A török Dsem herceg, Mátyás „unokatestvére”

1489 januárjában Angelo Pecchinoli pápai követ török ügyekről tanácskozott Mátyás királlyal, Budán. A vatikáni diplomata hazaírt jelentésében keserűen írja, milyen kegyetlen szemrehányásokat kellett szenvednie Mátyástól, a legendás török, Dsem herceg miatt. Mátyás a vita során, „indulatos hangon és dühöngve” mondta el a pápa elleni panaszait és azt a benyomást keltette, mintha „szeme-szája lángokat lövellne”. „Őszentsége jól tudja – tajtékzott Mátyás -, hogy hő vágyam a szultán (Bajazid) öccsét, Dsemet hatalmamba keríteni. Erre mind ő maga, mind a hozzá szító török főemberek felkértek. Dsem emellett vérrokonom is, mert nagyanyám nővérétől származik. Aki a török fogságra jutván, a török császár felesége lett...”. Dsem (Zizim) herceg, II. Mohamed szultán ifjabb fia 1481-ben pártot ütött bátyja, II. Bajazid zsarnoksága ellen. Ám a szultán leverte Dsem felkelését. Ő maga előbb Egyiptomba, majd Rhodosba menekült. Itt a johanniták védőőrizetükbe vették. Mátyás terve az volt, hogy Dsemet – Melik el Ahref egyiptomi szultánnal együtt – Bajazid trónjára segíti. „A bujdosó herceg hívei biztosítottak arról, hogy a jelenlegi török császárt a Kaukázusba szoríthatom, s reméltem, hogy Dsem segítségével a törököt keresztény hitre téríthetem. Vagy legalábbis ezt az ügyet helyes mederbe terelhetem” – vágja a pápai követ fejéhez Mátyás. A pápa azonban nem jár közbe Dsem herceg Magyarországra juttatásában. A terv végére Mátyás halála pontot tesz. A Szentszék – adunak a török szultán ellenében – magának akarja a foglyot. Hogy azután Bajazid szultán és öccse valóban az egyik Hunyadi-házi nagynéninek, Szilágyi vagy Morzsinai család egyik leánytagjának ivadéka volt-e, vagy e rokonság legendája talán csak Mátyás diplomáciai frázisa, máig sem tudjuk. (Szokás, hogy a középkori uralkodók rokonoknak nevezik egymást.) Mindenesetre máig genealógiai rejtély az, hogy Dsem hercegnek atyai vagy anyai nagyapja volt-e Mátyásnagyanyja nővérének elrablója és férje? (A herceg apai nagyapja I. Bajazid szultán volt, kit a rettegett Timur Lenk vert le, s fogolyként aranyrácsos börtönbe csukatott.) És az is talány: Mátyásnak apai (Hunyadi) vagy anyai ágon (Szilágyi) volt-e nagynénikéje a szultána? Mátyás halálával csak saját sorsa teljesedett be. Dsem hercegé nem. 1483-ban a Dsemet védőőrizetben tartó johanniták Nizzába, majd Le Puybe szállították Dsemet, majd pedig 1488-ban átadják foglyukat VIII. Ince pápának. Utóda, VI. Sándor pápa (Rodrigo Borgia, a világszép Lucrezia atyja) 1494szeptembere végén levelet kap a Dsem visszatérésétől még mindig rettegő II. Bajazid szultántól, Dsem bátyjától. Ez áll a szultáni fermánban: „Szentséged követével tanácskozván mindketten azon gondolatra jöttünk, hogy Szentséged nyugalmára és becsületére éppúgy, mint saját megnyugvásomra, kívánatos volna, miszerint öcsémet – ki amúgy is alá van vetve a halandóságnak – kivégeztetné... Ha Szentséged kívánságomat teljesíteni fogja, kötelezem magam bárhol Szentséged számára 300 ezer aranyat letéteményezni. Ezt azonnal fölveheti, mihelyt öcsém megszabadult az élet terhétől. Fordítsa Szentséged ezen összeget a fiai számára szerzendő jószág megvételére...” VI. Sándor politikája rövid idő alatt zátonyra fut.

VIII. Károly francia király 1494 decemberében Milánó érdekeinek védelmében betör Rómába. VI. Sándor menekül, épp csak legértékesebb kincseit viszi magával – köztük Dsem herceget is! Néhány hónap múlva békekötésre kényszerül, s a békekötés föltételei között ott szerepel Dsem herceg személye is: a pápa köteles átadni őt VIII. Károlynak, a győztes francia királynak. VI. Sándor úgy teljesíti ezt a kötelezettséget, hogy közben Bajazid kívánságának is eleget tesz: a „mulandóságnak amúgy is alávetett”, francia verseket írogató, álmodozó fiatalabb szultánfi alig érkezik meg Nápolyba, néhány nap alatt meghal. A korabeli közvélemény nem alaptalan meggyőződése szerint VI. Sándor pápa mérgeztette meg, hogy legalább Dsem halálából hasznot húzzon. Még egy utolsó alkudozás – hogy VIII. Károlynak is legyen valami haszna a dologból -, és Dsem herceg holttestét átadják Bajazidnak. A halottat ősei városába, Bursába viszik, és fejedelmi pompával temetik el.

Zolnay László: Fény és árnyék a középkori Magyarországon / Kozmosz könyvek 1983

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful