Tisztelt Olvasó!

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA

Fõszerkesztõ Varga Domokos György dombi52@t-online.hu Fõszerkesztõ-helyettes Antal Edit msz.sajto@gmail.com Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna Fotók Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Szamosvári Zsolt, Tóth M. Zoltán Karikatúra Gomba Illusztráció Kozma Ildikó Hirdetési melléklet Juhász Anna, Kucsara Pál Olvasószerkesztés Bartos Csilla, Buvári Márta, Koczka Kata, Koczeth László tövis, Maleczki József, Németh András, Román János, Szentandrási Erzsébet, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Megyeriné Nagy Magdolna Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29-33. Szerkesztõségi titkárság Bures Éva, Muzsnay Terézia msz.szilaj@gmail.com Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: msz.sajto@gmail.com Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92-96. Tel.: 201-7083 Sajtókapcsolat A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu/ Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu/ ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó világhálós változat: 750 Ft/hó Kapható az Óceán Invest újságkereskedés és az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

Amikor ezeket a sorokat olvassa, vagy még éppen elõtte vagyunk a 2010. évi országos választás második fordulójának, vagy már utána. Ha már utána, akkor az 5. oldalunkon a Szilaj Csikó világhálós és nyomdai változatában ugyanazt fogja találni: beszámolás a végeredményrõl. A Szilaj Csikó szerkesztõsége ezzel is tett egy kicsi, de fontos lépést felfelé: újságunk egy részét mindig nyitva hagyjuk az olvasóink közérdeklõdésére számot tartó új események elõtt; s ha kell, frissítünk. Ez a fõszerkesztõi jegyzet azonban már nem fog megváltozni, s ennek – ahogy manapság mondjuk – üzenetértéke van. Azt szeretnénk üzenni, hogy bár a választás második fordulójának kampánya másról sem szólt, mint a kétharmadról, közös életünk, jövõnk valójában nem ezen fog múlni. Mi sem azt nem hisszük, hogy ha a leendõ kormánypárt nem szerzi meg a kétharmados gyõzelmet, akkor emiatt ne lehetne rendbe tenni az országot; sem azt nem gondoljuk, hogy ha megszerzi, akkor ez pedig a demokrácia vége és a diktatúra eleje volna. Egészen másképp látjuk. Méghozzá úgy látjuk – és nem véletlenül szeretjük ezt ilyen-olyan formában hangoztatni –, hogy sokkal inkább rajtunk, a civil társadalmon, a mi eltökéltségünkön, belátásunkon múlik, hogy életünk merre fog igazodni, hogyan fog alakulni. Ha belátnánk például, hogy Magyarország nem a mi hétköznapi gondolkodásmódunktól, világlátásunktól függetlenül nyerte el rendkívül kétes jelzõjét: a „következmények nélküli”-t. Persze, szükség volt és szükség van ennek kialakulásához a született haszonlesõkre, elzüllött politikusokra, áruló értelmiségre, a legtöbb azonban mégiscsak rajtunk, a sokaságon múlik; azon, hogy végre belátjuk-e: a legapróbb tökéletlenségnek, következetlenségnek, kényelmes ráhagyásnak és nagyvonalú legyintésnek is meglehet a maga súlyos következménye. Ám ezt belátni, ezt megérteni, bizony sok fájó tapasztalat, lassacskán érlelõdõ felismerés kell hozzá. Bizonyos vagyok benne, hogy elkövetkezõ szavaimat is sokan fogják értetlenül olvasni. Nem fogják elhinni, hogy egy-egy helyesen megválasztott szón (is) múlik, milyen jövõ felé haladunk. Ebben az újságban, ennek szerkesztõségében sokat adunk a helyes nyelvhasználatra – még akkor is igaz ez, ha ilyen-olyan körülmények folytán ez nem mindig sikerül. Sokat adunk arra, hogy magyarul, magyarán mondjuk a magunkét. Azon vitatkozunk például, csak úgy egymást között, hogy szabad-e beszélnünk szelektív hulladékgyûjtésrõl. Egyikünk, maga is fogalkozván környezetvédelemmel, rávágja: persze hogy szabad, hiszen a szóban forgó dologra ez az idegen szó vált közkeletûvé, s most már nem lehet más – magyar – szóval helyettesíteni, mert senki nem ugyanarra fog gondolni. Magam is sokáig gondoltam azt, hogy vannak százszor, ezerszer fontosabb dolgok is e hazában, semhogy piszlicsáré nyelvi ügyekkel, tisztázásokkal foglalkozzunk. Lassan értettem meg, hogy mekkora tévedés áldozatává váltam magam is, s az egész ország is! Lassan értettem meg, hogy az igazi változást, változtatást magamban, magunkban kell elkezdeni, például azzal, hogy nem vagyunk hajlandók lemondani a tiszta, egyenes beszédrõl. Ha ma még mindenki szelektívnek mondja is a válogatott hulladékgyûjtést, nekem, nekünk akkor is el kell kezdenünk a magunk, a saját életközösségünk már meglévõ – de akár még megteremtendõ – kifejezését használni. Mert akármilyen hihetetlennek tûnik, de szoros összefüggés van aközött, hogy otthon vagy az utcán szelektív gyûjtésrõl beszélünk, és aközött, hogy a bankoknál és a kormányhivatalokban nem átláthatóságról, hanem transzparenciáról. E sorok írójának egy idõben megadatott, hogy banki „szakemberek” kéziratát javítsa, magyarítsa. E jó keresetû munkának éppen az vetett véget, hogy e „szakembereknek” sehogy sem volt ínyére ez a tisztázás. Nem csoda, s ezt lenne jó valamennyiünknek világosan megérteni: a szó – ige. Egy olyan banki világ, amelyben tiszta, világos szavakat lennének kénytelenek használni, nem tudná társadalmak sorát gazdaságilag tönkre tenni. Tehát nem azért kell magyarul és magyarán beszélnünk, hogy egyfajta új kivagyiságból, divatból elkerüljünk minden idegen szót, hanem azért, hogy mindig az igét, az igaz szót hívjuk segítségül hazugságkor ellen. Varga Domokos György

Közlemény
A Szilaj Csikó nyomtatott változatának elõfizetõi a következõ lapszámmal együtt kapják meg újságjukat. Kérjük, aki csak teheti, addig is a világhálós, lapozós változatot olvassa, akár úgy is, hogy ezzel is alkalmat keres, ill. teremt a másokkal való gondolatcserére, közösségépítésre. Megrendeléseket ezen az e-címen fogadunk: msz.szilaj@gmail.com, illetve ezen a postacímen: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. A Szilaj Csikó számlaszáma: Magyarok Szövetsége Egyesület, 64700076-30100471. A Szilaj Csikó régi és új számait (kivéve az 1–3. számot) keresse szerkesztõségi címünkön (a Magyarok Szövetsége székházában) vagy kizárólagos újságos, ill. könyves terjesztõnknél. (Óceán Invest, ill. Anima).

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9 s.

3

Ünnepi készülõdés

Május elsõ vasárnapján
– Anyuka! Ezt a csokrot most ide teszem az asztalra. Látod, még jól tudom, melyik a kedvenc virágod. A vadvirágok: búzavirág, kankalin, harangvirág. Nézd, az asztalon az a régi terítõ van, amit születésnapomra hímeztél ki. Van fél évszázada. Hogy szerettél kézimunkázni! Az alkotás öröme vezetett, és milyen csodálatos, színekben pompázó munkák kerültek ki a kezed alól! Gondolatban most megsimogatom – mint annyiszor – fáradt hátadat. Emlékszel, mikor azokon a régi májusi elsõ vasárnapokon becsengettem hozzád a tarka csokorral? A sarokból elõvetted a tavaly készített meggylikõrt, s két kicsi, gyûszûnyi pohárkába töltöttél belõle. – Töltsek még egyet? – kérdezted késõbb. – Majd jövõre! – szellemeskedtem. S most már a sokadik csokrot is csak az asztalra teszem, és nem töltesz likõrt.

Április 24. – Szent György napja
E napot Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották számon. Ókeresztény vértanú; alakját, hitelességét a legújabb kutatások nem igazolták, az egyház, ünnepét meghagyva, törölte a szentek sorából. Viaskodott sárkánnyal, pokolbeli ördöggel, evilági fejedelmekkel a szent hit érdekében. Líbia tartományába ment, ahol Sylena pogány város mellett legyõzte a pusztító sárkányt, a poshadt tó urát, megmentve a várost a pusztulástól, s a pogány király lányának életét. Küzdelmét a lány is segítette, aki megtért; s még virradat elõtt a város lakóit is kereszténnyé tette. A gyõzelem után az emberek szent egyházat rakattak Szûz Mária és Szent György tiszteletére. Oltára alól élõ kútfõ buzog, minden betegség gyógyítója. A királytól kapott pénzjutalmat szétosztotta a szegények között. E napon misét mondtak az anyaföld áldásáért, termékenységéért, alkalmas idõjárásért, a parasztok boldogulásáért. Napjától Mihály arkangyalig (szeptember 29.) újholdvasárnapi körmenetek voltak; kenyéren és fokhagymán böjtölt ekkor a falu népe. Bátán az aratókoszorút „szentgyörgynek”, „szentgyörgyvitéznek” nevezik. A SzentGyörgy-napi határjáráson felújították a mesterséges halmokat és határjeleket. Néhol a határjáró körmeneten e napon szentelték meg a szõlõket és a vetést (Zala). Megtisztították a legények a pap kútját és a mezei kutakat, forrásokat. Este dudaszó, tánc, lakoma járta. Azt tartották, hogy a mezei forráskutakból csak Szent György, illetve Márk napja után szabad inni és itatni is. Néhol a gyepûjárást egybekötötték a hegybíró ítélkezésével, a rendetlen gazdák pint borokat „fizettek”, amelyeket együtt „költöttek el”. Falubíró- és sekrestyésválasztás is volt e napon; tisztújítás falun és városon egyaránt. Kõszegen 1740-tõl a szõlõhajtásokat Szent-György-napon a Hegymesterek Tanácsába viszik, termésre jósolnak belõlük, s le is rajzolják a „szõlõ jövésének könyvé”-be azokat. A múlt század elsõ felében Szent György mellett sok szegedi csikós, csordás, gulyás már ezen a napon megkezdte a szolgálatot. Göcsej egyes faluiban a marhát most eresztik ki elõször a legelõre, de igazában és állandóan csak Szent György táján. Az ország sok vidékén, így vendjeink körében, a palóc Szentsimonban ezen a napon eresztik ki elõször a méhrajokat. A méhek középkori hiedelem szerint szûzies életet élnek. Ezért öntötték viaszból és nem faggyúból a gyertyát, Krisztus jelképét is. Nyilván nem véletlen, hogy a rajeresztés éppen a tiszta József ünnepén történik. Algyõn a méhtartó gazda e szavakkal most ereszti ki méheit: Atya, Fiú, Szentlélök, Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok! Göcsejben a gazda e napon nem megy el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek. Bálint Sándor és Molnár V. József nyomán

4

Választási készülõdés

Indulók és visszalépõk a választások 2. fordulójában
Április 25-én 57 egyéni választókerületben tartanak 2. fordulót, vagyis ott, ahol egyik jelölt sem kapta meg a szavazatok több mint felét. A 2. fordulóban azok a jelöltek vehetnek részt, akik az elsõ fordulóban az elsõ három helyen végeztek, illetve akik legalább 15 százalékos eredményt értek el. Összeállítás az indulókról, akik közül a Fidesz-KDNP jelöltjei közül 56 az elsõ helyen, 1 a második helyen állt. Az MSZP-nek 1 elsõ, 40 második (közülük négyen viszszaléptek) és 15 harmadik helye volt. A Jobbik 15 helyen a második és 28 helyen a harmadik (közülük egy visszalépett), az LMP 13 induló jelöltje mindenhol a harmadik helyen (közülük senki nem lépett vissza), míg 1-1 független jelölt a második, illetve a harmadik helyen végzett. Budapest 20. vk., XIII. kerület 1. Dr. Tóth József (MSZP) – 44,71% 2. Spaller Endre (Fidesz–KDNP) – 36,37% 3. Vári György (LMP) – 10,02% Budapest 21. vk., XIV. kerület 1. Dr. Papcsák Ferenc (Fidesz–KDNP) – 46,49% 2. Dr. Bárándy Gergely (MSZP) – 28,03% – VISSZALÉPETT 3. Várnai László Sándor (LMP) – 15,98% Budapest 22. vk., XIV. kerület 1. Kulcsár József Ferenc (Fidesz–KDNP) – 43,74% 2. Tóth Csaba (MSZP) – 31,43% 3. Hámori Zsolt (LMP) – 15,47% Budapest 23. vk., XV. kerület 1. László Tamás (Fidesz–KDNP) – 48,16% 2. Dr. Hetyei László Antal (MSZP) – 37,52% 3. Dr. Gaudi–Nagy Tamás (Jobbik) – 14,32% Budapest 26. vk., XVIII. kerület 1. Kucsák László (Fidesz–KDNP) – 49,22% 2. Simon Gábor (MSZP) – 36,94% 3. Makai Tibor (Jobbik) – 13,83% Budapest 27. vk., XVIII. kerület 1. Ughy Attila (Fidesz–KDNP) – 45,73% 2. Dr. Mester László (MSZP) – 28,80% 3. Gönczöl András (Jobbik) – 11,97% Budapest 28. vk., XIX. kerület 1. Dr. Tarnai Richárd (Fidesz–KDNP) – 44,83% 2. Burány Sándor (MSZP) – 29,13% 3. Põsze Lajos (Jobbik) – 11,69% Budapest 29. vk., XX. kerület 1. Földesi Gyula (Fidesz–KDNP) – 47,92% 2. Dr. Hiller István (MSZP) – 30,60% 3. Balog Barna (Jobbik) – 14,95% Budapest 30. vk., XXI. kerület 1. Borbély Lénárd (Fidesz–KDNP) – 48,31% 2. Podolák György (MSZP) – 34,96% 3. Nagy Ferenc (Jobbik) – 16,73% Budapest 31. vk., XXI. kerület 1. Németh Szilárd (Fidesz–KDNP) – 43,96% 2. Dr. Avarkeszi Dezsõ (MSZP) – 28,68% – VISSZALÉPETT 3. Hudák János (LMP) – 14,27% Heves megye 3. vk., Gyöngyös 1. Balázs József (Fidesz–KDNP) – 39,32% 2. Dr. Magda Sándor (MSZP) – 28,26% 3. Vona Gábor (Jobbik) – 26,10% Heves megye 4. vk., Hatvan 1. Szabó Zsolt (Fidesz–KDNP) – 42,35% 2. Dr. Nyujtó Zsolt (Jobbik) – 27,87% 3. Érsek Zsolt (MSZP) – 22,63% Heves megye 5. vk., Heves 1. Dr. Tóth József (Fidesz–KDNP) – 41,72%k 2. Dr. Árvai György (Jobbik) – 29,48% 3. Godó Lajos (MSZP) – 18,86% Heves megye 6. vk., Füzesabony 1. Herman István (Fidesz–KDNP–MVMP) – 48,85% 2. Mirkóczki Ádám (Jobbik) – 28,65%k 3. Korózs Lajos (MSZP) – 22,50% Jász–Nagykun–Szolnok megye 1. vk., Jászberény 1. Dr. Szabó Tamás (Fidesz–KDNP) – 49,40% 2. Dr. Gedei József (MSZP) – 28,40% 3. Murányi Levente (Jobbik) – 22,20% Jász–Nagykun–Szolnok megye 3. vk., Szolnok 1. Szalay Ferenc (Fidesz–KDNP) – 49,53% 2. Baráth Zsolt (Jobbik) – 22,22% 3. Csák László (MSZP) – 18,07% Jász–Nagykun–Szolnok megye 4. vk., Szolnok 1. Jánosiné Dr. Bene Ildikó (Fidesz–KDNP) – 45,45% 2. Iváncsik Imre (MSZP) – 22,93% 3. Kalóczkai Sándor (Jobbik) – 20,30% Jász–Nagykun–Szolnok megye 5. vk., Kunszentmárton 1. Sági István (Fidesz–KDNP) – 46,02% 2. Soós Antal (Jobbik) – 20,07% 3. Tokajiné Demecs Katalin (MSZP) – 18,69% Jász–Nagykun–Szolnok megye 6. vk., Mezõtúr 1. Boldog István (Fidesz–KDNP) – 47,13% 2. Csányi Tamás (Jobbik) – 25,53% 3. Rózsa Endre (MSZP) – 19,26% Jász–Nagykun–Szolnok megye 7. vk., Kunhegyes 1. Fejér Andor (Fidesz–KDNP) – 49,98% 2. Dr. Nagy Levente (Jobbik) – 29,65% 3. Serfõzõ István (MSZP) – 15,72% Komárom–Esztergom megye 1. vk., Tatabánya 1. Bencsik János (Fidesz–KDNP) – 47,66% 2. Kilián Géza (MSZP) – 30,69% 3. Vágó Sebestyén (Jobbik) – 11,25% Komárom–Esztergom megye 5. vk., Esztergom 1. Meggyes Tamás (Fidesz–KDNP) – 47,12% 2. Winkfein Csaba (MSZP) – 21,28% 3. Balog János (Jobbik) – 17,46% Nógrád megye 1. vk., Salgótarján 1. Székyné Dr. Sztrémi Melinda (Fidesz–KDNP) – 43,38% 2. Boldvai László (MSZP) – 29,62% 3. Bagó László (Jobbik) – 22,92% Pest megye 2. vk., Vác 1. Bábiné Szottfried Gabriella (Fidesz–KDNP) – 37,79% 2. Dr. Jakab Zoltán Attila (MSZP) – 22,43% 3. Bethlen Farkas (Független) – 16,70% Pest megye 12. vk., Szigetszentmiklós 1. Hoffman Pál (Fidesz–KDNP) – 49,02% 2. Varju László (MSZP) – 22,39% 3. Lévai György (Jobbik) – 13,88% Szabolcs–Szatmár–Bereg megye 1. vk., Nyíregyháza 1. Dr. Kovács Ferenc (Fidesz–KDNP) – 43,58% 2. Jeszenszki András (MSZP) – 21,43% 3. Dr. Sztankó Éva (Jobbik) – 18,14% Szabolcs–Szatmár–Bereg megye 2. vk., Nyíregyháza 1. Dr. Vinnai Gyõzõ (Fidesz–KDNP) – 45,54% 2. Dr. Gyüre Csaba (Jobbik) – 21,77% 3. Tukacs István (MSZP) – 18,95% Szabolcs–Szatmár–Bereg megye 3. vk., Tiszavasvári 1. Dr. Karakó László (Fidesz–KDNP) – 41,77% 2. Császár József (Jobbik) – 33,05% 3. Juhász Ferenc (MSZP) – 18,17%

Az elsõ forduló eredményei és a késõbb visszalépõk:
Budapest 3. vk., III. kerület 1. Menczer Erzsébet (Fidesz–KDNP) – 44,33% 2. Dr. Orosz Sándor (MSZP) – 29,58% 3. Szabó Tímea (LMP) – 12,86% Budapest 4. vk., III. kerület 1. Bús Balázs (Fidesz–KDNP) – 49,16% 2. Kiss László (MSZP) – 22,84% 3. Quickert Liliána Diána (LMP) – 12,46% Budapest 5. vk., IV. kerület 1. Dr. Hollósi Antal Gábor (Fidesz–KDNP) – 43,13% 2. Csizmár Gábor (MSZP) – 27,87% 3. Tálosné Pálvölgyi Márta (LMP) – 13,07% Budapest 6. vk., IV.-XV. kerület 1. Wintermantel Zsolt (Fidesz–KDNP) – 44,49% 2. Kiss Péter (MSZP) – 30,05% 3. Szegedi Csanád (Jobbik) – 13,24% Budapest 8. vk., VI. kerület 1. Dr. Illés Zoltán (Fidesz–KDNP) – 48,63% 2. Hatvani Csaba (MSZP) – 26,05% – VISSZALÉPETT 3. Kaszics Bálint (LMP) – 16,74% Budapest 9. vk., VII. kerület 1. Rónaszékiné Keresztes Monika Mária (Fidesz–KDNP) – 46,34% 2. Dr. Kispál Tibor (MSZP) – 25,87% 3. Csiba Katalin Gyöngyvér (LMP) – 17,47% Budapest 10. vk., VIII. kerület 1. Dr. Fónagy János (Fidesz–KDNP) – 46,00% 2. Dr. Szabó Zoltán (MSZP) – 24,39%– VISSZALÉPETT 3. Moldován László (LMP) – 15,58% Budapest 13. vk., XX. kerület 1. Dr. Vas Imre (Fidesz–KDNP) – 44,42% 2. Pál Tibor (MSZP) – 30,94% 3. Dr. Erõss Gábor (LMP) – 12,36% Budapest 14. vk., X. kerület 1. Dr. György István (Fidesz–KDNP) – 49,64% 2. Arató Gergely László (MSZP) – 32,48% 3. Farnady László (Jobbik) – 11,95% Budapest 16. vk., XI. kerület 1. Dr. Simicskó István (Fidesz–KDNP) – 44,48% 2. Molnár Gyula (MSZP) – 38,22% 3. Diószegi Ernõ Endre (LMP) – 9,44% Budapest 19. vk., XIII. kerület 1. Dr. Szalay Péter (Fidesz–KDNP) – 38,33% 2. Dr. Szanyi Tibor (MSZP) – 36,79% 3. Tordai Bence (LMP) – 13,32%

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9.

5

Magyar idõ
Varga Domokos György

Gyurcsány, köszönöm II. rész
Ez az írás (valamelyest hosszabban) 2006 novemberében jelent meg a gondola.hu világhálós újságban. Szerzõje megköszönte a közélet akkori fõszereplõjének azt, ami mára bekövetkezett: a magyarság java végre elindulhat a közös nemzetépítés útján. Ám nem a bevált jóslat miatt érdekes ez a „korszakos” elemzés, hanem csakis a jövõ miatt. „A történelem ismétli önmagát”, szokták mondani, s van ebben valami.
Tudomásul kell venni, hogy az ebben az írásban is emlegetett újféle balliberálisok tevékenyen hozzájárultak a magukat jó két évtizedre átmentett, örökké színeváltó, valójában javíthatatlanul becsontosodott (vörös és kék) balliberálisok végleges bukásához. A balliberális, jellemzõen antinacionalista (pontosabban: magyar- és magyarnemzet-ellenes) szekértáborból („törzsbõl”) ezek az újféle balliberálisok voltak az elsõk, akik hajlandók voltak tudomásul venni: saját életterükre és sorsukra nézvést immár nagyobb veszéllyel (rontással) fenyeget a régi elvtársak és elvtelen kiszolgálóik porondon maradása, mint a nemzeti erõk helyzetbe kerülése. A jövõ nagy kérdése innentõl fogva, hogy mi lesz a „nemzeti” erõkkel, s mi történik az újféle balliberálisokkal. Ehhez az elemzéshez most csupán két megjegyzés szükségeltetik. Az egyik: a nemzeti szellem véglegesen kitört sok évtizedes fogságából. Az önvédelem erõsítésének szükségessége olyannyira nyilvánvalóvá vált, hogy ha ebben az új „nemzeti” kormány véletlenül nem akarna jeleskedni, csak idõ kérdése, hogy az elkerülhetetlen nemzeti radikalizálódás nyomán valahol valaki ilyen címmel jelentesse meg írását: Orbán, köszönjük. A másik idekívánkozó megjegyzés: az újféle balliberálisok jelentõs része ugyanabban a (családi) körben szocializálódott, mint a porondról most lezavartak. Felismerték a generációváltás szükségszerûségét , de még nem tudni, mennyire ismerték fel a szükségességét – saját érdekükben is – a nemzeti önvédelem erõsödésének. A jelek mindenesetre azt mutatják, hogy az LMP-be sok olyan személy fészkelte be magát, aki ezerszer bizonyította: nem érdekelt a nemzeti megbékélésben, a magyarság nemzeti jellegének, önvédelmének megerõsödésében. S ráadásul ugyanaz következett be, mint hajdan az SZDSZ-nek nevezett politikai képzõdmény esetén (s ami a Hit Gyülekezetét is hasonlóképp jellemzi): olyan nagyhatalmi erõk álltak azonnal mögéjük (legyen ez a nagy Amerika vagy a kis Izrael), amelyeknek nyilvánvaló érdekük bármely nemzet gyengítése – ha ettõl a maguk erõsödését remélhetik. (– a szerk.) A jó nép fejében beindult a megvilágosodás. Helyet követel magának a civil értelem, a polgári józanság, méghozzá a törzsi indulatok, vakságok helyén. Bár nem ezt akartad, mégis köszönjük neked, Gyurcsány. A zsákutcából való (legalább átmeneti) kitöréshez az antinacionalista törzs keresve
sem lelhetett volna alkalmasabb személyre. Amit Gyurcsány Ferenc csinál, azt mesterfokon míveli. Kétségkívül önzõ, erõszakos, törtetõ és kíméletlen, ám igaza lehet a kecskepásztornak, hogy erényeink hibáinkból fakadnak, s képességeinket a magunk és közösségünk javára fordíthatjuk. Gyurcsány Ferenc baltonõszödi – amúgy nagyon is megfontolt – õszinteségi rohamának éppen ez adja a lényegét: napnál világosabbá teszi, kicsoda õ, és mi az õ közössége. Õ: mindennek az alfája és ómegája. Nem számít, hogy vezényletével a szocialisták – no meg a szabad demokraták – „elkúrták”, de nagyon, ahogy egyetlen más nyugati demokráciában sem; nem számít, hogy „négy évig nem csináltak semmit”, pontosabban: lejtõre állították Magyarországot; számára ez az idõszak akkor is örökre szóló, páratlanul csodálatos élmény marad: „Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni.” Persze ehhez a fantasztikus élményhez neki is szüksége van saját közösségre, amelynek sikerei révén saját páratlan nagysága és hõsies küzdelme igazolódhat. „Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni – magyarázza hírhedt beszédében –, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fûtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem õhozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt.” Az õ közössége tehát a baloldal. Esetleg a világ. Ahol jól lehet pénzzel, politikával, hatalommal seftelni. De nem Magyarország, nem a magyar nép és semmiképp nem a magyar nemzet (ezt már 2004-ben, a kedvezményes magyar állampolgárságról szóló népszavazás miniszterelnöki ellenkampányakor eszünkbe véshettük). Az õ közössége egy olyan baloldal, amely szorult helyzetében, teljes kiúttalanságában képes lelkileg, erkölcsileg lealacsonyodni az õ felettébb hitvány, ám kétségbevonhatatlan talentumához. Az õ közössége egy olyan antinacionalista embergyülekezet, amely jobban tart – mondhatnánk: retteg – az orbáni nemzeti lélektõl, mint a gyurcsányi lelketlenségtõl. Gyurcsány Ferenc tökéletesen belülrõl vezérelt személyiség; az effélékre szokás mondani, hogy nem ismer sem istent, sem embert. Hihetetlen szómutatványokra – szómágiákra – képes önigazolása érdekében. Hogy csak a legújabbat említsük: megköszöni az országnak, hogy békében, méltósággal emlékezett meg 1956. november 4-rõl. „Ja?” – idézem most mondandómhoz igazítva a miniszterelnök õszödi beszédét. – Ha eltávolítjuk a népet a központi ünnepség helyszínérõl, „úgy könnyû konzisztens rendszert csinálni”, hiszen rendõrsorfalak kezeskedtek azért, hogy a nép ne férkõzzön közel az állami megemlékezésekhez. * Azt mondom, nagy szerencséje az országnak, hogy egy ilyen kóros elméjû, a maga módján persze ragyogó tehetségû miniszterelnököt fogott ki magának. Ha õ nem jött volna, még sokáig maradt volna a homály, a két törzs végeláthatatlan marakodása, dágványozása, az erkölcsi és anyagi züllés. Ugyanis törzsi háborúzás közepette a megtisztulásunk, a gödörbõl való közös kimászásunk egész egyszerûen elképzelhetetlen. Hiszen ehhez törzsek feletti, pártokon túli, az ország, a nemzet egészére érvényes igazságok kellenek; a törzsi háború okán azonban táborokba, szellemi gettókba tömörültünk, s az igazság érvényét nem a tartalma dönti el, hanem az, hogy melyik táborban mondták, s melyik táborban vagyunk mi magunk. A kétosztatú magyar média – jóformán minden ízével, elemével – szintén ennek az állapotnak a fenntartását szolgálta eleddig; a „baloldali” média jóformán mindent megbocsátott a „baloldali” hatalmasoknak, a „jobboldali” média jószerivel mindent megbocsátott a „jobboldali” hatalmasoknak, ám soha nem néztek el semmit a másik törzsbelieknek. Mindebbõl egyenesen, természetszerûleg következett Magyarország meghökkentõ státusa: mi volnánk a következmények nélküli ország. Mivel a saját törzsébõl senki nem néz a hatalmasok körmére, ha pedig a másik törzsbõl teszik, az felér egy dicsérettel, és mivel az igazságszolgáltatásnak sincs ínyére kikezdeni a politikával, õhelyette rendbe szedni az országot, a pártok és futtatóik meglehetõsen szabadon, mondhatnánk: saját haszonra kezdtek bánni és élni a közpénzekkel, a közvagyonnal, a közmédiumokkal, nem különben a joggal, a társadalmi normákkal, az erkölccsel, a szavakkal, és mindennel, amihez kiváltságos pozíciójuknál fogva csak hozzáfértek. Teljesen világos, mert teljesen logikus, hogy ebbõl a helyzetbõl csakis olyan felelõs gondolkodók és követõik tudhatják kiráncigálni az országot, akik nem úgy vélik, hogy hátat kell fordítani a politikának, hanem úgy, hogy a pártpolitikát helyére kell rakni. Némi közhellyel élve, nem az ország, nem a nemzet van a pártokért és pártvezetõkért, hanem fordítva. Nem a közösségi értékeket, normákat, jogi paragrafusokat kell a pártokhoz és vezetõikhez (no meg futtatóikhoz) iga-

6

zítani, hanem fordítva. Hogy ismét példával éljek: valódi baloldali értékeket tiszteletben tartó, valóban normális baloldal uralkodása esetén teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy egyfelõl ki sem látszunk a megszorításokból, másfelõl a kormány több mint négyszeresére (de az abszolút szám is meghökkentõ: 3 milliárd forintra) kívánja növelni a következõ költségvetési évben a propagandára fordítható összeget. S ugyanígy igaz: valódi liberális eszméket valóban tiszteletben tartó „liberális” párt esetén teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy hangos helyesléssel illessen egy olyan mértékû és minõségû erõszakot, amilyet rendõreink mutattak be nemzeti ünnepünkön, október 23án. Teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy – szintén kóros önigazolási kényszerétõl vezérelve – a párt elsõ embere a többségében békés szándékú tüntetõ kezébe is Molotovkoktélokat, vasgolyókat és fejszéket vizionáljon – már hogy ezzel grasszáltak volna Budapest utcáin –, holott vasgolyós és fejszés tüntetõkrõl egyetlen szemtanú sem számolt be, ilyeneket egyetlen felvétel sem örökített meg, márpedig ha effélék lettek volna, a média nyilván ontotta volna magából. Ám, ahogy szocialistáink is elsõsorban antinacionalisták, és csak nyomokban baloldaliak, ugyanígy szabad demokratáink is elsõsorban antinacionalisták, s csak nyomokban valódi liberálisok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egy ilyen megrendítõen brutális rendõrségi fellépés, tömeges népkiosztás után, parlamenti beszédében Kuncze Gábor pártelnök azt találta mondani, hogy ezt a Fidesz csinálta az országgal, méghozzá „Árpádssávos lobogók alatt, amelyek 1944 óta nyilas jelképnek számítanak Magyarországon, amelyek jegyében tízezreket lõttek a Dunába, és milliókat tartottak félelem alatt”. Ez valójában sem kevesebbet, sem többet nem jelent, mint hogy nem csupán Gyurcsány Ferencnek, hanem Kuncze Gábornak is van köszönni valónk; még ha – mint másodhegedûsnek – szerényebb mértékben is. * A demokráciát – s vele az ország, a nemzet sorsát – alapjaiban veszélyeztetõ, rögeszmés szellem ellen végre megmozdult az értelmiség. Tekintve, hogy éppen „balliberális” kormánykoalíció van hatalmon, nagyon fontos, hogy baloldaliak, liberálisok is sokan megszó-

laltak. A Társaság a Szabadságjogokért jogvédõ szervezet (TASZ) kezdeményezésére hatvanegy, zömében neves személyiség nyilatkozatban ítélte el az október 23-i rendõri fellépés módját, s hirdette meg, hogy nem enged ’89-bõl. Ennek a dátumnak külön is jelentõsége – jelképes üzenete – van: jogi értelemben a rendszerváltozás kezdete, ám még az a paradicsomi idõszak („Lelkesedések kora” – írom egyik könyvemben), amikor a rendszerváltoztató erõk közösen munkálkodtak a szebb jövõ – a demokratikus intézményrendszer – megteremtésén. A következõ évek már a „Félelmek kora”, amidõn az addig lappangó törzsi háborúzás féktelenné válik, s az intézményrendszer kiépülésével egyetemben megkezdõdik a demokrácia tartalmi, lényegi eltorzítása-eltorzulása. Nem számít, hogy a kezdeményezõ és a megnyilvánulók döntõen balliberális társaságában olyanok is akadnak, akik a 17 év során a törzsi háborúzásban is jeleskedtek (a TASZ kirakott honlapjára egy zeneszámot, amely Lovas Istvánt gyalázta – épp a minap vesztett pert miatta; György Péter nyilvánosan követelte, hogy e sorok írója ne nyilvánulhasson meg – hogy hirtelenjében két példát azért említsek). Mondom, e pillanatban ez egyáltalán nem számít, az ég adta egy világon semmit nem von le a megszólalás fontosságából. Éppen ellenkezõleg: óriási jelentõségét éppen abban látom, hogy a nyilatkozók (köztük ama kevesek is, akik a jobboldalhoz, sõt, magához a Fideszhez kötõdnek, mint pl. Illés Zoltán környezetpolitikus és Elek István közíró) végre felül tudtak emelkedni törzsi vagy pártos vonzódásaikon. Mind a médiáról, mind a korrupció világáról, mind pedig a törzsi háborúról szóló hosszas okfejtésem azzal fejeztem be, hogy a válságos helyzetbõl egyetlen módon lehet kimászni: a civil szféra, a civil kurázsi oly módon való megerõsödésével, amelynél a táborlakók áttörik a törzsi gettók falát, és törzsek és pártok és hatalmak helyett újra az igazságot, a tisztességet, a jogot kezdik szolgálni. S éppen ez történt akkor, amikor Hajós András, a Heti Hetes egyik szereplõje a HírTVben lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferencet; amikor a Védegylet szervezésében Lányi András, Hankiss Elemér, Czakó Gábor, Fábry Sándor és még jó páran közösen tüntettek a rendõrállami módszerek ellen; és ez

történt a szóban forgó nyilatkozat aláírásakor is. De voltaképp még akkor is, amikor a kereskedelmi tévék kendõzetlenül mutatták a rendõri erõszakot; amikor a (Népszabadsághoz így-úgy kötõdõ) Index hírportál is kimondta, hogy Gyurcsányból elég volt. * Lehet, persze, minderre azt mondani, hogy édeskevés. Hogy a törzsi háborúzás úgyis folytatódik, hiszen a Heti Hetesben, ahol Hajós András igyekezett fékezni az utcai megmozdulókkal szembeni fröcsögést, Kéri László még azt hangoztatta, a rendõrök amiatt dühödtek meg, hogy a tüntetõk lezsidózták õket. (No lám, újabb elmekórtani eset.) És azt is lehet mondani, hogy hiszen Gyurcsány mögött az egész koalíció egy emberként felsorakozott; ha tehát õ csodák csodájára távozna is, érintetlenül megmarad a mostani hatalmi tömb. És arra is hivatkozhatunk, hogy az Index kettõs játszmát játszik, mert Gyurcsányördög mellé menten odafesti Orbán-ördögöt is; egyenlõségjelet tesz a rendõrséggel, titkosszolgálatokkal, parlamenti többséggel, kormányzati pozícióval megtámogatott hatalom és a mindezek híján lévõ ellenzéki erõ között. És figyelmeztethetünk arra is, hogy akármilyen brutális és törvénytelen volt is a rendõrség fellépése, vannak olyan, nem is súlytalan médiumok (ld. például a Népszabadságot vagy a Hírszerzõt), amelyek nem késlekedtek önként feltenni a hatóságtól körözött „rendbontók” képét. (A körülmények ismeretében ugyanilyen joggal, de sokkal több okkal kirakhatták volna – mint fõ rendbontókét – az országos vagy a budapesti rendõrfõkapitány arcmását, de akár a kormányfõét is.) * Ám ennél sokkal megnyugtatóbb az összkép. Kis János, az iménti megnyilatkozók egyike, az SZDSZ egyik alapítója és elsõ elnöke hívta fel a figyelmet – éppenséggel az egyik rögeszmésen ellenzékellenes hetilapban, az Élet és Irodalomban –, hogy bár igaz, a szocialisták támogatottsága a balatonõszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után nem csökkent (a közvélemény-kutatási eredmények szerint), ám elutasítottsága drámai mértékben növekedett. Az MSZP vált a legelutasítottabb párttá. Megelõzve – Kis János szavaival – „a hagyományosan népszerûtlen szélsõjobb alakulatokat”. Mit is jelent ez? Talán kezd derengeni. Alkalmasint a jó nép fejében, úgy egészében nézve, beindult a megvilágosodás. Ha az országot, a nemzetet, no és a saját életét fenyegetõ veszedelmek súlyát, nagyságát tekinti, nem gondolja már balga módon, hogy a parlamenten kívül rekedt, jelentéktelen kis pártoktól kellene rettegnie. De még azt sem, hogy a Fidesztõl. Számára az igazi veszélyt, az igazi rettegést, az igazi szélsõséget ma már az a pártvonulat, az a kormánypáros testesíti meg, amelyik a rendszerváltás óta a legtöbbet volt hatalmon, a legtöbb közpénzt verte el, a legnagyobb adósságba sodorta az országot, a legnagyobb költségvetési hiányt produkálta, a legjobban becsapta, a legnagyobbat hazudta neki. Helyet követel magának a civil értelem, a polgári józanság, méghozzá a törzsi indulatok, vakságok helyén. Bár nem ezt akartad, mégis köszönjük neked, Gyurcsány.

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9.

7

Gazdálkodó
Jövõ idõ

Információk a gazdatársadalomnak
Rovatunk középpontjában – nevéhez híven – a gazdálkodó, a gazda áll. A gazda számára – sok egyéb mellett – a legfontosabb, hogy legyen tisztában a piaci viszonyokkal. Sok ráhatása nincsen ugyan, és termelési szerkezetén sem tud egykönnyen változtatni. Legalábbis rövid távon ez nagyon nehéz és persze költséges. A piaci ismeretek bõvítése a jövõ szempontjából mégis az egyik legfontosabb feladat.
E heti számunkban ezért olyan piaci, agrárpolitikai információkat közlünk, amelyek ismerete – meggyõzõdésünk szerint – fontos a gazdatársadalom számára. kahelyek teremtésében és a környezetvédelem problémáinak enyhítésében. Ezért a mezõgazdaság támogatásának központi helyet kell elfoglalnia az EU Közös agrárpolitikájában. Lars Hoelgaard, az EP Mezõgazdasági Bizottsága részérõl azt emelte ki, hogy a KAP támogatások mindössze 0,43 százalékát teszik ki az EU-27 GDP értékének, tehát teljesen indokolatlan pazarló támogatásokról beszélni. Gyakorlatilag ugyanilyen kicsengése volt az Agra Europe londoni lap által március közepén rendezett mezõgazdasági konferencia vitáinak is, ahol a felszólalók többsége azt hangsúlyozta, hogy a KAP reformja révén a mezõgazdasági termelõk számára megteremtett szociális hálót mindenképpen meg kell õrizni. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség viszont kifogásolta, hogy a KAP-támogatások jelenlegi rendszere az intenzív gazdálkodás fokozására ösztönzi a termelõket, és nem fordít kellõ gondot a természeti értékek és a biodiverzitás védelmére. Az ügynökség szerint jobban kellene támogatni a kevésbé intenzív, hagyományos és lassan teljesen eltûnõben lévõ gazdálkodási formákat. valószínû a globális termelés enyhe csökkenése (64 millió tonnára). Ezért a felfutás a rövidebb ciklusú sertéshús, illetve még inkább a baromfihús termelésében következik be. A világ ez évi sertéshústermelése 108,7 millió tonnára becsülhetõ, ez 2 százalékos növekedést jelent az elõzõ évihez képest. Ezen belül Kína termelése 3,6, az EU tagországoké pedig 2 százalékkal növekszik. A termelésbõl a tavalyinál 4 százalékkal több kerül a világpiaci forgalomba, fõleg Brazília, az EU és az USA exportjának növekedése révén. A legnagyobb sertéshús-importáló országok továbbra is Hong-Kong, Mexikó és Dél-Korea. A baromfihús termelésének 2010 évi növekedését – fõleg a gazdasági válságból való kilábalás és az olcsóbb takarmányok alapján – 3 százalékosra becsülik, ez így összességében eléri a 64 millió tonnát. A legnagyobb növekedés (mintegy 10 százalékos) Oroszországban következik be, miután az orosz kormány az elõzõ években nagyon jelentõs beruházásokat hajtott végre, az önellátásra való törekvés jegyében. Kínában 3 százalékos, Brazíliában 4 százalékos termelésnövekedés várható, miközben az EU együttes termelése valószínûleg stagnálni fog. A világkereskedelmi forgalomban a tavalyinál 2 százalékkal több baromfihús fog megjelenni, miközben Brazília exportja 5 százalékkal, az USA-é 4 százalékkal nõ, az EU tagországoké pedig várhatóan az elõzõ évi szinten marad. A hús iránti növekvõ kereslet kielégítésére a FAO felszólította a fejlõdõ országokat, hogy – különösen a kis- és középvállalkozások – minél többet ruházzanak be az állattenyésztés fejlesztésébe. „Az élelmezés és a mezõgazdaság helyzete” címû jelentésében a FAO kifejti, hogy az állati termékek iránti, rohamosan növekvõ keresletnek csak „lényeges állattenyésztési beruházások” útján lehet megfelelni. Számításai szerint a globális húsigény 2050re évi 463 millió tonnára (a jelenleginek csaknem a duplájára) emelkedik, amelynek kielégítéséhez a világ szarvasmarha-állományának 1,5 milliárd egyedrõl 2,6 milliárdra, kecskeállományának pedig 1,7 milliárdról 2,7 milliárdra történõ emelésére lenne szükség. Jacques Diouf, FAO-vezérigazgató szerint, a kormányoknak óriási a felelõsségük az állattenyésztés megfelelõ támogatásában, mivel az a hússzükséglet biztosítása mellett, a nem mezõgazdasági munkahelyek teremtése révén is hozzájárul a szegénységbõl való kilábaláshoz. Az EU, mint a világ legnagyobb húspiaca, egyre nehezebben tudja a lakosság szükségletét saját termelésbõl kielégíteni. Az EU-27 2009-ben hústermékekbõl 102 százalékban volt önellátó, Bob Bansback, a Nem-

A Közös agrárpolitika 2013 után
A Közös agrárpolitika (KAP) 2013 utáni alakulása az utóbbi hetekben, az EU valamenynyi mezõgazdasági tanácskozásának, szakértõi és egyeztetõ értekezletének központi kérdése volt. Nicolas Sarkozy elnök, a francia mezõgazdaság hivatalos irányítóival és a termelõk képviselõivel való márciusi tanácskozáson, helytelenítette, hogy az EU-támogatások az utóbbi években az ártámogatásról a jövedelemtámogatás irányába tolódtak el. Ez az eltolódás az elnök szerint egyrészt „hiba, másrészt pedig hazugság volt. Én azt mondom az európai partnereknek: Ha vissza akarjátok fogni a KAP költségvetését, beszélhetünk róla. Ha viszont ezt tesszük, akkor Franciaország ártámogatást és közösségi preferenciát kér” – mondta Sarkozy. Azt is hozzátette, hogy Franciaország ezt a kérdést a G-8 és a G-20 következõ elnökségi ülésén is fel fogja vetni, mivel véleménye szerint az alapvetõ élelmiszerek árszabályozásának központi helyet kell elfoglalnia a G-20 összehangolt tevékenységében. Felszólította továbbá a farmereket, hogy termelõi egyesüléseiken keresztül törekedjenek a profit igazságos megosztására a kereskedelmi vállalkozókkal. Az Európai Parlament (EP) márciusi ülésén a résztvevõk egyetértettek abban, hogy a mezõgazdaság alapvetõ szerepet játszhat a gazdasági válság leküzdésében, a klímaváltozás hatásainak enyhítésében, valamint az új mun-

A húsárak és a húspiacok alakulása
A FAO (az ENSZ Mezõgazdasági Szervezete) közelmúltban közzétett elõrejelzése alapján a világpiaci húsárak 2010-ben – az elõzõ évi 8 százalékos visszaesés után – elérhetik a korábbi évek szintjét. A globális hústermelés várhatóan eléri a 286 millió tonnát, ez 1,6 százalékkal meghaladja az elõzõ évi mennyiséget. A marhahústermelés növekedésére azonban – a gazdasági válság lecsengése és a kereslet növekedése ellenére – semmi jel sem mutat, sõt,

8

zetközi Hústitkárság elnöke azonban egy londoni mezõgazdasági konferencián úgy nyilatkozott, hogy az önellátottság szintje 2018-ig 97 százalékra csökkenhet. A harmadik országokból származó import évi 1 millió tonnával történõ növekedésével a közösség nettó importõrré válhat. Az EU marhahús importja valószínûleg ebben az évben 25 százalékkal, 2011ben pedig további 10 százalékkal növekedhet. Az EU hústermelésének 1980 óta tartó fokozatos csökkenését több tényezõ váltotta ki. Elsõ helyen kell említeni az állatbetegségeket (BSE, száj- és körömfájás, sertéspestis, madárinfluenza, kéknyelvûség), amelyek idõnként visszavetették az állatállomány fejlõdését, megdrágították a közösség hústermelését, és a konkurenciával szemben rontották annak versenyképességét, valamint csökkentették a fogyasztók bizalmát. A folyamatban közrejátszott a devizaárfolyamok és a fogyasztási trendek alakulása is, ezek a jövõben is jelentõsen befolyásolják a hústermelést és kereskedelmet.

és harmadik piacokon egyaránt – az EU tejtermékeinek népszerûsítését és reklámozását, valamint az EU-termékek versenyképességének fenntartása érdekében a kutatások és az innováció ösztönzését. A COPA-COGECA az EU tejszektorában a stabilitás, kiegyensúlyozottság és kiszámíthatóság hármas alapelvének érvényesítését tartja rendkívül fontosnak. A bizottság által készített közép távú piaci elemzés viszont megállapítja, hogy a gazdaság élénkülésével a nagy értékû tejtermékek iránti kereslet és azok harmadik országokba irányuló exportja növekszik. Vajból és tejporból viszont a piac meglehetõsen telített, így (különösen az utóbbi termékbõl) az intervenciós készletek csak lassan számolhatók fel. Dacian Ciolos, mezõgazdasági biztos bejelentette, hogy a bizottság a tejpiaci reform további menetével kapcsolatos állásfoglalását leghamarabb ez év végén közzéteszi.

A tejtermelés perspektívái
A Magasszintû Szakértõi Csoport (HLG) márciusban tartott, ötödik ülésén a tejtermelõi egyesülések vezetõi és az Európai Bizottság tejipari szakértõi hangsúlyozták, hogy az EUtejtermékek minõségének és nemzetközi versenyképességének javítása érdekében közös és egyértelmû marketingtevékenységre, címkézésre és minõségi szabványokra van szükség. A HLG véleménye visszatükrözõdött az Európai Parlament Mezõgazdasági Bizottságának az élelmiszertermékek címkézésérõl folytatott vitájában, ahol a tagországok megegyeztek abban, hogy a származási országot fel kell tüntetni a hús- és tejtermékek, valamint a többi egykomponensû élelmiszerek címkéin. A tejszektor jövõjének fõ kérdései szerepeltek az EU 2010. március végén, Brüsszelben rendezett tejgazdasági konferenciáján is, ahol a legfontosabb termelõi egyesülések képviselõi fejtették ki véleményüket. Pekka Pesonen, a COPA-COGECA (az EU gazda- és agrárszövetkezeti szervezetének) fõtitkára elmondta, hogy – mivel világszerte a legszigorúbb minõségi követelményeket a tejtermékekkel szemben támasztják – a piacon szigorúan meg kell különböztetni a tejtermelésre szakosodott gazdák termékeit, és fokozott gondot kell fordítani a helyi specialitások hamisításokkal szembeni védelmére. Pesonen ugyancsak létfontosságúnak nevezte – a közösségen belül

A gabonapiac és a gabonaárak alakulása
A COCERAL értékelése szerint az EU-27 2009. évi gabonatermése a 2008. évihez képest – a vetésterület szûkülése és az alacsonyabb termésátlagok következtében – mintegy 5,5 százalékkal visszaesett (310,60 millió tonnáról 293 millió tonnára). 2009-ben minden fontosabb gabonafajtából kevesebb termett, a legnagyobb, 9 százalékos csökkenés a közönséges búza esetében következett be (140,96 millió tonnáról 128,30 millió tonnára). A gabonafélék 2010. évi össztermését illetõen a COCERAL enyhe, mintegy 2 százalékos csökkenést prognosztizál (287 millió tonnára). A COPA-COGECA ennél valamivel magasabbra (290,657 millió tonnára) becsüli az ez évi termést, a 2011. évre viszont enyhe (1,8 százalékos) visszaesést tart valószínûnek. A vetésterület és az össztermés azonban (bár a termésátlagok nagyjából a tavalyiak-kal azonosan alakulnak), még így is alatta marad a korábbi évek szintjének, amiben az is közrejátszott, hogy az alacsony nemzetközi kereslet erõsen lenyomja a gabonaárakat. Emiatt az EU termékfeleslegének világpiaci értékesítése nem lesz könnyû, mivel a gyenge dollár rontja az európai áruk versenyképességét. A nyomott árakra való tekintettel a COPA-COGECA felvetette a piaci intervenció visszaállításának szükségességét. A fenti mennyiségeken belül az összes gabonatermés a régi tagországokban 2,7 százalékkal csökken, az új tagországokban pedig gyakorlatilag azonos szinten marad 2011-ben.

Közönséges búzából és kukoricából az össztermés, mindkét szervezet elõrejelzése szerint, növekvõ, az összes többi gabonafajtából viszont csökkenõ tendenciát mutat. A közösség legnagyobb gabonatermelõje továbbra is Franciaország és Németország marad, ketten együtt a teljes termelés több mint egyharmadát (közönséges búzából több mint 45 százalékát) adják. Árpából az évi 10-10 millió tonnát elõállító, említett két nagy termelõ ország nyomában jár Spanyolország is (9 millió tonna körüli éves terméssel). Az elõrejelzések szerint Spanyolország ebben az évben, a tavalyihoz képest, az összes gabonatermését is számottevõen növeli (16,9 millió tonnáról 19,8 millió tonnára). Durumbúzából messze a legnagyobb mennyiséget Olaszország állítja elõ, az EU-27 éves termésének 40-45 százalékát adva. A kukoricatermést tekintve, a legnagyobb termelõ Franciaországot holtversenyben Olaszország, Magyarország és Románia követi, ezek közül az olasz vetésterület alig több mint egyharmadát, a magyarországi is csak mintegy 60 százalékát teszi ki a romániainak. Valamennyi gabonafaj összesített termésátlagait tekintve Belgium és Hollandia áll az elsõ helyen, hektáronként 8 és 9 tonna közötti termésátlagokkal, utánuk Franciaország és Németország következik 7-7,5, illetve 7-7,2 tonnás átlaggal, bár az utóbbi országok vetésterülete a belgiuminak több mint tízszeresét, a hollandiainak pedig sokszorosát teszi ki. A legalacsonyabb (hektáronként 3 tonna körüli) termésátlagok Romániában, a balti országokban és Görögországban tapasztalhatók. Magyarország 4,5-5 tonna közötti átlagával a középmezõnyben (kukoricából a felsõ harmadban) foglal helyet. Búzából a legmagasabb termésátlagot (8,5-9 tonnát) ugyancsak Belgium és Hollandia produkálja, õket Németország és Franciaország követi 7,5-8 tonna körüli átlaggal. Kalászos gabonákból az új tagországok termésátlagai csupán 50-60 százalékát teszik ki a régiekének, kukoricából a különbségek ennél kisebbek. Az EU-15 gabonatermésének alakulását az alábbi diagram szemlélteti.

Tóth Péter

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9.

9

Eleink
Magyar gondolkodók

„Legyen tökéletes jogegyenlõség hazánkban – és ne legyen senki számára kiváltság...”
Táncsics Mihály született: Stancsics Mihajlo (Ácsteszér, 1799. április 21. – Budapest, 1884. június 28.) író, publicista, politikus.
Jobbágycsaládban született egy Bakony-széli falucskában, Ácsteszéren. Szülei telkes gazdák, anyja szlovák, apja horvát származású. 1822-ben beiratkozott a budai tanítóképzõbe.1828-tól jogi tanulmányokat folytatott, de érdeklõdése inkább a filozófia, az irodalom és a nyelvészet felé fordította. Ebben az idõszakban írott munkáival a magyar nyelv terjesztését, mûvelését kívánta szolgálni. Rousseau Társadalmi szerzõdésének hatására felismerte a felvilágosodás történelmi jelentõségét, elhatározta: írásban hívja fel a figyelmet arra, hogy elérkezett az idõ az ország társadalmi viszonyainak átalakítására. Ekkor készült munkájában, a Magyar és német beszélgetések (1833) címû könyvében már nyíltan bírálta a feudális rendszert. A demokratikus érzelmû írása miatt a kötetet elkobozták, és a Buda-Pesti levelek címû írását már nem is engedték sajtó alá, ettõl kezdve a cenzorok céltáblájává vált. A fõiskola elvégzése után nevelõi állást vállalt. Az arisztokrata családoknál töltött idõ, az itt szerzett tapasztalatok hatására született meg Pazardi (1836) címû szatirikus regénye, melyben fellebbenti a fátylat a feudális Magyarország erkölcsi mélységérõl, a nemesség mihaszna életmódjáról. A könyvet – társadalombírálata miatt – természetesen elkobozták, ennek hatására a sajtószabadság szószólójává, a cenzúra ellenzõjévé vált. A támadások és zaklatások ellenére továbbra is dolgozott, sorra kerültek ki keze alól az általa csak irányregénynek nevezett mûvek (Rényképek, Tordai Elek és az oklevelek, Bordás Elek a gyalog árendás). A cenzori hivatallal való összetûzések, a reformkori politikai irodalom, a reformországgyûlések és néhány haladó gondolkodású író, költõ (Vajda Péter, Horárik János, Garay János) barátsága figyelmét a politika felé fordította. Cikkei, írásai a Kunoss Endrével, 1833-tól közösen szerkesztett Természet címû lapban jelentek meg. Támogatta Széchenyi István polgári átalakulás programját. 1841-tõl, a Pesti Hírlap megjelenésétõl Kossuth Lajos híve lett. Még ez évben, Kovacsóczy Mihállyal szerkesztette a Közlemények az Élet és Tudományok Körébõl címû folyóiratot. Mûvei a cenzúra miatt fõleg külföldön jelentek meg, írásaiban a reformellenzék programjának támogatására buzdított, és a parasztság érdekeiért emelte fel hangját. 1842-ben a Magyar Gazdaság Egyesület pályázatára A földmûvelési ipar ébresztésének egyetlen módja címen írt könyvet. Mûvében rámutatott arra a fontos tényre, hogy a jobbágyság nem érdekelt a mezõgazdasági termelésben, mivel sújtják a feudális terhek (robot, dézsma, regále). A könyv kiadását a cenzori hivatal engedélyezte, a Helytartótanács mégis elkoboztatta, ezzel igazolva az író félelmét: nem lehet becsületesen igazat írni. A történések hatására írta meg 1843-ban a Sajtószabadságról nézetei egy rabnak címû hírhedté vált röpiratát, melyet Lipcsében jelentetett meg. Saját költségén annyi példányt vásárolt, ahány tagja volt az országgyûlésnek. Pozsonyba utazott, és munkáját eljuttatta minden követnek. Mûve indulatokat kavart: a fiatalok lelkesen, a reformerek kétkedve, a konzervatívok felháborodva olvasták. Írásának legfõbb mondanivalója a törvény elõtti egyenlõség és a sajtószabadság kivívásának követelése volt. Mit mond a józan ész a sajtórúl? Eszerint azt mondja a józan ész, hogy az ember minden tõle kigondolt és kigondolható módon közlekedhetik, beszélhet, írhat, gondolatit, véleményét, meggyõzõdését közzéteheti, mert nincs más nagyobb jogokkal a természettõl ellátott ember, ki õt akadályozhatná. Vagy ha van, bizonyítsa be, mikor, kitõl kapta; mutassa elõ az oklevelet, mely Istentûl van nekiadva, de azt is bizonyítsa meg, hogy az Istentûl van. Ha képességet is szerzett valaki magának, házában mindenki sajtót állíthat és nyomhatja irományait. Ha a földnek minden lakosa kívülem azt mondaná, hogy ezt tennem nem szabad, én mindnyájának ellenében állítanám, hogy szabad, állítanám, hogy ehhöz teljes jogom van. Mert azért, hogy az egész világ ellenkezõt mondana, az én természetem, következõleg a természettõl kapott jogom és szabadságom meg nem változott. Hogy a nagyobb erõ és hatalom ebben gátol, megszûnt-e azért természeti szabadságom és jogom? Nem. Az igazság, ha bár millió esztendeig elnyomatnék is, azért meg nem szûnt igazság lenni. Úgy érezte, írásának sikere volt, ezen felbuzdulva sorra vetette papírra demokratikus gondolatait (Hunnia függetlensége, Népkönyv). Törvényjavaslataiban szerepelt a teljes jogegyenlõség kivívása, népparlament felállítása, választási törvény megalkotása, felelõs kormány létrehozása, megváltás nélküli jobbágyfelszabadítás, Erdély uniós egyesítése, saját hadsereg megalakítása, önálló diplomácia kiépítése. Az ellenzék vezetõi terveinek ismertetése után bírálták, elhamarkodottnak tekintették pontjait, és óva intették a megjelentetéstõl, mivel ezzel csak magára vonja a hatalom haragját. Az elkeseredett Táncsics ekkor úgy határozott: külföldön szerez jogot munkáinak kiadására. 1846-ban európai körútra indult (Prága, Drezda, Jéna, Berlin, London, Párizs), ahol tájékozódott a szociális mozgalmakról. Londonban, Párizsban az ott dolgozó, kényszerbõl kivándorolt, magyar munkásokkal tárgyalt, részükre felolvasást tartott, Magyar munkások külföldön, vagy kié a haza! címmel. Párizsban személyesen találkozott az általa nagyra becsült, utópista-szocialista gondolkodóval, Cabet-vel. Beszélgetésük mély nyomokat hagyott gondolkodásában, melynek hatására átdolgozta a már vázlatokban elkészült Józanész címû mûvét. Az év végén hazaindult, útközben már Bécsben a császári rendõrség le akarta tartóztatni lázító írásai miatt, de a vele együtt utazó magyarok ezt meggátolták. Pestre érve, azonnal megfigyelés alá helyezték, leveleit felbontották, ellenõrizték tartalmukat. Lipcsében kiadott Népkönyvének híre, de maga a könyv is eljutott a fõvárosba. A hatóság bujtogató írásnak tartotta, pedig többen is igyekeztek szót emelni érdekében. Még Deák Ferenc is csak utópista írónak jellemezte, de a törvénykezés másképp tekintett rá. Veszélyes, köztársaságpárti forradalmárnak ítélték, és elrendelték letartóztatását. A börtönt is megjárt lapszerkesztõ, Kossuth Lajos, sietett segítségére. Deákkal megszervezték menekülését, a horvátországi Brodba vitték, gróf Batthyány Kázmér kastélyába. Itt írta meg egyik legjelentõsebb mûvét, a Nép szava - Istene szava címû röpiratát. Ebben már létében támadta meg az uralkodó osztályt, nem az érdekegyeztetést sürgette, hanem a feudalizmus teljes felszámolását követelte. A bécsi hatóság kémei ráakadtak rejtekhelyére, 1847. március 4-én elfogták, erõs rendõri kíséret mellett Budára szállították, és börtönbe zárták. Szomorúan vette tudomásul, hogy a vele rokonszenvezõ ellenzéki reformerek nem lépnek fel érdekében. A vádiratot elkészítették ellene, de tárgyalásra, ítélkezésre már nem kerülhetett sor, mert március 15-én kiszabadította a pesti nép és a forradalmi ifjúság. A börtönbõl kiszabadulva olyan kocsiba ültették, amelyet lovak helyett hívei húztak. A siklósi kerület országgyûlési képviselõje lett. 1848 áprilisában Munkások Újsága címmel a parasztság és a munkásság érdekeit megszólaltató hetilapot adott ki. Noha tevékenységét a szabadságharc követelte nemzeti egység érdekeinek rendelte alá, programja, mely a forradalom vívmányainak továbbfejlesztését célozta, írásainak hangvétele heves ellenállást váltott ki. Lapját betiltották, õt pedig megkísérelték elszigetelni, nevetségessé tenni. A szabadságharc bukása után nyolc évig rejtõzött. Felesége saját házuk alatt készített számára rejtekhelyet, s itt élt 1857 májusáig, az amnesztia kihirdetéséig. Illegalitásban írt Forradalmi Káté címû röpiratában 1848–49 tanulságait elemezte, ellenállásra szólított az önkényuralom ellen, és felkelést készített elõ. 1860-ban a márc. 15-i tüntetés szervezése, röpiratainak terjesztése miatt elfogták, és 15 évi börtönre ítélték. 1860-ban ismét letartóztatták, felségsértésért 10 évre ítélték. Az 1867-es kiegyezéskor csaknem megvakulva szabadult. Az 1869–72-i országgyûlésen az orosházi választókerület képviselõjeként interpellált a választójog kiterjesztése, a virilizmus megszüntetése, az egyház és állam szétválasztása, a zsellérek földhöz juttatása érdekében. 1869-ben csatlakozott az Általános Munkásegylethez, késõbb elnöke is lett a szervezetnek. Arany Trombita c. lapja 1869 júl.-ától a munkásegylet közlönyeként jelent meg. Utolsó éveiben visszatért a nyelvészeti kérdésekhez (Legrégibb nyelv a magyar), foglalkoztatták a nemzetiségek magyarosításának gondolatai is (Nemzeti Káté), de a dualizmus rendszerével, haláláig szembeszállt. Sajtó alá rendezte mûveinek gyûjteményes kiadását, és befejezte önéletrajzát (Életpályám). A parasztforradalmár és munkásvezér, a sajtószabadság élharcosa nyolcvanöt éves korában hunyt el, testét a Kerepesi Temetõben helyezték végsõ nyugalomra. Emlékére 1990 óta évente, március 15-én Táncsics-díjjal jutalmazzák azt a hat újságírót, akiknek munkássága elismerésre érdemes. 1990 óta ezen a napon ünnepeljük a Magyar Sajtó Napját is. Közintézmények, iskolák, köztéri szobrok idézik emlékét. „A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik.” (Táncsics Mihály) Koczeth László tövis

10

Új történelem

Adósságcsapda – 4. befejezõ rész
8. számunkban filmismertetõnket ott szakítottuk meg, ahol Dogu Perincek, a török Dolgozók Pártjának elnöke a globalizációról, mint a gyarmatosítás egyik formájáról beszél. Ez a gazdaságilag elnyomott országok államhatalmának „kiiktatásaként” (azaz helytartóságokkal való helyettesítésével) valósul meg. A befejezõ rész a pénzhatalom és a demokrácia összeférhetetlenségét taglalja.
Törökországi tüntetõk: – Segítségre van szükségünk, hogy megszabaduljunk az IMF-tõl. Abba kell hagyni a dollár és az euró használatát, és a lírát kell használnunk. Tudjuk a megoldást… Hagyjuk abba a másfelé tekintgetést. Egy férfinak vége, ha nem engedelmeskedik neki a saját családja. A mi kormányunkkal most éppen ez történik. Dogu Perincek: – Csupán 2,5 milliárd dollárnak megfelelõ líra van most forgalomban Törökországban, és körülbelül 50 milliárd amerikai dollár. A líra csak 5%-a a teljes pénzkészletnek. Mostanra sokkal több amerikai dollár van forgalomban az Egyesült Államokon kívül, mint benne. És az amerikai gazdaság alapvetõen erre épül. Más szóval, az a dollártömeg, melyet mi használunk, az tartja fenn az amerikai gazdaságot. Nem az Egyesült Államok segít Törökországnak, hanem Törökország segít az USA-nak. Most képzelje el, ha az összes dollár visszakerülne az USA-ba, öszszeomlana a gazdaságuk. Narrátor: – Az emberek bíznak a dollárban, legalábbis most még. Ez lehetõvé teszi az USA-nak, hogy továbbra is pénzt nyomjanak azért, hogy finanszírozhassák hatalmas kereskedelmi hiányukat. Ma az õ pénzük a standard, mint ahogy az arany volt a múltban. Azonban, mint minden pénz, ez is csak papír.

(Argentin parlament), egy képviselõnõ: – Elnök úr, mivel egyértelmû, hogy a helyzet nem fog változni, azt tanácsolom a hatóságoknak, legyenek õszinték, engedjék le a nemzeti zászlókat és húzzák föl ezt (amerikai zászlót mutat fel), folytassák ez alatt a kormányzást (odaviszi az elnök asztalára). Tüntetõk: – A nemzeti himnuszunkat énekeljük, mert ez a dal egyesíti az argentin embereket. A függetlenségrõl és az egyenlõségrõl szól… és a szabadságról. Amikor el vagyunk nyomva gazdaságilag és politikailag, szívvel-lélekkel kiáltjuk… Éljen soká Argentína szabadon! – Argentinok, gyertek ki házatokból, foglaljátok el az utcákat, hagyjátok el munkahelyeteket, amíg a politikusi osztály romjába nem dõl! Argentinok! Most, vagy soha! Mindannyian, az utolsó szálig! (Argentin parlament), Alfredo Rodriguez Saa: – Bejelentem, hogy Argentína felfüggeszti külsõ adósságainak fizetését. Az argentinok változást követelnek. Válaszokat akarnak. Azért jöttünk ma ide, hogy elfogadjuk ezt a felelõsségre vonást. Narrátor: – Aznap együtt örvendeztem az argentinokkal, meggyõzõdve adósságuk mélységes törvénytelenségérõl. Egy adósság, melyet a kamatos kamat eredményezett és kivéreztette az országot. Három nappal késõbb az elnököt lemondásra kényszerítették. (Örömujjongás az utcákon.)

Patrick Viveret, filozófus és közíró: – Amikor a bankárod pénzt kölcsönöz neked, hogy például házat vegyél, õ nem máshonnan veszi el a pénzt, noha a legtöbben ezt hiszik, hanem voltaképpen a semmibõl teremti. És mit burkol be ez a pénz? A jólét érzetét. Alapvetõen a magánbankok teremtik a pénzt. A kereskedelmi bankok a lakosságnak, az üzleti bankok az iparnak. Õk döntik el, mikor teremtsenek pénzt. Bernard Maris közgazdaságtan professzor, Párizs VIII Egyetem: – Ez egy elképesztõ, magánkézben összpontosuló hatalom. A pénz a gazdaság vérárama, az emberek joga, hogy hozzájussanak az élethez szükséges dolgokhoz. Az a tény, hogy a pénz tényleges teremtését magáncégek monopolizálták, nem jelent kevesebbet, mint hogy ezek a magáncégek egyeduralmukba kerítették az emberek életét. Hiszen holnap úgy dönthetnek, hogy például olajtársaságokba vetik bizalmukat, vagy olyan vállalatokba, melyek taposóaknákat gyártanak, vagy akármit, és ezeket a döntéseket egy talán 100 fõs bankcsoport hozza meg New Yorkban, vagy 20-an Franciaországban, vagy még kevesebb: 10 ember. Ez a demokrácia cáfolata! A film szövegét Izsó Mária jegyezte le, az ismertetõben közölt szemelvények szövegét Maleczki József válogatta és szerkesztette.

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9.

11

Magyarul, magyarán
Kedves Olvasóink! Elõzõ számunkban Szente Imre írásában némelyik e betûn két pontot láthattak. (Ezután az én cikkeimben is fognak találkozni ezzel a jelöléssel.) Talán nëm mindannyian tudják, mit jelënt ez, bár aki énekëlt valaha kórusban, vagy járt zeneiskolába, Kodály Zoltán kottáiban találkozhatott az ë bëtûkkel. Magánhangzóinknak az a sorvadása, amely újabban az á-t veszélyëzteti, a (nyílt) e és a (középzárt – közönségësen zártnak nevezëtt) ë hang különbségének összemosódásával kezdõdött. Ezëk nëmcsak ejtésváltozatok, hanëm a magyar hangrëndszër szërves részei. A magyar magánhangzók ugyanis a szájüregben három szintën képzõdnek: alsó, középsõ és fëlsõ nyelvállással. Függõlegës irányban pedig mëgkülönböztetünk elöl képzëtt (magas) és hátul képzëtt (mély) hangokat. A mély hangok közül alsó nyelvállású az a, á, középsõ nyelvállású az o, ó, fëlsõ nyelvállású az u, ú. A magasak közül alsó nyelvállású az e, középsõ az ë, é, ö, õ, fëlsõ nyelvállású az i, í, ü, û. Tëhát az e és az ë közt éppen annyi a különbség, mint az a és az o közt. Ez a mëgfelelés nyilvánvaló a toldalékolásban: -ban/-ben, -nak/-nek, ra/-re, de -on/-ën/-ön, -hoz/-hëz/-höz. A szavakra nézvést nëm lëhet szabályt fölállítani, hol ejtünk nyílt e-t, hol ë-t, mint ahogy arra sincs szabály, hol van a és hol van o. be. Budapest kevert lakosságú, és másfél évszázada még jórészt némët ajkú volt. Az idegënbõl elmagyarosodottak nëm tudták kiejteni a nyílt e-t, innen a „pëstiës”, inkább zárt ejtés. (Vidékën az elmagyarosodók is mëgtanulták a kétféle e-t, így a volt Horvátszentmiklós – késõbb Miklósfa – lakossága.) Másként ëgyféle a keleti nyelvjárás e-je, az valóban inkább nyílt. Kazinczy az északkeleti vidékrõl származott, és tudatában is volt annak, hogy a „csupa e” a keleti nyelvjárás hátrányos jellemzõje. („Nyelvünknek, a keletinek ez minden vétke” – írja önéletrajzában), azonban tudvalevõ, hogy „még a szentnek is maga felé hajlik a keze”, így nëm támogatta a kétféle e jelölésbeli mëgkülönböztetését. Mivel a helyësírás ëgyféle e bëtût ismer, és kiegészítõ jelet a zárt ë-nek vezettek be, általában a „zárt ë” kiveszésérõl beszélnek, de ez nëm pontos. Az írásbeli mëgkülönböztetés hiányára vezethetõ viszsza, hogy az ëe-zés (Szente Imre kifejezése) nëm ëgységësëdett úgy, mint más nyelvi jelënségëk, amelyeket a helyësírás szabályoz. Tájanként különbségëk maradtak, illetve alakultak ki. A ragozás azonban ëgységës, és a szókincs nagyobb részérõl is mëgállapítható, melyik a többségi, illetve az eredetibb változat. (L. Buvári: Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Alapítvány, 2001.) Hogy mennyire önálló jelhangokról (és nëmcsak ejtésváltozatról) van szó, azt a jelëntés-mëgkülönböztetõ szerep mutatja, azaz hogy milyen sok összetéveszthetõ, félreérthetõ szóalak van enélkül. Például: szeg (ige), szëg (fõnév); szemét (hulladék) – szëmét (a látószervét); lépëk (ige) – lépek (fõnév). Az pedig különösen nëm valószínû, hogy õseink ugyanazt a ragot akarták volna használni a jelën idõ, többes szám 2. szëmélyre és a múlt idõ, többes szám 3. szëmélyre: Nëm is azonosak ezek: ti néztëk (vö. láttok) – õk néztek (vö. láttak). Van úgy, hogy az ige és a rag ëgyüttesen ad többféle mëgoldást: Katicabogarakat mentëk (én) a Balatonból. A gyerëkëk fürödni mëntek. Mikor mëntëk (ti) utánuk? A barátaim mentek mindën hátsó gondolattól. Négyféle alak más-más jelentéssel, és a „pesti” köznyelvben ez mind ugyanolyan. A szövegkörnyezet általában eligazít, de nem mindig. Kifëstëttem a szobát (én magam). – Kifëstettem a szobát (a fëstõvel). Ha elég a fa, akkor këll még tënni a tûzre, ha pedig ëlég, akkor nëm këll több. A Himnusznak ëgy sorát majdnëm mindënki félreérti: „Nyújts fëléje (fölé) védõ kart…” – nëm pedig feléje, azaz ’irányába’. A jelölés hiánya, a fõváros tekintélye miatt és különösen a rádió, tëlëvízió hatására már a nagyobb vidéki városokban is, különösen a fiatalok körében egyre inkább terjed az ëgyféle e-s kiejtés. A lusta, zártszájas beszédben a nyílt e fölcsúszik az ë tartományába, üresen maradt helyére pedig becsúszik legnyíltabb és eredetileg mély hangunk, az á. Így jön létre a Szente Imre ostorozta „nyeevogees”. Üdvös volna, ha a mûsorszórók alkalmaznának vidéki köznyelvën, azaz kétféle e-vel és mély á-val beszélõ bemondókat, mûsorkészítõket. De mindënkinek, aki születésétõl birtokában van ennek a többletértéknek, felelõssége, hogy õrizze a hagyományos kiejtést. Buvári Márta

Csak jól jöjjek ki belõle!
A kijön (valaki valamibõl) ige jelentései közül újabban terjed a következõ: ’kimászik, kikeveredik belõle, kiszabadul szorult helyzetébõl’. Ezt a jelentést az értelmezõ szótár nem tartalmazza. A nehéz helyzeteken való túljutás esetei közül elsõsorban a nyelvi közlésre vonatkozóan szokták alkalmazni, pl. így: elkezdtem a mondatot (mondani, írni, olvasni), de úgy belegabalyodtam, hogy alig tudtam kijönni belõle. Ezzel a használattal nincs semmi baj, mivel szervesen illeszkedik az ige többi jelentéséhez. A bizalmaskodó stílus terjedése, a stiláris változatok összemosódása folytán azonban már a híradókban is fel-felbukkan. – Hú, de nehezen jöttem ki ebbõl! – közli velünk szemrebbenés nélkül az egyik kereskedelmi csatorna híradójának bemondója egy rosszul sikerült mondat kínos pillanatai után. A mondatkezdõ Hú! felkiáltás már jelzi, hogy a közlõ messzire került a hírekben kötelezõ választékos nyelvhasználattól. Ez a bizalmaskodó megnyilvánulás nem csupán nyelvi-stiláris tekintetben, hanem a beszédviselkedés szintjén is kirívó. Arról ugyanis, hogy a bemondó „nehezen jött ki egy mondatból”, nekünk, nézõknek nem szabad tudomást szereznünk; ha a nézõ-hallgató számára mégis érzékelhetõ volt a botlás vagy a fogalmazási-felolvasási zavar, a bemondónak feltétlenül elnézést kell kérnie. Ez azonban ma már szinte egyáltalán nem fordul elõ. Helyette gyakorlattá vált, hogy megpróbálják a hibákat azonnal poénná alakítani, s így a felkészületlenséget kisebbíteni, a zavart pedig szórakoztatásnak álcázni. A különféle okokból félresikerült bejátszások után gyakran hallunk szellemesnek szánt kommentárokat: pl. Higgyék el, mi sem hallottuk!; Szerintem így még izgalmasabb volt! vagy: Ki tudja, legközelebb talán majd hang is lesz. Ezt a nyegle, tiszteletlen magatartást sajnos már jól ismerjük a mindennapokból: rendszeresen találkozunk szereptévesztéssel, például amikor az eladó, szolgáltató a vásárló vagy az ügyfél helyett saját ügyeinek látványos és kényelmes intézésével foglalja el magát, vagy amikor a felelõs köztisztviselõ, politikus vagy a közvagyon megbízott õrzõje zaklatásnak és személyes sértésnek veszi a közösség nevében feltett kérdéseket, s gátlástalanul mondja a kamerába a valótlanságokat, vagy épp csak mellébeszél. A stiláris, nyelvi igénytelenségnek és a közlésbeli viselkedés illetlenségeinek hátterében is a közösségi erkölcs és a kultúra egészének bomlása, szétesése áll. Vajon mi – mindannyian – mikor és hogyan fogunk kijönni ebbõl? H. Tóth Tibor

KÖNYV ÉS HANGOS-KÉPES LEMEZ Kiadta a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

Nyelvjárásaink túlnyomó többségében mëgvan ez a két hang, csak az északkeleti nyelvjárásban és a Mezõség ëgy részén, valamint Budapest körzetében nëm ismerik, kivéve azokat, akik máshonnan települtek

NYELVI JÁTÉKOK Hányféle jelëntése lëhet az alábbi mondatnak? Melyiket hogyan írjuk az ë bëtû használatával? Megértem, hogy féltetek. NYELVI FÓRUM Várjuk észrevételeiket, kérdéseiket a következõ címre: nyelvhely@gmail.com

12

Ajánló
Az éjszaka nagy pelyhekben halkan, szinte észrevétlenül hullott a városra az elsõ idei hó. Hajnalra a szikrázó hidegben megjelentek az ablakokon a jégvirágok. Az emberek álmosan, pirosra csípett arccal köszöngetnek egymásnak, leheletük sejtelmes párája lengi körül õket. Néhányan munkába sietnek, mások bizakodva munka után néznek. A külváros felé az acélgyár fényreklámja villog, melybõl a kialudt A betû groteszk célokat sugall az arra igyekvõk számára. Már csak egy melléküzem mûködik. Fémtepsiket gyárt egy olasz multicégnek. Kenyereskocsi kanyarodik be mellettem, kerekével ropogtatva a fagyossá vált havat. Kóbor kutyák kis csapata szalad tovább. A legrátermettebb feltartott orral beleszagol a levegõbe, és irányt váltva egy keresztutcába hívja az utána igyekvõket. Felborított kukák, szanaszét szóródott papírok, mûanyag flakonok jelzik útjukat. Az egyik sarkon egy öregasszony sziluettjét pillantom meg a derengõ, hunyorgó napfelkeltében. Egy kerítésre kapaszkodva kémleli az utat, jobbra-balra tekingetve. Mikor közelebb érek, látom a fekete fejkendõbe zárt, ráncokkal teli arcot, és az alacsony fakerítésbe csimpaszkodó csontos, fagyos ujjakat. Régóta figyelhet, mert kendõje fehér a hótól, pedig már jó ideje nem esik. Mikor odaértem hozzá, megszólított: – Fiacskám, meg tudnád mondani hány óra van? Nem sok idõm volt, hogy kiérjek a vasútállomásra az induló vonatomhoz, így kissé idegesen tûrtem föl kabátom ujját. – Pár perc múlva hét óra, néni kérem – válaszoltam és indultam is tovább. Nagyanyám jutott eszembe a hatvanas évek elejérõl, mikor a Várna utcában, prakkerrel veri a szõnyeget, és forgatja meg az adventi elsõ hóban. Mindkét oldalára fordítva jó alaposan megcsapkodja, mint ahogy minket, mikor utánunk suhintott, ha öcsémmel belenyalakodtunk a féltett, télire elrakott lekváros, dunsztos üvegjeibe. Hangosan, Karádyt énekelve rendezgette a szõnyegeket. A házmester füles sapkában, kissé pityókásan billegve tolta a havat, és dudorászott hozzá: – Ágyõ, kis gárdahadnagyom, ágyõ… A Papa meghalt, még ötvenegyben, pont egy évvel születésem elõtt, egy sterilizálatlan fecskendõtõl kapott májgyulladásban. Azóta van egyedül a Mama. A harmadik emeleti ablakból lestük, mikor végez. Magas, erõs asszony volt. Illett rá a lányneve: Sudár Katalinnak hívták. A szobában birsalmaillat terjengett, ahogy vártuk a karácsonyt. A jégvirágos ablakba körömmel véstük bele nevünket: Buci, Öcsi. Egy hét múlva újra a vasúthoz igyekeztem, amikor megint észrevettem az öreg nénit a kerítésnél. Amikor meglátott, elmosolyodott, s ahogy a közelébe értem, már tudtam, mit fog kérdezni: – Rég láttalak, fiam, megmondanád menynyi az idõ? Valahogy nem tudtam haragudni rá, biztosan magányos szegény. – Hét óra lesz, mamikám! – feleltem, s láthatóan jólesett neki, hogy mamikámnak szólítottam. A Várna utcában utáltuk a cukros káposztástésztát. A Mama pedig mindig így csinálta. Én már nagyfiú voltam, iskolás. Öcsém még a Dongó utcai óvodába járt. Úgy akartuk enni mi is, mint apánk. Sóval és borssal. Egy nap, mikor a Mama nem látta, cukor helyett borssal és sóval hintettük meg a tésztát. Megettük, nagy könnyhullatások közepette az egészet. A Mama csodálkozott is, hogy egyszerre milyen kedves lett az utált cvekedli. Én meg dicsértem, hogy milyen jó, ilyet még nem ettem. Hõsiesen begyûrtük az egészet. A Mamát mintha hájjal kenegették volna, de csak addig, míg rá nem jött a turpisságra. A vége felé, már nem bírtuk ki köhögés nélkül. Ittunk rá egy egész kancsó vizet, majd utána jót nevettünk saját magunkon. A Mama nagyon emberesen tudott nevetni, a végén már az õ nevetését nevettük. Sokszor mentem el az öreg ház elõtt, megmondva a pontos idõt, de közelebbi kapcsolatba nem kerültem a nénivel, mígnem egyszer arra kért, hogy hozzak neki vizet a kútról. – Kisfiam, megtennéd, hogy hozol vizet az ártézirõl – kérte szinte könyörögve – a Bolond Jóska sincs elöl, valahová fát vágni ment az ártatlan. Tudod, mosni szeretnék, azért kell a víz. – Fél órám volt az indulásig, így tudtam szánni rá egy kis idõt. – Hozok szívesen – mondtam, és már fogtam is a kikészített két piros bádogkannát. A fagyos kút néhányat hörgött, majd ontani kezdte a vizet. Ösztönösen kavicsot kerestem, mint gyermekkoromban, hogy ne kelljen állandóan nyomni a kart. Gyorsan megteltek a kannák. Bevittem a kitárt fakapun, egyenesen a házba.

Koczeth László tövis

Órás Manci
A nénike levette a kannák tetejét, és egyegy horgolt, kerek csipkét terített rájuk. Egy pillanatra körülnéztem az öregszagú padlós konyhában. A masina fölött ott volt a házi áldás. A régi kredencen pléhbögre, a sarokban lóca. A konyhaasztalon egy díszes, rózsaszín szívekkel körülkeretezett képet vettem észre, melyen egy õszes férfi, egy szõke hajú feleség, és egy ötéves forma kislány mosolygott felém. Nagyon ritkán láthatja õket, ha mindig szem elõtt tartja – gondoltam. A néni hirtelen kotorászni kezdett a zsebében, de én már indultam is kifelé. Mindenáron a zsebembe akart csúsztatni valamit. – Na, fogadd el, fiam! – próbált gyõzködni – a Bolondnak is ennyit szoktam adni. Amikor visszautasítottam, hálásan nézett rám, és köszöngetve kísért ki a kapuig. Amikor nálunk járt a verklis, mi is kihajoltunk a kovácsoltvas függõfolyosón, persze amikor a Mama nem látta, mert különben bezavart volna minket. Ötfilléreseket dobáltunk. Szegény öregember csak hajladozott és szedegette, mi meg hasunkat fogva nevettük, hogy minden egyes aprópénznek megemeli a kalapját, és úgy köszöni meg. Öcsémmel mesebeli királynak képzeltük magunkat, és mindig távolabbra próbáltuk dobni a pénzdarabot. Az öregúr azonban mindet megtalálta, és a szokásos koreográfiával felvette. Ha a Mama valamit sütött, mindig vitt le belõle az öregnek, aki ekkor hálásan kezet csókolt neki. Ekkor szegény Mama úrinõnek képzelte magát. Február végén, amikor latyakossá vált a hó, és az ereszcsatornák is csorgatták magukból a vizet, újra elmentem a kis ház elõtt. Csodálkoztam, hogy az öregasszony nem áll kinn az utcára tekingetve, a jövõ-menõkkel beszélgetni. Be is néztem az udvarra, s a kerítés tövében egy kopott sámlit pillantottam meg. Na, gondoltam magamban, ezért tudott ez a kicsi asszony kilátni az utcára, ezért kellett oly görcsösen kapaszkodnia a deszkákba. – Kit keres itt, fiatalember, Manci nénit? – szólított meg egy fiatalasszony, aki épp a boltból érkezhetett, két tele szatyorral kezében. – A néni kórházban van. Combnyaktörés. Elesett az udvaron, mikor bevitte a fát. – Azt a Bolond Jóska szokta, õ nem volt elöl? – kérdeztem kissé tudálékosan, a beavatottak bizalmasságával. – Áh, a Jóska, tudja õ nem százas, ha a kocsmában parancsolgatnak neki, akkor mindent megtesz… Vasutas sapkát hord, és katonának hiszi magát. Ha egyszer valamelyik hasonszõrû nem normális vezényel neki, õ végrehajtja, bármit is mondanak, még a pocsolyába is hasra vágja magát… Amúgy senkire nem veszélyes. Képzelje a múltkor… (folytatás a 14. oldalon)

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9.

13

Iránytû
„Szeretnél-e tiszta, egészséges környezetben élni …üde levegõt szívni… tiszta vizet inni… méreg nélküli gabonát, zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani?” Kérdezik honlapjukon a Gaia alapítvány megálmodói.
Ezekre a kérdésekre – természetesen – legtöbbünk azonnal egy lelkes „igen”-nel válaszolna. De tovább olvasva a kérdéseket, kicsit lelohad a vállalkozó kedvünk. Mert a kívánatos célok felsorolása után kertelés nélkül nekünk szegzik a kérdést: „Milyen áldozatot tudnál hozni érte?” „Túl tudnál-e lépni önérvényesítési törekvéseiden, a „mi” érdekeink érvényesítésének a kedvéért?” S ezekre a kérdésekre – valljuk be – már nem olyan könnyû és magától értetõdõ a válaszadás. A dolog úgy indult, hogy több mint tíz évvel ezelõtt, egy fõleg értelmiségiekbõl álló 2530 fõs baráti társaság „beleszeretett” az önálló, önfenntartó termelõ- és lakóközösség gondolatába. Lelkes, és gondos keresés után rátaláltak Galgahévízre, és a falu határában, a Bikató partján fekvõ, erdõvel övezett dombra, amely minden szempontból ideális hely egy 50-60 család számára tervezett ökofalunak. A szervezõknek sikerült Galgahévíz önkormányzatával jó kapcsolatot kialakítani, s ennek köszönhetõen a település létesítéséhez szükséges tervek, dokumentumok és engedélyek viszonylag könnyen megszülettek. Elsõ feladatként magának a farmnak a gazdálkodását kellett megszervezni, eredményessé tenni. Több száz hektáros területen folyik a vegyszermentes növénytermesztés és állattenyésztés, tudom meg Vidák Miklós ügyvezetõ igazgatótól, aki készségesen kalauzol végig a farmon, és a születõben lévõ ökofalun. Aki született gazdaként otthon van mindenben. Legyen szó a gabonafélék fuzárium men-

SZÜLETÕBEN

egy új életforma
tesítésérõl, tejfeldolgozásról, vagy egy kis borjú világra segítésérõl. Terményeiket részben maguk használják fel – saját állatállományuk takarmányozására - részben feldolgozva maguk forgalmazzák azt. Jelenleg száz szarvasmarhájuk, jelentõs birka, kecske és mangalica állományuk van. A tej egy részébõl kitûnõ minõségû tejfelt és különbözõ sajtokat készítenek, amit Budapest ökopiacain folyamatosan árulnak. De van saját malmuk is, amit egy speciális, fából gázenergiát „gyártó” kazán mûködtet. Ez a fajta energiatermelés sokszorosan felülmúlja a hagyományos kazánok gazdaságosságát. És természetesen az ehhez szükséges fáról is maguk gondoskodnak, az erre a célra ültetett „energiaerdõ”-bõl . A malmukban õrölt különbözõ lisztjeik szintén keresett áruk. A termelés, feldolgozás, forgalmazás jól felépített és megszervezett láncolata tehát kitûnõen mûködik. Képes munkát és megélhetést biztosítani az ökofalu jelenlegi, és jövõbeli lakóinak. A farmtól – kocsival – néhány perces út vezet a pazar látványt nyújtó dombtetõre, ahol az új falu épül. A 8,6 hektáros területet egyik oldalon a Bika-tó, másikon egy erdõvel borított dombos táj fogja közre. Jelenleg hét család él itt, és további öt család háza épül. A központi fekvésû, tizenhat lakásos sorház nyolc lakása is elkészült már. Az új lakók, a tervek szerint még ezen a tavaszon beköltöznek. Az áramszolgáltatást egyelõre az elektromos mûvek biztosítja, de megépült már a fûtõmû, amely a telep házainak fûtésérõl gondoskodik, és ha sikerül megnyerniük a pályázatot egy Energia Bemutató Központ létrehozására, akkor energia dolgában is majdnem teljesen önellátóak lesznek. Addig is, amíg ezek az okos elképzelések napi realitássá válnak, ki-ki teszi a maga dolgát. Az építõk a házak alapjaiból kitermelt földbõl egy ügyes gép segítségével percenként három vályogtéglát készítenek, s a dupla téglasor közé préselt szalmatömböket tesznek. Ahogy ezt eleink is tették. S hogy milyen kiváló hatásfokkal szigetelnek ezek a falak, azt Varga Géza, az ökofarm igazgatója saját házán tapasztalhatta. A közel száz négyzetméteres ház fûtése januárban mindössze nyolcezer forintba került, míg egy hasonló nagyságú ház gázszámlája a faluban harmincnyolcezer forint volt. Ezek a számok önmagukért beszélnek! De nem csak a technikai, dologi feltételek alakulnak napról-napra. Egy kicsi, de szép és ötletes játszótér, és az elmúlt nyáron itt szervezett alkotótábor lakóinak a munkái/szobrai jelzik, hogy milyen otthonos, emberléptékû lesz ez az ökofalu, ha „megtelik” az eszméhez illõ, igazi közösségi emberekkel! S akkor nemcsak annak az 50-60 családnak biztosítanak emberhez méltó környezetet, örömmel végezhetõ, hasznos munkát, hanem például szolgálhatnak egy újfajta, önszervezésen alapuló életmód elterjesztéséhez is. Munkájukhoz kitartást, erõt, és sok sikert kívánunk! Magyar-Nagy Kata

Koczeth László tövis

Órás Manci
(folytatás a 13. oldalról) – Mi van Manci nénivel? – kérdeztem rá, nyomatékosan. – Tudja, õ nagyon egyedül van szegény. A fia valami ügyvéd, de feléje se néz. Az unokáját is csak fényképrõl ismeri. Az emberek is gonoszak vele. Azt mondja az egyik: „Mi maga, öreganyám, éjjeliõr? Reggel, ha jövök, itt van, ha este jövök, itt van, s mindig rám huhog akár egy kísértet.” – Maga kije neki? – kérdezte váratlanul az asszonyka. – Csak egy ismerõse vagyok – mondtam, aztán elköszönve indultam is tovább. Nem hagyott nyugodni a dolog, néhány nap múlva felhívtam a kórházat. Nagy sokára sikerült választ kapnom kérdésemre. – Ja, a Manci néni? Két napja meghalt. Tü-

dõgyulladás. Az ügyvéd úr már itt járt, és intézkedett a temetésrõl. Amikor a Mama meghalt, elõtte sütõtököt sütött a masinában. Ezekre az illatokra ma is emlékszem. Amikor elvitte a mentõ, csak annyit mondott: – Ne féljetek, csak egy kis kivizsgálás. Többé soha sem láttuk, csak a fülünkbe cseng harsány nevetése. Halljuk, ahogy énekel: – Ágyõ, Mama, ágyõ… Eljött a tavasz. A cinkék kórusa betölti a külvárost. Az ismerõs ház felõl sûrû füstgomolyagra lettem figyelmes. Ruhákat, régi rongyokat égetett egy festett szõke nõ. Egy dobozból megsárgult fényképek hullottak ki, s felpöndörödve, lángot kapva égtek rajta a nagy bajszú katonák, a népviseletbe öltözött lányok, a nagy lakodalmak emlékképei, régi mulatságok fotográfiái. Egy nyolcéves forma lányka játszott körülötte. – Kis szívem, hozd ide azt a rossz sámlit

a kerítéstõl! – szólt oda neki kedvesen az asszony. A gyerek odaszaladt, s észrevéve engem, már mondta is: – Tetszik tudni meghalt a mama, és mi most áruljuk a házát! A virágba borult barackfa mögött egy õsz hajú férfit pillantottam meg a kettõs létrán. – Kislányom, igyekezz már, nem akarok itt éjszakázni! – hívta magához a lányt a szõke nõ. A gyerek hozzáfutott, mire õ az égõ rongyok tetejére hajította a sámlit. Az õsz férfi egy táblát szögelt a kis ház oldalára. – Ez a ház eladó. Érdeklõdni lehet…

Órás Manci eközben egy bárányfelhõn ül, és az arra röpködõ angyaloktól kérdezi: – Mennyi az idõ? – Az angyalok nevetgélve szállnak szerteszét. Itt a földön az idõ kereke egyre csak forog tovább…

14

Messzelátó
Botz Domonkos

Magyarok a nagyvilágban
– Erdélyben születtél; mikor és milyen körülmények között települtél át Szlovákiába? Mi késztetett a szülõföld elhagyására? – Én a szülõföldet mindig tágabban értelmeztem, mint azt általában szokták. Marosvásárhelyen születtem, de éltem Radnóton, Ditróban, Gyulafehérváron, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban, Kolozsváron, Nagyváradon és végül Csíkszeredán, mielõtt áttelepültem volna Pozsonyba. Azokban az idõkben, amikor az útlevelet a rendõrségen õrizték, és csak kétévente kérvényezhettük egy-egy külföldi utazáshoz, baráti kapcsolatokat ápoltam nem csak magyarországi, hanem felvidéki és vajdasági fiatalokkal is. Az Irodalmi Szemle szerkesztõségében ismertem meg késõbbi feleségemet, Haraszti Máriát, akivel akkor kötöttünk házasságot Csíkszeredán, amikor égtek a Ceausescu mûveibõl rakott máglyák, és fegyveres civilek rohangáltak a „néptanács” folyosóin. A párom türelmesen várt haza a nagygyûlésekrõl, ahol szónokoltam. De valahogy nem vonzott a politika. Turista útlevéllel jöttem el. Egy évre már megkaptam a csehszlovák állampolgárságot, soron kívül. Bátyám, öcsém és sógorom, akik a határon szöktek át még jóval azelõtt, csak 5-8 évre kapták meg a magyar állampolgárságot. Fölösleges kommentálni. A magyarországiak egy része érti ezt, a másik fele nem akarja érteni. Minden álmomat, tervemet meg tudtam itt valósítani. És most is úgy érzem, Magyarországon lettem volna igazán kisebbségben. Egyik versemben írom, hogy életem állandó utazás az itthon, az otthon és az otthontalanság között. Nem szakadtam el Erdélytõl sem, Magyarországra szinte naponta járok, vállalkozásom is volt itt. Most egy olyan nagyközségben élek a Csallóközben, amelynek a lakossága magyar. Nem is lehet honvágyam, olyan térben mozgok, amely egy valamikori ország határain belül terül el. – Szlovákiában élõ honfitársaimmal beszélve sokszor azt hallom, nem olyan vészes az ott élõ magyarság helyzete, a feszültséget inkább a politika gerjeszti. Mennyire igaz ez és miben látod az okát? – Ez tény. Vannak a politika által bevadított szlovákok, akik minden magyart ellenségnek éreznek, rájuk szólnak, ha anyanyelvükön beszélnek, de az átlag szlovák békésen él magyar szomszédjaival, kölcsönösen segítve egymást. Az elmulasztott lehetõségek bosszulják meg most magukat. A magyar politikusaink megelégedtek szimbolikus eredményekkel, amelyeket lobogtathattak a választópolgárok elõtt. Nem lett volna fontosabb kidolgozni és elfogadtatni a kisebbségi nyelvekrõl és kultúráról szóló törvényt, kiépíteni az államilag támogatott magyar intézményrendszert, mint kétnyelvû bizonyítványért hadakozni? Hosszú évekig volt pártunk kormányon, de nem sokat mutathat fel, hacsak nem vezetõinek vagyoni gyarapodását. Rég megérett az idõ a teljes politikus garnitúra lecserélésére, de jól körülbástyázták magukat talpnyalóikkal, nem engedik a politikához közel azokat, akik leválthatnák õket. Annyi év után a választási kampányuk albániai színvonalon van, miközben hatalmas összegeket „költenek” el. Nincs eszköz arra, hogy elszámoltassuk õket. Nemcsak a „nép” ábrándul ki belõlük egyre inkább, a második vonalbeli vezetõk, polgármesterek is fontolgatják kilépésüket. Ez az egyetlen tiltakozási mód. – A szlovákiai magyar pártok, szervezetek esetében gyakran hallani a széthúzásról, ami a magyarok esetében – sajnos – már természetes. Miben látod ennek az okát? – Igen, ez általános magyar betegség. De néha egyik másik párt, intézmény kizárólagossága, diktatórikus viselkedése idézi elõ. Nagyon sok a gyenge képességû politikus, akik úgy pöffeszkednek pozícióikban, mint a valamikori nemesek. Ha eléggé lojálisak a vezetés felé, akkor bebetonozzák pozíciójukat hosszú idõre. De ennél is jellemzõbb az egyéni ambíciók ütköztetése. A nemrég alakult párt, a Híd vezetõje, úgy lép fel, mintha tudná mit kellene tenni a szlovákiai magyarságért. Bugár Béla hosszú évekig vezette a most már konkurens párttá vedlett MKP-t, miért nem valósította meg akkor a most hangoztatott elképzeléseit? Egyéni ambícióról és egy gazdasági csoport érdekeinek érvényesítésérõl van szó. Ezt minden értelmes ember tudja. De az egyszerû embereket könnyû megtéveszteni. Az új párt, egyelõre, nem veszélyezteti az MKP pozícióját, de lényegesen gyengíteni fogja a választásokon elért eredményét. A politikusok széthúzása tükrözõdik az intézmények közti ellentétekben is, hisz naivság volna azt hinni, hogy ezek függetlenek a politikától. A mûködésük támogatásfüggõ, a támogatások odaítélésében pedig sajnos beleszólhatnak a pártok. Remélem, az új magyar kormány változtatni fog a gyakorlaton, és szakmai tanácsadó testületek véleményét kéri ki, nem a pártokét, akik híveiket jutalmazzák a támogatási rendszeren keresztül is. – Az anyaországon belül keveset hallani a szlovákiai magyar irodalomról. Ez valami érdektelenségre, vagy pusztán csak kommunikációs hiányosságokra vezethetõ vissza? – Ez nem azt jelenti, hogy nincs, vagy gyenge volna irodalmunk. Csupáncsak azt, hogy az itteni irodalom sosem volt olyan független a magyarországi irodalomtól, mint pl. az erdélyi. Íróink miután itt befutnak, közölni kezdenek magyarországi lapokban, és igyekeznek beépülni az ottani struktúrákba. Jól mûködõ írótársaságunk van, nívós folyóirataink: Kalligram, Irodalmi Szemle, Szõrõs Kõ, Opus, egész Kárpát-medencében ismert kiadóink: Kalligram, AB-ART, Madách-Posonium, Lilium Aurum, Nap, Kossuth- és József Attila díjas költõink, íróink. De egyre inkább érvényesül az egységes magyar irodalom elve. Ami pozitív fejlemény, de nekem határozottan tetszik az erdélyi irodalomban érvényesülõ párhuzamos fejlõdés, a sajátos jegyek markáns megmaradása. A kommunikációs hiányosságok kétségtelenül fennállnak, de ezt még inkább nyögik magyarországi írótársaink. Az olvasóit vesztett pesti irodalom állandó reflektorfényben tartását õk jobban megszenvedik, mint mi. Nekünk megvannak a saját eszközeink, lehetõségeink

Beszélgetõtársam Balázs F. Attila – író, költõ, mûfordító, szerkesztõ, könyv- és lapkiadó Tanulmányait Gyulafehérváron, a Római Katolikus Hittudományi Fõiskolán végezte, majd késõbb Bukarestben szerzett könyvtárosi diplomát. Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, a Magyar Írószövetségnek és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. A pozsonyi Szõrös Kõ c. irodalmi folyóirat kiadója, az AB-ART kiadó igazgatója, az Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat szerkesztõbizottságának tagja.
az önmenedzselésre. Az internet térnyerésével már nem az a tét, hogy a hamis kánonok délibábjait kergessék az írók, hanem a világirodalomba való beépülés, az egyetemesebb értékrendszer érvényesítése kellene legyen a cél. És el kell felejteni a korrupt és meghaladott sztárkritikusokat. Õk már csak irodalomtörténeti figurák. – Ez év februárjában meghívást kaptál a Nicaraguai Költészeti Fesztiválra. Minek, vagy kinek volt köszönhetõ ez a meghívás? Milyen élményekkel és tapasztalatokkal tértél vissza? – Számtalan nyelvre fordítják verseimet, novelláimat. Egyik spanyol fordítóm javaslatára hívtak meg. A világ legjelentõsebb költészeti fesztiválja a nicaraguai. A világ minden földrésze képviselteti magát. 65 ország, 130 költõ. És tízezrek hallgatják az egy hétig tartó felolvasásokat. A részvétel egyik feltétele az, hogy legalább 5 versed és az életrajzod le legyen fordítva spanyolra. Természetesen ajánlás is kell. A jövõ évi rendezvényre most én javasoltam magyar, szlovák és román résztvevõket. Elsõ magyarként vettem részt a fesztiválon, mert a szakminisztérium sajnált 900 ezer forintot a három meghívott fiatal magyar költõ repülõjegyére. Nem felháborító? Milliárdok mennek el úgynevezett országimázsra, és egy ilyen kis összeget nem tudtak biztosítani egy olyan eseményre, amely a magyar irodalmat hozza helyzetbe nemzetközi szinten. (folytatás a következõ számban)

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9.

15

Költõköszöntõ

Az e héten született költõk közül Szepesi Attila az ünnepelt
Tudod, kedves Attila, az a Szeged már nem az a Szeged, a Tisza sem ugyanaz. A Tiszára is érvényes, kétszer ugyanabba a folyóba lépni nem lehet, de az Ungba, a Latorcába sem. Az emlékek és a versek, kedves kortestvérem, a régi barátok mind elmentek. A Béke tanszéket átépítették, új hidat építettek a Tiszára, és a Tiszatáj is elmúlt hatvanéves. Szegeden kötött ifjúkori ismeretségünk versekben megõrzött barátsággá alakult. Írásaidban egyszerre nézel az ég felé és a horizontra, mint az égi jelekbõl jósoló sámán. Felvágott nyelvû udvari bolondnak mond a kritikus, pedig csak a magyar nyelvû vágánsköltészet mai folytatója vagy. Emberi és isteni, profán és szakrális jelenségeknek költõjeként tisztellek mint olvasó és barát. Isten éltessen sokáig!

Szepesi Attila

Városok
Tornyos Szeged híres város, nincsen ottan utca sáros, rózsát öntöz a mészáros, cinkét árul a bazáros. Magasan áll Gyõrnek vára, meg ne állj ott éjszakára: kezed Duna nádja vágja, lábad Rába rákja rágja. Debrecenben decemberben minden sámfa kirügyezzen, minden vállfa levelezzen, arany násfa megteremjen. Muzsikás Pécs török város, még a templom is turbános, a cégtábla elefántos, a hegyoldal kardvirágos.

Szepesi Attila

Nyíregyháza hideg verem, kilincsre fagy a tenyerem. Háztetõkön, erkélyeken, muskátlifán alma terem. Régi Buda városában rigók laknak kertes házban, papagájok tornyos házban, pincsikutyák palotában.

Született Ungváron, 1942-ben. Nyolcéves koráig Beregszász volt otthona, ahonnan családegyesítés címén kerülhetett át Magyarországra. Pécsett kezdte a tanárképzõ fõiskolát, 1968-ban Szegeden szerzett magyar–rajz szakos diplomát. 1968–70-ben Szászbereken és Hernádon tanított. 1972-ben elvégezte a szegedi egyetem magyar szakát. 1972-tõl a Kortárs versrovatát szerkesztette, 1982–89-ben az Új Tükör, 1992-tõl a Pesti Hírlap, 1994-tõl az Új Magyarország munkatársa. Hányatott élete és festõi-zenei példák ösztönözték versírásra, 1968-ban az Elsõ ének, 1969-ben a Költõk egymás közt c. antológia mutatta be. Szilaj, pajzán, pajkos vágáns énekeivel a nép- és az archaikus költészet forrásaiból táplálkozó változatos forma- és rímvilágot alakított ki. Gyermekverseket is ír. Furulyás Palkó c. mesejátékát 1979-ben Gyõrött mutatták be. Weöres Sándor-díjas (1974), József Attila-díjas (1980), Artisjus-díjas (1986), Kortárs- és Tiszatáj-díjas (1996), Déry-díjas (1996), Füst Milán-jutalomban részesült (1998) és 2002-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját kapta. (Új magyar irodalmi lexikon)

16

2009 tavaszán hirdette meg XVI. Benedek pápa a papság évét. Mintha az egyházzal szemben álló emberek ezt várták volna, sorozatos támadásokkal rontottak neki a papoknak. Pedig elenyészõen kevesen vannak a katolikus klérus tagjai között, akiknek bocsánatot kellene kérniük meg nem engedett tetteikért. Sokkal többen vannak olyanok, akik következetes, a társadalom számára szinte láthatatlan, de elengedhetetlen munkát végeznek hívõk és nem hívõk között egyaránt.

Szilajka

Köszönettel írom…
… ezeket a sorokat. – Amikor megismertelek, olyan vékony kislány voltál, mint a kisujjam. A kiránduláson egész nap fogtad a kezemet, és egyfolytában beszéltél. Mire visszaértünk a plébániára, már ismertem az egész családodat. Az atya ezen a kiránduláson fogta meg a kezemet, és azóta sem engedi el. Életem legfontosabb eseményeinél ott volt mellettem. Támogatott, elmarasztalt, biztatott, imádkozott értem, velem. Amikor megérkezett arra a plébániára, ahol több mint két évtizeden át szolgált, a templom komoly átalakításokra szorult. Nem tétlenkedett sokáig, megszólította a családokat, szavai értõ fülekre találtak. Megértették, hogy a közös munka által nemcsak a templom újul meg, hanem a közösség is. Miséin a templom mindig tele volt. A gyerekeket kis székekre, közvetlenül az oltár elé ültette. Elkésni nem volt elõnyös, mert akkor kiszorult az ember a legjobb helyekrõl. Gyönyörû miséket tartott a természetben is – hol a Szigetközben, hol Zemplénben vagy a Bakonyban –, a magunk által készített oltáron. Ütött-kopott kis barna bõröndjében hozta magával a terítõt, a kelyhet, az ostyákat, a misebort. Mûanyag kannában vittük a vizet, hogy kezet moshasson a mise elõtt. Nem volt bevonulás, orgonaszó. Leültünk az oltár körül, énekeltünk, mialatt a ministránsok segítettek Öreg Anyó, Szürke Öszvér, Kis Csibe és Kis Kakas, miután lepottyantotta õket Nagy Szél uram egy kényelmes bárányfelhõrõl a földre, csak ámult és bámult. Irdatlan erdõket és végtelen rónaságot láttak, ahol nagy csordákban legelésztek az állatok. Akár egy mesebeli sziget! Öreg Anyóék alig látszódtak ki a rét fûrengetegébõl. A magas fû között szebbnél szebb virágok illegették magukat, kelyheiken tarka pillangók jártak táncot, s Kis Csibe azonnal az egyik szépen öltözött pillangó nyomába eredt: – Állj meg, kis pillangó! Állj meg! – kiáltotta kipirosodott arccal –, szeretnék játszani veled! – Ki vagy? Ki vagy? – illegette magát a pillangókisasszony. – Kis Csibe vagyok és vendég nálatok. Nemsokára hazamegyünk, és nem ismerek itt senkit, akivel játszhatnék. – Gyere! Gyere velem! Megmutatom a titkos helyem. – Kis Csibe nem kérette magát, s pillangókisasszony nyomába eredt. Kis Kakas figyelmét viaskodó vitézek kötötték le. Úgy csattogott pengéjük éles éle, hogy azt visszhangozta a körülöttük levõ egész rengeteg. Közelebb merészkedett hozzájuk. Már fente volna a csõrét, hogy egy kis bajvívásra õ is beszállna, amikor mintha csak megbabonázták volna: két daliás vitézen akadt meg a tekintete. Kíséretükben másik száz vitéz, ugyancsak nehezen tudták kötõféken tartani tüzes lovaikat! S hogy miért álltak meg? Mit bámult a sok-sok vitéz? Nem mást, mint egy nagy csapat leányt – lehettek õk is százan vagy még többen is –, körbe-karikába táncoltak a velük együtt hajladozó virágokkal. Szürke Öszvérnek a lélegzete is elállt a látványtól: a lányok olyan csodaszépek voltak, mint a tündérek! Nem is csodálkozott egy cseppet sem Öreg Anyó és Szürke Öszvér azon, hogy a két csapat vezére megálljt parancsolt. A deli vitézek körbefogták a leányokat, majd felkaptak nyergükbe egy-egy kiválasztott szépséget. Mindez olyan sebesen történt, hogy még Nagy Szél is csak fuvallatnak érezte magát a vitézek gyorsasága láttán. Csak a két dalia maradt ott, a rét közepén – no meg két lány, talán épp a két legszebb. Reszkettek a félelemtõl. Ám a két vitéz oly kedvesen szólt hozzájuk, hogy szép szavukra felbátorodtak, s engedték magukat elrabolni. Öreg Anyó egybõl tudta, hogy hol vannak, s

felöltözni az atyának. Mise után pedig a számháború, foci, méta következett. Volt, hogy kenun érkezett meg a táborunk helyszínére, mivel sehogy máshogy nem lehetett minket megközelíteni. Olyan közösséget épített fel, amely erõt adott a mindennapokban. Kamaszként vártunk minden olyan percet, órát, amit a templomban vagy azon kívül, együtt tölthettünk. Ilyenek voltak a hittanórák, a hittantáborok, a vitorlázások, a focimeccsek, a kirándulások, ilyen volt az ételosztás, az idõsek gondozása, a cserkészet, a taizéi imaórák, és ezzel a felsorolással nem is teljes a lista. És a magok, melyeket elhintett közénk, jó termõtalajra találtak-e? Azt gondolom, igen. A közösség ma is élõ. Az egykori kamaszok, ma boldog családapák és családanyák, akik körül nem egy gyermek árválkodik, hanem három, négy, öt cseperedik… Nem olyan régen, jól bebugyolált, aprócska csecsemõvel a karomban álltam a sekrestye ajtaja elõtt. Végre kilépett az atya az ajtón. Odajött mellém, levette a kicsi sapkáját, meleg kezét rátette a fejére, amely szinte elveszett a nagy tenyérben. Csend volt körülöttünk. Az a fajta, melyben a végtelenségig el tudnék merülni. Végül az atya szólalt meg: – Õ a következõ? Az Isten áldjon meg benneteket! Válaszoltam volna, de sietnie kellett. Fekete ruhájában szinte repült végig a folyosón. Pedig annyi mindent meséltem volna, de tudtam jól, hogy nagyon sokan várnak rá. Én meg már annyi mindent kaptam tõle egészen kicsi koromtól kezdve, hogy abból még a gyerekeimnek is bõven fog jutni. Tombor Orsolya

azt is, hogy milyen nevezetes eseménynek voltak õk szemtanúi. A Csodaszarvas-réten, a legendákból lépett eléjük Hunor és Magor. Még aznap nagy lakodalmat csaptak. Hivatalos volt ám Öreg Anyó és családja is, és úgy mulattak, hogy még a mai napig is abból az örömbõl táplálkoznak, ha baj vagy szomorúság költözik lelkükbe. A mulatság után – úgy hírlik, éppen hét napon és hét éjjelen át tartott – Öreg Anyó és Szürke Öszvér egymásra nézett. Azt latolgatták, hogy Óriás Hullám miért küldte õket ilyen távoli idõkbe. Tanakodtak, tanakodtak, közben fejük fölött körözött Nagy Szél barátjuk, hogy szárnyaira vegye õket, s visszavigye kicsi házukba, ahol a kicsi kemence a hidegtõl reszketve várta a meleget. Már ültek volna egy utazó bárányfelhõre, amikor egy fehér hajú öregember – nagyon öreg ember – jelent meg elõttük a semmibõl: – Ti vagytok azok a vándorok, akiket Óriás Hullám küldött? – Mi vagyunk – szeppent meg Öreg Anyó, s kérdõen nézett a jóságos arcú vénemberre. – Hallom, tanakodtok. – Igen. Tanácstalanok vagyunk. Igaz, hogy jól éreztük itt magunkat, az is igaz, hogy itt tiszta a levegõ, nincs por, nincs szemét, vizeitek oly tiszták, mint a kristály, de nem jöttünk rá, hogy mit vihetünk haza, amibõl tanulnának is az emberek. – Válaszul az öreg a köpenye alól egy csodacsemetét vett elõ, s odaadta Szürke Öszvérnek: – Vidd haza és ültesd el, nem akármilyen fa ez! Égig ér majd az üzenete, de földre hajló ágai emlékeztetnek majd titeket arra, hogy ahány facsemetét ültettek, annyival lesz tisztább a levegõtök. S arra is, hogy ahány csemetét ültettek, annyi gyermeket hozzanak asszonyaitok a világra, hogy dús erdõvé nõjön nemzetetek. A gyermekek nevetése lesz a ti hitetek és bizalmatok. Jól figyeljetek öregjeitekre, mert tapasztalataik bölcsességgé érik életük alkonyára, az õ mérhetetlen tudásuk és szeretetük vezessen mindig az utatokon. Táplálkozzatok gyökereitekbõl, ahogyan az elültetett facsemeték is a gyökereikbõl kapnak táplálékot. – Mi lesz Nagy Folyóval? Honnan vigyünk neki friss forrást? Csak beteg halaiért aggódik… – Itt van ez az üvegcse. Adjátok oda Óriás Hullámnak, de ez csak annyira lesz elég, hogy a haldokló halakat megmenthesse. A vizeitekért is ti vagytok a felelõsek. – Azzal az öregember eltûnt

Nyúlfarok
Verzár Éva

Öreganyó története, Janika tollából…
befejezõ rész
a szemük elõl. Nagy Szél sem váratott tovább magára, felkapta a kis családot, s hazaröpítette õket a Nagy Folyó mellé, onnan otthonukba, ott óvatosan letette õket kicsi házuk küszöbére. Öreg Anyó és Szürke Öszvér körülnézett, aztán nekiláttak a munkának. Kemencében sütötték továbbra is a kenyeret, ha valaki kérte, továbbadták a kovászt, s arra tanították a gyerekeket, hogy nagyon figyeljék az öregek szavát. Minden évben elütettek egy-egy csemetefát, termését szétosztották az emberek között. Mire Kis Csibe és Kis Kakas nagyra cseperedett, nemzetük ege felett kezdtek felszakadozni a sötét fellegek. Az Ordasok hangja egyre halkabb lett, s a remény, hogy elhal vonyításuk, minden újabb gyermek születésével megerõsödött. – Szilajka, nagyapó is bölcs? – Bölcs, Jankó. Az öregemberek nagy bölcsességet hordanak tarsolyukban. – Akkor édesapám is, én is bölcsek leszünk, ha megöregedünk? – Biztosan, mert eszes apukának okos gyereke vagy. – És te? Te mennyire vagy bölcs, Szilajka? – Ezen jól elszöszölnek a tudósok, a kutatók, de annyi biztos, hogy mióta a betûimet rovom, sok víz lefolyt az öreg Dunán. – Mennyire sok? Annyira, hogy te legyél a legeslegbölcsebb? – Talán. Rovásaim sok tudást õriznek. – Akkor ideírod, hogy Öreg Anyó és Szürke Öszvér meséjének vége? – Megígértem. Nézd:

egEv

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9.

17

Szövetségben
„Éltetõ Étetõ”

Kenyeret sütöttünk óvodásainkkal

„Drága kincsem, életem!, Úgy szeretlek, majd megeszlek!, Te kis, cipóképû…”. Mondtuk már ezeket valaha is gyermekeknek, gyermekeinknek? Vagy kedvesünknek Shakespeare szavaival: „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér…”? Amikor ezeket a sorokat írom, elgondolkodom a mélyen bennünk lévõ analógiákról – az „életrõl” (ahogyan régen a búzát nevezték) és mindenrõl, ami számunkra kedves, létünk fenntartója és szükségessége. A fentiekben idézett mindennapi és költõi megnyilvánulásokban ott van együtt, amire vágyunk: szeretetre, hogy lelkünk teljesedjen, s kenyérre, hogy testünk növekedjen.

Legtöbben talán boltba vesszük (már vagy még) a kenyeret, de azért megnézzük, hogy melyik „mosolyog” ránk leginkább, és azt választjuk, aztán amikor otthon megszeljük, talán automatikusan fel is emeljük, hogy érezhessük illatát. Érezzük a búzamezõt – akinek van még ilyen élménye –, vagy egyszerûen csak érezzük azt a „mindennapi”, de mégis semmihez sem hasonlítható illatot. Az igazi, ha módunkban áll magunknak sütnünk, vagy háznál készült kenyeret ennünk! Abból már a lélek is kimosolyog... Ha gyerekekkel együtt sütünk, akkor látjuk, hogy ragyogó arccal gyúrják, nyomkodják a kelt tésztát, mert közben beledolgozzák lelkese-

désüket, örömüket, igyekezetüket, s a tészta „meghálálja: megnövekszik (megkel), s aztán ragyogó barnára sül. Finomabb is az ilyen „lelkes” kenyér, amiben a szándék és az öröm együtt „kelhet” a hozzávalókkal – magam is ismerem ennek az ízét. Szerettük volna, ha mindezt – a kenyérsütés hagyományos folyamatát – óvodás gyermekeink is megtapasztalhatják, hogy ezzel is kapcsolódjanak magyar népi kultúránk egyik meghatározó eleméhez. Ezért is szolgált különleges örömünkre, hogy tanévnyitó értekezletünkön – melyen egész éves programként tûztük ki magyarságtudatunk elmélyítését és ápolását – rögtön érkezett egy kedves szülõi felajánlás, hogy megnézhetünk egy házi kenyérsütést, szabadtéri kemencében. Már a kirándulásunkat megelõzõ hetekben a kenyérsütésre készültünk a csoportunkban. A kemence témaköréhez kapcsolódó verseket, imákat, magyar népmeséket hallhattak és tanulhattak a gyerekek. (Vajaspánkó / népmese, Szent Erzsébet kenyércsodája, A part alatt / népköltés, „Hej, görbénye, görbénye” / népi dalosjáték, Csupa fény az Isten kertje / vers, Ki asztalt terítesz… / ima) Szókincsüket a népi világban használt, ma már feledésbe merült szavakkal gyarapítottuk (szõttes, kenyérlapát, szakajtó, szita). Ezen kívül népi játékokat játszottunk, melynek légköre, cselekménye, eredete és tartalma a legalkalmasabb az egészséges gyermeki lélek megõrzéséhez. Megismertettük a gyerekekkel a kenyérsütés folyamatát, a búzamagtól a kisült kenyérig. Mindezt nemcsak hallhatták elbeszéléseink által, hanem meg is tapasztalhatták – mozgással, szaglással tapintással, látással, ízleléssel – játékos tevékenységeink során. Hiszen tudjuk, annál inkább megmarad egy új élmény, minél több érzékszervünkre hat egyszerre. Ezekkel az elõzményekkel indultunk útnak a vendéglátó családhoz. Az édesanya nagy szeretettel és örömmel fogadott bennünket, majd bevezetett minket az udvarra, ahol a befûtött kemencéhez már oda voltak készítve az eszközök. Mivel a fõvárosban élünk, sok gyerek életében elõször látott igazi kemencét és nagy újdonságként hatottak rájuk a látottak.

18

Csupa fény az Isten kertje, Alma, körte érik benne. Jószívû az, aki adta, Mindnyájunknak égi Atyja. Madár száll a kéklõ égen, nap ragyog a tó vizében. Teremtõjét áldja minden, Dícsértessék az Úristen. Ki asztalt terítesz az égi madárnak, teríts asztalt, teríts szegénynek s árvának. Nyújtsd ki Atyám, nyújtsd ki Jóságos kezedet, adj a koldusnak is tápláló kenyeret. Ételben italban legyen bõven részünk, gondviselõ Atyánk, könyörögve kérünk.
Nagy élmény volt számukra, hogy megfoghatták a langyosabb oldalát, benézhettek a belsejébe és az ujjukat is bekormozhatták. A házigazdák bemutatták a kenyérsütéshez használatos eszközöket: sütõlapátot, szakajtót, szõttest, rostát stb. A gyermekek a kezükbe vehették, kipróbálhatták a számukra ismeretlen tárgyakat. Amíg a tészta sült, eljátszottuk a „kenyérke”tornát, amelyben ismét végigjártuk és tudatosítottuk a kenyérsütés állomásait: Leguggoltunk, összetett kezünkkel szimbolizáltuk a földben lévõ apró búzamagot, lassan lábujjhegyre emelkedve, karunkat magasra nyújtva érzékeltük a búza növekedését, eljátszottuk hajladozva, ahogy a szél simogatja, ringatja a kalászokat, az érett búza aratását kaszáló mozdulatokkal utánoztuk, szekérre raktuk és elvittük a malomba, a lovak mozgását utánozva, karkörzéssel mutattuk, hogyan õrlik a búzát a malomkövek, gyúró mozdulattal dagasztottuk a tésztát, sütõlapáttal betettük a kemencébe, és guggolásban rugózással játszottuk el, hogyan sülnek a kenyerek. Amíg a képzeletbeli kenyerek sültek, a valódi kemencében is barnult már a finomság. Amíg a kisült tészta illata asztalhoz nem vonzott minden gyermeket, kemencével kapcsolatos népi gyermekjátékot (Elszaladt a kemence…) játszottunk. Mikor elkészült az ínycsiklandó étek, egy székely asztali áldással hálát adtunk, majd elégedetten elfogyasztottuk a frissen kisült, meleg péksüteményeket. Ajándékul a csoport gyermekei által megfogalmazott mesekönyvet vittünk a családnak, melyet rajzokkal is díszítettek. Végül megköszöntük a szíves vendéglátást, és áldást kértünk a háziakra. Valódi lelkes, „élettel” teli élmény volt ez a nap számunkra – jóllaktunk testileg, lelkileg, s nem csak egy napra… Kuszinger Éva és Nagy Krisztina, a Liliomkert Katolikus Óvoda Katica csoportjának óvodapedagógusai

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9.

19

Szövetségben

Föld Napján – a szemétrõl
1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírû szakértõje lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A FÖLD NAPJA célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.
Mind nagyobb gondot okoz a hulladék elhelyezése, ártalmatlanítása Magyarországon is. 2013-ra nemzeti megelõzési tervet kell készíteni, mely az Európai Unió irányelvén alapul, eszerint a megelõzés, az újrahasznosítás és az energetikai hasznosítás a legfontosabb tényezõk. Annak ellenére, hogy a tervezet tartalmaz néhány támogatott intézkedést, nem érzékelhetõ az állami szándék a betétdíjas begyûjtés, vagyis az újratöltési rendszerek bõvítésére. Az is tény, hogy a rendszerhibák ellenére népszerû a lakosság körében a szelektív hulladékgyûjtés, de a gyakorlaton van még mit javítani. A gyerekekben nagyon bízhatunk, hiszen a szemléletük gyorsan változik, ezért a jelenleginél is többet kellene e témáról velük is beszélgetni. Akárcsak a felnõttekkel, de nemcsak a szelektív gyûjtésrõl, hanem a hulladék keletkezésének lehetséges megelõzéseirõl, a vásárlási szokások megváltoztatásáról. Plakátok kihelyezésével is sokat lendíthetünk a megfelelõ tájékozottság elõsegítésében, továbbá a hulladékgyûjtõ szigetek pontos használatában. Kétségtelen, hogy a szelektív gyûjtésben vannak sikerek, ugyanakkor ez a szigetszerû elrendezés, nem igazán hatékony, helyette egyre inkább teret nyer, hogy a szolgáltató „házhoz megy”. Nyíregyháza egyes városrészein, még 2005-ben, kísérleti jelleggel bevezetésre került a házhoz menõ, zsákos rendszerben történõ papír- és mûanyag hulladék elkülönített begyûjtése. A lakosságnak térítésmentesen adtak havi egy alkalommal egy-egy (sárga és kék színû) 70 literes zsákot. Mivel ott ez a rendszer bevált, a mai napig is ingyen, az elõre megadott napon elszállítják a szemetet. Mohács és a programhoz csatlakozott települések, az új rendszer keretében, 2010 januárjától végzik a kommunális hulladékok elszállítását. A válogatott szemetet a cikói hulladékkezelõ központba szállítják, a megyében Komlón és Mohácson alakítottak ki kisebb átrakóállomásokat, komposztálókat, hulladékudvarokat. A hulladékudvar szakképzett személyzet által mûködtetett önálló, zárt átvevõhely. Hogy melyik hulladékudvarban mit adhatunk le, az hulladékudvaronként és üzemeltetõnként eltérõ. Az ide elhelyezett feleslegünkért nem kell fizetni. Az üzemeltetõ az önkormányzattal áll kapcsolatban. Ha sikerül az embereknek ráérezniük a szelektív hulladékgyûjtésre, akkor jöhet a következõ minõségi lépcsõ, amikor a hulladékgyûjtõ szigetek koncentrálódnak egy-egy közösségre, társasházra. Hiányosságok az elhelyezésben: behatárolt a tárolók mennyisége és fajtája, sokan nincsenek tisztában azzal, mit hova dobhatnak. Ilyenek például a többrétegû italoskartonok (dobozos gyümölcslevek), tejesdobozok, színes reklámlapok. A következõkben ezekrõl és feldolgozásukról adunk bõvebb tájékoztatást.

Mûanyaghulladék hasznosítása
Mit tehetünk a gyûjtõedénybe? A kiöblített italospalackok (PET) anyaga eltér a kupakétól, ezért ha ezt nem szedjük le, a válogatómûben kerül sor rá. Nagyban megkönnyíti a feldolgozást, ha már a gyûjtõedénybe külön dobjuk be a kupakot! Ide kerülhetnek még a tejfölösés joghurtospoharak, flakonok, amelynek anyaga PP, PE vagy PS. A tiszta mûanyag fóliák, szatyrok (PE) hasznosítása is megoldott. A mûanyagokat a válogatóban szétválogatják, tömörítéssel bálázzák. Ezeket aztán aprítják, majd vegyszerekkel átmossák. Granulálás után termopulóverek, kerti bútorok, cd- és dvd-tokok vagy újabb palackok készülnek belõle.

Papír- és kartonhulladék hasznosítása
Az újrahasznosítás alapfeltétele az, hogy a hulladékpapírok közül eltávolításra kerüljenek a fóliázott, esetleg kevert anyagú, laminált vagy felületkezelt papírok. FONTOS! A többrétegû italoskarton (gyümölcsleves, tejes dobozok) nem tiszta papír, ezért nem dolgozható fel papírhulladékként! A mûanyaghulladékokkal együtt gyûjtik, innen a legkönnyebb ugyanis kiválogatni. Ide tartoznak még a sima és színes újságpapírok, kartonpapír, papírdobozok. A szétválogatott papírokat bálázzák, feldarabolják majd pépesítik. Ezután készülhet belõle új termék. Pl: egészségügyi papír, füzet, tojásdoboz. A többrétegû italoskartonokat elõször darabolják, majd magas hõfokon összetömörítik. Ebbõl tektántáblákat készítenek, amelyeket a késztermékek elõállításához használnak. A papír hasznosítása kifizetõdõ! A papírgyártás folyamatához jelentõs mennyiségû energiára van szükség. Az újrapapír készítésével viszont rengeteg vizet és energiát takaríthatunk meg. Nem igényel fát, valamint a gyártás víz- és energiahasználata is töredéke az újonnan elõállított papírénak. Az újrahasznosításnál a papírrostok egymás után 6-szor használhatók fel!

Gyermekek Föld napi akciója: hulladékból ajándékot

A gyûjtõszigetek illegális hulladéklerakókká válhatnak

20

Fémhulladékok hasznosítása
A fémhulladékok hasznosítása azért fontos, mert visszaforgatásukkal nagy mennyiségû energiát spórolunk, és elkerüljük a bányászat hulladékainak keletkezését, a környezetterhelést, a tájrombolást. A fémek minõsége a visszaforgatással nem változik, gyakorlatilag végtelen sokszor, igen könnyen újrahasznosíthatók. A begyûjtött fémeket szétválogatják, majd tömörítéssel bálázzák. Ezután aprítják, majd mágnesek segítségével kiválasztják belõlük a más típusú fémeket. A tisztított darabokat kohókban beolvasztják és szállítható rudakba öntik. A rudakat a felhasználás helyén hengerelik, hogy új termékek készülhessenek belõlük.

Üveghulladékok hasznosítása
Az üveg alapanyaga a különleges minõségû homok, amelyet általában külszíni fejtéssel bányásznak. Ha az üveget újrahasznosítják, nincs szükség újabb bányák nyitására, nem keletkeznek tájsebek. A hulladéküveget apróra õrölve az építõiparban is fel tudják használni, ezzel is kiváltva az egyéb nyersanyagok (pl. kavics) bányászatát. Ha szín szerint gyûjtjük az üvegeket, akkor azok szinte 100 százalékban újrahasznosíthatók és 10-20 százalékos energiamegtakarítás is elérhetõ. Az üvegeket tisztítás után darabokra aprítják, zúzzák. Ezután mágnes segítségével eltávolítják belõle a fémdarabkákat (gyûrûk, kupakok), majd az egyes színeket elkülönítik egymástól. Következõ lépésként beolvasztják és formába öntik, aztán már készülhet is az új termék. Textilhasznosítás: sok helyen egyelõre nagyobb üzletek mellett találjuk a konténereket; a szociálisan rászorulóknak gyûjtenek ily módon. Elektronikai berendezések: most már a kereskedõknél új berendezés vásárlásakor (mobiltelefon, tévé) a régieket be lehet cserélni (ilyenkor kötelesek is átvenni!), vagy lomtalanítás keretében szabadulhatunk meg tõlük. Ahol van, ott a hulladékudvarok is ingyenesen átveszik. A szárazelemeket a természeti és közvetlen lakókörnyezetünk védelme érdekében a vonatkozó jogszabályok szerint elkülönítve kell gyûjteni. TILOS a használt elemeket és akkumulátorokat a lakossági hulladékba keverni, tehát a kukába dobni! Ez a hulladékfajta a hazai és az európai besorolás szerint is veszélyes hulladéknak minõsül. Szabálytalan elhelyezése hulladékgazdálkodási bírságot von maga után! Az elhasznált elemeknek gyûjtõhelyet találunk minden olyan kereskedelmi helyen, ahol árulják is. A lejárt szavatosságú gyógyszerekkel is hasonló a helyzet: vissza kell vinni õket a gyógyszertárba.

II. Magyar Majális Dunaszerdahelyen
FIGYELEM, FIGYELEM!
Sárga rigó, kanveréb, gyûjjenek csak miközénk! Közhírré tétetik szerte e Kárpát-hazában, hogy a május nyolcadikai dunaszerdahelyi Magyar Majális a Magyar Szent Korona oltalma alatt rendeztetik meg! Hívunk tehát minden magyar családot és egyéb közösséget, hogy az egész Kárpát-hazából jöjjenek ünnepelni velünk, felvidéki magyarokkal! Hívunk minden kézmûvest, vásározót, hagyományõrzõt, hogy vegyenek részt a Szeren!

Szerves hulladékok
A kukába dobott szerves hulladék bizony nagy pazarlás, hiszen házilag is hasznosítható, persze csak akinek lehetõsége van rá. A komposzt szagtalan, kitûnõ talajjavító anyag, ráadásul ingyen van. Herner Adrienn

Vukics Ferenc lakossági fórumainak legfrissebb listája:
április 26. – Szentkirály április 28. – Sárospatak május 9. – Gombaszög május 10. – Gádoros május 14. – Nagyatád május 15. – Szabadszállás május 17. – Zágráb június 7. – Bátonyterenye július 7. – Kiskunhalas

I . é v fo l ya m 10. s z á m 2 0 10. á p ri l i s 2 9.

21

Szövetségben

Veszélyben a Duna és a budapesti rakpart
„A rakodópart alsó köve” – Óriáskiállítás Budakalászon
A hathatósabb egyedi mûemléki védelem elõmozdítására Kolundzsija Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társaság budapesti és Pest megyei Területi Csoportjának elnöke 2006-ban beadott egy védési dokumentumot a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalba, ahol azt örömmel fogadták, kiegészítették és elõterjesztették a minisztériumnak. De a rakpartot azóta se védték le. A Dunapart megóvása érdekében óriáskiállítást szerveztek Ágh Andrással 2007-ben, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban, de továbbra se történt semmi. „Olyannyira nem, hogy megkezdõdtek az elsõ beavatkozások: a Margit hídnál kiszélesítették az utat a magas jármûveknek, a közraktárakat lebontották, folyik a Duna-parton a rombolás. Pedig a kínai nagy fal után a világ második leghosszabb mûemléke lenne, és ilyen nagyságú mérnöki mû levédésére még nem volt példa. De úgy tûnik, ennél fontosabb itt a fejlesztési érdek…” Az esztétikailag és szakmailag egyaránt lenyûgözõ kiállítás anyagát Budapest több kiállítótermének fölajánlották, de mérete vagy a politikai szándék hiánya miatt sehol nem fogadták be. Így pont azokhoz nem jut(ott) el egyre idõszerûbb

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1987-ben világörökségi rangra emelte Budapest Duna-parti látképét és a budai Várnegyedet, mivel egyike a világ kiemelkedõen szép urbanisztikai alkotásainak, és jól szemlélteti a magyar fõváros történetének különbözõ idõszakait. A mintegy 60 hektárnyi terület a Margit hídtól a Szabadság hídig terjed. A világörökségi rang azonban „csak” egy komoly nemzetközi elismerés, de nem konkrét védelem. A védelem az ország feladata lenne, de ezt nálunk felébe-harmadába valósították meg...
mondandója – a Duna és a Duna-part csodálatos természeti és épített értékeinek megvédése –, akiket leginkább érint. Három év után, 2010. április 10-én a budakalászi Kós Károly Általános Mûvelõdési Központ Faluházában kerülhetett sor a gazdag anyag másodszori bemutatására (a kiállítás április 29-ig tekinthetõ meg), és egyúttal a rakpartot és a Duna magyarországi szakaszát érintõ égetõ kérdések megtárgyalására. „Ha meg tudsz állni idejében, a veszedelmet elkerülheted” – idézte a Tao Te Kingbõl (Lao-ce: Tao Te King – Az Út és Erény könyve – a szerk.) Karátson Gábor, a Duna Charta alapítója, „A rakodópart alsó köve” címû, „hihetetlenül impozáns rakpartok” felépítését és történetét bemutató óriástárlat megnyitóján. „Valahol meg kéne állni és meg kéne találni azt a mértéket, ami életszerû.” „Mint a képhez a kerete, a testhez a bõr, úgy tartozik a rakpart a folyóhoz vagy a városhoz – fejtegette ifj. Zlinszky János egyetemi docens. – Mennyi készület, gondolat, ötlet, terv ment bele abba, hogy a rakpartok úgy néznek ki, ahogy. Végig kéne gondolni, mit akarunk a Dunával. …Most az EU vezetésével Duna-stratégiát terveznek, 2011 elsõ fél évében errõl szerzõdést akarnak kötni. …Pilinszky verse jut eszembe: Mielõtt bármit elkövetnek, gondoljanak a rózsakertre, vagy még inkább egyetlen rózsatõre, egyetlen egy rózsára, uraim.” Németh Antal, Budakalász alpolgármestere is arra hívta fel figyelmet, hogy „szelídíteni, emberléptékûvé kell tenni a terveket… A 2013 utáni EU-s költségvetés a nagyprojektek támogatását helyezi elõtérbe. A németek és az osztrákok már ki is munkáltak egy tervet a Duna egészére.” Ezt a folyó menti polgármesterek a turizmusra, sétahajókra gondolva nagyon lelkesen fogadták, de elfeledkeztek a folyam- és tengerjáró hajók építésének németországi beindulásáról, és arról, hogy a XIX. század második felébõl származó teherkikötõink már nem alkalmasak ilyen vízi jármûvek fogadására. Konténerkikötõket pedig egyetlen önkormányzat se szeretne a Duna-partján… Kolundzsija Gábor, a kiállítás szervezõje elmondta: a Duna jelenleg közvetlenül és közvetve tíz országot érint. Egy február végi, nemzetközi konferencián öt ország miniszterelnöke és számos minisztere tárgyalt a folyó sorsáról. „Egy ajánlás szerint 2,5 m-es mélységet kellene biztosítani a Dunán az év 340 napján, több mint 11 hónapján. Ez alacsony vízállás mellett, egy szétterülõ, kanyargó folyón nem megoldható, csak radikális kotrásokkal: egy ilyen hajózható csatorna kialakítása élõhelyek tömeges pusztulását jelentené. …A Duna Bizottság 29 vízlépcsõt javasol, ebbõl 18 már kész. Ausztria és Németország végig be van lépcsõzve, ott a Duna már elvesztette élõ, természet közeli állapotát. És 11 vízlépcsõt terveznek még! Húsz éve Nagymaros ellen tüntettünk, ez emblematikus eseménye volt a rendszerváltásnak. És nem biztos, hogy megszabadultunk az efféle törekvésektõl….” Magyarországon még van dunai táj, és már van olyan dunai kultúra, ami látogatható. A vízminõség jobb, mint a fölöttünk és alattunk lévõ szakaszokon, és a természetes partvonalak ellenére a folyó itt hajózhatóbb, mint a román, bulgár részen. A magyarországi Duna-szakasz sokoldalú: innen a nagy vonzereje, ezért jönnek máris hatalmas szállodahajók, és ezért telepedtek meg, járatják a motort éjjel-nappal a budai Vár rakpartjánál – ahol korábban soha nem volt parkolás – vendéglátós luxushajók. De pontosan ebben a vonzerõben rejlik a veszély és a feladat is. Ha gazdasági, közlekedési, hajózási, energetikai szempontból tudunk együttmûködni a folyó kapcsán, akkor értékvédelmi szempontból is így kell tenni. A Duna-stratégia foglalkozzon az eleven Dunával, ne csak a fejlesztések valósuljanak meg, hanem az értékõrzés is… A világörökségi rangú budapesti Duna-part kapcsán 2003–2004-ben kiderült, 2x2 sávos autóúttá akarják kiszélesíteni a rakpartot. A városvédõk harca csak külföldi segítséggel lehetett eredményes: UNESCO-s és ICOMO-s szakértõk megállapították, hogy a Duna-parton a forgalmat nem növelni, hanem csökkenteni szükséges. Ha mégis kiszélesítik a rakpartot, akkor veszélyeztetett világörökségnek kell nyilvánítani. A 12 km-es, a kínai nagy fal utáni leghosszabb mûemlék unikum, de a Margit híd alatti rész kiszélesítését mégsem sikerült megakadályozni. Az ellentmondó fõvárosi rendeletek közepette, miközben a kamionokat igyekeznek kiszorítani Budapestrõl, ezt a szakaszt épp a magas jármûvek miatt építették át. „Ma már egyre nehezebb lejutni a partra – összegezte a kiállítás fõ szervezõje, Kolundzsija Gábor. – Az idõk során elzártuk magunkat a folyótól, szemben más városokkal, akik visszaadták a folyamot a lakóknak. …Kezdetben volt a kettõs lépcsõs rakpart, ezt is vissza kéne állítani. …Hiszen a világ egyik legszebb városa lehetne Budapest: hegy, víz, építészet, minden együtt van hozzá. Csak vigyázni kellene felbecsülhetetlen értékeire.” Anó

22

A solymászat, mint a világörökség része
(a Magyar Solymász Egyesület javaslata az UNESCO Bizottság részére – részlet)
Vannak olyan emberi tevékenységek, amelyek több ezer éves történelmi múltra tekintenek vissza, és amelyek újkori változásai és a fejlõdés indokolják, hogy a legmagasabb védettségi kategóriába, a világörökségi védettség kategóriájába kerüljenek, ezáltal megõrizve a jelennek és a jövõ nemzedékeinek. Ezek közé tartozik a solymászat is. Az embereket már a kezdetekben lenyûgözte a ragadozó madarak életmódja, vadászati stílusa. A sólymok szédítõ támadása, amelynek során a magasból 300 km/óra feletti sebességgel zuhannak áldozatukra, vagy a sasok hihetetlen ereje, amellyel a farkast is képesek elejteni, megragadta a fantáziát. A szárnyalás a szabadság érzetét keltette, s a bátor madarak a vitézi, lovagi erények megtestesítõivé váltak. Vajon mi a titka ennek az évezredeken átívelõ szenvedélynek? Válaszként idézzünk a „Lovas nemzet” címû könyv solymászatot tárgyaló fejezetébõl: „…ami a zsákmányszerzésen túl van, azt igazán csak az értheti meg, akit az élmény a gyakorlatban is megérintett. Aki vágtatott már jó lovon a szabadban, széles mezõn, vagy rengeteg erdõn,…vagy röpítette sólymát az ég kékjében, és átélte azt a semmivel össze nem hasonlítható érzést, amit az alig látható kis pont, a sólyom és a solymász kapcsolata jelent, az tudja a választ. Ez a vágy nem ismer határokat és korokat, nem ismer származást, vallást, nemzeti hovatartozást vagy életkort. Megérinthet mindenkit, fiatalt, öreget, férfit, nõt egyaránt s minden idõben…” A solymászat olyan õsi, mintegy ötezer éves vadászati mód, amely mára eredeti élelemszerzõ szerepén fokozatosan túljutva összetett kulturális, hagyományõrzõ tevékenységgé vált. Bölcsõje, mint annyi más hagyománynak, keleten ringott. Már az ókori Egyiptomban kiemelt kultusza volt a ragadozó madaraknak, a vándorsólyom képében megjelenõ Hórusz-isten formájában. Az emberi társadalmak a kezdetektõl fogva megkülönböztetett tisztelettel viseltettek a ragadozó madarak iránt. Nekünk, magyaroknak még ennél is szorosabb kapcsolatunk van a solymászattal. Közismert, hogy a honalapító Árpád fejedelem apja, Álmos születése a Turul-legendához kötõdik. A hagyomány szerint anyját, Emesét álmában egy sólyom (Turul) ejtette teherbe. A Turul, az õsmagyarok szent madara, amely már Attila, a nagy hun fejedelem zászlaját és pajzsát is díszítette, egyúttal a kor legjobb solymászmadara volt, a ma is élõ altáji kerecsensólyommal azonosítható (Falco cherrug altaicus Menzbier). Az Árpádok csaknem fél évezredig uralkodtak a magyar trónon, ezáltal a Turul a mai kor magyarságának is egyik legjelentõsebb nemzeti jelképe maradt. A különbözõ régészeti leletek visszatérõ alapmotívuma a sólyom, eredeti és stilizált alakban edényeken, pajzson, tarsolylemezen egyaránt megtaláljuk. A magyarság a Kárpát-medencébe már fejlett solymászati kultúrával érkezett, ennek számos nyelvi és tárgyi emléke maradt fenn. Helységneveink sora utal az egykori királyi solymászok lakhelyére: Kerecsend, Kelecsény, Szokolya, Solymár, Sólyomkõ, Madaras stb. Nemcsak kiráVándorsólyom portré

lyok, de fõurak (így a fejedelmi Rákóczi család is), köznemesek, sõt, egyházi méltóságok is szenvedélyesen ûzték a solymászatot. A két világháború között Gödöllõn udvari solymásztelep mûködött, 1939-ben pedig megalakult a jelenleg is mûködõ Magyar Solymász Egyesület. Megszületését nagy egyéniségek jelzik, mint galántai Lelovich György, a klasszikus solymászat európai újjáélesztõje, vagy Bástyai Loránt, aki szakirodalmi munkásságával járult hozzá a fejlõdéshez. A solymászat mára Magyarországon – hasonlóan más európai nemzetekhez – összetett kulturális tevékenységgé alakult. Mindenekelõtt õrzi és ápolja a legõsibb vadászati módok egyikét, a ragadozó madarakkal való pedzõ vadászatot. Õrzi ennek szakmai fogásait, technikai elemeit, kultúráját. Ez – túl a vadászszenvedélyen – olyan testet-lelket felüdítõ, fizikai és mentális regeneráló tevékenység, amelyre a ma emberének nagyobb szüksége van, mint elõdeinek. A solymász lelke, gondolatai együtt szárnyalnak madarával, ezáltal élve meg a korlátlan szabadság érzését, a gondoktól, bajoktól való elszakadás élményét, ha csak rövid idõre is. Magyarországon – történelmi hagyományokra építve – új, környezetbarát tevékenység van kibontakozóban, az ökológiai védelem solymászati technikával való megvalósítása. Repülõtereken, halastavakon, szõlõültetvényeken solymászok biztosítják a kártevõ madarak távol tartását. A Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülõtéren állandó solymászati szakszolgálat látja el a madárriasztó feladatokat, ezáltal elõzve meg a légi baleseteket, jó példájaként az élõ hagyományok és a korszerû biztonságtechnológia együttmûködésének. Ez kivált számos környezetszennyezõ technológiát, tehát tevékenyen részt vesz a környezetvédelemben. Jelentõs szerepet játszik a solymászat a különbözõ kultúrák megismerése, a nemzetek és népek barátsága elmélyítése terén is. A Magyar Solymász Egyesület 1986 óta szervezi a nemzetközi solymásztalálkozókat. Ezek kitûnõ fórumai a különbözõ népek, nemzetek kulturális találkozójának. Japántól az Egyesült Államokig érkeznek ide vendégek, hogy együtt solymásszanak, s emellett megismerjék egymás eltérõ szokásait, módszereit, átvegyék a hasznos tapasztalatokat. Az ember természethez való kötõdésének, azzal való együttélésének és azonosulásának, az élõ hagyományõrzésnek napjainkban világszerte a solymászat az egyik legfontosabb életben tartója. Magas színvonalon, a természettel a legközvetlenebb élõ kapcsolatot tartja fenn, szolgálja az ember testi-lelki fejlõdését, mentális regenerálódását, és széles körben, hatékonyan szolgálja az emberiség túlélésében döntõ szerepet játszó természetbarát, környezettudatos szemlélet kialakulását. A világ kulturális öröksége nem mondhat le azokról az értékekrõl, amelyet a solymászat képvisel! Magyar Solymász Egyesület 2008. További részletek: www.solymaszat.hu

Turul ábrázolás

Sólyom szolgálatban

Szkíta lovas solymász a honfoglalás korából

I

Kisléptékû élelmiszer-rendszerek jogszabályi környezete, közelgõ EU elnökségünk fényében
civil képzés és szakmai mûhely
Idõpont: Helyszín: 2010. április 27. 10.00–17.00 Nemzeti Lovarda, Díszterem (Budapest VIII. ker., Kerepesi út 7.)
REGISZTRÁCIÓS LAP Név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szervezet: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Elérhetõség: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kér-e utiköltség-térítést: igen/nem Észrevétel, megjegyzés a programmal kapcsolatban: ....................................... ....................................... ....................................... A kitöltött regisztrációs lapot kérjük 2010. április 26ig az alábbi elérhetõségekre visszajuttatni: e-mail: simonyib@vedegylet.hu Fax: +36 1 269 42 51 Posta: Védegylet Egyesület, 1114 Budapest, Bartók Béla út 19.

PROGRAM: 10.00–12.00 Civil érdekképviselet és kisléptékû élelmiszer-rendszerek a magyar EU-elnökség kapcsán 10.00–10.20 Kégler Ádám (MTA-PTI): Civil érdekérvényesítés lehetõségei hazánk 2011. évi uniós elnöksége kapcsán 10.20–10.40 Flamm Benedek László (FVM EU Koordinációs és Nemzetközi Fõosztály): Civil részvétel koordinációja az FVM-ben, uniós elnökségünk kapcsán 10.40–11.00 Sarbu-Simonyi Borbála (Védegylet): Európai szintû civil kezdeményezések az EU 2020 stratégia és a 2013 utáni KAP befolyásolására 11.00–12.00 Kérdések, vita 12.00–13.00 Ebédszünet (Az ebédszünet alatt: a civil összefogás képviselõinek sajtótájékoztatója az új kistermelõi rendeletrõl) 13.00–17.00 Mûhelymunka: uniós szabályok és helyi szabályozási mozgástér – a Jó Higiéniai Gyakorlat útmutatók kérdése 13.00–13.20 Gyaraky Zoltán (FVM Élelmiszerlánc-elemzési Fõosztály): A minisztériumi nézõpont a magánházi JHGY-val kapcsolatban 13.20–13.40 Szalay-Zala Andrea (FATOSZ): A falusi turizmus JHGY létrehozás folyamatának tapasztalatai, tanulságai 13.40–14.00 Szabadkai Andrea (SZÖVET): a kisléptékû élelmiszerrendszerek érdekében történõ magyarországi civil érdekképviseleti munka állása – helyzetjelentés, stratégiai irányok felvázolása 14.00–14.30 Mag. Reinegger (Regionális Agrárkamara, Graz, Ausztria): Ausztriai tapasztalat a magánházi szintû JHGY kidolgozásával, alkalmazásával kapcsolatban 14.30–14.45 Kávészünet 14.45–15.15 Kérdések-válaszok az elõadásokkal kapcsolatban 15.15–16.45 Moderátor által irányított eszmecsere az elõadó panel és a résztvevõ szervezeti képviselõk között 15.15–16.15 Stratégia állítás a civil együttmûködés EU-s és hazai lépéseirõl, csatlakozási lehetõség a civil együttmûködés munkájához 16.15–16.45 A kisléptékû élelmiszer elõállítás JHGY anyagának strukturális megbeszélése a szakmák képviselõivel, fontosabb javaslatok felvetése a készülõ munkához 16.45–17.00 A konferencia zárása

Támogatók:

A program az Európai Unió támogatásával jött létre. Az eseményen elhangzó értelmezésekért és véleményekért kizárólag a szervezõk felelõsek, ezek nem tekinthetõk az Európai Unió álláspontjának

Az Õrségben, az Országos Kéktúra útvonalához tartozó 150 lelkes KERKAKUTASON, 3 szoba, konyha, fürdõszoba elrendezésû, 7 személyes falusi vendégház, 8000 nm (!) kerttel kiadó.
Foglaljon idõben, idõpontok most még rugalmasabban választhatók!
További információért kérem, hívjon bizalommal!
Telefon: 06 20/9719-232 e-mail: almafas@freemail.hu internet: www.nyugalomszigete.hu

II

Szíves figyelmébe ajánljuk a Magyar Játékgyártók webáruházát!
Ezt az oldalt magyar játékgyártók hozták létre azzal a szándékkal, hogy bárki részére könnyen és olcsón elérhetõek legyenek olyan termékek, amelyeket magyar emberek gyártanak, magyar munkahelyeken. Webáruházunkat a lakosság részére, míg nagykereskedésünket a kereskedõk kiszolgálására hoztuk létre.

KÉTFUNKCIÓS RAJZTÁBLA Akciós ára: 6990 Ft

7-ES KOSÁRLABDAGYÛRÛ Akciós ára: 1990 Ft

Az akció május végéig érvényes.
Cím: 2112 Veresegyház, Bánki D. u. 3. Elérhetõségeink: Telefon: 06-70-336-04-23 Web: www.magyarjatekgyartok.hu

III

Az itt található tárgyak megvásárlásával támogathatja a Magyarok Szövetsége mûködését és a Szilaj Csikó megjelenését.

Falinaptár

MOGY DVD

Táltos életfa

Könyvek

Szkíta napsólyom

Bölcsõ

Bronz pajzs

www.magyarokszovetsege.hu
A nyári szünetben, június 15-tõl minden héten indul:

NAPKÖZIS TÁBOR:
heti turnusokban 8-17 óráig, ebéddel, uzsival, napi 2x lovaglás, íjazás, szabadidõs programok és játékok, ló és lószerszámok ápolása

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái:
1/1 – egész oldal 1/2 – fél oldal 1/4 – negyed oldal 181 x 256mm 30.000 Ft 181 x 126 mm 18.000 Ft 88 x 126 mm 10.000 Ft 88 x 61 mm 6.000 Ft

Nomád tábor
hétfõ reggeltõl szombat délig, teljes ellátással, alvás sátorban, intenzív lovasoktatás, pl. szõrénlovaglás, díjugratás, tereplovaglás, hagyományõrzés, íjazás (haladóknak lóról is) Papkúti Hagyományõrzõ Lovas Sport Egyesület
2163 Vácrátót, hrsz.: 0210/15 Bige Csaba 06 20 929 0744 • info@papkutilovas.hu www.papkutilovas.hu

1/8 – nyolcad oldal

1/16 – tizenhatod oldal 42 x 61 mm 4.000 Ft

Hirdetések felvétele: Kucsara Pál, +36 70 584 8597 pal.kucsara@gmail.com

IV

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful