MARTON VERONIKA

Álmos fejedelem neve az ékiratokban

Álmos, magyar fejedelem (Képes Krónika)

Álmos fejedelem születésének körülményeit kisebb-nagyobb mértékben minden magyar krónika említi. A forrásszövegekben a név írásmódja a használt nyelvtől (latin, görög, magyar) függően különféle. Anonymus és Thuróczy latin szövegében „Almus”. Kónsztantinosz Porphürogennétosz, a X. századi bizánci császár A Birodalom kormányzásáról c. munkájában Szalmütesz (Σαλμούτζης)[1]. Lefejtve a görögös toldalékokat marad az „Almü/Almu” név. A magyarra fordított szövegekben mindenütt Álmos.

E nevet századok óta próbálják megfejteni, értelmezni. Anonymus nyomán a mai hivatalosított történetírás, irodalom- és nyelvtörténet, s általában minden magyar elfogadja, hogy a Mágóg király nemzetségéből való vezér, Ügyek[2] és Önedbelia Emes fia Álmos neve az „álom, álmos” kifejezéssel való hasonlatosságon, egybecsengésen alapul. A magyarban az „álmos” kifejezésnek több, „azonos gyökre (al-mo?) visszamenő értelme van: 1. „Alunni kívánó, aki alhatnék (A forró nyárban álmos lesz az ember.)…, 2. Sok alvást szerető, gyakran aluvó, illetőleg tunya (Álmos, mint a röst szolga.)…, 3. Álmok fejtegetésével foglalkozó (Álmoskönyv)… 4. Mint fő- és személynév Ügek fiának és Árpád vezér apjának neve…”[3] A név álommal való egybevetése valóban kézenfekvő, de nem valószínű, hogy a harcias, előrelátó vezért, bölcs vitézt, mondhatnók népének legfőbb papját, táltosát a neve alapján álmosnak (mert ez az eredeti jelentés) lehetne tartani, még akkor sem, ha Emese álmában fogant. Az „isteni látomás… turulmadár képében” akár meg is történhetett, mégsem támasztja alá az „álom” szóból való eredeztetést. Efféle jelenés, a középkori szerzetes írók kedvelt motívuma, afféle vándormotívum. A Bibliától kezdve számos neves történelmi, főleg egyházi nagyságról szóló írásban felbukkan: Szűz Máriának Gábriel arkangyal jövendöli meg a fia születését, Géza fejedelemnek „gyönyörűséges ifjú képében” angyal jelenik meg, „ ki mondja néki, hogy fia születend…”[4] stb. A krónikáink alapján nemigen merül fel senkiben, hogy a maga korában az Álmos méltóságnév is lehetett. Pedig Ibn-Roszteh és Gurdézi arab történetíró egyértelműen közli, hogy a magyarokkal rokonfajú volgai bolgárok, a „királyukat Almus-nak czímezik.”[5] A „czimezik” kifejezés nem arra utal, hogy a bolgár fejedelemnek ez lenne a saját neve.

A két névadás közt az a különbség, hogy a magyaroknál az Álmos keresztnév, a bolgároknál pedig a „czímezik” megjelölésből kitűnően méltóságnév, titulus. Az Il-Almys (=birodalomszervező) személynév előfordul a török főemberek nevében. Jobbára személynévnek tartják: „…megfelelhet a török Almus (=vétel) személynévnek, amit 920 körül egy volgai bolgár fejedelem viselt.”[6] A magyar régiségben számos példa akad, hogy méltóságnévből kedvelt keresztnév lett: Gyula (Gyyla), Zolta/Zoltán (Zulta, Zolta) stb. mindenik méltóságjelölő szó. Az „Álmos” név jelentését, eredetét vizsgálandó érdemes térben és időben visszamenni. Nemegyszer előfordul, hogy a káld-sumir, illetve a babiloni-asszír nyelvből visszaköszön jónéhány, a mai magyar nyelvhasználatban teljesen szokványos, de megfejtetlen kifejezés. Ilyen az Álmos szavunk is. Név és szóhasonlításoknál, különösen, ha több évezred választja el egymástól az összehasonlítandó nyelveket, jelen esetben a káld-sumir és a magyar szavakat, soha nem szabad megelégedni a szótári alakkal. A szótári alak szövegkörnyezet nélkül nem ér semmit. Ti. az évezredek folyamán a latin betűkkel átírt hangalak nem fedi az eredeti kiejtést. A beszélt nyelvnek nemcsak a szókincse, hanem a hangzósítása is változik. Arról nem is szólva, hogy a közvetítő nyelvek (asszír, héber, arameus[7], kopt stb.) is jelentősen befolyásolták a hangalakot. Tehát a hangalak mindig feltételes. A szövegkörnyezetben levő jelentés sokkal biztosabb. Ám még ez sem elegendő. Az ék-, illetve a vonalas jelek esetében célszerű elemeire, összetevőire bontani a kifejezést; ez lenne a szószerkezet. Ha a kifejezés elemeinek össz-jelentése megegyezik a szótár által megadott jelentéssel, ezen kívül a magyar nyelvben is van hasonló értelmű kifejezés, akkor lehet kijelenteni, hogy a két nyelv adott szava, kifejezése azonos, legalábbis nagyon közel áll egymáshoz. Nem árt, sőt szükségszerű a megállapítást művelődéstörténetileg is alátámasztani.

Mezopotámiában mind a sumir, mind a babiloni-asszír korban agyagtáblákon rögzítették a templomnak, az uralkodónak stb. való beszolgáltatásokat, a szolga-személyzetnek, a parasztoknak, pásztoroknak stb. járó juttatásokat. E gazdasági táblákra ráírták a termény nevét, a mennyiségét, továbbá mely istennek szentelt templomnak vagy templomból történt a beszolgáltatás, illetve a juttatás. A táblákra kötelezően, mintegy hitelesítésül pecséthengerrel rányomták a beszolgáltatást ellenjegyző írnok nevét. Ez írásos ügyintézés pontosan olyan volt, mint a mai átadási-átvételi igazolásoké, jegyzőkönyveké.

Ó-babiloni beszolgáltatási tábla, középen a pecséthenger-nyomat (agyagtábla, 48x48 mm)[8]

A fenti ékiratos beszolgáltatási táblán jól látszik szövegközi pecséthenger nyomat. Szembetűnő a gazdasági tábla és a pecsétnyomat jelformái közti különbözőség. A tábla szövege óbabiloni ékjelekkel íródott, tehát jóval későbbi, mint a pecsételésre használt henger. Ez esetben a tábla kb. Kr. e. 2400-2200, míg a pecséthenger legalább Kr. e. 2600-2400 körüli időből való. A személyazonosságot, hitelességet stb. igazoló pecséthengerek nagy becsben tartott családi tulajdont képeztek, apáról-fiúra öröklődtek.

Hosszú-hosszú évtizedekig az ősök mesterségét folytató leszármazottak személyazonosságuk, mesterségük igazolására használták. Ha esetleg a család kihalt, a pecséthengert talán ugyanazon foglalkozású, de más személy használta tovább. A Kr. e. II-III. évezredben Mezopotámiában a káld-sumir és a babiloni-asszír ékiratos szövegekben többféle ékjelekkel, de szinte azonos olvasattal tűnik fel az Álmos név. A különféle írásképű névváltozatok elemzése során kiderül, hogy Anonymusnak, bármennyire is meseszerűen közelíti meg az Álmos név megfejtését mennyire igaza van. BUR.SzIN, az UR városában székelő III. Ur-i dinasztia utolsóelőtti királya korabeli ékiratos levéltárából előkerült tábla szövege[9] rögzíti, hogy AB.hA (Aba)[10] isten templomi gulyájának őrzője, csordása mennyi gabona-juttatást kapott. A beszolgáltatási tábla szövegközi pecséthenger nyomatán szerepel az AL.LA.MU (Álmos) név.

Pecséthenger nyomat.[11] A 3. oszlopban az Alamu név.

A kép bemutatási, beiktatási jelentet ábrázol. A szöveg szerint az ülő alak a lagasi „50 háza templomának” ura, főpapja. A karját talán

áldásra emeli. Előtte a káld-sumir képekről, ábrázolásokról elmaradhatatlan sasmadár körvonala. (Magyar megfelelője a turul.) Nőalak vezeti a főpap elébe a fejfedő nélküli férfialakot. Ő lenne a beiktatandó írnok-pap. Sumerban sem uralkodó, sem vallási vezető, de még írnok-pap sem lehetett addig senki, amíg a főistennek, illetve megbízottjának a templom főpapjának be nem mutattatott, amíg az el nem ismerte. Az ülő főpap háta mögött a jobbról balra olvasandó négyoszlopos szöveg közli a jelenet színhelyét és a beiktatandó pap kilétét. Az alábbi táblázat az ékjeles szöveg megfejtési menetét mutatja[12]. A latin betűs számozás (1-4) a fenti, 2. sz. kép jobbról balra következő szövegoszlopait jelzi. Utána következik a jelek szöveghű másolata, a latin betűs átírás, majd a Deimel-féle szótár[13] szerinti jelentés, és az utolsó oszlopban pedig az esetleges megjegyzés. Jelentés: Az 50 háza ura / az írnok-pap / a bőséget adó fokos utódja / a fokos papja. Értelmezés: A pecséthenger nyomat azt a pillanatot ábrázolja, amikor lagaszi Éninnu, az 50 háza, Ningirszu isten templomának ura, főpapja elébe vezettetik PA.AL (Pál), a beiktatandó pap-írnok, vagyis a „pap-író”. E kifejezésből származik a papirusz (papíros).[14] Ez az írástudó-írnok fejfedő nélkül lép a főpap elébe. A sumir korban az írnok rendkívül megbecsült, fontos és elismert személy lehetett. Pecséthengerének használata arra utal, hogy hivatalos személyről van szó, aki jogosan végzi az írnoki teendőket. Hivatala minden bizonnyal bizalmas volt. A sok-sok nevesített, személyéhez kötött pecséthenger vésetein a pap-írnoknak nemcsak a saját, hanem a felmenőjének, atyjának a neve is szerepelt. Ebből következteni lehet mely családból származott.

Olvasat: UR.É.NINNU / DUB.SAR / DUMU.AL.LA.MU / PA.AL

A szövegben két név, az AL.LA.MU (Álmos) és a PA.AL (Pál) tűnik fel: A „DUMU.AL.LA.MU” szabályos birtokviszony. Az jelenti, hogy egy AL.LA.MU nevű személynek a fiáról van szó, akit PA.AL-nak hívnak. Az ékiratos szövegek fordítói néhány kivételtől eltekintve nem fordítják le a neveket. A régiségben beszélő, azaz jelentéssel bíró neveket használtak, amelyekből sokat meg lehetett tudni az illető személyről. A „DUMU” valakinek a fia, utódja jelentésű szó a magyar gyümölcsre utal, amit a közismert „nem esik messze a gyümölcs a fájától” szólással lehet magyarázni. A magyar anyanyelvű a „gyümölcs” szón

nem az elsődleges jelentést, hanem az átvitt értelmet, valakinek a „gyermekét, utódját” érti. A „AL.LA.MU” három ékjelből tevődik össze. Jelentése a „bőségadó fokos”. Itt nem arról van szó, hogy a fokosnak lett volna utódja, hanem azt, hogy a fokoshoz, mint szent tárgyhoz tartozik egy személy. Pontosan olyan a gondolatmenet, mintha azt mondanók: „A Magyar Szent Korona gyermeke, utódja”, ami azt jelenti, hogy magyar emberről van szó. Magyarázatként felidézendő, hogy Enlil isten a világ teremtése után fokost bocsátott le az égből. Elválasztotta vele a felső és az alsó világot, elválasztotta keletet nyugattól.[15] Tehát AL.LA.MU a fokos papja lehetett. A mi Álmosunk pedig népének vezére és legfőbb papja, táltosa volt. Az évezredek,évszázadok folyamán az AL.LA.MU → ALAMU → ALMU → ALMU(S) → ÁLMOS változás következett be. ALAMU: A káld-sumir nyelv egyik szabálya, hogyha két egymás mellé került fogalomjel kiejtve azonos mássalhangzóval kezdődik és végződik, akkor egy hangnak ejtendő. ALMU: A nevet a Kr. u. évszázadokban ekképp használhatták. Megerősíti a rovásírás egyik szabálya[16], miszerint, ha egy szóban azonosak a magánhangzók, még akkor is, ha nem az ejtéskönnyítő e hangról van szó, csak az első magánhangzó írandó ki, a többi nem. Pl. a székely botnaptár BOldoGaSZszoNY szava jó példa mind a magán-, mind a torlódó mássalhangzók kihagyására.[17]

A rovással írt Álmos név olvasási iránya jobb-bal:

ALMU(S): A XIX. századi asszirológusok szerint a káld-sumir nyelvben nem volt o hang, mondván a közvetítő héber nyelvben sem volt. A magyar anyanyelvű megfejtők szerint e megállapítás nem állja meg a helyét. ÁLMOS: A mai magyar nyelvben feltűnik a szóvégi s mássalhangzó. Ez nem zárja ki azt, hogy az ALAMU – ÁLMOS levezetés ne állná meg a helyét, hiszen a káld-sumir szövegek ismernek egy ALAM.US kifejezést is. Ennek az AL.LA.MU-nak a fia, PA.AL-t neveztetik ki írnoknak. A PA.AL birtokos szószerkezetben a PA elöljárót, főnököt, papot jelent, az AL pedig fokost. A kettőskereszt alakú jelnek „összekötő” jelentése is van. E jelentés megerősíti az elöljáró (pap) és a fokos közötti viszonyt (a fokos papja), s rejteki módon benne van a kapcsolat, az összekötés, ami az írásban nyilvánul meg. Ti. az írás kapocs a gondolat és a megnyilvánulás között, vagyis a gondolat szemmellátható megjelenítése. E feladatot látja el a tudós írnok-pap. Meglepő a PA.AL és a Pál személynév közötti hasonlatosság. Önkéntelenül is felvetődik a gondolat, hogy a keresztényüldöző zsidó

Saul a damaszkuszi úton való megvilágosodása után nem véletlenül választotta/kapta a Pál nevet. A bibliai időkben Damaszkusz környékét szkítafajú népek lakták, akik a PAL (Pál) nevet élő hagyományként vagy valójában papi címként ismerték. Saul e névváltoztatással, névfelvétellel igazodott a helyi szokásokhoz, hogy a nem zsidó néppel könnyebben elfogadtassa magát. A meggondolása minden bizonnyal az lehetett: Ha nem tudsz ellene harcolni, mármint a kereszténység ellen, akkor állj az élére! Így lett Saulból Paul, azaz Pál, vagyis Pál apostol[18].

