You are on page 1of 82

Lomb Kató Nyelvekről jut eszembe… Apám emlékének.

1983

Lektorok: Dr. Dienes Gedeon Dr. Sugár András © Dr. Lomb Kató ISBN 963 500 230 0

Bírósági tárgyalásokon a vádlott az Utolsó Szó jogán adhatja elő védekezését. Egy könyv írója az ELŐSZÓ ürügyén hivatkozhatik bűnének enyhítő körülményeire. Tisztelt Bíróság! Tettemet előre megfontolt szándékkal és annak tudatában követtem el, hogy egy ismeretterjesztő szándékú könyv szerzőjének nem kisebb veszélyekkel kell megküzdenie, mint a Trójából Ithaka felé vitorlázó Odüsszeusznak. Ha mesterségének elismert képviselője, akkor kollégái megvetésének Szküllájába ütközik: szakember szakcikkeket írjon és ne a nagyközönséghez szóljon. Ha kívül esik ezen a körön, akkor a bizalmatlanság Kharübdisze állja útját: „Dokument!” Hol van a diploma, ami véleményének írásban való közlésére jogosítja? Ezt a könyvet azért írtam, mert a nyelvekkel kapcsolatban eddig főleg tudományos igényű művek láttak napvilágot. Komoly filológiai ismereteket tételeztek fel, amelyek a művelt, érdeklődő, nemszakember olvasókra általában „nem jellemzők”. Ismeretterjesztő szinten kevés könyv foglalkozott még ezzel a kérdéssel. Az ismeretterjesztés elkerülhetetlenül leszűkítéssel és egyszerűsítésekkel jár együtt. Ezt a vádat is vállalom, mert titokban remélem, hogy az érdeklődés további távlatok felé irányítja majd el az olvasót. A népszerűsítő szerepe – szerény szerep. Nem újat mond, csak idéz. Bevallom: már egy fél évszázaddal ezelőtt – az én egyetemi hallgató koromban – sem értettem: miért nem jár semmi elismerés annak, aki „kilenc könyvből egy tizediket csinált”. Messze volt már ugyan az idő, amelyben Bolyai Farkas még egymagában képviselhette vagy fejlesztette tovább korának matematikai, geometriai, filológiai, grammatikai, zene-, orvos- és társadalomtudományi ismereteit. De hol voltunk még a mai, már-már elnyeléssel fenyegető információs áradattól, ami egyenesen megköveteli a szűrést és összefoglalást! Saját nyelvtanulói tapasztalataim, levélben és író-olvasó találkozókon elhangzott kérdések özöne bizonyította, hogy érdemes közösen elgondolkoznunk azon a kapcsolaton, ami az Ember és embervoltának bizonyítéka, a nyelv között van. Mert nyelvében él a nemzet, de még inkább a nemzetek összessége: az emberiség. „A nyelv jelzi az ember megszületését” – írja Lotz Károly. Terts István szerint „A nyelv keletkezése… azonos magával az emberré válással”. Az ember tud beszélni és beszélni csak az ember tud. Fejlődésének jellemzésére emlegetni szokták a Homo erectust, az Egyenestörzsű és a Homo fabert, a Szerszámkészítő Embert. Olyan világban születtek, amit nem az ő testükre szabtak. Hogy megváltoztassák és életben maradhassanak, szavakra is szükségük volt.

A fejlődés magasabb szintjén álló Homo sapiens többet akart: nem csak megváltoztatni, hanem meg is érteni a világot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a mindenkori próféták és hittérítők kizárólag a megváltoztatására törekedtek, míg tudós antropológusaink szerényen megelégedtek a megismerésével. Homo loquensről, Beszélő Emberről szólni tulajdonképpen szószaporítás. Pleonazmus, mint a kerek kör vagy az öreg aggastyán. Legfeljebb azt vizsgálhatjuk, hogy mikor jelent meg a színen a Homo articulans, a Tagolt Beszédű Ember. Úgynevezett nem verbális kommunikációra az állat is képes. Macskák hízelgő sompolygása, fürjek álomriasztó reggeli füttykoncertje, méhek munkára irányító tánca, hímpávák maguk-kellető „páváskodása” – csupa egyszerűen dekódolható mondanivaló. Nem hasonlítható össze az emberi beszéddel, mert az érzékelés ingerére, ösztönszerűen váltódik ki; elemei nem kombinálhatók, mint a beszéd hangjai és hiányzik a viszonosság: az üzenetek megválaszolásának lehetősége. Az emberszabású majmoknak rendkívül fejlett hívó és figyelmeztető rendszerük van. Mégsem sikerült soha, a legokosabbját sem, beszédre megtanítani. Az amerikai Garden házaspár csimpánza vitte legtöbbre: a süketnéma ábécé jeleivel, ujjait használva elemi szinten kommunikálni tudott. A tagolt beszéd tehát az ember „species-specifikus”, nembeli sajátossága. Szomorú ellentmondás, hogy a nyelv tanát, a nyelvtant, nem érezzük emberre szabott, testközeli tudománynak. A humánum bizonyítékával foglalkozó tan fájdalmasan dehumanizálódott. Diákjainknak a nyelvtan – unalmas tantárgy, amit legfeljebb a jó osztályzatért érdemes tanulni. Felnőttnek – nehezen emészthető kásahegy; valahogy át kell rágnia magát rajta. Szimmetriája nem gyönyörködteti, szabályrendszere untatja, rendhagyó kivételei elkedvetlenítik. Műszaki beállítottságú korunk képviselői egyenesen viszolyognak tőle. Mi az oka ennek a népszerűtlenségnek? Kisiskolásaink rossz korban és rossz formában találkoznak először az elvont nyelvi tényekkel. A nyelvtani alapfogalmak olyan egyszerű jelenségek absztrakt kategóriái, amelyek évek óta természetesek a számunkra. A nyelvtan a legtisztább absztrakció; az absztrakció a legmagasabb szellemi funkciók egyike. A három fa, három domb, három csillag már régóta konkrét valóság lehetett ősapáink számára, amikor a „háromság” bonyolult, elvont fogalma agyukban megszületett. Ismerjük Molière Jourdain urának esetét, aki meglepve hallotta, hogy ő ötven éve prózában beszél. Marcsikának és Karcsikának is nehezen megy a fejébe, hogy ő szófajokkal és beszédrészekkel operál, határozói igeneveket használ, jelekkel, képzőkkel és ragokkal építkezik. A beszélnitudás készségét minden csecsemő genetikai kódként hozza magával. Beszélni mégis az egyéni fejlődés – az ontogenezis – során tanul meg. Öt-hat éves korunkig valamennyien intenzív nyelvtanfolyamra járó, függetlenített nyelvtanulók vagyunk. Későbbi felnőtt mivoltunkkal szemben azzal a nagy előnnyel indulva, hogy az elsajátítandó idióma – az anyanyelv – nem sziget, hanem óceán: a bennünket körülvevő egész világ. Család és óvoda, utca és televízió versenyeznek egymással, hogy megtanítsanak bennünket minél biztonságosabban közlekedni a nyelv bonyolult alaprajzú, égigérő palotájában.

Ezt a palotát embermilliók építik évezredek óta. Ezért mertem a szorosan vett nyelvtanulási problémákról sokkal messzebb eső területekre is elkalandozni. A nyelvvel való e ritkább találkozás is lehetővé tette. mert a nevelő a legszemélyesebb és a bevésésre legalkalmasabb felszólító módot használta. hogy sokan valami egyszerű receptet várnak az ilyesféle írástól: „Végy be diklórkarbazoimid-tetrafenilacetát öt százalékos oldatából esténként egy-egy evőkanállal. A „Fräulein-rendszer” – nem lehet tagadni – nagyon hatékony volt. az oktatás alanya. hol abba a sarkába világít be. de alaposan elszabta. Pedig már Németh László megmondta. ami éppen eszembe jut a nyelvekről. hogy miért játszik a fentebb idézett fogalom – az érdeklődés – olyan döntő szerepet a nyelvtanulás sikerében. aminek hallatára maguktól felpattannának a palota-kapu zárjai. Nem utolsó sorban azért. Használat előtt felrázandó. rólunk szóló közlés tud rést nyitni az elsajátítandó „idegen” nyelv falán. mert azokat Fräuleinek. sőt szót szóba öltve és sokszor saját szavamba vágva.” Hát ez nincs. nem lehet tökéletes. nem találtam meg. Ezt a formát a mai pedagógusok is „golden tense”-nek. hogy a tanítvány körülbelül három év alatt . A bűvszót. hogy sorompót emeljen köztünk és az új nyelv között. hogy „a személyes érdekeltség és a kísérletező kedv minden munkát szívüggyé és emberformáló erővé tehet”. közbül lenni. Az érdeklődés fénycsóvája nagyobb karéjt világít be a körülöttünk levő világból. amihez ez a kis könyv útikalauzul ajánlkozik. osztályzat-centrikusak. mert nagyon ellenszenvesnek találom. A magánórák szokásos ritmusa a heti két óra volt. Spontán szükséglet és irányított nyelvművelés hatására ezért szegényedik vagy gazdagodik új és új elemekkel. mint az érdeké. Hézagos lesz a turista út: a gigászi épületnek – ötletszerűen – hol ebbe. sajnos. Tanterveink vizsga-centrikusak. Intérêt. Egy ilyen gigászi méretű. nem tudja a tanulót a nyelvi események középpontjába állítani. A szó eredete a latin „inter esse”: benne lenni. Ez utóbbit sokan érdekre rövidítik (lásd Nyelvpótlék). Egyébként e két fogalmat csak a mi anyanyelvünk különbözteti meg egymástól. tankönyv-centrikusak. szorgalom és a nyelv iránt őszinte érdeklődés. valahogy kívül marad az elsajátítandó idiómán. интерес – egy szó jelöli mind a kettőt. Missek és Mademoiselle-ek nevelték. minden rendszer nélkül. Közlési vágyunknak örökké toldott-foldott eszköze marad. Kitartás van. Önmagában elég arra. Egy fél évszázaddal ezelőtt a „jobb” családok gyermekei magánórákon sajátították el a tudományt. Nem a „legjobbaké”. Idézőjelbe tettem a jelzőt. A diák. amibe mindenki beleszól. Oktatási rendszerünk. Csak a hozzánk beszélő. aranyidőnek nevezik. Az ember a nyelvet a saját testére szabta. Pedig tapasztalatból tudom. De ez csak érdekesebbé teszi a nyelv-palota termeiben való bolyongást. soha véget nem érő építkezés. Hiszen én csak azt mondom el. Például azt. Más nyelvekben – Interesse.

ami szükség esetén megbízhatóan szállítja a kívánt kifejezést. a közben levés – hiányzik. akkor máris megszületett a vivőanyag. vagy azt a szót szlovákul. Nem ismeretlen törvénye ez a szellemi tevékenységnek. hanem a szó mögötti tartalomra. Hogy jobban megvilágítsam a mondanivalómat. hogy – mondjuk – az unokaöcs oroszul племянник. hogy talán maguk sem vették észre. A gondolkodás pályáján hátrafelé haladva lehet csak a célponthoz közelíteni. Nehezen ragad meg az agyunkban. Olyan sűrűn emlegetem. a nyelv produkciójának szintjére. hogy nagyobbat ugorhass!” parancsa. spanyolul sobrino. Az oktatásban a szó rögzítésére általában az anyanyelvi kifejezést próbálják felhasználni. hámmogtak. A sugalmazó háttér. mert egy-egy emberre kevesebb idő jut. A kontextus vezet és irányít. A mai tanfolyamok a sokkal fejlettebb oktatási módszerek ellenére sem tudják ezt általában elérni. mint megnézni: a szószedet egyik oldalán szereplő szavak közül hányra sikerül rávágni a másik oldalon levőt. . Ha történetesen a franciára van beállítva az agyunk. mihelyt ezt a nevet kimondjuk. hadd közelítsem meg a kérdést a nyelvtanulás nagy buktatója. a szókincs felől. Maga a magyar szó nem „hívta le” szlovák megfelelőjét: az összefüggés vivőanyagából kiszakítva alig tudtak válaszolni a kérdéseimre. És nemcsak azért. a szó. Pozsonyi turisták közé keveredtünk. hogy attól félek: ragadványnévként fog becsületes nevemhez hozzátapadni és Kontext-Katinak fognak elkeresztelni. a fogukat szívták. amibe visszavonulunk. mert éppen ez a személytől személyig áramló kapcsolat – az inter esse. A bejáratnál hosszú ideig kellett várakoznunk. hanem azért is. A várakozás unalmában elkezdtem kérdezgetni őket: hogy mondják ezt. * Egy személyes élményem különös élességgel világította meg e tétel igazságát. mikor beszélnek magyarul és mikor szlovákul. mint a rúdugró. Az ugrás lendületéhez is és a keresett kifejezés felidézéséhez is elengedhetetlen a nekifutás.(vagy helyzet-) környezet. olyanok vagyunk.eljusson az aktív beszédkészségnek. De ha úgy jegyeztük meg ezeket a szavakat. Ha az anyanyelvi szó körül nyargalászva igyekezzük felidézni az idegennyelvű megfelelőjét. Értékelésre. Az új szót beépítettük saját életünk realitásába. visszavonulásból áll. hogy tényleges személyeket – Andrist vagy Pistit – képzeltünk mögéjük (hivatalosan szólva: asszociáltunk velük). akkor a „Maisonne” szóval találkozva először a maison (ház) valamilyen származékára fogunk gondolni. a kontextus. ami a Kócos vagy Pamacs névre „hallgat” és készséges csaholással szalad elénk. Néhány évvel ezelőtt a dobšinai jégbarlanghoz kirándultunk Csehszlovákiában. Nem az anyanyelvi szóra rímel rá az idegen nyelvű. olyan tökéletesen kétnyelvűek voltak. aki az állvány tövében toporog és onnan próbálja magát a magasba vetni. (ön)ellenőrzésre valóban nincsen egyszerűbb mód. Arthur Koestler szerint minden gondolkodás előfeltétele a „Lépj hátra. ami itt meghátrálásból. Rossz módszer! A szó nem pulikutya. Hümmögtek.

Egyszer. aminek az információt közvetíteni kellene? Mintha egyetlen „dugaszolóaljzat” létezne erre a célra és ha ezt már elfoglalta egy másik idegen nyelvű kifejezés „villásdugója”. Néhány hét múlva két szép kisfiúnak adott életet. csak tört. mindenki. magnetofonszalagra vette fel az anyagot és kötés közben ismételgette. hogy ha történetesen jelest kap. hiába rázzuk a fejünket: körülírásra kell fanyalodnunk. Hogy közben a kis nadrágokat. Ha viszont éppen angol kontextus áll előtérben. akkor a „Brotherr” szót első pillanatban sajtóhibás brothernek véljük. Abban a pillanatban. környezetébe be tudjuk helyezni. ha a szót amúgy is ismerjük. ahogy meghallottam. Ha franciául beszélek és a ramoneurre (kéményseprő) lenne sürgős szükségem. Ekkor gondolatban előrántotta a kötést. mint a német fiú. Háttere nélkül a szó azonban nem egész. „beugrott” a neve is: Куранты. Jóval később. „lelki füleimben” csak a német megfelelője. nem jutott eszembe. A kérdésekre alig tudott válaszolni. boldogító olvasmány. hogy „leblokkolt az agyunk”: nyelvünk hegyén van egy jól ismert név vagy százszor használt kifejezés. a mérgelődés agyunkban „felületi feszültséget” okoz. vajon ötös ikreket szült volna? A kontextus – szótár. Mi történik ilyenkor? A fejtörés. körülírjuk vagy elnémulunk. mert Y nyelvű megfelelője tolakszik a helyére. amikor már egyáltalában nem gondolunk rá. azt hiszem. rádióm gombjának csavargatása közben váratlanul felcsendült az ismerős dallam. Már nyelvtanulói karrierem kezdetén rájöttem arra. Meglevő ismereteinket pontosítja. pedig szép régi német kifejezés: kenyéradó gazdát jelentett. Amikor feloldódott a feszültség. elbeszélésből egy másikat. gazdagítja ez a nélkülözhetetlen taneszköz. aki idegen nyelven szólalt meg. Hiába. csak éppen nem tudjuk kimondani? Bosszúsan törjük a fejünket. hogy hívják a Kreml toronyóráját. Talált is egy pesti levelezőpartnert. Egy másik. finomítja. Tovább megyek: az egyetlen megbízható szótár. azután feladjuk. aki szótárból tanult magyarul. Számomra izgalmas. A vizsgán majdnem megbukott. a gondolat le tud merülni a mélybe: egészen addig a szintig.nem a német májusi napra. hasonló jelenséggel is találkozott már. az agyban? „Foglalt a vonal”. ami elzárja az asszociációk útját. Ismert. ujjaival titokban elkezdett láthatatlan pamutfonallal szemet szembe ölteni és sikerült egy kettessel megúsznia. . a Schornsteinfeger visszhangzik. Napokon át törtem a fejemet. sokszor használt kifejezés azért nem jut X nyelven eszünkbe. Mi játszódik le ilyenkor idegrendszerünk csodálatos telefonközpontjában. hogy a tanulásnak e fontos eszköze csak akkor nyújt igazi segítséget. A keresett kifejezést nemcsak az úgynevezett szövegkörnyezet segít felidézni! Saját tapasztalatomból idézek egy példát. de – a „lieber” szó kettős értelmének áldozatul esve – minden levelét így kezdte: „Inkább Pischta!”. Nagyon nehéz tantárgyból kellett szülés előtt vizsgáznia. rékliket is el tudja készíteni. ahol kontextusába ágyazva pihen a keresett kifejezés. A másik történetet egy kismama mesélte. Ellenkező esetben úgy járhatunk. Károlyi Amyval vallom (Kicsit Fagyos Versek): „Ablak-rózsa / ablakszárny / ablakszem / Szótár / Szépségeddel nem versenyezhetem”. Melyikünkkel nem fordult még elő. Most csak azon töri a fejét. hirtelen felbukkan az emlékezetünkben.

Egyedül a „nyelventúli élményvilág” igazít el bennünket a használatában. Ezért merem remélni, hogy nincs igaza azoknak, akik szomorú jövőt jósolnak a tolmács- és fordítószakmának. Ezt a szerepet – úgymond – nemsokára átveszi a gép. Különösen a hetvenes évek elején volt derűlátó a számítástechnika. Képviselői büszkén hirdették, hogy készülékeik már ezer szóval tudnak mondatokat szerkeszteni. A lendület később megtorpant; az azóta elmúlt évek alatt alig jutottak közelebb a célhoz. 1978 óta gyártanak helyesírásra ( „spelling”) tanító, úgynevezett „Én mondom, te betűzd” gépeket. A gép hangosan dicsér és korhol: „Jó!” vagy „Rossz, próbáld még egyszer!”. Autókba is szerelhető már „Beszélő Műszertábla”, ami fennhangon figyelmezteti a szórakozott vezetőt: „Elfelejtetted bekapcsolni a biztonsági övet!”. Vagy: „Baj van az olajszinttel”. Sőt a Bell Telefontársaság már hangos telefonkönyvek gyártását is tervbevette. Amerikában, a „gadgetek” (műszaki mütyürök) hazájában biztosan sikere lesz ezeknek az újításoknak. A fordításban, tolmácsolásban azonban, úgy érzem, egyelőre nem fognak az ember helyébe lépni. A gép egyelőre csak gépnyelven (például fortranul) tud; ha más nyelven szólnak hozzá, a fejét rázza és nem válaszol. Beszélni meg lehet tanítani, érteni nem. Ahhoz, hogy értsen is, a gépnek előbb meg kell tanulnia „kontextusul”. Két nyelvi jelenség nehezíti meg ezt a tanulást: a szavak homofóniája és poliszémiája. Homofónoknak az azonos hangzású, eltérő jelentésű szavakat nevezzük, mint például a magyar „ár” vagy „szív”. Varga Balázs elismeréssel nyilatkozik erről a jelenségről. „A homofónia elkerülhetetlen sajátsága minden nyelvnek, sőt rímelésre, játékra alkalmas nemes fűszere.” Az angolban kicsit túl sok van e fűszerből. Két kamaszt láttam nemrég egy antikvárium kirakata előtt szemlélődni. Egy – ha jól tudom, Reményi József hegedűművészről szóló – angol könyv címén vitatkoztak: „Fly, my swallow”. (Repülj fecském.) – Azt tudom – mondta az egyik – hogy a fly az légy és a swallow az nyelni. De mit kereshet ott a my? A másik jelenség, ami miatt a gépek egyelőre jobban beszélnek, mint értenek: a szavak többértelműsége, poliszémiája. Rendszerint úgy születik a poliszémia, hogy a szavak konkrét értelmét valamilyen elvont területre terjesztjük ki. Gondoljunk például a magyar konyha szóra, amit – hátterétől függően – németre hol Küchével, hol Kosttal kellene a gépnek fordítania. És honnan fogja tudni a gép, hogy az angol bottleneck mikor jelent palacknyakat és mikor szűk keresztmetszetet? Ha körülhatárolt, szűk kontextusról van szó, akkor a gépek máris megbízhatóan végzik a fordítás munkáját. Kanadában az időjárás-jelentést angolul táplálják be és franciául olvassák le a masináról. A légkör, az olvadás, a ködösség értelmezés itt nem hagy kétséget. De azt már nem tudom, hogy műszaki szövegekben hogyan fog az okos gép megbirkózni például a „pitch” sokféle jelentésével (szurok, dobás, csavarmenet-emelkedés, hangfekvés). Vagy, hogy a pile(s)-nek megfelelő szavakból [szőrpihe, (atom)máglya, rőzse-rakás, érme hátlapja, cölöp, aranyér stb.] hogyan fogja kiválasztani az adott szövegbe éppen beleillőt? A szókincs őserdejében könnyű eltévedni. A nyelvi jelenségekkel sűrűn kell találkozni ahhoz, hogy szövevényükben utat találjunk.

Író–olvasó-találkozókon, rádióban és televízióban sokszor elmondtam már, hogy mit tartok a sűrű találkozás legkönnyebben hozzáférhető eszközének. Mégis megismétlem, mert ezeket az előadásokat nem mindenki hallja és aki hallja, nem adja át. A könyvnél, a bármikor előkapható, újra és újra kifaggatható, rongyosra olvasható könyvnél készségesebb partnert nem találhatunk. Kosztolányi olyan gyönyörűen írja le: hogyan tudott vakációs magányában, könyvből és egyedül nyelvet tanulni, hogy novellájának néhány részletét érdemes ideiktatni. „Úgy történt, hogy nyáron csak pihenni akartam, labdázni és úszni. Ennek folytán nem vittem magammal semmiféle munkát. Utolsó pillanatban azonban bedobtam csomagomba egy portugál könyvet… …a szabadban kényszerűségből ráfanyalodtam az egyetlen könyvre és magányom börtönében, amelynek egyik felét dolomitsziklák, másik felét rengeteg erdők alkották, az ég és víz színe előtt, silabizálni kezdtem a szöveget. Eleinte nehezen ment. Aztán belemelegedtem. Föltettem, hogy csak azért is végére járok, mester és szótár nélkül, s ösztönömet, leleményemet serkentve, elképzeltem, hogy valami nagy baj ér, ha nem értem meg pontosan, talán egy ismeretlen zsarnok halálra is ítél. Furcsa társasjáték volt. Első héten véres verejtéket izzadtam. Második héten sejtettem, miről van szó. Harmadik héten már portugálul köszöntem a madaraknak, kik szintén portugálul beszélgettek velem. …Kötve hiszem, hogy életemben valamikor is használhatom, vagy elolvasok még egy portugál könyvet. De ez nem is fontos. Én nem bántam meg a nyári akadályversenyt. Azokon csodálkozom, kik egy nyelvet gyakorlati céllal tanulnak s nem önmagáért. Tudni már unalmas. Csak tanulni érdekes. …Izgalmas játék, kacér bújócska, csodálatos flirt az emberiség lelkével. Soha olyan fogékonyan, oly éber szemmel nem olvasunk, mint alig-tudott, új nyelven. Megfiatalodunk általa, gyermekek, gagyogó csecsemők leszünk, s úgy tetszik, új életet kezdünk. Nekem ez az élet-elixírem. Fogynak körülöttem az ismeretlen nyelvek, de hála az égnek, még marad elég. Néha bizonyos örömmel gondolok arra, hogy vénkoromban megtanulhatok kínaiul is s a gyermekség eltűnt örömét visszaidézem, mikor majd a babonás öreg nyelven először mondom ki, Anya és elalszom ezzel a szóval, Tej.” E lírai szépségű vallomás után hadd mondjam el, hogy bár ennél jobb hatásfokú eszköze van a tanulásnak, könnyebben hozzáférhető és szolgálatkészebb nincsen. Ahhoz, hogy egy könyvvel egyórás párbeszédet folytathassunk, esetleg csak a szomszéd könyvtárig kell elballagnunk. Ha ilyen könnyen lehetne értelmes, szívélyes, türelmes beszélgető partnerre szert tenni, magam is inkább ezt ajánlanám. A könyvtárt az előbb csak kényszerűségből említettem. Igaz, hogy polcokkal borított falai otthont és iskolát jelentenek a látogatók számára, de nyelvtanulásra mégis inkább a saját könyvet ajánlanám. Azt ugyanis aláhúzásokkal, kérdő és felkiáltójelekkel lehet tarkítani, szamárfülesre lehet olvasni és lapokra tépdesni, oldaljegyzetekkel ellátva magunkat idéző tükörré alakítani. Mit írjunk ki a margóra? Mindig csak a megértett, a kontextusból kihámozott formákat és szókombinációkat. A megnemértettet hagyjuk nyugodtan a sorok között pihenni. Ha fontos a szó, úgyis többször előfordul és megmagyarázza önmagát. Haladásunkat a megismertre alapozzuk, ne az ismeretlenre. Minél tovább olvasunk, annál több kifejezés fog a lapszélre vándorolni. Sokkal mélyebb kapcsolat

alakul ki köztünk és az így szerzett ismeret között, mint ha gépiesen a szótárhoz nyúltunk volna. Érzelmi-indulati töltést ad a sikerélmény: felpattintottam egy zárat, megfejtettem egy kis bujkáló rejtvényt. Az önközpontúvá vált szó könnyebben fog felbukkanni emlékezetünkben, ha saját mondanivalóink keretébe akarjuk majd beleszőni. Az olvasásra alapozott nyelv-elsajátítás célszerűségét sokan megkérdőjelezik. Lehet, hogy jogosan. Én foglalkozásomra nézve hivatásos nyelvtanuló vagyok. Nyelvtanári tevékenységre nem vállalkozom, mert ebben amatőrnek érzem magam. Az amatőrt többek között az jellemzi, hogy nem tud túllépni saját keretein. A dilettáns szakácsnő csak azt főzi jól meg, amit maga is szívesen eszik; a nem-profi varrónő elügyetlenkedi a nem saját méretére-ízlésére varrt ruhát… Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert a módszert, amit évek óta propagálok, a velem azonos szellemi felépítettségű emberekre szabtam. Eredményre azoknál vezet, akiket én „könyvembereknek” szoktam nevezni. E típusnak nem az a jellegzetessége, hogy sokat olvas. Az olvasás – például a krimik falasa – sokszor csak a realitások elől való menekülés: mákony, narkotikum. Persze még így is kevésbé veszélyes, mint az alkohol vagy a marijuana. De könyvemberré nem a hetenként elfogyasztott oldalak száma tesz valakit, hanem az a képesség, hogy be tud lépni a könyv lapjai közé. A szereplők sorsa az ő sorsává, nyelvezete az ő nyelvévé válik. A lapok síkja a valóság háromdimenziós terévé válik, amiben az olvasó is helyet kap. Az inter esse így lesz az ismeretek megszerzésének vivőanyagává, katalizátorává. Kialakul az önközpontúság; megszületik a rögzítés leghatékonyabb eszköze: az érzelmi-indulati feszültség. Az igazi olvasó hajótörést szenved Robinson Crusoe-val, a vonat elé veti magát Anna Kareninával és meghal tüdővészben, mint a Kaméliás Hölgy. Utána, szerencsére, feltámad. A könyvek jelentőségét sokat hangsúlyozom. Talán túlhangsúlyozom. Az én generációm rajtuk keresztül ismerkedett meg az élet számos realitásával és közéjük menekült, ha e realitás túlságosan ridegnek bizonyult. A mai ifjúságot a kép, a mozgó, szóló, színes kép elhódította a könyvtől. Olyan vetélytárs jelentkezett, ami mellett a betűk fénye árnyékká fakult. A Gutenberg-galaxis tünedezését sokan természeti jelenségnek vélik, mint a csillaghullást augusztusi éjszakákon. Kép, szó és hang mindig is versenyzett egymással. Az ókor a szónak tulajdonított mágikus erőt. Izisz úgy nyert hatalmat a legyőzhetetlennek hitt Napisten felett, hogy megtudta és kimondta a nevét. Az Ótestamentum harmadik parancsolata – Isten nevét hiába szájadra ne vedd – nemcsak az Isten státusz-növelésének volt eszköze, hanem az egyiptomi szóvarázslás ellen folytatott harcnak is fegyvere. Mi, a szavak szerelmesei, büszkék lehetünk arra, hogy „rosszat mondással” (maledictio) átkozzák el az ellenséget és „jót mondással” (benedictio) áldják az arra érdemest. Ma is „rossz néven” vagy „jó néven” veszünk bizonyos dolgokat. A név ismeretének tulajdonított varázserő él abban a parancsban, hogy a hadifogolynak inkább a kínzást kell vállalnia, semmint hogy nevét elárulja és ezzel az ellenség hatalmába adja magát. Talán nemcsak makrancosság, hanem ez az atavisztikus tudat némítja el a kisgyereket is, amikor hiába nógatják: „Mondd meg szépen a néninek, hogy hívnak!” A névnek és viselőjének szoros azonossága tükröződik Lesznai Anna szép versében: „De ha nevem megtalálod / Száz halálom csupa álom”.

Kosztolányi Dezső írta azt is, hogy „A nyelv a közrendű halandónak eszköz, csak a nyelvtanulónak és a költőnek öncél”. Öncél és nyersanyag: a művész csillogó ékszerré csiszolva piedesztálra helyezi: „Szavak, csodálatos szavak / Békítenek, lazítanak / Eldöntenek egy életet / Feljárnak, mint kísértetek / Szárnyalnak, mint a gondolat / Görnyedve hordnak gondokat / Világot jelentenek / Meghaltál, ha már nincsenek” (Juhász Gyula). A katolicizmus a képiség kora volt, a protestantizmus az írásbeliségé. A renaissance templomok színes ablakai megszűrték a beáramló világosságot; az írástudatlan tömeghez amúgy sem jutottak volna el az imakönyv betűi. A prédikáció latin szavait sem értették a laikus hivők. Képek és szobrok hirdették a szentek mártíriumának és megdicsőülésének epikáját. A Bibliának nemzeti nyelvekre való lefordítása hozta el a „betűiség” korszakát. A könyvnyomtatás feltalálása csökkentette az analfabetizmust; a templomablakok átlátszó üvegtábláin beáramlott a világosság és fényénél olvasni tanult a nép. A századunk derekán megindult nagy népmozgás megint a kép hatalmát fokozta. Az Amerikába bevándorolt ír, olasz, lengyel tömegekhez a kép nemzetközi nyelvén szólt a mozi. Ez a találmány a századdal együtt született; virágzása annak tavaszával esik egybe; hanyatlása a hatvanas években kezdődött és félő, hogy tisztes aggastyánkorban meg is hal a XXI. század küszöbén. Már napjainkban kiszorította jogaiból a – nem is oly ifjú – vetélytárs, a televízió. Aminek népszerűsége minden egyéb „success story”-t felülmúlt. Az első tizenöt év statisztikája: 1945-ben 40 000 készülék működött, 1949-ben ez a szám 4 millióra, további tíz év alatt 40 millióra emelkedett. Milyen következtetés vonható le mindebből a nyelvtanulásra nézve? A képernyőre vitt cselekmény: „liber actus”, eljátszott könyv. Követése kevesebb energiabefektetést kíván, mint az áttételeken keresztül ható „csak betű” megértése. A mozgó, hangos, színes képpel elkényeztetett ifjúság egyre kevésbé hajlandó szellemi erőfeszítést követelő tanulási módszerekre támaszkodni. Miért nem kapott fejtegetéseimben nagyobb helyet az úgynevezett audiovizuális oktatás, amitől sokan azt várták, hogy egy csapásra megoldja a nyelvpedagógia problémáját? Én az „Interessee”-t tartom a sikeres tanulás előfeltételének. Ha pedig az érdeklődést úgy határozom meg, hogy az az Új megismerésének vágya, akkor kénytelen vagyok megkérdőjelezni azt a szinte csodatevő hatást, amit – főleg egy évtizeddel ezelőtt – e módszernek tulajdonítottak. Ugyanannak a szalagnak vagy lemeznek újra és újra való lehallgatása biztosan segít a helyes kiejtés elsajátításában. Ennek fontosságát különösen most, amikor „az életnek tanulunk”, nem lehet lekicsinyelni. A jó kiejtésnek nemcsak a nyelvprodukálás aktív stádiumában, a beszédben van jelentősége, hanem a megértésben is: a felfogott hangok helyes elemzésében, felismerésében. A „kiejtés” fogalmába beletartozik az is, amit a száj kimond és az is, amit a fül felfog. De a legősibb, legemberibb ösztönzőerőt – a kíváncsiságot – ez a fülünket ostromló, ismétlődő hangáradat kielégítetlenül hagyja. Miért váltak a színielőadások egy viszonylag kisszámú elit kiváltságává, a futballmeccsek viszont százezrek szenvedélyévé? Éppen azért, mert a sportpályákon kialakuló helyzetek előreláthatatlanok és a meglepetés erejével hatnak. A feszült várakozás, a kíváncsiság figyelmünket állandóan ébren tartja. A „le foot” (még franciául is így hívják) olyan Shakespeare-

amikor elnyerte vele az első díjat. fülünket is mozgósítjuk az ismeretszerzésnél. egy nemzetközi versenyen hallotta először. De a felfogásnak a szemtől a fül felé való eltolódása egy szempontból előnyös lehet. Néprajzosok is tanúsítják. ha megtanultunk játszani rajta. Talán visszahozza az auditív memóriát. agyunk tárolja az így felcsípett szavakat. civilizált írástudók. amelyet végig kell izgulnunk. a könyvek szerelmesei. a kommunikáció egy fajtájának nevezi. Akkor se. N. sokszólamos zenemű csak a fejében élt. A gépiesen ismétlődő auditív ingerek nem tudják ezt a beleélést. Még nem mondhatjuk őket a magunkénak: a birtokunkba jutott hegedű is csak akkor válik igazán a mi hangszerünkké. Hogyan induljunk el azon az úton. A bennszülöttek 10-12 verset tudtak „egyből” felfogni és emlékezetükbe vésni. ami az ismerettől ( „tudom.előadáshoz hasonlítható. hogy türelmetlen ifjúságunknak a hangok nagyobb élményt jelentenek.” Nemcsak a beszéd. amit mi az olvasás miatt elvesztettünk. hogyan kell mondani”) elvezet a tényleges tudáshoz. . azt készséggé kell automatizálni. hogy Othello megfojtja-e Desdemonáját. hanem a megtanulandó idióma legyen. ő is csak Dániában. Nyelvtudósok fedezték fel a beszéd néma megfogalmazásának tényét. Rózsa Pál zeneszerzőtől tudjuk. Értelmünk elemzi. hogy a tisztán szóbeli hagyományokból táplálkozó törzsek tíz percig tartó szövegeket tudnak hallás után könnyen megjegyezni és hibátlanul reprodukálni. sajnáljuk a szavak varázserejének ezt a csökkenését. hanem a zene is megfogalmazódhat és kibontakozhat egy néma belső világban. A sűrű rádióhallgatást viszont nem tudom eléggé ajánlani. „A gondolatok a belső beszéd folyamatában szóbelileg is megformálódnak. vagy megkegyelmez neki. az ismeretek helyes és feszültségmentes felhasználásához? Amit ismerünk. hogy egy általa komponált bonyolult. amelyeket a szavak rejtett artikulációja ellenőriz és rögzít”. mint a gondolataink elkóborlására ösztönző ismert szöveg. Ezt a folyamatot segíti elő az általam oly sűrűn javasolt módszer: az önmagunkkal való beszélgetés. de amit a „primitív népek” még változatlanul őriznek. Mi. Beljajev professzor a gondolkodást belső beszédnek. mint a betűk. szemünket is. Nem tagadható. Anyanyelvünkön szintén előre megfogalmazzuk gondolatainkat anélkül. Ő mutatott rá arra is. ha gyorsan pergő képekkel próbálják még egy érzékszervünket – a szemet – a figyelésbe belevonni. ha nem is hosszabb egy fél másodpercnél. nyelvtani formákat. Mi. mert csak az utolsó pillanatban dől el. hogy ennek a – tudományosan szubliminális vokalizációnak nevezett – folyamatnak nyelve ne a magyar. hogy a helyi idiómára lefordított Biblia-szövegből egy-egy részletet felolvastattak és a megkeresztelendőkkel utánamondatták. Szokolov szerint „csak azok az asszociációk maradnak meg emlékezetünkben. szókombinációkat. Ausztrália írni-olvasni nem tudó őslakóinál vezették be a hittérítők azt a módszert. Csak egy kis erőfeszítés és önfegyelem kell ahhoz. hogy ez eljutna a tudatunkig. ezt a magával sodró önazonosítást biztosítani. Ott ugyanis új nyelvi jelenségekkel kerülünk szembe és a megértés igyekezete éberebbé hangol bennünket. hogy minden hangképzésnek van egy rejtett (latens) periódusa.

