Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyrıl a halálból visszatérık mesélnek. Azután… még egy esélyt kapott.

Húsz évvel késıbb Nathan az egyik legmenıbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akit gyermekkora óta imád, és aki nemrég elhagyta ıt. A gyermekkorában történtekre már alig emlékszik. És nem tudja, hogy akik visszatértek a halálból, többé már nem ugyanazok, akik voltak. Egy túlvilági hírnök meglátogatja, és élete legnehezebb próbatétele elé állítja; meg kell értenie, hogy miért jött vissza. Hogy mi a küldetése itt a földön. Musso titkokkal teli regénye lenyőgözı ezoterikus utazás, elsöprı szerelmi történet és fordulatos thriller is egyben. Van-e küldetése az életünknek, megóvhatjuk-e azt, akit szeretünk, hihetünk-e a végzet hatalmában – ezekre a kérdésekre kapunk választ a francia irodalom jelenlegi legnagyobb sztárjától. A szerzınek ez a könyve 2007-ben már megjelent Szerelem életre-halálra címmel. Az alig harmincéves író mőveit a világ minden táján publikálják, számos országban sikerlistavezetı, kritikai díjak kitüntetettje, regényeiért kiadók és filmproducerek versengenek. Ott leszel? címő regénye már magyarul is olvasható.

GUILLAUME MUSSO És azután…

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2010

Fordította Tótfalusi Ágnes A fordítás alapjául szolgáló mő: Guillaume Musso: Et aprés…

A mő elsı kiadása Szerelem életre-halálra címen jelent meg.

A szerzıtıl az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Ott leszel?

Elıkészületben Visszajövök érted Copyright © XO Éditions, 2004. All rights reserved. Hungarian translation © Tóthfalusi Ágnes 2007 © Ulpius ház Könyvkiadó, 2010

ISBN 978 963 254 292 8

hosszú nyakú. szinte látta. és a tó felszínén a vénasszonyok nyarának lángoló színei ragyogtak. és olyan hirtelen mozdulattal terjesztette ki a szárnyát. akinek az ı segítségével az utolsó pillanatban sikerült kikapaszkodnia a partra. és elviselhetetlen nyomás nehezedett a halántékára. Hófehér tollú. hogy a barátnıje bajba került. hogy a kislány elveszítette az egyensúlyát. amerre kis barátnıje mutatott. csak ez a hideg és szörnyő sötétség. de a tüdeje hamarosan megtelt vízzel. a fejét s a nyakát a vízbe merítette. 3 . – Megsimogatom! A kicsi lány a part szélére ment. hogy elgyengül. érezte. ahogy a testét elnyeli a víz hatalmas tömege. De a tó vize jéghideg volt. mintha két hatalmas kar húzná a tó mélye felé. és halálra rémült. koromfekete csırő. és arra nézett. minden elfeketült körülötte. a strandon néha több száz métert is leúszott. lágy kiáltást hallatott – egészen máshogy szólt. amikor megértette. A madár megrémült. és valahogy nem sikerült a partot elérnie. a szíve ırült sebességgel vert. Ám amikor a fiú is megpróbált felhúzódzkodni. és nagy üggyel-bajjal sikerült közelebb jutniuk a parthoz. Azután hirtelen… Fényesség. Sötétség vette körül. habozás nélkül lehúzta a cipıjét. Sötétség. és ne félj! A kislány rácsimpaszkodott. a tızegáfonya-ültetvényeket tápláló mocsár mögött. teljes erıbıl tartotta a lányt. mintha satuba szorították volna a mellkasát.Suzynak Prológus Nantucket-sziget Massachusetts 1972 ısze A tó a sziget keleti részén feküdt. és elsülylyedt. Semmi. mint a közparkokban parádézó sárga csırő hattyúk rikoltása. Mert már nem volt semmi. Mintha valami felrobbant volna a koponyájában. Ekkor feladta. Egészen aprónak érezte magát. érezte. és ruhástul a vízbe vetette magát. elengedte magát. Amikor már csak néhány méterre volt a gyerekektıl. A korához képest nagyon jó úszó volt. – Hé. Fuldokolt. Kapálódzott. a hattyú pedig suhogó szárnycsapásokkal elrepült. fenséges külsejő madár. hogy ez már a vég. és hosszú. Szép idı volt. majd újra a víz fölé emelte. Nagy madár úszott a vízen lebegı levelek között. Eszeveszetten kapálózott. Nagyot csobbanva a vízbe zuhant. A fiú feje a víz alatt volt. Egy hattyú. hogy nem tud visszavergıdni a partra. dallamos. Néhány hidegebb nap után újra felmelegedett a levegı. – Kapaszkodj belém. Sötétség. és kinyújtotta a kezét. A hidegtıl azonnal elakadt a kislány lélegzete. nézd! A kisfiú odasétált a parthoz. gyere. A kisfiú észrevette.

ne forgasd tovább a sebben a kést! De csak tovább ücsörgött a főben. Nathan még szinte ki sem dugta az orrát a házból. a másik elemes. Bár általában nem tanácsolták. az Upper West Side egyik luxusházának 25. jóképő. fiacskám. és még soha semmi veszedelmes dolog nem történt vele. de a világ minden kincséért le nem mondott volna a napi edzésadagjáról. és száz méter után befordult a Central Parkba. Tegnap este a meteorológia havazást ígért. máris fehér és hideg párafelhı szállt fel az ajkáról. Nathan bekanalazott egy féltálkányi kukoricapelyhet. ı gondolkodás nélkül ráfordult. A főben ülve hirtelen eszébe jutottak az enyhe kaliforniai telek és a San Diegó-i tengerpart. A parkban alig volt valaki. Pokolian hiányzott neki. felvette bélelt kesztyőjét. igazán szükséged lenne pihenésre. Háromnegyed órányi erıltetett tempójú futás után a Traverse Roaddal egy vonalban megállt. Mindig két ébresztıórát állított be: az egyik vezetékes volt. Alig hajnalodott. van. de ezt a képet gyorsan előzte magától. amikor Mallory elment. Elengedte magát. és a fülében felcsendült a kislánya. és elindult mindennapi kocogására. Nathan. megivott egy jó adag vizet. és képtelen volt szabadulni a hatalmas ürességtıl. emeletén lakott. A ház ablakai közvetlenül a Central Park Westre néztek. Mallory nevetségesnek találta ezt a szokását. hogy ilyen méreteket ölthet a fájdalom. 4 . de fáradt tekintető férfi nézett vissza rá. az utcát szegélyezı nagypolgári épületek csak most kezdtek kiválni a ködbıl. Az ürességtıl. Csípıs hideg volt. Álláig felhúzta a melegítı cipzárját. de még egy szem hó sem esett. A San Remo Building. aki nagynak születik. Nathan elfutott a Természettudományi Múzeum elıtt. Elég volt. nyilván a korai idıpont és a hideg miatt. Nathan lassú tempóban futott végig az utcán. Nathan Del Amicót most is két vekker ébresztette. a park közepén elterülı mesterséges tó körüli futópályán.1 Van. fejébe pedig egy Yankees felirattal díszített gyapjúsapkát nyomott. és a tükörhöz hajolva a kékes árnyakat vizsgálgatta. A Hudson felıl fújó jeges szél végigsöpört a Reservoir. Felesége. A lift tükrébıl egy még fiatal. Bonnie kitörı nevetése. hogy napkelte elıtt ezt a pályát használja valaki. majd egy pillanatra leült a főbe. amely hónapok óta rágta a belsejét. A karácsonyi díszkivilágítás és a bejárati ajtók fölé akasztott fagyöngykoronák ünnepi hangulatot árasztottak. aki naggyá teszi magát… SHAKESPEARE Manhattan napjainkban december 9. Soha nem hitte volna. felkapott egy melegítıt és egy használt Reebok futócipıt. Mint minden reggel. Mallory arca és hatalmas. gondolta. Több éve futott már itt. amely akkor költözött belé. óceánkék szeme is felmerült elıtte. amelyek az éjszaka folyamán telepedtek a szeme alá. Átváltott a szokásos futótempójára. ahol sok-sok kilométernyi homokos fövenyen futhat az ember.

hogy a felügyelete alá tartozó munkatársaival részletesen megbeszélte a folyó ügyeket. már nem volt egészen fiatal. Csak annyit. próbálja meg elérni Ashleyt. frissen borotválva belépett a Park Avenue és az Ötvenkettedik utca sarkán álló üvegtoronyba. Abby már több éve volt az asszisztensnıje. majd hozzátette: – Ma reggel idetelefonált Ashley Jordan egyik barátja. Dél felé Abby kávét. magabiztos. – Kérem. de ezeknek majdnem a fele New Yorkban dolgozott.Magányosnak és nyomorultnak érezte magát. A város összes. – Ha jól értettem. Nathan felállt. A mellkasi fájdalom egyáltalán nem enyhült. a szakma egyik legtehetségesebb és legfiatalabb ügyvédje. – És mit tehetnék ezért az úriemberért? – Nem tudom. Bár kaliforniai volt. bár az is igaz. Lassan szállingózni kezdett a hó. vagy felhasználta a családi kapcsolatait. Nathan a San Diegó-i központban kezdte a pályáját. Több mint kilencszáz alkalmazottat foglalkoztatott az Egyesült Államok területén. Nathan összevonta a szemöldökét. Egyetlenegyet sem. 5 . Nathan száz százalékig megbízott benne. Nathan az elkövetkezı egy órában nem várt ügyfelet. ne gondolj Malloryre! – Nathan? Abby jött be a szobába. tényleg! És mikor kell jönnie ennek a Goodrich-nak? – Délután öt órára hívtam ide. – Egy órája elutazott Baltimore-ba. Kívülrıl nézve. Ez a korához képest szédületes pozíciónak számított. de a jeges szél kisöpörte ıket. Egyedül élt. és sürgıs találkozót kért. A New York-i iroda éppen felfutóban volt. Méghozzá nem úgy. Tudja. és habozás nélkül rábízta a legkényesebb feladatokat is. mert munkába indulás elıtt még le akart zuhanyozni. és rengeteg energiát fektetett a munkájába. így hát a harmincegy éves Nathan összecsomagolt. a Kyle-ügy. amelytıl most elakadt a lélegzete. szezámos perecet és krémsajtot hozott be az irodájába. követte Nathant New Yorkba. Megmasszírozta a halántékát. Ivott még egy korty vizet. kopogás nélkül. Nem. hogy visszatérjen a városba. és ahol várta már az új feladat: a beszerzési és fúziós osztály helyettes igazgatója lett. Forró könnyek tódultak a szemébe. Egy bizonyos Garrett Goodrich… – Goodrich? Ashley soha nem beszélt róla. egyébként jó nevő orvos. a többségi tulajdonos felajánlotta. és visszafutott a San Remóba. hogy ezért titokban sok vitaminnal és koffeinnel dúsított gyümölcslevet kellett meginnia. Magánszemélyek és vállalatok érdekét védte. Ébredés óta furcsa nyilallást érzett a mellkasában. Felsorolta a délutáni ügyfeleket. mert nem mondott semmi közelebbit. mert nagyon jól megértették egymást. egyedül ı tudta követni a fınöke munkatempóját – olykor még le is hagyta –. ı a munkájával kereste a pénzt. Sikert ért el az életben. ezért gyorsan meglazította a nyakkendıjét. fiatal. Állj. és érvényt szerzett a törvénynek. Becsapta a taxi ajtaját. és ott hamarosan a ház legnépszerőbb embere lett. ahol a Marble&March irodái voltak. hogy tızsdézett. Ilyen volt Nathan Del Amico. Nathan megvalósította a célkitőzését: rain-maker lett belıle. hogy lépjen be cégtársnak. Gyorsan futott. mint mindig. – Ja. annyira. amikor ketten voltak. munkajoggal foglalkozó irodája közül a Marble volt a legsikeresebb. hogy Ashley Jordan. És ez igaz is: egyetlen pert sem veszítettem a pályafutásom során. hogy Jordan szerint maga a legjobb. Azzal töltötte a délelıttöt. amely látta felnıni ıt. Ragyogó. egy gyerekkori barátja. Sötét öltönyében. Abby munkabírása egészen kivételes volt. és egy kis hideg vizet permetezett az arcára.

izmos birkózóteste különös erıt árasztott. majd átnyújtotta Abbynek. – Igen. Amikor Nathan tekintete Goodrichéval találkozott. Beleszántott deres. és élénk. és egy pillanatra összezavarodtak a gondolatai. Széles mozdulattal megrázta a kabátját. de most bedugta a fejét az ajtónyíláson. jó felépítéső. biztosan – felelte Nathan. 6 . gondosan szétzilált hajába – már biztosan betöltötte a hatvanat. magas. A lélegzete furcsán felgyorsult. – Talán valami orvosi mőhiba-per lesz – találgatta. hirtelen rossz érzés tört rá. már az aktákba temetkezve – Ha tényleg az. hosszú kabátja és antracitszürke öltönye még jobban kiemelte impozáns termetét. de még alig kopaszodott –. átható tekintetét Nathan szemébe mélyesztette. Javakorabeli férfi volt. Lecövekelt a szoba közepén. Elegáns. felküldjük a negyedik emeleti ügyosztályra. Határozott léptekkel jött be az irodába. Abby nem váratta. lassan simogatni kezdte rövid szakállát.Abby már kiment a szobából. azonnal bevezette az irodába. Goodrich valamivel öt óra elıtt érkezett.

– Inna esetleg valamit? – ajánlotta. letelepedett az egyik bırfotelbe. hogy nem sikerült meggyıznie. Hol látta már ezt a széles és magas homlokot. Goodrich nem várta meg. – Nos. dr. Del Amico úr? A mindenségit. igen… csak egy kis szédülés. köszönöm. ha lehetséges. Amíg az italra vártak. nem igaz? Az irodánk néha képvisel olyan orvosokat. a gazdagság légkörét árasztó elegáns kis kanapé. sőrő szemöldököket? Goodrich tekintetében nyoma sem volt ellenségességnek. Súlyos csend nehezedett a szobára. mint kérdésnek. Goodrichon látszott. Ez a pasas hülyének néz. – Igen. a szoba közepén egy tekintélyes íróasztal állt. Valószínőleg enyhe kimerültség. Az orvos keresztbe vetette a lábát. megengedi. – Igen. – Csak megoldjuk valahogy – mondta Nathan. nem igaz? Nathan erıltetetten elmosolyodott. – Nem. mi van velem? Nathan gyorsan magához tért. ha egy pohárral is többet ittam a kelleténél. – Akkor mi a problémája. A falakon végigfutó könyvespolcokon régi könyvek sorakoztak. Goodrich? – kérdezte Nathan rövid hallgatás után. Nathant nehéz volt kihozni a sodrából. Nathan nem hagyta kibillenteni magát az egyensúlyából. Én nem operálok. és nem szokott alulmaradni egy beszélgetésben. – Hát persze. ha a ballal van a baj.2 És láték ez angyalt állani a napban. és Nathan mégis fenyegetve érezte magát. mit vár tılem. – De hivatalos ügyben keresett meg. hogy hellyel kínálják. akiket a betegük jelentett fel… – Nem.17 – Jól érzi magát. egy San Pellegrinót. köszönöm. ezeket a majdnem összeérı. de… – Abban ugyebár egyetértünk. szerencsére nem errıl van szó. doktor úr? – Hát. Nagy hülyeség levágni a jobb lábat. ezt az erıs állkapcsot. és igyekezett. Nathan kényszeredetten elmosolyodott. kis ideig elıre-hátra hintázott a fotelben. csak azután válaszolt: – Semmit sem várok magától. hogy Nathannek szólítsam? Ez inkább bejelentésnek hangzott. zengı hangján. elıtte vaskos diófa tárgyalóasztal és egy. Mereven bámulta a Goodrichot. hogy ezt a problémát nem egy munkajoggal foglalkozó ügyvédnek kell megoldania. – De tényleg? – Biztosíthatom. nagyon szívesen megvizsgálom – ajánlotta fel mély. Goodrich felállt. bár nem volt elviselhetetlen a feszültség. van egy kis súly fölöslegem. hogy nyugodtan csengjen a hangja. 7 . jól vagyok. Az ügyvédi tapasztalat félelmetes vitapartnert faragott belıle. – Orvos vagyok. és telefonon kiszólt Abbynek. APOKALIPSZIS 19. és érdeklıdve nézegette a könyvespolcokat. ha kívánja. Nathan… Remélem. és ráérısen nézegetni kezdte az iroda berendezését.

a bırének vagy száz sejtje építi újra önmagát. a bostoni Medical General Hospitalban töltötte a gyakorló éveit. – Érdekli a kelta kultúra? – Az édesanyám családja Írországból származik. – Sok hattyú szerepel a régi kelta szövegekben – jegyezte meg Goodrich. mintha minden egyes buborékot külön kiélvezett volna. – Tulajdonképpen embert is lehetne ölni egy ilyen darabbal – mondta. és leült az egyik szabad íróasztalhoz.Csak nyugodtan. az agyának sok-sok neuronja pusztul el mindennap. – El vagyok ragadtatva. – Kétségkívül – felelte Nathan merev mosollyal. Nathan kilépett az irodából. Tényleg Garrett Goodrichnak hívták. és egy karcolásra mutatott Nathan bal kezén. – Ashleytıl tudom. és szép lassan fenékig kiürítette a poharát – valahogy úgy. majd a Staten Island Hospitál orvosa lett. – Pontosan. – Ez. úgy. Nathan majd átdöfte a tekintetével. Amikor egy sejt meghal. de meg tudná nekem magyarázni. Hát ez bolond. Minden emberi lényben. ez az állandó egyensúlykeresés a teremtés és a pusztítás között. amióta betöltötte a huszadik évét. – Ez nagyon költıi. ide-oda forgatva a lószırrel tömött kényelmes fotelt. minden emberi lény osztályrésze. azt hiszem. és az ajtóra mutatott: – Megbocsát egy pillanatra? – Kérem. egy másik kettéosztódik. onkológus sebész volt. Nathan még egyszer figyelmesen elolvasta vendége szakmai életrajzát: amennyire emlékezett. hogy a volt felesége családja. mint otthon. aki Nathanre várt a szomszédos irodában. bement a titkárnık irodájába. 8 . Egy rács megkarcolta. és a kórház hospice osztályának vezetıje. – Á. gondolta Nathan ingerülten. Ez a férfi nagyágyú volt a szakmájában. gyöngyözı ásványvízzel teli poharat hozott. és megszemlélte a papírnehezéket – egy ezüsthattyút –. Kétség sem férhetett hozzá: a fényképe azt az ápolt hatvanas férfit ábrázolta. – És ezenközben. hogy maga elvált – mondta nyugodtan Goodrich. az orvosi világ igazi híressége. és tanáros stílusban magyarázni kezdett: – Abban a pillanatban. Gyorsan rácsatlakozott az internetre. hogy… Ebben a pillanatban Abby lépett be az irodába egy tálcával: egy üveget és két. az élet és a halál között. mintegy magának. a súlyát méricskélve. – És miért mondja ezt nekem? – Mert a halál mindenütt jelen van. hogy a helyére lépjen: ez a szövetcsere. amikor ezt kimondja. az élete minden szakaszában jelen van a feszültség a két ellentétes erı. Az irodájában ülı férfi nem volt csaló. – A kelta szövegekben – folytatta Goodrich – a másik világból való lények. – Megsérült? – kérdezte. Szóval Jordan az egész életemet elmesélte ennek a baromnak. akik a földre jönnek. Goodrich letette a papírnehezéket. Goodrich visszaült a fotelbe. gyakran öltik magukra hattyú képét. soha nem járt a Garrett Goodrich doktor pályájának állomásait jelzı kórházak egyikében sem. amely éppen elıtte feküdt az íróasztalon. Goodrich letette a poharat. Akkor miért találja az arcát olyan ismerısnek? Ez a kérdés motoszkált a fejében. és felment a New York-i kórházak oldalára. Nathan felpattant. – Úgy érti. – A feleségem családja is. és nem volt vándorprédikátor vagy elmegyógyintézetbıl szökött ápolt sem. amikor kocogtam. miközben visszament az irodába. hogy ezt megtudhattam. ez semmi.

már rég hívtam volna a biztonságiakat. kilépett. és kikiáltott a folyosóra: – Azt sem tudom. Nathan. és vissza se fordult. – Nem tudom követni. akkor ki mondta magának. ha jól értem. hogy dobják ki. Azt hiszem. az életrıl és a múló idırıl. Rúgd ki. – Még sok a dolgom. Bevágta az ajtót. – Ez igazán mély gondolat – mulatott Nathan. és hogy az ı ideje drága. Nathan! Ez az alak lebénít. De Nathant hirtelen elöntötte az indulat: – Még egyszer. mit hoz a holnap? Mindenkinek érdekében áll. – Tudja azt maga. olyan volt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban… Nathan felugrott. Az ajtóhoz ment.– Tehát. miben. Garrett. Ne szállj be a játékába! – Talán nem kellene elmondanom önnek. hogy fel kell készülnie. Üzenet? Goodrich tekintetében még mindig nem volt ellenségesség. utoljára. Nathan. – Nagyon meghat. milyen jól mondta. ha nem ismeri Jordant. nagyon jól tudja – vetette oda Goodrich. – Nem is tudja. 9 . – Mire céloz tulajdonképpen? – Arra. Goodrich úr: miben lehetek a szolgálatára? – Azt hiszem. hanem üzenet. – De figyeljen. mint egy széttörhetetlen. az is eljön. hogy valaki törıdik az egészségemmel. és alig palástolt indulattal kinyitotta az ajtót. Egyszerre meghitt és súlyos csönd. – Majd az is eljön. Az ellenfényben kirajzolódott impozáns alakja. Némelyik próbatétel nagyon gyötrelmes lehet. majd azonnal feltépte. a halálról beszélt nekem. – Semmit nem tudok – felelte Nathan indulatosan. – Ki tudja. melyek az élet igazán fontos dolgai. Megint csönd telepedett közéjük. – Vagy valamiféle fenyegetés akar lenni? – Nem fenyegetés. Nathan. majd maga is meglátja. hogy elváltam? – Az arcára van írva. de ez nem tette kevésbé nyugtalanítóvá. Nathan. Del Amico. már a folyosóról. – Azt hittem. – Csak hogy tudja: nem ismerem Ashley Jordant. De Goodrich csak annyit mondott: – Túl sokat dolgozik. Ugye megengedi. zömök kolosszus. hogy az idı valóban múlik. Nathannek kapóra jöttek ezek a szavak: tüntetın az órájára pillantott. hogy ki maga! De Garrett Goodrich már messze járt. – Pillanatnyilag nemigen látom. hogy felmérje. hogy a barátja! – Másképp nem juthattam volna be magához. hogy Garrettnek szólítsam? – Az életrıl beszéltem magának. igazán. jelezve. – De tulajdonképpen mit akar tılem? – kérdezte Nathan tanácstalanul. és ezért is hagyom most magára… egyelıre… Goodrich felállt a fotelbıl. – Azt el is hiszem – mosolyodott el Goodrich. de ha nem Ashley Jordan ajánlotta volna. én lehetek a maga szolgálatára.

Nathan elkeserítette a kollégáit: túl példaszerő volt. hogy ez a történet még nem ért véget. soha nem felejtett el elıre köszönni a titkárnıknek. valahányszor ebben az ablakban állt. A pohárral a kezében felállt az asztaltól. Business as usuel. Munkatársai többségéhez hasonlóan ı is igyekezett. Homályosan érezte.és porfelhıt. ahogyan az itteniek mondták. Általában naponta körülbelül tizennégy órát dolgozott. Mégis. Nathant mindig rossz érzés fogta el. Az összes cégtárs közül ı számolta el a legtöbb munkaórát. túl tökéletes. amikor az elsı repülıgép becsapódott. mert pár nap múlva eljön hozzá a téli vakációra. sebezhetınek és mulandónak érezte. Néhány részletet még pontosítani kellett Bonnie érkezésével kapcsolatban. MARILYN MONROE Nathan becsukta az ajtót. és a Helmsey Building kékesen tükrözıdı tömbjét figyelte. Úgy érezte. becsúsztatta a táskájába. de az ember nem tud éjszaka hozzábújni. hogy Manhattant és felhıkarcolóit kicsinek. hogy otthon fogja áttanulmányozni ıket. amelyrıl dicsıítı cikk jelent meg a National Lawyer-ben. az ablakhoz lépett. Nehezen sikerült visszarázódnia a munkába. makulátlan fehér miseingbe öltözött gyerekkórust hallgatott: a gyerekek az Ave verum corpust énekelték a St. A szeptember 11-i terrortámadás napján éppen a számítógépénél ült. az utca élénk levegıje jót tesz neki. Elıször fordult elı. A Met Life hatalmas. Bonnie és Mallory talán már otthon lesznek. Már alig havazott. Nathan néhány percig elnézte a felhajtó forgalmát: valóságos autóáradat tartott dél felé a sugárutat szegélyezı két hatalmas kapun keresztül. És akkor még nem is említettük a legutóbbi ragyogó húzását: bár a feladatot mindenki lehetetlennek találta. hogy akadályozza a forgalmat. Nathan. Bár San Diegóban még csak délután három óra van. a tiszta kék eget beszennyezı fekete füstoszlopokat és a tornyok összeomlásakor felszálló iszonyatos törmelék. a szakma egyik legrangosabb folyóiratában. hogy elınyös külsıvel áldotta meg a természet. és a homlokához szorította a hideg vízzel telt poharat. ha fázik. és havonta néhány órában ingyen adott jogi tanácsot a rászorulóknak. hogy ne pergesse le magában újra meg újra a rémálmot. A hó megállás nélkül esett. és a válása óta gyakran vasárnap is bejött az irodába. behunyta a szemét. heti hat napon át.3 A siker csodálatos dolog. Bartholomewtemplom elıtt. olyan erısen biztosan nem. 10 . képtelen vagyok rá. és elıvette a telefont. Nem elég. fızött egy teát. majd Abby nagy meglepetésére úgy döntött. New York többé már nem volt a régi New York. Hat órakor ért haza a San Remóba. Egy örökkévalóság óta nem ment haza ilyen korán. amelyet akkor átélt. a fehér és a szürke árnyalataival vonva be a várost. miközben a taxira várt. megköszönte a portásnak. sikerült tetı alá hoznia a Downey és a NewWax cég nagy médianyilvánosságot kapott fúzióját. A belsejét elárasztó forróság és a makacs mellkasi fájdalom megakadályozta az összpontosításban. ha taxit kerített neki. Nathan akarata ellenére valami egyszerre édeset és nyugtalanítót érzett ebben a zenében. és hogy nem most hallott utoljára Garrett Goodrichról. Soha nem fogja elfelejteni azt a borzalmas napot. bájtalan homlokzata mellett ez az emberi léptékő felhıkarcoló valóságos ékkınek hatott piramis formájú tetıvel megkoronázott. Az élet visszatért a megszokott kerékvágásba. De tényleg. elegáns tornyával. Ennek ellenére felvett néhány aktát az asztaláról.

most hegedőórája van. Íme. hogy a fizetése már 45 000 dollár volt havonta. – Minden rendben? Mallory élesen felelte: – Mit akarsz. mint a halál. aki gyermekkora óta ismeri. unalom. Sokat aggódott Bonnie-ért is. Nathan minden este fölhívta. hiába milliomos. gondolta. hogy olykor szorongásos rohamok törnek rá. amikor újra normálisan fogsz beszélni velem. Egy óra múlva jön haza. és néhány hónapja már a válást is kimondták. mikor indul a gépe. és a plafonra meredt. Persze nem ı volt az egyetlen. akkor hív… De Mallory már letette a telefont. aki soha nem elégedett meg a kevéssel. senki ne érje gyöngeségen. Hogy lehetséges. Olyan volt. vagy hogy ellenırizze a kislánya házi feladatát. Mikor volt utoljára. félrelépések. Egyre ritkábban talált idıt rá. És ez még csak a kezdet volt. – Szia. de szeretett volna jobban jelen lenni az életében. És Nathan elfogadta ezt az árat. Nem. hogy az ügyvédeknek bármikor a rendelkezésükre kell állniuk. mint két idegen? Hogy lehetséges ez? Nathan leheveredett a szalonban álló kanapéra. Most nem vagyok itthon. hogy a beszélgetésük a hidegség ilyen fokát is elérheti. nem sikeres az életben. hogy együtt reggelizzék a családjával. – Bonnie egy óra múlva már itthon lesz – vágott közbe sietve Mallory. egy férfi. amelyet meg kellett fizetni. és elolvasta azt a sort az Énekek énekébıl. hogy két ember. hogy senki sem fekszik az oldalán az ágyban. A bankszámlája most elsı ízben átlépte az egymilliós határt. Az iroda minden egyes ügyfele több tízmillió dollárt ért. Három csöngetés után bekapcsolt az üzenetrögzítı: „Ön Mallory Wexlert hívta. ı. mintha hosszú fuldoklás után egy adag oxigénhez jutna. Amikorra felmérte. hová jutott. Nathan azt is tudta. az ár. Mallory. Ha jól emlékszem. engedelmeskedve a hülye régi reflexnek: soha. akit nagyon felkavartak az események. Az ı szakmájában könyörtelen harc dúl. ha az ember a nagyok csapatában akart játszani. milyen nagy a kár. Nathan? Oké. İ is ott van? – Nem. már késı volt visszakozni. A magánélete viszont éppen az ellentétes pályát futotta be. hogy megbeszéljük Bonnie utazását. amelyet még mindig hordott. hogy üzlettársként közel félmillió dollár éves jutalékban részesedett. hallhatóan gyorsan véget akart vetni a beszélgetésnek. nem számolva a természetbeni juttatásokat. Ez volt a játékszabály. Lehúzta a győrősujjáról a jegygyőrőjét. de ez nem igazán vigasztalta. akivel ilyesmi történt – az irodában például minden második munkatársa elvált –.Szorongva ütötte be a telefonszámot. hogy szerelmemnek szólította? – Szia – válaszolta Mallory hidegen. Hétéves volt. – Talán te is meg tudnád mondani. Csak azok boldogulhatnak. mint a szakmai karrierje. Soha nem képzelte volna. és az anyja azt mondta. Az üzenetrögzítı hangja megszakadt: – Halló! Nathan emberfölötti erıfeszítést tett. Az utóbbi években leépült a házassága. megértettem: ez még mindig nem az a nap. Milyen naiv volt! Naná. – Csak azért hívlak. Szép fokozatosan az iroda töltötte ki az egész életét. amelyet Mallory vésetett bele: Mert erıs a szeretet. akik olyan közel voltak egymáshoz. hogy lehetséges! Csak körül kell néznie: válások. aki úgy alszik. még az a nı sem. valamikor estefelé érkezik. ha hallotta Mallory hangját. – Nagyon jó. Ennek köszönhette. akik a családi életük és szabad idejük egy részét feláldozzák a munka oltárán. hogy vidám hangon tudjon megszólalni. de…” Már attól is jól érezte magát. és felült a kanapén. úgy viselkedik. ami azt jelentette. Ez azt is jelentette. de néha bepisilt éjszaka. és aki három hónapja nem látta a kislányát. hogyan folytatódik a vers: 11 .

Mallory környezetgazdálkodásból doktorált. amelyeket egy iskolai kiránduláson látott a Balboa parki állatkertben. ami arról tanúskodott. Fél nyolc körül végre befutott a hívás. fehér fogai szépségén. Nathan elıtt most megjelent a felesége teste. ahol Bonnie is játszott. Mallorynek nem volt szüksége szakmai sikerre ahhoz. Nyálas hülyeség! Ilyesmivel kábítják a kezdı szerelmeseket. amelyre Bonnie cinkos segítségével tett szert. – Félek egyedül repülni. ha a színésznıhöz hasonlították. hogy az ı házassága valami kivételes dolog. és attól kezdve a hátrányos helyzetőek megsegítésére létrehozott különféle szervezeteknek szentelte minden idejét és energiáját. mert Mallory örök patchwork pulóvereinek egyikét viselte. amelyet születésétıl birtokolt. amikor valaki soha nem szenvedett hiányt semmiben! Mallory jómódú és köztiszteletnek örvendı családból származott. és kagylóval kirakott kisbútorokat készített. finom orra. Rögtön a kezdetektıl láthatatlan fonál kötötte össze ıket. Bonnie hangja hirtelen nyugtalanná vált: – Kérhetek tıled valamit? – Amit csak akarsz. te már nagylány vagy! Arról nem is beszélve. Könnyő így beszélni. Mesélt a tigrisekrıl és a vízilovakról. mint most. Bekapcsolta a hordozható számítógépet. Szívesen mondogatta. amely még a gyermekkorukban alakult ki. Mallory egy teknıcfésővel kontyba tőzte a haját. de ez mit sem változtatott hosszú szempillái. és az egyetemen tanított. ami dacol az idıvel és a megpróbáltatásokkal. mintha a sors természetes szövetségesekké akarta volna ıket tenni az élet nehézségeivel szemben. amikor a fénykép készült. Nathan kifaggatta ıt az iskoláról és az elızı esti soccer meccsrıl. A szerelem nem az az abszolút valami. még az egész testén szétszóródott szépséglencsék pontos helyét is maga elé tudta idézni. ésszel alig felfogható dimenzió. papa! – Szia. ha eljönnél értem szombaton! – De hát ez butaság. hogy a válást megelızı és követı korszak igencsak megviselte. sorra kézbe vette és megnézte a volt feleségét ábrázoló fényképeket. Paradox módon soha nem beszélt olyan sokat a kislányával. amelyeket nyaranta a turistáknak adott el Nantucketben. Nathan akaratlanul is elmosolyodott. Bonnie. ezeket ı maga gyártotta. ı maga harcolta ki éppen ezt az idıpontot! – Kérlek. Számára a társadalmi siker vagy a pénz soha nem jelentett motivációt. hogy egy jó séta az erdıben vagy a tengerparton nem kerül semmibe. hogy aznap fontos munkatalálkozója volt: az utolsó részletkérdéseket kellett megvitatniuk két cég egyesülése kapcsán. papa. A komódhoz lépett. hogy elnyerje azt a társadalmi helyzetet. de amikor a nagymamája hajdani házába költözött. édesem. és valahogy egyszerre látszott bennük elegánsnak és nagyon szabadnak. a Silver Strand Beachen (az ezüstös kagylók strandján) tett séta során. San Diego mellé. Pedig nagyon hosszú ideig azt hitte. Úgy szeretném. Aznap. Gyorsan előzte a képet. amikor háromezer kilométerre élt tıle. akvarelleket festett.Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el. ahogy mindig szokta az esti beszélgetéseik alkalmával. a Tágra zárt szemekben. gyere értem! 12 . és kinyitotta a magával hozott aktákat. bár sosem szerette. Sıt. Fémkeretes szemüvegével Nicole Kidmanre hasonlított. Mallory nagyon sápadt volt. jegyzeteket írt. otthagyta az egyetemet. Az édesapja az egyik legnagyobb bostoni ügyvédi iroda igazgatósági tagja volt. és néhány levelet diktált Abbynek. amelyet várt. Mallory és ı hatéves koruk óta ismerték egymást. Egy civil szervezet weblapját gondozta. hónapok óta dolgozott az ügyön. de Nathan csak fél szívvel tudott csatlakozni ezekhez a leegyszerősítı elméletekhez. egy titokzatos. Hosszan elidızött a legutóbbinál. – Szia. kismókus! Bonnie részletesen elmesélte az egész napját.

Nathan az órájára pillantott: a kutya mindenségit. mit akar tıle ez az ember. hogy kifejtse az elméletét. emeletre. hogy addig úgysem nyeri vissza a lelki nyugalmát. és hadonászva próbált taxit fogni. mit keres itt. és megvonta a vállát. – Mi lenne. –Jéghideg van! – Maga mindig ennyit nyavalyog? – kérdezte Garrett. aki a mézes csuprot keresi. Annyira szeretlek. Nathan a világ minden kincséért sem okozott volna neki fájdalmat. – Ne adja itt a hülyét – kiabálta Goodrich. 13 . a szemét dörzsölte. Persze végsı megoldásként még mindig megfizethet valakit. Különben is azt ígérte Bonnie-nak. a portás hívta: – Valaki keresi. hogy csalódást okozzon neki. semmi gond. aki nyilván megkaparintotta a portás telefonját –. Na mindegy. – Rendben van. A kaputelefonra riadt fel. Peter. ha megpróbálna bízni bennem? – És mi arra a biztosíték. és beszélgettek még néhány percig. Bonnie megnyugodott. Peter. és kijelentette: – Szép lakás. Feltétlenül meg kell tudnia. hogy ezt érdemlem? Nathan hallgatott. Fıleg most nem. hogy menjen el a lányáért Kaliforniába. kinyitotta a bejárati ajtót. és kiállt a folyosóra. Nathan. ameddig nem végzett Goodrichcsal. hogy ez az alak még itthon is zaklassa! – Ne engedje be. és a lámpát sem oltotta le. hogy megnyugtassa és megnevettesse. hogy ı maga megy el érte. meg azután… Nathan nem hagyta. – Azt hiszem. Peter. – Menjen a fenébe! Nem parancsolgathat nekem! Garrett igyekezett leszerelni. elmesélt neki egy kis történetet. Lelke mélyén tudta. hogy maga nem veszélyes? – Abszolút semmi – ismerte el Goodrich. amelyet Mallory soha nem bocsátana meg neki. elgondolkodott. Megígérem. – Azt kérdeztem. uram. – Elhiheti nekem. velem kell jönnie. hogy a lánya torka összeszorul a feltörı sírástól. – Legalább szálljunk taxiba! Kiállt a járda szélére. Doktor Garrett Goodrich. hogy vigyázzállásban várja az orvost. De hamar elvetette ezt a hülye ötletet. potenciálisan minden ember veszélyes. annak biztosan komoly oka volt. majd talál megoldást erre is. és többször is elıadta a rendkívül jól sikerült jelenetét Micimackóról. –Nyáron ebben a városban meg lehet fulladni. Del Amico. a kabátjába burkolózva baktatott a sugárúton. New York télen mutatja az igazi formáját. nagyon fontos a dolog! A jó életbe! Mit vétettem az Úr ellen. Goodrich zsebre dugott kézzel. aki hamarosan föl is ért a 23. nem ismerem az urat. majd elnyomta az álom. Miután letette a telefont. Begombolta az ingét.A vonal túlsó végén is hallotta. Ha nem akart egyedül repülni. nem húzta le a cipıjét. – Baromság! – Egyébként a hideg konzerválja és megöli a mikrobákat. Szó sem lehet róla. mellette a jó fejjel alacsonyabb Nathan hadonászott. Ez éppen olyan lépés. Ott leszek. Bonnie nem volt szeszélyes gyerek. Garrett? Van fogalma róla. – Oké. kicsikém. milyen következményekkel jár. hány óra van? Goodrich bekukkantott az ajtón. kicsikém. A kanapén ülve még diktafonra mondott néhány észrevételt. – Mi a fenét keres itt. este kilenc óra! Arra már igazán nem vágyott. ha lemondja a szombati találkozót. beengedheti – szólt bele a kaputelefonba megadón.

– Hé! Hé! – Ne üvöltözzön már. hogy lefagyjon a tököm. majd a két férfi kiszállt az autóból. és száz méter után megállt. Beszálltak. Nathan nem túl barátságos pillantást vetett rá. – Gyalog hamarabb odaértünk volna – jegyezte meg Goodrich nyilvánvaló örömmel. Nathan a kezét dörzsölgette. és Goodrich közölte a sofırrel az úti céljukat: az Ötödik sugárút és a Harmincnegyedik utca keresztezıdéséhez tartottak. 14 . A taxi néhány perc múlva bekanyarodott az Ötödik sugárútra. amikor a taxi bennragadt egy dugóban. Ott álltak Manhattan egyik leghíresebb épülete: az Empire State Building elıtt. A Broadwayn nyüzsögtek az emberek. röhejesen néz ki! – Ha azt hiszi. nagyon téved! Két taxi is elment elıttük lassítás nélkül. ahol már nem volt olyan sőrő a forgalom. Végül a Century Appartements magasságában megállt egy yellow cab. Goodrich fizetett. Az autóban jó meleg volt. A rádióból egy régi Sinatra-dal szólt. hogy a maga kedvéért hagyom. A Harmincnegyedik utcánál balra fordult. az ünnepek miatt a legtöbb üzlet egész éjjel nyitva tartott.

az elegancia és az erı keverékét árasztva uralkodott Midtownon. én inkább ebben a főtött teremben maradnék – mondta Nathan. és kihajolt. hogy a pénztár egy óra múlva bezár. mert még mindig felhık borították az eget a város fölött. Nathan ingerülten megcsóválta a fejét. és egy quartert csúsztatott a távcsı nyílásába. Mivel Goodrich elıre megvette a jegyeket. áll a a hátad mögött. és ragyogva tükrözıdött az East River sötét vizén. – Inkább azt tanácsolnám. amíg nem mentél fel az Empire State Building tetejére. a hideg és a felhık miatt a város sejtelmes fényben ragyogott. akik a hosszú évek során megcsodálták a felhıkarcolót. Az Ikertornyok lerombolása óta megint az öreg Empire State lett Manhattan legmagasabb felhıkarcolója. mint egy rézvörös nap. és Nathan nagyon bánta. a késıi óra ellenére még mindig sokan tolongtak a hírességek fényképeivel díszített pénztárak elıtt – a fotók azokat a híres embereket ábrázolták. és szorosabbra húzta télikabátja övét. Felmentek a második emeletre. A felhıkarcoló központi elhelyezkedésének köszönhetıen innen nyílt a városra a legszebb kilátás. Az East River felıl sarkvidéki szél fújt. A lift mellett Cary Grant szelleme várta Deborah Kerrt. hogy tartson velem – felelte Goodrich ellentmondást nem tőrı hangon. Az éjszaka. emelet 320 méter magasan lévı kilátótornyába. és felnézett. Nathan óvatosan odalépett a terasz korlátjához.” A hely tényleg varázslatos volt. hogy Tom Hankset és Meg Ryant utánozta A szerelem hullámhosszánban. hogy elfelejtett sapkát és sálat venni. majd megadón az orvos nyomába eredt. A pénztár fölötti ingaóra fél tizenegyet mutatott. kék lapocskát húzott elı a zsebébıl. és az épület éjfélig látogatható. emeletre. – Tényleg fel akar menni oda? – Nathan az éjszaka szövetébe döfı fényes nyílra mutatott. ık megúszták a sorbaállást. Elıttük a Chrysler Building csúcsos tornya ragyogott. mint mindig karácsony idején. s lelök a szakadékba! VICTOR HUGÓ Nathan hátraszegte a fejét. A karácsony New Yorkban turisztikai szempontból mindig jó szezonnak számított. Egy ultragyors lift egy perc alatt felrepítette ıket a 80. jön nekem 6 dollárral. A nyolcvanhat emelet mélységben száguldozó autók parányinak látszottak. egy tábla pedig arról tájékoztatta a látogatókat. A pénztár mellett az épület hatalmas reprodukciója ragyogott. innen indultak a liftek a kilátóba. – Már meg is vettem a jegyeket – felelte Goodrich. Biztosan nyugodott vaskos talapzatán. Beléptek az art deco stílusú elıtérbe. és még innen is látszott. mintha egy másik bolygón zajlanék. Bár már nem esett a hó. a forgalom pedig olyan távolinak tőnt. aki nem jött el soha. az információs tábla szerint korlátozottak voltak a látási viszonyok. Goodrich megpróbálta túlkiabálni a szelet: – Nagyanyám mindig azt mondogatta: „Addig nem ismered az igazi New Yorkot. – Nem jártam itt gyerekkorom óta – vallotta meg Nathan. A liftbıl a fedett és üvegezett kilátóterembe léptek. A legfelsı harminc emelete vörös és zöld fényben ragyogott.4 Angyal. milyen nyüzsgı élet zajlik a Times Square-en. 15 . Valamivel távolabb a korlátra támaszkodva egy japán pár azzal szórakozott. és két háromszög alakú. – Igaz is. Kardot merít beléd. – Ha nincs ellenére. lángpallosos. Kiléptek a tetıterasz nyitott részére. Az Ötvenkilencedik utca hídja viszont hihetetlenül közelinek látszott. Innen egy másik lift felvitte ıket a 86. és Nathant hamar lenyőgözte az elébe táruló látvány.

– Öregem. De Goodrich megtörte a csöndet: – Az a fiú a narancssárga anorákban – súgta Nathan fülébe. mintha Goodrich valamilyen nyilvánvaló tényt közölt volna. Nyilvánvalóan nagyon boldogtalan volt. Kezdetben láthatólag senki sem figyelt fel furcsa viselkedésére. Ám alig telt el egy perc Goodrich váratlan jövendölése után. Goodrich. aki így megfigyelhette lázas és nyugtalanító tekintetét. Ilyesmi egyszerően nem történhet meg. háromszáz méterre a föld fölött. Kevin egy hét óta mindennap eljön ide.Nathan és Goodrich egy hosszú pillanatig nem szóltak egymáshoz. – Kevin Williamsonnak hívják – világosította fel Goodrich. hogy talán be van lıve. maga… maga bolond! – kiáltott fel Nathan. egy wyomingi pár pedig részletesen elmesélte mindenkinek. hogy végeztem egy kis kutatómunkát. hosszú és piszkos haja sok kis copfba volt fonva. Nathanben felmerült a gondolat. hogyan találkoztak ugyanitt. – Ne tegye! – kiáltott fel egy családapa. amikor az öngyilkosjelölteknek még nem állták útját védırácsok. éppen ellenkezıleg. olykor-olykor elrejtızve a felnıttlábak erdejében. – A jó életbe. – Ezt meg honnan tudja? – Mondjuk úgy. A vastag anorákba bugyolált gyerekek fel-alá rohangásztak. Finom szıke szakáll göndörödött az állán. hogy ezt az embert bámuljam? – Mert mindjárt meghal – felelte Goodrich komolyan. és a fiú egy revolvert húzott elı az anorákja zsebébıl. Lenyőgözte és elborzasztotta az. majd megkérdezte: – De mi közöm nekem mindehhez? – Mindenhez közünk van. ami a szeme elıtt lejátszódott. mint akin úrrá lett a pánik. 16 . A harag könnyei csorogtak le az arcán. ahol felszakadozott a felhızet. de aztán váratlanul felüvöltött egy asszony: – Annál a férfinál fegyver van! Minden tekintet a fiatalember felé fordult. olykor felragyogott egy-egy magányos csillag. nem tudtak betelni vele. – Ismeri? – Személyesen nem. Az apja errıl a teraszról ugrott le. de ismerem a történetét. és egészen közel lépett Nathanhez. hogy csak siettetné a jóvátehetetlent. miért akarja. és a hideg kimarta az arcukat. de közben hihetetlen tülekedés támadt. hirtelen maga felé fordította a fegyver csövét. – Ez úgy hangzott. huszonöt évvel ezelıtt. és olvadt bele a sötétségbe. . Igazán szép éjszaka volt. amely remegett a kezében. Nathan hallgatott egy sort. hogy az ajkuk szikrát vet a felületi feszültségtıl. heves forróság áradt szét egész testében. de mozdulni sem mert – félt. Általános jókedv kerítette hatalmába a kis közösséget. ami a hozzánk hasonló emberek életét érinti. fájdalmas kiáltás szakadt fel torkából. A szél tovább árasztotta jeges leheletét. Fejük felett a szél hihetetlen sebességgel hajtotta a felhıket. Egy francia turistacsoport az Eiffel-tornyot hasonlította össze a felhıkarcolóval. Kétszer körbejárta a teraszt. Kevin. mindenki a terasz kijárata felé rohant. és végigmustrálta a fiút. Ajka iszonyodva megremegett. Pár pillanatig csak iszonyodva bámulta a fegyvert. amely egy röpke órára verıdött össze itt. – Hogy mondja? – Nézze azt a fiút a narancssárga anorákban! Nathan összehúzta a szemét. Két fiatal lázasan csókolózott. most lépett ki a nyitott teraszra. és homályos nyugtalanság ébredt benne. akire Goodrich mutatott: húszéves lehetett. Nem fog történni semmi. csak némán csodálták a város fényeit. Nathan mozdulatlanul állt a fiú elıtt. Már nem érezte a hideget. Nathan közelebb lépett Goodrichhoz. akit érdekelt. és a résekben. Még erısebb szélroham söpört végig a teraszon. de közben képtelen volt Kevinrıl elfordítani a tekintetét. szenvedı arckifejezése élesen elütött a többi látogató nevetésétıl és jókedvétıl.

vörös lyuk tátongott. – Hívják a tőzoltókat és egy mentıautót! Sérültünk van a 86. – De honnan tudta elıre? – kiabálta. Az agya egy része péppé vált. Néhányan már elı is kapták a mobiljukat… gyorsan… értesíteni kell a családot… a barátokat. Nathan megpróbálta visszatartani. minden rendben lesz. amint leszáll az éj. Nathan és még néhányan a teraszon maradtak. hogy a mentısökre sajnos nem lesz szükség. és a turisták is tudták. fiam…! De Kevin felemelte a tekintetét. még egyszer felnézett a csillagtalan égre. Nathan legfeljebb egyméternyire állt a halottól. meglátta Goodrichot. de beleütközött a kisfiú szüleibe. és képtelen volt elfordítani tekintetét a holttestrıl. akik borzasztóan megkönnyebbültek.-on. Kevin fájdalom gyötörte arca örökre a rettegı kiáltásba merevedett. az emberek félırülten taszigálták egymást. úgy megijedtünk. összecsuklott. Garrett? A másodperc töredékére összekapcsolódott a tekintetük. hogy aki New Yorkban jár. aki már-már eltőnt a tömegben. Goodrich szórakozottan bámult maga elé. Ezután felharsantak a pánik kiáltásai. Minden rendben lesz. Egy kisfiú elveszítette a szüleit. és megállapította. és lázas nyüzsgés támadt a teraszon. bárcsak ne lıne…! Ne lıj! Ne lıj. de Nathan már csak a becsapódó liftajtónak üvölthette a következı kérdését: – Miért nem tett semmit. Végre sikerült megragadnia az orvos vállát. A szerelmespárt tetıtıl talpig összefröcskölte a vér. Egy pillanatra szinte kimerevedett az idı. hogy a halottasházba vigyék szegény fiút. Fennakadt. és a fiatalember fölé hajolt. üveges szeme már csak az ürességet kémlelte. James. – Miért nem tett semmit. és most döbbenten állt háromméternyire a halottól. hogy soha nem fog megszabadulni ettıl a képtıl. hogy megtalálták a gyereket. legfeljebb azért. a maradék vérrel elkeveredve folyt szét a földön. Ne félj. és összevissza rohangáltak. csendben sírdogáltak. a fenébe is! A nyakába kapaszkodó kisfiúval Nathan csak a könyökével tudott utat vágni a nyüzsgı tömegben. A hírhedt szeptemberi délelıtt óta a New York-iakban ott élt a sebezhetıségük szinte tapintható tudata. és elfordította ettıl a szörnyő látványtól. – Gyere. – Ó. Utána iramodott. A füle mögött égett szélő. – Garrett! Várjon meg. A tömeg a liftek felé tódult. Lassacskán visszaszállingóztak a kíváncsiak. ha egyszer tudta.Ó. amikor annak éppen sikerült becsusszannia az elsı szabad liftbe. Akkor érte utol az orvost. A fiatalembert nem bírta a lába. Elıvette a talkie-walkie-ját. A dörrenés szétvetette a New York-i éjszakát. Amikor felállt. Utána újra Kevin fölé hajolt. hadd jusson egy kis levegıhöz! – kiabálta egy ır. hogy újból és újból kísérteni fogja. Nathan rögtön tudta. Kör alakult Kevin holtteste körül. hogy meg fog halni? 17 . Valamilyen fokon mindenkit áthatott a trauma. vagy nagyon egyedül érzi magát. és nem tudta levenni tekintetét a vértócsáról. Nathan karjába vette. és nem válaszolt. és segítséget kért a lobbyból. és meghúzta a ravaszt. és a földre rogyott. kicsikém! Nathan nehezen szabadult meg a hálálkodó pártól. töpörtyő. azzal bármi megtörténhet. – Lépjenek hátrébb.

és az elsı érzése a szorító fájdalom volt a mellében. De nem ma. Csak többé nem szabad találkoznia Goodrichcsal. én lehetek a maga szolgálatára. hosszú percekig állt a zuhany alatt. Semmi ijesztı. hogy nincs egyensúlyban semmivel. A híres aukciósházat. Olyan gyönge volt. Eszébe jutott Goodrich néhány szava is: „Azt hiszem. Kényes ügy volt. Nem sokat haladtunk elıre. De Goodrich bizonyos mértékig mindenképpen felelıs a történtekért. Nyilván azért jött elı. de ha sikerülne jó egyezséget kötnie. amikor megállapodott a legfıbb konkurensével.8. A késıi órára és a rossz állapotára való tekintettel azonban nem ment kocogni. amióta… amióta úgy érezte. Nathan keveset aludt azon az éjszakán. Nem volna szabad ennyi gyógyszert szednie. Ma kétszeres lendülettel kell dolgoznia.5 Csak késın hisszük el azt. majd maga is meglátja. Nathan kilépett a zuhanykabinból. már csak azért is. a fenébe is? Most már nyugtalanítani kezdte az egész. OVIDIUS (MURAKÖZY GYULA FORDÍTÁSA) December 10. 37. mit fáj elhinni. megvádolták. Talán az lenne a legjobb. hogy azonos bizományi kamatokkal dolgoznak a mőalkotások értékesítésekor. és gyalog indult el a Park 18 . mert valószínőleg hamarosan sikerül egyezségre jutnia a Rightby's-ügyben. de öngyilkosság volt. ami csak nem akart elmúlni. az még jobban megdobná a hírnevét. Vajon nem kellene értesítenie valakit? A rendırséget? Végül is tegnap haláleset történt. Nathan kiszállt az ágyból. amelyeket nem lett volna szabad eltitkolnia. hogy neki. Nincs is rá ideje. hogy újra rátört a vízbefúlós álma – ez mindig a szorongás jele volt. Mindennek a tetejébe egy áruszállító teherautó lecövekelt a GM Building elıtt. Az autó a Columbus Circle magasságában elfordult. Az sem könnyítette meg a helyzetet. hogy a hóna alá dugta a hımérıt. és magában újragondolta Kevin Williamson öngyilkosságát. amelynek a védelmét ellátta. tudta jól. Többtucatnyi ember igazolhatja. Nathannek „fel kell készülnie. hogy még élesebben nyilall belé a fájdalom. Némelyik próbatétel nagyon gyötrelmes lehet. gondolta Nathan. és Nathan munkára szánható órái sem szaporodtak maguktól. és úgy érezte. Még nem volt rá felkészülve. A gyógyszeres szekrénybıl kivett egy Prozacot. Másnap késın ébredt. Összeszedte a kanapén heverı aktákat. mert tegnap Goodrich a hattyúról beszélt. miközben szabványcsevegést folytatott a pakisztáni sofırrel. A tegnap esti munkája nem sokat ért. és nagy lendülettel megtörölközött. hogy reszket a lába.” De mit akar tıle ez a pasas. Megmasszírozta a jobb oldalát. Munkába indulás elıtt bekapott még két aszpirint és egy C-vitamint. és érezte. Rendszeresen szedte. A mai nagyon rossz napnak ígérkezett. és a Madisonon pillanat alatt kialakult a dugó. Vissza kéne fognia magát. ha nem foglalkozna ezzel az egésszel. Soha többé… Így minden visszatérhet a rendes kerékvágásba. Nathan kiszállt a taxiból. hogy megsértette az antitröszttörvényt. Belekerült egy kis idıbe. Például információkat tartott vissza. és elhúzott a Grand Army Plaza mellett. mire sikerült egy taxit elcsípnie. az mégse semmi.” Azt is megemlítette. hideg verejtékben úszva. Igen. Bár késésben volt. Nathan. és egy korty vízzel lenyelte.

Avenue felhıkarcolói alkotta vas- és üvegfolyosón. A város lázas nyüzsgése hirtelen robbant az arcába a szendvicsemberek kiáltozásától kezdve egészen a dudakoncertig, amely egy füstüveg ablakú limuzinból harsant fel, amikor az utolsó pillanatban sikerült kitérnie a kocsi elıl. Nathan hirtelen úgy érezte, hogy túl szők térbe került, ellenséges világ veszi körül, és megkönnyebbült, amikor megérkezett a Marble&March székházának bizánci stílusú mozaikboltíves, mutatós homlokzata elé. Elıször a 30. emeleten szállt ki, ahol egy nagy pihenıterem állt a tagok rendelkezésére, egy kis kávézóval. Néha elıfordult, hogy itt is aludt, amikor nagyon fontos és nagyon sok munkája akadt. Kiemelt néhány dossziét a rekeszébıl, és felment az egy emelettel feljebb lévı irodájába. Mivel abnormálisan késı volt, kérdést olvasott ki a titkárnıje szemébıl. – Abby, behozná, kérem, a postámat és egy tripla adag kávét? Abby megpördült a forgószékén, és szemrehányó pillantást vetett rá: – A postája egy órája ott várja az asztalán. Ami pedig a kávét illeti, biztos benne, hogy tripla… – Nagyon erıset kérek, tej nélkül, köszönöm. Nathan belépett az irodájába, húsz percet szánt arra, hogy átfussa a postáját, majd az utolsó csésze kávéját szürcsölgetve megnézte az internetes postafiókját is. Egy munkatársa kért tıle segítséget a Rightby's-aktát illetı joggyakorlati kérdésben. Éppen nekilátott a válasznak, amikor… Nem, ma képtelen koncentrálni. Nem tehet úgy, mintha mi sem történt volna. Rendeznie kell ezt az ügyet. Két másodperc alatt becsukta a notebookot, fogta a kabátját, és otthagyta az irodát. – Abby, kérem, szóljon a portásnak, hogy fogjon nekem egy taxit. És törölje, legyen szíves, a ma délelıtti megbeszéléseimet. – De délben találkoznia kell Jordannel. – Próbálja késı délutánra áttenni a találkozót, azt hiszem, akkor ráér. – Nem tudom, mit fog szólni hozzá. – Ez legyen az én gondom. Abby kiszaladt utána a folyosóra, és még odakiáltotta: – Nathan, mondtam már néhányszor, hogy pihenésre van szüksége! Nathan becsapta a taxiajtót, és odaszólt a sofırnek: – South Ferry Terminal. Hála a sofırnek felajánlott húszdolláros extra borravalónak, még sikerült utolsónak becsuszszannia a Staten Islandre tartó tízórás komp utasai közé. A hajóval huszonöt perc alatt átért New Yorknak ebbe a lendületesen fejlıdı negyedébe. Az átkelés igazán sok látványosságot kínált, de Nathan most sem a Lower Manhattanben, sem a Szabadság-szoborban nem tudott gyönyörködni, annyira szeretett volna már odaérni. A komp kikötött, és Nathan újra taxiba szállt, amely villámgyorsan a Staten Island Public Hospital elé röpítette. A kórház a sziget északkeleti végén épült központi negyed, St. George melletti nagy kiterjedéső területen állt. A taxi a Surgery Center elıtt állt meg. Tegnap este óta nem esett hó, de szürke felhık borították az eget. Nathan berontott az épületbe, de a recepciósnı lefékezte a lendületét. – Uram, a látogatás csak… – Goodrich doktorral szeretnék beszélni – vágott a szavába Nathan. Olyan paprikás hangulatban volt, mint egy mérges kiskutya. A Prozac néha furcsa hatással volt rá. A nı beütött valamit a számítógépbe, és a képernyın megjelent egy táblázat a mőtétek beosztásával. – A professzor úr most fejezett be egy biopsziát, és hamarosan lesz egy kimetszése és egy nyirokcsomómőtétje. Most nem tud beszélni vele.

19

– De legalább szóljon neki, hogy itt vagyok – kérte Nathan. – Mondja meg, hogy Nathan Del Amico keresi. Sürgıs. A nı megígérte, hogy megpróbálja elérni a professzort, és megkérte Nathant, hogy üljön le a váróteremben. Goodrich negyedóra múlva kijött hozzá. Kék orvosi ing volt rajta, fején Bandana-kendı. Nathan szinte rávetette magát: – A jó életbe, Garrett, lenne szíves elmagyarázni, mi ez az… – Mindjárt. Most nem érek rá. – De én nem engedem el! Megjelenik az irodámban, azután nálam, végignézet velem egy borzalmas öngyilkosságot, és csak annyit mond, hogy „gondolkozzék el azon, milyen rövid az élet”. Ez már azért sok! – Majd késıbb beszélünk. Az emeleten van egy szoba, ahol egy férfi arra vár, hogy kivegyünk belıle egy daganatot… Nathannek nagy erıfeszítésébe került, hogy a nyugalmát megırizze. Úgy érezte, képes lenne agyonütni az orvost. – De velem jöhet, ha kedve tartja – ajánlotta Goodrich, majd sarkon fordult. – Micsoda? – Jöjjön, nézze meg a mőtétet, nagyon tanulságos. Nathan felsóhajtott. Érezte, hogy Garrett egyre jobban átveszi az irányítást, mégis követte. Végül is, ha már idáig jutott… Aprólékosan végrehajtotta a sterilizációs protokollt. Antibakteriális habbal gondosan megmosta a kezét és az alsó karját, alaposan megtörölközött, majd felkötött egy gézmaszkot, amely eltakarta a száját és az orrát. – Mi van ma mősoron? – kérdezte erıltetett könnyedséggel. – Nyelıcsı-eltávolítás laparotomiával és thoracotomia – felelte Goodrich, és belökte a lengıajtót. Nathan kísérletet sem tett a szellemes visszavágásra, csak követte az orvost a mőtıbe, ahol már várta ıt egy nıvér és egy asszisztáló orvos. Amint belépett az ablaktalan, túl éles fénnyel megvilágított terembe, rögtön tudta, hogy nem fogja szeretni azt, amit lát majd. Micsoda borzalom! Mint a legtöbben, ı is győlölte az orvosságszagot, amely rossz emlékeket idézett fel benne. A legfélreesıbb sarokba húzódott, és nem nyitotta ki többé a száját. – Rosszindulatú daganat – magyarázta Goodrich a kollégájának. – Ötvenéves férfi, erıs dohányos, kicsit megkésett diagnózis. A nyálkahártya is meg van támadva. Áttétek a májban. Elé toltak egy tálcát, amelyen mindenféle sebészi mőszer hevert. Felvett egy szikét, és jelt adott a kezdésre. – Nagyon jó, kezdhetjük. Nathan a páciens feje fölött merılegesen felfüggesztett kis képernyın követni tudta az operáció minden mozzanatát. Átmetsszük a háromszögő ínszalagot… kiszabadítjuk a nyelıcsı hiátusát… Néhány mozdulat után Nathan már nem látott mást a lépernyın, csak egy kupac vérzı szervet. Hogy ismerik ki magukat közöttük a sebészek? Soha nem volt hipochonder, de ebben a pillanatban nem tudott másra gondolni, csak a mellkasában fészkelı fájdalomra. Szorongva figyelte Goodrichot, aki minden idegszálával a feladatára összpontosított. Nem, ez nem ırült. Hozzáértı orvos. Egy orvos, aki azért kel fel reggel, hogy életeket mentsen meg. De akkor mit akar tılem? Ebben a pillanatban az asszisztáló orvos megpróbált beszélgetést kezdeményezni a Base-Ball Eeague-xól, de Goodrich csak felé vágott a tekintetével, és a fickó azonnal elhallgatott. Közben Nathan újra elfordította szemét a képernyırıl, ahol folytatódott a mőtét. 20

Gyomorcsövezés… tüdı és abdominális drénezés… Úgy érezte, megalázták. Olyan haszontalannak tőntek most az aktái, a munkamegbeszélései, még az az egymillió dollár is a bankszámláján. A mőtét már a végéhez közeledett, amikor a beteg szívritmusa hirtelen felgyorsult. – A francba! – kiabálta az asszisztáló orvos. – Tachycardizál! – Elıfordul – mondta nyugodtan Goodrich. – Rosszul viseli a szívlassítást. Megkérte a nıvért, hogy adjon egy injekciót, és Nathan hirtelen érezte, hogy epe tolul fel a torkába. Kirohant a mőtıbıl, berohant a vécébe, egy kagyló fölé hajolt, és sokáig hányt. Ekkor jutott eszébe, hogy huszonnégy órája egy falatot sem evett. Goodrich tíz perc múlva csatlakozott hozzá. – Túléli? – kérdezte Nathan szorongva, a homlokát törölgetve. – Tovább fog élni, mintha nem próbáltunk volna semmit se tenni. Mindenesetre normálisan tud majd táplálkozni és emészteni. Legalábbis egy ideig. – A mőtét jól sikerült – magyarázta Goodrich a beteg feleségének. – Természetesen mindig felléphetnek mőtét utáni komplikációk, de én optimista vagyok. – Köszönöm, doktor úr – mondta az asszony hálásan –, megmentette. – Megtettük, ami tılünk telt. Az asszony Nathan kezét is megszorította. – Önnek is köszönöm. Nyilván Goodrich asszisztensének nézte. Nathanre olyan nagy hatással volt az iménti élmény, hogy nem világosította fel az asszonyt tévedésérıl. A kórház elsı emeleti kávézója a parkolóra nézett. Goodrich és Nathan leültek egymással szemben, és kávét rendeltek. Egy kis kosár állt az asztalon, süteményekkel. – Kér fánkot? Kicsit zsírosak, de… Nathan megrázta a fejét. – Ha mindent tudni akar, még mindig keserő ízt érzek a torkomban. Alig észrevehetı mosoly suhant át az orvos arcán. – Nagyon jó. Hallgatom. – Nem, nem, errıl szó sincs, Garrett, én hallgatom magát; miért jött el hozzám, és honnan tudta, hogy Kevin golyót akar röpíteni a fejébe? Goodrich töltött magának egy csésze kávét, és sok cukrot és tejet tett bele. Összeráncolta a szemöldökét. – Nem tudom, hogy készen áll-e már rá, Nathan. – Készen, mire? – Arra, hogy meghallgassa, amit mondani akarok. – Ó! Én készen állok mindenre, csak ha fel tudná gyorsítani kicsit a tempót… De Goodrich nem ment bele ebbe a játékba. – Szeretne örömet szerezni nekem? Ne nézze kétpercenként az óráját. Nathan felsóhajtott. – Oké, hagyjunk magunknak idıt – mondta, meglazította a nyakkendıjét, és levette a zakóját. Goodrich bekapott egy falat fánkot, és ivott rá egy korty kávét. – Bolondnak tart, ugye? – Bevallom, ez is megfordult a fejemben – felelte Nathan mosolytalanul. – Hallott már a hospice osztályokról? – Azt olvastam, hogy ebben a kórházban ön vezeti ezt az osztályt. – Pontosan. Mint bizonyára tudja, ezeken az osztályokon olyan embereket ápolunk, akikrıl már lemondott az orvostudomány. – És önök lelki támaszt nyújtanak nekik.

21

mielıtt elmennek. Nathan felsóhajtott. – Azt akarja mondani. a nagy ügyvédet. az olyan betegségek. a lelki életem alig fejlettebb egy földigilisztáénál. amely satuként szorította a mellkasát. Nathan. vannak olyanok. velem rossz lóra tett. akiknek meg kell halniuk. Hozzásegítik azokat. – Mint már talán sikerült megértetnem önnel – folytatta Goodrich –. ki fog meghalni? – Igen. és ezt tudják is. hogy egyesek elıre tudják. Nathan elıvett egy szál cigarettát. és ült vissza az asztalhoz. vagy túl késın fedez fel. és szeretném. 22 . hogy arra használják fel a rendelkezésükre álló kevés idıt. a világ egész nyomorúsága? Nem tudna pár percre elfeledkezni a maga kis személyérıl? Ez már sok volt. – Folytassa! – mondta nyugodtabb hangon. A teremben mindenki abbahagyta a beszélgetést. Várt egy percig. könnyebb úgy távozni az életbıl. hogy nehéz elhinni. én inkább kartéziánus fajta vagyok. Elhallgatott egy pillanatra. az erıszakos halál. Ennek ellenére Goodrich ott folytatta. – Megpróbáljuk elérni. és hogy megnyugodjék. Türtıztesd magad! Mégiscsak kórházban vagyunk! Lecsavarta az üveg kupakját. akik a halálra szánt embert felkészítik a nagy ugrásra a másik világba. hogy elkísérjük ıket a halálba – folytatta Goodrich. – Tudom. Tekintetét Goodrichéba mélyesztette. – Ezeken az osztályokon olyan emberekkel foglalkozunk. A másik világ! Nyakig vagyunk az ırületben. Nathan ököllel az asztalra vágott. – Az a hivatásunk. – Azt hiszem. csak azután fordult meg. de mennyiben érint ez… Goodrich kirobbant: – Hogy mennyiben érinti ez magát? Mindig ugyanaz a kérdés a maga kis egójával kapcsolatban. hogy nem hagyja elbizonytalanítani magát. de lappangó haraggal. Nathan megértette. odament a pulthoz. és kért egy kis üveg Evian ásványvizet. – Hogyhogy nem mindig? – Valójában ez a Hírnökök egyik feladata. hogy elrendezzék a dolgaikat. hogy a beszélgetés fontos pontjához érkeztek. igyekezve a tudtára adni. Mennyiben érinti Nathan Del Amicót. – Mint például a balesetek? – Igen. szarházi! Ilyen hangon az általános iskola óta nem beszélt velem senki. ha az ember idıben rendezni tudja az ügyeit. – A Hírnököké? – Igen. ahol abbahagyta. és megitta a felét. valahogy így – helyeselt Goodrich komolyan. – De hát az elıre kiszámíthatatlan halál esetében ez lehetetlen! – Nem mindig lehetetlen. – Ez mind szép. és szemrehányón nézett Nathanre. A kávézó nagy terme félig üres volt. hogy békében menjenek el.– Igen. hogy lehetıvé tegyék az élık és a halottak békés elválását egymástól. – Figyeljen rám. De rengeteg olyan haláleset van. Nathan megcsóválta a fejét. A kér férfi között tapintható volt a feszültség. amelyeket az orvostudomány nem képes felfedezni. majd pontosította: – Békében önmagukkal és békében a többi emberrel. a balesetek. amelyet lehetetlen elıre megjósolni. Nagyon nehéz elfogadni egy ilyen helyzetet. akikrıl az orvosok már tudják. Újra érezte a fájdalmat. ha ez továbbra is így maradna! Felpattant. de nem gyújtott rá. hogy meg kell halniuk. –A Hírnökök feladata. Már csak néhány hetük van hátra. Már délután két óra volt. aki négyszáz dollárt számláz óránként.

hogy képes vagyok elıre megjósolni egyes emberek halálát. kövér hópelyhek zuhogtak a szürke égbıl a parkolóra nyíló üvegablakra. hogy az én dolgom lenne. – És honnan vette ezt a hatalmat? – Ez túl bonyolult. – Nem mindig tudunk cselekedni – ismerte el Goodrich. maga is egyike ezeknek a… – …ezeknek a Hírnököknek.Nathan vállat vont. hogy errıl tájékoztassam a kórház igazgatóját is. Nem szabad beszállnia ebbe a játékba. hogy hiszek magának? – Ezek a dolgok akkor is léteznek. és az ablak felé fordult. még ha elfogadta is a feltételezést. és mégis muszáj volt megkérdeznie: – De miért nem tett érte semmit? – Hogy érti ezt? – Mennyiben készítette fel ıt a nagy ugrásra? Mennyiben „tette lehetıvé az élık és a halottak békés elválását egymástól”? Kevin nem látszott túl békésnek a távozása pillanatában. és az ujját Goodrichra szegezve visszament hozzá. – És ha jól értem. egy szekta hatása. hogy elvégezze ezt a munkát önmagán. Végsı döntés. – İszintén azt hiszem. – Ennek semmi köze a valláshoz. és megpróbálom felkészíteni ıket arra. miért ne mindjárt a purgatórium vagy a pokol? Nathannek beletelt néhány másodpercbe. Tudom. hogy meg fognak halni. – Ezért tudta azt a dolgot Kevinrıl? – Igen. sıt. hogy meghaljon. Értesíthetett volna valakit a biztonsági szolgálattól vagy a rendırségtıl… Goodrich rögtön leállította: – Az nem sokat segített volna. – Megakadályozhatta volna. 23 . hogy magának elment az esze. Goodrich hangja egyre meggyızıbben csengett: – Talán nem beszéltem magának Kevinrıl? – Az nem bizonyíték. ami rájuk vár. még mielıtt erre bármilyen elıjel utalna. Nathan tudta. – Én is azt hiszem – ismerte el Garrett megértın. nagyon zavarta valami. Szerencsére nincs ez mindig így. És nem lehet kétségbe vonni a végsı döntést. – Eleget hallottam mára. Nathan. Nathan elindult a kijárat felé. majd görcsös mosollyal megjegyezte: – Igazán azt képzeli. – Még egyszer: csak az idejét vesztegeti. Egyszerően csak azt állítom. hogy semmit sem nyer vele. én nem vagyok vallásos. a másik világ… Ha már itt vagyunk. felvette a zakóját és a kabátját. Igen. – Az a fiú túl zaklatott volt. ha maga nem hisz bennük. Egy csomó más oka is lehet annak. Nathan felállt. igazán nem akarom ilyesmikbe belerángatni magát. Nathan. kábítószer… – Higgyen nekem. – Ebben az esetben már húsz éve ırült vagyok. hogy maga elıre látta az öngyilkosságát. de amikor odaért az önmőködı ajtóhoz. hirtelen sarkon fordult. Senkinek nincs hatalma a halál órája fölött. Mit keresek én itt? Nagy. ha meghallgatja ennek az ırültnek a hagymázas beszédét. Nathant. Hírnökök. mire elraktározta ezeket az információkat. – Csak egyet mondjon! – Valamilyen agymosás.

hóesésben távolodó Del Amico alakját. Ideges lett. megitta az utolsó korty kávéját. de láthatólag nem vett tudomást róla. de ı is tudja.” Garrett megpróbálta megnyugtatni: – Soha nem mondtam semmit azoknak. az életben vannak prioritások. de nem azt akarja velem megértetni. és megpillantotta a hidegben. – Nem kifejezetten ezt mondtam. hogy elkerülhetetlen. végezze el az utolsó igazításokat. és bejelenti: „Figyelem. Csak tudom. Jeges hópelyhek tapadtak arcára és hajára. és csendben megdörgölte a szemét. A teremben. Kinézett az ablakon. a pult mellıl a rádióból felhangzott Bili Evans zongoraszólója. beállít az emberekhez. siessen. Goodrich. és egyre hangosabban és gyorsabban beszélt.– Bocsássa meg nekem. ugye? Ezt akarja velem megértetni? Ütött az órám? Vége a dalnak? Goodrich szemmel láthatóan zavarban volt. Hírnök! És Nathan ezúttal tényleg kirohant a kávézóból. akiknek meg kellett halniuk. már csak egy hete van hátra. – Hát akkor menjen a fenébe. 24 . De Nathan nem elégedett meg ezzel a válasszal. – Tehát ez a módszere? Amikor jön a megérzés. doktor. Goodrich egyedül maradt az asztalnál. és kész. Úgy tőnt. hogy visszatérek hitvány kis személyemre. hogy miattam van itt? – Miattam van itt. Szomorú zene volt. jobban szeretné valahogy megúszni a beszélgetést.

De Nathan nem hagyta magát lerázni. Éppen ellenkezıleg. Nathan felsóhajtott. – Egyetlen ügyet sem veszítettél az utóbbi években. hogy engedje el két hét szabadságra. mit gondoljon Goodrich Hírnökökkel kapcsolatos ırültségeirıl. Nincs szükséged hozzá az én engedélyemre. hogy a beszélgetés véget ért. hogy nem volt elıre látható. Némileg emeltebb hangon megjegyezte: – Csak egy kis idıt kérek. – Nem okoz problémát – mondta Jordan. Jordan bólintott. hányat is veszítettem el? Jordan felsóhajtott.6 Nem lesz egyre hidegebb? Nem jönnek mindig éjszakák. Nathan Ashley Jordan irodájában ült. 25 . de ahogy múlt az idı. nem látom be. egyre erısebb volt. ha egy napon komoly gondja támadna. hogy Jordan nem az a fajta. végig a karján. Bonyolult volt a kettıjük kapcsolata. Teljes bizonyossággal tudta. ha esetleg valami gond lenne. hogy a téli szünidıben többet foglalkozzék a lányával. mintha tüzet raktak volna a mellcsontja mögött. A jól ismert régi nóta. nálam lesz a mobilom és a notebookom. és te is jól tudod. – Általában nem jutunk el a perig. Fél hatkor csöngött az ébresztıóra. és önkéntelenül is elmosolyodott. Én magam veszem át a Rightby's-ügyet. Kezdetben Nathan Jordan személyes pártfogását élvezte az irodában. egyre több éjszaka? És nem kell már reggel meggyújtani a lámpásokat? NIETZSCHE – Hány szabadnapot vettem ki az utóbbi három évben? Este hat óra volt. A néhány órányi alvás ellenére a Nathan mellkasát szorító fájdalom nem múlt el. vedd ki a szabadnapjaidat. miért okozna ez problémát. – Figyelj. felnézve a képernyırıl. ha annyira akarod. hogy a mi szakmánkban muszáj mindent elıre látni. újra belemerült a számítógép képernyıjén sorakozó számokba. December 11. Nem is beszélve a mellkasát szorító fájdalomról. De egy dologban biztos volt: kell egy kis szünet. hogy a lányommal lehessek. de nem kifejezetten szerény. Megint feltette a kérdést: – Hány szabadnapot vettem ki az utóbbi három évben? – Gyakorlatilag egyet sem – ismerte el Jordan. egy kis idı. már nem is tudta. de valahányszor eljutottunk. nem Jordan ajtaján kellene kopogtatnia. – Oké. Nathan viszont hamar ráébredt. Jordant ingerelni kezdte fiatal kollégája becsvágya – a lelke mélyén azzal vádolta. és megpróbálta rábeszélni. és szüksége van arra is. Fölösleges ámítania magát: mélyen felkavarta a Garrettel folytatott szócsatája és Kevin öngyilkossága. aki összekeverné az üzletet a barátsággal. Majd úgy ítélve. hogy túl gyakran kaparja ki magának a gesztenyét. és mindig be leszek kapcsolva. Az igazat megvallva. hogy már a bal vállától is kisugárzik. Sıt úgy érezte. – Az egyetlen gond. – Egyetlen ügyet sem veszítettem az egész pályafutásom során – helyesbített Nathan. majd megkérdezte: – Mallory miatt van? Errıl van szó? Nathan nem adott egyenes választ. Nathan tehetséges ügyvéd volt.

Ezért azután nem is mert rögtön felkelni. Fekve maradt, és mélyeket lélegezve próbált megnyugodni. Néhány perc múlva végre elcsitult a fájdalom, de ı még tíz percig nem kelt ki az ágyból; azon tőnıdött, mit is csináljon aznap. Végül elhatározásra jutott. A jó életbe! Nem lehet, hogy csak elszenvedem az eseményeket, és nem teszek semmit. Tudnom kell! Kidugta a lábát az ágyból, és gyorsan beállt a zuhany alá. Nagy gusztusa támadt egy kávéra, de ellenállt a kísértésnek: üres gyomor kell, ha vérvételre akar menni. Felöltözött jó melegen, lement a lifttel, majd gyors léptekkel elszáguldott az épület lobbyját és bejáratát díszítı art deco motívumok mellett. Egy pillanatra megállt, hogy néhány szót váltson a portással, akit nagyon szeretett, mert kedves fickó volt. – Jó napot, uram. – Jó napot, Peter, mi volt a Knicksszel tegnap este? – Húsz ponttal legyızték a Seattle-t. Ward dobott néhány szép kosarat… – Na, annál jobb, remélem, így fog menni Miamiban is. – Nem fut ma reggel, uram? – Nem, kicsit berozsdásodott a masina. – Akkor jobbulást kívánok… – Köszönöm, Peter, és legyen jó napja! Odakint még sötét volt, és nagyon hideg. Nathan átvágott az úton, és felnézett a San Remo kettıs tornyára. Felfedezte a lakása ablakát az északi torony huszonharmadik emeletén. Mint mindannyiszor, most is az jutott az eszébe: Igazán nem rossz. Nem rossz, ha a Queens déli részén, egy mocskos negyedben felnıtt kölyök ilyen sokra viszi. Igaz, ami igaz, nehéz gyermekkora volt – a szegénység és az eszeveszett spórolás jellemezte. Szegényes volt, de nem nyomorúságos, még akkor sem, ha az édesanyjával néha csak a food stampeknek, a szőkölködıknek osztogatott ebédjegyeknek köszönhetıen jutottak ennivalóhoz. Igazán nem rossz. Hiszen a Central Park West 145. kétségkívül a Village egyik legelıkelıbb lakcíme volt. Éppen szemben a parkkal és két háztömbnyire a metrótól, amelyet az itt lakók nyilvánvalóan nem gyakran vettek igénybe. Az épület százharminchat lakásának lakói között voltak üzletemberek, pénzarisztokraták, régi New York-i családok sarjai, film- és revücsillagok. Rita Hayworth haláláig itt lakott. Azt beszélték, hogy Dustin Hoffman és Paul Simon még mindig fenntart itt egy lakást. Nathan még a ház két ikertoronyra tagolódó tetejét bámulta, mindkét tornyot egy-egy román kori kis templomot idézı kupola díszítette, ettıl az épület úgy nézett ki, mint egy álközépkori katedrális. Nem, igazán nem rossz. Ám Nathannek el kellett ismernie, hogy bármilyen menı ügyvéd volt is, soha nem tudta volna megfizetni ezt a lakást, ha nem lett volna az a történet az apósával. Vagyis az exapósával, Jeffrey Wexlerrel. Ez a San Remo-beli lakás nagyon sokáig volt Wexler átmeneti lakása; itt lakott, valahányszor üzleti ügyben New Yorkba jött. Wexler szigorú és megalkuvást nem ismém ember volt, a bostoni elit vegytiszta terméke. Ez a lakás idıtlen idık óta a Wexler család tulajdonában volt – vagyis az 1930-as gazdasági válság óta, ugyanis ekkor tervezte Emery Roth, a csodálatos építész, akinek abban az idıben már több más, a Central Park környékén épült elegáns ház öregbítette a hírnevét. A lakás felügyeletére és takarítására Wexler felfogadott egy olasz származású házvezetınıt, Eleanor Del Amicót, aki a Queens negyedben élt a fiával. Wexler a felesége akarata ellenére vette fel, az asszony ugyanis azt tartotta, nem helyénvaló egyedülálló anyát alkalmazni. Ám olyan elégedettek voltak Eleanor munkájával, hogy megkérték, a nantucketi nyaralójukat is tartsa rendben. Így tehát Nathan több egymást követı nyáron elkísérte az édesanyját a szigetre. Így következett be az az esemény, amely megváltoztatta az életét: találkozott Malloryvel.

26

Az édesanyja munkájának köszönhetıen díszpáholyból szemlélhette vágyakozva a WASP-ok (Fehér Angolszász Protestánsok) Amerikáját, ahol mintha megállt volna az idı. İ is ilyen gyermekkort szeretett volna: zongoraórákkal, vitorlázással a bostoni kikötıben és Mercedes-ajtók csapódásával. Természetesen ebbıl neki soha semmi nem jutott: nem volt apja, bátyja, pénze. Nem hordott magániskolái egyenruhát jelvénnyel díszített hajtókával, sem kézzel között, égszínkék, márkás pulóvert. De Mallorynek köszönhetıen belekóstolhatott e kortalan élni tudásba, s mohón falta néhány morzsáját. Néha meghívták a fényes és nagy felhajtással kísért piknikekre Nantucket egy-egy félreesı, árnyas zugába. Többször elkísérhette Wexlert a horgászpartikra, amelyek kivétel nélkül jegeskávé és friss bownie-k iszogatásával zárultak. És még a nagyon disztingvált Elizabeth Wexler is megengedte néha, hogy kölcsönvegyen egy-egy példányt a könyvtárból a nagy házban, ahol minden sima, tiszta és derős volt. Ám e látszólagos jóindulat ellenére a Wexlereket mindig kínos zavarba hozta a tény, hogy a házvezetını fia mentette meg lányukat a vízbefúlástól 1972-ben, egy szeptemberi napon. És ez a zavar soha nem oszlott el egészen. Éppen ellenkezıleg, az idık folyamán egyre nıtt, míg végül nyílt ellenségeskedéssé fajult, amikor Mallory és ı közölték velük azt a szándékukat, hogy összeköltöznek, majd össze is házasodnak. A Wexler házaspár ekkor minden eszközt felhasznált, hogy a lányukat eltávolítsák attól a férfitól, akirıl azt állította, hogy szereti. De minden hiába volt: Mallory nem adta be a derekát. Erıs tudott maradni: nem ingatta meg az úgynevezett józan észre való hivatkozás. Nem ingatták meg sem a fenyegetızések, sem a feszélyezett családi ebédek, amelyeken ettıl kezdve többet hallgattak, mint beszélgettek. A kötélhúzás egészen 1986 karácsonyáig tartott, amikor a családi házban tartott estélyen, amelyen szokás szerint a bostoni arisztokrácia krémje győlt össze, Mallory Nathan karján jelent meg, és mindenkinek úgy mutatta be, mint „leendı férjét”. Jeffrey és Lisa Wexler ekkor megértette, hogy nem szegülhetnek szembe a lányuk akaratával. Hogy ez így lesz, és nem másképp, és kénytelenek lesznek ilyen vagy olyan módon elfogadni Del Amicót, ha nem akarják elveszíteni Malloryt. Nathant ıszintén elképesztette felesége döntése, hogy ily módon viszi keresztül az elhatározását, és csak még jobban szerette érte. Még ma is, amikor eszébe jut ez az emlékezetes este, libabırös lesz a karja. Számára örökre ez az este jelenti azt a pillanatot, amikor Mallory igent mondott neki. Igent mások szemében. Igent az egész világ elıtt. De hiába házasodtak össze, a Wexler család továbbra sem fogadta be ıt egészen. Még azután sem, hogy megszerezte a diplomáját a Columbián; még azután sem, hogy belépett egy híres ügyvédi irodába. Ez nem pénz, hanem származás kérdése volt. Valahogy úgy állt a dolog, hogy ebben a közegben a születés már a kezdet kezdetén kijelölt egy bizonyos pozíciót az ember számára, amelybıl semmilyen módon nem törhetett ki, bármit tett is, és bármilyen nagy vagyont győjtött is össze. Wexlerék szemében Nathan örökre a házvezetını fia maradt, valaki, akit végül kénytelenek voltak elfogadni, hogy ne veszítsék el a lányukat, de aki mégsem tartozott az igazi családi körhöz. És nem is fog odatartozni soha. És azután jött az a per. 1995-ben. Az igazat megvallva, ez az ügy nem tartozott kifejezetten Nathan szakterületéhez, de amint a Marble&March megkapta, rögtön erıszakoskodni kezdett, hogy adják neki. Az ügy egyébként nem volt bonyolult: a SoftOnline cég egyik alapítója, miután a cégét felvásárolta egy nagy informatikai társaság, úgy találta, hogy az új részvényesek jogtalanul távolították el posztjáról, és húszmillió dolláros kártérítést követelt. Mivel a társaság nem volt hajlandó ekkora összeget kifizetni, a helyzet perrel fenyegetett. Ebben a stádiumban vette fel a kapcsolatot az ügyfél a Marble&Marchcsal.

27

Ezenközben az új részvényesek – akiknek a cége Bostonban székelt – megbízták az üggyel a saját ügyvédjeiket: a Branagh&Mitchell ügyvédi iroda alkalmazottait. Az iroda egyik fı részvényese éppen… Jeffrey Wexler volt. Mallory valósággal könyörgött a férjének, hogy mondjon le az ügyrıl. Semmi jó nem származhat belıle, csak tovább bonyolítaná a dolgokat, már csak azért is, mert az iroda képviseletében maga Wexler felügyelte az ügyet. De Nathan nem hallgatott Malloryre. Meg akarta mutatni nekik, mire képes a csatornatöltelék. Kapcsolatba lépett Jeffreyvel, és közölte vele: nemcsak hogy nem adja át másnak az ügyet, hanem meg is akarja nyerni. Wexler elküldte melegebb éghajlatra. Az efféle ügyekben szinte soha nem jutnak el a perig. Általában a két fél mindent elrendez egy deallel, és az ügyvédek munkája abban áll, hogy megpróbálják a mindkét fél számára lehetı legelınyösebb egyezséget megkötni. Wexler tanácsára a cég tett egy 6,5 milliós ajánlatot. Ez tisztességes ajánlat volt, és a legtöbb ügyvéd belement volna az egyezségbe. Nathan viszont minden óvatossági rendszabályt felrúgva meggyızte az ügyfelét, hogy ne fogadja el a felkínált összeget. A per elıtt néhány nappal a Branagh&Mitchell megtette az utolsó, 8 millió dolláros ajánlatát. Ekkor Nathanben komolyan felmerült, hogy engedniük kellene. Igen ám, de Wexler kiejtette a száján azt a bizonyos mondatot. Azokat a szavakat, amelyeket Nathan nem felejt el soha: – Már megszerezte a lányomat, Del Amico. Ez nem elég trófeának? – Nem jól mondja, nem „megszereztem” a lányát. Mindig szerettem Malloryt, de ezt maga nem hajlandó megérteni. – Eltaposom, mint egy csótányt! – Már megint a régi megvetés – de ebben az ügyben nem sok hasznát veszi. – Jobb lenne, ha kétszer is meggondolná. Ha a fickó maga miatt elveszít 8 milliót, a hírneve szenved csorbát. És maga nagyon jól tudja, milyen törékeny egy ügyvéd hírneve. – Foglalkozzék a saját hírnevével, öregem. – Tíz az egyhez az esélye, hogy elveszíti az ügyet. És ezt tudja is. – Annyira biztos ebben, hogy hajlandó fogadni is rá? – Akasszanak fel, ha tévedek. – Én nem kérnék magától ilyen sokat. – Akkor mit kér? Nathan elgondolkodott egy pillanatra. – A San Remo-beli lakást. – Maga megırült! – Azt hittem, szeret játszani, Jeffrey. – De magának semmi esélye sincs! – Az elıbb azt mondta, hogy egy a tízhez… Wexler olyan biztos volt magában, hogy végül hajlandó volt belemenni a fogadásba: – Oké, legyen. Ha nyer, magának adom a lakást. Majd úgy teszünk, mintha ezzel az ajándékkal ünnepelném meg Bonnie születését. Jól jegyezze meg: én semmit sem kérek cserébe, ha veszít, éppen elég gondja lesz, míg összeszedi magát, és nem akarom, hogy a lányom férje az utcán végezze. Így folytatódott a párviadaluk. Két férfi párviadala. Egy ilyen fogadás szakmai szempontból nem volt kifejezetten becsületes – Nathan nagyon is jól tudta: nem válik dicsıségére, hogy egy ügyfél sorsával játszva próbálja rendezni személyes problémáját –, de nem szalaszthatta el az alkalmat. Viszonylag egyszerő, de bizonytalan kimenetelő ügy volt, és nagyban függött a bíró érzékenységétıl és döntésétıl. Amikor Nathan ügyfele elutasította a megállapodást, nagy kockázatot vállalt, hiszen mindent elveszíthetett. 28

aki kımővesként dolgozott a Lincoln Center építésén. de volt a szívében szeretet.Jeffrey tapasztalt és alapos ügyvéd volt. Eleanornak soha nem volt könnyő élete. Soha nem ment nyaralni. és mindig megvolt a szükséges iskolai felszerelése. egy Nápolytól északra fekvı halászkikötıbıl származtak. Szülei Gaetából. így nagyon hamar abba kellett hagynia az iskolát. Szőkösen. De nem számít: mégis az ı fia alszik most a Central Park West 145. hogy tisztességgel felnevelje a fiát. összeházasodnak. amikor azt állította. Hiányos mőveltsége és iskolázatlansága ellenére mindent megtett. amellyel az egykori tulajdonostársnak tartozik. hogy valahogy megéljenek. csapodár és meglehetısen felelıtlen ember. soha nem nyitott ki egyetlen könyvet sem. kedves szavakat hagyott neki egy cédulán. Feltétlen és rendíthetetlen szeretet. hogy fizesse ki a 20 milliót. és egy kis aprópénzt a kakaós bögréje mellett. Idıvel azonban Vittorióról kiderült. Egyszerre volt takarítónı. Miután a férje elhagyta. Anyja rengeteget dolgozott. Jeffrey és közötte véglegessé vált a szakítás. „Könnyebben fogsz boldogulni ebben a világban. Nathan azt gyanította. Ott kezdıdött. Tényszerően nézve a dolgot nem tévedett. amíg valamiféle társadalmi különbség szép lassan el nem távolította ıket egymástól. mielıtt reggel munkába indult. Nem voltak igazi barátai. de soha nem kellett éhezniük. Nathan lehajtotta a fejét. amelyet még mindig a férfiak uralnak”. recepciós nyomorúságos kis szállodákban: mindent elvállalt. Soha nem tanult meg igazán jól angolul. Ott. csak magára számíthatott. és egy hónap múlva kiüríttette a New York-i lakást. és még csak kisebb örömöket sem enged meg magának. Eleanornak teljesen egyedül kellett felnevelnie a gyermekét. mennyire megnyugtatta. és az anyjára gondolt. ekkor úgy döntöttek. hogy fia született. hogy Wexler emelt fıvel fogadta a vereséget. és hogy a tıle telhetı módon segítse. amely beragyogta Nathan mindennapjait. és nem lánya. Vittorio nagyon értett a nık nyelvén. Livingstone New York-i bíró. Eleanor kilencéves volt. Élete elsı tíz évében az édesanyja volt a nap. majd tizenkét éves korában az a szerencse érte. amikor a család az Egyesült Államokba emigrált. A híres per elıtt három évvel rákban meghalt. pincérnı. hogy Nathan felfedezte a Wexler család elbővölı világát. Eleanor néhány hónap múlva teherbe esett. hogy Wexlerék titokban még örültek is a lányuk válásának. Így döntött Frederick J. Igen. Nem volt diplomája. hogy felvették a Wallace Schoolba. aki. nem ment moziba vagy étterembe. Nathan azt látta. Nathannek mindig tiszta volt a ruhája. és a szülıföldjétıl való elszakadás nagyon hátravetette a kislányt tanulmányaiban. Aki soha nem járt abban a lakásban. és soha többé nem került elı. amikor elmarasztalta a SoftOnline-t. közeli rokonai sem. ahová minden évben egy tucat ösztöndíjast vettek fel a szegényebb negyedek kiváló diákjai kö29 . Nem is lehetett ez másképpen. hogy kövesse az iskolai elımenetelében. hogy Nathannek kevés esélye van a gyızelemre. De Nathan végül mégis gyızött. hogy erıszakos. egy manhattani magániskolába. Mert Eleanor Del Amico egyetlen elfoglaltsága az volt. és türelemmel viselte az alantas munkákkal járó gyakori megaláztatásokat. számú toronyházának 23. a varázsló. El kellett ismerni. Húszéves korában ismerkedett meg Vittorio Del Amicóval. Nathanéknek nem volt mosógépük vagy videójuk. Gyakran mondogatta a fiának. De Mallory mégsem tévedett: a per csak rontott Nathan és a Wexler házaspár kapcsolatán. az édesanyja volt a bálványa. és utasította. hogy előzze rémálmait. hogy soha nincs ideje magára. aki hideg vizes borogatást tett homlokára. és elbővölı mosolya volt. ahol Eleanor több mint tíz éven át házvezetını volt. aki végül elhagyta a családot. és már több mint hét éve egy szót sem szóltak egymáshoz. emeletén. néha kéthárom állása is volt. bizonygatta. de méltóságteljesen éltek.

Nathan próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat. Nathan bedugta a slusszkulcsot. Ám amikor 1991-ben egy borús novemberi reggelen azzal a hírrel hívták fel a kórházból. Minden döntésében ez volt a legfontosabb szempont. Betette a lejátszóba. Mint már oly sok fiút elıtte. és nekivágott a még sötét városnak. hogy az édesanyja meghalt. Nathan hároméves. akin látszott. Eleanor. Ám ez nem Mallory hibája volt. A dzsipet akkor vették. Hiába tett magának szemrehányást. és elhatározta. Mallory a folkénekeseket különösen szerette. és ezen Nathan házassága sem segített. miközben kinyitotta a kupé ajtaját. keservesen bánta. Mallory választotta. Azt akarta. Szégyellte. és nem vette észre. és talált egy régi Leonard Cohen-CD-t. hogy a családja biztonságban legyen. és a terepjárót tartja meg. a Coney Island-i vidámparkban. Túlságosan el volt foglalva azzal. Szerette a biztonság és a magasság érzését. amely ebbıl a fajta autóból áradt. Ez a kevés fénykép egyike. ez a szeretet a maga teljes valójában újra feltárult elıtte. mint a pénzére. Akkor kezdte kicsit szégyellni az édesanyját. hogy a halála pillanatában is vele legyen a fia sikerének szimbóluma. Az egyiken egy Jaguar kupé állt. amelyet nem az édesanyjával töltött. amikor hálátlannak és közömbösnek mutatkozott. Nathan a talárjában és jól szabott öltönyében fensıbbségesen tekint a világba. Volt felesége egyik kedvencét. Valahányszor meglátott az utcán egy-egy szegényesen öltözött. Nem sokkal múlt hat óra. és hogy rosszul beszél angolul. állandóan ingadozott a hideg és a felmelegedés között. de ezek a cselekedetek soha nem pótolhatták azt az idıt. mert a Columbia Egyetem diplomaosztóján készült. Az egyetemi évei alatt tovább lazult a kapcsolatuk. de soha nem talált rá idıt. Mostanra elállt a hóesés. és elragadtatottan bámulja a hullámvasutat. hogy övé a jövı. munkától törıdött asszonyt. amikor eszébe jutott. A kórházi éjjeliszekrény fiókjában két fényképet talált. Genovába.zül. mielıtt bement a kórházba. Lement egy szomszédos épület föld alatti parkolójába. hogy ne gondolt volna édesanyjára. egy vasárnap délután. hogy már kora reggel fáradt. hogy egyre feljebb hágjon a társadalmi ranglétrán. kiemelte a képet a nappali közepén trónoló aranyozott keretbıl. hogy talán mégis a terepjáróval kéne mennie. Több mint egy éve elhatározta. a protestálást meg úgy általában. A másik fénykép ismerısebb. mert még sebezhetıbbé tették. a tengerparton. hogy az édesanyjának nagyobb szüksége lenne a szeretetére. mert az utak valószínőleg csúszósak. Azóta nem múlt el úgy nap. Édesanyja büszkén tartja a karjában. hogy törıdjön többet az édesanyjával. Az elsı 1967-ben készült. amíg még élt. Az East Side vagy a Gramercy Park elegáns házaiban lakó osztálytársai többször is meghívták Nathant vendégségbe. amelyen Eleanor mosolyog. De már késı volt. egyedül az övé volt a felelısség. Szégyellte a nyelvtani hibáit. amikor eldöntötték. hogy valahogy meg tudjon bocsátani magának – például hetente virágot vitt Eleanor sírjára –. Nem. Sok mindent tett azért. Az autóban még mindig érezni lehetett Mallory illatát. hogy a sportautót adja el. hogy lesz még egy gyerekük. Igazán furcsa volt az idı. hogy eladja a terepjárót. hogy társadalmi státusa ennyire nyilvánvaló a beszédében és a gesztusaiban. amely egyben az eltávolodása jelképe is volt. ahol két parkolóhelyet bérelt. Elıször érezte az édesanyja szeretetét nyomasztónak. hogy nem volt jobb fiú. Néhány éve elutazott Európába. kínzón nehezedett rá minden pillanat emléke. Ugyan minek nekem két autó?. kérdezte magától Nathan. Már majdnem elindult. nem ért vele semmit. Mallory mindig nagyon fontosnak tartotta. Nathan beletúrt a kesztyőtartóba. Tölcséres fagylaltot szorongat kis kezében. hogy a globalizáció káros következ30 . Két emelettel feljebb a mágneskártyájával kinyitotta az automata sorompót. Az már igaz. aki mindig gyızködte. ıt is furdalni kezdte a lelkiismeret. és lassacskán függetlenítette magát tıle. a másikon egy sötétkék luxusterepjáró.

az elsı ülésen. hogy soha többé nem látja Malloryt. Istenem. és alkohol. azután már nem gondolt semmire. A legutóbbi elnökválasztáson aktívan részt vett Ralph Nader kampányában. A válásuk elıtt két évvel Nathan néhány napra elkísérte ıt Indiába. Élénk. Nathan mindig nagyon kritikus szemmel nézte a gazdagok adakozását. és amikor a keleti parton élt. a vágy. a környezetrombolást. titokban csodálta is érte. A kislányán kívül nem volt közeli családtagja vagy igazi barátja. hogy hozzá képest. hogy Cohen karcos hangja elringassa. – Dr. ahol ez a szervezet nagyra törı programot indított: manipulálatlan vetımagot osztottak a parasztoknak. Mallory ott volt. Nehéz volt megmagyarázni. Éppen ezért. hogy visszagondolt erre. ki siratná meg? Jordan? Abby? Megérkezett a Lafayette Street aljába. hogy megérdemli Malloryt. ködös napokon szinte várta. amely a mőtrágya és permetezıszerek nélküli növénytermesztést tőzte a zászlajára. aki soha nem csinált semmit. Hirtelen egy egész konvoj mentıautó jelent meg mögötte. és ki kellett irtania magából a sebezhetıséget. nem álmodik: az autóban még mindig Mallory illata terjeng. Annyira jelenlévınek érezte. Az egyik hátsó ülésen egy Norman Rockwell mintás takaró feküdt. Másképpen is alakulhattak volna a dolgok. hogy hülyeség. Vanília és vágott virágok illata. Bowly klinikája híres volt a szolgáltatásai kiváló minıségérıl. hagyta. elfogta a félelem. Sok idıt szánt egy militáns szervezetre. Elindult Lower Manhattan irányában. hogy sorsa jobbra forduljon. amelyet a Bloomingdale-ben vettek még házasságuk elején – Bonnie imádott beleburkolózni. Keringett egy ideig ebben a nyugodt negyedben. mert tudta jól. bár néha kicsúfolta a feleségét harciasságáért. A klinika egy ideje kiterjesztette a tevékenységi körét. és hirtelen végtelen szomorúság töltötte el. kénytelen volt elismerni. és szirénázva elszáguldottak Brooklyn irányába. míg végül sikerült átjárót találnia a Fulton Street felé.meg drogelvonó központként is mőködött a keleti part válogatott közönsége számára. Ha most meghalna. hogy egy kanyar után feltőnjenek az égbe fúródó tornyok csillogó homlokzatukkal. hogy többször is az volt a benyomása. Nyilván súlyos baleset történt valahol a jeges éjszakában. de ahogy múlt az idı. mint egy visszajáró kísértet. megelızték. és bebizonyítsa. de ez a kontraszt örökre megszőnt a tornyok pusztulásával. de valahányszor erre járt. hallgatom. Valamivel a Foley Square elıtt belenézett a visszapillantó tükörbe. és ne kelljen állandóan mentegetıznie a gyöngeségeiért. örök idıkig várhatna. Az ı irodájuk is ide küldte az új alkalmazottakat a felvételükhöz szükséges orvosi kivizsgálásra. ez mégiscsak valami. amikor hármasban utaztak. és beütött egy számot. Bowly vagyok. Mallory ellenzett mindent: a szegény országok eladósodását és nyomorát. ha a világ csak a magafajta alakokra számíthatna. a társadalmi különbség. Olyan szórakozottan vezetett. Nem. Lehet. Fél óra múlva már egészen más lesz a helyzet. és Brooklyn Heights szők utcácskáiban találta magát. egy árnyék mellett ül. Ebben a percben rettenetesen hiányzott neki. Ebben a korai órában még folyamatosan lehetett haladni. bölcsıként ringatják a hidat felfüggesztı nagy acélsodronyok. És most. Amikor ráfordult a Brooklyn Bridge felhajtójára. amelyet már korábban megjegyzett. Itt elıhúzta a zsebébıl a mobilt. ki nem hagyott volna egyetlen FMI. Dr. hogy a lehajtón elvétette a kijáratot.vagy Világbank-ellenes washingtoni tüntetést sem. Hogy ı legyen a legjobb. a gyermekmunkát… Az utóbbi idıben nagy lendülettel vetette bele magát a génmanipulált élelmiszerek elleni küzdelembe. éber hang válaszolt. ha nem lett volna ez az egész: a pénz. hogy felülmúlja önmagát. ez New York! Egyszerre szerette és győlölte ezt a várost. úgy érezte.ményei és a multinacionális vállalatok mindenhatósága ellen tiltakozzék. A két boltív mindig egy gótikus épület titokzatos bejáratát idézte elé – éles ellentétben álltak az iker-felhıkarcolók modern formáival. hogy rávegyék ıket a hagyományos termesztési mód folytatására. 31 . Már nagyon fiatalon kénytelen volt a cinizmusra és az individualizmusra építı személyiséggé formálni magát.

kérem. – Adom a titkárnıt – felelte az orvos. – De… hová akar kilyukadni? – Mondjuk. ha jól emlékszem. Az orvos hallgatott egy ideig. de ön nemigen hagy más választást a számomra – jegyezte meg Nathan. és beleszólt: – Halló! Egy pillanatra azt hitte.– Nathan Del Amico vagyok a Marble&March irodától. – Ugye… ugye tréfál? Nathan most érkezett a Park Slope negyedbe. és belökte a klinika ajtaját. EKG-t. mondjuk… tíz napon belül. de hirtelen elvakította egy szembıl érkezı autó fényszórója. hogy engedem magam befolyásolni egy ilyen… – De hát nem kérek nagy dolgot – sóhajtott fel Nathan. Ráfordult a Penitent Streetre. röntgent. – A teljes repertoárt akarom – folytatta Nathan –. hogy jobbra rántsa a kormányt. Nem messze a klinikától talált egy parkolóhelyet. egyre jobban meglepıdve. És természetesen sürgısségi díjat is fizetek. hogy visszavonulót fúj. a vizsgálatban mindez benne van. – Egy teljes kivizsgálást. és elindult a kovácsoltvas kandeláberekkel szegélyezeti úton. ön elhallgatott néhány adatot az adóhatóság elıl. hogy engedjek egy ilyen zsarolásnak. Bowly már le is tette. Érezni lehetett. – De hát ez ellenkezik az ön szakmájának valamennyi szabályával! – háborgott az orvos. bezárta a távirányítóval. még ma. hallhatólag dühösen. erıltetetten magabiztos hangon megszólalt: – Szóba sem jöhet. akiket talán érdekelnének ezek az információk. hogy van néhány barátom az Adófelügyeletnél. nemsokára felkel a nap. de az orvos hosszú szünet után. minden figyelmét arra összpontosította. Felvette a telefont. Becsapta az ajtót. – Természetesen. de megnézem. labort. – És jól is végezték a munkájukat. majd kibökte: – Nem szeretem a módszereit. Hány órára szeretne jönni? – Már itt is vagyok – mondta Nathan. hogy korán reggel egy közönséges idıpontkérés miatt zaklatják. be tudom-e szorítani valahová. Alig sikerült elkerülnie az ütközést. Ha azt hiszi. Elfordult a Prospect Parktól nyugatra fekvı elegáns lakónegyed felé. doktor. Az ég lassan kékbe váltott. – Nem. én kifejezetten magával akarok beszélni. Bowly megint hallgatott egy sort. Ez három éve volt. és ha jól tudom. Nathan hallotta. hogy a vonal túlsó végén az orvos lenyom néhány billentyőt egy számítógép klaviatúráján. – Adhatunk önnek egy idıpontot. pontosan – ismerte el Bowly. Teljes kivizsgálást szeretnék. – Igen. mivel felmentettek. egy kollégám foglalkozott az ön aktájával. – Inkább tíz percen belül – vágott vissza Nathan azonnal. – Tudom – folytatta Nathan –. Nagyon hivatalos hangnemben folytatta: – Az iroda egy adóügyben védte önt. majd még mindig udvariasan válaszolta: – Rendben… mondja. 32 . – Megnyugtathatom. Hülye állat! Leejtette a telefont.

Nem. de magában fortyogott: Nem akarom én zen-mesterré átképezni magam. miben halt meg az édesapja. Megkönnyebbülve állapította meg. ötvenes férfi végzett. ahogy az a másik mondta. A kivizsgálás során bejárta az egész épületet. nem tudja. hogy a kardiológus emberséges. amelyek szerinte segítenék abban. 33 . Igen. Nem. ısz hajú. nem bocsátották el. Cukorbeteg sem volt. az anyagi helyzete nemrégiben megváltozott… de elınyösen. hogy felmérjék a hivatásából és a családi életébıl fakadó szorongáskeltı tényezıket. csak azért tartja ott. Az orvos figyelmesen hallgatta. A páciensek kaptak egy mágneskártyát. Nathan lelkiismeretesen követte az utasításokat: levetkızött. amellyel kinyithatták az egymás után következı helyiségeket.7 A halottak láthatatlanok ugyan. ahol különféle specialisták várták ıket. soha nem volt különösebb egészségi problémája. Nem. Nem. nincs jelzálog az ingatlanán. tízéves korában. Miután tüzetesen megvizsgálta. A felmérés végén az orvos elhalmozta egy sor olcsó jó tanáccsal. majd behívta a nıvért. hideg és sötét szobába vezették. a lánya születése óta nem iszik és nem dohányzik. és egy mononukleózist tizenkilenc évesen. ezen a területen nincsenek szokásaim. Még azt sem tudja. A nagyszülei? Nem ismerte ıket. kivéve egy ízületi reumát. És szorongáscsökkentıket is. SZENT ÁGOSTON Sápadt fényben fürdı. Mint az emberek fele. A kardiológusnál végre elkezdıdtek a komolyabb vizsgálatok is. nemrégiben elveszítette egy közeli hozzátartozóját. aki vért vett tıle. aki a lágy csengéső Blackthrow névre hallgatott. hogy jobban tudja kezelni az úgynevezett „pszichoemocionálisan stresszelı helyzeteket”. meghalt-e egyáltalán. Igen. vagy sem. Ezután átküldték egy stresszspecialistához. Nathan végighallgatta a tanácsokat. vászonköpenybe bújt. Igen. amelyet egy szikár. Az élvezetek sorát egy teljes körő egészségügyi felmérés nyitotta meg. hogy lefoglalja a kezét valamivel. de azért jelen vannak. hanem belezuhanok. kezet mosott. Utána következtek az életmódjára vonatkozó kérdések. hogy több napja mellkasi fájdalom kínozza. Vannak-e változások az elalvási szokásaiban? A mindenségit. Igen. Nem átadom magam az alvásnak. a francba is. az édesanyja nem szívér-megbetegedésben halt meg. és feltett néhány kiegészítı kérdést a fájdalmat kiváltó körülményekrıl és a fájdalom intenzitásáról. olykor antidepresszánst szed. tényleg egy cigarettásdoboz kandikál ki a zakója zsebébıl (ezek átkutatták a zakómat!). kikérdezte Nathant a személyes és családi kórelızményekrıl. megértı férfinak látszik. Nem. és talán éppen ez a probléma. ahol bonyolult teszteknek vetették alá. hogy az életem rövid távon veszélyben forog-e. nemrégiben vált el. Nathan elmondta neki. de soha nem gyújt rá. Az ágyon természetesen ott feküdt a különféle vizsgálatokat felsoroló mőanyag foglalatú lap. aki mozgalmas életet él. Nem. Nem. Igen. belevizelt egy üvegbe. nem volt soha semmiféle szexuális érintkezéssel terjedı betegsége. csak azt szeretném tudni.

a kijelölt szobában újra felöltözött. éppen ellenkezıleg. nem fiatal még egy kicsit a prosztata-megnagyobbodás-hoz? A látogatás egy echográfiás vizsgálattal zárult. hogy vigyen fel néhány szendvicset? Nathan beleegyezett. hogy megmérjék a fokozott szívmőködés ritmusát. Megfordult. Megértette Nathan belsı igényét arra. a fülét és a torkát. mint egész életében. Mallory viszont természetétıl fogva pozitív beállítottságú volt. de Mallory ezt elfogadta. és doktor Bowlyt pillantotta meg. hogy nagyon fáradtnak látszik. Nem. majd végignyúlt az ágyon. de a legtöbb esetben nem találta meg velük a közös hangot. Megkérjem az egyik ápolónıt. És arról is volt szó. Hú! Vége. ami abból állt. és míg Nathan több napig is elvolt a szobafestıvel úgy. nincsenek vizelési problémái. egészen a gyerekei nevéig. ahogy egyre nıtt a felelıssége. Ezután következett az EKG. Tudta jól. tudja. egy szívechográfia és echodoppler: ha a szívének bármi baja van. amit látott. hogy elszívok egy-egy szálat. van egy szabad szoba a második emeleten. csak tréfáltam – mondta Bowly. Ha le szeretne pihenni. de megnyugtatták. hogy kompromisszumokat kössenek. hogy nem fog fájni. Mind a ketten képesnek bizonyultak rá. Bonnie születése után még harmonikusabban éltek. Egy kis képernyın csodálatos fényképeket láthatott a májáról. – Oké. majd Nathannek futnia kellett egy emelkedı futószınyegen.Megmérte a vérnyomását. egészen biztosan nem kerüli el az orvos figyelmét. Az már igaz. Cserébe Nathan soha nem kritizálta a felesége társadalmi elkötelezettségét és lázas aktivitását. a dohányzásról tett kijelentése nem volt túl meggyızı. hogy tövirıl hegyire megismerje az életét: a várostól kezdve. Hiába különböztek annyira egymástól. Mallory fény volt. hogy itt a prosztatáról lesz szó. rögtön tudta. Különben is. Nathan nem vetette meg az embereket. Amikor belépett az urológia ajtaján. Mallory mosolya volt. Az elsı. aki szigorúan nézett rá. Az órájára nézett: délután kettı volt. Mallorynek alig egy óra kellett hozzá. hogy ık ketten soha nem válhatnak el. Nem. az orrüregeket. – Úgy egy óra múlva már közölni tudjuk önnel az elsı eredményeket. olyasvalaki. Fogta a ruháit. hogy nem volt kifejezetten „édes pofa”. hogy van ez… Nem nagyon lelkesedett a végbéltükrözésért sem. mi bajom! – Nyugodjék meg. Forgott a feje. Pár éve kifestették a lakásukat. Nathan nem kért hallásvizsgálatot: a hallásával nem volt semmi baja. amely egyre több idejét vette igénybe. rendben. néha elıfordul. míg Nathannek ezen a téren mindig problémái voltak. Természetesen Nathan sok idıt szentelt a munkájának. hogy egy szót sem szólt hozzá. még ha olykor nagyon naivnak találta is igyekezetét. A feleségével ellentétben nem sok illúziója volt az emberi természettel kapcsolatban. felment az emeletre. – Ki vagyok merülve. hogy ı keveset van együtt a családjával. ahol született. a házasságuk igencsak megsínyli. Mallory volt a nap. házasságuk éveken át nagyon boldog volt. hogy „két héten belül”! – morgott Nathan. – Mi az. amíg megérkeznek az eredmények. aki bizalmat kelt másokban. nem kell éjszakánként háromszor felkelnie vizelni. Nagy része volt ebben a munkának. a lépérıl és a húgyhólyagjáról. A lelke mélyén Nathan mindig úgy érezte. Több vizsgálatot végeztek rajta az utóbbi órákban. hogy egy szondát küldtek a teste különbözı részeibe. – Két héten belül megkapja az eredményeket – szólalt meg a háta mögött valaki. Pedig szép lassan eltávolodtak egymástól. beteg vagyok! Tudnom kell. hogy egyre följebb kapaszkodjon a társadalmi ranglétrán. Az orvos megvizsgálta az orrát. Figyelmesebben megnézte Nathant. Könnyen barátkozott. és hányingere volt. a hasnyálmirigyérıl. Nathan nem volt pozitív. Mindig tele energiával és vidámsággal. és nyugtalanul kijelentette: – Az már igaz. Az orr-fül-gégészeti vizsgálattal folytatódott a kórházlátogatás. A gégefiberoszkópiát és a tüdıröntgent viszont kénytelen volt eltőrni: úgy látszik. 34 .

Átlagos napokon Nathan imádott a gyerekeivel foglalkozni. akit így megfosztottak kedvenc rajzfilmjeitıl. Ma már jól ismert jelenség a bölcsıhalál. De Mallory szívesen elmagyarázta volna bárkinek. és az ember már meg is bánta. és így fedezheti a gyermekei oktatását. Bonnie fogta a kazettát. se sírást. ezért kénytelen volt egyre többször hazahozni az aktákat. hogy aznap nem utazik. hogy Micky Mause Kínában vagy Haitiben gyerekmunkásokkal állíttatja elı a reklámtermékeit. A filmje után Bonnie enni kért (persze spagettit: a Susi és a Tekergı után mi mást is ehetne az ember?). Mallory Wexler inkább nem kér belıle. hogy bojkottálta a Walt Disney céget. és fehéren feketén bebizonyította.De a bajok igazi oka második gyermekük. Mallory a szüleihez készült látogatóba. Csak az volt a baj. el kellett hagyniuk a saját gyermekeiket. Este hétkor ivott egy cumisüvegnyi tápszert. Borzalom hasított belé: azonnal megértette. És ne felejtsd el megböfiztetni…” Nathan tehát egyedül maradt a két gyerekkel. hogy veszélyes lehet hasra fektetni a kicsit. Amikor felemelte a pehelykönnyő kis lényt. majd pont éjfélkor még egyszer megetette Seant. Az apja tehát odaadta neki a kazettát. Mint minden szülı. hogy gazdag amerikaiak gyerekeit nevelhessék. de nehezen. és nagy boldogan átvonult a nappaliba filmet nézni. hogy erre a területre tévedt. Nathan összes kollégája ezt csinálta. Arra is gondosan ügyeltek. Bonnie ezután békésen ágyba bújt. Nathan befektette Seant az íróasztala mellé állított bölcsıbe. úgyhogy Nathan biztos lehetett benne. Az apáknak egyszerően nagyobb részt kell magukra vállalniuk a gyermeknevelésbıl. Ám ez az öntudatos civil gesztus cseppet sem volt Bonnie ínyére. Már átaludta az éjszakát. hogy ezeknek a nıknek ahhoz. Mallory és ı is tudták. hogy sohase takarják el az arcát. de nem tudott Bonnie-val vacsorázni. Mallory egyik hóbortja az volt. Nehéz és fontos ügyön dolgozott. Egyébként már csak nehéz és fontos ügyeket bíztak rá. úgy döntöttek. senki másnak. amelyet hazaküldhet. hogy aznap este nem igazán volt erre ideje. Három évvel ezelıtt történt. majd visszaaludt. csak meg kell melegítened a cumit a mikrobán. Mallory gépe este hatkor indult. akkor ı. hason fekve. a lepedın halvány rózsaszín foltot vett észre. hogy egy szót sem szól róla az anyjának. minden hónapban egyszer elutazott hozzájuk. Sean valóságos ébresztıóra volt. Sean fiuk három hónapos korában bekövetkezett halála volt. február elején. Fáradt volt. hogy a Fülöp-szigeteki dajka egész szép summát kap a munkájáért. Pedig olyan könnyő lett volna Bonnie és Sean mellé felfogadni egy Fülöp-szigeteki dajkát – annyian vannak Amerikában. és másnap reggel korán akart kelni. videokazettán. Ha az északi nı felszabadításához a déli nı szolgává alacsonyításán keresztül vezet az út. Mallory gyorsan megcsókolta. egészséges kisbaba volt. télen. Sean békés. Mallory rögtön undorító neokolonizátornak titulálta. de mivel Bonnie-nak torokgyulladása volt. Ha az ember elkövette azt a baklövést. hogy felvegyen valakit a gyerekek mellé. Nathan az ajtóban találkozott vele. A következı négy órában Nathan teljes gızzel dolgozott. hanem New Yorkban marad az apjával. a szobája ne legyen túl meleg (Mallory agyafúrt termométert szereltetett fel. Bonnie számára volt egy titkos fegyvere: a Susi és a Tekergı. Nathan biztos volt benne. Nathan aznap délután korábban jött el az irodából. hogy ı is alhat legalább hat óráig. belekezdett egy újabb elkötelezett beszédbe. azzal a felkiáltással. hogy csendben következett be a halál. amely mindig 20 °C35 . odavetett neki valami ilyesmit: „Mindent elıkészítettem. hogy hangot adott ellenvéleményének. és a gyerekorvos utasításait követve mindig a hátára fektették Seant. mindig szabadon kapjon levegıt. Így valahogy gyızte. és éjszaka nem hallott se kiáltást. és ı is lefeküdt. de elıtte többször is megeskette. Nathan elkészítette a spagettit. De másnap reggel csak a fia élettelen testét találta a bölcsıben. Homályos okoknál fogva Mallory hallani sem akart róla. İ soha nem aludt mélyen. Általában magával vitte Bonnie-t is. A gyerekekkel a szüleiknek kell foglalkozniuk.

ahová csak betette a lábát. amelynek inkább közelebb kellett volna hoznia ıket egymáshoz? Nathan képtelen volt megválaszolni a kérdést. De tulajdonképpen nem emlékezett pontosan arra a pillanatra. Néha persze csodálatos pillanatokat élt át a kislányával. – Jogászdoktor vagyok. Hogyan élte meg mindezt. Nathan hirtelen elviselhetetlennek érezte az együttlétet Malloryvel. egyik gyerekét sem fektette a hasára vagy akár az oldalára. Ezt válaszolta. hogy… – Nagyon jól tudom. De az irodában. a szörnyő érzés. és elmosolyodott egy-egy munkatársa viccén. Amióta apa volt. és csak fokozta bőntudatát. Hiszen a szakmában annak számított.on tartotta a szoba hımérsékletét). csak ez a tátongó seb. a téli üdülıhelyen?… Emlékszel… emlékszel…” És nem tudott válaszolni Mallory szüntelen kérdéseire: „Hiszel abban. Tudta. és az aranyozott keretbe foglalt pergament tanulmányozta. Mallorynek is megvolt a maga rögeszméje: önmagát hibáztatta. amelyet Sean emléke hagyott benne. kegyetlennek. 36 . Csak úgy tudta folytatni az életet. és mirıl beszéljenek? Megint visszatérjenek a múltra? „Emlékszel. Tudta. mert nem szoptatta második gyermekét. hogy eltávolodjanak egymástól. amelyen Hippokratész egyik mondása volt olvasható latinul: Vita brevis. és hogy a matrac ne legyen túl puha (a legdrágább matracot vették meg. hogy semmihez sem volt kedve. Nem hitt semmiben. Mintha az változtatott volna bármin is! És miért ment szét a házasságuk a próbatétel után. És ı? És az ı fájdalma? Ki törıdött vele? Soha nem kérdezték meg tıle. Abba a kurva aktába. két légitársaság pénzügyi fúziójáról. mit jelent – vágott a szavába Nathan. Erısnek hitték. ha még jobban beletemetkezett a munkába. Nem maradt más benne. hogy van valami a halálon túl?” Nem tudott semmit. a mővészet hosszú. ragadozónak. amikor lefektette a fiát. akinek nincs joga a könnyekhez és a kétségbeeséshez. hogy azon az átkozott estén teljesen belemerült a munkájába. mindig ugyanazt a kérdést tették fel neki: hogy van a feleséged? Mindig a felesége. – Ez azt jelenti. Hogyan is élhetne egy olyan ember szeme elıtt. de nem emlékezett pontosan arra a pillanatra. Nem tudta megmagyarázni. amelyet nap mint nap feltett magának. ars longa. Miért tette volna éppen aznap este? Lehetetlen. Egy órával késıbb Nathan doktor Bowlyval szemben ült egy fotelben. élvezte a sportot. a tapasztalat bizonytalan. aki tudat alatt talán ıt vádolja Sean halálért? Hazamegy. És ez a bizonytalanság felırölte. amely az összes biztonsági elıírásnak megfelelt). hogy nem tette. az ítélet nehéz – fordította az orvos. Nem látta maga elıtt a jelenetet. hogy vártuk már? Hogy milyen büszkék voltunk rá? Emlékszel. hogy van ı. – Az élet rövid. miért érezték szükségét mind a ketten. össze volt törve. Annyira úrrá lett rajta a kétségbeesés és szorongás. nem egy divatos popsztár. soha. hogy magára hagyta a gyermekét. Méghozzá viszonylag gyorsan. De még ezekben a pillanatokban is sajgott a seb. experimentum periculosum. judicium difficile. hiszen semmi sem támaszthatta föl a gyermekét. hogy a hátára fektette a babát? Persze! Igen! Mint mindig. milyen szép volt? Emlékszel. Csak arra emlékezett egészen pontosan. Pedig ez történt. hol fogant? A kis faházra a White Mountainsben. Hogyan is lehettek volna még jobb szülık? Többször is megkérdezték tıle: biztos. Nathan kinyitotta a szemét. Meg volt bénulva. és felpattant. ez a végtelen bánat. hogy valahol a mennyországban van? Hiszel abban. hogy soha nem gyógyul ki ebbıl a szívtépı fájdalomból. nem? Keménynek. A tough mari. amikor lefektette. aki itt próbál leszokni a drogról.

Nem mutatható ki idegi eredető magas vérnyomás. Ez az alak igazi szadista. – És az a fájdalom a mellkasomban? – Nem nagy ügy. De a görcs a pihenéstıl is el fog múlni. hogy elnyújtsa a feszültséget. háromtonnás súlytól szabadult meg. Gyerünk. hogy megcsókolja. Nathan belelapozott. jól van. Egyszerre rágyújtott mind a két cigire. még egyszer figyelmesen átolvasta az orvosi jelentés egyes alfejezeteinek összefoglalóját. – És a koleszterinszintem? Bowly megrázta a fejét. nem lenne jobb visszamenni dolgozni? Nathan Del Amico újra a parancsnoki hídon. Nathan elég ıszinte volt magához. Azért szükség esetére adok önnek egy trinitrinalapú sprayt. de nem szabad állandóan rohanni. hogy meg fogok dögleni! – Nos hát. Amikor már az autóban ült. hogy lefoglaljam a kezem valamivel”. és elindult a Central Park West felé. Úgy érezte. idézte fel ügyetlen mentegetızését. a kardiológus szerint a legrosszabb esetben is csak az intenzív stressz okozta lappangó angina pectorisról lehet szó. vagyis a rossz koleszterin szintje nem ad okot aggodalomra. rajta. Belekotort a zakózsebébe. és nagyot nyelt. hogy tudja. hogy nem ma jön érte a halál. valami nem stimmel. csak azért tartom ott. Átnyújtott Nathannek egy harmincoldalas dokumentumot. A lényeget már tudta: nem fog most rögtön meghalni. Vajon tényleg szüksége van arra a két hét szabadságra? Most. kezébe akadt a doboz. gyorsan ki is vett belıle két szál cigarettát.– Jól van. Semmi ijesztı nincs ebben a jelentésben. hozza be a Rightby''s-aktákat. de Nathan már nem figyelt rá. Jobban érezte magát. Az órájára nézett. Abby. „Soha nem gyújtok rá. amelynek a fejlécében ez állt: orvosi jelentés. – Semmi komoly: az LDL. – Biztos… biztos benne? De a szívem… – Nincs artériaszőkülete. És igazán el akart menni Bonnie-ért. Alkoholra és cigarettára vágyott. Nathan elvette az orvosságot Bowlytól. mondd már. Nathan megköszörülte a torkát. Benn tudna maradni késı estig? Ma alaposan belehúzunk! Nem. rendben – felelte az orvos leforrázva. hogy már megnyugodott. Hajszálnyira volt tıle. 37 . hanem Bowlyra nézett. Néhány perc alatt sokszorosára nıtt az önbizalma. Az orvos hosszan részletezte a különféle vizsgálatok eredményeit. és reaktiválja a találkozóimat. ritkán érezte magát ilyen jól. és szorongva megkérdezte? – És? Az orvos többször is mély lélegzetet vett. – Nincs infarktuskockázat? – Nagyon valószínőtlen. Semmi kétség: tökéletesen egészséges. Az biztos. de nem olvasott bele igazán. és harsány nevetéssel elindult. Sıt. Beindította a terepjárót. nem holnap reggel fog meghalni.

8
Tehát mind egyedül vagyunk az élet sötétjében? IDÉZET JAMES CAMERON
A MÉLYSÉG SZÜLÖTTEI CÍMŐ FILMJÉBİL

Amikor Nathan végre hazaért, tésztát fızött magának. Penne rigattét bazsalikommal és parmezánnal, és egy üveg kaliforniai borral öblítette le. Ebéd után újra lezuhanyozott, belebújt egy kasmírgarbóba, és elegáns zakót vett fel. Visszament a garázsba, de most nem a dzsipbe ült, hanem a kupéba. Ó, újra élni fog! Holnap reggel megint lemegy a parkba futni, azután megkéri Petert, hogy szerezzen neki jegyet egy jó kosármeccsre a Madison Square Gardenba. A kesztyőtartóban turkált a tucatnyi CD között, ezeket szerette hallgatni vezetés közben. Egy Eric Clapton-CD-t tett be a lejátszóba, és nagy élvezettel hallgatta a Layla felejthetetlen futamát. Igen, ez az igazi zene! Most már tudta, mivel kell eltöltenie a szabadnapjait: idıt szánni olyan dolgokra, amelyeket igazán szeret. Pénze van, a világ egyik legszebb városában él, az élet lehetne rosszabb is. Nathan szívérıl nagy kı esett le. Igazán. Be kellett vallania magának, hogy ezúttal igazán megijedt. De most egyáltalán nem érzeti fájdalmat. Na tessék. Csak stressz volt. Ez az ár, amelyet a modern életért fizet az ember, ennyi. Felcsavarta a hangerıt, kinyitotta az ablakot, és felrikkantott az égre, miközben felmordult a V6-os. Mivel tudta, hogy a kelleténél kicsit többet ivott a kaliforniai chardonnayból, elhatározta, hogy nem megy gyorsan. Még csak az kéne, hogy karambolozzon! Felhajtott a kompra, és a sebészeti központhoz hajtott, ahol már tegnap is járt. De dr. Goodrich nem volt ott. – Ilyenkor a hospice osztályon találja – mondta a recepciósnı, és egy jegyzetlapra lefirkantotta a címet. Nathan szélként száguldott kifelé. Elengedhetetlenül fontosnak tartotta, hogy Garrett azonnal tudomást szerezzen a kivizsgálás eredményérıl. Öt perccel késıbb már a hospice részleg bejárata elıtt állt: szép, rózsaszín gránitépület volt, egy park közepén. Amikor Nathan belépett az elıtérbe, különös érzés fogta el. A hely nem igazán hasonlított egészségügyi intézményre. Nem voltak sehol bonyolult orvosi mőszerek, és hiányzott a kórházakra jellemzı lázas nyüzsgés is. Hagyományosan feldíszített, nagy fenyıfa magasodott az elıcsarnok közepén. A fa tövében már győltek az ajándékok. Nathan egy széles franciaablakhoz lépett, amely egy hóborította, kivilágított kis parkra nyílt. Már leszállt az este, és hópelyhek kavarogtak a levegıben. Ellépett az ablaktól, és befordult egy folyosóra, amely a bordó-arany kárpittal bevont közösségi terembe vezetett. A teremben mindenütt gyertyák égtek, mint megannyi jelzılámpa; halk, kivételesen szép egyházi zene szólt. Talán ez adta a hely békés, megnyugtató hangulatát. A személyzet minden tagján látszott, hogy teljesen lefoglalja a feladata; senki sem figyelt fel Nathanre. Nathan egy percig elmerülten szemlélt egy tolószékben ülı fiatal nıt. Csontsovány volt, feje reménytelenül görcsös pózban csuklott féloldalra. Egy ápolónı fızelékkel etette, kiskanállal, és közben a tévémősort kommentálta. Épp egy rajzfilm ment. Nathan érezte, hogy egy kéz nehezedik a vállára. – Jó napot, Del Amico – mondta Goodrich; meg sem lepıdött, hogy itt látja. – Nos, hozzánk is ellátogatott? – Bámulatos egy hely, Garrett. Még sohasem jártam ilyen intézményben. 38

Goodrich végigvezette az épületen. Körülbelül száz gyógyíthatatlan betegük volt, általában a rák végsı fázisában, AIDS-ben vagy különféle neurológiai betegségekben szenvedı, haldokló emberek. Sokan már annyira leépültek fizikailag, hogy Nathan csak nehezen állta a tekintetüket. Amikor befordultak egy folyosón, végre meg merte kérdezni Goodrichtól: – A betegek tudják, hogy…? – Hogy meg fognak halni? Természetesen. Itt nem hazudunk nekik, az utolsó óra nem telhet el hazugságban. Goodrich Nathannel a nyomában lassan befejezte az esti körjáratát. Derőt és nyugalmat árasztott, minden betegnél szakított idıt egy kis személyes beszélgetésre. Általában nem a betegségrıl folyt a szó: azoktól, akiknek aznap látogatói voltak, megkérdezte, mi újság a családban, mi a helyzet a barátokkal. Másokkal szívesen elemezte – akár hosszan is – a sport- vagy külpolitikai eseményeket. Remek társalgó volt, szellemes, könnyed humorú. Társaságában még a legsúlyosabb betegek is felvidultak, és ritkán fordult elı, hogy búcsúzóul ne mosolyogtak volna rá. Ez a pasas félelmetes ügyvéd lehetett volna, gondolta Nathan. A hospice osztályon tett látogatás felkavarta Nathant, de a légkört nem érezte olyan nyomasztónak, mint várta – mintha az ittenieknek egy idıre sikerült volna lerázniuk a halált, persze tudva, hogy azért a közelben ólálkodik. Goodrich bemutatott neki néhányat az önkéntesek közül, akik segítettek az ápolásban. Nathan ıszinte csodálattal adózott ezeknek az embereknek, akik az idejük egy részét másokra áldozzák, és óhatatlanul a feleségére gondolt. Mivel ismerte, tudta, hogy jól érezné itt magát, hogy képes lenne fényt és optimizmust sugározni a betegekre. İ is szeretett volna ilyen empátiát érezni az emberek iránt, de soha nem tudott igazán mások felé fordulni. Ám mivel nem akart ı lenni az egyetlen dologtalan ember az épületben, bement néhány szobába, és bátortalanul felajánlotta a segítségét: elbeszélgetett egy tévéadásról egy AIDS-beteg fiatal fényképésszel, és segített egy légcsımetszésen átesett idıs férfinak megvacsorázni. Az utolsó kanál kompótnál Nathan észrevette, hogy a keze remeg egy kicsit. A beteg állandó köhécselése és harákolása megrémisztette és feszélyezte. Képtelen volt úrrá lenni a megindulásán ennyi szenvedés láttán. Majdnem bocsánatot kért az idıs férfitól, de az szemmel láthatóan nem vette észre a zavarát. Egy mosollyal megköszönte Nathan segítségét, majd lehunyta a szemét. Goodrich ekkor lépett be a szobába, és észrevette Nathan zavarát. – Elboldogul, Del Amico? De Nathan jóformán meg sem hallotta a kérdést. A haldokló meglepıen békés arcát nézte. – Miért olyan ez az ember, mintha nem is félne? – kérdezte halkan, amikor már kimentek a szobából. Garrett levette a szemüvegét, megdörzsölte a szemét, és elgondolkodott a válaszon, amelyet egy ilyen kérdésre adni lehet. – Gil az egyik legrégebbi lakónk. Viszonylag idıs már, és világos fejjel elfogadta a betegségét. Így volt ideje megtenni a szükséges lépéseket, elbúcsúzni és megbékélni a helyzettel. – Én soha nem lennék képes erre – állapította meg Nathan. – Ismeri a maximát: „Ha nem remélsz többé, elmúlik a félelem”? Hát erre a helyzetre ráillik: ha az ember leszámol a terveivel, szép lassan megszőnik a halálfélelem is. – De hogyan lehet letenni minden reményrıl és nem várni semmire? – Mondjuk, hogy Gil már csak egy utolsó dologra vár – felelte Goodrich lemondón. – De a félreértések elkerülése végett: nem minden haldokló megy el olyan megbékélten, mint ı. Sokan halnak meg haraggal a szívükben, a betegségük ellen lázadozva. – Na, ıket már jobban megértem – jelentette ki Nathan meglepetés nélkül. Hirtelen szomorúság fátyolozta el a tekintetét. Goodrich rámordult: – Nohát, ne vágjon ilyen arcot, Del Amico! Ezeknek az embereknek feltétlen szeretetre és megértésre van szükségük, nem pedig szánalomra. Ne felejtse, ez kicsit speciális állapot: a itt lévı legtöbb beteg tudja, hogy ez az utolsó karácsonya. – És engem is közéjük számol? – kérdezte Nathan provokatívan. 39

– Ki tudná megmondani? – kérdezte Goodrich, és vállat vont. De Nathan nem akart leragadni ennél a témánál. Egy kérdés motoszkált a fejében: – És nem frusztráló ez egy olyan orvosnak, mint maga? – Úgy érti… hogy nem tudom meggyógyítani az embereket? Nathan bólintott. – Nem – felelte Goodrich. – Éppen ellenkezıleg: ösztönzı, mert nehéz. Azért, mert nem tudunk meggyógyítani valakit, gondozni még lehet. A sebészet rengeteg technikai eszközt felhasználhat, de nem törıdik a lélekkel. Itt másképp áll a helyzet. Az út legvégéig elkísérjük a betegeket. Ezen lehet mosolyogni, pedig elég nagy dolog, elhiheti nekem. És igazat szólva, könnyebb felszabdalni egy embert a mőtıasztalon, mint vele tartani az ismeretlen vidékek felé. – De miben áll ez az elkísérés? Goodrich széttárta a karját. – Egyszerre nagyon bonyolult és nagyon egyszerő: felolvashat a betegnek, segít neki fésülködni, felrázza a párnáját, kiviszi sétálni a parkba… De a legtöbb esetben nem csinál semmit. Ott marad mellette, és megosztja vele a szenvedését és a félelmét. Egyszerően csak ott van, és mindig kész meghallgatni ıt. – Még mindig nem értem, hogyan képes valaki a végén mégis elfogadni a halált. – A halál tagadása nem megoldás! A mi társadalmunk, amikor eltörölte a legtöbb rítust, amely megkönnyíti a másik világba való átjutást, tabuvá tette a halált. Ezért olyan kétségbeesettek az emberek, amikor szembekerülnek vele! Elhallgatott néhány pillanatra, majd hozzátette: – Pedig a halál nem valamilyen rendellenesség. Olyan nyomatékosan ejtette ki ezeket a szavakat, mintha önmagát akarná meggyızni. A két férfi közben visszaért az elıcsarnokba. Nathan már a télikabátját gombolta. De mielıtt elindult, mondani akart még valamit: – Csak hogy világos legyen, Garrett: egy szót sem hiszek az egészbıl. – Hogy mondja? – Abból, amit összehordott. Ezt az egész hadovát a Hírnökökrıl. Egy szavát sem hiszem. Goodrich nem tőnt meglepettnek. – Á, értem már: annak, aki azt gondolja, hogy ura az életének, nincs ínyére, ha megingatják a bizonyosságában. – Egyébként szeretném tudatni magával, hogy majd kicsattanok az egészségtıl. Igazán sajnálom, de azt hiszem, hogy melléfogott: egyáltalán nem haldoklóm. – Hát ezt örömmel hallom. – Sıt, szabadságot vettem ki. – Használja ki alaposan. – Maga provokál, Garrett. Nathan megnyomta a lift hívógombját. Goodrich még mindig ott állt mellette, és úgy nézte, mint aki fel akarja mérni, kiféle-miféle. Végül elszánta magát: – Azt hiszem, fel kéne keresnie Candice-t. Nathan felsóhajtott. – Ki az a Candice? – Egy lány Staten Islandrıl. Pincérnı a Dolce Vitában, egy coffe shopban St. George belvárosában. Ahol reggelenként néha megiszom egy kávét. Nathan vállat vont. – És mi van vele? – Nagyon is jól megértett, Nathan. Nathan hirtelen úgy érezte, Kevin emléke szinte az arcába robban. – Azt állítja, hogy meg fog… Goodrich bólintott. – Nem hiszek magának. Elment a nı elıtt, és csak úgy, hirtelen revelációja támadt? Garrett nem felelt. Del Amico nem hagyta annyiban a dolgot: 40

De nem ez a legfontosabb. hogy az illetınek már csak néhány hete van hátra. – Azt hiszem. – Hanem mi a legfontosabb? – Amit a lelke mélyén érez az ember. milyen jól mondja – ismerte el Goodrich szomorúan. 41 .– És hogy történik ez pontosan? Az illetı feje a tömeg közepén egyszerre csak villogni kezd. maga veszélyes. Egyszerre csak tudja. – Néha tényleg van a fejük körül egy fehér fénysugárféleség. amit csak a Hírnök láthat. s megszólal a Gyászinduló? – Nem is tudja. hogy fel kéne keresnie Candice-t – ismételte meg Goodrich egyszerően. – Én meg azt hiszem. biztosra veszi.

Tegnap eltökélte. Semmi feltőnı nem volt a kinézetében. A másik. Nathan. A Dolce Vita Café St. fáradt arcú nı volt. Gépiesen megvette a Wall Street Journalt. hogy elolvashassa a kitőzıt a szıke pincérnı kötényén. de nem mondott részleteket. amelyet az váltott ki. Már reggel nyolckor igen élénk volt a forgalom. és a végén még kipaterolják innen. Ezért akarta szemmel tartani Candice-t is. Melyikük lehetett Candice? Goodrich egy fiatal nıt említett. hogy igyekszik megfelelni a saját magáról kialakított képnek. aki a kérdést feltette. Valami ismeretlen érzés késztette rá. amit a nı szinte rögtön ki is hozott. általában a környéken dolgozó hivatalnokok ugrottak be a kávézóba egy kapucsínóért és egy fánkért. meglehetısen hosszú sor kígyózott. A lányt Candice Cooknak hívták. Talán a kíváncsiság? Vagy az eufória. A pult elıtt két. minden közönségesség nélkül. hogy egyszer s mindenkorra kiveri a fejébıl Goodrich hagymázas hülyeségeit. hogy Goodrich esetleg erısebb. Nathan a „teljes reggeli” menüt választotta. mialatt a szomszédnıje csak egyet. valamivel idısebb. bár nem tudta pontosan. amelyet közszemlére is tett. de mivel gyors volt a kiszolgálás. – Mit hozhatok. miközben a kávéját szürcsölgette. Ebben a korai órában a legtöbb vendég helybeli volt. hogy egészséges? Vagy a félelem. mit is keres itt. Jócskán elmúlhatott már negyven. vörös hajú. SHAKESPEARE (VAS ISTVÁN FORDÍTÁSA) December 12. alacsony lány jóval szolidabbnak látszott. egy feltöltött ajkú és erısen kifestett barna lány legfeljebb húszéves lehetett. uram? A pincérnı. Egyetlen pillantással felmérte a személyzet tagjait: két alkalmazott a pultnál vette fel a megrendeléseket. Nathan mintegy félórát üldögélt a coffe shopban. mint az orvosok? Nyilván mindezek együtt. Kihasználta az idıt. Mindenütt veszélyt szimatolt. Nathan úgy döntött. elég közel ahhoz. és elvégezte a karácsonyi bevásárlásait. Gyors volt és hatékony. egy 42 . természetesen viselkedı lány volt.9 A kicsi gyertya oly messze sugárzik. és a kötényén lévı kitőzın az Ellen nevet lehetett olvasni. George egyik legforgalmasabb üzleti utcájában állt. nem tartott örökké a várakozás. Végül is mi baj történhetne a lánnyal ebben a nyugodt negyedben? Kiment a kávézóból. hogy leül az egyik ablak melletti asztalhoz. hogy ı az. ketten az asztaloknál ülı vendégeket szolgálták ki. A lehetı legközelebb lépett. hogy Kevin öngyilkossága óta valamilyen furcsa súly nehezedett rá. Sok férfitekintetet magához vonzott dús keblével. kivett egy papírszalvétát a pultra kitett krómozott szalvétatartóból. Rokonszenves. De mégsem ücsöröghet itt egész nap! Már régen befejezte a reggelit. És ma reggel mégsem habozott sokáig. Kihívóan érzéki mozdulataiból látszott. Egyébként csak néhány dolgot vett: pár kottát és egy zeneprogramot vett Bonnie-nak. féltette magát és mindenki mást is. visszajött Staten Islandre. rövidre vágott szıke hajú. Jótett ragyog így a silány világban. Hogy bizonyosságot szerezzen. Az elegáns Goodrich doktor szépen behúzta a csıbe! Be kell ismernie. Nathan ösztönösen is érezte. majd betért a negyed néhány üzletébe. és itt helyben megreggelizik. távol a manhattani nyüzsgéstıl. Az elsı. alaposan megnézte a pultnál dolgozó két felszolgálót. egyszerre két vendéget is kiszolgált.

– Igen. A felesége néhány honapja rendszeresen találkozgatott egy régi barátjával. hogy nem szeretem Vince-t. Képtelen volt elszánni magát az indulásra. Amennyire Nathan megértette. Vince tegnap este elvitt minket moziba. de az életben soha nem lehet tudni. mégis nagyon ügyelt rá. és újra reménykedni kezdett benne. kicsikém. Fél tizenegykor megszólalt a mobilja: – Szia. – Bonnie! Te nem vagy suliban? – Ma nincs tanítás. És ha igaz lenne. Vince Tylerral. a vendégek rohama enyhült. Vince gazdag kaliforniai család sarja volt. Ebben egyeztek meg Malloryvel. amikor a mamával róla beszéltél. amikor Bonnie megemlítette Tyler nevét. Végül az ösztöneire hallgatott. – És jól érezted magad? – Tudod jól. és ez újabb kínos helyzethez vezetne kettıjük között. hogy ne mondjon rosszat róla. amint egy férfi közelíteni próbált az anyjához. – Azelıtt nagy seggfejnek tartottad! – Ne beszélj csúnyán. szerinted mi történhetne? – Nem tudom. – Ne felejtsd el. Nathan győlölt mindent. amikor kedve kerekedett rá. mint Vince. akivel félig-meddig együtt járt elsıéves korában. És milyen igazad van. Vince a szüleitıl örökölt kozmetikai cég járadékaiból élt. – Hát persze hogy nem. mint a Jaguar. – Hol van a mama? – Még zuhanyozik. – Nekem már ott vagy te és a mama. – Vince nem az apám. – És mit csinálsz? – Most eszem a reggelimet – felelte Bonnie ásítva. aki visszaköltözött San Diegóba. ha a mama újra férjhez akar menni. biztonságot tudna nyújtani nektek. Menet közben benézett az ablakon: semmi gond. Valamilyen biztonsági gyakorlatot tartanak az iskolában. már fordította volna el. hogy biztonságot nyújtsatok. és talán egy olyan ember. – Késın feküdtél le? – Igen. Kár lett volna fokozni ezt az agressziót a felnıttek közötti vitákkal. És ez kölcsönös volt. papa. mintha valamilyen irracionális sugallat arra késztetné. hogy nagyon agresszívan viselkedjen. de Candice még mindig a helyén volt. mi történik. Bonnie. És hatalmas erıfeszítéssel végül sikerült kiböknie: – Vince talán nem is olyan rossz fiú. Bonnie-nak szabad volt bármikor felhívnia ıt. aki rosszul viselte a szülei válását. Nathan hallotta. Mama talán nagyon boldog lehetne vele. mint egy ırhelyén posztoló magándetektív.üveg jó francia bort Abbynek és egy szivarvágót annak a betojt Jordannek. amit Tyler képviselt. kicsikém! – Figyelj. Oké. nem szabad szomorkodnod! – Miért nem? – Mamának szüksége van biztonságra. de azután meggondolta magát. hátha Mallory vele akarja újra kezdeni az életét. Mallorynek kár lett volna ajándékot vennie: úgysem fogadná el. Goodrich szavaira gondolt. amit sugall? Ha a halál már ott állna a küszöbén? – Miért. Mintha áramütés érte volna. Tisztára úgy festhetett. hajlamos volt rá. Visszaért a kávézóval szemben parkoló dzsiphez – mégiscsak kevésbé feltőnı. Bedugta a slusszkulcsot. hogy ne menjen messzire. Bonnie! Ilyen szavakat nem szabad használnod! – De te mondtad így. hogy megint ásít egyet. hogy lehetnek még esélyei Mallorynél. itt még csak nyolc óra van. Mostanában. és kinyitotta az újságot. 43 . Néhány éve elvált. a két család hosszú idı óta összejárt. mégsem rostokolhat itt egész délelıtt. Bonnie.

és csak rövid hallgatás után válaszolt: – Néha nincs szükség szerelemre ahhoz. hogy mama nem szereti Vince-t. néha én is hülyeségeket beszélek. Jobban. hogy a családjuk mindig gazdag volt. Vince-nek nem kellett dolgoznia. azt tudom. Majd bizalmas hangon hozzátette: – Tudod. édesem. nyilván gondolkodott valamin. – Honnan tudod? – A nık megérzik az ilyesmit. nem volt komoly a dolog – vallotta be Nathan. én biztos vagyok benne. Nagyon tiszteletreméltó lehet az ember akkor is. kicsikém. Nathant meglepte a megjegyzés. kicsi lábán Harry Potteres mamusszal. Érted? – Értem. Nathan meghallotta Mallory hangját: Bonnie-t hívta a konyhából. De Bonnie még gyorsan belesúgta a kagylóba: – Tudod. De nagyon szeretlek. mert nem ugyanabból a közegbıl származunk.– Igaz. De ı más: nem veti meg azokat az embereket. csak egy kislány. Imádott titkokról fecsegni vele. Nem értheti meg. akik az iskolát takarítják. mint bárki más. Nathan nem akarta elárulni. Miért mondok neki ilyeneket? İ még csak egy nagyon kicsi lány. és kinyitotta a szobája ajtaját. Bonnie elhallgatott egy idıre. mama nem örülne. mint bárkit a világon. ha hallaná. rögtön felfedezte az ellentmondást Nathan szavaiban: – Igen… Igen. 44 . a Vince-hez hasonló emberek ezüstkanállal a szájukban születnek. kicsikém. tudod? Mivel Bonnie okos volt. kicsikém. A főtıtestnél melegszem. akinek gyorsan meg kell ennie a maradék kukoricapelyhet. – Na. ha úgy tetszik. de csak néha. nem szabad lenézned azokat. ezért erıltetett szigorral felelt Bonnie-nak: – Te nem nı vagy. – De én azt hiszem. – Fiatalkorukban mama és Vince együtt jártak? – Ne beszélj olyan hangosan. hogy megnyugtatássá. hogy ilyesmirıl beszélsz. Bonnie. Azt jelenti. – Hát igen. Miközben én autót mostam. hogy mama szereti Vince-t. Tudod. nem hiszem. majd nagyon logikusan megjegyezte: – De a mama is aranykanállal a szájában született! – Ezüst. Nathan könnyen el tudta képzelni a kislányát. – Most mennem kell – mondta Bonnie. hogy ha Amerikában valaki sok pénzt akar keresni. papa. de te mindig azt mondod. vagy kiszolgálnak téged a menzán. hogy nem nagyon szeretem – ismerte el Nathan kényszeredetten. – De talán csak azért. kismókus. hogy valakivel együtt éljen az ember. érted. meg büdös brooklyni raktárakban güriztem. Hát igen. menynyire odavan. – És neked is becsületesnek kell lenned. – Néha elmentek együtt valahová. a végén sikerül is neki. fölmentem a szobámba. hanem a viselkedésük alapján ítéld meg az embereket. suttogva folytatta: – Minden oké. – Oké. Olyan megható volt. Bonnie elcsodálkozott: – Hogyan? – Ez egy kifejezés. ugye. hogy mamának szüksége van szerelemre az életében. – És akkor a gazdagokat kell megvetnem? – İket sem! Ne a pénzük. ugye. ha nem keres sok pénzt. akik nem az ı társadalmi közegébıl származnak. Jack O'Lantern-mintás pamutpizsamájában. hogy fizetni tudja a tanulmányait. İ becsületes.

Candice bement a házba. Ott van helyben. A több apró dombon szétszórt Staten Island jobban hasonlít New Jerseyhez. Mint egy kincsvadász. és belesúgott valamit a kisfia fülébe. Nathan elfordította a slusszkulcsot. Annyira így érezte. hogy észreveszik. hogy ez a fiatal nı jól érzi magát a bırében. de öt perc múlva ki is jött. Itt az ember messze kerül a Village-ben uralkodó stressztıl. mint a filmekben. Ez utóbbira fogadott volna. mégis látszott rajta. amikor Candice megállt az italos polcoknál. Vince talán okkal bízik az esélyeiben. A manhattaniek azonban továbbra 45 . amit a kislányától megtudott. Mallory mellett senki sem rúghatott labdába. és Nathan tovább követte ıt a kis szigeten. Ez furcsa volt. mint Manhattanben. Még soha életében nem követett senkit. hogy egy szép napon Mallory majd visszatér hozzá. hogy bármibe is kezdjen egy másik nıvel. Gondosan becsatolta a kicsit a gyerekülésbe. Gyakran megállt. Nathan a polcok között követte. Candice megállt egy sorház kertkapuja elıtt. nyilván ügyelnie kellett. egyév körüli kisfiút tartott a karjában. Candice délután két órakor fejezte be a mőszakot. hogy milyen szép. és dél felé tartott. A furgon elhagyta a központot. Sokkal több a különálló kis ház meg villa. Tania – köszönt el a lány vidáman. és elindult szorosan Candice mögött. A parkolóban elment Candice mellett. hogy szakításuk csak idıleges. és beengedett maguk közé két autót. Candice megint beszállt a furgonba. Élénkvörös sapkát húzott a fejére. amint sört iszik. derős arcú nı kinyitotta az ajtót. Nathan nemigen tudta elképzelni. Ez furcsa volt. Ebben az órában még elég folyamatos volt a forgalom. Vajon itt lakik? Candice becsöngetett. de ezek csak futó kalandok voltak. mint New Yorkhoz. A válása óta kétszer-háromszor randevúzott ugyan. nem igazán értette. a hangulat jóval nyugodtabb és családiasabb. és betett a kocsiba egy karton Budweisert. az a fajta ember. Nathan rögtön látta. Candice nem sietett a vásárlással. hogy ne lépje túl a költségvetését. és beült egy ütött-kopott furgonba. hogy együtt él-e valakivel. Azon tőnıdött. milyen szép?” A kisbabának fülig ért a szája. és arrogáns. és kerekre nyitotta a szemét. a kisfiút beültette egy bevásárlókocsiba. Candice többször is elmondta neki. és milyen édes. aki még mindig meg van gyızıdve a felsıbbrendőségérıl. vagy egyedülálló anya. hogy élvezi a bevásárlást. Nathan. És ez megváltoztathatatlanná tette a szerelmét. és betolta az üzletbe. mert még a válás pillanatában is úgy gondolta. A negyed népessége gyorsan gyarapodott. amely az épülettıl nem messze állt. és közben azon járt az esze. amióta Brooklyn egyes lepusztult részeinek lakói a nagyobb nyugalom és biztonság reményében kiköltöztek ide. Leparkolt. amelyet a származásának köszönhet. Mindenre kíváncsi volt. – Még egyszer köszönöm. Kifakult farmerban és bırzakóban jött ki a kávézóból. kihasználta az elsı piros lámpát. Majdnem mindig a legolcsóbb termékeket választotta. De mégis.– Én is szeretlek. és félt. és fıleg mindig a rendelkezésére áll. és erısen magához szorította. és saját fia jutott az eszébe. ugye. de békés lakónegyedbe. és rámutatott néhány érdekesebb árura: „Nézd azt a nagy halat. A lány arca derős volt. Josh! Látod ott azt az ananászt. majd elindult a szomszédos szupermarket felé. Körülbelül húsz perc múlva megérkeztek egy népes. egy kövér. mindennap láthatja Malloryt. és nem tetteti a boldogságot. Karjában tartotta a gyereket. hogy talán örökre elveszítette Malloryt. Életében elıször Nathan arra gondolt. aki alig látszott ki a túl bı pilótadzsekibıl. hogy benne fel sem merült. Nathan a kisbabára nézett. Ami azt illeti. mi vonzót találhat a felesége abban a seggfej Tylerban: öntelt volt. lemerült érte a Sanktay Head-tó iszapos mélyére. Nathan feljebb tekerte a dzsipben a főtést. majd jutalmul vett neki egy kis csomag marshmallowst. de megingott. megpuszilta.

melyik filmbıl származik az idézet. és egy marshmallow-t dugott a nagyapja szájába. „Clint” kiemelte a gyereket az ülésbıl. Szürke. Minden embernek van mit tennie. mert elegük volt már abból. és még feljebb állította a főtést. Clint Eastwoodra hasonlít kicsit.” Szokása szerint egy idézettel is kiegészítette az üzenetet: „Az a férfi. amit csinált – épp a verandát festette át – és segített Candice-nek kivenni a barna papírzacskókat a csomagtartóból. „Clint” megköszönte. aki nem tölt elég idıt a családjával. Candice bevitte Josht a házba.” A második üzenet egy fénykép volt Bonnie-ról. Régi játékuk volt ez: ki kellett találniuk. A férfi abbahagyta. mások boldogságának passzív szemlélıjeként. Felgyulladt egy lámpa a nappaliban. egy aszfaltútra. Candice kihozott egy doboz Budweisert. amelyet a másik küldött. hatvan év körüli. egyenes tartású. közben a cigarettás ember lemosta az ecseteket. Kartonpapírból kivágott egy oválist. megosztozik velük az újságon. és Candice Cook házára irányította. Candice egy férfival nevetgélt. Éppen indulni akart. nyilván az imént vásárolt kartonból. Jobbra fordult. hogy tulajdonképpen kukkoló. Nyilvánvalóan itt lakik. amikor hazamegy: elmeséli a napját a családtagjainak. olyan volt. Nézze meg az e-mailjeit! Garrett Goodrich. és három árnyalak rajzolódott ki a függönyön. amikor újra megszólalt a mobilja. és együtt bementek a házba. de most nem állt meg Tania kapuja elıtt. elkeveredve a tévé hangjával. hogy tavaly. baseballsapkában. soha nem lesz igazi férfi. Nathan nevetést hallott. Ez most könnyő feladat volt. és megnézte a postafiókját. Bonnie rendszeresen elküldte neki ezeket a kis jeleneteket. De nem hívás volt. Eltőnıdött azon. hogy elteszi a távcsövet. Eszébe jutott. szikár férfi volt. jól megértik egymást. nem volt nekik elég elegáns. és beírta: „Vito Corleone A keresztapában. Vajon mit akar még tıle? Némi gondolkodás után Nathan felgyújtotta a belsı világítást. és már sötétedni kezdett. Hol az ördögben van? Feltúrta a dzsip hátsó részét. majd csatlakoztatta a számítógéphez. Az elsıt Abby küldte: „Élvezze ki a vakációt! Boldog karácsonyt önnek és a lányának. majd úgy döntött. kivette a note-bookot a táskájából. Mozdulatlanul ült az autóban. Filctollal beleírta: BUGS ÉS ÉN VÁRUNK TÉGED JÖVİ SZOMBATON 46 . Staten Island lakói viszont többször is kinyilvánították. Amióta Mallory egy webkamerát vett neki ajándékba. és bekapcsolta. Bugst. Gyorsan elıhúzta. Magas. Úgy látszott. Cigarettát tőzött a füle mögé. amely a telep egyik legutolsó házához vezetett. mert ráébredt. Közben Candice beállt a kis garázsba az autóval. mint a buborékok a képregényfigurák feje fölött. hogy szeretnének elszakadni és közigazgatásilag is leválni Manhattanról. majd átkarolta Candice vállát. vett egy látcsövet. Candice visszament egészen a házig. Amíg a rendszer felállt. és végül meg is találta az egyik ülés alatt. Elég nyomorultul érezte magát. Nathan úgy látta. és megbeszélik. vajon miért él a lány még mindig az apjával. Nathan ráklikkelt a „Válasz a feladónak” ikonra. A kisfiú belekotort a cukros zacskóba. borús volt az idı. csak egy SMS.is falusiasnak találták a helyet. mit csinálnak hétvégén… Csak neki nincs része ilyesmiben. Valószínőleg az apja.” Nathan elmosolyodott. amikor Bonnie-val a Stowe Mountainben jártak. a törpenyusziját szorította az arcához. Három üzenete volt. aktivizálta a mobil infravörös portját. hogy csak a pazarló szomszédnak van haszna az ı nagyobb adójukból. ahol a fiát szokta hagyni. Nathan ötvenméternyire a háztól leállította az autóját.

hosszú haja. mikor készült a felvétel: alig három hónapja. Nathan a képernyı aljáról leolvasta. és elviselhetetlenül szennyezett a levegı. felhajt az autópályára. hogy néhány iroda nehezen talál ide ügyvédeket a városról kialakult nem túl hízelgı kép miatt – nem ártott volna. kiterjedt külvárosra emlékezett. ahol nem lehettek túl magasak a lakbérek. Megvárta. Vajon Goodrich forgatta a filmet? Mindenesetre a rendezı olyan ügyesen lefilmezte a közlekedési táblákat. hogy miért. lerobbant háztömb parkolójába. és mint mindig. Most egy apró lakást lehetett látni belülrıl. Nathan jól ismerte a technológiát: manapság már lehetséges egy videokamerával felvett anyagot rámenteni a memóriakártyára. A kép remegett egy kicsit. koszos. miközben egy férfi löki hátulról. hogy bárki könnyen eltalálhatott a telepre. Egészen pontosan Houstonban. lelkesen biztató gyermekkiáltásokat lehetett hallani: nyilván gyerekek kosaraztak a betonon. Az útjelzı táblák szerint Texasban.Nathan hosszan nézte a fényképet. Látni lehetett. A férfinak cigaretta van a füle mögött. ahol egymást érik a dugók. Nagy. Az elsı jelenetet egy autó ablakából vették fel. ha a városvezetés több gondot fordít a környezetre és az életmódra is. A kép tiszta volt. majd rákattintott. egy régi. Nem igazán tudta. majd az autó beállt egy téglából épült. mellette rozsdás csap. okos szeme – ilyen volt Malloryé is – és kicsit elálló fogai. de egy kis íróasztal fölött tisztán ki lehetett venni a fényképekkel borított falat. és elmegy az elsı körgyőrőig. Sok idejébe került. és videoüzenetként elküldeni. A kamera ipari raktárakat pásztázott. gúnyosan csillogó. Nathan megnézte a feladót: az üzenet Goodrich hivatali postafiókjából érkezett. körgyőrők hálójából kiszabadulva elért egy külvárosi övezetbe. amíg a gép letölti az egész fájlt. A kocsi az autópályák. Hangosan nevet. Egyébként úgy hallotta. 47 . mire sikerült megnyitnia a harmadik üzenetet. Szıke kislányt ábrázolt. Háttérzajként az ablak felıl érkezı felfelcsattanó. Nathan életében csak egyszer járt a texasi fıvárosban. Sárgás. de Nathan egyszerre érezte magát nagyon boldognak és nagyon szomorúnak. ahogy az autó elhagyja a belvárost. kifakult felvételre. most is elbővölte a kislánya szépsége: kócos. amely egy csatolt MPEGfájlnak bizonyult. karján fel van győrve az ing. tombol a hıség. bár a filmet többször is megvágták. egy eternitlapos asztalon öregecske tévé állt. de tiszta garzonlakás volt. a fal mellett kicsi hőtıszekrény. de elég nyomasztó emléket ırzött a látogatásról. amelyek olyan elragadóvá tették a mosolyát. A kamera ráközelített a legnagyobb fényképre. sivár. aki lobogó hajjal áll egy hintán.

majd a tudakozóval felhívatta a Staten Island Kórházat. hogy elragadtattam magam. Keresgélt egy ideig a gépben. amelyek éppen úgy néztek ki. és elindult a Verrazano Bridge felé. majd elindította a dzsipet.10 Ne kívánd. Aznap este minden nyugodtnak és halottnak tőnt. Mark Twain és Stephen King Amerikája. hogy beszél Goodrichcsal. Már járt erre tavaly – vagy tavalyelıtt? – nyáron. A kórház hét dollárt fizetett neki óránként. tegnap is jártam ott. és látta. – Izé… köszönöm – dadogta Nathan –. ahogy te szeretnéd. hogy ezúttal komp nélkül jusson át Brooklynba. Nagyon jól emlékezett a hajdani bálnavadászhajó-kapitányok elegáns házaira. amikor Philadelphiába utazott. Az elıbb látott film képei peregtek a fejében. Nathan beletaposott a gázba. – Egy barátja vagyok. és az ügy elég sürgıs. majd megadta Nathannek a pontos címet. Szerette New Englandet a kortalan falvaival. sem a nıvérek nem becsülték semmire. hogy az események úgy alakuljanak. A vonal túlsó végén a recepciós lány mélyet sóhajtott. lelassított. hogy jóval túllépte a megengedett sebességet. hogy emlékszik is rám… Ügyvéd vagyok. mert eltökélte. Számára ez volt az igazi Amerika. – Sajnálom. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához. és talán még mindig úgy szabadul meg tıle legkönnyebben. de nincs felhatalmazásunk rá. – Mivel holnap nem dolgozik. amely most egy XIX. – Szeretném megkapni a címét. Sem az orvosok. Esze ágában sincs hagyni. mint Norman Rockwell illusztrációin. 48 . A vidék nyáron nagyon népszerő volt. De a lány már letette. a hajdani bálnavadászközpontba. majd Connecticut felé vette az irányt. a pionírok és a hagyományok. Nathan a 95-ös úton hagyta el Manhattant. meg három napja is. uram. de télen gyakorlatilag nem jártak erre turisták. hogy ilyen jellegő információkat kiadjunk – felelte a lány gyanakodva. biztosan megadta önnek a címet… – Ide figyeljen – vágott Nathan durván a szavába –. Lehet. A 285 lóerıs Rangé Rover valósággal rátapadt a tengerparti útra. szerintem a connecticuti házába ment pihenni. és… – Sajnálom… – Adja meg már azt a kurva címet! – üvöltötte Nathan a telefonba. túl gyorsan: ránézett a kilométerórára. sajnálom. Sally Grahamnek félóra múlva járt le a mőszakja. századi kikötı másolata volt. – A doktor úr már délután elment – magyarázta a recepciós. mintha az óceán hideg és sós szele kísértetvárossá kristályosította volna a várost. Gyorsan ment. ha megadja neki azt a rohadt felvilágosítást. EPIKTÉTOSZ Nathan bekapcsolta a fényszórókat. Majdnem felrobbant. hogy ez a dühöngı ırült tovább szórakozzék itt vele. – De ha a barátja. Távolban a Financial District fényei tükrözıdtek a Hudson-öböl sötét vizében. Több mint egyórányi vezetés után elérkezett a Mystic nevő városba. Menet közben felhívta a tudakozót.

lakályos helyiség volt. Mindegyik emeleten volt egy-egy erkély. Garrett. Nathan. amelyet Nathan letett a bárpultra. de nagyon keskeny is. Goodrich két mély fajansztányért vett elı egy festett fakredencbıl. A ház is felettébb titokzatosnak látszott. mind keskeny. és a hullámok robaja. Nathan zavarodottan bámulta. Már láttam valahol. hogy láttam ezt az embert. mintegy önmagába hajolt. nyugi. Azt hiszem. nagyon magas. beszélnünk kellene a… – Nem szeretek egyedül enni – vágott a szavába Garrett. ami válással végzıdött. Chowdert készítettem. Nathan csak abban volt biztos. ez azért mégsem a Bates motel!* Garrett elég gyorsan kinyitotta az ajtót. a sirályok éles rikoltásaival összevegyülve meglepı. felügyelı: az elsı feleségem több mint húsz éve meghalt. hogy elnyomja valahogy az üvöltı szelet. Nathan széthajtogatott egy nagy lenvászon szalvétát. Magára hagyta Nathant. Ezután már volt annyi eszem. és telemerte a két tányért fésőkagylóból és hagymából készült sőrő krémlevessel. és egy pecsétes kötényt kötött maga elé. Az orvos több percig nem szólt egy szót sem. Az óceán ott volt. Lehet. A szeme ragyogott. velem vacsorázik. Tengeri herkentyők illata úszott a levegıben. itt találja Goodrichot. de más és más mérető. Tudom. Barátságos. hogy régen volt. – Maga nem nıs. igazi gyönyörőség. a Psycho fıszereplıjének háza 49 . lenyelve az elsı kanál tápláló levest. és az asztal fölött. Többször is el kellett takarnia szemét a szél kavarta homokfelhık miatt. majdhogynem szedett-vedett jelleget kölcsönzött a háznak. Goodrich? – kérdezte Nathan. és átgyalogolt az utat a háztól elválasztó homoksávon. Az ajtón nem volt csengı. Nathan szó nélkül követte a konyhába. – Kóstolja meg ezt a chilei fehérbort. Stonington elıtt valamivel megállt egy tengerparti magányos ház elıtt. Ha hinni lehet a recepciós információinak. Jól van. de nem akart megjönni az ihlet. Háromemeletes volt. – Ide figyeljen. falait tengerkék csempe borította – itt-ott hiányzott egy-egy. Nathan erısen megdöngette. majdnem irreális hangot adott. – Helyezze magát kényelembe – mondta Goodrich Nathannek. hogy a kísérleti nyula legyek a maga konyhamővészeti próbálkozásainak. ebben nyilván része volt a már félig kiürült üveg bornak is. – Nagyon régen történt. hogy ne próbálkozzam többé. – Érzi benne a füstölt szalonnát? Ropog az ember foga alatt. nem azért vagyok itt. egészen közel. és szeretném. és ez különösen szabálytalan. teljesen belemerült a bonyolult fogás elkészítésébe. Garrett: egyedül él? – Igenis. és átnyújtott neki egy üveget.Nathan az 1-es úton továbbhajtott néhány mérföldet kelet felé. hogy az élete egy pillanatában már megpróbálta elfelejteni ezt az arcot. ugye? – Hogy mondja? * Az ırült Norman Bartes. Utána tettem még egy szerencsétlen kísérletet. Nathan. Nathan elnevette magát: – Kérdeztem magától valamit. Ez a pasas határozottan kihozta a sodrából. Kicsoda valójában? Mit akar tıle? Garrettben valamilyen furcsa vidámság dolgozott. és lázasan tett-vett a régimódi tőzhely fölé hajolva. Kiszállt az autóból. Nála szokatlan mosollyal nézte Nathant. Az inge ujja fel volt győrve. A konyha egész hosszán végignyúlt egy régi fapult. ha elmondaná róla a véleményét. a falra akasztva nemrégiben kifényesített rézserpenyık hada ragyogott. majd egyszerően azt mondta: – Már vártam. – Remélem. de… Megpróbálta szakáll nélkül elképzelni.

befröcskölve az embereket. Testetlen jó érzés áradt szét benne. az egyik sarokban. Ezután hosszú csend következett. A nappali kétségkívül a ház legszebb része volt. majd még egyet. hogy meghitt légkört teremtsenek: a szabadon hagyott gerendáktól kezdve a lambériás falakig. egy csomó horgászemlékkel. – Tehát találkozott vele? Nathan felsóhajtott: – Maga nemigen hagyott más választást. mellette egy öreg szextáns. kötélbıl font kosár hevert. velem tarthat. – Az elkerülhetetlen – felelte Goodrich. – Ez nemdohányzó ház – figyelmeztette Goodrich. nagyon helyes lány. miközben Garrett egy régi. Garrett arról a szörnyő valóságról beszélt. Nem szabad azonosulni a beteggel. vadrizzsel és fokhagymás vajjal. Nathan nagyon hosszú idı óta elıször érezte. Nem mindig találom meg az arany középutat. finom mintázatú kávéfızıvel babrált nagy óvatosan. ha beszélne nekem Candice Cookról? A konyhából egy széles boltíven át lehetett bejutni a nappaliba.– Mi ketten. Olyan hely volt. Nathan elıhúzott egy szál cigarettát a dobozból. ugye? Garrett újfent elengedte a füle mellett a kérdést. és átnyújtott egy csésze kávét. ahol nagyon szívesen eltöltött volna egy estét Bonnie-val és Malloryvel. ami igen. Mélyet szippantott. mintegy megszüntetve a konyha és a nappali külön voltát. akik nincsenek felkészülve az ismeretlenbe való átmenetre. hogy elismeri az orvos hatalmát élet és halál felett. – Maga is tudja. A kandallópárkányon egy háromárbocos modellje állt. nagyon nehéz tartani magam. hogy valami felenged benne. ami egységesítette a teret. és együtt tudjunk érezni vele. – És mit szól a legénylakásomhoz? Elbővölı. hogy van itt a környéken néhány híresen jó horgászhely? Holnap nem dolgozom. és szeretnék elmenni horgászni. amely azt sugallta. hogy elveszítettük a játszmát? Hogyan lehet reményt önteni egy haldoklóba és értelmet adni az életének egészen a végsı pillanatig? – Nem. és hirtelen mintha tökéletes egyetértés alakult volna ki közte és az orvos között. és rögtön nyugodtabbnak. 50 . de nagyon régen. Nathan visszagondolt a tegnap esti látogatására a hospice osztályon. amely gyakran meglepetésszerően csap le. – Semmi sem elkerülhetetlen! – jelentette ki Nathan határozottan. – Tudja. de gyöngébbnek érezte magát. Ha van hozzá kedve. hogy gondját viselje embertársainak. – Tudja. és egy gyertya remegı lángjánál rágyújtott. Ekkor kérdezte meg Nathan: – És mi lenne. addig rejtızködı forrásként tör fel. Nathan betelepedett egy mézszínő rattan karosszékbe. és enyhítse fájdalmukat. a földön több. hogy támasza lehessünk. Szomorúság fátyolozta el Goodrich tekintetét. de mégis közel kell maradni hozzá. Beszélt arról is. a betegek lelki és testi szorongására. mennyire szeret fızni és horgászni. Goodrich látható élvezettel szervírozta a grillezett Szent Jakab-kagylót. és Nathannek rögtön nagyon megtetszett. Del Amico észrevette: – Mi fog történni vele? Azonnal meg is bánta a megjegyzést. amikor elıre tudjuk. a halálról. Itt mintha mindent úgy terveztek volna. és arról az örökre ki-elégületlen vágyról. nem gondolja? Tudja. Minden helyiség terrakottalapokkal volt kövezve. Kibontottak még egy üveg chilei bort. hogy van. Találkoztunk már. hétvégenként így próbál erıt győjteni. nem könnyő megtalálni az arany középutat – mondta Goodrich szinte saját magának. Hogyan gondozzuk-ápoljuk tovább a beteget. amellyel a munkájában nap mint nap szembesülnie kellett: a gyógyíthatatlan betegekrıl.

hogy magából jó orvos lett volna. – Ennek a férfinak darabokra tört az élete. inkább folytassa. Goodrich megcsóválta a fejét. egy hajdani sittes. – És maga eljátszotta az ırangyal szerepét? – Kíméljen meg ettıl a kifejezéstıl. a kis filmmel együtt. – Az attól függ – jelentette ki Nathan –. amikor hároméves lett. hogy újra megtalálja a lányát. Nathan azonnal visszavágott: – Jó ügyvéd vagyok. hogy az apja soha nem szőnt meg szeretni ıt. hogy ne következzék be a dolog! 51 . ha tudja. Candice továbbra is rendszeresen találkozott az apjával. Karbantartóként helyezkedett el az egyik houstoni repülıéren. Édesanyjával New Yorkba költözött. Erıt nyert a tudatból. most eresztett le a torkán két liter alkoholt. Beszéljen Candice-rıl! Garrett lehuppant egy vitorlavászonnal bevont kanapéra. – És már kiengedték? Goodrich letette a csészéjét a dohányzóasztalul szolgáló viaszolt faládára. – Nem hiszem. – Ez az a férfi. aki vele lakik? – Pontosan az. – Most nem akarok leállni vitatkozni magával. – De a kurva életbe. – Maga találta meg? Goodrich bólintott. egészen tizenegy éves koráig. 1985-ben ítélték el egy rosszul végzıdött betörésért. majd elhúzott az ország másik végébe. Nathan felháborodottan nézett rá: – De kinek-minek a nevében merészel ennyire beleavatkozni az emberek életébe? – Candice-nek szüksége volt arra. hogy Candice eljuthasson hozzá. Igazán joga volt ahhoz. de egyiket sem merte elküldeni. Több levelet is írt neki a börtönben. és azután…? – …azután az apja váratlanul nem adott többé életjelt magáról. – Miért? – Annál az egyszerő oknál fogva. Ez nekem elég. Garrett. az én apám ütötte-verte az anyámat. és elküldtem a lányának. – Candice Houston egyik népes negyedében született. Beszéljen inkább róla. hogy az édesapja elhagyta. Mindig abban a tudatban élt. hogy jó ügyvéd. elloptam a leveleket. Minden élet egyedi. és végre megismerje az unokáját. – Szokványos történet – jegyezte meg Nathan. amelyet a filmen látott. hogy az ember személyisége teljes mértékben kialakuljon. és összefonta karját boltozatos mellkasán. Hirtelen újra felszikrázott köztük a feszültség. két éve szabadult. Lassacskán építette újra önmagát. egészen tizenegy éves koráig. – És ez olyan fontos? – Tudja. Ez még nem jelenti feltétlenül. hogy újra rátaláljon az apjára. akit az elıbb láttam. hogy… börtönben ült. – Hatékonyan védelmezi egyes nagy cégek érdekeit. – Magából hiányzik az emberség… – Na. A szülei elváltak. – Teszek a véleményére. Így aztán nem éreztem nagy hiányát. de továbbra is rendszeresen találkozott az édesapjával. – Igen. Egyszerően csak feltörtem a lakás ajtaját. és abban a kis lakásban élt. védje meg! Csináljon valamit. egyszerő családban.– Na ne vicceljen. – Nem volt bátorsága kapcsolatba lépni a lányával. úgyhogy ne tartson nekem erkölcsi prédikációt. amikor nem volt otthon. Kínos csönd telepedett a szobára. hogy Candice meg fog halni. ez az! – …és az alázat. az apa hiánya olykor nem teszi lehetıvé.

– Magának megvan az a rossz tulajdonsága. Nathan felpattant: – Ha én az életben mindent elfogadtam volna. Odakintrıl behallatszott a szél süvöltése és a partnak csapódó hullámok robaja. ha tetszik. és lemondón válaszolta: – Nathan. Érezni lehetett. amit rám akartak kényszeríteni. – Mert azt ismerem a legjobban. az én lehetıségeim arra korlátozódnak. hogy egy üres és hideg lakásba kell hazamennie. 52 . – Itt alhat. akkor még mindig ládákat tologatnék egy gyárban! Goodrich is felállt. Az elsı emeleten van egy vendégszoba. Ezt el kell fogadnia. de mondtam már: senki nem tudja megváltoztatni a dolgok menetét.Goodrich behunyta a szemét. amely a nappaliból vezetett fölfelé. és megfogta a karfáját. hogy mindent a saját személyére vonatkoztat. hogy többet ivott a kelleténél. és mivel azt is tudta. nem kérette magát. hogy összehozzam ennek a családnak a tagjait. és elfojtott egy ásítást. Nathant elkeserítette a gondolat. Goodrich odalépett egy kis lépcsıhöz. elfogadta a meghívást. tiszta ágynemővel. és némi vigaszt nyújtsak nekik. hogy az óceán itt van. egész közel.

feltesznek valami jó zenét… De nem mondhatott le a pénzkereseti lehetıségrıl. és eltőnt az 53 . mint a családtagok. Odakintrıl Nathan csak homályosan látta. a szomszédasszonya azt mesélte. Goodrich már nem volt ott. máskor viszont azt érezte. de nem árt az óvatosság: Tania Vacero. ha nem akar elkésni. valahányszor rágyújt. hogy tökéletesen megértik egymást. elsı szavait… Kora este Candice szélvészként hazaszáguldott. Ha közelebb ment volna. Az ágyhoz lépett. és a tengerparton elindult Staten Island felé. és helyre tette ıt. de mindig csak a rögzítı válaszolt. Vaklárma volt. meleg feje búbja. a fınök elvárta a pincérnıitıl. Milyen békésen eltölthették volna az estét: fıznek egy jó vacsorát. hogy „Clint” régi déli nótákat dúdol altatóul. Péntekenként volt egy másik munkája is: a város egyik legnépszerőbb bárjában szolgált fel. meghallgatta az elıvigyázatosságra vonatkozó tanácsait. a mosolyára. hogy meg ne fázzék. amelyekben soha nem lehetett része: az elsı karácsonyt. Közeledett a karácsony. Amikor Nathan másnap kora reggel leballagott a nappaliba. Jól érezte magát a gyerekkel. Egy hályogos állótükör elıtt öltözködött. apró kezei. Candice megnyugodott. Candice megpuszilta az édesapját. Vezetés közben mindvégig Garrett iránti érzésein merengett: elutasítás keveredett benne rajongással. Mintha sírást hallott volna. gyorsan belebújt az egyenszoknyába és blúzba. Az ilyen nyomott pillanataiban rögtön megrohanták a fiával kapcsolatos emlékek. Többször is megpróbált telefonálni San Diegóba. nem vagyok már tizennégy éves!”).11 She's like a rainbow… THE ROLLING STONES December 13. begyújtanak a kandallóba. ahogyan tréfálkozott vele. Nem volt jó passzban. hogy szexik legyenek. hogy „Clint” mindig lelkiismeretesen kimegy a verandára. pisztránghorgászatra ment. Az egész napot Candice és a családja megfigyelésével töltötte. és minden hiányzott: testének érintése. és nem tudta mivel magyarázni ezeket az ellentétes érzéseket. Kilépett a zuhany alól.” Nathan visszaült az autóba. Nagy öröm forrása volt ez a számára. ahogyan hadonászott velük elalvás elıtt. de sok kiadást is jelentett. és óvatosan benyitott a fia szobájába. Josh az igazak álmát aludta. azt viszont megállapította. délután pedig elvitte az unokáját sétálni. gondosan betakargatta. ami a házban történik. mielıtt újra elment volna dolgozni. a forma kedvéért tiltakozott egy kicsit („de papa. Ide-oda autózott a coffe shop és a kis ház között. és kiosont a szobából. dobja be a kulcsot a postaládába. adott egy puszit Josh arcocskájára. elsı fogait. amelyek nem térnek vissza soha. ahogy sétáltak a füvészkert gyepes teraszán és a melegház trópusi fái között. hogy influenzajárvány dúl a környéken. Sietnie kell. És önkínzó fájdalommal sorolta fel azokat a dolgokat. s ezt jó gyakran el is mondta nekik. Egész délelıtt békésen barkácsolt. Persze jobban szeretett volna otthon maradni az apjával és a kisfiával. Josh ezúttal a nagyapjával maradt. Mindenre emlékezett. azt is hallja. Joe. puha arcocskája. Nathan messzirıl nézte ıket. és határozott lendülettel tolta a kocsit. Rövid levelet hagyott az asztalon: „Ha elmegy. Közben a faliórára pillantott: húsz perc múlva kezdıdik a mőszak. Az autójában töltött magányos órák alatt Nathan gyakran gondolt Malloryre: a boldog pillanatokra. Természetesen gyakran feszengett a társaságában.

amelyeket bevihetnek magukkal az ágyba. és együtt énekelte Shania Twainnel: Man! I feel like a womanl Éneklés közben hirtelen nagyot ásított. és teljes erıvel bömbölt Springsteen zenéje. Nyugodtabb volt. Hiába mondják egyesek. öreglány – felelte. azokban a márkás cuccokban egyfolytában téged bámul. majd bement a Sally's Bárba. Patakban folyt a sör. sem tőzoltónak. megjött a legszebb virágszál is – szólt oda neki Joe Conolly.éjszakában. Megint ásított egyet. Az a pasi ott a pult szélénél. kapásod van. Candice felkötötte a kötényt. Bekapcsolta a rádiót. Istenem. 18 óra 58 perc Egy sötétkék terepjáróval egy idıben állt be a parkolóba. nem akadt komolyabb kellemetlensége: a viták sohasem fajultak verekedéssé. kicsikém. Minden hónapban megpróbált félretenni néhány dollárt a kisfia tanulmányaira. milyen fáradt! Szerencsére holnap szabadnapos lesz. amikor már nagyobb lesz. tanár vagy talán ügyvéd. 54 . nem olyan könnyő az élet ebben az országban. A hasonló korú gyerekek még jobban szeretik az olyan játékokat. Még soha nem látta itt. Az ivó már háromnegyed részt megtelt. hogy a bárja clean hely. Josh egyetemre fog járni. és megkezdte a mőszakot. hogy férfi van a háznál. de nehéz volt kijönnie a keresetébıl. Igaz. Két szép plüssállatot is kinézett neki az áruházban: egy mosolygós medvét és egy hosszú nyakú teknısbékát. aki úgy tizenöt éve költözött Staten Islandre. És Candice remélte. és befektetheti maga mellé Josht az ágyba. inkább „New Jersey-s”. hogy nem volt már fiatal jószág. – Na. mit adhatok? 20 óra 46 perc – Kapásod van. Josh még kicsi. rövidebb utakra tökéletesen megfelelt. – Félrebeszélsz. hogy majd valamilyen hasznos foglalkozást választ: orvos lesz. amióta itt dolgozott. azt nagyon mulatságosnak találta. mint New York-ias. Nem nézett ki sem rendırnek. Kellemes légkör volt. Utána elmegy. Néhány év múlva. – Szia. vesz neki egy biciklit. amelyet valaha is birtokolt – még a történelem elıtti idıkben vette (az idısebbik Bush elnökségének kezdetén…). Igen. és megveszi a karácsonyi ajándékokat. – Szia. Joe. de azért odapillantott a pult szélére. ahol már forró volt a hangulat. aki már ott tett-vett a pult mögött. Aznap este jó kedve volt Candice-nek. utána könyveket és számítógépet. leginkább rendırök és tőzoltók látogatták. Sokáig alhat. – Azt mondom. – Mit beszélsz. Mindenki úgy tartotta. hogy megint az apjával él. Candice-nek. Ted. és mindenki tisztelettel bánt a pincérnıkkel. meg azután az apja annyit törıdött Josh-sal… Csak sokadszorra sikerült beindítania az öreg Chevy furgont. az egyetlen autót. Candice vállat vont. Felragadott egy újabb söröskriglikkel megrakott tálcát. de ha egyszer elindult. amióta megérkeztél. Boldog volt. és nagyon elkelt volna egy kis pluszpénz. A kérdéses férfi tényleg ıt bámulta. Conolly nyugdíjas ír zsaru volt. elszáguldott. Tammy? – kérdezte Candice.

21 óra 04 perc – Maga új errefelé? – kérdezte Candice. nincs-e valami Candice életében. – Oké. és néhány hét múlva a legnagyobb meglepetésére észrevette. de olyan mélyebb kapcsolat nem akadt. sem gyerektartást. a söre. akivel együtt nevelheti fel Josht. és értett a nık nyelvén. a kereskedelmi ügynök. – Köszönöm. Ez a csalóka vágy csak egy ölelés erejéig tartott. mely szerint egyetlen védekezési mód sem lehet 100%-ig biztonságos. – Most már állj le a hülyeségeiddel.A tekintetük egy pillanatra összeakadt. és mosolyogva bevallotta neki: – Ha nem rendel még egy sört. Remélem. hogy életre keljen valaki másnak a tekintetében. –Tulajdonképpen igen. Egy villanásra eszébe jutott Josh apja is. amibıl talán a közeli halálra lehetne következtetni. de nem kért tıle sem segítséget. Remélem. ha van mellette valaki. hogyan szólíthatná meg Candice-t. ma még vezetek. hogy egy ilyen szép. egy hajdani gimnáziumi barátnıjénél. hogy teherbe esett – beigazolódott a régi elmélet. csak azt sajnálta. manhattani ügyvéd úr? * Tudni kell megbocsátani és felejteni. hogy a férfi soha nem akarta látni a fiát. egy bárban. Természetesen jobban szerette volna. 21 óra 06 perc – Nem is olyan rossz – állapította meg Tammy. – Kér még valamit? – Nem. Egyáltalán nem gondol vissza keserően a kalandra. és közben elképesztı tempóban nyitogatta a Budweisereket. Inkább úgy emlékezett arra az estére. szomorúan felidézte magában legutóbbi szerelmi kalandjait. Még ha Garrettnek az ellenkezıjét állította is. de hát ez volt a helyzet. akarva-akaratlan aggódott a lányért. mint olyan pillanatra. mert ennek köszönheti a világ legszebb ajándékát: Josht. Értesítette a gyerek apját a terhességérıl. egyfolytában azon rágódott. hogy ki akarok kezdeni vele. nem hiszi. 55 . mert elfoglal egy helyet a bárpultnál. hogy ki akarok kezdeni vele. az öreg Joe haragudni fog. hogy hagyja el a helyiséget. hogy elég rokonszenves volt. akivel egy buliban ismerkedett meg. Ahogy az apja mondogatta: „Forgive and forget. amelyre családot lehetett volna építeni. – Na és mi dolga errefelé. hogy nem volt köztük semmi komoly. de Candice nem volt balek. mint évıdı hangot megütve. nem hiszi. fiatal lány nem jár senkivel! – Pillanatnyilag nincs szükség férfira az életemben – jelentette ki Candice. nem normális dolog. Egy-egy futó szerelem. és esetleg megkéri. Candice közelebb lépett Nathanhez. Kénytelen volt megállapítani. Csak azt nem tudta. hogyan kerülhetne közelebbi ismeretségbe egy lánnyal péntek este. amikor eszeveszetten vágyott rá. akkor kérek még egy sört. köszönöm. Ügyvéd vagyok Manhattanben. Vajon miért hagyta.”* 21 óra 08 perc – Tessék. kérlek! – Hiába mondod. és történt köztük „valami”. gondolta Nathan. másképpen. gondolta Candice. Amint ezt kimondta. Mindenáron tudni akarta. hogy elszédítse az az alak? Mit hitt tulajdonképpen? Igaz. és kész. Amióta itt ült.

– Ha a bár bezár. – Figyeljen ide – folytatta Nathan –. – Nem próbálom szédíteni. hogy magával beszéljek. 22 óra 12 perc – Kaphatok még egy sört? – Még a másodikba sem kezdett bele. Candice visszahıkölt: – Honnan tudja a keresztnevemet? – kérdezte gyanakodva. – Na. de a szeme igent. amelyet még mindig viselt. Méghozzá vaskos szédítés. És ez az ı szájából nem hangzott bóknak. – Ha ez elég a boldogságához… – Gondolkodott az ajánlatomon? – Az ajánlatán? – Hogy a mőszak végén igyunk meg együtt valamit. de akaratlanul is elmosolyodott. – Pedig nem jól teszi. egy-null a maga javára. mert már foglaltak. – Oké – ismerte el Candice megenyhülve –. mert a nıs férfiak a legérdekesebbek. 56 . legalább tízszer hallottam már ilyesmit. 21 óra 12 perc Ami azt illeti. 22 óra 18 perc Nem rossz. de nem akarom elveszíteni a jó kis helyemet itt a bárpultnál. – A pincérnık sohasem járnak a vendégekkel. Candice vállat vont. tényleg nem olyan rossz. – Na. és én nem leszek többé vendég. 22 óra 30 perc – Mindenesetre soha nem járok nıs férfiakkal – mondta Candice. ha jól emlékszem. de túl magabiztos. De Nathan csak annyit felelt: – Jázminillata van. – Az összes törzsvendég így hívja magát… – jegyezte meg Nathan mosolyogva. – Miért jött pont a mi bárunkba… Nathan? – Tulajdonképpen azért. – És miért olyan fontos magának ez a hely? – Mert innen nézhetem magát. – A szája nemet mond. igazán. ha itt végez. ígérem. – Igen. ez például egy tipikus ügyvédi megjegyzés. éppen azért. ez alapszabály. – Hiába makacskodik. és Nathan jegygyőrőjére mutatott.– Nathannek hívnak. maga nem lesz többé pincérnı. ez például szédítés. nem mehetnénk el egy másik helyre inni valamit? – Csak az idejét vesztegeti velem. Candice.

az apját ellátó orvos felé rohant.– Ez buta megjegyzés volt. Jenkils. – Candice. – Vicc volt. Nathan éppen felelni akart. amikor kicsi voltam… 57 . Joe – nyugtatta meg Candice. Elsápadt. 23 óra 02 perc – Az az igazság. Nathan. és felkapta a kabátját. de nem gondoltam. odarohant hozzá. imádkozva magában. és most Nathannel beszélgetett a bár mélyén. – Minden rendben. hogy elváltam. telefon! – harsogta Joe a pult mögül. – Mi történt? – kérdezte Nathan. Egyre rokonszenvesebbnek találták egymást. és néhány pillanat múlva eltorzult az arca. – Hogyhogy? – A mentı bevitte a kórházba. aki még mindig a pincérnık egyenruháját és kötényét viselte. Most ott állt az orvos elıtt. hogy semmi haj. – És ha nem lennék nıs. – Jöjjön. – Akkor igen? – Azt mondtam. Candice kivette az ötperces pihenıjét. odaviszem! – ajánlotta Nathan. talán. de majdnem összecsuklott a lába. Még a nevét is el tudta olvasni a köpenyén lévı kitőzın: Dr. Majd én vigyázok rá. amikor Joe Conolly lépett oda hozzájuk. hogy hazavihetem. aki végig követte az eseményeket. hogy megnyugtató híreket kapjon. amíg a tulaj elég messzire kerül. – Az apám… Szív… szívrohama volt. mielıtt a földre roskadt volna. hogy együtt fogjuk tölteni a karácsonyt. a munkahelyén? Ijedten ragadta meg a kagylót. letette a telefont. Candice a tekintetével könyörgött: Nyugtasson meg. mondja. és elballagott. – Rossz vicc volt. majd megismételte az ajánlatát. hogy ez igaz? – Megmutathatnám a válóperes okmányokat. 23 óra 24 perc A bár lassan kiürült. igent mondok. ahogyan ı is fızött. doktor. hogy már ahhoz is szükség lesz rájuk. és még sikerült elkapnia. hogy megbízhatom benne? Ha még egyszer hív. megelégszem a szavával. Staten Island Kórház Kardiológiai Intenzív Osztály Candice. eltántorgott a pultig. Nathan megvárta. Candice zokogásban tört ki a karjában. 23 óra 13 perc Miért érzem úgy. fızök neki gyógyteát és húslevest. – No azért – dünnyögte Joe. hajlandó lenne velem meginni valamit? – Talán. hogy meghívjak egy lányt egy italra. – És miért hinném el. – Hagyja. A Boss harcias rockzenéjét felváltották Tracy Chapman akusztikus balladái. Vajon ki hívhatja ıt itt. Henry T. de váratlanul félbeszakították a beszélgetésüket. Candice felpattant.

s arcán könnyek csorogtak. mint akit hipnotizáltak. – A francba! – kiáltott fel Goodrich döbbenten. Nathan ezután elkísérte Candice-t ahhoz a szobához. Elıször is utánanézett. és megkérte. ideje felhagynia a zavaros elméleteivel.De Dr. lába majdnem összecsuklott. csak ennyit tudok. hogy bármit is mondhassak a… – Idefigyeljen. Goodrich. Nathan hangja most már remegett a haragtól: – Ugye. és végül a hospice osztályon sikerült Goodrichot elérnie. Mindent megtettünk. Óvatosan hátralépett. – Alaposan melléfogott. hogy „ne érintse személyesen a dolog”. hogy kicsit lecsillapodjék. – Nem. nem vettem észre semmit. talán már régóta baj volt a szívével… A halála semmit sem bizonyít. és nem tudta volna megfelelıen ellátni a munkáját. és arcán lázrózsák égtek. – Candice apja az imént halt meg szívinfarktusban. Amikor a mentık rátaláltak. jobb lenne. hogy a kagyló remegett a kezében. és a recepcióstól megkérdezte. hogy újraélesszük. nem! – kiáltotta Candice. de nem élte túl a rohamot. – Candice mindenesetre megmenekült. Garrett! – jelentette ki elszorult torokkal. Candice Cook lakása hajnali három óra A szoba sötétségbe borult. azt hiszem. és most is csak egyetlen vigasztaló karra támaszkodhatott: Nathan karjára. ugyanakkor. Candice megköszönte Nathan segítségét. Jenkils már rég leszokott róla. Nathan a fotelben ült. nem ügyel-e ma este dr. de soha nem mentem annyira közel ahhoz az emberhez. 58 . és a gyerekosztályon várja az édesanyját. ezt a halált nem látta elıre? Ugye. Annyira meg volt rendülve. A halál célt tévesztett. egy nıvér megmutatja a szobáját. Nathan kézbe vette a dolgokat. az édesapjának csak annyi ideje volt. hogy olvasson a betegek hozzátartozóinak szemében. nem vette észre a fénykoszorút a feje körül? – Nem – ismerte el Goodrich –. Garrett. a súlyos infarktus jeleit mutatta. Nathan. keresett egy telefonkönyvet az elıcsarnokban. – Miben fogtam mellé? – kérdezte Goodrich. amikor Candice túl közel hajolt hozzá. Nathan. úgy érezte. Tudta. Nathan visszament az elıcsarnokba. Sajnálom. Amikor megtudta. Kimérten magyarázni kezdte: – Kisasszony. mintha egy szédítı mélység tátongana elıtte. Az ablakban égı néhány karácsonyi gyertya derengı fényében alig lehetett kivenni a tárgyak és az arcok körvonalait. hogy értesítse a mentıt. hogy igaza van. amikor a nagyapját. Mire behozták. – Idefigyeljen. mirıl beszél. de ez nekem pont elég. mi lett Josh-sal: a kisfiút is bevitték a kórházba. és úgy bámulta. – Itt vagyok a kórházban – magyarázta nyugodtabban. ha elismerné! – Csak ne olyan hevesen! Ez az ember már nem volt fiatal. de egyfolytában reszketett. fogalmam sincs. İ ment fel Joshért a gyerekosztályra. ahol az apja élettelen teste feküdt. majd két óra körül mindkettıjüket hazahozta. Az évek során megtanulta felvértezni magát. hogy nem. – Nem Candice-nek kellett meghalnia! – Micsoda? – Az apjának. – Tiszta szívembıl remélem. azután összeesett a konyhában. már leállt a szíve. Nathan mélyeket lélegzett. hogy Candice zaklatott álmát gonosz erık népesítik be. Kénytelen volt megtanulni: a túl erıs együttérzés elbizonytalanította volna. Ha látni akarja. Candice végre elaludt a nappali kanapéján. hagyja magára egy pillanatra. Candice annyira össze volt törve. – Csak nemrég találtam rá! Ez nem igazságos! Nem igazságos! Reszketett.

Jobban van már egy kicsit? – Jól vagyok – bizonygatta Candice.szejbusz – mondta Nathannek. hogy szinte rögtön abba is kellett hagynia.hogy automataként engedelmeskedett. és hirtelen olyan megindultság fogta el. . – És Joe parkolójában hagyta a terepjáróját? Nathan bólintott. December 14. Nathan meglóbált egy kis kulcscsomót. eldúdolt néhány ütemet a Brahms' Lullabyból. kicsi Josh – felelte Nathan. Candice beletúrt a fia hajába. Pár percig beszélgettek. és kivitte Josht a nappaliba. végül elszánta magát: – Igaz is. kerek szemmel bámult maga elé. – Hazahoztam az autóját. Néhány másodpercig tépelıdött. az asztal közepére tette. fülig maszatosan. de elıbb iszik velünk egy kávét. és kidugta a fejét az ajtón. hogy vegye be az altatót. kicsikém. és leült. Halk. és gyorsan letette csészéjét az asztalra. Nathan megpróbálta lecsillapítani: 59 . szeretnék kérdezni magától valamit – jelentette ki. Nathan kitöltött egy kis vizet. Reggel kilenc óra volt. és kivette az ágyból. majd hazaindult. Josh ébren volt: nagy. – Ó. és visszament a nappaliba. Nathan felírt néhány szót egy bevásárlólista túloldalára. Odakint esett a hó. hogy tegnap este olyan sokáig itt maradt. ne félj – mondta Nathan. mert majdnem leejtette. Josh néhány perc múlva elaludt. Candice félrehúzta a reteszt. kisbaba? Josh megpróbálta elismételni utána: – Bab… ba… Nathan megpuszilta a homlokát. Candice még mindig aludt. –Mam… ma… Nathan leült vele a fotelba. – Szervusz. Candice felháborodott: – Kinek néz maga engem? Dühödten felpattant a székrıl. – Szia. – . és egy kis bır aktatáskát tett az asztalra. – Hogy vagy. bár tekintete az ellenkezıjét mondta. – Nem tesz semmit. A gyerek szomjasnak látszott. hogy alszik a mama… – súgta. ha elfogadna egy kis pénzt a fia tanulmányaira. mintha egy férfi feltőnı kedvessége csak kellemetlen meglepetésbe torkollhatna. de közben Nathant nézte. – Ez… ez valami vicc? – kérdezte Candice. na. és halkan gagyogott. A fia halála óta nem énekelte ezt a bölcsıdalt. én igazán segíteni szeretnék magának. – Meg szeretném köszönni. – Nézd csak. – Mit? – kérdezte Candice nyugtalanul. – Akkor visszaviszem. maga az! Jöjjön be! Nathan belépett a konyhába. Nem tudta megállni. és lassan ringatni kezdte. amelyet a kórházi orvos írt fel neki. és rámosolygott.. maga igazán… tökéletes. Josh az etetıszékében ült. – Szeretném. – Köszönöm. panaszos kiáltást hallott a szomszéd szobából. majd Nathan rávette Candice-t. – Köszönöm – mondta Nathan. szeretném. – Nem. Nathan betette az ágyába. épp most végzett a reggelijével. – Candice széttárta a karját. ha elfogadna tılem egy kis… – Mit? – Pénzt – mondta Nathan –.

hogy lemondjon bármelyikrıl is! – Ugyan. – Maga bolond – mondta Candice –. Gondoljon a fiára. hogy a fia tanulhasson. Ahogy mondta. a bárral szemben. nem és nem! 60 . ez nem piszkos pénz. – Úgy használja fel ezt a pénzt. Candice egy pillanatra megmerevedett. mert nincs már senkije. Szüksége van rá. Candice. Az anyám nevelt fel. – Gondolom. behajolva az ablakon. – Már mindent átgondoltam. Candice száján akaratlanul kiszaladt a kérdés: – És mennyit akar adni pontosan? – Mondjuk százezer dollárt – ajánlotta Nathan. Szüksége van rá. akár segít nekünk. amelyek mind igazolhatják az állításaimat: az útlevelemet. semmit nem kérek cserébe. aki ennyi pénzt ad. – Nem kell számot adnia semmirıl. nincs szükségem a pénzére! – De igen. akinek még magánál is kevesebb pénze volt. Ne fossza meg a fiát ettıl a lehetıségtıl! – De a fiam mindenképpen tanulni fog. – Már mindent átgondoltam: nem akarom. A Sally's Bar kihalt parkolójában voltak. Candice. Vajon mit kér majd tılem. és fogadja el azt a pénzt! – A válaszom: nem! – felelte Candice. Candice visszahozta Nathant a terepjáróhoz. – Gondolkodjék még egy kicsit! A telefonszámom benne van az aktatáskában. és becsapta az ajtót. aki segíthetne. de azóta néhány dolog megváltozott az életemben… Candice. ha átvettem a pénzt? – Nézzen a szemembe! – követelte Nathan. akár nem! – védekezett Candice. – Százezer dollárt! De… de hát ez képtelenség! Nincs olyan ember. se másnak – ígérte Nathan. – De én nem várom el. a szerencse forgandó… Gondolja azt. és az ügyeim százszázalékosan tisztességesek. – Maga nem parancsolhat nekem! De azért Nathanre emelte a tekintetét. hogy igaz legyen. és bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot. ahogy magának megfelel. megértett. én nem voltam mindig gazdag. és nem kér érte cserébe semmit! – Tudja. hogy bárki is számon kérhesse rajtam. nem szállok be a buliba. és megint kijelentette: – Becsületes ember vagyok. – Legalább gondolkodjon a dolgon – mondta Nathan. de megıriztem két dolgot. Hívjon fel. se nekem. mind igaz – jelentette ki Nathan.– Nyugodjék meg. és kinyitotta a kis aktatáskát. szinte semmim sincs. amelyeket otthagytam az asztalon. hagyja ezt a rossz dumát! A maga ajánlata túl szép ahhoz. a jogi szaklapok rólam szóló cikkeit… – Ne is gyızködjön. Ebben az ügyben nincs semmi illegális. nincs félnivalója tılem. esküszöm. – Nathan Del Amicónak hívnak. hogy nyert a lottón. ha átnézte a papírokat. hogyan élem az életemet. Szerencsémre én tanulhattam. mert a kocsijában már háromszázezer kilométer van. – Ez nem valami pénzmosó akció vagy ilyesmi? – Nem. – Kárnem! – ismételte Josh a gyerekülésben. mintha támogatni akarná az anyját. amit a nálam gazdagabb emberek nagy része már régen elveszített: a méltóságomat és a tisztességemet. szüksége van rá! Szüksége van rá. Nathan mélyen a szemébe nézett. – De nem is ismerem magát! – Amit tegnap mondtam magamról. ismert ügyvéd vagyok a Park Avenue-n. – De maga mit nyer ezzel? – Egy héttel ezelıtt még eszem ágában sem lett volna ilyen ajánlatot tenni – ismerte el Nathan –. és közelebb lépett az autóhoz. Nem. feddhetetlen embernek tartanak. a bankszámlakivonataimat. kiszállva az öreg furgonból. Elhoztam magának egy rakás dokumentumot.

Nathan és Candice hazament. Délben végre megszólalt. Candice a délelıtt hátralévı részét azzal töltötte. Nathan egy fotelben üldögélt. mindegyik a saját lakásába. és le nem vette szemét a telefonról. hogy átlapozta az aktatáskában lévı iratokat. 61 .

fiatal fekete – sietett segítségükre. nem akart menni sehová. mire sikerült bejutniuk a babakocsival az épületbe. – Igazán azt hiszi. De szemben azzal. Candice rámosolygott. a tömeg és a keskeny forgóajtó miatt küszködniük kellett egy kicsit. az egyszerősége. Mind a hárman elindultak egy szürke-vörös téglás épület. és kedves csacsiságokat sugdos a fülébe. majd karba veszem. Nem számított. egy kis kertes házban. de akkor elsıre végrehajtotta a bonyolult parkolási manıvert. Nathan határozottan érezte. hogy nem volt olyan elegáns. hogy kopott a bırdzsekije. a jövıjére gondolt. amely válaszolhatna neki. célszerően berendezett helyiség volt. barátságos pénztárablakokkal és sötét fabokszokkal. hogy tévedett. most már tudta. nem tart sokáig. amelyet Nathan emelt ki a terepjáró csomagtartójából. és egy sor székre mutatott a terem mélyén. de jóval megnyerıbb és barátságosabb volt náluk. amely az útjára bocsátja. Ebben a pillanatban Malloryre hasonlított. A mellette ülı Candice megvárta. aki a szegények közül jött. Lehet. egy arc nélkül. egy kutyával és egy fellobogózott furgonnal. Joshnak jókedve volt. – Hagyja itt Josht velem! – Nem. Kellemes hangulatú. nagy ablakos teremben. Egy kéz nélkül. köpjön rá. ami szerint csak az élet apró örömeiben találhatja meg az ember az igazi boldogságot. ı nem létezett többé. és odaintett neki. amelybe beleszületett? Talán boldogabb lett volna egy olyan nıvel. akivel megoszthatja. hogy önmagában a pénz nem elég. – Fölösleges. amikor mindenáron ki akart törni abból a társadalmi közegbıl. csak a csend maradt. kiszabadította Josht a kocsi hátuljába beszerelt babaülésbıl. majd elıhúzta a híres csekket. Végre ott álltak a világos. a lényébıl áradó nyugodt biztonság. hogy ez nem igaz. Csúcsidı volt. majd becsatolta egy jókora összecsukható babakocsiba. hogy jó ötlet? – Hiszen már megbeszéltük – felelte Nathan kedvesen. Csak szabadítson meg ettıl az átkozott babakocsitól! Nathan az üres babakocsit tolva elballagott. – Maradjak magával? – kérdezte Nathan. A biztonsági ır – egy barátságos arcú. teli torokból fújta halandzsadalait. Csak üljön le oda – mondta Candice. és olcsó sminket használ. és egy félig teli cumisüveget szopogatott. Túl sokat szenvedett a pénz hiányától ahhoz. hogy egyre jobban vonzza ez a fiatal nı. amely szembenéz az övével. hogy a szegény emberek élete egyhangú. Csak a gazdagok hiszik azt. Szelíd. mire végre talált parkolóhelyet. ahogy puszilgatja Josht. és úgy döntött. Nathan Candice-t követte a tekintetével. amiben sokáig hitt. közben vidáman eltréfálkozott velük arról. amikor már volt pénze. hogy ezeket a modern épületeket nem kifejezetten babákra tervezték. valahányszor sírva akar fakadni. a New Jersey First Bank egyik irodája felé. 62 . amíg a kocsi megáll. ahol az ügyfelek és az alkalmazottak bizalmas beszélgetését nem zavarta meg a külvilág. Megindító volt a közte és a fia között meglévı mély cinkosság. beáll az egyik ablak elıtti sorba. Nathan. mint a Cosmopolitan ifjú hölgyei. Candice kotorászni kezdett a táskájában.12 …a vadak foga bántana majd a halálban… LUCRETIUS (TÓTH BÉLA FORDÍTÁSA) Nathan tíz percig keringett a háztömb körül. hogy most. Pedig ı aztán nem dılt be a blablának. mint Candice. egy hang nélkül. Kell valaki. Candice Joshra nézett. pontosan tudta. és akaratlanul is a saját életének alakulásán töprengett. higgadt anya volt. jól lesz ez így. Lehet.

vagyis rengeteg embert meg lehet ölni vele. jobb kezében nagy kaliberő pisztolyt tartott. hogy felügyeljen a túszokra.Nathan váltott pár szót a bejárati ajtóban álló biztonsági ırrel. és közben dühödten harapdálta a nyakát szorító símaszk alját. és nem válaszolt. többször is hátrafordult. a trinitrinsprayt kereste. A másodperc töredéke alatt elırántott a táskájából egy fegyvert és egy fekete símaszkot. ami az ajtót nyitja. szükségem van a kódra. Seszínő haja kefeként meredezett a fején. – Senki ne mozduljon! Senki ne mozduljon! – kiabálta megállás nélkül. Nathan néhány megnyugtató szót szeretett volna súgni neki. 63 . a vállán átvetve pedig géppisztolyt. De ez nem volt játék. Todd? Mozogj már. Egy ilyen fegyverrel le lehet adni egy egész sorozatot. a kurva életbe! Emeljék a kezüket a rohadt fejük fölé! A második férfi irányította a mőveletet. A fiatal nı az egyik bokszban. majd elindult egy férfi felé. szeme fehérje véres volt. Az ır elindult felé. lerántotta a símaszkot. Tegnap este a Yankees bejelentette. mintha áramütés érte volna a testét. Láthatólag kellemetlenül érezte magát. valami olyasmit. a kurva életbe! De a másik nagyon el volt foglalva a belsı teremben. maga! Mielıtt a biztonsági ır elıránthatta volna pisztolyát. Türelmetlen volt: – Mi a fenét csinálsz. a jó életbe? Nathan jobb oldalán egy rettegı asszony magzati pózba kuporodott össze az egyik boksz mellett. A gazfickó a terem mélyébıl nyíló helyiség felé taszigálta a fiókvezetıt. Josh szokása szerint kerekre nyitotta a szemét. nagydarab férfi lökte be a forgóajtót. Az ügyfelek és az alkalmazottak letérdeltek. akit nyilván a bankfiók vezetıjének gondolt. és ott gyöngyözött a homlokán. a fickó erre úgy tett. és kíváncsian figyelte a körülötte zajló furcsa eseményeket. A többiekhez hasonlóan Nathan is letérdelt. az íróasztal mögött talált menedéket. hogy ura a helyzetnek. Még a szíve tompa dobbanásait is hallotta. és ringatni próbálta. milyen csodás eredményeket fog elérni kedvenc csapata. A nagydarab bankrabló nem bírta tovább. és nem szeretett volna hosszabb idıre visszakerülni oda. amit a videojátékokban látni. Szorosan a melléhez szorította Josht. hogy kinyitottak egy másik ajtót is. Felállt az egyik íróasztalra. Az ır a földre roskadt. Magas volt. ez csak játék. és alattomosan méregette a két férfit. És miért nem kapcsolt be a riasztó. Állig fel volt fegyverkezve. mindenáron meg akarta mutatni. aki rögtön hasra feküdt a földön. A bankrablók csak ketten voltak. mire a férfi gyorsan lefegyverezte. kicsikém”. de a terem közepén hirtelen megtorpant. vállán sporttáska. és rámosolygott. A pasas valószínőleg belekóstolt már a börtönélet gyönyöreibe. Rajta nem volt símaszk. Az izzadság sötét félköröket rajzolt a hónaljába. Minden arcon rémület ült. A símaszkos férfi a teremben maradt. – Tartsd a kezed a fejeden! – üvöltötte vadállati hangon a katonaruhás. Folyamatosan suttogott a fülébe: „Ez csak játék. egy másik férfi bukkant elı a semmibıl. nyakában sál. és mellkasába belehasított a fájdalom. – Térdre! Mindenki térdre. ahogy kinyílik egy fémajtó. katonai gyakorlónadrágot és levetett amerikai katonazubbonyt viselt. A pasas izgatottnak látszott. amelyet villámgyorsan felhúzott. – Te velem jössz. mint egy kosaras. de amikor kinyitotta a száját. majd egy rövid kattanás elárulta. Nathan azonnal Candice-t kereste a tekintetével. Belenyúlt a kabátja zsebébe. Hallották. – Nem mozduljanak! Ne mozduljanak. – Hé. A két bankrabló közül kétségkívül ı volt a gyöngébbik láncszem. mint az Uzi. hogy szerzıdést kötött egy jó játékossal a következı szezonra. Hogyan tudott bejönni ezekkel a fegyverekkel? A bejáratnál át kellett volna vizsgálni a táskájukat. volt. Az ır hirtelen elhallgatott: egy izmos. és az ır valósággal tőzbe jött az elképzeléstıl. Cinkosuk bizonyára odakint várta ıket egy közelben parkoló autóban. gondolta Nathan. mint aki be akar állni az egyik sorba. az istenit! Kiáltások harsantak. és egy gumibottal kétszer fejbe vágta. Percenként megnézte az óráját. Furcsa ötlet ilyen nagy táskával jönni a bankba. mozgás.

és üvölteni kezdett: – Azt mondtam. Vér csorgott keskeny csíkban a halántékán.Hiszen most nagyban játszott: fegyveres bankrablás. hogy kövesse-e a cinkosát. és bezárta az ajtót. azután csend lett. Candice nyugtalan pillantást vetett rá. Lövöldözés és kiabálás hallatszott. szedd össze a maradékot! – Figyelj. mielıtt a rendırök ideérnek! – vetette oda „a katona”. Csak bámult Candice szemébe. Hirtelen. Amikor már majdnem egy vonalba ért a lánnyal. HAGYJA EL AZ ÉPÜLETET! DOBJA EL A FEGYVERÉT. hogy… De a gyakorlónadrágos férfi más véleményen volt: – Szedd össze a maradékot. – Te a helyeden maradsz. szedd össze a pénzt! Majd én szemmel tartom ıket. ÉS TARTÓZKODJÉK A HIRTELEN MOZDULATOKTÓL! A dühöngı ırültnek azonban más tervei voltak. hogy a feje nekikoppant az asztalnak. az a szemétláda Geraldo elhúzott nélkülünk! – És most mit csinálunk autó nélkül? – kiáltott fel Ari magánkívül. Vajon hány áldozatot szed majd ez a dühöngı ırült? Újabb lövéssorozat hallatszott. mint az utolsó mentıövbe. hogy nincs semmi kockázat! Izzadságcseppek csorogtak le az arcán. A francba. Nagyban játszott. és 9 milliméteres revolverét a földön fekvı alkalmazottakra és ügyfelekre szegezte. mintha azt kérdezné: „Hogy van?” Nathan megnyugtatón bólintott. és hirtelen minden összezavarodott a fejében. elég zsozsónk van. de Nathan látta. Nathan elszédült. Todd. hogy egy autó lı ki a bank elıl. hogy a dollárkötegeket is leejtette. beszarikám! Nathan arra akarta kihasználni ezt a kis összetőzést. azt mondtad. Candice megpróbált mosolyogni. Ha élve kikerül innét. Egy szempillantás alatt a vállára dobta a nagy táskát. 64 . akkor is több napig dagadt arccal járkálhat majd. majd megszólalt egy hangszóró: BE VAN KERÍTVE! A CINKOSÁT LETARTÓZTATTUK. – Hát ez meg micsoda? – El kell húznunk. Felemelte a fejét. Érezte. Úgy kapaszkodott a fegyverébe. majdnem fehér. hogy kikapcsoltátok a riasztórendszert. egyik kezébe kapta a géppisztolyt. a másikba a revolvert. – A kurva életbe. Annyira beijedt. megszólalt a riasztó éles szirénája. és szemöldökéhez emelte a kezét. erıszak alkalmazása. Odakiáltott a cinkosának: – Ari. – Ne mozduljanak! – üvöltötte. Ari. rárontott. kezében bankjegykötegek. Dühödten kilökte az ajtót. és meglátta. A másodperc töredékére Candice és Mallory arca összeolvadt. Todd a bejárati ajtóhoz lépett. értve? De a „katona” rögtön Ari mellette termett. és éppen akkor ért ki az utcára. Nathan képtelen volt elfordítani a pisztolyról a tekintetét. és beszennyezte az ingét. hogy Candice megmozdul. – De azt mondtad. Todd. Ari rohant be a terembe. majd úgy-ahogy összeszedte magát. Felelısnek érezte magát Candice életéért. gyorsan visszarohant. amikor vijjogó szirénával megérkeztek a rendırautók. és akkorát rúgott belé. az idı meg rohant. az erıszak minden formájától. aki nem tudta eldönteni. amikor már senki sem várta. És mindkettıjüket szerette volna megvédeni az erıszaktól. hogy nagyon sápadt. De Todd már nem figyelt rá. hogy közelebb kerüljön Candice-hez. A bankrablók pánikba estek. húzzunk el inkább. Végre a „katona” is megjelent a teremben egy tömött zsákkal. Szíve ırülten dobogott. az Ari nevő fickó észrevette.

ilyen fegyvert 50 dollárért bárki vásárolhat bármelyik fegyverpiacon ebben az országban. aki alig egy órája még vidáman mosolygott. és gyorsan biztosították a helyszínt. ıt akarta túsznak használni. a zsaruk mindjárt behatolnak. De Candice nem tartozott a vesztesek kategóriájába. Ari ırült haragra gerjedt az ellenállás miatt. és leadott két lövést. de ennyi idı alatt is meglátta. Tudom. Az élet nem mőködhet így. Az ır felpattant. és megragadta a kezét. Nathan agya közben ırült sebességgel dolgozott: Lehet. gyere csak ide! Amitıl Nathan félt. Nem maradt más hátra: lefogta Candice szemét. Lıni fog. de a második a hátán találta el a bankrablót. Nathan eltőnıdött: vajon tényleg minden véget ért Candice számára? Mi történik a halál pillanatában? Van valami utána? Van folytatás? 65 . Candice megmenekült. A földön csak egy élettelen test feküdt. Mindenre kész volt. akit már teljesen elöntött a vér. A dörrenések hatalmas pánikot váltottak ki. Nathan szinte áttetszınek érezte magát Ari fegyvere. hogy a biztonsági ır már magához tért. hogy Arinak felfognia sem volt ideje. Nathan közelebb lépett a csoporthoz. Nathan szorosan ölelte Josht. de Candice-nek nem esik haja. Garrett. hogy megvédje a fiát. és a teli torokból üvöltı Joshsal a karjában végül sikerült bemenekülnie a terem belsejébe. Olyan gyorsan történt mindez. dühödten hadakozott. egy Glock 17 Lüger parabellum elıtt. Az ırült tekintető Ari még mindig két kézzel markolta a fegyver tusát. Nathan a lány fölé hajolt. közben az ellenkezı irányból futólépésben megérkeztek a rendırök és a mentısök. amelynek már semmi köze nem volt ahhoz a fiatal nıhöz. Gyıztem. A tömegben valaki megkérdezte: „A felesége volt?” Az Emergency Medical System mentıautója néhány perccel késıbb érkezett meg. Végtelen hosszúnak érezte a másodperceket. s történeteket mesélt a fiának. aki a földre rogyott. hogy eleve elrendelés. Candice-nek nem lehet baja. Még ha engem lelı is. kinyújtotta a karját. kétségbeesetten kapaszkodott a nyakába. – Ne halj meg! – könyörgött. hogy engem megöl. – Ürítsék ki a termet! Azonnal! – parancsolta egy rendır. Candice arca már áttetszıvé vált. Kinyitotta a száját. és Ari és Candice közé állt. Az elsı golyó elsüvített a célpont mellett. bekövetkezett: a rabló karjánál fogva durván elırángatta Candice-t. de sokkos állapotban volt. Garrett téved. mondani akart valamit. amelyen Candice holttestét kivitték a bankból. és az oldalán találta el Candice-t.– Te. – Hívják a mentıket! – üvöltötte Nathan teli torokból. Nathan felpattant. Candice a földön feküdt. az ég összes istenéhez fohászkodva segítségért. Nincs olyan. Gyıztem. hogy téved. és Nathanre szegezte a 9 milliméteresét. és éppen elıhúzza a jobb bokájára csatolt kis tokból a szolgálati pisztolyát. és Josh a rettegéstıl csukladozva. Már nem volt ura magának. de csak egy keskeny vércsík csorgott le a szája szélén. és térdre rogyott mellette. – Ne halj meg! – üvöltötte Nathan. – Hívjanak egy mentıt! Az elsı golyó visszapattant az egyik fém ajtószárnyról. Nathan szemét elöntötték a könnyek. Egy tizedmásodperc volt az egész. ahol a barbecue partival egybekötött céllövészet az egyik kedvenc nemzeti sport. Amikor az alumíniumkoporsó fedele rácsukódott Candice arcára. De Candice már messze járt. Valamilyen csoda folytán a gyerek nem sérült meg. A ravaszra tette az ujját. De Nathan a terem belseje felé rohant. Nathan a bejárati ajtó felé pillantott. Az emberek a kijárat felé rohantak. Nathan követte a hordágyat. Ott már egész csoport győlt egy földön heverı test köré.

még egyszer elmondta: – Maga nem tudhatta. Nathan leült a járdára. és kivörösödött szeme káprázott a rendırautók villogó kék lámpájának a fényétıl. A levegı tiszta volt. A rendırre nézett. és mindez nem történik meg! Egyedül ı. İ a gyalog. úgy érezte. hogy néhány kérdést tegyen fel neki. hideg és száraz szél söpört végig az utcán. – Én öltem meg! Miattam jött ide! A rendır vigasztalni próbálta. Nathan majdnem összeroppant a lelkiismeret furdalás és az önvád súlya alatt. uram. Hangfoszlányokat hallott. amelyeket annyiszor föltett magának az édesanyja és a kisfia halála után. Candice vére volt. A rendır beszélt hozzá. És nem lehet kétségbe vonni a végsı döntést. Ha nem ajánlotta volna fel neki azt a rohadt pénzt. és elsírta magát. Az ı hibája az egész. Nathan teljesen kába volt. és két keze közé fogta a fejét.Megint ugyanazok a kérdések. ahol az élet és a halál ilyen pontosan meg van írva a sorsunkban? Nathan fejében ott visszhangoztak Goodrich szavai: Senkinek nincs hatalma a halál órája fölött. Testén görcsös rángások futottak át. Nagyon sajnálom. akit egy adott pillanatban felállítottak a táblára. Candice soha nem teszi a lábát a bankba. Inge ujjával gyöngéden törölgette Josh arcocskájáról a könnyeivel összekeveredett vért. a New York-i rendırség egyik sötétkék egyenruhás nyomozója pedig odalépett Nathanhez. Nathant újra elöntötte a szomorúság. kölyökképő. arca könnyben ázott. mintha vigasztalni akarná. Minden erejével azon volt. De hogyan is lehetne elfogadni egy világot. hogy beteljesítse egy nála nagyobb hatalom akaratát. de Nathan nem hallotta. latin típusú férfi volt. Az meg. amely telente néha felderíti New Yorkot. Közben elszállították a bankrabló holttestét. – Nem tudhatta. A híradósok és az újságírók már kérdezgetni kezdték a túszokat. İ küldte Candice-t a halálba. Josh fuldokolva zokogott Nathan karjában. Nathan a felelıs ezekért a pokoli eseményekért. 66 . örvény szippantotta magába. hogy legalább Josht megóvja a zőrzavartól. A járdán az emberek lassan tértek magukhoz a trauma után. Alacsony és köpcös. Egy hét óta most elıször felragyogott az a szikrázó napfény.

A gazdaság szerepe egyre fontosabb lett. 67 . a tömege pedig megszázszorozódik. Utána következett az ember. Az enciklopédiákban azt írják. éjjel és nappal. Ma csak hatmilliárdan vagyunk. Normális volt. és fedezték fel a kereskedelmet. Fél. Hallgatja New York zajait. A kezdetektıl napjainkig több mint nyolcvanmilliárd emberi lény élt a földön. növényt termeszteni. Ilyen idısek a legöregebb csillagok. Idıvel maguk a csillagok is kihunynak. de mindenki elfelejti: az emberiség kora a világegyetem korához képest elhanyagolható. Nathan Del Amico a lakásában ül. század végén következett be az újabb törés. és egyre szaporodtak a termelt javak – késıbb ezt ipari forradalomnak és modern kornak nevezték. És ezen a végtelenül rövid. Ez még a nagy robbanás elıtt volt. tőzoltó-és rendırautók szirénázásából összevegyülı nagyon sajátságos. És néhányan hiányoznak nekünk. épített városokat. ezt a dudaszóból. hogy harmincöt évnél tovább cinek. İk adják földjeink és táplálékunk illatát. s az őr egy hatalmas temetı lesz. Egyedül van. Hiányzik a felesége. hogy addigra az emberi faj már régen eltőnik a föld színérıl. a XVIII. Nagyon hamar. hogy lassan beterítsék a város fényei. morzsányi idıszakon belül is csak a neolitikumban kezdtek az emberek véglegesen letelepedni. ekkor építették ez elsı városokat.13 Gondolkodj ezen. a tér és az idı. írt könyveket és zenét. és nyugodt az éjjel. A halottaink tehát majdnem tizennégyszer többen vannak nálunk. Itt porladnak a lábunk alatt és a fejünkben. És ennek a korszaknak az elıestéjén az emberek nemigen remélhették. A Föld körülbelül ötmilliárd évvel ezelıtt alakult ki. élık. és hagyja. A halál mindenütt jelen volt. néhány milliárd éven belül a Nap hidrogéntartalékai kimerülnek. vagyis egymilliárd évvel késıbb megjelentek az elsı kezdetleges élılények: a baktériumok. Ebbıl a robbanásból keletkezett az anyag. hogy a világegyetemünk története tizenötmilliárd évvel ezelıtt kezdıdött. hogy hamarosan meg kell halnia. de valószínő. A világegyetem meg csak tágul tovább. Ma este alacsony az ég. A Föld hımérséklete meghaladja majd a 2000 °C-ot. Hamarosan. Valamivel késıbb. és galaxisai sorra eltőnnek. állandó zümmögést. kérlek. CICERO Kezdetben a múlt és a jövı nem létezett. És tudja. Mindenki tudja. Mindenki elfogadta.

árvíz. otthonok. kiszolgáltatottság. hogy hisz Istenben. megvédik a környezı természetes anyagok. és végül saját maga miatt. Amikor berendezte ezt a lakást. Halkan bekapcsolt egy automatikus rendszer. hogy hamarosan véget ér az utazás. és mivel általában nem ivott. Nathan olyan beleéléssel alakította az emberfölötti embert. Meleg volt. Joshra gondolt. hogy jobb élınek lenni. Mi mást mondhatott volna? Hiszen Amerikában vagyunk. Szívszaggató fájdalmat érzett. ahol mindig ı lesz az ötödik kerék. hogy halálra idegesíti vele Malloryt. és máris árvaságra jutott: vajon milyen gyermekkor vár rá? Az egyik örökbe fogadó család a másik után. Nehéz volt felfogni. És még volt mersze azt mondani. Goodrich elıször a fiatal Kevin miatt látogatta meg. mint Seané. ebben a világban kevés hely jut a gyöngéknek. ı aztán nem hatalmas. villámcsapás. hogy tudja: halálra van ítélve? Hogyan dolgozza fel ezt a sokkot? Az ı világában versenyszellem uralkodik. a jó életbe! Egy olyan országban. Egyedül költözött ide a válása után. amelyek látható sérülés nélkül vészelték át az éveket. hogy azt felelte. Reggel óta céltalanul kószált a lakásában. világos és átlátható volt – nagy terek. Ha feltették a kérdést. Nantucketben. Nem. ahol még az elnök is a Bibliára tett kézzel esküszik föl! Pedig a lelke mélyén soha nem hitt a túlvilágban vagy a lélek halhatatlanságában. Az alkoholtól megfájdult a feje. Most már nem kételkedett benne. kerülte a hatásvadász elemeket. letisztultság. 68 . mint nyár közepén. csúcsíves ablakokon át hullámokban áradt be a fény a lakás tágas galériájára.14 A halottak csak egy dolgot nem tudnak: azt. Pedig volt az a balesete. Újra az elválás. úgy érezte. hogy kivédje a legfıbb kockázatokat: volt biztosításuk betörés. Körülnézett. A nagy. A nap olyan erıvel sütötte a villogóan fehér falakat. Egyébként senki sem az. Minden csak egy hajszálon függ: az ı élete éppúgy. Nathan kétségbe volt esve. Garrettnek tehát tényleg megvan az az átkozott képessége. Feltápászkodott. Egy üres Corona sörösüveget tett le a bükkfa parkettára. Az ı számára ez azt jelentette. hogy elıre látja a halált. mert Mallory soha nem volt hajlandó beköltözni az apja hajdani lakásába. hogy ez a kurva rövid határidı ne érje felkészületlenül. világos kárpitú kanapén. sorra kötötte a biztosításokat. azután Candice miatt. terrorcselekmény esetére… – de azért semmit sem tett. Nathan kimerülten hevert egy alacsony. Szerette ezt a helyet. a gyász és a szenvedés borzasztó képei tolultak az agyába. amikor a szociális szolgálat alkalmazottja a bankrablás után néhány perccel elvette tıle a gyereket. de el kellett fogadnia. enyhe hányingere volt. és leengedte a redınyöket. nem tanult belıle semmit. csupa fény. hogy szinte elfelejtette: ı is halandó. hogy szeret minden elıre látni! Bár tudta. Még alig egyéves. naná. régen. Candice meghalt. Ez volt a negyedik. a fa és a márvány. STANLEY KUBRICK ACÉLLÖVEDÉK CÍMŐ FILMJÉBİL December 15. Nathan általában biztonságban érezte magát itt. inkább kifinomult egyszerőségre és modernségre törekedett. és lecövekelt az ablak elıtt. Minden tágas. tőzvész. de úgy látszik. ahonnan igézı kilátás nyílt a parkra. szeretethiány. És mit tegyen most.

megmarkolta a kovácsoltvas korlátot. Dire Straits. Nem volt ragyogó atléta. Az emeleten az opálüveg és fémfalú kis pihenısarokba ment. amelyben már akkor is több százezer kilométer volt. Ekkor már nem egy takarítónı fiát látták benne. Ebbıl az idıszakból viszont rengeteg emléke maradt. De a sportról sem mondott le. Miért pont ı? És miért így? Nem akart ilyen hamar meghalni. Be akart futni. Afféle könyvtárszalon volt. Az emberek pedig szépen beveszik ezt az egész maszlagot. de minden várakozás ellenére a lobogó hajú pompon-lányok nem hagytak ki egyetlen alkalmat sem. nem vittem véghez örök érvényő dolgokat az életemben. lambériával borított falra felszögelte Mallory ceruzarajzait. Az egyik polcon egy baseball-labda mellett néhány. akit nagyon szeret! De ı nem akarta. İk egyébként sem fényképezkedtek sokat… Nathan megint körülnézett. A halál nem ismeri a jóindulatot. és felemelte Bonnie kezének gipszlenyomatát. Annyi embert elragadhatna elıbb. és vissza kell hódítania egy feleséget. Mert késıbb. A lépcsı tövében egy toszkán terrakottaangyal ırködött egy kıpárduc közönyös tekintete elıtt – ezt Jordan hozta Rádzsasztánból. Élni akart. most. míg a dolgok megtörténnek. hanem szépreményő ügyvédjelöltet. A falon Yankees feliratú sisakok és mezek lógtak. Zőrzavaros idıszakként maradt meg az emlékezetében. Még annyi tennivalója van: látnia kell felnıni egy kislányt. az egyetemen elnyert serleg állt. jogi tankönyvekbe és esettanulmányokba temetkezve.Az egyik. itt tartotta a lemezeit és a CD-it is. Kezét a kislánya kezére tette. az elsı autója. Ha ezek a nyomorult Hírnökök tényleg léteznek. Nathan képes volt megragadni a szerencséjét. Átment a szobán. sem fényképalbumokat. John Lennon fétisalbuma. és inaszakadtáig dolgozott. hogy bárki bárhová szólítsa. erre nem emlékszem. hogy szépen kivárja. hogy ennyire felgyorsult a visszaszámlálás. Na nézd csak. hogy semmi sem kárpótolhatja gyermekkora szegénységéért. és azzal vigasztalják magukat. de ugyanakkor azt is érezte. de tulajdonképpen nem csináltam rosszat sem. még mielıtt bálvánnyá vált… De talált egy még régebbi lemezt is. Azok körében. akiket szeretett. Leemelte a polcról a 33-as fordulatszámú kislemezt. De ezért nem neheztelt senkire. hogy felépítse a személyiségét. méghozzá mielıbb. A boldog napokról tanúskodó vázlatokat. amelyet ı maga rendezett be. hogy a nyomor évei alatt győjtött erıt arra. és életének ebbıl a korszakából nem ırzött sem játékokat. hogy elönti a düh. napokon át ült a hatalmas könyvtári olvasóteremben. egy olcsón vett Mustang elıtt. és felszaladt a hálóba és a dolgozószobájába vezetı római bazaltkı lépcsın. Egy ilyen kivételes helyzetben muszáj volt valamibe belekapaszkodnia. Az Imagine volt az. minden megváltozott. Itt és most. akire fényes karrier vár. és volt ott egy fénykép is róla. hogy nincs semmi ilyen! Hiszen minden percben meghalnak gyermekek és ártatlanok is. Félelem töltötte el. hogy lelkesen biztassák ıt. a Bee Gees és Madonna. hogy az Isten azt szólítja magához. Nathan hiába lett gazdag. Biztosan Malloryé. tudta jól. az egyetemen. Odalépett egy polchoz. Mit tegyen? Nem olyan volt a természete. akkor nem kéne valamilyen rendnek vagy koherenciának lennie a halálban? Naná. Hosszú évek óta elıször vette kézbe nosztalgiával az 1980-as évek elejérıl származó öreg bakelitlemezeit. mint engem! Igaz. Zenei szempontból jó idıszak volt: Pink Floyd. 69 . és megint eszébe jutott a saját gyermekkora. Éppen ellenkezıleg: tisztában volt vele.

bajnok. A Nantucket Island-i rendelıintézet egyik szobájában. A dalt persze ismerte – az egyetemes béke himnuszát. Nathan kivette a lemezt a tokból. Nathan most megpillantott egy tollal írt ajánlást: Nathannek Nagyon bátor voltál. Ösztönösen a harmadik szám. hogy valaha is bajnoknak hívta volna valaki. Nathan tényleg nem emlékezett erre a lemezre.A borítón az ex-Beatles arca. İsszel. de az énekes pacifista utópiái általában az övénél idısebb nemzedéknél találtak visszhangra. amelyet mindig kicsit nyálasnak talált –. Felhangzottak az elsı zongoraakkordok. Ne félj semmitıl. és a lemezjátszó korongjára tette. és nagyon vigyázz magadra! „Bajnok”? Nem emlékezett rá. kerek szemüvegével Lennon már egy. és hirtelen minden a felszínre tört. üres tekintete ablakként nyílik rá a felhıkkel borított égre. a mennybolton átsuhanó szellemre hasonlít. Nathan megfordította a borítói: az album 1971 szeptemberében jelent meg. 1972-ben történt. Az ajánlás alatt egy olvashatatlan aláírás állt. a Jealous Guy elejére tette a tőt. 70 . Kis.

Nathan életében nem látott még ekkora kutyát. a dallasi Cow Boys pedig megnyerte a Superbowlt. Kétméternyire állhatott tıle. Queensen kívül. Ám ha nincs itt. Soha nem volt nagy haverságban a kutyákkal. Talán az lenne a legegyszerőbb. Jeges szél söpört végig a parton. és keres valamit. Ezen a nyárom Nathan elkísérte az édesanyját a nantucketi Wexler-nyaralóba. Képek sorjáztak emlékezetében. hogy jeges izzadság csorog le a hátgerincén. de senki nem nyitott ajtót. Körülnézett. azt ki kell használnia. Igaz. Vasárnap volt. és ha Nathan jól értette. Nathannek alig sikerült elhajolnia. ha a sarokba akarja szorítani az orvost. és fülét hegyezte. Már csak ez hiányzott! A szelindek majdnem a derekáig ért. erre a kutya még hangosabban kezdett morogni. Garrett itt tölti minden hétvégéjét. Ha kevésbé veszedelmes körülmények között találkozik vele. Nathan érezte. DÉMOKRITOSZ Nathan bepattant a Jaguarba. a viharos ég szinte egybeolvadt a homokdőnék mögé rejtızı. háborgó tengerrel. hogy a New York Haven lehajtónál majdnem balesetet okozott. és egy rúgással hátraküldeni a kutyát. Már éppen elszánta magát. és kivicsorította félelmetes fogsorát. fényes szıre nyolcvankilónyi. Felemelte fejét. Ebben a minutumban a dog villámgyorsan nekirontott. Nixon nagy médianyilvánosságot kapott kínai útját és egy amerikai sakkozónak egy orosz felett aratott gyızelmét a sakkvilágbajnokságon… Baseballban az oaklandi A-k legyızték a cincinnati Reedeket a bajnokság döntıjében. és megpróbált az arcába ugrani. 1972. Elıször látott bármit is a lakóhelyén. ami igaz. akár betörés árán is. ahol Eleanor házvezetını volt. A délután közepén érkezett meg Goodrich háza elé. A legközelebbi szomszéd is legalább száz méterre lakott. de a tetı túl magasan volt. Olyan gyorsan ment. robbanásra kész izomzatot takart. és elindult Mystic felé. Nathannek még sok mindenre fényt kell derítenie. nemes vonalú testét. és onnan valahogy átkapaszkodna az egyik erkélyre. mert az igazság a mélyben van elrejtve. Egyre rosszabb lett az idı. Nathan talán csodálatosnak találja a fajtiszta állat hatalmas. A kétség71 . Óvatosan megmozdult. Rövid. Nathan hátralépett. és tompán morgott. Furcsa. és nyilvánvalóan rengeteg dolgot eltitkolt elıle. Nyolcéves volt. remegı pofájú házırzı szörnyet látott. Nathan többször is csöngetett. amikor egy nagy fekete dog jelent meg a háta mögött. Ez volt Nathan elsı igazi utazása. Ebbıl az idıbıl a történészek a Watergate-ügyet jegyezték fel. Mindenképpen be kell jutnia a házba.15 Valójában mit sem tudunk. De most csak egy agresszív. Egészen idáig Goodrich mozgatta a szálakat. aminek a segítségével elrugaszkodhatna. Nem lehet olyan bonyolult! Nathan megpróbált felugrani. Képtelen volt a vezetésre figyelni. hogy körbejárja az épületet. a vérében levı alkohol sem segített a koncentrálásban. ha felmászna a házhoz épített garázs tetejére. hogy elkapja az ereszt.

Csak el ne engedd azt az ereszt! Ha most leesel. hogy megszabaduljon a kutyától. Fucking hell! Leült. a New York-i Presbyterian Hospitál. és öt évre ítélték. és ömlik belıle a vér. míg a kutya végül elengedte. Ügyeleti napló Nantucketi Rendelıintézet 1972. Dr. Ha most elkapnának. hogy a sebe mély. Pillanatnyilag megelégedett azzal. felfal. a kórházak szerint. a washingtoni Children's Medical Center… Végül elérkezett 1972-höz.” Az emeleten volt. A lenti nagy hall fölötti keskeny átjáró két hálóba és egy dolgozószobába vezetett. és megállapította. Nathan türelmetlenül száguldott visszafelé az idıben: a bostoni Medical General Hospitál. megúszta.és videokazettákkal. Kit érdekel! Majd késıbb ellátja. Nathan hallotta. flopikkal és CD-kel. az elsı. Nathan elhúzta az egyik szárnyat. és elkapnia a garázs ereszét. 72 . akivel foglalkozott. Az 1972-bıl származó dokumentumok oszlopában Nathan végül egy barna. A kutya erıs állkapcsa már az Achilles-inát marcangolta. kifújta magát. hogy nem ragasztottad rám a veszettséget. amikor érezte. Hevesen rázni kezdte a lábát.beesés erıt adott neki: sikerült magasra ugrania. Ez a hülye dög az egész környéket fellármázza. és Nathannek nagy nehezen sikerült felhúzódzkodnia a tetıre. de hiába. Ahogy remélte. hogy visszaforduljon: a kutya izmos lábát megfeszítve szemmel tartotta ıt. A sérülése ellenére különösebb akrobatikus gyakorlatok nélkül sikerült feljutnia a ház egyik apró erkélyére. hang. nem vagyok ehetı. Nathan gyorsan átlapozott néhány dokumentumot. Szinte látta maga elıtt a szalagcímet a National Lawyer címapján: „A Marble&March egyik híres ügyvédjét tetten érték betöréses rablás közben. Sajnálom. Vajon ez a normális ügymenet? Az akták idırendben sorakoztak a polcon. szeptember 12-25. Goodrich a legtöbb ablaktáblát nyitva hagyta. hogy a kutya megállás nélkül ugat az úton. Goodrich nem reteszelte be belülrıl a tolóablakot. hogy a kutya fogai a lábszárába mélyednek. 1968-as esettıl napjainkig. Mindenestre szó sem lehet róla. közben a nyállal kevert vért nyalogatta a pofájáról. rengeteg fémpolccal. világos tölgyfa parkettás helyiség volt. Óvatosnak és gyorsnak kell lennie. főzött könyvecskét talált. amelyek zsúfolva voltak aktákkal. Goodrich ebben az évben tette le a sebészi szakvizsgáját a szövetségi fıváros kórházában. hogy a zsebkendıjébıl hevenyészett szorítókötést csinált. Csak remélni merem. Ez a szörnyeteg letépi a lábamat! Nathan teljes erejébıl rugdalózott. Felhajtotta. öregem. Nathan ez utóbbiba lépett be. ahol az orvos a pályafutása során megfordult. de a rossz idı miatt a házra félhomály borult. Isten hozott a bőnözés világában. Goodrich megırizte minden beteg anyagát. Már úgy hitte. Nagy. búcsút mondhatnál az ügyvédi engedélyednek. A nadrágja szára cafatokban lógott. és bemászott a házba. Úgy látta. fintorgott a fájdalomtól. Huszonhét éves volt.

Egy másik polchoz lépett. egy bostoni ügyvédnél. 1972. Életben van. de minden tagját mozgatja. hogy már több perce leállt a légzése. hogy a dobozoknak majdnem a felét kiborította. hogy a fia szervezete erıs. Végül talált egy magnószalagot. és érti a kérdéseinket. 73 . 09. amikor Nathannel az a baleset történt! Nem csoda. tele kazettákkal. Vajon jól tettük. Figyelmesen megvizsgáltam. Az akarva-akaratlan elfojtott emlékek a felszínre törtek. Egy kislány sikoltozására figyeltek fel. A kisfiú kora reggel magához tért. Várakozásaink ellenére végül sikerült újraélesztenünk. és néhány másodperc múlva mélyen megrendülve hallgatta a múltból felcsendülı hangokat. hogy nem visszafordíthatatlan a károsodás… Nathan meg volt rendülve. egy ápolónı pedig befúvásos lélegeztetést végzett. hogy egy percre beengedtem a kisfiúhoz. Wexler lánya. és feltettem neki John Lennon lemezét. hogy ilyen kitartóan harcoltunk érte? Nem vagyok biztos benne. Annyira szorongott. Félénk és zárkózott gyerek. 1972. és valószínőleg csak a felét értette a magyarázataimnak. Hogy elszórakoztassam. Nathan Del Amicónak hívják. A kislány a korához képest nagyon érett. Nathan lázasan átfutotta a naplót. és megvallom: el vagyok képedve. és hogy nagyon bátor. de a nı nem beszél jól angolul. és láthatólag nagyon szereti Nathant. és valószínőleg agykárosodásra számíthatunk. amelyen kartondobozok álltak. Lehet. Délután a kis barátnıje is meglátogatta. mert még ha magához tér is. Ma reggel hosszan kérdezgettem Nathant. Nem igazán tudom. 21. azonnal értesítettek. azt állították. vajon nem lesznek-e mégis súlyos következményei a balesetnek. Egyébként igazán hálás lehet neki. az agya nagyon sokáig nem jutott oxigénhez. és ráakadt arra. Ennek dacára teljes erıvel tovább masszíroztam a mellkasát. hogy az arca olyan ismerıs volt. hiába. Az asszony nagyon zaklatott volt. Nyilván sok agysejtje elpusztult. Goodrich Nantucketben volt 1972-ben. szeptember 19. hogy tegnap túl derőlátó voltam. Csak azt remélem. Olyan lázasan kezdett turkálni bennük. Másrészt nagyon helyes kölyök. Magnóra vettem a beszélgetésünket.Beigazolódott Nathan megérzése. meg akartam nyugtatni. mondtam neki. amely a John Lennon-lemez borítóján lévı dedikáció láttán töltötte el. gazdag szókinccsel. amit keresett. bevitettem a szobájába a lemezjátszómat. takarítónıként dolgozik Jeffrey Wexlernél. Azon gondolkodom. Két hétig helyettesített a rendelıintézetben. Ma különös esetem volt az ügyeleten.” Betette a kazettát az asztali számítógép mellett álló hifitoronyba. Olasz nı. mit gondoljak… Nathan mindenáron meg akarta hallgatni azt a felvételt. Éppen abban az idıszakban. tetszik neki… A délelıtt vége felé meglátogatta az édesanyja. akik kimentették a tóból. Remegı kézzel és dobogó szívvel folytatta az olvasást: 1972. aki a korához képest nagyon jól fejezi ki magát. Úgy látom. Összefüggéstelenül beszélt. de kómába esett. szeptember 20. de nagyon okosnak látszik. A délután vége felé behoztak egy nyolcéves kisfiút a klinikai halál állapotában. Sikerült néhány szót váltanom vele. mert ı mentette meg a vízbefúlástól. Természetesen nagyon le van gyengülve. A sétálók. szeptember 21. Elektrosokkal próbálkoztunk. a következı felírással: „72. akinek nyaralója van a szigeten.

Felcsavarta a hangerıt. maga összedörzsölte a kettıt. – Miközben az alagútban voltam. újra csend támadt. hogy elmeséled? Újabb csend – aztán Nathan hallotta magát. de Garrett tovább noszogatta: – Figyelek. a balesetemmel kapcsolatban? – Igen. – De igen. bajnok. mert érezte. hogy a folytatás csak szenvedést okozhat neki. és ráadásul nem hallhattál engem. Gyerünk. hogy meghaltam. csak hát olyan meglepı dolgokat állítasz. sajnálom. hogy nehéz elhinni. – Te is tudod. A háttérben egy kerekes kocsi zörgése hallatszott. és az egész testem felemelkedett. kívül voltam a testemen. – Nem értelek. Körbe tudtam repülni az egész kórházat. uram. – Jól aludtál? – Igen. – Miért gondolod? – Mert maga azt mondta. uram. – Azt hiszem. maga azt mondta. – És mi volt az alagút végén? 74 . Nathan nem felelt. Szíve szerint leállította volna a magnót. Goodrich nyilván közben vizsgálta ıt. újra láttam a baleset elıtti életemet. amint válaszol: – Tudtam. mert néhány szokásos kérdést tett fel az egészségi állapotáról. és teljesen megzavarodott. majd Goodrich kétkedı hangon újra megszólalt: – És utána mit láttál? – Már nincs kedvem beszélni magával. Nem azt akartam mondani. Azt hiszem. hogy… De Nathan félbeszakította: – Az ápolónı betolt egy kerekes kocsit. – És ezt honnan tudod? Ki mesélte neked? – Senki. – Hát… ezt nem egészen így mondtam. majd megkérdezte: – Emlékszel. – Micsoda? – Tudtam. és mindent láttam. hogy meghaltam. – Ide hallgass. erıltetett vidámsággal: – Szia. – Amikor behoztak a hordágyon. – Miket beszélsz? – Nagyon hangosan kiabált. halottak voltak. hogy mit láttál még! – Beszippantott egy alagútféleség. A plafon alatt úsztam. Alig lehetett hallani. Utána felkiáltott: „hátra!”. két eszköz volt rajta. Nathan hallgatta ezt a makacs kis hangot. – Jó napot. és magát néztem. mi történt? – Úgy érti. hogy félrebeszélsz. és én nagyon nagy sebességgel száguldottam benne. Csend támadt. Goodrichnak meg kellett ismételnie a kérést: – Megtennéd. és embereket is láttam. a saját hangját. és a mellkasomra helyezte. – Halott emberek? Mit csináltak ott? – Segítettek átkelni az alagúton. félrebeszélsz.Goodrich szólalt meg elıször. meséld el. de a kíváncsisága erısebbnek bizonyult. bajnok. Nathan teljesen elfelejtette a gyermekkori hangját. meséld el. hogy halott vagyok. de nem értettem a szavakat. Megint elhallgatott.

– Azt nem igazán tudom elmondani. El akartam merülni a fényben. amit Nathantıl hallottam. – De az elıbb azt mondtad. – Semmi gond. Nathan? – Nem magára tartozik. 75 . szeptember 23. és úgy döntöttem. hogy titkai legyenek. bajnok. de olyan volt. – „Lények”? – Egyikük kinyitotta az ajtót. – Micsoda? – A halál. – És mi volt az ajtó elıtt? – Nem igazán tudom elmondani. próbáld meg! Goodrich most már szinte könyörgött. Goodrich nem értette a gyerek logikáját. hogy meg fogsz halni. sıt. – Próbáld meg. – Mi volt az. és még mindig nem értem. kérlek! A gyerek folytatta. hogy elérjek hozzá. hogyan tudott ennyire pontosan és részletesen beszámolni arról. hogy visszajövök. – Igen. – Mit sajnálsz? – Az nem magára tartozik. – Féltél? – Nem. 1972. Két napja egyfolytában azon gondolkodom. mintha egy ajtó megakadályozná. hogy meghagyták nekem a választást. – De az hogy lehet? – Bele akartam olvadni a fénybe. Forró könnyeket ontva gátlástalanul sírt. – Miért? – Mert ez ilyen. És aztán… – Folytasd. egyszerre lágy és erıs. Vakítóan erıs. Mindenkinek joga van hozzá. Újra belemerült a naplóba. tudtad. és újabb szünet után Nathan folytatta: – „Lények” voltak ott. bajnok. – Kérlek. – Beszélj még róla! – Tudtam. de nem talált semmit. Jól éreztem magam. úgy. – És miért nem haltál meg? – Mert az utolsó pillanatban küldtek nekem egy látomást. majd összeszedte magát. – És ezt választottad? – Nem. hogy milyen orvosi ellátást kapott. – És mi volt az a látomás? Nathan könnyes szemmel hallgatta a gyönge hangocskát: – Sajnálom. ha még nem vagyok rá kész. mintha a túlvilágról tért volna vissza. Itt vége lett a felvételnek. Meg akartam halni. Sajnálom. És Nathan sírva fakadt. ahogyan csak a gyerekek mernek sírni. Kicsit olyan. hogy ne haljak meg. hogy beléphessek a fénybe. egyre szilárdabb hangon: – Valamiféle fehér fény. elıretekerte a szalagot. Jól éreztem magam a fényben. semmi gond. de ez nem volt nyugtalanító. – Hogy érted? – Azt is megengedték. hogy meg fogok halni. Nathan! – Éreztem.

hogy végérvényesen elfelejtette. szeptember 25. 1972.Soha nem hallottam még ilyesmit egy beteg szájából. Azon gondolkodom. Pedig azt beszélik. Igazán felkavart. A szobára sötétség borult. Igaz. de Nathan nem érezte. Elmerült a saját múltjában. Hideg volt. ıt el is bocsátották. hogy már vagy tucatnyi vallomást összegyőjtött olyan emberektıl. hogy ott van az a svájci nı. mint egy kagyló. hogy beszélgetéseket folytatott a haldoklókkal az élményeikrıl és érzékeléseikrıl. így nem is hallotta. Azt hiszem. Valaki felgyújtotta a lámpát. de bezárult. Nathan felugrott. neki ajándékoztam a lemezjátszót és a Lennon-lemezt. hogy nem. többet már nem fogok kihúzni belıle. Mivel az általános állapota kielégítı volt. nem tarthattam bent tovább. nem kellene-e kapcsolatba lépnem vele. a chicagói Billings Hospitalból. de félek. így nem is kérdezısködtem tovább. amelyrıl azt hitte. Kübler-Ross kisasszony. Ha jól emlékszem. Mielıtt Nathan elment. fıleg egy gyerekébıl. gyakran szokott-e a fiának az angyalokról és a paradicsomról beszélni. Tegnap este megpróbáltam újra beszélgetésbe elegyedni vele. Amikor az édesanyja ma reggel eljött érte. Határozottan kijelentette. hogy ez a téma tabu orvosi körökben. A kisfiú ma hazament a kórházból. a Life-ban olvastam. a gyermekkorában. és az ajtó felé fordult. hogy egy autó áll meg a ház elıtt. akiknek hasonló tapasztalataik voltak. és most hirtelen életre kelt. és azt hiszem. a cikkbıl nagy botrány lett. 76 . és szívesen beszélnék róla a kollégáimmal. megkérdeztem.

– Jaj! – Hm… bocsánat… – A sors küldte a maga átkozott cerberusát. Hatalmas tőz ropogott a kandallóban. Garrett Goodrich a küszöbön állt. – Ne túlozzon – felelte Goodrich. az utolsó megérkezik. lába egy zsámolyon pihent. Hó örvénylett a ház elıtt. és szakmai érdeklıdéssel vizsgálgatta Nathan sérült lábát. aki megmentette az életét. de azt persze jól teszi. amely egy hatalmas. úgyhogy… – De ez még nem ok rá. MONTAIGNE – Látom. vizes ronggyal törölgetve a sebet –. – Nem gondoltam. már nem volt olyan ellenséges. – Nagyon téved. ha holnap beadat magának egy tetanusz-injekciót. megismerkedett Cujóval*. Garrett. hogy képes elfelejteni azt az embert. Nathan egy karosszékben ült. mint egy tetten ért gyerek. meg is vagyok sértıdve… – Menjen a fenébe! – Oké. hogyan éltem túl a fulladást? * Stephen King regényének címszereplıje. és vízzel tisztogatta a sebet. Nathan belekortyolt a grogba. 77 . Szemmel láthatóan megszelídült. – Nincs szükségem magára – vetette oda Nathan. és most visszafordult. holnap be kéne mennie a kórházba. Goodrich feltette a szemüvegét. elég mély a seb. – Már amúgy sincs hátra sok idım. hogy maga volt az orvosom harminc évvel ezelıtt? Goodrich vállat vont. – Jaj! – Hogy maga milyen kényes! Jól van. Goodrich csúfondáros mosollyal vágott vissza: – Nem gondolja. – Na és a veszettség és a tetanusz? – Szívesen megmutatom Cujo oltási könyvét.16 Minden nap a halálba tart. Azt hiszem. veszett bernáthegyi vérengzésérıl szól. és becsapta a naplót. A tomboló széltıl remegtek az ablakok. Az ín is megsérült. Nathan már leért a lépcsı aljára. az emberek ritkán halnak bele egy kutyaharapásba. Viharos éjszaka volt. és pillanatnyi tőnıdés után megkérdezte: – Magyarázza el. Ami azt illeti. Garrett? – kérdezte Nathan. – Mit keres itt. hogy sietesse a dolgokat? – kiabálta után Goodrich. Most fertıtlenítıszerrel kezdte tisztogatni a sebet. hogy inkább nekem kéne ezt a kérdést feltennem? Nathan a haragtól remegve váratlanul kirobbant: – De miért nem szólt róla? Miért titkolta el. a kutyák szája mindig tele van baktériumokkal. de elıbb még fertıtlenítem a sebét. és elindult a lépcsı felé. hogy a halálba kergessen? – tréfálkozott Nathan. fenséges és félelmetes. kezében egy pohár grog gızölgött. elismerem.

A szívverése olyan mértékben lelassult. hogy végtelen szeretet árasztja el ıket. Nathan. hogy nem akar beszélni róla. 78 . Végül is érthetı. – Na. hogy az agy normális mőködésén túl létezhet egy másfajta tudatállapot. – Au! Ez nem igaz. ugye? – Pontosan errıl van szó. sokan említik ugyanezt a alagutat. Húsz perccel korábban egy áramkimaradás sötétségbe borította a szobát. mit szólna egy kis harapnivalóhoz? A konyhában ültek. hogy a tüdejük megteljen vízzel. pánikba esnek. hogy ez az állapot tartós lehet. míg Nathan alig nyúlt az ételhez. az intenzív fényt és azt az érzést. megcsúszott a kezem. direkt csinálja. és megpróbálják megakadályozni. És ahogyan harminc évvel azelıtt is tette. de 1970-ben még senki nem beszélt a halál közeli élményrıl. Goodrich megpaskolta a hasát. ettıl hipotermiás állapotba került. Amikor beleesett a tóba. Goodrich még egyszer bocsánatot kért. Elfogy az oxigénjük. – De ez hogy lehetséges? Goodrich felsóhajtott. Goodrich többször is bıségesen szedett magának. – Ha még itt van. – És mi történt. Goodrich buherált valamit a villanyórán. és derősen kijelentette: – Na jól van. mintha egyszerő választ keresne egy nehéz kérdésre. olyan közel került a halálhoz. – De miért nem haltam meg? – Még nem jött el az ideje. – És vannak hasonlóságok az én esetemmel? – Igen. folytatta a kérdezısködést: – És ezeket a halál közeli élményeket nem lehet a túlvilág bizonyítékának tekinteni? – Semmiképpen sem – jelentette ki Goodrich határozottan. Mintha meg akarná törni a lassan nyomasztóvá váló csendet. olyan kivételes tapasztalatban volt része. több ezren éltek át ilyesmit szerte a világon. megint megpróbálta szóra bírni Nathant. ugye? – Pontosan. ne gyerekeskedjék! Tudnom kell. – Jól van… Nézzen csak hülyének. A tudományos világban mindegyikük visszaemlékezését lejegyezték és elemezték. amikor én elmerültem? – Nyilván hagyta. – És az utazás az alagútban egy halál közeli élmény volt. azaz fulladás. – Az ilyen emberek többségénél a halál oka asphyxia. hogy majdnem leállt. Legfeljebb annyit állíthatunk. hát nem érti?! De Nathan most sem volt hajlandó elárulni. annak az az oka. De Nathan kíváncsisága még egyáltalán nem elégült ki. majd visszajött. hogy meg akarja ırizni a maga számára a rejtély. vagy mi? – Bocsánat. gyakran élesztettek újra tóba vagy folyóba esett gyerekeket. ezek világítottak most pislákoló fénnyel. a csodálatos megmenekülés egy darabkáját. hogy a víz megtöltse a tüdejét. – De akkor hol voltam? – Valahol az Élet és a Halál között. – De semmi nem bizonyítja.– Önmagában a jelenségben nincs semmi kivételes. Ma már jól ismerjük a jelenséget. és végül megfulladnak. majd vastag fertıtlenítıszeres kötést tett a sebre. mi volt az a látomás? Nathan arca elborult. hogy semmit sem fog kihúzni belıle. – Mondja csak. hogy szinte természetesnek kellett venni. – Én sem emlékszem már rá. hogy nem halt meg. Meggyújtott két viharlámpát. De ez még nem a túlvilág volt. ennyi. hogy nem emlékszem! Goodrich megértette. – Mondtam már. most fejezték be az evést. bocsánatot kért: nem volt otthon biztosíték.

– Ez valamiféle titkos szövetség? – Mondhatjuk így is. hogy most elinduljon. Garrett. – De nem maga az egyetlen Hírnök. és mélyen leszívta a füstöt. Nathan megcsóválta a fejét. hogy rajtam kívül vannak más Hírnökök is. – Remélem. Visszamegyek a szalonba. Minden olyan sőrő és vastag volt. maguk Hírnökök. de rögtön érezte. hogy megmérgezzen! – Viccel? Ez egy különleges évjáratú Sauternes! Le sem tette az üveget. Idıközben megtapasztaltam. ne legyen nevetséges! Nathan rágyújtott. – Meg tudom érteni. Csak szólunk egymáshoz. – Nem halhatatlanok? Goodrich játékosan összeborzongott. – Gyerünk. Megérzem. A viharos szél iránya gyakran és gyorsan változott. mintha egyszerre fújna mindenhonnan. Gondolni sem lehetett arra. – De nekem több idı kell! – kiáltott fel Nathan. és mintegy magának suttogta: – A Hírnökök… Goodrich nem tudta. de kevesen tudnak a létezésükrıl. – Hová megy? – Mindjárt megfagyok. ki fog meghalni. ugye? – Nem. – Szükségünk van egy kis szíverısítıre – mondta. – Most már hisz nekem? – kérdezte óvatosan. de nincs egyéb hatalmam. sem különösebben erıs. akik jól viselik magukat? – Nahát. amit csak tud a Hírnökökrıl! Azt hiszem. jogom van tudni. Az orvos két perc múlva követte. Mit hitt? Hogy majd ugrálok örömömben. hátha felmelegszem egy kicsit. ritkán kész rá az ember. majd leült Nathan mellé. meséljen. ennyi. Nathan egy hajtásra kiitta. Töltött magának egy pohárral. és felpattant az asztaltól. – Senki sem túl fiatal a halálhoz! – jelentette ki Goodrich szigorúan. Egyébként mit felelhetett volna? – Túl fiatal vagyok a halálhoz! – jelentette ki Nathan. Gyakran elég egy jelentéktelen apróság. a kandallóhoz sántikált és leült. olyan volt.Nathan kinézett az ablakon. egymásra nézünk… és már tudjuk. – És mirıl ismerik fel egymást? Úgy értem. A világ tele van Hírnökökkel. Goodrich felsóhajtott. – Tudja. Garrett! Mondjon el mindent. Az idı csak nem akart megjavulni. Beburkolózott a kanapén heverı skót gyapjútakaróba. – Le vagyok sújtva. – Már elmagyaráztam a lényeget. megszólaljon-e. A két férfi óriási torz árnyéka furcsa táncot járt a falon. – És nem lehet alkut kötni? – kérdezte Nathan halvány reménnyel. A kandallóban lobogó magas lángok vörös fénnyel világították meg a szobát. Nagyon is jól tudta. hogy szinte semmi nem látszott odakint. – A kijelölt órában halunk meg. Az orvos megpróbálta visszatartani. amiért én következem a listán? Goodrich nem felelt semmit. milyen érzelmi sokk érte Nathant. milyen gyengécske érv ez. nem azon mesterkedik. – Nincsenek látható jelek. A bornak méz. – Ne is ábrándozzon róla! – Azoknak sem.és pirított-mandula-íze volt. – Még mindig nehezen hiszem el. 79 . sem mindentudó nem vagyok. – De még nem vagyok rá kész. és átnyújtott Nathannek egy pohár fehérbort.

nem ez a megfelelı pillanat. – És azt legalább megtudhatom. mintha az emlékezetében kutatna. Sürget az idı. felkeltette az érdeklıdésemet a halál közeli élmények és a palliatív ellátás iránt. ugye? – Igen. Mallory bejött meglátogatni az egyik délután. Nem mi választjuk ki azokat. hogy felébressze. hogy egy fahasábot tegyen a tőzre. 80 . ahogy alszik. İ mégis ott maradt. – És hogy kezdıdik az egész? Egy nap felkel az ember. – Nem hinném. – Segítsen. hogy segítsen rajta. hogy az utunk keresztezte egymást. – Minden jel arra utal. tudja az ember. Mielıtt elment. Hírnök lettem!”? Garrett kitérın válaszolt: – Amikor megtörténik. és nem engedtem. mielıtt válaszolt volna. – Akkor mit tanácsol? Goodrich tehetetlenül tárta szét a karját. amelyeket nagyon nehéz visszautasítani. – Nem vagyok Superman. – És… van valami… a halál után? Goodrich az elıbb felállt. Maga szeretne olyan emberrel élni. hogy igazam van-e. Ne nézzen így rám! Nem vagyok félisten. és egy órán át nézte magát. mi kicsit olyanok vagyunk. hogy emlékszik erre? Goodrich szeme csillogott a viharlámpa fényében. mint a szociális munkások. Úgy érzem. Maga mélyen aludt. Garrett! – Én sem tudok többet a halál utáni életrıl. Tudassa vele valahogy! Nathan rosszallón csóválta a fejét: – Azt hiszem. Megint erıs vágyat érzett. – Miért nem beszél világosabban? Legalább azt mondja meg. miért jár egyeseknek Hírnök? – Az igazat megvallva. Majd összeráncolta a szemöldökét. mint maga. ugye? Akkor például még nem. Nathan nem tudott úrrá lenni a kíváncsiságán: – De nem volt meg mindig ez a képessége. mint maga. „No nézd csak. a jó életbe! Hiszen éppen maga mondta: meg vannak számlálva a napjai. Ember vagyok. Figyelmesen nézte Nathant: valahogy meghatónak találta. 1972-ben? – Nem. Nathan. éppen olyan. Soha. – A balesete idején történt. – Az igaz – ismerte el Goodrich jóindulatú mosollyal. nem vagyunk még készek rá. – Hallgatom – mondta Nathan kíváncsian. Mallory egy ideje egy másik férfival találkozgat. – Azt hiszem. és azt mondja. és hozzátette: – Eszembe jutott valami. mint maga. Néhány pillanatig a kisfiú járt az eszében. Garrett. – Erre a kérdésre nem felelhetek. – És ki tud róla? Maga nıs volt. – Nem készek? Siessen. akit harminc évvel ezelıtt kezelt. De hogy maga választaná… – De hogyan választják ki a Hírnököket? Hírnöknek lenni büntetés vagy jutalom? Goodrich arra elborult.– Persze hogy nem. akikkel dolgunk van. Garrett. de a tény. megcsókolta. a Hírnökök éppúgy megöregszenek és meghalnak. mint bárki más. hogy még szereti a feleségét. hogy ez leküzdhetetlen akadály lenne egy olyan férfi számára. ezt én magam sem tudom. sürget az idı – ismerte el Goodrich. és sokáig töprengett. amit maga választ az ember? – Vannak dolgok. A második vagy a harmadik napon. aki ilyen képesség birtokában van? – És ez olyan dolog. amikor engem kezelt. A családtagjai tudták? – Soha nem szabad megtudnia senkinek. ennek vége. Tudja. Ez már a hit körébe tartozik. – De hogy lehet.

a különbözı kórházakkal folytatott konzultációk. Sietnie kell. és visszasántikált a dolgozószobába. de hirtelen visszatért a jóval szomorúbb valóságba. és ezt a holnap reggelrıl már nem merném állítani. amelyben Emily szenvedett. hogy ı is szembenéz a helyzettel. Nathan ellágyult attól. hogy nem építhetünk egy egész életet néhány gyerekkori emlékre. és belebújt a kabátjába. – Az éjszaka közepén? Ilyen idıben? – Még nincs olyan késı. amelyben nap mint nap mozog. hogyan képes Goodrich megırizni a lelki egyensúlyát. hogy szorítja az idı. ahol az orvosi dossziékat találta. és a forgalom miatt talán még nem túl jegesek az utak. A szobában olyan hideg volt. Afféle mindenes album volt. de nem ülhet ölbe tett kézzel. Nathan sokáig elmélyülten bámulta a kihunyóban lévı tüzet a kandallóban. hogyan fogjon hozzá. Goodrich felállt. – Tudja jól. 81 . Mallory mindennap bejött magához – tette hozzá meghatottan. Még egyszer visszafordult és hozzátette: – Bezártam Cujót a garázsba. soktucatnyi halottal körülvéve – mindenfelıl a fenyegetı végzet lesett rá. – Hé! Hová megy ilyenkor? – Visszamegyek New Yorkba. és zsebre vágta. Nathan fogta az egyik viharlámpát. a mosolyát abban a gyászos környezetben. arról a betegségrıl. s az iratkupac tetejérıl leemelte a legfelsı dossziét. Soha nem adta fel küzdelem nélkül. Két dobozon a következı felirat állt: Emily Goodrich (1947-1976) Nathan kinyitotta az elsı dobozt. Sietnie kell mindennel. amit Goodrich mondott. amelybe Garrett felesége gömbölyő betőivel leírta élete utolsó két évének eseményeit. hogy kövesse a példámat. Személyes napló. ha nem akar egész hétre itt rekedni. Még nem igazán tudta. hogy libabırös lett az egész teste. de eltökélte. az 1974-es diagnosztizálástól kezdve Emily két évvel késıbb bekövetkezett haláláig: orvosi elemzések. Felemelte a lámpát. amelyet az asszony folytatott a betegsége ellen. Még mindig nem volt áram. Fogta a kazettát és az ı esetét is taglaló orvosi naplót. Ekkor vette észre. Egy szempillantás alatt az ajtónál termett. Már érezte. egy vastag könyv akadt a kezébe. nehogy eszébe jusson benézni hozzá! Miután egyedül maradt. a kemoterápia állomásai… Amikor a második dobozt is kinyitotta. A lámpát letette a földre. Nathan törökülésben letelepedett a padlóra. halottasházban van. és azon töprengett. az immunrendszer rosszindulatú sejtburjánzásáról. Mielıtt elment. A többi írás azt a harcot dokumentálta. Egy egész részletes dokumentációt talált a Hodgkin-kórról. mit is keres. szégyenkezés nélkül átkutatta a polcokat. hogy az orvosi dossziékon kívül több kartondoboz is van ott. Még mindig a sokk hatása alatt állt. – Ne felejtse el bedobni a levélszekrénybe a kulcsokat. és átfutotta a tartalmát.– Mert olyan intenzív élmény volt. címkéjükön a egyes betegek nevével. Garrett elsı feleségének orvosi dossziéját. bár nem igazán tudta. Úgy érezte. A Malloryvel való kapcsolatom mindig nagyon bonyolult volt. Egyébként magának is azt tanácsolom. – Nincs ez másképp a többi párnál sem – mondta.

és majdnem elsírtam magam. levendulaillatot érzett. az egy dolog. de ez az illat talán csak a képzeletében létezett. és akár pokolra is menjen egy kis haladékért. és halat sütöttünk nyárson. néhány hónappal Emily halála elıtt. amelyek mind egy központi gondolat felé tartottak: a közeli halál tudata arra készteti az embert. gondolta Nathan. és eseted elıtt értetlenül állnak majd az orvosok szerte a világon. az egyik többször is elıfordult: „Vajon van egy hely. Nathan. A feleségének címezte a levelet. Teljes hangerıvel szólt a zene. Elnéztelek. horgásztunk. Becsukta az albumot. Átkutatni Goodrich orvosi archívumát.” A képeslap mellé Emily két kis borítékot ragasztott: az egyikben sárga homok volt. hogy tanulhatna tıle valamit? Végül megint kinyitotta az albumot. A képeslapot 1976 júniusában keltezték. És a hővös esti levegıben gyakran sétáltunk a parton. Egy évvel Emily halála után! Magyarázd meg. újságkivágások és préselt virágok követték egymást a lapokon… Az album nem akart a könnyzacskókra halni. Aznap sós és nedves volt az ajkad. Nathan orrához emelte a borítékot. szikrázó napsütésben. Az egyik fénykép fölé. hogy ne omoljak össze? Hiszen akadtak derős pillanataink is. Emily egy varázsigét írt: Olyan gyorsan futok. te pedig táncolni kezdtél a napon. hogy csodával határos módon meggyógyulsz. újra ráébresztettél. még a kemoterápia elıttrıl. Egy másik oldalra felragasztotta egy hajfürtjét. Kérdések is volta a naplóban. és még egyszer. 82 . De nem sírtam. Szent Emily. Úszni akartál. Egyszer feltettem egy lemezt a teraszon: Bach Goldberg-variációit. hogy továbbra is szép és jókedvő maradtál? És én honnan vettem a bátorságot. meghitt hangú napló volt. hanem rád mosolyogtam. Emily! Hogyan lehettünk Antibes-ban egy hónapig olyan boldogok. Fényképek. De mégis el szerette volna olvasni. de… 1977-ben keltezte.Nathan tehát ott állt Emily Goodrich titkos kertjének kapujában. hanem mert Emily az élete utolsó napjairól írt. és belelapozott. de ennek az asszonynak a naplójába beleolvasni. Nathan azonnal felismerte Goodrich kézírását. mint amikor valaki be akar hatolni a másik ember magánéletébe. és hinni akartam. én messzirıl néztelek. hogy mi is az az ég. ahová mindannyian megyünk?” A napló egy dél-franciaországi nyaralás leírásával zárult. miközben te tudtad. a tenger és a napon szárítkozó testek langyos borzongása. mint ı. hogy másképpen éljen. amit gyakran hallgattunk. Nathan figyelmesen elolvasott néhány megjegyzést. A kép jobb alsó sarkában ez állt: „Kilátás az Antibes-fokról. az egész más. és nem morbid kíváncsiságból. a másikban préselt virágok. ahogy csókokkal borítottál. Magasba emelted a karodat. hogy próbálja meg igazán kiélvezni a még hátralévı szép pillanatokat. és integetni kezdtél. rajzok. hogy a halál ne érjen utol soha. hogy végül megkímél a halál. Emily megırizte a szállodaszámlát és egy képeslapot: egy pínea és sziklák voltak rajta. Nagyfokú mővészi érzékenységrıl tanúskodó. Az utolsó laphoz egy levelet tőzött valaki. és egy kicsit olyan helyzetben volt. Lehet. ahogy rövid nyári ruhában futsz a homokon. amely futás közben ábrázolta ıt. Van-e joga erıszakkal betörni? Nincs rosszabb annál. Úsztunk. hogy halálra vagy ítélve? Hogy csináltad. hogy menjek le hozzád a partra.

Egy Scarlatti-szonátát játszott – a jobb kéz nehéz. Amikor az ágyába vittem. Az eget és az óceánt bámulom. azt mondja. pedig a teste tőzforró. Nem akadékoskodott. Mindennap kijön hozzá egy orvos. Visszament a nappaliba. Nem hiszem. bezárta az ajtót. igazi unikum. Több napig tombolt a vihar. hogy ezzel a viselkedéssel túl sokat segítenék Emilynek. hogy adjak be neki egy morfiumadagot.Lassan egy éve. amit most élek át. és lehetıvé teszi. Annyira hiányzol… Tegnap volt a születésnapom. Emily egyre nehezebben lélegzik. Ez már-már szánalmas. Nem ezt vártam. A morfiumadagot. pedig pont úgy döntöm magamba az italt. Azt hittem. A halál a mesterségem része. különb vagyok a többieknél. reszket. Már nem tud beszélni. Nathan továbblapozott az albumban. Három napja egy könnyebb pillanatában még egyszer utoljára odaült a zongorához. Borzalmas. Már sok embert láttam meghalni. Az alkoholtól kifinomulnak az érzékeim. de mindennap begyújtok a kandallóba is. Ez az. Beszéltem a dologról az orvossal. Nagyon felzaklatta mind az. Nagyon kemény szöveg volt. Megint elámultam a tökéletes és gyors elıadáson. Kiesett két foga. Emily haldoklásáról szólt. és még sebezhetıbb leszek. Nem voltam rá felkészülve. De ennek semmi köze ahhoz. Emilyn és az orvoson kívül több mint egy hónapja nem beszéltem senkivel. ahová mindannyian megyünk? 83 . Hallani sem akar róla. Azt hittem. de úgy érzem. fázik. A főtıtest is mőködik. amit olvasott. De éppen az ellenkezıje történt. és jól van ez így. Emily ma egy világos pillanatában megkért. mert ez a legvilágosabb szobánk. azt mondta: – Ezt neked játszottam. Emily nem kel fel többé. amitıl féltem. Október van. Az ágyát beállítottam a nappaliba. ismétlıdı ujjváltásokkal. bár tudtam. A tenger vastag fatörzseket sodort ki a partra. Nagyon kicsi volt. Vajon van egy hely. és megint Goodrich kézírására bukkant. Nathan becsukta az albumot. Nem bízom a saját orvosi ítéleteimben. hogy elfeledkezzem errıl a pokolról. mint bárki más. hogy elıbb-utóbb meg fog kérni rá. de úgy nyakaltam be. amikor ezt a szonátát tanulta. már nincs is korom. Nem beszél többé hozzám. Emily nem kel fel többé. kilépett az éjszakába. eloltotta a két lámpát. Felbontottam még egy üveg bort. hogy bevigyem a kórházba. Szinte állandóan láza van. hogy magamra hagytál. az alkohol majd tompítja a fájdalmamat. jóval többet iszom a kelleténél. Ez már a vég. a bal tört akkordokkal. mint valami kocsisbort.

A halált akkor veszedelmesen édesnek érezte. mi fog történni: a szív megszőnik dobogni. amely elválik a testtıl? Egy lélek. hogy szembenézzen életének ezzel a fejezetével. amelyet megközelíteni vélt gyermekkorában? A halál közeli élmény megtapasztalása vitathatatlanul valaminek a küszöbére vezette ıt. Voltak pillanatok. hogy New York már csak néhány mérföldre van. amely lassacskán szorongássá alakult. Minden más csak csalás és szélhámosság. Ez a nagy baj a halállal: akkor szembesít a legfontosabb kérdésekkel. Igen ám. akár csak néhány óráig is. ahogy száguldott az éjszakában. Valójában erre gondolt. De még ha elfogadjuk is. ha vannak olyan lények. milyen hülye volt! Nincs semmi. hogy nem jött rá hamarabb. kísértetté változott. Kiábrándultan elmosolyodott. Basta.17 Mire megtanulunk élni. Most még jobban elhatalmasodott rajta a szorongás. Egy átmenetileg „felfüggesztett halálraítélt” nézett vissza rá. És ha mindennek ellenére az ember több a földi porhüvelynél? Ha van valami más is? Egy rejtély. ha még egy ideig részt vehet a játékban. Akár csak néhány napig. Nagyon megviselte ez az este. és kész. New England vidékein bolyongó kísértetté. Még egy szomorú nap is megélt-átélt nap volt. Átvágott a San Remo elıcsarnokán – olyan elegáns volt a maga szórt fényeivel és régies berendezésével. És ha belegondol. kinevette volna. akik képesek elıre látni a halált? Ha valaki egy évvel ezelıtt beszélt volna neki a Hírnökökrıl. már túl késı… ARAGON Nathan lassan gurult az éjszakában. ehhez járult még a borzalmas felfedezés. Az ember nem több egy rakás sejtnél. Már messzirıl meglátta Petert. Megmondom neked. hogy mennyit panaszkodott az életére: túl sok a munka. Hamarosan tábla jelezte. Teljesen eluralkodtak rajta az érzelmek. a behavazott utakon. hogy létezik valamiféle energia. és tovább morfondírozott. vagy elég a hamvasztókemencében. Sokért nem adta volna. amely elhagyja a testet a halál után. ami szórakoztatóbb lenne az életénél. aki erre rájött. amikor a kihalt úton úgy érezte. túl sok az adó. Ha tényleg van egy erı. olyan csábítónak. Annyira jól érezte magát. aki hőségesen ırködött a recepciós pult mögött. Kis párafelhık gomolyogtak a szája elıtt. hogy már nincs is ezen a világon. lejárt a hazugságok ideje. milyen úton távozik? És hová tart? Abba a „másik világba”. öregem. Ma viszont egyáltalán nem kételkedik a létezésükben. hogy többé nem tudja irányítani az életét. túl sok a kötelezettség… Te jó ég. és vége. Teste felbomlik a földben. elıször mély melankóliába süllyedt. kis Nathanem. Kár. de nem te vagy az elsı ember. majd belenézett a visszapillantó tükörbe. mint az anesztézia elıidézte mesterséges álmot. egyre sőrőbb lett a forgalom. A maximumra állította a főtést. Homályosan érezte: még mindig nem áll készen rá. és egy óra múlva Nathan meg is érkezett a lakásához. amikor már túl késı. De akkor miért jött vissza? Erınek erejével előzte az emléket. Végül is miért ne lenne. és 84 . Most már tudta. Ahogyan közeledett a városhoz. Vajon mit gondol a halálról a lelke mélyén? Gyerünk. Egyre hidegebb lett.

és jóvátehetetlenül potyogtatta a leveleit. Nathan elcsípett néhány foszlányt a beszélgetésükbıl. majd lerogyott egy fotelba. és bekapott két szem aszpirint. hogy el kell mennie? Nem. tekintve. Csókoltatom Melissát és a gyerekeket. hogy Peternek vannak gyerekei. – Magának is boldog karácsonyt. egy protestáns lelkész esküje és végül Lauren Bacall A szorongás kikötıjében. és spriccelte vízzel rendszeresen.” Nathan becsukta maga mögött a lakása ajtaját. hogy állatorvos akarok lenni. Néhány nap óta különösen érzékeny volt a fizikai fájdalomra. 85 . Rendben. És máris arra készüljön. és szemernyi önkritikája sincs! Mallory igazán jobbat érdemel! Nathan nagy nehezen kinyitotta a fél szemét: éppen elıtte ott virított egy majdnem teljesen fehér vászon. az egyik polcon egy méregdrága bonszaj kornyadozott. és váltogatni kezdte a csatornákat: a Nasdaq újabb mélyrepülése. és hullafáradt volt. és tegnap lett volna elıször apa. amikor észrevette. Amíg a liftre várt. És volt még valami. szia. Igen. Melissát és a gyerekeket? Nathan azt sem tudta. nagyon nehezen boldogult a felesége nélkül. ma a cetféléket tanultuk az iskolában. gyakran tőnıdött azon. Hillary Clinton David Lettermannél.az egyik idıs lakóval beszélgetett. Nagy nehezen feltápászkodott. Odasántikált a gyógyszeres szekrényhez. Éppen most ígérte meg Bogartnak: „Ha szükséged van rám. – Jó éjszakát. hogy hoszszabban elbeszélgessen vele. ami kínozta: elképzelte Vince Tylert. Kora tavasz és október közepe között a bálnák a Golf-áramlattal a karibi térségbıl felúsznak egészen Grönlandig. Mintha tegnapelıtt kapta volna meg a diplomáját. Fitzgerald asszony. Ez a látvány megér egy utazást.” Nathannek eszébe jutott ez a kirándulás. és helyenként már jegesedett is. Persze hogy ezt Bonnie-nak is látnia kell. magunkkal foglalkozunk. Több mint két órájába került. hogyan halt meg Candice és Kevin. Peter. és boldog karácsonyt. Mallory ajándékával.” Nathan leragadt egy pillanatra ezen a csatornán. papa. bár nem értette igazán. A Simpson család megy a tévében. Puszi. Annyira szeretnék én is elmenni! Ne felejtsd el. és lenyomta a gombot. sorra veszítve el a leveleit. mert a hó kezdett összeállni. hogy egyszer régen elvitted ıt oda. egy Ozzy Osbourne-klip. Minden olyan gyorsan történt. aki olyan talpraesett. Uramisten. ez undorító! Vince egy tahó. ez volt a nagy baj az életével: soha nem fordított elég figyelmet a többi emberre. amely most már rettenetesen fájt. egy dokumentumfilm Szaddamról. csak füttyents. ügyes volt ezekben az életet megédesítı apró dolgokban is. és hogy szuper volt. majd szeretkezik vele. Soha nem szánt idıt arra. Bal kéz felıl. haját simogatja. ez lehetetlen. mit sem ért: napról napra sárgult. közepén egy rozsdabarna folttal. én vagyok. ha nem táplál túl sok illúziót. Behunyta a szemét. És akkor még nem is említettük a sebet a lábán. a fürdıköpenyes Tony Soprano szétesett arca. Bonnie vidám hangja betöltötte a lakást: „Szia. és ez késıbb nagyon hasznos lehet még nekem. hogyan fog reagálni a teste a közelgı halálra. Vajon édes vagy inkább fájdalmas lesz a halál? Hm… jobb. hogy villog az üzenetrögzítı. Nathan különösen szerette. Igen. hiányzik belıle minden kifinomultság. mire hazaért Manhattanbe. Jól vagy? Képzeld. Hirtelen eszébe jutott Mallory egyik kedvenc mondása: „Ha másokkal foglalkozunk. Pokoli megterhelı volt a vezetés. Hiába vágta vissza az ágacskáit. hogy némiképp csillapítsa a fájdalmat. ahogy Mallory ajkára tapasztja az ajkát. lassan levetkızteti. Fogta a távkapcsolót. Úgyhogy azt kérdezem: a jövı tavasszal elmehetnénk a Stellwegon Bankre. Mallory egyik festménye volt. megnézni a bálnák vonulását? Mama azt mondja. Sehogy sem boldogult a fácskával.

De talán nem ı fogja elvinni oda: április még messze van. Egy bérelt hajó orrában ültek Malloryvel. hogy ilyen kötıdés létezhet két állat között – jegyezte meg a halász. A másik egészségesnek látszott. hogy kishajók és kötelek segítségével kiterelje az egészséges nıstény bálnát a tengerre. és még egyszer. nagy robajjal többméteres vízoszlopokat lövellve a magasba. – Hogy érted ezt? Mallory elırehajolt. a part közvetlen közelében körözött. – Nagyon remélem. olyan váratlanul véget is ért a gyászszertartás. akik újra birtokba veszik a területüket. a két bálna ki tudna úszni a nyílt tengerre. és hamarosan meghalt. Nathan szorosan Mallory mögött ült. A parti ırség két napig próbálkozott azzal. Egy körülbelül tizenöt bálnát számláló raj bukkan fel az óceán mélyébıl. a Cape Cod és Cape Anne között elnyúló hatalmas homokpad fölött vetettek horgonyt. egyáltalán nem – mondta Mallory rövid hallgatás után. bal fülébıl dılt a vér. az áramlat kisodorta ıket. Az ötventonnás behemótok furcsa. – Csodálatos. Nathan felpattant. hogy Nathan Del Amico életében nem lesz „jövı tavasszal”. miért nem vagyok a lányommal és a feleségemmel? A rádiós ébresztıóra hajnali 2 óra 24 percet mutatott. csak az égen cikázó tengeri madarak. de napos délutánhoz. Mind a ketten a nyugodt látóhatárt fürkészték. hogy partra vetıdjem melletted. a nıstény panaszos kiáltásokat hallatva azonnal visszaúszott a párjához a fövényre. ha akarna. majd egyre halkuló éles füttyentésekkel eltőnnek az óceánban. A harmadik nap reggelén végül meghalt a hím. hogy nem – felelte. és Mallory hasára tette a kezét. Felkapta a telefont. Mallory feléje fordul. ahhoz a hővös. Öt évvel ezelıtt két kis fésősbálnát találtak a strandon. és mindenki úgy gondolta. olyan. a hím bálna megsérült. – Inkább ostobaság – jegyezte meg Nathan érzéketlenül. A bálnák hamarosan végleg lemerülnek a mélybe. utoljára megpróbálták visszaterelni a nıstényt a vízbe. A gondolatai visszaszálltak 1994 májusába. elnyújtott kiáltásokat hallatott. én is hagynám. a kanapén kornyadozva. ami azt jelentette. Mallory már hathónapos terhes volt. és olyan panaszos. a Massachusetts melletti nyílt tengerre. a múlton búslakodva. Mindketten érzik. A bálna nem vetette ki magát azonnal a partra. egy öreg provincetowni halász elmesél nekik egy furcsa történetet. a nıstény lassan kiúszott a partra. majd amilyen hirtelen elkezdıdött. hogy kivételes pillanatot élnek át. Ezen a vidéken nem túl erıs az árapály. A nagyobbik. Mi a francot csinálok itt egyedül. hogy az idıeltolódás miatt Kaliforniában nem sokkal múlt tizenegy. mint valami fenséges tőzijáték. szélesen mosolyog. hogy halálra rémítette a parton maradt kíváncsiskodókat. mintha védelmezni akarná. Ez sokáig eltartott. Fejük és testük egy része hamarosan a hajó közelében merül fel a vízbıl. Azután nem marad semmi. szeme tágra nyílik. és belesúgta Nathan fülébe: – Ha te hevernél ott. De valahányszor vízbe tették. lágy kiáltásokat hallatva szinte súrolják a hajót. Végtelenül kecsesen magasra emelik legyezıpálma alakú farkukat. és rágyújtott. és valahol a világegyetemben valaki úgy döntött. Néhány csengetés után fáradt hang szólt bele: 86 . és felhívta a memóriába betáplált elsı számot. állát felesége vállára támasztotta. – Nem. Nathan hátrafordult és megcsókolta. Mallory egyszerre csak a nyílt tengerre mutat. A visszaúton a hajó tulajdonosa.

hogy korábban el akarsz jönni érte? Meg fogok halni. amikor velem beszélsz. ami olyan régen nyomta már a szívét. – Ami azt illeti. hogy talán üzletet köthetnének. Le akarta tenni. – Felállítottunk néhány szabályt. hogy régen mindent elmeséltünk egymásnak? Mallory elnémult. hogy együtt neveljük. Nem húzhatsz át egy tollvonással mindent. Mallory nem reagált a megjegyzésre. minek köszönhetjük a megtiszteltetést. semmi komoly. – Igazán lóghatna néhány napot. Nem lenne olyan tragikus. naponta háromszor felhívtuk egymást a munkahelyünkrıl. de ı az én lányom is. Remélem. amikor mindig kézen fogva jártunk az utcán.– Tessék! – Szervusz. – Micsoda? Ezt nem mondod komolyan! – Hadd magyarázzam meg… – Ezen nincs mit magyarázni – füstölgött Mallory. – Akkor rendben? – Fogalmam sincs. drágám. – Bonnie-nak a hét végéig a suliban a helye. már nagyon rég nem látta a nagyszüleit – ismerte el Mallory. hanem fáradtan megismételte a kérdést: – Mit akarsz. ezért úgy döntött. majd döbbenten megkérdezte: – Komolyan megtennéd? – Igen. Nathannek hirtelen eszébe jutott. – Akkor mit akarsz? – kérdezte Mallory nyersen. én nem csinálnék ekkora cirkuszt belıle. – Kivettem néhány nap szabadságot. 87 . hogy már holnap elmegyek Bonnie-ért. Mallory. ha muszáj. – Nem hiszem. hogy befejezze: – Megtudhatnám. hogy ott töltik az ünnepet. ha holnap elengeded velem Bonnie-t. és… Mallory nem engedte. – És emlékeztetlek rá. – Talán valamivel kevesebb agresszivitást. De Nathannek elege volt már ezekbıl a zaklatott beszélgetésekbıl. – Nem is teszem. felteszi Mallorynek a kérdést. – A szüleid még mindig Berkshiresben vannak? – Igen. de Nathan hallotta a lélegzetét a vonal túlsó végén. hogy ez a legmegfelelıbb pillanat. – Néha úgy érzem. hogy beszéljünk errıl. – Emlékszel. Mallory hallgatott. Nathan gyorsan folytatta: – Emlékszel azokra az idıkre. – Figyelj. és látnom kell Bonnie-t. nem ébresztettelek fel! – Miért hívsz ilyen késın? Történt valami? – Nem. Nathan? – Közölni a szándékomat. hogy te mindent elfelejtettél. – Igen. – Nathan hangja elárulta a zavarát. amit együtt átéltünk. Hadd gondolkodjam rajta. Úgy döntöttek. Mallory nem felelt. Nathan felsóhajtott. – Tudom – ismerte el Mallory némileg megenyhülve. és esténként órákig beszélgettünk? – Miért kell ezt felemlegetni? – Mert én mindennap gondolok rá. – Ha te kérnél ilyesmit. utána hajlandó vagyok két napra elvinni ıt a szüléidhez.

ami megmaradna benned rólunk. Már fiatal lányként sem tudta elviselni a saját Grace Kelly-s vonásait: a fagyos távolságtartást. hogy idegen Nathan számára. Újra az a rideg. Nathan még inkább beletemetkezett a munkájába. hogy egy tünet. De ez régen volt. hogy harc nélkül beletörıdött: a férje eltávolodott tıle. biztosra vette. – De hát azok vagyunk. Nagyon sokáig azt hitte. Azt hiszem. Iszonyatosan kétségbe volt esve. amit nem vett észre? Nem lehet. Akkor megértette: igen. hogy minden reggel Nathan oldalán ébred majd. ha ı is otthon van azon a szörnyő éjszakán. amíg valamelyikük meg nem hal. nem fejezte be a mondatot. és szeretett volna nyitott maradni. Amióta összeköltöztek. még kamaszkorában alakult ki. Fia halála óta nagyon lefogyott. hogy mindjárt elsírja magát. Csak úgy tudott talpon maradni és kivergıdni a depressziójából. van rosszabb dolog a halálnál. – Figyelj… Képzeld el. hogy le kell vezekelnie egy bőnt. még sokáig szemrehányást tennél érte magadnak. hogy történik velem valami… mondjuk. amikor több anorexiás idıszakon is átesett. Ezért hordott általában farmert és bı. egy szétment házaspár képe volna. és nehéz volna ezzel a gondolattal együtt élned. Mallory kirobbant: – Csak szólok. De amint anya lett. hogy lélekben ne tért volna vissza a kisfia elsı hónapjaihoz. holnap elüt egy autó. a szervezet az etikai szabályok és normák betartását szorgalmazta és figyelte a nagyvállalatok mőködésében. hogy a XVIII. Felállt. Visszanyelte a könnyeit. s elvesztette minden életkedvét. Felnézett. amikor a halál még mindenütt jelenvaló volt. Talán volt valami. hogy az anorexiától végleg megszabadult… egészen Sean halálig. És akkor már nem lehetne visszacsinálni. Pedig nagy adag törékenység is volt benne. A legtöbb ember szemében magabiztos és kiegyensúlyozott nınek látszott. és aki ellen egész életében harcolt. mert nem akarta Bonnie-t felébreszteni. de a fájdalom azóta sem enyhült.Mallory hangja alig észrevehetıen megváltozott. – Haraggal és nehezteléssel válnánk el egymástól. amely többnyire azoknak a nıknek a sajátja. a kifogástalan viselkedést és modort. Három éve történt a tragédia. ı pedig végképp bezárkózott a fájdalmába. akit ı hozott a világra. az egyetemi éveik elején. Életében elıször úgy érezte. És mégis tehetetlenül nézte. akik az övéhez hasonló nevelést kaptak. elveszített minden kapaszkodót. Sean halála örökre élete nagy tragédiája marad. és leült az egzotikus fából készült lépcsıre. meggyújtott néhány gyertyát és egy füstölıt. mert olvasta valahol. már semminek sem tudott örülni. és képtelenek voltak beszélni egymással. hogy elfogadják szeretteik halálát. Nathan – mondta Mallory szomorúan. mániákusan rettegett a haláltól. Ám az ı számára hosszú és borzalmas hónapokra teljesen megállt az élet. Soha nem képzelte volna. eloltotta a lámpákat. és az emberek sokkal jobban fel voltak készülve rá. és egészen megzavarodott a földszinti hall nagy tükrébıl rámeredı arctól. amikor a legnagyobb szüksége volt a férje támogatására. kimért nı lett. Munkajogi és a környezetvédelmi kritériumok alapján szigorúan 88 . mint megélni annak a lénynek az eltőnését. hogy van rosszabb dolog is a saját halálánál. kényelmes pulóvereket. de a legnagyobb csalódást a házassága csıdje jelentette a számára. században a gyerekek 90%-a nem élte meg a hároméves kort. Az utóbbi hónapokban egy civil szervezet internetes oldalának kifejlesztésén dolgozott. Ezer éve nem bújt kosztümbe. megértette. egy jel elkerülte a figyelmét? Amióta kislány korában majdnem belefulladt a tóba. Mallory mindig gyanakodva szemlélte a tökéletességet. letette a telefont. hogy ez az egész miattad… Érezte. Nem múlt el nap anélkül. Abban az idıszakban. egy olyan korban. Persze tudta. Papír zsebkendıvel törölgette kivörösödött szemét. hogy minden másképpen történt volna. hogy belevetette magát a társadalmi tevékenységbe. Mallory szinte beleırült abba a téveszmébe. Az utolsó kép. hogy a legkegyetlenebb próbatétel nem más. egészen addig. Annyira meg volt gyızıdve róla. Nem akart elérhetetlen lenni. aki régebben volt. éppen ellenkezıleg: bele akart merülni a világba. ahogy széthullik a házassága.

De Malloryt mindez közel sem elégítette ki. de legalább hasznosnak érezte magát. hogy bebizonyítsa… Mallory nem is tudta pontosan. Nathan ragyogó ügyvéd volt. ha a férje is részt vesz ezeken a tiltakozó megmozdulásokon. Mindennek ellenére még mindig megırül Nathanért. amelyek gyermekmunkásokat alkalmaztak. a múlt képei peregtek a szeme elıtt. Ez a munka nagyon megviselte. Mallory az idı múlásával egyre nehezebben viselte a fogyasztásra kényszerítı nyomást. de mégsem találkoztak. A szervezet azzal is foglalkozott. hogy szerény közegbıl származol. amikor a város fele a nagyáruházakba tódult. mintha attól félne. A strandok és a tengerparti csillogó-villogó szállodák és toronyépületek talmi díszlete mögött a város lakosainak egy jelentıs hányada egyik napról a másikra élt. fıleg az évnek ebben az idıszakában. Nathan állandóan úgy érezte. hogy nem egy supermanhez akart feleségül menni. hogy csalódást okoz Mallorynek. amikor nagyon szerette volna. Mallory mindig távol tartotta magát a nagyvilági élettıl. pedig ez a kezdetektıl fogva csak ingerelte a feleségét. Olyan sok volt a tennivaló! Mallory La Jollában. Mint egy szupernyolcas filmen. hogy mozgósítsa és bojkottra szólítsa fel a fogyasztókat azon cégek ellen. Ahogy a dal mondja: Crazy about him* Mallory behunyta a szemét. ahol egyre magasabbra és magasabbra kellett állítani a szakmai mércét. hogy fölösleges holmikra szórja el a pénzét. aki akár egy eszme szolgálatába is állíthatta volna a képességeit. vagy nem tartották be az érvényben lévı szabályozásokat. Volt egy idıszak. hogy képes egyre feljebb jutni a társadalmi ranglétrán.” Nathan viszont be akarta neki bizonyítani. hogy még többet és többet kell tennie. Világos üzenetet küldött a férjének: „Nem zavar. kényelmes életet biztosítva a családjának. hogy nem egy lúzerhez ment feleségül. San Diego egyik gazdag negyedében lakott. Bár nem voltak tudatában. hogy lépéseket tesznek a másik felé. kevés pénzbıl. 89 . amely jó ideje megfosztotta a karácsonyt a valódi értelmétıl. Mallory hiába magyarázta el neki százszor is. de a város azért nem a gondtalan jólét és fényőzés szigete volt: az ember lépten-nyomon szembesült a nyomor különbözı megnyilvánulásaival. és alig érintkezett valakivel a saját társadalmi osztályából.osztályokba sorolták a multinacionális vállalatokat. Nathan számára az élet folytonos harc volt. Mindketten azt hitték. az utcán. mit sem ért. Pedig mind a ketten megpróbáltak engedményt tenni a másiknak. micsodát. Mallory a hét három napján egy hajléktalanközpontban dolgozott. házasságuk valamiféle félreértésre épült. * Megırül érte. néha valódi otthon nélkül. De nem így történt.

újabb kísérletet tesz. a sárkány már magasan repül az égen. Olyan elviselhetetlen a meleg. Ám a szerkentyő nem akar felemelkedni. de a csodálatos játék ezúttal sajnos a vízbe zuhan. Mallory elızı este érkezett Bostonból. de az anyja ragaszkodik hozzá. és elmeséli. hogy szívesen vett volna sortot és pólót. a homokra letett tranzisztoros rádióból Carole King You've Got a Friend címő száma. hogy mindig mintakislányként öltözzön. amelyet ı pingált a vászonra. A kisfiú most odalép hozzá. Nathan ezután nagy büszkén közelebbrıl is megmutatja a sárkányát. ha Mallory megcsodálná az állatot. kora nyár Mallory nyolcéves. hogy ne törıdjön vele: „csak” a házvezetını gyereke. hogy Benjámin Franklin arra használta a sárkányt. amikor ı ment közelebb hozzá. és a két gyerek kacagása belevegyül a hullámok zajába. Mallory megint vidám nevetésben tör ki. amelyet maga fabrikált bambuszpálcákból és egy darab vitorlavászonból. hangosan kacag. Délután újra találkozik vele a strandon. A sárkány villámgyorsan az égbe röppen. Valamivel távolabb. egy bonyolult modellt. egy sárkány – feleli Nathan kicsit sértıdötten. és a kezébe adja a saját sárkánya fogantyúját. Már többször is észrevett egy szép fekete hajú kisfiút. BARRY LEVINSON SZABAD A SZERELEM CÍMŐ FILMJÉBİL 1972. és gyorsan felengedi a kötelet. amelyet egy nagy bostoni játékboltban vásároltak neki. megadja a lendületet. – Én festettem. – Nem. Aznap reggel a családi villa hatalmas kertjében sétál. Nathan késıbb – meg akarja mutatni. hogy a kínaiak szerint a sárkány szerencsét hoz a használójának. A madzagot nagyon leleményesen egy régi függönykarikára tekerte fel. milyen tájékozott – elmagyarázza Mallorynek. Mallory figyelmesebben megszemléli Nathant. Mallory hiába szaladgál fel-alá. Mallory is kihozta a maga sárkányát. Mallory azonban nem veszíti el a kedvét.18 Az ember csak egyszer fiatal. aki azt felelte. Mallory sem akar lemaradni. Mallory kiabál örömében. Elmagyarázza. Jókedve ragadós. de egész életében emlékszik rá. A kisfiú egy sárkánnyal játszik. és tele van homokkal. Bár házilag készítették. bıven a térde alá ér. hogy a villámcsapást tanulmányozza. Szeme ragyog. szeretné. egy halász ajándékából. megkérdezte az édesanyját. teknısbéka? – kérdezi Mallory. Pamutruha van rajta. hogy a leghelyesebb kisfiú. és a sárkány segítségével fedezte fel a villámhárítót (ezt a saját sárkányának a dobozán olvasta). Mallory kíváncsi lett. 90 . aki nem merte megszólítani. A vitorlázat átázott. a sárkány állandóan visszapottyan a homokba. akit valaha is látott. és mindig elszaladt. a nyár egyik slágere szól. és győlöli. Könnyek szöknek Mallory szemébe. – Mi ez. Ekkor találkoznak elıször. és úgy találja. Nantucket. hogy háttal kell állnia a szélnek.

a sziget legnagyobb strandjára. érzi. hogy keressen egy felnıttet. halálosan meg van rémülve. Mallory ösztönösen felnéz. és lángba borítja az eget. A hideg szinte megbénítja. A homokra nagy cseppekben esni kezd az esı. Sétára indult a kis kikötıben. mint egy mentıövbe. Amikor az ajkuk találkozik.A fiú ünnepélyesen bemutatkozik: – Nathannek hívnak. Mallory! 1977. Mallory átöleli a nyakát. Ez a nagyon gyöngéd elsı csók egészen addig tart. Csak egy törülközıt hoztak. Mallory agya lázasan pörög. Idén nyáron messzire utazott. Mallory reszket. elkékült szájjal elrohan. Érzi a tengeri sót Nathan ajkán. Mallory testén ismeretlen remegés fut át. Egy nyári táborba. kétségbeesetten próbált elkapni egy ágat. sokáig bent maradnak az óceánban. és teli torokból kiabál: – Nathan! Nathan! De Nathan nem jön fel a tó felszínére. Megmenekült. Már este nyolc óra van. Észak-Carolina Mallory tizennyolc éves. a tomboló szélben és esıben. 1982. – Nathan! Majd megırül a félelemtıl. de túl magas a part. Nathan a vacogó Mallory haját és hátát szárogatja. Beaufort. Már csak ık állnak a parton. és a kerékpárúton eltekertek a Surfside Beachre. július 13. Érzi. Ám nekik eszükbe sem jut lemondani a fürdésrıl. Nathan átöleli a derekát. és felhúzza Malloryt is. Váratlanul lehajol hozzá. amely lassan megtölti a száját. hogy ı az utolsó esélye. Erıs szél fúj. A narancsszínő nap lassan lehanyatlik a látóhatáron. 1972 ısze Nantucket – Nat! Mallory próbálja kiköpni a tó vizét. Rohanj. és kimerülésig úsznak. és a strand percek alatt kiürül. és lábujjhegyre ágaskodik. De Nathan már úszik is felé. Ma biciklivel indultak el. egyre nehezebben lélegzik. Az ég kezd beborulni. Lélegzete akadozik. de már nem látja Nathant. hogy nemsokára elmerül. Már kétszer is kinyújtotta a kezét. amikor már veszélyesen magasra csapnak a hullámok. mintha a hajók fortyogó láván ringanának. Nathan áll fel elıször. 91 . Tennie kell valamit! Csuromvizesen. Éppen ellenkezıleg. Messzirıl nézve a kikötı olyan látványt nyújt. – Kapaszkodj belém. szeme könnyben úszik. minden ízében reszketve. és még éppen sikerül megmarkolnia egy főcsomót és felhúzódzkodnia a partra. Levegı után kapkodva gyorsan hátrafordul. Nantucket Tizenhárom évesek. augusztus 6. Mallory tudja. ahol vitorlások ringatóznak a helyi halászok bárkái mellett. amíg össze nem koccan a foguk. tajtékos a hullámok taréja. hogy valami felfelé löki. Mallory nem kevésbé komolyan feleli: – Én pedig Mallory vagyok. Csak akkor jönnek ki a vízbıl. és ne félj! Mallory kimerülten belecsimpaszkodik.

Sültek illata vegyül a vattacukor és a karamellás sült alma illatába. és az egyetemnek orvosi kellett hívnia. pedig korábban olyan nyitott volt mindenkivel. Seaside Heights. Könnyőnek érzi magát. Nathan elé jött. hogy végül egy zsúfolt elıadóteremben leli rosszul. ahogy szerette volna? Vajon szeretné viszontlátni ıt? Még mindig a gát mentén sétál. hogy teljes a zőrzavar a fejében. augusztus 28. még mindig éppolyan jól megértik egymást. Bárcsak ı venné fel a telefont! – Halló? Ez Nathan. hogy a hónap végén találkoznak. Mallory leállítja az autóját a szabadtéri parkolóban. és a standok lassacskán bezárnak. Kezdetben hosszú leveleket írtak egymásnak. Az óriáskerék mellett a hatalmas hangszórók századszor harsogják Joe Cocker Up Where We Belong címő számát. Megbeszélik. Belép egy telefonfülkébe. Sok könyvet elolvasott. Csupa kimondhatatlan bánat. Hirtelen sürgetı vágyat érez. Nathan itt talált nyári munkát. és egyre kevesebbet evett a fıétkezéseken is. ma este. Nemsokára három éve. elindul a tábor felé. bár a búcsú forgataga már elült. és nincs egyetlen igazi barátnıje sem. De egyre jobban szaporázza a lépteit. Az elsı egyetemi éve kudarc volt. Még mindig New Yorkban lakik? Sikerült bejutnia valamelyik nagy hírő egyetemre. és a tudakozótól megkapja a kért telefonszámot. A kikötıben közben végleg lenyugodott a nap. Észrevétlenül lecsökkentette az étkezései számát. Nathant sem látta. Nathan mindig jelen volt valahol az agya szögletében. „A szüleid nem adták át az üzeneteimet?” Mallory érzi. A fejében hallja a saját szívdobbanásait. Azután az a hívás az éjszaka közepén. Nathan bevallja. de tisztában van vele. Amióta a múlt hétvégén találkoztak. egyórányira Manhattantıl. Ez is csak eszköz volt. Sokáig beszélgetnek. a kis tengerparti fürdıhelyen. mintha az elızı este beszéltek volna utoljára. Más nı lett belıle. hogy a múlt nyáron többször is megpróbálta elérni ıt telefonon. hogy semmit nem hallott Nathanrıl. de a távolság lassan felmorzsolta kötıdésüket. azonnal. hanem ami az egészségét és a szerelmi életét illeti: két érdektelen sráccal járt. De olyan sokáig játszott a tőzzel. kihagyta a reggeliket. Elringatja a gáthoz csapódó hullámok csobogása. Az utóbbi idıben valamivel jobban van. Mint egy blues. Itt. az uzsonnákat. Amióta Eleanor Del Amico nem dolgozik a szüleinél. hogy valamiképpen kiegyensúlyozza a fejében uralkodó rendetlenséget: ürességet teremtett a testében. Nem annyira tanulmányi szempontból. hogy a lényeg nem változott. Pedig ı sohasem felejtette el. vajon mi lehet vele.De Mallory számára szomorú az este. mégis úgy érzi. hogy beszéljen vele. Mallory visszaakasztja a kagylót. érdeklıdik a napi események és az ıt körülvevı valóság iránt. mindennap felhívják egymást. Ma este azon tőnıdik. New Jersey Hajnali két óra A tengerparton még mindig villognak a színes fényfüzérek. és megpróbál mérleget készíteni az utóbbi néhány hónapjáról. 92 . A tengerpartot szegélyezı fagylaltosbódék egyikében dolgozik néhány dollárért. Nathan… Nathan… Nathan… 1982. Ezek alatt a hónapok alatt szép lassan magába zárkózott. hogy bármikor visszaeshet.

i Jól érzem magam veled. Most fognak elıször szeretkezni. magához húzza. szeptember 20. erıs Aston Martint. így négy óra alatt sikerült megtennie az utat. most tettem le a telefont… de máris hiányzol. Már egy órája csókolóznak az ágyon. hogy velem vagy. Minden veled töltött perc csak erısíti bennem a vágyat. biztosan nem értették. Nathan. de állandóan rád gondolok. amikor elkezdıdik. hanem egy csapat hozzá hasonló alkalmi munkással. és amikor odaér hozzá. Jacqueline Du Pré játssza szenvedélyesen híres Stradivariusán. ki lehet ez a bolond lány. Futva elindul felé. amely megkülönbözteti az összes többi fiútól. egy sötétzöld. csak néhány szót: csodálatos pillanatokat töltöttem veled a nyár végén. Hiányzol. – Biztos vagy benne. de Mallory meg akarta lepni Nathant. aki a meseautójának támaszkodva mintha ıt figyelné.hogy még több percet töltsek veled. Mallory (A borítékra piros tintával felírta: Postás. miközben a szíve hevesen dobog. akkor senki mástól. és magában beszé. hogy azt talán már nem is szabad. Nathan 1982 decembere. nem is érti. és idejött Bostonból. imádom. bermudanadrágban és a cég lógójával díszített pólóban. hogy a jövı vasárnap találkoznak. 1982. Mallory nevetve átöleli a nyakát. Mivel Nathan nem várta Malloryt. ha ki sem nyitom a számat. Ezentúl. és folytatjuk a beszélgetést. amikor elıször megpillantja. szeptember 27. Ezért szereti Nathant annyira: a gyöngédség és az elırelátás keverékéért. Ma elkezdtem az egyetemet. Néhányan. mintha valami nagyon becses holmit érintene. nem azt mondom majd: „én ezt és ezt teszem”. Csókollak és szeretlek. hogy a kedvesem a lehetı leggyorsabban elolvashassa a szerelmes soraimat!) 1982. egy vasárnap délután Mallory cambridge-i kollégiumi szobája A hifibıl Dvorák Concertója szól. Azután megismeri. kedves postás próbáld meg idejében kiosztani a leveleket. Nathan levette Mallory melltartóját. hogy ha majd egy napon gyereket akar. Remélem. Elhozta az apja egyik autóját. hogy belém látsz. és akkor is megértesz. és megízleli az ajkát. hogy most szeretnéd? – Igen! – feleli Mallory határozottan. Nathan végre feltőnik. Mallory. felkapja és megpörgeti. Boldog vagyok veled. hanem azt: „mi ezt és ezt tesszük. és úgy simogatja a bırét. ha a jövıre gondolok. 1983. Mallory ki tudja venni a beszélgetık ír és spanyol akcentusát. Napközben a campusban sétálva többször is elképzeltem. 93 . Lelke mélyén már tudja.Egyébként úgy beszélték meg. te is boldog vagy. január 3. ki lehet ez a filmsztár. Olyan boldog. aki az eget bámulja. akikkel találkoztam. Nem egyedül van. Ilyen a szerelem.” És ez mindent megváltoztat. csakis Nathantıl.

Mallory.Nathan. hogy húszéves vagyok. és ebbıl fizetem a tanulmányaidat. hogy holnap beszélünk telefonon. Ma este nagyon is érzem. Imádlak. Imádtam megosztani veled az éjszakáimat. ebbıl a pénzbıl élsz. Ma indultál vissza autóval Manhattanbe. ne húzz ujjat velünk! – Én is adok egy tanácsot: ne akarjátok. mint húsz kivont kard! – Mészöly Dezsı fordítása. de az apja elállja az utat. És különben is elég volt. mert! Mallory édesanyja is igyekszik a lánya lelkére beszélni: – Annyival jobbat is találhatnál. Mallory kipillant az ablakon. édes kis tanácsnokom! Hiányzol. de a jelenléted még itt úszik a levegıben körülöttem. İrülten szerelmes vagyok beléd. Nathan (A borítékba egy fényképet csúsztatott. mennyire szeretnélek újra a karomba szorítani és melletted ébredni! A szobámban csókok röpködnek. hatásszünetet tartott. az kivételes. – Azt tanácsolom. amelyet ı készített Malloryrıl a legutóbbi szünidıben a cambridge-i campus parkjában. hogy miért nem? – Azért. Családi ház Bostonban Dudálás hallatszik az utcáról. édesem! – Jobbat? Kinek? Nekem vagy neked? Mallory újra elindul az ajtó felıl. vége a karácsonyi szünetnek. Mert amit veled átélek. Mallory (A borítékra rányomta rúzsos ajkát. több veszélyt rejt a te két szemed.) 1984. És vigyázzon. el ne rabolják a csókjaimat!) 1983. hogy választanom kelljen közöttetek. – És megtudhatnám. hogy mindez véget ér. és aláírta: Kérem. A hátára kimásolta a Rómeó és Júlia egy sorát: Ó. és kiszállnak az ablakon Cambridge felé. milyen nehéz lesz elviselni. Ha tudnád. dobja be ezt a levelet a csókjaimmal együtt Nathan Del Amico úr levélszekrényébe. De ma este szomorú vagyok. – Szó sem lehet róla. Mallory. szerelmem. te még gyerek vagy. ha kimész ezen az ajtón… – Akkor mi történik? Kidobsz az utcára? Kitagadsz? Egyébként is. Várt pár másodpercig. közlöm veled.hogy nem találkozom veled a következı szünetig. Nathan várja ıt a kapu elıtt az öreg Mustangjában. – Emlékeztetlek. – Úgy? Semmi közöd? Ha nem tudnád. de Wexler nem hagyja magát: – Mallory. Még akkor is. hogy továbbra is ezzel a fiúval járj. ha tudom. majd hozzátette: 94 . Attól félek. semmi közöm a pénzetekhez. Mallory az ajtó felé iramodik. január 6.

– Bennünk vagyok biztos. közben beszélgetnek. Nagy szökıkút elıtt állnak. és becsapta maga mögött. az elsı igazi külföldi nyaralásuk Egy szobrairól híres firenzei kert. elhúzza a zuhanyfüggönyt. Nathan meg akarja fogni a kezét. fügefák és ciprusok vesznek körül. és a szökıkútba dobja. kívánj valamit! Nathan megrázza a fejét. Hogy minden így maradjon. Mallory kihívón néz rá: – Hú. 1993 ısze Vasárnap reggel. Tegnap este Nathan bejelentette. A szökıkút sugarai csillognak a napfényben. Nathant figyeli. a világ egyik legromantikusabb helyén. de biztos vagy magadban. – Kívánj valamit! Nathan húzódik. De Mallory makacskodik: – Kívánj nekünk valamit! Nathan nagy kegyesen elıbányászik egy ezerlírást a zsebébıl. 1987 nyara. hogy a munka miatt két nappal korábban haza kell utazniuk. – Nem hiszek nz ilyesmiben. és egyedül lép be a kert zöld útvesztıjébe. és Nathant is erre kéri. 95 . – De megint megtalállak majd. Nathan a zuhany alatt áll. For always. Mallory nem tud többet kívánni annál. Mallory egy pénzdarabot dob a vízbe. de Mallory elhúzza. amelyet narancsfák. Ez az elsı igazi veszekedésük. kilépett az ajtón. és Mallory még mindig haragszik Nathanre. ıt választom. 1990 nyara Spanyolországi nyaralás A barcelonai Horta labirintuskertben vannak. – Gyerünk. Itt vannak. Nat. Teli torokból (hamisan) egy U2-számot énekel. Utána elzárja a meleg vizes csapot. – És ha lány lesz? Mallory terelte a névválasztásra a beszélgetést. és kis szivárványokká fröccsennek szét. behunyja a szemét. For ever. Úgy ítélte meg. – Mit szólnál a Bonitához? – kérdezi Nathan egész komolyan. – Lehet. és boldogan felkiált. Ugyanez a nap Tíz perccel késıbb Mind a ketten a zuhany alatt állnak. csókolóznak. A tükrön lecsapódott párában megjelent egy mondat: APA LESZEL! 1993. hogy a beszélgetés véget ért. a lakásukban Mallory a kulcslyukon les be a fürdıszobába.– Mert ha választanom kell. ami éppen van. hogy egy napon elveszítesz. a szokása szerint szaunává változtatott fürdıszobában.

Mallory kinyitotta a szemét. Fájdalmas volt visszatérni a múltba. hogy a zene jót tesz a babának. lecsavarja a tusfürdı kupakját. az ágyon fekszik. Nathan a hasára tapasztja a fülét. Nathan. ha a vallásra hivatkoznak. de ma este annyira boldog. – Honnan tudod? – Tudom. és felitatta a szeme sarkában összegyőlt könynyeket. – Sean? – Írül annyit tesz: „Isten ajándéka”. Mallory szerint lehet. – A következıt? – A második gyerekünk keresztnevét. Nathan elfintorodik: – Nem tudom. de egy feltétellel. Mindenképpen valami olyasmi. mi köze ehhez Istennek. Ezért feltette a walkmanje fülhallgatóját. és a kisbaba mozgását figyeli. szerintem hívjuk… – Vitának helye nincs. hogy Mallorynek nem lehet több gyereke. hogy Nathan nem szereti. és ezt nehezen tudta kezelni. mert nı vagyok. – Rendben. egy este sem múlhat el opera-elıadás nélkül. Egész teste libabırös volt. Sean lesz a neve. Habos testük egymáshoz simul. és egy magazint lapozgat. 1994. – Ha fiú lesz. – És ha fiú lesz… – Fiú lesz. Nathan fogja a levendulaszappant. és már öt éve várok erre a babára. – Éspedig? – A következıt én választom. a töményen boldog idıszakok emléke túl sok érzelmet kavart fel. Istenem. Mallory elmosolyodik. valahányszor megszólítom. Tudja jól. Bonnie születése után az orvosok biztosan állították. Persze hogy Nathan is tudja. és a gélt Nathan hátára csorgatja. hogy a klasszikus zene áldásos hatással van a babák figyelmének a fejlıdésére. 96 . ami „jóságot” jelent. és felemeli a poharát –. és szappanozni kezdi Mallory hátát. Mallory nyolchónapos terhes. Magához húzza Nathant. és a boldog napokról szóló film váratlanul megszakadt. – Éppen ellenkezıleg. akkor egy kis Seant várunk.– Bonita? – Bonita vagy Bonnie. nagyon is tudod. A CD-lejátszóban Pavarottinak épp most sikerül kiénekelnie a magas C-t egy Verdi-áriában. Mint mindig. De Mallory nem hitt nekik. tényleg mindent elrontottunk. de neki semmiképpen sem. Ezt a szót akarom hallani. és a Nirvána About a Girljét hallgatja. mintha leállt volna a vetítı. – Nagyszerő – mondja. hogy bármit elfogad. Egy West Village-i étteremben Rendeltek egy üveg pezsgıt. Nathan. 1999. Amióta Nathan azt olvasta egy könyvben. Újabb papír zsebkendıt húzott elı a zsebébıl.

De hogy megint Nathan szemébe nézzen – ez nehezebb ügy volt. hogy terhes vagyok. de Mallory már letette. amikor bejelentettem. és sokáig nézte az eget. nem képes megtenni az elsı lépést. és győltek fel az ablakpárkányon. A felhık eloszlottak. megpróbálok kora délután ott lenni. pontosan emlékszem. – Én… Nathan mondani akart valamit. az ég színére és a homok illatára. harcolhatott a gyermekmunka vagy a genetikailag módosított élelmiszerek ellen: ettıl nem ijedt meg. és a hold egy sugara megvilágította az asztalt. az éjszakákra. Nathan nagyon hamar felvette: – Mallory? – Rendben. – Még valami… – Igen? Mallory kihívón belekezdett: – Mindenre emlékszem. ahogy az elıbb beszéltél. Jó éjszakát. Kövér hópelyhek kavarogtak az ablak elıtt. – Köszönöm – felelte Nathan megkönnyebbülten –. Úgyhogy nincs jogod úgy beszélni velem. Nathan tekintete céltalanul járt ide-oda az éjszakában. de már túl mély lett köztük a szakadék. Nat: az összes együtt töltött pillanatunkra. Megállt az utcára nézı ablak elıtt. amelyen a telefon állt. Mallory elszánta magát. 97 . Nathan az ablakhoz lépett. A hó még mindig esett a Central Parkra. és rajtad kívül semmi nem számított az életemben. Nyugodtan oszthatott levest a hajléktalanoknak.Nathan természetesen nagyon hiányzott neki. mit mondtál. minden apró részletre. és azon gondolkodott. Nathan. Majd az inge ujjával letörölte kicsorduló könnyeit. jöhetsz elıbb Bonnie-ért. és Mallory úgy érezte. és felemelte a kagylót. amikor annyit csókolóztunk. hogy megfájdult a szánk… Mindenre emlékszem. amikor elıször megcsókoltuk egymást. amit a felesége mondott. Legalább egyetlen gesztust tennie kell.

vagy rám dıl egy állványzat. a következı huszonnégy óráját illetıen nincs rossz elıérzete. PAT CONROY December 16. Én amolyan „felfüggesztett halott” vagyok. hirtelen hátrafordult. Ugye nem látott glóriát a feje fölött. amelyet tegnap este kint hagyott. Elıhúzta a zsebébıl a hókaparót. hogy én legyek a maga életbiztosítása! – kiáltott fel Garrett. és Nathant pillantotta meg a hátsó ülésen. – Tegnap este elfelejtettem bedobni a postaládába. Feltételezem. Beült a volánhoz. a másik oldalon. Garrett. hogy elindítsa a főtést. és mi a francot keres itt? – Majd útközben elmagyarázom. De azért elfordította a slusszkulcsot. – Képtelenség! Zsúfolt napom van. kevés esély van rá. ugyanis Kaliforniába repülünk. Goodrich megcsóválta a fejét. azt akarja. Körülbelül tíz centiméteres hóréteg fedte az autóját. állandóan attól félek. és nekilátott a szélvédınek. hogy elüt egy taxi. utcára nyíló épület jeges külsı lépcsıjén. egy kis. maga figyeljen: a kislányomnak semmi köze ezekhez a kurva elıérzetekhez.19 A szemét disznók rendesen túl vannak reprezentálva ezen a bolygón. és máris késésben vagyok. Figyeljen… – Nem – vágott közbe Nathan durván –. bedugta a slusszkulcsot. reggel hat óra Houston Street Soho negyed Goodrich óvatosan lépegetett lefelé a háza. – A francba. miben lehetnék a segítségére. amikor ma reggel belenézett a tükörbe? – Nem – ismerte el Goodrich megadón –. – Sajnálom. 98 . hogy valami bajom esik. hogy felmelegítse. megdörzsölte a kezét. Nathan felemelte a hangját: – A legkisebb veszélynek sem akarom kitenni. de nem tudom. – Aha. amíg biztonságban ide nem hozom. úgyhogy… – Kaliforniába megyek a lányomért – magyarázta Nathan. de még mindig nem értem. – Pontosan. hogy akár a haja szála is meggörbüljön. csak a vezetı elıtti részt tisztogatta le. amíg velem van a repülın. mire akar kilyukadni. barna téglás. Mivel késésben volt. Nathan közelebb hajolt hozzá: – Nézzük objektívan a dolgokat. Nem akarom kockáztatni. öregem. – Bevallom magának. sikerült halálra rémítenie. – Ez teljesen téves. Tehát együtt maradunk. és meglóbálta a kulcscsomót Goodrich orra elıtt. Már alig merem kitenni a lábam otthonról. maga és én.. és… – A repülıtérre lesz szíves! Goodrich összerázkódott. – Rendben. Ne merészelje még egyszer rám hozni a szívbajt! Hogy szállt be a kocsimba? – Nem kellett volna nálam hagynia a tartalék kulcsait – felelte Nathan. Megmondom. Goodrich megrázta a fejét. Del Amico. – Örömmel hallom – felelte Goodrich vállat vonva. maga viszont remek formában van. mire gondolok: amíg magával vagyok.

Nathan felsóhajtott. a dolgok nem így mőködnek. – Szó sincs róla! – bizonygatta Goodrich. és most testestül-lelkestül a betegeinek szenteli magát. és kész. azt. Nem kellett kétszer mondania. szép komótosan elfogyasztott mindent. hogy újra közel kerüljön hozzá. és hajlandó volt elhalasztani a mőtétet. kitérıt kellett tenniük Washington felé. aki nyugalmat sugárzott maga körül. Garrett ügyesen lecsapott a szendvicsre. egyenes ember volt. valahányszor bejelentik. hogy a szılıszem héjában lévı polifenolok gátolják a lipidtermelést. aki talán utoljára találkozik a kislányával. Nathan egy kézlegyintéssel lesöpörte ezt az érvet. – Tudományos tény. Nathan? Sehova. aki még mindig szereti a feleségét. hogy elkísérje ıt Kaliforniába. a saját élete sem lehet valami vidám: hogyan képes normális életet élni ezzel az adománnyal? Nehéz teher lehet állandóan halálraítélteket látni maga korul. Nathan a mellette ülı Goodrichot nézte. Gyógyír lett volna a lelkére. amit az elıbb körbekínáltak. aki volt: egy férfi. hogy de igen. hogy elkísérhesse San Diegóba. Afféle rossz szokás ez nálam. Rájött. – Ha nem veszi rossz néven. hogy hangnemet és taktikát kell váltania. Ráadásul részben felelısnek érezte magát a Nathan életében bekövetkezett zőrzavarért. Garrettet megrendítette Nathan segélykiáltása. és megint félbeszakította az érvelést: – Látom. Nem volt könnyő rávennie. – Miért olyan izgatott? – kérdezte teli szájjal. Csak arra jó. – Nem eszi meg a lazackaviáros szendvicsét? – tudakolta Goodrich. és még egy kísérletet tesz. Garrett. – Mindig izgatott leszek. Persze Nathan jobban szerette volna. Mivel nem találtak közvetlen járatot. De Goodrich más magyarázatot talált: – Egyszerően csak vigyázok magamra. Néhány órával késıbb Nathan az órájára pillantott. hogy a hospice osztályról sem jöhetett el csak úgy. Megváltoztak a szabályok. Elıször válogatott fenyegetésekkel próbálkozott. és így kicsit hosszabbra nyúlt az utazás. hogy hamarosan meghalok. hogy a bor jót tesz a vérkeringésnek. akinek a sarkában ott a halál. azt hiszi. Egy fontos mőtét volt kitőzve erre a napra. Nathan. – Azt kell hinnem. – Ez mesebeszéd. de nagyra becsülte: érzékeny. – Hiába erısködik – jelentette ki Goodrich határozottan. mit is gondoljon Garrettrıl. hogy Garrett tényleg Hírnök). és most a segítségéért könyörög. Az orvos épp befejezte az evést. szerintem kicsit többet iszik a kelleténél. amit a légikisasszony félórával azelıtt felszolgált. márpedig a lipidek az érszőkület elıidézıi… Nathan vállat vont. amikor a légikisasszony már nekiállt összeszedni a tálcákat. Nyilván maga is tudja. amit Goodrich állít (és Nathan most már biztos volt benne. – Meg kellett volna kóstolnia azt a jó kis ausztrál fehérbort. Nathan már nem tudta. – Nem kísérem el magát sehova. ha soha nem találkozik vele – vagy nem ilyen körülmények között –. – Vegye csak el egész nyugodtan. Ekkor megmutatta Garrettnek a valódi énjét. elszédíthet az orvosi hantájával. mielıtt a kisasszony elvette volna a tálcát. 99 . amikor az orvos megjelent az életében. Másrészt akaratlanul is valamiféle csodálattal elegy részvétet érzett iránta. Mert ha igaz. egy férfi. de hiába. arról nem is beszélve.– Maga ırült. hogy ne legyen bőntudata. – Egészen máson jár az eszem – felelte Nathan. aki szenvedélyesen szerette a feleségét. Egy dolog biztos volt: a bajok akkor kezdıdtek. egy férfi. Megértette. A United Airlines 21 l-es járata hamarosan leszáll San Diegóban. Egy sebzett férfi.

hogy a vérkeringésre kizárólag a vörösbor van jótékony hatással. Kérjük. Elengedett egy lilára festett Ford Mustangot. hogy fáradjanak a 9es kapuhoz. „A United Airlines 435-ös washingtoni járata leszállt.” Mivel nem volt csomagjuk. a kis öblökkel és sziklákkal tarkított homokos strandok mentén. A lábsérülése ellenére erıltetett tempót diktált. ellenırizzék. Nathan Goodrichhoz fordult. és minden várakozás dacára Goodrich ragaszkodott hozzá. ahol ebédidı tájt nagyon sőrő szokott lenni a forgalom. akkor is azt olvastam valahol. Egy kis faház elé értek. San Diego városa több kilométer hosszan nyúlik el a két félszigeten. mielıtt a sziklafalhoz csapódtak volna.” Nathan a kerek ablak felé fordult. hogy igaz. amit mond. hogy gyönyörködhessen a kilátásban. majdnem 20 °C. nagyon kellemes volt itt élni. amikor La Jolla kis halászfalu volt. majd két HarleyDavidsont – kivénhedt hippi külsejő. amely a kutyát sem érdekelte. Goodrich a nyomában ügetett. ha sietne egy kicsit? – kiabálta. Nathan megkérte Goodrichot. Kérjük az utasokat. 100 . Nathanék az egyik fıutcában hagyták az autót. még a nagymamája vásárolta akkoriban. – Szakítson félbe. ez azért más dolog – jegyezte meg Goodrich. vagy nem? – Maga aztán ért hozzá. hatvan körüli pasasok ültek rajtuk. Igaza volt: az utóbbi években a környéken az egekbe szöktek az ingatlanok bérleti díjai. Mert Goodrich megállt újságot venni. Goodrich még sohasem járt erre. az a jó kis ausztrál bor. – Látta az árakat? – kérdezte. Innen már jól ki lehetett venni a hatalmas hullámokat: szörfösök próbálták meglovagolni ıket. Elkalauzolta a körgyőrőig. az idı pedig langyos. amikor egy mókus futott át elıttük az úton. Az idıjárás éppen az ellenkezıje volt a New York-inak: az ég tiszta volt. a kaliforniai édes élet. majd észak felé fordultak. Hamarosan viszontlátja Malloryt. mi lenne. és gyalog tették meg az út hátralévı részét. fehérbor. Nathan bérelt egy autót az Avis ügynökségnél. Nathan kijátszotta az utolsó kártyáját: – Ha elfogadom is. és hogy derékszögbe állították-e székük támláját. és valamivel távolabb a kaliforniai tengerpartot. Malloryt ez szerencsére nem érintette.– Magának is meg kell hajolnia a tudomány hatalma elıtt – jelentette ki Goodrich diadalmasan. azonnal elhagyták a repülıteret. La Jolla valóban varázslatos hely volt az éttermeivel és boltocskáival. Nathan sietett. nem várta ezt az érvet. ahol lakott. és beszippanthassa az óceán felıl áradó éltetı tengeri levegıt. – Na jól van. és egy ingatlanügynökség kirakatára mutatott. gépünk hamarosan megkezdi a leszállást. – Ó… hát ez igaz – ismerte el Goodrich kénytelen-kelletlen. amely maga szerint olyan jótékony hatású. mielıbb oda akart érni. Elbővölte az óceánra nyíló csodálatos kilátás. a hátsó ülésre dobálták a sálakat és a kabátokat. hogy kerülje el a városközpontot. kanyargós úton lehet feljutni. – Hiába. mert a házat. és jó szokása szerint felhasználta az alkalmat egy kis csevegésre az újságárussal. Egy vadidegenre! Hihetetlen egy alak! Goodrich utolérte. amelyre egy elegáns házakkal szegélyezett. Majd hozzátette: – …de átkozottul jó ügyvéd lehet. a franciaországi utazása során. Nem telt el sok idı. többször is kihajolt az ablakon. hogy ı vezessen. Hegyeket látott. Már megint kíváncsi valakire. Ebben a percben a légikisasszony bejelentette: „Hölgyeim és uraim. ott kezdıdött a sivatag. Garrett. Nathan hátrafordult. réges-régen járt arra. – Azért nézze az utat is! Goodrich lelassított. hogy rontsa el az ember örömét… – morogta Goodrich kicsit sértıdötten. de azonnal Monaco és a French Riviéra jutott róla eszébe. A La Jolla nevő tengeri fürdıhely egy kis dombra épült. hogy be van-e csatolva a biztonsági övük. de ha jól emlékszem. ha tévedek.

és eltökélte. Azon tőnıdött. Mallory nem szerette sem a kicsinyítéseket. Tyler úgy tett. hogy a Mallory és Vince közötti kapcsolat milyen fázisban lehet. és bemutatta egymásnak Garrettet és Tylert. Mi a fenét csinál ez itt napközben? Hol van Bonnie és Mallory? Nathan legyőrte az ellenérzését. Kigombolt ingével és királykék zakójával egyedül ı rítt ki a szobából. amikor az autómosóban dolgoztam. miféle vonzerıt gyakorolhat Tyler egy olyan okos nıre. kicsit túl hosszúra hagyott szıke hajjal állt az ajtóban. hogy mind a ketten tudják: arrogáns. a tenger felé kinyúló Prospect Streeten. gyakran töltöttem azzal a nyarat. Bronzbarnára sülve. mert nem volt benne biztos. gondolta Nathan. palástolni igyekezve a zavarát. Ez a tahó láthatólag nagyobb sebességre kapcsolt. – Na. Ha ettıl jobban érzed magad. a jó öreg Del Amico! Vince Tyler! Nathan mindenre számított. figyelj: egy jogászkonferenciáról jövı. Éppen elég régen ismerték Vince-t ahhoz. a te autódat is gyakran lemostam. A mi éttermünkbe. ahol megkértem a kezét. Sauternes. egy barátnıjénél van. csak arra nem. mintha váratlanul eszébe jutna valami: – Nem voltál te ott pincér valaha? Nathan a szemébe nézett. Tyler hozzátette: – Elviszem homárt enni a Crab Cratcherbe. – A lányod hamarosan itt lesz – mondta Vince –. ha itt lent vár rá. chianti – imádom a francia borokat… – A chianti olasz bor – jegyezte meg Goodrich. A Crab Cratcher egy divatos étterem volt. Tyler most úgy tett. gyakran emlegették Tylert. Mintha csak cukkolni akarná. mégsem értette. – És Mallory is vele van? – Nem. Az éttermet reklámozó kiadványt tartotta a kezében. hogy Mallory örülne neki. Az ajtóra egy táblát szögelt valaki: CYBER ÁLLATOKNAK TILOS A BELÉPÉS. Majd gyorsan témát váltott: – Amúgy hogy mennek a dolgaid New Yorkban? Ismered a legutóbbi viccet a kollégáidról? És belekezdett egy szakállas viccbe. ügyvédekkel tömött autóbusz balesetet szenved egy farmer földjén. Jobban teszi. hogy nem tagadja le a származását: – Igen. Nathan csak egyet akart: látni a feleségét. Készülıdik. Lory? Soha senki nem hívta a feleségét Lorynak. – Az mindegy – jelentette ki Tyler. ahol Bonnie születésnapját szoktuk ünnepelni… Egyetemista korában olykor hetekig takarékoskodott. Ez talált. mint Mallory. és hangosan felolvasta a borlapot: – …Bordeaux-i. hogy Tyler nyit neki ajtót. majd félrehúzódott. Nathan errıl rögtön ráismert Malloryre. hogy füvet nyírtam és felszolgáltam. beengedte ıket. Hanyagul leült a szófára. Amikor még szerették egymást. De vajon mi történik egy Crab Cratcherben elköltött meghitt ebéd után? Már százszor is megrágta magában a kérdést. aki szeret felvágni.– Megérkeztünk. Lory fönt van. Idáig nem érhetett el túl sokat Bonnie nyilvánvaló ellenségessége miatt. Jókat nevettek az 101 . mintha nem értené a visszavágást. De Nathan már nem figyelt rá. Dobogó szívvel bekopogott. De mégsem akart egyenesen fölmenni a szobájába. – Na nézd csak. hogy ilyen helyekre vihesse Malloryt. sem a beceneveket. és a whiskyjét kortyolgatta. mosolygás közben rájuk villantva frissen polírozott fogsorát. Garrett. pökhendi alak.

ha esztelenség volt. és ez megfékezte Nathan lendületét. és a fülébe súgta. a hajdani bad boy-já. hogy mind halottak voltak. Nathan megértette. Hangjában volt valami alig észrevehetı gúnyos árnyalat. akkor is. Tyler Alapítványnak nevezte el. Bonnie színes ruhát viselt. – Buenos días!* – rontott be nagy vígan a szobába. Bonnie a karjába vetette magát. és Nathan érezte. mint megpróbálunk távol kerülni tıle. Bonnie lépett be rajta. és Bonnie kedvenc mulatsága volt. kisfiam – vágott vissza Tyler. ha meg akarta védeni magát. ha egész életünkben mást sem teszünk. hogy nem. amikor eltemette ıket? – kérdezi a rendır. Különös módon tudta: nem kell hozzá sok. Soha nem hagyta. Született manipulátor volt. Ahogy a közmondás mondja: két legyet egy csapásra. hogy az ilyen alakok fölébe kerekedjenek. az ügyvédek mind hazug disznók! Tyler harsány nevetésben tört ki. kicsikém – szólalt meg Mallory hangja. Itt volt Bonnie. tudta: bekapta a horgot. és nagyon kedves is tud lenni. hogy nem olyan rossz! – Nem vagyok a kisfiad! – vágott vissza Nathan. – Megint érzékenykedünk. – Már csak egy poncho hiányzik. ha belátta. ı pedig a magasba emelte és megforgatta. és alapítványt létesített a gyermeksegítı szervezetek támogatására. Micsoda szerénység! De Nathan jól tudta. azt állította. Nagyon mulatságos volt ebben a viseletben. hogy ringbe száll. hogy Tyler képes illúziókat kelteni másokban. és átterelhetsz egy egész nyáj lámát az Andok hegyláncain – mondta Nathan. ahogyan Malloryt próbálta megkörnyékezni. – Ez vicc volt. kisfiam. Nathan csak abban reménykedett. * Jó napot (spanyol). Vince végzett a viccel: – Biztos benne. ami nem kerülte el Nathan figyelmét. akkor is. akkor is. amely kiemelte barnaságát. és semmi más nem számított. nincs más választása: be kell húznia egyet Tylernek. mint aki meg akarja forgatni a tırt a sebben: – İ már nem a te feleséged. és egy perui sapkát. A kislánya megjött. hogy Vince jól kommunikál. de tudja. aki fiatalkorában gyakran használta az öklét a Queens negyedben. Nathan soha nem tapasztalta meg ezt az állítólagos kedvességet. Nathan még be sem fejezte a mondatát. kétoldalt lelógó fülekkel. La Jolla alig húsz kilométerre fekszik a mexikói határtól. hogy az utcán vagy az iskolában tanult spanyol szavakat belekeverte a beszédébe. amikor… – A feleségemet Mallorynek hívják. Tyler közelebb hajolt Nathanhez. Del Amico? Ezt mondtam az este is Lorynak. azt viszont nagyon is jól tudta. és letette a földre a kislányt. – Kaphatok egyet karácsonyra? – kérdezte gyorsan Bonnie. hogy Mallory nem dılt be Tylernek. egy lámát. Meg kellett tennie ezt a lépést. és a Park Avenue-i hírneves ügyvéd már vissza is vedlik az olasz cseléd fiává. 102 . A farmer azt feleli: Egyik-másik azt állította. hogy egy csapásra elszáll a Tyler iránti haragja és neheztelése. mi. és gyakran sikerült kedélyességgel leplezni az önteltségét.otromba igyekezetén. A múlt nagyon gyorsan utolér minket. De a felesége akkoriban is talált mentséget a számára. – İ már nem a te feleséged. Az utóbbi idıben úgynevezett szociális érzékenységet fedezett fel magában. hogy ez csak még jobban eltávolítja majd a feleségétıl. ha nem akarja elveszíteni az arcát. hogy az emberbaráti igyekezet mögött az adócsökkentés reménye és a Mallorynek való tetszeni vágyás bújik meg. hanem majdnem az enyém. – Egy ponchót? – Nem. aki eldöntötte. – El kell ismerned. Most kinyílt a bejárati ajtó.

Los Angelesbe tartó járatára. – Késésben vagyunk. Mallory kicsit meglepıdött.” Erre a hívásra mintegy negyven utas emelkedett fel egy emberként a fémszékekrıl. és odaintett neki. de éppen lehajolt. és meglengette perui sapkáját. aki épp egy San Franciscó-i kongresszusról tart hazafelé. Garrett az ötödik csokiszeletet majszolta. – Bon appétit! – kiáltotta utána Nathan franciául. a 25-ös kapunál megkezdıdött a beszállás a United Airlines 5214-es. mintha a légiirányítók vezényelte repülıbalettet figyelné. hangjába belesőrítve minden keserőségét és fájdalmát. mint hogy Vince elıtt veszekedjék vele. hogy hasonló hangnemben válaszolt: – Mi sem állunk túl jól: a gépünk egy óra múlva indul. az MP3 lejátszó fülhallgatójával a fején. készítsék elı a beszállókártyájukat és valamilyen személyazonosságukat igazoló okmányt. és az elszáguldó autó után bámult. gondolta magában Nathan.Nathan megfordult. és semmire se vágyott kevésbé. mit mővel a férfi. és el ne felejts felhívni. Sehová sem vezetne. Mallory már jött is lefelé a lépcsın. legalább még egyszer. Faszkalap. Mallory nem felelt. – Hasta luego!* – kiáltotta Bonnie. Megelégedett azzal. szinte súrolta a kocsi. Odakint lassacskán beborult az ég. és úgy tett. hogy fitogtassák az erejüket. 103 . – Los Angelesen keresztül mentek? – kérdezte Mallory. Mallory megfordult. és Hillary Hann hegedőakkordjainak a ritmusára ingatta a fejét. mintha valaha is érdekelt volna. ha megérkeztél New Yorkba! Ezt már menet közben mondta. Vince lépett ki az ajtón elsınek. Közben egyszer sem nézett Nathan szemébe. Nathan bemutatta Garrettet. mert elindult Vince valamivel feljebb parkoló metálszürke Porschéja felé. Kérjük. Tyler provokációképpen egészen közel hajtott Nathanhoz. és két sorban beálltak a pult elé. Néhány perce gyászos elıérzet kerítette hatalmába: és ha soha többé nem látja Malloryt? Nem érhet így véget a történetük! Látnia kell a feleségét. Nathan bólintott. azt állítva róla. hogy kiváló sebész. és feléjük tartott. Mallory Vince mellett ült. hogy kivegyen valamit a táskájából. Már csak azért sem. hogy idıben odaérj egy vendéglıbe! De Nathan eldöntötte. maga után vonszolva Bonnie utazótáskáját. utoljára. kulcsával hadonászva. és nem vette észre. Jól van! Csinálj csak úgy. İk szállnak be elsınek a repülıbe. hogy közel a vihar. Érezni lehetett. Nathan pedig kibámult az ablakon. mert Tyler a kis csele után azonnal kiintegetett Nathannek. Ott állt Bonnie is. A Porsche zajosan kilıtt. és akivel üzleti kapcsolatban áll. és Garrett nyomába eredtek – Garrett egyébként kérdezés nélkül megkaparintotta az utazótáskát. A San Diegó-i nemzetközi repülıtér „Hölgyeim és uraim. és bekapcsolta a riasztót. * Viszontlátásra. Efféle hülyeségeket játszanak néha a férfiak. majd megcsókolta Bonnie-t. – Jó utat. majd feltőnıen az órájára nézett. a többiek a nyomában. Nathan megfogta Bonnie kezét. hogy nem száll vitába Malloryvel. de udvariasan köszönt Goodrichnak. Mallory bezárta az ajtót. Mallory futólag odaköszönt neki.

Nathan mélyen Garrett szemébe nézett. – Biztos vagy benne. Bonnie felnézett Goodrichra. – Velem nincs félnivalója – ismételte Goodrich. akár csak néhány órára is. mi ketten a következı géppel megyünk. –Ne féljen. Félreálltak. İ. Nathan megfogta a karját. úgyhogy azt hiszem. elfelejtettem valamit megmondani a mamának. hogy az orvos morbid képességei olykor visszatetszést keltettek benne. e mellett az óriás mellett rögtön biztonságban érezte magát. kicsikém. Tudnia kell. kicsikém. és megpuszilta. 104 . bízott Goodrichban. nem Vince Tyler gunyoros megjegyzései közepette. és La Jollába vitette magát. Nathan önkéntelenül elmosolyodott. és annak ellenére. elengedték a többi utast. hogy Bonnie teljes biztonságban lesz vele. – Figyelj. hogy jó lesz ez így? – Muy bien* – felelte Bonnie. bepattant egy taxiba. – Vissza akar menni La Jollába? – Látnom kell. Rövid tétovázás után megkérdezte: – Nem mehetnék Garrettel? Nathant nagyon meglepte ez a kérés. Bonnie levette a fülhallgatót. hogy másképpen búcsúzzék el tıle. hogy egy második esélyben reménykedjék. és átnyújtotta Goodrichnak. velem nincs félnivalója. Igen. én egy életbiztosítás vagyok. – Nem utazom el – mondta egyszerően.A Malloryvel való találkozása volt a legjobb dolog. – Hadd jöjjön velem. még egyszer utoljára. de Goodrich nyilvánvalóan közéjük tartozott. aki általában félénk volt. és rámosolygott az apjára. tudta. Garrett átnyújtotta a hosztesznek a beszállókártyáját. hogy… Goodrich a szavába vágott: – Tegye. tudja. Mindenesetre a Hírnök nem Bonnie miatt. Kevés olyan ember volt a világon. ami az életben történt vele. – A kórházba jöjjön érte! – kiáltotta utána Goodrich. * Nagyon jó. hanem miatta van itt. Ahhoz bizonyára már túl késı van. amit tennie kell – jelentette ki semleges hangon. Megsimogatta Bonnie haját. és elindult az ellenkezı irányba. gondom lesz mindenre. – Hiszen tudja. Nathan lehajolt a kislányához. akire rábízta volna a lányát. igyekezve átverekedni magát a tömegen. akik kezdtek már türelmetlenkedni. de jogában áll. – Majd megpróbálok helyet szerezni a következı járatra – vetette még oda. Nathan kirohant a tranzitból. Kivette a zsebébıl Bonnie repülıjegyét. – Viszem Bonnie-t is.

Nathan csöngetett az ajtón. nem látott sokat. aki mindig azzal kérkedett. Olyan volt. Vajon van valami értelme annak. Reszketett. hogy a tettek embere. körülnézett. Soha nem érezte még ilyen erısen. hogy elrontotta az életét. nem tudott szabadulni tıle. közönyösen és tartózkodón fog viselkedni vele. İ. SENECA (KURCZ ÁGNES FORDÍTÁSA) Ömlött az esı. Arra pedig mérgei vehet. Nathan magányosnak és sebezhetınek érezte magát. sem Tyler nem szállt ki a kocsiból. A francba is. és a küszöbön megjelent Mallory. Még hogy nincs szebb a kaliforniai életnél! – gondolta. Onnan. hogy bármilyen gyanús egyén láttán azonnal kihívják a rendıröket. a kis ház elıtt megállt a Porsche. hogy az utóbbi esztelen barátság. majd futva elindult a ház felé. Vagy lehet… hogy csókolóztak? Nathan valamivel közelebb óvakodott. Az utca túloldaláról leste azt a néhány autót. mintha vitatkoznának. A Porsche teljes sebességgel kilıtt. most teljesen meg volt bénulva. majd felkiáltott: – Nathan? A gyertyáknak fahéjillatuk volt.20 Kétségkívül van valami rokon a baráti és a szerelmi vonzalomban. de az esıfüggöny eltakarta a kíváncsi tekintetek elıl az autó belsejét. egyre nagyobb súllyal nehezedett rá a halál gondolata. ami mellett elhaladt. és nagyot tüsszentett. majd. mit csináljon. ahol állt. de úgy tőnt. amikor az esı még jobban rákezdett. és megdördült az ég. mint akit az esıfüggöny ránt magával. hogy ha egyedül van is. kicsit mintha tétovázott volna. Abban a pillanatban. és a muszlinfüggönyök mögött felderengett Mallory árnyéka. Most nem lenne túl praktikus bevitetnie magát. hogy menedéket keres valamelyik szomszéd ház verandáján: a környék lakóinak az a hírük – s nem alaptalanul –. hogy megmondja ennek a nınek. Arra nem is szabad gondolnia. Most lecsapott egy nagy villám. hogy esernyı nélkül jött ki a házból? – csodálkozott Nathan. Mondhatod. Kisvártatva a házban sorra felgyulladtak a lámpák. Mallory megpördült. Két-három perc múlva Mallory kiszállt a kocsiból. ez valóságos özönvíz! Ráadásul nincs egy hely. Nathan összehúzta a szemét. amelyek ezen a kis keresztutcán vágtak át a fıútra. sem Mallory. ahova beállhatna. A rohadt életbe! Csuromvizes volt. és buzgón dörzsölte magát egy törülközıvel. Hülyén és nyomorultul érezte magát. Nathan levette az ingét. kifutott az út közepére. és nem igazán tudta. hogy még mindig szereti? Az ajtó hirtelen kinyílt. de Mallory még nem ért haza. Mi ütött belé. vagy Tylerrel együtt jön haza. most kétszeres erıvel szakadt. akkor inkább bırig ázik. és mindent lefröcskölt. Mi a fenét csinálok itt? Mallory talán egész nap nem jön haza. 105 .

Látta. és a főtıtest fölé akasztotta. Mallory errıl nem beszélt senkinek. ne félj! Nathan gyorsan megragadta. reszketve figyeli a kiszállingózó utasokat. hogy betolakszanak jó puha kis menedékébe. hogy valami nincs rendben. de Nathan soha nem fogadná el. hogy egyedül lesz a huszadik születésnapján az intézményben. most is elöntötte a gyengédség. Nathan Del Amico soha nem félt semmitıl. és kész. akit Mallory szedett fel és fogadott örökbe barátnak Bonnie nyuszija mellé. Mallory oldalra hajolt. elringatta a macska dorombolása. Nem elıször történt ilyen. Olyan jól ismerte. aki vele volt. A cica fel volt háborodva. Lehet. amikor telefonon beszéltek. és behúzta maga mellé. lopva Nathant figyelte. Így volt. mert nem akart nevetségessé válni. Mallory kávét fızött a konyhában. hogy már csak negyven kilót nyomott. és Mallory már felkészült rá. és mert olyan fáradt volt. és az elıbb. hogy nem szállt fel a repülıre? Soha nem fogja tudni megmagyarázni. egy ideig egészen jól boldogult: sikerült megjátszania. A rádióból egy régi Van Morisson-dal szólt halkan – nagyon szerette ezt a számot. Nathan még kényelmesebben elvackolódott. és hangos dorombolással fejezte ki elégedettségét. Megkérte Nathant. és szenved tıle. hogy Nathan beteg? Az utóbbi napokban. hogy ne látogassa meg: a New York-Genf repülıjegy borzasztó sokba kerül. Az ajtó a nappaliba nyílt. és nincsenek karácsonyi díszek. Újra Nathanre nézett. Természetesen ı kifizethetné a jegyet. a nagy földrajzi távolságba… Mallory végül annyira lefogyott. Nagyon jól ismerte azt a férfit ott a kanapéján. Amikor hazament a szünidıben. mire a macska hajlandó volt vele megosztani a területét. Nem perzsa vagy sziámi macska volt. a társadalmi korlátokba. hogy nincs karácsonyfa. pedig nem is sejtette. és ıt várja az utca túloldalán. Nathan észrevette. és Mallory tudja. végleg túl van a dolgon. hogy behunyja a szemét. Miért jött vissza? Malloryt már ma reggel is nyugtalanította a sebész. ha… Lázasan. hogy rohanjon ki az esıbe. hogy re106 . ı is behunyta a szemét. az esıben félelmet látott a szemében. amikor alvás közben figyelte. Hiába találtak egymásra megint Nathannel. és befészkelte magát a kanapét borító színes párnák közé. és cikcakkos villámok követték egymást fenyegetı mennydörgés kíséretében. hogy Nathannek nincs pénze. csak egy nagy kóbor kandúr. És most mégis kijött. és megzavarják békés szendergésében. 1984 tele Genfi repülıtér Mallory a váróteremben áll. hogy ott lesz. és keresse meg ıt. Biztosan tudta. És amennyire vissza tudott emlékezni rá. amely hatezer kilométerre van az otthonától. ez nem segített rajta. – Szia. Vállfára tette a zakóját és a nadrágját. Mallory többször is szorongást vélt kihallani a hangjából. Kezdetben viszonylag könnyen sikerült eltitkolnia a súlyveszteséget a szülei és Nathan elıtt. Utána beburkolózott egy vastag takaróba. és homályosan úgy érezte. még barátságosabbnak tőnt. Vajon mibıl érezte meg jelenlétét az imént. Néhány hónappal azelıtt. de ez nem lepte meg: a karácsony mindig szorongást váltott ki a feleségébıl. İ sem volt vallásosabb a férjénél. és mint régen. mint senki mást ezen a földön. felzavarva szundikálásából egy tigriscsíkos macskát. mégis gyermekkoruk óta rejtélyes és biztonságot adó spirituális kötelék főzte össze ıket. A bimbózó szerelem túl sok akadályba ütközött: szülei ellenségességébe. Virágok és vidám színek a nappali minden sarkában.A szomorú és esıs idıben Mallory lakása még hívogatóbbnak. Arra az esetre. és ellenségesen nyávogott. Megsimogatta a fejét. és a Swissair érkezı gépét lesi. Három napja beszéltek utoljára. megint visszaesett. Egy titokzatos erı hirtelen arra késztette. Odakint kétszeres erıvel tombolt a vihar. amikor már azt hitte.

és kinyitja a szemét. Ó! Nem volt nehéz gyermekkora. De az édesanyja viszonylag hamar felfedezte a változást. Mindig ugyanaz történt: mintha senki nem vette volna észre ıket. – Mi ez a két csomag? – kérdezte Nathan az ajtó mellett álló bıröndökre mutatva. és amely. mint két régi szeretı. hogy a világ végére is eljössz értem – viccelıdik. akik valaha nagyon jól ismerték egymást. hogy a táplálkozás elutasítása valamilyen belsı fájdalom kifejezıdése. – Köszönöm. amíg a futószalaghoz lép. Csak ekkor kiáltja a nevét. Pedig minden egyes nap folyamatos küzdelem. mint mindig: nem érték be félmegoldással. És Mallory ebben a pillanatban biztosan tudja. Elég volt. És hogy ez mindig így marad. és úgy szívja be Nathan illatát. hogy valaki vár rá. hogy igazán meglepıdött. amely gyermekkora óta ott lakozott benne. és képtelen volt elviselni. amelyet tıle kapott karácsonyra. a radikális lépést választották. amikor a mozgóképcsı tetején hirtelen Nathan tőnik fel. megvárja. hogy nem érdekelték a világ hívságai! Nagyon is tudatában volt kivételezett helyzetének. Nathan a szemébe néz. hiszen elkezdett enni. – Tudtam. látszik rajta. amelyet mindenáron meg akar ırizni. amikor még nem ismerte a szenvedést és az élet nehézségeit. Senkinek sem szúrtak szemet. hogy hatott a kezelés. Mallory már nem is reménykedik. szenvedett a furcsa bőntudattól. hogy körülnézzen. Igen. de ha tárgyilagos akar lenni. ez ı. A szülei úgy tettek. leteszi a táskáját. İ viszont csak ezeket a szerencsétleneket látta: nem tudta levenni a tekintetét hideg kimarta arcukról. hogy a gazdagság és a nyomor ilyen közel lehet egymáshoz. maradéktalanul kiélvezve ezt a boldog pillanatot. Mivel meg sem fordul a fejében. a Yankees feliratú baseballsapkájában és a világoskék csavart mintás pulóverben. Nagyrészt Nathan miatt kezdett újra enni: a Nathannel való kapcsolata élete sarkköve lett. és vásárolgattak a divatos butikokban. Mallory egy csésze forró kávét tesz a nyers fából készült alacsony székre. ha elmentek a hóban. Például az elegáns sétálóutcákban. bárhol bekövetkezhetett. és az ereje egy részét is visszanyerte. ez valami zavarosabb érzés volt. ha meg akar gyógyulni De valódi fájdalomról van szó? Igen. Lassan mindenki kiszállt már a gépbıl. Malloryhez lép. el kell ismernie. Gyöngéden a válla öblébe fúrja fejét. Így kötött ki Mallory ezen a nagyon drága. amely szerintük egyszer s mindenkorra orvosolja a problémát. Nemsokára felöltözhetsz. egy boldogságbuborék. ahol a poggyászok keringenek. egészen biztosan lehet így is nézni a dolgokat. Nathan megfordul. Csodálatos. tanácstalanok. de már rég elszakították ıket az élet viszontagságai. Ezek után igazán nem lehetett csodálkozni. 107 . nem érték nyilvánvaló traumák. vigasztaló ölelés! Mallory egy percre behunyja a szemét. egyre nagyobb súllyal nehezedett rá. és újra érzi a gyermekkor illatát. – Nem hallottalak bejönni – dünnyögi Nathan. Zavartak. és forrón megöleli. mint egy részegítı parfümöt. és ünnepélyesen kijelenti: – Én a világ végénél messzebbre is elmennék érted. serdülıkori patologikus esetekre specializálódott svájci klinikán. Az összes orvos azt magyarázza neki. Mallory a karjába veti magát. ahogy nıtt. hogy Nathan élete nagy szerelme.mek formában van. Persze utálja. míg a többiek szemében átlátszók voltak. Bármikor. – A nadrágodat betettem a szárítógépbe. Nem. amikor a barátnıivel korzóztak. harc a saját testében dúló pusztító erık ellen. Az utolsó utasok is lefelé tartanak a mozgólépcsın a vámvizsgálat után. ebben a rohadt szanatóriumban. nem veszi magának a fáradságot. és gyorsan megcsókolja. kartondobozban alvó hajléktalanok elıtt. és hogy elıször ezt a fájdalmat kell nevén neveznie. Mallory nem szól neki rögtön. Mallory nagyon szorosan összefonja az ujjait. Már három hónapja itt van.

amikor elıször szeretkeztek egymással. de azt hiszem. ha Sean életben marad.– Megkértek. Mallory dühös lett: – Ne hozd elı nekem Seant! Hagyd békén nyugodni ott. már-már a természetfölötti határát súrolta. Nathan széthajtogatta a pólót. Nagyon-nagyon régen. ha fel akar melegedni az ember – mondta. Mallory? – Nagyon jól tudod. Elıször visszautasítottam. és leült Nathan mellé a kanapéra. Mallory ırültnek tartaná. Mallory nem akarta tovább nyújtani a félszeg pillanatot. ez minden. egy hajtásra kiürítették a poharat. – A tu salud!*. ugye? Az esı még mindig zuhogott. – Mire gondolsz? De Nathan válasz helyett megkérdezte: – Hogy jutottunk ide. Egy örökkévalóság óta elıször fordult elı. az ablaktáblákat verte. és beleburkolózott. Mallory magára húzta a takaró másik végét. különben halálra fagysz – mondta. és egy üveg Tequilával került elı. hogy Nathan mosolyt látott a felesége arcán. ahol van. és kivett belıle valamit. majd ahogy a hagyomány megkívánja. – Nem tudtam. te már nem az voltál. De Mallory nem hagyta annyiban: – Ez nem volt túl meggyızı. Az egész történet túlságosan irracionális volt. Vállára hajtotta a fejét. Mallory félresimított egy tincset az arcából. Mitıl félsz? Nathan ezúttal nem hazudott: – Hogy elveszítelek. és izgulna. és rögtön felismerte: ezt viselte azon a felejthetetlen éjszakán. még jó neked. – Mondd el. Karácsonyra itthon leszek. Mallory kinyitotta az egyik táskát. Koccintottak. Mallory zavartan vonta meg a vállát. ráadásul ez a mosoly neki szólt. ahogy Bonnie mondaná. ezért gyorsan felkapta a kanapén heverı kendıt. de mivel hamarabb elviszed… – Micsoda? Brazíliába utazol? – Csak három-négy napra. hogy Goodrich gondjaira bízta Bonnie-t. Nem. mi bánt! – Semmi – hazudta Nathan. Elhatározta. Nathan. – Nagyon régen nem beszélgettünk már mi ketten. hogy vegyek részt a Társadalmi Fórum elıkészítı tanácskozásán Porto Alegrében. akit szerettem. Eltőnt néhány másodpercre. már eléggé elveszítettük egymást. Bonnie miatt. – Szerintem a másik elvesztésének különbözı szintjei vannak. – Tessék. és függıleges csíkokat rajzolt rá. – Tessék! Az egyik legkellemesebb módszer. és töltött Nathannek. bújj bele. Nathannek elrévedt a tekintete. és egy kivasalt pólót nyújtott át Nathannek. – Minden másképp lenne. és behunyta a szemét. – Ezeréves. hogy megtartottad. – Azt hiszem. * Egészségedre! 108 . – Brrr… tényleg nincs itt valami meleg – mondta és összeborzongott. – A tu salud! – felelte Nathan. hogy nem beszél Mallorynek a Hírnökökrıl.

és megpróbálta a vállára tenni a kezét. – Á. legalább elıttem. Chile: Egy vulkánkitörés humanitárius katasztrófával fenyeget. Ne felejtsd el. Már nem figyeltél rám. – Mallory! Nathan megpróbálta visszatartani. de Mallory süket maradt a könyörgésére. és egymás után átfutotta a szalagcímeket: Ohio: Egy pisztollyal felfegyverkezett gimnazista lelıtte három osztálytársát. Nathan mentegetızni próbált: – De hát magunknak kerestem azt a boldogságot. továbbra is járatta ezt a New York-i napilapot. sorra gyújtotta meg az asztalon lévı nagy üvegtálban úszó gyertyákat. Közel-Kelet: Újabb feszültségek egy öngyilkos merénylet után. – De hát muszáj volt dolgoznom! – védekezett Nathan. Dühödten meredt Nathanre. de a miénk volt! Mi kellett volna még? Még több pénz? És minek? Hogy vehessünk egy harmadik. hogy már nem szeretlek. Mallory néhány másodperc múlva megkérdezte: – Mi értelme van az életnek. – Azt az egészet Jeffrey kereste magának. mindig a tökéletes boldogságot hajszoltad. hogy sikeres vagy: ez Nathan Del Amico legfıbb célja. helyben vagyunk! Megmutatni. és hogy kicsit megnyugodjék. Nathan. mint hogy megoszd velünk a szeretetedet? Nathan nem felelt. Onnan. Nathan elkapta az újságot. hogy befejezze. ha nem oszthatjuk meg valakivel? Könnybe lábadt a szeme. hogy sikeres vagyok. és nem háború. Afrika: Több százezer menekült a Nagy-tavak környékének útjain. és te nem gondoltál rám. – De a munkád miatt még nem kellett volna megaláznod apámat azzal a perrel! A hiúságod fontosabb volt a feleségednél. – Nagyon is jól tudom. mintha nem értenéd: az egész életed a munkád körül forgott. de Mallory kíméletlenül ellökte. – Soha nem mondtam. és odadobta a New York Times egyik példányát. – Olvass csak bele! – mondta. keményen megnyomva minden szótagot de az élet nem szakadatlan versengés.– A szerelem nem így múlik el. – Mi lehetett fontosabb a számodra. – Ne tégy úgy. Nathan. és hogy ez az egész milyen nehéz volt neked – mondta. Annyira eltávolodtál tılem. Bíznod kellett volna bennem… 109 . Bár Mallory már Kaliforniában lakott. Mallory pedig tovább támadott. hogy már nem az vagy. – De hát nyolcéves korom óta ismersz! Még szerencse. – Ezt te nem értheted. Mindig másra vágytál. Neked és a gyerekeknek… – De miénk volt az a boldogság. aztán meg egy negyedik autót? Vagy hogy azt a hülye golfot játsszuk egy sznob klubban? – Méltó akartam lenni hozzád. – De én nem vagyok a családom. Mallory most már nagyon dühös volt. mit tett a családod az anyámmal. amely ott hevert a nappali asztalán. akibe beleszerettem. Te ugyan nem vetted észre. A szoba túlsó végébe menekült. Csak megállapítottam. megnyugtató olyasvalakivel együtt élni. és nem kell minden téren állandóan a sikeredet bizonygatnod! Felpattant a kanapéról. hogy honnan jössz. Nathan odament hozzá. Megmutatni neked. hogy megváltoztam! Mindenki változik. ahonnan én jövök… Mallory nem engedte. amelyet egyetemista kora óta mindennap elolvasott. aki hibátlan? El kellett volna ismerned a gyöngeségedet. – Azt hiszed.

hogy mindig az övé volt az elsı hely az életében. Nathan még el sem ment. 110 . ne merészelj megtámadni! Mallory a garbójából lassan elıhúzott egy láncot. félt. Nem vagyok rá nagyon büszke. és Nathanhez simult. hogy a sötét viharfelhık elvonultak észak felé. de ez még semmit se bizonyít. Nathan ragyogó szemmel nézte Malloryt. ezt te tanítottad nekem. De csak ennyit bírt kinyögni: – Mallory. És ezért nem is kárhoztathatta. amikor rólad van szó. egy családban éljenek… Most már mindezt tudom. mintha azt mondaná: Ne merészelj lebecsülni ezen a területen. amikor Mallory kapcsolatba került Nathannel. akkor szívesen elkísérem a világ összes éttermébe. hiszen ı is tudja. akkor nem vagy valami éleslátó. és hogy mindig az övé is marad. Mallory szomorúan mosolygott. de azt azért nem érdemelte meg. hogy ık ketten. Úgy látta. – Én legalább megtartottam a jegygyőrőmet – mondta. akik ugyanazt a tragédiát élték át. Azt akarta neki mondani. Mallory ellágyultan nézte. akinek képtelen volt ellenállni. Majd egy vállrándítással hozzátette: – És ha még mindig nem értetted meg. mint amikor egy ügyvéd meggyızı bizonyítékot mutat fel az esküdteknek. mindig azt a hajdani kisfiút juttatta az eszébe. hogy Sean halála után a munka volt Nathan egyetlen menedéke az egyetlen mód. – Leszarom az esıt – vágott vissza Mallory. – „Cinizmus és merészség: ez az üzlet két alappillére. Tehetetlenül széttárta a karját. és zavartan elmosolyodott. hogy manipulálom azt a szerencsétlen balféket. – Elég cinikusan csinálod – jegyezte meg Nathan. de ı már tudta. és megrázta a győrősujját. amirıl beszéltél: hogy a boldogság nem egyenlı az anyagi jóléttel. valahogy úgy. hogy oldja a feszültséget. Behunyta a szemét. kinyitotta az ablakot. hogy néhány perc múlva borzalmasan fog hiányozni neki. hogy mindenért egyedül ı legyen a felelıs. A pasasnak óriási vagyona van. – Én is megtartottam a jegygyőrőmet. én ezt tudom. de megpróbálta végigmondani. de kihasználom. Félretette neheztelését. – Én megtartottam a jegygyőrőmet. Ehelyett csendben végigment a szobán. amelylyel könnyíteni tudott a szenvedésén. és beleszippantott a friss levegıbe. Nem szabad túl szigorúnak lennie hozzá. és az agyban felszabaduló kémiai anyagok váltják ki a vágyat és a kötıdést. hogy ellöki. vagy elfelejtetted? Elıvett egy csomag papír zsebkendıt. bizonyára egy ilyen horderejő esemény játszódott le minden alkalommal. amelyen egy kis fehérarany karika lógott. amit akart: – És ha már Vince-rıl akarsz beszélni. és ha el tudom érni. Hogy egy tetı alatt. és megtörölte a szemét. Amit mondott. – Már alig esik – jegyezte meg. Egyszerően kihasználom ıt. De most nem a védıbeszédét mondta. Nathan felé fordult. az mind igaz volt. nem tudtak egymásba kapaszkodni. majdnem áttetszı. még ha sajnálta is.” Kedves szuperügyvéd úr.Ezek a szavak azt jelentették: olyan nagy csalódást okoztál nekem. Amikor Nathan ilyen volt. Nathan Del Amico. hogy legalább egy részét a legszegényebbek megsegítésére fordítsa. Mallory arca beesett volt. bıre fakó. – Gyakran elveszítem az éleslátásomat. hogy nincs köztünk semmi. Ha tényleg így áll a helyzet. Hogy a boldogság mindenekelıtt abban áll. – Mit tudsz? – Mindent. tudd meg. A nı elıtt állt. A biológusok szerint a szerelmi érzés leginkább molekuláris szinten dıl el. akit szeretett. Nathan nem mert többé közel lépni hozzá. Könnyek ragyogtak a szemében. és aki úgy nézett rá. hogy az ember meg tudjon osztani a másikkal mindent: az örömöket és a rossz dolgokat. miközben te képes vagy elvinni azt a szerencsétlen kretént a mi vendéglınkbe! Tovább rázta az ujját Mallory szeme elıtt.

Nathan már a küszöbön állt. ahogy távolodik az esıtıl kitisztult levegıben. hogy talán ez az utolsó búcsújuk. aki attól fél.Mallory azt szerette volna. és kibontakozott az ölelésébıl. de képtelen volt elszánni magát az indulásra. Nat. – Indulnod kell. Mallory. és gyöngéden megsimogatta volt férje arcát. Mallory belecsókolt a saját tenyerébe. Egy férfi utolsó pillantását. Vonzódott Nathanhez. Még nem jött el az ideje. képzeld el. amiért megadatott neki itt a földön. Teljes erejébıl szorította. de muszáj volt hátrafordulnia. 111 . A taxi járó motorral várta. hogy még egy utolsó pillantást vessen Mallory re. hogy találkozunk. Hogyan magyarázhatná meg Mallorynek. az utolsó mosolyuk. nagyon szeretném. különben lekésed az utolsó repülıt is – mondta. de még mindig rettenetesen haragudott is rá. Nathan ezúttal is nagyon szeretett volna hinni neki. és magában elkezdte mondani. hogy utoljára ér egymáshoz a bırük? – Ha történne velem valami. Mallory nézte Nathant. ha ez a pillanat egy örökkévalóságig tart. ha te… De Mallory a szavába vágott: – Ne beszélj hülyeségeket! – Nem beszélek hülyeségeket. Mivel Mallory soha nem hazudott. Ígérem. amellyel egy lélek köszönetet mond a sorsnak. Egy utolsó hálás pillantást. mint a halál… Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el. és megragadta a nyakában lógó jegygyőrőt. de hihetetlen erıfeszítéssel mégis véget vetett neki. akit szeret. Nathan bevágta magát a taxiba. hogy örökre elveszíti azt. hogy… – De ha mondom. mint egy ráolvasást: Mert erıs a szeretet. legalább öt perce már. hogy megtalálja a másik felét.

már fényes nappal. MILAN KUNDERA December 17. – Ó. Az imént ébredt föl. Nathan sokat nyugtalankodott Bonnie miatt. igen! Sok dísszel: gömbökkel. te az én kisbabám vagy. Nathan végül reggel nyolc felé került ágyba. hogy Bonnie nagyon örülne neki. – ¿Qué hora es?* – kérdezte Bonnie a szemét dörzsölve. amellyel fel lehet készíteni egy gyereket az egyik szülıje közeli halálára? Nathan most inkább elhessegette ezeket a sötét gondolatokat. hogy érdemes sokszorosítani. szemmel láthatóan sokkal kevésbé szorongott. Valóságos felüdülés volt Bonnie-val lenni. hogy a lánya jól néz ki. hogy a szülei válása nem távolítja el sem az anyjától. – A rossz idı miatt késett a New York-i gép. kisbabám. Akarod. – Igen. Múlóban volt a válás okozta sokk. egy másik. jó nagyot aludtál. Apja a karjába kapta: – Találd ki! Nathan a reggeli hatórás géppel érkezett meg San Diegóból. azzal mintha azt mondanám: megszülettem. ami villog a sötétben. csillagokkal és égıfüzérrel. mint az ıszi szünetben. és fızhetnénk egy finom vacsorát. – És minek örülnél? – Egy pumpkin pie-nak* – vágta rá Bonnie azonnal. – Már délután három óra van? – Igen. a legnehezebbel. sem az apjától. és ó. egy tribecai étteremben evett ilyet elıször. Bonnie végre megértette. mert sejtette. 112 . Nathan gyöngéden nézett rá. – És azután elmehetnénk vásárolni. olyan jó. – Életemben elıször aludtam ilyen sokáig – mondta Bonnie nagy vígan. ki akarta használni a szép idıt. mennyivel súlyosabb rajzolódott ki a látóhatáron: nemsokára elveszíti az apját.21 Ha gyerekem van. Vajon képes lesz-e szembenézni ezzel a megpróbáltatással. Annál jobb. és kivett a kosárból egy szezámmagos bagelt. Bonnie-nak ez volt a kedvence. és megállapítottam. „Késın feküdt le – magyarázta Garrett. Elment a lányáért. – De igen – felelte Nathan. amellyel rövid kis életében találkozott? Van-e olyan módszer. – Csinálhatnánk tintahalas fekete tagliatelle-salátát? –könyörgött Bonnie. *Hány óra? * Sütıtöktorta. és felültette Bonnie-t egy magas székre egy csésze gızölgı kakaó elé –. – Vehetnénk egy karácsonyfát – mondta. és elindultak a San Remo felé. hogy csináljunk valami finom édességet? – Persze! Bonnie ugrándozott örömében. Vidámnak és oldottnak tőnt. Már tegnap megállapította. Bonnie hitetlenkedve bámulta a konyhai faliórát. De alig oldódott meg ez a probléma. még kicsi korában. egy szuper desszerttel.” Nathan karjába vette bóbiskoló lányát. aki a kanapén aludt Goodrich dolgozószobájában. – Már nem vagyok baba – tiltakozott Bonnie ásítva. megízleltem az életet.

amikor igyekezett bonyolult szavakat használni. imádom a sütıtöktortát. Bonnie már felvette az ı kötényét. Bonnie ledobta bélelt dzsekijét. hogy nem változik ırangyallá.– De az hálaadás napi desszert. hogy „Sean az égben van”. a vaníliás cukrot. Az asztalhoz lépett. Vettek egy szép sütıtököt és egy üveg francia halászlevet. hogy ne féljen a jövıtıl. hogy belevessék magukat a bonyolult konyhai mőveletekbe. és szélesen. Bár megpróbálta palástolni. – A mamával úgy magyaráztuk el neked. amikor nem száraz. mókuskám? – Igen. és betolta a sütıbe. a narancsot. Bonnie bólintással jelezte. és Nathan karjába vetette magát. Szerette volna azt mondani neki. és egyenesen a szemébe nézett. száját nyalogatva. Nathan látta az átsuhanó bánatot Bonnie szép arcán. sok mascarponéval – jelentette ki. akik rekordidı alatt akarták lebonyolítani a vásárlást. Nathan betette a kis fácskát a terepjáró csomagtartójába. Félt itt hagyni a kislányát. 113 . – Jövök! Nathan nézte a lányát. és vigyázni fog rá. De mit tud errıl? A dolgok nyilván nem így mőködnek. majd letakarta sütıpapírral. – Dermedve – helyesbített Nathan nevetve. hogy emlékszik. aki a segítsége nélkül. hogy megvédje Bonnie-t minden rossztól. Nathan feltette fıni a tököt. – Négyéves voltam – pontosított Bonnie. A híres sohói csemegeüzlet így karácsony elıtt pár nappal dugig volt emberekkel. mintha két-három évtized telt volna el azóta. elégedetten rámosolygott. majd Bonnie ráöntött néhány csepp mandulalikırt. és összeszorult a szíve. Nathan segített kis kockákra vágni a tök húsát. akinek gyorsan fel kell vennie valami meleg ruhát. Szinte biztos. Egészen a Dean&Deliccáig el kellett kutyagolniuk. Estefelé értek haza. – Egy megdermedt kicsi lány vagy. és most türelmesen várta az utasításait. Közben Bonnie kikaparta a sütıtök belsejét. mert szerinte az egész városban itt árulták a legszebb zöldségeket és gyümölcsöket. egyedül lesz kénytelen szembeszállni a mocskos és cinikus világgal. – Akkor siess. Bonnie és Nathan elıreengedték a tülekedı vevıket. Mégis folytatta a beszélgetést. – Fázol. Szorosan ölelte. belesimította a tortaformába. egészen meg vagyok dermevde. – Bonnie felállt az asztaltól. – Emlékszel arra. akinek az a küldetése. Kit érdekelt: nekik rengeteg idejük volt. amikor Sean meghalt? – Persze – felelte Bonnie. Az az igazság. Nem kaptak egykönnyen fekete tagliatellét. a sütıtököt. a mandulalikırt és a mascarponét… – Segítesz? – kérdezte mosolyogva. hogy félt. és gyorsan kirakta a nyersanyagokat és hozzávalókat a konyhapultra: a linzertésztát. Végül választott. Nem akarsz valamilyen karácsonyi édességet? Bonnie megrázta a fejét: – Nem. amelynek mulatságos neve volt: séte-i hallevesnek hívták. – Akkor még nagyon kicsi voltál. – Munkára! Nathan kinyújtotta a tésztát. A Broadwayen Bonnie jó negyedórán keresztül válogatott egy utcai karácsonyfaárus készletében. és hogy a halála után is mindig mellette lesz. amelybe háromszor is belefért volna. kinyitotta a szakácskönyvet a megfelelı oldalon. és a kis pihenıt felhasználva Bonnie-hoz fordult. majd megállt a Harmadik sugárúton. közben összedörzsölgette a meztelen lábát. gyorsan fejezd be a reggelit! – Nem kérek többet. és alig várták. Imádnivaló volt.

mit jelent a halál. és hogy balszerencsét hoz. fel tudod-e még úgy törni a tojásokat. – Egy. cheese! Még egy szép emlék. hogy Bonnie terítse rá a krémet a tortalapra. Bonnie felállt. Összekeverte a cukrot a tojással. felidézte magában a témával kapcsolatos összes ismeretét. és hogy meglátogathatod-e odafönt. Többször is megkérdezted. – Nézd. nem megy fel az ember az égbe. nézze meg a lexikonban. hogy elkerülhetetlen. – Miért? – Félnek. és öt perc múlva újra felragyogott a mosolya. hogy a felnıttek félnek a halálról beszélni a gyerekekkel. Az ember mindig fél attól. Ez egy rejtély. senki nem tudja. – Miért nem nézzük meg a lexikonban? – kérdezte Bonnie lelkesen. Bonnie most – szokásától eltérıen – nem ajánlotta fel a segítségét. – Igen. Bonnie a robotgéppel péppé törte tököt. Nathan kivette a fehérre sült tortalapot. hogy Bonnie nem éri be ezzel a válasszal. Nathan elment a fényképezıgépért. azután egyre lelkesebben. Bonnie belenyalt a krémbe. Azt mondja. három. milyen habos! – kiabálta. elıbb kicsit kelletlenül. Nathan megengedte. hogy megosszon-e vele egy titkot. Nathan kifacsarta a narancs levét. Végül döntött: – Nagymama nem szereti. – Ez még a lexikonban sincs benne. majd segített neki betenni a sütıbe. Ügyesen csinálta. most adjuk hozzá a tököt. – Gyerünk. Gyorsan. – Mama mindig azt mondja. Meg kell csinálnunk a tölteléket. – Szóval nem tudom. amit nem ismer. – Nem tudjuk – ismételte Nathan. hogy megijesztik ıket. hogy túl kicsi vagyok hozzá. Bonnie elgondolkodott. ahogy tanítottalak. hogy mit eszik majd a kis öcséd. pedig szerintem az okozza a félelmet. Bonnie a világ legtermészetesebb hangján megkérdezte: – És mit kell tudni a halálról? Nathan elgondolkodott. – Miért. hogy amikor az ember meghal. a narancslevet és a mascarponét. Bonnie leguggolt a sütı üveges ajtaja elé. szükségem van rád. amely vékony narancssárga bajuszt rajzolt az orra alá. a paradicsomba vagy a pokolba kerül. feltartotta orrocskáját. hogy amikor az ember nem tud valamit. – Az azt jelenti. kettı. Csak arról van szó. mint valami izgalmas tévémősort. majd Nathan fél kézzel a fejük fölé tartotta a gépet.– Az elején sok kérdést feltettél a dologgal kapcsolatban. hogy a legjobb módszert választottuk-e rá. és mind a ketten lefényképezték a másikat. Olyan elbővölten nézte. – Emlékszem – felelte Bonnie egyszerően. amikor meghal? – İszintén szólva. – Sarah. Azt is tudni akartad. és néhány másodpercig így maradt. mintha gondolkoznék. és a sülı tortát figyelte. kicsikém. hogy nagyon hideg van-e az égben. – Ez butaság. gyorsan! Bonnie belekezdett. Megszólalt a sütı csengıje. De sejtette. hogy megmagyarázzuk neked. – Nyamm… Finom lesz. hogy nem lehet megúszni? 114 . ha a halálról kérdezem. Egymáshoz szorították az arcukat. Sokára készül el? – Úgy negyven perc múlva. Megosztották a feladatokat. ha nem beszélünk valamirıl. Bonnie. édes. kicsikém. a barátnım azt mondja. – Elıször is. Mutasd.

– De. és semmiért sem kell szemrehányást tenned magadnak. amelynek nem ismerte a jelentését. Néha nagyon egyedül érzed majd magad. mintha valamiféle végsı kinyilatkoztatást várt volna tıle a jövıjét illetıen. ha azokra támaszkodsz. Bonnie megpróbálta elismételni ezt az új szót. – „Visszaforrhatatlan?” – Visszafordíthatatlan. És ha egyszer majd meghalok. és mindig tudja majd. kicsikém. – És Jézus? – Te nem vagy Jézus. hogy megvalld az érzéseidet azoknak. akik szeretnek. és akkor sírd is ki magad.– Igen. – De azért nagyon nehéz lesz – mondta Bonnie remegı hangon. és hogy milyen szép emlékeket fogunk ırizni róla. Csak ennyit válaszolt: – Nem egészen ezt. mamához és hozzád? – Igen. – Még Lara Croft is? – Lara Croft nem létezik. – Igen – ismerte el Nathan –. vagy bánt valami. – Rendben – felelte Bonnie. ha félsz valamitıl. hogy ha egyszer meghalt az ember. hogy vigasztaljon meg. nem kezdhet újra élni. persze. Még akkor is. akiket szeretsz. ráncokkal. hogy milyen sok dolgot csináltunk együtt. – Te is ezt érezted. és egy villanásnyi idıre elmosolyodott. – El kell majd jönnöm hozzátok. amikor nagyobb leszel. Ez a bonyolult szó azt jelenti. már a sírás szélén. bár nem igazán értette. nem kéne szomorúnak lennem? – kérdezte. Te is jól tudod. Gondolj arra. hogy nem töltöttél velem elég idıt. de azután megint elkomorodott az arca. csak nem szabad semmit bánnod. Bonnie furcsán nézett rá: – Ha meghalnál. kemény lesz. Én nagyon büszke vagyok rád. – Csak amikor már nagyon-nagyon öreg néni leszel. – Meg azután a halál visszafordíthatatlan. De ne aggódj. de megpróbáltam. fehér hajjal és szırszálakkal az álladon. az sem ma lesz. mindenki meghal. Csodálatos mamád van. – Könnyebben elfogadod egy számodra kedves ember halálát. 115 . – Az már igaz – mondta Bonnie. De ha meghalnék. Érted? Semmiképpen sem a te hibád lesz. sem holnapután. İk majd segítenek neked. lehetsz szomorú. mintha Nathan valami képtelen badarságot mondott volna. ott lesz neked a mama. amikor az anyukád meghalt? Nathant felkavarta a kérdés. és a mama is. nagyon kár. mert az jót tesz. – Csak a kisbabák sírnak – jegyezte meg Bonnie. és mi mindig ott leszünk neked. Mindig eljöhetsz hozzánk. – Igen – ismerte el Nathan –. és sírhatnékod lesz. Mindig eljöhetsz hozzánk. Sem holnap. hogy belekezdett ebbe a beszélgetésbe. – Milyen kár – jegyezte meg Bonnie ıszintén elszomorodva. Ennek az utolsó megjegyzésnek a hallatán Bonnie halványan elmosolyodott. – Ráncokkal? – Igen. – Akkor mikor fogok meghalni? Nathan már bánta. Nem szabad olyasmin bánkódnod. nem szabad túlságosan búsulnod utánam. – És te és a mama? Ti mikor fogtok meghalni? – Ne félj. kicsikém. te nem ma fogsz meghalni. amit Nathan mondott. Bonnie olyan nagy szemekkel bámulta. Nem szabad félned attól.

nem? – Bonnie el sem tudta képzelni. 116 . Mindig a fiam marad. egész életünkben velünk legyen. mama pedig mindig az édesanyád marad. – Igen. kicsit önmagához beszélve hozzátette: – Az élet csodálatos dolog. Kimegyek a parkba korán reggel. én még mindig beszélgetek Seannal és az édesanyámmal. és Bonnie-ra kacsintott. ha már egyszer az anyja így gondolja. Sean tovább él a szívemben. akik mindig csak jót mondtak egymásról. amire tulajdonképpen nincs is szükségünk. – De most éppen a mama is egyedül van – jegyezte meg Bonnie. A legbecsesebb kincs. A leves és a saláta is nagyon jól sikerült. hogy az ı csodálatos mamája és nagyon figyelmes papája nincsenek mellette karácsonykor mind a ketten? De sejtette már. pontosan – felelte Bonnie. DVD-n megnézték Shrek. Miután feldíszítették a karácsonyfát. hogy libabırös lesz a karja. – A nıi megérzésed mondatja ezt veled? – kérdezte Nathan. Ezt hívta „kettıs kacsintásnak”. Nathan rájött. de gyakran. – De ez igaz. És nagyon rossz egyedül lenni. hogy jobban oda kell figyelnie: a kislánya nem felnıtt. Valahányszor arra vágysz majd. és mind a ketten vigaszt találtak a másikban. hogy megfosztották az ünnepet a valódi értelmétıl. – Igen. Érezte. amikor beszélni akarsz velük? – Nem. Jó hangulatban telt a vacsora. de tulajdonképpen azért futok. hogy a felnıttek élete nagyon bonyolult valami. És ez így lesz majd nálad is: mindig az édesapád leszek. Bonnie furcsán nézett rá: – Egy szót sem értek abból. a süteményt pedig Bonnie egyenesen delicio-sanak találta a cukormázzal meg a narancsos töltelékkel. szinte megkönnyebbült. ahol mind a ketten nagyon szerettünk lenni. Nathan belecsókolt a hajába. hogy közel érezz magadhoz. mindenki sír. Mindenkinek azt mondom. és nem szabad túlságosan belekeverednie. és beszélhetsz hozzám. hogy megteheti.– Nem. elmehetsz egy olyan helyre. Bonnie nem igazán értette a szüleit. hogy velük legyek. Odakint csendben hullott a hó. ahelyett hogy egy csomó dolgot összevásárolunk. – Mindennap gondolsz rájuk? – Nem – hazudta Nathan –. Este gondosan feldíszítették a kis fenyıfát. amit mondasz. hogy az. Akaratlanul is felmerült benne a kérdés: miért van az. hogy másképpen is lehetne. akiknek rosszul megy a soruk. ez nem változik. közben Claude Debussy Gyermekkuckóját hallgatták – Bonnie nagyon élvezte. – Mama miért nem szereti a karácsonyt? – Mert úgy gondolja. biztonságban. és egyszerre behunyta mind a két szemét. Esküszöm. nem mindennap. Azok az emberek. csupa olyasmit. akit szeretünk. – Igen. Bocsánatot kért tıle. amikor még alig van ott valaki. – Nem hiszem. amikor szomorú az ember. Azután elmerengve. és megpróbálta érthetıbben elmagyarázni a dolgot: – Mama úgy gondolja. hogy az évnek ebben a szakaszában azokra az emberekre kéne gondolnunk. futni megyek. – Te a temetıbe szoktál menni. Nem szabad elveszíteni a kapcsolatot. Bonnie a nyakába ugrott. a föld legszerencsétlenebb teremtményei. Nem beszéltek többé sötét vagy nyomasztó témákról. a tölcsérfülő zöld óriás történetét. – Itt vagyunk melegben. nem szeretem a temetıket. miközben mások egyedül vannak. hogy formában maradjak. – Te is beszélsz néha Seanhoz? Nathan az igazat válaszolta. egyébként másképpen nem is tudott kacsintani. akik már nem tudnak sírni. – Nyilván Vince-szel van – mondta Nathan meggyızıdés nélkül. igaz – ismerte el Nathan. Ha meghalunk is. Mindenkinek meg kell találnia a maga helyét.

Nathan lelkes közönségnek bizonyult. Nathan egészen megrendült. Azt persze tudta. és több ráadást is kierıszakolt. Akkor még nem sejtette. hogy egy gyermek elvesztése milyen gyötrı boldogtalanságot okozhat. igen jól sikerült változatát. Tényleg nincs szó. és elindult kifelé. Nathannek nem volt szíve kijavítani. hogy egyszer majd milyen nagy helyet foglal el az életében. amelyeket kívülrıl tudott. – Én is nagyon szeretlek – felelte Bonnie –. csak egy ráncos arcú picike babát. mit csináljon vele. de arról fogalma sem volt. hogy hagyja égve a lámpát a folyosón. – Jó éjszakát. mintha meg akarná értetni vele. Fogalma sem volt róla. és ez „összefordíthatatlan”. És azt sem. Nem látott mást. adott neki még egy puszit. és összevissza hadonászott parányi kezével. és figyelmesen ránézett. A szobából kilépve eszébe jutott az az áprilisi nap a San Diegó-i szülıotthonban. – Nagyon szeretlek. Annyira meg volt illetıdve. kismókus – mondta Nathan. Még nem tudta.Utána Bonnie hosszú hegedőkoncertet adott. hogy azt sem tudta. amely leírhatná ezt a boldogságot. mit jelent ez érzelmi szempontból. és elöntötte a határtalan szeretet. Azután az a törékeny kis angyal kinyitotta a szemét. majd elénekelte spanyolul a Besame mucho énekórán tanult. Elıször vette a karjába újszülött kislányát. aki behunyt szemmel furcsán fintorgott. válogatást azokból a darabokból. kicsit úgy. aki megkérte. hogy az apaság alapvetı változást fog hozni az életébe. Hogy ez az apró kis lény drágább lesz a szeme világánál. Végül elérkezett a lefekvés ideje. hogy szüksége van rá. 117 . Nathan ágyba dugta Bonnie-t. hogy egy gyermek milyen sok örömet képes adni az embernek.

nekidılt a napban fürdı ablaknak. Újabb pillantást vetett Bonnie-ra: a zene elringatta a gyereket. és a fájdalmunk egy lakatlan sziget. Másfél óra múlva mégis sikerült elindulniuk a nagyszülıkhöz. egy őrhajó kormányánál ül. Óvatosan vezetett. még az ünnepek alatt is.22 Minden ember egyedül van. csodálatosnak találta. mert helyenként még csúszós volt az út. Lopva figyelte. A Wexler házaspár már több mint harminc éve a Berkshires Mountainsben töltötte a karácsonyokat. A hó miatt biztonságosabb volt ez így. mint egy szeszélyes herceget. amikor szembesülnie kell az alkukkal és frusztrációkkal. nagyot néz majd. Valahogy illetlennek találták az ilyesmit. over the rainbow… Éneklés közben megörvendeztette az apját a híres „kettıs kacsintással”. vajon mi lesz az ilyen rosszul nevelt gyerekbıl. hozzászokva. a nagy varázsló témájára. amelyet az erıs napsütés miatt tett a fejére. hogy úgy érezte. Nathan Norwalk magasságában rákanyarodott a 7-es útra. de kötelezettségei is. és értesítette ıket az érkezésükrıl. még ámuldoztak is. imádta ezt a tankszerő autót a hatalmas kerekeivel. Bonnie. és a korai idıpont ellenére habozás nélkül felhívta Jeffrey és Lisa Wexlert. hogy túlságosan elkényeztessék a lányukat: szó sem lehetett kétszáz dolláros edzıcipıkrıl vagy méregdrága ruhákról. hogy a „sokáig szundikálni” kifejezés hiányzik a szótárukból. Mivel Bonnie az este késın került ágyba. ALBERT COHEN December 18. hogy az embernek vannak jogai. Nathan a terepjáró mellett döntött. hogy körülugrálják. Bonnie ráénekelte a szöveget: Somewhere. Sikerült ellenállniuk a kísértésnek. New Yorkból kicsit sokáig tartott az út. majd Great Barringtonnál elfordult Stockbridge felé. akárcsak az anyja. Tudta. Massachusettstıl nyugatra. mind fütyül a másikra. Nathan a jövıre gondolt. Nyilván önzı és éretlen felnıtt. aki. hogy sikerült ilyennek nevelni. és a föld fölött repül. és ahelyett hogy leszidták volna. ha a csemetéjük csúnyán beszél velük. be kellett tartania a feleségének tett ígéretét: két hosszú napra elvinni Bonnie-t a nagyszüleihez. Nathan csak reggel nyolckor ébresztette fel. akik nem bánták. Nathan néha elgondolkodott. 118 . Korán kelt. az élet kikerülhetetlenül velejáróival. Bonnie becsúsztatott egy CD-t a lejátszóba: hamarosan megszólalt Keith Jarrett zongoraimprovizációja az Óz. és tudni kell. A mellettük elfutó tájat vékony porhótakaró borította. hogy ilyen jó természető gyereke van. Nathan nagyon aranyosnak találta a túl nagy ellenzıs sapkában. de csodálatos tájon vezetett keresztül: az erdıs dombok közötti völgyekben jellegzetes New England-i falvacskák bújtak meg. mint ahogy lealacsonyítónak érezték azoknak a szülıknek a viselkedését. Bár Nathannek nemigen volt kedve hozzá. hogy milyen változatos szókincse van a gyereknek. Malloryvel a kezdet kezdetétıl igyekeztek határozottak lenni és leszögezni néhány alapelvet: tisztelni kell másokat. Lelke mélyén büszke volt rá. Olyan magasan ült a talaj szintjéhez képest. és összeszorított ököllel bóbiskolt. pedig közben megálltak a Starbucksban is egy csésze forró csokoládéra.

hogy küzdjön. 119 . Az utolsó években. hogy végeredményben sokkal többet kapott az édesanyjától. milyen ronda természetük van – mondta ekkor az anyja –. amikor még valódi cinkosság kötötte össze az édesanyjával. mint hitte. Ezen a 77-es nyáron Eleanornak egy fillére sem volt: télen egy makacs hörghurut miatt néhány napot kórházban kellett töltenie.” De nem mondta ezt. hogy ezzel mindent jóvátesz. Nathan tudta. és még a legaranyosabb kislány is undok tinédzserré változik. de elıtte még átadott neki egy (minden alkalommal egyre vastagabb) köteg pénzt. hogy nincs esélye a társadalmi felemelkedésre. hogy Lisa Wexler ékszerdobozából eltőnt egy igazgyöngy karkötı. Az elızı évben. a másik felét a családnak kellett kifizetnie. Hallgatag megegyezés volt kettıjük között. végül is sikerült. amikor már egyre jobban ment a sora. amikor este el akar menni bulizni. Boldog vagyok. és ez az egyetlen esélye. Nem ismeri meg a szorongást. és már ment is. újra közel kerülhetett volna az édesanyjához. hogy ez egy olyan befektetés. remélve. amely biztosan megtérül a jövıben. határozottan nemet mondott. ha kulturálisan nem szakad el eredeti közegétıl. „Látod. Bár az intézmény néhány tehetséges diáknak elengedte a tandíj felét. csak beszáguldott és kiszáguldott. amelyet ı szándékosan tartott fenn. Eleanor Del Amico számára ez tetemes összeg volt. İ már nem lesz mellette. Ma már nagy bőntudattal gondol vissza az elszalasztott alkalmakra. amelyet Malloryvel töltött Nantucketben (ezen a nyáron csókolta meg elıször Malloryt… de ez egy másik történet).Idáig könnyő dolguk volt Bonnie-val. Azt mondhatta volna neki: „Látod. Nathan azonban elmagyarázta az édesanyjának. Ilyen körülmények között történt. De Mallorynek már egyedül kell boldogulnia ebben a helyzetben. miután ragyogó eredménnyel megírta a felvételi tesztet. hogy meghódítja New Yorkot! Csak nemrégiben ébredt rá. 1977 nyarán történt.” Eleanornak igaza volt. ha Bonnie késın jön haza. de a neheze még hátravan. nem izgulja végig az elsı utazást a barátnıkkel az ország túlsó végébe… Pedig ösztönzı kihívás lenne. A hónap elején elıleget kért Wexleréktıl. bármi történjék is. megmentetted a lányuk életét. mint a szélvész. nem hiába hoztad azt a rengeteg áldozatot. A Bonnie-val való jó kapcsolatáról néha eszébe jutott a saját gyermekkora. Mert nyilván eljön majd a nap. akit majd hazahoz. hogy nem vallana kudarcot. Nathan akkoriban töltötte be a tizenharmadik évét. aki meg van gyızıdve róla. augusztus elején. És mégis hagyta ıt úgy meghalni. piercinget akar az orrába vagy máshová… Igen. mindig eljön az a pillanat. de a kisujjukat sem mozdítják érted. amikor a dolgok elromlanak. és tudta magáról. de Nathan nem örült. hogy soha nem mondott neki köszönetet mindezért. Néhány közömbös szót váltott vele. Eltanulta tıle a lemondással elegy bátorságot. ami komoly pluszkiadást jelentett. hogy segítsen neki. Ha nem várnák valahol máshol. sem az elsı fiút. Egy takarítónı fia nehezen ábrándozhat arról. És ha véletlenül elvetıdött hozzá. hogy errıl az epizódról soha többé nem beszélnek. hogy be tudja fizetni a fia tandíját. és együtt örülhettek volna a sikereinek. aki nagyon ragaszkodott a maga puritán elveihez. Nathan bejutott a nagy hírő manhattani Wallace Schoolba. mert az iskola elıre kérte a tandíj harmadát. hogy havonta átutalt neki egy bizonyos összeget. sıt szinte alig látogatta Eleanort. hogy engedményt csikarjon ki a munkaadójától. a képességet. hogy a szülei vén hülyék. mert úgy képzelte. akik képtelenek megérteni ıt. hogy ne kelljen többé dolgoznia. hogy ne hadtáposként vagy ablakmosóként végezze. De Jeffrey. ez volt az utolsó vakáció. amikor még nem alakult ki kettıjük között az a furcsa közömbösség. így csak annyit tett. már csak azért is. Túlságosan lefoglalta a saját harca. hogy arra akarja felhasználni ezt az esetet – amely egyébként már több éve történt –. de nem csak ez az emlék gyötörte. de ı egész életében emlékezett rá. hogy nagy áldozatot kér az anyjától.

De szándékától még az a kilátás sem tudta eltántorítani. hogy kihívja a rendıröket – azt gondolta. Amikor utoljára itt járt. ki sem szállt a kocsiból. hogy nem én loptam el. azokat. meg akarta védeni a gyöngéket. hogy megbántja azt. hogy azonnali hatállyal felmondtak Eleanornak. Wexler átkutatta a szobáját. Wexler úr. 1977 októberében. amit még soha nem mondott el senkinek. Goodrich azt tanácsolta neki. kezüket pedig feltenni a falra. háttal kellett állniuk neki. hogy ehhez Jeffreynek nincs is joga. Már csak néhány száz méterre voltak a céljuktól. és miatta lett tolvaj. de erıs hajtómotor is volt. mint egy házkutatás alkalmával szokás. hogy történhetett ez a csoda. Kisvártatva kinyílt a kapu. Soha többé nem beszéltek a karkötırıl. Még meg is motozta ıket. és örökre kizárja ıt a tárgyalótermekbıl. és nem tudta. és a szél sárga porfelhıcskéket kavart. és mindent tönkretettek. A Berkshires Mountains közepén elterülı Stockbridge elbővölı kisváros. Wexleréknek egy kisebb farmjuk volt itt. amikor odaállították a falhoz. kihúzta a fiókokat. esküszöm. hogy ezt a szégyent lemossa magáról. hogy feltár elıtte egy titkot. Jeffrey Wexler úgy vallatta ıket. Egy olyan titkot. ezt a több millió dollárt érı ingatlant. Egyetemi hallgató korában az ügyvédi hivatás hihetetlen vonzerıt gyakorolt rá. hogy ezzel a párviadallal fájdalmat okoz Mallorynek. Bonnie kinyitotta a szemét. Messzirıl meglátta Jeffreyt. megszégyenítve. Akkoriban Nathan még nem tanult jogot. ami tönkreteheti a hírnevét. 120 . majd jöttek a misszionáriusok.Nathan soha nem értette igazán. mintha attól a pillanattól kezdve Nathan úgy érezte volna: soha nem emelkedhet olyan magasra. de rögtön az édesanyjára… és ırá terelıdött a gyanú. Nathan és az édesanyja a nyár kellıs közepén. Wexler nem hívta ki a rendırséget. Neki több kellett: hogy azzal a rohadt perrel megalázza Jeffreyt. ha az ember szigorúan betartja egy bizonyos erkölcsi kódex szabályait. így Nathan folytathatta a tanulmányait. Úgy érezte. Nathan arra a következtetésre jutott. Az ember néha mindenre képes.” A történet vége az lett. amit akar. ennél jobban nem szégyeníthetik meg. Ez a szégyen máig elkísérte. Nathan most eldöntötte. És az volt a legfájdalmasabb az egészben. de most másképpen lesz. akik mindenáron a keresztény hitre akarták ıket téríteni. Ez volt Nathan életének legnagyobb megaláztatása: tekintetével keresztezni Mallory tekintetét. ettıl majd megrémül az asszony. az utolsó pillanatban valamilyen csoda folytán rendezıdött a befizetés. És hogy miatta lopta el. És ı megfogadja a tanácsát! Jeffrey a pénze miatt neheztelhet rá. Bár a felesége nagyon biztatta. mint egy tolvajt. és dudált egyet a biztonsági kamerával felszerelt kapu elıtt. Ám ennek a hivatásnak csak akkor van értelme. A nap magasan állt az égen. Mivel a házvezetını továbbra is tagadott. lánya kedvencével. De különösen depressziós napjain néha megfogalmazódott benne a szörnyő igazság: anyja tolvaj lett. néhány lóval és egy szép pónival. mint a saját anyjának. Nem elégedett meg azzal. kis híján térdre esett a gazdája elıtt: „Nem én voltam. mintha biztos lenne a bőnösségükben. hogy megszerzi tıle a San Remo-beli lakást. hogy átkerült a sorompó túloldalára. hogy a halála elıtt béküljön ki mindenkivel. Nathan leparkolt a kertész házaspár házikója elıtt. és a terepjáró begördült a kavicsos úton. Nathan megállt. hogy miért. hogy bizony az anyja lopta el azt az ékszert. Nathan már csak néhány méterre volt Wexlertıl. egy fillér nélkül kullogott vissza a New York-i hıségbe. De Eleanor továbbra is hevesen tagadott. szép komótosan tartott feléjük. csak végkielégítés nélkül elbocsátotta Eleanort. Mivel nem talált semmit. Igazi elhivatottságot érzett. hogy megszerezze azt. hogy végül Wexlernek hitt inkább. Becsapta a kocsi ajtaját. akit szeret. Tudta jól. és úgy fizettesse meg vele a sértést. aki ünnepet csinált mindenbıl. Bonnie. kiborította a bıröndöket. A városszéli ranch tulajdonképpen elegáns nyaraló volt. örökre bevésıdött az emlékezetébe. még a mohikánok alapították. boldogan kiabálva rohant a nagyapjához. megfenyegette Eleanort. akik hozzá hasonlóan hátrányos helyzetőnek születtek. Ahogyan Nathan mindig is tette – kivéve egyetlen esetet. de miután minden oldalról megvizsgálta a kérdést. Akkoriban nem sokat vívódott azon.

Wexler bólintott. Az egyik munkatársán keresztül lefizettem. Jeffreynek a szeme sem rebbent. Igen. Fordulj meg. majd belépett az egyik legrangosabb bostoni ügyvédi irodába. Sikerrel képviselte egy hajóépítı telep azbesztmérgezést szenvedett munkásainak az ügyét. hogy minden neheztelése ellenére Nathannek soha nem sikerült Wexlert igazán meggyőlölnie. Jeffrey irodájában. Jeffrey. amit az anyámmal tett. floppyk és a két bekapcsolt notebook. és a hatalmas íróasztalt szinte teljesen elborították a halomba rakott akták. Két éve újabb háborúba kezdett: a mobiltelefon-társaságok ellen indított perekben képviselte az agydaganatos áldozatok érdekeit. hogy én is ügyvéd le121 . de egy hegyi baleset miatt le kellett mondania kedvenc sportjáról. Megérkezésekor Nathan ragaszkodott hozzá. hogy Wexler nagyon jó a szakmájában. – Bosszút akartam állni. Jeffrey! Hallgass meg! Nathan tehát Jeffrey hátához intézte szavait. arca borostás. hogy a tanulmányaira fordítsa az energiáit. Néhány hónapnyira a hivatalos nyugdíjkorhatártól Jeffrey még mindig aktívan dolgozott. hogy végigmondja. akik nosztalgiával emlékeztek a rég múlt idıkre. amit tettek. az egyik utolsó azok közül. és közben a perekrıl mesélt. hogy beszéljen az apósával. azért. hogy az én javamra döntsön. mindenáron meg akartam szerezni magától a San Remó-i lakást. hogy eltitkolták az elektromágneses sugárzás veszélyeit. amikor a törvény emberei még meggyızıdésbıl és nem üzleti érdekbıl tették. s most szinte áradt belıle a szemrehányás és panasz. majd hatalmas vagyont szerzett. Annak idején egyébként valamiféle cinkos barátság alakult ki közöttük. aki a látszólagos szeretetreméltósága ellenére soha nem mutatta ki az érzéseit. De Nathan ma nem találta annyira megnyerınek: fáradtnak látszott. már nyitotta a száját. híres jogi szakkönyveket. honnan fúj a szél – kiharcolta. naponta több ilyent elszívott. Jeffrey támadott elsıként: – Nos. De csak ezt a módszert tudtam kieszelni. Ugyanaz a világoskék szempár. hogy Mallory nagyon hasonlít Jeffreyre. akik azzal vádolták a társaságokat. akkor döntöttem úgy. Wexlernek furcsán alakult az élete. Jeffrey elkedvetlenedett. Én és ı. ugyanaz az arisztokratikus. – Ha most ezekkel a régi vitákkal akarsz elıhozakodni… Nathan nem hagyta. Jeffrey. Jeffrey valóságos kis könyvtárnak rendezte be az irodáját. és mint mindig. A zöld-arany lámpák értékes fából készült patinás bútorokra szórták fényüket. közben Nathan szakértı szemmel nézegette a könyvespolcokon a bırkötéses. Azt hiszem. A meglehetısen súlyos sérülés – koponyatörés – arra késztette. megvásároltam Livingstone bírót. Az utóbbi években – felismerve. Inkább megállt az ablak elıtt. Túl régóta győltek benne. ahol csoportos jogi ügyekkel foglalkozott. Fiatalkorában ragyogó baseballjátékos volt. Régi vágású ügyvéd volt. Ez volt az oka. és a havas hegyeket bámulta. amikor nyolcéves voltam. Wexler öngyújtóval meggyújtott egy rövid. és elárultam a hivatásomat. láthatóan gondolataiba merült. Eltökélte. Senki más. ami a szívét nyomja. Rövid szippantásokkal beszívta a füstöt. évfolyamelsı lett a Harvardon. hogy saját irodája legyen. Kemény ember volt. Mallory nagyon hasonlított az apjához. milyen különleges mondanivalód van a számomra? – kérdezte két füstkarika között. amelyeket megnyert. most is megállapította. kezdetben egy ügyvéd mellett dolgozott. – Megvásároltam azt a bírót – vágott Wexler szavába –. vastag szivart. hogy mindent kitálal.Belenézett apósa szemébe. de végül nem szólt semmit. Nathannek el kellett ismernie. és elvitt horgászni a tóra. csak ık ketten. túl régóta próbálta elfojtani ıket magában. és most itt voltak kettesben. És Nathan akarva-akaratlan titokban még ma is csodálja az apósa karrierjét. – Ugye emlékszik a perünkre… – kezdte Nathan. – Emlékezzen csak. szeme karikás volt. amíg az a karkötıügy mindent tönkre nem tett. amikor a dohányzás áldozatainak kártérítést harcolt ki a nagy dohánygyártó vállalatoktól. finom vonású arc.

Nathan úgy érezte. – El kellett volna fogadnia! – Nathan élesen. hogy függı az ember. Nathan megdörzsölte a homlokát. hogy szembıl fogadja a veje haragját. Azt hittem. és hosszan kutatott az emlékezetében. Természetesen elsısorban magamért tanultam olyan keményen. hogy ıt is magaddal rántsd a botrányba. Most Jeffrey csodálkozott el: – Biztos voltam benne. Bostonból jöttem haza. Ehelyett arra kényszerített. és Lisa megkért. hogy a lánya ilyen sokáig megırizte a titkot. Természetesen soha nem ígértem neki semmit. mint egy ócska zugügyvéd. Mielıtt hazamentem volna. hogy ugorjak be az ékszerészéhez egy karkötıért. csak egy ilyen jellegő vallomásra nem. Ezzel tartoztam neked. Apósa kitalálta. Nehéz idıszaka volt ez az életemnek. elismerni. – Hogy mondja? – Annak idején együtt jártam egyetemre Livingstone bíróval. hogy elfogadjon. hogy meg akartad vesztegetni. Meg azután… miattad is. Jeffrey folytatta az elbeszélését: 122 . amit te adtál neki. Nathan mindenre számított. hogy ne jelentsen fel a felettes hatóságoknál. A szobában csend volt.szek. – Micsoda? Wexler felsóhajtott. Jeffrey megfordult. – Megmentettelek – vágott közbe Jeffrey. azon az emlékezetes 1977-es augusztusi estén sokat ittam. de mindig elég óvatos volt. aki a szeretım is volt. – Bizonyítottam. – Livingstone igazi gazfickó. a házasságomban éppúgy. hogy a dupláját ígérem annak. miért? Jeffrey nem válaszolt rögtön. majd egy kicsit tétován bevallotta: – Természetesen Mallory miatt. A megalázottsága ellenére Jeffrey büszke volt rá. azt remélte. hogy egyszer majd elfogad. mit akar kérdezni. Úgy döntöttem. az anonim alkoholisták egyesületét… de nem volt könnyő elmenni ezekre a győlésekre. Nem is tudja elképzelni. hogy Mallory elmesélte neked. nem akartam. – Aznap este. mint te. – Én nem… én nem tudtam – dadogta Nathan. de többször is visszaestem. A semmibe révedt a tekintete. hogy problémáim vannak az ivással. A múltról. Vagy inkább nem is egyet. akkoriban és a mi köreinkben nem volt szokás válni. Naivan úgy képzeltem. – De mióta? – A nyolcvanas évek elején sikerült leállnom. a délutánt az egyik titkárnımmel töltöttem. Gondolom. mint a munkámban. Arra még emlékszem. – Hogy mirıl hallottam? – Akkoriban sokat ittam. végre választ kap a Mallory szorongásával kapcsolatos kérdéseire. de az a nı érzelmileg zsarolt. hogy ne érjék tetten. és büszke lesz rám. amelynek a csatját kellett megjavítani. Krónikus alkoholista vagyok. hanem négyet vagy ötöt. hogy elhagyom érte a feleségemet. fıleg nem egy titkárnı miatt. Nathan elıször látott érzelmet megvillanni az apósa szemében. majd beszélni kezdett. akit szeretett. hogy amikor eljöttem tıle. Hogy mennyire szerettem volna egy olyan apát. amelyeket maga is tisztel. hogy a szakértelem és az érdem olyan értékek. Nathan el volt képedve. de az elején részben azért is. mennyire szerettem volna. Jeffrey. betértem egy szálloda bárjába. és ittam egy whiskyt. Nathan nem is értette meg rögtön. – De miért. és elmondta. hogy elnyerjem a maga elismerését. Miközben Wexler vallomását hallgatta. még a férfi elıtt is. és hogy a te javadra döntsön az ügyben. A per idején eljött hozzám. és intim dolgokról beszélni vadidegenek elıtt. hallottál már róla. tagoltan beszélt. hogy bemocskoljam a hivatásomat. Mindent megpróbáltam: elvonókúrát.

hogy megtehesse ezt a vallomást. Jeffrey pedig. hogy Jeffrey vonásai kisimultak. Azt hiszem. Ez vezetett oda. hogy elhiszi a történetet. Hát ezzel nem mondtál sokat. Mind a két férfi súlyos titkot ırzött magában. Jeffrey törte meg a csendet: – Tudom. mint ı. Hosszan hallgatott. kiemelt belıle valamit. mit csináltam a karkötıvel. az anyja nem tolvaj volt. Pánikba estem. kinyitotta. Nem ez volt a megfelelı pillanat. Apósára emelte a tekintetét. és abban az évben én fizettem a tandíjad egy részét. hogy ez nem mentség. Nem. de így legalább megırizhettük a látszatot. hazug fráter volt. hétköznapi ember volt. Négysoros gyöngy karkötı volt. Gyáva voltam. betettem az ékszerdobozába. és remegı kézzel átnyújtotta Nathannek. De akkor fogalmam sem volt róla. Lisa csak színlelte. és amikor másnap Lisa megkérdezte. de meg is volt könnyebbülve. amely megkeserítette életük sok szép pillanatát. nem jutott más az eszembe. hogy megvádoltuk az édesanyádat. Olyan. Lesújtotta a vallomás. hanem egy nagy igazságtalanság áldozata. gyémántokkal díszített ezüstcsattal. ez tényleg nem menti fel magát. hogy egyszeriben elpárolgott az iránta érzett haragja. hová tőnt. nem találtam az ékszert. aki csalta a feleségét. majd színtelen hangon hozzátette: – Nagyon sajnálom. mintha ı is régóta várta volna már. – Igaza van – felelte Nathan kivörösödött szemmel –. és furcsa módon úgy érezte. de titokban elintéztem. Nathan. és ivott. 123 . Közönséges. hogy az édesanyád találjon másik munkát. A titkárnım jóval késıbb bevallotta. Csak annyit látott. hogy összeveszítsen a feleségemmel. Még csak pálcát sem akart törni felette. hogy ı lopta el. Nathan képtelen volt megszólalni.– Amikor hazaértem Nantucketbe. Jeffrey a páncélszekrényhez lépett. mint hogy azt mondjam. akit erényesnek és feddhetetlennek hitt.

PAUL AUSTER A beautiful sight. és felszította a kihunyófélben lévı parazsat. Semmi. amellyel 124 . fehér hólepel. mint a lányával maradni. amely csak az övék volt. A karácsonyi képeslapra illı tájban Nathan egyszer sem gondolt a halálra. Nathannek kedve támadt ugratni egy kicsit. a vízesések és folyók megnyugtató zúgása. és Bonnie lábára terítette. A látóhatár. a friss. és ellágyult tekintetet vetett Bonnie-ra. Egy ideig fel-alá járkált a szalonban. – Csodálatos volt. hogy ne ébredjen fel az unokája. nem vagy kész semmire. Nathan – mondta. és Lisa Wexler lépett be. we're happy tonight. Néhány órára semmi más nem létezett. egy szép Connemarához. bement Pitsfieldbe egy új horgászfelszerelésért. nem is hallottam. Újabb fahasábot tett a tőzre. hogy megérkezett. Éppen ennek a pár órának az édességét próbálta újra felidézni. de nem válaszolt. hogy horgászfelszerelést vásároljon – már az eljövendı szép nyári napokra gondolt. A délután hátralévı részében lóháton bebarangolták a birtok körül végtelen hosszan elnyúló erdıs dombokat. Bonnie ebéd után rögtön kirohant az istállóba a pónijához. rózsaszín és narancssárga színben lángolt. – Jó estét. Még mindig nagyon szép nı volt. Egy békés délutánt. Van valami gond? – Nem… nem… – dadogta Lisa. – Úgy érti. Megvolt benne az a természetes fensıbbség. Walking in a winter wonderland… Nathan halkan leütötte a híres karácsonyi ének utolsó akkordját. Lisa. amennyit a Bentleyért kifizettetek… – Jót kirándultak? – kérdezte Lisa. hogy elringassa a lovaglás ritmusa. A provokáció és a viccelıdés nem az a terület volt. Lisa szép arca elborult. Lecsukta a zongora fedelét. – Hol van Jeffrey? – kérdezte. – Jó estét. majd leült a kanapéra. Nathan segített a lányának felkészíteni a lovagláshoz a pónit. és lejjebb vette a világítást. majd felnyergelte magának Wexler egyik lovát. és felemelt egy könyvet az alacsony asztalkáról. A szomszéd szobában talált egy hímzett takarót. és megkérdezte: – És hogy vannak a szegényei? Lisa gyanakvó pillantást vetett rá. tiszta levegı és a finom. amikor kinyílt a szalon magas ajtaja. és felkerekedett Pitsfieldbe. Odakint leszállt az éj. amely újra érintetlenné varázsolta a vidéket. ahol Lisa Wexler szívesen kalandozott. – Biztos nemsokára itthon lesz. aki elaludt a szalon bırkanapéján. Ebéd után Lisa Wexler elment karácsonyi ajándékokat venni egy jótékonysági szervezet számára. széthajtogatta. hogy kölcsönkérte az autóját? – Igen. amely az imént még vörös. mostanra sötétebb árnyalatokat öltött. – Az autó motorjának alig van hangja. és minden körülmények között megırizte azt az arisztokratikus viselkedést. Nathannek tehát nem volt más dolga. és megpróbálta leplezni nyugtalanságát. Azért a pénzért. keresztbe vetette a lábát. Békés délutánt töltöttek el ebben a meghitt környezetben. nyúlánk.23 Ha nem vagy kész mindenre. akit Spiritnek keresztelt el. Jeffrey pedig kölcsönkérte a veje kocsiját. és meghatottan nézte a lányát. elegáns. amelyet csak több nemzedéken át lehet elsajátítani. csak Bonnie mosolya. Hagyta.

amelyrıl Nathannek még csak sejtelme sem volt. Nathan tisztában volt vele. de nem értette az okát. – Segítek. mert Mallory tudatosan hideg és merev anyja tökéletes ellentétévé alakította magát.azonnal távolságot tudott teremteni saját maga és mások között. Nathan a nyomában. amikor részegen vezetett. ha pár ezer dollárt el akar költeni egy vadonatúj horgászfelszerelésre. mennyire szorong. és áthajtott egy kis virágágyáson. Kigombolta a nadrágját. Mallory mindig afféle „fegyvertársként” tekintett az apjára. Nyilvánvaló volt. – Csak nem azt akarja mondani. sebezhetı énjét szerette. Nathan törte a fejét. de az egész házban nem volt egy csöpp alkohol. és megszorította a karját. hogy több helyen is megsérült. Öt percen belül már sokadszor pillantott az órájára. hogy Jeffrey cikcakkban vezet. milyen természető kapcsolat köti össze ezt a két embert. Jeffrey nagy nehezen kikászálódott az autóból. Lisa felkapcsolta az autóbehajtó összes lámpáját. a bostoni arisztokrácia tipikus képviselıje. jöjjön velem. amely annyira nem volt jellemzı Lisára. Nathan rögtön látta. hogy a férje Pitsfieldbe ment. darabokra törte a locsolóberendezést. Nathan… – suttogta Lisa. hogy felesége imádja az apját. Nagyon hosszú ideig nem tudta pontosan. és arról árulkodott. nem kellene sok. szégyennel elegy részvétet érzett az apósa iránt. – Hagyj békén! Nincs szükségem a segítségedre… Én csak pisálni akarok. elegánsan megértetve a partnerével. Lisa felpattant. Szívesen töltött volna magának egy pohár italt. A Land Rover kivágott oldalra. hogy Jeffreynek balesete volt. A dülöngélésébıl rögtön látszott: holtrészeg. hogy Lisa Wexlert nyugtalanítja valami. és egy évre bevonták a jogosítványát. Mallory a krónikus depressziója ellen. ahol jövı tavasszal nem fognak kinyílni a virágok. Jeffrey miatt ilyen ideges. Hamarosan felzúgott a terepjáró motorja. ez nagyon komoly dolog. Amikor az autó a lámpák fénykörébe ért. De Jeffrey ma reggeli vallomásából végre megértette: Mallory apjának éppen azt az esendı. és kifutott a nyitott lépcsıfeljáróra. Mégpedig fıleg azért. Azonnal megértette. Megint Jeffreyhez lépett. hogy most segítségre van szüksége. Apósa szeme úgy ragyogott. 125 . és durván félrelökte feleségét. Nathan Lisa segítségére sietett: apósához lépett. A kapcsolataink ellenére komoly büntetést kellett fizetnie. hogy mindig is elbővölte ez az elérhetetlen és méltóságteljes nı. A motor felköhögött. – Pisálnom kell! – kiabálta a nézıközönségnek. Jeffrey. – Figyeljen. Mellettük Lisa volt a család erıs és uralkodó pólusa. Jeffrey bőzlött az alkoholtól. hogy a beszélgetés véget ért. mint még soha. Ám Lisán most látszott. Nathan megzavarodott. hogy nem okozott-e valami nagyobb bajt. hogy haragja Lisa ellen forduljon. hogy jogosítvány nélkül vezetett? Lisa bólintott. Nathan észrevette. Idınként lopva az anyósára pillantott. – Hogy érti? – Jeffreyt néhány hónapja elkapták. Feltétlenül meg kell róla bizonyosodnunk. és a férjéhez rohant. Nathant meghatotta ez a kis bizalmas vallomás. és az autó a gyep közepén megállt. és kinyitotta az automata kaput. és a teraszra vezetı lépcsı melletti gyepre vizelt. és tudta. – Nem elıször történik. Mivel nem akart tétlenül üldögélni. Nathan kénytelen volt elismerni. Lisa. Amint az autó feltőnt a kapuban. Egyébként Nathan ennek most még örült is: Jeffrey vallomása az ellopott karkötırıl nyomasztón nehezedett rá. az egyik elegáns kötéső kötetet nézegette az üveges könyvszekrényben. mert mind a ketten reménytelen harcot folytattak: Jeffrey az alkoholizmusa. Lefoglalták az ı nevére bejegyzett autókat is. Mintha valamilyen hatodik érzéke riasztotta volna. Jeffrey nem olyan ember volt. aki engedélyt kér a feleségétıl. ráhajtott a gyepre. és az egyik elsı dísztárcsája hiányzik. – Tudtam! – kiáltott fel Lisa.

papa – kiáltotta. és kinyitotta az ajtót. hogy igen. nem hagyott idıt a rendırnek újabb megjegyzésre. álomittas pofikáját dörzsölgetve. Jeffrey? Nathan megragadta az apósa kabátgallérját. köszönöm. Nathan beült a Land Roverbe. mert szeretném tudni. és pillanatnyilag az apósom és anyósom. édes. nem történt-e autóbaleset valahol a környéken. a lenoxi országút és a 183-as keresztezıdésében történt balesetrıl. felkapta a kabátját. hogy a felesége bekísérje a hálószobába. édes. – Kit került ki? – kiabálta. Jeffrey itt már engedelmesebbnek bizonyult. és megfordult. Egy rendır elterelte a forgalmat. és becsukta az ajtót. – Hová megy? – Vigyázzon rá. – Figyelj. és kérd a seriff irodáját. Nem találkozott a tökrészeg nagyapjával. nem történt-e valami nagyobb baj. Letette. – A nevem Nathan Del Amico. Jeffrey és Lisa Wexler házában lakom. uram? – Még… még nem tudom. és újra feltámadt benne az oltalmazó ösztön. és alaposan megrázta. Jeffrey megpróbált kiszabadulni a szorításából. ne említse senkinek. Bemászott az autóba. hogy részt vehet egy ilyen kalandban. Nathan! Könyörgök. hogy utat adjon egy. hogy bárkit is értesítsek – mondta Lisa határozottan. tárcsázd a 911-et. megértette. A második csöngetés után büszkén nyújtotta át az apjának a telefont. jó estét. – Ne beszéljen errıl senkinek. Igazából nem tudjuk. Öt percen belül megérkezett a megjelölt helyre. – A stockbridge-i seriff irodája. A nagy 126 . Nathan visszament a szalonba. – Kit került ki. és felszáguldott az emelkedın. hogy valami súlyos dolog történt. Nathan sebességbe kapcsolt. Annál jobb. ugye? – Nem! – üvöltötte Jeffrey a veje arcába. azonosítsa magát – hallotta Nathan a vonal túlsó végérıl. – Nem. kicsikém. Bonnie el volt ragadtatva. Már három villogó lámpás rendırautó is állt ott.– Balesete volt. papa? – kérdezte. és kirohant a szobából. – Majd késıbb elmesélem. vedd ki a mobiltelefonomat a kesztyőtartóból. Ahogy Nathan egyre közelebb ért a sötétségbıl kiváló hang. az ellenkezı irányból érkezı szirénázó mentıautónak. most csatold be a biztonsági övedet. Nathan felemelte. Éppen a gázra akart lépni. és becsapta az ajtót. hogy ilyen állapotban látta Jeffreyt! – Én inkább azt hiszem. amikor Bonnie jelent meg elıtte. menj vissza a házba! Segíts a nagymamának! Ne hagyd egyedül! – Inkább veled szeretnék menni.és fénykavalkádhoz. Lisa a lépcsıfeljárón érte utol. – Nem! – ismételte Wexler. – Kikerültem. gyorsan és ügyesen végrehajtotta a feladatot. – Valóban értesítettek bennünket egy. Azért hívtam. és végül lecsúszott a hóba. Lisa arcán a szégyen könnyei csorogtak. és hagyta. mi történhetett. – Én pedig azt hiszem. Egy pillanat alatt visszanyerte eltökéltségét. – Mi történt. és eltámogatta az ajtóig. én megyek és megnézem. Tanúja volt valaminek. – Szó sem lehet róla. A városközpont felé tartott. Lisa. egy városszéli kis útkeresztezıdéshez. – Azt a biciklit… ki… kikerültem. hogy értesítenie kéne a rendırséget és egy orvost is. Nathannek baljós elıérzete támadt. – Veled megyek.

– Én voltam… én ütöttem el a gyereket. hogy meg fog halni. – Papa. Éppen elıttük egy rendır állt. apja a börtönben. Nathan hunyorgott. kicsikém. és várta. Pontosan tudja. Nathan félrehajtotta a fejét. hogy engedje le az ablakot. Nathanben felülkerekedett az ügyvéd. A bicikli ripityára tört. Ülj le. Ha ez a gyerek meghal. Nem lesz mellette. és Nathan gyöngéden ringatta.nyüzsgés miatt nem tudta rögtön felmérni. Nathan Malloryre gondolt. és a sötétség ellenére is azonnal felfedezte a sérüléseket és a hiányzó dísztárcsát. A szabályok szerint ülve maradt az autóban. és felállt az autóban. és elindultak a gyerekkel egy kórház sürgısségi osztálya… vagy a halottasház felé? Uram. Bonnie a vállára hajtotta a fejét. és olyan fényvisszaverı dzsekit viselt. hogy megnyugtassa. A rendır a Land Roverre irányította a zseblámpáját. mert nem látott sem összetört autót. és meglóbálta a háromnegyedrészt üres whiskysüveget. mi ütött Jeffreybe. hogy meghaljon ez a gyerek! Nathan megint az árok felé nézett. hogy az autósok észrevegyék ıket. a segítségnyújtás elmulasztása… Együtt van az összes súlyosbító tényezı. ı lehúzódott a padkára. A férfi másik kezében meglátta a Land Roveré alumínium dísztárcsáját. Jeffrey nem fogja kibírni. – Mi történt. hogy életfogytiglant kapott. Sıt. cserbenhagyásos gázolás. Az ellenséges éjszaka fagyos levegıje hirtelen betöltötte az autó belsejét. hogy a lelket tartsa benne a kétségbeesett és magányos idıszakaiban. Körbejárta az autót. gondolta Nathan. Nathan lassan engedelmeskedett. élettelen testtel foglalkoztak. már csak ez hiányzott. Ez lesz a vég. amelyet az anyósülés alatt talált. tiéd ez az üveg? – kérdezte Bonnie. Ahol most állt. Néhány hónapnál tovább nem marad életben egy börtöncellában. és leállította az autót. Na. Istenem. papa? Mi történt? – kérdezte Bonnie egyre idegesebben. a kezét a kormányon tartotta. Lisa pedig soha nem tudja feldolgozni azt. sem áldozatot. És Mallory! Nathan most már tudta. hogy a férje börtönbe került. hogy húzódjon félre. annyi idıs lehetett. Egy rendır intett neki. a Wexler család vége. Mély meggyızıdés töltötte el. Egyik kezében szakadt hátizsákot tartott. és elérte. Egy kisfiú volt. hogy a rendırnek legyen ideje rá. Nathan tudta. – Nem tudom. akit az elıbb emeltek ki az útszéli árokból. A zsaru intett a zseblámpával. ne engedd. A börtön! A börtön! Ez a szó lüktetett Nathan agyában. hogy elmenekült? Hiszen ügyvéd. – Remélem. akik egy kis. 127 . csak elveszítette az eszméletét. anyját a szégyen emészti. hogy hasonló esetben akár huszonöt évnyi börtönre is ítélhetik az embert. és ne nézz oda! Átölelte Bonnie-t. kicsikém. hogy nem. visszaesıként elkövetett ittas vezetés. Jeffreyt gyilkossággal fogják vádolni. Az elkövetkezı órák nagyon nehezek lesznek. Jogosítvány nélküli vezetés. amilyent éjszaka viselnek a biciklisták. hallott egy olyan ügyrıl. jobban rálátott a mentısökre. A mentısök már becsukták a mentıautó ajtaját. mint a lánya. A kurva életbe. kérlek. hogy egy cserbenhagyásos gázolás bőncselekménynek számít. – Ne nyúlj hozzá. édes. amelyre rá volt csatolva a biciklis bukósisak – a gyereknek valószínőleg nem volt kedve felvenni. Férje a temetıben. Az egyik mentıs mászott ki a kis vízmosásból. mekkora a baj. szegény kölyök! Jeffrey rohadt nagy bajba került! – Meghalt? – kérdezte Bonnie. ahol az ügyész szándékos emberöléssel vádolta meg a visszaesı ittas vezetıt.

borda és sípcsontzúzódás és törés. Nagyon gyorsan össze kellett szednie magát. Glasgow hat. és nem térhet ki a feladat elıl. Claire a gyerek fölé hajolt. egy részeges alak handabandázására. Claire-t ez nagyon érzékenyen érintette. tüdı-. érted?! Nathan oda sem figyelt a cellaszomszédja. Ma este egyedül kell intézkednie. nincs mellkasi vérömleny. mi. – Kérek még: EEG-t. Megtapogatta az alhasat. körülötte mentısök nyüzsögtek. öreglány. mint az óceánba. szükségünk van magára! Claire Giuliani doktornınek. – Hétéves gyerek. mintha egy fal nélküli városban élnénk. kerekes hordágyat toltak be rajta. Nincsenek ismert elızmények. és fejeset ugrott a munkába. Claire mély lélegzetet vett. tenzió kilenc. emberek. és visszabújt a fehér köpenybe. a szaturáció normális. Valamit elfelejtesz. EPIKUROSZ Pitsfieldi Városi Kórház Sürgısségi Osztály 20 óra 06 perc – Claire. de még mindig nem sikerült felfognia. – És sípcsontröntgent. és váratlanul egy súlyos beteget hoztak be. még nem érkezett meg. ez az elsı hónap nem volt egy sikertörténet: a munkáját felügyelı orvos nem zavartatta magát. A mentısök már intubálták. Gyerünk. Már több mint negyedórája rázárult a rácsos ajtó. – Mink van. és ellenırizte a lélegzetét. Ami azt illeti.24 Minden más dologgal szemben szerezhetünk védelmet. Claire egy szempillantás alatt ledobta gyapjúsapkáját meg télikabátját. Többszörös medence-. ha mondom! Három embert küldtem a földre egyetlen ökölcsapással. pulzus 110. medence-. a kórház fiatal osztályos orvosának éppen lejárt az ügyelete. koponya. – Rendben. és még mindig szorongott. amelyet az elıbb akasztott be a fém öltözıszekrénybe. és ország-világ elıtt felemlegette a hibáit. Rendben. amikor még csak huszonnégy éves. Még csak egy hónapja dolgozott önállóan. hogy nehogy lezuhanjon a vérnyomása. de ami a halált illeti. A parkolóba beszáguldó mentıautó üvöltı szirénájától megfagyott az ereiben a vér. kettı… – …hármat! Három embert. mindenki munkára! Háromra felemeljük: egy. Nyugi. és többé nem tiszteletre méltó 128 . akinek váltania kellett ıt. Egy pillanat sem kellett hozzá. amikor az ügyeletes nıvér riasztotta. aki verekedésl provokált egy szupermarketben. Claire a mellkasa bal oldalára tette a sztetoszkópot. és gépre tették. teljes felelısséget vállalva betegeiért. NFS. Valamit elfelejtesz. Húsz perce kómában. A kollégája. Kár volt belém kötniük. Együtt csukták be ıket a rendırırs egyetlen szabad zárkájába. Claire. Néhány másodperc múlva kivágódott a lengıajtó. koaguláció. hogy nem tud tökéletesen helytállni.és vállröntgent. Armando? – kérdezte a fımentıstıl. Nincs lépsérülés. Nem olyan könnyő mindig képviselni az embernek az érdekeit. gázolás. ionogram. hogy börtönben fogja tölteni az éjszakát.

A rendırök dolga letartóztatni a bőnözıket. és két keze közé fogta a fejét. Akkor neki már valószínőleg egy másik bíró elıtt kell számot adnia a tetteirıl. hanem csak egy szemét alak. Ben… Véres. Megmenti ıket. hogy megfújja az alkoholszondát. és megrohanták a gondolatok. Garrettnek igaza volt: a halál mindenütt jelen van. csak Mallory és Bonnie szeretete. a törtetı. Megkérdezte a rendıröktıl. amely szinte elveszett a foszforeszkáló dzsekiben. mi lett vele. Így tehát „csak” cserbenhagyásos gázolásért tartóztatták le. az embernek befagy a segge! – háborgott a részeg. persze sikertelenül. Minden sarok mögött ıt lesi. gyors egymásutánban megérinteni az egyik kezének ujjait a mutatóujjával. és börtönbe viszik. Candice és a kis Ben… Úgy látszik. ezentúl már mindig a sarkában van a halál. hogy a zsaruk lefoglalták Jeffrey majdnem üres whiskysüvegét is. kitágult az idı. mert az ıt kihallgató rendırtiszt szemében az üveg egyértelmő bizonyíték volt rá. meghal. mi a rendırök dolga. hogy ez nem sokat mondhat Bonnie-nak. Börtönbe. Kimerült volt. Kevin. mindent elveszítek. most az arcába robbant. És ettıl kezdve semmi nem számított. Ráadásul egy hajszálon múlt. Hiszen a Wexlerek becsületétıl függött annak a két embernek a sorsa. nem bújhatott ki a felelısség alól: balesetet okozott. a felkapaszkodott alak. a takarítónı fia tartja a kezében ennek a tiszteletre méltó családnak a sorsát. Candice. amíg rá nem kerül a sor. hogy ı. akit soha nem fogadtak be a családba. és ezért akár több év börtönre is ítélhették. amikor a zsaru megkérte. Ez újabb törvénysértés. Hátradılt a keskeny fapriccsen. és öszszezavarta a világról alkotott képét. Nem akarom elveszíteni Malloryt. Elmagyarázták neki. Ez a szörnyő valóság. gondolta. Erısnek kell maradnia. hogy ez a kép örökre bevésıdik Bonnie emlékezetébe: látta. Nem szabad odafigyelnie erre az emberre. Abban a pillanatban. Az utóbbi két óra filmje pergett a szeme elıtt. Csak egy dolgot tudott róla: hogy Ben Greenfieldnek hívják. Bár a jogásztársadalom elitjéhez tartozott. Az sem használt az ügyének. akik a legfontosabbak számára. Természetesen egyetlen gramm alkohol sem volt a vérében. A fenébe is. élettelen testük látványa pánikot és a tehetetlenség érzését váltotta ki belıle. és ártatlan áldozatokat lök elé. Nem tudott szabadulni az elütött kisfiú. Felszólították. Massachusetts államban tilos felbontott alkoholt tartani és szállítani az autóban. Villámként hasított agyába a felismerés. számolni oda és vissza… De mert a zsarut még mindig nem sikerült meggyıznie. és ı maga követelte. mint Massachusetts állam bírája. 129 . Azt viszont határozottan tudta. Kevin. hogy soha többé nem fog tudni elaludni. İ. hogy szálljon ki a kocsiból. Az ügy nagyon komoly volt. Ha per lesz. de mégis meg mert volna esküdni rá. hogy engedje le az ablakot. – A kurva életbe. ne adj' isten. aki cserbenhagyott egy elgázolt gyereket. hogy Nathan részegen vezetett. Nathan felsóhajtott. Ha ıt elveszítem. hogy még rosszabbodhat is a helyzet. akkor is csak több hónap múlva tőzik ki a tárgyalást. És a rendırök letartóztatták az apját. de Nathan sejtette. most mindnyájukat megmentheti. és ne tegyen hirtelen mozdulatot. Az emberek nem állnak szóba a szemét alakokkal. amellyel soha nem mert szembenézni. ahogy a rendırök beültetik a rendırautóba megbilincselt apját. a törékeny és élettelen kis test látványától. összetörte a fáradtság és a kétségbeesés. Jól tudta. de senki nem válaszolt. és akkor ı már nem lesz az élık sorában. aki bizonyára félelmetesebb lesz. és megdörzsölte a vállát. de a rendıröket annyira elkeserítette az eredmény. Nathan ragaszkodott hozzá. amelynek súlyos sérültje volt. Holnap egy bíró majd megállapítja az óvadék – nyilván csillagászati – összegét. hogy végezzék el rajta a józansági tesztet: követnie kellett a rendır ujját a tekintetével. és feltételesen szabadlábra helyezik. Utána tetıtıl talpig megmotozták és megbilincselték. ha Ben. amelyért Nathannek kell vállalnia a felelısséget. És ezt fogja tenni. hogy nem járt még katasztrofálisabb következményekkel a dolog. Nathan hevesen tiltakozott.ügyvéd volt. hogy háromszor is megismételték a tesztet. Vajon mit gondolhatott errıl? Tulajdonképpen mit tudott Bonnie az apja foglalkozásáról? Nem sokat. hogy „vállalati ügyekkel foglalkozó jogász”. milyen hideg van itt! És ez a barom képtelen befogni a pofáját… Összefonta a karját. Arról nem is beszélve.

és otthagyta azt a gyereket az út szélén? Vajon igazán ismeri az embereket? Talán túl ideális képet alakított ki róla magában. Az anya tekintete könnyben úszott. İk ketten igazán nagyszerő páros voltak. – Stabilizáltuk az állapotát. megölöm azt a nyomorult ügyvédet! 130 . – Várnunk. Abby vette fel a telefont. asszonyom. kisasszony. Lehet. De ı ellökte Claire kezét. de Jordan nem volt bent. – Láthatjuk? – A fiuk sok törést szenvedett – folytatta Claire. Mindennek a tetejébe esni kezdett az a rohadt havas esı. amikor behozták. – Talán néhány óra múlva. Erezte Nathan szorongását a vonal túlsó végén.Éppen ekkor. száz kilométerre onnan Abby Cooper Norwalk mellett beállt a kis Toyotájával egy élelmiszerbolt parkolójába. hogy csökkentsük a koponyaőri nyomást. uram – mondta. Pitsfieldi Városi Kórház váróterem 1 óra 20 perc – Greenfieldék? Claire Giuliani félve vágott át a várótermen. egy padon. doktornı? – vágott a szavába Ben édesanyja. Néha. és a feje is pokolian fájt. A házaspár már több órája gyötrıdött a bizonytalanságtól. Igaz. mint egy növény… Claire megpróbálta lecsillapítani: – Remélnünk kell. hogy tovább tart a dolog. mikor tér magához a fiuk a kómából – magyarázta Claire már nyugodtabban. és Nathan az irodát hívta fel. hogy Nathan még mindig nagyon kötıdik a feleségéhez. és most türelmetlenül fordultak a fiatal orvosnı felé. ebédidıben együtt szendvicseztek a Bryant Parkban. de ı ismerte a sebezhetı. Nagyon nem szerette az ilyen pillanatokat. amikor szép volt az idı. Ödéma. – Azt jelenti. Abby érezte. és dühödten belebokszolt az egyik italautomatába. de az is lehet. és a szemüvege bepárásodott. hogy egyelıre nem tudjuk megmondani. Annyira összeszorult tıle a szíve. amely nyomást fejt ki az agytörzsre. magához tér-e. Ilyenkor Abby különösen közel érezte magához Nathant. és biztosíthatom önöket. Micsoda pech! Többször is megpróbálkozott a kontaktlencsével. de soha nem sikerült igazán megszoknia. Nathan börtönben! Letartóztatása elıtt jogában állt felhívni valakit. Én láttam el Bent. vagy olyan marad. Várnunk kell. – Megölöm! Ha Ben nem tér magához. hogy azonnal elindult érte. Közben századszor is szóról szóra végiggondolta a fınökével folytatott beszélgetést. Mindig úgy találta. az apáé csupa harag volt. Nem volt képes elhinni a történetet. De hogy higgye el. cinikus ragadozónak. ezért ı. de ez nem következett be. Nathan válása után kis ideig reménykedett benne. Jordannel akart beszélni. és… – Istenem. és a férfi vállára tette a kezét. hogy mások törtetınek tartották Nathant. hogy… – És ez mit jelent? – kérdezte az apa indulatosan. Szörnyen meg volt fázva. aki kész bármilyen kompromisszumra. – Subduralis haematoma? – Ez… ez egy ödéma. a Stockbridge-be vezetı legrövidebb utat kereste. – Igen. hogy még közelebb kerülhetnek egymáshoz. Mindent megteszünk. nagyon jól tudtak együtt dolgozni. mintha valami megbonthatatlan egység lenne kettejük között. kétkedı Nathant is. Látta ıket néha együtt. hogy Nathanben van valamilyen megható. hogy elmenekült. amikor még San Diegóban dolgozott. – Hapci! Hapci! Többször tüsszentett. hogy van. – Doktor Giuliani vagyok. Igazán különös párt alkottak. majdnem gyermekes vonás. de mire? Hogy meglássuk. Széthajtogatta a térképet a motorháztetın. de a koponyasérülése miatt subduralis haematoma alakult ki nála.

– Én nem kértem tıled semmit. hogy magadra vállald azt. de neked van egy lányod. hogy ugyanez a férfi néhány órája még a delírium tremens határán volt. amely elválasztotta a szabadságtól. rögtön megpróbálta elérni Malloryt Brazíliában. Engem pedig hagyjon békén. amelyben úgy nézett ki. hogy a következı órákban mindenhol jeges utakra kell számítani. Nathannek csak nehezen sikerült erıt venni magán. és megszorította az asztal mőanyag lapjának a szélét. – Pillanatnyilag a maga felelıssége annyiban áll. Wexler összevonta a szemöldökét. és kerülte Jeffrey tekintetét. Jeffrey a sofırje kíséretében várta a reggeli hidegben. Te is éppen olyan jól tudod. Nathan! Legyünk realisták: az én életem már véget ért. ahogy lázasan szívta a szivarját. ha azt hiszed. az utolsó akadályon. Frissen borotválva. – A viszontlátásra – köszönt el tıle a helyettes seriff sunyi mosollyal. Mind a ketten tudták. – Nem értem. De Nathan nem akarta ezt a logikát elfogadni. Az étterem tele volt: a helyi rádióban bejelentették. és a kamionsofırök hangos beszélgetése majdnem elnyomta a forgalom zaját. fáradt vonásait: olyan volt. felszegte a fejét. mintha soksok évet öregedett volna egyetlen éjszaka alatt. Nathant egy félórával korábban engedte ki a zárkából a seriff helyettese. hogy törıdnie kell a családjával. és szálegyenesen tartotta magát. Wexlerbıl áradt az erı.December 19. hogy jót cselekszel. Hogy azt tehessem. Jeffrey. hogy nem úszhatják meg ezt a beszélgetést. csak bátorítón megveregette Nathan vállát. Csak egy vágya volt: minél hamarabb lelépni. milyen válogatott kínzásokkal fogják pokollá tenni az életet a Lowell elítéltjei. amint visszakapta a mobilját. amit én követtem el! Jeffrey Wexler és a veje a 90-es államközi út melletti egyik parkoló éttermében ültek. pedig ı is megpróbálta néhányszor. hogy magadra vállald azt. Sok kávét megittak már. hogy Mallory és te… hogy kettıtök között még nem ért véget a dolog… Légy valamivel felelısségteljesebb! – De nekik magára van szükségük – felelte Nathan. hogy alkoholista vagyok. – Idefigyelj. mint én. és részletesen elmesélte. – Nem többet. A seriffhelyettes nemhogy nem teljesítette a kérését. de a telefon néhány csöngetés után a rögzítıre kapcsolt. Jeffrey nem adta be a derekát. – Szó sem lehet róla. Nem felelt. A sofır hamarosan kitette ıket az autópálya melletti étterem elıtt. amelyet ötvenezer dollárban állapítottak meg. Csak az árulta el idegességét. most sem tett mást. Abby közben elintézte a jogi formaságokat. hogy kimehessen a mosdóba. de nem vagyok gyáva. jobb lesz ez így. Az asztaluk melletti régi Coca-Cola falióra reggel tíz órát mutatott. elegáns kasmírkabátjában. amikor az beült a kocsiba. 131 . – Higgye el nekem. lehet. Meg aztán te is nagyon jól tudod. Nehéz volt elképzelni. Mivel Jeffrey nemigen szokta kimutatni a gyöngédségét. Tényleg a sitten akarja végezni az életét? – Ne játszd a hıst. Jeffrey kifizette a teljes óvadékot. Nathan. bár a háta borzalmasan fájt a kemény fapriccsen töltött álmatlan éjszaka miatt. – Szó sem lehet róla. Tévedsz. Nathan rögtön visszakapta a személyes holmiját. mint maga. ha „húsz évre” ıt is bevarrják. akár egy kísértet. Nem akarok megfutamodni a felelısség elıl. egy Tommy Diluca nevő alak. hogy sokat kockáztatsz. hanem még szitkokat is zúdított rá. az üvegen visszatükrözıdni látta feszült. Amikor kilépeti az üvegajtón. amit kell. amit én követtem el! – mondta Jeffrey. mint valami nagyfınök. akinek szüksége van rád. Jeffreynek sem volt nagyobb szerencséje. Éjféltájt Nathan engedélyt kért.

– Mindenkinek vannak gyöngéi. hogy képtelen vagyok abbahagyni az ivást. ha megmentheti a veje életét. vagy amikor elvitte ıt a „cukorházikóba”. halálra vagyok ítélve. Jeffrey! Tudja. ez komoly. bár arról szó sem lehetett. Néhány hónap… talán kevesebb. Jeffrey. Az ital és a pénz. – Miket beszélsz? – Beteg vagyok. hogy a Hírnököket megemlítse. mert nem igazán tudta. és én magam akarom elmondani neki. Jeffrey… meg fogok halni. – Tudod. majd a vállán át lecikázott a hasáig. a pénz. hogy tanulhasson. maga is jól tudja. Könnycsepp csordult le az arcán. – És mennyi idıd van hátra? – Nem sok. támogatni fogja. amikor együtt jártak horgászni. Akkoriban kicsit úgy nézett rá. Nathan fog meghalni. de ezúttal nem próbált harcolni az érzelmei ellen. hogy imádja magát. – Természetesen. – Pedig ez van. errıl ne beszéljen senkinek! Ugye értette: senkinek. Miért nem hívja fel gyakrabban? – Mert szégyellem magam – vallotta meg Wexler. Egy sereg emlék merült fel benne: látta Nathant tízéves korában. – Mit szégyell? – Szégyellem a gyöngeségemet. és eldöntötte. a gerincvelıbıl indult. én ismerem az MHG* legjobb dokijait… – Fölösleges. mindennek elvette az értelmét. amely mindent megrontott. Öreg testén végigfutott a libabır. Némi habozás után bevallotta: – Hallgasson ide. mi mást mondhatna. Tegnap este még csak fel sem fogta. Legalább az igazság egy részét el kell mondania az apósának. Nathan haldoklik! – De legalább hozzáértı orvosokkal beszéltél? – kérdezte dadogva. – Vigyázzon rá. Mallory még nem tud róla. aki képtelen volt belenyugodni a gondolatba. hogyan fejezze ki az együttérzését. Nathan nyomatékos hangon mondta: – Hallgasson ide. Hogy történhetett ez? Hogyan süllyedhetett ilyen mélyre? * Massachusetts General Hospital: híres bostoni kórház 132 . – Pedig nem úgy nézel ki. a gyengék védelme – szolgálatába is állíthatták volna… De a karkötıügy és az a kurva ital mindent tönkretett. mint aki haldoklik – makacskodott Jeffrey. saját irodát alapíthattak volna (Wexler&Del Amico). Igazán bármit megadott volna. és tehetségüket hasznos ügyek – emberek rehabilitálása. juharszirupszüret idején. – Halálra vagyok ítélve – ismételte el Nathan szomorúan. Késıbb akár együtt is dolgozhattak volna. és ı vigasztalja! Jeffrey nem tudta. pedig minden egyformán végzıdik: a halállal. hogy elütötte azt a gyereket. – A kurva életbe – morogta Jeffrey gyöngéden. – A fenébe! Wexler sőrőn pislogott. Szüksége van magára. Jeffrey Wexler meg volt döbbenve. – Mi az? Rák? Nathan bólintott. mint a saját fiára. Nem tehetett másként. – De még negyvenéves sem vagy! Az ember nem hal meg negyvenéves korában! A szomszéd asztaloktól feléjük fordultak néhányan. Tényleg feje tetejére állt a világ.Nathan felsóhajtott. – Most hülyítesz? – Nem. Jeffrey.

hogy látom. Segíts. Kimentek Abbyhez a parkolóba. Jeffrey megkérte. visszaviszem New Yorkba. – Nagyon örülök. Egyébként a maga helyében nem tenném be oda a lábamat – mondta Nathan felé fordulva. Tehát abszolút jogában állt vezetni az ítéletig. amint hírt kap Malloryrıl. Nathan közelebb lépett hozzá. – Szívbıl köszönöm. amelyre még alkalmasnak érezte magát. Nathan kiintegetett az ablakon. bár nagyon is jól tudta. és újra csillogni kezdett a szeme. – A szülık nagyon ki vannak borulva. A két ügyvéd az ablak felé fordult. İ… – Micsoda? Elrabolják tılem a lányomat egy ilyen pillanatban! – Senki nem rabolja el tıled.Bár már százszor fogadalmat tett. – Én majd hazavitetem az autóját. Amint hazaért. itt beszélték meg a találkozót. meri tudták. könyörgött magában. – Kihúzlak belıle – ígérte Jeffrey. Meg tudom csinálni. hogy Isten már nagyon régen a sorsára hagyta ıt. de majd alkut kötök az ügyésszel: mondjuk tizennyolc hónap próbaidıt és száz óra közmunkát fogunk kérni. mintha egy ügyfélnek magyarázná a jogi helyzetet. de Abby elhúzódott. hogy soha többé életében nem nyúl alkoholhoz. Neked is kell egy kis idı. Abby. – Rohadt ügy. Hátat fordított Nathannek. Jeffrey zavartnak látszott. Elkísérte Jeffreyt az autóhoz. – Ugyan már. – De nekem nincs idım. Jeffrey lehajtotta a fejét. hogy átölelje. Nathan bólintott. Nathan beleegyezett: – Rendben. Abby zavartnak tőnt. nem vették el a jogosítványát. ha nem okoz gondot. hogy hozza ide a terepjárót. ne legyen nevet… 133 . – Abby majd hazafuvaroz Manhattanbe – mondta Jeffrey. de a hangján hallatszott. hogy magadhoz térj. legalább hadd védjelek én ebben a gázolásos ügyben! Ez volt az egyetlen dolog. Halvány fénysugár tört át a felhıkön… mintegy a meghitt pillanat üdvözléséül. hogy Abby a kórházból jön. Abby. én vagyok a legjobb… Nathan kortyolt a kávéból. – Szívesen tettem – felelte Abby. és hosszan kezet szorított vele. Nathan nem felelt. Abby. A szavamat adom. – Bonnie-t is magammal viszem – jelentette ki Nathan határozottan. Az orvosok nagyon visszafogottan nyilatkoznak. Uram!. – Minden rendben van az óvadék körül – jelentette ki hivatalos hangon. és kinyitotta az ajtót a távkapcsolóval. ígérem. Utánam. hogy eljött. Jeffrey! – Holnapután hazaküldöm. Mivel Nathan nem volt részeg a baleset idején. – Én vezetek. és felállt. – Figyelj… Lisa ma reggel elvitte két napra Nantucket-be. Viszontlátja-e valaha az apósát? Utána a titkárnıje felé fordult. amikor letartóztatták. – Még mindig kómában van. Majd rövid hallgatás után hozzátette: – De hívjon fel rögtön. Próbálj pihenni egy kicsit. hogy kihasználják ezt a kis meleget. – Hadd legyek én az ügyvéded – jutott eszébe hirtelen –. – És van híre a gyerekrıl? – kérdezte a két ügyvéd egyszerre. és mosolyogva kijelentette: – Maga a legjobb. hogy nem így érzi. Abby éppen ebben a pillanatban érkezett meg az étterem parkolójába. most százegyedszer is megesküdött.

Már majdnem beült az anyósülésre. amikor egy öreg Chrysler furgon fékezett le mellettük. hogy ez az arc egész életében kísérteni fogja! Nathan nagy nehezen feltápászkodott. és elállta Nathan útját. hogy a fia a leggondosabb ellátásban részesül. 134 . Elıvette a fia fényképét a zsebébıl. mi az igazságot akarjuk. A férfi már egész közel állt hozzá. higgye el nekem. A férfi fölé hajolt. Nathan felemelte a hangját: – Greenfield úr. baleset volt… Megértem a fájdalmát. Nathan szerette volna megnyugtatni. és meglengette Nathan szeme elıtt: – Remélem. Nagy vércseppek hullottak a hóba.– Én vezetek – mondta Abby olyan határozottan. Otthagyott egy haldokló gyereket az út szélén. És ön komoly kártérítést igényelhet. Kérem. de azt is tudta. akit elütött – mondta Abby nyugtalanul. – Gyilkos! Soha nem lett volna szabad kiengedni magát! – İ annak a kisfiúnak az apja. Nagydarab ember ugrott ki az autóból. hogy hasonló esetben mit érezne ı a sofır iránt. maga szemét! Maga egy… Nathan nem tudott kitérni a hatalmas ökölcsapás elıl. Orrához emelte a kezét. amely a földre terítette. vörös nyilat rajzolva a földre. és majd szétvetette a düh. hogy Nathan nem mert ellentmondani neki. – Nem kérünk a szaros pénzébıl.

mire gondol: – Mindennek ellenére én valahogy mindig csodáltam magát. – Soha nem mondta. hogy a lelke mélyén ön jó ember. értékes valaki… Most óvatosan megelızött még egy kamiont. halkan hozzátette: – A francba. de gyakorlatilag egy szót sem váltottak. Habozás nélkül követtem San Diegóból New Yorkba. Abby. hogy ezt kell mondanom. hogy segítséget hívjak. – Hadd fejezzem be! Röviden: azt hittem. de tegnap este elveszítettem az illúzióimat. Abby kétkedve csóválta a fejét. ennyi. Bármelyik háznál megállhatott volna telefonálni. és megelızött egy kamiont.25 Azt hiszem. számíthatnék magára… – Maga idealizál engem. – Nem hagytam ott. – így van ez. azt hittem. Nathan megdöbbent. hogy megússza. hogy visszamentem az apósomékhoz. ez a gyerek pont annyi idıs. Abby túl szőkszavúnak találta a magyarázatot. ŐRODISSZEA CÍMŐ FILMBEN – Ne nézzen így rám. Hallatszott a hangján. mint az én fiam. mint én. – Én… én pánikba estem. Látja. ilyen idıket élünk. hogy mi a probléma. mert annyira másnak láttam. ha egyszer valami történne velem. Abby. Abby. – Tehát igaz? – kérdezte Abby. Elveszítettem a legfontosabbat. – Na igen. – Sajnálom. közelebb vagyok már a farmhoz. és kész – felelte Nathan. Már elmagyaráztam. A HAL SZÁMÍTÓGÉP A 2002. Abby! Már félórája elindultak. Hiszen egy gyerek életérıl volt szó! – Tudom. és jobbra kanyarodott. mint azokat a kis golden boyokat. – És miért nem? – Mert jártam a baleset helyszínén: sőrőn lakott környék. Abby most megforgatta a tırt a sebben: – Ha korábban értesítette volna a mentıket. csak utána folytatta: – Sajnálom. a fiúnak talán több esélye lenne. de ez nem túl hihetı. hogy bármit is megtudna a magánéletérıl – mondta Abby szemrehányón. sok évet ledolgozhat az ember valakivel anélkül. te éppen olyan jól tudod. – Micsoda? – Tényleg otthagyott egy haldokló gyereket az út szélén? Nathan felsóhajtott. Úgy éreztem. 135 . – Nem tudtam – dadogta Nathan. hogy tényleg meg van zavarodva. mintha magában beszélne. – Nem nekem ítélték. ilyen az üzlet… Néhány pillanat múlva pontosabban is elmagyarázta. hogy van egy fia. – Hiszen mindig magánál van a mobilja! – De most otthon felejtettem.

és mindent kitálaljon Abbynek ott. és annyi gyızelmet élt át. hanem Nathan felé fordította a fejét. és betért a fitneszterem elıtti pihenıbe. hogy kénytelen hazudni a felesége és a lánya védelmében… De nem roppant össze. Abby egyenesen a saját irodájába ment. Simpson! Maga elé engedte Abbyt. majd ı is belépett a Park Avenue-i toronyház ajtaján. 136 . kiürült. mint egy növényre. a Marble&March egyik sztárügyvédjét a múlt éjjel letartóztatták cserbenhagyásos gázolásért. Szerette ezt a helyet. hogy alighanem komoly megtorpanást fog okozni Del Amico karrierjében – akit egyébként „Amadeusnak” is szoktak nevezni egyes kényes ügyekben tanúsított kivételes találékonysága miatt. majd felvette az inget. Nathan addig keresgélt a szekrényében. és „semmi köze az ıt alkalmazó társaság egyéb ügyeihez”. Szerette a munkáját és ezt az elegáns. a Marble&-March többségi részvényesét. amely a híres személyiségek nagy érdeklıdést kiváltó bírósági ügyeivel foglalkozott. az autópálya közepén: a Hírnököket. Megint megpróbálta felhívni Malloryt. J. akkor nyilvánvaló. Ekkor belépett a National Lawyer internetes oldalára. hogy visszajöhetett az irodába. Nem kellett sokáig keresgélnie: csak rákattintott a „nap hírei” rovatra. és maga elé húzta az asztalán heverı néhány dossziét. Tisztán és frissen borotváltan lépett be az irodájába. Az ı szakmájában nagyon gyorsan terjedtek a hírek. Micsoda luxus. Az ügyvédet – akit ma reggel ötvenezer dolláros óvadék ellenében szabadlábra helyeztek – Jeffrey Wexler. olyan fáradt. amelytıl úgy érezte. Egy pillanatra kísértésbe jött. Az is jót tett neki. de Nathan kiszállt a harmincadikon. – Mert nem tudok megbízni egy olyan emberben. Nathan ismerte a két pasast: egy kábelcsatornának dolgoztak. kivéve Bonnie-t és Malloryt. amelyet az újságíró tartott az orra elé. de az orvosok egyelıre borúlátón nyilatkoznak az állapotáról. a víz olyan hatással volt rá. ahol annyi órát eltöltött. Egyelıre még nem tudjuk felmérni az ügy következményeit. Az áldozatot azonnal a Pitsfieldi Városi Kórházba szállították. mégsem vagyok O. Megkérdeztük az ügyrıl Ashley Jordant. bekapcsolta a számítógépet. amíg talált egy vadonatúj inget. hogy ı a helyzet ura. Egy dupla kávét és néhány muffint tett le elé. az egyik leghíresebb bostoni ügyvéd fogja védeni. aki otthagy egy haldokló gyereket az út szélén. Nathan nem válaszolt. hogy már tudnak az ügyérıl. Abby még soha nem beszélt így vele. – Del Amico úr. és rögtön a következı cikk ötlött a szemébe: A PARK AVENUE HÍRES ÜGYVÉDJE ORSZÁGÚTI BALESETET OKOZOTT Nathan Del Amicót. hogy ez az ügy a munkatársa „személyes szféráját” érinti. Az újságíró mögött egy operatır állt. Ha két újságíró lesett rá az utcán. Lerogyott a bır karosszékébe. gondolta. kényelmes környezetet. A francba. Abby vigyázzállásban várta. – Miért mondja ezt? Abby egy pillanatig nem az utat nézte. miután elütött egy fiatal biciklistát Stockbridge (MA) környékén egy alsórendő úton. hogy nem kell a saját bırén megtapasztalnia az eseményeket. de azt máris kijelenthetjük. ha senki nem tudja meg. és Manhattanig már nem is szóltak egymáshoz. de hiába. és megpróbált elkapni néhány képet. boldogtalan volt. Majdnem félórát állt a tőzforró zuhany alatt. a rá leselkedı halált. amelyet még ki sem csomagolt.– És mi lenne az? – Tudja jól: a bizalom. Megkönnyebbült. Majd lassacskán erıre kapott. hogy rálépjen a fékre. Senki. egy rövid nyilatkozatot a Trial TV-nek! Nathan durván félretolta a mikrofont. Csak úgy mőködhet a dolog. Hogy úgy cselekedhet. aki kijelentette. amikor meglátta az elıcsarnok bizánci mozaikdíszítését.

Ha Nathan Del Amicót bőnösnek találják az ellene felhozott vádakban. hogy megint úrrá legyen rajta a rossz érzés. A helyszín azonos volt a fényképen látható helyszínnel. 137 . Vagyis egy olyan helyen adták fel. és megvan a jobb elsı dísztárcsája is. Semmi kétség: a fényképen az ı Land Roveré látszott. Mit akarnak közölni vele? És ki van e mögött? Amikor visszafordult a képernyıhöz. ebbıl le lehetett olvasni – vagy inkább ki lehetett találni – a rendszámtábla számait. Az iroda széles sávú internetkapcsolatának köszönhetıen Nathan jó minıségben nézhette a filmet. Üres. hogy a felvétel idıpontja is megjelenik a kép jobb felsı sarkában: december 19-én készült. amelyek miatt sokat emlegették a nevét. hogy a naumekeagi benzinkútról van szó. és megkereste a megadott oldalt. Nathan az elején alig vett ki a faxból valamit. Nathan újra beírta a weblap címét. Nathan a számítógépe elé ült. Abby szakította félbe a gondolatait: – Nagyon furcsa faxot kaptunk – dugta be a fejét az ajtón. Abby. A lap egyik sarkára kinagyították a fotó egyik részletét. hogy érdekelni fogja magát – jelentette ki Abby rejtélyesen. ahol Ben Greenfieldet elütötték. csak egy hivatkozás futott rajta keresztül. de nem történt semmi. Újra megnézte a fényképet. A fénykép tehát a baleset elıtt készült. ahogy a terepjáróra hajolva tankol. akkor semmi kétség sem marad a bőnössége felıl. nézze meg. Kicsit elmosódott. és néhány másodperc múlva elindított egy kis jelenetet. Igen. és újra megjeleni a hivatkozás. de nem egészen az újság által említett okokból. hol adták fel a faxot. – Én mégis azt hiszem. Nathan lenyomta az enter gombot. egy terepjárót ábrázolt egy benzinkút elıtt. És néhány óra alatt összeomlott ez az egész gyönyörő építmény. mindig gondosan kiválasztotta azokat az ügyeket. – Nem tudom. fekete-fehér fénykép volt. és Nathan szinte biztos volt benne. Nathan nem értette meg rögtön a felvétel küldıjének szándékát. Megint ugyanaz a képernyı. Márpedig ha Jeffrey 19 óra 14 perckor teletankolta az autót. Nathan futólag megállapította. Képtelen volt elfordítani a cikkrıl a tekintetét. és keserően elmosolyodott. Mindenesetre nem lesz túl dicsıséges a távozás. A vállalati joggal foglalkozó ügyvédeknek a National Lawyer volt a referencialapja. A hivatkozás eltőnt. nehogy eltévessze. Mi ez a disznóság? Ez a néhány perc elég volt. amely nem messze található attól a keresztezıdéstıl. csakhogy most Jeffrey Wexler is látható volt. hogy a karrierje megszakad. Semmi. vigyázva. A rendıri jelentés szerint körülbelül 19 óra 20 perckor következett be a baleset. hogy maradok-e. A kút száma és a jól látható Texaco logo könnyen azonosíthatóvá tette a helyet. Nézze át Jordannel majd késıbb. Éveken át fényesítette a „szakma ifjú sztárja” képet. Nathan rákattintott. Egy benzinkút biztonsági kamerájának felvételeit látta. Egy speciális keresıprogramnak köszönhetıen Abby egy perc alatt kiderítette: – A szám egy pitsfieldi copyshopé. Tekintete megakadt egy félmondaton („komoly megtorpanást fog okozni… a karrierjében”). Az abszolút tekintély. egy hibaüzenet jelent meg rajta. Fölé kattintott: egy párhuzamos ablakban beindult egy multimédia program. Márpedig Stockbridge környékén nincs harminchatezer benzinkút. 19 óra 14 perckor. fekete képernyıt talált. az egyszer biztos. gondolta Nathan. ahonnan bárki névtelenül elküldheti a faxokat. Kösz a támogatást. Jordan. A kép aljára valaki felfirkantotta egy weblap címét. Megkérte Abbyt. hogy az autó még tökéletes állapotban van: nincsenek rajta karcolások. Majd észrevette. nyolcévnyi börtönbüntetésre számíthat.

– Ez az alak megırült! Nathan megbővölten meredt a papírra. hogy elveszítem. Nathan. de azt tudom. – De mit akarnánk bizonyítani? – kérdezte Abby naivan. éppen abban a pillanatban. miért csinálja. Nem hiszem. – A francba! Levették a filmet az oldalról. ha megvádolja magát az apósa helyett – mondta Abby tagoltan. de nem akarja. Abby leült egy székre Nathan mellé. vissza kell vonnia a vallomását. a terepjáróhoz tántorgott. hogy kicsoda? – Mert óvatos. amikor Jeffrey elindult fizetni. – De azzal nem menti meg ıket. aki most nagyon boldog. Nem áldozhatja fel az egész karrierjét azért. és kicsinálják. akar nekem segíteni? – Hogy kimásszon ebbıl a csávából? Persze. – A folyosón már múlt idıben beszélnek magáról. Olyan kényelmes lenne visszatáncolni… és ez a váratlanul érkezett film lehetıvé is tenné. majd beült az autóba. Lehet. Nathan nem felelt azonnal. A film lassan véget ért. és látta. túl sok nehézség merülne fel. nagyot húzott a whiskybıl. hanem a feleségemet és a lányomat. vastag kiemelı tollal írt jel volt rajta: 1M$ – Egymillió dollár! – kiáltott fel Abby. Még visszakozhat. amennyire csak lehet… 138 . Úgy fogom megnyerni az utolsó ügyemet. Abby a vállán át nézte: csak három. hogy rátalált az aranytojást tojó tyúkra. A titkárnıjére nézett. és visszaszerezned a becsületedet. hogy bizonyítékokat győjtsünk ellene. aki engedélyt sem kérve Nathantıl. Talán ideje lenne leszállnod a földre. – Nem. Abby. hogy megmentse az apósát! – Nem Jeffreyt akarom megmenteni. – De miért titkolja el.A film leállt. Amikor végül Abby felé fordult. az utolsó képen az autó elhagyta a benzinkutat. – Figyeljen. hogy éppen magának kell ezt magyaráznom. hogy boldogan ragyog a szeme. – Abby. – De ki áll e mögött? – Hogy ki állt e mögött? Majd én megmondom: ennek a nyamvadt a benzinkútnak a vezetıje. Nathan csak bólintott. Keresgélt egy ideig a winchesteren. és ha nem tesz valamit. hogy Abbynek igaza van. Nathan megpróbálta újraindítani. Ebben a pillanatban Abby irodájában újra felhangzott a fax diszkrét sípszava. Nem tett meg mindent. hogy segítsen az apósának? Ha még messzebb menne. gondolta megkönynyebbülten. Lassan feltámadtak a kétségei. már meghozta a döntést. de a film nem volt elmentve. és Nathan orra alá dugta a National Lawyert. A következı jelenetben megint ı látszott. gondolta szomorúan. de sikertelenül. Valaki. Bár nem tudom. a válla fölött áthajolva vele együtt nézte a filmet. – Hogy zsarolni akar engem. – De hát ezek a képek tökéletesen tisztázzák magát? –kiáltott fel Abby. Közli velünk. Nathan kikapta a papírlapot. az egész szakma maga ellen fordul. hogy kicsoda. hanem hogy még jobban belemásszam. hogy nem jó ötlet.

Creed elıször azt gondolta. Nem.26 Szerezz sok pénzt. két-három napig még beszélnének róla. de egyedülálló alkalmat kínált rá. Márpedig az újság szerint az a New York-i ügyvéd önként beismerte. néhány perccel azelıtt. Creed rohant. de gyorsan letett róla: a jó cselekedetek soha nem nyerik el a jutalmukat ezen a földön. 475 dollár volt utánvéttel. Beállította a monitor fényerısségét és kontrasztjait. hogy változtasson az életén. és mivel nem akart túl késın lefeküdni. és ebben benne volt a házhoz szállítás díja is. amikor kinyitotta az újságot. Creed Leroy. mert az egészben csak azt látta. Legtitkosabb álmaiban meg volt gyızıdve róla. Creed is győlölte az ügyvédeket. Biztosabb. hogy semmit nem mond el a feleségének. Nem. hogy ı okozta a balesetet. és neki nyelnie kellett. Ám december 18-án valami baj volt a riasztórendszerrel. nagyon is jól emlékezett rá. Megnézte a pénztári bizonylatokat: Wexler készpénzzel fizetett. Az is igaz. de még mindig nem unta. jobb ötlete támadt. Az egyik tintanyaló eljönne. majd egy üres kazettát helyezett a második videomagnóba. Egy másik élet. Nem. A két nap alatt már legalább húszszor megnézte a kis jelenetet. Haha! „Amit ma megtehetsz. Általában minden este letörölte a felvételeket. Lehet. tökrészegen. De a legfurcsább a sofır személye volt. ki tud ennél jobbat? Minden idık legjobb pénzbefektetése. és az interneten barangolt. ahol ı is valaki más lesz. Igazán nem bánta. hogy a terepjáró elütötte azt a gyereket. amelyet a baleset elıtt nem sokkal tankoltak tele. akiket csak a kapzsiság hajt. Egymillió dollár. és az egész világ uramnak fog szólítani. hogy cirkuszoljon vele. hogy valami nem stimmel ebben a történetben. megütötte a fınyereményt. amelyek igazolták a megérzését: Wexler nagyon is egyedül volt. Néha. hogy Creed Leroy soha nem járt egyetemre. hogy valahol egy másik élet vár rá. két kuncsaft között szívesen olvasgatta a benzinkút shopjának könyvállványán található sikerkönyveket. A felesége akkor éktelen patáliát csapott. A sorozatgyilkosok történetei 139 . másnapra halasztotta a kazetták letörlését. amikor megjelent a benzinkútnál. meg sem nézte ıket. amelyet összekapcsolt az elsıvel. semmiféle jutalmat nem kapna az együttmőködéséért. gondolta. hogy megint fölösleges dolgokra szórja a pénzt. Mint a legtöbb honfitársa. Tehát nem maradt nyoma a banki átutalásokban. Creed Leroy esténként általában sokáig ült a számítógépe elıtt. hogy szerencséje volt. és megnézte a videofelvételeket. ha készít még egy másolatot. de azt nagyon hamar megértette. rögtön a terepjáró fényképe ötlött a szemébe. De az is igaz. Egy ideje szörnyen fárasztotta az élete. azután mindenki elfelejtené az egészet. Egy sokkal ragyogóbb ötlete. a környék egyik öreg pénzeszsákja vezette az autót: az a Jeffrey Wexler. ne halaszd holnapra!”. Pedig ez a kis masina igazán nem került egy vagyonba. hogy néhány hónapja megvette azt a kis infrakamerát. Micsoda baromság! Mert reggel. Ösztönösen úgy döntött. és interjút készítene vele. Némi veszéllyel járt. tegnap este ugyanis nem az a fiatal ügyvéd ült a volánnál. MARK TWAIN Creed Leroy a felvétel elejére tekerte a videokazettát. hogy Christy mindig talál okot. és nem is látta ıt senki. Már megint valami ügyvédi trükközés. De mindez most már a múlté. Legfeljebb benne lenne a neve a helyi újságban. állítja a közmondás. mert az a nyamvadt 475 dollár egymilliót fog hozni neki. egy húszdollárossal. maradék szabad idejében pedig horgászott és kirándult. Amikor mindenki a tızsdei árfolyamok zuhanására panaszkodik. aki mindig sofırrel jár. ragadozóknak látta ıket. legalább egy órát vacakolt vele. hogy értesíti a zsarukat. Azonnal megismerte az autót. alatta a cikk a Greenfield fiú balesetérıl. ı.

Nathan visszatért a jó szokásaihoz: kocogás a parkban hajnali hatkor. De ami a legfontosabb: elmegy innen messzire. Ügyvédként annyit már jó ideje megtanult. Különös történet volt. Különös módon cseppet sem izgatta a gondolat. Ha az ember elég idıt szán a keresésre. amelyben egy férfi halottnak adta ki magát. például az irodája faxszámát is. de rövid gondolkodás után úgy döntött. Most márciusban lesz negyvenéves. Legalább egyszer neki is szerencséje lehet! A szerencsérıl soha senki nem beszél ebben az országban. és betette egy vastag kartonpapír borítékba. ha van pénze hozzá. Hogy Malloryt megvédje. bár nem mindig értette meg ıket teljesen. kerül. olyat. Normális körülmények között nem így tett volna. hamarosan ı is olasz öltönyökben és Ralph Laureningekben feszíthet. Végül is ı vállalta magára a bőncselekményt. legalább egyszer az életben: ez a legfontosabb. Talán még egy legújabb márkájú Land Rovert is vehet magának. Elsı ötlete az volt. Messze ettıl az isten háta mögötti helytıl és a győlöletes munkájától. De az ember csak akkor tudja nulláról kezdeni. Majd ı megmutatja nekik. – Meg se mutassa. hogy mindent nulláról kell kezdenie. át kell engednie egy jelentéktelen benzinkutasnak. akinek nem volt más vágya. Azt a szép kerek milliót. John Grisham regénye volt (Grisham maga is ügyvéd volt valaha…). Meg azután Wexlernek túl nagy hatalma van a környéken. Jó lenne. hogy a veje ellen indít támadást. a videomagnójához csatlakoztatta. elég. de most eltökélte. Utána vett egy kis numerikus átjátszót. Az elhatározása nem változott. annál jobban szerette a jogi és gazdasági tárgyú thrillereket. és rögtön rengeteg információt talált Del Amicóról. a végén mindig talál valamit. Szinte hallotta a szívét: két napja gyorsabban vert a mellében. Egyszer nagyon izgalmas könyv akadt a kezébe. hogy megmenti Jeffreyt a börtöntıl. még azt a csillagászati összeget is hajlandó kifizetni. s máris felszedek két kilót. mint újraszabatni a melleit és kígyó alakú tetoválást csináltatni a fenekére. az a Nathan Del Amico lesz olyan kedves leperkálni neki. mint az egyéni képességeken. Már elviselni sem bírta a nıt. és hamarosan sikerült kideríteniük a stockbridge-i benzinkút vezetıjének nevét: Creed Leroynak hívták. még valamilyen furcsa izgalmat is érzett. Az élete elsı felét elszúrta. Keresgélni kezdett az interneten. hogy mindenkinek vannak bevallhatatlan titkai. amelyre olyan büszke volt. És ezt az egymillió dollárt az a New York-i ügyvéd. Sokkal inkább. Leroy tehát egész napra bezárta az üzletet. Még nem is öreg. a címe: Cégtárs – vagy valami ilyesmi. Sıt. Nathan tudta. ha mindenkinek két élete 140 . a faxot egy pitsfieldi nyilvános fénymásolóból küldte el. ha rájuk nézek. A visszavágás pillanatára. hogy ez lesz élete utolsó csatája. Eldöntötte. December 20. Egész életében erre a pillanatra várt. Munkához láttak. De ehhez az kell. Ha minden jól megy. – Vettem magának néhány fánkot – hajolt be Abby az irodája ajtaján. És messze a feleségétıl. érkezés a munkába reggel fél nyolckor. Jó idıben lenni jó helyen. De most már nincs ideje ilyesmire. Creed Leroy megelégszik egyetlen milliócskával. de ı. hogy mindent elveszít. A füstüveg ablak visszatükrözte az arcát. hogy egy tetszılegesen kiválasztott weboldalra elküldhesse a biztonsági kamera felvételét. hogy a második sikerülni fog. Creed bekapcsolta a riasztót. hogy Jeffrey Wexlert zsarolja meg. A Grisham-könyv fıhıse több száz millió dollárt nyúlt le a cégtársától. képtelen volt letenni. addig kutakodott volna Leroy múltjában. amilyen az ügyvédé. És mivel nem akart nyomot hagyni. Kivette a magnóból a kazettát. pedig gyakran azon múlik minden. amelyet Leroy követelt. hogy az az ügyvéd hajlandó legyen fizetni.egyáltalán nem érdekelték. amibe kerül. amivel kivédheti a zsarolást. hogy más személyazonosság alatt újra kezdhesse az életét. mire képes Creed Leroy. amíg talál valamit. és lelakatolta a benzinkút bejáratát.

jóval lényegesebb dolgokra koncentrálna. Nem voltak igazán közeli barátok. Nassau (Bahama-szigetek) valamivel késıbb. Szerette a nagyvárosok névtelenségét és a személytelen helyeket. – Semmi baj. Megpróbálná „mővelni a kertjét”. s ezúttal Jeffreyt vagy Malloryt zsarolja majd. Creed jól érezte magát a tömegben. a maga négyszáz bankjával és pénzügyi intézetével. Itt bárki lehetett. Oké. és egyetlen kattintással mesés összegeket utaltak át az egyik pénzügyi paradicsomból a másik pénzügyi paradicsomba. hogy azokat a recepteket alkalmazza.lehetne. de azért gondolom így. Phil. Az efféle zsarolási ügyek rosszul szoktak végzıdni. Az órájára nézett. Nassauba tartó gépet. hogy átutalták-e a pénzt. A város morajlott. nyugtalanította. – Csak nincs valami gond. akik melegben. Végigmenve a Bay Streeten – a város fıutcáján –. hogy meghalok. Nat. Nem az összeg nagysága nyugtalanította. Nathan? – kérdezte Knight. Nathan felemelte a telefont. amelyet Candice-nek adott a halála elıtt. amely az ıt érdeklı szolgáltatást kínálta. Elméletileg ahhoz. és felhívta Creed Leroyt. hogy állnak a számlái. Az íróasztalon az óra 10 óra 22 percet mutatott. Az interneten kikereste egy olyan bank irodájának az adatait. és rendszeresen együtt ebédelt vele. napsütésben akartak karácsonyozni. mi újság a Wall Streeten? Phil Knighttal együtt kezdte a tanulmányait. hogy az ügyfele számláján jóformán egy fillér sem marad. de Nathan sokra tartotta. hogy adja el az összes részvényét és kincstárjegyét. hogy ez az alak annyi másolatot készíthet a filmrıl. és hogy fél vagy egy éven belül Creed újabb követeléssel áll elı. Ebben a szakaszban az a legfontosabb. Felhívta a brókerét. csak más irányt szabna a becsvágyának. amelyeket az utóbbi években a gazdasági témájú krimikben olvasott. hogy ezzel nem szőnik meg a fenyegetés. hogy megtudja. Igen. és a karosszékében hintázva elgondolkodott. Most már nagyon kíváncsi volt rá. Creed mindig szerette volna tudni. Amint pénzmosásról vagy off-shore számlákról volt szó. A kisbusz dudált. Aztán jött a csaló pénzemberek leírása. kaméleonnak érezte magát. Elhatározta. melyik újabb multinacionális vállalatot mented meg egy hosszú és költséges pertıl? Felhívott már Bill Gates? Nathan elıször meggyızıdött róla. ábrándozott. Utána megkérte Knightot. Itt nem benzinkutas volt. és most hamarosan megtudja. mert tudom. nem ragaszkodna annyira a múlékony és hiábavaló dolgokhoz. Az a baj. A nassaui repülıtéren felszállt a városba vivı buszra a csapat turistával együtt. Ha lehetısége adódna rá. – Szia. megnyugtatlak. ahogy a filozófus tanácsolja. Elhagyná a hiú gesztusokat. ahányat csak akar! Nathan összefonta a karját. és kizúdította seregnyi utasát. hogy off- 141 . a regényekben azonnal Nassau neve merült fel. hatalmas volt a forgalom. akik az adóhatóságot kikerülve névtelenül zsonglırködtek a milliókkal. mert készpénzre lesz szüksége. Phil. – Halló. amelyben bıvebb információt kért. milyen fából faragták az emberét. eleget filozofáltunk. megállt a járdasziget mellett. ahol hatalmas dugó volt az öreg autóktól és a turistákkal zsúfolt lovas kocsiktól. hanem a veszély. hogy a valóság megfelel-e a fikciónak. tőnıdött. gondolta. E-mailt küldött nekik. Vajon tényleg ez a legjobb megoldás?. miután letette a telefont. hogy Leroynak véletlenül se jusson eszébe értesíteni a rendırséget. Nem szabad felcserélnie a prioritásokat. hogy elérje az elsı. még aznap délelıtt Creed Leroy korán reggel Bostonba utazott. ı például igyekezne nem elkövetni ugyanazokat a hibákat: nem mondana le a nagyságról szıtt álmairól. hogy ez a pénz a legjobb helyre kerül.

de Creed mindenáron beszélni szeretett volna valakivel. hogy a dupláját küldi vissza Christynek. Abby? – Mivel kapcsolatban? Nathan összekulcsolt kézzel hintázott a széken. fülig ért a szája. Soha nem volt még ilyen jókedve. csekkfüzet és egy bankkártya. 142 . a töltıállomásra érkezı hívásokat ugyanis átirányíttatta a mobiljára. Creed Leroy mélyen beszívta a meleg levegıt. hogy sem az adóhatóságok.shore számlát nyisson. 10 óra 22 percet mutatott. Garrett. és dúskálni fog a pénzben. hogy megszerezze az összeg egy részét. Garrett Goodrich nagyot kiáltott örömében: – A mindenségit. – Befejezek néhány aktát. amely valóságos vagyont hoz majd neki. Tegnap este – szintén a felesége tudta nélkül – eladta az autóját. Ötezer dollárt leemelt a közös számlájukról is. gyarmati stílusban épüli fodrászüzlet elıtt ment el. és szemmel látható gyönyörőséggel hagyta. semmi adó… A többi szinte magától ment: negyedóra alatt megnyithatta és aláírhatta a számlát. Nathan. Még soha senki nem borotválta meg. – Nathan Del Amico beszél. és vesz néhány ruhadarabot. amelynek a mágneses csíkján nincs rajta sem a neve. ami után nem kell adót fizetni. ha már messze lesz tıle. Mint a régi szép idıkben. Gyorsan döntött. John Grisham és a Társaság nem hazudott! Még könnyebben ment. És mindehhez nem kellett más. amelyeket várt: megbízhatóság. csak az útlevele fénymásolata és egy tizenötezer dolláros letét. sem a rendırség nem férhet a számlájához. Van egy perce számomra? – Hány óra van? – kérdezte Goodrich. a lábát sem kellett volna kitennie otthonról. nyakába lógó haját. Megfogadta. hogy megváltoztassa a külsejét. hogy gızölgı törülközıt borítsanak az arcára. és megállapodjanak a találkozó helyében. Azt is megígérték. Éppen erre volt szüksége. Amikor alig félóra múlva kijött a bankból. Mivel elfelejtette átállítani az óráját (egy óra volt az eltérés). mint a regényekben! Rögtön azokat a szavakat hallotta. levágassa elhanyagolt szakállát. a kórház kávézójában vagyok. és benézett az ablakon. több üzenetet is hagytam magának! És csak most hív vissza! Mi ez a história azzal a balesettel? – Mindent megmagyarázok. egy vendég éppen a szakállát vágatta le. – Garrett! – Igen? – Még egyszer utoljára szükségem van magára. Ettıl a látványtól Leroynak kicsordult a nyála. és titokzatos arcot vágott. mintha elveszítette volna az idıbeli tájékozódási képességét. de a világ összes pénzkiadó automatájánál használható. – Halló! – szólt bele a telefonba türelmetlenül. Alighogy leült. Eljött az idı. Éppen egy elegáns. Utána majd elmegy a város egyik elegáns üzletébe. sem egyéb fontos adata. Megtenne nekem egy nagy szívességet? A Marble&March irodája 16 óra 06 perc – Nincs valami ötlete. Egy fiatal nı széket tolt alá. Ráadásul az egyik kis alagsori páncélszekrényben sikerült biztonságba helyeznie egy másolatot a filmfelvételrıl. banktitok. Befordult az egyik mellékutcába. Figyeljen. amelyek jobban illenek a leendı társadalmi helyzetéhez. – Majdnem fél egy. megszólalt a mobilja. és tíz perc múlva jövök. 5%-os éves kamat. és belépett egy kis bankintézet utcára nyíló ajtaján. Már csak egyetlen dolog hiányzott a boldogságához: hogy Nathan Del Amico felhívja. Az órájára nézett.

mire a mobil hangtalanul bekapcsolt. hogy nem érti. ahogyan az imént alkalmam volt megállapítani. Abby felkapta a mobilt. és visszahívott. amikor szól a telefon. és megtudhatjuk. – Miért. hogy csak egyszer fizetek. 143 . hogy kifizetem azt az összeget. amilyet a titkosszolgálatoknál használnak például. És mi történik akkor. – Hol tanulta? – Egy nıi magazinban. de még mindig nem értem. amellyel ellenırizhetjük a férjünket. 007-es ügynök. Nathan kétségbeesetten törte a fejét. Sajnos. De biztos akarok lenni benne. de csak úgy tudjuk Leroyt megakadályozni abban. – És hogy akarja csinálni? – Ki kell valamit találnom. hogy menjek le a ház elé egy nyilvános telefonhoz. Nem akarom. – Rendben. – Errıl van szó. hogy már nem vagyunk a Watergate idejében – nevetett Abby. – Hogy rezegjen? Abby megcsóválta a fejét. és csinált vele valamit. beszélt vele? – Abby fel volt háborodva. hogy csak most értesült róla. Márpedig ez a pasas nagyon óvatos. hogy fél vagy egy év múlva Leroy újra kezdje Jeffrey-vel vagy Mallory-vel… vagy velem – tette hozzá. és nem tudja felvenni? – Akkor a telefon automatikusan bekapcsol. – Tehát némára. holnapra. – Igen. Odadobta Nathannek a telefont. – Micsoda. úgyhogy komolyabb felszerelésre lesz szükségem: rejtett mikrofonra. Nathan összeráncolta a szemöldökét. de ragaszkodott hozzá. elhatároztam. a mobilját titkos mikrofonná alakítottam. – A mobilt? – Igen. nem lép-e félre. hát alaposabban elmagyarázta: – A maga telefonján is van olyan üzemmód. Nem elég észrevétlen. erıt véve magán. ha elkezdıdik egy zsarolás… – …nem tudjuk. hogy vezetés közben is tudjak beszélni. – Csak jelzem. volt ott egy érdekes cikk: tíz kivédhetetlen módszer. hogy hangtalan üzemmódra állítja a telefont. ismer hatékonyabb eszközt is? – Igen. – Egyszerően csak hangtalan üzemmódra állítja. – És íme. – Akkor nem értem. – Nathan mobiltelefonjára mutatott. hogy mőködik a dolog. és maga éppen vezet. Most képzelje el. hogyan… – Hadd fejezzem be. például ezt. és fel is kell vennem valamivel. zümmögı hangot ad. mikor ér véget – fejezte be Abby. Kipróbálta a rendszert: felhívta a mobilt az iroda vonalas telefonjáról. hogy újra kezdje. reggel felhívtam. ugye? – Igen. ha bizonyítékot szerzünk a zsarolásról. – Igen. aki röptében elkapta. Csak a szokásostól kissé eltérı módon kell használnia. – A zsarolást a törvény szigorúan bünteti – jegyezte meg Abby. – Nem. hogy „szabad stílus”. amikor a telefon vibrál. – Megbeszéltek egy találkozót? – Igen.– Ahogy már mondtam. hogy szóra bírjam. Abby látta. – Ez hihetetlen – ismerte el Nathan.

hogy megóvják a kihőléstıl. Leoltotta az ágy fölötti lámpát. Nathan másról nem beszélt. Garrett elhatározta. Az ápolónık lepedıket és egy vastag takarót terítettek rá. Nem hatalom. – Nagyszerő. Személytelen helyiség volt. Goodrich doktor. Goodrich gépiesen a monitorhoz hajolt. Claire Giulianival. olyan rövid és hirtelen. Goodrich belépett a szobába. mint a tenyerét. Agyában egy röpke pillanatra kinyílt egy kis ajtó. mintha a testébıl hirtelen kifutott volna az erı. hogy megpróbálkozik még valamivel – amivel csak ritkán kísérletezett. Goodrich az üveges ajtó felé fordult. csak egy éjjeli lámpa szórta lágy fényét az ágyra. Az egész szobában a beteg szívverésének jellegzetes bip-bipje és a hatalmas lélegeztetıgép fujtatása visszhangzott. Ennél többet nem tehetett volna senki.27 Nem vagyok hibátlan. vagy megvannak számlálva a napjai. Egyébként ez olyasvalami volt. Pedig jó munkát végzett. A következı másodpercben már minden rendben volt. itt hagyom egy kis idıre. majd az automata fecskendıt is. mint a vaku villanása. és meggyızıdött róla. Egyébként nehéz volt meghatározni a képesség mibenlétét. Goodrich csak Nathan kérésére vállalkozott erre a hosszú útra. Most nincs más hátra: várni kell. Nathan ideküldte. amely idıvel kialakul a Hírnökökben. azt. Az arcán lévı zúzódások még szembetőnıbbé tették törékenységét. hogy nem fog meghalni. hogy gyızıdjék meg róla. és ellenırizte a szívverés ritmusát és a vérnyomást. de az egész csak egy pillanatig tartott. ha megérintette a másikat. Ismerte az efféle helyeket. szinte elveszett a nagy ágy közepén. egyszerő asztal állt. Nathan elmesélte neki a balesetet. – Köszönöm. és hogy érthetı emberi nyelven mondjon róla orvosi véleményt. doktornı. ha bármire szüksége van. aki látni akarta a beteget. A fiút tökéletesen ellátták. de Goodrich pontosan értette. amely szabályos idıközönként morfiumot juttatott a beteg szervezetébe. és Ben fölé hajolt. de Garrett egy szót sem hitt az egészbıl. A karjából csövek vezettek az infúziós állványra akasztott tasakba. ám valahányszor belépett egy betegszobába. mit is akar tudni valójában. Ám az egész csak akkor sikerülhetett. Néha még fájdalmat is okozott. A szoba hátsó részében hófehér. Óvatosan Ben arca felé nyújtotta mindkét kezét… Errıl a képességérıl soha nem beszélt Nathannek. VILLON Pitsfieldi Városi Kórház Intenzív Osztály hajnali egy óra – Megérkeztünk. mint a villámcsapás. mellette fémmosdó. Szóljon. hogy senki nem figyeli. Mély benyomást tett rá a New Yorkból jött híres orvos. csak egy járulékos képesség. Nagyon megkönnyebbült: nem látott fénykört a gyermek feje körül. de az biztos. mint egy porcelánszobor. Claire Giuliani hátralépett. Goodrich az ágyhoz lépett. aki láthatólag nem bízott a képességeiben. hogy Ben nem ébred fel tíz percen belül. Az imént röviden elbeszélgetett a fiatal doktornıvel. aprócska volt. 144 . hogy életben marad-e Ben. – Rendben. aminek ı sem volt ura igazán. A gyerek mozdulatlanul feküdt. nem is adomány. mégis mindig elöntötte a részvét és még valamilyen furcsa érzés. amely zajosan pumpálta a levegıt az intubálócsıbe. Lehet. olyan volt. hogy a gyermek elég gondos ápolásban részesül-e.

Nem úgy nézett ki. hogy összeszedje magát. majd lementek az alsó szintre. jelentette ki a zsaroló. jó minıségő télikabát. testalkata. vagy tértek haza a külvárosba. arcvonásai… Minden átlagos volt. De néha „megsejtett” valamit. akire vár. új vagy tökéletesen ápolt cipı. December 21. Tudta. A hatalmas üvegtetın beáradó fehér fényben a nagy csarnok egy katedrálisra hasonlított. és ennek semmi köze nem volt a racionális észleléshez. Az aranyozott csillárok és a márványszobrok miatt inkább olyan volt. A légszennyezést és zajártalmakat elkerülendı. sikerült bepillantania az ajtón. sötét öltöny. sıt hamarosan magához tér a kómából. Creed Leroy itt adott neki találkozót. amely számára örökre összekapcsolódott Hitchcockkal. és elhagyta a kórházat. De egy dologban biztos volt: a gyermek nem fog meghalni. és megállt az információs iroda felett függı híres kerek óra alatt.Keze már csak néhány milliméterre volt Ben arcától. hogy kövesse. Megnézte. megpróbált egy helyben maradni az ıt mindenfelıl taszigáló utasok szüntelen áradata közepette. A férfi már több perce ott állt. Abby a vonal túlsó végén várta. Aztán begombolta a kabátját. mint egy múzeum. Del Amico úr. és egy kép jelent meg elıtte: a körülbelül húszéves Ben Greenfield képe. Arról halvány fogalma sem volt. hogy felvehessen minden szót. Naponta több mint félmillió ember útja keresztezte itt egymást. ettıl volt az a furcsa érzé- 145 . Két-három perce állt már ott. amelyben tőz égett. A látomás rögtön véget is ért. és megtudnia. Manhattan – a Great Central pályaudvar Nathan gyalog tette meg az irodája és a pályaudvar közötti pár száz méteres utat. kivéve smaragdzöld szemét. mint egy benzinkutas: jól szabott. hogy észrevétlen maradjon az ember. és kész. A Metlife Building masszív épülettömbje elé érve az órájára pillantott. mint egy elıérzet. aki itt forgatta az Észak-északnyugat címő filmjének egyik híres jelenetét. Sıt négy perccel korábban lépett be a Great Central elıcsarnokába. hogy néz ki a férfi. Nathan gyors léptekkel átvágott a csarnokon. Olyan volt. éppen idıben van. Fejével intett Nathannek. hogy a telefonja „bekapcsolt” állapotban van-e. Nem tőnt bıbeszédőnek. Ujja hegyével megcirógatta a gyermek homlokát. A csarnokban szokás szerint nagy volt a nyüzsgés. ahogy ejtıernyıvel ereszkedik valahonnan lefelé. 11 óra 41 perc Nagyszerő. nem sokban különbözik valamelyik környékbeli iroda ügyvédjétıl. amellyel sarokba szoríthatnák Leroyt. amely tele volt kávézókkal. A peronokhoz vezetı lépcsıket szegélyezı üzletsor felé tartottak. és még ma sem mőködött minden esetben. „Majd én megismerem magát”. Nathan máskor nagyon élvezte ezt a helyet. és jogosan viselte a „világ legszebb pályaudvara” címet. és Garrett elveszítette a kapcsolatot a titokzatos világgal. hogy ı lenne Creed Leroy. – Örülök. Nathan türelmetlen volt. ha nyakkendı is lett volna rajta. Minden átlagos volt rajta: termete. a Grand Central vasútvonalait levezették a föld alá. hogy mi fog történni. innen indultak Manhattanbe. amikor egy kéz nehezedett a vállára. Nathan nem mozdult. Azt sem tudta. de Nathanben fel sem merült. hogy végre személyesen is megismerhetem. Hosszú ideig maga sem volt tudatában ennek a képességének. milyen körülmények között ugrott ki Ben azzal az ejtıernyıvel. Külsejében egyébként nem volt semmi jellegzetes. Tökéletes helyszín arra. Kissé megizzadt. és le kellett ülnie az ágy szélére. szendvicsbárokkal és éttermekkel.

Nathan hirtelen elengedte. – Nyissa ki a markát! Nathan villámgyorsan torkon ragadta. Nathan sóhajtva kigombolta az ingét. amivel felvehetnem! – háborgott Nathan. Creed megvárta. A hely híres volt arról. Egy-egy Martini állt elıttük a kockás abrosszal borított asztalkán. Egy pakli tarokk-kártyát húzott elı zsebébıl. – Óhajt még valamit? – kérdezte Nathan gunyorosan. – Az elsı kilenc kártya egy Bahama-szigeteki bankszámla számát adja ki – magyarázta. A nagy terem morajlott a vendégek beszélgetésétıl. Nathan még erısebben szorította a torkát. nagyon szép Calvin Klein-alsónadrág van rajtam. A francba! – A jegygyőrőjét! – Hozzá ne nyúljon! Creed habozott. szerette nagy. – Hrrrrgl… – hörgött Creed Leroy. – HOZZÁ NE NYÚLJON! Világos? – Hrrrrgl… vi… lágos. – Gombolja ki az ingét! – Maga teljesen paranoiás! – Nem mondom még egyszer. nem azért hívott ide. és az ingzsebébe csúsztatta. Nathan és Creed Leroy belépett az Oyster Bar ajtaján. Del Amico… Ezért még megfizet! – Na. zakóját és mobilját beadta a ruhatárba – némi nyugalmat erıltetett magára. – A kurva életbe. Leroy! – parancsolt rá Nathan a mosdóból kifelé menet. ahogy szépen kiagyalt terve kútba esik. és átnyújtotta Nathannek. Leroy összegörnyedt. – Gondolom.se az embernek. – Siessen! – parancsolta Creed. Nathan bólintott. és a falhoz préselte. és már látta. nem akarom. köhögött. – Tessék? – Csak semmi vita! Nathan követte a mosdóba. Egy próbát mindenesetre megért. Zakója zsebébıl kivette a mobiltelefont. hogy az egész városban itt lehet a legjobb tengeri herkentyőket enni. és átutaltatja a pénzt a számlámra. hogy felvegye a beszélgetésünket! – De nincs nálam semmi. majd ráparancsolt Nathanre: – Ide a télikabátjával! – Micsoda? – Adja ide a kabátját és a zakóját. kapja össze magát. – Most felhívja a bankját. hogy megkóstoltasson velem egy finom fésőkagylólevest. 146 . – Vegye le az óráját! Nathan engedelmeskedett. majd Nathan markára tette a kezét. hogy egy vonat nélküli pályaudvaron jár. amíg kiürül a helyiség. A bank neve Excelsior. – Használja ki az alkalmat. Leroy gondosan megvizsgálta a felsıtestét. Leroy – miután Nathan kabátját. csak néhány pillanat múlva sikerült lélegzethez jutnia. – Gyerünk a mosdóba! – mondta Leroy idegesen. boltíves termét. Rendes körülmények között Nathan szívesen ült be ebbe a kedélyes sörözıbe. Nathan levette a kabátját és a zakóját. – Kérem a telefont! – De hát ez nevetséges! Leroy kitépte kezébıl a telefont.

a brókerem általában korán ebédel. gazdag vagyok?” Talán… – Ne provokáljon! – Figyeljen. Nathan kivette a mobilját a ruhatárból. – Na mi lesz. vagy legalábbis szerette így hinni. úgy tett. és Leroy vigyázó szeme elıtt megkérte. mit beszél. – Tízezer dollárban egyeztünk meg. és elindult a pult felé.Milyen kár. elég a dicshimnuszból. hogy indítsa el az átutalást. Oké. Leroyban újra feltámadt a gyanakvás: – Oké. megszakította a hívást. Vajon képes lesz-e Nathan Del Amico. Creed. Creed máris felpattant a székrıl. Del Amico! Nathan megvakarta a fejét. amelyeket Nathan ki akart szedni belıle: – Telefonáljon már a kurva bankjába. hívja fel inkább a bankját! – És mondja. de én vagyok a legjobb. hogy eszembe jut: megcsináltam. és végre kimondta a szavakat. majd gyorsan új hívást kezdeményezett. Felhívta Philt a bankban. – Várjon. hogy felmerül magában a kérdés: „vajon minden reggel úgy ébredek majd. Érezte. megkönnyebbülten elmosolyodott. maga a fınök. ı volt „a legjobb”. – Jó ez az ötlet a kártyákkal. Creed felszívódott. minden rendben. Igen. a vonal túlsó végén. hogy Leroy egyre idegesebb. és… – Hagyjuk a cirkuszt. – Ha úgy akarja… Nathan Leroyra nézett. amiért én éveken át dolgoztam… – Nyomás. és semmi bizonyíték a zsarolásra. jól van. mintha hívást kezdeményezne. hogy valamikor máskor kéne ezt elintéznünk. hogy egyetlen nap alatt megkeresi azt. ahhoz képest. ne szórakozzon velem! – Nyugi. ugye? – A jó életbe. átutalták a pénzt. és hanyagul az asztalra tette a mobilját. felállt. Ez a váratlan buzgalom újból elbizonytalanította Creed Leroyt. még ma elintézi azt a hívást? Nathan fogta a telefont. és ellenırizte. a nagy ügyvéd szóra bírni Creed Leroyt? Igen. ha elvette a telefonomat? – Hát használja az étterem telefonját. Az ı védıbeszéde. mintha éppen erre várt volna. Nathan fogta a telefont. és utaltassa át azt az egymilliót a számlámra! – Jól van. lehet. majd váratlanul abbahagyta: – Igaz is. hogy Abby nem tudta felvenni! A jó életbe. Nathan csak a másodperc töredékére veszítette szem elıl. A lesben álló. Most az ı játszmája következik. be van-e kapcsolva. Del Amico! Használja mégis inkább a saját telefonját. 147 . magnóval felfegyverzett Abbyre gondolt. és elvegyült a tömegben. de képtelen volt újra felfedezni. Alig ejtette ki ezeket a szavakat. hogy nemsokára átkerül a sorompó túloldalára? Biztos vagyok benne. hallani akarom. mégis hogy csináljam. – Tessék. valahogy vissza kell szereznie a mobilját! De ehhez elıbb el kell altatnia Leroy éberségét. telefonáljon már! – És milyen érzés. – Ugye? – Igen… Nincsenek nyomok… Csak összekeveri. De tényleg ı-e a legjobb? Még mindig ı a legjobb? Visszaült Creed mellé. Valahogy olyan idegesnek látszik… Leroy durván az asztalra csapott.

148 . csak azt nem. Stagnál az állapota. amelyek nagy robajjal törtek meg a Wexler-villa elıtti sziklákon. – Nem fogom még egyszer megzsarolni magát. de a lánya eltolta magától. Még bármi megtörténhet. páratlan megfigyelıállás. Semmit sem hagyott ki. – Jó utazást. A múltat sem hallgatta el. Én most inkább kiszállok. és szólt a sofırnek. – Én is Newarkba megyek. Mallory nyugtalan lett ettıl a változástól. hogy Leroy még csak vissza sem tudta utasítani. – Azt hiszem. Creed. jól van. hogy Nathan meg fog halni. – Kicsoda? – Hát a pénz. miféle játék ez. San Diegóból felhívta a szülei berkshiresi házát. Megkocogtatta az üveget. mert a játék jóval kevésbé mulatságos. ahogyan maga is megırzi a videokazettát. – A francba. – És mit csinál ezzel a felvétellel? – Semmit. aki egyszer még hajlandó fizetni. és utaltassa át azt az egymilliót a számlámra! – Jól van. csak megırzöm. – Nos. – Van híred a gyerekrıl? – Naponta kétszer hívom a kórházat. és még valami. amikor megszólalt Abby telefonja. Mallory. mert Nathan beszámolt neki a zsarolásról. – A newarki repülıtérre – mondta beszállás közben. Nantucketben lenyugodni készült a nap. Jeffrey és Mallory az óceán fölé kinyúló fedett verandán állt. napnyugtakor mindig felkorbácsolta a hullámokat. Creed. Leroy úr. ha”. Abby a taxihoz rohant. A taxi megállt. osztozhatnánk a taxin? Olyan fürgén pattant be a kocsiba. De csak magán múlik. a pénz. – Nagyon szeretnék hinni magának. maga a fınök. Mallory könnyes szemmel közelebb lépett az apjához. Nathan letette. hogy Abby kis híján szem elıl tévesztette. Napok óta keleti szél fújt. magát hívják – mondta. hogy nem váltja be az összes hozzá főzött reményt. Bostonba repült. Ja. ha egy zárkában játssza az ember. Megırzöm „arra az esetre. de a házvezetınıtıl megtudta. hogy Nantucketben töltik a karácsonyt. Del Amico? – Egy olyan ember játéka. A taxi éppen csak elindult. most már ismered az egész történetet. Mindent elmondott. Jeffrey részletesen elmesélte az legutóbbi napok eseményeit. de kétszer semmiképpen sem. egy szinte a vízbe merülı. elmondta. hogy már huszonöt évvel ezelıtt is az alkohol volt az oka. Olyan jellegtelen volt.Leroy sietség nélkül jött ki az étterembıl. hogy „uram és asszonyom” végül úgy döntöttek. Nem vette fel rögtön a telefont. hogy tökrészegen elütötte Ben Greenfieldet. Ez volt a ház legcsodálatosabb helye. és Abby kiszállt belıle. – A maga érdekében remélem. és leintett egy taxit. elmesélte. hogy lopással vádolta meg Nathan ártatlan édesanyját. ha csak ez izgatja. de végül a kíváncsisága gyızedelmeskedett. Creed: meglátja majd. – Halló! Legnagyobb meglepetésére a saját hangját hallotta: Telefonáljon már a kurva bankjába. – Hát az meg hogy lehet? – Majd meglátja. Mallory a reggeli géppel érkezett Brazíliából. – Nem lesz másodszor. beszélt a Nathan hozta áldozatról és Creed Leroyról is. és alig egy órája érkezett a szigetre. és átnyújtotta Leroynak a készüléket. Jeffrey át akarta ölelni Malloryt. Leroy döbbenten bámult utána. Creed kilépett a járdára. hogy felhasználom-e.

– Neki is éppen olyan nagy szüksége van rád. hogy minden tılem telhetıt megteszek. – Beszélj vele. amióta Nathan nincs mellettem. esküszöm neked. A lánya. és ı még csak meg sem ölelheti. legalább attól nem kellett félnem többé. és az óceánt kémlelte a horizontra révedı tekintettel. éppúgy. hogy mindenáron megtartja. Mallory felnézett rá. 149 . ı ragaszkodott hozzá. Ez az ı része a fehérbıl. így jobb lesz mindenkinek. Már nem szeret. Jeffrey a kezére nézett: szörnyen remegett – az alkoholelvonás tünete volt. ha a lánya gyávának gondolja majd. – Amikor elváltunk. azzal áltatta magát. milyen gyönge és esendı vagyok. – Ne haragudj rám. halálosan boldogtalan vagyok. – De ugye nem engeded. Jeffrey félénken hozzálépett. Kicsi korában viharos napokon nem mert kijönni ide. amikor már nem voltam vele. és az apja karjába vetette magát. mint tízéves korában. hogy börtönbe kerüljön? – Nem. hogy elveszítem. Így fog vezekelni. – Nem hiszem. és gondolhatod. hogy éppen olyan megnyugtató hatással van rá. Mallory! Nyomorultul érezte magát. –De siess: sürget az idı. az ı imádott és törékeny lánya itt sír mellette. egész életemben attól féltem. mint egy korty vodka. – Papa. egy szégyennél is erısebb érzés bénította meg. de az elején még megkönnyebbülést is éreztem. tekintete csupa remény volt. Talán ez az egyetlen dolog. egy orkán kellıs közepében érezte itt magát. Mallory a verandát körülvevı hatalmas üvegfalhoz lépett. hogy kiszeret belılem. mivel már amúgy is elveszítettem. – Megkönnyebbülést? – Igen.– Hogy tehetted? – kérdezte elcsukló hangon. és eltökélte. hogy nagyot húzzon belıle. mint neked ırá. Nem tudta. – Drágám… Mallory megfordult. – Hogy hagyhattad. – Keresd meg! – tanácsolta Jeffrey nagyon komolyan. – Fıleg neked! Jeffreyt úgy érte ez a mondat. amit jól csinálok az életben. Tíz perc alatt már harmadszor kapta fel az asztalról az ásványvizes palackot. hogy kihúzom a csávából. hogy Nathan vállalja helyetted az egészet? – Nem… nem tudom – dadogta Jeffrey –. Kötötte a Nathannek tett ígérete. Az gondolta. Ebben az értelemben szinte fellélegeztem. – Amit most tett. Az elemek tombolása megrémítette. nagyon fájt. ha észreveszi. még akkor is. drágám – fogadkozott Jeffrey –. mint egy arculcsapás. hogyan védekezhetne a vád ellen. éppen az ellenkezıjérıl árulkodik. félt a szél és a hullámok mennydörgı zajától. drágám! Azt hiszem. ı is mondani szeretne neked valamit.

így rögtön meglátta Bonnie kabátján a mustár szép. hogy a Times Square-en szilveszterezzünk? – Az nem kislányoknak való hely. hogy jól csak otthon érzi magát az ember. pördülj meg háromszor a sarkadon. üdítıen hideg volt a levegı. – Gyerünk. és a homlokzatok ragyogtak a verıfényben. Nathan is elıvette a pénztárcáját. Mindenhonnan özönlöttek az emberek: ki gyalog. Bonnie eldúdolt velük néhány számot. Nem sokáig állt ellent a kísértésnek. – Örökbe fogadhatok egyet a születésnapomra? Nathan határozottan nemet mondott: – Nem. kicsikém. és Bonnie-ra kacsintott. – Már négy óra van. Bonnie nem makacskodott. Meghallgatták egy spirituálékat éneklı csoport a cappella elıadását.kérdezte Bonnie halálosan komolyan. utca sarkán. és gondolj erısen arra. papa… Sarah azt mondta. * Mennyibe kerül? * Két dollárba. majd egy másik csoporthoz szaladt. A rengeteg ember és az utcai mutatványosok forgatagában nagyon kellett figyelnie.felelte az árus. nem! Imádom a hot dogot. Apja zsörtölıdött: – Nem beszélhetsz mindenkivel spanyolul! – Son dos dólares*. hogy ott van az egész ország legnagyobb szabadtéri szilveszteri bulija! – Meglátjuk. és a lánya bőbájos mosollyal mondott köszönetet érte. ez hülyeség. és nyílegyenesen egy csoporthoz száguldott. – ¿Cuanto cuesta esto?*. az Ötödik sugárút és az 58. ahonnan karácsonyi dalok hallatszottak. aki az Üdvhadseregnek kalapozott. kezd nagyon hideg lenni. élénksárga foltját is. édes. és a két dollár zsebpénzét hamarosan odaadta egy Mikulásnak öltözött hegedősnek. VICTOR FLEMING ÓZ. fákat nem lehet örökbe fogadni.28 Hunyd be a szemed. Bonnie átvette a hot dogot. Meg azután nem is olyan szép. amelyen a park fáit kínálták örökbefogadásra. rögtön újabb ötlete támadt: – Nem lehetne. és néhány kettéhajtogatott bankót vett ki belıle. ki biciklivel vagy hintón. nem akarsz inkább valami gyümölcsöt? Bonnie hevesen megrázta a fejét: – Nem. Nathan a lánya után eredt. Száraz. tedd el a pénzed! Kifizette a két dollárt. hogy el ne veszítse szem elıl. A hideg ellenére ezen a délutánon a nagy zöld park tele volt sétálókkal. Ezután a Central Parknak a Grand Army Plazával szemközti délkeleti bejáratához vonszolta Nathant. – Na. sıt még sífutó léccel is! Most egy reklámtábla elé értek. A NAGY VARÁZSLÓ CÍMŐ FILMJÉBİL – Ehetek egy hot dogot? Bonnie egy mozgóárus kocsija elıtt ugrándozott. Addig is gombold be a kabátod. amelyben a spórolt pénzét tartotta. sok mustárral és sült hagymával! Isteni! Nathan tétovázott: a hot dog nem túl egészséges étel – végül beleegyezett. és a zsebébıl elıvette kis pénztárcáját. 150 .

Nathan az órájára nézett. hogy késıbb legyen mire emlékeznie. feladta Bonnie-ra a korcsolyát. – Elindult! – kiáltotta Bonnie lelkesen. Bonnie imádni való gyerek volt. hogy mérhetetlen kiváltság gondoskodni róla. és ez a híres attrakció fél ötkor bezárt. Mindkét férfi határtalanul megkönnyebbült. Bonnie sóvárogva nézte a korlát mögül a pályán keringı. Nathan meg se próbált valamiféle üzenetet átadni a lányának. A pályát fák veszik körül. lehet? – kérdezte Bonnie. – Szerinted sikerülne? – Persze – felelte Nathan mélyen a szemébe nézve. de egy ideje jobban bízott már magában. Az évnek ebben a szakában ez a hely Manhattan egyik legvarázslatosabb szabadtéri színhelye. csak pihentek. Nathan kifizette a hétdolláros belépıt. félek. kicsikém. Futva indultak a körhinta felé. de egy jóval önzıbb okuk is volt az örömre: Nathant többé már nem fenyegette a börtön. és betámogatta a jégpályára. ülj fel gyorsan! – buzdította Nathan. felpattant hát az egyik csodálatosan kifestett paripára. – Te is kipróbálnád? – Miért. hogy felülhet a Nagy Körhintára. kunsztokat bemutató gyerekeket. vagy nem. Ha szóba hozta a dolgot. aki nem hitt a fülének. kétségbeesetten feltápászkodott. 151 . ahol Rockefeller kırıl kıre felépíttetett néhány dél-franciaországi kolostort. hogy a kisfiú túl van a veszélyen. – Felülsz mellém? – kérdezte Nathant kifulladva. Bonnie a falovakra mutatott: – De vannak más felnıttek is! – Na. Nathan a pálya szélén állt. a fákon túl a Midtown felhıkarcolói emelkednek. azt akarta. * MoMA: Museum of Modern Art. hogy úgy viszik el az apját. miközben a körhinta tényleg forogni kezdett. nem csináltak semmi mást. pattogó zenére. Gyorsan.Bonnie a szemöldökéig lehúzta a perui sapkát. – Akkor szerencsét próbálok. és reggel elmentek egészen a Fort Tryon Parkig. szórakoztak. hogy Ben magához tért a kómából. ez felnıtteknek nem való. –Hiszen bajnok vagy a görkorcsolyázásban. Nem akarta bölcselkedésre pocsékolni az idıt. mint a búcsúban. Egyébként Nathan éppen aznap reggel nagyon megnyugtató hírt kapott: Jeffrey telefonált neki. de nagyszülei már másnap elmondták neki az igazságot. Három csodálatos napot töltöttek el Bonnie-val. de sietniük kellett: késı volt. boldogan kiabáló. túl kicsi vagyok hozzá. – Kérlek! – könyörgött Bonnie. és megtörölte az orrát egy papír zsebkendıvel. Nem volt könnyő látnia. és Nathant kereste a szemével. – Csak akkor. onnan buzdította a folytatásra. ha úgy érzed. Bonnie nagyon félénken kezdte. mert nyugtalankodott a sérült kisfiú miatt. majd elsétáltak a Wollman Ringnél lévı korcsolyapályához. csak azért. és Bonnie nagyon jól érezte magát. nem. Olyan hangulat volt itt. – Nem. Elızı este megnézték a gorillát a hatalmas bronxi állatkertben. és érezte. Nathan ma nem akarta Bonnie egy kérését sem visszautasítani. A körhinta után kenyérmorzsát dobáltak a tó nyugodt vizén úszkáló kacsáknak. És a rendes korcsolya ugyanúgy mőködik. Nathan szorosabbra kötötte a sálat Bonnie nyakán. Megmutatta neki a MoMA*-ban az egyiptomi szobrokat és Picasso képeit. és hamarosan el is esett. Megígérte Bonnie-nak. hogy menni fog. Fél éve Bonnie még azt felelte volna. mint egy közönséges bőnözıt. egyszerően csak szeretett volna együtt lenni a lányával. hogy Bonnie jól érezze magát vele. Bonnie-t nem viselték meg túlságosan a baleset estéjének eseményei.

Manhattan ma kicsit olyan volt. A korcsolyapálya melletti hókupacra múlékony szerelmi vallomást írt valaki: I ♥ NY. a tornyok mögött. amikor az egész város olyan. de rögtön ki is törölte ıket. hogy amikor megfordultak. Elıször nagyon-nagyon közel léptek egymáshoz. és levegı után kapkodva a karjába vetette magát. A kerítés mellé állt. és mind a hárman szorosan átölelték egymást. hogyan kell tartania a korcsolyát. És Nathan ekkor meglátta ıt a fényben. Könnyek szöktek a szemébe. Abban a korban volt. amikor gyorsan tanul az ember. és leszáll az este. amikor Bonnie még egészen kicsi volt.Bonnie kicsit magabiztosabban újra kezdte. annak a családénak. Ezt a játékot nagyon régen találták ki. akár egy hatalmas síparadicsom. nekiütközött egy vele egyidıs kisfiúnak. és éjszakai tündérvilággá változtatják. és siklott is néhány métert. hogy elbúcsúzzék a lányától és a feleségétıl. kinyílt virág… Egyszerő kis játék volt. és boldogan kiabálva rohant feléjük. arca kiszínesedett a hidegben. és azt kiáltották: „kinyílt virág”. Most még világos van. Amikor már éppen sikerült egy kicsit felgyorsulnia. és azt mondták: „összecsukódott virág”. Hamarosan eljön a vég. Malloryt. kinyílt virág. hogy arcán érezze a nap sugarait! Ez a gondolat mélyen felkavarta. a család összetartozásának a jele. Nathan megnyugodva elballagott a kis italos bódéhoz. hanem felnevetett. de mindvégig szemmel tartotta Bonnie-t. Összecsukódott virág. és egyre magabiztosabban korcsolyázott a rock'n roll ritmusára. egy kislányt pillantottak meg. mintha színezüstbıl volna. Még egy röpke pillanat. Soha többé nem csiklandozza orrát a kávé illata. İrület. A friss téli hideg pirosra csípte az arcocskáját. futva elindult felé. hogy le tudjon fékezni. Mintha megint húszévesek lettek volna – csak az volt a különbség. ahonnan örökre hiányozni fog valaki. A szél hátrasöpörte haját. majd hátraléptek. Bonnie feléje emelte a hüvelykujját. aki ledobta a korcsolyáját. Az utcai lámpák gyertyaként gyúlnak ki a havas tájban. kért egy kávét. Három-négyszer megismételték a játékot. soha többé nem cirógatja bırét a nap melege. Nathan a tenyerébe lehelt. Nem minden halálos betegnek van ekkora szerencséje. Végül is hagytak neki idıt. Amikor Mallory meglátta ıt. Összecsukódott virág. hogy kihasználja a délutáni nap utolsó sugarait. – Játsszunk virágot! – kérte ıket Bonnie. 152 . hogy felmelegítse. Most nem hagyhatja el magát. mint egy kristály ékszerdoboz. Bonnie a karjukba röpült. – Csinálj így! – kiabálta Nathan. és két kezével mutatta neki. de a hold fehér sarlójának csücske már megjelent az égen. A jégpálya úgy ragyogott. Nathan szerette ezt a téli hangulatot. Az aranyló nap nemsokára lenyugszik a felhıkarcolók mögött. hogy egyszeriben milyen fontos lett számára. De nem sírta el magát. összeölelkeztek. Alakja körül narancssárga izzás.

Kifinomult érzékeivel mindent észlelt: bıre legapróbb rezdülését. másokat pedig átkísér a halálba. még akkor is. éjszaka Lakás a San Remo Buildingben Az ágy közepén hevertek. mintha lázas lenne. Az utóbbi napokban átélt események szélsebesen peregtek a szeme elıtt. ugye. és a csillagokat bámulták. És rögtön ezután megint megérezte a körülötte ólálkodó halált. hogy kész volt elfogadni. ahogyan egy új földrészre kíváncsi az ember. – Igen. megnyerheti az évszázad perét. téged nekem teremtettek – tréfálkozott Mallory. és megcsókolta Nathant. egy jó szellem úgy döntött. hogy az ismeretlenbe indul. Lehet. Nathan kíváncsi lett a halálra. küld mellém valakit. Teste tőzben égett. a csípıjét cirógatta. lassacskán kilökıdik az élık világából. és Goodrich felé szállt az utolsó gondolata: Hamarosan nem lesz többé mellettem. és hirtelen ráébredt. de szeretet veszi körül. leghalkabb sóhaját. Nyerhet az ember a lottón.29 Mindig a szerelemtıl szenvedünk. Ezentúl mindig érezni akarta Mallory illatát. ezt soha semmi nem pótolhatja. Mallory ajka Nathan nyakán vándorolt. hogy a hold kékes fénnyel árasztotta el a szobát. İ – pedig tovább operálja az embereket. CHRISTIAN BOBIN Néhány órával késıbb December 24. a tarkóját csókolgatta. amelyrıl pedig már majdnem elfelejtkezett. hogy meghalhasson. A félelem persze nem múlt el. – Csak néhány nappal – felelte Nathan mosolyogva. ahogyan Garrett mondaná. Nathan a mellére tette a kezét. Mintha már csak azért élne. hogy idısebb vagyok nálad? – súgta a fülébe. és köszönetet kéne mondanod – dünnyögte Mallory. – Azt hiszem. – Hogy érted? Mallory folytatta a játékot: – Azt hiszem. – Tudod. amikor azt hisszük. aki segít leküzdeni az élet nehézségeit. Újra érezte a fájdalmat a mellkasában. mint amióta megértette. lélegzetük felgyorsult. hogy soha nem érezte magát annyira élınek. Mallory beletúrt Nathan hajába. és egy ismeretlen dimenzióba kerül. és olyan szorosan simult a hátához. Újra egybeforrasztotta ıket a heves vágy. amikor megfogantam. – Tehát ilyen magas helyen döntöttek a létezésemrıl? – kérdezte Nathan nevetve. de valami furcsa türelmetlenséggel társult. Nem hallom többé a hangját. Ma este fordult elı elıször. hét-nyolc nulla is lehet a bankszámláján lévı összeg végén. Az ég olyan tiszta volt. és szinte darabokra tört. Nathan még erısebben ölelte Malloryt. Nathan hosszan viszonozta a csókot. 153 . Minden csontja tüzelt. mintha ez lenne utolsó kapcsolata az élettel. hogy hamarosan meg kell halnia. – Nélkülem világra se jöttél volna. Úgy érezte. hogy nem szenvedünk semmitıl. És azt hiszem. és szinte ugyanabban a pillanatban a seb is ismét sajogni kezdett a lábán. Békében önmagukkal és békében a többi emberrel. Hajnali kettıkor hunyta le a szemét. nagyon hálás lehetsz nekem. Nem látom többé.

levél gyanánt pedig egy fehér lap. poros égıt. Felcipelte a ládát a konyhába. 154 . Kinyitotta a szalon lépcsıje alatt megbújó keskeny ajtót. Ökölbe szorult a keze. Ez a háború állandó készenlétet igényel. A férje és ı keményen dolgoztak egész életükben. bevallhatná neki kínzó szorongását. és Jack. mint elıttem mindenki. És most egy pöttöm gyerek alszik itt egy kiságy melegében. karácsonyra kapta egy régi ügyfelétıl. hogy jó anya lesz. A mővelet eltartott néhány percig. mint ı? Mindennap feltette magának a kérdést. Connie még mindig nem fogta fel teljesen. Ha lesz hozzá bátorsága. Minden olyan gyorsan történt. hogy gyereke lehet. hogy addig nem jön a szemére álom. de nagyon le volt törve. Az egyik fapolc alól kihúzott egy ládát hat üveg whiskyvel. és óvatosan lement a pincébe. ahová mindannyian megyünk? Úgy száz kilométerre tılük Jeffrey Wexler hangtalanul kikelt az ágyból. vigyázva. mit gondoljanak róla. Amikor az este ágyba bújt. többet beszélgethetnének. a dezodor. Hamarosan ötvenéves. rajta néhány sor és egyetlen név: „Nathan”. már jó ideje nem remélte. akit megmentett egy ballépés következményeitıl. A levél írója tudatta. Becsukta az ajtót. Biztosan érezte. és az üvegek tartalmát szép komótosan kiöntötte a mosogatóba. Connie nem sokáig gondolkodott. Elıször volt az a tragédia. és halkan kiment a szobából. de még mindig azon tőnıdött. Utána kinyitotta a csapot. élettelen vendégszoba volt. de tudta. amikor az ember már nem vár sokat az élettıl. de nem igazán tudták. Csak egyvalami nyugtalanította: ma reggel a postaládában egy csomagot talált. Elérkezett abba a korba. Hogyan juthatott ide egy olyan ember. Connie óvatosan megpuszilta Josht. Igen. a patikában beszerezhetı 90%-os alkohol. az a szörnyő bankrablás. Jeffrey megértette. Ám holnap új harc kezdıdik. néhány órával késıbb felhívták a gyámügytıl. De Josh érkezése óta elszállt minden fáradtsága. és mélységes gyöngédséggel figyelte. mert amikor jelentkeznek az elvonási tünetek. Josh fölé hajolt. vajon ki lehet a titokzatos adományozó. A veszély mindenütt jelen volt. meggyújtotta a plafonról lógó csupasz. Egyszóval: nagyon különös karácsony volt. mintha az élet megint értelmet nyert volna. hogy soha nem fogja megválaszolni. végül választ kapok a kérdésre: vajon van egy hely. Talán megpróbálhatna újra közelebb kerülni Lisához. Visszafeküdt a felesége mellé. és holnapután is és azután is és így tovább. amíg ezek az üvegek itt vannak a házban. Candice életébe került. hogy Josh karácsonyára szánta a pénzt. többször is elvetélt. hogy ellen tud állni a kísértésnek. holnap mindenképpen beszél vele. Ez az a pillanat. ami az unokahúga. hogy ne csapjon zajt. Az utóbbi években egyre fáradtabbnak és öregebbnek érezte magát. Jackkel többször is elolvasták a levelet. húszéves Chivas volt. Tíz napja ez a helyiség csak egy hideg. a büszke apa még túlórákat is vállalt a laktanyában. Most vagy soha. mint a spagetti fehér habos fızıvize.Én meg. Josh nem fog hiányt szenvedni semmiben. bármilyen alkohol megteszi: a kölnivíz. és bı vízzel leöblítette az alkoholt. Utána. Éjfél után Brooklyn egyik sőrőn lakott negyedében Connie Booker kinyitotta az ajtót. nehogy eszébe jusson kinyalni a mosogatót. amelyet néhány napja hozott egy küldönc. egy távirányítós kisautó és pénz volt benne. Mára már biztos lehetett benne. és ı tőnıdve nézte a whiskyt – úgy ömlött le a lefolyón. hogy nem akarja-e örökbe fogadni a gyereket.

hogy nagyon-nagyon sok ideje már. és elnyomott egy ásítást. hogy a halál hamarosan elragadja. Pokolian fájt a feje. elfordította a slusszkulcsot. vastag hótakaró borítja Eleanor Del Amico sírját. – Gyerünk. amit Abby valaha is tett érte. mintha búcsúlevél lenne. Egy négysoros igazgyöngy karkötı. Volt benne valami különös. Ha a váza üvegbıl lenne. fogta a perui sapkát. Egy rejtély. fényképekkel. Nem. Jeges. Garrett beült a kormányhoz.. Lassan elindult a lakása felé. hogy nem találkoznak többé. Leült a kanapéra. penserio. hogy a szülei megint együtt vannak. és köszönetet mondott mindenért. Az egyik nagy kartondobozban egy album hever – nemrégiben kinyitotta valaki. mintha Nathan úgy érezné. Egy album. De a szorongása mégsem múlt el teljesen. Britney Spears hallatán elfintorodott. nem jutott az eszébe. Hajnali három óra. Mallory kinyitotta a szemét.Greenwich Village Abby Cooper most ért haza a karácsonyi partiról. mindenféle bejegyzésekkel. fémpolcokkal. hogy ne ezt kérte volna az imájában. Az egyik fényképen fiatal nı látszik. Abby gyorsan lerúgta a cipıjét. Keresgélt az állomások között. Egy üveg francia bor volt benne. préselt virágokkal. Elızı nap a fia friss virágot hozott: egy csokor rózsát tett az ónvázába. Igazán kár. De az biztos. Mindig erre vágyott. Massachusetts. amely ott hevert az egyik széken. A hatodik érzéke megsúgta: biztosan a volt feleségénél. Kimászott az ágyból. Egyedül. közben a zsidó rabszolgák kórusa belekezdett a Va. és lejjebb csavarta a lámpákat. Az ajtaja elé a portás egy csomagot állított. mintha még mindig valami homályos veszély lesne a családra. apró gyémántokkal kirakott kapoccsal. Eminem refrénjétıl a homlokát ráncolta. hülyeség. Még egyszer elolvasta a karácsonyi üdvözlılapot. Pedig talán mégis van valami. Mióta nem aludta ki magát? Hiába erılködött. sull'ali dorate címő dalba. Még mindig éjszaka. Mellette alvó férje lélegzését hallgatta az éjszakában. és végre sikerült elaludnia. Bonnie Del Amico nem bírt elaludni. és bekapcsolta az öreg rádiót. mellette kísérıkártya: Nathan boldog karácsonyt kívánt neki. kiskutyám! A hatalmas dog szót fogadott. és a fejét ingatva hallgatta. Az elsı piros lámpánál vetett egy pillantást a hátsó ülésen elnyúlt kutyára. hol lehet most Nathan. és kinyújtóztatta a lábát. Tökéletes. Cujo. Egy hely. rajzokkal. Mystic városa. mindenki láthatná. bevitte magával alvókendınek. és egy dologban biztos lehetett: már megint nem aznap este találja meg élete nagy szerelmét. szövegekkel. Olyan boldog volt. Mert Nathan lehetett volna élete nagy szerelme. gondolta. Az egyik part menti üres házban van egy szoba. egy queensi temetıben. Azon tőnıdött. hogy valami összefogja a virágok szárát. és beugrott a kocsiba. A fiatal nıt Emily Goodrichnak hívták. Két éve nem múlt el este. 155 . de egy klasszikus zenét közvetítı adón végül nagy örömére rátalált Verdi Nabuccójára. A kép fölé tollal odaírta: Olyan gyorsan futok. egy tengerparton szalad. nem kell fantáziálni. a CD-lejátszóba betette a kedvencét – a Brad Mehldau dzsessztrió Songs címő lemezét –. Abby kíváncsian kibontotta. ahová mindannyian megyünk. hogy a halál ne érjen utol soha. és nagyon jól tudta. Garrett Goodrich éppen most jött el a Staten Island-i hospice osztályról. Soha nem hitt igazán Istenben. Kinyitotta az autó hátsó ajtaját.

Ebben a korai órában egy lélek nem volt a tızegáfonyaültetvényeket tápláló mocsár mellett elterülı Sanktay Head-tó partján. Csak egyetlen hattyú úszkált a tónak azon a részén. És meglátni sem fogja senki. a dolog várhat még néhány napot. Albright apróságok miatt szokott nyugtalankodni. Valahová máshová.Hosszú idı óta elıször bízott a jövıben és abban. miért. isten tudja. A környéken néhány napja befagytak már a tavak és a kis lápok. A Nantucket-szigeten felkelt a nap. amelyre az orvosa küldte el a múlt héten. hogy lehet még gyerekük. mert a hattyú felszállt. Vajon hogy került ide a tél kellıs közepén? Soha senki nem tudja meg. Elalvás elıtt. és suhogó szárnycsapásokkal elrepült. Ez a lehetıség túláradó boldogsággal töltötte el. hogy a brazíliai út miatt még mindig nem ment el annak a nıgyógyászati vizsgálatnak a leleteiért. Dr. Nem baj. amelyet még nem borított jégpáncél. 156 . eszébe jutott.

Nagyot ásítva Bonnie dugta be a fejét az ajtón: – ¿Qué tal?*. egyedül volt. és felugrott az ágyra. Pedig éjszaka úgy érezte. hogy „visszaadtam”. Semmi kétség. Kinézett az ablakon: szép karácsonyi reggel. Pedig homályosan érezte.kérdezte. hogy kinyitja a szemét: a túlvilágon nemigen esznek palacsintát. – Szia. Felült az ágyban. sem lázat. N° 20. Mallory mindig rádiót hallgatott fızés közben. mind a hárman! Bonnie túláradó lelkesedésében úgy ugrált a szülei ágyán. Elhunyt a feleséged? Visszaadtad. hogy már meg is halt. Túl sok egyszerre ennyi boldogság. megint a magasba szökkent. amit meg kell látnia. kézfejével megdörzsölte serkedı szakállát. hogy „elvesztettem”. és egyáltalán nem volt kedve kinyitni a szemét. Az ágyban fogunk reggelizni. szerelmem. Klasszikus zene hangjai szálltak a földszintrıl. Túl szép volt. szükséged van rám? – Minden rendben. Felajánlotta a segítségét: – Drágám. mintha egyszerre csak elmúlt volna a fenyegetı veszély. hogy vagy. a hálószobában. Nathan röptében elkapta.30 Sohase mondd rá semmire. hogy az apja már ébren van. kismókus? – Nagyon jól! – Bonnie elrugaszkodott. A nap szemérmetlenül ragyogó fénnyel árasztotta el a szobát. ahol tegnap éjszaka elaludt. látván. A kislánya. Meghalt a gyermeked? Visszaadtad. végre együtt – elmúlt fejük fölül a fenyegetés. hogy az egészet csak kitalálta! Mallory hangját hallotta a konyhából: – Segít nekem valaki? – Megyek! – üvöltötte Bonnie. Mivel magyarázza ezt? Az nem lehet. és szorosan magához ölelte. Most palacsinta illatát érezte. Vajon mi lehet? Talán Mozart. Igen. hanem csak azt. a felesége. Nathan kikelt az ágyból. visszapattant. mostanra teljesen eloszlott. figyelmesen megnézte magát. még mindig a lakásában volt. Távolról zenét hallott. mintha nem hinne a szemének. Bármilyen nehéz volt elhinnie: még mindig élt. Nathan az ablakhoz lépett. Mozart Zongoraversenye. sem fájdalmat. EPIKTÉTOSZ December 25. A kedvence. és ügyesen leugrott a parkettára. Csak ekkor határozta el. ık hárman. – Hol van a mama? – Palacsintát süt. az ébredezı Central Parkot szemlélte. mint valami trambulinon. a hálószobai állótükörhöz lépett. Most viszont nem érzett semmit. amelyben elmosódtak a kontúrok. * Hogy vagy? 157 . összekeveredve az edények csörömpölésével. elboldogulunk – felelte Mallory. Nathan elıször csak azt érezte. és minden porcikája ép. Félt attól. A szokásos reggeli köd. Nathan a fülét hegyezte. Ismerıs volt. hogy meleg hullám csap az arcába. Igen. hogy valami nincs rendben. ez ı. Beszélnie kell a feleségével. Felugrott.

lenyalta. Elıször nem látott semmi különöset. felesége érkezését lesve. megnyílik alatta a föld: Mallory feje körül fehér fénykoszorú ragyogott. Nathan megremegett. és megdörzsölte a hasát.Bonnie szökdécselt fel a lépcsın. hogy megkerülje. Mallory ragyogó arccal állt a fényben. gyümölccsel és bagellel megrakott reggelizıtálca. – Nyam-nyam – mondta. az ablak elıtt. Nathan háta mögött felhangzottak Mallory lépései. Letette a tálcát az ágyra. rajta palacsintával púposán megrakott tányér. De amikor az ágyhoz lépett. Visszafordult az ablaktól. 158 . és híres kettıs kacsintásával az apjára kacsintott. kezében kávéval. egyik ujját beledugta a juharszirupba. és azt hitte. kezében tálca.

Meg kell tudnia. A Fulton Streetnél Nathan leparkolt a kocsival. és otthagyta. Alig figyelt rá aggodalmában. Érkezése egész sirályrajt riasztott tel. nem halad elég gyorsan. A nyílt víz szélrohamaitól felkorbácsolt New York-iöböl tárult ki elıtte. de az utca egyirányú volt. Az orvos ajtaja elıtt megállva hangosan bekopogott. Gyalog folytatta az útját. jelenlegi helyzetében már csak az hiányzott. Piros jelzésen áthajtva kanyarodott rá a Broadwayre. hogy az megremegett. Dél tele nem vezeteti út tovább. De a fény nem tőnt el. Senki. Folytatta az eszeveszett száguldást. hogy merre is megy. néhány magányos kocogó igyekezett megszabadulni a friss levegın a szilveszter éjszakai dorbézolás kellemetlen következményeitıl. A mőszerfalon lévı órára pillantott. És egyedül ı látta. Fejében tébolyultabbnál tébolyultabb gondolatok kergették egymást. Alig látott embert. A forgalommal szemben gurult egy darabig. Dühében akkorát csapott öklével az ajtóra. 159 . Hiába volt folyamatos a forgalom. hogy a város rendırautói szirénázva a nyomába eredjenek. – Ilyenkor biztosan a kutyáját sétáltatja. és Mallory arcát látta a fény koszorújában. a terepjárót otthagyta az út kellıs közepén. BESZÉLGETÉS AZ ANGYALLAL Nathan labilis lelkiállapotban teljes sebességgel robogott a Soho felé. így a Szabadság-szobor körvonalai a Staten Island felé nyújtott fáklyával csak halványan sejlettek elı. többször harsány dudaszóval próbálták rendreutasítani. Gyors pillantást vetett a levélszekrények névtábláira. és néhány perc múlva elért Manhattan legdélibb pontjára. Rögtön odalépett hozzá.31 Nem a halál a rossz. Hanem a bevégezetlen feladat. ahogy az ágyon ugrál ujjongva. a járdára is felhajtott. úgy érezte. Rakétaként vágódott ki a Houston Streetre. – Nem tudja véletlenül. A lármára hajlott hátú kis öregasszony kukkantott ki az egyik szomszédos ajtón. és türelmetlenségét fékezve lassított is. és behajtott egy utcába. egy öreg pedig a komphajók távollétét kihasználva horgászbotokat rakott ki a móló kıgátjának a tetejére. Ebben az idıben. hogy megérintse. Végigfutott a folyóparti magaslaton. visszafarolt. A napot kis ködfelhı fátyolozta el. hogy merrefelé? – kérdezte az ügyvéd nyugodtabb és békítı hangon. Végül megpillantotta Garrettet. És egyedül Garrett felelhet a kérdésére. végigsimított a haján. mert rövidíteni akart. – Maga dörömböl ilyen rémesen? – kérdezte vékonyka hangon. A TriBeCa magasságában megállt. majd a lépcsıket hármasával véve felnyargalt a legfelsı emeletre. és a centrum felé robogott. gázt adott. Átvágott a Battery Park fasorain. Folyton Bonnie képe lebegett a szeme elıtt. hogy elhessegesse azt az átkozott glóriát. – Hát… – felelte az apró öregasszony még mindig kissé riadtan – néha elmennek a… A válasz vége már a lépcsıházban érte utol: – …a Battery Park környékére. arra se figyelt. Végre sikerült megfordulnia. ünnepnapon az orvost még bizonyosan otthon találja. hogy az ajtaját bezárja. Nathan bepattant a terepjárójába. és Goodrich háza felé rohant. és kiért a Hudson partján húzódó sétaútra. – Nincs itthon a doktor úr? A nénike a karórájára nézett.

– Arra akart felkészíteni. – Nem azért jött. – Nyugodjon meg. A szél megélénkült. – De miért? – üvöltötte kétségbeesetten. – A Hírnökre váró elsı feladat mindig nehéz. Mallory fog meghalni? Garrett a vállára tette a kezét. hogy megtudjam. attól tartok. Farkasszemet nézett Garrettel. A világ tele van Hírnökökkel. hogy tanúja legyen a jelenetnek. félelmetes kutyája. és fenyegetın elırelépett. Garrett a fejét rázta. Emily árnya suhant át a tekintetén. hogy ı. Garrett mély lélegzetet vett. és Nathan indulata csillapodott. Vannak olyanok. de kevesen tudnak a létezésükrıl. és ı mégsem kapcsolta öszsze ıket. – De miért éppen én? Garrett a végzetre utalva széttárta karját. mint maga. – Nekem akkor nem ezt mondta – tiltakozott Nathan. igaz? Goodrich bólintott. mint maga… Nathan megborzongott. Ez az utolsó mondat. úgy beszélt. hogy csak álmodtam az egészet! Jól emlékezett. Ember vagyok. amire nincs magyarázat. a kórház büféjében. hogy Hírnök lesz belılem. hogy akkor föltette az orvosnak a kérdést: Maga miattam van itt? De ahogy most belegondolt. aki a legközelebb áll hozzá. – De azt mondta! Az nem lehet. Nathan. – Ilyesmit sohasem állítottam. Csak maga értette így. – Ne akarja megérteni azt. hogy maga pontosan tudja. amikor végre odaért az orvoshoz –. de akkor is. akik a halálra szánt embert felkészítik a nagy ugrásra a másik világba. Ez valamiféle szövetség. amikor odaüvöltötte az orvosnak: – Hát ez meg mit jelent? Garrett hátrafordult. Nathan megértette. – Azt hiszem. mintha mindig is tudta volna. Néhány kíváncsi járókelı megállt. hogy ez a történet csak itt és így érhet véget. és meggyızıdjem róla. – Ugye. – Úgy van – ismerte be az orvos rezignált hangon –. és csak azután felelt. hogy hamarosan meghalok. Minden elem ott volt végig a szeme elıtt. Most Goodrich más mondatai is visszacsengtek az emlékezetében. gondolta Nathan. Éppen olyan. Cujo pedig néhány méterrel elıtte ügetett. – Ez galádság! – szakadt ki Nathanbıl a kiáltás. Az volt a feladatom. De ı. mert azt a lényt kell a halálba kísérnie. a szabályokat nem én hozom – felelte Goodrich szomorúan. Egyetlenegyszer volt hajlandó valami válaszfélét adni. mintha nekem kéne meghalnom. Nem vagyok félisten.Kezét hátrakulcsolva ballagott. valóban nem ezért vettem fel a kapcsolatot magával. a valóságnak ezt a rejtett arcát kellett feltárnom maga elıtt. amikor errıl vitatkoztak ott. Nathan. Nathan inkább eleresztette a füle mellett ezt a megjegyzést. helyesbített: Nem kifejezetten ezt mondtam. és nagyon gyöngéden felelte: – Igen. – Igen. A fiatal ügyvéd hevesen félrelökte az orvos támaszt nyújtó karját. hogy lehetıvé tegyék az élık és a halottak békés elválását egymástól. Nathan még meglehetısen messze volt tılük. hogy Garrettnek van igaza: soha nem jelentette ki nyíltan. Nathan rövidesen meg fog halni. – Egyébként magam is átéltem ugyanezt. Ideje. A Hírnökök feladata. éppen olyan. Nem tőnt különösebbnek meglepettnek Nathan láttán. 160 . képes lesz-e megfelelni a magára váró szerepnek. hogy mintegy beavassam új tisztébe. hogy tudtomra adja. amiért jöttem. Nathan.

amikor Mallory már nem lesz mellette. És azután… nem volt ereje elképzelni. Most csak Malloryre tudott gondolni. – Ez nem igaz. egy arcot. a tekintet befogta az öböl teljes hosszát. Nathan Del Amico gyalog indult vissza Manhattan északi része felé. aki kézen fogva kíséri el ıt annak a helynek a küszöbére. az utolsó pillanatban. és mindig így lesz. Annak az arcát. Fizikai értelemben az arc más volt. Nathan? – Malloryt… Félt. Elmehet vagy viszszatérhet. mély és megingathatatlan szerelemmel. hogy visszatérjen az életbe? Nathan most újra érezte. Nathan. A köd már teljesen feloszlott. jóllehet tudta. Aztán hirtelen. Milyen kép bírta rá. a kalauz az utolsó pillanatokban. hogy visszatér. – Egy arcot láttam – ismerte be –. amelynek mintha nem lett volna kora… Igen. és amely mindenen át kitart. amekkora csak telik tıle. Ezért tért vissza. amikor neki már más nıket és férfiakat kell felkészítenie a nagy ugrásra. hogy az ilyesfajta kinyilatkoztatást nehéz elfogadni. nyolcévesnek abban a nevezetes pillanatban. Hogy mellette lehessen. amikor már a túloldalon hitte magát. hogy nagyon nehéz napok várnak rá. amely ellenállhatatlanul vonzotta a halál felé. mintegy röpke villanást a jövıbıl. ha újra ott áll elıtte? Képes lesz úgy viselkedni. – Ki vagy mi bírta rá. az ismeretlen erı látomást küldött: egy illékony képet. 161 . amelynek az emlékét mindig elfojtotta. Most viszont jól emlékezett a lágy fehér fényre. de a lelke mélyén mindig tudta. Egy arcot látott. mielıtt szelleme belép a fényalagútba. İ volt és szenvedett. amely sose szőnt meg. amelynek a birtokába jutott? Egy dologban biztos volt: olyan nagy szerelemmel fogja körülvenni asszonyát. már csendesebben. fiatal kezdı orvos korában. Ez az ár. mintha semmirıl se tudna? Helyesen fogja-e használni azt a félelmetes hatalmat. hogy Hírnökök lehessünk. Az ügyvéd újra indulatba jött. – Miket beszél! Goodrich részvevın nézett Nathanre. – Mit látott? – faggatta tovább Garrett. Maga döntött úgy. Hogy a döntésben segítse. – Mi az. ha majd eljön érte a halál.– De miért? – kérdezte újra. amikor hasonló próbatételen kellett átesnie. most minden felidézıdött benne. Látta magát gyereknek. a brooklyni parttól New Jersey partjáig. hogy fizetnünk kell? Én sohasem akartam Hírnök lenni! Garrett számított erre az érvre. hogy visszatérjen az élık világába? Nathan lehajtotta a fejét. A Hírnök. aki sok évvel késıbb a felesége lett. és ıt hívta. hogy van választási lehetısége. – Emlékszik arra a halál közeli élményére? – Amikor kómában feküdtem a balesetem után? – Igen. Tudta. hogy ı volt az. Mintha huszonöt év elıtti önmagát látta volna. mi lesz akkor. Egyedül volt. Annyi minden kavargott a fejében! Mit mond majd Mallorynek. – Miért kell jelen lennünk a legkedvesebb lény halálánál. megérezte. Kis széllökések borzolták fel a Hudson vizét. hogy ezt a státust elnyerjük? – Ez mindig így volt. Garrett harmadszor is nekiszegezte a kérdést: – Kit látott akkor. amit fizetnünk kell azért. És szüksége volt rám. İ lesz Mallory számára az iránytő. ahogy áramütés fut át a testén. Szerette volna megerısíteni az ügyvédet.

Amely felé mindnyájan tartunk. 162 . És szüksége van rá. A Trinity Churchhöz érve meggyorsította a lépteit: a nı. otthon várja ıt.Ama ismeretlen és rettegett helyre. akit szeret.

Köszönetnyilvánítás Valentin Mussónak számos ötletéért és mindig helytálló tanácsaiért. Valen. az És azután… nem létezne nélküled a jelen formájában. Bernad Fixot-nak és Caroline Lépée-nek. 163 . Juliennek a bátorításukért és a gyakran igencsak jogos bírálatukért. Szüleimnek és bátyámnak. Megtiszteltetés volt veletek dolgozni. Köszönöm.

– Gyerünk. A pilóta le sem állította a turbinát. Normális idıben könnyő küldetés. megbánást törölnénk el szívesen? Lenne-e merszünk új értelmet adni a létünknek? Mivé válnánk? Merre tartanánk? És kivel? Bevezetés Északkelet-Kambodzsa Esıs évszak 2006. lelkiismeret-furdalást. de ahhoz elég. szeptember A Vöröskereszt helikoptere pontosan a megbeszélt idıben ért Földet. Egy önkéntes orvoscsoportot kellett a városba szállítania. idın kívülinek tőnı hely távol esett az angkori és a Phnom Penh-i turistaövezettıl. ha véletlen szerencse folytán visszamehetnénk a múltba? Milyen tévedéseket próbálnánk helyrehozni? Milyen fájdalmat. ellátták az amputáltakat. A pilóta hívására az öt egészségügyisbıl négy már el is tőnt a helikopter gyomrában. Az erdıvel övezett fennsík tetejére települt falu közel száz. ha tehették. az AIDS vagy a tuberkulózis áldozatait. mővégtaggal szerelték fel ıket. Az utolsó. doktor! – kiáltott a pilóta. Feltéve. ha nem húzzák az idıt… Két sebész. Az elveszettnek. egy altatóorvos és két ápolónı futott ki a hevenyészett rendelıbıl.MEGJELENT GUILLAUME MUSSO Ott leszel? (Részlet) Egyszer bizonyára már mindannyian feltettük magunknak a kérdést: mit változtatnánk az életünkön. ahol két napja dolgoztak. és a szünet nélkül szakadó esı megnehezítette a manıvert. 164 . Képtelen volt elszánni magát az indulásra. Páradús volt a levegı. és sőrő sár borított mindent. Üzemanyagból is csak korlátolt mennyiség állt a rendelkezésére. nem érik el a repülıt. egy hatvan év körüli férfi. nagyrészt rönkfából és gallyakból épült kezdetleges házból állt. hogy mindenkit eljuttasson a célállomásra. Az országnak ez a csücske tele volt taposóaknákkal. – Ha nem szállunk fel azonnal. de sajnos szeptember volt. kissé lemaradt. és lehetıségeikhez mérten kezelték a mocsárláz. Az utóbbi hetekben már körbejárták a környékbeli falvakat. Tekintete a gépet körülálló kambodzsaiak csoportján idızött.

és egyetlen értelmes szót sem tud majd kiejteni. A felhık közti résen ragyogó fénysugár tört át. de akkor tekintete megakadt egy kisgyereken. hogy örökbe fogadják ıket. mégis egyfajta kábítószerré váltak. akit egy öregember tartott a magasba. akiknek. Aztán intett. ha egyszer bekerülnek az árvaházba. Különös érzés fogta el. hogy újjávarázsolta az arcát – tette hozzá az öreg kambodzsai. doktor! Sorban állnak a betegek. és a helikopter csak napok múlva jönne vissza értünk – erısködött a kollégája. mert eszébe jutott. Az üveg nélküli ablakon át a közelben burjánzó. A Vöröskereszt megbízásából minden évben több hetet töltött Afrikában vagy Ázsiában. Veleszületett fejlıdési rendellenesség. és elindult a gép felé. Fiatal amerikai lány volt. torz kinézetük miatt esélyük sincs arra. Igaz. mielıtt megszólalt: – Lu-Nannak hívják. ha teljesülhetne egy kívánsága? – Tessék? 165 . – Meg kell operálnom azt a gyereket – felelte az orvos. Nem tudta levenni a tekintetét a kisfiúról. – Nincs több idınk! Az árvíz miatt járhatatlanok az utak. Élete végéig csak levest és pépes ételeket ehet. és feltartott fejjel az orvos szemébe nézett. Tisztában volt vele. aki a kisfiút feltartotta a helikopter indulásánál. félénk kisgyereket. – Köszönöm. Az orvos karjába vette a sápadt. és leugrott a földre. sőrő trópusi erdıre látott. hogy áll valaki a háta mögött. egy pillanatra megállt. Az ápolónı újra kérlelni kezdte: – Holnapután San Franciscóban várják. – Akkor én is maradok – felelte az ápolónı. – Igyekezzen! – kiáltott le neki az egyik ápolónı. A falu vezetıje lehetett. A helikopter a levegıbe emelkedett. majd elindult nyugat felé. A mőtét végeztével az orvos kiment. hogy enyhítse a kisfiú félelmét. és nagyot sóhajtott. megpróbálva túlkiabálni a fejük felett forgó lapátok zaját. Köszönésképpen állához emelte összekulcsolt kezét. amikor megérezte. beszélgetett vele. Vajon hány éves lehet? Kettı? Háromnál biztos nem több. s az ég bíbor-narancs színben pompázott. hogy a világnak ebben a zugában az ısi hagyományok szerint élı szülık gyakran magukra hagyják a nyúlszájjal születı gyerekeket. és érezte. Hasonló eljárással helyrehozta az ajkakat is. és ugyanabban a kórházban dolgozott. hogy kövesse a házba. Görnyedt hátú. Épp a cigarettáját nyomta el. és rögtön ráismert az öregre.Az orvos bólintott. A beavatkozás hosszúra nyúlt. nagyon szoros a mőtéti beosztása. Cigarettára gyújtott. a Ratanakiri hegy oldalában még élnek tigrisek. Két napja alig aludt. és bólintott. Az esı elcsendesedett. hogy a kisfiú arcán igazi mosoly ragyoghasson majd. és zavarában elfordította a tekintetét. Nem bánta meg. így aztán elıször nem is értette vendéglátója szavait. mert így a maga módján idınként kiléphetett a kaliforniai fıorvos megszokott életébıl. Emilynek hívták. és körülnézett. és megnyújtotta. Az orvos kitalálta. Amikor a gyerek elaludt. barázdált arcú öregember. Megfordult. ezek a humanitárius küldetések mély nyomot hagytak a lelkében. A pilóta a fejét csóválta. Rizspálinkával kínálta. feljebb. A sebész alázatosan fogadta a köszönetnyilvánítást. nagy gonddal lefejtette az ínyvitorlát. mint az orvos. aki ezt kérdezte tıle: – Mit kívánna. hagyományos öltözetben. és elindult a kisfiú felé. mely eltorzította kis arcát. hogy pótolja vele a szájpadláshasadékot. konferenciák és… – Menjenek nélkülem – döntötte el végül. kígyók és elefántok… Elmerengett. Mielıtt hozzákezdett volna az altatáshoz. Az orvos nem mozdult. hogy alig néhány kilométerrel távolabb. Felsı ajkán szörnyő hasadék éktelenkedett. ı fogta a szikét. és az ápolónıvel bevitte a rendelıbe. hogy hirtelen elhatalmasodik rajta a fáradtság. hogy maradt. és letelepedett a bádoglemezzel és száraz levelekkel borított verandán. hogy a gyerek keresztnevérıl van szó.

Brazília színeit idézı pólót visel. és kezét gyengéden a lány tarkójára fonja. Haja száll a szélben. LOUIS ARAGON Miami repülıtér 1976 szeptembere Elliott 30 éves Szeptemberi vasárnap délután a floridai ég alatt… Egy lehajtható tetejő Thunderbird kormányánál ülve a lány felhajt a terminál felé vezetı útra. gyors iramban halad. és látni fogjuk az ifjúságunkat. amely egyszerre kihívó és esdeklı. doktor? Az orvos elıször valami szellemes válaszon törte a fejét. Az egyetlennel… az egyetlennel. míg a mellette ülı férfi kiszáll. és az ablakon behajolva egy csókot küld neki. – Örökkévalóságnak tőnik… Megöleli. hol van most az a nı? – kérdezte az öreg khmer. – Egy nıvel? – Igen. de aztán a fáradtságtól leverten és egy ismeretlen. magas termető férfi. akit meglepett a kérés egyszerősége. és gondolkodóba esett. Gépiesen a pulthoz lép. aki számított. – Fogadok. több autót is megelız. İ Elliott Cooper. – Meghalt harminc éve. És abban a pillanatban. hogy máris hiányzom… Az ismerıs hang hallatán Elliott meglepetten fordul hátra. Orvos San Franciscóban. Akkor visszanézünk. és egy fújt üvegbıl készült kis fiolát nyújtott át neki. de bırdzsekijében és borzas üstökével fiatal kamasznak látszik. – Már legalább egy perce. Az orvoshoz lépett. kiveszi a táskáját a csomagtartóból. Rövid hallgatás után méltóságteljesen felállt. 166 . azon az isten háta mögötti helyen. Épp csak pár percre. ahol egy ingatag polcon egymás hegyén-hátán különleges szerzemények hevertek: szárított csikóhal. és a helyiség végébe ment. ginzenggyökér. majd a férfi belép az üveg-acél épületbe. Csípıig érı farmert. karcsúsított szarvasbır kabátot és szülıhazája. és magához szorítja. peace and love feliratú. Ajtócsapódás. Az ázsiai a homlokát ráncolta. – Mikor is csókoltalak meg utoljára? – kérdezi a férfi. A lány rászegezi smaragdzöld tekintetét. – Nem tudja. mielıtt egy rövid idıre megáll az indulási csarnok elıtt. míg rá nem akadt arra. amit keresett. a nyugati világ tekintetétıl távol különös ünnepélyesség költözött a két férfi közé. Megnyerı külsejő. hogy elkérje a beszállókártyát a Miamiból San Franciscóba induló gépre. hirtelen támadt érzés sugallatára halkan így szólt: – Szeretnék újra találkozni egy nıvel. Tíz pici aranysárga pirula bújt meg benne… Elsı találkozás Egy este a jövı már múlt lesz.– Mire vágyik a legjobban ezen a világon. formalinban eltett egymásba fonódó mérges kígyók… Addig turkált a kacatok közt.

Ilena fıként azért csatlakozott hozzájuk. Elkísérlek a tranzitig – feleli a lány. miközben lemondó arccal felugrik a tranzitba vezetı mozgólépcsıre. hogy egy nyugodtabb életért cserébe a mindennapok megfosztják ıket az újbóli és újbóli egymásra találás mindkettejük számára éltetı erıt adó. Mindkettejük élete mozgalmas. mielıtt elutazom? – Igen. hogy a néhány utólag lopott pillanat több fájdalmat tartogat számukra. a világ legnagyobb tengeri vidámparkjában. a 711-es járat utasát kérjük. Álomszépnek találja. Attól. Távszerelmüket az idıeltolódás szabályozza. és elindul a kijárat felé. „Utolsó figyelmeztetés. hogy…” – A francba! – szitkozódik. kibontakozva a férfi ölelésébıl. Itt a hidegháború. A kezdetben „Szivárványharcosok ligája” nevet viselı csoportosulás az atomkísérletek elleni tiltakozásnak köszönheti ismertségét. hogy részt vegyen a bálnák és a fókák védelméért folytatott kampányban. hogy kerülik a hosszú búcsújeleneteket. Kérlek. szívpezsdítı gyönyörétıl. mit akarsz! – Gyereket szeretnék. – Tudom. s csak megnehezíti az elválást. Egyikük arccal a Csendes-óceán felé. – Várj! – kiált utána Elliott. a kommunista fenyegetés. a hivatásuk vonzásában építették fel életüket. Tisztában vannak azzal. és mivel úgy ismeri már a lányt. mint a tenyerét. az emberek iránti nyitottságát és azt a fajta igényességet.. de ık nem ezt a megoldást választották.A lányt Ilenának hívják. „A San Franciscóba induló 711-es járat utasait kérjük. Elliott befejezte az orvosi tanulmányait. és neki köszönhet minden jót az életben. az atomfegyverkezési verseny… Valahányszor búcsút vesznek egymástól. a repülıtéren? Mindössze erre a válaszra futotta tıle. nem beszélve a környezetszennyezésrıl. mint vigaszt. Orvosi hivatását. Ennek ellenére az elválás minden alkalommal egyre jobban megviseli ıket. hogy a világ a pusztulás felé tart. Elliott Coopert. hogy visszatartsa. Ilena állatorvos. Végül külön. hogy azonnal fáradjanak a 18-as kapuhoz…” – Ez a te géped? – kérdezi Ilena. Elliott… – Itt most menten. Életük kissé bonyolult. Elliott. Ennyi év után természetesen már összeköltözhettek volna.a természeti erıforrások kimerülése. A lány Floridában él. hogy szerelmük megkopik. Tíz éve ismeri. a keleti partot a nyugatitól elválasztó négy idızóna és négyezer kilométer. 167 . A Greenpeace-t békepárti környezetvédık alapították 1972-ben. Elliott szerelme. komolyan beszélek. Tréfával próbálta leplezni a zavarát. – . . delfinekkel és gyilkos bálnákkal foglalkozik az orlandói Ocean World-ben. amely egyre többet hallat magáról. és kézen fogja. És néhány hónapja sok idıt szentel egy bizonyos szervezetnek is. amellyel az életét irányítja… Meglepi a lány hirtelen felbukkanása. de Ilena nem volt mókás kedvében. gondolkozz a dolgon – feleli. Elliott úgy néz rá. Mr. míg a másik az Atlanti-óceán partján. a férfi San Franciscóban. mielıtt elengedi a férfi kezét. Eleinte az idı vasfogától tartottak. és nemrég helyezkedett el sebészként egy San Franciscó-i kórházban. mert megegyeztek. a trópusi erdık kiirtásáról vagy a… – Ilena? – Tessék? – Bökd ki végre. Egyikük sem ér rá unatkozni. – Nem viccelek. Szorosan a férfi oldalán lépkedve hosszú beszédbe kezd bájos dél-amerikai akcentusával. mintha utoljára látná. így szól: – Mondani akartál valamit. Elliott. Elliott bólint. amelytıl Elliott mindig elérzékenyül.

a gödröcske az arcán. Tekintete az üvegfal mögé tévedt. pizsamában. Egyszerően nem akart gyereket. hogy hozzá sem nyúlt a gépen felszolgált ételhez. Ilena bizonyára hazaért már. hogy alaposabban szemügyre vegye. és rendelt egy kávét. és rendelt egy salátát. A szeptemberi nap sugarai elöntik az indulási csarnokot. és az adott körülmények között nem szívesen vállalna felelısséget egy gyerek világra jöttéért. melyet ı is megörökölt… Valóban ı lenne…? 168 . de úgy tőnik. Az idıeltolódás miatt fáradtan megdörzsölte a szemei. Ki ez a pasas? Talán az egyik közeli kórházból szökött meg…? Ha így van. aki öt évvel azelıtt halt meg hasnyálmirigyrákban. mi zaklatta fel annyira. hogy az emberiség nem jó úton halad. Furcsa megjelenéső férfi volt. A hasonlóság már szemet szúrt. és szinte akarata ellenére ropogtatni kezdte az ujjait. étteremben vagy akár a repülın. Tudta. mintha a semmibıl csöppent volna oda. és úgy tőnt. Leült a pultnál. de mint orvostársai általában. Mattel. Sportos. rágyújtott. Nem tudott ellenállni a kísértésnek. Elliott integet. annál kényelmetlenebbül érezte magát. de hirtelen meggondolta magát. Ilena szavai annyira felkavarták. Ideges volt. s ı úgy vélte. Körülötte egyre többet beszéltek a dohányzás ártalmairól. Hamarosan leszokom – fogadkozott magában füstkarikákat eregetve –. A cigaretta a kifogástalan megjelenés elmaradhatatlan kellékeként a kulturális és a társadalmi szabadság szinonimája volt. s a terem végében álló készülékhez sietett. Ilena számát tárcsázta. A férfi elveszettnek tőnt. hogy a kávézó kirakatán keresztül egyenesen ıt bámulja. ilyen késın a repülıtéren? Valójában ügyet sem kellett volna vetnie rá. Elliott a pulthoz visszatérve befejezte a vacsorát. ı is többet foglalkozott mások. A férfi hatvan év körüli lehetett. De a szerelem nem elég. amikor rádöbbent. hogy otthon üres a hőtı. mint a saját egészségével.Már majdnem felér. hogy fogjon egy taxit. Elliott a szemöldökét ráncolta. Deresedı. Éjszaka volt. de valami megmagyarázhatatlan erı hatására ı mégis felállt a bárszékrıl.és érrendszeri betegségek kockázata megnı a dohányosok körében. Minden részlet egyezett: a fejforma. és minél közelebb ért hozzá. rövid szakállával az öregedı Sean Conneryra emlékeztetett. A kabátja zsebében lapuló cigarettásdoboz a lábához ért. aki olykor elkísérte a keleti partra. és kiment a kávézóból. Floridában elmúlt éjfél. Gondolhattam volna… Elliott a lelke mélyén mégsem bánta meg. de nem ma este… Túlságosan kimerüli volt egy ilyen erıfeszítéshez. Akkor pillantotta meg elıször. A hetvenes évek közepén jártak. mire a repülı leszállt San Franciscóban. Orvosi tanulmányokban egyre-másra mutatták ki. neki orvosként kutya kötelessége segíteni rajta! Már csak három méter választotta el ıket egymástól. Farkaséhes volt. majd kéri egy telefonérmét. Elliott kifelé tartott a terminálból. Döbbent arccal még közelebb merészkedett. Imádta Ilenát. Elliott elindult felé. két császárzsemlét és egy pohár Chardonnayt. égszínkék pizsamát viselt. ahol már megfordult legjobb barátjával. Ilena azonban másképp viszonyult a kérdéshez. és sebészként Elliott tökéletesen tisztában volt azzal. Kaliforniában este kilenc óra múlt. hogy a tüdırák vagy a szív. Tiltakozásának nem érzelmi okai voltak. amikor egy utolsó búcsúra hátrafordul. De Ilena már eltőnt. Kifejezéstelen arccal bámult maga elé. és a szíve csordultig volt szerelemmel. A második emeleten megpillantotta a Golden Gate Cafét. hogy a nikotin súlyos függıséget okoz. de a lány nem vette fel a telefont. Az idegen elképesztı módon emlékeztetett az apjára. Az út hat óráig tartott. és tudta. Mit keres ez a fickó mezítláb. hogy tréfával ütötte el Ilena kérését. És bárhol rágyújthatott az ember. Elliott hunyorgott. nem akar vele beszélni. hogy le kellene szoknia. bár ezt még magának sem merte bevallani.

nem az apád vagyok. Néhány másodpercig habozott. de további magyarázatra már nem volt módja. Elliott segítıkészsége megtört. az enyhe kifejezés. hogy a férfi elájult. elcsukló hangon mégis megkérdezte: – Apa. A férfi befejezte a mondatot: – …a harminc évvel idısebb önmagadat. A helyiségben nem volt ablak. – Jöjjön. de a vérzés szerencsére hamar elállt. 169 . ezért sietısen benyitott az elsı ajtón. A szeme láttára tették be a koporsóba és hamvasztották el. a rángógörcs… A rohadt életbe. Valami azt súgta. és a férfi orrára nyomta. Elliott attól tartott. A férfi bizonyára bement az egyik kabinba. de mióta meghalt. és nyugtalanította az állapota. Úgy bánt vele. de a férfi határozott mozdulattal félretolta. – Ezt hogy érti? A férfi szóra nyitotta a száját. aztán az értelmezhetetlen mondat. – Elliott… – suttogta a férfi alig hallhatóan. * Harminc évvel idısebb önmagam? Elliott hitetlenkedve tárta szét a karját. micsoda nap! És még messze volt a vége. mintha epilepsziás rohamot kapott volna. – Merre van. Senki. Lényébıl erı sugárzott. Mi ez az egész? – töprengett magában. – Uram.Nem. utánamegy a mosdóba. aztán mozdulatlanná dermedt. hogy nincs nála az orvosi táskája. Semmi kétség. hogy soha nem igyekezett megérteni. uram? Hosszú helyiség volt. mossuk le az arcát! A férfi szó nélkül követte. Senki. de a mosdóhoz érve remegés fogta el. Elliott mégis kiszolgáltatottnak látta. – Minden rendben lesz – biztatta. Hirtelen ömleni kezdett az orrából a vér. uram? Nem kapott választ. Elliott elıször a mosdók felé pillantott. most meg ez az orrvérzés. Bárgyú arccal. te vagy? – Nem. és a feltevés lehetetlenségének tudatában. A férfi hátrahıkölt. Honnan tudja a nevemet? És a hangja… Milyen ismerıs! Hogy az apjával soha nem volt jóban. mintha egyik betege volna. és belökte a mosdó ajtaját. és vészkijárat sem. hogy ı a harminc évvel idısebb énem. İ is zavartnak tőnt. lehetetlen! Legyen már észnél! Az apja halott. Hirtelen felelısnek érezte magát a férfiért. és elhatározta. és nagy cseppekben a pizsamakabátjára hullott. – Jól van. Elliott… A fiatal orvos hátrahıkölt. Elıször a nyilvánvaló külsı hasonlóság. Elliott segíteni akart. Egy idı múlva megunta a várakozást. és felemás benyomást keltett. és úgy döntött. majd így felelt: – Önmagadat látod. – Segíthetek? – ismételte meg a kérdést. Bosszantotta. mintha villám sújtott volna le rá. Elliott olykor már sajnálta. segíthetek? – fordult hozzá készségesen. – Hajtsa hátra a fejét! – parancsolt rá Elliott. Elliott. Elliott meghatottan. – Hagyj magamra! – követelte. hogy az igazi meglepetés még hátravan. Ismerıs fény csillant a szemében. Az ésszerő válasz furcsamód egyáltalán nem nyugtatta meg. hogy kint várakozik. miközben a zsebébıl kirántotta a kávézóban kapott papírszalvétát. – Akkor ki maga? A férfi Elliott vállára tette a kezét.

senki. de a födémelemeket nem mozdították el. minden kabin üres volt. Képtelenségnek tőnt. Harmadik. mégis kénytelen volt elismerni a nyilvánvaló igazságot: a férfi nyomtalanul eltőnt.Második ajtó. negyedik… tizedik ajtó. 170 . Jobb híján felnézett a plafonra.

és hotdog-illat. nevetés. A turisták. de ez nem volt elég arra. a hónap végére van kitőzve az esküvıtök. LA FONTAINE Képzeld csak el… New York. És az egymást tipró. Két méterrel elıtted. Elsı gimnázium óta együtt jártok. óriáskivetítık. Jimmyvel még régebbi a kapcsolatod: együtt nıttetek fel Dél-Boston munkásnegyedében. füstszag. hogy örömet szerezzenek neked. a rendırautók szirénái és dudakoncert. és 171 . a taxik. Te is csak egy homokszem vagy a tömegben. Marisa és Jimmy azért szervezte ezt a kis manhattani kiruccanást. Kiabálás. amikor megszülettél. kivilágított táblák a felhıkarcolók homlokzatán. a járdán ott andalog a menyasszonyod és a legjobb barátod. lökdösı tömeg. Még csak huszonhárom éves vagy. A lányt Marisának hívják. Neonfeliratok. rozzant Mustangon tettétek meg az utat Bostonból idáig. Huszonhárom éves vagy. Popcorn. A Times Square nyüzsgı forgataga. Az ember néha éppen azon az úton találkozik a végzetével. zene. A szüleid egész életükben güriztek. hogy fizessék a tanulmányaidat. de a jövıd máris pontosan és reménytelenül rajzolódik ki elıtted. nem lökdöstek egymást jó tündérek a bölcsıd körül. Meg kell vallani. Neked kell elvenned. A dugók. egy öreg.ELİKÉSZÜLETBEN GUILLAUME MUSSO Visszajövök érted (Részlet) Prológus Most vagy soha Senki nem ad neked semmit. zugárusok és zsebtolvajok szüntelen áradata. Ma este van a születésnapod. MARTIN SCORSESE THE DEPARTED CÍMŐ FILMJÉBİL. amelyen el akarja kerülni.

amikor egyetlen vonással áthúztad az egész életedet. Mindennapjaid cementes zsákok között telnek. A nap. De ehhez szakítanod kellene az egész közegeddel. amit tenni akarsz? Tudod-e. és hetente kétszer bowlingozol a haverokkal. hipnotizálnak a fények. másról van szó: állandó gyötrelemként éled át a megaláztatást. vagy soha. ahol szívesen mondogatják. Már jó ideje úgy érzed. Mi játszódik le ebben a pillanatban a fejedben? Mi szüli az ırült fogadalmat? Egyszer majd az én fényképem lesz ezen a címlapon. Mint egy divatkatalógusban. A szórakozás? Bedobsz néhány sört munka után. aki elhiszi. az ebédszünetben mindig szakítasz rá idıt.érettségi óta építkezéseken melózol Jimmyvel. izzadságban úszva. a barátaiddal. vagy soha. de te szándékosan egyre jobban lemaradsz tılük. tekinteted a New York Times címlapjára esik. felfelé bámulsz. Most. és építed a világot Jimmyvel. Felméred a horderejét annak. És tovább iszod a sörödet. 172 . A járdát hirtelen betöltik Elvis Presley klasszikusának. sem Jimmyt. és átsurransz a széles sugárút túloldalára. Még csak huszonhárom éves vagy. beülnek egy élénkvörös kabrióba. és árad belılük a tipikusan új-angliai felszabadultság és elegancia. hogy ez lehetetlen. hófehér a foguk. A walkmanedben Mozart és Bach váltotta fel a rapet és a soult. szinte titokban. két-három gyerek. hogy szegényen élünk. hogy fizesd egy olyan ház jelzáloghitelét. hogy nem olyan vagy. csodaszép nıkön. Ez az érzés nem gyötri sem Marisát. mint a téged körülvevı emberek. az építıállványon. aki szeret. Éppen egy újságosbódé mellett mész el. Tizenöt év múlva én leszek a címlapon. Nem. hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa. amelyhez nincs igazi közöd. a szakadatlan munka. amelyeket nem fogsz vezetni soha. amikor abban a reményben. a menyasszonyoddal. mindent el kellett veszítened. amelyet még csak szeretni sem tudsz. A nap lenyugodni készül. Tényleg lehetetlen? Ebben a pillanatban az 50. a családoddal. Tovább merengsz az utca látványán. amely egy rockadóra van állítva. hogy átfusd a New York Times cikkeit. Az éjszaka csendjében gyakran eljátszadoztál már a gondolattal: a nulláról indulni. A nap. Nem mintha lenéznéd a családodat vagy a barátaidat.” De olyan biztos ez? Ki az. hogy mindent megnyerhetsz. Mindaz. amikor elhagytál mindenkit. amiben neked nem lesz részed soha. Sem Marisa. mint a béred. Ebben az országban. akik soha meg sem látnának téged. órákat. A turisták tömegébe merülve kihasználod a forgalom pillanatnyi megtorpanását. az It's Now or Neverjének hangjai. amelyek tízszer annyiba kerülnek. akik szívesen mondogatják: „Lehet. hogy az életnek nem egészen más az íze a sorompó túlsó oldalán? Tovább bandukolsz a sugárúton. sem Jimmy nem vette észre. de nem élsz benne igazán. utca sarkán álló öreg hotdog-árus bekapcsolja a rádiót. Kicsit kábán hagyod magad sodortatni a tömeggel. és folytatni a tanulmányaidat. A jövıd? Egy szenvedély teli házasság. könyveket kezdtél vásárolni. hogy egészen a halálodig minden éjszaka eszedbe jut majd ez a nap? A nap. hiába gúnyolódnak a többiek. és tudod jól. A villogó fényreklámok autókat ajánlgatnak. hogy te is megkaparintsd a részedet az amerikai álomból. Fiatal pár lép ki nevetve egy luxusszállóból. bowlingozol. Egyre erısebb benned a vágy a felemelkedésre. Néhány hónapja. névtelenül a névtelen tömeg közepén. És az építkezésen. Most. hogy az eredeti közegedtıl eltérı alapra építsd az életed. elkíséred Marisát a hétvégi nagybevásárlásra. ruhákat. de legalább boldogok vagyunk. hogy szegény van. mindent hátrahagyni. a munkafelügyelı üvöltözése közepette. és máris beszippantott egy olyan élet. nem a helyeden vagy. úgy érzed. Jimmy és Marisa idınként hátrafordulnak. feléd biccentenek. Esküszöm.

És már tudod. Céline a szerelem. mint a világ összes férfija. hogy kénytelen vagy komolyan venni. bár minden múló pillanattal egyre szerelmesebb leszel. vagy soha. de addigra te már eltőntél. Meg azután biztos vagy benne. A teremben fahéj. hogy a szerelmi történetetek félreértésen alapul: Céline csak azért szeret téged. A menyasszonyod fél perc múlva hátrapillant. és ezt nem tőrheted. Egy szép napon majd felnyílik a szeme. meleg hangulat. utoljára Céline-re nézel. és egy eddig ismeretlen világba vezetett el. A kettı nem ugyanaz… RÉSZLET FRANCOIS TRUFFAUT EGY Nİ CÍMŐ FILMJÉBİL Tíz évvel késıbb Kis kávézó a West Side-on. a szerelem sebezhetıbbé is tesz. Pedig amikor belépett a kávéházba.Most. mert melletted veszélyben van. Atlanti-óceánon átívelı szerelem. És ez a nap a mai nap. mint aki vagy. A könnyei a csokoládétortára csorognak. hogy egy napon el fogod veszíteni ıt. lehet egy gyerekünk… Hirtelen visszahúzódtál a csigaházadba. Céline Paladino. A mandzsettájával törölgeti arannyal pöttyözött zöld szemébıl ömlı könnyeit. hogy mocskos. A kéthetenkénti Paris-New York utak ritmusára lüktetı. amit hozott: kinevezték az Air France manhattani irodájába. Sötét bırrel bevont kényelmes székek. Hogy gyerek? Egy egész sor érvet vágtál Céline arcába. ragyogott. amikor nem tudod. mert nem ismer igazán. ahol találkozni szoktatok. törtetı alak vagy. te szerelmes voltál belém. Hogy összeköltözzetek? Még nem vagy rá készen. Honnan ez a titokzatos elıérzet? Fogalmad sincs róla. vanília és méz illata terjengEgy stewardess-egyenruhát viselı fiatal nı ül veled szemben. Prológus 2 Egy szerelem vége Én szerettelek téged. el kell hagynod. A lényeg. olyan boldog volt a hírtıl. a Brodway és az Amsterdam Sugárút között. Még abban a stádiumban vagy. vagyis. hogy neked kellene a legboldogabbnak lenned a világ összes férfija közül. és megismeri az igazi természetedet. – Végre összeköltözhetünk. hogy nem válik törékennyé is egyben. a helyiség közepén hosszú. Pontosan fél perc múlva a legnagyobb és legkülönösebb kihívás elıtt fogsz állni. Még egyszer. Hiszen. amely kegyelmi állapottá nyúlt. Tompított. csillogó krómacél pult. amelyet már nem is vártál. De nem ez a lényeg. Logikus. hogy miért nem jó ötlet a gyerek: a gye- 173 . de annyira betölt. Valaki mássá kell lenned. hogy az ember lehet úgy is érzékeny. Egy valószínőtlen villámcsapás. hogy egy belsı hang állandóan azt hajtogatja: ha igazán szereted Céline-t. Valamivel több mint egy éve ismered ıt. De te nem vagy olyan. Mindörökre.

Nem mersz felelni. amelyet Céline nálad hagyott. Ellenállsz a vágynak. október 31. * Két hét múlva megint elmész a kávéházba. de mindig nálad lesz. amikor az anyaságot mint valami felsıbbrendő erényt magasztalják… Céline egy ideig állta a csapást. csak bólintasz. manökenek az ágyadban. majd egy szívet tépı másodpercre teljesen elnémult. egy Nina Simone-cédét. De nélküle… Mindig egyedül érzed magad. és amúgy is. szombat 7 óra 59 perc 57 másodperc 174 . Elsı rész Menekülés 1 Azon a napon… Az igazi ellenségeink bennünk laknak. meg fog halni. Ez már sok volt. – Akkor hát vége? – kérdi Céline. majdnem felálltál és a karodba zártad. egy japán teáskannát és az utolsó levelét. és kibámulsz az esıben tülekedı gyalogosokra. Az egyik pincér egy borítékot nyújt át neked. Alig tudtad elviselni a fájdalmát. hogy elfelejtetted Céline-t. elhiteted magaddal. hogy képes leszel úrrá lenni ezen a zőrzavaros helyzeten. utazás az elsı osztályon. egy piperetáskát. és kihalászod a levelet. a pofád a tévében… És ahogy múlik az idı. egy Modiglianireprodukciót. de az alattomos belsı hang újra rázendített az elcsépelt nótára: Ha Céline-nel maradsz. nagy felelısség. és nem vagy biztos benne. hogy mégsem vagy olyan szemét alak. Ami talán azt bizonyítja. a Belle du Seigneur papírkötéső kiadását. BOSSUET Manhattan 2007. téged halálra idegesít. Részed lesz a társadalmi felemelkedésben. Soha nem fogod felnyitni. rajta Céline finom betői. Azután az éjszaka kellıs közepén megint lemész a hideg utcára. Egyszerően csak hazamész. egy Aragon-verseskötetet. És csak múlnak az évek Egy év. egy szarufésőt. így inkább elkerülöd a tekintetét. Ezután berámolod egy kartondobozba a kevéske holmit. és még ırzi az ı nyomát: néhány ruhadarabot. amelyet nem bontottál fel… A Greenwich Village-beli New York University mögötti kis lakásodból lemész az utcára. mintegy Céline jelenlétének illúziójaként. és feláll. amelyrıl álmodtál: hírnév. és tettetett lazasággal bedobod a kartondobozt a túlsó járdán álló kukába. és nem bontod fel a levelet. két év… öt év. egy Cacharel parfümöt. sportkocsik.rek a vágy halálát jelenti. az Egy téli szív címő film plakátját.

mit adnának meg érte. ki ez a nı. de mégis újjászületik tıle. amely a rejtelmek és a szenvedés mélyére veti majd ıt. legmélyebb megbánásaival. és hirtelen megérezte. csak a halvány szeplıkkel borított válla látszott ki. még ez is! A nı teljesen betekerte magát a szatén ágynemőbe. kényelmes kabin a hajó egész szélességét elfoglalta. a lehetı legmodernebb hifiberendezés. de csak néhány másodperc múlva sikerült elhallgattatnia a csengést. Egy nı. Az Ébredés elıtti utolsó másodperc. ma kínszenvedést okozott neki. lázasnak érezte magát. Ethan találomra kinyújtotta a kezét. hogy mi lakik a lelkük mélyén? És ha nem biztosak benne. Lágy fény áradt be a kis jacht kerek ablakain. a feje majd szétrobbant. hogy megismerjék önmagukat? 7 óra 59 perc 59 másodperc Az ébredés elıtti utolsó másodperc. és egy láthatatlan fúrógép fúrófeje brummogott a koponyájában.A Hudson folyón kikötött luxusjachton Ethan Whitaker kihasználja az utolsó három. Ismerem? Ethan a szörnyő migrén ellenére megpróbálta felidézni. letisztult vonalú bútorok. magányos zarándokutat. és ragyogó sziporkákat gyújtott a világos faburkolaton. és egy hosszúkás. 7 óra 59 perc 58 másodperc Még két másodperc. és az ébresztıóra után tapogatott. és milyen körülmények között kötött ki az ı ágyában. Ebben a pillanatban még semmi nem indította be ezt a különös utazást. alvással töltött másodpercet. és pislogott néhányat. Ethan fölé hajolt. de… Semmi. mintha már több napja egy kortyot sem ivott volna. És ha mindenki valami olyasmit hajszol. amelyet részben eltakartak a párnára zuhatagként leomló vörös hajfürtök. majd emberfeletti erıfeszítés árán kinyitotta a szemét. amelyet hamarosan el kell hagynia. az álmok országának ködében lebeg. Gyorsan megfordult. és szembesíti ıt a legnagyobb félelmeivel. Csak lassan sikerült a felszínre bukkannia. amely össze fogja törni. Na. finom vonású arcot pillantott meg. hogy megéljen egy rémálomszerő napot. ami már régen az övé? 8 óra 00 perc Felriadás. Az ágy szélén összekuporodva fekvı Ethan lassan magához tért. mint valami komoly erıfeszítés után. és úgy kifulladt. Vajon milyen tegnapi kicsapongásért bünteti a szervezete? Megpróbálta csillapítani a heves szívdobogást. A berendezése – a design és a technológia keveréke – fényőzést árasztott: king size franciaágy. hogy van mellette valaki. A tágas. legırültebb reményeivel. Megpróbálta kinyitni a szemét. de errıl hamar le kellett mondania: a szemhéját mintha sebek borították volna. és erıs fájdalom nyilallott rajta végig a fejétıl a talpáig. Egészen biztosan tudják. 175 . A titkos. Nagyon mélyen alszik. A torka kiszáradt. Általában felélénkítette. Hányingere volt.

Egyébként jó né176 . Nyugtalanul becsukta a táskát. Utálta a gondolatot. fizetnie kell neki. hogy a titokzatos ismeretlen még mindig alszik. Ethan elıbb megzavarodott. ezt pontosan tudta. majd megsokszorozta az erıfeszítéseit: emlékezett rá. hogy megértse a tegnap este történteket: körbejárt egy csomó bárt. De mit kóstál egy ilyen „szolgáltatás”? Ezret? Ötezret? Tízezret? Halvány fogalma sem volt róla. kettéhajtott boríték. amit mondok. amelyben valószínőleg kokain lehetett. Nem talált benne személyit vagy jogosítványt. a forró gızt jéghideg zuhanyra állította át. nagy bosszúságára meg kellett állapítania. egy becsületes magyarázatot. és a forró gız azonnal elárasztotta az üvegkalitkát. felkapott bárjába. Ez volt a hírnév egyik jó oldala. Jól látható helyre. És mi van. gyakran szerepelt a tévében. elıadásokon és tévéadásokban állandóan ezt hangoztatta. mint a disznó. Ne ess pánikba! Ez az emlékezetkiesés elbizonytalanította. Egy alaposan elázott (talán néhány csík fehér porral megédesített) este. nem kellett kezét-lábát törnie. Csak egy napszemüveg volt benne. ez lehetett a lány retikülje. ha ez egy call-girl? Ethan kénytelen volt megvizsgálni ezt az eshetıséget is. egy pár kristályokkal kirakott Jimmy Choo… Csupa elsı osztályú holmi. de hamar elvetette ezt az ötletet – nem volt kedve a viharosnak ígérkezı beszélgetéshez. Megtorpant. Ethan a szobába lépve megállapította. hogy elcsábította? Ethan egy monogramos kistáskát talált. két százdolláros. ennyi. és milliókat érı jachton lakott. hogy nem valami dicsıséges megoldás. ökölbe szorítva a kezét. még ha néha szomorúnak találta is a dolgot. de már így is késésben volt. hogy tegnap késı délután eljött a munkahelyérıl. túl elegáns volt. hogy semmilyen emléke nem maradi a tegnapi estérıl. Bár… Amióta híres lett. és ne azt. Tudta. hogy ı talán felfrissíti a memóriáját. A memóriája olyan volt. Nem volt rá ideje. elbővölte a fehér bır és a rézszínő hajzuhatag kontrasztja. de nem. Végül a köztes megoldás mellett döntött. lemondott hát róla. Törülközés közben szemügyre vette a földön heverı nıi ruhadarabokat: Victoria Street fehérnemő. A zuhanykabint trópusi falemezek borították. Hiába erılködött. Így mőködik az élet. ha ez a lány hivatásos. Ethan két kezébe fogta a fejét. amikor még észnél volt. egy kis. az éjjeliszekrényre tette. majd beugrott a Socialistába. amikor részeg. mert azt remélte – bár nem igazán hitt benne –. A 40-es évek Havannáját idézı Cuba Libre hangulatban megivott egy Mojitót. Lelkiismeret-furdalás nélkül átvizsgálta a tartalmát. és tántorogva elindult a fürdıszobába vezetı rövid folyosón. majd egy harmadikat… Majd… nincs tovább. Élj felelısen. Igazán nagy hatással van a nıkre.A fejében nem volt más. hogy felébreszti a szép szendergett. mint egy számítógépprogram. egy pohár italra. Mindenesetre. A másnapos ábrázatát látva nem kell médiumhoz fordulnia. mint egy szaunáé. de így megy ez. hogy elveszítheti az önmaga fölötti ellenırzést. és nem emlékszik semmire. és nyilván akkor csábította el. egy púdertartó. ami fényt deríthetett volna az alvó lány kilétére. Szívesen adott volna ráadásul még valamit. hogy a hısokk talán felébreszti az emlékeit. csak üresség. és a halántékát masszírozta. Az órájára pillantott. Nesztelenül kikászálódott az ágyból. amely nem hajlandó betölteni a kívánt adatokat. megijedt. hogy milyen késı van. Valami határozottan nem stimmelt: ez a lány túl szép. fekete Dolce & Gabbana ruha. Azt tedd. a berendezése olyan volt. abban a reményben. amit teszek… A pánik fokozatosan elpárolgott. urald az életed folyását: könyvekben. És a lány? Egy manöken. hajnali négy van. Bár amúgy nem kételkedett a férfiúi vonzerejében. a West Street egyik új. A jó életbe! Egy pillanatra felmerült benne. A csapot „gızfürdı” üzemmódba állította. és négy ötszáz dollárost csúsztatott a borítékba. majd egy másodikat. hogy „felcsípjen valakit”. akivel egy bárban találkozott. hogyan felejthette el.

hány éve nem volt már ideje „magyarázkodni” a nıknek. Valaha másképpen volt ez. Valaha ı is valaki egészen más volt. De az már régen volt. Előzte a feltoluló emléket. Azt a nıi arcot. Miért gondol rá éppen most, amikor már évekkel ezelıtt új fejezetet nyitott? Megint az órájára nézett, felment a felsı fedélzetre, és meg volt gyızıdve róla, hogy sikerült annak rendje-módja szerint lezárni ezt a kétes történetet. * A szalon krémszínő bırkanapéjával és panorámaablakaival minıségben nem maradt el a jacht többi helyiségétıl: elegáns volt, csupa fény. A komoly és funkcionális konyha natúr színő tölgyfa és lakkozott üveg étkezısarokban folytatódott. Ethan felkapott egy kölnisüveget, amely két fénykép között állt; mindkét képen ı volt látható, az egyiken Barack Obama, a másikon Hillary Clinton társaságában. Befújta magát a férfias, dohány- és nyersbır illatú parfümmel. Szerette kiemelni „férfias” oldalát, ı nem tartozott azok közé, akik a kor szellemének engedve énjük nıies oldalát hangsúlyozták. Micsoda hülyeségek. Aznap reggel fontos televíziós felvétele volt az NBC-nél, tehát kifogástalanul kellett kinéznie, mindenben megfelelve a gondosan felépített képnek: az együtt érzı, emberséges terapeuta, aki a szakmájában a következetesnél is következetesebb, de a megjelenésében „cool”, afféle hibrid Freud, Teréz anya és Georges Clooney között. Az akasztós szekrénybıl elıvette kedvenc öltönyét: egy gyapjúselyem Pradát, hozzá egy Oxford inget és egy pár Santoni cipıt. Soha ne mozdulj ki 4 000 dollárnál olcsóbb cuccban otthonról. Ezt a szabályt kell követnie annak, aki jólöltözöttnek kíván látszani. A tükör elıtt begombolt egy gombot a zakóján – Tom Ford szerint így rögtön tíz kilót veszít az ember –, és felöltötte természetesen laza külsejét; azt az arcát mutatta, amelyet tavaly alakított ki, amikor a fényképe megjelent a Vogue New York-i hírességekrıl szóló számában. Az óragyőjteményébıl kiemelt egy Hamptonst, és Burberry kabáttal koronázta meg a mővét. A lelke mélyén pontosan tudta, hogy mindez a luxus az égvilágon semmit nem jelent, sıt, hogy egy kicsit röhejes is. De Manhattanben voltunk! És Manhattanben nagy gondot kell fordítani a csomagolásra, mivel manapság minden csak látszat. A konyhában elmajszolt egy fél bagelt, majd kilépett a fedélzetre, ahol azonnal a hajába szántott a New York-i öbölben fújó friss tengeri szél. Feltette könnyő, ergonomikus napszemüvegét, majd egy percre megtorpant, és megcsodálta a felkelı napot. Nem sokan tudtak a kis North Cove-i kikötı létezésérıl. Két lépésre a Battery Parktól és a Ground Zérótól csodálatos kis zárvány volt a város szívében. A négy gránit- és üvegtorony közé beékelıdött World Financial Center egy elegáns tér mellett állt, ahol egy lenyőgözı üvegtetı télikertet oltalmazott, nagy pálmafákkal. A fülükön iPoddal, a legújabb divatú sportöltözékben kocogok egy csapata itt fejezte be a reggeli testedzést, tekintetüket az Ellis Islandre vagy a Szabadság-szoborra függesztve. Ethan rágyújtott, már csak azért is, hogy dacoljon velük, és összedörzsölte a tenyerét, mert fázott a keze. Bár az elején alig lehetett észrevenni, erısen fújt a szél, de ı szerette az elsı friss ıszi szeleket. Felnézett, és magányos, nagyon alacsonyan szálló vadlibát pillantott meg. Ezt jó elıjelnek tekintette. Igaz, hogy különösen kezdıdött a reggel, de most úgy érezte, újjáéledt, és kész szembeszállni az élettel. A mai nap nagy nap lesz. – Jó napot, Whitaker úr – mondta a kikötıır, amikor Ethan a kis parkolóba lépett. De Ethan nem felelt. Földbe gyökerezett a lába az autója – egy legújabb márkájú, ezüst-fekete, nagyragadozót idézı Maserati kupé – elıtt, és dühösen megpróbálta felmérni a kár mértékét: a hőtırács behorpadt, az autó bal elsı oldala összetört, az egyik kerékabroncs megrongálódott, és az ajtó is komolyan megkarcolódott. Ez nem lehet igazi

177

Nem emlékezett semmiféle balesetre. Amikor utoljára az autóba ült, a karosszéria csillogott, mint a gyémánt, kirajzolva a tökéletesen hajlékony vonalakat. Ethant egy pillanat alatt megint elöntötte a forróság. Valami komoly dolog történt az éjjel. Valami, amirıl a leghalványabb emléke sem maradt. Nem, szokás szerint fölöslegesen idegeskedsz. Részeg voltál, és nyilván elsodortál egy korlátot. Csak ennyi. Már hétfın elviszi a Maseratit a szervizbe, és vadonatúján fogja visszakapni. Bele fog ugyan kerülni tíz- vagy húszezer dollárjába, de a pénz nem probléma. Ethan kinyitotta az ajtót, és beült az értékes fából és finom varrató, olasz bırbıl készült puha fészekbe. A luxus édes illata egy pillanatra elringatta ugyan, de ez nem tartott sokáig. Bánta már, hogy nem ébresztette fel a mellette alvó vörös hajú nıt. Ha jobban belegondol, talán ö az egyetlen ember, akitıl megtudhatná, mi történt az elmúlt éjszaka. Ethan habozott, majdnem visszament a jachtra, ám végül letett róla. Igazán tudni akarja? Nem volt benne biztos. Ez már a múlthoz tartozott, és Ethan tizenöt év alatt megtanulta, hogy ne terhelje magát túlságosan a múlttal. Elfordította a slusszkulcsot, és már éppen elhagyta a parkolót, amikor bizonytalan kép zavarta meg az elméjét, és a képet ırjítı gondolat követte. A fiatal nı, a rézvörös fürtjeivel… …és ha halott? Nem, ez képtelenség. Hogy jut ilyesmi eszébe? Pontosan emlékezett, hogy érezte a nı édes, langyos leheletét. Majdnem biztos volt benne. Majdnem, de nem teljesen… A keze ökölbe szorult, a kormányra csapott. Összevissza beszélsz! Már megint úrrá lett rajta a paranoid oldala. Ez a szorongás a sikerrel és a pénzzel együtt érkezett az életébe. A félelem táplálta, hogy egyetlen pillanat alatt mindent elveszíthet, amit tizenöt év alatt megszerzett. Legyen már vége, hogy ilyen ırült agyszüleményekkel mérgezed az életed! A fejében megszólaló normális hang elektrosokként hatott rá, és szinte egy csapásra kisöpörte a rossz gondolatokat és az idegességet. Most már tényleg kihajtott a parkolóból, és a gázra taposott, a puszta örömért, hogy meghallja a nyolchengeres, négyszáz lóerıs motor hördülését. Márpedig ez a mai nap jó nap lesz! Ebben biztos volt. Egy nagy nap. Egy ırült nap.

2 A férfi, aki nagyon siet
Jól tudom, mitıl menekülök, de azt nem, hogy mit keresek. MONTAIGNE Manhattan 2007. október 31. szombat 8 óra 53 perc Az utastér tizenegy hangszórójából kristálytisztán szóló Jimmy Hendrix-gitárakkordok belehasítottak a motor tompa, békés brummogásába. 178

Ethan gyorsan áthajtott a hét közben oly nyüzsgı, de most, szombat reggel szinte kihalt üzleti negyeden, majd elindult Midtown felé. Nem kellett hozzá sok, hogy visszanyerje a magabiztosságát. A gyorsaság, a kék ég, a felhıkarcolók ablakaiból visszaragyogó napfény mind-mind New York dicsıségét hirdették. És Ethan imádta New Yorkot. A város, ahol az ember otthon érzi magát, ha a semmibıl érkezett. Ám ma reggel nem volt rendjén valami. Az utcák valahogy mővinek látszottak, mint egy film díszletei, mintha ez nem a megszokott New York lenne. Ethan összevonta a szemöldökét, a gyalogosokat, az autókat, az épületeket kémlelte, de nem sikerült rájönnie, mi az, ami nem stimmel. Idegesen bekapcsolta a rádiót, és keresett egy helyi adót: Több ezer taxisofır lépett sztrájkba ma reggel Manhattanben negyvennyolc órára, így tiltakozva a városházi tervezet ellen, amely kötelezıvé kívánja tenni a GPS és a bankkártyaterminál beszerelését a jármővekbe… Tehát ez hiányzott a díszletbıl, és ennek köszönhetı, hogy olyan folyamatos a forgalom! A legendás sárga jármővektıl megfosztva Manhattan mintha elveszítette volna egyéniségének egyik fontos összetevıjét. …mivel a sofırök szerint ez a rendelkezés támadást jelent a magánélet ellen, hiszen a magas beszerelési költségek mellett azt is lehetıvé teszi a hatóságok számára, hogy nyomon kövessék a helyváltoztatást. A TCL szerint jelentıs, majdnem 100%-os lesz a sofırök részvételi aránya a sztrájkban, amely komoly fennakadásokat fog okozni. Máris hosszú sorok kígyóznak a Kennedy és a Newark repülıtér, valamint a Pennsylvania Station elıtt… Ethan rápillantott a mőszerfal órájára, és vágott egy grimaszt: a híres reggeli televíziós show, a Saturday in America élı felvételére várták. Népszerő adás volt, hétvégenként több mint hatmillió tévénézı volt kíváncsi rá. Valahányszor szerepelt a mősorban, könyvei és DVD-i eladási mutatója a sokszorosára emelkedett, a tanfolyamaira és elıadásaira való várakozási idı több hétre nyúlt. Ethan három évvel ezelıtt lett híres médiaszemélyiség, szinte egyik napról a másikra. Bár néha „doktornak” szólították, nem volt orvos. Nagyon szeretett volna orvosi tanulmányokat folytatni Seattle-ben, de négy egyetemi év után megértette, hogy ez tévútra vinné. Az orvosi egyetem túl drága volt, és túl hosszú lett volna a képzési idı. Egyébként az orvosok világa nem is igazán érdekelte, és nehezen tudta magát elképzelni egyszerő általános orvosként, amint egész életében reumás és fejfájós betegeket kezel. Ezzel szemben nagyon vonzotta minden, ami távolról vagy közelebbrıl kapcsolatos volt a pszichológiával. Nagyon hamar ráébredt, hogy jól forog a nyelve és hatással van az emberekre. Miért ne állíthatná ezt a tehetségét valami olyasmi szolgálatába, ami szenvedélyesen érdekli, például az emberi lélek rejtelmeinek szolgálatába? De mivel gyakorlatias volt, és boldogulni akart az életben, hasadékot keresett az idık szelében. Furcsa szavak jelentek meg egyre gyakrabban a könyvekben és a médiában: személyiségfejlesztés, boldogságra nevelés, jobb élet, önmagunk tisztelete, lehetıségeink kiaknázása… Ethan rájött, hogy ezen a gyorsan fejlıdı területen olyan lehetıségek várják, amelyeket meg kell ragadnia… Tehát félbehagyta a tanulmányait, és egy kis pszichoterapeuta rendelıt nyitott a Morningside és az East Harlem határán. Éveken át gyógyított depresszióval, szenvedélybetegségekkel, ízületi gyulladással és hátfájással küzdı egyszerő embereket. Visszatekintve pontosan fel tudta mérni, milyen fontos volt számára ez az idıszak. A szegénynegyed lakóival való mindennapi kapcsolatában sokat fejlıdött, kiegészíthette pszichológiai ismereteit, rengeteget olvasott, miközben részt vett számos ál- „spirituális vezetı”, coach és egyéb személyiségfejlesztı guru szemináriumain. A különbözı forrásokból felcsipegetett összetevıkbıl kiindulva építette fel saját módszerét, amely kipróbált vagy modernebb, újító technikák egyvelegére épült: pozitív gondolkodás, viselkedésterápia, sophrológia, szerepjáték, pszichodráma*, fényterápia, akupunktúra, érzelmi kommunikáció…
* Olyan terápia, melynek során egy csoport tagjai által eljátszott rögtönzött jelenetek lehetıvé teszik a neurózisok felszínre kerülését

179

a szerény harlemi rendelıben? A válasz két szó: a takarítónıje. hangoskönyvek. Hogy történhetett. Ethannek szerencséje volt. méregdrága képzések. titokzatos hölgy jelent meg nála egy tizenéves fiúval. és komoly hatást gyakorolt többmilliónyi tévénézı ízlésére. Amikor Ethan találkozott vele. és a tengerbe zuhant. és jó megérzései. A napszemüveg és a selyem fejkendı ellenére Ethan azonnal felismerte Loretta Crownt. de sem az antidepresszánsok. és hónapok óta be sem tette a lábát az iskolába. és néhány percre átengedte neki a kormánykereket. és mára valóságos kis üzleti birodalom fölött uralkodott. és így az agya „meg tudta emészteni” a tragédiát. A fiatal terapeutáról cikkek jelentek meg a sajtóban. valahányszor olyan téma került szóba. és lehetıvé teszi az agy számára. 180 . reszketett. ami abból állt. adósa Ethannek. Tal Ben Shakar elıször beszélt a témáról a harvardi kampusz nagyelıadóiban. Mint Larry King. ezeknek köszönhetıen több meghívást is kapott rádiós és televíziós mősorokba. akit Ethan néhány hónapja – három akupunktúra-kezelés során – olyan sikeresen megszabadított a krónikus migrénjétıl. amióta a képernyın volt. a nevét viselı híres talk-show producerét és vezetıjét. DVD-k. Loretta a fia miatt fordult Ethanhez: a fiút súlyos traumás neurózis gyötörte az apja két éve. maga is az Atlanti-óceán hideg vizébe vetette magát. Loretta Crown úgy érezte. miért mondanánk le róla? Négy éve az élete különös fordulatot vett. ezek nagy divatba jöttek. Loretta is a népszerő kultúra ikonja volt. Loretta Crown elhurcolta a fiát a Keleti part összes felkapott pszichológusához. hogy a pácienseit a Central Park sétányain kószálva beszéltette önmagukról.Elsıként ajánlotta Manhattanben a walk and talk terápiát. elıadások. A húsz év alatt. Egy órával késıbb a mentıegységek csak egy túlélıt húztak ki. Egy szélrohamtól azonban elveszítette az egyensúlyát. a könyv azonnal az eladási listák élére került. Sıt nemrégiben több egyetem is felajánlotta. amelyet fıleg a poszttraumatikus stresszek tüneteinek kezelésekor alkalmaznak. majd meghívta a mősorába. Mit számított. már krónikus álmatlanságban szenvedett. a rémálmok és a szüntelen flashbackek miatt újra meg újra átélte a tragédiát. a talk show királynıje valóságos intézménnyé nıtte ki magát. képtelen volt koncentrálni. jobb napokon a nézıszám meghaladta a tizenötmilliót. és ki akarván használni az idıt. És nem telt bele fél év. míg végül a hír a munkaadója fülébe is eljutott. hogy írjon könyvet a terápiás tapasztalatairól. Egyik este. sem a hipnózisok nem tudták megszabadítani a lelki zavaraitól. amikor már zárni készült a rendelıt. zen-naptárak és relaxációs CD-k formájában árulta a „tanítását”. Könyvek. a szorongás. Miután Ethan könyvét olvasásra ajánlotta a mősorában. aminek bármi köze volt a pszichológiához. hogy tartson „boldogságkurzusokat”. Miután a fia túljutott a nehezén. hogy gyorsan „megeméssze”a múltban megesett traumák leülepedett maradványait. A szemmozgások kihasználásán alapul ezek a mozgások az álom alatt mőködı spontán szem mozgáshoz hasonlítanak-. Loretta nagymiséjét több mint százötven helyi tévéláncon sugározták. hogy azóta főnek-fának Ethan dicséretét zengte. weboldalak. tragikus körülmények között bekövetkezett halála óta. hogy egy technikával eredményt lehet elérni bizonyos személyeknél. Egy jachtkirándulás során az apa engedett a gyerek kérésének. aki nem tudta megállítani a vitorlást. sem a bétablokkolók. a show-business egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb figurája itt kötött ki nála. Ethan röptében kapta el a labdát. * Az Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) olyan pszichoterápia. Ethan a televíziós beszélgetések elmaradhatatlan vendégévé vált. hogy ezeknek a gyógymódoknak nincs feltétlenül tudományos megalapozottságuk: attól a pillanattól kezdve. a fiú pedig. nekiállt leszerelni egy-két vitorlát. A szörnyő baleset óta a fiút bőntudatrohamok gyötörték. hogy ez a híres afro-amerikai asszony. İ nógatta. és nézıinek 80%-a nı volt. Néhány szemmozgás-kezelésnek* köszönhetıen a fiúnak sikerült „újra átélnie” a traumatikus epizódot. amióta a fiatal pszichológus.

hogy valaki mássá válik. és egy fém telefonfülke oldalára csapott. Ethan szíve hevesebben vert. egyedül az orvossal szemben. Mindened megvan. Talán életében elıször mérte fel. a slusszkulcsát egy szállodai alkalmazottra bízta. a közepébıl kiemelte az Art & Culture betétet. de nem volt öntelt. hogy egy ıszi estén hátrahagyta a régi életét. és valóságos őr támadt körülötte. Ökölbe szorította a kezét. aki elbővöli Amerikát Eredetileg úgy volt. és a látomás eltőnt. hogy rákunk van. mindent feláldozott. ha egy újabb kihívásra összpontosít. Bedobta a kívánt pénzdarabot. és kedvenc tévésorozatukra utalva viccesen azt kiáltották: „YATTA”. Az egyszerő. de a kapcsolatainak köszönhetıen Ethannek sikerült elırehozatnia a megjelenését. mint emlékeiben. 181 . és könnyen alkalmazkodott kétkedı korunkhoz. szedd össze magad! Az élet szép. Ethan rágyújtott. melynek elsı oldalán ott díszelgett a fényképe. úgy érezte. így még hitelesebbé vált. Ugyanezen az utcán ment át tizenöt évvel ezelıtt. hogy befusson. amint az építkezéseken dolgozik Jimmyvel. egyedül. a barátságra és a társadalmi kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt – miközben úgy élt.A televízió képernyıjén Ethan bizalmat ébresztett. amelyet ı tartott számon egyedül. a családra. Nem a következı választásokkor. A Times Square-en szinte nem is volt forgalom. amikor a zsaruk hajnalban beállítanak. de nem ment be a szállóba. hogy a cikk a jövı heti számban jelenik meg. de ı elfojtotta ıket. egyedül. képes lenne megszerezni New York polgármesteri székét. És nagyon jól tudod. Íme. Soha nem tolta fel magát a spirituális guru szerepébe. Mégiscsak furcsa. de ez a mulatság megérte az árát. Nem. közérthetıen. azt a világ bármelyik pontján elérheted… Az út túlsó oldalán két munkás üvegezte a Virgin Megastore egyik kirakatát. tizenöt év kellett hozzá. Egészen egyedül vagyunk. Bár késésben volt. akivel megoszthatná a sikert? Hirtelen villanásszerő látomás rémlett fel elıtte: Céline zöld szemét érezte magán. mielıtt rátért volna a Brodwayre. hogy mindig egyedül vagyunk. szeretett volna kitérıt tenni a Times Square felé: az utolsó rendezni való számlája a múltjával. Az újságos még mindig ugyanott volt. hát sikerült! Megtartotta az ígéretét: tizenöt év alatt a New York Times elsı oldalára került! A semmibıl indulva felért a csúcsra. Tizenöt métert tett meg. Természetesen ahhoz. amikor elmúlik a szerelem. Széthajtogatta az újságot. Ethan újra maga elıtt látta önmagát. anyagi javaktól független életmódot hirdette – bár ıt magát luxus és hivalkodó gazdagság vette körül –. hanem átballagott a sugárút túlsó oldalára. amikor megkrepálunk… Előzte a rátörı mélabút. hanem nyolc év múlva. és ahogy az itteniek hajtogatták: Amit New Yorkban elérsz. Az élet igazán gázos pillanataiban egyedül vagyunk. hogy idáig eljusson. amit mondok… Ethan lassított. komoly pszichoanalízis és antidepresszánsok nélkül is – bár ı maga súlyos Prozac-függı volt. hogy átkeljen az út túloldalára. és kivette az aznapi New York Timest. szinte egy felszenteléssel felért. hogy törıdjenek magukkal. Megállt a Marriott elıtt. áradt belıle a biztonság. Elgondolkodott: talán a politika… Tettek már fel neki tapogatózó kérdéseket a polgármesteri hivataltól… Ha igazán ráhajt. Pislantott egyet. Az út közepén egy csapat pityókás japán turista fényképezkedett. hogy nincs senki. így megünnepelhette a különös születésnapot. és mély zavart érzett. Ahogy elnézte ıket. Csak úgy kerülheti el a nagy sikereket menetrendszerően követı levertséget. milyen nagy utat tett meg. Mert tizenöt éve. A fejében egymást kergették az emlékek. Gyorsan átfutotta a cikket: meglehetısen hízelgı volt. amikor bejelenti. amire csak vágysz. nem. mint egy remete… Azt tedd. Arra szólította fel az embereket. A dél felé áramló forgalmat figyelve azért parányi mélabút érzett. napra pontosan tizenöt éve annak. abban a reményben. Jól tudott beszélni. a következı felirat alatt: A pszichológus. Jó arca volt.

182 . amikor a BlackBerry rezegni kezdett a zsebében. Az NBC producere volt. aki nyugtalankodott a késése miatt.Éppen ezen tőnıdött.

Budapest Felelıs kiadó Kepets András Felelıs szerkesztı V.ulpiushaz. Újdonságainkról. bemutatóinkról.hu címő honlapon.Kedves Olvasónk! Az Ulpius-ház Könyvkiadó kínálata megtekinthetı a www. Detre Zsuzsa Nyomás és kötés: Gyomai Kner Nyomda Felelıs vezetı: Fazekas Péter vezérigazgató 183 . amelyre szintén a honlapon regisztrálhatnak. Ulpius-ház Könyvkiadó. akcióinkról hírlevélben tájékoztatjuk olvasóinkat.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful