Venice Bloodworth Kulcs önmagadhoz Hasznald a vonzas torvenyet

ELŐHANG

Az emberiség ősidők óta tudja, hogy az univerzumot hatalmas és láthatatlan erő irányítja. Az lt korok során igyekezett megérteni és hasznosítani ezt a hatalmat. Már az ősi Kínában, a rej mes Indiában vagy a szfinx árnyékában élő látók és próféták is megpróbálták fellebbentem az é edő fátylat - minden nép szerette volna meglelni a maga Szent Grálját. A letűnt korok emlékei mindenütt megtalálhatók - történelmünk az igazság és a szabadság keresésének dicső tudománya. d és a csillagok csodálatától lenyűgözött vademberek primitív vallási rendszereket alkottak, enségeik természetfeletti erejének tulajdonítottak mindent, ami meghaladta tudásukat. Ha a kezdetektől nyomon követjük ezt a jelenséget, láthatjuk, hogyan változtak ezek az eszmék faj nk egyre fejlődő gondolkodásának megfelelően. Mára pedig elérhettünk a tudás csúcsára. Az iro képzőművészet nagy alkotói csodás műveket hagytak ránk; a tudományok végtelen erőforrásokat é dott lehetőségeket tártak fel előttünk; az új találmányok pedig levették vállunkról a fizikai rhének nagy részét, hogy életünk kényelmesebbé váljon. Az elektronikában rejlő további lehető valósággal beleremeg a képzelet. Még soha nem kutattuk ilyen szenvedéllyel az élet értelmét tató kérdéseket. Legjobbjaink erőfeszítései eljuttattak minket a civilizáció jelenlegi fejlet szintjére, s ahogy fajunk egyre bölcsebbé válik, úgy akarja mind nagyobb szenvedéllyel megt udni a végső igazságokat. Elérkezett az egyén fejlődésének ideje. MAGUNKNAK KELL FELFEDEZNÜNK T ÉS A TERMÉSZET CSODÁLATOS RENDJÉNEK OKAIT ÉS INDOKAIT. NEKÜNK KELL MEGLELNÜNK HELYÜNKET A K IKUS RENDBEN, ÉS FELISMERNÜNK AZ ÉLET VALÓDI ÉRTELMÉT, MEG KELL TALÁLNUNK SORSUNK KULCSÁT. A z a lélektanban rejlik. Az elme tudománya az élet tudománya, mivel a megnyilvánuló dolgok az elme szintjén találják meg közös eredetüket. Legyen szó az egyén, a nemzet vagy akár az egés i faj fejlődéséről, e folyamatok mindig is a mentális tartományban mentek végbe; az eljövendő k legnagyobb csatája nem a fegyverek, hanem az eszmék harca lesz. Az emberek többsége cs ak sodródik az élet hatalmas tengerén: nincs térkép, amely megmutatná az úti célt, nincs korm pát, amelynek segítségével tarthatnák a kijelölt irányt. Kiszolgáltatottá váltak a véletlen s a kétség szikláinak és a tudatlanság zátonyainak. Ám ha életük során mégis elérnek valamit, alódi tudásnak köszönhetik, hanem annak, hogy öntudatlanul is felhasználták a mindannyiunkat zületésünknél fogva megillető teremtőerőt. Hogy elkerüljük a rengeteg elvesztegetett energiáv lmas összeütközéssel járó céltalan sodródást, meg kell ismernünk a bennünket és a világunkat rű alapelveket, az ok és okozat hatalmas és rejtélyes törvényét. Életünk ugyanis e törvénynek n telik meg fájdalommal, nélkülözéssel vagy épp örömmel és sikerekkel. A végtelen világegyete létezik sem szerencse, sem végzet: minden cselekedetet, minden gondolatot pontos törvény ek szabályoznak. A jószerencse mögött mindig megtalálhatók azok az okok, amelyeket mi magunk hoztunk mozgásba valahol, valamikor; az úgynevezett balszerencse pedig szintén az által unk életre hívott energiáknak köszönhető.

Minden egyes oknak megvan a maga meghatározott okozata, az eredményeket pedig sosem kerülhetjük el: amint vetünk, úgy aratunk, tetteink egzakt, matematikai módon meghatározható etkezményekkel járnak. E sorok írója számos vallási és filozófiai irányzatot tanulmányozott, ikus Kelet cikornyás nyelvein elbeszélt gondolati rendszerektől kezdve egészen a modern lélektan legújabb, tudományos felfedezéseiig. Arra a következtetésre jutott, hogy e ta¬nításo ugyanazok az irányelvek, ugyanazok a megváltoztathatatlan törvények fedezhetők fel; azon k ortalan, változatlan, örökkévaló, csendes nagyszerűségükben működő törvények, amelyek a gondo ják, és amelyek elől nem létezik menekvés, függetlenül attól, hogy tudatosan vagy öntudatlanu tuk-e mozgásba őket. Számunkra tehát az a leghasznosabb, ha megismerjük e törvényeket, s tudj k, hogyan használhatjuk fel őket a magunk javára. E könyvben igyekeztem a lehető legegysze rűbb formában megfogalmazni az alkalmazott lélektani ismereteket, hogy neveltetésétől függetl nül mindenki egyformán megértse őket. A kötet egy új, sikerekkel, jóléttel, barátokkal és örö ilágba juttathatja el Olvasóját, aki - ha megfelelő módon és kellő kitartással tanulmányozza t leírtakat csodás áldásban részesül majd. A lélektan tudományának felbecsülhetetlen értékét fel puszta olvasás vagy felületes ismeret által. Erről az értékről csupán a gondos tanulmány z összpontosítás és a megfelelő gyakorlás segítségével alkothatunk képet. A szerző arra kéri méltányolja erőfeszítéseit, és kövesse hűen az itt leírt módszereket, mert csak így értheti m yeget. Ha így tesz, a lélektan tudománya számára is meghozza majd azokat a fejleményeket, am elyeket másoknak is megadott; segítségével valóban elérheti majd a régóta vágyott mentális, f anyagi eredményeket.

I. GONDOLAT ÉS TÖRVÉNY

Életünk talán legfontosabb feladata a gondolkodás. A világot gondolkodó emberek kormányozzák z mindig így volt, s így is marad. Gondolkodni mindenki tud, kreatív, építő módon azonban csa nagyon kevesen. E kevesek ismerhetik csak meg a gondolkodás igazi teremtőerejét. Veze tőink komoly erőfeszítéseket tettek, hogy a gazdaság, az üzlet, az irodalom, a filozófia vagy a tudomány jelentős eredményeket érjen el. Napjaink kreatív, teremtő gondolkodóiból lesznek m a jövő kiemelkedő alakjai. Mindannyian ugyanabban a világban élünk, a köztünk lévő távolságo ndolkodásmódbeli különbségek jelölik ki. Vannak, akik elbuknak, beteggé vagy boldogtalanná vá mások sikeresek, egészségesek és boldogok maradnak egész életük során. Bár sokan szeretnénk ncsét, a végzetet vagy embertársainkat okolni ezek miatt, a különbségek mégiscsak bennünk rej ek. Mindannyian a bennünket uraló gondolkodási szokások „termékei" vagyunk. Az ember a megfo ghatatlan és mindenható Építő jóvoltából teremti meg saját világát. Gondolataink ereje aszeri örömöt vagy bánatot, békességet vagy fájdalmat, sikert vagy kudarcot számunkra, ahogyan bánu le. Az egyes emberek, események, a körülményeink csak viszonylagosak; minden egyes tapas ztalatot BELSŐ, GONDOLATI FOLYAMATOK HÍVNAK ÉLETRE. A külvilág csupán a belső világunkban iga k elfogadott dolgok tükörképe, azaz ha egészségi vagy anyagi helyzetünk nem pontosan a vágyai knak megfelelően alakul, annak okát önmagunkban kell keresnünk. Függetlenül az adott körülmén vagy attól, hogy látszólag hogyan állt elő a jelenlegi helyzet, az okok először mindig a tuda osságunkban jelentkeznek, s csak azután nyilvánulnak meg. Az, hogy az ember képes megválto ztatni, újrateremteni és fejleszteni önmagát, befolyásolni környezetét és uralni saját sorsát supán a szerző teóriája, hanem a valós tudás ténye is. Nem létezik szerencse, nem létezik vél életünket törvények, valódi, állandó és megváltoztathatatlan alapelvek vezérlik, amelyek soh nem szűnnek meg működni. Nagyhatalmú, csendes, állandó törvények ezek, amelyek ott rejlenek den emberi cselekedet mögött, és pontosan meghatározzák egész gondolatvilágunkat. E törvények részrehajlóak, nem tesznek kivételt senkivel. Bizonyos értelemben azt is kijelenthetjük, h ogy a világegyetem nem más, mint egyetlen törvény: minden ég felé törő fa, minden bimbózó vir n szállingózó hópehely e hatalmas törvény soha meg nem szűnő működésének bizonyítéka. Jól tud etét a Természeti Törvények uralják. Azt is tudomásul vesszük, hogy a Napot, a Holdat, a csil agokat és a tenger árapályát szintén e törvények szabályozzák. Azt azonban nagyon sokan nem f el, hogy ezek a szabályok az emberre éppúgy vonatkoznak, mint a természet többi részére. E t y felel a mindenség harmóniájáért - ha nem létezne, abban sem lehetnénk biztosak, hogy a Nap elkel reggelenként, vagy hogy az évszakok megszabott rendjüknek megfelelően követik egymást. Egyetlen törvény létezik csupán, egyetlen alapelv, egyetlen ok, egyetlen erőforrás. Ezt a tö vényt nem változtathatjuk meg, ám ha valóban megértjük, együttműködhetünk vele - ha így teszü elünk, általunk és értünk munkálkodhat. Az ember természetes állapota az egészség. Az „ép tes e" ideális állapotában bővelkedhetünk a földi javakban. Ha megértjük ezt az igazságot, és öss k a törvénnyel, akkor a lehető legtermészetesebb módon lesz részünk egészségben és bőségben.

Az emberek többsége úgy hiszi, hogy a békesség és a bőség, illetve a nélkülözés és a betegség i gondviselés folyománya. Ám akik ismerik az igazságot, megértik, hogy az élet, az egészség é az univerzum természetes törvényének részét képezi, s hogy mindannyian a megfelelő gondolkod hetjük el vágyainkat. A gondolatok valós dolgok: rezgéseket keltenek, és mozgásba hozzák az E me Törvényét. Mindig minden az elme szintjén kezdődik, s elsőként gondolat - azaz a működésbe formájában ölt testet. Könnyen felismerhetjük tehát, hogy a gondolkodás teremtő folyamat. El tudat alatti szintje - amely az Egyetemes Teremtő Törvény része - hivatott kezeskedni ar ról, hogy mindig rendelkezésünkre álljon a törvény, amely nem csupán velünk, hanem az univerz minden egyes elemével kapcsolatban áll. A javunkat szolgáló jó dolgokat csupán az Istentől va elszigeteltségünkbe vetett hit tartja távol tőlünk. Ez a hit béklyóz le minket, nem pedig val miféle valós erő. A téves hiedelmek korlátoznak bennünket, így addig nem lehetünk teljesen sz dok, amíg nem változtatjuk meg a gondolkodásunkat - ezt jelenti „az Elme Megújításának" elve. II. TUDATOSSÁG, ÖSSZPONTOSÍTÁS ÉS A CSEND

Szeretném, ha Olvasóim megértenék, mit is jelent a tudatosság. Előfordulhat ugyan, hogy isme rünk valamit, ám az adott dolog mégsem képezi tudatosságunk részét. íme egy példa: amikor ált kolába jártál, és a tanárod felírta a táblára az első osztási műveletet, azon nyomban a megol agyarázta. Te eközben láthattad a táblán a számokat, így világos volt, hogy az osztás elvégez mi kétséged sem volt efelől, ám te magad mindaddig nem voltál képes erre, amíg nem tanulmányo d eleget a megoldandó feladatot. Ám az is elképzelhető, hogy a későbbiek során váratlanul ráj egoldásra - azaz egyszer csak megértetted a dolgot, s magadtól is el tudtad végezni a műve letet, így a matematikának ez az ága tudatosságod részévé vált. Érzékeled a különbséget? Inte kül is felfoghatunk valamit, hogy az adott dolog tudatosságunk részét képezné. Ugyanez a hel yzet ennek a könyvnek a tanításaival is: ha csupán elolvassuk őket, abból nem származik haszn nk, s nem érünk célba. Tanulmányozzuk őket kellő alapossággal, és összpontosítsunk rájuk a Cs an, hogy tudatosságunk részeivé válhassanak. Viszonylag elterjedt az a nézet, miszerint az összpontosítás óriási erőfeszítést igényel. Valójában épp az ellenkezője igaz! Mindannyiunkk , hogy olvasás közben szinte beleolvadtunk egy-egy érdekes történetbe. Olyankor megszűnik szá unkra a külvilág nem más ez, mint az összpontosítás. E folyamat mintájára a meditációt is kép unk úgy elsajátítani, hogy közben egyetlen dologra fókuszálunk, s minden mást kizárunk az elm A figyelem ezen állapota a Csend állapota. Nagyon fontos, hogy naponta legalább néhány pe rcig nyugodt körülmények között legbelsőbb gondolatainkra figyeljünk, hogy alaposan felmérve unkat, felismerjük az igazságot. A Csend állapotában semmi különös dolgot nem kell tenni, ez gyszerűen a fizikai nyugalom állapota: kizárjuk a környezet zajait, elcsendesítjük elménket, ellazítjuk testünket. Megtanuljuk megfelelő irányba terelni a gondolatainkat.

Hasznos lehet, ha első lépésként a testünk feletti kontrollt gyakoroljuk, ezért azt javaslom , hogy naponta körülbelül fél órára vonuljunk el egy nyugodt helyre, ahol senki sem zavar, m ajd foglaljunk helyet kényelmesen, lazítsuk el izmainkat, s csak üljünk mozdulatlanul. H agyjuk, hogy a gondolataink kellemes érzéseket vagy emlékeket idézzenek fel, s ne akarju k közben uralni a testünket. Ne legyünk feszültek: meg kell értenünk, hogy rengeteg idő áll r elkezésünkre, s bármilyen kitűzött célt képesek vagyunk elérni. A tökéletesség felé vezető út s. Lehet, hogy az első néhány alkalommal nem járunk majd sikerrel, de a kitartó erőfeszítések köszönhetően végül megvalósíthatjuk a testünk feletti tökéletes uralom állapotát. Ha már kép re, egy újfajta egyensúlyi állapotot fedezünk majd fel; egy újfajta erő hatja majd át egész l t, s megtapasztalhatjuk első jeleit annak a jó érzésnek, amelyet oly jól ismernek a körülmény et tudatosan irányító emberek. A következő lépés a gondolatok irányítása. Lehet, hogy először tűnik majd egy dologra összpontosítani, elménk ugyanis szívesen ugrál egyik gondolatról a má ra. Ennek ellenére azonban képesek vagyunk csak egyvalamire koncentrálni. Ha közben eset leg elábrándoznánk, térjünk vissza eredeti gondolatunkhoz. Gyakoroljunk addig, amíg meg nem tanuljuk, hogyan figyeljünk ugyanarra a dologra, mondjuk, tíz percig vagy akár tovább is . Lehet, hogy egyeseknél először kissé nehezen megy majd a gyakorlat, mások viszont szinte azonnal remekül oldják meg a feladatot. Legyünk türelmesek, és elérjük a kitűzött célt! E me izikai kontroll elsajátítása azért nagyon fontos, mert nyugodt, harmonikus állapotban sokk al hatékonyabbak lehetünk. Ahol nincs ellenőrzés, ott nem létezhet összhang sem. Ha elsajátít ezt a fajta önkontrollt, képessé válunk építő és harmonikus módon gondolkodni; ekkor valósul eg az az állapot, amelyben „mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked". Ekkor értjük majd meg igazán mélyen, mit értett a Mester azon, amikor azt mondta: „menj be a te belső szobádb a, és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz fizet néked nyilván". A gondolat az egyetlen valóság - körülményeink csupán a gondolatok küls ilvánulásai. A gondolatok változásával a körülmények is változnak, hogy összhangban legyenek tő gondolkodással. „Ez a város házaival, palotáival, gőzgépeivel, katedrálisaival és mérhetet l együtt nem más, mint egy Gondolat, amely Gondolatok millióinak egyesülésével jött létre mag Gondolat téglák, vas, füst, por, paloták, országházak, hintók, dokkok és egyéb dolgok formáj et öltött, végtelenül hatalmas Szellem! Nincs e városban egyetlen olyan tégla sem, amely anél jött volna létre, hogy valaki elgondolta volna annak megalkotását.” (Carlyle) III. A TUDATOS ELME

Elménknek kétféle aspektusát különböztetjük meg: a tudatos és a tudat alatti részt. A tudatos ségével érzékelünk, következtetünk, ítéletet alkotunk és elutasítunk; e résznek köszönhető a az akarat és a választás képessége. A tudatos elme jóvoltából tudunk kommunikálni testünk eg ivel, valamint reagálni a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás során közvetített érzet os elme mentális világunk legfőbb irányítója; egyaránt kezeli az érzékszerveink által összegy okat, és a döntéshozás folyamatait. Az elmének az a része az a „kapu", amelyen keresztül elér

majd végzetünk is. A tudatos és teremtő gondolat Varázsportálján át jutnak el hozzánk a bölcs tudás és a megértés legbőkezűbb ajándékai. E kapun át érkezik az egészség, a jómód, a boldogs gy szolgálhassa testedet és környezetedet. Ám ha a tudatos szint a gyűlölethez, az irigységhe , a szorongáshoz, a gyengeséghez vagy a félelemhez hasonló negatív gondolatokat táplál, akkor a Varázsportál a kétségbeesés, a nélkülözés, a betegség és a boldogtalanság Vaskapujává válik m ismertük fel a gondolat csodálatos erejét, hiszen a különböző vallások és bölcseleti irányz megemlítik tanításaikban. Fogsága idején a római katonához láncolt Pál apostol a következő ü e a világnak: Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak ig azságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, é ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok! Sokan átsiklottunk e sorok jelentése fe lett: olyannyira elbűvölt minket a gyönyörű nyelvezet, hogy elfelejtettünk kellő hangsúlyt he zni az utolsó szóra: gondolkodjatok! Ha mindenki követné Pál rendelkezését, s kizárólag az ig a tisztesség, az igazságosság, a tisztaság és a szívjóság eszméit éltetné magában, világunk a dottság, a betegség és a nincstelenség világa - a tündöklő egészség, boldogság és virágzás bo és Menny összeér, és minden bokor Istentől lángol, Ám csak a látó veszi le cipőjét - a többi elepszenek, és szedret majszolnak az ágakról.” (E. B. Browning) IV. A TUDAT ALATTI ELME

Elménk tudat alatti része testünk akaratlan tevékenységeit vezérli. Ilyenek például az emészt iválasztás, a szívverés, valamint a vérkeringés és a különféle mirigyekben lezajló folyamatok ez a része építi fel, tartja fent, javítja meg és működteti a testet; a tudat alatti irányít tt minden egyes percben új sejtek születnek. Olyannyira hozzászoktunk a tudat alatti rés z tevékenységeihez, hogy a tudomány hosszú időn keresztül nem is ismerte fel, nem is különböz meg egymástól az elme e két aspektusát. Később aztán bebizonyosodott, hogy a központi intell ncia képes irányítani a sejt megújulásának folyamatait, így megtanultuk, hogy a tudat alatti lme hűségesen és fáradhatatlanul elvégzi a test építésének és működtetésének feladatait, függ en vagyunk, alszunk vagy valamely érzéstelenítő szer hatása alatt állunk. Az emberi elme tud at alatti része - amelynek működése mindig automatikus - az emlékezet tárháza, a szokások és kóhelye, de egyben az érzelmek központja is. Tudat alatti elménk bámulatos dolgokra képes: a gondolat puszta erejével életre hívja környezetünket; énünk spirituális részének segítségéve n állunk az istenivel és az univerzum végtelen teremtőerőivel. Tudatalattink nem csupán a te st felépítéséhez és meggyógyításához szükséges erővel rendelkezik, hanem az Egyetemes Elme ré végtelen források állnak rendelkezésére. Dr. Jung szerint a tudat alatti elme nem csak az egyén eddigi élete során összegyűjtött valamennyi rendszerezett adatot tartalmazza, hanem a letűnt korok felmérhetetlen bölcsességével is rendelkezik.

A bölcsesség és erő e forrásából merítve, bővében lehetünk az élet minden szépségének. Dr. Ju az ember nem ismeri fel a tudatalatti erejét, addig ez az erő nem csupán kiaknázatlan m arad, de saját jólétünket is veszélyezteti. A világban megtapasztalt sikertelenségek és kis h darccal végződő vállalkozások hátterében mindig az áll, hogy az egyén nem ismeri fel tudat al elméjének valódi szerepét, illetve az abban rejlő hatalmas erőt. A tudatalatti segítségével e csességre tehetünk szert: magánéletünk sokkal jobbá válhat, munkahelyünkön pedig jobban telje - ha kizárólag tudatalattink felügyeletére bízunk valamit, akkor azt eleve elintézettnek te kinthetjük. A tudat alatti elme nem gondolkodik, nem érvel, nem következtet, nem mérlege l, nem alkot ítéletet, és semmit nem utasít el. Egyszerűen csak elfogad minden javaslatot, amellyel a tudatos elme ellátja, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz, építő vagy romboló j atokról van-e szó - ebben rejlik a tudatos elme hatalmas ereje. A tudatalatti minden eszmét vagy hiedelmet képes elfogadni működési mintaként, s folyamatosan ezen eszmék és hied ek meg-nyilvánításán munkálkodik. A tudatos gondolkodás kialakulása előtti időszakban a tudat ti elme öröklött minták, fajunkra jellemző ösztönök alapján tevékenykedik. E tudat alatti tev t az öröklött dolgok és a környezeti kívánalmak hívják életre bennünk gyermekkorunk során. Ha an nem ismerjük meg a tudatalatti korlátlan erejét, akkor könnyen lehet, hogy erre a későbbi ekben sem lesz lehetőségünk, bár vannak, akik öntudatlanul is ragyogó eredményekkel hasznosít zt az erőt. Gyermekkori neveltetésünk jó vagy rossz eredményei mindig rajtahagyják lenyomatu kat a tudatalattinkon. Ha érettebb korunkban nem tanuljuk meg, hogyan változtassuk m eg tudatosan, módszeres munkával a korai éveinkben kialakult szokásainkat, minden jövőbeni c selekedetünk alapját ezek a megszokások képezik majd. A TUDATOS ELMÉBEN FELBUKKANÓ GONDOLATO KAT ELŐSZÖR ÍTÉLŐKÉPESSÉGÜNK SEGÍTSÉGÉVEL VIZSGÁLJUK MEG. AMENNYIBEN EGY ADOTT ESZMÉT VAGY GO NAK FOGADUNK EL, AZ ÁTKERÜL A TUDAT ALATTI ELMÉBE, AHOL CSELEKVÉSI MINTÁVÁ VÁLIK, MAJD LÁTHAT MÁBAN IS MEGNYILVÁNUL A FIZIKAI ÁLLAPOTBAN ÉS KÖRÜLMÉNYEKBEN. LÁTHATJUK HÁT, HOGY VÉGSŐ SORON S ELME HATÁROZZA MEG A SORSUNKAT, AZAZ HA IRÁNYÍTANI AKARJUK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTUNKAT ÉS KÖRNYE KET, URALNUNK KELL A GONDOLATAINKAT IS. (Noha számos szerző tesz említést az úgynevezett „tu dat feletti elméről" és a belső tökéletesség különböző szintjeiről, a „tudatalatti" kifejezés udatlan részét magában foglalja, ráadásul könnyebben is érthető.)

V. AZ EGYETEMES ELME

Az Egyetemes Elme az a forrás, az a közös eredet, ahonnan minden létező megnyilvánulás szárma . Ha létezik az élet, szükségképpen léteznie kell az élet forrásának is; ha létezik a szerete ie kell egy helynek, ahonnan a szeretet ered, és ugyanez elmondható a bölcsességről, az in telligenciáról, a jólétről, a boldogságról és valamennyi anyagi természetű dologról is. Charl így ír Új lélektan című művében: „Az Egyetemes Elme minden erő és forma szubsztanciája, a mi ott rejlő valóság lényege: minden dolgot ez az Elme hív életre és tart életben bizonyos megh zott törvények alapján.” Herbert Spencer, a természettan tudósa, a következőképp fogalmazza m yanezt: „A minket körülvevő rejtélyek közepette semmiben sem lehetünk bizonyosabbak, mint hog létezik egy mindig jelenlévő, Végtelen és Örökkévaló Energia, amelyből minden dolog származi ház pedig erre tanít minket a Biblia alapján: Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” Az emberiség i időkben ráébredt az univerzumot irányító hatalmas, láthatatlan teremtőerő létezésére. Akadt gszemélyesítették ezt az erőt, és elnevezték Istennek; ám legszebben Jézus fogalmazott, amiko szólt a kútnál a szamariai asszonyhoz: „Az Isten lélek". Nem azt mondta, „egy" lélek, és nem azt, hogy „a" lélek, egyszerűen csak azt: „Az Isten lélek", egyértelműen utalva ezzel arra, ogy Isten mindig és mindenütt jelen van. Be kell hát látnunk, hogy a pszichológusok, a ter mészettudósok és a legnagyobb Tanítók mind ugyanarra a felismerésre jutottak. Nagyon fontos tehát, hogy megértsük: csupán egyetlen alapelv, egyetlen erő, egyetlen jelenlét létezik, s ho y ez a Mindenható és Mindenütt Jelenlévő Entitás maga a jóság. Ezután fel kell ismernünk azt y az egyén tudat alatti elméje fajtáját és minőségét tekintve egy az Egyetemes Elmével, és cs tér el attól. Az ember nem más, mint az egyéni jelleget öltött Lélek, aki ugyanolyan viszony an áll az Egyetemes Elmével, mint az egyes napsugarak a Nappal. „Nem tudjátok-é, hogy ti I sten temploma vagytok?" E mondatban rejlik a gondolat csodás teremtőerejének titka. A gondolkodás spirituális tevékenység; a lélek által birtokolt egyetlen erő a gondolkodás ereje mivel a lélek legfőbb jellemzője a teremtés, így a gondolat is kreatív. Tudod, hogy a lelke d te magad vagy, a lélek nélkül semmi lennél. Azt is tudod, hogy gondolkodási folyamatodat spirituális erőd vezérli - azon azonban még nem gondolkodtál el, milyen jelentőségteljes ez tény, s nem ismerted még fel azt sem, milyen kapcsolatban áll ez az erő az elme Egyetem es Szellemének alapelveivel. Ha felhagysz a valós éned mibenlétét firtató kérdésekkel, megdöb tapasztalod majd, hogy azt nem a tested, és nem is a tudatos elméd alkotja. Épp ellen kezőleg, úgy találod majd, hogy elméd és tested csupán eszközök, amelyek által „éned" valóra Mind elmédet, mind testedet az „éned" irányítja, az „én" dönti el, mit tegyenek és hogyan vi djenek. Valódi „éned" örökkévalón egy az Egyetemes Elmével. Ha az ember merít egy pohár vizet erből, az továbbra is tengervíz marad: egyszerűen csak kevesebb lesz, és csökken az ereje. U gyanilyen viszonyban állunk mi, emberek az Egyetemes Elmével. Ha sikerül megismernünk „énünk" igaz természetét, soha többé nem lesznek rossz érzéseink magunkkal kapcsolatban. Legyenek bár ilyenek a szokásaink, a jellemvonásaink, legyen bármilyen a természetünk, e dolgok csupán sz emélyiségünk alkotóelemei: változékonyak, és

semmi közük sincs a bennünk lakozó valós énhez". Valós „énünk" ugyanis nem más, mint a tudat ménk, amely az Egyetemes Elmével fennálló kapcsolata által képes megváltoztatni fizikai körül ket és környezetünket. A gondolat teremt kapcsolatot köztünk és az Egyetemes Elme között. Ha posabban szemügyre vesszük ezt a bámulatos tényt, arra a következtetésre jutunk, hogy minden ember egyfajta csatorna, amely által az Egyetemes Elme megnyilvánítja önmagát. E folyamat során a gondolatok az okoknak, körülményeink pedig az okozatoknak feleltethetők meg. Ha a gondolatok az okok, hamar rájöhetünk: ha irányítjuk a gondolatainkat, irányítjuk az okozatok t is. Tehát hatalmunkban áll befolyásolni egészségi állapotunkat, boldogságunkat és jólétünke ezt megértjük, és felismerjük a Mindenható segítségével megnyíló csodás lehetőségeket, fellel Mennyek Királyságát. Ha valóban szeretnénk befogadni az új eszméket, akkor elengedhetetlen, ogy osztatlan figyelemmel, behatóan tanulmányozzunk mindent, amit meg akarunk érteni. A gondolat erejének segítségével megvalósíthatjuk ugyan dédelgetetett álmainkat, de ne kövess zt a hibát, hogy a gondolkodás effajta fejlesztését hisszük az úgynevezett „csodákhoz vezető elmi útnak". A soha nem álmodott boldogság, szabadság és siker igazi útja a lélektan útja, ám em vagyunk hajlandóak megfizetni az összpontosítás és a tanulás árát, nem neked való ez az „A cs". A birtoklás mindig a tudatosságon alapul, a tudatossághoz pedig megértés szükséges. Az a yagi dolgok adhatók és vehetők, ám bölcsességre kizárólag saját erőfeszítéseink által tehetün on megválaszthatjuk, hogyan fejezzük ki magunkat, ugyanakkor önmagunk és embertársaink iránt i kötelességünk, hogy harmonikus és konstruktív kifejezési módokat válasszunk. A bánat, a bet a nélkülözés szükségtelen jelenségek, amelyek csak a tudatlanság eredményeképpen jelenhetnek eddig nemkívánatos körülmények közt éltünk, változtassuk meg eszméinket és látásmódunkat - s ményeink is! „Lelkiekhez lelkieket szabván." Ha igazán meg akarunk érteni valamit, ne a láth ató világban kutassunk először, mert a látható dolgok nem rendelkeznek eredendő erővel. A kül supán viszonylagos - az abszolút Igazságot mindenkinek a saját lelkében kell fellelnie. Me rüljünk el mindennap a Csend állapotában, s összpontosítsunk arra, hogy spirituális, lelki te mészetű lények vagyunk, Isten gyermekei és Krisztusban egy örökösei. Tegyünk félre minden más atot, csak az igazságvágyat őrizzük meg. Folyamodjunk bölcsességért, tudásért és megértésért, mon is tette - s hozzá hasonlóan mi is rálelünk majd e minőségekre. Minden más ebből következ arapíts engem az igaz érdekeimet felismerő bölcsességben, és erősíts meg azon döntésemben, ho tegyem, amit e bölcsesség diktál nekem.” (Franklin) VI. ESZMÉK ÉS MEGERŐSÍTÉSEK

Az Egyetemes Elme maga az Élet, a Szeretet, a Bölcsesség, az Erő, az Egészség és a Jólét absz tökéletessége; az ember épp e minőségek által ölt alakot. Isten tökéletes anyagának

látható MEGNYILVÁNULÁSAI ELŐSZÖR ESZME FORMÁJÁBAN KELNEK ÉLETRE. Még a világ legjobb zenészei ragyogóan játszani egy rosszul hangolt hangszeren. Hasonló a helyzet itt is: ha jó ered ményeket akarunk elérni, rá kell hangolódnunk a Végtelen Elmére. Ha összhangba akarunk kerüln z Egyetemes Elmével, tudnunk kell, hogy az elme maga a valóság, az eszmék pedig a létezés te remtő energiái. Az eredeti eszmék nem tudatos elménk termékei - e spirituális ideákkal tudata attink ruház fel bennünket. Először minden eszme formájában kel életre. Ha felidézzük az embe jlődés fontos állomásait, láthatjuk, hogy a tetteket mindig valamilyen eszme előzte meg, a b arlanglakó ember első kőbaltájától egészen a legmodernebb repülőgépekig. A dolgok először az lan tartományában öltenek alakot, aztán kapnak csak kézzelfogható formákat. A láthatatlan tar y az ok birodalma, a látható az okozaté. Ezt nyilatkoztatta ki Pál apostol is, amikor ko rának festői nyelvezetén így szólt: Ami látható, a láthatatlanból állott elő. Ez a legnagyobb : a látható dolgokat mindig eszméik előzik meg, s az ember képes irányítani ezeket az eszméke Ez az igazság aranyszállal sző át minden vallást és bölcseleti tant; ezt mondják el újra és ú a látók példabeszédeikben, dalaikban és történeteikben. Az Aladdin és a csodalámpa című tört on alapul, hogy minden ember születésétől fogva rendelkezik azzal az erővel, amellyel a vágy aival tökéletes összhangban lévő életkörülményeket alakíthat ki magának. Talán emlékszünk még csupán meg kellett dörzsölnie a lámpást, máris megjelent a hatalmas dzsinn, hogy teljesítse kívánságait. Jószerencse, dicsőség, hatalom és a gyönyörű hercegnő keze, mind-mind megadatot sága szerint. E történetben a lámpás jelképezi a tudatos elmét, a lámpás dörzsölése a megérté dig a tudat alatti elmét. E benned lakozó fenséges erő csak arra vár, hogy felismerd és felf edezd. Ha életre kelted és hasznosítod, valóra válthatod dédelgetett álmaidat. A beteljesedés ott rejlik az Egyetemes Elmében, s csak arra vár, hogy kívánságodra megnyilvánulhasson. Ha m egtanulod, hogy gondolataid és eszméid megváltoztatásával környezeted bármely elemét, akár a det is átalakíthatod, i többé nem aggódsz majd a külsőségek világa miatt: egyszerűen nekiláts tatni tudatállapotodat, hogy egy új eszmerendszert alkoss meg. Gondolkodásmódunkat a meg erősítések segítségével reformálhatjuk meg a leggyorsabban és a leghatékonyabban. Ezeket a me et elismételhetjük a Csend állapotában, illetve bármikor, amikor szükségét érezzük. A követke dául kellőképp konstruktív, így nagyszerű eredményekkel alkalmazható: „Egészséges vagyok, erő tel teli, harmonikus, sikeres és boldog." Jelenlegi személyiségedet számtalan, a múltban k ialakított, illetve magadévá tett gondolat, hiedelem és megszokás alkotja. Ez a személyiség t dat alatti elmédben is megnyilvánul, hogy jelenlegi egészségi és lelki állapotod, illetve an yagi helyzeted okául szolgáljon. Ha szeretnéd megváltoztatni e tényezők bármelyikét, a fenti erősítés nagy hasznodra válhat, mert a tudat alatti elme készséggel elfogadja működési mintáj atos elme által folyamatosan ismételt kijelentéseket, s a jövőben ezek alapján szövi majd sor odat. Jelenlegi körülményeidet múltbeli gondolkodásmódod alkotta meg, jövőd pedig olyan lesz, ilyenné a gondolataid segítségével most formálod. Egyszer valaki megkérdezte Pennsylvania ko rmányzójától, mit gondol, milyen lesz az Amerikai Egyesült Államok huszonöt év múlva. Így vál ismerném napjaink uralkodó gondolatát, meg tudnám mondani, mit hoz majd az elkövetkező husz onöt év." Ami a

nemzetek esetében igaz, az igaz az egyének esetében is: egészségi állapotunkban és körülménye mindig az uralkodó gondolatunk nyilvánul meg, azaz a jövőnket teljes egészében mi magunk hatá ozzuk meg. Bármilyenek is legyenek jelenlegi körülményeink, hatalmunkban áll megváltoztatni; pontosan olyanná formálhatjuk jövőnket, amilyenné szeretnénk. Az Egyetemes Elme erejének sem i sem szab határt, ez az erő mindenkit egyformán kezel, miközben kortalan, örökké változatlan endjében tökéletesen beteljesíti a gondolatainkat. Lehet, hogy nem ismerjük még tudatalattin k valós erejét, és nem tudunk arról a kapcsolatról sem, amely belső énünket köti össze az Egy Elmével, ám akkor is ez létezésünk örök alapja. A Természet mögött rejlő, mindent átható inte növényi és állati létformákat létrehívó értelem maga az életünk. Az egyéni formát öltött élet jeződési formája a gondolkodó ember. Előfordul, hogy néha Istent okoljuk a balszerencsénkért, y, hogy egyedül mi magunk vagyunk felelősek sikereinkért és balsikereinkért, boldogságunkért sorscsapásainkért. Mi alkotjuk meg önmagunkat, mi teremtjük meg saját személyiségünket, tulaj ságainkat és körülményeinket. A végzetet a tudat alatti tevékenységek irányítják - nem körülm gái vagyunk, mi teremtjük meg saját sorsunkat. Csak azt vonzzuk be az életünkbe, ami összhan gban áll tudat alatti benyomásainkkal. Bármikor újrakezdhetünk mindent, ha e benyomásokat me gváltoztatva új körülményeket teremtünk magunknak. Ha korábban kudarcok közt éltünk, most gon a sikerre; a beteg gondolatok helyére lépjenek végre egészségesek. Ha boldogtalanok vagyu nk, akkor rekesszük ki mielőbb ezt az érzést az elménkből, mert a hasonló a hasonlót vonzza. többet gondolsz a kellemetlen körülményekre, annál erősebben nyilvánítod meg azokat. Összpon arra, amit szeretnél, mert ha így teszel, mintegy bevésed ezeket a benyomásokat a tudat alatti elmédbe. Soha ne hagyd, hogy a gondolataid nemkívánatos témáknál időzzenek. VII. VESD EL A MAGOT!

Már tudjuk, hogy a gondolat teremtőerő. Noha arra gondolunk, amire csak akarunk, gondo latainkat mégiscsak megváltoztathatatlan törvények irányítják. Azt is tudjuk már, hogy minden zés alapja az Egyetemes Elme, az Örökkévaló Energia; hogy csupán egyetlen, a mindenséget átha vagy alapelv létezik; s hogy az Egyetemes Elme részét képező tudat alatti elménkkel képesek v gyunk pontosan a vágyainknak megfelelően formálni környezetünket. Most pedig megtanuljuk, hogyan érhetünk el jó eredményeket a gondolkodási folyamat során. Ha az ember káposztát akar meszteni a kertjében, káposzta-magot vet, ha pedig babot vagy kukoricát akar betakarítan i, babot, illetve kukoricát ültet. Elvetjük e magvakat a termőföldbe, de jól tudjuk, hogy a betakarítás csak akkor lehet sikeres, ha a legjobb minőségű magokat választottuk, és gondosan tuk őket növekedésük során. Mindig tudjuk, milyen termésre számíthatunk, mert ahová kukoricát ott kukorica terem, ahová pedig babot, ott bab. Pontosan ugyanígy kell elvetnünk, gon doznunk és LEARATNUNK A GONDOLATAINKAT IS.

Ki mint vet, úgy arat - mind a termés fajtáját, mind minőségét tekintve. Az Egyensúly Törvény eszi lehetővé, hogy ne elvetett gondolatainknak megfelelő gyümölcsöket szüreteljünk. Teljesen zonyosak lehetünk afelől, hogy mindig pontosan az uralkodó gondolatainknak megfelelő dol gokat nyilvánítjuk meg a külvilágban. Mindent és mindenkit ugyanaz a törvény irányít. Szegény olatoktól nem várhatunk bő termést - ahogy boldogtalansággal vagy betegséggel kapcsolatos go ndolatokból nem származhat egészség, úgy a dühösek sem vezethetnek békére. Nyilván azt sem vá l, hogy paradicsomot szüreteljünk a szőlőtőkékről Gondolatainkat tudat alatti elménkben vetjü s a növekedi törvényének jóvoltából a későbbiek során látható formát is öltene. Ha eszméink , valamint bátorságról, elkötelezettségről, örömről és szeretetről tanúskodnak, akkor e minős boldogság és a jólét formájában nyilvánulnak meg fizikai állapotunkban és környezetünkben eg gondolataink félelmet, gyűlölködést, irigységet, szorongást,; bánatot vagy féltékenységet tü r a nélkülözés, a betegség és a boldogtalanság termésében lesz részünk. Amikor gondolkodunk, egy oksági láncot, amely az eredetül szolgáló gondolattal összhangban nyilvánítja majd meg a eket. Akár sikeres eredményeket érünk el, akár kudarcot vallunk, mindkettőt ugyanazon alapel v működése teremti meg; ugyanazon szubsztancia jóvoltából hívjuk életre a jó és a rossz eredm Az általunk elvetett magtól függ, milyen TERMÉSBEN LESZ RÉSZÜNK. Hadd éljek egy másik példáva zeljük el, hogy minden egyes ember teste egy-egy miniatűr üzem, olyan kimeríthetetlen ny ersanyagkészlettel, amelyet a Létezés szubsztanciája biztosít. Akadnak, akik gyönyörű házakat at, szép ruhákat, egészséget és boldogságot „termelnek", s megkapnak mindent, amire a szívük Mások viszont keményebben dolgoznak, nem olyan jó az egészségi állapotuk, s épp csak megélne Megint mások nélkülözést, betegségeket „gyártanak" maguknak, és bűncselekmények áldozataivá v eltérések ellenére azonban mindannyian ugyanazt a kiváló „alapanyagot" használjuk. Készletei mindig pontosan megfelelnek a vágyainknak, de „meg kell rendelnünk" ezt az alapanyagot , s biztosítanunk kell a megfelelő minőségű magvakat, azaz eszméket Ha tehát egy úgynevezett szeretet és a hit magvait ülte-ti el, míg egy úgynevezett szent ember félelmet és fanatizmu st vet, szabad Istent hibáztatnunk azért, amiért a bűnös békét és bővet arat, míg a szentnek keserűség jut osztályrészéül. Az Isteni Elme nem ismer sem felekezetet, sem krédót: minden eg ember esetében részrehajlás nélkül, szerető igazságossággal jár el. Isten univerzuma a törvé univerzuma, legyen szó akár a legkisebb megnyilvánult formáról, akár a Naprendszer keringésér sten a törvény. E törvényt nem az ember hozta, így nem is szegheti meg; azt azonban megválas zthatja, hogy a törvénnyel együttműködve, vagy annak ellenében igyekszik-e munkálkodni. Későb , a döntésétől függően kellemes vagy kellemetlen körülmények között élhet. Nincs ebben semmi misztikus dolog - egyszerűen ez a törvény. Hadd jegyezzük meg, hogy az Egyetemes Elme, az Örökkévaló Energia, a Lét Szubsztanciája és az Élet Egyetemes Alapelve kifejezések mind ug t jelentik. Hogy milyen szavakat használunk, mindaddig nem számít, amíg tudjuk, hogy min d Istenre, a világmindenséget irányító princípiumra vonatkoznak. (Maga a princípium szó a lat 'kezdet, alapvető igazság' kifejezésből származik.)

VIII. FÉLELEM

Bár Isten teremtett minket, mi magunk alkotjuk meg önmagunkat; mi vagyunk saját sorsun k tervezői és építőmunkásai. Örömeink először a képzeletünkben kelnek életre, majd a gondolat ségével nyilvánulnak meg fizikai szinten is. A szomorúság, a betegség, a kudarc mind a félele ből és a negatív gondolkodásból ered, mi magunk vonzzuk be az életünkbe - mindig. Nélkülözés, , balszerencse, balesetek és katasztrófák sújtanak minket; mindannyiinknak megvannak a s ajátos félelmeink, de vajon milyen alapjuk van e félelmes gondolatoknak? Semmilyen! Ha mis látszatokból, örökségünkből, környezeti tényezőinkből meg faji tudatosságunkból fakadnak, a helyes gondolkodás szüli - ezek a rossz megjelenési formái. De vajon hogyan lehetünk úrrá negatív gondolatokon? Semmiképpen sem ellenállás által, mert az ellenállás a rossz valódiság lna, és a rossz önmagában soha nem lehet valódi. Azt tartjuk rossznak, ami nem vezet jó er edményre. A viszályt és boldogtalanságot okozó tettekre pedig a „bűn" szót használjuk. A ross bűn nem okok, hanem okozatok, és nem tekinthetők princípiumoknak. Minden alapelv jó - csak akkor követünk el bűnt, csak akkor bukunk el, ha nem megfelelő módon alkalmazzuk ezeket a z alapelveket. (Az angol nyelvben a „bűn", sin szó a görög 'elbukni' kifejezésből származik.) kszor azért akadnak nehézségeink, mert nem ismerjük az igazságot. Hajlamosak vagyunk megfo ntolás nélkül elfogadni a legkülönbözőbb doktrínákat és indokokat. Ám csak azért, mert korább uk, hogy szükségképpen létezniük kell gazdagoknak és szegényeknek, s hogy ebben a siralomvölg n a gyötrelmek és megpróbáltatások hozzá tartoznak előre megszabott végzetünkhöz, még semmi o ra is osztani e nevetséges nézeteket. Vegyük csak szemügyre a Természet csodás bőségét. Hát| is képzelhetnénk, hogy az Elmének, amely közreműködött e csodás bőség megteremtésében, valóba -mitől is megfosztani minket? Miért akarná az Elme, hogy garasoskodnunk kelljen? Nem, ezt magunk sem hihetjük: ha felhagyunk azzal, hogy folyton ezen törjük a fejünket, felis merjük majd, hogy itt valami hibázik. Egyszerűen csak nem értettük még meg, hogy a dolgok elő zör az eszmék szintjén kelnek életre. Változtassuk hát meg az eszméinket! A változásnak mindi okok szintjén kell kezdődnie. Az ok az elme, amely a Csend állapotában végzi terem- tő munkáj Illés próféta nem a forgószélben, nem a földrengésben, hanem egy halk hangban lelte meg Iste t. Fogadjuk hát meg Pál apostol tanácsát: „Változzatok el a ti elméteknek megújulása által." gyávává teszi az embert. Amikor a félelem vezérel bennünket, olyan dolgokat teszünk, amelyek t nem szabadna, s nem teszünk meg olyan dolgokat, amelyeket meg kellene tennünk. Oly an, mintha Néreusz ülne a nyakunkban: a félelem velünk tér nyugovóra, s reggel ő rugdos ki be nünket az ágyból... Ha úgy érezzük, valami aggaszt, használjuk a pozitív megerősítéseket. Tar az adott kijelentés mellett, esélyt sem adva az aggodalomnak; tudatosan rekesszük ki e lménkből a negatív gondolatokat. „Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm" - e megerősítés ált g pénzügyi gondjaimtól. A „Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz" lentés szintén nagyon megnyugtató volt számomra. Azt javaslom, olvassuk el az Újszövetség 91. zsoltárát, ahányszor csak tudjuk - nem lehet elégszer elolvasni -, mert megtaláljuk benne a rossz és gonosz dolgoktól, illetve az e félelmektől való

megszabadíttatás ígéretét. Este, elalvás előtt pedig mindig mondjuk el magunknak a már ismert gerősítést: „Egészséges vagyok, erős, szeretettel teli harmonikus, sikeres és boldog." A fent egerősítéssel bevéssük tudat alatti elménkbe e megerősítéseket, hogy ezek képezzék az általun yiség alapját. Ez az új személyiség olyan dolgokat vonz majd magához, melyek fajtájukat és mi tekintve összhangban állnak vele. Ne feledjük, a tudatalatti nem érvel, nem vitatkozik, csak dolgozik: életre hívja a tudatos elme által igaznak elfogadott körülményeket. „Ha hisze benne, igazzá lesz." Ha félsz valamitől - a félelem roppant erős gondolat -, te is elmond hatod majd Jóbbal szólván, hogy „amitől remegve remegtem, az jöve reám". Akinek adóssága van, endszerint sokat gondol e teherre, s ezzel nem-csak hogy még jobban köti magát a helyz ethez, hanem újabb tartozásokat is bevonz majd. A Teremtő Alapelvet tehát egyaránt használha tjuk építő és romboló módon is. Ne arra gondolj, amire nem vágysz, ehelyett összpontosíts arr it szeretnél. Váltsd fel új, konstruktív eszmékkel az elnyűtt hiedelmeidet; szabadítsd meg tu at alatti elmédet az aggodalom, az ítélkezés és a reménytelenség terhétől, s hagyd, hogy felr jon benned a világosság. Gyatra szabály lenne az, amely nem hatna mindkét irányba. Lehet, hogy a múltban nem voltál elég sikeres, egészséges és boldog - „hagyd, hogy a halottak temess el az ő halottaikat" -, de most fordulj végre az igazság felé, és indulj előre! Semmi sem áll at meg! Csupán egyetlen princípium létezik („Isten a jóság, és a jóság minden"), tehát a jó d gal és eredendő erővel bírhatnak. Nem az számít most, hogy hány szegény emberrel találkozol, hány rokkant, beteg és boldogtalan ember él a világon - ez mit sem változtat a tényen: az Eg yetlen Princípium alapvetően jó. Amennyiben intelligensen használod fel a Tőle származó tudás akkor úgy szünteti majd meg a hiányt, a korlátot és a betegséget, ahogyan a fény a sötétséget világosságot, és megszűnik a sötétség; lobbantsd fel a jóság fényét, és megszűnik a rossz. „N után": meg kell tanulnunk felismerni, hogy a disz-harmónia hiba, amelyet egyszerűen h elyre kell igazítanunk, épp-úgy, ahogyan a számtani feladat során vétett hibákat. Ha, mondjuk a matematika lecke megírásakor rossz megoldást kapunk, az csak azt jelenti, hogy eltértünk a matematikai alapelvektől, ezért hát újragondoljuk a dolgot. Ugyanez a helyzet az életünkk el kapcsol latban is: ha az események rosszra fordulnak, akkor eltértünk az Élet Egyetem es Alapelvétől, s ha kiigazítjuk a gondolatainkat, újra összhangba kerülünk majd e princípium . Figyelj magadra: ha negatív dolgok járnak a fejedben, javítsd ki őket pozitív, békés, kiegy nsúlyozott gondolatokra. Világszerte sokat hallani arról, milyen új törvények születnek a gon sztettek megakadályozására, ám ahhoz, hogy valódi változások történjenek, először a gondolkod ll megváltoztatnunk. Elménket és testünket egyaránt a megszokásaink építik fel, ezért amikor djük megváltoztatni a gondolkodásmódunkat, elővigyázatosnak kell lennünk, hiszen a változás k gyakran úgy tűnhet, mintha minden ellenünk dolgozna. De ne feledjük, hogy ha autóvezetés köz en meg akarunk fordulni, először megállunk, hátratolatnunk, aztán előre és talán újra hátra, gváltoztathassuk haladási irányunkat. Törvényszerű hát, hogy a tudat alatti elme lenyomatának egszokásainak megváltoztatása során is tapasztalhatunk bizonyos nehézségeket. Ha a nélkülözés szorongás régi gondolatai előtörnének, I űzzük el őket a megerősítések segítségével. Tartsun ntális nagytakarítást; ne feledjük, hogy ahányszor megerősítjük magunkat az egészség, a boldo állapotában, az Isten akaratával tökéletes összhangban lévő, egzakt igazságot mondjuk ki. Er igazságra utalt Jézus is, amikor azt mondta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti men yei Atyátok tökéletes!" Amikor ez az igazság tudatosságunk részévé válik, megértjük majd, hog itől félnünk! a félelem, a harag és az ítélkezés gondolatai a lehető legrosszabb vendégek, s ,

gyötrelem és viszály jár a nyolcban Semmitől sem kell félnünk, mert mindannyian magunk hordoz uk azt az erőt, amelynek segítségével bármin úrrá lehetünk. Miért is haragudnánk hát embertár valaki bántott minket, előbb-utóbb úgyis learatja tettének gyümölcseit... Ha dühösek vagyunk lletőre, csak még több kárt okozunk magunknak - de ne feledjük azt se, hogy a bennünk lakozó icső erő ott rejlik a másikban is. Mindannyian az Atya gyermekei, Krisztusban egy örökösei v agyunk: emelkedjünk hát felül a hibák kicsinyes megnyilvánulásain, hogy a bennünk lakozó jósá hangban élhessünk.

IX. MENTÁLIS KÉPEK ÉS KÉPZELŐERŐ Először minden a láthatatlan birodalomban alakul ki, s csak utána nyilvánul meg a látható dol ok világában. Először minden csak eszme, később válik majd valósággá. Először minden a spirit ban jelenik meg, és csak azután fejeződik ki anyagi formában. Tudat alatti elménk mindig m egérleli számunkra mentális tevékenységeink gyümölcseit - lássunk hát munkához, és használjuk a bennünk rejlő erőket. A képzelőerő isteni adomány, a mentális képek segítségével bármilyen eremthetünk magunknak. Először az adott dolog eszméje születik meg, azután az eszme mentális e - e gondolatmagvakból alkotja majd meg a tudat alatti elme a körülményeinket és a környeze tünket. A birtoklás a tudatosságon múlik. Egy szép házra vágyunk? Akkor először építsük fel a ; először az elménkben kell léteznie, csak azután nyilvánulhat meg a fizikai valóságban is. N zámolgassuk a költségeket: korlátlan mennyiségű „építőanyag" áll rendelkezésünkre, mert a kia gyetemes Forrásból merítünk. Építsük hát fel a házunkat, és rendezzük is be vágyainknak megfe lami miatt nélkülöznünk kell, s emiatt rosszul érezzük magunkat, mondjuk csak azt: „Gazdagabb vagyok, mint azt valaha is álmodni mertem volna: Isten korlátlan erejéből építkezhetek. Ninc s semmi, amit az elmém ne lenne képes felfogni, nincs sem-mi, amivel ne rendelkeznék." És ne feledjük, ugyanúgy és ugyanon alapelv által nyilvánítjuk meg a nemkívánatos körülménye gyan ezt a házat építjük! Természetesen senki sem akar magának kedvezőtlen egészségi vagy any elyzetet, esetleg más nemkívánatos dolgokat, ám mivel nem tudjuk, milyen fontos a gondol ataink tudatos irányítása határozott cél nélkül, mások befolyásolása alatt haladunk utunkon H hogy elménk anélkül szívja magába a különféle nézeteket és kijelentéseket, hogy feltettük vo ak a kérdést, vajon e nézetek valós tényeken alapulnak-e. Végül aztán azon kapjuk magunkat, h teljesen alaptalan hiedelmek, benyomások és nézetek súlya nehezedik a vállunkra. Na mármost , ha a Törvény ilyen szabatosan működik a „véletlenszerűen" megnyilvánított, kedvezőtlen körü n, nyilvánvaló, hogy akkor is jó munkát végez majd, ha összpontosítottan, céltudatosan átgond ményeket kell megnyilvánítania. Sőt, a jó körülmények esetében még jobban működik, mert a jó ban vannak az alapelvével. Ha esetleg majd úgy tűnik, hogy a lehetőségek túl szépek ahhoz, ho y igazak legyenek, gondoljunk arra, hogy az elme, a gondolat az egyetlen Teremtő. Az élet valódi feladata a gondolkodás: eredményeink mind fajtájukat, mind minőségüket tekintv ontos összhangban állnak a gondolatainkkal.

NE HIDD, HOGY AZ „ALAPANYAGOKNAK" VAGY A SZÜKSÉGES ESZKÖZÖKNEK VALAMILYEN KÜLÖNLEGES CSATORNÁ ERESZTÜL KELL ÉRKEZNIÜK - ÍGY CSAK KORLÁTOZOD A LEHETŐSÉGEIDET. AZ EGYETEMES ELME MINDIG MEGN ITJA ELŐTTED A VÁGYAID BETELJESÍTÉSÉHEZ VEZETŐ UTAT. A Teremtőt nem taníthatjuk: a világegyet létrehozó erőnek nincs szüksége a tanácsainkra. „Kérjetek és megadatik néktek" létre kell azo unk az adott eszmét, mentális képet, amelyet majd meg is kell tartanunk, hogy mindaddi g összpontosítani tudjunk rá, amíg végül az válik az egyetlen valósággá számunkra. Akarjuk az elménkkel, szívünk minden erejével, és csak erre koncentráljunk. Ne gondolkodjunk a külső kör n, csak építsük fel az eszmét belső világunkban, és a Vonzás Törvényének jóvoltából bizonyosa d a kívánt dolog. A törvény kimondja, hogy „hasonló hasonlót vonz"; minden, amit egy ideig me tartunk az elménkben, szükségképpen meg is nyilvánul majd számunkra. Bármire is vágyunk - egé , jó üzleti lehetőségre, új állásra, autóra, házra stb. -, csak ki kell alakítanunk magunkban ta mentális képet, s magunkévá tenni az eszmét. Így megnyílik majd számunkra az út, s részünk ben, amelyet az okoz, hogy tudjuk, azzá válhatunk, amivé csak akarunk. Semmi sem korláto zhat, mert tudat alatti elménk mindig pontosan a tudatos elménktől kapott mintáknak megf elelően alakítja a jövőnket. Minden eddig elért eredménynek a vizualizáció az alapja. Az épül rvező elméjében születik meg, a képet a festő először elképzeli, az új találmány pedig a felt iban létezik elsőként. Az ok és okozat törvénye abszolút és megmásíthatatlan. Minden cselekvé ilvánulást a gondolat hív életre és határoz meg, ezért a kitűzött célokat csak kellő összpont el. Ez a törvény ősidők óta, és ez is marad örökre. Még akkor se adjuk fel a próbálkozást, ha járunk sikerrel. Ha összedől egy épület vagy egy híd, nem az jut elsőként eszünkbe, hogy a g ió törvénye megszűnt működni: tudjuk, hogy az építmény nem volt elég erős. Száz évvel ezelőtt e állt az elektromos energia, mint manapság, mégsem tudtuk addig alkalmazni, amíg valaki fel nem fedezte a hasznosításához szükséges törvényeket. Ugyanez a helyzet velünk is, ha kia juk az Egyetemes Elmével való egységet, és tudatos módon hasznosítjuk a Törvényt. Ha ez siker azelőtt megnyílik számunkra az út, hogy egyáltalán felismernénk a vágyunkat. „És mielőtt kiá lelek, ők még beszélnek, és már meghallgattam." Szükségünk van azonban egy olyan célra, amiér ndóak vagyunk küzdeni. Egyes emberek azért nem érnek el sikereket, mert csak ide-oda tével yegnek, miközben az órát lesik, lejárt-e már a munkaidejük - mivel ők a kudarc magvait vetik l, kudarcot is aratnak. Vannak aztán olyanok is, akik ugyan keményen dolgoznak, de n incs céljuk, és önmagukban sem hisznek: az ilyen emberek bátortalanok, és szinte vonzzák a s zerencsétlenséget, következésképp soha nem jutnak semmire. Döntsük el, mit akarunk, és tartsu ki a döntésünk mellett. Ha szinte naponta változtatjuk az elképzelésünket arról, hogy milyen brot faragjunk ki egy kőtömbből, haszontalanul törjük magunkat; a végén kárba vész a kőtömb, ig értelmetlenné válik. Ugyanez igaz jövőnk felépítésére is: ha már elvetettük egy adott cél gvait, őrizzük meg azokat elménkben mindaddig, amíg anyagiasult formában meg nem valósítjuk ő . Ha kellően akarunk valamit, és megfelelő mentális erőfeszítéssel véssük be az adott vágyat alattinkba, nem vallhatunk kudarcot.

A közvélekedés szerint az álmodozók sikertelen emberek. Ám azok, akik hittel és meghatározott al építgetik képzeletükben a jövőjüket, mindig megvalósítják vágyaikat. A puszta vágyakozás v tés, mert ilyenkor nem hisszük el, hogy szert tehetünk vágyaink tárgyára (ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor hagyjuk szabadon kalandozni az elménket). Ilyenkor valójába n így szólunk belső erőnkhöz: „Igen, szeretném, ha rendelkeznék ezzel a bizonyos valamivel, d z meghaladja a képességeimet." Aki így használja mentális erejét, bizonyosan kudarcot vall. Gondolkodjunk pozitívan: ne azt mondjuk, hogy „szeretném", hanem azt, hogy „szert tettem rá". Soha ne tegyünk azonban olyan kijelentéseket, amelyeket nem tudunk valódi hittel állít ani. Soroljuk fel egyesével azokat a mentális erőfeszítéseket, amelyek révén közelebb juthatu célunkhoz. Amikor Jézus azt mondta: „legyen néktek a ti hitetek szerint", olyan kijelentés t tett, amelyet ma már a tudományos tények is egyértelműen alátámasztanak. Még a legbátrabb e kkel is előfordul, hogy legszívesebben feladnák a küzdelmet; megesik néha, hogy minden körülm ellenünk munkálkodik, s nincs értelme a további próbálkozásnak. Ilyenkor se feledjük azonban ogy mindig pirkadat előtt legsötétebb az éjszaka, s hogy hittel és kitartással győzelemre jut nk majd! Ne feledjük azt se, hogy néha azok is fáradtnak érezték magukat, néha azok is fel a karták adni a küzdelmet, akik később elértek céljaikat. Ám közben mégsem adták fel. Ha így te a, soha nem ismertük volna meg a nevüket. Néha olyanok vagyunk, mint az a kisfiú, aki el indult, hogy megkeresse a Kívánságok Kapuját. Annyira elszántan kutatta, hogy végül eltévedt. elfáradt, és leheveredett egy öreg kerítés tövébe. Amikor az arra járó Északi Szél felajánlo ogy hazaviszi, félbehagyta a keresést. Hazafelé az Északi Szél megkérdezte, mi járatban volt rrefelé. A Kívánságok Kapuját kerestem - felelte a kisfiú, mire az Északi Szél hangosan kacag kezdett, s abba sem hagyta egészen addig, amíg oda nem értek ahhoz a házhoz, ahol a fiú la kott. Aztán így szólt: Ha legközelebb elindulsz megkeresni valamit, az eszedet se hagyd otthon. Amikor rád találtam, épp a Kívánságok Kapujának tövében üldögéltél. X. HIT

Bárcsak megértenénk, hogy Isten nem valamiféle távoli hatalmasság, nem holmi zord ítélőbíró, a a Természet néven ismert jótékony erő - az Élet Princípiuma, amely virágba borítja a mezőke et fakaszt, és körénk varázsolja a végtelen bőséget. Bárcsak ráébrednénk végre, hogy az Egyet em ismeri a hiányt, a szükséget és a korlátozást. Ehelyett határtalan és kimeríthetetlen kész biztosít Isten minden teremtménye számára. „Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek U a, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." llő hittel rendelkezel, hogy „megpróbáld Istent", bőségesen árad majd rád is az áldás. Pál az „a hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés". G unk csak el ezen egy kicsit: a Hit a valóság, reményeink igaz magva. Csupán azért nem teszün k tanúbizonyságot nagyobb hitről, mert nem értjük még világosan, hogy minden egy pontosan meg zabott törvény alapján működik. Vágyainkat először belső világunkban kell hittel, reménnyel é l felépítenünk, s a külső

körülményektől függetlenül megtartanunk. Ha nem vagyunk elégedettek jelenlegi körülményeinkke zualizáció módszerének segítségével úgy alakíthatjuk át az életünket, ahogyan nekünk tetszik. szattal: csak rajtunk múlik, hogy sikeresek, boldogok és egészségesek legyünk. A Törvény mind n egyes alkalommal minket szolgál majd, ha vele együttműködve, minden érintett lény javára cs lekszünk. Vágyjunk akár egészségre, akár sikerre, napsütésre vagy bármire - megvédhetjük önma retteinket, otthonunkat, vállalkozásunkat vagy bármit. A világon semmi sem lesz képes kárt o kozni nekünk. Amikor Krisztus azt kérte Pétertől, hogy sétáljon oda Hozzá a hullámokon, Péter tt a víztükörre, s majdnem elsüllyedt. A hite meggyengült a veszélyes külsőségek láttán, Jézu RÓTTA ŐT, AMIÉRT A LÁTSZAT ALAPJÁN ÍTÉLKEZETT. Kizárólag Pétert hibáztatta, bár erős szél fúj : „ha nyugodt lenne a víz, vagy ha lenne itt egy híd, idejöhetnél Hozzám", A körülményektől f egyszerűen csak így szólt: „Jövel!" Aztán megrótta Pétert, amiért nem volt elég hite: „Kicsin kételkedtél?" Bár az Egyetemes Elme ereje láthatatlan, nincs okunk kételkedni benne. A létezé alkotóerői mind láthatatlanok: az Életet csupán a belőle eredő dolgok formájában figyelhetjü A szeretet is láthatatlan, mégsem kérdőjelezi meg senki a létezését; de a boldogságnak, a bék k és az egészségnek is csupán az eredményeit láthatjuk. Ránk is ugyanaz a Törvény vonatkozik, Jézus adott a tanítványainak. E Törvény ma ugyanúgy elérhető számunkra, mint akkor, amikor I y szólt: „Legyen világosság!" Az Univerzális Forrás mindig rendelkezésünkre áll, s pontosan g atainknak megfelelően formál bennünket és környezetünket. Olvashattunk olyan keleti törzsekrő ahol bizonyos vallási rítusok során a hívőknek mezítláb kell végigsétálniuk a vörösen izzó pa ogy mindenféle sérülés nélkül képesek ezt megtenni, azt bizonyítja, hogy ezek az emberek rend eznek a hit erejével. E példából azt is láthatjuk, hogy a hit nem függ sem bőrszíntől, sem fe ettől. Nagyságát csupán az ereje határozza meg. Akik jártak már a New Orleans-i St. Roche, a exikói Guadalupe, a franciaországi Lourdes vagy a kanadai Ann Beaupre búcsújáróhelyein, elkép dve láthatták az otthagyott mankókat, amelyek a hit gyógyító erejének állítanak emléket A hit gyetemes törvény - ugyanolyan hathatós és elérhető, mint amilyen mindig is volt. Bőkezűen meg a azt, amire szíved valóban vágyik. Isten soha nem kárhoztatta szegénységre az egyik embert, és jutalmazta gazdagsággal a másikat, soha nem sújtott betegséggel minket, hogy egészséget a jon valamely felebarátunknak; az egészség és a bőség mindenütt egyformán van jelen. A termész yetlen törvénye a Forrás Törvénye. A nélkülözés természetellenes dolog, ember által alkotott en ajándékai mindenki számára elérhetők. Az Egészséget, a Boldogságot és a Jólétet nem kötik y az egyén korlátai - e minőségek a tudatosság birodalmához tartoznak, és aki hisz a saját er n, bevonzza őket az életébe. Márk evangéliumának tizenegyedik fejezetében a Názáreti Jézus ne a korlátlan teljesítmények törvényének kulcsát adja a kezünkbe - azaz nem csupán arra a törvé meg bennünket, amelynek segítségével bármit véghezvihetünk -, hanem azt is elmondja, hogy az gyetemes Elme a kívánságainknak megfelelően működik, függetlenül attól, hogy ez jó vagy rossz re vezet-e. Ez az a történet, amelyben Péter felhívja a Mester figyelmét arra, hogy a fügefa , amelyet előző nap megátkozott, kiszáradt. (Mellesleg ez az egyetlen olyan feljegyzés, am elyben Krisztus romboló módon használta a teremtő alapelvet.) Jézus így felelt Péternek: „Leg hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek

a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! - és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik: meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben k, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek!" Krisztus e példázat segítségéve rta megértetni tanítványaival, hogy a hit emberének bármi lehetséges. Mondatai azt sugallják: erősen kell hinnünk abban, hogy fohászunk máris meghallgatásra talált. „Amit könyörgésekben k ggyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek!" Azaz higgyetek abban, hogy máris megvan nektek. Ez jelenti Isten kifürkészhetetlen gazdagságának Kulcsát. Higgyünk abban, hog y máris beteljesítettük vágyunkat! Hozzuk létre annak mentális képét, amiért fohászkodunk, ép szilárdan a képzeletünkbe, tegyük magunkévá az eszmét, aztán hunyjuk le a szemünket, és vizua az adott dolgot. Erezni fogjuk majd, hogy a minket körülvevő láthatatlan szubsztanciából már eg is teremtettük, amire vágytunk. Higgyük el, hogy vágyunk máris megvalósult - anyagi megny ilatkozásának módját és eszközeit már nyugodtan az Egyetemes Elmére hagyhatjuk. „Higgyetek ab hogy máris megvan nektek" - gondolkodjunk csak el egy kicsit ezen a mondaton! Már me gtanultuk, hogy a Növekedés Törvénye kívánságainkat éppúgy valóssá érleli, mint ahogyan rügye ertünkben elvetett magokból. Na mármost, miután elültettük e magvakat - bár még nem láthatók djuk, hogy ott növekednek a talajban, ezért hittel gondozzuk a kertet. Ha nem hinnénk el, hogy a magvakból majd zöldségek sarjadnak, nem gondoznánk őket. Ám mi kitartóan hiszünk e n, s ha eljön az ideje, adott mennyiségű zöldséget takaríthatunk be. Azaz máris kész tényként a betakarítás gondolatát. Talán még nem tudatosult bennünk, de ha végiggondoljuk, hamar rájö hogy sok dologhoz mi is hasonlóképpen viszonyulunk. A továbbiakban minden egyes telje sítményünkre ugyanígy tekinthetünk majd. Az egyetemes szubsztancia és a gondolat láthatatlan, ezért sokan nehezen hiszik el, hogy vágyaik már azelőtt teljesülnek, mielőtt kézzelfogható fo tenének. Gondolatainkat tehát hasonló módon kell elvetnünk és gondoznunk, akár a zöldségek ma , mert csak így érhetünk el igazi eredményt. Lehet, hogy öntudatlanul is vetettünk már el mag akat, s ezért néha jó eredményre jutottunk, de ez mit sem változtat a tényen, hogy csak a tu datosság vezet valódi eredményekhez. A nincstelenség, a boldogtalanság és a betegség mindig a adott minőségekbe vetett hitből fakadnak. Az efféle körülmények nem csupán szükségtelenek, d n természetellenesek is. Az Egyetemes Elmét semmi nem korlátozza, és ha kívánságunk összhangb van a törvénnyel, bármire szert tehetünk. Alkossunk magunkban tiszta mentális képet vágyunk t yáról, majd minden nap lépjünk be mentális világunkba, hogy megélhessük ezeket az eszméket, f ervén, hogy jelenlegi körülményeinket öntudatlan módon is ugyanazzal a módszerrel teremtettük g, amelyet most tudatosan alkalmazunk. Tegyük minden nap azt, amit helyesnek találun k, s tanuljuk meg, hogy csak jó dolgokra számítsunk, olyan dolgokra, amelyekre vágyunk. Tartsunk naponta mentális nagytakarítást, hajítsuk ki a szükség és a diszharmónia gondolatait látni fogjuk, hogyan alakulnak számunkra kedvezően az események. Vajon miért mondja azt a Názáreti, hogy mielőtt belépnénk a Mennyek Országába, olyanná kell válnunk, mint a kisgyerme rt az ő hitük tökéletes. Bármit mondunk egy gyereknek, igaznak fogadja el, mert a kicsik h itét még nem korlátozzák a kellemetlen tapasztalatok és a félelmek. Bizonyára ismerős a törté a templomnyi emberről, akik azért gyűltek össze, hogy esőért imádkozzanak, ám esernyőt mindö y kislány vitt magával. Imájuk alatt esni kezdett, el is áztak mind, kivéve azt az egyet ( meg a papot, akit a lányka befogadott az ernyője alá), akinek a hite valóban elhozta a záp ort.

Csak ez az abszolút és megkérdőjelezhetetlen hit szül valódi eredményeket; a kislány hitét ép zonyította, hogy esernyőt is vitt magával. Az efféle hit sosem vall kudarcot, mert az il yen hittel rendelkező ember gondolatai pozitívak. A Mennyek Királysága ott lakozik bennünk , ám hogy beléphessünk, a kisgyermekek hitével kell felruháznunk magunkat. Az alkalmazott lélektan célja az, hogy megtanítson az Atyához fűződő kapcsolatunk igazságára, s hogy hitünk szilárd alapján nyugodhasson. „Milyen rózsaszínben is láttunk mindent gyermekkorunkban! Hogy an hemperegtünk a fűben, hangosan kacagva örömünkben, egyszerűen csak annak örülve, hogy élün k felidézni a gyermekkor örömét és hitét. Vonjuk el elménket a gondoktól és bajoktól, ragadju kézzel a hitünket, és lépjünk be a Varázslatos Királyságba, ahol megtaláljuk majd mindazt, „ szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek". A hagyományok szerint létezik egy madár, ragyogó kék, akár maga az Ég, és ságot hoz azok számára, akik megpillantják. Ám nem mindenki láthatja e madarat; a halandó sze et gyakran elvakítja a jólét, a hírnév és a társadalmi rang csillogása, s megtéveszti az üres almi lidércfénye. Azon szerencsések számára azonban, akik nyitott szemmel és szívvel, a gyerm kkor mesterkéletlenségét, egyszerűségét és hitét megőrizve járják útjukat, mindig fennmarad e tlan ígéret - számukra örökké dalol a Kék Madár, a Boldogság és megelégedettség örök jelképe. című munkából) XI. SIKER

Mostani életünkben mindig megtalálhatók a múlt bajai; a siker és a kudarc oka egyaránt a gond lkodásmódunkban rejlik. Vajon hogyan gondolkodunk? Merre haladunk, és milyen aratásban l esz majd részünk? Gyermekkorunkban az utolsó fillérjeinket is kiadtuk egy-egy mágnesre, me rt egyszerűen képtelenek voltunk megunni a látványt, ahogy a „patkó" felkapkodta a tűket, szö et és vasdarabokat. A mágnes jelen esetben a Vonzás Törvényét jelképezi. A pozitív, illetve n tív gondolatok eszközeivel ugyanennek az alapelvnek a segítségével vonzottuk magunkhoz a j elenlegi életünket alkotó dolgokat, körülményeket, eseményeket és embereket. Az élet pontosan adja vissza nekünk, amit mi adunk az életnek; azt vetítjük ki az anyagi világba, amit belső világunkban felhalmozunk. A megnyilvánulás törvénye kimondja, hogy a tudat alatti elménkben felhalmozott gondolatokat, érzelmeket és benyomásokat végül mindig meg kell nyilvánítanunk tá i formában is. A tudat alatti elme törvénye a sugallat. A tudatalatti nem gondolkodik, nem érvel, nem mérlegel és nem ítélkezik, egyszerűen csak elfogadja a tudatos én sugallatait függetlenül attól, hogy jó vagy gonosz, konstruktív vagy destruktív sugallatokról van-e szó. siker titka tehát az, hogy vágyakkal, ambíciókkal, bátorsággal, eltökéltséggel, lelkesedéssel kba vetett hittel kell megtöltenünk tudatalattinkat - e nélkülözhetetlen tulajdonságok melle tt ne feledjük megemlíteni a felebaráti szeretetbe és a jóságba vetett hitet sem. Higgyünk a elünk született erőben: ez az önmagunkba vetett hit vonzza majd be életünkbe a sikert. A képe ségeinket csak mi magunk korlátozhatjuk; az Egyetemes Elme mindent lát, mindent tud, és mindenre képes, mi pedig pontosan hitünknek és céljainknak megfelelő mértékben osztozunk e ko látlan erőben. Mentális attitűdünk az a mágnes, amely bevonz életünkbe mindent, amire szükség yaink valóra váltásához.

Derítsük ki, vajon méltók-e hozzánk az eszméink. Nagy dolgokat éppoly könnyűszerrel elképzelh nt kicsiket - fogjuk hát munkára teremtő képzeletünket! Lássunk munkához! Képzeljünk el külön , de ne olyannak, mint amilyenek a jelen valóságban, hanem amilyennek látni szeretnénk őke t. Ragadjuk hát meg az eszmét képzeletünk segítségével. Ha új állásra vágyunk, kívánjuk azt a uk" magunkat, amint az adott munkát végezzük. Ne hagyjuk, hogy neveltetésünk hiányosságai vag bármely egyéb „de" utunkat állja. Elménk tudat alatti része a világ összes könyvénél többet nult ember vált ugyan sikeressé, de a világ legnagyobb kudarcai közül mégis jó néhány a magas ett emberek nevéhez fűződik. Andrew Carnegie, a híres milliomos viszont csak később, nagyon gazdagon fogadott fel egy tanárt, hogy némi általános műveltségre tegyen szert. Benjamin Fra nklint még jövendőbeli felesége is kikacagta nevetséges öltözéke miatt, amikor először partra hiladelphiában - mégis e férfiúnak köszönhetjük az elektromosság áldásait. Abraham Lincoln eg atárvidéki kunyhóban született, szegénységben nőtt fel, ráadásul egy ügyetlen társa még meg i a. Varázslatos egyénisége azonban minden akadályt legyőzött. Az Egyesült Államok legendás eln lékét az emberek örökre szívükbe zárták. Az emberi civilizáció történetét gyökeresen megválto g - aki milliók számára mutatta meg a tiszta utat, s akinek tanításait csak mostanában kezdjü igazán megérteni -, egy egyszerű jászolban született. E magasztos példák láttán felismerhetj ogy az ember személyisége és tettei csupán azon múlnak, hogyan hasznosítja a benne lakozó erő Korunk az elme kora. Az új találmányok jóvoltából sokkal könnyebb és egyszerűbb a munkavégzés y bebizonyította az emberi tevékenységek mögött rejlő alapelv igazságát is. Eljutottunk a leg yobb felfedezésig is: kivehetjük sorsunkat a vak véletlen kezéből, hogy életünket az ok és ok t szilárd alapjaira helyezzük. A legfontosabb a megfelelő gondolkodásmód. A legtöbb ember go ndolkodása csupán mások véleményeit tükrözi: félünk, hogy magunk leljünk rá az igazságra, ezé , politikai és vallási meggyőződésünket, társadalmi kapcsolatainkat javarészt az örökségünk é határozza meg. A nagy felfedezők, a próféták és a birodalomépítő államférfiak mind-mind olyan voltak, akik ki mertek törni a megszokott kerékvágásból, hogy a korábbiakhoz képest másként g kodva leljenek új utakra. A világnak valódi gondolkodók kellenek, a kőkorszakból is hasonló f lfogású emberek vezettek ki bennünket... „Az ok és okozat törvénye éppoly abszolút és szilárd a gondolatok titkos birodalmában, mint a látható, anyagi természetű dolgok világában. A jell m belső öltözékét éppúgy az elme szövi, mint körülményeink külső szövedékét.” (Allen) XII. BŐSÉG

A bőség természeti törvényét senki sem kérdőjelezheti meg, hiszen bárhová tekintünk, mindent lóan nagyvonalú Természet ölel át. Minden mag százszoros, ezerszeres hozammal terem. A terem tett dolgok egyikében sem fedezhetjük fel a takarékoskodás jeleit. Az egészséghez, boldogságh z és jóléthez való jog minket is megillet; a

rendelkezésünkre álló készleteket csupán mi magunk korlátozhatjuk. A Vonzás Törvénye állandó, függetlenül mindig pontosan a minket megillető dolgokat vonzza be az életünkbe. Tudom, ez túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, de hadd bizonyítsam be az állításomat. Biztosan va n olyan barátunk, akit mindenki roppant agilisnak tart; víg kedélyű, bizakodó ember, aki m indenkit széles mosollyal köszönt, aki mindig sikert arat, és akit mi is szerencsésnek tar tunk. Ismerünk talán olyanokat is, akik folyton panaszkodnak, semmi sincs rendben körülöttük , állandóan betegeskednek, vagy súlyos anyagi gondokkal küszködnek. Ott vannak még persze a kicsinyesen takarékoskodó, szűk látókörű emberek, akiknek semmi sem jó, mindenben hibát talál st gondolatban helyezzük egymás mellé ezeket az embereket! Látni fogjuk, hogy egészségi állap tuk és környezetük pontosan megfelel mentális hozzáállásuknak. HA ráébredünk, hogy testünkben kben pontosan AZT NYILVÁNÍTJUK MEG, AMIT GONDOLUNK, MEGÉRTJÜK, MIT jelent az, hogy Isten „igaz Isten". Az emberek közti különbségek szinte teljes egészében a gondolkodásmódokban tap lható eltérésekből adódnak. Ha tehát egészségesek akarunk lenni, az egészségre kell koncentrá azt akarjuk, hogy szeressenek, szeretnünk kell felebarátainkat is, s ha anyagi jólétre vágyunk, a jómódra kell összpontosítanunk. Ez A TÖRVÉNY; MARADANDÓAN JÓ DOLGOK CSAK EKKÉPPEN MEG. Ha egy maréknyi vasreszeléket teszünk egy hordóra, amelyet meglökünk, akkor a porból val mennyi le fog hullani, ám ha egy mágnest helyezünk a másik oldalra, akár fejjel lefelé is fo rdíthatjuk az alkalmatosságot, semennyi sem esik a földre. Ugyanígy van ez az emberekkel is: ha megfelelő „mágnest" készítünk magunknak, HOGY BEVONZZUNK VALAMIT AZ ÉLETÜNKBE, BIZONY N MEGVALÓSÍTHATJUK VÁGYAINKAT. Biztosan több olyan ismerősünk is akad, aki céljai elérése érd lgozik és küzd, aztán amikor úgy tűnik, minden megy a maga útján, felbukkan valamilyen váratl tényező, amely minden igyekezetét meghiúsítja. Olyanokat is ismerünk talán, akik szinte bármi egkapnak, bár alig tettek valamit vágyaik valóra váltásáért - mintha minden csak az ő javukat olgálná. Az efféle külsőségeknek köszönhető, hogy oly sokan hisznek a végzetben és a szerencs nem veszik figyelembe, hogy A külső körülmények OKÁUL A LÁTHATATLAN GONDOLATOK SZOLGÁLNAK. A hatások számtalan forrásból eredhetnek, a jók és a rosszak egyaránt, ám okuk mindig az adott elméjében keresendő. E kijelentés annyira igaz, hogy az egyes emberek mentális képességeit p sztán egészségi állapotuk és közvetlen környezetük alapján is felmérhetjük. Sokak számára a k lgai ragaszkodás jelenti a legnagyobb akadályt. Azt tesszük, amit mások tesznek, és anélkül o ztjuk sokak hitét, hogy megvizsgálnánk, vajon az egyes doktrínák tényeken vagy mondákon alapu nak-e. Ha ezek a hiedelmek csupán illékony mentális benyomások, semmilyen kárt nem okozhat nak, ám ha egy eszme lesüllyed a tudat alatti elme szintjére, az már kézzelfogható eredménnye is jár. Legtöbbször észre sem vesszük, de öntudatlanul is küzdünk meggyökeresedett ellentmon , szokásainknak ellen. Sokszor nagyon nehéz úrrá lennünk a régóta berögzült dolgokon. A hibák akkor javíthatjuk ki, ha ismerjük az igazságot, miszerint az elme az egyetlen teremtőerő. A kívánt dolgok mentális leképezésével tudatosan teremthetjük meg mindazt, amire szükségünk tény, hogy testünket és környezetünket mi magunk építjük fel, nem tűnik majd olyan különösnek olkodunk azon, hogy csakis ily módon lehetünk szabadok. A Názáreti is azt ígérte, ha megtanu ljuk az igazságot, az

felszabadít minket. Az egyes emberek eszméi és vágyai különböznek egymástól. Ami az egyik szá a bőség, az a másiknak egyenlő a nincstelenséggel. Az egyik ember örömét leli abban a munkáb mit a másik halálosan unalmasnak tartana, ám ha felismerjük, hogy a spirituális jólét kimerít etlen tárházának segítségével mindenki valóra válthatja vágyait - amelyeket bevésünk tudat al be -, akkor részünk lehet az egészség, a boldogság és a bőség áldásaiban. Így lassanként megé mit az „Atya" dicső hatalmából, bölcsességéből és igazságából. Ez az egész csodásan egyszerű. óriási mennyiségben áll rendelkezésünkre egy olyan nyersanyag, amelynek jóvoltából bárki meg tja vágyai tárgyát; tételezzük fel azt is, hogy számos gyermekünk van, akikről gondoskodni ak nk, ám ugyanakkor azt szeretnénk, hogy minden korlátozás nélkül kiteljesíthessék képességeike unk hát hozzájuk: - Íme, rendelkezésetekre áll a korlátlan nyersanyagforrás. Segítségével oly ket teremthettek magatoknak, amilyeneket csak akartok; döntsetek, és tartsátok magatok at ahhoz. Ugyanilyen kapcsolatban állunk mi is az Atyával; Jézus megértette a törvényt, amik or így fogalmazott: „Amit könyörgésekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és megl néktek." Tehát bármit kérhetünk, mert az egyént soha semmi nem korlátozhatja. Az Isteni Elme a leghatalmasabb és a legkisebb dolgokban egyaránt jelen van - tehát minden kérést egyformán meghall. Az imént idézett passzust az alábbi figyelmeztetés követi: „És mikor imádkozva megá k, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok i s megbocsássa néktek a ti vétkeiteket." Lehetnek tehát olyan kéréseink is, amelyek kizárólag vágyainkat szolgálják, de ha részesülni akarunk a kívánt aratásban, akkor ügyeljünk, hogy se en ne tápláljunk haragot, féltékenységet, és senki felett ne törjünk pálcát. Ha efféle gondol dnak, akkor nem ismerjük fel vágyainkat, és nemkívánatos gyümölcsöket is szüretelünk majd. A mber úgy tudja, hogy Krisztus „a nélkülözés és az önmegtartóztatás szépségét" hirdette. Ez a egnagyobb tévedés, a Mester tanításaiban ugyanis semmi nem támasztja alá ezt az állítást. Épp ezőleg, Jézus azt tanította, hogy azok számára, akik hisznek benne, „minden lehetséges". Jézu risztus soha nem fogalmazott kétértelműen, példabeszédeiben sosem voltak hatásvadász kijelent k vagy szereplők. Pontosan azt mondta, amit mondani akart; az Atyával alkotott egysége az összpontosított kifejezésmód olyan erejével ruházta fel őt, amire korábban senki sem volt s. Szavai és tettei arról a mindent felölelő vágyáról tanúskodnak, hogy egészséget, boldogság ozzon az emberek számára. A tömegekhez intézett beszédeiben arra igyekezett rávenni az ember eket, hogy kérjenek bármit az Ő nevében. „Kérjetek és megadatik néktek", „mostanáig semmit se k az Atyától az én nevemben: kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen", „és yörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek". Krisztus küldetése az volt, hogy megtanítsa a törvény szellemét, és megmutassa az emberiségnek az igazságot. Mindent elkövetet hogy növelje az ember önmaga erejébe vetett hitét. Tudatni akarta, hogy: „az Isten országa t ibennetek van". A tudomány mára bebizonyította, hogy az anyagi természetű dolgok ugyanabból a mindenütt jelenlévő szubsztanciából állnak. Amikor Jézus kenyeret és halat adott az emberek , bebizonyította, hogy tökéletesen ismeri ezt a törvényt. Rá kell végre ébrednünk, hogy ő pon udta, nem létezik nélkülözés. Gyógyításait felidézve az is nyilvánvaló, hogy megértette, az e ikai törvény az egészség törvénye. Így hát, amikor azt mondta, „keressétek először Istennek o azságát, és ezek mind megadatnak néktek", tudatta velünk, hol találhatjuk azt a kimeríthetetl n forrást, amelynek segítségével minden igényünket kielégíthetjük - az anyagi javak iránti vá is ideértve. Sokan azt hiszik, a

fenti idézettel Krisztus arra kér minket, pusztítsuk el az ételek, a ruházkodás, az otthon, a birtok, a kikapcsolódás vagy a szórakozás iránti vágyainkat, hogy kizárólag az ismeretlen I n és az Ő Spirituális Királyságának megismerésére törekedjünk. Az a Krisztus, aki megalkotta egfinomabb és legdrágább kelméjét, a varrat nélkül szőtt köntöst; aki borrá változtatta a viz mentse vendéglátóját kínos helyzetéből; aki Urának segítségével kenyeret és halat adott az éh ltámasztotta a holtakat, s visszaadta a betegek látását, hallását és egészségét; Krisztus, ak nden egyes cselekedete ellentmond az efféle hiedelmeknek. E felsorolásból világosan kide rül, hogy sokan félreértik Őt. Tisztítsuk hát meg elménket a nélkülözésbe, a nyomorúságba és tt hiedelmektől, és keressük a Mennyek Királyságát önmagunkban, azaz ott, ahol „ezek mind meg tnak" nekünk. Ismerjük fel az igazságot, amit a Názáreti felismert: „az Atya, aki énbennem la ik, Ő cselekszi e dolgokat". Ismerjük fel, hogy a hiány, a korlátok és a betegségek csak azo knak az elméjében léteznek, akik nem érzékelik az igazságot. Születésünknél fogva jogunk van , az egészségre, a boldogságra és a jólétre - éljünk hát e jogunkkal. „Az én beszédem, a mely , nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok.” XIII. FELISMERÉS

Az elme korát éljük, a kutatás és a felfedezések korát - a gondolat erejének tudatos felhaszn legnagyobb kincsünk. Manapság az emberiség elenyésző hányada rendelkezik e nagyszerű tudássa Túl sokáig tanítottak minket arra, hogy a külvilágban keressük a segítséget, miközben vagy ön nul, vagy egyáltalán nem hasznosíthattuk tudatalattink fenséges erejét; így aztán felszínes e segítségével botorkálunk előre, elménknek mindössze tíz százalékát kihasználva - mivel a meg ven százalék a tudatalattiban rejlik... Ennek köszönhetően kizárólag az okozatokkal foglalkoz nk, öt érzékszervünkre támaszkodunk, és nem veszünk tudomást az Eszmék, a Vizualizáció, az Ös Felismerés csodás erejéről. Ha nem törődünk az okokkal, és csak az okozatokkal foglalkozunk, ncs mit csodálkoznunk azon, hogy mindenütt betegséggel, nincstelenséggel és boldogtalanságga l találkozunk. Az anyagi természetű dolgok nem rendelkeznek eredendő erővel, a látható dolgok birodalmában minden az eszmék jóvoltából jött létre - de ha felül akarunk emelkedni a körülmé ha meg akarunk szabadulni a béklyóktól, először ennek az igazságnak a felismeréséig kell elj unk. A külső körülmények mindig valamely eszmék megnyilvánulásai. Azaz, ha nem vagyunk eléged a körülményeinkkel, építsünk fel elménkben egy újat. Hagyjuk figyelmen kívül mostani környez artsunk ki mentális képeink mellett. Ha felismerjük, HOGY HATALMUNKBAN ÁLL MINDEZT MEGTE NNI, ELJUTUNK AZ IGAZSÁGHOZ, AMELY SZABADDÁ TESZ. Vajon képesek vagyunk-e felismerni, milyen jelentőségű ez a csodás igazság? Hogy tényleg használni tudjuk az erőnket, először fel smernünk azt. Elengedhetetlen, hogy tudatában legyünk azon képességünknek, amelynek segítségé egváltoztathatjuk akár önmagunkat, akár a külső körülményeinket. Ébresszük fel és erősítsük m et, és higgyünk végre magunkban!

A tudás felbecsülhetetlen érték. A csillagászt nem nyugtalanítja a felbukkanó üstökös, ám a t arbárt megrémíti a számára felfoghatatlan jelenség. Aki tudatában van annak, hogy képes megny ani vágyait és befolyásolni környezetét, az bármilyen körülmények között megőrzi nyugalmát és em ismeri saját erejét, az kiszolgáltatja magát a külső körülményeknek. „Minden keresményedbő elmet." Testünket és környezetünket a láthatatlan Szellemi Szubsztancia segítségével építjük ményeink pontos összhangban állnak lényünkkel. Ha kapni akarunk, akkor azért mentális szinten tennünk is kell valamit. Hogy mit kapunk, az csak lényünktől függ, amelyet pedig hiedelmei nk határoznak meg. Ha valaki ért a sütéshez, némi lisztből, tejből, szódából, sóból és margar készíthet, feltéve, hogy jó minőségű alapanyagok állnak rendelkezésére. Hasonló a helyzet a Szubsztancia használatakor is: először fel kell ismernünk saját erőnket, és jó minőségű gondo ell teremtenünk. Ha így teszünk, tökéletes testet és örömteli körülményeket építhetünk fel ma aki nem tud sütni, hiába kapja meg a lehető legjobb alapanyagokat, az eredmény akkor is csak olyan étel lesz, amelyet még egy kölyökkutya sem enne meg. Hiába akar jót, hiába próbálk nem tudja, hogyan kell az adott ételt elkészíteni, ezért aztán kudarcot vall. Ugyanez érvény s a különböző mesterségekre is. Csak a szakavatott kéz képes értékes dolgokat előállítani. El talán még nem a legtökéletesebbek. Ám ahogy kitartó erőfeszítéseink révén szakképzetté válunk nagyobb önbizalmunk, hitünk és erőnk. Így majd újra és újra felismerjük, s használjuk a bennü eremtőerőt. Ne feledjük: összpontosítás nélkül semmit sem érhetünk el. Ne hagyjuk, hogy utunk z érzékszerveink által közvetített anyagi bizonyosságok. Pusztán azért, mert a lélektan tudom legtöbb ember számára új doktrínának minősül, még nem kell kétségbe vonni az igazságot. Az em r hangosan tagadták, hogy a Föld gömbölyű. Amikor a tudósok felfedezték, hogy bolygónk a Napr szer középpontját alkotó Nap körül kering, az emberek biztosak voltak benne, hogy ez nem leh et igaz, egyszerűen azért, mert korábban azt tanulták, hogy a Föld lapos, a Nap reggelenként felkel, esténként pedig lenyugszik, ráadásul látták, ahogy áthalad az égbolton, hogy aztán a n a nyugati hegyek mögött. Manapság már senki sem vonja kétségbe, hogy a Föld gömbölyű, s hog megkerüli a Napot, s huszonnégy óránként teljes fordulatot tesz a tengelye körül. Nyilvánvaló ogy nemcsak az érzékszerveink által közvetített külsőségeket fogadhatjuk el igaznak. Pusztán ogy a környezetünkben előfordulhat a nélkülözés, a betegség és a boldogtalanság, még nem azt hogy ezek természetes vagy szükségszerű dolgok. Ezek a dolgok egyáltalán nem szükségszerűek É ERMÉSZETESEK, SŐT TELJESSÉGGEL TERMÉSZETELLENESEK. Azok, akik efféle körülményeket nyilváníta , egyszerűen csak azt teszik, amit a sütni nem tudó ember: elpocsékolják a jó alapanyagokat. Mindent és mindenkit ugyanaz a törvény irányít. Ha megértjük ezt a törvényt, és együttműködü hetünk, kéréseink teljesülnek, mert a béke, a boldogság és a jólét az ember természetes öröks ek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; Ha ped ig a mezőnek füvét..., így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? N ggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházk odjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik." Ne feledjük, hogy Jézus olyan tanító volt, ak i tetteivel s szavaival békét, erőt és bőséget tanított mindazoknak, akik hittek az önmagukba irályságban - pontosabban olyanoknak, akik felismerték ezt a Királyságot. Most pedig vizsgál juk meg, mit is értett a „pogányok" kifejezés alatt. Manapság úgy hisszük, Jézus

minden nem zsidó vallású emberre ezt a szót használta, ám azokban az időkben a hitetleneket, bálványimádókat tartották pogányoknak: azokat, akik nem osztották a láthatatlan Isten vagy L eszméjét. A pogányok csak az anyagi világ dolgaira ügyeltek, és csak az érzékszerveikben bízt risztus tehát arra tanít, hogy a bennünk lakozó spirituális erő segítségével teremtsük meg ma mindazt, amire vágyunk. Ehhez először fel kell ismernünk saját erőnket, aztán vágyaink vizua iójával el kell vetnünk az eszmék magvait, majd kellő hit- tel meg kell tartanunk ezeket a mentális képeket a látszólag ellentétes külső körülmények ellenében is. Ha mindezekre képese megleljük majd „a Felségesnek rejtekét", ahol nem létezik rossz és gonosz, és nem létezik a t ló félelem sem. Azt is fel kell ismernünk, hogy a kellemetlen külső körülmények csupán a küls k részét képezik: a gondolat hívta életre, így a gondolat is törli el őket. Mi magunk vagyunk egyéni formában megnyilatkozó lélek, s mi magunk alakítjuk saját körülményeinket, amelyek tö zhangban állnak jellemünkkel és hitünkkel. Ha erősek vagyunk, akkor van hitünk, önbecsülésünk tjük embertársainkat, és jó dolgokat vonzunk be az életünkbe; ám ha a harag és az ítélkezés k gtatjuk felebarátaink felé, az olyan, mintha egy bumerángot próbálnánk hasztalan elhajítani. etteink előbb-utóbb visszaszállnak ránk. Ha hiszünk önmagunkban, embertársainkban és Isten jó akkor egészségben, boldogságban és jólétben lesz részünk. Charles Hanaal a következőket írja művében: „Valamennyi fizikai és környezeti okozat az analízis utolsó rétegében, a mentális ta n leli meg közös eredetét. Az elmében ott rejlik minden betegség gyógyírja, minden nehézség m a; a Teremtő az elme adománya által gondoskodott az egyenjogúvá válásról.” Bárhonnan nézzük i a legintelligensebb, leglogikusabb és legjobb szerkezet, amelyet az emberiség javára h asznosíthatunk. Minden emberi lényben ott rejlik az erő, amellyel megvalósíthatja legdédelge tettebb vágyait, valóra válthatja legnagyobb és legnemesebb álmait. A Floridai Keleti-part i Vasútvonal megalkotója, Henry M. Flagler szintén azt mondta, hogy sikereit javarészt a nnak köszönheti, hogy mindig képes volt vizualizálni az eszméit, és a megvalósulásig elméjébe ni a mentális képeket. XIV. EGÉSZSÉG, FIATALSÁG, SZÉPSÉG

Az emberi testet többmilliárdnyi intelligens sejt alkotja. E parányi alkotóelemek elvégzik az anatómiai rendszerben rájuk szabott egyéni feladatukat. Ezek felelősek a test valame nnyi tevékenységéért: az evésért, az ivásért, a mozgásért, a fajfenntartásért, a megfelelő él veszteségek pótlásáért, a sebek begyógyításáért, a törött csontok összeforrasztásáért és így Thomas J. Hudson mondja: „Tartozzon bármely iskolához, egyetlen intelligens orvos sem jelenthet ki annál többet, mint hogy munkájával segédkezik abban, hogy a természet visszaállí a test rendes állapotát. Senki nem tagadja azt sem, hogy itt egyfajta mentális energi a lép működésbe: a tudomány arra tanít minket, hogy a testet intelligens entitások szövetsége tja, s ezen entitások mindegyike pontosan a feladatához mért intelligenciával teljesíti köte lességét.” E mentális energia működteti testünk minden egyes sejtjét. Az egészség - mint bárm ot - csupán tudatosság és választás kérdése. A test működését az elme vezérli; az elme nélkül telen és érzéketlen, akár egy kapuoszlop. Az elme e tevékenységei mögött álló

központi intelligencia nem más, mint elménk tudat alatti része. Mivel a tudatalatti a tu datos elme benyomásai és hiedelmei alapján működik, így egészségi állapotunkat is ez határozz Testünknek annyi beleszólása van saját állapotába, mint a fazekas által kézbe vett agyagnak. GYAN A FAZEKAS IS A SAJÁT ESZMÉINEK MEGFELELŐEN FORMÁLJA AZ AGYAGOT, ÚGY FORMÁLOD TE IS A TE STEDET ESZMÉID ÉS HIEDELMEID ÁLTAL. SZÍVED, TÜDŐD, EMÉSZTŐSZERVEID CSUPÁN ELMÉD PARANCSAIT HA . A TEST - MINDEN KIFINOMULT SZERVÉVEL EGYÜTT - NEM MÁS, MINT AZ ESZMÉK MEGTESTESÜLÉSE. SZER VEID JELENLEGI ÁLLAPOTÁT KIZÁRÓLAG ESZMÉIDNEK KÖSZÖNHETED. A tudósok megállapították, hogy te on változik: ha csupán alkotóelemeit vizsgáljuk, azt is mondhatjuk, hogy tizenegy havonkén t új testet alakítunk ki magunknak. De akkor vajon miért van az, hogy a beteg szervek folyton rendellenes állapotukban építik újjá magukat, miközben bőséggel állnak rendelkezésükr et hatalmas tárházának új alkotóelemei? Mert az egyes szervek formáját a múltbeli ideák határ , s a hamis eszmék még a Létezés Tiszta Esszenciájából is betegséget „állítanak elő". Vizsgál an irányítja tudatos elménk időszakos tevékenységeinket. Ha valami szórakoztató dolog jut esz , nevetünk, ha valami szomorú, elsírjuk magunkat. Dühünkben vagy ijedtünkben elsápadunk, zava unkban pedig elpirulunk, ám mivel ezeket az eltérő testi reakciókat mindig egy-egy gondo lat váltja ki, láthatjuk, hogy a test olyan eszköz, amelynek segítségével az elme különféle e fejezi ki. Itt ugyanaz a folyamat figyelhető meg, amelynek akkor lehetünk tanúi, amiko r bevéssük eszméinket a tudatalattinkba, mivel a tudatalatti mindig a tudatos elme által igaznak elfogadott dolgok alapján alakítja testünket. Ezért ha a tudatalattinkba elültetjük a gondolatot, hogy a gyengeség, a betegségek és a testi fogyatékosságok csupán tévedések, am ek önmagukban nem is igazak, s hogy Isten bennünk lakozó „képmása és hasonlatossága" maga a t tökéletessége és igazsága, akkor hamarosan minden kórságtól megszabadulunk. A gondolat terem jét bármikor hasznosíthatjuk - a lényeg az, hogy ezt tudatosan és megfelelő módon tegyük, mer sak így érhetjük el a kívánatos eredményt. Az örömteli, boldog, konstruktív, szerető és kedve tok által keltett rezgések jó eredményekkel járnak; az aggodalom, az irigység, a gyűlölség, a és az egyéb diszharmonikus gondolatok azonban rossz eredményekre vezetnek. Ne feledjük, hogy testünk sejtjei intelligenciával rendelkeznek. Irányításunknak megfelelően, pontosan a z általunk megadott minták szerint működnek: ha tökéletes eszméket vésünk be tudatalattinkba, k teremtő energiái tökéletes testet építenek majd fel. Ha tehát az egészséget akarjuk megnyil alapvetően egészséges és erőteljes mentális hozzáállásra van szükségünk. A természet alkotóe létezés valamennyi energiája harmonikus. Az ember azonban, aki az okozat világának egyedur alkodója, a gondolkodás folyamatainak jóvoltából még a Létezés tökéletességéből is képes bete t produkálni. Addig szoktattuk elménket ahhoz, hogy valósnak higgye a diszharmonikus áll apotokat, amíg fajunk elméjében az a hiedelem rögzült, hogy a betegség, a nincstelenség és a zály szükségszerű állapot. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a megpróbáltatások az úgynevezett zahatások. Bár tény, hogy a látható dolgok világában a bűn számos külső megnyilvánulásával ta körülményeket tudatlanságunknak köszönhetjük,

valamint annak, hogy a rosszat önmagában létező, a jóval szembenálló princípiumnak hisszük. M dig csupán azért nem gondolkodtunk el ezen a kérdésen, mert hozzászoktunk, hogy kérdések nélk fogadjuk az érzékszerveink által közvetített érzeteket. Hiszen ha Isten mindenható, mindent t d, és mindenütt jelen van, ugyan hol is létezhetne a gonosz? Ha a princípiumok felől szemlél jük a kérdést, gonosz nem létezhet, hiszen ha Isten mindenható, nem létezhet még egy valós, v szembenálló hatalom -ha létezne, Isten nem lenne mindenható. Ha Ő mindenütt jelen van, ugya n hol létezhetne a gonosz - hiszen azt mindenki tudja, hogy Isten jó, és Ő minden. Ha ne m akarunk mindent elemezni, azon kapjuk magunkat, hogy szükségszerűen fel kell adnunk azt a fajunkra jellemző nézetet, miszerint a gonosz valamiféle valós erővel bír. Ha elengedjü azt az eszmét, hogy egy tévedés valós erővel bírhat, továbbhaladunk az emberiséget szabaddá ság felé. Semmi nem fogható ahhoz a szabadságérzéshez és örömhöz, amikor felismerjük, hogy Is ogy az egyetlen valóság a mindenütt jelenlévő jóság, amelyhez bármikor korlátozás nélkül, sza etünk. Az erő, az egészség, az ifjúság és az öröm építőköveit visszaépíthetjük „az élő Isten . Nyisd meg elmédet a beáramló jóság előtt; ha ráébredsz, hogy az Egyetemes Elmében nem létez szükséglet vagy betegség, úgy látod majd a világot, úgy jársz és úgy kacagsz majd, mint még az utat neked kell végigjárnod: magadnak kell megtalálnod a „Szent Grált". Tíz évvel ezelőtt egösszeomlást kaptam. A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy tuberkulózisom is van. Az or teljes nyugalmat és különleges, tápláló étrendet írt elő. Két hónappal később már majd kicsa től. Ismét életerős voltam, s azóta sincs semmi bajom. Felépülésemet teljes mértékben a gondo jének köszönhetem: őszintén bevallom, hogy eleinte semmiféle látható eredményre nem jutottam. ak pillanatok, amikor legszívesebben feladtam volna a próbálkozást, ám ez az állapot csupán a dig tartott, amíg ki nem alakítottam magamban egyfajta tudatosságot. Aztán egy nap villámc sapásként hasított belém a meg- értés: „csak amire én gondolok, az jöhet el hozzám". Már ezt sokat tanulmányoztam a gondolat erejét, ám igazi haladást csak akkor értem el, amikor érzel mi központom is szerepet kapott a folyamatban. Csak az segített rajtam, amikor gondo lataim üzenete elért tudat alatti elmémbe. Azaz - bár nem volt sima az utam egyszeriben ott álltam felvértezve azzal a bölcsességgel, amely segített megértenem, miért történtek meg bizonyos dolgok. E megértéssel együtt az utam folytatásához szükséges bátorságra is szert te láttam magam előtt a fényt, s tudtam, hogy el fogok jutni forrásához, mert csak rajtam áll, mikor és hogyan érek oda. A pillanat dicsősége már örökre bennem marad: akkor ébredtem rá, h orsom csak attól függ, hogyan használom a bennem lakozó erőt. Ráébredtem, hogy magam vagyok a sorsom kovácsa, lelkem kapitánya, s hogy a kísértő rossz valójában nem létezik, Isten pedig i ságos és szerető Atya, aki rendelkezésemre bocsátotta végtelen jóságát. Nincs tehát más dolgo ogy megfeledkezzek a korlátokról, eldöntsem, mit akarok, és mindent megtegyek azért, hogy kívánságom tárgya kézzelfoghatóvá váljék. Rájöttem, hogy tudatosságunkat, hitünket lépésről l g éltünk úgy, hogy a múlt bevésett programjai befolyásolhatták tudatalattinkat. Nem várhatjuk hogy e minták néhány nap alatt kitörlődjenek belőlünk. Tudatosan kell összpontosítanunk arra y az építő, szeretettel teli és harmonikus gondolatokat részesítsük előnyben a romboló, kriti szmékkel szemben. Minél inkább tudatára ébredünk szabadságunknak, annál boldogabbak leszünk; ajd bennünk a hit, az öröm, az egészség és a megelégedettség, amelyek a legjobb embereket és et vonzzák majd be életünkbe. Nem állítom, hogy könnyű lenne megváltoztatni a gondolati és cs i mintáinkat, vagy éppen figyelmen kívül hagyni a fajunkra jellemző

eszméket és az érzékszerveink által közvetített érzeteket. Azt azonban igenis állítom, hogy m ehetséges, ha szisztematikusan és kitartóan haladunk előre. Ehhez bátorságra, eltökéltségre, re és szerető kedvességre van szükség. Emellett nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy ügy k kell a gondolatainkra és a motivációinkra is. A nagyszerű jutalom minden erőfeszítést megér tudomány végre bebizonyította, hogy az élet bizonyos szakaszairól, a megöregedésről és az el ről alkotott eszméink, hiedelmeink tévesek. Csupán azért öregszünk és betegszünk meg, azért g l, mert hiszünk az öregségben és a betegségben. Először minden eszme formájában kel életre, a a betegség ideája pedig azért született meg, mert az emberek tudatlanságuk következtében megs egték a létezés törvényeit, s ezért el kellett szenvedniük tettük következményeit. Mivel egés igaznak hittük e tévedéseinket, mélyen meggyökeredzett bennünk a nélkülözésbe, a betegségekbe e vetett bit. Mostani körülményeink pontosan megfelelnek az Élet Egyetemes Princípiumához in tézett kéréseinknek. Ha filléres üzleteket kötsz az Élettel, az Élet is csak apró garasokat f vissza neked mindaddig, amíg meg nem tanulod, hogy az Egyetemes Szubsztancia korlátl an lehetőségeket nyújt számodra. Dr. Carrel, a Rockefeller Intézet kutatója, egyik kísérlete szövetmintát vett egy csirkeembrió szívéből, majd azt egy speciális táptalajra helyezte: a s ek azóta is fejlődnek, bizonyítva, hogy megfelelő gondoskodás és táplálás mellett egyedileg i ek életben maradni. A tudósok megtanulták, hogyan tartsák életben a sejteket, s hogyan sar jasszanak új szöveteket - a kérdés már csak az, hogyan távolítsák el a régieket. Ha ezt a fel t is megoldják, az orvostudomány korlátlan mértékben hosszabbíthatja majd meg életünket. A tu y fáradságos munkával kutatja a természet legféltettebb titkait. Azt a titkot, amelynek az ember mindig is BIRTOKÁBAN VOLT. Amióta Ponce de Leon ismertté vált az Ifjúság Forrásának fe tatására tett kísérletével, azóta újra találkozhatunk az örök fiatalság mitikus állapotára vo humoros utalásokkal. Kutatásai során De Leon elkövette azt a hibát, hogy a forrást nem önmagá kereste. Életkorunk nem a születésünk óta el-telt évek számától, hanem fizikai állapotunktól számít, HÁNY ÉVET ÉLTÜNK MÁR, VALÓJÁBAN CSAK TIZENEGY HÓNAPOSAK vagyunk! Igen, szervezetünk m es része, eleme tizenegy havonként megújul. Sejtjeink folyamatosan újraépülnek, új szövetekke elyettesítve a lebontott régit. Miért kellene hát megöregednünk, öregnek látszanunk vagy öreg znünk magunkat? Ennek eddig is csupán az volt az oka, hogy elhittük, hogy az öregség szükségs erű állapot, holott a halál és a hanyatlás nem tartozik az alapelvek közé. „Az Isten pedig ne holtaknak, hanem az élőknek Istene." Azt mondják, ha valaki elég sokáig ismételget valamit, azt idővel mások is elhiszik neki; én készséggel vállalom a redundancia vádját, mert azt sze ném, hogy mindenki megértse azt az igazságot, amelyet e könyv fejezetei előadnak. Semmi ne m korlátozhatja a teljesítményünket. Gondolataink teremtő ereje által azzá válhatunk, akivé c karunk, és bármit meg is tehetünk. Pontosan olyan idősek vagyunk, amilyen idősek a gondola taink. Testünk minden egyes cselekedetét az elménk vezérli. Nincs is szomorúbb annál, mint a mikor az emberek olyanokat mondanak, hogy „már nem vagyok olyan fürge, mint régen, hát, hiáb a, öregszem", vagy „mi sem leszünk már fiatalabbak, és lassan gondolnunk kell az öregkorunkr a is". Az ember lehet öreg harmincöt éves korában, és lehet ifjú hetvenöt évesen is; az egész döntés kérdése. Elménk fiatallá és öreggé is tehet minket, annak megfelelően, hogy a fiatals z öregség eszméje él-e bennünk. Az Egyetemes Elme maga az élet, az egészség, az ifjúság, a sz elvont tökéletessége; tudat alatti elménk pedig egy az Egyetemes Elmével. Bármikor rendelkezé kre áll tehát ez a korlátlan forrás, hogy a saját világunkban igaznak

hitt dolgok öntőformáinak segítségével alakíthassuk ki fizikai állapotunkat és körülményeinke nem vagyunk elégedettek fizikai állapotunkkal, akár most azonnal hozzáláthatunk testünk megf iatalításához. Vizualizáljuk magunknak a testi tökéletesség mentális képét, fessük tökéletesr en apró részletét. A siker érdekében képzeljük el, hogy kívülről látjuk a saját testünket. Ha léggé összpontosítani erre a képzetre, válasszunk egy szobrot vagy egy festményen ábrázolt al amely minden tekintetben elnyeri a tetszésünket, s látványa örömmel tölt el. Használjuk hát intaképként. Tartsuk e modellt valahol a szobánkban, és gondoljunk rá úgy, mint önmagunkra ondjuk azt magunknak: „fel fogok nőni ehhez az eszményképhez". Soha ne gondoljunk másként ma gunkra! Tanuljuk meg figyelmen kívül hagyni jelenlegi külsőnket. Őrizzük meg elménkben ezt az ideált, tudat alatti elménk pedig e minta alapján fogja felépíteni testünket. Egy nap majd rá edünk, hogy mi magunk váltunk önnön eszményképünkké. A gondolat megelőzi a tettet, mielőtt va yagi formát öltene, csak teremtőjének elméjében él. lennie kell egy mintának, egy modellnek, y vágyaink alakot ölthessenek. Mindeddig csupán öntudatlanul, az örökül kapott minták és tuda tink benyomásai alapján alakítottuk testünket, ám e folyamatot tudatosan is irányíthatjuk. ha továbbra i is ugyanazon törvény alapján munkálkodunk, az eredmény nem marad el. Sokszor megf igyelték már, hogy ha két ember sokáig él együtt, mind lélekben, mind testben hasonulni kezde ek egymáshoz. Az ókori görög civilizációt például olyannyira meghatározta a szépség szeretete várandós anyák környezetében kizárólag szép dolgok kaphattak helyet, így óvták őket a kelleme Egyes madarak ugyanakkor arra is képesek, hogy ha környezetükben csupán egyetlen szín is e lőfordul, akkor maguk is megváltoztassák a tollazatuk színét. A hideg, havas országokba kerül atok szőrzete szintén hamar kifehéredik. A Rockefeller Intézet tudósainak alábbi kísérlete ék bizonyítja, hogy még a legkisebb élő teremtmények is közvetlen kapcsolatban állnak az Egyetem s Elmével. A kutatók egy apró rovarokkal fertőzött rózsabokrot helyeztek egy ablakpárkányra, d hagyták, hogy a növény elpusztuljon. Amikor ez bekövetkezett, a korábban szárnyatlan rovar ok szárnyakat növesztettek, s elhagyták az élettelen bokrot, hogy máshol keressenek tápláléko E parányi lények jól tudták, ha nem akarnak éhen halni, szükségük lesz valamilyen gyors mozgá hetővé tévő „eszközre", így hát új szerveket növesztettek, hogy megmentsék az életüket. Mármo z alacsonyrendű teremtmények - amelyek az élet fenntartásának alapvető ösztönén kívül semmifé l nem rendelkeznek - is képesek hasznosítani az Élet Egyetemes Princípiumát, akkor a Törvényt tudatosan alkalmazó, értelemmel és akarattal megáldott ember ennél sokkal többre képes. Ember en és állatban egyaránt az Élet Princípiuma munkálkodik, azzal a különbséggel, hogy az öntuda tokat ösztönös vágyaik vezérlik, az embert viszont nem kötik efféle korlátok, így bármit képe vánítani, ha rendelkezik az adott kéréshez szükséges hittel és tudással. Soha ne feledjük azo hogy vágyainknak először el kell jutniuk a tudatalatti szintjére. Csak azután nyilvánulhatn ak meg - mert mielőtt cselekedhetnénk, először mindig lennünk kell. A forrás mindig reagál ké nkre, ám EZEKNEK ÖSSZHANGBAN KELL LENNIÜK A TÖRVÉNNYEL, AMELY PEDIG MINDIG A TUDATALATTI KÉRÉ EINEK MEGFELELŐEN MUNKÁLKODIK.

XV. TUDATALATTI BENYOMÁSOK

Egy barátom tapasztalatainak segítségével szeretném érthetőbbé tenni, mit is értek azalatt, h ielőtt cselekszünk, azelőtt lennünk kell, valamint hogy pontosan aszerint cselekszünk, aki k vagyunk. Barátom igazi üzletember. Középiskolai érettségivel, jó képességekkel és elbűvölő zdte pályáját. Egy alkalommal, amikor egy közös ismerősünk fantasztikus sikereiről beszélgett gjegyezte: - Bár tudnám, hogyan éri el mindezt! Történetesen tudom,hogy nem okosabb nálam, ső , nem rendelkezik több kezdeményezőkészséggel sem. Hiába dolgozom keményebben és régebb óta, sikeresebb, miközben én lassan valóságos csődtömeggé válok! Barátom arca pillanatok alatt kom . Kétségbeesett tekintetében a láthatatlan ellenféltől való rettegést fedeztem fel. Hamar öss dte magát, és igyekezett témát váltani, én azonban ragaszkodtam ahhoz, hogy beszélgessünk még oblémáiról, ezért megkérdeztem, mi a baj. Nem tudom - felelte. Remek ötleteim vannak, de vag y kudarcba fúlnak, vagy másoknak hajtanak hasznot. Nem akarom részletezni, de hiába tesz ek meg minden tőlem telhetőt, hiába alakulnak kezdetben jól a dolgok, a végén pont ott tarto k, mint az elején. Ötvenöt éves vagyok, nincs se vagyonom, se társadalmi rangom, és a jövőm m t is aggódom kissé. A te esetedben, kedves barátom, az Ellentétes Erőfeszítések Törvénye műkö dtam. - Ez a törvény mellesleg kebelbarátja a Kudarc-komplexusnak. Te most a kedvezőtlen tudat alatti benyomások keserű gyümölcseit aratod le. Derítsük hát ki, honnan erednek ezek a benyomások, tárjuk fel őket, és szabaduljunk meg tőlük. A hosszas beszélgetés során megtudtam y első üzleti vállalkozása csődbe ment, s még az öröksége is odalett. Ezután mindent újrakezd , de tudat alatt már nem bízott magában, talán, mert épp az első vállalkozásával vallott kuda Az eredménytelenségek később is folytatódtak, barátom ugyanis tudat alatt sikertelen embern ek tartotta magát. Akárhányszor kudarcot vallott valamivel, egyre erősödött benne ez a benyo más - azaz esetében a törvény nem a tudatos törekvéseivel összhangban munkálkodott, hanem az lkodó jellemvonásának megfelelő gyümölcsöket érlelte számára. Az illető még ekkor sem értette baj. Nem tett tudatos erőfeszítéseket azért, hogy átírja tudat alatti benyomásait; ennek pedi nem csak a kedélyállapota, hanem az egészsége is kárát látta. Segítségemmel ezután tanulmány te a lélektan tudományát. Hamar megértette a siker alapelvét, jóllehet majd' két évébe telt, erőfeszítései valós eredményekre vezettek. Mára az üzleti élet elismert alakja, és egészsége jött. A tudat alatti benyomások különös működésének következő példájára egy fogorvos ismerősö emet. Azt kérdezte tőlem, hogyan lehetséges, hogy az összes páciense elköltözött Floridába. V miért játssza ezt vele a sors? - Tudom, hogy ez abszurd - mondta -, de gyakorlatilag az összes kuncsaftom elment, lassan már a számláimat sem tudom kifizetni. - Nos - felel tem -, számomra úgy tűnik, valójában nem is vágysz ezekre a páciensekre. Döbbenten nézett rám etésünk során kiderült, hogy munkáját - bár kielégítőnek találja - egyáltalán nem érzi hivatá apja akaratából lett csak fogorvos, s foglalkozását a lelke mélyén gyűlöli. Valójában egésze k vonzzák, legszívesebben mindig mechanikai dolgokkal foglalkozna. Tudat alatt szere tett volna megszabadulni a munkájától, az események pedig ösztönös kívánságának megfelelően a hatjuk hát, hogy körülményeink - a látszat ellenére is - pontosan megfelelnek kívánságainknak lyeket személyiségünk határoz meg. Lehet e vágyak alapja akár a mindennapi élet során elsaját enyomás, akár örökségünk valamely része - először mindig tudat alatt kell megélnünk azt, amit ekedni akarunk. E megállapítás révén pedig újra csak visszajutunk a tudatos elme csodás hatal oz, hiszen a tudatalattink a tudatos elmétől

kapja benyomásait. Szisztematikus, eltökélt törekvés által pedig bármely tudat alatti benyomá kat megváltoztathatjuk. Következésképp elengedhetetlen, hogy kellően irányítsuk gondolatainka , és kizárjunk elménkből minden olyan dolgot, amit nem akarunk anyagi formában megnyilvánítan . Jézus Krisztus felruházott bennünket az igazsággal, amikor azt mondta: „A beszédek, a mely eket én szólok néktek, lélek és élet; nem térnek vissza hozzám üresen, hanem megcselekszik, a akarok." Tudjuk, hogy a szavak valójában gondolatformák; képtelenek vagyunk anélkül gondolko dni, hogy szavakba ne öltöztetnénk gondolatainkat. Ha megtanuljuk az igazságot, amely sz abaddá tesz, megértjük majd, hogy a gondolataink nem üresen, hanem a megfelelő terméssel meg rakva térnek vissza hozzánk. „Ha nem tetszik a helyzet, amelyben élsz, akkor változz magad .” (Henry Knight Miller) XVI. VÁGY

A siker felé vezető misztikus út ezután a Vágyak Földjén át vezet, hiszen ha már elértük az é ló cselekvés idejét, azt teszünk, amit csak akarunk. Az Olvasó talán szívesen vitába szállna , mondván, jelen körülményei nem túlságosan kedvezőek, vagy hogy vágyai épp kötelességei miat jesülhetnek. Ám az efféle érvelés csak azt jelezné, hogy még nem teljesen értette meg, hogy a gfelelő vágyak elsöpörnek mindent, ami a beteljesülés útjába áll. Aki elég erősen vágyik a sz t nem lehet börtönben tartani. Ha megértjük, kik és mik vagyunk valójában, senki sem tagadhat a meg tőlünk a nekünk járót. A MINDENHATÓ ÉS MINDENÜTT JELEN LÉVŐ EGYETEMES ELME NAPFÉNYKÉNT, KÖRBE MINKET. TUDAT ALATTI ELMÉNK AZ EGYETEMES ELME RÉSZÉT KÉPEZI, ÉS TUDAT ALATTI ÉNÜNK ÁLTA KOR HOZZÁFÉRHETÜNK AZ EGYETEMES ELME VÉGTELEN BÖLCSESSÉGÉHEZ ÉS EREJÉHEZ. HA FELISMERJÜK EZT TÖBBÉ SEMMI SEM KORLÁTOZHATJA MAJD TELJESÍTMÉNYÜNKET, MERT AZ ELME MINDIG A GONDOLAT EREJE ÁL AL ALKOTJA MEG ÉPÍTMÉNYEIT. AZ ELME ÁLTAL TEREMTETT DOLGOK MINDIG PONTOSAN A MENTÁLIS KÉPEIN KNEK MEGFELELŐ ALAKOT ÖLTENEK, AMELYEKET PEDIG VÁGYAINK HATÁROZNAK MEG. Ebben rejlik az ima erejének titka is. Isten nem olyasfajta lény, akinek hízelegni kellene, akit ígéretein kkel kellene rávennünk, hogy teljesítse vágyainkat; ha így lenne, mindenki megkapná, amire vá yik, mert e Földön nem él olyan ember, aki még ne kért volna Istentől segítséget. Egy őszinte kialakíthatunk egy mentális képet vágyunk tárgyáról. Ha a hitünk elég erős ahhoz, hogy gondo ban megtartsuk ezt a vágyat, akkor az Egyetemes Elme velünk együtt, érdekünkben munkálkodva valósítja majd meg azt. Ha hiányt szenvedünk anyagi javakban, vagy rossz az egészségi állapot nk, annak csupán az lehet az oka, hogy nem hiszünk a saját erőnkben, vagy nem értjük meg azt . Nem az a kérdés, vajon

Isten megadja-e, amire a szívünk vágyik, hiszen mindenki számára minden elérhető, hanem az, v jon felismerjük és hasznosítjuk-e a bennünk rejlő erőt. Most talán azt mondjuk, ezernyi vágyu is van, szeretnénk gazdagságot, boldogságot, egészséget, de kételyeink vannak éppúgy, mint az yszeri embernek, aki azt mondta, nem hisz ugyan ebben „az egész lélektani halandzsában", de egy próbálkozást azért megér a dolog. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az illető pontos an azt kapta, amire számított: semmit... Számos lagymatag vágy él bennünk. Mivel nem hisszük l, hogy beteljesülhetnek, ezért hozzászoktunk, hogy csak renyhe kívánságaink legyenek - így v lójában nem is tudjuk, mire vágyunk igazán. A teljesítmények Varázslatos Titkának nyitját az ti, ha egyszerre csak egy intenzív vágy él bennünk. Egyszerre mindig csak egy célunk legye n, csak egy vágyra összpontosítsunk. Ha fel akarunk jutni egy hegy tetejére, nem azért ind ulunk el, hogy minduntalan visszaforduljunk, és újabb ösvényeket keressünk - ha így cselekszü k, soha nem érünk fel a csúcsra. Ugyanez a helyzet vágyaink esetében is: egyszerre mindig csak egy eszmére szabad összpontosítanunk. Idézzük fel magunkban azt, amire a legjobban vágy unk; vegyük úgy, hogy az adott dolog már be is következett. Értsük meg, hogy amit kértünk, má miénk, mivel bármit kívánunk, az abban a pillanatban megadatik nekünk - azonban szilárdan m eg kell tartanunk a vágyunkat, és teljes szívünkkel kívánnunk kell az adott dolgot, mert a Nö ekedés Törvénye csak így fejtheti ki hatását. Ha újra és újra kiássuk a kertben elvetett mago gy lássuk, vajon kicsíráztak-e már, vagy ha rendszeresen új magokat ültetünk a helyükre, soha m tudunk majd aratni, mert nem lesz mit. Mivel e törvény minden növekedés és fejlődés esetébe yes, könnyűszerrel beláthatjuk, hogy az elvetett gondolatmagvakat őszinte, vágyakkal teli bizalommal kell várnunk. Egyszóval fel kell ismernünk, hogy vágyunk tárgya már azelőtt megada ott nekünk, mielőtt kézzelfogható formát öltött volna. Ha valóban képesek vagyunk hinni ebben at alatti elménk bizonyosan érzékeli majd, amint beteljesül a vágyunk. A sikeres emberek e gyszerre mindig csak egy dolgot akartak elérni. Derítsük ki, mire vágyunk, vizualizáljuk o lyannak a dolgokat, amilyennek látni szeretnénk őket, építsünk ki magunkban új eszméket az él hagyjunk fel azzal a hiedelemmel, hogy szükségképpen mindig lesznek gazdagok és szegények, változtassuk meg az eszméinket, s látni fogjuk, hogy az élet csodálatos kaland. Ha felüleme lkedünk végre a megszokásokon, minden egyes nap új lehetőségekkel ajándékoz majd meg. Az élet jelent a puszta állati létnél; törjünk hát ki a megszokott kerékvágásból, mert a kerékvágás y újabb szó a „sírra". Vagy nem maga a Mester mondta-e, hogy: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat." Ha hiszünk a nélkülözésben, a boldogtalanságban és a emben, akár halottak is lehetnénk. MINDEN A TÖRVÉNYNEK MEGFELELŐEN VÉGEZTETIK EL; AZAZ HA IMÁ SÁG VALAHA IS MEGHALLGATÁSRA TALÁLT, A MI IMÁNK IS VÁLASZT NYER MAJD. HA ÉLT MÁR VALAHA AKÁR K EGYETLEN SIKERES EMBER IS, MI IS SIKERESSÉ VÁLHATUNK. Az ÉLET NEM VÉLETLENSZERŰEN ALAKUL : MINDEN OKOZATNAK OKA VAN; SORAKOZTASSUK HÁT FEL AZ OKAINKAT, ÉS AZ OKOZATOK MAGUKTÓL BEKÖVETKEZNEK. Ha hajlandóak vagyunk megtenni a szükséges erőfeszítéseket, bármit elérhetünk e vágyunk? Tanulmányozzuk és gyakoroljuk az egészség és a szépség tanításait! Legyünk bár moz yban fekvő betegek, legyen bármilyen bajunk, még lehetünk egészségesek! Testünk tizenegy havo ta újraépíti önmagát: bármikor hozzáláthatunk, hogy tökéletes testet alkossunk magunknak. Ese re vágyunk? Akkor ismerjük fel, hogy a

pénz lényege a szolgálat, ültessük el tudat alatti elménkben a pénz iránti vágyat, és folyamo lyan eszmékért, amelyek megerősítik bennünk a szolgálat képességét. Az egyéni sikerhez vezető ozik ránk az Egyetemes Elmében: ha nagyobb érdeklődést tanúsítunk a munkánk iránt, és megnyit ket az új eszméknek, a megfelelő időben a megfelelő dolgot cselekedjük majd. Valaki egyszer azt mondta, ha elég intenzíven vágyunk valamire, maga a vágyunk tárgya vonz majd magához min ket. Tény, hogy ha sikerül megértenünk tudatalattink működését, és megfelelő kapcsolatot tudu kialakítani, akkor minden a mi javunkat szolgálja, a veszedelmek pedig elkerülnek. Ne m számít, milyen csapások sújtanak, mindig oltalomra lelünk majd. XVII. MEGSZOKÁSOK

Szokásaink teremtményei vagyunk mind testi, mind lelki szinten. Életünk, fizikai állapotun k, körülményeink tévedhetetlen biztonsággal tárják fel a gondolkodásmódunkban rejlő megszokás aki egyszer azt mondta: „A gondolatokból cselekedetek fakadnak, a cselekedetekből pedi g megszokások. Ha megszokásokat ültetsz el magadban, akkor jellemet szüretelhetsz, ha ma gát a jellemet veted el, egész sorsot aratsz majd." A „jellem" szó szótári meghatározása a kö ző: „a természet vagy a megszokások által bevésett, az adott egyént a többi embertől megkülön mvonások összessége". Láthatjuk hát, hogy uralkodó gondolkodásmódunk teremtményei vagyunk, a Törvényének értelmében testünk és körülményeink mindig pontosan tükrözik lényünket. Amikor a zélünk, általában az alkoholra, a kábítószerre vagy a nikotinra gondolunk. E dolgok valóban k k, a céltalan sodródás, a félelem, az aggodalom, a harag vagy a féltékenység megszokása azonb hamarabb vezethet katasztrófához, mint az imént felsorolt szenvedélyek. Nem vehetjük mindi g elejét a kellemetlenségeknek, ám ha kifejlesztjük magunkban az önuralom képességét, ráébred nem az számít, mi történik velünk, hanem hogy miként Reagálunk a történésekre. Ugyanazon csa yik embert kétségbeesett öngyilkosságba kergeti, a másikat viszont arra készteti, hogy erőfes eit megduplázva sikert arasson. Tanuljuk meg, hogyan mosolyoghatunk a látszólagos kuda rc ellenére is, és jövőre már kacagni fogunk a jelen szerencsétlenségein. A romboló érzelmek lóak - csak emésztik az energiánkat, és nem tudunk megfelelni az adott helyzet követelményei nek. A harag elgyengít, és sokáig éreztetheti negatív hatásait; az elfojtott, felgyülemlett é lmek pedig a betegségek legbiztosabb kiváltó okai, mivel a destruktív emóciók megzavarják tes k biokémiai egyensúlyát. Ha nem tudjuk elejét venni az efféle érzelmek kialakulásának, végezz amilyen fizikai tevékenységet, miközben gondolatainkat kellemesebb dolgok felé próbáljuk ter elni. Ismételgessünk magunkban valamilyen pozitív megerősítést, amely ellentételezi a negatív iókat. Ne akarjunk minden érzelmet kiirtani az életünkből: a negatív eszméket egyszerűen hely esítsük építő érzésekkel és gondolatokkal. Fejlesszük tovább magunkban a szeretet, a boldogsá légedettség kifejezésének képességét. Vegyük most számba azon gondolkodás- és cselekvésbeli m t, amelyek nem a boldogságunkat segítik elő, s döntsünk úgy, hogy feloldjuk ezeket a megszoká okat. Ha időnként kegyvesztettnek érezzük magunkat, ne vesztegessük az időt önsajnálatra. Sem p se bátortalanodjunk el: azonnal lássunk munkához, és törjük meg az adott szokás hatalmát. N artsuk meg azt az elménkben,

keressünk inkább valamit, ami felkelti az érdeklődésünket, s töltsük meg napjainkat építő gon l és cselekedetekkel. A nemkívánatos szokások megtörésének nincsenek előre meghatározott szab az azonban bizonyos, hogy bármilyen benyomást képesek vagyunk kitörölni tudat alatti elménkbő . A sikert lelkiismeretes, kitartó erőfeszítések révén érhetjük el. Az emberek többségében ot egszokása (azaz a nélkülözés tudatossága), és számos egyéb, a szerencsébe vetett hitből eredő zokás is. Ha valaki azért iszik, hogy „alkoholba fojtsa a bánatát", akkor az esetlegesen b eköszöntő jómód néha visszaállítja az önbecsülését, így az illető megszabadulhat az ital irán ataim szerint bármi is építette ki megszokásainkat -, ha reménykedni kezdünk az anyagi vágyak való megszabadulásban, másképp szemléljük majd az életet is. Ez az újfajta mentális hozzááll eszmékkel ruház majd fel bennünket. Hamarosan olyan planétán találjuk magunkat, ahol minden megváltozott - a megszokásainkat is beleértve! XVIII. A BŐSÉG TUDATOSSÁGA

A tudatosságodba bevésendő első alapvető igazság az, hogy minden létezés alapja a mindannyiun t- és mozgásterét alkotó Egyetemes Elme. Ez az energia korlátlan és kimeríthetetlen, tehát el ndő „építőanyag" áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megnyilvánítsuk vágyainkat. Isten soha nem minket; összpontosítsunk hát e nagyszerű tényre, és egy idő után érezni fogjuk, hogyan tölt s a teremtett dolgok iránti szeretet. Ekkor arra is ráébredünk majd, hogy szívünk leghőbb vá nem egyszerűen megvalósítható, hanem valószínűleg hamarosan valóra is válik. Legyen HÁT A KO TÉNYE MINDEN JÖVŐBELI GONDOLATUNK ÉS CSELEKEDETÜNK MEGINGATHATATLAN ALAPJA. Legyünk türelmes k, és ne sürgessük magunkat; ha eddig a nélkülözésben hittünk, akkor ez a jellemvonás elég mé a tudatalattinkba, ahol éveken át szolgált jelen körülményeink öntőformájául. A bőség lehető udatosítjuk magunkban, hogy az egyetlen törvény a kiapadhatatlan forrás TÖRVÉNYE. XIX. A VONZÁS TÖRVÉNYE

A Vonzás Törvénye a mi törvényünk is. E szabály nem jó és nem rossz, nem erkölcsös és nem erk yszerűen egy „vak" törvényről van szó, amely mindig az adott egyén kívánságainak megfelelően tökéletes igazság egyetlen forrása. Ez a törvény gondoskodik arról, hogy úgy arassunk, ahogy vetettünk, s hogy „azzal a mértékkel mér(je)nek néktek, a mellyel ti mértek". E törvény alól ivétel. Akár tudatosan, akár öntudatlanul, de mindig alkalmazzuk; ez az Élet törvénye, amely egingathatatlan pontossággal és igazságossággal kormányozza a világmindenséget. E törvény jóv eszméinknek megfelelő dolgokat kapjuk meg. Rajtunk áll hát, milyen emberi igényeink vannak , s hogy boldogok akarunk-e lenni.

Az élelem, a ruha, a pénz, a házak, a járművek mind a vonzás törvényének jelképei. Ezek a dol dig ennek a törvénynek köszönhetően - az ok és okozat, a kérés és a válasz, a vágy és a forrá megfelelően - nyilvánulnak meg az életünkben. Ennek a törvénynek köszönhetjük életünk legkülö gazdagságot és a szegénységet, az egészséget és a betegséget, az örömöt és a bánatot. A vilá errel megérthetjük, miért hiszik sokan, hogy a nélkülözés, a betegség, a viszály és általában lgok az emberi lét szükséges részét képezik. Ám ha felismerjük, hogy e külső körülmények nem rővel, és csupán az egyéni gondolatok eredményei, újra rálelünk majd a születésünknél fogva m unkra. Először is tudatában kell lennünk e törvény létezésének, aztán pedig összhangban kell Az Élet és a Természet törvényei senkit sem büntetnek vagy jutalmaznak. Vagy összhangban élün vényekkel, vagy sem. Boldogságunk vagy boldogtalanságunk, egészségünk vagy betegségünk, jólét nélkülözésünk annak függvénye, hogy a Törvény ok-okozati harmóniában működik-e egyéni vágyain az az igazság, amelyet meg kell értenünk. E szerint kell élnünk, ha azt akarjuk, hogy a bék e, az erő, a szeretet, az egészség, a boldogság és a siker mindennapi életünk részévé váljon. OR VÁLTOZTATHATJUK MEG ÉLETKÖRÜLMÉNYEINKET, HA ÁTALAKÍTJUK ÉLETSZEMLÉLETÜNKET. A boldogsághoz vezető út mindig egy titkos gondolattal kezdődik. Az úton akkor haladhatunk előre, ha tere mtő érzéseink és gondolataink révén helyesen cselekszünk. XX. NE ÍTÉLJ A LÁTSZAT ALAPJÁN!

Tételezzük fel, hogy megszabadultunk a korlátok és a hiány eszméitől, tudatosítottuk az igazs szabadság utáni vágyunkat, s készen állunk arra, hogy mind fizikai állapotunkat, mind anyag i helyzetünket tekintve újjáépítsük önmagunkat. Azon is el kell azonban gondolkodnunk, hogy m lyen kapcsolatban állunk embertársainkkal. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a többie k is rendelkeznek azzal a belső erővel, amelyet ma már a legnagyobb vagyonunknak tartu nk. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg erről, mert így érthetjük csak meg, hogy a csüggesztő kü mények csupán tévedések. Ha azonban szilárdan kitartunk az egészség, a jólét és a boldogság m atalmunkban áll megszüntetni e körülményeket. Ha ezt felismertük, nem fogjuk kritikus módon é elmetlenül szemlélni felebarátaink tévedéseit. Aki nem érti meg a saját erejét, olyan, akár e en tapogatózó, segítségre szoruló gyermek. Elménkben minden embert tartsunk meg egészségesnek oldognak és jómódúnak. Ha így cselekszünk, segítséget nyújtunk embertársainknak, ráadásul önm jó dolgok magvait ültetjük el. Mindig szeretettel és szolgálatkészen gondoljunk másokra, mert ezek a gondolatok hozzájuk méltó teherrel megrakva térnek majd vissza hozzánk. Amikor a Názár ti arra intett bennünket, hogy ne ítélkezzünk, egyszerűen csak arra tanított, hogyan védjük m magunkat. Ha ítéletet mondasz felebarátod felett, kedvezőtlen körülményeket teremtesz önmagad a: „Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyan néktek."

XXI. „EZEK KÖZÖTT PEDIG LEGNAGYOBB A SZERETET"

Szeressük felebarátunkat, és szeressük önmagunkat. Amikor este nyugovóra térünk, vagy amikor gel felébredünk, küldjünk szerető gondolatot az egész világ felé. Ha képesek vagyunk mindent enkit szívből szeretni, mi magunk is megdöbbenünk majd e gondolatok eredményeinek láttán, mer a szeretet mágnese mindenből a legjobbat vonzza majd be az életünkbe. Szeressük és magaszta ljuk a testünket: gondoljunk arra, milyen csodálatosan működik, és milyen szolgálatkészen tel esíti kívánalmainkat. Testünk az a palota, amelyben lelkünk és elménk székel - becsüljük hát eljük gondját. XXII. RÁHANGOLÓDÁS

Megtanultuk már, hogyan hagyjuk figyelmen kívül a külsőségeket, de ennél is fontosabb, hogy g ndosan ügyeljünk a gondolatainkra, és mindig őrizzük meg elménk reményteli, boldog állapotát. uk MEG A SIKERESSÉG TUDATÁLLAPOTÁT, MERT TUDATALATTINK MINDIG AZ AKTUÁLIS ÁLLAPOTUNKNAK ME GFELELŐ GONDOLATOKAT és eszméket vonzza magához. Szinte rádiókészülékként hangolódunk rá máso a, s folyamatosan „drótnélküli üzeneteket" kapunk. Nem olyan nehéz hát megérteni, hogy ha a g olataink borúsak és csüggetegek, akkor a nélkülözés, a betegség és az aggodalom gondolatai ju el hozzánk embertársainktól is. Ám ha elménk tiszta, boldog és reménnyel teli, akkor a legjob elmék legjobb gondolatait fogadjuk be. XXIII. HALLGATNI ARANY

A hallgatás erényének elsajátítása újabb fontos lépést jelent a siker felé vezető úton. Ha vá szükséges üzleti szempontból megvitatnunk valakivel, ne beszéljünk arról, amit elérni szeretn szpontosítsunk a vágyainkra, keressük meg célunkat, és haladjunk felé, de ne beszéljünk a ter nkről. Ha megosztjuk másokkal a vágyainkat, csak elvesztegetjük az energiánkat, s megelégszün a tervezgetés örömeivel. Akik folyton arról beszélnek, hogy mit tesznek majd, valójában soha nem csinálnak semmit. A fontos dolgokról hallgassunk! Énünk titkos kis rekeszeiben az es zmék ösztönző erőként hatnak, felerősítik gondolataidat és cselekedeteidet: ha nem beszélsz, cselekedned kell. A hallgatás olyan belső erővel ruház fel, amely egyenes úton röpít céljain elé. Ha az ember vízimalmot akar működtetni, először fel kell duzzasztania a patakot.

XXIV. SOHA SINCS TÚL KÉSŐ

Ez az üzenet kortól és egészségi állapottól függetlenül mindenkinek szól. Ha a negyvenes évei k, és már nem is reménykedünk abban, hogy valaha valóra válthatjuk ifjúkori álmainkat, olvass el újra és újra e szavakat mindaddig, amíg végül újraéled bennünk a remény. Soha sincs túl ké i ezt újra és újra! Soha sincs túl késő: álmaink valóra válhatnak. Ismételgessük mindaddig, a mos áramként át nem jár az új élet. Húzzuk ki magunkat, vegyünk egy mély lélegzetet, és törjü okott kerékvágásból. Ha az ötvenes éveinkben járunk, már bölccsé és higgadttá tettek a múltbé k, pontosan tudjuk már, milyen az élet. Ha már elmúltunk hetven, gondoljuk azt: „Törj ki a m egszokott kerékvágásból, öreg barátom!" Csak akkor vagyunk hetvenévesek, ha hetvenévesnek his magunkat. Testünk tizenegy havonta megújul, azaz ha élünk a születésünknél fogva megillető jo bármit újrakezdhetünk. Ne arról beszéljünk másoknak, hogy mit szoktunk csinálni; arra gondol k, amit most fogunk tenni. Szólítsuk a bennünk rejlő életet: ott lakozik bennünk minden ener gia és kreatív erő, amelyre szükségünk lehet - használjuk hát! Nem érdekes, milyenek a jelenl ményeink, nem számít, ha látszólag állandó felelősség nyomja is a vállunkat, ha ágyban fekvő yunk, esetleg sokgyermekes anya, akinek tucatnyi gyermek kapaszkodik a szoknyájába, s aki még soha életében nem keresett egyetlen fillért sem. Mi is ugyanannak a törvénynek a jó oltából vonzottuk magunkhoz a nélkülözést és a betegséget, amelynek segítségével egyes pénzüg agságot és hatalmat teremtettek maguknak. NEM SZÁMÍT, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLÜNK, ÉLETÜN TUDAT ALATTI ELME MŰKÖDÉSI MINTÁI HATÁROZZÁK MEG. XXV. MÉG NÉHÁNY SZÓ A TUDAT ALATTI ELMÉRŐL

Korábban már szót ejtettünk arról, hogy a tudat alatti elme az emlékezet tárháza, a szokások akhelye; feladata pedig az, hogy gondolataink eredményét megjelenítse életünkben, testünkben és környezetünkben. Tudatalattink ugyanakkor a másoktól kapott sugallatokat is beépíti az él be, valamint azokat is, amelyekkel mi láttunk el másokat. Tudat alatti elménk vak, nem gondolkodó erő, amelyet a különféle sugallatok működtetnek. Ez az erő folyamatosan azon munk ik, hogy mindig az eszméinknek, meggyőződéseinknek, motivációinknak és körülményeinknek megfe ységbe rendezze életünk alkotóelemeit, látható formában nyilvánítva meg a gondolatainkat. Ha k csupán lanyhák és bizonytalanok, akkor a körülötted uralkodó mentalitástól függünk; ha konk dródunk, a körülmények gyámoltalan áldozatává válunk. Ha meg akarjuk előzni mindezt, tűzzünk lé konkrét célt; ha nem hiszünk eléggé önmagunkban, akkor tegyünk olyasmit, amihez ugyan kell plusz erőfeszítés, de tudjuk, hogy még képesek vagyunk elérni - aztán cselekedjünk. Ne hagyj hogy bármi meggátoljon célunk elérésében.

HA AZT AZ ÜZENETET KÜLDJÜK A TUDAT ALATTI ELMÉNKNEK, HOGY MEGTESZÜNK VALAMIT, AZONNAL MŰKÖDÉS LÉPNEK AZOK A REZGÉSEK, AMELYEK SEGÍTENEK BETELJESÍTENI CÉLUNKAT. HA NEM TARTUNK KI SZILÁRDA N ELHATÁROZÁSUNK MELLETT, HOMOKOT SZÓRUNK A GÉPEZETBE, ÉS MEGHIÚSÍTJUK TÖREKVÉSEINKET. Ha meg tudatalattinkban lakozó erőt, és jó szolgánkként bánunk vele, engedelmesen teljesíti majd kív at. Ha azonban nem tudjuk, mit akarunk, és nem tűzünk ki magunk elé célokat, tudatalattink csupán a körülmények véletlenszerű halmazát nyilvánítja meg számunkra. Egyszerre mindig csak logra összpontosítsunk, egészen addig, amíg biztosak nem vagyunk benne, hogy valóra váltottu k vágyunkat. Legyen a cél világos és egyértelmű, máskülönben csak sodródunk majd. Arról sem s feledkeznünk, hogy a nélkülözés, a betegség és a bánat miatt azok szenvednek, akik nem ismeri laposan a forrás törvényének működését. Természetesen mindig jó dolog, ha lehetőségeinkhez mé ertársainkon, de az efféle gyászos körülményeket soha nem fogadhatjuk el valósnak. Ha együtt valakivel, ne a kedvezőtlen körülményei, hanem a megértés hiánya miatt szánjuk az illetőt. Ha uk, hogy túl nagy súllyal nehezednek ránk az érzékszerveink által közvetített benyomások, ne jük, hogy minden a minket körülvevő láthatatlan szubsztanciából keletkezett. A Vonzás Törvény g az EGYÉN KÍVÁNSÁGAINAK MEGFELELŐ KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEKET NYILVÁNÍTJA meg. Minden látható dolog tására JÖTT LÉTRE, ÍGY A GONDOLAT EREJÉNEK SEGÍTSÉGÉVEL EL IS TÖRÖLHETŐ. XXVI. BETEGSÉG

A betegség elsődleges oka mindig a mentális vagy spirituális diszharmónia. Az egészség és a b ogság tartós alapjául tehát kizárólag a mentális és spirituális harmónia szolgálhat. Minden e m és mentális hozzáállás a neki megfelelő dolgokat teremti meg. A romboló szándékkal társuló a fizikai sérüléseket vonzza be az életünkbe, a félelemhez, a gyűlölséghez, a haraghoz, a ros ulatú ítélkezéshez hasonló érzelmek pedig ízületi fájdalmakat, fejfájást, gyomorpanaszokat és jokat okozhatnak. A gyógyszerek jelenthetnek ugyan átmeneti megkönnyebbülést, ám ez az enyhül mindaddig nem lehet tartós, amíg fennáll a mentális diszharmónia állapota. A fájdalom ugyanis a sejtek szintjén jelentkező negatív mentális rezgés. A harag magas vérnyomást eredményez, és más betegséget is okozhat. A durva, dühös és romboló gondolatok balesetet, égést, csonttörés anak meg. Az erőszakos cselekedeteket az agresszív gondolatok és az erőszaktól való félelem v ják ki. A gyűlölséghez, a haraghoz, az előítéletekhez, az ítélkezéshez, a féltékenységhez vag z hasonló érzések a félelem megnyilvánulási formái. A féltékenység például ön-bizalomhiányos attól félünk, hogy elveszítjük szeretteinket, vagy megrendül társadalmi pozíciónk stb. Az ir a gyengeség megnyilvánulása; a vereségtől a gyengék tartanak. A jellemes emberek soha nem ir igykednek senkire: ok saját szerencséjük kovácsai, akiknek mindig sikerül boldogulniuk. A kapzsiság a vágyakozás túlzásba vitt formája. Az óriási vagyont felhalmozó emberek közül soka en nőttek fel. A féltékenység, az irigység, a kapzsiság vagy a bánat gyakran okoz máj- és ves lémákat, szorulást vagy epegörcsöket; a szomorúság, a gyűlölködés és a

versengés pedig szív- és érrendszeri panaszokat, illetve általános vértolulást. A szívpanaszo a mentális ellentmondások eredményeképpen alakulnak ki: e tüneteket főként olyan embereknél yelhetjük meg, akik valamilyen módon korlátozzák embertársaik szabadságát. A zsarnokok félelm s árat fizetnek azért, mert saját vágyaiknak rendelik alá mások akaratát. A kedvezőtlen gondo ok különösen a gyermekeknek okoznak nagy szenvedést, mivel a tiszta, fogékony gyermeki elm e mindenféle védelmi rendszer nélkül fogadja be a külső benyomásokat. Egészségünket tizennégy kig nagyban befolyásolják a környezetünkben lévő felnőttektől érkező sugallatok és benyomások ek mentális és fizikai állapotát elsősorban a gondozó édesanya gondolatai határozzák meg. XXVII. MINDENNAPI KENYERÜNK

Az emberi szervezetnek mindennap kellő mennyiségű fehérjére, zsírra, szénhidrátra és ásványi van szüksége, amelyeket az étkezések során kell magához vennie. Emellett természetesen a táp agok megfelelő arányára is ügyelnünk kell. Azt is tudjuk, hogy lelkiállapotunktól függetlenül ak akkor lehetünk tökéletesen egészségesek, ha kiegyensúlyozott az étrendünk. Ugyanakkor ment lapotunk is hatást gyakorol az étvágyunkra: amikor megkívánunk valamilyen ételt, mentális hoz unk nyilvánítja ki az adott táplálékra irányuló vágyat - e vágy mindig pontosan tükrözi aktuá sági állapotunkat. Tudatalattinkban mindig él egyfajta benyomás önmagunkról, a sejtek az elf ogyasztott étel segítségével tartják fent ezt az énképet - ezért van az, hogy pusztán diétázá juthatunk el a kívánt eredményre. Ha a tudatalattink túlzottan testesnek ábrázol, akkor kopl alással leadhatsz ugyan néhány kilót, ám végül úgyis annyit eszel majd, amennyit kívánsz, s í ikerekedsz. A sovány emberek rendszerint nem vesznek magukhoz elég zsírképző ételt, s ha meg próbálnak hizlaló ételeket fogyasztani, sokszor rosszul lesznek. Azaz ha bármilyen változást karunk elérni, először az okot, azaz elménket kell megváltoztatnunk. A saját képességeinkbe v tt hitet mindig megerősíti, ha megismerhetjük mások hasonló téren elért eredményeit. Mivel az bi cikkek írói megértették tudatalattijuk működési elvét, szó szerint idézem őket. Az alábbi icus Magazine-ból való: GONDOLD MAGAD SOVÁNNYÁ! Írta: Agathe R. McGivern Egy történet arról, yan nyertem vissza normális testsúlyomat, miután majd' egy évtizedig éltem együtt tizenöt kil grammnyi túlsúllyal. A lélektan már régóta azt tanítja, hogy betegen is gondoljuk egészségesn gunkat. Jómagam évek óta szenvedtem egy sipollyal, s már egy operáción is túl voltam. Úgy tűn zségesen hagytam el a kórházat, de néhány hónap után a betegség újra jelentkezett. Ezután maj jártam különböző orvosokhoz, végül aztán újabb műtétre került sor. A sipoly egy éven át nem e amikor újra elkezdtem érezni a hasogató fájdalmat a

hátamban, amikor a lábam már annyira fájt, hogy nem tudtam felmenni a lépcsőn, és amikor fára apatikus lettem, már tudtam: újra meg kell küzdenem a régi bajjal. Már majdnem rászántam mag m, hogy megint bemenjek a kórházba, amikor elolvastam egy könyvsorozatot a gyakorlati lélektanról. Mindig is komolyan hittem benne, s most úgy döntöttem, ez alkalommal én fogom k ikúrálni magamat. Másnap reggelre nyoma se volt a hátfájásomnak, és hamar elmúlt a többi tüne jól voltam. Ma már egyáltalán nincsenek fájdalmaim. Tele vagyok életkedvvel, szinte pezsgek, és soha nem fáradok el. Ne gondoljátok, hogy könnyű volt változtatni: nagyon nehéz volt megá i, hogy ne legyen bennem kétség és félelem, s mindig csak jó gondolataim legyenek. Nagy erőf eszítésembe került, míg sikerült vizualizálnom, hogy jól vagyok. GYÓGYULÁSOM TÖRTÉNETE Napont feküdtem az ágyamra, ellazultam, aztán a problémára összpontosítottam. Arra gondoltam, milyen zés lenne, ha nem lenne semmi bajom. Elképzeltem, hogy jól vagyok. Odaadóan, szilárdan hit tem, hogy meg tudom gyógyítani magam, ezért sikerrel is jártam. Az asztalomra felragaszt ottam egy bibliai idézetet úgy, hogy mindig lássam munka közben. Így szól: „Azért mondom nékt mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." Azt h em, ez a legkönnyebben megérthető és megjegyezhető, legbátorítóbb idézet a világon. TIZENÖT K Gondoltam, ha csak a hitem és a vágyam segítségével meg tudom gyógyítani magamat, miért ne fo atnék le ugyanilyen módon? Nyolc-kilenc éven át tizenöt kilogramm túlsúlyom volt, amit kétség tten próbáltam leadni, mert nem vagyok túl magas, így minden plusz súlyt hamar észre lehet v enni rajtam. Próbáltam, valóban próbáltam. Fekete kenyeret ettem, volt, hogy csak zöldségeken tem, koplaltam, de ha le is fogytam pár kilót, azonnal visszahíztam, amint megint rend esen kezdtem enni. Éveken át küszködtem így, soha egy falat se ment le a torkomon anélkül, ho y ne gondoltam volna arra, „ettől kövér leszek". Állandóan az evésen járt az eszem, s minél t ondoltam rá, annál éhesebb lettem. A finomságokat persze sosem mertem megenni, mert féltem , hogy elhízom tőlük. Szinte láttam, hogyan rakódik le rám a zsír, és hogyan fogok nemsokára . Miután a fájdalmam elmúlt, egy nap arra gondoltam, miért ne próbáljam ki a módszert a fogyá l kapcsolatban is? Ésszerűnek tűnt, s így is tettem. Ma már újra normális a súlyom. Nem kopla m, nem diétáztam, és nem aggódtam amiatt sem, hogy mit eszem. FOGYÓKÚRÁM TÖRTÉNETE Amikor elh am, hogy lefogyok, kényszeríthettem magam, hogy ne kövér emberként gondoljak magamra, ahog yan azt évekig tettem, hanem soványként. Elkezdtem karcsúnak gondolni, karcsúnak álmodni mag am, miközben azt ettem, amit csak megkívántam. Nem hagytam, hogy arra gondoljak, „ettől kövér leszek", inkább újra és újra azt mondtam magamnak: „rendes mennyiséget ettem, és ma már sován vagyok, mint tegnap". Ahogy egyre komolyabban, egyre őszintébben gondoltam erre, tényl eg elkezdtem fogyni. Kezdetben csak fél kilót fogytam egy héten, azután egyre többet. Az a legcsodálatosabb az egészben, hogy ma már nem kívánom olyan erősen a különféle finomságokat, pedig sokáig jóllakottnak érzem magam. Eltérítettem a gondolataimat az ételről. Ma már csak a r gondolok rá, amikor eszem, olyankor pedig egyáltalán nem rágódom azon, vajon elhízom-e. Így aztán eltűnt az a rettenetes, sóvárgó éhség. Ám a legkülönösebb mégiscsak az, hogy manapság k em, mégis elégedett vagyok. A titok abban rejlik, hogy megváltozott a gondolkodásom: ma már sovány nőként gondolok magamra.

Az alábbi írás szerzője G. M. E.: Megesik, hogy az ember egész nap azt ismételgeti: Fiatal v agyok, gyönyörű, egészséges, boldog és jómódú, mégsem ér el különösebb eredményt - vajon, mié itek az igazságot... az igazság szabadokká tesz titeket". Az efféle ismételgetett kijelentés ek valóban igazak, és mindig is igazak voltak minden ember számára, de ez a tudás az igazság tudása, amelyet elő is kell hívnunk. Egy alhasi operációt követően tizenöt éven át erőteljes voltak a hasam jobb oldalán. Nem mertem táncolni, szaladni vagy az oldalamra feküdni, mert féltem, hogy a látszólag ott lévő „rög" további fájdalmakat okoz. Aztán egy nap elgondo felfedezésre jutottam. Testem egy másik pontján még intenzívebb fájdalom jelentkezett, s ame ddig el nem múlt, a lehető legegészségesebbnek éreztem a hasamat. Nem sokkal ezután elkezdte m kutatni az Igazságot, és teljesen meggyógyítottam a régóta fájó területet, pusztán azáltal, aga valójában láttam a problémát, vagyis tudatos elmém képzelgésének, amelyhez a félelem álta magam. Éveken át folyton a testem egy bizonyos pontjára összpontosítottam. Egy másik metsző f alomra volt szükség ahhoz, hogy máshová figyeljek, és ráébredjek a dolog valótlanságára. Ez v igazság tudása, amely megszabadított annyi év fájdalmától, és egy újabb műtéttől. Ha az ember pontosít valamire, bizonyosan megadatik neki akkor hát miért is ne a kívánatos dolgokra ko ncentráljunk? A bennünk lakozó Szentlélek (tudat alatti elme, Isten, ahogy tetszik) számára nem létezik túl apró vagy túl nagy kérés. Oly sok negyvenes éveiben járó nőhöz hasonlóan én i am eltestesedni: kellemetlen párnák rakódtak a derekamra és a hasamra, így egy idő után már e tlen ruha sem állt jól rajtam. Már a gyógyulásomat megelőzően is rengeteget olvastam a tudat latti elme, más néven a mindnyájunkban ott lakozó isteni szikra hatalmáról, valamint arról, h gy ez a tudat alatti elme mindig egységet képez az Egyetemes Elmével (Istennel). Követke zésképpen, mivel tudtam, hogy az Atya és én szükségképpen egyek vagyunk, elhatároztam, hogy a n úgy tekintek MAJD A TUDÁS, A MEGÉRTÉS ÉS A HIT ÁLTAL TÁMOGATOTT igazságokra, mint Isten ált elhangzott szavaira. Akkor hát miért ne mondjam ki azokat a szavakat, amelyek eltávolítják a testemről a túlzott zsírréteget? HOGYAN SZABADÍTOTTAM MEG MAGAM A TÚLSÚLYTÓL? A tükör előt kezemmel sorra megérintettem azokat a területeket, ahonnan el akartam távolítani a feles leges zsírréteget, miközben halkan, de határozottan a következőket mondtam: „Figyelj rám, Bel , ennek a felesleges zsírrétegnek el kell tűnnie a hasamról és a csípőmről, hogy karcsú és fi legyek! Hálát adok, és köszönetet mondok Neked, amiért meg tudod és meg is akarod tenni ezt n kem." A tükör előtt álltam. Mielőtt elmondtam volna a megerősítést, még egyszer alaposan átgo . (A kezemmel közben jeleztem, honnan kell eltűnnie a zsírrétegnek.) A bennünk lakozó Szelle m ugyanis pontosan úgy cselekszik, ahogyan azt kérjük, ezért körültekintően kell megfogalmazn nk kívánságainkat. Körülbelül két hónapja végzem ezt a gyakorlatot, s azóta majd' 10 centimét csúbb lettem! Egyáltalán nem diétázom, és azt eszem, amit csak megkívánok. Mondd ki e szavaka aztán feledkezz meg róluk - és hagyd, hogy a benned lakozó Szentlélek zavartalanul elvégezhe sse a munkáját, mert „az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem meg zi, a mit akarok". MIÉRT NE NÉZHETNEK KI HUSZONÖTNEK NEGYVENKÉTÉVESEN? Itt van a fiatalosság kérdése is. Negyvenkét éves vagyok, ám amikor ezt elárulom, a barátaim mindig csak nevetnek, s azt mondják, nem nézek ki többnek huszonötnél. Nos, miért is ne? Isten adományai elpusztíth tlanok! Amikor átadta ezeket az ajándékokat, bölcsességet és

tudást is adott, hogy „újszerű állapotban" tartsam őket. Mivel szeretett gyermekeként tekint , nem akart befolyásolni, átadta inkább a döntés jogát: meg akarom-e őrizni testem fiatalossá szépségemet és egészségemet, vagy inkább megnyilvánítom a tudatosságom által diktált koromat. zt is mondhattam volna magamnak: „Nos, negyvenkét év már egész tisztes kor, s én még mindig t kislányosan nézek ki, a hajam még mindig puha és barna, sokkal illendőbb lenne, ha elkezde nék őszülni, s ráncok lennének a szemem alatt." Ha az ember ragaszkodik a ráncokhoz, azok ne m csapatosan, hanem tömegével jelennek majd meg! De vajon így kell-e kimutatnunk tiszt eletünket és szeretetünket a jóságos, szerető Atya iránt, aki az ajándékok elnyeréséhez és me es bölcsességet és tudást a kezünkbe adta? A következő gyakorlatot szintén a tükör előtt állv ben végigsimítod a nemkívánatos ráncokat, meg a többi tökéletlenséget. E szavakat mondd: „Ben ozó Szentlélek, távolítsd el arcomról a csúnya ráncokat, szarkalábakat és tökéletlenségeket, ma és fiatalos legyen. Hálát adok és köszönetet mondok Neked, amiért képes és hajlandó vagy m ezt nekem." Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány sort idézni Collier A vezérlő csillag című m eiddel, félelmeiddel és aggodalmaiddal csupán béklyóba vered Őt [a Szentlelket]. Ám ha felsza adítod Őt a tudatos elme uralma alól [éppúgy, ahogy én engedtem el a fájdalmamat tudatos elmé , ha képes vagy úgy bízni Őbenne, ahogyan egy hű szolgálóban bíznál, és utána máris elvégzett az adott feladatot, elhozza majd számodra, amit kértél." A BELSŐ MÁGNES A bennünk lakozó tud t alatti elme (Szentlélek vagy Isten) olyan, akár egy hatalmas mágnes, amely erejénél fogv a bevonzza életünkbe az Egyetemes Elmétől (Isten) mindazon dolgokat, amelyekre vágyunk. Ne félj új autót, házat vagy akár gyémántgyűrűt kérni - ha valóban ezekre a dolgokra vágysz, az előtt megadattak neked. Isten bármit megadhat neked, ezt a folyamatot csak te magad korlátozhatod (pontosabban csak az isteni ajándékok elfogadására való képességed korlátozhatj mikor konkrétan vágyom valamire, így szólok: „Ellenállhatatlan mágnes vagyok, és rendelkezem al az erővel, hogy bevonzzam életembe az általam megkívánt dolgokat. Atyám tárháza kifogyhata n a maga bőségében, s kifogyhatatlan készletek (vagy éppen pénz) várnak ott rám. Úgy tekintem y (a vágyam tárgya) máris megadatott nekem, és hamarosan valóban az enyém lesz. Ha azt kíváno hogy megtegyek ezért valamit, kérlek, Atyám, adj nekem egyértelmű útmutatást." Miután e szava lhangzottak, ne foglalkozz többé a kívánságoddal, csak hagyd, hogy a Szentlélek elvégezze a m nkáját. Ne próbálj például új autót vásárolni, ne akard kipuhatolni, vajon rá tudnád-e venni nyádat vagy a férjedet, hogy megajándékozzon egy új kocsival. Nincs jogod kicsikarni másoktól azt, ami az övék. Ha Isten úgy akarja, hogy megkapd az adott ajándékot, semmiféle erőfeszítés kell tenned, megnyitja előtted a vágyad beteljesedéséhez vezető utat. Neked épp akkora rész ut az 0 készleteiből, mint családod más tagjainak, s pazarló bőkezűséggel juttatja neked aján Bízz Őbenne - ez mindig kifizetődik. „Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, h a nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." Ne a kemény munkával szert tenni spirituális örökségedre. Atyánk neked adta a Királyságot, csupán kér cserébe, hogy légy a kisgyermekekhez hasonlatos, és „ne félj, csak higgy". Az első újságc gyakorlatban bizonyítja, hogy mindig a saját erőnk által kell meggyógyulnunk. Áteshetünk ugy n operációkon, vagy kaphatunk több helyről is segítséget, ám a gyógyító munkát mindig a bennü végzi el. Az orvos helyre rakhatja az eltört lábszárcsontot, ám nem képes rábírni arra, hogy forrjon - ezt csak a tudat alatti elménk teheti meg. Nem kívánom azt a benyomást kelteni , hogy feleslegesnek tartanám az orvosokat: a világ most valóban silány hely lenne, ha a z orvosok nem enyhítenék a

fájdalmainkat. Egyszerűen csak azt szeretném, ha felismernénk, hogy az orvosok a bennünk l akozó valódi gyógyító, a belső én munkáját segítik. Mint olvashattuk, az első írásban szerepl egészségesnek vizualizálta magát; másként fogalmazva egyszerűen ÚJ MŰKÖDÉSI MINTÁT ADOTT TUDA MÉJÉNEK. Megértette, és helyesen használta fel a tudatalatti erejét, bár mielőtt foglalkozni dett volna a lélektan tudományával, ő is ugyanazokat a módszereket alkalmazta, mint azok, akik még nem ismerték fel valós erejük nagyságát. A hölgy olyan mentális benyomásokkal rendel t, amelyek sipoly formájában nyilvánultak meg. Habár kétszer is kivágták a testéből e kézzelf fejeződési formát, az mindkétszer visszatért, bizonyítva, hogy a betegséget nem, csupán annak gnyilvánult formáját lehet kimetszeni. Aztán a hölgy tanulmányozni kezdte a lélektan tudomány egváltoztatta szemléletmódját, és a betegség tovatűnt. Amikor koplalt, és kövérnek tartotta m an arra utasította a tudatalattiját, hogy még több súlyfelesleget halmozzon fel. Pontosan ugyanezt teszi mindenki, aki ily módon akar lefogyni. Ám ha követjük a módszerét, olyan karc súak lehetünk, amilyenek csak akarunk, mivel tudat alatti elménk mindig hűen nyilvánítja meg az önmagunkról alkotott képet. Ugyanez érvényes azokra is, akik hízni szeretnének: többé ne sovány emberként gondoljunk magunkra. Ehelyett alkossunk tudatalattink számára egy új esz ményképet magunkról, étkezzünk kiegyensúlyozottabban, s egyszerűen feledkezzünk meg a problém odik írás az elme anyag felett gyakorolt hatalmának szélesebb területét tárgyalja: szól az eg a fiatalság, a szépség, a jólét és a boldogság kérdéséről is. A boldogság témáját én illeszt mivel a szerző minden egyes szava boldogságról, erőről és tökéletes megértésről tanúskodik. nden olvasója eljutna e tudatossági szintre, valóban boldog és elégedett lennék. Mint láthatt k, G. M. E. azt mondja, a megerősítések csak akkor lehetnek hasznosak, ha a tudás ereje támogatja őket; ez igaz ugyan, ám a kezdők sokszor pontosan a jó, konstruktív megerősítések á tnak el az igazság felismeréséhez. Az érvelés, az összpontosítás, a mentális képek és a sugal formái mind csupán módszerek, amelyek közelebb juttatnak a tudáshoz. XXVIII. VALÓDI ÉNED

Valódi énünk nem más, mint a lelkünk - a lelkünk pedig öröktől fogva teljes És tökéletes. A l ri a hiányt, a korlátokat és a betegségeket; csupán A tudatos elme rakja ránk a neveltetésünk és környezetünknek megfelelő béklyókat. Korlátlan forrás áll rendelkezésünkre - a nekünk ado csupán saját befogadóképességünk korlátozhatja. A megerősítések, az összpontosítás és a sugal megérthetjük és befogadhatjuk az igazságot. Csak tanulni és gyakorolni kell. A megerősítések dás segítséget jelentenek. Bár valóban egészségesek, fiatalok, szépek, jómódúak és boldogok v atos elménket még meg kell erre tanítanunk. Nem kell előre meghatározott megerősítést használ egyszerűen csak mondjuk ki azokat a szavakat, amelyek megerősítik azt, amit megnyilvánu lt formában szeretnénk látni. Ha valóban hiszünk ebben, akkor semmi sem akadályozhatja meg vá yaink beteljesülését, feltéve, hogy a gondolataink minőségüket tekintve összhangban álnak az megerősítéssel - azaz ha jóakarattal és szeretettel viszonyulunk embertársainkhoz meg önmagu kat s környezetünket olyannak,

amilyennek látni szeretnénk, nem feledkezve meg az imádságról és a hálaadásról sem. Az eredmé t pedig ne aggódjunk! Mivel senki nem láthat egyidejűleg két különféle képet, egyszerűen hagy igyelmen kívül a dolgok jelenlegi állását, és alkossuk meg a tökéletes jövőképet - lássuk mag esnek, boldognak, egészségesnek és jómódúnak. XXIX. JÓLÉT

Amikor Pál azt mondta, „semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben m lkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt", kétséget sem hagyott afel minden a gondolat - azaz az ima és a hálaadás - ereje által kel életre. Gyakorlatilag azt mondta: kérjünk bármit, amire SZÜKSÉGÜNK VAN, ÉS ADJUNK HÁLÁT, AMIÉRT AZ MÁRIS MEGADATIK nekü kérünk valamit, ne szorongjunk, ne nyugtalankodjunk; a tudat alatti elme azon nyomba n mozgásba hozza a kívánságunknak megfelelő rezgéseket. Ha megszabadítjuk Belső Énünket a két m béklyóitól, kívánságunk valóra válik. A legtöbb ember számára a hit hiánya jelenti a legnag . Az Atyának azonnal kell elvégeznie mindent, különben nem hisszük, hogy az adott dolog el végezhető. Próbáljuk hát megfogadni Pál tanácsát, és ne aggódjunk semmi miatt. Csak gondolkoz azon, mit jelentene számunkra ez a fajta mentális hozzáállás. Ha leginkább a nélkülözések mi unk, képzeljük el, milyen érzés lenne, ha valaki megfelelő jövedelmet biztosítana nekünk egés re. Valószínűleg olyan boldogok lennénk, hogy legszívesebben felkiáltanánk örömünkben, s ráéb yire szeretjük az egész világot. Vajon nem erre az érzésre utalt Pál? Nem nagyszerű módszer e rra, hogy elkezdjük magunkhoz vonzani a jólétet? Úgy kell hát gondolkodnunk és cselekednünk, intha már el is értük volna kitűzött célunkat. Szólítsuk hát képzelőerőnket, a legcsodásabb e endelkezünk, és alkossuk meg vágyunk lelki képét. Rajzoljuk meg önmagunkat s környezetünket o nnak, amilyennek látni szeretnénk, nem feledkezve meg az imádságról és a hálaadásról sem. Az y miatt pedig ne aggódjunk! Mivel senki nem láthat egyidejűleg két különféle képet, egyszerűe yjuk figyelmen kívül a dolgok jelenlegi állását, és alkossuk meg a tökéletes jövőképet - láss sikeresnek, boldognak, egészségesnek és jómódúnak. XXX. A SZAVAK HATALMA

Az emberek mindig is hitték, hogy léteznek bizonyos Mágikus Szavak, mert a bölcsek és a prófé gyakran szóltak „a Szavak Hatalmáról". Az Ali baba és a negyven rabló című történetnek is ez elem az alapja. Ma már jól tudjuk, hogy egyetlen szót sem lehet különleges erővel felruházni, azt viszont kevesen tudják, hogy minden kiejtett SZÓ a beszélő tudat alatti erejének megfe lelő hatalommal rendelkezik. Ahogy egyre jobban megismerjük erőnket, úgy fedezzük majd fel , hogy megerősítéseink valósággá válnak. Nem csupán önmagunk számára, hanem azoknak is, akikn akarunk. „Kezdetben vala az Ige" azaz először minden csak gondolatok formájában létezik, s mivel a gondolatokat szavakba

kell öltöztetnünk, kezdetben minden az Ige. Azaz szavaink hatalommal bírnak, és akár a ház te ejéről harsogjuk, akár lelkünk legeldugottabb zugában ejtjük ki őket, testünk és környezetünk ontosan a Valódi Énünket fogja tükrözni. E kötet minden egyes sora ugyanarról az igazságról s akis saját erőfeszítéseink által válhatunk egészségessé, boldoggá és sikeressé. Maradandóan ü akis akkor lehet részünk, ha azok a saját lelkiállapotunkat tükrözik vissza. XXXI. BOLDOGSÁG

Ha tényleg boldogok szeretnénk lenni, fel kell ismernünk, hogy Istennel egységben létező, sp irituális lények vagyunk. A Názáreti önmagáról sem állított többet, mint bármely más emberről mondta: „A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyek et én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál." Jézus megértette, hogy „Én és az Aty gy vagyunk". Mivel tudta, hogy hozzá hasonlóan minden ember egyformán Isten gyermeke, az üzenete így szólt: „csak higgyetek". Ha valóban boldogok akarunk lenni, félre kell söpörnü Istentől való félelem eszméjét és a büntetés emberi fogalmát. A próféták ugyan istenfélelmet a szó valójában a tiszteletre, a tiszteletadásra utal. Emellett arról sem szabad megfeled keznünk, hogy a múltban a tudatlan tömegeket javarészt a félelem ereje uralta. A boldogság f elé vezető út következő állomásán meg kell találnunk az alkatunknak leginkább megfelelő fogla kan egyszerűen azért nem szeretnek dolgozni, mert még nem találták meg a helyüket az életben. Derítsük ki, mi az, amit igazán szeretnénk, gondolkodjunk rajta, mi lenne számunkra a megf elelő hivatás, s ha eldöntöttük, kérjük a tudatalattinkat, hogy nyissa meg számunkra az utat. nden nap merüljünk el a Csend állapotában, amíg csak valóra nem válik a kívánságunk. Bármilye en dolgozunk is jelenleg, végezzük jól az adott munkát, könnyű szívvel, tudván, hogy az csak újabb lépést jelent a vágyaink felé vezető úton. Ne tervezzünk, ne aggódjunk, hanem tudassuk nkat az ima és a hálaadás segítségével a bennünk lakozó Szentlélekkel. „Menj be a te belső sz tódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megf t néked nyilván." Ha a hivatásunkra csak munkaként tekintünk, valóban szegények vagyunk, mert a tettek a mindannyiunkban ott lakozó teremtőerő megnyilvánulásai, amelyekben mindig örömünke ellene lelnünk. Ha ez nem teljesül, vagy rosszul viszonyulunk a munkához, vagy olyasmi vel foglalkozunk, ami nincs összhangban a képességeinkkel. Egyesek azt mondják, a vagyon boldogít, mások a munkájukban lelik legnagyobb örömüket, megint mások pedig azt állítják, ho gészség, az életigenlés vagy a szeretet tesz igazán boldoggá. Ha ez mind igaz volna, minden gazdag ember boldog lenne, holott azt mindannyian tudjuk, hogy a vagyon önmagában ne m elegendő a boldogsághoz. Ha csak a munka boldogítana, minden dolgozó ember örömteli életet etne és így tovább, azonban azt is tudjuk, hogy a gazdagsághoz, a munkához, az egészséghez, a szeretethez vagy az életigenléshez hasonló dolgok önmagukban még nem elegendőek. A valódi bol ogság a lélek és az elme azon állapota, amelyhez saját erőnk és valós helyzetünk felismerése eljutnunk.

XXXII. AZ ÉLET VALÓDI HIVATÁSA A GONDOLKODÁS

Az anyagi dolgokkal kapcsolatban kijelenthetjük, hogy az emberiség e téren bizony felc serélte az okot az okozattal. A legtöbb ember tudatos igényeit tartja szem előtt, így érzéksz rveinek nézőpontjából szemléli a világot, ezért aztán szó szerint orcájának verítékével keres mert nem számol a benne lakozó spirituális gazdagsággal. Az emberiség túlnyomó többsége NINC ZTÁBAN AZZAL, HOGY A LÉLEK MAGA A GAZDAGSÁG. Tragikus látni, hogyan küzdenek egyesek a min dennapi betevőért, miközben csak kérniük kellene, s megadatnának nekik az élet jó dolgai - ső olgok valójában isteni jog szerint illetnek meg mindannyiunkat. „Az Isten lélek", mi mag unk is lelkek vagyunk, és valamennyi anyagi természetű dolog a bennünket körülvevő spirituáli nergiából nyilvánult meg. Következésképp, ha meg szeretnénk kapni valamit, akkor a tudat alat i elmédhez kell folyamodnunk. Mi magunk ugyanúgy Isten gyermekei vagyunk, mint családu nk többi tagja. Az Atya éppúgy gondunkat viseli, és éppúgy megadja nekünk, amire vágyunk, min leggondosabb evilági apa. Spirituális szempontból szemlélve, Isten ajándékai további előnyök s járnak. Míg evilági apád emberi szeszélyeinek köszönhetően bármikor megtagadhatja tőlünk ál Isten tökéletesen igazságosnak alkotta meg a Vonzás Törvényét. Nem szerezhetünk meg, és nem atunk meg semmit, ami nincs összhangban uralkodó mentális hozzáállásoddal, és senki sem vehet el tőlünk azt, amit tudatalattink segítségével kaptunk meg. Amikor a helyesen gondolkodó em berek látszólag elveszítenek valamit, valójában csak a Szentlélek tisztítja meg előttük a még olgokhoz vezető utat. Amikor lelki szinteken kérünk valamit, beteljesítjük a Törvényt, és leh esszük, hogy a tudatos elme kétségeit, félelmeit és megszorításait kizárva munkálkodjék az ér Ha nem ismerjük fel spirituális gazdagságunkat, elvágjuk magunkat a forrástól; tudat alatti elménk csak akkor képes igazán cselekedni, ha olyan keményen munkálkodunk vágyaink beteljesít AMENNYIRE AZT VALÓBAN SZÜKSÉGESNEK TARTJUK. XXXIII. A LÁTHATATLAN MINTA

A különböző tudatossági szinteken lévő élőlények egytől egyig megtalálják az élethez szüksége alajban, a vízben, a napfényben vagy a levegőben. A növények birodalmában számtalan különféle rot és virágot találhatunk. Minden egyes faj elegendő erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy él tben maradjon és növekedjen, az egyes növények színét és formáját mégis a Természet titkos mi meg. Az állatok világából vett példával élve: hiába etetünk ugyanazzal a táplálékkal egy kut kismacskát, hiába gondoskodunk ugyanúgy róluk, mindketten a saját fajukra jellemző módon fogn k fejlődni, mivel a körülményektől függetlenül mindig igazodniuk kell egy láthatatlan mintáho a adjuk ugyanazt az ételt a különböző rasszokból származó csecsemőknek, hiába gondoskodunk ró s módon, mindegyikük egy-egy adott népcsoportot képvisel. Noha a külső körülmények teljesen a ak, előbb-utóbb jelentkezni fognak a fajukra jellemző tipikus minták. Az emberek mintái, „önt rmái" az élet láthatatlan tartományában rejtőznek. E mintáknak pontos összhangban kell lenniü egyén tudatosságával, mert ez A

TÖRVÉNY. Bár tudatosságunk béklyóba is ver minket, minden élőlény közül egyedül az embernek a az az erő, hogy a törvénnyel együtt munkálkodva felépíthesse egyéniségét, hogy megteremtse ÉS SA A LÁTHATATLAN TARTOMÁNYBAN REJTŐZŐ MINTÁJÁT. Összpontosítsunk erre a mondatra mindaddig, a ikerül teljesen megérteni! A láthatatlan tartomány az okok birodalma; a megnyilvánult dolg ok nem rendelkeznek eredendő erővel, csupán a láthatatlan mintáknak köszönhetően kelnek életr g kell értenünk, hogy minden egyes emberi lénynek ugyanúgy jár abból az alapvető „építőanyagb minden dolog vétetett. Lehet, hogy bizonyos anyagi természetű dolgoknak szűkében vagyunk ugyan, ám soha nem szenvedhetünk hiányt e szubsztanciából, jóllehet ez az energia csupán a lá tatlan mintánkkal összhangban képes megnyilvánítani számunkra bármit is. Ha pedig csak sodród ide-oda világosan megfogalmazott vágyak nélkül, akkor faji tudatosság lép majd vágyaink hely , hogy átnyújtsa nekünk a velünk egykorú és hasonló kulturális örökséggel rendelkező emberek ott dolgokat. XXXIV. LÉGY KÖRÜLTEKINTŐ!

Elménk fejlettségi szintjének megfelelően irányítja azt a folyamatot, amelynek segítségével a etemes Elme különféle anyagi természetű dolgokat nyilvánít meg számunkra, tudat alatti benyom k pedig aktuális énünket határozzák meg. Ezért ne azt a következtést vonjuk le az elmondottak hogy elég csupán elolvasnunk ezt a könyvet, és máris nekiláthatunk új világunk megteremtéséhe kkban ott rejlik ugyan a fenséges tölgy, ám ahhoz, hogy a magból fa legyen, a Növekedés Törvé szükséges. Az emberben élő Szentlélek azonban nem függ az időtől. Először meg kell értenünk tanítások lényegét, mert mielőtt új körülményeink megnyilvánulnának, először egy újfajta tuda alakulnia bennünk. Ha valakit egész életében korlátok közt neveltek, az nem képes azonnal meg lkotni magában a gazdagság mentális képét; azt azonban képes vizualizálni, hogy tekintélyes p egeket költ el, s lassanként a milliók gondolatához is hozzászoktathatja magát. Ha meg akarj uk őrizni lelki egyensúlyunkat, először a tudatosságunknak kell megváltoznia, hogy új eszméin vágyakat véshessenek be tudat alatti elménkbe. E kívánságok mindig tökéletes összhangban lesz aját láthatatlan mintáinkkal, mentális képeinkkel. XXXV. IDŐ

Nem az a legfontosabb, hogy mennyi idő alatt sikerül elérnünk új tudatosságunkat. Néhányan ig rövid idő alatt jutnak el az első eredményekig, másoknak viszont hónapokra is szükségük lehet z, megint másoknak évekig is eltarthat a tanulási folyamat; természetesen az is megeshet , hogy tízpercnyi intenzív koncentráció alatt több dolgot tanulunk meg, mintha egy álló hónap a megszokott módon gondolkodnánk. Fejlődésünket az határozza meg leginkább, hogy menyire tud nk megszabadulni a régi eszméktől és előítéletektől. Bizony

szerencsések vagyunk, ha nincsenek előítéleteink, hiszen az új tudományos ismeretek elég sűrű zítják félre a korábban bölcsesség tetőpontjának hitt eszméket. Változás nélkül nem létezik h „élesen" az elménket, és ne hangoztassunk hamis hiedelmeket csak azért, mert még nem értettü meg valamit. Vizsgáljunk meg mindent alaposan, legyünk naprakészek az érdemes ismeretek terén, és érdeklődjünk aktívabban a minket körülvevő dolgok iránt. XXXVI. BÍZZ ÖNMAGADBAN!

Mivel egész életünkben arra neveltek minket, hogy rajtunk kívül álló erőkre támaszkodjunk, a hezebb feladatot az jelenti, hogy megtanuljunk bízni Belső Énünkben. Gyermekként édesanyánkra támaszkodtunk, s később is nagyon sokszor szüleinkhez vagy házastársunkhoz folyamodtunk. Ami kor kenyérkeresőkként elfoglaljuk helyünket a világban, a munka tűnik a legfontosabbnak - eg yszóval egész életünkben a külvilágra támaszkodunk. A kisgyerekek a szüleikre támaszkodnak, é lyénvaló is, ám meg kell tanítanunk őket, hogyan ismerhetik fel, és hogyan hasznosíthatják sa rejüket. Természetesen mindenkinek dolgoznia kell, ám nem szerencsés kizárólag a munkára táma odni - az ilyen mentális hozzáállás félelmet szül, a félelem pedig mindig feszültséget okoz. udatosítja magában, hogy anyagi jóléte kizárólag tudatossági állapotától függ, az jobban végz nkáját, és boldogabbá, egészségesebbé válik. S ha esetleg úgy alakulna, hogy elveszíti állásá ja fel magát, mivel már tudja, hogy így csak újabb lehetőséget kapott, hogy javítson az életk in. A változások végeztével vagy jobb helyzetben találjuk magunkat, vagy visszalépünk az úton e bármelyik is következzék be, az eredmény mindig tökéletes összhangban lesz uralkodó tudatál unkkal. Ha nem látjuk tisztán az utunkat, ne szomorkodjunk, csak tartsuk meg szilárdan vágyaink mentális képét. Ha új állásra vágyunk, reménykedjünk, és bízzunk benne, hogy a tuda egmutatja majd, mit kell tennünk, vágyaink tárgya ugyanis gyakran rejtve marad a szemünk elől. Azaz ha lehetőséget kapunk, fogadjuk el, miközben legyünk tudatában, hogy ez csupán eg újabb lépés a vágyaink beteljesüléséhez vezető úton. Soha ne hagyjuk, hogy elménk más eszmék ekre támaszkodjon; megeshet, hogy a támogatás a kézenfekvő csatornán keresztül érkezik hozzán z Egyetemes Elme számtalan módon siethet a segítségedre. Ehhez elég, ha felismerjük ezt az i gazságot, s ennek megfelelően éljük az életünket. Hadd szóljak most a feleségekhez és az anyá ti mentális attitűdötök és spirituális erőtök rendkívül jelentős. A ti munkátok a legfontosa kodtok a legnagyobb erővel, és a ti vállatokra nehezedik a legnagyobb felelősség, mivel gy ermekeitek általában nem térnek el azoktól az ideáktól, amelyekre nevelitek őket. A feleségek z anyák sokszor igen nehéz tanítványoknak bizonyulnak, ennek pedig - tapasztalataim szer int - a férjektől való függésbe vetett hit az oka. Térjünk most vissza egy percre az Elsődleg Okhoz. Az Egyetemes Elme (Isten) nem más, mint minden egyén lelke, élete és elméje - a férjün ben munkálkodó élet egyben a mi életünk is, így elméje általunk is kifejezi önmagát. Mindkett k egyéni formát öltött megnyilvánulásai vagyunk, és egyenlő erő rejlik bennünk. A családon be rű együttműködésnek megfelelően a férjünk gondoskodik az anyagi javakról, mi pedig neveljük a keket, és otthont teremtünk. Isten szemében azonban MINDKETTEN AZ ATYA GYERMEKEI VAGYU NK, ÉS EGYENLŐ JOGOK SZERINT RÉSZESEDÜNK AZ Ő VÉGTELEN BŐSÉGÉBŐL. Nincs semmi baj azzal, ha e eltartja a családját, sőt

ez minden férfi áldott előjoga; egyszerűen csak azt szeretném, ha a nők is megértenék, hogy t t alatti elméjük segítségével ugyanolyan hatékonyan valósíthatják meg vágyaikat, akár a férfi is képeik ugyanúgy megnyilvánítják majd vágyaik tárgyát, akár a legnagyobb pénzügyi vezetőké. jesítésében talán a férjünk is segít majd, de az is lehet, hogy e dolgok egyéb csatornákon ke jutnak el hozzánk - a lényeg az, hogy ne feledjük, pusztán azért, mert gyerekeket nevelünk, még nem kell azt hinnünk, hogy mentálisan nem lehetünk éppoly függetlenek, mint bármelyik ke yérkereső nő. Tekintsük a férjünket szerető társunknak az otthonteremtés feladatában, és TEKI T A MINDKETTŐNK SZÁMÁRA TÁMOGATÁST NYÚJTÓ VÉGTELEN FORRÁSNAK. Férjek, figyelem! Isten a ti cs satok, az egyetlen forrása mindannak, amire valaha is szert tehettek. Ne hordozzátok egyedül a terheket, adjatok esélyt az Atyának, hogy rajtatok keresztül megnyilváníthassa az t, amire szeretteitek és ti vágytok. Értsétek meg az Élet mindent magában foglaló Szubsztanci és ismerjétek fel a Vonzás Törvényében a leghatékonyabb segítőt. Isten alig várja, hogy küls májában megnyilváníthassa az általatok megalkotott belső mintákat. Soha ne feledjétek: KI MIN ET, ÚGY ARAT. Ha már tanulmányoztuk a lélektan tudományát, tisztában vagyunk az itt felsorolt tények igazságtartalmával. Ha még nem léptünk rá erre az útra, akkor javaslom, olvassuk át új jezeteket. Amikor újraolvasunk egy-egy mondatot, sikerül jobban megértenünk a jelentését; ta lán megakad a szemünk egy-egy soron, mondaton, amely korábban elkerülte a figyelmünket. Ap ránként megnyílik majd előttünk a végtelen szépség és a határtalan teljesítmények világa. Ha ettük a könyv lényegét, alkossuk meg a vágyainknak megfelelő megerősítést, és alkalmazzuk az a saját eszméink szerint - azaz fejlesszük ki saját belső erőnket, és használjuk azt vágyain a váltására. Minden nap olvassunk el egy-egy részt a könyvből, s ha lehet, hetente egyszer o lvassuk újra az egészet. Szánjunk naponta legalább fél órát elmélyült koncentrációra, és ne f eg a megerősítésekről sem, hogy felidézhessük magunkban, ha szükségünk van rá. Ha így teszünk kat; legyen szó akár pénzről, akár hatalomról, szeretetről, egészségről, boldogságról, társad itikai pozícióról - e dolgok bármelyikét vagy akár mindegyikét is választhatjuk. Vágyaink bet e eleve ott lakozik az Egyetemes Elmében, s csupán arra vár, hogy valóra váltsuk álmainkat. A HAJNAL KÖSZÖNTÉSE Ügyelj e napra, mert ez maga az Élet, Minden Életek Élete. Kurta ívében o jlik valahány Igazság, Léted minden valósága. A Fejlődés Üdve. A Tett Dicsősége. A Szépség Ra nem több Álomnál a tegnap, És Képzet csak az eljövendő. Ám a jól megélt jelen Boldog álommá t, S a Remény képzetévé a holnapot. Ügyelj hát e napra

RÖVID ÉLETRAJZ

E könyv dr. Venice J. Bloodworth munkásságának legkiemelkedőbb műve. Venice Bloodworth pszic hológiából szerzett doktorátust a chicagói Northwestern Egyetemen. Tanításai és hivatása jól modern lélektan felfedezéseit és a Názáreti Jézus két évezreddel korábban tanított alapelveit szólva a szerző a következőket mondta egyszer: „A módszer mindig változatlan, függetlenül att y mit akarunk elérni. Első az eszme, azután következik a vizualizáció, s végül az eszme megny a. Először hozunk egy döntést, aztán az elme csodálatos erejének (a képzelőerőt magamban csak elyének nevezem) jóvoltából vizualizáljuk az adott változást. Az energia törvényszerűen enged dik a gondolatnak - ha gondolataink pozitív módon áramlanak, pozitív eredményekre jutunk." Az egészségről, szépségről, örömről, harmóniáról és egy gazdagabb életről vallott tanításait meg embertársaival: nem csupán könyveket írt, de egyéni tanácsadásokat, nyilvános előadásokat rtfoglalkozásokat is tartott. Dr. Bloodworth az általa gyakorolt hivatást Spirituális Léle ktannak nevezte, és munkásságával az egész emberiséget igyekezett szolgálni. Rá akart ébreszt ennünket, hogy a gondolat erejével valóban képesek vagyunk elérni az egészséget, a boldogságo a jólétet és a szépséget. Tanítványai emellett hasznos tanácsokat is kaphattak arról, hogyan ik meg magukban ezt a hitet, s hogyan tarthatják meg mentális képeiket mindaddig, amíg a kívánt változás bekövetkezik. Dr. Bloodworth minden napját a következő megerősítéssel kezdte agyok, erős, szeretettel teli, harmonikus, sikeres és boldog", e mondatot naponta le galább tízszer elismételte a tükör előtt. Mivel harmincéves kora körül úgy érezte, számára ez b, leggyönyörűbb kor, elhatározta, hogy megőrzi fiatalos megjelenését, s többé nem öregszik e siker követte, sokan még akkor is harmincnak nézték, amikor már ötven is elmúlt. E bájos és t gynek háromszor is kínáltak szerepet különböző filmekben, ám ő mindannyiszor visszautasította tőséget. Jobban szeretett segíteni beteg és reményvesztett embereknek, hogy visszanyerhessék az egészségüket, vagy ha eltévelyedtek, akkor újra a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak evékenységi köre a segítségnyújtás számos területére kiterjedt: előadásokat tartott a gyermek en, valamint együtt dolgozott a Keresztény Nők Atlantai Egyesületével az atlantai börtönfarmo on és a georgiai Leánynevelő Intézetben. E könyvét amelyen több éven át munkálkodott - a Kene ység közelében fekvő otthonában írta, miközben hivatásának is eleget tett. Bár dr. Venice Blo mélyen elkötelezte magát az emberiség szolgálata mellett, jutott ideje a hagyományos, kiegy ensúlyozott polgári életre is. Boldog éveket töltött el háziasszonyként és feleségként férje mes vidéki életet éltek fából ácsolt hegyvidéki menedékükben, hűséges háziállataik társaságáb lakályos otthonát zsúfolásig megtöltötték a világ számos országából származó páciensek jelkép könyvtár jól érzékeltette a pár szerteágazó érdeklődési körét: a szépirodalmi alkotásoktól e ig sokféle mű állt a polcokon. Dr. Bloodworth életének minden cselekedete tökéletes összhangb lt az általa tanított filozófiával.

IN MEMORIAM

1956. január 17-én Venice Bloodworth újabb utazásra indult: az emberi létet maga mögött hagyv eljutott a spirituális világ távoli birodalmába. Akik személyesen ismerték őt, erőt, bátorsá letet meríthettek munkásságából. Ők tudják, milyen jól ismerte e tartományt. Hitének öröme és üdvös hatásokat gyakorolt, mint környezetére. Venice Bloodworth gazdag örökséget hagyott hát rátai és tanítványai számára: öröksége szeretetéből fakadt. E szeretet ihlette őt, hogy lejeg nsőbb gondolatait és mély meggyőződéseit. Olyan hagyaték ez, amely az írott szavak ajándékáva azdagabbá az örököst, s amelynek értékét akkor érezhetjük igazán, amikor beépítjük őket minde el eszméi kiterjednek, s a mindenütt megnyilvánuló Igazságot és Szépséget másokkal is megoszt k. Ne egy eltávozott ember emlékét őrizzük hát meg szívünkben, hanem egy olyan élet munkájána ely teljesítményével nagyban hozzájárult a Szeretet csodájának beteljesedéséhez.