You are on page 1of 2

Önálló verselemzési feladat 8.

osztály

Radnóti Miklós: HETEDIK ECLOGA
Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra. Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat. Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már. Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
(Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. július)

Önálló verselemzési feladat 8. osztály 1. Ki a vers megszólítottja? 2. A költemény helyzetkép, állapotleírás. Bizonyítsd ezt a szöveg alapján! 3. Milyennek ábrázolja magát és társait a lírai én? 4. Milyen napszakban járunk? Milyen időkerete van a versnek? 5. Mi történik álmukban a rabokkal? 6. Szerinted mit jelképez, hogy különböző nemzetiségűek az összezárt emberek? 7. Milyen állatok szerepelnek a versben? Mire utalnak ezek? 8. „Még akkor is, ott is, örökre szeret!” – írta Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményében. A vers melyik sora fejez ki hasonló gondolatot? 9. Milyen versformában íródott a költemény? Hogyan jelzi ezt a költő? 10. Milyen címet adnál te a versnek? 11. Mitől válik személyessé és mitől általános érvényűvé a vers? Személyes jellemzők Általános jellemzők

12.

Olvasd el a következő idézetet, majd válaszolj a kérdésekre!

1944. május 20-án vonult be a váci kiegészítő parancsnokságra, ahol a véletlennek és a segítőkészségnek köszönhetően felcsillan a menekülésnek még egy halvány esélye. Egy jó szándékú katonaorvos Vas István őrültnek nyilvánítja, mert ismeri a nevét a Nyugatból, így a költő egyik legjobb barátja elkerüli a bevagonírozást. Az orvosnak megemlíti Radnóti nevét is, s az megígéri, ha Radnóti ott van még, akkor őt is kihozza. Ám éppen akkor, amikor rátalálnak a költő nyomára, abban a pillanatban zárják be annak vagonnak az ajtaját, amelyikben a költő is tartózkodik, s amelyiket a bori munkatáborba irányítanak. A bori táborban a német hadvezetés a sziklás hegyoldalban egy szárnyvonalat akar kiépíteni annak érdekében, hogy a kitermelt rezet németországi üzemekbe szállíthassa. Az elképzelés és így a munkavégzés is, a front közelsége miatt teljességgel értelmetlen. A körülmények embertelenek. A munkaszolgálatosokat reggel héttől este hatig tartó, mindössze egy óra ebédidővel megszakított kemény fizikai munkára, földmozgatásra és erdőirtásra kötelezik. Egyetlen örömük, hogy szombatonként megengedik nekik, hogy egy-másfél órával tovább éghessen az a pár kis villanylámpa, amelyet használnak. (Vilcsek Béla: Radnóti-legendárium) a) Mi jelenthetett volna menekülést a költőnek? b) Miért nem sikerült a mentés? c) Mire kényszerítették a rabokat a táborban? d) Mi maradt vigasznak ilyen körülmények között? 13. Radnóti világában, amely a háborús fenyegetések árnyékában épült, a humánum megtartó erejét igazolta ez a szerelem. Azt, hogy a barbár körülmények között, az erőszak mind embertelenebb tobzódásában fennmaradt szeretet, a hűség, az emberi szolidaritás. Szerelmes verseit éppen ezért nem pusztán a férfi és az asszony közötti érzelem szőtte át, hanem a humánum iránt megmutatkozó bizalom is. (Pomgáts Béla: Radnóti Miklós) Milyen kapcsolatot látsz az ekloga és a fenti gondolatok között?