Wass Albert

VÁLOGATOTT MAGYAR MONDÁK

A TEREMTÉS TÖRTÉNETE

Magosan fönt, az ég kékjén is túl, napsugár-sátrából uralkodott ÚR-ISTEN a világ fölött, két édes testvérével, a napsugárba öltözött BOLDOGASSZONNYAL és az éjszaka sötétjébe öltözött ÖRDÖNGASSZONNYAL együtt. Mikor a föld teremtésére került a sor, a sivár pusztaság szépítését két testvérére bízta az ÚR. Boldogasszony kioldotta hajának hét aranyos tincsét, s ahol megérintette velők a földet, hét hatalmas folyó támadt ott nyomban. Ugyanakkor Ördöngasszony is megérintette hajával a földet, de az érintés nyomán ingoványos mocsarak keletkeztek. Míg Boldogasszony megteremtette a szorgalmas és hasznos méhecskét, azalatt Ördöngasszony rászabadította a földre a mérges és haszontalan darazsat. Boldogasszony beültette a földet jó gyümölcsöt termő fákkal és bokrokkal, hasznos növényekkel, jóízű gombákkal, de alig végzett vele, Ördöngasszony nyomban odaültette közéjük a mérges gombákat, mérges gyomokat és mérges gyümölcsöket termő fákat és bokrokat. Mikor ÚR-ISTEN meglátta, hogy mit cselekedett Ördöngasszony, eltiltotta a teremtés további munkájától. Haragjában Ördöngasszony leereszkedett a tenger fenekére, hogy onnan hozzon föl szájában agyagot, amiből megalkothatná saját szobrát a földön. De abban a szempillantásban, amikor szájában az agyaggal felszínre bukkant, odafönt a nap-sátrában ÚRISTEN parancsot adott, hogy minden, ami a földön van, növekedni kezdjen, így aztán Ördöngasszony szájában nagy hirtelen elkezdett növekedni az agyag is, de olyan gyorsan, hogy majdnem megfulladt tőle szegény feje. Szép arca eltorzult és majdnem feketévé kékült a kíntól. De utolsó pillanatban még ki tudta köpni szájából az agyagot, s ahol földre esett az Ördöngasszony szájából kiköpött agyag, ott azon nyomban csúnya, sziklás hegyekké változott. Mert mindaddig szép lapos volt ám a föld felszíne, akár ÚR-ISTEN tenyere, így keletkeztek rajta a hegyek, ahol lábát töri a ló, szakadékba zuhan a birka, és vadállatok leselkednek a legelésző jószágra. ÚR-ISTEN úgy megharagudott ettől, hogy arany kopjájával mély likat ütött a föld felszínén, s annak mélységes mélyére száműzte gonosz testvérét, Ördöngöt. Miután a föld így szépen elkészült volt, ÚR-ISTEN fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát. Egy reggel az első asszony szépséges aranyvirágot talált a sátra előtt. Fölvette, kendőjébe takarta, és vitte nagy örömmel, hogy megmutassa az urának. Ahogy az ember és az asszony együtt kibontották a kendőt, az aranyvirág helyett egy szép kis fiúgyermeket találtak benne, aki rajok mosolygott kedvesen s az asszonynak azt mondta „édesanyám", az embernek pedig azt, hogy "édesapám". Az ÚR-ISTEN elrendelte, hogy az első ember-fia neve Világügyelő legyen s mesterségévé tette, hogy tanítójává váljon az emberiségnek, a kezdet kezdetétől mind a világ végezetéig. Világügyelő hozzá is fogott nyomban a munkához, s megtanította az embert, az asszonyt s minden leszármazottukat, hogy miképpen készítsenek maguknak íjat, halfogó hálót, megtanította őket a pásztorkodás sokféle titkára, de legfőképpen pedig arra, hogy miképpen engedelmeskedjenek a Teremtő törvényeinek.

1

Amikor ÚR-ISTEN látta, hogy Világügyelő irányítása alatt minden rendben haladt a maga kitűzött útján, visszatért napsugár-sátrába aludni, s rábízta az embert saját erejére és leleményességére. Hogy még gazdagabbá tegye az ember számára a földet, Világügyelő lehozta az égi mezőkről a tündéreket meg a törpéket, azok pedig magukkal hozták saját kincseiket: éneklő madarakat, pillangókat, illatozó, színes virágokat, szitakötőket és csigákat és mindenféle egyéb holmit. Mélyen lent, a föld alatt, ahova ÚR-ISTEN haragja száműzte volt, Ördöngasszony megszülte gonosz leányát, Kincset. Kincs hamarosan csábítani kezdte a föld felszínén élő embereket a maga rejtett aranyával, ezüstjével, drágaköveivel és vakon engedve a csábításnak az emberek elkezdtek bányákat ásni a föld mélye felé, hogy megleljék a sötét sziklaüregeket, ahova Kincs rejtette el a maga föld alatti ajándékait. De ahogy ezeket a sötét üregeket rendre feltárták, az arannyal, ezüsttel és drágakövekkel együtt Ördöng gonosz lidércei is sorra kiszabadultak a föld alól, és terjeszteni kezdték az emberek között a betegségeket, viszálykodásokat és rászabadították az emberre Ördöng bűneit, a gyilkolást, lopást, hazudozást s végül a legnagyobb Gonoszt is: a háborút. Úgy megrontották ezek a földi életet, úgy megtöltötték gyűlölettel, hogy Boldogasszony éjjel-nappal sírt odafent az égben s könnyei megtöltötték sóval a tengereket. Hiába igyekezett Világügyelő tanítani az embereket, hogy miképpen legyenek jók, szerető szívűek, becsületesek és boldogok, csak nagyon kevesen hallgattak reá. Ezek voltak a Választottak: a magyar pásztornépek, akik széles, szabad mezőkön legeltették a maguk nyájait. Éjszaka fölnéztek a csillagos égre, és tudták, hogy ott fönt a magasban valahol ÚRISTEN vigyázza a világot, Igazsággal a jobb kezében és Szeretettel a balban. Ragyogó-tiszta éjszakákon látták odafönt a Hét Küszöböt, mely az ÚR sátrához vezet. Látták a csillogó Küszöb-őrét s az ÚR sátra körül a csillogó Szérűskertet, ahol Kaszás aratta a csillag-gabonát, míg mögötte asszonya, Sánta Kata cipelte a kosarat. Láthatták a Hadak Útját, melyen égbe lovagolnak a hősi halottak, s a Nagy Göncöl szekerét, melyen olykor-olykor ÚR-ISTEN maga szekerezte be az égi mezőket. Ilyenkor dörögtek a szekér kerekei odafönt, és amikor a lovak patkója csillagot ért, villám szikrázott keresztül az ég boltozatán. Olykor megharagudván Ördöng gonoszságain, Isten-nyilát hajított alá az ÚR a földre. Máskor meg csillagba ütközött az égi szekér kereke, s a szekér derekából aláhullott hatalmas dördüléssel egy Mennykő. Békés, szelíd nyári éjszakákon Boldogasszony alászállott a földre a maga saját szekerén, a Kis Göncölön, s hozott az emberiség számára gyógyító növényeket és jó gondolatokat. Mióta Ördöng leánya, Kincs rászabadította a földre a maga gonosz szolgáit, Gyűlöletet, Irigységet, Háborúságot és a sokféle betegségeket, az emberiség nagy tanítómestere, Világügyelő kénytelen volt bujdosásba menni. Senki sem tudja, hogy hol rejtőzködik. Senki, kivéve a legöregebb pásztor, a táltos maga. Ő az egyetlen titoktudó, s amikor ő eltávozik a földi életből, utolsó leheletével megsúgja utódjának a titkot, így aztán nemzedékről nemzedékre száll a titok tudása, hogy az emberiség egyetlen reménye soha el ne vesszen. Magányos éjszakán, kint a végtelen pusztán egy öreg pásztor megsúgta nekem is a szent titkot. A búvóhely, ahol Világügyelő, a nagy tanítómester várakozik türelemmel, amíg az emberiség megleli végre a hozzá vezető utat, ez a titokzatos búvóhely nem egyéb, mint az emberi szív maga.

2

A CSODASZARVAS

Réges-régen, messze keleten volt egy gyönyörű szép ország. Észak felől magos hegyek övezték, délen a csillogó, kék tenger határolta. Két nagy folyó eredt a hegyekben s kanyarodott alá a tenger felé, szelíd dombok s füves, szép rónaságok között. Akik abban az országban éltek, nemcsak bátor harcosok és ügyes vadászok voltak, de kitűntek szorgalmukkal, tudásukkal és bölcsességükkel is. Boldogan és békés jólétben éltek világhíres királyuk, NIMRÓD ÚR uralkodása alatt. Nimród királynak két fia volt. Egyiket Hunornak, másikat Magornak hívták. Jó lovasok, bátor vadászok voltak, akárcsak az apjuk. Válogatott legényeik élén olykor napokig oda voltak vadat űzni a rengeteg mélyén. Egy ilyen alkalommal, amikor vadászni voltak, mindegyikük száz-száz válogatott legénnyel, pompás paripákon, egyszerre csak egy gyönyörű szép fehér szarvas ugrott ki eléjük az erdőből. Ezüstösen-fehéren csillogott a szőre, mintha csak tiszta holdsugárból lett volna, s agancsai hegyén ezernyi csillag tündökölt. Legényeik élén Hunor és Magor űzőbe vették a csodálatos vadat. Dombra föl, völgybe le, füves mezőkön keresztül, patakokon át, reggeltől estig folyt a hajsza. Mikor a nap lement, s fáradt volt ló és ember, a csodaszarvas eltűnt, mintha csak föld nyelte volna el. Letáboroztak éjszakára a testvérek, de alig ültek nyeregbe másnap reggel, újra csak ott volt előttük a csodálatos állat, mintha várt volna reájok, s a hajsza kezdődött elölről. Dombra föl, völgybe le, mezőkön, patakokon, hegygerinceken át, mindég észak felé, reggeltől késő estig. Este a fehér szarvas eltűnt újra, s a vadászok tábort ütöttek. Reggelre kelve elhatározták, hogy indulnak haza, de alig ültek nyeregbe, megjelent a csodaszarvas újra, s vitte, csalogatta őket tovább, egyre távolabb Nimród Úr országától. Napokig folyt ilyen módon a hajsza s a csodálatos fehér szarvas csalogatta őket nap nap után, hegyeken át, völgyeken keresztül, mindég északnak. Átkelve a magos hegyeken hét napon keresztül követték a csodaszarvast feneketlen, lidérces mocsarakon át, míg a hetedik nap estéjén olyan gyönyörű földre jutottak, melyhez foghatót még nem láttak addig. Selymes rétek, ligetes erdők, csillogó tavak és csobogó patakok vették körül őket, az erdők tele vaddal, a vizek tele hallal, s a mezők füve a lovak hasáig ért. Mihelyt a nap lement, a fehér szarvas beugrott egy kék vizű, kis tóba és eltűnt benne örökre. A fáradt vadászok tábort ütöttek az erdőliget szélén, s hamarosan álomba szenderültek. Az éjszaka közepén azonban Hunor és Magor csodálatosan szép énekszóra ébredtek. A tó felől jöttek a hangok, s ahogy óvatosan követték a csábító énekszót a holdvilágos, csillagporos éjszakában, egyszerre csak olyan csodálatos kép tárult a szemük elé, hogy még a lélegzetük is elakadt tőle. A parton, pontosan azon a helyen, ahol a csodaszarvas eltűnt, kétszáz tündérlány énekszavára lejtette bűbájos táncát, DÚL király két szépséges szép lánya a holdsugár ezüstjébe öltözve. Hunor és Magor azon nyomban szerelembe estek a tündérkirály két gyönyörű lányával. Ott helyben feleségül is vették őket, a kétszáz legény pedig a kétszáz tündérleányt, s letelepedtek velük az új országban. Hunornak és kíséretének a leszármazottjai hunoknak nevezték magukat, s Magornak és száz legényének az utódai lettek a magyarok.

3

és azt mondta: . Nem volt hatalom. Mikor feljött a nap. Hátul a ménesek. . Amikor mindannyian összejöttek. Egy éjszaka. hogy Hunor népe. pulik és ostorpattogtató csikósok. A száznyolc törzs Bélát. Az erdőnek nem volt már elég vadja. lóháton a férfiak. Amikor az este készíteni kezdte a bíborágyat Nap-Isten számára. hogy azok útján biztosítsák majd az átkelést a haragos folyón. ami javításra várt. Lovas legények indultak le és fel a nagy folyó mentén gázlót keresni. és a megerősítés meg is érkezett Pannóniába Detre. Az aranyozott vezéri sátorban ezalatt második gyermekével vajúdott Bendegúz asszonya. akik arról suttogtak. mint akik egybenőttek a lóval.Legyen a gyermek neve Atil. Egyszerre csak Bendegúz elsőszülött fia. a hunok elindulnak a lenyugvó nap nyomát követve új hazát keresni. a táltosok fehér mént áldoztak az ÚR tiszteletére. Éjszakánként a tábortüzek száma vetekedett az égbolt csillagjaival. A legöregebb táltos gyűlésbe hívta össze a törzsek vezéreit és a nemzetségek fejeit. nem is emberek. aranykupákból iddogálva várták a nagy eseményt. a barbár vezérlete alatt. végtelen hosszú sorokban a sátorszekerek. Bendegúz parancsára az asszonyok ezrei felfújható bőrtömlőket készítettek a szekerek alá. Római krónikák szerint Macrinus. búcsút vett egymástól a két testvér-nemzet. Mindegyikök választott magának ezer kipróbált harcost. mind a száznyolc hun nemzetség feje oda gyűlt össze a vezéri sátor köré s tábortüzek mellett. Az útjokba eső népek vagy csatlakoztak hozzájok. Mintha maga a haragos tenger indult volna meg elönteni a világot. Hunor és Magor népei egyre jobban leszaporodtak.Fiú! .Édesapám! Odanézzen! . hogy megtanácskoznák a jövendőt. mint az árvíz nyomultak előre. szervezett menetben. Mikor elérték a széles ATIL folyót (Volga). a vezéri sátor függönye félrelebbent. hogy akik jönnek. aztán a magyarok hazamentek a szállásaikra. megrakva asszonnyal. Elöl. Eljött aztán az idő. s voltak. hogy mindenkinek jusson belőle s a mezőkön nem volt elég hely a legelő jószág számára. . szükséges holmival. úgy hömpölygött a hunok árja nyugat felé. Átkelve a Kárpátokon. vezérek és törzsfők meghozták a döntést. annyian voltak. lezúdultak a Tisza-Duna-közének termékeny alföldjére. mint a rohanó árvíz. gulyások. Kevét és Kadosát választotta az élcsapat vezérévé. s feltartóztathatatlanul.kiáltotta izgatottan. Bendegúz vezetése alatt az egész hun nemzet követte őket lassú. vandálok. évezredek teltek. mint csillag az égen. gyerekkel. juhászok irányítása alatt. nyugatnak. A görögök kentauroknak nevezték a hun harcosokat. amikor a Göncöl Szekér rúdja fölfele mutatott. magasba emelte a tábortűz fölött. kürtszó mellett elindultak nyugat felé. folyóknak elég hala. csak sátrakat. míg a férfiak gondosan átvizsgálták a hatkerekű szekereket. hanem ördögök és boszorkányok leszármazottai. s elértek a Római Birodalom keleti tartományának. a pásztorok pedig megpihentették nyájaikat a folyóparti dús legelőkön. 4 . és egy vajákos asszony lépett ki rajta újszülött csecsemővel a karján. Pannóniának határát. gulyák és birkanyájak ugató komondorok.A HUNOK ÚTRA KELNEK Évszázadok jöttek és mentek. hogy égaljtól égaljig egyebet sem látott a szem. a gyermek Buda fölmutatott ujjával az égre. a hunok pedig készülődni kezdtek a nagy útra. megjavították. Gótok. vagy ész nélkül menekültek. . rómaiak között futótűzként terjedt a hunok híre. Megegyeztek abban. amikor többen voltak.Nap-Isten és Hold-Isten együtt vannak az égen! Míg valamennyien elcsodálkozva nézték a különös jelenséget az égen.jelentette büszkén és boldogan. eme nagy folyó emlékezetére! Másnap a hunok átkeltek a folyón. Mögöttük. Ősi szokás szerint Bendegúz karjába vette újszülött fiát. s kutatták szemeikkel az égboltot titokzatos jelek után. tavaknak. fűszál a mezőn és homokszem a pusztaságban. s pompás lovaikon. nyargaló lovakon. tábort ütöttek. Pannónia katonai parancsnoka megerősítést kért a hunok jöttének hírére. mely megállíthatta volna őket.

Keve és harcosai életüket vesztették a híres csatában. és rajtaütöttek a rómaiak táborán. A temetés után a hunok űzőbe vették Detrét.Míg Macrinus és Detre még mindég a haditerven tanakodtak. ahol sírdombját emelték. Róma békeköveteket küldött a hunokhoz arany és ezüst ajándékokkal megrakodva. 5 . melynek során elesett Macrinus. az éjszaka leple alatt átkeltek a hunok a Dunán. és Tárnok síkságán szembefordult az üldöző hun élcsapattal. és kénytelenek voltak Tulna városáig visszavonulni. hun nyíllal a homlokában. hogy megmentődjön a hunok betörésétől. A helyét. Detre azonban hamarosan összeszedte megzilált seregét. és Gesumornál megütköztek hadaival. hogy hírét vigye a római hadak gesumori nagy vereségnek. még élve eljutott Rómáig. de halálát lelte Béla és Kadosa is. Maga Detre. de súlyos veszteségeket szenvedtek a rómaiak is. ma is Keveházának nevezik. római hadvezér. Hajnaltól estig tartott a rettenetes csata. Kevét és harcosait illő pompával temették el a hunok. és attól kezdve minden évben adót fizetett.

ahol ma Buda városa áll. 6 . saját magától s egyenesen Attila markába szökött. De ha valakinek is aggályai voltak. hogy mikor mérhetik össze erejüket újra a római légiókkal. hogy egy nyilaktól sebzett. s íme. Túl a Dunán még mindég rómaiaké volt a föld. s mindenünk megvan. – Róma küldi az aranyat. De ma reggel látom ám. Atillán volt az uralkodás sora. csákányokat. s hangosan. De mint mindég. hogy valami lángol a fű között. s hát Uram bocsá’. Édes fű nőtt a termékeny lapályon. kürtszó jelére megindult a hajtás.ISTEN KARDJA A Kárpátok-övezte. kék füstoszlopot fölfelé emelkedni a mező közepéből. s ahogy megnézem jobban. hogy sánta az egyik üsző. istennyila volt. halva. s te. óvatosan megérintette a kezével. félig a földbe fúródva. s egyetlen szenvedélye a vadászat volt. Vadkan. Még az éjszaka sötétjében bekeríttetett harcosaival egy jókora darab erdőt. A negyvennapos gyászidő letelt. A nemzetségfők még mindég a tanácstűz körül ültek széles körben és vitatkoztak. Csaták izgalmát kívánta a vérük. fiam – mondta –. bizony mély vágásból csorog a vére. ha senkinek nem volt kifogása ellene. Azt gondoltuk. Mikor odaértek. egy kard vagyon ott. hogy új vezért válasszanak a nemzet élire. s csatázni akartak. ősi szokás szerint. Összegyűltek a nemzetségek fejei. Az erdők tele voltak vaddal. mintha csak szent földre lépett volna. gyerek. izzadt lóhoz. s az éjszaka folyamán tüzet láttunk aláhullani az égből. de a többiek is mind. hogy mindenki megértsen. Hamarosan láthatták is már a keskeny. ahol a kardot láttad! Lóra ültek a nemzetségfők is mind. – Ostort a tiszteletlen fickónak! – mordultak föl a tanácskozók. amikor egyszerre csak habzó lovon egy pásztorgyerek nyargalt be közéjök. utolsót lobbant szikrázva a láng. a többség szava döntött. ahogy egyenest aláesett az égből. s napkeltekor. a bölcs és szelíd Buda lett a hun nemzet vezére. – Új legelőhelyre tereltem a jószágot tegnap – mondta izgatottan a gyerek –. Odamegyek. kezének egyetlen mozdulatával lecsöndesítette a tömeget. Úgy vitte haza kísérete. hatalmas vadkan Budára támadt. mutasd meg a helyet. csillogó hegye meredt ki a legelő földjéből. s hát a felkelő nap fényében csak látom. Uralkodása alatt békésen telt az idő. mintha Úr-Isten kimondottan az ő számukra teremtette volna azt a gyönyörű országot. Bendegúz halála után elsőszülött fia. hogy mibe is vághatta meg magát. farkas nem menekülhetett a vadászok nyilai elől. s a fiatal harcosok nyugtalanul várták. s fövegét levéve. amit szemünk-szánk megkíván! De a fiatalok unták már a békés életet. – Beszélj. közelebb ment a különös kardhoz. harcosok ökörbőr-páncéljukat javítgatták és szállásról szállásra járt a szó: ki lesz az új vezér? Attila? – Minek háborúzni? – mondogatták az óvatos vének. De gyászuk nem volt igazi. de a pásztorfiú izgatott hangja túlkiabálta a szavukat. élesítették a kardokat. Attila nyergében a pásztorgyerekkel kinyargaltak a nyugati legelőre. S abban a szent pillantásban a kard kiugrott a földből. hiúz. búvóhelyéről a szarvast. kikergetve barlangjából a medvét. új hazában úgy érezték magukat a hunok. Nézek körül a legelőn. Egy ilyen vadászat alkalmával történt. majd odalépett a reszkető inú. Hamuval mázolták be arcukat a nemzetségfők és gyászolták Budát negyven napig. ott a szemük előtt egy kard izzó. bőven volt legelő a jószág számára. nem csupán én. s leemelte róla a fiút. De Buda gondosan őrködött a békén. Dunaparti pompás palotájába a vezért. a fiatal harcosok egy idő múlva beleuntak a békés életmódba. Attila leszállt a lováról. Szokás szerint. s Budát eltemették fejedelmi pompával. s élükön Atillával. Majd föléje hajolva. s csak úgy szórja a lángot! – Nyergeljétek a lovamat – szólt Attila a kísérete felé –. Palotát építtetett magának római mintára. Csupán a tábortüzek mellett énekeltek az igricek hősi dalokat hajdani csatákról. a folyók hallal. Fegyverkovácsok már készítették a nyílhegyeket. – Urak! Hunok vezérei! Égő kard! Égő kard hullott alá az égből! Attila fölkelt helyéről.

minden hunok uralkodója. a táltos ég felé emelte karjait. amilyent emberi kéz nem is készíthetett volna. hun tüzek égtek. s markolatán ott ragyogott Nimród király ősi szent jelvénye. amerre csak hun sátrak álltak. vezess! 7 . vezess! – harsogta a visszhang. a világ urának! Az Úr áldása Atillán vagyon! – Éljen Attila. az Úr választottjának. amikor mondta: – Jelet küldött az Úr! Kardot adott Attila kezébe! Dicsőség és tisztelet adassék Atillának. a nap. Isten ostora! – kiáltotta a tömeg. S míg valamennyien rendre levették a fövegüket. Szikrázva csillogott a pengéje. vezess! – Világhódító Attila.Olyan csodálatosan szép kard volt. s a hangja remegett. Attila. – Attila. – Világhódító Isten kardjának birtokosa. Döbbenet moraja ment végig a nemzetségfők sokaságán.

várva a támadást. nyergekből vezéri dombot építtetett magának. A következő pillanatban lehullottak a köd függönyei megint. Brescia és Cremona megnyitották kapuikat Attila előtt. királyi koronát kérve magának. Aztán Isten szolgája fölnézett. ahogy feljebb emelkedett a nap aranykorongja. zsoltárokat énekelve. elébe ment. a hunok támadtak.. egyenesen a félelmetes Attila szemébe. – Isten ostora és halál-lovasai. Remegve meredtek a ködbe. Szekerekből. és Róma harcra készülődött. A hunok eltemették halottaikat és összeszedték a zsákmányt. s az elmeredt szemű római légiókkal szemben ott állt Attila sötét alakja. aki elpusztította Rómát? Néhány pillanatig Attila elgondolkozva nézett alá az öregember hófehér fejére. oszlani kezdett a köd is. Hun lovak patáinak dübörgésétől megremegtek az Alpok. – járta be a suttogás a megrendült római veteránok sorait. Amíg a rómaiak hunyorogva pislogtak bele a vakító napba. Attila parancsára várva. Mire megérkezett a reggel. Magától megnyílt a főkapu. s tavasz jöttével indultak újra Atillával az élükön. De a hunok táborában síri csend volt. Leó Pápa maga. – Huj-huj! Huj-huj! Huj-huj! Százezer ló dübörgő patája alatt megremegett a föld. Ahol a dombok lankái alásimultak a nagy gall síkságba. szelíd menetben a hunok felé. s a félelmetes jelenség eltűnt a szemek elől. mely azok számára van. mint a rettenetes Attila leszármazottjára. büszkén. és megadták magukat. Egy pillanatra kettévált a köd. kik harcban estek el. A haldoklók halálhörgése elveszett a kardok csattogásában. akiket a csatában megölt. Félúton találkoztak. Az éjszaka leple alatt megérkeztek a római légiók is. várva a támadást. védtelenül hevert lábainál az egész Római Birodalom. legyőzték a barbárokat. a gótokat és tizenhét nemzet vált Attila birodalmának hőbéresévé. előkészületekkel töltötték. Ember ember ellen. egyszerre csak kürtszó harsant valahonnan. A hunok lerohanták Galliát. Leó pápa és Isten ostora. Süvítő nyílvesszők tömege elsötétítette az égboltot. egyenesen. aztán bólintott és békésen mondta: 8 . dél felé. ember ember mellett. De a parancs elmaradt. teljes pompájában feltárva a két szembenéző sereget. Attila. Verona.. Azt kívánod. De semmi se mozdult. amikor egyik leszármazottad áll majd egyik utódom előtt. és szelíden mondta: – Fiam. Egyik mezítláb. mindössze Atillát és hunjait találta a felkelő nap a véres catalaunumi csatamezőn. Attila megállt. mezítláb és száz pap kíséretében jött a mezőn át. Hunok hite szerint minden elesett hős magával vitte szolgának a másvilágra azoknak lelkét. Concordia és Pádua népe ész nélkül menekült előlük. s áldást népe számára. Kőfal mögött reszketett Bizánc. éjfekete harci paripáján. Az elesett harcosok lelke harcolt tovább. A római légiók roncsai visszavonultak az éjszaka védelme alatt. Mikor a nap vörös korongja megjelent a keleti ég alján. Aztán lassanként. hogy úgy nézzen majd reá ez a szent város. háta megett a felkelő nappal. Mint az árvíz zúdultak alá a hun hadak Thüringiára s mire elérték a Rajnát meg a Szajnát. Csupán a szél suhogását lehetett hallani a catalaunumi mező felett. Százezer hun lovas vette körül az Örök Város kőfalait. megszámlálhatatlan lovas sereg fölött magosan kirajzolódva az ég peremére. új lovak betörésével. ló ló ellen: folyt a csata egész napon át. A telet fegyvergyártással. pajzs pajzs mellett.ISTEN OSTORA Isten kardja nyugat felé mutatott Attila kezében. eljön az idő. Borzadva tért nyugodni a nap. és felsorakoztak a hunokkal szemben. alázatosan. Mikor elérte Róma kapuit. ahonnan messzire beláthatta a catalaunumi síkot. Sűrű köddel érkezett a hajnal. és fehér zászló alatt megjelent Isten szolgája. s visszatértek a Kárpátokövezte hazájukba. másik nyeregben ülve. Azon az éjszakán sok-sokezer hun harcos lelte meg az utat HADÚR hetedik mennyországába. Süket csöndesség nehezedett a ködlepte mezőre.

Ettől kezdve Isten kardja hüvelyében pihent.– Eredj vissza a városodba. és az egész világ alázatosan hevert lábainál. s roskadásig megrakták málhás szekereiket arannyal. ezüsttel és szép velencei asszonyokkal. 9 . Útban hazafele még lerohanták a hunok híres Velence városát. s felemelt kézzel jelt adott a hunoknak a visszavonulásra. amért kegyelmet találtál Attila előtt. szent ember. Azzal egy rántással megfordította lovát. és adj hálát Istenednek. lóháton úsztatva át a vízen. Isten ostora betöltötte a próféták jóslatait. De ez volt a hunok utolsó nagy vállalkozása.

A palotás-sátrat fehér csipke borította. Réka. Négy római rableány aranyasztalkát nyújtott fel hozzájok. mely lassan kigöngyölődve valóságos tetőt képezett a sátorszekér és Attila sátra között. Mindketten ittak a vízből. . amikor a fejedelmi sátorszekér feltűnt a Tisza hajlatánál. az aranyasztalkán aranykupában forrásvizet s aranytányéron sót és kenyeret. Az odavezető utakat sok nyelven beszélő rabszolgasereg takarította és öntözte. Attila főasszonya az új menyasszony fogadására. és Atillát. De az érkező új királyné. akit kimondottan Atilla számára neveltek. agancsokkal. majd égő fáklyákkal valóságos tűzfalakat képeztek a sátor körül. nem a világ ura. Gyönyörűszép. Fehér lenvásznat terítettek le az útra. Mégis hiába volt. látni lehet rajta. Közel volt már a hajnal. . A díszsátrak előtt hatalmas tábortüzek égtek. tréfálkozva említette meg. Fehéren ragyogott az egész tábor. csupán a halál választhat el benneteket egymástól! A tágas. amikor az éjszaka csöndjét hirtelen Mikolt kétségbeesett sikoltozása törte meg. Az őrök berohantak a sátorba. száz királylány töltötte aranykupákba a bort. és felnyújtotta kezét a szekérsátor fehér bársonyajtajához. Bonák. . hogy lesegítse Mikoltot. hírül adva Mikolt érkezését. kardok arany markolatán hanyatt esett a napfény. Már kora reggel megjelentek a kék égbolt alján a füstjelek. a főasszony. A tábor felől száz fehérbe öltözött szűz ment ki Mikolt fogadtatására.Egy tányérból ettetek. s nyergébe emelte Mikoltot is. s egy kupából ittatok az Úr-Isten és a nemzet színe előtt. A tábor nyüzsgött a vidámságtól és izgalomtól. Legények lovat és szerszámot tisztítottak. Attila Úr lakodalmára készülődött Fehérvár. Díszbe öltözött mindenki.ATTILA HALÁLA Fehérvárott a vezéri tábor ünnepre készülődött. de hiszen Attila akkor még csak a hunok vezére volt. sátrából kilépve a magosra emelt fátyol túlsó végében átvette szép menyasszonyát Réka főasszony kezéből. hogy általuk biztosítsák a békét saját kis törzseik és a félelmetes hunok között. Az ő lakodalmuk annak idején sokkal egyszerűbben zajlott le. összegyűltek a térség közepén. aranyos takaróval. és amikor lehullt az éjszaka. Atilla fiai odavezették apjuk fekete harci ménjét. Hat hatalmas. Majd odalépett a legöregebb táltos és megáldotta őket. Atilla úr sátrában. Suhogott a selyem és a bársony. igáik teleaggatva arany sújtásokkal. sámánok talpig fehérben. A fátyol alatt.Nézzétek -futott körbe a suttogás a figyelő tömegen -. nagy palotás-sátorban hosszú. Rangjához illő fogadtatás járt neki. ezer máglya tüze világított föl a magos égig. gyémántos nyereggel. Mikolt hercegnő! . amikor Atilla. Cobolyprémes kucsmákon. kucsmáikon ezüstcsengőkkel.köszöntötte hangos szóval Réka az érkezőt. párducbőrös kacagányokon. Atilla nyeregbe szökött. Mikolt távol-keleti hercegnő volt. s ettek a sóból és kenyérből. barnán ragyogtak a szemei is. hogy távol tartsák Ármányt. Magosan a fejeik fölött vitték a hosszú. bojtokkal. hosszú szarvaik vörösre festve. Éjfélkor száz válogatott hun legény sorfala között vezette át az új asszonyát Atilla a nászsátorba. Táltosok. a hunok királyát 10 . hogy Magor leszármazottja! Dobok pergése mellett kezénél fogva vezette Réka az új menyasszonyt a száz fehérruhás szűz által magosra emelt fehér fátyol alatt a szekértől Atilla sátráig. Odakint ezer ökör sült nyárson a nép számára. hogy a valóságban őket túszként adták annak idején Atillának. megrakott asztalok várták az ünneplő hun törzsek fejeit. Asszonyok ékszerein csillogott a sok drágakő és gyöngy. Száz hűbéres-király szolgálta föl aranytálakon a lakomát. magosra tartott fejjel lépkedett Réka.Isten hozott a hunok táborában. Üdvrivalgás szakadt föl a tömegből. Felsorakoztak a főpapok is a fogadtatásra. fehér fátyolt. Aranyos-barnán tündökölt a bőre. karcsú leány ugrott alá a hatökrös sátorszekérről. hófehér ökör vonta a szekeret. Asszonyok elővették kincses ládáikból ünnepi díszruháikat. Magosan járt már a nap. Atilla és Mikolt. Még Atilla száz asszonya is kíváncsi várakozással tekintett az ünnepség elé.

Ezer csata hősét. Napkeltekor megszólalt a RABONBÁN kürtje: . A sámánok bebalzsamozták a világ urának testét. hunok királya. Hiába keresik azóta is. hogy melyik folyó medrében.Temessétek Atillát. míg végül is megfejtették e rejtélyt. selyemmel. Budától a Kínai Falig: Atilla meghalt! Fehérbe öltözve gyászolt a nemzet. Végül remegő hangon kiolvasta a csillagokból ISTEN-ÚR akaratát. Isten ostora. addig valahol. súlyos sziklákat gördítettek föléje. Temessétek el úgy. s meg ne zavarja a világ urának álmát. kin nem fogott sem kard. s hol alussza örök álmát a világ ura. Az aranykoporsót ezüstkoporsóba tették. így követve urát a halálba. sem nyíl. behantolták.és a világ urát halva találták. ki megmondhatta volna. s az ezüstkoporsót fekete vaskoporsóba. ti hunok. önkezével vetett véget életének. és eltérítették medréből a folyót. s kibélelték bársonnyal. titkos helyen. éjszaka a dobok pergése adta tovább a rettenetes hírt a Tiszától a Volgáig. Aláeresztették a selyemmel. Nem maradt élő ember. Atilla. hunok! Atilla meghalt! Nappal a füstjelek. és visszaengedték a folyót régi medrébe. Aranykoporsóba fektették Atillát. bársonnyal s prémekkel kibélelt gödörbe. napsugárba. álmában.Áldozatra hozzatok száz töretlen. . Míg a táltos száz fehér mén vérével áldozatot mutatott be a Hadak Urának. a rabszolgák ezrei hatalmas gátat emeltek. fehér mént! Sírjatok véres könnyeket. Az üres mederben hatalmas sírgödröt ástak. Az éjszaka sötétjében Atilla gyermekkori pajtásai elvitték uruk testét őrző hármas koporsót a titkos temetőhelyre. Végül lenyilazták az összes rabszolgákat s valamennyi hun. aki részt vett a temetésben. orrvérzés ölte meg. szaggassátok meg orcátokat. 11 . majd leromboltatták a gátat. drága prémekkel. kardjába dőlve. hogy soha emberfia meg ne lelje. míg világ a világ! Így szólt a táltos és a gyászoló hun törzsek fejei negyven napig tanakodtak rajta. Temessétek föld alá és víz alá. holdsugárba és az éjszaka sötétjébe. míg a táltos az ég jeleit kutatta.

síkságról síkságra. s vitte az üzenetet messzi keletre. Bendegúz kivezette volt a hunokat. Ezt az erdokkel. az erdélyi hegyek felé irányította. Egyszer ellenség nagy serege tört rájuk. szétverte az elpártolt gótok seregeit. Csillagot szikrázott hun lovak patája. a turul építi fészkét és neveli fiait. Magasan a székely hegyek fölött ott ível ma is minden éjszaka. a tanácstuz mellett. Én visszatérek a régi hazába. üzenj érettem a széllel és a földdel. hogy a csata mezején döntsék el. s ráleltek a magyarokra is. s bárhol lennék. Odafönt az égen csillagok ezrei láncba fonódtak. Fegyverrel a kezükben kellett megvédjék jussukat a földhöz. majd az asszonyokat és a gyermekeket szekerekre rakva. „Hej. az ifjabbik fiú. Csaba egyesítette a maradék hunokat. Csaba kettéosztotta seregét. s halálszagú szél süvítette a félelmetes intést: „Ne bántsd a székelyt!” Az ellenség rémülten dobta el fegyverét. Attila népe. Isten engem úgy segéljen!” Csaba és emberei hosszú vándorlás után visszataláltak a régi hazába. Az Oltárko meredek sziklafalai alatt állította meg hunjait. völgyrol völgyre. Mindössze a legényeket választotta maga mellé kíséretnek. erot és biztatást nyújtva a csüggedonek. Itt kell megmaradjatok. és öregeket Az indulás elotti éjszakán gonosz álmot látott a rabonbán. gyermekeket hátrahagyta. amit rájuk bízott Csaba vezér. hogy örökre eltakarja az emberi szem elol Attila sírját. megvédelmezlek. a ti országotok ez. „Iszapos árvízrol álmodtam. Eloször a hunok szakadtak két pártra. a magyar nemzetségek fejei.” „Ha veszedelem törne rátok – felelte Csaba –. hogy Aladár. hogy megfojtson. ahonnan oseink jöttek. szaladt a morajlás gerincrol gerincre. Velük egyesülve visszavehetjük a rabló idegenektol Attila örökségét”. Máshol nincs számotokra hely a föld kerekén. Megütközött a két hun sereg. úttá tömöttödtek. „Odafönt – mutatott fel a sziklacsúcsra – apám madara. 12 . most kellene ám a segítség!” Morajlás támadt mélyen alant a földben. Megmaradt harcosaival követte a szekértábort. Hunok. avagy Csaba.HADAK ÚTJA Alig tért vissza medrébe a folyó. s a csillogó fehér égi úton nyargalva jött serege élén Csaba vezér maga. Megesküdtek ott helyben. hegyekkel körülvett országot számotokra teremtette az Úr. hogy egy szép napon visszaszerzik örökségüket. uram – mondta Csabának –. Attila országát. akik nagy örömmel fogadták a hun testvéreket. Meg kell leljem a magyarokat és ide vezessem oket. Aladár elesett a csatában. az idosebb fiú lesz-e Attila utódja. mely körülvett bennünket. máris töredezni kezdett a hatalmas birodalom. s hazájukká teszik. ragyogva és szikrázva a fényes Hadak útja. A családos embereket. A székelyek földjén ezalatt egy maroknyi nép konokul küzdött az életéért. Csaba vezér. üzenj érettem tuznek lángjával és víznek zúgásával. ahonnan nagyapja.

Támadásuk pusztulást jelentett mindenki számára. A nyílt mezők nem nyújtottak menedékhelyet. mások vadásztak. A hatalmas 13 . nyári napon szokatlanul kis létszámú törzs vonult lassan a síkságon. s harc döntötte el. szép életet éltek a magyarok. Szakértelemmel cserzett. Nem volt fejveszett kapkodás. legények. ahol rövidebb volt a nyár és szigorúbb a tél s az élet nehezebb. Emese. vadászhatott egyedül. serdülő leányok nógatták az ökröket. Erős karok emelték be a szekerekbe a kisgyermekeket. Abban az időben a besenyők voltak a magyarok legádázabb ellenségei. mint amit a besenyő lovak vertek föl azelőtt. sem a germán népek hírből sem ismertek. gyermekek íjak után nyúltak. Mikor betöltötte a három évet. Gondosan célzott nyilaik süvítettek elő a szekérponyvák alól is. halásztak. Nem építettek házakat maguknak. Asszonyok. hogy a csikóval együtt szopta a kancát a gyerek is. Ez a harcias rokonnép kelet felől nyomult nyugatnak a nagy síkságon. Ügyeknek a törzse volt a vándorló csoport. mindannyian. sok ezer nyargaló. Ősi szokás szerint a fiúgyermek hároméves koráig anyja sátorszekerén töltötte életét. rászakadt a megdöbbent besenyőkre. Megtanult lovat pányvázni. kapott egy birkát. míg be nem töltötte a hatodik esztendőt. és a puszták végtelen síkjától a türelmet. értett a pásztorkodás minden csínjához. Mögöttük. hogy az ellenség túlerőben volt. mint máskor. nagyobb. Megnyílt a porfelhő és hosszú. hatkerekű sátorszekereken követték a nyájak útjait. Ez a nyájait terelgető lovasnép a csillagoktól tanulta a bölcsességet. Nyilaik leszedték a nyargaló lovak hátáról a támadók első sorát. s még a birkán lovagló kisgyermek is tudta. A gyöngébb törzseket észak felé szorították föl az erősebbek. Tudták. de már késő volt. és a csatában apja fegyverét hordozta. Besenyők nem kértek s nem adtak kegyelmet. Egy szép meleg. gonosz szarvak hatalmas erdeje jelent meg. porba taposva lovat és embert. Hosszú szarvú. Szélesebb. A lovasok félkörben helyezkedtek el a szekerek és a támadók között. hogy hozzászokjon a használatához. A szellős sátor tisztább volt és sokkal kényelmesebb. Jókora besenyő portya támadt reájok. fekete ménjén. s csak kalandra vágyó legények portyáztak csatát keresve. s a sátrak likán kék füst szállt föl az ég felé. A szekérsort nem követték nyájak. Megesett. A szekéroszlop megállt. s öltözetük is jobb volt. A régi jó idők elteltek már. gyermekeik nehéz. A besenyők megtorpantak. Porfelhő jelent meg az ég alján valahol. hogy áldást kérjenek házasságukra. De a támadás jött tovább. Gyorsabban is közeledett. békés. és csupán a csoda menthette meg őket. Népek és nyájak megsokasodtak. Ügyek és emberei kardot vontak. a végtelenbe vesző. Férfiak. A csaták egyre gyakoribbak lettek a síkságon. és apja megajándékozta egy csikós-kancával. vágtató ló hátáról vadat nyilazni. fehér ökrök vonták a szekereket. ahogy odabent asszonyok főzték az ételt. Mire elérte a tizedik esztendőt.EMESE ÁLMA Messze keleten. hogy csak veszedelmet jelenthetett. míg végül is hozzá tartoztak az élethez. Birkáján ülve követte a nyájak mozgását. az első sátor-szekéren. De készek voltak meghalni. fiatal asszonya. Lassan terelgették nyájaikat legelőről legelőre a fű növése szerint. füves síkságon. Ügyek és Emese útban voltak a táltos szállásához. csákányt markoltak. amit abban az időben még sem a rómaiak. Sátraikat színes szőnyegek díszítették. ismernie kellett harminchárom ősének a nevét. Már hallani lehetett a paták dübörgését is. serdülő kamaszok a nyájakat ügyelték lóháton. keletről nyugatnak. akárcsak századokkal azelőtt a hunok meg a magyarok tették. s kikerülve az ismerős szekereket. megvadult fehér marha. s asszonyaik. mint a megtelepedett népeké. vagy sötét kőházai. amin lovagolni tanulhatott. és futárszolgálatot végzett szükség esetén. Pásztorkodó népek számára mindég a váratlan ráütés volt a legnagyobb veszedelem. hogy ki él meg és ki nem. Csaba vezér leszármazottjának. sem a görögök. Egyszerre csak új porfelhő támadt nyugaton. puha bőrruhát viseltek a magyarok. amikor mindenki számára volt bőven hely a nagy síkságon. Délről gyorsan közeledő porfelhő tűnt föl hirtelen. és egy gyermekíjat. Elöl a fiatal törzsfő maga vezette a harcosok csapatát táncos. s alatt a vászonból készült alsóruhát. mint a megtelepedett népek alacsony földkunyhói.

és álomba merült. Tiszta aranyból volt minden ága és minden levele annak a fának. több mint tizenkét évszázad után. az utolsó hun törzs. ura sátrában találta magát. de nem jött ki hang a torkán.felelte a főpásztor -. hogy Ármány. Sikoltani szeretett volna. be ne osonhasson fiatal vezérükhöz és szép asszonyához.Nemzetünk Istene. Álmában Emese lefeküdt a csodálatos fa alá. és betakarta széles. növekedve. pattogó karikásokkal. hogy sok gyermekük legyen. aki később ÁRPÁD apja lett. és elöntötte a hegyeken túli gyönyörű rónaságot.Ki küldött? . áldd meg ezt az embert és ezt az asszonyt. . A hatalmas szárnyak alatt Emese álmot látott. Ott megállt a folyó s vizéből kinőtt egy csodálatos fa. mintha hatalmas szárnyak suhogását hallotta volna az éjszaka csöndjében. egy kupából ivott. Az éjszaka közepén Emese fölébredt. Nézte a sátor-oszlopok cifra aranyozását. de nem tudta mozdítani karjait. boldog büszkeség töltötte el szívét. síkságokon és hólepte hegyeken át a hunok hajdani hazájába. és ágain aranygyümölcsök nőttek. és Atilla vére ne pusztuljon ki soha! Azon az éjszakán a nász-sátor körül égő fáklyákkal a kezükben fiatal harcosok őrködtek. a gonosz.ökörcsorda mögött magyar csordások nyargaltak habzó lovakon. Ahol még ma is élnek. míg valóságos áradattá válva áthullámzott hólepte hegyeken. Ősi szokás szerint a fiatal pár egy tányérból evett. Szeme végigjárta a sátor félhomályát. a padló gazdag. tudta. fekete szárnyaival. a szent TURUL madár. hogy fölébressze álmából urát. a falakat borító selymek és bársonyok pazar pompáját. melyet csak a kintről beszűrődő fáklyák fénye világított meg. Ahogy Emese szeme körüljárta a sátor gazdag kincseit. azé az Árpádé. Atilla leszármazottának. puha szőnyegeit. Egyszerre csak úgy tetszett. fáklyáikkal tűzfalat képezve a sátor körül. Úr. Az álomra való emlékezés miatt ÁLMOS-nak nevezték el a gyermeket. idejében jövénk! . egyre duzzadva. Magyarok törvénye szerint egyetlen felesége Ügyeknek. . Atilla vérének nem szabad elvesznie! Másnap Ügyek törzse. a szépséges-szép ország kellős közepén. hogy csak álom volt az egész. amikor leemelte Emesét a sátorszekérről. és folyni kezdett nyugat felé. egy óriási madár szemei néztek volna reá. Mozdulni akart. . de annak a különös álomnak az emléke vele maradt egy életen át.A táltos parancsa. uram . aki valóra váltotta Emese álmát és elvitte a magyarokat. reáereszkedett. Az óriási sas. és üdvrivalgás fogadta Ügyeket.lihegte az ember -.kérdezte Ügyek. vezetőjük megállította ágaskodó lovát Ügyek előtt. Napsugaras. Amikor fölébredt. Kristálytiszta folyó indult el testéből. megérkezett a táltos szállására. szép reggel volt. A sátor bejáratát fedő nehéz szőnyeg mögül mintha két tüzes szem. Hatalmas tömeg gyűlt egybe az oltárkő körül. s utána a talpig fehérbe öltözött táltos rájok adta az áldást.Hála legyen Úrnak . 14 . Ügyeket. Kilenc hónapra rá fia született Emesének.

magyarok kendéje -.VÉRSZERZŐDÉS Átkelvén az ATIL (Volga) folyón. A csalódott görögök visszatértek császárukhoz. azonban nem telepedtek meg ezen a földön. Egy szép napon görög követ érkezett a magyarok táborába. Egyegy nemzetség szekértábora kör alakban helyezkedett el. Az egyik oldalon. "míg háború idején a GYULA. szövetséget kötöttek a szászokkal is. köztük a három újonnan csatlakozott KABAR törzs vezérei is. A szlávok boldogok voltak. . s mögötte a törzsek vezérei. Hogy biztosítsák a zavartalan átvonulást. többszöri felszólítása után LEVENTE. rang szerint állva. A görögök unszolására Előd tanácsba hívta a hét magyar törzs vezéreit. Atilla örökségének visszafoglalására." Atilközben állomásozva a magyarok előkészületeket tettek a nagy útra. a harcosok. 15 . A nagygyűlés sátrát négyzet alakban vette körül az egybegyűlt nép. vasalt rúdjaikkal kifele. menték. még gazdag ajándékért sem. Ha háborúra kerül a sor. kardmarkolatokon. Végül is félrelebbent a bejárat bőrfüggönye.Nekem nincs hatalmam a hadsereg fölött . és a szekerek számára utat építenek a Vereckei-hágón át. Álmos fiának. kacagányok gyöngyökkel díszített aranyláncain. még én is. Végül is a magyarok készen voltak a nagy útra. amikor Álmos és a táltos megjelentek a nagytanács előtt. egy sereg fiatal harcos élén elindult a görögök megsegítésére a bolgárok ellen. A másik oldalon. Atilla puha. Csillogott a napfény a kócsagtollas. és sátorszekereiken tanyáztak. az ÚR Kardját és egy egyszerű fából vájt kupát. aki a magyarok KENDÉJE volt és azt kérték tőle a császár nevében. A császár krónikása pergamenre írta a nomád magyaroknál tett látogatás útján szerzett különös tapasztalatokat. hogy jó előre kiirtják az erdőt a vonuló magyarok előtt. hogy ilyen könnyűszerrel megszabadulhattak veszedelmes új szomszédoktól. mely szerint a szlávok elvállalták. majd a gulyások. Elérkezett az ideje. és vér helyett verejtékkel fizethettek a szabadulásért. nehéz. és elvezeti őket Atilla földjére. Mégis mindannyian levették fövegüket. a törzsek fejei Gyulát választanak maguk közül és ő a főparancsnok. Ez a módszer támadásokkal szemben hatásosnak bizonyult. Bent a nagy sátorban hosszúra nyúlt a tanácskozás. mert ők hozták magukkal a nemzet két legféltettebb kincsét. Csupán nyájaikat legeltették. Portyák kalandozták be nyugat felé a völgyeket hágót keresve a hegyeken át. ékszeres forgókon. színpompás viseletükben a nyájak gondozói. hogy mint Bizánc szövetségese indítson hadat a szomszédos besenyők ellen. a negyedik oldalon pedig néma türelemmel álltak az öregek. aztán a juhászok és végül a kanászok. színpompás viseletben. A harmadik oldalt asszonyok és lányok töltötték meg. Elöl a csikósok. "Béke idején a KENDE uralkodik a magyarok felett" írta föl a krónikás. akit a törzsek fejei választanak. akinek mindenki engedelmeskedik. több szekérre való ajándékot hozva Bizáncból. Táboraik törzsek szerint oszlottak meg. Díszpompába öltözve jelentek meg a vezérek és a nemzetségfők. néhány évig ATILKÖZBEN maradtak a magyarok.felelte Előd. A magyarok ugyanakkor szerződést kötöttek Kijev hercegével. a megkeresztelkedett Ágotát feleségül adván a szászok hercegéhez. a törzseken belül pedig nemzetségek szerint. melyen át lehessen vontatni a nehéz szekereket. Nem kívántak háborút csupán a háború kedvéért. melyből valamikor a nagy Atilla ivott. mint a sündisznó tüskéi. és vén Álmos lépett ki rajta. A KENDE válasza meglepte a görögöket. aki egyesíteni tudja a törzseket. Talpig fehérben állt mellette a táltos. A hét vezér visszautasította a görögök ajánlatát. hogy vezért válasszanak maguknak. A tömeg felé fordulva beszélni kezdett Álmos. és jelentést tettek sikertelen útjokról. Csupán öreg Álmos állt ott egyszerű öltözetben. Árpádnak leányát. de odakint néma türelemmel várakozott a tömeg. ÁLMOS kürtje nagytanácsba hívta a törzsek vezéreit és a nemzetségek fejeit. görög császár. én csak békeidőben uralkodom. Leó. Felvonultak ELŐD elé. fekete bőr-öltözetében.

. A táltos bort öntött a vérbe.tiszteletben kell tartsa a törzsek és nemzetségek rendjét. hogy visszaszerezzük örökségünket. Utolsónak Árpád ivott. és az égi mezők őrei lassanként nyitják már számomra a kaput a Hadak útja felé. mély hangon a táltos -. Álmosifa Árpád .Eljött az ideje. Egyenként vágtak eret karjukon és csöppentették vérüket Atilla kupájába.Hosszú éveken át én voltam egy vándorló törzs vándorló vezére. egy vezér és egy akarat alatt. és még nehezebb lesz megtartani azt. Atilla fakupájával a kezében előre lépett a táltos. lelkét tagadja meg az ég! .Éljen Árpád. s ég megtagadja lelked.A mai naptól kezdve . hogy egy életre a nemzet legfőbb vezére legyen.. Nemzetté kell kovácsolódjanak a törzsek megint. Aztán a vezéreknek nyújtotta a kupát és sorra mindegyik ivott belőle. Kezében ott csillogott Isten kardja és egyenesen nyugat felé mutatott. barna haján megcsillogott a nap fénye. és ahogy Árpád rálépett a pajzsra. és bátor sas-szeme messzire elnézett a tömeg fölött.Vezess. föld kidobja tested. aki úgy háborúban. A hét vezér pajzsot tartott Álmosfia Árpád elé. Úgy kívánja a törvény. . majd néhány csöppet a szél minden irányába.Ég és föld hallotta esküdet.mondta ki a fogadalmat Árpád . mert nem lesz könnyű ám visszafoglalni őseink földjét. Utolsónak maga Árpád.mondta a táltos hangos szóval -. a magosra emelt pajzson. ti is lépjetek ide! Esküdjetek hűséget Árpádnak és örökös leszármazottainak! Egyenként léptek a vezérek a táltos elé. magyarok . és nem emelhet fegyvert ellenök. és ti. mint ahogy Atilla idejében volt. ha megszeged azt. mint békében összetartsa a törzseket. Ha én. Árpádot választották. .mondta hangos szóval a táltos . loccsantott belőle a földre. Úgy legyen! 16 . kabar vezérek.mondta zengő. . minden hun és minden kabar egy nemzetté váljék. Árpád vezér! vezére! szakadt fel a tömegből az ujjongás. Egyenesen állt ott. . Atilla földjét.minden magyar.Lépjetek elém hét vezérek . Hallgatnia kell tanácsukra. kik csatlakoztak hozzánk. mint ahogy eggyé vált a vér ebben a kupában. vagy bármely leszármazottam megszegné ezt az esküt. Az én időm eltelt már. A törzsek vezérei idősebbik fiamat. Hajam fehér. testét ne fogadja be a föld. hogy közös vezért válasszon magának a nemzet. a pajzzsal együtt magosan a fejük fölé emelték.Én és minden leszármazottam .

Azon az éjszakán Turulfia Álmos. . s fiának. Nehezek voltak a szekerek. Háromszor körülvezetve a töretlen fehér mént az égő tűz körül. míg csak le nem értek a hegyeken túli füves dombvidékre. lovam. és verejtékünkkel tartjuk meg magyarnak. . a fehér törzsű nyír. hat hófehér ökröt fogatott elébe. Az utolsó barázda végén vén Álmos megállt. Égbe nyúló fenyők s közöttük itt-ott a magyarok szent fája. Az UNG folyó partján tábort ütöttek. ahol fehér ménje várakozott már reá a csillagporos égi mezőkön. A szekerek mögött jöttek a nyájak és ménesek. és szórta a magot a tarisznyából a felszántott földbe.Örökre való kötést tettünk veled. annyi évszázadig éljenek békében a magyarok ebben az új hazában. a vezérek és főemberek fejüket csóválták. Faekét hozatott elő. ő maga pedig megmarkolta az eke szarvait. gyermekeket szüljenek. 17 . szarvasmarha és birka. Árpád engedelmesen követte az ekét teljes uralkodói díszben. zengő hangon -. akik továbbviszik ezt a kötést.Röpülj.Minek akar az öreg vezér szolgához való munkát végezni? . Másnap kora reggel vén Álmos áldozatot mutatott be Hadúrnak. lefele a túlsó lejtőn. egy vándorló törzs vándorló vezére. A lovassereget nyomon követte az egyesült magyar törzsek végtelenbe nyúló szekérsora.ÁLMOS HALÁLA Árpád főhada lassan haladt fölfele a kanyargó csapáson a Vereckei-hágó felé. így sietniök kellett a tereléssel. Vérünkkel érdemeljük ki ezt a hazát. amikor mi már nem leszünk. kötést tettünk és megpecsételtük azt vérrel és verejtékkel. csak haladt tovább. nem panaszkodunk miatta. fekete földjében. Az erdők között nem volt a jószág számára legelő. De Álmos odaparancsolta a vezéreket. Az út két oldalán sötét erdők borították a hegyoldalakat. . Áldozás után az ősz hajú vezér nem tért vissza a sátrába. magyarok földje . magyarok Istenének. hogy vezessék az ökröket. lassan mozogtak.morogtak egymás közt. röpülj. Álmos halkan beszélt a lóhoz.mondta lassú. hogy asszonyaink termékenyek legyenek. Cserébe annyit kívánunk csupán. átszenderedett békésen a másik világra. A népek csodálkoztak. Sok-sok ezer ló. Ahány csöpp véred erre a szent földre aláhull. az égi mezőkre. míg az öregember arcán izzadtságcsöppek gyöngyöztek alá. Barázdát barázda után szántottak föl így az új haza puha. amennyire csak lehetett. és boldogan ontanak vért és verejtéket ezért a földért. add hírül a magyarok megérkezését Atilla földjére és kérd népünkre az Úrnak áldását. Bármennyi vért és verejtéket kívánjon tőlünk ez a föld. mély. Árpádnak odanyújtott egy tarisznyát tele tiszta búzamaggal. Emiatt az élcsapat meg sem állt a gerincen.

a hunok ősi szent madarát… – Kik vagytok? – kérdezték a lovasok tisztjei. készen arra. Aztán egy ködös reggelen az Őrkő tetején vigyázkodó őrszem megpillantott hirtelen egy hosszúra elnyúló lovas sereget. Hegyes kucsmát viseltek a lovasok. Csaba vezér véréből való Álmosfia Árpád az urunk. s arról álmodozva. akárcsak maga az őrszem. Zászlójukon a turult hozták magukkal. Fiak apjuktól örökölték a vigyázóhelyeket a reménységgel együtt. hogy visszavegyük Attila örökségét!… 18 . – Székely hunok vagyunk. s eljöttünk. – S kik vagytok ti? – Magyarok vagyunk – felelték az érkezők –. hogy veszély jöttén megkongassák a lármafát.EGYESÜLÉS A SZÉKELYEKKEL Erdélyi hegygerincekről évszázadokon keresztül székely őrszemek vigyázták a kanyargós völgyek mentét. hogy egy szép napon talán valóra válik a régi jóslat. s mikor idejük betelt. Csaba vezér népe – felelték büszkén. továbbadták mindkettőt az ő fiaiknak nemzedékről nemzedékre. és kelet felől hazatér Csaba vezér a megtalált testvérnemzettel. ahogy kibukkantak odalent a völgy torkából. s lassan haladtak fölfelé a patak mentén. ott fent a gerincen.

nehéz kötelekkel megkötözték őket. különösen pedig a császári birodalom szenvedett tőlük sokat. patakok tele voltak hallal. magukkal vitték a császár híres hadának több. Ezek a portyázások rendre elviselhetetlenné váltak a szomszédok számára. Magyar lovasok hétszer átkeltek az Alpokon. küzdöttek tovább. . Végül már csak a két vezér maradt. ezüsttel díszített csatakürtöt. Árpád unokája. ravasz cselszövéssel. a hercegek.csattant föl a hangja. 19 . a törzsek vezérei pedig felosztották azt a nemzetségek között. mint felét. Elevenen fogták el a két magyar vezért. a törzsi vezérek olykor-olykor portyázásokra vezették fiatal harcosaikat a szomszédos országokba. Lent a völgyben. ahol harci tudásukat gyakorolhatták. Lehel szájához emelte kürtjét. s szolgám leszel az idők végeztéig! . Bulcsút és Lehelt kivégezték.Mi az utolsó kívánságtok? . Csatákra. a véres csatamezőn félhalott magyar harcosok megmozdultak tőle. egyenesen Konrád herceg elé. áruló. és menekülésre kényszerítették a porosz lovagokat. Kalandra vágytak. Bulcsú és Lehel. követül küldte egyik hűbéresét. és kezébe adták a gyönyörű. és ebből a célból megígérte a fegyveres segítséget. Bulcsú és Lehel vezérlete alatt kisebb lovas sereget küldött a császár megsegítésére. Hogy levezessék ezt a veszedelmes nyugtalanságot. Ezer sebből vérezve. megsemmisítették az itáliai seregeket. és könyörtelenül lemészárolták a kis létszámú magyar sereget. Konrád herceget a magyarokhoz. s két kézre fogva magosra emelte a kürtöt. Gyors. városokat fosztogattak ki. Tavak. ökörszarvból faragott. Lechfeld alatt a gyanútlan magyarokat váratlanul körülkerítette egyik oldalról Konrád herceg gyalogos-hada. és megremegtette Augsburg városát. amikor Lehel hirtelen az asztalhoz ugrott. azzal lecsapott kürtjével Konrád herceg fejére. télire való szénával. egyik kezükben kard. s úgy vonszolták föl az augsburgi palotába. hogy még egyszer belefújhassak! A császár bólintott. Termékeny volt a föld. páncélos lovassága. hadd vigyék hírét a vereségnek. asszonyokat raboltak. aki német földre meri tenni lábát.Adjátok kezembe kürtömet. amíg az áruló Konrád herceg hálókat nem dobatott rájok katonáival. Ottó német-római császár. Várakat égettek.LEHEL KÜRTJE Árpád felosztotta az országot a törzsek között. A császár. Mint az oroszlánok. segítséget kérve tőlük egy nem létező támadás leverésére. úgy harcoltak a magyarok a túlerővel szemben. s úgy küldték haza őket a császár üzenetével: ez lesz a sorsa minden magyarnak. s ahogy egyenként estek el a csatamezőn. A halotti búcsúztató szomorú hangjai után felharsant a kürtből a harci riadó. . és különösen a fiatalja hamarosan nyugtalanná vált a békés életmódban.Előttem mégy a másvilágra. váratlan támadásaikkal megverték a német-római császár hadait.kérdezte Ottó császár a halálra ítélt magyar vezéreket. Bulcsú átokkal válaszolt. A magyarok azonban hozzászoktak a kalandozáshoz. a hét foglyul ejtett harcosnak pedig orrát. Mélyen bent német földön. de Lehel szemében megcsillant egy szikre. hogy jószomszédi viszonyt teremt Magyarország és a német-római császárság között. bőven ellátta a jószágot legelővel. Körülöttük a páncélos németek holtteste dombbá emelkedett. erdők vaddal. Géza elhatározta. Intésére az őrök megoldozták Lehel kötelékeit. . másikban csákány. fülét levágták. őrkatonák még a hangok varázsának hatása alatt voltak. grófok. kettéhasadt fejjel. Mikor az utolsó hangok is elhagyták a kürtöt. A palota nagytermében Ottó császár a maga hercegeivel és grófjaival törvényt ült a két vezér s hét sebesülten foglyul ejtett magyar harcos fölött. és elkalandoztak tova Németalföldig és spanyolok földjéig. A nagy asztal körül ülő német urak még nem hallottak soha olyan gyönyörű hangokat. mély csönd hullott alá a palotára. a hét megcsonkított sebesültet pedig hazaküldte a császár Lehel kürtjével. mely körül bírái ültek. Felkutatták gélt és nyugatot. Az áruló azonnal meghalt. másik oldalról pedig Ottó császár nehéz. és tapogatózó kezük kardot keresett. mely könnyen belső villongásokat okozhatott volna. A vezéreket halálra ítélték.

vándorló igricek módjára járták az országot életük végéig. amiért nem haltak meg hősökhöz méltóan a többiekkel együtt. s eljött az idő a letelepedésre és országépítésre. hogy a kalandozások ideje letelt. s hangjától még a halott is feltámad. amikor magától megszólal újra. A monda szerint azonban eljön az idő. Törzseik kiközösítették. Rendre megértették a nyugtalankodók is. Látni lehet a repedést is rajta. saját családjaik is megtagadták őket. Lehel kürtjét látni lehet ma is a Jászberényi Múzeumban.Otthon gyászmagyaroknak nevezték el a szerencsétleneket. aki meg tudná szólaltatni. Heten együtt maradva. amit az áruló Konrád kemény koponyája okozott. 20 . s kardja után nyúl. mert nincs ember a földön. s gyászos dalaikat borzadva hallgatta mindenütt a nép. Hangját azonban nem lehet hallani.

Ha a magyar lesz a gyoztes. A falakon lévok arcára ráfagyott a nevetés. megforgatta nehányszor a levegoben. – Hol van az a magyar egér? – kérdezte orcátlan goggel. – Nem azért vagyok itt. drágakövet. feje fölé emelte. Olyan aprónak tunt fel a görög óriás mellett. Szót üzentek a kapuorséggel: vagy kiküldi jószántából aranyát a császár. mintha vihar söpörte volna el onnan a sok díszes népet.BOTOND Görögök fallal körülvett. Mikor a a kapu elé ért. hogy gyermeket paskoljak – csúfolódott a görög a falon lévok mulatságára. nagyszájú görög ökör – mondta fojtottan –. mint a legerosebb görög óriásban. El is fogadták azon nyomban. hazavonul a sereg békében. Attól a naptól kezdve Bizánc minden évben pontosan megküldte a kívánt adót. Még fel sem ocsúdhattak ijedelmükbol a görögök. A magyarok közt én vagyok a legkisebb. s a kemény magyar koponya úgy vágta hasba a görögöt. A bizánci császár ravasz ember volt. s úgy csüngött alá. s megtetézi a fáradság miatt. amit megküldeni elmulasztott a császár. s nem okoz több bajt görögök földjén. tetézve. – Hé. Hamarosan kiderült a jókedv oka. A császár elsápadt. Az adóért jöttek. s hozták ki nagy igyekezettel az aranyat. megállt. csatabárdját lóbálva. hogy nyakát szegte nyomban. Válasszanak ki maguk közül a magyarok egy embert. kezében csatabárddal. De ha a görög veri meg a magyart. és szó nélkül megindult az óriás felé. hogy kiverjem a lelket bármiféle fuszulykakaró görögbol. hogy meggörbedt a fájdalomtól. nehogy a magyarok maguk menjenek be érte. megkapják az adót. 21 . súlyos tölgyfakapu kettéhasadt nyomban. az én nevem Botond. hogy a vaspántos. magyar egerek. Különös javaslat volt. Még fegyverre sincs szükségem ahhoz. gazdag városát. s elterült. nekirohant a behemót óriásnak. hadd legyen egy kis mulatságom! A széles mezo túlsó szélén némán állt a magyarok sorfala. máris sirültek kifele a bedolt kapun a császár megrémült szolgái. mint a döglött madár szárnya. s alig pattant lovára. Egy alacsony. A császár és kísérete számára külön bíborral bevont emelvényt építettek a kapu feletti bástyafokon. tréfálkoztak. s üresek lettek a falak is. s úgy odavágta a sziklás bizánci földhöz. kacagtak. vagy bemennek érte. – Nincs felnott férfiember a magyarok között? A kis magyar szó nélkül közeledett az óriáshoz. Válasszon hát. kedve szerint. Trombitaharsogás és dobpergés közepette megnyílt a hatalmas. s úgy odavágta Bizánc kapujához. A bíborral borított császári emelvény szempillantás alatt kiürült. de arca egyre sötétebb lett a haragtól. Vidámak voltak a görögök. kényes Bizáncot magyar lovasok vették körül. aki összemérje erejét a császár bajnokával. bástyák cifra városi néppel. a falakat megtölto tömeg hangos hahotája mellett. amikor a tömzsi kis Botond megszegett fejjel. s tüzet vetnek a városra ráadásul. mint egy nagy eltaposott béka. ezüstöt. s választás helyett egy harmadik megoldást javasolt. A következo pillanatban elkapta Botond a tehetetlen óriást derekánál fogva. ahol az óriás várt reá. de elegendo vagyok arra. hogy békességet vásároljon rajta a rettenetes magyaroktól. vaspántos kapu és kilépett rajta egy valóságos óriás. Másnap reggel aztán megteltek zsúfolásig a falak. legalább tízen jöjjetek egyszerre. zömök kis magyar leszállt a lováról. de tetszett a magyaroknak. Azzal meglendítette kezében a nehéz csákányt. akik között még a törpében is több ero lakozik. – Ide figyelj. mint egy faltöro kos. Bedolt kapujával szabad préda volt a város. hogy a falon lévok újra nevetni kezdtek. Alig ért vissza Botond az ujjongó magyarokhoz.

és levél kíséretében küldte meg apostoli áldását és a királyi koronát. s kardjuk az egyház kardja lesz. A királyi koronát az apostoli királyi címmel együtt. Több áldozatot hoznak és ezerszer többet szenvednek majd a keresztény hitért ezek a magyarok. és minden nép a maga nyelvén áldotta az Urat Róma városától a magyarok földjéig. amerre csak a szent korona elhaladt. mint a jövőben. alig telt el néhány hét a különös álom után. küldjük és adományozzuk áldásunkkal együtt mindazt. magatok döntsetek. amikor a magyarok földjéről megérkezett Rómába Asztrik érsek. kaszálók. maga előtt hordassa a keresztet mint apostoli jelvényt. Mindezeken felül apostoli hatalmunknál fogva engedélyezzük és kívánjuk. viharokat és árvizeket. ahol hó lepte a földet. amit tőlünk kértél. királyhoz illő kísérettel és gazdag ajándékokkal. A csodák láttán letérdelt a nép mindenütt az út mentén.A MAGYAR SZENT KORONA Második Szilveszter pápának különös álma volt egy éjszaka. Királyi koronát kíván magának. szeleket. még a magos hegyi hágókon is. és népe számára apostoli áldást. mint a világ összes népei együttvéve. ítélkezzetek és rendelkezzetek mihelyettünk minden egyházi dologban. március hónapjának huszonhetedik napján. országotok földjén. A juhok három bárányt hoztak a világra. A hatalmas Attila meghallgatta elődöd kérését. Egy angyal jelent meg előtte és ezeket mondta: – Sok évszázaddal ezelőtt egyik elődöd mezítláb lépett ki Róma kapuján.” Ahogy a szent korona megkezdte útját Rómából a magyarok földjére. 22 . ahogy apostoli királyokhoz illik. magyarok uralkodója. Teljesítsd kívánságát. mert ha teljesíted. bárki legyen is az. Gézafia István fordul kéréssel hozzád. és királyi koronát kért István névre keresztelt Gézafia Vajk magyar fejedelem számára. úgy a jelenben. mint minden jogos utódod. a kereszténység pajzsává válnak a magyarok. és legelők. mint azelőtt. Az út mentén lakozó népek tehenei kétszer annyi tejet adtak. mennybéli angyalok serege kísérte magosan az égen. elterelve útjából a fellegeket. Róma. Ahol a koronát vivő kis csoport elhaladt. Isten szolgája áldását küldi magyarok uralkodójának! A Felséges Isten és a szent apostolok által ránk ruházott hatalmunknál fogva engedélyezzük. S lám. hogy úgy te magad. szántóföldek. és békésen vonult el Róma falai alól. a hunok királyától a város számára. Te és utódaid. gyümölcsösök termése megtízszereződött. Így szólt a levél: „Szilveszter pápa. érsekséget Esztergom székhellyel és a többi püspökségeket. hogy kegyelmet kérjen Attilától. Sok egyéb csoda is kísérte útját. Szilveszter. az Úrnak ezredik esztendejében. Most ennek az Attilának egyik utóda. virágok nyíltak ki hirtelen az út mindkét szélén. Szilveszter pápa nagy örömmel fogadta a magyarok küldöttjét.

bátor. Gúnyos mosoly jelent meg a fiatal vezér napbarnította arcán. ha oda jut. a királynak. aki kereszten szenvedett. A besenyők örömmel csatlakoznak vérszövetségbe magyar testvéreikkel. négy nehéz cölöpöt vertek be az aljába. Akkora földet szakítunk nektek. De ezen már nem tudott segíteni. uralkodhatsz törzsed fölött.TONUZOBA Magyarhon keleti gyepűire rátörő besenyőket szétverte a királyi sereg. és aki szabadsága védelmére fegyverhez nyúl. ahol örök tűzön égetik az ördögök a hozzá hasonló pogányokat. Idegenek hitére nem térünk soha. – Tán nem gondoljátok. Leadták melléje kedvenc vadászebét. hogy ássák meg a sírt fiatal vezérüknek. – Minek azok a cölöpök? – kérdezték meg tolmácsuk útján a papok. Az idegen papok bűne volt. István király megkérte idegen papjait. a fiatal vezér csak rázta makacsul a fejét. az fogságba került. ha makacsul ragaszkodnánk régi pogányszokásainkhoz! Térj kereszténnyé. – Azért tettétek ezt – mondta –. fiatal hőshöz. hogy a nép ne vegye annyira észre a cserét. akik sápadt szerzetest neveltek. mély sírt ástak azok. és mikor elkészültek vele. – Ez igaz – bólintott a besenyő vezér. amennyire szükségtek van. fiam – felelte az öreg király –. hogy az ő tulajdon egyetlen fia nem hasonlított ehhez az előtte álló. – Bolondot beszélsz. s nem vezért a trónörökösből. mint ahogy alsóruhát cserélget az ember. – Soha – ismételte –. és a föld ne fogadja be testem. István király örömmel legeltette szemét Tonuzoba büszke tartású alakján. De bármilyen szépen beszéltek. elevenen temetünk el! – fenyegették meg. Széles. De Tonuzoba csak nevezett. – Mi megőriztük régi nevét – folytatta István király –. – Inkább a halál. Tonuzoba. s aki közülük életben maradt. – Eskümet és hűségemet örömmel adom – felelte Tonuzoba –. Makacsságán felbőszültek a papok. – Keresztény népek sokasága vesz itt körül. hogy megváltsa az emberi világot. nyeregbe ült. nemes fiatal arcán. – Keresztelkedjetek meg. azt könyörtelenül lemészárolják az új vallás dicsőségére… A vénülő király arca haragosra gyúlt. hogy nem bánja. és engedelmesen dugja járomba a nyakát. mindössze esküdj hűséget nekem. s azt mondta. holtan. hogy kövessenek el minden lehetőt a fiatal besenyő vezér megtérítésére. – Hogyan vadásznak az égi mezőkön ló nélkül? – Majd vadászik a pokol mélységes fenekén! – mordultak fel a papok a pogány beszéd hallatára. Tonuzoba. Kifejtették előtte az új vallás szépségeit. és élj! De a besenyő megrázta a fejét. Kirendelték a rab besenyőket. Szomorúság töltötte el. – Nem érted. őseim hitét soha el nem hagyom! Ezután az idegen papok újra csak három napon át beszéltek neki a pokol borzalmairól. István király tábori sátrában szemtől szembe álltak egymással. csak egy Isten van. és nem lesz bántódástok. – Ha nem veszed föl az igaz hitet. A besenyők levezették fiatal vezérük fekete harci ménjét a sírba kantárral. a 23 . s kiirtanának utolsó emberig. beszéltek az égi boldogságról és Jézus Krisztusról. teljes fegyverzetben. te és a néped – mondta Tonuzobának István király –. mert jó társaságban lesz ott ősei között. De vallást nem cserélünk. Aztán nem is várva a papok parancsára. ha valaha is megszegem eskümet. minden keresztény magyar Istenhez imádkozik ma is és az egek királynőjét Boldogasszonynak nevezzük. bolond! – kiáltott a fiatal vezérre. A papok három álló napig beszéltek hozzá türelmesen. díszes nyereggel és hozzákötözték négy lábát a négy cölöphöz. az őszülő uralkodó és a fiatal besenyő vezére. hogy egy besenyő vezér sírba száll kedvenc lova nélkül? – felelték a besenyő foglyok. mint őseink tették. és megtagadja lelkem. semhogy megtagadjam atyáim Istenét! Mélyen elszomorodva. Szabadon élhettek. Az új Isten nevében szolgaságba kényszerítik idegenből jött papok és német lovagok a magyarok büszke nemzetét.

egyre magasabbra lapátolva vezérükre és asszonyára a földet. – Megesküszöm az egy igaz Istenre. csak ült egyenesen. lelkem üdvösségére. a földre és a vizekre. és se neked. hogy tisztességes. A durva csuha nem tudta elrejteni délceg termetét. hogy sírig hűséges leszek ehhez az emberhez – felelte büszkén a besenyő asszony –. Öregistenhez. csupán a halotti dal hangjai hullámoztak tova rónák. A gyönyörű állat nyugtalankodni kezdett. és eltakarta egészen a ló lábait és szügyét. hogy beszennyezi. két kis fiával. és mintha az erdők minden fája és a mocsarak minden nádszála vele énekelt volna. – Megesküdtem Isten előtt. s a sátor előtt ott állt Tonuzoba asszonya. A fiatal vezér nem is válaszolt. teljesítsétek a rabtartók parancsát! A besenyők szó nélkül lapátolták tovább a földet. csak állt holtan is. kézen vezetve két kicsi fiát. mintha hallanák 24 . Tonuzoba lenyúlt érte. azzal megfordult. – Tonuzoba. esküszöm a magyarok élő Istenére. ősi halotti dalokat énekelve. Tonuzoba! Enged. – Utoljára kérdezlek. hogy megérintse fejedet a keresztség vize. A laza föld már a térdéig ért. Kutató szemei megakadtak egy fiatal szerzetesen. erdők felett. a sírba. Magosra emelt fejjel ment egyenesen a sírhoz. hogy vezérek lehessenek ember és nemzet előtt! Megcsókolva fiacskáit utoljára.besenyő rabok hozzáfogtak uruk beföldeléséhez. Tonuzoba szálfaegyenesen ült lován. – Végezzétek a dolgotokat. sötét éjszakákon úgy tetszik néha. az egyetlen élő Istenre. és a rövidre nyírt hajzat sem változtathatta el nemes magyar arcvonásait. Mikor már csak a fejük látszott ki a sírból. a besenyő asszony beette kis kezeiket a szerzetes nagy. A föld nyakáig ért már akkor. Mikor az már kettejük melléig ért. – Senkinek sincs joga ahhoz. – Sajnálkozz önmagadon. becsületes módon fölneveled ezeket a gyermekeket – kérdezte az asszony tiszta. besenyők nagyaszszonya – felelte remegő hangon –. Erős kezek partra húzták a tutajt és a büszke tartású. Mosolyogva simult karjába az asszony. A papok körébe lépve egy pillanatra megállt és körülnézett. méltó módon arra. csontos markába. ne egy lelketlen állat miatt bánkódj! Besenyő nyilak pillanatok alatt kioltották a nemes paripa életét. – Mit akarsz itt? – kiáltottak reá a papok. fel valahova a végtelen kék égbe. – Megesküdsz-e a te Istenedre és az enyimre. maga mellé emelte a nyeregbe és megcsókolta. – Az Isten nevére kérlek. és kis piros csizmáiban leszállt ura mellé. hosszú bársonyszoknyáját fölemelve bokáig. és embereivel énekeltek. – Nyilazzátok le. hogy állatot kínozzon. a napra. Lapátolták a besenyők vezérükre a földet tovább. A tutaj közepén sátor volt. Tonuzoba. szinte könyörögve szólt le Tonuzobához még egyszer a püspök. akár a kismadár. aki fészkére lelt. mocsarak és erdők felett. Áttérsz-e az igaz hitre? Válasz helyett Tonuzoba belekezdett a besenyők halotti dalába. a holdra. új Isten papja? A fiatal szerzetes szemei megteltek könnyel. gazdájával a hátán. te pokolba menő – kiáltottak reá a papok –. Egyszerre csak tutaj tűnt föl a Duna kanyarulatánál. se népednek nem lesz bántódástok! De kiáltására nem jött válasz. de jól célozzatok! – parancsolt embereire Tonuzoba. messze csengő hangon. odafönt megszólalt a püspök. – Megesküdsz-e. keményen a lovon. és lassan jött lefele a vízzel. mintha attól félt volna. nem dőlhetett el. A besenyő asszony odavezette két kicsi fiát a fiatal szerzeteshez. Ma már csak néhány vén. Holdatlan. Hangja végigzendült mocsarak. szép fiatalasszony partra lépett. A papok is belekezdtek egy keresztény zsoltárba. hogy gyermekeidet becsületben és tisztességben nevelem föl. ti besenyők – parancsolt embereire a fiatal vezér –. mocsári halászember s néhány vén pusztabeli pásztor emlékszik Tonuzobára és szép feleségére. áttérsz-e az igaz hitre? – kérdezték a sír széléről a papok. és egy besenyő soha nem szegi meg esküjét. Tonuzoba torkából feltört az ősi besenyő csatadal. az összes szentekre.

A fogságba esett harcosok távoli ivadékai ők. még szélcsendes időben is. hogy a besenyők lófarkas zászlója átfúrja a sírdomb tetejét: azok. mert besenyő vér folyik ereikben. Valahol a róna sok ezer hullámzó dombocskája közül az egyik még ma is Tonuzobának és asszonyának élve eltemetett testét őrzi. és Tonuzoba kürtjén felharsan újra az ősi csatadal. Rájok lehet ismerni a gyász ősi jeleiről. kiszállnak majd a sírból. A velök együtt eltemetett arany. 25 .és ezüstholmik és lószerszámok miatt sokan próbálták már meglelni. de eddig még senkinek sem sikerült. Az élve eltemetettek szívverése hullámoztatja ott ma is a füvet. Ezt is talán csak azért. Pedig a régi monda szerint. azon a titkos sírhanton mindég hullámzik a fű. ami századok folyamán népviseletükké vált: a megszaggatott nadrágszárról és az asszonyok térdig felhajtott szoknyájáról.még valahonnan a távolból a besenyők gyászos halotti dalának elvesző foszlányait. De amikor elérkezik az idő és a felhalmozott földet rendre lemossa az eső annyira. hogy legelő állat nem mer a domb közelébe menni. akiket ott élve eltemettek. De rá lehetne ismerni a helyre arról is.

Az öreg táltos lassan elkezdte kigöngyölíteni a cserzett borbe csavart. gyógyítom a népeket. Meg kell ígérned azt is. nyugodt léptekkel haladt a maga útján. – Akkor mennem kell innen – sóhajtott fel a vén táltos és megpróbált felkönyökölni –. – Fogjuk el élve! Csörömpölt a tihanyi zsoldosok fegyverzete a Balaton jegén. és lassú. az erdélyi hegyek lábainál kifogyott minden ereje. hogy útjának végére ért. Mikor aztán már nagyon öreg lett. a táltosok hosszú. egy bölcs és bátor erdolakót és megkérte. Ide menekült üldözoi elol az utolsó magyar táltos is. s nem ember szándékában. ahogy anyámtól tanultam volt. szikár vénember. meredek csapáson. – Hol vagyok? – kérdezte az öreg táltos. amikor egyszerre csak retteneteset dördült lábuk alatt a Balaton. méltóságteljes léptekkel haladt át a befagyott tavon. Acélja csillogott a napfényben. és megállásra kényszerítette az üldözoket. Hóna alatt pedig egy cserzett borbe göngyölt kard. fehér talárjába burkolózva. Mikor a tavaszi csermelyek lehordták a hegyekbol a havat. Már kohajításnyira sem voltak. de a vén táltos nem eredt futásnak. szálas alakját mégis felismerte a tihanyi orszem. abban szárított hús. – Ott megy a táltos – rikkantotta el magát a torony ore. vizeknek Ura! – morogta halkan az öreg táltos. s én egy életen át bujdostam érette. Innen aztán továbbment Erdély gyönyöru. Most el kell rejtsük itt fent. Egy asszony hajolt föléje. – Isten kardja…! – szakadt fel belole a szó. Az elso tölgyfa alatt összeesett. Tarisznya volt a vállán. – Géza Úr ideje óta orizzük ezt a szent kardot. A nép rianásnak nevezi ezt a félelmetes tünetet. Tudta. Az asszony szelíden rámosolygott.AZ UTOLSÓ TÁLTOS Magosan a Balaton kék vize fölött a Badacsony sziklái még ma is tele vannak titokzatos. Az öreg táltos hosszasan. székelyek völgyére. Bár hosszú fehér talárja szinte beleolvadt a hólepte tájba. még bajt hozok reád és megégetnek mint boszorkányt. sötét barlang üregekkel. Évente egyszer fel kell jönnöd ide. Attól a naptól kezdve minden télen hasonló módon meghasad a Balaton jege. hogy sorsa Isten kezében van. Lassú. Elodeim közül többen életükkel fizettek. Ott. A távolság egyre fogyott. elgondolkozva nézett az asszonyra. egyedül. keresztül a befagyott tavon. Még csak a fejét sem fordította hátra. néma hegyei közé. ahol a gerincek mind egybefutottak az égbe. A fák lombja sárgult már. hogy elbujdosik örökre az idegenek által megszállt nyugati gyepurol. tuzgyújtó szerszám és néhány pogácsa. az öreg táltos egyszerre csak megérezte. hogy gondját viseled. – Ki vagy te. a szemközti part biztonságot ígéro suru erdoségei felé. lassan aláereszkedett a sziklás hegyoldalon. Hazaérkezett. Markolata tiszta aranyból volt. kis fakunyhóban találta magát. Aztán csak annyit mondott: – Bölcs ember lehet ez a Kálmán. Osz volt. befaggyúznod és tiszta ruhába csavarnod. Az öreg táltos ott telelt át az erdei kunyhóban. amint lassú. tedd le a nagy esküt. Áldja meg ot a magyarok Istene! – Úgy legyen! – tette hozzá halkan a látóasszony. parttól partig meghasadt a jég. nyugodt léptekkel folytatta útját a tavon át az erdok felé. Mikor újra magához tért. fel a tetore. A repedés széles árkában meghullámzott a magyar tenger haragos vize. Mire elérte a rónaság végét. és a pengéjén az osi ékírás jelei. hogy nincsenek boszorkányok. s járhatóvá váltak a gerincek. annyi sok esztendon át féltve orzött kardot. A nyitott ajtón át kiláthatott az erdore. s a tó teljes hosszában. Gondoskodnod kell arról 26 . alattuk a végeláthatatlan erdők. a székely hegyek szívében. A magos. Te fiam. – Hála néked és áldás. amiért nem árulták el rejtekének helyét. egy szép napon elhatározta. – Már nem égetnek boszorkányt többé magyarok földjén. A székely elolvasta a felírást és térdre roskadt. ahol biztos helyen lehet. hogy vezesse ot fel a legmagasabb sziklacsúcsra. Mentek fölfele egy keskeny. hogy hamarosan beérik üldözoi. hogy nem árulod el a titkát soha senkinek. megtakarítanod. osi szokás szerint. s úgy látszott. Kálmán király törvényben mondta. a látóasszony átvezette a hegyeken a Maros folyó völgyébe. Fölöttük a végtelen kék égbolt. csak magukban voltak. Amikor felértek végre a tetore. A vén táltos kiválasztotta a székelyek legjobbját. leányom? – Látóasszony vagyok – felelte az asszony –.

„Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti gyozelemre megint a hunok. mindig volt a székely hegyek közt egy ember. Majd felemelte a fejét és hangja megcsendült keményen. mielobb eljöjjön. évrol évre. nap nap után. – Esküszöm az élo Istenre. Vizekre és a Szent Anyaföldre. egy cselekedet. hogy beszélni is alig tudott. Isten kardja ott van ma is valahol. Isten egyszülött Fiára.is. amikor egyek lesznek újra. Erdély hegyei közt kevés békessége volt a századok során. egy akarat. hogy ez a nap. amikor egy akarattá válik újra minden magyar. s mindenki imádkozik érte. mint a hajdani idokben. egy szándék. 27 . De bármilyen nehéz is volt az élet. de az utolsó táltos búcsúszavait is. hogy amikor a te idod is eljön. hogy átadhasd neki a szent kard titkát és gondozásának felelosségét. – Esküszöm a Napra meg a Holdra. amikor már olyan közel volt a halálhoz. hogy életemmel orzöm. Azóta századok jöttek és mentek. hogy gondját viselje Isten kardjának. az Úr Jézus Krisztusra –. A székely meghajtotta a fejét. Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben. Ma is van valaki. mondta áhítatosan suttogva. Csillagokra. évszázadról évszázadra. Szelekre. aki apjától vette át a nagy titok tudását és évente egyszer felment egymagában a havasokba. védelmezem és gondozom Isten kardját. ugyanabból a vérbol való székely. aki szóról szóra tudja nem csupán az eskü minden szavát. s a székely népnek ott. legyen valaki méltó arra. amiket annak az elso székelynek a fülébe súgott. s magyarok ivadékait. Öregisten parancsa szerint!”.

28 . De a feljegyzések szerint mindazok. Egy ilyen alkalommal a fosztogató kunok. melyen ló nem ugorhatott át. hogy életüket mentsék. gazdagon öntve Isten áldását az elcsigázott emberek számára. lovas szobrot állított emlékezetére a nemzet. tiszta vizu. hogy csak egy magányos lovas üldözi oket. De László király imája kaviccsá változtatta nyomban az aranyat. Már majdnem el is érték. Egy alkalommal László király és serege napokig nem leltek vizet a sziklás. Hulltak az emberek. megfozték vízben. nyomban üldözobe vették. Az elso világháború után az Erdélybe becsodülo és az oslakó magyarságot gyilkoló betörok megcsúfolták Nagyváradon a szent király szobrát is. arra számítva. Újra meg újra betörtek a keleti gyepun. Erdélynek azon a részén ma is találni lehet kis. lapos. magyarok királya nem csak testi erejével. amennyit csak leltek a környékbeli mezokön. Abban a pillanatban.SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY (1077–1095) Árpád-házi László. A király parancsára zsákokba gyujtötték annak a növénynek a leveleit. akik kezet emeltek a szoborra. muvészi érzékével és lelki jóságával is. és a végpusztulás árnyéka nehezedett reájok. majd széles ívben földet ért megint. ahol a dárda hegye a sziklára ütött. és szembefordultak vele. s a vizét megitatták a betegekkel. és a menekülo kunokat egytol egyig fogságba ejtették vitézei. s térdre borulva hosszasan imádkozott Istenhez segítségért. Kétfelol a kunok nyugtalanították abban az idoben a megtelepedett magyarokat. hogy élve kerítsék kézre. László király többször is kiverte oket az országból. dúlták. kis növényke levelét szúrva keresztül. hatalmas dördüléssel megnyílt a hegy. de tudásával. Halála után szentté avatták ot magát is. és mélységes szakadék támadt üldözött és üldözok között. hogy kapzsiságukban a királyi vitézek abbahagyják az üldözést. Nevéhez csodák fuzodnek és a mondák végtelen sora. Azok azonban hamar észrevették. kerek. segíts! Abban a pillanatban megremegett az üldözo kunok alatt a föld. akár a legyek. amikor a menekülo László király hangosan felkiáltott: – Isten. kietlen karszti tájon. A járvány azonnal megszunt. rendre és egyenként. az emberek eldoltek. A királyi sereg tábora haláltáborrá változott. s nyilát kilotte a mezo irányába. majd fogta íját. elgyöngülve vánszorogtak. kunokat üldözve. száraz pusztaság közepén. és hiába mért rájuk a királyi sereg véres vereséget Cserhalomnál. László király félrevonult a katonáitól. Imre herceget és Gellért püspököt. Halála után Nagyváradon temették el Árpád-házi Lászlót. ahol bebalzsamozott teste nyugszik. A középkori lovag mintaképeként tisztelték mindenütt. László király elszakadt csapatától és egymagában kergetett a dombokon át egy menekülo portyát. rabolták a népet. szálfa termetével tunt ki kortársai közül. és rávetik magukat az aranypénzre. bugyogó forrás eredt. Az oszi napfényben csillogva szállt a királyi nyílvesszo. Egy másik alkalommal betegség tizedelte seregét. különös és titokzatos halállal haltak meg. s tíz év teltével már egyetlenegy sem volt közülük életben. halálukra vártak. s a róla elnevezett templom elott. László király megmenekült. továbbra is portyázták Erdély földjét. Majd lábra állt megint. Isten kegyeltje volt. megmarkolta súlyos harci dárdáját. Nagy híre és dicsosége volt László királynak az egész világ elott. amit a nép kun talléroknak nevez. Az o kívánságára avatták szentté István királyt. s minden erejét összeszedve beleütötte a fegyver acélhegyét a sziklába. sima kavicsokat. kiment a tábor szélére. Mikor felismerték benne a magyarok királyát. – Isten nevében vizet fakassz! – kiáltotta. Egyszer Torda közelében. kiszórták futás közben a rabolt tallérokat. Szomorúság gyötörte a hadat. s melynek meredek falait ember nem mászhatta meg. Ezt a kis növény a nép ma is Szent László füvének nevezi. az emberek kiszáradt torokkal. egy jelentéktelennek tetszo. László király sátrában imádkozott. Így keletkezett a nevezetes Tordai-hasadék. Végül is aléltan megállt a menet a sziklás.

– Ha te építesz. a tieddel szemben. amikor jelentették az udvari cselédek Gáspárnak. hogy lovaid szebbek. – Hát az igaz. de a fogadást azért még nem nyerted meg! Az én fogatom nem egy helyben állt a kastély udvarán. (…) El is határozta azon nyomban. még gyönyöru szép négyesfogatát is. Gáspár kiosont valamilyen ürügy alatt az ebédloszobából. hogy tereljék össze nyomban a nyolc legszebb székely leányt. Egyiket Sándornak hívták. mint a tieid! Sándor kijött. gyí! Szaladjatok hát. Kora hajnalban felverte béres cselédeit. én is építek – felelte Sándor –. hogy nyomotok se maradjon. Belefeküdt a nyolc székely leány az aranyos hámba. míg végre megszületett fejében a pokoli ötlet. melyet kézfogással pecsételtek meg. Édestestvérek voltak. melyikünké lesz szebb! Úgy is cselekedtek. akár az ördög. hogy megszerzi magának azt a fogatot. hogy még a tündérek sem láttak szebbet. még a szélnél is sebesebben. a másik arannyal kivert palotát épített magának. megtetszett nekik a vidék és így szólt a testvéréhez Gáspár: – Látod amott azt a hegyet? Annak a tetejére építek kastélyt magamnak. – Ha csak ez a kívánságod – felelte Gáspár nevetve a hintó bakjáról –. – Gyí te lovacskáim. s hozzák fel oket a kastélyba. hintóba fogott szép parasztleányt. és Anna. és csodálkozva szemlélte Sándor ezüstkastélyát. Gáspár felmérgelodött és fogadást ajánlott. s gonoszok mindketten. mint az enyimek – ismerte be –.SZENT ANNA-TÓ Megtörtént. s szeme gonoszul megcsillant. hogy két idegen érkezett Erdély hegyei közé. a nehéz hintót mozdítani sem tudták. Sándor gúnyosan nevetett a kastély ablakában. Hajnalra elvesztette Opur Tamás mindenét. megnézte a nyolc. Egy szép napon Opur Tamás Tusnádról jövet ott hajtott el pompás négyesfogatán. A reggelizoasztalnál ült a két gonosz testvér. s majd meglátjuk. még ha a hátatok bele is törik. gonosz öcséddel együtt. Egyik ezüstkastélyt. – Fussatok. egymással szemben. Tiszta színezüstbol építem a magamét. Olyan szép lesz. Megvendégelte hát Opur Tamást étellel. Amikor Csík és Háromszék határába értek. Sándor! – kiáltott föl az ebédloszoba nyitott ablakára. a másikat Gáspárnak. hogy megjöttek a lányokkal. s a kezébe vette a gyeplot. bármi áron. ha mondom! Azzal mérgében verni kezdte oket a kegyetlen szíjostorral. s szigorú paranccsal leküldte oket a környékbeli falvakba. fájdalomtól és haragtól reszketve felkiáltott kínzójukra: – Átkozott légy. (…) Másnap áthajtott Sándor Gáspár testvéréhez a pompás fogattal. befogatta oket a hintó elé. s nagyot csattantott vele a lányok felett. hanem vágtatva jött föl hozzád a meredek úton. arra a másik hegyre. barátságos látogatásra. Álmatlanul hánykolódott egész éjszaka. Sikoltoztak a szerencsétlenek a fájdalomtól. Gyulölték oket a székelyek három vármegyében. kibontotta a hosszú négyes ostort. míg véres volt a háta mind a nyolcnak. Sándor gonosz szeme megvillant a pompás négyesfogat láttán. o maga felült a bakra. és falának minden kövére aranylemezt kovácsoltatok. a két hegytetore. hogy az én lovaim szebbek. itallal. megtesszük azt mi is! Azzal megrántotta a gyeplot. Gáspár pedig felboszülve lecsapott ostorával a szerencsétlen leányok hátára. székelyek kínzói! 29 . hadd bosszantsa vele. s vacsora után kártyára került sor. aki valamennyiük között a legszebb volt. aranyos lószerszámot tétetett a nyolc székely leányra. mert elnyomták a szegényt és kegyetlenek voltak mindenkivel. de hiába erolködtek. Gáspár. majd felhajtott a kastélyhoz. – Gyere ki. – Lásd.

a tó mélységében ott él még ma is a két gonosz testvér lelke. Tükre néma és mozdulatlan. sötét mélység támadt a helyén. Székely fenyok tükrözik magukat benne. De lent. Szent Anna tava. A mélység helyén ma kristálytiszta vizu. amikor eléri a tó közepét. ahogy a környezo hegyekrol a nagy csöndes erdok leérnek a víz partjáig. s aláomlottak a feneketlen mélységbe. Mégis abban a pillanatban szörnyu dördüléssel mennyko csapott alá a földre. titokzatos erok felnyúlnak érte a mélybol. magukkal sodorva mindkét kastélyt a gonosz testvérekkel együtt. bármilyen kituno úszó is legyen. Aki istenkísértésbol megpróbálja átúszni a tavat. akár a tükör. feneketlen tó van. 30 .Ragyogóan sütött a nap és a kék égen egyetlen felho se látszott sehol. Feneketlen. még a hegyek is megmozdultak tole. és lehúzzák magukhoz.

Vára bevehetetlen volt. Térítsd meg őket Jézus hitére. keresnünk kel magosabb hegyeket magunknak. nagyot sóhajtott. míg Opur hű maradt a régi vallásához. ha Sándor véletlenül meg nem látja egy szép 31 . Egyike vagyok annak a nyolc szerencsétlen székely leánynak. – Szedd össze a holmidat. Isten embere és eredj népemhez. maga Behemót. hogy az óriások királya még mindig a vállán cipeli azt a hidat. az ő számára is épített egy másikat. apám. Engedve lánya siránkozásának. eljött az emberek ideje mindenütt. a szomszédos hegyen. A két család békében élt egymással mindaddig. Nem is egyszerű óriások ám. mert óriások építették azt. Az Opurok Torja várába. szemközt az övével. hogy soha el nem hagyják az ősi hitet. ahol találtad. Óriások királya. Egyszerre csak szelíd hangot hallott. és házakat is építenek maguknak! Nézd! Kinyújtotta kezét apja felé s hát a tenyerén ott volt egy kétökrös fogat. nyolc nefelejcsvirágot látott a tó partján. s rendre meg is keresztelkedtek mindannyian. akiket elnyelt ez a tó a gonosz testvérekkel együtt. sok ezer évvel azelőtt. és építtess velök templomot itt. hogy nyomban várat is épített magának. Behemót. téríteni is kezdett. – Van ott több is belőlük! Apró barmaik is vannak. járommal. Erdélynél szebb helyet még mindig nem talált leánya számára. Tedd szépen vissza oda. ahova nem jut el az ember. mit tartott lánya a tenyerén. (…) Halálos ágyán megeskette a három fiát. a tündéreket és a törpéket rendre elűznek mindenünnen. Hogy leánya könnyebben átjöhessen látogatóba. Úgy látszik. édes lányom. mikor meglátta. mikor ember még nem volt a földön. csupán a színes hidat. óriásokat. mi? – csodálta gondterhelten a fejét. s így is haltak volna meg rendre. Torja várának ura maradt meg pogánynak. magos hegyekbe. Behemót. mit leltem odalent a völgyben! – kiáltott izgatottan. Mindössze Opur. hanem Isten embere. ritkán hagyták el a torjai várat. Jóféle nép volt a székely. Így keletkezett Torja vára és szemközt vele Bálványosvár. mert hiába kereste keresztül-kasul a földet. a székelyekhez. Állj lábra. ezek az apróságok? – csodálkozott az óriáskirály lánya. Sándort. s ahogy kinyitotta fáradt szemeit. Övék a föld. Behemót színes híddal kötötte össze a két várat. Az Opur testvérek meg is tartották fogadalmukat. – Hogyan lehetséges ez? – Úgy. ez Úr– isten akarata. hanem az óriások királya. ekével és az eke mögött ijedten bámuló székellyel. Nem játék ez. Nem félt ő még István király haragjától sem. Mihelyt meglelte a székelyeket. Lelkét Istennek ajánlva lecsukta szemeit. Hát már ide is eljutottak. Az emberek szivárvány hídjának nevezik. De az óriáskirály lánya nem vitt magával egyebet a távoli. s felmehetünk mind a nyolcan Isten mennyországába. mely váraikat összekötötte. s úgy megtetszett neki. Minket. Ilyenkor tudni lehet. rátalált arra a helyre ott a hegyek között. készen a halálra.BÁLVÁNYOSVÁR Sok-sok évszázaddal ezelőtt egy vándorló hittérítő aléltan összeesett az Anna-tó partján. hallgatta a tanítást. Az erő visszatért csodálatos módon a hittérítő zarándok testébe. ezen a tóparton. Néha ma is látni lehet a messzeségben. Réges-régen ugyanis. amíg István király parancsára Mike György áttért a keresztény hitre. akik jó emberek ugyan. Idenézz. S nevezzétek ezt a tavat vértanúságom emlékezetére Szent Anna tavának. A magukra hagyott várakba beköltözött az Opur és a Mike család. a Mikék Bálványosvárra. hogy megmutasson valamit apjának. Magányos életet éltek. de még pogányok. ahogy céltalanul kószált. Fel is építették a templomot a tó partján. Ezzel felszabadítod meggyötört lelkünket. s a virágok egyike így beszélt hozzá: – Az én nevem Anna. – Minket. Endrét és Jánost. leányom. melynek neve mindaddig székely szóval IMOKA volt. s ott éltek békében sok ezer éven át. Egy napon aztán Behemót lánya szaladva jött át a hídon. hogy az Úristen lelket adott nekik – felelte Behemót.

a templomba igyekvő népek csodálkozva álltak meg az utcán. Öcsém szereti őt. Sok biztatás után végül is díszbe öltözködött Sándor. (…) Mike György özvegye csendesítette le őket. S attól a naptól kezdve Sándor magába vonult lett és szomorú. S ha ő így rendelte. s ahány férfiember csak volt. Torja felől négylovas hintó közeledett.napon Mike Imolát. mind nyeregbe pattant a leányrablók üldözésére. sohasem tudod meg a választ – biztatták bátyjai. mert azokat Isten teremtette. Opur Sándor és Imola keresztelni hozták fiúgyermeküket a templomba. még ennyit mondott: – Ne féltsétek Imolát. mint egy Mike – borzolódtak föl a testvérei –. Családja nem engedi meg soha. akkor mindegy. Mert bizony. se nappalom nincsen. s Endre holtan esett össze. Értett a kardforgatáshoz ő is. ugyancsak húsvét vasárnapján. 32 . Ha Imola kezét akarja. – Vagy olyan úr te is. Imola keresztény. hogy ellene tegyünk? Ha Imola leányom Opur Sándort választotta urának. kunyhók. Az elképedés haragra változott. A Szent Anna-tó partján virágzanak a kéknefelejcsek. (…) Bátyjai és a táltos tanácsára elhatározza. s átlovagolt Bálványosvárba. akár óriások építik a kastélyokat. Derekasan harcolt. Imolát megláttam – panaszolta Sándor –. akár emberek a kunyhókat. Éljenek boldogan! Két évre rá. – Amióta Mike György leányát. Ezalatt fent a torjai várban ősi szokás szerint eskette a táltos Sándort és Imolát. folyók és népek örökkévalók. hogy táltos eskette meg őket. Csupán hegyek. Az első útkanyarulatnál Opur Endre várta őket egy szikla mögött. Szégyenkezve kotródott vissza Torjára Sándor. Bátyjai aggódni kezdtek. – Nincs régi Isten. se éjjelem. (…) A torjai hídnál János állta útjukat. Így történt. De bizony az özvegy még csak be sem engedte a kapun. de végül is győzött a túlerő. kik vagyunk mi. amikor a vár kapuja elé megérkeztek a székelyek a két Opur testvér holttestével. ha leánynézőbe mégy hozzájok! – Nem olyan egyszerű – szomorkodott Sándor –. és testvérei élén elnyargalt vele. és új Isten. Baglyok s denevérek lakják. Az Opur és Mike családok leszármazottjai ma is élnek Erdély ősi földjén. Mike özvegye bizonyára szívesen lát. hogy pogányhoz menjen férjhez. csak egy Isten van. hogy elrabolja Imolát. De meglátta és beleszeretett. Húsvét vasárnapján éppen a templomból jöttek ki a népek. (…) amikor mindannyiok elszörnyedésére Sándor egyszerűen nyeregbe kapta Mike Imolát. hogy mi a baja. de a túlerővel nem bírt. mind mulandó dolgok. Bálványosvár helyén ma már csak romok vannak. s megkérdezték. Éppen áldását adta reájok. bizony így. és holtig hűséges lesz hozzá. térjen át a keresztény hitre – így üzent ki a cselédekkel. kastélyok. völgyek. Mikor több sebből vérezve összeesett. – Ha nem kéred meg a kezit. avagy pap. s a székely nép emlékezik még a régi időkre.

amiért oly fösvény voltál hangoddal. fölemelkedett a felszínre.A TIHANYI VISSZHANG Tihany. édes fiam – figyelmeztette Balaton a fiát. mostantól kezdve bárki is szóljon hozzád. Európa legnagyobb tava néha haragra gerjed még ma is. Ha magadba szívod a hegyek mérges levegőjét. lesodorta őket a tóba. de vesztére tette ezt. Vihar után találni lehet a parton megkövesedett kecskekörmöket. és sziklagörgeteggel temette be a barlang száját. Tihanynak tetszettek a gyöngyök. Lent a tó mélységes mélyén Balaton egyetlen fia megbetegedett. eszébe jutott gyásza és fájdalma. zokogtak a törpék. Gőgös teremtés volt Tihany. ha nem hallja többé a szép tündér énekét. Tihany nem énekelt többé. befalazva örök időkre a szívtelen Tihanyt. beteg leszel. bizonyára meggyógyulok tőle. hogy éneklő hangját szerte a hegyekben mindenki a világ legszebb hangjának véli. és csak azt kérem érte cserébe. S Balaton fia meghalt. melynek oszlopait drágagyöngyök ezrei díszítették. a hegyek csodaszép. A megrémült Tihany egy közeli barlangba menekült a hullámok csapásai elől. aranyhajú tündére minden este leterelte aranygyapjas kecskéit a tóra itatni. Kérlelte apját: – Hadd halljam még egyszer Tihany szépséges hangját. hínárból szőtt sátrában. s amikor rájött. s haragjában felkavarta a tó vizét. – Neked hoztam mindezt. Kék színe ilyenkor haragoszöldre fordul. Még az sem hatotta meg. a holdat meg a csillagokat. Hiába könyörgött a szép tündérnek. A vizek ura nem felejtette el a szép tündér szívtelenségét. és amikor este Tihany lejött a kecskéit itatni a tó partjára. tajtékozva csaptak föl a sziklaösvényre. a vizek ura a tó mélyében élt. Sírtak az óriások. A hegytetőkről gyönyörködve hallgatták énekét az óriások és a barlangok odúiban abbahagyták szorgos munkájukat a törpék. Balaton egyetlen fia. hogy közelebbről hallhassa a csodálatos hangot. ha azok gyémánttal fizetnek minden dalért. Amíg a kecskéi ittak. és gyönyörű hangja engedelmesen ismétel minden szót. aki ott élt apjával a vizek mélységében. A Balaton. Azóta van a Badacsonynak koporsó formája. Balaton. elhatározta. Nagyot rázkódott Balaton odalent. – A hegyek tündére és a vizek ura nem illenek össze. hol a szép Tihany hajtotta itatni aranygyapjas kecskéit. – Ne figyelj Tihany csalogató hangjára. Tihany aranyszőrű kecskéinek körmei azok. De attól kezdve minden este fel kellett jöjjön Balaton a tó mélyéről egy zsákra való kinccsel. Bosszúja rettenetes volt. leányom – mondta Balaton a tündérnek –. Végül is Balaton minden kincse kifogyott. Vén Balaton összegyűjtött egy ladikra való igazgyöngyöt. és énekelt értök. De ettől a naptól kezdve valahányszor a vizek ura meglátta odafent a Badacsony koporsóját. sziklabörtönében. hanem csak akkor énekel az óriásoknak és törpéknek. hogy énekelj szegény beteg fiamnak. és roppant hullámok nyargalnak fölötte egyik partjától a másikig. a rázkódásától megmozdult a hegy is. hogy vén Balaton fia meghal odalent a mélyben. 33 . mert ajándék nélkül a fösvény Tihany még csak a száját sem nyitotta ki. a napot. Egy roppant hullám elkapta a kecskéket. hétszer ismételd meg minden szavát! A tihanyi visszhang ott van ma is. a szépséges tündér leült egy parti sziklára és énekelt. és a tó fiatal urát eltemették mélyen a Badacsony hegyébe. hiába kérlelte. Mindaddig Balaton tavának sima tükre a kék eget tükrözte csupán. s vén Balaton megfojtotta valamennyit haragos bosszújában. fölvitte hozzá a kincseket. Vén Balaton átkot vetett a szépséges tündérre: – Büntetésből. valahányszor meghallotta Tihany énekét odafönt. Egy este haragos hullámai zúgva. hogy nem pazarolja azt többé esténként a tó partján.

s annál fogva fölakasztotta napsátrának egyik oszlopára. partján. elhatározta. és sodró vizében ezüsthalak ficánkolnak. Szorgalmát és kitartását ritka szépségekkel ajándékozta meg az Úr.A VÁG VÖLGYE A kezdet kezdetén a világ teremtője kiterítette maga elé a földet. sötétzöld fenyves erdők kísérik a Vág völgyének útját. Tündérek. és megzavarták a teremtés rendjét. hogy visszatért volna az Úrhoz és jelentette volna a bajt. Merre térjen? Kanyargott erre. De nem fáradt el. Mielőtt az ismert. amit követhetett volna. 34 . az Úr leoldotta övét. s úgy kellett szökdössön közöttük. és otthagyta őrhelyét néhány percre. hogy Ural hegység. Mikor ezzel elkészült. tarajos habot verdesve maga körül. nem esett kétségbe. majd széles síksággá tárult előtte a völgy. hogy valamelyikük kissé elfáradt vagy megfájdult a háta. míg mögötte kíváncsian sorakoztak fel a hegyek. Majd sziklának rohant. hogy kit hova rendel az Úr. rácsatolta a földre. innen kapta a nevet is: Vág. Ahelyett. Egyszerre csak messziről meghallotta a nagy folyam hömpölygő neszét. kanyargott arra. és már csak egy kívánsága volt: hogy megpihenjen a kék Duna öblében. folyók és erdők tündérei. és így történt. és ne engedjék alásüllyedni a feneketlen világtengerbe. Madarak dalolnak. vadvirágok nyílnak a óriások választották csúcsain. a Vág völgye csak szépséget és boldogságot Havas hegycsúcsok. Ilyenkor inogni kezdett a föld. hogy az Úr egyszerűen megfeledkezett medret vonni ujjával a Vág folyó számára. odarendelte négy legnagyobb cethalát. a Vág forrásához. Egy utolsó nagy nekiiramodással keresztülvájta magát az akadályokon. Ezek a gondok elvonták kissé a figyelmét a munkájától. Isten övét úgy hívják ma. tavak. földrengések keletkeztek. Tenyerével kinyomkodta az alföldeket. és rájok bízta a föld négy sarkát. várakozva. Hogy segítsen ezen a bajon. Végül is szelíd dombokká zsugorodtak körülötte a hegyek. Mikor a Vág kirendelt tündére leszállt a földre. vágta türelmesen maga előtt a medret. és boldog bugyborékolással belevetette magát a Duna hullámaiba. csodálatos sziklakastélyokat építgetve a hegyek emberek megérkeztek volna. völgyek. és ott körülnézett. nem látott sehol kijelölt utat. míg végül ebbe is belefáradt. hogy maga készít majd utat magának. De nehéz dolga volt. A négy cethal engedelmesen teljesítette kötelességét. Olykor hatalmas hegy állotta útját. hogy fenntartsák hátukon a földet. azonban előfordult olykor. és minden türelmét öszszeszedve kellett lépésről lépésre keresztülvájja magát rajta. és ujjával belerajzolta a folyókat. törpék és maguknak lakóhelyül. hogy kipihenje magát egy kis úszással. csak vágta. öklével hegyeket emelt. Az ő feladatuk volt.