Ha nem anyanyelvünkön szólalunk meg (például egy értekezlet vitájában) ne mulasszuk el a mondanivalónkat – legalább nagy vonalakban – önmagunkban előre megfogalmazni. Kérdem én és joggal: felnőttek között hány százalékos lenne a lemorzsolódás egy ilyen lassú „ütemtervű” tanfolyamon? Minden beszélő a saját világát akarja kivetíteni amikor beszél és a felnőtt világa – bonyolult világ. Mégis csak hat év alatt jut el a szóismeretnek és fogalmazási készségnek arra a fokára. mert az ilyen fogalmazgatásoknál – akárcsak az önmagunkkal folytatott párbeszédekben – ki tudjuk küszöbölni a szorongást. a jelzett szó felidézi a hozzátartozó jelzőt stb. Feljegyzéseim erősen szubjektív jellege miatt mások számára amúgy is érdektelenek lennének. Másodszor azért. Gyakran idézi ezt elő az ismételt és mindig . mert a dadogva rögtönzött mondatok értelmét a tárgyaló partnerek nem tudták kihámozni. Gátlást okozhat a teljesítménnyel szemben támasztott túl nagy igény (túlbecsüljük a célt) vagy az eredendő önbizalomhiány (lebecsüljük eszközeinket). Ha mondanivalónk érettsége a nyilvánosság előtt ütközik kifejezési képességünk éretlenségébe. amit az esetleges hibák miatti félelem kelt bennünk. Csábító dolog lenne a kettőt közös nevezőre hozni. felhasználva azokat a szavakat. A gátlást. de legelfoglaltabb tolmácsnapjaimon is szakítok időt arra. Példámat mégis két szempontból tartom követendőnek. Borzas. amik spontán eszembe jutnak.A fenti megállapításokat egy gyakorlati tanáccsal szeretném kiegészíteni. A szó-lánc lassabban alakul ki. Ha egy-egy füzetet telefirkáltam. mert az írás tulajdonkeppen lassított beszéd. már „rácseng” a megfelelő számba-nembe tett állítmány. Érthető e nagy teljesítmény. Először is azért. A pszicholingvisták feljegyzései szerint egyévestől kétéves koráig a gyerek naponta körülbelül harminc új szóval ismerkedik meg. hogy a magyar delegátusok okos javaslata elsikkadt vagy elvetésre került. akkor előáll az a bizonyos feszültség. sokszor voltam szomorú tanúja annak. amit az általános iskola első osztálya megkíván. * Én nagyon korán kezdek el írogatni is az új nyelven. sajnálkozás nélkül a kukába hajítom. Mire lefirkáltam az alanyt. Még az összetépéssel se szoktam vesződni: annyi nyelv váltogatja egymást bennük. hanem napjaim apró élményeit rögzítem. Mint tolmács. Szeretnék itt egy kis kitérőt tenni és elkalandozni arra a területre. hiszen ébrenlétének 10-11 óráján át intenzív tanfolyamon nyer szemléltető oktatást. csak éppen kevés sikert ígérő próbálkozás. amit köznapi nyelven gátlásnak szoktunk nevezni. suta feljegyzések születnek. a rendet teremtő kontextus hatása jobban érvényesül. hogy „naplómmal” az éppen aktuális idegen nyelven valamit közöljek. amelyen a gyerek anyanyelvi és a felnőtt idegen nyelvi tanulása találkozik egymással. Nem fordítani szoktam. hogy senkinek se lenne kedve végigsilabizálni őket.

annak kommunikációs értéke nincsen és ezért fokozatosan kihullik a kisgyerek nem-szelektált hangskálájából. van hivatva betölteni az önmagunkkal való kommunikáció – szóban és írásban. Hangtani vonatkozásoknál maradva: a felnőtt francia toroknak például el kell felejteni. Mert gügyögni a pár hónapos csecsemő is tud. mint amiket később használni fog. Azt szokták mondani. aki „úri angolsággal” csak az időjárásról tudott társalogni. Mire kamaszkorba jut. Mi történik a gőgicsélő csecsemőkor és a trombita-harsogtató kamaszkor között? Egy szelekciós folyamat zajlik le. mint mi. hogy egyéni létének koordinátáit a külvilágra kiterjesztve hirdesse: hangot adok. a tanuló a legjobb példa. másrészt sokkal kevésbé szelektált. mint Shaw Pygmalionjának Doolittle kisasszonya. hogy minden tantárgy egyszersmind nyelvi oktatást is nyújt. Nem ártana a szaktanárok képzésénél ezt a szempontot jobban figyelembe venni! Nem beszédszerveink anatómiáján múlik tehát. hogy létezését jelezze. hogy nincsen francia gége. hogy a vájtfülűek az idegen nyelvet egyébként jól tudóknál is percek alatt felfedezik a beszélő anyanyelvét? Éppen azért. Ebben a gügyögésben azonban egész más hangok szerepelnek. Hangskálája – beszédszerveinek fejletlensége miatt – egyrészt sokkal szűkebb. hogy e könyv írójának nincs igaza: igenis van nyelvtehetség. Természetesen az artikulált beszédre gondolok. hogy egy szó „h” hanggal is kezdődhet. amit kis. a gyerek általában kifogástalanul elsajátítja azt az idiómát. Az orosz olykor bizonyos magánhangzók előtt „h” helyett „g”-t mond – „Gedi. Így rövidül francia ajkon „Aus”-szá a német „Haus”. Aki a gátlásokon nem tud felülemelkedni.és középiskolás korában tanult. magyar torok vagy lengyel szájpadlás. a megfontoltabban haladók. aminek során kihull a hangállományból minden. A kisbaba élvezetből gőgicsél. aki mutatósabb sikert ér el. A „beszélni-tanulás” tulajdonképpen felejteni tanulás: mindannak kiszorulása. A fülsiketítő lármakeltés is arra van hivatva. Lengyel ember nem tudja az l hang képzésénél a szájpadlását kihagyni. nem tűr el. Ami e normáknak nem felel meg. A boldog szülők fülében égi muzsikaként csengő hangokkal csak a világgal való kapcsolatát kívánja megszilárdítani. amire éppen ő. Kiválthatja egy türelmetlen pedagógus vagy néhány élénkebb temperamentumú tanfolyamtárs. az szorítkozzék néhány alaposan begyakorolt sablonra. a szilveszteri trombita-harsogtatással fogja ezt az örömet magának megszerezni.kifulladó újrakezdés bénító tudata („Már annyiszor nekiindultam…”). Ezt a nem-tűrést nevezzük a nyelv idioszinkráziáinak. amire a külvilágból visszhang nem érkezik és végleg megszilárdulnak a konkrét kommunikációs értékkel bíró elemek. Azt az űrt. Nem szűri meg a konkrét közlés igénye. mert artikulációs bázisunk kialakulását a hallott beszéd normái irányítják. ami közlési vágyunk és közlési képességünk között tátong. E sokféle betegség ellen csak egy orvosságot tudok javasolni: induljon ki minden tanuló abból. amit anyanyelvünk rendszere nem ismer. Bármi legyen is a szülők eredete vagy az otthon beszélt nyelv. Megint csak a gyerekre térek vissza: a nyelvi ismeretek halmozása nála is hosszú hónapokkal előzi meg a beszéd produkcióját. tehát vagyok. ez a „palatizált” lágy hang az idegen nyelven egyébként jól beszélőt is azonnal elárulja. hogy milyen kiejtéssel beszélünk! Akkor miért van mégis olyan jellegzetesen francia. Gedi” – hallottam a moszkvai diákot . Az iskolának a nyelvtanulásban játszott e nagy szerepét az magyarázza. lengyel és – sajnos – magyar akcentus.

tábori konzerveken felhizlalták és útjára engedték. hogy a japánokat (az üldözendő ellenséget) meg tudják különböztetni a segítségre szoruló áldozattól. Mivé lettél. elfogták és kivallatták. Aki a „siboleth” szót „shiboleth”-nek ejtette. hogy olyan szavakat mondattak ki az elfogott sárgabőrűvel. Külső jelekre éppúgy nem tudtak támaszkodni. hogy eljussak a Cordillerák hegycsúcsaira vagy a Machu Picchu fennsíkjára. Nem pusztítani jön. Ha idegen országról van szó. Örömöm csak akkor csökkent. mint „leghorn”. Ha „reghorn”-nak ejtette. A Bírák Könyvéből tudjuk. mire felnő. falait mozaikképek díszítik. hogy Gileád katonái őrt álltak azokon a helyeken. ha „legholn”-nak. kissé emelkedettebb helyen remek kápolna áll. Érdekes. A hajósokat. amivel néhány évvel ezelőtt találkoztam a visegrádi vár falán. mint felderítő tiszt. nevetek a prospektusok szövegén. amikor az utolsó mondathoz érkeztem: „Idézet Oláh Miklós Hungária című. Csak az első két mondatát idézem: „A hegytövében. mint ahogy ázsiai ember számára egyforma minden európai és amerikai arc. Még két szomszéd földesúr között is olyan bonyolult volt a közlekedés. helyi nevezetességeket. egyre jobban kimegy a divatból. legfeljebb zsebkéssel bevésett felirat: Itt járt Kovács János. Néhány ezüst síppal ékes hangszer van benne…” Úgy látszik – gondoltam – végre megtanultunk szépen. azt hiszem. ahol az Efráimbeliek át tudtak kelni a Jordán folyón. fogságba vetették. mert „Estuttgartban” volt vendégmunkás. ha semmi kilátásom sincs arra. ételt. A társalgás. Egy amerikai ismerősöm a második világháború alatt a Csendes-óceán partvidékén szolgált. A végén kitalálták. hogy „grafomán” – írásőrült kor volt. hajtóanyaga a prospektusirodalom. mint anyanyelvünk bármely más vonása. hanem vendégszeretet várja a külhonból érkező idegent. hogy háborús időkben kiejtési különbségeken múlott emberek élete. egyszerűen fogalmazni. ha átértek. Életfontosságú volt számukra – mesélte –. de az írónő nevét azért következetesen „Corette”-nek ejtette. hogy a kialakult hangtani szokások mennyivel mélyebben gyökereznek és mennyivel makacsabbul tapadnak hozzánk. az felkoncoltatott. ha saját hazánkról: bosszankodom. hogy végeérhetetlen levelezésre . Üdítő kivételnek éreztem annak a feliratnak a stílusát. század első feléről azt szokták mondani. Mások viszont „Estockholmból” tértek vissza használható svéd tudással. hogy olyan javakat. még akkor is. A XIX. E békés népvándorlás: az idegenforgalom. Összeállítói valahogy nem tudják eltalálni a középutat a száraz adatközlés és az ömlengő öndicséret között. 1536-ban kelt kéziratából”. Ma már nem nyelvi csapda. hogy a francia stílus minden szépsége érvényesült a japán verzióban. Oszakai barátnőm úgy fordította le Colette műveit. ha „e” hangot szúr elé. A japán száj az „1” hang kiejtését felejti el. amelynek termelésében nem vett részt: szállodát. Motorja a kíváncsiság. hogy lassan elfelejtünk kommunikálni. a kínaiaktól.sóhajtozni a csinos Hedvig iránti szerelmében. a kínai az „r”-ét. Igaz. Ottjártának emlékét sem ledöntött várfal őrzi. Persze az is békésebb szándékkal közeleg. Érdeklődéssel szoktam olvasgatni. drága nyelvünk? A bajt. az okozza. hanem fogyasztani. Amiről viszont az jut az eszembe: nem ez volt az első eset. A spanyol csak úgy tud a szókezdő „s” hang után mássalhangzót ejteni. Sok spanyol tanult meg jól németül. mint érintkezési forma.

Virultak a szalonok. hogy rontjabontja szép anyanyelvünket. Üzleteinek egyre szélesedő hálózatában még a süketnéma is beszerezheti egy heti élelmiszer.és huszonévesek hasonló húrokon pendülnek. hogy háromnegyed részük valamelyik budapesti kávéházban. a beszédőrület jellemezte. temperamentumunknál fogva különösen lelkes beszélők és kávéháztöltelékek voltunk. A „walking és talking” (járás és beszéd) kegyvesztett lett a körükben. Ha a dob püffölésének zajszintje eléri a 80. hány éves a kapitány?” Modern változatát meg lehet fejteni. hogy elandalodjon a pipacsvirág szépségén és dalban szóljon róla. Tizenéveseink nemcsak a lábukat – a szájukat is egyre kevésbé használják. mint ahogy a sporteseményeknek a TV előtti végigszurkolása felmenti őket az úszás. az operettprimadonna helyettünk énekelte a lila akácokat. amikor a repülőtéren bemutatkoztam. Mi. A katasztrófának egyetlen áldozata volt: egy kis mindeneslány. Az idősebb nemzedéktől csak a nagyobb hangerő-tűrés különbözteti meg őket. Egyéni érzelmeket öltöztetett szebb mezbe.és egy évi ruhaszükségletét. nem tudok. A hevenyészve összeütött szövegek nem törődnek a nyelv természetes lejtésével. a bérház lakói? Az újságírók kiderítették. amire e könyv . Egy kicsit úgy. Valamikor úgy hangzott a vicces rejtvény: „Ha a hajó hossza 30 méter. – Tarokkozni? – Azt se. mint amilyet maga a – boldog vagy epekedő – szerelmes ki tudott találni. Nem akarok példákat idézni.fanyalodtak. Vajon a mai embereknél kizárólag a nagy elfoglaltság okozza. munkájának jellege se engedte meg. azt hiszem. amelyek később kávéházakká demokratizálódva nyújtottak korlátlan lehetőséget az eszmecserére. Ne becsüljük le utóbbiak szerepét a magyar nyelv fejlődésében! A paraszt mindig józan volt. a zene mindig is kollektív műfaj volt. a basszusgitár rikoltása a 110 és a táncdalénekes ordítása a 60 decibelt. De ma mintha a fiatalok kommunikációs igényét és képességét maradéktalanul kimerítenék a táncdalok. délután négy órakor. Az ének. hanem a kottát is mellékelni. magyarok. Hol tartózkodtak az esemény időpontjában. a „wandering és wondering” – a vándorlási kedv és a csodálkozás képessége – is. hogy az eszpresszókba – a hajdani kávéházak utódaiba – csak egy csésze fekete felhajtására térnek be magyarjaink? Egyedül az időhiányra. A kávéházi folklór hozzájárult a magyar nyelv formálásához. Hangsúlyt és szótaghatárt alárendelnek az egyedül üdvözítő ritmus hatalmának. megindul a beszédpótló csinnadratta. Kortársaim talán még emlékeznek arra a sajnálatos eseményre. A – röviden diszkózásnak nevezhető – tömegőrület ellen a fő kifogásom mégis az. Mihelyt összejönnek. – Hát maguk sohasem járnak társaságba? – kérdezte megrökönyödve. Meg amilyen tiszavirág életű az egyes táncdalok népszerűsége. kocogás. nem lehet visszavezetni. – De römizni csak tud! – Sajnos nem. szélessége 15 méter és az árboc magassága 10 méter. hogy a harmincas évek közepén szó nélkül a földre omlott egy többemeletes bérház a Rákóczi úton. Nemrégen egy negyven év körüli férfit kísértem tolmácsként külföldre. akkor a társaság tagjainak életkora 16 és 22 év között van. A cigány a mi nevünkben húzta a halványsárga rózsát. Az éppen divatban levő együttesek áldozatos tevékenysége megszabadítja őket az egyéni fogalmazás terhétől. – Nem. A tizen. hosszúra nyújtják a rövid és felére rövidítik a hosszú magánhangzókat. – Tud ultizni? – volt az első kérdése. tornázás terhe alól. A következő évtizedeket a „logománia”. Sajnos. hiszen nemcsak a szövegeket kellene ideiktatnom. Az önkiszolgálás rendszere se segíti elő a beszéd készségét. hogy ma kártyázásra redukálódott a társadalmi és közös TV-nézésre a családi élet.

hogyan kommentálta az angol sajtó Macmillan miniszterelnöknek a francia–angol közeledést célzó nagy jelentőségű első javaslatát. célkitűzött. de azután valamilyen okból kiment a divatból.megjelenik. Dr. csak aluszik. morcos kedvemben különböző forrásokból. foganatosított. hogy nyelvünk romlásáért a táncdalok is felelősek. Dienes Gedeon szedte csokorba a Televízióban elhangzott alábbi ékes példákat: „Ennek a programnak a végrehajtása sikeresen valósult meg. amelyekből egyszeri rápillantással kihámozható a cikk lényege. a nagyképűség. Csak irányt vett. század vége felé kezdett kimenni a divatból. megvalósított és biztosított. amikor az acéltoll kiszorította a lúdtollat. eszközölt. hogy nálunk ezekben az években senki sem dolgozott.” „Elvégezzük a lebonyolítást. Mert kezdetben vala az Ige. legkonzervatívabb angol napilap ilyen szalagcím alatt fejezte ki elismeréséi: „OK. A legtekintélyesebb. sort kerített. a főnév-túltengés. Körülbelül akkor.” Útinformációban: „A síkos járdán tízes nagyságrendben fordultak elő elesések. * Egyféle váddal – a stílus patetikusságának vádjával – biztosan nem illethetjük alkotóikat. A terjengős-virágos „irály” a XIX. hogy az addig született levelekben kötelező volt a bevezetés. Nyugati újságokban csak olyan „blickfangos” szalagcímekkel (headlines) találkozunk. pedig a tünete könnyen felismerhető: a substantivitis az. hogy igen. De biztosra veszem.” Én magam is egyszer. majd a telex megjelenése kényszerítette az embereket a tömörebb fogalmazásra. Talán a távirat. de egyetlen hét leforgása alatt szedtem össze néhány gyöngyszemet: Rádióhír egy nemzetközi pedagógus találkozóról: „A konferencia lehetőséget biztosít majd arra. elsősorban több ezer elmeágyat.” „A rétegvíz beszerzése most történik.” Válasz egy riporter kérdésére: „Alapjában véve annak a meggyőződésnek adhatok kifejezést. Helyébe lépett a Főnév és valami ahhoz kapcsolódó se-hús-se-hal kifejezés.” Tervgazdasági beszámolóban: „Az új elmeprogram keretében továbbra is számos létesítményt kívánunk megvalósítani. Aki népünk jelenéről a hivatalos stílus alapján próbál majd képet kapni. A kór ellenszerét nem ismerjük.” . tárgyalás és befejezés. Ellenkező esetben rá sem siklik a szem az alatta levő szövegre. Bertrand Russel angol tudós írja. hogy a szakemberek kicserélhessék egymás (!) tapasztalatát. Mac!” * A terjengősség azonban nem halt meg.” Mezőgazdász-előadásban: „Az új központ táblaszintű vetéstanácsadási tevékenységgel bővült. Emlékszem. Meg az időhiányból fakadó türelmetlenség. Mi tartja életben? A bürokrácia és édes gyermeke. Akárcsak az én diákkoromban az iskolai dolgozatokban. azt a benyomást fogja nyerni. senki sem emlékezne már rájuk.

minél kevesebb időt vett igénybe a mondanivalójuk? Radikális eljárás lenne. beszámolót tartók annál több pénzt kapjanak. de talán ki tudná irtani a szövegekből azt a sok „fioriturát”. század elején. szónokok.” Még örülnünk kell. majd ismét melléknevet és végül újra határozószót ácsolunk: ház-i-lag-os-an vagy eset-leg-es-en. hogy amit a szószaporítás vámján elvesztettek. Elrettentő példaképpen hadd idézzek két német mondatot. Az egyikkel nekem magamnak kellett megküzdenem egy kongresszuson. Onnan gondolom. hogy nem Meglátleletet. szinte a pirosló hajnal hasadtáig szemére szállni nem merő édes álom”-ról írva próbálná Toldi Miklós nagy baját ecsetelni. A szomszédok kihívták az orvost. Az előadó szavait magnetofonszalag rögzítette. Nemcsak a semmitmondóvá fellengősített fogalmazás miatt. Félelemmel várom.” Utóbbi különösen felbosszantott. Japánban állítólag annál nagyobb tiszteletdíjjal honorálják a háziorvost. Ezt a formát szinte megölte az igyekezet. hogy a cikkírókat a negatív oldalszám alapján díjazzák? És hogy az előadók. aki ettől kezdve rendszeresen meglátogatta a szerencsétlen kislányt és látleletet is vett fel a sérüléseiről. amelyekben a főnévből melléknevet. A XIX. hanem azért is. igen. Rendőri hírben olvasom: „XY részeg állapotban állandóan megütötte és megverte gyermekét. cédulára firkált feliraton: „Áruátvétel miatt a nyitvatartás ma egész nap zárva.” Hivatalos nyilatkozatban: „A tanács felé felvetett kérdésünkre a válasz nemleges volt. azt a mondatsűrítés révén akarják visszanyerni. abból határozószót. A „ne-utrum”-nak (egyik se) nehezen lehetett volna talpraesettebb fordítását találni.Üzletajtóban lógó. kihúzható tüzoltólétrához hasonlítható szavak születését. Egyre rilkábban látjuk. minél ritkábban és rövidebb ideig kell szolgálatait igénybe venni. de a nyelvet dagályossá laposítja. hogy a fő mondanivalót vonatkozó mellékmondatok egészítik ki és magyarázzák. aki a szó-zuhatag elnyeléssel fenyegető hullámai között hiába próbál egy-egy állítmány mentőövében megkapaszkodni. Gyötri-e vajon a lelkiismeret-furdalás azokat. Egy mai író talán a „tarka köntöst viselő pillangó képében arra elvetődő. ami a zenét talán plasztikussá domborítja. mikor jelenik meg sajtótermékeinkben a párja – az „igenleges”. Lehet. hogy a szimultán tolmács bánata szól belőlem. mert a semleges szó mindig a kedvencem volt. Ennek analógiájára született meg a se-füle-se-farka „nemleges”. Csak nyelvérzékünk csökkenésével tudom magyarázni az olyan. a nyelvújítás hevében született körülbelül tízezer szó közül ez egyike a legsikerültebbeknek. Az elsikkasztott mellékmondatokra gondolok. A főnévtúltengés mellett még egy kór támadta meg anyanyelvünket: az igekötőzködés. A boldogtalan halakat se irigylem. hogy jelzővé alakítva zsúfolják be a főmondat láncába. de sokáig. Nem lehetne bevezetni nálunk is. Betáplált kukoricán híznak meg és a végén lehalásszák őket. akik a hosszúra nyújtott semmitmondás bikkfanyelvét életbentartják? Azt hiszem. Gazdag igekincsünkből lassan kikopnak az egyszerű alakok. onnan másoltam le szóról szóra: .

die thermoplastischen Akrylharzen in Form ihrer. a fordítás-összehasonlítás. „jogász nemzet vagyunk”.” No jó. des Übersetzungsvergleichs. a Matrjóska babára emlékeztet. Például így? „Nachdem in den fünfziger und sechziger Jahren sich vorwiegend die Linguistik den Problemen der Übersetzung zugewandt und die junge Disziplin der Übersetzungswissenschaft sich in erster Linie mit von ästhethischen und künstlerischen Implikationen nicht belasteten Untersuchungen der Übersetzung von Gebrauchstexten und der Erarbeitung einer Übersetzungstheorie befasst hat. sőt részben egymásnak ellentmondó formákban tárgyalni. ezt a szóhalmazt egy fontoskodó szakember zúdította a hallgatóság fejére. Folyton újabb és újabb mondatokat csavarhatunk ki belőle és a sok (csűrés-)csavarás eredménye: egy egészen apró kis Matrjóska. Német mintát másol pöffeszkedő hivatalos nyelvezetünk. De mit mondjunk a következő skatulyamondatról.„Von den grossartigen und faszinierenden Grundgedanken. az lenne a hivatása. a fordítás-ekvivalencia kérdéskörét recepciós jelenségként és minden irodalmak szerves alkatrészeként kezdik felfogni és változatokban gazdag. elsősorban a gyakorlati szövegek fordításának esztétikai és művészeti vonatkozásokkal nem terhelt vizsgálatával és egy fordításelmélet kidolgozásával foglalkozott. Alig nagyobb. az irodalomtudósok most a fordítás. olcsó alifás szénhidrogénekben kis viszkozitású diszperziókkal. ami egy. . hogy a fordítókat megtanítsa szépen. a NyugatNémetországban kiadott „Der Übersetzer”-nek. Poros irodák áporodott levegője árad belőle. Talán azért. mert mint mondani szokták. der Beschreibung von Übersetzungen. a műfordítók képzésére hivatott folyóiratban látott napvilágot. miszerint a még drága poláris szerves oldószerekben is nagy belső súrlódású oldatpolimerizátumok formájában (levő) hőrelágyuló akrilgyantákat helyettesítsük a megfelelő. A mai magyar stílus is sokszor az orosz gyerekek kedvelt játékára. selbst in teueren polaren organischen Lösungsmitteln hochviskosen Lösungspolymerisaten durch die entsprechenden niederigviskosen Dispersionen in billigen aliphatischen Kohlenwasserstoffen zu ersetzen. amit egy sokezer példányban megjelenő folyóirat közölt? A lapnak. mint az író vagy beszélő tényleges mondanivalója volt.” Magyarul se hangzik sokkal szebben ez a 40 szóból összeácsolt tákolmány. e friss hajtás. amit nekem a tolmácsolás feszült légkörében kellett volna rögtönözve magyarra fordítanom: „A mai gyakorlatban alig maradt meg valami azokból a nagyszerű és lenyűgöző alapelgondolásokból.” („Miután az ötvenes és hatvanas években a lingvisztika főleg a fordítás problémái felé irányult és a fordítástudomány. Vele szemben talán indokolatlan lenne túlzott stílus-igénnyel fellépni. der Übersetzungsäquivalenz der Übersetzungen als Rezeptionsphänomen und als unübersehbarer Bestandteil aller Literaturen nun von Literaturwissenschaftlern aufgegriffen und in variantreicher. Jó – intézhetnénk el a dolgot egyetlen kézlegyintéssel – ez a németek baja. zum Teil auch kontroverser Form vorgetragen. a fordításjellemzés. világosan fogalmazni. De a saját portánkon sepregetve is bizony elég kacatot hoz napvilágra a seprű. ist in der heutigen Praxis fast nichts übriggeblieben. wird die Problematik des Übersetzens.”) 199 szótagból áll ez a mondatszörnyeteg.

birtok. ma is csak ezt a stílust szokták komoly témához méltónak találni. A hivatalos stílus viszont ijedten kerüli.Az 1200 körül született Halotti Beszédről még azt írja Kardos Tibor: „Az erővel zengő magyar nyelv ebben a huszonhat sorban szólal meg először. De miért fogalmazunk ügyiratokhoz. Ez teszi olyan nehezen gördülővé hivatalos nyelvünket – és. a latin örökség minden terhével. mint a modern verseknél. Senkit se fog e szentségtörés abba a tévhitbe ejteni. akkor a hallgatóság számíthat rá.” A magyar szórványok ezt a „kancelláris” stílust őrzik. hogy vajon mit akart a költő mondani. Így szusszanásnyi lélegzethez jutok. A magyar nyelvet a jogászok rögzítették. század harmadik felében indult meg. Lehetővé teszi.és vagyonösszeírások. amikor hűtlenül „Ez a tagozat”-ra rövidítem a tengerikígyót. az orvosnak sem volt különösebb tekintélye a társadalomban. adománylevelek. hogy „Felségem audienciáján eldöntött pert írás rögzítse. de olyan biztonsággal. Közöttük előfordulnak alapítólevelek. e fontos műfajnak létezését a magyar nyelvben? Ha történetesen a Mérésügy Módszertanának Mezőgazdasági Melléktagozata (rövidítve: MMMM) tartja konferenciáját. Törvényeknél.” III. A szövegek fogalmazói mégis trójai falónak érzik a pontot. amelyeknek elolvasása után találgatni lehet (és kell). Vagy az úgynevezett nonfiguratív képzőművészetben: itt is kellemes vita szokott kialakulni arról. Itt mindennek a helyén és „expressis verbis” kifejezettnek kell lenni. végrendeletek. hogy portréval. sajnos. A mérnök. Pedig a pont olyan fontos szerepet játszik a közlésben. tanúvallomások. hogy „Hazai származású szórványemlékeink legnagyobb része jogi irat. hogy minél teljesebb. amely egyáltalában nem a kezdő hangok tétovaságára emlékeztet. szerződéseknél valóban semmit sem lehet azt olvasók fantáziájára bízni. az „inzsellér”. A szófajok közül a névmás a tolmács barátja. hogy száz év múlva se találjon rajtuk besurranásra alkalmas kiskaput a jószimatú rossz szándék. határozatoknál. határjáró levelek. periratokhoz illő rideg részletességgel egy-egy „olvasmányosnak” szánt cikkben vagy ismeretterjesztésre szolgáló előadásban? Elfelejtették vajon íróink és szónokaink például a mutató névmásnak. hogy véletlenül a Természettudományi Tanszék Továbbképző Tanfolyamára (rövidítve: TTTT) tévedt be. De a magyarul megszólaló értelmiség első képviselői a reformkorban szintén jogászok vagy patvaristák (jogászgyakornokok) voltak. hogy a nép nyelvéhez való közeledés csak a XIX. hogy ügyfele – a pereskedő paraszt – agyáig elhatoljon. Mint tolmács. mint a forgalmi rendőr a közlekedésben. Nem úgy. legfeljebb vízlecsapolással foglalkozott valahol a földeken. . bírói ítéletek.” A „Magyar Nyelv Történetéből” (Bárczi Géza) viszont tudjuk. ameddig elhangzott. A papok prédikációja – még az „aranyszájúaké” is – csak addig élt. hogy egyetlen szótaggá rövidítse a hancúrozó kiskutyák módjára egymás farkába kapaszkodó szóláncokat. De azt hiszem: ez a közeledés is egyoldalú volt. minden félremagyarázást kizáró szövegeket fogalmazzon. Olyan egyértelműeket. Szépe György írja. Éppúgy. hogy e szép hosszú cím az előadás minden második mondatában fel fog bukkanni. úgynevezett oklevél. csak hálás lehetek e jogászörökségért. Béla kancelláriát állított fel és elrendelte. csendélettel vagy tájképpel állunk-e szemben. A jogász felelőssége az. Az ügyvéd próbálta a mondatait úgy leegyszerűsíteni. mint a pontot.

Ebben az esetben a hazai újság ilyen központozással adja le a hírt: X országban „spontán” felvonuló „tömegek” tüntettek a fennálló társadalmi rend ellen. hadd szóljon a következő fejezet az írásjelek árulkodásáról. itt hangsúlypótló jelekhez kell folyamodnunk. hanem gondolatpótlékként való felhasználásuk arra ihletett. Elismerem: a törvények. ha olyan országról van szó. Tételezzük fel. vesszőcske Készen van az (írói) fejecske”. Amikor beszélünk. Az idézőjelek óvatosságra. mint a szókincse. hanem a korszellemre is. Y ország a zendülés körülményeinek tisztázására megfigyelőket küldött a helyszínre. Modern publicisztikánk él és visszaél az írásjelekkel. de feltételezzük. Újságok hír-rovatának szerkesztőit viszont maga a munka jellege kényszeríti sokszor a használatukra. A szabadalmi leírások összefoglalásaiban például az egyértelműség biztosítása érdekében tilos a pont: minden igénypontnak egyetlen mondatból kell állnia. hogy egy újabb telex szerint ultrakonzervatív klikk próbált uralomra jutni. Vesszőből például ritkán találunk kettőnél kevesebbet egy mondatban. A központozás – így fordította Kosztolányi Dezső az interpunkciót – a fogalmazónak a közléshez való viszonyát is tükrözi. hogy kibővítsem az ismert gyermekversikét: „Pont. felelősségelhárításra hajlamos jellemre vallanak. határozatok. De nemcsak az egyénre jellemző. hogy rést üt a várfalon! * Az írásjelek – az interpunkció – használata legalább annyit árul el az író jelleméről. Mert képzeljük el: egy igen távoli országból fut be éjnek évadján a hír az ügyeletre egy ott kitört politikai zűrzavarról. a gép kezelője lelkiismeretesen felveszi a dióhéjba foglalt közlést. akkor a hír a következő formában lát majd napvilágot: X országban spontán felvonuló tömegek tüntettek a fennálló társadalmi „rend” ellen. A telex-gép szenvtelenül leadja. Nem hangsúly-. Az írás a szó néma vetülete. A „nem-az-énasztalom” álláspontot tükrözik. Ha azonban a későbbiek során az derül ki. az üzenetet nemcsak a szavak közvetítik a címzetthez. hogy ellenfeleik is csak hatalomvágyból készülnek . hanem a hangsúly is. szerződések fogalmazásánál a félremagyarázhatatlanság a legfőbb követelmény. De miért veszi át például ismeretterjesztő szándékú irodalmunk ezt a bonyolult stílust? Itt igazán nem kell félni attól. De arra. hogy baloldali erők kezdeményezték a megmozdulást. pont. csak a későbbi órák fognak majd fényt deríteni. hogy e változást a demokratikus baloldal vagy a szélsőséges jobboldal idézte-e elő. Y ország a „zendülés” körülményeinek tisztázására „megfigyelőket” küldött a helyszínre. amelynek régi vezetőivel sem rokonszenveztünk. Julien Benda az írástudók árulásáról beszélt. Mi történik azonban.ami ellenséget csempészhet a körmondatok féltve őrzött várába.

ma pedig lábjegyzetet követel. Néha egyszerű stílus-aggályok rejlenek a macskakörmök mögött. Ez a megállapítás a mi nyelvünkre nem vonatkozik. Bizonyítva a tételt. fogalmak elavulása néha igen gyors. Inkább az olvasó fantáziájára bízza a mondat kiegészítését. mi az. Mintha használójuk sok mindent tudna még a témáról mondani. Kisiskolás korú gyerekeket hallottam az autóbuszon érdeklődni: Anyu. ha Schopenhauert idézem: „Je mehr Gedankenstriche in einem Buche. mert a magyarban hiányzó létigét vannak hivatva pótolni. Öt évtizeddel később már csak idézőjelben volt használható.megbuktatni őket? Nos. amelyeket egyelőre csak némi óvatossággal mer használni az író. Mert mást jelent az „Esküdt ellenség” és mást „Az esküdt – ellenség”. mely . Ez a szó Magyarhonban arszlánná szelídült. annál kevesebb a gondolat benne. A két műből született opera – a Rigoletto. Csak nem a mondanivaló szürkeségét akarjuk enyhíteni velük? A pontosvessző viszont nem szerepel elég gyakran írásjeleink eszköztárában. de nem mond… Nem egyszer azért nem mond. nem elég olaszul tudni. de vállalja a kihívást. Olyan új szavakat fognak közre. hogy a szavakra is áll a mondás: „A ma fenegyerekeiből lesznek a holnap klasszikusai”. Ezt a csodálatos írásjelet. amit takar. ma már divatjamúlt kifejezés. illetőleg a Figaro házassága – viszont ma is teljesen mainak hat. A gondolatjellel kapcsolatban elég. a „maszek”-ot az ötvenes évek táján ilyen kacsintó bizalmaskodással szúrták be mondataikba a terjesztőik. hogy a mássalhangzók előtt „a”-vá rövidítsék az „az” névelőt. de néha – elsősorban a címekben – bizony szükség lenne rá. mint a társművészetek. Aláhúzással. Mármint az „a” a packázás előtt… De az aposztróf néha a mai sajtó-nyelvben is helyet kap: „Úgy megijedt. A vesszők túl gyakori használata felesleges lüktetést visz a mondatba. A mondatvégi pontok – sejtetők. akárcsak a fogalom. Ez a forma azóta ismeretlenné vált. Victor Hugó színművét. E létigét – hivatalos nyelven kopulát – a jelenidő harmadik személyében lenyeljük: „Péter mérnök”. az aposztróf. Nálunk többet kellene használni őket. a „Le roi s’amuse”-t vagy Beaumarchais színdarabját csak akkor olvassa az ember. Arany János már szándékos archaizálással mondatja Hamlettel: „A’ hivatalnokoknak packázásai”. Alkotásai sokkal kevésbé időállóak. akkor a megjelenő sajtóhírben dupla mennyiségben szerepelnek majd az idézőjelek. Minél több gondolatjel van egy könyvben. Persze a változás az ellenkező irányba is hat. Lassan idézőjelbe kerül sok hajdan természetes. ha történetesen francia szakos egyetemi hallgató. század közepén lionnak (oroszlánnak) nevezték Franciaországban a szalonok előkelő ifjait. hogy „tandíj”? Az irodalom szerencsétlenebb ebből a szempontból. Botticellinek a Divina Commediához készült illusztrációja akár tegnap születhetett volna. mert lusta volt utána nézni a részleteknek. Ennek az írásjelnek használója érzi. Az oroszban ilyenkor kiteszik a gondolatjelet: Петр – инженер. Geleji Katona István még így fogalmazott: „A’ Magyar nyelv boldogabb a’ Deáknál”. Pedig Lukács György ilyen lírai hangon beszél róla: „Imádom a pontosvesszőt. desto weniger Gedanken”. hogy magát az Isteni Színjátékot élvezzük. A XIX. de ahhoz. szemérmes kísérlet az energiaigényes hangkombinációk egyszerűsítésére vagy a feleslegesnek ítélt szórészek elhagyására. A „mozit” a század első évtizedeiben. Egy filológus elszántsága (vagy Babits gyönyörű fordítása) kell hozzá. A hiányjel. felkiáltójellel! és r i t k í t á s s a l is a kelleténél sűrűbben élünk. A szavak. hogy hadat üzen a hagyományoknak. Bátorság – és hiányjel – kellett ahhoz. hogy majd’ elesett”. Hiánya nem mindig okoz zavart.

A második hogy néha miszerintté terebélyesedik. Szerencsétlen időpontban lejátszódó találkozás! Hamarosan kiderül. szavát. tárgytól. nem nagy.sem pont. Ma már tudom. Nevezzék a participiumot „félríszvivő”-nek – javasolta. hogy a bővítmények közé tartozó határozószónak tizenkét fajtája van. Vajon leendő autószerelőinknek és vasesztergályosainknak szaktudását vagy munkamorálját van-e hivatva növelni az alábbi szöveg (szószerinti idézet): „A mellérendelt összetett mondatban a tagmondatok viszonya ellentétes. Az állítmány. * Elszaladt velem a vesszőparipám: messzire kalandoztam a nyelvpalota kapujától. a sok pedig „határozatlan számnév”. piros zsinórral átkötött „aktává” unalmasodik a mondanivaló. hanem „minőségi jelző”. amiket eddig sohasem hallott. sem vessző. utóbbit eredetileg koholmány értelemben használták. amelyet a könyv lelkiismeretesen fel is sorol? A magyar nyelv viszonylag fonetikus. hogy ezt így és ekkor kelljen tanítani! Egyik – igaz. amitől egyszerre irattári halálra ítélt. ahol majd tudatosítják benne mindazt. Nem is hiányolt. sajnos. Az általános iskola harmadik osztályában olyan szavakkal kell megbirkóznia. E piros zsinórtól származik egyébként a bürokrácia angol neve is: „red tape”. amivel ő már évek óta vígan operál. Ezekben az alávetettséget érzem: a sujet. Könyve szófaj-helyettesítésről. hogy itt mi voltunk az ügyesebbek. hogy a grammatika latin kifejezéseit olyan sután és fantáziátlanul fordítottuk le magyarra. A latin „infinitivus”-ban a végtelenséget. A helyesíráshoz szükséges nyelvtani fogalmak nem olyan bonyolultak. Pontosvessző). Anyanyelvének vonzóbb tükrébe akkor se tekinthet. a történésbe aktív vagy passzív módon való belekapcsolódás. akár az alkotmány vagy a költemény. Figyelemfelhívó. érezni kell. mondat-szűkítésről. amiből néha kettő is jut egy mondatra. Az egy nem egy. mint a vessző s mikor kevesebb. subject alattvalót jelent. Vagy például annak a szabálynak ismerete. választó és kapcsolatos lehet”. nem szolgálja a mondat többi részét. amikor elvégezte a nyolc osztályt és – mondjuk – „szakközépbe” kerül. Szebb szót ajánlott rá Sylvester János 1539-ben kelt „Grammatica Hungarolatina”-jában. hogy az adatszolgáltatási ívek rendszeresítésénél ügyelni kell arra. amin éppen most lépett be a hatéves kis magyar. következtető. hanem „határozott”. helyettesíti a „hogy” kötőszót. hogy messze nem a legfontosabb – oka a nyelvtan népszerűtlenségének. amit eddig egyszerűen csak tudott az anyanyelvéről. . Nem ártana népszerűsíteni a kettőspontot. a kevésbé sikerült szóalkotásaink közé tartozik. általános érvényűséget érezzük. Márpedig az alany uralja és irányítja. magyarázó. időtől független. hogy rovataik az állattartás minden típusára kiterjedjenek”. Hz a végtelen bizony nem igen tükröződik a színtelen-szagtalan „főnévi igenév”-ben. Mit mondjunk az alanyról és az állítmányról? Előbbivel kapcsolatban az az érzésem. hogy a nagy. hogy a latin szó. Nem sikerült a „melléknévi igenév” sem: a latin „participium”-ban benne rejlik a részvétel. mint a pont”. Idézet: „A minisztérium elrendelte. zérótoldalékolásról és az igei állítmány bővítményéről beszél. Iskolába kerül. a személytől. Nem szeretem a többi nyelv subjectum – subject stb. (Idézi: Nemes György. mikor több.

– Az állítmány a második felvonásra maradt. ha német a forrásnyelv. Közszájon forgó pesti vicc. hogy megtanuljon uralkodni az ingatag alkotmány felett? Hát elsősorban azt. Ha így lenne. amikor vőlegénye hűtlenségének hírét vette. Kerületi szög ide. Tévedésemet talán a mesterségem – a szimultán tolmácsolás – okozta. De ha úgy végződik. hogy némi német nyelvtudással rendelkező hazánkfiát egy berlini színielőadásra hívta meg kinti ismerőse. mihelyt elhangzik. milyen bajba kerülne szegény tolmács. egyből nyeregben érezheti magát. hogy aki bemagolta. minden világossá válik. akkor csak arról van szó.” Lehet. * A nyelvtan oktatására visszatérve: nem hiszem. haza szeretne menni. hogy csak az válik vérünkké. fordulati görbe oda. hogy miről van szó. Ha az utolsó szavak: „bei einem anderen Junge ein”. hogy a kiegyensúlyozottság valamennyi szögénél a fordulat görbülete fordítva legyen arányos a haladás sebességének négyzetével. hogy . Mert képzeljük el. Általános szövegekben viszonylag kevés problémát okoz a birtokosviszonynak a többi nyelvtől eltérő sorrendje. a lepottyanástól bizony csak a megfelelő gyakorlat fogja megmenteni. Ez is szó szerinti idézet: „Úgy kell a biciklin fennmaradni. Nekünk ugyanis néha másodpercekkel előbb kell kijelenteni valamit. amit meg is tudunk határozni. mint ahogy a szónok elrebegte a boldogító állítmányt. aki minden eladott kétkerekűhöz használati utasítást is mellékelt. hogy szépirodalmi szövegeket ritkán kell kapásból más nyelvre áttenni. Legtöbbször akkor kerülünk nehéz helyzetbe. De műszaki témáknál – amelyek mindegyikében senki sem lehet otthon – bizony sokat szenved tőlük az is. csak azt nem hiszem. vagy a mondat legfontosabb szavának – például a németben a „nicht”-nek az utolsó helyre való eltolódása. ahogy azt helytelenül feltételeztem. a praedicare (kijelenteni) igéből származik. – Légy türelemmel! – kérlelte a barát. akkor Szép Ilonka bizony felakasztotta magát. aki hallgatja. Itt a mondatkígyóknak sokszor csak a farka árulja el. igazat kellene adnunk annak a hajdani kerékpárgyártónak. azaz egy új nyelv tanulójának. hogy a dinamika törvényének pontosan megfelel ez a meghatározás. als sie die Nachricht über die Untreue ihres Bräutigams erhielt…” A mondat ugyanis kétféleképpen végződhetik. – Már egy órája ülünk itt és még mindig fogalmam sincs. – Ki nem állhatom ezeket a szürrealista drámákat! – mondta. Milyen tanácsot adhatunk tehát a kerékpárra kapónak. Még jó. Magyarunk az első felvonás után kijelentette. hogy „auf einen Baum”. aki fordítja. egy másik fiúba karolt bele. nem pedig a praediceréből (megjósolni). az is. hogy a lány.amiből fordították. ha a szónokkal egyidejűleg kellene az alábbi mondattal megbirkóznia: „Mit störrlichem Trotz hängte sich die schöne Helene. hogy neki elég volt a szórakozásból. hogy mit is akart a szónok mondani.

mint a részecskéinek finomsága. amikor Szergejjel beszélgetek. Могу плавать: tudok úszni. Amilyen rövid az „a” és „az”. e fontos útmutatót. Szergej a moszkvai egyetem magyar szakos hallgatója. feloldja a szófaj-rendszer merevségét. hogy nem ismerik az artikulust. Feltűnően kis választékot kínál anyanyelvünk az úgynevezett módbeli segédigékből. Ami én . ahol az új nyelv nagyobb választékot. Nem véletlen. Умею плавать: azt jelenti. az „II peut et sait dépenser son argent” típusú mondatoknál: „Van pénze és tudja is. amit az angol udvariasan „mistake”-nek. Azért pedagógusok. folyékonyán beszéli. hogy a „Homo articulans” megjelenése az emberi fejlődésnek magasabb szintjét jelzi és hogy nyelvünk „artikulálatlan üvöltésről” beszél. A japán vagy az orosz sok hibát követ el a magyarban. hogy kisebb baj egy kócos mondat vagy ferdén képzett szó felett elsiklani. vagy itt nincs megtiltva. mert megtanultam. Az igazán rátermettek azonban hamar rájönnek arra. a vonata előtt sétálgatva vitatkozunk az alanyi-tárgyas igeragozás kérdésén. hanem abból. Segít eligazodni a mondat bonyolult szövedékében.” Ez a nyelv. mert nehezen szokja meg az ő nyelvében hiányzó határozott névelő használatát. félrenyúlásnak nevez. vagy elég mély a víz. mint a sajátja. Sajnálhatják. Az er-sie-es. különbséget tesz a gyakorlattal elsajátítható készség és a fizikai körülményektől vagy környezeti tényezőtől függő „tudás” között. most a Keleti pályaudvaron. mint például a francia. hogy tudok úszni. Tanáraink hivatásszerűen foglalkoznak hibairtással. hogy a hibátlan megformáláshoz sok időre van szükség. Legyenek könyörületesebbek a hibákkal szemben! Hiszen a tévedések nagy része nem a szabályok nemismeretéből fakad. Nehézségét csak akkor értékelem igazán. hogy hogyan költse el. Nyelvünket kedves akcentussal. Többre. Ezért jelent problémát a magyarok számára. A pedagógus Fülei-Szántó Endre igen jól ítéli meg a helyzetet: „Hamarabb készül el a pontatlan. Például: A „hurrá” végighömpölygött az egész téren. mint amit a beszéd ritmusa általában megenged. A magyarban elkövetett hibák zömét azonban köztudottan az „alanyi” és „tárgyas” igeragozás okozza. Olyan hibákra gondolok itt. mert nehezen szokja meg a névmásnak nemek szerinti változását. mint állandó csiszolással-javítgatással a mondanivalót a tanítvány torkára forrasztani. Nem tudunk olyan egyszerű és mégis színes megoldást találni.ne kapaszkodjon görcsösen a kormánykerékbe (azaz a szabályokba) és ne féljen a felborulástól (azaz a hibáktól). több „opciót” kínál. rossz végződéstől hemzsegő mondat.” Hol követi el a legtöbb hibát az idegen nyelven megszólaló? Ott. mert nem fáj a karom. Szókincse akármelyik magyar huszonévesnek becsületére válna: a nyelvtan buktatóival is többé-kevésbé megbirkózott. hogy az „el kell mennem”-et mikor kell németben „ich muss gehen”-nel és mikor „ich soll gehen”-nek fordítani. akár az orosz vagy a lengyel. az он-она-оно használatát sokszor hibázza el a magyar. a homályos. olyan elegánsan tud bármely beszédrészt főszereplői rangra – alannyá – emelni. de már érelmét közlő egész. Egy hónapot töltött Budapesten.

Ő: De honnan tudom. Mert.” De ha igekötős igét használok. Ő: ? Én: Mert itt igekötős igéről van szó.” Én: Nem. Ő: (együttérzően): Mondd. amíg a barátom megérkezik. hogy mikor kell a határozott névelőt kitenni? A metrón a kocsivezető azt mondja: „A Blaha Lujza tér következik”. azt kell mondanom. hogy „Miskolc”.” De mondd. szervusz! Indul a vonat. tudod. amíg a barátom megérkezik. miért kevésbé „tárgyas” az ige abban a mondatban. hogy „leülöm. Ő: És mi tesz egy tárgyat határozottá? Én: (Végigzongorázok a fejemben egy csomó példát): Hát az. mi a helyes: „Bachot szívesen hallgatok”. nem akarsz Te még hazamenni? Én: Nem. Én: Ez nagyon egyszerű! Mert Miskolc csak egy van Magyarországon. .szerintem pofon egyszerű. mint abban. hogy határozott névelő áll előtte. ha valaki meglát egy eszpresszóban és azt kérdezi: mit csinálok ott. de tér sok van Budapesten. de „Valamennyi betűt ismerem. Majd ha én kísérlek ki Téged. hogy „Ez az a szőke kislány. akit szeretem. amíg a Te vonatod elindul. beszéljünk inkább irodalomról! Melyik a legkedvesebb Petőfi-versed? Ő: Én minden Petőfi-verset szeretek. azért kell a tárgyas ragozás: a „szeretem”. hanem az „akit”. Ő: Köszönöm. hogy „A szőke lányt szeretem?” Én: Rossz az elnevezés. Határozott és határozatlan tárgyú ragozásról kell beszélni. azt. aki igen borúlátóan nyilatkozott a nyelvek elsajátíthatóságáról. hogy talán igaza van Kosztolányi Dezsőnek. Ő: És az is jó. Én: Hála Istennek! * Amíg hazafelé metrózom. ha az ember nem akar hibát csinálni! Azt már megtanultam. Mert… mert ebben a mondatban nem a lány a tárgy. a vonaton a kalauz azt. az ülni nem. dehogy! A várni tranzitív ige. hogy „Én Petőfi minden versét szeretek”? Én: Nem. hogy úgy kell mondani: „Minden betűt ismerek”. hogy „Egy szőke lányt szeretek”. ott birtokos viszonyról van szó… Ő: Jaj. valóságos gyerekjáték az ő nyelvének kitanulhatatlan befejezettbefejezetlen igealakjaihoz képest. Ő: Akkor ugye úgy kell mondanom.” Én: Jaj. Ő: „Astoria” is sok van? Én: …Tudod mit. A szőke kislány egy konkrét hajadon. Ő: Nem értem. nem úgy kell mondani. vagy „Bachot szívesen hallgatom. az nem jó. Ő: Na. azon gondolkodom. amíg elindul a vonatod. én is megvárok. Én: (gépiesen): Megvárom.” Én: Hát… itt mind a kettő jó. Várok. hogy: „Ülök. Ő: Szóval. mennyi mindenre kell gondolni. Ezt most jól mondtam? Én: Nagyon jól.

hogy a nyelvtudással kapcsolatban használjam. A megtanulhatósággal kapcsolatban nekem is megvannak a magam aggályai. Az igekötők egy része irányt jelöl (felmegy. a tenni és megtenni között. mert az utóbbi az anyanyelvével azonos nyelvcsaládhoz tartozik. Vajon lehet-e.” Egyszerűbben szólva: minél kevesebb tévedés legyen a megértésben és hiba a reprodukálásában. hogy kiejtésén élete végéig érződni fog: nem az anyanyelvén beszél. lemegy). minél közelebb áll a régi az újhoz. nagyjában és egészében egy nyelvet könnyen elsajátíthatónak. Ha a nehézséget-könnyűséget ma divatos szóval élve kvantifikálni próbálnánk. – Nem. Annál otthonosabban. mint az olaszt. otthonosan mozogni az új közegben. egy másikat megtanulhatatlannak minősíteni? Nem. Kosztolányi szellemes aforizmája különben pontosításra szorul. És mindjárt meg is adja a választ. az alapvető hasonlóság segít. csak tanulni lehet. A vietnami sokkal hamarabb tanulja meg a kínait. minél többet kell foglalkozni vele ahhoz. ha tökéletességre törekszünk. Például: „Annál nehezebb egy nyelv. akkor pláne visszariadok attól. abszolút értelemben nem lehet. Aki egy bizonyos koron (átlagosan 13-14 év felett) veti bele magát egy új nyelv tengerébe. ahova egy hirtelen kitört szélvihar sodort be a kikötői mólóról. Hadd kalandozzam el megint a személyes élményeim birodalmába. minél több energia-befektetésre tudja ösztönözni minden tanulások motorja: az érdeklődés vagy más szóval a motiváció.Lehet-e egy nyelvet megtanulni? – kérdezi. Mindannyian érezzük a különbséget az úszott és kiúszott. A (meg)tanulandó nyelv kiválasztásánál e motiváción kívül még egy tényező szokott latba esni: az egyes nyelvek könnyűségéről – nehézségéről kialakult közvélemény. a másik része például a cselekvés befejezettségére utal. gátol. Ha arra gondolok. hogy a befejezett formát az orosz совершенный-nek nevezi és hogy e szó köznapi jelentése: tökéletes. . mint a németet. A holland a franciát nehezebbnek fogja találni. hogy milyen igénnyel vágunk neki a tanulásnak. A két fenti faktor – igény és nyelvi háttér – különben sem választható el egymástól. Visszahúzó ereje ilyenkor annál jobban érvényesül. amúgy rímestül és asszonanciástól? De hiányzik belőle egy másik fontos tényező is: a tanuló anyanyelve és meglevő nyelvi ismeretei. Megelégszünk-e például egy szakcikk megértésével? Vagy folyékony társalgási készség elsajátítására törekszünk? Netán azt ambicionáljuk. akkor valamiféle primitív összefüggést kellene keresni. Ha csak passzív tudás a célunk. Ezúttal egy genovai matrózkorcsmába. az egy ponton zátonyra fut. Ebben az összefüggésben is szerepelnie kell persze a tanulás céljának. Korrigálni kellene például azzal a tényezővel. hogy tudásunk minél jobban simuljon az adott nyelv normáihoz. hogy verseket tudjunk „kapásból” tolmácsolni. Valószínű. De ettől még megtanulhat.

Jókedvű olasz tengerészek iddogáltak benne békés egyetértésben különböző nemzetiségű kollégákkal. szovjet. Az olasz igeragozás igen bonyolult. csak mégis éppen más. mert hasonlóan kezdődik. -heit stb. A tevét csodálják a gyerekek. hogy valaki egy nyelven beszél. franciában is nőnemű: die Vernunft. mégis hamarabb jut eszünkbe a leichtsinnig és a легкосмысленный. „átlátszóbb” a nyelv. Az orosz nyelvben egészen szoros összefüggés van a főnév végződése és neme között: csak a lágyítójel-végűeknél kell néha a szótárba belelapozgatni. hogy angolul vagy franciául jobban tudunk. A die Wurzelből (gyökér) kinő a fa (der Baum). fogta el őket az ellenállhatatlan kacagás. Közös nyelv hiányában a jóindulat – és több pohár felhajtott rum – segítette őket az ír. A majmokon nevetnek. a nőnek is hímnemű szája és mindkettőnek semleges lelkiismerete van. mint az övék. olaszban megszoktuk például. pirata (kalóz) – jelent. közelebb áll a magyar könnyelműhöz. hogy a báj viszont mindkét nyelvben hímnemű: der Reiz. a levél. japán. Az „e” betűre végződőknek nőneműnek illene lenni. patriarcha. hogy minden változatot bemutasson. ösztönszerűen az analógiákra támaszkodunk. mint az ember. mint az ember. Azért. ami olyan. feltéve. . le charme. A francia főnevek nemét sem lehet a forma vagy logika alapján eltalálni. Az. mint oroszul vagy németül. Általában az olaszt szokták a legkönnyebben elsajátíthatónak tartani. Azért. lu – lue. Nőnemű viszont minden „a”-ra végződő főnév. Vigasztalódjunk a főnevekkel! A mássalhangzós végűek hímneműek akárcsak néhány kivétellel (mano. mert mégsem olyan. A korcsmában üldögélve jelenetek jutottak eszembe. Lehet. Oroszban. A tanulás célján és a tanuló nyelvi hátterén túl annál könnyebbnek találunk egy nyelvet. lengyel matrózok megértésében. Mert igaz ugyan. radio) az „o”-ra végződők. az oroszlántól borzonganak. Csak ha a spanyolok kezdtek valamit magyarázni. a „foie” (máj) viszont hímnemű. a mész – la chaux és az egér – la souris. hogy nem görög eredetű vagy férfifoglalkozást – profeta. amiknek nemegyszer voltam tanúja az állatkertben. Mily paradicsomi egyszerűség a német der-die-dashoz képest! Dzsungeljében – néhány fogódzótól (-ung. Komikusnak találták. Lelkes feminizmusom örül annak. mert a mi magyar körülményeink között latin és francia tanulmányok után szokott rá sor kerülni. hiszen a hímnemű melléknevet és melléknévi igenevet ezzel a raggal alakítjuk nőneművé: grand – grande. új nyelvben mégis. a kanca die Stute és a csikó das Kohlen. Az az érzésem: inkább azért. hogy a mássalhangzóval végződő főnevek – hímneműek. a flamingóban gyönyörködnek. amin kikeletkor megjelenik das Blatt. Az igék négy különböző konjugációnak engedelmeskednek és Langenscheidt szótárának kereken száz modellt kell felsorakoztatnia ahhoz. A logika néha egyenesen félrevezet. de sajnálja. sem a tartalom nem segít tájékozódni. mert olyan. Sőt a fiúnévből is így lesz lánynév: François – Françoise. minél általánosabb érvényűek szabályai a hangtanban. -schaft. de nem azonos elemei – hangulatunktól függően – felmérgesítenek vagy megnevettetnek bennünket. la raison. A férfinak is nőnemű orra. szóképzésben és mondatfűzésben: minél „előrebecsülhetőbb”.) eltekintve – sem a forma. de a lány már das Mädel és a nő das Weib. amant – amante. A nyelvek hasonló. hogy az ész németben is. A „foi” (hit) mégis nőnemű. hogy a mén der Hengst. Louis – Louise. A franciában a mássalhangzóra végződőek is gyakran nőneműek: a halál – la mort.

a képet megfestjük… Vagy hogy a könyvet elolvassuk. отложить. hogy a falat kifestjük. mint a 9 szótagból álló Exportselbstbeschränkungsabkommen (önkéntes exportkorlátozási egyezmény) vagy Langzeitauslagerungsversprödung (hosszas tárolásnál bekövetkező összeszáradás). háromtagú szavak. hogy szakítsanak az ősi szokással: a főnevek és főnévként használt szók nagybetűs kezdésével. hanem dreissig und drei és így tovább.A magán. Ha nem látjuk az írásjelet (ami persze minden esetben különböző). akkor se tisztul a láthatár. уложить. hogy mit akartunk mondani. Inkább a számoknál változtassanak – követelték – azon a sorrenden. a mássalhangzó-torlódás előtt megtorpan az agy. húszból és tizenkettőből (quatre. De a francia nyelvnél sem egyszerű ez a viszony. az ablakkeretet befestjük. douze) ácsolja össze a nyelv. hogy éppen melyik értelmében használta partnerünk a szót. A magyarban sem könnyű a logika alapján megérteni. a kétszótagú (biszillabisztikus) formát. a problémát a rövidek jelentik. Ezután a harminchárom ne legyen három és harminc (drei und dreissig). Nem kényeztetnek el bennünket a franciában a számok sem. de a pénzt megolvassuk. a négy–húszra (80) az octante-ot és a négy–húsz–tízre (90) a nonante-ot. приложить stb. A „shisei”-nek még mindig kilenc különböző jelentését tartja nyilván a szótár. formák szinte végtelen lánca. ha a kiejtésünk nem volt tökéletes. de az ész mégsem hőköl vissza tőlük. vingt. A németben szívjuk a fogunkat az olyan szó-szörnyetegektől. akkor csak a kontextus dönti el. A sok azonosan vagy hasonlóan hangzó szóval építkező nyelveket a plaszticitás hiánya. A „queue” (farok) vagy az „eau” (víz) szóban a magyar kiejtés („kő” illetőleg „ó”) egyetlen betűjével sem találkozunk. például a kagami (tükör). ami eltér a legtöbb nyelv gyakorlatától. mint a japán vagy kínai hieroglifáknál. a „sei”-nek kilencféle jelentése van. A „shi”-nek például nyolc. akkor a német jó néhány ponttal kedvezőbb helyezést fog elérni a megtanulható nyelvek listáján. ha a két egytagú szó „párba lép” és kialakítja a nyelv jellegzetes szómodelljét. Ha győz a józan ész a konzervatizmus felett és elfogadják a javaslatot. Az angolnál alig tudunk az írott formáról nagyobb biztonsággal a hangzásra következtetni. partnerünk akkor is megérti. a „sápadtság” teszi nehézzé. наложить. megane (szemüveg) vagy tamago (tojás). németben és oroszban – az igekötők nagy száma okoz ilyen sápadtságot: az eintragen – vortragen – vertragen – auftragen – beitragen – nachtragen stb. A nyelvművelők helyes ösztönnel tiltakoztak a javaslat ellen: az írott mondatot világosabbá teszi ez az egyszerűen elsajátítható szabály. возложить. ami népszerűtlenné teszi – a szavak hosszúsága – bizonyos értelemben elősegíti a megértést és önmagunk megértetését. Sajnos. A másik vád azonban. A lengyelben a „drzwi” (ajtó) vagy „przyrzecze” (folyópart) jellegű szavaknak már a szótárban sem örülünk. Még egy szó a számokról! Ausztriában pár évvel ezelőtt mozgalom indult. Mire például a „przedsiębiorczość” (kezdeményezőkészség) jellegű szavak kimondásával elkészültünk. jellegű igék hosszú füzére: az oroszban a вложить. * . A kilencvenkettőt például három más számból: négyből. mert elemeik egyszerűen egymás után ragaszthatók. Három egymástól elég távol állóban – a magyarban.és mássalhangzók harmonikus váltakozása könnyűséget ígér. Az okos belgák fel is hagytak az ilyen számképzéssel és a hetvenre (franciában: hatvan–tíz) bevezették az heptante-ot. A japánban is könnyebben megtanulhatók a hosszabb.

de a nyelv szépségét. Állítsunk össze ilyenféle halmazokat az éppen aktuális idegen nyelv szavaiból: Angolban: Readiness Reception Stupidity Patriotism Silliness Exception Velocity Mysticism Happiness Conception Precocity Colonialism Franciában: Terreur Santé Vigueur Beauté Fureur Lâcheté Concession Suppression Expression Attitude Magnitude Similitude Sagesse Richesse Tristesse Rendement Revêtement Replacement Событие Прибытие Прикрытие Oroszban: Широта Наглядность Простота Уверенность Доброта Умеренность Németben: Prahlerei Schwärmerei Wichtigtuerei Дороговизна Богатство Дешевизна Преимушество Белизна Достоинство Schönheit Wahrheit Bosheit Wichtigkeit Redlichkeit Eitelkeit Ereignis Erlebnis Ergebnis Reichtum Wachstum Heldentum Spanyolban: Mensaje Servidumbre Viaje Muchedumbre Paisaje Certidumbre Llamamiento Crecimiento Rendimiento Honradez Estupidez Vejez Sociedad Bondad Voluntad Az ilyen memóriafrissítés rendet csinál szókincsünk birodalmában. Javasolom. versenyzésre is igen alkalmas. mert felnőtteknek túl könnyű feladat. nem tudjuk. mert a mi nyelvünk élhangsúlyos. melyiket ritkábban a nyelv. Magyarban. Bármelyik nyelvet halljuk először. megmutatja: melyiket használja sűrűbben. A nyelvtanulásban pláne az. Pedig a szó végződése sokkal jellemzőbb. azaz mindig az első szótagot nyomja meg és így szinte kalapácsütésként jelzi: új szó következik. Kellemes időtöltésként ajánlom például a főneveknek képzőik szerinti csoportosítását. Ez a szavak szétválasztását megkönnyíti.Minden kezdet nehéz. csehben például a hangsúly mindig az első szótagra esik. Hasznos játék a szavakat időnként utolsó szótagjuk alapján állítani csatasorba. A nyelv tanulását ez az általános érvényű szabály könnyíti meg. sajnos. hogy „a szavak összefolynak”. mint a véletlenen alapuló első betű. melyik tartozik már a következőhöz. rávilágít a képzők szerepére. . másrészt. hogy melyik szótag fejezte be az előzőt. unalmas értekezleteken lázas jegyzetelést segít mímelni. Ha partner akad hozzá. nem növeli. az az érzésünk. hogy a magyar nyelv színeiben ne lehessen indulni. Egyrészt. Vonaton döcögve az időt múlatja. Szótáraink a szavakat persze a kezdőbetűk alapján csoportosítják.

mint a szemérmes angolok.Sajnos. A magyar nyelvtana bonyolult.” A fordításban a szórendet így kellett alakítani: 21 22 20 „Kísérleteket végeztünk (annak) tisztázására. (hogy) megfelelő-e a mag összenyomhatósága vagy nem. Ez a két keleti nyelv olyan eltérő sorrendben fűzi egymáshoz a szavakat. Tizennégy magánhangzónk van. mindegyiket pontosan jelöljük. Elrettentő például – és némi bosszúvágyból – hadd idézzek egy japán mondatot abban a sorrendben. A magyar mondatok felépítése sok vonatkozásban eltér a többi nyelvben használttól. 1 2 3 4 5 „Szabvány próbadarab használatával gázformát magas 6 7 8 9 10 hőmérsékletre hevítvén. (amelyeknél) szabvány 2 3 4 5 6 próbadarabot használva (a) gázformát magas hőmérsékletre 7 8 9 hevítettük.” . hogy még írásbeli fordításoknál is számos bukfencet kell az agynak vetni ahhoz. ahogy az eredeti szövegben sorakoztak. hogy épkézláb mondatokat tudjon kialakítani. 6 Развитие l 5 методов 4 оченки 3 изменений 2 полей 1 напряженности. Az eltérő szórend miatt – pirulva vallom be – csúfosan megbuktam japán és kínai műszaki szövegnek magyarra való szimultán tolmácsolásánál. hogy mi egyetlen hangot sem rejtünk véka alá. szókincse gazdag. (majd) szobahőmérsékletre hűtöttük le. szobahőmérsékletre lehűtvén mag 11 12 13 14 15 16 17 összenyomhatósága megfelelő vagy nem eldöntésére végzett eddigi 18 19 20 21 22 vizsgálatok alkalmasak-e tisztázására kísérleteket végeztünk. Nem úgy. (annak) 15 12 10 11 13 14 eldöntésére. amikor idegen nyelvre fordítunk: 2 A feszültségmezők Ugyanez oroszban: 3 változása 4 értékelési 5 módszereinek 6 fejlődése. ez az egyetlen. (hogy) 19 7 6 8 1 alkalmasak-e (az) eddig végzett vizsgálatok. ami megkönnyíti. hangskálája igen széles. Igaz. A birtokos viszonyt jelölő főnevek létrájának fokain fejjel lefelé kell másznunk. akik írásban csak ötöt vallanak be közülük.

de én – bevallom – még eggyel sem találkoztam. a retek pedig pudvás. Mert hiszen az ilyenre „csak úgy ragadnak a nyelvek”. mert hiszen sztázisban. és hogy nem kell a felkínált áru. „Abbahagytam a nyelvtanulást. . Ibragimbekov bakui nyelvésznek hiszek. hogy itt egy apró részlet kimaradt a számításból”. egyik stílusszintről a másikra. Állandóan fordít. De ha a hibát a vezérigazgatónk gondatlansága okozta. Tegyük fel. Szívesen bolyongok a sátrak. Aszerint. hogy meg tudjam magyarázni: ropogós cseresznyét vagy gurulós málnát keresek. „Nyelvtehetségként” azokat ünneplik. Ez csak transzban. a kiegyensúlyozottság állapotában az ember a jelenben gondolkodik és az anyanyelvén beszél. ex-tázisban történhetett. A. A prófétákra időnként „isteni őrület” jött rá. vagy érdeklődés fűtötte szorgalom eredményeképpen tudták a tapsifülest produkálni. Tisztelettel nézik. Nem lehet az embereket ebből a szempontból sommásan tehetségesek és tehetségtelenek kategóriájára osztani. méghozzá lehetőleg minimális befektetéssel. Lehet. hogy „Gubanc van itt. aki szerint a nyelvérzék nem más. nem azt fogjuk mondani neki: „Attól tartok. hogy egy elénk kerülő kalkulációban hibát fedeztünk fel. hogy vannak a világon ilyen „nyelvzsenik”. amikor a több nyelv ismeretét bizalmatlanság övezte. akik sok idegen nyelvet sajátítottak el. asztalok között. aki üres cilinderből nyuszit varázsol elő. akivel éppen beszél. mint irodalmi szövegeket vagy köznapi szavakat. mert segítenek képet kapni a nép életéről. biztosan nem azzal nyitjuk rá az ajtót. Ha külföldön járok. ilyenkor jövendőt mondtak és „nyelveken beszéltek”. A „nyelvtehetség” létezése ellen talán hevesebben tiltakozom. Csak arra a gondolatra szokott elszorulni a szívem: mennyi ideig kellene itt élnem ahhoz. * Volt idő – nagyon régen –. amit tiszteletteljes borzongás vett körül. szakkifejezéseket megérteni egyébként sokkal könnyebb. Miért tud franciául? Mert polgári származású! Miért németül? Biztosan a nácikkal szimpatizált! Miért angolul? Nyilván az imperializmus híve! Minden ember poliglott! Még aki sohasem lépett ki anyanyelvének keretei közül. mint ahogy ezt a probléma fontossága megérdemelné. mert az emberek rendszerint lustaságból szoktak rá hivatkozni. az is többféle szinten beszél magyarul. mint a bűvészt. „mint az ismeretek és készségek fokozatos felhalmozása”.Szakcikkeket fordítani. soha nem mulasztom el egy-egy piac megtekintését. mert semmi érzékem sincs a nyelvekhez…” Én F. Tovább megyek: minden ember tolmács is. hogy melyiken „ért” a partner. mert a karalábé fás. apafej!” Amikor poliglottságról beszélünk. Legpoliglottabb ismerőseim is a születés-nevelkedés véletlenje folytán. Azután volt idő – nem is nagyon régen –. amikor a sok nyelven beszélés tudományát természetfeletti jelenségnek vélték. Mégis vissza-visszatérek rá. Ha a tévedést egy beosztottunk követte el. nem erre az anyanyelven belüli soknyelvűségre szoktunk gondolni.

kitartással. Az utóbbit azért kell külön hangsúlyozni. Az anyanyelvnek ez a sajátsága irányítja az intonációt akkor is. ezeket általában 3-4 hónap alatt el lehet sajátítani. A mez érdekli. hogy szókincse maroknyi és hogy elegánsan siklik tovább a legegyszerűbb szóképzési és mondatfűzési szabályok felett is. Talán azért. aki szívesen tanul nyelveket”. aki elbűvölt „bennszülötti” hangjaival és hanglejtésével. A magyarban és a franciában a hangsúlyrendszer stabil és nagyon jellegzetes: az előbbi az első szótagot nyomja meg. hogy meg tudjunk magyarázni egy érdekes jelenséget. Ez a képesség azonban nem párosul szükségszerűen egy másik követelménnyel: a jó kiejtéssel. József Attila azt kívánta. sokszor meglepett. Kiváló zeneszerzők. hogy ezek a tudósok és művészek. tanuljuk. Azonkívül a grammatika aránylag stabil. zenetudósok. az „kit a szó néven szólít”. kenyerét a megszerzett nyelvtudással keresse meg. Ha . a lingvista a versében felsorolt hét közül. Találkoztam már olyan emberrel. Pedig szükség lenne a szónak Nelson Francis által használt értelemben való elfogadására: „A lingvista olyan személy. Utóbbi kifejezés népszerűsítésével hiába próbálkozom hazai berkekben. speciális adottság. A szó a váltópénz. hogy életét a nyelvek tanulásának szentelje. Nos. Ugyanakkor megbámultam már nyelvtudósokat. Az ilyen ember talán felületesebb a többinél. mert nyelvtani szabály csak néhány tucat van. akiknek muzikalitását igazán nem lehetett kétségbe vonni. A szókincs viszont parttalan tenger. mert az eredményes nyelvtanulásnak több ismérve van és ezek nem szoktak egyszerre és kombinálódva ugyanabban az emberben jelen lenni. Csak éppen rendelkezik néhány általános jó tulajdonsággal – érdeklődéssel. A nyelvtanban való gyors tájékozódás megint egy harmadik.Elsősorban azért nem. hogy „a verset heten költsék”. mert a világ a forma és nem a lényeg nyelvén szól hozzá. karmesterek. a szókincs gyors megszerzésének képessége a legsűrűbben emlegetett ilyen kritérium. aki több nyelvet ismer és használ. az utóbbi az utolsót rántja fel. amibe a gondolat öltözik. Ezek a tudósok nyelvészek és nem lingvisták. a nyelvtan a bankó. aki a nyelvtudomány nagy és egyre jobban matematizálódó világában nincs otthon. A beszéd viszont nyögvenyelősen ment náluk. előadóművészek mellett tolmácskodtam már. Nyilván „ráhallottak” ugyan a helyes kiejtésre. Ebben a mezőnyben amúgy sem indulnak azonos eséllyel a különböző nemzetek fiai és lányai. jó memóriával – és speciális motiváció ihleti arra. így csak egy bizonyos idő elteltével jöttem rá: most tulajdonképpen melyiket beszélik a sok közül. akik nyolc-tíz idegen nyelv legelrejtettebb tájait térképezték fel és azok minden stílus-finomságát érzékelni és magyarázni tudták. Persze azonos anyanyelvűeknél is nagy egyéni különbség mutatkozik a jó kiejtésre vonatkozó hajlam – vagyis az utánzás képessége és hajlandósága terén. Míg élünk. Az átlagon felüli szómemória. Hátrányban vagyunk a „csúszó hangsúlyú” nyelvet beszélőkkel szemben. amit az idegen nyelv hangképzési szabályainak utánzása megkíván. Csak percek múlva jöttem rá. ha más idiómán szólalunk meg. Sok ember van a világon. milyen magyaros akcentussal beszéltek. de nem vállalták azt a – valljuk be – enyhe majomkodást. szorgalommal. a szóhasználat változik.

de lingvistának is nagyszerű volt. A zongoraművész nem szükségszerűen zeneelmélet-kutató. Friss szemmel tudta nézni mindennapunk szókincsét. mai képviselőiről el lehet mondani. nem csak a ritmus. ha nem az ember. úgy hiszem. az idegen nyelvvel barátkozó felnőtt olyan szavakat és mondatokat is képes formálni. Azt hiszem. mégis felfedezhetünk azoknál. Mi teszi lehetővé. előbb méláz el azon. De nem kapunk egységes képet akkor sem. meglátta és másokban is tudatosította a szavak lelkét és a bennük levő. mert „azzal nem foglalkoztak”. hogy nem tudják élvezni a most olyan divatos. de „Karinthia” lakói vagyunk. Ferencnek – apró megjegyzései új színben tüntetnek fel sok magától értetődőnek látszó fordulatot.megsértik. hogy külső körülményeik kedvező alakulása. Mestere – és ha jól tudom. hogy ilyen alkotó módon tudjon bánni meglevő ismereteivel – a nyersanyagával? A nyelv mintarendszerének felismerése és alkalmazása. rejtett humort. Sajnálatos tulajdonsága a lingvistáknak. hogy helyes volt-e az alany és állítmány egyeztetése és csak azután jut eszébe. * E hosszú kitérő után hadd térjek vissza elmélkedéseim kiindulópontjához: a „nyelvtehetség” fentebb felsorolt követelményei nem mindig találkoznak egy és ugyanazon emberben. nem pedig a misztikus nyelvtehetség játssza a döntő szerepet. „Nyelvművelésük” hatása szinte felmérhetetlen. Egy közös nevezőt. * . és a filatelista se ért a bélyegek grafikai előállításának művészetéhez. hogy első hallásra értelmes szöveg benyomását keltik. rím nélküli. az értelmiség honi. valamilyen különleges motiváció. Annak üres kereteit úgy tölti meg kitalált szavakkal. Ami megint csak azt bizonyítja. rólunk. vagy egy-egy kiváló pedagógus nyújtott nekik kedvet és lehetőséget a nyelvben való elmélyedésre. Az anyanyelvén beszélni kezdő gyerek. hogy a sértést megtorolni illik. hanem a nyelvek szempontjából nézzük a kérdést. A szavak hangzása olyan becses a számukra. akik a többinél kisebb energiabefektetéssel értek el átlagosnál jobb eredményeket. Nem véletlen egyébként. Ugyanezek a kartársak más nyelvben nem vitték ennyire. Csak egyszerűen szereti és gyűjti őket. feltalálója – Karinthy Frigyes nemcsak mint író tartozott a legkiválóbbak közé. „szabad” verseket. Úgy látszik. hogy mindannyian Magyarország állampolgárai. hogy a népdalok sorainak vége is összecseng. A halandzsa a nyelvek mintarendszerén épül fel. Az ő – és fiának. hogy a rím nyújtotta kielégülésről nem tudnak lemondani. hogy a foglalkozás időtartama és intenzitása. de a rím is a vérben lakozik. amilyenekkel az életben még sohasem találkozott. Még tolmács-kollégáim zöme is úgy emelkedett a szakma által megkövetelt magas szintre.

Megírtam már. felnőtt is tévedhet. Talán még a legmegfoghatatlanabb emberi csodában: a kreativitásban. * Most visszafelé lépegetek egy kicsit az úton. akkor a hinta csak Hinte lehet. Extrapolálunk. csörgő–csörgőt analógia és az új helyzetben is megpróbálkoznak vele. Nem valószínű. még kevésbé. A sokat idézett nyelvérzék abban mutatkozik meg. A nyelvtanulásban mindenesetre önbizalmat és nyitottságot követel az idegen nyelv közegében való fennmaradás. mint feltételezzük. hogy milyen hamar fedezi fel valaki ezeket az analógiákat. hogy ilyen szót valamikor is hallottak.Az idegen nyelvekre visszatérve: amikor valamelyiken beszélünk.és mondatkombinációk alkotását ennek a rendszernek az ismerete és alkalmazása teszi lehetővé. gyerek is. Ezt a – tudatunkig el sem jutó – tevékenységet neveztem el interpolálásnak. ha olyan nyelvről van szó. hogy…” De fülükben cseng az erdő–erdőt. hogy ez az (ön)bizalom minden szellemi tevékenység sikerének előfeltétele. aminek külföldön sok híve akad. amikor a régi és új nyelv közötti hasonlóságra támaszkodva vágunk az idegen nyelvben új csapásokat. hogy kis agyukon ilyenkor végig fut a gondolat: „úgy képezzük a főnevek tárgyesetét. hanem jellem kérdése. sohasem látott/hallott formákat. amit a könnyűség–nehézség listával kapcsolatban „átlátszónak” neveztem. amikor a hangok és szavak ismert kombinációjának analógiájára építve egy nyelven belül állítunk elő új. Az ilyen nyelvet viszonylag kevés szabály tartja kordában és a helyes formának előrebecsülhetősége („prediktabilitása”) igen nagy. Négyéves koromban kijelentettem. hogy tudok németül. mert egy olyan nyelvtanulási módszerről szeretnék beszámolni. Úszóedzőtől hallottam: hogy egy gyerek milyen hamar tanul meg úszni. A nyelven belüli interpolálás akkor. az attól függ. illetőleg extrapolálásnak. hogy milyen bátran mer építeni rájuk. Meggyőződésem. aminek ösvényein most is lankadatlan buzgalommal és örömmel bolyongok. amihez az inter. hogy mennyire bízik önmagában és a környező világban. hogy életem tragédiáját egy félresikerült extrapolálás okozta. Ez a módszer hosszú hónapokon át hallgatásra korlátozza a tanuló szerepét. amit csacsiságom kiváltott. Ebben a vonatkozásban a „nyelvtehetség” nem szellem. A megbotránkozás. A nyelvek közötti extrapolálás (legalábbis a passzív megértésben) annál sikeresebb lesz. minél közelebb áll az új nyelv a régihez.és extrapolálás nyújt láthatatlan úszókötelet. De még inkább abban. „Találtam egy nagy kőt” – mondják sokszor az óvodáskorúak. az új nyelv mintarendszerére támaszkodunk. sorolt hosszú időre a „nyelvtehetség nélküliek” kategóriájába és tartott távol a nyelvektől. Interpolálunk akkor. mert ha a lámpa az Lampe és a tinta az Tinte. Ezért jutottam el csak több évtizedes kerülővel abba a birodalomba. . Új szó. Minthogy a „természetes” nyelvek közül egyik sem maradéktalanul prediktábilis. vagyis a művész alkotásában és a tudós felfedezéseiben is nagyobb szerepet játszik.

ha ezt a szabályt a gyerekkel vonatjuk le a felhozott esetekből. Oktatási módszereinket. de minden más szellemi tevékenységre is áll a szabály. hogy a gyakori „iskolakerülés” csaknem elkerülhetetlen. Az én módszeremben rejlő „lappangási idő” tartamában körülbelül azoknak a hónapoknak felel meg. mert ez saját időbeosztásához idomítható. hogy maga fedezzen fel. az marad meg benne egész életre”. mert segít elkerülni a gátlásokat. de körülbelül annyi örömet lel benne. A gyerek is sokkal előbb válik a nyelv befogadójává. A felnőtt tanulót a kora. de iskolai nyelvtanításunk fájdalmas eredménytelensége rákényszerít. hibák miatt pirongatott. csak kevésbé alkalmazkodik a tényleges lehetőségekhez. olvasásra. nemsokára talán már videókazettával való kötetlen foglalkozást. túlságosan a Homo sapiens testére szabták. a világnak értelmes alapokon való átrendezése a katonaságot.Az érvek között az anyanyelv tanulásával való analógiára is hivatkoznak. aminek csőrébe tömik a kukoricaszemet. hogy kimondjam: az így „leadott tananyagot” a (szorgalmas) diák megemészti ugyan. amit Piaget francia pszichológus így fogalmazott meg: „Amit megengedünk a gyerekeknek. Egy ideális világban . Az általam javasolt. presztízse is sokszor alkalmatlanná teszi a leckét magoló. ami mellesleg a maradandó tudásnak is egyetlen garanciája? Az emberiség tökéletes egészsége feleslegessé tenné az orvost. A „csak-hallgatásnak” a Szovjetunióban és Amerikában használt módszere iskolák és tanfolyamok számára készült: főfoglalkozású tanulóknak való. A tapasztalatból szabályt alkotni. téved és eltalál. Minden elmulasztott óra viszont kiesést és nehezen behozható mulasztást jelent. Utóbbi is a nyelvi jelenségekkel való sűrű találkozást segíti elő. Dolgozó nőnek. kiválasztott morzsáinak azt az örömteli felcsipegetését. Nemcsak az (anya)nyelv tanulására. Egyrészt. merev tantervei. hogy esetleg olyanok előtt blamálja magát. Meg lehet ilyen körülmények között találni a tudománnyal való ismerkedésnek azt a boldogságát. osztályzatokért és vizsgaeredményekért drukkoló diák szerepére. Durva hasonlat. saját testére szabja a felnőttektől átvett ismereteket. korunk realitásához. Nem elégítik ki a Homo ludenst. rangban sokkal idősebb. állása. mint enni. egy ország teljes morális érettsége a rendőrséget. Szellemi képességeinek megfelelő szinten elemez és behelyettesít. rádióhallgatásra alapozott tanulás nem áll ellentétben ezzel az oktatási iránnyal. férfinak jobban testére szabták a könyvekkel. mint az „előcsócsált” ismereteknek gyors közlését és számonkérését. nagy tanulólétszámai nemigen engednek meg mást. az éppoly született emberi tehetség.” Az intézményes nyelvoktatás szűkre szabott órakeretei. sajnos. aludni vagy szeretni. Pedig Kaffka Margit – aki nemcsak írónőnek volt kiváló. rádióval. akiknél korban. Ezalatt magáévá teszi. Hadd egészítsem ki ezeket a utópiákat egy talán kevésbé kilátástalannal. pozíciója. mint a liba. másrészt. Nem teszi félszeggé az a tudat. mint produkálójává. aki gondolatokkal játszani és rejtvényekkel bíbelődni szeret. tagolt beszéd produkciójáig. amelyek alatt a gyerek eljut az egyszerű. A dolgozó ember életformája azonban rendszerint olyan. hanem úttörő pedagógusnak is – már a század elején így írt: „A szabály megtanulása lehet emóció járhat lelkesedéssel és jókedvvel.

bár tolmácshivatásom gyakorlatában semmitől se szenvedtem többet. térjünk vissza a gyerek és felnőtt nyelvtanulása közötti különbségre. Egy héten át volt alkalmam részt venni azokon az órákon. ha történetesen én kerülök a szónoki emelvényre. Az ismeretek rohamos tempójú változása és elavulása előbb-utóbb rá fog erre kényszeríteni bennünket. Jó esetben lassabban. mint a gyorsbeszédű előadóktól. indonézekből. Kinnszülöttségünkre legfeljebb annyiban vannak tekintettel. . rossz esetben túlgügyögi a kisbabát ( „Fáj nekije fülikéje?”) Feltételezhetnénk. hogy a kezdő nyelvtanulóval is lassan. És. koreaiakból állt. képtelen vagyok lassabb tempóra fogni magamat. Utána azonnal visszazökkennek megszokott beszédtempójukhoz és stílusukhoz. egyszerűbben szól hozzá. Fontos követelménye a nyelvtanulás sikerének. tagoltan beszélnek a partnerei. Az első óta után nem álltam meg: zavartan makogva kértem a professzortól bocsánatot „honfitársaim” viselkedése miatt. mert önszabályozó.a pedagógus hivatása arra korlátozódna. kifacsart japánságukat szüntelenül hallani lehetett. egyszerűen. artikuláltabban. mindenre volt valami megjegyzésük. hogy felemelik a hangjukat és 10-20 decibellel hangosabban beszélnek. hogy ki-ki saját temperamentumának és egyéniségének függvényében döntse el: melyik időpontban vállalkoznék a beszéd aktív produkciójára. A hallgatóság főleg kínaiakból. köztük néhány európai fiatallal. mint a vászonba beleivódott tintapacni? Jól esett a professzor szájából ugyanazt a választ hallani. Én magam is a hadarok csoportjához tartozom. Hanem azért is. hogy ezt a logikus követelményt csak néhány percig tudják betartani. Bevallom: kontinensem nevében pirultam a neveletlenségük miatt. hogy ez a gátlástalan csoport már olyankor elkezdett fecsegni. a tokiói Waseda egyetem tudós japán tanárától hallottam. – És nem lesz abból baj – tettem fel a kérdést –. önmegújító képességgel rendelkezik. amiket külföldi hallgatóknak tartott. amit én magam is hangoztatni szoktam. malájiakból. hogy állandóan fejlődik. Addig is. hogy tanulni tanítson. Szó sincs róla! Sokévtizedes tapasztalatom azt mutatja. – Hagyja csak – nevetett H. amíg ez bekövetkezik. A tanterem mégis utóbbiak jelenlététől visszhangzott. Kérdéseikkel meg-megakasztották a tanár előadását. mint a nehezen megszólaltatható. A bölcsődés korúhoz szóló felnőtt hozzáidomítja beszédét a kicsi felfogóképességéhez. válaszaikat fontolgató keletiek. A csendes ázsiaiak között állandó szereplésükkel vonták magukra a figyelmet. professzortól. amikor mondataik még szükségszerűen hibáktól hemzsegnek? Nem fognak a hibák belerögződni a tudatukba és később olyan nehezen eltávolíthatóvá válni. ezek az állandó és hibásan kotyogók fele annyi idő alatt sajátítják el a nyelvet. kopik és gazdagodik. – A nyelv élő organizmus – mondotta – Nemcsak olyan értelemben. úr –. Ezt az elvet H.

spanyol stb. hogy még a legmélább és a legmálébb hallgatónak is rá kellett jönnie a szó értelmére. amit Berlitz tanár úr fellépése óta ismerünk Európában. amit a buzgó hittérítőktől kaptunk. Ilyenkor. A nyelvből a látott. „Intelligence officer”-eké (kémekké) képezték ki őket. feltöltődnek a tudás hézagai. francia.” . a baj éppen a hagyományban rejlik. A japán nyelv iránti érdeklődés viszont egészen új keletű. Nem az igyekezeten múlik az eredménytelenség! Tanár és tanítvány hősiesen gyúrja a nyelvet az elemi iskola felsőbb osztályától kezdve. A derék misszionáriusok voltak kénytelenek feltalálni és bevezetni. leköszörülődnek a zavart okozó. Változó intenzitással. a fordítás volt az ismeret megszerzésének és a fordíttatás a számonkérésnek egyetlen formája. között. mert ebben az országban igazán fel lehet tenni a kérdést: miért beteg a japán nyelvtanulás? Mindenki. hogy alig lehet őket megérteni. Ez viszont az anyanyelv szüntelen bekapcsolását jelentette. professzor remek óráin. amit össznépi szinten nem tanulnak meg. Exportéhes kontinensek kereskedelmi képviselőinek százait zúdította a szigetországra és a japán turistáknak tízezreit az európai fővárosokra. az a közvetlen módszerrel volt kénytelen utat törni a dzsungelek és kókuszerdők vadonában. A fejlett országokban elfelejtettük vagy meg se tanultuk a leckét. azóta se tudom: ismeri-e egyáltalán ezt az idiómát). A második világháborút követő gyors gazdasági fellendülés volt a második ösztönző erő. egyetlen szót se fordított le angolra (azóta is levelezésben állunk. méghozzá nem is a mi kontinensünkön. az angol tanításnak itt komoly hagyománya van. amikor „idegen” nyelven szólalnak meg. orosz. Módszerének modernsége annál meglepőbb. mint Papp Ferenc írja kitűnő művében („Könyv az orosz nyelvről”): „idegen. Amióta az ország szeme rányílott a külvilágra. az egyetemen át a munkahelyig. utazási ügynökségeknek és nagy áruházaknak alkalmazottjait tanítja japánra a „direkt módszer” alkalmazásával. hiszen a megtérítendők között tolmács nemigen akadt. H. de változatlan hangsúllyal a nyelv tanítását – az anyanyelvét is – a latin oktatásának mintájára építették fel. hallott helyes norma hatására majd kikopnak a hibák.A szervezet változó környezeti körülmények között is fenn tudja egyensúlyát tartani: alkalmazkodik az új feltételekhez. Rosszul mondom: a metódus sokkal régebben született meg. Az idegen itt azért került idézőjelbe. Azt hiszem. mert gyakorlatilag csak az angolt jelenti. külföldi késünkkel vágunk az élő anyagba. Minthogy pedig a latin csak írott formában maradt fenn. Pearl Harbor bombázásának tragikus eseménye után az amerikai katonák ezreit küldték gyorstalpaló tanfolyamokra. Japánban az angol az. hanem Afrika bozótjaiban és a déltengeri szigetek korallzátonyai közt. professzor úr angol. francia. kiálló élek. akinek alkalma volt már japánokkal tárgyalni. amerikai vállalatoknak. Soha. tanúm rá. Viszont ugyanazt a szót addig ismételgette mindig más és más kontextusban. olasz. míg nálunk például választani lehet e célra a német. A századfordulóban alakult ki az oktatás módszere és még ma is írott angol szövegeknek japánra való fordítgatásából áll. Tanulni tanultam H. Aki az igét hirdetni és ragozni akarta.

jelentése: előrehúzni. Minthogy utóbbiak csoportjába sorolom magamat is. körülhatárolt egységbe való tartozás magasabbrendűséget. (A klasszikum ellentéte a romantika. . amiben a magyar formát – Mi ez? – őrizzük. Az utóbbival egy külön tudományág – az összehasonlító szókincskutatás – hivatott képviselői és hivatatlan amatőrjei foglalkoznak. (Csak zárójelben jegyzem meg.Az anyanyelv úgy húzza vissza az új régiók fele emelkedő szellemet.vagy különülő. mert az egyéniség tovább nem osztható. e. hogy az „oszthatatlan” görögül: atom. a skatulyába-szoríthatatlanság jellemez. válogat a vonások között és a negatívokat hangsúlyozza ki. A „filiszteus” szó a mai palesztinnak egyik változata. mert ő „hijo de algo”: „valakinek a fia”. Oszthatatlant jelent. hogy a tenger és hullámai képviselik a legtisztább romantikát. Kevesen gondolnak rá. Idegen szóval: praesidensnek. Használjuk. adóval sújtani. XII. hogy modern autóbuszaink térbeosztása egy új embertípust alakított ki: a kívülülőét. hogy az atom egyre oszthatóbbnak bizonyul. aki utána érkezett.) Nem ez az egyetlen példa arra. kaptafáira az új formákat nem lehet ráhúzni. az megtanul otthonosan mozogni a szellem világában és nem „válik filiszterré maga is”. amit többek között a kategóriák felbomlása. Aki például tanulásban gyakorol kellő aszkézist (önmegtartóztatást). A spanyol nemest azért hívják hidalgónak. hogy egy fix. ami már önmagában garantálja a kiváló minőséget. mint a nehézségi erő a magasba lendülni kívánó testet. Ő az. belső ülésre: törje csak magát át rajta – csomagostul és csecsemőstül – az. de a szellemi javakat megvetették. Legmeglepőbb volt számomra a „klasszikus” szó etimológiája. Ez a szó is latin eredetű. A karakter szó eredetileg egyszerű szerszámot jelentett: bevésésre használták. ami görög eredetű: az askein tréningben levőt. lakói állítólag harci hatóságukkal tűntek ki. maradandó jellemvonás. Mai értelme: bevésődött. Mert a francia ezt így kérdezi: Mi van ez ami ez van? Anyanyelvünkben persze nem bontjuk részeire a kifejezéseket és nem elemezzük a szavak eredetét. Nem szoktunk rá gondolni. A portrait szó a latin protrahere igéből származik. hogy az elnök ellentéte a dissidens – a távol. Köznapi. mégis be kell zárni agyunknak azt a skatulyáját. értéket fejez ki. Egy. Mintha a nem. gyakorlatozót jelent. A szó eredete a „classis”: katonai flotta. aki világért se húzódna be az üres. a caricare ige jelentése: terhelni. Az ilyen vonások összege alakítja ki az egyéniséget. az i. azaz elnöknek. században élt néptörzs Philistia nevű városára utal. A „classicus”: flottához tartozó. Hogyan alakult ki a mai jelentése? A klasszikus valamilyen meghatározott kategóriába való tartozás kifejezője lett. Aki kiemelkedik a többi közül. Qu’est-ce que c’est? – hangzik az első francia lecke első mondata. Ez a gondolat áll a magyar elfajzott és fajtalankodás szavak hátterében is: míg a latin „genus”-ra (fajta) a degenerált. az élenjár és elölül: megválasztják elölülőnek. pedig tudjuk. Az érdekes egyéniségekről televíziónk portréfilmet készít. A karikaturista tovább megy. Azért szokták mondani. Megszokott kategóriáiba az idegen nyelvet nem lehet begyömöszölni. kiemelni (a jellemző vonásokat). A szó latin megfelelője – az individuum – sokkal szemléletesebb. élő kifejezés. illetőleg a generózus szavak utalnak. A magyar „nemes” szó is a (meghatározott) nembe való tartozást jelenti. szeretnék a szavak óceánjából egy-kettőt eredet-kutatás céljából kihalászni. a fajta valami áruvédjegy lenne.) Használjuk az „aszkéta” szót.

koldulva-kéregetve járták a világot. A vizsgákon sokszor az elméletben otthonosan mozgók kapták a jobb jegyet. A mondatot persze meg is lehet fordítani. Egyrészt magyar pedagógusokból. ez a héros. Ilyenkor mindig egy régi anekdotára kellett gondolnom. A felkészülés első lépése persze a leendő oktatók oktatása volt. Sohasem találkoztam a nyelvről és a nyelven tudás közötti különbség meggyőzőbb bizonyítékával. illetőleg künstlerisch és így tovább. mihelyt valaki megkérdezte tőlük: miért kell ezt így mondani és miért helytelen amúgy. A tanfolyamok hallgatói két rétegből toborozódtak. egy tükörbe kacsonganak…” * E rövid és játszi etimologizálás után térjünk vissza az idegen nyelvekhez és arra a tényre. Az orosz nyelv oktatása ekkor vált általánossá az iskolákban. E kettős értelemből a jelzők dupla szériája született: mesterséges és művészi. Derék vizsgáztatóink – maguk is nyelvtanárok – nem sokra értékelték ezt a „csak” bennszülötti tudást. anélkül. . hogy egy évszázaddal ezelőtt az egyetemi diákság nevezte el filisztereknek a város tudományok iránt nem érdeklődő. amit mi művészre magyarosítottunk. Német egyetemeken az utóbbi embertípust „Herr Spie”-nek. mint művészetet. A nyelvre vonatkozó. máról holnapra élő ember. Ott voltak azután közöttünk a régóta Magyarországon élő oroszok. Ott „…a Természetnek örök szűze s az emberi Mesterség. de nemegyszer tolmácsra szorul. Tanúm rá sok kiváló filológus professzor. megszólalni viszont alig mertek. Eredetileg az anyagra irányuló minden emberi beavatkozást jelentett. amelynek férfilakói gyakran keltek útra és kalandjaikról regélve. Az artistát speciális értelemben használjuk. ha a „nyelvországban” villamosjegyet kell váltania vagy ebédet akar rendelni. mesterséget éppúgy. legátfogóbb ismeretek se garantálják a kommunikáció képességét. utóbbi szóból lett a „spiné”. begyöpösödött agyú nyárspolgárait (Spiessbürgereit). akiknek tökéletes anyanyelvi tudása rögtön elbizonytalanodott. hogy anyanyelvünkön nem elemezzük a kifejezéseket és nem törjük a fejünket a szavak eredetén. A név a hajdani Bohémiából ered. akik érdeklődés-fűtötté szorgalomból feltérképezték már a nyelvet. Az „ars”-ból származott egyrészt az artisan – kézműves –. Az ars tehát eredetileg a natura ellentétét jelentette: a kettő együtt alkotta az Univerzumot.Az ismert ballagó-dalba úgy került be a szó. mert gyermekfejjel kijártuk valamennyien a tanulásnak tömény tanfolyamát és – saját intelligenciaszintünkön – megtanultunk a nyelven beszélni. Minden elméleti kérdésre kifogástalan választ tudtak adni. feleségét „Frau Spie”-nek becézték. mint a negyvenes évek vége felé. Az angol „art”-ból az artificial illetőleg artistic. másrészt az artist. Azért nem. Megér egy bekezdésnyi elmefuttatást az ars szó is. Ennek a típusnak ellentéte a „bohém”: a társadalmi konvenciókat megvető. hogy a nyelvről bármit is tudnánk. a német „Kunst”-ból. Költői szavakkal fejezte ki Csokonai Vitéz Mihály ezt a dialektikus egységet a Kis-Balaton partjáról írt versében. a künstlich. a Világmindenséget. aki valamely nyelv legelvontabb területén is imponáló biztonsággal mozog.

paradigmának vagy angol szóval patternnek. Megmentői sértődötten kiabáltak utána: „Hova rohan. sokkal több az oktatás. felfalja a (sajnos. amit a tanterv előirányoz és a hallgatók időbeosztása megenged. A fülünkben csengő és spontán felidéződő modellt nevezhetjük kaptafának. A szárazra került öngyilkosjelölt megrázta magát és futásnak eredt. A kérdés az: melyik legyen az a közeg. Nyelvtanításunkban. A régi. mert ha idegen nyelven szólalunk meg. sablonnak. számíthatunk rá: megbízhatóan siet majd segítségünkre. ha szükségünk lesz rá. Oktatásának hívei nem klasszikus témához illő tárgyilagossággal. sajnos. atyafi? Még csak most jönne a mesterséges légzés!” Valljuk be: anyanyelvünk nyelvtanát tanítani egy kicsit olyan. a volt szenegáli államelnököt. A hibák elkerülését nem bemagolt grammatikai törvények teszik lehetővé. hogy agyunkban lepergessük mindazt. de a parton állók észrevették és kimentették. fizikában – megszokta. hogy a néger . aki szerint a „latin kultúra független a bőr színétől és minden kontinens civilizációjának forrása”. a kommunikációs helyzet ritmusa diktálja a gyorsaságot. hanem a látott-hallottkimondott és így vérünkké vált helyes forma. A szabályok végigzongorázásához legfeljebb az írásbeli fordítás ad lehetőséget. „grammatizáló” nyelvoktatás azért is volt eredménytelen. Kerete nem tudja biztosítani azt az óramennyiséget. Ezt a sűrű találkozást az intézményes – iskolai vagy tanfolyami – oktatás egyedül nem tudja nyújtani. Ha az érdeklődés vivőanyaga szívünkkel-szellemünkkel elfogadtatja a „pattern”-t. Lelkes támogatói között a legkülönbözőbb világok képviselőit találjuk. ami a helyes forma megtalálásához szükséges. mint a szoktatás. Például dr. legtöbbször papírízű) szövegek fordítása. hanem fel-felcsapó indulattal követelik ma is a kötelezővé tételét. ami – szerintem – szükséges ahhoz. A jól begyakorolt sablonok összetartozó tagjai összeölelkezve – józanabbul szólva szópárokká alakulva – merülnek fel a tudatunkban. hogy újra és újra összehoz bennünket a helyes formákkal. az alábbi algoritmusokat kellene felállítani): …a Rose szó nőnemű. Borovszkijt. A többesszámú határozott „die” névelő úgyis utal a főnév számára és esetére. mint ahogy egyéb tanulmányaiban – történelemben. A tempó nem engedi meg. a rádió szorgalmas hallgatása azzal az előnnyel is jár. Tegyük fel. Most már csak a főnév és a melléknév többesszámú alanyesetének helyes formáit kell az agyamon átvillantani… Ez a bonyolult sorozat elmaradhat. Az agynak az alábbi műveletet kellene elvégezni (ha gépről lenne szó azt mondanám. ezért az utána álló melléknevet gyengén kell ragozni.Vízbe ugrott valaki. hogy elfogadható időn belül elfogadható eredményt érjünk el: a heti tíz-tizenkét órát. A könyvek sűrű forgatása. Néhány évtizeddel ezelőtt még egyértelmű választ kaptunk volna erre a kérdésre: a latin. hogy németül beszélve keressük a helyes formát egy olyan egyszerű szópárnál. ha kész a kaptafánk és a sablont – die schönen Rosen – kialakította bennünk a megszokás. ami megkönnyíti a nyelvtan szövevényeiben való eligazodást. a nyelvtani szabályok magyarázása. mint a már felépült ház körül az állványokat felállítani vagy a tervrajzát utólag elkészíteni. A miértet is keresi. a felkészülés ellenőrzése. A kevés időt. a leningrádi egyetem nagyhírű professzorát vagy Leopold Senghort. mint „a szép rózsák”. Az iskolázott – vagy iskolázó – agy azonban nem elégszik meg a nyelvi tények automatikus elsajátításával. mintának. Hadd említsem itt meg.

számú érv: A latin-római irodalom és történelem mai kultúránknak is szerves része. hanem a latinitás. maga is „származék” nyelv. Idézhetnénk egy másik példát is. Ezt azonban még a legádázabb klasszikafilológusok sem követelik. nyelvtanának megismeréséhez. 2. az olasz „condizione” stb. Ellenérv: A latin. irodalmának. go. Vegyük sorba őket. a fizika. szavakat megtanulnia. a biológia. fizikusnak stb. ennek ismeretére kellene visszamenni. akkor is találunk más nyelv(ek) zárját nyitó kulcsot egy élő testvérnyelvből kiindulva. Ennyi maradt meg általában 4-8 évi latin tanulás után kortársaim agyában – rendszerint anélkül. költészet. mint – mondjuk – az olasz és spanyol esetében. kincses örökség: az egyszer-volt harmónia ember. a talajtan stb. A budai Gellért-téren sok út és utca fut össze. más nyelvek elsajátításának alfája és ómegája. számú érv: A latin ismerete megkönnyíti a többi nyelvek elsajátítását. Ismerjük meg és ismertessük Lucretius gyönyörű szavait a szerelemről. érthetetlen marad számunkra napjaink életének. körülmény). elemeit. hanem civilizációk határain is átnyúló. annak gyerekjáték lesz a francia. még akkor sem. ha ez a nyelv a „Mutter Latein”. hogy a mai ifjúság élményvilágából nem a latin hiányzik. amiben megtalálhatjuk a kémia. A görög és római mitológia. Akinek fülében cseng például a latin „conditio” (föltétel. de azért nem igen szoktunk tisztán tájékozódás céljából felmászni a Citadelláig. népművelői stb. Azt hiszem azonban. Ha nem ismerjük. a fiziológia. apud. hogy a latin kiindulópontot jelent sok nyelv szókincsének. Ami nemcsak nyelvek. aki nyelvészi. 3. hogy az ilyen ismeretekből származó élményeknek alapfeltétele a „do. De még ha olyan maximális is. 1. pályára készül! De a többinél – vagyis a diákoknak mégis csak túlnyomó többségénél – nem látom be a pallos súlyosságával lezuhanó érvek igazát. angol „condition”. mint tudjuk. Egy könyv oldalain a szerző egyoldalú vitát folytathat az ellenvéleményen levőkkel. io végűek és caro nőneműek” jellegű kínrímek bemagolása. Nem kell egy régóta hallott és kommunikációs lehetőséget nem nyújtó idiómához visszamenni. Néha meg is torpanunk egy pillanatra: hogyan tovább? A Gellérthegy teteje teljes „rálátást” kínál. ad. Van egy tudományág – a gombatan –. Ezért merem egy oroszlán bátorságával kijelenteni. idősebb Cato bölcs véleményét az öregségről. Csak azt nem hiszem. könyvtárosi. Ellenérv: nincs.Senghor nemrég magas kitüntetésben részesült: irodalmi munkásságának elismeréseként beválasztották a Francia Akadémia Negyven Halhatatlanja közé. De hadd hivatkozzam itt egy példára a természettudományok köréből. természet és művészet között. Ellenérv: Ez a hasonlóság persze megvan. a botanika. Elismerem. drámairodalom „jobbik énünk arany fájának” (Szerb Antal) éppoly nemes gyümölcse. levéltárosi. számú érv: A latin minden nyelvek őse. tanulmányozza előbb évekig a mükológiát – a gombák tudományát. hogy tudnák: miért került egy kalap alá ez a sok szó. Vagy az ante. Arról nem is . hogy aki vegyésznek. elsősorban az úgynevezett újlatin idiómák között. mint a Biblia sok szép meséje és erkölcsi tanulsága. történészi. Tanulja ám mindenki. készül. adversus elhadarása. Ha létezett valaha „protonyelv”. tudományának számos összefüggése. Mégse ajánlja senki. ifjabb Plinius izgalmas helyszíni közvetítését Herculanum és Pompei pusztulásáról. hogy ellene vagyok a latin általános oktatásának. történelem.

mondjuk: csak az tekinthető embernek. 4. Szókincsünkben tehát fokozódó sűrűséggel fordulnak elő olyan szavak. a vízióval (látvány). mint egy tizenhetedik századbeli regényből. hogy a rövidzárlatot csak az a villanyszerelő tudja megjavítani. hogy klasszikus nyelvet használjunk modellként a tanításban. akik legszívesebben kardot rántanának. Összekombináltuk például egy angol szó írásos formáját (computer) a kimondottal (kompjuter) és megszületett az öszvérnek is is sikerületlen magyar komputer.szólva. hogy az elnevezésében görög szót (tele = távol) ácsoltak össze egy latinnal. a kötelező latin oktatásnak még mindig vannak szenvedélyes hívei. [Csak zárójelben jegyzem meg. Ha Homérosz vagy Tacitus feltámadna. hogy a leendő orvosnak vagy ügyvédnek okvetlenül szükség van a gerundium és gerundivum. Ellenérv: Ahhoz. hogy miközben fáradhatatlanul írjuk a nemzetközi kifejezéseket (és keresünk helyettük többé-kevésbé erőltetett magyar szavakat). mint ahogy az én középiskolás koromban a görögpótló adott ízelítőt Homérosz világának szépségeiről. hogy az elektromosság a görög „elektron” (borostyánkő) szóból származik. azt nem tudom. Azt azonban alig hiszem. Atom – molekula – ion – kvantum – detektor… Az is igaz. hogy az ügyvéd a „fundus instructus” vagy „matrimonium” kifejezéseket használni tudja. de biztosan bosszantaná őket. hogy a leendő orvos a „morbus” vagy „terminális” szavakat megértse. mert az orvosi és jogi pálya tele van latin szavakkal. hogy a latin auctorok szövegei közül legfeljebb az unalmas Titus Liviusszal tudnak megbirkózni. A latin „sűrű” nyelv. Hogy tévéműsoraink hogyan tetszenének nekik. számú érv: Kell a latin oktatás. amelyeket nem az Ob folyó vidékéről hoztunk magunkkal. Idézhetnék szélsőségesebb példát is. ha valaki konnektort mond dugaszolóaljzat helyett.] Én ott látok ellentmondást. Az sokkal jobban feltárulna diákjaink előtt valami intelligensen összeállított „latinpótlón” keresztül. aki tisztában van vele. igazán nincs szükség a rendkívül bonyolult latin alak. Nem vitás. . többet értene egy Hi-Fi toronyhoz mellékelt használati utasításból.és mondattan bemagolására! A nyelvész(kedő) elme örömmel kérődzik a célhatározó mellékmondatok ötféle kifejezési lehetőségén a latinban. vagy a supinum accusativusa és ablativusa közötti különbség pontos ismeretére! Mint ahogy azt se hiszem el. hogy a tudomány és technika tele van latin és görög eredetű kifejezésekkel. A klasszikus kultúra virágoskertjébe nem tollszopogtató fordítgatások bozótján át vezet az út. hogy akadnak ennél jóval szerencsétlenebb megoldások is. aki előbb elvégzett egy antropológiai tanfolyamot. Talán éppen azok szállnak síkra az érdekében. Ahogy halad a világ – és benne a nyelvek – úgy válik egyre időszerűtlenebbé az igyekezet. hogy ezek a szavak egyre jobban behatolnak mindennapi életünkbe.

Többszörös nekifutás és ismételt körülírások után Grigorij megkérdezte: ha az „a” nem lenne ott. ami bonyolultságában alig marad cl a diplomáciában használatosak mögött. az állítmányt a mondat végére besulykolt alannyal összepárosítani. Uram. Nem csodáltathattam meg vele azt az elegáns rövidséget. egy detektív éberségével kell az áruló jelek – az összetartozó végződések – után nyomozni. mert ő saját nyelvének kényelmes. A „tilost” le tudtam fordítani. férfiasan bevallom. Addig a Biblia igéjére bízom magam: „Perelj. . Képtelen volt a szintetikus forma meredek lejtőjén felkapaszkodni. hanem külön szavak beiktatásával vagy a szórend segítségével. hogy egy mondatának zárját fel tudjuk pattintani.” Amely mondathoz a mi három szavunk helyett az angolnak tizenegyre van szüksége: „Plead my case o Lord with them that strive with me. hogy mindig eredménytelenül. Aki ebben a tömör közegben tájékozódni kíván. perlőimmel. más lenne-e a mondat értelme? Amikor megtudta. hogy a mi toldalékoló-bekebelező szószerkesztésünk azért sokszor egyértelműbb. mert így nem volt alkalmam megmondani neki. Csak így tudjuk a jelzőt a néha több sorral arrább meglapuló jelzett szóval. Anyanyelvem oktatásával három esetben próbálkoztam. Az ilyen erősen hajlítgató-toldalékoló (tudományos nyelven szólva: flektáló-agglutináló) nyelvekben csak a ragok és (bűn)jelek egyeztetése segít az összefüggések felderítésében. Ebédet főzettem: I had a lunch cooked. az a nyelvtani szabályoknak olyan kódját kénytelen minden pillanatban alkalmazni.” * A teljesség kedvéért hadd meséljem el a két másik kudarcom történetét. Egy angol diák-ismerősöm a „megcsináltathattam” szóhoz érve hagyott fel a tanulásával. nyitottabbak. Volt. A mai nyelvek lazábbak. Az analitikus forma nem egyetlen egységen – úgynevezett morfémán – belül oldja meg ezt a feladatot. hogy a mondatban játszott szerepét be tudja tölteni. Mit jelent ez a két. A holnap nyelve még „hígabb” lesz. a „dohányzást” is: az „a” jelentésének magyarázatánál bizony dadogni kezdtem. Nem hasonlíttathattam (!) vele össze a mondatokat. amit a magyar nyelv tesz lehetővé: „Shall I do her in or shall I have her done in?” Magyarul: Megöljem vagy megölessem? Talán egyszer ő maga is rájön a magyar nyelv szépségére. A fejlődés a szintetikus felől az analitikus felé halad. De amikor a hivatali szobámba lépett.Ahhoz. analitikus lépcsőihez szokott: @ Nem is jött el többet az órákra. Sajnálom. mint a sok apró szó ide-odatologatásával készült angol szó-lánc. A felszabadulás után egy kis szovjet katonát bíztak rám: lenne-e kedvem magyarra tanítani. A finn-ugor nyelvek – így a magyar is – erősen toldalékolnak. Ebédet főztem: l had cooked a lunch. egy táblán akadt fenn a szeme: „Tilos a dohányzás!” Megkérdezte: mit jelent. nem túl szerencsésen megválasztott szakkifejezés? A szintetikus forma tömörít: a szótövet hajlítja-toldja úgy.

hogy ezek „összetettek”. használata fanyar. „Wenn nur ein jeder so spräche!” (Bár mindegyik így beszélne) – feleltem. Az „ich sah”. Bevásárló háziasszonyok valaha 200 грамм (сливочного) масла-t (a vajnak 200 grammját) kérték. azt nem tudom. amikor belebonyolódott négy ige – a megörül. úgynevezett függő esettel szemben. megürül. Egy berlini konferencián egy indiai szónokot kellett egyszer angolról németre fordítanom. mégis óriási derültséget váltott ki a tolmácstársak körében. hahaha!” Komikusán régiesnek hatott ez a forma. illetőleg a francia voir igének ilyen múltidő-alakjai. . – Nehéz volt? – kérdezték utána az ottani kollégák. írók használják. A nyelv alapelemei ezek. Hogy ő milyen más stúdiumra határozta el magát. A kivételnek számító чашка чаю (egy csésze tea) forma egy emberöltő alatt „kopott szabályossá”: чашка чая. de mégis egyszerűbb „Wenn nur ein jeder so sprechen würde!” A toldalékolással-hajlítgatással szembeni ellenszenv egyre növekszik. mint mondott az Ungarin? Látod. „j’ai vu” alakoknak. hivatalos jelleget kölcsönöz a mondanivalónak. A melléknévnek két – hosszú és rövid – alakja közül az utóbbi egyre jobban kiszorul. * A nyelvek egyszerűsödése – a szintetikustól az analitikai formák felé való haladása – egyes nyelvekben szinte a szemünk láttára folyik le. a ragozó és flektáló formák. Mert igaz. Tanárok tanítják. Már egészen szépen haladt. 200 грамм formát. A nyelvi hagyományokat gondosan őrző oroszoknál is felfedezhető ez az irány. tulajdonképpen nekünk is így kellene beszélni. amik nélkül mozdulni sem tudunk. (Legtöbbször ezt sem mondjak. „Hallottad. Az valahogy könnyebbnek látszik… És végül: harmadik áldozatom egy német kislány volt. megőröl és megőrül – megkülönböztetésébe. Az általános szabálytól és logikától eltérő vonzatok lassanként kopnak szabályossá. Ezért szorulnak ki mindjobban a beszélt nyelvből és adják át helyüket az „ich habe gesehen”. mert szabályba nem foglalható módon hajlítják el a szótári alapformát – a főnévi igenevet. csak éppen fejtörést okoznak.hogy nem. látod. Szépek.) A feleslegesnek bizonyult szóvégi keményítőjelet Lenin egyetlen tollvonással törölte el. Fokozatosan esnek ki az összetett. elegánsak. amit teljesen kiszorított az összetett. Bár e mondat teljesen megfelelt a nyelvtani szabályoknak. Dr. Hadd idézzek egy egyszerű példát. mégis egyszerűbbek: az úgyis megtanulandó melléknévi igenévből és az ennél is megtanulandóbb segédigéből állnak. de tény az. hogy többet nem láttam. a „je vis” (láttam) a német sehen. hogy egyre általánosabbá válik a főnév alapesetének – az alanyesetnek – használata a többi. a fejét csóválta és kijelentette: talán mégis inkább harmonikázni tanul. csak leemelik az önkiszolgáló bolt pultjáról. de a mindennapok életében egyre ritkábban alkalmazzuk az „egyszerűnek” nevezett (vagyis egy szóba tömörített) múltidőket. Még az olyan formákat is. ma egyre gyakrabban lehet hallani a (сливочное) масло. lassan kiszorítja a „die Mutter von Kati”. sőt a „Kati ihre Mutter” alak. mint „Katis Mutter”. Bánó István állapítja meg.

Ma így beszélünk – írja a Le Monde (1982. akkor csak egy élő idegen nyelv jöhet szóba. szilárd talajon veti meg a lábát. gavarjant. Az orosz a variációk gazdag tárházát kínálja: aki ebből a nyelvből szűri le a szabályokat. gavaritis. A cirill betűs ábécé viszont sok embert riaszt el attól. Újra felmerül tehát a kérdés: melyik legyen az az idióma. mint az újonnan megismerteket. csak éppen teljesen szabályos. hogy megismerjük a nyelvtan szabályait. A szórenddel való manipulálásnak ez a formája szép tudományos nevet is kapott: prenominális appozíciónak hívják. Ennek a hídnak az építőkövei nem lehetnek olyan kitaposottak. 21): „Lucie. hogy a holland. hogy az oroszt használja a nyelvtan rejtelmeinek megismerése céljából. aminek kockáin lépegetve eljutunk egy másik emberhez. ha meg kellene mondania: Lenin körút. írásban is többször megjósoltam a nyelvek polarizálódását: az angol és az orosz lesz az idegen nyelv mindazok számára. Szóban is. Hallottam már latin tanárból orosz oktatóvá átképző kollégát így ragozni a gavarity igét: gavarju. e két csúcs közül az angol nemigen alkalmas a nyelvtani fogalmak tisztázására. Éppen az teszi rá alkalmatlanná.” (Lucie ruhája tetszik nekem. lényegeset állítják a mondat élére. Elvben olyan idióma lenne alkalmas a nyelvtani fogalmakkal való megismerkedésre. egy más kultúrához. Olyan alapfogalmakat. amelyek ismerete nélkül még anyanyelvünkben is hibát ejthetünk.) A hagyományos szórenddel szakítva a fontosat. Sokkal nehezebb.A következetesség irányában fejlődik a francia nyelv is. gavarit. De zavarba jönne. mint az anyanyelvé: annál nem kell a megértéshez és megértetéshez a nyelvtan nyújtotta fogódzókba kapaszkodni. akiket nem a nyelvész kíváncsisága hajt minél több idióma elsajátítására. egy másik néphez. magától értetődőnek látszó tényeket nehéz a kategóriák és szabályok elvont szintjére emelni. Kissé sántító hasonlattal hadd említsem meg. gavarimus. sa robe me plait. gavaris. az előírásos „Il s’appelle Émile” (Emilnek hívják) helyett. ami felöleli a kommunikációhoz szükséges variációkat. El tudom képzelni. Szerkezete különben is emlékeztet a latinéra. Már bevallottam. Nos. * A nyelveknél tapasztalható egyszerűsödési folyamat persze nem ment fel bennünket az alól. hogy az anyanyelvet nem tartom erre alkalmasnak. A mélyen begyökereződött. illetőleg Alkotás utca hány szám alatt található. VII. Amivel máris meghatároztuk egy mesterséges nyelv fogalmát. . Egy hidat építő nyelv. amelynek segítségével tisztázni tudjuk a grammatikai alapfogalmakat. mert – mondjuk – németül akar megtanulni. hogy minden pesti ember tudja: hol van a Nyugati vagy a Déli pályaudvar. ami miatt könnyen lehet (legalábbis rosszul) megtanulni: alaktanának egyszerűsége. Hadd feleljek ezzel kapcsolatban arra a sokszor feltett kérdésre: mi a véleményem egy meglevő – vagy elképzelhető – nemzetközi nyelvről. Írásban is találkozunk már ilyen mondatokkal „Émile qu’il s’appelle”. Ha egy holt nyelv éveken át tartó sulykolását túl drága árnak tartom ehhez. japán vagy francia nem szívesen merülne el az orosz nyelvben csak azért.

tolmácsok az emberek soknyelvűségéből élünk. Ines imponáló hévvel ecsetelte előttem az eszperantó egyedül üdvözítő voltát. napokra van szükség. amerikai angolról. mert az elmúlt évszázad alatt emberek tízezrei vívták ki létjogosultságát – nemegyszer önfeláldozásig menő lelkesedéssel. Még viccből se akarok arra a frivol érvre hivatkozni. tudod. „A nyelv jellemzi. hogy mi. a franciát Kanadában. ha az ezredfordulóra előrevárhatóan hat milliárdra szaporodó emberiség minden tagja ugyanazt a nyelvet beszélné. Az ellenkező irányú folyamatra is van példa: amikor a megfelelő kiejtés érdekében a hangokat visszaadó betűket kell elváltoztatni – szinte a felismerhetetlenségig. Ahogy megismerkedtünk. rögtön a nyelvekre terelődött a szó (nem tehetek róla: nekem mindenről azok jutnak az eszembe). mint mi. miniteriót a Jugoslavia és ministerio helyett). – Ha viszont mindenütt ezt a nemzetközi nyelvet fogják beszélni – mondta csillogó szemmel – akkor az eperantót mindenki egyformán ejti ki. hogy beköszöntene az örök béke. Meg is dicsértem érte – és mondtam. a welshet Angliában. bennünket kubaiakat sokszor megmosolyognak a hivatalos spanyol nyelvtől – a castellanótól – eltérő kiejtésünk miatt. mert veterán kora ellenére ma is életképesebb. amit néhány évvel ezelőtt Havannában folytattam egy kubai diáklánnyal. hogy ez nála annál is derekabb dolog. melyek negyven nyelven gyűlölik egymást”. Inkább kis szórakoztatásul iktatok ide egy beszélgetést. amíg az ember megszokja nyelvjárásuk fő furcsaságát. (Valóban. hogy a nemzetközi nyelv kiejtését úgy szabdalnák szilánkokra a nemzeti nyelvek hangtani normái.Hát először is az. magyarok. hogy a nyelvek – mint egyes borfajták – rosszul utaznak. csak. Hajlamosak vagyunk a leírt betűből anyanyelvünk szabályainak megfelelő hangokat alakítani. Joggal. mint ifjabb társai: a belőle forgácsolt idő. Talán az idők folyamán a toldalékolás felől az eszperantó is inkább az analitikus formák felé fog haladni. Televízióra és rádióra épült világunkban csökken a veszély. A franciák „Onieguine de Pouchkine” néven emlegetik írásban az orosz költőt és hősét. indiai angolról kell beszélnünk. . – Igaz – felelte –. El tudom képzelni. hanem egy világnyelvet: a spanyolt. a korszerűsített latin vagy a nyugaton propagált interlingua. Másrészt azért. Egyrészt azért. Azért persze nem hiszem. hogy szívdobogtatóan szép eszmény. de meg is osztja az emberiséget” – írja Lotz Károly. hogy az eszperantó lesz a legfontosabb nyelvtani alapfogalmak tisztázására szolgáló nyelv. mert nem egy rokontalan-háttértelen nyelvet beszél. A történelem folyamán nem egyszer használták már fel a nyelvi különbséget – vagy azonosságot – a soviniszta uszítás céljaira. Tény az. mint ahogy most brit angolról. Politikai célok elérése érdekében élesztgetik mesterségesen a bretont Franciaországban. az „s” hang elnyelését: a Jugolaviát. Márai Sándor írta a Naplójában: „Közös nyelv nélkül nincs Európa. A mesterséges nyelvekről szólva mindenkinek az eszperantó jut eszébe. csak nemzetek vannak.

tiszta angolságú prédikációját. amit az Ember saját szolgálatára alkotott és amit mindenki szükségletei és képességei szerint használ. A harmadik egy fehér egyenruhás angol tengerésztiszt volt. A nyelv eszköz. Egyik könyvemben leírtam. hogy isteni sugallat hatására hagyott fel addigi hippy életmódjával és lett a wesleyanus vallás happy követőjévé. egész jól el tudnék vele képzelni egy kis hitvitát – kettesben. mert nem tudja biztosan. kereskedelmi képviselők. gyérszámú angol-amerikai közössége: diplomaták.Jelentse az eszperantó a megértés és együttműködés reményét a pusztulás rémével szemben! Ha az atomfegyverek egyszer megszólalnának. aki hittérítő körútját szakította meg az ige meghallgatására. szép szál férfi volt. Vasárnap délutáni ájtatosságra gyűlt össze a főváros. amennyire ehhez szükség van. amit rosszul is érdemes tudni. arról jött át. hogy a vasárnapot honfitársai körében töltse. Fekete-Ázsia szívében. Nukualofa közelében kötött ki a hajójával. mint parancsok és tilalmak rideg-merev szövevénye. Fizikában. hanem pont az ellenkezője. hogy „ül”-e valamelyik kimondandó forma. hogy Pekingben még egy (sajnos. Tupou szerecsenkirály birodalmában történt. Az ilyenfajta gátlások leküzdésében a „nyelvországban” való tartózkodás kétségtelen előnyökkel jár. ráérő ismerősre szert tenni. nem európai alapfelületekre méretezett) fogorvosi székbe is belepréseltem magam. Annyi energiával. Misszionáriusnak mondta magát. Felálltam. Talán tizenöten ülhettünk a királyi palota kertjében épült kis templomban és hallgattuk a wesleyanus pap szép. Utolsó szavai azonban kínos meglepetést okoztak. Többször leírtam már. hogy gondoltam: ha ötven évvel fiatalabb lennék. Hirdetése nem elősegítője. elmondtam. Nukualofa. hogy a nyelv az egyetlen. hanem kerékkötője a tudománynak. mi tette őket Wesley tanának hívőivé. Egy másik országban pedig az angol gyakorlása érdekében majdnem felvetettem magam egy vallási gyülekezet tagjai közé. * Nemzeti nyelv vagy világnyelv: mindegyik több. csakhogy egy kicsit kínaiul beszélgethessek. kénytelenek vagyunk egyeztetések és egyéb nyelvtani finomságok nélkül felvilágosítást kérni vagy szobát keresni. – Négy új arcot látok a padsorokban – mondta. – Régi szokásunkhoz híven megkérem őket: álljanak elő és mondják el. matematikában a féligazság nem az igazságnak a fele. intelligens. Nyelvtanulónak azonban kár lenne elnémulni. Általában azonban nem mozdítják elő az utazások a nyelvtudást olyan mértékben. Végül – akármilyen kicsire igyekeztem magam összehúzni a padsorban – rámkerült a sor. („Bezzeg ha kimehetnék…”) Külföldön – pláne egy turistaút körülményei mellett és időtartama alatt – nagyon nehéz türelmes. ha nem akarjuk lekésni a vonatot vagy a híd alatt éjszakázni. mint ahogy azt az emberek – sokszor lustaságuk elkendőzésére – hangsúlyozzák. Ott. általában otthon is el lehet eredményt érni. Utána idősebb férfi jelentkezett. Elmondta. Hallstein professzor szavai szerint Desperanto nyelven beszélve semmisítenék meg az emberiséget. Tongában. hogy magyar turista vagyok (ilyent se láttunk még! – álmélkodtak a . hallgatásba burkolózni csak azért. Elsőként egy fiatal fiú áll fel. nyelvtanárok. Olyan daliás.

holott az adott esetre „had had”-et ír elő a nyelvi norma. mert még nem tudja kellőképen ropogtatni a répa-retekmogyorót! Másfél éves korában még így beszél: „Mama ad baba cukoj!”. Shakespeare zsenialitásából se a nem létező cseh tenger. Én az okok között előkelő helyet juttatnék a globális megközelítés hiányának. A kisbabát sem szakítjuk folyton félbe. hogy megtanítson „matematikaiul” beszélni és elérje. * A gátlásokra visszatérve: nem szabad. A gyülekezet tagjai szinte versenyeztek egymással. A korszerű matematikaoktatás célja. mert „have had”-et mond. ami érdeklődésünknek megfelel. Hozzánk szólnak. de nem hiszem: lesz valaha hasznom abból. hogy én vagyok most Wesley tanainak legalaposabb ismerője Magyarországon. minőségében anyanyelvének normáit követi. Megtanította rá a nyelvvel való sűrű érintkezés. Csak a nyelvtanulásban nem ismeri el a hivatalos pedagógia a csorbítatlan szövegekből való kiindulás létjogosultságát. amikor az ott-tartózkodásom leteltével úgy érezték. hogy a gyerek ebből a speciális nyelvből kiindulva jöjjön rá a szabályokra. Megbízhatók. Egyik ága kifejezetten az idegen nyelvekben elkövetett tévedések okát kutatja. nagy ritkán egy-egy világraszóló felfedezés is született belőlük. hogy Indiát valahová Franciaország közelébe helyezte a költő. Ne haragudjunk a hibákra! Sok helyes megoldás. Angol tudásom ugyan szépen gyarapodott. mert nem kénytelenek a kezdők szegényes szókincsére szorítkozni. szakmánkkal vagy hobbinkkal összefügg. Ugyanilyen hiba lenne állandó javítgatással megzavarni a kezdőt csak azért. Van egy külön tudomány – a lapszológia –. hogy nem vagyunk biztosak a – mondjuk – время főnév többesszámában. hogy belénkfojtsa a szót az a tudat. A könyvek. Igaz hitemre mondom: az igeragozás e két oszlopának összetévesztésétől még nem fog összedőlni az angol nyelv épülete. hogy még nem győződtem meg maradéktalanul a hitük egyedül üdvözítő voltáról. cikkek szövegei természetesek. hogy ők vihessenek ki a repülőtérre és a várakozás perceit is felhasználhassák kételyeim eloszlatására. Számtanban az én iskoláskoromban a kis. néhány részlet még nem egészen világos előttem. hogy melyik láthasson vendégül az otthonában és egészíthesse ki hiányzó ismereteimet. engedélyt kértek. Aminek előnyeit propagálva persze megint visszakerültem rögeszmémhez: a később aktivizálható passzív nyelvmegismerés – az olvasás – előnyeihez. mert nem a .és nagyegyszeregy hibátlan elfújása volt a tudás ismérve és a jó jegy előfeltétele.jelenlevők) és hogy bár mély benyomást gyakoroltak rám Wesley tanai. Ma már az ábécét is úgy tanítják. Például Kolumbusz Kristóf Indiának vélt szárazföldjéből Amerika. A János vitéz meséjének szépségéből se von le semmit. ami hibaelmélettel foglalkozik. mert korlátlan kínálatukból kiválaszthatjuk azt. mire iskolába kerül szókincse és mondatfűző képessége csak mennyiségében korlátozott. hogy a szót mutatják fel és a kis hatéves ebből tanul a betűre következtetni. Sőt.

Ma már építkezéseknél is kész paneleket szállítanak a helyszínre. torkos. középen széthasítja (interrupt) a partnerét. tessék játszani vele. Pedig idege mindenkinek van. . что я Вас перебью. és ezt a jelzőt tulajdonképpen olyan komikusnak kellene éreznünk. Ki az az elvetemült gonosztevő. ő… mindannyian. az angol se könyörületesebb: félbe szakítja. de a nyelv nem szavak halmazából áll össze. szemrevaló. A kellem. hanem a sarkára áll és kitalpalja a maga igazát. nem hátrál meg és nem huny szemet a fejesek előtt. ha engedünk a csábításnak és ésszel közelítünk egyes kialakult formáihoz. Aki az átlagnál türelmetlenebbül reagál a dolgokra. a sógor „epés” és így tovább. az a fogas. a szellem lehet kiváló. A főnév maga mindig semleges. szellemes. hogy a test részeiből annyiféle szót tud alkotni. Szószerinti értelemben: bocsássa meg. A magyar ember lehet gerinces. te.tankönyvek műnyelvén beszélnek. A fény kvantumok alakjában terjed. szájas. sőt felkarolja és kezeskedik érte. amikor először hallottam az orosz kifejezést: извините. Amikor a spanyollal kezdtem foglalkozni (bevallom. Aki szemes és odafülel a dolgokra. körmönfont kérdésekre is meg tud felelni. haspók. átlagon aluli is. Talán a „cukros” analógiájára szokták mondani. * Hadd szóljak még egy szót az összefüggő szövegek olvasásának érdekében! Megint a szókinccsel kezdem: nem az egyes szavak megjegyzése a legnehezebb. alá veri (unterbrechen). rosszmájú ember kivesézi a barátját. a szó egyértelműen pozitív töltést nyer: kellemes. Pedig az évek óta ismert és használt francia déjeuner is ugyanazt jelenti. a szívélyes viszont hátsó gondolatok nélkül vállalja továbbra is. Ha nyakas. aki napjában többször életveszélyes fenyegetésekkel illeti embertársait? Én. mint Karinthy Frigyes betegét. de lehet rossz. arcátlan. hogy előtte bocsánatot kérünk az atrocitásért. Lendületesek. nem téglát téglára rakva és közéjük habarcsot löttyintve bütykölik össze a falakat! Logikát ne keressünk a nyelv egységeiben! Még anyanyelvünk is szolgál meglepetésekkel. aki „vérkeringés és kétoldali fülhallás” panaszával kereste fel az orvost. vájtfülű stb. gőgös (gége). markos. vérmes. hogy „ideges”. Még akkor is. nyelves. ha csak egy kicsit hajaz hozzá. De mihelyt jelzőt csinálunk belőle. hogy kettétöröm. a jellem. mert a kényszerű leegyszerűsítés nem tördeli színtelen-szagtalan részecskékre az egészet. A dolog komikumára akkor eszméltem rá. ha megorrol rá. hogy már megőszült fürtökkel). Igaz. A lista bővíthető. hanem az úgynevezett vonzatoké. Nyelvünk hajlékonyságára és képszerűségére jellemző. Betű szerint azt jelenti: éhgyomortalanítás. hogy a magyar. arra azt módjuk. a német. amelyeknek logikája sokszor eltér az anyanyelvünkben megszokottól. ha kénytelen nyakrafőre lábatlankodni és könyökölni érte. Seperjünk a saját portánk előtt! Anyanyelvünk is átvett egy csomó nyelvi furcsaságot. nagyot nevettem a „desayuno” (reggeli) kifejezésen. jellemes. hogy a nagymama „ízületes”. Az epés. Azután rájöttem.

(Te álmodódtál nekem. a ragozás csökevénye is ezért él éppen ennél a szófajnál. „Kertelni” az angolban: „to beat about the bush” (a bokor körül csapkodni). A he–him vagy she–her esetében már majdnem deklinációról beszélhetünk. ухаживать ( „körüljárni”) is arra utal.Az orosz nem valakire féltékeny. A német. olaszul: corteggiare.) Kontextus tanár úr türelmesen tanít bennünket az ilyen és hasonló csapdák elkerülésére. „Ez kedves öntől” – franciául így hangzik: c’est gentil à vous: ez kedves önnek. akkor már nem Meer. A nem szerinti nyelvtani kategorizálást az angol éppúgy nem ismeri. die Ostsee. de ezt a valóságot különféleképpen szabdalják fel a nyelvek. hogy a szó nem csak udvarlást. hogy a feleség szüleiről (теща. csak akkor már hímnemű: der Plattensee (Balaton). Mindaddig. spanyolul: hacer la corte stb. Orosz tanulmányaim legelején mélyen meghatott egy mondat: Ivan Ivanovics azért mondott le egy meghívást. elvárjuk tőle. ha az beltenger. hogy pontosan utaljon arra. Ezért kérdezheti az örvendetes családi szaporulatról halló angol: Is it a he or a she? Egyébként nem véletlen. általános fogalma a legtöbb nyelvből hiányzik (az angol „sibling” szó inkább a szép magyar „egyfészekaljá”-nak felel meg). a „kertből” csak a magyarban lett ige.” Még az orosz kifejezés. hogy mennyi közös vonást találunk bennük. hogy az udvarló csak a kertig merészkedett. angolul: to court somebody. vagyis egy ország határán belül terül el: das Schwarze Meer.). Szemben az „udvarral”. Karády Katalin slágere Franciaországban is népszerű. De See az is. hogy az egyes nyelvek nyelvtana – szókincse – hangtana eltér egymástól! Inkább azon. hanem See: die Nordsee. a . A korra is utaló nővér–húg. öreg feleségének kívánt „ухаживать”. Ez az ige egyébként kettős értelmű. aminek a helyére került. Például arra. hogy udvart csináljanak Ilonka kisasszonynak. franciául: faire la cour. der Genfer See. Laut. ami a nemzetközi szókincsben helyet kapott.). amíg rá nem jöttem. Ha mégis neki mondanak igent. mint a magyar. A „rólad álmodtam”-ot az orosz így mondja: ты мне снилась. Viszont az anyós–apósnál az orosz különbséget tesz aszerint. hogy a névmásoknál maradt meg a tagolódás. A „testvér” szónak a nem megjelölése nélküli. Ton és Stimme szavakat magyarul csak hanggal fordíthatjuk. свекор) van-e szó. A tenger szót „Meer”-rel kell németre fordítani. hanem a kislányon (женитстя на ком). Az angol a kísértést áll ellen: to resist temptation. A magyar fiú azelőtt udvarolt (ma legfeljebb azt mondja: jó vagy nálam). Vegyük az álmodozni igét. hogy a hölgy meghódítására irányuló tevékenységet milyen sok nyelv fejezi ki ugyanazzal a szóval. Jókai még így írt: „Sok ifjú jött el. „Udvarolni” németül: den Hof machen. Tudományos igények nélkül hadd szorítkozzam itt is a lingvista észrevételeire. címe ott: „Mire álmodik a lány” (À quoi rève…). valaminek fél (tener miedo a) és valaki felé érez ellenszenvet (antipatia hacia). Tulajdonképpen nem azon kellene csodálkoznunk. A névmás ugyanis „szerep-szó”. hanem valakihez (ревновать к кому-л. Ez aztán hitvesi hűség! – kiáltottam fel lelkesedésemben. hanem a vetélytársnak (завидовать кому-л. mert beteg. A spanyol valamiben gondolkodik (pensar en). nem a szerencsésebb vetélytársat irigyli. hanem ápolást is jelent. тесть) vagy a férj szüleiről (свекровь. Gyakorlatilag egyetlen kivétel az egyes szám harmadik személyű névmás. das Rote Meer. Azt hiszem. nem a kislányt veszi el. Ha két vagy több ország határát mossák a partjai. báty–öcs viszonyt csak nehézkes körülírással tudja kifejezni a legtöbb nyelv. amit mi tónak nevezünk. Ugyanaz a valóság vesz körül valamennyiünket.

aki iskoláit valamikor Párizsban járta. Az ilyen változásokat csak a könyvek segítségével tudjuk követni. Olyan létfontosságú szavakon például. Kivéve persze azt a „nem jellemző” esetet. („Több nyelvművelő van az országban. „egyből” tíz olyan igét soroltam fel előtte. hogy a nyelv szellemének ebben az esetben a „pipe” egyes vagy többes száma felel-e meg. ráérős partner áll rendelkezésünkre. a „scanner” helyett a tomodensitomètre. mert ezek a szavak azóta születtek és kerültek el a legújabb irodalom révén. Ami azért érdekes.) Franciaországban azonban a tabuk. hogy 4-5 évenként hosszabb időt tölthetünk az országban és ott intelligens. a Francia Nyelvi Intézet. hozzánk is. október 16-án lezajlott ülése a többes szám mellett döntött. míg végül a Francia Nyelv Nemzetközi Tanácsának 1981. most tárgyakkal kapcsolatban is vígan használják: amié. türelmes. mint az én itthon összekapart tudásom. néha lassúbb folyamat eredményeképpen. hanem a Concorde-ot és kivitelre szánt. De általában csak az irodalmon keresztül ismerkedhetünk meg az új és szakíthatunk a divatból kiment formákkal. kordába szorítása Richelieu-vel kezdődött: a Francia Akadémia megalapításával 1634-ben. hiszen Franciaország már régóta nemcsak „Provence daltelt mezőit” jelenti. hogy franciasága sokkal biztosabb alapokon nyugodott. A honszeretet mellett nyilván presztízsszempontok is szerepet játszanak abban. ami megtiltotta a marketing szó használatát és elrendelte a „mercantique”. A hivatalos körök minden erőfeszítése ellenére is él és virágzik a külföldi számára alig érthető. amit nem ismert. mint földművelő” – hallottam már a csípős mondást. 1973-ban rendelet jelent meg. mint egy évig vitatkoztak: nem tudták eldönteni. Azóta is – Jean-Louis Bory meghatározása szerint – „csipkegallért és lakkcipőt” visel a hivatalos nyelv. A nyelv megrendszabályozása. e változások néha egy tollvonás hatására következnek be. A francia nyelv múltbéli dicsőségének visszaállításáért komoly harc folyik. mert a nyelv tisztaságán sehol sem őrködnek olyan féltő gondossággal. hogy a nemzetközi találkozókon a küldöttek csak franciául hajlandók felszólalni sőt érteni. Egyesek szerint szinte már túlzott mértékben. kitűnő számítógépeket is. A reformkor időszakában nem harcoltak . a Művelődésügyi Minisztérium. hogy a kompjuterek nemzetközi szaknyelve helyett is a maguk alkotta speciális kifejezéseket használják. Még egy – ígérem. Foglalkozott a kérdéssel az Akadémia. és így tovább. hogy utolsó – érvem az olvasáson alapuló tanulás mellett. ingyen és bérmentve. Így született meg az egész világon elterjedt „software” helyett a logiciel. mennyiben segíti elő. vastag „jassznyelv”: az argot. Nem ismerhetett. (pipaszurkáló) több. Bár utóbbiak exportlehetőségét nem tudom. Mondanom sem kell. mint a „cure-pipe”. spanyolban: „tergiversar” (háttal fordulni a cél felé). illetőleg „marchaige” bevezetését. Mégis. tilalmak és parancsok kimunkálása a hatóságok feladata. A nyelvművelés néhány év óta nálunk is össznépi időtöltéssé vált. A szókincs talán a franciában változik a leggyorsabban. Az angol „whose” például azelőtt csak személyre vonatkozhatott: akié. mint éppen ebben az országban. A kereskedelempolitikai érdekek sem hanyagolhatok el. Olyan emberrel beszélgettem nemrégen. A nyelvek változnak.franciában: „aller a quatre chemins” (négyféle úton közlekedni).

„Publicare necesse est – angolul” – mondják. nem sok sikerrel. Büszkén mondta. aminek híre annak idején bejárta a világsajtót. Úgy látszik. franciául Lausanne-nak és olaszul Luganónak hívják. Ugyanazt a várost például németül Luzernnek. de a szaklapokban és konferenciákon egy ötödiket használnak: az angolt. mint Amerikában. hogy a problémák ugyan különbözőek lehetnek.) egyenesen „nyelvi skizofréniáról” beszél: az egyre növekvő exporttörekvés ellenére „felsőfokú nyelvvizsgára” összesen 138-an jelentkeztek az előző évben az Egyesült Királyság egész területén. az biztos!” Az USA lakóinak nyelvi és földrajzi analfabetizmusa egyenesen megdöbbentő. sem az amerikai nem hajlandó más nyelvekkel ismeretséget kötni! A Financial Times (1983. speakerine… Provence egyik üdülőhelyén a legelegánsabb vendéglő nevét neonreklám hirdeti: Le Kitchen. Egy nagy példányszámban megjelenő lapban. Az össznépi igyekezet eredménytelenségét bizonyítja az. „Navigare necesse est” – Hajózni kell! –. olasz és a rétoromán –. Hasonló a helyzet a szomszédos Svájcban is. Az érvényesülni akaró franciák a vállukat vonogatják a hatóságok nyelvérvényesítő törekvéseivel kapcsolatban. Gazdasági és politikai okok figyelmen kívül hagyásával hadd elmélkedjem a kérdésről tisztán a lingvista szemszögéből. de a megoldási javaslatok minden világrészben egyformák. igaz-e. Egy Calais-ban partraszálló angol turistát.” Az említett. amit a „rövidlátás politikájának” nevezett. az Indianapolis Starban volt olvasható ez a mondat: „Svájc háromnyelvű ország. kisebb sikerrel. hogy milyen tényezők idézték elő az angol rohamos elterjedését a második világháborút követő évtizedekben. hogyan ferdítette el például ismeretlen kollégám – addig a Fehér Ház hivatalos tolmácsa – az elnök beszédének egy mondatát: „Meg szeretném ismerni a lengyelek kívánságait és vágyait. ami nagyon nagy bajokat okoz. Négy hivatalos nyelve van – a francia. német. 19. 1979-es értekezleten egyébként rögtön határozatot is hoztak: bizottságot kell felállítani a kérdés tanulmányozására. mert spanyolul is ért. Kár. aki hiába igyekezett a francia hordár beszédét megérteni. csak az angol „fast food”-ot franciásította „fastefoude”-ra a nemzeti öntudat. A tudományos cikkeknek 66%-a angolul jelenik meg. Amiből látszik. hogy lengyelül nem tudott. * . így hallottam dühösen morogni: „Nem tudom. mint ők most az angolnak a franciába való behatolása. Rossz emlékeket őriznek az angolok az iskolai nyelvtanításról: egészen az utolsó évekig teljesen a latin mintájára oktatták a franciát. A siető emberek ott is gyorsan bekapható hamburgerekkel és pizzafélékkel űzik el az éhségüket. németet is. Úgy látszik.” Mire a tolmács: „Az elnök megkívánta a lengyeleket és vágyik rájuk.” A soknyelvű Amerikában a felsőbb oktatás tökéletesen egynyelvű. III. De hogy a La Manche csatorna Dover és Calais között elnyeli az én francia tudásomat. hirdették valaha. is. hogy ő ritka kivétel az amerikaiak között. Nem érdektelen egy kicsit elgondolkozni azon. Carter elnök 1979-ben egy pedagógus értekezleten hevesen kifakadt e rendszer ellen. hogy a francia sajtó tele van angolból átképzett kifejezésekkel: striptiseuse. A Bizottság meg is alakult és jelenleg Reagan elnök védnöksége alatt működik. Megtakaríthatott volna magának egy kínos élményt. hogy a Bermuda-háromszögben a tengerbe vesznek a hajók.őseink nagyobb hévvel a germanizmusok. Sem az angol. a „franglais” elterjedése ellen. Szakmám nevében pirulva idézem.

1981-ben készült. De míg a szakmunkásokét [7. román) által lakott területre. Mint várható volt.2% 16. mindig is kevert lakosságú Baranyában az arány 20. illetőleg 1952 körül került a nyelvtanulás szempontjából fontos osztályokba.7%] különkülön tárgyalja. ezek közül sok esett nemzetiségek (szlovák. de más idiómák zárját nemigen nyitogató anyanyelvet vallunk a magunkénak? A legújabb statisztika.8%-a beszél legalább egy idegen nyelvet. (Csak korosztályom nevében sérelmezem a könyv egy apró fogyatékosságát.3%] egy kalap alá kerül mindenki. az 1948 utáni rövidlátó politika pedig a nyelvtanítást szűkítette be oktalanul. szociológusok stb. amire támaszkodni tudunk.2% 40 és 49 éves kor között 50 és 59 éves kor között 10. Terstyéni Tamás.8% Mi magyarázza a középső oszlopban mutatkozó. mérnökök.) Az adatokat maguk a megkérdezettek szolgáltatták. nem pedig könyvünk tulajdonképpeni témájáról: a nyelvtanulás hatékonyságáról. viszonylag jelentős csökkenést? Az. addig a „nyugdíjasok” kategóriájában [16. Az ifjú orvosok. hogy ez a nemzedék 1942. Egy rész az idegen nyelvek ismeretét a megkérdezettek foglalkozásának függvényében tünteti fel. a színtiszta magyar vidékeken ez a szám alacsonyabb: Hajdú megyében például 7. magyarok. Ugyanakkor a jugoszláv határral érintkező. szintén nem meglepő eredményrészletet az egy évvel korábban. Nagyon nem lehetünk elégedettek azonban a kisebb képzettségű rétegek nyelvi ismereteivel.7%]. Ez sem a szerző bűne. jogászok.Miután az észak-amerikai kontinenst így kipletykáztuk. az ország 99 helyiségében végzett felméréseket. Adatai tehát – a könyv szándékának és címének megfelelően – a magyarországi nyelvtudásról adnak számot. A világháborús események miatt az egész oktatásügy döcögve haladt. Ezekben az években rendeletileg tanácsolták el a gyerekeket az iskolán kívüli nyelvoktatástól.9%] és a segédmunkásokét [5. Az önértékelésből fakadó szubjektivitás veszélyét a statisztika összeállítója is hangsúlyozza. közgazdászok. a volt egyetemi professzortól kezdve egészen a hajdani szegényparasztig. Ma az idegen nyelveket még tudó idősebbek mellett ott látunk sok már tudó fiatalt is. akinek a körülmények legfeljebb négy „iskola” elvégzését tették lehetővé. Az alábbi. Különösen sajnálatos tény ez olyan nők és férfiak esetében. ami ellen sok olvasó füstölgött már a napilapok hasábjain. 1980-ban megjelent gyűjtésből idézem.7%. Hogyan állunk nyelvtudás dolgában mi. hanem a rossz hagyományé. akik egy számunkra édes.3%. Ebből csaknem 6%-ot a nem magyar anyanyelvű etnikai csoportok képviselnek. a betanított munkásokét [6. Legfontosabb megállapítása: Magyarország lakosságának 14. akik munkájuk során külföldiekkel . hallott szövegeket és a maga területén bizonyos fokig vitaképes is. nézzünk kicsit körül a saját házunk táján. Összeállítója. jelentős része általában megérti az olvasott. Idegennyelvi ismeretekkel rendelkezik 30 és 39 éves kor között 15.

hogy a tanártól. a belső városrészekben vagy idegenforgalmi körzetekben dolgozó fodrászok. ha nem fontos. . ami nem jut eszünkbe. ha egy-egy szót nem értünk. amely legalább négy éven keresztül részesült orosz oktatásban. Ezért fogjunk bele már a kezdet kezdetén legalább is illusztrált képeslapok forgatásába. A sofőrök. hogy amikor egy szó felidézésével próbálkozunk. 3. pótoljuk nyugodtan a magyar kifejezéssel. Ne nyúljunk rögtön szótárhoz. Ne mulasszuk el a benyomásainkat saját.érintkeznek. Ne várjuk el ugyanezt a magatartást a honfitársainktól! Ne rajtuk gyakoroljunk. Ne halasszuk a nyelvtanulás megkezdését – vagy újrakezdését – egy reménybeli külföldi útig. kötött sálat. Egyik előző könyvemben én is előterjesztettem már tíz kérést a sikeres nyelvtanulás érdekében. 4. Ne riasszon bennünket vissza a megszólalástól a félelem. mert egy szóhoz több értelem is tartozhat: az angol „comforter” például vigasztalót. ne a magyar kifejezés körül ugrándozzunk. mert hajlamosak arra. 5. 7. Másrészt azért. ha elfogadható időn belül elfogadható tudásra kívánunk szert tenni? 1. hálából hajlandó lesz megszilárdítani tudásunkat. 2. Jó. újra felbukkan majd és megmagyarázza önmagát. sem a főiskolai vagy egyetemi oktatástól nem várhatunk sokkal jobb eredményeket.0%-ról 7. ismert szavainkkal feljegyezni. nem volt kár elsiklani felette. Sok sajnálkozó vagy buzdító cikk látott már napvilágot e kérdéssel kapcsolatban. rendőrök. Hadd közelítsem most meg a problémát a negatív oldalról: mit ne tegyünk. hanem ahhoz a szópárhoz vagy kontextushoz nyúljunk vissza. mindig elsüthető formulával segítjük át magunkat az első percek zavarán: „Az angol tudásom bizonytalan”… „Rég nem beszéltem oroszul” stb. gyarapítani szókincsünket és elnézni a hibáinkat. tanfolyamokon kapott legtöményebb oktatás felmenthet bennünket az egyedül való búvárkodástól. hogy tévedéseink kipellengérezésével (vagy legalábbis sokatmondó arcfintorokkal) bizonyítsák: ők jobban tudják a nyelvet. Ne jegyezzünk meg egyetlen nyelvi tényt (kifejezést) sem a környezetéből kiszakított formában. Igyekezzünk inkább itthon szert tenni magyarul nem tudó vendégre – rokonra vagy barátra. Az ezredforduló utáni években a felnőtt lakosságnak még mindig csak 12%-a fog (a jelenlegi kb. kalauzok. 6. Még lehangolóbb a jövőben várható tudás előrejelzése: az iskolai nyelvtanítás jelenlegi hatékonysága mellett sem az általános vagy középiskolai. tollpárnát és babacuclit is jelent. Egyrészt azért. ha néhány raktáron levő. 9%-kal szemben) intézményes oktatás révén nyelvi ismereteket szerezni. A statisztika egyik adata különösen fájdalmas. Ne higgyük. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése csak 0. hogy hibát követünk el. de fontos és izgalmas feladat. amibe beépítve legtöbbször találkoztunk vele.2%-kal (7. 8. Ne felejtsünk el memóriánkba egy csomó „töltelékszavat” és mondat-bevezető kifejezést betárolni. Pedig – amint a statisztika összeállítója és kiértékelője hangsúlyozza – itt olyan kategóriáról van szó. üzleti eladó(nő)k nyelvoktatási programjának kialakítása megoldatlan. mert már a kezdet kezdetén ajánlatos megszokni.2%-ra) emelte a tanulással nyelvtudást szerzők számát. Egyszerű tőmondatokat írjunk. amit már tudunk. Ha mellészegődünk. rádióadások hallgatásába. Ha fontos a kifejezés. Ne lovagoljunk ilyenkor ismeretlen szavakon és meg nem értett szerkezeteken! Arra építsünk. A beszéd – láncreakció: a kontextus helyes nyomra terel bennünket.

Az angol népszerűségének további oka a nyelv látszólagos könnyűsége. de az USA területére körülbelül 100 év óta nem lépett idegen hadsereg. melyiket röviden ejteni. hogy bonyolult egyeztetések nélkül. gyorsanból. Ritmusa irányít és megakadályozza. Ne hagyjuk a frissen megismert formát vagy kifejezést a levegőben lógni! Rögzítsük memóriánkban azáltal. mint az egyes hangok képzésének. de a mindennapi beszéd ezekkel szemben is sokkal elnézőbb. azt az egyébként két nyelven megjelenő újságok is csak franciául közlik. Vietnam fiai és lányai igen jól szerepelnek a nemzetközi találkozókon. amelyeknek lakói ilyen paradox módon fenntartanák a nyelv presztízsét. Ne restelljünk verset. hogy a franciát kizárólag a hajdani elnyomottak kedvéért kell felvenni a konferencianyelvek közé. * Ha jól emlékszem. Sedan után német. (Annak tagjai ugyan nem nyelvoktatással szokták az idejüket tölteni. hogy gondolatban beleépítjük valamilyen más. hogy bár katonái harcoltak már más kontinenseken. amit más nemzetiségűek követnek el szép anyanyelvükkel szemben. III. hogy melyik hangot kell hosszan. Térjünk most vissza oda és vizsgáljuk meg: mik a további okai az USA egynyelvűségének.9. Más nyelven azonban nemigen tudnak. de vannak szavak. szót szóhoz rakva tud mondatokat alkotni. Ami az ifjúságot érdekli – például a sporthírek –. éneket kívülről megtanulni. ha nigériai vagy ghanai emelkedik szólásra. új környezetbe: saját érdeklődéskörünkbe. Mi. Napóleon alatt még francia. a konferenciákon már előre félünk. Így áll elő sokszor a furcsa helyzet. Vagy az azonos jelentésű. A hatóságok a nyelv kérdésben nagy türelmet tanúsítanak. Például a legtöbb nyelvben ismert „bisztró” az orosz быстро. A verssor és a dallam kötelez. a spanyol este minutóból. hiszen az anyanyelv itt nemzedéki kérdés. A második nemzedék restelli a szülők erős idegen akcentusát. Német ugyan százmillió él a földön. életünk realitásába.) Hasonlítsuk össze az USA-beli helyzetet például Elzász-Lotharingiáéval. mindig sürgős volt a dolguk. hogy azok se tudjanak angolul. Tunisz. ahol a lakosok állampolgársága és hivatalos nyelve röpke száz év alatt ötször változott. A könnyűség azonban csak látszólagos. világháború alatt újra francia. az I. Az angol a gyarmatosítottak nyelvén sohasem tanult meg. . A franciák viszont rendkívül türelmetlenek minden bűnnel szemben. Katonáéknak. Ezt az ötéves náci megszállás alatt ismét a német váltotta fel. az Egyesült Államokban jártunk. Különösen az indulásnál ad szárnyat a tanulónak az az érzés. hogy 1944-ben átadja helyét megint a franciának. mint a nyelvvizsga-eredmények osztályozói. 10. amelyek őrzik látogatásuk emlékét. sőt lustaságban azt is eltűrte. hogy anyanyelvünk intonációs csapdáiba essünk. A jó hangsúlyozásnak nagyobb szerepe van a beszédprodukcióban. de hiába – nincsenek elvesztett gyarmataik. tolmácsok. Algéria. A másik ok. Többek között a bevándorlóknak az az igyekezete. Megszabja. hogy minél gyorsabban alkalmazkodjanak az amerikai normához: a konformizmusra való törekvés. amikor erre a hosszú kirándulásra elindultunk. Vasszigorral irtották a „petit nègre”-nek csúfolt torz franciaságot. „Ne beszélj tarzánul!” – hallottam a New York-i utcán egy kamaszt az apjára mordulni. A főmumus az igeidők egyeztetése. úgy látszik. Belgiumban elterjedt „estaminet”.

to overreach To mediate To undergo To relinquish. akkor még fiatal lány – a második világháborúban. to abandon Beszélt forma To put up with To put out To put through To put in To put away To put down To put off To put across To go on To go in for To go against To go ahead To go beyond To go between To go through To go off something Elviselni Eloltani Bekapcsolni (telefonon) Befektetni Elhajítani „Helyére tenni” valakit Elhalasztani Keresztülvinni Folytatni Kedvelni Ellenezni Érvényesülni Túllépni Közvetíteni Elszenvedni Feladni A többszótagú szavak végét előszeretettel nyírja le a nyelv.A mai angol nyelv sakktábláján aránylag kevés figura szerepel. Aki nem megy el a „manif”-ra (manifesztáció). arra rásütik a konzervativizmus. Két ige példáján szeretném bemutatni. az influenzából flu. A mai angol nyelv legjobban a három betűből álló szavakat kedveli. a mackintoshból (esőkabát) mac. A hosszú szavakat azóta egyre jobban kiszorítják a rövidek és hétköznapiak. (World War Two) Rövidítési mánia jellemzi a francia argót is. a permanentből („dauer”) perm. a brassière-ből (melltartó) bra. Ezek felépítése csaknem törvényszerűen azonos: . A gettysburgi beszédet még a „stílus köznapiságáért és unalmasságáért” marasztalta el a londoni Times: 366 szavából 190 egyszótagú. hogy sakktábláján a csökkent számú figurákat a mai angol nyelv hogyan húzogatja ide-oda. Aki a „szótárszavakká” (dictionary words) degradált többszótagúakat használni meri. „Szótári forma” To endure To extinguish To connect To invest To discard To repress To postpone To implement To continue To appreciate To oppose To succeed To exceed. az advertisementből (hirdetés) ad és így tovább. A rövidítésre való törekvés szül olyan furcsaságokat. a magazinból mag. kettőnél többtagú szó pedig mindössze húsz találtatik benne. amilyennel nemrégen egy cikk címében találkoztam: QE2 in WW2 Először azt hittem. arra hamar rásütik. hogy egy „reac” (reakciós). a refrigeratorból frig. hogy milyen bátran viselkedett Queen Elisabeth the Second (QE2) – a jelenlegi angol királynő. Így lett a perambulatorból (gyerekkocsi) pram. hogy valami vegyi folyamatról van szó. a „tojásfejűség” bélyegét. de tévedtem: a cikk arról számolt be. A szókincs egyszerűsödése és a szavak rövidülése már régebben megkezdődött.

A magyarban csak három. Unalmas óráinkban érdemes elszórakozni azzal. egy szó csak egyszer fordulhat elő a halmazokban. rövidítéseket ajánlók és egyéb kalandorok kíméljenek! . Első és második díj: egy-egy Rubik-kocka. Minthogy nekem mindenről a nyelvek jutnak eszembe. Neveket. másfajta szavakból álló kombinációkra bármely nyelven. hogy hány olyan „okos” négyzetet tudunk – mondjuk két perc alatt – szerkeszteni. a fenti korlátozásoknak megfelelő épkézláb megoldásra bukkantam: S I P A P A V A D H I T I G A M E R B Ó R A R A B A K Ezennel pályázatot hirdetek új. amiben a betűk más. Harmadik díj: e könyv egy dedikált példánya. amit nem az azonos színek összetalálkozásáig. például magánhangzó – mássalhangzó – magánhangzó minta szerint követik egymást. hanem mint szenvedélyes Rubik-kockaforgató. Játékszabályok: csak főnevek és igék szerepelhetnek. D O G T A B I R E O W E P E T N E T P A L B A R I C E E G O P E G D E W F E E R O T I V Y A D O B E E P E P Megpróbálkoztam más nyelvekkel is: nem sikerült. ragozott formákat. Némi önvigasztalásul hadd iktassam ide „a” tizennyolc lehetőséget. Ennyire volt szükségem a kockához. Szakértője lettem a kérdésnek. A szabadalmat nem adták meg. hanem értelmes angol szavak – főnevek és igék – kialakulásáig kell forgatni. szabadalmat kértem egy olyan kockára.mássalhangzó – magánhangzó – mássalhangzó. nem mint nyelvész. ennyit találtam az angol nyelvben. aminek minden oldalát egy-egy létező angol szó alkotja: P O T A U D A B R U G O A W A Y S O N I A T O P és így tovább. Viszont maroknyi csak azoknak a szavaknak száma.

Jordániákkal. én magam is idéztem már. Nem! A kiejtés szóbeli hagyományokon nyugszik. Sok bajnak előidézője ez a hang – gyakran okoz például torokgyulladást a spanyoloknál. hogy ez az öt magánhangzó nem meríti ki mindazokat a lehetőségeket. A franciákkal kezdődött a bonyodalom. „Amikor a Közel-Keleten utazgattam. Az ibériai »j« is felesleges maradvány abból a korból. ami – tisztesség ne essék – pontosan úgy hangzik. hogy csak hosszabb tanulás után vesszük észre őket. sohasem fogja a bennszülött angol kiejtést elsajátítani. vagy néha Spanyolországban angolul beszéltem. úgy olvasztották össze az »u«-t az »i«-vel és szülték meg a maguk speciális »ü« hangját. De nem: ők ennek a másfél tucat zörejnek grafikai ábrázolására azt az öt magánhangzót használják. Az angolok azonban sokkal tovább mentek. ha a csattanó kedvéért néha túlzásokra vetemedik. olyan ügyesen beépítettek. A latin ábécé öt magánhangzót ismer és használ. a nyelvnek különböző akrobatikai mutatványokat kell végeznie. A helyzetet tovább bonyolítja. akárcsak a Brit Alkotmány. A spanyoloknak is van egy-két exportra teljesen alkalmatlan hangja. ami előírná. amit írásban sohasem rögzítettek. Átalakította egy sokkal emberibbre. ha ezeknek a speciális hangoknak a rögzítésére speciális jeleket találtak volna ki (mint ahogy a spanyolok tették a félszigeten használatos ñ betűvel).* Az angol szavak rövidsége ne ringasson senkit abba az illúzióba. amit »elle«-nek becéznek. A magánhangzók miatt nem tudok. görögökkel tudok ezen a nyelven beszélni – angolokkal nem. Itt van továbbá a dupla »ll«. elviselhetőbbre. Aminek kiejtése az élőlények által produkálható hangok közül még legjobban a sivatagi oroszlán dühös morgására emlékeztet. hogy melyik esetben melyik kiejtés alkalmazandó. Bár az első problémába már az indulás percében beleütközünk. . arra jöttem rá. hogy az angolt könnyű megtanulni! Beépített nehézségei vannak. William Shakespeare magasztos nyelve tizennyolc magánhangzót használ. mint egy diszkrét böffenés. szírekkel. Nem is szólva a különleges néma »e«-jükről. aminek kiejtése csak a fülemüle csattogásához hasonlítható? Tud Ön fütyülni. És minthogy mi nem tudunk »madárul«…hálás vagyok a görögöknek. Mint ahogy a sárga és kék keveréséből zöld színt lehet csinálni. és mindazoknál. Luca de Tenának – erre vonatkozó szellemes sorait ideiktatni. amelyeket az emberi torok produkálni tud. hogy egyiptomiakkal. ami a latin ábécében szerepel. Hogy megközelítsük a helyes kiejtést. de idekívánkozik: csak az első tíz év könnyű. A helyzet azonban az. mint egy kanári? Ha nem tud. akik Cervantes nyelvének elsajátítására határozták el magukat. A leírt és kimondott forma közötti eltérés olyan nagy buktató. Sokkal könnyebb lenne e nyelvet megtanulni. Még akkor is. De hogy jön mindez az angol tizennyolc magánhangzójának skálájához. hogy érdemes egy edzett nyelvésznek – mellesleg kiváló spanyol írónak. hogy nincs szabály. Az Argentin Köztársaság hamarabb függetlenítette magát e hangtól. azután elkezd egyre nehezebb lenni. mint a Spanyol Királyság. amikor őseinknek még farka volt. Például a »j«. Elcsépelt vicc. ami a nedves aszfalton csúszó bicikligumi surrogására emlékeztet. nyers húst marcangoltak a fogaikkal és – az akkor még fogásra alkalmas – lábujjaikkal kapaszkodtak fel a fákra.

Az épületek falát – többszázados fennállásuk bizonyítékaként – sűrűn borítja a borostyán (ivy).” (Mindannyian reméljük. mit jelent e finom megkülönböztetés. Az ilyen „U” angolság ajtót nyit. Hogy a nyelvtan szabályai szerint a melléknevet a „-ly” képzővel lehet határozószóvá alakítani. egységes nyelvet beszél. nem országokat. De ha tudásunk e fogyatékosságába bele is nyugodtunk.) „She felt the desire to talk mastering her” (Érezte.egyiptomiaknak. slowly: lassan. hogy nem törődsz azzal. Amit nem mondhatok el Sir Lawrence Olivierről és a BBC bemondóiról: az ő angolságuk olyan csodálatos. .) „She is easy to look at and difficult to say no to” (Jó ránézni és nehéz neki nemet mondani.) „He was hung up on” (Letették a kagylót. A London szegénynegyedeiben lakó cockney egészen más angolságot beszél. * Azt szokták mondani.) „All this should have been seen to by now” (Mindezzel már eddig is törődni kellett volna. egyik kategória tagjaival se igen fognak összetéveszteni. állást szerez és előmenetelt biztosít. Nem értem pontosan.). amelyektől visszahőköl a mi nyelvünk logikája. Bennünket. lapulj meg. szíreknek és Jordániáknak.) „One could not think that somebody would have thought of it” (Nem hinné az ember. hogy a „nyelvfüggöny” ott társadalmi rétegeket választ el egymástól. Tizenegymilliós népünk dialektusoktól alig tarkított. miközben beszélt. de attól egy kicsit szívom a fogam. hanem a-logikusak. Slow: lassú. De a rárímelő „low” szónál már fordítva áll a dolog: a lowly a jelző (a lowly nature: alantas természet) és a low a határozó: „lie low” feküdj alacsonyan. gyakran találkozunk olyan mondatokkal. Ezért nehéz felfognunk. A kiejtés még kevésbé bonyolult hangtanú nyelveknél is azonnal elárulja a „kinnszülöttet”. magyarokat. hogy a vájtfülű még a fenti „U” angolságon belül is számos szintet tud megkülönböztetni. hogy valaki gondolt volna erre. Hála az ő redukált hangskálájuknak. hogy: nem szabad elmenned. Egy mai regény szövegéből szedtem össze belőlük egy csokorravalót: „We all expect you not to mind being stood up by her. mint a „Felső Osztály” (Upper Class – rövidítve: „U”) tagjai. A kevésbé előkelőnek csak „Red Brick” (Vörös Tégla) egyetem és kiejtés jutott. mint a kontinensen. a könyvekben olvasott angolt azonosítani tudom a fülemmel hallottal. hogy a „you must go” azt jelenti: el kell menned. hogy erőt vesz rajta a közlés vágya. Amerikában a legelőkelőbb kiejtést az „Ivy League”-be tartozó egyetemek valamelyikén lehet elsajátítani. Vagy hogy a „few have the chance” azt jelenti: kevésnek van esélye. hogy cserben hagyott. a „quite a few have the chance” pedig azt: soknak van esélye. hogy a nyelvek se logikusak. se illogikusak. hogy már majdnem végleg lemondtam erről a nyelvről…” * Talán az angol hangok nagy változatossága okozza. míg a „you must nőt go” azt.

hogy mi a problémám és gyorsan fülembe súgta a megváltó konjugációt. Ezért nem lehet egyértelműen választ kapni még egy olyan egyszerű kérdésre sem. hogy az Én minél kisebbre húzza össze magát és partnerét minél magasabbra emelje. „So desu ne”… – „Szóval így van”. mert a figyelmes asztaltárs megelőzi: O-mizu-o agemasho-ka? Felemelkedhetek önhöz a tiszteletreméltó vízzel? Egy tokiói magyar kiállítás alkalmával fogadást rendeztünk. hogy „jönni”? Mert ha vendég jön. Itt azonban nem a cselekvés módjára vagy idejére utalnak. A partner ezzel bizonyítja feszült érdeklődését a hallottak iránt. nekem rögtönözve japánra fordítani. mean. udvarias ember önmagát mindig e létra eggyel alacsonyabb fokára helyezi. hogy anyanyelvemnek például a fösvényre mennyi szinonimája van: fukar. Az önérvényesítést és önbizonyítást a nőnél még jobban megveti. hogy ilyen alkalmakra hosszabb üdvözlést ír elő a protokoll. niggardly. hogy tud-e valaki egy pohár vizet kérni az adott nyelven. A nyelvtanulás sikerének ismérveként szokták emlegetni. chinchy. szűkmarkú… De az angolban legalább tizenhárom közül kell kiválasztani a stílusszintnek megfelelőt: stingy. Szinte kötelező. Míg az angolban például az osztályhelyzetet főleg a kiejtés jelzi. aki a rémült arckifejezésemből rájött. Már csatasorba állva hajlongtunk az előkelő vendég előtt. close. hogy „felette” vagy „alatta” állóhoz szól-e a beszélő. akkor a „kuru”. sőt a nyelvtan is aszerint változik. itt elvárják a szüntelen közbeszúrásokat: „Naruhodo” – „hát persze”. mint a többi nyelvben! Arra szolgálnak. hogy utoljára – a Tenno (az Ég Fia) egy földi leszármazottjával. avaricious. a szerénységet. hanem moshi-moshit. hogy minden mondatát „kashira”-val fejezze be: „talán”. closefisted. skimpy. Mindig büszke voltam arra. ha barát. fogalmam sem volt. amikor kiderült. Telefonhívásnál a beszélő annyira begubózik saját szerénységébe. hogy jelen vagyunk és csupa fül vagyunk. amelyet a császári család egy tagja is megtisztelt megjelenésével. A japán nyelv nemcsak a társadalmi különbségeket hangsúlyozza szókincsében és nyelvtanában. Míg más országokban neveletlenség a beszélőt félbeszakítani. Japánba készülő turistáink számára ide írom. Sőt a partner rangjától függően még ragozni is másképpen kell az igét. akkor ezt a szavak elé biggyesztett külön . mint: hogyan mondják japánul azt. skinflint. annak jöttét az „irassharu” ige jelzi. A kiállítás felelősének hirtelen beszédet kellett kanyarítani. Örökké hálás leszek a mellettem álló kis japánnak. penny-pinching. Jelentése: „Ha…”. a japánban a szókincs. habozást kifejező formákat még jobban elvárja tőle. állandó cuppogással illik jelezni. miserly. Legtöbbször nem is kell mondani. tightwad… Mindez azonban csak szórakoztató keresztrejtvény a japán nyelv bonyodalmaihoz képest. Minthogy ezúttal találkoztam életemben először – nincs kizárva. cheese-paring. Segédigék sűrűn tarkítják a mondatokat. „Amennyiben…” Amíg a másik beszél. kicsinyes. hogy nem „hallót” mond. A társadalmi hierarchiát a szóhasználat híven tükrözi. „én így hiszem”. Ha nem önmagáról vagy saját tulajdonáról van szó. hogy az igeragozás sok szintje közül melyik alkalmazandó a császári fenség megszólításában.Szókincsének gazdagsága néha zavarba ejtő. hanem a nemi szerepeket is. hogy ott ezt így kell mondani: „Mizu-o sukoshi kudasai”: „Ereszkedjék le hozzám egy kis vízzel”.

hogy cúg van. elvette feleségül és kitűnően megtanult tőle japánul. hogy a kevesebbet mozgó nőknél a jobb agyfél – ha nem is mennyiségében. úgynevezett ideogrammatikus része. de funkciójában – visszafejlődött. hogy a terhesség. Azt szokták mondani. hogy többet is beszélnek. Anyanyelvünk ezt a „verbális inflációt” – a nő korától és társadalmi állásától függően – sokféleképpen fejezi ki. hogy az ment el vadászni. A mozgás csökkent szüksége és lehetősége következtében visszafejlődött a nőknél a térben való tájékozódás képessége. hogy az agy „lateralizált”: két féltekéje között bizonyos munkamegosztás létezik. természetes volt. a szomszédasszony lefetyel. mert sok a rizsa… és így tovább. ha megnő: fecseg. Az „ember” fogalmának hieroglifje a @. A japán nyelv írásjegyeinek van egy. (Mario Pei szerint az. Érdeklődési körüknek sugara is természetszerűleg lerövidült. Néhány év múlva exportügyben Japánba küldték. Hadd elmélkedjem e tény kapcsán egy kicsit a női nyelv – férfi nyelv problémájáról. . A tolmácsoknak – világviszonylatban – hetvenöt százaléka nő. A mozgás irányításában a jobb. Régészeti könyvekben olvastam. Amikor azután személyes látogatásra került a sor. a szoptatás különben is egész életét kitöltötte.) Számtalan vicc. mint a férfiak. A mi fülünkben komikusan cseng. Megismerkedett egy nikkói kislánnyal. a nő 175 szótagot ejt percenként. ha a közelebb levőket: @ vesszük célba. ami a szó értelmét tükrözi. a Párizsban élő nyelvész és műfordító az egyik legkiválóbb szakértője – ma már jelentős irodalma van. hogy a női csontvázakra éppoly jellemző a finomabb. A nyelvek ürügyén hadd mondjam el. illetőleg belepisilni való. Tény az. átlag amerikai férfi 150. a verbális tevékenységben a bal félteke játssza a nagyobb szerepet.előraggal kell jelezni. beleszeretett. eine Frau – ein Wörterbuch” sokat emlegetett tényét. az anyós kárai. hogy a nőknek „lazábban van a nyelve beakasztva”. Egy NSZK-ban élő üzletembertől hallottam az alábbi jellemző történetet. vendéglátói megkönnyebbült sóhajjal fogadták: szóval mégis férfi! A telefonon hallott mély baritont sehogysem tudták összeegyeztetni azzal a „női japánsággal”. esetleg dumcsizik. a fogamzóképesség korát nemigen élte túl: az átlag életkor még a századforduló táján is csak ötven év volt! Ma úgy tudjuk. a kartársnő dumál. ugyanakkor a verbalizációért – vokalizációért felelős bal agyteke szerepe megnőtt. a feleség nyelvel. mert az ember két lábon jár és egyenes törzsével emelkedik ki az állatok közül. lőtte meg és vitte haza a húst. hogy a nők általában és mindenütt gyorsabban beszélnek. tárgyalópartnereinél először telefonon jelentkezett. A havernőre rászólnak. Ennek a kérdésnek – aminek Kassai György. mint a szélesebb medencecsont. a nő pedig otthon maradt és megsütötte. Minthogy erre – erősebb fizikumánál fogva – a férfi alkalmasabb. az emberekre. Mire iskolába kerül: kotyog. Gondoljunk csak a fényképezőgépre: annak a lencséjét is szűkebbre vesszük. A dáma cseveg. Még akkor is. hogy szerintem mi magyarázza az „Ein Mann – ein Wort. míg a beszédben. Nem csoda. a bili pedig „o-maru” – tiszteletreméltó benedvesíteni. A menyasszony csicsereg. közhely és kabarétréfa született abból. hogy a pelenka: „o-shime”. mint ha messzebb levő tájat @ fotografálunk. beszűkült a közvetlen környezetükre. „mívesebb” felépítésű állkapocs. ha újszülött kisbabájához beszél. Nem szólva arról. amit a nejétől elsajátított. A kislány pötyög. De a nő írásjele a @: a nő ül és nem jár. Az ősembernek az ősbivaly leölése biztosította a betevő falatot.

angol) stb. francia) vagy kevésbé ismert (darkhat. francia). A mai „unisex-szerelés” ugyan nem a nemi különbségeket húzza alá. Gyakrabban szerepelnek a töltelék szavak: „hát”. A nők nemcsak többet. Az érzelmeket ugyan a líra tükrözi. tittle-tattle (fecsegés. o. sűrűbben emlegeti. hogy az írónők száma egyre emelkedik. Ez a duplán hangsúlyozó beszédmodor erős indulati töltést ad a szavaknak. Ezért szokták a férfiak (főleg a férjek) panaszolni. sz. azt dobta gyorsan az előtte fekvő kéziratra. az epikában érvényesül. Az ő szájukból kategorikusabban (és ezért szuggesztívebben) hallatszik a felhívás: Ezt edd!… Ezt tedd!… Ezt vedd! A beszéd elnyújtottságának egyik oka a magánhangzók kettőzése. nyírottfrizurás fiatal lányok ösztönszerűen magasabb hangon kezdenek csicseregni. ha most felsorolnám azokat a tapasztalatokat. feszesebb formát kíván. Az ilyen magas – illetőleg mély magánhangzóknak váltakozásából születtek meg az ikerszavak. hogy az egyen-farmerbe és egyen-trikóba bújt. Így lett állítólag a francia „beau” (szép) szó kiejtése: „bó”. csip-csup. Tartózkodó. Több a jelző. A nőknek a szavakhoz való nagyobb affinitása – bocsánatot kérek a szakma kiváló magyar képviselőitől – a „szószátyárabb” műfajban. A férfi hangja – anatómiai adottságoknál fogva – mélyebb. mihelyt egy fiú bukkan fel a láthatáron. cahin-caha (bicegő. mint a férfiak. Egy másik hangtani jellegzetessége a női beszédnek a mély hangoknak (a. Ő mindig egy muszlinsálat tartott a kezeügyében és ha lépéseket hallott közeledni. z) felé való eltolódása. Egy másik jellemzője a női nyelvnek a mássalhangzóknak a sziszegők (s. amiket jeles kutatók az ismert (orosz. Meglehetős egyszerűsítéssel csak annyit írnék ide. de megfigyeltem. izeg-mozog. „még”. amerikai rádióban és televízióban férfiakkal olvastatják fel a reklámszövegeket. A nőket szorosabb kapcsolat fűzi a szavakhoz. koasati) nyelvben szereztek. Az angol. Nem felelne meg könyvem szellemének. u) elcsúsztatása magasabb hangok felé. E hangtani változások. „is”.és férfi-írók arányszáma 4:2 volt. jobban felismeri. hogy a „nők mindent Ádámnál és Évánál kezdenek”. Logikus. Az ilyen „emfatikus” beszédstílust az előkelő körök tagjai megvetették. Érdekes viszont. Hogy ezen a téren miért csak a mi századunkban állt be döntő pozitív változás. hogy hangzásában a női beszéd általában nyújtottabb. Nem tudom. Az írást még Jane Austen korában is úrileányhoz méltatlan foglalkozásnak tartották. ami némi finomkodó jelleget ad a beszédnek. Tingel-Tangel. de ez a műfaj tömörebb.A perspektíva e megrövidülése következtében a nő a személyes kapcsolatokat több figyelemmel kíséri. „sőt” „mondom”… E hígítóknak csúfolt kifejezések elsajátítását és használatát egyébként nem tudom eléggé ajánlani az idegen nyelvet tanulóknak. sűrűbben használtatnak a felsőfokok. „persze”. holott a nők nyilván már régen is többet beszéltek? Könnyű a kérdésre válaszolni. finom magatartásra törekedve összevonták a hangokat. Büszkén idézem Bajomi Lázár Endre beszámolóját az 1982-es francia könyvpiacról: a nő. azt hiszem. férfiatlannak találták. clopin-clopant. milyen törvénynek engedelmeskedve mutatnak minden nyelvben azonos irányú eltolódást (a magastól a mély felé): cikk-cakk. „csak”. Mischmasch. . ugyanazt a szerepet játsszák. Mondatfűzésekben megint csak a fokozott indulati hangsúly jellemzi a női beszédet. hogy jelentőségük elsősorban a prózairodalomban növekszik. hanem másképpen is beszélnek. csukcs. mint az öltözködés: a női jelleg kihangsúlyozását.

hogy csak az ördögnek sikerült öt év alatt megtanulni. de öt perc alatt ő is elfelejtette. mert szusszanásnyi időt engedélyeznek a fontosabb mondatelemek eszünkbe idézéséhez. Két fa egymás mellett: @ liget. Azt tudjuk már. hogy Japánban olyan kevés az írástudatlan: mindössze 0. hogy az villamos energiává alakítva naponta kb. mint Magyarországé. Nincs igazuk! Nem a hieroglifák a nyelv legnagyobb buktatói. én…” Újabban a férfiak beszédében szintén sűrűn fordulnak elő. Az ottani „kisegítő-iskolák” diákjai a hangot a képpel hamar megtanulták azonosítani. hogy az ember – az egyenes törzsű állat – jelképe a @. Önmagát magyarázza a @ és a @ írásjel.1 százalék. Nemcsak az ország: a nyelv maga is sziget. de tízszer annyian laknak rajta. illetőleg homorút jelent. A kettő egymás mellett: egyenetlen. hogy csak egy aránylag szűk tengerpart menti sáv lakható és művelhető.„Elhanyagolhatatlan elhanyagolhatók” ezek. Vadászó nép ilyen nagy koncentráció mellett agresszívvé fejlődött volna. hogy…” „Mit mondjak. mint „A helyzet az. a japán az. * . hiszen az anyanyelvet az anya örökíti át a gyerekére. Ennek a sávnak a lakóit annyi lárma éri. ezért válhatott kötelező magatartássá a háttérbe húzódó tartózkodás. A szigetország területe körülbelül háromszor akkora. A @ pedig: kétszárnyú kapu. Talán ez a magyarázata annak a sikernek. úgynevezett piktografikus része közvetlenebbül tükrözi a világot. hanem az úgynevezett keret-kifejezésekre is vonatkozik: gyűjtsük és használjuk őket! Valamikor inkább nőktől lehetett hallani olyan formákat. érdeklődni. Mikor támaszkodik az ember a fához? Ha elfáradt. A @ jelet könnyű felismerni: az ecset kedvéért négyszögesített száj vagy szájadék. vakáció. A népsűrűséget még növeli. A tanulók számára egyszer hieroglifákból álló könyvecskét készítettek. 25 000 kilowattot termelne. A nyelv kialakulásának idején azonban a szigetország lakossága földművelésből élt. A @ szókép jelentése tehát: pihenés. Érdemes még egy kicsit elmélkedni rajta. hogy a nőies fordulatok az erősebb nem képviselői között is tért hódítanak? Nem lenne meglepő. * Messzire szaladt velem a vesszőparipám: visszavitetem magam vele a kiinduláspontomhoz: a japán nyelvhez. amit az úgynevezett dislexiás (olvasási nehézségekkel küzdő) gyerekek írásjelekre való oktatásával érnek el Amerikában. ágastól-gyökerestől. Ha van a világon idióma. A fát a @ szókép ábrázolja. Lehet. Vajon megjósolhatjuk-e. mint a betűírás. Ugyanezt mondják a magyarról és a baszkról is. három: @ erdő. ezen keresztül sikerült azután őket a hang és a betű közötti kapcsolatra rávezetni. mihelyt nem volt szüksége rá. Zárját egyetlen más nyelv tudása sem segít felpattintani. hogy a szóképek nagyobb szemléletessége magyarázza azt a tényt is. Utóbbiról azt állítják. A japán és kínai tanulmányoktól az írásjegyek bonyolultsága szokta a legedzettebb lingvistákat is visszarettenteni. Domborút. Sőt: az írás legrégibb. Érdemes néhánnyal megismerkedni közülük. Ez a kérelem nemcsak a töltőszavakra. amit csak az ország történelmének és földrajzának ismeretében lehet igazán megérteni. Ilyen egyszerű összefüggésekkel sűrűn találkozunk. Száj a kapuban: @ kérdezni. Ezek a piktogramok az ábrázolt tárgyak leegyszerűsített képei. hepehupás.

sup. De még a hangutánzó szavaknál se lehet mindig biztosra menni. A szavak hosszúságából-rövidségéből viszont nem lehet a méretekre következtetni. elandalodtam a szépségén: ép is és édes is. A macskák. sucer – сосать – schnüffeln. schnuppen. de az ugat – bark – лаять – bellen – aboyer – hoeru nem. ez csak valami gyönyörű lehet! Mily kiábrándulás volt megtudni. A legújabb slogan: „Európai szaktudást kombináljunk japán magatartással”. de azért a nyelvet nem lehet a magyarral rokonítani. Kiejtése: ping. Érdekes módon a japánok is jónak ejtik. A hieroglifikus írás további előnye a nagyfokú tömörség. Jelszavak megfogalmazásánál különösen nagy érdem. míg az angol árnyékot csinál vele (umbrella). a szóösszetételek is sokszor becsapnak bennünket. az olasz víz ellen (paracqua). Vegyük például azt az alkalmatosságot. szívást. Terinek. Pistát Pistinek. Felfedezhető benne a katona sisakos feje. Hawaiiban például a szirtek réseiben meglapuló apró halacskát kunokuakuapuának hívják. amíg kicsi volt. hogy a japánban is megelőzi a birtokos a birtokot („a kertész kutyája”). sűrűn használt kifejezés. Meg hogy ebben a nyelvben is. hogy a szürcsölést. előbb írják a vezeték. ami ezt a követelményt lépten-nyomon hirdeti. együtt pillangót jelent: számomra az élőlények legszebbikét.” Az eredeti cím itt is négy hieroglifából áll. míg a bálna nagyságú fajrokonát egyszerűen o-nak. De vajon mit jelent az alábbi kombináció? . Amikor először találkoztam a francia saindoux szóval. Ködös Albion berekedt torkú kakasai például nem kukurikuval. A „blabla” nem magyar specialitás. igaz. hanem sok nyelv szótárában szereplő. ugyan nem a japán. A kettő együtt: @. Kedvencem a spanyol chiquirritín szó: csöppséget jelent. hogy ide kell írnom őket: @ Most egy rejtvényt szeretnék feladni a kedves olvasóknak. hogy jelentése: olvasztott disznózsír! Viszont az angol butter (vaj) és fly (légy) kombinációja. a kínaiaknál és koreaiaknál. sniffle. hanem cock-a-doodle-doo-val köszöntik a hajnalt. Terát. Ismerjük már a nő hieroglifjét: @. A kínai és japán nyelvre visszatérve: a bepólyázott kisbaba alakját utánzó @ szókép gyereket jelent. bégetést jelent. úgy látszik. Andrást Andrisnak hívták. nemzetközibb nyelven beszélnek.és azután a keresztnevet. mert a nyávog – mew/miaul – мяукать – miauen – miauler – nyia-nyia naku (japán) hasonlóan cseng. a magyar és francia eső ellen (parapluie) használ. hogy a szipákolás japánul is szipa-szipa szurunak hangzik. olyan szépek. Japán hieroglifje egyértelmű és szemléltető: @. Sajnos. Arra se merek hivatkozni – nehogy délibábos nyelvészkedéssel vádoljanak – hogy a só ott is só. hogy jó. sőt örömmel jelentem. szipákolást jelentő szavaknál mindenütt sziszegő hanggal találkozunk: to sip. mint nálunk. suckle. ami részeiben avas vajba pottyant muslicát idéz fel a képzeletünkben. Az egyik friss bestseller címét (Banshun soya) csak tizenkét szótaggal tudtam lefordítani: „A késő tavasz egy zűrös éjszakája. A felirat. hogy az „i” hang általában kisebb méretekre utal. amit az orosz nap ellen (зонтик). szopást. Sokszor idézett tény. az előretartott lándzsája meg a két lába is. mint a kutyák. A képírás – logikus.Betűírást használó nyelveknél nemigen lehet a hangalakból az értelemre következtetni. összesen négy hieroglifa. schlürfen. hanem a kínai nyelv köréből. snuffle – siroter. annyit jelent. A katona írásjegye: @. Vagy. Hangutánzó szó ez is: a blöken – bleat/baa stb. olvasatuk: Wako yosai.

Ez már nem piktogram. amelyekkel a másik népet szokták illetni. És főleg sokkal kevésbé soviniszta. innen származik a lenéző boche szó. hamar rájöhetünk. A zavarosságot. Aki eltorzítva. „Habla en castellano!” (Beszélj spanyolul!) – türelmetlenkedik az ibériai félsziget lakója. A nyelv „hangtani idioszinkráziája” igen nagy. fogalmat közvetít. éppúgy. hogy ha valami nem világos. A mássalhangzó-torlódást a nyelv barbárnak tartja és nem hajlandó kimondani: mindig egy-egy magánhangzót szúr kettő közé. A @ hieroglifának például kilenc különböző „olvasata” van. mert nem érti meg a beszédét. illetőleg holdfoltokat ábrázolják. Az ifjúság kedvenc itala a Pepushikora. amikor ecset alá alkalmazták őket. A német (deutsch) szerint értelmezni annyi. mint a szó jelentését. csak magánhangzóra vagy n-re. mint a többi nyelvben. értelmetlenséget gyakran fogják az idegen nyelvre. A számítástechnika nyelvén szólva: eggyel több információt kell agyunkba betáplálni. érdemes egy kicsit elidőzni a csúfneveknél.@ Világért se higgyük ezek után. az a francia szerint „parle français a son ami”. Ha már a sovinizmusról van szó. néma. érthetőt jelent. Szótag nem végződhetik másra. hogy a japán nyelv könnyen megtanulható! Maga az írásjegy semmit sem árul el ugyanis arról. amik szabad szemmel is láthatók. magyarok nem értünk meg. nyunak. hogy partnere csűri-csavarja a dolgokat. hogy hogyan kell kiejteni. hogy mit ábrázolnak. ha úgy érzi. Aki jó magyarán megmondja a véleményét a barátjának. a @ kónak. A németnek viszont „kauderwelsch”. az nekünk kínaiul van. A Berugiban nem könnyű felismerni Belgiumot. míg az olaszok szerint a szándékosan érthetetlenül beszélő ember „parla in latino”: latinul beszél. mert . Ha valahol @ feliratú táblával találkozunk. Mi magyarok úgy véljük. A két égitest kombinációja: @. Négyszögesítették a napot: @ és a holdsarlót: @. Így még a sok nemzetközi szó – ami a többi nyelvben olyan kellemes fogódzót nyújt – sem siet segítségünkre. Azt még külön meg kell keresni és meg kell tanulni. Az orosz és a magyar számára a német: немец. hanem úgynevezett ideogram: ideát. szájadék) jeleket kombinálja és a jelentése: Bejárat. Amit mi. De még így is szemléltetőbb. A franciák megvetésének célpontja a söröskriglik között tanyázó. hogy a @ (belépni) és a már ismert @ (száj. faragatlan német diák: a Bursch. világosat. akkor azt meg kell magyarázni. a kettő együtt mégis iriguchinak olvasandó. A legnagyobb nehézséget azonban az azonos hangzású (homofon) szavak nagy száma okozza. Mert van nyelvi sovinizmus is: saját idiómáját minden nép logikusabbnak tartja a többinél. aminek részletezése nem fér be ebbe a fejezetbe – minden jelnek több kiejtése is van. mint deuten. hogy melyik esetben melyik az érvényes. A szövegkörnyezet dönti el. Amellett – történelmi okokból. Még a piktogramoknál sem lehet mindig „egyből” rájönni. az a nyelvükre büszke gallok szerint „petit nègre”-t (rövidítve: pègre-t) beszél. A kiejtést azonban már sokkal nehezebb eltalálni: a @ ha külön áll. Az angolok a németet „Kraut”-nak csúfolják. annyira megváltoztatták a formákat. A pontok a nap-. se a Burijusuteruban annak fővárosát. helytelenül ejti a francia szót. A halandzsa angolul „doubleDutch” (a „dutch” itt a régi teuton törzsek nyelvét jelenti). A görög barbarosz jelentése: dadogó.

Tény az. De hallottam olyan nézetet is. A nemzeti sovinizmus diktálta csúfnevek után vigasztalódjunk a „jóbeszéddel”: az eufemizmusokkal. A Shakespeare-művek „nem bowdlerizált” formában nyersebben írnak le bizonyos szituációkat. mint a magyar vénkisasszonynak). ha a „leg” (lábszár) szót kiejtették előtte. sokszor egyszerűen „Yank”-re rövidítve. hogy a „vengerka” szót lehetőleg ne használjam. Rómeó és Júlia csipkefinom szerelméhez az eredetiben vaskos férfitréfák szolgálnak hátterül. Egy másik elmélet szerint azért hívják őket így. a cári hadsereg tisztecskéinek szórakoztatására. mert a Mexikóhoz közel fekvő San Diego városon át szivárognak be Amerikába a munkát keresők. Ne gondoljuk.főeledele az általuk megvetett káposzta. hogy éppen a múlt század közepén volt szükség e remekművek „expurgálására”. amit az adott kor annak tart. a lime-nek levét köteles fogyasztani. ami sűrűn tarkítja az olaszok beszédét. Tény az. hogy a digo – „mondom” – szóból ered. ezért hívják őket „frog”-nak (béka): ők csak a nagy darab roastbeefeket kedvelik. Valaha azokat a lányokat hívták így. A gyakori spanyol keresztnévből. köztük nem egy vallási okokból. hogy most az amerikaiakat becsmérlik ezzel a kifejezéssel. hogy skorbut ellen a hajók legénysége egy citromszerű gyümölcsnek. A zord középkor után a viktorianizmus volt történelmünk legálszentebb korszaka. hogy a francia trón mindenkori örököse – a dauphin – használatára átírták és megszelídítették a könyveket. ami a XVIII. mert eltakarják a takargatnivalót. mint néhány mai regény. hogy Itáliában a magyar férfiaknak is van csúfnevük: „Signori Preghi”-nek nevezi őket az aszfalthumor. állítólag a hajdani katonanóta kezdő szavaiból: „Green grows the lilac tree…” Karinthy Ferenc írja. Pontosabban: azt. aki figyelmeztetett. Ez a kifejezés onnan származik. Ekkor vált tabuvá egy egész sereg kifejezés. mert magyar szokás szerint minden mondatukat a „prego” (kérem) szóval kezdik az ott szokásos per favore helyett. Az észak-afrikai gyarmatokra a francia gyalogosok annak idején térdig érő fekete bőrcsizmában masíroztak be. az amerikaiak a „Sammies” gyűjtőnevet. Nyelvi fügefaleveleknek is szokták nevezni őket. hogy az amerikaiak ezért „limey”-nek fogják az angolokat csúfolni. Nem sejtették. Láttam már angol vendéget rémülten meredni az én ragulevesemre: „Micsoda? Maguk megeszik a csirke lábát?” Honnan származik a „jenki” kifejezés? Az egyik verzió szerint a holland Yanke keresztnévből. hogy Amerikában egyszerűen ráragasztották mindenkire. a Diegóból született meg a lenéző dagó szó. hogy e szóból ered a „digózás” is: a magyar széplányoknak olasz gavallérokkal való barátkozása. A franciáknak sem tudják megbocsátani. Egy másik magyarázat a Jangce szóra vezeti vissza: az indiánok torzították el így az English szót. században olyan divatos volt. hogy megeszik a békacombot. a damned (elátkozott) . hogy a szókimondást a mi napjainkban találták ki! William Shakespeare műveit csak Thomas Bowdler beavatkozása tette az iskolásgyerekek számára is megengedhetővé: „ad usum delphini”. Ezért nevezik késő utódaikat is „pieds noirs”-nak. Mexikóban viszont az amerikaiakat becsmérlik „gringo” néven. Nem véletlen. Az angol hatóságok valamikor elrendelték. udvarképessé tételére. amit később az olaszokra és portugálokra is kiterjesztettek. aki az Óceánon túlról érkezett. Egy viktoriánus lady elájult. Maga a királynő számtalan gyereknek adott ugyan életet. Például a hell (pokol). Volt olyan szovjet ismerősöm. feketelábúaknak. A két legelterjedtebb keresztnévtől kapták a második világháborúban az angol katonák a „Tommies”. akiket Pest-Buda mulatóiból irányítottak Moszkvába. A frissen bevándoroltakat Amerikában „spick”-nek csúfolják („I no speak English”). mégis tipikus „spinster” volt (amely szónak egyébként angolban nincs olyan lenéző csengése.

mint az orosz „медведь” mézismerő. C. Londonban tanultam meg.” Sok magyar szónak eufemisztikus jellegét ma már nem érezzük. amibe a hölgyek a ruháikat akasztgatták. Századunk elején jött divatba a „She is in the family way” (családi úton van). „he sniffed it”. amikor G.” Babits fordításában: „Aznap többé nem olvasának”. spanyolban a „hacer cositas” (dolgocskákat csinálni) a fügefalevele. 20-30 évvel később a „She is expecting” (várandós). hogy egész Impérium pirult el. „kiszenvedett”. de nem kevésbé plasztikusan is ki lehet fejezni. hogy „jobb körökben” a háziasszonynak azt illik megkérdezni a vendégtől: „Shall I show you the geography of the house?” (Megmutathatom Önnek a ház beosztását?). A „heartburn” például nem a szív lángolását jelenti. B. hogy a név megkerülésével távol tarthatjuk a veszélyt. A nácizmus fenyegetése elől Angliába menekülni igyekvő magyarok közül annyian írták ezt a szót a beutazási kérvény „Foglalkozás” rovatába. azaz medve. hogy a brit hatóságok törték a fejüket: miért van egy olyan kis országban e szakmának ily sok képviselője.-re utaló „Do you want to spend a penny? (Akar egy pennyt költeni?) forma már nem „U”. Utóbbi állítólag utalás Krisztus vérére és valaha olyan kimondhatatlannak számított. hogy a terhesség természetes (és nehezen titkolható) tényét milyen fügefalevélbe burkolja. Angolban se szeri. A „pregnant” (állapotos) csak azóta vált kimondhatóvá és leírhatóvá. „Non più leggevano. C. A W. Eredetileg kis fülkét jelentett. a „szarvas” is tulajdonképpen körülíró szavak. „elment Földvárra deszkát árulni” – ma már csak régi könyvekben olvasható. Angliában nem használatos. „beadta a kulcsot”. A legnagyobb és legelkerülhetetlenebb veszély rémét igyekszik elűzni a számtalan nyelvi fügefalevéllel. se száma a szemérmes vagy durva körülírásoknak: „he passed away” (eltávozott). „he gave in his check” – mind lefordíthatatlan fordulat. Hogy az angolnál maradjunk: a múlt század közepéig a „She cancelled her social engagements” (lemondta a társadalmi kötelezettségeit) volt az elfogadott forma. Anyanyelvünkben a „megtért őseihez”. Ki érti. Érdekes. azaz nem tartozik a felső tízezer szókincsébe. Weöres Sándoréban: „Aznap nem olvasának már egy betűt sem. de nem: török eredetű. A „farkas”. hogy a szó főnév alakjában teljesen szalonképes? Rodin legszebb szobrának a „Le Baiser” (A csók) címet adta. A tudat mélyén ott élt a babona. „he kicked the bucket” (felrúgta a vödröt). „he had given up his soul” (kilehelte a lelkét). mert a „bedobós” W. Jellemző minden kor prüdériájára. Még ma is előfordul. hanem temetésrendező. „he did his number”. hogy „Shawian adjective” (Shaw jelzője) kifejezéssel írják körül. hogy a magyar ige is ebből származik. A „toilette”-et Pope alakította ki a „toile” – vászon – szóból. arra példa Dante fogalmazása Paolo és Francesca da Rimini bűnbeesésének leírására. mint ahogy összetétele alapján sejtenénk. Hogy ugyanezt a tevékenységet finoman. Az angol „undertaker” nem egyszerűen vállalkozó. de ugyanazt jelenti. A viktoriánus finomkodás emlékét még ma is őrzi egy csomó nyelvi fügefalevél. Franciában „coucher avec une femme” a leírható változata a leírhatatlan igének. A legtabubb szónak angolban „to sleep with a woman” (egy nővel aludni). hanem egyszerűen gyomorégést. hogy az angol „closet”-nek még ma is ez a jelentése. Shaw először leírta.vagy a bloody. Azt hittem. . ami minden nyelvben a halál körül kialakult. de az „elhunyt” még ma is élő eufemizmus.

Ha így lenne. mit szólna a spanyol grande dame. Anya és apa. a rá való hivatkozás pedig tiszteletet jelentett. Láttam már négyötéveseket dühösen toporzékolni. a Signore – betű szerinti értelemben: Öregem. az öregségnek raritásértéke volt. A harmadik ok: az ismeretek gyors elavulása. harmadik kornak nevezi. még előítélet-mentes időben megkezdett. őszintén szólva. Nem a nyelvészet körébe vágó téma. Olyan rohamosan évülnek el. A presztízsét vesztett öregkort burkolják szebben hangzó eufemizmusokba. a határszéleken felnőtt kétnyelvű vagy Fräulein nevelte gyerekek mind idióták lennének. A korán. * A kor – nyelv kérdésen azért lovagoltam ilyen sokáig. Egyetlen jelenségre használ finomkodó körülírást. Az anyanyelv: gátlás és előítélet. hogy a párhetes kisbabák gátlástalanul fickándoznak a méreteikhez szabott lavórokban. Azt tapasztalták. Ma – iskolákban és főiskolákon. ami csecsemők úszóoktatásával kapcsolatban folyik világszerte. ami szerintem ezt a presztízsveszteséget okozta. A második ok: az iskolázottság növekedésével párhuzamosan csökkent a tapasztalatátadás értéke. A kínai Hsienseng és a japán Sensei is azt jelenti: Tisztelt Előttem Született. A Monsieur. hogy ki milyen gyorsan tudja a régit elfelejteni és az újat megtanulni. Párhónapos korukban azonban szervezetük már levegő-környezethez szokott: a vízben való gátlástalan alámerüléshez a féléves baba már öreg. nagymama és nagypapa a . a németben megszületett a Seniorenwelt szó. és van-e még sikert ígérő felső halára a nyelvtanulásnak. de hadd írjam ide azt a három okot. Nem tudom. Mikor kezdjük? Egy kísérletet idézek válaszképpen. nagyszülői foglalkozás nemigen jár közvetlen eredménnyel. festők és szobrászok még a mestereken csüngve sajátították el a tudásukat. Csak a beidegződött megszólítások emlékeztetnek arra. sőt ököllel fenyegetni azt a számukra érthetetlen jelenséget. Régen a leendő takácsok és kovácsok. mint valami ritka bélyegnek. A rangjavesztett öregség elkendőzésére egész sereg eufeminizmus született. Erre.A mai kor nem szemérmes. hanem az. Így áll valahogy a nyelvvel is a helyzet. hogy lassanként nem az lesz a fontos: ki mit tud. Az amerikai televízió világért sem használja az „old age” kifejezést: „longevity” – hosszú élet – a kötelező szóhasználat. a Mister. aki emberformán beszél. A francia troisième âge-nak. még nem láttam példát az életben. hogy a magas kor valaha rangot. Amikor az átlagos élettartam 50 év volt. hogy mit mond. az utóbbi a hasznos időtöltést kereső nyugdíjasokat foglalkoztatja. hogy ritkán hatásos. Szülői. hogy akkor „a gyerek egyik nyelven sem fog igazán tudni”. Az első az élettartam jelentős meghosszabbodása. Az előbbi probléma elsősorban a szülőket. hogy a Señora tulajdonképpeni értelme: Öreglány. ha tudná. játékos nyelvoktatás ellen azzal szoktak érvelni. Idegsejtjeikben talán még őrzik a magzatvíz közegében eltöltött hónapok emlékét. mert gyakran teszik fel a kérdést: mi az optimális alsó. csak éppen nem lehet tudni. Nekem inkább az a kifogásom a korán kezdett nyelvoktatás ellen. A fajfenntartással és anyagcserével kapcsolatos tabuszavak helyét elfoglalták az eddig kimondhatatlannak tartottak.

mint Szabónak. De amit a logika nem tud a kategóriákba besorolni. Vagy: „Az utca se jut az eszembe. hogy „én már néha a szomszédasszony nevét is elfelejtem”. amikor a gyerek tudatosan és motiváltán kezd majd hozzá a tanuláshoz. mi nagyon kedvesnek találjuk a magyaros akcentust.” Esetleg: „Nem ismertem meg azt. hogy ha az egyik szülő idegennyelvű. A piramidális sejtek fejlődése körülbelül 12-14 évig tart. Én későn választottam hobbimnak és hivatásomnak a nyelveket: bevallom. elmosódnak. elemzéséért viszont a stelláris sejtek felelősek. Az előbbiért állítólag az úgynevezett piramidális sejtek. sehol bennszülöttnek. ahol azelőtt laktam. ami a kontextusban nem kap helyet. „Mi leszel. az a „nyelvországban” való félévszázados tartózkodás alatt sem tudja anyanyelvének beidegződött hangtani normáit levetni.gyerek számára az anyanyelvre van rendszeresítve. Volt osztálytársamat éppúgy hívhatták Kovácsnak. úgy fedezi fel bizonyos tárgyak és személyek közös vonásait és tanulja e vonások alapján csoportosítani őket. hogy az eredmény csak évek múlva fog megmutatkozni. Az oktató szülő idegennyelvűségét azért hangsúlyozom. Ha emiatt panaszkodom. hogy az automatizmusok begyakorlásában. Mégis azt tartom. Ez a kor a készségek kialakulásának kora. A felnőtt koncipiál. a jártasság kialakulásában más agysejtek játszanak szerepet. „beprogramozva”. az arcot. a magyar nyelv kontextusába van beágyazva. a nyelvtanulásban az idegen hangok gépies utánzásának időszaka.” A sofőr vagy autószerelő. a szövedéken belül a részletek szorosan összetapadnak. a csoportok körvonalai egyre határozottabbá válnak. azután megáll. Az idős ember kategorizál. aki köszönt. Például a neveket és az arcokat. Közismert jelenség a nagypapa. Gyakran hallom ezt a tévhitet hangoztatni és amikor a sóhajtozókat leintem. legfeljebb ennyi vigasztalást kapok: „Miért.” Nem fogadom el azonban azt a véleményt. egyedi tényként fog fel. Az életnek ebben a szakaszában az összefüggések egyre világosabbá. ha nagy leszel?” – hangzik néha az okos felnőtt kérdés. ha ezt megpróbálom megmagyarázni. az ismeretek szortírozásáért. Lehet. hogy egyikben sem néztek még soha. az már nem tud egy idegen nyelvet megtanulni. mint a tudás megszerzésében. Gyakran kapunk rá ilyen válaszokat: „Én Pista bácsi (vagy Ilonka néni) szeretnék lenni. A gyerek érzékel: percipiál. aki imádja az unokáit. Aki a készségek kialakulásáért felelős sejtek fejlődésének megszűnése után kerül idegen nyelvvel kapcsolatba. rendszerint azzal érvelnek. Ahogy nő. A logikához egyiknek sincs köze. „nem tudom hová tenni”.és arcmemória nem jellemző! Nem tudok elkerülni egy kis száraz filozofálást. hogy aki túljutott „az emberélet útjának felén”. de az „unoka” kategória olyan szilárd körvonalak közt . ha környezetéből kiszakítva látom. akkor.” A név. az óvónéni vagy orvosnő kategóriája még nem alakult ki bennük. pedig naponta együtt járunk a Lukácsba. használja ki azt a lehetőséget. azt az agy nehezen idézi fel. fogalmakat még nem ismer. Ma már tudni véljük. amit a még tökéletesen képlékeny agy nyújt. A stelláris sejtek érése később ér véget. A „világ dolgai” kontextusokba épülve élnek benne. Minden jelenséget külön. mert az ebben a korban megszokott magyaros kiejtést nehezebb később levetni. Kialakulnak benne a fogalmak (konceptusok).

kiakad. A tizenéves elhúz. Ha van. eldzsal. a tévé.” Tisztelet a kivételnek. berág. Az ifjúságot és a nyelvét – nevezzük a Chinese és Japanese mintájára Teenagerese-nek – közös sajátosságok jellemzik. kimagasló alakjait választották ideáljuknak az akkor-volt gyerekek. Ez a nemzetközi jelleg meglehetősen új jelenség és a technika vívmányainak eredménye. Még egy emberöltővel ezelőtt is saját hazájuk hőseit. semmit a . azt is csak saját legszűkebb érdeklődéskörén belül: néhány szinonimát a nőre és a nemi aktusra. becsajozik. a valakikhez tartozás bizonyítéka. hivatásuk. mint a fiatalok.és az idősebbekkel szembeni dacszövetség szimbóluma: kommunió a kommunikáción belül. látott és hallott. Ki magyarul. Az anekdotázó öregúr. amelyben a szellemi képességek hanyatlásának indulnak. életkörülményeik. Ma ugyanazokat a sztárokat – űrhajósokat. * Akit az „érettebb kor” problémái nem érdekelnek. olcsón hozzáférhető fegyvereként kialakítja a maga sajátos nyelvét. kevesebbet a pénzre. Ami eszébe jut. Aki sokat élt. ki angolul rajong értük.él benne. lekopik. lerohad és eldobja magát. begőzöl. ráharap. rádió és lemezgyártás fejlődése tette lehetővé a világ horizontális – korosztályok szerinti – tagozódását. akikben eddig hitt és akik most nem fogadják be a soraikba. Sokkal kevésbé hasonlítanak egymásra. Méghozzá országhatárokon átnyúló sajátosságok. Az angol „dotage”-nek nevezi azt a kort. Agresszívvé válik és ellenszegülésének egyik. ami ebben a korban több akad. Miért éppen a kamasznál alakul ki ez a speciális idióma? Mert szendvics-kor ez: testének biológiai változásai már elválasztják a gyerektől. legfeljebb a felnőtteknél is többet „igekötőzködik”. A kamasz-beszéd a fegyvertársakkal való véd. azt rendszerint el is meséli. de Teenagerland lakói nyelvének megvannak a maguk nemzeti korlátokon átnyúló sajátosságai. kiborul. úgy látszik. mert én itt és most arról szeretnék még egy kicsit elmélkedni. Önmagát ismételgetve és türelmetlenséget váltva ki az ifjabb nemzedék tagjaiból. Ez a nyelv érintetlenül hagyja a nyelvtant. A közlekedés egyszerűsödése. mint az élet korábbi szakaszaiban. sportbajnokokat vagy popénekeseket – bálványozzák a tizenévesek San Franciscótól Tiranáig. de szembe kerül a felnőttekkel is. annak mindenről eszébe jut valami. hogy e kategórián belül öt-hat nevet kell végigzongoráznia. Új szótöveket nemigen kreál. akik mögött rövidebb út áll és ezért kevésbé volt alkalmuk a differenciálódásra. bezsong. mert megszületett a mondás: „He is in his anecdotage. hogy van-e valami jellegzetessége az öregek beszédének. Mire az emberek eljutnak odáig. ott is jól ismert jelenség. akkor ezt a sajátosságot nyilván a sok összegyűjtött tapasztalat okozza. ki németül. amíg a kimondani akartat megtalálja. azt arra kérem: ugorjon át egy-két bekezdést. családi és munkaviszonyaik nagyon eltérővé csiszolták a jellemüket és képességeiket.

Az eltávolodás folyamata hol kisebb. Ma a csaj lett az egyeduralkodó. ebédet rendelni és megérdeklődni. – Hát aztat… aztat a kapcsoló-témát – felelte. A javak fogyasztásában szerepük máris jelentős. már elült. Aromájának – vagyis rothadtsági fokának – jellemzésére nem kevesebb.) Az én fiatal koromban tyúk. oltári és állati az elismerés skálájának minden pontján alkalmazható. Eszkimóéknál – olvasom egy útleírásban – a rothadt halhólyag a legkívánatosabb csemege. hogy mire e sorok napvilágot látnak. Vetélytársa. Már nem hangoztatják a jelszót: „Ne bízz senkiben. amire az érdeklődés fénycsóvája rávetődik. az persze egyest kap: megbukik. hogy mit adnak a moziban és megpróbál lealkudni valamit a cipő árából. Persze lehet. Reklámszakemberek a fiatalokra ható jelmondatokon törik a fejüket. pipi. aki elmúlt harminc éves. hanem egy új stílus-szinttel gazdagítja majd édes anyanyelvünket. választásoknál a jelöltek őket igyekeznek meghódítani a programjaikkal. hogy hány órakor indul az esti gyors. amit az 1968-as párizsi diáktüntetés dobott fel. mint tizenegy jelzőt ismer a nyelv. Toffler szerint a jövőben a demarkációs vonal nem Észak és Dél. e gyűjtőfogalom teljesen kihull a szókincsükből és olyan avíttnak tűnik. a bula. Szavaik árnyaltsága elfakult. mint most a „hon” vagy a „hitves”. A. Remélem. A barrikádok akkori fiataljai családapákká és családanyákká szelídültek. Nyelvhasználatukban jelzőink gazdagsága elszürkült. vissza nem fordítható.és nagydiákok teljesítményét: az egyestől az ötösig. úgy jutnak – szinte Ötödik Rendként – fokozódó szerephez az ifjúság képviselői. majd a múlt század végén a munkásság Negyedik Rendje. Mint ahogy a francia forradalom után megjelent a színen a polgárság Harmadik. használjuk tehát azt az osztályozási rendszert.betegségre vagy a halálra. Iskolás téma. hanem fiatalok és öregek között fog húzódni. nem fehérek és feketék. Koruk jellemző vonásai a nyelvek fejlődésében is egyre jobban fognak érvényesülni. A haláli. Uniszexes világunkban ez a cigány nyelvből átvett szó a két nem fontos megkülönböztető jele: egyelőre csak nőre használják. A legnagyobb. . (A szóalkotó fantázia különben is csak azokon a területeken működik. * Térjünk vissza a jövőből a jelenbe. Rájön az újságból. Kettest érdemel az. Az „izé” helyébe a „téma” lépett. az árutermelés szerkezete növekvő figyelemmel kíséri ízlésük várható alakulását. Aki semmit sem tud. Tucatnyi mondattal vonatjegyet tud kérni és szobát keresni. aki a nyelvet turista szinten beszéli. – Mit keres? – kérdeztem a múltkor egy tizenévestől. aki a sötét lépcsőházunkban tapogatózott. növény. beszéljünk a stílus szintjei után a nyelvtudás szintjeiről.” Hatásuk azonban maradandó. hol nagyobb hullámokat ver. állítólag német eredetű: a Buhlerinből (csinos nő) származik. hogy friss erejük nem szegényíti. csibe és más hasonló. amivel a tanár bírálja el a kis. lekicsinylő kifejezésekkel próbálták kamasz-kortársaink férfiúi önérzetüket fokozni és a lányokkal szembeni félszegségüket leplezni.

Sajnos. mint egy Chevrolet? – Sokkal! – legyintek fölényesen. megbocsátja füllentésemet.” A következő szintet tolmács-szintnek nevezném. A tárgyalás szünetében fagylalttal kedveskedtünk a vendégnek. A tolmácsolás (a szimultán vagy konferencia tolmácsolásról beszélek. Tavaly nyáron egy fontos nemzetközi tárgyalást magyar mérnök vezetett le a jelenlétemben.A társalgási szinten tudó jobb jegyet kap. amikor ilyen magas polcra helyezem? Lehet. ha a partner a saját mesterségéről magyaráz. hogy megtanulja? * Elfogult lennék szakmámmal szemben. a közlekedés védőszentje. Vonaton. amit az látható élvezettel fogyasztott. hogy ismeri a márkát! – felelem mostanában. hogy az a „célnyelven” ne csak tartalmában. hogy ő mivel foglalkozik és megérti. csak megkóstol. formahűen fordítva le a magyar „ízlik?” kifejezést. a négyes osztályzatot azért érdemli meg. – Nem hiszem. – Ikarusnak hívják. a mondat ebben a formában azt jelenti: Megkóstolja magát? Szegény vendég úgy megijedt ettől a fordulattól. mert azt ismerem a legjobban) . Első kérdés: Where are you from? (Honnan jött?) Második: What is your line? (Mi a foglalkozása?) Harmadik: What do you drive? (Milyen kocsija van?) Kezdő utazó koromban bevallottam. mind a katolikus Szent Kristóf. hogy taktikát változtattam. Saját szavamba vágok egy kicsit. a legkülönbözőbb kiejtésekhez a kulcsot pillanatok alatt megtalálni. hogy autóbuszon szoktam közlekedni. Sajnos. hogy helyet sem kapott a fenti gyermekded osztályozásban. De bevallom: sok évtizedes gyakorlása után is úgy érzem. amikor hazánkfiát bennszülött orosznak. hogy egy gyakorlati tanáccsal szolgáljak az Amerikába készülőknek. Igazán nem a magam. csodálkozva kérdik: mi ez az érdekesen hangzó nyelv és mi jutott eszébe. hanem stílusában is minél közelebb álljon a „forrásnyelven” elgondolthoz vagy elhangzotthoz. hogy egyetlen típus vagy méret meghatározásánál sem kellett a rajzok és ábrák nemzetközi nyelvéhez folyamodnia. hogy csapdái és nehézségei felé alázattal illik közeledni. Csak remélni merem. Ami persze nemcsak külkereskedelem. hanem hazám presztízsének érdekében szoktam rávetemedni. nézik és ha magyarul szólal meg. hogy szerettem volna a filmdal szavaival megvigasztalni: „Nem esz meg. – Nagyobb. elmondja. Ezen a nívón a különböző területek szókincsének széles színképét kell ismerni. Passzív és aktív szókincse e tárgykörön belül száz százalékos. reggeliző asztalnál biztosan ugyanazokat a kérdéseket fogják a mellette ülők feltenni. Annak jár ki. – Does it taste you? – kérdezte az én mérnököm. úgy visszaadni. olyan ritkán van. az tárgyalóképes a maga területén. És mindezeken felül van az anyanyelvi szint. franciának stb. aki vendégként vagy vendéglátóként kapcsolatot tud kialakítani. Szakmai területén kívül azonban bizonytalanul imbolyog. Úgy adott el jó pár ezer villamos készüléket a külföldi ügyfélnek. hogy mind a pogány Hermes. Ezen úgy elcsodálkoztak. hanem a tudomány vagy technika bármely ága lehet. A társalgásnál nívósabb tudást Impex-szintnek nevezném. Aki idáig eljutott. Ez az az eset. be tud valamennyire számolni saját országáról és érdeklődni tud a másikéról. szállodahallban. mert saját gondolatait ép nyelvtani formában és jól érthető kiejtéssel tudja elmondani. – Nagy kocsi? – kérdezik ilyenkor.

aki csak a feladatát ismeri: egy előírt méretű. Miközben a tolmács szája a célnyelven megfogalmazott A mondatot mondja a mikrofonba. Hogy lehet az? Hát úgy. A tolmácsolás megalkuvásos tevékenység. . Eredetileg is skizofréniás egyének helyzeti előnnyel indulnak. ahogy mások mesélték. hogy a szavak forrásnyelvi ingerére többé-kevésbé automatikusan feleljen a célnyelvi szó reakciójával. Úgy. ahol ilyen táblát nem látott. amiben nincsen meghatározott szerepkör (bonviván. hol politikusi minőségben lép a színre. különleges Commedia dell’Arte. a tevékenység felfüggesztését jelenti. A tolmácsolás paradox tevékenység. Minthogy az ő nyelvén „Vacación” üzemszünetet. a hallgató és a fordító. amikor már közvetlen közelébe ért a folyamatosan hömpölygő. jelentése azonban eltér a különböző nyelvekben. A nyersanyagról azonban. Nem csoda. ha senki se venné észre. hol mérnök. hol nő. ha az olvasó azt hiszi: eredeti szöveget lát. Képzeljünk el egy fémmunkást. amikor szakmánk fő ellenségeivel. Ezeken a helyeken viszont elutasították. Mindez csak akkor fog kiderülni. amelyeknek hangzása azonos vagy hasonló. Olyan dialógus. még azt sem. A műfordítás akkor jó. a sokszáz példából egy kis csokorravalót állítottam össze. Señor Gonzalez például Londonban kívánt egy weekendet eltölteni. mert a tolmács hol férfi. amiből ezt le kell gyártania. vagy ahogy magam találkoztam velük. hogy ott a világért sem szabad látszódnia. hol zeneszakértői. Ennyi buktatón csak állandó kompromisszumokkal lehet átvergődni: „Úgy kellene – így tudom. füle már a B mondatot fogja fel és küldi az agy felé. amelynek nem két. gyorsan hűlő fémkígyó. hol orvos. csak olyan kapukon mert kopogni. Minthogy a mindennapi beszédben is meglepetés érheti azt. hogy az kovácsolásra.” Aki a jó kedvéért képes a jobbról lemondani. hogy a legtöbb penzió ajtaján ott függött a „Vacancy” (üresedés) tábla. hogy: melyik lesz az a forrásnyelv. hengerlésre vagy nyújtásra lesz-e alkalmas. ami lefordítja és továbbítja a gondolatot. Lelkiismeretes felkészülésen kívül a rutin segít bennünket a nehézségek leküzdésében. felületi idomot kell készítenie. De úgy. Ezen a kialakított stratégián belül csak akkor kell éber és rugalmas taktikát alkalmazni. hogy valamelyik ponton beékelődött a közlés folyamatába. A tolmácsolás tudathasadásos tevékenység. hiszen sokszor azt sem tudja. Felszerelte magát egy csomó penzió címével. ha a szimultán tolmács idegeit állandó feszültségben tartják feladatának bizonytalanságai.abszurd tevékenység. hanem három szereplője van: a szónok. Rögtönzött műfaj. A gyakorlat megtanítja a tolmácsagyat arra. mégis szabad ég alatt volt kénytelen az éjt átvirrasztani. semmit sem tud. amiből neki a következő pillanatban kész idomdarabokat – épkézláb mondatokat – kell majd a célnyelven gyártania. Így nevezzük azokat a szavakat. formájú. aki nem ismeri fel csalárd természetüket. A tolmács akkor állna hivatása magaslatán. a hamis barátokkal („les faux amis”) állunk szemben. szubrett. tragika). az válasszon magának szelídebb mesterséget.

vagyis ezerszer millió. A „demand” azonban angolul nem kérést. hogy az „agent” . hogy akiről azt mondják: „prematuramente jubilado”.” Haragszom az angolra. A franciák egy tárgyaláson egy demande-ot (kérést) terjesztettek elő. mert a „he blames himself” nem azt jelenti. Utóbbit mifelénk milliárdnak hívják. Francia jelentése sokkal általánosabb. Azt hihetné az ember. hanem azt. hogy a Capriból Anacapriba szamaragolni kívánó magyar nyugodtan rendelhet „somarót”. hanem a legmagasabb fokú orvosi. nemcsak remélnit. amit nálunk „nagydoktorátusnak” neveztek el. Csak zárójelben jegyzem meg. Egy varsói kozmetikai gyár csodatevő ránctalanító arckrémet vélt feltalálni. (Ride = ránc. une somme coquette: jó nagy összeg: „il est coquet pour son âge”: „Öreg ember nem vén ember. és régen mindenkinek kijárt. magyarországi forgalombahozatalát egyik külkereskedelmi vállalatunknak ajánlotta fel. hanem követelést jelent. „burro” felkiáltással kért vajat a reggelijéhez. A levelezés franciául folyt. mert ott tényleg így hívják. a latin doctusból származik. hogy a különböző országokban olyan különbözően jelzik a címeket. mezőgazdasági képzést nyújtó egyetemek és főiskolák közös elnevezése. telefonon érdeklődtem a beteg hogyléte felől. előrelátnit is jelent. Bízva a spanyol és az olasz nyelv rokonságában. Szent Lajos francia király udvari építészének sírján például az áll. Azt is megtanultam. 1012. Utóbbi egyébként csak németül Hochschule. mert ez a cím csak azt jelenti. majd kandidátusként (jelöltként) folytathatja tanulmányait. elkötelezettség is. Sajnos nem ez a helyzet. és hogy az írnok – chupatintas (ejtsd: csupatintász). Okoztak már komolyabb bajt is a hamis barátok. hanem idő előtt vonult nyugállományba. Kellemes meglepetés volt viszont. hogy legalább a matematika világában nincsenek hamis barátok. hogy madridi barátnőm apja autóbalesetet szenvedett. „Amerikaiul” csak 1000×1 000 000. ezért az angol képviselő e szerénytelenséget magára nézve sértőnek találta és egyből meg is vétózta. patinás rang. mert a „compromiso” nemcsak kompromisszum. de elő is állítottak számára egy díszesen felszerszámozott – csacsit. az „Docteur ès pierres” – a Kövek Tudósa volt. hogy az illető blamálja. mert Amerikában a high-school: középiskola. A magyar akadémikusnak nem felel meg a német Akademiker. a görög „gymnos” (meztelen) szóból ered. és megállapította.) Magyar partnere a szótárban lelkiismeretesen utánanézett a szavaknak. hogy a cédula spanyolul – cédula.Signore Rossi ezzel szemben Sevillában járta meg. hogy az illető egyetemet vagy főiskolát végzett. rangokat és iskolatípusokat. hogy aki ott nyugszik. mint a többi nyelvben. a krém hatóanyagát a lengyel ügyfél „agent à dérider”-nek nevezte. Nem egy sértés született már abból. 109. hogy vádolja magát. „Esperamos su morte” – hallottam a választ. A „burro” ugyanis spanyolul azt jelenti. Amikor megtudtam. hogy a számok valóban nemzetközi nyelven beszélnek. hanem ígéret. az „esperar” ige a spanyolban várnit. mérnöki. Mindezt a „tudományok doktora” cím koszorúzza meg. Csak később jutott eszembe. aki valamilyen szakmában kiválót alkotott. az nem korán örült. Meglepetésemben szó nélkül letettem a kagylót. A „doktor” régi. Némi késéssel ugyan. A „kokett” szót az én fiatal koromban kacér értelemben használták. körülbelül a mi gimnáziumunknak felel meg. A billió „európaiul” 1 000 000×1 000 000: milliószor millió. Az angol „gymnasium” viszont tornatermet jelent. Az orosz „институт” nem intézetet jelez. mint a francia espérer. Aki ezek valamelyikén diplomát nyert. Magyar–lengyel kooperáció keretében született meg az alábbi épületes baki. A spanyolra. az – akárcsak nálunk – aspiránsként (tulajdonképpen: vágyakozóként).

hogy caldának és morbidának (melegnek és lágynak) találja. hogy összeget jelent. Magyar értelmét talán onnan kapta. jelentése: fáradságos. Azt szokták mondani. a laboureur: földműves. amíg rájöttem. gáláns”. A tokiói diáktüntetések alatt sokszor próbáltam arra a kérdésre feleletet kapni a kígyózva menetelő fiataloktól. de a brújula nem kis boszorkány. Saját kínos tolmácsélményemet a hamis barátokkal kapcsolatban egy orvosi kongresszuson szereztem. Az angol labourer: szakképzetlen munkás. Időbe tellett. A magyar dámák a múlt század közepén kezdtek bécsi módi szerint öltözködni. A szláv nyelvekben (sőt a japánban is) a baba öregasszonyt jelent. hogy azelőtt a legöregebb – és ezért nyilván legtapasztaltabb – asszonyok segítették világra az újszülöttet. míg az angol „woman in labour”: vajúdó nő. hogy szerintük milyen eszköz hozza majd meg a problémáik megoldását. a morbid a betegséget. szemben a német Andachttal. a mai Olaszországból a dolce vitát. A „Vigyázz!” viszont hollandul „Aandacht”. Az angolok viszont úgy látszik túlzottnak érezték a spanyol galantériát. hogy a boszorkány spanyolul bruja. Franciában az opusból oeuvre lett. hogy a japán ajak ki tudja mondani. Spanyol kölcsönszóval él a francia a kérkedés kifejezésére is: átvette a jactanciát és jactance-ot csinált belőle. Szerencsére nem rendelt belőle nagyobb tételt a Kék Fény számára. A munka eredménye: a mű. Az „obsequioso” jelentése spanyolban csak „szívélyes. A portugál „importancia” szót biztosan fontosságnak fordítottam volna. Latinul: opus. De a francia se dicsérje angol partnernője szép „denture”-jét. Az egész világon használják egy bizonyos embertípus jellemzésére a spanyol eredetű levantei (napkeleti) szót. Hollandban a monster szónál kell vigyázni. A válasz mindig ugyanaz volt: a „Gebaru”. A jövevényszavak néha udvariatlanul tükrözik a befogadónak a gazda-népről alkotott véleményét. hogy a világ nemcsak a romantikus oldaláról ismeri ezt a népet.ügynököt. Amiről a bába érdekes eredete jut eszembe. ha a német kislánynak azzal hízeleg. a „dérider” pedig felderítést jelent. A német nyelvből a Weltschmerz (világfájdalom) került be a nemzetközi terminológiába. amire nincs szüksége. csak levélben közölte. A nyelvek is általában akkor vesznek át idegen szavakat. nehéz feladat. hogy a német „Gewalt”-ot (erőszak) torzították így el. Nem véletlen. mert az csak náluk fogsor. mert mintát jelent. az angoloktól a weekendet. de a „dame d’oeuvre” jelentése: jótékony(kodó) hölgy. kegykereső értelemben vették át. A baktériumok túlélésének megrövidítéséről vitatkoztak a tudósok. mert a szót már hízelgő. az angoloknál műfogsor. hogy csak a kleptomániás lop olyat. Az „obsèques” franciában: ünnepélyes temetés. rendőrt. . hanem iránytű. nem szörnyeteget. hogy „ilyesmi vállalatunk profilján kívül esik”. szolgálatkész. A ruhákkal együtt importálták a slusszt és a sliccet. Többesszáma – opera – minden nyelven dalművet jelent. a nyugatiaknál nem. ha a kontextusból rá nem jövök. mind az angolban. a halált asszociálja. hogy a nyelvi furcsaságoknak egész bokrát tárja fel vele kapcsolatban az ilyenfajta amatőr összehasonlító szókincskutatás. A szó németben. de a ponientei (napnyugati) nem került be a nemzetközi terminológiába: keleti embereknél véltek bizonyos közös vonásokat felfedezni. de egy személyes élményem igazolja. aminek jelentése: áhítat. A latin szóból – a laborból (munka) – lett a francia labour. A calda a kaltot (hideget). A talján gavallér nem arat sikert. Átvettük a cárok Oroszországából az ukázt a Szovjetunióból a szputnyikot. ha tartalmi hátterükre nincs jellemző kifejezésük. Viszont nem erről jut eszembe. a máslit és a mídert is. A munka központi helyet foglal el minden nemzet életében és ezért a nyelvében is.

szobaklozett. Remélem. Azt remélhetné az ember. olaszul francobollo. hogy „vár a menyasszonyom”. hanem tudálékos. a virtusból (erény) erőfitogtatás. Magyar honfitársunkat hallottam már azzal mentegetni visszavonulását egy angol társaságból. sajnos. hogy „Monsieur. 3. angolban csak dohányzás. hogy állapotos. hanem azt. ami nálunk ünnepélyes alkalomra viselt férfiöltözék. a királyi ruhatár személyzete. Mint ahogy én is megbocsátottam magyarul tanuló orosz levelező partneremnek. nagy ruhaszekrény. angolban a magyar kifejezés tükörképe: Überleben. mert az embarrassée csak franciában jelenti. az elegáns férfiöltöny neve dinner jacket vagy black tie (fekete nyakkendő). számú normatervezet. Haragszom a bélyegre. vagy legalábbis hasonló szavak jelölik a nemzetközi kapcsolatoknak e fontos eszközét. ami az alábbi dzsungelben kíván rendet teremteni: Angol Equipment Material Product Furniture Francia Matériel Produit Fourniture Mobilier = = = = A mi nyelvünk is meglehetősen önkényesen bánik az átvett szavakkal. ne mondják magukról. A pedáns eredeti jelentése nem rendes. hanem mély élményt jelent. pacsit adni ige született belőle. nálunk a parolázni. Spanyolul megszólalni kényszerülő hölgyeinknek ajánlom: akármilyen feszültséget okoz náluk ez a tény. A brit vendéglátók kissé csodálkozva gratuláltak a küszöbön álló intim családi eseményhez. Oda is jött hozzám az ülés végén egy szovjet delegátus és vállon veregetett: igazi humanista szemléletről tettem tanúságot – mondta – amikor ilyen hosszan és behatóan foglalkoztam a baktériumok lelki életével. spanyolban azt. Ami. hogy az egyes nyelvekben azonos. hogy valaki zavarban van. 5. Valahogy a kezébe került egyik könyvem és kedves sorokban biztosított . A francia eredetű garde-robe szó eredeti jelentése az Eckhardt-szótár szerint: 1. 4. illemhely… Az általunk használt értelemben a francia a vestiaire-t használja. ruhakészlet. vendégünk csak megdöbbent. De nem: a bélyeg németül Briefmarke. Pechemre ott ez a kifejezés nem túlélést. 2. A szmoking. elsősorban az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) keretében. aminek feltalálása megteremtette az országhatárokon átnyúló írásbeli érintkezés egyszerű lehetőségét.franciában. Miért nem próbálják standardizálni a nemzetközi kifejezéseket? Történnek ilyen irányban igen komoly kezdeményezések. spanyolul sello. survival. Amerikában: tuxedo. vous êtes un voyeur!” A nyelvek szeszélyesek – a „voyeur” nem látnokot jelent. de nem sértődött meg. angolul stamp. hogy „My fiancée is expecting”. Betű szerint lefordítottam oroszra is: переживание. Még jobban meglepődhetett az a francia üzletember. mint ő hitte. Tanúm rá a fogászati szakkifejezésekre vonatkozó DIS 1982. franciául timbre-poste. A latin salutare (üdvözölni) igéből szalutálni lett. hogy az ifjú hölgy anyai örömök elé néz. akit helyesen eltalált tippjéért azzal dicsért meg magyar partnere. nem azt jelenti. A francia „parole” jelentése szó. hogy embarazadák. hanem egy nemi eltévelyedést. survie.

hanem azzá válik. De ez a hasznos lista elhintette bennünk a fentiekhez hasonló szorongás magvát. nálam hivatottabb. Lektoraink árgus szemekkel vizsgálják: nem csempészett-e be a szerző valamilyen kipécézett közhelyet a szövegbe. hogy a lengyel ołów szó ólmot (Pb). aki non fit. mert azt reméli. * Sajnos. azonban a vicc csak viccet szül. hogy az azonos hangzás csak csapda és inkább körülírjuk a fogalmat. átejtés. holott értelme éppen az ellenkezője: becsapás. a közhelyektől való túlzott felelem. Már megindult a társas együttlét során a beszélgetés. * Könyvem utolsó fejezete egy olyan témáról szóljon. amiből mindenki ugyancsak korlátlanul sok. De akkor valakinek beugrik a VICC. a sok hasonló eset miatt kialakult bennünk. hogy a közhely legtöbbször – zsákutca. megindul az áradat. Elismerem. mert létezik egy másik „fóbia” is. amiről – remélem – valaki. A legnagyobb bakit azonban egy német szövegnek magyarra fordításánál követtem el. . hogy mennyire tisztel és szeret engem. hogy az Übervorteilung túlzott előnyökhöz való juttatást jelent. Ma is az. ami már ott lapul a tarsolyában. ennél károsabb zsákutcája is: a VICC és a SZTORI. de az orosz olovo ónt (Sn) jelent. például a totyakos öreg gavallér karján csüngő szép. sed nascitur – nem annak születik. ami elnyeli a gondolatokat. Amikor Petőfi Sándor először írta le. ahol semmi oka sincs rá. hogy nemsokára rákerül a sor és ő is előállhat a sajátjával. ha a banális kontextusából kiemelve alkalmazzuk. egyszer egész könyvet fog írni. Érdi-Halász Imre csokorba gyűjtötte a „Ki ne mondja” kifejezéseket. fiatal lányra. Gyakran attól félünk. Ez a kérdés csak azért jutott eszembe. És azt is a magam kárán tanultam meg. egy a pesti aszfalt bő terméséből. Még a szláv nyelveken belül se támaszkodhatunk mindig a hangzás hasonlóságára! Sajnos. Legyen e fejezet címe Linguae Hungaricae Laus: a Magyar Nyelv Dicsérete. A közhely – a költővel szemben. Sajnos. Vaszilij. fordítás közben jöttem rá. jót is nevetünk rajta. A Vorteil (előny) alapján joggal hihettem. hogy „Van az úgy néha!” Létezik azonban a társasági életünknek két. amivé lenni kellene: eszmecserévé. El is meséli. Azóta is így írja alá a leveleit: Tisztelője és szeretője.arról. csehül már november. Mert mit lehet arra felelni. már majdnem azzá vált. többször elmondottat tart raktáron. Csak addig és azért hallgatja látszólagos figyelemmel a másikét. tolmácsokban egy „hamisbarát-fóbia”. mint ahogy a sokszor megcsalt ember ott is hűtlenséget lát. A cserélendő eszméknek másik temetője a sztori. hogy „A szerelem sötét verem” – a hasonlat friss volt és újszerű. hogy míg a listopad horvátul: október.

aminek 1791-ben Herder teljes eltűnését jósolta meg. A tizenhárom aradi vértanú közül volt. „Tanítathassék a magyar. ahogy azt buzgó nyelvművelőink teszik? E kérdésről lázas vita folyik folyóirataink és napilapjaink hasábjain. „A Nemzet Akaratának Pártja államfelségi alapját jelvényében a népfelség szavainak kezdőbetűivel alkotta meg. Beszéd a Hűség Házában). hogy hosszú évezredek alatt az ő találmánya – a betű – rontsa meg őt és rajta keresztül az összes népeket” (1942. sem a zsidóknak. Nyelvművelőink buzgósága rokonszenves. Kommentár és idézőjel nélkül álljon itt nyelvújító mozgalmukban néhány gyümölcse. amiket szándékosan gyömöszöltek tele idegen szavakkal: „Negáljuk annak posszibilitását. sem az oroszoknak nincs talajgyökeres és honképes parasztsága. de fennmaradásához – életük árán is – hozzájárultak. akik a magyart nem anyanyelvükként vallották ugyan magukénak. olyan irodalmi művek szárnyán viszi el hírünket a világba. Szálasi nyilaskeresztes vitézei találtak ki és sűrítettek mondattá számtalan „mélynépi” kifejezést. hogy a nemzetköziség földmételyétől mentse meg a gyepűk mélymagyarjait. 1935. ezért néhány fogalom – mint a földgömb földsége vagy a nagytérre eső technikagazdálkodás – kissé homályos maradt a számomra. Vagy. Könnyű nevetségessé tenni olyan mondatokat. (Szálasi 1943. Szó szerint idézek: „A parasztság találja fel az írást.) Ez az „igaznépi” stílus arra volt hivatva. Kiadta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. annyira féltsünk az idegen szavaktól. Nemcsak nyelvében él a nemzet! A magyar nyelv. hogy egy nyelvet. akik ugyancsak válogatott virágokat fűztek gyöngyösbokrétába. mint Puskás Öcsi góljai. Egy-két mondat azonban már az elmekórtan területére tartozik. sajnos. hogy tán igaz. Például a szégyenmagyar. de a magyar nyelv örökre győzött. ami életképességét ilyen körülmények között bizonyította be. december 5. „A hit és a szabadság eredete teremtette ezt a harangot” – hirdette rajta a felirat – németül. mint magyarul. 1848-ban a Márciusi Forradalom győzelmének ünneplésére harangot szenteltek. amelyek alig kevésbé ismertek.„Mi édes a Nyelved az éneklésre!” – kiáltott fel Révai Miklós nyelvtudós 1790-ben. Ő volt az. hogy a Hungária Egyesült Földeknek nincs mit félniök a plutokrata – liberális – szabadkőműves – zsidómarxista – puritán (sic!) angolszász vezetőktől. Az ellenvélemény csak néhány csendben elpuffanó érv formájában jelentkezik a teljes elutasítást követelők kórusában. Szeretném. Módszereiktől néha mégis viszolygok. ügyük igaz ügy. ha a megszületendő könyv azokról sem felejtkezne el. mely a rovásírás »HIT« betűit alakítja az Ősföld keresztjévé” (Cél és Követelések. inkább egyetértő tiltakozás az idegen szavak légkörszennyező hatása ellen. aki jobban beszélt németül. Vita? Nem. nem adtak ki. Azt még megértem. állítja céljai szolgálatába. A hesseni származású Leiningen-Westerburg honvédtábornok még a hadiparancsokat sem tudta magyarul megfogalmazni. Ferenc Józsefet. tán ámulati szépsége és csodaszép vonzereje fennmaradjon” – kérték levélben a Pápai Kollégium tanárai I.) Értelmezőszótárt. A szabadságharc elbukott. aki – bár a népi ugar őstelevényen született – nem csatlakozott az európaszükséges valóságrögzítéshez. hogy akkumulálódhatik a rezisztencia…” De mi idősebbek emlékezünk még azokra. június 15-én elmondott beszéde. Indokolt-e. . mert hiszen sem az angoloknak.

Nem bízunk rugalmasságában. hogy nyelvi elszigeteltségünkből kiemelkedjenek. A plánét meg pláne le kellene tiltani a magyar ajkakról: az is latinul van. hidrogén – helyett bevezették a Sauerstoffot és a Wasserstoffot. amivel magábaolvasztja az időállót és kivet mindent. az ötvenes évek túlbuzgósága is. Miért nem bízunk abban. Az erőltetetteket elveti. hogy megbirkóznak az idegen szavakkal is. válogatás nélküli túlberzenkedést néha az ötvenes évek csökevényének: olcsó szellemi svájcisapkának érzem. De a gazzal együtt gyakran kigyomláljuk a nemzetközi kultúra életképes virágait is: az általános művelődés ma mindenki számára hozzáférhetővé tette őket. . amivel évszázadok alatt az alkotó fantázia és a paraszti józanság gyarapította első nyelvemlékeinktől kezdve mai százszínűségéig. mai nyelvünket árnyaltabbá teszik. Az idegen szavak elleni. mert a „plantar” (ültetni) igéből magyarosítottuk. A jó ösztön úgyis csak az egészséges magyarításokat fogadja el. amivel egyesek egy-egy idegen szóra reagáltak. sok tilalmunknak inkább kárát. Megrovásban részesülne a kujon is. Nem lett távolbalátó a televízióból. És mint túlzottan aggódó szülők esetében általában. mindenki besétálhat rajtuk. ami felesleges. Mégis az előbbi honosodott meg. Hol tartanánk. agyonféltjük. az angolt a passzív igealakok változatlan népszerűségéért. mint hasznát látja mindannyiunk közös kincse: a nyelv. mert tudjuk: szellemileg elég érettek egy vagy több idegen nyelv elsajátítására. pur és chomu lett volna mindaz. Ő a világért se mondta volna ki az autóbusz szót: társasgépkocsit használt helyette. nem a cselekvő személyét. mert sokszor csak a cselekvés tényét akarjuk kihangsúlyozni. Szükségünk lenne rájuk nekünk is. amit Jókai javasolt. még ha olyan stílus-művésztől származnak is. egészséges ösztönében. hogy az elemek nemzetközi nevei – oxigén. Engedtük például kikopni belőle a valaha teljes értékű szenvedő formát. A „maszek taxis” helyett se igen fogjuk használni a hivatalos „Személyszállító kisiparost”. a felhördülés. Kossuth még így búcsúzott 1849-ben Guyon Richárdtól: „…szeretett hazámból kiszoríttatva hontalanná lenni kényszeríttettem…” Irigylem az oroszt. aki élni kíván a lehetőséggel. Féltjük szép nyelvünket. amik klasszikusaink remekműveit ékítik. mert mi a „magyar” és mi az „idegen” szó? Ha elvben utasítjuk el őket. amiért lemondtunk a „legenyről” és a „könenyről”. más nyelvek tanulásánál hidat jelentenek? Tudom: az idegen szavak használata ellen harcolók (ékes magyar szóval puristák) más nézetet vallanak. Ki kellene valamit találni például a palánta helyett. a németet. akkor persze a persze szót sem szabadna használni. mert francia szó: couillon = csibész. mert az a latin „per se” szolgai átvétele. távbeszélő a telefonból. anyanyelvünk rajongóiban. Annál is inkább. mint Kosztolányi. Évtizedek múltak el a felszabadulás óta. „Demokratizmusuknak” a lódennél és a svájcisapkánál is olcsóbb hirdetése volt az. sem géperejű jármű az autóból. Ennyire nem bízunk nyelvünk asszimiláló (pardon: áthasonító) erejében? Erőfeszítésekre buzdítjuk honfitársainkat. A művelődés kapui szélesre tárultak. És hogy mi sokat veszítettünk-e.* De rossz ízű emléket hagyott bennünk. a németek sokat nyertek-e azzal. ha béklyóba szorítottuk volna a fejlődését? Isá. Nem tudom.

hogy úgy elburjánoztak az olyan típusú suta szerkezetek. On parle français. mint a „vitára került…” Okos szak. Köztük elsősorban Aurélien Sauvageot-é. akik máshonnan jőve ismerték és szerették meg a magyar nyelvet. mint én. hogy átnyelvműveljük a szöveget: „Zöldre festették a. (Ez az egyik oka annak. mint az „ihatnékom van”. Talán naivitás volt feltételeznem. ami minden más nyelvnél szebben röpít el bennünket a meséknek Álom és Valóság között húzódó bűvös mezejére: „Hol volt. aki egész életében a dicsőségét zengte. . Talán csak önzés volt az igyekezet. hogy az ismert műdalt sem mertük eredeti formájában énekelni. hogy olvasóimat is rá próbáljam beszélni a tanulásukban rejlő öröm keresésére. de nem kevésbé egyértelműen hangsúlyozza a mondanivaló személytől független jellegét a többi nyelvben használt. hol nem volt…” * Bábel tornyát kerülgetve próbáltam laza szövedékbe szőni néhány gondolatot. mint „Az ki van zárva!” Nem tudtam. Ő a „ránkesteledett” típusú szavak szépségével nem tudott betelni. A többi nyelv irigykedhetik ránk az ilyen szópárokért. E királyi többesnél demokratikusabban. zöldre festették a rácsos kaput…” Műfordításokban félve írtam le az olyan mondatokat. Meg azon az öt szón.” E várost gyalog (illik) bejárni. Se habla español. de az királyok és egyetemi rektorok számára van fenntartva: a plurális majestatis. hogy örök változatosságukban más is úgy gyönyörködik. Borközi állapotban is éreztük a belső parancsot. Jókai szavaival mentegetőzve teszek pontot kis könyvem végére: „Magamnak írtam. hogy olyan elegáns módon tudnak különbséget tenni aktív cselekvés és passzív történés között: képzés és képződés. Ideje volt! Mármár ott tartottunk. amik a műemlékekben gazdag francia kisvárosokban fogadják az odaérkezőt: „Cette ville se visite a pied. mint például a feliratokon. Néha egyenesen a magabiztosság gőgjét érzem ezekben a formákban.és újságcikkek segítenek e hiányt pótolni a va-ve rehabilitálásával. ami eszembe jutott a nyelvekről. gyönyörűségem telt benne”. Reklámszövegekben különösen jól hat ez a szuggesztív forma. nem fogja-e valamelyik zord lektor piros plajbásszal a margóra írni: „Ki zárta ki?” Van a személytelenség – vagy mondjuk a személyfelettiség – kifejezésének egy lehetősége. Szeretném. Ha így volt. ha a „Magyar Nyelv Dicsérete” címen megírandó könyvben helyet kapnának azok nevei is. Helyes ösztönnel választotta a hajdan nagyhírű gabonakereskedelmi vállalat jelmondatául: „Közhírré tétetik: Mauthner mag vétetik!” Az igék sajnálatos módon kikopott szenvedő alakjáért kárpótol bennünket főneveinknek az az egyedülálló tulajdonsága.Általános alanyú személytelen mondatokat üggyel-bajjal tudunk csak alakítani. én az olyan kifejezéseken szoktam elandalodni. elegáns általános alany: Man spricht deutsch. zárás és záródás.

Lomb Kató Egyetemi Nyomda – 83.A kiadásért felel: Dr. 1983 Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató .1763 Budapest.