Tisztelt Olvasó!

Nézze meg ezt a karikatúrát!

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap: http://szilajcsiko.hu

Fõszerkesztõ Varga Domokos György dombi52@t-online.hu Fõszerkesztõ-helyettes Verzár Éva verzar.alfa@gmail.com Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna, Lázár Zsuzsa Rajz Dezsõ Ili, Szikla Krisztina Fotó Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Fucskó Miklós, Herner Adrienn, Jókuti Tamás, Koczka Kata, Náray Zsuzsa, Szamosvári Zsolt Karikatúra Gomba Hirdetési melléklet Kucsara Pál, Szikla Krisztina Olvasószerkesztés Buvári Márta, Koczka Kata, Maleczki József, Román János, Szentandrási Erzsébet, H. Tóth Tibor, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin, Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29–33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia Telefon: 06 1 359 9155 msz.szilaj@gmail.com Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: msz.sajto@gmail.com Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06 1 201 7083 Sajtókapcsolat MSz Sajtószolgálat: msz.sajto@gmail.com A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó Kapható az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

A Szilaj Csikó önkéntes munkatársa – mûvésznevén: Gomba – „követte el”. S el tudom képzelni, hogy ezt látván és ezt olvasván többen is akadnak, akik úgy gondolják, hogy nagyon is helyénvaló ez a kifejezés, hogy rajzolónk elkövette, hisz „felér egy nemzetellenes bûnnel”, hogy Orbánék médiatörvényérõl ugyanazt sugallja, mint amit a fél világ harsog: diktatórikus. A fideszes kommunikáció – a miniszterelnökkel az élen – azzal védekezett, hogy mutasson bárki akár csak egyetlen olyan passzust is, amelyik – vagy amelynek megfelelõje – nincs benne valamelyik európai ország idevágó törvényében. Erre utal a szellemes rajz: ettõl még nyugodtan lehet önkényes és erõszakos a törvény egésze. S kétségtelen, hogy nincs is olyan nagyon távol ettõl. Ám a kérdés veleje nem így tevõdik fel. Hanem úgy, hogy vajon érvényes volt-e Magyarországra, „rendszerváltozásunk” húsz évére az a tétel, hogy a szabad sajtó a szabadság, a demokrácia, a népfenség egyetlen igazi biztosítéka, az önkényes hatalmi törekvések egyetlen igazi fékezõje? Az eredmény – eredménytelenség – önmagáért beszél: olyan politikai söpredék került uralmi pozícióba, amelynek minden fontosabb volt a magyar nép boldogulásánál. Ha ebbe a magyar (és a világ-) sajtó besegített – márpedig besegített –, akkor beszélhetünk ugyan sajtószabadságról, hiszen szabadon, kedvére cselekedhette, amit cselekedett, ám nem beszélhetünk sem szólásszabadságról, sem demokráciáról. Az a nagy helyzet, hogy szigorúan véve: a szavazók által kérharmados törvényhozásra feljogosított kormánypártoknak sokkal inkább demokratikus joguk a soha meg nem választott sajtódiktátorok megfékezése, mint utóbbiaknak a módszeres néphülyítés – amelynek kiváltságához pénzük, gazdasági hatalmuk, a velejéig korrupt politikusok, no és haszonlesõ összefonódásaik révén jutottak. Ezért aztán van okunk lelkendezni azért, hogy Orbánék egyelõre állják a sarat az óriási nemzetközi nyomással szemben. De van okunk óvatosnak is lennünk… Varga Domokos György

Szilaj Csikó-megrendelés
Telefonon: 06 1 359 9155 Levélben: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. E-mailben: msz.szilaj@gmail.com

Magyarok Szövetsége Egyesület 64700076-30100471
Megjegyzés: a lap világhálós változata ingyenesen olvasható, adományokat azonban – fennmaradása érdekében – szívesen fogadunk.

Számlaszám (elõfizetési díj és adomány küldéséhez):

Elõfizetem a Szilaj Csikó címû hetilapot
negyed évre 3000 Ft, fél évre 6000 Ft, egy évre 12 000 Ft 1 példányban
(Külföldi elõfizetés esetén a postaköltséget felszámítjuk!)

KÉZBESÍTÉSI ÉS ÉRTESÍTÉSI CÍM Név: ...................................................................................................................................................... Cím: ...................................................................................................................................................... E-mail: .....................................................................................Tel.: ....................................................

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

3

Magyar idõ

Alkotmány: Fricz Tamás is a jogfolytonosság mellett
A közismert politológus alábbi írásának átvételét, „hirdetését” egyebek közt e mondatai – ajánlásai – indokolják: „A Magyar Országgyûlés megállapítja, hogy az 1949. évi XX. törvénnyel, a sztálini ihletésû alkotmánnyal megszûnt a magyar történeti alkotmányosság jogfolytonossága, s megszûnt a politikai értelemben vett nemzeti függetlenség. A nemzet, viszszanyerve önrendelkezési jogát, s húsz év átmenet után végleg szakítva a pártállami örökséggel, gyökereit ismét az ezeréves államiságunkhoz köti. E szuverén államiság megtestesülésében kiemelt szerepe van a Szent Koronának és az azt övezõ Szent Korona-tannak…” (a szerk.)
Egy lehetséges preambulumszöveg Salamon Lászlónak, az alkotmány-elõkészítõ bizottság elnökének ajánlva. Az új alkotmány tartalmával kapcsolatos vita kezd élesbe fordulni. Jómagam e lap hasábjain már többször foglalkoztam a témával, cikkeket, tanulmányokat írtam, az utóbbi hetekben pedig szakmai konferenciákon, kerekasztal-beszélgetéseken fejtettem ki a véleményemet. Nem vagyok jogász, hanem politológus, de nekem is az a véleményem, hogy az új alkotmány van olyan fontos téma, hogy semmiképpen nem válhat az alkotmányjogászok zárt szakkérdésévé. Éppen ezért az elõzõ hónapok-évek elõzményei után ahhoz veszem a bátorságot, hogy egy konkrét preambulumszöveget fogalmazzak meg. Igyekeztem az arisztotelészi „meszon”, azaz a „közép” kívánatos arányait megtalálni a Szent Korona-tan egy az egybeni átvételét hirdetõk, illetve az 1989-es illegitim és átmeneti alkotmányt változatlanul fenntartani akarók koncepcióinak Szküllája és Kharübdisze között. Erre azért van szükség, mert egy alkotmány szent dolog: ebben mindenképpen olyan alapelveknek és értékeknek kell megjelenniük, amelyek a társadalom, az állampolgárok döntõ részének megfelelnek, s ezáltal az alkotmány – vagy alaptörvény – elnyerheti azt a tekintélyét, ha tetszik, autoritását, amely egy országot tarthat össze és erõsítheti meg identitását. Bármennyire vonzó is tehát sokaknak, hogy a preambulumnak kõkeményen történeti alapokon kell állnia, vagy ellenkezõleg, egyszerûen nem is kellene semmit változtatni rajta, avagy a szöveget hipermodern liberális elvek mentén kellene megfogalmazni: egyik irányzatnak sincs igaza. Illetve egyik irányzatnak sincs teljesen igaza. Tõlem – s ezt talán sokan már tudják rólam – nem áll távol a radikális megfogalmazás, ám ezt soha nem öncélúan tettem. A radikalizmus – s ezt végre széles körben meg kellene értenie a közvéleménynek – nem ideológia, nem értékrend, hanem az elõbbiek alapján álló igazság keresésének, a társadalomkritikának egyik módszere. A másik nyilván a mérsékeltség, s a kettõ között nincs hierarchia. Van, amikor a radikalizmus a járható út az igazság keresésében, s van, amikor a mérsékelt megoldások vezetnek sikerre. (…) Az alkotmány olyan valami, ami évtizedekre, igen szerencsés esetekben még évszázadokra is szólhat, s ezért kell a lehetõ legszélesebb konszenzust megteremteni körülötte. Ez nem a demokratikus, nemzeti és szabadságértékekben való engedékenységet jelent, hanem azt, hogy érdemes elkerülni a csak szûkebb csoportok, szakértõk gondolatainak egy az egybeni elfogadását. Nos, e megfontolások mentén javaslom a következõ szöveget legalábbis vita tárgyává tenni. „2011. évi ALKOTMÁNY A Magyar Országgyûlés, élve a választópolgárok legitim és demokratikus felhatalmazásával, megszünteti az 1989. évi III. törvény által létrejött átmeneti alkotmányos állapotot, és új alkotmányt hoz létre. Az Országgyûlés egyben kijelenti, hogy a diktatórikus rendszer negyvenéves és az elmúlt huszonegy év jogállami, demokratikus, ugyanakkor átmeneti jellege miatt még pártállami elemeket is hordozó idõszaka után végérvényesen szakít a kommunizmussal és a szocializmussal, s jogi, intézményes és erkölcsi szempontból is megszakítja az elõzõ idõszakkal való folytonosságot. Véglegesen elhatárolódik minden diktatúrától, amely az állampolgárok felhatalmazása nélkül, az alapvetõ szabadságjogokat megsértve mûködött Magyarországon. Egyben a Magyar Országgyûlés kötelességének tartja, hogy a diktatúrák áldozatait és kárvallottjait törvényes eszközökkel kárpótolja, rehabilitálja, és számukra igazságot szolgáltasson, s egyben mindent megtesz azért, hogy a diktatórikus kommunizmus és szocializmus irányítóinak, illetve az emberiességi szempontból elévülhetetlen bûnök elkövetõinek elmaradt jogi és erkölcsi számonkérése megtörténjen. A Magyar Országgyûlés megállapítja, hogy az 1949. évi XX. törvénnyel, a sztálini ihletésû alkotmánnyal megszûnt a magyar történeti alkotmányosság jogfolytonossága, s megszûnt a politikai értelemben vett nemzeti függetlenség. A nemzet, viszszanyerve önrendelkezési jogát, s húsz év átmenet után végleg szakítva a pártállami örökséggel, gyökereit ismét az ezeréves államiságunkhoz köti. E szuverén államiság megtestesülésében kiemelt szerepe van a Szent Koronának és az azt övezõ Szent Korona-tannak, az 1848. évi áprilisi törvényeknek, az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, amely az állami és nemzeti függetlenség visszaszerzését célozta meg, illetve az 1989. évi alkotmánymódosításnak, amely az elsõ lépést tette meg a diktatúrától való megszabadulás és a függetlenség visszaszerzése irányában. E folyamat betetõzése a 2011. évi új alkotmány, amely megteremti az állami és nemzeti függetlenséget, s egyben lehetõvé teszi a magyar kulturális nemzet határokon átívelõ egyesülését. A Magyar Országgyûlés új alkotmánya elsõrendû értéknek tartja a nemzet egésze számára az egyéni szabadságot, az ezt megalapozó emberi és állampolgári jogokat, az emberek együttélését garantáló rendet, jólétet és biztonságot. Hangsúlyozza, hogy a magyar állam és nemzet keresztény gyökerei megkérdõjelezhetetlenek, és kiemelt szerepet játszottak az erkölcsi rend és a nemzet fennmaradásában, miközben egyenrangúan megbecsült tagjai Magyarországnak azok is, akik életüket nem keresztény, hanem más elvek alapján irányítják. Az új alkotmány által kialakított jogrend és politikai rendszer a nép, az állampolgárok tevõleges részvételére számít, az állam és az állampolgárok közötti intézményes együttmûködés kereteit alakítja ki. Az új demokrácia tartalmát a nép döntésekben, kormányzásban és önkormányzásban való egyenrangú részvétele alapozza meg. S midõn a fentiekben elmondottak szerint egy alapjaiban új korszak kezdõdik Magyarországon, ezért az alább megfogalmazott alkotmány jelentõségét illetõen új köztársasági rendet hoz létre és mûködtet.” Túl a preambulumon, még két rövid megjegyzés kívánkozik ide. 1. A köztársasági elnök azon tervezett joga, hogy súlyos bizalmi válság kialakulása esetén feloszlathassa a parlamentet, rendkívül fontos és nélkülözhetetlen! Az õszödi beszéd és annak szörnyûséges, demokráciát, emberi jogokat, méltóságot és országot romboló hatásai után egyértelmû mindenki elõtt, hogy szükségesek az alkotmányos garanciák arra, hogy az erkölcsileg, bizalmi és normatív szempontból is tarthatatlan kormányok idõ elõtt eltávolíthatók legyenek a hatalomból. Annál inkább is, mert nem egy formális ciklusidõ betartása a legfontosabb szempont, hanem egy ország fennmaradása, fejlõdése és szuverenitása. 2. A kétkamarás parlament javaslata, úgy látszik, lekerült a napirendrõl. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a késõbbiekben ne lehetne gondolkodni a bevezetésén, azzal szoros összefüggésben, hogy a civil szervezeti világ fokozatosan megerõsödik Magyarországon. A kétkamarás parlament egyszerre oldja meg a határon túli magyarok és a határon belüli kisebbségek képviseletének régóta vajúdó kérdését. Nem szabad elfelejteni, hogy a pártok mindenütt a világon egyre csökkenõ hatékonysággal tudják megoldani a XXI. század konfliktusait, az általuk megalakított kormányok válságról válságra bukdácsolnak. A pártokon, államon túli civil szervezõdésekkel való együttmûködés nélkül egyre kevésbé lehet életképes döntéseket hozni, az országok létét fenntartani. Márpedig a második kamarák ezen újraértelmezett szerepe ablakot nyithat a XXI. századi túlélésre, a válságba jutott demokráciák megmentésére. Fricz Tamás politológus (forrás: Magyar Nemzet. Némileg rövidített változat.)

4

Nemzeti Feltámadásunk Ünnepe

„Nemzeti ünnepként látnám ezt a napot a naptárban”
Szilaj-beszélgetés Nirschné Henn Edith fõszervezõvel
hordozza magában. Attól a perctõl kezdve nem volt egyetlen nyugodt pillanatom sem, egy lázas cselekvés vette kezdetét. Másnap felhívtam Benis Mikit, és mondtam, hogy ennek apropóján egy ünnepséget kellene szervezzünk. Az MSz-ben honos vidám választ kaptam: „Edith, megnyerted a feladatot, tiéd”. Egy darabig közösen ötleteltünk, majd elkezdett megszületni bennem az egész. Korábban soha ilyen munkát nem végeztem, ez volt az elsõ olyan rendezvény, amely az én kezem alatt született meg. Fogalmam sem volt, hogy hol kezdjem, s a nagy tanácstalanságomban eszembe jutott Jelenczki István, mint aki kitûnõen ért az ilyen munkához, és felhívtam tanácsért. Elmeséltem neki is, hogy mirõl lenne szó, õ abszolút profizmussal sorolta, hogy mi minden kell egy ilyen ünnepség sikeres lebonyolításához, majd felhívta figyelmemet az igen szûk idõkeretre is. Már éppen kezdtem kimenekülni az egészbõl, igyekeztem átadni neki, amikor egy sajnálatos és azóta már rendezett félreértésünk úgy ért véget, hogy végképp rám maradt a szervezés, rendezés, lebonyolítás. Mivel én egy küzdõ típus vagyok, nekiláttam. A helyszínt szó szerint megálmodtam. Egyik reggel arra ébredtem, hogy hívjam fel Bethlen Farkast. Fel is hívtam, és amikor elmeséltem neki is, hogy mirõl lenne szó, és helyszínt keresek az ünnepséghez, Farkas szavamba vágva sorolta, hogy õ mit tud adni, és ha megfelelõnek gondolom, akkor ez a kérdés kipipálható. Azzal köszönt el, hogy „Róza, bearanyoztad a napomat”. (Õ Rózának hív.) Ujjongtam az örömtõl, mint egy gyermek, mert már túl voltam néhány lehetséges helyszín átgondolásán, valamennyit elképesztõ összegért lehetett volna kibérelni, és hát pénzbõl volt a legkevesebb, konkrétan semmi. Lépésrõl lépésre születtek meg bennem a részletek. Amit így utólag tisztán látok, az az, hogy az egész folyamat alatt isteni vezetés alatt álltam. Kezdve attól, hogy ezen a napon nem jelenhet meg a Szent Korona másolata, egészen odáig, hogy milyen ruhát öltsek magamra, mindent a Teremtõ döntött el. Így aztán egy percig sem volt kétség bennem, hogy sokan leszünk. – A Duna Tv és az Echo Tv viszonylag bõ és teljesen tárgyilagos tudósításban számolt be az eseményrõl. Az elõbbi veled is készített rövid interjút. Szerinted minek köszönhetõ a megtisztelõ érdeklõdés az említett csatornáknál? – Nos, azt gondolom, hogy az emberek lelkében különös húrokat pendített meg az esemény híre, s mivel nem kifejezetten aktuálpolitikai dologról volt szó, hanem egy sokkal nagyobb ívû, mondhatni magasztos eseményrõl, így vállalható volt akkor is, ha éppen az MSz szervezi. Én nagyon hálás vagyok mindkét televíziónak, mert valóban az egész ünnepséget az eseményhez méltóan tudósították. Mindezen túl emberek hoznak mindenhol döntéseket, és meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a döntéshozó emberek lelkében is megszólalt a Szent Korona, bennük is felcsillant az oly régóta várt nemzeti feltámadásunk ígérete. Így van ez akkor is, ha az Echo Televízió két nap múlva egyik esti adásában már ismét „démonizálta” a Magyarok Szövetségét. Nem baj. Azért nem baj, mert ebben az esetben is a mûsorvezetõ adott hangot saját véleményének, s mint minden más ember ebben a gyönyörû hazában, õ is a feltámadás igen nehéz folyamatában van, mely folyamatban nem könnyû tisztán látni. – Van-e tudomásod arról, hogy a sajtó többi része általában hogyan reagált? – Az egész napot rögzítette pl. a Váci Tv, a Pomáz Tv, a Szövetség Tv és még sokan mások. Tele volt kamerákkal a színpad elõtti tér. Szinte folyamatosan villogtak a fotósok vakui is. Szeretném is dokumentálni ezt a napot mind nyomtatott, mind mozgóképes kiadvánnyal, hogy unokáink is láthassák. Összességében úgy tûnik, hogy határozottan jó visszhangja van az eseménynek. (folytatás a 18. oldalon)

– A hírek szerint Nirschné Henn Edith, a Magyarok Szövetsége ügyvivõje volt a Nemzeti Feltámadásunk Ünnepe fõ szervezõje. Nem volt-e váratlan a nagy érdeklõdés, mondhatni: a nagy siker? – Az úgy kezdõdött, hogy ültem az MSz-központban egy megbeszélésen, az induló iskolánkról meg a közjogi küzdelmünkrõl beszélgettünk éppen. Ezen a beszélgetésen elhangzott Szántai Lajostól többek között az is, hogy a Szent Korona nélkül nem is értelmezhetõ a magyar történelem, a magyar jogrend, amikor szokásomhoz híven elkalandozott a figyelmem. Lelki szemeim elõtt cikázni kezdtek képek 12 éves koromból, amikor Erdélyben a román televízió közvetítette a Szent Korona hazatérését, és mi otthon, feszült figyelemmel követtük az eseményt. Ez volt életem elsõ találkozása a Szent Koronával, ami kristálytisztán megmaradt bennem. Jóval késõbb, 2005-ben, éppen jogi aszszisztensnek tanultam már Budapesten, amikor az osztályunkkal szervezett módon ismerkedtünk belülrõl az ország házával. Akkor találkoztam másodszor, immár testközelben a Szent Koronával, és csak álltam elõtte szótlanul, és potyogtak a könnyeim. Közben folyt a megbeszélés, fél füllel érzékeltem azt is, majd váratlanul megjelent elõttem a 33-as szám, majd az 1978, a 2011, és lassan tudatosodott bennem, hogy pontosan 33 esztendeje annak, amit gyermekfejjel átéltem és az is, hogy ez a szám krisztusi impulzust hordoz. Azonnal tudtam, hogy emellett egyszerûen nem lehet elmenni. Ez a nemzeti feltámadásunk történelmi súlyú lehetõségét

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

5

Magyar idõ
Budaházy: „Nem fogok megtörni, de mindenki nézzen magába”
Ha önsajnálatnak tûnik, ha nem, akkor is kikívánkozik belõlem az alábbi: Azok, akik az elmúlt 65 évben kiemelt jövedelmet élvezve tették tönkre ezt az országot, hozták a rosszabbnál rosszabb döntéseket, kötötték a hátrányosabbnál hátrányosabb alkukat a kárunkra, ráadásul közben milliárdos „üzleteket” bonyolítottak a maguk hasznára, azok kiemelt nyugdíjjal haltak meg békében, vagy élnek ma is szabadon, dúskálva a javakban. Eközben én, aki a saját költségemen és káromra kiálltam az igazságért, tömlöcben sínylõdöm! Hogyan lehetséges ez? Ezt kérdezem. Sõt, nem is kérdezem, hanem inkább számon kérem üvöltve, hogy hogy a francba lehetséges ez!? Merthogy az igazságért álltam ki, az való tény. Mikért is? Hogy tiltakozzunk Trianon máig tartó igazságtalansága ellen. Hogy legyen újraszámlálás 2002-ben a tizedeken múló választási eredmény miatt. Hogy tüntessék el a Szabadság nevû terünkrõl a megszállókat dicsõítõ emlékmûvet. Hogy az õszödi beszéd után mondjon le Gyurcsány, és ne pusztítson tovább a szocialistáival. Eljárás alá vontak, elítéltek, börtönbe csuktak. Azokhoz nem szólok, akik szerint ezek nem igaz ügyek. Látva a választási eredményeket, õk a kisebbség, hál’ Istennek. De a többséget tetemre hívom, saját, börtönben rohadó élõ hullámra (mert hullaság ez). Ti nem akartátok/akarjátok ezeket? Ne mondjátok, hogy „de, csak nekem rosszak a módszereim”, mert egyrészt egy részüket csak rámfogják, másrészt nektek nem is voltak „módszereitek”. Semmit nem tudtatok elérni, csak magatokban puffogtatok ahelyett, hogy rászántátok volna magatokat a cselekvésre, mondjuk, 2006-ban (ha már elõbb nem). És a gazemberek ma is szabadon vannak, én meg börtönben! És ne jöjjön senki nekem erre a jogállammal, mert a jogállam ott kezdõdött volna, hogy az országrombolókat lecsukdossa, meg kitiltja a közéletbõl mindjárt az elején, és akkor mindez nincs. Különben is, a jogállam akkor ismerszik meg egy állampolgár számára, ha eljárás alá vonják, úgyhogy én már jól tudom, hogy mennyire van itt „jogállam”. Van bennem keserûség, igen van. (…) Nem fogok megtörni – tudom, hogy ezt szeretnék –, nem fogom kimondani, hogy „szeretem Nagy Testvért”, akármi lesz, de mindenki nézzen magába! 2011. január 10. Budaházy György (forrás: Hunhír.info; némileg rövidített változat)

HARCAINK (részlet)
Fontos, kritikus szakaszához érkezett a magyar nemzet ellen évszázadok óta zajló háború. A minket függésben tartó, pusztító világerõ, amely az elmúlt fél évezred során már öt, látszólag különbözõ birodalomnak mutatta magát, ám gátlástalan létfelélõ, eredendõen parazita jellegét végig megõrizte, újabb átalakulás elõtt áll. Mivel eddig minden újabb megjelenési formája az ellenünk folytatott háború egyre veszélyesebb fegyvereit hozta magával, így most is erre kell készülnünk. (…) A világerõ, amely most a nyugatias globalitás birodalmaként jelenik meg, azért veszélyesebb az eddigi alakváltozatainál, mert saját létét is tagadja. Sõt, azt a beszédteret is betiltotta, ahol egyáltalán diskurzus tárgyává lehetne tenni létezését, és brutálisan büntet mindenkit, aki az õ „nem létezését” kétségbe merészeli vonni. Aki pedig saját intézményi védelem kiépítésére törekszik e globális értelmezõ hatalom fegyvereivel szemben, az – mint az elmúlt hetek világméretû hisztériájából láttuk – a halál fia. Ez világossá teszi, hogy az elõttünk álló egyre veszélyesebb háborúk fõ frontvonala kommunikációs természetû. A permanens világháború ugyanis a világértelmezési logika csúcsfegyvereinek birtoklásáért zajlik. Talán soha nem volt annyira igaz a régi mondás, miszerint a szó veszélyes fegyver, mint ma. Világunk „valóságos valósága” ugyanis már olyan iszonyú képet mutat, hogy ezt a világ urai – az ellenük irányuló azonnali világméretû lázadás kockázata nélkül – aligha engedhetik megpillantani. A globális valóságipari mûvek „dübörgése” nélkül e lázadás kártyavárként döntené romba azt az egész primitív hazugságtömeget, amely a globális kapitalizmus fogyasztói-hedonista paradicsomaként mutatja be önmagát. A globális birodalom hatalmi rendszere három “hadosztályt” tart mozgásban a lokalitások kifosztása érdekében. Az elsõ a kényszerítõ hatalmi hadoszlop, amelynek fõ fegyvere a multinacionális vállalat. Feladata, hogy behatolva az adott lokalitásba, a helyi uralmi elitet korrumpálva ellenõrzése alá vonja az élet újratermelésének minden anyagi és szimbolikus szféráját. A másik a figyelmeztetõ-fegyelmezõ osztag, amelynek látszólagos feladata, hogy tekintélyes, a világ folyamataiért felelõsséget érzõ és vállaló intézményként tanácsokkal lássa el és minõsítse az egyes lokalitásokat. Az idetartozó Valutaalapnak, Világbanknak, hitelminõsítõ intézeteknek a valóságos funkciója azonban az, hogy világossá tegyék a lokális elitek számára, hogy a kényszerítõ-hatalmi osztag kifosztó tevékenységének mindennemû korlátozása súlyos megtorlást von maga után. Ám a mindennél fontosabb harmadik hadoszlop éppen az a véleményhatalmi diktatúra, amely magát “politikailag korrekt beszédnek” nevezi. Ez a birodalom létének és fennmaradásának egyre inkább döntõ eleme. A forradalom és szabadságharc mindhárom birodalmi hadoszloppal harci érintkezésbe került az elmúlt nyolc hónapban. A multinacionális vállalatokra kivetett különadók és fõként a magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolása a kényszerítõ hatalmat vette célba. A Valutaalappal a kapcsolat látványos megszakítása és a hitelminõsítõ intézetek megtorló leminõsítéseinek semmibevétele a figyelmeztetõ-fegyelmezõ hadoszlop elleni nyílt kihívás. Ám a szabadságharc eddigi legveszélyesebb hadmûveletét a médiatörvény, vagyis a globális véleményhatalmi diktatúrával való határozott szembefordulás jelenti. (…) Az elsõ új szövetséget a magyar társadalmon belül kell létrehozni. (…) A második új szövetséget Kelet- és Közép-Európa sorstárs országaival (…) És végül a harmadik új szövetséget a globális térben kell létrehozni a „keleti szél” lázadó nagykoalíciójához való csatlakozással. Mindez azért döntõ, mert bár „csapataink harcban állnak, és a kormány a helyén van”, az „ószövetséggel” való leszámolás és az új szövetség megkötése nélkül nincs esélyünk a megmaradásra. Bogár László (forrás: Magyar Hírlap; rövidített változat)

Sarkosan fogalmazva
(részletek) Miután a mûvelt Nyugat szinte egyöntetûen felzúdult a barbár magyarok ellen, idõszerûnek látom, hogy szépen sorba vegyem és leírjam az Európai Unió vezetõ államainak rövid történetét, körülbelül azzal a jóindulattal, amellyel bennünket is kezelnek évszázadok óta. Kezdjük hát Franciaországgal! „A frank törzseket Róma leigázta, a frankok feladták saját nyelvük használatát, viszont latinul sem tudtak megtanulni, ebbõl jött létre a francia nyelv. A franciák történetük során szívesen irtották, sõt a középkorban, éhínségek idején gyakran meg is ették egymást. Az újkorban általában a törökkel kötöttek szövetséget a keresztény Európa többi államával szemben, a francia forradalomban elõször saját nemességüket, majd egymást gyilkolták, míg Napóleon idején a gyilkosságsorozat egész Európára is kiterjedt. (…) A két világháborúban csak amerikai és angol segítséggel szerezhették vissza országukat, bár a hitleri megszállást az utóbb keletkezett ellenállási mítoszok ellenére viszonylag jól fogadták, mégis részt vettek az Osztrák–Magyar Monarchia kíméletlen feldarabolásában. Középhatalommá válásukat nehezen ismerték be, de helyzetüket sem Amerika-, sem szovjetbarátságuk nem javította, az Európai Unióban pedig szerepük Németországgal szemben egyre jelentéktelenebb. Az országot állandó sztrájkok bénítják meg (…), egyre több francia cégrõl derül ki külföldön is, hogy korrupt és megbízhatatlan. A francia dicsõségnek és demokráciának vége, Európának össze kell fognia, hogy megmentse.” Szeretném látni ezt a kis cikket egy francia lapban, és szeretném látni a büszke francia olvasó arcát. Szentmihályi Szabó Péter (forrás: Magyar Hírlap)

6

BOJKOTTFELHÍVÁS A MAGYAR VÁSÁRLÓKHOZ!
Civilek a multinacionális cégek indokolt és igazságos megadóztatásáért
Alulírottak 34-en, mint akik az ország jelenéért és jövõjéért feltétlen felelõsséget érzünk, tûrhetetlennek tartjuk, hogy hazánkban emberek százai fagynak meg a fûtetlen lakásokban, hogy gyerekek ezrei nélkülöznek és éheznek, hogy családok százezrei sülylyednek nyomorba, és emberek milliói nyögik a növekvõ banki adósságokat, miközben a multinacionális cégek egy része mindent megtesz azért, hogy kivonja magát a közteherviselés alól. Teljes mértékben támogatjuk az Orbán-kormánynak azt a törekvését, hogy az extraprofit haszonra szert tett magyar és külhoni nagyvállalkozások fizessenek „különadót”, és ragaszkodunk a „különadó” maradéktalan be hajtásához. Határozottan elítéljük azt a 13 külföldi – osztrák, német, holland és francia – céget, melyek az Európai Unió brüsszeli központjához fordultak azzal, hogy diszkriminatívnak tartják a „különadó” megfizetését. Ezek a multinacionális energetikai, szolgáltató és biztosító cégek éveken keresztül privilegizált helyzetben voltak, és óriási extraprofitot vittek ki hazánkból, amely után nem, vagy csak csökkentett mértékben fizettek adót. Most viszont – a magyar vállalkozásoktól eltérõen – nem akarják kivenni a részüket a globális válság elviselhetetlenné nõtt lokális terheibõl, a hozzájuk hasonló cégek által okozott válság következményeit teljes mértékben a magyar emberekre akarják hárítani. De ebbõl elég volt! Ezúton országos bojkott-felhívással fordulunk a tudatos magyar vásárlókhoz. Kérjük, hogy amennyiben lehetõségük van rá, a magyar érdekekkel ellenkezõ magatartásuk miatt bojkottálják a 13 multi-céget, de közülük legalább egyet zárjanak ki eddigi üzleti partnereik sorából, vagy csökkentsék a minimálisra a vele való kapcsolatot. Ne vásároljanak tõlük, ne vegyék igénybe szolgáltatásaikat, ne tartsák náluk pénzüket, amíg Brüsszelbe és a nyugati médiához szaladnak saját anyagi érdekeik védelméért.

Magyar idõ

Íme a 13 cég név szerint:
Szolgáltató szektor: Baumax, Spar, Rewe Csoport, Deutsche Telekom AG; Bank-szektor: Allianz Csoport, Aegon Group, Axa Biztosító, Ing Bank. Energia szektor: OMW, E-ON AG, RWE AG, EnBW Energie, Cez Csoport. Kezdeményezésünkhöz várjuk egyének és civil szervezetek csatlakozását: info@polgarinfo.hu, www.polgarinfo.hu Budapest, 2011. január 14.

Magyar levélváltás az EKB-val az MNB-törvényrõl Magyarország és az Európai Központi Bank (EKB) levelet váltott a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa tagjainak kinevezésével kapcsolatban, megbeszélések nem folytak a tervezett törvényi változtatásokról – közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) kedden a Reuters hírügynökség kérdésére. Az NGM honlapján december 22-én közzétett dokumentum szerint jelentõsen közelíteni kell a magyar szabályozást az Európai Unió gyakorlatához – ezért kívánja a parlament jogává tenni a kormány az MNB vezetését ellátó monetáris tanács tagjainak megválasztását. A kormány ebbéli szándékát érdemben nem kifogásolja az EKB – olvasható a szervezet elnökének levelében. Nagy Anna tavaly december 23-án, a kormányszóvivõi tájékoztatón jelentette be, hogy a kormány módosítani kívánja a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt úgy, hogy a monetáris tanács négy külsõ tagjáról a parlament gazdasági bizottságának ajánlása alapján a plenáris ülés feles többséggel fog dönteni. Tavaly, november 29-én a monetáris tanács 25 bázisponttal, 5,50 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, majd 2010. december 20-án a monetáris tanács csaknem egyhangúlag döntött az alapkamat újabb 25 bázispontos emelésérõl 5,75 százalékra. Az alapkamat-emeléseket az NGM mindkét esetben indokolatlannak tartotta.

A multik nagyon jól jártak
Elképesztõ egyensúlytalanság jellemezte az utóbbi nyolc esztendõ gazdaságpolitikáját, amely egyoldalúan és aránytalanul a külföldi és vegyes tulajdonú vállalatokat részesítette elõnyben. A Nemzetgazdasági Minisztérium és az Európai Bizottság adatai szerint 2003-tól az adókedvezmények 93 százalékát kapták a külföldiek, akik szintén taroltak az egyedi kormánydöntéssel adott, vissza nem térítendõ juttatások terén. Ráadásul az átlagos adókulcs a magyar vállalatok esetében 17, a külföldieknél pedig 10 százalék volt. Összességében – a 2002–2008 közötti idõszakban – az állami támogatások terén 30 százalékos emelkedést lehet megfigyelni. (forrás: MNO)

Aláíró kezdeményezõk:
1. Báthory János szociológus 2. Bogár László közgazdász 3. Czakó Gábor író, közíró 4. Csath Magdolna közgazdász 5. Csurgai Zita táplálkozási szakértõ 6. Dabasi Tamás civil jogvédõ 7. Gazsó Ferenc egyetemi tanár 8. Harnócz Sándor dokumentumfilmes 9. Hoffer Barna autószerelõ 10. Huszár Szabolcs web-szerkesztõ 11. Kondor Katalin újságíró 12. Lóránt Károly közgazdász 13. M. Bíró Liza szerkesztõ-riporter 14. M. Szabó Imre újságíró 15. Magyar János civil jogvédõ 16. Morvay Miklós jogász 17. Náray-Szabó Gábor egyetemi tanár 18. Novák Andrea jogász 19. Országbíró Zoltán jogász 20. Pankucsi Márta jogász-szociológus 21. Péterfia Béla író, fõszerkesztõ 22. Piukovics Gábor vállalkozó 23. Pokol Béla egyetemi tanár 24. Pozsgay Imre egyetemi tanár 25. Puhola Józsefné civil jogvédõ 26. Samu Mihály egyetemi tanár 27. Simó Endre újságíró 28. Simon Attila rap-zeneszerzõ 29. Simon János politológus 30. Szabó Tibor politikai filozófus 31. Szigeti Tóth János szociológus 32. Törõcsik Attila fõiskolai tanár 33. Varga László közíró 34. Zétényi Zsolt jogász

Hatalmas áttörés: már az EU is kivetné a bankadót
A pénzügyi szektorra kivetett extraadóval lehetne feltölteni a bajba jutott euróövezeti tagországok támogatását szolgáló új alapot – áll a Reuters birtokába került brüsszeli tanulmányban. Eszerint a banki állomány 0,2 százalékát kitevõ egyszeri adóval mintegy ötvenmilliárd euróhoz lehetne jutni. Eközben José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szigorú költségvetési konszolidációt, a strukturális reformok folytatását és gazdasági bõvülést ösztönzõ intézkedéseket sürgetett az egész unióban. (forrás: Magyar Hírlap)

A petíció aláírható a: http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=ePetitions&op=more_info&ePetitionId=17 címen

Isten szeme a magyarokon Afganisztánban...
Újabb támadás érte az afganisztáni magyar missziót. A feladat végrehajtásában résztvevõ Toyota gépjármûvet kézi páncéltörõ rakétával, aknával és kézifegyverekkel támadták meg. A helybéliek elmondása szerint a magyar jármûvet a lövedékek és a repeszek ütötte lyukak teljesen elborították. A szállítóeszközön jóval súlyosabb sérülések voltak láthatóak, mint a legutóbbi, halálos kimenetelû rajtaütés során. Augusztusban egy 32 éves nõ és egy 37 éves férfi életét vesztette, amikor tûz alá vették a konvojukat az afgán lázadók. A támadásnak akkor három sérültje is volt. Most szinte a csodával határos módon egyetlen magyar katonának sem esett bántódása, a konvojban utazó afgán tolmács és egy katona viszont megsérült. (Az isteni csoda, lám, most segített. De vajon meddig? – a szerk.)

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

7

Gazdálkodó

Csath Magdolna

Az MNB-nek a gazdaság fejlõdését is szolgálnia kellene
A nemzeti bankok elsõdleges feladata a világban mindenhol az árstabilitás biztosítása, az infláció kordában tartása. Vele egyenrangú felelõsség azonban az állami gazdaságpolitika támogatása is. Az angol banktörvény például úgy fogalmaz, hogy az árstabilitásra figyelés mellett a banknak a gazdasági növekedésre és a munkahely teremtésére irányuló gazdaságpolitikai megoldásokat is segíteni kell. A svájci nemzeti bankot az alkotmány arra kötelezi, hogy mindenkor az ország érdekében járjon el. Ez azt jelenti, hogy az inflációval való törõdéssel egyenrangú feladata a gazdasági fejlõdéshez szükséges környezet kialakításában való közremûködés. A magyar banktörvény is azt fogalmazza meg, hogy a nemzeti banknak, az árstabilitás elérése és fenntartása mellett fontos feladata a kormány gazdaságpolitikájának támogatása. Az MNB vezetése utóbbi feladatának az elõzõ kormány idején hangsúlyozottan eleget is tett. Simor András egyik aláírója volt annak az IMF-el kötött szerzõdésnek, amely – megszorításai miatt – az EU egyik leggyorsabban zsugorodó gazdaságává tette a magyar gazdaságot. Továbbá 2008-ban, a válság kitörésekor radikális kamatemelést hajtott végre, amely nagyon jól jött a nemzetközi pénzügyi befektetõknek, viszont csõdbe kergette a hazai kis- és közepes vállalkozások tömegeit, amelyek adóssága visszafizethetetlenné vált. De ellehetetlenítette a beruházásra gondoló vállalkozásokat is, hiszen az irreálisan magas kamatok mellett kevesen kockáztatták meg új hitelek felvételét. Ne feledjük, ugyanekkor az európai bankok szinte valamennyien kamatot csökkentettek azért, hogy a gazdasági növekedés érdekében beruházásra ösztönözzék a vállalkozásokat. Nem véletlen, hogy a központi bankárokat osztályozó amerikai „Global Finance Annual Survey” 2009-ben „B”, azaz közepes osztályzatot adott Simor Andrásnak (a legjobb az „A”, a legrosszabb a „C” osztályzat), azzal az indoklással, hogy kamatemelései jelentõsen rontják a válságból való kilábalás esélyeit. 2010-ben pedig tovább rontotta „C” minõsítésre. A svájci gazdaságkutató, az IMD 2010. évi versenyképességi tanulmánya – amely a 2009. évi országadatok alapján készült – szintén nagyon gyengére minõsítette az MNB munkáját. A vizsgált 58 ország közül Magyarország csupán az 53-dik helyet érte el a tekintetben, hogy a központi bank tevékenysége milyen mértékben segítette a gazdaság fejlõdését. A kormányváltás után hamar világossá vált a szakmai–ideológiai szakadék az MNB vezetése és az új kormány között. Az új kormány fõ céljai a gazdaság beindítása, az adósságállomány és az államháztartási hiány csökkentése, valamint a munkahelyteremtés. Mindezt pedig megszorítások nélkül akarja elérni. A gazdaságot azonban magas kamatok mellett nehéz gyorsuló pályára állítani. Ma Európában az egyik legmagasabb kamat éppen nálunk van. Ez elsõsorban a pénzvilág, a spekulánsok érdekeit szolgálja. A nemzetközi elemzõk közül is sokan figyelmeztetnek arra, hogy a magyar gazdaság fejlõdésének egyik fõ gátja a magas kamat, amely cégeket, sõt iparágakat lehetetlenít el, és gátolja a beruházást, az innovációt. Ennek ellenére az MNB két egymást követõ idõszakban is kamatot emelt, amely mára elérte az 5,75%-ot. A Bloomberg nemzetközi üzleti-pénzügyi hírügynökség egyik legutóbbi elemzése is arra hívta fel a figyelmet, hogy a decemberi emelést a nemzetközi szakemberek sem várták, mert a kamat változatlanul tartását tartották volna indokoltnak. A bankelnök magyarázata szerint viszont erre azért volt szükség, mert nõttek az inflációs várakozások, és a bank által alkalmazott kamatszámítási modell szerint kamatot kellett emelni. Csakhogy egy modell mindig sokkal egyszerûbb, mint a valóság, és az abba betáplált értékeket emberek becsülik meg, mégpedig vélemények és nem objektív tények alapján. Azt is tudjuk, hogy a gazdaságban gyakran a szubjektív véleményalkotás piacbefolyásoló is lehet, ami nagyon veszélyes. A kamatemelés továbbá növelheti az inflációt, hiszen drágítja a hiteleket, és ennek tovagyûrûzõ hatásai a piacon áremelések formájában is megjelenhetnek. A kamatemelés legnegatívabb hatását azonban a gazdasági növekedés ellen fejti ki, mivel versenyképtelenné teszi a magyar cégeket. Hiszen Európában, a legtöbb országban 1-2% körül van a kamat, így van olcsó pénz innovációra, fejlesztésre, beruházásra. Nálunk pedig nincs, és valószínûleg nem is lesz. Hiszen a bankelnök elõrevetítette a további kamatemelések lehetõségét. Ez nyílt szembefordulás a kormány gazdaságpolitikájával, de a banktörvénnyel is, amely szerint a központi banknak szolgálnia kellene a gazdaság fejlõdését is. Mi lehet az oka ennek, az országnak külföldön is nagy károkat okozó magatartásnak? (…) Világosan kell látnunk, hogy a háttérben ugyanazon körök vannak: azok, amelyek a Magyarországról való minél nagyobb pénzkiszivattyúzásban érdekeltek. Ezek a körök erõltetik nálunk a gazdaság beindításával szemben a megszorításokat, a bérek és nyugdíjak visszanyesését, a belsõ fogyasztás élénkítésével szemben – ami a hazai cégek érdeke lenne – az export fokozását, amit viszont többségében a globális cégek valósítanak meg. Ezek a körök sohasem vetették szemére az elõzõ MSzP–SzDSz kormánynak sem a költségvetési hiány feltornázását, sem pedig az államadósság drámai megnövelését. Éppen úgy, ahogy a bankelnök sem óvta ettõl az elõzõ két kormányt. A „Wall Street Journal” lapnak 2010. december 13-án Simor András azt nyilatkozta, hogy amit õ tesz, az a helyes, mivel „ez van összhangban Magyarország EU-s tagságával”. De vajon összhangban van-e azzal a magyar érdekkel, hogy az elõzõ kormány által csõdbe manõverezett gazdaságot rendbe kellene hozni? A „The New York Times” egyik cikkének szerzõje 2010. augusztus 2-án a magyar érdekeket artikulálni próbáló új kormány tagjait – egy amerikai-magyar befektetõre hivatkozva – vidéki fickóknak („guys from the countryside”) nevezte, és szembeállította velük a Simorcsapat tagjait, akik a „budapesti elitet” képviselik, és akiket a „kifinomult intellektus” jellemez. A „The Economist” legutóbbi száma (2010. december 18-31) pedig „Hatalomra éhes” címmel negatív hangú cikket közöl az Orbán kormányról. A közölt kép is megdöbbentõ: Orbán Viktor szinte összeszorított szájjal, szinte kegyetlen arccal néz velünk szembe. (…) Ezek a külföldi reakciók nem véletlenek. Ezeket a „budapesti elitnek” nevezett, egyes külföldi pénzügyi körökhöz közelálló hazai csapat tagjai korbácsolják. Ne feledjük, bankelnöksége elõtt Simor András a Deloitte&Touche globális tanácsadócsoport itthoni részlegének elnöke volt, és – mellesleg – együtt dolgozott Bajnai Gordonnal és Oszkó Péterrel is. (…) Simor András kötõdései, szakmai és ideológiai nézetrendszere, továbbá személyes sértõdöttsége folytán – úgy tûnik – nem képes a kiegyensúlyozott véleményalkotásra, a pénzstabilitás és a gazdasági fejlõdés, a növekedés egyidejû támogatására. Az egyoldalas, az infláció miatti túlzott aggódásra hivatkozó kamatemelések viszont gúzsba kötik a gazdaságot. Nem tudnak beindulni a beruházások, nincs pénz innovációra, így tovább romlik a magyar gazdaság és a magyar cégek versenyképessége. Ha nem indul be a növekedés, akkor nem lehet új munkahelyeket teremteni. A magas kamat tovább növelheti a csõdbe jutó hazai cégek számát, ami elbocsátásokkal is járhat. Az MNB állandó hivatkozása a gazdasági bizonytalanságra nem tesz jót a forintnak. A gyengülõ forint és magas kamatok rontják az eladósodott családok, cégek, intézmények helyzetét, nehezítik a hiány és az adósság lefaragását. Mindez együtt a jelenlegi kormány népszerûségének csökkentését eredményezheti, ami nyilvánvalóan jól jönne azoknak, akiknek érdekeit a megszorításokat, a magas adókat és az országból való pénzkiáramlást támogató korábbi kormány jobban szolgálta. Ebben a kiélezett helyzetben a bankelnöknek – elfeledkezve vélt vagy valós egyéni sérelmeirõl, és eltávolodva egyes nemzetközi pénzügyi körök érdekeitõl – elfogulatlan, objektív szakemberként kiegyensúlyozottan és egyszerre kellene szolgálnia a pénzstabilitás és a gazdasági fejlõdés ügyét. Ha pedig erre emberileg, szakmailag vagy bármely más ok miatt nem lenne képes, akkor az elegáns megoldás az lenne, ha lemondana. Így bizonyíthatná azt a „kifinomult intellektust”, amellyel õt a „The New York Times” jellemezte. (forrás: Szabad Magyarországért Mozgalom. Rövidített változat)

8

Fontosabb változások 2011. január 1-jétõl
Életbe lépett Magyarország eddigi legkedvezõbb adórendszere, az egykulcsos, 16%-os arányos, családi adózás. A lakosság kétharmada számára nem változik a gáz ára, jelentõs változások lesznek a nyugdíjrendszerben, a családtámogatásokban, a közfoglalkoztatásban, és megkezdõdött Magyarország féléves soros EU-elnöksége.
Egykulcsos, arányos, családi adórendszer A legfontosabb és mindenkit érintõ változás, hogy 2011. január 1-jével életbe lépett Magyarország eddigi legalacsonyabb, 16%-os egykulcsos adórendszere, amelynek köszönhetõen mindenki keresetével arányosan adózik. Így az eddiginél jóval kevesebb adóteher terheli az eddig magasan adóztatott munkabéreket. A szabály egyszerû: aki tízszer annyit keres, az tízszer annyit adózik, és minél több gyermeket nevel valaki munka mellett, annál kevesebbet adózik. Az új adórendszer legnagyobb nyertesei azok a munkavállalók, akik gyermeket nevelnek. Számukra jelentõs támogatást jelent a családi adórendszer bevezetése – bruttó keresetüktõl és a gyermekek számától függõen – havi több ezer, de akár több tízezer forinttal marad több a fizetéskor a borítékban. A családi adólap-kedvezmény – az eltartottak lélekszámától függõen – kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként egy és kettõ eltartott esetén 62 500 forint, három és minden további eltartott esetén 206 250 forint. Az intézkedés hatására, egy átlagos munkabérrel rendelkezõ, gyermeket nevelõ szülõ eddigi nettó fizetésénél akár 10-20%-kal is többet kaphat fizetéskor, illetve a többgyermekes családok többsége teljes mértékben mentesül a személyi jövedelemadó fizetése alól. A január elsején életbe lépõ új adórendszer gyermekkedvezményei 2011-ben több mint hatszázezer szülõt mentesíthetnek az adófizetés alól. Az egygyermekes szülõk 58 százalékától, a két gyermeket nevelõk 68 százalékától, míg a háromgyermekesek 98 százalékától nem kér személyi jövedelemadót az állam. Jövõre 456 ezer egygyermekes szülõ dolgozhat majd bejelentett módon. Az érintettek közterhét – az adójóváírás mellett – a gyermekkedvezmény is csökkenti adóban kifejezve, havonta tízezer, évente összesen 120 ezer forinttal. Az új adórendszer hosszútávon a családok támogatása és a munkahelyteremtés ösztönzése révén, Magyarország alapvetõ problémáiból való kitörést segítheti: a munkanélküliségbõl, a gazdasági megtorpanásból, és a demográfiai válságból. Nõ a minimálbér 2011. január 1-jétõl a minimálbér havi 78 000 Ft, a garantált bérminimum havi 94 000-Ft. A munkáltatók és a munkavállalók megállapodása szerint 2011-ben 4-6%-os az ajánlott béremelés mértéke. Akinek jövõre csökkenne a bére a közszférában, az kompenzációt kap A kormány elkötelezett abban, hogy a minimálbér emelése mellett a közszférában is meg kell tenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a közszférában dolgozó munkatársak egyikének se csökkenjen jövõre a rendszeres nettó jövedelme. A közszférában az állami takarékosság jegyében nem lesz béremelés. A kormány az alacsony és közepes keresetû, gyermekek utáni családi kedvezményre nem jogosult munkatársak fizetését egy rendszeres havi kompenzációs összeggel egészíti ki, aminek hatására senkinek sem fog csökkeni a kézhez kapott nettó rendszeres jövedelme. A gyermekes munkavállalók esetében a nettó keresetnövekedés a családi kedvezmény bevezetésével többségében biztosított. Amennyiben a gyermekes munkavállaló olyan alacsony keresettel rendelkezik, hogy nem tudja kihasználni a családi kedvezmény nyújtotta elõnyöket, akkor õ is jogosulttá válik a kompenzációra. A kompenzáció a költségvetési szerveknél bármely érintett (közalkalmazotti, közés kormánytisztviselõi, fegyveres vagy igazságügyi) jogviszonyban foglalkoztatottra kiterjed. A Kormány a fenti intézkedésével eléri, hogy a közszféra egyetlen munkavállalójának sem csökken a nettó havi jövedelme. Egyszerûsödik a személyi jövedelemadó-bevallás 2011. január elsejétõl megnyílt a lehetõsége annak, hogy a magánszemélyek a 2011. évi jövedelmeikrõl bevallás helyett adónyilatkozatot tegyenek. Az adónyilatkozat benyújthatóságát a személyi jövedelemadózás rendszerének egyszerûsítése, illetve az egykulcsos adórendszer bevezetése tette lehetõvé. Ezzel az intézkedéssel mintegy 3 millió magánszemélynek elegendõ lesz egy 1 oldalas adónyilatkozatot beadnia, amelyben elismeri, hogy a munkáltatója megfelelõen vonta le a közterheket, és kérheti, hogy a nyilatkozatot a hatóság adóbevallásként dolgozza fel. Jelentõsen egyszerûsödik a 2010. évi jövedelmekrõl benyújtandó személyi jövedelemadó-bevallás is: a jelenlegi 36 oldalas nyomtatvány helyett csupán 12 oldalas nyomtatványt kell kitöltenie az adózóknak. Családtámogatások A kormány – vállalását betartva – 2 évrõl 3 évre emelte a GYES idõtartamát a szociális és családügyi törvények módosításával. A kormány megteremtette az örökbefogadói GYES lehetõségét, amelyet a gyermek 10 éves koráig 6 hónap idõtartamra vehetnek igénybe az örökbefogadó szülõk. Visszaállította a kormány azt a gyakorlatot is, hogy ha egy édesanya visszamegy dolgozni, akkor csak a részmunkaidõs, heti 30 órás munkaidõ mellett kapja meg a GYES-t, a nyolcórás munkaidõ mellett már nem. Új gázár-szabályozás: nem lesz gázáremelés a lakosság kétharmadánál 2011. január 1-je a korábbi évektõl eltérõen új a tekintetben is, hogy a lakosság nagy részénél egyáltalán nem emelkedik a gáz ára, 1200 köbméteres fogyasztásig a kormány fenntartja az ármoratóriumot. A 2011. január 1-jétõl életbe lépõ rendszerrel a kormány célja garantálni, hogy a kevésbé tehetõs rétegek, a nagycsaládosok és a nyugdíjasok terhei ne emelkedjenek. A 2010 júniusától bevezetett ármoratórium már eddig is 15-20 százalék közötti áremeléstõl kímélte meg a lakosságot. Az elmúlt 8 év után, amikor minden egyes év elején görcsbe rándulhatott a fogyasztók gyomra, az idei január némi fellélegzést adhat, ugyanis a kormány beavatkozásának, illetve az életbe lépõ új sávos gázár-szabályozásnak köszönhetõen a lakosság jóval védettebb az irracionális gázáremeléstõl. A fogyasztók 57%-ánál (1200 köbméter fogyasztásig) egyáltalán nem változik a gáz ára. A fogyasztók 9%-ánál (1200-1500 köbméter között) is csupán minimális 0,7%-os növekedés várható. Ebbe a két kategóriába (tehát a fogyasztók összesen 66%-ába) esik a nyugdíjasok és az átlagos lakást fenntartó magyar családok tetemes része. A többi (1500 köbméter fölötti) fogyasztó esetében sem éri el sehol az árnövekedés a kétszámjegyû mértéket. Ezzel kapcsolatban fontos azt is tudni, hogy 2011. április 30-ig nem változik a jelenlegi gáz- és távhõ ártámogatási rendszer. Azok a szociálisan rászorultak, akik 2010ben jogosultak voltak az energiaár támogatásra, 2011. április 30-ig automatikusan jogosultak maradnak, vagyis nekik januárban ez ügyben nincs szükség ügyintézésre. 2011 szeptemberétõl azonban megváltozik az energia-ártámogatási rendszer, beépül a lakásfenntartási támogatásba, és hagyományos fûtésre (pl. szén- és fatüzelésre) is igénybe vehetõ lesz, áprilist követõen új kérelmek beadására lesz szükség, amelyeket az eddigi gyakorlattól eltérõen az önkormányzatok fognak elbírálni. EU-elnökség 2011. január 1-jétõl, soros elnökként Magyarország feladata, hogy az Európai Unió napirendjén szereplõ ügyeket a 27 tagállam közös érdekeinek megfelelõen alakítsa. A magyar elnökség négy prioritás alapján kíván dolgozni 2011 elsõ félévében: növekedés és foglalkoztatás az európai szociális modell megõrzéséért; erõsebb Európa; polgárbarát unió; bõvítés- és szomszédságpolitika. A magyar elnökség honlapja: www.eu2011.hu Szuromi Frida, Kormányzati Kommunikációért Felelõs Államtitkárság

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

9

Házunk tájáról

Varga Domokos György

A csúf kiskacsa (18.)
Én nem én vagyok. Az én hangom nem az én hangom. Mögöttem az Egyetlen Történet áll. A csúf kiskacsát kitagadni, olyan, mint az Egyetlen Történetet lefejezni.
A mangalica gyorsan le is dõlt, s hatalmas orrát malaca kis fejéhez nyomta. Mélyeket, egyenleteseket lélegzett, hogy csemetéjét mielõbb álomba szuszogja. Nemsokára megjönnek a nyestek a jussukért, s velük kell mennie, ez is a fizetséghez tartozik. Kár, hogy épp most kellett móresre tanítania a kacsákat! – bosszankodott magában. – De ki a fene gondolhatta, hogy Buttyót a kacsák jajveszékelése sem rendíti meg? Hogy inkább a saját irháját menti, semhogy kinyögné, ki az áruló? „Mielõbb meg kell találni az árulót!”, jutott századszorra is ugyanarra a következtetésre. „És mielõbb ki kell irtani. Buttyóval együtt. Nagyon belezavarnak a történetbe! Hacsak nem éppen a vérszomjasok az árulók!”, jutott ugyancsak már századszorra eszébe. „Szerencsére ez most már hamar tisztázódhat!” Mikor feleszmélt, hirtelen azt sem tudta, hol van, úgy magával ragadta az álom. Erõs kaparászás hallatszott valahonnan. „A nyestek!”, szökkent talpra, mikor hirtelen világosság gyúlt fejében. Kinyitotta az ólajtót, s mielõtt bárki is besurranhatott volna, gyorsan behúzta maga mögött. – Menjünk! – röfögte határozottan. A nyestek szó nélkül követték. Ám amikor az ól végénél az itatóvályú felé vették az irányt, az egyikük megkérdezte: – Nem a kacsaólhoz készülõdünk? – De – felelte a mangalica. – Csak elõbb mutatok valamit. – Szárnyas? A mangalica önkéntelenül is felröfögött. – Szárnyas. – Akkor mehetünk. A csúf kiskacsa elcsúfított szobrához érvén a mangalica lelassított, s szeme sarkából figyelte a nyestek viselkedését. Tény, ami tény, rá sem hederítettek a szoborra. Mintha ott sem lett volna. – Megérkeztünk! – röfögte a mangalica. A nyestek fölpillantottak, aztán megpördültek saját farkuk körül, s értetlenül néztek. – Hol itt a szárnyas? – Itt, ni! – bökött a levegõbe a mangalica. – A csúf kiskacsa. A nyestek dühösen meredtek rá. – Ne szórakozz velünk, mangalica, mert pórul jársz! Irány a kacsaól! S már meg is indultak arrafelé. A mangalica lihegve kocogott utánuk. Mikor odaértek, mangalica asszony a szájához emelte csülkét. – Mostantól egy árva hangot se! – suttogta. – Bízzátok csak rám! Odalopakodott az ajtóhoz, s hirtelen megrántotta. Az ajtó azonban nem engedett. Értetlenül nézett a nyestekre. – Nem szokták bezárni – jegyezte meg. Mellsõ lábával megdöngette az ajtót. – Én vagyok az! – kiabálta. – Mangalica asszonyság! Eresszetek be! Réce mama széttárta szárnyát, amennyire csak bírta, s magához ölelte ébredezõ kicsinyeit. – Semmi baj! Semmi baj! – hepegte. –[De hiszen még fenn van a Hold, mangalica asszonyság! – szólt vissza Réce papa. – A fiókák javában alszanak! – Fontos közlendõm van! – Nem várhat reggelig? – Életbevágó! – Kinek az életébe? – Hát mindenkiébe! – Akkor mondja, mangalica asszonyság! Így, ajtón keresztül! – Csak nem féltek tõlem?! – Éppenséggel van okunk rá. – Tévedés. Nincs okotok rá! A büntetést már megkaptátok, de a büntetést meg is érdemeltétek. Megbûnhõdtetek, vége. Tiszta lappal indulhattok. Ezért is jöttem most hozzátok. – De hiszen semmi közünk a szoborrongáláshoz! – Éppen hogy sok közötök van! – vágott viszsza a mangalica. – Kitagadtátok szegény csúf kiskacsát! Kirekesztettétek! Ennél nagyobb bûnt el sem követhettetek volna az új világrend ellen! Buttyó gyilkos szellemét tápláltátok! Összeesküvést szõttetek! – Ugyan bizony ki ellen? – háporgott mérgesen Réce mama. – Talán ellened? – Dehogy! Én nem én vagyok. Az én hangom nem az én hangom. Mögöttem az Egyetlen Történet áll. Õellene! A csúf kiskacsát kitagadni olyan, mint az Egyetlen Történetet lefejezni. Ezt tehetnénk most közösen jóvá. Na, engedtek, vagy nem engedtek?! Réce mama és Réce papa egymásra pillantott. Némán megrázták fejüket. „Sáp-sáp, sáp-sáp”, hápogták szaporán, s az ébredezõ fiókákat mind az ól végébe terelték. – Nem kell félnetek! – hörögte ingerülten a disznó. – Egyedül vagyok! Nincsenek se libák, se nyulak. – Csak a vérszomjasok! – csipegte halkan a csúf kiskacsa, s szárnya végét gyorsan a csõre elé kapta. – No, beengedtek végre? Mangalica asszonyság már-már belerúgott az ajtóba, s orrát is kész volt kosként beledöfni, amikor eszébe villant, hogy ennél nagyobb szamárságot nem is csinálhatna. Ha felveri a tanya népét, mielõtt a nyestek megfojthatnák a kacsákat, õ meg felszívódhatna, senki nem moshatja le róla, hogy összejátszott a vérszomjasokkal. Ez pedig nem csak az Egyetlen Történet végét jelentené, de az õ sorsát is megpecsételné. A malacaival együtt. A nyestek rögtön észrevették habozását. – Ha nincs kacsa, lesz malac! – figyelmeztették. A mangalica már-már térdre rogyott, hogy könyörgõre fogja, ám cselszövésre idomult, körmönfont észjárása – nem hiába, no! – ezúttal sem hagyta cserben. – Mit szólnátok inkább három libához? Három liba éppen felér hat kacsával. S ma éppen õk járõröznek! A nyestek nem válaszoltak. Szemlátomást nem tudták eldönteni, hogy a malachússal vagy a libahússal járnának jobban. Mire a mangalica felocsúdhatna, õk már ott is teremnének a disznóólnál, hopp, át a deszkakerítésen, hamm, három malacnak máris vége. Igaz, a malacot nem olyan könnyû szájba venni, cipelni, vonszolni, azt helyben kell szétcincálni… A mangalica ekkor megtoldotta az ajánlatát. – És odaadnám még a pulit is. A három nyest megdermedt. Rámeredtek a mangalicára: csak nem merészel viccelni velük! Ha akad valaki az egész tanyán, az egész állatseregletben, akitõl tartanak, az éppen a puli. Mert mindig pontosan tudta, merre járnak, merre kalandoznak, s az emberrel odarakatta a csapdákat. Nem is merészelték addig betenni a lábukat a tanyára, amíg õ vigyázta a rendet. Szerencsére a mangalicával az elsõ pillanattól nagyon jól szót értettek. – Ha még egy álló napig ott csücsül bezárva, étlen-szomjan, nyári forróságban, kezeskedem érte: a következõ éjjelre úgy legyengül, bármit megtehettek vele – jegyezte meg a mangalica. A nyestek szeme összevillant. – Holnap éjjel az ólnál! – nyivította egyikük, s egy szempillantás alatt úgy eltûntek, mintha ott sem lettek volna. * Mangalica asszonyság megkönnyebbülve sóhajtott. Mintha mázsás kõ gördült volna le szívérõl. Jólesõesn heveredett oda kicsinyeihez, s napkeltekor is jókedvûen ébredt. Fél füllel hallotta ugyan, hogy a libák nagyon gágognak, de ez nem is baj. Hadd szokják, hogy õk is fenyegetve vannak, eszükbe ne jusson valamikor nem hallgatni az okos szóra. Ha a nyestek kinyírják Buttyót – tûnõdött magában –, senki sem marad, aki itt túl sok vizet zavarhatna. Megkapván a fizetségüket, a vérszomjasok úgy felszívódnak, hogy csak az emlékük marad. „Ennyi azonban jó idõre bõségesen elegendõ lesz!”, dörzsölte össze elégedetten a csülkét mangalica asszony, s tovább szövögette álmait. A szobor elõtt majd rendre összejönnek, a csúf kiskacsa mindig tart egy szívhez szóló beszédet. Megelevenítik az Egyetlen Történetet, utána mindenki hazamegy, s folyhatnak tovább a békés, no meg hasznos hétköznapok. Igaz, a szoborrongálót el kell még kapni, de ha nem a nyestek tették, Buttyóval pedig végeznek, nem marad senki, aki olyan nagy galibát okozhatna. Egyébként is, aligha lehet kétséges – merengett a mangalica –, hogy Réce mama vagy Réce papa a tettes. Éjjeli pimasz viselkedésük ezt ékesen bebizonyította! Majd egy viharos éjszakán – mosolyodott el hirtelen támadt, nagyszerû ötletén – a villám „véletlenül” belecsap a kacsaólba, felgyújtja és porig égeti. S akkor már minden szépen el lesz rendezve, élhet nagy békében és bõségben szeretett csemetéivel. Legfeljebb majd egyszer, valamikor, ha éppen úgy adódik, bedobja a köztudatba, hogy mi is lett az õ urával. Hogy, bizony, a vérkorszakban csináltak belõle kolbászt! Ezért hát – fogja mondani – igazat ad azoknak, akik úgy gondolják, hogy neki is illene emléket állítani. Egy szerény kis szobrot, valahol a disznóól közelében. S persze felavatására majd a csúf kiskacsát kéri meg. „Az ám! Hol a csúf kiskacsa?”, villant a mangalica eszébe. (folytatjuk)

10

Új történelem

92 éve gyilkolták meg Tisza Istvánt
Ezt a Tisza Istvánt méltató és halálára emlékezõ írást azért tesszük most közzé, mert bár Tisza halálának évfordulója októberben van, az arról szóló írások mindaddig idõszerûek maradnak, amíg végérvényesen be nem bizonyosodik és nem válik a történelemtanítás tananyagává, hogy kik és miért gyilkoltatták meg 1918-ban a magyar miniszterelnököt. A szerzõnek az elsõ világháháborús vereség okairól szóló fejtegetéseivel nem értünk egyet, de ez írásának lényegére vonatkozó véleményünket nem érinti. (a szerk.)
Kilencvenkét éve gyilkolták meg Hermina úti villájában Tisza Istvánt. Ez a Bihar vármegyei református birtokos családból származó gróf kétszer volt Magyarország miniszterelnöke. Korának minden kétséget kizáróan legtöbb szenvedélyes vitát kiváltó, megosztó személyisége volt. Következetes konzervatív volt egy olyan korban, amikor a divatos korszellem viharos gyorsasággal rángatta balra Európát és benne hazánkat is. Máig sincs egyetértés arra nézve, hogy vajon csak származása és neveltetése akadályozta meg a demokratikus és szocialista eszmék befogadásában – vagy elõre látta, hogy a kávéházi világmegváltók által kijelölt irány egyenesen vezet Trianonhoz és a vörösterrorhoz. Az azonban csaknem egy évszázad távolából már tárgyilagosan megállapítható: az idõ könyörtelenül igazolta a „vad geszti bolond” majd’ minden jóslatát és rémlátomását. Igaza volt a rég idejétmúlt, döntõ mivoltát vesztett közjogi függetlenségieskedést képviselõkkel szemben, amikor keresztülverte az Országgyûlésen az újonclétszám növelését. Az elsõ világháború szomorú tapasztalatai fájdalmas élességgel világítottak rá: a Monarchia hadseregének megerõsítése és korszerûsítése a XX. század elején nemhogy szükséges volt, hanem már meg is késett. Igaza volt az általános választójog elvont eszményét kergetõ fátyolos szemû forradalmárokkal szemben, amikor a nemzetiségi tömegekkel szemben féltette a magyar fennhatóságot. A történelmi Magyarország széthullásának idején a románság, szlovákság és szerbség politikai és értelmiségi elitjének viselkedése sokszorosan igazolta vissza Tisza István aggodalmait. Igaza volt a „kutya Szerbia” fegyveres megbüntetését követelõ kardcsörtetõkkel szemben, amikor az utolsó pillanatig ellenezte a háborút, saját kor- és eszmetársainál sokkal tisztábban látva a Monarchia számára semmi jót nem ígérõ nemzetközi erõviszonyokat. A miniszterelnök elsõsorban két érvet hozott fel a hadüzenet ellen: Románia megbízhatatlanságát és Bulgáriának a két balkáni háború utáni kimerültségét. Elõbbi 1916 augusztusában megszegve szövetségesi kötelezettségeit, hátba támadta hazánkat. Utóbbinak 1918. szeptemberi összeomlása pedig nyitányává vált a Központi Hatalmak háborús vereségének, és olyan pánikot idézett elõ Magyarországon, amely végsõ soron a kormányfõi székbe röpített egy minden szempontból alkalmatlan grófot, Károlyi Mihályt. De igaza volt a háborús élethalálharc idején felelõtlenül azonnali békét követelõ pacifista ábrándozókkal szemben is, amikor vállalta, hogy a harcot, amelybe szándékai ellenére az ország belesodródott, most már végig kell harcolni, lehetõleg a végsõ gyõzelemig. (Közben, ahol lehetett, kereste a fegyvernyugvás lehetõségét. Szerbia bekebelezését Ferenc Józseffel és Vilmos császárral szembeszállva is ellenezte – helyette különbékét javasolt, de sajnos ismét senki sem hallgatott rá.) Az antant szépen hangzó, nemzeti önrendelkezést és demokráciát ígérõ kinyilatkoztatásival szembeni bizalmatlanságát utólag kegyetlenül visszaigazolta a Párizs környéki békék – köztük a trianoni diktátum – embertelen zsákmányszerzõ logikája. Politikai ellenfelei – rendre alulmaradva a Tiszával folytatott politikai vitákban – több alkalommal is erõszakkal akarták eltávolítani az útjukból. Az elsõ merényletet Kovács Gyula ellenzéki képviselõ kísérelte meg ellene. A célt tévesztett pisztolygolyók nyomai máig is láthatóak az elnöki emelvényen. A háború alatt a baloldali és liberális sajtó – gondosan elhallgatva Tisza hadba lépést ellenzõ állásfoglalását – valóságos gyûlöletkampányt folytatott ellene, ezért sokan a vérontás fõ felelõsének tartották. Ezekben az években két alkalommal is megpróbálták meggyilkolni. Eõször a frontról hazatérõben egy huszártiszt lõtt rá, majd 1918 október 16-án a Galilei-kör tagja, Korvin Ottó „antimilitaista” elvtársa, Lékai János sütötte rá fegyverét – pontosabban sütötte volna, ha a fegyver nem mond csõdöt az önjelölt, szélsõbalos forradalmár kezében. (Megjegyzendõ: a személye körül fellángolt vitában sokak által „szelíd szobatudósként” jellemzett anarchokommunista ideológus, Szabó Ervin is részt vett egy Tisza meggyilkolását célzó összeesküvésben 1917 májusában.) A grófnak többen javasolták: hagyja el az országot vagy legalább a forrongó, feje tetejére állt fõvárost, ám õ nem akart elmenekülni.

Akcióban a halálosztag
Az életét kioltó lövések végül 1918. október 31-én, Károlyi Mihály és köre hatalomátvételének napján dördültek el. A ház körül már a délelõtt folyamán kétes alakok ólálkodtak. Egy katona és egy civil azt a „disznó cseh” bírót kereste Tisza lakásán, aki – nyilván dezertálásért, vagy más fegyelmi vétség miatt – elítélte õket. Miután meggyõzõdtek róla, hogy a grófon és családján kívül más nincs a házban, odábbálltak. (Felmerül a kérdés: vajon nem az volt-e valójában a két ismeretlen célja, hogy ellenõrizze, Tisza a lakásán tartózkodik-e?) Nem sokkal késõbb megérkezett unokahúga, Almásy Denise grófnõ. Õ tapasztalva a városban uralkodó szélsõséges közhangulatot, könyörgött neki: rejtõzzön el, mert az életére törhetnek. Tisza azonban most sem engedett, s némely visszaemlékezések szerint ezzel hárította el a rokoni aggódást: „Nem akarom magammal vinni a veszélyt senkinek a házába; sohasem bujkáltam életemben s úgy akarok meghalni, amint éltem”. A csendõrség õrséget állított a villa elé, ám õket valamilyen rejtélyes oknál fogva hat óra után elvezényelték (más források szerint lefegyverezték õket). Negyed hét körül négy-öt ember hatolt be az épületbe: Dobó István és Horvát-Sanovics Tivadar tengerész, valamint Sztanykovszky Tibor és Hüttner Sándor. Valószínûleg velük tartott Pogány-Schwartz József, késõbbi kommunista népbiztos is.

A Hermina-úti villa, a tragédia színhelye
Az inas megpróbálta útjukat állni – sikertelenül. A gyilkosok betörtek a szalonba, Tisza már fegyverrel a kezében várta õket, azonban fegyverét végül letette az asztalra. Az osztag tagjai szidalmazták és felelõssé tették a háborúért a volt miniszterelnököt. Rövid szóváltás után három lövés dördült el. A golyók egyike hasba találta, a másik bal karját törte el, a harmadik a jobb vállába hatolt s a szívhez vezetõ fõütõeret vágta el. Tisza István pár perc múlva már halott volt. Máig sem tudjuk pontosan, ki állt vagy kik állhattak a merénylet mögött. A forradalmak után széles körben terjedt el az a közvélekedés, hogy a gyilkosságot Károlyi Mihály és köre rendelte el. Tény, hogy a politikus életét kioltó halálosztag nagy része a Központi Budapesti Katonatanács szûk vezetésének tagja volt – ez támogatta Károlyiékat, és jelentékeny szerepe volt hatalomra juttatásukban. Az is tény, hogy a Károlyi-kormány felállása után Dobó és Horvát-Sanovics jelentõs öszszegû jutalmat kapott az államkasszából. Bár 1920-21-ben lefolytattak egy pert a gyilkossággal kapcsolatban, a tettesek egy része soha nem került bíróság elé. Horvát-Sanovics késõbbi sorsáról semmit sem tudunk, minden valószínûség szerint a Szerb-Horvát-Szlovén királyságban (a késõbbi Jugoszláviában) talált menedékre. Dobó még a börtönben meghalt, Pogány-Schwartz a Tanácsköztársaság bukása után Szovjetunióba távozott. Sztanykovszky Tibor 15 év börtönt kapott, és büntetését le is töltötte Szegeden, a Csillag börtönben. Vincze Gábor történész kutatásaiból az is kiderült: a Kádár-rendszer idején „munkásmozgalmi érdemeiért” – köztük a Tiszagyilkosságban való részvételéért – nyugdíjkiegészítést kért és kapott. Balogh Gábor (forrás: www.erdely.ma, 2010. október 31.)

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

11

Magyarul, magyarán

Ami a szívén, az a száján
Manapság egyre többször kell feltennünk a kérdést: amit kimondunk, azt ugyanúgy, gondolkodás és válogatás nélkül – le is írjuk-e? Az oda nem illõ stílusú kifejezések nemcsak élõszóban lettek egyre gyakoribbak, de írásban is mind többször találunk ilyen elemeket. Az írásos nyelvhasználatban tapasztalható efféle jelenségek ártalmasabbak, mint a szóban elhangzók. A szó elszáll, az írás megmarad – mondja a latin. Ma már nemcsak a mûfajok közötti különbségek tûnnek el, hanem a szóbeliség és az írásbeliség közöttiek is. Alig-alig – a fiatalabbak körében pedig egyáltalán nem – él már a köztudatban a szólás: szavai nem tûrnek nyomdafestéket. Pedig az ebben rejlõ elõföltevés ma is érvényes: ami szóban még elnézhetõ, az írásban gyakran illetlen és elfogadhatatlan. A mai divatos szemlélet így öszszegezhetõ: mindenhol mindenkinek mindent szabad, sõt – mint a reklám üzeni: „a korlátaid azért vannak, hogy átlépd õket”. S ez – a korlátok átlépése – nap mint nap meg is történik. A médiaminták hatására a legközönségesebb és legdurvább fordulatokat is gátlások nélkül alkalmazzák mindenütt. Különösen nagy szerepe van ebben az internetes újságírásnak. Szemléltetésül nézzünk néhány példát! – Gyengéd szálak kötik a megvert újságírónõt egy olajoshoz. – Lekapcsolták a zsaruk a dílereket. – Mégis idõben nyitják meg a hidat, az újpesti polgármester csak hisztizett. – Kiakadt a sajtótól a kormányfõ. – A nõnek nem a játszótér és a cumisüveg a természetes közege: anyák, húzzatok dolgozni! – Az Economist szerint Magyarországnak piszok szerencséje van. – Sok a hülye videó. – Idõvel a bankpiac is megszívhatja. – Kicsit szopatás ez a moziünnep. A következõ példákban a legdurvább stílusértékû, ún. hárombetûs szavaink jelennek meg írott szövegben, idézõjel vagy kipontozás nélkül. – a cseh miniszterelnök sz.rik a közvéleményre. – Galambsz.r miatt dõlhetett össze a híd a szakértõk szerint. – Az áramszünet nagy sikongatós kollektív gatyábasz.rást eredményezett. – Kulturális antropológia és Madonna s.gge. – A következõ két mondatban a legdurvább hárombetûs igénk alakjai jelentkeznek: egy beb.szott náci csoport veri agyon a négereket; ha minket agyonb.szna a villám, ti ne dögöljetek éhen. Mindez már nem szabadszájúság, hanem a szándékos nyelvi tabutörésben versengõ újságírók nyelvfertõzése. A verbális fésületlenség és útszéliség nemcsak modor és divat, hanem több annál: lassanként beleépül mindennapi magatartásunkba, s már nem tudunk megszabadulni tõle. – Mindenkivel elõfordulhat, hogy elengedi magát, vagy durván szól. De ha tudunk különbséget tenni beszéd és írás között, még nincs nagy baj. Nem véletlen, hogy bár minden ember beszél, az írástudók és az olvasók köre szûkebb. Nekik különleges felelõsségük van. Árulásuk ma sokkal nagyobb vétek, mint eddig bármikor. H. Tóth Tibor

Szó, szó
Kaféteria Ezt a szót azóta hallom, mióta a Gyurcsány- (vagy már Bajnai-?) kormány megszüntette az étkezési hozzájárulások szabad bolti felhasználálását. Sose értettem, miért éppen a kávéról nevezték el ezeket a hozzájárulásokat, mígnem az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratban H. Varga Márta megmagyarázta, hogy spanyolul a kávéházak neve cafeteria, de az amerikai angolba már „önkiszolgáló vendéglõ” jelentéssel ment át ez a szó. Elõször nyilván az önkiszolgáló étteremben való étkezéshez adtak hozzájárulási utalványokat, és azokat nevezték cafeteriának. Aztán másféle juttatásokat is adtak ilyen jegy formájában, és azokat is ugyanígy nevezték. Így mûködik a jelentésátvitel. Mi pedig készen vettük át az amerikai angolból a jócskán átalakult, magyarul teljesen értelmetlen szót. De minek? Negyven évvel ezelõtt, a szocializmusban is adtak hozzájárulást a vendéglõben való étkezéshez az olyan munkahelyeken, amelyeknek nem volt saját étkezdéjük, mert a vendéglõk különben már akkor is drágák voltak egy közönséges halandónak. A cél tehát az volt, hogy a dolgozók egyenek meleg ebédet. A rendszerváltozás után ebbõl is üzlet lett. Jöttek külföldi cégek, hogy ilyen jegyeket forgalmazzanak, közvetítsenek (elsõnek egy francia cég, õk „ticket restaurant”-nak nevezték, azaz vendéglõi jegynek). Hogy minek ehhez külföldi cég, azt nem tudom. A dolog elfajulása, hogy bármilyen élelmiszerre, sõt, az élelmiszerboltban kapható egyéb cikkekre is el lehet (lehetett) költeni a hozzájárulást. Az üdülési csekket pedig akár fogorvos is beválthatja. Mindegyik elvesztette eredeti rendeltetését, gyakorlatilag adó- és járulékcsökkentõ módszer lett. Csak ennyi benne az új, meg az idegen gyûjtõnév, amely nemcsak teljesen elszakadt eredeti jelentésétõl, hanem teljesen fölösleges is, mert régóta megvan a megfelelõ magyar kifejezés: hozzájárulás, természetbeni juttatás, utalvány(ok) – ahogy tetszik.

Játsszon velünk!
Kirakó: A megadott felszólítás egy 19. századi, hosszú életû magyar tudós, polihisztor nevének betûibõl épül föl. Less a subáimra! Beküldési határidõ: február 7.

Magyar vagyok, s ha számba idegen szavakat oltanak, kiköpöm, mert nincs az az akarat, mely rám kényszeríthetné más nyelv erejét. Lájkoljam, ha tetszik, bjuti! mondjam, ha szép, mázlinak hívjam a jószerencsét, okét mondjak igen, hellót Adjon Isten helyett, nekem az aha nem volt, s nem is lesz felelet. Magyar vagyok, tudom, mit jelent levesben a gulya, a kuvaszról tudom azt, hogy kutya, és ha a jószág mellettem dorombol, hallom, hogy a cirmos, és nem a komondor. Tudom, nem bûn, ha valaki a párját ritkítja, és a böllér elõl hodályba a konda fut sivítva. Kies hegyoldalban nyílik csak boroszlán1, a nádifarkasra azt mondom: toportyán. Betyáros kedvem is csak magyarként lehet, konty alá valóval vidítom kedvemet. S ha az aratógépre azt mondom, csondér2,

kevesen tudják, hogy gyártója volt John Deere. A szûrt nem keverjük össze a subával, s tudjuk, miért házasodik guba a gubával. Nekem a rokolya szebb szó, mint a szoknya, nálunk télen is szolgál a nyárikonyha. Szépapának nem a fess férjet nevezzük, s a keresztnevet a családnév után tesszük. Nevetünk nagyot az angolokon, mikor a szalonnára kiírják, hogy bacon. Géniuszainkat hívjuk úgy: lángelme, a textilnek is van szebb neve: kelme. Csodaparipára mondjuk azt, hogy táltos, a tisztaszobába tesszük ki a vánkost. A lúdra, ha kövér sem mondjuk, hogy hattyú, balkézrõl jött gyerek mára már nem fattyú. Kerítõhálóra mondjuk azt, hogy gyalom, és akit szeretünk, abból lesz angyalom. Tápióban3 laktak erdei emberek, ha messzire futnak, mondjuk: illa berek. Eltûnik nyelvünkbõl sok ezer magyar szó:

Kellõs Éva : Anyanyelv

dikó, gyikó, lésza – azaz a nyoszolyó4, alig tudjuk már e nyelvi zûrzavarba’ mit jelent a gádor5, s mit a kacabajka6… Magyar vagyok, s ha számba idegen szavakat oltanak, kiköpöm, mert nincs az az akarat, hogy elhagyjam az anyanyelv csodáit, maradjon ez így még nagyon sokáig.

A mályvafélékhez tartozó erdõszéli cserjenövény. A múlt században a John Deere márkájú mezõgazdasági gépek nevét tették így magyarossá a parasztemberek. 3 Zuzmóval vastagon benõtt, gyakran üreges fa vagy facsoport elnevezése. 4 A dikó, gyikó, lésza, nyoszolya vagy nyoszolyó: mind a lécvázas szerkesztésû könnyû hálóágy elnevezése. 5 A külszínnél mélyebben fekvõ padlózattal épített lakóépület vagy pince védett lejárata. 6 Felsõtesten viselt könnyû nõi ruhadarab.
1 2

12

Házunk tájáról

Múltunk és jelenünk
„Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés. A havasi faluk háta mögött az égnek egy zord gondolata beléhullott az erdõk méhébe, s rá felzúgott a csend. S felébredtek a fák, a víz és minden ékessége a földnek...” Tamási Áron: Tüzet vegyenek! Levelet hozott a postás Énlakáról. Öröm az ilyen levél a szerkesztõségben, hogy semmi hírverés nélkül, a határon túlnan is tudnak lapunkról. Énlaka Romániában van, Székelykeresztúrtól 18, Székelyudvarhelytõl 25 kilométerre, és legnagyobb nevezetessége a XV. században épült (unitárius) templom, amelynek építésénél a római Jupiter-szentély köveit is felhasználták (a falu mellett húzódott a Római Birodalom határa). Egy latin feliratos kõ ma is látható a templomban. A tatárok felégették 1661ben, de ahogy nálunk szokásban volt: a romok helyén új templom épült. Az új vallásnak, az unitáriusnak. Ennek az új templomnak a mennyezetét fakazetták borítják, és a kazettákra gyönyörû motívumokat festett Georgius Musnai 1668-ban, és rovásírással jelet is hagyott maga után. Lapunk kedves munkatársa Muzsnay Terézia. Õ az, aki egyezteti a címeket, felveszi a megrendeléseket, és képes nyomozást indítani azért, hogy utánajárjon az olyan elõfizetõnek, aki véletlenül elfelejtette megadni a címét, amikor megrendelte hetilapunkat. A névegyezés fölkeltette kíváncsiságunkat, s lám, nem tévedtünk: „Családunk Muzsna községtõl kapta nevét, mely község régen Musnának, Musnafalvának neveztetett. Ez a bizonyos Georgius Musnai az egyik õsöm. A táblát 1668-ban festette. Közös õsünk pedig Musnai Kis Péter székely primipilus-lófõszékely volt.” Terézia megosztotta velünk dr. Musnai László családtörténeti kutatásainak egy részletét, melyet a nyugdíjas tanár levéltári és egyéb kutatásai alapján állított össze. hogy a halálbüntetésbõl megmentsék. Amennyiben az énlakai titokzatos betûk deáknak olvasandók, megvan a valószínûsége annak, hogy erre a Györgyre gondoljunk, s ezt azonosítsuk az énlakai mesterrel, kiben a kicsapott kolozsvári diák tragikus sorsa azzal pecsételõdött meg, hogy maradékaival egyetemben örök jobbágyságra jutott. Valószínûsége megvan, mert Énlaka közel esik Musnához, ahonnan az ügyes kezû diák elszármazott, aki különben 1664-ben a szintén közeli homoródszentmártoni templomot is festette.” Az elsõ sor rovás szövege – tükrözve (balról jobbra) – és átírva: EGY AZ ISTEN – ez az unitáriusok jelmondata. A második sor olvasatában a szakértõk nem egységesek, noha lényegileg kevés az eltérés, mindannyian a kazetta készítõjének nevét és titulását olvassák ki a feliratból. Csalányi Dezsõ szerint az olvasat „Georgyius Musnai Diakon(us)”. Az utolsó szó „de Jákó” és „deák” is lehet. Ferenczi Géza szerint az olvasat: „Georgius Musnai Dakó”, Musnai Dakó György homoródalmási, majd homoródoklándi lelkész volt. Varga Géza szerint az írás jelentése: „Georgius Musnai Diakó”. Hogy lesz-e valaha végleges megfejtés? Nem tudjuk, de nekünk így is, talányosan, nem teljesen megfejtetten is tetszik. A legfontosabbat már tudjuk: Egy az Isten.

Mit mondanak a szakértõk?
Ahhoz, hogy családfakutató írását jobban megértsük, segítségül hívtuk a székely-magyar rovásírás szakértõit.

Bige Szabolcs

Esti beszélgetés a rovásírásról
– Fáradtnak látszol, doktor! – fogadott egyik este nyugdíjas barátom, Elek tiszteletes. – Nehéz napom volt, s a fejem is fáj – panaszkodtam õszintén, pedig nem szokásom. Valóban a hosszú hétvégi ügyelet után tört rám ez a fejfájás, és az együttérzõ szavakra kitört belõlem a különben tõlem távolálló panasz. – Tölts kávét a doktornak! – szólott a feleségének, s már ott is gõzölgött elõttem az illatozó ritkaság. – Holland testvérek küldték – jött a magyarázat fel sem tett kérdésemre. Élvezettel szürcsöltem a kávét. – Elek bátyám! Érdekes dolgot hallottam a bözödi tanító úrtól. Azt mondja, hogy a Firtoson túl az egyik faluban nagyon szép kazettás mennyezete van a templomnak, olyan, mint ami az itteni kastélyban is volt. Orbán Balázs is írt róla. – Ne is mondd tovább! Tudom, mirõl van szó, hiszen arrafelé szolgáltam majd húsz évet. Énlaka a falu neve. És a kazettás mennyezete jóval régebbi az erdõszentgyörgyinél. Az énlakai több mint száz évvel régebbi. – Úgy mondta a bözödi tanító, hogy deszkalapra festették a díszeket, s így készült az egész menynyezet. – Díszek, díszek… jelképek azok mind! Virágok indái uralják a középrészt. Mintás vázákból bomlanak ki, szöknek szárba A vázák közeli rokonságot mutatnak a Korondon szokásos régi bokályok mintáival. A kazetta sarkain és szélein jellegzetes mintát találni. Mindkettõ a rovásírás elemeinek felel meg. Megjegyzem, két egyforma kazetta nem található a mennyezeten! – Sokat tudsz, kedves bátyám! Meg is tudod fejteni a rovásbetûket? – Az orgona feletti kazetta szavait igen, de az ismétlõdõ jeleket a kazetták sarkán, szélén már nehezen. A rovásírásos betûkbõl kiolvasható a készítõ neve. – Ki volt ez a nevezetes ember? – Musnai György õ, a volt oskolamester. Régi iratok említik a nevét, mint aki jelen volt, amikor a tatárok felégették 1661-ben a templomot, s ott volt, amikor újra rendbe tették 1668-ban. Orbán Balázs, a legnagyobb székely talált rá. De várj csak, kedves öcsém, itt van maga a könyv is, a Székelyföld leírása. Ezzel a csodálatosnál csodálatosabb kötetektõl roskadozó könyvespolcról leemelte azt a kötetet, amelyben vidékünk is szerepel. – Nézd és olvasd, mit ír. Ide másolom a passzus egy részét: „…a 17-ik század közepe tájatt már unitáriusok lakták Énlakát, és azt is, hogy Ali Pasha országduló csapatai ide e rejtett völgyekbe is behatoltak. Ezen második mongoljárás Énlakára vonatkozó gyászos eseményeit ugy adja elõ a hagyomány, hogy a tatárok egy csapatja Énlakára menvén miután Kerestely (most is meglévõ család Énlakán) nevü jó módu ember megvendégelte és megajándékozta, azok minden dulás nélkül békésen leindultak a völgyen, de a falun alóli Alsó-Cserébe fegyveres székelyek voltak elbujva s ezek a tatárokra tüzelvén, közülök többet, s azok közt vezetõjüket is elejtették, mire a felböszült csapat vissza száguldván a faluba, azt több helyt felgyujtotta, a boltozott kõtemplomot szalmával körül rakták s ugy égették el.” – Hát, ennyit a régmúltról. Igyunk még egy kortyot! – emelte felém poharát Elek tiszteletes, s ittunk az egészségre és a régiek tiszteletére. (A szerzõ több mint ötven évig élt Erdélyben és Partiumban.)

Részlet a családfakutatásból
„Musnai György neve régen ismerõs irodalmunkban a híres énlakai székely rovásírásos emlékrõl. A „Georgius Musnai, csak egy az Isten” közismert szöveget újabban „Egy az Isten”, még újabban „Egy az Isten, Georgius Musnai deák”, vagy több más változatban olvassák. Ferenczi Sándor „Az énlakai rovásírás” címû tanulmányában azt állapítja meg, hogy az illetõ családi neve Dako, amit egyfelõl a vitás négy rovásírásos betû részletes elemzésével, másfelõl pedig azzal igazol, hogy a Dako család ez idõben nagyon el volt terjedve Musnán, melynek nagyobb részében unitárius lakói, a kolozsvári unitárius Kollégiumot látogatták. Bizonyára ott vette fel egy Dako családbeli ifjú a Musnai nevet, melyet rovásírással megörökített, melléje odatéve eredeti családi nevét is. Ferenczinek ezt a fejtegetését megerõsíti az a tény, hogy a vitás betûk a rovásírás szabályai szerint leginkább ezt az olvasást igazolják, s hogy tényleg ismerünk ez idõbõl Musnai Dako nevû papot, amint ezt késõbbi névsorunkban közölni fogjuk. De rámutatunk arra is, hogy e kolozsvári kicsapott deákra gondolhatunk leginkább, akirõl érthetõ, hogy 27 esztendõvel a kicsapás után, mint félbe maradt ember, a közeli Énlakának templomát festi, magát deáknak nevezi. Amint látni fogjuk, a mi családunkban is van egy György, akinek Gergely nevû kisebb testvére 1644-ben már házas, s akirõl tudjuk, hogy késõbb gyilkosságba esvén örökös jobbágyságra kötelezte magát és maradékait a Rhédey családnak,

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

13

Eleink
Verzárné Váradi Ágnes

„Sok vón’ azt elbeszélni, hogy mi vót ezelõtt”
– Beszélgetések nagymamámmal – 4. rész

„Kukorica, édes málé, nincs szebb élet, mint a lányé…”
– A tavaszi vetések sorában melyik volt a következõ? – Tavasszal a kender meg a buza után vetettük a kukoricát. Mikor ezek kikeltek, jött a nagy munka. Az, hogy mikor a kukorica kinõtt a fõdbûl, hozzáfogtunk a kapálásho’. Kézi kiskapával kapáltuk a sorokat. A nyáronn megért a kukorica, õsszel jött a tengeritörés, málészedés. A csût letörtük, és lehán’tuk a fõdre, csomóra. Akkor fe’szedtük zsákba, és úgy öntötték felfele a szekérre. De nem a kinn a fõdönn hántottuk, hanem szekérre raktuk suskásonn, és a szülõk és a gyermekek egy nagy ponyvát kötöttek a nyakokba, – ezt hammasnak híttuk, – két végit összekötöttük a nyakába, a másik kettõt meg így megfogtuk, abba hánták belefele, és az udvarra csomóra kiöntötték. Akkor este szép hódvilág vót, összejöttek a fiatalok, hozzáfogtunk hántani. Danoltunk, vicceket mondtunk, meséltünk egymásnak, nagyon jól éreztünk magunkat. – A csuhét mire használtátok? – A jószág ette meg. De vótak ollyann cigányemberek ezelõtt, hogy jöttek és válogatták ki az egészségeseket. Elvitték, és azok abbúl kötöttek lábtörlõt, kötöttek kosárt, kötöttek kenyereskosárt, kötöttek táskát. Úgyhogy elhasználták. Vót, aki értett hozzá.

– A kukoricát, amikor lehántottátok, hová tettétek? – Ami pedig szép csûk vótak, aztat a góréba rakták, vagy akinek nem vót góré – nekünk nem vót, csak mán asszon’koromba’ – azok a padra hordták fel. Onnen hordták le lefejteni, darálni, mikor megszáradt. Csináltunk bokros tengerit is, de ez csak egy részi vót a tengerinek, amik szépek vótak, egészségesek. Az vót az elvetnivaló, és abbúl daráltunk kis darálóval enni. Az vót a tengerikása. Aztat megszitáltuk. A kis pici szemek vótak, abbúl csináltuk a tõtött káposztát, sütöttünk tengeripogácsát, disznóölésnél a hurkát is tengerikásával tõtöttük. A lisztjébül pedig puliszkát fõztünk. A szemesbûl meg fõzték a tengerit lugos vízbe’. Húsz-harminc bokrot kötöttünk össze, de vót ollyann is, hogy többet, mert annyi tengeri vót, hogy nem fért fel a padra. A bokros tengerit pedig úgy kötöttük, hogy meghagytuk rajta a suskáját, összeraktunk hat-hét csövet, oszt a tetejjén a suskáját öszszetürtük, oszt ugyanollyann suskábúl csináltunk madzagot, avval kötöttük össze. – Mikor és ki fejtette a kukoricát? – Télenn a gazdának nem vót más munkája, hanem lehozott mindég egy-egy zsák tengerit, és lefejtette kézzel, úgy, hogy egy csutkát a másik csûhöz szorított, és azt sutulta, forgatta, és akkor lejöttek a szemek, vagy pedig kukoricamorzsolóval fejtette, akinek nem vót darálója. A tengerinek a

Nagymamám azon a „karos ágyon”, kézimunkái között.

KUKORICA, ÉDES MÁLÉ
Kukorica, édes málé, nincs szebb élet, mint a lányé! Ma menyasszony, holnap asszony, holnapután komámasszony! Udud István:

MORZSOLÓ
Egy csõ kukorica két csõ kukorica négy csõ kukorica morzsoljunk pitt-patt csupa zene pattogjon a szeme kaskám tele vele morzsoljunk Hej nem oda Buda nem vagy te se suta hadd gyûljön a csuta morzsoljunk öt csõ kukorica tíz csõ kukorica száz csõ kukorica morzsoljunk Veress Miklós:

CSALOGATÓ
Napraforgó, aranytál! Egész nyáron ragyogtál. Ragyogtál, forogtál: mezõk szépe te voltál. Napraforgó megértél! Pergess magot, itt a tél. Mag, mag, bújj elõ! Vár a rigó, vár a cinke, vár a madáretetõ!

Kukoricamorzsoló (www.tihanyinfo.com/ .../Regi_targyak.html)

Kukoricagóré a nagymamám udvarán

14

Csanádi Imre:

BOGLYÁZÓ
csutkájával is tüzeltünk a kályhába vagy a spórba. – A kukorica kóróját sem hagytátok a földeken. – Nem, hanem hajnalba’ mentünk kórót vágni. Levágtuk a tengerikórót, annak vesszõbûl vót kötõje, ollyann ficfa vesszõ vót, mer az hajlott, avval kötöztük be kévékbe. De vót, aki muharbúl csinált kötelet, abba is be lehetett kötni. Aztat is úgy csináltuk, mint a buzakötelet. Na, mikor a kórót is levágtuk, aztat hazahoztuk, és itthunn vót ollyann rekesz, vagy kupacba össze lett rakva, és télenn a jószágot avval étettük. A jószág megette még a suskát, meg amék tengeri nem vót szép, vót rajta egy néhán szem, aztat külön tettük el, és aztat adtuk a jószágnak megtördelve darabokra. De a jószág se ette meg mind a kórót, csak a levelit, meg a hegyit, amit meg bírt rágni. Hanem amit kiszedtünk elõle a jászolbúl, aztat híjták izékkórónak. De ollyann világ vót, hogy az izékkóróval is tüzeltünk. És az izékkóróval fûtöttük a kemencét. Akkor mán, amikor megszáradt. Azt felraktuk az ólpadlásra, vagy a szénpadlásra, ott megszáradt, és másik évbe avval lett a kemence fûtve. lelõ ollyann vót, hogy aztat hajtani kelletett. A teteji ollyann vót, mint egy tõcsér, a forgót önteni kelletett bele, és éngedte aláfele, a napraforgónak a virágját meg a moszatját meg messzire kifújta a szelelõ. A tiszta napraforgót felszedtük, és akkor vót ollyann magtár, vagy raktár, oszt ott vásárolták, oszt ott eladtuk.

„Érik a fû, vágják rendre…”
– A nyári munkák közzé tartozott a forgatás, a gyûjtés is. Ez hogyan, és miért zajlott? – Vetettünk lucernát, széna vót. Amikor már jó térdig ért a szénának való, aztat lekaszálták a férfijjak, nállunk édesapám. Mikor az mán félig jól megszáradt, mentünk forgatni. Szépen sorjára, rendre le lett vágva a széna, alászúrtuk a villát, megfordítottuk a másik ódalára, oszt mentük sorba rajta. Mikor a rend végire értünk, megfordultunk a másik rendre, oszt visszafele jöttünk, aztat is jól megforgattuk. Az osztán megszáradt. Na akkor másnap mentük gyûteni, ollyann kilenc-tíz óra fele, mikor mán felszáradt a harmat. Mentünk a renden, raktuk szépen villahegyre fele. Vagy pedig gereblyével gereblyéztük. Mikor eztet összeraktuk, akkor boglyába raktuk. Hordtuk villaheggyel odafele, körbefele a boglyán. Rudasba raktuk, illyen embermagasságu kis boglyába. Rudasnak híjtuk, vót két rud, azt alátettük, és avval vittük. Azt mindján haza is hordtuk szekérrel. És otthon kazalba raktuk, vagy a szénbe rakták, hogy ne ázzon. Nekünk nem vót szén. Amit egy nap nem tudtunk hazahordani, azt megboglyáztuk a mezõn, mer nem tudtuk, millyenn idõ lesz. Nyóc-tíz rudasbúl csináltunk egy boglyát. Rudassal vittük a boglyához fele, és akkor egy másik férfi meg adta felfele. Én legtöbbször fenn vótam a boglyán, tapostam körbefele, oszt raktam körbefele a boglyát. Jó hegyesre kelletett rakni, hogy a víz lefolyjon rulla. Akkor a szénábul kötelet kötettünk. Megtekertük a szénát, tekertük, tekertük, míg egy hosszú kötel lett belõlle. Akkor azt átcsaptuk a boglyán, oszt

Érik a fû, vágják rendre, rend szénából kis petrence, petrencébõl kerek boglya... Mit látsz róla, öreg gólya? Tücsköt, bogarat – neked is jut, ha marad!
bedugtuk a boglya alá, a széna alá jó szorosann, két ódarrúl lekötöttük, hogy a szél ne hordja szijjel, mert nem hoztuk hazafele az udvarra azonnal. Ott ülepedett kinn a mezõn. Õszre, mire jött a tengeriszedés, hazahordtuk mind, szekérrel. A szekér ódalába vót két szénahordó rúd, – evvel hordtuk a rudast is, – minél több férjen fel rá. Mikor a szekér megtelt, vót hordókötél, és lekötöttük, hogy fel ne buruljon, egyenlõen huzza a széna a szekeret. Egyiket az egyik rudra, másikat a másik rudra kötöttük. Otthun megént kazalba raktuk. Mikor az összest behordtuk, sással vagy szalmával fedtük be, az idõ elõl. Télen a gazda felment a tetejibe, lehányta a havat a tetejirül. Vót illyen szénavágó kasza, azzal megvágta, és hányt le egy hétre való szénát. Az ólba’ deszkábúl vót csinálva egy illyen szénatartó a falhoz, a sarokba, abba hordtuk be. Onnan tettük a jászolba, a tehen elibe. (folytatjuk)
Napraforgótábla a kisszekeresi határban

„Napraforgó, aranytál.”
– Mit vetettetek még a mezõn? – Tavasszal a kender, a buza, a tengeri után vetettük a napraforgót. Amikor kikelt, jött a forgókapállás, azt is kiskapával kapáltuk meg. Ha a forgó megérett, menni kelletett a levelét leverni, hogy a bugája hamarébb érjen. Egy bottal vertük le a levelét. Amikor beért a bugája, levágtuk, hazahoztuk. A bugákat levágtuk sallóval, és itthun vertük ki nagy botokkal nagy ponyván a napraforgót. Aztat felszedtük zsákba. Vót a faluba vagy három gazda, akinek vót szelelõje. Azt elvittük, megszeleltük. A sze-

Szénahordás (www.hik.hu/.../site/books/ b10028/ch26.html)

Csikóspór (Falumúzeum, Kisszekeres)

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

15

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

17

Szövetségben
„Nemzeti ünnepként látnám ezt a napot a naptárban”
Szilaj-beszélgetés Nirschné Henn Edith fõszervezõvel
(folytatás az 5. oldalról) – Mindenesetre nagyon rövid idõ alatt nagyon szép és tartalmas rendezvényt sikerült megszervezni. Mi minden kellett hozzá? S ki mindenkinek a segítsége? – Elég nehezen rázódtam bele abba, hogy a „karmester” én vagyok, és tõlem várja minden segítõm, hogy pontosan mondjam meg, mit kívánok tõle. Farkas többször kellett figyelmeztessen erre, de bennem annyira nem rólam szólt az egész, annyira csak a feladatnak éltem a velem született maximalizmus terhével, hogy azt el sem tudom mondani. Talán ezért sikerült megvalósítani. Én persze nem vagyok elégedett, de ez már a saját bajom. Az idõ tényleg nagyon rövid volt. Profik talán bele sem kezdtek volna ilyen szûk idõkerettel. El kell mondanom, hogy a kezdeti nagy semmiben, az anyagi háttér nélküli, szinte lehetetlen mozgástérben majdnem csodaszerûen adódtak a megoldások még olyan kérdésekben is, amikhez dunsztom sincs. Ilyen volt például a technikai háttér kérdése. Egyik nap felhívott vitéz Szentiványi András, aki közölte velem, hogy hallotta a rendezvény hírét, kinyomozta a világhálón a telefonszámomat, és kijelentette, hogy a hangosítást õ szeretné megoldani, mi több, a filmek vetítéséhez is van megoldása. Mondtam neki, hogy rendben, de fizetni nem tudok érte, mert a rendezvényre egyetlen fillérem sincs, itt mindenki ingyen dolgozik, mire õ megnyugtatott, hogy neki sem kell pénz, õ az ügy iránti tiszteletbõl jelentkezett. Vagy ugyanezt mondhatom el Bethlen Farkasról, akiben egy csodálatosan nagyszerû, önzetlen embert tisztelhetek, tõle rengeteg segítséget kaptam, s ami talán a legfontosabb, hogy egy állandó, bizakodó derûben. Vitéz dr. Bucsy Lászlóval egyeztettem a Történelmi Vitézi Rend bevonulását – õbenne egy kiváló humorú, õszinte, nyíltszívû embert ismerhettem meg. Woth Imrével való egyeztetésem során nagy gondot jelentett számomra az, hogy miként magyarázzam el, hogy a Szent Korona másolata a szokásostól eltérõ módon most nem lehet jelen. Az zakatolt bennem, hogy ki vagyok én, hogy ilyen „szakmai” kérdésekben döntést hozzak? Hogyan tudjam kifejezni azt, amit a lelkemben érzek ezzel kapcsolatban? De Imre zseniálisan megoldotta a dolgot. Dadogásomból érzékelve a kínomat, felvázolt két lehetõséget, amibõl választhattam. Koronamásolattal így, nélküle úgy, és én a „nélküle úgy” mellett dönthettem. De nagy segítség volt a solymári barantás csapat, a tagjai irányították az érkezõ vendégeket; a pomázi MSz-közösség, õk például székeket és egyéb kellékeket vittek a helyszínre. Vagy például Illés Erika, MSz-es társam Kerekegyházáról, aki külön felkérés nélkül összeszedte a rendezvény végén a szemetet, ahogy ez magyar emberhez illik. De Kovács János, a Nemzeti Hírháló fõszerkesztõje nélkül el sem tudtam volna képzelni ezt a munkát, mint ahogy szintén szövetségbeli társaim, Mezõ Tamás, Antal Edit is az elsõ szóra, azonnal ugrottak; Krausz Attila a lelket tartotta bennem egy-két jó szóval. És ne feledkezzek meg a férjemrõl sem, aki mindent félretéve vezette a család életét, hogy én dolgozni tudjak. S ez nem volt kis teljesítmény két kicsi gyermek mellett. Nagyon nehéz mindenkit felsorolni, aki ebben a csodálatos folyamatban cselekvõen részt vett, de mindenkire igaz az önzetlen szeretet. Ebben az idõszakban gyakorlatilag napi négy órákat aludtam, a végén már azt is csak felületesen az egyre fokozódó feszültségben, izgalomban. Egész nap lógott a telefon a fülemen, vagy a számítógép elõtt ültem, gyakran még enni is elfelejtettem. Közben leküzdöttem egy vírusos betegséget is, a szívem kezdett vacakolni, és skarlátos lett az egyik lányom. „Mi jöhet még?”, tettem fel a kérdést, s az örök derûlátásom válaszolt: siker. – A körülöttem állók egyikében felmerült, hogy mostantól egy-egy évben két nagy, állandó rendezvénye lehetne a Magyarok Szövetségének. Az egyik a nyári, a bösztörpusztai, a másik a téli, Nemzeti Feltámadásunk Ünnepe. Mit szólsz ehhez? Engem különben õseink nyári és téli szálláshelyére emlékeztet… – Talán nem hangzik nagyképûen, ha azt mondom, hogy szívem szerint hivatalos, munkaszüneti nappal, nemzeti ünnepként látnám ezt a napot a naptárban, amikor minden magyar ember méltó módon együtt tiszteleghetne õfelsége, a Szent Koronánk elõtt. – Végül is hogyan lehetett szusszal és lélekkel bírni ezt az óriási szervezési munkát? – Hatalmas konoksággal és végtelen hittel. A Teremtõ nélkül semmit sem sikerült volna megvalósítani. Talán azért hárult rám ez a szolgálat, mert minden lélegzetvételem Istennel együtt történt és történik. – Ki döntötte el, kik legyenek a meghívottak? – Én döntöttem mindenben itt a földi síkon, égi határozat alapján. Ez a munka egy fantasztikus fejlõdési lehetõség is volt számomra, amit hálás szívvel köszönök a jó Istennek. Megmutatta, hogyan lehet lélekkel látni, és elég teret, lehetõséget teremtett a begyakorlására is. – Szívesen vállalták-e a részvételt? – Igen. Minden elõadó elsõ szóra vállalkozott. Ez is olyan jó érzés volt. Érezték az alkalom súlyát. Zavarba ejtõ volt az a bizalom, amivel megtiszteltek, ahogyan elfogadták az elképzeléseimet, a kéréseimet. Mindannyiuk kiváló, hazáját mindenekfölött szeretõ, hitben élõ, nagy köztiszteletben álló személy. Õk adták az egész ünnepség rangját, példát mutatva jelenlétükkel az egész magyar társadalomnak. – A Szilaj Csikóban volt, ahol eltévesztettük a nevet. Hogyan született a „Nemzeti Feltámadásunk Ünnepe” elnevezés? Mit gondolsz, lesze, lehet-e ebbõl hagyomány? Országos ünnep? – A lelkemben született. Kaptam is érte innen-onnan mindenféle megjegyzést, és ma már boldog vagyok, hogy álltam a sarat, és kitartottam mellette. Ebben fejezte ki a jó Is-

ten ugyanis a velünk szemben támasztott elvárását, hogy ébredjünk már végre fel több évtizedes bénultságunkból. Hogy lesz-e belõle országos ünnep? Fújjanak itt bármilyen szelek, ha a Teremtõ is úgy akarja, akkor minden bizonnyal igen. – A híradásokban a Magyarok Szövetsége hangsúlyosan szerepelt, de itt a színpad körül mintha hiányoztak volna a szokásos molinók. Volt ebben valamilyen megfontolás? – Igen. A Magyar Szent Korona visszahelyezése legfõbb közjogi méltóságába nem csupán MSz-ügy, ez a magyar nemzet elemi érdeke, ha úgy tetszik, nemzeti túlélésünk záloga évezredes otthonunkban, itt, a Kárpát-medencében. Azt vallom, hogy a kevesebb néha több, és olyan embereket is vártam az ünnepségre, akik még esetleg nem értik a Szövetség lényegét, szándékát. Nem gondolom, hogy mindenhol, minden helyzetben harsogni kellene a Magyarok Szövetségét, tolakodó módon. Ez a nap a Szent Koronáról szólt, így övé volt a fõszerep, hisz õ volt az ünnepelt. – Újabb nagy feladat áll elõtted: a „tudásközpont” megteremtése az MSz-központban. Hogyan áll ennek a szervezése? – Ahhoz képest, hogy erre is milyen kevés idõm maradt, egészen tûrhetõen. A tervezett kezdést sikerült tartani. A jelentkezõk számával is elégedett vagyok, és nagy izgalommal nézek elébe a kiválóbbnál kiválóbb elõadásoknak. – Meddig lehet gyõzni? Vannak segítõtársaid? Van még energia az egyébként is húzó emberekben? – Már rég nem normális keretek között születnek eredmények a Szövetségben. Kegyelmi állapotban vagyunk, és bukdácsolva, keservesen tapasztalva, folyamatosan tanulva araszolunk elõre az úton. A jövõt szüljük elszántan, konokul, hittel. Isten kegyelme nélkül már sehol sem lennénk. Többször be akartam dobni a törülközõt, az elmúlt három év alatt többször ígértem meg magamnak, hogy abbahagyom, de sose tudtam megtenni. Valami mindig tovább tolt, és újabb vállalásra ösztönzött. Varga Domokos György

18

Szövetségben

Verõcei visszhang
A Nemzeti Feltámadásunk Ünnepéhez kapcsolódóan a Szilaj Csikó megkérdezett néhány résztvevõt. Íme, a kérdések – aztán a válaszok. – Honnan érkeztél? – Honnan hallottál az eseményrõl? – Hányad magaddal mentél, milyen módon? – Meddig maradtál? – Mi tetszett nagyon? – Mi kevésbé? – Mit vittél haza magaddal tanulságképpen? – Szívesen részt vennél-e jövõre is egy hasonló rendezvényen? – Egyéb megjegyzés…
Azoknak, akik (magamat is beleértve) 30-40 éve jártak iskolába, nem volt alkalmuk ilyen sok szépet és jót, igazat hallani a Szent Koronáról. Vágyom a tudásra, de ritkán van lehetõségem eljutni ilyen elõadásokra. Más ez, mint a világhálón megnézni. Mi tetszett kevésbé? Ne finomkodjunk, nem tetszett az, hogy: – zavaros volt a református lelkész mondanivalója, részben tévútra vitte, részben elpocsékolta a nap közben szépen öszszegyûjtott teremtõ erõt; – volt, aki a rendezvény összepakolása után azt mondta, „ez a legszebb pillanat, mikor vége van végre”; – az MSz zavaros állapotában érkezett ehhez a rendezvényhez (vagy éppen fordítva, a rendezvény érkezett az MSz-hez?; vagy az MSz azért rendezte, hogy… brrr). Mit vittem haza tanulságképpen? – hogy a fontosnak tartott célokat (21 pont) érdemes követni, és teszem a dolgomat, akkor is, ha a szövetségesnek vélt szövetséges már nem tart szövetségesnek, mert továbbra is a szívemre hallgatok, eddig bevált. A Teremtõ megtart engem, ha jó úton járok, és figyelmeztet, ha nem. Igen, szívesen részt vennék jövõre is egy hasonló rendezvényen. Szerencsés lenne egy másik helyszín (azzal együtt, hogy ez nagyon jó volt), hogy másik település is emelkedhessen általa. Egyéb megjegyzés: a koronaõr fõnök szavai alapján egy filmet lehetne készíteni. Olyan élvezetes volt, mint általános iskolában a pad alatt olvasni Rejtõ Jenõt „... az úgy kezdõdött, hogy elromlott a fogaskerekû...” Lehetne ez egy játékfilm, akár történelmi akciófilm is. A rendezvényen bejátszott felvétel is kellene, vinnénk lakossági fórumokra. Minden itt felsorolt nyûg ellenére, nagyon jó volt a rendezvény, csak a panaszkodás jobban megy…

Strifler József
Szokolyáról érkeztem, s a Szilaj Csikóban olvastam a rendezvényrõl. A rendezvény elõtt több Pest megyei tagunk meglátogatott új otthonunkban, s együtt érkeztünk meg a 10 órai kezdésre. Az ilyen rendezvényeket is ki szoktuk használni arra, hogy a többi Magyarok Szövetsége-taggal átbeszéljük a helyi és a központi ügyeket. Mi mindannyian jól éreztük magunkat, köszönet érte a szervezõknek! Természetesen minden rendezvényen részt veszünk.

Kégl László
Csömörrõl érkeztem, MSz-tag vagyok, és körlevélbõl értesültem az eseményrõl. Négyen mentünk gépkocsival, és a befejezésig maradtunk. Tetszett, hogy együtt lehetünk, az együttgondolkodás. Negatívum, hogy kevés volt a levegõ, mivel tele volt a terem. Igen, részt vennék máskor is. További sikereket kívánok!

Tóth Zoltán
Honnan érkeztem? Budapest (MSz XII. ker. közösség), Solymári Baranta. A Nemzeti Hírhálón hallottam (elõször) az eseményrõl. Saját gépkocsival jöttem, + két emberrel. Elejétõl a végéig maradtunk. Mi tetszett nagyon? Maga a tény, hogy volt; Szántai Lajos, Papp Lajos elõadása; a koronaõrség; zökkenõmentes volt a lebonyolítás; a helyszín; a kivetítõ minõsége. Mi kevésbé? – Az énekesnõ. Majd minden MSz-rendezvényen el kell viselni. (hm…) – Woth Imre személye. „Bratyizós, Háry János” stílusa nem méltó vállalt (!) szerepéhez. Némileg szemet szúrt, hogy a tárgyalt idõszakban a magyarok legfõbb ellensége a németek és a nyilasok voltak (hm…). (folytatás a 20. oldalon)

Keserû József
Gyõrbõl érkeztem. A neten kaptam a hírt, a megyei MSz-szervezettõl. 26-an mentünk, bérelt busszal. A rendezvény végéig maradtunk. Az elõadások mindegyike nagyon érdekes volt, talán Szántai Lajosé tetszett a leginkább. Mi tetszett kevésbé? Nem tudok ilyent mondani, talán csak Vukics Ferenc hiányát tudom említeni. Mit vittem haza tanulságképpen? Magyarország történeti alkotmányáról és a Szent Koronáról ezt a rengeteg információt minél több embernek, minél hatékonyabban és nagyon rövid idõ alatt el kéne juttatnunk, hogy oszlódjon az a sötétség, ami most az emberek többségének fejében van. Hasonlóan tartalmas rendezvényen a továbbiakban is szívesen részt vennék, de jó lenne, ha jövõre már aktualitását veszítené a történeti alkotmány jogfolytonossága helyreállításának követelése. Egyéb megjegyzés: kicsit meglepett és nagyon örültem neki, hogy ilyen sokan voltunk.

Szilágyi László
Pécsrõl érkeztem. A 2010. év végi adventi „családi” (hmm) napon hallottam az eseményrõl. Mint szövetségesek mikrobuszszal mentünk heten, és egy személyautóval négyen jöttek nem szövetségesek. Végig maradtunk. Mi tetszett nagyon? Az, hogy vannak ilyen települések, mint Verõce: tele volt a terem, igen tartalmas elõadások voltak, végre jelen volt a kamera-hatalom is.

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

19

Szövetségben Verõcei visszhang
(folytatás a 19. oldalról) – A református tiszteletes példabeszéde. Leginkább, hogy ószövetségi elemekbõl építkezett. Pl. „…és a folyóból (Jordán) össze kell gyûjteni az embereknek az emlékezés köveit és abból emelni a lélek templomát.” Tehát a halál folyójából töltekezzünk, zsidó rítus szerint. (hm…) Tudva, hogy a reformátusok (különösen Erdélyben) szívesen merítenek az Ószövetségbõl, a jelenlegi légkörben ez inkább provokál, sem mint magával ragad. Ez a jelenség az MSz-re árnyat vet, mert nem ez az elsõ eset, azt is mondhatnám, hogy lassan megszokottá válik. A zászlóbontáson hasonló szónoki fordulatokat hallhattunk. Akkor ezt kivédték avval, hogy a felkért katolikus egyházfi helyébe egy görögkeleti pap ugrott be. A tavalyi MOGy-on, szintén a Szent Korona-szertartáson, tovább borzolta a megintcsak református pap a hangulatot, követendõ példaként állítva elénk a filiszteusokat verõ zsidó harcosokat. „Izrael fiai oroszlán módjára verekedtek, és megérdemelten gyõztek.” Úgy tûnik, az MSz ebben a lényeges „hovatartozási” kérdésben nem tud vagy nem akar magyarul beszélni. Kár. Mit vittem haza tanulságképpen? Az MSz MOGy utáni elerõtlenedése egy pillanatra megállt. Fontos dolog az emlékezet frissítése, a Szent Korona méltó helyretétele a fejekben. Görcsös igyekezetet látok azonban még egy ilyen ünnepségen is, hogy a fejekben uralkodó zavar, ha más formában is, de megmaradjon. Ilyen célzatú (proletár) tételnek tartom a Szent Korona és a „király” szétválaszthatóságát, máskor a „népfelség elvet” vagy az „Ellenállási záradék” túlzott hangsúlyozását. Megkoronázni ma már mindent lehet, ez a fogalom is profanizálódott. A Szent Korona ereje azonban csak a király személyén keresztül sugárzódhat szét az egész nemzetre, hát még az egész világra. A szolgálati utat megkerülni itt sem lehet, sem egy fenékkel két lovat megülni. Vagy szent a koronánk és akkor földi személynek mindenhatóvá válik az, aki általa koronáztatik, vagy nem az. De akkor kár ez a felhajtás, kupeckedjünk tovább.

Szívesen részt vennék-e jövõre is egy hasonló rendezvényen? Ha látom a lehetõséget a javulásra, és ebben a magam szerepét, akkor igen.

Hargitai István
Budapestrõl érkeztem, én vagyok a XVI. kerületi elöljáró. 14en voltunk a kerületbõl, közülünk négyen a reggeli elõkészületekben is részt vettek. Tetszett az egész nap, és természetesen máskor is megyünk. Agymosott társadalmunk csak akkor hiszi el a történelmi (történeti) alkotmányunk helyreállításának szükségességét, ha abból valami haszna lesz. Ezért azt kell hangsúlyozni, hogy 1944 óta minden törvénytelen, mivel törvénytelenség semmilyen jogot sem alapít, így a privatizációtól kezdve a reprivatizációig – akárcsak az ezzel kapcsolatos visszaélések – minden érvénytelen. Ezt kellene a hozzáértõknek érthetõen pontokba szedni. Csak akkor van esélyünk egy újabb tákolmányt megakadályozni, ha tömeget tudunk magunk mögé állítani. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi hatalom, mely önként dalolva hozzájárult a Lisszaboni szerzõdés aláírásához, nem gyõzhetõ meg arról, hogy õsi alkotmányunk szerinti nemzetünk függetlensége mindennél elõbbre való. Elég reménytelen a helyzet, de mindent meg kell tennünk, nehogy rajtunk múljon a történelmi esély elszalasztása!

Nemzeti Feltámadásunk Ünnepe

„A Szent Korona mutatja múltunkból a jövõt”
Szilaj-beszélgetés Benis Miklós Mihállyal, az MSz ügyvivõjével
tak. Hogyan értékeled ezt a magyar nemzet, és hogyan a Magyarok Szövetsége szempontjából? – A Magyarok Szövetsége a magyar nemzet felemelését, összefogását tartja elsõdleges feladatának. A jogfolytonosság kimondására irányuló, a honlapunkon tett felhívásunk volt az elsõ lépése annak a folyamatnak, amelyet Szövetségünk nemzetünk alkotmányosságával kapcsolatban elindított. A verõcei ünnepség ennek a folyamatnak volt a következõ lépése. Úgy gondolom, a jelenlévõk önmaguk és nemzettársaik számára is kinyilvánították közös akaratunkat, hogy a Szent Korona foglalja el ismét az õt megilletõ helyet a közjogi méltóság csúcsán. – Az elõzetes hírverés – beharangozás – a Szent Koronára összpontosított, a Magyarok Szövetségérõl kevesebbet lehetett hallani. Volt ebben valamilyen megfontolás? – A Magyarok Szövetsége mint mozgalom az esemény szervezõjeként nem önmagát állította a középpontba, ahogyan a házigazda, Verõce városa sem. Szívbõl jövõ áhítattal kívánjuk a Szent Korona segítségét sorsunk jobbra fordításában. Elsõdlegesnek tartom az összefogást, amit meglátásom szerint a különbözõ szervezetek rivalizálása nehezít, ezért húzódtunk háttérbe. – A barantások viszont – díszes egyenruhájukban – mindenütt láthatók voltak.

– Verõcén a Géza fejedelem Általános Iskola nagy sportcsarnoka is szûknek bizonyult, annyian voltak kíváncsiak a rendezvényre. Ráadásul – a visszajelzésekbõl megítélve – elégedetten, fellelkesülve távoz-

20

Szövetségben
Úgy tûnik, az úgynevezett nemzeti körökben éppen olyan természetes kezd lenni mindennapi létezésük, mint a Szent Koronáé… – Ennél nagyobb dicséretet talán nem is kaphatunk, ezért is köszöntem meg a fegyelmezett szolgálatot dr. Huszár Péter és Zimmermann Péter csapatvezetõknek és a barantásoknak, ahogyan köszönetet mondtam a Történelmi Vitézi Rendnek és vezetõjüknek, vitéz dr. Bucsy László törzskapitány úrnak. – Nirschné Henn Edith volt a rendezvény fõszervezõje. Neked, másoknak milyen feladat jutott? – Edithet dicséret illeti, szépen összefogta a rendezõcsapatot, és eltekintve kisebb hibáktól – amelyek csak belülrõl látszottak –, ügyesen vezette le a rendezvényt. A MOGY-okon edzõdött Magyarok Szövetsége szervezõ csapatával könnyedén mûködtek együtt a verõcei szervezõk, akik pedig Bethlen Farkas mellett „edzõdtek”. – Vukics Ferenc egy ideje tudatosan háttérbe húzódik. Jót tesz ez a szövetségnek, vagy rosszat? – Pihenésre Vukics Ferencnek is szüksége van, mint mindannyiunknak, kinek rövidebbre, kinek hosszabbra. Sportolói múltamból ez a megállapítás jut eszembe: „a csapat erejét, tudását az mutatja meg, hogy akkor hogyan szerepel a csapat, ha az edzõ vagy a csapatkapitány nincs ott”. Úgy érzem, jól vizsgáztunk, Ferkó is sikernek könyvelheti el a rendezvényt. – A körülöttem állók egyikében felmerült, hogy mostantól egy-egy évben két nagy, állandó rendezvénye lehetne a Magyarok Szövetségének. Az egyik a nyári, a bösztörpusztai, a másik a téli, Nemzeti Feltámadásunk Ünnepe. Mit szólsz ehhez? Engem különben õseink nyári és téli szálláshelyére emlékeztet… – Kitûnõ ötlet. Mégis, jobban belegondolva inkább azt kívánom, hogy lehetõleg minél elõbb, Kárpát-medence-szerte, mindenki a saját településén, otthon ünnepelje Nemzeti Feltámadásunk Ünnepét – mint nemzeti ünnepet. S már ne csak a Szent Korona hazatérését, de azt is, hogy elfoglalta méltó helyét… – Újabb nagy feladat áll a Szövetség elõtt: a „tudásközpont” megteremtése az MSz-központban. Hogyan áll ennek a szervezése? – Az elsõ lépést megtettük. A kérdés az, hogy lesz-e kitartás, erõ, akarat, hogy két év múlva vizsgázott, kimûvelt fiatalok (esetleg kevésbé fiatalok) vigyék tovább a Magyarok Szövetségét; s hogy újraindule majd elsõ félév, mert ugye ekkor mondhatom, hogy a tudásközpont alapjait leraktuk. – Egy ilyen siker utáni ünnepélyes hangulatban milyen jövõt jósolsz a Szent Koronának, a magyar nemzetnek és milyet a szövetségnek? – A Szent Korona adja a mi jövõnket, mutatja múltunkból a jövõt. Amikor a magyar emberekben tudatosul az akarat, hogy õk a nemzethez tartozzanak, akkor a Magyarok Szövetsége megvalósul. Amikor a Magyarok Szövetsége élõ valósággá válik, akkor él újra a magyar nemzet. (vdgy)

Iskola rendszerû képzés az MSz-ben

A magyar mûveltség alapjai…
…címmel, 2011. január 15-tõl kezdve kétéves, vagyis négy féléves, iskola rendszerû képzés indult a Magyarok Szövetségében. A képzés helyszíne: Budapest, XV. ker., Pázmány Péter út 29–33. Minden páros hétvégén, szombaton és vasárnap!
A képzésben a következõ módokon lehet részt venni: Azok a szövetségi tagok, akik vállalják a teljes képzésben való részvételt, illetve a vizsgákon is megjelennek, térítésmentesen vehetnek részt rajta! Aki nem szövetségi tag, 30 000 Ft/félév tandíj ellenében vehet részt benne. Aki csak egy-egy napon szeretne bekapcsolódni, az 3000 Ft/nap részvételi díj ellenében teheti meg. Hogy ki jogosult tandíjmentességre, azt Benis Miklós, az MSz ügyvivõje dönti el. A befizetéseket a szövetség központi titkárságán, elõre kell rendezni, a kapott bizonylattal lehet beülni az elõadásokra. A 2011. június 11–12-i oktatási napokra (egyúttal az utolsó elõadásra), pünkösd miatt, Csíksomlyóban kerül sor, szervezett módon, önköltségen. A vizsgák követelményét, módját, pontos idõpontját az elõadók határozzák meg, és az elõadásokon értesülnek róla a hallgatók. Kitûzött vizsganapok: 2011. június 25–26. Az éppen soron következõ alkalom pontos órarendjét a www.magyarokszovetsege.hu oldalon találhatja meg majd mindenki, legkésõbb egy héttel az elõadásokat megelõzõen. Túl vagyunk az elsõ tapasztalatokon, az elsõ, oktatással töltött hétvégén. Összegzésképpen elmondható, hogy csodálatos elõadások résztvevõi lehettünk – magas szintû szakmaiság mellett, kitûnõ hangulatban zajlott mindkét nap. Molnár V. József, Szántai Lajos, Mudry Péter és Andrásfalvy Bertalan (nem szólva mindenkori meglepetés-elõadónkról) valósággal lebilincselte a hallgatókat. Az általános vélekedés az volt, hogy nagyszerû érzés ebben az iskolában együtt épülni, gyarapodni, s ahogy gyûltek a már hallott és teljesen új ismeretek, arra kellett rádöbbeni, hogy milyen keveset tudunk a lényeges dolgokról. A képzés szakmai irányítója és szellemiségének meghatározója: Molnár V. József. Nirschné Henn Edith, MSz-ügyvivõ, iskolaszervezõ

Szilveszter éjjelén világra jött Herpai Szabolcs
Kedves Barátaink! Kimondhatatlan örömmel értesítünk mindenkit, hogy a szilveszter éjjelén világra jött Herpai Szabolcs gyermekünket 2011. január 14-én – születését követõ súlyos tüdõgyulladását leküzdve – egészségesen hoztuk haza. Szabolcs egy váratlan esemény, az anyaméh korábbi császármetszési varratának szétválása következtében a várandósság 36. hetében – 1 hónappal korábban – született meg. Születési súlya: 2870 gramm, hossza: 52 cm. A már 3200 gramm súlyú babánk kizárólag anyatejet kap, kedves, aranyos, erõs gyermek. Reménykedünk abban, hogy az uralkodásban Árpád fejedelmet 907-ben követõ Szabolcs vezérhez méltó, hosszú, egészséges, boldog életet fog élni. Itt kell elmondanunk, hogy a Semmelweis Egyetem II. sz. Szülészeti Klinikájának Koraszülött Intenzív osztályának szavakkal leírhatatlan hálával tartozunk! Õszinte felelõsségtudatot, komoly odafigyelést, gondoskodást, szeretetet tapasztaltunk – minden ellenszolgáltatás nélkül. 2011. január 22-én 18 órától koccintunk Szabolcs hazatérésének örömére, egészségére. Szeretettel várunk a Magyar Vár Táborban, a kemencénél. Nagy Teodóra és Herpai Sándor

2 . é v fo l ya m 3. s z á m 2 0 11. j a nu á r 2 0.

21

Szövetségben
A negyedik országos Wass Albert-felolvasás 2011. február 18-án este 6 órakor (Erdélyben és Kárpátalján este 7 órakor) kezdõdik a kiváló író és más szellemóriásunk mûveibõl. A már csatlakozott helyszínek listáját és elérhetõségeit ezúttal is a www.wassalbertfelolvasas.hu oldalon közöljük, illetve az új csatlakozók is itt találják a tudnivalókat. Várjuk szeretettel a résztvevõket a Kárpát-medencébõl és a nagyvilágból!

A 2011-es Wass Albert-felolvasás hívó szava és a ráhangoló gondolatok
na fénye ragyog. Az érzékenyebbek, fogékonyabbak talán már most is tapasztalják… Hamarosan törvényekké, országot vezetõ akarattá kell válniuk. Ugyanúgy ahogy eddig, most is szívünk, szeretetünk és közösen kinyilvánított tiszta szándékunk fogja ezt elõsegíteni. A folyamat már zajlik, hiszen az idei év elsõ napjától újra magyar állampolgárrá válhat a Kárpát-medence (és a világ) összes magyarja. A Rákóczi Szövetség néhány hete kelt levelébõl kiderül, hogy az oktatási tárca a rovásírás tanításának nemzeti alaptantervbe kerülésérõl tárgyalt két kiváló tanítónkkal, Szakács Gáborral és Friedrich Klárával. A magyar kormány több intézkedése is hatalmas felhördülést váltott ki az egyébként semmilyen élhetõ jövõképpel nem rendelkezõ pénzvilág fõszereplõibõl. A minap az egyik újság szerkesztõségében amiatt aggódtak a szerkesztõk, hogy képtelenek 20 százalékra leszorítani a baltás-darabolós bûnügyi híreket… Nincs könnyû dolguk, hiszen a külföldi források még a halálterjesztõ gépezet részei, õket nem igazítja a magyar médiatörvény… (A történet biztos forrásból való.) A jelek biztatóak, de az útnak még csak az elején járunk. S nem szabad feledni, hogy a Szent Korona országában a nemzet és az uralkodó kizárólag együtt, egymást kiegyensúlyozva tudja mûködtetni az országot. Egyik sem válhat egyeduralkodóvá a másik rovására, ahogy ezt a Szent Koronatan alaptétele is kimondja. Ez viszont azt jelenti számunkra, hogy valódi nemzetként kell mûködnünk, a mindenkori magyar kormányt a megfelelõ irányba segítõ – ha kell békés eszközökkel kényszerítõ – (valódi én)tudatos nemzetként kell tevékenykednünk. Sorshelyzetünk áttekintése végén, e fenti gondolatnál tudunk visszatérni a Wass Albert-felolvasáshoz. Hiszen nemzetünk közös kincseit készülünk most megidézni, ez pedig az egyik legbiztosabb, leghatékonyabb építõje a fentiekhez kellõ, felelõs, értékalapú gondolkodásnak. Lényeg, hogy mindenki a szívéhez legközelebb esõ részleteket és verseket hozza el az írótól és a többi szellemóriásunktól a felolvasásra, mert így adódik össze leginkább a sok-sok lélekerõ, és így kapjuk meg egymástól a legbiztosabb irányokat! És keressünk, hozzunk mindig újakat is, hogy ne maradjon érintetlen terület. Ez immáron a negyedik Wass Albert-felolvasás, és az e cikkben leírt helyzetbõl is kitûnik, ideje újra elõvenni a kezdettõl fogva velünk levõ igényt: az írónak, más mellõzött társaival együtt találjuk meg végre a helyét az oktatásban! Ezért azt tervezzük, hogy a felolvasásokban eddig részt vevõ települések szervezõit találkozóra hívjuk, ahol megtervezzük és megindítjuk a közös fellépést annak érdekében, hogy a megújuló nemzeti alaptantervbõl adódóan minden magyar gyerek találkozzon tanulmányai során a jelenleg mellõzött értékekkel. További tervünk, hogy e találkozó után havonta egy-egy település szervezzen egy újabb maratoni felolvasást, ezáltal egész évben napirenden tartanánk az eszmeiségét, miközben az (állandóan változó) irodalmi mûsor bejárná a Kárpát-medencét. Ezen felolvasásokra értelemszerûen a többi helyszínrõl, vagy máshonnan is, bárki ellátogathatna, ezáltal bõvülnének a kapcsolatok. Utóbbi célt szolgálja egy további újításunk: az idei felolvasáson minden csatlakozó településtõl rövid bemutatkozást kérünk, amely tartalmazza az adott közösség fõbb értékeit, tapasztalatait, céljait és akár fontos üzeneteit a többi közösség számára. Ezeket az írásokat szétküldjük a helyszíneknek, és ott tetszés szerinti sorrendben óránként egyet-egyet felolvashatnak a helyi résztvevõknek. Hegedûs Gergely András MSz Ifjúsági Tagozat – Szépmezõ Szárnya

Az idei ráhangolódásba nemzeti sorshelyzetünk rövid áttekintését is bevontuk, a cikk végén pedig néhány újításunkról olvashatnak annak érdekében, hogy a felolvasó közösségek közeledhessenek egymáshoz, és hogy az író, mellõzött társaival együtt, bekerüljön végre az oktatásba. Ahogy közeledünk a szokásos februári maratoni felolvasáshoz, úgy hangzik el egyre többször a Kárpát-medencében Wass Albert vagy Tamási Áron, Nyírõ József, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond és más nagy írónk neve, ahogy kiváló költõink neve és mûveiknek címe is. Szervezõdnek a február 18-án, pénteken este kezdõdõ mûsorok – eddig már 13 település csatlakozott. Nagyon fontos, hogy megtapasztaljuk az egyfelé ható energiák gyümölcseit. Rendre beigazolódik, nem mindegy, hogy az emberek mirõl beszélgetnek, mirõl gondolkodnak, miért imádkoznak, mirõl leveleznek egymással, mert a vonzás törvényének megfelelõen ilyenné alakítják a holnapjukat. Ezekbe a közös elképzeléseinkkel, álmainkkal alkotott „holnapokba” már be is léptünk. Álljon itt erre néhány példa: egyre több épülõ és építõ közösség van a Kárpátmedencében; mindenkinek elérhetõvé vált és egyre terjed valódi történelmünk, õsi tudásunk, élõ-éltetõ hagyatékunk; egyre többen ismerik és használják varázsos rovásírásunkat; éled a kapcsolat a velünk rokon ázsiai népekkel; egyre népszerûbbek a magyar termelõktõl származó, egészséges termékek; egyre többen keresik a természetes gazdálkodás lehetõségeit; egyre többen keresik, kutatják a földanyával összhangban levõ élet elemeit… Egyre többen keresik egymás kezét. Ezek a változások azonban nem állnak meg a kertkapuban, vagy a szomszéd utca sarkán. Szép lassan egymásba fonódnak, körbeölelik az Országházat. A Szent Koro-

22

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful