You are on page 1of 26

BALOLDALISÁG. REMÉNY. E.

ADALÉKOK AZ MSZP STRATÉGIÁJÁHOZ.

2012.05.11.

BEVEZETÉS

Az MSZP 2012 közepére stabilizálta szavazóbázisát; egyértelművé tette, hogy vezető ellenzéki pártként hívja majd ki az Orbán Viktor vezette Fidesz-kormányt, és elkezdte megalkotni programját. A stratégiai gondolkodást előkészítendő a párt 2012. elején egy nagy, 3000 ezer mintás, reprezentatív közvélemény-kutatást készített, amelyből egyértelműen adódtak bizonyos stratégiai jelentőségű következtetések. E kutatás alapján kezdődött el az a munka, ami az MSZP 2012 közepe és 2013 vége közötti ellenzéki stratégiáját igyekszik megalapozni. Jelen dokumentum e munka eredményét mutatja be:

javaslatot tesz az MSZP által a 2014-es kampány kezdetéig követendő politikai stratégiai irányokra.

Jelen dokumentum így nem pártprogram és nem vízió: olyan politikai-stratégiai írás, aminek fő célja azon területek, irányok és üzenetek kijelölése, amelyek segítségével az MSZP bővítheti táborát és hitelesen hívhatja ki Orbán Viktort.

Jelen munka elején a nagy kutatásból adódó legfontosabb következtetések olvashatók. Ezt követően kerülnek bemutatásra a javasolt stratégiai irányok. A konkrét kommunikációs elképzeléseket illetően az anyag később elkészülő, második része ad iránymutatást.

A KUTATÁSI ADATOK TANULSÁGAI

A kutatási adatokból, a potenciális célcsoportok jellemzőiből viszonylag egyértelműen kiolvashatók azok a legfontosabb következtetések, amelyek az MSZP stratégiájának alapját kell hogy adják. E tanulságok nyolc pontban összegezhetők. A tanulságok kifejezetten a stratégia megalapozása szempontjából relevánsak itt – nem térnek ki minden kutatási eredményre, hanem célzatosan csak azokra az MSZP szempontjából lényeges elemekre, amelyekre való reflexió a szocialisták sikeréhez hozzájárulhat.

1
1

SZAKPOLITIKAI KÖVETKEZTETÉSEK

1.

A meggyőzendő szavazók és a létező szavazók a baloldali gazdaságpolitikai

üzenetekre

reagálnak

elsősorban.

A

szavazók

döntő

többsége

erősen

egyenlősítő attitűdökkel rendelkezik; nehezen tolerálja a jövedelmi egyenlőtlenségeket és azt várja, hogy az állam támogassa megélhetésében akkor, ha erre a piaci körülmények képtelennek bizonyulnak. A potenciális szavazók Fidesszel kapcsolatos kritikája is elsősorban a személyes élethelyzet romlásából fakad: fő problémájuk, hogy „rosszabbul élnek”; hogy a Fidesz nem váltotta be materiális jellegű ígéreteit. E választók baloldalisága gyakran a baloldali populizmusra is hajlamossá teszi őket: különösen felháborítja őket a politikusok – vagy éppen vállalkozók milliós fizetése. A szociális kiadások egyöntetűen növelnék – ehhez képest az adócsökkentést és a gazdasági egyensúlyt sokkal kevésbé tartják lényegesnek.

2.

A

jogállamiság,

demokráciával

kapcsolatos

ügyek

sokkal

kevésbé

lényegesek.

A

potenciális

szavazók,

ha

megkérdezzük

őket,

alapvetően

elégedetlenek a Fidesz új Alaptörvényével és más, szimbolikus ügyekkel – ám egy kisebbségüket kivéve ezeket a kérdéseket nem tematizálják spontán. Ha arra kérjük őket, hogy sorolják fel a számukra lényeges szakpolitikai problémákat, az

ideológiai, emberi jogi és szimbolikus ügyek rendre legutolsó helyen szerepelnek. Ez nem azt jelenti, hogy ezekben az ügyekben elégedettek lennének – de azt igen, hogy nem e problémák felelősek elsősorban azért, hogy az utóbbi időszakban nagy számban hagyták ott a Fideszt.

3.

A választók számára legfontosabb témák gazdasági jellegűek és az egyéni élethelyzethez kapcsolódnak (árak, tartozások, rezsi, stb.) Rendkívül fontos tapasztalat, hogy a választók a baloldali gazdaságpolitikát elsősorban egyéni élethelyzetükön keresztül ítélik és élik meg. Keveset mondanak nekik az olyan kategóriák, mint gazdasági növekedés, hiány, vagy éppen infláció. Problémáik sokkal inkább „mikro” szinten jelentkeznek: az árak, a bérek, a tartozások és a rezsi-kérdések jelentik a legfontosabb fókuszterületeket. Jó példa erre a devizahitelek kérdése: miközben a nagypolitikai vitákban a devizahitelek problémáiról sok szó esett, a választók többségét az egyszerű, hónapról hónapra

2
2

jelentkező rezsiköltségek jobban érintik. Nem a „költségvetési fegyelem fellazítása” tehát a követelésük és elvárásuk, hanem az, hogy mindennapi anyagi problémáik kezelésében kapjanak segítséget illetve, hogy a politikai szereplők legalábbis reflektáljanak ezekre a gondokra.

4. A szakpolitikai témák közül az egészségügy, a munkanélküliség és az

idején

minden politikai szereplő magatartásán világosan látszott, hogy tudja: a legfontosabb szakpolitikai kérdés az egészségügy. Bár a politikai viták homlokteréből e kérdés mintha eltűnt volna 2010 óta – de legalábbis jelentősége csökkent –, a választókat továbbra is rendkívüli mértékben foglalkoztatja. A fentieknek megfelelően mindez elsősorban az egészségügy elérhetőségét és megfizethetőségét jelenti. Hasonlóan lényeges kérdés a munkahelyteremtés és általában a munkanélküliség kérdése. A potenciális választók többsége természetesen dolgozik – elsődleges aggályuk a létező munkahelyük elvesztése. Végül, a harmadik kulcsterület az energiaárak kérdése, ami a mikroszinten jelentkező rezsiköltségeket és benzinárat jelenti. A potenciális szavazók között nagyon sok a városi, illetve fővárosi szavazó: esetükben mindez vélelmezhetően a panellakások rezsiköltségét jelenti.

energiaárak

a

legfontosabbak.

Az

előző

MSZP-SZDSZ

kormány

Érdemes hangsúlyozni: e három szakpolitikai téma minden más ügynél fontosabb. Különösebb kutatások nélkül is lehetett tudni persze, hogy ezek az ügyek fontosak – ám az adatok szerint e három téma minden más ügynél lényegesebb; ide értve nem csak a jogállamiság kérdéseit, de az olyan, a politikai napirenden gyakrabban szereplő témákat is, mint az oktatás, a közbiztonság, a többség-kisebbség együttélés vagy a „makrogazdasági” kérdések.

POLITICS TÍPUSÚ KÖVETKEZTETÉSEK.

5. Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni – de csak akkor, ha mintegy „mesterségesen” teremtjük meg ezt a helyzetet számukra. Egy kiélezett, Fidesz-MSZP versenyben az LMP szavazók

3
3

kb. fele, de a Jobbik szavazóinak egy része is inkább azonosul a szocialista politikusokkal és üzenetekkel. Sőt: ellentétben a nagypolitikai viták által sugallt helyzettel, a Jobbik szavazóinak nagy része ma a Fideszt jobban elutasítja, mint az MSZP-t.

Mindez azt is jelenti, hogy az MSZP számára elemi érdek a politikai viták kétszereplősként történő bemutatása: a Jobbik felemlegetése, „felemelése” nem csak normatív okokból kontraproduktív, hanem azért is, mert a választók számára átalakítja a politikai teret. A Fidesz értelmezésével szemben – ami a „centrális pártrendszer” koncepciójának megfelelően – egy központi párttal és két „szélsőséggel” számol, az MSZP számára az az értelmezés kedvező, amelyben Fidesz-MSZP szembenállás tételeződik, s a többi párt jelentősége csekélyebbnek tűnik. Ez azt is jelenti, hogy a Jobbik, mint komoly „veszély” emlegetése nem kedvező a szocialistáknak, hiszen maguk erősítik a nem- kétosztatú verseny tételezését – ami főként a versenytársak érdeke.

6. Az MSZP relatíve jobban áll ha a „ki tudnak jobban kormányozni” kérdés a releváns, mint ha a „melyik párt a szimpatikus”. Az MSZP rendre csak kevéssel előzi meg a Jobbikot az országos támogatottsági adatokban. Más helyzet alakul azonban ki, ha nem támogatottsági adatokra kérdezünk, hanem azt vizsgáljuk, hogy a választók milyen kormányt szeretnének 2014 után. Az ilyen adatokban – akár egypárti MSZP-kormány a kérdés, akár egy MSZP-vezette koalíció – az MSZP lényegesen, gyakran kétszer-háromszor olyan jól áll, mint a Jobbik; Jobbik-vezette, vagy Jobbik-dominálta kormányt a választók nem szeretnének. Mindez azt is jelenti, hogy az MSZP elemi érdeke a támogatottsággal kapcsolatos kérdés megváltoztatása és annak kommunikálása, hogy a kormányzásról szól a 2014-es választás. Minél inkább a jövőről és a potenciális következő kormányról szólnak a politikai viták, annál kedvezőbb helyzetet jelent mindez az MSZP-nek.

7. Az MSZP számára komoly hátrány, hogy a választók nem gondolják, hogy képes pozitív változásokat elérni ha el is hiszik a szándékot nem hiszik el a képességet. Számos olyan választó akadt a mintában, akik számára ugyan relatíve a legszimpatikusabb párt továbbra is az MSZP volt – gyakran csak

4
4

annyiban, amennyiben e pártot utasították el legkevésbé –, ám mégsem szavaznak rá, mert nem gondolják, hogy az MSZP képes pozitív változást elérni életükben. E szavazók már csalódtak valamennyi pártban; rengeteg ígéretet hallottak, s ezen ígéretek rendre beváltatlanok maradtak. E deprivált választók számára a reménytelenség a bizalmatlanság fő forrása: nem feltétlenül a szándékot vitatják el az MSZP-től, hanem a képességet, hogy életüket jobbá teszi. Egy másik oldala ugyanezen jelenségnek, amikor e választók az „úgyis minden mindegy” érvrendszere okán vélik azt, hogy a politikai szereplők általában – még a nekik szimpatikusabb szocialisták sem – nem tudnak érdemi javulást elérni személyes sorsukban. Vagyis, a rezignáltság, a reménytelenség is komoly akadályt jelent az MSZP szavazatszerző képessége szempontjából.

8.

Az MSZP számára komoly hátrány, hogy nem hiszik el hogy képes lenne győzni. Dacára annak, hogy – különböző szövetségi politikai konstellációkat is figyelembe véve – választási matematikailag ma már egyáltalán nem reménytelen, hogy egy „most vasárnapi” választáson az MSZP akár a győzelem esélyével is indulhatna, a választók ezt nagyon másképp látják. Részben a baloldal kommunikációja okán is, a Fideszt legyőzhetetlen alakulatnak tekintik, a Jobbikot pedig gyakran erősebbnek látják, mint amilyen – miközben az MSZP-t gyengébbnek vélik, mint amit támogatottsági helyzete sugallna. A győzelmi esélyben való meggyőződés hiánya is akadálya annak, hogy a szavazók nagyobb arányban válasszák az MSZP-t.

5
5

STRATÉGIAI SZINTEK

A kutatásokból leszűrhető stratégiai következtetések meghatározzák a követendő stratégia alapjait. A stratégia fő irányainak meghatározásához azonosítani kell azokat a szinteket, ahol a stratégiai prioritások megfogalmazásra kerülnek. Ezek:

1.

Elsődleges stratégiai irányok: azok a területek, ahol létfontosságú a változás elérése; ahol a választókban az MSZP-ről élő kép megváltoztatása nélkül a párt nem remélheti a szavazótábor bővülését. Ezen az elsődleges stratégiai szinten kell meghatározni azokat a „falra kiírt” jellegzetességeket, amelyeket a párt minden alkalommal, minden megszólalásakor, cselekvésében, kezdeményezésében és reakciójában érvényesít.

2.

Másodlagos stratégiai célok. A kutatásból kiderült, hogy jó néhány olyan terület, amelyet korábban elsődleges fontosságúnak vélhettünk, valójában nem élet-halál kérdés. A stratégia mindig szelekcióval jár: természetesen lényeges lenne ezen a másodlagos szinten is eredményeket elérni, ám az ide sorolt célok prioritásukat tekintve – a választói percepció alapján – nem olyan lényegesek, mint az első kategóriában sorolt elemek; így e másodlagos szinten a problémák „kiszervezését” javasoljuk.

3.

Szent tehenek. Minden stratégia alapja, hogy a követett célok nem árthatnak többet, mint amennyi potenciális hasznot hozhatnak. A „szent tehenek” közé soroljuk azokat témákat vagy attitűdöket, amelyeket ma is az MSZP-hez kötnek a választók, s amiben nem is szabad változtatni – e szent tehenek azokat a „tilalomfákat” jelzik, ahol a pártnak nem szabad elmozdulnia jelenlegi álláspontjától.

6
6

ELSŐDLEGES STRATÉGIAI CÉLOK

A CÉLOK JELENTŐSÉGE

Egy párttal kapcsolatos kép csak nagyon lassan változik meg a választópolgárokban. Különösen így van ez, ha a feladat nem annyira egy új szakpolitikai profil felépítése – ami néhány, nagy médiaérdeklődésre számot tartó ígéret, bejelentés megfogalmazása által végbemehet - , hanem a párt márkajellegzetességeinek átformálása.

Éppen ezért fontos rögzíteni, hogy bár az elsődleges stratégiai irányban megjelölt elemekhez kapcsolódhatnak konkrét, kifejezetten ezen irányokat erősítő megszólalások is, a valódi cél, hogy e három jellegzetesség az MSZP politikájának egészét áthassa. E három pont olyan „sorvezető”, olyan „checklist”, amelyen ideális esetben minden szocialista megszólalásnak át kell mennie. Egyben olyan vezérelvet is szolgáltatnak, ami egy-egy, újonnan felmerülő ügyben meg kell hogy határozza a párt reakcióját. A stratégiai irányok elfogadása esetén a párt dolga „mindössze” annyi, hogy minden egyes új, kormányzati kezdeményezés kapcsán az e három pontnak megfelelő reakciót fogalmazza meg.

Mindez mechanikusnak, leegyszerűsítőnek, s komoly intellektuális teljesítményre képes emberektől akár primitív eljárásnak is tűnhet. A választási győzelem kulcsa azonban mindig az, képes-e a párt néhány egyszerű üzenet köré építeni politikáját, s ezeket az alapüzeneteket minél változatosabb formákban, de azonos tartalommal, azonos mondandóval eljuttatni a választókig.

A HÁROM ALAPELEM:

Baloldaliság. A létező és a potenciális választók elsöprő többsége baloldali gazdaságpolitikára vágyik. Legyen szó szociálpolitikáról, gazdaságpolitikáról, adókról vagy támogatásokról, a megcélzandó szavazók etatista, baloldali válaszokat várnak. Mindez az MSZP számára kedvező fejlemény: a szocialista párt baloldali párt – a

7
7

baloldali válasz adásának kötelezettsége nem egyszerűen választói igény, hanem a párt alapelveiből – is – adódó következmény. A kihívás itt a a Gyurcsány-. majd a Bajnai-érában elvesztett baloldali karakter visszaszerzése.

Remény. Mint a kutatási adatokból levont tanulságokból láthatóvá vált, a támogatottság bővítésének egyelőre komoly akadálya a választók rezignáltsága, fásultsága és általános kilátástalansága. Az MSZP-nek a remény pártjává kell válnia, ha meg akarja nyerni a 2014-es választást: el kell érnie, hogy a választók tudják – egy MSZP-vezette kormány alatt tényleges élethelyzetükben is javulás következne be. Nem elég annak bebizonyítása, hogy a Fidesz alatt a választók „rosszabbul élnek” – ahogy a Fidesz 2002-es veresége is megmutatta, szükséges a gondolatmenet második felének demonstrálása is.

Erő. Számtalan választás mutatta be, hogy a választók az erős, győzelmi eséllyel rendelkező pártok felé gravitálnak. Az MSZP-t ma még a gyengeség szele lengi körül – sokféleképpen beszélnek a szocialistákról, de az „erős” jelző a legritkább esetben hangzik el. Stratégiai cél ezen változtatni: azt a benyomást kelteni, hogy a párt képes és akar győzni 2014-ben.

1. BALOLDALISÁG

A baloldaliság alapelemei viszonylag ismertek: a jóléti állam melletti elkötelezettség; az elesettek és a szegények támogatása; a jövedelmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem és az esélyegyenlőség elsőrendű társadalmi célként tételezése. A legtöbb politikus vagy elemző a legtöbb szakpolitikai kérdésben alighanem minden különösebb probléma nélkül képes azonosítani a „baloldali” álláspontot.

8
8

Az MSZP által képviselt baloldaliságnak azonban messzebbre és mélyebbre kell mennie ezeknél a kliséknél. Egyrészt, a szocialisták által képviselt baloldaliság nem lehet csak gazdasági természetű: éppen úgy megjelenik attitűdben, beszédmódban és témafelvetésekben is. Másrészt, e baloldaliságnak reflektálnia kell a 2012-2014-es évek Magyarországára; nem tehet úgy, mintha a „munkásság” ma ugyanaz lenne, mint húsz évvel ezelőtt. Vagyis, az MSZP-nek egyfajta modern baloldaliságot kell képviselnie. E tekintetben a mintát nem a múlt MSZP-je, hanem a kortárs nyugat-európai, elsősorban a legutóbbi elnökválasztáson győztes francia, illetve – kisebb súllyal – német és brit baloldali, szociáldemokrata pártok adják.

A javasolt baloldaliság öt, analitikusan elválasztható elemből épül fel:

1. Materiális tematizáció. A baloldaliság, mint stratégiai irány azt jelenti, hogy az MSZP értelmezésében Magyarország legfontosabb problémái materiális – és nem szimbolikus, vagy politikai jellegű – problémák. Vagyis, az MSZP témafelvetéseiben, javaslataiban, kezdeményezéseiben és megszólalásaiban a materiális kérdéseket tűzi zászlajára; azzal foglalkozik, hogy milyen a magyar gazdasági helyzet. Politikájának és közpolitikai programjának középpontjában az áll, hogyan lehet az emberek élethelyzetét javítani. A Fideszt elsősorban megszorító politikája és gazdasági inkompetenciája miatt támadja; igyekszik a vitákat átterelni a gazdasági területre.

2. „Milliárdok helyett ezrek”: mikropolitikai váltás. A gazdasági, materiális tematizáció ugyanakkor csak közvetetten szól az ország helyzetéről – közvetlenül az emberek helyzetén szeretne az MSZP javítani. Nem hiányról, növekedésről és milliárdos tételekről beszél – amit a választók többsége nem tud megemészteni – hanem „ezrekről”: rezsiköltségekről, BKV-bérletekről, havi családi kiadásokról és átlagfizetésekről. Idomulva a választók preferenciáihoz, célja csak közvetetten az „ország” felemelése: közvetlen célja, hogy az emberek jobban éljenek. Kritikájának tárgya, hogy a Fidesz alatt mindez nem következett be: az emberek keresete nem nőtt, miközben az árak elszabadultak. Ehhez képest

9
9

az MSZP olyan gazdaságpolitikát kínál, amelyben a bérek lépést tartanak, sőt, megelőzik az árak emelkedését.

Mindez két okból lényeges. Egyrészt, az MSZP e megváltozott beszédmód segítségével érzékelteti, hogy érti az „egyszerű emberek” nyelvét: hogy ellentétben versenytársaival – és korábbi önmagával – képes olyan kategóriákat, olyan számokat használni, mint az emberek hétköznapjaikban. E megközelítésben az MSZP igyekszik eltávolítani magát a politikai osztálytól és minél jobban közelíteni a választópolgárokhoz. Másrészt, az MSZP empátiát és kompetenciát sugároz: ha a szocialista politikus tudják, mi foglalkoztatja a választókat napi szinten, a politikai vitáktól elvonatkoztatva, akkor a választók hajlamosabbak lesznek elhinni azt is, hogy helyzetükön képes javítani.

3.

A „hétköznapi emberek” pártján. A baloldaliság célcsoportja átalakult; ma már nem a gyári, ipari munkásság, hanem a munkavállalók általában alkotják a baloldal potenciális bázisát. A „bérből és fizetésből élők” kategóriájába ma beletartoznak a multinacionális vállalatok fehérgalléros alkalmazottjai éppen úgy, mint az alkalmi szolgáltató munkát vállalók. Ők a „hétköznapi emberek”, akik nem gondolnak magukra munkásként; akik nem a szakszervezetek, a 8 órás munkanap és a hagyományos munkásvilág kategóriáira rezonálnak – ám tartalmilag azt a bázist jelentik a baloldal számára, mint korábbi évtizedekben az ipari munkásság.

Az MSZP-nek mind stilárisan, mind tartalmilag hozzájuk kell beszélni; az ő világukat kell megérteni. E tekintetben a szocialisták előnyben vannak: a Fidesz minden törekvése ellenére sem tudott az urbánus munkavállalók világába beférkőzni; miközben vidéken hitelesen tudott az agrárszektorban megjelenni, a városi „underclass” nehezen elérhető maradt számára. Az MSZP-nek e területen meglévő kulturális előnyét kell szavazatokra váltania.

Mindez Horn Gyula-i értelemben vett „kisemberpártiságot”, elitellenességet és bizonyos esetekben akár az értelmiséggel, de mindenképpen a nagyvállalkozókkal szembeni szkepszist és kritikai attitűdöt kell hogy jelentsen.

10
10

4. Gazdaságpolitikai javaslatok: a megszorítások ellenzése. A fenti, attitűd- és stiláris elemek mellett fontos, hogy az MSZP kompakt gazdaságpolitikai koncepcióval rendelkezzen, amelynek középpontjában nem a fiskális fegyelem, hanem a növekedés és a munkahelyteremtés áll. Jelen stratégiai anyagnak nem célja a szakpolitikai részletek kifejtése, ám annyit mindenképpen rögzíteni kell, hogy az MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal. A párt programjának felelősnek és megvalósíthatónak kell lennie, de fókuszában a jövedelmek növelése, az állampolgári terhek csökkentése kell hogy álljon. Az MSZP főként abban tud különbözni a Fidesztől, hogy még implicit módon sem kell azonnali és drámai javulást ígérnie – de a gazdaságpolitikai üzeneteknek a Nyugat utoléréséről, a családi jövedelmek növeléséről kell szólnia. Megszorító, liberális programmal az MSZP nem fog tudni választási győzelmet aratni.

5. Kézzelfogható

kell

fogalmazniuk néhány, kézzelfogható, valóra váltható, a baloldaliságot jól mutató ígéretet. Francois Hollande esetén ilyen volt a 75 százalékos adókulcs a leggazdagabbakra – ehhez hasonló javaslatban gondolkodhat az MSZP is. Ezen ígéretek feladata, hogy bemutassák az MSZP új típusú baloldaliságát. A szocialistáknak nem a technokrata értelmiség, hanem a gyakran deprivált, napról napra élő szavazók voksait kell megszereznie: ehhez pedig olyan üzenetek kellenek, amelyek e szavazói csoportokban élveznek széles körű támogatást.

ígéretek.

A

fentieken

túl

a

szocialistáknak

meg

Mindez azt is jelenti, hogy az MSZP-nek újra kell definiálnia viszonyát a megszorításokhoz és a populizmushoz. Pusztán azért, mert egy ígéret népszerű, az MSZP-nek nem kell elleneznie. A pártnak óvakodnia kell a „túl nagyot ígérni” veszélyétől és a felelőtlenségtől; de korlátozott területekre vonatkozó, önmagában kevés költségvetési bevételt generáló, de szimbolikusan a baloldaliságot megtestesítő ígéreteket nem csak lehet, hanem érdemes is tenni.

11
11

2. REMÉNY

Részben választási veresége, részben a Fidesz kvázi-diktatorikus hatalomgyakorlása, részben a világgazdasági helyzet okán mintha az MSZP is reményvesztetté vált volna. A rezignáltság, az „ezek már örökre itt lesznek” hangulata uralta el a párt egy részének attitűdjét. Mindezen nem segítettek azok a nyilvános vagy belső értelmezések sem, amelyek explicitté tettek olyan meggyőződéseket, mely szerint a Fidesz nem váltható le – vagy ha mégis, az alkotmányos szerkezet átalakítása miatt az MSZP úgysem lesz képes érdemi változást elérni még akkor sem, ha esetleg hatalomra kerülne.

A választókra hat a pártok kommunikációja: ha az MSZP politikusai fásultnak, reményvesztettnek, „vereséget szenvedettnek” tűnnek, a választók hajlamossá válnak ilyen képet kialakítani a pártól. Senki nem fogja „magától” megteremteni az optimizmus hangulatát – ezt csak politikai szereplők tehetik meg.

E tekintetben érdemes tanulni az ellenfelektől: a Fidesz 1998-ban nem kis részben a „Van más választás” szlogenjével nyert, ami azt üzente a választóknak, hogy a szocialisták által akkor sugallt biztonságos, ám némileg unalmas s kevés perspektívát hordozó képpel szemben áll egy dinamikus, izgalmas, gyors fejlődést – mint utólag kiderült: hamisan – ígérő vízió.

Az MSZP elemi érdeke, hogy visszaadja a reményt a választópolgárok számára; hogy azt sugallja, anyagi helyzetük egy MSZP-kormány alatt javulni tudna.

A remény visszaszerzésének tartalmilag két irányát érdemes megközelíteni:

1.

könnyen

önbeteljesítő jóslatokká válnak és hozzájárulnak a választói akarat formálódásához: ha az MSZP folyamatosan azt kommunikálja, hogy a Fidesz túlhatalommal rendelkezik; hogy a Fideszt nem lehet leváltani; hogy a Fidesz „örökre” bebetonozta hatalmát, a választók el fogják hinni ezt az értelmezést – ám ez nem tiltakozást, hanem rezignáltságot kelt majd. Az MSZP számára nincs veszélyesebb, mintha kialakul az a kép, hogy a Fidesz nem győzhető le. Éppen ezért, bármilyen demokrácia-ellenes intézkedések is kötődnek a Fideszhez, az MSZP elemi érdeke annak kommunikálása, hogy a Fidesz nem csak legyőzhető, de a baloldali erők le is fogják győzni; hogy a Fidesz kormányzására „múló

Remény,

hogy

a

Fidesz

legyőzhető.

A

politikai

prognózisok

12
12

epizódként” emlékszünk majd. Nem véletlen, hogy a világon mindenütt minden politikus arról beszél, hogy győzelme esetén mit tesz majd – ezt érdemes az MSZP-nek is kommunikálnia.

A Fidesz legyőzhetősége nem véletlenül a „remény” – és nem az „erő” – stratégiai irányához tartozik. Ma a Fidesz teljes kontrollja, állandóságának vélelme érdemben járul hozzá ahhoz a reményvesztettséghez, ami a szocialisták potenciális szavazói körében megjelenik. Mindez kombinálva az értelmiség szokásos pesszimizmusával és a magyar néplélektől egyébként sem idegen apátiától komolyan felelős azért, hogy sok választó ma a bizonytalanok táborát gyarapítja.

Az MSZP-nek magabiztos, győzelmi esélyekkel fellépő pártként kell sugallnia, hogy a Fidesz kormányzása nem tart már sokáig; hogy az a „múlt” kérdése, hogy a Fidesz megbukik-e – voltaképpen már megbukott – a jövő kérdése a 2014 utáni időszak.

Az MSZP optimizmusa eleinte furcsának hat majd – könnyen lehet, hogy főként szkeptikus véleményformálók ki is gúnyolják majd. Ám ha a párt képes maga is elhinni, hogy a Fidesz legyőzhető, ez meglátszik majd kommunikációján is, és lassan eljut először a szimpatizáns, később pedig a bizonytalan választókhoz is.

2. Remény, hogy az MSZP képes az életkörülményeket jobbá tenni. A remény üzenetének második eleme, hogy a szocialisták általános, gazdasági típusú optimizmust sugároznak. Mindez elsősorban retorikai és stiláris változást kell hogy jelentsen: az MSZP a mostani, némileg beletörődő, gyakran lassúnak és reaktívnak tűnő kommunikáció helyett proaktívvá válik.

Az optimizmus sugárzása talán az egyik legnagyobb változást igénylő feladat. Az MSZP az elmúlt időszakban, még amikor sikeres is volt, inkább pragmatista- technokrata realizmussal közelített az ország előtt álló kihívásokhoz; a „hurrá- optimizmus” a baloldalon gyakran nevetség, ritkábban cinizmus tárgyává vált. A remény kommunikálásával ezen kell változtatnia a pártnak.

13
13

Az alábbiakban két konkrét tematizációs javaslatot ismertetünk, amelyek segíthetnek a remény üzenetének kommunikálásában. Érdemes azonban emlékezni arra, hogy az ilyen, eseti javaslatok önmagukban nem fognak tudni változást elérni – ehhez az kell, hogy a párt politikusai tudatosan optimistán kommunikáljanak a legváltozatosabb témákban; hogy „mosolyogva”, és nem félelemmel telve várják a 2014 utáni időszakot. Azzal a korábbi kommunikációval szemben, amikor az MSZP jellemzően nehézségekre, problémákra készítette fel a választókat, a mindennapi beszédmódnak közelebb kell kerülnie az orbáni „Együtt sikerülhet” elképzeléshez.

A remény forgatókönyve – országos és családi verzió

Az MSZP kommunikációjának fontos eleme lehet, ha gazdaságpolitikai programját nem a hivatalos, hosszú, szöveges dokumentum formájában terjeszti elő, hanem e helyett a választók számára értelmezhető és a remény üzenetét bemutató, egyszerű, akár egy oldalra összesűríthető „víziót” vázol fel.

A remény forgatókönyve egy, az MSZP programja alapján alkotott, egyoldalas, akár kis plasztikkártyán is terjeszthető dokumentum, amely az MSZP hatalomra kerülésétől – 2014-től – éves bontásban tartalmaz három számot:

A munkanélküliség alakulása

Egy kétgyermekes család átlagos havi nettó jövedelme

Minimálbérnél kevesebből élők aránya

Vagyis, az MSZP programját „lefordítjuk” a választók számára érzékelhető prognózisokra, ezáltal mutatva be azt a reményt, amit a szocialisták kínálnak. A számoknak nem radikális, de egyenletes javulást kell mutatniuk a szocialisták kormányzásának idejére.

Természetesen megfogalmazhatók komoly szakpolitikai aggályok a program ilyetén leegyszerűsítésével szemben – egyáltalán megvalósítható-e; milyen előfeltevésekre épül; hogyan lehet számolni előre nem látható fejleményekkel. Az ezzel kapcsolatos aggályokat a részletes háttéranyagban ki kell fejteni. Ám ettől függetlenül egy pártprogramnak képesnek kell lennie arra, hogy egy realista becslést fogalmazzon meg a gazdasági helyzet alakulására vonatkozóan.

A forgatókönyv tehető „érzékenyebbé”, hogy a helyi viszonyokra reflektáljon. Például, elkészíthető megyei bontásban is – ahol elsősorban a havi nettó jövedelemkülönbségek térnek el

14
14

– hogy látható legyen az is, programjavaslatai alapján.

a regionális különbségek hogyan csökkennének az MSZP

Az országos verzió mellett a remény forgatókönyve mutálható egyéni verziókra is, vagyis, nem csak az ország, de az „Ön családja” számára is elkészíthető a dokumentum. Ez a kártya különböző élethelyzetű családokra készíthető el, és négy elemet tartalmaz:

Havi jövedelem

Rezsi által elvitt pénz

Alapélelmiszerek által elvitt pénz

Szabadon felhasználható jövedelem

Ahogyan az országos verzió, természetesen e családi számítás is leegyszerűsítést kíván és előfeltevésekhez kötött.

A remény forgatókönyve a párt korábbi programjaihoz képest leegyszerűsített, a szakmaiságot

a népszerűsítéssel kombináló javaslat. Lehet, hogy egy ilyen javaslatról szakmai-értelmiségi

vita alakul ki, amelyben közgazdászok támadják majd a remény forgatókönyvének előfeltevéseit

– ám mindez inkább csak hasznos lenne a pártnak. A fő cél e forgatókönyvvel nem a

programadás, hanem annak plasztikus demonstrálása, hogy egyrészt az MSZP érti, milyen gazdasági témák foglalkoztatják a választókat, másrészt hogy e területeken az MSZP kormányzása folyamatos és kiszámítható javulást képes nyújtani.

Másik Magyarország

A „Másik Magyarország” ötlet alapgondolata, hogy az MSZP felkutatja azokat a helyszíneket,

eseményeket, szereplőket, akik a Fidesz múltba forduló, konzervatív világképe helyett egy izgalmas, ötletes, modern Magyarországot építenek fel és sikeresek ebben. A program célja kettős. Egyrészt, az MSZP-t hozzá köti azokhoz a sikerekhez, amelyek Magyarországon az elmúlt időszakban születtek: legyenek ezek új szoftverek, sikeres divatcégek vagy romkocsmák. A „hozzákötéshez” a legtöbb esetben elég, ha a párt tudomást vesz e sikerek létezéséről; ha azt üzeni, hogy érti és ismeri ezt a világot.

A másik cél, hogy a szocialisták kulturális értelemben is alternatívát állítsanak a Fidesszel

szemben és összekössék a Fidesz-világból – a Nemzeti Együttműködés Rendszerből – való kiábrándulást és a más területeken elért sikereket. A program központi gondolata, hogy a NER világán kívül – amely avítt, korrupt és konzervatív – létezik egy „Másik Magyarország”, ami

15
15

sikeres, izgalmas, optimista és a jövőbe tekintő; hogy az MSZP e „Másik Magyarország” elképzeléseit, modelljeit és mintáit igyekszik majd kormányzása során megjeleníteni.

A „Másik Magyarország” alaphelyzetben egy tartalmi és kommunikációs panel, amely konkrét élete a párt kommunikációs stratégiájában meghatározottak szerint tud életre kelni. A teljesség igénye nélkül, elemei lehetnek például:

Pályázat a „Másik Magyarország” létező és potenciális innovátorainak azonosítására

Országos kampány / akció a „Másik Magyarország” népszerűsítésére

Pártelnöki látogatás kiválasztott, a „Másik Magyarországot” reprezentáló helyszíneken, amit ezt követően, megyei és regionális szinten a párt politikusai megismételnek

Akár „Másik Magyarország” civil vagy érdekképviseleti szervezet vagy szervezeti szövetség létrehozása, ami a választások előtt együttműködési szándékáról biztosítja a szocialistákat

3. E

Ha a választók nem hiszik el, hogy az MSZP nyerni tud, nem is fognak rá szavazni – ha pedig maga a párt nem hiszi el, hogy győzelmi eséllyel indul, nem is fog tudni ilyen látszatot sugározni. Az erő megjelenítése éppen ezért rendkívüli, stratégiai fontosságú cél. Az erő felmutatása nemcsak a szocialisták szavazatainak növelése szempontjából lényeges, hanem azért is, hogy a politikai verseny az MSZP által kívánt kétpólusú helyzethez hasonlítson. Az MSZP-nek meg kell erősödnie, hogy a 2014-es választás kompetitívnek tűnjön: ekkor lehet számítani rá, hogy a kisebb baloldali szerveződések az „esélyesség” okán átszavaznak az MSZP-re; ekkor lehet hitelesen szembemenni a Fidesz által erőltetett „centrális pártrendszer” koncepcióval, s ekkor lehet vitákat kikényszeríteni az egyébként ellenálló kormányoldalból.

Az elmúlt két-három évben a Fidesz sikerrel jelenítette meg azt a képzetet, hogy az MSZP gyenge, „középpárttá” vált; hogy többé nem lesz képes magára találni. Ezt az értelmezést erősítették – tudatosan vagy nem tudatosan – az MSZP más versenytársai, de a semleges szereplők is. A „modern” véleményformálók – internetes újságírók, bloggerek, stb. – körében az MSZP részben életkori, részben kulturális okokból

16
16

alulreprezentált, még ez az alapvetően kormánykritikus közeg is elfogadta az MSZP gyengeségének értelmezését.

Az optimizmus és a remény megjelenítéséhez hasonlóan az erő is elsősorban

percepciós

kérdés,

aminek

kiindulópontja,

hogy

az

MSZP

magabiztosan

nyilatkozik

2014-es

esélyeiről.

Az

erő

demonstrálása

át

kell

hassa

az

MSZP

megszólalásait; evidenciaként kell beszélni a Fidesz 2014-es bukásáról. A szemléleti váltás mellett négy konkrét pontban összegezhetők azok a teendők, amelyek az erő koncepciójának praktikus megjelenítését szolgálják.

1.

Múlt helyett jövő. Miközben a következő választás időpontja már közelebb van, mint a legutóbbi, a mindennapi vitákból ez az érzet kevésbé jön át a választók számára. Az MSZP elemi érdeke, hogy az „elmúltnyolcév”, vagy akár a mostani négyéves ciklus helyett minél gyakrabban a jövőről, a 2014 utáni időszakról beszéljen. Mindez egyszerre jelenti a viták átalakítását a jövendő kormány kérdésére és a múlttal való foglalkozás befejezését.

Az MSZP-nek egyszerre kell megjelenítenie a múlt megvitatásának normatív elutasítását – „Önök arról szeretnek beszélni, mi történt a múltban – mi arról, mi fog történni a jövőben” –, és annak folyamatos érzékeltetését, hogy az MSZP számára a választási győzelem nem kérdés. Így valamennyi fideszes intézkedéssel kapcsolatos viszony kialakításánál kulcsgondolat a „mit fog tenni a szocialista kormány” elképzelés: az MSZP-kormány az adott intézkedést eltörli, helyben hagyja, vagy módosítja. Hasonlóképpen javasolt szófordulat a Fidesz- kormány „utolsó két éve”, majd szeptembertől „utolsó másfél éve”. Akárcsak a Fidesz még ellenzéki korában, az MSZP is felszólíthatja a kormányt hogy az „utolsó évben” milyen döntéseket ne hozzon; ragaszkodhat ahhoz, hogy a 2014 utáni kötelezettségeket a kormány ne vállaljon, illetve „megnyugtathatja” a szavazókat, hogy bizonyos döntéseket az MSZP sem fog visszavonni.

2.

Árnyékintézmények.

Miközben

az

árnyékkormányok

és

más

árnyékintézmények

jelentőségük,

hogy

rendre

belső

feszültségeket

teremthetnek,

demonstrálják, ki a 17
demonstrálják,
ki
a
17

„fő”

ellenzéki

párt.

szimbolikus

ezért

Éppen

megfontolandó minél előbb ilyen árnyékintézmények létrehozása. Az árnyékintézmények olyan, az MSZP által létrehozott testületek, amelyek létező intézményeket képeznek le, folyamatosan reagálnak és javaslatokat tesznek – világossá téve az ellenzéki alternatívát, és azt is, hogy ezt az alternatívát jelenleg az MSZP képviseli.

A legklasszikusabb árnyékintézmény az árnyékkormány – ennek felállítása a választások közeledtével, de legalábbis jövő év legelején mindenképpen indokolt lesz. Az árnyékkormány tagjainak nem szükséges azonosnak lenniük a 2014-ben alakuló kormány tényleges tagjaival – feladatuk az addig tartó időszakban az MSZP álláspontjának megjelenítése. Az árnyékkormányon kívül azonban számos további árnyékintézmény létrehozható. Az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács munkájának kontrolljára ezen intézmények árnyékpárja is megalkotható. Az MSZP a Fidesznél nagyobb nyitottságát jelezheti azáltal is, hogy ezen testületek egy részét „függetleníti” a párttól: nem feltétlenül MSZP- s pártpolitikusoknak kell szerepet vállalniuk – különösen e szakmai testületekbe lehet hívni a szocialistákhoz kötődő, de pártpolitikailag függetlenebb szereplőket is.

3. Külföldi kapcsolatok. A külpolitika általában kevéssé foglalkoztatja a magyar választópolgárokat, ám különösen a választások közeledtével mindig kiemelt figyelmet kapnak a külföldi „trendek”. Éppen ezért az MSZP erejét mutathatja sikeres külföldi politikusokkal, főként győztes miniszterelnökökkel, illetve elnökökkel folytatott találkozók szervezése. Az elmúlt időszakból főként Hollande győzelme hozható példaként, de más baloldali győztesek is segíthetik az MSZP-t. Különösen fontos ez azért, mert hasonló legitimációra a Jobbik és az LMP nem számíthat, s mert a Fidesz külföldi megítélése rendkívül rossz.

Ugyanezen tematika másik kifejezése a külföldi „tanácsadók” jelenléte. Akár érdemben, akár csak formálisan, az MSZP-nek érdemes Magyarországra invitálnia győztes baloldali politikusok kampánytanácsadóit. A „győztes francia modellt tanulmányozza az MSZP” típusú cikkek a véleményformálókat mindig

18
18

érdeklik és implicit módon is erősítik azt az üzenetet, hogy az MSZP győzelemre készül.

4. Akcióterv 2014. Az akcióterv 2014 egy olyan egyszerű kommunikációs eszköz, ami plasztikusan, egyszerűen és közérthetően mutatja be az MSZP erejét és potenciális győzelmi erejét. Az akcióterv szórólap formában – megfelelő internetes alkalmazás segítségével –, a pártelnök által aláírt személyes vállalásként demonstrálja, mit tenne az MSZP kormányon. Nem valamennyi intézkedés, csak a 10-20 legfontosabb szerepel rajta, ezek azonban konkrét időpontra megfogalmazva. Az akcióterv újdonsága, hogy nem átfogó szakpolitikai programok szerepelnek benne hónapokra lebontott tervek formájában, hanem szimbolikus-materiális ígéretek órákra és percekre kifejezve. Mindegyik a „választási győzelmet követő…” megfogalmazásban szerepel, az alábbiak szerint, például:

1 percen belül: Az MSZP köszönetet mond minden szavazójának, támogatójának, stb.

5 percen belül: Az MSZP békejobbot nyújt a Fidesznek és együttműködését kéri és ajánlja fel

1 órán belül: Az MSZP kezdeményezi a demokratikus pártok találkozóját hogy minél több ügyben sikerüljön politikai konszenzust létrehozni

1 napon belül: az MSZP teljes leltárt készít és nyilvánosságra hozza a Fidesz „szigorúan titkos” dokumentumai közül mindazokat, amelyek nem hordoznak nemzetbiztonsági kockázatot

2 napon belül: Sor került a parlament első ülésére, ahol az MSZP elfogadja:

A „rezsistop” kezdeményezést

Megemeli a minimálbért

Bevezeti a legfelső, 60 százalékos adókulcsot

1 héten belül: Feláll a korrupcióellenes központ

19
19

Ez a fajta konkrét, érthető, különösebben nagy anyagi megterhelést nem jelentő kötelezettségvállalás egyszerre demonstrálja az MSZP komolyságát, győzelmi esélyét és mutatja be közérthetően programjának leglényegesebb gondolatait.

MÁSODLAGOS STRATÉGIAI CÉLOK

A másodlagos stratégiai célok közül három olyan területről érdemes beszélni, ahol az MSZP-nek fontos teendői vannak.

KORRUPCIÓS TEMATIKA

Ellentétben egyes, a politikai napirenden komoly szerepet játszó értelmezésekkel, vélekedésekkel és attitűdökkel, a korrupciós „örökség” – az a képzet, hogy elsősorban a 2010 előtti ügyek okán az MSZP „korrupt” párt volna – nem döntő oka az MSZP problémáinak. Mindez nem azt jelenti, hogy e kérdéssel nem kellene foglalkozni – ám érdemes emlékezni arra, hogy a választók nem e téren legelégedetlenebbek az MSZP- vel. Ráadásul, a korrupciós tematika kezelésének, az e téren elérhető eredményeknek komoly korlátot szab, hogy a szocialisták a múlt nélküli Jobbikot és LMP-t ebben a versenyben nem tudják megelőzni.

Mindez azt is jelenti, hogy a probléma kezelésének elsődleges módszere kettős:

egyrészt, rá kell világítani a Fideszhez köthető korrupció gyanús ügyekre, másrészt pedig az MSZP antikorrupciós javaslatainak kell nagyobb nyilvánosságot biztosítani.

1. A Fidesz korrupciós ügyeinek tematizálása. Miközben a Fidesz kormányzása alatt minden releváns mérés szerint drámaian nőtt a korrupció mértéke, a nyilvánosság minderről csak kevéssé szerezhetett tudomást. A Transparency International első alkalommal állapította meg Magyarországgal kapcsolatban a „state capture” jelenségét: azt a helyzetet, amikor nem egyszerűen egyedi esetekhez kapcsolódnak a korrupciós ügyek, hanem az államgépezet egésze válik érdekcsoportok foglyává.

20
20

Az MSZP elemi érdeke folyamatosan rávilágítani ezekre a kérdésekre. Ezért javasoljuk az ún. „Elszámoltatás sorozat” elindítását. Az „elszámoltatás” során az MSZP politikusai folyamatosan „végigjárják” a korrupciós helyszíneket:

legyen szó tanácsadói szerződésekről vagy a Közgép megbízásairól, a szocialisták vizuálisan is egyértelmű üzenettel bíró helyszíneken támadják a Fideszt korrupciós ügyeiért. A sorozat minél egyértelműb módokon, infografikákkal, kreatív eszközökkel és a kapcsolatok világos bemutatásával jelöli meg a felelősségi viszonyokat. A sorozat címe szándékosan rezonál a Fidesz „elszámoltatására”, ezáltal is igyekezve a média érdeklődését felkelteni e sorozat iránt.

2. Antikorrupciós testület. A választópolgárok és a véleményformálók többsége nem hiszi el, hogy az MSZP elkötelezettsége a korrupció-ellenes harc iránt őszinte lenne. Éppen ezért is szükséges egy olyan, a párttól független szakemberekből álló testület létrehozása, amelyet a szocialisták felkérnek törvényjavaslatok kidolgozására a korrupció csökkentése érdekében. Az MSZP vállalja, hogy a testület által megfogalmazott ajánlásokat 2014-es kormányra kerülését követően implementálni fogja.

ÉRTELMISÉGHEZ ÉS VÉLEMÉNYFORMÁLÓKHOZ FŰZŐDŐ VISZONY

Az MSZP támogatottsága a klasszikus értelmiség körében is megrendült. E korábban főként a baloldalhoz kötődő kör a Fidesz politikájának egyértelmű vesztese – mégsem feltétlenül érzi úgy, hogy a szocialisták eléggé képviselnék érdekeit.

Az értelmiség megszólítása, miközben szavazatszerzési szempontból nem elsőrendű

fontosságú, igen lényeges kulturális és szimbolikus szempontból. Ezért kifejezetten erre

a területre fókuszálva önálló részstratégia létrehozását látjuk szükségesnek. E stratégia megszületése előtt is lényeges azonban az értelmiség minél szélesebb körének bevonása

a párt programalkotásába, illetve a baloldal távlati víziójának kialakításába.

21
21

1.

Szakmai

programalkotás.

Az

MSZP

műhelyeiben

elkészülnek

a

párt

programjának alapjai. Érdemes e dokumentumokat egy szakmai rendezvénysorozat keretében, szakpolitikai bontásban a különböző szakterületek értelmiségi felelőseinek bemutatni, velük megvitatni, véleményüket kikérni. Számos véleményformáló jogos igénye, hogy a kormányzásra készülő párt hallgassa meg; hogy lehetőséget kapjon szakmai álláspontjának ismertetésére, meghallgattatására. Egy, havi rendszerességgel tartott, a párt vonatkozó politikusait és a pártelnököt felvonultató rendezvény e funkciót kiválóan ellátná.

2.

Baloldali

vízió.

A

programalkotásban

az

MSZP

rendelkezik

előzetes

anyagokkal – ám a tágabb, társadalompolitikai és ideológiai vízió terén kevésbé léteznek aktuális dokumentumok – dacára annak, hogy az ilyen megalapozó, ideológiai típusú elemek fontosak lehetnek, főleg a véleményformálók körében.

Legutóbb Gyurcsány Ferenc időszakában, az ún. „harmadik út” meghirdetése kapcsán került sor olyan tágabb perspektívát is bemutató, hosszabb távú víziót felmutató anyag megalkotására, ami általában foglalkozott a magyar baloldal jelenével, jövőjével, lehetőségeivel és leglényegesebb prioritásaival. Ez a harmadik utas koncepció azonban nem csak Magyarországon, de világszerte kifulladt; a gazdasági válság leginkább a klasszikus baloldali értékekhez való visszanyúlást kényszerítette ki a kontinens baloldali pártjaiból. Minderre azonban Magyarországon eddig nem volt intellektuális reflexió; a baloldal ma kevéssé rendelkezik tág, hosszú távú társadalom- és gazdaságpolitikai vízióval.

Az MSZP elemi érdeke, hogy komoly, intellektuálisan felkészültséget demonstráló, hosszú távra szóló koncepcióval is rendelkezzen a napi politikai küzdelmekben felhasználható programokon és elképzeléseken túl. Ezért indokolt egy ilyen vízió megalkotására felkérni Magyarország legtekintélyesebb, legkomolyabb tudású, a baloldallal szimpatizáló értelmiségi szereplőit. E baloldali – és hangsúlyozottan nem az MSZP távlati jövőjére, hanem a hazai baloldal persepktíváira koncentráló – vízió egy szocialista politikus koordinálásában, de alapvetően független szakemberek bevonásával készülhetne.

22
22

FIATALOK

Az MSZP a fiatalok körében mért alacsony támogatottsága visszatérő támadási felület a párttal szemben. Annak ellenére, hogy a választásokat nem a fiatalok körében lehet megnyerni – hiszen e szavazók az átlagosnál kisebb arányban vesznek részt a választásokon és számbeli kisebbségben is vannak –, a média folyamatosan az MSZP egy komoly versenyhátrányának tekinti a fiatalok körében mért alacsony támogatottságot. Minden nem csak kommunikációs probléma: miközben a szocialistáknak nem kell győzniük e korosztályban ahhoz, hogy kormány tudjanak alakítani 2014 után, a mostani, rendkívül alacsony támogatottságon javítaniuk kell.

Az MSZP, kulturális okokból, de a javasolt stratégiai irányokból következően sem lesz soha a „fiatalok” pártja. Az MSZP fő célcsoportjának szimpatikus üzenetek ráadásul nem is minden esetben rezonálnak a fiatalok, főként a sikeres, urbánus fiatalok problémáira – egy kifejezetten az egyetemisták érdekeit szolgáló program könnyen kontraproduktív lehetne más célcsoportban.

Ezért a pártnak elsősorban stílusban és image-ben kell versenyképesebbé válnia e korosztályban, s fő ellenfélnek nem az itt természetes közegben lévő LMP-t és Jobbikot, hanem a Fideszt kell tekinteni. A Fidesz legyőzésének kulcsa pedig a modernségi verseny megnyerése: az MSZP-nek modernebbnek, a huszonegyedik század problémáira jobban rezonáló pártnak kell lennie, mint fő versenytársának.

A modernségi versenyt a Fidesszel szemben meg lehet nyerni: az MSZP vezetése ma lényegesen fiatalabb, mint a Fideszé, és lassan kiépülnek azok a felületek és elérések is, amelyek e modernségi verseny szempontjából kulcsfontosságúak. Két elem megvalósítása különösen lényege e tekintetben:

1.

Működő internetes felületek, elérések. A jobboldal számára rendkívüli erőt jelentett ellenzékben, hogy az akkor újszerűnek számító internetes felületeken nem csak jelen tudott lenni, de e felületek segítségével olyan egymást erősítő networköket – mandiner, jobbklikk, konzervatorium, stb. – tudott kiépíteni, amelyek drámaian növelték a párt és holdudvarának internetes beágyazottságát. Hasonlóan erős netes jelenlétet az MSZP még nem tudott megteremteni, holott

23
23

ez rendkívül fontos lenne nem csak a konkrét elérések, de az újszerűség látszanának megteremtése okán is. Emellett a szocialistáknak erősíteni és modernizálni kellene jelenlétüket a közösségi oldalakon, és minél előbb le kellene csapni azokra az új alkalmazásokra, amelyekről ma még csak vélelmezzük hogy két év múlva szerepet játszanak majd. Mindez azt kívánja, hogy az a pártban tudatosuljon: e felületek használata a szocialistáknak nem csak azért fontos, hogy választóikat elérjék – e tekintetben az MSZP-nek még ma is kevésbé lényegesek az online felületek, mint versenytársainak –, hanem hogy a véleményformálók és a fiatalok felé a párt modernségét jelezzék.

2.

Modern pártelnök. A modernségi versenyben komoly kontraszt képezhető Orbán Viktor és Mesterházy Attila között. Orbán Viktor, különösen miniszterelnökké választása óta, egyre kevésbé kompatibilis a fiatalos életérzéssel, a modern világgal – miközben az MSZP elnöke mindennapi viselkedésében sokkal modernebb. Éppen ezért érdemes a pártelnök profilját ebbe az irányba fejleszteni; a pártelnököt minél több olyan kommunikációs helyzetbe helyezni, ahol e modernség megjelenhet.

SZENT TEHENEK

A kutatások alapján adódik néhány olyan terület, ahol az MSZP eddigi álláspontjának követése a legfontosabb – olyan kérdések, ahol az eddig vallott állásponttól való bármilyen eltérés lehet a veszélyes. Minden stratégia alapgondolata, hogy a legelső cél a létező pozíció amortizálásának megakadályozása – vagyis, semmilyen, szavazatbővítést célzó akció nem sodorhatja veszélybe a létező szavazótábort.

1. Nyugdíjasok védelme. Az MSZP létező szavazóinak több mint fele, potenciális szavazóinak egyharmada nyugdíjas, vagy nagyon közelít a nyugdíjkorhatárhoz. Éppen ezért logikusan semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené. Az MSZP-nek meg kell őriznie azt a képét, hogy a pártok közül

24
24

legjobban védi a nyugdíjasok érdekét, mert semmilyen más szavazói csoport nem ennyire fontos a párt számára.

2.

Fidesz-ellenesség. Jóllehet a Fideszt nem elsősorban jogállammal kapcsolatos kérdésekben kell támadni, az e területen eddig felvállalt konfliktusokból nem szabad engedni. Az MSZP fő ellensége a Fidesz: kompromisszumot csak ritkán és taktikai ügyekben szabad tenni. Nem érdemes a Fidesz „megosztására” sem törekedni: a Fideszt differenciálatlanul és keményen kell támadni – minden szakpolitikai kérdésben. Nincs olyan szavazói csoport, ami egy kiélezett választási helyzetben az MSZP és a Fidesz „összeborulását” várná – az MSZP leváltani, legyőzni kívánja a kormányt.

3.

A Jobbik szélsőséges párt. Esetenként felmerül, hogy legalább taktikai szinten érdemes lehet a Jobbikkal együttműködni. Ez roppant veszélyes irány. Miközben a Jobbik szavazóit érdemes tisztelni, őket meg is kell szólítani, a Jobbikot, mint pártot továbbra is szélsőségesnek kell bélyegezni. A Jobbikkal szemben nem érdemes folyamatosan az MSZP-nek konfrontálódni – az MSZP ellenfele a Fidesz, e tekintetben a Jobbik nem számít. Mindez azonban még burkoltan sem jelenthet elismerést. Az MSZP fő versenyelőnye a Jobbikkal szemben, hogy a választók kormányzóképesebbnek látják a pártot, miközben a Jobbikot szélsőségesnek gondolják – érdemes ezekre az előnyökre építeni.

25
25