Források: [1] A honfoglalás kútfői, MTA, Bp. 1900., 121-122. pp. E névben is tettenérhető, hogy a többi görög nyelvű íróhoz hasonlóan az a császár-író miként csavarja ki, görögösíti a számára idegen nevet. (MV) [2] A Hess András-féle Chronica Hungarorumban Álmos atyja Előd volt. (MV) [3] A magyar nyelv szótára, I-VI. (Készítették: Czuczor Gergely és Fogarasi János), Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál, Pest, 1862., I. 280. p. [4] Szent Istvánnak, Magyarország királyának nagyobbik legendája, In: Magyar Legendárium, Könyvbarátok Szövetsége, Bp., 61. p. [5] A honfoglalás kútfői, MTA, Bp. 1900., 163. p. [6] Anonymus Gesta Hungarorum, Magyar Helikon, Bp., 1975. 138. p. [7] A XVIII-XIX. századi külföldi és magyar tudósok még különbséget tesznek a két hasonló elnevezésű (arámi-arameus) nyelv között. Az egyik, a Kaukázus déli részen beszélt nyelv agglutináló. Ez volt a szkíta-méd nyelvjárás, Jézus Krisztus anyanyelve. A másik flektáló nyelv, amelyből mai héber nyelv származik. Ma a két

elnevezést nemcsak összemossák, hanem kutatónként, szerzőként váltogatják az elnevezéseket. Sajnos nincs egyezményes elnevezés. Talán azért, mert így könnyebb elsikkasztani a szkíták nyelvét. (MV) [8] 7/35.B (N), ADA, London [9] Pinches, Theophilus G.: The Amherst Tablets, Bernard Quaritich, London, 1908., 112. sz. tábla, 187-188. pp. [10] Más olvasattal: dNINA vagy dNanse. Figyelem! A magánhangzóvégződés ellenére sem női istenség! (MV) [11] Pinches i. m. 188. p. [12] Az egyes jelek új-asszír szótári alakjának közlésétől eltekintettem, mert zavaró lett volna. Aki kicsit is ismeri a káldsumir nyelv elvét, annak nem okoz nehézséget a Labat-szótár alapján kikeresni, és ellenőrizni a jeleket. (MV) In: Labat, René: Manuel D’épigraphie Akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948. [13] Deimel, Anton: Šumerisches Lexikon, Sumptibus Pontificii Instituti Biblici, Róma, 1930. [14] Az írnok a templom szolgálatában álló pap, pap-író volt. Róla neveztetett el a papiros alapanyaga, a papirusz- nád. (MV) [15] A fokos teremtése c. mítosz Komoróczy fordításában „A kapa teremtése”. (MV) [16] Forrai Sándor: Ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig, Antológia Kiadó, Lakitelek, 1994., 165. p. [17] Zomora Márta szíves szóbeli közlése nyomán. [18] Saul/Pál valójában nem volt apostol. Apostolnak hívták Jézus Krisztus közvetlen tanítványait, a tizenkettőt. A jóval fiatalabb Pál nem volt közöttük. Vajon kik döntötték el, hogy a Kr. u. 65-ben Rómában elhalálozott Pált beveszik az apostolok közé? (MV)

Álmos fejedelem neve az ékiratokban (II. rész)

Álmos vezér színezett mellszobra a kismartoni Esterházy kastély homlokzatán

A régiségben minden névnek megvolt a maga jelentése, sőt szükség szerint még meg is toldották, vagyis a név közölte ismeretet kiegészítették. A név a viselőjének valóságos „igazoló okmánya” volt. A mai ember a neveket már csak jelölésre használja, a jelentésüket elfeledte. Legfeljebb egy-két keresztnév esetében ismeri fel a jelentést (Piroska, Barna stb.). Elgépiesedett, lelketlen világunkban még mindenkinek megvan ugyan a saját kereszt- és vezetékneve, de már megjelent a személyre szabott szám. Ez az un. „személyi szám” nem más, mint az egyén ellenőrzésére, visszaszorítása irányuló lépések egyike. Egyelőre még papíron, de idő kérdése, hogy mikrochipként mindenkibe be ne ültessék. S akkor valósággá válik Madách Imre falansztere.

A magyarok elődnépeinél, de a régi magyaroknál is bevett névadási szokás volt, hogy nemcsak a külső vagy belső tulajdonságokról, foglalkozásokról, elvont fogalmakról, hanem bizonyos nagy becsben tartott tárgyakról is neveztek el egy-egy személyt. Eleinte mindenik ragadványnév lehetett, majd idővel állandósult, miként a pártusoknál: Több, a hadivállalkozásokba belebukó pártus király neve GUDARZ ~ Kudarc volt. A keleti forrásokban egy-egy közigazgatási terület neve, illetve a vezetőjének a címe: SATRAPA. A „sátor” és az „apa” összetételéből származó méltóságnév eredete az időre nyúlik vissza, amikor a sátorlakó nagycsalád feje, ügyes-bajos dolgainak eligazítója, döntnöke a kor- és rangidős apa volt.[1] Kun László, magyar király levelében említett ÁRBÓCZ nevű személy bizonyára hajón (vagy másutt) felállított magas, egyenes szálfáról kapta a nevét: „Arbucz, a mi kun atyafink. (Arbucz cumanum cognatum nostrum)”.[2] Az előző részben elemzett beszolgáltatási tábla hitelesítő pecsétnyomatán levő AL.LA.MU név jelentése a „bőséget/gazdagságot adó fokos”. Az Álmos név eredője ez esetben az istenadta szent tárgy, Enlil, a káld- sumir főisten fokosának elnevezése volt. Anonymus, ha nem is az Álmos név és a szent fokos közti összefüggésről, de többet tudhat, mint amit a krónikájában közöl, különben nem nevezte volna Álmost szentnek: „… Vagy azért hívták

Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők.”[3]
Anonymus elbeszélését őrző egyetlenegy kézirat 1665-ben, a tiroli Ambras várából került a bécsi udvari levéltárba, ám csak 1746-ban, Mária Terézia uralkodásának idején tette közzé, a magyarbarátságáról nem éppen híres Johannes Schwand(t)ner, bécsi ügyvéd, a császári könyvtár másodőre. Fejérpataky László irodalomtörténész, Anonymus egyik szövegelemzője szerint határozottan „a XIII. század második felében” írt krónika „kézirata gondosnak, hibátlannak nem mondható.

Nincs oldal, amelyen javítások, rasurák elő ne fordulnának. A javítások két kéztől erednek.”[4]
Feltehetően, talán császári utasításra durván belnyúltak az eredeti kéziratba. A Habsburgoknak soha nem fűződött érdekük ahhoz, hogy a magyaroknak az eredetükről valós történelmi adatokat tárjanak fel, sőt, a meglevőket is elkendőzték, hamisították. A felbukkanás és a közlés ideje közt eltelt 81 év bőven elegendő volt ahhoz, hogy a kéziratba belenyúljanak, sorokat, szavakat kaparjanak ki, s írjanak felül.

A Gesta Hungarorum 1a levelének palimpszeszt-fényképe 1960-ban palimpszeszt[5] felvétel készült „a kódex teljesen kivakart

1a levéléről (1. oldal) az Országos Levéltár Filmosztályában. Az elsőrangú negatív mindent rögzített, amit e levélre valaha írtak és rajzoltak.”[6] Minden bizonnyal idővel e vizsgálat kiterjedhetett a

kézirat egészére, de csak az említett oldal vizsgálatának eredményét közölték, hosszasan taglalva a „P” iniciálét, továbbá az iniciáléban levő rajzocskákat. Mindez érdemben nem módosította a szöveget.

