Fotó: Kocsis Csaba

Tisztelt Olvasó!
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy október 23-át most is a belvárosban töltöttem, Budapesten. S ahogy mondani szokták: ha zongorázni tudnám a különbséget... Pár éve magamból kikelve üvöltöttem a Kossuth tér körül harci felszerelésben feszítõ, majd nekiinduló, népet-kiszorító, lökdösõ, ütlegelõ, kergetõ, kardlapozó, lövöldözõ rendõröknek: „Itt vér fog folyni!”. Valójában nem teljesen így volt: amikor már lökdösni kezdtek, nem kiabáltam többé, gyorsan befogtam a számat, elhúztam onnan, a bõrömet mentettem. No, nem a rendõröktõl – ez sem igaz. Ezek fogdmegek voltak, verõlegények voltak, ölni tanított kommandósok, semmi közük nem volt a valóban rendet védõ, a közbiztonságot óvó, az állampolgárokra vigyázó, tisztes magyar rendõrökhöz. Most pedig? Irdatlan nagy tömeg a Kossuth téren, hosszan-hosszan kígyózó sorral tarkítva – békésen, türelmesen araszoltak az ünneplõk, hogy Õfelsége, a Szent Korona elé járulhassanak. Néha elvonult az orrunk elõtt egy fél tucat rendõr, vagy díszlépésben megérkezett a katonai díszõrség váltása, s ennyi. Feketénfehéren, a tündöklõ napnál is világosabban kiderült, az egész világ számára vitathatatlanul bebizonyosodott: ha nincs rendõr, nincs felfordulás! Újabbkori ötvenhatunkért éppen úgy a látszólag eszes és elmés, valójában elmeháborodott, ütõdött hatalmisták a felelõsök, mint az 54 évvel ezelõttiért. A Magyarok Szövetségének is, a maga lábán szívesen szaladgáló Szilaj Csikónak is elszánt küldetése, hogy még a legrokonszenvesebb politikai erõket, pártos hatalmi tömörüléseket is mindig figyelmeztesse: az igazsággal nem szabad játszani! A hatalommal nem szabad visszaélni! Mondhatni, nem ingünk, nem gatyánk Budaházy György, nem tagja, nem elöljárója a Szövetségnek, tehát nem ezért adunk hírt róla s vesszõfutásáról újra meg újra. Hanem azért, mert ügye jelképpé nõtte ki magát: mikor lesz végre olyan törvénykezés és olyan szólásszabadság Magyarországon, amely nem fordítva ül a lovon: nem hagyja büntetlenül azokat, akik hatalmi mámorukban és anyagi mohóságukban tettlegesen romboltak, iszonyú károkat okozva, életeket sem kímélve pusztítottak; ám annál inkább békén hagyja azokat, akik „csak” szóltak, s éppen e rombolást megfékezendõ. Ügyvéd barátom figyelmeztetett egy pontatlanságomra, véletlen „csúsztatásomra”: Budaházy nem ugyanabban a ügyben van elõzetesben, mint amelyikben felfüggesztett büntetést kapott. Ám ez sem változtat semmit a lényegen: ugyebár a fennálló, demokratikus rend erõszakos megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával vették õrizetbe. Tessék mondani: valóban rend volt az? Valóban demokratikus? Valóban õ volt az erõszakos? Nem a fogdmegek? S Esztergom ügyét is ugyanezért veszi – vette – magára mind a Magyarok Szövetsége, mind pedig a Szilaj Csikó. Attól, mert kiírtuk a táblára, hogy itt demokrácia van, még nem volt, nincs és nem is lesz demokrácia. Csak akkor lesz, ha ügyelünk rá. Ha figyelmeztetjük a magukról megfeledkezetteket… Varga Domokos György

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap: http://szilajcsiko.hu

Fõszerkesztõ Varga Domokos György dombi52@t-online.hu Fõszerkesztõ-helyettes Verzár Éva verzar.alfa@gmail.com Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna Rajz Dezsõ Ili, Szikla Krisztina Fotó Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Fucskó Miklós, Herner Adrienn, Jókuti Tamás, Koczka Kata, Náray Zsuzsa, Szamosvári Zsolt Karikatúra Gomba Hirdetési melléklet Kucsara Pál, Szikla Krisztina Olvasószerkesztés Buvári Márta, Koczka Kata, Maleczki József, Román János, Szentandrási Erzsébet, H. Tóth Tibor, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin, Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29–33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia Telefon: 06 1 359 9155 msz.szilaj@gmail.com Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: msz.sajto@gmail.com Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06 1 201 7083 Sajtókapcsolat MSz Sajtószolgálat: msz.sajto@gmail.com A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó Kapható az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

Szilaj Csikó-megrendelés
Telefonon: 06 1 359 9155 Levélben: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. E-mailben: msz.szilaj@gmail.com

Magyarok Szövetsége Egyesület 64700076-30100471
Megjegyzés: a lap világhálós változata ingyenesen olvasható, adományokat azonban – fennmaradása érdekében – szívesen fogadunk.

Számlaszám (elõfizetési díj és adomány küldéséhez):

Elõfizetem a Szilaj Csikó címû hetilapot
negyed évre negyed évre 3000 Ft, fél évre 2400 Ft, fél évre 6000 Ft, egy évre 4800 Ft, egy évre 12 000 Ft 9 600 Ft 1 példányban 2 v. több pld.-ban/db

(Külföldi elõfizetés esetén a postaköltséget felszámítjuk!)

KÉZBESÍTÉSI ÉS ÉRTESÍTÉSI CÍM Név: ...................................................................................................................................................... Cím: ...................................................................................................................................................... E-mail: .....................................................................................Tel.: ....................................................

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

3

Magyar idõ

Részlet dr. Tombor Tibor önéletrajzi írásából
Október 23-a ugyanúgy kezdõdött számomra, mint a többi munkanap. Keddi nap volt. A könyvtárban délelõtt az olvasótermeink tele voltak, de délutánra egyre ritkult a forgalom, és öt óra tájban termeink kiürültek. A nagykörúton sûrû sorokban vonultak a fiatalok, a Berlini tér felé. Munkatársaim arra kértek, eresszem el õket, szeretnének részt venni a felvonulásokban. Mi mást tehettem. Õk elmentek, én a könyvtárat bezártam és elindultam haza. Lassan átsétáltam a Blaha Lujza térre s megálltam a „Szabad Nép” székháza elõtt, ahol a tömeg már ellepte a teret. Egyre nyugtalanabbul viselkedtek az emberek, erõteljes skandálásban azt hangoztatták, hogy le kell verni az ötágú csillagot. A belváros különbözõ pontjairól hozták-vitték a híreket. Este hét után hallottuk, hogy betörték a Magyar Rádió kapuját… A tömegben egyre több lett a fegyveres. Behatoltak a Múzeumkertbe is, ahol tüzelõállás-szerûen helyezkedtek el. Amikor a Kálvin térre értem, a Ráday utca felõl teherautók gördültek elõ, rajtuk munkásruhás emberek, mindegyiknek fegyver volt a kezében. Csepeliek… Otthon nyugtalanul vártak. Házunk elõtt viszonylag csend volt. A rádiót hallgattuk és megdöbbentünk Gerõ Ernõ provokatív beszédén. Ismételgette az elmúlt évek megszokott, megunt frázisait. A beszéd izzó láng volt a már lobogó tûzre. Október 24-én otthon maradtam. Az utcán ugyan jártak-keltek, de lövöldözések is hallatszottak a Körtér felõl. Délutánra azonban egyre nagyobb lett a nyugtalanság. Október 25-én a rádió megnyugtató közléseket sugárzott. Arra szólított fel minden dolgozót, hogy menjen be a munkahelyére, a rend helyreállt. Én is elindultam, de a Ferenc József hídon átérve rádöbbentem arra, hogy szó sincs békességrõl. Mindenünnen szórványos lövöldözések hangzottak, s amikor a Kálvin térre értem, a Múzeum utca torkolatában egy szovjet nehézharckocsi állt és tüzelt az utca végén lévõ házba, ahonnan tüzet nyitottak rá. A tüzelés egyik irányból sem maradt abba, így nem maradt más számomra, lehasaltam a járdára, éppen a „Gelb Marlin” virágkereskedése elõtt. Onnan igyekeztem tájékozódni. Megdöbbenve láttam, hogy a Nemzeti Múzeum épületének tetejérõl lángok csaptak fel, füst gomolygott. Az ásványtár és az afrikai kiállítás égett. Nagy nehezen eljutottam az Astoria sarkáig. Ott azt láttam, hogy öt szovjet nehézharckocsi gördül az Erzsébet híd felé. Magyar zászlót lengetõ fiatalok megállították a menetet, és körülvették a harckocsikat. Az elsõ teteje kinyílt, és egy tiszt bújt ki rajta. Átvette a kezébe nyomott magyar zászlót és meglengette, majd kimászott a tankból. Példáját a többi harckocsi legénysége is követte. A fiatalok átvették a tankokat… Én ballagtam tovább a Rákóczi úton, s eljutottam a „Marika” eszpresszóig. A Rókus kápolnánál egy szovjet tank állt és tüzelt a Nyár utcába. Lapulva visszatértem a presszóhoz, majd amikor elcsendesedett a lövöldözés, a Gyulai Pál, Kõfaragó utcán át nagy nehezen eljutottam a Rákóczi térig, s onnan a házfalak mellett a József körút 6. alá, a könyvtár épületébe, de elõtte megbámultam a hatalmas Sztálin-szobornak a Rákóczi út és Nagykörút keresztezõdésénél talajon fekvõ szobrát, melyet éppen csákányokkal tördeltek szét. A könyvtárban elég sokan voltunk, de várnunk kellett délutánig, amíg elindulhattunk haza. A Ferenc József hídon csak úgy tudtam átmenni a lövöldözések miatt, hogy meg-meglapultam a híd vaselemei között. Aznap kijárásról már szó sem lehetett. Harcok dúltak a Körtér és a Gellért tér között is. Kis családommal behúzódtunk az udvarra nézõ szobába, az utcai három szoba ablakát levettem. Fejemnél volt a nagy rádióm, ezért már hajnalban értesültem a forradalmi bizottságok megalakulásáról. Miközben a gyerekek aludtak, én egyfolytában a rádió keresõgombját tekergettem, s egyszer csak hallottam, hogy a Vatikáni Rádió bemondója jelentkezett. Részletes beszámolót kaptam a magyar helyzetrõl, de ami megdöbbentett, az két hír volt. Az egyik azt közölte, hogy Budapestet a szovjet haderõ nagy egységekkel teljesen körülvette, ugyanakkor biztos hírforrás szerint a Maros folyó irányából mintegy négyszáz szovjet harckocsi robog a fõváros felé. A Vatikáni Rádió megjegyezte: „Ilyen körülmények között mindaz, ami Magyarországon történik, felesleges vérontásnak tekinthetõ.” Október 27-én megalakult az új nemzeti kormány, Nagy Imrével az élén. Másnap a rádióban nagy beszédet mondott. Elismerte a felkelés de-

mokratikus és nemzeti jellegét, megígérte az ÁVH feloszlatását és a szovjet csapatok kivonulását. És valóban, a szovjet csapatok október 29én meg is kezdték a kivonulásukat Budapestrõl, elismerték a felkelés gyõzelmét. Ennek a hírnek némileg ellentmondott az a hír, melyet egy barátom hozott, aki akkor érkezett a Szovjetunióból. E szerint a magyar határhoz közel mindenütt nagy szovjet csapatok érkezését látta. Október 30. – A nap nagy eseménye volt Mindszenty hercegprímás szabadon bocsátása és megérkezése Budapestre. Híres rádióbeszédében hitet tett az események mellett, melyet „szabadságharcnak” nevezett. Jegyzeteimbõl másoltam beszédének következõ részét: „Jogállamban élõ, osztály nélküli társadalom, a demokratikus viszonyokat fejlesztõ, a szociális érdekektõl helyesen és igazságosan korlátozott, magántulajdon alapján álló, kizárólag kulturnacionalista szellemû nemzet és ország akarunk lenni” – hangsúlyozta. November 1-jével emlékeim zavarossá válnak. A magyar ügy az ENSZ elé került. A súlyos szuezi bonyodalom miatt azonban nem kaptuk meg azt a jelentõséget, amelyet történelmileg megérdemeltünk volna. Magyarország kinyilvánította semlegességét, és a kormány felhívást intézett a nyugati hatalmakhoz, de ennek nem volt visszhangja. Megkezdõdtek a formális tárgyalások a Nagy Imre-kormány megbízottai, Maléter és társai között Tökölön, de letartóztatták õket. November 4-én, vasárnap, hajnalban pedig a szolnoki rádió hullámhosszán megszólalt Kádár János. A forradalmi munkás-paraszt kormány nevében szózatot intézett a magyar néphez, hangsúlyozva, hogy az általa alapított új kormány fõ törekvése megvédeni a munkások és parasztok hatalmát, s közölte, a legfõbb politikai irányító ezután az újonnan megszervezett új munkáspárt lesz. És megkezdõdött az, ami minden józan eszû magyar számára nyilvánvaló volt, hogy az a Szovjetunió, melynek mintegy 800 ezer katonája Magyarországot megszállva tartotta és legalább újabb 400 ezer szovjet katona jött sietve magyar földre, megelégeli mindazt, ami Magyarországon október 23-a óta történt: a szovjet csapatok mindent elsöpörve megkezdték bevonulásukat az ország minden városába, legfõképpen Budapestre. Nagy Imre a jugoszláv nagykövetségre, Mindszenty az USA nagykövetségére menekült... Véget ért a tragédia. Kádár új kormánya november 7-én tartotta elsõ ülését az Országházban. Új korszak kezdõdött formálisan. Valójában minden maradt a régiben: a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás, mely biztosította a SZU számára országunkat mint jól jövedelmezõ gyarmatot. Ennek a régi rendnek a visszatérése azonban sokba került a magyar népnek. Közel 13 ezer sebesültjébe, 1250 eltemetett halottjába.

Pesti Srác-díjjal tüntették ki Wittner Máriát
Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc résztvevõinek, valamint olyan közéleti személyiségeknek adott át kitüntetéseket a tegnapi ünnepségén a Corvin Közi Bajtársi Szövetség és a Történelmi Igazságtétel Bizottság, akik aktívan közremûködnek az emlékek és értékek ápolásában. A Pongrátz Gergely-emlékérmet Kelesényi Erzsébet és Lukács György vehette át. Wittner Mária forradalmárt, országgyûlési képviselõt és a vérbíróság elõtti vádlott-társát, Varga Jánost pedig Pesti Srác-díjjal tüntették ki.
fotó: Csudai Sándor

(forrás: Magyar Hírlap)

4

A Magyarok Szövetsége támogatja Magyar idõ Esztergom új, független polgármesterét
Húszmilliárd forintos adósság (nagyobb részét 2012-ben kell visszafizetni), hatszázmilliós önkormányzati portál, önkormányzati tulajdonú erdélyi kastélyok, demokratikus paródiának nevezhetõ testületi mûködés, tettleg bántalmazott feleség, perelõ kampányfõnök, beperelt blogger, kábítószer-fogyasztás gyanúja, körlevélben szimpátiatüntetésre felszólított városgazdálkodási dolgozók, pedagógusok elleni fegyelmi dömping, visszaadott kitüntetések, iskolájukból elmenekülõ tanulók, öngyilkos gimnazista, diáksztrájk, verekedés közben gázpisztolyt használó önkormányzati képviselõ, kátyútáblák, illegitim tavaszi választás, kiberháború, bocsánatkérés Párkánytól, rejtélyesen mûködõ Strigonium nevû holding, haragosok által felgyújtott ház, megfellebbezett választási eredmény, elõszobában várakoztatott új polgármester... Ez Esztergom korábbi polgármesterének, Meggyes Tamásnak a „mestermérlege”. Az esztergomi önkormányzatban a tíz egyéni választókörzetben az összes helyet a Fidesz–KDNP képviselõi nyerték meg, egyikük Meggyes Tamás volt polgármester. A testületben az LMP, a Vállalkozók Pártja, az MSZP és a Jobbik Magyarországért mozgalom 11 helyet kapott. Az esztergomi választási eredmény furcsa helyzetet eredményezett, hiszen Tétényi Éva polgármester asszonynak egy abszolút fideszes többségû testülettel kell irányítania a várost. A botránysorozat azonban folytatódik. Az esztergomi képviselõ-testület alakuló ülésén nem választottak alpolgármestert, mert a 10 tagú Fidesz-frakció levélben közölte Tétényi Éva független polgármesterrel, hogy fél évig egyikük sem hajlandó alpolgármesteri tisztséget ellátni. Meggyes Tamás volt polgármester kijelentette, hogy elhatározását nem változtatja meg. Szavait becsmérlõ bekiabálásokkal, füttyel és pfujolással fogadta az alakuló ülés közel 500 fõs közönsége – többen közülük szóvá tették a nemzeti együttmûködés hiányát. A polgármester rámutatott, hogy ami Esztergomban történt, az nem politikai, hanem polgári mozgalom. „Ez a Fidesz helyi akciója, remélhetõleg az országos vezetés idetekint és segítségükkel sikerül ezt a helyzetet megszüntetni”. Tétényi Éva elmondta: jelenleg kettõs kormányzás van a polgármesteri hivatalban, a városházán félelem uralkodik, neki és munkatársainak nincs internethozzáférésük és saját telefonjaikat használják. „Az átmeneti állapotot próbálom méltósággal elviselni. Esztergomnak békére és nyugalomra van szüksége” – jelentette ki Tétényi Éva. A megválasztott testületet mûködésképtelenség miatt az Alkotmánybíróság javaslatára a parlament oszlathatja fel, fél év múltán. Ebben az esetben új választásokra kerülhet sor. Jól látható, hogy a volt polgármester és érdekcsoportja nem tudja feldolgozni a vereséget, és mindenáron a mûködésképtelenségbe szeretné kergetni a testületet. A Magyarok Szövetsége szerint a többségi Fidesz-frakció tagjai rosszul mérték fel az erõviszonyokat. A békére és nyugalomra vágyó esztergomi polgárok egy új választás során a botrányt botrányra halmozó képviselõ-testületi tagok helyett másoknak adnak felhatalmazást a város irányítására. A Magyarok Szövetsége támogatásáról biztosítja Tétényi Évát és felszólítja a Fidesz vezetését, hogy tegyen rendet az önmaguk jelentõségét túlértékelõ tagjai között. Magyarok Szövetsége

Vizsgázik a Kormány, avagy a vörös iszap mint „állatorvosi ló”
A tragédia ismét megmozdította a nemzet együttérzését, segítõkészségét. A magyar emberek kitûnõre vizsgáztak tenni tudásból, szeretetbõl, önzetlenségbõl. Vizsgázik a kormány is tájékoztatásból, szervezésbõl, irányításból. Vizsgázik a kormány: vajon megint a köznek, a közösségnek kell anyagi áldozatot vállalnia azért, mert egyesek a gazdagságukat mások életének semmibevétele árán szerzik? Vizsgázik a kormány: azok az emberek, akik vagyonszerzési szándékkal, tudatosan elmulasztottak megfelelõ védelmet biztosítani ember és környezete számára, elnyerik-e méltó büntetésüket és magánvagyonukkal igyekeznek-e helyreállítani az általuk okozott kárt? Vizsgázik a kormány: vajon számon kéri-e azoknak a hivatalnokoknak a cinkosságát, akik részesei, társ okozói (tettesei) a tragédiának? Vizsgázik a kormány: az esettel kapcsolatban vajon vizsgálja-e, hogy a privatizáció során, mindannyiunk vagyonát fillérekért megszerzõk, hogyan kezelik a nemzeti vagyont, a saját gazdagodásuk mellett mennyiben járulnak hozzá a nemzet életéhez, megélhetéséhez? Vizsgázik a kormány: vajon lesz-e, van-e szándéka olyan alaptörvény megalkotását elõsegíteni, amely visszaköt bennünket történelmi alkotmányunkhoz, amely védi jogainkat, a ma élõkét, az elõttünk éltekét és az utánunk jövõkét, a nemzet egészének létét biztosítja-e? És vizsgázunk mi is: legyen az összefogásunk elég erõs ahhoz, hogy a bajba jutottak megsegítésén túl a tudatosan kárt okozók és cinkosaik felelõsségre vonása megtörténjen, és a továbbiakban Magyarországon senki ne gazdagodhasson a mások életének megnyomorítása, elvétele árán! Benis Miklós Mihály

Továbbra is rácsok mögött tartják a szabadságharcost
Közel 200-an gyûltek össze a Kossuth téren október 19-én, hogy tiltakozzanak Budaházy György elõzetesének meghosszabbítása ellen. Budaházy Bernadett, a hazafi hitvese tájékoztatása szerint közel 200 magyar követelte a Kossuth téren, rendõrmentes röpptüntetésen a hazafiak vezetõje és a többi politikai fogoly szabadon bocsátását. A tömeghez egy idõre kiment az Országházból a jobbikos-vármegyés Zagyva Gyula, valamint a szintén jobbikos Bertha Szilvia. Budaházy Bernadett közölte: ezekben a percekben telefonált a férje, hogy meghosszabbították elõzetesét. (forrás: Szent Korona Rádió)

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

5

Magyar idõ

2010 októberében…

Esztergom lakossága szabadságharcot folytat!
Fel kell hívnom a figyelmet egy olyan dologra, amely már-már országos hír lenne, ha a vörösiszap-katasztrófa és a nyugdíj-einstand nem vonná el a figyelmet tõle… Esztergomban lakom, itt is születtem. Ez a város, illetve lakossága most szabadságharcot folytat, ami képtelenségnek tûnehet egy demokráciában, mégis így kell neveznem azt a küzdelmet, felbolydulást, ami az októberi választások után itt kialakult. A történet kezdete messzire nyúlik vissza. 11 éve már, hogy a lakosság bizalmat szavazott egy rokonszenves fiatalembernek, õ lett a város elsõ embere. Kezdetben minden szép volt, látszott a fiatalos lendület, a közel 50 éve tartó langyos állóvíz megmozdulni látszott, beruházások kezdõdtek, utak épültek, csinosodott a város. A lakosság viszont nem látta, nem láthatta, hogy ez az ember lassan-lassan csapdába ejti elõször a helyi pártalapszervezetet, majd késõbb a polgármesteri hivatalt. A neki ellentmondani merõ embereket eltávolítja, ellehetetleníti, tönkreteszi. Körbeveszi magát gerinctelen hajbókolókkal, akik a rajta lassan eluralkodó önkényességet támogatják. Nem tellett bele pár év és a város lakossága az '50es éveket idézõ hangulatba került. Akik a polgármester és köre ellen mertek szólni, gyorsan a bíróságon találták magukat, vagy az APEH vonta vizsgálat alá vállalkozásukat. Ma is számtalan per folyik szerte az országban, melynek vagy felperese, vagy alperese ez a fiatalember. De voltak itt munkaügyi perek is. Esztergom az egyetlen város, ahol két jegyzõ van. A korábbit – bírósági ítélet szerint – törvénytelenül rúgták ki, ám az önkormányzat a mai napig nem volt hajlandó végrehajtani a bíróság döntését. Ez eddig a városnak több millió forintjába került, hiszen fizetik a mostani és a visszahelyezett jegyzõt is. Ahogy nõtt a hatalma, úgy nõtt a megalomániája. Épült egy élményfürdõ, melynek kezdetben 2 milliárd forint volt az ára, de végül öt milliárdnál állt. Vállalkozások sora nincs a mai napig kifizetve. Az elmúlt öt évben sajnos nem volt egyetlen olyan nap, amikor a fürdõ a saját rezsijét kitermelte vola, ám az önkormányzat mindig nagylelkûen a hóna alá nyúlt. Mellette épült mélygarázs, melyet közel 2 milliárdért vett meg a város, a fölött ismét milliárdokért épült egy szálloda: a szerkezete kész, csakhogy leállt az építkezés. Ugyanígy járt a fürdõ melletti szálloda is. A város központjában levõ parkolót feldúlták, az ottani mozgássérültek által használt rámpát – amely egy felsõ teraszra vitt – félig elbontották; mindezt azért, mert egy 400 szobás konferencia központot meg irodákat álmodtak a helyére. Természetesen csak a rombolásig jutottak el. Létrehoztak egy médiabirodalmat, mely a helyi televízióból, egy, az olvasóknak ingyenes, színes hetilapból, és a helyi hirdetõcégbõl állt. Itt természetesen csak a „megfelelõ” emberek kaptak szót, mûsoridõt, megszólalási lehetõséget. Az „ellenzéknek” nem lehetett fóruma. A városban szamizdat kiadványok terjedtek, s jobb híján a világhálón talált megszólalási lehetõséget az ellenzék: ezen most nem pártokat értek, hanem a beavatottak szûk körén kívül esõket. A tavaszi és az õszi választásokon a helyi hirdetési cég által állított és felügyelt óriásplakátokon csak a fiatalember és szûk köre volt látható mint jelölt; más pártbeliek lehetõséget sem kaptak plakátozni. Ugyanis az önkormányzat még tavasszal megtiltotta a plakátkihelyezést közterületre! Szó, ami szó, 11 év alatt eljutott a város oda, hogy mára csapdába esett. Szabadult volna a városvezetéstõl, de Esztergom egy ízig-vérig jobboldali, kereszténykonzervatív város, más jelöltet a lakosság nem is fog támogatni. A fiatalember és szûk köre ezt használta ki: pártjuk országos népszerûségét meglovagolva, szépen sütögették saját pecsenyéjüket, és kiépítettek egy kézi vezérléssel mûködõ hatalmi hálózatot. Felszámoltak, szétvertek egy országos hírû, 322 éves múlttal rendelkezõ gimnáziumot, mert a nevelõ testület és az igazgató meg merte kérdezni õket, hol az iskola épületére kapott pénz, vagy hol az új épület? Mindezt augusztus 30-án. Az ezt követõ botrányokban volt diáktüntetés az iskoláért, volt tojással megdobált polgármester. Az önkény mûködött a városban, minden úgy történt, ahogy az immár helyi kiskirály akarta. Nem volt fogadónapja, városi ünnepségeken, díjátadókon nem jelent meg, helyetteseit küldte. Elszigetelte magát a város lakosságától teljesen. Stílusa lekezelõ, pimasz és pökhendi lett. Kezdte hitbizománynak tekinteni a várost. Elhitte azokat a felméréseket, amelyeket 60 millióért rendeltek meg egy közvélemény-kutató cégtõl (a nevét nem akarom leírni), s amelyek az õ gyõzelmét jósolták... Azután elérkezett 2010. október 3-a, és iszonyú csapás érte az akkor már nem is olyan fiatalembert. Legyõzték, méghozzá egy nõ, egy olyan nõ, akinek egyik fõ támogatja a fiatalember ekkorra már elvált felesége! A fiatalember nem élt olyan családi életet, melyet pártja és a vele szövetséges párt hirdet. Õ azt vallotta: a pénz számolva, az asszony verve jó, hát gyakorolta is szorgalmasan, lett is aztán botrány ebbõl is… A nevezetes voksoláson a város 12 ezer szavazójából 8100 döntött úgy: eddig és ne tovább! A város adóssága 20 milliárd körül mozog, a városközpont romhalmaz – Angelina Jolie jön ide forgatni a háborús filmjét novemberben – , a városházának 1,9 milliárdos, lejárt, 90 napon túli közüzemi tartozása van. Ezekért az „eredményekért” és a fentebb leírtak miatt is leváltották, de a nehézségek csak most következtek. A fiatalember továbbra is fenntartotta magának a polgármesteri irodákat, húzta-halasztotta a feladatok átadását, igényt tartott a hivatali kocsira, utasításokat osztogatott, mintha még mindig õ lenne a város elsõ embere. A frakciót szorosan a kezében tartja, emberei pedig összezárva szembe mennek az õket megválasztók akaratával. Ennek jó példája volt az alakuló ülés, ahol közölték az új polgármesterrel, hogy õk bizony alpolgármesteri tisztséget fél évig nem hajlandók betölteni. Október 3-tól mégis kialakult a városban a kormány által meghirdetett nemzeti összefogás: ugyanis a város lakói, korra, nemre, vallási felekezetre, pártszimpátiára való tekintet nélkül egy emberként álltak és állnak ki az új polgármester mellett. Október 22én – az országban példátlan módon – ezrek kísérték figyelemmel (a fõtéren felállított kivetítõ segítségével) a rendkívüli gyûlés történéseit. Délután 4 órától este 9 óráig kitartott a nép, s hangos érzelemnyilvánítással kísérte az eseményeket. Úgy tûnik, a kormánypárt hosszú évekre elveszítette egyik fõ bázisát. Frakciója keresztülvitte akaratát: a városnak nincsen alpolgármestere, nincsenek bizottságai, nem létezõ bizottságoknak adtak többlet jogkört, a polgármester hatás- és feladatkörét viszont megnyirbálták. Az ülés végén nem is mertek kijönni a nép választott képviselõi választóik közé, holott a hivatal épületénél mintegy 100 rendõr tanyázott. Igaz, a nép az ülés végeztével körbevette a hivatal épületét és kitartóan kiabálta: „Gyertek ki! Gyertek ki!” Szamosvári Zsolt

6

Magyar idõ

Finn rendõrök ismerkedtek az érpataki modellel
A Tettrekész Magyar Rendõrség Szakszervezetének (TMRSZ) meghívására hivatalos látogatásra érkezett országunkba a Finn Rendõrszakszervezet delegációja. Érpatakra is ellátogattak, hogy megismerjék a már méltán híressé vált modellt.

Szoros szakszervezeti együttmûködés

ható: az építõkre és a rombolókra. A települést pedig egy hajóhoz hasonlítanám, amelyben mindannyian evezünk, de az nem mindegy, hogy amíg egyesek elõre lendítenék a csónakot, addig mások léket ütnek rajta – kezdte Orosz Mihály, Érpatak polgármestere. Valódi eredményeket csak úgy lehet ezzel a modellel elérni, ha következetesen és kivétel nélkül betartjuk és betartatjuk a rendelkezésre álló jogszabályokat a renitensekkel szemben, a közösséget építõket pedig minden támogatásunkról biztosítjuk. A példa statuálását pedig mindig a leghangosabb és a beilleszkedésre legkevésbé alkalmas réteggel kezdjük, mintha egy kígyó fejét vágnánk le – folytatta Orosz Mihály.

a helyi szervezetekkel, mezõõrökkel kimagasló szakmai és lelkiismeretes munkát végez a környéken, s ezzel magyarázható az is, hogy ebben az évben már 4300 intézkedésen vannak túl.

Bárány Zoltán, a TMRSZ vezetõje elmondta, hogy a magyarországi látogatás célja a két érdekképviseleti szervezet közötti tapasztalatcsere, szakmai és munkavállalók érdekében kifejtett további lépések megvitatása. Az együttmûködés értelmében többnapos konzultáción vettek részt augusztusban a magyar szervezet delegáltjai Finnországban, s most nyelvrokonaink érkeztek országunkba. A háromnapos látogatás utolsó felvonásaként érkezett a Finn–Magyar rendõr szakszervezeti delegáció Érpatakra, hogy megvitassák az érpataki modell eredményességét.

Érpatakon kicsiben, Finnországban nagyban
A Finn Rendõrszakszervezet elnöke, Yrjö Suhonen elmondta, hogy az érpataki modell megismerése arra döbbentette rá a finn delegáció tagjait, hogy lényegében Érpatakon ugyanaz valósult meg kicsiben, ami Finnországban már országos szinten régóta mûködik. Természetesen hozzátette, hogy ezen a téren is – mint oly sok más területen – elõrébb járnak, de mindenképpen követendõ példaként beszélt az érpataki modellrõl. Mindemellett Yrjö Suhonen hozzátette, hogy Finnországban nincs akkora probléma a cigány lakossággal, mint országunkban, hiszen majd' ötszáz éve élnek együtt a helyi finn lakossággal, így az asszimiláció már korábban végbement, de a bevándorlók és a munkanélkülivé váló társadalom tagjai idõzített bombaként ketyegnek. A Finn Rendõrszakszervezet elnöke emellett örömét fejezte ki a magyar kollégákkal kialakult szoros kapcsolat, illetve amiatt, hogy az érpataki példán keresztül betekinthettek a hazai rendõrök mikrokörnyezetébe és abba, milyen körülmények között dolgoznak. – M. I. – (forrás: Szabolcs Online, www.szon.hu)

Túl a 4300 intézkedésen
A konzultáción részt vett Fekésházi Szabolcs rendõrõrnagy is, az Újfehértói Rendõrõrs parancsnoka, aki a konferencián végig tárgyilagosan sorolta az érpataki modell és az õrshöz tartozó rendõrök eredményeit. Szerinte a siker záloga abban rejlik, hogy a rendõrõrshöz tartozó 15 rendõr, együttmûködve

Amikor elválik a kígyó feje a testétõl
A modellt legegyszerûbben úgy lehetne összegezni, hogy megkülönböztetés nélkül a helyi lakosság két részre oszt-

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

7

Gazdálkodó

Palánta-hadmûvelet
Siófoktól Tamásiig kukoricatengerben autózunk. Megvalósult néhány agrárszakember álma a modern nagygazdaságról – csak a falvak fuldokolnak a munkanélküliségtõl. Mi lenne, ha a segélyezettek kertészkedni kezdenének, és a városban adnák el a terményeket? Tamási környékén megpróbálják. Kényszer még olyan jót nem szült, mint ami 2008-ban történt egy háromszáz lelkes tolnai faluval, Kalaznó-val. Körjegyzõségbe kényszerült, a „testvértelepülések” azonban nem a szomszédban, hanem 1520 kilométerrel arrébb vannak. A polgármesternek leesett az álla, amikor megtudta, mi folyik a másik két községben. – Nem fizetnek segélyt, hanem a rászorulókkal mûveltetik meg a falu földjeit. Az önkormányzatoknak traktoruk, zöldségültetvényeik, gyümölcsöseik vannak. Elfogott a nemes irigység. Hiszen ezt mi is meg tudjuk csinálni! – meséli László János, Kalaznó akkori polgármestere. El is indultak egy pályázaton, és nyertek maguknak egy fóliasátrat, de nem afféle ház mögé való aprócskát, hanem egy „társasház” méretût, 30×8 métereset. – Néhány hét alatt annyi palántánk termett, hogy az egész falu kapott belõle, de még így is maradt. – Szabad ezt elmesélni? – kérdezi aggodalmaskodva felesége. – Szabad, szabad. Falun senki nem fogad el ajándékot csak úgy. Aki palántát kapott, vetõmaggal hálálta meg, néhány hét múlva már mindenféle konyhakerti növényünk volt. Nézzék meg, most tesszük el a terményeket télire. belecskai polgármester kertészmérnök barátja bajba került, mert nem vettek át tõle tízezer eperpalántát. Jakab Róbert a segélyen élõkkel elültettette ezeket a hivatal mögötti üres telekre. Az eper termõre fordult, és kiderült, hogy a tartós munkanélküliek értéket is tudnak teremteni. A polgármester onnantól nem fizetett segélyt, pályázati pénzeken százszámra ültettetett gyümölcsfákat az embereivel (Heti Válasz, 2010. június 3.). A belecskai példa ragadós lett, egyre-másra indultak el a környezõ falvak is pályázatokon, és fogták földmûvelésre a segélyezetteket. Kalaznó is „megfertõzõdött”; elõször egy darabka földet adtak mûvelésre a szegényeknek. „Nem kell az nekem. Mit csinálok én nyolctíz zsák krumplival, Jani bátyám?” – ezt kérdezték tõlem az emberek – meséli László János. „Hogyhogy mit? – feleltem. – Mit gondolsz, amikor magángazdaként száz vagon kukoricát termelek, én fogyasztom el? Váltsd ki az õstermelõi igazolványt, és add el a felesleget!” De még így sem kellett a föld mindenkinek. Ám amikor látták, hogy a szomszédjuknál milyen szép lett a termés, mégis kopogtattak nálam: tavaly 15 család kertészkedett, idén már 18. Tolna megyében vagyunk, kettõ-négyszáz lelkes apró, haldokló falvak fogtak így össze. A történet a legtöbb helyen ugyanaz: a valaha virágzó mezõgazdaságú települések német lakosságát a háború után kitelepítették. Kalaznóra bukovinai székelyeket hoztak Istensegítsrõl, mind egy szálig katolikust. A németek által emelt evangélikus templom évtizedek óta kong az ürességtõl, utóbbiaknak pedig azóta sem lett sajátjuk. A zsákfalut halállistára tették, a lakosság nagy része elmenekült a téeszesítés elõl. Ez történt Kisszékellyel is; a kétszáz lakosú falu annyira elöregedett, hogy az egykori iskola konyhájába ma csaknem a teljes aktív korú népesség befér. Eddig segélyen éltek, most a földeken dolgoznak. A program szerint minél jobban fel kell dolgozni a termést, ezért az asszonyok savanyúságot tesznek el télire. Fehér Sándorné, Erzsi késhegyre tûz a hordóból egy uborkát, úgy kínálja nekünk. Ropogós és édes, elismerõen bólintunk. – Helyi receptek alapján dolgoznak – magyarázza Keresztes László, Kisszékely vasárnap újraválasztott polgármestere. – Az idõsek kérdezik, lesz-e olyan finom, mint tavaly volt? – mesélik büszkén az asszonyok. Hárman vesznek részt a programban. Erzsi a közeli város, Simontornya tönkrement bõriparának áldozata, bõrvegyész végzettséggel maradt munka nélkül. Bodó Béláné dada volt az óvodában, és amikor már csak egyetlen kisgyerek maradt, bezárt az intézmény. Cseke Veronika fõiskolai diplomával rendelkezik, ám ez sem segít rajta, ugyanúgy pucolja a hagymát, mint a többiek. A negyedik, Kiss Melinda megijedt az oktatástól, a valamikori bõrruhakészítõ nem lépett be a programba, közmunkás maradt. – Nehéz visszaülni az iskolapadba, figyelni, jegyzetelni – magyarázza Erzsi, de õ nem tudott ellenállni a lehetõségnek. jót tesz a munkának is, mert másként ültetnek el egy olyan palántát, amirõl tudják, hogy a termését is õk fogják leszedni – meséli a munkaügyi központ vezetõje. A kisszékelyiek egy év csúszással, idén csatlakoztak a programhoz. – Nem volt földterületünk – mondja a polgármester –, de mára lett az is. Rengeteg nálunk az idõs ember, aki pénzt fizet azért, hogy a gazt levágják a parlagon fekvõ földjeikrõl, nehogy megbüntessék õket. Most sorban ajánlják fel, hogy a fiatalok dolgozzanak rajta. Kalaznó viszont már tavaly óta „sorsfordító”, saját traktoruk van, és már most annyit termelnek, hogy nem tudják elfogyasztani. – Hazudunk, mert rákényszerítenek – lep meg minket László János. – Hát micsoda õrültség az, hogy elsõ osztályú programokat hirdetnek, azt mondják, „út a munkához”, meg „sorsfordítás”, de miféle „út” az, és miféle „fordítás”, ha a terményt nem lehet eladni, ha nem termõdhet haszon? Mert az tilos, törvény tiltja, ezért mondom, hogy rákényszerítenek a hazugságra. Bencsicsné Tóth Krisztina szerint azért van erre szükség, mert az unió nem engedélyezi az ötven százaléknál nagyobb mezõgazdasági támogatással elõállított termékek piacra vitelét, márpedig itt a munkások bérét állami-önkormányzati támogatásból fedezik. Emiatt is hozták létre a szociális szövetkezetet, mert a termények így már értékesíthetõk, és a közkonyhákon is fõzhetnek belõle. Ám ennyi zöldséget-gyümölcsöt nem lehet megenni, piacot kell keresni. Tavaszra talán az is meglesz, Tamási központjában saját boltot nyitnak. – A város ingyen ajánlotta fel a bolthelyiséget. A tervek már készen állnak, az átépítéshez szükséges pénzre pályázatot nyújtottunk be. El sem tudom képzelni, hogy ne nyerjünk – mondja a munkaügyi központ vezetõje. Módszeresen készülnek, nyáron bemutatót tartottak egymásnak a terményeikbõl, hogy lássák, ki hol tart a munkában. A tervek szerint felvásárlóhálózatuk lesz, a programban részt vevõ települések osztoznak a feladatokon, az egyik krumplit, a másik hagymát, a harmadik karalábét, sárgarépát, a negyedik gyümölcsöt szállít majd a boltba – melyiknek milyen földje, vetõmagja, gépe, adottsága van. Az üzletben pedig nemcsak az árakat tüntetik fel, hanem azt is, hogy a gyümölcslé Szakadátról, a hagyma Szárazdról, a cékla Kisszékelyrõl érkezett. – A vásárlók így érezhetik, hogy a pénzükkel megélhetést adnak a térségben élõ családoknak is – érzékelteti Bencsicsné az önfenntartó vidék lényegét. Források híján mindenhez pályázatot kell nyerniük, mégpedig minél kisebb önrésszel. Terv van bõven, alig várják, hogy a szociális csirkeprogramjukhoz találjanak pályázati kiírást. Ez lenne az együttmûködés csúcsa: Udvari adná a tojókat, Belecskán keltetnék, Kalaznó biztosítaná a kukoricát, és a térségben élõ családok nevelnék fel a kiscsirkéket. Le is vágnák az állatokat, így jutna friss hús a szociális boltba. Ám hogy mit írnak majd a csirke melletti címkére, melyik településrõl származik az a hús, amelyik ennyi falu összefogásából jönne létre, azt még senki sem tudja. Ha pályázatot nyernek, és elindul a szociális csirkeprogram, ígérjük, megnézzük. Élõ Anita
forrás: Heti Válasz

Egy kis rafinéria
Bencsicsné Tóth Krisztina, a tamási munkaügyi központ vezetõje mosolyog, amikor elmeséljük László János történetét. A programban van némi rafinéria: a palántázásnak éppen az a lényege, hogy a hosszú évek óta szociális segélybõl élõ, megkeseredett embereket sikerélmény érje; az ajándékba adott növények révén megérezzék, hogy képesek értéket elõállítani. A szupermarketek elhitették a falusiakkal, hogy nem érdemes megmûvelni a kertjeiket, jobban járnak, ha náluk veszik meg a zöldségeket. A programmal annak akarnak véget vetni, hogy a parasztportákat a gaz verje fel, és segélybõl élõ emberek még a petrezselyemzöldet is pénzért vásárolják. A termést Kalaznón két egykori varrónõ, egy volt nevelõszülõ és egy munkanélküli szakácsnõ fõzi be. László János tartja a nagy fazekat, amíg a lecsót az asszonyok üvegekbe merik. (Az uránbányászból lett polgármester ottjártunkkor még nem sejti, hogy három nap múlva, vasárnap alulmarad a Magyar Államkincstárból hazatért tanult kihívójával szemben.) Az idén már 40 településen mûködõ Sorsfordító-sorformáló programban falvanként néhány ember vesz részt, s azt tanulják, amit régen minden falusi ismert: palántázni, metszeni, vagy hogy a krumpli mellé fokhagymát kell ültetni, mert akkor elkerüli a kolorádóbogár. A sorsfordítás célja, hogy Tamási a környék éléskamrájává váljon.

Eperföld a hivatal udvarán
Ám ahhoz, hogy idáig eljussanak, sok ember többévi munkája kellett – és egy véletlen. A

Föld felajánlásból
– A legtöbb közmunkást csak néhány hónapra foglalkoztatják, de nálunk két évre kapnak szerzõdést. Elõre tervezhetik az életüket, és

8

Kiket képvisel az IMF?
A múlt heti nyugati sajtó Magyarország nevétõl visszhangzott. A Financial Times keddi európai kiadása focihasonlatba ágyazva támadt neki a miniszterelnöknek. A szerzõ ezt állítja: „Orbán ki akarja cselezni az IMF-et egy olyan játékban, amelyben Magyarország csak vesztes lehet... Az IMF-nek fel kell mutatnia néhány piros és sárga lapot, ugyanis ez a hatékony módja, hogy jelezzenek azon kormányoknak, amelyek fogékonyak lennének a fegyelmezetlenségre, ugyanis az IMF nem tûnhet palimadárnak.” A Washington Post is figyelmeztet: „Ha Orbán így folytatja, újra eléri a pária státust a nyugati fõvárosokban, mint korábbi kormányzása idején.” A kialakult helyzetrõl Bogár László közgazdászprofesszorral, az elsõ Orbán-kormány stratégiai tervezésért felelõs államtitkárával beszélgettünk. – A vezetõ nyugati lapok össztûz alá vették a magyar miniszterelnököt. – A Financial Times és az Economist a globális média legtekintélyesebb orgánuma. Veszélyes fegyverük a politikailag korrekt beszéd. Ez annyit tesz, hogy õk szabják meg, milyen fogalmakkal és értelmezési keretben lehet megszólalni. Kijelölik a határt. Orbán Viktor ezt rendszeresen átlépi - 2002es megbuktatását is ennek köszönheti. Nem virtuskodásból tette, amit tett az IMF-tárgyaláson, hanem felelõsségtudatból. Ezt most megbélyegezik, nacionalizmusnak és protekcionizmusnak mondják. – Régen ezt úgy hívták: hazaszeretet... – Igen. Minden ember veleszületett képessége, hogy tudja, mely közösséghez tartozik. A protekcionista, más szóval a protektor feladata, hogy felismerje a rábízott közösség érdekeit, és azt bátran, elszántan megvédje. Ez a társadalmi elitek feladata tízezer esztendeje. – Az elõbb említett gazdasági lapok olvasottsága eltörpül a tömegsajtóé mellett. – De ezeket a lapokat a nemzetközi elit olvassa. Ez az elit véleményvezérként viselkedik, s a mediatizált világban engedelmes fogyasztókat nevel azokból, akik nem képesek az újságokban megjelenõ információk “mögé látni”. Egy magyar kuruc nóta így beszél errõl: “Vezettessed magadat szembekötve, vakon, elfajult testvéridtõl csinált álutakon.” Mindig akadnak, akik jövedelmezõbbnek tartják a saját közösségüket elárulni a birodalomnak. – Miféle birodalomnak? Egy országnak? Egy szövetségnek? – Az Egyesült Államok, az IMF vagy az Európai Unió egyaránt része a birodalomnak, de nem azonos vele. A birodalom egy szervezõdési elvet testesít meg, ami láthatatlan, legalábbis az emberek döntõ többsége számára az. Egykor sem a királyok, hercegek, hanem a Mediciek, a Fuggerek voltak a hatalom igazi gyakorlói, akik egyszerû “iparosnak” álcázták magukat. Száz évvel ezelõtt Amerikából tudatosan pénzelték Trockijt a cári Oroszország felbomlasztása érdekében. A céljuk az volt, hogy létrejöjjön egy olyan rendszer, amely brutális kegyetlenséggel szétveri a zárt, szakrális paraszti társadalmat, és létrehozza az ipari kapitalizmus struktúráját. Bármilyen meglepõ, a kommunizmus valójában a globális kapitalizmus helyett végezte el a „piszkos munkát”, majd mikor teljesítette feladatát, „olcsón” kimúlt, és a globális kapitalizmus visszavette a számára „elõemésztett” térséget. 1956-ban erre mondtunk nemet, és ezért fogott össze a keleti és nyugati globális hatalom a forradalom vérbe fojtása érdekében. – Mintha megint nálunk húzódna a frontvonal. A nemzeti függetlenség visszaszerzésére tett lépésnek tekinthetõ-e az IMF-fel történt szembeszállás? – Orbán Viktor már többször említette 1848-at és 1956-ot, abban az értelemben, hogy ami a választások óta zajlik, az analóg a két szabadságharcunkkal. Mindkettõ békés forradalomként indult. Azt hitték, a felelõs minisztérium Batthyányval, vagy egy jobb kormány Nagy Imrével majd megoldja a problémákat. A gond azonban maga a rendszer, amely visszapofozza a kormányt elõdje útjára. Ezért a rendszert kell megdönteni. Igen ám, de akkor óhatatlanul szembekerülünk azzal a birodalommal, amelyik fenntartja ezt a rendszert. Ezért tette világossá mindjárt a választások második fordulójának éjszakáján Orbán Viktor, hogy megdöntöttük a rendszert. Azt a rendszert, amelynek lényege, hogy állandóan mûködtesse a birodalmi pénzszivattyúkat. – Ki áll a szivattyúk kezelõfülkéjében? – Döbbenetes, de a fülke üres! A birodalmat egy olyan szervezõdési mód mûködteti, amely önjáró. Minden szinten áthatja ez a szervezõdési elv a világot. Olyan, akár a rák: elpusztít mindent, végül önmagát is. Meg kell érteni a lényegét, hogy megvédhessük Magyarországot! – Orbán Viktor mégis megdicsérte az IMF-et! – Ezzel jelezte: tudja, a birodalom része vagyunk. – Lehet a birodalomtól pénzügyileg független egy ország? – Amschel Rothschild mondta: „Adjátok nekem egy ország pénzügyeit, s többé nem érdekel, kik hozzák a törvényeket.” És a pénzrendszerünket ma valóban a birodalom ellenõrzi, így a függetlenség egyelõre csak nagyon korlátozott lehet, hisz kis ország vagyunk. Viszont egy óriási ország... – ...mint Kína... – Így igaz! Kínát nem érdekelte, és különösebben ma sem érdekli a világ többi része. Több ezer éven át azt tett, amit akart. Szimbolikus és fizikai értelemben minden a rendelkezésére állt. – Ha innen nézzük, akkor szükséges-e nekünk az októberben lejáró IMF-megállapodást újratárgyalni, vagy létezik alternatív kölcsönforrás, esetleg éppen Kína, ahol Orbán Viktor már a választások elõtt tárgyalt? – A teljes elzárkózás lehetetlen, de csökkenthetõ a kiszolgáltatottságunk. A világpénz az a dollár, ami negyven esztendõ alatt negyvened-részére inflálódott, ám az USA ezt minden nehézség nélkül áthárította a világra. Az átlag amerikai család ezért birtokolhat huszonötszörös értékû vagyont egy magyar családhoz képest, miközben teljesítménye legfeljebb háromszorosa a miénknek. A kérdés az, megvan-e az elszántság, hogy más létmódot, más szövetségi rendszert válasszunk? – Egy másik szövetségi rendszer nem vezet ugyanebbe a csapdába? – Mindig akkor szenvedtük el a legnagyobb

Új történelem

veszteségeket a történelemben, amikor a birodalom, ahova tartoztunk, összeomlóban volt. Savoyai Jenõ felszabadító harca nagyobb veszteséget okozott a százötven éves török megszállásnál. Ugyanezt jelentette Trianon, vagy a szovjet birodalmi összeomlás után a „rendszerváltás”. Nem láncolhatjuk magunkat a most krízisben lévõ Nyugathoz. Noha a nyugati embertípushoz tartozunk, eredetünket tekintve kifejezetten keleti emberek vagyunk. Kína ezt tudja és értékeli. Sokkal szorosabb kapcsolatot kell velük kiépítenünk. Úgy kell kombinálni a szövetségeket, hogy ne csak egy lábon álljunk. – Mintha a Nyugat ezt sejtené, máris megkezdõdött a büntetés, a Moody’s leminõsítette Magyarországot... - A hitelminõsítõk a birodalom figyelmeztetõ, fegyelmezõ részlegei. Azért ütöttek meg minket, mert féltik saját jövedelemszivattyúik épségét, félnek, hogy az állam a „bennszülötteire” költi a pénzét. – Így fogalmaz a Financial Times: „ha Orbánnak nincs meg a gyomra ilyesfajta enyhe fiskális kiigazításhoz, a kölcsönadók jogosan aggódnak Magyarország és annak támogatása miatt”. – A pénzhatalmi rendszer vásárolja fel államkötvényeinket, amelyekkel adósságunkat finanszírozzuk. A legnagyobb profitot pedig a bankok viszik ki az országból. Ezért mindkét jövedelemszivattyú épsége fölött õrködnie kell. És féken tartani az alattvalókat. A birodalom nem szereti a görögországiakhoz hasonló százezres tömegtüntetéseket. – Akad történelmi példa egy, a birodalommal nem kollaboráns kormányra? – Itt van Dél-Korea. A totális függõségbõl óvatos lépésekkel, de kiszabadultak. Ám ne feledjük: ott az elitnek és a népnek is helyén volt az esze és a szíve. Egy közösség elszántsága és kitartása nélkülözhetetlen a változáshoz. – A kétharmados választási gyõzelem azt mutatja, van remény? – Igen, azt hiszem, hogy most az egyszerû nép is megérti, tényleg az õ érdekében dolgozik a kormány, és tudja, nem szabad még egyszer megengednie, hogy egy kormány ne ezt tegye. – A világban zajló átalakulás jelzõfénye lehet, ami a múlt héten Magyarországon történt? – Mindenütt napirenden vannak a lázongások. Elképesztõ, hogy azokat az embereket vádolják túlköltéssel nálunk, akiknek a reálbére a 32 évvel ezelõtti szintre süllyedt vissza. Az 1979-es elsõ megszorítás óta mindig azt mondják: jobb lesz. Kisvártatva pedig újra megszorítanak. Az emberek nem hülyék, látják, hogy az ígéretekkel ellenkezõ következményekkel jártak a megszorítások. A hatvannyolc százalékos választási gyõzelem azt mutatja, a magyar társadalomban megvolt az elszántság azt mondani: ebbõl elég volt! – Tehát ebben a Dávid-Góliát harcban még van esélyünk? – Orbán Viktort azért hatalmazta fel hatvannyolc százalékkal a magyar társadalom, mert úgy gondolja, õ az, aki képes ezzel a helyzettel valamit kezdeni, a kifosztottságunk mértékét csökkenteni. Hinnünk kell benne, hogy jól gondolja. Ditzendy Attila-Tallián Hedvig
(forrás: Nagyítás – 2010/30. szám)

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

9

Házunk tájáról
A Nap még javában sütött, amikor a tanya népe összegyûlt a szoboravatásra. Az itatóvályútól alig pár szamárlépésre ott magasodott valami, lombos ágakkal letakarva. A kanca is megjött már a napi munkából, megállt a valami elõtt, s ráérõsen nézegette. A kiskacsák hamar odasereglettek hatalmas árnyékába. Szemlátomást nagyon el voltak csigázva, hiányzott nekik az egész napi fürdõzés, hûsölés. Éppenséggel nem volt rossz a kert végi csalánosban bóklászni, de hát emez mégsem helyettesíthette amazt. Annál frissebbnek tûnt a mangalicahad. Mangalica néni és malacai vidáman röfögve, fürgén csörtetve érkeztek a helyszínre. Szépen, rendben el is foglalták a lombokkal letakart valami környékét. Mangalica néni éppen a lábánál cövekelt le, szemben a nézõközönséggel, s a csúf kiskacsát meg a szamarat szólította magához. A csúf kiskacsa szaporán odatipegett, a szamár komótosan lépett kettõt-hármat. A várakozás csendje töltötte be a tanyát. A mangalica megköszörülte torkát, körbehordta tekintetét, s végtére megszólalt: – Tisztelt egybegyûltek! Mindenekelõtt hadd köszöntsem hagyományteremtõ ünnepségünk kimagasló csillagát, a csúf kiskacsát! Bizonyára kevesen tudjátok, hogy csúf kiskacsánk a csirkenemzetség utolsó sarja. Azé a nemzetségé, amely tehetségével és szorgalmával nem olyan régen még beragyogta közös életünket, mígnem egyik napról a másikra, a lehetõ legváratlanabbul vadállati, gyilkos ösztönöknek került célkeresztjébe, aljas ösztönöknek vált védtelen áldozatává. S ezzel bekövetkezett történelmünk legszörnyûbb tragédiája! Soha enynyi házilényt korábban, ilyen tudatosan és módszeresen, el nem pusztítottak! – És a kergemarhák? – jegyezte meg félhangosan Buttyó kutya. Az almafa árnyékában üldögélt, odább a tömegtõl, de a tehén így is mérgesen rádobbantott. A mangalica zavartalanul folytatta: – Valamennyiünk jól felfogott, közös érdeke, hogy az efféle alantas ösztönök még egyszer ne lelhessenek áldozatokra közöttünk. Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, hogy akik a vérkorszak borzalmas napjait és eszméit akarják visszahozni, ostobaságból, sértettségbõl, cinizmusból vagy hatalomvágyból, elszigetelõdjenek és karanténba záródjanak! A mangalica lassú, jelentõségteljes mozdulattal körbemutatott: – Mindenkinek személyes felelõssége, hogy másokat örökkön örökké a bûnök bûnére emlékeztessen! Akár bent az ólakban, akár kint a kertben, akár túl a kerítésen. Ami engem illet, itt, a tisztelt gyülekezet elõtt ünnepélyesen megígérem, hogy minden malacomat ennek szellemében fogom nevelni! – Brávó! – ordított a szamár! – Éljen! Éljen! – kérõdzött a tehén. – Háp-háp! – hápogtak lelkesen a kiskacsák. Csak amikor észrevették Réce

Varga Domokos György

A csúf kiskacsa (7.)
papa és Réce mama kissé rémült tekintetét, akkor csukták be csõrüket. A libák a nyakukat nyújtogatták, a nyulak lapítottak. A kanca várakozásteljesen hallgatott. – Nevezhetõ-e tisztességes, becsületes házilénynek, aki nem hajlandó együtt érezni a vérkorszak e szerencsétlen áldozataival? Aki nem hajlandó kivenni részét a fõhajtásból? A bûnbánatból? Az emlékezésbõl? – Nem! – nyerített a kanca. – Sõt! – gágogták a libák. – Ketrecbe vele! – makogták a nyulak. – Így mondottam, így neveztem: vérkorszak. Ne szégyelljük nevükön nevezni a dolgokat! Növeli, ki elfödi a bajt! – Úgy van! – hallatszott innen is, onnan is. – Kedves barátaim, kortársaim! Az áldozatokra soha nem a tegnapért kell emlékeznünk, hanem mindig a holnapért. A kirekesztõket azért kell kirekesztenünk magunk közül, a mások megsemmisítésére ácsingózókat azért kell nekünk, magunknak idejében megsemmisítenünk, hogy egymással békében, virágzó közösségben élhessünk. – Úgy van! Le velük! Röf-röf! Nyihaha! Gá-gá! Háp-háp! Mak-mak! Iá! Iá! Búúú! A mangalica a csúf kiskacsára nézett. – Csip-csip – mondta õ halk méltósággal. Buttyó kutya felpattant, néhányszor sebesen megfordult maga körül; majd tétován visszaült és fejét hosszasan csóválta. A mangalica úgy tett, mintha észre sem vette volna. Tekintetét jelentõségteljesen végighordozta az egybegyûlteken. – Mióta világ a világ, mindig akadnak olyan elvetemültek, akik megkérdõjelezik a békességre, virágzásra való elemi jogunkat. Akik tagadják vagy kisebbítik történelmünk leghatalmasabb és legalávalóbb bûnét, lerombolva ezzel a bûntudat jótékony gátját egy újabb vérkorszak közelgõ áradata elõl. Méricskélik az áldozatok számát, mintha nem lett volna fõbenjáró bûn már az is, ha csak egyetlen csirkét semmisítettek volna meg ott a poklok poklában. Olyan bûn, amely tõlünk egész életünkre vezeklést, együttérzést és emlékezést követel. – Igaza van! – bõgte a szamár. – Ketrecbe velük! – makogták a nyulak. A mangalica felemelte mellsõ lábát. Megvárta, amíg beáll a csend, utána folytatta. – Igen tisztelt egybegyûltek! Nekünk, házilényeknek ma azok a barátaink, akik példát mutatnak az emlékezésben és együttérzésben; és azok az ellenségeink, akik az ellenkezõjét teszik: házilényhez méltatlan közönyrõl, érzéketlenségrõl, ellenszenvrõl, sõt, gyûlöletrõl tesznek tanúbizonyságot. Ne feledjétek, soha egy pillanatra el ne feledjétek: az csak látszat, hogy õk a csirkéket gyûlölik. – Talányosan nézett körül, hadd fokozódjon az izgalom. – Õk mindenkit gyûlölnek! – tört ki belõle. Ide-oda ugráltatta tekintetét. – Téged is! És téged is! A gyûlölet a lételemük! A gyûlöletért gyûlölnek! S mert házilénynek lélekben kicsik, ezért az esendõk feje felett rendrõl szónokolnak, ám egészen másról álmodoznak. Megmondjam-e, hogy mirõl? – Mak-mak! – makogott ijedten a nyúlnépség. – A hatalomról. – Nyihaha! Röf-röf! Gá-gá! Háp-háp! Mak-mak! Búúú! Iá! Iá! – Méghozzá a teljhatalomról! – Nyihaha! Röf-röf! Gá-gá! Háp-háp! Mak-mak! Búúú! Iá! Iá! – Csip-csip – szörnyülködött a csúf kiskacsa is. Buttyó kutyán végigszaladt a rémület. Úgy érezte, mintha jégesõ verné, aztán meg mintha sintér hurokja fojtogatná. Mintha minden tekintet lopva õt keresné, õt figyelné. Mikor végre felemelte fejét, pillantása a mangalica apró, hunyorgó szemével találkozott. Kiverte a hideg veríték. Saját végzetét látta tükrözõdni benne. – Most pedig, tisztelt egybegyûltek – nézett körül a mangalica –, nem maradt más hátra, mint hogy ezen a hagyományteremtõ ünnepünkön leplezzük le az emlékezés szobrát. Megkérem erre a két legilletékesebbet: a szamarat, kiben elõször született meg e nagyszerû, nemes gondolatat, és a csúf kiskacsát, a csirkenemzetség utolsó élõ sarját. Ám még elõtte arra kérem Réce mamát és Réce papát, jöjjenek ki ide hozzánk. Mutassák meg magukat! Réce mama és Réce papa zavartan pislogott. Bátortalan totyogásba fogtak, ám a mangalica röfögésére mindketten megtorpantak. – Azt mondottam az imént, nekünk, házilényeknek ma azok a barátaink, akik példát mutatnak az emlékezésben és együttérzésben. Réce mama és Réce papa nemcsak úgy, olyan szeretettel nevelik a csirkenemzetség utolsó sarját, mintha saját fiókájuk lenne, de az iránta való mérhetetlen együttérzésbõl még a mindennapi lételemükrõl, a fürdõzésrõl is hajlandóak voltak lemondani, összes fiókájukkal egyetemben… Gyertek csak, gyertek! – intett oda nekik. – Menjetek! Menjetek! – hangzott innen is, onnan is. – Réce mama és Réce papa – mutatott a kifelé dülöngélõkre a mangalica – tehát a mi barátaink. Új világunk elsõ igaz megtestesítõi, úttörõ eszmevivõi, példamutatói. Kérem tehát, fogadjátok õket nagy tisztelettel és nagy szeretettel. A házilénysereglet hangos röfögésbe, nyihogásba, gágogásba fogott, nem is szólva a többi zajos tetszésnyilvánításról. Szépen kisorjázott az egész kacsacsalád, beleértve mind a tíz csemetét. Az egész gyülekezet a meghatottságával küszködött, midõn a csúf kiskacsa odatolta képét elõbb Réce mamáéhoz, aztán Réce papáéhoz, majd pedig ezek a lapos csõrû, sárga pihéjû, termetesebb kiskacsák körbelelkendezték híres kis testvérüket. Miután valamennyien visszabillegtek a helyükre, a csúf kiskacsa felröppent a mangalica hátára. Hosszasan küszködött torkában a meghatottság gombócával, s végül nem is tudott többet kisajtolni magából, csupán ennyit: – Igazán nagyszerûek vagytok! Buttyó kutya ijedten vette észre, hogy még õt is a sírás kerülgeti. Szerencsére a szamár úgy érezte, nincs is alkalmasabb pillanat az emlékmû leleplezésére. Lapátfogaival megragadta a leghatalmasabb lombos ágat, s erõteljesen megrántotta. A meglepetés moraja futott végig a közönségen. – A csúf kiskacsa! A csúf kiskacsa! – suttogták itt is, ott is. A mangalica elégedetten bólintott. (folytatjuk)

10

Kocsis István

Új történelem

A megbékélés kulcsa: az igazmondás (6. rész)
2009. július 26-a és július 30-a között rendezték meg Franciaországban, a La Salette-i Miasszonyunk kolostor dísztermében Az európai nemzetek megbékélésének útjai címû, francia nyelvû konferencia-sorozat 4. ülésszakát. Ezen a magyar nemzetet ért sérelmekrõl tanácskoztak. A vitaindító elõadás megtartására Kocsis Istvánt kérték fel. Alább az elõadás magyar nyelvû szövege olvasható.
Mi is a Szentkorona-tagság? A Szent Korona tana nemcsak közjogi absztrakció – az államhatalom alanya –, hanem élõ organizmus. Test, melynek részei, tagjai vannak. Tagjai mindazok, akik részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a történelmi magyar államban: a király és a politikai magyar nemzet. Tehát 1848-ig a nemesség (nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül), 1848, illetve 1867 után (származásra, felekezeti hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül) az ország minden szavazó polgára. A Szent Korona tanának köszönhetõ, hogy hosszú ideig békességben tudott megférni egymás mellett a magyar királyságban a magyar nemzet a nemzetiségekkel. De hogy mit jelentett kikerülni a Szent Korona védõboltozata alól, azt leghitelesebben a Magyarország-ellenes irredentizmus egykori vezetõinek Trianon utáni nyilatkozataiból tudjuk meg. Érdemes megismerkednünk nyilatkozataikkal: azokéval, akik diadalittasan ünnepelték Trianont, aztán kijózanodván, felismerték azt is, hogy mit veszítettek. Alexandru Vaida-Voevodéival például. Õ kérlelhetetlen román irredenta volt annak idején, de 1923-ban a következõket nyilatkozta: „Magyarországon kezünkben volt a törvények védõpajzsa: a törvények számunkra is törvények voltak.” Mondottuk: immár semmiféle politikai oka nem lenne a történelemhamisításhoz való ragaszkodásnak. Szlovákia és Románia is, Magyarország is az Európai Unió tagjai. Jöhetne hát az igazmondás ideje. Az igazmondó történelemkönyvek megírásának ideje. De nem jöhet. Gátolja egy különös pszichózis, a felfoghatatlan módon máig élõ és – még felfoghatatlanabb módon – egyre erõsödõ trianoni pszichózis. De ne szóljunk még errõl a különleges betegségrõl, mely annyi drámai helyzet okozója. Elõbb másról szólok: Tapasztalatból tudom, hogy milyen nehéz megérteni a nyugat-európaiaknak – pl. egy franciának vagy egy angolnak, vagy egy spanyolnak – a kárpát-medencei drámai helyzeteket. Ezért azoknak a nyugat-európaiaknak az élményeirõl számolok be, akik elindultak Kolozsvárra, Erdély legfontosabb városába tanulmányútra, mert úgy hallották, hogy ott rendkívüli élményben lesz részük: megismerhetik a város – multikulturális – egyetemét. Egyikük megszakította útját Budapesten, és így lelkesedett útjának céljáról beszélvén: – Nincs csodálatosabb dolog egy multikulturális egyetemnél! Két éve készülõdöm az útra, és két éve tanulok magyarul és románul… – Ó, boldogulnál te francia- és angoltudásoddal is a kolozsvári professzorok társaságában… – Ezt gesztusnak szánom! Úgy is mondhatom, ajándéknak! Méltó ajándék egy multikulturális egyetemnek, nem? Elõadást is fogok tartani, ha lehet, azt majd angol nyelven… De a bemutatkozáskor, a fogadáson, mindenféle találkozóm kezdetén csak magyarul és románul szólalok meg. Természetesen a magyarokkal románul beszélek, a románokkal pedig magyarul. – Errõl lebeszélnélek… Beszélj a románokkal románul, a magyarokkal magyarul. – Hát hogy képzeled! Mint vendég sértsem meg a multikulturalitás alapelvét?! – Miféle alapelvére gondolsz te most a multikulturalitásnak? – Hogy a multikulturális közösség rendezvényein elõször mindenki a másik nyelvén szólal meg… Ha román a soros rektor, akkor magyarul nyitja meg a rendezvényeket, ha magyar a soros rektor, akkor románul… – Mióta létezik ez a multikulturális egyetem, mindig román a soros rektor. – Ezt nem értem… – Jobb is, ha nem érted. – Most már magyarázd meg. – Meg is fogom magyarázni, mert ha ezt nem érted, nagyon kellemetlen helyzetekbe kerülhetsz Kolozsváron. – Mi abban a kellemetlen, hogy én egy magyar–román multikulturális egyetemen a magyar professzorokkal románul, a román professzorokkal magyarul beszélek?! – Ebben semmi kellemetlen nem lenne, de csak a magyar professzorok tudnak románul, a román professzorok nem tudnak magyarul. Ez vonatkozik a diákokra is. A magyar diákok tudnak románul, a román diákok nem tudnak magyarul. Elvörösödött mérgében. – Te most rágalmazod a kolozsvári egyetemet – kiabálta. – Miért rágalmaznám?! Megállapítottam, hogy a román professzorok és diákok nem tudnak magyarul… – A magyar kultúrával, a magyar irodalommal, a magyar történelemmel a román diákok román nyelvû elõadásokon ismerkednek?! Ez képtelenség! Egyáltalán nem ismerkednek a magyar kultúrával. Elképedve meredt rám. – Azt akarod mondani, hogy ez a multikulturális egyetem csak a magyar professzorok és a magyar diákok számára multikulturális, a román professzorok és diákok számára viszont monokulturális?! – Nem szívesen tettem, de fel kellett világosítsalak. – De nem értem… Nem értem, hogy miért hazudják egy egyetemrõl, hogy multikulturális, ha nem az? – Mert szépen hangzik. De egy belgiumi vallon látogatóm csalódottsága számomra a legemlékezetesebb. – Ez bûntény! – kiabálta. – Ha egy multikulturális egyetemen nem érvényesülhet az egyenlõ esélyek elve, az a legelképesztõbb fondorlat! Mit fondorlat? Bûntény! Ráadásul a legnagyobb butaság… És akkor szónokolni kezdett az egyenlõ esélyek elvérõl: – Nekünk, belgiumi vallonoknak, de a flamandoknak is ez a legfontosabb kérdés! Ez az elv biztosítja a nemzetiségi kérdésnek azt a megoldását, amelyben egyik nemzetiségnek a másik által való elnyomása akkor is lehetetlenné válik, ha egymás megbecsülésének nincs meg az érzelmi alapfeltétele. Ez az elv nálunk, Belgiumban igenis érvényesül. Jaj lenne nekünk, ha nem érvényesülne! Miképpen? Mivelhogy a flamand nem tud vallonul, a vallonnak sem kell tudnia flamandul. A flamandok annyi flamand nyelvû oktatási intézményt, egyetemet stb. alapítanak, amennyire szükségük van, a vallonok úgyszintén annyi vallon nyelvût. A lényeg az, hogy a vallon ne legyen kénytelen flamand egyetemre járni, a flamand pedig ne kényszerüljön arra, hogy vallon egyetemre iratkozzék be. Mert ha mindennek nem lennének meg a feltételei, akkor nem fejtené ki jótékony hatását az egyenlõ esélyek elve, és a gyûlölet lehetetlenné tenné a békés együttélést! Hogy is mondjam?! Az egyenlõ esélyek elve, ha hagyják érvényesülni, csodákra is képes: a gyûlöletet szeretetté tudja változtatni, miképpen az egyenlõtlen esélyek elve, ha érvényesül, gyûlöletté változtatja a szeretetet. Arról beszélgettünk azután, hogy a román alkotmány elsõ paragrafusa betiltja a szeretetet és kötelezõvé teszi a gyûlöletet. Szóltam e veszedelmes, de ártatlannak látszó paragrafusról elõadásom elején. Belgiumi látogatóm persze nehezen értette meg, és én ezen nem csodálkoztam. Mást is el kellett mondanom neki. Azt, hogy mi a trianoni pszichózis. Sok mindent nem értünk meg, ha nem tudjuk, mi a trianoni pszichózis, szóljunk hát végre róla. (folytatjuk)

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

11

Magyarul, magyarán

„Fentebb stíl”
A választékos kifejezéseknek is nagy keletjük van manapság. Bûvkörükbõl nem tudnak szabadulni közbeszélõink. „Az elkövetkezendõ harminc percben interjút hallanak XY-nal” – mondja a rádióbemondó. „Az elkövetkezendõkben a vita résztvevõi megvitatják a napirendi pontokat”; vagy: „A tapasztaltabb rajongók azt latolgatják, mire számíthatnak az elkövetkezendõ két órában” – olvassuk hírszövegekben. Itt és a hasonló esetekben az elkövetkezendõ helyett a hétköznapi következõ, következõkben lenne odaillõ — vagy más rokon értelmû megfelelõk, mint pl. a következõ 30 percben, ezután, mostantól, ettõl kezdve és így tovább. Az elkövetkezendõ szemben az elkövetkezõ, különösen pedig a következõ igenévi, melléknévi alakokkal igen választékos forma, általában szónoki beszédekben, ünnepi alkalmakkor szoktuk használni. Jelentése is sajátos: az elkövetkezendõkben, elkövetkezendõ idõ(k)ben általában a távolabbi jövõre, nagyobb idõtávlatokra vonatkozik, akár történelmi léptékben mérhetõ korszakokra is – ez a nyelvtani alakjával öszszefüggõ kivételes, ünnepi beszédhelyzetekben való alkalmazásának következménye. Ezzel szemben például a következõ, következõkben egészen kis idõegységre is vonatkozhat, jelentése és stílusa hétköznapi. Hasonló a helyzet pl. az immáron idõhatározó-szóval: ezt az irodalmias, fennkölt hangulatú alakot is gyakran halljuk az immár

vagy az egyszerû már helyett – modoros, oda nem illõ használatban. „Immáron két hete edzõtáborban vannak a csapat tagjai” – közli a hírolvasó. Hogy miért használják szinte kizárólag az emelkedett stílusú változatokat? Részben a jólfésültség, a stílusos-igényes megszólalás látszatát kelti, tehát tekintélyt sugároz. Akkor is a hangzatosabb forma alkalmazására csábul a beszélõ, amikor arra semmi szükség nincs, sõt: ha az adott helyzetben az suta vagy éppen nevetséges. Ezt szoktuk stílustörésnek nevezni. – A másik ok a sablonos fogalmazás. Az újságírónak, a közbeszélõnek sokkal könynyebb dolga van, gyorsabban halad, ha nem kell árnyalatnyi különbségekre figyelve szavakat válogatnia, hanem egy-egy helyzetre egy már bevált „dzsókerszót” használhat. Ez a mindenes pedig miért is ne a legszebb lenne a rokon értelmûek körébõl? Ha lúd, legyen kövér! Csakhogy a túlzott választékosság – a választékoskodás – kétféle kárt is okoz. Az egyik a beszélõt sújtja. Az oda nem illõ stiláris elemek ugyanis feszültséget keltenek a hallgatóban, s a keletkezõ rossz érzés a közlõ nyelvi tudását, kompetenciáját kérdõjelezi meg. Ez nyilvánvalóan ellentétes a beszélõ szándékával, hisz jó benyomást szeretne tenni hallgatóságára. Másrészrõl az így kedveltté vált és agyonhasznált szavak ugyanúgy egyensúlyzavarokhoz vezetnek a szóhasználatban, mint bármely más esetben. A legszebb stílusfordulat is rossz, ha nem illik a helyére, s ha nem a kifejezést szolgáló válogatás eredménye. Csökken a beszéd vagy az írás közlõ ereje, értelmi pontossága, és egyre inkább el is lustulunk: nemcsak a szövegezõk, de mi, hallgatók, befogadók is. Elfelejtjük a szavak közötti különbségeket, idõvel pedig magukat a lehetséges szavakat is. H. Tóth Tibor

Mire nem jó a melléknévi igenév?
A nyelvmûvelõk évtizedek óta cáfolják azt a XIX. századi nyelvhelyességi babonát, miszerint a létige + határozói igenév minden esetben germanizmus. 7. számunkban, „Fel van mászva” címû cikkében H. Tóth Tibor számos példán bemutatta, hogy a cselekvés eredményének, a cselekvés létrehozta állapotnak a kifejezésére hagyományos és nagyon is alkalmas ez a szerkezet: az ajtó be van zárva, a bizottság erre van hivatva, õ ebbõl ki van rekesztve, a terület el van kerítve. A 24. számban a szenvedõ szerkezet hiányával kapcsolatban fejtettem ki, hogy a -tatik/-tetik kiirtása után a határozói igenevet is feketlistára tették, s helyette a melléknévi igenevet kezdték használni. Pedig a melléknévi igenév sem alkalmas mindenre. „A kérdés adott.” Visszakérdezhetnénk: ugyan, mit adott a kérdés? A múlt idejû melléknévi igenév ugyanis formailag megegyezik a múlt idejû igével. Jelzõként használható: az adott kérdés, de ha magában áll, igei állítmánynak nézhetõ. Itt kész helyzetrõl van szó, tehát helyesen: A kérdés adva van. A hatalom gyakorlása csak akkor legitim és törvényes, ha biztosított az államnak és jogintézményeinek az alkotmányos alapelvek szerinti mûködése. Helyesen: ha biztosítva van… ... a serdülõk különösen kitettek az ilyen veszélyeknek. Helyesen: … ki vannak téve az ilyen veszélyeknek. A melléknévi igenév csak akkor használható névszói állítmányként, ha már állandósult melléknévi értelemben. Pl. A ruha gyûrött. Egy ingatlan leírásában sorozatban találtam ilyen mondatokat: Az építési övezetekre vonatkozó beépítési szabályok 4.2. pontban, a vizsgált további ingatlanokra vonatkozó szabályok 4.3. pontban rögzítettek. Helyesen: vannak rögzítve. A felépítmények valószínûsíthetõen jelenleg nem vagy csak szakaszosan használtak. – A használt szó létezik melléknévként is: a használt ruha, használt bútor olyan holmi, amelyet már használtak, tehát nem új – ez minõség. Ebben a mondatban azonban arról van szó, hogy csak szakaszosan (azaz idõnként) használják azokat az épületeket. Tehát az igei jelleg egyértelmû. Mondhatnánk úgy is, hogy a felépítmények… csak szakaszosan használtatnak, vagy: szakaszosan vannak használva – mindegyik megoldás jobb. De ez esetben van egy valódi melléknevünk is, a mondat így lenne a legválasztékosabb: A felépítmények … jelenleg nem vagy csak szakaszosan használatosak. A leírás így folytatódik: A telekrész középsõ területén több fedettnyitott építmény, valamint egy pince telepített. – Talán inkább található. … Az eredeti épület tornácos rendszerét tovább folytatva, a fedett-nyitott közlekedõ folyosó felõl önállóan feltárt szoba egységek soroltak. Eltekintve az egyéb hivatali bikkfakifejezésektõl, itt nagyon egyszerû lenne valóságos igét használni: szobák sorakoznak. Hasonlóképpen itt: Állásfoglalás megkérését megelõzõen [kérése elõtt!!!] az illetékes építéshatósággal való egyeztetés javasolt. – egyeztetést javaslunk. Vajon miért jegyzik meg jobban a téveszméket, mint a valódi szabályokat? Buvári Márta

Szó, szó
Ne használjunk idegen szót, ha van megfelelõ magyar! banális: közönséges, köznapi, jelentéktelen, elcsépelt, elkoptatott, semmitmondó barter: csereüzlet bónusz: jutalék, kedvezmény börze: tõzsde bróker: alkusz büdzsé: költségvetés, államháztartás, pénzügyi terv, elõirányzat celeb(ritás): híresség centrum: központ, városközpont, közép, fõhely, üzlet, székház, telep ciklus: szakasz, idõszak, ülésszak, sorozat (mûv.,) csokor (vers) citál: idéz csipsz: burgonyaszirom, rágcsálnivaló, csipegetõ decens: illendõ, tisztességtudó, jó ízlésû, mértéktartó de facto: ténylegesen, valójában defenzív: védekezõ, védelmi, védõ definíció: meghatározás deficit: hiány, veszteség deformál: (el)torzít dekadencia: hanyatlás, értékvesztés deklarál: kijelent, kihirdet, kimond, kinyilatkoztat, kinyilvánít demonstrál: tüntet, felvonul, bemutat, szemléltet, magyaráz, megvilágít depó: raktár depónia: lerakat depozitum: letét, lerakódás, üledék (Molnos Angéla nyomán)

Várjuk hozzászólásaikat, kérdéseiket a nyelvhely@gmail.com címre.

12

Román János

Iránytû

Az ezeréves múlt hívó szava
A budai királyi várpalota E épületszárnyában, a Budapesti Történeti Múzeum termeiben, október 12-én szokatlan kiállítást nyitottak meg Erdély ezeréves püspöksége címmel, amely a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház és érseki palota 2000–2008 között zajlott régészeti és restaurálási munkálatait mutatja be.
Habár a rendezvényrõl csak az interneten lehetett tudomást szerezni, nagyon sokan jöttek el: inkább az Erdélybõl elszármazott értelmiségiek, de megtisztelte a magyar kormány részérõl Semlyén Zsolt miniszterelnök-helyettes, román részrõl pedig Románia budapesti nagykövete. A kiállítás szervezõi: a Teleki László Alapítvány, a Hieronymus Társaság és a Magyar Történeti Múzeum. A kiállított anyag a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a Fehér Megyei Múzeum tulajdonát képezi. A megnyitó ünnepi hangulatához a Tóth Aladár Zeneiskola növendékeinek elõadása nagyban hozzájárult. Diószegi László, a Teleki Alapítvány elnöke üdvözölte az egybegyûlteket. Az õ szavaiból tudtuk meg: azért tekinthetõ szokatlannak ez a kiállítás, mert eddig a román hatóságok elzárkóztak minden, kimondottan magyar vonatkozású anyag magyarországi bemutatásától. Emiatt a tavalyi millenáris ünnepség sem kapott méltó helyet Magyarországon. Dr. Jakubinyi György, Erdély érseke megnyitó beszédében röviden ismertette a Szent István által – más kilenc püspökséggel együtt – 1009-ben alapított erdélyi érsekség történetét. Zsombor erdélyi vajda már 950-ben megkeresztelkedett Bizáncban, de Szent István a nyugati kereszténységhez akart csatlakozni. Több mint ezer évet ölel fel az erdélyi püspökség története. Maga a székesegyház, a fejedelemség korában, 150 évig volt protestáns kézen, de visszakerült a katolikus egyházhoz, amikor legyõzték az unitáriusokat, ezelõtt 443 évvel (azóta van búcsú Csíksomlyón). A székesegyházban nyugszik három Hunyadi, két Szapolyai és több erdélyi fejedelem is: „Fájdalommal és dicsõséggel telt történelme van. Aki ide belép, egy kõbe faragott tanúval találja magát szembe” – mondta Dr. Jakubinyi György, aki végül köszönetet mondott a szervezõknek, amiért lehetõvé tették, hogy az egész ország megismerhesse a keleti rész katolikus történetét. Jézus szavait aposztrofálta: „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”. A kiállítás jelentõségét méltatta Semlyén Zsolt is. Idézünk szavaiból: „Rajtunk múlik, hogyan sáfárkodunk az örökségünkkel”. A hitet, a magyarságot tudós papok, hívek õrizték meg ezer évig. „Nem vonakodom a munkától” – idézte Semlyén a nagynevû püspök, Márton Áron szavait. „Ezt kell valljuk mi is. Ez a kiállítás adósságtörlesztés, azt adja hírül, hogy van egy közös erõ: Szent István, Pázmány, Bethlen magyarságának közös ereje” – zárta beszédét a miniszterelnök-helyettes.

Megemlékezés Vargha Domokosnéról

„Álmomban ismét a könyvtárban dolgoztam”
„Magdi mindig munkáséletet élt, sohasem volt tétlen” – olvasom Szeidl Béla emlékezését Vargha Domokosnéra, és elõveszek egy kötetet, címe: Merre jársz most, Dombikám? Belsõ oldalon dedikálás: Évának és családjának nagy szeretettel. „Anyja” Vargha Domokosné. Dátum: 2009. november 4. Nincs egy éve, hogy a csömöri Magyarok Szövetségének meghívására ellátogatott hozzánk, hogy élõszóval is elmondja emlékeit, feleljen kérdéseinkre, és együtt emlékezzünk az 1956 után meghurcolt, bebörtönzött szabadságharcosokra. Most mély tisztelettel mi emlékezünk rá, Anyjára, mert gyermekeinek tekintette könyvei olvasóit, hét gyermeke barátait, s talán szelíd szeretettel mindenkit, aki közel került lelkéhez. Verzár Éva „Álmomban ismét a könyvtárban dolgoztam” – fogadott Magdi tán két hónappal ezelõtt. Rendszeres vendég voltam nála szerda esténként, vittem a tudománytörténeti munkájához a kérésére elõkészített anyagokat, beszélgettünk a régi idõkrõl, munkáiról, terveirõl. A magyarországi csillagászat utolsó 200 évének történetét kutatta, ismerte. Igen értékes, sok új adatot feltáró tanulmánya jelent meg. Egyes személyek megítélésében véleményünk gyakran különbözött. Õ eredetileg dramaturgnak készült a Színmûvészeti Fõiskolán, és ez élete végéig másfajta látásmódot is adott neki, kíváncsi volt a motivációkra, az emberi kapcsolatokra is. Én talán túl racionálisan, csak az általam vélt tudományos eredmények alapján mondtam, olykor elhamarkodott, ítéletet. Vagy inkább csak kötözködni akartam? De soha nem haragudott meg. Viszont nagyon sokat tanultam tõle. A szûk szakmájára koncentráló kutató a múlt jeles tudósait nem mindig tudja a megfelelõ helyre tenni. Zách, Konkoly-Thege és Kövesligethy kiválóságát e beszélgetések során ismertem fel. Volt életének azonban olyan szelete, amelyrõl a beszélgetések bensõségesek voltak. Én is nagy családban nõttem föl, s ha átélni nem is, de meg tudtam érteni a hétgyermekes anya sok gondját. Hogy Magdi nem lett színházi ember, annak nagy nyertese a Csillagvizsgáló lett. Az ’56 utáni retorzió a „bûnösök” családtagjait sem kímélte, s Magdi, akkor hat pici gyerek anyjaként, hõsiesen helytállt. Perecet árult, majd könyvtárosként el tudott helyezkedni. 1965 tavaszán lett az MTA Csillagászati Kutatóintézet könyvtárosa és gazdája a több mint 20 ezer kötetes állománynak. Barátságunk is innen datálódik. Hihetetlen energiával tette rendbe a könyvtárat, elkészítette a teljes állomány katalogizálását. A nagy gonddal elõkészített folyóirat- és könyvrendelések a könyvtár töretlen fejlõdését biztosították. A régi könyvek, melyeknek java része az egykori Gellért-hegyi csillagvizsgálóból származott, különösen kedvesek voltak számára. Féltõ gonddal õrizte, és nagy büszkeséggel mutatta be õket a jeles hazai és külföldi látogatóknak. Minden bizonnyal e régi könyvek gyakori forgatása, egykori tulajdonosainak bejegyzései keltették föl benne a magyar csillagászat egykori nagyjai iránti érdeklõdést. Magdi a ’70-es évektõl egyre intenzívebben tudománytörténeti kutatásokba kezdett. Munkájának színvonalát dicséri a külföldi kollégák érdeklõdése, elismerése. Nemzetközi konferenciák meghívott elõadója volt. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) Tudománytörténeti Bizottságának elnöke kezdeményezte, hogy legyen tagja az IAU-nak és bizottságának. Egymás után jelentek meg könyvei, tanulmányai, amelyek emberi közelségbe hozták a régi magyar csillagászat fõszereplõit, megértõ szeretettel írva olykor gyengeségeikrõl is. Magdi mindig munkás életet élt, sohasem volt tétlen. Magdi, most mire készülsz? Talán személyes interjúkra írásaid, kutatásaid hõseivel: Zách Xavér Ferenccel, Pasquich Jánossal, Weiss Ferenccel, Tittel Pállal, Konkoly-Thege Miklóssal és Kövesligethy Radóval. Szeidl Béla*

* Az MTA Csillagászati Kutatóintézetének vezetõje 1975–1997 között.

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

13

Iránytû

Hõsi halottaik
Megint kevesebbek lettünk. Pappné Ábrahám Judit után meghalt Kolozsvári György zászlós is. Augusztusban érte õket támadás az afganisztáni Baglán tartományban. Hõsi halottá nyilvánították mindkettejüket. De bárhogy is fáj, nem azok. Mert bár drága minden csepp vér, ami hazánk testébõl való, csak akkor nevezhetõ méltán hõsi vérnek, ha az a hazáért, a szabadságért hull. Kolozsvári György vére pedig nem Magyarországért hullt, de a megszállásért. Nem szolgálatért, hanem zsoldért. Lítiumért, nióbiumért, kobaltért, heroinért, olajért. Amerikáért. Egy olyan háborúért, ami a „szabadság védelmében” zúg az elnyomásért, egy háborúért, amely nem nyerhetõ meg. Akik pedig megölték: szabadságharcosok. Ugyanolyan szabadságharcosok, mint az ujgurok, a csecsenek, az észak-írek, a palesztinok. Szabadságharcosok, mint mi; ‘48, ‘56, 2006. És most? Most mi vagyunk a megszállók, a megszállt megszállók, zsoldosok, ha úgy tetszik: terroristák. Távozásra kértek minket. Már a tragikus kimenetelû bagláni támadás másnapján az Afganisztánból való kivonulásra szólították fel a tálibok Magyarországot. Ám az ellenállók közleménye, hogy,

hogy nem, fennakadt a „független” magyar sajtó rostáján, s csak a minap közölte a Népszabadság. „Csak azt kérdezzük Magyarország kormányától és polgáraitól, mi hasznuk származhat egy ilyen háborúból? Ez a háború Amerika érdekeit szolgálja. Történelmi konfliktus feszül népeink között? Ha nem, miért küld Magyarország katonákat a megszálló erõk oldalán harcolni Afganisztánba?” – Ezt kérdezte Zabihullah Mudzsahid, a tálibok szóvivõje, a „terrorista”. A „terrorista”, aki jelzi Magyarországnak, hogy a tálibok offenzívára készülnek Baglán tartományban, ott, ahol a magyar tartományi újjáépítési csoport (PRT) teljesít szolgálatot a nemzetközi erõk (ISAF) kötelékében. A gonosz „terrorista” jelez. Hidegvérrel, elõre szól. Becsületbõl. És valóban, tegyük fel magunknak a kérdést: mi hasznunk származhat egy ilyen háborúból? Történelmi konfliktus feszül népeink között? Akkor mit keresünk mi ott? Tagállami kötelezettségeket? Ugyan… Kolozsvári György Amerika halottja. Amerika magyar halottja. De semmiképp sem hõsi halott. Halálának pedig nem volt értelme. Mert hõsök azok, akik az igazságért és a szabadságért mennek harcba, s halnak meg a hazájukért. Amerika háborúja azonban semmi egyéb, mint mocskos rablóháború, ahol hõsi halottak csakis a honvédõ afgánokból lehetnek. Mi pedig szégyelljük magunkat. És gyászoljunk, mert kevesebben lettünk. Kolozsvári György 37 éves volt, férj, kétszeres apa. (forrás: Nemzeti Hírháló)

Amirõl hallgat itthon a média
Chilében minden bányász olyan pólót viselve jött ki a mentõkapszulából, aminek elején az állt: „Köszönöm, Uram”. A póló hátulján ezek a szavak álltak: „Neki legyen dicsõség és tisztesség”, a 95. zsoltár 4. sorát idézve, ami azt írja: „Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai”.
A CBN News arról számolt be, hogy a chilei bányából kimentett bányászok többsége mély lelki életrõl és az Istenben való töretlen hitrõl tett tanúbizonyságot. A riportban az is elhangzik, hogy mindannyian egyetértettek abban: hitük tartotta õket épségben és biztonságban azalatt a 70 nap alatt, amíg a föld mélyében voltak. A riport szerint minden egyes bányász olyan pólót viselve jött ki a mentõkapszulából, aminek elején az állt, hogy „Köszönöm, Uram”. A póló hátulján ezek a szavak álltak: „Neki legyen dicsõség és tisztesség”, a 95. zsoltár 4. sorát idézve, ami azt írja: „Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai”. A póló ujján pedig „Jézus” neve szerepelt. Mario Sepúlveda, a második dolgozó, aki kilépett a kapszulából, ezt mondta: „Isten és az ördög harcolt felettem, és Isten gyõzött. Mindvégig tudtam, hogy ki fognak hozni. Mindvégig hittem az itteni chilei szakemberekben és a nagy Teremtõben.” A negyedik felszínre lépõ bányász, Carlos Mamani, ahogy kijött a kapszulából, azonnal letérdelt, majd az égre mutatva hálát adott Istennek, és ugyanígy tett Omar Reygadas, akinek egy Biblia is volt a kezében, a sisakjára pedig ez volt írva: „Isten él”. Egy másik riport megjegyzi, hogy a 19 éves Jimmy Sanches még a bányában rekedve írt egy levelet, amit felküldtek a felszínre, ezzel a szöveggel: „Valójában 34-en vagyunk, mert Isten soha nem hagyott el minket itt lent.” A chilei bányászok csodával határos megmenekülésére is emlékezve, idézzük azt a zsoltárt, amely ennyi lelki erõt, kitartást és reményt adott mindannyiuknak: „Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája elõtt! Dicsõítõ énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve! Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai. Övé a tenger, õ alkotta, övé a föld, keze teremtette. Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr elõtt, aki teremtett minket! Mert õ a mi Istenünk, mi pedig legelõjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk. Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál (zúgolódás), mint a pusztában Massza (kísértés) napján! Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet, látták tetteimet. Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktõl. Így szóltam: Tévelygõ szívû nép ez, nem ismeri útjaimat. Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!” 95. zsoltár (Zsoltárok könyve – Biblia)
Jézus a világosság – felirat egy sisakon

Gracias, Señor – felirat a nemzetiszínû pólón, chilei zászló a kézben; hálára összekulcsolt kézzel a legidõsebb kimentett bányász

Hálával eltelt szívvel dicsérjük mi is az Urat tetteiért és csodáiért, azért is, amit a chilei bányászokkal tett; dicsérjük és dicsõítsük Õt, mert jó; hisz mi is a mélységekbõl kiáltunk Hozzá, akár a bányászok a messzi dél-amerikai országban! (forrás: CBN nyomán Szent Korona Rádió)

14

Megsokszorozta erõnket az összefogás – továbbra is várják a segítõket Devecserbe!
Miután az MSz segítségével mindenrõl tájékozódtunk, és elõkészítettük érkezésünket, öten – a Szépmezõ Szárnya és a Pilis-Hargita fiataljai – csatlakoztunk az iszapkiömlésnél dolgozó önkéntesekhez. Bár a tragédiát nem tudja feledtetni, a fájdalmat talán enyhítheti a Devecseren végzett munka közben tapasztalt nagyszerû összefogás. Az itt átéltek megint azt mutatják, hogy Magyarország éledezik, és ha az éledezõk törekvéseit sikerül egy irányba terelni, akkor képesek lehetünk az újjáéledésre, akár országos szinten is. A devecseri küzdelem azonban még nem ért véget, mi is visszatérünk még, és várjuk a csatlakozókat! Nem véletlen, hogy az orosz állami televízió riportere, amikor interjúkat és felvételeket készített a munkánkról, elsõsorban a segítségadás emberi vonatkozásaira volt kíváncsi. Honnan jött ennyi önkéntes, hogyan tudta magát szabaddá tenni, mi mozgatja õket, miért nem félnek stb. Nem csoda, hogy ez érdekelte a Moszkvából érkezett újságírót, mert ez volt az egyik lényeges eleme a Devecseren zajló folyamatoknak: az emberek egymásra találása. Mivel hétközben érkeztünk, a Karitász által a plébánián berendezett elosztóhelyen kaptunk szállást. Itt nagyon kedvesen fogadtak, mindennel elláttak, s közvetlenül be tudtunk szállni a munkálatokba. Viszont, ha hétvégén kevesebb a férõhely a plébánián, akkor érdemes Teknyõs László közvetítésével a veszprémi MSz-esek segítségét kérni szállás ügyében. Ugyanakkor felvettük a kapcsolatot a Magyarok Szövetsége helyi tagjával, Kozma Györggyel is, õ is tud segíteni az érkezõknek. Mindenesetre munkaerõre továbbra is nagy szükség van, és bár nem veszélytelen a helyszíni besegítés, megfelelõ felkészültséggel hatékonyan és biztonságosan végezhetõ! Aki teheti, az tegye szabaddá magát 1-2 napra, és csatlakozzon! Mindenekelõtt érdemes átolvasni a devecseri Mód Miklós atya levelét, ebbõl rengeteg fontos dolog kiderül: http://www.karitasz.hu/hirek/119 Ami a munkánkat illeti, a Devecseren forgató orosz állami tévének köszönhetõen mozgóképek is felkerültek a világhálóra a Papp-kert melletti ház péntek délutáni megtisztításáról. (http://www.1tv.ru/news/ world/163110) Az anyag elején levõ képek jól érzékeltetik, milyen állapotba került a Pápai utca 15. szám alatti egykori lakhely. Két brigád összehangolt munkájával darabonként hordtuk ki egy család egykori otthonának minden holmiját, a mobiltelefonoktól kezdve az összes ruhanemûn keresztül a gyerekjátékokig, karácsonyfadíszekig minden ott volt, semmit sem tudtak elvinni, és minden megsemmisült. A faluba bekúszó gyilkos iszap szintje rövid idõ alatt emelkedett 10 centisrõl 2 méteresre – az elképesztõ mértékû emberi kapzsiság és felelõtlenség következtében. Itt már csak az emberélet mentésérõl lehetett szó. Ki kellett mindent rámolnunk, hogy aztán a rendkívül mérgezõ vörösiszapot kitakarítsuk a házból. A plébános azt mondta, hogy ha netán végül dózerolásra kerül sor (tehát nem maradhat meg a ház), akkor is ki kell szedni ezt az anyagot mindenhonnan, annyira mérgezõ. Végül az igen profin dolgozó markoló egy teherautó segítségével hamar elvitte a ház elé kihordott holmit, majd az iszapot is. A teljesen elöntött házban egyetlen élõ dolgot találtunk – egy cserepes virág csodák csodájára több nappal a borzalom után is ott virított a nappaliban. Kivittük, és kitettük a kapufélfa tetejére. Ez a virág megmutatta, amit Ady egy versben is megfogalmazott: „Az Élet él, és élni akar!” Iszonyatos katasztrófa történt, ez ellen már csak egyetlen módon tudunk tenni: ha ott vagyunk, és tovább erõsítjük ezt a példátlan erejû összefogást. Rengeteg jó emberrel találkoztunk Devecseren, megfordul ott mostanában az ország színe-java, a legnagyobb lelkek. Dunántúliak, fõvárosiak, de Hevesbõl, Mátészalkáról, még Csengerbõl is jöttek, s említettek egy székelyudvarhelyi fiatalt is. A plébánián, az önkéntesek körében, de az egész faluban óriási erõvel érzõdik egy hatalmas, egységes lelki erõ. Ez megsokszorozza az ember erejét. Igen erõsen jelen van a szeretet. Anyagiak terén is mutatkozik az összefogás ereje, megfelelõ az ellátás védõeszközök (gumicsizmát, maszkot, szemüveget, védõruhát mindenki kap) és az élelem terén is, állandóan jönnek a segélyek, az önkénteseket is bõségesen ellátják, állandóan etetik-itatják õket, fõznek rájuk. Egy felmérés szerint az elöntött utcák száma Devecseren több mint 20, ez körülbelül 450 portát jelent. Munkáskézbõl tehát rengeteg kellene, hiszen egy ház kitakarítása egynapi munka egy nagyobb csapatnak. Mi is megyünk vissza, amint tudunk, és próbálunk toborozni. Bárki jön, tájékozódjon nálunk (a + 36 30 382 9444-es telefonszámon) és a világhálón – mert veszélyes vállalkozás, bizonyos dolgokra nagyon oda kell figyelni! Aki terepen dolgozik, csakis a legerõsebb (3-as fokozatú) maszkot használja, de maszk és gumicsizma nélkül senki be se tegye a lábát a faluba, mert az iszapból származó por pár száz méter megtétele alatt belélegezhetõ, az utak pedig még helyenként iszaposak. A gumicsizma legyen egy számmal nagyobb a lábunknál, és kerüljön bele kapca. A védõruhából csak a megfelelõ színvonalút használjuk – nekünk a Tyvek öltözet nagyon bevált (a PVC és a Butyl is jó), viszont nem alkalmasak a helyszínen szintén elõforduló egyszer használatos, nedvesség hatására azonnal átázó overállok! A védõszemüveget soha ne vegyük le munka közben! Fõleg a házak takarításánál. Ha bepárásodik, cseréljük le, és addig próbálkozzunk a beállításával, míg nem lesz tiszta benne a látás. Ha mégis valamilyen gond adódik, a Vöröskereszt a plébániával szemben gyorsan tud segíteni. MSz Ifjúsági Tagozat – Szépmezõ Szárnya

Vizet, téglát készítenek a vörösiszapból
Várpalota – Vizet és téglát tudna elõállítani egy cég a vörösiszapból, de egyelõre nincs, aki meghallgassa õket. Teljesen semlegesítenék a veszélyes anyagot.
A várpalotai cég veszélyes anyagok mentesítésével, káros anyagok kezelésével, vegyipari és egyéb hulladékok újrahasznosításával foglalkofotó: Penovác Károly zik, vegyészmérnök, atomfizikus munkatárssal. A vörösiszap-katasztrófa után rögtön nekiálltak és összeraktak egy gépet, ami képes teljesen semlegesíteni a vörösiszapot, csupán vízre és téglára bontani. A nehézfémeket teljesen meg tudják semmisíteni. A prototípus kész – mondta lapunknak Tóth József, a várpalotai cég képviselõje –, már csak az iszap pontos összetevõit kellene ismernünk – melyik nehézfémbõl mennyit tartalmaz – ahhoz, hogy fel tudjuk építeni a többi gépet. A szabadalommal megkerestük a kormányszervezeteket, de csak futkosunk egyik minisztériumtól a másikig, senki nem ad konkrét választ. Csak egy lehetõséget szeretnénk kapni, hogy bemutathassuk, mire képes a gépünk. Ha megbízást kapnánk a legyártásukra, a Kolontáron, sõt az egész országban raktározott vörösiszapot fel lehetne dolgozni a módszerrel. Nem maradna utána semmilyen veszélyes hulladék; amit elõállítunk, azt pedig hasznosítani lehet. A cégvezetõ elmondta: a gépeket rövid idõ alatt elõ tudnák álltani, és nagyságrendekkel kevesebb költséget jelentene, mint a kárfelszámolásra vagy a vörösiszap raktározására költött milliárdok. Tóth József becslése szerint a MAL Zrt.-nél raktározott több millió köbméter vörösiszapot három év alatt teljesen fel tudnák dolgozni. (forrás: naplo-online.hu)

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

15

16

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

17

Szövetségben

Devecseri szilánkok
Múlt héten csütörtökön felhívott a barátnõm, Kecskés Csilla, hogy gyûjtést szerveznek Lakiteleken az iszapkárosultaknak, lenne-e kedvem csatlakozni. Rövid idõn belül kiderült, nem egyedüliként vagyunk Bács-Kiskun megyében. Néhány óra alatt a koordináció kellõs közepén találtam magam. Végül 6 gyûjtõpont csatlakozott egymáshoz, akik ugyan önállóan dolgoznak, mégis információval, egyéb szükséges dolgokkal segítjük egymás munkáját. Egy hét alatt a következõ eredményeket értük el: egy kamion élelmiszer és egyéb áru ment Tiszakécskérõl Devecserre, a kiskõrösiek mentési munkálatokon vettek részt, szintén Devecseren, ma pedig Lakitelekrõl ment egy hatalamas kamion tartós élelmiszer, zöldség, gyümölcs, vegyvédelmi felszerelés, kiegészítve Kecskemétrõl származó két raklap ásványvízzel, tisztálkodási szerekkel. Mindezek mellett úgy érzem, sikerült Bács megyében egy falat lebontani a sajtó és a szövetség között. A megyei napilaptól kezdve a hetilapon át a rádióig, mindenhol szerepel a Magyarok Szövetsége mint szervezõ. Mellénk állt a Kecskemét Városi Szociális Közalapítvány is, Horváth Attiláné vezetésével, akik a városban biztosítják a helyet a gyûjtéshez, segítenek a sajtó megmozgatásában. Valahogyan eljutott a hír a Magyar Fuvarozók Egyesületéhez, Budapestre, akik felajánlották a segítségüket szállítmányozásra, az ország egész területén. Továbbá a Patika Magazin, amely – ha jól tudom közel 200 000 példányban jelenik meg havonta – szintén megkeresett és felajánlotta a kapcsolatrendszerét. Õk az online oldalukon szerepeltetik a felhívásunkat és hírlevélben tájékoztatják olvasóikat a tevékenységünkrõl, továbbítják kéréseinket a partnereiknek. Azt már nem is említem, hogy közömbösítõ anyagra kaptunk felajánlást, heti 10 000 literre, amit továbbítottunk az illetékes vizsgáló szervnek, és a katasztrófavédelmisek is tõlünk kapták meg annak az elérhetõségét – egy órán belül –, akitõl a 600 mm átmérõjû csövet valószínûleg beszerzik, amire szükségük volt. Természetesen érkezik hozzánk család a térségbõl, akiket elszállásolunk, ellátunk, és egyre több házfelajánlásunk is van. Bármikor, ha beszélek valakivel telefonon a katasztrófa sújtotta térségbõl, érzem hogy mosolyog és megkönnyebbül a lelke, ha kimondom: Magyarok Szövetsége. Dolgozunk. Sikeresen. Mégis, miért van az, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet? Mert országos szintrõl senki nem keresett meg azzal, hogy tegyetek fel a listára, mi is csatlakozunk hozzátok. Pedig több ezer körlevélben szerepelhetnének a gyûjtõpontok. Mindenki láthatná, hogy egy jól szervezett egység vagyunk. Ehelyett kommunikációs zárlat van. Elzárkóznak a tagok, hogy majd õk, saját maguk. Olyanról is tudok, hogy azt mondják: „Ha xy benne van, akkor én nem csinálom…” Ki a nyavalyát érdekel ez? Épp elég küzdenem a többi egoista szervezkedõvel, akik viszik a ruhát, meg a törött bútorokat, amire még az ottaniaknak sincs szükségük. Épp elég feldolgozni azt, hogy az emberek érdektelenek és a segélyszállítmányok nagy része abból van, hogy ismerjük z és k vállalkozót, és csak a kérésünkre adományoz. Ma Devecseren voltam. Elvittük az adományt. Beszélgettünk emberekkel. Láttam a szemükben a könnyet, mikor mesélték, hogy van kollégájuk, ismerõsük, akiknek egy darab fényképük sem maradt az életükbõl. Hallottam, mikor mondták, mennyire utálják a sajtót, mert amikor másod-harmadnap ellepték a területet, még a mentést is akadályozták. Vagy a katasztrófa-turistákat, akik azon voltak, hogyan tudnának minél jobb, díjnyertes fotót készíteni. Láttam maszkban az embereket, akik takarítottak, munkába indultak. Láttam a házakat, melyeket befestett az iszap. Láttam a gépfegyveres rendõröket. Láttam, amint próbálják az emberek a romokon élni – túlélni, újjáépíteni – az életüket. Azután eszembe jutott az is, amikor anyukák és gyerekek jöttek oda hozzám, hogy segítenek a gyûjtésben. Emlékeztem, hogy a fuvarozónk még elõzõ éjszaka elment vásárolni, mert a barátai összedobtak egy halom pénzt, és azon még tudtunk venni ezt-azt. …és már az sem zavart, hogy büdös volt a levegõ, hogy a torkom kapart, a nyelvemen és a szám környékén furcsa, égõ érzést éreztem. A lelkem fájt, és hazafelé nem volt kedvem beszélgetni. Néztem ki az ablakon, a messzeségbe, és azon gondolkodtam, vajon hányan érezzük azt, hogy egyedül állunk a pusztaságban, a forgószéllel szemben?

Zárszó:
„…és pedig a búza szétválik az ocsútól, és szórja a Napnak fényét…” A legjobb pedig az, hogy ezt a beszámolót szétküldöm a sajtónak, csak éppen az a rész marad ki, hogy miért sír az egyik szemem. Mert nem szabad mutatni, hogy nem vagyunk elég erõsek. Mert akkor eltaposnak. Ehelyett néhány magányos harcos esténként egymásban tartja a lelket és önti egymásba az erõt, hogy másnap újra harcolni tudjon. 2010. október 15. Szabó Andrea énekes Magyarok Szövetsége, Kecskemét

Rázúdult a tájra, városra, falura, emberekre, állatokra, életekre, reményekre a vörösiszapár. Emberek haltak meg, állatok pusztultak, el és fortyogva, tajtékosan ömlött, kíméletlenül a vörösiszap. Szennyes hordalékát lerakva vörös métely rakódott földre, fára, növényekre, ház falára, utca kövére, emberek lelkére. Berontott házakba, földúlt, elárasztott otthonokat, megfestette, beszennyezte folyók vizét, vörös, izzadó testének bûzét, gyilkos porát levegõbe öklendezte. A megdöbbenés, a tehetetlen düh, a kétségbeesés, a gyász és könnyek maradtak utána. Országunkat újabb és újabb vörös iszapár állandósult támadása fenyegeti. Alattomos, nyálkás, vigyorgó testét vonszolva kúszik be lelkünkbe, tudatunkba, elpusztítva szépet, jót, tisztességet, hitet, életet. Lomhán, kéjesen felemel, egy röpke pillanatra hamisan megcsillant a napfényben, hogy elhidd, jót akar, majd maga alá sodor, elnyel, és sárosan, meggyalázottan kidob a partra, vagy végleg eltemet egy bûzös, ragacsos pocsolyában. Aki így jár, végleg elveszett, akit kidobott az áradat, az megszégyenülten, vörösiszaptól átitatva várja a segítséget, tisztítótûzrõl, Istenrõl álmodik. Aztán emberek jönnek szomorú arccal, nyílt tekintettel. Egyenes derékkal közelednek. Nem beszélnek sokat, dol-

„Vörösiszap”

gukat teszik. Kezükben lapát, csákány, talicska. Takarítanak. Emberek a bajban. Nem szitkozódnak, nem átkozódnak, magabiztosan, méltósággal mentenek. Mentik a menthetõt, mentik a hitet, a meggyalázottak hitét. Odébb kamerák kereszttüzében nyakkendõsök, politikusok nyilatkoznak, ígérgetnek, majd páncélozott autóikon továbbrobognak, vörös ködöt hagyva maguk után. Országunkat, városainkat, falvainkat, szövetségünket vörös iszapár fenyegeti. Kihasználva hiszékenységünket, gyengeségünket, beletörõdöttségünket, fölényesen rohan felénk a sátán vörös árja, hogy bekebelezzen, legyõzzön bennünket. Rabszolgává tegyen országot, gyárat, földet, embert, természetet. Emberek mentenek, emberek a bajban, emberek újra szövetségben. Évszázados bús takarítás ez. Dacos, hallgatag férfimunka. Mások szennyét, mások bûnét mindig mi takarítjuk. Mikor vesszük már észre délceg magyar emberek, hogy nem a bûnök hordalékát feladatunk eltüntetni, hanem magát a baj alattomos, cinikus okozóját, a vörösiszapár elõidézõit, a felelõtlen pusztítókat kell végleg elkergetnünk, megálljt parancsolva esztelen dorbézolásuknak! Szûcs Lajos (Dr. Mátyás István felvétele)

18

V. Szigligeti Süllõfesztivál
A 2006-ban alakult Szigligeti Turisztikai Egyesület az idén október 23–24-én rendezte meg az V. Süllõfesztivált. Ezt az õszi szezonzáró rendezvényt a szervezõk mindig az október 23-i ünnephez igazítják. A hagyományõrzõ rendezvény helyszínéül most is a Balaton-parti szigligeti strandot választották. A süllõ a Balaton talán legfinomabb, de mindenképpen a legszebb húsú hala. A fesztivált idén is horgászversennyel nyitották meg a változatos programok elõtt. A versenyen résztvevõket az õszi Balaton látványa is kétségkívül hozzásegítette ahhoz, hogy bõséges haltermést tehettek a zsûri elé. A helyi vendéglõsök a legkülönbözõbb halételekkel és ételkülönlegességekkel várták az éhes vendégeket. A sült fogas mellett volt káposztába töltött harcsa, halkolbász, haltöpörtyû, halpogácsa, harcsapaprikás túrós csuszával, töltött csuka és az elmaradhatatlan halászlé. A finomabbnál finomabb étkeket pedig leöblíthettük a kiváló helyi borászok nedûivel. Kulturális programokban sem volt hiány, elõadások tekintetében széles kínálattal készültek a rendezõk. De az ország minden szegletébõl idesereglett kézmûvesek árulták portékájukat, mutatták be az adott országrészre jellemzõ termékeiket. Szombaton, a megnyitót követõen, a Gyöngyvirág tánccsoport mutatta be folklórmûsorát, majd az Esterházy zenekartól hallgathattunk cigányzenéket, „Jó ebédhez szól a nóta” címmel. A rendezvény ideje alatt a gyerekeknek sem kellett unatkozniuk, a kicsik szórakoztatásáról Rosta Géza gondoskodott zenés összeállításával. A nap zárásaként Kiss Kata ünnepi koncertjén vehettek részt az érdeklõdõk. Vasárnap tovább folytatódtak a színpadi elõadások. Bemutatót tartottak a Tapolcai Fúvósok, a Kinizsi Néptánc Együttes, a Szigligeti Táncoló Talpak, és végül a Boombatucada együttes a dobok játékával varázsolta el a közönséget. A fesztivál igényességét mutatja, hogy ekkor tartják az 1956-os megemlékezést is. Az ünnepi mûsorral a szigligeti Általános Iskola tanulói készültek. Aki még izgalmasabbá szerette volna tenni ezt a két napot, próbára tehette magát a sportvetélkedõben, megcsodálhatta a hagyományõrzõk bemutatóit, esetleg sétahajókázásra indulhatott. Az idén 750 éves szigligeti vár továbbra is várta a túrázás szerelmeseit, a csodálatos kilátásban gyönyörködni vágyó embereket. Igazi élményt szerezhettünk még magunknak a Lilli-Put nevû kisvonattal, mellyel egész Szigligetet körbe lehet utazni. Bármelyik programot is választottuk, biztosak vagyunk benne, hogy ide jövõre is visszatérünk! Herner Adrienn

Szövetségben

Felhívás
A Magyarok Szövetsége össztársadalmi összefogásra hívja fel a kormányt és minden, nemzeti érdeket képviselõ civil szervezetet, magánszemélyt a hazánkban gátlástalanul mûködõ kereskedelmi láncok ellen.
Az alábbi keretes hír kapcsán erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy azonnali hatálylyal, a magyar kormány kezdeményezését támogatva utasítsuk el a nemzetközi kereskedelmi láncok pökhendi magatartását az Orbán Viktor Miniszterelnök által bejelentett válságadó ügyében. Mondjuk ki együtt, egységes magyar akarattal, hogy akinek nem tetszik a közös teher viselése, az keressen magának máshol kedvezõbb kereskedelmi környezetet! A Magyarok Szövetsége Társadalmi Jólléti, Gazdasági, Pénzügyi, Környezetvédelmi és Mezõgazdasági Tagozata támogatja a Miniszterelnök által bejelentett válságadó bevezetését, és egyben kérjük, hogy minden olyan kereskedelmi láncot utasítsunk ki az országból, amely bármilyen trükkös módon tovább szeretné hárítani a válságadó megfizetését a magyar állampolgárokra. A magyar emberek jövedelmébõl, adójából mûködõ kereskedelmi láncok eddig is hatalmas extraprofitot képeztek, és a munkahelyteremtés látszata mögé bújva élvezhettek aránytalanul magas állami támogatást. Piaci magatartásuk erkölcsi színvonala azonban messze alulmaradt az általánosan elfogadott európai viszonyokhoz képest. A tisztességtelen piaci magatartás okán a Gazdasági Versenyhivatal számtalan esetben volt kénytelen komoly bírságokat kiszabni. (http://www.gvh.hu) Felháborító és elfogadhatatlan, hogy jelenlegi nehéz életkörülményeink közepette a magyar társadalom erõforrásaiból létezõ nemzetközi kereskedelmi láncok együttérzés és közös tehervállalás nélkül képzelik folytatni tevékenységüket Magyarországon. Egyúttal javasoljuk, hogy a Magyar Kormány mielõbb alkosson törvényt a hazai termelõk hazai piacokon való feltétel nélküli elsõbbsége és teljes körû védettsége vonatkozásában. A hazai piacok védelme amúgy számos európai uniós országban bevett gyakorlat, mind közül Németországban és Franciaországban különös hangsúllyal. Javasoljuk, hogy a magyar kormány hozza létre a 3H rendszert, mely a hazai alapanyagból, hazai munkaerõvel, hazai piacra hármasság rendszerét képezi és helyezi elõnybe. A Magyarok Szövetsége vonatkozó szakmai tagozatai a 3H rendszer kidolgozásához, annak mielõbbi bevezetéséhez felkínálják a magyar kormánynak alkotó közremûködésüket. Közös sorsunk kihívásai közös felelõsséget és erõfeszítést igényelnek.

Beszállítóikra hárítanák a válságadót
Hazai termelõkkel és gyártókkal akarják megfizettetni a válságadót a kereskedelmi láncok – tudta meg a Magyar Nemzet. A külföldi és a magyar kereskedõláncok egyaránt nem hajlandók lemondani gigantikus hasznuk kis részérõl sem, a válságadót beszállítóikra fogják áthárítani – mondta több hazai termelõ és gyártó vállalkozás kétségbeesett vezetõje. A kereskedõk – nem hivatalosan – már közölték szándékukat a beszállító cégekkel. (forrás: HírTV) Magyarok Szövetsége Társadalmi Jólléti Tagozat, Pénzügyi Tagozat, Gazdasági Tagozat, Környezetvédelmi Tagozat, Mezõgazdasági Tagozat

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

19

Szövetségben

Választottunk
Választottunk, bár magam is – mások véleményével egyetértésben – tudom, hogy nem a legjobb rendszerben választottunk. Azonban azt is tudom, hogy jelenleg nincs Magyarországon jó választási rendszer, akár az országos pártlistás képviselõi, akár az önkormányzati választások rendszerét vizsgáljuk.
A választások napjainkban a hatalomról, az erõforrásokkal való gazdálkodás lehetõségérõl szólnak. A hatalom átadásának ez a módszere nem felel meg a Magyarok Szövetségének. Az alulról építkezésrõl, a mellérendelt mûködésrõl sokan beszélnek, azonban a lényeget annál kevesebben értik. A mellérendelés arról szól: én mint egyén, egy közösség, egy közös gondolat mellé rendelem magam, és nem úgy terelnek oda, soroznak be, mint régen a katonákat. A fegyelem megtartása is szabad akaratomon múlik, vagyis a tisztességemen, nem a külsõ erõszakkal való fenyegetésen. A csoport, a közösség, amelynek tagjává váltam, mûködése során kitermeli, kiemeli, kiválik belõle, hogy ki lesz a kiválasztott vezetõje. Ez az ember, ha szükséges, önállóan is olyan döntéseket tud hozni, olyan nyilatkozatokat tud tenni, amelyek tükrözik csoportja, közössége akaratát (személyiségét alárendelte a csoport érdekeinek, véleményének). Ettõl még nagyon messze vagyunk, sokat kell tanulnunk és fejlõdnünk, kinek-kinek önmagában és a közösségével együtt. Talán a rengeteg támadáson túl ez is az egyik oka, hogy Ferkó (Vukics Ferenc – a szerk.) nem vállalta az elnökséget. A be nem váltott ígéretek, a közösen elfogadott célok megvalósítására fordított munka elmaradása, vagy éppen az egymás közötti veszekedés a munka helyett – lehet az oka annak, hogy az egyén nem tudja magát (tartósan) a közösségi érdek mellé rendelni. Sokan mondtátok, hogy a Magyarok Szövetségének csak Vukics Ferenc lehet az elnöke. Egyetértek, ezért is hagytuk az elnöki tisztet betöltetlenül. Kedves Szövetségesek! Sokan mondtátok, hogy Vukics Ferenc hívó szavára (ha nem mindjárt a kedvéért) csatlakoztatok a Magyarok Szövetségéhez. Én is. Azonban a mi felelõsségünk, hogy végre elkezdjünk önállóan gondolkodni, dolgozni, hiszen (hál’ Is-

tennek) olyan sokan vagyunk, hogy nem láthat el bennünket nap mint nap pontos munkaleírással, hogy mit tegyünk. Választottunk, és megint kinyilvánítottuk: kötõdünk a Magyarok Szövetségéhez, azokhoz, akik azt vállalták, hogy felébresztik, életre keltik a nemzetet. Ahogyan Ferkó mondta a lakossági fórumokon: amit a szövetség tesz, az tehetségkutatás és vezetõképzés is. Rajtunk múlik, hogy tudunk-e tanulni, tudunk-e fejlõdni. Választottunk, és az Ügyvivõ Testület elsõ feladata, hogy a Magyarok Szövetségének megfelelõ választási rendje legyen, hiszen ha emlékeztek rá, 2009-ben, a MOGY-on sem az elõre megadott választási rend szerint zajlott a választás, aztán gyorsan elszaladt egy év, a 2010-es MOGY-szervezés és az önkormányzati választásokra való készülés sûrûjében a saját választásunk háttérbe szorult. Ezért ezúton is kérek minden Magyarok Szövetsége-tagot, aki indíttatást érez magában, hogy a választási rendszert megalkossa, jelentkezzen a központi titkárságon. Jöjjön létre egy választási csoport, tegye le javaslatát 2011. február végéig a tagság elé, ezt közösen megvitatjuk, majd májusban közösen döntést hozunk. Az új választási rend lényege: a többség egyetértésével és elfogadásával találkozzon. Jó egészséget és jó munkát kívánok! Benis Miklós Mihály

A Magyarok Szövetségét ismét segítette a Jóisten!
Egy jogilag támadhatatlan, bár teljesen egyedi választás zajlott le a Magyarok Szövetsége nemzeti mozgalom székházában a minap. Már az írás elején megköszönöm a segítõ szándékokat, a finom palacsintákat, a jegyzõkönyvvezetést, az erõsítõ beszerelését stb. Persze, sokan készültek – természetesen csak nemzeti önvédelembõl – valamiféle puccsra, mert elterjedt a hír, hogy „valakik” törvénytelen szervezkedést kezdtek az állítólagos „hatalom” megszerzéséért. Pedig szerintem mindenki tudta, hogy a megválasztottaknak nem elõnyök, hanem felelõsség és munka jut. Nagyon feszült légkörben folyt a regisztráció, s így utólag értékelve úgy tûnik, talán túl szigorúan kértem el a megbízóleveleket olyanoktól is, akiket ismertem, s akikrõl tökéletesen tudtam, hogy tizedesek vagy megyei vezetõk. Ám ezzel is szerettem volna megmutatni a szervezet „lazább” tagjainak, hogy ha valaki megtámadná a szavazás hitelességét, akkor nekünk rendelkezésünkre fognak állni azok a megbízólevelek, a tizedes kimutatások, illetve azok az igazolások, amelyek jogosulttá teszik a többes szavazásra a megbízott képviselõket. Voltak természetesen olyanok is, akik esetleg egész megyét vagy kisebb-nagyobb közösséget képviseltek. Kicsit az is megütközést keltett sokakban, hogy bekértük az elmúlt esztendõben elvégzett feladatok felsorolását, de ezt meg a vidékiek megnyugtatására tettük, azért, hogy ne lehessen arra gondolni, hogy a fõváros könnyebben mozgósítható, de eddig nem tevékeny tagjai átvehetik a „hatalmat” a választásokon. Így sikerült megnyugtatni a vidékieket, a többes szavazás szigorú feltételhez kötése pedig megnyugtatta a fõvárosiakat. Igaz, nem sikerült elvégezni azt a munkát, amit beterveztem, hiszen az október 6-i Összehangoló Testület-i ülés javaslatait, Szabados Péter és Molnár Ervin kiegészítéseit nem szavaztuk meg, idõhiány miatt, de sikerült egységesen megválasztani az országos elöljáróság tagjait. Sõt, Molnár V. Jóska bátyám személyében az elöljáróság egy állandó szakrális tagot is kapott a tagság bizalmából! Mindez a Teremtõ akaratából és a megjelent szövetségesek lelkesedésébõl született, s így áldás lesz rajta! A szavazatszámláló bizottság lányainak és Rajkai Zsoltnak is nagyon köszönöm a hathatós és nagyon pontos segítséget. A Pázmány Péter utcai MSz-központban 30 napig bárki (aki MSz-tag) óvást emelhet ugyan a választás eredménye ellen, de mivel sem az igazoló dokumentumokat, sem a szavazócédulákat nem fogjuk megsemmisíteni, a szavazás utólagos ellenõrzése bármikor, akár elöljárósági, munkaértekezleti határozattal, de még MOGY-határozattal is megtörténhet! Megköszönöm mindenkinek a jelenlétet, a szavazásban tanúsított aktivitást, sõt még a személyemet ért kritikákat is, mert biztos vagyok benne, hogy a nemzet ügyei iránti elkötelezettség vezette szavaikat. Köszönöm annak a kisebb csapatnak is, akik késõbb regisztráltak, hogy megmutatták az egység iránti elkötelezettségüket, köszönöm, hogy nem zaklatásnak, hanem törvényes szigornak értékelték a fellépésemet, hiszen régóta ismerhetnek s tudhatják rólam: szigorú, de igazságos vagyok. Teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy csak olyan személyek vettek részt a szavazáson, akik dolgoztak is a Szövetségben, semmiféle – ilyen természetû – vádat nem kaphatunk! Ha mégis vádaskodna valaki, akkor az egyértelmû, hogy az egység megbontásán fáradozik. Gratulálok Benis Miklósnak, az elsõ elõjárónak az egyenlõk között. Gratulálok Bõdi Szabolcsnak és Nagy Lászlónak is. Adjon az Isten nekik sok erõt és egészséget a munkához! Megígérem, hogy a lehetõségeim határáig fogok nekik segíteni nemzetépítõ, az alkotmányos tudat visszaszerzése érdekében kifejtendõ tevékenységükben. S végül gratulálok minden magyar embernek, mert a Szövetség minden magyar szövetsége, s az 1159 esztendeje megkötött szerzõdés betartóit – a tevékeny nemzet tagjait – külön átölelem. Most már csak az a feladat, hogy igyekezzünk méltóak lenni alapítónk elvárásaihoz, igyekezzünk még jobb magyarok, rendíthetetlen közjogi szabadságharcosok lenni! Dr. Bene Gábor S.

20

Szövetségben

Miskolci lakossági fórum, BAZ megyei választások
Az 56-os megemlékezésekre készülünk – mondta el bevezetõjében Brogli Bálint megyei elöljárónk a 2010. október 21-én Miskolcon megtartott lakossági fórumon. – Próbáljunk meg ráhangolódni erre az ünnepünkre. Azok, akik annak idején az életüket képesek voltak feláldozni, ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Ez a szabadságharc döbbentette rá az akkori Nyugatot, hogy mit jelent valójában a kommunizmus. Elõzõ nap Rácz Zsolt tolmácsolásában hallgattunk egy elõadást, „Magyar feltámadás” címmel. Nagyon értelmes összefoglalója volt annak, hogy mi vár a nemzetünkre és mi a feladatunk. Nem ült még össze a megyei és városi elöljáróság, hogy egy stratégiai tervet dolgozzon ki az elõttünk álló évre. Részben meg kell találnunk a kapcsolódási pontokat a jelenlegi városvezetéshez, miben tudunk együttmûködni, közösen értékeket teremteni, másrészt természetesen lesznek olyan feladatok is, amelyeket – ahogyan eddig is – magunk tûzünk ki célul, és magunknak kell megvalósítanunk. Ilyen volt a Magyarok Szövetsége rendezésében lezajlott Tehetségkutató Verseny is. Az ott résztvevõk elmondása szerint azonban hiába van tele a megyénk számtalan tehetséges gyermekkel, tudásukat nem tudják megmutatni a nagyközönségnek. Ezért azt gondoltuk, hogy megbecsülésünk jeléül és mert elengedhetetlenül fontos, hogy a magyar hagyományok tovább éljenek, kis tehetségeinknek rendezünk egy nyílt gálát, melyre díszvendégeket és az utca érdeklõdõ emberét is hívjuk és várjuk.
Gála idõpontja: 2010. november 13. (szombat) 15 óra Helyszín: Miskolc, Ferenci Sándor Egészségügyi Szakközépiskola Belépõ – gyermek: 200 Ft Belépõ – felnõtt belépõ: 400 Ft A termet és a hangosítást béreljük, melynek összegét a belépõk árából fogjuk kifizetni. A meghívókat villámpostán továbbítjuk felétek. Ahhoz azonban, hogy közönségünk is legyen, nagyon fontos, hogy pontosan összehangoljuk a gála hírének terjesztését. Terjesztési módok: – személyes megkeresések, iskolák, óvodák – TV, rádió – Szórólap – Plakát – Egyházak – E-mail-ek Kondás Marika fõszervezõ segítséget kér a következõ feladatokban (30-944-1805, kondas.maria@gmail.com): – a segítõk 13 órára érkezzenek a helyszínre – teremdíszítés – szendvicsek készítése – süteménysütés

Elöljáróink
Megtörténtek a városi, járási és megyei elöljáró-választások. Miskolc városi elöljárók: 1. Dr. Vásárhelyi József 2. Petró Zoltán 3. Gyurkovics József 4. Hurai Ágnes 5. Kovács Gábor Megyei elöljárók: 1. Brogli Bálint 2. Révész Kornél 3. Soós Ferenc 4. Kovács Gábor 5. Rápóti Fekete Mónika 6. Bényei Zsolt 7. Tamás Kálmán Bölcsek Tanácsa: 1. Kurovics József 2. Hatala József 3. Fekete Attila 4. Kõvári Imréné, Sumi néni 5. Petraskó Tamás 6. Jakab Péter 7. Böszörményi János

Elõadás ’56-ról
Idõpont: 2010. november 5. 17 órakor Téma: Tóth Ilona Helyszín: Püspöki Palota, Kossuth utca Szabó Kata megyei titkár

’56 margójára
Október 23-a ünnep, megemlékezés. Van, akinek ünnep, azonban sokaknak csendes szomorú megemlékezés. A forradalmat vérbe tiporták, külsõ segítséggel és jóváhagyással. Az ünneplõk között ott vannak a hóhérok leszármazottai, vér szerinti és eszmei követõi is. A megemlékezõk nemcsak halottaikra, az eltiport forradalomra, a be nem teljesült álmokra emlékezhetnek, szembesülniük kell azzal is, hogy hozzátartozóik, álmaik gyilkosainak leszármazói a mai napig jó módban élnek, irányító szerepet töltenek be a magyar közéletben, uralják a gazdaságot. Eljutunk-e a számonkérésnek, a felelõsségrevonásnak abba az állapotába, hogy 1956 hóhérainak leszármazottai szülõi és nagyszülõi hagyatékból ne rendelkezhessenek hatalommal se a közéletben, se a gazdaságban? Példát tudunk-e mutatni, hogy nem kifizetõdõ a mások megnyomorítása, halálba küldése árán hatalmat, vagyont szerezni? Vissza tudunk-e térni nemzetünk alapigazságához: „Törvénytelenség jogot nem alapít”? A történeti alkotmányunkhoz való visszatérés – annak az új alaptörvénynek megalkotása, amelyik ezt lehetõvé teszi – mindannyiunk közös felelõssége, 1956 öröksége erre is kötelez bennünket. Benis Miklós Mihály

Magyarok Országos Gyûlése, 2011
Még csak 2 hónap telt el a 2010-es Magyarok Országos Gyûlése óta, de a szervezõk már elkezdték a következõ MOGY szervezését. 2011ben 4 napos lesz a rendezvény, augusztus 12-13-14-én az elõzõ évekhez hasonló programok zajlanak, augusztus 15-én hétfõn, Nagyboldogasszony napján viszont kizárólag szakrális programok lesznek. A 2011-es MOGY fõszervezõi: Szabados Péter, Vukics Ferenc és Benis Miklós. A szervezõbizottság tagjai: Bognár István, Bõdi Szabolcs, Gallai Magdi, Lesi Árpád, Nagy László, Petraskó Tamás, Szabados Lenke, Szabó Adrien, Sziládi László.

1. é v fo l ya m 3 6. s z á m 2 0 10. o k t ó b e r 2 8.

21

Szilaj-arckép

Botos Csaba,
a Magyarok Szövetsége ügyvivõje, Hajdú-Bihar megye elöljárója
leségem Damjanovics Ágnes a megyei titkárságot szervezi, a gyerekek pedig a rendezvények szervezésében és lebonyolításában vesznek részt aktívan. Mindenkinek azt ajánlom, ha aktívan és eredményesen kíván a Magyarok Szövetségében tevékenykedni, a családot semmiféleképp ne hagyja ki ebbõl! Kívánok mindenkinek eredményes és hatékony munkát mind a Magyarok Szövetségében, mind a magánéletében.

Bakk László felvétele

Úgy hozta a sors, hogy a Magyarok Szövetsége Ügyvivõ Testületébe frissen megválasztottak majd mindegyike szerepelt már vagy interjúalanyként, vagy szerzõként, vagy mindkét formában a Szilaj Csikóban – kivéve Botos Csabát. Azt gondolhatnánk, hogy szürke eminenciás õ, akit elkerül a figyelem. De hát nem igazán ez a helyzet. Botos Csabát éppen az egyik országos elöljáró javasolta – másokkal egyetemben – interjúalanynak szerkesztõségünk számára, mondván, õ is húzó ember. Meg is kerestük õt egy világhálós beszélgetésre, kérdéseinkre hamar meg is kaptuk válaszát, ám a fõszerkesztõ – e sorok írója – kissé száraznak s kurtának találta. Ebben maradtunk, s vártuk a kedvezõ alkalmat, amidõn a temérdek teendõ mellett kicsit változatosabbá, az olvasók számára színesebbé tehetjük az „önéletleírást”. Ám Botos Csabának a csomagolás csak nem tud olyan fontos lenni, mint a tartalom, telt-múlt tehát az idõ. Egészen addig, amíg el nem jött a Magyarok Szövetségében az új, belsõ választás ideje, s az elöljárók – élve jogukkal – meg nem választották maguk közül Botos Csabát az Ügyvivõi Testületbe. Így hát újra elõkerült a régi bemutatkozás – persze annak rendje és módja szerint kiegészítettük néhány új, idõszerû kérdéssel. (vdgy)

Elöljárók választottja…
– Meglepett, hogy éppen Téged választottak? – Nem én voltam az elsõ számú jelölt, hanem Brogli Bálint Borsod megyébõl, õ azonban elfoglaltsága miatt nem tudta vállalni, s ezt közölte is velem. Ezért hát nem okozott nagy meglepetést a választás eredménye. Úgy gondolom, mindenkivel szót tudok érteni, az eredmény elérése érdekében kíváncsi vagyok mások véleményére, és igyekszem is figyelembe venni azokat. Úgy veszem észre, ezt a szövetségen belül is méltányolják. – Mit tartasz a legfontosabb teendõknek? – A legfontosabb teendõk közé tartozik a települési közösségek továbbszervezése, a meglévõ közösségek megerõsítése, és olyan programok és feladatok kimunkálása, amelyeket a közösségek végre akarnak és végre is tudnak hajtani, és ez saját maguk számára is sikerélményt szerez. – Összeegyeztethetõ önkéntesség és szervezettség? – Össze, csak nem a szokásos sablonok szerint, hanem az emberek közt kialakuló bizalom és kölcsönös tisztelet alapján. Mindannyiunknak erre kell törekednünk! – Erõsödik vagy gyengül a Magyarok Szövetsége? Derûlátó vagy borúlátó vagy inkább? – Úgy látom, mindenféleképpen erõsödik, mert egyre több olyan honfitársunk csatlakozik hozzánk, aki egyetért a Magyarok Szövetségének célkitûzésével. Persze akadnak olyanok is, akik elhagyják a szövetséget valamilyen oknál fogva, ám ez egyfajta tisztulás is, és mindenképpen erõsödést is jelent. – Írtunk a Szilaj Csikóban az ötletedrõl: tönköllyel bevetni a vörösiszapos földet. Mi lett belõle? – Mezõgazdasággal foglalkozom, ezért tudom, hogy a tönkölybúza a legigénytelenebb és legellenállóbb növények egyike, ezért vetõdött fel bennem a gondolat, hogy a vörösiszappal fertõzött területeken esetleg meg lehetne próbálni a termesztését. Tudtommal még senki, semmilyen formában nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ez a talaj regenerálódásához lenne nagy segítség, és természetesen nem étkezési célból.

Botos Csaba vagyok…
2008 nyarán hallottam elõször a Magyarok Szövetségérõl. Az elnevezés rögtön megmozgatta a fantáziámat, s mikor 2008 õszén Kunszentmiklósra meghirdették az alapító ülést, kíváncsian és örömmel vettem rajta részt. Az ott elhangzottakat debreceni barátaimmal alaposan kielemeztük, heteken keresztül gondolkodtunk és beszéltünk arról, hogy mit is kellene tennünk. Aztán a szûkebb társaság arra a megállapításra jutott, hogy tulajdonképpen nem is nagyon van más választásunk, amennyiben a magyar nemzetért és a magyar emberekért kívánunk tenni. Néhány országos megbeszélés és találkozó után láttam, hogy az ország minden tájáról hasonló gondolkodású honfitársaim gyûlnek össze, és ez megerõsített abban, hogy nekem is itt a helyem. A Hajdú-Bihar megyében elkezdõdött szervezés kapcsán meglepõdve tapasztaltam, hogy milyen sok honfitársam gondolkodik hozzánk hasonlóan. A hasonlóan gondolkodó honfitársaimból alakult meg a Magyarok Szövetségének debreceni, majd Hajdú-Bihar megyei szervezete. Néhány település megszervezését követõen a saját szervezeti felépítésünk kapcsán 2009 áprilisában választottak megyei elöljáróvá, melyet a szervezõdés elõrehaladásával 2009. augusztus 21-én Bösztörpusztán megerõsítettek a megyei települések képviselõi, és legutóbb a megyei és az országos szervezési feladatok megindulása elõtt, 2010. április 3-án újra megtiszteltek bizalmukkal. A választás nyílt szavazással történt mindkét esetben. A tizedes rendszernek, bár nagyon szép hagyományai vannak, elsõsorban

Székelyföldön, de ottani utazásunk alkalmával székely barátaink elmagyarázták nekünk, hogy a tizedes rendszer nem felel meg a mai kor követelményeinek, ennek megfelelõen Hajdú-Bihar megyében az önkéntesen szervezõdött települési elöljárók és szervezõk rendszerét alkalmazzuk. Nagy örömmel tölt el, hogy a megye településeit járva egyre több helyre hívnak, és rendkívül nagy érdeklõdéssel tekintenek a Magyarok Szövetségére, egyre többen kívánnak megismerkedni a Magyarok Szövetségének célkitûzéseivel és programjaival. A lakossági fórumokon nagyon sok lényegre törõ kérdés és észrevétel merül fel, és a magyar emberek egyre fogékonyabbak a sorsukat érintõ témákra. Minden megyei elöljárónak ajánlom, hogy saját megyéjében a településeire a lehetõ legtöbbször látogasson el, és a Magyarok Szövetségének célkitûzéseirõl beszélgessen a helybéliekkel, mert a Magyarok Szövetségének további fejlõdéséhez elengedhetetlen a települési közösségeknek a szervezése, majd a késõbbiek során a különbözõ települések szervezeteinek összekapcsolása. Nagyon fontos, hogy a helyi szervezetek maguk válasszák meg azokat a programokat, amelyek mentén csatlakozni kívánnak a Magyarok Szövetségéhez. Igazán komoly sikerélményt jelent, amikor azt látom, hogy ezeddig ismeretlen emberek a Magyarok Szövetségének csoportjaiban közösen és eredményesen tudnak tevékenykedni egy-egy cél érdekében. Az idõ- és az energiaráfordítás tekintetében pedig rendkívül szerencsés helyzetben vagyok, mert egész családom tagja és aktív résztvevõje a Magyarok Szövetségének. Fe-

22

Magyar mese
Pályázati felhívás
A www.juditti.hu irodalmi oldal a dévai Corvin Kiadó (www.corvinkiado.ro) támogatásával mesepályázatot hirdet. A pályázaton részt vehet min- Minden pályázó legföljebb három mesével neden magyar nyelven alkotó, 18. életévét betöltött vezhet (mert három a magyar igazság). A mesék terjedelme nem haladhatja meg (egyenként) a személy. 9.000 karaktert, szóközökkel együtt. A tartalmilag, A pályázat témája: magyar mese. vagy formailag nem megfelelő, illetve helyesírási Legfőbb elvárás a pályázók iránt: a mese szerep- hibáktól hemzsegő meséket a zsűri nem értékeli. lőinek magyar neve legyen, és a történet, vagy annak legalább egy része egy létező magyar tele- A pályázathoz mellékelni kell egy aláírt pülésen játszódjon. A szerző néhány mondatban (beszkennelt) nyilatkozatot arról, hogy a pályamű mutassa be a települést a mesébe szőtt leírással. saját alkotás, és a szerző hozzájárul írása közléHatáron innen és túl bármely magyar (egykori séhez a www.mesepalyazat.hu weboldalon, valamint a Corvin Kiadó nyomtatott kiadványaiban. magyar) település lehet a mese helyszíne. A nyilatkozat a www.mesepalyazat.hu oldalról A pályázat célja: letölthető. Nevezési díj nincs. A beérkezett alkoMegmutatni a gyermekeknek, hogy a magyar vi- tásokat e-mail-en visszaigazoljuk. lág – igazi mesevilág. Játékosan megismertetni a A pályázat beküldésének határideje: gyerekekkel minél több magyar települést (hatá2011. április 30. rok nélkül), és hitet adni nekik ahhoz, hogy a magyarokkal is történhetnek szép, csodás dolgok. Eredményhirdetés: 2011. július

A pályázat formai feltételei:
A meséket Word dokumentumként (.doc), mellékletben csatolva kell elküldeni a magyarmese@ mesepalyazat.hu e-mail címre. A dokumentum elején legyen feltüntetve a szerző valódi neve, ha van, akkor az írói álneve és az e-mail címe!

Díjazás:
Megfelelő színvonalú pályázatok esetén a Corvin Kiadó megjelentet egy mesekönyvet, melyből minden benne szereplő mese írója egy-egy tiszteletpéldányt kap. További díjak: a Corvin Kiadó „Kispajtás” című folyóiratában való megjelenés; könyvek; vásárlási utalvány; natúrkozmetika csomag; egyedi kézműves termékek, apróbb ajándékok. A legjobbnak ítélt három pályamű megjelenik a Szilaj Csikó hetilapban is. A mesekönyv, illetve a pályázaton nyertes mesék bemutatására a lap kiadója 2011. augusztus 12–14 között közönségtalálkozót szervez a Magyarok Országos Gyűlésén.

A pályázattal kapcsolatban minden további információ megtalálható a www.mesepalyazat.hu oldalon.
HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET

I

Kormorán segélykoncert á é k
2010. október 31-én 19.30-kor Tiszakécskén, az Arany János Művelődési Házban y n

A rendezvényre 500 1000 é 5000 f intos támogatójegyek k hatók d é 00, 000 és 5000 fori 0 0 0 á tój ó k kaph ó További információ: Halla Tibor, 06 30 965 6723 , 3

A legfontosabb dolgok jelenleg, amikre szükség van Devecser térségében:
Figyelem! Lebomló műanyagot gyártó céget keresek! Kérem, aki tud, segítsen! boltban kapni. A ruha darabja úgy 2.000 Ft körül van. Mivel ezeket egyszer használják, nagy mennyiségben fogy!) Fűszerek a főzéshez, ezekre valahogy senki sem gondol: • fokhagyma • fűszerek gasztronómiai kiszerelésben, pl. bors, vegeta, őrölt pirospaprika Devecseren és a térségben a raktárak jelenleg tele vannak. Egyelőre csak azt vigyetek, amire feltétlenül szükség van! A Szövetség egy saját raktárat alakít ki a helyszínen abból a célból, hogy a közemberek valóban megkapják azt, amire szükségük van. Ennek kialakítása folyamatban van. A többi dolgot egyelőre raktározzátok helyben. Az adományozási kedv 2-3 héten belül úgyis csappan sajnos, így akkor nagy szükség lesz ezekre a dolgokra. Kérünk mindenkit, nézzen körül ház/lakás felajánlással kapcsolatban. Ki tud és menynyi időre befogadni családokat? Hány személyt? stb. Az ingatlan paramétereit megadva juttassátok el hozzám. Szeretnénk az új otthont keresőknek lehetőséget adni. Fontos, hogy segítsük őket az elindulásban. Tehát a házakat szereljük fel bútorral, eszközökkel, tartós élelmiszerrel stb., mindennel, amire egy családnak szüksége van. Közeleg a tél. Az adott közösség fogjon össze, hogy tehermentesítsük az érkezőket. Gondoljatok abba bele, hogy aki elveszítette lakását, semmije nem maradt, még egy fénykép sem. Az „utógondozást" a közösség oldja meg, és segítse a beilleszkedést. A helyszínen közvetlenül keresünk meg családokat a lehetőséggel, valamint a polgármesteri hivatalban leadjuk az illetékes személynek az információkat.

A következő dolgokra van gyorsan és nagy mennyiségben szükség: • műanyag tányér, kanál, kés, villa, pohár, kávéskanál • szemetes zsák nagyobb méret, erős kivitelben • nejlon zacskó, csomagoló tasak, úgy 2 kg-os nagyságú • tisztálkodási eszközök, mint szappan, folyékony szappan, borotva hab és borotva, arcszesz, tusfürdő, fogkrém, fogkefe • partvis (nem seprű) és lapát! • felmosó fej és nyél! • nedves törlőkendő, nedves fertőtlenítő kendő! • WC papír! • ecet! • ecetes tisztítószer! • továbbra is védőfelszerelés: mint védőruha, maszk, gumicsizma, gumikesztyű • lapát (Ruhát, maszkot lehet mezőgazdasági

Kérünk mindenkit, hogy bármilyen ügyben célzottan keresse a megfelelő kapcsolattartót: Kolontár: Molnárné Ildikó 06 20 559 7467 Devecser: Kozma György 06 70 290 3892 Veszprém megye: Pigler Gréta 06 70 321 9384 Bács-Kiskun megye: Illés Erika 06 30 939 9521 Szabó Andrea 06 30 232 2795 Komárom-Esztergom megye: Szabó Mónika 06 30 441 4051 Szeretettel: Szabó Andrea, énekes Magyarok Szövetsége Kecskemét

II

HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET

III

PAPP LAJOS PROFESSZOR SZÍVÚTJA
című dokumentumfilm díszbemutatója,

Jelenczki István A HATALOM CINIZMUSA
2010. október 29-én, 18 órakor.

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái: 1/1 – egész oldal 1/2 – fél oldal 1/4 – negyed oldal 1/8 – nyolcad oldal 1/16 – tizenhatod oldal 182 x 255 mm 182 x 126 mm 89 x 126 mm 89 x 62 mm 43 x 62 mm 30.000 Ft 18.000 Ft 10.000 Ft 6.000 Ft 4.000 Ft

Kucsara Pál

Hirdetések felvétele: +36 70 584 8597 pal.kucsara@gmail.com

5 millió Ft-ért nem lehet kertes lakást venni?
A kétrészes film egy előadásban kerül levetítésre. I. rész 1 óra 54 perc • 15 perc szünet • II. rész 1 óra 48 perc Vágó: Tombor Andrea Hangmérnök: Várhegyi Rudolf Operatőr: Csukás Sándor, Jelenczki István, Kőrösi András Zeneszerző: Hortobágyi László Rendező, producer: Jelenczki István Gyártó: Angelus Bt. 1992–2010©
Jegyváltás szükséges, elővételi lehetőség a filmszínház jegypénztárában. A filmszínház az érdeklődéstől függően műsoron tartja a filmet. Uránia Nemzeti Filmszínház l 1088 Budapest VIII., Rákóczi út 21. l Tel.: 486-3400, 486-3414. Hortobágyi László: www.guo.hu Jelenczki István: www.jelenczki.hu

De igen!
Budapesttől 25 km-re, Martonvásár-Kismartonban vidékies környezetben, két egymás melletti – egybenyitható – olcsó fenntartású lakás, egyenként egy szoba-konyha-fürdőszoba helyiségekkel sürgősen eladó, azonnal beköltözhető! Az egyik lakás tetőtere beépítésre kialakítva. A lakásokhoz saját használatú kert, illetve udvarrész tartozik. A két lakás együttes megvásárlása esetén jelentős kedvezmény adunk!

Irányár: 5 millió Ft/lakás Telefon: 06 30 6836 933, 06 30 4143 531

Az itt található tárgyak megvásárlásával támogathatja a Magyarok Szövetsége működését és a Szilaj Csikó megjelenését.

Könyv és DVD

Megrendelés a szerkesztőségi titkárságon: 06 1 359 9155 • msz.szilaj@gmail.com

IV

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful