Tisztelt Olvasó!

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap: http://szilajcsiko.hu

Fõszerkesztõ Varga Domokos György dombi52@t-online.hu Fõszerkesztõ-helyettes Verzár Éva verzar.alfa@gmail.com Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna, Lázár Zsuzsa Rajz Dezsõ Ili, Szikla Krisztina Fotó Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Fucskó Miklós, Herner Adrienn, Jókuti Tamás, Koczka Kata, Náray Zsuzsa, Szamosvári Zsolt Karikatúra Gomba Hirdetési melléklet Kucsara Pál, Szikla Krisztina Olvasószerkesztés Buvári Márta, Koczka Kata, Maleczki József, Román János, Szentandrási Erzsébet, H. Tóth Tibor, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin, Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29–33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia Telefon: 06 1 359 9155 msz.szilaj@gmail.com Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: msz.sajto@gmail.com Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06 1 201 7083 Sajtókapcsolat MSz Sajtószolgálat: msz.sajto@gmail.com A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó Kapható az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

Minél többet tapasztal az ember, annál kevésbé hisz a véletlenekben. Készültem az alábbi levelet közzétenni, s ezt minden megjegyzés nélkül tettem volna, ám úgy hozta a sors, hogy vasárnap szentmisére mentem. S ott bizony Gyuri atyától olyan gondolatokat hallottam, amelyek kimondatják velem: lehet éppen számonkérni a mi egyházainktól, hogy miért nem állnak élére a globális hatalmak elleni szabadságharcunknak, a magyar nemzet megvédésére irányuló szent törekvéseknek, ám legalább ennnyire helyénvaló a kérdés, hogy mi magunk talán mindent megcselekedtünk már, amit megcselekedhettünk volna?! Nos tehát: aligha véletlen, hogy Gyuri atya a szentbeszédében éppen egy kecskeméti prédikációval példálózott. Kecsemét kétszeres felbukkanásában érdemes jelképet keresnünk. A kecskeméti gálán Vukics Ferenc a régi, testi-lelki-szervezõi pompájában mutatkozott meg. Másfelõl pedig történt egyszer, még a háború elõtt, hogy az ottani tekintélyes méretû ferences templomban a köztiszteletnek örvendõ fõtisztelendõ úr négyezer hívõnek tartott lelkigyakorlatot. Eljutottak a Miatyánkhoz. A hívõk serege már fújta is, egészen odáig, hogy „és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…”. S ekkor a fõtisztelendõ úr – most pedig Gyuri atya – felkiáltott: „Hazudtok!” Mindenki megdermedt. „Nézzetek csak magatokba!”, parancsolta hajdanában a fõtisztelendõ úr. „Valóban megbocsátottatok mindenkinek? Menjetek haza, ma vége a lelkigyakorlatnak. S holnap csak az jöjjön el, aki az ellenségeinek is meg tudott bocsátani!” Töltsük az elkövetkezõ napjainkat – beleértve már a Magyarok Szövetsége február 27-i, kunszentmiklósi munkaértékezletét is – ennek az igének a fényében. Ha másért nem, hát azért, mert Böjte atya is azt hirdeti, mert így tapasztalta: „Jót tenni jó”. Varga Domokos György Tisztelt Szilaj Csikó! „A Görögországi Orthodox Egyház Szent Szinódusának felhívása” címû cíkküket olvasván, valahogy ilyennek képzel el az ember egy keresztény egyházat. Egy ilyen egyház fel tudja rázni a híveket, és össze tudja kovácsolni közösséggé az állampolgárokat. Egy olyan országban, ahol az egyház így áll szemben a globalizáció uraival, és oly módon tud hatni lelkileg az emberekre, mint Görögországban, ott van remény rá, hogy kilábaljanak az erkölcsi és gazdasági válságból. Gondoljátok el, hogyan juthatott ilyen állapotba az a Görögország, amelyik sok ezer kilométeres tengerpartjával idegenforgalmi centrumként sokkal elõnyösebb gazdasági potenciállal bírt, mint Magyarország. Persze nem véletlen, hogy pont Görögország ellen indított a globalista világhatalom ilyen koncentrált támadást. Hiszen õk, a horvátokhoz hasonlóan, még rendelkeznek egyfajta egészséges nemzettudattal és némi immunitással az engedelmes fogyasztóvá válással szemben. Azonkívül sokkal nagyobb szerepe van az életükben a HIT-nek, mint a tõle nyugatabbra fekvõ országokban. Õszintén drukkolok a görögögnek, hogy sikerüljön nekik kiszabadulni a Világbank és társai ölelõ karjaiból, hiszen az számunkra is jó példát és reményt jelentene! Fehér Endre

Szilaj Csikó-megrendelés
Telefonon: 06 1 359 9155 Levélben: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. E-mailben: msz.szilaj@gmail.com

Magyarok Szövetsége Egyesület 64700076-30100471
Megjegyzés: a lap világhálós változata ingyenesen olvasható, adományokat azonban – fennmaradása érdekében – szívesen fogadunk.

Számlaszám (elõfizetési díj és adomány küldéséhez):

Elõfizetem a Szilaj Csikó címû hetilapot
negyed évre 3000 Ft, fél évre 6000 Ft, egy évre 12 000 Ft 1 példányban
(Külföldi elõfizetés esetén a postaköltséget felszámítjuk!)

KÉZBESÍTÉSI ÉS ÉRTESÍTÉSI CÍM Név: ...................................................................................................................................................... Cím: ...................................................................................................................................................... E-mail: .....................................................................................Tel.: ....................................................

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 4 .

3

Magyar idõ

A nyugati mintájú értékrend
1989-ben sokan fellélegeztek, hogy megbukott a bolsevista rendszer, s meg fogunk szabadulni – elõbb-utóbb – a rendszert mûködtetõ kommunista (közösségi) elveket hamisan hirdetõ párt minden szemetétõl. A szovjet mintájú államkapitalista termelési mód valóban megbukott, de a szocialista párt által átmentett „szocialista-magánkapitalizmusban” lassan leplezõdik le a bolsevikok hataloméhsége és nemzetellenes gátlástalansága. Sõt még ennél is lassabban az a nyugati „értékrend”, amely nemcsak elfogadta tárgyaló partnerként a véreskezû elvtársakat, hanem hatalomban is tartja õket, igazolván, hogy nekik még annyi gátlásuk sincs a magyar néppel szemben, mint az egykori népköztársaság középvezetõ rétegének, illetve az MSZMP egyszerû tagjainak.
zony százszorosan megsértik ezeket az elveket, soha nem hivatkoznak a Nyilatkozatra. (Pl. USA háborúi.) Ezen a nyilatkozaton alapul két, kötelezõ erejû ENSZ-egyezmény, a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya; és a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya. Ezekre folyamatosan kell hivatkoznunk, hiszen állandóan figyelmen kívül hagyják õket, ahol nem a globális kapitalizmus érdekeit szolgálják. Márpedig alapvetõen nem azt teszi ez a két okmány. Talán kavics került a gépezetbe? Az állítólag – valójában csak papíron – egyenrangú polgárok mellérendeltsége éppen az erkölcs liberális zuhanásának következtében a jogok és kötelezettségek összhangját bontotta meg, pedig az õsi, erkölcsös magyar társadalomban nagyon is jól mûködött! A valóban bizalmi alapra épített választásokkal a médiamanipulációtól mentes intézményi vezetés szerintem nagyon is jól tudná helyettesíteni erkölcsi válság idején a mellérendelést, ha a választott vezetõk számonkérésének módszerei biztosítanák a közjóért történõ tevékenység befolyásolhatatlanságát és a vállalások sikeres beváltását. A társadalomnak szüksége van nemes értelmiségre, tudással bíró vezetõrétegre, de nincs szüksége despotákra és akarnokokra, és fõleg nincs öntömjénezõ, nemzetüket eláruló vezetõkre! A vezetõ legyen inkább elöljáró, s hassa át tevékenységét az õt megválasztók érdekképviselete, az igazságos szociális elosztásra irányuló törekvés, tehát a közjó szolgálata. A hagyományos magyar értékrendi sorrendet éppen a bolsevik és globalista liberalizmus miatt szükséges átértékelnünk, s olyan rendet bevezetnünk, amely kizárja a „megosztásunkat” akár materialista-idealista, akár baloldali-jobboldali, akár vallási-faji különbségek szerint. Ha minden megosztási kísérlet ellenére egységes nemzeti akaratot mutatunk fel a Szent Korona alkotmányosság visszaszerzésének frontján, akkor – de csak akkor – gyõzni fogunk. Ám ha a különbözõségeink kerülnek elõtérbe, s az õsmagyar vallás fog szembeszegülni a keresztény/keresztyén vallásokkal, vagy a baloldali gondolkodás fogja a jobboldalit tovább gyûlölni, akkor ne számítsunk a magyar megmaradásra, mert akkor magunk is segítettünk a nemzet egységének felszalámizásában. A véleménydiktatúra médiahatalma által terjesztett álságos közgondolkodás mindig a megosztás erõsítését szolgálja, hiszen minden civil erõt megpróbál rábeszélni a pártalakításra, ami a megosztást erõsíti. A másik közgondolkodást befolyásoló erõ az oktatás, ahol hatalmas lehetõsége van a véleménydiktatúrának. Az egyetemek, tanszékek élén megmaradt bolsevik káderek közül sokan még ma is terjesztik azt a marxista-neoliberális szellemiséget, amely a globalista pénzbirodalom hatására a kapitalista magántermelés oldalára állt, hiszen meg volt gyõzõdve arról, hogy ez a termelési mód szolgálja a fenntartható fejlõdést s a marxista célok megvalósulását. (Lásd: Kína!) A 2006-os erkölcsi forradalom éppen erre a furcsa helyzetre kívánt választ adni, de a hamis közbeszéd olyan mélyen beépült a társadalomba, hogy bár sokan megértették a Kossuth tér üzenetét, a többséghez vagy nem jutott el az üzenet, vagy már nem volt képes feldolgozni, megérteni! A kettõs mérce, illetve a hazugságállam elleni harchoz nagyon nagy szükség lenne szellemi forradalmunk – vagy ha úgy jobban tetszik – megújhodásunk lényegi összefoglalására, mert a harchoz szükséges szellemi muníció sajnos nem könnyen érhetõ el és nem könnyen érthetõ. A legegyszerûbb emberek is legyenek képesek szavainkat helyesen értelmezni, tegyük végre egyértelmûvé, hogy a liberális közbeszéd milyen csúsztatásokat alkalmazott, s akkor minden ép eszû magyar meg fogja érti, hogy: 1956 példájaként csak alulról szervezõdõ mozgalom képes megmenteni az országot, csak alulról megbízott vezetõk lesznek alkalmasak a közjó érdekében kiállni és alkotmányosságunkért tenni is! Bene Gábor S.

Vajon ledõltek-e már azok a tabuk, amelyek a nyugati értékrendet védik? A nyugati világ „modern” liberalizmusának nyomasztó hatásait csak egy évtizede kezdte érezni a köznép. Sokan úgy reagáltak rá, hogy visszakanyarodtak a bolsevik gondolkodás bugyraihoz, s a szélsõbaloldali eszmerendszert kezdték magasztalni. Az mindenképpen igaz, hogy soha nem alakulhatott volna ki újra ilyen közgondolkodás, ha nincs a politikai és gazdasági kapitalizmus ilyen mély erkölcsi válságban. A válság ugyanis valójában nem pénzügyi, hanem erkölcsi, csupán megjelenési formája kötõdik a pénz másodlagos – spekulatív – szerepéhez. A nyugati értékrend tudniillik csak papíron létezõ fogalmak összessége, mely fogalmak a gyakorlati életben egyre szûkülõen valósulnak meg, sõt a szavak egyre inkább az értékrendi elvek ellenkezõjét kezdik jelenteni. A legjelentõsebb társadalmi érték az alkotmányosan rögzített ún. emberi méltóság, amit a mi közszabadságunk hordozna. Ám a mai, egyre zavarosabbá váló értékrendben a közszabadság önkényességgé fajult, az igazság viszonylagossá vált, a jog pedig a pártérdekek hordozójaként jelenik meg, hiszen az ellenõrizetlen képviselõi hatalom valójában a pártfegyelemre épített diktatúra. A szépen hangzó képviseleti demokrácia ugyanis nem értékrendet, hanem hatalmi csoportosulást jelent, valódi célja a kormányzás igazolhatósága, a kétes döntések felelõsségének szétterítése. Így valójában nincs is törvényileg rögzített – pontosabban a magyar hagyományoknak, lelkiségnek megfelelõ – értékrend a magyar társadalom tudtában, s a közbeszédben végképp nincs! Ezen értékrend nélküli helyzet mégis igen bonyolult. 1948 decemberében fogadta el az ENSZ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ennek 30 cikkelye határozza meg az alapvetõ polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat, amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra és politikai meggyõzõdésre való tekintet nélkül. Legfontosabb elemei: az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz való jog; a mûvelõdéshez való jog; a kulturális életben való részvételhez való jog; a magántulajdonhoz való jog; a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elleni védelem; a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága; a vélemény és kifejezése szabadsága. Mindez sajátosan mutatja a nyugati világ álságosságát, hiszen e jogok be nem tartásának nincs igazán következménye, s csak akkor szokták õket elõvenni, ha valahol nem a nyugati érdekeknek megfelelõen történnek a dolgok. (Pl. Irán.) Viszont olyan szövetségesek esetén, akik bi-

4

Ünneplõ, „harcos” magyarok
2011. február 13-án Kecskemét csodálatos rendezvénynek adott helyet. Vukics Ferencet, a rendezvény fõszervezõjét kérdeztük.
– Hogyan született a rendezvény gondolata? – Az elmúlt évtizedekben rengeteg munkát és feladatot végzett el a Baranta mozgalom. Megtanultunk „kicsibõl nagyot” alkotni. A sok tennivaló közben arra döbbentünk rá, hogy önmagunkkal szinte egyáltalán nem foglalkoztunk. Egy közösség életében pedig nemcsak a külvilággal való együttmûködés a fontos, hanem a belsõ erõ, a rend és ünnepek összhangja is. Rájöttünk arra, hogy ideje „megünnepelni” magunkat, egy kicsit megemlékezni arról, hogy hol kezdtünk és hova sikerült eljutnunk. Talán a visszatekintés erõt is ad majd az elõttünk álló még nagyobb feladatok megvalósításához. A baranta a magyarországi harcmûvészet szerves része, ezért is hívtuk a stílusok követõit Kecskemétre, hogy velünk közösen ünnepeljék meg a Baranta mozgalom születésnapját. Hitvallásunk szerint bármilyen stílussal is foglalkozunk, összeköt bennünket elõdeink öröksége, a küzdelem élménye, a világ és önmagunk megismerésére törekvõ életszemlélet. A születésnapunkról, néhány évforduló kedvezõ összecsengésérõl korábbi felhívásunkban már szóltam, ezért most csak röviden: a két világháború között négy magyar katonatiszt, a rendszerváltás után pedig a Baranta mozgalom kezdte el a történelmi és népi testkultúra elemeinek összegyûjtését és oktatását. Tizenöt évvel ezelõtt alakult az elsõ csapat a Ludovika Akadémia jogutódjaként mûködõ szentendrei Kossuth Lajos Katonai Fõiskolán. Az elmúlt évtizedek alatt a baranta egy több mint száz közösségbõl álló szervezetté nõtte ki magát, hat országban – köztük Németországban és Svájcban – mintegy 2500 fõ foglalkozik a mûveltség egyéb elemeihez szorosan kötõdõ filozófia és fegyveres gyakorlat megismerésével. – Kik vehettek, vettek részt a gálán? – Délelõtt tíz, Kecskemét környéki stílus 160 fiatalja tartotta harcmûvészeti „sportágválasztóját”, a bemutató foglalkozásokon közvetlen közelrõl lehetett megtapasztalni az edzések hangulatát. Déli egy órától az erdélyi, felvidéki, délvidéki baranta egyesületek bemutatói következtek, délután háromtól pedig színészek, énekesek, zenészek köszöntötték az ünnepi gála nézõit. A megnyitóünnepségen Mák Kornél, Kecskemét alpolgármestere – megköszönve a szervezõk és a résztvevõk munkáját – ígéretet tett arra, hogy a város a következõ évben is segíteni fogja a hagyományteremtõ szándékkal létrejött rendezvényt. A barantások köszöntötték az alapító tagokat, az egykori magyar bajnokokat, valamint tiszteletbeli fokozatokat adtak át azoknak a mestereknek, akik kívülrõl segítették a baranta népszerûsítését és szakmai fejlõdését. Tiszteletbeli oktur fokozatot kapott a Magyarországi Harci Mûvészetek Összszövetségének elnöke: Kalmár Árpád mester; a szövetség alelnöke: Várszegi Rudolf; a szövetség titkára: Serflek József; valamint Hernádi Zoltán, Tarr József, Joháczi József és Kassai Lajos mesterek. A bemutatógálán a szép számú közönség Aikido, Nanbudo, Kyokushin karate, Zen Bu kan Kempo, Safed Kamal, Kempo, Shin-kendo, Okinawa Kobudo, Ninjutsu, Thai Box, Taekwondo, Shorin-Ryu karate, Shaolin

Magyar idõ

Kung Fu bemutatóit tekinthette meg. A bemutatógála zárásaként a Baranta válogatott budapesti, dunaszerdahelyi, biatorbágyi tagjai látványos elemekkel – egyebek közt több száz fõs csatajelenettel – tarkított elõadáson mutatták be saját stílusukat. – Rengeteg díjat láttam sorakozni a rendezõi asztalon, egyik szebb volt, mint a másik, és ami nekem nagyon tetszett és külön felfigyeltem rá, az a sok értékes könyv. Ennek is volt üzenete, vagy csak véletlenül alakult így? – A Teremtõnek hála, segítségben nem volt hiány, és sikerült alkalmazni a régi, magyar összefogásra épülõ receptet. A közel egymázsányi irodalmat nem nehezéknek szántuk. A könyveket a Püski–Masszi Könyvesház, a Püski Kiadó, a Kapu Kiadó, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténelem Tanszéke, a Magyar Hadtudományi Társaság és a Magyar Konzervatív Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre. A barantásokat szerencsére foglalkoztatja a történelem, az irodalom, a filozófia is. Azt kell mondanom, hogy a csillogó kupák mellett a könyvek biztosították, hogy a magyar szellem is legalább annyira csillogó legyen. – A Zrínyi Baranta bemutatója fergeteges volt. Én már sok bemutatót láttam, de összeszedettségben, felépítettségében, a sportcsarnoki zárt hely korlátozott keretei között szinte hihetetlen volt, amit láthattunk. S ami igazán meglepett, az pontosan egy tõled eredõ jelenet volt, amikor az üveg borral „megkínálnak” küzdelem közben, te elfogadod, megkóstolod, majd „holtan” esel össze. Ebben az a humor, az a játék, amit belecsempésztetek, lenyûgözte az egész közönséget. Ez is megengedett a barantában, ez a játék? – A barantában a teljességre törekvõ magyar embert keressük. A tudás, az erkölcs, a fegyelem mellett állandóan ott kell lennie a nyitottságot biztosító humornak is. Ha nem éreznénk jól magunkat barantázás közben, akkor elég nehéz lenne évtizedeket eltölteni benne. Aki nem tudja magát elengedni, aki állandóan feszült, görcsös, az nem tud komoly eredménye-

ket elérni. Mi pedig azt céloztuk meg, hogy olyan színvonalra emeljük a barantát, hogy egyre többen csatlakozzanak a közösségeinkhez. Komolyan gondolom, hogy kitartó és következetes munkával a barantának nemcsak idehaza és a magyarok lakta területeken kell „gyõzedelmeskednie”. Ahogy a 70-es, 80-as években a keleti irányzatok és filozófiák óriási sikereket értek el a nyugati fiatalok körében, úgy, gondolom, a magyar mûveltség és az azt közvetítõ Baranta mozgalom legalább ilyen sikereket érhet el. Persze sokat készültünk a bemutatóra. Azóta végignéztük a felvételek egy részét és a szakmai közönség is – némi túlzó lelkesedéssel mondva – „leesett állal” figyelte a történéseket. Teljesen emberi reakció volt. Mi pedig büszkék voltunk rá. – Többször hangsúlyoztad, hogy „magyar emberek, ne feledjétek…” Miért? – Az emberek közül sokan úgy gondolják, hogy az életük csak a sajátjuk. Nem „0” pontról indul az életünk. Elõttünk rengeteget szántottak, vetettek, hittek, tanultak. Ezeknek az értékeknek vagyunk mi a következményei. Az elõdök elfogadása, összegyûjtött tudása, tisztelete nélkül önmagunk és a jövõ ellenségeivé válunk. – Magyarok asztalát is terítettek a rendezvény végén. Nekem ez már megszokott, de hogyan fogadták a vendégek? – Ünnep terített asztal nélkül, áldás nélkül nem illeszthetõ bele a magyar ember lelkébe. Szerettük volna megakadályozni a manapság jellemzõ, a rendezvények utáni gyors szétszéledést. Az ünnepnek kell lennie egy rögzített és egy szabad elemének. Meg kell õrizni az egyensúlyt. Nem elég az embereket összegyûjteni, le is kell ültetni egymás mellé, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Minél több barátság és szövetség köttetik, annál életképesebb társadalom jön létre. – Hogyan tovább? Mik a céljaitok, mik a terveid? – A következõ hétvégén a Kung Fu magyar bajnokság döntõi elõtt lépnek fel a legények Törökszentmiklóson. A Magyarországi Harci Mûvészetek Össz-szövetsége áprilisban rendezi szokásos éves rendezvényét, majd ismét a Baranta Hagyományos Magyar Harcmûvészetek Országos Szövetségével együtt közösen szervezi meg augusztus közepén a Kunszentmiklós melletti Bösztörpusztán, a Magyarok Országos Gyûlésén a Harcos Magyarok rendezvénysorozat következõ gáláját. Tavaly több mint négyezer ember köszöntötte a szabadtéri rendezvényen bemutatkozó harcmûvészeket, reméljük, idén sem lesznek kevesebben. Ebben a tanévben 17 új csapat alakult. Ha minden igaz, tavasszal indul Beregszászon a baranta oktatása. Megyünk Svédországba, Németországba, Svájcba és Japánba is. Budapesten szeretnénk minden kerületben csapatot, és le szeretnénk zárni a sportoktatói képzés szakmai munkáját is. Szeretnénk egy támogatói kört felépíteni a baranta köré, hogy a megnövekedett feladatokat el tudjuk végezni. Dolgozunk, mert a tétlen kezeknek az ördög ad munkát. Udvarhelyi Róza

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 4 .

5

Magyar idõ
Elszámoltatják a magánpénztárakat
A Kormányzati Ellenõrzési Hivatal (Kehi) visszamenõleg vizsgálhatná a magánnyugdíjpénztárak gazdálkodását és a mûködési költségeiket – közölte Selmeczi Gabriella (Fidesz) nyugdíjvédelmi megbízott az Országgyûlés gazdasági és informatikai bizottságának ülésén. A miniszterelnöki megbízott a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentõ Alappal, valamint a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggõ törvények módosításáról azt mondta: a törvénnyel a Kehinek adnának jogosítványt arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyont átvilágítsa. Megjegyezte: a magánpénztárak elszámoltatása az állampolgárok felé közérdek; csaknem hárommillió állampolgár választotta a biztonságot nyújtó állami rendszert, amikor átléptek az állami nyugdíjrendszerbe. (forrás: MTI)

Beesett levéllánc

A KÉSZ elvárja az ország romlását elõidézõk felelõsségre vonását!
A KÉSZ tudatosítani kívánja felelõsen dönteni készülõ tagjaiban és minden honfitársunkban, hogy ne fogadjon el egyetlen társadalmi csoportot sem, amely 1 Internacionálét énekelt kongresszusán (azaz a múltat végképp el akarja törölni); 2 meghirdette: „Jöjjön el az én országom” (cinikusan utalva a legszentebb keresztény imádságra, miközben a szabadelvûség és a tolerancia szóvivõjének hirdette magát); 3 a kárpát-medencei magyar egység ellen kampányolt; 4 a választások elõtt meghamisította az államháztartás adatait, becsapta a választópolgárokat; 5 családellenes politikát folytat; 6 egyházellenes magatartást tanúsít; 7 erényként tüntette fel hazugságait, melyeket Balatonöszödön beismert; 8 a törvény fölé helyezi magát; 9 a korrupció hazájává züllesztette országunkat; 10 megosztotta a nemzetet, szakadékot árkolt egy gyanús üzelmeivel meggazdagodott kisebbség és az elszegényedett többség között; 11 aki meg nem engedett erõszakos csoportosulásokkal és eszközökkel, a megosztottság elmélyítésével próbál magának politikai hatalmat teremteni. (…) Meggyõzõdésünk, és ezt munkánk során is tapasztaltuk, hogy nem párt radikalizmusra, hanem a civil társadalom, az állampolgárok erõs, szervezett összefogására, radikalizmusára van szükség. Csak ez képes elvárásokat támasztani és ellenõrzést gyakorolni a politikusokkal és az ország irányításával szemben. A KÉSZ elnöksége nevében Dr. Osztie Zoltán, elnök A Magyar Justitia Bizottság (MJB) gratulál a KÉSZ által készített (és közreadott) anyaghoz. Mi is foglalkoztunk már ezekkel a kérdésekkel, de mélységes elhallgatással, közömbösséggel vagy „siket-némákkal” találkoztunk. Bízunk abban, hogy elõbb vagy utóbb megértik az illetékesek: nincsen rendszerváltozás és elsöprõ (tömeges) támogatás, ha tovább folyik a bûnösök felelõsségre vonása körüli „huzavona”, ha egy Biszkut, Gergényit, Gyurcsányt, Kókát, Demszkyt, Göncz Kingát, Lévait, Kunczét, Magyart és a bûnbanda többi tagjait hagyják szabadon futkározni vagy a parlamenten „röhécselni”, intrikálni és hazugságokat terjeszteni. Megdöbbentõnek tartjuk az egyes bíróságok tevékenységet: a kapitális gyanúsítottak szabadon bocsátását, az elítéltekre kiszabott büntetések radikális mérséklését, valamint az általuk okozott erkölcsi és anyagi károkkal aránytalan alacsony ítéletek kiszabását. (…) Tisztelettel: Prof. Dr. Bokor Imre Sajnos sok igazsága van Bokor Professzor úrnak A Fidesz nem hallgat eléggé arra a szellemi keresztény holdudvarra, amely velük együtt szenvedett az üldöztetésekben az elmúlt 8 évben. Olyanok kerülnek vagy maradnak fontos pozícióban, akik kényelemben végigsétálták a 8 évet. Valóban nagyon nõ a kiábrándultság, legalábbis itt Borsodban. Ha nem maradnak meg a vezetõk a Krisztusi tanítás mellett és lényegesen jobban élnek, mint a szegények, elvesztik hitelüket. Éhezõknek, nélkülözõknek magasztos dolgokról (hit, nemzettudat, magyarság stb.) csak annak szabad beszélni, aki maga is éhezik, nélkülöz, különben kinevetik vagy csak bosszantja a többieket. Ezért volt oly sikeres Ghandi, mint politikus és Teréz Anya, mint gyógyító, vagy Böjte atya, ill. Albert Schweitzer. A 24. órában vagyunk, hogy megtérjenek a vezetõink. Imádkozzunk értük. Barátsággal Krisztusban Csókay András (közreadta: Frigyesy Ágnes)

Fantomlabor százmilliókért
Nem csak filozófusoknak utalt kutatásokra több százezer forintot a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH). Két egykori katonatiszt és egy orvos ezredes a fõszereplõje annak a történetnek, amely egy állítólag egyedülálló gyorsdiagnosztikai csodalabor megalkotásáról szól. Pontosabban csak a létrehozásának tervérõl, hiszen a berendezés a mai napig nem készült el, pedig több mint hatszázmillió forint közpénzt nyert el rá az NKTH-tól egy konzorcium. Az ügyben sikkasztás, erre való felbujtás, hûtlen kezelés, számviteli fegyelem megsértése gyanújával tettek feljelentést. A fantomlabor építésébe bevonták a Honvédelmi Minisztérium (HM) legnagyobb vállalatát, a HM EI Zrt.-t is mint a támogatásokra pályázó konzorcium vezetõjét. A cég Szekeres Imre (MSZP) honvédelmi minisztersége idején nyerte el a százmilliókat, amikor az elnöki székben a tárcavezetõ bizalmasa, Nagy Imre – a KISZ utolsó vezére – ült. (forrás: MNO)

Idõ elõtt lelép a sokat bírált jegybankelnök?
A piaci szereplõk körében ismét az a hír terjedt el, hogy Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke márciusban távozhat. A múlt hónapban a Portfolio.hu gazdasági szakportál vetette fel ezt, aztán pedig a Nomura International nevû globális befektetési társaság elemzõje írta Magyarországról szóló összeállításában, hogy „olyan körülmények teremtõdnek az új monetáris tanács felállásával, amelyben elképzelhetõ, hogy Simor András még idén lemond”. A márciusi idõpont azért érdekes, mert a monetáris tanács négy külsõs tagjának megbízatása jár le akkor. Egyébként a Nomura a jelenleg igen magas jegybanki alapkamat egy százalékpontos csökkentését várja a megújult tanácstól. (forrás: MHO)

Visszaállítanák a kötelezõ kamarai tagságot az egészségügyben
Visszaállítaná a kormány a kötelezõ kamarai tagságot az egészségügyben – közölte a nemzeti erõforrás miniszter a parlamentben. Réthelyi Miklós az egészségügyben mûködõ szakmai kamarákról szóló törvény módosításának vitájában kifejtette: ha az Országgyûlés elfogadja a jogszabály-módosítást, a jövõben – néhány kivétellel – csak az végezhet egészségügyi tevékenységet, aki tagja a szakképesítése szerint illetékes egészségügyi szakmai kamarának. A kötelezõ kamarai tagság viszszaállítása mellett a javaslat szerint a kamarák fogják mûködtetni a teljes körû független etikai rendszert valamennyi hivatásgyakorlóra vonatkozóan. A tárcavezetõ szerint azzal, hogy 2007-ben eltörölték az egészségügyben a kötelezõ kamarai tagságot, az MSZP-SZDSZkormány célja a szakma tagjainak „oszd meg, és uralkodj” elven történõ szembeállítása volt azért, hogy a szervezetek ne tudják felemelni a szavukat a reformoknak nevezett átalakítások során. (forrás: Webdoki)

Beesett levél

Megtámadták a Nemzeti Hírhálót
„Kedves Olvasó! Tegnap este (2011. 02. 19-én – a szerk.) hackertámadást indítottak több nemzeti honlap ellen. Ismeretlenek álnéven, vitát provokálnak különbözõ facebook levelezõrendszeren. A Hírháló honlapját és szerverét is »megtalálták«, ezért a honlap jelenleg nem elérhetõ, javítom a hibát. Hírleveleket továbbra is rendben tudok küldeni. Kovács János, mindenes”

6

Sokkoló válasz: halomra lõtték a kormányellenes tüntetõket

Magyar idõ
Az államadósság-növekedés okait vizsgálják
Az elõzõ nyolc év alatt bekövetkezett államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottságot hozott létre az Országgyûlés számvevõszéki és költségvetési bizottsága. Szijjártó Péter (Fidesz) elõterjesztése szerint a testületnek meg kell vizsgálnia: milyen elhibázott gazdasági és politikai döntések vezettek ahhoz, hogy a GDP-hez viszonyított államadósság 53 százalékról 80 százalékra növekedett 2002–2010 között, és azt is, hogy ezek a döntések milyen felelõsségi kérdést vetnek fel. A bizottsági ülésen személyeskedõ vita alakult ki: Veres János (MSZP) úgy vélekedett, az albizottság létrehozása politikai megrendelés teljesítése, vélhetõen – mondta – már a bizottsági jelentés is készen van. Márton Attila (Fidesz) hangsúlyozta: mindenkinek tudnia kell, mi történt itt az elmúlt években. Veres János minisztersége is hozzájárult az államadósság ilyen mértékû növekedéséhez. (forrás: MTI)

„A forradalom a fiatalok forradalma” – üzeni a Hurriya tér Taizból

Az „arab tavasz” beköszöntött, és átszakadt a gát: tiltakozások hulláma borítja el immár a legtöbb arab országot. Líbia, Bahrein, Jemen, Algéria, Jordánia, Mauritánia és Szomália vezetései, illetve a rendszer hívei az általuk ismert egyetlen módon válaszolnak: erõszakkal. A halálos áldozatok és sérültek száma több tucat. Líbia: A felkelõk kezén a második legnagyobb város, a kormányhívek ujja pedig a ravaszon Líbiában a már harmadik napja tartó zavargások a Human Rights Watch szerint eddig nyolcvannégy halálos áldozatot követeltek. Az elnök hívei és a biztonsági erõk erõszakos módszerekkel lépnek fel a demonstrálókkal szemben, és közleményeik szerint a további megmozdulásokat is vérbe fojtanák. Ennek ellenére a tüntetések folytatódnak, és egyre nagyobb méretet öltenek az ország számos részén. Olyannyira, hogy a negyvenkét éve hatalmon lévõ Moamer Kadafi elnök ellen tiltakozók súlyos harcok után már pénteken ellenõrzésük alá vonták al-Bayda’ várost, ahová az elnök fia által irányított, legjobban kiképzett elitalakulatait vezényelte a rezsim. A halottak száma jóval meghaladja a félszázat. Bahrein: a temetés résztvevõit is megámadták A biztonsági erõk éj leple alatt elkövetett akciójában legalább négy tüntetõ meghalt és több százan megsebesültek. A „mártírok” szombati temetésén több tízezren vettek részt. Az al-Manar libanoni televízió tudósítása szerint a biztonsági erõk a temetés résztvevõit is megtámadták, az eredmény újabb három halálos áldozat és hatvan sérült. Jemen: kézigránátot vetett be a karhatalom Szombaton folytatódtak a véres összecsapások a jemeni fõváros egyetemének közvetlen közelében, a harminckét éve regnáló Ali Abdullah Salih elnök mellett és ellene tüntetõk között. Hírügynökségi értesülések szerint azonban zavargásokra került sor más városokban is. A szemtanúk szerint háztetõkrõl mesterlövészek és civil ruhás, kormánypárti fegyveresek lövöldöznek válogatás nélkül az emberekre, sõt, több forrás szerint a karhatalom kézigránátot (!) is bevetett a tüntetõk ellen. Ez hozzájárult ahhoz, hogy azóta Taiz város több ezer lakosa csatlakozott a Hurriya („Szabadság”) téren tüntetõ tömeghez. (forrás: www.kitekintö.hu. Erõsen rövidített változat) Iráni hadihajók haladnak át a napokban a Szuezi-csatornán Két iráni hadihajó kel át hétfõn a Vörös-tengerrõl a Földközi-tengerre a Szuezi-csatornán keresztül – közölte a csatornát üzemeltetõ egyiptomi hatóság egyik tisztviselõje. Iráni hadihajók az 1979es iszlám forradalom óta nem használhatták a Szuezi-csatornát. Avigdor Liberman izraeli külügyminiszter szerdán provokációnak nevezte, hogy Irán – amely ellenséges viszonyban van a zsidó állammal – a csatornán keresztül hadihajókat küldhet Szíriába. A Farsz félhivatalos iráni hírügynökség szerdán azt jelentette, hogy kadétok tartanak kiképzésre Szíriába, ahol egy éven át fognak állomásozni. A hírügynökség a szomáliai kalózok elleni védekezés gyakorlását hozta fel indokul. Izraeli biztonsági források szerint azonban semmivel sem magyarázható iráni hadihajók küldése a Földközi-tengerre.

Brüsszeli újságírók szövetsége: vissza kell vonni a magyar médiatörvényt
A magyar médiatörvény a javasolt módosítások mellett is veszélyezteti a sajtószabadságot – áll a brüsszeli újságírókat tömörítõ szövetség csütörtökön kiadott közleményében. A Nemzetközi Sajtószövetség (API) felszólítja a magyar kormányt a médiatörvény hatályon kívül helyezésére, mert bár üdvözli az Európai Bizottsággal kötött megállapodásban foglalt módosításokat, azokat „nagyon korlátozottnak” tartja. Az okok között felsorolja, hogy a médiahatóság nem független politikai vagy egyéb befolyástól, továbbá a Magyarországon mûködõ médiának regisztráltatnia kell magát és a gyûlöletbeszéddel kapcsolatos rendelkezések túlságosan szélesen értelmezhetõek. Az API megjegyzi, hogy a brüsszeli tudósítók objektív, független és professzionális módon tájékoztatják közönségüket a magyar elnökségrõl. (forrás: MTI, barikad.hu) Morvai Krisztina üzenete (részlet) Kedves Barátaim! Szerdai strasbourgi – elkeseredett – üzenetemet sokan megértették, sokan félreértették. Hadd tegyem világossá: nem a magyar médiatörvényt „siratom”, hanem a magyar függetlenséget, a magyar nemzeti önrendelkezést és a nemzeti büszkeségünket, méltóságunkat. Ezeket taposták ugyanis sárba azok, akik nem engedtek a médiatörvény változtatását kérõ magyaroknak, de engedtek a nemzetállamok felszámolásán dolgozó Európai Uniónak, s elõzetes „keménykedéseik” ellenére mindenben teljesítették követeléseiket. Akik nyerni hagyták Cohn-Banditékat, Martin Schulzékat, Göncz Kingáékat. Az utóbbiak diadala leírhatatlan. Lássunk világosan: legyõztek bennünket. Õk gyõztek! (…) Higgyétek el, hogy annak, ami „magyar médiaügyben” az EUban történt az elmúlt hónapokban, köze nincs a médiaügyhöz. Tesztelni akarták a tûrõképességünket, fel akarták mérni, mit lehet megtenni velünk a jövõben, s példát akartak statuálni mindazoknak, akik eddig hittek a nemzeti önrendelkezés foszlányainak megmaradásában. Ki akarták próbálni, hogy a szemkilövés után a szemen köpést is elviseljük-e. Én nagyon nehezen viselem. (…) Morvai Krisztina

Halló! Elkerülhetetlenül tönkremennek egyes európai országok?
A világ egyik legnagyobb pénzintézete, a Citigroup vezetõ közgazásza, a holland Willem Buiter, aki tavaly történt kinevezéséig a legfejlettebb országokat tömörítõ OECD vezérelemzõjeként ténykedett, a hvg.hu-nak azt mondja: el kell engedni Görögország államadósságának legalább a felét, nem elég az újonnan jóváhagyott pénzinjekció, sokszorosára kell felduzzasztani a nemzetközi ország- és bankmentõ pénzalapot, ellenkezõ esetben összeomlik az euró. Minden európai uniós országnak – beleértve Magyarországot is – folyamatosan és drámaian csökkentenie kell az állami kiadásokat. (forrás: hvg)

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 4 .

7

Gazdálkodó

Földvédelem Kislángon
A napokban kaptam egy e-mailt, melynek bevezetõ sorai a következõk voltak: „A Fejér megyei Kislángon a képviselõ-testület, Brezsnyánszki Zoltán jobbikos képviselõ javaslatát elfogadva, elidegeníthetetlen törzsvagyonná nyilvánította a település földjeit. Mint ismeretes, az önkormányzatok tulajdonát képezõ vagyontárgyak a vonatkozó törvényi elõírások szerint forgalomképes, korlátozottan forgalomképes, valamint forgalomképtelen kategóriába sorolhatóak.” Belém bújt a kisördög, mert az utóbbi években gyakrabban hallottunk híradást a földeladásokról, mint földvédelemrõl. Gondoljunk Sukoróra, Bábolnára, hogy csak a legismertebbeket említsem. Talán természetes, hogy elõször „kacsának” hittem a hírt, mely szerint Kislángon valaki a település vagyonának védelméért terjesztette be indítványát a képviselõ-testület elé, s emez azt jóvá is hagyta. Megkerestem Brezsnyánszky Zoltán kislángi képviselõt, akinek mindezt sikerült elérnie. Magyarországon, 2011 februárjában. – Ön elidegeníthetetlen törzsvagyonná nyilváníttatta Kisláng (Fejér megye) település földjeit. Ez azt jelenti, hogy semmilyen feltételek mellett sem értékesíthetõk, vagy azért lehetnek kivételek? A magántulajdonban lévõ termõföldekre ez bizonyára nem vonatkozik. Azokat hogy lehet megtartani? – Ennél egy kicsit árnyaltabb a dolog, mert az önkormányzat tulajdonában lévõ földterületekrõl van szó, ami a mi esetünkben külterületi szántókat, legelõket, erdõs részeket, belterületen pedig telkeket érint. A hírekbõl kimaradt egy nagyon fontos kérdés, amely szerint érinti még az ívóvízhálózatot is. Ezeket a tulajdoni egységeket az önkormányzati rendelet mostantól fogva „törzsvagyonként” kezeli. Mivel ez önkormányzati rendelet, ha a testület úgy dönt, indokolt esetben természetesen viszszahelyezhetõ az „értékesíthetõ” kategóriába. A lélektani hatása viszont az, hogy ha egy idegenlelkû ember szeretne földet, területet vásárolni, s megkérdezi az önkormányzatot, a válasz az lesz, hogy nincs eladó területünk. A magántulajdonhoz való jog elvitathatatlan. Én úgy látom, hogy a magánkézben lévõ földeket akkor nem fogják eladni a mostani tulajdonosok, ha egyszerûen nem éri meg eladni. Gondoljuk végig az aranytojást tojó tyúk és a tyúkhúsleves összefüggését. – Milyen összetételû a kislángi képviselõ-testület? Meglepetésként érte õket az Ön indítványa, vagy megértették annak súlyát, s Önnek könnyedén sikerült elérnie célját? – A képviselõ-testület nálunk szerencsére nagyon vegyes összetételû. Szinte minden gondolkodásmód képviselve van, ami magában rejti az érzelmi dús viták lehetõségét. Igen, meglepetésként hatott, hiszen ha jól tudom, egy képviselõnek sem volt még indítványa. Itt meg kell jegyeznem, hogy Rumpler Tibor polgármester úr átérezte a mögöttes komoly szándékot, így támogatólag állt a kérdéshez, amit ezúton is köszönök neki. – Mi indokolta, hogy ezt az indítványt éppen most terjessze be a képviselõ-testület elé? Kislángon már megjelentek potenciális vásárlók, érdeklõdõk, vagy Ön elõrelátóan kívánta megnehezíteni – ahogy fentebb fogalmazott – az idegenlelkûek dolgát? – Én személy szerint most nem tudok semmilyen felvásárlási szándékról. Viszont az ördög sosem alszik. Okos gazda mindig elõre gondolkodik, a régi falusiak ezt nagyon jól tudták. Érdekes módon csak a mostani idõkben, ebben az új világban felejtõdött el ez valahogyan. Vissza kell nyúlnunk õseink bölcsességéhez, de meg kell felelnünk a jövõ kihívásainak is, amit most a mélyszegénység sürgõs megoldásában kell keresni. Azt hiszem, nekünk nincs idõnk a „központi megoldásra” várni, nekünk kell cselekednünk. Ezzel nemcsak a földjeinket, szántóinkat, házainkat óvhatjuk meg a közösségünk számára nemkívánatos elemektõl, hanem hosszabb távon, kemény munkával, falunk lejtmenetét is visszafordíthatjuk. Erre most nagyon nagy szükség van! – Igaz-e, hogy az önkormányzati földvagyon számontartására nincs törvényi rendelkezés? Ma bonyolult vizsgálatok folytatásával tárja fel Budai Gyula Bábolnát, Sukorót és a hasonló visszaéléseket. Hogy maradhatott el az erre vonatkozó törvényalkotás, amikor oly sokan, oly sokszor és oly régóta beszélnek a termõföld védelmérõl? Miért maradt el a termõföld védelmének gyakorlati megvalósítása, például az önkormányzati földvagyon számbavételével, azaz a leltárral kezdõdõen? – Ez így nem teljesen korrekt. Minden település rendelkezik vagyonkataszterrel. Ugyanúgy, ahogy minden vállalkozás rendelkezik álló és tárgyi eszközök lajstromával. Erre törvényi kötelezettség van. A gond ott kezdõdik, ha osztott tulajdonról van szó, és például a másik tulajdonos egy kft., aminek a tulajdonosai szintén kft.-k… Innen a variációk lehetõsége szinte végtelen, ezáltal a konkrét tulajdonos megállapítása szinte lehetetlen. Persze nem szabad megfeledkezni az úgynevezett stróman szerepkörrõl sem, aminek taglalásától most eltekintenék. – Annak ellenére, hogy életben van a termõföldeladásokra vonatkozó moratórium, ugyanakkor mégis megtörténnek az adás-vételek. Nem hittem a szememnek, amikor azt olvastam, hogy az önkormányzatok forgalomképessé teszik földjeiket, hogy „jobbára külföldi befektetõknek” eladhassák azokat. Azért is érdekes, mert Orbán Viktor maga ígérte meg, hogy megvédik a termõföldet. Ön szerint az önkormányzatok nem tartják be a miniszterelnök ígéreteit? – Itt, azt hiszem, két fogalom csúszik egybe. Termõföldet külföldi személynek (általában) most nem lehet legálisan eladni. Megvannak a kiskapuk, amik biztosítják egy szûk rétegnek a tulajdonlási jogot. Ami az önkormányzatok hatáskörébe inkább tartozik, az a belterületeken lévõ területek eladása. (Ez a „gond” minket messzemenõkig nem érint…) Egy egyszerû példa: egy külföldi tulajdonú multinacionális cég beruházási céllal létesíteni szeretne valamilyen építményt, amihez szeretné a föld tulajdonjogát is megkapni. Itt akkor látok gondot, ha a területet eladják, nem pedig tartós bérletbe adják. – Mit jelent a „települési képviselõ” elnevezés, és mi a feladata egy települési képviselõnek? Minden hazai településen van képviselõjük? – Felelõsséget és munkát! Én a képviselõ feladatkörét úgy értelmezem, hogy képviselt közösségének nemcsak a rövidtávú érdekeit, hanem a hosszabb távú, meszszebbre mutató céljait, útját is képviselnie kell. A Jobbiknak még nincs minden településen képviselõje, de nagyon remélem, hogy van minden településen nemzeti érzelmû, elhivatott képviselõtársam. – Számos önkormányzatnak nincs más lehetõsége a csõd elkerülésére, mint a még meglévõ önkormányzati vagyon felélése. Önök mit javasolnának az eladósodott önkormányzatoknak a vagyonfelélés és földeladás helyett? Van-e más alternatíva, hogy az ilyen helyzetbe került települések megõrizzék mind úgy a mûködõképességüket, mind a vagyonukat? – Ez az önkormányzatiság legnehezebb kérdése. Sajnos a többi önkormányzat felé nincs meg az a varázsigém, amivel egyszerûbbé, boldogabbá tudnám tenni az életüket. Mi megpróbálunk elõre menekülni. Beruházni, hogy pénzt tudjunk megspórolni a kiadási oldalon. (Intézmények

8

MENTSÜK, AMI MÉG MEGMENTHETÕ
Alulírott civil szervezetek a lakosság nevében fordulunk Önökhöz azért, hogy támogassák dr. Lázár Jánosnak, az “az energetikai tárgyú törvények módosításáról “ szóló T/1941/6 . számon, a 3. § 4. Biomassza címszó alatt benyújtott módosítási indítványát. Szervezeteink az elmúlt évek során számtalan bejelentést kaptak, hogy a Mecsekben és Baranya, Tolna és Somogy megye tarvágásokkal irtott erdeibõl hatalmas teherautókkal, teli vagonokkal viszik óránként a 30-40 cm-es és még nagyobb átmérõjû tölgy és egyéb rönkfákat a pécsi Pannon Power kazánjába. Abszurd megoldás az, hogy az éltetõ fákat 25-30%-os hatásfokkal elégetve – azaz minden 4 fából 3 hiába füstöl el a levegõben! – elsõdlegesen villamos energiát állítanak elõ – a PTE biomassza csoport tudósai szerint a kecsegtetõ 6 milliárd Ft évi nyereség érdekében –, s csak másodlagosan biztosítják a távhõt, ami melléktermék, ami akkor is keletkezik, ha el tudják adni és akkor is, ha nem. A hõerõmûvek ne zsarolják a magyar lakosságot, hogy extraprofitjuk érdekében ellentmondás nélkül dobjuk oda erdeinket a távfûtésre hivatkozva. Léteznek alternatív megoldások. Elsõdleges cél, hogy megvédjük erdeinket, s másodlagos, hogy hosszútávon meg kell oldani alternatív módon a fûtést, de nem a Mecsek, vagy bármely más erdõ tarvágásával. Vajon hány évig lenne csupán elég??? Itt az idõ, amikor a gyorsuló klímaváltozás miatt a Földgolyón minden egyes fa kivágását nagyon meg kell gondolni, mert magunk alatt vágjuk a ….! A pécsi lakosok a levegõszennyezettség egészségügyi határértékének küszöbén élnek! Támogatjuk Lázár János arra vonatkozó törvénymódosítási javaslatát, hogy a 8 cm átmérõt meghaladó fával való tüzelés után ne járjon állami támogatás. Felvetõdik a kérdés, hogy az olcsóbb fûtés és az erdõk között kell esetleg választani, de a kérdésfeltevés nem helyes, két okból sem. Az egyik ok az, hogy van egy fontossági sorrend, ahol ez esetben az erdõk védelme van elöl, és csak azután következik az energetikai rendszereinket üzemeltetõ vállalatok érdeke. Ez utóbbi nem keverendõ össze a lakosság érdekeivel, akiknek megnövekedett távhõdíjat kell fizetniük: ez csak akkor merülne fel, ha a vállalatoknak a támogatás elmaradása miatt nem csak a nyereségük csökkenne, hanem a rendszerek üzemeltetése kerülne veszélybe. Így a támogatás elmaradásának a fogyasztókra való áthárítása csak a vállalatok nyereségszintjének megtartását eredményezi, tehát elsõsorban a vállalatok érdekeirõl van szó. A másik ok az, hogy az erdõink végesek, így ha nem tennénk meg ezt a lépést (a támogatás elvonását az erdõ égetése esetén), akkor a helyzet megoldását csak elodáznánk. Elõbb-utóbb azonban valamit lépnünk kell, amikor már esetleg sokkal rosszabb helyzetben leszünk ahhoz, hogy igazi megoldást találjunk energiagondjaink megoldására. Mondhatjuk azt, hogy az évente keletkezõ zöldtömeg még így is több, mint amennyit elégetünk. Ez ismét hamis érv, mert az abszolút mértékben való növekedés illúziója alatt megfosztjuk az erdõt az egészséges életfeltételeitõl, a valódi erdõkké való átalakításának a lehetõségétõl, a bevétel-növekedésük ellenére nyomás alá helyezzük az erdészeti vállalatokat, pénzszerzési lehetõséget adunk a gátlástalan erdõirtók kezébe, és még sorolni lehetne a hátrányokat. A fentebb felsorolt indokok alapján kérjük, hogy fogadják el a törvény-módosítási javaslatot, hogy minél elõbb elkezdõdhessen az igazi megoldások keresése energiaproblémáink kezelésére. Korunk emberének és a jövõ generációinak életminõsége miatt fontos az oxigént adó és széndioxidot elnyelõ, a kirándulásokon lelket gazdagító erdõk védelme. Ezért üdvözöljük azon energia tárgyú törvénymódosító-javaslatot, amely védi az erdõket, hiszen a beadvány szerint nem minõsülne biomasszának a 8 cm-nél vastagabb rönk vagy ezekbõl elõállított apríték: azaz ezentúl nem lehet BEDARÁLNI AZ ERDÕT A MEGAHÕERÕMÛVEK KAZÁNJÁBA! Végre pontosításra kerül a biomassza fogalma. És bár nem tartozik ide, de azonos mértékben elemi fontosságú lenne az „erdõsültség” fogalmának egyértelmû tisztázása, vagyis a 10-12 cm-es „erdõ-ültetvény” és a 100 éves, szervesen fejlõdõ erdõ összemosása annak érdekében, hogy a jövõnket felélõ erdõirtások a „jog betartásával” történhessenek. Pécs, 2011. február 6. Civil Dobogó Szív Egyesület Civilek a Mecsekért Mozgalom Civilek a Zengõért Mozgalom Patacsi Mûvelõdési Egyesület Piliscsabáért Egyesület

fûtése, közvilágítás stb…) Reményem szerint ez a pénzmag alkotja majd meg az alapját egy rövid- és hosszútávon is mûködõképes, gazdálkodó önkormányzat/falu megteremtésének. – Mi a véleménye: a készülõ alkotmány képes lesz-e megakadályozni, hogy termõföldjeink és egyéb nemzeti kincseink, vagyonunk idegen kézbe kerüljenek? – Bármilyen törvényt hoznak, bármilyen alkotmányunk lehet, ha az emberek olyan gazdasági helyzetbe kerülnek, hogy meg kell válniuk földjeiktõl, meg fogják tenni azt, és megtalálják a kiskapukat. E helyzet kialakulását kell megakadályozni. Érdemesebb legyen a földön termelni, mint azt eladni! – „Van két ország, amelyekben még saját állampolgárai sem lehetnek tényleges »tulajdonosai« az állam földjének – hiszen az nem eladó – Románia és Izrael...” – olvasom a kislángi történetrõl szóló közleményben. Meglepõnek találtam. A jó példát érdemes volna gyakrabban emlegetni akkor is, ha ez történetesen Romániából vagy Izraelbõl ered. Ami pozitív, és Magyarország számára is követendõ lehet, teljesen mindegy, honnan származik. Miért nem kap nagyobb nyilvánosságot ez az információ? – Szerintem nem kellene olyan messzire menni, inkább csak az idõben visszamenni itt, hazánkban. Érdemes elgondolkodni azon, hogyan alakult a Szent Korona és a föld tulajdonjogának viszonya az elmúlt évszázadokban. Bár hozzáteszem, ennek most csak elméleti kibontakozási lehetõségét látom. A gyakorlatba ezt most átültetni viszont nem tartom idõszerû kérdésnek. – Ahogy tudom, a parlagfû nem díszeleghet önkormányzati tulajdonban lévõ földterületeken sem. Ki mûveli egyébként az önkormányzati tulajdonban lévõ földeket? – Kislángon általában a szomszédos földtulajdonos bérli az önkormányzati területet. Így a helyi emberek mûvelik, munkálják földjeinket. – Mit tud tenni egy ellenzékben lévõ párt, hogy az országban több önkormányzat gyúljon nagyobb lángra, és kövesse a kislángi példát? – Tájékoztatni, tájékoztatni, tájékoztatni. Az információ nagy kincs! – Úgy hallom, ma a Jobbik tagjának lenni felér egy megbélyegzéssel. Aki a termõföld védelmében lép színre, szintén veszélyes vizekre evezhet. Ön nem tart attól, hogy a „fejére koppintanak”? – Én egy kicsit fordítva gondolom. A településünkön én képviselem a Jobbikot, velem (is) azonosítják. Ahhoz meg már egy kicsit idõsebb vagyok, hogy valamitõl féljek. Igaz, fogorvoshoz el kellene mennem, de majd holnap… Mezõ Szilvia

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 4 .

9

Új történelem

Beesett elemzés

Kossuth kudarcot vallott, Orbánnak sincs sok esélye
Szerzõjének nem bukkantunk a nyomára. De a személyénél fontosabb a mondandója. Elolvasása után talán kevésbé lesz igaz: nem látjuk a fától az erdõt… – a szerk.
Mostanában sok szó esik Orbán és a Magyar Nemzeti Bank „harcáról”. Megy a nagy hülyítés. A megosztott magyarok egyik fele és a bankárok, az EU és az IMF „védi” a jegybank „függetlenségét”. De soha, senki, még Orbán Viktor sem teszi fel a kérdést: I. Fejezet A MAGYAR NEMZETI BANK JOGÁLLÁSA, ELSÕDLEGES CÉLJA ÉS ALAPVETÕ FELADATA 1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja. (2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitõl és szerveitõl, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtõl. Tehát nem fogadhatnak el egy magyar intézménytõl sem utasítást, csak az Európai Központi Banktól. Mi magyarok tehát nem bocsájthatunk ki saját pénzt, csak kölcsönt vehetünk fel, kamatra. De vajon tudta-e, hogy ez nem mostani keletû probléma? Az 1848-as forradalom és az 1849-es szabadságharc is emiatt robbant ki. A történet érdekes. 1848–1849-ben egy család taposta el Magyarországot. Ez a család nem a Habsburg-család volt! A császári család csak egy jelentéktelen „paraszt” volt (és maradt!) a sakktáblán. Mi történt 1848-ban? Tanulmányozzuk a Habsburg-család rejtélyes történetét. A megoldást a Rothschildcsalád történetének felgöngyölítésénél találjuk meg. Volt egyszer egy Rothschild-család. Apró, jelentéktelen pénzváltó üzlet, amely a valódi nagyok árnyékában egy sikátorban vegetált. A hatalom igazi birtokosa a Fuggercsalád volt! A Fugger-család lassan minden nagy pénzügyi dinasztiát maga alá gyûrt, de az örökös harc egy idõ után már elgyengítette. Szüksége volt egy titkos megbízottra, akit a többiek nem ismernek, akinek az utazásaira a legyõzött (de még nem kivérzett!) vetélytársak nem figyelnek fel. Szüksége volt egy apró kis szövetségesre, aki sehol nem kelt feltûnést. Elvégez minden felderítést, megbízatást (a Fugger-család ekkor már császárt és pápát jelölt ki...) és megelégszik apró morzsákkal a nagy, „nemzetközivé vált” üzletekbõl. Az elefánt és az egér baráti kapcsolata. Az „egér” lassan, türelmesen erõsödött és növekedett. A titkos megbízatásokból szerény haszonra tett szert. Közben lassan megismerte egész Európa királyi házait a felderítõ munkák során. Megismerte a Vatikán és a Porta titkosszolgálatát, majd idõvel a világ minden ismert uralkodójának titkosszolgálatát is. A titkosszolgálatoknak mindig szükségük van és volt pénzre és információra. A Rothschildok zseniális találmánya: egyesíte-

Miért kell egy jegybanknak függetlennek lennie?
Ön feltette már magának ezt az alapvetõ kérdést? Nem? Ne csodálkozzon. Az Ön agyát is kimosta már a „hivatalos” média, mely belõlünk, magyarokból megosztott nemzetet csinált. Míg mi marakodunk a koncon, a média ugyanazon kezekben van, mint a jegybankok, szítja közöttünk továbbra is az ellentétet, hogy elterelje a figyelmünket a valódi csalásról. Ugyanezek a körök fizetik a pártmédiákat is, ezeknek szerepe szintén a nemzet megosztása. Így a Hír Tv-nek, a Magyar Nemzetnek, a Magyar Hírlapnak ugyanaz a szerepe, mint a Népszavának, a Népszabadságnak, az ATV-nek és a 168 Órának. A lényeg: a társadalom megosztása. Az egyik oldalon Aczél Endrék és Mészáros Tamások, Bolgár Györgyök és Avar Jánosok, a másikon Csermely Péterek, Bencsik Andrások, Kerényi Imrék osztják meg a magyarokat. A „balosok” egy kicsit kulturáltabban teszik a hülyét, a jobbosok egy kicsit véresszájúbban lázítják egymás ellen a magyarokat. A közös bennük, hogy mindannyian fizetett és agymosott újságírók, akik valószínûleg hisznek igazukban, de nem látják a fától az erdõt és nem veszik észre, hogy nagy jóakaratukban éppen saját maguk ássák a magyarság sírját a megosztásával. Szóval, tõlük ne várja senki sem azt a kérdést, hogy miért kell függetlennek lennie a Magyar Nemzeti Banknak! Ha feltennék ezt, gazdáik már másnap kirúgnák õket. Kitõl kell a Magyar Nemzeti Banknak függetlennek lenni? A kormánytól. A kormányt a Parlament választja. Tehát az MNB független a Parlamenttõl. A Parlamentet a nép választja. Tehát az MNB független a magyar nemzettõl. Ennyi. A kör bezárult. Nekünk, magyar embereknek semmi közünk sincs a saját jegybankunkhoz. Ezt 2001-ben az I. Orbán-kormány törvénybe is iktatta. Íme: 2001. évi LVIII. Törvény a Magyar Nemzeti Bankról Az Országgyûlés törvényt alkot a Magyar Nemzeti Bankról, annak elsõdleges céljairól, alapvetõ feladatairól, intézményi, szervezeti, személyi, pénzügyi függetlenségérõl, mûködésérõl, figyelemmel a fejlett piacgazdaság követelményeire.

Jacob Fugger és fõkönyvelõje, Matthäus Schwarz az arany dolgozószobában

ni a titkosszolgálatok, az ellenséges titkosszolgálatok pénzügyeit! Apró közös üzletekkel kezdõdött, majd óriási pénzügyi világbirodalom bontakozott ki a jótékony homályban. Ahogy lenni szokott: a világbirodalom is lassan elindult a saját útján, és napjainkra önállósodott. Na, nem függetlenedett! Csak már nem csupán a Rothschildok irányítják. De maradjuk 1848-nál! Az Osztrák Nemzeti Bank Rothschild Salamon irányítása alatt mûködõ magánbank, ekkorra már megerõsödött a császárvárosban, és „nyíltan” átvette a birodalom irányítását. A Habsburgok nehezen törõdtek bele, hogy olyan jelentéktelen cselédként szolgál-

Salamon Rothschild Bécs igazi ura, a Habsburgok irányítója

10

ják a Rothschildokat, mint valamikor a Fuggere-ket, de megértették, hogy ez a szolgálat végleges. A régi fõnökeik most az új pénzcsászárt szolgálják, és a rabszolga mindig elajándékozható. A Fuggereknek már volt valamikor egy magánháborújuk Magyarországgal, de a Hunyadiak kiirtása után a Jagellókat már könnyen legyõzték. Az új pénzügyi dinasztia példás kegyetlenséggel vette kezébe a birodalmi gyarmat pénzügyeit. Széchenyi és Kossuth személye hozta az elsõ kavicsokat harácsrendszerük õrlõkerekei közé. A harács – új neve: a kamat – a magyar gazdaságot fojtogatta legkegyetlenebbül. Az 1825-ös országgyûlés nem feküdt le a Habsburgok mögött megbúvó pénzügyi polipnak. Nem voltunk hajlandók az Osztrák Nemzeti Bank által kölcsönzött pénzt felvenni kamatra, hanem magyar pénzt szerettünk volna nyomtatni. A Rotschild-család azonban nagyon odafigyelt arra, hogy megízható családtagokat illesszen az osztrák–magyar politikai eseményekbe.Windischgrätz, Haynau személyének (családtagok) kiválasztása, az „uralkodó császár leváltása (családi puccs)”, mindmind apró jelek, melyeket érdemes a történelem iránt érdeklõdõknek alaposan tanulmányozni. Amikor 1849-ben a hadszíntér magyar sikerektõl volt hangos, akkor a cár vonakodott beavatkozni, de a hatalmas pénzösszegeken felül az új, fiatal „császár” személyes utazása, majd könyörgései és a Rotschildoktól rákényszerített megalázkodás (kézcsókkal köszöntötte a cárt és kézcsókkal köszönte meg a megígért „segítséget”) megenyhítették a cárt, és „tanácsadói” jelenthették a sikert az Osztrák Nemzeti Banknak. A történet során és végén a Rothschildok minden más európai uralkodónak megparancsolták: kuss legyen! Csak a török birodalom uralkodója nem járult hozzá saját titkosszolgálata javaslatához, hogy Kossuth és a többi magyar menekült kiadatását pénzügyi szempontok alapján mérlegelje. A szultán elõdjére hivatkozott, aki Rákóczi kiadatását elutasította a Fuggerek minden befolyása ellenére. 1848-ban tehát Széchenyi és Kossuth gyûjtést rendeztek, a magyarok összeadták a magyar pénz nemesfémfedezetét. Kossuth mint a kormány pénzügyminisztere tárcáját mindössze 400 000 forinttal vette át. Ez pedig elenyészõ összeg volt a felállítandó hadsereg ellátására. Kossuth ezért új bankjegy kiadását határozta el. Ez az ún. Kossuthbankó. Mindehhez azonban nemesfém alapot kellett teremteni. Ahogy ezt akkor mondták: „ércalapot”. A kormány felhívta az ország polgárságát a nemesfémek felajánlására. Megindult a

gyûjtés a szabadság védelmére. A koldus a rézkrajcárját, a szekeresgazda ezüstgombját, a nemes úr arany forintját tette a haza oltárára. Egy korabeli krónikás a nemzeti áldozatkészségnek ezt a szép példáját a következõkben örökítette meg: „A május 20-án, a Múzeum udvarán tartott népgyûlés alkalmával Rottenbiller polgármester, a felszólítás felolvasása után 200 forinton kívül rögtön felajánlotta, és letette az óráját láncostól, pecsétgyûrûstõl. Õt követte a nemzeti kaszinó 20 000 pengõforinttal, gróf Széchenyi István egy mázsa ezüsttel, Woldainer két láda arany- és ezüstnemûvel, gróf Zichy Manó öt mázsa remekmû ezüstnemûvel, s õket követte azután az egész ország, úgy hogy az ajándékok öszszege csakhamar milliókra ment.”

Mi történik ma, Magyarországon: egy ország fuldoklik egy érthetetlenül nagy adósság szorításában! Beszéljenek a számok:
1945-ben, a németek után az oroszok (szovjetek) szállták meg Magyarországot. 1956-ban a magyar nép megkísérelte visszaszerezni a hatalmat a megszállóktól és a bábkormánytól. 1957 tavaszára, a „van másik” bábkormány megszilárdította rémuralmát. 1973–1989 között egymilliárd dollár érkezett be Magyarországra. 1973–1989 között kifizetett a bábkormány tizenegy milliárd dollár kamatot az egymilliárd dollár után. 1989-ben: csõdhelyzet, mert összegyûlt húsz milliárd adósság! Tehát: kölcsön: 1 milliárd dollár! Visszafizetve: 11 milliárd dollár! Maradék adósság: 20 milliárd dollár! Erre, mondta Antal József: „Az adósságot vissza kell fizetni!” „Ez becsületbeli ügy!” Vajon kinek a „becsülete” múlott azon, hogy ezt a szélhámos pénzügyi mûveletet elismerjék, amit a megszállók és hû kutyáik a magyar nép nyakába varrtak? 1989–2010 között felvettünk 50 millárd dollárt. 1989–2010 között kifizettünk 150 milliárd dollár kamatot. 2010-ben tartozunk 132 milliárd dollárral plusz kamataival. Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc is fizette a kamatokat. Mindegyik hazudott errõl a magyaroknak! Orbán most megpróbál valamit, de mivel nem õszinte a kommunikációja, kevés az esélye. Csak akkor vehetjük fel eséllyel a harcot a saját pénzkicsbocsájtásért, ha nem azzal a porhintéssel foglalkozunk, hogy mennyi a jegybankelnök fizetése, hanem azzal, hogy minden magyar tudja, miért nem nyomtathatunk forintot, miért kell kölcsönt felvenni kamatra.

Kossuth bankó. Nemesfém- és erkölcsi fedezete is volt

„Innen már csak egy lépés volt az önálló magyar pénz – a Kossuth bankó – megjelenéséig. A gyûjtési akció eredményeként Kossuth Lajos mint pénzügyminiszter szerzõdést kötött a Pesti Kereskedelmi Bankkal, melynek értelmében a kormány kötelezte magát, hogy aranyban és ezüstben 5 millió forintot tesz le. A bank pedig fedezet ellenében 12 6/2 millió forintot bocsát ki bankjegyekben. Így jött létre a híres Kossuth bankó”. De hiába lett nemzeti függetlenség egy évig, hiába gyõztük le a Habsburgokat, a Rothschildok elintéztek minket. Kossuth meg elfutott. Ezért kell tehát ma nagyon vigyázni és óvatosan bánni az IMF-fel. Kétsége ne legyen senkinek se, hogy ma is szivarfüstös szobákban dõl el hazánk sorsa. Ha Orbán ezzel nem számol, könnyen Kossuth sorsára juthat. Azzal meg valljuk be, nem sokra megyünk. Sokkal megfontoltabbnak kell lennie tehát Kossuthnál, és ez nem egyszerû feladat. Sajnos Orbán nem beszél ezekrõl a dolgokról nyíltan, mert tudja, hogy ha borít, akkor már eltüntetik a politikai süllyesztõben. Olyan kártyák vannak a kezükben Orbánékról és a Fideszrõl (és persze minden magyar pártról és politikusról), melyekkel simán pórázon tartják a bármikori magyar kormányt.

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 4 .

11

12

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 5.

13

Házunk tájáról
Varga Domokos György

A csúf kiskacsa (23., befejezõ rész)
Legyen a te neved, örök idõkre: Buttyó! Tartson neved, míg a Föld tart! És soha ne feledd, mi dolgunk a világon! Elmesélni a magunk történetét.
A mangalica eleinte kíváncsian figyelte a három nyest szorgos ügyködését; aztán jeges borzalommal követte Buttyó haláltusáját. Maga sem gondolta, hogy így meg fogja érinteni. Mikor a nyestek ténykedésüket bevégezték, lerázták magukról a vizet, s nyomtalanul eltûntek. A mangalica vett egy nagy levegõt, fogai közé kapta Buttyó hátsó lábát, s elráncigálta a tetemet a disznóól mögé. Ott addig-addig túrta a földet, míg orra elõtt egy jókora gödör nem tátongott. Akkor aztán belehajította Buttyót, visszatolta a kiásott földet, s amennyire csak lehetett, elegyengette. Szaladt volna be az ólba, kicsinyei közé, hogy végre álomra hajthassa fejét. Az ajtó elõtt azonban valami láthatatlan erõ hirtelen megakasztotta. Ránehezedett, nyomta, szinte moccanni sem engedte. A mangalica ekkor erõnek erejével két lábra állt, elõre tartotta két mellsõ csülkét, s hosszan mosta õket a szakadó esõben. Végre megkönnyebbült; legalább annyira, hogy ki tudta nyitni az ajtót, s el tudott tántorogni fekhelyéig. A malacok, mintha a világban mi sem történt volna, édesdeden aludtak a kopogó zivatarban. „Holnaptól új idõszámítás”, mosolyodott el a mangalica. „Buttyónak vége, a nyestek elköltöznek, a félelem itt marad. Semmi sem állhat utamba!” Honnan tudhatta volna, hogy egy csuromvizes lény áll Buttyó sírja fölött, és sûrûn potyogtatja könnyeit? * Az utolsó kutyavonításra felkapta fejét. Nem tudta, valóban hallotta-e, vagy csak álmodott. Sokáig fülelt, de csak az ég zengett, a szél süvített, a hajladozó fák nyikorogtak, a kacsaól eresztékei csikorogtak. „Lehet, hogy Buttyó kiáltott!”, nyugtalankodott. Hogy, hogy nem, eszébe ötlött, hogy jártában-keltében egész nap nem látta a mangalicát. Szokása szerint nagyon tervelgethetett valamit. De vajon mit? Baljós érzete támadt. Az ajtóhoz tipegett, üggyel-bajjal kireteszelte. A viharos szél a deszkaajtót elõször befelé taszította, aztán meg hirtelen kivágta, s a következõ pillanatban õ már az udvaron találta magát, egy pocsolya kellõs közepében. Nagy nehezen kikecmergett belõle, s a szélnek feszítve könynyû testét, apró léptekkel nyomta, tolta magát elõre. Már az itatóvályúnál járt, amikor egy széllökés felkapta, vitte, repítette magával, aztán meg hirtelen eleresztette, a földre ejtette. Úgy érezte, hogy moccanni sem bír többé. A víztõl és sártól úgy elnehezedett, mintha csak az etetõtál borult volna rá. Erõnek erejével talpra állt, folytatta útját. Épp az almafa alá ért, amikor három árnyat látott elsuhanni alig pár röppenésnyire. Ijedtében a fa tövéhez lapult, s úgy elkezdett reszketni, mintha soha nem is akarná abbahagyni. Hirtelen erõteljes szuszogásra, caplatásra lett figyelmes. Mikor a rémületes hang odább vonult, lélegzetét visszafojtva, óvatosan kikandikált a fa mögül. Amit akkor látott, azt soha többé nem felejtette el. * Reggelre elvonult a vihar, az ég nem gyászolt, még a Nap is kisütött. Nyulak, libák vitték a hírt szerteszét, hogy a rettenetes orkán szétverte a ketrecet, a vérszomjasok kapva kaptak az alkalmon, megölték Buttyót, még a tetemét is eltüntették, ha minden igaz, magukkal cipelték. A csúf kiskacsa megvárta, hogy a mangalica elkocogjon népes családjával a kacsafürösztõhöz, majd odavezette a szamarat Buttyó sírjához. Harmadnapon a szamár körbejárta a tanyát, népgyûlést hirdetett. Utoljára a disznóhoz zörgetett be. – Miféle népgyûlés?! – röffentett rá a mangalica. – Nem hívtam össze semmiféle népgyûlést! – Én hívtam össze – felelte nyugodt hangon a szamár. – Milyen jogon, ha szabad érdeklõdnöm? – A nép jogán. – Ez lázadás! – röfögte a mangalica – De majd én megmutatom! A mangalica hamarjában végigjárta a házilényeket, mit tudnak, mi készül itt. De senki sem tudott semmirõl, és mindenki azon csodálkozott, hogy még mangalica asszony sem. A mangalica lecsillapodott. Akármit tervelget is a szamár – talán épp bosszúból, mert legutóbb a nép elõtt pirított rá –, egyedül úgysem megy semmire. De még a csúf kiskacsával sem, ha az egyáltalán mutatkozni fog. Harmadik napja, hogy a színét sem látta. A nép mintha csendesebb, ijedtebb volna Buttyó halála óta. Kerülendõ a kínos pillantásokat és alighanem megválaszolhatatlan kérdéseket, megvárta, míg mindenki az emlékmû köré sereglik, s õ csak azután kocogott oda malacaival. Földbe gyökerezett a lába. Az emlékmûvet sûrû lombkorona fedte. – Ez meg mi?! – bökte oldalba a bak nyulat, s orrával a szobor felé mutatott. – Senki nem tudja – felelte az. – A szamár mindenkit elzavart onnan. – Kijavították volna a szobrot? – töprengett hangosan a mangalica. A nyúl megvonta vállát. – Ki tudja? Még az is lehet. „Egy biztos: ami kilátszik, az az én orrom munkája”, állapította meg magában a mangalica. „Márpedig ha kijavították a szobrot, az csak egyet jelenthet: a csúf kiskacsa és az együgyû szamár hatalomátvételre készül.” A csúf kiskacsa csakugyan a szamár hátán ácsorgott, szólásra készülõdve. A mangalica gúnyos pillantást lövellt feléjük, mintha csak azt röfögte volna, hogy sok spenótot meg kell ennie annak, aki ujjat merészel húzni vele! – Csöndet! – ordított ekkor a szamár. – A csúf kiskacsa kíván szólni hozzátok! – Kedves barátaim, szeretett testvéreim! – fogott amaz hosszú mondandójába. – Szép, új világot ígért itt nekünk valaki… – A mangalica! – kiáltották innen is, onnan is. – … akinek nevét én többé ki sem szeretném ejteni a számon. Meghökkent pillantások vetõdtek erre meg arra. A mangalica rezzenéstelen pofával álldogált, mint aki nem hallott, nem látott semmi különöset. A belsejében azonban forrni kezdett az indulat. – Ez a szóban forgó valaki a csirkenemzetség emlékének megmentõjeként tetszeleg. Az elesettek, a szerencsétlenek, a nyomorultak önzetlen pártfogójának mutatja magát. Õ a béke, az együttérzés, a másság tiszteletének fáradhatatlan szószólója, az új világrend fáradhatatlan szervezõje... – Így van! – makogta a bak nyúl. – Éljen a mangalica! Éljen! – makogták utána a nyúlfiókák. – Mindez azonban csak álca – folytatta rendületlenül a csúf kiskacsa. – Illene bebizonyítani! – bõgte a tehén. – Attól a naptól kezdve, hogy Buttyót bedeszkázták, a sövény elõtt rózsaszín álmokat kergetünk, a sövény mögött meg a legsötétebb üzelmek folynak. – Bizonyítékot! – bõgte a tehén. –A szóban forgó ördögi lény nem átallott ragadozókkal összeszövetkezni, ártatlan nyulakat és libákat meggyilkoltatni, csak hogy rémületben tartson bennünket, csak hogy uralkodhasson felettünk! – Bizonyítékot! – bõgte a tehén. – Szemenszedett hazugság! – kiabált a mangalica. – Szegény kis üregiek! – jajveszékeltek a nyulak. – Ahelyett, hogy dolgoznátok – dünnyögte a kanca. – Három társunkat tépték szét! – gágogták a libák. A mangalica kiszaladt az emlékmûhöz, s ott szembefordult a megbolydult néppel. – A vérszomjasok tették! Semmi közöm hozzá! – üvöltötte. – Úgy van! – kiabálták a nyulak. – A te felelõsséged is! – gágogták a libák. – Csendet! Én beszélek! – ordított a mangalica. Az állatsereglet szempillantás alatt elnémult. – Kedves Barátaim! Nagyon szomorú vagyok, hogy éppen akkor, amikor ennyi sorscsapás után tanyánk felett kezdett kiderülni az

14

ég, akkor kell ezt a sok vádaskodást hallanom. De meg kell mondjam, megértem mindezt. Megértem a szamár viselkedését, hiszen én voltam az, aki nem volt hajlandó eltûrni, hogy gyilkos ösztöneivel Buttyó ellen forduljon. És megértem a csúf kiskacsát is, hiszen éppen ama szörnyûségnek a szerencsétlen áldozata, amelynek örökké való elhárítására egész életemet tettem fel. Ami rajta, szerencsétlenen, a csirkenemzetség utolsó sarján eluralkodott, azt üldözési mániának nevezik. S nem másnak, mint a tragikus Vérkorszaknak, az Égõ Gödörnek a szomorú következménye. Éppen ezért arra kérlek benneteket, méltóképpen büntessétek meg a szamarat, de szeretõ szívvel bocsássatok meg a csúf kiskacsának, hisz nem tudja, szegény, mit beszél. A mangalica ekkor oldalra lépett, s felnyújtotta csülkét a csúf kiskacsának. – Kukurikúúú! Kukurikúúú! – kiabált erre a csúf kiskacsa, délcegen kihúzva magát a szamár hátán. A szamár odafordult az emlékmûhöz, hátán a csúf kiskacsával. Fogai közé kapott egy kilógó ágat, s erõsen megrántotta. Buttyó feje nézett le az elszörnyedõ állatseregletre. – Buttyó! Buttyó! – szaladt ki önkéntelenül a torkokon. – Buttyó feltámadt! – örvendett az egyik kiskacsa. – Ssss! – sápogott rá Réce mama.

A mangalica dermedten meredt az üres szemüregekre. Érezte, hogy lábaiból elszáll az erõ. Megszédült, alig bírt állva maradni. – Buttyó! – suttogta. Minden szem, minden fül rászegezõdött. – Én hozzád sem nyúltam! A mangalica felemelte mellsõ lábát, elõbb az egyiket, aztán a másikat, s elõre nyújtotta. – Látod, én megmostam kezeimet! A három nyest tette! Ártatlan vagyok! Nagyot nyögött, s mind a száz mázsájával összecsuklott. A libák mind egy szálig odaszaladtak hozzá, s csípték, marták, ahol tudták. –Elég! – kiáltott a csúf kiskacsa. – Elég! – ordított a szamár. A libák menten helyükre siettek. – Testvéreim! – nézett körbe a csúf kiskacsa. – Buttyó egyszer azt számlálgatta ott elõttem, vajon hány csirkét tarthattak fogva a Gödörben, hányan pusztulhattak ott igazából. Én úgy gondoltam, teljesen mindegy, hogy egyetlen egyet irtottak ki, vagy ezret, vagy akár milliót, mert a bûnök bûne nem lesz kisebb vagy nagyobb attól. Dühösen a szemébe vágtam, hogy lovat ad a vérszomjasok alá! Erre azt felelte, hogy lovat alájuk a hazugság ad, nem az igazság. Rögtön kész voltam a válasszal: „Az igazság nem szõrszálhasogatás!”. Nos, kedves testvéreim, az élet a lehetõ legkegyetlenebb módon bizonyította, hogy Buttyónak volt igaza. Buttyó menthette volna az irháját, ha akar-

Magánvisszhang és egy ráadás
Barátaim! Kaptam egy könyvet Varga Domokos Györgytõl: most jelent meg: „Egyetlen történet” címmel. Õ büszkén vallotta, hogy ennek a könyvnek küldetése van, ott lenne a helye a „Sorstalanság” mellett. Elolvastam, s mondhatom szenzációs! Egy kicsit Orwell Állatfarmjára hajaz, de annál sokkal jobb, és a mai magyar közéletet ábrázolja orwelli eszközökkel. Jó lenne feldolgozni, és a választások elõtt pl. egy rajzfilmben leadni. (É. P.) Igaza volt a barátaidnak: az Egyetlen történet tényleg zseniális! Még aznap este, „egyszuszra” végigolvastam. Egyszerûen nem tudtam letenni! És nemcsak az alapanalógia meghökkentö ismerõssége/azonossága, hanem a megformálás mesteri módja miatt. Minden mondatát élveztem. Köszönet érte! (M-N. K.)

ta volna, de neki a saját életénél fontosabb volt az igazsága. Azt is mondhatnám, hogy a saját halálánál fontosabb volt neki a mi életünk. Ezért szamár urammal úgy gondoltuk, hogy Buttyó testének a Gödörben keresünk méltó helyet. Talán éppen az édes szüleim mellett valahol. Nyugodjék békében! – Nyugodjék békében! Nyugodjék békében! – hallatszott innen is, onnan is. – A mangalicának meg az lesz a méltó büntetése, hogy ezt a szobrot újra meg kell formálnia. Méghozzá úgy, hogy az egyik fele az elpusztult csirkenemzetségre fog örök idõkig emlékeztetni. Arra, hogy „Soha többé vérkorszak!”. – Soha többé vérkorszak! Soha többé vérkorszak! – kiabálta az állatsereglet. – A szobor másik fele pedig – folytatta a csúf kiskacsa – Buttyónak állítson emléket. S örök idõkre arra figyelmeztessen, hogy kegyesnek tûnõ hazugságok sem szolgálhatják az igazságot. A legalávalóbbak éppen kegyes hazugságokból szövögetnek hálót az igazak köré. Akár errõl, akár a vérkorszakról feledkezzünk meg, így is, úgy is sötét kor köszönt ránk. Ha nem ilyen, akkor olyan. De mindig nagyon sötét. * Reggel a tanya hosszú-hosszú idõ után újra kakasszóra ébredt. Kukorikúúú! Kukorikúúú! Olyan ércesen szólt a derék kiskakas hangja, hogy egy messzi tanyáról éppen arrafelé tévedt, amúgy szorgalmasan kapirgáló tyúk felkapta fejét, s nyomban elindult a hang irányába… Telt-múlt az idõ… Boldogságos idõk költöztek a tanyára. Verõfényes napsütésben récecsalád sorjázott a kacsafürösztõ felé. A tanya népe, a lótól kezdve a szapora nyúlcsaládig, mind felkapta fejét a harsogó, vidám nótára. Háp-háp-háp, jönnek a kacsák, Hû, de éhes, hû, de szomjas ez a társaság! Midõn beköszöntött az este, mindenki békésen elszenderedett, csak tyúkanyó révedezett még tojásain ücsörögve. Kikukucskált a deszkarésen, felpillantott a Holdra, s megállapította: még kerek egy hét, s kikelnek a kicsinyek. Végre-valahára! Behunyta szemét, úgy ábrándozott. Hirtelen eszébe ötlött valami. Üggyel-bajjal felkecmergett, s a derengõ fényben körbehordta tekintetét a fészekalján. Tizenegy tojás domborodott a szeme elõtt, tizenegy vékony héjú, tompa fényû, síkos tojás. Egytõl egyig mind egyforma. Kivéve egyetlen egyet, amely ha nem sokkal is, azért határozottan nagyobb volt a többinél. Tyúkanyó és a szép kiskakas minden áldott nap lesték, vajon repedezik-e már a héja, vajon elõbb kél-e ki belõle lakója, mint a többibõl, vagy tán éppen késõbb. De sem elõbb, sem késõbb. Egy szép napon, éppen pirkadatkor, abból is, mint a többibõl, egy aranysárga kiscsibe bújt ki, s csipegett, akár a többiek. Igaz, kicsit mégis csak erõteljesebb volt a hangja, s elsõ ránézésre is csak délcegebb a teste a többiekénél! Ezért aztán, csak neki, tyúkanyó és a szép kiskakas nevet is adott. Szárnyukra emelték, felmutatták a felkelõ Napnak, és ekképp szóltak: – Legyen a te neved, örök idõkre: Buttyó! Tartson neved, míg a Föld tart! És soha ne feledd, mi dolgunk a világon! Elmesélni a magunk történetét.

*

* „A Habocska is igen jó, kiváló pedagógiával és ízléssel megírt könyv, de a csúf kis kacsa egyetlen története
fantasztikusan szellemes és fájdalmas rajza politikai-társadalmi helyzetünknek.” (R. P.) Egyetemes magyar történet, mint a Pál utcai fiúk. Lehet bármilyen nyelvre fordítani. Gratulálok! (A. I.) Nem túloztál, valóban nagyon jó a „kiskacsa”, majdnem együltõ helyemben végigolvastam. Tudnál-e belõle még hármat elõvarázsolni – karácsonyi ajándéknak szánnám? (F. I.) Az állatmese zseniális korleírás, nem tudtam letenni, és tán még jobb, mint az Állatfarm volt, hiszen egy sokkal nehezebben megfogható korban élünk, és mégis... Csak gratulálni tudok hozzá. (Cs. P.) Egyszerûen nem tudtam letenni! Valamikor láttam Orwell Állatfarm c. mûvét itt a színházban. Nem eretnekség hozzá hasonlítani. Nagyon jól kitaláltad, el tudnám képzelni a mai technikával filmen hatalmas sikere lenne! Persze nem tudom, a másik oldalon is így lenne-e! Nagyon tetszett, amint a disznó elfoglalja a kacsaúsztatót! Az egymás elleni uszítás szenzációs! Kacsa-csirke-holokauszt, az üregi-roma ügy, és a kergemarhakór… Az emlékmû-állítás, a kacsák viselkedése, a szamár észhez térése, a kutya szerepe! Mind-mind telitalálat! Én a nép hangja vagyok csak, remélem a szakemberek is érteni fogják, nekem nagyon tetszett! (J. M.)

* * * *

A csúf kiskacsa története – felnõtteknek és okos gyerekeknek Amint Aesopus és La Fontaine klasszikus állatmeséi, úgy Varga Domokos György remekei is egyaránt megragadják a felnõtt és ifjú olvasókat. George Orwell Állatfarmjához hasonlóan nemcsak erkölcsi tanulságokkal, hanem társadalmi, történelmi értelmezésekkel is szolgál, miközben színvonalas irodalmi cselekményszövéssel és ehhez igazodó stílussal örvendeztet meg minket. Gyerekeknek önfeledt szórakozás, felnõtteknek gondolatébresztõ tanulmány. Sõt, mai állapotaink kulcsa. A baromfiudvar megannyi lakóját, megszokott életrendjét felkavarja, amikor a „csúf kiskacsa”, alias kiscsibe születését követõen a szamár ötletét felkarolja a mangalica, és a béke csak újabb véres áldozatok után áll helyre. Az „egyetlen történetet” néhány rövidebb példázatot tartalmazó állatmese kíséri. A mostani kötet a szerzõ korábbi mûve, a Fittyfirity igaz története után Varga Domokos György várhatóan újabb sikerkönyve. (r. p.) (Új Ember, 2010. január 3.)

KÖNYVESPOLCRA

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 5.

15

Házunk tájáról

A kis õz és a felelõst keresõ erdei állatok…
Arra nem emlékszem, hogy én találtame ki, vagy „valaki” mondta, de megfigyeltem: ha az állatok nagy bajba kerülnek, akkor képesek legeslegnagyobb ellenségükhöz, az emberhez fordulni segítségért. Hogy aztán az ember valóban rászolgált-e erre a bizalomra? Nem tudom. Egyesek biztos nem. Mindenesetre, ennek a kis õznek volt annyi esze, hogy egy kutyusra bízza a sorsát, bár végül így is az embernél kötött ki egy nappaliban a heverõn. Maryland államban (USA) a történetrõl még a helybeli rádióállomás is beszámolt. Egy õzgida, valószínûleg születésekor, vagy nem sokkal utána, elveszthette az anyját, s egy kutya nyomába szegõdött. Szomorúan bandukolhatott, ahogy kell követni azt, akitõl valamit remél! Szerencséjére, az eb szemmel láthatóan koros, és ráadásul a jámborabb fajtából való, nem támadt rá a meseszép kis árvára. Hazaértek. A kutyaajtón az eb bement a házba, és az õzgida is bebújt utána. Aztán kényelembe helyezték magukat. Az ágy meleg, puha, pont olyan, ahol jól érzi magát egy öreg csont, és egy fiatal õzgida. Elképzelhetõ a háziak meglepetése, amikor a munkából hazatérve, öreg kedvencük mellett, egy szunyókáló bambit találtak. Az ember egyre több helyet kanyarít ki magának az állatok területébõl, s azoknak lassan nincs hova menniük. Az emberek közé merészkednek. Mosómedve, skunk, mókus, nyúl, mormota úgy döntöttek, hogy városlakók lesznek, s nem hagyják magukat onnan kiebrudalni. Példájukat telente az õzek, rókák és újabban a coyoteok is követik. A házak között mindig akad ennivaló. A madáretetõkbõl kihullott mag a mókusok, nyuszik csemegéje. Õket, valamint a kistestû kutyákat, kövér, lomha macskákat elkapja a róka meg a coyote, tehát mindenkinek jut bõven falat. Az õzeket meg minden tilalom, büntetés kilátásba helyezése ellenére a lakosság eteti. Közreadta: Kelemen Patrícia „– Te vagy a hibás – mondta a kis herceg. – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erõsködtél, hogy szelídítselek meg. – Igaz, igaz – mondta a róka. – Mégis sírni fogsz! – mondta a kis herceg. – Igaz, igaz – mondta a róka. – Akkor semmit sem nyertél az egésszel. – De nyertem – mondta a róka. – A búza színe miatt. – Majd hozzáfûzte: – Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot. A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat. – Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz – mondta nekik. – Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon. – A rózsák csak feszengtek, õ pedig folytatta: – Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelõ az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy õ egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert õ az, akit öntözgettem. Mert õ az, akire burát tettem. Mert õ az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettõt-hármat, a lepkék miatt). Mert õt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sõt néha hallgatni is. Mert õ az én rózsám. Azzal visszament a rókához. – Isten veled – mondta. – Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerû: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az idõ, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. – Az idõ, amit a rózsámra vesztegettem... – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelõs lettél azért, amit megszelídítettél. Felelõs vagy a rózsádért... – Felelõs vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.” Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

16

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 5.

17

Szövetségben
Dunaszerdahely, 2011. február 5.

A Magyarok Szövetsége felvidéki közösségének évértékelõ és évnyitó munkaértekezlete
Magyarok Szövetsége

Példamutatás a Felvidéken
Dunaszerdahelyen ülésezett a Magyarok Szövetsége felvidéki közössége február 5-én. A munkaértekezleten Benis Miklós, a Magyarok Szövetsége elöljárója is részt vett. A tartalmas értekezletrõl részletes jegyzõkönyv készült, olyan, amely egyrészt jól tükrözi a felelõsségteljes munkát, másrészt alkalmas arra, hogy a Szilaj Csikó követendõ példaként, de legalábbis tanulmányozásra méltó dokumentumként tálalja más közösségek, ill. elöljáróságok elé. Hogy csak egyetlen részt idézzünk ide belõle: „Megfogalmaztuk és felolvastuk a tagsági nyilatkozatot. Elhangzott, hogy aki egyetért vele, és vállalja a tagsággal járó felelõsségteljes munkát, írja alá, ezáltal is rendezve, erõsítve sorainkat. A jelenlévõk egyhangúlag elfogadták a tagsági díj összegét, mely jelenleg havi 2 euró. A továbbiakban a szervezeti átalakulásról, újjászervezésrõl, valamint a tizedek és a települési megbízottak feladatkörérõl volt szó.”

JEGYZÕKÖNYV
A Magyarok Szövetsége 2011. február 5- én Dunaszerdahelyen megtartott felvidéki évértékelõjérõl Napirend: Megnyitó, üdvözlés, ének, ima A 2010-es esztendõ történéseinek értékelése A 2011-es esztendõ feladatainak meghatározása A Felvidéki Civil Parlament megalapítása – április eleje III. Magyar Majális Dunaszerdahelyen – május 7–8. Magyarok Országos Gyûlése (MOGY) – augusztus 12–15. A visszahonosítás és a népszámlálás körüli teendõink Szervezeti átalakítás és újjászervezés (tagsági nyilatkozat, tagsági díj, települési megbízottak, tizedek, élenjárók) Hozzászólások Tisztségek megválasztása Jegyzõkönyv jóváhagyása, határozathozatal Jelenlevõk: a jelenléti ív szerint 1. pont A jelenlévõket Bugár György üdvözölte. Külön köszöntötte körünkben Benis Miklós Mihályt, a Magyarok Szövetsége ügyvivõjét és családját. A Himnusz és imádság után Mórocz Szilvia búcsúbeszédével megemlékeztünk Somogyi Attiláról, a Magyarok Szövetsége nemrég elhunyt felvidéki elöljárójáról. 2. pont Patassy Sándor évértékelõjében a 2010-es esztendõ eredményeirõl beszélt. Bugár György tiszteletét, háláját és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik munkájukkal hozájárultak ezekhez az eredményekhez. Az évértékelést a jelenlevõk módosítás nélkül elfogadták, az MSZ felvidéki honlapján mindenki számára hozzáférhetõvé tesszük. 3. pont Dudás Katalin elõterjesztette a 2011-es esztendõ feladatait: február: 27., Kunszentmiklós – MSz Országos Munkaértekezlet Dunaszerdahely – lakossági fórum, Tarics Péter elõadása a visszahonosítással kapcsolatban

március: Felvidéki Civil Parlament szervezése 13., Kunszentmiklós – a Teátrum Polgári Társulás Bánk Bán bemutatója 15., az 1848/49-es szabadságharcra emlékezve a tagok lakóhelyük szerint koszorúznak az MSz nevében április: Felvidéki Civil Parlament alakuló konferencia részt veszünk az MKP Országos Közgyûlésén május: 7–8., III. Magyar Majális Dunaszerdahelyen június: 4., a trianoni országrablásra emlékezünk a Felvidéki Civil Parlament tanácskozása augusztus: 12–15., Magyarok Országos Gyûlése Bösztörpusztán Továbbá egész évben folyamatosan részt veszünk a Szövetség által meghirdetett rendezvényeken. 4. pont Bugár György felajánlotta: hetente 1-2 napot tud foglalkozni a Magyarok Szövetsége ügyeivel, így a Felvidéki Civil Parlament szervezésével is. Körutakat, személyes találkozókat, lakossági fórumokat is vállal. Id. Batta György hozzászólásában elmondta: Élet-halál helyzet van. Az életünket a Szent Korona tanítása szerint kell berendezni. Van mit csinálni, van értelme. Nem szabad tétovázni! A teendõket a késõbbi munkaértekezleteken beszéljük meg. 5. pont Bugár György javaslata : A május 7–8-án Dunaszerdahelyen megrendezésre kerülõ III. Magyar Majálist olyan mûsorokkal gazdagítsuk, amelyeket elvihetünk Bösztörpusztára is. A javaslatot a jelenlévõk egyhangúlag elfogadták. Feladat: A helyi tizedek hetente tartsanak e témában munkaértekezletet. A tavalyi rendezvény nagyon jól sikerült – sok megerõsítõ visszajelzést kaptunk – ezért idén is hasonló az elképzelés a kivitelezésre: pl. Magyarok Vására, Kézmûvesek Utcája, Élõkép, népmûvészeti felvonulás, vasárnap szentmise, Játszóház, népzene, elõadások, lovascsapatok bemutatója. Javaslat: idén egy tájékoztató jurtát állítunk fel, amelyben a Szilaj Csikó és a Szövetség TV bemutatkozása mellett tájékoztatjuk a látogatókat a visszahonosításról és a népszámlálás fontosságáról is. A Magyar Majálist lehetõség szerint a megyebokorral közösen szeretnénk megrendezni. Felhívást intézünk a felvidéki magyar közösségekhez, hogy csatlakozzanak a rendezvény megszervezéséhez – a jelenlévõk egyetértettek. 6. pont Bugár György elmondta, hogy a MOGY a Magyarok Szövetsége legnagyobb rendezvénye, egyre erõteljesebb iránta az érdeklõdés itt a Felvidéken is. Feladatunk a rendezvény állandó, erõteljes népszerûsítése, továbbá szervezõként, fellépõként részt venni a rendezvény mûsoraiban. Benis Miklós fontosnak tartja, hogy a hír eljusson az emberekhez – plakátokon, interneten, élõszóban. 7. pont Bugár György ismertette, hogy Tarics Péter újságíró elõadásokat tart a visszahonosításról. A Magyarok Szövetsége kötelességének tartja felvállalni ezt az ügyet a Felvidéken. Javasolta, hogy kezdeményezzük Felvidék-szerte Tarics Péter elõadássorozatát. Hivatalosan is vegyük fel a kapcsolatot a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalával (a népszámlálási kampányt irányítja a Felvidéken), és csatlakozzunk a népszámlálási kampányhoz – a résztvevõk egyetértettek.

18

8. pont Dudás Katalin felolvasta az Itthon címû lapból Gáspár Tibor „Halkul az ének templomainkban, a gyermekzsivaly iskoláinkban” címû cikkét, és felhívta a jelenlévõk figyelmét a magyarság problémájának súlyosságára. 9. pont Megfogalmaztuk és felolvastuk a tagsági nyilatkozatot. Elhangzott, hogy aki egyetért vele, és vállalja a tagsággal járó felelõsségteljes munkát, írja alá, ezáltal is rendezve, erõsítve sorainkat. A jelenlévõk egyhangúlag elfogadták a tagsági díj összegét, mely jelenleg havi 2 euró. A továbbiakban a szervezeti átalakulásról, újjászervezésrõl, valamint a tizedek és a települési megbízottak feladatkörérõl volt szó. 10. pont Hozzászólások: Benis Miklós tájékoztatta a jelenlevõket a Szövetség 2011-es célkitûzéseirõl, melyek elsõsorban a megerõsödést szolgálják. Fontos, hogy a szövetségesek elsõsorban a tagok által megtermelt élelmiszert fogyasszák, a igénybe vett szolgáltatások is a mi belsõ köreinkbõl kerüljenek ki. További feladat az összefogás, egységessé válás. Megemlítette még a Fidesz által készített kérdõívek begyûjtésének fontosságát. Bokros Róbert beszélt arról, hogy a felvidéki magyarok közül sokan önként mondanak le magyarságukról, anyanyelvükrõl. Bugár György elmondta, hogy jelenleg a Magyarok Szövetsége felvidéki közösségén kívül nincs még egy olyan szervezet, mely bátran felvállalná a nemzetegyesítés ügyét a Felvidéken. Megemlítette még, hogy 2010-ben elindítottuk az MSz felvidéki honlapját, mely megfelelõ színvonalon tájékoztatja a nyilvánosságot. Patassy Sándor felolvasta a magyar honfitársainkhoz intézett Felhívás munkaváltozatát, mely kisebb módosítások után elfogadásra került. 11. pont Tisztségek megválasztása: Települési megbízottak: 1/ Dunaszerdahely – Patassy Sándor 2/ Érsekújvár – Nagy Imre 3/ Komárom – Dráfi Borbála 4/ Párkány és környéke – Juhász János Tizedek: A tanácskozáson megalakult két mûködõ tized, melyek helyben megválasztották a tizedeseket: 1/ Dunaszerdahely – Bugár György 2/ Komárom – Dudás Katalin Megyei gazdasági felelõs: Dráfi Borbála Farkas Sándor a dunaszerdahelyi munkaértekezletekre kap meghívót. 12. pont Az évértékelõ résztvevõi a következõ határozatokat hozták: 1 A 2010-es esztendõ értékelését módosítás nélkül elfogadjuk, honlapunkon mindenki számára hozzáférhetõvé tesszük. 2 Hivatalosan felvesszük a kapcsolatot a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalával, és csatlakozunk a népszámlálás kampányához. 3 Dunaszerdahelyen, valamint lehetõség szerint más településeken is megszervezzük Tarics Péter elõadását a visszahonosításról. 4 A III. Magyar Majális május 7–8-án kétnapos rendezvényként kerül megrendezésre Dunaszerdahelyen. 5 Felhívással fordulunk a felvidéki magyar közösségekhez, hogy csatlakozzanak a III. Magyar Majális megszervezéséhez. 6 Elfogadjuk a tagsági nyilatkozatot, a tagsági díj összegét havi 2 euróban állapítjuk meg. Ez a díj tartalmazza a Szilaj Csikó elõfizetését is. 7 A tizedek hetente tartsanak helyi munkaértekezletet. 8 A Felhívás szövegével egyetértünk, a tagok hozzájárulnak nevük megjelentetéséhez is. 9 Azoknak a tagoknak, akik valamilyen okból nem vettek részt a tanácskozáson, jóváhagyásra eljuttatjuk a jegyzõkönyv, valamint a Felhívás szövegét. Kelt: Dunaszerdahelyen, 2011. február 5-én Lejegyezte: Michac Szilvia

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 5.

19

Szövetségben Kedves Szövetségesek!
A vasárnapi élményeimet szeretném megosztani veletek. Kilencen mentünk (négy gyerek, hat felnõtt) Kecskemétre február 13-án, a Baranta Szövetség Harcos Magyarok nevû harcmûvészeti gálájára. A Messzi István Sportcsarnokba érkezve mindjárt otthon érezhettük magunkat, hiszen a bejárattal szemben Kovács Andrisék (Dimenzió Borászat) köszöntöttek, illetve kínáltak minket finom forralt borral. A programot mindenki olvashatta már. Érdekes, látványos, izgalmas volt. Kézmûvesek, árusok – és rengeteg ismerõs, barát találkozott egymással. A barantások délután lehengerlõ mûsort adtak, még én is meglepõdtem néhány dolgon, pedig már több alkalommal láttam õket. Sajnos az esti versenyek elhúzódtak, így nem tudtuk megvárni a végét, és a Magyarok Asztaláról és a Táncházról is lemaradtunk. Hogy nem akármilyen sportágról van szó, az újra bebizonyosodott. Általában népzene szólt egész nap, vagy élõben tárogató, és a kulturális mûsor részeként a velünk érkezõ Eperjesi Gergõ verseket szavalt. Az természetes, hogy a Himnuszt, és a barantások himnuszát is, a palóc népdalt, állva énekelte az egész sportcsarnok. A rendezésbõl is kivettük részünket azzal, hogy pólók, egyéb tárgyak árusításában segédkeztünk, amelyeknek bevétele a Baranta Szövetségé lett. Üdvözlettel: Soós Ferenc Kisgyõr Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Becsület napja – szerkesztõi megjegyzéssel
A minap láttam egy felvételt, amelyen egy Settenkedõ mûvésznevû alak hablatyolt összevissza, érthetetlenül és értelmetlenül. Ez önmagában egyáltalán nem különös, annál elképesztõbb viszont, hogy több tucat tévés, rádiós és egyéb újságíró itta érthetetlen és értelmetlen szavait. S nyilván lõtték aztán szét széles e világba. De mondhatnék másik példát is: egy megrögzött közvagyon-lenyúló és idült hazudozó ugyancsak népes újságíróhad elõtt tartott évértékelõt. Mindez szoros összefüggésben van azzal, hogy Szövetségben rovatunkban, íme, hírt adunk a Becsület napja egy rendezvényérõl. Németh Judit, akitõl a beszámolót kaptuk, s a Magyar Nemzeti Közösségek Tanácsa is szerepelt már nem olyan régen a Szilaj Csikóban, azóta viszont külön váltak útjaik a Magyarok Szövetségével. Az MNA (a Magyar Nemzeti Arcvonal) meg sohase volt szívem csücske: azzal a fajta sarkos gondolkodással, ahogy a világot értelmezi és magyarázza, nem lehet magyarországnyi Magyarországot építeni. Ám ha a magyarság, a nemzet, a közös jövõnk iránti elkötelezettségét, a hazaszeretetét tekintem, számomra teljesen egyértelmû: a fent említett, médiakegyelt urak hozzájuk képest sokkal alávalóbbak, sokkal kártékonyabbak, és összehasonlíthatatlanul jobban felelõsek azért, hogy Magyarország közerkölcsök, közállapotok s gazdasága tekintetében ilyen szélsõségesen rossz helyzetbe keveredett. Akkor pedig...?! – a szerk.
Az Egységes Magyarország Mozgalom szervezésében került sor immár második alkalommal arra a megemlékezésre, mely a katonai helytállásról, becsületrõl, hazafiasságról szól. A Becsület napja rendezvény nem a várban, nem a városban, nem közterületen lett megrendezve. Ennek ellenére idõsek, nõk és gyerekek is nekivágtak az útnak. A gyülekezési pontról több szervezet bajtársaival együtt, gyalogosan tettük meg a kb. másfél órás távot, mely elvezetett arra a tisztásra, ahol méltóképpen emlékezhettünk az 1945. február 11-i kitörés hõseire. Közel 300-an gyûltünk össze, rend és fegyelem uralkodott végig. Sötét volt, mire elkezdõdött a tiszteletadás, elhangzottak a beszédek. Elsõként az MNA részérõl Ifj. Gyõrkös István beszélt a hazájukért áldozatot hozó hõsökrõl, majd Barkai Roland az EMM vezetõje fejtette ki az ünnep szellemiségének mondanivalóját, valamint megerõsítette bennünk a hitet, hogy a magyarságnak küldetése van. Ezután elsõként a Magyar Nemzeti Arcvonal díszegysége helyezte el a kereszt elõtt a koszorúját, majd követték õket a megemlékezésre érkezett nemzeti szervezetek, köztük a Magyar Nemzeti Közösségek Tanácsa, valamint a határainkon túlról érkezett delegációk és a civil hozzátartozók. Végül közösen mondtuk el a Miatyánkot. Felemelõ érzés volt a hideg szélben állva, a csillagok és a szertûz fényénél látni, tapasztalni az összetartozás erejét. Átérezni az ünnep szellemiségét, látni a határokon is átnyúló egységet. Este 8 körül több mint 100 fõvel megindult a túra, mely a kitörés útvonalát követte. Az elsõ 10 km után lett volna lehetõség arra, hogy aki nem tud továbbmenni, viszszakísérik a szervezõk. Senki nem jelentkezett, így a teljes csoport továbbindult. Az út végig jó hangulatban, beszélgetésekkel, ismerkedésekkel, énekléssel zajlott le. Észrevétlenül telt az idõ. A nehéz terepviszonyokat leküzdve, két sebesültet kivéve teljes létszámmal érkezett meg hajnalban a mányi emlékmûhöz a csoport; itt gyertyagyújtás után felsorakozva közösen énekeltük el a Szózatot. Lélekben megerõsödve, felejthetetlen élménnyel tértünk haza. Németh Judit Magyar Nemzeti Közösségek Tanácsa

Beesett kíváncsiság

Kutyatartás, embertartás
Miskolcon jelen pillanatban hatályos törvény szerint a lakhatás alapfeltétele 6 négyzetméter. Ezzel kapcsolatban tájékozódtam. Megnéztem a kutyatartás szabályozását: 2010-ben hoztak egy rendeletet – 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet –, melyben azt szabályozzák, hogy kutyát csak úgy lehet tartani, ha minimum 10 négyzetméter rendelkezésre áll, ellenkezõ esetben tilos. Tehát megállapítható, hogy egy embernek 6, egy kutyának pedig 10 négyzetméter kell a tartáshoz ill. a lakhatáshoz. Kíváncsian várom a közigazgatási hivatal vezetõjének véleményét azzal kapcsolatban, hogy ez nem alkotmányellenes-e? Tisztelettel: Szemes István

20

Mit kíván a Magyar nemzet?
Hamarosan minden magyar embernek, családnak ki akar küldeni egy kérdõívet a kormányzat, hogy nyilatkozzon arról, mit szeretne az alkotmányozással kapcsolatban. Félõ, hogy magától sok ember nem foglalkozik a kérdõívvel, az a papírkosárba, kályhába kerül, amitõl a parlament úgy gondolhatja, ez az egész alkotmányozási folyamat az emberek többségét nem érdekli, nyugodtan hozhatnak olyan alaptörvényt, amely a nemzettel szemben egy szûk csoport érdekeit képviseli. De még ha nagyon sokan le is írják saját ötletüket és viszszaküldik azt, ki és mikor fogja azokat átolvasni, kiértékelni? Hiszen a kormányzati szándék szerint az új alkotmányt április 25-én már elfogadja a parlament.

A kép a tavalyi munkaértekezletrõl készült.

Az Országos Munkaértekezlet mûsora
2011. február 27., Kunszentmiklós Munkaértekezlet
9.30 9.55 10.00 10.15 10.20 10.35 Gyülekezõ: Filmvetítés, Magyar termék, Dal Himnusz Áhítat – Istentisztelet Megemlékezés Somogyi Attiláról Bõdi Szabolcs megnyitó beszéde 2010: évértékelés, 2011: tervek Benis Miklós Nagy László Nagy Béla Bugár György Szabados Péter (MOGY) 11.30 Szarvas Béla: Korona Vagyonkezelõ Szövetkezet 11.40 Sipos Gábor: Prakti Pakk 11.50 Varga Domokos György: Szilaj Csikó 12.00 Berki Imre: Életfa 12.05 Vers: Hiszek egy… 12.15–12.30 EBÉDSZÜNET Filmvetítés, Magyar termék, Dal Tönköly zenekar

Mire tudjuk mégis felhasználni?
Arról, hogy az alkotmány-elõkészítõ eseti bizottság által beterjesztett alkotmánykoncepció mennyiben fog változni, a testület alelnöke azt mondta: biztosan lesznek változtatások, hiszen „semmi nincs kõbe vésve”. – Hát fogjuk õket szavukon! Zétényi Zsolt és munkatársai már értékelik a jelenlegi tervezetet és összeállítanak egy javaslatot, minek kellene belekerülni, mi szolgálná a nemzet érdekét. Ezt a javaslatot meg lehetne támogatni: gondoljuk meg, ha nem magában, hanem sok-sok kérdõívvel megtámogatva nyújtják be. „Itt van 200 000 kérdõív, amit ti küldtetek ki, és ez mind azt mondja, hogy ezt a véleményt támogatja”. Annak már van súlya. De ilyet ki tud megcsinálni? Csak aki szervezetten tud mûködni. Erre fel kell készülni, és amikor a kérdõíveket kiküldik, villámgyorsan begyûjteni. Ez nem túl nehéz feladat, csak annyi kell hozzá, hogy az ember odamenjen a szomszédjához, ismerõséhez, és megkérdezze: vissza akarod küldeni? Ha nem, add ide nekem, majd én visszaküldöm. Mutassuk meg, hogy elég nagy szervezet vagyunk, tudunk szervezetten dolgozni, és begyûjtjük a kérdõíveket, mint a kopogtatócédulát szokták. Mondjuk meg mi: MIT KÍVÁN A MAGYAR NEMZET! Csaba Lászó

Jogfolytonosságunk a Horthy-korszak tükrében
13.30 13.50 14.20 14.25 15.25 15.30 16.15 16.20 16.50 16.55 Szabó Andrea (ének) Batta György Vers Molnár V. József Vers Dr. Zétényi Zsolt Vers Dr. Papp Lajos Zárás Szózat

Miként lehetek magyar állampolgár?
A Magyarok Szövetsége dunaszerdahelyi közösségének kezdeményezésére, valamint a Csallóköz Kultúrájáért Közmûvelõdési Közösség, a Biró Márton Polgári Társulás és a Magyar Koalíció Pártja dunaszerdahelyi szervezetének támogatásával megrendezésre kerül a „Miként legyek/lehetek magyar állampolgár” címû elõadás, melyet Tarics Péter okleveles politikai szakértõ, külpolitikai újságíró tart. Az elõadás a teljesség igényével, részleteiben ismerteti a magyar állampolgárság felvételének valamennyi jogi és gyakorlati feltételét, elõnyeit és hátrányait, valamint történeti és politikai hátterét. Tarics Péter összeállította a magyar állampolgárság mintegy 300 oldalas joganyagát és teljes dokumentációját, amelyet a tájékoztató elõadás során CD-n kaphatnak meg az érdeklõdõk. A rendezvényre 2011. március 2-án (szerdán) 17.30 órai kezdettel kerül sor a Csemadok székházában Dunaszerdahelyen, a Bacsák utcában. Az elõadást követõen a Magyarok Szövetsége kötetlen baráti beszélgetésre vár minden érdeklõdõt a felvidéki magyar közösségünket érintõ idõszerû teendõk megvitatására. Üdvözlettel Patassy Sándor, Bugár György

2 . é v fo l ya m 8. s z á m 2 0 11. feb ru á r 2 5.

21

Szövetségben
Örökbefogadott

Mátészalka
Szilaj-beszélgetés Hagymássy Irmával
idõ hiányában inkább csak virtuális jellegû. A 2009-es és a 2010-es bösztörpusztai rendezvényen, az országos gyûlésen ott voltam a családommal együtt. – Miért éppen Mátészalkára esett a választása? – Ott éltem 18 éves koromig, édesanyám pedig 2005-ig. Mivel Mátészalkán töltöttem a gyermekkoromat, rengeteg emléket õrzök róla. Szívesen emlékszem a Hõsök terei Általános Iskolában, az Esze Tamás gimnáziumban és a zeneiskolában eltöltött évekre, a pezsgõ köz- és kulturális életre. Nagy örömmel vettem részt a református egyház ifjúsági énekkarában is. És nem utolsósorban Mátészalkán nyugszik a temetõben édesapám és a nagyapám, ez is sokat jelent nekem. – Mit talál vonzónak a Magyarok Szövetségében? – Az MSz-ben jónak tartom az alapgondolatot, hogy a pártok és „felülrõl” szervezõdõ csoportok kizárásával a magyar embereket hozza egymáshoz közel. Nem kell mindig másokra várni és mutogatni, hanem tenni kell. Sokkal jobban magunkévá kellene tenni azt az eszmét, hogy az itt élõ másik magyar emberben nem a tõlünk különbözõ dolgokat kellene észrevenni, hanem az azonosságot. Remélem, hogy ez a gondolatiság majd eljut Mátészalkára és környékére is, legalább egyesekhez. Bár itt alapvetõen egy dolgos és serény nép lakik… – Az MSz-re visszatérve, sokszor megriadok a terveket hallva: hogyan lesz minderre elég ráérõ, szabad kapacitású ember, aki ezeket végrehajtja, ráadásul ingyen? Sokszor látok széthúzást, persze a különbözõ nézetek, vélemények velejárói az életnek. – Mennyire derû- vagy borúlátó a magyar nemzet jövõjét illetõen? – Bízom abban, hogy ha eddig is fenn tudtunk maradni oly sok viszály és baj ellenére, ezután is sikerülni fog. Ehhez szerintem szükséges az összefogás, a cselekvés és visszatérés a krisztusi tanításokhoz. Hagymássy Irma

Fogadjon örökbe egy magyar kistelepülést! – hívtuk fel a világháló segítségével tisztelt honfitársaink figyelmét. – „A Magyarok Szövetsége és a Szilaj Csikó szerkesztõsége szeretné, ha Ön »örökbe fogadná« a magyarországi kistelepülések valamelyikét”, vagyis vállalja, hogy azon a településen valakinek egy évre elõfizeti a Szilaj Csikót. Hagymássy Irma Mátészalkát választotta…
– Mi fogta meg a felhívásban? Miért döntött az örökbefogadás mellett? – Már évek óta nyugtalanít az a gondolat, hogy hétköznapi kisemberként mit tehetnék a nemzetünkért személyesen. Sajnos úgy látom, hogy elég kevés beleszólási lehetõségünk van a dolgokba. A Magyarok Szövetségében sok ember találhat a cselekvésre lehetõséget talentumához és lehetõségeihez mérten. Ebben az örökbefogadásban egy olyan lehetõséget láttam meg, hogy talán „hasznos dolgot” tehetek a közért egy ilyen apróságnak tûnõ vállalással. Amennyiben sikerül, nagyon jó dologgá nõheti ki magát. – Hol él ön? Mivel foglalkozik? – Budapesten, Kõbányán lakom, a gyönyörû Szent László templom szomszédságában lévõ Polgármesteri Hivatalban dolgozom. – Van-e személyes kötõdése a Magyarok Szövetségéhez? – Van, méghozzá az MSz kõbányai szervezetéhez. Bár ez

Magyarországon itt gyulladt ki elõször a villany. (H. Irma felvétele)

Fotó: A Szatmár Múzeum udvarbelsõje, az egyedülálló szekérkiállítással. (H. Irma felvétele)

A kisfiammal

22