Az Anonymus-kódex 1a levele felső szövegrétegnek iniciáléja

A fenti kép a Gesta Hungarorum első oldalának átvilágított képe a jelenlegi P iniciálé alatti írást, rajzot mutatja. A P betű ívében látszódnak a domonkos-rend jelképei a levő a fáklyás kutya, a csillag és a középkori ovális világtérkép. A kutyafej és a mellette levő férfiarc a középkor kedvelt dominikánus szójátékára utal: Domini canis = dominicanus. A felvételen látszódó betűk összeolvasva Posa nevet adják. Ez lehetett a krónikaíró Anonymus, a P. dictus magister eredeti neve.[7] A krónikában a sok kaparás, felülírás ellenére talán véletlenül maradt bejegyzés, miszerint az Álmos „latinul annyi, mint szent”, arra enged következtetni, hogy az Árpádházi (miért nem Álmosházi?) királyok, Álmos ivadékai szentek voltak. Ám akkor az Álmos nevet viselő magyar vezér, népének katonai vezetője, egyúttal legfőbb papja, táltosa is szent volt; sőt szentek lehettek a hasonló nevet viselő ősei, elődei is. Vajon e feltételezésnek lehet némi alapja? Szenci Molnár Albert latin-magyar szótárában[8] a latin „almus” szó jelentése „tápláló, éltető”, vagyis „minden jóval tellyes”[9], továbbá „kegyes, jóságos, áldott, áldásos”[10]. Mindenik alátámasztja e

cikksorozat I. részében megfejtett ékiratos AL.LA.MU kifejezés „bőséget adó fokos” jelentését. A középkorban a „ Szentháromság” szóösszetételt latinul „ Alma Trias”-nak mondták,[11] ahol az „alma=szent”, a „trias=háromság”. Mivel 1665-ben, a Gesta Hungarorum felbukkanásának idején ismert volt a Szentháromság ez elnevezése az „Alma Trias”, egybevág Anonymus megállapításával, miszerint az „almus” szó latinul szentet jelent. Több ékiratos agyagtáblán AL.LA.MU, AL.MU, A.LA.MU változatban tűnik fel a név. Kifogásként lehetne felhozni, hogy ez elnevezések hangzósítása (kiejtése) nem vág egybe a magyarok első fejedelmének sem a közismert, sem a krónikában fellelhető levő nevével. Csakhogy a krónikákat latinul írták. Anonymust véve alapul: Az Álmos nevet majd mindenütt Almus-ként tünteti fel, és a latin nyelv szabályai szerint az –us végződésű hímnemű főnév szerint ragozza. „Almu” alakban is előfordult, amikor a névnek „álom” szóval való egybevetéséről ír: „Quia ergo sompnium in lingua hungarica dicitur almu.…, ideo ipse vocatus Almus.” (Mivel tehát az álom magyar nyelven almu-nak (sic!) mondatik…, azért hívatott ő szintén Álmosnak.) Ezért elfogadható, hogy a fejedelem nevének ékiratos, -u végződésű változata azonos az Álmos névvel. 1844 évi első mezopotámiai ásatás óta egyre-másra kerülnek elő a több ezer éve a sivatag homokjában rejtőzködő agyagtáblakönyvtárak. Ninive, az asszír főváros romjait rejtő Kujundzsuk/Kujundzsik domb Assurbanipal (Kr. e. 668-626), a meghódított területek lakosságához kegyetlen, de az írásos emlékeiket becsülő asszír uralkodó gazdag könyv- és levéltárát rejtette. A különféle tartalmú táblák közt volt a babiloni istennevek ékiratos listája is. (CT, Part XXV. British Mus., London, 1919., 36. t.) 1896 óta a British Museum albumokban adja ki a tulajdonában levő vonalas írással, illetve ékjelekkel írt agyagtáblák, táblatöredékek szöveghű másolatát. Több kötetben jelentette meg az említett „Istennevek nagy listáját”. A felsorolásban vannak valóságos istennevek, s vannak olyan nevek is, amelyeket az istent jelentő

szócsoport meghatározó vezet be, de a szövegkörnyezetből sok esetben kitűnik, hogy nevesített személy mégsem isten, hanem isteni, égi eredetű, templomi ember, szent ember, pap stb. lehetett.

A nagy ékiratos istennév-tábla

Assurbanipal, a nagy „könyvgyűjtő” asszír király a világ teremtésének történetét tartalmazó táblákhoz hasonló a birodalmában fellelt régi táblákat összegyűjtette, könyvtáraiban elhelyeztette, sőt közszemlére állíttatta.[12] A megkopott, vonalas írással írt táblák szövegét újraíratta. Az írnokok nem betűhív másolatokat készítettek, hanem a régi táblákat új-asszír ékjelekkel írták át, még akkor is, ha az eredetin sokkal régebbi, kép- vagy vonalas írással írt szöveg volt. Az istennevek listáján az Álmos név többféle ékjellel, de ugyanazon hangzósítással, olvasattal fordul elő; olyan összetételben is, amikor a viselője szentségesnek, éginek, isteni eredetűnek, sőt isteninek tartatik.

A táblán az egymással összetartozó, egymást magyarázó nevek páros oszlopokat képeznek. A fenti táblán jól látható, hogy az egyik kettős oszlopot egy vastagabb vonal határolja el a másiktól. Az első oszlopban van maga a név, a mellette levő jobboldali oszlop ugyanazon sorában pedig a névmagyarázat. Jelen esetben az Álmos név ugyanolyan összetételben szerepel, mint e cikksorozat I. részében elemzett hitelesítő nyomaton. Az alábbi, az istennevek táblájáról való, szöveghűen lemásolt sorban a két részre osztott ékiratos szöveg alatt szerepel a jelek latin betűs átírása, alatta pedig a jelentése. Mind az első oszlopban levő nevet, mind a másodikban levő névmagyarázatot az istent jelentő szócsoport-meghatározó vezeti be.

Fordítás: A bőséget adó fokos istene, (azaz) a másik választott isteni szülött, a fényre jövő víz.

A Deimel-féle szótár szerint az AL egyik jelentése fokos, a másik pedig dEN.LIL. Tehát a fokos Enlil istenhez tartozik, azzal azonosul. Ez világlik ki e cikksorozat I. részéből is. A magyarázó dMES.LAM.TA.É.A név megfejtése szerint dAL.LA.MU valamely ikerpár egyik tagjaként úgy született meg, mint a napfényre törő víz, vagy maga volt a víz. Tehát Anonymusnak az a megjegyzése, hogy Emese „méhéből hatalmas forrás fakad” e magyarázó névben visszaköszön.

Páter Anton Deimel, asszirológus a neveket értelmezvén[13] megjegyzi, hogy a dMES.LAM.TA.É.A név azonos dAL.LA.MU -val, a nagy ikrek egyikének (unus ex magnis geminis), továbbá Nergalnak, az alvilág istenének melléknevével. Nergal isten a káld-sumirok képzete szerint valóban az alvilág, ám nem a keresztények elképzelte rossz értelmű pokol istene volt, hanem a déli féltekét beragyogó, Babilonban láthatatlan éjszakai nap. Ikertestvére Samas, az északi féltekét bevilágító, Babilont éltető másik napisten. Mindkettő a Nap-égitest egy-egy földi megnyilvánulása. Nergál tiszteleti helye a mezopotámiai Kutha városa. Szkítafajú lakóit Kr. e. 720 táján II. Sargon asszír király Galileába költöztette, a helyükre zsidókat telepített, magyarán lakosságcserét hajtott végre. Ezért mondják a zsidók: „Galileából nem jöhet Messiás” A fenti megfejtés szerint a magyar Álmos fejedelem többek között a Napisten egyik megnyilvánulásról kapta a nevét.

Források: [1] Marton Veronika: A pártusok a sivatag lovagjai, a magyarság nemzetalkotói, Matrona, Győr, 2008., 156-159. pp. [2] A magyar nyelv szótára (Czuczor-Fograsi), I-VI., Emich Gusztáv magyar ak. nyomdásznál, Pest, 1862. I. 333. p. [3] Anonymus Gesta Hungarorum, Magyar Helikon, Bp., 1975. 81. p. [4] A magyar honfoglalás kútfői, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, Bp., 1900., 382. p. [5] Olyan pergamen, melyről az eredeti írást jobbára vakarással távolították el, s helyére újat írtak (MV)

[6] Karsai Géza: Az Anonymus-kódex első levele = Különlenyomat a Magyar Könyvszemle 1968/1. számából. [7] Karsai Géza i. m. 44-45. p. [8] Dictionarium Latinoungaricum… per Albertum Molnar Szenciensem Ungarum, Procurante Elia Huttero Germani, Norimbergae, (1604), almus3 címszó. [9] Pápai, Francisco Páriz: Dictionarium latino-hungaricum, Cibinii, Sumptibus Samuelis Sárdi Typ., Anno MDCCLXVII (1767), 16. p. [10] Latin-magyar és magyar-latin szótár, szerk. Vézner Károly, A Szent István-Társulat kiadása, Bp., [?], 29., p. [11] Pápai i. m. 16. p. (Más szótárakban Trinitas Sancta alakban is előfordul. MV) [12] Marton Veronika: A káldeai teremtés-mítosz, Matrona, Győr, 2009., 8-9. pp. [13] Panth. Bab. Nr. 2145, és a Planet. Bab. Nr. 271. Verl. des Papstl. Bibelinstituts, Roma, 1950.

Álmos fejedelem neve az ékiratokban (III. rész)

Álmos fejedelem (mészkő szobor, Halászbástya, Budapest, Mikula Ferenc, 1902.)

A nippuri templomi könyvtár 1908-ban közzétett[1] istennév-táblái tartogatnak még egy-két, a magyar Álmos névvel összefüggésbe hozható ékjeles nevet. Az előző részben (II.) megfejtett dAL.LA.MU név jelentése a „bőséget adó fokos”. A fokost, Enlil isten jelképét a Deimel-féle sumir lexikon magával Enlillel, a káld-sumir főistennel azonosítja. E

kifejezést úgy kell felfogni, mintha azt mondanók: Erős vár a mi Istenünk. Ezt hallván senkiben sem az tudatosul, hogy maga az Isten az erős vár, hanem az, hogy Isten ereje olyan erős, mint egy sziklára épített vár. A magyarázó név, a dMES.LAM.TA.É.A „a másik választott isteni szülött, [aki olyan,] mint a fényre törő víz” jelentéséből kiderül, hogy dAL.LA.MU maga Nergal, az alsó világ, az éjszakai Nap istene; a nappali Nap istenének ikertestvére. Ilyetén minőségben az ikerpár a babiloni istenkörben Enlil, a legfőbb isten utódja, magja, fia, több szövegben a küldötte. Az nippuri istennév-tábla következő megfejtendő neve, az dAL.MU szintén Nergálhoz, az alsó világ istenéhez kapcsolódik. Nergál istenről kevés ábrázolás maradt fenn. Az alábbi dombormű a pártus korból való.

Nergál, az alsó világ istene (kő faragvány, kopott színű, 90 cm Hatra, Kr. u. 2. század, az amerikaiak „látogatása” előtt a Bagdadi Múzeumban volt)[2]

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de e domborművön több, a magyar népre jellemző jelkép van, ezért érdemes aprólékosabban megszemlélni: Nergál, a turulmadaras fejékű isten és a jobb felső sarokban levő Anahita, az embereknek az égben meghatározott sorsát kiosztó istennő jellegzetes pártus öltözéket visel. Az isten felemelt jobbjában tartja mind a magyarok, mind a szkítafajú népek szent fegyverét, a fokost. A bal keze ráfonódik a kardja markolatára. Úgy tűnik, az övére van hurkolva az alvilági kutyát tartó erős, duplafonatú póráz; jelezvén, nem a hétfejű szörny nem garázdálkodhat kénye-kedve szerint. A kutyatest alatt lapuló oroszlán Nergál Nap-jellegét jelzi, hiszen ő az éjszakai Nap. A kép bal oldalán levő díszes a „kopjafa” az alvilágisten jelképe. Efféle faragott kopjafát állítottak a régi magyarok elhunyt szeretteik sírjára. Nergál lábánál a fekete skorpió (csillagjegy), az alsó világra, a fejénél levő fehér a felső világra utal. Középütt a bölcsességet jelképező fehér kígyó fekete árnyképével. Az állatok párban való ábrázolása azt jelzi, „miként lent úgy fent”, vagyis az alsó világban a felső világ árnyai, az elhunytak kapnak helyet. A dombormű jobb felső részen trónoló Anahita istennő fejdíszén is ott a turulmadár. Kezében kopjafát tart. Az oldalán egy-egy meghatározhatatlan, talán baglyot formázó madár látszik. A lába alatti díszítés, a két hal, a Halak csillagképre utal. (A somogyi rovásírásos kövek tanítótáblája szerint a magyarok istenasszonyát, a Boldogasszonyt a régiségben Anahitának hívták.[3]) Az alábbi ékjel-sorban az 1. és az 5. jel az istent jelentő szócsoport meghatározó. Az istenek, a szent helyek, a templomok neve mindig e jellel kezdődik. A korai szövegekben egyszerű csillag formájú volt, mint a rovásírásban a legmagasabb helyiértékű szám, az ezres. Az AL.MU egy-egy jele alatt két-két jelentés szerepel. Semmi ellentmondás a jelentések között, hiszen ismert, hogy az AL, a fokos Enlil istenhez tartozik. A MU jelen pedig fia, de egyúttal mag, utód is.

A KA.AM.US előtt álló „d”-vel jelölt istent jelentő szócsoport meghatározó, attól függően, hogy milyen jel áll utána istenséget, templomot, szent helyet is jelölhet. Enélkül a KA jel egyszerű „fejet, főt, főnököt” jelentene, az „isten” jellel viszont „egyházi, templomi, vallási elöljárót”, sőt magát az „isten”-t is.” A káld-sumirok nemegy esetben istenszemélynek, isten választottjának, küldöttjének tartották a templom legfőbb papját. A templom a legmagasabb rangú elöljárója nem lehetett akárki, hanem maga az isten, vagy isteni minőségű személy, jelen esetben Enlil főisten fia, dAL.MU, vagyis Álmos.

A dKA.AM.US (Kamus) és a dAL.MU két beszélő név. Az együttes jelentés: A templomi

elöljáró hatalma a megmérettetés, (aki) a fokos fia (vagyis Enlil magja). Magyarosan: A megmérettetés hatalmával bíró templomi elöljáró (maga az isten), dEnlil isteni fia. A dKamus fordítása arra enged következtetni, hogy ez istenszemélynek, mint mindenik istennek volt egy temploma, esetleg szentélye, ahol a hívek az tiszteleti szertartást végezték. Minden bizonnyal az embereknek fontos volt, hogy megfelelően, kellő tisztelettel áldozzanak neki, hiszen Nergal isten „segédjeként” ő végezte az elhunytak lelkének, szívének megmérettetését, ő állapította meg, bűnös vagy bűntelen életet éltek-e. Magyarán d AL.MU bírói szerepet töltött be.

Az, hogy a lelkek megmérettetésének is volt egy istene, volt tiszteleti helye nem azt jelenti, mintha a káld-sumirok, akár a régi magyarok több istent imádtak volna, hanem Istennek, a Teremtőnek a természeti tüneményekben való megnyilvánulásait tisztelték. Az elhunytak élőként való ténykedésének elbírálása nem oly természeti tünemény, mint a Nap, a szél, a villám stb. hanem az Atyaisten hatáskörébe tartozó tevékenység. Egy-egy istennek szentelt templom főpapja, templomi elöljárója az „isten” legfőbb megbízottjaként, helyetteseként ténykedett, földi személy, de mindenképpen kiemelkedő tudású, beavatott ember lehetett. A babiloni istenkörben a lelkek megmérettetését végző dKamus/Almu Nergálnak, az alsó világ istenének segédje. A szerepköre ugyanaz, mint az egyiptomi Anubiszé[4]. A sakálfejű isten eredetileg Ra Napisten fia volt. Ilyetén minőségben ő lehetett az alsó világhoz tartozó éjszakai Nap. Majd az elhunytak bírája, megmérettetője, bebalzsamozója lett: Mérlegre tévén a halott szívét, ha könnyűnek bizonyult, azaz bűntelen volt, a lelke továbbjutott Osiris isten alvilági birodalmába; ha az igazságisten tollpihéjénél nehezebb volt, démon falta fel. Más forrás szerint (nyilván vezeklési célzattal) mindaddig újra kell születnie[5], amíg valamelyik megmérettetésnél a szíve könnyű nem lett. Az ékiratos isten-jegyzék csak egyetlen szóval, a megmérettetéssel utal dAL.MU alsó világbeli feladatára. Oly részletes leírás, kép, mint az egyiptomi Anubisz istenről, róla eddig nem került elő.

Anubisz isten. A mérleg baloldali serpenyőjében az elhunyt szíve, a másikban az igazság istenének tollpihéje (Encyclopedia Britannica)

Ennek ellenére alapos kutatások nyomán több kiváló felkészültségű tudós, az angol A. H. Sayce, Stephen Langdon, a német Fritz Hommel osztja azt a véleményt, hogy a korai mezopotámiai és az egyiptomi istenkör (Pantheon), továbbá az isteneik feladatköre, s a két műveltség oly nagymérvű hasonlatosságot mutat, amit a véletlen nem szülhetett. Egyik a másikból táplálkozott, s az elsődleges a mezopotámiai volt. „A fáraók Egyiptoma ázsiai eredetű; minden vallásos eszméjük keleti hazájukból származik. A vallásuk egyértelműen a sumirhoz hasonlatos és egyáltalán nem a szemitához.”[6] Eszerint nem állja meg a helyét az az évtizedek óta erőltetett elmélet, miszerint az egyiptomi műveltség a Hórusz törzsön keresztül szemita eredetű lenne; s a kultusz gyökere az idők homályába vész, eredete nem tisztázott. Leonard Woolley, a mezopotámiai UR város Kr. e. III. évezred elejére datált királysírjainak felfedezője jelenti ki, hogy következő un. szemitaakkád korban a káld-sumir műveltség nagymérvű hanyatlást mutat, míg az egyiptomi virágzásnak indul: Ménész/Menes, az I. egyiptomi

dinasztia alapítója ekkortájt egyesítette Alsó- és Felső Egyiptomot. A kutatók általános véleménye, hogy az egyiptomi műveltségnek nem volt helyi előzménye, mintha a semmiből nőtt volna ki. Ilyen nincs. Műveltségek nem jönnek létre a semmiből, nem jönnek létre mindennemű fejlődési folyamatot mellőzve, előzmény nélkül. Az történt, hogy a káld-sumir kort felváltó erőszakos szemita-akkád hatalomátvétel következtében menekült el a lakosság Afrika felé. A helyi körülmények hatására a magukkal vitt magasműveltségük sajátosan egyiptomivá lett. Tehát a holtak egyiptomi eredetűnek megmérettetése, tetteik elbírálása elsődlegesen nem egyiptomi, nem a fáraók korából származik, hanem eredendően a káld-sumir vallásos hit része volt. Igazat kell adni Otrokócsi Fóris Ferencnek, Francois Lenormantnak, Varga Zsigmondnak, Borbola Jánosnak és még sokaknak, akik nem csupán a mezopotámiai, vagyis a káld-sumir, hanem az egyiptomi műveltséget, mitológiát, nyelvet párhuzamba állították a régi magyarokéval, és felfedezték a köztük levő hasonlatosságot és azonosságot. Az un. Chicago Syllabariumot a 311 soros, 307 nevet tartalmazó agyagtáblát a chicagói egyetem professzora, Luckenbill másolta le és 1917-ben jelentette meg. A tábla érdekessége, hogy nem istenneveket, hanem inkább személy- és foglalkozásneveket tartalmaz. A 214. sorban van az a név, amelyet Anton Deimel A.LAM.MUS-nak olvas, de nem oldja fel a jeleket, vagyis nem közli a jelentését. Sajnos az esetek többségében, sem a XIX. századi, sem a későbbi tudósok nem értelmezik a neveket, nem közlik a jelentésüket, hanem csak a latin betűs átírást. Ám ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne elolvasni, értelmezni az ékjeleket, csak egy kicsit bonyolultabb, s a megfejtés több megfontolást igényel.

Chicago Syllabarium (Haskell Museum, USA)

A legelső teendő a jel összetevőire való felbontása. Könnyebb lenne a megfejtés, ha a szótár közölné a jelentést. Ám ez esetben erről szó nincs. Sőt, az átírás három jelet sejtet, ti. a latin betűkkel átírt név három szóból (A . LAM . MUS) áll, az összetételt pedig csak két ékjelre lehet felbontani. Emiatt az alábbi átírásban a név ékjele ALAM.MU-ként szerepel.

A fenti ALAM.MUS-nak olvasott jel két ékjelből, a TA-ból és a DUból tevődik össze, mégpedig úgy, hogy a TA utolsó álló ékjele élé kerül a DU. E sorrendben összeolvasva a jelentése: Enlil

választottja, esetleg az ég választottja. Tehát olyan személyről van szó, akit Enlil főisten, esetleg az ég választott. A magyar anyanyelvűek, hallván, olvasván a TA.DU összetételt, önkéntelenül a „ tudó, tudós” szóval kapcsolnák össze, holott a „tud” és a származékai az ember felhalmozott ismeretére esetleg a bölcsességre vonatkoznak. Ennek ellenére ez ösztönös megérzés helyesnek tűnhet, hiszen a tudás Isten ajándéka. A tudós lett légyen az ember, vagy a tudást a génjeiben hordozó nép, miként a káldsumiroknál Enlil kiszemeltje, vagy a magyar előidőkben az Atyaisten, az Öregisten választottja. Az ALAM.MUS név két ékjele nem egymásután következik, hanem a TA olvasató ékjel utolsó két jele közé beékelődött a DU. A jelek ilyetén elrendezésének némi jelentésmódosító szerepe van, pl. nem főnevet, hanem igét, cselekvést jelent. Eszerint a kifejezés jelentése: Enlil választá[7], esetleg választja. Nem kifogásolható az ég választotta fordítás-változat sem, hiszen a magyar ember az Istene helyett sokszor az éghez fohászkodik, de a teremtő Istent, a magasságost érti alatta: Adná a magasságos ég! Az ALAM.MUS név tehát azt jelenti, hogy a viselőjét, a „tudót” Enlil isten (vagy az ég) választotta ki, tartotta érdemesnek valamely feladat elvégzésére, tisztség betöltésére. Vajon, megérjük-e valaha, hogy a korunkban tudósnak, tévedhetetlennek kikiáltott önjelölteket felváltaná Isten jelölése, miként Álmos esetében? Álmost a magyarok gyűlése, a szer választotta vezérré, s a szer nem volt más, mint a „nép szava, isten szava” (vox populi, vox dei) megnyilvánulása. Isten akaratából, közakaratból lett a magyarok vezére, s vezette vissza népét ősei hazájába, Magyarországra.

Források: [1] Cuneiform Texts from Babylonian Tablets in the British Museum, Part XXIV. British Museum, London, 1908. 36. tábla. [2] Ghirsman, Roman: Iran – Parther und Sasaniden, Verlag, C. H. Beck, München, 1962., 98. sz. kép. [3] MartonVeronika: A somogyi rovásírásos kövek, Matrona, Győr, 2008., 66-69. pp. [4] Hart, George: Az ókori Egyiptom, Park Kiadó, Bp. 1992. 19. p. Holtak könyve [5] Kemp, Barry: Egyptian Book of the Dead, Granta, 2007., Hunofer papirus. [6] Langdon, Stephen: The early chronology of Sumer and Egypt and the similarities in their Culture = The Journal of Egyptian Archeology, 1921. No.3-4., 133-153. pp. [7] A „választá” szó –á jele a félmúlt időt, régiesen az ”aligmúltat” jelzi, mára felváltotta –t, -tt, az uniformizált múlt idő jele. A régiségben a magyar nyelv minden tekintetben árnyaltabb volt. Korunkban sajnos hivatalosított lett a nyelvrontás. (MV)

Álmos fejedelem neve az ékiratokban (IV., befejező rész)

Álmos nagyfejedelem szobra az Országház keleti homlokzatán (Mikula Ferenc, 1905.)

Az ókorban a Róma közelében a Tiberisbe ömlő patakot és magát a patak istenét Almo-nak (Álmos) hívták. Ragyogó tiszta vizében „Cybele (Kübele) istenasszony papnői egyetsmást mostak”.[1] A név minden bizonnyal etruszk[2] eredetű. Másképp nem magyarázható e kora-latin elnevezés, az Almo és a mezopotámiai AL.LA.MU stb. név nagymérvű hasonlatossága, továbbá a vízzel és az isten/szent kifejezéssel való kapcsolata. Ráadásul mindez egybevág Anonymus leírásával: Álmos „latinul annyi, mint szent” és Emese „méhéből (Álmosként) forrás fakad…” és „…az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők.” [3].

E cikksorozat II. részében említett „Nagy ékiratos istennév-listán” van még egy az Álmossal és a vízzel összefüggésben álló istennév a(z) d A.LA.MU[4]. E névben a vízzel való kapcsolat még szemléletesebben jelenik meg, mint a már tárgyalt AL.LA.MU, a „ a bőséget adó fokos istene” kifejezés magyarázó nevében a dMES.LAM.TA.É.A, „a másik választott istenszülött a fényre törő víz” szószerkezetben. Mind a(z) dA.LA.MU (bőséges víz hozá) név első, mind pedig a már megfejtett dMES.LAM.TA.É.A (…istenszülött a fényre törő víz) utolsó szava, illetve ékjele vizet jelent. Az első szószerkezetben a víz alanyként, a másodikban névszói állítmányként fogható fel.

A(z) dA.LA.MU jelentése: A víz, a bőséges adta isten. Magyarosan: A bőséges víz adta/hozta isten.

A fenti kifejezésben a „bőséges” a mai magyar nyelvben előforduló un. hátravetett jelző, mint a „ vettem almát, pirosat”. Sajnos a tábláról a név második, magyarázó része kitörött. Így meg kell elégedni magában a névben rejtező, viszonylag egyszerűen megfejthető jelentéssel, hogy bő víz adta/hozta istenszemélyről van szó.

Istenség az állatokkal körülvett ladikban. (pecséthenger nyomat, alUbaid kor)

Mezopotámiában a régiségben ugyan sok ásott, mesterséges öntözőcsatorna volt, de azok vizére nem jellemző, hogy valamit sodort, vitt volna. A „bő, bőséges víz” folyóra vonatkozhat. Vajon melyik folyó hozhatta/adhatta/vihette A.LA.MU istent? Két folyó jöhet számításba. Az egyik a Tigris, bővizű, de veszélyes és gyors sodrású. A másik a bővizű lomha Eufrátesz. Minden bizonnyal ez utóbbi lehet, hiszen van egy ékiratos történet, mely pontosan arról szól, hogy egy csecsemőt kiszurkozott kosárkában hordoz az Eufrátesz vize.

I. Sargon (K.e. 2270-2215), akkád király bronzsisakja (30 cm, Ninive, Iraq Museum, Bagdad – eltűnt)

A káld-sumir, illetve az akkád mitológiát kicsit is ismerő olvasóban felötlik I. Sargon, akkád uralkodó születésének története, mely teljesen azonos a legalább másfél évezreddel később élt Mózes, a zsidók vezére születésének körülményeivel. Sargon, a feketefejű szemita akkádok első uralkodóját „szopósgyerek korában az anyja kiszurkozott kosárkában az

Eufrátesz hullámaira bízta. A sors kegyes volt hozzá. A folyóból a földjére vizet hordó paraszt kihalászta, és a szép, formás fiúcskát isten ajándékaként UR.ZABABÁ-hoz, KIS város uralkodójához vitte. A király idővel a városállam kertfelügyelőjévé nevezte ki. Nevének első szava, a SAR káld-sumirul eredetileg „kert”-et jelentett. Hagyománytiszteletből, mert Mezopotámiában Sargon az első szemita király, minden utána következő uralkodó, király címe sar lett. Sargon KIS városának hadvezéreként legyőzte LUGAL.ZAG.GI.SI-t, a szomszédos városállam királyát. Hogy, hogy nem e győzelem után a jótevője, UR-ZABABA, KIS királya bizonytalan körülmények közt eltűnt.”[5] - fogalmaz finoman a mai történetíró. Sargon eltette
jótevőjét láb alól, s a befogadó káld-sumir népet erőszakkal, vér és könny közepette behódoltatta. Ő lett az új uralkodó, s az eladdig szolga szemita feketefejűekkel először két városállamot, majd egész Mezopotámiát leigázta, és megalapította a három emberöltőig fennálló Akkád Birodalmat. Mózes története I. Sargonéhoz hasonló. Mintegy kétezer évvel később a zsidók vezérét, Mózest csecsemőkorában a fáraó leánya halászta ki a Nílusból, s nevelte fel. Felnővén „hálából” a zsidókkal együtt meglopván és megtizedelvén az egyiptomiakat a népével együtt odébbállt.

Mózes a Níluson ringatózó kosárkában[6](Exodus 1.22,)

Úgy tűnik a „csecsemőt a folyóból való kihalászás” afféle vándormotívummá nőtte ki magát. A(z) dA.LA.MU megfejtése a „ bőséges víz hozta isten” jelentés arra utal, hogy ez lehetett az eredeti nem pedig a bőbeszédű Sargon-változat. A mózesiről pedig lerí, hogy merő utánzás, lekoppintás, hiszen ugyanarról a történetről lévén szó, csak más földrajzi környezetben és jóval későbbi korban. A zsidók a II. babiloni fogság idején a káldeus királyi könyvtárban találták meg az akkád Sargon, s talán dA.LA.MU eredeti történetét is, s alkották meg belőle Mózesnek, a zsidók vezérének történetét, hogy alátámasszák „isteni” eredetét. Minden bizonnyal a múzeumokban levő több millió ékiratos tábla és táblatöredék között ott lapul az eredeti A.LA.MU-történet, s csak idő kérdése, hogy valamelyik kutató rábukkanjon. Összegzés: Az ékiratos forrásokban a magyar Álmos fejedelem neve, lefejtve róla több évezred mázát, ötféle változatban tűnik fel, és mindenik valamilyen módon kapcsolatban áll Anonymus leírásával. A Névtelen sokkal többet tudhatott vagy a felhasznált forrása sokkal többet

tartalmazhatott Álmos fejedelem eredetéről, nevéről, mint amennyit a krónikájában elárul. Szerencsére úton-útfélen elszólja magát.

„Ügyek… feleségül vette Önedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert a teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent – mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők.”[7]
AL.LA.MU – A bőségadó fokos (PA.AL főpap atyja) : A pecséthenger nyomat két papi személyről, atyáról és fiáról beszél. Egyik sem isten, hanem templomi ember. A magyar Álmosnak, bár Anonymus e leírásában nem említi, lesz egy fia, Árpád. Tehát mindkét esetben megvan az atya-fiú kettősség. Ezen kívül nem csupán AL.LA.MU papi személy, hanem a magyarok hite szerint Álmos vezér is népének főpapja, táltosa. ALAM.MUS - dEnlil vagy az ég választottja : Enlil isten, vagyis az ég választottja hús-vér ember, hiszen a neve elől hiányzik az istent jelentő szócsoport meghatározózó. Ám, ha Enlil isten kiválaszt egy halandót, igazán csodás eset. Hát még akkor, ha a magyarok Istene turulmadaras égi látomással tudatosítá Emesében, hogy születendő fiának ivadékai nagy királyok, nagy vezérek lesznek. S ha ez így van, akkor Álmos az Atyaisten választottja, hogy felnővén népét Atilla örökébe, a Kárpát-medencei hazájába vezérelje.
d

KA.AM.MUS dAL.MU - A megmérettetés hatalmával bíró templomi elöljáró, dEnlil isteni fia : Anonymus közvetlenül nem szól Álmos bírói feladatáról. Ám Isten akaratából, vagyis népakaratból a legfőbb hatalommal felruházott Álmosnak minden bizonnyal döntnöki, bírói feladata is volt. Ő volt a legfőbb táltos és kádár, ahogy a magyarok

nevezték a bírájukat. A kádár név eredete a hunokra nyúlik vissza. A hunoknál a vezéri és a bírói feladatkör nem egyetlen személy kezében összpontosult. Két fivérével együtt az Érd nemzetségből származott Ethele/Atilla Bendegúz fia volt a hunok vezére, királya. A legfőbb bíró pedig a mindenkori Torda nemzetségből került ki, a krónika szerint Kádárnak hívták. Akár személynév volt, akár méltóságnév utána a magyar utódok is kádárnak nevezték a bíráikat.[8]
d

AL.LA.MU dMES.LAM.TA.É.A - A bőségadó fokos istene, a másik választott istenszülött a fényre jövő víz : A magyar vonatkozású források nem tudnak arról, hogy Álmosnak lett volna ikertestvére. Ettől még lehetett, hiszen a krónikáink a XVIII. században, MáriaTerézia uralkodása idején kerültek elő, s mindenikbe bizonyítottan belenyúltak.

Vérszerződés (aranylemez, Kul-Oba kurgán)[9]

A fenti kép két szakállas szkíta testvérbarátságát vagy valamely megállapodását „vérszerződését” mutatja be. A ivókürtre hajló két teljesen egyforma összedugott férfifej középütt egy vaskos orrú, harcsabajszú harmadik arcot formáz. Nyilván e képnek semmi köze Álmoshoz, de mégis messzemenő feltételezést sugall: Az ékiratos

d

MES.LAM.TA.É.A magyarázó név megfejtéséből kiderült, hogy a név viselője dAL.LA.MU egy ikerpár egyik tagja. E szkíta aranylemez haloványan, de nagyon haloványan azt sugallja, hogy a két férfiarc talán ikerpárt formáz. Vajon ki lehet a középső harmadik? Talán a nagy előd Nimród, Hunor és Magor atyja, vagy a késői magyar utód Álmos? Lehet, soha nem tudjuk meg…, vagy mégis? Álmos vezérről Anonymus árul el a legtöbbet. Említése, hogy Emese „méhéből hatalmas forrás fakad” meglepően összevág a(z) d AL.LA.MU magyarázó nevével, miszerint Álmos, a fényre törő víz, a felbuzgó forrás. Ez kiegészül azzal, hogy Álmos azért hasonlítható forráshoz, mert a magjából nagy királyok, vezérek származnak.
d

A.LA.MU - A bőséges víz hozta isten : Ez ékiratos beszélő név közli, hogy A.LA.MU istent bőséges víz, folyóvíz hozta. Sajnos nem ismert, hogy csecsemőkorában szurkozott kosárkában, vagy felnőttként érkezett az Eufrátesz vizén, miként a Schelde folyón hattyúvontatta csónakon Lohengrin[10].

Lohengrin hattyú vontatta csónakon (képeslap, Cleve, 1909)

Akár így, akár úgy Anonymus a magyarok fejedelmének születését hatalmas folyamhoz hasonlítja. Három ékiratos névben bukkan fel az „isten” jelentésű jel, míg Anonymus az „almus” latin jelentése alapján Álmos vezért, nem istennek, de szentnek tartja. S a két kifejezés nagyon közel áll egymáshoz. Az Álmos ékiratos névváltozatai visszaköszönnek Anonymus Álmos vezér születésének leírásában. Kijelenthető, hogy a név nem igazán az „álom” szóval van összefüggésben. Kideríthetetlen, hogy a név az Álmos-álom összecsengés alapján Emese álmából lett-e levezetve, avagy az álom szóra húzták-e rá, azzal együtt, hogy az eredeti krónikából ismertek voltak Álmos fejedelem nevének Anonymus által talányosan közölt eredeti jelentései: Álmos, Isten vízhozta választottja, szent vezér, a táltos.

avagy a hun királyi koronával A bőséges víz hozta Álmost a magyarok Istene tette a magyar nép "király-vezérévé", szent táltosává.

Források: [1] Molnar, Albertum Szenciensem Unngarum (Szenci Molnár Albert): Dictionarium Latinoungaricum, Norimbergae cum Sacrae Ceasareae Matiestatis, (1604), Almo címszó. [2] Az etruszkok a szemita-asszír népirtás elől menekültek föníciai a átjárón keresztül az Appennin-félszigetre, s alapították meg az országukat, amit aztán a Róma kebelezett be. [3]: Anonymus Gesta Hungarorum, Magyar Helikon, Bp., 1875., 81. p. [4] Cuneiform Texts from Babylonian Tablets in the British Museum, Part XXV. British Museum, London, 1909. Plate 33., Table K13666. [5] Kramer, Samuel Noah: Mesopotamien, Rowolhlt, Hamburg, 1976., 45. p. [6] Exodus, 1.22. New American Standard Bible [7] Anonymus i. m. 81. p. [8] Kézai Simon mester magyar krónikája, Ráth Mór, Pest, 1862., 1415. pp. [9] Gold der Skythen : Schatze aus der Staatlichen Eremitage, Artikelnr.No. 3475, St. Petersburg, Wachholtz, 1993. - kiállítási katalógus [10] Wagner, Richard: Lohengrin, I. felvonás - Az operának magyar vonatkozása is van: Az I. felvonásban a hun/magyarok ellen felvonuló türingiai és szász hűbéres lovagok említtetnek. MV

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful