A fejes saláta termesztése

Bár a fejes saláta hazai fogyasztása erősen idényjellegű, várható, hogy a jövőben más - fejlett országokhoz hasonlóan - egyenletesebbé válik, növekedni fog a nyári és a téli kereslet, így azokat a termesztési technológiákat, amelyek jelenleg csekély jelentőséggel bírnak, az elkövetkező években várhatóan több árutermelő üzem bevezeti. Az ültetés, ill. a vetés időpontjától függően a következő salátatermesztési módokat különböztetjük meg: Szabadföldi termesztés: - síkfóliás (váznélküli fóliás) termesztés, - korai termesztés, - nyári termesztés, - őszi termesztés, - áttelelő termesztés. Hajtatás: - téli hajtatás (erősen fűtött), - tavaszi hajtatás (enyhén fűtött), - tavaszi hajtatás (fűtés nélkül), - őszi hajtatás.

Szabadföldi termesztés
Termőfelülete kicsi, mindössze 200-250 ha becsülhető, a fejes saláta termesztéséről pontos adatok, statisztikai nyilvántartás hiánya miatt nincsenek. Rossz és körülményes szállíthatósága miatt szabadföldi termesztése a piacok közelében, nagyvárosok környékén alakult ki. Főleg az ország középső megyéiben, Bács-Kiskun, Csongrád és Pest megyékben termesztik. Tekintettel arra, hogy a talajokkal szemben nem támaszt speciális igényeket, termőkörzetei nem korlátozódnak egy-egy talajtípusra. 1.1.Helye a vetésforgóban, a növényváltás jelentősége A kifejezetten salátatermesztésre specializálódott üzemeket nem számítva, a fejes salátát előnövényként vagy másodnövényként termesztik. Ezért a vetésforgókban, mint főnövény általában nem szerepel. Köztestermesztése csak saját ellátásra termelő kisgazdaságokban lehetséges, árutermelő kis- és nagyüzemekben a nehezen gépesíthető, sok kézi munkát igénylő ültetetési mód nem gazdaságos.

1

Az ültetés és a szedés idején jelentkező nagy kézimunkaerőigénye miatt csak kézimunkaerővel jól ellátott kertészeti üzemekben, zöldséges vetésforgóban, ritkán kombinált szántóföldi vetésforgóban termesztik. Tekintettel arra, hogy szervestrágyázást nem igényel, ezért a vetésforgókban a trágyás szakasztól távolabb is elhelyezhető, és a szerves trágya mennyiségét és a szervestrágyázás idejét többnyire a főnövény igénye alapján döntjük el. Előnövényként kora tavasszal ültetik, utána főnövényként a következő zöldségfélék termeszthetők: - kései káposztafélék, paprika, paradicsom, csemegekukorica, tojásgyümölcs, - másodvetésű gyökérzöldségfélék (pl. cékla, petrezselyem, sárgarépa, hónapos retek, őszi retek, téli retek), - bab, főzőtök, sütőtök, patisszon, cukkini, sárgadinnye, görögdinnye, őszi fokhagyma, áttelelő hagyma, zeller, uborka. Másodnövényként valamennyi korán lekerülő növény után termeszthető, amelyet követően a talaj-előkészítés augusztus elejéig, legkésőbb augusztus közepéig elkészíthető. Ezek a zöldségfélék a következők: - borsó, korai káposztafélék, - korai gyökérzöldségfélék (hónapos retek, sárgarépa, petrezselyem, cékla), - korai csemegekukorica, zöldhagyma és főzőhagyma, dughagyma, áttelelő hagyma, spenót, bab, uborka, cukkini, korai burgonya. Különösebben nem érzékeny a monokultúrás jellegű termesztésre, vannak olyan salátatermesztésre specializálódott üzemek, ahol évente egymás után háromszor is salátát termesztenek ugyanazon a helyen. A növényváltást többnyire más üzemszervezési és gazdaságossági szempontok indokolják. 1.2.Talajigény és tápanyagellátás A fejes saláta termesztése nem korlátozódik néhány talajtípusra, a szikeseket és a szikesedésre hajlamos talajokat leszámítva mindenütt eredményesen termeszthető, ha a területet talajműveléssel, szerkezet és - trágyázással - tápanyagellátás szempontjából számára alkalmassá teszik. A korai termesztés számára kifejezetten előnyösek a laza, gyorsan melegedő homok- és vályogos homoktalajok. Nyári termesztésnél nagyobb jelentősége van a talaj jó vízgazdálkodásának, bár öntözött körülmények között ez is másodlagos szemponttá válik. A terület kiválasztásakor legyünk tekintettel az esetleges gyomirtószer-maradványokra is, különösen gabonafélék után áll fenn ennek a veszélye. A tavaszi vetésű, illetve ültetésű saláta alá a tápanyagok jelentős részét már ősszel a talajba dolgozzuk. Szervestrágyázásra rendszerint akkor kerül sor, ha azt a főnövény igényli, vagy valamilyen súlyos talajhiba azt szükségessé teszi. Ilyen kivételes esetnek számít a rendkívül gyenge minőségű, humuszban szegény homoktalaj, vagy a nagyon kötött, cserepesedésre
2

hajlamos terület. A műtrágyákat talajvizsgálatok alapján adjuk, az ún. ammon-laktátos tápanyagmeghatározást, amelyet a szántóföldi növényeknél is alkalmazunk, a talajokat tápanyagtartalmuk alapján öt csoportra osztja: - igen gyenge tápanyag-ellátottság, - gyenge tápanyag-ellátottság, - közepes tápanyag-ellátottság, - jó tápanyag-ellátottság, - igen jó tápanyag-ellátottság. A trágyázással a jó és az igen jó ellátottsági szintet kell kialakítani, ennek megfelelő mennyiségű műtrágyát kell kijuttatni. A műtrágyák, de a szerves trágyák hasznosulása is talajtípusonként eltérő. Ezért a kertészeti termesztésnél számításba jöhető talajokat négy termőhelyi csoportba sorolták és az egyes tápanyag-ellátottsági szinteken kijuttatandó műtrágyaadagot ennek megfelelően módosították. Az egyes termőhelyekhez besorolt talajtípusok a következők: I. Termőhely. Csernozjom talajok: - csernozjom barna erdőtalajok - erdőmaradványos csernozjom - kilúgozott csernozjom - mészlepedékes csernozjom - csernozjom réti talaj - réti csernozjom - terasz csernozjom - humuszkarbonát talaj. II. Termőhely. Barna erdőtalajok: - agyagbemosódásos barna erdőtalaj - Ramann-féle barna erdőtalaj - karbonátmaradványos barna erdőtalaj - lejtőhordalék talaj. III. Termőhely. Kötött réti talajok ésglejes erdőtalajok: - réti talajok
3

- öntés réti talajok - szolonyeces réti talajok - lapos réti talajok - homokos réti talajok - pszeudoglejes barna erdőtalajok. IV. Termőhely. Homok- és laza talajok: - futóhomok talajok - humusz homoktalajok - nyers öntéstalajok - humuszos öntéstalajok. A tápanyag-ellátottsági szintnek és a talajtípusnak megfelelő műtrágyaadagokat az 5- táblázat tartalmazza. A kijuttatandó műtrágya mennyiségét úgy számítjuk ki, hogy a talajtípusnak megfelelő termőhelyi kategóriából (I-IV) a talajvizsgálat alapján besorolt tápanyag-ellátottság (igen gyenge, gyenge, közepes, jó, igen jó) szerinti értéket leolvassuk. Az így leolvasott érték a kiszórandó összes műtrágyamennyiséget jelenti hatóanyagban. Amennyiben a talajvizsgáló laboratórium nem adja meg szöveges értékelésben a talaj tápanyag-ellátottságát (pl. jó, igen alacsony stb.), csak számszerűen közli a mért értéket ppm-ben, akkor a szöveges értékelést a kapott eredmények alapján az 1., 2. és 3. mellékletben lehet visszakeresni. Az egyenletesebb tápanyag-ellátás érdekében a kiszórandó műtrágyamennyiséget célszerű megosztani, a tenyészidőben több részletben kijuttatni. Bár a fejes saláta kiültetésétől a betakarításáig mindössze néhány hét telik ei, ami indokolná az egyszeri kijuttatást, a gyakorlati példák a salátánál is azt igazolták, hogy a megosztott trágyázás jobb hatásfokú. A trágyamegosztás idejét és módját jelentős mértékben meghatározza az is, hogy előnövényként vagy utónövényként termesztjük. Előnövényként történő termesztés esetén az alábbi megosztás javasolható: nitrogén: alaptrágya ősszel indítótrágya tavasszal fejtrágya tenyészidőben foszfor: 70- 80% 20- 30% kálium: 50-100% 0- 50% alaptrágya ősszel
4

30- 50% 50- 70%

indítótrágya tavasszal fejtrágya tenyészidőben alaptrágya ősszel indítótrágya tavasszal fejtrágya tenyészidőben Utónövényként (másodnövényként) történő termesztés esetén javasolható megosztás: nitrogén: indítótrágya ültetéskor 30- 50% fejtrágya tenyészidőben foszfor: indítótrágya ültetéskor fejtrágya tenyészidőben 50- 70% 70-100% 0- 30%

kálium: indítótrágya ültetéskor fejtrágya tenyészidőben 50-100% 0- 50% A megosztást, az alap-, a fej- és az indítótrágya arányát befolyásolja még a kijuttatandó műtrágya mennyisége is. Nyilvánvaló, hogy kisebb trágyaigény esetén nincs szükség olyan nagymértékű megosztásra. Helyrevetéses termesztés esetén - tekintettel a hosszabb tenyészidőre - indokoltabb a több részletben történő kijuttatás. A fejes saláta sóérzékenységére való tekintettel, az egyszerre kijuttatható kisebb műtrágyaadagok használata a célszerűbb. Ez a mennyiség nitrogénből 5 g/m2 azaz 50 kg/ha hatóanyag, kálium esetén ültetés előtt 20 g/m2 azaz 200 kg/ha Ül. tenyészidőben 10 g/m2, azaz 100 kg/ha. Komplex műtrágyákból is 5 g-nál, Ül. 50 kg-nál többet területegységenként nem tanácsos egyszerre 2 ha-ra kiszórni. Ha a fejtrágyázás tápoldat formájában történik, akkor 0,1-0,2%-os koncentrációjú oldatnál töményebbet a levélperzselés veszélye miatt ne használjunk. A műtrágyák megválasztásakor összetételük, vízoldhatóságuk és áruk alapján döntsünk. Ültetés előtt - alaptrágyának és indító trágyának - az olcsóbb műtrágyákat válasszuk, vízoldhatóságuk mértékének - maradékkal vagy maradék nélkül oldódok - nincs nagy jelentősége (pl. szuperfoszfát, mészammonsalétrom, kénsavas káli, Patentkáli vagy összetett műtrágyák esetében a Crop-care). Az olyan káliumtrágyák, amelyek klórt is tartalmaznak, pl. kálisó, a saláta klórérzékenysége miatt nem jöhetnek számításba. Fejtrágyának - még ha drágábbak is - mindenképpen a könnyen, gyorsan felvehető és vízben teljesen oldódó készítmények jöhetnek számításba. Az őszi és indítótrágyákat ekével és ásógéppel, Ül. rotációs kapával dolgozzuk a talajba, a fejtrágyák esetében a korábban alkalmazott szórást, amely mindig bizonyos perzselési veszélyeket is magában rejtett, újabban a szórófejen keresztül történő tápoldatozás váltotta fel. Kétségtelen, hogy ez a tápanyag-adagolási mód a lényegesen drágább, vízben maradék nélkül oldódó műtrágyák alkalmazását feltételezi, jobb hatékonyságuk miatt használatuk indokolt és gazdaságos.
5

Szaporítás
Nálunk a fejes salátát állandó helyre vetéssel és palántáról történő szaporítással egyaránt termesztik. Tavaszi termesztés esetén a koraiság növelése, valamint a jobb terület kihasználás céljából palántázzák, ott ahol ezek a szempontok nem meghatározóak, állandó helyre vetik. A helyrevetéses technológia kétségtelen előnye az egyszerűség, elmarad a költséges és bonyolult palántanevelés, ugyanakkor a kevésbé magtakarékos, ami az egyre nagyobb vetőmagköltség miatt ellene szól. Korán tavasszal, amint a talajra lehet menni, azonnal kezdhető az állandó helyre vetése. Apró magja miatt ez a művelet meglehetősen körülményes, normál vetőgéppel nehezen végezhető, a kívánt tőtávolság csak a kelés után egyeléssel állítható be. Precíziós vetőgép használatakor, vagy drazsírozott vetőmag vetésé során alakítható ki úgy a kívánt tőtávolság, hogy nincs szükség egyelésre, azaz a tőszámbeállításra. Kézi művelés esetén 25-30 cm-es sortávolságra és 20-25 cm-es tőtávolságra kell vetni, ami megfelel 140-170 ezer növénynek hektáronként. Gépi művelés esetén - növényápoló talajművelés - ágyásos művelést alkalmazunk, és 3x30 + 60 cm-re vetünk, ami a könnyebb szedés érdekében a kézi kapálásnál is előnyös növényelhelyezési forma. A vetőgép típusától és a tenyészterülettől függően a vetőmagigény 1,5-3,5 kg/ha. Hangsúlyozni kell, hogy a termesztett fajták fejnagysága, és ebből eredően a tenyészterület igénye is, igen eltérő - ezzel magyarázható a vetőmagigényben jelentkező nagy különbség. A palántanevelés többnyire a hajtatásban, az utóbbi években a szabadföldi termesztésben is széles körben alkalmazott szaporítási eljárás. A fejes saláta termesztésében több változatát is alkalmazzák. Ezek a következők: A: tápkockás palántanevelés tűzdeléssel, B: tápkockás palántanevelés tápkockába vetéssel, C: tálcás palántanevelés, D: szálas palántanevelés. A: A fejes saláta tűzdeléses palántanevelése a kézi munka magas költsége miatt kiszorulóban van. Kétségtelen előnyének mondható, hogy a tűzdelésig - kétszikleveles- kétlombleveles fejlettségig - kisebb a helyigénye, ennek megfelelően téli időszakban energia megtakarítás érhető el vele, ugyanakkor a tűzdelés olyan nagymértékű kézimunkaigénnyel jár, ami manapság a legtöbb kertészetben hiányzik, ill. nem kifizetődő. Időbeosztása a következőképpen alakul: - vetéstől kelésig: 3-6 nap, - vetéstől tűzdelésig: 2-4 hét, - vetéstől ültetésig: 4-8 hét.
6

Vetéstől tűzdelésig sűrű vetésben, szaporítóládában vagy a termesztő berendezés talajában neveljük, ilyenkor a négyzetméterenkénti növényszám elérheti a 2500-3000 db-ot. A tűzdelés kisebb méretű 4x4-es vagy 5 X 5-ös tápkockába történik. A tűzdeléstől az ültetésig négyzetméterenként 400-600 növény nevelhető fel. B: Jobban gépesíthető a drazsírozott vetőmaggal történő palántanevelés, ilyenkor a tűzdelés elmarad, ugyanis a magot közvetlenül a tápkockába vetjük. A drazsírozott vetőmag szigorú szabványok szerint kalibrált mag, ennek megfelelően a kelés és a csíranövények növekedése egyöntetű. A módszer előnye a kisebb kézimunkaerő-felhasználás, hátránya a kezdeti nagyobb területigény és a lényegesen drágább vetőmag. Napjainkban, a fóliás termesztésben ezt a módszert használják. A közvetlen tápkockába vetés csak kiváló minőségű, kifogástalan csíraképességű vetőmaggal gazdaságos! C: A tálcás vagy szivaros palántanevelés a szabadföldi termesztésben terjedt el. A módszer jól gépesíthető, ezért meglehetősen nagy a beruházási költsége. A drazsírozott magot a tálcák sejtjeiben lévő, jó minőségű földbe vetik, és ezzel együtt ültetik ki 4-6 hét után. A tálca megkönnyíti a palánták mozgatását és szállítását, és kevesebb a növények sérülésből, a földlabda széthullásából adódó kiesés is. D: Legegyszerűbb palántanevelési mód a szálas palánták előállítása. A palánták, azáltal hogy kisebb a gyökérzetük, kisebb értékűek, mint a tápkockás növények, később, lassabban indulnak fejlődésnek a kiültetés után. Ilyen esetben ritkábban vetünk, az ültetésig négyzetméterenként 800-1000 palántát nevelünk csak fel. A szálas palánták gyökérzete különösen gyenge és fejletlen a tápkockás palántákéhoz képest, sokszor már a felszedéskor megsérül, elszakad. Kizárólag csak a szabadföldi termesztésnél számításba jöhető palántanevelési mód. Az elmúlt években lényeges változás volt tapasztalható a zöldségpalánta-nevelésben, egyre több termesztő tért át a kerti földekről a tőzegalapú tápkockák használatára. Milyen előnyökkel is jár a tőzegen történő palántanevelés, a hagyományosnak számító kerti és melegágyi földekkel szemben? -A tőzegek megközelítőleg ideális levegő-víz-szilárdfázis arányt biztosítanak a gyökerek számára. - A nedvességet sokáig megtartják, így nem kell tartani attól, hogy a palánták gyorsan kiszáradnak. - Hasonlóan a vízhez, a tápanyagokat is megkötik, nem mosódnak ki az öntözések alkalmával a cserépből vagy a tápkockából. - Mentesek minden kórokozótól és kártevőtől, továbbá a növényre nézve minden toxikus anyagtól, amelyek más földkeverékekben előfordulhatnak. A kereskedelemben kapható tőzegeket származásuk szerint két csoportra oszthatjuk: - síkláp vagy meszes tőzegek: ide tartoznak a hazai tőzegek,
7

- felláp vagy savanyú tőzegek: ide tartoznak az északi országokból importált tőzegek döntő többsége. A tőzegek minőségben is jelentős mértékben eltérnek egymástól, fizikai és kémiai tulajdonságaik használhatóságukat jelentős mértékben meghatározzák. A síkláptőzegek fontosabb tulajdonságai: - kémhatásuk semleges, Ül. enyhén lúgos, - növényi tápanyagot egészen minimális mennyiségben tartalmaznak, - mésztartalmuk a növények számára megfelelő, - szerkezetük közepes, - kiszáradás után nehezen nedvesíthetőek újból, - préselés (tápkockakészítés) után kemények maradnak, - viszonylag olcsók. A felláptőzegek (rostos tőzegek) fontosabb tulajdonságai: - kémhatásuk erősen savanyú, - mésztartalmúk magas, - növényi tápanyagokat nem tartalmaznak, - szerkezetük kiváló, - száradás után is jól nedvesíthetőek, - préselés után is lazák, rugalmasak maradnak, - fajsúlyuk könnyű, - viszonylag drágák. Tekintettel arra, hogy a tőzegek növényi tápanyagokban nagyon szegények, dúsításukról valamilyen módon gondoskodnunk kell. Ez lehetséges lassított hatású műtrágyák bekeverésével, folyamatos tápoldatozással, vagy a kétféle módszer kombinálásával. Nem lehetséges viszont a kis tömegű gyökérrögzítő közeg (föld) miatt olyan mennyiségű, könnyen felvehető műtrágyával már a bekeveréskor úgy feltölteni, hogy az a palántaneveléshez szükséges teljes tápanyagszükségletet tartalmazza, mert a gyökereket megégetné. Egyszerűbb módszer az ún. lassított hatású műtrágyák használata. A kereskedelemben kapható, ilyen célra kifejlesztett tartós hatású vagy retardált műtrágyákat 1-1,5 kg/m3 mennyiségben bekeverik a tőzegbe, és szükség szerint más műtrágyákkal is kiegészítik. Kiegészítéshez elsősorban szuperfoszfát műtrágyát használnak, mert a tőzeg a foszfort erősen
8

megköti, ugyanakkor a palántáknak súlyukhoz képest nagy a foszforigénye. Ezért a lassított műtrágyákon kívül további 2 kg/m3, savanyúbb közegben 3 kg/m3 szuperfoszfátot is célszerű kiegészítésként adni. A palántanevelésben jól bevált és kereskedelemben is kapható lassított hatású műtrágyák a következők: - Buviplant A (20 : 10 : 15), - Plantosan 4D (20 : 10 : 15), - Peat-Mix(13 : 15 : 17), - PG-Mix(l4 : 16: 18), - Osmocote Plus Mini (8 : 6 : 12). Technikailag sokkal nagyobb felkészültséget igényel a folyamatos tápoldatozás. Ennek során - napjában akár többször is -híg tápoldattal (0,1-0,2%) öntözik a növényeket a tűzdeléstől a kiültetésig. Ilyen célra a magas foszfortartalmú tápoldattrágyák a jók, amelyek vízben gyorsan oldódnak és a növények számára könnyen felvehetőek. Ezek a következők: - Agrosol'O - 151 (10 : 50 : 10), - Universol - sárga (12 : 30 : 12), - Ferticare S (15 : 30 : 15), - Poly-feed komplex Starter (8 : 52 : 17), - Kristalon sárga (13 : 40 : 13). A kombinált módszer azt jelenti, hogy a lassított hatású műtrágyákból kevesebbet kevernek a tőzeghez és a hiányzó tápanyagokat tápoldat formájában adják. Főleg a tenyészidő végén adnak több tápoldatot, amikor a palánták tápanyagigénye jelentősen megnő. A magvetőföldek esetében - a jobb csírázás érdekében - célszerű egészen alacsony tápanyagszintet tartani. A tápoldatot - a vízhez hasonlóan - a mindenkori fény- és hőviszonyoknak megfelelően adagoljuk. A növény fejlettsége és a tápkocka méretétől függően, napos időben 3-5 liter/m2, borús időben 1-3 liter/m2 mennyiséget adjunk. Esetleg napos időben a tápoldatot ne egyszerre, hanem két-három alkalomra megosztva juttassuk ki, szükség szerint vízzel is öntözzünk. Télen a tápoldatot töményebbre készítsük (0,2%) - nem nyúlnak meg annyira a palánták -, nyáron hígabb oldatot használjunk (0,1%). A savanyú vagy ún. rostos tőzegek esetében, amelyek kémhatása alacsony (4-5 pH), mindig keverjünk meszet is a tápkockaföldhöz. Ez lehetőleg apró szemcséjű (1-2 mm szemcsenagyságú) égetett mész vagy mészkőpor legyen, amelyből 2-3 kg/m3 is adható attól függően, hogy mennyi a tőzeg kémhatása'. Néhány jól bevált tápkockarecept salátapalánta-nevelésben: A) 20 térfogat % agyagmentes homok 80 térfogat % meszes tőzeg
9

1,5 kg lassított hatású komplex műtrágya 2,0 kg szuperfoszfát (20%) B) 100% meszes tőzeg

1,5 kg/m3 lassított hatású komplex műtrágya 2,0 kg/m3 szuperfoszfát (20%) C) 30 térfogat % érett istállótrágya 30 térfogat % tőzeg (meszes) 30 térfogat % agyagmentes homok 1 kg/m3 lassított hatású műtrágya 1 kg/m3 szuperfoszfát Szaporító- vagy magvetőföldnek tiszta tőzeget vagy tőzeg és homok 50-50%-os keverékét használjuk. A jobb csírázás érdekében ne keverjünk a közeghez műtrágyát, csak a kelést követően öntözzük tápoldattal a növényeket. Őszi termesztéshez a palántákat szabadágyakban állítjuk elő. A vetéstől a tűzdelésig 400-800 növényt nevelünk fel, a ritkább vetésekből erősebb, fejlettebb palántákat kapunk. A palántanevelést a szabadágyak esetében fűtési költségek nem terhelik, ezért érdemesebb a jobb minőséget adó, ritkább vetést alkalmazni. A vetőmagigény 0,8-1,5 g/m2. Ápolási munkák A palántáról szaporított fejes saláta ápolási munkái megegyeznek a helyrevetéssel termesztett salátaápolási munkáival, kivétel csupán annyi, hogy a palántázott növényeket mindenképpen be kell öntözni az ültetést követően, a helyrevetett növényeknél csak akkor, ha száraz a talaj. Az ilyenkor alkalmazott beiszapoló öntözésnek nem a vízutánpótlás a célja, hanem a kiültetett palánták gyökereinek beiszapolása, a levegő kiszorítása, és ezzel á gyors eredés elősegítése. Nagyon fontos szabály, hogy az ültetés alkalmával a növényeket, így a tápkockát sem szabad túl mélyre ültetni, növényvédelmi okok miatt. A mélyre ültetett növény levelei a nedves talajjal állandóan érintkezve könnyebben megfertőződnek a gombás és a baktériumos betegségektől. A fejes saláta ápolási munkái közé tartozik a gyomlálás és a kapálás. Ezt a műveletet csak addig tudjuk zavartalanul végezni, amíg a növények közé lehet menni, amíg a levelek nem érnek össze. Ágyásos művelés esetén, ahol a művelőutakon haladva nem okozunk taposási kárt, ott a kapálási munkákat fejlettebb növények esetében is elvégezhetjük. Jó kultúrállapotban lévő talajon elhagyható vagy elegendő csak egyszeri kapálással számolni, erősen gyomos területen akár a kétszeri kapálásra is sor kerülhet. A fejes saláta nem tartozik a vízigényes növények közé, különösen a helyrevetéses termesztés során képződnek hosszú, mélyre húzódó gyökerek, amelyek a talaj vízkészletét jól hasznosítják, és a mélyebb talajrétegekből is képesek felvenni a nedvességet. A saláta vízszükségletét, így az öntözését is jelentős mértékben befolyásolja, hogy termesztése az év melyik időszakára esik. Nyári és őszi termesztése csak öntözött körülmények között képzelhető ei, tavasszal csapadékosabb évjárat esetén öntözés nélkül is termeszthető. Vízigénye a fejlettségétől függően is változik, kezdetben minimális, majd a

10

fejképződés megindulásával rohamosan nő. Ennek megfelelően az egy-egy alkalommal kijuttatott vízadagok mennyisége, és az öntözés gyakorisága is a következők szerint változik: - kelesztő, ill. beiszapoló öntözés: - nedvességpótló öntözés a fejesedésig: 5 mm, 10 mm,

- nedvességpótló öntözés a fejképzés idején: 15-20 mm, - frissítő és párásító öntözés: 1- 2 mm.

A vízadagok nagyságát befolyásolja még a talaj kötöttsége és kisebb mértékben a humusztartalma is. A kötöttebb és humuszban gazdagabb talajokon lehet valamivel ritkábban, de nagyobb adagokkal, míg a szerves anyagban szegény homoktalajokon sűrűbben, de kisebb vízadagokkal öntözni. A vetés, ill. az ültetés időpontjától függően az éves öntözési norma 20 mm-től 60-70 mm-ig változik. Tenyészidőben tápanyag-utánpótlással - fejtrágyázással - a talaj folyamatos és egyenletes tápanyag-ellátottságát biztosítjuk. Hagyományos tápanyag-kijuttatási módszerrel - szilárd műtrágyák kiszórása - egyszeri fejtrágyázással a fejes saláta tápanyagigényét a leggyengébb talajokon is lehetett biztosítani abban az esetben, ha az alaptrágyázást és az indítótrágyázást elvégeztük. Újabban, ha szórófejen keresztül, oldott műtrágyák formájában adják a fejtrágyát, gyakran megosztják két-három részletre. Ezzel a talaj tápanyag-ellátottsági szintje még egyenletesebbé tehető. A fejtrágyákat a fejesedés kezdetéig célszerű kijuttatni, ugyanis a későn adott nitrogénműtrágya a fejképzést rontja, hatására lazább termések képződnek. Fontos szabály a sóérzékeny saláta esetében, hogy egyszerre 5 g/m2-nél, azaz 50 kg/ha-nál többet nitrogénből (N) és 10 g/m2-nél, azaz 100 kg/ha-nál többet káliumból (I^O) nem szabad kijuttatni. Szilárd műtrágyák kiszórása után a növény leveleit, a perzselések elkerülése miatt le kell mosni. Nálunk a szabadföldi salátát akkor szedik, ha a fejek jól kitapinthatóak és kemények, súlyuk eléri a 400-600 grammot. Augusztus végén, szeptember legelején vethető az áttelelő fejes saláta. Ennek a termesztési módnak nagy előnye, hogy nem sokkal a hajtatott saláta után szedhető, vagyis annak is teremhet primőr salátája., akinek nincs fóliája és üvegháza. Az ún. átteleltetésre csak az erre nemesített fajták alkalmasak, amelyek fokozott hidegtűrő képességük következtében a téli fagyokat károsodás nélkül elviselik. A kereskedelemben kapható fajták közül ilyen a Nansen; a Téli vajfej és a Május csodája. Ez utóbbi nem tévesztendő össze a Május királya nevű fajtával, amely csak tavasszal ültethető és a téli fagyokat nem bírja. Az áttelelő fajtáknak a környezettel szemben támasztott igénye hasonló a tavaszi fajtákéhoz, talajban nem válogatnak, a kötött és laza talajokon egyaránt nevelhetőek, szervestrágyázást nem igényelnek, amire érzékenyek, az a túltrágyázás, a szikesedés és a gyomirtó szerek. Vízigényük kicsi, öntözni csak a kiültetés idején szoktuk, esetleg ha nagyon meleg az október,
11

még egy-két alkalommal a tél beállta előtt meglocsoljuk. A koraiság jelentősen növelhető, ha déli lejtőre vagy a kerítés és az épületek napsütötte déli oldalára ültetjük. Vigyázzunk, mert nagyon sok fényt igényel, az árnyékot nem türi ei. Nagy hideg esetén, ha nincs hó, szalmatakarással védjük. Általában palántázzák, de helyre is vethető. Nagyon kell ügyelni az időzítésre, mert a túl korán ültetett saláta túlfejlődik, jarovizálódik és magszárat fejleszt, a későn ültetett a fagyokig nem képes eléggé begyökeresedni, gyenge marad és a tél folyamán kifagy. A palántaneveléshez a magot szeptember elején vetjük el szabadágyakba. Erre a célra a kertnek olyan részét jelöljünk ki, ahová nem folyik össze az esővíz, nem árnyékos és a talajszerkezet jó. Egy négyzetméterre megközelítőleg 1 gramm magot vessünk, amiből számolva a gyengébb csírázással is - 600-800 palánta fejlődik ki. Minél ritkábbra vetünk, annál fejlettebb palántákat tudunk nevelni. Az egyenletesen elszórt magot vékonyán tőzeggel letakarjuk, majd alaposan megöntözzük. Ezt követően a palántanevelés során csak az egyenletes talajnedvességre kell ügyelni. A palántázást október első napjaiban kb. 25 cm-es sortávolságra és 15 cm-es tőtávolságra végezzük. A betegségek megelőzése érdekében a palántákat csak sekélyen rakjuk a talajba. A talaj nedvességétől függetlenül az ültetést követően azonnal iszapol-juk be (öntözzük meg) a palánták gyökereit. Tavasszal a szedésig csak gyomlálni és kapálni kell a növényeket. A hajtatott salátához képest valamivel keményebb levelű, de jól szállítható, egy-két napig jól tárolható salátát vághatunk április második felében. Hajtatás Nálunk a fejes saláta nem tartozik a gyakran fogyasztott zöldségfélék közé, míg a hollandok, a franciák 5-10 kg-ot is megesznek évente, addig nálunk 1 főre mindösszesen 2-3 fej fogyasztása jut. Ráadásul az éves elosztás is nagyon egyenetlen, mivel többnyire a salátát csak áprilisban-májusban keresik a fogyasztók. Jó lenne a fejes salátát népszerűbbé tenni, a fogyasztott mennyiséget megnövelni, és megismertetni a lakosságot a fejes salátán kívül a dekoratívabb, színesebb endíviával, a jégsalátával, vagy az újabban divatossá vált cikóriasalátával és madársalátával. A hajtatott fejes salátának számos betegsége van. Ha nem védekezünk ezek ellen szakszerűen, a teljes termés elpusztulhat, ezért a rendszeres permetezés a szakszerű növényvédelem elengedhetetlen része a termesztésnek. Ugyanakkor a rövid tenyészidő és a permetezőszerek viszonylag hosszú várakozási ideje miatt nehéz az élelmezésügyi várakozási időt betartani. Ezért, ha nem kellő figyelemmel és gondossággal tervezzük meg a növényvédelmet, a hasznos vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag primőr, akár káros is lehet az egészségre. Az olyan közismert és veszélyes gombás betegségek ellen, mint a salátaperonoszpóra, a botritiszes rothadás, vagy a szklerotíniás gombás betegség, növényvédő szerekkel szükséges védekezni, de a permetezések számát jelentős mértékben csökkenthetjük az agrotechnikai
12

módszerek helyes megválasztásával. Vagyis a környezeti tényezők és a termesztési technológia olyan jellegű megváltoztatásával, amely a kórokozó gombák számára kedvezőtlen feltételeket teremt, csökkenthető a felhasznált vegyszermennyiség és javítható a növényvédő szerek hatásfoka. Talán minden tényező közül a legfontosabb a fajta helyes megválasztása. Azáltal, hogy az adott körülmények között a legalkalmasabb fajtát ültetjük (szaporítási időpont; ellenálló képesség; termesztési mód stb.), egy sor olyan kedvezőtlen környezeti hatástól megkíméljük a növényt, amely a betegségekkel szembeni ellenálló képességet rontaná és a növény érzékenységét fokozná. A védekezés az előző növénykultúra letakarításával kezdődik. A lehullott, nem egyszer beteg leveleket gondosan össze kell szedni, a fóliasátorból kihordani és megsemmisíteni. Ennek az igen egyszerű, alapvetően fontos szabálynak nagyon sokan nem tesznek eleget! A palántanevelést mindig steril, új közegben végezzük, erre a legalkalmasabbak a tőzegek, amelyek tápanyagtartalmát műtrágyák bekeverésével biztosítjuk. Az ún. kertiföldek, amelyek fóliákból, szaporítóládákból, cserepekből kerülnek ki, amelyeket már használtak termesztésre, alkalmatlanok erre a célra. A tűzdelésig négyzetméterenként 2-3000 db növény nevelhető fel, és a tűzdelést követően - 4x4-es tápkockák esetén - kb. 600 palánta. Ennél sűrűbb vetés vagy kisebb tápkocka esetén nehezebb a növényvédelem, a betegségek jobban terjednek. Törekedjünk arra, hogy már a palántaneveléskor, de a hajtatás során is minél több fény érje a növényeket. Ezért lehetőség szerint tiszta fóliát használjunk, a belső takarót, amint lehet távolítsuk el, és 22,5 x 22,5 vagy 20 x 25 cm-nél sűrűbbre ne ültessünk. Ültetéskor a tápkockának legfeljebb a fele, de jobb, ha csak 1/3 része kerül a talajba, így a levelek nem érintkeznek a nedves talajfelülettel. Nagyon sok múlik a szellőztetésen. A magas páratartalom ideális feltételeket biztosít a gombás és baktériumos betegségek terjedésének. Napközben sokat szellőztessünk, a páratartalmat 80% fölé ne engedjük! Lehetőleg a déli órákban öntözzünk, amikor a növények gyorsabban felszáradnak szemben az esti öntözéssel, amely során hosszú ideig nedvesen tartjuk a növényeket, ezzel akaratlanul is kedvező feltételt biztosítunk a gombás betegségek felszaporodásának. Nagy melegben laza lesz a növények szövetállománya, ami a kórokozók szempontjából kedvező, arról nem is beszélve, hogy lassabban fejesedik a saláta és csak laza fejeket képez. Ezért télen, amikor kevés a fény, nappal csak 16-18 °C-ot, tavasszal áprilisban, ill. októberben, amikor több a fény, magasabb hőmérsékletet 18-20 °C-ot, esetleg erős napsütés alkalmával 22-25 °C-ot tartsunk. Az éjszakai hőmérséklet borult időt követően 5-8 °C, napos idő után 6-10 °C legyen.

13

Nálunk, néhány fejlett kertészettel rendelkező országgal ellentétben, a salátát két-három menetben vágják azért, mert az egyenetlen állomány következtében az érés nem egyszerre történik, így a második és harmadik szedések alkalmával mindig jelentős mennyiségű az olyan termés (3-5%), ami a vágás alkalmával megsérült, összetapostak. Ezért a talajelőkészítéssel, a palánták válogatásával, valamint az ápolással mindent el kell annak érdekében követni, hogy a fejek egyszerre fejlődjenek, és egyszerre legyenek vághatok. Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj (tápkocka) felett kb. 1 em magasan elvágjuk úgy, hogy az alsó sárga, gyakran sérült beteg és piszkos levelek a földön maradjanak. Amennyiben ezt követően is maradtak még eltávolítani való levelek, úgy azt egy újabb mozdulattal levágjuk. Túl sekély vágásnál nagy a veszteség. A levágott és lepucolt fejeket azonnal torzsával felfelé papírral bélelt ládába rakjuk, a legfelső sort gyenge vízsugárral lemossuk, aminek kettős célja van. A víz a maradék földet eltávolítja az alsó levelekről, és lemossa a vágási felületen megjelenő tejnedvet, ami az oxigén hatására gyorsan megfeketedik, és kellemetlen, öreg, piszkos termés benyomását kelti.

14