osi! – mondta Csien-cü. – Nekem úgy t nik. és átvetette a vállán. hogy kifizesd a hazaútját Kiatcébe. – Amikor az asszony megvan. – Itt várj. Osiról? Juttasd el t biztonságban valamelyik kiköt be! Hagyok neked pénzt. Kiall kihajolt és lepillantott a tintafekete mélységbe. nem pótolhatja Csien-cü életének kioltását. aki el nem ítélhet módon kioltotta önnön életét. Veletek tartok a föld zsigereibe. – A tettet mégis végre kell hajtani. Megértetted? – Igen. – Meg akarod ölni Jungir kánt? Egymagad? – Ez a szándékom. – Egy mindenórás n nem lesz képes erre a mászásra – jelentette ki a Pengemester. – Az öreg fürgén a földre vetette magát. t pedig felhúzzuk. Chareos végigmérte az apró harcost. és átcsusszant a peremen. és Chareosra nézett. A Pengemester kioldotta kardszíját. A barbár rosszul bánt császárom lányával. – Ez itt a bejárat – közölte a sámán. Kiall megrázta a fejét. – Elegáns bók – felelte a kiatce meglepetten. . amíg megmentitek a n t. – És ha nem térek vissza. mintha én lennék. A harmónia és az egyensúly forog kockán. Azután pedig megkeresem a kánt. – Odalépett a falhoz. büszke. mint Jungir kán. Chareos. és kiemelt onnan egy tekercs kenderkötelet. – Megtettem az el készületeket. és gondoskodnál a szolgámról. Tanaki és Kiall utolsóként kezdték meg a leereszkedést a sötétbe. – És most mászni fogunk. nagyuram – nyöszörögte a szolga. Most nekem kell kioltanom a kánét. hogy én akkor már nem leszek veletek.

ami távol tartotta ket. Sokan meghalnak az ürességben. Amint beértek. a férfi sötét tekintete összekapcsolódott az övével. ahol az izzó fény már nem tudott áthatolni. míg egy jó félóra elteltével el nem értek egy olyan ponthoz. és a kiatce mereven elmosolyodott. és tegyétek a kezeteket a vállamra! – Csien a sámán baljára állt. hogy használjátok ket. – Ha üldöznek minket. hogy a szavai nevetségesek. – Vonjátok ki kardotokat és készüljetek fel. láthatóan fáradhatatlanul. Aszta azonban csak futott tovább. hogy itt nincs Ezüstösvény – szólalt meg Kiall. de néhányan átjuthatnak. ti fedezitek a visszavonulásunkat. hozzáhajolt és arcon csókolta. A néma lángokon túlról kövön dobogó lábak és mancsok nesze. – Mindannyian tudjátok. ha szükséges. Aszta a sötétség vészjósló falára bökött. A lángok vékonyodni kezdtek. A többiek méhsejtszer alagutak során át követték. gyermek! – csattant fel Aszta. Átkelek rajta a Tanaki nevezet n vel és Csien-cüvel. ha átlépjük ezt a határt. A lány elmosolyodott. Kiall megérintette a n karját. vadászó fenevadak vérfagyasztó üvöltése kélt. – Álljatok készen! – Futni kezdett. – Mi értelme van ennek? – tudakolta a Pengemester. Ti viszont hallani fogtok minket. Az ember nem élhet veszélytelenül. és a barátod itt maradtok. a többiek pedig tartották vele a lépést. bármennyire szeretné is. Lassan elindultak a sötétségbe. Tanaki a jobbjára. bármilyen gyorsan rohantak is. Tanaki pedig alaktalan formákat kezdett kivenni a t zön túl. Te. és elindult a halványan izzó hasadékban. tudva. – Légy óvatos! – mondta. – Most álljatok ide mellém – rendelkezett Aszta kán –. Emellett sok minden balul sülhet el számunkra. – Azt mondtad.A kötelet átvetette a sziklatömbön. és a fény égette a szemüket.. hogy mi van mögötte: az üresség. de semmi más nem jutott az eszébe. Chareos. – Csienhez és Tanakihoz fordult. – De minden élet veszedelmesen törékeny. . falként ölelte ket körül egy t zgy r . – Akkor hogyan keltek át biztonságosan? – Nem vagyok hatalom híján. Amikor Csienre pillantott.. Elképeszt volt a h ség. – Ezt csak kis ideig tudom fenntartani – közölte velük a sámán. és segíthettek. A t zkör változatlanul körbevette ket.

Csien megkockáztatott egy pillantást hátrafelé. fussatok! – harsant Aszta hangja. az az világuk. és kialudtak. sehogy sem értem. sámán – közölte Csien –. A falka felvonyított.. – Hogyhogy nem követnek minket ezek a lények? – tudakolta. és átvette magát a nyíláson. és talpra rántotta a kánt. – Mi át tudunk tömi a felszínén. és látta. a b rszárnyak ledöntötték a lábáról. hogy ez emberek keze munkája: sima falak húzódtak. és rohanni kezdett. amikor Csien kardja átvágta a torkát. végig tartani tudom a kört. és azt adtam meg nektek. hogy lássuk. És most induljunk! Az alagút kiszélesedett. Hátranézett. és az alacsony mennyezet . hogyan tudna az a n . és felállt. és odébb gördült. a követ pedig megragadta. de a halak nem. Aszta rálépett. A sziklába egy lépcs sort vágtak. Látta. Egy pillanatra elöntötte a pánik. A farkasbestia talpra kászálódott. – Ha drága az életetek. – De az én hatalmam véges. és rohamra lendült. Csien kardja lefelé villant. dúcokkal alátámasztva. – Nem tudnak átjutni. – Már majdnem ott vagyunk! – kiáltotta Aszta kán. hogy támadjon. amikor megérezte az egyik fenevad forró leheletét a nyakán. mire a bestia verg dve a földre rogyott. A sámán felordított. Lehetséges kaput nyitni nekik. de ha a visszatértünkre gondolok. A n a kezét nyújtotta. Tanaki kardját a bestia gyomrába mártotta. amint odavész az ürességben. mire rémséges üvöltés harsant. Egy irdatlan lény vetette rá magát a magasból. és sok száz lélek. aki kitépte magát a n szorításából. Hatalmas súly landolt a hátán. – Nem kívánok kishit nek t nni. pedig felbukott. amit meg tudtam takarítani. hogy el tte Aszta elt nik. az a Ravenna elszaladni ezek el l a farkasok el l. Nagy kár lenne csak azért megmenteni. Csien sarkon pördült. Gondolj úgy rá..Egy pikkelyes kar a lángokra sújtott. mint egy tóra! – felelte Aszta kán. A b re felpöndörödött. de ehhez nagy hatalom kell. Ha viszont is itt lesz. – nem ott fog meghalni – felelte Aszta. A kis harcos a nyakába szedte a lábát. és most el ször vált láthatóvá. A lángok hirtelen felszöktek. Pikkelyes rémség ugrott el a sötétségb l. térdre rogyva a sámán és Tanaki el tt. csavart egyet a testén. hogy az óriási fehér farkasok a nyomukba erednek. és a nyomában Tanaki is.

majd a nadírok felé botorkált. A kiatce segített az emelésben. Tanaki feltornászta magát a trónterem sötétjébe. Az csikorgott és reszel s hangot adott. – Mit csinálsz itt. és lándzsája hegyét Csien mellének nyomta. Itt csendre intette a többieket. Minden csendes volt. – Jó estét. Kitántorgott a tér közepére. bizonytalannak. – A folyosón nem szoktak rök állni – mondta Tanaki. Csien halkan felkuncogott. . Már majdnem éjfél. – A kán alvóhelye a palota túloldalán van. majd vett egy nagy leveg t. majd balra kanyarodtak. hercegn ? – Igen. akkor végünk – mondta Aszta. Csien pedig követte. de az asszonyok szállásánál rök állnak kint. és kilépett a fáklyafényes folyosóra. majd kibújt kardszíjából.alatt húzódó pihen ig haladt. Tanaki a nagykapuhoz futott és fülét az egyik repedésre tapasztotta. be egy keskeny ajtónyíláson. Csien bólintott. A n résnyire nyitotta a kaput. míg végül egy széles térre nem értek. és énekelni kezdett. Csien nadrágja zsebébe túrt. – Ha a trónterem nem üres. büfögött egyet. Tanaki elhagyatott utcákon át vezette a harcost. majd oldalra csúsztatták a követ. – Hogy jutsz be? – suttogta Csien. a fal el tt három f b l álló jár r haladt el éppen. és megvárta. majd magához hívta Csient és Tanakit. Csien mellélépett. ahonnan egy mellékutcára jutottak. és most el ször t nt idegesnek. – Veled tartok és megvárlak. – Vond el az rök figyelmét! – mondta. fivéreim! – szólalt meg. majd a falhoz futott. míg az rök elhaladnak. Készen állsz. Tanaki elmosolyodott. te bolond? – lépett el re az egyik r. Az övébe gy rte ket. és el húzott négy aranypénzt. míg megjönnek az rök. és felemelte a feje fölötti négyzetlapot. sámán – emlékeztette t. – Az élet nem veszélytelen. Ilyenkor senki nem szokott ott lenni. de magánál tartotta görbe t rét. és lekuporodott az árnyékban. Az árnyékban maradva indultak el. megvárta. térdre esett. és kardos eunuchok bent. melyen túl magas fal emelkedett. – Itt várok – közölte Aszta kán. mire Aszta motyogott valami érthetetlen szitkot. – Fölöttünk – fogta suttogóra a hangját – van a trónterem.

igen! Akkor majd meglátjátok! A férfiak jót kuncogtak. – Adjatok egy rézpénzt. – Miért mindig te vagy az els ? – fortyant el a harmadik. Csak nektek hármatoknak. igen. – Csien kinyitotta az öklét. és kántálni kezdett. Olyan gazdagságra teszek szert. – Na. – Majd holnap. – Tessék! – nyújtotta át a nagykövet a két pénzdarabot.. – Többet! Csinálj nekünk még többet! – nógatta az els . fivéreim. Ó. Egyikük a földre lökte lándzsáját. és belekotort zekéje zsebébe. Tanaki átmászott a falon. – Bevégeztetett. Tanaki már majdnem elérte a fal tetejét. és a holdfény megcsillant az aranyon. Akkor majd meglátjátok. – Szerinted bolond vagyok? Én aztán nem. Én. Itt a pénzed. és tátva maradt a szája.– Bolond? – ismételte Csien göcögve és oldalra tántorodott. jó? . – Legyintett egyet. kinyújtotta az öklét. és megismételte a kántálást. A szavakat obskúrus kiatce dialektusban ejtette. – Csinálj nekem is egyet! – mondta a másik rszem. mutasd már! – mondta az egyik. melyen Tenka kán arcképe díszelgett. – Nekem csinálj! – Mindkett töknek csinálok – mondta a kiatce. fivéreim. a Farkasok barakkjai mögött? – Hát persze. hogy kihallgatják. türelmét vesztett r. és majd bebizonyítom nektek.. csak nekünk. amir l ti nem is álmodhattok. Tanaki már mászni kezdett a falon. Egy sámántól tudtam meg. mintha attól tartana. majd Csien kezébe nyomott egy csomó préselt rézpénzt. – Jobbra-balra kémlelt. – Rájöttem egy nagy titokra. És így soha többé nem leszek szegény. a szemetek láttára változtatom arannyá. t nj el innen! Csien átnézett a férfiak válla fölött. Legyen dél. hol van az Agyagpóni. – Badarság? Ti nem hisztek nekem. de csak ti legyetek ott. Átvette az érméket. – Igen. – Gazdagság? – mondta egy másik. – Miféle badarság ez? Na. Mindenkinek nem tudnám ezt megtenni: kimerítene. – Hol találkozzunk? – Tudod. Majd ügyesen elkapta. amikor kipihentem magam – ígérte meg Csien. Méghogy bolond? Nem. A férfi elvette. Csien végiggörgette az egyik érmét az ujjain és felpöckölte a leveg be.

. és beolvadt az árnyékba.– Jó – bólintott Csien. ha mentek a dolgotokra. És most megyek és lefekszem. ami gy zelemmel ért fel. Ti pedig jobb. Ezzel távozott. De tudta. – Ott leszek. hogy a kijutás nem lesz ennyire egyszer . A hercegn bejutott.

hogy kijutassalak a városból. és ott kinyitotta az ajtót. – Ravenna – suttogta. Kiall azért kelt át a sztyeppén. ébredj fel! A n kinyitotta a szemét. Figyelj rám! Azért vagyok itt. Nem. ahol a kán asszonyai töltötték napjaikat. hogy a keleti sztyeppére néz lakosztályba vezet. A barátod. A n elhaladt a hálótermek ajtói el tt. Itt lesznek a fürd k és a medencék is. – Ravenna. Egyenesen el tte húzódott a kerti gyalogút. Az itteni szobák napfényben fürödtek. és besiklott. amir l tudta. míg végül egy keskeny ajtóhoz ért. hosszú termek húzódtak. . csak a kiváltságos keveseknek volt saját szobája. Kinyitotta az ajtót.14. hogy a nagyobb szobák közül melyikben helyezhették el Ravennát. megpróbálta kitalálni. hogy megmentsen. Tanaki az ágy mellé lépett. T le balra állt az rház. Számos ágyas a hálótermekben aludt. Ravennát közelebb költöztethették a bábák keletre fekv szállásához. melyen sietve elindult felfelé. – Kiall küldött. ébredj már fel és figyelj rám! A n nagy nehezen felült. Tanaki átgördült a mellvéden. A lány lopakodott tovább. és leült. az a legutoljára érkezett ágyasnak volt fenntartva. Az ágyat az ablakhoz cipelték. t le jobbra pedig agyonbútorozott. Mivel ismerte az asszonyok szállásainak elrendezését. t rrel a kezében. és besurrant a sötét társalgóba. – Álmodom? – Nem. míg egy lépcs sorhoz nem ért. Nem voltak rszemek. és Tanaki látta. Itt néhány macska szundikált. Mögöttük voltak a szálláshelyek. A fal mellett maradva a terem túlsó végéig lopózott. Nem kaphatta a kán titkos folyosójához legközelebbi szobát. Az ég szerelmére. de délutánra leh ltek. ami egy elfüggönyözött folyosóra nyílt. hogy egy fiatalasszony fekszik benne a hátán. egyértelm vé vált. – Mi az? – kérdezte álomittasan. A bezsaluzott ablakokon át lámpások fénye sz r dött ki. délel tt felmelegedtek. és lefutott a lenti udvarra. hogy a n állapotos. majd megérintette a lány karját. Tanaki átosont az udvaron. és hallotta a beszélget és nevetgél férfiak hangját: k lehettek az eunuch rök. Amikor közelebb osont. A lány lesietett a lépcs kön. – Kiall? – ásított egyet Ravenna.

Ellenben káprázatos a mosolya. Ravenna lassan haladt. de nem kifejezett szépség. – Mi az? – tudakolta Ravenna. – Innen soha nem juthatunk ki – suttogta Ravenna. Ravenna láthatóan egy szempillantás alatt megbánta. – Most! – sziszegte. a szeme túl kicsi. A lány összerezzent. számolva a másodperceket. – Mi szükségem lenne idebent köpenyre? Hiszen soha nem engednek ki. de semmit nem tehetett. nem. még miel tt azok megfordulnának. Az álla vonala túl er s volt. amíg háromszor megteszik a távot. – Nem úgy értettem. Tanaki pedig egyre bosszúsabban pillantgatott hátra. hosszú. ha akkor mozognak. – Mint ahogy sem. – Öltözz fel. Ezer átok hulljon a vérvonalára! – Légy óvatos. Megvárta. De legeslegjobban a kánt gy lölöm. és kezét feszül pocakjára tette. ahogy mozogsz. mire elkáromkodta magát. Amikor elérték az udvarra vezet ajtót. Gy lölöm ezeket az embereket. Ketten vannak. Ravenna! Elviszlek Kiallhoz.. . majd megragadta Ravenna karját. mennyire el akarok menni innen. A lány el rehaladott állapotban volt. pocakja hatalmasra duzzadt. – Csak öltözz fel! – mondta Tanaki. puha gyapjúköntösbe és selyemcipell jébe. A mellvéden két r strázsált. – Miért jött utánam? Nem értem. Gy lölöm ezt a helyet. és a férfiakat figyelte.. hogy vonzó n . – A nadír n ismét kinyitotta az ajtót. – Örök. és kilesett rajta.– Kiall? Az álmodozó? – Pontosan. Az egyetlen esélyük az volt. mire Ravenna belebújt egy kékre festett. – Át tudunk jutni mellettük? – Azzal a sebességgel. El akarsz menni? – Fogalmad sincs. – Kövess! – mondta Tanaki. – Én kijuttatlak – er sködött Tanaki. amit mondott. amikor a harcosok elérik a fal sarkát. Tanaki résnyire nyitotta. – Mindenfelé rök állnak. ahogy az rök elhaladnak egymás mellett. – Saját gyermeked is ebb l a vérvonalból való. hogy mit kívánsz! – csattant fel Tanaki. és kivezette a n t a folyosóra. – Nincs köpenyed vagy er sebb cip d? – tudakolta a hercegn . Tanaki látta rajta. – A kisfiú er sen rugdal – mosolyodott el.

Meghúzta a reteszt. Az árnyékokból harcosok rontottak el . és kirúgott. megragadta a karját. Tanaki pedig végighúzta kezét a kapu reteszén. vett egy nagy leveg t. Csien el húzta görbe kardját. – Ez jó. mire a n halkan szitkozódott egyet. és az élre állt. de Csien levágta az els t.Kiléptek a nyílt terepre. Elérték a palota folyosóját és futni kezdtek a trónterem felé. és futásra ösztökélte. és kinyitotta a kaput. arca kipirult. – Sosem jutunk ki – suttogta a terhes Ravenna. felkapta az egyik elesett . talpa az rszem halántékán csattant. majd lebukott egy vad suhintás el l és felnyársalt egy másik nadírt. és átosontak az udvaron a falig. Kinézett. A harmadik rárontott a kiatce harcosra. A kis harcos hirtelen megpördült. – Nem tudok tovább futni. A férfi a nyílt terepen vágott éppen át. A három menekül ismét elindult. A falon álló r riadót kiáltott. Az üldöz harcosok zsivaja lassan elhalt. máris megnyikordult. A feladathoz köt d minden gondolata elenyészett. így ismét megrántotta a reteszt. amikor a padlóra vetette magát. de Csien-cü ellépett a lándzsaszúrás el l. és behúzódtak az árnyékba. Csien nem sok jót látott az egész kalandban. de tartotta a száját. Ekkor pillantotta meg Csien-cüt. ledöntve a férfit a lábáról. – Most gyorsan! – mondta Tanaki. és kivezette Ravennát a nyílt térre. Ravenna nehézkesen szedte a leveg t. az rök felé tartva. mire Csien odarohant az állapotos n höz. és nem is végezhetett mindegyikükkel. A második r késsel a torkában hanyatlott el. – Megpróbálnak elvágni minket a f kapuktól – jegyezte meg Tanaki. Mindhárman befordultak az els sikátorba. és ekkor megpillantotta Cudájt. és látta. Tanaki megdermedt. Sehogy sem osonhatott el mellettük. és kézfejével rásújtott a férfi nyakára. hogy a három r alig húszlábnyira álldogál. ami ezúttal gond nélkül siklott ki. A velük párhuzamos utcából lábdobogást és katonák kiabálását hallották meg. mire egyikük megfordult és felemelte a lándzsáját. de az alig moccant egyhüvelyknyit. Tanaki nagyot nyelt. de az rök nem figyeltek föl. – Sajnálom – tántorodott neki a falnak. Az rszemek ekkor közvetlenül fölöttük sétáltak. mely rozsdamart volt. Tanaki t rt hajított az egyik rohamozó harcos képébe. A két n az árnyékban maradva közelebb lopózott a mellékkapuhoz.

Tanaki megragadta Ravenna karját. csatakiáltást süvöltve. Tanaki látva a jelenetet. Mögöttük a nadírok gyanútlanul berohantak az ürességbe.. mire Csien megfogta a karját. A n lekecmergett a lyukon. Csient mostanra körülvették. és hátborzongató üvöltést hallatott. – Segíts az asszonynak! Cipeld. megpördült és kardját belemártotta a férfi mellébe. és odarángatta a padló réséhez. és a sötétben lakozók közelebb merészkedtek. Mögöttük már felhangzottak a lépcs kön lerobogó nadírok léptei. Tanaki pedig kitépte a kardot Cudáj testéb l. Az egyik férfit hátba szúrta.katona kardját. A n hárította a vágást. . Jeges szél söpört végig a tróntermen. majd pengéjével egy másik arcába vágott. és átjutottak. Kiall. hogy még többen rohannak feléjük a küls folyosón. Hat harcos állt szemben velük. – Rohadj el a pokolban! – sziszegte. aki lefelé taszigálta t a lépcs n. most is fellobbant a lángkör körülöttük. és a kiatce segítségére sietett. de az öreg er sen fogta. hogy magához ölelje. Erre a nadírok visszahúzódtak. ha muszáj. Az öreg lerázta magáról a segít kezet. de a lángoktól meghátráltak. de a n hallotta.. – Eljött a bátorság ideje. k pedig nekivágtak a sötétségnek. megpillantva Ravennát. – Gyorsan! – szólt Aszta kán. – Lefelé! – parancsolt rá a lányra. ahogy támolyogva haladt el re. Karmos kezek nyúltak feléjük. Aszta kán bukkant fel a padlón tátongó lyukból. Csien alkotta a hátvédet. de talpon maradt. A lány visszah költ a sámántól. Akárcsak korábban. Izzadság gyöngyözött Aszta homlokán. mire a nadírok kiáltozva hátrálni kezdtek. – Ravenna megtántorodott. asszony – közölte vele és behúzta az ürességbe. A legelöl lév három harcos térdre rogyott. Aszta a k padlóra rogyott. vér csorgott a szemükb l. Cudáj futva rontott rá. Chareos talpra segítette a sámánt. és gördülve talpra szökkent. – A varázslat nem tartja fel ket sokáig. Kiáltásaik rettenetesek voltak. Aszta pedig megragadta Ravenna kezét. Végül elérték a határvonalat. A t zkör kezdett halványulni. Elérték a sötétséget. odarohant. amikor ellenfele a földre omlott. zavartan elfordult. nyomában Tanakival. – El kell t nnünk innen – közölte.

– Kövessetek! – Vágtába ugratta póniját. és elrobogott nyugat felé. – Kísértetjárta hely ez. ha lóra szálltok – közölte az orgyilkos. Egyórányi kemény lovaglást követ en. Ezután megindultak a dombok felé. A keleti kapu nyitva állt. s leugrott a mellvéd kövezetére: sötét szeme csak úgy csillogott. melybe Ravenna beleült. megállítva hátasát. A három férfi lassan felhúzta a n t.. Kiall vitte a kötelet. Bel-azarba. De már be is lovagoltak a kísérteties er dbe. Majd leengedték. Három nadír lovas megfordította hátasát. – Jobb. Kiall. Majd felvonyított. Chareos és Kiall leszállt hátasáról. végül bevágtattak egy keskeny völgybe. és a kapuhoz futott. akár egy farkas. – Ne! – suttogta. Az els ló nyergébe segítették Ravennát. – Megrémültek – közölte. Balról patadobogás ütötte meg a fülüket. Aszta pedig hurkot formált bel le. Aszta kán is csatlakozott hozzájuk. A dermeszt és hátborzongató hangot mintha a hegyek verték volna vissza. és Chareos felnyögött. hogy azok is végigmérjék. a sámán fürgén felugrott a mellvédre. Chareos.Elindultak vissza a méhsejtszer folyosókon. . amikor megpillantotta az omladozó tornyot és az égre rajzolódó mellvédeket. A Pengemester el rántotta szablyáját és megfordult. A hold magasan járt. míg el nem érték a hasadékot. és mindannyian itt léptettek be fáradt lovaikon. és onnan nézték. Tudják. Harokas talált egy vastag gerendát. keskeny hágók során száguldva keresztül.. jobb felé vágva át. és visszalovagolt a városba. Chareos hátrapillantott. melyet és Tanaki beékelt a tolórúd tartólemezeibe. hogy sötét szellemek kóborolnak erre. ahogy odalent a harminc nadír megzabolázza a lovát. id t hagyva. és a mögé kötött pónikat is. Harokas megrántotta lova kantárát. Tanaki és Csien felmásztak. Chareos nem felelt. helyükre csapva a szárnyakat. A többiek a nyomába szeg dtek. – Csak egyetlen helyre juthatunk el – mondta Aszta kán. és lepillantott a lovasokra. Aszta megfordult. – Támadni fognak? – tudakolta Kiall. Aszta kán óvatosan lépegetve táncba kezdett: ide-oda ugrándozott és hajladozott. minek során a nadírok egyre közelebb értek. de a többiek leszálltak a nyeregb l és leültek a sziklatömbökre. Ezután megmásztak a mellvédre vezet lépcs ket. majd a többiek is felpattantak hátasaikra. és látta. hogy a fél mérföldre lev város kapuja kitárul és egy lovasosztag vágtázik ki rajta feléjük.

amit l Kiall vére jéggé fagyott. – Bármi történik most már. – Kezd dik! – kiáltotta a n . – És a születést – f zte hozzá Kiall. halkan beszélgetve. hogy visszaszerezze a lobogót. Ez már önmagában h stett. Harokas a pónikat elvezette hátra. és most úgy érzem. amiért útra keltünk. Chareos még mindig az omladozó kaputorony alatti mellvéden állt. talán a legnagyobb. Megtaláltuk a hölgyedet.A lenti nyílt térségen hagyott Ravenna felkiáltott. egy elkerített kifutóhoz. megcsináltuk. Chareos. És ott kaptuk meg a szellemmé váló nevet. hogy beteljesült egy álmom. hogy Aszta kán áll az ajtónyílásban. érezte. Beltzer onnan ugrott le. Még a halál gondolata sem rémiszt. és látta. – Nem tudom megmagyarázni. és lecsutakolta verítékben úszó testüket. de ne dédelgess nagy reményeket. és a sajátját terítette a derékaljra. Ott beszélgettünk Tenka kánnal. Kiall kuncogott. Kiall és Tanaki odarohant hozzá. hogy a gyermek nagy király lehet. aki örömmel engedelmeskedett. átszuszakolta magát a sámán mellett. fiú. ahonnan Chareos figyelte a nadírokat. – Okas azt mondta. ahol találtak egy porlepte ágyat. aki valaha is élt. Kiall! Nem akarok kishit nek t nni. megcsináltuk. és a hasához kapott. hogy a hideg k ben ott rejlenek emlékei. – F leg itt. de nem hiszem. – Az ott. diadal csillant a szemében. Csien-cü és Osi tüzet gyújtottak a központi barakk mellett. – Hagyj magunkra minket! – szólt oda Tanaki Kiallnak. Chareos felnézett rá ültéb l és elmosolyodott. – A kaputoronyra bökött. és visszahoztuk a gothirok földjére. . fenyeget en tornyosult körülötte. és odaballagott. és most ott üldögéltek. nagy tettek színhelye. Egész életemben álmodozó voltam. hogy öt harcos és egy sámán vissza tudja verni az egész nadír népet. ahol lenyergelte ket. – Érzem! Kiall mozgást hallott mögülük. nem? Chareos bólintott és elfordult. – Igen. majd ráfektették Ravennát. Ez azért csak valami. Az er d zordan. és kilépett a pirkadat fényébe. A sámán arca ragyogott. és betámogatták a düledez kapuházba. – Engem igen – vallotta be a Pengemester. ismét hallotta a haldoklók üvöltését és a vaspengék csengését. Kiall felment a lépcs n. Nem jó érzés itt ücsörögni és várni a halált. Tanaki lerángatta a szétrohadt takarót. de többé nem érdekel már. – Megcsináltuk – kezdte a legény.

ami b zlik a haláltól és nyomorúságtól. és felkapaszkodtak a torony repedezett lépcs in: odafent Tanaki leült. Az orgyilkos hunyorgott az er söd napfényben. és belökte. és nekid lt a falnak. és megfogta a kezét. én azt akarom. bár nem tudom. de szívesebben fognám itt a kezed egy éjen át. hogy mire. – A lány most pihen. A legény elhúzódott t le. vitt valamit. – No – szólalt meg –. majd letérdelt elé. Tudom. és látta. Gyönyör séges ostobaság ez. hogy szeretlek. – Igen. – Nem tudják. mintha egy régi baráttal találkoznék. Ezzel a hercegn a kaputorony ajtajához sétált. aki lopózva távolodott el a központi barakktól. Tanaki hallgatott. miel tt. Azt akarom.Tanaki lépett oda hozzájuk. hogy a sámán egy napszítta koponyát tart a kezében. de én. – Szeretnél szeretkezni? – suttogta. majd megpillantotta Aszta kánt. de semmi olyat nem mernek tenni... – Suta csend támadt. A fiú lepillantott rá.. és felsóhajtott. Üldögélhetünk csak szorosan egymás mellett? – Annak dacára. – Jungir kánra – mondta a n . Jungir dönti majd el. – Igen. A nap feljebb hágott mögöttük az égen. hogy milyen kevés tapasztalattal bírsz. de nem fogunk. mint hogy ezer évig éljek nélküled. hogy miért raboltuk el a királynéjukat. – Csak ülnek ott és várnak.. Átölelte Kiallt. tudd meg. és ajka hozzáért a másik szájához. gyakran a legmegfelel bb szavakat mondod. – A fiúhoz hajolt.. Olyan volt. Nem vagyok jártas ezekben a dolgokban. hogy tudd meg. – nem az asszonyom. amivel esetleg árthatnának neki. hát ismét láthatod asszonyodat. nem ebben a fagyos k toronyban. amivel . miel tt meghalunk. de gyönyör ségesen ostobán... – Még nem indult el a szülés – közölte. Tanaki. – Miel tt meghalunk? – mondta ki a n . Ostobán hangzik. hogyan tovább. – Csodás nap lesz a mai – mondta a fiú. Harokas látta ket lentr l az udvarból. az ég felh tlen volt és vörös csíkok futottak át rajta. amit mondok? – Igen – cirógatta meg a n az ifjú arcát –. Kiall követte. hogy nem hiszel a szerelemben. Van valami mozgás? – Nincs – felelte az ifjú..

hogy engem ide szántak. Az orgyilkos felballagott Chareoshoz. amint egy vén koponyát visz be az asszony szobájába. A Pengemester megrázta a fejét. mindannyian meghalunk. – Er s lesz és gyorsan n majd.. – elhallgatott. Semmi nem fog ártani neki. hogy ezek a csontok. – Egy koponyát? – Okas szavai elárasztották a gondolatait: „Tenka kán csontjait miért Bel-azarnál rejtették el?" Chareos talpra szökkent. Aszta? Miféle ocsmányságra készülsz azokkal a. – Ha maradunk. Nem hibáztathatsz semmiért. De nekem is megvan a saját küldetésem. de az ágy lábánál Aszta kán ült lótuszülésben. hogy nem ártasz Ravennának vagy a gyermeknek? – A gyermek meg fog születni – felelte a sámán titokzatos mosollyal. – Szerintem Aszta kán ugyanígy érez. – Megtartottam az alkunkat. És az asszony másodszor is megfoganhat. vagy az anyjának.. Éppen az imént láttam. Boldognak mondom magam. – Harokas felsóhajtott. – Ez különleges gyermek – ellenkezett a másik. hogy ellovagoljunk jó mélyen Gothirba. de a n egészséges kisbabát fog a világra hozni. Ravenna aludt. – Megígéred nekem. A szavamat adtam. Pengemester. Chareos. A férfi nézte. Nagy kán lesz bel le. egy koponyával az ölében. és kényszeredetten elmosolyodott. hogy nem vagyok járatos a sámánok dolgaiban. Tenka kán csontjait miért Bel-azarnál rejtették el? – Mit csinálsz itt? – dörögte a Pengemester. – Semmi olyat.. – A n elveszthetné a kisbabát. de sok éve tudom. A világ nem hullana a sötétségbe. leszaladt a repedezett lépcs kön. ha elvesztené ezt a gyereket. és kinyitotta az ódon kapuház ajtaját. Nem tudom megmagyarázni. ahol Ravenna feküdt. – És a gyermek? – A gyermek nem része az alkunak. . átfutott az udvaron. Közel van már a szülés.abba a szobába lép be. ami ártana az asszonynak. amit nem mondasz el nekem. – Mi az. A sámán felpillantott. – Itt lenne az ideje. azokkal a maradványokkal? – Maradványok? Ha bármi fogalmad lenne arról.. – De ennél is többet számít. hogy a végzetem itt vár rám. és az többet ér az életemnél is. akinek testéb l fogant. ahogy az öregember besurran. Chareos.

megnyitjátok végre a kaput? – Nem hinném. Nem érdekel. Chareos. – Nyissátok meg a kaput! – kiabált fel. – Jó ideje elmentél. ahol voltak. Chareos. Amikor a régens értesül viselt dolgaidról. és így a parancsaimnak mindenhol engedelmeskedni kell a birodalomban. De várni fogok. Chareos és Kiall a nyugati kapuhoz rohantak. akit a régens nevezett ki. Chareos kihajolt a mellvéden. míg a gróf ügetésbe váltott.– Chareos! – csendült Kiall hangja. napfényben megcsillanó sz ke hajával Talgithir grófja közeledett. de amikor a nap delel re hágott. micsoda meglepetés! Pej lován. miféle kinevezést kaptál. A nadírok jó kétszáz méterre álltak meg az er dt l. hogy meg fogjuk tudni. – Aligha vagy olyan helyzetben. és egészen a falakig lovagolt. – Miért ilyen nyugodt? A Pengemester vállat vont. – Nem kell felelnem neked. – Gyere gyorsan! – A Pengemester otthagyta a sámánt. – Van egy olyan kellemetlen érzésem. – Nocsak. Pengemester! Gyaníthattam volna. hogy megöljön! – kiáltott fel Chareos. hát te vagy az. és visszarohant a falra. – Ezzel megfordította lovát. A nadírok egész délel tt ott maradtak. Már én vagyok a régens követe a nadíroknál. és elt ntek az árnyékok. ki lovagol mellette! – szólalt meg Harokas. Én Talgithir grófja vagyok. Kiall elkáromkodta magát. – Mert én azt követelem! – bömbölte a gróf elvörösöd arccal. . Élükön szürke cs dörön egy feketébe öltözött lovas haladt. – Nézd csak. Nyisd ki a kaput. – És nincs fennhatóságod Bel-azarban. és kitárták a szárnyakat. – A kurafi az én lovamon jön ide. A nyílt síkságon valóságos horda vágtázott az er d felé. A gróf hátrad lt a nyeregben és felnevetett. Ekkor felismerte Chareost. – Ezt nem értem – szólalt meg Harokas. Salidával az élen. lógni fogsz. hogy miért – válaszolt a drenai. No. és szálltak le a nyeregb l. és visszaügetett a nadírokhoz. hogy fenyegess. – Miért tennénk? – tudakolta. és mindnyájan életben maradtok! – Azt kérdeztem. Háromszáz kopjás lovagolt be az er dbe. – Ó. Talgithir messze van innen. Rabszolgakufár vagy és néped árulója. nyugat fel l patadobogás hallatszott.

– Hát ezért volt a gróf olyan nyugodt. – Jungir kán nem akar mást. – A fegyverszünetr l alkudoznak.. – A régens fegyverszünetet akar. uram! Uram? – Mi az? . Kilátásunk van a fegyverszünetre. hogy találkozzanak vele. Végül szólt Ravenna megmentésér l és a közelg szülésr l. – Vele van Jungir kán és ezer nadír harcosa. – Miért van az. – Ne legyél ebben olyan biztos – suttogta Chareos. aki felállt és embereire nézett. és gyorsan felvázolta a nadírok földjén tett utazást.. csak az életemet és a barátaim életét. barátom – mondta Chareos szelíden. A Pengemester a lovasok elé lépett. – Húsz csapat a falra. én pedig ragyogó pályafutás elé nézek. – Leemelte vizeskulacsát a nyeregr l és alaposan meghúzta. Hát ez igazán remek! – Mit teszel? – Mit tehetnék? – fortyant fel Salida. Na. te pedig elraboltad a nadír királynét. – Az csak egy aprócska probléma – tudatta a Pengemester. és a titkokat.. – Valahogy nem is kételkedtem benne – mondta tör dötten. – Miért vagy te mindig ellenem. Szerinted kockáztatni fogja a háborút egy elrabolt parasztlány miatt? – A döntés rajtad áll. – Vigyétek be az állatokat! Beris! – Egy ifjú tiszt sietett oda hozzájuk. Ez igazán csekély ár a békéért. és most már háromszáz embernek parancsolok. A kapitány megzabolázta lovát és leszállt a nyeregb l. Salida odasétált egy sziklatömbhöz. Chareos odalépett hozzá. – Lóról! – kiáltott rájuk. és leült rá. Ez nem érint téged – felelte Salida. akár valami b z. Chareos? – kérdezte Salida. a katonái már úton voltak. És erre most az mondod.. ami hite szerint védelmet nyújt a gothir népnek. olyan fegyverszünetet. – Üdvözlet! – köszöntötte a tiszt. – Salida nem talpnyaló. nemde? – A béke biztosításáért ennél többet is megfizetnék – sziszegte a kapitány. hogy mindig felbukkansz. most aztán tényleg csapdában vagyunk. melyeket felfedeztek a nadrenekkel üzletel gróf üzelmeir l. – A gróf odakint van – közölte Chareos higgadtan. amikor az élet olyan szépnek tetszik? Megemelték a béremet. hogy a gróf áruló. – A legszokatlanabb helyeken bukkansz fel. nyolc csapat tartalékba! A többiek gondoskodjanak a lovakról és készítsenek valami ennivalót! – Igen.

Végül pedig itt van a nadír hercegn .– Azért vagyunk itt. és a falhoz ment. öreg barátom! – üdvözölte az orgyilkos.. Nem gy zhetsz! Nyisd meg a kaput. Idekint ezren vannak és még ezerszer ezret hívhatnak ide. nagyuram! – Nem kell felelnem neked. Ugyan. hogy a grófot fogjuk visszakísérni Új-Gulgothirba. A nadírok felálltak. függelemsértést. A legfényesebb bizonyíték a nadír királyné szava. Tanaki hercegn is itt van. – Rabszolgákkal üzleteltél.. – Köszöntelek. Amikor meglátta Harokast.. és a falhoz vágtatott. Felelj hát. A gróf ismét felszállt a lovára. akinek megbocsátottam a gyilkosságát? – Én vádollak – szólalt meg Harokas. aki begy jtötte a gróf járandóságát. A katona felmordult. – Meg rültél? – háborgott a gróf. nemde? – Visszafordult Chareoshoz. – Ezért most arra kérlek. gondolj a helyzetedre! Háromszáz embered van. hogy a régens el tt felelj tetteidért. . – Ez rület. hogy jobb ember vagy annál. hogy bevégezd. hogy add meg magad nekem.. De hát az élet tele van kellemes meglepetésekkel. amikor megkötötte a fegyverszünetet. Salida! – kiabált fel. majd megmászta a mellvédre vezet lépcs ket. hogy látlak. – Ki vádol engem? Chareos? Az az ember. ahogy a fegyveresek elfoglalták állásaikat. és nyisd ki a kaput! – Mögöttük a nadírok szintén nyeregbe szálltak és lassan közeledtek. aki üzletelt vele. van bizonyítékod vádjaid alátámasztására? – Természetesen. és elfelejtjük ezt a. – Árulónak neveztek téged – válaszolta a kapitány. ahogy az emberei elhelyezkednek a fal mentén. és nézte. – Ismét arra kérlek nagyuram. Új-Gulgothirba viszünk. Salida. te nyomorult korcs! – üvöltötte a gróf. – Elhagyhatod a bókokat! – csattant fel Salida. Salida. összevonta szemöldökét. Jungir kán a nemesúr mellé rúgtatott szürke lován. – Fogasd le azokat az embereket. akit szolgálsz. Chareos! És ezt te is tudod. – Én is azt hittem. hogy harcoljunk? Azt hittem. fiú. és én gy jtöttem be az aranyad. hogy add meg magad! – Gondoskodom róla. – Örülök. igaz? – Azt tudom. – Miért nem nyitják meg a kaput el tted? – tudakolta barátságosan. és azé a férfié. – Feltételezem.

Jungir megsarkantyúzta a szürkét. hogy nyissák ki a kaput. nem akarom – válaszolta Salida. miközben a cs dör hányta-vetette magát. Gyere le! Beszélni kívánok veled. – Én. aki csúszva hátrált el le. hogy add vissza a tulajdonomat. szemét forgatva támadt a nadír vezérre. Chareos vele tartott. – Ezek az omladozó falak amúgy sem állítanák meg ket – felelte a kapitány. Jungir felállt és leporolta nadrágját. és most arra kérlek. mire a ló felbukott. Tökéletesen tisztában volt vele. – Megtarthatod a lovat. – Jól vagyok. nagyuram? – érdekl dött Salida. Az elutasítást a nadír nép elleni hadüzenetnek fogom tekinteni. A falon álló Harokas Salidához fordult. és most mindketten a bejáratnál várakoztak. A férfi lassan lecsúszott a nyeregb l. Salida. az ellensége mentette meg. a kán pedig el renógatta a cs dört. kis híján kivetve a férfit a nyeregb l.– Ezek árulók! – vicsorogta a gróf. Ajándék. ez csak trükk! Amint kinyílik a kapu. – Ki parancsol ebben a várban? – kiáltott fel. szürke! – kiáltotta. Hé. – De gothir földön állsz. kapitány. Ami ennél is rosszabb. Nem ill . – Ne hallgass rá. bezúdulnak rajta. hogy emberei kíváncsian figyelik. hogy a halott ember áruló. – Ide hozzám! – A cs dör a hangot hallva megfordult. Akkor hogyan szolgálhatnál engem? A gróf szóra nyitotta a száját. te! – kiáltott oda a kán Chareosnak. hogy a két parancsnok így társalogjon. és megparancsolta. most mi következik. a kán pedig kizuhant a nyeregb l és a földre hullt. – Visszafordult Salidához. de ekkor Chareos futva indult meg felé. Elbántam vele. felség. – Nyugalom. A Pengemester megsimogatta az állat hosszú nyakát. Bel-azar pedig gothir er dítmény. A kán arcot vesztett. kapitány? – Nem. Ezt akarod. és otthagyta a földre került kánt. de az állat hirtelen felágaskodott. Lennél olyan szíves. A cs dör koponyához lapított fülekkel. Amikor Salida kilépett a nyílt terepre. A ló felágaskodott. A kán vadul kapaszkodott. patái szétzúzással fenyegették a kán fejét. Lement a mellvéd lépcs in. – Ölesd meg mindet! – Még a saját kapitányodat sem tudod kordában tartani. és . – Én Jungir kán vagyok. de ekkor megvillant Jungir keze – és egy görbe t r hatolt a nemesúr szívébe. Jungir nagyot rántott a kantáron. azt mondtad. – Rendben vagy. – Nos.

Egy jó sámán kedvez óment látna ebben a bizarr helyzetben is. amiért fizetnek. nem akarlak többé látni. és reméltem. – Egy órán belül be tudnám venni ezt a romhalmazt. és már az alkony árnyai nyújtóztak végig a völgyön. nem érted félre. Megadom neked az egy napot. hogy átgondolják tetteiket. Egyébként mindnyájatokat elpusztítalak. A katonák is f z tüzeket készítettek. De tudd meg: senki nem hagyhatja el az er döt. de egy ilyen napon ki tudhatja? Visszafordult hát Salidához. ismét bajt hoztam rád. A nadírok tábortüzeket raktak. És mindenkit átadsz majd nekem. A Pengemester elfogadta. a mellvéden pedig ott állt Aszta kán. A baj az.. A kapitány megvonta a vállát... – Katona vagyok. – És neked is annak kell lenned – felelte a kapitány –. . akit minden nadír jól láthatott. amíg parancsokat kapok gulgothiri feletteseimt l? Elküldök egy lovast. És ha nem sikerülne gyorsan bevenniük a falakat. amit várok. félve a rossz el jel miatt.. A kudarc esélye csekély volt. kivéve a hírnöködet. hogy az istenek ellenük vannak. akkor van rá esély. Salida. a nadírok pedig követték. majd odébb sétált. kapitányuk pedig egy tál s r levest vitt oda a falon üldögél Chareosnak. és az állat most a kapunál álldogált. hogy a sudár. sötét szem harcos kényeztesse. – A nadírok kétségtelenül félelmetes ellenségek – bólintott a kapitány. – A férfiaknak id re van szüksége. és harcosaira pillantott. A nomádok nagy súlyt helyeztek az el jelekre: a ló levetette a kánt. az emberei támadnának. hogy kicsit h ljön. de Sotza meghalt. mert azt hiszik. és a válasz egy napon belül itt lesz. és a faltól jó fél mérföldre vertek tábort. – De adj nekem egy napot! Jungir egy hosszú pillanatig hallgatott. Jungir végiggondolta a dolgot. Salida pedig a legtöbb emberét visszarendelte a mellvédekr l. és letette. Ha Jungir kiadná a parancsot. hogy vezérük ellen fordulnak. amikor ennek vége. – Hidegvér alak vagy – mondta Harokas Salidának. – Sajnálom. hagyva. Ezt az üzenetet juttasd el a régenshez! A kán visszaballagott csapataihoz. aki nem katona. mintha fontolóra venné a választ. de nem a megszokott lelkesedéssel. ha a régens azt az üzenetet küldi.megvárnád. Telt-múlt az id . Chareos. A cs dörrel való baleset aggasztotta. De. Úgy t nik.

– Ez a születés dala – mondta a n . A Pengemester szája kiszáradt.'" – hallotta meg Okas hangját. Pengemester. amit nem nyerhet meg. a Király A Kapun Túl. Mit is mondott Aszta? „Semmi nem fog ártani az anyjának. Aszta kán megígérte neki. Fáradt volt és a csontjai sajogtak. Chareos. „Tenka kán csontjait miért Bel-azamál rejtették el?" Tenka kán. és kezében tartja a nagy kán koponyáját.. És most megtette. hogy irigyelt azért. és nagyot nyújtózott. amit Okas mondott Tavernavárosban. akinek Aszta hite szerint soha nem lett volna szabad meghalnia. mire kiderül. – Furcsa. mint olyan költséges háborút vívni. Huhogó kántálás vette kezdetét az rházban. ahol a gyermek születik. Tanaki érkezett fentr l. Sok dologhoz volt tehetsége. Chareos felült. az Árnyékok Hercege.– Az adott körülmények között ez érthet – mosolyodott el fanyarul a másik. Még id kell. és majd meglátjuk – nézett félre Salida. is a haláltól b zlik. csak a rossz oldalon. hogy megölhesse a gyermek lelkét. A drenai felriadt. akinek testéb l fogant. Chareos felpattant. oldalán Kiall-lal. – El fog adni minket. „Védd meg a kisbabát. – Szerinted hogyan fog dönteni a régens? – Várjunk. Gyakran mondta. mire a kapitány megborzongott. Akárcsak az összes nadír sámán. – Lemegyek és segítek. Felteszem. és csak hat rszem jár rözött a falon. – Én is pont erre gondoltam – bólintott a Pengemester. Salida már visszatért az embereihez. A rossz oldal a vesztes oldal. Ebben a pillanatban odalent ül Aszta kán. és a gondolatai összefolytak. – Ez néz pont kérése. – Nem kedvelem azt az embert. hogy szerette volna.. ha van esélye ott harcolni. és lerohant a lépcs kön. hogy mi melyik oldalon állunk. hogy az anyának és a csecsem nek nem esik bántódása. amit Bel-azarban tettem. leheveredett az árnyékban és megpróbált elaludni. mégis azt mondta. És most a sámán ott ül. . Takaróját párnává göngyölte. Chareos ásított. De akkor mi volt a veszély? Ismét felidézte azt. a lelkével? Lepillantott az rházra. és arra vár. A falról lenézett a gróf tetemére." De mi van a gyermek szellemével. Az ember. jobb ez.

A baba most már akármikor megszülethet – felelte a hercegn . – Mi történt? – tudakolta. amikor a háta mögül zajt hallott. – Reméljük – indult el futva a mellvéd lépcs i felé. de már elkésett. Aszta az épület fala mellé húzta a testet. de még ver a szíve. – Hol van Chareos? – kérdezte Csien. ahogy megindultak a fájások. Leült a hideg padlóra. amikor elesett. – Mi történt vele? – kérdezte Kiall. kivéve a falon rköd ket. hosszú pengéje lapockái közé simult. és nem is érezte. mi a célom. ahogy nekicsapódik a földnek. Az ébresztett fel. Tanaki mellette állt. – Mit tehetek? – Amit a férfiak ilyenkor tehetnek: semmit – érkezett a válasz. A kis sámán hátraugrott. A t zhöz kell vinnünk! A teste hideg. és behunyta a szemét – lelke szárnyra kelt. – Azt hiszem a falon. Körülnézett. – Tudtam – suttogta Aszta kán –. Kiall felállt. A kis harcos nyújtózott egyet. de most felriadt és felült. hogy Csien-cü ledobja magáról takaróját. amint a lelke felkiált. – Nem tudom. . Mindketten odarohantak. a Pengemester pedig megpróbálta el húzni szablyáját. és kisétált a szobából. Aszta t re megvillant. A katonák zöme aludt. hangosan hortyogott tovább. itt egy vágás az arcán! – Az keletkezhetett akkor is. a pulzust keresve. Halj meg békében! A méreg végigszáguldott az ereiben. Chareos.Elérte a kapuház ajtaját. és felvette kardszíját. Megfordult és végigpásztázta az er döt: tekintete felvillant. De hallottam. Csien láthatóan most már nagyon aggódott. és felhasította arcán a b rt. és már majdnem belépett. így hát odasétált a kiatcéhoz. de a n mosolya elvette a szavak élét. de tagjait mintha súly béklyózta volna le. Kiall a távolabbi falnál aludt. Chareost keresve. De már túl kés . és a kiatce megfordította testet. Látta. Ravenna felnyögött. A lába megbicsaklott. de a Pengemesternek nyoma sem volt. hogy kitalálod. A szolgája nem ébredt fel. Friss és üde volt az éjszaka. meglátva az rház fala mellett hever mozdulatlan alakot. – Elfolyt a magzatvíz. majd visszatért az ágy mellé. mire megpördült. – Nézd csak. Átkutatták a falat és a kaputornyot.

A Tetovált Ember elmosolyodott. Elindult a fény felé. Meg tudja tenni? – Igen. – Olyan törékeny és tiszta. Chareos megmászta a dombot. A s r jükben ott állt Aszta kán. hogy kerülök én ide? – Aszta kán megmérgezett téged. és leült a fény mellett. Felé nyúlt. A sámán azt tervezi. de egy hang megállásra késztette. akikkel Ravenna visel s. hogy megöli azt. A Pengemester megrázta. – Vagyis valóra váltottuk az álmát? – Életben tartottuk a sámánt. – Mi ez a fény? – kérdezte. és Bel-azarba vitte. hogy ott várja be a szellemmé válókat. Chareos. de k ketten különlegesek. De mikor volt ez fontos? Fagyos szél söpört végig a dombon. és kinyújtotta a kezét. Ezek az ikrek lelkei. és a közelben fény ragyogott. hanem hogy meggátolja Tenka kán kijutását. . – Ez két fény. Chareos – mondta Okas. De Aszta túljárt az eszén: ellopta a kán csontjait. – Gyönyör ek – suttogta Chareos. – Minden gyermek lelke ragyogó.Chareos kopár vidéken ébredt. De most már ismét er s. mely a föld fölött egyetlen pontból sugárzott ki. A Pengemester megrázta a fejét. ha jól id zít. Az egyik távoli dombgerincen halott fa állt csontvázként. és el húzta szablyáját. – Megvédhetjük a gyermeket. a távolban pedig farkasok üvöltöttek természetfeletti és üres hangon. A ködb l sápadt vörös szem és hosszú karmú démonok hordája anyagiasuk. hogy miként került erre a kietlen vidékre. amit a gyermek lelkének lát. hogy meggátolja a sírrablók bejutását. a Király A Kapun Túl. mellette pedig Tenka kán. amikor gyenge volt. és sötét köd formálódott. Ezért voltak a csontok Bel-azarnál. Tenka kánt akarja visszahozni az életbe. Abban a világban már haldokolsz. hogy megérintse. – Mit tehetünk? Okas vállat vont. mely ezüstös fénnyel izzott. könyörtelen szürke ég alatt. élettelen tájon. Chareos felállt. – Hogy kerülsz ide? És ami azt illeti. Nem emlékezett rá. Ezért helyezett Jungir kán ezer varázslatot Ulric sírjára. – Emlékszem már. Meg fogják változtatni a világot. Így vagy úgy. Nem azért. mire a drenai megfordult ültében. – Sikerrel járhatunk? – Nem.

A sámán most tényleg vénnek látszott. Chareos pedig érezte. hogy miattam teremtettek titeket. nagykán – felelte a Pengemester. – Most már tudod. Ösvény nyílt el tte. És nem hiszem. – Azt hittem. . Ha másért nem. Hozd hát a démonaidat! Mi dacolunk minddel! – Beltzer meglengette csatabárdját. hogy meglássa az eget. Chareos! – szólt most Tenka kán. amire rendeltettél. Amikor a Pengemester barátjára nézett. A balján Fynn és Maggrig jelent meg. Megadták nekem a második élet lehet ségét. de a kán visszatartotta. – Engedned kell. – Azt hiszed. s szaporán. Chareos érezte. és hogy a saját életét élje. Az én napom let nt. a sötétség lényei nyüzsögtek. – Nem. de a Pengemester elállta a fényhez vezet útját. violaszín szeme elréved és szomorú volt. Vörös haja oroszlánsörényként keretezte az arcát. látta. Ez a gyermek megérdemli. hogy az enyém legyen a gyermek. A szellemmé válók betöltötték küldetésüket. és nem is kopasz. Chareos. Szánandóan és reményvesztetten állt ott. fehér íjjal a kezükben. – Elég ebb l! – ordította Aszta. Hadd lássa meg a gyermek az eget! Ezzel megfordult visszaballagott a démonhordához. hogy Beltzer többé már nem öreg és kövér. – Semmit sem tehetsz! És most lásd a seregem! – Amerre a szem ellátott. hogy vérszomjuk szinte fizikai er ként taszítja hátra. – Te már egyszer megkaptad az élet ajándékát. ezért hagytalak életben titeket. hogy én és a barátaim a te dics ségedért haltunk meg. – Mindent elvégeztél. – A kán a fényre nézett és felsóhajtott.– Hát még mindig dacolsz velem? – vicsorogta Aszta kán. és kán elt nt a szemük el l. A férfi közelebb lépett Bel-azar h seihez. Maggrig és Fynn pedig megfeszítette íját. és könnyek szöknek a szemébe. hogy gombóc gy lik a torkába. Tenka. zavarodottan pislogva nézett fel Chareosra. – Állj télre. – De igazad van. ezért csúfítottam el egyetlen vereséggel gy zelmekkel teli életemet. hogy van valami célja. akkor a gyermekért. egyedül meg tudsz állítani miket? – Csakhogy nincs egyedül – szólalt meg Beltzer és Chareos mellé állt. ezüst csatabárdja fényesen ragyogott. Tudtam. hogy mit jelentenek a szellemmé válók. Aszta felemelte karját. melyeket inge ujjával törölt le. Aszta megindult Chareos felé.

hogy meg – felelte a Pengemester. Bel-azar h sei egyedül álltak a dombtet n. és add be nekem az ellenmérget! Majd akkor láthatod a csecsem t. Megtanítom neki. – Félreértesz. hogyan legyen kán. és a köd felgomolygott a szürke égbe. . Hadd legyen az enyém! – Mit ajánlasz. majd a törékeny szirmok hópiheként hulltak alá a két lélek körül. A sámán megfordult. Chareos? – Attól tartok. Az ikrek lelkéb l sugárzó fény er södött. és a démonok körül ismét köd képz dött. De a nadíroknak szükségük van kánra. Aszta szintén meglep dött. – Megbízhatom benned. Most már nem tudom megtenni. – Hadd lássam a lelkét! – Nem. – Akkor megkapod. Hátralev napjaiban védelmezni fogom. Aszta kán? – Van ellenmérgem. Levelek sarjadtak az ágakból. Mit ajánlasz a gyermeknek? – Az életemet. nem? királyok véréb l való. amikor megszületett. – Nem áll szándékomban megölni. Felvijjogott a szél. Ezt te is belátod. rózsaszín és fehér virágok törtek el .– Nem. Élni fogsz. és megérintette a halott fát. Térj vissza Bel-azarba. Tenka áldása nélkül nem.

Így elkerülhetnénk a háborút. és a kán nem utasíthatná vissza. Verd ki a gondolatot a fejedb l! Az ifjú az ajtóból még visszafordult. Chareos tizenhat órán át küzdött a halállal. Tanaki pedig odalépett. Kiall visszatért az rházba. amit csinál? – kérdezte Kiall a kiatce harcost. és visszavitte t a bölcs be. Félelem lobbant a n szemében. – Miért? – kihívhatná Jungir kánt egy párviadalra. félrehúzta a takarót. mint Jungir. – Én is kihívhatom. A másik baba is felébredt. hogy tényleg érdekli. ocsmány szagú löttyöt töltött ajkai közé. Ravennához vitte. Tanaki megveregette a csecsem hátát. aki nála keményebben dolgozott volna. ahol a gyermek feküdt fivére mellett a hevenyészett bölcs ben. Darabokra vágna. . mozgásra serkentve vérét. Szinte. – Használ valamit. mindkét n aludt. felállt. – Most megvárjuk a régens válaszát. Csien-cü felajánlotta. de a sámán elzavarta. Chareos él-e vagy hal-e. Tanaki még mindig az ágy mellett volt. Ez a baba is mohón szopott.15. A nadír n t is felvette. és felemelte a csecsem t. és hagyta. – Bevihetnék egy szerencsés csapást. – És most? – tudakolta a n . – A szerencsének nincs szerepe az effajta küzdelemben. Aszta kán végig mellette volt. és a melléhez tartotta a babát. – Milyen kár. és feleolyan képzett sem vagy. a tagjait dörzsölgette. – És ezt te is tudod. – Semmi ilyesmit nem teszel! Láttalak már harcolni. ahol Ravenna életet adott két egészséges és er s fiúnak. hogy segít. tudom. Az egyik kisbaba sírni kezdett. majd fáradtan elmosolyodott. Az anya meg sem rezzent. Szinte elhiszem. de nem sírt. olyan mélyen aludt. szinte nem is lélegzett. – Még senkit nem láttam. Kiall éppen menni készült. hogy Ravenna nem Chareos asszonya volt – szólalt meg a hercegn . amikor a hercegn kinyitotta a szemét. – Igen. – Nagyon szeretlek – mondta. Ez a nadír szokás. hogy a férfi átölelje. és odavitte Ravennához. felnézve az ifjúra.

A kán balra nézett. köré gy lt embereit figyelve. – Legyen hát! Gyere le és megküzdünk. felség? – Ki vagy te. – Megkaptad a választ. mint férfi a férfival! Megígérem. Salida kapitány? – Meg. túléli. fiú? – kiáltott fel Jungir. A kapitány otthagyta a többieket. hogy gyors halálod lesz. és biztosra vette. és leugrott tajtékkal borított hátasa nyergéb l. Eljegyeztük egymást. hogy a fiú vakmer sége tetszik nekik. Jungir kánnal az élükön.Kiall távozott és felment a mellvédre. – Már nem fiatal – jegyezte meg Salida –.. hogy tartsam meg ezt az er döt a gothir népnek. – Akkor mi lesz? Visszakapom az asszonyomat. – Azt hiszem. és látta. majd ismét összetekerte azt. s lassan végigolvasta az írást. ahogy . Hangosan felhorkant. – És mi van. és kinyitotta a tekercset. és még mit? – Én csak Ravennáért szólhatok. ha veszítesz? – kiáltotta Jungir. felség. – Ez háborút jelent – vonta el kardját Jungir. – Várj! – kiáltotta Kiall. akit a falumból raboltak el. A nadírok mozgolódni kezdtek. Arra utasítottak. A viaszba a régens pecsétjét nyomták. levette csatakeszty jét. – Egyenesen engem akarsz kihívni? – Jogom van hozzá. Az eszméletlen Chareosra nézett. Mindegyikük ismerte a szokást. Odarohant Salidához. – Kiall vagyok.. Már majdnem lejárt az id . és hogy gátoljam meg mindenféle idegen hatalom bevonulását. mivel követted asszonyod. hogy a sámán még mindig ott van vele. Salida felpillantott az égre. Ravenna az én asszonyom volt. Jungir hátrad lt a nyeregben. aztán visszatért a többiekhez. Egy lovas vágtatott be a nyugati kapun. – Szólhatok. és átnyújtott neki egy zöld viasszal lepecsételt pergamentekercset. uram. ahol Salida állt Harokasszal és Csien-cüvel. És most követelem a jogot. és az övébe dugta. A nadírok megindultak. és a nadír szokás is ez. Felhúzta keszty jét. A mellvéd alatt megálltak. és felnyergelték lovaikat. és sötét szeme az ifjúra tapadt. hogy a szíve állt meg – szólalt meg az orgyilkos. felkeltek tábortüzeik mell l. hogy megküzdhessek eljövend sorsáért. és vezérük felpillantott. de remélem.

Én vagyok az a harcos. Meg kell adnod nekem a bosszú óráját! – Én.. Azt akarom. Amikor Kiall lement a mellvéd lépcs in. amit adtam. – Engedj be. Kiall! Hadd mentsem meg a barátaidat! – Ez az én harcom – vitatkozott bágyadtan. ha megbízol bennem. és most is segítek neked. – Ez mit jelent? Életet – suttogta egy h vös hang a fejében. Ez semmit nem jelent neked? A barátod vagyok. odarohant hozzá és karon ragadta. aki segített neked a démonok ellen. hogy lazulj el. – Megmérgezte a saját apját. hogy n benne a feszültség. – Mondd a szavakat! – szólt a legény. vagy mágiát.azt egy férfinak tennie kell. ami elvezet egy baráthoz. Az er dben Aszta kán tisztán hallotta a beszélgetést. Bízz bennem. – Jungir kán megmérgezett – közölte Tenka. – Mit akarsz? – próbált elhúzódni t le az ifjú. – A körülötte lev nadír harcosok helyesl en mormogtak. – Milyen szavakat? – Ez csak egy szerencsehozó b vige. . – Semmi trükk – nyugtatta meg t Aszta. – Nem akarok semmiféle szemfényvesztést. cserébe a segítségért. én nem is tudom. Kiall! Hát nem látod. mire Kiall visszah költ. amit kérek. – Hallgass rám. – Csak mondd utánam a következ szavakat! Megteszed? Kiall megvonta a vállát. és egy rövidke id re adj nekem életet! Ez minden.. Kiall érezte. mintha roppant súly nehezedne rá. te bolond! Nem kell meghalnod! Segítek ebben a csatában. Nadírok Ifjak Fejszések Vérontók Gy ztesek! Kiall elismételte a szavakat. hogy veled vagyok? Azért küzdök. hogy megóvjam Chareos életét. Ne félj! – mondta Tenka kán hangja.

megtapasztalta a kán igaz szerelmét. – Te is betartod a magad részét? – Be – felelte Chareos. – Visszajövök – mondta szelíden. aki felül tudna rajta kerekedni. ne tedd ezt! A lány a karjaiba vetette magát. – Támogass fel a mellvédre! – A szikár sámán talpra segítette a kardforgatót. – Ó. Megpróbálta akaratát el térbe tolni. ahogy feladja magát. Kinyújtotta a karját. A Pengemester kinyitotta a szemét. Te voltál az öröm. mire Kiall érezte. ó.– Bízz bennem! Lazulj el! – mondta Tenka. Emlékeik egybeolvadtak. ahogy Tenka kán befolyik az ereibe. és ne félj semmit l! Kiall visszatér hozzád. talán Chareost kivéve. és az ifjú átélte számtalan csata izgalmát. látta a hatalmas Dros Delnoch elestét. amit gyerekként kapott. Ám többet is ennél: a született harcos magabiztosságát. milyen jó újra leveg t venni! Tenka kán az oldalkapuhoz ballagott. ne! – nyögött fel a Pengemester. – Az apád szeretett. Tanaki egy pillanatig döbbenten állt. Naki. hogy megvívjon Jungir kánnal. – Mi történik itt? – Kiall kiment. – Igen – felelte a lány egyszer en. – Ó – tört el a hangja –. hogy igen. a legnagyobb kardforgató apám óta. amit Renya maga után hagyott. – A Forrásra. – Kiall! – sikoltotta. – De le tud. – És szeretsz engem? – kérdezte a férfi. Aszta kánhoz fordult.. Tenka pedig megcsókolta a feje búbját. Most és mindörökké. – A tied vagyok. és kilépett a várakozó horda elé. Mindennél jobban. A fiú annyira másnak t nt. csak visszatért Chareos mozdulatlan alakjához. és félig- . érezte. A kapuhoz lépett. – Szeretted apádat? – Tudod. hogy képtelen uralni tagjait. Nincs él ember. Megígérem. Ebben a pillanatban Tanaki rohant el az rházból. Az öreg semmit sem mondott. – Betartottam az alkut – suttogta a sámán. Figyelj a mellvédr l. – Nem tud legy zni. Kiall.. de rettegve ébredt rá. azt a nevet. kérlek. A saját fejében csapdába esett Kiall kétségbeesetten várta a választ. ráadásul a becenevét használta. az Eggyéforrt gyermek iránt érzett. elhúzta a tolórudat. neki. – Mit tettél? – kiáltott rá. amit Renya. és tüdejét teleszívta leveg vel.

mire Tenka el reugrott. Megborzongott és el húzta a kardot.meddig felcipelte a lépcs kön. és újra meg újra támadott. Miel tt Tenka megállíthatta volna a kezét. melyet Tenka kán adott neked az utolsó találkozásotokkor? Az öreg alaposan szemügyre vette Kiallt. és vele együtt hullott a földre. Majd az arca elsötétült. Ezután visszasétált Jungirhoz. Tenka megfordult és kétszer megsuhintotta a pengét. Ahogy az összecsapás során egyre jobban eltávolodtak a figyel harcosoktól. – Aszta évekkel ezel tt idecsempészte a csontjaimat. ha készen állsz. és ismét közelebb lépett. felmérte súlyát. felség – mondta. – Kölcsönadnád az egyik rövidkardot. A penge tíz lépéssel odébb hullott a porba. de te soha nem tör dtél velem. – Kezdhetjük. De Tenka kán villogó pengéje mindannyiszor hárította rohamát. Jungir elsápadt. Jungir rárogyott. ahogy a fejét oldalra billentette. – Hagyd abba! – rikoltotta Jungir. Tenka megragadta fiát. . majd egyetlen szó nélkül az ifjú kezébe nyomta. melyet Csiencüt l kapott ajándékba. Jungir villámgyors döféssel támadott. majd eldobta. egyáltalán nem védekezett. – Vedd fel! – parancsolt rá az egykori nagykán. Tenka védett. és közelebb lépett. Jungir vadul megsuhintotta kardját. hogy a méreg távol tart t led. Tenka hárította. apám. ösztönösen is fia mellébe döfte a kardot. Lent a völgyben Tenka kán magabiztos léptekkel haladt. Jungir azt az ékköves pengét viselte. Chareos kínok között támaszkodott neki a mellvéd falának. – Szerettelek. De még mindig érzem a kupádba töltött méreg ízét. fiam? – suttogta. és a tekintetébe fúródó szürke szempárt. megfordította. és megállt egy szürke pónin ül öregember el tt. Sohasem. annak testtartását. és rárontott apjára. Tenka el húzta lovassági szablyáját. – Azt hitted. Tenka kán legrégibb barátja – szólalt meg. Elhaladt a meglepett kán mellett. és kiütötte a fegyvert fia kezéb l. Kardja egy picit lejjebb mozdult. hogy te vagy Subodáj. Fia felkapta a fegyvert. – A mellvéden azt mondták. hogy találkozzon fiával. könnyek gy ltek a szemébe. A zord arcú vénember bólintott.

– Ki? – Csak egy ember – felelte a kán. a másik aludt. fiam! Annyira büszke voltam rád.. majd letérdelt halott fia mellé. – Ki vagy te? – sziszegte Subodáj. és elindulni megkeresni Jungirt. Kiall érezte. És most csapdába ejtett ez az ígéret. hogy az egyik fiadból kán lesz. egyik gyermekét szoptatta. boszorkánymester? – Megszületett a kán fia! – Ez igaz? – fordult Subodáj Kiall felé. De azt akartam. – Köszönöm. akit Tenka kán annyi évvel azel tt megmentett.. és tekintete a mellvéden álló egyetlen lánya felé fordult. De azért szerettelek. Még az éjjel. A n látta a férfi szemében a gyötr dést. – Nem érdekes. amikor Chareos lépett elé. majd megrázta a fejét. – Subodáj! – rikoltotta. Aszta a kapuház felé tartott. hölgyem. hogy megölje utolsó fiát. És én sosem mutattam ki az érzéseimet. Kihúzta a kardot. hogy kérjem el. A vén hadvezér lovagolt oda. és a fivéreidet is. Tenka lelke kért meg arra. uram. Nem. A férfi leült mellé.. – Nem tudom. Tenka lehajtott fejjel állt a holttest fölött. De a háború elkerülése érdekében megígértem.. jobb végleg elfogadni a halált. ahol Ravenna már felébredt. jöjj el ! – szólalt meg halkan. Aszta kán ugrott fel a falra. – Mi az. hogy mondjam el ezt másként. – motyogta a hadvezér. Az öreg most már bicegett. Jungir! De már halott volt. – Kiall. Megfogta a kezét. Ebben a pillanatban ráébredt. – Igen. hamarosan úgyis halott leszel. Térj vissza a mellvédre. hogy er s férfi légy. és szállt le a nyeregb l. és eldobta. – Várj! – mondta. hogy a feszültség kiengedi markából. de ugyanaz az ember volt. – Ne támadjatok! Kiall visszaballagott az er dhöz. Az az ostoba fiú odaadta az életét. – Elviszem hozzátok! – ordította Aszta. hogy nem foszthatja meg lányát a szerelmét l. és arra használta.. nadír férfi. . ahol két katona kinyitotta az oldalkaput. hogy használhattam a kardod. Jungir.– Ó.. csak Tanakival tettem kivételt. – Egy pillanatra. – Majd én kihozom a gyermeket! A Pengemester bement a kapuházba. Kinyújtózott és visszafordult a generálishoz.

– És most ne üssetek zajt! Asztának nem szabad megtudnia. hogy ikrek. Az üzenet egyszer volt és kurta: „Add meg Jungir kánnak mindazt. ez a nadír szokás. A másikat megölnék. Aszta odarohant hozzá. – Leemelte a kisbabát a mellér l. – Nem hittem volna. de a sámán közelhajolt hozzá.– Egyikük kánnak született. hogy a régens ennyire h siesen viselkedik majd – szólalt meg a Pengemester. és tekintete követte a várakozó sereg felé ballagó Aszta kán alakját. nemde? . Chareos átadta neki a babát. – Az új nagykán – mondta örömmel. – Megtettem. hogy segítek felneveli a másikat – fogta meg a babát a Pengemester. és kiment a napsütésbe. Salida lépett oda hozzá. amit meg kellett tennem – jelentette ki az öregember. és belesúgott a fülébe. és dobta oda a másik ölébe. – De hálás vagyok neked. A drenai kigöngyölte. és kinyújtotta inas kezét a gyermek felé. Kapja meg Aszta. és gyengéden megcsókolta. Pengemester. Amikor Chareos leült a napsütésben és nekid lt a falnak. miel tt meggondolom magam! – Esküszöm. A had néhány perc múlva elhagyta a völgyet. – Vidd t. amit akar. A másikat felnevelem én. Az ajtóhoz lépett. mire az bömbölni kezdett. A kisbaba elhallgatott és elaludt. – Nem is – húzta el a kapitány a pergament az övéb l. – Chareos biccentett. amit kér!" Salida csak ennyit mondott: – Azt hiszem. pont ezt tettük.

Egy napon tiéd lesz ez a cím. – Az ellenséget. fiam – mondta Chareos –. hogy gothir szokás szerint megejtsék az esküv t. . A fiú hangja csak suttogás volt. – A túloldalról fogom bevenni – jelentette ki nyugodtan. – Megbántad? – kérdezte. Az ifjú violaszín tekintete a hágó mentén tornyosuló hat masszív falat pásztázta. Harokas Salidával tartott Új-Gulgothirba. Csien-cü és Osi visszatértek a Kiatce Birodalomba. és Bel-azarnál. Azokban az id kben a Bronzgróf uralkodott. – Egykor. ahol a nagykövetet koszorúval övezték. tanúk jelenlétében esküdtek h séget egymásnak. ez volt Dros Delnoch. Nadír hagyomány szerint megvágták a tenyerüket. Majd visszalovagoltak az er db l a sztyeppékre. a leghatalmasabb drenai er dítmény. és ezzel elt ntek a nadír történelem lapjairól. – Mit nézel? – tudakolta Aszta kán. Chareos elmosolyodott. ahol a régens némi morgolódás után tisztes jutalomban részesítette a kapitányt. Ezer mérfölddel odább egy másik violaszín szem fiú állt és délnek meredt. valamint roppant gazdag és még annál is szebb földeket kapott jutalmul. és feleségéhez.Epilógus Kiall és Tanaki nem vártak arra. Ravennához fordult. Hét évvel kés bb három lovas állt meg Tenkavár els nagy kapuja el tt. és el léptette.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful