DR. KENDE PÉTER: MIK VAGYTOK TI, ISTENEK? ORVOSI MÛ HIBÁK 1.

„Azt feleled nekem: – Ez nincsen egészen úgy. – Semmi sincsen egészen úgy – felelem én. Vagyis minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik a legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad. (Füst Milán: Ez mind én voltam egykor)

SÁRIKA SZEME ÉS ÉLETE
A Rédai család vagy 300 éve él Tiszaugon. Pici, alig ezer lelkes falu ez, Kecskemét és Kunszentmárton között, tán félúton, a Holt-Tisza partján. Három nagybirtokosé volt a környék sok-sok évtizeden át, s a Rédaiak hol ennél, hol annál az uraságnál voltak cselédek. Lassan, de kiforrta magát a család; a Horthy-korban az akkori Rédai már kiemelkedett ebbõl a sorból, nem sokat, éppen annyit, hogy napszámos lett. A II. világháború utáni új világban földet kapott, magángazda lett. Az volt az élete: a föld; szerette is, értette is. Jó menetelõ ember volt, szépen haladt elõre: tíz holdja lett, kukorica, árpa, szõlõ, szép háza, rendes családja. A fia, Lajos, aztán autószerelõnek is kitanult. Bejárt Kecskemétre, az építõipari vállalat kocsijait javította. Azért a saját kertjében ma is kacsák, tyúkok totyognak, mindig lóg vagy négy horga a Holt-Tiszában. A vonaton egyszer odaült egy csinos lány mellé; így ismerkedtek meg Sárával, aki Tiszakécskérõl vonatozott nap, mint nap a Barneválhoz, a futószalag mellett dolgozni. Összekerültek, elhozta az asszonyt Tiszaugra. Sára néha betegeskedett; úgy született, hogy alacsony volt a pulzusa, csak negyvenet-negyvenkettõt ütött a szíve percenként. Mondták is: elõbb-utóbb pacemakert kell beültetni, az segítsen a szívének. Amikor úgy gondolták, jöhetne már a gyerek, meg is kérdezték az orvosokat: szabad-e. Azok megnyugtatták õket: tízezerbõl egy, ha örökli az ilyet. Két évvel az esküvõ után, 1972. április 10-én született meg a kis Sárika. Egészséges volt, szép, aranyos. Sokszor fordult meg orvos kezében, de nem vette észre egyik sem: bármi baja lenne. Egyszer azonban, hét éves korában, ahogy a kertben futkorászott, látta az apja: a gyerek picit fullad. Megszámolta õ maga többször a kislány pulzusát, s bizony az övé is nagyon kevés volt. Fölvitték a Kardiológiára, mamája orvosához, megvizsgálta Sárikát, azt mondta: nem biztos a dologban, menjenek lejjebb két emelettel a gyerekkardiológushoz. Õ is megnézte, meghallgatta, de csak hímezett-hámozott, Lajos ebbõl rögtön értette: gond van. Kifacsarta belõle az igazat: bizony, megörökölte az anyja baját, nagyon lassú a pulzusa. Azzal jár ez: gyönge a teljesítõképessége, lassú, aluszékony, fáradékony. A szülõk úgy gondolták: nem kell ezt éreztetni a gyerekkel, hadd tegyen, amit akar. Ha biciklizni, úszni vágyik – miért ne, legfeljebb hamarabb abbahagyja a többieknél. Nagyobb lett, s igen jó gyerek volt. Mindig tudta, mi a feladata, jelesre érettségizett, otthon egyedül tanult kazettákból németül,

fölment Pestre, letette a középfokú nyelvvizsgát. Egyetlen pontja hiányzott a felvételin a Tanárképzõ Fõiskolára. Apja akkor már gépkocsi-javító üzemvezetõ volt a Barneválnál, ott szerzett Sárikának adminisztrátori munkát, arra az egy évre, amíg újra jelentkezhet. Sárika régóta szemüveget hordott. Nem zavarta, kis okoska volt a pofija tõle. Tizennyolc évesen már hét dioptriára volt szüksége, õ pedig szeretett volna jogosítványt szerezni, ám azt ilyen erõs szemüveggel nem-igen engedik. A szegedi orvosegyetem szemészetén javasolták a látásjavító mûtétet, attól talán szemüveg se kell majd neki. Fölmentek a Kardiológiára, Polák doktorhoz, beszámoltak róla, ezt tervezik, s kérdeztetik a szegediek: szabad-e operálni. Az orvos nem kérdezett semmit, annyit felelt, részérõl, belgyógyászatilag nincs akadálya; rögtön meg is írta a javaslatot. Vissza Szegedre, a szemészetre: megvizsgálták a nagylányt, kiírták az operáció idõpontját. November elején vihették Szegedre, befeküdni. Deák doktornõvel, a szemésszel megállapodtak: másnap, 7-én lezajlik a mûtét, este a szülõk már telefonálhatnak, minden rendben van-e. Rédai Lajos koraeste átment Lakitelekre, a posta melletti nyilvános telefonról hívta a kórházat: – Csókolom, doktornõ, hogy van a lányom? – Kómában van, Rédai úr. – Micsoda? Mi történt? – Mûtét közben leállt a szíve. Egyelõre nem tért magához, az intenzíven van. Megadjam az ottani telefonszámot? – Kérem szépen. – Hívta az intenzívet, jött az az orvos: – Maga tudta, mi baja van a lányának, minek kellett operálni? – Ne haragudjon, nem vagyok én orvos, nem nekem kell tudni: lehet-e mûteni. – De Magának nem kellett volna kérnie! – Nem kértem én semmit se, Maguk javasolták. Ha azt mondják, nem szabad, nekem ugyan eszembe nem jut kérni. – Rohantak Szegedre. Megkeresték a szemészorvost: – Doktornõ, kérem, hogy történhetett ez? – Mi nem tehetünk semmirõl, a lánynak leállt a szíve. – De hiszen ott volt a leletekben, hogy baj van a szívével! – Ami a leletekben volt, az semmi, attól, ha az én gyerekem lett volna, azt is megoperálom. – No jó, doktornõ, most hol a lány, õt szeretnénk látni? – És fogta a feleségét, siettek az intenzív osztályra. Oda azonban nem engedték be õket, azt mondták: menjenek Lencz professzor úrhoz. – Ki volt az a marha, aki ezt a mûtétet elõírta? – kiabált velük a professzor. Eléjük vágott az asztalra egy papírt. – Nézze meg Maga is, hogy altatták!

– Professzor úr, Maguknak kellett volna tudni, szabad-e operálni, miért hagyatkoztak a budapestiek véleményére? – Lárifári, nem arról van szó, hanem hogy Maguk miért akarták a mûtétet? – vonta õket kérdõre még mindig fennhangon. – Mi ugyan nem akartuk, a Maga orvosai javasolták. – Nem így kellett volna; miért adták ki a pestiek a javaslatot, hogy operálható? – Én sajnos nem orvos vagyok, ezt én meg nem mondhatom. – Rédai Lajos a nagyon kellemetlen beszélgetés végén pénzt akart adni Lencz professzornak, ám õ nem fogadta el. Csakhogy Sárika nem tért magához. Az orvosok hitegették, nyugtatgatták õket: majd jobban lesz. Néha azt is mondták: tulajdonképpen már jobban is van, hamarosan magához fog térni; kijön õ a kómából, csak várjanak nyugalommal. Olykor mintha tényleg kicsivel könnyebben kapott volna levegõt; volt, hogy le is vették a lélegeztetõ géprõl, de aztán újra vissza kellett tenni. Szülei hol naponta, hol kétnaponta jártak le Szegedre, de a lány csak nem eszmélt. Egy hét, két hét, három hét – semmi javulás. Rédai Lajos természetgyógyászokat fogadott, hetente kétszer-háromszor vitte õket a gyerekhez, de õ nem ébredt föl. Négy hét, öt hét, hat hét, nyolc hét, kilenc hét – Sárika nem eszmélt. A mûtét utáni hatvankilencedik napon megint természetgyógyá-szokat vitt hozzá, õk valamit kezelték a lányt, majd Rédai Lajos hazafuvarozta õket Szolnokra. Másnap reggel a munkahelyén üzenetet kapott: keresték a kórházból, hívja vissza õket. Telefonált, s a hír ez volt: Sárika tegnap este negyedtízkor meghalt. Elõször ez jutott eszébe: õ akkor volt félúton Szeged és Szolnok között. Amikor a boncorvoshoz kellett mennie, alaposan összevitatkozott vele. A doktor mindenáron azt próbálta megmagyarázni – pedig nem akart viccet mesélni –, hogy a beteg ugyan meghalt, de a mûtét jól si-került; senki nem követett el semmilyen hibát. Rédai Lajos bizony elordította magát: legalább most, amikor meghalt a lány, ne hazudozzanak össze-vissza. Rávágta az ajtót a boncolóra, most már erõsen mérges volt. El is döntötte: ezt nem hagyja annyiban. A magasságos doktor urak ne higgyék azt: a parasztemberrel bármit megtehetnek. Jól tudta ugyan: adhatnak akármennyi pénzt, a lánya attól nem jön vissza. Elõkerítette azt az ügyvédi irodát, amely ezekkel az ügyekkel foglalkozik, átadta az iratokat, s megbízta õket a továbbiakkal. Elõször fölajánlották a klinikának a peren kívüli egyezséget. Fizessenek meg vagyoni kárt a tényleges költségeikre és nem vagyoni kártérítést a két szülõnek, hiszen oly egyértelmû a hibájuk, kár évekig pereskedni. Elutasították, mondván: õk semmilyen hibát nem követtek el. Az orvosi

iratokat mellesleg letagadták, nem adták ki. Perelni kellett. A Csongrád Megyei Bíróság a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézetét rendelte ki szakértõként. Tõlük egyértelmû vélemény érkezett: Sárikán nem lett volna szabad elvégezni a mûtétet, súlyosan vétkeztek az orvosok az operációról szóló döntés elõkészítése során, majd a mûtét közben is, amikor – a papírokból kiderült – kétszeri szívlelassulásra nem hagyták abba ténykedésüket, hanem folytatták azt. Erre a Szent-Györgyi Albert Egyetem bejelentette: „eddigi álláspontunkat megváltoztatva, nem vitatjuk azt, hogy Rédai Sára halála és alperesi intézményünk orvosainak foglalkozási szabályszegése között az okozati összefüggés fennáll”. Azt azért hozzátették: a kért vagyoni kártérítésnek elismerik a háromötödét, de nem vagyoni kártérítést – azt nem hajlandók fizetni. „Felperesek nem tudják bizonyítani, hogy gyermekük halálát követõen életük tartósan és súlyosan megnehezült volna, ezért a kereset erre vonatkozó részének el-utasítását kérjük.” A bíróság ki akart rendelni igazságügyi elmeszakértõt is, vizsgálja meg: „valóban kialakult-e felpereseknél neurotikus állapotkép, szorongásos és depresszív vonásokkal?” Rédai Lajos ekkor azt mondta: – Na, elég, ezt már nem! Nem vagyok hajlandó elmegyógyászhoz menni! Ha hülye vagyok, azért nem jár pénz; ha nem, akkor azért. Kikérem magamnak! A bíróság következõ év októberében pontosan a felét ítélte meg nem vagyoni kártérítésként, mint amit kértek. A kórház arra hivatkozva fellebbezett: a Rédai házaspár nem volt hajlandó alávetni magát az igazságügyi elmeszakértõi vizsgálatnak, így pedig nem lehetett megállapítani, valójában milyen súlyos pszichés károsodás érte õket, tehát jogtalan volt nem vagyoni kártérítést ítélni nekik. S – láss csodát! – ezt a Legfelsõbb Bíróság el is fogadta, új eljárásra utasította a Szeged Városi Bíróságot. Vagyis lejjebb helyezte az ügyet, mint ahol eddig folyt, a megyei bíróságon indult per helyetti új pert a városira küldte vissza. Kezdõdött minden elölrõl. Bõvítve az immár kivédhetetlen igazságügyi elmeszakértõi vizsgálattal is. Két év kellett az ítélet megszületéséhez. A korábban megszületett ítélethez képest Rédai Lajosnak negyven, feleségének húsz százalékkal kevesebbet ítéltek meg. S ennek alapján – lévén õk nagyobb mértékben pervesztesek, mint a kórház – kötelezték õket arra is: fizessenek meg a klinikának százhúszezer forint perköltséget. Aztán a megyei bíróság ez alól mentesítette õket. Abban a kegyben részesültek: nem kellett perköltséget fizetniük annak a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemnek, ahol meghalt a lányuk, Sárika. A pénzbõl nem költöttek el egy fillért sem, mind bent van a takarékban. Ma is azt gondolják, amit megítéltek, az egyáltalán nincs arányban azzal, ami történt velük. Igaz, nincs és nem is lehet tarifa erre, de nevetségesnek találják az összeget ahhoz képest, ami érte õket.

– Most még nagyobb a rés az igazságszolgáltatás és én közöttem – fogalmaz Rédai Lajos a per után. – Az lett volna az elégtétel, ha igenis kiderül, ki tette rosszul a dolgát, ha az nem küldözhet maga helyett ügyvédeket, hanem oda kell állnia a bíróság elé, az én szemembe néznie, és úgy vállalnia: igen, én hibáztam. És az nem lehet tovább szemész- vagy altatóorvos. Hogy van az: ha én autószerelõként hibát követek el, mondjuk, nem javítom meg jól egy kocsi fékjét, és a vezetõjét baleset éri – engem biztosan lecsuknak. Az orvosokat, akik ugyanezt teszik, se le nem csukják, se felelõsségre nem vonják, ugyanúgy orvosok maradhatnak, akármit tettek. Miért mások õk?

***

Ötvenedik születésnapján érezte elõször: valami baj van a szívével. Azonnal orvoshoz fordult, jól tudta, ez nem játék. Hamar megszületett a diagnózis: szívbillentyû-mûtétre van szüksége. Nem könnyû aláírni ilyen operáció elõtt a beleegyezõ nyilatkozatot. Fölvágják az embert, szétfûrészelik a bordáit, kibontják teljesen, aztán magát a szívet is fölnyitják, s azzal babrálnak mindenfélét – nem valami kecsegtetõ ajánlat. Ám ha nincs más választás – mit tehet az ember, befekszik a kés alá. – A mûtét jól sikerült! – hangzott el a büszke kijelentés ébredésekor, s õ hiába érezte rosszul magát, megnyugodott. A következõ napokban sem aggódott, pedig egyre romlott az állapota. Amikor azonban sokkal erõsebb fájdalmak jelentkeztek a szíve tájékán, mint a mûtét elõtt, reklamálni kezdett. Az orvosok is furcsállották a dolgot, vizsgálgatták, kezelték ezzel-azzal, adtak pirulákat, zöldet is, kéket is – de nem jutottak ötrõl a hatra. Átküldték hát a megyei szív-centrumba: próbálkozzanak tovább a specialisták. Ott végül a professzorhoz került, õ végigolvasta az összes addigi leletet, s azt mondta: föl kell nyitni újra. Nem állt módjában tiltakozni, már annyira legyöngült az állandósult fájdalmaktól, rosszullétektõl – bármibe beleegyezett volna, csak segítsenek rajta. – A mûtét jól sikerült, minden panasza megszûnik! – jött az ágyához a professzor úr, aki személyesen, maga operálta. S valóban: kezdett erõre kapni. Egyre jobban lett, korábbi panaszait mintha a szél fújta volna el. Pár hét múlva szinte a régi volt. Nemsokára baráti társaságban találkozott a szívcentrum fiatal orvosával, eldicsekedett neki, õt maga a prof operálta. – Csak nem Magát küldték át a z.-i kórházból? De igen? Figyeljen ide, mondok én Magának valamit, ha megígéri: nem dob föl. Szerezze meg nálunk a kórlapját! Én nem mondok többet.

Dolgozott a szív-centrumban egy régi barátnõje, méghozzá éppen az archívumban, megijedt ugyan elsõ hallásra, nem lesz-e balhé, ha kilop orvosi dokumentációt. Ám végül elfogadta az érvet: nem másét, az érintett betegét másolja le és hozza ki – annak pedig úgyis joga van a saját iratait látni. A mûtéti naplóhoz csatolva fotó feküdt. A fényképen fehér lapon kiterítve véres géz-csík, mellette vonalzó, pontosan látható legyen a mérete: 40 cm. A lap alján kézírás: „Ezt találtam a hátsó szívfalban, XY professzor”. A tanár úr a mûtét során fellelte az elõz õ operációnál bent felejtett gézcsíkot. Jelenteni ugyan nem jelentette sehová, ám a mûtéti naplóban rögzítette, s az utókor számára a fotóval megörökítette. Korrekt.

elég lesz ezeket fölnevelni. alig túl a negyvenen. de a doktor leintette: – Ugyan. – Ekkor azt mondtam befelé. És nekigyürkõztek. ez még meg is duplázódhat a szülésig. Igaz. Laci. õ császárral szeretne szülni. ám tizenkét év múlva meggondolták magukat: jobb lenne még egy gyerek. de csak június 15-ére kapott idõpontot a záróvizsgájára a felsõfokú végzettséget adó mérlegképes könyvelõi kurzuson. a hasamba – emlékszik Ilona –. csupa családi ház. de kiderült: ez is fiú lesz. így viszont nem érhette szó a ház elejét. Június 14-ére írták ki. amolyan igazi kemény magyar legény. kékszemû kislányt lásson. a férje vékony. az mindent rendben talált. rendben. a második fiú. Hamar meglett az eredmény. ketrecekben nyulakkal. s hallotta: a farfekvéses gyereke a szülés során elszenvedett károsodásoktól súlyos szellemi fogyatékos lett. Jó ideig azt gondolták. Névnapi bulin ismerkedtek meg ‘80-ban. Ilonának ugyan errõl azonnal eszébe jutott egy kismama. szégyenlõsen mosolygó mérlegképes könyvelõ. de az nem feltétlenül okoz gondot. szép nagy lesz. ezzel be is fejezték. talán béke. hogy nem korábban. Zavartalan terhessége volt. szép környék. most már várd meg. Aztán kellemes. Mégiscsak 38 éves volt már. Sütõék háza is elegáns. Rendszeresen eljárt a fogadott orvosához. hogy az esedékes zárás munkáit még befejezze. Laci mamája picit régimódi. fehérre meszelt. akivel a terhes-gondozóban többször találkozott. bajuszos sofõr építõipari cégnél.A KIS KEVIN A veszprémi Dózsa-városba vezetõ viaduktról lélegzetelállítóan gyönyörû tájkép tárul föl. Hét hónaposan ultrahangon megmérték a babát: akkor 2200 grammos volt. rendezett nagy kerttel. Ilona teherbe esett. alig egy évre rá össze is házasodtak. A helyi OTP-ben intézi azoknak a számlakezelését. már növekvõ facsemetékkel. azt jelenti héberül: Isten oroszlánja. szerelem volt elsõ látásra. Kérte a genetikust. Ariel nevet kapott. nagyon jó baba voltál eddig. a megnyugvás kedvéért elvégeztették magzatvízbõl a genetikai vizsgálatot. akik építési vagy vásárlási hitelt vettek föl a banktól. Ilona szõkére festett. Ezért orvosától azonnal kérte elõre. ez Shakespeare Vihar-jából való. nyugalom is. neki feketehajú. rengeteg fa. farfekvéses. félideig dolgozott is. Rá két és fél évre megjött Ramon. így hívják a fõhõst. amíg levizsgázom! – . harmadik gyerek kijön simán a szokott útján. ott sem vetõdött föl semmilyen gond. Napra kilenc hónap múlva megjött az elsõ gyerek – nagy megnyugvás volt.

– Fájásai nincsenek? – Nincsenek. megindítják. Nagy nehezen fölvettek. nem indul meg a szülés. majd még egy. tudom. kicsit beszélgettem velük. szóltam neki: talán mégis jobb lenne császárral. s kérdezte az orvos: – Tud róla. hogy a lakásán zaklatja a fõorvos urat. majd rátettek a hasamra valami gépet. Végre jött az orvos. baj lehet ebbõl! – Akkor se.Hallgatott rám. A nõvérnek az volt a véleménye: már nem érzi jól magát bent – mivel azonban nem indul meg spontán a szülés. Aznap volt a kórház új szárnyának ünnepélyes átadása. – Jó. mit mûvel a baba. most azonnal vizsgáljanak meg. eléggé mérgesen: valaki rokonom annyira aggódik értem. A fogadások. ráadásul farfekvéses is. Kolléganõim. nem lehet császározni! Ha nem. akkor menjen vissza a szobájába! Majd holnap infúzióval megindítjuk a szülést. – Nem kell. senki rám nem hederített. Erre fölhívta Ilona szülészét. túl rossz már a kórház statisztikája. Ilona. Reggel nyolckor kellett jelentkeznem. békén maradt. s valóban percre pontosan vittek be a szülõszobába. ami azt figyelte. Meg is történt. s õ üzente. s mivel én azt feleltem: köszönöm. A gép azt mutatta: nem mozog annyit. csak feküdtem. de hát nem történt semmi. s többet rám se bagóztak. – Én azonban harmadik nap este véletlenül éppen egy orvosnõismerõsünknél voltam – veszi át a szót Laci. Eltelt az egész nap. a vizitnél elhangzott a szokásos: – Hogy van? – kérdés. Reggel. Orvos a szülõszoba környékén sem volt. – Én persze errõl nem tudtam – szól Ilona –. azonnal ott is hagytak. aztán a harmadik. jól. meglesz az a rendes úton. hát nem. túl nagy ez a gyerek. de délután háromkor még mindig a felvételi irodán ücsörögtem. én pedig sikeresen letettem a vizsgát. hogy kétujjnyira nyitva van a méhszája? – Persze. – De doktor úr. a magas rangú vendégek kísérgetése mellett rám senkinek nem maradt ideje. s megállapodott vele: másnap elrendezik a dolgot. majd tesznek valamit. 11 órára írtak ki. aztán . sietnie kellett volna dolgozni. Megultrahangoztak. amennyit kellene. és semmi nem történt. Fájásaim sem voltak. – Õ kérdezte. Másnap Laci bevitt a kórházba. Laci ott toporgott mellettem. de ezen a harmadik estén bejöttek értem a szobába. Másnap közölték. elmeséltem. a férjem félóránként-óránként telefonáltak: mi van már? A nõvér minden alkalommal átadta nekem a telefont. majd ottfelejtettek. Rám helyezték a baba szívhangját ellenõrzõ mûszert. mi van Ilonával.

Kettõkor megjött az orvosom: – Na. az orvosom hatalmas hangon kiabált vele: – Hol a francban mászkáltál. bekötöm az infúziót. az vitte – és kiment. Nem tudom. az infúziót rögtön levenni! – Nõvérke! – visítottam föl –. a folyosón tértem magamhoz. élesztget. Kettõtõl ötig sétálgattam. Éppen az utolsó pillanatban kérdeztek meg: – Mi legyen a neve? – Kevin. asszisztens orvost. csak a nõvérhez fordultam: – A fiamat akarom látni! – de õ elfordult tõlem. telefon oda. majd megint eltûnt. Megvizsgált. amitõl azonnal elaludtam. és lekapcsolta a hasamról az övet. injekciót adtak az infúzió következtében megindult fájások elmulasztására. – Akkor most burkot repesztünk. Telefon ide. Szerencsére éppen itt volt a Cerny Alapítvány mentõje. ott sétálgasson. de arról nem is szóltam. és hamar meglesz a baba! – ment volna máris vissza a fogadásra. csak a derekamat támasztották föl. hogy sürgõs! – Elromlottak a liftek. Ott veszekedtek fölöttem. és észrevette: kicsúszott a köldökzsinór. – Miért. Bejött végre õ is: – Nem tudjuk a babát megmutatni. Tizenegytõl kettõig magányoskodtam és tétlenkedtem. A nõvér pedig beadott egy injekciót. van már fájása? – Nincs. elõkészítettek – de az altatóorvos sehol nem volt. mennyi idõvel késõbb. muszáj. Végül – körülbelül húsz perc múlva – megérkezett. a babának nincs szívhangja! – Mi tudjuk. elfolyik a magzatvíz. Lefektettek. eltelt negyedóra – altatóorvos nincs.feküdtem tovább. Eszelõs fájdalmam volt. ha az intenzívre beengedik. áttoltak a mûtõbe. ami a magzati szívhangot mérte. én majd jövök! – Elvégezte a burokrepesztést. Betoltak az intenzívre. hányadikról jössz? – Nem is az. aztán menjen ki a vajúdóba. hogy mi történik! – üvöltött a doktor –. Ötkor megérkezett a doktor: – Na. elment. jó néhány órára. akkor most gyorsan infúzió. gyerünk! – sürgetett –. gyalog kellett jönnöm – szabadkozott az altatós. Ettõl megijedtem: nagy baj lehet. tudod. Kiabálni kezdett: – Köldökzsinór elõreesés van. arra: nõvér pofozgat. – Doktor úr. s én e közben kezdtem elaludni az injekciótól. Arra ébredtem. muszáj megszülni? – Mondtam már. el kellett szállítani Pestre. Laci áll az ágyam mellett. Õ rült futkosás kezdõdött. csak a nõvéreknek mondta: szóljanak a fogadott doktoromnak. azonnal altatóorvost. sietni akart. mert a születés után nem sírt föl. nem lehetne inkább mégis császárral. doktor úr. . hanem súlyos mûtét volt. de az orvos nekem nem válaszolt. ott ismét a fiamat kértem.

telefonon! Hol van a férje? – Fönt Pesten. amikor kihozták a mûtõbõl. kérdezte. Csak annyi nem stimmelt: a két karját széttárva tartotta. A gyerekorvos válaszolt: – Rosszul van a gyerek. És Laci föl is ment Pestre. mint akivel baj van. De olyan erõs a szervezete. ha föl kellett vinni! – Majd meglátjuk. mi van Pesten a babával. A szülész fõorvos kiadta a gyerekorvosnak: minden nap számoljon be nekem róla. – És mit láttál rajta? – Semmit. – Anyuka. Megmutatták a fiát: szép nagy gyerek volt. Õ azonban egyetlenegyszer sem jött be. hanem azt: kritikus állapotban van. majd ott megtudom. Holnap fölmegyek. nekem csak annyit mondtak: nem sírt föl. A császár utáni harmadik napon én hívtam föl a pesti kórházat. hátha rendbe jön. gyönyörû fiú. s rögtön rohantam föl Pestre. mi van. – A mûtét után tíz napig kellett volna bent feküdnöm. sõt. keze . – Megjelent a nõgyógyászom. s a doktornõ aggasztó híreket közölt: – Nem jól van a gyerek. õ mit tud. és a két kis ökle is görcsben volt. – Valami komoly baja kell. Holnap megyek Pestre. – Kiborultam. egész éjjel görcsölt. szeretném tudni. mint aki nem képes a normális menetrend szerint mûködni.– Láttad a babát? – kérdeztem – Egy pillanatra az inkubátorban. nem mondtak semmit. kértem. Elrohantam a kórház gyerekorvosához. látta rajtam a felzaklatottságot. – Velem nem ezt közölték. annyit nyögött ki: – Változatlan az állapota. érdeklõdhessen a gyerekrõl. talán kibírja. Ám rettentõen rosszul éreztem magam. mondja el. gyorsan nyugtatókat! – Dehogy adjon nekem nyugtatókat. jöjjön! – húzott a szobámba a szülész –. Kevinnél. Végre odaadták a kezembe a fiam. Csak hímezett-hámozott. – Miért kellett fölvinni Pestre? – Nem tudom. És minél tovább görcsöl – annál nagyobb a baj. kikorrigálja. – De mi baja van? – Nem tudom. Ám minden telefonhívásnál ugyanaz volt a válasz: – Változatlan az állapota. hogy legyen. Az ottani orvosnõ csak annyit mondott: oxigénhiánya van. nem volt kifogásuk. a karja. attól görcsöl. mi a helyzet a fiammal. minek állandóan bemenni a gyerekhez? Saját felelõsségemre hat nap után kijöttem a kórházból. kritikus az állapota. Igaz. – Miért kell folyton Pestre rohangálni. a Gyerekklinikára. mindenki furcsán viselkedett velem. Laci engedélyt kért: naponta háromszor telefonálhasson. – Érdeklõdjön Pesten.

A görcs nem múlt el. Nem volt bent. amiktõl. maradjak ott a telefonfülkében. ne lássa ezt más. ott már nincs. most már csak víz. A pici ismét inkubátorban volt. az oxigénhiány okozta. Két és fél hónapon át. de szép volt. Azt aztán pláne nem fogalmazta meg. a gyerek igenis érzékelte a jövetelünket.. de pár perc alatt megtalálja. . akiket persze nem engedtek be. Augusztus végén át is szállították a veszprémi gyermekintenzív osztályra. vittük a két fiút is. várjak még. amikor simogattuk. Harmadszorra végre közölte. azt helyben is elvégezhetik az itteniek.. A Szabadság-hegyrõl visszavitték az elõz õ kórházba.és agyi kivizsgálásra. de nem mindenki. arról hallgatott. Úgy döntöttünk: csak mi ketten járunk be. koponya. a családból senki ne jöjjön. csak azt hajtogatta bármilyen kérdésre. hallva. és magához tér.. Elõfordult. de hogy mitõl volt az oxigénhiány.. – Kirohantam telefonálni Lacinak. A másnapi telefon azonban rossz hírt hozott: tüdõgyulladás. A születéskor gyönyörû négykilós gyerek egyre kisebb lett. háromnegyed háromkor.. de fölszívódott. azonnal indult. hol van Laci. meg az a görcs. a fõnöke... Nem mondta ki. de biztattak minket: el fog múlni a tüdõgyulladás hamar. Jött egy orvos. Legfeljebb egy órája van hátra.. ott elérem telefonon. de éreztette. nem is érez semmit! Október 10-én is bementem a gyerekhez – csuklik el Ilona hangja –. majd javasolták a lehozatalát Veszprémbe: ami semmit õk tenni tudnak vele. ha nem marad életben. s a fõnõvér közölte: – Meg fog halni. ránk szólt egy nõvér: – Nem hallja ám. megígérte. sejttette: talán jobb is. hogy boncolják? – Én nem akartam. babusgattuk a fiunkat. Augusztus végétõl októberig tartott ez a szörnyûség. hogy túléli! – és mutatta a koponyaröntgen felvételeket: az agyának nagy része nem volt meg. forgatta a fejét. Az orvosok türelemre intettek: a baba olyan gyógyszereket kapott. járhassunk hozzá minden nap. megmozdult. ha kitisztul a szervezete. Ha volt rá mód. ahova legutóbb ment. ha csiklandoztam a talpát. mondta. mozgolódott. mitõl történt mindez. s Kevint átvitték a Szabadság-hegyre. reagált. még egy-két nap. Újra hívtam. S bármit is mondtak az orvosok. Szerdán. a szeme csukva. Így is lett. mert nem lesz belõle ember. a születés elõtt ott volt. Meg is találtam. s azt kérdezte: – Hozzájárulunk-e.. fogyott el. s Kevin egyre fogyott. Csak mintha aludna. akkor van remény.. Szaladtunk föl. A kórháziak egyike-másika kedves és együtt érzõ volt. mirõl van szó. és hívjam õt tíz perc múlva. Addigra Kevin meghalt. október 10-én. Az ottani doktornõ már nem beszélt mellé: – Körülbelül húsz százalék az esély. emelte a fejét. Amint megszólaltunk a teremben.most is görcsben. Mi is úgy gondoltuk: jobb lenne. Visszaloholtam a kórházba. Akkor négy kiló volt. úgy intéztük: minden nap azonos idõben érjünk be. azonnal elõkeríti. ha itt lehetne a közelünkben. ment össze.

hogy az oxigénhiány következtében agykárosodás történt. ami az infúzió beindítása és az altatóorvos megérkezése között eltelt – amelynek nagy részében az elõreesett köldökzsinór miatt a gyerek már nem kaphatott rendesen levegõt. annak az elején már észlelte a köldökzsinór-elõreesést. ami a szülés levezetésével nincs összefüggésben”. de ha elmegyünk Pestre. Elõször akkor. s beszámoltunk neki: milyen sérelem ért minket. és fölkerestük itt Veszprémben az igazságügyi orvos-szakértõket. ki lesz az ügyvédünk. – Elkértük a papírokat a többi kórháztól is – vesz erõt magán Ilona –. nem a sok kaparással foglalkozni. Megkérdezte. és többen egybehangzóan állították: itt bizony durva hibák történtek. itt. azt nem bírhatta ki komoly agyi sérülés nélkül. hogy az emberek megtudják: mit mûvelt a város legfölkapottabb. beajánlott minket. Fõképpen azt: nem egyszer. hogy azt õ visszahelyezte. és távozott. Nem spontán indult meg a szülés. pedig nem lett volna szabad. tehát feltehetõleg teljes vagy részleges oxigénhiányban volt –. mintha valami tárgy lenne. hogy minket. nem a pénz miatt. A per során tudtunk meg több olyan dolgot. hogy meghalt. kiszólt a titkárságára: – Papírokat azonnal odaadni! –. Bejelentkeztünk a kórház igazgató-fõorvosához. Odáig elmentek. hanem azt: az agykárosodás születési rendellenesség. Ilona végigmesélte nekem a szülés után: mi hogyan történt. Szívembõl mondom. Szörnyû hangon beszélt velünk. éppen azért. Elolvasták a leleteket. hanem kétszer csúszott ki a köldökzsinór. amit szintén nem tettek meg. Leírták: „Kevin halálának oka toxoplazma fertõzés volt.– Én azonban ragaszkodtam hozzá – szól közbe Laci –. be is diktálta a mûtéti naplóba. A perben a kórház és a biztosító ügyvédje teljes lelki nyugalommal állították: „az orvosok a legnagyobb gondossággal jártak el”. ‘96 májusában el is indítottuk a mûhiba-pert. ne hagyjuk annyiban. azonnal befejezte a beszélgetést. hogy az elõreesett köldökzsinór ellenére kapjon oxigént a baba. hanem õk tervezetten indították el. mert az tiszta pénz zsebbe. legdivatosabb nõgyógyásza. lényegében kidobott minket. hanem azért. amikor az orvos burkot repesztett. Azt a húsz percet. És elindította a szülést. mindkettõnket kétszer is . sarkon fordult. És kiderült az is: akkor rögtön el kellett volna rendelni a császármetszést. amirõl addig fogalmunk sem volt. mert akkor már tisztában voltam vele: itt nagy disznóság történt. Õ máris próbálta védeni a kollégáit. Felfoghatatlan volt számomra az a fölösleges idõhúzás. Szerintem egy tervezett szülést reggel nyolckor vagy tízkor kellene elvégezni. Ám a boncjegyzõkönyvbe a doktornõ nem azt írta. s amikor megtudta. szükségünk van annak a leletére. ott van remény. Úgyhogy azt válaszoltam: igenis boncolják föl. fogadtak is. éppen csak ki nem mondta: örüljünk. Veszprémben vagy Gyõrben ez nemigen állna meg. Hozzátették. Azonnal térd-könyök helyzetbe kellett volna helyezniük. A gyerekrõl úgy. A sógornõm akkoriban ott dolgozott titkárnõként.

hazakerekezni. hogy a másodfok szállítsa le a felére a kártérítést. ha a malmot adják vissza. Már befordult az utcájukba – azt tervezgette magában. a megyei kórházba: néznék meg. *** Rozi néni hazaindult a kis földecskéjérõl. mire fölült a biciklire. amikor a mosdóba menet picikét megcsúszott. Jobban örült volna. hátha kitolja belõle a fájást. mit fõzzön estére az urának –. Szõlõt kacsolt egész délután. A biztosító embere pedig arra az esetre. ha például ötvenmilliót kérünk. nyögve tápászkodott föl. csak azt indítványozva. a legkülönbözõbb vizsgálatokra. betolta szép lassan az udvarba. a család hol naranccsal. így alakult. amikkel be akarták bizonyítani: mi voltunk betegek. pedig nem volt sírós fajta. a kórház a felelõs a történtekért. a nõvérkék is kedvesek voltak. õ megbillent. legfeljebb ötszázezret. Egyre jobban fájt a csípõje táján. amit kértünk. már nem bírta visszatekerni a kormányt – oldalra zuhant. Feküdt egész nap szépecskén. Mit írtak volna. alaposan elfáradt. Vagyis hogy a biztosító álláspontja szerint 1995-ben egy gyerek halála egy-egy szülõjének egyáltalán nem ér egymilliót. mert még nagyobb baj lehet belõle. ne mászkáljon ezzel a szõlõbe.fölküldettek Pestre. azt bérbe lehetne adni. nemcsak a temérdek munka lenne vele. kifejtette. A kárpótlásban kapta vissza. Bent is fogták. igazán nem volt rossz dolga. De Kevin nem él. éppen a bal lábára nehezedett rá túlságosan – belenyilallt az erõs fájdalom. Kicsordult a könnye. Megröntgenezték. Valami olajfolt lehetett a betonon. Begipszelték. Addig-addig. azzal a bizonyos toxoplazma-fertõzéssel. Éppen egy hónapja volt bent. hol banánnal állított be látogatni. az istennek se múlt el. s az okozta a gyerek halálát. Igen beütötte a bal csípõjét a földbe. s bizony rossz hírük volt: combnyaktörés. az elsõ kerék hirtelen balra fordult. amikor megcsúszott alatta a kerékpár. a klinikára. mi fertõztük meg Kevint. õk képesek voltak fellebbezni. nyomogatta az oldalát. Szólt . bement a városba. s megítélte nekünk azt az összeget. az általunk kért egy-egymillió forintos kártérítést „eltúlzottnak” minõsítette. „öt-ötszázezer forint kártalanítás felelne meg a káreset idején kialakult ár– és értékviszonyokra tekintettel”. Vissza sem ült a fránya biciklire. de hát mindegy. A megyei bíróság helyben hagyta az elsõfokú ítéletet. mondván: most már csak pihentetni kell. hanem talán kis pénz is. ha a bíróság mégis úgy ítélné meg. Napjában háromszor hoztak enni. az élete – ötszázmilliónál is sokkal többet ér? S amint a veszprémi bíróság megállapította az orvosok vétkességét. szegény apjáé volt hajdan. mert szerintem a gyerekem élete – nem a halála.

de másik. Ha valamiért nem sikerült villámgyorsan a helyére illeszteni az éjjelit – bizony szégyenszemre maga alá piszkított. ami igaz: ez az „ürítési gond” is változatlan maradt. reumatológust. – Tényleg nem volt gond. gyógytornászt járattak hozzá. naponta csomót csinálunk ilyet. mint a gyertyalángot. csak vigyázzanak aztán nagyon! Vár már engem a szõlõ veszettül. hadd szúrjanak a gerincébe. Újra mûteni kellett. minden derék alatti mûtét így zajlik. Egyáltalán. mit is -. Ám amint az orvos elindította benne a tût – mintha áramütés érte volna: hirtelen csípõ. Rozi néni. – Hát az nem veszélyes. a gerincbe beleszúrni? – Ugyan már. másik sebészt. azt is elfújjuk. ebben a korban már minden lassabban megy. édesem? – Beszúrunk a hátgerincébe érzéstelenítõszert.becsülettel rögtön a doktornak. mûteni kell. Rozi néni már tudta a módit: bent a mûtõben elõször szépen megült egyenesen. derült ki: mi a baj. kicsit hátradõlt. közelebb lévõ WC-t nem tudtak adni. Aztán lassan fény derült arra is: csak pillanatokig képes tartani a székletét. Mikor eljött látogatóba. de nem fog fájni semmi. aztán az éjszakát is. A doktor rászólt: maradjon nyugodtan. s hallotta. ne fickándozzon. de aztán valami nagyon furcsa volt. s a mûtétbõl sem érzett semmit. tüstént haragra gyúlt: . hogy rögzítsük! – Jaj. muszáj? – Bizony. ideggyógyászt. Végigszuszókálta a napot. ahogy mondták. hajnalban ébredt föl. ami panasza eddig volt. a megyében. ott. Az azonban nem mozdult. Vizsgálták. Maga alá helyezte az éjjelit. muszáj. Rozi néni unokaöccse ügyvéd volt. rettenetesen erõs szúrást érzett a hátában. – Jól van. önkéntelenül kiegyenesedett. A combnyaktörése meggyógyult szépen. kicsúszott a szög a csontból. édes doktor úr. kezelték. és aztán operáljuk. Bal oldalára hengeredett. az ágy bal szélén tenni le ezt az alkalmatosságot – ehhez kicsit ki kellett volna támasztania a jobb lábával. – Miben. Lassan persze. s nyomta tovább a tût. drága doktor úr? – Nem. vizeletét. ilyen mûtétet mindig spinális érzéstelenítésben végzünk. Rozi néni. Ne aggódjon semmit. s úgy engedték haza: csak az volt rendben. az újabb röntgenre küldte. ami miatt bekerült – amit ott bent kapott: az változatlanul rossz volt. Az már nem fájt. Kerek fél évet töltött a kórházban. Lebénult. Amint visszahelyezte volna az edényt az ágy alá. sem az érzéstelenítéssel. SZTK-ra adtak neki botot. nénikéje mint járt. Csakhogy közben elmozdult az a fém mifene – amivel belül rögzítették a csuda tudja. kezdett is gyógyulni utána szépen. de a jobb lába szinte meg sem mozdult. majd elkeserítette egészen: – Ez elmozdult. sem a mûtéttel. s az igen fájt szegénynek. de alig javult valamicskét. s igaz. Rozi néni! – Elaltatnak. kedveském.

hogy az orvos az elsõ és a második csigolya között végezte el a spinális érzéstelenítést. hogy a beavatkozás közben hátradõlt. s ezáltal valószínûleg fokozta a kár nagyságát. A kórház durva jogásza visszautasította Rozi néni igényét. hogy nagyobb baj nem lett. az ellenfél vitatkozni sem fog. a felperes kára ugyanúgy bekövetkezik a típusos anatómiai viszonyai miatt. elvégre nem tehet mást. . ami történt. rendben tartja szõlõt. az anyjuk keservit! Leszedem róluk az Isten pénzét is.” A bíróság aztán Rozi néniéknek adott igazat. Mi lesz azután? Rozi néni állapota addig marad változatlan. hanem az elsõ és a második közé. ha ugyanis a második és harmadik csigolya közé szúrt volna. Az altatóorvos ugyan-is nem a második és a harmadik csigolya közé szúrt. A biztonság kedvéért azért szerzett orvost. A szõlõtõkék lassan lerohadtak. elvégre abból soha nem elég. Rozi néni örült a pénznek. amint az ügyvéd unokaöcs várta. ha fölvennének belõle embert. „A felperes kára nem jogellenes és felróható orvosi magatartással. mégpedig azzal. Elõször kiszámolták: mi lenne. mint elismeri a hibáját. keserüljék meg. s legelõbb közölte: csoda. legföljebb alkudozik a pénzen. Úgyhogy szépen. aki majdani szakértõként megvizsgálta Rozi nénit. amit tettek nénémmel! Állta a szavát: elindította a pört. Ráadásul álláspontunk szerint megállapítható a felperes közrehatása is a kár bekövetkeztében. Meg is ítélt – ahogy ott fogalmaztak – nem vagyoni kártérítést. unokáknak az a kevéske. A felperes gerincvelõje ugyanis a gerinccsatornában az átlagosnál mélyebbre terjedt. a felperes átlagosnál mélyebbre nyúló gerincvelõjével áll okozati összefüggésben. Nem úgy történt. aki mûveli. õk meg nem éppen jómódúak. halkan betették a takarékba. hanem a felperes szervezetében lévõ. ahová kell. egészen a harmadik csigolyáig. amelyért az alperest felelõsség nem terhelheti. ameddig él. megmarad a gyerekeknek. Ám az jött ki: a kapott pénz talán két évre lenne elegendõ. elõre föl nem ismerhetõ okkal. Úgy hitte: olyannyira egyértelmû. Így nincs jelentõsége annak.– Beperlem ezeket a pernahajdereket.

addig infúziót kötöttek be. hál’Isten megvannak ma is. amelyikbe az eredeti vérük került. Elvégezték a szokásos elõzetes orvosi és vér-vizsgálatokat. Lefektették õt is. Természetesen minden egyes véradásnál õ maga is – ahogy ezt õk mondják – donor volt. Aláírattak velük két-két vignettát. Mellette adományok gyûjtésével és elosztásával segítenek a betegeken. aki maga is befekszik a vérellátó állomás tûje alá. vasalt. elsõsegély-nyújtásra. beszúrták a vénájába a tût. Ez úgynevezett plazmaferezis volt. ami majd végig benne marad. A vérplazmát aztán fölhasználják rengeteg gyógyszerhez. majd a donornak visszaadják a vörösvértestet. frissen operáltak százai halnának meg. Vegyipariban végzett. idõseken. õ maga volt a hatodik. Húszéves koráig élt velük. Kétszer négyszáz milliliterre számítottak tõlük fejenként. Õ és segítõi szaladoznak az emberek után. ha nem a sajátjukat kapják vissza: abba mindketten akár bele is halhatnak. készítményhez. Erre a napra Hajnalka öt véradót szervezett be. Levették az elsõ zacskó vért. 1993. kicentrifugálják belõle a vérplazmát. a szintén mátraaljai ezer lelkes faluból való. tanítják az iskolákban a gyerekeket a csecsemõgondozásra. ‘86ban került a Vöröskereszthez. Évente 610 liter vérre van szüksége ennek a körzetnek. a Mátra lábánál Hajnalka nélkül talán nem is lenne véradás: sebesültek. Hajnalka a ma Mátraterenyének hívott Nádújfaluból. mindegyiküket egészségesnek. agitálják õket: jöjjenek vért adni. amit csak hosszabb idõ alatt lenne képes újratermelni a szervezet. elõbb a bányánál dolgozott laboránsként. hogy ráragasszák a zacskókra. hiszen csak az kérhet másokat hitelesen. amikbe négyszáz milliliterenként adják a vért. Rácz Ákosné a területi titkára. Ennél leveszik a vért. június 16-án harmincharmadik alkalommal adott vért a salgótarjáni véradóállomáson. s engedi csorogni vérét a zacskóba. Ez garantálja: amikor késõbb visszaadják nekik a saját vörösvértestjeiket. tehát véradásra alkalmasnak találták. . Édesanyja a ruhagyárban varrt. biztosan ugyanabból a zacskóból kapják. A Vöröskereszt feladata gondoskodni róla: ez mindig rendelkezésre álljon – annak pedig Hajnalka.VÉRADÓ VÉRE Bátonyterenyén és környékén. s csak cserélgetik benne a ki– vagy bemenõ anyag csatlakoztatását. s azt elvitték kicentrifugálni. Azért látják el saját aláírással a zacskókat. mert lehet ott egyszerre véletlenül éppen két Tóth István vagy két Nagy Lajos – ha pedig összecserélik ezek vérét. papája fõaknász volt a szénbányáknál.

rögtön felfogta. odatartotta Hajnalka szeme elé: ellenõrizze. Meglátta Olit. Józsi feküdt mellette. A gyomra. Az A pozitív vér helyett AB pozitív vért kapott vissza. erõsödtek a rosszullétek. Szerencsére az állomás másik orvosa hamarabb ért be dolgozni. s üvöltött a rettenetes kíntól. Ám hamarosan nem volt képes tovább hallgatni Hajnalka fájdalmas jajkiáltásait. és azonnal kitépte a tût Hajnalka karjából. aki már többször elaludt véradás közben. Nem bírta ki hangos jajgatás nélkül. elsápadt. vagy valami hasonló miatt – a fél oldala béna volt. nyugtatni próbálta. szemével kereste valamelyik nõvért. Kriszta nõvér is odalépett. s amint megpillantotta a vignettát. a hasnyálmirigy. Fájni kezdett a hasa. intett neki. A lép. mert eszébe jutott: ezt a másodikat nem mutatták meg neki. ha rosszul lesz – alva nem veszi észre. Már nem tudott szólni. szóval akarta tartani. kereste rajta a vignettát. nagyon rosszul vagyok! – Oli nõvér odalépett. A véradó állomás fõorvosa azonnal ott termett. Csakhogy neki – agyvérzés. s ettõl Hajnalka úgy érezte. a plafonról lelógó sínre. a hasa mintha ki akarna szakadni a helyébõl. kiment a terembõl. mintha szét akarna robbanni. Hajnalka beszélgetni kezdett vele. Elsõ pillanatban a hirtelen hatalmas erõvel rátörõ görcstõl szólni sem tudott. már kicentrifugázott vörösvértestet tartalmazó zacskót. annyira görcsöl! – szabadkozott Hajnalka. szédülni kezdett. s bekötötte. de ezt meg kell mondani! – Hajnalka ekkor megértette: nyilván nem a saját vérét kapta vissza. s csak bólintott: rendben van. Az asszisztensnõ visszahozta az elsõ. Túl messze volt. de már alig tudta kinyögni: – Gyere. mi történt: – Engem ki fognak rúgni. Közben korrekten bevallotta: – Hajnika. Nyöszörögve kérte: hívják föl Ákost. ne történjen komolyabb baj. de mindent megteszünk. – Ne haragudjatok rám. a vérképzõ szervek az idegen vért ki akarták lökni magukból. Közben bejött Kriszta nõvér. csak az asszisztensnõknek mondta: melyik mit tegyen. Hajnalka Józsitól éppen a feleségérõl érdeklõdött. S ekkor megfordult vele a szoba. a második zacskót fölakasztotta Hajnalka feje fölött. Õ rápillantott. de olyan nagyon. itt ül lent a kocsiban. hiszen ha bármi baj történik az emberrel. nem látta. Pillanatok alatt megérkezett. téves vérvisszaadás történt. . õ kezdte el adni az elleninjekciókat. valóban a saját aláírása szerepel-e a vignettán. meséltette. maga felé fordította a zacskót. Ám közben hirtelen valami rossz elõérzet fogta el. egy kézzel pedig ilyen hirtelen sürgõsségi helyzetben nagyon nehéz helytállni. Kérdezgette errõl-arról. Fölnézett a magasan az ágya fölött függõ zacskóra. rögtön szétdurran minden belsõ része. Nem szabad aludni ilyenkor. megfogta felesége kezét.Ezután levették a második zacskó vért. nem bírok csöndben maradni. a férjét. összecserélték valakiével.

a kórházban. A kicsapódott anyagnak pedig a vizeleten keresztül kellene távoznia. az sem az orvosok hibája. majd hetente kellett visszajárnia különbözõ ellenõrzõ vizsgálatokra.: az életveszély elhárult. jött Kriszta nõvér: – Miért nem figyelnek oda. A fõorvos tudta: mindkét vese leállt. és kártérítést fog kapni! . Nem indult el a vizelete. Épp amikor a begyulladt a karja. Ami most a karommal történt. Háromnaponta. Két nap múlva már hányt a rengeteg teától. annak magas a kreatinin-szintje. nem olyan sûrûségû. nemsokára megkatéterezték. Közölte: feltétlenül át kell vinni a kórházba. pár napig bent kell maradnia.Voltaképpen óriási szerencséje volt. Csupán azt kérdezte: mi fog most történni. amilyennek kellett volna. Közben azonban valami bacilus-fertõzéstõl begyulladt a karjába ültetett „branül”. megvizsgálta. rendszeresen látogatták õt a véradó állomás emberei is. részben infúzióban. Egyfolytában ment bele az infúzió. Így az Rh-faktor megegyezett. – Egyébként – javasolta a direktor –. s úgy látta. A nyolcadikkilencedik napon végre kezdett sûrûsödni – végül mégis beindultak a veséi. kérdezve: tud-e már pisilni. Amíg a kórházban feküdt. Maga polgári peres úton perelje be a kórházat. mint annak elõtte. amit – semmi nem történik a karommal sem. s a vércsoport felerészt azonos volt. engem többet ne látogassál! Itt. részben szájon át. meg a véradóban is Rajtad kívül mindenkinek a szemében látom: mennyire restellik azt. Jegeléssel. s ha nem indulnak újra maguktól. Persze nagyon le is gyöngült. Jött orvos. Ötpercenként jött egy-egy nõvér. megúszta a mûtétet. hanem a Tiéd. antibiotikumokkal további pár nap alatt ezt sikerült elmulasztani. most arra szeretnélek kérni – felelt Hajnalka –. mûvese-készülékre kell tenni Hajnalkát. Akinek nem mûködik rendesen a veséje. nehezen talált vissza magához. Csakhogy ez az idegen anyag a vesében éppen azokat az erecskéket tömi el. A szervezet az idegen vért kicsapja a vérbõl. Másnap idõpontot kért az igazgatófõorvoshoz. napi tíz liter folyadékot kellett bevinni. ekkor nyugodhatott meg: nem kell egész életében mûvese-kezelésre járnia. Hajnalkának ezzel betelt a pohár. Közben riasztották az intenzív osztályt is. mit mûvelnek a karoddal! – Kriszta. amin át a sok-sok injekciót adták be. Át is tolták betegágyon. Az igazgató megígérte: fegyelmi tárgyalás lesz. Az övé a normális 30-40 helyett 400 fölött volt. s ott majd Hajnalkát is meghallgatják. Három hét után mehetett haza. amelyeken át kijuthatna a szervezetbõl. csupán másik fele volt eltérõ. Három hónapig volt betegállományban. amit Te mûveltél velem. azonnal EKG-t készített. Ha Te nem teszed azt. A katéteren át azonban csak rendkívül híg vizelet ürült. Ha az õ A vércsoportú vére helyett B-t vagy ha õ Rh negatív és Rh pozitívot engedtek volna vissza a vénájába – azonnal meghal. de csak körülbelül egy év múlva kezdte úgy érezni magát.

Az azonban hallani sem akart kártérítésrõl. amikor az ember életérõl van szó.– Nézze. nem tettem semmilyen jogi lépést. és kapja meg a neki járó kártérítést. csak éppen nem a vérvételnél. S a másodfokú. be kell perelni. hiszen az le volt írva a kórlapon és a zárójelentésben. A válaszlevelet az az igazgató-fõorvos írta alá. a Vöröskereszt helyi elnökét Hajnalka –. Fellebbeztek. ez méltánytalanul alacsony összeg. hanem a vért kapóval szemben. szakértõ onnan. Ez idáig a közvetlenül érintetteken kívül senki nem tudott az esetrõl. Ott pedig ugyanolyan hibát lehet elkövetni. és Hajnalka keresetét elutasította. és másodfokon változatlanul alaptalannak tartotta a kártérítési igényt. hanem az adminisztrációban. hanem akinek azt beadják. Majdnem egy év múlva került sor az elsõ tárgyalásra. Ezt a következõképpen indokolták: . – Nem kell ilyen nagyon vigyázni a kórház hírnevére! – felelte a fõorvos –. nem. – Hajnalka nemigen értette: miért mondja. Hajnalkát nem hívták fegyelmi tárgyalásra. írták. azt sem tûrik el. tárgyalások – az elsõfokú. igenis pereljen. az országos elnök azt válaszolta levélben: nem szabad akkor is védeni a mundér becsületét. Nem hitte: Hajnalka tényleg meg meri tenni. ha õ eljárást indít a kórház ellen. én ezt eddig nem mondtam el egyetlen újságírónak sem. aki elõz õleg maga javasolta a pereskedést. Ha õ rossz vért ad ki a kórház felé – másik ember hal meg. mégiscsak a Vöröskereszt helyi titkára vagyok. Az ügyvéd elõször megpróbált békés úton megegyezni a kórházzal. Telt. igyekeztem védeni a mundér becsületét. maradandó károsodása nem származott a mûhibából. Csakhogy pénze nem volt erre. – Az én életem annyit nem ér – kérdezte egyszer a háziorvosát. arra hivatkozva. akkor is maximum kétszázezer forint lenne „arányos az elkövetett hibával”. amennyi kártérítést megítélnek: az jár Magának. A kórház elsõ fokon is. fõorvos úr! – válaszolt Hajnalka –. hogy azt a lányt elküldjék onnan? Ha az ember selejtet gyárt a gyárban. amikor vele ez történt. Nógrád megyei bíróság megváltoztatta az elsõfokú ítéletet. elutasították az igényét. Kriszta továbbra is a véradó állomáson dolgozott. De ha õ megint hibázik: abba bele lehet halni! – Ez a doktor is azt javasolta: keressen ügyvédet. Elismerték ugyan a hibájukat. Hát megtette. Szakértõ innen. szerényen éltek. múlt az idõ. végül is meggyógyult. aki adta a vérét. Az volt a fõ gondja: hogyan agitáljon ezután másokat véradásra. amivel elindíthatták a pert. ám „mivel Hajnalkának ebbõl semmiféle maradandó károsodása nem származott”. Természetesen elõször kikérte a Vöröskereszt országos vezetõinek engedélyét: nincs-e kifogásuk ellene. legfeljebb nem a véradóval. Ha azonban mégis nekik adnának igazat. A Vöröskereszt megyei szervezetétõl kaptak ötvenezer forintot. mondván. salgótarjáni városi bíróság egyszerûen nevetséges összeget ítélt meg. pszichológus szakvélemény. Andics doktor.

Fölhívták Andics doktort: õ mit tanácsol. A beszerzett orvos-szakértõi vélemények adatai szerint a felperesnek maradandó egészségkárosodása nincs.. S amikor a Legfelsõbb Bíróság tárgyalta Hajnalka ügyét. akkor . s közölte: megyetitkári értekezleten Andics doktor elõterjesztésére úgy döntöttek. A legmagasabb bírói fórum úgy döntött: a másodfokú. s az elsõfokú. Iratellenes a pszichikum károsodásával kapcsolatban tett elsõbírói megállapítás. vagy azok gyógyítása hosszabb idõt vesz igénybe.. hogy belekezdett a perbe. az ország összeadja a pénzt.Ft-ról. a kórház felelõsségét kimondó ítéletet hagyta helyben. A városi bíróság lényegében a három hetes kórházi kezelésért – amely idõbõl kb. Menet közben Hajnalka már gyakran bánta. immár 596. Az elsõfokú bíróság ítéletében helyesen rögzítette. hiszen napnál világosabb volt a súlyos bírói – mondjuk. hogy a személyiség megsérülése. Úgy gondolta: ha vele. mert nem maradhat büntetlenül az ilyen „mellényúlás”. a Vöröskeresztessel. s az illetékhivatal kiküldött Hajnalkáéknak egy csekket. a huzavonát. Eltelt két hónap. ugyanakkor ettõl eltérõen döntött. ha elveszti a pert. megbetegedése pszichés állapotában kimutatható rosszabbodást sem eredményezett. ez a csökkenés pedig akkor állapítható meg. ott fölvonult a Vöröskereszt szinte teljes vezetése. A véradás-szervezési osztály vezetõje visszahívta. a sok-sok véradó szervezõjével elkövetnek ilyet. tíz napig életveszélyes állapotban volt a felperes – mintegy fájdalomdíjként ítélt meg kártérítést. tartalmazott még egy passzust: „Kötelezi a felperest. ezért annak határozatát hatályon kívül helyezte. az összes osztályvezetõ – részvételükkel demonstrálva.000. Andics doktor. megyei bíróság tévedett. amit ha nem fizetnek be 8 napon belül – jön a végrehajtó. 480. Az illetéket Hajnalkáéknak nem kellett befizetni. Dobra verik a fejük felül a házat. hogy ellene fellebbezésnek helye nincs.” megyei bíróság álláspontja szerint a nem vagyoni kár az emberi A személyiség értékminõségének csökkenése.” S az ítélet túl azon. ha az maradandó elváltozásokat okoz. ha a személyiség helyzete kedvezõtlenül – a korábbiakhoz képest hátrányosan – megváltozik. ha visszaemlékszik: mi történt ekkor.Ft elsõés másodfokú illetéket”! Ügyvédje azonnal beadta a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsõbb Bíróságra. a fõtitkárhelyettes. Rosszul tûrte a jogászkodást. mert önmagában bizonyos szorongásos állapot ilyen következtetés levonására még a személyiségi jog megsértése esetében sem vezethet. Kétségbe estek. S Hajnalka ma is elsírja magát a meghatottságtól. csak – tévedés. károsodása leginkább akkor figyelhetõ meg.000. Ám érezte: végig kell vinnie. hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra a Nógrád megyei Illetékhivatal számlájára.

A középkorban az akkori nagy mesterségek – a halászok. 80-as években Amerikát is. A lány belehalt. Pereltek. 10 egység helyett 100-at adott be neki. az asztalosok. a hétköznapi véradókra és vért kapókra. Kriszta most éppen GYES-en van. amit nemsokára hallott. A nagy orvoscéhek tisztán is tartották szakmájukat. aztán szerte a világon. szólt: ne is haragudjanak rá. S ha ennek az az útja. hogy úgy járjunk. Hallgatólagos egyezség volt: az õ területén maga a véradó állomás szervezte plazmaferezisre a donorokat. elõször az USA-ban és Angliában. . A céheknek két fõ feladata volt: a szakma tisztántartása és a sarlatánok üldözése. A környék egyik óvónõjének lánya nemrég másutt járt orvoshoz.még kevésbé figyelnek oda másokra. a cipészek. Nem mondhatom. *** Az orvosi „hivatásrend” a legrégebbiek egyike. annak csak azt tudta válaszolni: – Hát igen. a kereskedõk és az orvosok – létrehozták a céheket. Az orvosok igazán komoly önszervezõdése a XIX. ez-az visszakérdezett: – Azért menjünk. nem szabad engedni ugyanott dolgozni. hogy nem fordulhat elõ – mert már elõfordult. Plazmaferezisre Hajnalka sokáig nem is agitált senkit. de azóta is a véradó állomás alkalmazottja – nemsokára talán megint dolgozik. század második felében kezdõdött – részint a mûhiba-perektõl való félelmükben. s az rosszul fordította le valami külföldi gyógyszer használati utasítását. ahol nem kapják vissza a vérüket. hiszen nem kapja vissza a vérét. azt még egy ideig nem képes megtenni. Nem szabad hát megúsznia a felelõsnek. arra. õ csak a sima véradásra. Nyugat-Európát is elözönlötték az orvosi mûhibaperek. Újrakezdeni szerveznie az embereket véradásra – bizony nem volt könnyû feladat. aki ekkora hibát vét. Az 1870-es. (Az állampolgárok ezen elhárítás kivédésére. Elbizonytalanította ugyan. megnyerték. másik dombon az Orvos-bástya név). hogy pereskedni kell – hát legyen az. elõfordulhat. ez is benne van a pakliban. s ezek elhárítására hamar rendezett sorokba tömörültek az orvosok. mint Te? – Ilyenkor azt válaszolta: sima véradáson nincs ilyen kockázat. aki többször komoly hibát követett el. a mûhibát elkövetett doktort pedig azután elõléptették fõorvossá. Még ennek során is elõfordult nemegyszer. amikor kezdett újra szervezni ferezisre is. hogy ez ne ellenük irányuljon – a mai napig sem szervezõdtek meg!) Így jött létre az Orvosvédõ Egylet. s az arra jelentkezõk közül is így érdeklõdött valaki. Dolguk volt az is: védjék a bástyákat (innen a Halászbástya. azt kizárták a céhbõl – önmaguk védelmében. Aztán.

ismét arra figyelmeztetve: ha nem tartóztatjuk föl. hogy a vitás esetekben állásfoglalást hozzon: történt-e mûhiba vagy sem. és amely a múlt évben is 26 orvost mentett meg ellenük indított mûhiba-pörök következményeitõl. hogy Magyarországon inkább csak az utóbbi évek divatja az orvosoknak alaptalan felelõsségre vonása. amint-hogy a napról napra rohamosan szaporodó kártérítési pörök és az ezekben hozott marasztaló ítéletek arra kényszerítik e nagyon elõrehaladott új világban az orvosokat. Mondandóját oly fontosnak ítélték. 1938-ban újabb könyv jelent meg. hogy Angliában 1885-ben létrejött egy orvos-védõ társulat. a „Medical Defense Union Limited”. jönnek a mûhiba-perek! Dr.Magyarországon 1890-ben a XI. amelynek ma már 4. a Magyar Jogászegyletben tarthasson elõadást. Majd – a részben átfedõ – 1983-96 közötti idõszakban 222 kártérítési pert talált. Sõt. A Tudós álláspont címû fejezetemben hamarosan szereplõ Sándor Judit kétszer összegzett adatokat. Így dörgött: „nem oly föltétlen bizalmú a jog és nem oly scrupulusosan tartózkodó az orvosi gyakorlat.” De megint nem igazolódott be a félelem: különösebben nem indultak meg a perek. hogy az említett 107 jogeset közül a Tanács csak egyetlenegy esetben állapított meg mûhibát (!). ám ‘37-ben már 107. Jönnek az orvosperek csõstül. 1982-88 között (igaz. Az orvosprofesszor Schächter Miksa 1902-ben kérte. Kassai Béla és Dr. Nem indultak meg jelentõsebb számban perek. tönkretesznek minket erkölcsileg is. hogy az orvosokat mûhiba-pörök anyagi kára ellen biztosítsák. s ebben hívta föl a honi orvosok és az õket segítõ ügyvédek figyelmét: szervezõdjenek meg. csak Budapesten) 54 egészségügyi jogviszonyból származó pert talált. törvényczikk hozta létre az Igazságügyi Orvosi Tanácsot – kizárólag orvosokból –. Amerikában pedig Minnesota állam hatósága jónak látja arra figyelmeztetni a biztosító társaságokat. Szõke Sándor budapesti ügyvédek: Az orvos felelõssége címû mûve adatokat is közölt: 1935 elõtt évente mindössze 2-3 orvosi mûhiba-ügy merült föl. amelynek 41%-ában megállapították az orvosok felelõsségét. amely 54-nek egyébként az 52 %-át utasították el a bíróságok. különösen az operatiokkal foglalkozókat. mert elérkezett az orvos-perek korszaka. Vagyis Magyarországon huszadannyi mûhiba-per zajlik. Huszadannyi! A kilencvenes évek elején-közepén – amikor Ádám György elsõsorban mûhiba-perekkel foglalkozó ügyvédi irodája kezdett megnyerni pereket és közismertté válni – ismét megindult az ördög falra festése. hogy vagyonukat kellõ idõben feleségükre írassák. Az Igazságügyi Orvosi Tanács jellemzõnek jelöli meg e perek „jóhiszemûségére” nézve. hogy beszédét külön könyvecskében ki is adták. s terjesztették az orvosok között. anyagilag is! – .800 tagja van. Majd késõbb: „Az IOT jelentésébõl láthatjuk. mint a körülbelül azonos népességû Svédországban. és rikítóan világítják meg a helyzetet azok a tények.” Ám nem így lett. sokkal késõbb – a mai napig sem – következett ez be. de az ördög már a falra festetett.

s alig szól másról. ezek a csodálatos villamosok! címmel. Addig ugyanis a doktorok magánpraxist folytattak. mind a kétezer zsidó tagjának nevét és lakcímét. amennyi Angliában vagy Amerikában a XIX. század második felében zajlott. amelyek ugyanúgy mûködnek. s mint állami alkalmazottak – teljesen átlényegültek.szörnyülködtek ismét az orvosok. 52 magánpénztárból létrejött az SZTK nevû nagyüzem. most elmentek a betegpénztárakhoz. világháború után – a beteg-pénztárak. legfõbb indikátora és rákfenéje. Elõször – az I. 1950-ben megszûnt minden. és ellentétben az ügyvédi kamarával – kiadta a Gestaponak és az SS-nek hatezer orvos-kamarai tagja közül az összes. átmegy a betegpénztári rendelésére: s ott goromba pokróc lesz belõle. 1944-ben a Magyar Orvos Kamara – elsõként. (Furcsa. mint amit bármilyen külsõ támadás okozhatott volna. hanem sok egészen más fejlemény. S a két tábor között kiélezõdtek az ellentétek. minden létezõ orvosi ügy háttér-sugárzója. Így külön transzportokban vihették el a koncentrációs táborokba a magyar zsidó orvosokat – összesen húszan jöttek vissza. ma is léteznek gyönyörû autók. ám a II. ám akik abból nem tudtak megélni. villamosra száll. lelkiismeretes – magánpraxisban dolgozó – orvos befejezi a magánrendelését. immár ötödik évfolyama jelenik meg. És megint nem lett igazuk: nagyon kevés a per ma is. A nagy államosításokba természetesen belekerültek a betegbiztosítók is. Milyen villamosok azok. a MABI és a többi hasonló megalakulása. Jószerivel alig vannak perek – csak azt a keveset azonnal fölkapja a sajtó. világháború közeledtével – habár orvos-perek még mindig nemigen voltak. Azt vette ugyanis észre: a rendkívül figyelmes. sõt. Õ ket – akik sok évtizeden át szabadon egyezkedhettek honoráriumukról a betegekkel – abba a soha ki nem mondott. minden magyar állampolgár SZTK-tag lett. Legalábbis a ténylegesen elkövetett mûhibák – bizonyíthatatlan – számához képest. Arányosan átszámolva Magyarországon ma is körülbelül annyi mûhiba-per folyik. gyógyszerészeknek. Semmikor nem a mûhiba-perek rájuk zúdulása okozott tehát igazán komoly gondokat az orvosoknak. az OTI. Az orvosok megszûntek szabad vállalkozók. mint azok a régi. s ez azt a félrevezetõ képet sugallja: mintha sok lenne. S létrejött a hálapénz. mint mûhiba-ügyekrõl. magánorvosok lenni. Ám ugyanezzel a veszéllyel riogatnak ma is. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök emiatt ‘45-ben feloszlatta a kamarát. Külön lap mûködik: Orvosvédelem Hungary (a Medical Protection Hungary jogutódja). jog-szabályilag kifejezetten . Óh. csodálatos villamosok. az orvosok belsõ viszonyai sokkal nagyobb rombolást szenvedtek el. ami magán. amelyek így átváltoztatják õket? – kérdezi csodálkozva. Egy orvos-vezetõ cikket is írt. alcíme szerint igazságügyi szaklap orvosoknak.) Így teltek el a „boldog békeidõk” . megelõzve a Színészkamarát.

a Tátrában nyaraló fõorvos pedig másfelet. az egészségügy egészének rend-szeréhez az eddigi három kormány egyike sem mert komolyan hozzányúlni. nem vették észre a leállást. addig sem a magánklinikák. Erkölcstelenné. sem a feudális viszonyok. A hálapénzt egyfelõl tiltották. ami maga volt a tökéletes skizofrénia. Mondván: ami az osztályon történik. része lehetett ez az általános értelmiség-ellenes politikának. a szakadás pont helyrezökkent. Persze. amelynek voltaképpen az volt a feladata: akadályozza meg a mûhiba-pereket. sem a mûhiba-ügyek nem kerülhetnek a helyükre. a Kádár-éra elején kifejezetten orvos-ellenes igazságügyi orvos-szakértõi gyakorlat uralkodott. netán a rendszer ellensége is volt. . nem mûködött. akkor sem a betegek. A hûtõ egész éjszaka állt. másfelõl az álszent politika összekacsintott az orvosokkal: mivel nem adok rendes fizetést – nyugi! –. aki azt támadta: az állam ellen fordult. rend-szeresen teremtettek „nagy ügyeket” – igaz. nem fogom alkalmazni e tiltást! Beindult az állami kórházakban folytatott magánrendelés – máig változatlan – szisztémája. Vérátömlesztés során meghalt négy csecsemõ.tiltott. A rendszerváltás mindezekben fontos változásokat indíthatott volna el – ám jórészt nem tette. Valamelyik vidéki kórházban ekkor. A helyettesítõ doktornõ négy év börtönt kapott. Ráadásul amint az egészségügy államivá – annak idején a szocialista ellátás részévé – vált. a tényleges gyakorlatban mégis hallgatólagosan jóváhagyott paraszolvencia-rendszerbe engedték. hanem kizárólag a másik orvos által „földobott” esetekben. eközben sok-sok ügyeletet vállalt egy fiatal doktornõ. amirõl mindenki tud – s ez egyre inkább be is mocskolt mindent. Miért adták be? Mert nem tudtak róla. mint a tett. Összemaszatolta az orvosi mûhibák dolgát is. márpedig amíg a paraszolvencia határozza meg az orvosok mûködését. mindenki. Vizsgálat: a vér romlott volt. A Rákosi-idõk végén. Abszurdum. azért az orvosok felelõsek. Létre is hozták az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát. hogy legyen. a hatvanas évek elején elment a fõorvos szabadságra. Az orvoslás. hideg lett. de nyilván személyes becsvágyak és rosszindulatok is belejátszhattak. senki nem beszél arról. tisztátalanná vált az orvoslás egésze: más a szó. Ám reggel – valószínûleg takarítás közben meglökték –. megint hûtött. Hogyhogy? A ráragasztott felirat szerint jó kellett. A hálapénz dolgához érni egyetlen politikai elit sem mert. a reformnak nevezett újabb és újabb tétova lépések mind csupán suta és kisstílû toldozgatások-foldozgatások. vagy inkább kényszerítették. aki éppen lakásra gyûjtött. A Kelemen nevû igazgató valóban „az orvosok rémévé” vált. Mindenbõl ügyet fabrikáltak. Nagy nehezen kiderült: a vért tároló frizsider elektromos rendszerében volt egy szakadás.

Barátom. hogy vége legyen a szezonnak. Húszévesen. magas a homloka. társam – mindenem volt. mint szerelem. és végtelenül toleráns. Balatonföldváron él. de akkor csak azt éreztem: neki vagyok köteles igazságot szolgáltatni. tõlük sohasem kaptam meg az összetartozás érzését. amik másoknál a gyerekre irányulnak. Úgy éreztem: itt óriási igazságtalanság történt. amíg a beszélgetés a férjére nem fordul. Kedves. Nem született gyerekünk. mindig tudva: stabilan számíthatunk a másikra. alig várják. Amikor zajlott a per. s a szemei melegen barnák – és szomorúak. õrá vetítettem ki. s nekem elsõsorban a férjem miatt kell végigvinnem az ügyet. Valamennyi összeütközésünk azzal a felismeréssel zárult: mi akarunk és tudunk együtt élni. szálloda egyik gazdája. ilyenkor már nagyon fáradtak a balatoni vendéglátósok: hiába ez a kenyerük. az ellenfelek próbáltak kikezdeni e téren is. a szüleim el is váltak. Nem arról van szó: ne lettek volna köztünk viták – de hát minden házasság a konfliktusok megoldásának sorozata által válik vagy nem válik jóvá. – Sokkal több volt õ nekem. s kipihenhessék magukat.ANIKÓ EGYEDÜL MARADT Takácsné Barsi Anikó csinos. Anikó azonban kemény asszony. Szeptember közepén keresem föl. Megfelelõ szabadságot adtunk egymásnak. Szépívû a szája. . késõbb rájöttem: magam miatt is hajtottam az egészet. Gyerekként nem igazán kellemes családban nõttem föl. negyvenes asszony. így azokat a gondoskodási. mosolygós – mind-addig. partner volt mindenben. több étterem. a férjemtõl éltem meg elõször életemben azt az élményt: mit jelent valakivel együvé tartozni. Biztonságot és szeretet nyújtott. védõ ösztönöket is. viseli magát. Ettõl váltam igazán kérlelhetetlenné. Persze. jó a frizurája. most is jobbik formáját hozza.

leültünk kávézni. hogy karon fogtam a munkatársnõmet. mihez van kedvem – én pedig mindenre csak azt feleltem: köszönöm. és elkezdte hevesen csapni a szelet. Pécsett a nagyszüleimmel laktam – akik vérbeli úri család voltak. akiknek érkezniük kellett. ugribugri kis alak. . mi újság. egymás után kopogtak be: – Tudom ám.– Hogyan ismerkedtek meg? – Õ a harkányi szálloda igazgatóhelyettese volt. és kívülrõl rám zárta az ajtót –. és vártam a többieket. õ éppen egy ilyen feleségre vágyott. Fantasztikusan tudott viselkedni. Egyre többet voltunk együtt. s kiküldtek hozzájuk valami hivatalos feladattal. a másikon viszont Zoli. ki finomabban. és kimenekített – nyittatott nekem egy szobát. fölvitt oda. Elõfordult: munka után egy kolléganõmmel jöttünk ki az irodából. a sok idõs ember megrontott volna. õ pedig visszament dolgozni. ajánlatokat tettek. vigyorgó. de újra és újra mondogatta: ez komoly ügy. kedvesen –. Egyszer csak odajött hozzám egy aranyos. Engem – a jól nevelt kis úrilányt – figyelmeztetett is a néni: vigyázzak ezzel a férfivel. õ már délután hívott telefonon: hogy vagyok. innék-e valamit. Oly kínos volt. ki kevésbé. Késõbb megérkezett néhány idõsebb úr a központból – akik mind megkörnyékeztek. nagyanyám igazi hölgy. én a Baranya megyei vendéglátó központban dolgoztam. Zoli. nem bánja meg! – ha akartam volna. ám közben minden elõzmény nélkül azt mondta: hú. sõt. ez a kislány nem Magának való! – Ismert volt õ már akkor. Zoli jövögetett. Az urak ugyan megtaláltak. s elvonszoltam a harmadik irányba. nyissa ki. Ott. hiszen be voltam zárva. s a járda egyik oldalán ez a fiú várt. Ültem a hotel halljában. itt van. s viccesen ugyan. nem. Másnap hazamentem Pécsre. se engedhettem volna be egyiket sem. de már kezdett kimúlni a kapcsolat. A velem lévõ idõs kolléganõm azonnal rászólt: – Menjen innen. Kérek-e kávét. Késõbb Zoli ezt mindig úgy emlegette: õ mentett meg engem „a lecsúszástól” – ha nem bújtat el. hogy a nõk egymásnak adják a szobája kilincsét. Zoli látta ezt. Állandóan humorizált – nem erõltetetten. Jártam akkoriban egy fiúval.

szegény nagyinak potyogtak is a könnyei. minden a kapcsolatokon múlik. Még fehér ruhám sem volt. a vadonatúj fonyódi Delta étterembe. Hiába volt ragyogó szakember. kért: legyek nagyon óvatos. én szinte mindent tõle tanultam a vendéglátásról – én voltam a diplomatikusabb. hogy behívott a vállalat személyzeti vezetõje. Én nem találtam semmi megfelelõt – Földvárról viszont nagyon jó ajánlatot kaptam –. utána egy ebéddel. õ . mert ez a férfi nem nekem való. Majd átjöttünk Balatonra. Megpályáztunk Marcaliban egy kis szállodát. a Balatongyöngyébe. édesanyám jó barátnõje. én a helyettese. felhajtás nélkül. ráadásul már elvált ember. el-kerültünk Balatonföldvárra. úgyhogy megállapodtunk: én visszajövök Balatonra. a két nagyszülõvel és a két tanúval. mert én jobban kijöttem a fõnökökkel. Odáig ment a dolog. fél év múlva megvolt az eljegyzésünk. de a béke kedvéért belementem. Zoli volt a fõnök. igaz – nagymama összes tervezgetése ellenére –. s õ a helyettes. hogy én legyek az õ fõnöke –. Zoli rettentõen nyílt ember volt – mindenkinek leplezetlenül kimondta a véleményét. a kapcsolataink nem éltek eléggé. Zoli huszonhét. Pécsett azonban kiderült: nem olyan egyszerû. a Pannóniához. az üzletek szerzõdésbe adása. Zoli kapott ugyan állást.kalap és kesztyû nélkül ki nem ment az utcára. Sejtettem: bánthatta a hiúságát a kényszerû fordított szereposztás – sértette a büszkeségét. Jött a gebin utáni elsõ mármajdnem-privatizáció. ahogy a régi nagykönyvekben meg volt írva. Amikor Zoli elõször jött hozzánk: hatalmas virágcsokrot és bonbont hozott a nagyimnak. étteremmel. Márpedig mi majd’ tíz éve eljöttünk onnan. még ha ez kizárólag papíron volt is így. de nem volt egy nagy szám: közepes bisztrónak lett a vezetõje. de addigra Zolinak elege lett a Balatonozásból. Hiába minden és mindenki. Közben váltottunk: inkább én lettem a fõnök. és óvott tõle. jöjjünk vissza Pécsre! – Nekem nem nagyon tetszett az ötlet. S újabb fél év múlva össze is házasodtunk. És elkezdtünk együtt dolgozni. Ultimátumszerûen közölte: – Hagyjuk ezt abba. Én húszéves voltam. s ebbõl persze sok konfliktusa származott.

Lassan kezdtem azonban én is belefáradni ebbe a se itt. legalább negyven fokban dõlnie kell. mosolygott. Mint mindig.marad Pécsett. az üzlet közvetlenül befejezés elõtt állt. a határidõk szorítása és így tovább. Nekifogtunk Földváron építkezni. ám mindenki elbagatellizálta. egy cukrászda. béreltünk lakást. sehol nem lehetett jó süteményt kapni. se ott létbe. Megjelent elõttem a férjem – akkor már körülbelül öt éve halott – édes-apja képe. februárban volt egy szörnyû meditációs élményem. saját mûhellyel. Mindent Zoli irányított. megkérdeztem a jógamesteremet. Közben. ne lehessen semmit rátenni. Nagy ajándéka volt az életnek ez a sok hosszú tél. de sokkal fiatalabban. a háznak is kész volt az alsó szintje. azonnal ki is estem a meditációból. mind a pécsi házat. megtanultam az igazi meditációt. a legkülönbözõbb tanfolyamokra jártam. júniusra. és üzletünk is. és építünk Pécsett egy olyan házat. s rohantam Zolihoz. Eladtuk mind a földvári. amiben lakásunk is van. még a baciknak is külön csúszda kell. Tíz éven át éltünk így. és szeptemberben elkezdtünk építkezni. másokat. az egész telet pedig Pécsett vele tölthettem. Itt a szezon úgyis maximum áprilistól októberig tart. a kiszolgáló pult párkányát szét kell verni. akihez éppen hipnózis-tanfolyamra jártam. Bennem azonban megragadt az iszonyatos félelem – rettenetesen nehezemre esett elindulni . El is jutottunk talán 90 százalékig. a legutolsó szakasz volt a legrémesebb. Kitûztük a cukrászda megnyitásának idõpontját. nem jelent ez semmit! – Nem nyugodtam. mert nem lehet víz-szintes. aztán Agárdi Tamást. Pécs nélkülözött akkoriban ilyet. hétvégéken Zoli lejárt hozzám. – Ugyan – nevetett õ –. tûzvédelem. mi történt. Nem presszót terveztünk – amibõl aztán kocsma lesz –. Húszféle ellenõrzés. mint amilyennek én valaha is ismertem õt. sokkal. hanem igazi cukrászdát. persze rengeteget idegeskedett. és azt mondta: – Jöttem a Zoliért! – annyira megijedtem. kicsinyes hatósági ellenségeskedések. Jógáztam. Sok-sok töprengés árán úgy döntöttünk: pénzzé teszünk mindent.

Balatonra. mindenképpen vissza kellett mennem. Minden nap többször beszéltünk telefonon. – Na. közben persze szóba került: építkezünk. Kihívtam az orvost. de nem talált semmit – én azonban megijedtem. Úgy éreztem: magára hagyom Zolit. biztos megint a telefon rakoncátlankodik. hogy mellette legyek. pihenjen egy kicsit. de tényleg úgy tûnt. nagy baj volt: olyan rosszul lettem. Ahogy tudtam. Ám egyik nap hiába hívtam többször is: nem vette föl a telefont. most azonnal beülünk a kocsiba. Javasolták: óvatosabban. csak túl feszült vagyok. Másnap reggel korán újra hívtam. hiába hívtalak? – kérdeztem. jobban van – engem meg nagyon vártak Földváron. s otthagyni Zolit. azt javasolták az orvosok. lejönne pár napra hozzám. Maradtam volna vele. indult a szezon – valamint égetõ szükség volt arra a pénzre. megvizsgálták. Fájt a melle. A POTE (a Pécsi Orvostudományi Egyetem) ügyeletén meghallgatták. elmúlik mindjárt. mindenemet végignézte. semmi komoly. De nem volt mit tenni. amíg megadta magát. addig erõszakoskodtam. hál’Isten azt mondta: semmi baj. úgy éreztem. ne hajtsa túl magát. akinek ilyen feszült idõszakban még nagyobb igénye lett volna arra a biztonságra. amit lent megkereshetek. a karja. ez már nem vicc – mondtam –. föl is vette. Fölírtak Andaxint: attól nyugodtabb lesz. de rettenetesen ideges lettem. gyerünk orvoshoz! – Ugyan. . – Mi volt tegnap. – Fú. hétvégén nálam volt. nem kapott rendesen levegõt. Szombaton Zoli fölhívott: megint rosszul volt. ne aggódj! – Szó se lehet róla. – Megvizsgált? – Persze. és spuri az ügyeletre! – Nem engedtem. gyakran volt zûr a vonallal – próbáltam annak tulajdonítani a dolgot. Igaz. fulladt. hazarohantam. ez nem vezet jóra. majdnem meghalok. s õ az érkezésem estéjén megint rosszul lett. Rém nehezen gyõztem meg magam: nem kell azonnal beülni a kocsiba és fölrohanni. hogy be tudjuk fejezni az építkezést.

akkor mi lehet. Nem akartam túlságosan okoskodni. pont Földvárra mennek. úgy beszélgetett velem. õ újra megállt. beszámolt róla: elõzõ nap annyira rosszul lett. vagy mi más. hogy az egyik legjobb szívspecialista megnézze. úgyis éppen mennek le haverjaim. Ám az õt szállító házaspár hölgytagja félrehúzott. nekem nem tetszik. Mértük a pulzusát. Másnapra jobban érezte magát. mentünk megint pár lépést. – Márpedig állítom: a szíveddel van zûr. a mentõket kellett kihívni. miért akarsz te az orvosoknál okosabb lenni? – Ám ahogy sétáltunk. holnap délre ott leszünk. és mennyi. – Zoli. ha kinyom néhány fekvõtámaszt. ne haragudj. de azt az . Megállapítottuk: a legkisebb. következõ szerdára. Csak két-három órát töltött bent.– Jó. drágám. – Oké. asztma. õ írt föl Andaxint. s bejelentkeztem vele a füredi szívkórházba. – Ne fáradj. ahogy tett két-három lépést. jókedvûen szállt ki a kocsiból. EKG-t készítettek. a vérnyomását. föltûnt: Zoli három-négy lépés után megállt. édesem. idegileg kimerült az építkezési hercehurcától. megállt vagy leült. ez szív-probléma. itt van a papír. ki kell pihennie magát. azok rögtön adtak valamilyen injekciót. de csak amíg üldögélt. – Igazán nem érdemes. nem jól van! – Kézen fogva mentünk le sétálni a partra. – Minek jönnél mással. – De hidd el. akár azonnal elindulok. és a fülembe suttogta: – Vigyázz Zolira. Nem tetszett az egész – még aznap kerestem ismeretséget. Találgattuk: ha ez nem szív. lehozlak. kipróbáltuk azt is. sok ilyet olvastam. várlak! – Amikor vasárnap megérkeztek. nyomogatta a bal karját: fájt. mosolyogva. bármilyen terhelésre azonnal rosszul van. és hozlak. Állandóan fogta. pszichiáter is megnézett. nem az. megyek Érted. majd bevitték az Irgalmasok Kórházba. Megállapították: a szívének nincs semmi baja. megvizsgálták tetõtõl talpig. – Jaj. nem bírt tovább menni. mennyi a vérnyomása simán. õk levisznek magukkal.

és séta közben újra ugyanaz történt: alig ment valamicskét. egy csomó adminisztrációt el kellett intéznem – úgy terveztem. mégsem javul. és hörgött. hanem – fájdalomcsillapítót írt föl. szombaton addig maradok bent. és a ház énekesnõje a futástól lihegve berontott: – Jöjjön azonnal. Zoli azonban nem akarta tudomásul venni – újra és újra a kórházi iratokat lobogtatta –. amíg nem végzek. Futás közben két embernek is kiabáltam: – Azonnal hívjatok mentõt! – Beértem a szobámba. szedi a nyugtatót is. Ahhoz. ez szívproblémára utal. A mentõ Siófokról jött. – Kérsz vizet? – Nehezen. de szólni nem tudott. fél óra is eltelt. Nem volt eszméleténél. nem mehet ez így tovább. Bejöttek többen – az úszómester is. Nagy nehezen kicsikartam belõle egy ígéretet: vasárnap hazamegyünk Pécsre. Könyörögtem: lassan egy hete csak pihen. hogy több napra elmehessek.átlagember is tudja. Zoli egy pillanatra magához tért. nem sikerült beszélnie. Eltelt még két nap. és ott hétfõn szívspecialistához fordulunk. Szerdán aztán a lelkemet is hiába tettem ki – nem volt hajlandó átjönni Füredre. aki talán ért az életmentéshez. A doktor bácsi átnézte a pécsi kórházi iratokat. Borogatást helyeztem a szívére. Zoli félig ült. semmit. szorított. Végül – csak az én megnyugtatásomra – hajlandó volt átballagni a földvári nyugdíjas körzeti orvoshoz. gõzerõvel dolgoztam a vendéglátással együtt járó millió papíron. s – a változatosság kedvéért nem nyugtatót. éreztem: most tényleg nagy baj van. de megrázta a fejét. fájt. Nekiestem. Az orvosnõnek azonnal mondtam: ez infarktus – õ annyit . s õ csak a pillantásával intett igent. – Mit kérsz? – ismét csak jelezte. mire odaért. a szívgyógyászhoz. a férje rosszul van! – Hanyatt-homlok rohantam át a személyzeti szállásra. – Jó így a borogatás? – kérdeztem. félig feküdt. az õ szívének nincs baja. talán attól majd nem fáj a karja. Délután pontban háromkor kivágódott az iroda-ajtó. a fájdalomcsillapítót is. Inkább hagytam. legyen. ahogy õ akarja.

Nem felelt a kérdésemre. a válasz az volt: nem megy. a doktornõ kérdezte. s azonnal távoztak. szokott-e ilyen állapotba kerülni – majd kiküldött mindenkit. Mielõtt kimentem volna. de úgy éreztem: valami hatalmas erõ ezt visszaszorítja. Zoli! Tarts ki! Légy erõs. csak annyit válaszoltak: én nem mehetek velük. betolták a mentõautóba – de nem indultak el. ahelyett. – Úristen! – futott át rajtam –. a kórház intenzív osztályára. Majdhogynem párbeszéd zajlott bennem – miközben megkíséreltem szuggerálni õbelé az akarást.mormogott. Zoli mintha kezdett volna kicsit jobban lenni. amint kerestem a pillantását. Egyik kollégám vitt be. TAJ-számát kérte. nem küzdök eléggé érte – s emiatt õ . Legbelül megint éreztem a katasztrófa elõszelét. a sofõrfülke üresen. de a mentõorvosnõ annyira lehajtotta a fejét. Álltam a folyosón. engem is. Siófokra viszik. Kihozták Zolit hordágyon. fölírta. és csak nem jöttek ki. Végre elõkerültek. – Ugye jobban van már a férjem? – fordultam hozzájuk. sikerülni fog! – Próbáltam energiát. Újra azt kezdtem érezni: nagyon nagy baj van. Megnyugodtam: most már nem lehet zûr. jó kezekben van. hogy majdnem egészen leguggoltam. s mindenki. nem szóltak egy szót sem. hiába próbáltam érdeklõdni. ha ilyen sokáig áll a mentõ. a mentõsök mind hátul. talán majd inkább õ diagnosztizál. Az intenzívre persze nem engedtek be. hogy meg fog halni? Mindig is hittem benne: ha valaki akar élni – ha nem adja fel –. És próbáltam kintrõl segíteni neki. a mentõsök éppen jöttek ki onnan. gondolatban küzdöttem vele: – Ne add fel. akkor tud is. menekült elõlem. A mentõápoló behozta az EKG-készüléket. itt van orvos. Teltek a percek. a lezárt részben. amikor fölértünk az intenzívre. mindjárt túl leszünk a dolgon. Addigra a hörgés megszûnt. hogy elindulna. erõt sugározni neki. Iszonyú lelkiismeret-furdalás fogott el: én nem vagyok elég erõs. a kezébe adtam az összes pécsi orvosi iratot. Zoli személyi adatait. csak nem akkora a baj. aki be vagy ki közlekedett. a csapóajtó két szárnya között annyit láttam: bent ide-oda rohangálnak a nõvérek.

Újraélesztettük. megint újraélesztettük. egészen halkan szólt: – Készüljön föl a legrosszabbra. – Sajnos ez a valóság.. – De ez nem lehet igaz. hogy meghalt.. de szeretném. boncolják csak föl. végre elkezdtem sírni. És arra is nagyon szépen kérem: ne akarja megnézni. szeretném. És abban a pillanatban – fantasztikus történésként – kitört egy nyári zápor.feladja. Fél ötkor nyílt az ajtó. hogy ez megtörténhet. nem tudjuk megmenteni a férjét. Fiatal ember. Ez csak érzés volt.. aki bevitt a kórházba. s – amikor az õ arcán megláttam a döbbenetet – akkor fogtam föl: tényleg valami visszafordíthatatlan történt. – Honnan veszi. a doktor odajött hozzám az ablakhoz. körülbelül tíz perc múlva. – Nem hittem el. de nekem vissza kell mennem.. bizonyos Csingár doktor –.. Kötelezõ is. nem reagál. ha Maga jóvá is hagyná. Nem lehet. nem tudtam sírni. és meghalt... ahogy õ kimondta a végsõ mondatot. Nem is akarok bemenni. megfogta a karomat. Arra kérem: egyezzen bele. – Ne vicceljen. – Persze.. Magának nem engedhetem meg. ott várt a kollégám. hazafuvarozott. Õ nem halhat meg. .. az újraélesztés során olyan sérülések érték. mibõl gondolja? – Itt kint ezt érzem. egyik pillanatról a másikra elkezdett ömleni az esõ. Igen. hogy felboncoljuk. negyvenhat éves volt.. – Nézze. Még él. Rögtön jött a barátnõm. Álltam. Folyton az járt a fejemben: ez csak rossz álom. azt hiszem. Kijött a doktor – egy fantasztikus igazi orvos. de meg fog halni. – Lehet.. Lebotorkáltam.. hogy mondhat ilyet. – Azt hiszem.. és bejelentette: – Meghalt a férje. hogy bejöjjön. ha nem látná. és megint meghalt.. Ilyet én még nem láttam: bármit teszünk vele. feladta. a tudatommal képtelen voltam felfogni. néztem az orvost. nem harcol önmagáért. én semmit nem tudok.

aki jó barátnõm is volt. az másnap repülne a kórházból! Páros lábbal rúgnám ki azonnal! Hatvan kiló voltam. hogy Zoli infarktus elõtt áll. pontosabban a bizottságnak. Találkoztam Csingár doktorral: ott akart lenni a boncoláson. Persze Zoli haláláról is sokat beszélgettünk. s szóba került: tenni kellene valamit. eljárást kezdeményezünk az orvosetikai bizottságnál. A boncolás után még egyértelmûbben fogalmazott: – Az EKG-ban és a laborleletekben pontosan benne volt az állapota. hogy az elmúlt hetekben számos orvos látta õt. számos e tárgyú könyv és cikk szerzõjét. még rontott a helyzeten. más jogi fórumhoz fordulok a . hogy mással ne fordulhasson elõ ugyanez.Másnap visszamentem a kórházba. Nem kaptunk rá választ. s mind azt állította: nincs semmi baja a szívének? – Õ is nagyon felindult volt. hogy lássa. Két hónapig vártam. s õ megkapott – egyértelmûen benne volt. Egy héten belül gyomorfekélyem lett. Arra gondoltunk. Az Andaxin pedig – amit fölírtak neki – nemhogy javított volna. mint hogy vizsgálják ki a történteket. az ugyanis összeszûkíti az ereket. majd újabb levelet küldtem: ha nem felelnek. a nyakamtól a bokámig az összes ízületem begyulladt. Írtunk egy levelet neki. három nap alatt lefogytam ötvenre. Timi ismerte Blasszauer Bélát – a pécsi klinika orvosetikai bizottságának elnökét –. valójában mi történt Zolival. megmondta õszintén: azokban a leletekben – amiket a mentõsöknél hagytam. nem kaptam levegõt. de annyira föl vagyok háborodva. kimondom: ha az én osztályomon valaki ilyet mûvelne. Kérdeztem õt: – Hogy lehet. Nem fogalmazhatnék így. Semmi mást nem kértünk benne. * – Egy hónap múlva lejött hozzám Timi – a férjem testvérének a lánya –.

Pécsett soros összejövetelét rendezte az Értelmiségi Kör. és azt írják: valóban utánanéznek. és ha hiba történt. Õ elmondta: ma Magyarországon nincs más reális útja az ilyen ügyeknek. Hosszú beszélgetés volt. lekezelõ. – Miközben az õ szakértõjük dolgozott. – Rendben. mint a kártérítési. akik vétettek – megnyugodtam volna. akik éppen most betegek. és megállapította. és mind-azoknak. Ez döntötte el. mi okozta a tragédiát – miért halt meg a férjem –. kérdezõnek pedig – mivel ebbõl írta a disszertációját a jogi egyetemen – Timit kérték föl. megalázó. A meghívott vendég Blasszauer Béla volt. s az általa képviselt mûhiba-perekrõl. Közölte: az etikai bizottság kivizsgálta az ügyet. s Timi közben rákérdezett: – Ez a mostani etikai ügy is eléggé bonyolult történet volt. mindenbe belepiszkítanak. felelõsségre vonják azokat. lelkileg szörnyen gyötrelmes. Pökhendi. akkor elindítjuk! Elõször megvizsgálják általunk fölkért szakértõk az összes anyagot. – Bírja-e majd végigvinni.panaszommal. semmiféle mulasztás nem történt. Valamivel késõbb azonban egy kollégám elém tette a Népszabadság aznapi számát. perre csak akkor kerülhet sor. és hagyom az egészet a fenébe. hogy valóban el fogok menni máshová is. mindnyájan meghalunk egyszer. Ám még ekkor is jó ideig csak magamban füstölögtem. benne Köbli Anikó cikkét Ádám Györgyrõl. Erre már hamar válaszoltak. Kelényi rektor aláírásával. az eutanáziáról. nem akartam semmit sem tenni. ez az élet rendje. viszont érezze azt: milyen buta kis porszem õ a nagy orvosokhoz képest. Ha az együttérzésnek csak morzsáját tanúsították volna. ha õk úgy látják: valóban mûhiba történt. lekicsinylõ levél volt – teletûzdelve latin szavakkal. s bejelentkeztem Ádám professzor úrhoz. kötözködnek? – Legalábbis megpróbálom. hogy Magát támadják. ugye? . nehogy a laikus értse. pénzre menõ per – ami elhúzódó. Végigolvastam. adjon tanácsot. Tartozom ennyivel a férjemnek.

Mûködött az etikai bizottság. a kórházat kötelezték a kártérítés kifizetésére. A Szigeti u. Úgy indítottuk a pert. miután kivizsgálta egy infarktusban elhunyt férfi kezelését. 12. ott már van esélyünk. a keresetre nem reagáltak. amíg az jogerõre emelkedik. – Hónapok óta egyáltalán nem ülésezett az etikai bizottság. Szerinte két etikai bizottság volt. A tárgyaláson a bírónõ megállapította: „ idézésük szabályszerû volt. Sajnos azonban a levél ezután nem került az illetékes szervezeti egységhez. az üggyel foglalkozó alkalmazotthoz. nem is voltak tagjai. s végrehajtást kértünk. és nem vizsgált ki semmit! Késõbb Kelényi rektor ezt sajátosan próbálta megmagyarázni. a vizsgálatokat végzõ doktornõ – aki a hírek szerint Kelényi személyes protezsáltja volt –. valamint a keresetlevelet tartalmazó borítékon a POTE. így még arról sem: megkeresés érkezett hozzájuk. A levél átvételét igazoló tértivevényt az egyetem postai kézbesítõje aláírta.– Milyen mostani? Nem tudok semmilyen etikai ügyrõl a közelmúltban. az aláírt tértivevény a bíróságra visszaérkezett” . a következõ szöveggel. sz. és Kelényi rektor maga. hanem emezt. hogy rögtön a megyei bíróságon kezdõdjön. – Hiszen pár hete ülésezett az etikai bizottság. Szigeti u. Pécs. cím volt feltüntetve. a kórház vezetõ fõorvosnõje – aki Kelényi felesége –. azt állította: õ nem azt az etikai bizottságot hívta össze. Lezajlott a tárgyalás: a kórház orvosai és ügyvédei nem jelentek meg. A valódi etikai bizottság tagjai egy szót nem hallottak a történtekrõl. Baranyában úgyis elveszítjük – s akkor majd fellebbezéssel fölkerül a Legfelsõbb Bíróságra. Összesen hárman tudtak a beadványomról. és volt egy másik – amelyik ugyan nem is létezett. csak papíron –. Kivártuk. hiszen nyilvánvaló volt: ott helyben. „ A tárgyalás idézésére szóló végzésen. alatt levõ elméleti tömbben . a Kelényi szerinti másik etikai bizottság tagjai: a Zoli kórházba bekerülésekor ügyeletes. 12. Megszületett a „bírósági meghagyás”. Erre már érkezett a válasz.

gondatlanság vagy a foglalkozási szabályok megsértése nem bizonyítható. Nevezett gyógykezelése az orvostudomány állásának megfelelõen történt. sem mi nem tehetünk. az iratok kézbesítése a bírósági szabályoknak megfelelõen megtörtént – utasítsák el a perújítási kérelmet. a POTE rectora” Ádám Györgyék azt válaszolták: arról azért talán sem a bíróság. hogy a fizikális vizsgálat mellett . amelyben a következõk szerepeltek. Sem a felvett EKG-görbe. ezért orvosilag nem kifogásolható az ambulancián szolgálatot teljesítõ dr. sem az enzimvizsgálatok nem támasztották alá a súlyos angina pectoris vagy a heveny mellsõfali szívizomelhalás kórisméjét. sz. melynek következtében a bírósági meghagyás ellen a megadott határidõn belül ellentmondással nem élt az egyetem. Ezért utólag becsatoltak egy orvos-szakértõi véleményt. Az a tény.. hogy a beteget utasításokkal ellátva hazabocsátotta. Dr. felvették a részletes elõzményi adatokat. perújítási kérelmünk elfogadására.20 szervezeti egység található.. a szegedi egyetem igazságügyi orvostani intézetébõl. nyilvánvalóan el fogja utasítani a Legfelsõbb Bíróság. ezért a nem megfelelõ címzés miatt nem értesültem a peres eljárásról. A peres ügyrõl ténylegesen a 384. Megfellebbeztük. a tárgyaláson így nem is képviselték az egyetemet. Ennek következtében a bírósági meghagyás jogerõre emelkedett. Belgyógyászati A Klinikáján a beteget a szakma szabályai szerint megvizsgálták. „ POTE II. Kelényi Gábor. ha az egyetemen káoszszerû rendetlenség van. Tisztelt Bíróság! Fenti indokok alapján kérem Önöket új eljárás lefolytatására. Idõközben Kelényiék megtudhatták: ez a védekezésük valóban nevetséges. ügyvédi iroda vezetõjének ügyirata alapján szereztem tudomást. melyben a bírósági meghagyásban szereplõ igénynek kíván érvényt szerezni. Hasonló eset fordult elõ a már megtartott tárgyalásról készült jegyzõkönyv megküldésénél. és elvégezték a szükséges fizikális és mûszeres vizsgálatokat is. Rajnai Gabriella orvos eljárása. A Baranya megyei bíróság természetesen helyt adott az egyetem kérésének.

nem fogadható el. A bírónõ kérdezte meg tõle: bevonták-e a biztosítót is – kiderült. aki értette is a dolgát. A Legfelsõbb Bíróság úgy döntött: az eredeti. és megtette. tehát én tulajdonképpen pénzéhes. s a bírónõ kérdésére. s a Baranya megyei Bíróságot a per lefolytatására utasítja. hogy a POTE nem kapta meg a bíróság iratait. azt tudomásul kellett vennem: neki az a feladata. és megmutatta: nem ezt kell olvasnia. Többször elõfordult: a bírónõ mármár ordított vele. hogy a beteg ellátása az elvárható gondosság mellett történt.elvégezték a szükséges mûszeres és laboratóriumi vizsgálatokat is. esetleg elõ tudjae adni jogi formában is a mondandóját – közölte. ami pedig az emberi jogok súlyos megsértése. hiszen az a legjobb védekezés. a bírónõ odahívta magához. s a bíróság is kimondta: már a születése jogellenes volt. a kutya nem volt hajlandó foglalkozni annak jogellenességével. javasolta neki: talán mégiscsak szükség lenne rá – õ megköszönte. hogy képzeli. amikor hozzájárulásom nélkül kiadta a férjemre vonatkozó iratokat a szegedi orvos-szakértõnek. hanem emezt. olvassa föl belõle a vonatkozó részt. Amíg csak azzal jött elõ: a férjem ivott és dohányzott – különösebben nem is mérgelõdtem.” Egyébiránt – jóval késõbb – errõl a szakértõi véleményrõl bebizonyosodott. Õ elkezdett valami egészen mást citálni. A biztosító jogásza aztán – bármennyire is ellenfelem volt – nagyon szimpatikus ember volt. a pécsi klinika megsértette az orvosi titoktartási kötelezettségét. arra vonatkozó perújítási kérelem. ám az orvos-szakértõi vélemény alapján mégis elfogadja a kérelmet. fogalma sincs az egész ügyrõl. azt támasztja alá. de amikor például azzal próbált operálni: mi külön éltünk. sajnos nincs Polgári Törvénykönyve. hogy támadjon. A bírónõ erre odaadta neki a sajátját: tessék. hogy így jön ide tárgyalásra. Egy alkalommal megint a tudatlanságával volt baj. Ám ez csak sokára következett be – amikor õk becsatolták. anyagias nõ . A POTE ügyvédnõje elképesztõ felkészületlenséggel vett részt a bírósági eljárásban. nem.

Nem állítható azonban egyértelmûen.” A következõ szakértõ próbált kitérni. akinek semmi alapja nincs kártérítésre. majd a panaszokat fenntartó elváltozások feltárása érdekében további vizsgálatok elvégzése irányába intézkedjenek. mely a kórházi felvételt indokolta”. következetes kardiológiai kivizsgálást kellett volna kezdeményezniük a javasolt pszichiátriai mellett. ha idõben megfelelõ kezelésben részesítik. fentiek együttesen vezettek a beteg halálához. Így célirányos. tünetei miatt gondolni kellett volna a coronaria reserv kapacitás csökkenésére.vagyok. de típusos panaszai. panaszait. Meglévõ súlyos coronaria betegsége megfelelõ kezeléssel javítható lett volna. vessem alá magam pszichiátriai vizsgálatnak – az már azért kicsit sok volt. hogy további megfigyelés. de az életben maradási esélyei jobbak lettek volna. Az egyik oldal így érvelt. „Néhai kardiális állapota sürgõsségi kórházi felvételt nem indokolt. Végül az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága egyértelmûen fogalmazott. Belklinikára. Következett a szakértõk harca. „A kórlefolyás hosszmetszeti képét tekintve bizonyítottnak vehetõ. klinikai felvételét nem eszközölték. hogy a beteg már igen súlyos angina pectoris diagnózis miatt került mentõvel a POTE II. amikor köteleztetett arra. tüneteit. hiszen a klinika kiíró kórisméje is kérdõjelesen angina pectoris volt. mindezzel együttesen megfosztották a gyógyulás lehetõségétõl. betegségét nem diagnosztizálták szakszerûen. pontosabban huzakodása. „ beteg ellátása során A nem tanúsítottak kellõ gondosságot. hogy néhai élete (a késõbbi szívizomelhaláskor) megmenthetõ lett volna. A nem kellõen körültekintõ eljárás folytán a kezelés nem volt szakszerû. adekvát kezelést nem kapott. Az ambuláns orvosok által javasoltak a javulás lehetõségét sem adták meg számára. EKG-eltéréseit nem megfelelõen értékelték.” .” Majd a harmadik szakértõ megállapította: „elvárható lett volna.

akik tényleg a betegekért dolgoznak. vagy mert ilyen utasítást kapott – de ez csak találgatás. lekezelni.S ennek alapján a bíróság meghozta az ítéletet – pontosan három évvel a per elindítása után –. még ha egyébként emberileg érthetõ is. borzalmas. Erre õ azonnal kiadta nekik az elutasító ítéletet. és ha neki. vagy hogy még jobban lefedezze magát. mintsem pécsi létére pécsi orvosok ellen hozzon ítéletet. Szörnyû. a pécsi bírónõ megmondta elõre: nem a javunkra fog dönteni. a nevét ismerik. közölve: azért teszi ezt. Ez persze tilos. és vállalják el. csak föladtam postán. ha õ elutasítja a kérelmet – s õk azt válaszolták: természetesen fellebbeznek. Nem írtam alá. ahogy a törvény elõírja. nem írtam mellé semmit. Õ azonban ezt is inkább fölvállalta. de amit olykor õk is megengednek maguknak: az is fölháborító. ha úgy dönt. semmibe véve a törvényt. akit fájdalom. nehogy kicsússzanak a fellebbezési határidõbõl. és persze. Késõbb is – amikor mégis kénytelen volt ítélkezni ebben az ügyben – végig görcsösen ragaszkodott az újabb és újabb bizonyításokhoz. vagy a gyerekének orvoshoz kell mennie. hogy egy bírónak félnie kelljen: õ vagy a családja kárát láthatja annak. semmibe venni azt az embert. Degradálni. Amikor a kórház perújítási kérelmének megengedése vagy el-utasítása volt a tét. megállapította: a POTE kártérítési felelõsséggel tartozik Zoli haláláért. külön kasztként megtehetni mindent. Már három – lényegében egyértelmû és egybehangzó – szakértõi vélemény volt a kezében. . egymást védeni – azt már nem. Hiszen õ ott él. de akkor azt be kellene ismerni. veszteség ért. és elküldtem a rektornak és annak a két doktornõnek. aki a felelõs volt. amit tettek. ezt félve tenné. Szembesüljenek azzal. az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz. Ennyi volt a célom. Amikor megkaptam az ítéletet – lefénymásoltam. amikor tulajdonképpen teljesen fölöslegesen fordult a legmagasabb orvosi fórumhoz. Korábban ugyanis megkérdezte az ellenfél jogászait: mit tesznek. Mert igenis vannak rendes és nagyon jó orvosok. történhet hiba is. Hozzá kell tennem: a bírákat sem irigylem. betettem három borítékba.

még fogászatra és ortopédiára is elküldték. becsületszavamra senki egy szóval nem vetette föl még a gyanúját sem a ráknak. Így rendben? – Ezt halál-komolyan megígéred? – Meg. Esküszöm Neked. mintha tudatlan kölyök lenne? – De mama. Ha . Eszti nénit két-ágyas szobában helyezték el. EEG. biztos rákos vagyok. Szinte repült az idõ a rengeteg teendõvel. akiken Zoli szeretett volna segíteni. *** – Édes anyukám. és a második gyerekkorát tölti. végre jól kipanaszkodhatta magát. igazán alapos munkát végeztek. ha tud. A végén megkaptam a kártérítési összeget is. csak kivizsgálásról van szó. rendben. röntgenek. Kössünk alkut! Hétfõ reggel beviszünk. Magamnak egy fillért sem tartottam meg belõle.Látszott rajta: érti és megérti a történteket. és – ha nem végeznek teljesen a kivizsgálással. hidd el. Elég? – Elég. mosolyogva fogadta. szánt idõt a tereferére is. és a vérnyomásodat beállítani. Közöttük szétosztottam az egész pénzt. – Miért hiszitek azt: ha az ember öreg. akkor úgy is kell kezelni. s mindenki kedvesen. itt szokva voltak az ilyen vendégekhez. és hozhatunk haza. Egyik laborból a másikba. semmi másról! – Áh. Pár nap. EKG. akkor is – pénteken délután hazahozunk. és el akarjátok titkolni elõlem – dohogott Eszti néni. pontosan tisztában van vele. Azt mondták a doktorok: szeretnének teljes kivizsgálást végezni. de nem mer dönteni. nekünk van igazunk. Végiggondoltam: kik azok. A tekintélyes értelmiségi családnak kijáró módon fogadták õket a neves kórházban. s már hétfõ reggel elkezdték a különbözõ vizsgálatokat.

Ám az eszméletlen asszony tovább csapkodott. egészen kivirult. A Daubnertõl hozott rigójancsit. nekieshet a keresztrejtvénynek. Valami furcsa betegsége volt. s csak annyit látott: õfelé közeledik. örült. Piroska megint elveszítette az eszméletét. amikor õ már beírta végig. Elõször ívben megfeszült a teste. Látszólag lassan dõlt. mint öt igazságügyi orvos-szakértõ volt hajlandó . fel-felemelkedett az ágyában. Eszti néni hamar hazaküldte a lányát. Eszti néni rémülten látta: az elkezd dõlni Piroska ágya felé. különösen õhozzá képest igen rossz bõrben volt. Az perdült egyet. Rengeteg gyógyszert adtak neki. Mire bejött valaki. Az elsõt villámgyorsan megfejtette – Adyvers részlete volt a beküldendõ feladvány –. fölállította kettejük ágya közé az infúziós állványt. hogy nem volt ideje félrerántani a fejét. még csak a betûk fele volt meg. az nehezebbnek ígérkezett. semmi különösebb baja nem volt. Bejött a lánya. Bejött a nõvérke. Piroska közben megint nyugtalankodni kezdett. az infúziós állványba ütközött a karja. a másik irányba billent. aztán kiengedett. már rég menthetetlenül vége volt. Hála Istennek.csak egyet nyekkent – máris újabb vizsgálatokat és kezeléseket írtak elõ. melyik vizsgálaton mit mondtak. Piroska nem volt túl kellemes. kikérdezte. a többségét infúzióban. akkor meg éppen azzal a karjával kezdett hadonászni álmában. Egyedül a szobatársa. olyankor dobálta magát. A vékony mûanyag csõ ki is billentette álltóhelyébõl a fém állványt. hogy ennyit foglalkoztak vele. Egyik délután Eszti néni keresztrejtvény-lapot vett: este majd azzal foglalja el magát. valójában annyira sebesen zuhant. Kinyitotta a csapot. Eszti néni fölnézett. A család kártérítési pert indított a kórház ellen. és bekötötte a szobatársnõ karjába az infúziót. rendszeresen elveszítette az eszméletét. Az infúziós állvány fejbe csapta Eszti nénit. amíg nem kezdõdik a tévében valami nézhetõ mûsor. Míg beszélgettek. elkezdett csöpögni az oldat Piroska vénájába. azt õ nagyon szerette. Hozzáfogott a másodikhoz. Ennek során nem kevesebb. amelybe az infúziót kötötték. s most. s õ azonnal meghalt.

leírni: sajnos az infúziós állványt nem lehet rögzíteni. miszerint legrosszabb esetben meg lehetne próbálni például madzaggal kikötni az állványt. nevetséges dilettantizmusnak. Hogy miért nem? Mert lehetetlen. . A család megnyerte a pert. A család ügyvédjének azt a fölvetését. a kártérítés összege körülbelül egy ötéves közép-kategóriájú autó vételárának felelt meg. egyszersmind teljesíthetetlen igénynek minõsítették.

elmentem dolgozni. föltetettem spirált azzal az orvossal. römizik. kedves asszony. Úgy gondoltuk: ennyi elég is. Rózsák. amolyan átmenet ez a mûvezetõ. amit ráérõs hivatalnokok nyüstölnek az irodájukban. Visítva felkacag. Szimpatikusan sok könyv. de elõbb a szüleiddel beszélgetnék – felelem –. kertes családi házban lakik. bekapcsolt tévé és dübörgõ zene mellett. Akkoriban még létezett az Abortusz (más . amint belépek. a Boros Péter-féle vendéglátó vállalat bérosztályán dolgozott. hozzám tetszett jönni? – Hozzád is. Amikor õ másfél éves lett.ANNAMARI EGYETLEN VÁGYA A Halmi család öreg-Kispesten. kényelmes fotelok. ismeretlenül is rám mosolyog: – Csókolom. ‘ 88-ban mégis terhes lettem. várom! A szülõk átkísérnek a nappaliba. füves szabad tér. Julianna 44 éves. kezet csókolok neki. aztán az elsõ gyerekkel elment GYES-re. zöld környezetben. A szót Julianna viszi: –‘ 82-ben született a második gyerekünk. szilvafák. kicsit elhanyagolt. a gyártás-elõkészítõ és a mûszaki rajzoló között. aki a kezdetektõl a nõgyógyászom és szülészem is volt. Mellette bûbájos tízéves kislány könyvet olvas. András. – Nemsokára jövök Hozzád. Védekeztünk is. a fiú. nem kérünk többet. tévé. de szép. Pátyról való. Az elsõ szobában 17 éves nagyfiú „tanul” az ágyán. a férje acélszerkezeti elõrajzoló. A másodikban 19 éves lány ül a számítógép elõtt. eldöntött tény volt: több gyerek nem lesz. vagy mi a csuda az a kártyajáték. pisze orrán szemüveg. hercegnõ! Ez is tetszik neki: – Oké. s hogy jóvátegyem bûnömet. mély árok húzódik a szeme alatt. már erõsek a ráncai.

Október 24-én el is végezték a Schöpf-Merei Kórházban. gond nélkül lezajlott. de jó. Eltelt egy óra. De csak nem múlt el. A kezembe nyomták a zárójelentést. A doki annyit mondott búcsúzóul: – Ha bármi problémád van. szó se lehet róla. hogy kontrollra kellene jelentkeznem. odafigyeltem magamra. hogy védekeztem – vita nélkül jóváhagyták a küretet. Nem szóltam egy szót sem. Ültem egyedül. persze karácsony és újév között ott egyetlen hadra fogható ember se létezett. Számolgattunk: a küret óta még nem eshettem teherbe. nekem meg mortyorgott. tehát ez csak a küret elõtti lehet. és belém csapott: ugyanezt éreztem mind a két terhességnél is. szortyorgott a gyomrom. kettõ. végül csak mondtam a páromnak: – Te. András. de mivel papírom volt. – Na. meglátjuk! – Még a karácsonyi vacsoraasztalnál megkérdeztem kuncogva a 9 és 7 éves gyerekeket: – Na. Olykor zûrözik az epém. legyen tesónk! – Ne bomoljatok. kora reggel elvégezték. gondoltam: nyilván tönkreettem magam. akartok kistestvért? – Jaj. Vártunk másnapig. Bementünk a kórházba. Visszaballagtunk . aznap este haza is jöhettem. gyorsan bevettem egy Bilagitot. az meg akkor már négy hónapos. anyu – ujjongtak –. s kezdtem egészen biztos lenni: ezek ugyanazok a tünetek. két hónapja vették el! – De bizony ez gyerek. Rokonok voltak nálunk. nyugodtan gyere! – Semmi mást. Eltelt két hónap gond nélkül. nem akartam hülyét csinálni magamból – két hónapja voltam abortuszon. nem írták. várjunk még. mi már nem akarunk! – nevettünk mi is. nagy ebéd. ahova mindig jártam. figyelmesen végigolvastam.néven: pirongató) Bizottság. Szent Karácsony este azonban furcsán éreztem magam. oda el kellett mennem. hogy mozogna. Simán. mint a terhességeknél voltak. nem komolyan kérdeztem. bennem mozog egy gyerek! – Azt felelte: – Bolond vagy Te.

mi lesz abból. körülbelül 85 százalékos valószínûséggel –. – Én innentõl kezdve állandó félelemben éltem – veszi át a szót András. Vagy abortusz. – Mit mondtak mindenkinek? – Pfû. Bekopogtam a körzeti nõgyógyász bácsihoz. körzeti. terhesrendelés. manuális kivizsgálás – kiderült: tényleg terhes vagyok. a kettõ együtt nem szokás. és abban látunk ilyen tudományos dolgokat. 16-18. Kértem: vegyék el a gyereket. A Jóisten tudhatja. de mégis megvan – könnyen lehet sérült. hogy létezik ilyen. Szaladgálnom kellett ide-oda. Vizelet. már rég nyugdíjasként dolgozott. – Folyton az járt a fejemben: akármennyire is nem értek hozzá. – Nem lehet mégis valamit tenni? – próbálkoztam –. vagy gyerek. amióta van a Spektrum TV. hetes. mint a sültbolondra. A doktor meg nem mondta. Valamilyen AFP-vizsgálatot elvégeztek. de ilyet még nem láttam. egészséges. hogy a gyerek ép. hát Te kapartál ki? – Nem tudom – felelte. hogy ebbõl gyerek lesz. csóválta a fejét. már túl nagy a gyerek! – Mit mondhatok én erre? Ha nekem az orvos ezt mondja. ott bent mégiscsak alaposan megkaparásztak mindent. azt dörmögte: – Ilyen nincs! ötven éve praktizálok. – Nem vetõdött föl a magzatvíz-vizsgálat szükségessége? – Akkor még életemben nem hallottam magzatvíz-vizsgálatról. hétben lehetek. – . – Mit mondott a doktor? – Ennyit: – Bizony Te terhes vagy! – Mire én szóhoz alig jutottam: – Hogy lehet az. akkor ez így van. – Nem lehet. Attól féltünk ugyanis. húsz fillért nem adtam volna az életéért. rém nehéz volt. még csak a 19-20. Tulajdonképpen nem is igazán hittem el. mindenütt úgy néztek rám. kiskönyv.január 2-án. hogy az a magzat. akit kikapartak. Ám azt válaszolták: már késõ. azóta tudom. az kimutatta – mint mondták.

gyerekorvos. Három hónapig volt intenzíven. A zárójelentésében is az állt: minden rendben. szegény-kém. De hát. – Volt-e vele bármi gond a pici súlyán. s rögtön fölsírt. mindenki elõkerült hirtelen. irány a szülõszoba. újszülöttségén túl? – Nem.. három orvos. 35 centi volt az egész. hétben jártam. mit szólt a család. május elején. nyilván nagyon pici a baba – de nem. mint egy felnõtt ember kézujjai. mind ott nyüzsgött körülöttem. Megvizsgáltak: igen. Azt hittem: most hatalmas felhajtás lesz abból. Nyolc-tíz hónapos korában én kezdtem hiányolni a felülést. Amikor bejelentettem: babánk lesz – mindenki teljesen ledöbbent. Ám sok mindenre nem maradt idõ.. A lábai komolyan olyanok voltak. tornára! – Ekkor született a legelsõ orvosi . Õ k egy szemet sem voltak idegesek. feltétlenül hozza föl hozzánk kezelésre. Annamária. Ott volt egy orvos. onnan kezdett lassan-lassan hízni. akkor aztán elkezdtek kapkodni. egy szülésznõ. de egyszer sem vetõdött föl probléma. hogy össz-vissz hat hónapos terhességgel szülök. telis-tele volt a szülõszoba. 1 kiló 24 dekával. a baráti kör.Képzelheti. Õ szólt elõször: – Ennél a gyereknél valami nincs rendben. Most hat hónapnál meg rám se hederítenek – talán azt hiszik. pici. jó. akkor biztos nincs is semmi baj. és véletlenül éppen ott volt egy konduktor a Petõ-intézetbõl. – Mennyivel született? – 1240 grammal. pontosabban a 28. koraszülött. A hatodik hónapban. amikor egyszer csak – piff! – elment a fejvíz. majd újszülött osztályon. de már kéne produkálnia eztazt. felállást – jó. inkubátor. amikor ideggyógyászati kontrollra vittük. Egyéves lehetett már. úgysem marad meg a gyerek? Ám megszületett a lányom. rendszeresen kellett vinnünk különbözõ vizsgálatokra – a koraszülötteknél ezeket gyakrabban írják elõ –. Utána visszafogyott 1007 grammra. 2300-zal adták haza. Az járt a fejemben: amikor a fiam hét és fél hónapra született. ha az orvosok nem mondtak semmit. és elindultak a szülési görcsök. még inkubátort se készítettek elõ. Na. semmi. A körzeti gyerekorvos sem talált semmit. újszülöttes orvos. három szülésznõ.

Istenem. csak azt mondogatták: vissza a Schöpf-Mereibe. okos lány. ott. mind a vizsgálatok végeztével az égadta világon semmit nem közölt velünk. térdben képtelen kinyújtani a lábát. és annak mi az oka! Megint Julianna folytatja: – A Petõ-intézetben sem válaszoltak. beültettük egy speciálisan neki készített babakocsiba. Tovább teltek a hónapok. Nem tud járni. merevebbek az izmai. Az iskola elsõ éveiben levittük ölben a lépcsõn. hanem a Schöpf-Merei. õk konduktorok. a zárójelentésben. hogy állásnál a bokái befelé dõlnek. – Most hol tart a gyerek? – Aranyos. A magyar egészségügy egyetlen intézménye sem írta le: mi a betegség.. valaki mondja meg: mi van vele. nem orvosok. most már tízéves. járni talán fog tudni. negyedik általánosba jár. az ideggyógyász. láttuk. ezáltal nincs egyensúlyérzéke... hiába állt föl: azonnal eldõlt. A lábát térdben csak körülbelül 45 fokig képes kiegyenesíteni. persze rendesen soha.jelzés. – Az orvosok – szól közbe András – mind visszautaltak minket a Schöpf-Mereibe. akiknél szülte. és beültettük a padjába. még mindig nem indult el – könyörögtem. Ha napközben volt . talán tud majd járni egyedül. – Vissza a Petõbe: – Maguk ismerik az ilyen helyzetet. tornáztatni kell – ez nem nagy ügy. És valóban.. és bár rendesen tornáztattuk. A Schöpf-Mereiben a gyerekbelgyógyász végül nagy nehezen kibökte: – A láb-mozgatóidegek sérültek... hanem normál iskolába. velük beszéljék meg... Ma már értjük: úgy gondolták. ha rengeteget tornáztatják. mi lesz evvel a gyerekkel? – Hát. Már másfél éves volt Annamária. méghozzá nem kisegítõ vagy hasonló. ennyi: merev izomtónus. a gyerekorvos. nagyon nehezen. a sebész. ott ölben fölvittük. tehát járni szinte egyáltalán nem tud. eltoltuk a suliba. akkor oldják meg õk maguk a problémát. majd egyszer. ha már ezt a gyereket fõképpen nem mi magunk „ készítettük”. Az ortopédes.

kiránduláson – mit tehet az ember: persze hogy visszük õt. hátul toljuk. a többi gyerek is rém rendesek. aztán amikor beértem. anyu. õt pedig mi toljuk a babakocsiban. – Amikor kiérnek a WC-re. dehogy. ötnapos erdei iskolát szerveztek a Mátrában. kivittem õt a WCbe. az 52 kilójával. – Tavaly tavasszal – mesél András –. negyedikben már hat órájuk van. annyira vártalak. teljesen elfogadják õt. amíg csak napi négy órájuk volt. Küszködünk. erdei túrára – babakocsival. Nem mondhatom: Te nem tudsz menni. amikor végzett. hogy Annamária is jól érezhesse magát. végig ott voltunk mind a ketten. Nem felelhetem neki: nem. Elõtte pisilt. Nagy kirándulásokat szerveztek. A gyönyörûséges Hollókõn. láttam rajta a kínlódást. fölemelem. milyen egy kirándulás. – Hogy megy ki pisilni napközben? – Nem megy. nagyon-nagyon kell pisilnem! – Mert éppen nem a saját tanítónõjük volt velük. A gyerek természetesen ott akar lenni a többiekkel együtt minden színházlátogatáson. Te itthon maradsz.számítástechnika órájuk is – akkor újra bementem. Hollókõre. nehezebb is. Nekünk is el kellett menni. Képzelheti. a világörökség részén például végig az egész faluban macskaköves utak vannak. hogy tizenegy lépcsõn kell feljönni a bejárathoz. Tegnap fél kettõre mentem érte. Rendszerint elöl húzzuk. akit – ha nagyon muszáj – meg tud kérni: vigye õt ki. Mátraházára. szegény gyerek rengeteg erõlködésével eljutottunk oda – ha segítséggel is. állatkerti sétán. Õ fogja a nyakam. Az elején könnyebb volt. én lehúzom a bugyiját. Most. de – egyre többet tegyen meg õ maga. már otthagyhatja Annamarit egyedül? – Nem. Szegény gyerek többször majd’ . átvittem õt a computer-terembe. ahol az osztálytársai gyalogolnak. Évek iszonyatos megfeszített munkájával. és segítek leülni. A házunk olyan. amiben tudnak. Bár hozzá kell tennem: az iskola is. az óra végén pedig vissza a saját osztályába. majd. segítenek. azzal fogadott: – Jaj. de csak szokja a lépcsõzést is. a vállam.

Szilvásváradon. magától értetõdõen vállaljuk. Találtunk is ügyvédnõt. Két sorban válaszoltak: nagyon sajnálják. Kivétel nélkül mind ugyanazt válaszolta: – Igen. pláne bíróság elé – egy szót nem fogok szólni! Ezt bizony a kolléga elrontotta. Saját ismeretségi körében talált jó néhány nõgyógyászt. na pláne beteget. a 19 évest bizony már fél éve-éve oltogatom: úgy rendezze az életét. ám õk semmiben nem hibásak. Nem úgy van az. csakhogy miközben õ egyre nagyobb. ha meghalunk? Mindenki azt javasolta: forduljunk ügyvédhez. amennyi tényleges költségünk keletkezett: annyit kértünk. méghozzá valószínûleg ugyanilyen állapotban. De ha nyilvánosságra kerül. aki elkezdett foglalkozni velünk.kizuhant a babakocsiból. ‘ tavaszán mégis beadattuk vele a bíróságra a 92 keresetet. – Mikor perelték be a kórházat? – Amikor Annamari kétéves lett. de ezt csak privátim közlöm. ha mi már nem leszünk? A nagylányt. elvég-re mi semmilyen gyereket nem akartunk. hivatalosan nem nyilatkozom senkinek! Az ügyvédnõ levelet írt a Schöpf-Merei kórháznak: egyezzünk meg békés úton. nem bírjuk emelgetni? Mi lesz. igazságügyi orvos-szakértõhöz. ez a feladat majd egyszer õrá marad. a Szalajka völgyében. ez egyértelmû: a betegség az abortusz nyilvánvaló következménye – mondom barátilag és magánemberként. és azzal csak eltengõdik valahogy kettesben. de a széktõl az ágyig is csak segítséggel volt képes elmenni. hogy talál majd valakit. más orvost. – Ez mind természetes. sérültet. elkezdtünk ugyanezen tépelõdni: már nem is vagyunk olyan fiatalok. Az ügyvédnõ ugyan nem sok jóval kecsegtetett. mi egyre idõsebbek vagyunk! – sóhajt hatalmasat Julianna – Mi lesz. Összeírtuk. minket annak elõtte elküldtek a Gyorskocsi utcába. kérjünk kártérítést. Kitûzték az elsõ tárgyalást. ha megöregszünk. szép és aranyos. mi lesz ezzel a gyerekkel. Tündéri . arra számítson: vele lesz a testvére is. ami történt. Idén is ugyanígy voltunk Egerben. kártérítést nem hajlandók fizetni.

Hihetetlen alázattal és óriási szakmai hozzáértéssel. Az addigi ügyvédnõ zokszó nélkül átadta nekik az ügyünket. õk a profik ebben. akik ma kígyót-békát kiabálnak rá. kevesebbet dolgozzon. A kórház azzal védekezett: a küret után visszarendeltek kontrollra. és én ezt elmulasztottam – tehát õk teljességgel vétlenek. Majd javasolta: forduljunk inkább Ádám György professzor úr ügyvédi irodájához. Ennek bizonyítására be is csatoltak iratokat. amelyben ezt leírták. Azok az orvosok. nem tudtak eleget tenni – ez elesett. ne élje át teljes lelkével valamennyi ügyfele sorsát. ha pedig a kikapart szövetekben nem volt magzat. méghozzá óriásit követtek el. amennyiben ezt kézbe is veszi valaki – . maga is tisztában volt vele: nem szerencsés. Elhalasztották a tárgyalást. Közel egy év telt el a következõig. amelyek szerint az abortusz során levett „kaparék” laboratóriumi vizsgálati jegyzõkönyvében ez állt: „magzatra utaló jel nem látható”. okos öreg professzorként. ha õ viszi. Ádám professzor úr azonnal tromfolt: akkor dupla hibát.doktornõ vizsgálta meg Annamáriát a feje búbjától a lábáig. Ádám Györgyben fantasztikus. akkor ez csakis méhen kívüli terhesség lehetett – arról pedig nem õk tehetnek. ezt pedig õk akkor nem vehették észre. Hetvennyolc évesen is képtelen arra is. Ha a kaparékban nincs magzatra utaló jel. Az õ személye mára intézményévé vált az orvosokkal szembeni kártérítési ügyeknek. mint amennyibe beleszakad. saját szaktársaikkal veszekedjenek elõbb: miért nem hagyták békén bájos. ma is a SOTE professzoraként oktat orvosi etikát. A kereset beadása után egy évvel volt az elsõ tárgyalás. aki leírta: „a bekövetkezett károsodások összefüggésben állnak a hibásan elvégzett abortusszal”. lenyûgözõ tudással intéz minden egyes pert. igazi embert ismertünk meg. s õ volt azt elsõ. Csakhogy annak a felszólításnak: mutassák meg a papírt. Pedig ha hetvenéves korában nem penderítik ki az orvosi egyetemrõl. aki fõképpen ingatlanban utazik. arra is. kikérdezett minket. Arra új védekezéssel álltak elõ: én méhen kívüli terhes voltam.

tegyük át. megítélték. A Schöpf-Merei kórház egyszerûen nem fizetett a jogerõs ítéletre. Belementünk: fizessenek két részletben – akkor sem. mondták: persze.azonnal. Hazajött. amennyit (persze kamat nélkül) ‘ 92ben kértünk. tegyük át januárra! Jó. Õ k pedig se föl nem hívtak. ha nappal. hogy leinkasszózzák a pénzüket? . ez a kórház is. most jön a karácsony. Õ k persze fellebbeztek. s az alszámláról valóban le is emelték nekünk. A kórház újabb indítványt adott be. nem ugyanaz a pénz. újabb szakértõi véleményt – már a bírók is látták: kizárólag idõhúzásról van szó –. három hónapja ígérgetik ezt a pénzt. Nagy nehezen eljutottunk az elsõfokú ítélethez. Januárban: majd rögtön utaljuk – ám nem tették. ismét fél év. hanem a negyedét. ha éjjel. Úgyhogy ezt gyorsan abbahagyták. csak most külföldre utazik az igazgató úr. mert a fõszámlán nem tartottak pénzt. hanem a gyerekre akarunk fordítani – elég volt. sivító mentõvel kell behozni a kismamát. nincs. megint egy év. amit nem magunkra. Hát. Az igazgató úri becsületszavát adta: egy hét múlva utalják – de most sem. ‘ 97 novemberében ítéltek meg a kamatokkal együtt annyit. Meghozták az ítéletet: helybenhagyták a javunkra szóló elsõfokú ítéletet. ahogy megegyeztünk. aki utaljon. – Komolyan még Maguknak volt lelkifurdalásuk. és a professzor úr beadott egy inkasszót az egyik alszámlájukra. hiszen életveszélyben van a méhen kívüli terhességgel. A kórház ekkor ismételt bizonyítást kért. de mi 7 éve küszködünk. Szégyelltük ugyan magunkat: nehéz helyzetben van az egészségügy. rendben van. se nem táviratoztak. A professzor úr elment tárgyalni velük. épphogy ki nem zavarták a kórház ügyvédjét. Aztán kiderült: amikor mi leemeltük a teljes összeget. De ezt sem kaptuk meg. Márciusban megelégeltem. az mindenben elmarasztalta a kórházat. õk éppen átutalták annak egynegyedét – nem a felét. Legfelsõbb Bíróság. ekkor sem tettek az égadta világon semmit. Persze azt visszaküldtük.

hogy – nem nekünk. meg egyáltalán. egyelõre rém gyöngén megy. mondván: ha van gyerekem. gondozom. Gondoljon bele. van ez a helyzet a lábaddal. Elfogadta a bíróság a masszázs. az irányzékot.. Aggasztott minket: milyen gondot okozunk a kórháznak. hanem kizárólag Annamáriának – fizessenek járadékot. még nem volt a kórházaknak felelõsségbiztosításuk. az én kötelességem õt eltartani. mint az enyém. – Persze. a cipõ stb. tényleg! – Most András felel. ugye? – Igen. hanem maga a kórház fizette. biciklizni. – Annamari. a torna. golfjátékot töltött be. tehát ezt nem a biztosító...– Igen. a folytonos autó-használat költségeit. amikor ez a per lezárult. – Bár picit a kezed is nehezebben mozog a kelleténél. – Beszélnék akkor most a gyerekkel kicsit. – Írni tökéletesen tudsz vele? . ápolom. szemüveges kislány a számítógép elõtt ül. nekem valamivel rosszabbul sikerül. tessék csak. Szerintem – ha már tulajdonképpen õk „csinálták” – az lenne a méltányos. amiben nem akadályoz? – Például cicát simogatni. Ezt az érvet a bírók nem fogadták el. De hadd mondjam meg: a magyar igazságszolgáltatásról sem tudnék valami jó bizonyítványt kiállítani. vagyis arra. ne haljon éhen. Én fölnevelem. miképpen lehet beállítani az ütéserõt. – Amikor az abortusz történt.. Most próbálja elõször. bármilyen kegyetlenül is hangzik: ezt a gyereket mi nem akartuk. de a költségeibe mégiscsak be kéne szállniuk. kénytelenek voltunk indítani egy másikat. de az nem olyan vészes. de visszautasította a kabát. Bekísérem a mûvésznõhöz – és András mutatja az utat Annamária szobájához. A pisze. járadékra. írni. Próbáljuk közösen kitalálni. Csakhogy ez a gyerek legalább annyira a Schöpf-Mereié. ha valamire nincs elég pénzük. – Mi az. kinek lesz ebbõl baja. Miben akadályoz ez Téged? – Hogy menni tudjak. ha ennek terheibõl is részt vállalnának. bájos. ha mi már nem leszünk. Úgyhogy most. árát.

egy bácsi minden este kint állt az úton a lovával. nem csúfolnak. Te már mégiscsak tízéves nagy nõ vagy. mintha nem is lenne semmi bajom. annyira aranyosak.. Van-e elképzelésed.. nem éreztetik.. a lovat simogatni. erõsen gondolkodik: – Hát.. mi a Te legnagyobb vágyad? – elõször hosszúhosszú csönd. Esetleg nõvér.. nem sokat. sõt rajzolni is. ha tudnék járni! *** . kivétel nélkül mindegyik nap elvitettem magam a szüleimmel oda. egyáltalán. Most is rajzoltunk a suliban. – Annamari. – Hol simogattál lovat? – Siófokon nyaraltunk. úgy tesznek. de valamennyit biztos lehet majd javítani.– Igen. mi leszel. legyen munkám. szemüvege fölött az égre néz. – Mit tudsz arról. ha nagy leszel? – Állatorvos vagy orvos. legyenek gyerekeim. bent a suliban a többiek rendesek Veled. azt nagyon szeretném. – Melyik a legfontosabb? – Tudjak járni! Az összes többit nem is kérném.. meg biciklizni. hogy tudjak egyedül járni. hogy Te másmilyen vagy? – Nem. – Mit? – Nyári emléket kellett. legyen egy német juhászkutya-kölyköm. én a lósimogatást rajzoltam le. – Annamari... Most inkább az orvos felé hajlok. mennyit lehet javítani a lábaidon? – Hát. – Mondd. – És mi a legnagyobb vágyad egész életedre? – Tudjak járni. – Mennyire? – Talán annyira.

mûhiba nem történt. amit kértek nem vagyoni kártérítésként. hogy az orvosok mégis a végsõkig ellenállnak minden kártérítési igénynek? Mi történne. vagy olyan orvos ellen folyik. Slussz. akit „ki akarnak csinálni” – a kórház fölháborodottan visszautasítja a kártérítési igényt: õk mindenben a szakma szabályai szerint jártak el. Az orvosok viszont erre – úgy látszik – soha nem hajlandók. A polgári per során – hacsak nem orvos indította. A rendõrségi eljárás nyomozást megszüntetõ határozattal lezárul. Felelõsségbiztosítást mindenképpen kötelezõ megkötniük.Az orvosi mûhiba-ügyeknek – s most csak az egyértelmû. ha kézfelemelve odamennének a . A magánszakértõk bizonyítják ennek ellenkezõjét. a kórház helyett a biztosító fizet. Egyébként pénzébe nem is a kórháznak kerül az elveszített mûhiba-per. bizonyítottan elkövetett hibákra gondolok – ma Magyarországon stabil. Mi az oka annak. vállalja a következményeit. a kártérítés cechét tehát nem õk. mulasztás. gondatlanság. megbízhatóan mûködõ alap-koreográfiája a következõ. A kirendelt igazságügyi orvos-szakértõk meg is erõsítik: nem történt szakmai szabályszegés. Orvosi Kamarán belüli orvosetikai eljárás nem indul. Sok más szakmában aki mûhibát vét: azt – ha nyilvánvaló a helyzet – el is ismeri. hanem a biztosító fogja állni. egyetlen olyan esetet sem hallottam: a mûhibáért elmarasztalt kórház felelõsségre vonta azt az orvost. Pedig semmi bajuk nem származna belõle. Ebben lenne logika: fõorvosként. Fegyelmi eljárás nem indul. A sorozatban mûhibát elkövetõ orvost elõbb-utóbb elõléptetik. Elkövettetik a mûhiba. Ez azonban a paraszolvencia-rendszer és a feudális orvosi hierarchia miatt nem igazolódik: nagyobb hatalommal több beteget tud magához vonni – legalábbis a jól fizetõk és nagy befolyással bírók közül. no pláne igazgatóként kevesebbet fog ártani. aki hibázott. A polgári pert az erre szakosodott ügyvédek megnyerik. a bíróság négy-öt-hat-hét év után megítéli annak az összegnek a felét-harmadát. Az Egészségügyi Tudományos Tanács – „felülvélemény” nevû – fellengzésében megerõsíti az igazságügyi orvos-szakértõket.

fizessetek neki kártérítést! – De nem! Tagadnak. Miért? Csak és kizárólag a presztízs? Meg persze a pénz? Nem. s az orvosok ebbe is csak nagyon-nagyon nehezen mennek bele. hibáztunk. nagy nehezen olykor ráveszik a kórháziakat: fizessünk per nélkül. hogy soha többet nem támaszthat semmilyen igényt. Így hát a felperes. hogy úgy járt el. mivel nincs más. veszett a fejsze. hogy azt a kárt éppen a kórház jogellenes és felróható magatartása idézte elõ. akinek érdekében áll. ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. hogy azt a bíróság igaznak fogadja el.” A polgári perrendtartás pedig még azt is elõírja: mindent annak kell bizonyítania. Ilyen haszonra ma már õ sem tudja kihelyezni a pénzét. ha veszítenek elsõ fokon: fellebbeznek. a biztosítót más szempont. Az orvosok elleni kártérítési perek már eleve tulajdonképpen suta jogi konstrukciók. állítják: a szakmai szabályokat tökéletesen betartották. ez belefér a szokásos kockázatba. ez a kettõ együtt sem elegendõ magyarázat a kártérítési igényekkel szembeni kivétel nélkül mindig bekövetkezõ elutasításra. vitatkoznak. Ha néha a biztosító emberei úgy látják. s már a nyele is odavan. Eszerint „ másnak jogellenesen Aki kárt okoz. Pert megakadályozó egyezségek is kizárólag a biztosítók kezdeményezésére születnek. Persze. A szokásos. minden hétköznapi esetre vonatkozó Polgári Törvénykönyv általános törvényi tényállását kénytelenek alkalmazni. a profit mértéke vezérli: ha nem egyeznek meg. köteles azt megtéríteni. Az elsõ: az orvosi mûhiba-ügyekben rettenetesen nehéz a bizonyítás. Persze el fogják veszteni a pert. tehát nem szeretne ennyit fizetni. ha bizonyítja. valamint nem nyilatkozhat az ügyrõl a sajtónak. valamint hogy a kettõ között ok-okozati . Mentesül a felelõsség alól. Van két további tényezõ.biztosítóhoz: – Isten bocsássa meg. a sérelmet szenvedett fél köteles bizonyítani: hogy bekövetkezett kár. De ez is rém ritka. írassuk alá. évi húsz százalékos kamattal ketyeg – az átlagosan öt évig tartó per végére a duplájára nõ – a követelés. de három-négy évig elhúzzák.

Akin hibáztak mûtét közben. az minimum elkábítva. hogy nem lehetett megtalálni a trocal bevezetését. A mûhiba-perek többségében a sértettnek. Ha ez a totális véletlen nem következik be. és még soha életében egyetlenegy laparoscopiás mûtétnél nem asszisztált. hogy valójában mi történt. Mindenre pusztán visszakövetkeztetni lehet. aki ezt a nõt operálta – annak nem volt meg ez a tanfolyami végzettsége. Teljesen véletlenül derült ki: valójában ez a gyakorlat nélküli orvos végezte a mûtétet. Aki például azért perel. soha nem derül ki. nem történt semmi szabályszegés vagy mulasztás. s fölébredése után szembesült a bekövetkezett eredménnyel. És a kórház a következõvel védekezett: a nõ olyan kövér volt. s ugyanakkor a beteg is operálja az orvost. az ügy szépen elalszik. Akkor lenne egyszerû feladata. ha az történne: az orvos operálja a beteget. miért történt. mint a szokásos mûtéti kockázatba beletartozó esemény. meghalt a felesége – az végig kint toporgott a várószobában. Ha nem jár el a szája a mûtõsnõnek. Magának az orvosok Sebészeti Szakmai Kollégiumának van állásfoglalása: ilyen mûtétet kizárólag azon orvos végezhet. amikor mindezt a legkevésbé éppen õ képes megítélni. ember be nem bizonyíthatta volna soha: mûhiba történt. mert szülés közben agykárosodott lett a gyereke. de gyakran elaltatva élte végig ezt.összefüggés van. aki a sebészeti szakvizsgája után elvégzett egy kifejezetten erre szóló tanfolyamot. de hányszor nem derül ki? . mi történt. vagy e helyett minimum 15-20 ilyen mûtétnél asszisztált. tehát nem szikével vágva. Hányszor. A trocal beszúrása során átszúrta a hasi fõ ütõeret – a páciens ott a mûtõasztalon elvérzett és meghalt. azon keresztül operálnak. Egy kétségkívül eléggé kövér nõn epemûtétet kellett végezni. Mindezt olyan helyzetbõl. Orvosai úgy döntöttek: úgynevezett laparoscopiás technikával. s egyetlen dolgot nem látott: azt. ügyvédjének és a bíróságnak egyaránt fogalma nincs róla: ténylegesen mi hogyan. Nos. hanem egy trocal-nak hívott kis lándzsaszerû eszköz beszúrásával.

hogy a bíró a legelvontabb természettudományi kérdésben is megnyugtató döntést hozhasson. s megadják vagy nem adják meg a következõ fokozatot. professzorok. A már említett 1938-as Kassai-Szõke könyv az Igazságügyi Orvosi Tanácsról (az Egészségügyi Tudományos Tanács elõdjérõl) így fogalmaz. Mind szeretné megtartani az állását. s lehetõleg elõbbre jutni is. orvosok – és senki mások nem – döntenek el.” Ugye tetszik érteni? S ez alapvetõen így kezeltetik ma is.A másik – az orvosok rossz hozzáállását alátámasztó – tény: az orvos-szakértõk szerepe e perekben. és így tovább. hiszen e perekben az alapvetõ kérdés — a mûhiba fennforgása vagy fenn nem forgása) már önmagában is természettudományi kérdés. azonban természetes. ”Az IOT véleményét a természettudományi elõképzettséggel rendszerint nem rendelkezõ bíró számára a felek részére is hozzáférhetõ indokolással látja el esetrõl esetre. Ez a szerencsés helyzet kizárja. amit orvosok bírálnak el. docensek. ami fontos számukra. Amikor tehát konkrét ügy kerül a kezükbe. Késõbb az adjunktus ír egy kandidátusi disszertációt. Az ítélõbíró az IOT véleményét is a legjobb belátása szerint maga mérlegeli. Tanársegédek. Mindent. a pécsi és a szegedi orvosi egyetem részeként. akitõl az egzisztenciájuk. adjunktusok. elõrejutásuk függ vagy függhet. elsõsorban persze nem maga az ügy érdekli. Kivétel lenne ez alól az egyetlen Gyorskocsi utcai Országos Igazságügyi Orvostani Intézet – de hát voltaképpen az ott . s annak alapján orvosok eldöntik: szakmailag alkalmasnak tartják-e. mint a természettudományi szempontok alapján. hogy a bíró az orvosi perekben másképpen döntsön. Miként lesz a tanársegédbõl adjunktus? Megírja a PHD-t. a debreceni. így lehetõvé teszi. azt orvos opponensek védik vagy támadják. Mûködik az országban 4 igazságügyi orvostani intézet: a pesti. hogy az esetek túlnyomó többségében e vélemény szinte az ítélet erejével hat. Dolgozik 70-80 igazságügyi orvos-szakértõ: ezek kétharmada orvosegyetemi alkalmazott. hanem az: ne bántsanak meg senkit. Kívülállókon semmi nem múlik.

akik . Hogyhogy? Miért? Nem tudni. a felhõk fölé emelt istensége. számon). az egyenlõ. Az ETT IB az egyetlen szerv bájosan mókás hazánkban. Egy ügyben elérték: a bíróság kötelezte az ETT IB-t annak közlésére: kik vettek részt a szavazásban abban az esetben. A magyar alkotmány szerint minden magyar állampolgár jogosult az igazát keresni elsõ és másodfokon. Amióta vannak ügyvédek. ismert – a rendkívül sokak által olvasott Népjóléti Közlönybõl –. Õ k is kizárólag az orvos-társadalmon belül érvényesülhetnek. Az ETT-re szinte változás nélkül igaz ma is. Szakvéleménye. Mûködése voltaképpen tökéletesen alkotmányellenes. amelyben például a kilencvenes évek hosszú során át is újra és újra hajlandó és képes volt leírni: „nem minõsül foglalkozási szabályszegésnek mûtét során tû. amely a következõképpen szól. a bíróság azonban elrendelheti a felülvizsgálati szak-vélemény kiegészítését. 1981-ben a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ. az orvosi mûhiba-ügyek egekbe.dolgozók ugyanígy orvosok. az orvosi társadalomba tagozódva. Az ETT IB a bírósági tárgyalásra nem idézhetõ meg. Berentey György írja alá. „ szakvéleményt felülvizsgáló szerv A (testület) vagy annak tagja a tárgyalásra nem idézhetõ meg. Másikban kiharcolták: adják meg azoknak a nevét. Dr. közvetlen és szóbeli bírósági eljárás során.” Nem is értem. Mi ennek a logikája? Nincs is neki? Az elmúlt néhány évben ugyan tekintélye kezd megtépázódni. törlõkendõ. hogy ki a miniszter által kinevezett húsz tagja. fogó stb. aki kialakította a véleményt – az titkos. Ám hogy egy-egy konkrét esetben ki volt az a 14. Valamennyi iratukat az elnök. S a szakértõi ranglétra csúcsa az Egészségügyi Tudományos Tanács – az egészségügyi miniszter tanácsadó testülete – Igazságügyi Bizottsága. valamint hogy döntéshez elegendõ 14 tag jelenléte. Polgári és Katonai Kollégiumok tanácselnökei hoztak egy állásfoglalást (1/1981. akik szívvel-lélekkel harcolnak a betegek jogaiért. amelynek döntései során nem ismert az összetétele. amit Kassai és Szõke 1938-as könyvébõl már idéztem az akkori ETT-rõl: „szakvéleménye szinte az ítélet erejével hat”. bent hagyása a mûtéti területben”.

bírósággal áll kapcsolatban. honnan kaphatta ezt a döbbenetes – egyszersmind fölháborító – nevet: „felülvélemény”. mert az ETT IB csak a rendõrséggel. az elnökhelyettes és még öt tag a SOTE – a sok-sok klinikát mûködtetõ pesti orvosegyetem – professzorai. amelyeket a szakközremûködõk készítettek. neki nem jár! – felelt az ETT képviselõje. hogy bárki és bármi fölé emelhesse magát –. amirõl szintén még ember meg nem magyarázta. (e könyv A necrosis: szövetelhalás címû fejezetében szereplõ) Antal Ilona perében beperelték az ETT IB-t és Dr. Folyt egy per. A tárgyaláson megjelent ez a jogi osztályvezetõ. az ETT jogi osztályvezetõje azt válaszolta: nem adható ki. Az ügyvéd beperelte az ETT-t. az ügyvéd pedig magánszemély. Ez ellen már nem volt kifogása az osztály-vezetõnek. Amikor a SOTE valamelyik klinikája ellen zajlik per. Hogy a magyar jogszolgáltatásban – amelyben állítólag a bizonyítékok egyenrangúak. A hét SOTEalkalmazott részvételével születik meg az a papír. és átadta a bírónak a toxikológiai véleményt. A bíró azonnal. . Kafkai. az elnök. a többiek vidéki orvosi egyetemi tanárok. az elmarasztaló ítéletet meg sem fellebbezte. és odaadta az ügyvédnek. szintén rejtély. Lábas Zoltán címzetes egyetemi tanárt. hogy adják ki Antal Ilona összes orvosi iratát. magánszemélyekkel nem. – Nem. Harmadikban kiküzdötték: az ETT adja ki azon dokumentumokat. Az ügyvéd levélben kérte. – A felperesnek nem hozott egy példányt? – kérdezte a bíró. sõt. S milyen ennek a bármely fõistennél nagyobb hatalmú bizottságnak az összetétele? A húsz tagból hét. ügyészséggel.szakközremûködõk voltak. A negyedik éppen most történt. s a bíró kizárólagos hatáskörébe tartozik azok mérlegelése – hogyan viselheti valami ezt a „felülvélemény” nevet – eleve följogosítva arra. õelõtte lefénymásoltatta a gépírónõvel. amelyben döntõ jelentõsége lehetett a toxikológiai szak-véleménynek. akkor maguk a SOTE professzorai ítélik meg legfelsõbb szakértõi fórumként a történteket. amelyet azonban az ETT IB nem adott ki.

a másodikat császármetszéssel. nehogy a páciensnek igaza lehessen – hiszen tudva tudják: óriási háttérerõk mûködnek mögöttük. így újabb mûtéttel kivették a méhét. miért is ismernék be hibájukat az orvosok. Történt ugyanis a következõ. az autószerelõ. ha ilyen fantasztikus erõk védik õket. Az elsõ az volt: felróható-e az orvosoknak Edit jelenlegi állapota. „sipoly . aminek a kamataiból hadd könnyítse meg az amúgy már tönkretett életét. jogász vagy bárki más ellen indíthatók. Ezt követõen azonban szinte állandóan vérzett. azokat kellett rendbe hozni. Mi a szösznek mennének bele egyezségbe. 4 vagy 5 millió forintja. Az ember azt hinné: ez rendkívüli mértékben megnöveli mindenki felelõsségérzetét. Nem. testi épsége forog kockán. úgy-nevezett egészségügyi kürettel. Ezek a közepesen kezdõ magyar maffiózok megirigyelhetik az orvosokat. minek törõdnének bele: ha már úgyis az történt a beteggel. A bíróság úgy döntött: keresete nem alapos. inkább támadnak. egymás után ötször kaparták ki. és mindaz. Hát nem. kizárólag azért. A páciens élete. Két ponton folyt a vita a bizonyítási eljárás során.Nos. hazudnak. Ezek sem használtak. itt más a tét. de szintén gond nélkül. Tizennégy évvel késõbb – fájdalmai és összevissza menstruációja miatt – hasi mûtétet hajtottak végre rajta. amit végig kellett élnie. Csakhogy szemben más mûhiba-ügyekkel – amik a cipész. meghamisítják a dokumentációt. Két hét múlva visszakerült a kórházba. ha az hibázott a munkájában –. ha ilyen háttér áll mögöttük. kártérítésre nem jogosult. megállapítva: a császármetszés után összenövései alakultak ki. Elsõ gyerekét Edit spontán és simán megszülte. hogy õket védjék. ami – legalább hadd legyen a bankban 3. *** Edit elveszítette a pört.

sipolyok kialakulásának az esélye. Ezért az alperes felelõssége az ez irányú tájékoztatás elmaradása miatt sem állapítható meg. fáj. Nem történt meg. Errõl pediglen a következõképpen fogalmazott az ítélet. ennek esetleges bekövetkezésérõl nem fontos tájékoztatni a beteget. „ alperes a felperest e Az mûtéti szövõdmény kialakulásának lehetõségérõl nem tájékoztatta.74-2% között mozog a fisztulák. az orvosok nem tehetnek róla. Az ítélet nem jogerõs. Katétert vezettek be. tehát annak kialakulásáért az alperes felelõsséggel nem tartozik”. hogy mindeme veszélyekrõl elõzetesen egyáltalán nem tájékoztatta Editet.miatti hüvely felé történõ vizeletfolyás” diagnózisával. részben a felperes szöveti tulajdonságaira vezethetõ vissza.” Editet nyolcvanezer forint perköltség megfizetésére kötelezték. ezért pár nap múlva „hasi feltárásból kimetszették azt”. Ezután egyáltalán nem volt képes tartani a vizeletét. egészen a következõ mûtétig. keze-lába ma is folyton zsibbad. hogy eldönthesse: ilyen kockázattal is vállalja-e a . az szövõdmény. a hasa állandó görcsös nyomás alatt áll. a sipoly a mûtétet követõen néhány nappal kialakult postoperatív szövõdmény. Az orvostól az nem várható el. amely részben a megnehezített mûtéti körülményekre. vártak: talán magától bezáródik a sipoly. S mivel elõfordulása rendkívül ritka. Állandó vizelési ingerét ez sem szüntette meg. Az orvosszakértõk állásfoglalása alapján azonban a bíróság imígyen ítélt: „az alperes a mûtéti eljárás során a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel járt el. Bepelenkázva közlekedett. Foglaljuk össze! Ami bekövetkezett. A szakértõi véleménybõl kitûnõen elõzetes alhasi beavatkozások és kiterjedtebb rosszindulatú elváltozások esetén 1. Aztán újabb hólyag-hüvely-sipoly kimetszésre került sor. A másik vitatott kérdés az volt: tehetõ-e mégis a kórház felelõssé. hogy a beteget minden – igen ritkán – elõforduló szövõdményrõl tájékoztassa. amiatt.

. Hogy Editnél 100% volt? Istenem. Hiszen csak 2% az esélye.mûtétet. ilyen a matematika.

– Este jelentkezett az iszonyatos éles. s behunyt szemmel vártam: csillapuljon a görcs. az megteheti ezt párszázzal is. Belementem. ha befeküdnék teljes kivizsgálásra. percekre –. azt mondta: õ sokkal jobb injekciót ad. de a rettenetes fájdalmakat egyik sem mulasztotta el. mert nem találják. középvezetõként a kereskedelem többféle ágában. amikor az orvos azt mondta: jobb lenne. a fiai általános iskolai igazgatója meghívta óraadó tanárnak. hogy kihívtam az ügyeletes orvost. Reggel bementem a kõbányai Bajcsy kórházba. éreztem: nem sokáig bírom már így. Földrajzot és fizikát tanított felsõsöknek – egészen elsõ rosszullétéig. mondván: aki két ilyen remekbeszabott gyereket nevelt. Be kellett járnom dolgozni. vizeletet vettek. Öt terhességi próbát végeztek: az elsõ negatív volt. Az nem jött rá ugyan. aztán – önmaga meglepetésére is – tanítani kezdett. Bár a közgazdasági szakközépiskola után a Külkereskedelmi Fõiskolának csak egy részét végezte el. teljes héten át küldözgettek egyik vizsgálatról a másikra. ahhoz a nõgyógyászhoz. hol olyan gyógyszert kaptam. Újra telefonáltam. mi ez.NEM BÍRTAM ÁTTÖRNI A HALLGATÁS FALÁT Katalin dolgozott irodában. Elölrõl kezdték az összes vizsgálatot. késszúrás-szerû fájdalom a hasamban – idézi föl mélyet sóhajtva története kezdetét. másik orvos érkezett. majd’ szétkapartam az ágyam. Ám egész éjjel görcsöltem. mi bajom lehet. a harmadik negatív. a második pozitív. hátha terhes vagyok. akihez évek óta jártam rendszeresen. hol ilyen. a negyedik pozitív. az . – Annyira elviselhetetlenül fájt. de adott görcsoldó injekciót – ami semmit nem használt. Harmadik hete zajlott ez. olykor tanóra közben meg– megálltam – nem pillanatokra. Vért.

Végül közölték: nagy valószínûséggel méhen kívüli terhességem van. Az égadta világon senkit nem érdekelt: mi van. van-e méhen kívüli terhességem vagy nincs. Csak hát ez nem volt diagnózis. aki természetesen hiába próbál emberi lényként viselkedni. mi gondja van? – Elmeséltem. hanem befelé kezd vérezni. Nem mentem haza. hogy ez igaz. mi lesz velem. a hol ilyen. ha az nem kifelé. injekcióval próbálkoztak. Lehet. amit elmondott? Túlságosan hihetetlen ez! – Elõszedtem az összes vizsgálati anyagot. hogy fölkeressem azt a nõgyógyászt. mondja meg õszintén: mi bajom van. így és így. . jöjjek vissza. hol olyan terhességi lelettõl az ultrahangig. mert ez nem száz százalékos – ha valami újabb panaszom van. És bármilyen pirulával. tényleg méhen kívüli terhes vagyok. aki képes megállapítani. azzal nem engedhetik ki a kórházból! – Hát ez az! Én sem értettem. de ha valakinek méhen kívüli terhessége van. csak arra ébredek föl. ez és ez történt. Tudtommal például a buszvezetõket is kiképezték arra: ha méhen kívüli terhességgel görcsöl egy nõ. és a busszal elvinni a nõt az elsõ kórházba. – Miért. most jöttem ki a Bajcsyból. dr. az iszonyatos kín nem szûnt. hazajön-e valaha. tud mutatni papírokat. – Na ne. Közölte: régi orvosom évek óta külföldön dolgozik. nem is tudják. akiben meg lehet bízni. – Fogalmunk nincs! – súgta a fülembe. mert azonnal elvérezhet. azonnal le kell szállítaniuk mindenkit. és nem annyit tud: fogalmam nincs! – gondoltam. A kettes „tárgy” voltam.ötödik negatív. így nem vághatok neki még a mai éjszakának sem. most kiengednek a kórházból. Lukács György volt bent. Keresnem kell valakit. hogy többé nem ébredek föl – õk pedig szélnek eresztenek. – Bocsánat. Már késõ délután volt. Ekkor ijedtem meg igazán. akinél a fiaimat szültem. õk nyugodtan kiengedtek. a nõgyógyászaton csak az ügyeletes orvos. az életveszélyes állapot. egyenesen az Uzsoki utcai kórház felé vettem az utam. Már fölöltözve leállítottam az egyik orvost. és elszelelt.

hogy csak megismétlõdik minden. doktor úr? – Hüvelyen át a méhbe bevezetünk egy nagyon apró olyan kamerát. a köldöke alatt. A legrosszabb. Ha igen: kivesszük a petevezetékét. másszor nem. az száz százalékosan megbízható eredményt ad. ám a méhen kívüli továbbra is nyitott kérdés maradt. Aztán az egyik vizitnél Lukács doktor odamorogta: – Laparoscopiás vizsgálatot fogunk végezni. Újabb héten át tartott a tortúra. velem együtt õ sem értette: miért nem tesznek már valamit. hogy két centis vágás lesz a hasán. Ám egyikünk sem sürgette a doktorokat. ami Magával történhet. még milyeneket lehetne. – Mi az. Tallián Ferenc doktor: . – És ezek az állatok kiengedték? Ki volt ez a barom? Szó sem lehet róla. nem egy darab testrõl. Ha igaz. és észre sem veszik. és valóban méhen kívüli terhes vagyok. mint az ultrahangé. A férjem egyre nehezebben tûrte. miközben a fájdalmaim pillanatra sem csitultak. a „szomszéd vármegye soha nem megbízható” jeligére. és a – remélhetõleg vaskos – hálapénz fejében jól „ megmunkál”. amit õ majd most kézbe vesz. közben bevallották: töprengenek. az ultrahang egyszer kimutatta a foltot. A normál terhességet végül kizárták. – És másnap este bejött a fõorvos. Persze elkezdték elölrõl az összes vizsgálatot. Ha nem: másnap reggel hazaengedjük. ezen át biztosan látjuk: ez terhesség-e vagy sem. A terhességi próba megint hol negatív volt. sem az: esetleg mégiscsak rólam van szó. most rögtön bent kell maradnia! – Mogorván közölte a teendõimet. csak amikor egyre erõsebb és még erõsebb szereket kaptam. amely nagy valószínûséggel méhen kívüli terhességre utal. amit õk is mondanak.amiben ott állt fehéren-feketén: a petevezetéken gesztenyenagyságú folt látható. Újabb és újabb vizsgálatokat írtak elõ. hol pozitív. bármelyik pillanatban megtörténhet a baj: elvérzek. hogy elhagyja a kórházat. akik minden vizitnél olyan képet vágva álltak meg az ágyamnál. mint akiknek dunsztjuk nincs a helyzetrõl. nem jutott eszébe sem a véleményemet kérdezni.

aztán azonnal visszasüppedtem a bódulatba. mintha ez a dolog – tán valami külsõ erõ hatására. Dr. Aztán a mûtét elõtti kábító injekciót nem sikerült sehogyan sem beadniuk. állítólag szabadságra ment – soha többet nem láttam. arra: mázsás súlyok nehezednek a hasamra. a lepedõ alattam és fölöttem. hogy erre a hasra holnap még szükség lesz! – és többet meg sem szólalt. a szõrzetemig leérõ. Végül tablettában vettem be. Bevittek a mûtõbe. hanem össze-vissza – vágás éktelenkedik a hasamon. Fölemeltem – s azt láttam: merõ vér alattam és körülöttem minden. Néha kinyitottam a szemem. amint a folyosón beszélgettem a férjemmel és a fiaimmal. Tallián fõorvos teljesen átvette a hatalmat fölöttem. tán többek megérzésére – nem akarna összejönni. Tele voltam morfiummal. A kötés a hasamon. vagy harminc centis – nem is egyenes. Hajnal felé elvittek a kezelõbe. Három vagy négy napig . Döbbenten vettem észre: a köldököm fölött induló. de él! – és elvonult. Valamikor éjjel ébredtem. oldalt monitorok. az egész ágy. és közölte: – Minden szempontból tekintsen az anyjának minket. és úgy sem ment. Reggel a nõvérek elõször képtelenek voltak vért venni – már a kézfejembõl. Napokon át nemigen tértem magamhoz. Majd az orvos annyit dünnyögött az orra alatt: – Senki nem gondolta. Ám a kérdésemet: ez micsoda. minden csurom vér. Semmit nem értettem. olykor ott állt a férjem fehér köpenyben. mitõl van – süket csönd követte. és elaltattak. teljesen kábult voltam. Lenéztem: egy szál lepedõ volt. szûretlen vért kapott.– Holnap reggel megcsináljuk a laparoscopiát. az arra járó ügyeletes orvos arra haladtában rám szólt: – Maga az egyetlen egészséges ember a kórházban! – és elfüstölt. leszedték a vértõl átázott kötést. mert általunk született meg újra! Igaz. pittyegõ gépek. a lábamból próbálták. Este. már ma este ne egyen semmit! Innentõl kezdve azonban minden úgy mûködött. Lukács György eközben eltûnt. egészen végig. Megjelent Tallián fõorvos.

lassan csökkentették a kábítószerek adagolását. a számomra ismeretlen orvosokkal – nem kaptam választ senkitõl. – Ne haragudjon. Hiába szóltam: rettenetes fájdalmaim vannak. Szemmel látható volt: tilos velem beszélni. Azt felelte: ez ezzel jár. mi van velem. és . Az egyik ilyenen Tallián fõorvost kértem: adjon bármit. ha észlelte. a falat kaparom. lehetõleg szó nélkül tette ezt. valamelyik doktor ezt megláthatja. hol más doktort kértem: feleljenek már valamit. Mindenkit. aztán átvittek a nõgyógyászat saját intenzívjére. Próbálkoztam nõvérekkel. otthagyták még a szülõ nõket is. de így meg pokoli fájdalmaim voltak. Hogy mi jár mivel – az nem tartozott rám. kérdeztem: mi történt velem – senki nem válaszolt. Még vizitelni is csak elvétve jöttek be a doktorok. laborasszisztensekkel. leszólítottam egymás után az orvosokat: mondjanak már egyetlen emberi mondatot. a kérdéseimet meg sem hallva. csak azt: marha nagy rohangálás volt. Aki pedig kénytelen volt valamit szólni hozzám – csak az ebédrõl vagy a gyógyszerek bevételérõl –. nem kaptam rá választ. annyit mondott: mindjárt küld orvost – de aztán nem érkezett senki. aki arra járt. Ott már kezdtem magamhoz térni.feküdtem az intenzív osztályon. Ha valakinek az ápolószemélyzetbõl dolga volt az ágyam körül. ami elmulasztja a borzalmas fájdalmat. s a nõvérnek fájdalomcsillapítóért könyörögtem. Ha megnyomtam a segélykérõ csengõt. Egyetlen nõvér akadt. aki ennyit árult el suttyomban: – Én nem tudom. sürgõs dolgom van! – felelte mindegyik. Iszonyatos erõfeszítéssel kivánszorogtam a folyosóra. meg ne lássák: szóba állt velem. A másik mûtõbõl is átfutott az összes orvos. férfi ápolókkal. Annyi terjedt el: volt egy nagy bazdmeg a mûtõben – és már viharzott is ki a szobámból. Tallián ennyire volt hajlandó: – Meg kellett mentenünk az életét! Belsõ vérzése volt a mûtõben – és már ott is hagyott. Miért? Mitõl? Hogyan? Meddig? Nem feleltek. azonnal eliszkolt. Hol a fõorvost. Már-már be sem jöttek a szobámba. hiába kértem gyógyszereket – senki nem törõdött velem. árulják el. mi történt. Elzárkózott mindenki. nem tudhattam meg.

Ilyen körülmények között persze nem volt idõ szûrni. Már attól is félek: adnak valami gyógyszert. vigyél ki innen! – kértem a férjem. mim van meg. Egy részét egyenesen karból karba. doktor úr? Tudja. A hallgatás. amint bejött –. mindenki adott vért hirtelen. – Mit mondott el a férjének arról. Egy szem sem. de elment: beszél az orvossal. nem tudom. Orvosok és ápolók. mit? Szeretnék én is ilyen részletességgel . vizsgálgatni. szûretlen vért kaptam. biztosan egészségesek mindannyian. És hogy élnek. hol dolgozik? – Karosszéria-lakatos. nem mond senki semmit. mit tettek velem. hogyan. havonta jártam AIDS-szûrésre. Idõközben elõsejlett az emlékeim közül: mintha azt mondták volna.futólépésben távozott. ami itt történt? – Mit mondtam volna. mi történt velem. Pár perc múlva bejött hozzám Tallián fõorvos: – Mivel foglalkozik a férje. azt sem tudom. A mai világban! Efelõl aztán igazán egészen nyugodt lehetek – mondták –. Hatalmas vágás van a hasamon – és nem árulják el: mitõl. nagyon félek. A belsõ vérzés miatt óriási mennyiségû vérre volt szükségem. amin képtelen vagyok áttörni. Attól tartok: a reggelt sem érem meg! Nem tudom. ha én sem tudok semmit? Miért kérdezi. Úgy éreztem: valami láthatatlan fal vesz körül. – Nem egészen értette a helyzetet. hova kerültem. – Könyörgök. Ahhoz pedig hat hónapnak kellett eltelni. hogy biztosan megnyugodhassak: valóban nem lettem AIDS-es. Rákérdeztem. és kitûnõen. aki a környéken élt és mozgott. a titkolózás fala volt. erre hajlandók voltak választ adni. És egészségügyi dolgozók miért ne lehetnének AIDS-esek? A következõ hónapokban a gyerekeimnek nem mertem puszit adni. Nem mondják meg. és reggel nem ébredek föl. hiszen egészségügyi dolgozók. de a kórházban egyáltalán nem volt vér. és hol? – Kõbányán. hiába közölték: csak három hónap múlva derül ki. és mim hiányzik. – Az jó.

amiket én teszek föl. sem a zárójelentésben nem tudósítottak. s a következõ. és átöltöztem utcai ruhába. elveszítette a béketûrését. Senki nem tette meg. hogy hozzám nyúljon. A férjem kérte: mindezt írják be a zárójelentésbe – a fõorvos elutasította. Legyen nagyon-nagyon hálás. hatalmas szerencséje volt. majd az éjszakás. Ám másnap elfelejtették kiszedni a varratot. Azt felelte: majd õ. ha nem. Ez egy teljesen véletlen és váratlan dolog volt. leragasztotta – elengedett. A férjem. talán senki nem vállalta a felelõsséget. Hogy méhen kívüli terhességem volt-e vagy sem. amit õk nagy szaktudásukkal megoldottak. Beviharzott a fõorvoshoz: azonnal mondja meg. amiért átsegítettük Magát ezen! – Hiányzik valamim? Kivettek valamit? – Nem. hetedik nap kijövök a kórházból. ismét nem kaptam választ. s ezzel megmentették az életemet. Mi történt velem? Miért? Hogyan? – Mi történt. Hetedik nap azt mondtam a fõorvosnak: akkor is hazamegyek. máris kinyílt a – nem tudni. Folyt belõle a randa váladék. Este szóltam: még mindig bennem vannak. A férjem már megállapodott vele: másnap. Amint kicsipkedte a varratokat – a közepén. és megmentettük. hogy mitõl keletkezett a belsõ vérzés – minderrõl sem szóban. hallva. ha nem szedik ki. mi történt velem. szó nélkül. hogy sikerült megmentenünk az életét! – De mi történt? – Nem tudok mit mondani. . hogy idõben közbeavatkoztunk. azzal mit tettek. én szedjem ki magamnak? Majd az esti ügyeletes. Gézt tett rá. öt-hat centi hosszúságban azonnal szétnyílt a seb. ha volt. a mûtét utáni hatodik nap kiszedik a varratokat. Tallián azt felelte neki: a laparoscopiás mûtét alatt belsõ vérzést kaptam. – Akkor miért van ekkora vágás rajtam? – Megint csönd. majd a holnap reggeles. mi történt? Adjon hálát az Istennek. mi volt helyette.választ kapni azokra a kérdésekre. mitõl származó – sebem.

A szûnni nem akaró fájdalmaktól mozdulni alig bírtam a következõ két-három hónapban. Jelentsem föl õket. Hat hónap telt el. orvos ellen nem lehet pert nyerni Magyarországon. ha rám hivatkozik. csak rajta. Maga az? – De egyik sem volt hajlandó belefolyni a dologba. Küldtek ideoda.Eljöttünk a nélkül. Elolvasták. ne kelljen kolléga ellen dolgoznia. hogy hajlandó vagyok a lakásomat is elveszíteni egy perben. aki meghallgatva a történetemet. voltaképpen mi volt és van velem. Azonnal keressem meg a rendõrség életvédelmi osztályát. Kedveskedve hozzátette: ha annyi pénzem van. csak vesztes lehetek. Orvostól orvosig cipelt a férjem – persze maszek betegként –. És egyik sem árulta el – továbbra sem –. Pereljem be õket. s sorban mindegyik elküldött. és a következõket javasolták. Szünet nélkül szenvedtem. s én még mindig se meg nem gyógyultam. olyan gyönge voltam. nézze meg az eddigi anyagomat. orvosok emelnek Maguk köré. Egyre fokozódó halálfélelemben éltem. letagadom. Volt orvos. hajlandó-e belefolyni ebbe. kitaláció. az orvosi mûhiba-ügyekkel . mutassam a papírokat. Fél év elteltével elkerültem Huber doktorhoz. Volt. a gyerekeknek nem voltam képes kenyeret szelni. biztosan nem igaz. Meghallgattak. azt mondták: ez rémtörténet. Egyáltalán nem bírtam fölkelni. Egyik sem. a Szabolcs utcában. Irgalmatlanul fájt állandóan a hasam. hogy én elõbb-utóbb áthatolok ezen. Nem voltak hajlandók. esetleg aztán késõbb vallania. amit Maguk. Öt perc múlva már köszönhettem is el tõle. valamennyi csak azzal volt elfoglalva: miként szabadulhat meg tõlem. De mindegyik hozzá tette: ezt kizárólag négyszemközt mondom. de az hétszentség. nem szeretnek belenyúlni ilyesmibe. fölkapta a fejét: – Ja. és mindenekelõtt mondja meg. akivel az elején közöltem: ismerem ezt az áthatolhatatlan falat. kérem. Nemsokára már azzal kezdtem az újabb és újabb orvosoknál a sokadik próbálkozásaimat: tudom. Ne próbáljam meg. akirõl aztán kiderült: õ rendszeresen dolgozik egy. se meg nem tudtam: mi történt velem. akármit is kísérelek meg tenni! – tanácsolta.

Persze minderrõl a zárójelentésben egyetlen szó nem szerepelt. s ettõl keletkezett a hatalmas vérzés. és megítéltek annyi nem vagyoni kártérítést. csak meg akartam tudni az igazságot. idõjárás-változásra pedig olyan állapotba kerülök. arról sem: végül is volt-e méhen kívüli terhességem. Az a mai napig nem derült ki: miért. – Mennyi idõ után született jogerõs ítélet? – Négy év után. Rábeszéltek a perre. hogyan fordulhatott ez elõ. A mûszer. amint beleakadt a szívembõl kivezetõ aortába. annyira nevetséges indokokkal. Nem perelni akartam. hogy egészen egyszerûen fogalmazzak: ennek a laparoscopnak balra lefelé kellett volna haladnia. Huber doktor bekérte a kórháztól az összes iratot. vagy valami más történt – nem tudhatni. mintha nehézsúlyú bokszoló ütött volna ki. a mûszert egészen más irányba és más szögben kellett volna vezetni. amikor a beavatkozás egésze látható közben monitoron. Késõbb ezt azzal mentegették Lukácsék: az életmentéssel kellett foglalkozniuk. stresszre. és egész szakértõi csoporttal nézték át a teljes anyagot. Kiderítették. az óta Maga rendbejött? – Nem. A mai napig állandóan fájdalmaim vannak. pancser dilettáns volt-e. – Miért. Bebizonyosodott: a laparoscopot. – Remélem. az Egészségügyi Tudományos Tanács teljes egyetértésben állította – és most nem viccelek.foglalkozó ügyvédnek. így elkezdõdött a harc a két orvosszakértõi csoport között. amennyi a nagyobbik . hogy másodfokon nem is volt vita: egyetlen tárgyaláson megváltoztatták az elõzõ ítéletet. Elsõ fokon elveszítettük a pert. idézem szó szerint -: „én vagyok az egyetlen ember. fõverõérbe – azt két-három centi hosszan széttépte. Az Igazságügyi Orvos-szakértõi Intézet. Lukács György doktor pedig jobbra fölfelé nyomta. Igaz. vagy sem. ennek a megnézésére már nem maradt idejük és módjuk. vagy csak nem értett hozzá. ki károsodott? – Az nem derült ki. aki semmilyen szempontból nem károsodott a mûtét miatt”. soha. Hogy a doktor hullarészeg volt-e.

amit több mint fél éven naponta. legalább pár napig érezzék azt a szorongást. azok az ügyeletes traumatológiára szállították. amit én tõlük kaptam ajándékba. Nem kellett a szemembe nézniük. *** November 17-én éjszaka hirtelen fagyos hideg érkezett. reggelre a város egyetlen jégpályává változott. egyszer. pillanatnyi megállás nélkül dolgoztak. Lukács Györgyöt. A rengeteg balesetes nemcsak a felvételi részleget töltötte tele – már a lépcsõházban is feküdtek emberek pokrócokon. Potyogtak az emberek szanaszerte. Az õ személyes felelõsségük nem létezik. Domokos is nagyot esett az utcán. azt a temérdek borzalmat. dr. hogy lecseréljék a csurom vér köpenyüket. Nem szeretném. arra nem volt idejük. hogy egy kórházat perelek. és azóta is két-háromnaponta élek át. Elmarasztalták az Uzsoki utcai kórházat. és nem õket. Megpróbált ráállni. Akár tudniuk sem kell arról: mi történt a tárgyalás-sorozaton. én igazán nem vagyok bosszúálló természet. Végig a perben rossz érzés volt nekem. de szörnyen fájt. De azt igen-is kívánom nekik. dr. Akik személy szerint még csak meg sem kellett. Készséges emberek kihívták a mentõket. Az orvosok közül mindenkit – akire nem volt feltétlenül szükség fönt – levezényeltek a földszinti felvételre.fiam kétévi tandíja. – Haraggal. rettenetesen beverte a bal térdét. s amiben fél éven át éltem. elfogytak az ágyak is. és a vele együtt járó halálfélelmet. s még aznap elvégezték a „húzóhurkos csontegyesítõ mûtétet”. azt a görcsös ijedelmet. Tudja. Domokos lábán térdkalács-törést állapítottak meg. kiderüljön: AIDS-es vagyok-e. . Pokoli állapotok fogadták. Tallián Ferenc fõorvost. hogy jelenjenek. ha nekik is végig kéne élni azt a szenvedést. amíg arra vártam. gyûlölettel gondol vissza rájuk? – Már csak megvetéssel.

Január végén mehetett haza. hanem elhalt szöveteket is – azokat ki kellett metszeni. . Ezeknek a szakmai szabályszegéseknek azonban a perbeli esetben csak akkor lett volna jelentõségük. Akkor ultrahanggal újra megnézték a térdét. December 6-án. mint az indokolt lett volna. s az ultrahang-vizsgálatot követõen indokolt lett volna a punctio elvégzése. majd 26-án újra megoperálták. mankóval. levették a kötést. egyre nehezebben bírta. Vérvételre küldték. mint hadikórházak a filmekben. ha a punctio hiánya. valahol máshol kell lennie. de azt mondták: a mûtét területén továbbra sincs gyulladás. az utolsónál „ belsõ félhold alakú porcok csonkolására került sor”. megnyomkodták. és ömlött belõle a genny. magasabb volt a cukra a kelleténél. csak harmadnap. úgy nézett ki a jó nevû klinika. belgyógyászatra. nézegették. Mindazonáltal továbbra is lázas maradt. Kis vérömlenyt találtak. de nem találták a láz okát. „részletes mozgáskorlátozottság alakult ki”. ám a terheléses vércukor-vizsgálat mégsem mutatott ki cukorbetegséget. Bal térde ma is alig terhelhetõ. november 29-én tárták föl mûtéti úton. A kártérítési perben a Pesti Központi Kerületi Bíróság tényként állapította meg: „az alperesi orvosoknak már korábban feltételezniük kellett volna a szövõdmény. Nem csak gyulladt térdízületi savóshártyát találtak. Aznap és másnap éppen hogy lekenegették. hogy az alperesi orvosok a feltáró mûtétet is késõbb végezték el. úgyhogy továbbküldték orr-fül-gége-vizsgálatra. Tíz napon át nem ment lejjebb 39 foknál a hõmérséklete. azt rendben találták. A bíróság álláspontja szerint e két tényben nem feleltek meg az egészségügyi törvényben a gyógyító orvostól megkövetelt magas elvárhatósági szintnek. Két nap múlva magától kinyílt a mûtéti sebe. ahogyan rendkívül kulturáltan fogalmazzák a sántaságot. Másnap lázas lett. azaz a mûtéti terület gyulladásának kialakulását.Hatágyas kórterembe kilencediknek tolták be az operáció végeztével. Megnézték az operált lábát is. nyújtott helyzetben gipszsínnel rögzített lábbal. Az is megállapítható.

amely annak folytán következett be. A másodfokú bíróság nem kért be újabb szakértõi .illetve a feltáró mûtéttel való késlekedés befolyásolta volna a beteg gyógyulását. A kialakult tartós egészségkárosodás a baleset és a kellõ gondosság esetén sem elhárítható mûtéti szövõdmény következménye. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága ugyanis arra utalt. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a szövõdmény késedelmes felismerésébõl és ellátásából eredõ károkért az alperes 30 %-os kártérítési felelõsségét állapította meg. illetve az elsõ mûtéttel egy idõben bekövetkezett. A bíróság álláspontja ezért az. Ebbõl tehát egyértelmûen megállapítható az alperesi jogellenes magatartás és a felperesi kár között a részoki összefüggés. hogy a tényként megállapítható késedelemnek a térdízület további sorsára meghatározó szerepe nem volt. illetve kialakult végállapotát. hogy az alperes terhére róható fent kifejtett szakmai szabályszegések nincsenek okozati összefüggésben a felperest ért kárral. ugyanis – az Egészségügyi Tudományos Tanács szakértõi álláspontja szerint – a térdízület fertõzése nagy valószínûséggel már a sérüléssel. a punctio elmaradása csak csekély mértékben befolyásolta a késõbbi súlyos lefolyást. Errõl azonban nincsen szó. így a felperes maga köteles viselni azt a kárát. Ennek mértéke azonban – a szakértõi vélemény szerint – természettudományos módszerekkel nem határozható meg.” A leírtakhoz talán elegendõ egyetlen picike megjegyzést fûznöm. hogy elesésével balesetet szenvedett. „ Az elsõfokú bíróság álláspontja az okozati összefüggés hiánya tekintetében – részben – téves. ellentétes az ítélkezése alapjául elfogadott szakértõi véleménnyel.” Fellebbeztek. s a másodfokú Fõvárosi Bíróság a következõképpen fogalmazott. ezért a tényként megállapított késedelemnek a térdízület sorsának alakulására meghatározó szerepe nem lehetett. Ennek megfelelõen a bíróság nem látott alapot az alperes kártérítési felelõsségének megállapítására.

Más szemmel olvasott? .véleményt – ítéletét ugyanazokból a papírokból hozta meg. amelyekbõl az elsõfokú.

Csakhogy mértékadó politológusok szerint Hunyadi Mátyás volt hazánk utolsó európai formátumú politikusa – azóta folyamatosan romlik a színvonal.) Az ügyvédek azért és csak azért ódzkodnak – mi több. aki rá fog jönni. amikor a királytól jutalmul harminc botütést kért. egy esetleges börtönbüntetésbõl pedig senki nem szeretne részt kérni. miért nincsenek mûhiba-ügyek. s a botütések arányos hányadát kirója ugyan az õrre. nem kártérítést fizettetni. Egyes orvosok persze azt állítják: azért. büntetõeljárásban elítéltetni lehet. mármint az ügyvédek nem keresnének. Már a rendõrségnél majd’ kivétel nélkül mindig nyomozást megszüntetõ határozat születik. de õt. tehát kerülendõ! . ebben ma nemigen bízhatunk. (Utoljára a Mátyás királyhoz látogatni érkezett okos parasztember juttatott ilyen részt az õt elõzetesen megzsaroló „ õrzõ-védõ kft” kapuõrének. mert az a hétköznapi tapasztalatuk: abból szinte soha nem lesz az orvost elítélõ ítélet. mirõl van szó. félnek – mûhiba büntetõüggyé tételétõl. már bizonyíttatott. mirõl is beszélünk itt? Egy sikertelen büntetõeljárás rendkívül nagymértékben rontja a polgári per esélyeit. hogy semmi hiba nem történt.FÕ RENDÕ RÖK – GONDBAN Természetesen meg kell kérdeznem a rendõrség felelõs vezetõit is: õk hogyan látják ezt az ügyet. a parasztembert inkább tényleg megjutalmazza. azt pedig aztán a kórházi és biztosítós jogászok lobogtathatják: íme. mert abból õk. ha vannak? Azt már értem: az ilyen pereket vállaló ügyvédek miért beszélik le minden erejükkel ügyfeleiket a rendõrségi följelentésrõl. Õ azonban valószínûleg jól tudta: nagyon eszes királya van. a büntetõ ügy kezdeményezésérõl.

alapstruktúrabeli. mély elkötelezettséggel. A munkám instruktorként néhány megyei rendõr-fõkapitányság vizsgálati tevékenységének szakmai felügyelete. az ezen tevékenységet érintõ panaszok és illetékességi viták vizsgálata.. kedves. hatalmas szakmai felkészültséggel. Ez nyilván szervezési kérdés. – Akkor Ön nemcsak a bûntetõ ügyeket látja át. – Én se nagyon tudhatom. Fekete farmerban. kopaszodó. kétségkívül az orvosi mûhiba a legnehezebben vizsgálható terület. hipermodern épületében. Õ k például az emberölések sértettjeit vizsgálják. mert az eljáró rendõröknek nincs kellõ szakértelme. – Nem. a rendkívüli halálesetekben? Mi számít annak? – Az öngyilkosság. és nem a kórházban bekövetkezett haláleseteket veszik górcsõ alá. éppen milyen osztályon dolgozom. – A rendõrorvosoknak nem feladata az orvosi mûhibák vizsgálata. hogy a mûhiba-gyanúknál nem elsõsorban a rendõrorvosokat használják. bordó ingben. hanem kifejezetten mechanizmusbeli. sármos és értelmes ember fogad a Zsarupalota csillogó-villogó. hiba ez. – Mi ez a hosszú nevû osztály? – kezdem. – Miért nincs? Úgy tudom.Nos. Ezek nagyon különbözõ ügyek. Megindokolom. hogyan látja mindezt a rendõrség? Elsõként Demény Árpád alezredeshez jutok be. ez egyáltalán nem csupán szervezési kérdés. az ORFK Bûnügyi Szakmai Irányító Fõosztályán. a munkabalesetek és az orvosi gyógykezelés során bekövetkezett halálesetek. ez annál sokkal több! Szerintem nem szervezési. mi több. hanem a rendõrségnél folyó úgynevezett államigazgatási eljárásokat is. – Miért? – Elsõsorban azért. valamint halál nélkül is az esetleges orvosi mûhibák. Negyvenes. Amikor a . szervezetszociológiai – hadd fogalmazzak durván! – tévedés. mert állandó átszervezésben élünk. dolgozik Önöknél vagy hetven rendõrorvos..

Ez az Ön véleménye. az igazságügyi orvos-szakértõknek passzolják át az ügyek megítélését. a publikációikat orvosok küldik vagy nem küldik nyomdába. ha tartoznak valahová.rendõrségnél fölvetõdik: esetleg orvosi mûhiba történt. – Nem ez a feladata! – De ez a feladata! – Ne haragudjon. egzakt tényekrõl beszélünk. a szolidaritásuk. Maguk pedig a rendõrorvosok helyett elegánsan nekik. az ügyek minimum 95 százalékában õk azt fogják mondani. Maguk is pontosan tisztában vannak vele. akkor kér föl külsõ szakértõt. A hatóság abba nem bonyolódhat bele: ki kinek a kandidatúráját bírálja el – meg kell próbálnia objektivitásra törekedni. a segítõkészségük. ha neki magának nincs ilyen. mint orvosok. Pedig biztos vagyok benne. Hiszen ez a gyakorlat.. A hatóságnak az a feladata: igazságügyi orvosszakértõi intézetet rendeljen ki. írni: semmi orvosi hiba nem történt. akik inkább rendõrök. Tehát már a legelsõ megítélés joga nem azoké a rendõrorvosoké. Az államigazgatási eljárásról szóló törvény 34. a bíróságok rendszerint elfogultnak tekintik a rendõrorvost. a rendõrségnek vannak saját szakértõi. Igaz. Míg az igazságügyi orvos-szakértõk többsége elképesztõen elfogult az orvoskollégák javára. Hiszen õk elsõsorban orvosok. szinte automatikusan az igazság-ügyi orvos-szakértõknek adják át az ügyet. §-a azt írja elõ: az eljáró szerv elsõsorban saját szakértõket foglalkoztat. akkor az Orvosi Kamarába és így tovább.. sokkal kevésbé az orvosok felé irányul. a professzori kinevezésüket professzorok szavazzák vagy nem szavazzák meg. – A kérdés nagyon összetett. a „kivel vagyok véd. akiknek az igazodásuk. sõt. Ismereteim . Az õ kandidatúrájukat orvosok bírálják el.és dacszövetségben?” érzésük inkább a rendõrök felé. Ám az esetleges bírósági eljárás során az õ véleményük csupán egy szakvéleménynek számít. akik elsõrendûen a rendõri és nem az orvosi hierarchiába tagozódnak be.

amire a büntetõeljárásban mód lenne. Más. Ha pedig nem azonnal hozzuk el a papírokat. hanem az igazságügyi orvos-szakértõket. Ha pedig úgymond fölmentõ vélemény van a rendõrök kezében: akkor azonnal meg lehet hozni a megszüntetõ határozatot. eszközök lefoglalását csak a büntetõ eljárás engedi meg. és ezt nem a büntetõeljárás szabályai szerint végezzük – ahol a „feljelentés-kiegészítés” keretében van lehetõségünk a határidõk meghosszabbítására –. vagy törvénysértést követünk el. 60 napos határidõbõl. az ügyben fontos iratok. Amit – ebben az eljárásban – nem is lehet meghosszabbítani. de a legritkább esetben fordul elõ. ellentmond egymásnak a rendõrségi törvény és a többi jogszabály. míg az igazságügyi orvos-szakértõk nemhogy hajlamosabbak fölmentõ véleményt adni. azokkal késõbb rengeteg minden történhet. Az államigazgatási eljárási határozatot . nincs a sok strapa. Szörnyen elhibázott az államigazgatási eljárásról szóló törvény ráerõszakolása a rendkívüli halálesetekre. – Az alapvetõ gond: összevisszaság uralkodik már a jogi szabályozásban. A büntetõ eljárásokban pedig az állampolgárnak nincs elegendõ jogorvoslati lehetõsége. a rendõrorvosok sokkal inkább hajlamosak az orvosokat elítélõ véleményt adni. Ez a jog ugyanis nem ad lehetõséget az eljáró hatóság számára az igazság tisztázására. nem kell tovább dolgozni. Az államigazgatási eljárás nem ad módot lefoglalásra. szinte biztosan „ kiketyegünk” a törvényes. Amikor mi államigazgatási eljárás keretében vizsgálunk egy kórházi halálesetet: nincs törvényes eszközünk az orvosi iratok azonnali elvitelére. hogy ne ezt tegyék. Tehát vagy lezárjuk anélkül. A mai elõírások szerint szinte soha nem tudjuk betartani az elõírt határidõket. mert tisztában vannak vele. történt-e bûncselekmény vagy sem. Amikor azt kellene tisztázni. ha kiadjuk szakértõnek az ügyet. Mondok példákat. Az ellenkezõ bizonyításáig kénytelen vagyok azt feltételezni: ezt éppen azért teszik.szerint a rendõrségnek vannak saját szakértõi: a rendõrorvosok – mégis az esetek döntõ többségében nem õket kérik föl.

– Tudom. Mondjuk azt: gyakran. Én rossznak tartom az államigazgatási törvény alkalmazását ezekre az ügyekre. amelyben napnál világosabb. Ki kéne vonni e törvény hatálya alól. Legelõbb a jogszabályokon kell változtatni. milyen gyakran. nem a testület álláspontját. hogy szakmai szabályszegés történt –. új szak-értõt kell kirendelnünk.. egyszerû parlamenti döntéssel változtatni kellene ezen.. hogy azt írja: nem történt szakmai szabályszegés. Az kétségtelen – amikor a rendõrhatóságoknak. – Értem. amely aztán szinte holtbiztos. – Miért nem tud százalékot mondani? – Mert errõl nem vezetünk nyilvántartást. addig pedig rendet teremteni a jogban. Talán létre kellene hozni – mint sok országban – a független halottkémi hivatalt. mennyire biztos. de engem még mindig a mechanizmus izgat. – Nem tudom. hogy disznóság történt. az ETT nagyon gyakran azt véleményezi: minden rendben volt az orvosi tevékenység során. Maguk – és ezt tudják elõre is – az igazságügyi orvos-szakértõktõl az esetek legalább 90 százalékában azt a szakvéleményt kapják: nem történt szakmai szabályszegés. csak Demény Árpád alezredes magánvéleményét kérdezhetem. – Akkor Maguk miért nem tesznek meg mindent ennek megváltoztatására? – Csak a saját véleményemet tudom közölni. Ha ellentétesek a vélemények. de az igaz. és például „elõzetes nyomozás” néven lehetne szabályozni: miként járjon el a hatóság ilyenkor. – Százalékot nem tudok mondani. Tudok sok ellenpéldát is mondani. kirívóan gondatlanul jártak el .meg lehet támadni bíróság elõtt.. a büntetõ eljárást megszüntetõt nem. – És ilyenkor kérik föl az Egészségügyi Tudományos Tanácsot. Amikor Ön olyan ügyben.. ami szerint nem történt semmi. a rendõrorvosoknak az a véleményük. az igazságügyi szakértõktõl nagyon sok esetben kapunk olyan véleményt.

megkapja egymás után a papírokat: ugyan. Számtalanszor fölvetõdik. Gondoljon bele: ha már az ORFK-n ilyen szakmai szûklátókörûség uralkodik – mit lehet várni egy városi vagy kerületi kapitányságon. Ráadásul rendkívül sok a rendõri hiba és mulasztás is ezekben az ügyekben. hogy javítsanak a statisztikájukon. akik nagy valószínûséggel lehetõvé teszik a sima befejezést: így nem kell annyit vacakolni velük. A mûhiba-ügyek sokkal inkább idõigényesek. valamelyik ügyfél panaszol. mert azok rém strapásak. az. – Elindult ebben valami új tendencia? . nem jó? – Dehogyisnem. Van ennek igazság-alapja? – Nem tudom. A rendõrhatóságoknál borzasztóan nagy a fluktuáció. Két-hároméves gyakorlattal rendelkezõ vizsgálók kerülnek szembe szülész-nõgyógyász professzorokkal.orvosok. ahogy van. Ha kettejük között vélemény-különbség van. – Igen. Egyesek szerint pont ezért adják oda véleményezésre azoknak. ha valami nekünk nem stimmel. másik szakértõt. speciális ismereteket igénylõk. vagy valamelyik érintett fél panasszal él. A rendõrorvos hiába állapít meg általunk is igaznak hitt véleményt. Kirendelünk szakértõt. kérdezni is alig tudnak. Van boncjegyzõkönyv. Tapasztalatom szerint az alaphelyzet a következõ. ahol az a lényeges: minél több kerékpártolvajt és betörõt fogjanak el. Elvileg persze van megoldás: ha tudunk jól kérdezni. abból indulunk el. hallottam már olyan okfejtést. Most ráadásul megint átszervezés zajlik. dehogy. miszerint – persze nem szándékoltan. hogy nem jók ezek a mechanizmusok? Hogy amint zajlik ezen ügyek kezelése. hát még vitatkozni a professzor orvosi szövegeivel. jön az ETT – és kész. úgy tudom: ennek során nem óhajtanak az ORFK-n külön rendkívüli halálesettel foglalkozó „vonalvezetõt” dolgoztatni. úgy. akkor az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz fordulunk – és a kör bezárul. hanem tudattalanul – sok rendõrvezetõ éppen azért igyekszik gyors lezárással megszabadulni a mûhibaügyektõl. a lehetõ leggondosabbak voltak – Önben nem vetõdik föl.

Található viszont az elhalt irata között két. amelyen az elhalt aláírásaként két teljesen különbözõ kézírástól eredõ névaláírás látható. A boncolási jegyzõkönyv utolsó bekezdése teljesen egyértelmû: orvosi mulasztás lehetõsége nem merül föl. és ennek alapján nem tartotta szükségesnek az ügyben büntetõ eljárás megindítását.I. A boncolási jegyzõkönyv szerint az orvosi dokumentációt a boncolás megkezdése elõtt adták át a boncolást végzõ orvosoknak. nincs tisztázva: miért nem álltak rendelkezésre idõben az iratok. ez azonban nem lehet igaz.-i lakos kórházi halálesete: 1996. Gyógykezelésének iratait nehezen lehetett beszerezni. hátfájdalmai miatt elõjegyzett gerincmûtétre. hogy a kórház intenzív osztályán 1997. Mondok ebbõl néhány példát Magának.I. Többször is megoperálták – de állapota nem javult. hogy K. * K. Tavaly készítettem felmérést és annak alapján jelentést a munkabalesetek és az orvosi gyógykezelés során bekövetkezett halálesetek miatt indított államigazgatási eljárásokról.I. elõször nem álltak rendelkezésre. környezetében elgennyesedett törlõkendõt találtak. Az iratok nincsenek beszámozva.-i Rendõrkapitányságra a helyi kórházból bejelentés érkezett. 1997. mivel az ügy rendõrségi elõadójának jelentése szerint csak hat nappal késõbb. anyagában más személy nevére kiállított „Hozzájárulás mûtéti érzéstelenítéshez és a hozzá kapcsolódó szükséges beavatkozásokhoz” nyomtatvány is volt.-né. az õ nevére szóló beleegyezõ nyilatkozat. Ennek ellenére állásfoglalásra az anyagot a megyei vizsgálati osztályvezetõnek megküldték. szeptember 26-án került a B. * G. január 10-én elhalálozott. és gyulladási folyamata indult el. aki ezen boncjegyzõkönyvbõl idézett.I. d. akinek kórboncolása során a hasüregében a korábbi. június 15-én meghalt G. utolsó mûtétje után aluszékonnyá vált.-né m. megyei Kórház ortopédiai osztályára. május 29én végzett hasi mûtétje alkalmával bent hagyott.-i lakos kórházi halálesete: a Gy. január 22-én kapták meg. Az ügyben a hatásköri . Az orvosi dokumentáció hitelességét szintén kérdésessé teszi.– Egyelõre nem. iratjegyzéket nem tartalmaznak.

hasnyálmirigy-ciszta. hogy a hasi mûtét után fellépett gyulladásos állapotot követõen a mûtéti területet ultrahanggal vizsgálták-e.-i Kórház belosztályán kezelték K. A tényállás nem lett felderítve. megyei rendõrfõkapitányság által folytatott másik ügyben. sem az eljárás 1997. hogy a tényállást nem tisztázták. kétszer defibrillálták. szakértõt kirendelõ határozat. augusztus 11-én készítette el. keringési összeomlás következett be. Az iratok iratjegyzéket nem tartalmaznak. Ugyanezek a hiányosságok figyelhetõk meg a B. majd 1997. reanimációt hajtottak végre. vérhányás és véres széklet miatt. Az eljárást úgy fejezték be. temetési engedély. Az irat csak egy hiányos orvosi dokumentációból.B. amit transzfúzióval pótoltak. Nincs adat arra. * K. 5 perccel késõbb légzési.-t. Szükséges lett volna a mûtéti team és a kezelõorvos meghallgatása. n. keringése visszatért.-i Kórházban hasi mûtétet követõen maradt a beteg hasában törlõkendõ. de kómás maradt. hanem a megyei rendõri szervnek kellett volna eljárni.B. Légzése. március 4-én a sebészeti osztályon megoperálták.szabályokat (a megyei fõkapitányság lett volna az illetékes) megszegve a városi rendõrkapitányság járt el.-i lakos kórházi halálesete: A N. szeptember 19-ei befejezéséig az ügyben más eljárási cselekmény nem történt. a boncolási jegyzõkönyvbõl és a hiányosan indokolt eljárást megszüntetõ határozatból áll. Nem tisztázták. Mûtét közben sokk lépett föl a mûtét alatti vérveszteségtõl. aki véleményét 1997. Az ügyben nem a városi. hogy kirendelték az orvos-szakértõt. teljes tartalmuk: bejelentés. intubálták. Az intenzív osztályon történt kezelés dokumentációja az iratokból hiányzik. Az operáció másnapján a gerincébe epidurális kanült vezettek. március 9-én meghalt. Ez mindössze abból állt. Sem a két idõpont között. amin keresztül „teszt mennyiségû” Lidocaint adtak. A boncolást végzõ orvos ezt fel nem róható mulasztásnak minõsítette. . és keringés-összeomlás miatt 1997. szakvélemény. az eljárást a rendõrség megszüntette. ahol szintén a Gy. hogy a betegnél fellépett tüdõgyulladás okát milyen módon kutatták. az orvosi szakma szabályai ugyanis ezt írják elõ.

sem még további legkevesebb hét döntõ jelentõségû kérdésrõl. ha új betegbiztosítási rendszer lesz. és az orvosok és a kórházak ténylegesen érdekeltek lesznek abban. – Hát akkor a Maguk vonalán. sem a mûtétrõl magáról. és a gyakran hibázó orvosokat kizárják a soraikból. 1997. sem az utána következett intenzív kezelésrõl.Tanúként az elhalt feleségén kívül nem hallgattak meg senkit. – Nem. sem arról. sem a beteg esetleges gyógyszerérzékenységérõl. végeztek-e gyógyszertúlérzékenységi vizsgálatot a Lidocain beadása elõtt. kellett volna-e ilyen vizsgálatot végezni. hogy ne tûrjék meg maguk között azt. Így folyik ma a rendõrségi eljárás ezekben az ügyekben. Nem szerezték be a beteg kezelésének dokumentációját. Szerintem csak akkor indul majd el pozitív tendencia – akkor sem nálunk. milyen mennyiség a „teszt mennyiség”. hogy tisztességes betegellátást nyújtsanak. mi tette szükségessé a „teszt mennyiségû” Lidocain adását. sem arról. a rendõrségi megközelítésben olyan nagyon sokat nem fog javulni mostanában a helyzet. . novemberében írtam le. – És az óta mi történt? – Semmi. sem arról. – Mi volt a Maga végkövetkeztetése? – Egyetlen mondatban összefoglalható: megítélésem szerint ez a joggyakorlat így nem folytatható. Pontosabban annyi igen. a Cégnél. Ha az orvosok saját zsebére megy majd. És még számtalan ilyet tudok mondani Magának. amit említettem már: a jelenlegi átszervezésnél valószínûleg megszüntetik azt a munkakört. – Ezt így írta le a jelentésében? – Abból idéztem szó szerint. és adtam föl a fõnökeimnek. amely ezen ügyek elemzésére szolgál. aki mûhibákat követ el – akkor ki fogják lökdösni maguk közül. sem a Lidocain beadása és az 5 perc múlva bekövetkezett görcsös állapot közötti okokozati összefüggésrõl. sem a mûtét elõtti kezelésekrõl. hanem az egészségügyben –. sem arról.

hogy segítsen földeríteni. olykor – a teljesen nyilvánvalóan vétkes esetekben – keményebben is fogalmaznak: megölték az anyámat. annál nagyobb a hatalma. ne tehesse meg ugyanezt másokkal is. összejátszik a vétkes orvosokkal – és elveszti a bizalmát. akinek sok beteg megy át a kezén. korrekt esetfeltáró szakasz kellene – ami pedig ma a rendõri munka hiányosságai miatt gyakran nem valósul meg. ami történt. még több beteghez fog hozzáférni. A baj csak az: a mai feudális egészség-ügyben minél magasabbra buktatják. hogy helyes jogi megítélésre kerülhessenek a mûhiba-ügyek. a gyerekemet. akkor pedig börtönbe velük! – Persze. csak éppen a szakmai felkészültsége gyönge ahhoz. aki velük hanyag. sõt. én is rendszerint ezt hallom tõlük: ne nyúlhasson más beteghez az az orvos! – És akkor azt tapasztalják. – Természetesen. annál kevesebbet árthat. nagy valószínûséggel hiába buktatják fölfelé. Nem pénzt akarnak keresni abból. nemtörõdöm vagy még ennél is rémesebb módon járt el. Amiben lehetne értelmes szándék. Hadd kérdezzem meg: tud Ön arról. Ahhoz. nem a polgári. Ezért az állampolgár úgy érzi: a rendõrség sumákol.– Ma inkább az a gyakorlat. ha világosan látná! – sok-sok ilyen ügyben érintett emberrel beszélgetve az elmúlt hónapokban. mivel-hogy pedig sok pénze annak van. hogy az orvosi mûhibákkal foglalkozó ügyvédek óriási erõvel próbálják lebeszélni ügyfeleiket a teljességgel reménytelennek tartott büntetõeljárásról? – Igen. – Ez fikció. hogy aki zsinórban követ el mûhibákat. hogy minél följebb buktatják. és nem tesz semmit. – Igen. itt áll egy óriási. A rendõrségnek nem célja eltusolni az orvosi mûhibákat. Igaz. nagyhatalmú állami gépezet. hanem elérni: az az orvos. nem oldottunk meg semmit. találgatás. Ha a rendõrhatóság az . – Pedig – szeretném. azt tapasztalom: a többségüket a büntetõügy érdekelné. azt elõléptetik.

A rendõrség alulfinanszírozott. a kapitányságokon a statisztika az isten. Öten dolgoznak egy helyiségben. negyvenéves emberek. de inkább lehetetlen rekonstruálni a történteket. elbírálnia. Sajnos romló tendenciát látok. Búcsúzóul megmutatja a szobát. A – mondjuk. Ha ez jobb színvonalon folyna. a tapasztalatlanság. Kiírtuk a kapuinkra: „szolgálunk és védünk” – de az állampolgár nem ezt tapasztalja. Rengeteget költenek az új rendõrök kiképzésére. Sok-sok év tapasztalatait máshol kamatoztatják. a tényeken késõbb már semmilyen szakértõi vélemény nem tudna változtatni. asszisztensek emlékezetét ki fogja fölfrissíteni? Nyilván az a fõorvos. ezek a folyamatok a rendõri munka egyre fokozódó leépüléséhez vezetnek. Márpedig ha rögtön az eset megtörténtekor nem kerül sor nagyon alapos és fõleg korrekt kivizsgálásra. három évvel késõbbi – perben például a tanúként kihallgatott nõvérek.említett rossz törvényi szabályozás. – Hát. a teljesítõképességük csúcsán mennek el egy-egy átszervezés során a civil életbe. nem dobott föl a válaszaival! – Sajnos engem sem dob föl a helyzet – válaszol az alezredes úr. az állomány frissítésére – de nem fordítanak gondot az állomány megtartására. évekkel késõbb már rettentõen nehéz. a leterheltség és a többi negatív körülmény miatt nem képes korrekt tényállást megállapítani – abból pedig nem is lesz helyes következtetés és véghatározat. Elég kevés az olyan rendõr. legalább egy biztosan mindig telefonál. . ami ehhez kell. a fluktuáció. ahol sok száz ilyen ügyet kell megítélnie. De hát az elsõfokú rendõri szerveknél. és elköszönök. akiknek nagy idõ kell. és a rendõri állomány alulfizetett. míg megszerzik azt a tudást. kipittyegtetem magam az elektronikus biztonsági rendszeren. Mindez meglátszik a munka színvonalán: attól tartok. aki hivatásának érezné ezt. Be kell vallanom: rendkívül silány rendõri munkát tapasztalunk e téren. a helyükre kerülnek újoncok. Engem ez aggaszt: a rendõri munka nem alapos a tényfeltárás során. jön-megy. az õ asztalára már nem jut természetes fény. aki ma is a fõnökük. Kedvesen lekísér.

szerintem pontosabban kellene fogalmazni: nem állíthatom. a bûnözõk is húzzák össze a nadrágszíjat. Aztán aznap este a Heti Világgazdaságot lapozgatom: hoppá. „ HVG: Mindenféle korábbi fogadkozás ellenére a bûncselekmények száma rohamosan nõ Magyarországon. Mit nem olvasok rögtön az elején? Idézem (1998. Így talán elegendõ a becsületszavam: nem hamisítottam meg ezt a szöveget sem. hogy dolgavégezetlenül távozott volna munkahelyérõl.Szép idõ van. az új országos rendõrfõkapitánnyal adnak interjút. Bûnözzenek kevesebbet. éljenek szerényebben! Mondjuk az eddigi ötvenezer forint helyett ezentúl legyen elég tízezret költeniük egy éjszaka. szó szerint idéztem a megjelent interjút. El kellene érnünk. Ön mit tervez tenni a közbiztonság javításáért? Orbán Péter: Az ismertté vált bûncselekmények száma mára sajnos meghaladta azt az 500 ezres határt. tisztességes embernek tarthassanak. Mert ha õ majd . dolga végeztével ült be az autóba. amibe éppen beül – a nemsokára éppen ennél a bejáratnál sorra kerülõ vizelési történet miatt kirúgásra kerülõ – Kiss Ernõ tábornok. és például az orvosi mûhibák dolgában is hasonlóan járnia el. Ugye. Az idei elsõ kilenc hónapban 490 ezer bûncselekmény történt. amelyet a szakemberek egyébként már a 80-as évek végén prognosztizáltak. így igazán minden rendben van. Talán az egészségügyi miniszter úrnak is meg kellene fogadnia az õ tanácsát. évi 44. ez mintegy 32 százalékos növekedést jelent. és máris havonta három betöréssel kevesebbre lesz szükségük.. szám). hogy korrekt.. hogy ne csak a nemzetgazdaság. Akirõl egyesek azt mondták. ha a fõkapitány úr ennyire tisztán látja a bûnözés elleni harc megoldását: akkor nem lesz több gondunk soha többet.” Hát. ha csak úgy nem! Szabad legyen tisztáznom: sokat adok arra. éppen Orbán Péterrel. a harsogó napsütés gyönyörûen verõdik vissza a csodapalota elõtt parkoló húszmilliós Land Roverrõl. A statisztikák szerint ma Magyarországon 50-60 ezer ember a bûnözésbõl él.

– Évente körülbelül 150 ezer haláleset fordul elõ Magyarországon. Úgyis aktuális ez most. õ szintén sokat tud ezekrõl az ügyekrõl. Érdekeltté akarják tenni az orvosokat a gyógyszer-fölírások során a spórolásban. – Ön most kizárólag az államigazgatási eljárásokról beszél. és ne tessék elkövetni mûhibákat. a rendkívüli haláleset miatti államigazgatási eljárások körülbelül egyharmadában kiderül. Ennek mintegy tíz százaléka valójában ölés vagy mûhiba. tehát vagy csökkenti a saját fizetését. hogy éppen tervezik összevonni a kórházak után a háziorvosi és a szakorvosi rendelõkben is a gyógyításra-megelõzésre. úgynevezett rendkívüli haláleset. akik eddig nem így tették. ha rábízzák az orvosra: ha több gyógyszert ír föl. hogy természetes . annyival csökken a saját fizetése. Elõször a számokat próbálja megismertetni velem.szól az orvosoknak: tessék szíves lenni tisztességesebben dolgozni azoknak is. mert az nem is rendes dolog – akkor nem lesz több mûhiba. a büntetõ ügyek nem tartoznak ide. Brávó! * Demény alezredes javasolja: beszéljek Barta Iván alezredessel is. vagy „visszafogja magát” a betegeknek szükséges gyógyszerek rendelésében. ugye? – Igen. Vagy például ha majd lenyilatkozza: ne fogadjon el. csak a döntõ többségrõl ez nem derül ki. ebbõl 10-12 ezer a rendõrségi eljárást igénylõ. mondjuk havi kétszázezernél több paraszolvenciát senki – akkor majd ez is megoldódik. és ilyen mihaszna könyveket sem kell majd írogatni. Két nap múlva fölkeresem õt is. s ennek azt az útját vélik helyesnek. Nos. azokról nincsenek is számaink. illetve a gyógyszerés segédeszköz-támogatásra szolgáló pénzkereteket.

halál volt. Józsi bácsi bekerül a kórházba. kötelesek voltunk fizetni. Az orvosok oldaláról ez az.. vagy már nem tud „benyelni” valamit. A harmadik. nem is kellett volna foglalkozni vele. milyen érdekeltségi viszonyokon belül él õ is. ha a hozzátartozók jelentik be a történteket. Ebben korábban volt egy trükk-lehetõség is. kiderül: elesett a kocsma elõtt. ha nem akar. például Baranyában orrba-szájba jelentettek rendkívüli haláleseteket: akik kórházban haltak meg. ami nálunk eljárást indít. – No. hány orvosi tevékenységgel kapcsolatos ügy zajlott? – Az utolsó három év. 1995. mint rendkívüli halálesetet – a kórboncolás költségeit nem a kórház. amikor a kórelõzmény nem tisztázott. ‘ és ‘ orvosi tevékenység 96 97 vagy gyógy-kezelés során történt halál miatt indult államigazgatási eljárásainak száma: 875. mi kivizsgáljuk. és azért mi is tudjuk. Egyes megyékben. azoknak jó részét áttolták ránk. 530 és 340. mondván. Történhet úgy. az úgynevezett tisztázatlan haláleset. Õ k lejelentik. hogy történt valami cvikli? . A másik. amikor a körülmények nem világosak. – Aki persze az adott kórház saját kórboncnoka! – Persze. nincs semmiféle bûncselekmény. tehát zömmel akkor jelent valamit. és akkor majd tetszik tudni a halálokot. És mi nem adhattuk vissza: tessék jól felkórboncolni. mint a katonatiszt. akár azért.. két nap múlva meghal. és meg is halt –. de hát ez az egyik eset. 150-200-nál bukik ki. de nem ismerik: mitõl. a kórház jelenti nekünk a halált. Ha például valaki a villamoson kap infarktust – azt megkaphatta volna bárhol másutt is. hanem a rendõrség fizette. Az új egészségügyi törvény ezt megoldotta. mert le akarja fedezni magát – például behoztak valakit életveszélyes állapotban. akár a kórház kórboncnoka jelzi a rendõrségnek: valami nem stimmel a halál bekövetkeztében. ma már visszapasszolhatjuk. Ha a kórház az adott esetet lejelentette a rendõrségnek. – Hogyan kerülnek ebbe a körbe orvosi mûhiba-ügyek? – Három módon. tisztázatlan halálesetek – és mi álltuk a cechet. hogy az bûncselekmény. – Ennyi ügyben bizonyosodott be. Spóroltak kicsit.

bemegy a nõ szülni. Ha a hozzátartozói nem „verik ki a biztosítékot”. – És ha a férj. meg úgy is: megszüntetik. hogy a hullák száma megegyezzen az akták számával. Elítélve biztosan nem volt orvos ilyen bûncselekmény vádjával. a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetések vagy más bûncselekmények közül . de tudomásom szerint nem volt. és meghal a szülõágyon. nincsenek. hogy nem. Lehet – nem tudom. gyerek. ami bekövetkezett. hiszen ez a világ rendje – nekünk tudomásunkra sem jut az eset. Mi nem az elnevezése. – Komolyan mondja? Az ORFK-n nincsenek adatok? – Senkit nem érdekel. hanem a büntetõ eljárásokról szólva: volt az elmúlt években Magyarországon orvos ellen „halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés” bûncselekménye miatti per? – Nem kapunk errõl adatot. makkegészséges. – Nem az államigazgatási.– Nem. de az is lehet –. hogy a följelentés büntetõjogi fogalom. a ‘ 97-es 340 ügybõl 300 azzal fejezõdött be. – Egyáltalán léteznek errõl megbízható adatok? – Nem. de országos adataink nincsenek a büntetõ ügyekrõl. Nem egzakt adatok ezek. hogy ennek a nõnek meg kellett halnia. Év végén a megyei rendõr-fõkapitányság összeszedi az év adatait – és lényeg az. hanem a tartalma szerint bíráljuk el a laikus ügyfél beadványát. Nem merült föl ilyen igény. hanem államigazgatási eljárást indítanak? – Természetesen. hogy természetes halál volt. ebbõl ugye soha nem lesz semmilyen rendõrségi ügy? – Persze. hogy bûncselekmény alapos gyanúja miatt büntetõ eljárás indul. akkor függetlenül attól. akárki mégis bemegy Magukhoz. – Hadd próbáljam megérteni a mechanizmust! Mondjuk. Ráadásul ez statisztika. Ha leírja a saját kórboncnokuk. és – ahogy õ mondja – följelenti az orvost. hogy például a gondatlan emberölések. Az eljárás befejezõdhet úgy is. Ez a szám semmit nem jelent. Maguk nem büntetõ. Talán a budapesti számok megvannak a Buda-pesti Rendõr-fõkapitányságon. ennyi ügy indult.

és szobatársa. nem orvosok. pecsétekkel.. mik azok az érvek. és hogy miért azok. hogy milyen gyakran hiányosak. Mi zsaruk vagyunk. a józan észnek vagy a kriminalisztikai ismereteinknek ellentmondanak –. Az ETT általában kizárólag papírokból dönt. buszsofõr vagy orvos követte el – kit érdekelne ez? – Mondjuk. ellentmondásosak a papírok. ami le van írva. Abból tudunk kiindulni. következésképpen a szakértõkre vagyunk hagyatkozva. hogy a hetvenéves orvosprofesszor vezette tanács szakvéleményére visszakérdeztem: ha lehetne. harmadik szakvéleményt kérni. aki sokáig szintén a BRFK-n volt életvédelmis nyomozó. nem éppen lelkesítõ. engem. A napnál is világosabb ügyekben is le tudják úgy tompítani a történteket. – A rendõr agilitása a döntõ tényezõ – kapcsolódik be a beszélgetésbe Barát Iván munka. de ennek itt nyilván nincs különösebben nagy súlya. Sokan ezt nem merik megtenni. Most hagyjuk. Nekünk nincs se jogunk. Csak az iratokból gyakran bármi és annak az ellenkezõje is levezethetõ. akkor van lehetõségünk másik. Mondja. Amikor a szak-értõktõl rendszeresen kapunk olyan szakvéleményeket. eltelik legkevesebb hat hónap. amiknél még nekünk is feltûnik. – Én megtettem számtalanszor. annak a véleményét már nem tudjuk megfellebbeztetni. És hadd folytassam Kátai úr gondolatmenetét. Hogy taxis. akkor sem.valaki válogassa le az orvosok által elkövetetteket. a szövetmintákat kidobták. Így eljutunk az Egészségügyi Tudományos Tanácsig. elöl-hátul professzorok aláírásával. amik e mellett szólnak. hogy nem stimmelnek – gyanúsak. hogy legfeljebb orvosetikainak minõsüljenek. ha mi magunk nem értünk egyet vele. milyen munka ezekkel az ügyekkel foglalkozni? – Hát. és így tovább. adjanak bõvebb indoklást.. se képzettségünk ezt „überolni”. és abban azt írja: nem történt orvosi hiba – nekem nincs ezt jogom . Kátai úr. – Ráadásul mire eljutunk az ETT-ig. Ha a legfelsõbb orvosi grémium ad egy nyilatkozatot. Mi rendõrök vagyunk. semmiképpen ne bûncselekménynek. A beteget rég eltemették.

– Tisztázzuk. összevagdalt áldozatok fotói lógnak a Porshés gyilkos és Magda Marinko társaságában – ha nem edzettem volna hozzá magam legalább a mûhibákhoz. ez lehetetlenség! Elolvassa a szakvéleményt – hurrá. tehát minden. úgysem tudom befejezni. szétégett. Kedves. a szaknévsortól lopott szlogen: „Aki számít. – Gondoljon bele! Egy pár éve kisrendõr vizsgáló tiszt. mint aki sok ökör újságírót láthatott már az asztalához telepedni.megkérdõjelezni. és az élet elleni ügyek. lerohad a karja és a többi. Legjobb esetben bizonyíték hiányában megszüntetés lesz. mert nincs felettes fórum. a páncélszekrényén nyomott. kifordult belû. hogy megkérdezze tõlük: professzor úr. ahol az orrcsonttörésnél komolyabb eredmény születik. . Petõfi Attila rendõr alezredes. Akkor meg minek álljak neki? – Ezért hangsúlyozom a rendõr agilitását – vág közbe ismét Kátai. ahová fordulhatnék ellene. sem állnék neki. * A pesti zsaruk között az orvosi ügyek fõnöke Dr. ismertebb nevén a Gyorskocsi utcának a vezetõje. istenuccse megbánná a szõnyege. okos ember ugyan. hogy valaki meghal. Õ is a negyvenes korosztályból való. ki lehet pipálni ezt az ügyet is –. nem számítok. miért tetszett ezt a marhaságot leírni. És ha lenne. Enyhítendõ a képet. le lehet tudni. a BRFK Vizsgálati Fõosztálya Életvédelmi Osztályának. és már meg is hozta a megszüntetõ határozatot. mikor és honnan venné a bátorságot ezeknek az elöl-hátul professzoroknak a beidézésére. de a falán olyan csurom vér. benne van!” Remélem. ez „ belefér a kálóba” – akkor nem indítok eljárást. hol van! – kezdi. ez az élet rendje. Ha õk azt írják: hát igen. – A mi területünk csak Budapest.

elégedettek lesznek az eljárásunkkal. ügyész látja. ha igazságügyi orvostani vonalról érkezik az ügy. már a sajtpapírja sem érkezett volna hozzánk. Itt statisztikák vannak és szoros határidõk. amit ORFK-s kollégái eddig nekem mondtak. kettõ zöld pirula volt. A leggyakoribb: a hozzátartozó bejelentése. akár igaza is lehet a szerencsétlennek. szakértõ bejátszik – azzal adok esélyt az eljárásnak. – Ez ellentmond annak. és elviszem ezt a balhét: mivel ezek rendkívül idõigényesek. ugye érthetõ: az ügy indulásának módja már nagymértékben elõrevetíti annak eredményét vagy eredményességét is. amit ha tudunk kezelni. ismerve a kórházon belüli erõ. pattogjon ott? . ha államigazgatási eljárás keretében bonyolítom. Ebben van a legkevesebb fantázia. Szerintük éppen az államigazgatási eljárásban sokkal szorosabbak a határidõk. amely fölveti a foglalkozási szabályszegés gyanúját. illetve õ rendszerint úgy hívja: feljelentése alapján. Természetesen ebben a harmadik esetben a legvalószínûbb. Látni kell a szervezet sajátosságait is. hiszen itt már szakértõ állítja: ezt azért ennyire nem kellett volna elbaltázni. Az érintett szubjektumán szûrõdnek át a megtörtént események. õ mit gondol arról: Rozi néni miért is halt meg.– Miként kerülnek ide orvosi mûhiba-ügyek? – Három úton. én – ha csak lehet – államigazgatási ügyként indítom ezeket. ha az egészségügyi intézmény „ dobja föl” az ügyet. de hát mirõl tud õ beszámolni? Kedvesen beszélt-e vele az orvos. A harmadik út pedig. például az intézmény patológiája „átjelenti” a SOTE boncintézetének. ha átadták a mûtõasztalon meghalt beteg dolgát. Ebben már van számunkra esély. A második út. vagy három sárga. Az ember láthatja azt is. ha meg az orvos tudta volna kezelni. hogy jutunk valamire. Tehát. Eszerint állandó ping-pong folyik: mindkét fél próbálja átpasszolni a labdát a másik térfelére. Hozzá kell tennem. és nagyon ritkán érnek meg „sikeres” bûnüggyé. A helyi patológus nem hajlandó tartani a hátát a történtek miatt.és érdekviszonyokat. nem kéne két emberemet esetleg hiába ráfuttatnom.

Prejudikálva. mert én áthallgattam fél évet az orvosi egyetemre. Csak azokat engedem át büntetõüggyé. mit selypegtek? – és pár évre el lehetett tiltatni a foglalkozásától. mert az államigazgatási és a bûnügyek egyaránt itt vannak. kisfiúk. Nekem azonban legalább ekkora fegyvertény volt kikaszálni egy-egy orvost. vizsgálati szakaszban Maguknak ezt kellene leképezni.– Az ORFK szintjén igen. Tény: a többséget államigazgatási jogkörben végezzük. amikben legfeljebb bizonyítottság hiányában történhet megszüntetés. hogy a szakértõké a végsõ szó. Itt. Próbálunk mi . ami éppen most dörög. vagy a Farkas Helga-ügy. – Mi az ügyésznek az asztalára játsszuk át az aktáinkat. Nem suvasztom el így sem az ügyeket. Pedig ezekben az ügyekben a szakértõk mondják ki a végsõ szót. hiszen nem szokásos bûnözõkrõl van szó? – Kicsit össze-vissza. Ami halálos és bejelentett. disznó módon visszakövetkeztetve az eredményeikbõl. mint bárki mással. a mi osztályunkon. aki leült itt a hierarchia csúcsáról: – Na. Életes nyomozóként persze nagyobb sikernek számít a Magda Marinko elítéltetése. néha ugyanúgy sakkozunk az orvosokkal is. az itt ketyeg. azt mondom: teljesen elhibázott ez a rendõri megközelítés. – Igen. de nem rongálom az adataimat. akik maguk is orvosok. összetartva az orvosokkal. mert ennek az ügykategóriának sajátja a nagyon magas arányú „eredmény nélküli” megszüntetés. Kimunkálódik bennünk is: mi a vádképes akta. nálunk csak elméleti ping-pong zajlik. Mi csak zsarufejjel tudunk gondolkozni. kollokváltam Somogyi professzornál. Beismerésben vagyok: a BRFK-n évekig csak én vittem a mûhibás ügyeket. Ahogy a polgári perekben ma már egyre inkább nem tudják a szakértõk egyértelmûen meghatározni a per kimenetelét – mert a bíró az ügy ura. de nem bûncselekmény hiányában. és õ elvetheti az esetleg nyilvánvalóan elfogult szakértõi véleményeket –. azok a szakértõk. hozzáolvastam. – Hogyan építkeznek itt ezek az ügyek.

egyértelmû a vétkesség.korrektek lenni. A nyolcvanas évek végén. magától értetõdõ. csak más téren. ki az elvtelenül részrehajló. Sokat veszekszünk: a teljes adminisztráció jöjjön be a kórháztól. Szeretnénk óvakodni a szakértõ kirendelésénél is – bizonyítani nem tudom. Bevallom. a kilencvenes évek elején rengeteg ilyen volt. talán mert sokkal több polgári per indul. olykor már fölkérünk olyanokat is szakértõnek. ami valamelyest már õt is kötelezi. Nem egyszer kérünk másik szak-értõt. az már tényleg a mi szakmánk: kit hogyan érdemes meghallgatni. Mindazonáltal szükség van szakértõkre. ki hova húz. pici személyiség-defektusuk is van. hogy legyen idõ buherálni vele. nem állták meg a helyüket orvosként. ami történt – és ott is a rendõrségen megszüntetõ határozat születik. Gyakran meg lehet jósolni elõre. nem három hét múlva. Na. – Mhm. akik. mi mégsem vagyunk orvosok. milyen vélemény születik. próbálunk figyelni: melyik szakértõ merre játszik. majd’ minden héten akadt egy-egy. hanem az eredeti. hanem kriminalisztikai vonalon! Ott van gondom. nézzük! A budapesti évi . de azért látom: ki a korrupt. – Dehogynem. Ebben van igazság. amikor az ETT-hez kerülünk. most rögtön kérjük. inkább rendõrnek kellett volna jönniük. hogy hülyék vagyunk. Azt tudom mondani: mi igyekszünk tisztességesen végezni a dolgunkat. Próbáljuk elérni: a szakértõ már „hozott anyagból dolgozzon”. lehet. ki hogyan fekszik és így tovább. nem orvosi. napnál is világosabb. ott milyen az összetétel. milyenek a személyi összefonódások. mert már az egész orvos-szakma rémüldözik tõlük. Persze nemsokára õket se lehet kirendelni. – Nõ vagy csökken ezeknek az ügyeknek a száma? – Egyértelmûen csökken. összeszedettem a fiúkkal a számokat. és ne higgye. amikor egy-egy konkrét ügyben olyannyira triviális. ne az átírt példány. lehet. hogy a szakértõnek voltaképpen vissza kéne kérdeznie: miért tetszik engem kérdezni.

ebbõl kettõt megszüntettünk. ebbõl három zárult vádemeléssel. Rém érdekesnek találták az esetet – csak a kisfiú közben megfulladt. ott nem kell vétkességet is bizonyítani. aki az ezzel foglalkozó osztályt vezeti. ami orvosi mûhiba-ügy. gégeödémás tünetekkel került kórházba. ítélet még nincs. * 1998-ban eddig államigazgatási eljárás nem volt. Persze. polgári pert sokkal könnyebb nyerni. de atípusos tüneteket produkált. Az az igazság. utóbbiakból 4 került vádra. plusz 5 induláskor is büntetõ eljárás volt. – Csakhogy ezek az ügyvédek a jogerõsen megnyert polgári per után is lebeszélik ügyfeleiket a büntetõ ügyek . ezek azonban még kézben vannak. háromból lett büntetõügy... * 1997-ben 3 államigazgatási eljárás volt. mindannyian tudjuk: ténylegesen nem ennyi mûhiba történik Budapesten... mennyi került vádemelésre. halált okozó gondatlan veszélyeztetés” vádjával? – Nem. a pletykákon kívül nyilván a hivatalos híreket is hallja.átlag 250 élet elleni cselekménybõl igen kevéske. Értesült arról az elmúlt években. Négyéves kisfiú ügye volt. * 1995-ben 5 államigazgatási ügyünk volt. ha azt nézzük az elõbbi számokban. és eltiltani a szakmájától. Jó kérdés. az meglepõen kevés. 1 kivételével. hogy egyetlen orvost elítéltek volna „foglalkozás körében elkövetett. kalákában nézegették a fulladozó gyereket. Három hullámban mentek végig rajta különbözõ orvosok. mind a 3 bûnüggyé vált. – Most miért mondja ezt? Maga. nyálmirigy-gyulladástól kezdve mindenfélére gondoltak. Egyszerre három orvost kellene elítélni. nem hallottam ilyet. amiben megszüntetõ határozat született. Három évvel ezelõtt láttam egy vádiratot. – Miért van ez így? – Mhm. lassan elévül. * 1996-ban 5 államigazgatási eljárásból és 4 büntetõ eljárásból 1 ment vádra. viszont 8 büntetõ eljárás indult. és 6 büntetõ. folynak. Ezeknek a bírósági utóéletérõl nem is tudunk.

futkosott fûhöz-fához. Ám ha – utólag. és kész. így idejében észreveszik. – Mit keresek én valami képernyõ-állomáson. Mi is megyünk anyáddal tán kétévente. megúszhatták könnyedén. Ez pedig mégiscsak Magukat minõsíti. Te tudod. fiam. akkor talán rosszabbul aludt. kicsit oda is csapta a pulthoz a személyi igazolványát. Ugyanígy küldik a papírt. Mi a gondod vele? – Mi az. beállunk a gépükbe. ha valami bajod van. Krisztián morogva állított be. az ellen lázadj. volna már mibõl építkeznünk. beállt a kapszulába. szervezte a védelmét. nem esik bántódásod! – Az ernyõképszûrõ állomás a kisváros túlfelén mûködött. amikor már kitisztult a kobakjuk – jól adminisztrálták az elszúrt esetet. mert reménytelennek tartják. hogy kötelezõ? Nekem ne tegyenek semmit kötelezõvé! – Jaj. ha aztán a kórházakban fegyelmileg is felelõsségre vonnák a vétkes orvosokat – de úgy tapasztalom. az se baj. Nagyon helyes. Inkább finoman megkérik: – Menj el innen légy szíves.megindításáról. ami valóban hülyeség! Menj csak el szépen. édes fiam! Menned kell tüdõszûrésre! Kötelezõ minden-kinek. a pacientúráddal együtt. ügyvédre áldozott. Ettõl még bizonyosabb lettem: huncut. – Pedig az nekünk is könnyebb lenne. semmi bajom nincs? Apu. a szobámban néhány orvos homlokán gyöngyözni az izzadságot. odaballagunk. Sajnos. Akkor lenne még könnyebb helyzetünk a bizonyítási eljárásban. ez eddig nem jött divatba. Levetkõzött derékig. állát rátámasztotta a lemeztartó . méghozzá azért és csak azért. mi ez? – Mutasd. *** – Ez meg mi a túró? – forgatta a kezében Krisztián a nyomtatott lapot: „behívó tüdõszûrésre”. ha igazgatónak. akkor legalább kevesebbet operálsz! – Láttam itt.

de hát annyi szörnyûséget hallani a felnõttektõl. – Krisztián picit elbizonytalanodott. tizenhét éve minden függetlenség-vágyával. föl lehet öltözni! – hallotta. egyáltalán nem veszélyes. – Az erõs. kompletten ki kell vizsgálnunk. akik másról sem tudnak tereferélni. szó. Tényleg utána kell menni! Adtak beutalót a Buda határán lévõ intézetbe. – Hagyjanak engem békén! Nem az õ kedvükért fogok ideoda rohangálni! – próbálta szüleit lebeszélni bármely további lépésrõl. Ne ijedezzen. Rövid berregés. azt érezte: nem ura sem testének. éppen most romlott el az analizáló készülékünk. fiacskám. Komolyan megmérgesedett. Ám két hét múlva ugyanolyan borítékban újabb behívó érkezett: jöjjön vissza. Tizenhét évesen ugyan nem lehet semmi komoly baja az embernek. biopsziát kell végezni! – Mit. elboronáljuk ezt a dolgot. rémisztõ hely volt a tüdõkórház. a kettes kórterembe kerül. holnap vagy holnapután meg is csináljuk! – Itt kell maradnom. Hétfõn valóban fölmentek Budapestre. ki kell vizsgálni. megborzongott. állandóan sportoló Krisztián elgyöngült. még mindig duzzogva. és mehetett. – Hova szúrnak be. amit aztán lehet analizálni. Na. Az orvos pedig környezetének hû mása: – Rosszindulatú is lehet. csak a különbözõ betegségekrõl. izmos. megriadt. csak nem a tüdõmbe? – Bizony oda. mi hetente vagy húsz ilyet végzünk el hiba nélkül. már jövõ héten oda szépen együtt fölruccanunk. de majd csak megjavítják. ami szó. a fele sem tréfa.tetejére. kattogás – Készen vagyunk. amint melle hozzásimult a hideg fémhez. amikor közölték vele: foltot találtak a tüdején. Komor. szépen öltözzön át. Igaz ugyan. de õk nem engedtek: – Ennek. fiatalember. kicsípünk egy kis darabot. doktor úr? – Beszúrunk. . átvették a hatalmat fölötte. Az is csak dühítette. akár tüdõrákod is lehet. sem lelkének többé. bent fekvõnek? – Persze.

s a lányoknál is megérkeztek az elsõ érdemi sikerek. A beavatkozásból sem érzett semmit. nem érkezett nekünk innen semmi.. Be kell vonulni! Kicsi öröm az ilyen. – Pedig adniuk kellett volna. megkapta Maga azt a zárójelentést! – De drága doktor úr. Két év telt el. kimegyek abba a kórházba. ezúttal az õ szemében sokkalta komolyabbnak ígérkezõ: úgy látszik. – A zárójelentést megkaptad? – kérdezte tõle. s fogta a cókmókját. a héten úgyis dolgom van Pesten. hazamehet. ha megkaptam volna. Apjának végsõ kétségbeesésében a két évvel korábbi tüdõvizsgálat is eszébe jutott. mondtam: van fiúm. amit adtak a kórházban. de az sosem volt egyedül a nõvérszobában. Nem baj. hátha az kibúvót ad. és talán el is vesz hamarosan. a hadseregnek éppen õrá van szüksége. biztos csak félreértésbõl kerültem ide. – Kár – búsongott a fiú. és talán most jól jönne.Tényleg nem kellett sokáig maradnia. aztán megmutatjuk a doki bácsinak: van-e mit kezdeni vele – így is tett. miközben lopva beletúrt a hajába. a többi vizsgálat sem volt különösebben kellemetlen. kapkod is az ember rögtön fûhözfához: meg lehet-e úszni valami módon. elkérem tõlük. . Amikor azt mondták. próbált is kettesben elköszönni Margitkától. elkullogott. Margitkával már majdnem. õ sem kapta meg. Ám újabb behívó érkezett. Krisztián. nem jönnék most ide. valakinek elfogyott a regimentje.. ám a tüdõkórházban meglepték alaposan: – Miért tõlünk kéri. de nem is kell nekem. a gyerek meg állítja: mikor kiengedték. De Hozzád följönnék bármikor újra! – Nem lehet. az egyikkel. fiam? – Nem kaptam én egy fecnit sem. Krisztián a sikeres érettségi után dolgozni kezdett. a nõvérkék is kedvesek voltak vele. – Nem kaptam én semmilyen papírt. – Hol a papír.

ne verje már itt a tamtamot. nem úgy. a másik az övék. kérem? Az én kölyköm az. csak úgy dörrent. itt rend van. miért? – Valamit gagyogtak. A kórház azt mondta: azért küldte két példányban. Nem értékelték a biopsziát. Itt az áll: levették az anyagot. ami elemezné. tessék. Ám egy szó nem sok. – Nem adjuk! – dörgött az asszisztensnõ. annyit nem értett a csupa latin szövegbõl. ni. tessék kiadni most. „sine diagnose”. de azt mondták: azt hamarost megjavítják. amit kicsippentenek. hozza ide a két évvel ezelõtti postakönyvet! Tessék. nálunk nincs. én csak azt tudhattam. mondom én. az izgatta: használhatják-e a leletet sereg elleni orvosságként.– Na várjon. – Hazautazott. mint Maguknál otthon. s egyenesen a tüdõgondozóba toppant: – A kórházból ide küldték a nekünk szóló zárójelentést is a gyerekrõl. doktor úr. – Úgy látszik. macskakaparásból. Maguknak kötelességük lett volna kiküldeni nekünk! – Na jól van. rögtön bebizonyítom! Nõvér. de a mienk is. az egyik a Maguké. Kell az nekünk. jól van. nem a Magáé. az egyik nekünk szól. itt van. hogy zavartam. – Mi van? – Sine diagnose. de csak pillanatra: – Ezzel nem sokra mennek. kérem szépen. nem sikerült. legyen vele boldog! Kiállhatatlan ember! – és úgy odacsapta a pultra. Két példányban elment a Maguk ernyõképszûrõ állomásának. – Ugyan miért? – Magának ahhoz semmi köze! – Hogy mondhat ilyet. Õ föltette az okuláréját. . Az apa rá se hederített a megszokott magyar egészségügyi stílusra. itt van a papírja. de eredmény nincs. bocsánatot kérek. A doki bácsijukhoz fordult. ne nálunk! – Jó. Nem tudja. vagyis diagnózis nélkül engedték ki. Ott keresse. Nem állapítottak meg semmit. akár csomagolhatnak is a fiúnak a katonaládába. Ha ebben bíztak. rossz a gépük.

A szülõk iszonyodva. kérem. Négy hét alatt meghalt. A tüdõkórház „sine diagnose” kiengedte. A doki bácsi nem is próbálkozott a közeli kórházzal. azonnal fölküldte a neves budai kórház tüdõosztályára. fájt a mellkasa is. teljesen összerogyott napok alatt. a kartont pedig – szoros abc-ben. Krisztián pedig fogyott. ami történt. Oda Krisztián még a saját lábán ment be – de pár nap múlva már fölkelni sem bírt az ágyból. a gyors visszakereshetõség követelményének tökéletesen eleget téve. Ott gemkapoccsal hozzátûzték Krisztián kartonjához. mint a filmekben a lepratelep. Egy hét sem telt el. rend van.De Krisztián nem vonult be. sorvadt el. s rettentõen rosszul lett. a háta is. Nem kapott levegõt. A tizenkilenc éves fiú nemsokára csont és bõr volt. ha nem kapott morfiumot. dobálta magát. Itt. egyre növekvõ rettegéssel jártak be hozzá. nem bírtak körbenézni: a nagynevû intézet tüdõrészlege olyan volt. a zárójelentést két példányban a helyi tüdõgondozóba küldte. üvöltött. hörgött. a rendet betartva – betették a szekrénybe. . Hamarosan iszonyatos fájdalmai lettek. ömlött róla a víz. ment össze. zokogott. Tüdõrákban. A perben egyértelmûvé vált.

FRUZSINA MÉGIS ÉLETBEN MARADT Budapest. majd utána költözünk. Fruzsina – hatévesen – rácsos . Kevéssé bájos környék. nem tud ülni. megmutatom õt! – áttessékel a szomszéd pirinyó szobába. mint nap nyolc-tíz órát tornáztatjuk õt. és napokig nem javítják meg. olyankor gyalog jövök föl hét emeletet a 24 kilós Fruzsinával a karomban. mégsem teljes hiánya: nem mûködik. emberfeletti munkával érjük el. El tudja képzelni. Szigony utca. miért? – Hát. aki ezt nem akarja? Jöjjön. mire fölülkerekedik bennem az ezermester. mi az: napi nyolc-tíz órát tornáztatni olyan gyereket. lám. jöjjön beljebb! – Szépen berendezett nappaliba terel be. Jól menõ vállalkozók voltunk. a férjemmel: várjuk meg a bébit. Pityinger Lászlóné vagyok. Jött ez a tragédia – és az összes félretett pénzünk az évek során az orvosok zsebébe vándorolt. sötét vidék ez. mindig kilõdözik a lámpákat. Azt. kopogni kell. amibe beleszakadunk állandóan. formás. kerület. Csinos szõke asszony nyit ajtót: – Üdvözlöm. azt mondtuk Lacival. évekig spóroltunk új lakásra. – Mert gyakran rossz. hogy egyáltalán él. Nap. szép és aranyos – olyan iszonyú. A lift járt? – Hál’Isten igen. – Ide talált könnyen? – Hogyne. – Mi van a most hatéves Fruzsinával? – Nem tud járni. Jellemzésül tán elég a lakótelepi ház véletlenül éppen közlekedni hajlandó liftjének falára eltüntethetetlenül bevésett feliratot idéznem: „ FASZSZOPÓ ZSIDÓK!” A hetedik emeleten sokáig nyomkodom hiába a csengõgombot. VIII. de nemcsak átvitt értelemben. Éppen akkor lettem terhes. Nem tudtunk elköltözni innen. nem tud beszélni – nem tud semmit.

. nyöszörgés-szerû. keresgél a kezével. Fruzsi. hogy lát? – Megmutatom. vigyázz. vállalom: hajtok a pénzre a perben. gyógypedagógust. – Hogyan közlekednek? – Ölben leviszem. egészségesebb levegõbe. ölben föl – 24 kilót. Nem értelmes szöveget. masszõrt. – Jaj. minden órával jobban és jobban. Aki ugyanezen ment keresztül. mert úgy érzékeli jobban. kiveszi a gyûrût. Most már azt is akarom: olyan házba kerüljön. Õ orvosilag nulla. hogy jobb helyre. Fruzsi. persze. – Maga honnan tudja. de igazából egy csoda. Járatunk hozzá látáspedagógust. s karba véve. Ezt a lányt megölték a szülésnél – hat évvel ezelõtt –. – Hogy tud enni? – Megtanítottuk rá. talán a . látszik rajta: szellemileg sérült gyerek. és dünnyög-mormog maga elé. kiemelve az ágyból. néha sírásba hajló morgást. mi energiánk és pénzünk megy hat éve Fruzsiba. – Milyen kontaktust tud vele tartani? Beszélni õ nem tud. utána át a babakocsiba. s azonnal a szájába kapja. ahol igenis úszómedencéje is van. olyat nem ismer szegénykém.. mint Fruzsi: már egy sem él. – Tündéri kislány õ – mondja a mamája. és szerintem nagyon értelmes. nézz ide. Most már vagy egy éve tud rágni. Reggeltõl éjszakáig szolgálom õt. nagyon sokat tud. az autómban beültetem a babaülésbe. beleütközik anyjáéba. Igen.ágyban fekszik a hátán. vedd el! – és a kislány valóban kinyúl. Hatalmas a feje. ott is nagyon megdicsérték õt. Ma voltunk kezelésen a sebészeten. Mi szeretjük õt – minden nappal. itt a gyûrûm. esetleg kertes házba vihessük õt. s bizony. le ne nyeld! Megkóstol mindent. szájában cumi. hogy lát. és mi még ma sem tudunk hozzájutni a pénzhez. de hát megértjük mi egymást. csupán valami folyamatos. amint a babákat szokás –. – Nem. Azt mondják rá: vak – de én tudom. hanem az: tökéletesen kilátástalan az egész. Nem az az érdekes.

– Jó estét! – érkezik meg a férj. a telefongyárban dolgoztam. rá tíz hónapra megszületett Laci. aztán gépkönyvelõ. gyönyörû lett és egészséges. – Pityinger László vagyok. Átmentem az akkor nagyon divatos Szõnyi doktorhoz. senki nem mert ellentmondani neki. Ez a munka a repülõgép-szerelés legutolsó szakasza. amikor úgy döntöttünk: újra akarunk babát. De nem tudom véghezvinni. – Akkor kerültünk össze Hédivel. hanyagok ott az orvosok! – mondta orvos kollégáiról. Az volt a szerencsém: Péter fejvéges volt. mert elment a magánrendelõjébe. – Én pedig elektronikai mûszerészetet végeztem. a Bakáts térre. végig hozzá jártam – rengeteg pénzért. aztán – hogy ne kelljen katonának mennem – vadászrepülõgépeken voltam repültetõ rendszerpróbás. de öthónaposan elvetéltem – veszi vissza a szót Hédi. Amikor terhes lettem Péterrel. tõle aztán megkaptam a magamét.mindennapos úszás is jót tenne neki. . nekem esett. azt hittem: ott helyben belehalok. a kisebbik tizennégy éves volt. nagy szerelembe estünk. azonnal fölsírt. aminek a végén azt mondjuk a pilótának: – Viheted! Aztán vagy lezuhansz. – Két év múlva szerettünk volna lányt is. én meg persze hallgattam rá. amikor Fruzsinát vállalták? – A nagyobbik tizennyolc. vagy fönt maradsz. – Üdvözlöm! Ugye két fiuk volt már. el is készült. a Schöpf-Mereibe. ráugrott a hasamra. a mama. Õ pedig otthagyott a szülõágyon 24 órán keresztül vajúdni. Hédi. – Mivel foglalkoztak? – Én az érettségi után reklám-propagandista voltam. Végül kegyeskedett odafáradni. Telefonon végig megtiltotta a császározást – õ volt a fõorvos. és úgy nyomta ki belõlem a Pétert. összeházasodtunk. A körzeti orvosom lebeszélt a Péterfirõl: – Gyere el onnan. majd GYES-re mentem az elsõ fiúval – számol be Hédi.

De akkor álltunk úgy anyagilag. letarolták a ruhapiacot – úgyhogy a vállalkozásunk ugyanúgy romba dõlt. ez a gyerek keményen beékelõdött haránt. de miénk a világ. a két nagyfiúval. Privát jártam Demeter doktorhoz. elvégeztetett minden vizsgálatot? – Mi az. az Orvos-továbbképzõbe. pont keresztbe fekszik. akkor megérkeztek a kínaiak is. hogy azt mondtuk: bár éjjel-nappal dolgozunk. két autóval. majd módosították: a szülésnél sclerosis multiplex alakult ki. hiszen nem tudjuk ellátni õket. hogy! Kromoszóma-vizsgálatra is elmentem. egészséges kislány. Aztán amikor jött Fruzsina. aki a barátunk barátja volt. mint az életünk. a gyönyörû fiúk után még véletlenül se lehessen beteg gyerekünk. már tudatosan. Elõször megállapították: agydaganatom van. Föl is kerestem ilyen stúdiót. – Terhesként gondos volt.Én hónapokig nem tudtam jobbra nézni. a Szabolcs utcába. hetes terhes voltam. hogy ennek a gyereknek már fejvégûnek kéne lennie? – Három napja voltam a doktoromnál. varrattunk. õ azt mondta: fejvégû – válaszoltam. 32. élik az életüket – most érdemes még egy gyereket csinálni. neveltük a fiúkat. nem mondta az orvosa. – Áh. bekerültem fél évre az idegsebészetre. biztonságosnak hitt üzlettel. állandóan fájt a fejem. mint a szülõcsatorna! Szerintem . összeállíttattuk. amikor a fiúk bedobták az ötletet: vetessük föl videóra a hasamban a babát. amikor kiderítette a háziorvos: vashiányom van. sokat utaztunk. Közben vállalkozók lettünk: ruhakészítésbe fogtunk. felnõtt fejjel. és mi magunk adtuk el. vagány. közölték: 46 kromoszómás. lefittyedt a szám. boldogan éltünk. Fölépültem. velünk egykorú. zsibbadtam. Hét hónapos. a fiúk lassan le se tojnak minket. kellemes ember. Már azt javasolták: adjuk be a gyerekeket intézetbe. és azt kérdezte az ott dolgozó nem orvos operatõrnõ: – Asszonyom. nem engedtük át annak a hasznát sem nagykereskedõknek. ne vicceljen már. létezik már ultrahanggal kombinált videó.

én pedig egy-szer csak éreztem: megy el a magzatvíz. polcold föl a lábát. õ nem lesz ott. Te most vidd haza Hédit. gerinc-érzéstelenítést adtak. és hozza be azonnal! – és átadott a nõvérnek: készítsen elõ a császározásra. megszünteti a fájásokat! Nekem ma rém zûrös napom van. maga háromujjnyira kinyílt. mûszereket. vigyél be a kórházba. menjünk be. nem ismertük azt az orvost. de én nem nyugodtam meg. hagyd már! – intett le. Laci után telefonáltam: gyere vissza. vizsgálgattak. Kihúzta a kezét belõlem.már holnap menjen el hozzá újra! – Kijövet meséltem a férjemnek. amint sûrûsödtek a fájások. vegyen be két Bricanint. – Óh ez a sok okos! – legyintett õ. – Hazajöttünk. mert a gyerek haránt be van szorulva. Beöntés. gyors lefürdés után fölfektettek a szülõszoba szülõágyára. borotválás. Itt van a TB-kártyája. Délelõtt tíz óra volt. meg a terheskönyve? Nincs? Hol van? Hogyhogy otthon? A nélkül nem vihetnénk be a mûtõbe! Menjen haza érte a férje. Bementünk. ezt a szülést vissza kell tartani. reggel Laci. én meg fogok szülni. ez tényleg magzatvíz! – Ám ahogy kijöttünk együtt a kezelõbõl – én abban a hiszemben: most azonnal bent kell maradnom –. miért nem jött idõben? Azonnal elõkészítjük császármetszésre. csak vízszintesen mozog már jó pár napja! – Jaj. mit tartsak ezen vissza. csupa vér volt a kesztyûje három ujja: – Asszonyom. Pár óra múlva. Laci fölhívta Demetert: aggódunk. és itt van. legyen teljes nyugalomban. Éjjel rosszul is aludtam. rám kapcsolták a gépeket. õ Lacihoz fordult: – Ezt elküldöm a laborba. de aki majd fogad. az újabb telefonra végre belement: oké. úgy éreztem: fordulhatunk is vissza. Nem elfolyt.. Ám amint a lakásba érkeztünk. de ez tényleg egyfelé. az tudni fogja. Demeter doktor megvizsgált: – Baj van. a férjem elment dolgozni. – Te. . maradjunk csak otthon. az ellazítja a méhizomzatot. Azt felelte: semmi okunk rá. aki azonnal megvizsgált. mit mondott a nõ.. de csöpörgõ magzatvízzel.

hogy ilyen korababa? Jó helyen vagyok? – Mindjárt jön az ügyeletvezetõ fõorvos. monitort hoztak. annyi víz van. s õ egyre idegesebb lett: – Mire vártok? Mire vártok? Baj lesz. mutatva: õ sem érti. vele megbeszéljük – és kisvártatva valóban befutott Erdõs fõorvos: – Ez a nõ a harmadik gyerekét szüli. a szemével kérdezte Demetert: mi a fenére vár még Erdõs doktor? Demeter széttárta a karját. Rettenetesen féltem. kezdjünk már neki? – Áh. meg azt is: egyre gyorsul föl minden. és kezdett átragadni rám az idegessége. mi legyen a neve? – Fruzsina – válaszoltam. õt megkérdezte Erdõs fõorvos: – Nézd már meg a monitort! Szerinted milyen állapotban van ez a gyerek. hadd úszkáljon! – legyintett Gombos doktor. majd közölte: – Még nem elég jók ezek a fájások! Várunk kicsit. a szülésznõ nézegette a gyereket. Betévedt közben Gombos doktor. Valószínûleg közben beszéltek telefonon Demeterrel. Az érzéstelenítéstõl persze nem voltak eszméletlen erõs szülési fájásaim. Kérdeztem is: Demeter adjunktus úr tudja. A szülésznõ ide-oda toporgott. de azért éreztem azokat is. Az jutott eszembe: nem látom többé a fiaimat. figyelte. majd én beforgatom a gyereket! – Hoztak inkubátort. gyerekek! Vigyük be az anyukát a mûtõbe! – hozzám is fordult: – Talán aludni fog. Fél öt tájt megérkezett Demeter doktor. mire bekerül a mûtõbe.– Mit keres a szülõszobán a mûtõ helyett. nem fogunk itt császározni. jött a gyerekorvos. ráfeküdt a CTG-készülékre. és fölvonta a vállát. ha õ császározna meg! – Ne izguljon! – felelte a nõvér –. aki a magzatvizet levette tõlem a kromoszóma-vizsgálathoz. hogy én itt vagyok? Szeretném. amikor megszületik a baba. aki császármetszésre vár? – Nem tudom. . – Mire? Nem lesz semmi baja attól. itt lesz! – ez délután fél négy körül volt. Elindították a CTGszalagot. kihangosították a baba szívhangját.

Fruzsina visszacsúszott ugyanabba a vízszintes pozícióba. Az elsõ kísérletnél a kihangosítón át jól hallatszott: Fruzsina szívhangja iszonyúan fölgyorsult. mert a feje oldalt be volt szorulva. Ám amint elmúlt a fájás. harminckét hetes terhességgel. a szülõcsatornára merõlegesen feküdt a hasamban. s amikor az megindult – õ kívülrõl. majd harmadszor is próbálkozott – de ugyanez történt. Hozok mobiltelefont: fölhívom Lacit. a legjobb helyen van. Erdõs másodszor. amint letettem a mobilt. Megvárt egy fájást. abban a pillanatban. Addig gyönyörûen szólt a szívhangja. Teréz-napról tereferéltek. egy pillanat alatt eltûnt a hasam – és a lányom a fülem hallatára megfulladt. tolófájásaim jönnek – hebegtem a telefonba – le is teszem! – Nálunk éppen itt volt a gyerekorvosunk – szövi tovább Laci –. A gyerekorvos tõlem kérdezte: – Mit szórakoznak ezek? Harmincnyolc éves anya. úgy megindult a magzatvíz. azonnal meg kellene császározni! – Csakhogy belõlem – folytatja Hédi –. valósággal csobogott. a hasamon át próbálta a babát beterelgetni a szülõcsatorna felé: függõleges irányba. Erdõs a gyerek lábát szerette volna elõretolni. egyedül Demeter maradt velem. és odaadom – és rám erõltette. a kijövetel útvonala pedig függõleges. kezembe nyomta a készüléket: beszéljek a férjemmel. mert az egyik fiúnak valami kis baja volt. nevetgéltek. de ez a kutyát nem érdekelte. jöttek-mentek – õk kitûnõ hangulatban voltak. õ pedig elment. úgy bestresszelt a külsõ nyomástól. Aztán mindannyian kivonultak.– Én egyre jobban félek! – könyörögtem Demeternek. – Mire várunk? – nyöszögtem – nagyon félek! – Nincs mitõl. – Nem tudok mit mondani. jobb így a babának. hamarabb vesz levegõt! – És Erdõs fõorvos végre hozzákezdett a beforgatáshoz. Hiszen a gyerek valóban vízszintesen volt. szerintem vagy kétszáz lett. Fruzsina változatlanul keresztben. – Miért nem császároznak meg? – Meg fog ez születni spontán. A szünetekben humorizáltak. Én ugyan nem. félek. haránt is fekszik. .

végre vége a lidércnyomásnak. hány kilóval – rápréselõdött a saját gyerekemre. megszületett a kislánya! – szólt a szülésznõ. megölte õt.és karláncomat egyszerûen letépték. A nyak. Egy lélek nem volt a szülõ-szobán. Pánikhangulat lett úrrá. vége: meghalok! – gondoltam. – A méhét nem engedem! – Akkor vágjál keresztbe! Kicsippentem a méhet. – Vágjál tovább! – adta ki az utasítást Erdõs – én majd ott átvágom. teljesen egyedül hagytak. fölfektettek a mûtõasztalra. élesztõgépet rendeltek. Süket csönd lett a baba-szívhangkihangosítóban. – De nem tudom kivenni! – izzadt Feri bácsi. Mert a saját méhem – nem tudom. – Vágj tovább! Húzd! Fogd már meg! Emeld! – Ugye. azt már nem engedem! – ordított Demeter. Azt hittem. – Ilyen hülyét. és üvöltöttem. mint a vákuum. és õ maga vágott be. Fejvesztett kapkodás kezdõdött. ennyi! – Kapkodtak. . hosszába is fölvágta a méhemet. – Az Isten bassza meg. már szúrtak is itt-ott. hogy azonnal lejöjjenek. vagyis Erdõs fõorvos. rohanva vittek a mûtõbe. de még így sem tudta kivenni a gyereket. és kiemelem a gyereket – kötötte az ebet a karóhoz Erdõs. – Én megmondtam! – szólt futtában a gyerekorvos.s az egyszerre megszûnt. – Segítsenek! – kiabáltam. most majd fölemelik a lányomat. – Kész. amikor két szép fiam van! Na. – Oda már ne nyúljatok. és veszekedtek. – Nem vágom! – válaszolt Demeter. mire berohant mindenki. Keresztbe is. amiben addig élt – és õ megfulladt. és összenyomta. én megmondtam! – hajtogatta a gyerekorvos. hát agyonnyomjátok! Mit csináltok már? – Na. mint én: harmincnyolc évesen szülni. Odakaptam a hasamhoz. a fülbevalóimat valami csipesszel elvágták. haránt beszorulva az üres méhembe. Kizuhant a rengeteg víz. Megjelentek fölöttem a maszkos-sapkás arcok. áthajítottak tolóágyra. Feri bácsi.

él. mint a Péter. órákkal késõbb ébredtem föl újra. ha meg él. elkezdtem üvöltözni: – A kislányomat akarom látni! – Jött a nõvér. – Hol van a kislányom? – kiabáltam tovább eszelõsen sírva. most már jó helyre viszik: az intenzív centrumba. Nagyon szenved. és azt mondta: – Most viszi el a mentõ. és olyan gyönyörû! – Nem igaz. Ez volt az utolsó élményem a „gyöngéd szülésrõl”. és õrjöngve zokogtam. Holnap az apuka már bemehet hozzá. és egészséges. de az orvos azt mondja: nem marad meg. annyira sérült. Ne sírjon. – Láttad? – Láttam. nõvér ült az ágyam szélén. Ne sírj. aztán elaludtam. nyugodjon meg. Nyugodjon meg. – Milyen? – Aranyos. hogy fogja be a pofáját! – szólt rá az altatósokra az én fogadott. a férjem szólt hozzám: – Kislányunk van. Veled nem lesz semmi baj! – Meg fog halni? – Azt mondja a gyerekorvos: nem éri meg a reggelt. – Mire ébredt föl? – Már a kórteremben voltam. ha nem is maradna életben. és él.mint a filmekben. most már megnyugodhat! – Ám másnap reggel már nekiállt célozgatni: jobb lenne. hónapok óta pénzelt orvosom. és Laci. reggelre nem lesz semmi baja. él a kislánya. – Visszazuhantam az alvásba. . egyre nagyobb pánikban –. szép. Hédi. olyasmi. De a gyerekem nem sírt föl. látni akarom! – Kezdd el azonnal az újraélesztést! – hallottam meg a gyerekorvos hangját. Demeter adjunktus. és most már minden rendbe jön. mutassák meg. – Nem öltük meg! – mondta a fejem fölött az altatós asszisztensnõ –. bár nem akarták megmutatni. – Altassátok már el. nem él! – ordítottam. – Megöltétek a kislányomat! – üvöltöttem.

elkaptam az elsõ nõvért: – Hol a nejem? – A kórteremben. miközben oxigéngépen volt. azonnal kocsiba vágódtam. Akkor éreztem meg: tényleg nagy baj van. – Ugráltunk boldogságunkban. a történtekhez képest jól vannak. biztos rendbe jön – próbálkoztam. mi volt! Két órája dolgozom a lányán. az éppen itt lévõ háziorvosunk lecikizte a szülészeket. de én úgy gondoltam: jobban tudják õk a dolgukat. bár nem szokás. Úgy gondoltam: megmondom neki az igazat. karjai. itt valami nagy baj van! – Este tíz körül értem be. A gyereknek habzott a szája. – Ne nézze meg! – Megnézem. Mészáros doktort. Nagyon kicsik az esélyeink – ez iszonyatos! –. Egy óra múlva telefonáltam: van-e már valami. beviszem. elmeséli a Maga oldaláról a történteket? – Igen. a perinatális intenzív centrumba. Amikor Hédi telefonált. Beszéljen a Demeter doktorral. lábai eltörve – borzalmas látvány volt. és õ nem fogadta el: . csak éppen úgy nézett ki. mint horrorfilmben az áldozat: vörös. õ zokogott. Szerencsére hamar elaludt. Fruzsinának hívják! – válaszolt valami asszisztensnõ. hogy rendbe jön. száguldottam a Szabolcs utcába. lehet. õk a nõgyógyászok. – Nem hiszem. meg a gyerek? – Hát. Reggel bementem a PIC-re. kék vérfoltok a fején.– Laci. a fiúk sírtak örömükben. – De hát lélegzik. – Meg szeretném nézni. – És hogy van a nejem. hogy „a történtekhez képest”? Fú. hogy ömlik belõle a magzatvíz. soha nem fogja látni a gyereket. mondja meg a nejének! – Átmentem Hédihez. Még mindig teljesen föl volt ajzva: – Uram. de beszéljen elõbb az orvossal! – Kikopogtam a gyerekorvost. amit a kollégáim mûveltek. az kritikán aluli. – Megvan a kislánya. látni akarom! – Rendben. – Fruzsina gyönyörû volt. amikor pénzt akartam adni a doktornõnek. Útközben kezdtem töprengeni: – Mi az.

haldoklik a kislányom – vágtam közbe –. És az elõzõ két gyerek? Õ k félretolták a hártyát. Demeternek mindig nagyon fontos más dolga volt. ez akkora mûhiba. Késõbb. de átmentünk a PIC-be. forgatni – még akkor is. és megsimogattam – fokozatosan megnyugodott. még mindig romjaiban: – Ez egy borzalom. hogy Laci át tudja vinni. – Fogalmam nincs róla. nincs ott semmilyen hártya – ha meg mégis. elmesélte: Hédi méhének jobb oldalán volt egy hártya. Uram! – mondta –. Fruzsina a hasamban beszorult valami hártya alá. hogy az elõzõ két gyerek megszületett. a friss sebeimmel. és Fruzsina az alá bedugta a fejét. elfordította a fejét. Ott rögtön eldöntöttem: mindent megteszek érte. Oxigénen volt. és oda beszorult. késõbb kitalálta: az történt. Szerinte csoda. mint másztam be a kocsiba. ugyanolyan rózsaszín volt. amint ezt különbözõ orvosoknak mondtam. ha a . mint bármelyik gyerek. amint kinyitottam az inkubátor ajtaját. Visszamentem az Orvos-továbbképzõbe. és ezt elmondta – szól közbe Hédi. – Ám este telefonált: talán még van pici esélyünk! Másnap reggel éppen megnézett Demeter. és fejest ugrottak a világba? Valamennyien értetlenkedtek: 32 hetes magzatot szigorúan tilos terelgetni. mind kiröhögte ezt a link dumát: milyen hártya. mint ide Lacháza! Hogy születhet meg így egy gyerek? – Laci azonnal bejött hozzám. Fruzsina gyönyörû baba volt: nagy fekete hajjal. ami Magával történt. de nem bírtam ott maradni.– A kislány valószínûleg a reggelt sem éri meg. csak el ne veszítsem. leszámítva a kék férfi ujjnyomokat a fején. A gyerekorvos szerint érezte: ott vagyok mellette. meg akarom nézni õt! – Nem tilthatom meg. délelõtt beszéltem vele. segítünk. hogy lehajtotta. Mindenki úgy ment el az ágyam mellett. Borzasztóan sajnálkozott. szót nem szólt hozzám senki. akármilyen lesz. – Micsoda? – Ezt nekem mondta – felel értetlenkedésemre Laci. azt kimutatta volna a rengeteg elkészült ultrahang valamelyike. – A szülés másnapján. – Tudom.

mint a feje. – És mi lesz Fruzsinával? – kérdeztem tõle. Mi sem tudtuk. ha közepes: lesz egy nehéz élete. – Mit? – Söntöt. Elõször csak ennyit közöltek. sokkal tovább. hát még így –. – Ha kisfokú agyvérzése van: az könnyedén fölszívódik. A születése közbeni kamravérzéstõl a hármas és négyes agykamrája közé „ beszervült” a vér. mindenki csodálkozására. bejártunk az orvosi könyvtárba. õ azt mondta: dehogy négy percig. a második héten már szóltak: nõ a gyerek feje.helyén van a feje. Akinek söntje van. Ilyenkor bedugnak az agykamrába szilikoncsövet – egyirányú szeleppel –. Normális esetben az agyvíz a hármas agykamrából átfolyik a négyesbe. nekiestünk szakirodalmat olvasni. megtanulni mindent. azonnal ki kellett volna venni császárral. és azt levezetik a bõr alatt a hashártyához. mi az. Elvitték megultrahangozni. – Csakhogy amikor errõl beszámoltam Hédinek. a pénzzel. Akkor vehettük elõször kézbe. Ráadásul szó szerint bevallotta: – Kurvára szégyellem a dolgot! – Ezt sem értettem. – Négy percig? Az rengeteg! – Nem. Kiemeltem az inkubátorból egy hatalmas fejet – és alatta semmit. Neki a hármas és a négyes között ez az átfolyó eldugult a be-szervült vértõl – olyan helyen. ahol nem tudják operálni. Négyhetesen levehették a lélegeztetõ géprõl. Kezdtem érezni: ez kábít engem. õ pedig elfogadta. csecsemõnél az nem olyan sok! Majd meglátjuk. onnan pedig le a gerincbe. Mûtéttel be kell építeni neki egy söntrendszert. de ha nagyfokú: jobb. Szinte ugyanakkora volt az egész pici teste. Az embernek naponta háromszor-négyszer folyik le az agyvize. ha meg sem marad! – Mi föl sem fogtuk a helyzetet. Kiderült: hatalmas vízfejûség alakult ki. – Négy percig volt a gyerek oxigén nélkül. – De Fruzsina – veszi vissza a szót Hédi – kezdett jobban lenni. . a látóközpontja elpusztult. Ha hártya volt: mit kell szégyellnie? Ennek ellenére odaadtam neki a borítékot. Igaz.

de a pénz persze segített. csak fogják. Elfertõzõdött a sönt. hogy hazaadták szegény megfúrt fejû kislányunkat. simogassák mindig! – Hazahoztuk. olyan rosszul. legalább hadd lehessünk mellette – de õ nem engedte meg. eldugulhat. megnyomkodta. Csakhogy ez a szilikoncsõ és szelep befertõzõdhet. A professzor megoperálta. Négyféle hibalehetõség – mind a négytõl meghal. mint annak a rendje – amit mi természetesen nem tudtunk. Boldogok voltunk. hogy háromszorosára nõtt a pumpa. A sebészeten éppen influenza-zárlat volt. nyeklett-nyaklott – de hát a mi kislányunk volt. Könyörögtünk a professzornak: hadd menjünk be hozzá. bármikor meghalhat! De jobb. örültünk. megfigyelem! – ebbõl az egy napból fél év lett. A doktornõ azt javasolta: ne engedjük megpungálni a fejét. a professzort nem zavarta. mint a narancs. amikor a PIC-es doktornõ azt mondta: – Úgy vigyék haza. átpumpálta. a gyerek állandóan sugárban hányt. fél éven át toporogtunk az ajtó elõtt. A zárójelentésben ugyan ott állt: „A sönt vezetése megkérdõjelezhetõ” – de hát. akkora lett. Tizennégy sönt-mûtétje volt. begennyesedett a gyerek agya. Berohantunk vele a sebészetre. Találtunk egy . – Egy hónapos volt – vág közbe Laci –. ha nem javítják meg sürgõsen. és valóban: le se mertük tenni. A hat évébõl két és felet haldoklott a sebészeten. Három és fél hónapos volt. hogy azonnal elvégezzék a sönt-mûtétet. a sönt pumpája elkezdett nõni: kidagadt. mi laikusok voltunk. ha meghal. Aztán hathónapos korában egy délelõtt – mint a legrémesebb horrorfilmben – a fejbõre alá beültetett kemény gumilabda.annak – amikor az agyvíz elér bizonyos nyomást. amikor haldokolni kezdett. nagyon szerettük õt. ez szegény annyit szenvedett. csak szorongattuk. le se tegyék. Csecsemõhöz ilyen sebészeten nem engedik be a szülõt. Nem tartotta sem a fejét. Nyomkodnunk kellett kívülrõl. a fején a szelepet. és – a víz lefolyik a hashártyához. sem a testét. intézzük el. ez a szelep kinyit. hogy életben maradt. ha Magukkal van. Fruzsinának mind a négy bekövetkezett. majd megvonta a vállát: – Hagyják itt egy napra. letapadhat. fönnakadhat.

Na most. Három hónapig tartott. Ilyenkor elõzõ este tízkor már nem ehet. Mondok példát a legutolsó idõbõl. evett-e. Különben sokszor megmentette az életét a tizenvalahány mûtét során. Istenem. Délben telefonálunk: mehetünk-e már érte – a nõvér panaszkodik: a gyerek összevissza evett mindent. vidd onnan a karod. és vesz magának ezt-azt – õ akkor tud enni. Fruzsinának mondta vagy az altatóorvosnak. Aláíratták velünk: azzal. annyiszor belopott minket Fruzsinához. ám halljuk bentrõl: – Az Isten bassza meg. hogy beadtuk ide. minden délután bepiál. õ pedig nem kihúzta és átvitte a csövet. ezek nem kérdezték meg. reménykedve. azonnal jöjjünk be. aki lopva elsétál a büfébe. és elaltatták. akkor nem kell elaltatni õt.doktornõt. nem szívódott föl az agyvíz – puff! –. köpd ki! – Szegénykémnek hiába mondja. õk nem felelnek semmiért. reggel hatkor kaphat kis teát. talán beengedik valamelyikünket. ha megetetik. . kiszolgáltatottság állapotában élünk. amikor valamikor délelõtt sorra kerül a CT-n. mire megtalálták: ez a baj. mintha lehallgató készüléktõl tartana –. Az egész hashártya begyulladt. a CT-ágyon. hanem áthúzta. nem engedi át a vizet –. úgy tömõdött el Fruzsinában is a sönt. Nagy stresszben él. Fruzsina engedd el. Fruzsina sajnos nem az a gyerek. akármikor bármiben meghalhat. Pechünkre a gyerek éppen délután lett rosszul. miattad fogok börtönbe kerülni? – Nem tudom. várunk kint az elõtérben. Odarohanunk. Simán meghalhatott volna. – És azóta? – A folytonos megaláztatás. Az egyik orvos elmesélte nekem – halkítja le a szavát Laci. nem érti. Mint a kerti slag – ha megtörik. – A kurva életbe! Azt hiszed. Három hete vittük Fruzsit CT-re. mert próbáljuk életben tartani a kislányunkat. mást semmit – nehogy hányjon az altatástól. a világhírû kollégája részegen áthúzta a söntcsövet. Fruzsina megint haldoklott. akinek ahányszor pénzt adtunk. a vége beakadt a bélfodorba. Kiderült: mások korábban megetették a gyereket. de akkor éppen nem volt józan.

ez egy szuper. – Meggyõzõdésem: a legtöbb orvos ugyanúgy mûködik. Az elkészít kilencvenkilenc asztalt jól – esetleg tökéletesen is –. ha elvérzik a lánya a mûtõasztalon? – Akkor vérezzen el ma. mi lenne. legalább olimpiai bajnok. csak éppen Fruzsina volt a századik. azok betartottak ezek betegeinek. csepülte a másikba tartozókat. amikor folyt a belsõ hatalmi harc: ki legyen a következõ fõorvos – egymást fúrták. Ilyenkor hol ez. mint bármelyik asztalos. ha egészséges lenne. – Nyugodjon meg. csak a – nem érthetõ okból kezdõdõ – sírás szakítja félbe gyakran. Maga milyen jogon szól bele ebbe? És mit csinál. vegye ki a söntöt. nem is tudom. bevisszük szerdán Fruzsit. mert begennyedt. Õ mindig. tegyünk valamit. mintsem hogy hétfõn csurom gennyes aggyal pusztuljon el. Lehet. Demeter is kilencvenkilencszer jól operál. hol az a szülõje ölbe veszi. aztán a századikat elszúrja. menjen be.Mialatt mi beszélgetünk. Fruzsina a másik szobában pillanatnyi szünet nélkül „szól”. tályogot szúrtak az agykamrájába. valahol az „e” és az „í” hangok között. mindenütt pont a századik! A sebészeten is kifogta. – Ez a kislány – babusgatja a mamája –. – Csak istentelen peche van – szúrja közbe papája. Ez az én harmincnyolc évem összes bölcsességével született. Egyenletes sivítás-nyivítás ez. – Miért nincs kivéve a sönt? – kérdem. a nõvér azt válaszolja: Fruzsi haldoklik. de én látom: világvége van. Volt olyan. Odamegyünk pénteken. addig szenvedve. szombaton. eléggé éles-magas hang. Szombaton újra érdeklõdünk. csak annak a hasi szála. Fölhívjuk otthon a professzort. . nyugtatgatja. ki kell szedni mindent. – Apuka. meg fogjuk menteni! – felel a doktornõ. akinek ötvenezrenként adtuk a pénzt: legyen szíves. az egyik klikk leszólta. látjuk: nincs kiszedve a sönt. szombaton nincs orvos. ringatja. Egyetlen pillanatra nem hagyja abba.

– De én nem tehetek róla! – vallotta – . olyan hangon. de még semmit nem tudunk róla. tapasztalt fõnököm. én akkor negyvenkét éves voltam. – Amikor Fruzsina éppen mûtét elõtt állt. az meg áthívná a szomszédját. bejött az idõs. aki kínálja a portékáját: – Mi a véleménye errõl? Kaptam Franciaországból öt darab mágnes-szelepes söntöt. ez nem lehet igaz. az folyamatosan képes szabályozni. ne szóljon bele! – de fél óra múlva õ hívott vissza minket: – Kivettem a söntöt. Azzal kezdte: mindenben nekünk van igazunk. kiugrik az ablakon a hetedikrõl. Újra fölhívtam a professzort: – Jól gondolja meg. hanem valami nõgyógyászati gyulladás zajlott le. – Maga volt a fogadott orvosunk! – kiabált vele emlékei szerint Laci. ha elvinné az autóját a kiválasztott szerelõhöz. – Miket beszél? – nevetett – Több tucatot kapott az intézetet kipróbálásra. mint egy maszek villanyszerelõ. aki szétverné a Maga kocsiját? Mi közöm nekem az Erdõs . de nem engedjük szenvedni hagyni! – Újra megkérem. meghal. ránk se nézett. aki ettõl majdnem meghalt. Ám elismeri: szörnyûség történt velünk. Csak ötvenezerbe kerül darabja. a bírósági tárgyaláson. vegye ki a söntöt! Ha meghal. Néha várjuk: ébredjünk már föl ebbõl a rossz álomból.– Nagyon megkérem. ami csak a professzor úrnak van. mint aki különleges ajánlatot tesz – emlékszik Laci –. Érthetetlen és hihetetlen dolgok történnek velünk. és utasított: mikor mit tegyek. – Eldicsekedtem ugyanott a doktornõnek: milyen szuper lehet ez a mágnes-szelepes ketyere. – Találkoztak az óta Demeter és Erdõs doktorral? – Nem. nehogy megharagudjon rá a fõorvos – nem tett rá infúziót Fruzsinára. így õ nem érzi magát hibásnak. másik szerelõt. – Maga mit szólna. Egyet vitatott: szerinte akkor reggel nem a magzatvíz ment el. ne szóljon bele ebbe! – Hédi azt mondta: ha nem intézem el. Demeter doktor nagyon szerényen viselkedett. hogy kivegyék a söntöt. odajött hozzám. csak késõbb. nehogy már a Fruzsinán próbálgassák! – De ugyanez a doktornõ – más alkalommal.

Megjelenik egy vadidegen orvos. a leszálló koszorúéren pedig szûkület” – szólt a diagnózis. és elsõként megvizsgált. – Erdõs doktor viszont a tárgyaláson rám nézett – idézi föl Hédi –. – És Maga mit tud itt elmondani errõl az ügyrõl? – Hát. Beidézték tanúként Oláh doktort. a . „A meszes kéthegyû fõütõéri billentyû IV. hogy nem vettem ki a méhét! – Köszönöm. A coronarographia során részleges koszorúér-repedés és ennek következtében szívizom-elhalás következett be. emiatt aznap a nyitott szívmûtétek elvégzéséhez szükséges mûtõ nem üzemelt. és flegmán odavetette: – Maga örüljön. Produkáltak az orvosok a perben is olyanokat: a fülünk kettéállt. és megrendelték a rohamkocsit. és ennek következtében kialakult jelentõs balkamrai tágulat. aki a szülés napján fölvett. Ebbe Antal a „szívkatéterezés kérése” nevû blankettán bele-egyezett. és elmeséli: sajnos Oláh doktor két évvel ezelõtt meghalt autóbalesetben.doktorhoz? Akkor ne fogadjon a kórházban magánbeteget. E szövõdményt az orvosok azonnal észlelték. Örülök. hogy Antalt átszállítsák a Kardiológiai Intézetbe a szükséges szívmûtét elvégzésére. konzíliumot hívtak össze. A katéterezés napján a kórházban éppen sztrájkot tartott az alkalmazottak egy része. ne kérjen pénzt! – Demeter közben a Rókus kórházban lett fõorvos. Szívbillentyû-cserére volt szükség. hiszen a sztrájk miatt ezt õk ott. A mûtét elõtti kötelezõ kivizsgálásnak részeként került sor a szívkatéteres coronarographia elvégzésére. A fellépett szövõdményt ugyanis csak nyitott szívmûtéttel. helyben nem tehették meg. nekem az Oláh doktor a halálos ágyán elmondta: a Pityinger Lászlónénak nem is volt harántban a gyereke. *** Antal tíz éve küszködött a szívével. fokú elégtelensége. két napig lebegett élet és halál között.

hogy a mûtõk nem mûködnek. ezt egyébként maga az alperes sem vitatta. amelyre az állapota súlyosságát figyelembe véve feltétlenül szüksége volt . Így kérdéses marad. illetve. amelyben nyitott szívmûtétet lehetett volna végezni. Nem kifogásolhatók az alperesi orvosok által a szövõdmény bekövetkezte után megtett intézkedések sem. hogy a károkozó magatartás és a bekövetkezett kár között az okozati összefüggés fennáll. Átszállítására és a mûtétre azonban már nem került sor. és kellõ gondosság esetén sem elkerülhetõ szövõdmény következett be. hogy amennyiben kiterjed a felvilágosítás arra is. hogy a coronarographia során elháríthatatlan. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a keresetét elutasította. A jelen esetben a károsult hozzátartozóját terhelte annak bizonyítása. amely végül a néhai halálához vezetett. Csak valószínûsíteni lehet azonban.kéthegyû billentyû cseréjével és az érintett koszorúér áthidalásával lehetett volna megoldani. amelyre nézve az orvosokat nem terhelte tájékoztatási kötelezettség. úgy a néhai nem egyezik bele a beavatkozásba. hogy a perbeli napon szervezeti okokból nem mûködött olyan mûtõ. Tény. Ítéletében a következõkre hivatkozott. hogy önmagában a felvilágosítás nem teljes körû volta nem eredményezi automatikusan az alperes kártérítési felelõsségét. mivel Antal a szövõdmény bekövetkezése után 45 perccel meghalt. A coronarographiát ugyanis olyan mûtõben végezték az alperesi orvosok. hogy az alperesi orvosok kárt okoztak. elõre nem látható. Egyik fél által sem vitatott tény az is. ahol adott esetben lehetõség lett volna kisebb szövõdmények elhárítására. miszerint a néhai errõl nem értesült. Özvegye kártérítési pert indított. hogy a kórházban elvégzett A beavatkozás indokolt volt. „ per során nem volt vitás. A bíróság elfogadta felperes azon állítását. A bíróság álláspont-ja az. A perbeli esetben azonban a néhainál ennek a beavatkozásnak olyan ritka szövõdménye lépett fel. hogy a néhai megtagadta volna-e hozzájárulását egy olyan diagnosztikus beavatkozás elvégzése tekintetében.

a néhain ugyanúgy nem lehetett volna segíteni.ahhoz. Ennek elmaradása és a néhai bekövetkezett halála között azonban a bíróság meggyõzõdése szerint nincsen okozati összefüggés. pedig nem vitathatóan minimálisan ennyi idõ mindenképpen kellett volna ahhoz. hogy egy esetleges késõbbi szívmûtéttel élete meghosszabbítható legyen. és a beteg a mûtõasztalra kerülhessen. § (1) bekezdésére figyelemmel jogalap hiányában elutasította. hogy az alperesi intézet dolgozói a mûtéti feltételeket megteremtsék. és a keresetet a Pp.” Ennyi. A bíróság egyetértett a felperessel abban: a szívsebészeti háttér hiányáról tájékoztatni kellett volna a beteget. 206. õ ugyanis nem azért halt meg. . Fentiekre tekintettel a bíróság nem látott alapot az alperes kártérítési felelõsségének megállapítására. mivel a szövõdmény bekövetkeztétõl számított egy órán belül elhunyt. mert aznap nem üzemelt a mûtõ. Amennyiben az alperesi intézetben lehetõség lett volna nyitott szívmûtétre.

az öngúny bármilyen látható jele nélkül a maga a Medicina adta ki. – a kártérítési felelõsség megállapításának feltételei. – a kártérítés mértékét befolyásoló tényezõk. ‘ 97-ben jelent meg. ismeri a jogász Sándor Judit könyvét: Gyógyítás és ítélkezés – orvosi „mûhiba-perek” Magyarországon. tájékoztatás. – az orvosok és az egészségügyi dolgozók büntetõjogi felelõssége. – az egészségügyi beavatkozások kockázatainak értelmezése a magyar bíróságok elõtt. összetétele Magyarországon. – alternatív megoldások a mûhiba-probléma kezelésére. – a felelõsség mércéje. – a gyógykezelés és más orvosi beavatkozás visszautasítása során keletkezõ jogviták. 400 oldal. – orvosi etika és jog kapcsolata az orvosi praxisban. – az úgynevezett „orvosi mûhiba” esetek fogalmi köre. jogi szakkönyv. – egyes speciális beavatkozásokkal kapcsolatban felvetõdött felelõsségi esetek. – az alkalmazott és a megbízott károkozása. Így sorjáznak fejezet-címei: – az orvosi felelõsség kutatásának hazai eredményei. . tudósi alapossággal járja körül e témát. – az orvosi tevékenység Achilles-sarka: a hozzájárulás. Nem habkönnyû olvasmány. – a személyhez fûzõdõ jogok védelme az egészségügyi ellátásban. bizonyítási nehézségek a felelõsségi perekben.TUDÓS ÁLLÁSPONT Aki mûhiba-ügyekkel foglalkozik.

lássam az esetleges kockázatokat –. nyaranta mindig kórházban dolgoztam. Az orvosoknál pedig feltûnt a hibák leplezése. mit. ha mûhibaper indult az intézmény ellen. de a szakmát nyilvánvalóan a hibákból. de orvosnak talán kínos olvasmány. bírónak. engem nagyon . Ez az. Egy jogász. hogyan korrigálta azt a másodfok. mind a beteg-közvélemény arról: milyen orvosi ügyek kerülhetnek bíróság elé. Ám jogász lettem. elõször is az tûnt fel. Kezet csókolok. És felfigyeltem egy nagyon éles különbségre a saját szakmám és az orvosi szakma között. Késõ délután megyek hozzá. bemutatkozom. mennyire keveset tud mind az orvosi. közlöm: Sándor Juditot keresem. Persze. a titkolózás. orvos-szakértõnek bûntudatot keltõ tanulmány-sorozat. Orvos-családban nõttem föl. hogy okuljon belõle: ha az elsõ fokú bíróság valamilyen hibát követett el. mintha ezek nem is érdekelnék õket. miért lehet perelni. gyerekkoromtól rengeteget voltam egészségügyi dolgozók között. Bekopogok az egyetemi ajtón. mikor. ötven körüli tanár nénire számítok. hogy javítsak a saját tevékenységemen. – Én vagyok.Jogásznak is emberpróbáló feladat. szigorú pillantásokkal. ráveti magát. Azon tûnõdtem: ha én orvos lennék – már csak azért is. de egy csinos lány miért éppen ilyen zord témával foglalkozik? – Amikor az orvosi felelõsséggel kezdtem el foglalkozni. nem akarnak tanulni a mûhibás esetekbõl. csinos harminc körüli lány köszönt mosolyogva. szívesen beszélget velem. illetve a hibák korrekciójából lehet igazán megtanulni. Azt láttam: nem tanulnak. ahogy megérkezik a postájában a Bírósági Határozatok Tára. amibõl egy jogász a legtöbbet tanulhatja. tudni kell magukat a jogszabályokat is. például sokáig az adott kórházban sem tudnak róla az orvosok. kedvesen segítõkész: hogyne. foglaljon helyet! – Maga? Tényleg Maga írta azt a vastag könyvet? Bocsánatot kérek. Sándor Judit a Budapesten mûködõ Közép-Európai Egyetemen tanít. Amikor fölhívom.

Több megyei bíróságon. aki pert indít. hogy kára keletkezett a beavatkozásból. még akkor is. Aszociális. Késõbb mindenütt elõkerültek ilyen esetek. mikor számíthatnak sikeres igényérvényesítésre a betegek. vagy azt. mely mûtéti eljárások vezetnek a leggyakrabban zûrökhöz. Külföldön számos alkalommal az orvosi konferenciákon külön szekcióban dolgozzák fel az orvosi felelõsségi esetek tanulságait. sem azt: a magyar bíróságok . itthon meglehetõsen nehéz ezt kutatni. – Mit akart elérni a könyvével? – Valójában ismereteket adni. Kanadában. Már a bíróságokon sincs rá fogadókészség. elutasítást tapasztaltam a mûhiba szó említésére is. elkezdjem vizsgálni: mik azok az esetek. amikrõl olvashatok az orvosi lapokban. Hitvallásszerûen jó szándékkal közeledtem ezekhez a perekhez. kutatást szeretnék végezni. az USA-ban a mûhiba-vizsgálatoknál még azt is feltárják: mely egyetemen és mikor végzett orvosok követik el a legtöbb mûhibát. konfliktusos személyiségnek tekintik azt a beteget. s ebbõl milyen tanulságok következnek az egészségügy számára. Szerettem volna bemutatni: mi ma a helyzet. Szóval ez indított arra.érdekelnének a rosszul végzõdõ ügyek. elõször közölték: náluk nem fordultak elõ mûhiba-perek. Igaz. és nemcsak a sikertörténetek. semmi mást. – Másutt is így van ez? – Sokhelyütt nem így szokás. Nálunk semmiféle ilyen összegzés nem készül. Hallottam például nõgyógyász elõadását arról: õ mennyiben tudta a saját szaktudását fejleszteni mûhibák tanulmányozásával. Itthon azonban egyértelmûen negatív az orvosi hozzáállás a mûhibaügyhöz. problémás. és nem sok szándékot a hibákból okulásra. amikor szembeszökõen egyértelmû. Ám az orvosok körében hihetetlen elzárkózást. amikor megkerestem õket. amelyek rendre valamilyen mûhibával végzõdnek. Nem akartam bebizonyítani sem azt: a magyar egészségügyi rendszer nagyon rossz színvonalú ellátást nyújt.

nem ez a fontos szám. – Mikoriak az adatai a mûhiba-perekrõl? – Az 1983-1996 között jogerõsen lezárt perek anyagait dolgoztam fel. többször is változott a nem vagyoni kárpótlás szabályozása. Ez utóbbi is nagyon fontos. miközben lezajlott egy rendszerváltozás. Budapesten ez az arány 34:36. 222 polgári perbõl 92-ben. azt hiszem. hogy utána ugyan-ehhez a doktorhoz kénytelen visszamenni. Ugyanakkor Bács-Kiskunban 3:1. Országon belül furcsamód nagyok a területi eltérések. mert ezekre az is jellemzõ. Aki hajlott volna beperelni egy orvost. persze ezek rendszerint több évvel korábbi ügyek. Nálunk . Csongrádban 6:12. hogy nagyon sokáig húzódnak. tehát 41 %-ban állapították meg a mûhiba-felelõsséget. – Mit mutatnak a számok? – 19 büntetõeljárásból 13 végzõdött elmarasztalással – ám. hiszen amíg nem volt szabad orvos-választás. sem pedig azt: a betegek képtelenek lennének az igényeik érvényesítésére. ha „csak” pár héttel tovább tartott a gyógykezelés – egyáltalán nem indulnak perek. Megismertetés volt a szándékom. illetve újabban a biztosítók számára is komoly tanulságai lehetnek e feldolgozásnak. csak jó néhány év alatt zárulnak le. Komárom-Esztergomban 1:6. hiszen az orvosi mûhiba jellemzõen polgári eljárást von maga után. mind a három terület. – És miket lát a számok mögött? – Legelõször ki kell emelnem: egyes orvosi vélekedésekkel szemben Magyarországon kisebb horderejû ügyekben szinte egyáltalán nem perelnek a páciensek. 13 év dokumentációja ez. Zalában 5:1. ha bármi baja van. kozmetikai típusú károsodás állt be. Ha csupán enyhébb. azzal kellett számolnia. A polgári perekben a felelõsséget megállapító:azt elutasító arány Borsod-Abaúj-Zemplénben 2:6.rosszul ítélkeznek e perekben – bár kétségkívül komoly kritika illetheti mindkét gyakorlatot. módosult az orvosválasztás lehetõsége. Remélem. Nos. addig önmagában ez is fék volt.

a kapcsolatai elsorvadnak. õ nem egyszerûen tárgy. akik kötelesek betartani az orvos utasításait. Évtizedeken át a bírók csak elvétve találkoztak ilyen ügyekkel. a hobbiját nem tudja gyakorolni – sokkal kisebb méltánylást kapott. súlyos reoperációk. idegsérülések és halál – után kérnek kártérítést a betegek és hozzátartozóik.jellemzõen a maradandó egészségkárosodások – nõgyógyászati beavatkozás után a nõnek nem lehet gyereke. Így aztán számukra ez olyan rendkívüli dolog volt. hogy – különösen a rendszerváltozás elõtt – az állami bíróságon az állami egészségüggyel szembeni jogait érvényesíteni próbáló betegrõl nem volt könnyû eldönteni: egyáltalán rendjén való dolgot cselekszik-e. hogy a beteget . Jó ideig nagyon lakonikusak. hogy egyre inkább szemponttá válik: a betegnek is vannak jogai. hogy a betegeknek esetleg jogaik is volnának – ügyfeleknek tekintette õket. az egyénnek elsõsorban a társadalmi hasznossága jelentette a mércét. Az utóbbi években talán kedvezõ változások zajlanak. A korábbi egészségügyi törvény egy szót sem szólt arról. Nehezítette a helyzetet az is. Nem sugallta a beteg-pártiságot az akkori törvénykezés sem. a nem orvosi szakkérdésekrõl kialakított álláspontját is. Elsõsorban azért. mozgásbeszûkülés. amin különbözõ beavatkozásokat kell végezni. Átemeltek például ítéletbe a szakértõi véleményekbõl olyan megállapításokat is. hanem érvelését. Ráadásul a nem vagyoni kártérítés is elõször nem létezõ. hogy például az élettere beszûkül. – Milyen az ítélkezési gyakorlat? – Korábban enyhén szólva nem voltak a beteggel szemben túlzottan empatikusak a magyar bíróságok. A bírák egyáltalán nem voltak felvértezettek e területrõl szóló tudással. A legfontosabb. mert szó szerint átvették az orvosszakértõk véleményét – méghozzá nem csak azok szövegét. hogy a bíró rendszerint úgy ítélte meg: talán nem is lehet ezekben igényt érvényesíteni. Az. feltûnõen rövidek voltak ezek az ítéletek. majd sokáig a bíróságok által mesterségesen korlátozott kategória volt – lényegében azonosították a munkaképességcsökkenés kérdésével –.

hogy legyenek hajlamosak túlterjeszkedni saját kompetenciájukon. – Igaz. a professzori kinevezésük orvosok által bíráltatik el –. valószínûleg van egy pszichikus gát is mindannyiunkban – így a bírákban is –: belegondolni sem szeretünk. hogy pert nyerjen. – Igen ezt maguk a bírók is érzékelik. Ma is – bár valamelyest javult a helyzet – rengeteget számít a szakértõk állásfoglalása. nem is könnyû megítélni orvosi eljárásokat. Akik egyébként olyan kiképzést is kapnak. még kirívóan súlyos peranyagok alapján is. – Igen. Így aztán akinek nem sikerült számára pozitív szakértõi véleményt beszereznie. Csakhogy a szakértõi véleményekben aztán a nyilvánvaló logikai képtelenségeket se nagyon merik megkérdõjelezni. az etikai és a jogi megközelítéseket. Korábban kétségkívül nagyon alacsony volt a beteg számára pozitív ítéletek száma. Nehéz megküzdeni az . a kandidatúrájuk. – Valamint õk maguk is orvosok – akiknek az elõmenetelük. Eleve úgy közelítenek: mi. és ez a tájékoztatás megfelelt-e a jogszabályoknak – ami nyilvánvalóan egyáltalán nem orvosszakértõi. mi történik egy kórházban. hogy az orvosi ügyeknél igen-is szét kell választani az orvos-szakmai. hogy kritikával kell fogadni a szakértõi véleményt is. az orvosi praxisba. ha a szak-értõkre bízzuk magunkat.tájékoztatták-e. annak semmi esélye nem volt. Sokáig a szakértõi vélemény egyértelmûen megszabta az ügy kimenetelét. – Mondható a magyar ítélkezési gyakorlat orvos-pártinak? – Ma már talán egyre kevésbé. úgyhogy az a legbiztosabb. és véleményt formálni kifejezetten nem jogi szakkérdésekben is. laikusok – mármint az orvoslás szempontjából laikusok – úgysem értjük ezeket az orvosi szövegeket és dolgokat. Általában reménytelennek érzik belelátni az egészségügybe. hanem színtisztán ténybeli és jogi kérdés. gyakori is a jelentõs kompetencia-zavar a bírókban. betagozódni csak az orvosi hierarchiába tudnak és akarnak. a nagydoktorijuk. úgyhogy nehezen ment át az ítélkezés gyakorlatába. Sõt.

Gondoljunk bele: egy kisváros bíróságán – ahogy mindenki. gondatlanság fölött. úgy – a bíró is nem csak potenciális beteg. akinek az orvosi ténykedésérõl éppen ítéletet kell alkotnia. ha valami hibát követek el – márpedig mindannyian követünk el sok-sok hibát a saját munkánkban –. hiba. hogy békésen megegyezzenek a felek. Könnyebb napirendre térni a tévedés. a felesége. a gyereke. anyagilag is a lehetõ legjobb helyzetbe kerül. míg sokkal megosztottabbak például az ortopéd sebészek. amint orvosok e helyett a végsõkig próbálják takargatni vétségeiket. a különbözõ orvos-szakmák más-más képet mutatnak. ha akit akaratlanul megsértettem: kap valamifajta kompenzációt. Érdekes. hogy „orvosellenes perek”. hogy õ maga.orvos-szakma presztízsével. aki felülemelkedik azon. – És milyen kép alakult ki Önben az orvostársadalomról ezen a görbe tükrön át? – Én azt gondolom. amelynek a tevékenységét õ most kritika alá veszi. ha a károsult lelkileg is. . bíró legyen a talpán. ha tudhatom: akivel szemben ez történt. és körömszakadtáig tiltakoznak az ellen. megjelent az orvos-köztudatban a „ mentõautót üldözõ ügyvéd” képe. ami kirívó túlzás. hogy a beteg megkapja a kártérítést. Nyilván erõsen visszaveti ez az igényérvényesítés esélyeit. Bizony. hanem éppen annak a potenciális betege. megkap minden jóvátételt. Az orvosok közül sokan riogatják egymást a mûhiba-perek szaporodásával. ami pedig legfeljebb az 1952-es koncepciós orvos-perekre lenne találó. csupa kisbetûvel és egybeírva). Szinte nem is fordul elõ. az édesanyja abba az egészségügyi intézménybe fog bekerülni gyógyellátásra. Úgy emlegetik ezeket az eljárásokat. Értetlenül nézem. ami a „ perrel fenyeget” szinonimája. A szülész-nõgyógyászok a legösszetartóbbak a szó rossz értelmében is. Nekem – aki hibáztam – az a jó. Van egy új kifejezés: „ádámgyörgyözik” (így. akkor nekem az a legmegnyugtatóbb.

a „már önmagában is finom keresztbe tenni a másiknak” leküzdhetetlen kényszere.– Nem lehet. hogy ügy lesz belõle. Ha azonban már bírósági eljárás indul. amit okoz. mégis a beteg – aki a kezelése során szinte soha nem szerez tudomást a rajta elkövetett mûhibáról – végül rendszerint egészségügyi dolgozótól tudja meg: valójában mi történt vele. azt hiszik az érintettek: ez így is természetes. de nem merem kijelenteni szociológiai kutatás nélkül. részint pedig a sima pénzszerzési ösztön. és ez kelti föl a gyanút. Ha egy röntgenes vagy egy altatóorvos hibázik. hogy az erõsebb vagy gyengébb összetartás egyszerûen a megszerezhetõ hálapénz nagyságrendje alapján rendezõdik? – Elképzelhetõ. odavetett félmondatos „ Úristen.és dacszövetség. ha a szülés után pár hétig bent kell maradni a kórházban. hogy valóban ezek lennének a fõ motívumok. – Nem állhat e mögött egyszerûen részint a Magyarhonban oly jellemzõ fúrási inger. egy szülész vét el valamit. . hogy ilyet lehet tenni!” megjegyzés majd’ mindig egy másik orvostól érkezik. indítja el az egész ügyet. Bár furcsa helyzetek adódnak e téren is. mert úgymond látványosabb a probléma. Szeretnének társadalmon-kívüliséget biztosítani saját szakmájuknak. vagy hetente kétszer-háromszor vissza kell járni kezelésre. akkor aztán inkább összetartóak az orvosok. az sokkal könnyebben eltitkolható – a magyarországi átlagos egészségügyi ismeretszint alapján azon senki nem akad fenn különösebben. a „remélhetõleg jól paráló beteg” elvétele a másik orvostól? – Nyilván ezek is fontos és létezõ szempontok. ott lényegesen nagyobb az esélye annak. Sajátos az is. Ha mondjuk. pusztán amiatt. Például a hálapénz szempontjából legrosszabb helyzetû szakmák egy része sokkal inkább ki van téve a mûhiba súlyosabb következményeinek. hogy miközben általában erõs az orvosok közötti véd. egy-egy hümmögés. Vagyis miközben a felszínen nagy az összetartás.

Persze gondoljunk bele: a mûhiba miatt bekövetkezett . akik az egészségügy közelében élnek. hogy napnál világosabb a mûhiba elkövetése. – Mondja. – Nem mondja komolyan! Kétszáznegyvenegybõl egyetlenegy alkalommal sem ismerték be a tévedésüket. Vagy õk maguk gyógyszerészek.hajlamosak a dorgálást saját köreiken belül elintézni. Ez pedig nagyon szomorú. vagy – azt is mondhatnám – nagy baj. egészségügyi dolgozók. asszisztensekre próbálják áthárítani a felelõsséget – akkor is. Azt jelzi ugyanis: nemigen mernek perelni. de a biztosító idõben belátja: ez vesztett ügy. hogy a nõvérekre. a nyilvánosság lehetséges teljes kikerülésével.. ebbõl a 241-bõl hányszor fordult elõ hogy az egészség-ügyi intézmények vagy az orvosok elismerték a beteg igényét? – Tudomásom szerint egyszer sem fogadták el. mulasztásukat? – Nem. Az indokoltnál sokkal nagyobb mértékû ez. s az egészségügyiek mégis körömszakadtáig harcolnak a páciens kártérítése ellen. akkor abból elõfordul. hogy mûhiba történt. kártérítési és 19 büntetõpernek. amikor õk kézenfekvõen az orvos utasítását hajtották végre. akik nincsenek valamicskét közel az egészségügyhöz. Hozzá kell tennem: ha egy vita során. a kórház ugyan tagad. ezekben az ügyekben egyszer sem. – Pontosan 222 polgári. és kik nem perelnek? – Arra föl kellett figyelnem: a mûhiba-pereket indítók között feltûnõen sokan vannak olyanok. Különösen büntetõ ügyekben jellemzõ ez. az elején a kórház elismeri. Ám kétségkívül nagyon gyakori. – Tapasztalatai. amelyekben ráadásul igen gyakori az is. Megesik az is. és lezárul az ügy. hogy nem lesz per – vagy a kórház vagy a biztosító fizet. kutatása alapján fõként kik perelnek. asszisztens. hogy elindul a kártérítési igény iránti eljárás. és per nélkül egyezséget köt a pácienssel. vagy a családjukban van orvos. – Tehát Ön több mint 200 mûhiba-pernek tanulmányozta a teljes anyagát.. ellenkezik. nõvérek.

az utókezelés. hogy meglehetõsen ritkán sikerül. hiszen gyakran – hiába van elvileg szabad orvosválasztás – ugyanoda kerül be. ha rosszabbodás áll be. nem is kizárólag az egészségügytõl érkezhet retorzió. és kitenni õket a lakásból. amely a két dolgot elválasztja egymástól. Ezt pedig esetleg attól a kórháztól várja. hogy a mûhiba utáni helyzetben a betegnek szüksége lenne azokra a belsõ információkra – csak a bennfentesek által ismert eljárásokra –. Aki kárt szenvedett. amelyet beperelt. és az a tapasztalatom. hogy jóban legyenek az egészségügyi intézménnyel és annak dolgozóival. azonnal észleljék. ami bekövetkezett. amelyekkel például külföldi gyógykezelést vehet igénybe. legalább az utókezelés során a lehetõ legjobb eszközöket kaphassa meg. hanem a nyugat-európai gyakorlathoz képest is nagyon kevés. És ebben arra a kórházra kéne támaszkodnia. Nagyon magas erkölcsi szinten kell állnia annak az egészségügyi intézménynek. abban érdekelt: ha már úgyis bekövetkezett. rehabilitáció folyamán döntõ jelentõségûnek érzik a páciensek. Mivel nem lehetett több gyerekük. Egy szülészeti esemény során elkövetett mûhiba következtében például méheltávolításra került sor. az OTP-nek – miközben folyt a perük – elsõ dolga volt megvonni tõlük ezt a támogatást. mint ahol a baj érte. hogy a kártérítési per megítéléséhez szükséges orvosi szakvélemény készítése során ismételten többször röntgenezik meg a beteget. amelyikkel szemben õ pert indított. Az is elõfordul. amelyre az OTP-n keresztül annak idején szociálpolitikai támogatást kaptak a vállalt gyermekre. Nagyon nehéz ezeket a paradox konfliktus-helyzeteket jól kezelni. Akár mert a közelben nincs másik kórház. Sõt. A fiatal pár olyan lakásban lakott. akár mert egy-egy ritkább mûtét utáni reoperációt nemigen lehet máshol végezni.károsodás csökkentésében. Kínos érdekütközés ez. különleges gyógyászati segédeszközt szerezhet be. Elõfordul – csak egyetlen példát említve –. Ám láthatóan erõsen emelkedik ezek . – Így aztán Ön szerint ma sok vagy kevés mûhiba-per folyik Magyarországon? – Nem is az amerikai.

hogy idegsebészeti beavatkozáskor megsérül egy ideg. és megég – a bíróság szintén elfogadta azt a védekezést. hogy meglehetõsen hosszú idõn át a beteg lába érintkezik a radiátorral. Megjegyzem. Az ügyben – amely már önmagában is megrázó – a bírói állásfoglalás a legmeglepõbb. – Ha a több mint kétszáz esetbõl csak egyet kell kiemelnie. Majd a Magyar Köztársaság nevében meghozott ítéletben egyetlen mondattal késõbb arra kérdésre: de miért nem vették észre. általában az orvostanhallgatók körében az a tapasztalatom: õk még egyértelmûen betegpártiak. Nem amolyan tinglitangli módon. Ezt az esetet az orvosi egyetemen tartott órámon szerep-játékban lejátszattam a medikusokkal: mindannyian egybehangzóan a beteg pártját fogták. ilyen merev tartásban lerakták az ágyára. Ahogy kihozták a mûtõbõl.száma. õ komolyan vette. néha hat edzésre járt. Hetente négy. és azt gondolom: még nagyobb mértékben fog nõni a következõ években. A bíróság elfogadta a kórház azon védekezését. hogy is gondolhatott volna a nõvér arra: bekövetkezhet. melyik az? – Egy idegsebészeti beavatkozás folytán a betegnek megbénult az egyik lába. miszerint ez egy annyira ritkán elõforduló. A lebénult – tehát számára mozdíthatatlan és érzéketlen – lába hozzáért a radiátorhoz. és természetesen focistának készült. otthon súlyzózott. amely a legszélsõ volt a kórteremben. *** Marci tizenkét éves volt. a radiátor mellett. miszerint a szokásos mûtéti kockázatba belefér. elképzelhetetlen eset. és a lábujjai annyira megégtek. . Amikor aztán fölolvastam nekik a bírósági ítéletet: csapkodtak a felháborodástól – maguk a leendõ orvosok. szobabiciklizett. és érzéketlenné válik a végtag. hogy amputálni kellett.

majd a söprögetõ cselezve megindult fölfelé. dicsérte – tehetségesnek tartotta. Futott tovább: már közel volt a tizenhatoshoz. Marci lövõcselt adott elõ. minden labdavétel után kikerülni. ha megnyerik. gyorsabban fölért. Röpült is felé a labda. hanem rézsút oldalt-elõre vitte tovább. Marci húsz perc múlva félni kezdett tõle. Hatalmasat esett. õ labda nélkül volt. nem ért hozzá. A szünetben Marci szólt az edzõnek: nem bír ezzel a krapekkal. van esélyük a döntõbe jutásra. Óriási lendülettel vetette magát a csatába. állandóan dolgozott a könyökével.erõsített. A szõke utánanyúlt. tépte a mezét. futtában kezelte le. de reménytelen volt – az ellenfél szoros emberfogásra rendezkedett be –. rázza le magáról a szõkét. Két pillanat múlva hátulról befutotta õt a kis szõke. egyik lábát beakasztotta neki. Már játszott a kölyökcsapatban. Borzasztóan kemény fiú volt. Nem tanult jól. olykor igazi csatárt is. Kifutottak a második félidõre. a középcsatár hátrapasszolt. rá középen van szükség. a szõkének csak az volt a dolga: õt fogja. Adogatták ide-oda a labdát. és megtámadta. a másikkal becsúszott. Az edzõje biztatta. olyan belemenéseket produkált. Marci kipillantott apjára. mindenki fölvette a helyét. Az öreg azt felelte: nem lehet. Marci elõtt elsötétült a világ. . Mokány. mint akinek az élete múlik rajta. a labdát engedte maga elõtt gurulni. mint fejükkel a rissz-rossz diplomások. amíg kialakult a helyzet. meg a buddhizmusra térése elõtt Roberto Baggio szokta – keresztet vetett. Többször föl is vágta. néha söprögetõt. Marci vele együtt futott. az nem érdekelte. Vasárnap fontos meccsük volt. Az öltözõben Marci megesküdött magának: amíg van szuflája. elõretolt fedezetet. az elsõ öt percben kiderült: az a dolga. úgy hajt. õt semlegesítse. szõke srácot állítottak rá. s nem középre. A középkezdésnél – ahogy Dino Baggio. Õ k kezdtek. Föltett szándéka volt: a lábával keres majd többet. Erre jó esélye volt. eltávolodni tõle. talán jobb lenne áthelyezni õt szélre. Próbálta lerázni. Pont ráesett arra. de közben már érezte: rettenetesen fáj a combja. bár egyáltalán nem volt vallásos. aki föltartotta neki a hüvelykujját.

rögtön hoz fájdalomcsillapítót. jó? – Jó! – engedett a kis focista. – Melyik? – Várj csak! Tényleg. órák hosszat tartott a mûtét. Hordágy. ez eléggé fáj. Komolyan. A jobb lábam is megsérült? – Nem tudom. kikérdezte. s elindult segítségért. apu? – nyitotta ki a szemét Marci. Azonnal ömleni kezdett a vére. s ahogy odapillantott. azzal elszenderedett. Azonnal akadt. majd ha a foci mellett elvégezted az orvosi egye-temet – amit nagyon remélek –. megyei kórház. csatár! Megoperáltak. Addig ezt bízzuk inkább az orvosokra.ami fájt. baleseti sebészet. a sarka pedig átfúrva. Kapott erõsebbet. de a kötéstõl abból is csigába. ijedten vette észre: látja a saját csontját.és társalgóhelynek berendezett részen traccsoltak. és fintorogni kezdett. Igaz. valami történhetett azzal is. Azonnal elaltatták. – Apu. de tényleg csak picit. a jobb lábamnak nem volt semmi baja! – Idefigyelj. majd nagy súlyokat tartott függõlegesen. nagy focista? – Picit fáj a lábam. – Szólok a nõvérkének – válaszolta apuja. vijjogó mentõ. azt nem mondták az orvosok. ami az ágya végében elhelyezett csigába futott. elengedte a kapaszkodót. . aki készségesen odajött Marcihoz. kisfiam. mind a kettõ. A sebesült villámgyorsan lenyelte a pirulát. Nyílt combcsont-törés. majd azt mondta: ez természetes mûtét után. azzal fölhúzta magát: körül tudjon nézni. azt mondták: a lábad jobb lesz. Arra ébredt. csatár. Látod? Marci megfogta a feje fölött függõ gézcsíkot. fogja a kezét. A jobb lába nem volt átfúrva. súlyokhoz vezetett spárga. – Apu. de fél óra múlva könyörgött újabbért. A nõvérek a folyosó végén tévé. apja ül az ágya szélén. A bal lába begipszelve. arra kötelet szereltek. mert azt is húzatják. – Mi a helyzet. Hogy vagy. mind a kettõ. mint új korában! Három sebész barkácsolt össze. Kétoldalt acélrúd állt ki belõle. akkor Te fogod eldönteni: mit miként kell gyógyítani. – Minden rendben.

rögtön látni akarták Marcit. nyomasztóan áporodott légtérben. A plafonon középen vezetéken lógott egy szem villanykörte. horkolása nemigen halt el a bûzös. kapott is gyógyszert. Szülei felváltva jártak be hozzá – naponta többször –. A tizenkét ágyas kórterembe lépve döbbenten pillantottak körbe. s könnyes szemmel figyelték fiuk szenvedését. a fiának kicsit alacsony a fájdalom-küszöbe. nemigen látták unokaöccsük arcát. beszélgetése. ne haragudjon. Régóta kint éltek. nõvér nem volt a teremben – piszok viszont igen. kemény srác ez. Orvos. köszönöm szépen – ekkor csúsztatta az asztalra a mûtétért „járó” borítékot. arra: nagyon fáj továbbra is mindkét lába. A doktorok rögtön látták. Eléggé rövidre fogták a látogatást. fejére húzta a párnát. – Fõorvos úr. hát. nem sajnáltatja magát. kérem. kétszer-háromszor jöttek haza évente. Mamája – amikor a kacsát adta oda neki – látta: a pisilõje olyan picire zsugorodott össze. véletlenül éppen most is. – Nem.Másnap reggel azonban nagyon korán ébredt. a nõvérke nem adott gyógy-szert: meg kell várni a vizitet. – Sajnos. edzett. ez elõfordul. a nagynénje és nagybátyja. Ausztriából. Mire megérkezett a vizit. sõt. Hiába rimánkodott. fõorvos úr. A súlyos baleseti sérültek nyögdécselése. majd a fõorvos úr eldönti. Az injekció sem mulasztotta el szûnni nem akaró kínjait. s indultak kifelé. Sokáig . Délután új látogatók érkeztek hozzá: Anna és Pali. állandóan sírt. s alatta zokogott. az autójukhoz. reméljük: hamarosan túl lesz a nehezén a gyerek. elköszöntek. Kis kitartást még! – Persze. Marci csillagokat látott a kíntól. uram. amekkora baba korában volt. Azt hiszem. megígérték: ha nem elég. nem lehet tenni valamit: ne fájjon neki ennyire? – próbált az apja följebb intézkedni. soha nem nyavalyog ok nélkül. harapdálta. Harmadnapra úgy nézett ki: Marci eszét fogja veszíteni a szenvedéstõl. fõorvos úr. Nyüszített. vinnyogott. – Nos. úgy erõsebben hat. jajgatott. adhatják neki injekcióban is. mit szabad ekkora gyereknek.

õrjöngve sírt. Anna! Arra kérlek. Ez csak csúnya. jobb lábán a kötést is. Egyébként elhessegették. aki föltûnt a színen: segítsenek már a fián. ha engem itt. azt tényleg nem kellett volna. A reggeli viziten a fõorvos jóváhagyta az esti ígéret teljesítését. mennyire kínlódik. Marcit megoperálták: a combjáról és a fenekérõl átültettek bõrt a lábaira. az elhalt helyére. Azt az ígéretet tudta végül kicsikarni: reggel leveszik a gipszet.szótlanul ballagtak. azt azóta sem értem: ha a bal lába sérült meg Marcinak. hogy szinte tökéletesen megszûnt lábainak a vérellátása. kötést. ezt nem lehet kibírni. ám mielõtt beültek a kocsiba. miért kellett húzatni a jobbot is? – Ja. Ám „a kis focista” 12%-os mozgáskorlátozott lett. Lábai soha nem lesznek terhelhetõk. Annyira megszorították a gipszet is. Amikor apja végre érte jöhetett. Marci mindkét lábfején teljesen elhalt a bõr. búcsúzkodás közben megkérdezte a fiatal sebészt: – Doktor úr. segítségért ordított. Pali megfogta felesége karját: – Te. Kiabált. õk maguk is megdöbbentek. senki nem tudja. megnézik. hogy hazavigye a megyei kórházból. Papája legalább húsz alkalommal keresett meg bármely orvost. vane valami baj. mitõl. véletlenül azon is keresztülmentek. Emellett a röntgen kimutatta: megsérült az Achilles-ina is – amikor a húzatáshoz átfúrták a sarkát. . légy szíves legelõbb dobj át az osztrák határon! Estére Marci teljességgel képtelenné vált fájdalmai elviselésére. vagy megbetegednék. A legfiatalabb orvos aztán bevallotta a szülõknek: amint leszedték a kötéseket. Magyarországon valami baleset érne.

aztán követte édesanyját. oldalán szép. Hamar följöttek Pestre. az egész ország mind nehezebben élt. belépett a háborúba. Hitler az elõzõ évben lerohanta Lengyelországot. a kisbaba mamájával maradt. s ezzel megkezdõdött a II. nõvéréhez. a Somogy megyei Tabra vitte négyéves kislányát. A papa is hazaérkezett. mind rémesebb lett. nagy szeretetben. de a kis Évikének mindent megszerzett. Évike papájának vissza kellett mennie a seregbe. Don-kanyar. Ám a mama belehalt a szülésbe. a gettó. 1944 márciusában bekövetkezett a német megszállás. teret nyertek a magyar nyilasok. ‘ 41-ben Magyarország is hadat üzent. világháború. ‘ 44-ben – a szovjetek sztálingrádi gyõzelme után megtörtént az angol-amerikai csapatok normandiai partraszállása – fölcsillant a remény: mégis lesz erõ. A háború egyre terjedt. s hogy mindene . ‘ 46-ban egyszer csak megjelent lovas szekéren a papája. az OTI (az akkori társadalombiztosítás) tisztviselõjét besorozták a magyar hadseregbe. csókolta. Mamája akkor már újra pocakos terhes volt. Európa. Évike elkezdett iskolába járni. Két évet élt ott. jöttek a zsidótörvények. szívesen fogadták a pici lányt. amely megfékezi a tobzódó fasizmust. berendezkedtek. vigyázott rá. Édesanyja 1944 júliusában szült. és egyre inkább félt. Magyarország. ölelte. s a baba is összesen egy hetet élt. fiatal és nagyon kedves asszonnyal. Magyarország visszakapta Kárpátalját. aztán Erdélyt is. Évike ebben az évben született Pesten. A nagynéniéknek nem volt saját gyerekük. Édesapját. szabadságot kapott második gyermeke születésére. és hoztam Neked új anyukát! – emelte föl nevetve.„ALÁGYÚJTOTTÁK AZ ÁGYÁT” 1940. találtak lakást. – Megjöttem én is.

mintha ez nem is így történt volna. Ez megismétlõdött másnap. a szülõk nyugdíjba mentek. figyelve: rendesen lélegzik-e az ura. egyébként hetente kétszer-háromszor mentek hozzájuk. Sokat gyengélkedett. gyakran fél óránál is tovább tereferéltek a mamájával. imádták egymást. elköltöztek önálló lakásba. segített tanulni. Igaz. tehát tudta. amint beért a hivatalba. Meleg ebéddel várta. Teltekmúltak az évek. Uszodába járt. alaposan megbeszéltek mindent. majd fogászaton volt asszisztens. de minden reggel. és puff. aztán még háromszor. büszke is volt rá. Évikének megmondták. hogy nem a mamája szülte õt. ‘ novemberében ezek a reggeli telefonok furcsává váltak. harmonikus. fölhívta szüleit telefonon: részletesen. mindenrõl és mindenkirõl részletesen beszámolt – most éppen csak válaszolt egy-két kérdésre. ilyenkor ez-az elõfordul. boldog családi életet éltek. de tökéletesen úgy éltek együtt. s Éva mamája folyton aggódott érte. letette a telefont. ahogy Évikébõl Éva. Mindenhová együtt mentek. mit találtam ki! – Mit? . Édesapja elõször ‘ 68-ban kapott infarktust. amikor meghalt az édesanyja. Férjhez ment. 93 78 éves anyukája – aki addig mindig rengeteget beszélt. mindent megbeszéltek. Azután a mama elhelyezkedett: ideggyógyászaton nõvérkedett. Éva is a TB-nél lett tisztviselõ. szép lassacskán megöregedtek. Fél éjszakákat ébren töltött. majd Éva asszony lett – nemcsak szerette õt. Vasárnap õ hívta otthon Évát: – Képzeld. anyu – mert pillanatok alatt igazi anyu lett az új mamája – két évig otthon maradt vele. Anyukája mindig jókedvû volt és csinos. kerékpározott – felülkerekedett a betegségen. csõlátása lett. Nyári szabadságukat is mindig velük töltötték a balatoni nyaralóban. harmadnap. de hát elmúlt már nyolcvan. ahol papája is dolgozott évtizedeken át.meglegyen.

majd Éva kiment a konyhába.. aki megígérte: másnap kijön. szatyorba –. mama. a teraszon nem szokás aludni. – Menjünk át holnap az anyuhoz! – szólt a férjének. én kihívom az orvost az anyuhoz. mi meg Veled. a lányoddal és az unokáddal négyesben együtt leszünk bent a házban. csak ezt akartam mondani. Éváék hazamentek. Jó lesz? – Ha Te így gondolod. Bementek. amikor nem lenne szabad emelgetned? – korholta Éva. ne törõdj vele! – Közben apukája a WC-ben összeesett. ettél Te ma? – Hát. igen. Elborzadva állt meg az ajtóban. nem mond igazat. Eszegették a szõlõt. s otthon vették észre: a hatalmas szatyorban nem alma volt. – Éva azonnal érezte. az egy sufni. némi rossz érzéssel. teljesen összeégett. anyukám. Éva – amint fölnyalábolta – azt kérdezte: – Apukám. akkor biztos jó. – Apu. Egy éve vált le anyukája retinája. – Mi van. majd vigyétek haza! – Mamikám. – Na jó. – Anyuci. telis- . megoperálták. nézze meg! – Telefonált a háziorvosuknak. hogy Balatonon az apu kimegy a kis házba. még a lányának sem akarta kiadni a feleségét. a férjednek kiteszünk egy sezlont a teraszra. nem akart hinni a szemének: minden fekete. Szia! – és levágta a telefont. s mamája megjelent egy hatalmas tál óriásszemû szõlõvel – november legvégén.– Azt. Ott. a Pityunak. Éva nem értette: a kis ház. betört valahova? – viccelt Éva férje.. mindkét kisöreget alaposan megvizsgálja. annyira szeretik egymást. miért cipelsz Te nekünk almát. ilyenkor már szörnyen drága lehetett ez a gyümölcs. Mamája kedveskedett: – Vettem Nektek almát – kitettem az elõszobába. mi ez. Így tettek. semmi. mi történt itt? – Semmi. mit csináltál? – Semmit. de a lelkére kötötték: ne cipekedjen. ahol eddig mindig rend volt. örökké csillogott-ragyogott a lakás. fõztem. – Na de.

Volt velük két ápoló is. hogy elviszik. akarok vele beszélni! – Jó. s beszámolt neki a furcsaságokról. elintézem én egyedül. Azok rögtön kifaroltak: õk nem merik bevinni. – Mamikám. Nem gondolt õ semmire. csak szerette volna. hatalmas halomban ruhák. rosszul van? – Rámol. ne tedd le. kislányom. Másnap újrahívta szülei orvosát. szívem. hogy Éva még idõben szólt: – Anyukám. – Mit rámol? – Kifelé a szekrényeket. s kérte a feleségét: – Gyere. Néha még próbált valamit pakolni. nagyon fura a mamája. hogy segítsünk! – Nem kell. Szörnyû kép fogadta õket. Egy vagyonba kerülhetett. – Engedd meg. A következõ napokban megismétlõdtek az érthetetlen telefonletevések. mi van az anyuval. ám azt mondta: egy kis magas vérnyomáson kívül nem talált semmit. Volt. sem erõszak. A hallban föltornyozva. Megérkeztek õk is. s nagymamája õt is teletömte színhússal. mit mûvelsz? – Takarítok. de nem kellett sem kényszerzubbony. ezt-azt odébb tett. A háziorvos ki is ment hozzájuk. mindössze annyit közöltek: be kell vinni a nénit. jöjjenek át. – És aznap este szülei szomszédasszonya telefonált: – Évike. beletörõdött.tele volt hússal. átrakott máshová. a végén még fölgyújtja a házat! Odarohantak a férjével. hívják inkább a János Kórház pszichiátriai osztályának mentõjét. – Apuci. add az aput légy szíves. adom. ülj ide egy picit mellém! . – Éva kihívta a mentõket. Éva papája az ágyon feküdt. Kiderült: elõzõ nap Éva lánya járt ott. élelmiszer. a falról levett festmények. fölemelt. ha szak-ember nézi meg a mamáját.

ma a János pszichiátriája a legjobb. Éva és a férje is beült a mentõbe.– Nem érek rá. – Nézzék. Nem értette. nem lehet. kérte: intézze el. hol van. Az ügyeletes orvos fölvette az adatokat. föl apukájához. bárhová vihetnek. tudta: miért mondja ezt. aztán kórtermek. onnan nyílt a nõvérszoba. s megcsókolta a kezét. Amint elhaladt az ágy mellett. biztos nem a levegõbe beszélt. kikérdezte Évát is. A pszichiátrián nap. rámolok! – felelte. nem a Jánosba? Nagyon szépen kérem: vigyék õt az Alsóerdõsor utcába. a súlyosabb betegek között rendszerint sem nõvér. ahol a könnyebb betegek étkeztek. mint nap iszonyodva figyelte az ottani állapotokat. A belsõ részen. nem fogta föl. – Akkor majd holnap elintézi. hogy mamája átkerüljön a Jánosból az Alsóerdõsor utcai kórházba. – Évike. hagyjuk ott. társadalombiztosítási dolgozó vagyok. a mamáját is. a János az ügyeletes. odahúzta magához. Aztán elvitték. székek. anyu is többször kijelentette. kár lenne elhozni! – Úgy gondolta: ha a fõorvos úr azt tartja a legjobbnak. s pakolt tovább. Zárt ajtó vezetett tovább kisebb szobába. Éva hát kérlelni kezdte a mentõsöket: – Nem lehetne máshová vinni. Évának eszébe jutott. WC. Anyukája akkor már szinte egyáltalán nem érzékelte maga körül a világot. asztalok. apu is. márpedig valóban legyen a legeslegjobb helyen. Másnap reggel Éva fölkereste a TB ideggyógyász fõorvosát. hogy átszállítsák. Minden napja rohanással telt el. kerületben. Legelsõ látogatási napján Éva – amikor indult volna . most a Jánosba kell vinnünk. mi történik vele. amikor ilyesmi szóba került: – Ha valami bajunk lesz. sem orvos nem volt. a férje elkapta a karját. A csak kulccsal nyíló bejárat után nagy terem volt. biztosan úgy van. üldögéltek. csak a Jánosba ne! A János Kórházba soha! – Anyukája a XII. Munka. – Este tíz körül értek be. tusoló. be anyukájához. ennyi elõnyöm csak lehet. az két lépésre van a lakásunktól! – Nem. a János körzetében dolgozott.

Ha süteményt vitt be. – Anyucikám. az õ férje az egészségügyi miniszter. Néhány beteg már köré gyûlt. a többi betegnek is megígérte: segít nekik kiszabadulni innen. Így ment ez egy hétig. Vigyél haza. mit csinálsz? – kérdezte. de annak akkor is az kellett. ha a pszichiátria rettenetes körülményei között. s õk hazamentek. a többiek elõl rejtve lopta be mamája szájába – mert amint megpillantották: rávetették magukat. Rendben találták. Kiabált.haza – nem tudott kijönni a belsõ részbõl. hogy végre kikerült. mire odajött a nõvér. Próbálta a felét már az elején odaadni a mamája mellett fekvõ. . amennyit bírtak. Útközben ismét azon huzakodtak: beviszik-e a kisöreget a Jánosba. azt katonákra vágta. amit anyukájával etetett volna meg. Mamája gyûjtögetett: mûanyag poharakat. – Gyûjtöm a lányodnak a stafírungot. Pár nap múlva Éva azt vette észre: mamájának hiányzik mindkét aranykoronája a fogairól. Szelíd volt és segítõkész. – Mi történik itt. hamarosan meggyógyulsz. evõeszközöket. Dörömbölt az ajtón – arra sem jöttek oda. s elvettek. különösen agresszív nõnek. és hazavitet mindenkit. levették a sapkáját. ha valami baj van a betegekkel? – gondolta. hadd adjam oda neki! – Mamikám. és kiengedte. örült. Betegtársai közül néhányan nagyon agresszívek voltak. ütötte. mezítláb. Látni akarta a feleségét. fölírtak gyógy-szereket. egy padon fekvõ töpörödött öregasszonyról szedihúzza le annak hálóingét. aztán már ököllel verte az ajtót – hosszúhosszú percekig sikertelenül. anyukája lepedõbe burkolózva. Éva azonban nem szerette volna. Csöngetett többször is – de nem reagált senki. akkor hazaviszünk. próbálta ápolgatni a körülötte lévõket. kotorásztak a táskájában. Éva december elején kellett kontrollra vigye apukáját a Szabolcs utcai kórházba. akit majd’ ötven éve szeretett. kérlek! – Nemcsak õ akart hazajönni. s dugva. de elhessegette. majd az idejön. Legalább tíz perc eltelt. de ne szedj el másoktól semmit. Éva egyszer arra ért be.

azt akarta: úgy emlékezzen rá. adták az ügyeletes orvost: – Igen. alágyújtották az ágyat. Másodnaponként látogatták. õ megitta – majd beledõlt Éva karjaiba. Éva megfõzte a kávét. esetleg mire ideérnek. viszik át a Kun utcai égési osztályra. – De mi történt vele? Eltörött valamije? – Nem. és õ nagyon megégett. õ már nem lesz itt! – Másnap reggel Éva egy TB-s fõorvosnõvel együtt ment be a Kun utcába. az apu meghalt. etették. A lakásajtóban apuja összeesett. Itt minden ellátást megkapott. valóban itt van. egy szál hálóingben. hogy a Babi mellé kerül! – aztán visszasüppedt az értetlenségbe. Amint jön a mentõ. mikor érkezik a mentõ. amilyen annak elõtte volt. elvileg zárt ajtó mögül kiszökött a kertbe – a hóban találták meg.egyre romló állapotban látja viszont. azt mondta: majd azután alszik egy kicsit. bevitte neki. Aztán január végi vasárnap távirat érkezett: átszállították a traumatológiára. Leesett az elsõ hó. és eltört valamije? Éva tüstént telefonált a traumatológiára. infúziót kap. – Akkor pár pillanatra feltisztult. szabályszerûen alágyújtották az ágyát. kért egy kávét. s anyukáját ez valószínûleg annyira megörvendeztette: a három. Éva megállapodott a mamáját ellátó doktornõvel: a temetésre nem viszik ki õt. – Bejöhetünk most hozzá? – Ne jöjjenek! Nem tudom. tegnap este hozták át. Leesett az ágyról? Valahol megütötte magát. Fölfektették az ágyára. de nem titkolják el elõle a történteket. Néhány nap múlva lesz a temetés. itatták. és elaludt. nem lehetett vele tovább kommunikálni. s annyit felelt: – Akkor most nagyon örül szegénykém. – Micsoda? – Igen. ahol édesanyám 1944 óta fekszik. szeretgették. abba a sírba. . kicsit jobban lett. A szomszédasszony segített bevinni a szobába. Az orvos jelenlétében mondta meg neki: – Mamikám. a Kerepesi temetõbe visszük. Meghalt.

Egy hét után a doktorok azt közölték: olyan szépen javul. Három nappal késõbb váratlanul megszólalt. a traumatológiára átszállításról szóló távirat után többet szóba sem álltak vele. néha magához tért. Te gyógyulj meg! – De majd jön a fogorvos Annamari. februárban evés közben kérdezett rá: – Ki vagy Te? – Én vagyok. Éva minden nap bement délben. A kórház soha egyetlen szót. és Te most egy fillérhez nem jutsz hozzá! – Édes mamikám.és harmadfokú. és õ megmondja nekik. Újabb mûtétet végeztek. meghalt az apu. Ha pedig ült volna. Mire Éva bement. – Anyuci. – Vízágyban feküdt. A kórházban persze nem létezik mûszálas pizsama. – Nem valószínû. és betegtársa fölgyújtotta mûszálas pizsamáját. a perben a kórház azt írta: a mama a folyosón ült.. nem ismersz meg? – Nem.. nem kizárólag a háta ég meg – . hogy túléli. Két nap múlva meghalt. – Hogyhogy le voltál kötve? – Le voltam kötve! – mást nem mondott. már nem volt ott. Késõbb. a háta a nyakától a fenekéig teljesen elégett – közölték az ottaniak. Egyszer. anyuci! Éva vagyok. Nemhogy elnézést nem kértek. azt nem lehetne fertõtleníteni. az derült ki: az elmúlt hetekben megértett ezt-azt. s akkor mamáját kitették az intenzívrõl. néhány égési sérültet a Kun utcába hoztak. – Szegénykém. Aznap Ferihegyen kisebb katasztrófa történt. Nem volt magánál. sõt. ismét rákötötték a gépekre. mi történt Veled? – Le voltam kötve.– Másod. kit érdekel most a pénz. egyetlen sort nem közölt vele. fehér necccháló borította a testét. képtelenség volt kontaktust teremteni vele. nem ismerlek. s megetette. Megoperálták. visszavitték az intenzívre. súlyos égési sérüléseket szenvedett. mégis van remény a gyógyulására. Az iratokat nem adták ki.

mint a makk. Csakhogy ebbõl sem volt igaz egyetlen szó sem. „nem történt nagy baj. hogy hazudtak. A biztosító mamája biztosítására nem fizetett. – Megnyertem a pert. Soha nem került szóba. Hát a kórház tényleg nem. kérhettem volna egymilliót. hanem gyilkosság áldozata lett”. eladdig. a Rábca partján. hogy még ez is megtörténhetett: az egyik beteg fölgyújtja a másikat. Soha nem akarta otthonba küldeni. „mert a mama nem meghalt. Egészséges volt soká.akkor a teste elülsõ felén is kellett volna égési sérüléseknek keletkezniük. aki fölgyújtotta Éva mamáját: nem beszámítható. *** Jenõ Gyõrhöz közel él. õ nem felelõs a tetteiért. És a kórház? A János kórház. nem gyulladt ki a kórház”. igazán nem indokolt kártérítést kérnie. Késõbb azzal álltak elõ: õ elindította mamája szociális otthonba helyezését. . hogy kivihetné. majd természetesen megszüntette azt – hiszen a beteg. Aztán azzal támadták meg: hiszen nem is az édesanyja volt. „csak a nevelõanyja”. dohányzott. kutya baja nem volt. de nem a pénzért tettem. s az meghal? A János kórház ellen nem indult eljárás. – Azért kezdtem bele az egész perbe: talán történik valami a ma ott lévõ betegek érdekében – zárja történetét Éva asszony. A rendõrség lefolytatta a nyomozást. Igaz. Nem tettek. Azzal is érvelt az ügyvéd: mit akar õ. ötmilliót. amely felügyelet nélkül hagyta a betegeket. Biztos. csak azért: hátha tesznek ezt-azt az ilyesmi kivédésére. ivott. ez is mutatja. Történetesen a mamája. csak egy beteg meghalt. A kórház ügyvédje felrótta Évának: miért nem vitte haza anyukáját. ahogy kell.

nem szívesen. Mindig ugyanazt felelték: a mûtét jól sikerült. nekünk is „csak” a hasunk fáj! – Az istennek se múlt el. attól enyhült. Jenõ. ha így hagyja. – Na. csakhogy fájni meg bitangul fájt. szimulál? Nem olyan jó itt a koszt. nem lehet ezt kibírni. Meg várja is otthon a temérdek munka a ház körül. akkor visszament a kórházba: – Drága doktor urak. Isten neki. úgy van. – Na de. legyen türelmesebb. 38 évemben. Adtak pirulát. rendes. Ha õk mondják.Ám egyszer fájni kezdett a hasa. megtudod. ha mondom. hogy fáj. segítsenek már. nagy baj lehet belõle. õ szépen gyógyul. semmi elváltozás. nõknek menstruálni. Jenõ egyik-másik nagyvizitnél már majdhogynem elvesztette a türelmét. Egy hónapig küszködött. – Ha meg kell. amit kibírtam én már ebben a rohadt életben. Nem a gyomra. fél óra alatt végeztek is. milyen nekünk. hogy folyton fájok! – aki operálta. most is fáj. nem fájhat. . gyerünk! – két nap múlva betolták a mûtõbe. hogy az marasztalná. Hát akkor mifenére várjon? Kérte: engedjék inkább haza. házi – orvos megnyomkodta. nincs már sérve. megvizsgálta két perc alatt: – Minden rendben. Ám ahogy kiment a hatása. nem jól van ez. A körzeti – bocsánat. attól kaphattam is sérvet! – Ezt meg kell ám operálni! – Csak nem? – De bizony. fakereszt. azt nem csodálnám. Vizitnél szólt a doktornak. kopogtatta. De nem múlt. Csak fájt. Belementek szó nélkül. az alatt. hát meg kell. – Elmúlik az hamar! – biztatta az orvos. újra nyomott veszettül. Azt hiszik. egyre fájt. hallgatózta. Másnap megint fájt a hasa. A rendelõben fölírtak fájdalomcsillapítókat. amint látta: a sok fehérköpenyes nem veszi komolyan. nagy sérve. Otthon aztán állandóan görcsölt a hasa. de nem enyhítette egyik sem. hümmögött: – Sérve van Magának. de orvoshoz ment. Napokon át nem javult. A felesége cukkolta is: – Na végre.

világosan megmondtam. Hazament. most azonnal feküdjön be: – Kinyitjuk. átment a szomszéd városba.– Nézze. Hetente bejárt a rendelõbe a rengeteg fájdalomcsillapító receptjéért. és akkor meglátjuk: mi a helyzet. ha bírnék ettõl az állandó nyomástól. itt is ad – szöget ütött ez a fejébe. de amikor hallotta az eddig történteket. tényleg nem törõdtek vele: ide tartozik-e vagy sem. Jenõ. Fiatal doktor vizsgálta meg. hátha az többet tud? – Másikhoz? Én ide tartozom körzetileg. ne faksznizzon nekem. rendben van. ha lehajolt. nem szûnik ez a feneség! – egy hét múlva elküldték. egykori kollégái sem jöttek hozzá borozgatni. Négy éven át. nagyviziten huncutul mosolyogtak: – Jól van-e már? – Nem vagyok jól. hogy elmúlik az állandó fájás? . azt javasolta. legfeljebb pénzt kérnek. – Na. uram! Bárhová átmehet. de azt. Ilyen alkalommal kérdezte tõle egy reumás: – Miért nem megy el másik orvoshoz. és tovább fájt. nyomkodták. sem-mi baja! – Higgyen nekem. – És ha kinyitnak. Már nemigen dolgozott. egyenest be a kórházba. tisztában volt vele: reménytelen. maradjon itt bent. inkább csak pihengetett. gondolom. nem talált semmi különöset. van reményem. – Újra megoperálnak? – Másképpen soha ki nem derül: mi baja van. ott legalább a betegek között õ is szabadon panaszkodhatott. – Szabad orvosválasztás van Magyarországon. Leszázalékolták. kemény legény volnék én. doktor úr. Bármibe is kezdett. kivizsgáljuk! – vért vettek. Fogadták szó nélkül. Fel is kerekedett. nem hisztizek. ha fölemelt pár dekát – még erõsebb nyomást érzett a hasában. a barátok elmaradtak mellõle. Az asszonyhoz négy éve nem közeledett.

A bíróság elsõ fokon elmarasztalta az egészségügyi intézményt. attól volt a fájdalma. Továbbra is tagadta. majd közölte: pert indítanak. mert én már inkább fölkötöm magam. valamint sokallta az összeget. Még ott a mûtõasztalon közölték: a sérvmûtét során véletlenül lekötötték a hereverõ idegét. nem is fog. Négy évig majd’ megzavarodtam az állandó fájdalmaktól. Megoperálták. és megítélte Jenõnek is. Jenõnek is. váltig állította: õk semmilyen szabályszegést nem követtek el. a potenciazavarom pedig azóta sem oldódott meg. ha azoknak a doktoroknak. Ez nem mûhiba. Jenõ esetében a négyéves szenvedésért sokallta az elsõ fokon . ami négyévi szenvedésért. hogy ez történhetett. kifejtette: õk mindenben a szakma szabályai szerint jártak el. ha négy év alatt nem szûnt meg. akik ilyen slendriánok voltak. az asszonynak is a kártérítést. Húsz percbe telik orvosolni. kikérte az iratokat a kórháztól. a feleségének is kértek nem vagyoni kártérítést. A másodfokú bíróság az elsõ fokú ítéletet lényegében helybenhagyta. Máskülönben ugyanezt teszik majd másokkal is. a felesége igényét pedig elutasította. – Akkor gyerünk. A kórház ezt sem fogadta el. hogy hibás lenne. A kórház fellebbezett. Jenõ ügyvédhez fordult: – Nem a pénz érdekel. csak fel kellett volna ismerni. A nélkül viszont. s nem igyekeztek maguk megoldani az általuk létrehozott helyzetet. de szeretném. az ilyen mûtétek szokásos kockázatába belefér a hereverõ ideg lekötése. Az ügyvéd által felkért szak-értõ ezt nem is vitatta. azonban hatalmas mûhibának minõsítette: késõbb nem ismerték föl. A kórház nem ismerte el a hibát. de a kártérítés összegét Jenõre nézve leszállította a harmadára. elõfordul ilyen operációnál. illetve a házasságukban a szexuális élet megszûntéért talán nem tekinthetõ hivalkodó igénynek. kérem.– Biztosat nem állíthatok. ellátnák a baját. Az ügyvéd elindította a szokásos eljárást. doktor úr.

ámen. nem jelenti „az életvitele súlyos elnehezülését”. Mindörökkön örökké. A feleségérõl az ítélet így fogalmazott: „Nem nyert bizonyítást. Érthetõen. hogy a 38 éves férje a mûtét óta nem képes szeretkezni vele. Az. Igaz. Jenõ lényegében jól van. ma is impotens. hogy a házasélet zavarai II. . rendû felperesnél az életvitele súlyos elnehezülését váltották volna ki”.megítélt összeget.

SOHA NEM FOG LÁTNI. Illetve. Figyelem: egyikük sem jegyzetel. Jelen van felperes személyesen. – Tisztában van vele. – A bíróság a törvényes figyelmeztetés után meghallgatja a tanút. ÜLNI. A bíróság megállapítja. hogy alperes a visszaérkezett tértivevény tanúsága szerint szabályszerûen megtörtént idézés ellenére nem jelent meg. Felperes tanút állított elõ? Igen. Schöpf-Merei Kórház alperes kártérítés iránti per folytatólagos tárgyalását megnyitom. A bírónõ rutinosan. Perben. voltam. Fõvárosi Bíróság. egyes drámai pillanatokon már most úgy képesek túltenni magukat. láthatóan rég leszokott a meglepõdésrõl. Aggasztó. ez tehát nem akadálya a tárgyalás megtartásának. ENNI Markó utca. haragban. mintha semmi különös nem történne... ügyfelet védõ ügyvédek. nem enged üresjáratot. valamint Ádám György ügyvéd. csak végigücsörgik a tárgyalást. nemcsak hatalmával van tisztában. – A Bagyinka András felperes. annak korlátaival is. ÁLLNI. Bagyinka Andrásné nevelõapja vagyok. tessék idefáradni. a személyi igazolványt kérem szépen! – bediktálja a magnóba az adatokat. Almásy Mária doktornõ tárgyalójába beözönlenek a szakmai gyakorlatukat töltõ joghallgatók. Ítéletet hozó bírák lesznek. Alperes? Senki? Nincs. mi több. JÁRNI. rokonságban van-e az érintett felekkel? – Igen. „flottul” vezeti a tárgyalást. hogy erre tekintettel megtagadhatja a vallomástételt? . vádat képviselõ ügyészek – de már tudnak unatkozni az ügyfelek sorsán. HALLANI.

arról természetesen azt gondoltuk volna: Piroska babája. amíg ott állt a mûtõ elõtt. hiszen ha kihoztak volna. – Egészen biztos ebben? Nem fordulhatott elõ. – Rendben van. – És arról elhangzott-e valami: mikor történt ez? – Igen. – Ezt honnan tudja? – Onnan. Fölmentem. hanem a mûtõ elõtt találtam meg. Ön jelen volt a kórházban a szülés során? – Igen. hogy levitték a babát az újszülött osztályra. itt vagyok. most már rendben van. amikor visszajöttem a telefonálásból – legkésõbb 19 órakor –. hoztak ki onnan újszülöttet? – Nem. hogy kihoztak egy újszülöttet. Amikor megérkeztem. közben rosszul lett. megállapítást nyert. Andráshoz. Õ elmondta: Piroskának megindult a szülése. – Szabad legyen emlékeztetnem a helyszíni tárgyalás tapasztalatára. – Tisztelt Bíróság! – Ádám György hangján érezhetõ: nagyon fontos tényrõl esett szó. hogy 15 óra 25 perckor szálltam föl a 15-ös buszra. Ügyvéd úr? – Tessék mondani! – veszi át a kérdezést Ádám György –.. hogy valami nagy baj van.. és amiatt vitték föl a mûtõbe. hogy tudják: nem tûntem el. tehát meg is akartuk volna nézni. hogy elmondjam. de Ön azt nem látta? – Semmiképpen sem fordulhatott elõ. amit tudok. aztán visszamentem a mûtõ elõtti váróba.– Igen. és András mamája mondta. Andrást nem a szülõszobán. – Meddig volt ott? – 22 óra. lent a földszinten találkoztam András mamájával és a három gyerekkel. kérem. – Jó. azzal maximum fél óra alatt oda kellett érnem. Közben 18 óra körül elmentem telefonálni a családomnak. Amikor mindannyian megtekintettük a kórház mûtõjét. Legfeljebb egy órát voltam távol. 15-ig. akkor mondták. Nem hoztak ki gyereket 16 és 18 óra között. jól van. hogy . de azért jöttem. Tessék elmondani. délután négykor érkeztem.

hogy ez alperes részérõl rosszhiszemû pervezetésnek minõsül! – Indítványozza ügyvéd úr emiatt bírság kiszabását is? – Nem. Újszülöttet tehát semmilyen hátsó kijáraton. ügyvéd úr? – Tisztelettel becsatolom az általunk megszerzett orvosi iratokat. Ennek döntõ jelentõsége lesz. Ügyvéd úr. sem sorszám. ügyvéd úr? – Nem. amikrõl bizonyítani fogjuk: kivétel mind hamisítottak vagy hamisak. sem aláírás. Íme: nincs rajta sem fejléc. amikor bebizonyítjuk: alperes e vonatkozásban is valótlant állít. hogy perdöntõ bizonyítékként tartalmazza a szülés. mit neki ez az ötvenezer! – Értem. Bemutatok például egy „ Mûtéti napló” nevû kétoldalas. Tisztelettel kérem is annak megállapítását. az újabb kérések ellenére sem kaptam. aki történetesen szülész-nõgyógyász. – El lehet menni. és meghamisította az iratokat – egyebek mellett az idõpontokat illetõen is. – Más kérdése van a tanúhoz. hogy azt felperes Bagyinka András. És a kórház majd valószínûleg errõl a hamis tényektõl hemzsegõ iratról fogja azt állítani. viszontlátásra. és a tanú is látta volna. liften vagy más módon a mûtõbõl nem hozhattak ki – csakis úgy. mégpedig a váróterem felé. az elvégzett orvosi cselekményeket. amin szabad szemmel is .annak egyetlen kijárata van. hogy szokás aláírni is. inkább nem. Vagy itt van egy másik kórházi irat. Mindketten azonban állítják: 16 és 18 óra között Bagyinka András gyermekét a mûtõbõl nem hozták ki. Miközben a mûtéti naplót természetesen erre szolgáló sorszámozott formanyomtatványon. kapott-e alperestõl kór-házi iratokat? – Nem. Ön ötvenezer forint bírság megfizetésére kötelezhetné az eljáró orvost. dátummal kellene megírni. Tisztelt Bíróság. azt már nem is említem. illetve a mûtét lefolyását. köszönöm. minek nevezzem – papírt. Más. sem dátum. nincs. Egy-egy szülésért kap körülbelül ennyit – egy közepes napon száz-kétszázezer forintot keres adómentesen –. gépírásos – nem is tudom. Tisztelt Bíróság.

viszontlátásra! * November 19-e. Martini Jenõhöz. Tóth András orvost idézte be. a kórház most éppen jelenlévõ ügyvédjéhez fordul: – Sikerült a kért iratokat Magával hoznia. A bíróság a mai tárgyalást elnapolja. sõt. az – e könyvben késõbb szereplõ – Helényi Imre kontra úgyszintén Schöpf-Merei Kórház per óta. 14 órát tûzi ki. dr. akit kétszer. Almásy Mária bírónõ már nagyon elõvigyázatos. hogy az általa már megítélt ügyben õutána még egyszer szakértõ kirendelésére került sor. Mostanra Dr. eddig 17 tanúkihallgatás volt. Ez a tizenharmadik tárgyalás. mindegyik valótlanságokat tartalmaz. Mielõtt azonban megkezdené meghallgatását. Akkor a Legfelsõbb Bíróság az õ elsõfokú ítélete után újra – egyetlen perben éppen negyedszer – kirendelte az Egészségügyi Tudományos Tanácsot. Ismételten fölszólítja az alperes Schöpf-Merei kórházat. amelyre a megjelent feleket szóban. az egyik orvost háromszor hallgatták meg. a távollevõ alperest írásban idézi. határnapul november 19-e. Mégis nagyon rosszul esett neki. – Köszönöm. Érthetõen.30-as idõpontot átütötték 15. s az ugyan ismét a kórház mellett foglalt állást. délután. ügyvéd úr? . akadt. hogy korábbi végzésének megfelelõen haladéktalanul adja ki Bagyinka Andrásné és Bagyinka Emese valamennyi kórházi iratát. Más? – Nincs más. Köszönöm. amíg százegy százalékos biztonságot nem érez. – A bíróság meghozta a következõ végzést. bírónõ. Így aztán addig folytatja a bizonyítási eljárást.30-ra.pontosan látható: a 14. És az összes többi eddig elõkerült kórházi irat ugyanígy hamisítások sorozata. végül a másodfok megerõsítette az õ ítéletét.

hogy szülészetrõl sebész segítséget kérnek? – Nem. vagy már nem is érdemes. Amikor megérkeztem. az anyának bekövetkezett a keringés-összeomlása. nem is tudják. – Én aznap ügyeletes voltam a SOTE I. de néhány napon belül megoldjuk. amikor nem sikerült. Bemosakodtam. – Szokásos eljárás volt ez. számú Sebészeti Klinikáján. Akkor kérem szépen a tanút. aztán otthonról behívták a fõorvos urat is. kérem – feleli az alacsony. ahol anyavédelmi központ mûködik. az aneszteziológustól várták a választ. a mûtét állni látszott. ott bármikor szükség lehet sebészetre – de hát a közismert ágyleépítés keretében történt. és nem tudják elállítani a vérzést. hogy bezárja a sebészeti osztályt. – Doktor úr. ám a hasüreg mögött óriási vérömleny keletkezett. A méhet már eltávolították. nem késtem-e el. figyelmezteti az igazmondás kötelességére. Kérdeztem: most akkor bemosakodjak-e. Korábban volt saját sebészetük – addig nyilván onnan hívtak át orvost. A fõorvos elmondta: császármetszés után vannak. – Fölveszi az adatait. mivel nekik intenzív osztályuk sem . Próbálkozott vele maga az operatõr. A saját kocsimmal mentem át.– Sajnos – raktározási gondok miatt – egyelõre. Nemigen tudtak felelni. és én végül úgy fejeztem be a mûtétet. ha szükségük volt rá. Javasoltam: vitessék át intenzív terápiás ellátásra valahova. – Értem. egyáltalán nem. mondván: mûtét folyik a szülészeten. hogy a Schöpf-Mereiben a fõváros megszüntette a sebészeti osztályt. rosszul öltözött orvos. a mai tárgyalásra nem tudtuk elõállítani azokat. Nyilván abból adódott. a mûtõben már vártak. kért ügyeletes segítséget. Soha nem értettük: hogyan tehette meg a fõváros. hogy az anyának volt valamicske kevés vérnyomása. és segély-kérõ telefon érkezett a Bakáts térrõl. emlékszik a perbeli esetre? – Hogyne. és sebészeti segítségre van szükségük. Õ azt mondta: próbáljuk meg.

a has zárásánál és az összevarrásnál már nem. siettem vissza a klinikára. – Hol volt a forrása? – A petefészket és a méhet ellátó fõérbõl vérzett az asszony. a saját ügyeletembe. Ezután a kórház nevében Martini Jenõ kérdez: – Sikerült Önnek elállítania a vérzést? – Igen. defibrilláló készülékkel? – Én nem tudok róla. Kétségtelen tény: mind a dátum és aláírás nélküli mûtéti napló. így a bírónõ nyilatkozatot kér az ügyvédektõl: szerintük hogyan tovább. de hát az természetes. magára hagyták a szülõ nõt – s emiatt következett be a . de könnyen lehetséges. vérnyomás nélkül az agykárosodás bekövetkezhetett. – Említette: Önt máskor is hívták ilyen helyzethez segíteni. megtudtam: meg is fogadták ezt a tanácsomat. s a CTG-lelet is ezt igazolta.volt.30-ra. hogy a mûtét közben érkezett mentõ. Lehet. Sokszor? Gyakori az ilyen helyzet? – Nem. Nincs több kérdésük. doktor úr. ilyen állapotban lévõ beteghez szükség van defibrillátorra. ott pedig nem volt intenzív részleg. Keringés. – Tud-e arról. Elsõként Ádám György kérdezhet a tanútól: – Ön végig jelen volt a mûtétnél? – Nem emlékszem biztosan. mind a többi irat utólag ahhoz készült.30-at õk maguk javították át 15. Ez az altatási naplóból derülhet ki. Amikor másnap telefonon érdeklõdtem. a Jánosba szállíttatták. – Az Ön mûtéte közben bekövetkezett az agyhalál? – Nem tudom. nagyon ritka. Ádám György szerint le lehetne végre zárni a három és fél éve húzódó pört: – Elsõsorban ténykérdésen van a hangsúly: egy órával elõbb vagy késõbb kezdték meg Bagyinkáné Bogya Piroska kezelését. hogy igazolni tudják magukat az orvosok. Bizonyítottá vált: ez az egy óra tétlenül telt el. Alperes kórház maga is kénytelen volt elismerni: a 14.

és összehasonlította a becsatolttal? – Nem. Szintén változatlanul állítom: miközben Magyarországon minden mûtéti napló és hasonló irat utólag készül. arról – felel Martini. elnézést kérek érte! – Felperes? – Természetesen jól tudom – hajol meg udvariasan Ádám György –. – Nem. az megegyezik a becsatolt fénymásolattal.tragédia. nem hasonlítottam össze. egy orvos. Ezt nem sikerült eddig teljesíteniük. felperes kérésére a bíróság kötelezi alperest a mûtéti napló eredetijének bemutatására.. ami õket igazolná: hozzáhamisították az iratokat ahhoz. olykor elüt ezt-azt gépelés közben. Ön látta az eredetit. – Akkor ez elkerülte a figyelmemet. – A mûtéti napló eredetijérõl tetszik beszélni? – vág közbe a bírónõ. Ezek alapján kérem a Tisztelt Fõvárosi Bíróságot: közbensõ ítéletben állapítsa meg alperes kórház kártérítési felelõsségét. hogy a mûtéti napló utólag készül. nem láttam. Meg lehet nézni az eredetit. aki nem profi gépíró. csak erre Önök azóta nem válaszoltak! – Tõlünk ilyet nem kértek.. valamint a született gyerekkel kapcsolatos összes irat becsatolására. hanem azt. Ebben az esetben azonban utólag nem az igazat írták. de egészen biztos vagyok benne. – Igen. a mûtéti naplóban helyesen szerepel a magzat kiemelésének idõpontja. Felperes csak most kérte az eredetit. . amit állítani akartak. s ez nem róható a terhére. idézem – rövid lapozgatás árán megtalálja a pontosan fél évvel ezelõtti iratot –. bírónõ! – De igen. a bíróság pedig június 17-ei végzésében kötelezte is Önöket az iratok eredetijének becsatolására. hogy eltüntessék azt a bizonyos egy órát. ügyvéd úr. hogy azonosak. – Változatlanul állítom – emelkedik szólásra az ellenfél –. felperes május 28-ai beadványában kérte. – Miért.

bájos. Megszerettük egymást. A bíróság ismételten fölszólítja alperest az eredeti mûtéti napló. Rágyújt a piros Marlborora. 10. közlekedési mérnök. törékeny kis örökmozgó. ma már tíz éves. valamint hogy válaszoljon mindazon kérdésekre. máskülönben sikeres pénzügyes. 160 centis. szintén felsõfokú végzettséggel. Aztán megismerkedtem Piroskával. a Pesthez közeli Maglódon van autójavító mûhelyem. könyvelõ. szép. Bagyinka András elárvultan álldogál. céltudatos ember. Elsõ házasságom a két megszületett gyerek ellenére sikertelennek bizonyult. a bíróságon van. sóhajtva fújja ki a füstöt. – Meséljen Magáról. az orvosok bõsz védelmezõje. hatalmasat slukkol. eltanácstalanodnak. A joghallgatók az órájukat nézik: hazamenni még nem lehet. majd kihirdeti a végzést. adótanácsadó volt. Viszontlátásra! * Kizúdulunk a folyosóra. Született egy kislányunk.85 magas. de legalább a kicsik nálam maradhattak. – A bíróság a mai tárgyalást elhalasztja. – Hadd hívjam föl a figyelmét a Büntetõ Törvénykönyv hamis vád nevû törvényi tényállására! – Nem vettem jegyzõkönyvbe! – vágja el a vitát a bírónõ. jogi bennfentesek körében. okos gyerek. ha nem itt. A bírósági büfében ülünk le.30. összeházasodtunk. amelyeket felperes föltett. biztosan határozott. megszomjaztak. a következõ idõpont: december 1-je. a gyerek kórlapja becsatolására. A népi ülnökök villámgyorsan elhúznak a büfé felé. – Bagyinka András vagyok. András! – kérem. Lehet vagy 1.– Ezzel a kolléga úr hamis tanúzással és közokirathamisítással vádolja alperes alkalmazottait! – ugrik föl Martini doktor. – És az elõzõ házasságból a kettõ? .

Néha föl-fölvetõdött. beszéltünk róla. Ám a várható szülés elõtt két héttel – július 24-én este –. aztán félidõtõl kezdve kéthetente akarta látni. föl sem vetõdött: ne tartsuk meg a gyereket. otthon valami nedvesség . azt is igen-igen sikeresen végezte. – Szóba került ekkora magzatnál a császármetszés? – Persze. augusztus 7-ére. Azt mondtuk: Isten hozta ezt a babát is. fontosnak tartjuk a nagycsaládot. Piroska beszámolt neki: az elsõ gyerekkel rettenetesen sokat kínlódott. Úgyhogy amikor Piroska terhes lett. Az elsõ idõszakban öt-hat alkalommal jártunk nála. – Így is öten voltak! – Hatan. – Persze. Ráadásul eléggé hamar kiderült az ultrahang-vizsgálatok során: ez most egy rendkívül nagy baba. – Mikorra volt kiírva? – 1993. mennyit? – Kétezer forint volt egy vizit. megajándékoz egy fiúval is. – Mikor történt ez? – ‘ végén. elégedettek voltunk vele – egészen a legvégéig. a szeretetet. 92 – Hová járt Piroska terhes-gondozásra? – Végig a Schöpf-Merei Kórházba. nagyon megszerették Piroskát.. kellemesen éltünk együtt. Keresztény emberek vagyunk. – A magánrendelõjében vagy a kórházban? – A kórházban.. úgyhogy igen. szombatra. – Tehát egyébiránt TB-re. Késõbb Piroska beszállt az én vállalkozásomba.– Természetesen õk is velünk voltak. hivatalosan nála voltunk bejelentve. dr. – Ha már említi. valószínûleg négy kilón felül lesz. 15 órán át vajúdott. mert édesanyám is velünk él. akit barátunk ajánlott. – Elégedettek voltak vele? – Teljesen simán zajlott a terhesség. Nem kevés pénzt adtunk neki. szépen. Szakács Zoltán nevû fiatal orvoshoz. õ normálisan viselkedett.

nagy a baba. Ám augusztus 4-én. de még annyit sem tesz meg. Õ azt válaszolta: ha nem akut az eset. Így is lett. klinikához fordultam. És Piroskának két héten keresztül voltak szülési fájdalmai. szerdán Szakács doktor odajött Piroskához. ám Piroska már ne jöjjön haza. Olyan helyen. Jó lesz vigyázni. Piroska. valószínû volt. õbenne bízunk. úgyhogy fölhívta otthon Szakács doktort. Ha bármi történik. és persze a gyermeküket védje. Diagramokkal regisztrálták és tapintották is a méh-összehúzódásokat. mint a tényleges szülésnél. valamint gyönge. csak nem annyira erõsek. hogy az utolsó pillanatban elmegy szabira. hogy az anyákat. és bemutassa: neki adná át Piroskát. akár spontán szülés. . ez magzatvíz. amit azért hoztak létre. bizalommal jön – én is nõgyógyászhoz. apuci. – Maguk nem aggódtak ettõl? – Valamicskét igen. hogy. mert én holnaptól elmegyek szabadságra! – Iszonyúan rosszul esett ez mindkettõnknek. augusztus 7-én korán ébredtem – valami furcsa. maradjon inkább bent! – mondta. akár császározni kell – itt teljes team áll rendelkezésre. azonnal induljunk! Az ügyeletes orvos megvizsgálta: valósnak ítélte az érzését. bármikor bármit el tudnak végezni. hogy odahozzon egy orvost. a méhszáját is kicsit már kinyíltnak találta. de hát úgy gondoltuk: profik kezében van. tanúsítva: valós szülési fájásai voltak két héten át. menjünk be. Mit tehettünk? Semmit. drágám. Kilenc hónapja járunk hozzá. Nos. neki adunk egy kalap pénzt – és nem elég.keletkezett. azért üzemeltetnek. de ismétlõdõ fájásai voltak. Még tábla is volt kint. bizodalmam volt: jó helyen van a feleségem. – Dél óta jönnek ezek a fájások. – Micsoda? Két héten át szülési fájásai voltak? – Pontosan. ahol van. akik mögött teljes apparátus áll készenlétben. Ha Ön hozzám autószerelõként fordul. és azt mondta: – Siessen megszülni. nehogy baj legyen! – Mi az. csak reggel jön be. ez állt rajta: „ Anyavédelmi Központ”.

s õ közölte: – Nagy tócsára ébredtem. Délelõtt még egyszer telefonáltam. A portás megállított: – Még öt-hat perc hátravan a csendes pihenõbõl. semmi. vissza-futott a csapóajtó mögé. Mi a baj? – Õ nem válaszolt. mondták. – Nem. valamivel délután három elõtt értünk be. kirohant egy zöld mûtõsruhás nõ. s kitolták hordágyon Piroskát ellilulva. – Szívbeteg volt-e? – kérdeztek. makkegészséges. hallva. de még nincs semmi. persze velük rohantam én is. azt mondják: pár perc múlva meglesz a baba! Félemelet! – Nem többet. fölszólok a szülõszobára: van-e már baba! – Tárcsázott. siessetek be! – Millió dolgom volt. õk is beloholtak. milyen esemény várható. amit muszáj. fél hétkor már telefonáltam a kórházba. apuci. Odahívták Piroskát. belehúztam. az arcán borzasztó kétségbeeséssel kiabált a folyosó végére: – Mari. mint öt-hat percet ácsorogtam a szülõ-szoba elõtt.rossz érzésem támadt –. a három gyerek – berohantunk a kórházba. uzsgyi! Édesanyám. mondja a nevét. szaladhassak be mihamarább. Na. addig nem szabad fölmenni! – ám. elkaptam a karját: – Csak nem a Bagyinkánéval van valami baj? – ijedtem meg. – Na. majd nevetve módosította az álláspontját: – Az apuka menjen föl. elkékülve. – Epilepsziás? . Megint legfeljebb öt-hat perc telt el. amikor kivágódott annak ajtaja. – Más betegsége sem volt? – Nem. õt már nem hívták oda – a szülõszobán van. azonnal hozzál orvost! Hívd rögtön a másik épületbõl az orvost! – Amint loholt visszafelé. Futólépésben vitték be a liftbe. megenyhült. akkor. Nem volt epilepsziás? – Nem. Pár perc múlva sietve érkezett másik nõvér. várjon csak. – De igen. dehogyis. ma biztosan meglesz a baba. egy orvossal. hogy elintézzek mindent.

és csupa-csupa kék volt mindene. amit kellett. a gyereket nem hozták ki. – Mi van. majd megérkezett két mentõs. – Most már minden rendben lesz. még vannak kisebb gondok. õt betolták – engem persze nem engedtek be. amikor Piroska már legalább harminc-negyven perce volt bent. könyörgöm. bepakoltam taxiba: vigyék haza õket. de õ nem válaszolt. tõlük is próbáltam megtudni valamit. tõlük kellett szerezni defibrillátort – talán tíz perc múlva jöttek ki a mentõsök. de majd ha-marosan õ is rendben lesz. Végre ismét kijött a nõvér: – Valamiért egyelõre nem tudjuk elállítani a császármetszésnél keletkezett vérzést. õ még nincs jól. Én visszamentem. mi baj van? – szólongattam. hogy meg fog halni az anyukánk.– Az sem! – feleltem. Fölértünk a mûtõhöz. alig kapott levegõt. mentse meg a menyemet! – A magas. kopasz doki is beszaladt a mûtõbe. meghozták. ne aggódjon! Most már mindjárt jobban lesz a felesége! – Közben szegény édesanyám fölbotorkált. apuka. még nincs vége a . A legközelebb kijövõ mûtõsnõ nyugtatni próbált: – Most már nem lesz semmi baj. Amint meghallottuk a kiabálást: – Megjött végre az aneszteziológus! –. Én azt hittem: a mûtõnek nyilván több kijárata van. akik lent zokogtak. A nõvér közölte: császármetszés lesz. de aztán Piroskával szerettem volna foglalkozni. s nagy fekete táskával befutottak a mûtõbe. – Megint eltelt egy csomó idõ. gyönyörû szép és egészséges! – És a feleségem? – Hát. Valamikor este hat óra után mentem le a portára – a síró családomat. õ sírva rimánkodott a megjelenõ orvosnak: – Doktor úr. Majd nagyon-nagyon sokára – a feleségem rosszullététõl számítva legalább két órával késõbb – kikandikált a szülésznõ: – Megvan a baba: kislány. Jó ideig nem történt semmi. – Mit hoztak? – Nekünk nem jó az életmentõ készülékünk. hogy vagy. régen elvitték az újszülött osztályra. Zihált. anyukám.

– Alacsony. Kijött együtt egy zöld. Vele aztán a Jóistenen kívül senki nem kommunikálhatott.mûtétnek! – aztán jóval késõbb – Sajnos el kell távolítani a méhét! – Isten bocsássa meg. Elõször korábban – lent a szülõszobán –. – Háromszori meghalás után csak így kitolják ide? – érdeklõdtem. Az egyik nõvér villamoson kosárral indult vérért. nekik nincs intenzív osztályuk. szabályosan vastag vérfolyamban feküdt szegénykém. A steril mûtõben bokáig állt a vér. mielõtt összevarrjuk. mi már tudtunk kommunikálni vele! – Közben hallottam: telefonálnak mentõért. Ha akarják. Az orvos. azon kívül nem volt semmi. de semmi. hová viszik. sikerült elállítani a vérzést. – Igen. kiderült: nincs elég vér. itt. közölte: a mûtét közben még kétszer megállt a szíve. a másik a férjének telefonált: – Azonnal gyere apukám. . hogy mi történt vele. zihálva feküdt: se kép. Laikus szemmel az egész úgy nézett ki: a Schöpf-Merei kórházban egyedül mûtõasztal állt rendelkezésre. de a lábáról comb-középig lecsúszott. tudja. Fehérvárról. az biztos. szemüveges orvos szólt nekünk: most bemehetünk hozzá. Még mûtõsfiút is máshonnan szereztek menetközben. de most már semmi baj nincs. most. Este negyedtizenegy-féltizenegy magasságában kintrõl hallottuk a csörömpölést: dobálják be a mûszereket a fém tartóedényekbe. a császározás közben is. át kell vinni a János Kórházba. amit mondok: nem az a fontos. ha õ megmarad! – Késõbb örült sürgés-forgás indult. meg is nézhetik. magához tért. tud magáról. se hang. a Trabanttal. érti.és egy fehér ruhás: – Most már minden rendben van. aki beengedett. behívtak donorokat. menni kell vérért! – Taxisok hoztak Vácról. õsz. A feleségem fönnakadt szemekkel. Nem értettem: ha szívmegállása volt – méghozzá háromszor is –. így láthattuk: alatta az ágy úszott a vértõl. elég. A nyakáig lepedõ volt rajta. majd kétszer. miért nincs rajta legalább oxigénmaszk vagy tubus a lélegeztetéshez. Az állandósult rohangálásban folyton jött valaki – és bevitt valamit a mûtõbe. oké.

s ezzel váltunk el. – Másnap a Bakáts téren találkoztam Székely doktorral. megrémült. s én óránként telefonáltam – de a válasz mindig ugyanaz volt: – Élni él. akár tovább kérdezni. Aztán kijött a fõorvosnõ: – Sok jóra ne számítsanak! – mondta. amikor mi személyautóval már rég ott voltunk. az üvegen át láttuk: lenyomták a száján a lélegeztetõ tubust. – Mi történt. de most már láthatják: egész jól van. Nõvérek. – Délután háromtól este tíz utánig álldogáltunk ott – folyamatosan rettegve. orvosok sürgölõdtek körülötte. és mi lesz vele? – Nagyon vérzett mûtét közben. rákötöttek mindenféle gépeket. s õ referált az intenzívesnek: mi hogyan történt. Az itteni orvossal együtt mentünk át a Jánosba. mûszereket. a mûtétnél is. a Jánosba. – És most mi van. amint meglátta Piroskát. utána tovább vérzett – kétségkívül a szülõszobán egy alkalommal bekövetkezett szívmegállást itt még kettõ követte –. el kellett távolítanunk a méhét. doktor úr? – érdeklõdtem. – Szülés közben hányingere volt. Hazajöttünk. alig-alig volt pulzusa és szívhangja. de az után is – egy csomó ideig még nem jött. s a János kórház intenzíves fõorvosnõje megdöbbent. Zihálva lélegzett. Nagy sokára megjött a mentõ. Gyorsan fölélesztettük. fölvittük a mûtõbe. egyik rossz hírt kapva a másik után –. hét óra borzalom után képtelenek voltunk akár válaszolni. mire megérkeztek. tíz perc alatt kikaptam belõle a gyereket.– Én kielégítõnek találom a légzését! – válaszolta a doktor. mert nekünk nincs intenzív osztályunk. Ám a mentõs rohamkocsi – nemhogy akkorra nem ért oda. egészséges. akkor meghalt. de az összevarrás közben kapott egy . aki végig Piroska orvosa volt a szülõszobán is. Ilyen gyorsan babát még nem kaptam ki! Utána rendben volt. Két cigarettát is elszívtam. Azért a biztonság kedvéért elvitetjük a központi intenzívre. mi lesz. – És a gyerek? – Õ jól van. doktor úr? Mi történt a feleségemmel. Bevitték. de nem tért magához.

Kivettük a méhét. Emesét két nappal késõbb már megnézhettük. már hörgött. – Megtaláltam a valamilyen Márta nevû mûtõsnõt. és õ megfulladt a hányadékában. Tehát jött a hányás. Nap. azt felelték: . Nagyon erõsen vérzett. Talán ennek következtében a – két hét szülési fájdalmaiban addigra teljesen legyöngült. hogy hányingere van – számolt be –. a Schöpf-Mereibe Emesét. amivel meggyorsíthatják a szülést.méhösszehúzódást: ez halálos trauma. mire õ azonnal elhallgatott. gyönyörû bébi volt. megint visszahoztuk az életbe. Talán halálosan elege volt belõle. megint újraélesztettük. Megint meghalt. doktorért. Persze ez csak találgatás. s napokon belül elköltözött onnan is. a szomszéd közbevágott: – Hiszen ez az én Bagyinka András barátom felesége volt. Feltehetõen elájult – akkor kezdett el hányni –. vagy valamelyik orvos intravénásan beadott a feleségemnek valamit. pedig valószínûleg õ pontosan tisztában van vele: valójában mi történt Piroskával. s eszméletlenül lenyelte. Neki mesélte: vele olyan esemény történt a Schöpf-Merei Kórházban. amit képtelen megemészteni. a gyereket. Kérdeztük: lett-e valami baja a születése során. ezért rohantam ki a szülõszobáról. alkoholista és üldözési mániás lett. – Sokkal késõbb megtudtam: ez a Márta nevû szülésznõ hamarosan kilépett a kórházból. Ám mire visszafordultam. Eltûnt. vagy belehelte a hányadékát. mint nap két kórházba jártunk látogatni: a Jánosba Piroskát. amit látott Maga is. lehet: vagy õ. El is költözött. elfordultam: hozzak neki hánytálat. õ is végig ott volt Piroska mellett. feltételezés. Azt is biztos tudja: miért nem császározták meg a legelején Piroskát. hogy hajnal óta ott kínlódott a szülõszobán. Hiába kerestem. És éppen akkor nem volt ott orvos. nem? –. kimerült – szervezete fölmondta a szolgálatot. s amint kezdte részletezni. többet egyetlen szót sem lehetett kihúzni belõle. attól halt meg elõször. – A szülõszobán a felesége szólt nekem. miért kellett megpróbálni megszülni a négy kiló fölötti babát. s az új lakóhelyén szóba elegyedett a szomszédjával. aki véletlenül régi jó barátom. Hatalmas.

amíg elrendezzük az édesanyja halálával kapcsolatos teendõket. Novemberben – amikor lejárt a három hónap – ismét ugyanaz a fõorvosnõ vizsgálta meg a Schöpf-Merei újszülött osztályán: . s lassan-lassan valóban megtanult cumizni. az az egyetlen gond vele. miközben zsebre tette a tízezer forintot. amint fölértem. Rászolgáltak. saját szeretteikkel. Vagy inkább azt mondhatnám: bár már régen meghalt.teljesen egészséges. ráérünk három hónapos korában visszahozni elsõ kötelezõ kontrollvizsgálatra. pisilt. aludt – ahogy bármely egykét hónapos baba. kértük: hadd maradjon bent még egy hétig. láthatóan élvezte a napsütést. elém rohantak a zöldruhások. ha szép idõben kivittük. Olyan volt. Amikor hazaérkeztem. és megpróbáltuk Piroska halála miatti óriási gyászunkat vele enyhíteni. – Legyen sok örömük ebben a gyerekben! – köszönt el a gyerekideggyógyász fõorvosnõ. Piroska meghalt. ennyi ideig tartották életben a gépekkel. de az hamarosan megjön magától. Aztán egy keddi nap. finom bõrrel. kakilt. nem rumlizott éjszakánként. ezt az érzést. A kezembe nyomott egy halom leletet – milyen vizsgálatokat végeztek el a három hét során –. az összes gyerek tódult hozzám: – Mi van anyuval? – Mert az elsõ házasságból származó két csemetém is anyunak szólította õt. s megnyugtatott: a gyerek tökéletesen jól van. sima. Hazavittük Emesét. Gyönyörûséges baba volt. Kívánom a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ azon orvosainak. Piroska három hétig és három napig lebegett élet és halál között. Nekik is igazi anyukájuk volt. A temetés utáni napon édesanyámmal mentünk be érte. ivott. hatalmas kék szemekkel. Emesét három hetes korában adták volna haza. Evett. akik ezt tették a feleségemmel: éljék át õk is ezt az élményt. feltartóztatni. azonnal tudtam: késõn érkeztem. Hadd legyek õszinte. Egyedül etettem. Minden nap – amikor a portáról elindultam föl az intenzívre – görcsbe rándult gyomorral reszkettem: vajon ott találom-e még az ágyán. hogy nincs szopási ingere. Nyugodtan aludt.

s az mind õt igazolta. ez egy súlyosan agykárosodott baba. Az agya károsodott. mit képzel Maga. de keményen megmondták: ezek a lényegen semmin nem változtatnak. igaz. az oxigén-hiányos gyerekek idegszanatóriumába. hallani! Nem fog ülni. hanem egy idõs doktor néni. Elvégezték a létezõ összes vizsgálatot. E-vitamint.– Fizikálisan gyönyörûen fejlõdik. járni! – Ez hülye! – gondoltam magamban –. csak nem azt akarja mondani: nem hordja sehova ezt a gyereket? Hát milyen szülõ Maga? – Már hogy hova nem hordom. ahogy kellene. s pontosan tudta. D-vitamint. majd õk megvizsgálják. agykárosodott gyerek. micsoda felelõtlenség ez? – De fõorvos asszony. s a Szabadság-hegyi fõorvos – amint rápillantott a karomban fekvõ gyerekre – azonnal kész diagnózist közölt: – Ez súlyos oxigén-hiányos. fõorvos asszony? – Fõleg a Szabadság-hegyre. ez bolond! Hogy mondhat ilyet vizsgálatok nélkül. doktornõ? – Hogyhogy miért. – Miért vinném oda. Én nem tudom behatárolni ennek mértékét. hogy valahova is vinni kéne a gyereket! – Ennek a kicsinek teljes idiot mozgása. Sajnos. sem akkor. állni. sok sikert kívánt. s õ teljes döbbenettel lehordott a sárga földig: – Apuka. . Fölírtak speciális tornákat. sem amikor kihoztuk innen. a reflexei még nem úgy mûködnek. egy pillantásra? – Nem volt hülye. de az majd rendezõdik! – Megköszönte az újabb hálapénzt. Januárban a következõ vizsgálatot valamiért nem õ végezte. Ámokfutóként száguldottam föl. januárban voltunk itt utoljára kontrollon. és pontosan megállapítják a helyzetet és a teendõket. mi a helyzet. enni. Neki volt igaza. beszélni. tekintete van. Olyan szakember volt: elegendõ volt ránéznie a gyerekre. a kolléganõje egy szóval nem mondta. azonnal menjenek föl a Szabadság-hegyre. Soha nem fog látni.

adjuk a vitaminokat. ugye? Nos. ami indokolná a dokumentáció kiadását. meddig. Azt vagyok kénytelen mondani – hallva idõközben sok más ilyen ügyrõl –. Az ügyvéd aláíratta velem. Végül csak-csak kierõszakoltuk belõlük. – Mikor indították el a pert? – ‘ áprilisában. A kórház nem adta ki. a Gyurcsiktól a nem tudom. végigjárjuk a sarlatánokat. közölte: semmit nem ad ki. hogy az ügyvédi irodára nézve fölmentést adok az orvosi titoktartás alól. és a Jánostól is a teljes dokumentációt. és hivatalosan kérte a kórházaktól. a SchöpfMereitõl is. s – jóval késõbb. az egyéb iratokat pedig az orvosi dokumentációhoz tartozónak tekintjük. nekem kenyeret kell keresni az egész családnak. Öt éve.Azóta ezt csináljuk. hogy esetleg megtanuljon kúszni-mászni. szemétségek sorozatának elkövetésére. Õ k ezt válaszolták: „elhunyt betegrõl zárójelentés nem készül. hogy természetesen nem adták ki. Ennek indoka az. 95 – Miért ilyen soká? – Mert nem jutottunk hozzá az orvosi iratokhoz. kuruzslókat. de a fõorvos elutasított. Jelen ügyben Bagyinka Andrásné bekövetkezett halála miatt már nem áll fenn a feltétel – az eredményes gyógyulás érdeke –. ha azok közlése a beteg eredményes gyógykezelésének (gyógyulásának) biztosítása érdekében szükséges. amíg nem volt a kezünkben elegendõ bizonyíték a hibák. Én – bármilyen összerogyott állapotban voltam is – rögtön a történtek után ügyvédhez fordultam.” Érti. cukorbeteg – édesanyám van vele a legtöbbet. ezért nem adjuk ki. . A hetvenhét éves – majdnem teljesen vak. évek múlva – a bíróság ki is mondta külön ítéletben: a kórház magatartása jogsértõ volt. Próbáljuk végeztetni vele a tornákat. ezen rendkívül hosszú hercehurca kezdõdött – s mi addig nem tudtunk perelni. A János Kórházból ehhez megpróbáltam én magam elkérni Piroska anyagait. hogy a hatályos egészségügyi törvény szerint az orvos a beteg adatait abban az esetben közölheti annak hozzátartozójával.

Erre a bírónõ bekérte az eredetit: azon még a fehér javítófesték is látszott. – szenvedett a doktor.30at átütötték 15. – Miként zajlottak a korábbi tárgyalások? – Elképesztõ események követték egymást. Az elsõ tárgyalás ‘ 95 októberében volt.30-ra: akkor került sor a burokrepesztésre. Végül a kórház kénytelen volt beismerni: úgymond átírták.30-ra – az a nyilatkozatom. A Schöpf-Mereit közben már kénytelen volt megbírságolni a bírónõ a nyilvánvaló idõhúzásai miatt: soha semmit nem teljesítettek abból. hogy alperes jogi képviselõje elismeri. mert én nem emlékszem a javításra. a kórlapon eredetileg 14.30-ban lett megjelölve a szülõszobai felvétel idõpontja. a kórházban? Ki gépelte általában a kórlapokat a szülésekrõl? – érdeklõdött a bírónõ. magyarán meghamisították a kórlapot. majd ez át lett javítva 15.az iratok kiadásának megtagadásával megsértette személyiségi jogaimat. Simán letagadta: az nincs átütve.. amire felszólítást kaptak. Almásy Mária. Valamelyik következõ tárgyaláson újra szerepelt dr. akkor én nem tudok erre nyilatkozni. Arra sem tudok emlékezni: a kórlapon a gépelt bejegyzéseket én gépeltem vagy sem. Egy pillanatig nem zsenírozta. – Általában a szülést levezetõ orvos. Ha a jogi képviselõ e vonatkozásban elismerést tesz.. és erre a következõt makogta: – Arra. hogy kristálytisztán látható volt a javítás. Az ügyvédem elé tette a szülészeti kórlapot. aki a szülésnél is. – Hát. azóta zajlik az elsõfokú tárgyalás. Beidézték tanúként Székely doktort. rájött: bekerítették –. – Mi volt a szokás akkoriban. – Bagyinkáné esetében ki volt a szülést levezetõ orvos? – tette föl a következõ kérdést dr. ‘ 98 decemberében még nincs vége. én. a mûtéteknél is eljárt. amin a 14. hogy én ma már nem emlékszem a javításra. Székely István szülész. – Akkor akár az is lehetséges: Ön gépelte Bagyinkáné kórlapját is? .

– Hát... – nem volt pardon –, igen, az lehetséges. – És mikor történhetett a kórlap kitöltése? – Nem emlékszem. Valószínûleg nem az eseményekkel egy idõben, hiszen akkor a beteggel voltunk elfoglalva. Lehet, hogy mielõtt elmentünk a Jánosba, vagy amikor onnan visszajöttem a Bakáts térre. – Székely doktor tagadta azt is, hogy a mentõsök hoztak újraélesztõ készüléket, defibrillátort, kijelentette: az volt nekik is, és a sajátjukat használták. Erre a bírónõ bekérte a mentõsöktõl az iratokat, és tanúként beidézte azt a mentõorvosnõt, aki ott járt a mûtét közben. A menetlevélen a bejegyzés így szólt: „a kórház defibrillátora rossz, nekünk kell vinni”. A mentõs doktornõ hozzátette: „szokatlan is volt, hogy utcai ruhában mehettünk be egy éppen folyó mûtét alatt a mûtõbe”. A dolog azért is volt fontos, mert a szülészek többször hivatkoztak arra: Piroskát a szülõszobán, az elsõ szívmegállásnál – tehát még terhes állapotban – ökölcsapásokkal élesztették újra. Ez az – õstársadalmi sámánoknál jól ismert – „terápiás eljárás” a harmadik évezred küszöbén nemigen alkalmazott módszer sehol, ahol az orvosoknak van defibrilláló készüléke. Érdeklõdtek tõle afelõl is: hogy fordulhatott elõ, hogy olyan sokára értek át a Bakáts térrõl a Jánosba, hiszen annak az idõtartamnak is lehetett döntõ jelentõsége Piroskám halálában. Közölte: dehogyis értek oda sokára, õk hat-nyolc perc alatt ott voltak. Elé tették a saját menetlevelét: 22,55-kor indultak el a Schöpf-Mereibõl, s 23,41kor érkeztek meg a János Kórházba. – Az lehetetlen – válaszolta –, az csak elírás lehet! – Nem valószínû – húzott elõ másik papirost a bírónõ –, mert a János Kórház kórlapján, íme, az szerepel: 23,45-kor vették föl Bagyinka Andrásnét. Ugyanúgy nem írhatták el ott is! – Ott kellett lennie a tárgyaláson a mentõápolónak, sõt, a sofõrnek is. Õ k belepillantottak saját ottlévõ irataikba, és megerõsítették: – Valóban csak 23,41-kor érkeztünk meg. Bizony, gyakran fél óránál is több eltelik azzal, hogy betesszük a beteget a mentõautóba. Fölmegyünk; megnézzük a beteget, milyen

állapotban van; lemegyünk a hordágyért, fölvisszük; arra áttesszük a beteget, levisszük. Közben az orvosok megbeszélik: mi az eset, milyen ellátásra van szükség. Igen, ez lehet hosszú idõ, úgy tíz perc és egy óra között! – mondta egyikük. Aztán még egymásra is licitáltak. – Lehet az olykor akár két óra is! Aztán pedig, ha kíméletes szállításra szorul a beteg, akkor az út is jó ideig tarthat. Beidézték a szülésznõt, õ is letagadta a dolgok nagy részét. Elõször közölte: egyáltalán nem emlékszik semmire, régen történt. Majd – amikor Székely doktor elõadta, hogy valóban õ volt akkor a szülésznõ – hirtelen olyan részletekre is pontosan emlékezni kezdett, hogy hány perc telt el a burokrepesztés és az elsõ rosszullét között, arra pedig egészen határozottan, hogy Székely doktor egy percen belül megérkezett. A kórház beidéztette tanúnak azt a nõt, aki a szülõszobán a Piroska melletti krecliben szült ugyanakkor, amikor õ is ott feküdt. A nõ ugyanazt állította, amit az orvosok. Furcsamód percre pontosan elõadta a Piroskával történteket: a hányingert, az eszméletvesztést, az újraélesztést, a mûtõbe fölvitelt. – Hogy mikor lett hányingere Bagyinkánénak? Háromnegyed négykor! – közölte négy év után az a nõ, aki akkor egyébként szült! Közben elõadta: nemrég én fölhívtam õt telefonon, találkozót kértem tõle, megbeszélni a per dolgát. Hüledeztem, hápogtam a fölháborodástól: egy szó nem volt igaz belõle. Olyan „ jegyzõkönyv” viszont aztán elõkerült, amelyben a Schöpf-Merei kórház fõorvosa és ügyvédje egy hónappal e tárgyalás elõtt rögzíti vele: mi mikor, hogyan történt. Ha rosszindulatú lennék, azt feltételezném: betanították. – És a szakértõk? – Azok sokáig teljesen kiszolgáltatottak voltak a Schöpf-Merei papírjainak. Például arról: vajon szegény Piroskám valójában mikor lett rosszul, tehát mennyi idõt töltött az agyhalál állapotában – teljes zûrzavar volt. Az a bizonyos 14,30-ról 15,30ra áthamisított napló nem véletlenül készült. Volt, pontosabban lett volna ellenbizonyíték: a CTG-lelet. A CTG-készülék a szülés

alatt folyamatosan regisztrálja a magzat szívhangját – méghozzá úgy, hogy végig kiírja papírra is a görbét. Csakhogy Székelyék – állítólag – véletlenül éppen 14,30-kor kikapcsolták a CTG-t, és csak 15,30-kor kapcsolták be újra. Márpedig nyilvánvaló volt: ebben az egy órában történtek a sorsdöntõ események. Errõl két szakértõ emezt állította, két másik amazt. A SOTE Igazságügyi Orvostani Intézete – rém ügyesen – kitért a válasz elõl. „A bíróság által feltett kérdések, valamint a felperesi beadványokban felvetett mulasztások, szakmai szabályszegések vonatkozásában kategorikusan csak az a válasz adható, hogy csak amennyiben bizonyítható, hogy az elsõ szívmegállás és a mûtét megkezdése között jelentõsen hosszabb idõ telt el (felperesi állítás szerint 73 perc), azaz a szívmegállás a szülõszobán nem 15,50-kor — hanem akár 14,47-kor) történt, állítható, hogy nevezett kórházi gyógykezelése során nem az orvosi szakma szabályainak megfelelõen jártak el. Kiskorú Bagyinka Emese oxigénhiány miatt kialakult agykárosodásának vonatkozásában – az ok-okozati összefüggés tekintetében – ugyanez állapítható meg. A vitás ügy eldönthetõsége nem elsõsorban orvosi szakmai, hanem nyomozati tevékenységtõl várható.” Nesze semmi, fogd meg jól! Az Egészségügyi Tudományos Tanács – amint hallom, szokása szerint – az orvoskollégák mellé állt, kardoskodott, hogy semmilyen szabályszegés nem történt, minden a szakma szokásos eljárásai szerint zajlott. Félek: igazat írtak! Erre dr. Forgách József professzor, az orvostudományok kandidátusa a következõt válaszolta. „A szülõszobán a szívmegállást és a bokszolást követõen Bagyinkánét nem intubálták; és asszisztált vagy kontrollált lélegeztetést sem alkalmaztak. Ez sorsdöntõ volt az elhunyt és a baba élete és egészsége szempontjából. Ugyanis az elégtelen spontán légzés miatt – amely 10-15 percig tarthatott – oxigénhiány miatti súlyos agyi károsodás jött létre. Az asszony bõre a mûtõasztalon sötétkékes, cianotikus volt; az oxigénmérõ nem szolgáltatott adatot. Ezt az állapotot 18 percen át tétlenül nézték. Az asszony azért halt meg, valamint gyereke azért károsodott

rendkívül súlyosan, mert hagyták, hogy a nagyfokú oxigén-hiány következtében mindkettõjükben súlyos agyi károsodás alakuljon ki! Bagyinkáné nem kapott az elsõ szívmegállásakor kezelést, se Tonogen, Strofantin, se mellékvesekéreg-hormon készítményt. Ugyanakkor a mûtét során igen nagy mennyiségû folyadékpótlást kapott, ami túlzottnak és megterhelõnek tûnik — 3-4.000 ml. veszteséggel szemben 13.520 ml. pótlás). A mûtõasztalon, mûtét közben két alkalommal ismét észlelték a szívmegállást és fibrillációt. Mindkét alkalommal bokszolást alkalmaztak. Miért nem volt készenlétben defibrillátor? Állítólag a kórház két ilyen készülékkel is rendelkezett. Miért hozattak a mentõkkel kölcsön defibrillátort? Miért nem alkalmazták? Miért inkább bokszoltak, ami utcai balesetnél esetleg elfogadható módszer, de nem egy Anyavédelmi Központban.” – Hol tart most a per? – Hallotta, ott ült. Folyik. – És otthon? – Emese elmúlt ötéves. Nem tud ülni, nem tudja a fejét megtartani tíz másodpercnél hosszabb ideig. Nem tud állni, nem tud mászni. Nem tud a kezével megfogni egy babát. Nem tud enni, hátra kell húzni a fejét, és megtömni. A betett étel hetvennyolcvan százaléka visszajön a szájából. Nem tud inni. Fél percig nem köti le semmi. Másfél éven át hordtuk be minden nap a Petõ Intézetbe, tornára. Odáig jutottunk el: ha nagyon sír, és éppen kitaláljuk, mondjuk, hogy pisilnie kell, s ezt kérdezzük, akkor leesik a feje – az bólintást jelent. Tehát valami nagyon keveset megért a körülötte zajló világból. Ha sorolunk ételeket, hogy melyiket kéri, az egyiknél lejjebb esik a kis feje, az is annak jelzése: igen, azt szeretné. A feleségem meghalt, a gyerekem élõ halott. Ezt nem Isten tette velem, hanem a magukat Istennek képzelõ orvosok. Õ ket verje meg az Isten!

*

A december 1-jei tárgyaláson dr. Székely István szülészorvos elismerte: õ javította át a mûtéti naplót 14,30-ról 15,30-ra. Ezután már úgy tûnt érdemes megkérdezni õt arról is: mi történt Bagyinkáné Bogya Piroskával abban a bizonyos egy-másfél órában, ami eltûnt az emberiség idõszámításából. – Valószínûleg a WC-n ült – hangzott a válasz. – Megkapta a beöntést, és ottmaradt. – Másfél órát? – Másfelet. Én ezt nem tudom, csak gondolom. Máshol nem lehetett. Dr. Almásy Mária 1998. december 8-án ítéletet hirdetett a Bagyinka András versus Schöpf-Merei Kórház perben. A keresetnek helyt adott; a kórházat kártérítés megtérítésére kötelezte. Az ítélethirdetésen a II. rendû felperes nem volt jelen. Õ t úgy hívják: Bagyinka Emese.

***

A darukezelõ talán közelebb áll az Istenhez, mint az emberhez. János is, egy-egy munkanapja kezdetén, fölkapaszkodva a daru kezelõfülkéjébe, úgy érezte: övé a világ. Föntrõl a munkások és a mérnökök egyformán icipicik voltak; még az ügyvezetõ igazgató integetését is csak akkor látta meg, ha éppen kedve volt hozzá. Darujával úgy kapta föl a sokmázsás gerendákat, elõre gyártott építési elemeket, mint a pillét, s hajszálpontosan emelte a helyére mindet. Egész stílusa is fokozatosan hozzáigazodott munkája e jellegéhez. Magabiztos lett, kicsit tán fellengzõs is, úgy viselkedett, mint aki sok mindent igazgat a világban. Szerették ezt a nõk: érezték benne a biztonságot, az erõt, ami sokuk számára vonzó. S mivel ez a mesterség jól is

fizetett, Jánosnak módja volt gyakran és kellõen kiélvezni a lányok hódolását. Tisztesség ne essék, szólván: rengeteget csajozott. Harmincéves volt, egyedülálló, jóképû, kisportolt, elegendõ pénzzel, önálló, helyes kis lakással – tehette. Addig-addig, míg lágyéksérve nem lett. Kétoldali. Február elején a klinikán operálták, elõtte a tanársegéd megnyugtatta: ez rutin-mûtét – még csak altatni sem kell, helyi érzéstelenítésben végzik –, semmiféle komplikációval nem járhat. Még hozzájárulást sem írattak alá vele. Ám a mûtét után „gyulladásos szövõdmény lépett föl, duzzanattal, lázas állapottal”. Antibiotikumot adtak, le is ment a láza, hazaengedték. A lelkére kötötték: polcolja föl a heréit, és jegelje – úgy hamarább gyógyul. Meg is szûnt minden panasza röpke hét alatt, március végén már dolgozni is visszaengedte körzeti orvosa. Emelésnél, nagyobb mozdulatnál ugyan érzett valami húzódást, méghozzá a heréi körül, de úgy vélte: az valami utóhatás, majd megszûnik. Megjelent régi vadászterepein, s becserkészte az elsõ elejthetõ õzikéket. Ekkor ütött be a mennykõ. Hol összejött, hol nem. Sõt, tán még az volt a jobb, ha nem. Mert amikor nagy nehezen sikeredett valamicske erekciót produkálnia, akció közben aztán olyan fájdalmai voltak: csöppet sem érte meg. Azonnal orvoshoz rohant: segítsen rajta, élete legfõbb öröme került veszélybe. Urológia, andrológia, ultrahang – egymásnak ellentmondó vizsgálati eredmények születtek. Egyszer azt mondták: a jobb oldali heréje kemény és „ inhomogén”; másszor mindkettõt rendben találták. Addigra az a jobb már nagyon fájt is, végül kimondták rá az ítéletet: elsorvadt. Májusban eltávolították. Majd júliusban a balt is. Élt János környékén egy ügyvédnõ, kölyökkorukban valami szerelem-féle is zajlott közöttük. Pironkodva bár, de – más nem lévén – õt kérte meg János: harcolja ki az igazát, lássa el az orvosok baját. A férjezett jogásznõben mély volt az együttérzés – a perre készülõdve olykor sokáig magához ölelte, babusgatta a

férfit, tudván tudva: tökéletesen veszélytelen. Kikutatta: a heresorvadáshoz a here artériás vagy vénás keringésének tartós zavara szükséges, az pedig mindössze két okból következhet be. Vagy a sérvmûtét végén túl szorosra zárják az ondó-zsinórt, vagy az operáció után gyulladásos szövõdmény károsítja a vérkeringést e tájon. Bármelyik is történt: azért az orvosok felelõsek. Pláne, hogy nem is tájékoztatták elõre ilyen veszélyekrõl, esetleges kockázatokról. A klinika mindent tagadott. Állították: ugyan nem írattak alá Jánossal mûtéti beleegyezõ nyilatkozatot – amely talán tartalmazta volna a bekövetkezhetõ szövõdmények, mellékhatások ismertetését –, de azt hazudták, õk mindent tüzetesen elmondtak szóban. Beadványukban így fogalmaztak: „a mûtét során az operatõr mulasztást nem követett el, a felperesnek kárt nem okozott; a mûtét utáni szövõdményt felismerték, megfelelõen kezelték; tehát az alperes a mûtét utáni gondozásban is az elvárható gondossággal járt el”. Jánosnak különösen az a részlet szúrt szemet, miszerint „felperesnek kárt nem okozott”. Szíve szerint azonnal beszáguldott volna a klinikára, böllérkéssel kiherélni a doktort – ezek szerint õt sem vonhatnák felelõsségre: nem okozna semmi kárt. Erõsen érveltek imígyen is: János – azzal, hogy idõnek elõtte ment vissza dolgozni, pedig voltak fájdalmai, és már jelentkeztek az erekciós problémái is, és csak akkor fordult újra orvoshoz, amikor ezek fokozódtak – saját maga idézte elõ a bajt. Ezt aztán a bíróság részben el is fogadta, nem különösebben törõdve azzal: orvos nyilvánította keresõképesnek. „ Mivel a betegnek is mindent meg kell tennie gyógyulása érdekében, a felperes e magatartását a bíróság úgy értékeli, hogy a kár bekövetkezéséért 50%-os mértékben õ tartozik felelõsséggel” – szólt a verdikt. Igaz, a János által kért kártérítésnek nem a felét, hanem az egyötödét ítélte meg. Amennyit hét hónap alatt keres meg a darukezelõ. Bruttó.

János hónapokon át éjjelente arra ébredt: álmában homoszexuális volt, és õ volt a fiú. Fölriadva azonban szembe kellett néznie vele: már csak a lány lehet.

összeházasodtunk. Jött egy óriási love story. ‘ 81-ben a hatodik gyereket vártam. Az orvosok mindent megpróbáltak. mindig volt pici is otthon.. Azonban kiderült: elöl fekvõ méhlepény miatt császármetszéssel kell világra jönnie. boldog voltam. nagyon fáradt. – Bicske melletti pici. Végig veszélyeztetett terhes voltam. Délelõtt a fõorvos úr kint volt Dorogon felülvizsgálatot tartani. nekem panaszkodott: rengeteg beteg volt. Újbarokon születtem. az õ fõmérnök családjának meg nem tetszettem én. minden vizsgálat megerõsítette: a baba rendben van. Negyven fokos lázam lett. De nem volt semmi komoly zûr. – Tízéves koromban beköltöztünk Dorogra. A fogadott orvosomat éppen elvitték katonának.TALÁN MEGETTE. hiába. Megnyugodtam. fél kettõkor ért vissza az osztályra. Elvégezte a mûtétet. nem is ebédelt. megszületett Bálint. és Dorogon. Míg bemosakodott. hideglelés. majd a falat kapartam le. Végül mégis a szerelem gyõzött. Sokáig ki nem mentem a pelenkamosásból. A férjem is repesett: megvan a hatodik! Három nap múlva iszonyatos fájdalmak törtek rám.. késõbb a nõgyógyászaton lettem asszisztens. Onnantól zsinórban jöttek a gyerekek: átlagosan másfél évenként szültem egyet-egyet. olyan erõs hasi görcseim támadtak. lakatos apám ott kapott munkát. a prolilány. Elvégeztem az ápolónõképzõt. Április 10-ére tûzték ki a császármûtétet. . az onkológiai rendelõintézetben. hangulatos faluban. 1947-ben – mutatkozik be Ágnes. a fõorvos úr úgy döntött: majd õ elvégzi. Csakhogy mindkét szülõi ház kitagadással fenyegetett: nekem korainak tartották húszévesen férjhez menni. elkopik az ember. ennyit nem lehet büntetlenül szülni.

és kezdõdött minden elölrõl. Utána annyit közöltek: bélcsavarodás volt. vér – de nem javultam. õ beült a saját kocsijába. sejtelmük sincs. Négy hónapja szenvedtem egyfolytában. infúzió. otthon magamnak injekcióztam be a fájdalomcsillapítókat – az Atropintól már úgy kitágult a pupillám. Nyöszörögtem: inkább megszülök újra hat gyereket zsinórban. augusztus 11-én mûtét. Nagyon becsültem a fõorvos urat: amikor május elején egy reggel betettek a mentõbe. hányás. Nem jutottak ötrõl a hatra. áthelyeztek a sebészetre. borzalmas görcsök. Két héten át keresgéltek. hogy alig láttam –. És megállás nélkül a fájások. Hagytam a csudába. Vesefeltöltés. de nem szûntek a görcsök. próbáljatok Ti valamit tenni! Ugyanaz folyt tovább. befektettek. majd szétestem a görcsöktõl. mégis-csak kolléga voltam. és följött õ is. az Orvos-továbbképzõbe. mit lehet még tenni – fölküldenek Pestre. Majd talán két hét múlva egyik napról a másikra csodálatos módon elmúltak a fájdalmaim. Dorogra. majd gyõzedelmesen bejelentették: ileusom – bélelzáródásom – van. az összes lehetséges vizsgálat. Próbáltam megtudni: van-e valami bajom – de senki nem árult el semmit. Végül beismerték: nincs több ötletük.mindenki ismert. nem találtak semmit. infúzió – semmi nem használt. újabb vizsgálatokat végeztek. mint ez az õrületes fájás. hiszen õ még mindig bent volt. Egy hetet voltam otthon. azt pedig könnyedén meg lehet szüntetni mûtéttel. a legújabb antibiotikumok. transzfúzió. borzalmasan fájt a hasam. Megnyugodva kiengedtek. Rohantam az esztergomi kórházba: végre vihetem haza a kisbabámat. Mentõvel át Esztergomba. személyesen adott a pestiek kezébe: – Mi nem tudunk mit kezdeni vele. örültem. görcsoldók. Vissza az esztergomi nõgyógyászatra. hogy . a férjem az öt gyerek mellett nem tudott volna egy újszülöttet is ellátni. Kiötlötték: biztos Schlöffertumorom van – de nem. Dalacin-kúra. 120-as süllyedés – ami erõs gyulladásra utaló jel –. Néha hazaküldtek. Vissza a kórházba. sebészet. röntgen-felvétel. Kérdeztem: az mitõl keletkezett – de nem válaszoltak. Ott tartottak.

A sebész fõorvoshoz. ‘ áprilisában – hat évvel a szülés után – ugyanolyan hasi 87 görcseim jelentkeztek.túléltem. Megint mûtét. csak azzal foglalkoztam: túljussak már a szörnyûségeken. Ez a több hónap a férjemnek túl hosszú idõ volt. Ennyi mûtéttõl teljesen szétment a hasfalam. olyan voltam. mint az õszi légy. Vissza ugyanoda: ez most hasfali sérv. Igaz. most arra várok: kapjak új. mirõl beszél. Egyszer a rendelõ nõvéröltözõjében panaszkodtam: megint nem érzem jól magam. mûanyag hasfalat. „hogy ízlett a törlõ-kendõ?” – kezdett izgatni. Tíz nap múlva kieresztettek. vagyis bélelzáródás. majdnem állandóan kórházban. Két év múlva újra kezdõdtek a görcsök. ki kellett venni egy arasznyi darabot a vékonybelembõl.. Kérdeztem az orvost. ‘ 92-ben – a mûtéti hegvonal mentén a föl nem szívódott fonalaktól – úgynevezett fonalsipoly keletkezett. Megint a sebészetre: újra muszáj mûteni. mint korábban. kenyeret kellett adnom nekik. Mire egy régi kolléganõm nevetve azt kérdezte: – Csak nem megint valami rongy van Benned? – Nem értettem. ezt is csak operációval lehetett megoldani. de nem is törõdtem vele. És jól is lettem. nem válaszolt semmit. aki operált. Az elõzõ mûtét területén volt újabb bélcsavarodás. ekkor az elhalt szövetrészeket kellett kioperálni. amit majd újabb operációval tesznek be. de õ kitért. ‘ 91-ben jött a következõ – már harmadik – ileus.. operálni kell. ha odamegyek hozzá. aki asszisztált a mûtétemnél. végre foglalkozhattam Bálinttal is. azzal: . Eközben ‘ 84-ben a válás után visszamentem dolgozni.. április 10-tõl augusztus végéig szinte egyhuzamban egyetlen görcsben éltem. Ám újra és újra hallottam egy-egy elejtett megjegyzést: „szoktál még kendõt hordani a hasadban?”. közben talált magának valakit. El is váltunk. nem mentem. nagyon hálás voltam neki.. aki rendbe hozott. mi lehet ezek mögött. Három óvodásom volt és három általános iskolásom – bármilyen rosszul voltam. Hogy nézett volna ki.

hajlandó ezt nekem leírni? – Igen. hogy az ileus oka a vékonybél lumenében elhelyezkedõ képlékeny resistencia. – Fõorvos úr. mint a strucc: bedugtam a homokba fejem – történt. ami történt. A harmadik ileus-mûtét után azonban már kezdett komolyan foglalkoztatni: tényleg. kérem. Exploráljuk a hasüreget. az elõzõ (részben per. lefénymásolta. tényleg kivett belõlem valamit? – Próbálkoztam asszisztensnõknél. beírattam. – És ezt be tetszett íratni a mûtéti naplóba? – Igen. ‘ 92-ben nyolcadszor operáltak – akkor elvesztettem a türelmemet. mondja meg õszintén: igaz-e. ökölnyi vékonybél és cseplesz konglomerátum van. kár pletykákkal törõdni. Õ k nem adták: nem találják. hajlandó vagyok. És elkezdõdött a jogi tortúra. fõorvos úr. a jobb oldali hátsó hasfalhoz és részben a Douglas üreghez letapadva egy kb. és elküldte az ügyvédeknek. végre meggyógyultam. A csepleszt . hogy ennyiszer vagdalnak össze-vissza. a mûtõsnõnél: õk is hallgattak. aki természetesen legelõször azt kérdezte: tudjuk-e bizonyítani. Mindenki elzárkózott. nem akarok a múlton rágódni. A kismedencében. ez így volt.– Mondja fõorvos úr. hogy tényleg bennem maradt egy törlõkendõ. ami a császármetszésnél maradt bent. Elmentem ügyvédhez. Egy 30x30-as hasi törlõt vettem ki a Maga hasából. amit pletyka-szinten hallottam? – Nagyon tisztelem õt. Úgy tettem. Úgyhogy elhessegettem magamtól az egészet. Ez mégsem állapot.lapar. az uterushoz. mi a csuda van e mögött. Megállapítjuk.) heg babérlevél alakú excisiójával. eltûnt. így válaszolt: – Ági. Alsó med.sec. Végül maga a fõorvos úr személyesen kotorta elõ a mûtéti naplót az irattárból. Ez állt benne: „A mûtétet mechanikus vékonybélileus klinikai és radiológiai tünetei indokolták. Az ügyvédek kérték a kórháztól a kórlap-másolatot. Elmentem a sebész fõorvos úrhoz: – Én ügyvédhez fordultam.

5 év az elévülési határidõ. – Elrendelem a zárt tárgyalást. – A leghatározottabban ellenzem. Az ileus oka a vékonybél lumenében elhelyezkedõ nagy hasi törlõ volt. hisz ‘ 81ben volt a mûtét. jegyzõkönyvbe vesszük a tiltakozását.leválasztjuk. vagyis a bizonyítékhoz. majd elõemeljük a vékonybélkacsokat. – Tiltakozom. kérem.” Ezzel együtt a kereset elutasítását kérték. hogy a keresetlevél és az eddigi adatok alapján a tárgyalás során az alperes kórház jó hírnévhez fûzõdõ érdekei szenvedhetnek sérelmet. Ezeket szétválasztjuk. hogy rég elévült az egész. A masszív összenövéseket oldva kiderül. hogy a vékonybélkacsok egymással sipolyjáratokon keresztül közlekednek. amíg nem jutottam hozzá a mûtéti naplóhoz. Tehát erkölcsi okból feltétlenül szükségesnek látjuk a nyilvánosság kizárását. Tisztelt Bíróság! – Rendben. Tudomásom szerint Magyar-országon az ítélkezés nyilvános. A kórház ügyvédje – látva az érdeklõdõket – kérte zárt tárgyalás elrendelését. – Indítványomat azzal indoklom. és késõi bocsánatát kéri. ez már kétszer is lejárt. milyen tarthatatlan álláspont ez: mindaddig. Legelõbb arra hivatkozva. Az õ szakértõik persze mindent . semmilyen esélyem nem lett volna perelni. Az elsõ tárgyalásra elég sokan jöttek el. tulajdonképpen két vékonybélkacs összekapaszkodásáról van szó. Felperesnek az orvosi mûhibával okozott szenvedéseiért az orvosi kar sajnálkozását fejezi ki. hagyják el a termet! – határozott a bírónõ. Könnyen lehetett bizonyítani. Tessék távozni! Az ügyvédeim három orvos-szakértõi véleményt kértek – erre a kórház is kért hármat. majd az ileus okát képezõ resistenciát az egyik sipolynyíláson keresztül eltávolítjuk.” A keresetünkre a kórház a következõképpen reagált: „ Magának a T. – Felperes? – kérdezte a bírónõ.

aki dolgozik. Akkor azzal próbálkoztak: a törlõkendõ nem is a ‘ 81-es császármetszéses mûtétnél maradt bennem. tényleg ezt mondta: én megettem a 30x30 centiméteres kendõt. Kiókumlálták: „a többszöri bélelzáródást is okozó bélösszenövéseket a felperes természetes megbetegedéseként értékelendõ Chron-betegség okozta”. Akkor éppen az ügyvédek között nagy harc dúlt a tájékoztatási kötelezettség betartásán vagy be nem tartásán. az vét is. azt írták le: ez nem mûhiba. Meghallgatták tanúként – sok más mellett – a sebész fõorvos urat is. Szerintük ugyanis „az orvosi mûtétek során alkalmazott törlõkendõ mûtéti területen hagyása a beteg által viselendõ mûtéti kockázat körébe tartozik”. hogy a szövõdmények döntõen a kendõ bent hagyásának következményei. Amikor ez megdõlt. miért a hasamban. ezt is elvetették. Ekkor filozofálni kezdtek. hiszen valamennyi orvosszak-értõ egybehangzó nyilatkozata szerint a hasfeltárással végzett mûtétek kockázati körébe beletartozik a bélösszenövés veszélye? Ha pedig ez így van: milyen százalékban állapítható meg a mûtéti kockázat körébe esõ káros eredmény. Mi történt volna. és milyen százalékban a törlõ bennhagyása miatti eredmény? Elegendõnek bizonyult annak kimondása. Elõször azt kísérelték meg bebizonyítani: a törlõkendõ bennfelejtése és a késõbbi betegségek. hogy „felperes lenyelte azt a törlõkendõt”. ilyesmi elõfordulhat. ha a törlõkendõ nem marad a hasamban? Bekövetkezett volna-e ugyanez az eredmény. Nem sikerült. azzal sem: vajon hogy képes az ember ekkora textilt lenyelni. Ellenszakértõ részletesen ismertette ennek a Chronbetegségnek a tüneteit – amelyek nálam mind nem jelentkeztek –. és annak során hagyták a hasamban azt. tehát csak az történhetett. Végül elõállítottak olyan szakértõt is. hanem még 1971ben volt vakbélmûtétem.kétségbe vontak. úgy . mûtétek között nincs okozati összefüggés. tehát õk nem felelõsek. aki halálosan komoly képpel közölte: szerinte a mûtét során nem hagytak bennem semmit. Ez sem jött be. Azzal az aprósággal már nem törõdött: akkor az miért nem a gyomromban volt. Nem viccelek.

ez normális mûtéti kockázat. Nyolc mûtétet éltem végig. Miközben a férjem elhagyott. Nem akartam.. a harmadikat két év múlva kell csak fizetni. élhetem az életem. de felperes nem is kérdezte.. hogy magának a kórháznak is fizetnie kelljen. amit más bennhagyott”. egészen biztosan én megmondom neki az igazságot. Az eltávolított kendõ teljesen ép volt. ám amikor megtudtam. De a kórház fellebbezett. pontosabban. 1996.nézett ki: ennek is döntõ jelentõsége lesz. hogy Én az elsõ mûtét során törlõkendõt találtunk a vékonybelében. egyszerre az egész összeg átutalására kötelezzék õket erre. „leszállítottam a keresetemet” erre az értékre.... Tizenegy éven át a slendriánságuk.. sterilizálják. lassan elfelejthetem az egészet. a kártérítési igényemet megítélték. a biztosító milyen összegig téríti meg a kórháznak a kifizetendõ pénzt. hogy mi történt.. hogy kérdés nélkül dicsekedjem azzal. de engedélyezte a részletfizetést – az elsõ harmadot azonnal. Mindenben megerõsítette az elsõfokú ítéletet. Nem a kórháznak. elvben a továbbiakban is használható. hogy megtaláltam azt. márciusában hozta meg a Legfelsõbb Bíróság az ítéletét. És a fõorvos úr ezt vallotta a tárgyaláson: – „ a felperest többször mûtöttem.. Azt hittem: végre megnyugodhatok. a biztosítónak! Köszönöm. vonzó nõbõl összetört roncs lettem. nem közöltem vele. nekem csak az életem ment rá. végül is 1994 novemberében született meg az ítélet: a kórházat teljes egészében elmarasztalták. Amennyiben kérdezte volna. azt azonban nem tartottam célszerûnek. Addig se kell fizetni. Ám ha már esetleg mindenképpen fizetniük kell – legalább ne egyben. Amennyit kértem. ... A fellebbezésükben mindent kezdtek elölrõl: õk nem is hibásak. a másodikat egy év múlva. egyébként is elévült és így tovább. a nemtörõdömségük miatt. Míg otthon hat gyerek várt.. Részletesen elmesélte a mûtétet: – Valamelyik megnyitott lumenen keresztül nyomtam ki a kendõt. Mialatt csinos.. Eredetileg ugyan többet követeltem. Amennyiben azt kimossák. Nos.

Nehezen aludt el. kérjél rá gyógyszert! – Igazad van. belövellt. otthon bevette. Tíz perc múlva az ebéddel együtt mindent kihányt. – Csak úgy ömlenek a kórházba az influenzás betegek. szúrt a melle. – Közel volt az „ Egészségügyi Alapellátási Igazgatóság”. hogy szörnyû! – Nálunk. Ez a dög influenza-járvány egy évben se bírna elmaradni – nézett föl a rejtvénybõl a nagylány. bemegyek én az ügyeletre. jót nevetni.*** – A fene megeszi. a család mise és ebéd utáni csöndes semmittevéssel múlatta a napot. írassa ki õt betegállományba. majd az rendbe hozza. Teréz bebugyolálta magát jó meleg ruhába. – Anyuka. apukám! – Vasárnap délután volt. Terike. – Nemcsak influenzás. mutasd meg doktornak. kincsem. a rendelõben négyszer-ötször akkora forgalom van. úgy látszik. legalább hallgassanak meg. de senki sem figyelt rá. Hozd a lázmérõt. kapott helyette receptet Ceclorra. áll alatti nyirokcsomóduzzanatot talált. bekapom én is – morgott Teréz a férjének. lázas maradt. – Teréz elvonszolta magát az ügyeletes patikába. a nagylány keresztrejtvényt fejtett. keresõképtelenné nyilvánította. ott kiderült: Ciprobay az egész városban nincs hetek óta. Meg is tette. – Mondom. a kicsik nõi magazint bújtak.5! Fáj mindenem. nem bírt fölkelni. ami belekerült. a mellem úgy szúr. Reggel bármennyire is kellett volna. meg Novorint. a férj a Pesti Mûsorban keresgélt: föl akartak menni Pestre valami színházba. 38. mint máskor. Szólt a tévé. Teréz egész hétfõn rettentõ nyavalyás volt. s átballagott. Kiváltotta. Még arra is a férjét kérte meg: menjen át a háziorvoshoz. Visszament a doktornõhöz. Írok föl antibiotikumot. már az oldala is fájt . valamelyik megfertõzhetett. arcüreg-gyulladása is van. A doktornõ a tüdeje fölött érdes légzést. vérbõ garatot. ha tényleg olyan rosszul vagy. adjanak lázcsillapítót.

Teréz hozta az eredményt. de normálisnak találta. Szerda reggel hát kihívták az ügyeletet. nem volt képe még egyszer kihívni a doktort. átolvasta mindet. Ultrahang-vizsgálat: ez vesekõ. Julika. uram. Én ugyan nem látom. mindent. átnézte az eddig papírokat. megszédült.6 volt. ismét átment az ügyeletre. Megvizsgálta. igyon sokat! Így tett. megmérte a vérnyomását. Addig pihenjen. Mikor beért a rendelõbe. aki reggel már járt nála. de azért adok Magának kálcium-injekciót. Vigye le e feleségét a földszintre – fordult a doktor a férjéhez –. õk a profik ebben! A kedd reggel az urológián indult. – Ez vesegörcs! Adok injekciót. – Ez is negatív. megnyomkodta a hasát. nem múlik a láza. de egyre rosszabbul érezte magát. – Úgy gondolja. hogy hány. Az orvos kijött. ne olyan hevesen! Beszéljen rendesen! . hol magasabb. ez allergiás bõrelváltozás? – kérdezte Terézt. – Urológiailag negatív – jelentette ki –. õ hümmögött. de õ maga kínlódott át az ügyeletre.erõsen. Késõ este aztán nem bírta tovább. No-spa. a sürgõsségire! Rá is írom a kartonjára: LSBO (lássa: sürgõsségi betegellátó osztály). jó. s az bizony érzékeny volt. nagyon rosszul érzi magát. Az urológusnak is beszámoltak ötödik napja tartó megpróbáltatásairól. ahova úgyis mennie kellett másnap. elõjegyzik kontrasztanyagos veseröntgenre. már 39. urográfiai filmet. – Nézze. Holnap be kell menni az urológiára. az nem árthat. Reggel a férje vitte be az urológiára Terézt és az összes addigi letetet. fõorvos úr! Maga az ötödik orvos. derekát. õ maga mérte meg a lázát. a láza hol magas volt. Most férfi volt az ügyeletes. végighallgatta. s beutalót írt az urológiára. B6 vitamin legyen benne! Úgy. le kellett fektetni a vizsgálóágyra. bár még egy veseultrahangot próbáljunk meg! – Elvégezték ripsz-ropsz. Mindene fájt. megvizsgálta alaposan. Algopyrin. nehezére esett. aki megmondaná: mi az isten baja van? – Nana. Vissza kell jönni csütörtökön. Megnézte a torkát. Estére Teréz testén több helyütt vörös foltok jelentek meg. Az orvos. aki mégiscsak kórházi dolgozó volt maga is. aki vizsgálja Terézt – nincs itt valaki.

ne errõl beszéljek? – Na. Most doktornõ érkezett. – Jó. A doktornõ azt felelte: tele van a rendelõje betegekkel. duzzogott. mint a bokrot. – Talán be kéne menni a kórházba! – a férj halkan fölszisszent a fotelban. ideoda küldözgetnek minket. ordítozzon otthon. éjszakára nem sok értelme van. Csakhogy öt perc múlva visszahívta õket: a mentõ csak három órára vállalta. most már este kilenc van. a többieket látni sem akarta már. Valamivel délután négy elõtt értek be a kórház felvételi osztályára. s beiramodott. anyám sehova. arról: Maguk itt tökölõdnek. dögöljünk meg. bár õ azonnali szállítást kért. szidta az orvosokat. – Makacs ez a mostani vírus. azonnal vigyék be õt a kórházba. uram. jöjjön ki. össze-vissza handabandáznak! – de hiába dühöngött. mindjárt meghal. az igaz. Férje hívta a házi orvosnõt. Holnap eljövök megint. görcsölt. ne itt! – Gyere. fogalmuk nincs a szakmájukról. kevés pénzt adtunk. ezt én nem hallgatom tovább. – Nem megyünk. doktornõ. elég volt belõlük! Sok hülye. küld mentõt. rázta a hideg. de mindenki csak továbbpasszolja. ha mégsem menne be. Teréz csitította. – Az autóban is dúlt-fúlt. a Jóisten hamarább meggyógyít. A férfi morgott. Teri. ami egyébként azonos azzal a bizonyos sürgõsségi betegellátóval. beültette az autóba.– Mirõl beszéljek rendesen. amit elmeséltek. egyébként sincs éppen autója. ilyenkor ott úgysem történik semmi. holnap bemegyünk. menjünk haza. Két orvos . Ám ha Terike olyan nagyon rosszul van. a feleségem meg egyre rosszabbul van? Folyton hány. mint a nagyságos doktor urak! Úgy látszik. Teréz estére megint olyan állapotba került: mégiscsak hívni kellett az ügyeletet. ötödik napja nem múlik el a láza. de becsomagolta asszonyát meleg plédbe. mert úgy érzi. sokan nehezen épülnek föl belõle – sóhajtott megértõen. Teréz könyörgött a férjének: vigye be. elég volt neki. hogy nekünk nem telik többre. lassan már mozdulni sem bír. – No. nem kérte a leleteket. nem tud jönni. Pénteken Teréz egész álló nap hányt.

a két vese között tályog volt. A férj kintrõl véletlenül hallotta: fölvetõdött még a hasûri tályog. másikuk heveny kismedencei gyulladás miatti toxikus állapotra. azért nem hibáztatható. Mialatt az elmúlt néhány napban kilenc orvos látta. Elkérték az összes korábbi leletet. ez arra szolgáló megállapítás: ne lehessen senkit felelõsségre vonni. Újabb és újabb orvosok érkeztek. Fölvitték röntgenre.foglalkozott vele – velük eddig még nem találkoztak. a perben az igazságügyi orvos-szakértõ is erre hivatkozott. valamint a léprepedés is – mikor megérkezett a lányuk. Egyikük vesemedence-gyulladásra gyanakodott. Ebben maga a beteg is . a szíve ismét verni kezdett. mondták is: konzíliumot tartanak. és vizsgálta. Késõbb. a beteg állapotának megítélését a félrevezetõ tünetek miatt – urológiai vizsgálat vesekövesség lehetõségét vetette fel – megnehezítette. közölték: a röntgenen megtalálták a baj okát. hiszen diagnosztikus tévedésre természetszerûleg minden orvosnak „ joga van”. mi van a feleségével. így diagnosztikus tévedés állapítható meg. majd lassult. senki nem tud válaszolni. Közben kijött a felvételi fõorvos és egy sebésznõ. sem arra. hogy a beteget betegsége alatt minden alkalommal más orvos észlelte. A boncolási jegyzõkönyv egyértelmûen rögzítette: a halál oka tüdõgyulladás és annak következményei. A laikus nem tudja. A patológus azt is leírta: betegségét nem ismerték föl. de bárkit kérdez. Kilenc. Teréz koraeste súlyos sokkos állapotba került. Ez a helyes kórisme felállítását. mi lesz. s teljesen leállt. keringésösszeomlás következett be. azt ott fönt rögtön meg is pungálták. de már hozzátette: „A diagnosztikus tévedés arra vezethetõ vissza. akik az elõzõ vizsgálatról a jelzések szerint nem tudtak. sem arra. lassult. Újraélesztették. Apja csak annyit tudott mondani: bent valami találgatás folyik. Tüdõgyulladásban. tovább vizsgálták. a heveny hasnyálmirigy-elhalás. Meghalt. visszahozták.

közrejátszott. a feleséget és anyát elveszítette. A doktorok eskü alatt vallották: nem történt pungálás. gondatlanság nem állapítható meg. bár ketten. Ily módon a család a mai napig egyáltalán nem biztos benne: valóban az történt. hogy körzeti orvosát. Fentiekre tekintettel az eljáró orvosok vagy gyógyintézet részérõl mulasztás. amit soha nem fognak megtudni. mivel nem találtak tályogot. A pert. Lehet: valami egészen más történt. a kártérítést a család megnyerte. hogy kilenc orvos közül egynek sem sikerült észrevenni a tüdõgyulladást. olyan értelemben. aki az elõzményi adatokat és a tüneteket összefoghatta volna. . apa és lánya pontosan ugyanazt adták elõ errõl. s Teréz abban halt meg. Terézt. a megelõzõ kezelésekrõl nem értesítette. amit a bíróság jogerõs ítéletében megállapított – nevezetesen.” A perben a kórház orvosai teljes egészében letagadták a férj és a lány – tályogra és annak megpungálására vonatkozó – emlékeit.

CSAK A FÜLE ZÚGOTT Bak Mária még nem volt huszonnégy éves. lüktetõ zúgás töltötte be az egész agyát. Mintha esetleg daganat lenne. De hát mit tehetnek õk? Próbálták kérdezgetni: feltétlenül muszáj? Akkor már bevallották a doktorok: nagyobb bajra gyanakszanak. Jobb lenne klinikához fordulni: menjenek el Pécsre! Kaptak beutalót a Pécsi Orvostudományi Egyetem Fülorr. hogy tisztán láthassák a valóságot. az ember meghallja a szót: tumor – eláll a vita-készsége. de hát éppen azért fontos „föltárni”. Ugyanúgy zúgott tovább a füle. februárjában került sor a fülmûtétre – ami semmi eredményt nem hozott. Nem is akárki volt az: Borbényi Olivér fõorvos úr. Ám a mûtét után a fõorvos lehajtott fejjel számolt be: ez valóban agydaganat. Furcsállták ugyan: maga a mûtét a kivizsgálás – de hát a doktor úr biztosan jól tudja a dolgát. amikor zúgni kezdett a bal füle. egyre kellemetlenebbül – fõleg esténként sistergõ.. aztán kibökték: ez tényleg daganat. Végeztek mikroszkópos fülvizsgálatot is. 1997.gége Klinikájára. a varrodában dolgozott.. . Nem biztos még – biztatgattak –.. Nem otthon. Kezdett rosszabbul hallani is – hát orvoshoz fordult. Köröstarcsán. mormogtak. õk is hümmögtek. Belementek. átküldte Gyulára. Egyre többet. A mezõberényi fülész doktornõ nem tudott mit kezdeni vele. Ott a kórház fülészetén vizsgálták meg – és azonnal csúnyát mondtak: operálni kell. Bizony. s az a középfülben daganatot mutatott.. Magyarázták: miért – sem Mária. Március elején a pécsi klinikán megvizsgálták Máriát. hanem Mezõberényben. surrogó-zakatoló gépek között – így nem volt különösebben furcsa. sem a szülei nemigen értették.

A professzor két hét múlva levelet írt a szülõknek.. „A tumoros folyamat gyakorlatilag összenõtt a dobhártya középsõ részével. Akkor is mûteni kell! Április 7-én befeküdt. hogy a tumor elõre. Egy keskeny csontperemet is képzett magának a tumor. Megpróbáljuk fölemelni a vérzéscsillapító szorító tampont. mert mire a sérült érterülethez hozzájutnak. mind pedig a carotis externa lingualis eredése fölötti részt. egy helyütt tûhegynyi helyen sérül a bulbus vena jugulárisnak tartott képlet. és arról ugyan le lehet választani.Betolták a computer-tomográfba is: az viszont „tumort igazolni nem sikerült” eredménnyel zárult. a vérzés erõssége továbbra sem csökkent. de látható. Ott halt meg. A preparálás közben egy ízben. bármikor megrepedhet. A nyakon alul lekötjük mind a véna juguláris internát. Ebben rögzítette: valószínûleg egy nagyon ritka fejlõdési rendellenességrõl lehetett szó. a beteg elvérzik. a vérzés továbbra is rendkívül erõs. amelynek fala kissé érdúsabb. a sebet zárjuk. a tubaszájadék irányába is terjed. rendkívül erõs vérzést kapunk. Szerinte Máriának . szinte inkább artériás jellegûnek tûnik.. A kórboncolás – Pytel professzor jelenlétében és részvételével – egyértelmûen megállapította: Máriának nem volt daganata. így a hypotympanumba harántul húzódó érképletet hátul és elöl is tamponáljuk.” Máriának a mûtét következtében lebénult a teljes jobb oldala... április 15-én.... mintha a bulbus véna juguláris lenne az egész elváltozás. úgy tûnik. és ott úgynevezett aneurizmát – érfalkiboltosulást – képez.. Ennek fala rendkívül vékony. A késõbb elõkerült mûtéti napló a következõképpen rögzítette az eseményeket. 11-én maga Dr. Mentõvel átvitték a POTE Neurológiai Klinikájára. amikor is a koponyába menõ nagy fejverõér szokatlan módon a dobüregben fut. A mûtét során ez az aneurizma sérülhetett meg. tumor-szerû küllemet mutat. Ha ez az ér megreped: akkor gyakorlatilag az élet nem menthetõ meg. Pytel József professzor operálta meg.

„A gyulai kórházban érdemi kivizsgálás nélkül került sor dobüreg feltáró mûtétre. Bak Máriát semmiféle életveszély nem fenyegette. Sem az MR–. A javallat nélkül végzett céltalan mûtét vezetett halálos szövõdményhez. hiszen évente több operációs kurzust is tartunk középfülsebészetbõl – amelyen magam is mûtéti bemutatást és elõadást tartok. amelyet ez az agyi ér látott el vérrel. A pécsi klinikán ez megismétlõdött. és fokozatosan elhalt az az agyrész. A mûtéti leírás elemi tájékozódási zavarokról tanúskodik. Itt felhívnám a figyelmet arra. az ország minden tájáról idesereglõ szak-orvosoknak. amit Borbényi Olivér fõorvostól kaptam. Egyúttal részvétét nyilvánította a szülõknek. és ezt Magyarország minden fülésze alá tudja támasztani. Amit tudtam: az. Aneurizma nem állt fönn. ennek ellenére – vagyis voltaképpen teljesen indokolatlanul – döntöttek az operáció mellett. Azt írta például: „ A mûtéti indikációhoz véleményem szerint elegendõ volt az információ. hogy jól ismert klinikánk szakmai híre. Az viszont tényleg igaz. hogy nem tudtam: mit tamponálok le. sem a CT-vizsgálat nem igazolta a daganat létét. Több mint kétezer fülmûtét áll mögöttem. A szakértõ azt írja: az egyes képletek nem kerültek fölismerésre. A daganatos megbetegedés – általuk fölállított – gyanúját semmilyen vizsgálat nem támasztotta alá. Így merem állítani: a középfülben kellõ jártasságom van. és ha nem . hogy az el nem záródott erek nem tudták pótolni az elzáródott ér munkáját. A fülzúgást rendellenes lefutású artéria carotis interna okozhatta. semmiféle természetes betegsége nem volt. aki saját szemével látta a daganatot a középfülben.annyira vékonyak voltak az agyerei. ez azonban semmiféle életveszélyt nem hordozott magában.” Pytel professzor hosszú levélben reagált. s õ a következõket véleményezte. Az ügyvéd átadta a papírokat a vele rendszeresen együttmûködõ orvosszakértõnek. hogy ez rendkívül erõs vérzés. A szülõk fölkértek ügyvédet: nézze és nézesse át a meglévõ – nagyon kevés – orvosi iratot: nem történt-e mûhiba. Olykor meglepõ fordulatokkal.

tamponálom le. aki a mûtétet végezte. mert ezen a helyen a carotis interna csak irodalmi ritkaságként fordulhat elõ. a beteg meghal. nem várható tehát el. hogy – szemben a gyakori betegséggel – egy ilyen ritka éranomáliára is gondoljon a sebész. Ez a tûszúrás azért okozott akkora vérzést. ezzel a helyzettel – az érbetegséggel – csak késõbb találkozott. vagy az érkiboltosulás vékony fala miatt elpukkadt.. Ez irodalmi ritkaság-számba megy. amikor az ember injekciót ad. milyen képletekkel találkozik. mert amennyiben a . A tumor igazi jelentése: duzzanat. a megtévesztõ és a tumort teljesen utánzó tünetegyüttes alapján nem az aneurizma kiirtó mûtétet tervezte. mivel a kórbonctanászok nem is férnek hozzá ehhez a területhez.” A Pécsi Városi Bíróság Pestrõl a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézetét rendelte ki újabb szakértõül... A kérdés nehezen értelmezhetõ. Nála a már említett éranomália fordult elõ. vagy hogy csak erre gondoljon. Nagyon jól tudtam mindig: milyen képletekkel találkozom – mindössze a nevezetes vérzés forrása volt valóban bizonytalan. A néhai Bak Máriánál a sebész érdemi mûtétet végzett. A mûtét célja világos volt.. amely kitölti a középfülnek az alsó felét: az mindenképpen többletnek számít. Azt is írja a szakértõ: nem volt tisztázva a mûtét célja.. Tehát a mûtéti megoldás mindenképpen számításba jött.. hanem a tumor eltávolítását. Ebbe nem szoktak a betegek elvérezni. Szabó László szakértõ egyebek mellett a következõket írta.. Dr. Az a sérülés egyébként. Amennyiben a néhainál tumor lett volna – úgy fülészeti jellegû panaszait és betegségét sikeresen lehetett volna kezelni ezzel a mûtéttel. Írja továbbá a szakértõ: az operatõr nem tudta. mert szabad szemmel látható volt a tumor. „Miután a sebész. A boncolás nem mutatott ki semmit sem. Márpedig az a képlet. Néhai Bak Máriának nem volt dobüregi daganata. mert vagy ezen aneurizma maga. normális esetben ártalmatlan tûszúrás lett volna – amely bármikor elõfordul. vagy vért vesz.. amit jogosan használunk minden szövettöbbletre. és nevezhetjük tumornak. hiszen a vizsgálatok tumort nem mutattak. amely a végzetes vérzést okozta.

õ momentán nem ér rá.” Ezután a pör áttolódott – oda. hogy mi kétségbe vonjuk a kirendelt szakértõ állásfoglalását –: az ilyen ügyekben a bíróság azért rendel ki szakértõt. hogy az elváltozás nem operálható – nem azt találta. Az a véleményem: ha a bíróság azért rendel ki szakértõt. mint életmentõ mûtét. annak a megoldása ezzel a mûtéttel egyértelmûen elvégezhetõ lett volna. de – ha már együtt vagyunk – a bíró megpróbálkozik a felektõl nyilatkozatot kérni: mi újság a perben? Ádám György. A kérdést máshogyan nem tudjuk értelmezni. A pesti a pécsit – de az mindegy. ahová eredetileg is való – a jog síkjára. Akár haza is mehetne mindenki.” A felperesi szakértõ nem értett egyet. nem hagyta abba a mûtétet. Halálra operálta Bak Máriát. Szabó László szakértõ kimentette magát: nem tud ma lejönni. „ per tárgya részben éppen az: A amikor a sebész fölismerte. Szabad legyen reagálnom alperes észrevételeire. Azt állítja – amikor helyteleníti. hogy annak alapján fogaljon állást – akkor az egész „szabad bizonyítás” elve semmissé válik. a Bak család ügyvédje keményen nyit: – Tisztelt Bíróság! Az a véleményem: a kirendelt igazságügyi orvos-szakértõ véleménye szélsõségesen elfogult. hanem tovább piszkálódott. A bíróságnak magának kell állást foglalnia! . hogy annak alapján foglaljon állást olyan szakkérdésben. amit elképzelt –. A november végi tárgyaláson – a pécsi Széchenyi téren – a bíró legelõbb bejelenti: dr. amely nem szakterülete. Voltaképpen csak arról van szó: az egyetem védi az egyetemet. Korábban úgy volt: ma küzdenek meg egymással az ellenfél szakértõk – ez kútba esett. Most már kénytelen volt keményebben fogalmazni. kutakodott.betegnek tumora lett volna. illetve a már említett aneurizma mûtéti megoldás elõbb-utóbb – ha diagnosztizálásra kerül – szóbajött volna. amíg végül létrehozta a halálos végû melléksérülést. Arról persze a bíró nem tud: vajon a Pesten élõ és dolgozó szakértõ úr miért nem volt képes errõl értesíteni a szintén Pesten mûködõ Ádám György ügyvédet és Wermer Tamás szakértõt: ne utazzanak kétszer kétszáz kilométert.

hogy megfeleljenek ezen elvárásnak. illetve dr. de mi a folytatása az általunk leírt mondatnak: amikor észlelték. aki már a második szakorvosi intézetbe kerül. . hogy feladatává tehessék: mûhiba-perekben ne állapítsák meg az alperesi kórház. Móricz Pál szakértõ úr sajnos november 10-én elhunyt. hogy „ne bántsuk az orvosokat!”. szomorú kötelességnek kell eleget tennem. essék errõl is szó! Nem végezték volna el a mûtétet. Nos. Wermer Tamás készít – nagyrészt ellentétes – véleményt. mert az elsõben nem tudtak mit kezdeni vele. Mit tett volna a két szakértõ orvosként? Valóban. Móricz Pál.Alperes szerint fölvetõdik a kérdés: ha valamennyi. Utólag – róják föl nekünk – könnyû bírálatokat leírni. Tisztelt Bíróság. Alperes azt is kérdezi tõlünk: szakértõink mit tettek volna olyan beteggel. De elõzetes vizsgálatokkal el lehetett volna dönteni: Bak Máriának nincs agydaganata – ezért a mûtétet el sem lett volna szabad kezdeni! Ez egyetemi tankönyvi tétel. elõször is az a válaszunk: utólag sem könnyû bírálatokat leírni. S – bár nem igaz. hogy csak õk ketten készítenének számunkra szakvéleményeket – megválaszolom alperes kérdését. amelynek semmiféle mûtéti indikációja nem volt! Ha pedig már – egyetemi tankönyvi tétellel ellentétesen – mégis elkezdték volna a mûtétet. hogy nincs daganat. Be kell jelentenem: dr. nem sikerült egyértelmû diagnózist fölállítani. tehát azért nem dr. Az orvosegyetemi orvos-szakértõk egzisztenciálisan lettek érdekeltté téve abban. klinika felelõsségét. akkor miért nem õk reprezentálják az Igazságügyi Orvos-szakértõi Intézetet? Mielõtt ezt megválaszolnám. mentalitásuk nem felel meg annak a legfõbb követelménynek. Az igazságügyi orvos-szakértést azért – és éppen azért – rendelték az orvosegyetemek alá. Wermer Tamás reprezentálják az Igazságügyi Orvosszakértõi Intézetet. a mûtétet abba kellett volna hagyni. Móricz Pál és dr. Ám tovább is válaszolok. És? Mi történik ezt követõen? Nos. a szakértõi intézetek által készített szakvéleményre nálunk dr. mert az õ habitusuk.

két lábán egyensúlyozva. Jó ideig elkvaterkáznak így – én ülök kezemben a jegyzeteimmel. másszor a POTE adott az orvosokra súlyosan hátrányos szakvéleményt. szintén kényelmesen hátradõlve.nem fejezték volna be verõér-átszúrással és halálos következménnyel. én azért erre valószínûleg nem vagyok följogosítva. minthogy a lényeg az: ilyen mûtétet elõre tervezetten végezni nem lett volna szabad! Ez a válaszunk az „ És?” és a „Mi történik ezt követõen?”-re. éppen most zajlik nálam két olyan per is. – No. kicsit megpiszkálja orrát-fülét (utóbbi speciel ennek az ügynek a tárgyalásán ugyan picikét morbid cselekvés). kedvezõbb tendencia? – Nem. – Én is ezt látom. és nem egészen tudom: mitévõ legyek. kellemes bíró õszinte kíváncsisággal fordul az idõs. Tisztelt bíró úr. bocsánat. mi több. kényelmesen hátradõl. amelyben az igazságügyi orvos-szakértõk elmarasztalták az orvosokat. dehogyis. – Szabó László szakértõ nélkül nemigen tudunk érdemben tovább menni. a bíró. õk tehetnek azt. A tárgyalóterem kezd átmenni kávéházba – a véletlenül éppen együttlevõ komoly férfiak csevegésbe. egyáltalán nem tapasztalom. Ádám ügyvéd úr szakértõje nyilván csak emiatt . lassan nyugodtan bekapcsolódhatok én is a fecserészésbe – ám az utolsó pillanatban rádöbbenek: mégiscsak tárgyaláson vagyunk. kedves bíró hátrasimítja a haját. ami jól esik nekik. Ez utóbbi azonban már csupán hipotetikus megállapítás. hogy talán az utóbbi idõben mintha elindult volna valami új. bíró úr – szólal meg az alperes klinika szakállas ügyvédje. Ha így megy tovább. – Tudja. – Pedig mintha talán lenne valamicske elmozdulás – a fiatal. hogy ne mondjam. székét is hátrabillentve. Pedig Wermer Tamás. Egyszer a SOTE. – Nem találja. óh. és most mit tegyünk? – néz körbe a kávéház tulajdonosa. ügyvéd úr! – a harminc körüli szimpatikus. -re – Mondja. nagytekintélyû jogásztárshoz. csacsenolásba fognak. és baráti hangulatú csevegésbe fog.

A kutatókat viszont elgondolkoztatta. az amerikai Yale egyetem professzorai ezért újravizsgálták az ügyet. és Philip Corso. . viszontlátásra! *** Újsághír a Journal of the History of Medicine-bõl: Napóleon orvosi mûhiba miatt halt meg Az eddigi hivatalos verzió szerint Napóleon Szent Ilona szigetén 1821.jött le Pécsre. higanykloridot írt föl a hányás elállítására. a halált valószínûleg ez a túl nagy mennyiségû higany által okozott gyomorvérzés. Nézzük csak. május 5-én gyomorrákban hunyt el. No. bíró úr? – Szóljon az elnökömnek: osszon rám kevesebb ügyet! Akkor tudnék találni korábbi idõpontot is. 11 órára le tudnak érni kényelmesen? Jó. illetve az annak nyomán bekövetkezett sokkos állapot idézte elõ. mégpedig túlságosan nagy dózisban. Szerintük Napóleonon halála elõtt erõs hányás lett úrrá. mindegy. Arnot – kalomelt. hogy Napóleon halálának pillanatában meglehetõsen kövér volt – ez pedig végsõ stádiumú gyomorrákos betegre nem jellemzõ. Tehát Napóleon halálát voltaképpen túladagolás. bár tartja magát másik elmélet is. akkor maradjunk ebben! Minden jót kívánok. nem tehetünk mást. amely arzénmérgezésrõl szól. februárban mikor lehetne? – Hamarabb nem megoldható. a kanadai Ottawa. és az ágyához rendelt brit orvos – bizonyos M. orvosi mûhiba okozta. elnapoljuk a mai tárgyalást. Február 17-e jó lesz mindenkinek? Ügyvéd úr. Thomas Hindmarsch. Nos.

mit dolgozik. formásat. függetlenül attól. igaz. a muzsikus kiszállt az életünkbõl. kigyúrt izmokkal. de aztán rettentõen meguntam. nemsokára el is váltunk. – Honnan szerezte a nevet. ha klasszul néz ki. elmentem én is vendéglátózni. – Ahogy leérettségiztem.KEBELREGE 1. de picikét lógtak a melleim.. vendéglátó üzletei voltak. akit interjúra kértem. – Milyen mellet akart a meglévõ helyett? – Nagyon szépet. címet? . és tõle terhes lettem. Nem akartam azt a betonkemény bombamellet. A szoptatástól nem vészesen.. – Fehérvári volt a férjem. Lekerültem Dunaújvárosba. felesége Márk Gabriella. nagyon csinos lány. Alig értem a negyedik hónapba. fekete. azonnal férjhez mentem – mesél magáról. kolbásszal. egyedül vittem végig a terhességet. 3. fekete hajjal. õ majd eltart. Egy ideig élveztem. igézõ szemekkel. amit egyesek készíttetnek. meg egyébként is szerettem volna. Magas. elõrezselézett rövid hajjal.-hez. Az õ kedvese. azt akarta: ne dolgozzak. akkor már zömmel külföldön. E helyütt tán kicsit fura a menüje. Be is jelentkeztem az Interplasztika Kft. A Fradi étteremben az FTC vezérszurkolója fogad: hatalmas darab huszonéves mackó-fiú. Nekem a munkámhoz is szükség volt rá. – Miért? – Minden nõnek rém fontos „alkatrésze” a melle. úgy gondoltam: meg kéne operáltatni. 2. Megszületett Csongor. óriási ajkakkal. ott összejöttem egy rockzenésszel. plasztikai mûtétre. sóletot ebédel. négy-öt hónapos korától újra dolgoztam. természetes alakút és élethût. hogy szép legyen a cicim.

Adott idõpontot. – Hamarosan telefonálok – dörmögte –. megnézte. Kedd és péntek között valamikor. Július 5-én. ezeket a TAJ-kártyámra azonnal el is végeztethettem. õ mondta: a 340-es lesz nekem a jó. Elmondta: a Teréz körúti magánklinikájukon fogja elvégezni a beültetést. feszes. – Milyen osztályra? – Az volt kiírva: Fõvárosi Szent István Kórház Égéssérülési és Plasztikai Sebészeti Osztálya. Awil doktor úr megmérte a cicimet. nagy cicit szeretnék. körülbelül két hónap múlva folytathatom a munkám. lejött értem a mûtõsnõ. Én bemutatkoztam. idõpontot kértem. amikor hívlak. Fölhívtam. õ zsebre vágta. Be is mentem. Másnap készen lettek az eredmények. a munkadíj pedig 110 ezer. Kimért volt és hideg. Odaadtam neki a beültetendõ anyag árát. – Hogy fogadta? – Irtó furcsán. hogy az Awil Matanus doktor úr sok ilyen mûtétet végez. úgyhogy napokig nem ettem egy falatot sem. az lesz. udvariasan és kedvesen próbáltam beszélni vele – õ pedig egybõl letegezett. – Pénzrõl esett szó? – Persze. amikor bemehetek a Kun utcai kórházba. szép. Rendben. azonnal be kell jönni a körútra.– Láttam hirdetésüket. olyan lekezelõen bánt velem. Fölszóltam a kaputelefonon. ami kockázatmentes rutinmûtét. Próbálta kihúzva megmutatni. mindent rendben talált. Közölte: maga a két implantátum 180 ezerbe kerül. Önre bízom. de nekem a szoptatástól kitágult a mellem. – Nem üres gyomorral kell menni ilyen mûtétre? – De igen. – Az kicsi vagy nagy? – Általában a lányok 200-240 milliset tetetnek be. mintha a takarítónõje lennék. délután ötkor jött a telefon: azonnal menjek. azt javasolta: a 340 milliliteres szilikon mellprotézist rakjuk be. Fölgyalogoltunk három . milyen formájú lesz majd. Adott beutalót a Kun utcai kórház laborjába vérvételre és EKG-ra. és több kolléganõmtõl is hallottam. én azt mondtam: doktor úr. mondta.

– Ez velejár. próbáltak magamhoz téríteni. Nekem – aki egészségügyi szakközépiskolát végeztem – föltûnt. Amikor magamhoz tértem. Másnapra lázas lettem. tán egy órát pihenhettem. aludj csak! – És letette. ha bármi bajom van – a kezembe nyomott valami gyógyszereket. másra hagyta a kötözést. és kész. – Igen. otthon azonnal ágyba dugtak. mit tegyek. Beadták a popsimba az injekciót – valamilyen kábító-altatószert –. el fog múlni. addig maradhatsz. Arról sem szólt: jegeljem-e. de aztán nem tudunk felügyeletet adni melléd. vagy el kell mennem.emeletet. ekkor láthattam meg a mûvüket: hatalmasak lettek a melleim. – De hova lett a varrat a jobb melledbõl? – kérdezte. szóltam: fáj a jobb mellem. hogy a mûtét után fájdalmaim vannak. egyfolytában fájt a mellem. Másfél órán át tartott a mûtét. a fiúk „ gólya viszi a fiát” fogásban levittek a lépcsõn. minden oké. mint amelyikben lejött értem a Teréz körút szmogjába. . Fölhívtam Awil doktor urat – A jobb. aláírattak velem egy papírt. együtt haza tudnak vinni. és én elaludtam. ugye? – kérdezett vissza. Megérkezett a barátnõm. ezeket majd szedjem. a mamámmal bementünk a Kun utcába. és a mûtõsnõ bevitt. elismervényt nem kaptam. betettek a kocsiba. de hallgatott. Mûtét közben fölriadtam valami fájdalomra. megnyugtatott: elkísérte két haver. majd mindjárt visszaalszol! – Úgy is lett. teljesen kábult voltam. Kérdeztem: ilyen kábán lefekhetek-e itt. a jobb. – Amíg mi itt vagyunk. Felültettek. teljesen természetes. hogy ugyanabban a köpenyben van. haza kell menned! – Az öltözõben fektettek le a kanapéra. azt mondta: nagyon szép. Késõ este nagyon fájt a mellem. hogy átvették a 110 ezer forintot – amirõl egyébként (nem az APEH-nek üzenem) semmilyen nyugtát. cigizett. Felöltöztem. Jött a doktor úr. Jól esett volna tõle két kedves szó. Awil doktor úr már az ajtóban állt. vedd be a gyógyszert. mocskába. amit adtam. de már nem volt erõm szólni: hatott az altató. Az orvos megvizsgált. – Maradj csöndben! – dörrent rám –. majd elmúlnak.

hogy az egész ágyam eláztatta. üzlettársak voltak a magánklinikában. fõorvos úr! – tértem ki a válasz elõl. csak teher neki a helyettesítés. a barátom fizette ki. Szerencsére Bene doktornõ nagyon kedves volt. – Hol? – A Teréz körúti magánklinikáján. Szívesebben jár az ember ahhoz az orvoshoz. Megrémültem. kipucolta. rendben lesz minden. és leragasztotta. hiába panaszkodtam: Awil doktor úr mindig megnyugtatott. holnap bent lesz Awil doktor. aztán bemutatott Bene doktornõnek: – Õ helyettesít. aki a mûtétet végezte. akármilyen is. – Mennyiért? – Ne haragudjon. az gyönyörû lett. mint a bal. mert elmegyek szabadságra. a seb szépen fölszívódott. én nem tudom. szerdán. Onnantól kezdve hozzá jártam két-háromnaponta. de õ sem –. – Jó. megvizsgálta a sebem. Awil doktor úr nem volt bent – hallottam Bene doktornõrõl. újra letapasztotta. . néha vasárnap is kinyitotta a sebet. – Hát nincs. Hétfõn. jöjjön be hozzá! Kétnaponta jártam kontrollra. A bal mellembõl már a varratokat is kivette. ki fog ez majd alakulni! – felelte. Kétségbeestem. Elõkerült a fõorvos úr. Szóltam neki: egyébként is valami nem stimmel a jobb mellemmel – egészen más formájú. – Két hónapra? – Igen. mert úgy gondoltam: nem ildomos ilyenrõl itt beszélni –. nem baj. olyan. – Awil doktor úr. – Ne izgulj. berohantam a kórházba. Na. elég lesz az is. mint egy idegenhez – aki ezért nem kapott sok pénzt.– Fogalmam nincs. – Ki mûtötte? – kérdezte. könyörögtem: segítsenek rajtam. letapasztom. kitisztította. két hónapra. amíg nem vagyok itthon. Pár nap múlva azonban reggel arra ébredtem: sárgás-barnás folyadék jön a jobb mellem szétnyílt sebébõl – de annyi. azt sem tudtam: nincs a helyén. pénteken.

Egy hónap után. A jobb viszont nem gyógyult. De most rögtön ki kell venni! – Befeküdtem. – Az ellen semmi kifogásom. nincs semmi gond. A barátnõm beprotezsált a BM-Kórházba. majd attól javulni fog. fizetni kellett nekik. Állandóan gennyedzett. míg a bal mellem – ahogy a szép nõknek szokott – tökéletesen szétomlott. a váladékozás egy percre sem szûnt meg. és elküldte tenyésztésre. odajött hozzám Gill doktor: – Megérkezett Awil doktor. – Mennyi ideig tart ez? Mikor lehet majd visszatenni? – Körülbelül három hónap múlva. hozzáérni sem lehetett. inkább romlott. Rosszul lettem a hírtõl. annyira érzékeny volt. Gill doktorhoz – õ éppen akkoriban készült a plasztikai sebészeti szakvizsgájára. augusztusban Bene doktornõ is elment szabadságra – átadott Sáfrány doktornak. de szeretnék ragaszkodni ahhoz: csak Ön nyúlhat hozzám. és nemhogy javult volna az állapotom.amilyenrõl álmodtam. természetes módon volt szép. gennyes folyást. Gill doktor közölte: azonnal ki kell venni az implantátumot. Másnap megvolt az eredmény: kétféle baktérium is van bennem – ami kiváltotta ezt a savas. a jobb mellembõl kiveszik a protézist – hogy fogok kinézni? Szivacsokat rakok be. pirosan és tûzforrón meredt ki. vagy zoknikat gyûrök a melltartómba. szintén a Kun utcában. vagy mi a fenét teszek? Nyár volt. Õ megfogdosta. A bal mellem gyönyörû. szeretne õ is bent lenni. Ezt aztán az ultrahang-vizsgálat is megerõsítette. elõkészítettek a mûtétre. azt mondta. addig a jobb egyenesen állt fölfelé. . betonkeményen. Ha lefeküdtem hanyatt. szép cicim van – ehelyett kezdõdött minden elölrõl. Levett kenetet. amitõl teljesen betokosodott a mellem. Addigra már borzalmas fájdalmaim voltak. kõkemény lett. hogy nagy. fölírt valami hûsítõ kenõcsöt. A harmadik orvoshoz jártam – persze annyival többe is került. Elegem lett. szerettem volna már élvezni. hogy rendesen ellássanak –. s amint toltak be a mûtõbe. betokosodott.

Újra éreztem ugyanazt a feszes keményedést. Mindenki azt felelte: leges-legkevesebb három hónapig – de van. amin keresztül távozhat a fölösleges váladék. újabb hónapig. most nem tudom kifizetni. megnézett. ha minden oké. belázasodtam. mikor lehet újra betenni. viszem haza. mellé tettek egy dréncsövet. mégiscsak nekem akar jót. a Teréz körúton lezajlott a harmadik mûtét: a visszahelyezés. Kezelések tovább. Az ötödik operáció során kivették a dréncsövet. s jött Awil doktor úr. csak azt követõen helyezik be ismét az implantátumot. Lezajlott a mûtét. Ebben az egy hétben többektõl érdeklõdtem: ilyen esetben mikor szokták elvégezni az újabb beültetést. – Az ablakból láttuk: beült a hatalmas Mercedesébe. Furcsállottam: az égési sérültek hemzsegnek a különbözõ baktériumoktól. Nagyon örültem. doktor úr? – Ne izgulj. 30 ezer forintot kellett volna fizetnem érte. biztatott: – Egy hét múlva gyere be a Kun utcába. fertõzõ mindenféléktõl – de hát nem vitatkoztam. kivették az implantátumot. de szóltam: majdnem három hónapja nem dolgozom. Fölnyitották a sebet. hogy hat hónapig – nem szoktak hozzányúlni az ilyen mellhez. kiveszem a varratokat. Mutatta a zakózsebét: – Itt van az implantátum. mert a panaszaim változatlanok voltak. Október elején jött a negyedik mûtét – méghozzá ott a Kun utcában. pihentetik a szervezetet. És másnap megint kezdõdtek a zûrök.– Rendben! – felelte. Be a Kun utcába. majd visszahelyezzük! – Hüledeztünk: egy beültetésre váró anyagot simán a zsebében visz el? – Mikor. Szeptember 22-én. az implantátumot bent hagyták. kiültem a mamámhoz a folyosói padra. és elhajtott. és megmondom. minél elõbb túl legyek az egészen. Felébredtem. Ekkor megkérdeztem: kiutazhatok-e a . Bejött hozzám szombaton és vasárnap is. hogy õ ilyen rendes hozzám: már három hét után megteszi – megint kezdtem bízni benne. majd késõbb lerendezem. az égési osztályon. aztán elaludtam. ismét kétnaponta kezelések. kábé három hét múlva.

altatásban kivette a jobb mellembõl az implantátumot. A bal oldali nagyon szép volt. – Mennyire volt nem egyforma? – Teljesen. sem a mellem állapota. én semmi papírt nem adok ki a kezembõl! – De hát negyedik hónapja járok Hozzád. aki megállapította: az implantátum bent van – de keressem föl az itthoni orvosomat. olyan állapotban voltam. iszonyúan fájt a jobb mellem. A jobb oldali sokkal kisebb is volt. Elutaztam Németországba. de nem erõltettem. Gill doktor úr még aznap meg is operált. Awil doktor úrnak nem volt kifogása. ha esetleg kint szükség lenne rá. elõbb-utóbb csak rendbe jön. mert õ éppen ott élt. és teljesen más alakú is. Novembertõl márciusig vagy két centis vágás tátongott a cicim alján. nem is fogsz! – és ezzel lezárta a vitát. * . és kinyílt a sebem. Visszamentem a BM-Kórházba. Nem értettem. Borzalmasan volt nem egyforma. lelkileg nem voltam képes újra Awil doktor kezére adni magam. – Nem is kell. soha egyetlen fecnit nem kaptam: mi történt velem. Kénytelen voltam német orvoshoz fordulni. nincs rendben sem a seb.barátomhoz Németországba. még azt is megengedte volna: én magam szedjem ki csipesszel a varratokat. Áprilisban újra elaltattak. Föladtam az egészet. Kezdtem belenyugodni abba is: nem egyforma a két mellem. és kivették a bal oldali mellembõl is az implantátumot – a hetedik mûtéttel. rögtön bent is tartottak. Kértem tõle igazolásokat: milyen mûtéteket hajtottak végre rajtam. Õ azonban elzárkózott: – Amíg hozzám jársz. Ha belegondoltam: megint megoperálnak – a hideg frász tört ki. megint eltûntek a varratok. ez volt a hatodik operációm. Inkább reménykedtem: majd megnyugszik a seb magától. Bár rendszeresen hazajövögettem a kisfiamhoz. Márciusban 42 fokos lázzal jöttem haza.

szeret így is. amivel elõállt. az fölháborító. valaki aláhamisította a nevemet. mert ismét terhes vagyok. még csak a pénzét sem kellene féltenie. mint voltak korábban. Kijelentette: õ mindenben a szakma szabályai szerint járt el – mi hat-nyolc ténykérdésben bizonyítottuk: nem így történt. gyakorlatilag csonkolták. a Kun utcai kórházat is. varrták. vigye a pert. Egyetlen plasztikai sebész nem vállalta el a korrekciót. Közben ugyanis férjhez mentem. az utcára is kimehetek. hogy én felszólításai ellenére nem jártam el a kezelésekre – a saját orvosi papírjai cáfolták ezt. Kinyilatkoztatta: nem szenvedtem helyrehozhatatlan torzulást. a férjemmel mi is: lesz-e tejem. akinek a Kun utcaiak elleni mûhiba-perét intézi. amikor a mamám is.-t is. Nyolc hónap során hét mûtétet éltem végig. Halálra izguljuk magunkat. esetleges szövõdményrõl részletesen elõre tájékoztatott – ez nem igaz. A rengeteg vágástól a jobb oldalon a mellbimbómtól lefelé nincsen mellem. amit fõképpen Awil doktor tanúsított. hanem a biztosító. saját magát és a magáét védi – de az a rengeteg szemenszedett hazugság. õ megsúgta: már az ötödik vagyok. mamámék is. Sõt. Most nemigen látszik. amin nem is az én aláírásom szerepelt. Igazán nem értem. miért nem lehet azt mondani: – Tévedtem. A perben eddig szörnyen szomorú dolgok történtek. Persze. én is sírtunk attól a viselkedéstõl. Volt. Állította: õ minden lehetséges kockázatról. Amikor fölkértem az ügyvédet. Megvádolt: az összes szövõdmény annak volt a következménye. az eredmény pedig: a melleim sokkal csúnyábbak. egyszerûen elfogyott a mellem. sokféle munkát is . nem tették-e tönkre a tejmirigyeimet is. vágták.Bepereltem a kft. Ahogy újra és újra összehúzták. tudok-e majd szoptatni. bebizonyosodott: hamisított papírt próbált használni. bocsánatot kérek! – Nem is õ fizetne. Elhiszem. amely a magánklinikát mûködteti. a férjemet hál’Isten ez nem zavarja. plasztikai sebészet útján jelenlegi állapotom könnyen korrigálható – csakhogy legalább tíz plasztikai sebész nem volt hajlandó rendbe hozni.

de a saját munkámat. Csináltam jó néhány kisebb filmet.. nagyon formás lány lettem. amit szerettem. majd második helyet értem el az Ifjúsági Magazin szépségversenyén. õ is szomorú volt. de azok nem jelentek meg. elvégeztem két manekenképzõt. pornóztam is. A doktor úr a perben próbált ezzel is érvelni: én nem-csak táncolni és fotózni jártam ki külföldre. az ki is került a piacra. *** . s Ausztriában tudtam táncolni. Fõleg aktokat. Hát ezt a pályát vágták ketté. néhányszor. aztán a High Life Diszkóban táncoltam – bugyi-melltartóban. – Pornót is? – Igen. kérem. ki mivel keresi a pénzét. amit nem folytathat a történtek miatt? – 178 centi magas vagyok. Gabika. oda rendszeresen fotóztak. A szülés után azonnal visszanyertem az alakom. Megnézett a régi impresszárióm. azt hiszem. Nem lekurvázni kellett volna engem. amikor beismerte: – Ilyen mellekkel. – Akkor most a végén. 15 évesen beválogattak egy popzenei klipbe. elõször a Rege szállóban.el lehet ettõl végezni. Egy pornó nagyfilmnek voltam a fõszereplõje. nyolc évig atletizáltam. nem tudok Neked munkát szerezni. Szégyellnem kéne? Nem szégyellem. Németországban. Én vállalom. – Filmezett is? – Igen. Olaszországban. meg itthon is. hanem tisztességesen kezelni. Gabikám. Jó ritmusérzékem is volt. Nem értem máig sem: ennek mi köze az õ mûhibájához. amiben a jövõmet reméltem – soha nem folytathatom. magánügy. Elkezdtem fotózni.. mondja el: mi is az a munka.

Tudtam: ha lefogynék 10-15 kilót. Ez persze nem tett jót az alakomnak. immár 29 éve élünk együtt. Azt válaszolták: egyrészt ahhoz túl sok. jólöltözött. aki valóban rendkívül nett. nagyon igényes vagyok önmagamra. szépen manikûrözött ujjain elegáns gyûrûk. Világéletemben szerettem a gyerekeket. ebben a minisztériumban is 25 éve dolgozom. kellemes megjelenésû lenni. egyre nõtt a hasam. Bizony. nekem lenne a világon a legjobb alakom – de utálok fogyókúrázni. az nagy volt. édesapám kádár-mester volt. Negyvenes. – Mi a munkája? – Titkárnõ vagyok. ez nekem – akinek nem születhetett gyereke – komoly lelki stressz volt. Leérettségiztettek. Amikor néhányszor a buszon. lehetõleg állandóan. csak pihenjek. aki szeret csinos. mintha terhes lennék. filigrán asszony. karján aranyláncok. Megérdeklõdtem plasztikai sebészeti magánklinikán: zsírleszívással meg lehet-e ezt oldani. édesanyám paplankészítõ. sajnos nekem így nem lehetett. a munkámra – kezdi Éva. másrészt ha . függõleges. balettozni taníttattak. 10-15 centis. hajszálvékony. A derekam pedig szép maradt a balettól. fülében arany lógattyú. mûvészi tornától. ápolt. hirdetésekben azt írhatná: teltkarcsú. ráadásul én elsõsorban édességeket szeretek csipegetni. Férjhez mentem. Viszont a növekvõ pocakom már kezdett úgy kinézni. ami rajtam van. – Milyen családból való? – Polgári családból. Vörösre festett haj. Kétéves titkárnõképzõt végeztem. Volt egy méheltávolítási mûtétem. zongorázni. Ülõ foglalkozásnál eleve gyakori az elhízás. nagyon nehezen tûrtem. a rendszeres konditermi edzésektõl – de a hasam. amit a hasfalamon át végeztek. mondván: vigyázni kell ilyenkor. nyakában. Szóval végtelenül igényes vagyok magammal szemben. szinte észrevehetetlen heg maradt utána a köldököm alatt.– Száz százalékos nõ vagyok. már 33 éve. villamoson nénikék is átadták az ülõhelyüket.

természetesen. lassan hatvanhoz közeledhet. mint a luftballon.. olyan sok rosszat hallottam arról! – Ha Ön altatható. gyönyörû. én meg itt bizalmatlankodom. szép lapos hasa lesz! – De ugye bõr alatti varrást tetszik alkalmazni. – Köszönöm szépen. de még egyet hadd kérdezzek. nem értem. de én kérdezni kezdtem: – Tessék mondani. olyan lottyadttá válik. fõorvos úr. biztosan tényleg jól tudja a dolgát. azonnal adott is mûtéti idõpontot ‘ 92. Úgyis meg fogja vizsgálni az aneszteziológus. Végtére is szakintézetben vagyok. január 27ére. Ajánlotta valaki Szalai doktort. Elmentem hozzá ‘ 91 novemberében. ami utána alig látszik? – Persze. . bársonyosan sima – bõröm úgy megereszkedik. szabad ragaszkodnom ahhoz. – Fõorvos úr. nem veszélyes ez a mûtét? – Még egy foghúzáshoz beadott injekció is veszélyes lehet – látta rajtam. Már el is akart köszönni. a Kun utcában fõorvos. – Mekkora az a nagy? – Ne tessék ezzel foglalkozni! Látná. megnézett.csak leszívják. fölötte a – feszes. nincs akadálya – úgy lesz. Nem volt ennyi pénzem. Jobb lenne megoperálni. ha õ úgy találja. – A Kun utcában. amibõl félig kieresztették a levegõt. csakhogy azért harmincötezer forintot kértek. fõorvos úr! Hogy kerülök én ide. ugye? – Igen.. és kedvesen ajánlkozott: õ ezt meg tudja operálni. akkor elaltatjuk. elnevette magát: – Értek én a munkámhoz! – És mekkora heggel jár ez? – Nagy. milyen boldog megelégedettséggel távoznak az én pácienseim! – kezdtem megnyugodni. ebbe a kórházba? Nem ebben a kerületben lakom. hogy altatásban operáljanak? Nagyon félek a gerinc-injekciós érzéstelenítéstõl. õ maga fõorvos. – Legyen egészen nyugodt. ez plasztikai sebészet.

A folyosón szélvészként száguldott át Szalai doktor. – Viszontlátásra! – köszöntem el én is. Nem is igen tudtam. vizelet. kedvesen szabadkozott: most nem találja az altatóorvost. és közölte: – Mégsem altatásban végezzük a mûtétet. Január 27-én reggel bevonultam. megingatta a bizalmamat. mit teszek. mint talán még soha senkiben – most pedig ez a megalázó bánásmód leforrázott. El is intéztem mindent. fõorvos úr. behúzott a betegszobába. Hiába tudtam: nem igaz. szét van nyílva a hasfala. Õ erre ad SZTKbeutalót. kérem. ahol altatásban csinálják! Viszontlátásra! – lekezelõen rázta meg a kezem. kezet nyújtott. és megindultam a kijárat felé – akkor inkább hagyjuk a csudába az egészet! –. lestoppolt elõttem.. – Ne mondjon ilyet. mintha felhõkön közlekedtem volna. belém karolt. és megállapítottam. hogy az is megnézzen. Addig annyira megbíztam ebben az orvosban. a TB-támogatás alapjaként kimondta – betette a bogarat a fülembe. a fõorvos úr megígérte. és komolyan gondoltam. hogy szétnyílt a hasfalam. amikor õ ezt ürügyként. minden napra másik fehérnemû. hatalmas táskával. Számos éjszaka . elvégezzük TB-re. kivette a kezembõl a szatyromat. kísérje a beteget a hatos kórterembe! – és odalépett hozzám egy idõs nõvér. én altatásban szeretném! – Márpedig érzéstelenítés lesz! – De hát nem ezt beszéltük meg. meg kell mûteni.és a többi elõzetes vizsgálatnál összefutottunk. s az zümmögött is azóta. Fölemeltem a táskám. elmondja neki: én megvizsgáltam. majd akkor elõkeríti. A vér-. de minden rendben lesz. elõjegyzésbe is vettem. új hálóing. – Akkor tessék olyan helyre menni – nyújtotta ismét a kezét –. nehogy valami bajt okozzak. Ám a hátam mögött meghallottam Szalai hangját: – Nõvérke. elmegyek. hanem érzéstelenítésben.– Elmegy a körzeti orvosához.. ahogy kiadta. és hátat fordított.

Rohant hozzám a nõvérke. – És nagyon kapar a torkom is! – Erre Maripent rendelt. amibe a váladék csurgott: félig tele voltak. görcsölni kezdett a gyomrom. a beltartalma beömölhet a hasba. tényleg nem is lett volna fontos. hogy létezik ilyen. mitévõ legyek – elkapott a szokásos kórházi gépszíj.arra ébredtem: tapogatom a hasam. de már semmit nem tudott tenni. rendetlenkedett az este! – mókázott reggel Szalai. a többórás operáció végén Szalai doktor azt súgta: – Látja. Amint a hányingertõl megfeszült a hasam. Idõnként Szalai is bejött. nem szabad elmulasztani. fõorvos úr! – Õ nem válaszolt. mert abból nagy baj lesz. . Következõ nap. sötétpiros. Ettõl a stressztõl annyira rákészültem a mûtétre. hogy nem altattuk el! Ezt a mûtétet soha nem végezzük altatásban. mégis csörömpölni kezdett bennem a döbbenet: miért nem mondta meg ezt elõre. nem merek belevágni. majdnem fekete vérrel és savóval. – Alig voltam magamnál. Ám rögtön aznap. este tízkor erõs hányingerem támadt. csak az infúzió ment belém. egyben van-e még? Hiszen egy valóban szétnyílt hasfal életveszélyes állapotot jelent. bûbájos volt mindenkihez. altatós. nõvér. mintha vitorlavásznat tépnének szét. – Szétszakadt négy varratom. Ültem az ágy szélén. már-már olyan érzés volt bennem: ezt feltétlenül el kell végezni. Elképzelni sem tudtam. robbannak széjjel a varratok. olyan nagy hangon. Másnap lezajlott a mûtét. orvos. – Végül elaltatták? – Dehogyis. de többet nem töprenghettem. De hát most már mindegy – túl vagyok rajta. Aztán sugárban hánytam – pedig egy falatot nem ettem egész nap. és a hasamban négy varrat szétszakadt. mennyivel jobb. Ilyen vizsgálat és olyan. Gyönge voltam. az esti vizitnél furcsállva nézett rám az ügyeletes orvos: – Maga nagyon fehér! – Megnézte a sebembõl kivezetõ csõ végén a két labdacsot. éppen az ellenkezõjét? Ha tudtam volna a legelején. – Hallom. asszisztens. Sõt. végigpuszilgatta betegeit. sõt. hallottam: reccsennek.

mély csend támadt a kórteremben. bármekkora kötés is fogott körbe. . – De gondolom. nem számít! – Körbesétált az ágyak között. s a kollégájához fordult: – Két vörös betegem is van itt. Nekem ez rengeteg pénz volt – ‘ 91-ben sokkal többet is ért –. Annyit észleltem: a nagy domborulat valóban eltûnt. nem érdekes. kézzel-lábbal hívtam. az imént a zsebébe csúsztatott borítékban nem húsz-. azt hittem. befeküdtem az ágyamba. ajánlhatom önt ismerõseimnek. iszonyatosan fájt. hozzon be még pénzt! – Õ lezseren legyintett. Nagy üveg Chivas Regal whiskyt vittem neki. ugye? Én más eset vagyok – SZTK-betegként –. pénzrõl ne beszéljek. meg nem is.folyton elaludtam. hatalmas tûvel szívta le a váladékot. akiknek ugyanilyen gondjuk van? – Óh. Másnap kiengedett. furcsa érzésem volt – mintha lennék is. húszezer forintot szoktam kapni. A következõ héten kétszer kellett kötözésre mennem. Kicsit késõbb bejött az ügyeletessel együtt – láttam a rianást a szemében –. – Nincs ebben semmi titok. és úgy szégyelltem magam. a kézmozdulata egyértelmûen jelezte: – Áh. És én még mindig nem láttam a hasamat. a fejemre húztam a takarót. és odasusogtam: – Szólok a férjemnek. csak tízezer forint lapul. – Doktor úr. de azt majd Önök megbeszélik. rögtön elsüllyedek. mint a kutya. Visszakullogtam a kórterembe. Az ötödik nap került sor az elsõ átkötözésre. milyen csinos! Gyönyörû lesz a hasa! Kitûnõen sikerült! – Három nap múlva megint átkötött. nagyonnagyon meg akartam köszönni neki. hogyne. az asszisztensnõjének pedig konyakos meggyet – ezzel túl voltam a húszezer forinton. persze. akkor adtam oda borítékban a tízezer forintot: hálás voltam. A következõ napokon végig sejtelmes. megalázottan hallgattunk. rém gáláns vagyok. – Azt hittem. integettem. Õ még nem tudta – de én igen –. pocakom már nem volt. Szalai doktor áradozott: – Óh. aki rápisilt a fotelra. de szép lett. aki máshol nem vörös ám! – Döbbent.

mint a nylon.. kínosan vigyorgott. mi lesz belõlem? Két nap múlva kellett újra Szalai elé járulnom. összeomlottam. egybeszabott derekat. éreztem. kisportolt alakom? El fog-e múlni ez az óriási. átkötésre. Kényszeredetten. hogy elfeledkezett rólam. Onnantól folyamatosan mállott le a hajam. annak végeztével a fehér kád alján sötét. Az pedig nem bõr alatti. most is annyira fájt. olyanok lettek. gyönyörûen gyógyulok. Már otthon is állandó fájdalmaim voltak. mielõtt hozzákezdett volna a sebváladék leszívásához. egyenes. Úgy festettem. Vagy a fatörzs. Mit láttam e helyett? Hosszú..Hazaérkezésem után egy héttel szántam rá magam. majd’megõrültem. Valamennyiszer agyondicsérte a saját munkáját. amit gondolok – a Maga kezét le kéne vágni. Majdnem elájultam – többet nem mertem mondani.. ha kimondom. 65-70 centiméteres vízszintes vágás.. úgy döfi belém a tût. Rendszeresen megjelentem Szalai doktornál. megkérdezte: – Na.. kiugró. valamint a fanszõrzet fölötti tíz-tizenöt centis vékony heget. csöndben maradt. ijesztõen nagy öltésekkel. a csípõvonal. Hova lett a szép. hogy megnézzem. megállapítva. Amikor elõször hajat moshattam. elálló rövid csípõvel. sûrû szõnyeg maradt a kihullott hajamból. Sírógörcsöt kaptam. hanem állatorvosi varrással ellátva. tán föl se kelek onnan. Megpungált. S amint belepillantottam a tükörbe: mint akibe villám csapott. megnézte a hasát? – Meg. két egyenes deszka lett a két oldalam. Eltûnt a derékvonal. ha a ruha hozzáért. pólyát. iszonyatosan ronda vágásnyom? Mi lett.. mint a krinolin. A seb attól is tüzelt. nem szikét adni bele! –. tehát a fenekem egyik oldalától a másikig hatalmas. Hetek teltek el. Arra számítottam: látom majd a megújult gyönyörû alakomat. Állt elõttem – hatalmas injekciós tûvel és fecskendõvel a kezében –. Egyre rosszabb és rosszabb lett a közérzetem. nem javultam. Elõfordult. És mindennek a tetejébe: a fanszõrzetem fölött az egyik csípõtövistõl a másikig. az . A körmeim megpuhultak. A nagytükör elõtt letekertem a rengeteg gézt.

hallom. Szalai doktor csak hosszas unszolásra volt hajlandó a kémcsõbe mintát engedni a következõ leszíváskor. majd puff. és egy hatalmasat baszunk! – Éva! – szólok közbe hitetlenül. aki nem hagyott békén: ennek utána kell járni. amíg meg nem érkezik! – Azt már nem – válaszolt. puszi balról. akkor biztosan itt lesz. amolyan Brezsnyev-módra. – Amikor a SOTE orvosa vette kézbe a kémcsövet. már erõs. hogy a fõorvos az asszisztensnõje jelenlétében ezekkel a szavakkal élt? – Becsületszavamra hajszálpontosan idéztem. megcsinosodva érek majd be – ehelyett a munkatársaim hanyatt estek a láttomra. kitenyésztésre. rendes nyelves puszi. és hazáig éreztem a szája ízét. – Fõorvos úr! – próbáltam könnyed lenni –. indultam kifelé. Elõtte azt hittem: megifjodva. én odamegyek a lakásához. staphilococcus III. Volt kollégám. mint a hullajelölt. az I. menjek be másnap újra. a II. . aztán hazamentem. puszi középrõl. és addig ülök a küszöbén. de látom: komoly! – Soron kívül elvégezték a tenyésztést: enterococcus. de õ elõbb magához ölelt. Beszélgettünk még. Rómaifürdõn tetszik lakni. Kitámolyogtam. mi. ez volt az elsõ mondata: – Ennek már a színe is mutatja: valami baj van! Még nem tudom. ha legközelebb megint elfeledkezik rólam. majd a fény felé tartotta. úgy néztem ki. A SOTE-ról hozattak steril kémcsövet: kérjek abba váladékot a sebembõl. a III. s kinyilatkoztatta: – Már a színe is mutatja: szépen gyógyul. kiüvegesedett szemekkel. A staphilococcus halált okozó gennykeltõ baktérium. következõ délelõtt betoppantam újra. megnyikkanni sem tudtam. – Majd én megyek a Maga lakására. puszi jobbról. Szó szerint így mondta. – Ne vegyen palira! Csak nem akarja azt mondani. Végigszenvedtem a pungálást. fokozata enyhe. Három héttel a mûtét után megpróbáltam újra dolgozni. Álltam megkövülten. ne haragudjak.asszisztensnõje szabadkozott: elment már a magánrendelõjébe.

hasüregben életveszélyes a genny-keltõ baktérium. és így szólt: – Nézze. fölhívtam Szalai doktort: – Baj van. a májra. hogy kitermelõdött már Magában ellenanyag. bementem dolgozni. mert hashártyagyulladás-veszélyes az állapotom. akkor majd megnézem azt a leletet – válaszolt. úgy megrántotta a varratot. ejtett három kis metszést: talán úgy sikerül kivennie. – Feküdjön föl. az ízületekre. le a bugyim. de az csak beleszakadt. fõorvos úr. nagyon rossz a tenyésztés eredménye! Bemehetek most. mert a Maga szervezete már kidolgozta ezeknek a mérgeknek az ellenszerét. – Õ tudja. hogy fölüvöltöttem a fájdalomtól. gondoltam. hadd nézzem már meg azt a hasat! – Fölhúztam a kombiném. elengedett. de ha ezekre a baktériumokra nem kapja meg a gyógyszeres kezelést: az rá-megy a vesére. hamar összeforr az! – válaszolta. – Maga ezzel a hassal dolgozott egész nap? . bekötött. a SOTE laborjából –. – Az lehet igaz. Úgy sem jött ki. a lágyékomon belém vágott. Másnap elolvasta a SOTE eredményét. hol bent maradt. nem ölti össze? – Nem kell. én nem írom föl Magának ezeket az antibiotikumokat. de nem si-került neki. s láttam: õ is. Erre három helyen. Azonnali radikális antibiotikum-kezelésre van szükség. hogy még bent tetszik lenni? – Holnap úgyis jönnie kell. de azért kikértem a minisztérium üzemorvosának véleményét is. Azonnal el kell kezdeni szednie az antibiotikumokat! Szalai doktor idõközben ki akarta szedni a varratokat. hiszen neki egyáltalán nem volt sürgõs. Húzta. Amint megkaptam ezt a leletet – rögtön onnan. Leírták: mûtét alatt történt az elfertõzés. húzta a kétféle nem fölszívódó damilt. nem tudták a szemüket levenni a hasamról. az asszisztensnõ is meredten bámultak. hol kijött. hazafelé útba ejtettem a körzeti orvost. a nõvér rákérdezett: – Fõorvos úr. Mérges lett. Ám iszonyúan rosszul voltam egész nap. Amikor végzett. amiket ezek itt ajánlanak.súlyos fertõzést jelent.

mint az izzó parázs. Azt hiszem: a klinikai halál állapotába kerültem. ez meddig tartott. Az egyik könyökömtõl a másikig – magam elõtt – levegõburkot érzékeltem. Czeti doktor. de ezeket nem a valódi paplanom. nem éreztem a testem súlyát. a fertõzés ráment mindenemre. a lábszáram és a lábfejem képe. Az egyetlen gondolatom az volt: milyen fura. csak fehér. mint a szfinxeké. Karjaim. hanem egy zsemleszínû lepedõ takarta le – ami alatt azonban mégis láttam a lábam. Megjelent helyette a térdem. egyre erõsödõ fájdalom kerítette hatalmába az egész testemet. nem éreztem magam alatt az ágyat. és abban a pillanatban valami teljesen érthetetlen dolog történt. nem láttam a bútorokat. Majd egy hatalmas ütést éreztem a mell-kasomon – mintha valaki ököllel nagyon erõsen mellbevágott volna. Rettentõ gyorsan kezdett verni ezután a szívem. Eltûnt a szoba képe. lökött egy hatalmasat – mintha szétrobbant volna. amibõl – ki tudja. másik orvoshoz fordultam. én visszafeküdtem. azonnal meghalok. mitõl és hogyan – visszajöttem. Borzalmas fájdalmaim voltak szüntelenül. nem engedett dolgozni. Óriásit dobbant a szívem. A fanszõrzetemtõl egészen a mellemig. és lassan magamhoz tértem. mennyit aludtam utána. a Honvéd Kórház plasztikai fõorvosa közös ismerõsünknek így fejezte ki a . Úgy éreztem: ha nem változtatok testhelyzetet. fogalmam nincs sem arról. Elaludtam. Átgördültem a hátamra. A lábfejem 90 fokban állt. sem arról. Ezután is folyamatosan tovább romlott az állapotom. Megszûnt minden fájdalmam. Oldalt feküdtem.Hát teljesen szét van nyílva a seb! Csurom vér mindene! Tönkrefertõzõdött az egész! Szó nem lehet munkáról. Hirtelen rettenetesen erõs rosszullét jött rám. a testem egyharmada állandó gyulladásba került: olyan volt mindig. nekem nincs is ilyen színû lepedõm. lábaim elnehezültek. azonnal betegállományba veszem! – Bárhogy tiltakoztam. Másnap reggel a férjem elment munkába. Nem tehettem egyebet. Kiderült: hashártyagyulladásom van. sem fölöttem a takarót. rém gyönge voltam.

de a levegõben is –. de ott is kezelt nõk.véleményét: – Az az orvos. nem égési plasztikai pácienseket könnyedén elfertõzhetik. hogy zsírplasztikai mûtétet ott szigorúan tilos lenne végezni. fertõzõ mikrobákkal – mit tudom én. Orvosok aztán nekem azt magyarázták – igazuk van-e vagy sem. de a fõnökömnek igen: betokozódott cisztákat. A megégett emberektõl ugyanis olyan baktériumflóra keletkezik – nemcsak minden tárgyon. A fertõzés miatt másfél évet kellett várni – csak ennyi idõ után kerülhetett sor arra. még milyen más anyagokkal –. Nem lehet véletlen: milyen mennyiségben és arányban „rohadnak le” az ott operált. és a meglévõ hashártyagyulladás miatt jelenlévõ genny elönti a hasüregemet – akkor nincs az az isten. hogy újabb operációval legalább a rosszul gyógyult hegeket eltávolítsák. én nem tudhatom –. ott maga a levegõ is telis-tele van olyan baktériumokkal. például magánrendelõben mûtött. amire vállalkozott. vagy akár a másutt. Ahol tehát égésplasztikák folynak. Az általa elvégzett mûtét után Czeti doktor ezt mondta: – Minden oka megvolt rá. aki ezt a mûtétet végezte: nem ért ahhoz. aki megmentsen. hogy fájjon a hasa! – A neki asszisztáló orvos is sopánkodva emlegette: – Ha látta volna. * . hogy a Kun utcai részleg nevében: „ Égési és Plasztikai Sebészeti Osztály”. mit szedtünk ki a Maga hasából! – Nekem nem árulták el. Ha az a damil átszúr egy cisztát. a mûtõ falán. amik a normál. talán attól megszûnnek az iszonyatos fájdalmaim. azonnal meghaltam volna. a „plasztikai sebészetnek” kizárólag az égési sérültek plasztikázását szabadna jelentenie. betokozódott damilt találtak bennem.

„rendezõi jobbon” senki. dr. bajuszos – szimpatikusnak legfeljebb a részrehajlás úgyis reménytelen tagadása céljából nevezhetõ – ügyvéd. az alperesi helyen. Nem több mint tíz perc múlva visszatér. kezében lóbálva mobiltelefonját. nyugi. a mára rendelt orvos-szakértõ. bírónõ. és elkezd unatkozni. majd letelepedik íróasztalához. Kiss Tibor Zoltán. Tárgyalás közben egyszer csak hirtelen föláll: – Bocsánat! Másik tárgyalásom is van! – suttogja. Amikor azonban néhány perc múlva Ádám György úgymond megtámadja a szakértõt. kipakolja táskájából az iratokat. hogy az orvosszakértõ elvileg egyik oldalon sem szabad. Nem bocsátkozik magyarázatba. Venkei Tamás szintén. pocakos. Ám két alkalommal is feltûnõ. majd én! – Egyetlen szó nélkül harsogva kiabál kettejük némajátékaiból az együvé tartozás.Gábori Józsefné perének ötödik tárgyalása zajlik. hogy kívülállóként értékelje a . Érkezésekor – mielõtt a Tisztelt Bíróságnak köszönne –. – Jó. a telefont elsüllyeszti a táskájában. – Nem. negyvenes. de mindig elkésik – bizonyára megérkezik elõbb-utóbb. milyen tárgyalás zajlott volna le ennyi idõ alatt. a tanú helyén üldögélve várakozó igazságügyi orvos-szakértõt. kacsintva rámosolyog – Szevasz! –. a padsorokban joghallgatók. kezdjük el! – és hozzáfog a szokásos rítus lebonyolításának. lefelé nyitott tenyerét emelgetve mutatja neki: – Nyugi. sokat eláruló közjátékkal vesz részt a per – pontosabban inkább általában az orvosi mûhibaügyek – „ metakommunikációjának” enyhén szólva is zavaros történetében. Amiben mindössze az a baj. hogy álljon – perbeli szerepe elméletileg éppen az. meglátva a középen. Kétségkívül sajátosan értelmezi a bíróság tekintélyét. Tizenkét perc késéssel valóban bezuhan dr. Kiss Tibor Zoltán lenézõ kuncogással fordul Venkeihez. – Nem látta a folyosón ügyvéd úr az ellenfelét? – kérdi családiasan a bírónõ. az „egy brancsban vagyunk” közismerten erõs összetartó ereje. Ádám György ügyvéd és ügyfele a helyén. – Cuccait az asztalon hagyva kisiet.

mint például az igazságügyi orvos-szakértõé. abban érdekelt. Nem vitatja: az általa fölkért szakértõ véleménye tulajdonképpen nem más. Ádám György erre elõadja: az illetõ szakértõ soha nem dolgozott igazságügyi orvos-szakértõként. pártatlanságban soha többet nem fog hinni. akármit is állítsanak egyesek. Mi sem jellemzõbb rá. hogy nyugdíjba ment. cinkos oldalpillantást vagy intést látott életében – ebben a kívülállásban. Ádám György lassú higgadtsággal válaszol. nekem magamnak mondta el egyszer: õ természetesen részrehajló. Többször hangsúlyozza: ügyvéd ellenfele pénzért kér ezektõl szakvéleményt. A polgári perrendtartás nem állít föl erõsorrendet a különféle bizonyítékok között. és azt ütközteti a kirendelt igazságügyi orvos-szakértõével. Errõl ezután nem esik több szó.történteket. Kéri a bíróságot: akadályozza meg ezt a gyakorlatot. A kórházi ügyvéd legelõbb elõadja: megengedhetetlen. mint hogy közvetlenül nyugállományba helyezése után az is elõfordult: a saját korábbi igazságügyi orvos-szakértõi álláspontjával homlokegyenest ellenkezõ véleményt írt le magánszakértõként Ádám ügyvéd fölkérésére. Csakhogy a bizonyítás során a fél véleménye semmivel nem alsóbbrendû. Alperesi ügyvéd erre azzal replikázik: Ádám György szakértõje korábban igazságügyi orvos-szakértõ volt. Aki csak egyetlen ilyen összemosolygást. amikor még a SOTE-n dolgoztam. a most itt helyet foglaló – és általam egyébként nagyra becsült – dr. mint a másik. Majd folytatja. – El kell mondanom. számú ügyvédi irodának. elfogult módon nyúlnak az ügyekhez. tehát õk nyilvánvalóan részrehajló. Venkei Tamás igazságügyi orvos-szakértõ úr annak idején. mint a fél – történetesen a felperes – véleménye. s azóta dolgozik a 384. nem mondja – hiszen nem mondhatja – azt: az egyikfajta bizonyíték többet nyom a latban. hogy az orvosok . nem gyöngébb. hogy Ádám György a saját maga által alkalmazott orvos-szakértõk véleményét behozza a perbe. A bírónõ „ beindítja a verklit”.

arra már nem emlékszem. s a fizetésem sem ezek mennyiségétõl. Lényege az: mivel itt plasztikai. A szakértõ úr szóban kiegészíti korábban már leírt szakvéleményét. Dr. mert akkor adtam! Nagy nehezen szó esik Gábori Józsefné dolgáról is. felesége is az. ha nem is az elsõ. Havi 45-50 szakvéleményt készítek. szak-kérdéseken huzakodnak. Ennek alapján tisztelettel kérem is a perbõl való kizárását elfogultság miatt! A bírónõ errõl persze megkérdezi Venkei doktor véleményét is. hogy soha nem adtam ilyet.. Tehát nem igaz. a mûtét indokoltsága és eredményessége nem szakértõi kérdés – õ csak abban kompetens. Erre a kérdésre pedig a válasza: igen. – Az Országos Igazságügyi Orvos-szakértõi Intézet igazgatóhelyettese vagyok. . Miskolcon zajlott egy agyvízcsurgásos mûhiba-per – akkor és ott adtam az abban az ügyben eljárt orvosokat elmarasztaló szakvéleményt. sem milyenségétõl nem függ. amelyben helytelenítette volna az orvosok eljárását. s mint ilyen. tehát kozmetikai jellegû mûtét történt. hogy én soha nem adtam az orvosokra elítélõ szakvéleményt.javára adjon szakvéleményt. látta Ön felperes hasát. a szülei is orvosok voltak. – Szakértõ úr! – próbálkozik Ádám György –. – Ön szerint milyen volt? – Hát. de legalább a második operáció után? – Igen. Közlöm felperesi képviselõvel: az nem igaz.. természetesen láttam. hiszen õ maga is orvos. Venkei szakértõ úr az elmúlt években több mint harminc peremben szerepelt kirendelt igazságügyi orvosszak-értõként – s ezek közül egyetlenegyszer sem adott olyan szakvéleményt. fix fizetésért dolgozom. Belebonyolódnak. az orvosok által lefolytatott eljárás megfelelt-e a szakmai szabályoknak vagy sem. A doktorok nem sértették meg a szakma szabályait. Hosszú és – például a joghallgatók számára láthatóan rém unalmas – vita kezdõdik errõl.

– Akkor azt tessék megmondani – mivel vita van akörül is. mert egy lelet mindkét irányban lehet hibás. miszerint a sebbõl levett tenyésztésben staphilococcus baktériumot találtak. valamelyest most már emlékszem rá. vagy valami ehhez hasonlót. nem az én asztalom. Mondtam. – De azt Ön is látta. milyen most felperes hasa? – Kérem. A vállalkozás pedig úgynevezett . hogy beletekint saját feljegyzéseibe. hogy felperes hasa nagyon csúnya. az orvosi iratok között talált-e arra utalást.– Tegye meg akkor. miért. ráadásul maradandó károkat mutató has? – Ez.. amiben nem orvos-szakértõ. hogy orvosszak-értõként nem vagyok illetékes az esztétikai. hanem az ÁNTSZ az illetékes. rendben lévõ has volt-e. – Én csupán arra kérek választ Öntõl: amit látott. kozmetikai jellegû kérdések megítélésében. fertõzõ lett volna – ez olyan ténykérdés. az egy esztétikus. szakértõ úr –. – Nos – Ön szerint. hogy történt-e elfertõzõdés. Ám ez még önmagában nem támasztja alá azon felperesi álláspontot. s meg is indokolja. Ádám György abbahagyja. hogy a felperes szerint a Kun utcai kórház mûtõje szeptikus. Ilyesmi pedig nincs felperes hasán. hanem vállalkozási jogviszonynak minõsítendõ. igen. ez nem az én kompetenciám. talán azok fölfrissítik az emlékezetét. elfertõzõdött az elsõ mûtét során a seb. – Jó. vagy egy nagyon csúnya. vagy nem? – Errõl nem áll módomban nyilatkozni. illetve azt megfelelõen kezelték-e! – Olyan bejegyzést találtam.. és ebbe nem is szeretnék belemenni. hogy felperesnek antibiotikumot kellett volna adni – például azért sem. kérem. – Mit ért Ön maradandó egészségkárosodáson? – Hát például sérvet.. Én azt tudom mondani: a felperes hasán maradandó egészségkárosodást nem láttam. Arról pedig nem tudok nyilatkozni. vagy nem –.. A plasztikai mûtét szerinte – szemben az orvosi ténykedések többségével – jogilag nem megbízási.

– Új határidõt hivatalból tûz ki. ez valóban így minõsítendõ-e. a lógó kötényhas megszüntetését és így tovább. Sebesen összefoglal mindent a magnójának. megvárja. arra a feleket írásban idézi. Egyre gyakrabban nézegeti az óráját: ha nem fejezi be hamar. nem látszik rajta. Tehát az orvosszakértõvel folytatott vita voltaképpen teljességgel fölösleges. hogy hibáztak. s igazi úriemberként meghajol: – Szervusz. valamint készíttessen a bíróság számára fotókat felperes hasáról. A huzavona nem vezet eredményre. El lehet menni! Az igazságügyi orvos-szakértõ is pakolni kezd. amíg elkészül. az ügyben érdektelen. kedves Tamás! . hogy távozzon. Ádám Györgynek adott igazat. Dacára annak. – A bíróság a mai tárgyalást elnapolja! – szól a verdikt. s eszerint ítélt – kénytelen számítani rá: egyes bírák újra és újra másképpen értelmezik a törvényt. hogy a felperes harminc napon belül csatolja be írásban észrevételeit Venkei doktor szakértõi véleményérõl. majd odalép hozzá. Ahogy a szabó a méretre készülõ ruha megvarrását – a plasztikai sebész a mell kicsinyítését vagy megnagyobbítását. Ádám György föláll. Csakhogy a magyar bíróságok még bizonytalanok annak megítélésében. csúszni fog a következõ tárgyalás kezdésével. a bírónõ szépen fegyelmezi magát. követtek-e el szakmai szabályszegést az orvosok. kirendel igazságügyi elmeszakértõt a felperes megvizsgálására. hogy a Legfelsõbb Bíróság már több esetben e téren neki. elõre meghatározott eredmény létrehozását vállalja. hiszen nem arról kellene folytatni a vitát. Ily módon – fejtegeti a professzor – az orvos-szakértõ véleménye tulajdonképpen irreleváns. hanem csupán arról: megszületett-e a kívánt állapot vagy sem. elrendeli. Ezt az eredményt pedig vagy létrehozza.eredménykötelemmel járó szerzõdés: a vállalkozó díjazásért konkrét. mivel ért egyet. mivel nem. vagy nem. Ha nem: egyértelmû.

a gyûlölet és a szomorúság keveréke: ez az ember tönkretette az egész életemet. azt is: idõnként kis tócsákban meg-megáll bennem a keletkezõ lé. fölébredek. kedvesen mosolyogva kivillantja hófehér fogait. Kiözönlünk a tárgyalóból. külön közlekednek a belsõ részeim. sõt. valamint folytonos nedvedzés. s elönt a fölháborodás. engedi rámcsillanni óriási fekete szemeit. mintha a nagykést belém mártanák. hogy ilyen gyönyörû hölggyel találkozhatom! – Elsõfokú ítéletére várva persze rém ideges. én Évához fordulok: most hogy van. Megtermett.– Szervusz! – köszön vissza Venkei doktor. A bíróság folyosóján találkozunk elõször. Soha nem gondoltam volna: egy kenyér le-vágásához is a hasból jön az erõkifejtés – ma megszenvedek minden szeletért. Ha õ maga késõbb nem tiltakozna ez . ám – hiába az egykori egyetemi kollégák természetes tegezõdése – közöttük nincs cinkosság. nincs összjáték. csodálattal eltelve csókolok kezet neki: – Nagyon örülök. ha pirinyót is mozdulok. erõs alkat ugyan. megnyomorított. pillantása picit felülrõl lefelé fúródik a szemembe – Kinga kicsivel több 180 centinél. ragyogó alakja lehet. láthatóan élvezi a bókot. lenyûgözve. igaz. de még így is elneveti magát. Nincs összejátszás. Az orrfúvás. Belém nyilall a legapróbb mozdulat is. – A gyulladás következtében szövetszaporodás állt elõ. a miniszoknya gyönyörû lábakat mutat. Hátraveti hatalmas és rengeteg fekete haját. A bõrömön belül állandóan érzem ma is a csurgást. tüsszentés. de arányosan. nevetés – mind-mind olyan érzéssel jár. Iszonyatos fájdalmakat okoz minden nagyobb mozdulat. *** Kapitány Kinga szintén a Kun utcai kórház páciense volt. és külön a bõröm. Egyetlen éjszakát nem tudok végigaludni a szûnni nem akaró gyötrelmektõl. köhögés.

Tizennégy-tizenöt éves koromra akkora lett a mellem. s akkor nem akarok annyira függeni majdani férjemtõl. volt egy húgom is. bébiszitterkedtem Olaszországban. mint a velem egykorúak. Mindenki hibázhat. hogy húsz centivel magasabb. hanem az. nem törõdtek vele. intézem az összes ezzel kapcsolatos itthoni feladatot. Maradjunk annyiban: eszeveszett csinos lány. azt többnek és rosszabbnak tartom. hogy ez nem érdekelte õket. a családunk tõsgyökeres siófoki. Ám azt. A gimi után különbözõ tanfolyamokat végeztem. Már gyerekként „szép erõs kislány” voltam – másfél évesen édes-anyám borzasztóan megijedt. õk viselkedtek lekezelõen. sõt. az öcsém tanár. Most járok mérlegképes könyvelõi tanfolyamra. én is ott élek. még a kis állatokat is én válogatom ki. dolgoztam szállodai portásként. mint látom a barátnõim többségén. mint orvosi mûhibának. fõportásként. Várnunk kell. hogy orvosi mûhibát követtek el rajtam. Nem az a fõ bajom. – Ami velem történt. A szüleim már nyugdíjasok. a bíróság csúszik. és nyolc kilóval nehezebb voltam. ami a betegével történt – azt már szerintem nem teheti meg egy orvos. meséljen valamicskét Magáról! – 29 éves vagyok. aki tizenhét évesen a vonat elé vetette magát. . Ugyan utálom az irodai munkát. amekkorát csak a szexlapok címlapjain lát az ember. s Kingából ömlik a szó. valutaváltóként.ellen. de elõbb-utóbb családot. gyerekeket szeretnék. valami idegi bántalma volt. Úgy gondoltam: ha majd szülök. Két éve olasz állatkereskedõkkel dolgozom: szarvasmarha-borjakat szállítunk oda. abszolúte ne érdekelje. aki fölesküdött a hippokratészi esküre. õ nem ért egyet vele. hogy nemtörõdöm legyen. otthon maradhatok a gyerekeimmel. – Kezdjük picit messzebbrõl! Kérem. és közben a könyveléssel kereshetek is. orvosnak kevésbé illik – de vele is elõfordulhat. hogy megtanuljam közben a nyelvet. „igazi bombázónak” írnám most le – ám ezt nem tehetem. persze. Kérdezgetni kezdem.

õ rendben el is boronálta. aki nem erre gondolt. a tejmirigyek. Szerettem volna ugrabugrálni. Rögtön közölte: ezt egy mûtétben nem lehet lekicsinyíteni. Iszonyú kényelmetlen volt mindenben. teljesen szétnyílt a seb. tudjon szoptatni. Képzelje el. kosarazni – de ezzel nemigen lehetett. Strandra. Kiderült. uszodába nem jártam – nyáron. nem egészen értem! Egy szép kamaszlány óriási mellekkel – minden kamasz fiú álmainak netovábbja. õ áll az ágyam mellett. Amikor elõször orvoshoz fordultam. Aki pubertáskorban látta az Amarcord-ot. 300-300 grammot vett ki egy-egy mellembõl. Az operáció után arra ébredtem. a doktor. amit cipelnem kellett. Engem sokkal inkább nyomasztott. amint meglátta – megállt a növésben a döbbenettõl. Elõre szóltam: szeretnék majd gyerekeket szülni. csak dzsekiben vagy farmerkabátban mentem ki a lakásból. Úgy ítélte meg: egyszerre többet nem szabad – majd ha késznek érzem magam újabb mûtétre. mit tudom én. tehát . Schäffer István. annak elõtte is lehet szépíteni. ám mire hazaértem. Elment ebédelni. Kezelhette volna ezt úgy is: de ragyogó. Visszamentem hozzá varratszedésre. amibe belefértem volna. s az elsõ. kisebbíteni a hegeket. sportolni. Kaposváron megoperált dr. – Egy pillanat. Mai napig meglátszik a tartásomon egy kis görnyedtség: mindig takarni. – Én olyan kamaszlány voltam. Rém rendes orvos volt. szóljak. hónapokig a trafikusnõn kívül senki mással nem álmodott. erek is egészségesek! – Ám egy év múlva ciszta keletkezett a bal mellemben. fél ország pasijai mind Magáért fognak dögleni. hová még – végül sírva fakadtam: nem érem el haza az utolsó buszt.Elképesztõen hatalmas volt. amit közölt: – Megoldottuk. sétálni. jóindulatú. több operációra lesz szükség. negyven fokos melegben is –. Magyarországon nem lehetett kapni akkora melltartót. de mindenki azt javasolta: jobb ezt kivenni. Már nagyon fiatalon állandóan szörnyen fájt a gerincem ettõl a rettenetes súlytól. s csúnyán megváratott. 145 volt a mellbõségem. hogy ha majd szül. Kiszedte a varratokat. rejteni próbáltam a mellemet. Természetes módon fordultam ismét Schäffer doktorhoz.

kértem: – Legyen szíves. s a fõnöknõm ajánlotta dr. Adott idõpontot. s igen biztatott: indokolt és könnyedén lehetséges a hegek megszépítése is. Csorba doktornõ szinte soha nem volt bent. kérem szépen. Csorba Évát. ott nem lehet vágás! – felelte õ. Éppen egy arab orvos. a Kun utcai kórház plasztikai sebészét. vagy inkább a hitem benne. akkor se anyáztam. egyetlen dolgot furcsálltam: valami seb-félét éreztem a mellem alatt is. Másnap elaltattak. Másnap visszatértem hozzá. – Az nem létezik. de én úgy érzem. attól ideges. ott is lenne vágás. ott pedig ‘ 91-ben a heg-korrekciós mûtétért ötvenezer forintot kértek. visszaszívta. A 91 szobában feküdt még két pesti úrihölgy szilikon-beültetésre. Csorba doktornõ egyik ottlétekor meg is nézett. õ szívesen elvégzi. akivel igen jó viszonyban volt. De nekem megrendült a bizalmam. simán sírtam. már csak magánklinikán dolgozott. nézze meg! – Ugyan kérem. Legközelebb az ágyamban ébredtem. kérte: ne haragudjak. doktor úr. Minden nap más kötözött. Különösebben nem fájt semmim. nem szóltam semmit. beszél itt össze-vissza! – válaszolta. bizonyos Awil Matanusz kötözött. Akkoriban siófoki szállodában dolgoztam.még nem lett volna szabad kivenni azokat. – Miért hisztizett tegnap? – Nem hisztiztem. és két budai dáma fenékrõl és combról zsírleszívásra várva. hirtelen túlságosan mélyen . mintha a mellem alatt is sebgyógyulási jellegû fájdalmam lenne. Ráadásul idõközben otthagyta a kaposvári kórházat. fél hatkor volt hajlandó foglalkozni velem. és kissé ordítoztunk egymással. – Végül elnézést kért. Nem volt annyi pénzem. egyúttal a mellem valamelyes fölvarrása. ‘ májusában befeküdtem a Kun utcába. ám amint leszedte rólam a kötést. éppen két pere van folyamatban. – Biztos nem lehet. de nem tudtam kiköpni. kettõre voltam berendelve. mégis van. megoperáltak. Mûtét közben fölébredtem: tele volt a szám nyállal. nézze meg: úgy tûnik. megemelése is.

hallgatott el. – Na nézd, tényleg van egy vágás a melle alatt is! Érdekes, nem kéne lennie! – Hogy lehet az? – Valószínûleg a csipeszelés nem jól sikerült. – És akkor most mi van? – Semmi, semmi, ne izguljon! Ugyanúgy be fog gyógyulni, mint a többi! – Ebben igaza lett. A naponkénti kötözéseknél – amiket jószerivel mindenki végzett, felváltva, aki élt és mozgott a környéken – az összes orvos a legteljesebb elégedettségét fejezte ki a látottak fölött: óh, ez gyönyörû; nahát, milyen szép lesz; helyes kis heg lesz belõle és így tovább. Nem értettem: hogy lehet az, hogy aki operált, ennyire nem törõdik velem, rá se bagózik, megvagyok-e egyáltalán. Aztán egyik nap a kezelõlapomon – amire ugyan hol beírták, ha tettek valamit, hol nem – ezt a bejegyzést találtam: „ mindkét mellen, különbözõ mértékben, necrosis tapad”. Nem vagyok orvos, de talán ettõl még tudhatok gondolkozni: a nekrológ az a halott búcsúztatására szolgáló beszéd, akkor a necrosis az csak valami halállal kapcsolatos, halott dolog lehet. – Ne haragudjon, itt valami elhalt szövet van? – kérdeztem. – Ó, igen, nem olyan egyszerû a sebgyógyulás, de semmi gond, be fog az gyógyulni! – hangzott a válasz, heves kézlegyintések, lekicsinylõ ajakbiggyesztések kíséretében. Hat nap után hazaengedtek. Csorba doktornõnek – hallva, a többiek általában 15-20-25 ezer forintot adnak – 1991-ben! –, száz márka hálapénzt adtam; magát a mûtétet SZTK-ra végezték. Két nap múlva a Kun utcába, újabb két nappal késõbb a körúti magánrendelõjükbe rendeltek vissza. A Kun utcában – az általa elõre megadott idõpontban – megint nem volt ott; órákig vártam, aztán leszólítottam az elsõ arra bóklászó orvost: legyen szíves, kötözzön át. A magánklinikán Csorba doktornõ azt mondta: õ úgyis napokon belül jön le Siófokra – a munkahelyem melletti utcában van háza –, majd õ beugrik hozzám, a hotelbe, és átkötöz. Ne is keressem, ne hívjam, majd jön. Ekkor már

könnyebb, mozdítható kötést tett rám. Mondanom se kell, elsõ dolgom az volt: otthon, a tükör elõtt leszedtem a kötést. És elsötétült elõttem az egész világ, megroggyantak a lábaim, kifutott belõlem az erõ, majdhogynem az élet is... Becsuktam a szemem: nem, ez nem lehet, biztosan álmodom, ilyen nincs. Leültem, percekig gyûjtöttem az erõt, hogy újra belenézzek a tükörbe. Meg sem kellett emelnem a melleimet, hogy a hegeket láthassam. Az egyik mellem alatt háromnegyed, a másik alatt féltenyérnyi, tûzpiros nyershús és ordító heg. Ez is, a hosszanti vágások helye is csupa girbegurba hús-kitüremkedés és luk, hepehupás, részeg vonalakban hatalmas öltések. A mellbimbóim olyanok, mint gyerek-rajzokon a napocska: a sok-sok napsugárral, körbe-körbe a mellbimbókból hosszú hegek kiabálnak. Akik orvosok késõbb láttak, mind elájultak ettõl a mészárosmunkától. A mellbimbót például minden ilyen mûtétnél följebb kell emelni – ezt belsõ, bújtatott, tehát egyáltalán nem látható cikk-cakk varrással szokás elvégezni. Dr. Csorba Éva nem – mintha kézimunkázott volna, pelenkaöltéssel varrta meg. Aztán, hiába ígérte, nem jött. Eltelt egy hét, kettõ; õ nem érkezett meg. Elmentem ismerõs sebészhez: hanyatt vágódott, amint levetkõztem. Iszonyatosan lehordott: mit képzelek, ilyen sebeket kétnaponta át kell kötözni, de onnantól rém rendesen ápolt. Két hét után belibbent Csorba doktornõ: – No, itt is vagyok, nézzük, milyen szépen gyógyul! – Ne haragudjon doktornõ! – még én mentegetõztem –, két hete vártam; közben elmentem máshoz kötözésre. – Ja igen, hát máshogy alakultak a dolgaim. – Viszont egyáltalán nem gyógyulok szépen! – Na, mutassa! – nézegette, és kettõnk közül legalább õ elégedett volt –, jó ez, be fog gyógyulni gyönyörûen. – De hát doktornõ, rossz ránézni, ez iszonyatosan fest! – Jó, jó, hát úgy látszik: a szervezete még nem volt kész a mûtétre – de nem lesz semmi baj.

– Doktornõ, ugye nem azt akarja mondani, hogy ez normális dolog: májusban volt a mûtét, lassan augusztus lesz, és a sebeim még mindig rémesek! – Ugyan már, nincs ezzel semmi, de semmi gond; majd meglátja, milyen szép lesz ez! Nem lett szép. Ocsmány, ronda lett. Telt-múlt az idõ, s a hegek persze, bármilyen lassan is, de begyógyultak – csakhogy rettenetesen csúnyák maradtak. Immár nem vörös, de hatalmas barnás-fehér foltok, varrat-helyek, lukak, óriási öltés-nyomok éktelenkednek mind a két mellemen. Sokáig reménykedtem: talán különbözõ hámosító kenõcsök, összehúzó krémek segítenek ezeken az iszonyatos romokon – de ezek sem javítottak semmit. Augusztus végén a nyershús már nem türemkedett ki annyira, de amit a tükörben naponta láthattam: az továbbra is katasztrófa volt. Fordultam fûhöz-fához: mit lehet tenni? A szörnyülködésen túl nemigen kaptam választ, azt azonban többen fölvetették: meg lehet próbálni – nem ilyen hentes-módra végzett, hanem tisztességes – hegmetszõ mûtétet. És az mibe kerül? ‘ 91-ben körülbelül 50 ezer forintba. SZTK-alapon nem lehetne? Nem, nem lehet; ez esztétikai mûtét. A fõnöknõm bevallotta: amikor az õ porckorong-sérvét operálta Csorba doktornõ, az õ hege is elfertõzõdött, az istennek se gyógyult be. A Kun utcai kórházi szobában, ahol feküdt, rajta kívül még négy porckorong-sérves operálttal ugyanez történt – kivétel nélkül mindegyiküknek elfertõzõdött a sebe. Sõt, elmesélte, Csorba doktornõ késõbb neki meg is magyarázta: ugyanabban a mûtõben égési sérülteket is operálnak – hiába fertõtlenítenek utánuk –, a szellõzõrendszer, a ventillátor is szórja szét a levegõben keringõ baktériumokat, amiktõl az égettek köztudottan hemzsegnek. Megértettem: ez egy hanyag, nemtörõdöm nõ; elhatároztam, ehhez én többet nem megyek vissza. 50 ezer forintom nem volt, arra gondoltam: keresek ügyvédet, aki Csorba doktornõéktõl megszerzi azt a pénzt, ami a korrekciós mûtétre szükséges; ugyanakkor az is forgott bennem: megérdemlik az ilyen orvosok, hogy eljárás induljon ellenük.

Az ügyvéd nem biztatott. Jellemzõ, mennyiért dolgozott: ötezer forintot fizettem neki azért, hogy sok éven át foglalkozott az ügyemmel. Tudom, az orvosok úgy emlegetik õt, „nyerészkedõ, pénzéhes hiéna, aki abból keresi degeszre magát, hogy õellenük hergeli a betegeket”. Na, ez a kapzsi orvos-rabló írd és mondd ötezer forintért dolgozott nekem hét évet, és fog is még egy-kettõt. Az elsõ beszélgetésen beszámolt róla: sorra veszíti el az ilyen pereket – sajnos a jogszolgáltatás olyan állapotban van, minimális esélyt lát a gyõzelemre. Inkább fölszólította a Kun utcai kórházat: ha kifizetik a korrekciós mûtét árát, peren kívül hajlandók vagyunk megegyezni, ha nem, hát perelünk, de akkor erkölcsi, úgy-nevezett nem vagyoni kártérítésért is. Még erre sem voltak hajlandók. Hosszas huzavona után egyértelmûen kiderült: nem fizetnek egy petákot sem. Elindítottuk a pert. Annak ellenére, hogy a Kun utcai mûtét nyomait egész életemben viselni fogom – nem kértem nem vagyoni kártérítést. Amit tettek velem, azt nem lehet pénzben kifejezni, tehát – hallva, mi mindent tesznek meg a kórházi és biztosítós ügyvédek a nem vagyoni kártérítés kivédésére – úgy döntöttem: engem nem fognak megalázni. Mégis sikerült nekik. Csak azt kértem: annyi pénzt fizessenek, amennyibe ma az ilyen reoperáció kerül. Dokumentáltuk is: kétszázezer forintért végeztethetek el ilyen mûtétet – egy fillérrel nem követeltem többet. Nem nyerészkedni akarok a történteken. Bármennyire is mindenki szerint joggal illetne meg sok-sokmillió forint – azt mind nem kérem, csak ezt – az õ szemszögükbõl igazán jelképes – jóvátételt. Túl azon, hogy nekem magamnak tényleg nem telik rá, azt is gondolom: mégiscsak túlzás lenne, ha az õ hentes- és mészáros munkájuk következményeinek valamelyes enyhítését, rendbehozatalát saját zsebembõl kellene fizetnem. Valamint azt szerettem volna elérni: mondassék ki, hogy ezek az orvosok hibásak, vétkeztek. – Mióta tart a per?

– 1997. szeptemberében volt az elsõ tárgyalás, aztán még négy. Eddig jórészt jogi vita dúlt. A kórház ügyvédje állította: az igényem elévült – mert nem akkortól számolta a határidõt, amikor véglegesen bebizonyosodott, hogy ilyen randa marad a mellem, hanem a mûtét elvégzésétõl. Mihelyt azonban ezen a kérdésen túljutottunk, kijelentette: „akkor azért kérem a kereset elutasítását, mert a kórház semmiféle kárt nem okozott a felperesnek”. – Kapitány Kinga kontra István Kórház ügyben tessék bejönni! – hajol ki a tárgyalóterem ajtaján az egyik – ahogy a jogászszlogen említi – „népi álnok”, s mi beóvakodunk. – Tessék felállni! – vezényel a bírónõ. – A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletet hirdet a Magyar Köztársaság nevében. A bíróság kötelezi az István Kórház és Intézményei alperest, hogy fizessen meg Kapitány Kinga felperesnek 15 napon belül százharmincezer forint kártérítést, valamint ötezer forint perköltséget. A felperes ezt meghaladó keresetét a bíróság elutasítja. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen meg az államnak a PKKB Gazdasági Hivatala számlájára külön felhívásra tizenkétezer forint állam által elõlegezett költséget. A le nem rótt illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen a kézbesítéstõl számított 15 nap alatt fellebbezni lehet, amelyet a PKKB-n kell írásban, 5 példányban benyújtani. Tessék leülni! – A bírónõ mintegy kettõ percben elboronálja az ítélet indoklását, nincs is mit különösebben magyaráznia. Arról ugyan ejthetne néhány szót: miért pont százharmincezer forintban véli károsultnak Kingát, miért nem százhúszban vagy száznegyvenben – ha egy-szer kétszázezerért tudná rendbe hozatni magát –, de ne legyünk túlságosan igényesek! Elbocsáttatunk. Kinga a folyosóra lépve elsírja magát. Odalép a – mindmostanáig jogilag vitatott – melléig érõ öreg kis ügyvédjéhez, nagy puszit nyom az arcára: – Nem a pénzt köszönöm, doktor úr, hanem az igazságot! – Tényleg örül? – ilyen suta kérdés telik ki tõlem.

– A bíróság kimondta: a kórház felelõsséggel tartozik az elkövetett hibáért – és ez a legfontosabb. Igaz, kevesebb kártérítést ítélt meg, de ez most nem számít. Igazán mondom: boldog vagyok. Persze, egyelõre rettenetesen nehéz Csorba doktornõ mûvével együtt élnem. Addig nem lehetek igazán magam, amíg nem jutok túl ezen. Tudja, figyeltem az elõzõ tárgyaláson dr. Csorba Évát. Jóval idõsebb nálam, de láthatóan ma is nagyon akar nõ lenni. Nett, csinos, a korához képest kicsit avantgárd módon is öltözik, bakancsban, rombuszmintás harisnyában jelent meg. Akkor nem kérdezhettem meg, de most – így, Magán, az írón keresztül, a könyvének hasábjain át – hadd tegyem föl a kérdést: – Mit szólna Maga, dr. Csorba Éva, ha – nem is 29 évesen, csak a saját életkorában – hét éven keresztül olyan hegekkel, lila foltokkal, összebarmolt testtel kellene élnie, mint nekem, Maga miatt? Elõbb-utóbb válaszoljon erre, dr. Csorba Éva! Gondoljon bele! Ha megismerkedem egy férfivel – rögtön az elején bennem az motoszkál: mi lesz, ha elérkezünk arra a pontra, hogy le kell vennem a melltartómat? Iszonyatosan szörnyû érzés. Én magam annyira csúnyának látom a mellem; nem akarok rossz érzést kelteni abban, akit esetleg szeretnék, hiszen csak olyannal akarnék szeretkezni. A férfiak két nagy mellrõl azt hiszik: gyönyörû szép is. Nem akarom kitenni a szerettemet ennek a visszataszító látványnak. Mert... igen, ez visszataszító... Persze – ha valakit szeretek, és õ is szeret engem –, lehet, hogy ez neki nem is lenne gond; de bennem olyan erõs a viszolygás, a félelem ettõl az élménytõl, hogy én üldözök, marok el magam mellõl mindenkit. Pedig családot, gyerekeket szeretnék, elõbb-utóbb sor kerül rá... – Miért, a mûtét óta, hét éve nem került rá sor? – Mire? Arra, hogy levegyem valakinek a melltartómat? – Arra. – Nem. Hét éve nem...

*

Újsághír 1998. augusztus: „ békásmegyeri lakástûzben testfelületének száz százalékán A megégett 15 éves fiú állapotát a mentõsök stabilizálták. Az égési sérültek ellátására aznap a Szent István Kórház Kun utcai részlege volt az ügyeletes. Onnan azonban az ügyeletes orvos továbbküldte a mentõt, mondván: nincs szabad lélegeztetõgépük. A mentõk diszpécserszolgálatát a következõ helyen, a Honvéd Kórháznál szintén elutasították, ekkor az autó az Újpesti Kórház felé indult, ott azonban ilyen súlyos égési sérült fogadására nem voltak felkészülve (az akkor ügyeletes orvos szerint a beteg komoly fertõzésveszélyt jelentene a többiekre). Végül a fiút a Szent János Kórház fogadta, ahol azonban az nemsokára, a mentõ-riasztást követõen körülbelül négy órával elhunyt.” Ezen a napon a Fõvárosi Szent István Kórház Kun utcai Égéssérülési és Plasztikai Sebészeti Osztályán az ügyeletes orvos dr. Csorba Éva volt.

*

Idõközben megkapom a kutatási engedélyt a Fõvárosi és a Pesti Központi Kerületi Bíróságon; így áttekinthetem az éppen megszületett azon ítéleteket is, amelyek tárgyalását nem ültem végig. S – nicsak! – ezek között az Interplasztika Kft.-t – dr. Csorba Éva és dr. Awil Matanusz magánklinikáját – újabb kártérítésre kötelezték. Szintén mellprotézis-implantációt végeztek; szintén nem adták meg elõre a szükséges tájékoztatást; szintén „lerohadt” a páciens jobb melle; szintén újra és újra operálni kellett utána; szintén deformálódott a melle. Az egyik mellbimbójának 6,5, míg a másiknak 3,5 centiméter lett

az udvara. Jobb melle deformálódott, a baloldalitól jelentõsen eltérõ; a hegek rendkívül csúnyák rajta. Az Interplasztika Kft. ebben a perben sem ismerte el hibáját; a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra: orvosai mindenben az orvosi szakmai szabályok teljes betartásával, magas színvonalon látták el a beteget. Hát... igen.

***

Két fiú, két lány: az összesen négy gyerek. Nem mindennapos teljesítmény. Rózának és Gézának ennyi volt. Tulajdonképpen nem is elõre elhatározott módon – valahogy így alakult. Amikor újra és újra terhes lett, annyira megörültek – amint belegondoltak: megint gõgicsélni fog valaki körülöttük –, hogy nem volt szívük ellenszegülni a természetnek. A negyedik után azonban megelégelték a jót. – Ha így megy tovább, tízig meg sem állunk! – nevetett Róza –, még csak 35 éves vagyok, és úgy látszik, túl egészséges! – Jó, drágám, de mi a túróból tartunk el ennyi porontyot? – aggályoskodott élete párja –, ezzel a néggyel is simán éhen halunk elõbb-utóbb! De most komolyan! Nem kéne többet már összeeszkábálni, elég lesz ez a négy! – A gyerek-barkácsolás mûveletével van gondod, vagy csupán az eredményével? – cukkolta Róza. Géza akár azonnal hajlandó lett volna tanúbizonyságát adni: a készítgetés nincs ellenére. Róza azonban elhajtotta; a jelenlegi pólyásnak enni kellett adnia. Amikor aztán késõ este – némi ez irányú cselekvések kölcsönösen finom teljesítése után – az ágyban újra szóba került a kérdés, egyetértésre jutottak. Végérvényesen eldöntötték: több bébi nem lesz – de Róza ne kezdjen fogamzásgátló pirulát szedni, kérelmezik az asszonyon a sterilizáció elvégzését.

Ha odafigyelnek. – Jó. s azon át a petevezetõkre szilikonos gyûrûket helyezünk. másképp nem megy. érzékelhetõ. hát gondolja. Július 9-én operálták. az a hasfal rétegei közé. mint a lába. persze. – De négy litert? Az rengeteg! – Ugyan már. dehogy! Föl kell fújnunk magát. Nem észlelték. hogy ez szabad szemmel és tapintással is látható. E pozíció ugyanis a beteg számára plusz terhelést jelentett. a hasüregbe betöltünk három-négy liter széndioxid gázt. hogy bízom Magában. Az általános gyakorlat ilyen be-avatkozásoknál kettõ-négy liter. hogy hozzáférjünk a pete-vezetõkhöz. Húsz-harminc perc alatt – pikk-pakk – végzünk. hogy zajlik ez a mûtét? – kérdezte a jó nevû pesti kórház nõgyógyászát Róza. A mûtét elején Rózát úgynevezett Trendelenburg-helyzetbe igazították: a mûtõágyat úgy billentették hátra. Rózácska. Ez a sterilizáció. Emiatt aztán nem sikerült a laparoscopot bevezetni. majd bevezetünk laparoscopot – optikával ellátott pici. Amikor betöltötték a négy liter széndioxid gázt. doktor úr. – Narkózisban. az ennél nagyobb mennyiség már igen-igen veszélyes. Bepumpáltak újabb négy liter széndioxidot – ami a mûtét kockázatát jelentõsen növelte. nem? – Nem. és a vér szénmonoxid- . és kedvezõtlenebbé tette az agyi vérkeringést. A további részleteket a peranyagokból idézzük föl. A további négy liter bepumpálását valamennyi szakértõ vétkes gondatlanságnak minõsítette – a nagyobb mennyiség már fölszívódik. esetleg négy-öt liter használata. valamint a nyaki szövetekbe került. – Széndioxid gázt? Hiszen az méreg. hiszen fokozta a mellüregi nyomást. hogy a feje lejjebb legyen. Mindez különösen indokolta volna Róza mûtét alatti fokozott folyamatos ellenõrzését – ami azonban nem történt meg.– Doktor úr. hogy a gáz rossz helyre került – dacára annak. növelte a szív igénybevételét. mi nem tudjuk a szakmánkat? Nem Maga az elsõ. vékony csövet –. akin elvégezzük ezt a mûtétet. Ez nem volt jó ötlet.

Következõ év július 7-én halt meg. Mindene tovább mûködött – kivéve az agyát. Kómában maradt. Két nap híján egy teljes évig. s azok pumpálták a vért a szívébe.szintjének emelkedését idézi elõ. hogy érzett volna bármit is. Gépekre tették. amely a keringés-összeomlás során olyan súlyosan károsodott. Rózát újraélesztették – látszólag és részben sikeresen. hogy egyáltalán mérték volna vérének szénmonoxid-szintjét. Ez a beteg klinikai állapotán észlelhetõ – lett volna. A baj az ötvenedik perc táján következett be. . A fokozott ellenõrzést egyébként az is indokolta volna. s onnan szerte a testébe. hogy a normál esetben húsz-harminc perces mûtét elhúzódott. Élõ ember volt – anélkül. és arra sincs adat. Hirtelen keringés-megállás lépett föl – ezt már észrevette és jelezte az anesztesiológus. Róza operációjának dokumentációja azonban arra utal: ezt nem észlelték. ha azt valaki figyelemmel kíséri. Négy gyerek maradt utána árván. hogy regenerálódására már nem volt esély. hiszen az agya már nem létezett.

hál’Istennek nem ismerem az egyenruhákat. Saját. Ivicsics Borbála az õ gyermekük – kezdi a bírói tanács hölgytagja.. mûmárvány kõ a padlón. és elhalkul. amíg a tizenöt-húsz joghallgató – velem együtt. 1992. rendû felperes 1991.. az ügyvédek zöld. az idézett felek megjelentek. mivel az elõzõ nap reggelétõl hasmenése. hányingere. Ekkor a 8. . Hogy azért el ne tévedjek. majdnem egy korosztály vagyunk – elhelyezkedik.A LEGNAGYOBB GONDOSSÁGGAL. terhességi hetében volt. idõs õsz úr. vörösréz a címer. az alsóbb bíróságokénál udvariasabb biztonsági õrökkel. S a jogászok igazi fekete talárban. mélybarna faborítás a falakon. fenntartott parkolóval. otthon vagyok – a hatalom legkisebb törpéje is óriás. Kérem az elõadó bírót az ügy ismertetésére! – Az I. Ivicsics Péterné és Ivicsics Péter házastársak. A tárgyalóterem gyönyörû. a bírák fehér nyakdísszel. ugyanabból az anyagból készültek az asztalok. hanem amott. Markó utca. januárjában jelentkezett az alperes Szent Margit Kórház szülészeti-nõgyógyászati osztályán. azt hiszem. bordó sötétítõfüggönyök. õk – nem is ilyen-olyan kft-k emberei. Még a folyosó is elegáns. jó nagy stósz jegyzetébe tekingetve. és a bal oldalon alhasi fájdalmai jelentkeztek. Megállapítom. Megadják a módját – vajha ilyen lenne már a kerületi bíróság is! A tanács elnöke. a II. türelmesen megvárja. – A Legfelsõbb Bíróság fellebbviteli tárgyalását megnyitom az Ivicsics Péterné és társai felperesek Szent Margit Kórház alperes elleni kártérítési perében. és III. Jól van. hanem – kormányõrök. rendû felperesek. A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága. – I. novemberében lett terhes. rendû felperes. székek. valami õrféle – régen teremszolgának hívták – hamisítatlan Jutasi-õrmester-stílusban dörren rám: ne itt dohányozzak.

május 30. Ezek az idõpontok a 7. és II. Alperesnél a terhességi ultrahang vizsgálatokhoz rendszeresített Medicor Scanner 700 típusú készüléken a terhesség 20. terhességi hétnek feleltek meg. I. augusztus 22-én került ismét felvételre. napján készült terhességi ultrahang-vizsgálat. rendû felperes – mindkét felsõ végtagjának teljes hiányával. és 29-30. és június 11.. Az utolsó három ultrahang-lelet átlagos magzatvízre vonatkozó megállapítást tartalmazott. február 6-án vették terhes-gondozásba. rendû felperest 1992. . rendû felperes Ivicsics Péternét 1992. vagyis vakbél-gyulladás gyanúját vettek fel. Az esetleges vírusfertõzés kizárására egyéb vizsgálatok nem történtek. Alperes kórházban 1992. ezt követõ idõszakban célzott vizsgálat mellett a végtagok észlelése már valószínûsíthetõ. január 12. A panaszok bakterológiai fertõzésre vagy vesemûködési rendellenességre is utalhattak. ilyet a kórházi zárójelentés nem tartalmazott. 26. s aznap megszületett II.. Az ultrahang-vizsgálati eredmények rendellenességre. A vizsgálatokat három különbözõ orvos végezte el. Az I. illetve a gyomorra vonatkozó jelzés sem szerepelt a leleteken. azonban az I. 8. június 11-16. rendû felperes 1992. hetéig a magzat végtagjai nem észlelhetõk. Kórházból való elbocsátásakor orvosai diétát és pihenést rendeltek. és ellátása keretében méhszájzáró mûtétet végeztek el. rendû felperest. A tünetek heveny féregnyúlvány-. ugyanakkor a végtagokra. amit azonban a vizsgálatok nem igazoltak. rendkívül kis gyomor és enyhe szívbillentyû-elégtelenség is. Háromnapos kórházi bentfekvése során az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok.. között ismét felvette I. kórjelzõ elváltozásra nem utaltak. rendû felperes panaszainak oka konkrét megállapítást nem nyert. március 26. Alperes kórház szülészeti-nõgyógyászati osztálya 1992. 17. január 6. Többszörös fejlõdési rendellenessége volt: a karok hiánya mellett a lép hiánya.Alperesi gyógyintézetben panaszai – a hasmenéses székleten kívül – spontán módon megszûntek. I. illetve az észlelt tünetek típusos vírusfertõzés megállapítására nem adtak okot.

Nincs arra vonatkozó szakmai elõírás sem. hogy a korai terhességben bizonytalan vírusfertõzés zajlott le. . a magzat elhelyezkedése. amelyek kiküszöbölhetõk a magzat vagy az anya mozgatásával. környezeti ártalom. mert azt a magzat a feje mögé vagy az arca elé helyezi. maga az ultrahang-vizsgálat sem volt kötelezõ. a kevés magzatvíz. Az ultrahang-vizsgálat során a részletek felismerését akadályozhatják bizonyos körülmények. 1992. rendû felperes ultrahang-vizsgálatairól készült leletek a felismerést akadályozó tényezõkre nem tartalmaznak utalást. vagy a terhesség korai szakaszában lezajló vírusfertõzés. a felsõ végtag észlelése nehezebb. a koponya árnyékoló hatása. a gerincet. a szívet. hogy a terhesség fennáll-e. rendû felperes terhessége alatt genetikai vizsgálat nem történt – ilyet neki nem ajánlottak föl. abból olvassa tovább az eddig történteket. A többi feltételezett károsító körülmény esetleges lezajlására nincs bizonyító körülmény.szeptember 1-jén bocsátották el az alperestõl. ilyenként a koponyát. Megállapította az elsõfokú bíróság azt is. sõt. szükségességét nem vetették fel. de vannak olyan akadályok is. – A végtaghiány – mint fejlõdési rendellenesség – több okra is vissza-vezethetõ. kiterjednie. Az ekkor kiadott zárójelentés tartalmazta elõször. bizonyos gyógyszerek vagy vegyszerek károsító hatása. Az I. terhességi hét utáni ultrahang-vizsgálatok az életfontosságú szervek meglétére irányulnak. a gyomrot és a vesét kell vizsgálni. a magzat él-e. Az I. – Az elsõ fokon eljárt Fõvárosi Bíróság bizonyítási eljárása alapján közbensõ ítéletében a következõket állapította meg – a bírónõ másik paksamétát húz maga elé. a terhesség méhen belüli vagy kívüli. amely rögzítette volna: az ultrahang-vizsgálatnak mire kell irányulnia. A 18. így például a hájas hasfal. augusztusáig nem létezett olyan kötelezõ jellegû utasítás vagy ajánlás. Az alsó végtag vizsgálata egyszerû – mert az a törzs folytatásában látható –. Az ok lehet genetikai ártalom. A kialakult gyakorlat szerint a terhesség korai szakaszában az ultrahang-vizsgálat arra irányul.

és III. A perben rendelkezésre állt számos orvosi szakvélemény és állásfoglalás közül egyik sem volt alkalmas ilyen értelmû kategorikus megállapításra. Ítélete szerint az I. diagnosztikus hiányosságnak tekinthetõ. Alperes a kereset elutasítását indítványozta. Tagadta. hogy a felmerülõ kételyeket más gyógy-intézetben elvégzendõ vizsgálatokkal eloszlassák. Ennek hiányában az I. akkor a lehetõ legnagyobb pontosságra kellett volna törekedni. rendû felperesnél a terhessége 8. rendû felperes házaspár el lett zárva attól.hogy az ultrahang-vizsgálatnál nem észlelt szerveket – mint negatívumokat – rögzíteni kellene. Felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni kártérítésre kérték kötelezni alperest. A továbbiakban a bíróság arra az álláspontra helyezkedett. e nélkül ugyanis az . Az elsõ fokon eljárt Fõvárosi Bíróság – fordul a célegyenesbe ismertetésével – megállapította alperes kártérítési felelõsségét. mivel nem nyújtottak kellõ tájékoztatást a magzat fejlõdésérõl. Az alperest terhelõ legnagyobb gondosság követelményének nem feleltek meg az I. hogy – függetlenül attól. hogy I. A Fõvárosi Bíróság ítéletében leszögezte: az ultrahangvizsgálatok alapján a kóros elváltozások fel nem ismerése a diagnosztikus tévedés kategóriájába tartozik. rendû felperesen lefolytatott vizsgálatok. rendû felperes 8. hogy a vírusfertõzés indokolta vagy sem – ha már elvégezték az ultrahang-vizsgálatot. Arra hivatkozott: az ultrahangvizsgálat csak meghatározott fejlõdési rendellenességek feltárására irányul. de ezek között a végtaghiány vagy a végtag fejlõdésének vizsgálata nem szerepel. terhességi hetére esõ kórházi kezelésével kapcsolatban nem állapítható meg. A vírusfertõzés hiányában pedig az erre alapozott célzott ultrahang-vizsgálat sem volt indokolt. vagy a kedvezõtlen eredmény ismeretében a terhesség megszakítása mellett dönthessenek. hogy az egyfajta típusos vagy atípusos vírusfertõzés miatt vált szükségessé. jogalap hiányában. hetében vírusfertõzés zajlott volna le. mert a jelentkezõ panaszok nem utaltak erre.

ám fontos. sajnos ezt nem lehetett volna fölismerni. Elõbb azonban a tanács elnöke kérdez: – Felperes jogi képviselõje kér-e további iratismertetést? – Nem. hogy megállapította az alperes gyógyintézményt terhelõ legnagyobb gondosság és körültekintés kötelezettségének sérelmét. – Alperes? – Tisztelt Bíróság! – emelkedik föl a fekete nagykontyos ügyvédnõ. Az ítélet részletesen meg is indokolta: mely tényezõk és körülmények alapján jutott arra. már le is ül. – Alperes jogi képviselõje? – Én sem. bizonygassák egyöntetûen: nem történt mûhiba. egy-két olyan tényt nem mondott el. Nem hangzott el. amely fölvonultatta az összes nagy professzort. Hatalmas presztízs-kérdés a szülész szak-mának. Elõállították sorban az ultrahangos tekintélyeket: bizony. ami ugyan nem jogi kérdés.úgynevezett rutinvizsgálat is alkalmatlan rendeltetésének betöltésére. ami. – A bírónõ nagyot szusszan. köszönöm. feladata elsõ részének végére ért. – Akkor felperes ügyvédjének adom meg a szót. ami nincs! És nem ejtett szót egyvalakirõl: Ivicsics Borbáláról. . hogy nincsenek neki. Úgyis hátravan még neki a második menet: az ítélethozatalban is részt kell majd vennie. ez a mostani: abszolút presztízs-per. mi azt mind elolvastuk! – Nem kívánok szólni. Ügyvéd úr! Arra kérem. jogellenes magatartás. Hogy többek között az sem látszik. a sok-sok Contergan-bébi születése után az ultrahangos orvosoknak csak illett volna arra is gondolniuk. bíró úr. S nem szól arról sem: harminc évvel az egész világon végigsöprõ Contergan-botrány. ne ismételjen meg semmit. bíró úr – Ádám György amint föláll. ha nem látják a magzat karjait – az attól is lehet. aki karok nélkül él. Igaz. bizony. ami a per menetében már elhangzott. Ám igazságtalan vagyok: a bírónõnek nem lett volna feladata ezeket is megemlíteni. jogszabálysértés lévén.

– Szeretném hangsúlyozni: felperes kismama esetében nem volt szükség célzott ultrahang-vizsgálatra. ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. paramétereit. A terhesség normálisan zajlott. hogy van ma ez a gyerek? Azt tudjuk. amelynek nem ismerik a jellemzõit. aki az elmúlt öt esztendõben ebben a perben ne nyilatkozott volna. Köszönöm. A 8. terhességi hétben jelentkezett alhasi fájdalmaknál „sine diagnose”. diagnózis nélkül engedték ki felperest a kórházból – ez már önmagában nagyfokú jogsértés. ma már a körülményekhez képest aránylag jól . lép. a kereset elutasítását. a kismama sem kérte a külön vizsgálatokat. a nála idõsebb Ádám Györgyre pillantva. másodlagosan az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának kirendelését kérem. de mi a helyzet a többi károsodásával? – Borbála – áll föl a mama – életének elsõ két és fél évében állandó életveszélyben volt. – Felperes? – vonja föl a szemöldökét az õsz bíró. hogy a kórház teljes gondossággal járt volna el. – Felperes! – fordul a bíróság elnöke az ügyvéd mellett ülõ negyvenes. Tehát az orvosok teljes egészében úgy jártak el. Úgy gondolom. Köszönöm. amit a Tisztelt Legfelsõbb Bíróság ma meghoz – precedens-értékû lesz. Ráadásul a kórház orvosai nem ismerték pontosan a rendelkezésükre állt ultrahang-készülék teljesítményét. Elsõdlegesen az elsõfokú ítélet megváltoztatását. Alperes most hivatkozik arra is: orvosai nem ismerték az általuk használt ultrahangkészülék teljesítményét. hogy hiányoznak a karjai. tekintettel kell lennünk arra: a döntés. Ezek azóta valamelyest rendezõdtek az állandó kezelések eredményeként. kedves „panaszoshoz”. mint hogy olyan készülékkel dolgozzanak. – Elõször szabad legyen megjegyeznem: ellenzem újabb szakértõ kirendelését. – Tessék nekünk elmondani. Másodszor elõadom: nem felel meg a valóságnak. Magyarországon már szinte nincs is szakértõ. a gyomor-.és szívgondok miatt. Hadd hívjam föl a figyelmet: ennél nagyobb jogsértést alig tudok elképzelni.

van. Igaz, jelentkeztek újabb problémák. Nála a jobbkezesség értelemszerûen jobblábasságot jelent, s amiatt, hogy elsõsorban a jobb lábát használja fogásra, minden egyébre, rendkívül komoly gerinc-ferdülése alakult ki. – Járni tud? – kérdez bele a bíró –, ha jól tudom, a karok hiánya nagymértékû egyensúly-zavarral jár. – Négy és fél éves korára tanult meg járni. Ma már otthon, a lakásban egyik szobából biztonságosan át tud menni a másikba, de mondjuk, az utcán nem képes egyedül közlekedni. – Köszönöm. Kérem, mindenki fáradjon ki, a bíróság ítélethozatalra visszavonul. Nem kell sokat várakoznunk, tán öt perc múlva már visszahívnak. – Kihirdetem a Legfelsõbb Bíróság ítéletét A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN: a Legfelsõbb Bíróság a Fõvárosi Bíróság elsõfokú ítéletét helybenhagyja. Tessék, az indokoláshoz leülhetnek. A Legfelsõbb Bíróság az ítélet meghozatalánál abból indult ki, hogy az orvos tevékenysége során a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel köteles eljárni. A kérdést tehát úgy kell föltenni: megtettek-e ebben az adott esetben mindent a tragédia elkerülésére. A válaszunk az: nem tettek meg. Nem tettek meg mindent a legnagyobb gondosság és körültekintés terén. A terhes anya a 8. héten azért ment be a kórházba, mert problémája volt. Ezt a kórház is észlelte, ezt egyértelmûen bizonyítja, hogy be is fektették, vagyis õk is úgy találták, valami gond van vele. Kórlapjára a 640. kódszámot írták, ami a fenyegetõ vetélés helyzetét jelenti. Majd valóban „sine diagnose” bocsátották el. Öt alkalommal végeztek ultrahang-vizsgálatot, és nem észlelték, hogy „amélia”, karnélküliség áll fenn. E vizsgálatok közül az utolsót a 16-18. terhességi héten végezték, vagyis akkor, amikor még mód lett volna a terhesség megszakítására. Nem végeztek célzott vizsgálatokat, belenyugodtak a „sine diagnose”-ba, még csak irány-diagnózist sem állítottak föl. Nem végeztek sem immunológiai, sem röntgen-, sem vírus-vizsgálatot. Alperesnek

abban igaza van: 1992-ben nem volt kötelezõ ultrahangvizsgálatot végezni, s annak módját sem szabályozta szakmai ajánlás. Ám nem ez a döntõ kérdés, hiszen mégis elvégezték újra és újra – csak éppen egyszer sem fedezték föl az améliát. A készülék minõségérõl megállapítható: azt 1988-ban szerezték be, kétségkívül ez már ‘ 92-ben sem volt egy modern gép, de ugyanezen kórház belgyógyászatán ugyanakkor már volt sokkal korszerûbb, jobb készülék. Megtehették volna, hogy a kismamát átviszik a belgyógyászatra, és ott megnézik. Még csak másik kórházba sem kellett volna szállítani õt, pedig ha arra lett volna szükség, azt is meg kellett volna tenniük. Idén hoztunk már olyan ítéletet, amelyben éppen azt szögeztük le: a kórház igenis köteles átvinni a beteget másik kórházba, ha neki magának nincs megfelelõ készüléke. Nos, ezek alapján döntöttünk úgy: helybenhagyjuk az elsõfokú ítéletet. Amint kijövünk az elegáns tárgyalóterembõl, eléggé kínban vagyok. Most mondjam azt a felperes mamának: – Gratulálok! – iszonyú sután hangzana. – Nagyon örülök, hogy eddig megnyerték! – ennyi telik ki tõlem, ám õ kedvesen mosolyog. Ügyvédje már bemutatott minket egymásnak, tudja, mi járatban vagyok, nem lepõdik meg hát kérésemen: – Megteszi, hogy mesél nekem Borbáláról? – Nehéz róla mesélnem. Most volt hatéves. Különleges egyéniség, mondhatom: igazi egyéniség – de hát, persze különleges helyzet is az õ élete. Nekünk természetesen megszokott helyzet ez már, de idegenek, ismeretlenek döbbenten állnak a jelenség elõtt. – Maguk mivel foglalkoznak? – Én mûvészettörténész vagyok, a férjem építészmérnök. – Mi mindennel jár ez, hogy tudniillik tõbõl hiányzik Borbála mindkét karja? – Speciális ruhákra van szüksége, amelyek nyaknál nagyon zártak, hogy ne csússzanak le a válláról. Ha nagyobb a nyakkivágás – nincs, ami megtartsa a ruhát, blúzt, pólót, azonnal leesik róla. Normál kabátot nem lehet ráadni, csak pelerint és

hasonlót. Télen így nem különösebben látszik, miben különbözik másoktól, nyáron nagyon feltûnõ. Elõfordult már, hogy megkérdezték tõlem: hová raktam a gyerekem kezét. – Elkezdte már az iskolát? – Nem. Augusztusban született, tehát nem is volt kötelezõ, de egyéb-ként is õ korához képest eléggé picike. Az elsõ két éve a gyomor-, lép-hiány és a szív-elégtelenség miatt rettentõen nehéz volt, nem evett, nehezen fejlõdött. – Bölcsõdébe, óvodába járt? – Igen, most már a második közösségben van. – Normál helyre vitték, vagy mozgássérültek közé? – Nem, dehogy, abszolút normál, hétköznapi bölcsibe és oviba írattuk. – A gyerekek hogy fogadták be? – Jól, szerették õt, ezzel semmi probléma nem volt. Borbála három-éves kora óta tökéletesen tisztában van sajátmagával. Érti: õ különbözik a többiektõl. Természetesen elõfordul, hogy megkérdezi: miért van ez így – és erre rettenetesen nehéz válaszolni. – Mit mond neki? – Annyit: így született. – És õ nem kérdez tovább? – Nem. Elfogadja. Nyilván elkövetkezik majd az is, amikor továbbkérdez, de ma még természetesnek fogadja el helyzetét. Abból látszik ez: amikor családot rajzol, önmagát kar nélkül, a többieket karral rajzolja. – Hogy rajzol Borbála? Szájjal? – Nem, lábbal. – Nem is tanítják szájjal? – Nem. Ha tud lábbal enni – ami technikailag bonyolultabb feladat –, akkor feltehetõen könnyebb neki írni, rajzolni is lábbal. – Tud enni lábbal? Kanállal levest? Késsel, villával? – Kanállal igen, késsel-villával azért még nem megy tökéletesen, de meg fogja tanulni azt is. Mindent lábbal végez. A levest is tisztán, rendesen megeszi.

– Hogy fog a lábával? – A nagylábujja és a mellette lévõ ujja közé tud fogni. – Egy pohár vizet csak szájjal fog és iszik meg? – Nem, azt is a lábával fogja, és úgy issza meg. Persze csak füles poharat. – És ha õ kimegy WC-re, mindig segíteni kell valakinek, ugye? – Persze, lehúzni a nadrágot, a bugyit, késõbb megtörölnie magát egyelõre teljesen lehetetlen egyedül. Ez az egyik legnehezebb dolog. Vannak már elképzeléseim, valamilyen segédeszközt ki kell találnunk erre, de még nem vagyunk kész vele. – Mosakodni? – Azt tökéletesen megoldja. Beül a fürdõkádba, és a lábával megmossa magát tetõtõl talpig. A hátát nem tudja megmosni, de azt én se, Maga se. Mondom, természetesnek kezeli a helyzetét, és meg is akarja oldani. Hihetetlen kitartása van, ha valami nem megy, nekifut ötödször is, ha akkor sem, hatodszor is – addigaddig, amíg sikerül. Most tanul olvasni. – És akkor jövõre már megy suliba? – Igen, de még fogalmunk nincs róla: hova. Amikor óvodába akartuk vinni, körülbelül negyvenet néztünk végig Nagybudapest egész területén. A legtöbb helyen páros lábbal rúgtak ki minket az óvó nénik. Egyelõre ugyanitt tartunk az iskolával. – Az kézenfekvõ számomra: Maguk ebbe belehalnak minden nap. A gyerek, Borbála, õ istenigazából hogyan éli ezt meg, pozitív életszemlélettel? – Talán már mi sem halunk bele minden nap, csak kétszerháromszor hetente. Igaz az a közhely: az idõ sok mindent megold vagy eltompít. És az a közhely is bevált: a szerencsétlenségben az ember vagy az Isten ad valami pluszt. Ebben a gyerekben szerencsére hihetetlen optimizmus van. Én húsz évvel ezelõtt is mindig nehezen, rosszul ébredtem – Borbála mindig vidáman ébred. Bizakodó, nemigen keseredik el, mindenen hamar túlteszi magát. Amikor járni tanult: nagyon nehezen ment neki

– négy éves volt, mire megindult –, állandóan fölbukott, elesett. Próbálta újra és újra, nem adta föl, ezredszer is hozzáfogott. Pillanatnyi akadálynak tartotta – nem baj, nem számít, nekifutott megint. Úgy látom: õ tulajdonképpen kiegyensúlyozott. – A természet valahol kiegyenlít. – Igen, kiegyenlít. – És most, hogy a per elsõ felét megnyerték? Persze, hátravan még egy menet, megint több évig, de a jogalap tekintetében nyertek, csak a kártérítés összegszerûségérõl folyik tovább a per. Milyen érzés ez most? – Nagyon fontos volt. Nekem – amióta Borbála megszületett – állandó bûntudatom volt: miattam lett ilyen. Hiszen az én testemben történt valami, amiért én vagyok a felelõs. A bírósági pernek nem a kártérítés, nem az anyagi ügy a célja és lényege számomra. Hanem az, hogy megerõsítsen: nem én hibáztam, nem én vétkeztem. Ezt is elértem, sõt, többet is. Ennek a pernek a hatására az erre illetékes szerv kiadta azt a „szakmai protokollt”, amely kötelezõvé teszi a végtagok vizsgálatát az ultrahangon. Ezt nagy eredménynek tartom. Nem tagadom le: a pénz is fontos, de egyetlen okból. Velem vagy Borbála apjával bármikor bármi történhet. Õ t akkor senki nem fogja segíteni, eltartani. Arra kell a kártérítés.

***

Béla esztergályos, méghozzá a legjobbak közül való. Huszonöt éve ezt a munkát végzi, kitanulta összes csínját-bínját. Fõnökei, illetve újabban már tulajdonosai régóta megbecsülik, tudják: õrá a legnehezebb feladatot is nyugodtan rábízhatják, az határidõre, tökéletes minõségben készen lesz. A magánélete is rendben volt. Nagyon nagy természetû férfi volt ugyan, de hát negyven után mindenki lecsillapul valamelyest. Feleségével kellemesen,

megértésben éltek együtt; született egy szép lányuk, érettségi után fõiskolára ment, ott is jól tanult. Amit kerestek, jól elköltötték, még utazgattak is. Béla borzasztóan zavarba jött, amikor egészen intim – igazából senkinek el nem mondhatóan kellemetlen hangzású – betegsége támadt: herevíz-sérve lett. Valamitõl a herezacskója újra és újra megtelt vízzel – olyankor megduzzadt, fájt. Eleinte a felesége elõl is titkolni próbálta, ám túl jó – mondhatni szabados, egymásnak sok-sok módon örömöt szerzõ – nemi életet éltek õk ahhoz, hogy ne vegye észre az asszony. Természetesen a panaszok kezdetén azonnal orvoshoz fordult, s megnyugodott a hírre: – Nem olyan nagy ügy ez, uram, elõfordul nemegyszer. Gond nélkül tudjuk kezelni. – Hogyan, doktor úr? – Kéthetente leszívjuk a vizet, adunk gyógyszert, talán egymásfél év alatt el is mulasztjuk. – Olyan sokáig tart? – Sajnos igen, ez ilyen. – És miben fog ez gátolni? – közelített messzebbrõl a számára kiemelkedõ fontosságú témához. – Hogy konkrétan mire gondolok, azt kérdezi? – Nem értem, doktor úr. – Nem ismeri ezt a történetet? Elmesélem, mert úgy látom, Magára is igaz. Bemegy a nõ a kalaposüzletbe, és azt mondja: – Valami nagy karimájú, széles kalapot szeretnék. – Konkrétan mire gondol, asszonyom? – kérdi az eladónõ. – Hát, konkrétan a dugásra, de most valami nagy karimájú, széles kalapot szeretnék! – Ez jó. Igaza van, doktor úr, konkrétan én is erre gondolok. – Legyen nyugodt, a szexualitásra nincs semmilyen kihatással. Ha Magát vagy a partnerét nem zavarja különösebben, amikor nagyobb és duzzadtabb a herezacskója, a lényegi szerv úgy mûködhet, mint a parancsolat.

– Köszönöm szépen, doktor úr; hát, ha nincs más választásom, akkor, persze, tessék ezt a kezelést végezni rajtam! – És Béla attól kezdve általában kéthetente megjelent az orvosnál, s átesett a kellemesnek éppenséggel nem mondható procedúrán. Tényleg nem akadályozta semmiben, a szexben sem; s közben hallhatta a biztatást is: van esély, hogy kigyógyuljon ebbõl a nyavalyából. Ám valamelyik alkalommal, amint a kezelésre várt, kijött a folyosóra cigarettázni egy fiatal orvos. Nem volt tüze, Béla adott neki, szóba elegyedtek. Persze a betegségérõl is szó esett. – Csak nem a konzervatív kezelést választotta? – Nem választottam én semmit, amikor kiderült, mi a bajom, a doktor úr azt mondta: ennek ez a módja. – Mit mondott, mennyi van még hátra? – Legkevesebb háromnegyed év, lehet, több. – Azt nem mondta: meg lehet oldani pár perces sebészeti beavatkozással is? – Nem. – Pedig így van. Tök egyszerû, néhány perces rutin-mûtéttel ma már ezt teljesen meg tudjuk gyógyítani, megszüntetjük a víz keletkezésének utánpótlását. – Talán azért nem javasolta ezt a doktor úr, mert nekem nagyon fontos: folyamatosan élhessek házaséletet. Illetve az asszonynak is. Érti, ugye? – Hát akkor pláne érdemes lenne! Gondolom, a kezelés elõtti napokban, amikor már jól megtelt, nem sok kedve van fickándozni vele. – Igen, az igaz. És ki végez itt ilyen rutin-mûtétet, doktor úr? – A legtöbbet én. Szakosodtam erre, itt, ha ilyen operációról van szó, a fõorvos úr majd’ mindet rám bízza. De hát nem akarom rábeszélni, nem etikus a beteget elszedni a kollégától. – De beszéljünk csak róla, doktor úr, engem nagyon is érdekel! Sokkal jobb lenne egy csapásra megszabadulni ettõl az állati kínos marhaságtól. Így meg tán még egy évig is eltarthat. Komolyan gondolja, doktor úr? – Rövid ideig tanakodtak; a

pénzen sem kellett sokat huzakodni, megegyeztek: következõ hét kedden Béla befekszik, szerdán a kedves, fiatal doki elvégzi a mûtétet. Minden a terv szerint alakult. A mûtétbõl összesen a legelsõ injekciót érezte, utána semmi mást. Nem öt perc volt ugyan, legalább háromnegyed óra – de hát ebbõl aztán igazán nem érdemes ügyet csinálni. Visszatolták a kórterembe; azonnal elaludt, végigszenderegte az egész napot. Késõ este arra ébredt: nagyon kell már pisilnie. Szó nem volt róla, ne kelhetne föl, kiballagott a WC-be. Odaállt a kagylóhoz, s – mert már igen sürgõs volt, nem bajlódott a pizsama gombos sliccével – letolta a nadrágját. Meglepve látta: nemcsak a herezacskóján, vagy jóval a fölött van rajta kötés, hanem a pénisztájékon is. – Na, a fene essen bele, hogy pisilek így? – tanácstalanodott el. Az inger egyre erõsödött – hiába nem értette, mi mire való, nem állt módjában tétovázni. Óvatosan megfogta a kötés tetején a ragasztószalagot, és kezdte lehúzni. Leborotválták a fanszõrét, beleborzongott a látványba: ilyen csupaszságot eddig csak nõn látott, azt is ritkán. Húzta tovább a leukoplasztot, bukkanjon elõ már végre a férfiassága. Nem bukkant. Hirtelen keresztülvillant az agyán: már alig van a bõrén ragasztószalag, már meg kéne pillantania... egyetlen rántással letépte az egész kötést... Mélyebben elõrehajolt, jobban lássa az altestét... és nem látta, amit keresett... nem volt pénisze... eltûnt... le-vágták... tõbõl. Percekig mozdulni sem tudott. Fogalma nem volt róla: bevizelt-e, vagy kell-e még. Valami földöntúlian ostoba módon a legutolsó szeretkezésük képei jelentek meg elõtte, hihetetlenül élesen, élethûen. Bea a kezével, a mellével, a szájával ingerelte õt, hogy aztán fölébe kerekedhessen, magába fogadhassa. Átcikázott rajta ugyanaz a borzongás: az agyából és a derekából-hasából egyszerre induló vérbõség, ami mindig megteremtette harcrakészségét, akcióképességét. Egy pillanat, kettõ, három, ennyi örökké elég volt neki, hogy fölálljon – és most nem volt minek fölállnia. Sugárban hányt. Letérdelt, mélyen a WC-csészére hajolt, és öklendezett hosszan. Kitántorgott a

vissza a szobájába. . a here és a pénisz egészen közeliek. a szike túlszaladt. és értetlenkedtek: mindössze az történt. sokat nem jár haza. iszik. Az orvosok azzal védekeztek: megszaladt a szike. Pénisz nélkül vizelni sem lehet. van ilyen. amibe kivezették a húgyvezetékét. féligmeddig megháborodott. Az állását elveszítette. ne kelljen egész életében zacskóval az oldalán járnia. belezuhant az ágyba. Hétköznapi értelemben például a szem van távol a pénisztõl. Ott fedezte föl a derekán a zacskót. Sebészi értelemben azért a here és a pénisz nem mondható túlságosan közelinek. Istenem. Azóta is zavart. mire megoldották: egy icipici csonkon át pisilhessen. Másik kórházban két mûtétet végeztek rajta.mosdóból. Mégis fölháborodottan fogadták a doktorok a támadásokat.

Ugyanakkor a templomban csúnyákat állítottak a népi kollégiumokról. mamája mindig azzal foglalkozott: a családban minden és mindenki ragyogjon. ahol a kulturális forradalom követelményeinek megfelelõ szocialista nevelés elvei szerint tanítottak – lélektant például egyáltalán nem. A kis Jolika olykor kacérkodott ugyan a nõvér. Jolika – maga is népi kollégiumban élve – így azt tapasztalta: a szószékrõl meg a papok terjesztenek hazugságot. Ettõl – a mindkét oldalról tapasztalt hamisságtól – szinte . az otthon fõvédnöke – megtiltotta a gúnyolódást Jolika és néhány más lány templomba járása fölött: ez tényleg magánügy. az ott uralkodó szabad szerelemrõl. az új rendszerben csak házmestere lehetett a tanácsházának. amint látta a szomszéd kofaasszonyt: mennyi finomságot hord haza a maradékból –. hogy választott hivatását kitanulni a Rákosi Mátyás Gyermekotthon óvónõképzõjébe járjon. Erõsen hatott rá a környezet. ez volt az elsõ intézmény.MIÉRT HAGYTÁTOK RAJTA A FOGÓT? Joli néni világéletében óvónõ szeretett volna lenni. de legerõsebbnek az óvónõi hajlam bizonyult. hiszen nincs lélek. Édesapja vármegyei altiszt volt. Ilyen családból azonban sokáig reménytelennek tûnt ezt elérhetni – volt olyan hónap. angolpárti volt. Az egyetlen lehetõség – bár kislányként nagyon vallásos volt –. még havi hatvan forint zsebpénzt is kapott. az orvos mesterséggel – egy ideig kofa is szívesen lett volna. Vele nagyon jól bántak. amibõl bõven telt mindenre. papája olyannyira rendszerellenes. amikor papája fizetésébõl öt deka paprikára tellett. A pártközpontos szülõk gyerekeit vigyázták. szabad vallásgyakorlás van. „hogy mindig óvodába járhasson”. ám tudta: õ nem válhat kommunistává. terrorról. Olt Lili – Olt miniszter felesége.

otthon terpeszti a nagy fenekit. a búskomorság. A háború elmúltával a vöröskatona bevádolta: a tankból Elemér lelõtt egy román katonát. Válaszolt félve. A háború alatt kiküldték egyszer Elemért a határba: nézze meg. Õ nem vette komolyan – de a férfi csak jött. November végén azonban az egyik kis óvodista játék közben nekiállt szavalni: „Munkát. valaha vöröskatona. Amint ott nézgelõdött. a már-már depresszióba esett fiatal lányra hagyva kisöccse nevelését és papája ellátását. de öccse újra és újra tüdõgyulladást kapott – el kellett küldeni szanatóriumba. Igenám. érik-e már a napraforgó. Ám rajta maradt az üldöztetés. A faluban ki-tették. több hónapra. Az meg a megismerkedésük napján megkérte a kezét. ellensége. Megállt ám egy német tank mellette. jött rá a nagy lövöldözés. kérdezték. nevelje õ a kölykét. a tankban sem engedték semmihez nyúlni. megverték. újra jött. Lehasalt. a negyedik látogatásán Jolika megadta magát: két hónapi ismeretség után összeházasodtak. Elvitték. kettõnek lesz az anyja. továbbrobogtak. de az ifjú férj szülei sokat segítettek. ami történt: nem volt neki soha fegyvere. s akkor találkozott egy rokona el-jegyzésén Balogh Elemérrel. hazaviszik. soha férjhez nem megy. Elemérnek a falujukban – Rákóczifalván – volt egy régi irigye. Rászakadt Jolikára a magány. kivesz másik gyereket a kisöccse mellé. hogy ilyeneket kántálsz itt! – Csakhogy aztán aznap hazamenetelkor az utcán a sok óvodás kórusban szavalta a frissen tanult jól rímelõ sorokat. kenyeret!/Kádárnak kötelet!/ Gerõt a Dunába!/ Nagy Imrét a kormányba!” Jolika óvó néni azt mondta a kicsinek: – Meg ne halljam. azok meg intettek: szálljon be.lelkibeteggé vált. vallatták. hová valósi. de õ csak azt tudta mondani. Azt mondták egyes tagok: nem dolgozik. Emiatt a forradalom után a . Úgy gondolta akkor: ott Szolnokon dolgozik majd óvónõként. ‘ 56 szeptemberében Jolika Rákóczifalva óvónõjeként – kilencfõs bizottság egyik tagjaként – nem vette föl az óvodába a párttitkárnõ gyerekét. éppen elérte a front. Aztán meghalt a mamája – õrá. várta: elmúljon a veszély. Semmijük se volt.

kacsákat. a Velencei tó környékére költöztek. leszázalékolták. hol azt.és vajmesteri végzettsége volt. s nem értette. Jolikát itt is mindenki szerette az óvodában. a középsõ – a lány – ugyan meghalt kiskori kanyaróból származó agyvelõgyulladásban. Elõbb Etyeken próbálkoztak. rokkantnyugdíjas lett. Az egész környéken elismerten õ nevelte a legszebb szõlõt. Hol azt a választ kapta. Legutóbb márciusban járt Ildikénél. Zargatták õket éjjel-nappal a pufajkások – az ágy alá. Gorgyán doktornõt. elballagott a buszpályaudvarra. aztán Pákozdra. a spejzba is benéztek. Elemért: rendszerellenes kulákgyerek. s az oldalán tojás nagyságú daganatot tapintott. 1965-ben újra hívták – most is a már tsz-elnökké avanzsált vöröskatona följelentésére –. de aztán nem emlékezett rá. Elemér közeledett a hetvenhez. Eldöntötték: ebbõl a faluból – de még a környékrõl is – menniük kell.párttitkárnõ kikezdte a férjét. de rá néhány napra újra nagyon fájlalta az oldalát. Többször kereste föl Ildikét. Onnantól otthon sertepertélt. lázas volt. Azonnal beküldte az SZTK-ba Fehérvárra. pecázott. tyúkokat tartott. Néha nem tudta. majd’ egy hónapig vizsgálati fogságban tartották. de ‘ 61ben megint följelentette az egykori vöröskatona – népellenes bûntett miatt letartóztatták. meg mintha influenzás is lett volna. mit keres ott. ám végül amannak szóltak: neki lesz baja. aztán bizonyíték híján elengedték. ebben a korban ez már így van. ezt a versikét tanítsa be a gyerekeknek. majd a férjét egy éjjel el is vitték. s panaszolta ezt. a Dunántúlon jobb az élet. Végül ettõl a rengeteg vegzatúrától Elemér epilepsziát kapott. Néha fájlalta az oldalát. Elemérnek sajt. mit cselekedett korábban. ha tovább piszkálódik. a háziorvosukat. Gondja volt az is. Elemér papája mindig azt mondogatta: Nyugat felé kell orientálódni. aki megbízta a feleségét. reumás. az megvizsgálta. Megbontotta az ágyat délidõben. Három gyerekük született. megerõltette. talált is állást a tejüzemben. Visszament a doktornõhöz. éjjelente nyolcszor-tízszer jár ki vizelni. erre meg csak hümmögés volt a felelet: bizony. Ott az urológián Brenner fõorvos úr diagnosztizálta: .

amit megtaláltam. Elemér – amint hazaengedték – eleinte jól is volt. Egy hét sem telt el. de valószínûleg sürgõsen operálni kell. de amikor Joli néni az asztalra csúsztatta a pénzt. járt egyet. Három percet nem bírt ágyban tölteni. Aztán egy éjjel nagyon rosszul lett. nem kell ez! – szabadkozott az orvos. Késõbb megtudta: ennek higiéniai oka van. Reggel Joli néni kereste a . – Tudja ezt õ is. heteken belül meghalt volna. a legnehezebbet a végére hagyni. – Joli néni nyújtotta a borítékot. leült a fotelba. és vége. megint fölkelt.– Daganat van a veséjén – már haza sem mehet –. aztán meglátjuk. Másnap válthatott szót Brenner fõorvossal. ezt korábban nem kellett volna észrevenni? – Ekkora daganat már rég tapintható volt. hadd vánszorogjon el szegény doktor. – Ugyan. Joli néni délután ment be. hagyta. de aztán egyre gyöngébb lett. enni sem kelt föl. – Rákos a férje – jelentette be –. megérdeklõdte idejében: mennyi a tarifa. de a mûtét jól sikerült. olyan nagyon kimerült. visszafeküdt. már nem tiltakozott. lehet alatta fekély. de leszedtem mindazt. sõt. hetekkel. én úgy gondolkodom: meg kell mondanom neki az igazat. amikor már a legfáradtabbak? – gondolta. Nem is kérdezett tõle semmit. hónapokkal. – Doktor úr – kérdezte Joli néni –. Ha nem operáljuk meg. megmondtam neki. – Mikor jöhet haza? – Ha minden rendben lesz. ha az szétdurran: elönti a belsõ részeit. Brenner fõorvos éppen jött ki a mûtõbõl. Az õ élete – õ maga rendelkezik vele –. Mindig lejjebb és lejjebb adta. Elemér még nem tért magához az altatásból. Áttétek is voltak. az marad a végére. két héten belül. Elvégeztetjük a szükséges vizsgálatokat. törõdött volt. van remény. Joli néninek egészen megesett a szíve rajta – Miért kell a nagy mûtétet. fõorvos úr? – Igen. folyton ágyban maradt. talán évekkel is sikerült meghosszabbítani az életét. valóban megmûtötték. fölugrott. amely a sok vérrel várhatóan erõsen elpiszkolja a mûtõt.

Másnap Joli néni a menyével ment a kórházba. – Miért néz így ki apósom? – vonta kérdõre a lány a nõvéreket. amit adtunk neki – válaszolt az ügyeletes orvos. Brenner doktor alaposan meglepte õket egy délután. – Egész éjjel az életéért küzdöttünk. most már rendben is van. hogy operálják! . – Mióta van ilyen rosszul? – kérdezte rögtön a doktor. azonnal kezdjük a vizsgálatokat. Öt óra után érkezett. Minden nap bementek. orvosokat. menyei. be kell fektetni. – Mi történt? – A szívével is baj volt. megvizsgálta Elemért. alig tudott magáról. Az asszisztensnõ azt ígérte: elõkeríti még annak elõtte – de nem sikerült. Következõ napon Elemért nem találták a kórtermében. A doktorok ennek nem adták okát. fõorvos úr? – Hát a férjét – amióta bent van – kétszer is megoperáltuk. Joli néni. Örült. a szemei egészen kidülledtek. Elemér már annyira rosszul volt. nem találtunk rákos elváltozásokat.háziorvost. a pizsamája véres volt. Elemér hörgött. a fiai. mi nem tudtunk róla egyszer sem. az alatt lett ilyen. – Na. hogy a kórházban éppen Brenner fõorvos az ügyeletes. – De fõorvos úr. – Milyen újabb mûtét. – Hogy kerülhet ennyire elhanyagolt állapotba? – Sokára jöttek a mentõsök. kifejezetten büszkén jelentette ki: – Jól sikerült az újabb mûtét. mert Maguk ilyen elhanyagolt állapotban hozták õt be! – Mi van vele? – érdeklõdött Joli néni. reméljük: hamar meggyógyul. Joli néni is beülhetett a mentõbe. õ maga hívta a mentõket – akik azonban csupán három óra elteltével érkeztek meg. itt tartjuk. meg nem fogadta be a szervezete a vért. de õ csak délután rendelt. kiderült: az intenzív osztályon van.

ha bejönne a fiával együtt! – Baj van? – Be kellene jönni.. – Nálunk van az intenzíven. de tessék mondani.. újabb fél óra – és arra járt az intenzív osztály orvosa. a térfoglaló elváltozás pedig valószínûleg rosszindulatú daganat. hanem hogy most már vigyázzanak rá: nehogy még egyszer olyan elhanyagolt állapotba kerüljön! – és otthagyta õket döbbenetükben. harminc – nem jött senki. rögtön jön a fõorvos úr! – a nõvérke csak az egyik kérdésre válaszolt. Negyven perc. a psoas izomtól nem elválaszthatóan. a dülmirigy is izomtapintatú volt. egy óra – már biztosak voltak benne: Elemér meghalt. jöjjenek. Leültek. eszméletlenül. mi van a férjemmel? – Tessék itt a padon helyet foglalni. – Újabb rendelet alapján. Beszólították õket. nagyobb mûtéteknél. Még egy negyed óra. ha valami kis komplikáció van. Mint tudják. A mûtéten a megnagyobbodott konglomerátumot eltávolítottuk. Eltelt tíz perc. a CT megállapította: a bal vesénél cisztás.– Nem is az a fontos.. tájékoztatnunk kell a hozzátartozókat. Üzent a fiáért. Brenner doktor és még egy orvos. majd megbeszéljük! – és lecsapta a telefont. daganat mutatkozott a vesén. inhomogén szövetû szerkezeti képlet volt. loholtak a kórházba... nem válaszolt. – De legalább él! – ültek vissza a padra. a fontosabbikra nem. – Doktor úr. húsz. el is engedték a munkahelyérõl. – Brenner fõorvos úr itt van? Õ hívott minket – jelentkeztek a nõvérnél –.. mi történt a férjemmel? – Joli néninek már alig volt ereje kérdezni. a szája kipányvázva. a vezetõ fõorvos. Joli néni minden rosszra elkészült. Mindenébõl csövek lógtak. kivételesen bemehetnek hozzá! Elemér rettenetesen nézett ki. Aztán egy délelõtt Brenner doktor telefonált: – Jó lenne. ötven. vártak. gyászolni készült. közben erõs vérzés indult meg. s vártak tovább. .

sem abból: miért voltak õk berendelve. a vesevezetéket lekötöttük. puha. mi történt Elemérrel. dréneztük. majd átvágtuk.. de megoldottuk... Mit vizsgáltak? Fia mást nem értett: mi volt az.... Pár nap múlva friss.”? Mit vettek ki honnan? Fogalmuk sem volt róla: mi történt velük... Elemér nevelte! – S akkor kérdezték meg: – Fõorvos úr.. mit is akart tõlük a három orvos. néha hyperventillált... aztán a speciális mûszer kivétele után a beteg jobban lett.. itt tessék aláírni. betapintható. többször volt gépi lélegeztetés. és fõleg.. utána a kezelések során észleltük: a lép-hasnyálmirigy-farok szögletben patologikus.. amely bélelzáródásos kép.. hogy feltehették a kérdéseiket! Meg itt is! Köszönjük szépen. Igen. gyönyörû epret vittek a kertbõl Brenner doktornak.. vastag falú bélképlet van... a fõverõér és a vesekapu feletti nyirok-csomókkal együtt. . akkor most fölvesszük a jegyzõkönyvet. akkor a keringés stabilizálása után újabb mûtét történt. sem az elmondottakból. jól értettük: a mûtétnél bent maradt valami mûszer? – kérdezte Joli néni. mondom. késõbb extubáltuk.. hogy megválaszoltuk minden kérdésüket. Hazafelé a kocsiban tette föl a kérdést magának Joli néni: minek kellett vizsgálat? Azt diktálta: vizsgálati jegyzõkönyv. a has meteoristikus. az általános állapota most egész jó.. a gyomorban savhaematinnal fedett hámhiány. a sebe rendben. – Ó dehogynem. az antrum és a pylorus enyhén deformált. Jöjjön be.. a cím: vizsgálati jegyzõkönyv.transzfuzionáltunk. azonban erosiv gyomorgyulladást észleltünk.. hogy „a speciális mûszer kivétele után.... az emberfejnyi daganatos vesét eltávolítottuk. az szabódott: – Nekem? Nem érdemlem én meg! – láthatóan rettentõ zavarban volt. Itt csak azt rögzítettük... fogadja csak el! Ilyen szép epret még úgysem látott.... Van valami kérdésük? Nincs? Jó.. amit mondtak. Hát körülbelül ennyi.. diktálok. legyen szíves. amit az anastomosis varratból valószínûsítettünk.. fõorvos úr.. Joli néni és a fia szédelegve támolyogtak ki – egy kukkot sem értettek. intubálva CMV lélegeztetést kezdtünk.

Joli néni a háziorvosának elsuttogta: az a gyanúja. a szája szélét véresre marta az egy hónapja tartó kipányvázottság a csõvel. ne keltsék rossz hírét a kórháznak. egy fogó. mi lesz! Látogatási idõre próbálták éberebb állapotba hozni. bent maradt. fölpuffadt. s abban – az utolsó pontban. igen. Mutogatott is nekik: vegyék ki a torkából azt. mert nagy érték az! Naponta bementek Elemérhez. A szemével.. – hajtotta le a fejét a doktor.. de hát volt dolguk elég. Aztán vagy három hét után jött a telefon: Elemér meghalt. csak az számít. nem foglalkoztak vele. de másnap visszament hozzá. Néha kivették a lélegeztetõt. A fiának azonban mást hörgött: – Nem az a fontos. ugyanígy tennék mindent! – suttogta a feleségének. a rengeteg latin szó között – ok: ?ölés? Ez megint szöget ütött a fejükbe. fekélyekkel. Rendszerint a torkában is csõ volt. . akkor szólhatott is: – Ha még egyszer újra kezdhetném. megtanultak beszéd nélkül kommunikálni velük. a keze intésével mindent ki tudott fejezni. és fõleg. Ritkán tért magához. Joli néni telefonon elmesélte a húgának a történteket. talán nem is igaz. Megkapták a zárójelentést. a feneke felfekvésekkel. – Nem lehet. valami mûszert a mûtétnél Elemér hasában hagyhattak. fiam. milyen drága dolgok azok? Már csak azért sem hagyhatják bent. kihallgatott már sokakat. s õk értették is.– Hát. az nevetve mondta: – Jolikám. az nem létezik. Rettenetesen szenvedett. mert akkor meghalsz! – Ám õ csak legyintett a kezével: mindegy már.. halk volt és bánatos. Pár hét múlva rendõr százados jelentkezett: õ vezeti a nyomozást. hogy bent hagyjanak egy mûszert! Tudod Te. mi van. mi volt.. kedvesem – válaszolt Joli néni — . hadd lássa a családját.. A morfiumnál is erõsebb injekciókat kapott. kérte: ne híresztelje ezt – hátha csak õ értett félre valamit –. Tele volt a háta. Továbbra sem értették..

Hónapokig tartott a rendõrségi kivizsgálás. a mûtéthez használt érfogó bent hagyása miatt. százados úr? – kérdezte Joli néni elsápadva. a szokatlan mûtéti komplikáció. hashártyagyulladás. Kirendelték szakértõként a Veszprémi Igazságügyi Orvos-szakértõi Irodát. A halál mechanizmusa úgy rekonstruálható. – Foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt Brenner doktor és társai ellen. azt összeszorította. ezért kirendelték a Budapesti Igazságügyi Orvos-szakértõi Intézetet is. Adott kórképet tekintve a heveny hasi katasztrófát kellett a sebészeknek megoldani. hogy kettõs irányban indult rosszindulatú daganatról volt szó – annak rendkívül elõrehaladott állapotáról –. emiatt a hasüreg befertõzõdött.” Ezen a rendõrök nem tudtak eligazodni. az így nyilatkozott: „Bognár Elemér halálát idegen test okozta bélelzáródás. és heveny hasi katasztrófát okozott. amely egyenes összefüggésben van az elsõ mûtét alkalmával a hasüregben felejtett érlefogó csipesszel. Jelezzük: a szövettani vizsgálat megerõsítette. és vérmérgezés jött létre. ezért a nyomozás elrendelésére került sor. hogy a hasüregben lévõ érlefogó csipesz ujj-markolati részébe béldarab csúszott. Brenner Ferenc mûtétet végzõ orvos és Kelemen Istvánné mûtõsnõ részérõl véleményezhetõ a mûtéttel kapcsolatban szak-mai szabályszegés. szepszis hozta létre. Az ottani szak-vélemény szerint „dr. ami mûtéti beavatkozás nélkül 2-3 hónapon belül a beteg biztos halálával végzõdött volna.– Milyen nyomozást. megint mi kezdõdik. Ez a körülmény a mûtétet . Hivatalosan tudomásunkra jutott: a férje hasüregében a legelsõ mûtétekor bent hagytak egy 21 x 9 centiméteres fogót. a nagy vérzés okozta krízishelyzet folytán azonban a mûszerek számlálását tekintve tévedtek. így a szakmai szabályszegés nincs okozati összefüggésben a bekövetkezett halállal. Ebbõl tudták meg biztosan. mi is történt. Az egészségügyi dolgozók szakmai szabályszegését tekintve a mûtét befejezését követõen megtörtént a mûszerek számlálása.

mely a mûtétet követõen elvégzett hasrevízió mellett az eszköz észre nem vevését szakmai szabályszegésnek minõsíti. Megtették: „ Nem fogadhatjuk el azon szakértõi álláspontot. akkor inkább a mûtõsnõ: az legalább nem orvos. Bognár Elemér halála és az idegen test bent hagyása között ok-okozati összefüggés nem állapítható meg.” Kérték a veszprémi szakértõket: ennek alapján egészítsék ki korábbi szakvéleményüket.végzõ orvos részérõl olyan mulasztás. Jelen esetben klinikai tünet az eszköz hasûri jelenlétét nem támasztotta alá. azaz a figyelmet a gyógyulás folyamatában esetleges idegen test jelenlétére semmilyen tünet nem hívta fel. A mûtõs asszisztensnõre vonatkozó szakmai szabályszegés is csak akkor fogadható el: ha a részére elõírt kötelezõ számolást nem végezte el. Egyik szakvélemény üti a másikat. a rendõrség az Egészségügyi Tudományos Tanács álláspontját kérte. aminek a betartásával a hasüregben idegen test felejtése teljes biztonsággal elkerülhetõ. azaz a has bezárását követõen történt észre nem vétel hasonlóképpen szakmai szabályszegés. ha már muszáj. Nevezett halála e szövõdmény nélkül is 2-3 hónapon belül bekövetkezett volna. hogy a mûtétet. mint a mûszerelésért felelõs mûtõsnõ részérõl a nem kellõ gondossággal végzett ellenõrzõ tevékenység. Jelen esetben a fentiek figyelembevételével szakmai . ami foglalkozási szabályszegést jelent. A mûtõasszisztens – aki a mûszereket megszámlálta. csakúgy. „E szakértõi testület álláspontja szerint a mûtéttel kapcsolatosan nincs olyan megbízható módszer. csak tévedett. Ugyanez a megállapításunk érvényes arra az álláspontra is. azzal a különös megszorítással.” Tehát az orvos semmi esetre sem vétkes. így ha ez megállapítható: akkor szakmai szabályszegése – mely a halállal is összefügg – nem vitatható. mert annak mûszereit is igénybe vette. hogy a számolást a pótasztalon is el kellett végeznie. elõrehaladott kettõs daganatos megbetegedés miatt. Ennek elmaradása ténykérdés lehet. a mûszerek számlálását jelentõ tévedés. és hiányt nem tapasztalt – szakmai szabályszegést nem követett el.

” Az újabb kórházba kerüléskor ügyeletes röntgen orvosnõ .. a másik helyi háziorvost is – de sok orvostól számos kudarcot.szabályszegés sem az operáló orvosok. Biztosak voltak benne: õ azt akarná a helyükben. mit tenne ebben a helyzetben.. sem a közremûködött mûtõsök részérõl nem állapítható meg. Felette a jejunum tág. Még e határozat megszületése elõtt azonban egy alkalommal a rendõrnyomozó így fogadta Joli néniéket: – Az ügyvédjük nem jött Magukkal? – Miért lenne nekünk ügyvédünk. Tisztázandó. sérelmet kapott. miszerint Bognár Elemér halálával kapcsolatban bûncselekmény elkövetése nem igazolható. százados úr? – kérdeztek vissza –. ha be fogják perelni a kórházat. aki nem hagyja a magáét. Rászánták magukat. elindították a pert. 25 cm. kelleni fog – válaszolt a rendõr.” A Fejér megyei vizsgálati osztály határozatban mondta ki: „az üggyel kapcsolatban tényként kell elfogadni az Egészségügyi Tudományos Tanács szakmai álláspontját. melynek jobb oldali forgórészébe a jejunum kb. hanem azon: vajon Elemér mit szeretne. vagy úgy gondolja: szükségünk van rá? – Hát. Nem a pénzen kezdtek gondolkodni. Ildikét is szerette. Egyre több irat került elõ. Ezért – mivel a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bûncselekmény elkövetése – a nyomozás megszüntetésérõl határoztam”.” A mûtéti naplóban a második operációról: „ hasüreg bal oldalán a peritoneum fogót A megtaláljuk. hosszú szakasza beszorult és elhalt. Meg olyan ember volt. hogy a nyilvánvalóan utólagos beírásra mikor és ki által került sor. indítsanak pert. – Miért pereljük be a kórházat? – Mert ilyen esetben – akármi is lesz a büntetõügy vége – Maguknak kártérítés jár. hogy az urológiai kórlapon más tintával bejavítások történtek!. Például a boncjegyzõkönyvben ez állt: „A szakértõ megjegyzi. bél összeesett.

például azzal: esetleg nem a betegen.” „ Beavatkozott” a perbe a Providencia Biztosító ügyvédje. a bent hagyott idegen test fellelésére objektív okok fennállása miatt nem volt lehetõségük.” Vagyis a röntgenes orvosnõ látta röntgen-képen a fogót. nõvéreket – kimondta: fegyelmi vétséget senki nem követett el. tehát nincs is mirõl beszélni. A mûtéti terület lezárása elõtt alkalmazottaink a szakma elõírásait mindenben betartották. A megyei bíróság helybenhagyta az elsõfokú ítéletet. de aztán nem foglalkozott tovább ezzel az aprósággal. A kórház jogtanácsosnõje teljes egészében tagadta a felelõsséget. Számos beadványban sokféleképpen leírta: „A veseeltávolításkor fellépõ váratlan események következtében sodródott a fogó a nyitott hasüregbe. Menet közben megjegyeztem: miért hagytátok a drain-fogót a betegen? A megjegyzésre választ nem hallottam. Megnéztem a felvételt. miközben röntgenezik õt! –. a felvételen látszik az eszköz. akkor is eltúlzottnak tartja a megítélt összeget. Kiderült: a kórházban idõközben fegyelmi vizsgálatot tartottak. Továbbra is vitatta a megállapított felelõsséget. és mentem tovább.vallomása: „Ügyeletben voltunk. hogy a mûtõasszisztens számára a mûszer hiánya felfedezhetõ legyen. s kellõ cinizmussal azt javasolta: a bíróság úgy. . amely – többször ülésezett. meghallgatva tanúként az érintett orvosokat. hanem a betegben van a fogó. ám rögtön leírta: ha azt a másodfokú bíróság esetleg változatlanul hagyja. A kórház fellebbezett. A Székesfehérvári Városi Bíróság megítélte az orvosok felelõsségét. rá is szólt asszisztenseire – micsoda dolog a betegen rajta hagyni egy fogót. ahogy van. sok volt a beteg. Úgyszintén ilyen objektív okok gátolták azt. utasítsa el az egész kártérítési igényt. hiszen Bognár Elemér – ha nem operálják meg – úgyis rövid idõn belül meghalt volna rákban. a vagyoni és nem vagyoni kártérítést.

” Hogy ezt a végtelenségig cinikus – mellesleg hazugságból indító –. A fórumon részt vevõ orvosok és igazságügyi szakértõk szerint egyetlen olyan módszer sem ismert a világon. június 10. miszerint itt az idõ.. hogy a mûtéti beavatkozásoknál idegen test maradjon a beteg szervezetében”. Állásfoglalást hoztak. jusson eszükbe olykor Bognár Elemér csúnya halála! *** Barbara pici volt és vékony. 1995. Mibõl gondolták: még ezt is „ megetethetik” a magyar társadalommal? Mi sugallta nekik az érzést. illetve szakmai szabályszegésnek.. „ a tény önmagában.: „ Megtartották az I. nem minõsíthetõ gondatlanságnak. majd publikálásra a lapoknak megküldeni a „tanácskozáson” részt vevõ doktorok – számomra rejtély. amit akarnak. ha idegen test marad a beteg szervezetében? címmel tudományos tanácskozást is rendeztek. õket pedig sem isten. Élet s halál urai! Kérem. hogy a Az mûtét során használt eszközökbõl valamelyik véletlenül a betegben maradt. A beteg kockázata. amellyel biztosan megelõzhetnék. Ezen Kockázat vagy szabályszegés. sem ember felelõsségre. elkövethetnek bármit. hogy az idegen test bennmaradása egyetlen módszer alkalmazásával sem kerülhetõ el teljes biztonsággal. sõt. most már kimondhatják: azt tesznek. egyszerûen szólva pofátlan állásfoglalást hogy merték meghozni. gyakorolhatják a mesterségüket bárhogyan. a következõ szöveggel. Magyar Orvosnapokat.* Népszabadság. még kérdõre sem vonhatja. 150 centis magasságával – vagy inkább alacsonyságával – és mindösszesen negyven kilójával .

Csalódott. Per lett belõle. hogyan. Hamar férjhez ment. hogy ekkora marhaságokat tetszenének leírni. amikor – a fájások megindulásakor – nem a mûtõbe. Szabályosan ráült. hanem a szülõszobára vitték. az pedig – írták – nem ismerhetõ föl. Az igazságügyi orvosszak-értõ tanúsította: így van. hogy azon semmilyen körülmények között nem jöhet ki. Na de hát õk az orvosok – õk tudják. A – késõbb kiderült: négykilós – magzat persze nem fért ki. miért – de igencsak nagy lesz a baba. de hát erre nem lehet mást szakvéleményezni. Az ultrahang megerõsítette: nem tudni. tüchtig ember volt: elõbb levette a cipõjét. Nos. aztán két doktor egyszerre nyomta. dokumentumok tanúsítják – az egyik orvos ráállt. Barbara ügyvédje kínjában jót nevetett a sületlenségen. vékony asszonynak akkora pocakja nõtt. nem állapítható meg. Csakhogy ennek a pici. Az abszolút az: ha a magzat annyival nagyobb.bájos arc. majd – nem tréfa. a kórház védekezése szerint itt relatív téraránytalanság esete forgott fönn. ahelyett. csak ember nem. A relatív téraránytalanság fölismerésére egy-szerûen nincs mód – következésképpen õk nem is követtek el semmi hibát. amikor a császármetszés alkalmazása helyett erõltették a hüvelyi szülést. Soha. késõbb ráültek. mint a szülõcsatorna. A relatív pedig az: ha így-úgy. Soha. . kedves természet. A szülészetben ugyanis kétféle „téraránytalanság” létezik. Kicsikét furcsállotta hát. Két napig élt. szerették õt mindenütt. hogy kipréselje belõle a gyereket. valahogy nagy nehezen mégis kijuthat. sajnos a relatív téraránytalanság: az tényleg nem látható. nem kitalálás. létezik elvtelen részrehajlás. s ripsz-ropsz teherbe esett. Ami kikerült Barbara méhébõl – minden volt. rendes. hogy érthetetlen is volt: nem bukik orra napjában húszszor. s nyugodtan várta a kirendelt orvosszakértõ anyagát: jó. Igaz. aztán meghalt. jó kedély párosult. A kórház leírta: „relatív téraránytalanság” volt a baj oka. aztán két lábbal ráállt Barbara hasára. mint hogy tessék esetleg beiratkozni újra az orvosi egyetemre. jó. Eleinte csak rákönyököltek a hasára.

Hirtelen döbbenetként beütött a lehetõség: még ezt a pert is el lehet veszíteni. . A pert megnyerték. Az részletesen ismertette a relatív téraránytalanság meg-állapításának ismérveit. s természetesen az egyedüli megoldást: a császármetszés azonnali indikációját. A kórháznak és az igazságügyi orvosszakértõnek azóta még nem volt érkezése bocsánatot kérni. Ám az ügyvéd ekkor elõkotort 1877-bõl egy bába-képzõ tananyagot.

Gyakornoki éveit a Szabolcs utcai OTKI szülészetnõgyógyászatán töltötte. s ahol emiatt kifinomult rendszere alakult ki ezek megelõzésének. elõször New Yorkban dolgozott. tehát összehasonlításban tud nyilatkozni. Keresnem kell olyan amerikai orvost. utána a Harbor UCLA-n végzett . ám ezt most egyetlen épeszû orvos sem fogja elhinni nekem. amit írok. Sokan nem fogják elhinni. hanem – kizárólag a slendrián. tehát – éppen hogy a tisztességesek érdekében és védelmében írom. amivel kézzelfoghatóan segíthetek a magyar orvosoknak e téren. Dr. egész Amerika egyik leghíresebb és legnagyobb kórháza szülészetinõgyógyászati osztályán. 1981-ben hagyta el Magyarországot. ha mindenesetre bebiztosítom magam: a következõ öttíz évben nem lehetek beteg. Talán létezik ennek hatékony útja: ha kiderítem. Orvos-ellenes könyv szerzõjeként emlegetnek majd – hosszan taglalják. milyen rengeteget ártok az orvoslás iránti bizalom aláásásával –. Sikeresen letette a „nosztrifikációs vizsgát”. aki a magyar viszonyokat is jól ismeri.ÉS AMERIKÁBAN? Amióta dolgozom ezen a köteten. a SOTÉ-n végzett 1978-ban. erõsen foglalkoztat: én voltaképpen igazságra törekvõ ember vagyok. úgyhogy egyesek szerint jól teszem. miként áll a helyzet az orvosi mûhibák terén Amerikában – ahol temérdek mûhiba-per zajlik. Kovács György Pesten. Leírhatom huszonhatszor azt. Amerikába ment. tisztességes. felelõsségteljes embernek hiszem. nem az orvosok ellen. illetve hatékony és igazságos lebonyolításának. tisztességtelen orvosok ellen. Végül egyetlen esélyt tudok kiötleni ez ellen: megpróbálok olyat is írni. a Mountsinai University. amit valóban komolyan gondolok: az orvosok többségét rendes.

a fõorvos kezében gyûlik össze minden hatalom. Magyarországon miért van ilyen erõs összetartás? – Azt hiszem. aki segít a másiknak puskázni. mert nem lehet. Tanít is a Harbor USLA egyetemen. hanem azt is. szolidaritás. Aki a másik hibáját védeni próbálja. szemléletmódja között? – Rengeteg óriási különbség van. Két magánpraxist visz: az egyiket Hawthorneban. a másikat a Beverly Hillsen. és ez így is van. A professzor. Mindenki úgy gondolja: az emberek. egyszer hazajön.reproduktív genetikai fellowship-et. szülész-nõgyógyászatot. – Nincs orvosok közötti véd. Már az oktatásnál ez ellen dolgoznak. Gyakran jár haza. attól szintén elveszik a licence-ét. szólóban dolgozik valaki. – Mit gondol. Az orvosi egyetemrõl nemcsak azt rúgják ki. egyéni felelõsségük is sokkal nagyobb.. A szülész-nõgyógyászok 150-180 ezer dollárt visznek haza évente – de a személyes. a konkurencia. Ám – mindegy. nem „kartellezhetnek”. itthon is letette a szakvizsgát – lehet. – Mik a döntõ különbségek a magyar és az amerikai orvoslás felfogása. Olyannyira. hogy eszükbe sem jut segíteni egymást. és olyan erõs közöttük az anyagi harc. – Ugye Amerikában ismeretlen fogalom a paraszolvencia? – Teljesen. a beosztott orvosok diagnózisát õk bármikor szabadon . elsõsorban az orvosi hierarchia okozza. Los Angelesben mûködött. s ezeknek csak egy része anyagi természetû. vagyis tilos áraik egyeztetése. Pestre – ilyenkor sokat találkozik és kvaterkázik régi orvos barátaival. jól ismeri az itthoni helyzetet is. a USLA másik nagy oktatókórházában. Késõbb pedig ugyanígy van. vagy csoportban – ha meghoz egy döntést: az száz százalékban az õ felelõssége. az orvosok is meg vannak fizetve. egymás védelme? – Nincs. 1986 óta van Los Angelesben. Senkinek nem jut eszébe. Tény. majd a Cedar Sinai-n.és dacszövetség. Amerikában sokkal többet keresnek az orvosok. aki puskázik. Az orvosok nem hozhatnak létre szakszervezetet.

az egoizmus és a politika együttesen. és az errõl szóló jelentést megküldi az orvosi kamarának – akkor is. – Nem gondolja. komoly hiba történt. Ami nem egyszemélyes felelõsség – az semmilyen. – Milyen értelemben függetlenek? – Más városból valók. A kamara is kivizsgálja a történteket. és megbeszél minden problémás esetet. – És nincs semmilyen kontroll? – Van. az orvos súlyos hibát vétett: felfüggesztik.. A kamara kiküld független vizsgálókat.. vagy akár egész életére el is . határozott idõre. Ha az orvos rosszul döntött. nem ismerhetik az illetõ orvost. A kórház összes szülész-nõgyógyásza havonta összeül. például Kalifornia állam orvosi kamarájának computeradatbázisába kerül: neki volt ilyen ügye. akkor automatikusan az állam. én azzal a diagnózissal operáltam meg a nõt. azonnal õ veszíti el a licence-ét. az anyagi elõnyök. sem a magánpraxisban. nem? – Nem.felülbírálhatják – s így a felelõsség nem áttolódik. – De azért lehet jó haverságban lenni a patológussal.. hogy miómája van. ott is én felelek érte. A saját betegéért teljes egészében felel az ember. sem a kórházban. és az eredményét beviszi a saját komputerébe. A másmilyen rendszerben az amerikai orvosnak nincs fõnöke. a kórháza azonnal felelõsségre vonja. Ha malpractice-t. Ha mondjuk.. Amennyiben én a betegemet beviszem a kórházba. Ez automatikusan kivizsgálást von maga után. mert a patológusoknak ugyanilyen havi megbeszélésük van. eltûnik. mûhibát okoz – és az 20 ezer dollár fölötti kártérítéssel jár –. ha nem indul hivatalos eljárás a beteg vagy a hozzátartozók részérõl. hanem szétmaszatolódik. hogy Magyarországon ezt a tökéletesen feudális hierarchiát istenigazából a paraszolvencia tartja össze? – A paraszolvencia. ha ott kiderül: a kedvemért hazudott. Ha õk úgy látják. és vizsgálat kezdõdik. majd a bonctani lelet szerint nem volt miómája – azt a kórboncnok azonnal leírja.

bele ne írj. Ha X orvos ellen indítanak eljárást. a kormány mûködteti.. és örökre megszûnsz orvosnak lenni! De az is bûntettnek számít. az könnyebben tud kibújni minden alól – de ezek az ügyek annyira szem elõtt vannak. de a kamara alapvetõen az állam szerve. Ha pedig nemcsak mûhibát követett el. és ez a nagyon nagy különbség. ki ne javíts valamit. sem egymás rejtegetésével. és tagdíjat fizetni. Amikor elindul egy-egy mûhiba-ügy. hogy az utólag készült. a másik mûhibát okozott – és azt nem jelenti. hamisítással. amelyben valamennyi orvos összes mûhiba-ügye szerepel. letagadni: az már bûncselekménynek számít. amivel pedig automatikusan végleg elveszíti az engedélyét. a mûhibaügyvédek szabadon hozzáférhetnek. és nem az orvosokat az államnál? . Persze az amerikai szisztémában akinek rengeteg pénze van. a mûködési engedélyét. – Tehát elsõsorban az államot képviseli az orvosok között. mert írásszakértõk bebizonyítják. Ha a kórlapot meghamisítja. és börtönbe is kerül. hogy reménytelen. ha elhallgat fontos körülményt. A kamara újra és újra fölhívja erre az orvosok figyelmét. Ahhoz a komputer-adatbázishoz. a biztosító emberei azonnal könyörögnek: akármi van a kórlapokban. – Külön bûncselekményi tényállás van erre az ottani Btk-ban? – Persze. ha valaki tudja. mint itt? – Teljesen. de azt megkísérli eltakarni. az csalás – vitatkozni is alig lehet a diploma örökre bevonásán és a börtönbe záráson. Az amerikai orvosok annyira rettegnek ettõl. ha megpróbál mást rávenni hazugságra. lekérhetik: ennek az orvosnak eddig milyen balhéi voltak. Az orvosoknak ugyan kötelezõ kamarai tagnak lenni. a döntõ többsége állami pénz. – Ugye ott az orvosi kamara egészen más jellegû szerv.. hogy szerintem soha meg nem próbálkoznak sem eltitkolással.veszik a licence-ét. eltitkolásra. – A kamara költségvetésének kisebb vagy nagyobb hányada származik a tagdíjakból? – Elenyészõ része.

és ha igen. Használunk még egy „figurát”. dühösek. valóban a szülészorvos hibájából történt: három-ötmillió dollárt. ha nem végezzük el. szövõdmények lehetségesek. az „arbitration form”-ot. amit mi itt olvasunk. protokollokat: miként kell a különbözõ eseteket kezelni. esetleg több ilyenbõl álló privát bizottságot –. Szerintem fõként azok az emberek perelnek mûhiba-ügyben. hogy minden orvosi lapban szégyenkezés nélkül közölnek malpractice-rovatot. De az orvosi kamara. plusz élete végéig járadékot. az állami szerv. az is összesen több millió dollár. okulunk. – Milyen összegeket ítélnek meg például agykárosodott gyerek születésénél? – Ha bebizonyosodik. hanem találnak valaki harmadik. õ nem fog perelni. A szülészet a legrizikósabb terület ott is. beleértve a fertõzést. ezekbõl rengeteget tanulunk. nyugdíjas professzort.– Persze. kívülálló személyt – rendszerint nyugdíjas bírót. föl kell ajánlani alternatívát a mûtét helyett. És ezt alá kell íratni a beteggel. ha pedig a mûtétet választja: milyen ismert mellékhatások. – És mit tesznek ez ellen? – Ezek megelõzésének az elsõ fõ útja a nagyon-nagyon alapos elõzetes tájékoztatás. akik sértettek. mi az a kártérítés. Az orvos és a beteg között nagyon õszinte. ez pedig elõzetes megegyezés a beteggel: abban az esetben. Vannak privát szervezetek is. – Igaz az. nagyon sok ilyen per zajlik. miért. A megelõzés második fõ útja. ha valami probléma keletkezik a mûtétbõl. egy-egy szülészt átlagosan háromévente beperelnek. ami jogos. mint például a szülészek-nõgyógyászok kamarája – ezek hozzák a szakmai standardokat. aktuális perés eset-ismertetéssel. akár a beteg halálát is. . A harmadik a dolog lélektanának megértése. hogy Amerikában rengeteg a mûhiba-per? – Hogyne. mik történhetnek. gyulladást. megértõ. A betegnek nagyon részletesen el kell mondani és le kell írni: milyen beavatkozást fogunk elvégezni. aki eldönti: történte mûhiba.

Nem szabad külön. minden betegemhez jó szándékkal fordulok. Nem én tehettem róla – s a szülõk ezt olyannyira megértették. és mindenemet elveszik. és miért. szabad ellentmondani. A beteg érezze: az orvos – aki nem varázsló. ha azt mondom: most hívok valakit. A beteg is megérti. Amerikában a legfontosabb szempont: a deep pocket. El kell érni: a beteg és a családja mindig pontosan tudja. Eszerint vigyázok a munkám során. amikor halott gyerek született. és segíteni próbál. és egy évben legfeljebb két esetem lehet. És ugyanígy az orvos teamje is legyen tisztában vele: lehetnek ellenvélemények. *** . amire fölesküdtem. Ha pedig mégis hibát követek el – azt megpróbálom jóvátenni. Igaz. aki segít nekem. Ha valami baj történt. és valakinek fájdalmat okoztam – mindig úgy éreztem: nekem abban részem volt. Nekem például olyan biztosításom van. új orvostudományt csinálni. olvasni a szakirodalmat. Ha több van. vagy magasabb a kártérítési összeg: rámennek a magánvagyonomra. és szültünk egészséges gyerekeket. hanem másik ember – törõdik vele.jó emberi kapcsolat kell. hogy utána visszajöttek hozzám. hogy legyen. és nem szabad szégyellni elküldeni a beteget másik véleményre. Hiszek abban. Bajban az orvos egoja válhat a legnagyobb ellenségévé. hogy tényleg tisztázódjanak a helyzetek és a teendõk. más szakemberhez is. Volt nekem is olyan esetem. Ha mûhiba történt: beperelnek. Hibát mindenki követhet el. Én soha nem szégyelltem nehéz helyzetben segítséget hívni. nem vagyunk tökéletesek. emberien reagál. és a biztosító legfeljebb két-hárommillió dollárig fizet. És persze az orvosnak állandóan tovább kell képeznie magát. Talán ennyi az egész. hogy egy eset-re másfél millió dollárig fizetnek. a mély zseb. mit teszünk.

Minden valószínûség szerint 300 ezer schilling kártérítésre számíthat – de akadnak dolgok. de legalább mûvelik. Újsághír Ausztriából: „ Be kell vallanom Önnek. Pedig bizonyára feltûnt volna. Az ápoló úgy gondolta: ezzel kötelességének eleget tett. s három nap múlva kiherélve távozott. ám ezzel a beteg még nem nyerte vissza a férfiasságát. mert agyvérzése óta nem tudott beszélni. Ezután felszaladt az urológiai osztályra. A bécsi kórház igazgatója azonnal kirúgta az altatóorvost és az urológust. ahol a mûtétre váró beteggel néhány fontos dolgot közölt. hanem azért. ismert páciensérõl van szó. A mûtétet végzõ urológus is óriási baklövést követett el: nem nézte meg. amelyeket pénzzel nem lehet jóvátenni. amire a 63 éves nyugdíjas bólogatott. hogy az ápoló összecserélte a beteg aktáit egy nyolcvanéves.” Két apró kiemelés a hírbõl: Az osztrák orvosok azzal kezdték. prosztatarákban szenvedõ férfi irataival. A következõ hiba akkor történt. A kórházi személyzet sorozatos melléfogásai azzal kezdõdtek. hogy egy régi.Mottó: a szomszéd rétje sem feltétlenül zöldebb. amikor az altatóorvos úgy kezdte el a narkózist. hogy a beteg csuklójáról levette a mûanyag névszalagot. amely a bécsi általános kórházban történt. Reinhard Krepler szerint egyedülálló esetrõl van szó. hogy elismerték hibájukat. és borzalmasan sajnálják a dolgot. A kórház igazgató-professzora. A korántsem nevetséges eset egyébként pénteken és 13-án történt. ki a letakart beteg a mûtõasztalon. mert beleegyezését adta. . Ám ez a tényeken mit sem változtat. sajnálatos dolog történt a férjével – – mondta halkan az orvos az Alsó-Ausztriából érkezett 65 éves asszonynak. Valóban nem mindennapos az eset. Persze nem azért. Az idõs hölgy férje kisebb urológiai beavatkozásra feküdt be a klinikára.

„ igazgató azonnal kirúgta az altatóorvost és az urológust. .” Az No comment.

a fürdõ. Ici-pici elõszobából nyílik a konyha. ám kiderült: az asszony rém lusta.” Ám ez a nõ is elment. de folyton megszökött. de nem azért. apjuk levelezni kezdett Margóval. Jól megvoltak kettesben. de látszik: a kövérség mögött iszonyatos erõ lehet a karjaiban és mindenütt. majd nemsokára egy kis Viktorral ajándékozta meg õket. mint a háj. kitanult géplakatosnak. „Az én gyerekem. Egyedül nevelte a két fiút. Imre nem kaphatott útlevelet . mint a gyerekemtõl! – jelentette ki Imre. s nem tûrt vitát: Viktor is nála maradt. Megnõsült. Néha gondolt egyet. Legtöbbször a suhogós joggingnak nevezett öltözetben jár. galériázva. birkózott. levitték Szobra. HÉV-mozdonyvezetõ lett. aki hozta magával Zsolt fiát. s az sem okozott gondot. ötödszörre rálegyintett. A BKVnál buszokat szerelt. meg a Te gyereked veri a mi gyerekünket. megszületett Péter. de olajallergiát kapott. Amikor Péter tizenöt éves volt. Viktor meg öt. ugyanannyi az izom. Helényi úr ötven körüli. – A hancúrlécemtõl hamarabb válok meg. amikor Imre új asszonyt hozott a házhoz. atletizált. s egy nagyobb. alacsony. Intézeti gyerek volt. Két kiló lisztnél nemigen szabad többet vásárolni: a tartalékot már nem lenne hova tenni a lakásban. mint sokan: neki nem telik másra. Szentkirályi utcai bérház harmadik emeletén él Helényi Imre és családja. gömbölyû ember. Hazakerült. Imre négyszer hazahozta. az akkor még Szovjetunióbeli Ungvár melletti kis faluból. Sislócról. egy picurka szoba.„ANYAVÉDELMI KÖZPONT” Az „ezerszer áldott nyolcadik kerületben”. nem volt semmi gondjuk. Hál’Isten Pétert otthagyta neki. szintén félbevágva függõlegesen – hogy mindenkinek el lehessen helyezni valahová az ágyát. hazaköltözött a mamájához.

Minden hétvégét az apjánál töltött azután is – annyira ragaszkodott hozzájuk –. Újra be kellett feküdnie a szomszédos Vas utcai Balassa kórházba. Ez a házasság végre jól sikerült. miért lenne kettõ. harmincnyolc éves is volt. Minden úgy volt jó. Margó a szovjet szabályok szerint évente csak egyszer jöhetett külföldre. Te még mindig hülyéskedsz! – ám megjelent a nõvérke. A bírónõ azt mondta: Péter úgyis ott van. Margó teherbe esett. meg örült is: megint lesz kicsi körülötte. Az elsõ ultrahang-vizsgálatra indulva lefelé a liftben Margó így szólt: – Te. félidõtõl elég sokat befektették. ahogy Imre mondta vagy akarta. de egyébként az anyjánál élt. szépen éltek. Ekkortól fokozottan ügyeltek az asszonyra. joga van hozzá. Imre úgy gondolta. soha vita. Margónak még lehet gyereke. és azt kérdezte: – Hol az az ikres anyuka? – akkor már el kellett hinni. úgyhogy amikor ideérkezett: azonnal beszerezték az engedélyt. s szegény Margó végighányta az egészet. saját gyereke is legyen. és megesküdtek. Az esküvõ után Viktor anyja – aki két és fél évig feléje se nézett a fiának – visszaperelte Viktort. egy lesz az! – nevetett Imre. Amint rákötöttek az infúziót – már hányt is azonnal. Az ultrahang-szobából kilépve az asszony mosolyogva közölte: – Nekem volt igazam! – Nem hiszem. Napokig nem tudott enni egy falatot sem. Onnantól minden nap fölhívta az asszonyt a kórházban. Más gondja nem volt. Ezt altatásban végezték. a nõvérek odahívták a . szépen haladt elõre a terhesség. bármilyen nehéz is eltartani. bevarrták a méhszáját. „be is stoppolták”. figyeld meg: ikrek lesznek! – Ugyan már.– mert „ megzuhant” Csehszlovákiából hozott légpuskákkal –. mert a torkát szétmarta a hányadék. ha vállalta az õ két fiát. ki ne potyogjanak idõ elõtt a babák. hangos szó nem esett. hadd legyen. Imre akkoriban egy kisszövetkezetnél volt mindenes. de hogy Margó kórházban volt – ne kelljen egyedül töltenie az éjszakákat – elvállalta az éjszakai portási munkát. veszélyeztetett terhesnek számított.

telefonon kérte anyját: menjen be õ hozzá. délelõtt fél tíz körül ért oda. Helényi Imrénét keresem. volt olyan jóban a kórháziakkal. amint letette a szolgálatot. A jövés-menésben elõkerült a két orvos. úgy néz ki: fájásai vannak! – Imre nem hagyhatta magára a telepet. De hát õ még sosem szült – a dokik tudják. nem szeretném. Tíz óra tájt hívta Imrét: Margó már jobban van. amíg fölhívta anyját. – Jó napot kívánok. most meg lassan tíz lesz! – Azt sem értette: miért nem a szülõszobán van. Imre háborgatta: – Kérem szépen. orvos nincs? – kérdezte ijedten. valamivel hat óra elõtt mentõvel átvitték a Schöpf-Mereibe. Attól kezdve ahányszor megjelent valamelyikük. ne jöjjenek még ki – reggel. mert telefonálni éjszaka is: mi a helyzet. A férfi aggódott. mi hol van. – Már a mûtõben van a felesége. várakozzon! Vagy papás szülés lesz? – Miért. üljön csak le. biztos elalszik. Imre sietett be. a terhesség nyolcadik hónapjában azt felelték: – Margó most nem jöhet. Egyik este azonban. ha megint problémája lenne! . elég rosszul van. mit keres a mûtõben. – Még nincs semmi. Az ügyeletes orvos azt válaszolta: – Visszatuszkoltuk a babákat. Épp csak annyi idõre távozott. – Most vitték be? Reggel hat óta itt van. ott merte hagyni. ne altassák – mert egyszer már hányt az altatástól –. a Bakáts térre. beszélgethettek. most vittük be. tudósítani. A gyerekeknek így a legjobb: elvégre a legjobb inkubátor mégiscsak az anyaméh.telefonhoz. Nevetve ültették le a mûtõ elõtti váróteremben. ami arra szolgál: ott toporzékolhassanak az apukák. biztonságosabb abban utazniuk! – Imre átautózott. máris rohant vissza. bármelyik percben történhet valami. amit õ vigyázott. – Nincs már itt a felesége. aki Margóval foglalkozott: Schäffer és Csaba doktor.

. várta. Kismamák tolattak nagy pocakkal. – Mikor hozzák. – Nemsokára kitolják. hol az az orvos –.– Ne idegeskedjen! – nyugtatta hol ez. jöjjön gyorsan! – kiabáltak bentrõl többen is. már ébredezik. a B baba 2100 gramm körüli. a Zoltán a B. sokáig semmi sem történt. bezúdultak a mûtõbe. jó. de be-lehelte a hányadékát. Megérkeztek a mentõsök. de a múltkor is – amikor félidõben összevarrták – kihányta a lelkét! – Jó. Végre kijött a mûtõbõl Schäffer doktor: – Megvannak a gyerekek. várta õket a hordágyon fekvõ Margóval. és viszik a Rókusba.. tud vele beszélni. orvosok. most mentõt kell hívni. a szájterpesztésnél a feleségének eltört a fogain a hídja. tudjuk mi a dolgunkat. Hosszú-hosszú várakozás következett. Illetve a Tamás az A. sajnos történt egy kis baleset. az idõ csak teltmúlt. Csaba doktor. azt lehet pótolni – nevetett Imre. – Schäffer fõorvos úr. – Az legyen a legnagyobb baj. mint a méhkas: felbolydult a mûtõ. hozzák ki az asszonyt. minden rendben lesz! – Igen. Az asszony nem volt magánál. Nem nagy probléma. Közben történt egy pici baleset. nõvérek jöttek-mentek. az egyik fiúnak Gyulát. addigra ébren lesz. nyugodjon meg. Kétszer is . Mind a ketten jól vannak! – Imre csodálkozott: nem ezt beszélték meg. Imre elõrement a lépcsõ aljára. foghatta a felesége kezét. ezeket a neveket akarták – a papa iránti tiszteletbõl –. tessék igyekezni ide! Imre a váróban semmi rosszra nem gondolt. a másiknak Pált. – Nyugi. nem szólalt meg. – Csaba doktor. és szaladt telefonálni anyjának: megvan a két baba. amíg meg nem jelent az egyik orvos: – Hát. Margó édesapja Jánosi Gyula Pál. igen. – A száján volt: – Ugye megmondtam. hogy hányni fog! – de lenyelte. az A baba 1100. Visszafutott. várjon! – Egyszer csak. mi van már? – zargatta a nõvéreket. harákolt. Megengedték: õ is beüljön a mentõautóba. mindjárt fönt lesz. idõnként rettenetesen hörgött.

csak messzirõl mutatták meg: – Az az. De nem lesz gond. Fölautózott Budakeszire. doktor úr? Megnézném a gyerekeket. doktor úr. nem a Rókusba. most már jó kezekben van a felesége! – Kezdett megnyugodni. hogy bevezessük a légcsövébe a tubust. lejött a városba. de minden rendben lesz. hanem a Budakeszi Tüdõszanatóriumba. – Életveszélyes állapotban van. .megálltak – vákuummal leszívták a torkából kiálló csövön át a váladékot –. – Mondtam. legyen egészen nyugodt! Átment az újszülött osztályra. – Nem lesz semmi baj. aztán robogtak tovább. Margó gyakran magához tért. de nem kapott újabb hírt. Tamásnak az egész karja akkora volt. Rengeteg embert megmentettünk már ilyen helyzetbõl. Végigfutott a hátán a hideg. alig engedte. gyûrûjét. – Nagyon-nagyon picik voltak. Margó torkából a csövön át véres-habos váladék jött. meglátja. ha meghalt valaki. elõre: hányni fog! – Nehezen tudtuk intubálni – ettõl tört el a hídja is –. – Nyugodtan menjen csak! Mi végezzük a dolgunkat. le a Bakáts térre. Egyenesen az intenzívre vitték. Holnap fölmegyek én is meglátogatni õt. Onnantól ez volt a napi két-háromszori menetrend: föl Budakeszire. szabálytalanul parkolok vele. Imrének a nõvér a kezébe nyomta Margó láncát. mivel a torkában csõ volt. A Schöpf-Merei Kórházban Schäffer doktorral találkozott. a kocsim ott maradt a Bakáts téren. Imre várt jó ideig. Nem lesz semmi probléma – nyugtatta az ügyeletes orvos. ugyanaz hangzott el többször: hamarosan minden rendben lesz. ritkán –. ott nem változott semmi. Elõfordult ez már máskor is – igaz. lesz ezekbõl egyáltalán valami? – de megnyugodott: megvannak a kicsik. meg anyámat is értesítenem kéne. – Elmehetek. fülbevalóját. – Úristen. keresztülvillant rajta: akkor szokták ezeket odaadni. de mindent megteszünk érte. meg az ott. mint egy csirke szárny. A két kis vacak inkubátorban volt.

húga. Margót mindenki nagyon szerette. a kezébe adtak ceruzát. Ám rendszerint csak értelmetlenségekre futotta: nagy ákom-bákom betûkkel érthetetlen szavakat rajzolt. a szemével intett: jól van minden.beszélni nem tudott. Hazament. Imre megrettent: csak nem akar meghalni? Margó úgyahogy mosolygott. Imre szerzett polaroid gépet. Arcához szorította a képeket. és rászakadt a tehetetlenség. a lázlap hátára próbált írni nekik. Margó erõt vett magán. – Kivilágítatlan telepen. mit tudunk tenni most a kórházban? – Elõkerült Imre öccse. hazavitte magához. Ültek egy rakáson. a férfiak is. majd keresztet formált a két kezébõl. anyja: õk is megtudták. – Ne beszéljen már nekem hülyeséget. . – Azonnal menjünk föl! – a nõk tenni akartak valamit. látta a fotókat. Fölrobogott Margóhoz. – Éjszaka van. aki azonnal jött. fölhívta egy barátját. az áráért itt bevásárolhattak. A telepet nem hagyhatta õrizetlenül. hát most szült! Biztos összetévesztik valakivel! – Nem. Este tíz körül telefonált a szanatóriumba: hogy van az asszony? Bemondták: – Meghalt. Imre kiment érte a pályaudvarra. Amikor bent fekvése harmadik napján megjött a mamája Sislócról. anyósával és sógornõjével közölni a szörnyû hírt. nem csak a nõk zokogtak. pirinyó portásfülkében ült egymagában. A Szovjetunióban akkoriban egy kiló cukrot nem lehetett kapni – hoztak ezt-azt: Imréék eladták. leváltani õt. Másnap délután megérkezett Sislócról Margó nõvére is. itt eladott cuccok ellenértéke. elmúlt éjfél. nem tévedek: meghalt. aki szerencsére éppen magánál volt. megkérte a nõvérkét: fényképezze le a babákat az inkubátorban. sikerült annyit papírra vetnie: hová tette azt a kis dugipénzt. ami az anyjáé volt – általa áthozott. majd elment éjszakára dolgozni.

Anyatejért járt. Csak egy ilyenje volt. a kórházudvaron szembejött vele Csaba doktor. Lekanalazta a tetejérõl a sûrû. 1 óra 40-kor. Egyszer indult ki a henteshez bekapni valamit ebédre. Hazaadták a fiúkat. Imre egy évig azt sem tudta: fiú-e vagy lány. de újra kitört a kórházban a járvány – hogy el ne kapja. Volt éjszaka. egyébként ki sem mozdult a lakásból. bevásárolni. hogy egyedül õ továbbra is állandóan ott lehessen. aztán elment GYES-re. etethette. akkor a kórházban fertõzõ kötõhártyagyulladás-járvány tört ki. A pisilésen kívül semmire nem volt ideje. engedték. 1 óra 25-kor. amikor hússzor kelt föl a kicsikhez.– Minek kellett Neked még gyerek? – vádolta anyósa. onnantól kezdve abban a kerületben is kapott anyatejet. Egyetlen látogató sem tehette be a lábát. Beöltözhetett – mint egy nõvér –. Péter fia már felnõtt férfi volt. Az õ kezébõl azonnal hajlandó volt szopni belõle. Imre nem omolhatott össze. akik ott dolgoztak. tejfölszerû . Imre egész nap a gyerekei mellett sertepertélt. 2 óra 5-kor. Tamás. hol az egyik ült az ölében. Nem mert a szemébe nézni. – Most is élne az én drága Margóm. ha fölteszi a Chopin zongoralemezt. de õ csak hétvégeken volt ott. mit beszél. de az attól kezdve rengeteget szólt. élte a saját életét. inkább engedték: kivigye az apja. Lett aztán egy könnyebbsége: fölfedezte. s – mint aki elfelejtett valamit – hirtelen hátra arcot csinált. pelenkázhatta a piciket. a két fiával. ha nem akartok gyereket! – fájdalmában azt sem tudta. ettõl kezdve többet volt a kórházban. akkor õ is – végül beadták a derekukat. Az orvos meglátta õt. egy idõ után írni kezdte: 1 óra 10-kor. a gyönyörû kalimpálástól megnyugszanak és elalszanak a babák. Egy barátja bejelentette magához – mintha a hatodik kerületben lakna –. miért bánt. Imre „kiverte a balhét”: ha a nõvérek és orvosok bejárhatnak. amíg nem az apja kínálta. Viktor ugyan sokat segített. A kicsik lekerültek az intenzívrõl a normál újszülött osztályra. hol a másik. Kivette a szabadságát. a kisebbik eleinte nem fogadta el a cumis üveget – egészen addig. mint azok. Tamás még nem érte el az ehhez elõírt súlyt. és visszasietett az épületbe.

és szétosztotta kettejüknek. én vagyok itt a tulajdonos. vagy mert nem tudja kivasalni. – Nos. A sors többször is segített. és szürke lett a fehérbõl. tartották benne a lelket. vagy mert összemosta a klottgatyájával. Zoltán így mindig diétásabbat kapott. Összeszövetkezett a Nap Családsegítõ Szolgálattal. de amikor az árcédulákra pislantott. Megkérdezte egy ottani dolgozó: – Honnan és miért hoz ilyen szép holmikat? – Meghalt iker-szülésben a feleségem. Eszébe jutott: hány nõ lehet. hogy . Máskor bement egy babakocsi-üzletbe – kereste a legolcsóbbat. a maradékot fölrázta. Foglalkoztak a bébikkel. mekkorák? Mutassa körülbelül a méretüket! – és hatalmas zsák gyerekruhával mehetett haza. – De miért sír? – Mert ezek közül én egyiket sem tudom megfizetni – az úr tovább kérdezett. Elvitte Margó ruháit a Vöröskeresztbe. a kisebbiknek adta –. amikor bölcsõdébe adhatta a fiúkat.részt – azt Tamásnak. A Schöpf-Merei nõvérkéi eleinte minden nap jöttek. – És a gyerekek? – Otthon vannak. bizony elsírta magát. amiben tudták. nézem. Föltûnt neki: nem tud fölvenni egy inget. kiszedte belõle. közben kivasaltak. amilyen a nagyobbik volt. Tamást viszont fölhozta majdnem ugyanarra a súlyra. támogatták. azon belül mûködtették ezt a „ klubot”. semmi. Föladott egy hirdetést: cseréljük ki egymás munkáját. leadta: osszák ki a szegényeknek. akkor Ön most azonnal 50 százalékos árkedvezményt kap tõlem. Akkor lett könnyebb. Elegáns úr szólította meg: – Mi történt. milyen szépek ezek. mi hogyan történt. uram? – Semmi. aki képtelen beverni a falba egy szöget egyenesen. – Milyenek. Legnagyobb meglepetésére vagy ötvenen jelentkeztek. sóvárogva nézte a gyönyörûbbnél gyönyörûbb kis jármûveket –. Volt. beszélgettek vele. az övéi voltak. az életben nem képes egy kiesett konnektort visszaszerelni a helyére.

bevont orvosszak-értõt. Ennek részbeni oka. mint a kupiba. Igaz. az lett a neve: Gyermeküket Egyedül Nevelõ Szülõk Egyesülete. – De hát folyik a rendõrségi kivizsgálás Margó haláláról. csak éppen soha nem fognak a végére érni. hogy a mûtétet . máskor a fürdõlepedõjükre festett szép nõrõl bizonygatták: az az õ mamájuk. kirándultak. összeköltöztek. a biztonsági õrtõl a mûszaki vezetõig fû. – Mi történt eddig? – A BRFK Bûnüldözési Osztálya vizsgálta az ügyet. hogy a tagok az egész nyarat a Római parti kempingben tölthették. de akkor már szétzüllött a dolog – túl sok volt a magányos nõ. Áginak van egy kislánya. Nézd. hogy a halál közvetlen oka súlyos kétoldali vérzéses tüdõvizenyõ volt. Imre azonban ott ismerte meg Ágit. õt is befogadta a család. gumimatracon. õ kérdezte beszélgetés közben: – És miért nem perelted be a kórházat? Ügyvédet is tudok ajánlani. s az ott elnyert pénzeken mások elmentek nyaralni. végül lebontották a sátrakat. kitûnõen érezték magukat. mint fõ-szervezõnek még az az elõnye is megvolt: õ bungalóban. ragyogó klubéletet éltek. és távoztak. néha azt hiszem: szántszándékkal húzzák az idõt. és létrehozták saját egyletüket. a gyerekeit nyugodtan otthagyhatta a többi szülõre. Elsõ évben megnyertek annyi pénzt. Leváltak róluk. az ikerfiúk néha vadidegen asszonyoknak fogták meg a kezét: – Gyere. Onnan ment el dolgozni a szülõk egy része.egész éjjel csomagolta a Mikulás-csomagokat. Következõ nyáron megismételték a kempingezést. virág odajárt. nem a földön. ágyban alhatott. megszerették egymást. itt a papírja! „ Megállapítottuk. Az egyesület szétesett. Imrének. legyünk együtt! –. mely az altatás során bekövetkezett savas gyomortartalom belégzése miatt alakult ki. majdhogynem. Imre öccsének rendõrorvos volt a szomszédja. Kiderült ám: a szolgálat az õ nevükben beadott különbözõ pályázatokat. mint a többiek. fa. Fõztek maguknak. anyu.

Mindketten állították: ami történt. fordulj ügyvédhez! Te magad úgysem tudod soha az életben kiharcolni az igazad. – Mondom Neked. Nem szabad megtorlatlanul hagyni. tényleg ezt kell tenni. ügyvéd úr.elõkészítetlen állapotban kellett végezni. igazad van. Jogász és nem jogász egyaránt hüledezett: az ügyvéd beperelte az ORFK-t. sok órán át hallgatta õt. majd Németországból hívott ugyanilyet. tehát semmi keresnivalójuk nincs a kártérítési ügyben sem. Az kihallgatott engem. Nem volt más választás: meg kellett támadni a rendõrségi határozatot. a nyomozást megszüntetõ határozatot. vállalom. bebizonyosodott.” Utána ezt a határozatot a BRFK Hivatala Titkársági Osztály megsemmisítette. és az új eljárás lefolytatására a BRFK Vizsgálati Osztályát jelölte ki. s mélyen megrendült: – Rettenetes. és egyáltalán nem biztos. körbe-körbe védeni fogják egymást! – Nem baj. Hiszem: nem szabad engednie elsikkadni az igazságot. hogy az orvosok betartották szakmájuk összes szabályát. a végére kell járnia. add át szakembereknek! – Azt hiszem. – És akkor most? – Nem tudom. Végül persze jóváhagyták az elõzõ. súlyos mûhiba. a rendõrségi vizsgálat sem állapított meg mûhibát. hogy megnyerjük! Az orvosok tíz körömmel fognak harcolni. A kórházi és biztosítós ügyvédek persze azonnal ezzel érveltek: íme. ami Magával történt. kártérítési per. Ne maradjanak büntetlenül! Elindult a polgári. De nagyon nehéz lesz. az orvosok bûnösök. Az idõs jogász végigolvasta az iratokat. a mûtétnél eljárt orvosokat. ami történt! – és Imre ügyvédhez fordult. A Pesti Központi Kerületi Bíróság elõtti perben az ország legnevesebb aneszteziológus professzorát kérte föl. felelõsségre kell . valamint – mivel egymásnak ellentmondóak voltak a szakértõi vélemények – kikérték az Egészségügyi Tudományos Tanács véleményét. Orvosi mulasztás gyanúját nem állapítottuk meg. ezért az eljárást megszüntettük.

évek óta be kéne tetetni csípõ-protézist. augusztus 31-én bekövetkezet halálával kapcsolatban. a Legfelsõbb Bíróság jóváhagyta a jogalap fennállását kimondó ítéletet. Végül az ügyvédem már jegyzõkönyvbe vétette: kéri õt.” A „közbensõ” azt jelenti: a kártérítés összegérõl nem hoznak döntést. Ám nem merek fölfeküdni a mûtõasztalra. Két hónap híján három év alatt sikerült eljutni oda. – Megérte végigvinni? – kérdezem az ítélet kihirdetése után Helényi Imrét. következhetett elölrõl az újabb forduló. Végül kilenc orvos-szakértõ szerepelt – ki emígy. Megítélték a kártérítést. a zoknimat nem tudom magam fölhúzni. Martini doktor. Borzalmas volt. Megtörtént ez is. hogy folyton ökölbe szorult a kezem. ha valamelyik szakértõ vallott – az az ember állandóan nevetgélt. most már a pénzrõl. viselkedjen bírósági tárgyaláshoz méltóan. S végül megszületett az elsõfokú ítélet errõl is.õket vonni. Arra is orvos-szakértõt rendeltek ki. azzal majd akkor kezdenek el újra foglalkozni. a biztosító ügyvédje az egész tárgyalás-sorozatot végigröhögte. legfõképpen borzalmasan megalázó. sokszor ma is arra ébredek: sírok álmomban. A bíróság elutasította a keresetet. – Ha tudtam volna: mit kell végigélnem – nem kezdtem volna el. ha én is ott maradok. Megfellebbezték. hogy a gyerekek és az én lelkivilágom tényleg sérült-e Margó halálától. Maga a per is rémes volt. vagy olyan gúnyosan vigyorgott. ha ez az ítélet jogerõre emelkedik. Szörnyû fájdalmaim vannak a csípõmmel. az a rettegés van bennem: mi lesz a gyerekekkel. Talán meg . Ha az én ügyvédem szólt. s a rendõrséget új eljárás lefolytatására kötelezte. Hét éve egyetlen éjszakát nem aludtam végig. ki amúgy. hogy megszületett az úgynevezett közbensõ ítélet: „A bíróság megállapítja az alperes Schöpf-Merei Kórház kártérítõ felelõsségét Helényiné Jánosi Margit 1991. s jogászkörökben szenzáció születetett: a Fõvárosi Bíróság – nekik adva igazat – az ORFK nyomozást megszüntetõ határozatát hatályon kívül helyezte. Az Egészségügyi Tudományos Tanács orvosai ismét kinyilatkoztatták: semmiféle hiba nem történt.

Megdõlt az a gyakorlat. A gyerekeknek szeretnék olyan körülményeket teremteni. Jó . nem a kárukra. A bírósági tárgyalásokra sem tudok öltönyben menni – mert azt az egy öltönyömet legalább öt éve kellett volna lecserélni. Végül a jogászok számára is – ahogy õk mondják – precedensértékû eljárást vitt végig. hogy Martini ügyvéd fellebbezni fog. ami történt – és ‘ 98 szeptemberében született meg a Fõvárosi Bíróság ítélete. sokáig tartott. hogy csak az õ véleményük számít perekben véleménynek – végre ekkor elõször elfogadták: a magánszakértõ is lehet szakértõ. amilyeneket az anyjuk próbált volna megteremteni nekik – ha életben hagyják. amim van. humánusan járt el. amilyen a többieknek van körülöttük. mikor mulatunk – soha nem iszom egy kortyot sem. tehát ki tudja. mindenáron védelmezõ – igazságügyi orvos-szakértõknek és a még sokkalta elfogultabb Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. persze. úgy néz ki. Ami ellen biztos. ne kelljen fölvennem az egyetlen nadrágomat.kellett volna próbálnia megérteni: nem egy kocsmai verekedés folytatása volt ez a tárgyalás. amikor végre bebizonyosodott: az orvosok tevékenységének megítélésében nincs kizárólagos hatásköre a – hihetetlenül elfogult. meg Tribuszerné-ügyek is sok évig húzódnak. a Tocsik-. ‘ 91-ben történt. hogy nem képes hamar végezni eggyel-eggyel. Lehet. és most született meg az elsõ ítélet. A fiúk – akiknek meghalt az édesanyjuk – már iskolába járnak. Igaz. Az istentelenül hosszú tárgyalás nem az õ hibája – ha egyszerre kétszáz ügyet kell vinnie. a kollégáikat elvtelenül. hanem egészen másfajta esemény következménye. meddig húzódik még. és amilyenre nekünk nem telik. hogy nincs képem fölvenni. Ám hozzá kell tennem: a bírónõ hallatlanul tisztességesen. lehet pert nyerni az ügyfél által felkért szakértõ állásfoglalása alapján is. Nem is magamra akarom költeni azt a pénzt. ami még nem jogerõs. Ez volt az elsõ eset. Nem az izgat a pénz dolgában: mikor lesz már hepaj. Vennék nekik olyan ruhákat. amit majd egyszer megkapok – pedig hát azért járok ebben a joggingban. de azok az õ javukra tartanak sokáig.

ezt úgy hívják: kelés. nem történt vele semmi. már kezdesz kamaszodni? Jönnek a pattanások? Nem lesz ez egy picit korán? Igaz. ha nem csak egy-egy pár cipõjük lenne. Bemegyünk egy üzletbe. forog a sírjában. *** – Nézd. apu? – Óh.lenne. hogy elkezdték az iskolát. hogy kiürüljön belõle a genny. polcolva. Nem panaszkodnak õk. már 10 éves komoly nagy férfi vagy! Na mutasd! Te. Szívesen tennék a tornazsákjukba én is egy-egy kis gyümölcslevet. – Mi van. kicsim. Most. mert egy héten egynél többször nem futja rá. A kelés. De tudja. dehogy. a Puskin és a Trefort utca sarkán lévõ tábla elõtt: Szegény. tudják: nem bírom megvenni. legrosszabb esetben fölvágják. – Be sem ütötted valahová? – Nem. tudjanak nyugodtan tanulni. mit? Ha semmi mást nem tudnék elérni a perrel. semmivel. nem nyúlnak csokoládé után. babám. ez nem pattanás. mert nem fér el. ne egy kétszer két méteres lukban aludjanak egymás fölött. kisfiam – ígérem meg olyankor. a Bakáts téri kórház faláról vegyék le azt a táblát: „Anyavédelmi Központ” – már azt is nagy sikernek érezném. veszel egy gombóc fagyit? – Holnap veszek. a közepén sárgás dudorral. apu. hadd igyák meg tornaóra után. Hogy levették-e? Még nem. nem tudok íróasztalt betenni nekik a szobájukba. Így hát néha hazafelé megállok a szomszédban. Talán a lakást elcserélnénk kicsit nagyobbra: legyen külön szobájuk. Minden nap megkérdezik nyáron: – Apu. csak azt. . az nagy baj. Megsebezted valamivel a karodat itt? – Nem. mi ez? – Andris a jobb karját mutatta: kis piros duzzanat volt az alkarján. apu.

mit? Akkor ne nyúlj hozzá! Beszaladunk a gyereksebészet-re. – Pénzt. mennyire érzékeny. – Apu. kicsi babának ott a helye! Na. Így. . Gyere. megtaláltam a régi könyveid között. papa. megint pici baba vagyok. nem bántotta a kisfiút. kedden gyertek vissza. – Jól van. nézze meg doktor bácsi. köszönjük szépen. mondjuk. A doktor néni kedves volt. Te anyámasszony katonája. mint akkor. és egykettõre elmúlik ez a bibi. kicsim. Csókolom! – Andris papája finoman odacsúsztatta az asztalra a borítékot. A kis kelés nem múlt el másnapra. az szokott nekik pénzt adni. Te gyáva kistigris! Emlékszel a gyáva kistigrises könyvre? – Persze. már készen is vagyunk. De akkor ülj az ölembe. és megkönnyebbülve elvitte fagyizni. akkor csak icipicit. mit adtál a doktor néninek? – kíváncsiskodott Andris két nyalás között. Juj. – Tudod. Tudod. ami egyáltalán nem fáj. látnom kell. ezért aki elégedett velük. Borzasztó volt? – Nem. õ is köszönetet mondott. Szemügyre vette a kis kelést. de jó lesz. nagyon vigyázok! – tényleg egészen enyhén nyomta meg. Ígérem. olvasom. apu. mert az fájni fog! – Jó. ni. amikor megvettük? – Aha. az olyan aranyos volt! – És én olvassam Neked. mondjuk holnapig! – Jól van. – Na látod! Hát. s megkérdezte: – Andris. nekem ne vágják föl a karomat! Az biztos rémes! – Most nem fáj? – Csak ha hozzányúlok.– Jaj. figyelj. kézen fogta hõs nagyfiát. katonadolog! Kapsz olyan kezelést. ma van péntek. az orvosok nagyon keveset keresnek. megnyomhatom? – Ne tessék. itt is van.. és Te olvasod föl a mesét! – Na. hadd nézzem meg: rendbe jön-e addigra! Oké? – Oké. Andris éppen csak nyekkent kicsit. hátha elmúlik magától! Várjunk. apu. s – Andris hiába nyivákolt – elmentek a gyereksebészetre. nem is fájt. – Ne menjünk.. vegyük elõ.

úgy viselkedtem. . – Mért. szeméhez közelítette kisfia kezét. Andris összerándult és felnyögött. mint egy nagyfiú – büszkélkedett Andris. de az más. semmi. morgott is. – Az orvosnál mi volt? – brummogott az anyamackó. Nagyanyó hozott egy plédet. én is keveset keresek. meg a mackóknál. Fáradtan. az alkarján volt egy kis kelés. Nézd meg. nekem nem szoktak. ám ijedten fordult a fiához: – Te. Szombaton nagy családi ebéd volt náluk. menjünk! – Kitûnõen mulattak a vízilónál. hová lettek ennyi ideig. Te kis kíváncsi kacsa! Kimegyünk az állatkertbe? – Juj. Andris a majmoknál is lecövekelt. – Azt mondta a doktor néni. – Mért más? – Nem is tudom. finoman – föl ne ébressze az alvó Andrist – próbálta leszedni a maszatot. két ujja egész fekete! Hol járt ez a gyerek? – Papa kezébe vette a kis praclit. Andris úgy teleette magát a rántott csirkével. ha elégedettek Veled? – Nem. kipattant a szeme. ugra-bugrálnak. miért más. és komolyan meg-ijedt. mi ez? – Fölemelte. s azonnal dõlt belõle a könny. drágám. – Ez nem kosz! Belülrõl fekete! – sápadt el apukája. vasárnap délben meg õk mentek a nagyiékhoz. cipelik a babáikat a nyakukban. éhesen értek haza. Na. de jó. – Atyaúristen. figyelj ide.. rögtön elnyomta az álom. a mama már otthon volt. nem tudta. nagyon rendes voltam.. betakargatta. Te sokat keresel? – Nem. imádta õket: akár órákig bámulta volna. Andris álmában földobta magát és sikoltott. mi van ennek a gyereknek a kezével? – Mi lenne. Megnyomta a fekete részt. de már lekezelték. miként játszanak. a kezérõl. – Nem a karjáról beszélek – zsémbelt nagyanyó –.– Neked is szoktak pénzt adni a munkahelyeden.

két ujját – a középsõt és a gyûrûset – leamputálták. holnap két tesi óránk van. talán már tud vizsgálati eredményeket. – Micsoda? Viccel velem? – bõdült el az apa. aztán könyök fölött amputálták. aki kezelte õt! – De mi ez. – Sürgõsen le kell vágnunk a két ujját – hangzott a döbbenetes közlés. és megegyeztek: másnap reggel papának két fontos megbeszélése is van. könyök alatt. Az ügyeletes orvos fintorgott. hogy teljesen elfeketedik két ujja.– Jajajaj. száguldottak vissza a gyereksebészetre. – Ugyan mitõl? Attól. Három nappal késõbb mindhárom maradék ujja is befeketedett. kérem. apu. kelletlenkedett: – Tessék visszajönni holnap reggel. mi ez. – Sajnos nem. Ha nem operáljuk le holnap reggel. azokat is levágták. Elüszkösödtek az ujjai. – Nem tudjuk. három napra rá az alkarját. amit Maguk tettek vele most pénteken? – Nem. Két nap múlva a csuklóját. aki kezelte! – De apu. mit csinálsz. ott tartották a kórházban. de ki kell vizsgálni azonnal – mondták másnap. és a tanár úr megígérte. nagyon fáj! – Azonnal bevágódtak a kocsiba. lefektették Andrist. s a kisfiút nem engedték haza. máskülönben nem üszkösödhetett volna el ennyire. akkor bent lesz a doktornõ. tõbõl. A délutáni látogatási idõben papája megkereste a doktornõt. dehogy. mama viszont el tud kéredzkedni. annak tessék megmutatni. – De hiszen nem volt az ujjain semmiféle sérülés! – Kellett lennie. hogy végre enged focizni minket! – Jó. ezek pedig az ujjai. és nagyon fáj is neki? – Én nem tudom. õ viszi vissza Andrist az orvoshoz. a gyermek meg fog halni! Másnap reggel megoperálták Andrist. kicsim. doktor úr? Mi ez. A kis kelés kezelése után pontosan két . ezt majd megbeszéljük! – Szorongva tértek haza. annak ehhez semmi köze! Az a karján volt.

héttel Andris jobb karját vállból levágták. majd meghozták a nyomozást megszüntetõ határozatot. A kórház nem indított fegyelmi eljárást a doktornõ ellen. . a pert megnyerték. A Magyar Orvosi Kamara sem. Magyarországon addig ilyet még nem végeztek. Közben kiderült: a kezelés – amit a doktornõ alkalmazott – kísérlet volt. Lefolytatták a nyomozást. Beperelték a kórházat. Az ítélettel a kezében Andris papája büntetõ följelentést tett a BRFK-n.

sem a gyulladás nem szûnt meg. Egy katona nem sokat teketóriázik. Mária manikûrösként és hajmosóként 38 évet dolgozott le egyetlen fodrászatban. majd az elmulasztja. de nem múlt el. sokat jártak ide-oda. született egy stramm fiuk. Volt három testvére. nõgyógyászati rákszûrésre – no. szülei ott mûvelték a földet. a két lakást elcserélték egyre. tizennyolc éves korában megjelent egy hadmérnök. Kipróbálta a Hydrocortisont. Fontos. Öblögette kamillás vízzel. nem fájt – éppen csak állandóan viszketett. nagyokat nevettek. Maga alá tartott tükröt. eredménytelenül. finomakat szeretkeztek. Jól érezték magukat együtt. kellemetlen tünete jelentkezett. Megnyugtatták a vizsgálaton: a változó korban gyakori a viszketés. s a gyulladás közepén barnás foltot látott. Éppen behívót kapott a körzeti onkológiáról. az nem használt. Õ gimnáziumot végzett. Nem mulasztotta el. majd ott kiderítik: mi ez a kínos viszketés. Vett a patikában Chlorocyd kenõcsöt. elveszi feleségül – és hipphopp. meg a barna folt – egyszerû klimaxos jelenségek. ez éppen kapóra jön.NEKI MÁR NEM SZÁMÍT? Mária a Balaton mellett nõtt föl. begyulladt. de õk is. mérnök lett. Eleinte szépen éltek együtt. Nem csípett. A házasság azonban csak nyolc évig tartott. amikor furcsa. hogy nem rákos. Viszketett a szeméremteste. . Talált élettársat is – összeköltözött Dénessel. mi több. Sem a viszketés. gondolta. írt egy levelet Mária szüleinek: imádja ezt a lányt. szabályosan elrabolta a hajadont. fölírtak Ovestin kenõcsöt. a fia pedig 27 évesen autóbaleset vétlen áldozata lett. Mária ötvennégy éves volt. hozott két unokát a családba. szülei is mind meghaltak.

mondom: csak a bõrfelületrõl van szó. Van egy élettársam nyolc éve. odaviszem hozzá! – kedveskedett a nõvér. vagy gyógyszert szednem. május 24-ére szólt a behívó. nem gond. aki segítene. neki meg milyen kellemetlensége van. kérem? – Ez a bõr felületén van. várom az értesítést. Vérvétel. õ kitûnõ szakember. – Mert csak akkor megyek bele. miért akadályozná. 26-án reggel beinjekciózták. az operációval megoldjuk. – És addig nem kell valami kenõcsöt használnom. doktornõ. A doktornõ közölte: õ mindig hétfõn vizsgál. A vizsgálat végeztével a doktornõ könnyedén adta elõ a teendõt: – Semmiség ez.Rokont látogatni ment nemsokára a Kékgolyó utcai Onkológiai Intézetbe. nagyon szépen köszönöm. közben senki egy szót nem szólt: mi hogyan lesz. egyáltalán nem. jöjjön. de ne ijedjen meg: ez nem rák. onnantól nem lesz semmi probléma. s már húzta is magával Máriát. hogy lecsippentik. vizelet. úgyhogy be kell feküdni. Én magam fogom operálni. – Muszáj? Nem lehet anélkül? – Esetleg rákos elváltozás lehet belõle. akkor jöjjön be. hogy . – Mi az. az megkérdezte a nõvérkét: tud-e itt ajánlani nõgyógyászt. a szokásos vizsgálatok. doktornõ. s a bent fekvõ betegnek mesélte. küldünk majd behívót. – Éppen itt van a Sárosi Zsuzsanna adjunktusnõ. – Az természetes. Azt hitte: elõbb alá kell írnia az engedélyt. majd betolták a mûtõbe. hálás leszek Önnek. mikor. de persze nekem is. kérem. Sokaknál elõfordul ilyen. megnézi. Na. ha szexuális téren nem gátol. nagytermészetû férfi. onnan lecsípjük. – Jó. – Adjunktusnõ. Úgy is lett. nem fog ez a mûtét akadályozni a szexualitásban? – Ugyan. dehogy. hogy elmúljon a gyulladás? – Fölösleges. akinek nagyon fontos ez. 1992. lecsippentjük.

Mária a takarítónõ kezébe nyomott pénzt: hozzon neki.. Fájt is. de õ még mindig aludt... Ezek .. Újabb hét után mehetett vissza varratszedésre. gyönyörûen sikerült a mûtét.. Begyulladt. minden rendben van! Talán egy hét után hazamehetett. Másnap – amikor a nõvérek mint friss mûtétest. Igaz. amint a kis lavórban mosogatta az altestét... nem nyugodott a sebe. Este Sárosi doktornõ ügyeletes volt. mi a helyzet. egy fiatal orvos látta el. Azt hitte.. az alaposabb öblítés érdekében próbálta beljebb is juttatni a kamillát. Mi történt?. – Mi ez?... hogy mást is tesznek. nagyon nehezen. próbálták õt rendbe hozni – annyit érzett: az egész alsóteste tökéletesen zsibbadt... tályog képzõdött rajta – azt egyszerû érzéstelenítõ spray használatával kinyomták. azonnal megõrül. amit érzett. odajött Máriához is. hirtelen lélegzethez sem jutott. Se csikló.. a külsõ szemérem-ajkai mögött nem volt semmi. Elhûlt. Két nap múlva a mûtéti terület elfertõzõdött. Csak egy nagy üreg.. Mária majd’ megõrült a fájdalomtól. Sem belsõ kisajkak.beleegyezik a mûtétbe – de nem kellett.. tessék otthon is gyakran kamillával öblögetni! Mária úgy is tett. mint hogy a barna foltot lecsippentik.. Betántorgott a szobába. sem csikló. Egy szó nem esett soha arról. lemerevedett. Följebb nyúlt magába – s nem akarta elhinni. A tályog kezelése során jegyezte meg: – Ó. mintha nem is lenne. jóval a lezajlott operáció után ébredt. Sárosi doktornõ nem volt bent – közben eltörte a kezét –. Sárosi doktornõ néha megjelent.. õk nem adtak ehhez kamillát. ahol eddig a gyönyör lakott. lerogyott az ágyára.. se semmi. csípett is. De nem volt jól. de soha egyetlen szót nem szólt: mi történt.. Egy hatalmas üreg tátong ott. Lázas lett.. Szédülve állt föl a lavórból. – Minden rendben – közölte –.. és csipesszel kitisztították. s csak késõ délután. Minden vizelés után azonnal kamillás edénybe ült – de hiába. Elaltatták. Egyik alkalommal. azzal öblögessen.. nagyon szenvedett. Azt mondták: üljön kamillába.

kérem. Mária a folyosón várta az adjunktusnõt. hát mit csinált velem? – Nem érek rá most Magával foglalkozni.. Amikor megjelent.. – Holnap bent lesz? – Nem. sietnem kell! – próbált továbblépni.. – Nem érek rá. holnap nem.. Hogy szeretkezünk eztán?. Dénes!. és elmagyarázza: miért kellett ezt tennie? – Máriát már rázta a zokogás. várjon! – beviharzott egy szobába. hanem mindemet kiszedték. becsapta maga után az ajtót.nem lecsippentettek. kilépett az adjunktusnõ.. elbújt Mária elõl. hogy leüljön velem. Leforrázva.. úgy sietett tovább.. Keservesen sírt.. szeretnék Önnel beszélni! – ám az orvosnõ. megszólította: – Doktornõ. Bolyongott bõgve az utcákon. Mit tettek velem?. – Mária várt. Se csiklóm. Mária szaladt utána: – Adjunktus asszony.... mint a szélvihar.. – Mi az. tessék már megállni. sokáig a villamosra sem mert fölszállni: ne lássák az emberek a szégyenét.. hogy nem ér rá.. de holnapután itt lesz. megalázva somfordált ki Mária az intézetbõl. – Szeretnék Önnel beszélni. Meg kell tudnom! Telefonált az Onkológiai Intézetbe: – Sárosi doktornõ bent van? – Nincs. hát mit tett Ön velem? – megkísérelte elállni az orvos útját. – Hogyhogy hagyjam? Maga hagyott volna engem! Egyszerûen meg-csonkított! És arra nem képes. a betegeihez bejár törött kézzel is. – Az egész életemet tönkretette! Mit csinált velem? – Hagyjon. . se semmim. Mit fog szólni Dénes?. mennem kell! – indult el. Nagy sokára nyílt is az ajtó. Egyszer csak ki kell jönnie. És miért?. – Nem érti. hogy dolgom van? – elrohant.

most már belátom: Neked volt igazad.. még a fõztjét is imádja. megcsonkolt. Tönkretett.. lehet: nincs már sok nekem hátra. Dénes. A borravalót persze szépen zsebre tette a mûtét után. Menni nem tudott a fájdalmaktól.. Azért fizettem azt a rengeteg pénzt. Megmondta õszintén: szereti. majdnem a végbélhez. ami történt – de Mária soha többet nem képes az ágyban semmi másra alváson kívül. és a csonkolásban valahogy úgy sérült meg. mondtam Neked: ne operáltasd meg Magad.. ha már nagyon muszáj! – Igen. rögtön nem jutott rám ideje.. Isten áldjon! – És elköszöntek. Dénes. menj el békességgel. Ki vagyok én. de neki fontos a nemi öröm is. Most nem akartam pénzt adni. és sírt.. Sajnálja. zokogott napokon át. A húgyvezetékét egészen hátratették a mûtétnél. mi lesz abból. de hát. beledõlt az ágyba... Persze. a nagyságos adjunktusnõ nem ér rá. akivel azt tesz. Dénes.. becsüli õt.. Mária. Mária! Szégyellem magam. Minden egyes .. kivert kutya. Kértelek: próbáld meg természetgyógyászokkal vagy máshogy rendbe hozatni Magad – orvoshoz csak akkor menj. Te tényleg mondtad. De hát ki gondolta. sok a dolga. Nem képes azt mondani: bocsánat?. Futni kell a pénz után!... az nem derogált neki!.. amíg tudok örülni a szexnek – addig szeretném élvezni. – Látod. Mária nemcsak lelkileg.. Az örökké rettenetesen csípett. hogy minden pisilésnél szerteszéjjel szórt. – Nincs. hogy két percet rám szánjon.. és arra nem méltat. Nagy nehezen hazatántorgott. hogy kivegye a csiklómat. igazad van! – felelte Mária búsan. Dénes azonnal elhagyta. látod. ami éppen eszébe jut?. testileg is folyamatosan szenvedett. a zsebkendõjébe hüppögött: – Még csak szóba se áll velem. ameddig lehet! – Nem haragszom Rád. – Menj el. mivel hitegesselek. ez lesz belõle? – Ne haragudj rám. Isten tudja...néha nekitámaszkodott a kerítésnek.

aki egyúttal elindítja a kártérítési pert is. ezt a szót: „megcsonkítani” – a nõgyógyász csak mondta. láthatóan sajnálta õt. le nem írta. Beadták a Gyorskocsi utcába – az Igazságügyi Orvostani Intézetbe –. Borzalmas volt. A rendõrség még saját eljárásának kezdetén az Onkológiai Intézettõl bekérte az összes iratot. Eltûnt a lázlap. Igaz. késõbb derült ki: legfeljebb a negyedét kapta meg. komolyan próbál segíteni a bajba jutottaknak. az asszisztensnõ kimondta. ám kiderült: az ügyész is rosszul tudta a regulát. ám kiderült: tényleg létezik. beadták. . amíg a polgári bíróság eldönti: történt-e mûhiba vagy sem.alkalommal utána mosakodnia kellett. Elkészült a kereset. Kovács nevû ügyészhez került – sírva adta elõ a panaszát: mi történt vele. Elküldte Máriát az orvosi egyetem orvosszakértõihez. sõt. ott teljes döbbenetre egy évvel a mûtét után még mindig találtak benne varratokat. Az ügyvéd sokadszori erõszakoskodására újabb és újabb papírok kerültek elõ. Mindketten majd’ elájultak: hogy lehet így megcsonkítani valakit. nõgyógyász is. nem lett meg számos más sem. A rendõrök erre fölsóhajtottak: nem nekik kell végigszenvedni a kínosan nehéznek ígérkezõ bizonyítási eljárást – kényelmesen fölfüggeszthetik saját nyomozásukat arra a pár évre. nõi rendõr hallgatta ki. megírtak egy följelentést a rendõrségre: súlyos testi sértés vádjával. Dr. elõször azt hitte. vicc az egész. A rádióban hallott a „sóhivatalról”. tényleg az volt kiírva: Sóhivatal. kiáztatni. Az orvos – hallva a történteket – csóválta a fejét. Megtalálta a Madách téren. Beidézték Máriát. Ez az intézet ugyanis semmi mást nem tett – átküldte a följelentést a II. volt bennük tapintat. pszichológus is megvizsgálta. de mindig hiányoztak is továbbiak. A jogász kijött a lakására. lavórba ülni. Újabb szakértõi vizsgálatra a nõgyógyászati klinikára kellett mennie. hogy ilyen orvosok vannak! Az ügyész javasolt ügyvédet. Döbbenettel és fölháborodással fogadta a történetet. amit a doktor jelenlétében nem mert: – Borzasztó. kerületi rendõrkapitányságra. Amikor kiment.

minden szavát kétségbe vonta.A saját baja mellett maga a per is borzalmak sorozata volt Mária számára. bírónõ! – a döbbenettõl alig tudott válaszolni –. Még direkt azt is megkérdeztem: nem fog-e ez a mûtét akadályozni a szexuális életben – és õ határozottan azt felelte: egyáltalán nem. hogy ez rákmegelõzõ mûtét. Voltaképpen már önmagában az is elegendõ bizonyíték lehetett volna. Ám „az alperesek” állították: a doktornõ mindenrõl pontos tájékoztatást adott elõre. Beidézték Dr. rendszeresen porig alázta. ebbõl így egy szó sem hangzott el. mit tesznek majd vele. A bírónõ Máriát kérdezte: – Így történt? – Dehogyis történt így. hogy nem íratták alá vele a mûtétbe beleegyezõ nyilatkozatot. én mindenrõl részletesen tájékoztattam a felperest. Dr. Mária beszámolt a történtekrõl. hüvely-szûkület és láz fordulhat elõ. – Hazudik! – sikoltott közbe Mária. fontos vita alakult ki például azon: tájékoztatták-e õt tisztességesen a mûtét elõtt arról. A doktornõ annyit mondott: lecsippentik azt a barna foltot. – Doktornõ? – Nem igaz. a nyilatkozat aláírásának elmaradása puszta adminisztrációs hiba. – Ismertettem a mûtét menetét és eredményeit. Közöltem azt is: a csiklót és a kisajkakat ennek során el kell távolítanunk. Martini Jenõ – kórház és a biztosító ügyvédje – háromszor küldette nõgyógyászati orvos-szakértõi vizsgálatra. amibe belehalhat – kezdte tanúvallomását az adjunktusnõ. amit tehát ha nem végzünk el: rosszindulatú daganata lesz. Tisztelt Bíróság. Még azt is tudattam vele: a mûtét következtében szexuális panaszai. nem bírva uralkodni magán. Sárosi Zsuzsannát. vizeletsugárzással kapcsolatos problémái. – Mirõl tájékoztatta Ön a felperest a mûtét elõtt? – kérdezte a bírónõ. – Elmondtam neki. . Jelentõs.

– Diplomás létére Ön hazug ember! – A szembesítés eredménytelen – sóhajtott a bírónõ. hogy a doktornõ minden betegét mindig nagyon részletesen tájékoztatta. hogy Máriát is nyilvánvalóan részletesen informálta. s ebbe Mária bele is egyezett. fulladozott a fölháborodástól. hogy a felperes és a doktornõ beszélgetésén jelen volt-e! – Nem voltam jelen – ennek ellenére Martini ügyvéd hosszas fejtegetésbe bocsátkozott: ha az adjunktusnõ valamennyi páciensét alaposan tájékoztatja. aki szerint az adjunktusnõ minden alkalommal az összes betegét nagyon részletesen tájékoztatja a mûtét elõtt az operáció valamennyi részletkérdésrõl. Ezután a biztosító indítványára kihallgatták Sárosi doktornõ asszisztensnõjét. – Azt kérdeztem. hogy a mûtét során a szeméremajkakon lévõ barna foltot eltávolítja. .– Forduljanak egymással szembe! – végezte el a szabályos szembesítést a bírónõ. – Jelen volt Ön dr. azt megmondta neki a doktornõ. – Akkor tehát arról semmit nem tud elmondani: azon mi hangzott. egészen mást mondott! – Mária alig bírt válaszolni. Ha nem lett volna ennyire tragikus a történet. mint az elvégzett mûtéti típussal. és mi nem hangzott el! – Én azt tudom. azon nem voltam jelen. akkor ebbõl az következik. Ekkor közvetett bizonyítékként kérte értékelni azt. Miért következnék? Mi az. ebben az esetben és jogilag: „nyilvánvalóan” – errõl nem esett szó. objektíve lehetetlen – következésképpen a felperes tartalmilag és voltaképpen ebbe a mûtétbe egyezett bele. Majd azzal állt elõ: a felperes sem tagadja. mindenki kinevette volna ezt az okoskodást. – Nem. Annak a foltnak az eltávolítása viszont másképpen. Sárosi Zsuzsanna és a felperes errõl szóló megbeszélésén? – kérdezte Mária ügyvédje. – Mondják egymás szemébe! – Én Önt alaposan és mindenre kiterjedõen tájékoztattam a mûtét elõtt! – Nem tájékoztatott.

„rákmegelõzõ állapot” állt fenn Máriánál – vagyis volt rá esély.hogy a mûtét elõtt Mária több kivizsgáláson esett át (belgyógyászati. hogy ebbõl a barna foltból rákos elváltozás jöjjön létre. vagyis – a kisebb kockázat helyes elvét alkalmazták. Mária ügyvédje elõször levezette: egyáltalán nem mindegy. gégészeti stb. abba egyezett bele. ez sem volt egy erõs próbálkozás. az egészen más helyzetet teremtett volna. Arra is hivatkozott: Mária a mûtéti elõjegyzés alapján saját elhatározásából feküdt be a kórházba. hogy valóban rákmegelõzõ állapotról volt szó – vitatta a gyógykezelés módját. elõbb vagy utóbb készült a szövettan. Azt mondhatták volna Máriának: nézze. Hát. Hogy õ csupán a barna folt eltávolítására feküdt be. tehát mégiscsak beleegyezett mindabba. ami történt vele. ezért ilyen – élére állított – kérdés föl sem merült. konzíliumokon). Elõvett és idézett egy könyvet: Dr. vagy meghal rákban. cserébe az életemért. nem pedig abba. Ám nem végeztettek elõzetes szövettani vizsgálatot. nem volt mire felelnie. de meg nem engedve. igazán nem egy komoly különbség! Látva. hogy van. a kötelezõ tájékoztatás és a beleegyezés hiánya dolgában veszíteni fog – Martini ügyvéd másfelé kezdett kereskedni. hogy eltávolítsák a csiklóját és a kisajkait? Nem számít. õ maga válaszolta volna: rendben. Mária ügyvédje erre kérte becsatolni bizonyítékként a mûtét elõtt készített szövettani leletet – tudta ugyanis. Martini ezt persze nem volt képes prezentálni – de úgy vélte: az mindegy. márpedig köztudomású: a kis beavatkozások nem igényelnek ilyen részletes kivizsgálást. Ilyen kérdésre lehet. Elõadta: a mûtét után készült szövettani vizsgálat igazolta. Másodszor – feltéve. akkor – a csonkolást annak érdekében végezték el: Mária ne legyen rákos. Ha pedig tehát a mûtét rákmegelõzõ jellegû volt. Kásler Miklós: Onkoterápiás protokoll . Ha készült volna a mûtét elõtt szövettani vizsgálat – és az rákos vagy rák-közeli állapotot mutat –. lényeg az. az operációt megelõzõen nem végeztek szövettani vizsgálatot. vállalom a mûtétet. Maga rákos – vagy elvégezzük ezt a rendkívül radikális operációt.

a mindenütt elvárható minimumra koncentrálva. Kásler dr. de annak összegérõl nem hozott határozott. szeptemberében született meg az ítélet a . júniusában helybenhagyta az elsõfokú ítéletet. novemberében indították el.” E kötet Szeméremtestrák címû fejezete két – ez esetre döntõ – elõírást is tartalmaz. Az operációt megelõzõen szövettani vizsgálatot nem készíttetõ. beleegyezés nélkül radikális csonkoló mûtétet végzõ orvos maga írja az orvostársainak szánt tananyagban. már-már hihetetlen adalék: ennek a Szeméremtestrák címû fejezetnek egyik szerzõje és szerkesztõje nem más.” S mindehhez az elképesztõ. és hogy a korai stádiumú daganatoknál a szeméremtestet meg kell tartani! A pert 1994. az Országos Onkológiai Intézet kártérítési felelõsségét..címû mûvét. „ terápiás protokoll döntõen az A Országos Onkológiai Intézet standard gyakorlatára épül. ‘ decemberében a 95 Fõvárosi Bíróság úgynevezett közbensõ ítéletet hozott: kimondta az alperes. Ott 1998. A protokollt magyar viszonyokra írtuk. az Országos Onkológiai Intézet adjunktusa. Martini ügyvéd megvárta a rendelkezésére álló határidõ utolsó napját. Az egyébként ép szeméremtesten egy gócból kiinduló korai stádiumú daganatoknál javallt a szeméremtest megtartása. A 318. A fõszerzõ. oldalon: „ Mûtét elõtti szövettani vizsgálat: a daganatot minden esetben igazolni kell!” Majd késõbb a következõt. – aki egyébként a Sárosi doktornõt is foglalkoztató Onkológiai Intézet fõigazgatója – bevezetõje egyértelmûen fogalmaz. részletes diagnosztikus és terápiás menetrend és ajánlások” alcímmel. „Az 1980-as évektõl a kórjóslati tényezõk pontosabb meghatározásával és figyelembe vételével szemléleti változás történt a kezelési terv összeállításában: elterjedt a kisebb radikalitás felé törekvés. A Legfelsõbb Bíróság 1997. s a hatalmasra duzzadt paksamétát és az eljárás hátralévõ részét visszaadta a Fõvárosnak.. „Rosszindulatú daganatos megbetegedések komplex onkoterápiájának irányelvei és gyakorlata. Sárosi Zsuzsanna. hogy a daganatot mûtét elõtt szövettanilag igazolni kell. s akkor adta be fellebbezését. mint Dr.

Szexualitásra persze már azzal sem lehet alkalmassá tenni. nem számít. hanem gézdarabkákat összehajtogatok.kártérítés összegérõl. A családom sok tagjának is restelltem elmondani: mi történt velem. megcsonkítottak. Gyakran járok ki a temetõbe a szeretteimhez. s azokat teszem oda minden pisilés után. mindig vidám voltam. Közben egyfolytában szégyellem magam. Mária vagyoni kártérítésként pontosan azt az összeget kérte. a nem vagyoni kártérítési kötelezettséget pedig a Mária által kért összeg pontosan egyötödében állapította meg. Ha elmegyek otthonról: már órákkal elõtte nem fogyasztok folyadékot. akkor plasztikai mûtétet kell végeztetnem. Fölajánlotta többször: hazavisz kocsival. Hypós vízben kiáztatom. De talán arra mégiscsak csúnya dolog volt hivatkozni: öreg vagyok már. amennyi a betegállományának öt éve alatt kiesett munkabére lett volna — manikûrös és hajmosó létére persze borravaló nélkül. hiszen azt úgysem ítélik meg). mert szerteszéjjel szór a vizeletem. Sokallotta. de így nem. újra használom. Mind a mai napig tönkre vagyok téve. Betét nélkül egy percre sem maradhatok. Így nem lehet. víg kedélyû. ott elkezdett kerülgetni egy kedves. kimosom. mindenem csupa pisi lesz tõle. Ma is szörnyû fájdalmaim vannak. meg hogy ne szórjon így széjjel a vizeletem. hogy szabályozni tudjam. hogy szexuálisan is . ne kelljen WC-re mennem. szeretet. kérte. hogy közben hatvan is elmúltam. Martini doktor fellebbezett. de én nem merek. ápolt vagyok ma is –. Pedig higgye el: nekem is jól esne kis gyöngédség. Jó lenne tartozni valakihez. Amíg ez meg nem történt. szimpatikus úriember. temperamentumos – ma már csak szomorkodom állandóan. Ha megkapom a pénzt. – Engem széttrancsíroztak – mondja Mária az ítélethirdetés után –. találkozzunk – csinos. Otthon nem betétet használok – mert az borzasztó drága –. ma is vágynék az ölelésre. A bíróság ezt megítélte. valamint némi járadékot. csomóan semmit nem tudnak róla – szégyellem. Attól. Ezt persze nem lehet pénzzel megfizetni. mert gyakran nem vagyok képes szabályozni a vizeletemet.

Férje százzal hajtott át a városon – kicsivel idegesebb volt. A kõre. a szülõszoba elõtti váró. Ilyenkor ugyanis eléggé el nem ítélhetõ módon az a megátalkodott szülõ nõ nem várja meg. Mármint a folyosó. Szerethetnék még.. amit feltétlenül be kellett tennie az egyébként már rég összepakolt bõröndbe: hátha azokra is szüksége lesz odabent. az istálló sarkában. aki nem veszi igénybe annak összes kényeztetését. még csak nem is különösebben nagy baj – az esetek döntõ többségében sem a mamának.. sem a babának az égadta világon semmi baja nem származik belõle.tönkre tettek. *** Van ugye az a – szülészek körében közismert – terminus technicus: kõre szülés. Azt az esetet értik ezen. Ez történt a húszéves Ritával is. megszüli a babát. vagy a szülõszoba kövére. amikor a kismama a kelleténél – tudniillik a szülészorvos urak megszokott tempójánál – hamarabb szüli meg gyermekét. hanem fogja magát. Mivel ez mind nem érkezett meg. ha nem teszik ezt velem. amíg mindent szépen elboronálnak szülése elõkészítésére. szülésznõt. Igaz. a kert eldugott szegletében – ebben a fene nagy civilizációban sem feltétlenül éri hátrány azt. orvost. mint Rita maga. A kocsiban már két-hárompercenként jöttek a szülési görcsök. Nem lennék öreg. õ maga tötyörgött otthon vagy tíz percig. Elvégre néhány évezreden át vidáman meg tudtak szülni a nõk az árokparton. Aztán ragaszkodott hozzá. mire elindulhattak a jó nevû klinikára – eszébe jutott még néhány dolog. már ötperces fájásai vannak. és – hipp-hopp. a liftajtó meg éppen kinyílt az orruk elõtt . Nem mûhiba ez. hogy telefonáljanak fogadott orvosának: jönnek. a klinika kapujában az ifjú férj lélekszakadva kiabált a portásnak: azonnal hozzanak hordágyat.

majd még öt – nem jött senki.– inkább nekiindultak. – Tessék helyet foglalni. fölhajtotta a szoknyáját. Megfosztották õt egy csomó pénztõl. – Nyomjál. igazából inkább békára. és megvárná a méhlepény kijövetelét is – esetleg tekintélyes hálapénzt adhatna sajátmagának. Igaz. nõvérek. aki nem volt rest: nyomott egy jókorát. amíg kicsusszantak a lábai. szólunk a doktor úrnak! – mosolygott bájosan a legfiatalabbik. A kispapa – mit tehetett? – gyöngéden lefektette a folyosó kövére. Ott volt a kezében a fia! Jó. Fölértek a szülészetre. s a baba valóban kizuttyant. mintha máris eldöntötte volna: minimum operaénekes lesz. A bébi azonnal fölsírt – mit fölsírt. Rita panaszt tett a klinika igazgató professzoránál: õk direkt elõre telefonáltak. járkált té s tova. ezen a hideg kövön? – kérdezte kissé ünneprontóan a tetõtõl talpig véres kispapa. mindjárt kipottyan! – biztatta asszonyát. fogta. segítette a gyerek kipréselõdését. ha felnõ. hogy mikor érkeznek – mégiscsak disznóság. hát véresen. Így. A férj terelgette. jön ki! – és beledõlt férje karjaiba. Ám Rita nem volt éhes. a mamát is. és bekukkantott. picikét forgatta is õt: könnyebben jöjjön ki egyik karja után a másik is. hirtelen fölsikoltott: – Úristen. – Mondd. sõt. s odébb libbent mini-szoknyájában. a mellére is helyezhesse. mint emberre hasonlítva – de õ rögtön gyönyörûnek látta. maszatosan. kicsim. ami speciel neki kifejezetten jól jönne. s ott a folyosón õgyelgõ nõvéreknek szóltak: szülni érkeztek. A köldökzsinór engedett annyit. Ahhoz képest igazán korrekten. Látta a gyerek feje búbját a kijáraton. Rita már nem bírt leülni. a végén át is cikázott rajta az ötlet: ha most a köldökzsinórt is elharapná. szorosan a férjébe kapaszkodva. De erre már sajnos nem kerülhetett sor – megérkeztek az orvosok. hogy az ország egyik elsõszámú intézetében a . úgy kezdett ordítani. drágám. elvitték a babát is. aki pedig elõre nem is tudta: ez papás szülés lesz. majdhogynem szakszerûen vezette le a szülést. hogy megmutathassa az immár anyaként a kövön fekvõ feleségének. tudatták. nem fogsz Te itt megfázni. Eltelt öt perc. ebéd-idõ volt.

mint aki komolyan fölháborodott: rövid idõn belül ez a második kõre szülés volt a klinikán. Marcona. Hogy kit? A portást. Bizony! Elbocsátották a felelõst. Megkeserülte a nyavalyás! Az anyja úristenit az ilyennek! . És azt ne higgye a rosszindulatúan elfogult olvasó: elmismásolták a dolgot. az osztályvezetõ fõorvost is. az ügyeletes orvost is. kérlelhetetlen határozattal zárult: fegyelmi elbocsátás lett a vége. Nem! A fegyelmi eljárás kemény. És keményen oda is csapott: fegyelmit indított. Ennyi erõvel jobban járt volna.villamosmérnök férje vezeti le a szülését. Aki – így szólt a fegyelmi határozat – késõn szólt. sõt. még vagy három más dolgozót is. és tényleg egyedül boronálják el az egészet. A professzor úgy festett. rideg fõnökként fegyelmi eljárás alá vonta az igazgatóhelyettest is. ha otthon marad. hogy szülõ nõ érkezett.

mint nap azzal ért haza: Magyarországon mindenki lop. kisebb használati tárgyakat készítettek. semmihez nem lehet hozzájutni. Próbálkozott. Rettenetesen nehezen. kapukat. Saját házban éltek. Végül belement. csal. lép-csõkorlátot. Erika elõször nyelviskolába járt. hazudik. a piciket beíratták bölcsibe. amilyet kint is vezetett: nagyon megszerette ezt a munkát. Sidney csodálatosan gyönyörû hely – még ha inkább amerikai. fiatalok. egészségesek. egy hónapig erõlködött – aztán föladta: ebben az országban reménytelen normális vállalkozást mûködtetni.ITT LESZ A LEGJOBB HELYEN! Erika és Vilmos 1988-ban úgy döntöttek: kimennek Ausztráliába. ‘ augusztusában hazaköltöztek. keresgéltek 96 megvehetõt. Vilmos pedig hozzáfogott egy ugyanolyan üzem létrehozatala elõkészítésének. Vilmos december elején elõrement: . mint ausztráliai stílusú is –. Béreltek lakást. Erika elkezdett angolul tanítani. de csak-csak eldöntötték: hazajönnek. Erika persze otthon maradt a kicsikkel. Nap. aztán szupermarketben lett középvezetõ. jómódúak és boldogok voltak. s a honvágyukat azzal próbálták magyarázni: a fiúknak talán jobb lenne itthon. Vilmos nagybátyjának Sidney-ben rézmûves mûhelye volt. de az az igazság: kilenc év Sidney után Budapest – neki is elég nagy sokk volt. Ám egyik rémes élmény a másik után érte. az üzem jól ment. Ám kezdett hiányozni a család. s a nagybácsi fölajánlotta: vezesse õ a tervezést és a gyártást. a sok barát. sem alkatrészekhez. amikor megszülettek az ikrek: két bûbájos fiú. korrupció nélkül mozdulni sem lehet. tisztességes úton-módon sem alapanyagokhoz. Még szebbé akkor vált az élet. Azt mondta: menjünk vissza Ausztráliába! Erika elõször tiltakozott.

amelyben rögzítette is a „suicid hajlamot”. Attila autózott ki értük. egyetlen szót nem szólt a kocsiban. s megegyeztek: Zsolt ugyan éppen külföldi konferencián vesz részt. nem akar se enni. Elkísérte Vilmost a doktorhoz. halálra ítélték – érveket már nem hallott meg. az ünnepeket itthon töltik a szüleikkel. – s ott depresszióssá vált. arról. és talán a család is segít. de azt javasolta: Erika menjen ki érte. kocsit vesz. se komunikálni az emberekkel. A nagynéni szörnyen aggódva számolt be róla. s ‘ januárjában 97 újra kimennek. és hozza haza. Nemsokára már a telefonhoz sem jött. Vilmost erõsen foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata. Vilmos természetesen a nagybácsiéknál lakott. Az volt a terv: karácsonyra még hazajön. aki diagnosztizálta is a depressziót. bezárkózott.lakást bérel. jobb lesz. hanem Bécsbe érkezett vasárnap. Erika próbált beszélgetni Vilmossál. hogy üldözik õt. de elõkészíti Vilmos fogadását a klinikán. Úgy érezte: a sors leszámolt vele. amikor Erika hívta. aki közölte: attól tart. a bölcsödés kölyköknek helyet keres – elõkészíti a talajt Sidneyben. Ha olykor hajlandó volt mondani valamit. Itt lesz a legjobb helyen! Erika és Vilmos gépe nem Pestre. Egész nap a besötétített szobában ül. a SOTE Pszichiátriai Klinikájának orvosa – beszélt vele. Odaadott egy angol nyelvû orvosi levelet a leendõ magyar kezelõorvos számára. valakik tönkretették. Erika fölhívta Attilát. ami iszonyatosan nehezen ment: férje egyre inkább magába fordult. legelõbb itt nézzék meg: milyen állapotban van Vilmos. Vilmos több mint húsz éve testi-lelki jó barátját: vegye kézbe az itthoni teendõket. arra sem . nem érdekli semmi. Elvitték ottani orvoshoz. Hanyatthomlok röpült ki. Vilmos Bécstõl Pestig csak fogta Erika kezét. aki világéletében harcos típus volt: most mindent föladott. Már minden teljesen mindegy volt neki. a család elleni összeesküvésrõl beszélt. adott neki antidepresszáns szereket. közeleg a vég. Attilának régi haverja volt Unoka Zsolt. Õ . Haza se vigyék – a reptérrõl egyenesen a klinikára menjenek. ha az anyanyelvén részesül pszichiátriai kezelésben.

Attila azonnal érte jött. vért vettek tõle. Az elsõ. Hazaérve a postaládában távirat fogadta: Kérjük. a folyosón beszélgettek együtt. Meghalt. Erika és Attila megnyugodva távoztak. s bevitte. Erika odaadta a doktornõnek az angol orvosi papírt. Az orvosnõ elolvasta – jól értett angolul –. s körülbelül húsz perc múlva jöttek vissza. Váradi doktornõ az intézményvezetõként bemutatkozó fõorvos és még egy orvos kíséretében fogadta õket. mint a sima depresszió – pszichózis vagy skizoid állapot. majd reggelizni hívták. benne a jelzéssel: suicid hajlam. Ez fél kilenckor történt. Váradi Enikõvel sem ellenkezett. elõször csak azt vették észre: Vilmos eltûnt. Reggel hétkor a nõvérek ébresztették. akkor már többet tudnak majd mondani a kezelésrõl és a várható kilátásokról. Feltétlenül bent kell maradnia! Azt kérte: Erikáék másnap. hanem kórházba. Elmondták. de bólintott. a nagyvizit után jöjjenek vissza. meghalt a Vilmos? – Igen. hogy bejöjjön most azonnal! – közölte a doktornõ. – Öngyilkos lett? – Igen. amikor megmondták neki: nem haza viszik.válaszolt. Hétfõ reggel Erika elvitte a gyerekeket a bölcsödébe. azonnali diagnózis így szólt: ez súlyosabb állapot. köntöst. – Itt lesz a legjobb helyen! – búcsúzott kedvesen a doktornõ. Teljesen passzív volt. e beszélgetés során konkrét kérdést tett föl Vilmosnak: foglalkozik-e az öngyilkosság gondolatával – s Vilmos erre szóban nem felelt semmit. s pár perc múlva keresték õt – de sehol . egyébként is tudott mindenrõl Unoka Zsolttól. A klinika ügyeletes orvosával. – Miért. Bevitte a szobájába. majd felkerekedett megvenni a férjének a szükséges kórházi cuccokat: pizsamát. hívja fel a klinikát! – Fontos lenne. de azért õ maga is meg akarta vizsgálni Vilmost. s fél hat körül elaludt. megmérték a vérnyomását. papucsot. Koradélután volt. Sokkal késõbb a doktornõ maga is elismerte. Vilmos – erõtlen ellenkezése dacára – nyugtató injekciót kapott.

azonban korlátozottan. évek óta nem tartunk fönn zárt osztályt. Aztán valaki szólt nekik: lent. Abban az esetben. az ebédlõbe. – Hogy történt? – kérdezte Erika. hogy pert indítsanak. – Kiugrott a nõi mosdó ablakán. csak körülbelül húsz centiméterre nyitható tolóablakok vannak – adta elõ. – És velünk most mi lesz? Három évesek a fiaink! – Erika innentõl kezdve csak sírt. – A klinikán nyílt osztályos rendszer van. Az elsõ tárgyaláson csak Erika és Attila meghallgatása történt meg. Következõ alkalommal sorra került dr. Álláspontom szerint az ön-gyilkosságra való lehetõségek korlátozottabbak a klinikán. majd hozzátette: – Úgy ítélem meg: a beteg ellátása során az orvosi szakma szabályai szerint jártunk el. az osztályos nõvér figyelemmel kíséri a beteget. Nem volt sok értelme tovább beszélgetni. . Fölkelhet az ágyból. ha suicid hajlamú beteget veszünk föl. és az állapot megítélése is orvosi szempontból szakszerûen történik. orvos – biztosítja a beteg õrzését. Amikor kilenc óra tájt elküldték a táviratot. de folyamatosan figyelemmel kísérjük a mozgását. mi az „open door” módszer hívei vagyunk. mint otthon. Egy pszichiátriai kórházban az a legkevesebb. még csak azt hitték: elment. akirõl orvosa is tudja: ilyen késztetései vannak. Az intézetben sehol nincs rács az ablakokon. a parkoló kövén fekszik egy holttest.nem találták. Szakképzett személyzet – nõvér. Attila ragaszkodott hozzá. Biztonságosabbnak tartottam. hogy ne legyen lehetséges öngyilkosságot elkövetnie annak a betegnek. kimehet a WC-re. Váradi Enikõ. ha a beteg nálunk marad. mintha felperes hazaviszi. – Pszichiátriai klinikán? – Ez nem zárt osztály. Az ugyanis a szakmai tapasztalatunk: a zárt rendszer nem biztosít nagyobb biztonságot az öngyilkossági szándékkal szemben.

és korábban képtelenségnek tûnt ezen az ablakrésen keresztül kimászni vagy kipréselni magát valakinek. hogy a második emeletrõl a mélybe vesse magát – normálisan nem lehet kiférni! Tehát a klinika nem felelõs semmiért. Olyan szorongást oldó gyógyszereket kapott. Azonban a nyitott ajtós rendszernél is létezik kényszerintézkedés: adott esetben erõszakkal. a következõ tárgyaláson négy nõvér is végigmesélte: mi hogyan történt. az ablakok milyen szabvány alapján készültek. és igyekeztünk mindent megtenni annak érdekében. hogy megóvjuk õt az ön-gyilkosságtól. – A nyitott ajtós rendszer azt jelenti: nincsenek kulcsra zárt ajtók. milyen nagyon .Ezután dr. Erikáé ellenezte: minek. A fokozott obszerváció pedig azt jelenti: a beteg nem hagyhatja el az osztály területét. még azt az Unoka Zsolt doktort is beidézték. építési engedélyét. amelyen Vilmos kimászott a párkányra. A két hónappal késõbbi alkalommal a klinika igazgatóhelyettese számolt be a történtekrõl. a klinika osztályvezetõ fõorvosa vallott tanúként: – Úgy ítélem meg: a beteg ellátása megfelelõ volt a klinikán. megkezdtük a gyógykezelését. Mi több. akaratuk ellenére tartunk itt betegeket. Ez elõre nem látható esemény volt. olyasmivel is telhetett az idõ. Ez utóbbi ez esetben nem sikerült. A kórház ügyvédje kérte a bíróságtól a nõvérek meghallgatását. megállapítandó. Megjegyzem: zárt osztályon még kevésbé szokott sikerülni. hogy kérte: a bíróság szerezze be az épület tervrajzait. a betegek szabadon járhatnak-kelhetnek az osztályon belül. mi szükség van rá? Csak az idõt húzzák vele! Nem baj. A SOTE ügyvédje görcsösen próbálta bizonyítani: azon az ablakon. Tölgyes Tamás. aki az események alatt mindvégig külföldön volt konferencián. amelyek csökkentik a pszichotikus tüneteket – ezt mutatja az is. A perbeli esetben ez azt jelentette: a kórházi fölvételét követõen a beteg nem mehetett el az osztályról. hogy rövid idõvel azok beadása után el is aludt. sõt. Fizikailag Vaszkó Vilmos nem hagyta el az osztályt.

elõvigyázatosak voltak. valamint zoknis láblenyomatát is – Erika elsírta magát. Nekik annyit mondott: apu meghalt. soha nem kérdezik meg: mikor jön haza apu? . s annak ügyében a vizsgálatot lefolytatták. hogy a felfúrt gát mellett további két üres lyuk található. rendû felperes és Bognár Attila személyén kívül) megtekintik az ominózus tolóablakot. amibõl meg-állapítható: az a gát áthelyezésére szolgálhat. Néha a temetõbe is kiviszi õket. aki kimászott rajta. Amikor azonban arról számolt be: az ablakpárkányon meg is találták Vilmos ujjlenyomatát. Vagyishogy kár lenne azzal bajmolódni: milyen is az az ablak. Otthon várja õt a két fia. Talán nem egészen helyes logikai út azt bizonygatni: nem juthatott ki a tökéletesre épített ablakon az. Falra hányt borsónak bizonyult Erika ügyvédjének érvelése: azon az ablakon. Jelen volt Almásy Mária bírónõ. lehet. hogy a bíróság – kínjában. Erika és Attila. amelyen Vilmos kimászott – azon kifért. illetve 14 cm. õ ki is próbálta annak idején: kifér-e ekkora résen. A gát akadályozza meg. a felperes és az alperes ügyvédje. a két nyílás mérete. A két fiuk. Idézem a helyszíni szemle jegyzõkönyvét.5. „A nõi WChelyiségben a fent felsoroltak (I. A nõi mosdóban. nehogy azokon kiférhessen egy beteg. tehát az nyitott állapotban 15-16 cm. Kifért. Eljáró bíró megállapítja. A hároméves gyerekek már megértik. hogy az további 6 centiméterrel szélesíti meg az ablaknyílást. akik Vaszkó Vilmos halálát megállapították. Ez a borsó olyannyira a falra hányatott. s itt is található a felhelyezett gát mellett további két lyuk. A technikus vékony ember volt. hogy a fenti méreten túl az ablak további nyitására sor kerülhessen. a klinika igazgatóhelyettese. A WC melletti nõi mosdóban is lemérésre kerül az ablaknyílás. nehogy késõbb támadható legyen a bizonyítási eljárás – helyszíni szemlét tartott a klinikán. mégpedig annak nõi mosdójában. és a felperesi képviselõ megbízottja megméri nyitott állapotában az ablaknyílást. ott 8. mit jelent ez. Késõbb a bíróság meghallgatta azt a rendõrorvost és bûnügyi technikust is. A tény ennyi: kifért. A fenti méretekbõl az állapítható meg.

Az érintettek a határozatot tudomásul vették. napokkal a meccs után. Horváth Ottó partjelzõt. A bizottság ugyanakkor nem látta bizonyítottnak.” . október 14: „ Megyebírót eltiltották A Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága kedden tárgyalta az október 4-én lejátszott MTK – III. A tanúk meghallgatása után a bizottság úgy határozott. ebben az esetben ugyanis nyilván sokkal súlyosabb büntetés született volna. Kun György labdarúgót és Simon Gábort. Lendvai Péter.*** Újsághír sportlapból. Mint emlékezetes: a meccs játékvezetõje. 1998. ugyanis a játékvezetõi jelentésbe helytelenül került Kun György neve mellé a sárga lapos figyelmeztetés. ám a bíró elmulasztotta a piros lapot felmutatni. Kerület bajnoki mérkõzésen történt játékvezetõi mûhibát és az ezzel kapcsolatos ügyeket. napokig a munkahelyére sem ment be. egyikük sem kíván fellebbezni. Megyebíró János kérdésünkre elmondta: a TV2 értesítése nyomán szerzett tudomást mûhibájáról. hogy a mulasztásért felelõsek tudták: félrevezetik a szövetséget. több mint két kilót lefogyott. Huták Antal játékvezetõ-ellenõrt. Huták Antal írásbeli figyelmeztetést kapott. az illetékeseket felhívta a sárga lapok nyilvántartásának módosítására. Kerület FC technikai vezetõjét. a III. hogy Megyebíró Jánost november 20-ig. Kiss Gézát pedig október 30-ig eltiltja a labdarúgással kapcsolatos minden tevékenységtõl. aki korábban már kapott ilyen figyelmezetést. a találkozó tartalék játékvezetõjét. A bizottság beidézte és meghallgatta Megyebíró Jánost. A bizottság megállapította: játékvezetõi mûhiba történt. Derült égbõl villámcsapásként érte a hír. Megyebíró János a találkozó utolsó percében sárga lapot adott Lendvai Péternek. Kiss Gézát.

hogy sem a tartalék játékvezetõ. . azonnal eltiltás. de még a játékvezetõellenõr sem kel a bíró Megyebíró védelmére – hát milyen kollégák ezek? Hovatovább rögtön intézkednek: miként ne forduljon elõ ilyesmi máskor is. Az aztán egyenesen vérlázító. Egyetlen. mint az orvoslás. mi több. akkor is. Furcsa. Nem lacafacáznak. sem a partjelzõ. talán nem is igazán jelentõs mûhiba – puff!. Van mit tanulniuk az orvosoktól. nem hoznak szakértõket – igazukat védendõ –. érthetetlen az is: az elítéltek a döntést egyszerûen tudomásul veszik. Nagy maflák ezek a foci-ügyi emberek. Mindazonáltal lefogynak a szégyenbe. az ítélet ellen nem fellebbeznek. nem tagadnak.Apró megjegyzések a hírhez. Érdekes módon a játékvezetõ tévedését nem játékvezetõk ítélik meg. Vagy komolyabban veszi magát. Úgy látszik – ami persze eddig is sejthetõ volt –. Magyarországon a foci sokkal komolyabb dolog. ha tudják. az értelmetlen.

a csurom sár utak nem egészen úgy vezetnek. Csakhogy ezt a népkeverés módszerével tette – engem kihelyeztek Erdélybõl Moldvába. tehát az összes orvost kizavarta körzetbe. Ott végeztem el az orvosi egyetemet. igaz. benne reked a szó. merre forduljak. . A környék hosszú-hosszú részein életnek nyoma sem látható. Két bádogos szorgoskodik éppen – teljesen lerohadt a vízlevezetõ csõ. Kétsoprony. Erdélybõl. az ablakkeretben is lehallgató készüléket találtam – mindenütt mindent lehallgattak abban a besúgó-rendszerben. amit mond? – Megmagyarázom. Nagyszénáson a kocsma a legfõbb tájékozódási pont: bárkitõl kérek útbaigazítást. a konyhából nyíló étkezõben ültet le. s közben Ceausescu – mivel nem volt elég pénz az egészségügyre – kitalálta: a betegségeket nem gyógyítani kell. hanem megelõzni. Na. Szentes és Orosháza a két „nagyváros”. mögötte hatalmas foltokban vizesedik a fal. Végül mégis megtalálom a házat. ahol addig életemben nem jártam. gyümölcslével kínál. – Csak nem zavarja. megriad. ezek mindentõl és mindenkitõl messze vannak. Amikor azonban az asztalra helyezem a diktafont. amely Dr. ott Moldvában. ahogy a térkép mutatja. Azóta. fóbiám van az ilyen szerkezetektõl. ahhoz képest magyarázza. mint gondolná az ember. egy éve kéri: cseréltesse ki végre az önkormányzat. Mosolyogva fogad. A közelben viszont nem éppen világvárosok fekszenek: Gádoros. ha fölveszem. Marosvásárhelyrõl valósi vagyok.ORVOS PEREL ORVOST Nagyszénásra nem is olyan egyszerû eljutni. ami igaz. gömbölyû asszonya örömmel sertepertél körülöttük. Kiss Judit szolgálati lakása. Kiscsákó. A ház negyvenhez közeledõ. kedves arcú. kávéval. Eperjes.

Volt olyan beteg. ha nem szabadulok el Romániából. mégis rendes ember? – A másik – amint belépett a rendelõbe. Beadtam a papírokat a román hatóságoknak. azután dolgoztam három évet az említett Moldvában – húsz kilométerre az orosz határtól. Körzeti gyermekorvos lettem volna. víz nélkül. Pestre kerültem. mert hiába kérvényeztem számtalanszor. és másnap délben értem haza. A fõnököm – ahogy említettem – lehallgatott minket. Körülöttem állandóan cserélõdtek az orvos-kollégák. Végül ‘ 90 februárjában kaptam meg az utolsó pecsétet. Decemberben érkeztem oda. Aki azonban leültetett maga . pályázaton elnyertem a kerepestarcsai kórház szilasligeti körzeti gyermekorvosi állását. hiába gyerekszakon végeztem. Négyszázötven kilométerre éltem a szüleimtõl. aki hajlandónak mutatkozott elvenni.– Mikor végzett az orvosi egyetemen? – 1986-ban. hanem szabályos félkört tett meg: reggel fölültem. fûtés nélkül. Erdélybe. Rettenetes volt. beadtam az útlevél-kérelmet – ám decemberben kitört a forradalom. aki a kezelés végeztével megtapogatott: – Maga tényleg magyar. kérdezgetni kezdtem: mi baja – fönnakadt szemekkel bámult rám: – Jé. magyar. rokonoknál laktam. Találtam is egy püspökladányi férfit. Az ügyvezetõ fõorvos úr közölte: az elsõ hónapban az õ – szintén gyerekorvos – felesége mellett fogok dolgozni. én lettem a legstabilabb ember. Sulita nevû faluban. besúgó volt. nem értek rá velem foglalkozni. s úgy is bántak velem. életfogytiglan Moldvában élhetek – elhatároztam hát. Ennek egyetlen útja-módja létezett: ha Magyarországon élõ emberhez megyek férjhez. ‘ 89-ben megkaptam a házassági engedélyt. és hellyel kínáltam. Egyetlen magyar voltam a faluban. amellyel lakás-ígéret is járt. és nem is harap! – A rendelõ egyik pici szobájában laktam. átjövök Magyarországra. de felnõtteket ugyanúgy el kellett látnom. Úgy tûnt. akkor azonnal kijöttem Magyarországra. nem engedtek vissza. nem kaptam senkinél albérletet – románok nem fogadtak be magyart. ráadásul a vonat – amivel néha szabadságra hazautaztam – nem egyenesen ment.

34 évesen lettem terhes – olyan férfitõl. kifestve. Három-négy héten át csak üldögéltem mögötte. császármetszés indokolt. ezért hamar – a terhesség utolsó harmadában – átmentem Szegedre. hogy az újszülött besárgul. rám mindaddig nem került sor. Rendes volt a polgármester is: mutatott két házat. elegem lett ebbõl a maffiából. Itt végre befogadtak – az orvosok. én mondjam meg. melyiket vegyék meg szolgálati lakásnak. Bejelentkeztem dr. áthelyeztek a kórházba –. 1993. Én RH negatívos vagyok – ilyen mamánál gyakran elõfordul. mindent rendben találtak. de azonnal eldöntöttem: megtartom a gyereket. mégiscsak 35 éves voltam . – Ez a Tied! – adta át. akivel nem vetõdött föl az együttélés.mögé egy sámlira. nem engedett semmit dolgozni. Ezek után közölte az ügyvezetõ fõorvos. Orosházán nem tudják elvégezni. kilakkozva fogadta a betegeket. Judit? Akkor rendben – és mentek tovább. megszülöm magamnak. Huzavona lett belõle – elküldtek. mellesleg a férje: nem felelek meg. amíg be nem jött egy kis cigánylány. és legfõképpen az emberek. Reggelente. Kisebbnek találta a magzatot a koránál. visszavettek. már nem is akartam itt dolgozni. szörnyû rumlit csapott: miért kell az ágyra ráfektetni a beteget. június 18-ára. Minden áldott nap ultrahanggal megnéztek. a vizitnél a kollégának kijáró mosolyokkal kérdezték: – Jól van. Megértettem: konkurencia lehetnék. Vettem egy közlönyt: hol hirdetnek állást – megpályáztam és megkaptam Nagyszénáson a körzeti gyerek-orvosi munkát. egyébként is – ha esetleg gyorsan kéne bejönnöm. a védõnõk. Zalányi Sámuelhez. kedvesen fogadott. A kórlapomra Zalányi rávezette: ha nem indul meg spontán a szülés. és le kell cserélni a vérét. a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szülészeti Klinikájára. ellátta õket – szerintem iszonyatosan alacsony szakmai felkészültséggel –. péntekre írtak ki szülésre. ám amikor lefektettem a gyereket megvizsgálni. Ezt a legközelebbi kórházban. túl messze van Nagyszénás Szegedtõl – azt javasolta: a biztonság kedvéért feküdjek be.

már. pénteken. igen. másfél – a kutya rám se nézett. amíg maguktól jönnek a szülési görcsök. Vasárnap reggel hétkor magától bekövetkezett a burokrepedés. Hagyhatott volna sétafikálni. s kérdezte: ki az orvosom. Judit. és otthagytak. A gyerek szívhangja csökkenni kezdett: 100–80–70/perc. de a nagy rohangászásban nem hallottak. nem bírták volna mindet ellátni az ügyeletesek. az megindítja a fájásokat. – Zalányi doktor kórtermében fekszem – válaszoltam. az egyik függönnyel leválasztott boxban – a másik háromban folyamatosan szültek –. Eltelt így egy óra. Mindenki ottfelejtett. hogy meginduljanak a fájások. kössék be az infúziót! – morogta. Feküdtem egyedül a szülõszobán. látszott rajta: nagyon utálja. de valami furcsamód azt éreztem: nem akarom. hogy behívják õt. figyeltem a monitorokat. a baba szívhangját mutató monitoron pedig lassulás látszott. behívták Zalányit is. aztán szombaton sem történt semmi. Reggel kilenc körül. õ inkább azt választotta: rásegít. – Úristen. másfajta fájdalomba. amikor megérkezett. így õ hamarabb végezhet. az újabb ultrahang is rendben volt. néztem az órát. nõvért. Szóltam az ügyeletes orvosnak. zivataros volt az elõzõ este és éjszaka – rengeteg volt a szülés. Próbáltam néhányszor szólítani orvost. – Fektessék le. Rápillantottam a két monitorra magam mellett. . nem volt kinek szólnom. õ megvizsgált: – Igen. de teremtett lélek nem volt körülöttem. egyre erõsödtek – majd egyszer csak a ritmusos. ma szülünk! – közölte. az infúzióban adagolják az oxytocint. ismétlõdõ szülési fájások átváltottak egyetlen szûnni nem akaró. ez oxytocin-túladagolás! – villant az agyamba a szakma. Június 18-án. A nõvérek elvégezték a kiadott feladatot. és távozott. hogy nem hagyják békén vasárnap. Az én méhmozgásomat regisztráló gépen a normál sinus-görbe helyett hirtelen egyenes jelzések jelentek meg. Végre – vagy húsz perc múlva – bekukkantott a szülésznõ. Két óra múlva meg is indultak a görcsök. Ám – viharos. Fölnéztem az órára: fél kettõ volt. vártam.

mindjárt rámegy a gyerek! – ordított Zalányi. Judit. Gyerekgyógyászok érkeztek. majd . és kiment. értse meg: én ezt nem csinálom! – odavágott mindent. ezt próbálja meg a Zalányi doktornak mondani! – csóválta meg a fejét. Olyat még nem hallottam. Egy álló órán át próbálták kipasszírozni belõlem a babát. hogy ezzel kezdjék a szülést – így nagyon veszélyes: a baba kis feje még olyan gyönge. – Miért nem nyom. amit a baba fejére helyeznek. Megint az órára pislantottam: már negyed öt volt. és kivonult. aki nem sírt föl. alig voltam már magamnál. nem csinálja rendesen. semmi erõm nem volt már. forgott körülöttem a világ. teljes testsúllyal rám tenyerelt. Rettenetesen sokára bejött egy fiatal orvos és Zalányi. – Miért nem császároznak már meg? – ordítottam rá kétségbeesve. komoly sérüléseket okozhatnak. Egyikük rám könyökölt. Csak a két orvos maradt velem. Közel jártam az eszméletvesztéshez a szörnyû kimerültségtõl. Azt hittem. és Zalányi két kézzel. kiszakad alattam az ágy alja.– Hol van a Zalányi doktor? – kérdeztem tõle. És egyszer csak hallom. – Na. továbbra is az egyik nyomta. Zalányi annyit szólt: – Nyomjon! – és nekem estek. a szülésznõ azt mondja: – Nem csinálom. úgy megnyomta a hasamat: azt hittem. a rettenetes fájdalomtól. amikor már majdnem teljesen kint van a magzat. nyomta. kiszívják õt. és csak egy picit kell neki segíteni kijjebb kerülnie. másikuk húzta a gyereket. Kipréselte Zsófikámat. – Nem tudom jobban csinálni! – nyöszörögtem. Helyet cseréltek. éleszteni próbálták. halott. – Hazament ebédelni. Akkor szokták ezt alkalmazni. Addigra annyira kimerültem – egyedül viaskodva a félelemmel és a fájdalommal –. aki zsinórjánál fogva pörgette a kezében a vákuumkészüléket: a tenyérnyi fémkorongot. hogy kihúzzák. kilenc órája tartott ez a borzalom. a másik húzta – de a gyerek nem jött ki. de az nem jött.

Egy perc múlva a mellettem lévõ nõvér ordítva ment érte: – Doktor úr. és beadta az injekciót. a kérdés csak az: mennyire súlyos. pontosan tisztában voltam vele: baj van. hogy a kezem a zsebemben volt. Ilyen rettenetesen kegyetlen szülést egy pici baba nem úszhat meg sérülés nélkül. csillagokat láttam a kíntól – néhol inkább kúsztam. – Na. majd tovább. Aznap éjjel azt álmodtam: Zalányi azért viselkedik velem így. de nem itt a folyosón! – Õ talán arra figyelt föl. szeretnék mondani Magának valamit. Másnap reggel arra ébredtem föl. Zalányi jön be a kórterembe. Léptem kettõt a lépcsõn. Zalányi visszajött a szülõágyhoz. a fejem mellé állt: – Amitõl tartottunk. Reggel a zsebembe tettem húszezer forintot. kaján mosollyal válaszolt: – Jó. hátat fordított. – Legyen kedves. doktor úr. mert még nem adtam neki pénzt. Gyerekorvos vagyok. és kivonult. csak gyûjtse! – és elvonult. aztán leültem. én fürge vagyok! – vágott közbe Zalányi. mint mentem. A fõorvosnõ a kollégának kijáró õszinteséggel fogadott: . én csak intettem: igen. hogy legyen. – Nem kell altatni. és milyen következményekkel járó. s úgy rántotta ki belõlem a méhlepényt. bekövetkezett! – mondta. – Mi van a gyermekemmel? – A körülményekhez képest viszonylag egész jól van! – Mikor láthatom? – Három nap múlva. jöjjön vissza. Agyvérzése kell. ha lesz kísérõje – felelte. megkerestem õt: a folyosón találtam meg. és elment.elrohantak vele. Persze nem vártam meg a három napot. most már aztán legyen elég! – dörrent rá az altatóorvos. kuporogtam kicsit. vérzik az asszony! – Újra megjelent. másnap átvánszorogtam a gyerekosztályra. Megérkezett az altatóorvos is: – Volt már altatva? – kérdezte. azt hittem: kiszakad az egész belsõ részem.

ahogy õk mondták: leltárt készíteni. soha! – válaszolták. hat körül jöttünk ki Pestrõl. Este kilencre értünk haza. És nem látott. csak itthon adhattam szegénykémnek enni. Hívták a mentõt. Kecskeméten átültettek másik mentõbe. gyönyörû kisbaba feküdt az inkubátorban. Megetetni sem tudtam útközben Zsófikát. harmadik mentõbe kerültünk. – Fog ez változni? – érdeklõdtem. mire megérkezett. Az orrán keresztül levezettek csövet. Majd azt mondták: õk már semmit nem tudnak tenni. egyik lábát sem tudta megmozdítani? – Nem. Zsófika súlyos agykárosodott volt. nem tud szopni a cumisüvegbõl. Mindkét oldalon agyvérzése van. Délután háromkor ültem be – a kéthónapos agyvérzett gyerekemmel – az augusztusi kánikulában. amiket elszenvedett a szülés során. persze szondán át táplálták. valamint epilepsziás. – Nem. mert jégakkuba rakták a tejet – nem lehetett megmelegíteni –. Illetve a szemével látott volna – csak a szemétõl nem jutottak el a látási ingerek az agyába a sérülésektõl. Két hét múlva áthoztam õt Orosházára. Nem bírtam nézni. vigyem haza. Bevittem az orosházi kórházba. s háromóránként fecskendõvel azon nyomták bele a tejet. és a látási ingereket nem képes földolgozni. de nem is lett volna értelme. mindkét keze és mindkét lába teljesen béna lett.– Nagyon súlyos. nem hiszem. infúziót kötöttek rá. csak szondáztatva lehet bevinni a táplálékot. Elõször föl kellett venni ebbe a mentõautóba még két rákos beteget. hogy hazaviszed ezt a gyereket! – Semmi nem látszott rajta. Én ott nem orvos voltam. minden etetésnél ki kellett jönnöm a kórterembõl. Hat hétig vizsgálták. a Szabadság-hegyi Fejlõdés-neurológiai Osztályra. majd föl Budapestre. megállapították: mind a négy végtagja béna. hogy megetessem. hanem anya – nem vizsgáltam meg. Aztán egy reggel úgy elaludt: nem tudtam fölébreszteni. Kiskunfélegyházán emennek a mentõnek lejárt a mûszakja. – Egyik kezét. azt mondták: bent kell tartani. Pedig egyébként sokat voltam . mert a két rákost másfelé vitték. két napig vártam rá. Két hétig itthon volt.

megkérdeztem: – És mi van. Zsófikámhoz. s amint azzal végeztem – beautóztam Orosházára. nem bírtam ledugni neki a csövet. mi minden történhet papírokkal. ha veszítünk. ott töltöttem pár órát. az a legsúlyosabb bûncselekmény. rendben. azt is elárulta rögtön: ha nem nyerjük meg. eltüntetnek a kollégáim – hátha meg tudom elõzni õket. leülöm! Nem hagyom. Haza nem hozhattam: részint egyedül élek. Hamar újra kezdtem a munkám. mint hivatalosan. de azt igenis el akarom érni: ne praktizálhasson tovább. rendszeresen hamisítanak. közölték: abból . Fölkerestem ügyvédet. Belegondoltam: amit velem tettek. aztán haza. – Jó. Két hónapig tûnõdtem. Szakmailag is képes vagyok megítélni. Zalányi hibák sorozatát követte el. az nekem körülbelül hétszázezer forintomba kerülhet. hátha egy orvosnak könnyebben megy ez. de mire megtaláltam a dossziémat. Végül beleegyeztem: áthelyezzék a békéscsabai gyermekotthonba. De persze bármi elõfordulhat. az elfedett minden mást – ráadásul komolyan föl sem vetõdött bennem. hogy elveszíthetem a pert. indítsuk el! Ha kell. hogy ez a szadista ember tovább tegyen tönkre nõket és gyerekeket! Bosszút akarok állni! Nem börtönbe akarom csukatni. Közben olvastam egy újságcikket orvosi mûhiba-perekrõl. az pedig rengeteg pénz. – Elõször megpróbáltam én magam megszerezni a szegedi kórházból az irataimat. – Akkor le kell ülnie! – Mennyit? – Kétszázötven forint per nap. akkora volt bennem a gyûlölet. Nem biztatott különösebben. vagy dolgozom. de megvallom õszintén. Ez így zajlott két évig. Csak hát – ez nem elfekvõ – a végtelenségig nem tarthatták a kórházban.vele. Nõvérek próbáltak is segíteni. Tudtam. annyira nyilvánvalóan nekem volt igazam. vagy vele vagyok. részint egyszerûen képtelen voltam én magam megszondáztatni. elmondtam: mi történt. és nem tudom kifizetni ezt a pénzt? – Ingatlana van? – Nincs.

a szülõ-szobán. azt valószínûleg már rég meghamisították. mire mondta menetközben. asszonyom. hogy meghamisítják? Mit képzel? – Professzor úr. hogy „ezt én nem csinálom!”. Nincs jogom megnézni a saját kórlapomat? – Nem a jogáról van szó. amitõl mindkét karja. Soha nem is került elõ. hogy császármetszést végeztek volna. simán hazudozott õ is. ahol lennie kéne. kedves Judit. – És akkor mitõl kapott a gyermekem mindkét oldali agyvérzést. professzor úr! – Borzasztóan sajnálom. – Azért nem végeztek császármetszést. Azonnal bementem a nõi klinika professzorához: – Kérem.. El is árulta: – Láttam. – Na jó – hagyjuk ezt. Megkerestem a szülésznõt. órákra magamra hagytak. kedves Judit. a perben már védte az orvosait.Zalányi már kivette a kórlapomat. – Tegye be a fiókjába. mindkét lába teljesen lebénult? – Az a gyerek eleve retardált volt. azt nem lehet. túladagolták az oxytocint. azt nem adhatjuk ki! – Tudja. nem valaki másét. én itt szültem. professzor úr. De Zalányi aztán – amikor bejött – . nyájas lett. a kórlapot.. és tegye be a saját fiókjába! – erre nagyot nézett. de ebbõl per lesz. láthatóan nem értette: egy proffal hogy lehet így beszélni. Csak arra kérem: mivel nincs ott. mit? Nem is kérem. hogy túladagoltuk az oxytocint. ahelyett. még mielõtt meghamisítják! – Micsoda? Hogy használhat ilyen kifejezést. kerítse elõ.. csak a kórlapomat szeretném látni! – Hát. orvos vagyok! – abban a pillanatban teljesen megváltozott. mert nem volt indokolt! – vette föl az igazgatói pózt. ezért én lekapcsoltam. – Ebben egészen biztos vagyok. – Miért nem lehet? A saját kórlapomat kérem. kár vitatkoznunk –. – Hát. mélyen együtt érzek Magával! – de aztán késõbb..

– ‘ januárjában indult el a pör. amely megállapítja Zalányi vétkességét –. illetõleg Dr. a Legfelsõbb Bíróság. mind a Gyermekgyógyászati Klinika igazgatóját azzal. Kiss Judit és Baranyi Zsófia kezelésével kapcsolatos iratokat küldjék meg az Ön részére. Elõre lehetett látni. hogy túladagolás történt. Ne nyúlhasson terhes nõhöz az az ember! A pénz fikarcnyit sem érdekelt egy pillanatig sem. rajta volt a gyerek fején. képtelen voltam fölfogni. A rektori hivatal jogtanácsosa a következõképpen válaszolt: „Egyetemünkhöz intézett kérelmének megfelelõen megkerestem mind a Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika. valamint hogy az én orvosi titkaimat kitõl akarják védeni azzal. Ezt szerettem volna elérni. másodfokon viszont Pesten. Az ügyvédemnek be sem 94 vallottam: én azzal az elhatározással mentem bele a polgári. Így viszont elsõ fokon tárgyalt a Csongrád megyei. akkor elindítom a büntetõ pert. abban már eltilthatják a foglalkozása gyakorlásától. Tisztelettel: Dr. Nem beszélve arról: nem is szülhette volna meg. hogy így sérült gyerek fog megszületni. hogy ha azt megnyerem – és a kezembe kapom a polgári bíróság ítéletét. mit tesz. Legelõbb ügyvédem hivatalosan kérte a klinikától az orvosi iratokat. mely levél tartalma . hogy ki lehessen emelni Szegedrõl az ügyet. másodfokon a szegedi Csongrád megyei bíróság jár el. Kiss Judit korábbi kezelõorvosa akként foglalt állást. hogy éppen nekem nem adják ki azokat? „ megkeresõ levelére adott választ jogi csoportunk aláírási A joggal felruházott dolgozója írta alá. Mindkét intézet vezetõje.visszakapcsolta! Nem értettem: messzirõl látszott. a kártérítési perbe. Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét. Csakis császármetszést lehetett volna végezni. mert a méhszájnak a pereme még nem tûnt el. hogy az orvosi titoktartás keretében a kezeléssel kapcsolatos dokumentációt nem adják át. Ábrahám László egyetemi jogtanácsos” Megkérdezte az ügyvédem: ez vajon tényleg az egyetem hivatalos álláspontja-e. Ha kisebb összeget követelünk: akkor elsõ fokon a szegedi városi. Azért kértünk tízmillió kártérítést. hogy Dr.

Külön „ mérkõzés” zajlott a kórlapok és azok hamisítása körül. mint ahogyan történt. mindketten továbbra is állítottuk a magunkét. amit a szülõ nõ különleges lelkiállapota magyarázhat. hogy bár az I. ez eléggé sajátos felfogás! Úgyhogy a keresetlevélben már azt is kértük. a keresetben elõadottak több helyen nem egyeznek a rendelkezésünkre álló dokumentumokkal. rendû felperes orvos. úgynevezett ellenkérelmét. Álláspontunk szerint sértõ és hátrányos bármely kezelõorvos részére. hogy itt tanúskodnia kelljen. Ez a lelkiállapot olyan korlátozott beszámíthatóságot jelent. kampány-idõszakban nem lehet õt kitenni annak.megegyezik az Egyetem – mint jogi személy – álláspontjával. arra hivatkozva: Zalányi a FIDESZ színeiben éppen országgyûlési képviselõ-jelölt. nem történt semmi különös. A második tárgyalást elhalasztatták. Persze teljesen másképpen számolt be mindenrõl. ahogy nekik jól esett. ha tevékenységükkel összefüggõ dokumentáció esetleg elfogult magánszakértõ vizsgálatának tárgyát képezi.” Ezután pedig pontról pontra cáfolták a kereset valamennyi állítását. hogy ezt a bíróság büntetõ ügyekben igen lényeges enyhítõ körülményként szokta értékelni. . így emberileg érthetõ is. A kórház a keresetre beadta elsõ. A következõ alkalommal már megjelent dr. Szembesítettek minket egymással. Az elsõ szegedi tárgyaláson engem hallgatott ki a bíróság. amiket idõközben úgy írtak át és meg. a bíróság egyúttal állapítsa meg: az egyetem jogsértést követett el azzal. hogy nem adta ki saját irataimat. Kiss Judit felperes kártérítési igényének megítéléséhez elõre kell bocsátani. mégpedig arra hivatkozva. Ebben elõször is lehülyézett engem: „Dr. hogy a felperes által elõadottak a dokumentációval több helyen ténybeli ellentmondásban vannak. hogy valaha is leírt volna ilyet. Zalányi tagadta. gyermekgyógyász szakorvos. Zalányi Sámuel „tanú”. amin az szerepelt: „hypoxia esetén császármetszéssel befejezendõ”. hogy azok nem egyeznek meg a dokumentációval. Én határozottan emlékeztem arra a betétlapra.” Hát. Vagyis azokkal az iratokkal – amiket nem adtak ki.

és nem azért nem emlékszem rá. azokat páncélszekrényben õrizze. kötelezze felperest. azzal a megkötéssel: kérik a bíróságot. hogy a tárgyalóteremben kihallgatása alatt végig ott ült Zalányi is. hogy egy 9 óra 15-ös bejegyzés utáni sorban 8 óra 20 perckor írt szöveg szerepel. akkor szekció végzendõ. hogy császármetszés végzendõ. aki segédkezett a szülõszobán. Kovács prof is. mint nap láttam. hogy utólag beleírjanak valamit a kórlapba. ha acut intradixtres jelentkezik. – Arra nem tudok visszaemlékezni pontosan. A következõ tárgyalásra végül is elhozták az iratokat. Mivel Judit ügyvédje kérte: az természetesen ne a szegedi klinika szakértõje legyen – válaszul a szegedi egyetem ügyvédje ellenezte a pesti SOTE kirendelését. – Talán az elsõ volt 9 óra 15. „nehogy illetéktelen személy betekinthessen azokba”. Szegényen látszott: nagyon fél. hányadik kísérletre elõkerült az a szülésznõ. mert akár a felperes. – Ám arra már nem tudott válaszolni: akkor hogyan fordulhat elõ például az.Biztosan emlékeztem arra is: a kórlap – amit én nap. – Valóban mondtam felperesnek: én úgy emlékszem. ahányszor vittem magammal a vizsgálatokra – negyedannyi bejegyzést sem tartalmazott. Így a debreceni orvosi egyetem igazságügyi orvostani intézetét kérték szak-vélemény készítésére. mint a per során becsatolt. a bíró kérdésére. s szigorúan büntetik. Zalányi kijelentette: – Az nem fordulhat elõ. Igaz. Ki tudja. Az a . s akitõl késõbb megtudtam az igazat. A bíró újra fölhívta a figyelmét: a hamis tanúzás bûncselekmény. – Megint és megint ugyanazt a kérdést kapta szegény. végül picit módosított: – Nem emlékszem rá pontosan: volt-e ilyen bejegyzés. mi állt a kórlapján – válaszolt elõször. amit sûrûn teleírtak. a kórlap betétlapján láttam azt a bejegyzést. nem 8 – találta föl magát. A bíróság igazságügyi orvos-szakértõt rendelt ki. akár az alperes ellen nem kívánnék tanúvallomást tenni. de nem volt mindegy. ami azt jelenti. elment már a szegedi klinikáról.

Egyúttal azt is megállapította az ítélet: a klinika megsértette személyiségi jogaimat. amikor nem adta ki a rám vonatkozó iratokat. próbálták elölrõl . Az ítélet kimondta: császármetszést kellett volna végezni. a szülés levezetése nem a szakma szabályainak megfelelõen történt. Zalányi Sámuel felelõs. ha korábban nem. úgy 14 óra után mindenképpen. Az új szakvélemény lényegében megegyezett az elõzõvel. hogy abba bevon másik. visszamaradt fejlõdés. a másik a szülés lefolyásának mûszeres megfigyelése.következõket tartalmazta. és ez összefüggésbe hozható a nem megfelelõ szüléslevezetéssel. Baranyi Zsófia oxigénhiányos agykárosodással született.. s ennek elmulasztásáért dr. A szülés közben két olyan mozzanat is volt. köldökzsinór esetleges compressioja –. kérték: a bíróság rendeljen ki másikat.” Zalányiék természetesen nem fogadták el a szakértõi véleményt. Végül kompromisszum született: az elsõ szakértõ egészítse ki szakvéleményét – úgy. „ Kiss Judit szüléslevezetése nem a Dr. szakma szabályainak megfelelõen történt. A rendelkezésünkre álló adatok alapján – elõször szülõ idõs nõ. júniusában megszületett a Csongrád Megyei Bíróság ítélete: a kért nem vagyoni kártérítési összeg egynegyedére.. a CTG-lelet birtokában császármetszést kellett volna végezni. A profilacticus császármetszés lehetõségét a szülést megelõzõen is kellett volna mérlegelni. feltételezett magzati veszélyeztetettség. mely fel kellett volna. a CTGvizsgálat. Sokkal inkább kifogásolható azonban. hogy hívja a figyelmet a fenyegetõ méhûri oxigénhiányra: az egyik a magzatvíz színének megváltozása. mindkét fél által elfogadott szakértõt is. hogy elmulasztották az intenzív szülõszoba szokásos módszerei közül a magzati fejbõr vére pH értékének mérését. A SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem és a vele együtt pereskedõ Hungária Biztosító fellebbezett. Ez utóbbi a folyamatos észlelés esetén egyértelmûen jelezhette volna a magzat méhen belüli veszélyeztetettségét. 1995. amelyben már 14 óra 30 perc után egyértelmû magzati szívmûködés-károsodás jelei voltak felismerhetõk.

s ettõl légzési nehézségei is támadtak. ha már többet úgysem tudok tenni érte. most már fõorvosként. ez a tótkomlósi Varga Nándor története volt. állítólag kirúgták onnan is. július 24-én. nekem kellett kimosnom. éppen a névnapomon. Meghalt. Békéscsabán levõ gyermekotthonba. Egyesek szerint ez a jellemzõ.kezdeni az egészet. hogy „ orvosok. Lévén mind a négy végtagja béna. Az anyaságomnak ennyi maradt. – Mi történt a per végeztével? – Fél évvel az én ügyem után Zalányi kezei között meghalt az anya és az ikerpár egyik gyereke. – Mondja. hogy igaz-e: aki nálunk sorozatban követ el mûhibát. hogy ott tisztíttassák ki –. Judit. és megfulladt. Hetente kétszer-háromszor jártam be a sokkal távolabb. . – És Zsófika? – Zsófika ötéves korában is picike volt. mielõtt ez a rémség történt Magával. zárjuk össze sorainkat. január 23-án változtatás nélkül helybenhagyta az elsõfokú ítéletet. Nagyon hamar – hatodéves orvostanhallgató koromban – kaptam az elsõ leckét. Egyébként nemrég szóltak Erdélybõl: látták egy román lapban. – Hm. összesen nyolc kiló. Zalányi árulta magát – nagy cikkben dicsértette óriási tudását –. s közben elpöttyentette. ha kívülrõl támadás ér”? mi. továbbra is szülész-nõgyógyászként. egyáltalán nem tudott mozogni. azt elõléptetik. 1997. kivasalnom: legalább ennyit hadd végezhessek. Zsófikám kapott egy görcsöt. ott is meghalt a keze között egy anya. Mert az azért nem mindegy. Mindig elhoztam a pizsamáját – nem engedtem. abból is per lett. hogy más a hippokratészi eskü. Zalányi ezután átkerült Keszthelyre. hogyan gondolkodott arról az egyébként természetes mentalitásról. 1998. nehéz kérdés. most Mosonmagyaróváron dolgozik. Összes izma egyre sorvadt. és más az életbeni gyakorlat. Úgy hallom. sõt. Ki fogom nyomozni. például a marosvásárhelyi egyetemi klinikán hajlandó lenne kamatoztatni fantasztikus fölkészültségét. A Legfelsõbb Bíróság azonban nem volt partner ehhez.

ez az ember nem dolgozhat ott. s töltötte ki tovább a formanyomtatványt. s az nagyon fontos! Ez a gyerek úgyis meghalt volna elõbb-utóbb. ott is. a korábbi körülmények között. aki lelkiismeretlen volt. akinek ez már a harmadik sikertelen terhessége volt. majd távozott. a halotti bizonyítványt. itt is. Szaladtam az orvoshoz. és 800 grammos magzat született. miközben írta a hivatalos papírt. Én már a szülés után értem oda.Marosvásárhelyen voltam pont szülészeti gyakorlaton. az üres szülõszobában láttam meg – az asztalon. él az a gyerek! – Halott magzat született – ismételte a doktor. Másnap reggel elmagyarázta nekem a történtek okát is: – Készül itt statisztika is. mély. egy ilyen alakot az orvosi pálya egészétõl kellene eltiltani. nem pedig engedni. de akkor már a mi statisztikánkat rontotta volna! – Az anyáról. nem esett szó. méghozzá egész életére. Mondanom se kell: óriási ellenállásba. kapálózott. Hogy õt szedjék ki a sorból. visítottam: – Ez a baba él! – az orvos. – Na de. csak egy orvost – azt. távolítsák el a sok becsületes orvos közül! És ezt el is értem! – Elérte? Nem érte el! – De igen. Így kaptam az elsõ leckét: más az élet. erõs hangon mormogta: – Halott magzat született – én. azóta sok szörnyûséget láttam és hallottam. steril rongyokkal letakarva – a kismacskányi gyereket. hatalmas falakba ütköztem ezzel a perrel. Orvos perel orvost – micsoda galiba! Pedig én nem az orvostársadalmat pereltem be. engem pedig elküldött a másik épületbe. hogy másutt tovább árthasson! . – És ma? – Persze. mint amit hat éven át tanítottak. aki megengedhetetlenül végezte a dolgát. a mindjárt-orvos magamból kikelve vontam kérdõre: – Hogy mondhat ilyet. És mozgott a rongy! Fölemeltem: a gyereknek járt keze-lába.

és azt mondja: – Judit. hogy a fülem kettéáll. Pedig az elsõ idõszakban úgy éreztem. sajnálom. engem – akirõl pedig tudhatta. Voltak olyan helyzetek. amit tesz! Meg voltam és meg is vagyok gyõzõdve róla: futószalagon követte el az ilyen hibákat. mindeközben Maga orvosként követett el valaha mûhibát? – Nem tudok róla. eszembe jut – volt egy hibám nekem is. Magyarországon nagyon furcsa számomra.– Ez igaz. Bárkit kérdeztem azonban. egyetem. melyik a leghelyesebb orvosi szakmai döntés. korlátjaim – s azokon soha nem megyek túl. hogy követtem volna el. hogy ne kelljen börtönbe záratni. és a professzor asszony átküldött a másik kórházba: hozzak el egy . Ha történik valami. hogy orvos létemre értem. Itt. akkor ott már minden tökéletes! – Mondja Judit. Belátom: hol vannak az én határaim. soha senkit nem bántanak. aztán meg rámegy a beteg. Úgy érzem. mindenki azt felelte: ne legyek naiv. Legalább sokakban megingattam a vakhitet: klinika. csakhogy a hároméves per során megtanultam: ma Magyarországon – az adott jogi keretek között – nem tudnám úgy kiemeltetni a pályáról. ami történt! – akkor sem indítok pört. mégis elértem a célomat. olyan erõs az orvosi összetartás. legfeljebb a többi nem derült ki. mit? Ha rögtön utána Zalányi csak egyszer elém áll. Marosvásárhelyen. annak joga van hat hónapra betiltani az orvosi praxisát. ahogy beszélünk róla. összefognak. hogy több újságíró megírja a történteket: kerüljenek csak nyilvánosságra a disznóságok. De hogy rutinszerûen tönkretegyen. hogy az orvosok többsége presztízsbõl – és persze a pénzért – nem küldi be a beteget a kórházba. Azt pedig nem akartam. De tudja. Még orvostanhallgató voltam. én magam meg tudnám ölni! Belegondoltam: talán az lenne a legjobb. átlátom mindazt. Olyan speciális betegségeket kezelnek néha háziorvosok. ha az Orvosi Kamarához fordulnék. Bár – most. Ezért mentem bele abba is. konzíliumot kértem. Ha csak a legparányibb ilyen kétely fölmerült bennem – azonnal beküldtem a beteget a kórházba. amikor kételkedtem: mi is a teendõ.

meggyógyítottuk. a professzor asszony volt ügyeletes. mit tettem. Elhoztam. . mint kellene. Mindig ugyanígy légy képes beismerni.betegnek valamilyen orvosságot. A betegnek semmi baja nem lett. Zsófikám pedig nem él. Lélekszakadva loholtam be azonnal a kórházba. Az öreg doktor néni azt mondta nekem: – Sokszor fogsz még tévedni orvosi pályafutásod során. Este otthon jöttem rá. és megtenni minden Tõled telhetõt a jóvátételére! Zalányi Sámuel semmit nem tett meg. s figyelmetlenségbõl a velem közölt adagolásnak a felét mondtam tovább. neki lihegtem el: fele annyi szert adunk be.

bemutatkozom. hívom õt. hiszek-e igazán abban. az elõzõ fejezetben szerepelt orvosnõvel többször is beszélgetek telefonon. nagyon rossz újra föltépni a sebeket. vöröses õsz körszakállas férfi emelkedik föl jöttömre. ég nála villany – vezet be a lakásba. próbálja megkeresni! – A tudakozó pillanatok alatt bediktálja a telefonszámot. – Nem. és mi történt vele? – Azt talán én nem mondanám el. kicsit bizalmatlanul méreget. akarja-e a megjelenést! – kérlelem. Már a kérdezõsködésbe beleszomorodik. mi ügyben járok. nem vagyok rá fölhatalmazva. ki õ. fogadjon. Igen. A temetõ után fordulok be. papucsot. nem kenyerem a sok beszéd. Tótkomlóson. szép. tessék. fáradjon beljebb! – Melegítõruhát visel. ISTENEK? Dr. Ám lassan . aztán majd eldönti. három éve lett város a nyolcezer lakosú település. ahányszor kiejti az „orvosok” szót – mintha köpne egyet-egyet. Itt lakik húsz-harminc kilométerre. Kiss Judittal. mielõtt meglátogatom Nagyszénáson. elmondom. s õ kötélnek áll. beszélgessünk. Alaposan kifaggat: mit írok. – Varga Nándor vagyok – nyújt kezet –. szomorú paraszt néni fogad a kertkapuban: – Megnézem. – Csak arra kérem. miért írok. Tótkomlós sem túl nagy hely. tagbaszakadt.MIK VAGYTOK TI. amit teszek. Kedves. Magas. de ugyanannál a Zalányinál szült a felesége. Meg szeretnék is felejteni. nagy házhoz érkezem. itthon van-e a fiam. vizslatva. – Varga Nándor ügyérõl tud? – kérdezi egyszer Judit. mint én. – Nem is tudom – bizonytalankodik elõször –. mit akarok elérni.

Filigrán. itt is juhász lett. – Hová valósi? – Mezõhegyesi vagyok.megnyugszik. semmi problémám ezzel a rendszerrel. . kértem: ezt ne tegyék velem. Kiállításokat nyert kosokkal. Az én kis drágám korábban a színháznál dolgozott adminisztrátorként. Bolond fejjel elkezdtük építeni ezt a rohadt. akkor kisnyúl. Itt. rögtön hívták Orosházára. kapálhatok is! – de nem kellett. Rettentõen egymásba gabalyodtunk. Ha nincs. azt sem ellenzi: az asztalra helyezzem a diktafont. elfogad. kenyeret adott a kezembe. Tizenhat fajta háztájink volt. merinói juhokat nevelt. ha van mit. annak más volt errõl a véleménye – el kellett jönnünk. csak azért. discoban. Édesapám juhász volt – az ottani állami gazdaságban. hogy áthelyeztek ide-oda. – Miként ismerkedett meg Rózsikával? – Ahogy szokás. õ kezdte el a mesterséges megtermékenyítést. amelyik kitaníttatott. 160 centis. Tótkomlóson a pártházban lett titkárnõ. Rózsikával megszerettük egymást. mert szólnak! – Pedig akkor Rózsikának megszüntetjük a munkaviszonyát! – Akkor megszüntetik. igen szép volt. aztán amikor már együtt voltunk Rózsikámmal. tessék! Majd eltartom én. hegesztek. az ottani pártházba. de létszámleépítésnél elküldték. az egész évben traktorozik? – Hát. Amikor nem kell traktorozni – szerelek ezt-azt. Én kitanultam a mezõgazdasági gépész szakmát. összeházasodtunk. de nem lépek be. – A traktoros. tetves házat – szerteszéjjel güriztük magunkat. traktoros lettem – szeretem is. De új igazgatót neveztek ki. Az õ papája csikós volt. meg is lõtték egy-szer. Volt. – Nem lépek be – válaszoltam –. Csakhogy a párttitkár nekiállt engem agitálni: lépjek be a pártba. elvégre a falu KISZtitkára voltam. Tótkomlósra költöztünk. Õ szintén mezõhegyesi kislány – akkor érettségizett. a mamája a vadásztársaságnál dolgozott. bögyös. ‘ 57-ben születtem.

de õ meg megcsalt. de annyira. Nándor! – Hányszor voltál vele? – Kétszer. Téged szeretlek! – Meglágyult a szívem. hogy Tõled. nem a nyakadba akarom akasztani. Egyszer ugyan szétmentünk. de abból se lett semmi. Fölmentünk Pestre. Nándor! – Tíz évig nem sikerült. nem álltam szóba vele. de gyerek nem jött. az igaz. És nem fogunk elõírt órában. Hidd el. befejeztük! Több gyógyszert Te be nem veszel. mit teszünk. A legelsõ vizsgálat megállapította: ez ikerterhesség. Õ már 32 éves volt. Akkor már lecseréltük a Trabantot Daciára. Vigyáztam. Te? – Esküszöm. Nem engedtem dolgozni. Gyönyörûen éltünk együtt. ahogy elköltöztettem.mind a ketten. hogy a gyerek Tõled van. nem õtõle! – És megérte? – Nem. abba beleültettem. mint a hímes tojást. Én is többet ittam a kelleténél. mert megcsalt. most meg mégis terhes! – Kitõl. de biztos. hogy tönkretegyenek Téged! Majd ha befejezzük ezt a dög házat – meglátjuk. Ez ‘ 93 nyárelõn történt. nem érte meg. és elköltöztettem a keresztszüleihez Dombegyházára. már panaszkodott is: nem . rá két hétre meg visszaköltöztettem. a Czeizel úrhoz – el is kezdett kezelni minket valami hormonokkal. mint az egész teste. Negyedszerre rettentõen könyörgött: hallgassam meg. percben kefélni! Nem megyünk sehová. meg raktuk a ház részeit. mint veszélyeztetett terhest. pedig nagyon szerettük volna. – Na. Rózsikámnak fölborította a hormonháztartását a kezelés: meghízott ötszörösére. Akkor azt mondtam: – Kész. óvtam õt. slussz! Nem engedem. mondjad. elég volt. Egy hétre be is fektették. mit akarsz? – Terhes vagyok. amint befejeztük az alapmunkánkat – rohantunk kapálni. Kongott a ház az ürességtõl – de hiába hívott háromszor is. a feje akkora lett.

csak most vigyázz nagyon Magadra! – Olyan rosszat tettem ellened. Jött. ha Te azt akarod! – és már vittem is. a babák is jól vannak. megyünk Vásárhelyre. ahol halottunk van. 1994. te olyan áldott jó ember vagy. valamelyik barátnõje nagyon ajánlja. . Épp csak hétvégékre engedték haza. nincs semmi gond vele. hogy nem vagyok babonás. – Jaj. Nándor. Nándor. – Jó. beszáguldottam Szegedre. rendbe rakni a sírokat. összevarrták. Október végén szólt is: be kéne már feküdni. – Még szerencse. majd’rájuk szakadt a mennyezet. és meg fogok halni. jobbat érdemelnél. január 12-én munka közben kaptam a telefont: Rózsikámat átvitték a szegedi klinika szülészetére. mint én! – Jó vagy Te nekem. Így hát november nyolcadikán feküdt be a vásárhelyi kórházba. és aztán meghalok. figyelte a babák fejlõdését. de itthon is pihent rendesen. jobb lenne bent! Rózsikám csak azt kérte: november elsejére. megszülöm Neked a babákat. Elkéredzkedtem. – Kiscicám. eléggé nagyok a babák. Közben megesett. ne mondj ilyet! Nincs Teneked semmi bajod. ne butáskodj! – De. anyám. Az ügyeletes orvos annyit mondott: most visszatartó injekciót kap. bántottalak.tud mit kezdeni magával. dehogyis. hogy Hódmezõvásárhelyen van egy jó orvos. hogy kinyílt a méhszája. azt mondták: így már minden rendben. Karban is tartotta az a doktor. A nõvérek nem akartak beengedni Rózsikához. de Te se legyél! – és mentem kapálni. de olyat ordítottam velük. ne beszélj butákat! – Én megszülök. halottak napjára hadd maradjon még otthon – körbejárni az összes temetõt. meg fog verni érte az Isten. Gyötörte szegénykémet a bûntudat: – Nándor. anyám.

hogy nem engednek a feleségemhez? Adjanak rám fehér köpenyt. – Aztán kizavartak a kórterembõl. Beszéltem egy orvossal. kicsim. És úgy érzem. Azt is mondta: meg fognak császározni. – Jól van. . ami a helyes. Este tízkor visszatelefonáltam: van-e valami újság. miért nem mûtõben van? Aztán eszembe jutott: ha császározzák. buta ember vagyok – a sok okos doktor tudja a dolgát. vagy tényleg így gondolta akkor? – Komolyan így gondoltam: õk csak azt tehetik. de én bemegyek hozzá! – Úgy is tettem. minek kellenek a visszatartó injekciók? De hát én puritán. azt teszi. azt ígérte: õ gondoskodni fog mindenrõl – mondtam neki. Szegedre. mert nagyok a babák – mind a kettõ legalább három kiló. mûszer is. kiscicám! Hát mitõl félsz? Itt vagy. vagy amit akarnak. úgy vélte a vásárhelyi orvos: jobb. És a vásárhelyi doktor is megmondta: császárral intézik majd.– Mi az. ne félj semmitõl. Nándor. ne is telefonáljon reggelig! – nem értettem: mit keres a szülõszobán. nem lesz baj. – Megtapintottam a homlokát. ott. utólag beszél így. ami a legjobb. Közölték: a szülõszobán van. De nagyon félek. azokat nem lehet megszülni –. majd megfizetjük nagyon. meg a koromra tekintettel is császározni kell. – Mikor várható valami? – Csak hajnal vagy reggel felé. nem? – De igen. Szegeden. itt vannak a legjobb orvosok! Ha bármi gond lenne – itt mindenre van ember is. külön mindenféle osztályok. én mégis félek. tényleg lázas volt. – Rózsikám. Valami visszatartó szert adagolnak belém. én nagyon félek. Hazajöttem. drágám? – fogtam meg a kezét. – Mondja meg õszintén. ahol bekötötték az infúziót. ha áthoznak ide. a legjobb helyen! A klinikán vagy. – Mi van. lázas is vagyok. mert náluk nincs inkubátor. nyugodtan. – Reggel elfolyt a magzatvíz. a családom a legjobb kezekben van. – Nándor.

valami baj van? – De csak üljön le! – Nem ülök le! Mondja meg már végre. – Varga Nándor vagyok – fordultam a nõvérhez –. hívok orvost – válaszolta. zöld köpenyben. közölte: megszületett a két lányom. Jött egy fiatal mûtõsfiú. egészségesek. – Üljön le! – mutatott egy fotelra. az éjjel szült. ahogy kellett volna –. õ is elment. Az ügyeletes orvos vette föl. – Dehogy ülök. de jól van. mert én szétverek itt mindent! Mi az. amikrõl tudtam: Rózsika szereti. nem jött senki. az összes ismerõst: két lányom van. megyek összevarrni õt. – És a feleségem? – Õ is rendben van. van egy kis probléma. – Császárral szült? – Nem. – Pillanat. amikor most éjjel születtek? – Jó. olyan süteményeket tartottam a kezemben. õt keresem. mi van. Vártam. – Mikor mehetek be. doktor úr. és õ is eltûnt. természetes szüléssel. én vagyok a világ legboldogabb embere! Tízre ott is voltam – virágot nem vittem. egészségesek mind. Ám egy lélek nem állt szóba velem. nem jön ide senki. jól vannak. doktor úr? – Tíz óra körül. meg a gyerekeimet. a feleségem ikerszüléssel itt van. hogy nem láthatom a feleségemet. ott toporogtam. Szóltam az arra járó másik nõvérnek: fél órája várok. bevitt az orvosi szobába. . valami probléma van? – Hát igen – nem egészen úgy sültek el a dolog. – Persze. jó. Nagy sokára megjelent az ügyeletes doktor. arra rákiabáltam: – Figyelj ide. Körülöttem csupa zárt ajtó. hívj ide azonnal egy orvost. már alig bírtam magammal. rögtön hívok valakit – hebegte. – Körbetelefonáltam a fél világot. szólok a doktornak – elfutott. De most le kell tennem. eltelt húsz perc. harminc. azt nem szabad –.– Mikor telefonált legközelebb? – Hajnali ötkor.

mit csinált Maga? Semmit! Semmit nem tett! Bejött a feleségem teljesen egészségesen szülni. – Igen. gyorsan szabadulni akartak tõle és tõlem. olyan hangon szólított meg. átvitték õket a gyerek-intenzívre. mi van? – Maga kicsoda? – Doktor Zalányi Sámuel egyetemi adjunktus vagyok. – A szülés után egy órával meghalt. a nõvérek már pakolták össze Rózsika kórházi cuccait. én voltam az elmúlt éjjel az ügyeletes vezetõ. és egyik napról a másikra meghalt? Hát ez micsoda? A fene egye meg Magát. amit lehetett. Maga senkiházi! Amint kitántorogtam a folyosóra. – Mi történt? Mi az isten történt? – Mi sem tudjuk. – Igen. – De hát ötkor azt mondták: õ is egészséges. ott van inkubátor. de aztán rosszabbul lett. igen. jól van. – Minek nekik inkubátor. szívem szerint rájuk kiabáltam volna: – . – És a gyerekek? – Õ k jól vannak. mint akit elevenen nyúznak. doktor úr? – úgy ordítottam. Körben nagyhasú asszonyok. – Tudja. és akkor mit tett Maga a feleségemmel? – Mi mindent megtettünk. – Én Magával nem tárgyalok! – Én se Magával. de sajnos nem tudtuk megmenteni. és pimasz. ahol van.– Mi az? – Meghalt a felesége. nyomták a kezembe – vigyem azonnal. sötéthajú orvos. – És Maguk mit tettek? – Mi elkövettünk mindent az életéért. ott. mint lelketlen gazda a kutyáját: – Mi van. – Mit csinált? Mit csinált a feleségem? Mit csinált. ha jól vannak? – Biztonságosabb úgy – bejött egy bajuszos. fensõbbséges tekintettel nézett rám.

ami történt. el nem tudtam képzelni: lehet fokozni ezt a szörnyûséget. de kiheverte – egy hét után kikerült az intenzívrõl. Kiss Judit vagyok. Nem tudom. amíg én dolgoztam. Kezembe nyomták a halotti bizonyítványokat. Szerencsére szüleim innen a második házban laknak. Bementünk édesanyámmal a klinikára. amit kaptam tõlük. Másnap délelõtt tízkor jött a távirat: elsõszülött kislányom. és indultam megnézni élõ kislányomat. meg a testvérének nem lehet. – Ne haragudjon. Juditkát. lehoztam még egy bõröndöt. pedig el kell látnom a pici lánykámat. mit akar tõlem. ne jöjjenek ide szülni. itt fasizmus van! – de csak bõgtem. én nemigen szeretnék errõl senkivel beszélgetni. hogy egyben maradtam az úton. Ebben a kólifertõzésben feküdt. fölmentem másodjára. aztán harmadjára. Három helyre jártam anyatejért. dolgoztam látástól vakulásig. Talán egy hónap múlva estefelé csörgött a telefon: – Dr. nemsokára hazahozhattuk. hol vagyok. doktornõ. azt is le kellett vinni. Azt se tudom.Meneküljenek. kész csoda. ki Maga. hogy mindent megteremtsek legalább ennek az egynek – ha már az anyjának. . õ volt Juditkával. édesanyám hozzám költözött. Juditot meg tudtuk menteni. de én belepusztulok abba. hogy értem haza. szegénykémnek vittem be tévét. azt sem. Azok után. Enikõt sajnos nem. – A feleségem után mi történt a gyerekkel is? – Kóli baktérium-fertõzést kapott mindkét baba a mamájuktól. – Már sírni sem tudtam. példaszerûen ellátta õt. Enikõ is meghalt. asszonyok. orvosoknak pedig – ne is haragudjon meg! – a szagát sem akarom érezni. azt is alig tudtam. ezek gyilkosok. személyesen szeretnék beszélni Magával! – Mirõl? – A felesége és a gyereke haláláról. Betettem a holmikat a Daciába. mint a szaros kölyök.

Tök üres a ház mindig. . annyit kellett volna mondania a beosztott orvosoknak: – Császározzátok meg! – és mindenki életben marad. amit tudok! Jöjjön át hozzám Tótkomlósra. és a Zalányi doktor disznósága miatt súlyos agykárosodott nyomorék lett a gyerekem. dugjuk össze a fejünket: ketten hátha tényleg többet érünk el. 1994. hogy vonják be az orvosi diplomáját. senki nincs benne. Akkor azt érjük el – kértem –. Azt javaslom. tiltsák el örökre az orvosi mesterségtõl! Rendben van. Õ volt az ügyeletes adjunktus azon az éjjelen. Nem kellett volna neki a felséges kezeit fárasztania. – Zalányi? Az a szemét ölte meg az én feleségemet és kislányomat is! Õ volt a döntést meghozó ügyeletes aznap. Nem a pénzért – kell a fenének a pénz. õ hozta meg a döntést: ne császározzák meg Rózsikámat. decemberében adtuk be a keresetet. Én is ott szültem. tetves. látja – felelték õk –. aki szeressen. doktornõ? Ha azt mondja: ki lehet törni a nyakát annak az utolsó alaknak – ahhoz megteszek én is mindent. doktornõ? – Én bepereltem a klinikát. amikor meghaltak! Õ döntötte el: ne császározzák meg! És mit akar tõlem. Õ ölte meg mindannyiukat! Rimánkodtam az ügyvédeknek: büntetõ pert indítsunk. de meg lehet. Sajnos igazuk van. No. De jól tudom: egy per nem per.– Nem orvosként. mit. Az ilyen ember ne nyúlhasson anyákhoz. indítson Maga is eljárást ellenük! – Pert. folyik is a per. Itt van készen ez a rohadt. doktornõ? Minek? Meg lehet ma nyerni orvosok elleni pert? – Nagyon nehezen. akit szeressek. éppen hogy páciensként hívom magam is. hatalmas ház. az még nehezebb. de õk azt felelték: kisfiú vagyok én ahhoz. perelek. Ne hagyja magát! – Tudja. ne rontsa a statisztikájukat. ne polgárit. amit azért építettem: boldog család örüljön neki – és most itt ténfergek benne egyedül. Mit kezdjek a pénzzel? Csak azt szerettem volna elérni: annak a rohadék Zalányinak tekerjék ki a nyakát.

Éjszakánként arra riadtam: álmomban Enikõm összezúzott fejecskéjét látom. sok-sok hónap múlva a második. Amikor elolvastam ezt a szakértõi véleményt. az a bolond. a meddõséget követõ indukált terhesség. Juditka kétéves volt. A magzat élete profilaktikus császármetszéssel nagy valószínûséggel megmenthetõ lett volna. „Az újszülött halálát kisagysátor-szakadás és következményes keményburok alatti vérzés. de valami legyen! Ne ússza meg szárazon! Pedig megússza így is! Szarik bele. az alperes felelõssége nem állapítható meg”. majd pedig ott meghal – az teljesen rendjén lévõ dolog. most meg egyszerre csak minden . A magzatvíz-embólia bekövetkezésében és abban. az embólia bekövetkezése után pedig az alperes a megfelelõ tüneti kezelést nyújtotta. összeszakították a pici koponyáját.Hát. hogy az a néhai halálát okozta. Közben azonban otthon folytatódott a borzalom. A császármetszést az anya életkora.” Ez pedig annyit jelent érthetõen: Enikõmnek egyszerûen összeroppantották a fejét. amikor augusztusban valami furcsát vettem észre rajta: járás közben valahogy dobálta a lábait. Õ azt írta: Rózsika „halála magzatvíz-embóliához társult szövõdmények miatt következett be. valamint a szülés alatti magzatvíz és magzatszurok belehelés okozta. ha csak polgári per lehet – legyen az. majd a magzati tachicardia indokolta. mert császármetszéshez is társulhat e kórfolyamat. az anya lázas állapota. az ikerterhesség. A magzatvízembólia az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem elõzhetõ meg. Magyarán a szakértõk azt mondták: ha egy egészséges nõ bemegy egy klinikára szülni. A magzatvíz-embólia bekövetkezése császármetszéssel nem volt elhárítható. normálisan ment. az idõ elõtti burokrepedés. Addig rendesen. órákig zokogtam. Zalányi kezei között. vagy akár puszta kézzel szétlapították. Lezajlott az elsõ tárgyalás. Fogóval. vagy vákuummal. aki ebben bármi kivetnivalót lát! Enikõrõl azonban a szakértõ a következõt írta. Debrecenbõl rendeltek ki orvos-szakértõt.

computertomográf vizsgálatra. ez eddig nem volt! – Készíttetünk neki méretre ortopéd cipõt. de aztán láttam a beutalót: „tu. amikor rossz a gépünk? – ordított a szegedi orvos. Ez is érthetetlen volt: se baba korában. Elvittem Szegedre. de nem engedték meg. Vártak egy hetet. Szegény kicsi lány huszonnégy órán át nem aludt: vizsgálták. Akkor már mindent kihányt. Az meg tumort jelent. szállították. és csövön át vezették le az agyvizet. vért vettek. aztán megfúrták az agyát. nem köll rögtön a legrosszabbra gondolni! – mosolygott. köhögött. valami cseppeket beadni. magam sem tudom. – Ugyan már. Az agyvíz nem tudott lemenni a gerincvelõn keresztül – volt. Utána is másfél óránként fölébresztették. hogy egyetlen napon nyolcszor lumbálták –. A második mûtétnél kivették a daganatot. újabb computertomográf vizsgálatra: egy hét alatt kisebb alma nagyságú lett a daganat. – Ki volt az a marha. Kihívtam a körzeti gyerekorvost. de éppen megfázott. este a gyerek kihányta az ételt. – Doktornõ. se az óta nem hányt soha. aki ideküldte. megvizsgálta. az meg azt mondta: – Ilyen X-lábakat én még életemben nem láttam! – De doktor úr. Azonnali mûtétre írták ki. Aztán háromszor mûtötték a pici fejét. – Majd ugyanazon a napon. nem tudni.?”. ortopéd orvoshoz. mik ezek a tünetek. a kórházban gyerekorvos. utána a professzor azt közölte: . holnap vigyem be Juditkát hozzá. Két nap múlva átküldték mentõvel Szegedre. Úgy tettem. szurkálták. nem lesz semmi baja. azt mondta: az õ felesége Orosházán. röntgen-felvételek: a hátsó kisagynál dió nagyságú agydaganat. visszaküldték Szentesre. és elzavart minket Szentesre. így nem merték operálni. A doktornõ azonnal bent fogta õt: teljes kivizsgálásra van szükség. nem agydaganat ez? – érdeklõdtem.lépésnél dobott egyet a lábán. milyen megérzésbõl. Szerettem volna bent maradni vele. Szentesrõl vissza Szegedre.

õ tudna-e felelni? De hát. sokkal nagyobb. és abból lett késõbb a baj. Persze. Meg vagyok róla gyõzõdve: ebben is benne volt Zalányi keze. és összeroppantották a fejét – biztosan Juditkám fejét is bántották valahogyan. ami történt? – Bizony nem tudtam válaszolni. csak feltételezés. de 1996. . bizonyítani nem lehet. egészséges a kislány szervezete. Nem olyan. Ahogy Enikõt is vákuumozták vagy fogózták. meg fog gyógyulni. de Enikõm dolgában egyértelmû. Nem telt el egy újabb hét. bíróságon nem mond ilyet az ember. Amit most mondok. nem barna. ahol aztán mûtötték is. A Tisztelt Bíróság pedig – én legalábbis úgy éreztem – jó partnerük volt. egy hét után haza is engedték. Visszavittem. nemigen lehet ilyen összefüggés. A kemoterápiás kezelés kissé keményebb lesz. megfordítani a farfekvéses Juditkát – akkor megnyomták. Védik egymást. mint egy anyajegy. meg fogja viselni a gyereket. de meggyógyul! – úgy nézett ki. Úgy tûnt: a bíróság a feleségem halála ügyében nem. December 8-án temettük. hogy a szakértõi állásfoglalás alapján kimondja a kórház felelõsségét. Hozzá kell tennem: Juditkámnak a születése óta volt a feje hátulján egy nagy piros folt. lenne olyan kedves belegondolni ebbe. Vagy amint belenyúlkáltak a feleségembe. november 30-án meghalt. ha megölnék a szeretteit. Az utolsó tárgyaláson a bírónõ megkérdezett: – Milyen kára származott Önnek a történtekbõl? – Nem értem. a tárgyalásokon és a különbözõ papírokban is. az agytól elkülönülve volt a daganat. megoperálták harmadszor. igaza lesz.– Szerencsére teljesen külön burokban. hanem piros. Szerettem volna visszakérdezni: a bírónõnek milyen kára származna abból. Az a folt pontosan ott volt. holló hollónak nem vájja ki a szemét. mit tetszik kérdezni. – Milyen anyagi kára származott abból. Kérdezgettem orvosokat: lehet-e ilyen – õk csak csóválták a fejüket: áh. Védték egymást a perben. A második mûtét után tényleg jobban lett. megint elkezdett hányni.

mondván: lennie kell – akkor a Legfelsõbb Bíróság hozzáigazította ehhez az igazságszolgáltatást. Egyúttal köteleztek engem. ahogy akar.000. amikor császármetszés helyett a szülés természetes úton történõ levezetése mellett döntött. A szegedi bírónõ. A Legfelsõbb Bíróság is azt helyez hatályon kívül. bizonyos dr. ezért a bíróság mindenekelõtt utal arra. mint alaptalant elutasítja”. majd ahhoz hozzátette: „ bíróság A álláspontja az. jogellenessége tehát fennáll.” .000. hogy ennek eldöntésekor a Legfelsõbb Bíróság 16. itt van. tehát jó lesz az nekünk ma is? Arról szól egyébként ez a jogi blabla. számú irányelvében kifejtettekbõl indult ki. érdemes néhány részletet elolvasni! „ Mivel a kereset döntõen nem vagyoni kártérítésre irányult. de errõl még én is megértem. számú eseti döntésében kifejtette. Sokáig nem volt. Ezt az irányelvet ugyan a Legfelsõbb Bíróság hatályon kívül helyezte. amit hatályon kívül helyeztek? Nem vagyok jogász. de az abban foglaltak a bírói gyakorlat részévé váltak és irányadóak.‘ 97. ezért megszegte az egészségügyrõl szóló törvény 43. Az indoklásban olyanokat írtak – nemcsak az ügyvédeknek. amit akar – õ is úgy ítélkezik. május 30-án a Csongrád Megyei Bíróság A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN meghozta ítéletét: „ bíróság a A keresetet. most hogy van ez? Az érvényes. a biztosítónak 100. §-ában meghatározott kötelezettségét. De olvassuk csak tovább! Az ítélet szó szerint idézte az orvos-szakértõ véleményét Enikõ halálának okairól. aztán az Alkotmánybíróság bevezette.. amint ezt a Legfelsõbb bíróság 639. Iván Emese úgy döntött: neki pedig ez mind bakfitty. hogy ugyan eltörölték azt a szabályt.-. hogy fizessek meg a kórháznak 150. 1:1. Le lehet írni ekkora marhaságot. de közben sokat alkalmazták.Ft perköltséget. de a sem orvosi. hogy az alperes akkor. sem jogi fifikákhoz egyáltalán nem értõknek is kettéállt a füle tõlük. hogy létezik-e Magyarországon nem vagyoni kártérítés vagy sem.” Na. Nézze csak. nem a legmegfelelõbb és a körülmények által indokolt eljárást választotta. hogy sületlenség.

– Na. Önmagában az újszülött elvesztésének tragédiája. nem Maga! Itt van az Alkotmánybíróság határozata errõl.Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Nándor. hogy Enikõ halála ugyan bizonyítottan jogellenes és a kórháznak felróható. csak fájdalomdíj megítélését tenné indokolttá – ezt azonban a jelenlegi magyarországi jogrendszer nem teszi lehetõvé. és rendkívül rossz lelkiállapotba került – ennek alapján azonban az. az ezzel járó fájdalom. Csakhogy a következõképpen folytatta. Vagyis kimondták: a gyerek halála – nem kár. A felperes nem vagyoni kártérítést akkor követelhetne. de voltaképpen nincs kár. A kereseti kérelem tehát ebben a részében is alaptalan. nem vagyoni kár hiányában. valamint eseti döntései is kifejtik: a közeli hozzátartozó elvesztése. számú irányelve. ilyen aztán tényleg nem létezik! Azt írta le a Magyar Köztársaság nevében egy fölesketett. az e feletti bánat. Azt mondja: „ Ha a polgári jog elismeri a nem vagyoni kártérítést a személyiségvédelem eszközeként – mivel annak alkalmazásához objektív kritériumokat nem lehet felállítani – azt . A felperes ugyan elõadta. én voltam valaha jogász. nem állapítható meg. hogy a megváltozott helyzethez nem tud alkalmazkodni. mely miatt munkahelyén kevésbé veszélyes munkakörbe helyezték. „ alperes nem vagyoni kártérítésre csak akkor kötelezhetõ. hogy élete tartósan és súlyosan megnehezült volna. tehát nem kell kártérítést fizetni? – Pontosan. ha a gyermeke halála folytán életviszonyai úgy alakultak volna át. várjon kicsit. Amint ugyanis ezt a Legfelsõbb Bíróság 16.” – Tessék? Mit tetszik mondani? Ugye nem értem jól? – De bizony jól érti! – Na ne. súlyosan megnehezült volna. amely évekig eltarthat. gyász önmagában nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítésre való igény jogszerûségét. vagy életének vitele egyébként tartósan. diplomás és szakvizsgázott bíró. hogy gyermekének és házastársának halála folytán olyan szórakozottá vált. Az ha jogellenes magatartásával kárt okozott.

Én bizony úgy látom: ma ennyit ér az igazság. Nem tudom elhinni. s amelyet éppen ezért a jogi szabályozásban alkotmányosan nem lehet a következményekhez igazítani. és esetleg ott betegeskedõ. mint „a társadalmi életben való részvétel megnehezülése”. hihetetlen ez az ítélet. amelynek objektív mércéje nincs. mostanáig várták – mint most kiderült. értem is. amelyek szükségtelenek és önkényesek. Vagy igen. Szegedre. ‘ decemberéig még 98 nem történt semmi. és azt hittem. egyelõre nem is igen fog. hogy ez megtörtént. Az ügyvéd úr azt mondja. de az ügyvédek nekem is ezt magyarázták. vagy nem. a Szegeden élõ. ez egyértelmûen pontosan erre. – Pedig megtörtént. biztos is vagyok benne: másodfokon majd megnyerjük. tehát ottani orvosokhoz járó bírók kezébe.nem kötheti olyan külsõ feltételekhez. illetve az ilyen esetekre vonatkozik. A bírónõ nem érti. attól. vagy „az életének vitele tartósan és súlyosan megnehezült” típusú semmitmondások. azóta. de maga a kár bekövetkezése is becslésen alapul. ami sokáig kellett a vagyoni kár megítéléséhez. . vagy nem. Vagy gyõz. Istenek? Isten adhat és elvehet életet.” Hát. hiába – az ítélõtáblák megalakulását: a táblához kerüljön majd. meg az ügyvédek mit tettek? – Mit tehettünk? Fellebbeztünk. hogy igazam van. Nemcsak a kár nagysága. – És maga. Vagyis vissza. 15 napon 97 belül adhattuk be a fellebbezést. ne a Legfelsõbb Bíróságra. Azokhoz a bírókhoz. ‘ novemberében született az elutasító ítélet. Majd egyszer lesz másodfokú ítélet. Éppen azt a korábbi hülyeség-özönt akarta kitörölni az igazságszolgáltatás szótárából. – Atyaisten. ilyen nincs. de Ti nem! Úgyhogy azt ne higgye. akik soha nem mernének szólni a fehérköpenyes nagyságos doktor uraknak: – Nektek jogotok van elvenni mások életét? Mik vagytok Ti. – Én egyszerû parasztember vagyok.

kapott kenõcsöt. – Két hét múlva tudunk leghamarabb idõpontot adni. Krisztina sem volt éppen büszke az aranyerére. hogy a betegség bizonyos stádiumában fellépõ vérzéssel a testbõl mérges anyagok. ha gondjaink vannak az alfelünkön. Mégsem dicsekszünk azzal. telefonszámot! Hány éves? – Harmincegy. aztán megint fájt. más betegségek kórokozói távoznak el. címet. Tizenegyre föl tud érni? Kitûnõ. a Belváros szívében magánklinika lézerrel „ambulanter” végez aranyér-mûtétet. s ezért az ilyen beteg szerencsésnek tartható. és egy életre megszabadul minden gondtól. õ is sokat küszködött vele.*** Aranyérrõl nem szokás társaságban csevegni. hosszan törölgette a cipõjét. be ne vigye a sarat. Mást nem kell tudnom elõre? – Nem. vérzés nélküli mûtétet ígértek. és nem marad kórházban napokig – senkinek nem kell az orrára kötnie: mi járatban volt. Fordult orvoshoz is. viszketett. az égadta világon semmit nem érzett. azonnali teljes gyógyulással. legfeljebb egészen modern színdarabokban. Ha fölmegy a fõvárosba. a kitártság volt kellemetlen. kis ideig könnyebb volt. Odabent azonban a végbél-tükrözés után kiderült a nap: gyors. Pedig az elnevezés alapja a régi doktoroknak az a hiedelme. rengetegen jönnek hozzánk. Huszonnégyezer forint lesz – elõre kell fizetni. Nõi magazinban pillantotta meg a hirdetést: Pesten. Érzéstelenítéssel együtt öt perc az egész. kicsit tán hivalkodó magánklinikára. Ronda latyakos márciusi napon ment elõször az elegáns. Tessék mondani a nevet. mit kéne még? Huszonnegyedikén tizenegykor várjuk! Ne tessék elkésni! A mûtétben csupán a testhelyzet. fájdalommentes. Tényleg alig volt több öt . Szülés után sok nõnél jelentkezik ez a kellemetlen állapot.

percnél. Betétet hord. de azonnal azt is: ez mind-mind eredménytelen. Krisztina azóta egyfolytában fáj. Aznap. nyomó fájdalom volt – de szûnni nem akaró. s õ e szerint járt el. Összeszorította a fenekét – és nem szorította össze. Visszafeküdt az ágyra. a hasa alatt és a fenekében érezte is az akaratlagos összehúzódást. Mégis lett. vöröses létõl. Ez egyelõre inkább bent marad – gondolta –. Kelleni kellett volna. a szorítás valahol útközben elenyészik. Nekifogott lehúzni az elszennyezõdött ágynemût. Szerencsére a férje korábban kelt föl. Nem görcsölt. fölült a vonatra. szükség szerint . Piciket durrogtatott – nem szántszándékkal. s belõle folyik ki a sár. Egyre inkább. – Tessék parafinolajat fogyasztani. de a legelsõ lehajlásra – mint akibe a nagykést belemerítették – összegörnyedt a hirtelen fájdalomtól. amolyan mély. A végbele záróizmai nem engedelmeskedtek. talán úgy megkönnyebbül. de így nem lehetett. amit korábban a WC-n nem volt képes kinyomni. Hiába. A legapróbb nyomás-próbálkozás is iszonyatos fájdalommal járt. hanem mert nem tudta megakadályozni. az könnyíti! Menni fog az! – hangzott az orvosi javallat. Sem a székletet. a tett helyszínén megszûnt a cselekvés. Az agyából elindította parancsot: – Szoríts! –. Harmadnap arra ébredt: összepiszkolta az ágyát. barnás. ha ragaszkodom hozzá: kijöjjön. éjjel nem vette észre. Mindenesetre fölhívta a klinikát. Aztán egyszerre összerándult ijedtében: a pukkantásoknak magasabb lett a hangja. s nemsokára alig elviselhetõ. hogy ki kellene mennie. Lekászálódott a mûtõágyról. ha nem lesz rögtön széklete. és hazafelé azon örvendezett: vége a kellemetlenségeknek. most ugyan mitévõ legyen. A poklok poklát állta – pontosabban ülte – ki a WCn. sem a szeleket nem képes visszatartani. A mûtét helye fájdult meg. Fölült. Hiába indult el a késztetés. a mûtét másnapján. A frissen fölhúzott ágynemû csurgott a sárgás. másnap egy falatot nem evett – tán könnyebben gyógyul a seb. s érezte: folyik ki belõle. nem vett észre semmit. mert belepusztulok.

a lehetõ legnagyobb terpeszre nyitva a lábait: próbálja megakadályozni. A szükségesnél sokkal nagyobb területet érintettek. postára – egyáltalán emberek közé – nem megy. Állapotán sem plasztikai sebészeti. de beperelte a klinikát. hogy olykor mégiscsak legyen széklete – kapott egy gumicsövet. hogy naponta újra és újra összeforrjanak a hegek. amikor rá kellett döbbennie: normál munkahelyre nem mehet el dolgozni. a bekövetkezett eredményért még gondatlanság sem terheli”. sem bármilyen más gyógy-eljárás nem képes változtatni. boltba. mivel õ „a tõle elvárható gondossággal járt el. Nem szívesen. Krisztina ma harmincnyolc éves.bepelenkázza magát. részint az állandó és visszatarthatatlan durrogtatást eléggé kellemetlen. ha mások is hallják. Az alperessé vált neves magánklinika a kereset elutasítását kérte. Állapota változatlan. elviselhetetlenné vált az emberek számára. Minden este fölül egy rúdra. . õ már rendkívül büdös. hogy azzal tágítsa teljesen összeszûkült végbelét. A pert megnyerte. Moziba. a végbelét szabályosan „összeforrasztották” a lézerrel. színházba. Részint ha a pelenka kicsit is elmozdul. Az gyõzte meg. az indokoltnál lényegesen mélyebbre hatoltak az eszközzel. A perben egyértelmûen bizonyítást nyertek a következõk. s teljesen elzáródjon a végbele. Mivel a szervezetének múlhatatlan szüksége van arra.

gondolom. ha mi vagyunk pontosak. aki az összes többi tárgyalásról is mindig elkésett – lehet. novemberében kezdõdött. csúszik – elég. Jöhetne a 6-os villamossal a Markó utcába. A bírónõ a kiemelkedõen szigorú napközis tanár szúrós pillantásával mér föl mindenkit. öngyújtót. a kórházat vagy a biztosítót. táskánkat a röntgen futószalagjára helyezzük. Egész tárgyalás alatt enyhén szólva is utálja az egészet.és kilépõ cetlit. ha ugyanis bárki csak icipicit is hozzáér a fenekéhez. És ez még csak az elsõfokú eljárás! 1992. durva biztonsági emberektõl az elrongyolódott be. esetleg mindkettõt ugyanaz a soknevû Kiss Tibor Zoltán ügyvéd képviseli. de jól megy! Aztán nagyon elszégyellem magam. A páternoszter fölcammog velünk a negyedikre. Fölfoghatatlan képtelenség! Még ha valami nagyon bonyolult ügy lenne az enyém. s nekiállhatunk várakozni.A NECROSIS: SZÖVETELHALÁS Antal Ilona a Tûzoltó utcában lakik. kipakoljuk zsebeinkbõl a kulcsot. a bíróság természetesen pontatlan. A gépírónõ beszólítja a felek megjelent részét. más fémtárgyakat – hogy ne pityegjen a pisztoly-keresõ kapu –. amikor megtudom: képtelen tömegközlekedési eszközt igénybe venni. Fölbaktatunk a Pesti Központi Kerületi Bíróság bejárati lépcsõjén. . mégis taxival érkezik. – Mióta járogat ide. Ilona? – próbálom hasznosan tölteni az idõt. fölsikolt a fájdalomtól. de hát igazán nem az. – Rögtön hat éve lesz. majd nekikezd unatkozni. pár lépésre a gyerekklinikától. a Ferencvárosban. Ejha. és elvesszük a faragatlan. még életében nem érkezett sehová pontosan.

különös tekintettel arra. játszik az ujjaival. – Tisztelt Bíróság! – áll föl tisztelettudóan Ádám György ügyvéd. – Mindenekelõtt becsatolom tájékoztatásul azt a keresetlevelemet. amelyek mindenben megegyeztek a korábbi. hogy felperes Antal Ilona a neki injekciót beadó nõvér kezét a szúrás közben lefogta volna. Ebben a perben egyetlenegyszer szó nem esett arról. az egy másik per. Ehhez a perhez van hozzátennivalója? – Igen. – Felperes? – teszi fel a rendkívül udvarias kérdést. hogy menetközben általa kitalált. Ezért kérem Lábas Zoltán professzortól beszerezni a nála lévõ – és nekünk ki nem adott – szakvéleményt és leleteket.. ezt az iratot Lábas professzor a két jelenlévõ nõvérrel. – Alperes? – Ellenzem. Lábas Zoltán. felperes által elõadott tényekkel. bírónõ..legfõképpen a feleket és a helyzetet. valamint felperessel is aláíratta. amelyben beperlem az Egészségügyi Tudományos Tanácsot – azok miatt a kiemelkedõen jogellenes szak-véleményei miatt. s a baleset emiatt következett volna be. Tisztelt Bíróság! Dr. s azóta Lábas doktortól is hiába kértük az eredeti iratot. . mint tanúval. bírónõ! – felel az idõközben befutott ellenfél. Az ETT Igazságügyi Bizottsága pedig – annak ellenére. korábban soha föl nem vetõdött tényre alapozva írt le állásfoglalást. amelyeket ebben a perben adott –. – Ügyvéd úr! Ha Ön pert indított az ETT ellen. hogy ugyanezen ügyben már évek óta sorozatosan írt véleményeket – most elõállt ezzel a képtelen és teljesen megalapozatlan ötlettel. s nyolc oldalon leírta tapasztalatait. bárha õ érdemelne több tiszteletet. Az ETT azonban ezen jegyzõkönyvet eltüntette – szakvéleményében ezzel homlokegyenest ellentétes állításokat közölt –. le-letép egy-egy elszabadult bõrdarabkát a körme mellõl. valamint az õ tanúkénti kihallgatását! – Ez bizonyítási indítvány? – Természetesen az. vizsgálati eredményeit. az ETT szaktanácsadója felperest 6 órán át vizsgálta. Pörgeti a tollát.

sõt. Így tehát a jogvita eldõlt.– Tessék kimenni! – Nemigen értjük: minek küld ki minket. rettenetes kínszenvedéseket állt ki. Kérem az alperes kártérítési felelõsségének megállapítását! – Alperes? – mordul a bírónõ. majd folytatja. A hasonló injekciók beadásának . kifejezetten elismert. Nincs különösebb jelentõsége annak a ténynek sem. hogy az ETT hat év után állt elõ azzal a koholmánnyal – soha korábban föl nem vetõdött állítással –. Felperes ezen testrészének a kórházba kerülésekor semmi baja nem volt. amely kártérítési felelõsségét kétségtelenné teszi. miszerint felperes az injekció beadása közben lefogta a nõvér kezét. hogy felperes súlyos károsodásokat szenvedett el. Ez a körülmény részben véletlenszerû. s ez okozta a balesetet. hogy sokáig kell megtanácskoznia a döntést. majd az alperes László kórház alkalmazottjának eljárása következtében hónapokra megnyomorodott. hogy a Az gyógyszer zsírszövetbe került. ami önmagáért beszél. mert elõre nem látható. nincsenek népi ülnökök – egyedül pedig nem valószínû. sem az Egészségügyi Tudományos Tanács nem vont kétségbe. „egy-személyes tanácsban” ítélkezik. hogy adott személynél a zsírszövet milyen vastagságú. felróható károkozása. Azért várat vagy tíz percet. – A bíróság meghozta a következõ végzést: felperes bizonyítási indítványát a bíróság elutasítja. idézem: „ nem vitatható. Kívánnak érdemben nyilatkozni? – Tisztelt Bíróság! – „nyilatkozik érdemben” Ilona ügyvédje. hogy tökéletesen új ötletre – kimondom: hazugságra – alapozzák szak-véleményüket. Pusztán a zsírszövetbe adás következménye volt az. Alperes kórház dolgozója az injekciót izom. – Az ezen eljárás jogalapját képezõ vita voltaképpen „res ipsa loquitur”: dolog. Ugyan fölháborító ez az eljárás.helyett zsírszövetbe adta – amit sem alperes szakértõje. – Tisztelt Bíróság! Az Egészségügyi Tudományos Tanács egyértelmûen leszögezte. úgy vélem: ennek jelen perben semmiféle jelentõsége nincs. Vagyis napnál világosabban megtörtént alperes jogellenes. Minden más körülmény ebben az ügyben irreleváns.

eredmény nélkül. ha nyernek. Ilona! Végig kell vinnünk! – Ádám György egy pillanatig sem a pénze után fut – olyan nevetségesen alacsony összeget kértek kártérítésként. a költségeit se nagyon fedezi. hogy felülbírálja más szakértõk véleményét – az ETT pedig úgy foglalt állást: ugyan mindez kétségkívül megtörtént. Az illem diktál! – Én nem fellebbezek. – És nekifog elhadarni az ítélet olyan indokolását. a keletkezett szövõdmény – a fartájéki hegesedés – a kezelési kockázatba tartozónak tekinthetõ. Az alperes alkalmazottait e vonatkozásban mulasztás nem terheli. – Halálosan elegem van ebbõl. mire bemehetünk. Hat éve folyik a szarakodás. amin – enyhe kifejezéssel is – döbbenten hüledezünk. a perben három orvos-szakértõ egybehangzóan állapította meg felperes igazát: az injekciót zsírszövetbe adták. A felperes orvosi ellátása szakszerû volt. Indoklás. – El fogja utasítani – tippel Ilona ügyvédje.hasonló szövõdménye ismert és foglalkozási szabályszegésként vagy mulasztásként semmilyen körülmények között nem fogadható el. Egyebek mellett finom úriembernek is szeretem hinni magam. – Az igazság. Elképesztõ. tehát károk érték. s ez okozta a kalamajkát. – Nem szabad föladni. Elismeri ugyanis. de belefér a beteg mûtéti kockázatába. Mindnyájan a tudomány mai állása szerint úgy jártak el. – Végig annyira nem mert dönteni. Nem vitatja azt sem: Antal Ilonát szörnyû szenvedések. ügyvéd úr – sóhajt hatalmasat Ilona. Csakhogy a mai magyar jogrendszer lehetõvé teszi az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. ami elhangzik a tárgyalóterembõl kijövet. ilyenkor elõre megfogalmazza az indoklást.” Kérem a kereset elutasítását! – Tessék kimenni! – Most nyilván hosszabban ácsoroghatunk. most sem fogja vállalni – kvaterkázunk jó negyedórát. – A bíróság ítéletet hirdet A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN. ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. úgyhogy inkább nem írom le mindazt. a jog . A bíróság a keresetet elutasítja.

nem felejtettem-e elöl valami vonzó tárgyat az ülésen. az õ esetében kétségkívül eléggé nagy tû kell ahhoz. indul a kórházba éjszakai ügyeletbe. mint a Tûzoltó utca. Ilona a harmadikon lakik. a másik szobában is rengeteg baba. Azt hiszem. Ilona joggingban van. A gangról a konyhába léphetek. akik közelében ma éjjel dolgozni fog: mind elkapja az influenzáját. pénteken várom! * Egyszer már jártam bizalomgerjesztõbb környéken is este. – Hogyne. amikor hangot adok sajnálatomnak azon betegek fölött. ezt pedig nem engedhetjük! – Nagyon nehezen. kinél milyen vastag a zsírszövet – Ilonánál egészen . amikorra mondja. Eszembe jut: hülyeséget írt az ETT. de megegyeznek: folytatják. El is végezte. Hogy is mondjam. még nincs negyvenéves. s azóta nõvérkedik. – Jó. az elsõ szobában az ágyakon egy-egy kamaszlány – tévéznek. de hajlandó elmesélni nekem. hogy áthatoljon a zsírszöveten. Itt is. elérje a mélyebben fekvõ izomszövetet. hogy nyilvánosságra kerüljön. ami történt Magával? – alkalmatlankodom még én is ráadásul. bár korábban errõl soha szó nem volt. kedves! Igazán nem szívesen zaklatom. akkor jó. Péntek este jó Magának? – Én alkalmazkodom. amikor mamájával ez a szörnyûség történt – hirtelen elhatározással egészségügyi szakközépbe adta be a jelentkezését. plüssállatka teremt otthonos. Késõbb elõkóvályog az alvásból – álmosan és rettenetes taknyosan – a harmadik lány is. nagyon szívesen.sárba tiprása zajlik. megtermett nõ. fontos. Éppen akkor fejezte be az általános iskolát. Rábólint. miszerint nem lehet tudni. Nincs lift. nem is kéne ennyit dohányozni. – Ilona. Megnyugtat: fölvesz maszkot. Háromszor ellenõrzöm: bekapcsoltam-e az autó riasztóját. meleg nõi légkört.

Fantasztikusan rendes volt. aki – az elmúlt négy évben és most. Az adjunktusnõ már sírva könyörgött neki. komoly veszély van arra. már nincs dobhártyám. azok mind megerõsítették a diagnózisát. az új választás alapján ismét négy évre – a Fõvárosi Önkormányzat fõpolgármester-helyettese. amíg nem tudtuk. Tizennégy évesen neki is munkába kellett állni. hogy ezt így hívják. fennáll az életveszély! – összegezte. – Na..jól lehet tudni: meglehetõsen. családoknál takarításából éltek. Nos. a férfi. – Pardon. saját kocsiján vitt körbe a különbözõ vizsgálatokra. az õ éjszakai portási fizetésébõl és mamája hajnali újságkihordásából. egy pillanat! Ez az a dr. januárjában. minden iskoláját estin végezte. A László kórház orr-fülgégészetén Csáti Anna adjunktusnõ volt a hétvégi ügyeletes. Közölte: ahhoz neki elõbb engem látnia kell. értelmes asszony. – Magasra szökött a lázam. addig is világéletében titkárnõ volt.. Szolnoki Andrea. Egyedül neveli a három bakfist. – 1992. de emiatt nem áldozza föl a hétvégéjét. Papája vitézségi érdemérmes hadirokkant – így évtizedeken át feketelistás – volt. – Fölhívom a fõorvos asszonyt. õ az. s mint ilyen. õt kellett fölhívnia Csáti doktornõnek: engedélyezze az azonnali operációt. Nyolcgyerekes családban õ volt a legkisebb. e baleset után „meglépett”. Telefonált Szolnoki Andrea fõorvosnõnek.. Õ viszont nem engedélyezte. Menedzser-asszisztensként dolgozik. a hallócsontokat is.. megtámadja az agyamat is. szombaton iszonyatosan megfájdult a fülem – dõl bele a történetbe. Budapesten az összes egészségügyi intézmény fõfõnöke? – Igen. ‘ 92-ben õ volt a László kórház orr-fül-gégészetén az osztályvezetõ fõorvos. – Ezt azonnal operálni kell. csak õ adhat engedélyt a mûtétre. és megállás nélkül hasogatott a fülem. de nem engedett. akivel együtt élt. mielõtt nagyobb baj lesz. ne vacakoljon! Maga ezt honnan tudta volna? . Viszont kedves. azonnal közölte: a hongkongi influenza támadta meg a fülemet.

rögtön. antibiotikumokkal. én fogom operálni. de igen-igen félt: nagy baj lesz. Leborotválták a fejem. Azt engedte meg: nézhetem a mûtétet. – Még mit mondott? – Azt: nagyon sajnálja. a fõorvos asszony azt közölte velem: nem operálhatom meg. onnan hívta Csáti doktornõ sokszor – nem egyszer-kétszer. de nem is asszisztálhatok.– Pont a mi kórtermünkkel szemben állt a folyosón kis asztalon a telefon. hogy õ döntse el: ki kit operál. Többször leszívta a gennyet. hogy a katasztrófa ne következzen be. Majd bejött egy fiatal orvos: – Szeretnék bemutatkozni – Kovács Péter doktor vagyok –. megpróbál mindent megtenni. – Maga mit szólt ehhez? – Én félig-meddig haldokoltam: negyven fokos lázam volt. Na. tolókocsival vittek be –. a nagyságos fõorvos asszony hétfõ reggel hajlandó volt a vizsgálóba betolatni – addigra már nem bírtam járni sem. amíg nem látott engem – viszont hétvégén nem jön be. de sajnos a fõorvos asszony addig nem engedélyezi a mûtétet. – Mire Maga? . de azonnal. Legyen nyugodt. majd hétfõn. minden más mûtétet félretéve. adagolta a gyógyszereket. mindent hallottam. csomószor a két nap során – a fõorvos asszonyt. készítettek elõ a mûtétre. Szolnoki Andrea mit válaszolt! – Azt nem. operáljon õ. Azt mondta: nem hétvégén. – Azt nem hallhatta. mi történt Csáti Annával? – Azt kérdezze meg tõle! – és éppen be is lépett az adjunktusnõ. majd’ megõrültem a fájdalomtól – nem tudtam szólni egy szót sem. Megkértem az adjunktusnõt: legyen õ véglegesen az orvosom. – Elnézését kérem! – majdnem megint sírt –. megnézett. minden rendben lesz! – Miért. ügyelet alatt kell a maszek betegeket összeszedni – és már mégiscsak engedtessék meg neki. de Csáti adjunktusnõ zokogva elmondta nekem. és kihirdette: lehet operálni.

Közeledett a látogatási idõ. amint fölnyitják a koponyámat. kiderül. miszerint vállalom: ha mûtét közben. Aláírattak olyan nyilatkozatot. Jó. folytonos köhögésre késztetett a sérülés. Teltekmúltak a napok. kedvesen. Elhelyezkedtem a szúráshoz: letoltam a bugyimat. más gyógyszereket – ám nem használtak. Szombat délután megint eléggé vacakul voltam. adtak rá köhögés.– Se élõ. és rettenetesen féltem: harmadik napja kinyilvánítottan életveszélyben voltam. vagy inkább különösen – figyelt rám. Irénke belém bökte a tût – s én abban a pillanatban se mozdulni nem tudtam. se holt nem voltam. hogy az agyamban is károsodás vagy sérülés van – azonnal átszállítanak az Amerikai úti idegsebészetre. Szerettem volna túllenni a fájdalmakon. s ettõl iszonytatóan köhögni kezdtem. a László kórház mûtõjében ébredtem föl az operáció végeztével. – Persze. a frissen mûtött fejem ne fájjon olyan rémesen a köhögéstõl. és engedélyezem. jó. Elrendelték: ha szükséges. szerettem volna a lányaimmal beszélgetni. bóbiskolhattam kicsit. attól fájt a fejem. hasson. s ez állandóan ugyanígy folyt: köhögtem. se szólni: valami óriási. . ez nem katasztrófa. Adódott azonban gond: a mélyaltatás során a lélegeztetõ csõvel megsértették a gégémet. fejezzék be. arra megenyhült. ingerelt. valamint tisztában voltam vele: ezekbe a belsõ harcokba úgysem tudok beleszólni. tartottam a faromat. Állandóan kapart. naponta kétszerháromszor kaphatok Algopyrin-Demalgon injekciót is. szóltam Irénkének: adja be a szokásos szurit – mire megérkeznek a gyerekek. Ilonka. aki addig is rengeteget sertepertélt körülöttem. tökéletesen megszûntek a fájdalmaim. Jött. az oldalamra fordulva áthengeredtem keresztben az ágy túlvégére. hadd jöjjön a szúrás. rögtön hozom! – készségeskedett Irénke.és fájdalomcsillapítót. Irénke nõvértõl kértem injekciót. határtalan fájdalom öntötte el az egész testemet. hogy ott folytassák. Szerencsém volt – valamint köszönhetem Csáti és Kovács doktorok lelkiismeretességének –: erre nem került sor. Repestem a boldogságtól. rendesen – de valahogy kiemelten.

jegelést. doktor úr: most mit mûvel! Lehet. ömlött ki a vér a nyomában. A sebész érzéstelenítés nélkül nyolcvanhatszor belém szúrta a hatalmas tût: kereste a gennyet. hogy már túl sokat kapott. az összes porcikám mintha fölrobbant volna.Elsötétült elõttem minden. – Nem kell hisztizni. – Azonnal hagyja abba! Álljon meg. nem szokott így hisztizni – felelt neki Irénke. és allergiás lett rá? – mire ezt elmondta. ezt nem lehet kibírni! – üvöltöztem. áttoltak. mi van az Ilonkával. valószínûleg tényleg allergiás lett az Algopyrinre. ez valószínûleg injekciós tályog. de úgy: az ügyeletes Kovács doktor – a folyosó túlsó végén. – Atyaúristen. s kéttenyérnyi helyen lángvörös folt keletkezett. alulról üvöltöttem. miközben az injekciós szereléket az éjjeliszekrényemre tette –. Nem . úgy éreztem: azonnal eszemet vesztem az elképzelhetetlen görcstõl. azonnal ott termett: – Mi történt itt? – Hát. Amint kihúzta a tût. jaj. nem tudom. a tévé mellett is – meghallotta. ez borzalmasan fáj! – Összeszedtem minden erõmet. megõrülök. és nézze meg. gyerünk a sebészetre! – lépni sem bírtam a fájástól. a tabletták szemernyit sem enyhítették. beadtam neki a fájdalomcsillapítót. Szombat-vasárnap egyhuzamban borzalmas – igazán szinte kibírhatatlan – fájdalmaim voltak. Hétfõn – amikor Csáti adjunktusnõ megnézte -. hátrafelé visszanéztem a testem fölött. Ilonka! – szólt rám. Fölordítottam: – Ember! Mit csinál? Mi ez? – a fejem lelógott az ágyról. és belém ürítette a fecskendõ tartalmának végét is. – Felejtsük el a krémezést. földuzzadt a szúrás helye. a foltok már nem vörösek voltak. és láttam: Irénke csak nyomja belém az injekciót. hanem kékes-feketések. hogy leszívja. de fáj! Mit csinált velem? Szépséges Isten. – Hozzon rá krémet és jeget! Mostantól csak tablettában kaphatja a fájdalomcsillapítót – rendelte el Kovács doktor –.

s õ farigcsált. elrohadt húst faragom ki. Egyre mélyebbre és mélyebbre faragott bennem a tanár úr. amit el kell kezdeni kioperálni. – Altatásban? – Nem. belül lángvörös. Ott a hatalmas seb. föltárt. hol szikével. nincs tályog a faromon. a sebészek kitisztították. Hetente háromszor toltak át hozzá. azt szikével le fogom faragni. megnyitni! Szerda este elaltattak. amibõl újra és újra fekete. amit teszek – akkor értem az élõ húshoz! Amíg nem szól. szövetelhalás van. gyógyszereket nyomtak bele. addig ugyanis az elhalt. – Helyi érzéstelenítéssel? – Nem. itt szó nincs tályogról – súlyos necrosis. Borogassuk! Három napig újra és újra próbálkoztak. nincs genny. Közel álltam hozzá. majd istentelenül leteremtette beosztottját: hogyhogy nem lát a szemétõl. Kérdezte. Azt sem lehet.találta. hanem mélységében. hogy kioperálni. Nem széltében növekedett a lerohadt rész. Meglátta az – idõközben körben már elfeketedett. tanár úr? – kezdtem reszketni az ijedelemtõl. hogy megõrüljek a fájdalmaktól. mást többé nem engedett hozzám nyúlni. bennem pedig egyetlen pillanatra nem szûnt a kín. meghallgatta a beszámolót. Hiába adtak lázcsillapítókat. Közölte: nem érti. amikor érzi. borzalmasan rosszul voltam folyton. és fogalma nincs: mi az. Akkor föl kell vágni. majd bevallotta: õ ezt nem érti. Körülbelül két hét múlva – amikor éppen pepecseltek a sebemben – véletlenül benyitott a kezelõbe Barda tanár úr. – Rohad a húsa! Ami már elrohadt. nyitott – sebet. hol ollóval. – Átvette a kezelésemet. . eredmény nélkül. Csók doktor. mi ez. – Mi az. végül a csonthoz ért. bûzös. a sebész feltárta. nem ment le negyven fok alá a lázam. Naponta átvittek. bekötötték – és nem értették. elhalt darabokat metszett ki. Magának majd akkor kell mindig szólnia. A fenekem oldalán kéttenyérnyi helyen a csontomig ért a mélyedés. és földbe gyökerezett a lába.

a seb bezárására. csak legyintettem – nyirbáljon nyugodtan magának. ha nem. mi fog történni – közölte. egy hét múlva válaszoltam. az ottani professzor is kérte: mutassam meg a fenekemet. hát nem. Másik sebészetre vittek át ezzel. mi ez? – Bevallotta: lila gõze nincs róla. Csáti adjunktusnõnek volt valami amerikai kapcsolata – csomó rohangálással kijárta az Egészségügyi Minisztérium engedélyét –. De végre nem voltak fájdalmaim – igaz. ha megáll valamitõl ez a rohadási folyamat – hogy újabb és újabb részek halnak el –. õ ugyanis sebész professzor létére ilyet még életében nem látott. – És mit tesz ilyen zárómûtétnél? – Kivágok egy sokkal. Megpillantva könyörögve kért: kivételesen hadd faragjon le õ is picit az éppen elrohadt fekete részbõl. ami köztudottan morfium. Tizennégy ilyen mûtétet végzett rajtam. Pár nappal késõbb – már márciust írtunk – Barda tanár úr biztatott: – Már egy hete nem kellett lefaragni. – Ez azt jelenti. ha a gyerekem kérdezett valamit. Már olyan fásult voltam. nekem már tök mindegy minden. látva: micsoda kínokat élek át. azon át utána naponta hidrogénnel átmoshatjuk. ebbõl végül napi háromszor három tablettát adatott. Engedélyezett napi egy Depridol tablettát. és a krátert föltöltöm szövetbarát mûanyaggal. majd összevarrom. de sokkal nagyobb területet – hogy egészen biztosan sehol ne maradhasson bent baktérium –. mélyvénás trombózist kaptam. a bal karom bevörösödött. Ez persze nem plasztikai . feldagadt. naponta többször hozzáadták az antibiotikumokat. akkor megmenekülök. úgy néz ki: nemsokára elvégezhetjük a nagy mûtétet. amely Európában még nem volt használatban. Ez napi huszonnégy órában csöpögött a karomba. megnyújtom a bõrét. Kizárólag a Jóisten tudja. meggyógyultam? – Talán igen.– Mit mondott Magának a tanár úr. A még nagyobb biztonság kedvéért a csonthoz behelyezek dréncsövet. Azt mondta. meg-szerzett olyan amerikai infúziót a necrosis terjedésének megállítására.

hogy kimenjek pisilni. vagy – ha arra nincs szükség – lekezeljem. szeptemberben elég volt csak kétszer. úgy. Január 27-én volt a fülmûtét. Végül a rothadás másodszor is megállt. nem tehetem meg. a sebet nyitva hagyom. kezdõdik minden elölrõl! – Másnap megpróbáltam lekúszni az ágyamról. tanár úr. Odanéztem: az egész szétdurrant seb újra szénfekete volt – megint elrohadt. késõbb. Ugyanaz a necrosis. hogy kifaragjam. A tanár úr ugyanis megmondta a szétnyílás után: õ ezt a büdös életben még egyszer be nem zárja. – Ugyanúgy szikével vagy ollóval vagdalta ki az elhalt szöveteket.mûtét. de hát nem tehetett mást. kezelésekre. A legkülönbözõbb helyekrõl jártak hozzám orvosok „csodát látni”. amit addig a Depridol elmulasztott. én nem bírok. hányszor vájkált bennem – iszonyatos kínokat okozva –. naponta be kell jönnie. És így. nem fog érezni semmit! – Jó. csontig hatolt a kitisztítással. visszajött ugyanaz a borzalmas fájdalom. ezzel telt az életem szeptemberig. hogy itt kezeltetem magam. hogy a lábszáramon folyt végig. ömlött ki a váladék. Természetesen altatásban végezzük. csak egy napig feküdtem az intenzíven. vagy összeforr . Ön tudja – válaszoltam. de nem is akarok itt maradni tovább. Lezajlott a mûtét. lemondóan legyintett: – Kezdjük elölrõl! – Tanár úr. Most kiveszem a még bent maradt varratokat és a csövet. – Úristen. A három lányommal az öcsém van otthon – aki életében még nem látott közelrõl gyereket –. Hetente háromszor-négyszer. és szeptemberig jártam vissza farigcsálásra. ám iszonyú fájdalom – reccs! –. már bármibe beleegyeztem volna. aztán visszavittek a fülészetre. szétszakadt az egész seb. – Meddig? – Szeptemberig. S amint megmozdítottak. Már számolni sem tudtam. de csak a következõ évben gyógyult be a seb. de nem lesz ilyen óriási ûr a popsiján. február 1-jén kaptam azt a bizonyos injekciót – március 24-én hagytam el saját felelõsségemre a kórházat –. Barda tanár úr padlót fogott – amint meglátott. – Rendben van.

Taxival jártam dolgozni is. . ha illetlennek érzi: megmutatja nekem? – Éppenséggel megmutathatom. Rettenetesen. ahova általában is adják az embernek az injekciót.nem igazán szeretik a férfiak.. A mai napig rendszeresen begyullad. fölvesznek mást. – Késõbb sem tudott magyarázatot adni rá. Sõt. ha nem állok munkába. – A partner-kapcsolatai? – kérdem is meg kissé halkabban. mi ez. Tenyérnyi területen vagy kétujjnyi bemélyedés – ott csak úgy behuppan a húsa –. dehogyis.. és levegõt kapjon. – Ne haragudjon. vagy nyitva marad egy életen át. fölötte alapos heg-nyomok. s akkor a csillagokat láttam a fájdalomtól. mert szóltak: hét hónap betegállomány után nem fogják tovább tartani a helyemet. Szeptemberben visszamentem dolgozni. Megtanultam együtt élni vele. Azóta egy kapcsolatom volt. Mi sem áll távolabb tõlem. meg belefáradnak abba.. gátlásos vagyok. ha valaki nyakig betakarózik. de fogalma nincs róla. és mindig tök sötétben szeretne együtt lenni velük. mint hogy bántsam szegényt. akárhogy is néz ki – inkább tanuljak meg együtt élni annak látványával. a kezelésekre is – mert villamoson vagy buszon óhatatlanul hozzáérhetett valaki a fenekemhez.. soha ne engedjem meg.. mi történt Magával? – Nem. – Honnan volt erre pénze? – A hét testvéremtõl. ilyet õ még nem látott. de kétségkívül nem a szex jut eszembe a látványról. és a szakirodalomban sem olvasott. bárki kinyissa. az hamar elment. Azt mondta: szégyelli magát. utasítson vissza. – Akivel akkoriban együtt voltam. kivörösödik és fáj a farom. – Ilona lehúzza nadrágját és a bugyi-ját. kivillan a popsija fölsõ része.. azt tanácsolta: ha remélhetõleg egyszer begyógyul a seb.. – És azóta panaszmentes? – Óh. de hát.magától..

. s az szokott begyulladni. engem hibáztat. és nézek én magam tükörbe. – Eltúlzottan.. hogy Irénke ebben a kórteremben szolgálatot teljesíthessen. és ezt fogadja el! – egy tábla Milka csokoládét nyújtott felém. a sebészek sem tudják. Ha még egyszer elölrõl kellene kezdenem. még tût sem szúrhat be. aztán amikor én kijöttem a kórházból. abba belepusztulnék. legalábbis én így érzem. hetekkel késõbb amint hoztak vissza a sebészetrõl talicskában.. nem túl jelentõs sikerrel. Szeretnék érte elnézést kérni. – Köszönöm. – Mondja. ehhez a részhez ember többé hozzá nem nyúlhat.. késõbb már nem volt ott. milyen hatást váltok ki. – Mi gyullad be ezen újra és újra? – terelem inkább másfelé mindkettõnket. mert nem engedek hozzá nyúlni. kilépett. igazán nincs rá oka! – próbálok hazudni. a folyosón odalépett hozzám: – Ilonka.. Ilona. nemhogy kinyissa. – Maga nem is beszélt vele többet? – De. Él bennem Barda tanár úr figyelmeztetése – történhet bármi. nem fogadom el – válaszoltam neki. csak ebben a kórteremben! Az összes többi kór-teremben dolgozott tovább. otthagytam õt. haragszik rám.. mi történt velem. és azon Szolnoki Andrea fõorvos asszony megtiltotta. – Keletkezett idõközben a bemélyedés mellett a bõrfelszín alatt egy csomó. rögtön a történtek után pár nappal mesélte Csáti adjunktusnõ: volt fegyelmi tárgyalás. dehogyis. én akkor már tudtam. – Mármint ebben a kórházban. Nem vettem el a csokoládét. – És az micsoda? – Nem tudom. – Mondja.hogy öntsék belém a lelket. voltaképpen mi történt Magával? . Irénke nõvér az általa ily módon beadott injekció után is ott kedveskedett Maga körül? – Nem. egy pillanatra! Tudom. hogy ez történt Magával. tisztában vagyok vele. vagy ezen az osztályon? – Nem.

– Ilona. csak álldogáltam. de soha – semmilyen körülmények között. hát mi más történt volna? – Maga elhallgat valamit! – Miért hallgatnék el bármit? – Nem tudom. de valamit nem árul el. mindegyik szakértõ ezt írta és mondta.. ugye? – Hát...– Irénke rosszul adta be az injekciót.. Két perccel ezelõtt azt mondta az Irénke-féle csoki-történet közben: „– Én akkor már tudtam. Annyira sajnáljuk Magát.. hogy nem igaz?. nem kellett volna lerohadnia a fél fenekének! – A perben. mi lesz a jövõje. Csáti Anna adjunktusnõ volt ott. és nem tudjuk. Szeretnénk azonban.. A kelleténél rövidebb tûvel... persze le se tudtam ülni.. csak nõvérként. behívtak az orvosi szobába. mi történt velem” – Ilona! Mi történt Magával? – Mhm. de – annak a következménye. Nyomoztunk Irénke után. Na jó. elmondom. akkor biztos így van. hanem megállt a zsírszövetben – s õ oda nyomta be a szert. Tele voltam tömve morfiummal. Közölték: – Most olyat fogunk mondani. hogy nem ez történt! – Dehogynem. hogy zsírszövetbe kaptam az injekciót. ami így nem ért el az izomszövetig. Irénke egy sátánista szektába . mibõl gondolja. immár nem fõnõvérként. – Na de attól még nem kellett volna elhalnia hónapokon át szöveteknek. egyáltalán nem értenek. ha tisztában lenne a saját helyzetével. semmiféle hivatalos szerv vagy személy elõtt – nem fogunk elismerni. arra jutottunk: megmondjuk Magának az igazságot. amit soha.. Maga tudja. és kiderült a valóság. hogy min megy keresztül. – De ez nem igaz. az összes orvos-szakértõ ugyanazt állapította meg: az egész folyamat – amit ugyan az orvostudomány mai állása szerint képtelenek megmagyarázni. hat éven keresztül. Talán másfél hónappal ezen injekció-beadás után egy késõ délután – amikor már az összes orvos elment haza –.. Kovács Péter doktor és a már nyugdíjba vonult fõnõvér – aki nyugdíjasként tovább dolgozott ott..

Szerepelt benne: idegen testet találtak. Tisztában voltak vele: mire. hogy hazudtam: azt mondtam a sebészeten. Valakin. elmebetegnek fogják nyilvánítani! Irénkét egyelõre nem rúgták ki. majd szépen halkan megegyeznek vele: menjen el. Ideadták. Igaz. hazudnak. Követhette a szenvedésemet. õ pedig semmilyen körülmények között nem segíthet az illetõn. külön engedéllyel. A perben a kórház azt válaszolta: nincs toxikológiai lelet. – Ilona! A Magából kimetszett elhalt szöveteket nyilván átküldték elemzésre. Ha Irénke mérget fecskendezett Magába. hogy tudják: valójában mi történt. és elolvastam: idegen test. A felvételének a következõ volt az alapfeltétele. Mindezt mi szigorúan nyolcszemközt árultuk el. óriási adu lenne a kezében –. mert akkor dokumentum lenne a történtekrõl – és ha Maga följelentené a kórházat. ami nem okozza annak azonnali halálát. – És akkor én meg fogok halni? – kérdeztem. végül is hatott. maradjon is így! – Irénke megoldotta a felvételi feladatát. Pedig õk már korábban is kellett. úgy kaptam meg. bárki emberen olyan bûncselekményt hajtson végre. Csáti doktornõ küldött a leletért. Megmondták: – Ha ezt valaha bárkinek elmondja. Mérget adott be Magának az Algopyrin-Demalgon helyett. de továbbra is ugyanazon az osztályon dolgozhatott. az idegen test. de végig kell néznie a kínlódását. Ugyan Szolnoki Andrea a fegyelmi eljárása során kitiltotta az én kórtermembõl. de nagy szenvedéssel jár. Az lehetett a méreg. valószínûleg nem történt ilyen vizsgálat.akart belépni. a patológiára. kinyitottam a lezárt borítékot. mi ellen kell a szer. Csáti . aztán a bíróságnak már nem adták át. Ám késõbb ezt eltüntették. Nem tudtak felelni a kérdésemre. és nem válaszolt senki. azt a toxikológiai vizsgálatnak ki kellett mutatnia! – Eltûntek a toxikológiai leletek. én pedig – hiába sebészek kezeltek már – végig ott. Nincs meg a patológia toxikológiai eredménye. Az az infúzió – amit Amerikából szereztek –. Én láttam. Nem igaz. a fülészeten feküdtem. A sebészeten ez a kezembe került. Nem véletlenül pont azt szerezték be. többek között toxikológiai elemzésre is.

mi zajlik itt. És – ráadásul – miközben ezt már tudták. Még csak nem is válaszoltak. kórházban feküdt. Ma sem. hanem Mihalik doktor. A személyi igazolványa szerint most abban a vidéki kórházban nõvér. és elõ is vezették. Neki elmeséltem mindent. hogy csupa rongy volt a kabátja. Õ elõször levelet írt a kórháznak – mellékelve a taxicsekkeket.. A tárgyaláson úgy jelent meg. s õ azt tanácsolta: soha senkinek ne áruljam ezt el. koszos volt és büdös. meg CT-re – s azoknak a leletei is eltûntek. – Micsoda? Nem mondta el a saját ügyvédjének? – Nem. mert tényleg elmebetegnek tart majd mindenki. akinél jó ideig titkárnõsködtem másodállásban. még a harisnyája is. a ruhája..adjunktusnõ személyesen vitt át valamilyen speciális röntgenre. – Ezt eddig soha senkinek nem vallotta be? – Nem. beadtuk a pert. vissza is vonták a büntetést. Szolnoki Andrea inkább kifizette a bírságot a bíróságnak. nem lehetett másképpen. lukas az edzõcipõje. Szegény Csáti adjunktusnõt is megbírságolták – de róla aztán kiderült: síbalesete volt. – Miért? – Nem ez az ügyvéd kezdte el a pert. vidéken találták meg. többszöri idézés ellenére nem jelent meg tanúként a tárgyalásomon. közös megegyezéssel. . egyéb számlákat –. de õ eltûnt. A sebészeten Barda tanár úrnak fogalma nem volt róla. A perben nem került elõ ez a történet – vagyis az igazság. Vártunk hatvan napot. mit követett el –. – A Maga ügyvédje miért nem ment rá ennek a bizonyítására? – Mert nem tud róla. A bíróság a rendõrséggel országos körözést rendeltetett el – valahol nagyon messze. Irénke továbbra is ott dolgozhatott Szolnoki Andrea fõorvos asszony fülészeti osztályán. a fülészeten mindannyiuknak tudniuk kellett. kérte: csak a tényleges káraimat térítsék meg. de ott. Kértük Irénke tanúkénti meghallgatását is. Nem mertem. azért nem jött el. Csak valamikor május környékén ment el máshová – akkor sem fegyelmivel: ne kelljen leírni.

*

A Kedves Olvasó, aki eljutott idáig, tanúsíthatja: sok rémséget kellett már végighallgatnom, és – szerencsétlen lelki alkat lévén – mélyen végigélnem. Ilyen kacifántos horrort azonban még nem. Persze voltaképpen ki is lóg kötetembõl: ez talán nem is mûhiba-történet, hanem valami egészen más. A baj azonban nem ez. Az eddigi történetek mindegyikénél igyekeztem gondosan, alaposan végiggondolni: amikor az érintettek és az orvosi, illetve per-iratok alapján írok egy-egy történetet, bele ne vegyek bármi olyasmit, ami dokumentumokkal, illetve a fölvett interjúkkal nem támasztható alá. Ebben az esetben azonban ez kevés. Feltétlenül meg kell próbálnom kifaggatni a „ másik oldalt” is. Fölhívom hát dr. Csáti Anna adjunktusnõt, bejelentkezem hozzá, s ködös kedd este látogatom meg a László kórház nevû kis városrészben. A bejárati ajtó fölött két tábla lóg. Az elsõn: osztályvezetõ: Dr. Szolnoki Andrea fõorvos. Alatta – kisebb kivitelben –: dr. Kovács Péter mb. osztályvezetõ. Vagyis Kovács doktornak addig szól a megbízatása, ameddig fõnöknõje politizál, utána visszaútja van fenntartott helyére. Vagy elfelejtették lecserélni a fekete táblát. Csáti adjunktusnõ hamar elõkerül, este már nyugis az ügyelet. Ötven körüli asszony, szõkére festett haja eléggé csapzott, ruhája gyûrött, papucsa félretaposott. Elõre nem tudja, mit akarok tõle, úgyhogy érthetõ bizalmatlansággal fogad. Röptében pozícionálom magam, közben a diktafonomat már bekapcsolom, s a közepébe vágok: – Antal Ilona-ügyben jövök. Ilona mindent elmesélt nekem. – Milyen mindent? – Részint a bekerülése utáni herce-hurcát; azt, hogy Ön nem kapott engedélyt fõnöknõjétõl a pedig szükséges mûtét elvégzésére...

– Nem volt szó hétvégi mûtétrõl. Szolnoki fõorvos asszony hétfõ reggel bejött, megvizsgálta Ilonát, és elrendelte a mûtétet... – Csakhogy Ilona szerint elõtte két napon át ezt nem engedélyezte, mindazonáltal bejönni nem volt hajlandó... – Ez így enyhe túlzás! – Jó, hagyjuk ezt; azt ne higgye, én a fõpolgármesterhelyettes asszonyra utazom! A necrosis-ügy érdekel fõképpen, és Irénke... – Milyen Irénke? – Aki beadta Antal Ilonának azt a bizonyos injekciót... – Igen, az Algopyrin-injekciót... – Nem azt adott be, és ezt Maga is jól tudja! Hiszen elmondta Ilonának késõbb. – Mit mondtam én el Ilonának? – Itt van a felvétel, le tudom játszani Magának. – Játssza! – Kicserélem a diktafonban a kazettát, s megszólal Ilona hangja: – Na jó... elmondom... Egy késõ délután behívtak az orvosi szobába. Csáti adjunktusnõ volt ott, Kovács Péter doktor és a már nyugdíjba vonult fõnõvér... Arra jutottunk: megmondjuk Magának az igazságot. Nyomoztunk Irénke után, és kiderült a valóság... Mérget adott be Magának az AlgopyrinDemalgon helyett... – Én errõl nem tudok. Kovács Péter is, én is megjártuk a bíróságot, tanúként kihallgattak minket. Errõl ott sem volt szó. – Ilona azt is elmesélte: Maguk közölték vele, ezt soha semmilyen hivatalos szerv elõtt nem fogják beismerni. – Hát ez õrület, ilyen nincs. Meg kell mondja, egyre rosszabb a közérzetem, ahogy Magával szemben ülök. Ez így – amit nekem elõtálal – nem igaz. Minden alkalommal Algorpyrint kapott, akkor is. – Akkor honnan szedte a toxikológiai elemzés, hogy idegen test volt a necrosisban? – Itt nem készült toxikológiai vizsgálat! – Ilona szerint készült, õ látta is, s ez szerepelt benne. És a Maga kezébe adta, amit elõtte elolvasott.

– Akkor Ilona össze-vissza hazudozik. Arról tudok, hogy Barda tanár úr készíttetett necrectomiát – de a sebészeten, és az hozzánk, ide nem került el. És Maga most ezt az egészet veszi föl a magnóra? – Természetesen. – És kért rá engedélyt? – Nem, nem kértem, mindazonáltal az Ön szeme láttára vettem elõ és kapcsoltam be a diktafonomat. Nos – ha Ön szerint nem igaz, amit Ilona mond – akkor mitõl volt a necrosis, amiben hónapokig szenvedett, amitõl a feneke jelentõs részét lefarigcsálták? – Nem tudtuk, ez tény; és nem tudjuk a mai napig sem. Tényleg többször töprengtünk: mi a jóisten lehet ez a hatalmas necrosis, de nem jöttünk rá. Ön szerint mit adtak be neki? – Valamilyen mérget. – Ne is haragudjon, én erre semmit nem tudok mondani. Ez nekem tökéletesen nóvum. Mindezt most hallom életemben elõször. Nem is juthatott méreghez, már akkor is én voltam az osztály gyógyszer-felelõs orvosa; itt nem is volt semmiféle méreg. Én a mai napig Algopyrin-injekcióról tudok. Ez az egész kitaláció. Hallottam a Maga felvételén, azt is mondta: morfiumot, Depridolt kapott. Ez sem igaz: nem kapott sem morfiumot, sem Depridolt. Ez egy ökörség – az egész, így, ahogy van. Antal Ilona nagyon kedves betegem volt, de úgy látszik: elmebeteg lett. Szép eset. Én ilyenben nem vettem részt, és arról sem tudok, hogy az osztályon ilyen történt volna az én részvételem nélkül. Én errõl az egészrõl nem tudok. Ezt nyugodtan fölveheti, és leközölheti: én ilyen történetrõl nem tudok. Rendkívül megdöbbentett, amit elõadott, bármilyen hitetlenkedve néz most rám. Én képtelen vagyok hazudni, soha nem hazudtam, a bíróságon is az igazat mondtam. Az egész tök nóvum számomra. Ugye Maga is úgy gondolja: így nem lehet hazudni, ahogyan én most teszem. Lehet, hogy történt ilyen – én nem mondom, hogy nem történhetett – de én nem tudok róla. Még

ilyet! Hogy sátánista, és mérget adott be! Vicc! Vagy elmebeteg az Ilona, vagy nem is tudom, mi lehet ez az egész... Hát... én ezt itt inkább abbahagyom. Ami nem megy, azt ne erõltessük! – tartotta már Vlagyimir Iljics is, s ha sok minden másban nem is, ebben igaza lehetett. Itt nem fog kiderülni: igazat állított-e Antal Ilona. Udvariasan elköszönök, és távozom – magam sem tudom: sikerrel vagy éppen ellenkezõleg. Azonnal hívom Antal Ilonát: ez történt. Tisztesség ne essék, szólván olykor alaposat káromkodik – hallva, hogy valamennyi állítása cáfolatot kapott. Miközben most is dicséri Csáti doktornõt, halálosan fölháborodik rajta: ennyi év után sem „ ismeri be” az igazat. Közben azonban egy ponton tetten érni véli az adjunktusnõt: – Tényleg azt mondta: Depridolt sem kaptam? Hiszen õ maga írta föl nekem! – Igen, határozottan állította: Maga nem kapott Depridolt, sem más morfium-tartalmú gyógyszert. – De hát ezt még a zárójelentésembe is beleírta. Nem más, Csáti doktornõ maga! – Megvan? Ha igen, vegye elõ most azonnal! – Várjon... itt van. A zárójelentésben a következõképpen áll. Th: 02.27. Zinacef, Dalacin, Algopyrin, Demalgon, Simpro-N, Libexin, Hidrocodin, Muccopront, Elix.thymi, Vit.E, Vit.B1, Cavinton, Vinnat, Tabl. Depridol, Semicillin, Verapamil, Rudothel, Ludiomil, Klion, inj. Zefason, Brinalgix, Trental, Venoruton, Doxium, Probon, Augmentin, Colfarit, Pimafucort, Bactrofen. Aláírás: dr. Csáti Anna és dr. Szolnoki Andrea. 1992. III. 24. – Hát, ennek a közepén kétségkívül ott van a Depridol. Miért kellett ezt letagadni? Következik-e ebbõl valami? Nem tudom. Nagy nehezen elõkerítem – azon bizonyos injekciót beadó – Irénke címét, telefonszámát, s fölhívom õt vidéki lakásán: – Csókolom a kezeit, Kende Péter vagyok. Mi még nem ismerjük egymást, de szeretnék Önnel beszélgetni. – Hát... ha egyszer nem ismerjük egymást, akkor mirõl? – Ezt inkább személyesen mondanám el. Újságíró vagyok...

– Ha most mondta, hogy nem is ismerjük egymást, akkor én nem akarok beszélni Magával! – és puff, leteszi a telefont. Hívom azonnal újra, de már nem õ, hanem a férje veszi föl. Tõle pedig hiába kérem: adja vissza a kagylót feleségének. – Mondta már magának, hogy nem akar Magával beszélni! – Nézze, legyen oly kedves, adja vissza a feleségét, hadd tisztázzam azt vele! – De mit akar tõle? – Néhány dolgot kérdezni, de nyilván inkább személyesen... – Hát, csak ne kérdezzen semmit, õ úgysem válaszol! – Jobb az, ha megírom: kértem, feleljen néhány kérdésemre, õ pedig nem válaszolt? – Jobb! – és puff, megint leteszi.

***

Ottó elesett. Csúnyán, sõt, szerencsétlenül. Össze-visszatört a bal lábszára. Föl sem bírt kelni, mentõvel kellett bevinni a baleseti sebészet-re. A zsúfolt felvételi részlegen fiatal doktor vizsgálta meg, röntgent készíttetett, s közölte: a lehetõ leghamarabb operálni kell. Fertály óra múlva már bökték is a gerincébe az érzéstelenítést, jó másfél órát elbarkácsoltak rajta ketten. A mûtét jól sikerült, fájdalmai sem voltak, a seb is szépen gyógyult. Pár nap múlva járókerettel föl is kelhetett, következett a két mankó, majd az egy bot. Bicegett, de hát operáció után ez természetes. Hamar hazaengedték, ne foglalja fölöslegesen az állam drága és úgyis leépítésre váró ágyát. Fegyelmezetten, keményen végezte a gyógytornát, naponta négyszer-ötször is, eljárt úszni; mindent elkövetett saját gyógyulása érdekében. Ám a bicegés nem múlt el. Nem fájt már semmije, szinte ugyanúgy mozgatta sérült lábát is, mint az egészségeset; nem értette hát, miért nem jár úgy, ahogyan régen. Visszament a sebészhez –

szép pénzt adott neki a mûtét után, talán abba belefér még egy vizsgálat, némi tanácsadás -: mitévõ legyen. A doktor vizsgálta, nyomta, húzta, forgatta – nem értette. Kérte: járkáljon föl s alá ott, a kezelõben, elõtte. – Uram, Magának az egyik lába hosszabb, mint a másik! – A mûtét elõtt – esküszöm – egyformák voltak, doktor úr! – Persze, ilyen sérüléseknél ez elõfordul. Mutassa csak, megmérem pontosan! Úgy van, a bal lába, amelyiket operáltam, két centivel rövidebb, mint a jobb. Sajnos, uram, ez olykor megesik – higgye el, nem mi tehetünk róla. A posztoperatív idõszakban ki így reagál, ki úgy; de megoldjuk. – Kihúzatják két centivel? – Azt nem javaslom, rettentõen tönkremehetnek az ízületei. Inkább a jobb lábát kéne hozzárövidíteni! – Micsoda? Ne vicceljen már doktor úr! Ki akar vágni az egészséges lábamból? – Az a jobb megoldás, higgye el! Várjon csak, épp itt jön a fõorvos úr, hallgassa meg az õ véleményét is! Géza bátyám, lennél kedves egy pillanatra! Nézd meg ezt, kérlek szépen! Talán emlékszel a mûtétre: a bal láb sérült, mostanra két centivel rövidebb. Szerinted mi a leghelyesebb teendõ? – Annyit ki kell venni a másikból! – morogta a fõnök, nem örült nagyon a feltartóztatásnak, látszott rajta: szívesebben lenne valahol másutt. – Köszönöm szépen, Géza bátyám, a kedvességedet. Látja, uram, nem csak én mondom ezt, a fõorvos úr is. Az alsó lábszárból gond nélkül ki tudunk venni pár centit – anélkül, hogy bármi károsodást okoznánk vele. De hát, persze, csak ha Maga is akarja. Én azt tudom vállalni: ha gondolja, szívesen elvégzem a mûtétet. – És az is olyan lassan és nehezen gyógyul, doktor úr? Azon a dög-unalmas úszáson kívül hónapok óta semmit nem bírok sportolni, míg korábban hetente legalább négyszer teniszeztem. Képzelheti, mennyire szenvedek a hiányától, de hát ilyen

bicebócán föl se találok a pályára. Tényleg csak az a megoldás: kivágnak az egészséges jobb lábamból? – Legyen egészen nyugodt, rutin-eljárás ez nálunk! Több százszor elvégeztük már. – Jó, doktor úr, elfogadom. Illetve kérem szépen, csinálja meg! Hálás leszek, ha sikerül. Ottó megkérdezett több ismerõst, köztük orvosokat is, mind megerõsítette: ez tényleg nem mûhiba – ilyen megrövidülés valóban elõfordul, nem tehetnek róla. A következõ héten újra befeküdt a baleseti sebészetre. Megoperálták. Kivágtak a jobb lábából. Négy centit. A bal lába, amely az elõzõ mûtét következtében két centivel rövidebb volt, most kettõvel hosszabb lett, mint a jobb. A jobb lába, amely kettõvel hosszabb volt, végül ugyanennyivel vált rövidebbé. És görbe lett. A sebészek röstellték a dolgot, s ígérték: a következõ mûtétnél rettentõen fognak vigyázni. – Milyen következõ mûtétnél? – Hát, nincs más teendõ, ki kell vennünk két centit a bal lábából! – Ne õrjítsenek meg, doktor urak! Meg akarják operálni azt a lábam, amelyik eredetileg sérült, majd az elsõ mûtéttõl rövidebb lett? – Ha egyszer most meg az a hosszabb! Abból kell levennünk kicsit! – Addig-addig gyõzködték, míg beadta a derekát; ismét a kés, fûrész alá feküdt. Kivágtak a két centivel hosszabb bal lábából. Négy centit. Megint nem sikerült eltalálni a méretet. – Tudja, doktor úr, Karinthy jut eszembe. Õ azt írta: „Megyek az utcán. Egyik lábam elõre teszem, a másikat utána. Aztán a másikat elõre, az egyiket utána. De jó, hogy nincs három lábam, össze-visszakuszálnám!”. Én viszont a következõt mondhatom. Korábban 180 centi voltam, és úgy mászkáltam, mint a gazella.

Most 172 centi vagyok, és úgy megyek, mint a mamut. Ha még egyszer-kétszer megmûtenek, igazi törpe leszek!

MÁRIA – MAGDOLNA Bozsóné Hosszú Mária széparcú. a Virányos úti általános iskolában tanított testnevelést hat évig. minden nyáron Amerikába küldték tanulni. Megismerkedett egy kedves fiúval. torna-edzõ szakon. Balatonlellei szüleinek egyetlen. Bement az orvoshoz – kétszer is vért vettek. kereskedett is. a szülést augusztus 23-ára írták ki. Mária mindent megkapott tõlük. aki a TV-ben a Panoráma címû – Chrudinák Alajos-féle – mûsor fõgyártásvezetõje volt. mint az elsõ volt. késõi gyereke. még nem végezték el. szép és aranyos gyerek. ugyanahhoz a Paulovics doktorhoz. fölépítettek számára nyaralót a Balatonon. Egy álló napon át tartott a szülés a Kútvölgyiben – mert kerek négy kiló volt a baba. két héttel túlhordva. Elég rémes volt. aki elõzõ terhességét is gondozta. Érezte: ez a második terhesség nem olyan. Január végén hivatalosan is megállapították: ismét teherbe esett. elég hamar összeházasodtak. de mindenért kárpótolta az egészséges. végig ragyogóan érezte magát. Megengedhették maguknak. az AFP-vizsgálat . s a Rózsadombon. gyakran rosszul érezte magát. kedves tanárnõ. kérdezte: megvan-e már a kötelezõ AFP-vizsgálat eredménye? Nem. Ezen annyira fölbuzdultak. Vettek neki lakást a Rózsadombon. sápadt volt. Most viszont nem hízott. már a szocializmusnak hívott micsodában több üzlete volt. Most is a Kútvölgyibe járt. Papája cipész volt – készített is. hogy rögvest nekigyürkõztek a következõnek. Akkor majd kicsattant az egészségtõl. Március végén jött a védõnõ. Andrást. hogy õ pedagógus legyen. rengeteget hízott. majd a TF-et. 31 évesen szült egy gyönyörû bûbájos kisfiút. Elvégezte Pécsett a Tanárképzõ Fõiskolát.

– Ez még kísérleti stádiumban lévõ vizsgálat. tényleg beteg-e a bébi. olyan a fejem. Könyörgött az orvosnak: azonnal küldje õt magzatvíz-vételre. hogy rossz eredményt mutatott a vizsgálat? – Ugyan. hanem hogy járjon a végére. legyen egészen nyugodt. – De mondom. – Na de nekem nem jó ez az eredmény! – Ne nyugtalankodjon. Én nem tudhatom. Ez elõször 1:32. mint egy leszopott szilvamag. miért! – Maga azt tesz. Vagy tegyem zsebre ezt a leletet. nem kell ezzel törõdni! – De doktor úr. Önnek kell tudnia. én nem pszichológushoz jöttem. Ez a terhesség nincs rendben! A férje családjában egyszer már született Down-kóros. hogy az elsõ terhességemhez képest nagyon rosszul érzem magam. semmi – legyintett Paulovics. Az orvos végül a hosszas unszolásra a kezébe nyomott egy klinikai . pluszként elvégzik a „ Down Risc Factor Számítóvizsgálatot” is. nem következik belõle semmi. teljesen rendben van minden. hogy a második meg annyira más – mégiscsak meg kéne nézetni. Vagy végeztessen el újabb vizsgálatokat. nem fejlõdök úgy. vagy más módon bizonyosodjon meg afelõl. amit akar. de én ellenzem. ne rémüldözzön már fölöslegesen. hogy lelkileg foglalkozzon velem. Mária megrémült. az elsõ érték nagyon rossz volt. vagy ahogy a köznyelv szörnyû kegyetlenséggel emlegeti: mongolidióta gyerek. és az is furcsa. az lesz a legokosabb. menjek haza.elvégzésére. Mária azonban nem tudott megnyugodni. az 1:32 különösen rossz eredmény: magas Down-kockázatot jelent. másodszor 1:175 „ Down risk értéket” jelzett. mintha mi sem történt volna? – Pontosan. Szólt a doktornak: – Most mi a teendõ. nem kell oktalan kockázatokat vállalni! – De doktor úr. valamint közölték. Mária. abból biztosan meg lehet állapítani. mi a helyzet. – Ugyan.

letette. vendéglátózott. Sokat utazott. Férjhez menni . a férfiakat se hanyagolta. Mária magánkívül hisztizve kérte a férjét: akárhogyan is. szülei egyszerû parasztemberek. de azt is szerette. tudta élvezni az életet. hétfõn reggel nyolckor kell jelentkezni az OTKI-ban. Vissza is hívta: rendben. kemény munkával. felszolgált a Patkó Csárdában. de azonnal intézze el a magzatvíz-vizsgálatot. néha már olyan eredményesen. Hál’Isten megvannak ma is mind a ketten. a tsz-ben. végeztesse el. meg egyáltalán. Maga a kezelõorvosunk. Elmentek a klinikára. nem dolgozik senki. de intézze el ezt a vizsgálatot. Õ azt felelte: az OTKI-ban – de azt el kell intézni.. aztán a jó munkaegység átcsábította õt is a tsz-be. Fiatalon persze még nem akart szülni. Õ fölhívta Paulovicsot: – Nézze. hogyan. Magdolna is ott. aztán a kisborjakat nevelte.telefonszámot: azon jelentkezzen be. kiderült: éppen festés van. hogy visszahívjon! – és bumm. nem érdekel. Mária még aznap visszarohant Paulovicshoz: hol lehet másutt ugyanezt a vizsgálatot elvégeztetni. Hagyta. miért nem marad már nyugton.. ha annyira akarja. eszméletlen pénzeket keresett – igaz. szépnek gondolta – olyannak. nincs hova helyezni a rengeteg kismalacot. * Lepsényiné Ványi Magdolna kislányként is arról ábrándozott: egy-szer fia lesz. hol õ naponta vagy tízszer hívta a számot – nem vette föl senki. hogy rászólt az elnök: elég lesz már. okosnak. Hol a férje. hadd menjen a pénz. Erõsnek. volt. hogyan. aki imádja az anyját. Õ fedeztetett a kan disznókkal. Tökön született. Csodálatos sorsa volt – jó ideig. Papája eleinte a MÁVAÚT-nál volt akkumulátorszerelõ. meg nem is tudja. itt várom a telefonnál. barátja apjának. Tökön kezdett dolgozni. Mamája sokáig a földeken dolgozott.

– Na jó. aztán maga a professzor végezte a kézi hüvely-vizsgálatot. Tóth doktor – akihez a beutalója szólt – próbálta lebeszélni õt: már a huszadik hétben van. Akkor találkozott Andrással. Egyetlenegyet kérdezgetett tõle gyakran a férfi: – Ugye szülsz nekem egy fiút? – Szülök én neked hármat is! – válaszolta. szorongva rohant orvoshoz. egyébként sem ide tartozna. hatalmasan szerették egymást. én nem tehetek róla. szóltak: feltétlenül el kell végeztetni a magzatvíz-vizsgálatot az OTKI-ban. Röpült haza: – Na. nézzék csak meg: egészséges.se volt sürgõs. kedves is. Február végén érezte: terhes. ha zûr is van. Másnap elõször megnézték ultrahanggal. stramm ember volt.. hét. írja alá. A terhesrendelésen. Szívesen egyezett bele. és ez az elsõ terhessége. Szép szál. Aztán egyszer csak észrevette: már meg negyven éves. hogy idejussak. és holnap megcsináljuk. Villámgyorsan összeházasodtak. hiszen elmúlt negyven. rendben – vont vállat a fõorvos –. meglesz a fiad! – Szárnyalt a boldogságtól. erõs babája lesz. és már nem lehet elvenni a gyereket. majd rögtön ultrahangra – és a monitoron látta a hasában a picike babát: a fiát. õ is szidta Máriát – . öreg.. így is alig tudtam kierõszakolni. Bizakodva. töltse ki ezt az ûrlapot. – De doktor úr – és már bömbölt –. elmúlik a 24. Dorogon. – Miért ilyen késõn jött? – Mert most kaptam meg a rossz AFP-eredményt. ha a Kútvölgyiben késõn végezték el az AFP-t. – Korábban kellett volna jönnie – mire ezt kitenyésztjük. * Mária hétfõn reggel már fél nyolckor ott toporgott. jókat lehetett nevetni vele.

Te jól vagy? – Nem igazán. de nem komoly. elõbb igazolniuk kell a mûtéti naplót. héten vették le a magzatvizet. Vagy tízen várakoztak együtt. mûtõágyon fekve találta. nem fáj. rutin-dolog. pár nap múlva elég telefonon érdeklõdni. most meg folyton úgy érzem: valami nem stimmel. Elmesélte. Mária valahol a közepe táján írta alá. Olyan furcsa minden. akirõl meséltem. kis idõ múlva kijött. kedves. elõbb Magdolnát. Magdolnát a folyosón. Mária kijött. õ az. – De sápadt vagy. Az elsõ gyereknél olyan sima volt. vagyis tényleg a legutolsó pillanatban. tétlenkedés. Egyenként szólították be õket. hanem az egész terhességemmel. Az orvos bement. azt egy tégelybe engedte. ezek itt minden héten tucatnyit végeznek. mi történt? – Semmi. Magdolna. hogy nagy nehezen végül megengedte: elvégezzék nekem is ezt a vizsgálatot. Bájos arcú. semmi. de az ajtóból még visszaszólt befelé: – Én nem dolgozom senki helyett! – és sebesen eltávozott. megszédültem. s annak végeztével fölküldte a negyedikre. nagyon fiatal nõvérke kezébe adta egy másik ugyanolyan edénykével együtt. majd bemondják az eredményt. Mária pontosan tudta: a 20. Elõre szóltak nekik: senkinek nem szabad rögtön elmennie. Azután közölte: nem kell bejönniük. picit rosszul érzem magam. mi hogyan történik majd. Rövid adminisztráció. Mária mutatta õt Magdolnának: – Nézd.miért ilyen késõn jött? –. Ez a néhány nap maga volt a pokol. volt köztük egy kicsit már idõsebb. Közben jött Tóth doktor. õ egy hete már volt ilyen vizsgálaton. Valami nem stimmelt bent. hosszú ácsorgás. Gombos doktor – amikor végzett – egyenként eléjük is tette a nagy bekötött könyvet. gömbölyû nõ. Gombos doktor beszúrt a hasába. hogy – ha baj van a babával – még el lehessen . kiszívott magzatvizet. Aranyosan nyugtatgatta õket: semmi az egész. s õ elvitte. Nem ezzel a mostani vizsgálattal – ezzel semmi bajom –. s. majd rögtön a következõnek Máriát.

egy alkalommal õ elsuttogta: . s Gombos doktor a lehetõ legjobb hírt közölte: minden rendben. Nem örült. Késõbb egyébként kiderült: hazudtak. Vagyis kisfia van. Mindenki megnyugodott – kivéve Máriát. hétben van. A prof elõször hüvely-vizsgálatot végzett.. nincs semmiféle veleszületett rendellenesség. hogy õ legyen a fogadott nõgyógyásza –. de nem –: õt ugyanúgy megváratják. közölte: – Rendben. Amikor átment ehhez az orvoshoz – Gomboshoz.. Aztán a férje telefonált. nem kell fölöslegesen aggódni. Május 11-én írásban is megkapta a leletet: minden negatív. õk tudják. majd fölfektették egy mûtõágyra. minden rendben lesz. akinek nincs semmi veleszületett rendellenessége – Down-kórja pedig pláne nem lehet. rossz esetben a babának baja lehet belõle – de hát mit tehetett. menjen be újra: – Kevés volt a magzatvíz. az egyiket jobban bírja az ember. egy keddi napon ment be a Szabolcs utcai OTKI-ba. Így nem számít a sok rosszullét. tudta: nem veszélytelen belepiszkálni a magzatvízbe. vagy 18. Két hét múlva kapott egy telefont a doktortól. Õ mégsem volt képes megnyugodni. a másikat rosszabbul. mehetnek föl mindannyian! – A negyedik emeleten vért vettek. „kromoszóma direkt: 46 XY. Voltak vagy tucatnyian kismamák.vetetni. a terhesség genetikailag kihordható”. meg kell ismételni. * Magdolna április vége felé. akkor 47 kromoszómája lenne. pár óra alatt is lehetne eredmény. és a hasfalán át beszúrva Gombos doktor leszívott magzatvizet. Újabb és újabb kisebb-nagyobb panaszai voltak. Szét tudott volna robbanni a felháborodástól – ha akarnák. mint aki a 16. de mindig leintették: – Soha nem ugyanolyan két terhesség.

közvetlenül utána Máriát. s egyenként alá kellett írniuk. amit hozzá kell adni a magzatvízhez. Az egyik kismama – valamilyen Mária – különösen izgult. hogy õ már bennfentes. csak minden rendben legyen a gyerekkel. nyissa ki az ajtókat. és Magánál elfogyott az a vegyszer.– Megmondom az igazat. Nagyon sürgette is. Maga volt az utolsó. Erre a tálkára ráragasztottak egy kis vignettát. a lehetõ leghamarabb kiderüljön: van-e baja a gyerekének. Magdolna nyugtatgatta a többieket. hogy a létezõ összes kutakodást végezzék el. Egyenként hívták be õket a mûtõbe. Kísérte egy másik nõvérke. hétfõn újra bement a Szabolcs utcába. hogy õ nyomja meg a liftgombot. Magdolna május 8-ára kapott tõle idõpontot. hogy a babával valami nem stimmel. Jóval fiatalabb volt Magdolnánál. Magdolna elõre kérte Gombos doktort: most ne hagyja õt a végére. Körülbelül ötödiknek Magdolnát. Most is körülbelül tízen voltak. bediktálta Magdolna nevét –. s elmesélte: azért jött erre a vizsgálatra. emiatt kellett újra levenni. átöltözés hálóingbe. föl a negyedikre mind. Ha volt már két kismamától egy-egy tégely – azokat a kisnõvér egy-egy tenyerébe tették. A hasából kiszívott rózsaszínû „anyagot” egy kis tégelybe engedték. nehogy megismétlõdjön a múltkori eset. Amikor végeztek mindannyiukkal. a doktor levett a fali polcról egy hatalmas könyvet. ami arra utal. s az elindult velük a Genetikai Laboratóriumba. rendben. – Nem számít – felelte –. április 28-án. A doktor fölhívta a labort – páciense füle hallatára beszélt velük. mert a vérvételnél nagyon rossz volt az AFP-je – 1:32-es Down-rizikó faktorral. a többi lány összes kérdésére meg tud felelni. amire valamilyen számokat írtak. Egy hét múlva. veleszületett rendellenessége lehet. Jól érezte magát. elmesélte: mi hogyan történik majd. s pár pillanat múlva mosolyogva közölte: . abba beleírta õket. Kicsit tetszett is neki. Az orvos megígérte: legkésõbb tíz nap múlva kész lesz az eredmény. nyugodtan érkezett. Hüvelyvizsgálat.

ha van fejlõdési rendellenesség. azonnal mentõvel átvitték a Tûzoltó utcai II. Máriának meg se mutatták.. mindent megtettem. s annak az volt az eredménye: nemhogy használt volna az infúzió. Magdolna határtalanul boldog volt. Nem mehet haza. addig erõszakoskodtam. de az állapota egyre csak romlott. ott se látszott semmi gond. A kezemben . Máriával megfordult a világ. átrendezték a lakást. s õ azt mondta: – Szerintem nem sikerült a magzatvíz-vizsgálat. Szombaton újabb ultrahang-vizsgálatot végeztek. hirtelen mindene fájni kezdett. a lelet negatív. amíg mégiscsak elvégezték a magzatvíz-vizsgálatot. A kismamát este nõvér ébresztette föl az altatásból. azt hiszem: a gyerek Down-kóros. Bálint 1600 grammal született meg. hogy kiszûrjék. mehet tovább a terhesség. Már kezdtek komolyan készülõdni a baba érkezésére. vadul kavargott benne a düh és a kétségbeesés: – Istenem. Áthívtak a Jánosból gyerekorvosokat is: segítsenek. Gyermekklinikára. ha kell. * Márián július 13-án végezték az újabb menetrendszerû ultrahang-vizsgálatot – és kitört a pánik: „29 hetes élõ magzatnál méhen belüli súlyos fejlõdés-visszamaradás”. Émelygett.. inkább visszafejlõdött a gyerek. be kell feküdnie! Egy hétig a Kútvölgyiben állandóan kapta az infúziót – állítólag azzal próbálták serkenteni a babát –. a férje is nagyon örült. kék gyerekágyat vettek.– Minden rendben. egészséges a baba! – A még nagyobb biztonság kedvéért megnézte õt ultrahangon is. Kisruhákat. A hányingereket leszámítva semmi baja nem volt – fáradhatatlan volt és mindig vidám –. és most mégis.. mert ebbõl vetélés lesz! Délután háromkor Paulovics elvégezte a császármetszést.. Azonnal meg kell császározni.

– De doktor úr. Mária ránézett Bálintra. ne dõljön be a gyerekorvosoknak! Várjuk meg a kromoszóma-vizsgálatot! A Tûzoltó utcában le is vették a vért. megvan a típusos barázda a kezén.volt a bizonyosság. majd a vérvétel dönti el. hogy létezik ez? – Jött Paulovics: – Ezek a gyerekorvosok azt mondják. de ez nem jelent semmit. De nyugodjon már meg. várni.. Máriát tíz nap után kiengedték a Kútvölgyibõl.. ami nem volt elég a vizsgálathoz. – Látja. még sincs semmi baja. akkor most hogyan. Távozása elõtt természetesen odaadta Paulovicsnak az ott szokásos hálapénzt. az nem számít.. mit látni.. s várni. az ottani orvosok õt is hitegették: igaz. és azonnal tudta: ez az. hiszen azt lehet látni: Down-os vagy nem! – Nem. elképzelhetetlenül picike volt. Down-os a gyerek.. mire elkészült a kromoszóma-vizsgálat eredménye. Elsõ útja a Tûzoltó utcába vezetett. Kiadták a negatív leletet. doktor úr.. Bálint Down-kóros. hogy bármi baja lenne a babának. de hát hány embernek ilyen a szeme. Férje naponta bejárt a gyerekklinikára. nem hiszem. s amikor Mária az okokra kérdezett. karjából csövek lógtak ki –. és el is végeztettük! Mit akar? Megkapta a negatív leletet. ami már csupán megerõsítette. ez Down-kór.. Eltelt közel három hét. torkából. a szemecskéje is olyan. mellébeszélhet bárki bármit. amivel õ pontosan tisztában volt: igen. csak az a mérvadó. a lelet: nincs semmi baja a gyereknek. hiszen születése óta még vissza is fogyott. vagy valami más nem sikerült – újra kellett vért venni. beszélnek ezek összevissza. de hát itt van az X doktor úr. Bálintot inkubátorban találta – orrából.. az õ kezén is több ilyen barázda van! Igaz. majd a vérvétel eredménye.. amikor elõször meglátta. – Na. Döbbenetes élmény érte: viszolygott a saját gyerekétõl. de – vagy olyan keveset. várni annak eredményére. olyan szépen kértem: végeztessük el a magzatvíz-vizsgálatot. A gyerekorvosok abbahagyták a halandzsázást.. már õszintén beszéltek: .

az nem lehet – hiszen Maga mondta. mi sem értjük. Itt valami nem stimmel.. hogy biztos. És három hét múlva szétszakadt a világ. május 28-án reggel 8 órára jelenjen meg! Dr. meg akarja szülni a beteg gyerekét vagy nem? . doktor úr. az egész terhesség alatt! – Márpedig ez a gyerek beteg. Vagy összecserélték. mi baj van? – Down-kóros a magzata. végig. hogy jó a kromoszóma-eredmény. – Jaj. Na. a fiára. doktor úr! – De bizony. Gombos” Atyaúristen. annyira jól érzem magam. persze. készült a babára. el kell venni! – Jaj. – De hogy lehet olyan papírom. nem lehet valami tévedés? Az ultrahang is mindig jó volt.. a Kútvölgyiben is. az OTKI-ban is. – Biztos ez. milyen tévedés lehetne? – . ami feketén-fehéren kimutatja: van Down vagy nincs. Magdolna – ne vicceljen már.. az én babám egészséges! Semmi bajom nincs. akkor most mi történt? – Az volt a tévedés. a gyerek szépen fejlõdik. * Magdolna a magzatvíz-vizsgálat után továbbra is úszott a boldogságban.– Ez sintérmunka volt. ez a helyzet – és már ellentmondást nem tûrõ volt a hangja.. valamit elrontottak. az nem létezik. Ez olyan vizsgálat. – De hát a doktor úrnak tetszett mondani.. hogy egészséges –. miszerint „46 XY kromoszóma” – amikor egy Down-kóros gyereknek 47 kromoszómája van? – Fogalmunk nincs. csak ráírták – nem tudjuk. – Nem létezik. Távirat érkezett: „ Hálóinget és papucsot hozzon magával. mi történhetett? Azonnal telefonált: – Doktor úr.... vagy meg se csinálták.

Hatalmas vértócsában feküdt. csak én nem. Egyik palackot cserélték a másikkal. Hárman szültek mellette. csak szépen jöjjön be. doktor úr. mondja meg. hová.– De doktor úr – és már nagyon sírt –. Megszülte az elõre eldöntötten halott kisbabát. hogy a következõ napon elvegyék tõle a kisbabáját. – Nem is mûtõasztalra fektették. mint a rákosoknak! Na. Bömbölve szólt utána: – Kérem. Reggel nyolckor vitték föl a szülõszobára. mit szültem! – Kisfiút – válaszolta a nõvér. Aztán az orvos egy hosszú kötõtûszerû eszközzel felszúrt a méhébe. de nagyon zárt volt a méhszája. és vitte tovább. Magdolnát átvitték a mûtõbe.. azt se tudni. hányan vagyunk. Másnap befeküdt a kórházba. hanem szabályos szülõágyra. amitõl megint sírógörcsöt kapott: – Istenem. hiszen Maga tudja – és ömlött a könnye. ettõl még rémesebb volt az egész. nem akar megszülni egy Down-os gyereket. ettõl aztán elindult ez a – feltöltéses szülésnek hívott – borzalom. A szülésznõ rákötötte az infúziót. egy papírtörülközõvel fölkapta a „ gyereket”. végül már nyolc üveg infúziót engedtek belé reggel nyolctól este hétig. A doktor két-háromszor bejött. hogy majd csillapítsák a szülési fájdalmakat. * . és elvitte.. A szülésznõ odaszaladt. õk megszülhetik a babájukat. amikorra írtuk! – Igen. felnyúlt a méhébe. persze hogy megyek. a derekánál a gerincébe beszúrtak egy nagy tût – abba kapta az érzéstelenítõt. ott az orvos kikaparta. – De miért pont az enyém? – Minden beteg ezt kérdezi – de Magának még mindig sokkal jobb. Az egész mûtétet végighányta. akiké nem jó? – Csak a Magáé – és gondolom.

önálló életvitelre is alkalmasak. Magdolna nem tudott rá haragudni. Végiggondolták: egy ilyen gyereknek nem elég egy társasház sokakkal közös kertje. majd’ szörnyethalt. Depressziós lett. Legelõbb õ föladta pedagógus hivatását. Nem tartotta be a férjének tett ígéretét. Hiszen ezek nem is olyan borzasztóan rémesek. Õ pedig engedte. évek alatt sem tudott kikeveredni belõle. se fiút. hogy a szemétbe hajítsák az övét. szeretni tudók és szeretet-éhesek. Megszülettek vele idõnek elõtte egy Downkóros gyereket. mégiscsak beteg volt. füves területtel. Senkinek érzi magát – már soha nem szülhet se neki. Persze. se másnak. Eljárt aztán a Kaáli Intézetbe: talán õk. Szerette õt. munkanélküli lett. És mindenki mondja: nagyon-nagyon kedvesek.. hogy a gyerekeknek is mindent meg tudjanak adni. még írniolvasni is. bármilyen nehezére esett is. hogy – nagy kertben. Ha õt utálná. homokozóval – állandó mozgásra legyen késztetve. Hónapokig járt vissza a Szabolcs utcába – legalább tegyenek valamit. Tönkretették. de az sem sikerült. vállalják az otthoni nevelés iszonyú feladatát. A házasságát is. Nem is utált senkit. Ilyen állapotban vendéglátózni sem lehet. Azóta sem tudott megszabadulni a lelkifurdalástól: hagyta megölni a babáját. mert a férje persze elhagyta. ahogy hivatalosan fogalmazzák ezt. Ahányszor az utcán Down-os gyereket látott. a kertes házba. Leköltöztek Lellére. s nyitottak egy sportboltot: talán abból megélnek úgy. majdhogynem azt mondta: egyetért vele. nem lenne igaza. aztán férje is otthagyta a tévét és kitanult szakmáját. persze halva.. csak nagyon szomorú volt. látszik rajtuk. nem is talált semmi neki megfelelõ munkát. mászókával. de gyereket akart. Nem ment. hogy betegek – de többször hallotta idõközben: megtanulnak beszélni. se lányt. és akkor úgy gondolta: majd szül helyette minimum két .Mária a férjével közösen úgy döntött: Bálintot nem adják intézetbe. Magdolna teljesen tönkrement. Soha nem lehet gyereke. Igen. arra van szüksége. hogy lehessen gyereke.

Ugyanannak volt kitéve. miért kell megalázó helyzetbe kerülnie egy perben. hogy a Kútvölgyis orvosok nem tettek meg „minden.. a terhesség genetikai szempontból kiviselhetõ”. ezt azért tette. a leírt papírok tartalma egészen másképpen került át a bírósági iratokba. mint a gyógy-intézetekben. * Mária beperelte a Kútvölgyit és az OTKI-t. mint volt a kórházakban. Képtelen volt fölfogni: milyenfajta falakba ütközik. Nem attól. Késõn végezték el az AFP-vizsgálatot. Valamint állították: az OTKI rossz vizsgálati eredményt közölt. Elment a kromoszómavizsgálatra. hogy idõben feltárják: a magzatnak veleszületett rendellenessége van. tõlük az adott helyzetben elvárhatót” annak érdekében. Leírták: jó a kromoszóma-kép – majd pedig . Neki kell tudnia. hogy errõl megbizonyosodhassanak. Ezeket a két kórház a perben rendre tagadta. hogy az a doktor rá és a gyerekére vigyázzon. A kártérítési perben – az ügyvédnõ tanácsára – ennek megfelelõen több fronton „támadtak”. s a tárgyalások során végig érezhetõ volt: a bíróság el is fogja fogadni az orvosok védekezését.. Mária azt érzékelte: a bíróságon pontosan ugyanolyan a hozzáállás. Az meg sem fordult a fejében. nem reagáltak az elsõ magas Down-rizikót mutató leletre. Állították. Õ fogadott egy orvost – egyébként sok pénzért –. ahol kiadták a hivatalos leletet: a gyereknek nincs rendellenessége.egészségeset. leírva: „kromoszóma: 46 XY. amit valaki elmondott. mitõl. hogy többé nem tud szülni. Nem az került a jegyzõkönyvbe. Volt azonban egy nyilvánvalónak tûnõ tény – az OTKI-ban adtak egy tökéletesen negatív leletet a magzatvíz-vizsgálatról. nem indították el idõben a magzatvíz-vizsgálatot. hogy a bírónõ papája is orvos. melyik vizsgálatot hányadik héten kell elvégeztetni. ugyanaz a szemlélet. hanem a csuda tudja.

néhány órával a vizsgálat után már tudnak eredményt adni. hogy helytelen eredmény született – de aztán mégis arra alapozta az ítéletet. Ennél fontosabb a szöveg e része: „amennyiben helyes eredmény születik. Például: „tekintettel arra. hete után kérte. doktor úr. hogy a leírt ténykérdés orvosilag nem igaz – ugyanis ha akarják. hogy semmi esélye nincs igazának kiharcolására.. Amiben nem is az a legérdekesebb. de õ ezt természetesen nem rögzítheti tényként. Az orvosokra – úgy tûnt – semmifajta kötelezettség nem vonatkozik. Vagy még ott a mûtõben az a kisnõvér összecserélte a tégelyeket. Õ a véleményében egyértelmûen leírta: magának a ténynek. vagy a leletet elcserélték valaki máséval. azt tesznek. amit akarnak. A bíróság ebbõl annyit fogott föl: nem rögzíthetõ tényként a csere.”. vagyis a bíróság egyébként már-már megértette. mert az alperesnél akkor a felperessel (Máriával) egy idõben vizsgált másik terhesnél tévesen pozitív eredmény jelentkezett volna. hétig engedélyezhetõ a terhesség megszakítása”. Emellett belefoglaltak az ítéletbe kifejezett zöldségeket is. amellyel egyértelmûen igazolta. hogy nem . a Down-kóros Bálint megszületésének nem kellett volna bekövetkeznie. hogy felperes a genetikai vizsgálatot terhességének 22. tehát nem kell két hétig várni. A kettõ közül az egyik nem lehet igaz! Vagy a vizsgálati anyagot. mivel a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén is csak a 24. így – amennyiben helyes eredmény születik – akkor sem lett volna mód a terhesség megszakítására. ha õk a feketére azt mondják: az fehér – nem létezik erõ. rendû alperes kórház csatolta a napló-másolatot.”. vagy késõbb más a leleteket.megszületett a Down-kóros. amely azt felelné: nem így van. hogy a vizsgálati anyag cseréje kizárt – annál is inkább. tehát 47 kromoszómájú Bálint. esetleg tévedni tetszik! Az ítélet így foglalt állást: „I.. Sehogy máshogy ilyen nem létezhet! A bíróság kirendelt orvos-szakértõt. Mária végig úgy érezte: az átlagember bármit próbálhat. valamint lehetséges a lelet-csere. semmit nem tehet – annyira pici pont.

ugyanazon a napon. ezért teljesen ép magzatburok-kromoszóma-készlet mellett a magzat lehet Down-kóros is... mint ahányan voltak a magzatvíz-vizsgálaton. Átautóztak oda. újabb utazás. Azonnal hívták. innen a harmadik faluban.Ft ügyvédi költség kifizetését. Elõ is került egy név: Lepsényiné Ványi Magdolna. akinek a tégelyét vagy leletét összecserélték az övével. közel.000. Képtelenek lettek volna várni – a férjével azonnal kocsiba ültek. Õ lesz az! Ott volt a dorogi címe is. Újra és újra próbálkoztak. Mert perelt. lementek Dorogra. s a lap végén bejegyzés: terhesség megszakítva. Mária egyedül csöngetett be. 95 Bement a bíróságra. Lázasan keresgélni kezdtek. Kevesebb név szerepelt rajta. de ott sem volt. Vagy azt is ítéletben rögzítették: „a magzatburok szövete nem mindig reprezentálja a magzati sejtek átörökítõ anyagát. Ami önmagában igaz. Az ítélet elõírta neki kétszer 50. a tudakozóból elõkerült a telefonszáma. talán elõkerül az. nem volt otthon senki. és ez egyszerûen ténykérdés. kikérte az összes iratot. s elhozta megbeszélni vele.. s az õ neve nem a lap közepén szerepelt – ahol õ ténylegesen szignálta –. hanem annak alján. ez az úgynevezett mozaikosság”. Férje az autóban maradt. Mutatta az OTKI beadott papírjait. s valóban Magdolna nyitott ajtót. mindhiába. Szóval Mária kártérítési keresetét elutasították.Ft eljárási illeték megfizetésére! Hatszázezer forint kifizetésére. csak éppen erre a konkrét esetre orvosilag tökéletesen kizárt. Megtalálták a címet.000.történt hiba. de nem vette föl senki. A szomszédok azonban közölték: az édesanyjánál van. * ‘ májusában Éva – Mária ügyvédje – készült a fellebbezésre. s Máriának több furcsaság is föltûnt. Valamint kötelezte 600. s ráakadtak. márpedig biztosan emlékezett rá: õ nem alul írt alá. ..

Miközben zavartan rendet rakott – odébb tolt egy terítõt. Ez pedig csak úgy történhetett. ülj le! Mirõl van szó? – Ugye Neked el kellet venni a babádat? – Igen. de – amikor aztán megszületett – kiderült.. Te vagy a Mária. az AFPm is rendben volt. vagy kettõnk leletét. Magdi.. nem értettem. Csak egészen halkan nyögte ki a választ: – Igen. de nem emlékszem. mintha ismerõs lennél. már emlékszem Rád. hogy Down-os a gyerekem – azért kellett elvenni. émelygés fogta el. Persze. április 28-án a Szabolcs utcai kórházban együtt voltunk magzatvíz-vizsgálaton. elszédült. ugye? Mi baj van már megint? – Szeretnék beszélni Veled. – És a leletet megkaptad a magzatvíz-vizsgálatról? . beteg volt. hogy összecserélték vagy a tégelyeket – amikbe Tõled és tõlem vették le a magzatvizet –. honnan. miért kérdezed ezeket? – Mert az én leletemben viszont az volt: egészséges a gyerekem. kuszábbnál kuszább gondolatok kavarogtak a fejében: – Az enyémmel? Az én leletemben az állt. el kellett vetetni. és még csak megmutatni se voltak hajlandók a babát. – Két évvel ezelõtt.. – Persze. – Jézusisten! És tényleg el is vették? – Igen. De mondd már. letakart egy ágyat –. megismersz? – köszönt Mária. Nagyon furcsálltam is. gyere be – tessékelte be a konyhába –. Feltöltéses szüléssel elvetéltettek. És erre Te vagy a bizonyíték! – Magdolna úgy érezte: azonnal összeesik. hogy végig a terhességem alatt jól voltam.– Szervusz. – Magdolna körül megfordult a világ.. mi lehet ez. hogy Down-kóros. – Milyen betegsége volt? – Down-kóros volt. mert mondtam az orvosomnak. – Nem is tudom.

többször kérdeztem. Késõbb is visszajártam a Gombos doktorhoz. – És láttál valamilyen iratot arról. de mindig csak azt válaszolta: minden rendben van. Ebben ez állt: „ Fejlõdési rendellenesség nem látható. De mit beszélsz? Akkor az enyém nem is volt Down-kóros? Jaj. nem is mondták.. hogy halva jöjjön a világra az én pici bébim. Jézusom. hogy már ismerték a tényeket.. * Mária és ügyvédnõje úgy fellebbezhetett.. fölöslegesen csináltatták meg velem a feltöltéses szülést. A Te gyereked volt Down-os. de õ megkapta az én leletemet. mert az én leletemet kaptad meg az én egészséges gyerekemrõl. mert nem is volt semmi baja.. hogy felboncolják a babát.. Lehetne gyerekem... ha az ugyanakkor levett magzatvízvizsgálatok valamelyike pont fordítva.... Semmi baja nem volt. és Te megszülted a Down-osat.. Nyugodtan kihordhattam volna és megszülhettem volna. hogy a boncolás mit állapított meg: valóban Down-kóros volt-e a gyereke? – Micsoda? Mit mondasz? Nem.. zokogott vigasztalhatatlanul... mi van a lelettel.... Az elsõfokú bíróságnak voltaképpen igaza volt: a leletcserét csak az bizonyítja. hogy egészséges.. mind a kettõnket tönkre tettek..... Ilyen nincs.. Magdolna sírógörcsöt kapott.. Ez teljesen lehetetlen.. Beszerezték Magdolna gyerekének boncolási jegyzõkönyvét. Megszülethetett volna.. Nekem semmit sem mutattak... Kétéves lenne a kisfiam. Akkor nem is kellett volna elvenni.. Már kétéves lenne a fiam. tévesen negatív – annak ellenére.. Jézusisten. istenem! Az én babám volt az egészséges. Ép szöveti szerkezetû . azt nem. és a Te leletedre vették el tõlem? Nem. nem láttam.... Egészséges volt.. ez nem lehet.– Nem.... hogy a magzat egészséges volt. Megszülhettem volna. hiszen úgyis halva született..

Ez tehát kimondja: Paulovicséknak igenis el kellett volna végeztetniük a magzatvízvizsgálatot – nem kellett volna Máriának hetekig harcolnia. kik vannak ott. valamint rendeljen ki szakértõt.placenta és magzati szervek”. ugyanakkor egy fikarcnyit sem törõdött Máriáék érveivel. mire végre elérte. hogy az elsõfokú ítélet szerint – . Az ítélet önkényesen emelt ki – hol innen. Ez alapján a nem veszélytelen mintavétel elvégzése indokolható. A szakértõi vélemény például így fogalmazott: „ elsõ AFP-vizsgálat eredménye 1:32 Az Down-kockázatot mutatott: ez a fejlõdési rendellenesség valamivel nagyobb elõfordulási kockázatát jelenti. A második tárgyaláson behívták õket. aki igazolja a cserét. Pár perc múlva visszainvitálták õket a terembe. majd elnapolták a tárgyalást. mint a kromoszóma-vizsgálathoz szükséges magzatboholy mintavétel kockázata. tehát Mária beteg gyereke kapta a téves negatív eredményt. például Czeizel Endrét – aki ebben az ügyben már az elsõfokú eljárásban fölvetette a leletcsere lehetõségét – nem voltak hajlandók meghallgatni. Kértek írásos véleményt egy másik szakértõtõl. hallgassa meg tanúként Magdolnát.” Ennek pedig az a jelentõsége. és Máriáék legnagyobb döbbenetére ítéletet hirdettek. A Mária és védõje által kért szakértõt nem rendelték ki. majd kiküldtek mindenkit. s kérték: a bíróság szerezze be az OTKI-tól a még hiányzó iratokat. A másodfokú Fõvárosi Bíróság elképzelhetetlen eljárást produkált. hogy elvégezzék. s annak következményeit. hol onnan – olyan részleteket. és felperesnél a szûrõvizsgálati eredmény kézhezvétele után elvégezhetõ lett volna”. amelyek a kórházakat igazolták. megállapították. A terhesség ideje ismereteink szerint nem befolyásolja a módszer hatékonyságát. Vagyis egyértelmû – megvan a bíróság által hiányolt bizonyíték: Magdolna egészséges gyerekére adták ki az (elcserélt) pozitív leletet. A fellebbezésben csatolták a perdöntõ bizonyítékot – Magdolna leletét –. Késõbb azt írta: „A magzat kromoszóma-vizsgálata különbözõ indikációk alapján elvileg a terhesség bármelyik idõszakában elvégezhetõ. Az elsõ tárgyaláson az egyik bíró ismertette az iratokat.

gyakorlatban A igen ritkán fordulhat elõ. Ványi Magdolnát I.amikor Mária elvégeztette – már nem volt értelme a vizsgálatnak. Így Ványi Magdolna gyermekénél sem zárható ki a Down-kór. igazán érdekes eszmefuttatás. Utal a másodfokú bíróság arra. rendû alperesi napló bemutatása – sem várható reá kedvezõbb tényállás megállapítása. a bíróság feladatkörébe tartozó – kérdés: elcserélték-e a leleteket. Valószínûtlen. a lelet-cserét nem teszi megállapíthatóvá. hogy a mintavétel azonos napon történt. Harmadéves orvostanhallgatót. Magyarul: a csere vagy nem csere dolgában kitért a válasz elõl – nyilvánvalóan azért. hogy ezen igen költséges vizsgálatot csak megfelelõ indikáció alapján végzi I.” Hát. Nos. Ennek azonban nincs ügydöntõ jelentõsége a csere bizonyíthatósága tekintetében. Ebbõl következõen korábbi vizsgálatok Down-syndromára utaltak. hogy Magdolna gyerekénél nem zárható ki a Down-kór? Egy baba . rendû alperes. És mi az. az már más kérdés. az ítélet errõl így fogalmazott: „A felperes által állított lelet-csere ténye szakértõi eszközökkel nem igazolható. hogy az esetek nagyobb részében a magzatnál a boncolás belszervi fejlõdési rendellenességet nem állapít meg. és dönteni. hogy „a lelet-csere ténye szakértõi eszközökkel nem igazolható”? Ha valami. errõl a bíróságnak lenne kötelessége bizonyítási eljárást lefolytatni. Mi az. Hogy a szakértõnek mit van bátorsága leírni. ha azt állítja: egy megszületett Down-kóros gyerek boncolása során nem látható ez a betegség – úgy rúgnak ki a vizsgáról. az õ dolga. Ezen túlmenõen a felperes által indítványozott további bizonyítástól – I. hogy a lába sem éri a földet. hogy utólag az esetleges csere tényét meg lehetne állapítani”. Ám hogy abból mit kell elfogadnia egy bíróságnak. mert ez nem szakértõi kérdés. A szakértõi vélemény utolsó bekezdése így szólt: „ vizsgálati anyag cseréje elvileg nem zárható ki. rendû alpereshez beutalták. hát az aztán abszolúte nem szakértõi – hanem színtisztán és kizárólag bizonyítási. A kiegészítõ szakvélemény rámutatott arra. Önmagában az a tény.

szülei nagyon szeretik. hogy speciel Magdolnánál korábban soha semmilyen vizsgálat nem utalt Down-syndromára? És hogy lehet egy ítéletben leírni: ennek sincs ügydöntõ jelentõsége? Akkor minek van? Mi ez az egész? „ ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. másnap már a fejéhez vágják. az kizárt dolog.” Az Az élet tényei ellen sincs. ha valamelyikük meghal.. über alles orvosokat soha senki nem vonja . hogy „ korábbi vizsgálatok nála Down-syndromára utaltak”. Mária ma azt mondja: – Sok orvosban annyi empátia nincs. addig soha. s az övé elõször olyan rossz volt. hogy mindegyik gyerek Down-os legyen! – Mária késõbb utána érdeklõdött. ez szintén – se nem szakértõi. Ennek akkor és csak akkor lesz vége. mint a sarki fûszeresben vagy a postásban. Nem értem: hogy tehetnek meg bármit. milyen alapon következtetnek vissza arra. mindenféle erkölcsi felelõsségtudat nélkül. * Mária emlékszik rá: amikor annak idején a Kútvölgyiben elvégezték az AFP mellett azt a bizonyos Down Risk vizsgálatot is. mint egy boncolási jegyzõkönyv? Vagy abból. Paulovics. de betegsége mindennapi megküzdeni való probléma. Ha a suszter elrontja a cipõt. A felsõbbrendû. akár az õ Bálintja. Az a három bébi is megszületett – s mind a három Down-os.vagy Down-kóros vagy nem. a becsatolt iratokból egyértelmûen olvasható – körülménynek.. mi több. hogy Magdolnát beutalták erre a vizsgálatra – mivel elmúlt már negyvenéves –. És mi ékesebb bizonyíték erre. Bálint persze aranyos. az azóta egyébként meghalt orvos azzal nyugtatta õt: – A Magáén kívül még három ugyanilyen rossz eredmény született. dacára annak a – könnyedén bizonyítható. se nem jogi. hanem – egyszerû ténykérdés.

amit . annak soha semmilyen következménye nincs. semmiféle lelet-csere intézetünkben nem fordulhatott... pepita-kockás mini-ruhában. ebbe. és nem fordulhat elõ. már mint jogi kérdésbe belejátszik két tényezõ. A bírónõ ismereti a keresetlevelet. – Idõközben. – Alperes tagadja és vitatja. mély dekoltázsából kikandikáló fehér melltartóban (talán azt hitte: férfi lesz a bíró). gyönge negyedórás késéssel befut a biztosító igen fiatal jogásza is. a Fõvárosi Bíróságon. a bírónõ azonnal „ bebocsátja”. Az elsõ tárgyalásra 1998. szép alakú. Dr. Egy sima fegyelmit nem kapnak azok. – Jogalap hiányában a kereset elutasítását. úgyhogy azonnal csatlakozhat is mind-ahhoz. Almásy Mária egyszemélyes tanácsa elõtt. röptében kéri. akiket örök idõkre el kéne tiltani a szakmájuktól. Az ismertetés végeztével az alperes nyilatkozatát kéri. * Magdolna megindította a kártérítési pert a Szabolcs utcai kórház ellen. tehát a rossz eredmény alapján bõven lett volna idõ elvégeztetni a bizonyosság kedvéért még egyszer a magzatvíz-vizsgálatot. melírozott hajú jogi képviselõnõje. Egyrészt Magdolna akkor még csak 19-20 hetes terhes volt. a felperes ügyvédje ezt nem ellenzi.felelõsségre. Kiemeli a keresetbõl: amikor felperes kártérítést kér – a vizsgálati anyag avagy a leletcsere miatt tõle nyilvánvalóan egészségesen elvett gyereke után –. valamint felperes perköltségemben marasztalását kérem – emelkedik szólásra a kórház harminc év körüli. novemberében kerül sor. Ha hibáznak. hogy bármiben is jogellenes magatartást tanúsított volna. Másrészt – bár kötelesek lettek volna – egyáltalán nem tájékoztatták õt arról: ez a vizsgálat nem ad teljes bizonyosságot a magzati károsodásról. beavatkozhasson a perbe.

hogy hallotta volna. milyen bizonyítással kívánnak élni. S szól: – Jeleznem kell: intézetünk. majd végigszánkázik a fedélzeten). mint a másik vizsgálatnál. Közben hol pityereg. míg Bozsóné Hosszú Máriáé csak május végén (akik láttuk korábban az iratokat. május 8-án készen volt a vizsgálati eredménye. Felperes Magdolna ügyvédje erre mindössze ezt feleli: – Szabad legyen fölhívnom a Tisztelt Bíróság figyelmét: alperesnél idén április óta ott van a keresetlevelünk. Már csak ezért sem cserélhettük össze a vizsgálati anyagokat. amint akkora frászt kever le Fülig Jimmynek. A bírónõ ezután „foganatosítja” Magdolna személyes meghallgatását. novemberben. Inkább érdeklõdik: kinek milyen tervei vannak a jövõre. amint ez itt már olvasható volt. a tárgyaláson áll elõ ezzel a teljességgel új ideával. elegánsan átsiklik az elhangzottakon. Amint azonban véget ér Magdolna meghallgatása. hogy Lepsényiné Ványi Magdolnának már 1992. Saját ügyvédje voltaképpen csak a látszat kedvéért kérdez tõle ezt-azt. õ pedig csupán – most. hol sír is. A mi számunkra nem hangzik el semmi új. szóban – itt. szerepel már minden fontos tény a keresetlevélben. Magdolna ügyvédje legelõbb azt . anélkül. tudjuk: ebbõl egy szó sem igaz). hogy az magával rántja a teáskészlettel együtt az asztalt és a kabinajtót. ha erõltetik. a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem teljesen másfajta vizsgálatot folytatott le Lepsényiné Ványi Magdolna. de ezzel kár lenne törõdni.kolleginája elmondott – igaz. vagy a vizsgálati leleteket – hiszen egészen más eljárás is folyik az egyik. tárgyalás közben folyton Pepita Ofélia jár a fejemben. nem élezi a helyzetet fölöslegesen. Szeretném leszögezni. pontosan ugyanazokról és ugyanúgy számol be. ez rosszhiszemû pervitel! – A bírónõ jól „ ismeri a csíziót”. Alperesi jogászok tesznek egy-két rendkívül gyönge kísérletet: valahol meg tudjáke fogni – majd gyorsan föladják. érezve: maguk ellen dolgoznának. illetve Bozsóné Hosszú Mária esetében. ismét szót kér a pepita-kockás hölgy (picit szégyenkezem. Bizonyítja ezt az a tény is.

amely egyaránt elutasító volt. márciusában született az elsõfokú. Az elsõ végzésben kötelezi a kórházat az iratok becsatolására. – Alperes? – Ellenzem! – Alperesi beavatkozó? – Ellenzem! (Elvetélt jogászként borzasztóan sajnálom. január 21-én 13 óra. januárjában a jogerõs másodfokú ítélet. a Tisztelt Fõvárosi Bíróság kötelezze alperest a betegnapló. hogy abból majd fénymásolatot készíttetünk.) – Bizonyítási indítvány. Bozsóné Hosszú Máriának erre tekintettel lehetõsége lesz perújítási kérelmet beadni. majd 1997. Nem másolatot. hanem az eredetit kérjük szépen! – Nincs ilyen. de jogban sokkal erõsebb.. valamint a mûtéti napló eredeti példányának a bíróság elõtti bemutatására. úgy tûnik: pepitában nem.. a többi beteg személyes adatai miatt! – ugrik föl összes pepitakockájában a kórházi jogásznõ. s ez által a mindkettõjükre vonatkozó jogellenes károkozás. ám a bírónõt ez az érv nem hatja meg. – Felperes? – Támogatom. Illetve nem adhatjuk be. hogy a bírónõ nem kérdezi meg õket: ugyan mire föl ellenzik? Csupán sportból-e? Mert ha nem. Az õ ügyében 1995. aki jelen van a tárgyalóteremben. Amennyiben azonban jelen perben felperes pernyertes lesz – ügyfelemnek.. igazán rém kíváncsi lennék rá: mi a szöszt tudnának indokként fölhozni.kéri: szíveskedjen a bíróság meghallgatni Bozsóné Hosszú Mária ügyvédnõjét. mi vállaljuk. Ügyfelemnek jogi érdeke fûzõdik jelen per kimeneteléhez. A bírónõ természetesen módot ad erre. Már megint megfosztanak egy kellemes élménytõl. Tisztelt Bíróság. – Beavatkozási kérelemmel fordulok a Tisztelt Bírósághoz. a másodikban pedig „határnapot tûz ki”: a következõ tárgyalás idõpontja: 1999.. s szólni kíván. hiszen ez esetben itt bizonyítottá válik kettejük leletének cseréje. . felperes? – Kérem.

aki jelentõs hírnévre tett szert ujj-. lábvisszavarrások terén. Azonnal a mûtõbe rohantak. és berobogjon a klinikára. Nem lesz nagyon szép. Meg a lábáról kettõ. körmöstül. Lepottyant. s a professzor asszony elvégezte a „visszaillesztéses” mûtétet. s szerelgetett benne ezt-azt – az sem baj. Gyakran nyitotta föl a motorháztetõt. ha nincs baja. Nem sikerült. Bármennyire is fájt. Egyenesen a professzor asszonyhoz szaladt. A professzor úr kezérõl ma is hiányzik egy ujjperc. a dátumban az évszám nagy valószínûséggel 2-vel kezdõdik. nem sikerült megtapadnia. s mutatóujjáról leröpült a legfölsõ ujjperce. bevágódjon az autóba. de mégiscsak ujj lesz! A professzor úr – bár picit tamáskodva – belement. hogy azonnal megkeresse a motorházban a kicsi csonkot. A professzor asszony nem adta föl: próbáljuk meg a jobb lábadról is! Megpróbálták.. az bekapta a kezét. *** A professzor úr szerette maga bütykölni öreg bogárhátú Volkswagenjét. volt annyi lélekjelenléte.. Egyszer azonban amint – járó motorral – picikét igazítani akart az ékszíjon. s azzal tökéletesen tudja pótolni a kezén lévõ hiányt. Megtörtént a mûtét – s egy hét múlva ez is leugrott. kéz-. . A tanárnõ konstruktív javaslatot tett: leveszi kollégája bal lábáról annak egyik ujját. Pár nap múlva azonban a visszavarrt ujjperc leesett: rossz volt a vérellátása. Odakente a fém meghajtóbakhoz.Mire az elsõfokú eljárás befejezõdik.

az államot magát. beletörõdve. jogász-nyelven úgy mondanák: eshetõleges szándékkal. miközben szakemberek szerint 1. nõvér. Olykor nem is egy-egy doktort vagy kórházat kellene perelni. hanem a korszak bûne. Amirõl itt és most szó van. A magyar lakosság tíz százalékához ugyanis csak egy órán túl érkezik meg mentõautó.MAGÁN-MORGOLÓDÁSOK MINDERRÕ L „ Orvos. aki mondjuk. tehát meghal-e a teljességgel gyógyítható bajban vagy életben marad. ne vegye magára a korszak bûneit. 23) Thomas Mann írja: vigyázni kell az embernek. Nem szántszándékkal persze – csak úgy mellesleg.500 dollár alatt nem lehet mûködõképes egészségügyet produkálni. hanem kis faluban él az. gyógyítsd meg magadat!” (Lukács evangéliuma 4. hanem az egészségügyet. Mivel jár ez? Természetesen azzal. Magyarországon évente és fejenként 300 dollár jut egészségügyre. S ez a hiányzó összeg több évtizede hiányzik minden évben. Az egészségügyet Magyarországon több évtizede szisztematikusan teszik tönkre – anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Gondoljunk bele például: ha nem Pesten vagy nagyvárosban. idõben vagy késve ér-e vele a mentõ kórházba. infarktust kap – kizárólag a jó szerencséjén múlik. engedve. a kormányt. mindenen eluralkodik a pénztelenség. hogy össze-vissza keveredik-maszatolódik a személyes és az intézményes – tehát . professzor. Az orvosok alkatrészei egy teljesen lerohadt egészségügyi rend-szernek. annak jókora hányada legelõbb nem egy-egy orvos. fõorvos. igazgató.

. 1998 júniusában mentõsök négy órán keresztül utaztattak egy életveszélyes állapotban lévõ férfit a fõvárosi kórházak között. intézményi hiányosságok aztán jótékonyan elfedik ezek között is azon eseteket. nemtörõdömségek. slendrián disznóságok zajlottak. A debreceni Kenéz Gyula Kórház udvarának egyik szegletében 1996 telén három napig feküdt egy nyolcvanéves nõ teteme. itt ellátták és tovább küldték Gyöngyösre. amelyekben pedig kizárólag hanyagságok. Augusztusában történt a – már említett – haláleset a megégett 15 éves fiúval. S a miniszter fél éve ígérgeti: most már aztán nagyon sürgõsen különféle azonnali intézkedéseket léptet életbe a sürgõsségi ellátás javítására. A 22 éves Berta Hajnal éjjel fél egykor sebesült meg. 1994. azzal. hogy nincs kellõ mûszerezettségük a beavatkozáshoz: computertomográfos vizsgálatot Heves megyében csak Egerben végeznek. 1997 szilveszter éjszakáján kórházról kórházra szállítottak egy nyílvesszõvel torkon lõtt lányt. mert az éppen ügyeletes Árpád. január 10-én egy szívbeteg férfi hunyt el nem messze a Rókus kórház bejáratától. a mentõautó hajnali fél ötkor érkezett meg hozzá. A vizsgálat szerint a segélykérés nem jutott el az intézet orvosaihoz – annak ellenére. hogy a portás telefonon. akit szintén órákig viszegettek egyik intézménybõl a másikba. Mire a beteg a mûtõbe került – belehalt sérüléseibe. és reggelre megfagyott. eltörte a lábát. egy járókelõ pedig személyesen kereste õket. 1998 szeptemberében a fõvárosban csak a harmadik kórház fogadta azt a 14 éves autista lányt. ezért a beteget vizsgálatra a MÁV Kórházba kellett szállítani. Íme. ott azonban elutasították felvételét. aki az intézetben lett rosszul. S a szervezeti hibák. Ellátása azért is váratott magára.semmilyen – felelõsség. A mentõ elsõ állomása Hatvan volt. röpke összeállítás a Népszabadságból. Az asszonyt a városi szociális otthonból szállították a kórházba – ahol elkóborolt. A lányt végül délután kettõkor a – lakóhelyéhez legközelebb esõ – kerepestarcsai kórházban helyezték el. valamint Péterfy Kórházban nincs computertomográf.

mintha minden rendben lenne körülötte. Tessék mondani: mi a búbánatnak kell erre bizottságosdit játszani? Sok-sokezer oldalon százszor föltárták már az orvosi borravaló „okait és elméleti hátterét”. a drágább szolgáltatások pénzért árulása. Márpedig – mondom az orvosok védelmében – aki méltatlanul rossz körülmények között dolgozik. tényleg mint nagy fehér varázslókat. ám – legalább az orvos számára – rendkívül kifizetõdõ gyakorlata. A paraszolvencia. az sokkal nagyobb valószínûséggel hibázik. a jótékony lila ködöt azóta sem engedik elhessegetni mesterségük fölül a doktorok. Viszont nem ellenkeznének ilyen görcsösen minden mûhiba-vád ellen. ilyen fizetésért dolgoznak – legalább félve tisztelje õket mindenki. az ágyak. ha zríkálják a sok fölírt gyógyszer miatt. amely összetartja a hivatásrendet. míg végül hajlandó a pácienssel behozatni saját piruláit. ha nem képes normális fizetést kiküzdeni az asszisztensnõjének. amikor például a császármetszést azért nem végzi el a szülész. ál.és pótcselekvés! Egyébiránt: ha nem dugva és jól fizetnék õket. Az összes többi alibi. Elegendõ lenne azt eldönteni: tényleg akarnak-e dönteni vagy sem. ugyanis nem a presztízs lenne az egyetlen – a hálapénzen túli – maradék mentsváruk. kevesebbet hibáznának? Nem tudhatom biztosan – bár legalább az olyan típusú mûhibákból kevesebb lenne. természetes módon konzerválódott a paraszolvencia: a hálapénz orvosra és betegre egyaránt megalázó. Ahogyan az ókori zsidóknál is a papok voltak a nép orvosai. ahogy a görögöknél is Aeskulapius templomai voltak a kórházak – s ahogy a miszticizmust. ha mindig a már úgyis ritkán operáló tanár úr utazik a kongresszusokra – nehezen fog teljes személyiségével és tudásával odafordulni pácienséhez. Amely „okainak és elméleti hátterének föltárására” a pillanatnyilag fungáló egészségügyi miniszter most hoz létre bizottságot. Ha már ilyen szisztémában.Az általános pénzhiányban magától értetõdõ a korrupció. Ha negyven beteg vár rá odakint. mert akkor le kéne adni a paraszolvenciából az altatósnak –. de azt hiszem: kevesebbet. És még .

Azt azonban igen: ha van saját bûne. ne túlozzam el. azt igenis vegye magára. A beteg intimitása? Az mi? A beteget meg kell gyógyítani. Miközben négykézláb. Annak jele. Ha véletlenül belenézek a már mindegyik tévéadón állandóan ömlõ orvos-sorozatok bármelyikébe: valami egetverõen más miliõt. Amikor nõgyógyászati vizsgálaton lábait a kengyelbe helyezve. ez a lényeg! – vágják oda. széttárt combokkal fekszik Mancika. nem találom? – Orvosok az ilyen gondolatok fölvetését is rendszerint filosznyavalygásnak tekintik. A beteg mértéktelen kiszolgáltatottsága és az orvosok mértéktelen önvédelme lehetetlen helyzeteket teremt. az ember: a mérték. Nem várom senkitõl: magára vegye a korszak bûneit. tüchtig helyen a takarítónõ sebesen fölnyalja koszos rongyával a kezelõ-ágy alatti linóleumot. a fenekén át masszázst kap a prosztatagyulladással küszködõ Rezsõ bácsi – a teremben vidáman uzsonnáznak a huszonéves nõvérkék. hova tetted a kettõkor kezdõdõ referálás anyagait. – Az lehet – dühösködik X professzor kongresszuson –. A húszágyas kórteremben vizsgálják Rozi nénit: a fenekében nyúlkálnak – és ezt tizenkilencen nézik.hosszan. jó. Jó. hogy az én klinikámon a betegek komfort nélkül rosszul tudnak kakálni. de jól lesznek megoperálva! – És nincs igazuk! A kettõ nem választható el! Csak együtt lehet jól csinálni! A tapintat a toleranciának és a beteg fontossága elismerésének elsõ. mert nem visznek oda egy rohadt függönytartó állványt. rettenetesen hosszan sorolhatnám az orvoslással kapcsolatban a korszak bûneit. nélkülözhetetlen lépcsõfoka. Ám ez csak bizonyos határok között – s nem a végletekig – lehet magyarázat arra: X doktor jól vagy rosszul végzi a dolgát. más stílust. ne írjam azt: a beteg az úr a saját vagy a biztosítója pénzéért – bár ez sem kizárt. az alól ne bújjon ki! Homo menzúra – mondták a görögök –. hogy valóban õérte zajlik a gyógyítás úgynevezett folyamata. más emberi érintkezési módot érzek. A kiszolgáltatottság például a tapintat megléténél vagy hiányánál kezdõdik. De az azért . félrerántják az – ott legalább meglévõ – lepedõ-függönyt: – Lacikám.

Legális minden. Olykor mégiscsak föl kell tenni az alapkérdést: az orvoslás szolgálat vagy hatalom? Aki hatalmat gyakorol a beteg fölött – az nem szolgálja õt. Egyenrangú viszonyban pedig az esetleges mûhiba is egészen más megvilágításba kerül. és fölajánlja. bár az is elõfordul –. s tovább erõsítenék a jelenlegi – . Nem engedhetik meg maguknak. Tovább tartanak a gyógykezelések. aki újra „mellényúl”. De hát – már bocsánatot kérek! – nem kötelezõ a betegben hagyni a tampont! És nálunk? Az orvosi mûhibákért a bíróságok által megítélt összegek döntõ többsége egyszerûen nevetséges ahhoz képest. és az orvos nem mer hozzányúlni. mi történt. ami történt egy-egy esetben. Így persze azt az orvost.már csak nem túlzás. ha állítom: egyenrangúak – az orvos és a beteg. mondván: a bírói gyakorlat részévé válnának a leírt számok. Még az elkövetett hiba is az. némettõl. Másodszor az orvosnak egyszemélyi felelõssége van. Ez nem – vagy nem elsõsorban – pénzkérdés. angoltól? Elõször is ott irtózatos pénzeket fizetnek ki a bizonyított mûhibákért a pácienseknek. mert minden orvos hatszorosan lefedezi magát. tíz százalékért elmeséli. fõképpen azzal az ítélettel. A beteg összeesik az utcán. és ezt kártérítési perben „rá is verik” – úgy rúgják ki egy pillanat alatt. a milliók nem forintban. a betegben benne felejtették a tampont – a nõvér sem szól. hanem dollárban röpködnek – és tényleg röpködnek. hogy évekre vagy örökre eltiltják a szakmájától a valóban vétkes orvost. Még az is elõfordulhat: ha észreveszik. hogy ne szabaduljanak meg tõle azonnal – mert különben csõdbe mennek. Vagy az orvos maga megy tönkre. hogy a lába nem éri a földet. Harmadszor rendszeresen folynak büntetõ eljárások is – nem elsõsorban börtönbe zárással. de teljesen. nehogy mûhiba-per legyen belõle. Természetesen – mint szinte mindennek – ennek is megvan a hátulütõje. hanem elszalad ügyvédhez. Miben különbözik a magyar orvosi mûhiba-gyakorlat az amerikaitól. Magam e kötetben egyetlen okból nem írtam le a kártérítések összegét: ügyvédek és bírák egyöntetûen óvtak ettõl.

dr. míg az meghalt. megrovás. Milyen? Figyelmeztetés. Talán nem is volt a lehetõ legszerencsésebb ötlet Gógl Árpádtól.3 tízezred százaléka. A harmadik esetben pedig éppen nyolcadszor jártak el X orvos ellen. hogy a jogerõs bírósági ítéletekben bizonyított és megállapított mûhibákat nem elõzi meg és nem követi sem fegyelmi. ez a kétszázmillió orvos-beteg találkozás 0. más néven mûhiba miatt. Csupán az egyik elnökével. Bönoá Györggyel sikerült beszélnem. Aztán dr. hogy a TB kártyapénzt õ kapja meg. majdnem mindegyikben marasztaló döntés is születik. A feudális orvos-hierarchiába nem fér bele. Az évi ezer etikai ügybõl átlagosan ötven-hatvan folyik foglalkozási szabályszegés. Ennek is harminc-negyven százaléka fogorvosok ellen: lötyög a protézis.iszonyatosan alulértékelõ – gyakorlatot. néhány havi fizetésnek megfelelõ pénzbüntetés. Amibõl már etikai eljárás kerekedik. akinek többszöri hívás ellenére sem volt kedve kimenni a beteghez. A második háziorvos. az . kizuhan a híd. Az orvosok egyszemélyes felelõssége – mint már többször szóba került – gyakorlatilag a nullával egyenlõ. Õ közölte: nincs mirõl interjút adnia – négy év alatti 99 etikai ügyükbõl egyetlenegy sem volt mûhiba-tárgyú. Természetes hát.2-0. plusz 3 fõvárosi etikai bizottság fellebbviteli fórumának) elnöke megismertet az országos adatokkal. Hat hónapos eltiltással végzõdõ etikai ügy a legutóbbi négy évben összesen 3 – azaz három – fordult elõ. Az elsõ orvos természetgyógyász volt. aki így idõnek elõtte meghalt. a Kamara Országos Orvosetikai és Fegyelmi Bizottságának (a 19 megyei. Az elmúlt négy évben évente átlagosan ezer orvosetikai eljárás és ötszáz rendõrségi ügy indul. Poczkodi Sándor. mert – most éppen – addig nem volt hajlandó megvizsgálni és ellátni betegeket. aki diagnosztizált végbélrákos betegét addig-addig kezelte természetgyógyászati eszközökkel – nem engedve hagyományos kezelésekre –. sem etikai eljárás. A Magyar Orvosi Kamara Budapesten három etikai bizottságot mûködtet. amíg azok át nem jelentkeztek hozzá.

mellékbüntetés (foglalkozás gyakorlásától eltiltás) kiszabása nélkül. akár például kártérítési mûhiba-per. Igaz. kasztmivolta elleni merényletnek érzi az összes ilyen kísérletet – lett légyen az akár hibás ténykedés miatti felelõsségrevonás.Ft. s erõszaknak. már az eredeti. Büntetõjogi ügyek – amint arról az illetékes rendõrök is beszámoltak e kötetben – szinte egyáltalán nincsenek.. de még támadják is – teljesen természetes. ha belsõ kohézióját. Az érinthetetlenekhez alacsonyabb kasztbeliek ne közelítsenek! Tán éppen az indiai bráhmanok kasztja állt annyira felhõi magasságokban. A Veszprémi Városi Bíróság büntetõtanácsa azt a körzeti orvost. aki nem vizsgálta meg alaposan páciensét – s így nem vette észre annak infarktusát. a külvilágra kimereszti a tüskéit. összetartását túlzottan nagyra növeszti. amiben a beteg meg is halt –. s azok megszegését kizárólag maga a kaszt ítéli meg és bünteti. jelenlegi betegségügyi minisztertõl a legutóbbi kamarai választáson úgy fogalmazni: „az orvosi kamara a szakma képviseletén túl a betegek ügyvédjének szerepét is betölti az egészségügyben”.orvosi kamara korábbi elnökétõl. s 13. Sokáig – az ötvenes-hatvanas évekbeli értelmiség-. tehát egyúttal orvos-ellenes idõszakban – joggal volt ilyen érzés az orvosokban. az indiai kasztrendszer is arra épült: a kasztnak saját normái vannak. S ha olykor – kivételképpen. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon egy teljes év összes büntetõjogi ítéletét átnézve: azok között nem akadt egy sem. azaz tizenháromezer kettõszáz forint pénzbüntetésre ítélte. mint manapság is – picivel mégiscsak késõbben – szeretne az orvosoké. amely orvosi mûhiba miatt született volna. Az utolsó öt évben büntetõbíróság orvosra 1 – azaz egy – esetben szabott ki foglalkozástól eltiltás mellékbüntetést.200. Az orvos kaszt nemigen óhajtja föladni érinthetetlenségét. külsõ beavatkozásnak. Márpedig amikor a kaszt úgy érzi: õt nemcsak hogy nem becsülik meg méltóképpen. . annak sincs sok teteje. mégis – ítéletet hirdetnek orvos fölött. egyszersmind kifelé. s ez aztán rögzült. vétkesnek találta.

Egyszer X vidéki kórházban a gyerekorvos átment másik. hogy kamarai etikai eljárást is indítanak. ha kívülrõl érkezik az ügy: ha maga az érintett vagy a család indítja el – akkor azonnal . berohant vele a saját osztályára. aki elárulta a szülõknek. S ez a mentalitás természetesen az orvostársadalom egészében irradiál: szétterjed. hogy durva mûhiba történt. illetve akár több évtizedben okuk-joguk volt-e nem lelazítani – nem hagyni megszûnni ezt az érzést –. aki nem tartja be a szabályt. a szülõszobán. de – rúgkapáló újszülöttet. A szülés közben „ megölt” gyerek szüleinek az egyik orvos õszintén elmondta: mi minden melléfogás történt odabent. kisugárzik. akit a szülészek nem tartottak életképesnek. igazuk van-e ma is a megtámadottság-tudatban. de a baba addigra annyira lehûlt – végül mégis meghalt. hogy kollégák jelentették föl. a kártérítési per jogerõs ítéletébõl egy kezdõ ügyész is tuti nyerõ vádiratot írna. Ha orvos „dobott föl” orvost. még az is elõfordul. etikai eljárás. Napnál világosabb ugyanis. Õ igen. Magyar Orvosi Kamara. menyire másképpen kezelik társaik mûhibáját – attól függõen: honnan jött errõl a jelzés. Mindenesetre õk úgy viselkednek. itt megöltek egy embert! – És õt közösítették ki.Megítélés kérdése: az elmúlt tíz évben. Gyökeresen más azonban a helyzet. hívta a rendõrséget. hogy tudniillik saját fészkünkbe nem piszkítunk. kliniko-patológiai megbeszélésre kitûzik. és azt mondta: – Kérem. kivizsgálják. mi történt. polgári per diadalmenetben megnyerve. alázták porig. például a patológus írta le – belsõ! – jelentésben: a doktor úr itten elbarmolta ezt a dolgot – azonnal ügy van. Jellemzõ erre. kezelni kezdte. mintha mi sem változott volna e téren. s egyetlenegy határozat születik: megrovásban részesítik – azt az orvost. Minden évtizedben egyszer-egyszer büntetõbíróságok is elítélnek orvost – ez mind úgy indult. a nõgyógyászati osztályra. Ám jellemzõbb ebben az esetben is: azt közösítik ki. A doktornõ fölemelte a telefont. Büntetõ-ügy eredmény nélkül. és tepsiben fölfedezte a – meghalni kitett. ugyanazok az õsi kaszttípusú válaszreakciók jelentik viselkedésük alapját és kiindulópontját.

Hol ebben az orvosi szakkérdés? Ki lehetett volna rendelni statikus szakértõt. de a magunk körein belül! Mibõl gondolják: a Jóisten följogosította – kizárólag õket. de orvosit: azt aztán teljesen fölösleges és értelmetlen volt! Félreértés ne essék: ez a sután-bután túlértelmezett összetartás egyáltalán nem kizárólag az orvosi szakmában létezik. ki tudja. csak éppen mindenki életben marad. elintézzük a disznóságokat. Van ilyen a pedagógusok. A Tudós álláspont címû fejezetben szerepelt Sándor Judit 241 mûhiba-esetet elemzett – a mûhiba tényét ezek közül egyetlenegyszer sem közölte az orvos vagy a gyógyintézmény a beteggel. esetleg lakatos. olykor egy-egy cégen belül az esztergályosok. mint tudjuk. a huzavona. Ám az orvosok és az orvos-szakértõk – különösen ha már per van – orvosi szakkérdésként próbálják kezeltetni a tényés jog-kérdéseket is. Gyakran sikerrel. szerelõk. És kvaterkázás közben a doktorok el is mondják: hagyjátok ránk. És nem hajlandók tudomásul venni: ez nem igaz. egy icipici különbség van: itt életre-halálra „folyik a játék”. eltávolítják az iskolából – az is nagy károkat okozó mûhiba. mégpedig azért nem. Amikor a gyerek órán jogosan kijavítja a tanárját. ha lehet. bizonyos tudományos szakterületek emberei között. sõt! Hiszen a mûhiba-ügyek jelentõs részében maga az orvosi kérdés teljesen egyértelmû – voltaképpen szinte nevetséges is a szakértõ-kirendelés. s még nagyobbra nõ a . egyes jogász-szakmák. Amikor az idõs nénit a kórházban halálra sújtotta a feldõlt infúziós állvány – a bíróság igazságügyi orvosszak-értõt rendelt ki. mi több. még ki mindenkik között is.zárnak a sorok. hogy egyedül válhassanak önmaguk bíráivá? Azt felelik: mert mi – kívülállók. Az orvosoknál azért. ács vagy barkács szakértõt. aki „szakvéleményében” rögzítette is: az infúziós állványt nem lehet rögzíteni. nem orvosok – nem értünk hozzá. elkezdik azonnal „ kicsinálni”. és ettõl természetesen megutálják a tanárok. mert lehetetlen. orvosokat – erre. majd mi megoldjuk. Ráadásul ez az orvosi túl-szolidaritás megsokszorozódik a fõorvosok egymásközti viszonyában.

Milliomos fõorvosok és professzorok dolgoznak koldusszegény kórházakban. az meg. egyébként az orvosoké talán a legerõsebb érdekérvényesítõ képességû társadalmi csoport. ezer trükköt bevet. Már a fõorvos is egy szentség. nem komoly dolog. ahhoz aztán se ember. a tanársegéd viszont hetenként nyolcszor. Hiszen nem attól lesz valaki vezetõ beosztású. az adjunktus – de ez nem azonos azzal: ki a jó orvos. azok közül. mint tudjuk. Persze. Ezeket kívül kell tartani. Igaz. akik a hálapénz fönntartásában érdekeltek. az igazságszolgáltatás is. csak hihetetlenül önzõn. Patológusokból legfeljebb miniszterek lesznek – lásd Surján László –. a politizálók. de azt már nem. hanem sok minden mástól. mert az úgyis mindig ellenség! A minisztérium is. Egyáltalán honnan lehet ma Magyarországon . hogy jó orvos. Vagy inkább nem is rosszul. valahol magasan a felhõk fölött trónol. ez a belsõ elkülönülés – szintén. rövidlátón. hogy az egészségügy ne rohadjon le teljesen. Amikor X professzor kórházba kerül. hanem Z tanársegéd. elérendõ: ne Y professzor végezze rajta a mûtétet. és meg kell operálni – a legkülönbözõbb machinációkba kezd. Más esetben azt is jól tudja: a prof akárhányat mût. tudniillik anyagi érdekeiket tartva szem elõtt. mindet elszúrja. amint maga az összetartás is – voltaképpen oppozíció az állammal.professzorok között.és mûtéti szakmákból kerülnek ki. az úgynevezett közéleti szerepet vállalók – nem véletlenül – az elit. hogy a paraszolvencia rendszeréhez egyetlen kormány sem merészel hozzányúlni – borítékolom: most sem –. Tisztában van minimum azzal: ilyen pimf operációt a prof tízévenként egyszer végez. „meg kell óvnunk magunkat tõlük”. se isten nem nyúlhat. a hivatallal szemben. A hangadók. akinél félidõben átadja az asszisztenciának. Külsõ erõ ne kerüljön be közénk. protokolláris okból. Van formális hierarchia: ki a tudományok doktora. a professzor. Azt elérik évtizedek óta. az önkormányzat is. a tanár úr pedig egyenesen fõisten. kizárólag a saját legegyértelmûbb. az jár jól. a fõorvos. Bonyolítja a dolgot a formális és az informális rangsor kettéválása. Ám ezt is rosszul használják.

Mint ahogy a pedagógiában is. és minden tanórán rászerelnek valami kis tudást. kivel operáltatja meg? – A Kovács alorvos úrral. Ha a betegektõl próbálok tájékozódni – õk azt tartják jónak. én csupán mint a betegség tokja és hordozója vagyok jelen – a tok pedig ne ugráljon. a kardiológushoz. A motorszerelõtõl átgurul a kocsi az elektromoshoz. ha az a kérdés: kivel operáltassam magam? Nyilvánvaló: a nõvérekhez. ha megbetegszik az anyukája. se lassabban haladni –. Jövök én. Ki tehát a jó gyerek? Akinek megfelel a futószalag sebessége – nem akar se gyorsabban. – Oda kell menni.megtudni: ki a jó orvos? Ha a vezetõt kérdezem – õ a jó beosztottat. hogy õt ajánlgatja –. aki kérdez vagy pláne ellentmond. aki rutinból gyógyítható. a nephrológushoz. s a kérdés: mim fáj? Mimmel van bajom? Megyek a labororvoshoz. profi autójavító üzem mintájára mûködik. rossz. Szóval akkor kihez forduljak. az megindul vele. amely esetben tudniillik kap valamicske részt a paraszolvenciából! Nehezíti a helyzetet az is. aki nem tud pénzt kivenni a zsebükbõl. akin fejet kell törni. a kevés konfliktust és gondot okozót fogja megnevezni. az egyik specialista megtükröz. Csak az a biztos információ. Milyen a kórház? A mai gyógyintézmény a magas színvonalú. végül a mosóba. hogy rászereljék a tudást. a Kovács alorvos a nyerõ tipp! Bár ezzel is vigyázni kell: lehet. az adjunktusnõt a szívem. . a betegség tokja? A tanársegéd urat csak a vesém érdekli. orvos. mint beteg. a másik megszondáz – de hol vagyok én? Hol vagyok én. A végén lelép a futószalagról a kész jogász. A gyereket hatévesen ráteszik a futószalagra. Ha a kollégáktól informálódom – õk riválisok. onnan a karosszériáshoz. és aki hagyja. aki kedves hozzájuk. amit a nõvérek mondanak: – Margit nõvérke. hogy – az élet sok más területéhez hasonlóan – az orvoslásban is óriási indusztrializálódási folyamat zajlott le. balett-táncos vagy kõfaragó. majd a fényezõhöz. vissza a röntgenorvoshoz. annak kuss! Jó beteg az lesz. azt javasolják. Margit nõvérke a Kovács alorvos úrnak szokott betegeket „szerezni” – azzal.

a tisztességteleneket. fõorvosok. Hová lesz a szintetikus látásmód. Persze. romlik a professzorok. – „a tokot” – is nézné az orvos? Pedig az orvosi hivatásrend belsõ ellentétei egyre élesednek. Ám a túl korai és túlerõltetett szakosodás az ember-látás megszûnésével jár. lélekben csúnyuló ország rajtahagyja „ lenyomatát” az orvostársadalmon is. Harmincnyolcezer orvos dolgozik ma Magyarországon. komoly felelõsségtudattal. A keményedõ. mit lehet így kezdeni azzal a nem elhanyagolható ténnyel. a linkeket kilökdössék maguk közül. Nõ a szakadék a kutató és a klinikus orvosok között. specializációra szükség van. durvuló. Az orvosi mûhiba-ügyek – bármennyire is a poklok pokla közelíteni hozzájuk – cseppben a tengerként jelenítik meg összhelyzetüket.selejt pedig a gyógyíthatatlan és a haldokló. . az eredményezhet nagyobb szaktudást egy-egy szakterületen. hogy az egész embert. anélkül. Többségük – biztos vagyok benne – tisztességesen. hogy egyébiránt pszichoszomatikus lények vagyunk? Lehet tényleg évtizedeken át csak vesét kezelni. és jön föl egy új ellentét is: a magánklinikákon dolgozók és az onnan kiszorulók között. valamint a mûhibával elszúrt beteg. hogy a felkészületleneket. És ennek megfelelõen alakulnak ki az attitûdök is a kommersz orvoslásban. élezõdik az öt évtizedes rossz viszony a nagy hálapénzes szakmák és a többiek között. Az õ érdekük lenne. illetve a beosztott orvosok kapcsolata.

s a saját dokumentumaikat természetesen õk is szabadon átadhatták nekem. ha mégsem jelenne meg. így hát bele sem szólhatott senki. Ebbõl a kötetbõl például – még meg sem jelent – már „ kitört a balhé”. Gyanúsítások. E kötetben kizárólag megtörtént orvosi mûhiba-esetek szerepelnek. egyeseknek az elõtörténetük is. rendszerint azért. megkeresések érkeztek: „hogyér adják” azt. Munkám során elvetélt jogászként és szociológusként megkaptam a kutatási engedélyt a Fõvárosi és a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. S mivel a mûhibák szenvedõ alanyai egymás kezébe adtak. A rövid. Sõt. eljutottam sokakhoz más helyütt is. s a dokumentumok alátámasztanak. Szívük joga. munkám mögött nem állt. A bíróságok tárgyalásai pedig nyilvánosak.UTÓSZÓ A könyveknek is – tartja a mondás – megvan a történetük. kórház-.és beteg-névvel együtt megírt esetek is természetesen mind hitelesek – amennyiben igaz az. orvos. és temérdek jó. a második oldalon szereplõ Füst Milán-idézetet vegye . megelõzve a késõbbi fölösleges veszekedéseket. mert szereplõi nem vállalták a nyilvánosságot. csak éppen ilyen-olyan okoknál fogva név nélküliek.és rosszízû vádat is fejemhez vágtak: mi hogyan született benne. novellisztikus formában közölt történeteknek csupán a magva igaz. amit az érintett elmond. Mástól segítséget nem kaptam. A részletesen. Kérem. Ezért hát jobbnak vélem e pótlapon közölni a valós helyzetet. A kötet elsõ levonatát aztán megmutattam annak az ügyvédi irodának. ezeken tehát hozzájutottam valamennyi perirathoz. alapos és alaptalan feltételezések keresztezték egymást. perrel fenyegetõzések futottak be. amelynek tagja a legtöbbet szerepel a könyvben – s õk teljes egészében elhatárolták magukat a leírtaktól.

” .komolyan mindenki. „ Semmi sincsen egészen úgy. én legalább komolyan gondolom.

........................... 152 TALÁN MEGETTE........................................................ ÜLNI................................................................... 267 „ ANYAVÉDELMI KÖZPONT”............................................ 374 MAGÁN-MORGOLÓDÁSOK MINDERRÕ L ............................................................ ...... 3....................................... 252 ÉS AMERIKÁBAN? ................ HALLANI... 292 ITT LESZ A LEGJOBB HELYEN! ...............................................................18 ANIKÓ EGYEDÜL MARADT ....9 VÉRADÓ VÉRE .................................................. 349 MÁRIA – MAGDOLNA .......... 139 SOHA NEM FOG LÁTNI......................... 331 A NECROSIS: SZÖVETELHALÁS ......... 410 ............ 179 CSAK A FÜLE ZÚGOTT........................ 105 TUDÓS ÁLLÁSPONT ................... ISTENEK? ............................................................................ 306 ORVOS PEREL ORVOST .. 2................... JÁRNI..................................................................... 314 MIK VAGYTOK TI.......... 199 A LEGNAGYOBB GONDOSSÁGGAL..... 275 NEKI MÁR NEM SZÁMÍT? ................................................27 ANNAMARI EGYETLEN VÁGYA............................................. .................................3 A KIS KEVIN ........................................................................... ENNI.............................................................................................................................79 FRUZSINA MÉGIS ÉLETBEN MARADT...........SÁRIKA SZEME ÉS ÉLETE ........................................................................... 398 UTÓSZÓ ................................................46 NEM BÍRTAM ÁTTÖRNI A HALLGATÁS FALÁT ................................................ ÁLLNI.......................... 124 „ ALÁGYÚJTOTTÁK AZ ÁGYÁT”.......... 237 MIÉRT HAGYTÁTOK RAJTA A FOGÓT?.............................................................. 191 KEBELREGE 1.............................................................................................. ......66 FÕ RENDÕ RÖK – GONDBAN......................

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful