Tisztelt Olvasó!

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap: http://szilajcsiko.hu

Röviden szólva:

Fõszerkesztõ Varga Domokos György dombi52@t-online.hu Fõszerkesztõ-helyettes Verzár Éva verzar.alfa@gmail.com Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna, Lázár Zsuzsa Rajz Dezsõ Ili, Szikla Krisztina Fotó Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Fucskó Miklós, Herner Adrienn, Jókuti Tamás, Koczka Kata, Náray Zsuzsa, Szamosvári Zsolt Karikatúra Gomba Hirdetési melléklet Kucsara Pál, Szikla Krisztina Olvasószerkesztés Buvári Márta, Koczka Kata, Maleczki József, Román János, Szentandrási Erzsébet, H. Tóth Tibor, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin, Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29–33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia Telefon: 06 1 359 9155 msz.szilaj@gmail.com Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: msz.sajto@gmail.com Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06 1 201 7083 Sajtókapcsolat MSz Sajtószolgálat: msz.sajto@gmail.com A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó Kapható az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

A Szilaj Csikó felfüggeszti megjelenését.
Kicsit hosszabban szólva, kedves Olvasónk: két körülmény kényszerített erre. Az egyik: a Nemzeti Kulturális Alapnál aláírásra vár az a szerzõdés, amely erre az évre 2 millió forint támogatást ígért a Szilaj Csikónak. E támogatás híján vissza-visszatérõen gondot jelent a Szilaj Csikó heti kinyomtatása és postázása. Valamelyest összefügg ezzel a másik körülmény: a Magyarok Szövetsége sorsának alakulása. Mert ez éppenséggel alakulhatott volna úgy is, hogy a Szövetség nagyobb figyelmet szentel kiadványa népszerûsítésének, támogatásának, és kevesebbet áldoz – mondjuk – belsõ harcaira. Persze, ahány ember, szinte annyiféleképpen látja ezt. Vannak, akik úgy vélik, bár valóban akadnak kisebb-nagyon problémák – de „hol nincsenek effélék?” –, s különben is: ezek olyan belsõ ügyek, amelyek nem tartoznak másokra. A bajkeverõket csendben ki kell zárni, a segíteni akarókat pedig helyzetbe kell hozni, határozottan rendet kell teremteni, s akkor a Szövetség mehet tovább a maga sikeres útján. S még azt sem mondhatom, hogy ennek a felfogásnak ne volna meg a maga logikája. A Szilaj Csikó hûséges olvasói között is vannak számosan, akik ezt várják el a vezetõiktõl is, de még a Szilaj Csikó fõszerkesztõjétõl is. Csakhogy az, ami egy vezetõ vagy valamely tag részérõl ésszerû gondolatnak tûnik, a Szilaj Csikót megoldhatatlan helyzetek elé állítja. Mert igaz ugyan, hogy a Szilaj Csikó a Magyarok Szövetsége lapja, s ebbõl akár az is következhetne, hogy nincs más teendõnk, mint a mindenkori vezetés – és a mindenkori vezetést segítõ tagok – óhaja szerint eljárni. Aki nem tetszik nekik, arról nem kell írni (legfeljebb valami rosszat), aki meg tetszik nekik, arról annál több jót és biztatót. A sajtó világában eltöltött viszonylag hosszú idõ ellenére is nehezen tudom megértetni, egyszerû szavakkal elmagyarázni, hogy valójában miért zsákutca ez. Hogy miért nemcsak más sajtónál, hanem a magunkénál is kívánatos a szerkesztõi függetlenség. A szólásszabadság. A szabad véleményalkotás. Egészen addig, amíg a céljaik – szövetségé és szerkesztõségé – egyébként találkoznak. Mindezt leginkább talán példák segítségével sikerül világossá tenni. Nézzünk elõször egy külsõ szervezetet, méghozzá a Magyarok Világszövetségét. Amikor a Magyarok Szövetsége megalakult, az MVSZ elnöke olyannyira sérelmezte az MSz „megtévesztõ” névválasztását, hogy a nagy nyilvánosság elõtt még feljelentéssel is fenyegetõzött. E barátságtalan lépésre magától értetõdõnek tûnik, hogy az MSz lapja soha egy jó szót ne írjon le az MVSZ-rõl. Igen ám, de az MVSZ és elnöke sok jót is tett a magyarságért, és nincs okunk feltételezni, hogy ez nem fordulhat elõ többé. Ezért hát, ha a Szilaj Csikó következetes akar maradni vállalásához, a magyarság szolgálatához, akkor bizony szólnia kell az MVSZ nemes cselekedeteirõl, mégha valamely MSzvezetõnek megrándulna is miatta az arcizma. S most említsünk egy hazai, belsõ példát. A MSz egyik – név szerint most udvariasságból nem említendõ – ügyvivõje úgy gondolta felszámolni a szövetségre leselkedõ széthúzást, hogy lényegében megszüntette a megyei elöljárói posztokat. De ezek az elöljárók – és a velük tartók – a múltban is tettek, és a mában is tesznek ezt meg azt a magyarok, a nemzet boldogulására. Ha ezekrõl be kívánnak számolni, akkor ezt a Szilaj Csikó fõszerkesztõjének kapásból, kézzel-lábbal el kellene hárítania? Ez még akkor is nehezen menne, ha a Szilaj Csikót fizetésért készítenénk, s nem merõ ügyszeretetbõl. Így azonban az „ügy” sose homályosul el szemünk elõtt: mi nagyon komolyan gondoljuk a kezdetekben nagyon sokat hangoztatott szólamot, hogy a Magyarok Szövetsége minden magyarok szövetsége. Minden jó embert, a magyarságért, a nemzetért így vagy úgy felelõsséget érzõ és érte tenni akaró embert szeretnénk öszszeterelni. Egyáltalán nem úgy képzeljük ezt, hogy mindenkinek egyet kellene érteni. Hanem úgy, hogy mindenki elmondhatja a maga véleményét. Még sose volt olyan, hogy ezt bárkitõl megtagadtuk volna… Talán e szavakból is világossá vált, hogy valóban csak felfüggesztjük a Szilaj Csikó megjelenését, nem pedig befejezzük; s valóban csak addig, amíg a körülmények nem változnak. Ebben az átmenetinek remélt idõszakban a Szilaj Csikó szerkesztõsége nem széledne szét; honlapunkra (www.szilajcsiko.hu) feltöltjük majd a legfontosabb anyagokat (cikkeket, képeket, sõt filmeket). Folytatjuk az „örökbefogadókkal” az interjút, s az „örökbefogadott” települések bemutatását. S a többi elõfizetõrõl sem feledkezünk meg. Nyomtatott újságot ugyan nem tudunk most küldeni, de az elõfizetési idõ megáll, s csak akkor „ketyeg” tovább, amikor megint lesz mit postázni. Hálásan köszönünk minden eddigi jó szót, érdeklõdést, kézzelfogható segítséget, és köszönettel veszünk minden ez utánit is. Mindenkitõl, aki elfogadja legfõbb alapvetésünket: „Szilaj Csikó nem eladó…” Varga Domokos György

2 . é v fo l ya m 15. s z á m 2 0 11. á p ri l i s 1 4 .

3

Magyar idõ

József Attila: Betlehem (1929)
Április 11. a Magyar Költészet Napja, József Attila születésnapja – rá emlékezünk minden magyarok lakta településen. Habár alábbi írásunk, húsvéthoz közeledvén, karácsonyi verset elemez, így is szokatlan bepillantást enged a költészet egyszer felemelõ, más-szor borongósabb világába...
Az egykori neves közéleti személyiségek, politikusok és írók közötti kapcsolat gyakran búvópatak habjaihoz hasonlóan marad rejtve, idõnként azonban jól kimutathatóak a kölcsönhatások munkásságukban. Az írástudók felelõsségét vizsgálva ezért is tanulságos Bajcsy-Zsilinszky Endre és József Attila kapcsolatának néhány epizódja. Közismert, hogy József Attilának, a Döntsd a tõkét, ne siránkozz. Versek címû kötetének 1931 márciusában történt megjelenése elõtt, volt termékeny és patrióta „népies korszaka”, ami alatt kapcsolatba került a ma már elfeledett Magyarországi Földmûves- és Munkáspárttal. A parasztpártot eredetileg Csizmadia Sándor, a szociáldemokrata földmunkásmozgalom egyik vezetõje alapította 1920. június 11-én, Orosházán, Magyarországi Munkáspárt néven. A párt 1926-ban új politikai küzdõtársat kapott, mivel a Független Földmíves Szövetség vezetõje, Drozdy Gyõzõ, lapjában, a Magyar Ugarban megcsillantotta együttmûködési készségét a közelgõ 1926-os országgyûlési választások elõtt. 1926. február 2-án, Budapesten, a Sas Szálló télikertjében, ahová közel háromezer küldött „sereglett fel”, ki is mondták a két szervezet egyesülését. Az új politikai párt ekkor vette fel a Magyarországi Földmûves- és Munkáspárt nevet. A párt programnyilatkozata kiegyensúlyozott felfogást tükrözött: „…nemzeti szellemben, az internacionalizmust elutasítva és istenfélelemben” kívánja nevelni a földmûves népet – hirdette. Dénes István, aki 1926-ban, a tótkomlósi választókerületben indult képviselõjelöltként, ezt annak ellenére megkísérelte, hogy kormányzati oldalról közjegyzõi állást ajánlottak fel neki visszalépése esetére. A szociáldemokraták is jelöltet állítottak, de Sipos András, a csorvási direktórium 1919-es volt elnöke, már az ajánlások benyújtásánál kibukott. Az 1926. december 10-én megtartott választás botrányos hatósági beavatkozás közepette zajlott le: a szavazáskor a gyülekezõhelyrõl több száz várakozó szavazót csak akkor engedtek ki a csendõrök, amikor a szavazóhelyiséget már bezárták. A tömeg erre az épület elé vonult, követelte, hogy biztosítsák szavazásukat, mire a csendõrök kardlappal támadtak rájuk. Így Bertóthy Károly kormánypárti jelölt 1002 szótöbbséggel elhódította a mandátumot Dénes Istvántól. Veszített Drozdy Gyõzõ is a Zala megyei Kiskomáromban (Zalakomár), ahol az Egységes Párt részérõl Bartos János nyerte el a mandátumot. Drozdy ezután felosztotta jelentõs könyvtárát hívei között, és kivándorolt az Egyesült Államokba. Így búcsúzott Dénes Istvántól: „…ha nagyon nagy lesz a nyomor és az elégedetlenség, az én parasztjaim nem bírják tovább az elnyomatást, ha szükség lesz reám és visszahívnak, akkor hazajövök.” Drozdy Chicagóban telepedett le, ahol megjelentette Az Írás címû lapot, s megszervezte az Amerikai Magyar Revíziós Ligát, késõbb azonban hazatért. (folytatás a 13. oldalon)

Böjte Csaba

Õrizzük meg lelkünk nyugalmát!
Sok szerencsétlenség, nehézség zúdult ránk az utóbbi idõben! A saját mindennapi gondjaink mellett, a médián keresztül mondhatni élõ egyenesben, mindannyian tanúi lehetünk a világunkat megrázó szörnyû eseményeknek. Az arab világban elszabaduló indulatok, erõszak elõtt, úgy gondolom, hogy mindannyian csak némán állunk. Hogy képesek egyes államférfiak, hosszú kormányzás után, mérhetetlen magánvagyonuk ellenére, nekiállni és mesterlövészekkel, nehéztüzérséggel lövetni, repülõvel bombázni saját népüket? Ugyancsak bénultan vettük tudomásul a Japán-szigeteken történteket. Március 11-én, a 9 fokozatú földrengés és a nyomában járó hullámverés, felfoghatatlan pusztítást végzett. A baj nem jár magában és most valóban, a katasztrófát egy atomerõmû meghibásodása, részbeni felrobbanása tette egészen apokaliptikussá. Nézzük az eseményeket, a megrázó képkockákat, filmeket, és kicsinységünk tudata marékra szorítja a szívünket, félelemmel tölt el. Hihetetlenül sebezhetõ a világunk. Természetesen felmerül a kérdés: Miért kell ilyen eseményeknek történnie? Vajon mi vár ránk? Megannyi kérdés, mikre a választ az egyház részben a tudósokra, a szakemberekre bízza. Mi ebben az elmélkedésben egyetlen kérdésre keressük a választ: Mi legyen a magatartásunk ilyen eseményekben? Hogy viselkedjünk a bennünket érõ nehézségek, gondok közepette? Nagyon fontos kérdés, mert ha ilyen szörnyû események nem is történnek felénk – szívbõl reméljük –, de azért egészen biztos, hogy mindannyiunk kisebbnagyobb konfliktusai, katasztrófái még lesznek. Ezért alázattal forduljunk szembe ezekkel a mardosó kérdésekkel, és keressünk rá választ a nagyböjti szentidõben. Mi keresztények, válaszért, vigaszért, mesterünkhöz, szeretõ Krisztusunkhoz fordulunk. Az Õ élete megannyi fájdalom, tragédia. Születésétõl kezdve, Heródes kegyetlenkedésén keresztül, a nagypénteki kereszthaláláig, folyamatosan jelen van a

gond, a probléma az életében. A jóságos Jézust egy szép beszéde után, az elvakult tömeg le akarja taszítani egy szikláról, de Õ nyugodtan keresztülmegy a tömegen, és mintha mi sem történt volna, megy tovább, végzi a dolgát... Nem dühöng, nem pánikol, nem veszekszik lázadozva az emberekkel, nem osztja ki õket bûneik szerint. De nem is ül le magába roskadva itt sem, de Keresztelõ Szent János kivégzése után sem. Nyugalmát megõrzi, és megy tovább, azon az úton melyre a Mennyei Atya õt állította. Csodálom a szörnyû nagypénteki események forgatagában Jézust. Egy pillanatra sem tér le a szeretet útjáról! Döbbenetes, hogy feltámadása után sem akarja apostolaival bölcs szigorral kielemezni a történteket. Nem süllyed el a végtelen válaszokat keresõ miértek hínárjába, hanem nyugodtan, derûvel végzi a dolgát. Tudja jól, hogy mi lakik az emberek fiaiban, a marék porból született emberkékben. Nyugodtan tudomásul veszi a tényeket, és megy tovább a szeretet útján. Csodálom azt a végtelen nyugalmat és derût, mellyel a szomorú, rezignált emmauszi tanítványaival szembemegy. Nyugodtan meghallgatja gondjaikat, és szeretettel megszólal, nem panaszkodik, hanem vigasztal, bátorít. A beszélgetés után ezek a férfiak lángoló szívvel, éjnek ideje alatt képesek útra kelni és visszamenni a távoli Jeruzsálembe, hogy elmondják: él az Isten, és szeret! A világ csodálja a Japán nép önuralmát. A szörnyû földrengés másnapján, fehér ingben és nyakkendõvel álltak a buszmegállóban, és mentek, hogy végezzék a dolgukat. Biztos vagyok, hogy a természeti pusztítást csak fokozta volna, ha az emberek szívében is a nyugtalanság és a pánik cunámija felforgatott volna mindent. Nyugalom, önuralom! Csodálatos kincsek ezek, melyeket Krisztus mindannyiunknak felkínál. Van, amikor nem lehet megoldani, elhárítani a gondokat, bajokat, van, amikor csak imádkozva, Istenben bízó lélekkel lehet vinni a keresztet, tûrni a nehézségeket, megaláztatásokat, a szenvedést. Lehet, hogy mások vagy a magunk hibájából kerültünk nehéz, talán végzetes helyzetbe, de ha mesterünktõl megtanultuk a nyugalmunk, a lelki békénk megõrzését, akkor biztos, hogy csodálattal rá fogunk jönni, hogy a szeretet, a remény útján járó embernek mindig van tovább. Ez a remény, nyugalom adott bátorságot az õskeresztényeknek az üldöztetések közepette. Számunkra is csak ez lehet az egyetlen méltó ruha, melyet ilyen alkalmakkor, a nehézségek közepette magunkra ölthetünk. (forrás: http://www.magnificat.ro/)

4

Magyar idõ Mit tesz, mit tett a Magyarok Szövetsége mozgalom az alkotmányozással kapcsolatban?
Az elsõ negyedév értékelése
A Magyarok Szövetsége cselekvõ szervezet, a cselekvõ magyar embereket egyesíti. Az elsõ Magyarok Országos Gyûlésén, (Bösztörpusztán) 2009-ben megfogalmazott Kiáltványunk, alaptörvény-tervezetünk és az azóta elvégzett munkánk, vitathatatlan jelentõséggel bír az alkotmányozási folyamatban, a jogfolytonosság helyreállításában. Felismerve azt a tényt, hogy történeti alkotmányunk érvényben van, és azt nem veheti el tõlünk senki, hogy Szent Korona-tagságunkat (tanait?) sem veheti el tõlünk senki, így nem is adhatja vissza azokat senki, mi magunk egyenként és közösen nemzetként lehetünk méltók Szent Korona-tagságunkra, és élhetünk történeti alkotmányunk szellemében. A hatalomban lévõk feladata, hogy kimondják a jogfolytonosságot, ami a készülõ alaptörvényben benne is lehet: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát. Nem ismerjük el történelmi alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzeti szocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bûnök elévülését. Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” További feladatuk, hogy megalkossák azt az alaptörvényt, amely a mai magyar nemzetet beleilleszti történeti alkotmányunk folyamatába és minden magyar számára kétségtelenné teszi a Szent Korona-tagságot. Fontos, hogy a minket múltunkkal összekötõ alaptörvényt a nemzet együttesen fogadja el, ehhez azonban nemzettársaink felébredésére és nemzeti gondolkodásunk megszilárdulására van szükség, amit csak áldozatos tájékoztató és példamutató munkával, élettel érhetünk el. A Magyarok Szövetsége mint cselekvõ szervezet, százakat és ezreket megmozdító, tájékoztató és példaadó rendezvényeket valósított meg az elsõ negyedévben, mert nem hisz abban, hogy az interneten közreadott követelések jelentik a megoldást a jogfolytonosság helyreállítására. A lakossági fórumokon és ismeretterjesztõ elõadásokon túl országos méretû rendezvényeken foglalt állást a jogfolytonosság mellett, és hívott minden magyart a Szent Korona-tagság vállalására: – 2011. január 9-én, Verõcén, a Szent Korona hazaérkezésére emlékezve, ezrekkel együtt ünnepelve fejeztük ki a Szent Koronatagságunkat, óhajunkat a jogfolytonosság helyreállítására; – 2011. február 27-én, Kunszentmiklóson nyitott munkaértekezletet tartottunk, közel ezer résztvevõvel, ahol a Horthy-korszakra emlékeztünk és az 1920– 26-ig tartó folyamatra, ami (akkor) helyreállította a jogfolytonosságot; – 2011. március 10-én, részt vettünk a Tét Magyarország konferencián, itt fogalmaztuk meg az együttmûködésünket a Magyarországért Egyesülettel; – 2011. március 22-én, több ezer, a kormány által kiküldött kérdõívet adtunk le, a jogfolytonosság helyreállításra vonatkozó, közös állásfoglalásunkkal a Magyarországért Egyesülettel; – 2011. március 27-én, Verõcén, az IMA Magyarországért szervezésében való részvétellel ismét ezrek figyelmét hívtuk fel a Szent Korona-tagságra, a jogfolytonosság helyreállításának szükségességére; – 2011. április 18-án, Papp Lajos szívsebész professzor felhívására, a pesti alsó rakpart sétáló részén, a Parlament hosszúságában, közvetlenül a Duna-parton, a munka megkezdésétõl, 11 órától, a végszavazás végéig fogunk imádkozni. Mindenki csak a tiszta szívét, lelkét, imáját és olthatatlan hazaszeretetét hozza magával. A Magyarok Szövetsége 2011. augusztus 12–13–14–15-én ismét, immár harmadik alkalommal rendezi meg a Magyarok Országos Gyûlését, aminek jelmondata: Nemzeti önellátás a Kárpát-medencében. Ebbe a szellemiségbe beletartozik a jogfolytonosság helyreállítása és a Szent Korona-tagság vállalása mellett a nemzeti egység megteremtése, a Kárpát-medence magyarságának gazdasági összehangolása, hogy ismét boldog, a Teremtõ útján járó (uruszágát megvalósító) nemzet legyen a magyar. Mindenkit szeretettel várunk a III. Magyarok Országos Gyûlésén. Jó egészséget kívánva Benis Miklós Mihály, Bõdi Szabolcs, Nagy László

Választás vagy kiválasztódás?
Felhívás a Magyarok Szövetsége megyei élenjáróihoz
Bükkzsérci „évadnyitó” összetartásunkon az egybegyûlt élenjáróink megállapodtak többek között abban is, hogy újragondolják és kidolgozzák a Magyarok Szövetsége mozgalom „választási” rendszerét. Ennek összefogására a debreceni élenjáró kapott felhatalmazást a jelenlévõ közösségtõl. Az akkor megkezdett munkában sajnos csak 3 megyei közösségünk vett részt, így a munka sem érdemben, sem eredményében nem tekinthetõ befejezettnek. Az azóta eltelt idõszak és a Szövetségünkön belüli változások megerõsítették az Ügyvivõi testületet abban, hogy ezt a munkát folytatni kell, és az ez évi bösztörpusztai országos gyûlésünkre jól elõkészített, és talán még meg is vitatott anyaggal kell a tagjaink elé állni. Most, az eddigieket nem lesöpörve, újraszervezzük ezt a „testületet”, hogy eredményre is jussunk. Amit mindenképpen kérünk, az az, hogy minden megye vagy járás, beleértve a teljes Kárpát-medencét, delegáljon egy vagy több tagot ehhez a munkához. A korábbi tagozatok javaslatait is várjuk. Azoknak a megyéknek a nevét, akik nem jelentkeznek, vagy nem akarnak a saját „életünket” befolyásoló munkálatokban részt venni, a honlapunkon közzétesszük. A munkához az alábbi gondolatokat szeretnénk „felröppenteni”: Választás vagy kiválasztódás? Elöljáró vagy Élenjáró? Fél vagy egész? Vezetõ vagy szakrális vezetõ? Mitõl szent a szent? „Vadlibák V alakban vagy ék alakban” Megszerezni…(vagy és) megtartani? A jelentkezést az alábbi e-mail címre kérjük: msz.gyor@gmail.com Szervezõ: Németh Zoltán, (flotta)+3630 949 5242 Menetrend: Beérkezett javaslatok összegyûjtése, megvitatása, elõterjesztése, majd elfogadása. „Jót akarni rosszul, károsabb, mint rosszat akarni” (M. I. Y.)

Meghívó
Papp Lajos imára hív

az új alaptörvényért

Békés, csendes imával kérjük a Teremtõt, hogy az ország házában, Nemzetünk számára a lehetõ legjobb döntés szülessen. A Parlament elõzetes tervei szerint, a képviselõk 2011. április 18-án az új alaptörvényrõl szavaznak az ország házában. Ebben a helyzetben a nemzetnek egyetlen lehetõsége maradt az eseményeket pozitív irányba befolyásolni. Imádkozzunk a Teremtõhöz, hogy az adott napon politikusaink, a magyar nemzet számára a lehetõ legjobb döntést hozzák meg! Ezért kérünk minden olyan magyar embert, aki a külsõségek mellõzésével, csendes imával szeretné segíteni a Parlamentben lévõk munkáját, jöjjön az Országház pesti rakparti oldalára. A dunai oldalra, a rakpart sétáló részére. Április18-án a munka megkezdésétõl, 11 órától a végszavazás végéig fogunk imádkozni. Mindenki csak a tiszta szívét, lelkét, imáját és olthatatlan hazaszeretetét hozza magával. Pontos helyszín: Pesti alsó rakpart, sétáló része. A Parlament hosszúságában, (270 méteres szakasz) közvetlenül a Duna-parton. Szervezõk: Papp Lajos szívsebész professzor Bethlen Farkas Julianus Barát Alapítvány Sipos Kata 30 45 46 372 siposkata59@gmail.com

2 . é v fo l ya m 15. s z á m 2 0 11. á p ri l i s 1 4 .

5

Magyar idõ
A képviselõkre is vonatkozzon a különadó-törvény!
A Jobbik elfogadhatatlannak tartja, hogy a 2006-ban és 2010ben a parlamentbõl kikerült egykori országgyûlési képviselõk mentesüljenek a végkielégítéseik 98 százalékos különadójától. Ha a politikától önszántukból távozó vagy éppenséggel kibukó fideszes, MSZP-s, MDF-es és SZDSZ-es politikusok az elbocsátott tanárokkal, buszsofõrökkel, köztisztviselõkkel ellentétben megúszhatnák ezt az adóterhet, az égbekiáltó igazságtalanság lenne. Éppen az a politikai elit ne fizessen, aki hagyta, hogy az elmúlt években bizonyos pártközeli személyek mesebeli összegeket tehessenek zsebre végkielégítés gyanánt többek között a MÁV-nál, a BKV-nál vagy a közmédiumoknál? A Jobbik szerint az országgyûlési képviselõkkel sem lehet kivételt tenni, nem hiába szorgalmaztuk a mentelmi jog eltörlését is. A volt és jelenlegi parlamenti képviselõknek is ugyanolyan elbánás alá kell esniük az élet minden területén, mint a többi embernek. Ezért a Jobbik a különadó-törvény ennek megfelelõ módosítását kidolgozza és beterjeszti. Volner János, a Jobbik frakcióvezetõ-helyettese

Vukics Ferenc az Országházban: Boldog István felszólalásában
Boldog István fideszes országgyûlési képviselõ 2011. március 25-én elhangzott felszólalásában hosszabban idézte Vukics Ferencet, a Magyarok Szövetsége alapítóját. Beszédét teljes egészében közöljük, tekintettel arra, hogy két olyan témával is foglalkozott, amelyek a Szilaj Csikó olvasóinak érdeklõdésére is számot tarthatnak: az alaptörvénnyel és a vidékkel. BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Mély meghatottsággal állok itt, az ország házában, a Szent Koronától pár lépésre. Soha nem gondoltam volna, hogy kis alföldi falum, Kétpó lakosaként valaha is az a megtiszteltetés ér, hogy részt vehetek a magyar nemzet új alaptörvényének kidolgozásában. Köszönöm ezt a lehetõséget a Mindenhatónak és mindenkinek, aki hitt és bízott bennem. 2007-ben Székelyföldön, az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam „a magyar önazonosság-tudat védelmezõje” elismerõ oklevelet. Az új alaptörvény elfogadásával, úgy gondolom, méltóképpen szolgálom nemzetem ügyét, így a határon túl rekedt magyarokét is. Biztos vagyok benne, nem kell szégyenkeznem azon székely nemzettársaim elõtt sem, akik akkor megtiszteltek a bizalmukkal. Mint már mondottam, én egy kis községbõl jöttem, és elmondhatom, hogy életem nagy részét a falvak megmaradásának nehéz küzdelmével töltöttem el. A kádári kommunista diktatúra alatt mindent elkövettek, hogy a nehéz sorsú kistelepüléseken és tanyákon élõ emberek elhagyják szülõföldjüket és a városokba költözzenek. Ennek a faluromboló politikának köszönhetõen falvak néptelenedtek el, települések szûntek meg. 1990-ben, amikor megalakultak az új önkormányzatok, mi, vidéki emberek úgy gondoltuk, eljött az újrakezdés a kistelepüléseken is. Sajnos nagyon rövid idõn belül rá kellett jönnünk, hogy a szocialisták visszatérésével a falurombolás újrakezdõdött. A polgári kormány négy éve némi könnyebbséget hozott életünkbe, de e rövid négy év kevés volt ahhoz, hogy megállítsuk a népességfogyást és az elszegényedést. 2002-tõl a vidék tönkretétele újult erõvel indult meg. A pénzügyi elvonások következtében iskolák százai szûntek meg, mûvelõdési házak, sportkörök zártak be. Nyolc év falurombolás után, úgy gondolom, Magyarország újjáépítésével megkezdõdhet a falvak újjáépítése is. Tudom, nem lesz könnyû dolog, hiszen a népesség folyamatosan csökken, és a települések nagy része teljesen eladósodott. Mégis azt gondolom, hogy több mint ezeréves Kárpát-medencei tartózkodásunk alatt, a történelem viharaiban, mindig a falvak voltak azok, amelyek elsõnek láttak hozzá az újrakezdéshez, az ország felépítéséhez. Az új alaptörvény jó alapja lehet a magyarság jövõjének, ezzel együtt a falvak jövõjének. Mi készen állunk. Tamási Áron írónk írta: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Mi, magyarok itt, a Kárpát-medencében vagyunk otthon. Itt kell élnünk, boldogulnunk és vigyáznunk azokra a mérhetetlen gazdag természeti értékekre, amelyeket õseinktõl örököltünk. Ezen gondolatok jegyében tettem egy javaslatot az alaptörvény alapjogokat kimondó fejezetéhez. Javaslatom lényege, hogy mondjuk ki: mindenkinek joga van a saját maga, a családja és a vagyona védelmére, azaz mondjuk ki: mindenkinek joga van az önvédelemre. Bízom benne, hogy képviselõtársaim is érzik annak súlyát, mit is jelent e fontos alapjog alaptörvényben való kifejezése, és mit jelent az alaptörvény elfogadása. Vukics Ferenc idézetével szeretném befejezni hozzászólásomat, amely, azt hiszem, minden magyar emberhez szól: „Magyar Emberek! Ne felejtsétek, valamikor itt elõttünk magyar emberek éltek. Értünk éltek, cselekedtek és munkálkodtak. Vérüket, könnyüket és verejtéküket hullajtották azért, hogy nékünk otthonunk, hazánk, családunk, jövõnk és lelkünk legyen. Magyar Emberek! Ne felejtsétek a régvolt magyar embereket!” Azt gondolom, itt az idõ, hogy méltók legyünk hozzájuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Felháborító döntések Pécsett
250 tanárt tesznek lapátra
Amíg a Parlamentben Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkártól folyamatosan arról hallhatunk, hogy a pedagógusi életpályát végre a kormány is megbecsüli, és kisebb béremelést is kilátásba helyeztek, addig a valóságban éppen az ellenkezõjét tapasztaljuk. Kedden került nyilvánosságra, hogy a pécsi, fideszes vezetésû önkormányzat 250 pedagógust tesz lapátra, s ezzel párhuzamosan intézményeket zárat be. A helyzetet súlyosbítja, hogy az önkormányzat rendelkezései alapján csak maximális létszámmal indulhatnak osztályok, a környezõ településekrõl érkezõ gyerekeket pedig lényegében nem fogadhatják a pécsi iskolák. Ezek a döntések tovább rontják a baranyai oktatás minõségét. A Fidesz által kitalált magyarázkodás a gyereklétszám drasztikus csökkenésérõl, a túl sok pedagógusról, valamint az interaktív táblák vásárlásáról, pedig egyszerûen elfogadhatatlan, így a Jobbik a legmesszemenõbbekig tiltakozik az eljárás ellen. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy kinek fáj a foga az iskolák épületeire? A Jobbik az ilyen ingatlanspekulációk elkerülése miatt iskolabezárási moratórium bevezetését kezdeményezte az Országgyûlésben, amely kimondaná, hogy ne lehessen az iskolaépületeket értékesíteni, vagy más célra hasznosítani. A Jobbik úgy gondolja, az önkormányzatoknak más területeken kell spórolni, nem az oktatási intézmények bezárásával. Németh Zsolt országgyûlési képviselõ Gyimesi Gábor önkormányzati képviselõ

Történelmi alkotmányt! Magyar föld nem eladó!
Civil szervezetek az alkotmányról és a magyar földrõl
Magyarországi civil szervezetek tanácskoztak 2011. április 9-én a Magyarok Világszövetsége székházában. A tanácskozást az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós hívta össze. A tanácskozáson a következõ szervezetek képviseltették magukat: Hermann Ottó Társaság, Hun Fokos Szövetség, Keresztény Pedagógus Társaság, Magyar Alkotók és Független Gondolkodók, Magyar Érdekvédelmi Szövetség, Magyar Földvédõ Mozgalom, Magyar Mûveltség Szolgálat, Országos Széchenyi Casino, Orbán Balázs Erdélyi Kör, Recski Szövetség, Trianon Társaság, valamennyien az MVSZ tagszervezetei. A tanácskozás részvevõi egyhangú szavazattal mondtak véleményt a magyar közélet stratégiai fontosságú kérdéseirõl: 1. Magyarország történelmi alkotmányát jogfolytonosan mihamarabb helyre kell állítani. 2. Magyar föld nem eladó! 3. A Széchenyi István tér létrejöttével történelmi igazságtétel történt. Köszönet illeti ezért a kezdeményezõket – Országos Széchenyi Casino, Magyarok Világszövetsége, Kríza Kálmán, Pálinkás József, az MTA elnöke, Tarlós István fõpolgármester – és a határozatot meghozó fõvárosi közgyûlést. MVSZ Sajtószolgálat

6

Feljelentik a három legnagyobb hitelminõsítõ ügynökséget
A londoni Fitch számításai szerint Portugáliának 60 milliárd eurót kellene kérnie, ha nem számítják bele az elmúlt hónapokban megrogygyant portugál bankok szükségleteit. Ezt a rövid lejáratú hitelt 2013ig kellene visszafizetni, tette hozzá a portugál Expresso címû hetilap. Nouriel Roubini, az úgynevezett „piszkos hitelek” 2007-es bedõlését egy évvel korábban megjósoló közgazdász, csütörtökön ismét hû volt melléknevéhez. Mr. Balsors ugyanis kész ténynek veszi a portugál mentõöv megadását, túllépett rajta, és már nem az õ helyzetüket elemzi, hanem a spanyolokért aggódik. Bár a spanyol gazdasági tárca vezetõje, Elena Salgado azonnal megnyugtatta Roubinit és a spanyol lakosokat, de a piacok „Mr. Doom” szavait vették készpénznek: emelkedett az országkockázat, és meglódultak a kötvények kamatai is, de a nap végére egyelõre megnyugodott a spanyol tõzsde. A Jornal de Negóciosban megjelent írás szerint a Goldman Sach’s mintegy Roubininak ellentmondva közölte, hogy minden bizonnyal Portugália az utolsó állam, amelyik segítségre szorul. Az Európai Bizottság is megszólalt, és kizárták a spanyol és portugál helyzet közötti hasonlóságot. Roubini nyilván abból a ténybõl indult ki, hogy a spanyol bankok és takarékpénztárak több mint 70 milliárd euró hitelt helyeztek ki a most bajba került Portugáliába.

Proudhon, az európai egység híve
Pierre Joseph Proudhon aggodalommal figyelte a nemzetállamok megerõsödését, s attól tartott, ezzel pusztító háborúk és totális diktatúrák korszaka nyílik majd meg az emberiség történetében. Vagy több erõs állam küzd majd egymással a hatalomért, vagy a legerõsebb állam kényszeríti rá akaratát a többire. Csak egyetlen kiutat látott: az államok eltörlését. Szerinte a teljes önkormányzattal rendelkezõ lakóhelyi és munkahelyi közösségekbõl kiindulva föderatív módon, alulról kell felépíteni az új világot. Európai föderációt pedig azok az államok alkotnak majd, amelyek maguk is föderatív alapon jöttek létre. „Csak az univerzális föderáció, minden szabadság és minden jog legfelsõ biztosítéka helyettesítheti papok és katonák nélkül a keresztény és feudális Európát!” – hirdette. „A föderalizmus az emberiség politikai formája… A 20. század megnyitja majd a föderációk korát, vagy az emberiség egy új, ezeréves tisztítótûzbe kerül.” Vukics Ferenc

Kirohant Orbánnak egy rendõr a Facebookon
„Ha esetleg nem mondták Önnek, a Rendõrség éppen a bányászbéka segge alól tekint fel a valóságra” – írja az egyenruhás a miniszterelnöknek. A felháborodott rendõr õrnagy azt üzeni Orbán Viktornak, jó lenne, ha felébredne és kicsit körbenézne. Bajusz Ferenc szerint mindenkitõl csak elvonják a pénzeket, csak a miniszterelnök terrorelhárítási legényeinek jut minden, ami szem-szájnak ingere. A felháborodott egyenruhás hangsúlyozza: a rendõrség éppen a bányászbéka s… alól tekint fel a valóságra. Mint írja, semmire sincs pénz, de még papírra, WC-papírra, tolmácsra, szakértõre se, ezzel szemben a TEK (Terrorelhárítási Központ) nevû „semmirekellõ társaság” Q7-es Audikkal furikázik. Az õrnagy szerint vérlázító, amit mûvelnek. Bajusz Ferenc levelében említést tesz arról is, hogy a helyi szerveknél az õrmesterek 80-100 ezer forintot keresnek, amiért elvárják, hogy frissek, fittek, mûveltek, pihentek és mindig hadrafoghatók legyenek. Kitér arra is, hogy a TEK-nél ugyanez az õrmester annyit keres, mint a helyi szervnél egy alezredes alosztályvezetõ, közben pedig semmit sem csinálnak. Ezzel együtt felhívja a miniszterelnök figyelmét arra, ne feledje, ezek az emberek közülük mentek oda, és elmesélik, hogy egész nap sportolnak, uszodába járnak és lézengenek. Mint írja: hiába akarják befogni a szájukat, hogy mennyire titkos a tevékenységük.

Általános sztrájk a várható elbocsátások ellen
A portugál közalkalmazottak bejelentették, hogy május 6-án megtartják általános sztrájkjukat. A portugál pénzügyi helyzet csak a nap elején javult – sokat erõsödött a tõzsde, visszaestek a kötvények kamatai, és némileg csökkent az országkockázat is –, de amikor kiderült, hogy az ügyvezetõ kormány még mindig nem kért segítséget formálisan az Európai Uniótól, ismét fordított irányba indultak a mutatók – a tõzsdét kivéve. A nap folyamán megszólalt a jobbközép szociáldemokrata párt (PSD) elnöke is, aki a június elejére kiírt elõre hozott választások egyelõre legnagyobb esélyese. Pedro Passos Coelho Sócrates szerda esti tévébeszéde után valóban megtette azt, amit Sócratesnek ígért lemondása után, vagyis támogatta külsõ segítségkérését. Ugyanígy tett Aníbal Cavaco Silva is, és felelõsségvállalást vár el az összes párttól. Brüsszelben Amadeu Altafaj, az EB szóvivõje közölte, hogy nem egyes országok, hanem a piacok kényszerítették ki a portugál segítségkérést.

Portugál per a három legnagyobb hitelminõsítõ ellen
A csütörtöki nap sem maradt meglepetések nélkül, mert négy portugál közgazdász – José Reis, Manuel Brandao Alves, Manuela Silva és José Manuel Pureza – nagy horderejû lépésre szánta el magát. A jövõ héten mindannyian büntetõ feljelentést tesznek a három legnagyobb hitelminõsítõ ügynökség, a Fitch, a Standard and Poor’s és a Moody’s ellen, mert megalapozottnak tartják gyanújukat, hogy manipulálták a piacot, vagyis bûncselekményt követtek el. Mint ismeretes, a három hitelminõsítõ különösen a múlt hét óta, folyamatosan, összehangoltan piaci nyomás alatt tartotta Portugáliát, hogy Sócrates szerda este végül bejelentse azt, amire már hónapok óta vártak, a külsõ segítségkérést. Sobieski Tamás (forrás: Polgári Hírszemle)

Elvtársi maffiózók
(részlet) Tegnap kezdõdött meg Hunvald György és 24 vádlott-társának büntetõpere a Fõvárosi Bíróságon, amelynek épülete elõtt a jobboldali szavazók nyilván hiányolták Kuncze Gábor volt SZDSZ-es országgyûlési képviselõt. Aki felmutathatta volna azt a Lop-Stop! táblát, amelyet a parlamentben húzott elõ korábban, és épp a mai kormánypártot vádolta azzal, amit az MSZP és koalíciós testvére, az SZDSZ nemcsak nagyüzemben, de vele együtt foglalkozásszerûen ûzött. Pontosabban a felszólítás Stop! részét nyolc éven át elfeledve. A tárgyalás rögtön egy meglepetéssel kezdõdött. A bíró ugyanis közölte, hogy tucatnyi vádlott esetében megszüntette az eljárást az ellenük közokirat-hamisítás miatt emelt vád tekintetében, mert az elévült. A 25 vádlott száma tehát már az elsõ nap 16-ra csökkent. Vincze Piroska bíró a végzését egy legfelsõbb bírósági határozatra hivatkozva hozta meg, ami a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ez a határozat egy épp ellenkezõ értelmû döntés volt, azaz eszerint az elévülés nem következett be. Öröm az ürömben, hogy a számonkérésnek még velük szemben sincs vége, mert az ügyészség fellebbezett a bírói végzés ellen. (…) A magyar jobboldali szavazók türelme fogytán van. Nagyon is. (…) A bûnbandák kedvelt bíráinak, illetve azoknak, akik nem tudnak elszakadni a politikától, menniük kell. Kötelezõvé tenni azt, hogy a bírói pálya az általános nyugdíjkorhatárig tartson, óriási lépés lenne. Nem habozni kell, hanem meglépni, mert ez így nem mehet tovább. Lovas István (forrás: Magyar Nemzet)

2 . é v fo l ya m 15. s z á m 2 0 11. á p ri l i s 1 4 .

7

Eleink

„Nem csügged, s honvéd tisztét teljesíti, Míg gyõz, vagy testhalmok közt sírt talál…”
(Kisfaludy Károly, 1821)

Honvédtiszt az 1848/49-es szabadságharcban
Lenkey Károly ezredes (1803–1874) VI. rész
A zászlóaljak éjjel háromig csendben nyomultak elõre a falak közelébe. Ekkor szólaltak meg a réstörõ üteg ágyúi, ami jeladás volt az általános rohamra. Elsõként a 34. zászlóalj igyekezett a résen keresztül bejutni a várba, de ott a védõk visszaverték a támadást. Viszont két honvédzászlóaljnak, a falakat létrákon megmászva, sikerült bejutnia a várba. Hajnali négy óra körül az elsõ honvédek már a falakon belül voltak. A délrõl támadó II. hadtest csapatainak szintén sikerült a vár déli részét nagy áldozatokkal elfoglalnia. Hentzi tábornok a Szent György térnél sikertelenül próbálta meg elszigetelni és leválasztani a támadókat, miközben halálos sebesülés érte. Ugyancsak életét vesztette Allnoch ezredes, a várparancsnok helyettese, aki a Lánchíd felrobbantásával is megpróbálkozott. A várba behatoló honvédek elõtt a megmaradt védõk három és félórai harc után tették le a fegyvert. Görgey Artúr méltán volt elégedett, hiszen április 26-án felmentette az ostromzár alól Komáromot, most pedig május 21-én, 17 napos ostrom után bevette Buda várát. Hamarosan a seregparancsnokság mellett átvette a hadügyminisztérium igazgatását is, sõt 1849. május 27-én, altábornagyi kinevezést is kapott. Egyúttal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályú fokozatát (ezt rajta kívül csak Bemnek adták meg), de nem fogadta el. Görgey Artúr: Életem és mûködésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben (Bp. 1988., Európa) címû könyvében a valódi okot így fedi fel: „Helytelennek tartottam, hogy jutalmat fogadjak el attól a párttól, amelynek politikai tevékenységét a nemzetre nézve vészt hozónak éreztem. De hogy a visszautasítás igazi okát, amennyire lehet, eltitkoljam, elõre értesítettem szándékomról az országgyûlési küldöttséget, és ezt részint a katonai érdemrend alapszabályaival indokoltam, melyek szerint a kitüntetésnek elsõ osztálya engem nem illet meg, részint azzal, hogy az altábornagyi méltóság Szemere Bertalan miniszterelnök republikánus kormányprogramjával nem egyeztethetõ össze”. Görgey valóban, már Tatán keltezett, 1849. május 1-jén, Kossuthnak írt – a hadügyminiszterséget elfogadó – levelében visszautasított a nemzeti jutalmat, és az altábornagyi rangot, s a formalitásnak megfelelõen így válaszolt: „Minthogy sem hivatal-, sem vagyonbeli jutalom után nem vágyódtam, nem vágyódom, nem is vágyódandom soha, méltóztassék kormányzó elnök úr megengedni, hogy én jelen címemmel megelégedjem, mégpedig következõ okoknál fogva: mivel a féligmeddig már kidolgozott hadorganizációi tervemben a magyar tábornoki rangnál magasabb cím nem létezik… Még egyszer tehát tiszta szívembõl megköszönöm a nekem szánt kitüntetést, sokkal nagyobbra becsülvén tisztelt kormányzó elnök úr megelégedését.” kénytelen távozni figyelmes katonaorvosi tanácsra, egészsége provizórikusan ismét megrendült, ezért az ottani gyógyfürdõbe irányították. Egy hónap leforgása alatt Perczel és Lenkey két hadosztálynyi, kb. 18 ezer fõs tartaléksereget állított fel. Az elsõ hadosztály élére Gaál László ezredes állt, míg a második Lenkey ezredes parancsnoksága alá került. A katonák hadfelszerelés igen hiányos volt, csupán Lenkey egységének 19. zászlóalja volt jól felszerelve: ez a komoly tapasztalatú Nyereggyártó János alezredes agilitásának is volt köszönhetõ, a többi egység újoncainak fegyverzete jórészt vasnyársakból állt. A magyar kormány tagjai 1849. július 11-én Szegedre érkeztek, innen ment a parancs, hogy Lenkey maradjon a szolnoki Tisza híd védelmére vissza. Az osztrák és orosz fõerõkkel el kell kerülni egy esetleges együttes összecsapást, külön-külön kell kicsikarni a döntõ csatát. Igyekezni kell a Tisza–Maros szögébe összpontosítani a magyar erõket. Kossuth Lajos Szemere Bertalan miniszterelnöknek írt, július 26-i levelében elárulja, hogy ténylegesen Perczel tábornok Lenkeyhez írt levelébõl értette meg az ellenség elhelyezkedését és célját. Perczel ugyanis Kecskemétrõl utasította Lenkeyt, aki ötezer katonával kimozdult Cibakházára, hogy vonuljon még aznap Kunszentmártonba, másnap pedig Szentesre folytassa útján. Perczel tábornoknak „tegnap kelt rendeletébõl értem, hogy a Pestrõl kiindult ellenség nagy erõvel, három Colonban (ezred) mozog ellenünk. Az 1-sõ Monor és Hartyánon át úgy látszik, Szolnok és Cibakházára függeszti szemeit, a 2-ik Örkényen át Kecskemétnek a tiszai fõhadtest után nyomul, míg egy harmadik a Duna mellett szint már Vecsésig terjeszkedne.” Az osztrákok ennek megfelelõen ténylegesen három colonne-ben (hadoszlopban) vonultak. Perczelt július 28-án arról tájékoztatta Kossuth, hogy Titel alól Guyon Richárd 13 ezer fõs seregének érkezése 31-ére van ütemezve Szegedre, „reménylem még elég jókor”. Ha hozzászámítva a szegedieket (kb. 8 500 fõt), kiegészítve Lenkey Károly hadosztályával, „40 000-et haladó számmal leszünk Szegednél, s ezzel csak megmérkõzhetünk”. Perczel július 29-én szintén megérkezett közel 27 ezres csapattestével a kormány ideiglenes székhelyére. Így a létszámot tekintve a magyar haderõ – beleszámítva a hódmezõvásárhelyi és szegedi táborban lévõket – elérte a 48 ezer fõt, a Bánátban további 32 ezer katona állomásozott. Reális volt a számítás, hogy a kiépített sáncokra támaszkodva, a Szeged–Tisza között sikerrel lehetett volna szembeszállni az osztrák ellenséggel. A Tisza vonala Szolnoktól Cibakházáig védtelen volt, gr. Schlick átkelt a Tiszán, Lenkey csapatával Szentesre húzódott. Csongrádról kért a hídveréshez alkalmas eszközöket.

Salutatio
Lenkey Károly néhány hétig beosztás nélküli státust élvezett, mivel – emlékiratban azt említi – „nem lévén több teendõje Ó-Budán, következetesség szempontjából pedig új ezredéhez, a Hunyadi-huszárokhoz nem mehetett”, átköltözött Pestre öccse, Lenkey János tábornok szálláshelyére. S együtt látogatták meg a Városligetben lévõ szanatóriumban Damjanich János tábornokot, akit az OHB április 28-án ideiglenes hadügyminiszterré is kinevezett, azonban még aznap eltört a lába kocsikázás közben Komáromban, s emiatt szolgálatképtelenné vált, s Pestre hozták. Tiszttársai szemeibõl bénult állapota „baráti részvevõ könnyeket sajtolt ki”, nagy tisztelettel köszöntek el tõle.

Seregszervezés az Alföldön
Lenkey Károlyhoz hasonlóan katonai csapatbeosztás nélkül volt Perczel Mór is, aki a felkínált altábornagyi rangot Törökbecsén, 1849. április 26-án, Kossuthnak írt levelében – Görgeyhez hasonlóan – visszautasította, június elején azonban parancsot kapott, hogy utazzon Ceglédre. Kossuth szorgalmazta különösen, hogy ismét állítsanak fel népfelkelõ egységeket, amelyek a reguláris egységek kiegészítõjeként alkalmasint jól hasznosíthatók. Perczel egy tartaléksereg szervezésére kapott utasítást, ehhez igénybe vette a szervezésben jártas Lenkey Károlyt, akit átküldött hamarosan Szolnokra, parancsnoknak. Feladata volt a csapattesteiktõl elszakadt honvédek összeszedése, ismét katonai egységekbe szervezése, másrészt a vasút adta elõnyökkel élve az ország más részeibõl is tartalékosok gyûjtése. Lenkey János tábornok is megjelent Cegléden, õ azonban hamarosan Nagyváradra volt

Illusztráció: Lázár Zsuzsanna

8

„Lóvesztébe!”
Kossuth július 31-én Szegedre rendelte Hódmezõvásárhely, Szentes és Csongrád elöljáróit egy népfelkelés kihirdetésének tervével. Ennek vezényletét Lenkey Károly ezredesre akarta bízni. Emlékiratában azt írta, „veszélyesnek látta” a tervet, a népfelkelõk „emberi gyengeségeit” jól ismerve, attól tartott, mint több ízben már elõfordult, egy ágyúsortûz megfutamítaná a harchoz nem szokott önkénteseket, s ezzel szétzilálódna hadosztályának hadrendje. Ráadásul azt a parancsot kapta Dembinszkytõl, hogy kerülje a Schlick katonáival való nyílt összecsapást, és a számára kiépített két tutajhídon vonuljon át Makó alatt a Maros folyón a bal partra, majd gyújtsa fel a hidakat. Kossuth augusztus 1-én azt az utasítást adta Lenkeynek hogy az ellenség átkelését Csongrád és Szentes között mindenképpen akadályozza meg: „Lóvesztébe!” – hangzott a talányosnak tûnõ, de érthetõ utasítása. Aznap azonban Kossuth estére kénytelen volt elismerni: „Az ellenség Csongrádot leégetvén, hidat vert a Tiszán, Lenkey 8000-re Vásárhelyre nyomult.” Augusztus 2-án Dembinszky feladta Szegedet, és áthúzódott katonáival a Tisza bal partjára. Lenkey közben írásban közölte Kossuthtal, hogy koleragyanús, ezért átadja a parancsnokságot Nyereggyártó János ezredesnek. A 25. hadosztály – Gaál László tábornok hadtestéhez tartozott – ekkor 8610 gyalogsági katonából állt, 800 lovassal és 27 tüzérlöveggel rendelkezett a déli hadsereg kötelékében. Az egység, augusztus 2-án ért át Szõregre, Dembinszky a tartalékba osztotta, ezzel Lenkey Károly ezredes parancsnoki ténykedése véget ért.

Szörnyû idõ, szörnyû idõ!
(Petõfi Sándor)
A fõerõk augusztus 8-án érkeztek Temesvár alá hosszú menetgyakorlat után, igen fáradtan, és rossz elõjelek közepette néztek a másnapi ütközet elé. 1849. augusztus 7-én Perczel Mór tábornok, Perczel Miklós ezredes és Lenkey Károly Rékasra ment, a Temesvárhoz alig egy órai járásra lévõ faluba. ide érkezett Bem altábornagy is 9-én Erdélybõl. Bem átvette Dembinszkytõl az 57 ezres sereg (102 ágyú) fõvezérletét s futárt menesztett Görgeyhez Aradra, és kérte, hogy Temesvár felé indítsa seregének egy részét, hogy ütközet esetén Haynau seregének háta mögé kerülhessen, és onnan támadhasson. Bem tehát Görgeyvel akart egyesülni, és kész volt Aradra vezetni seregét. A visszavonulás zavartalanságának biztosítása érdekében elõbb meghátrálásra akarta kényszeríteni Haynaut, s ezért még aznap megtámadta az ellenséget Temesvárnál. Ennek várostroma egyébként jócskán elhúzódott, még június 11-én megkezdõdött és augusztus 9-ig tartott. „A rékasi értekezlet számítása füstbe ment” – emlékezett késõbb vissza Lenkey Károly a vesztes ütközetekre. Ráadásul a temesvári 9-i csatavesztés idején Bem fõvezért is szerencsétlenség érte, lova megbokrosodott, s levetette hátáról, és vállpercét törte. A magyar tüzérség lõszerkészlete is kifogyott, ráadásul Haynaunak az a hadosztálya, amelyet elõzõleg a Temesvárról Aradra vezetõ út megszállására küldött, hogy elzárja Dembinszky egyesülését Görgeyvel, most a jobbszárnyon szintén beavatkozott. A fõtisztek közül sem Perczel Mór, sem Mészáros Lázár sem Henryk Dembinszky nem merte vállalni a küzdelem

irányítását, kilátástalannak tartották, így Guyon ezredesnek kellett átvenni a Bem vezérkari fõnökének tisztét. A többször elõtûnt fõtiszti torzsalkodást hitelesen villantotta fel Arany János 1850-ben írt Koldus-ének címû versében: /Mennyi drága erõ, és mennyi nemes vér!/ Hozzáfoghatót a történet nem ösmér./ Mi haszna! az erõt ásta bensõ féreg:/Büszke, szenvedélyes, versengõ vezérek;” Lenkey Károly ezredes pedig másnap Perczelékkel útnak indult Lugosra. A két Perczeltõl ott elbúcsúzott, hívták, hogy tartson velük külföldre, az õ gondolatai azonban már szülõvárosában jártak, kis családja sorsa izgatta. Facsétra ment, betért Lukács Dénes tüzérezredeshez, aki semmiképpen nem akarta elhinni a katonai kudarcot, még meg is fenyegette: „Téged, pedig mint lehangoló álhírek terjesztõjét, elfogatlak” – mondta neki. Lenkeynek egy társa is akadt hazafelé, a komáromi Szögleti õrnagy csatlakozott hozzá: már Soborsinban jártak, a Maros jobb partján, ahol ismerõs volt a táj Lenkeynek, hiszen egykor a helység szeretõ édesapja szolgabírói járásához tartozott. Augusztus 12-én Tóthváradra, ebbe a többségében románok által lakott faluba értek, ahol oly kedvesen fogadták õket, hogy még át is szállították a tiszteket a hegyeken át 4 ökrös fogattal Butyénbe. Lenkey ott is ismerõsbe botlott, a helyi szolgabíró, Madarassy, egykori aradi iskolatársa volt. Tõle tudták meg, hogy sor került augusztus 13-án, a Világos és Magyarád közötti területen az általános fegyverletételre. A magyar honvédsereg 30.884 katonája sorakozott fel a kijelölt síkon, hadsoraik elõtt 144 ágyúval. A magyar sereg gyászos némaságú felvonulását követõen érkezett meg a cári intervenciós hadsereg III. hadtestének parancsnoka, Fjodor Vasziljevics Rüdiger lovassági tábornok muszkalovon, nagy tiszti kísérettel. A tisztelgés után elhangzott magyar részrõl a rövid vezényszó: Fegyvert gúlába! Erre minden zászlóalj gúlába helyezte fegyvereit, a tölténytáskákat pedig csomókba hányták. Majd a lovasság lefegyverzésére került sor: Le a nyeregbõl! - zúgott a parancsnokok vezényszava.

Vizsgálati fogság

Hazatérés
Madarassy szolgabíró Butyénben próbálta rábeszélni Lenkeyéket, hogy menjenek át Világosra, hogy mentesüljenek a késõbbi felelõsségre vonástól. Szögleti õrnagy hajlott is rá, de Lenkey Károly hajthatatlan maradt. Így a két honvédtiszt Butyénbõl Szalonta felé vette útját, majd zegzugos kitérõkkel a Sarkadhoz közeli Okánban kötöttek ki. Itt találkoztak Szlávy Miklóssal, a helyi földbirtokossal, aki megszólította õket, amikor a kovácsmesterhez kocsikerék-cserére tértek be. Beszédbe elegyedtek, és Lenkey elpanaszolta Szlávynak, hogy a múlt éjjel egy borona vasszög ment a kedvenc katonalova talpába, kérte, gyógyítassa meg. Szlávy ezt elõzékenyen megígérte, és azt mondta, bármikor visszaadja, ha arra jár. Ígéretét betartotta: Lenkey emlékiratában elmondja, erre közel öt év múlva került sor, amikor kiszabadult az aradi börtönbõl. Lenkey Károly és tiszttársa 1849. augusztus 17-én átkeltek csónakon a Tiszán, majd a két katona útjai szétváltak: Szögleti õrnagy Komárom felé vette útját, míg Lenkey Kömlõ érintésével hazatért Egerbe.

Alig 48 óráig maradt titkokban Lenkey Károly hazaérkezése: egy ismerõse figyelmeztette, hogy értesítést kapott a helyi osztrák katonai hatóság érkezésérõl. Erre Lenkey ezredes feladta magát a városparancsnoknál, Köllõ õrnagynál. Az osztrák tiszt írásban kért Pestrõl Haynau parancsnokságától utasítást a teendõre, ezzel egy kicsit az idõt akarta húzni. A parancs azonban megérkezett és úgy szólt, szállítsák fel a tisztet. Lenkey 1949. augusztus 24-én elbúcsúzott családjától, befogatta lovait és egy fiatal lengyel õrmester õrizetében elindult Pestre. Az út négynapos volt: a Gödöllõrõl Pestre vezetõ út vámházánál ott állt akkor is a katonaõr, aki azonban jelentette a szolgálattevõ fõtisztnek az érkezést. Az õrtoronyból lekászálódott fõhadnagy azonnal intézkedett: „Nur in das Neugebäude!” (Most pedig az Újépületbe!) Lenkey Károly a jóindulatú lengyel katonát rábeszélte, hogy térjenek be a „Veres Ökör” vendéglõbe, ahol jól eliszogattak. Hajnali háromkor keltette fel Lenkeyt kocsisa. Nem akarták az alvó lengyelt se bajba hozni, ezért õt is felköltötték. Még bornyúját és puskáját is segítettek feltenni a kocsira, akinek eszébe jutott, hogy a parancs szerint a térparancsnokságnál jelentkeznie kell. Lenkey azonban lebeszélte, hiszen a vámnál a fõhadnagy „ordréját” [parancsát] nem foglalta írásba. „Megölelték egymást” – mesélte 1868-ban Lenkey Károly – és megparancsolta a kocsisnak, különösen a vámnál hajtson sebesen, hagy higygyék a fegyveres katonáról, hogy „valaki üldözésére van kiküldve”. Késõbb tudta meg az egriekrõl: a lengyel katona szerencsésen viszszaérkezett Egerbe. Lenkey ezt követõen bejelentkezett báró Johann Kempen tábornok parancsnokságán, meghagyta címét és átment sógorához, Peregriny Elekhez, Budára. Harmadnapra hívatták a térparancsnokságra, onnan akkor még elengedték. Haynau elfogatási parancsát egy rendõr szeptember 26-án kézbesítette számára, így került Lenkey Károly az Újépületbe Dreier hadbíró elé. A kihallgatást vezetõ hadbíró emlékeztette, hogy Vukovárról került fel õ is, Lenkey azonban úgy tett, mint aki nem emlékszik egykori tiszttársára. A katonaügyész jóindulatúan a kihallgatási jegyzõkönyvre „veres ónnal” ráírta: „Nem súlyos bûnös”. Már 1849. október végén járt a zord idõ, amikor a rögtönítélõ bíróságokat megszüntették és 36 fogoly egykori császári magyar tisztet átszállítottak Aradra, a katonai törvényszékre. Szolnokig vasúton utaztak, Haynau ezredébõl rendeltek ki õrzésükre egy abszolút megbízható századost, gránátosaival. Szolnokról továbbra is szigorú õrizet alatt menetalakzatban mentek tovább. Az elsõ kocsin négy katonával egy õrmester helyezkedett el, a menettempót is ez diktálta, ezután következtek a foglyokat szállító kocsik, melyeken a fegyveres katonával szemben hátul ült két fogoly. Utánuk haladt két kocsin 10 gránátos, a menetoszlopot a százados kocsija zárta be. Aradon elõbb a vár kazamatájában helyezték el a tiszteket, a szavak kevesek ahhoz, hogy méltatlan helyzetükrõl beszámoljunk. Dr. Sebestény Sándor

2 . é v fo l ya m 15. s z á m 2 0 11. á p ri l i s 1 4 .

9

Új történelem

Börtöninterjú Budaházy Györggyel 2. rész

Ezt értse meg már valaki!

– Milyen irányú változásokra lenne szükség ahhoz, hogy ez ne így legyen? Hogy a szabadságharcost szabadságharcosnak tekintsék… – Ez a történelemben mindig így volt: azokat, akik az ellenállásnak ilyen szintjére jutnak, maga a hatalom mindig szereti kriminalizálni és túlminõsíteni. Egyébként az egész Btk.-ban, ha megnézed, rá lehet húzni a terrorcselekményt egy ilyen rongálásra, és ez 10-tõl indul, 10 évtõl. Mint a gyilkosságok, hasonlók. Sõt, hát nézzük meg: ha odamegy az egyik fiatal a másikhoz, odamegy, mondjuk, a cigány gyerek a magyar gyerekhez, s elveszi tõle a telefonját, ez rablás lesz, és ráhúzhatnak, mit tudom én, akár hat-hét évet, ha úgy ítéli meg a bíró, hogy már többször is elkövette. Azok viszont, akik milliárdokat lopnak el, még a Btk. szerint sincsenek ebben a súlycsoportban. Ez például képtelenség. És kik hozzák ezeket a törvényeket? A politika! Ezzel magát mentegeti, mert elõre gondolkodik: azokat a bûncselekményeket, amelyeket majd õ fog elkövetni, ne lehessen majd büntetni. Nézzétek meg az elmúlt húsz évet! Jó, most már elõfordul egy-egy büntetés, például Zuschlagé. De õ meg most jogosan mondhatná, hogy õt túlságosan megmérték, hiszen Prinz Gábort kellett volna életfogytiglanra ítélni azért, ami elfolyt a Postabanknál, kifolyt az országból, mindenkinek a zsebébõl… – Zuschlag is csak a vicce miatt kapott annyit... – Igen-igen, ez is benne van a pakliban. Lehet, hogy azért most lesznek súlyosabb ítéletek is. Csak arra akarok kilyukadni, hogy azt, ami õket veszélyezteti, a hatalmi pozíciójukat, azt aztán iszonyúan kriminalizálják! – És azok sem kevésbé, akik most jöttek… – Hát nem tudom, hogy nekik miért érdekük. Most már ezt kell, hogy mondjam, hiszen már egy éve hatalmon vannak… – Kapsz-e jelzéseket, hogy várj türelemmel, segíteni akarunk? – Dehogy kapok! Sõt, nézd meg, hogy mit csinált a Hír Tv! Ki gondolta volna, hogy õk fognak ellenem agitálni és ráadásul ilyen nevetségesen. Vannak országok, ahol az ilyen típusú nyomásgyakorló médiakampány prejudikálásnak számít, azaz bûncselekmény. Például, úgy tudom, Franciaországban, Ausztriában. Beavatkozás az igazságszolgáltatásba. Nálunk nincs ilyen jogszabály, nálunk lehet. Nem csak a mi ügyünkben – valljuk be, hogy Hagyótól kezdve mindenkit terhelt az, hogy kampányoltak ellene. Valójában tisztességtelen dolog ez. Ha belegondolsz, ez folyik ellenünk is. Most éppen nincs olyan nagy hangzavar, de volt olyan, hogy fellángolt. Most hallottam az InfoRádióban, hogy

csõcseléknek nevezett minket Gyurcsány Ferenc. Azok, akik az utcán szembe mertek szállni a rendõrséggel, az csõcselék. Mit akartak? Visszamenni a Kossuth térre, október 23-án. Miért ne mehettek volna oda?! Mibõl indult ki az egész? Abból, hogy az emberekre rátámadtak. Mindenért rátámadtak, mert tudta jól, hogy ha nem teszi, akkor be fog dõlni a hatalma, mert a társadalomban a népszerûsége 2006. szeptember 17-tõl így megfordult. Onnantól kezdve az õ hatalma két hétig nem maradt volna fenn, ha erõszakot nem vet be. És nem a „csõcselék” ellen! Mert „csõcselék” ott nem is volt. S amit õ kikiáltott csõcseléknek, nem az szavazta le õt az országos választásokon, nem az buktatta meg a tb-vel kapcsolatos nagy agybuggyanását a népszavazáson, hanem az ország nagy tömegei. Lehet, hogy Budaházy György túl radikálisan fogalmaz meg dolgokat. Lehet, hogy demokráciában nem bevett gyakorlat, legalábbis nálunk nem, mert nálunk a magyar ellenzék olyan gyáva, hogy az égvilágon semmit nem csinál azonkívül, hogy a húsosfazék mellõl néha bekiabál. De azért más országokban, azért a demokráciában is szokás olyan blokádokat csinálni, mondjuk Franciaországban, hogy megáll az élet – csak egy juttatás néhány százalékos csökkentése miatt! Magyarország ilyen szempontból, sajnos, nagyon el van maradva, de még ha kelet felé nézünk, ahhoz képest is el vagyunk maradva. Én azt mondom, igenis, ki kell merni állni, s ezt mindig vállaltam a bíróságon is. De azt nem vállalom, hogy az alkotmányos rendet erõszakkal meg akartam dönteni – mert ezzel is megvádoltak. Azt vállaltam, hogy az ellenállást helyesnek tartottam, és nem tartottam helyesnek azt, hogy azt mondja a rendõrség: menjenek haza! Miért mi menjünk haza?! Menjenek azok haza, akik bitorolják a hatalmat, ilyen tökéletes lebukás után. Ha a jogszabályok ezt jogosnak tartanák, amit õk csinálnak, akkor a jogszabályokkal együtt menjenek haza, hisz a jogszabályokat szintén õk csinálták! Tehát én valójában mindig ilyen dolgokért álltam ki 2002-ben. Miért kellett volna hídblokádot csinálni, ha lett volna újraszámlálás?! Amikor az ország fele akarta. A másik fele éppen lehet, hogy nem akarta, mert az a szocikra szavazott, de az egyik fele akarta. Nagy tömegeket érintett a kérdés, és nem valami extrém ötlete volt Budaházy Györgynek, újraszámlálást csinálni. Csak senki nem tett érte semmit, és a kétségbeesés végül belevitt egy olyan dologba, ami egyébként a világon megint sehol nem extrém dolog: blokáddal vagy valamivel próbálnak olyan helyzetet teremteni, amellyel felhívják rá a figyel-

10

met – hogy oldódjon meg! Ezért is vagyok büntetett elõéletû. Az amnesztiatörvény mire lenne jó? Valahol ez már nem lesz különbség, hogy, mondjuk, „Raffael Péterkét” – vagy nem tudom, milyen jó nevet mondjak, hogy életszerû legyen – 10 lopásért elítélték, benne van a priusz az erkölcsi bizonyítványában, és benne van az enyémben is. Én is priuszos vagyok meg õ is. És egy idõ után már csak ez számít. Hát azért engem ez irritál! Könyörgöm, én nem az emberek életét akartam tönkretenni! Sõt, akik tönkretették a magyarok életét, azok ellen próbáltam tenni valamit, hogy ne csinálhassák tovább! – Hogyan döntögetted az alkotmányos rendet? – „Alkotmányos rend megdöntése” – ez az ítélet is jogerõs lett, mert már másodfokon is vesztettem – abszolút koholmány, koncepciós dolog volt! Arra figyelmeztettem az embereket 2006–2007-ben, hogy Gyurcsány Ferenccel nem képzelhetõ el a jövõ. Ki cselekedett helyesen? Az, aki hagyta, hogy még négy évig folyjon ez tovább? Miközben anynyi lett volna a dolga, hogy odaáll a tiltakozás élére? És meg sem próbálta, mert még a végén róluk is kiderül valami? Nem tudom, hogy mi tartotta vissza az ellenzéket… De a tévéostrom is ki van kiáltva valami borzalmas szörnyûségnek! Mindenhol megostromolják a tévét – nézzünk már körül a világban! –, ahol valami politikai típusú felkelés tör ki. Elsõ dolog! És nem akar ez itt Magyarországon mégsem kiderülni?! Ha kimondta az amerikai elnök, hogy mivel Kadhafi csak erõszakkal tudja fenntartani a hatalmát, illegitimmé vált, kimondhatta volna ezt Gyurcsányra is, hogyha itt nem azt látta volna, hogy a vele szembenállók nem egységesek. Tehát hogyha az ellenzék éppenséggel azt csinálta volna, mint Ukrajnában, hogy odaáll a tüntetés élére, és nyolcvanegynéhány napig el sem mozdul a Parlament elõl. Lehet, hogy rossz volt az a narancsos forradalom, most nem akarom minõsíteni, de ott igenis az élére álltak a tiltakozásnak, pedig az is egy volt kommunista ország. Nem lehet azt mondani, hogy mert ott demokrácia volt… De nagyon sok olyan országot lehet mondani, Kirgíziától Moldáviáig, ahol az ellenzék nem viselkedett így, mint itt. Itt nem tudhatta kijelenteni az amerikai elnök… Igaz, itt nem éles lõszerrel lõtték az embereket, de éppenséggel arról sem volt szó, hogy egy focimeccs után gyújtogattak volna a városban. Olyan lebukásról volt szó, amely miatt a világ bármely országában lemondott volna a miniszterelnök. – Abból, amit elmondtál, úgy tûnik, Magyarországon nagyon kockázatos szabadságharcosnak lenni. – Meglep, hogy ezt kell mondjam, de úgy tûnik, igen. Ez döbbenetes, hogy Magyarország még mindig itt tart! És tömegével mennek is el az emberek… – Nem sejted az okát, miért tartunk itt? – Az az oka, hogy többször lefejezték már. De genetikai oka is van ennek: azokat a bátor embereket, akik az ilyen ügyekben cselekedni akartak, vagy megölték, vagy elüldözték, és ez annyiszor megtörtént, ciklikusan, az elmúlt százötven évben, hogy az állományban már kevés az ilyen ember. A liberális pártokrácia meg pontosan olyan, hogy az ilyen típusú embert kiveti magából,

s ettõl retteg; az ilyen gumigerincû meg kontraszelektálódik. Hát hol van itt egy karizmatikus ember?! Volt egy-kettõ a parlamentben, de mindig kivetõdött belõle. – Apai ágon nemesi származék vagy. Számít ez valamit? – Hát hogyne számítana! Az én õseim ezért a földért harcolnak a honfoglalás óta, ismerve a családom történetét. Minden generációban volt egy Budaházy, az utóbbi idõben is legalább egy, aki tett valamit. A nagybátyám ’56-ban fegyverrel harcolt – azóta nem volt itthon, Ausztráliában él. A nagyapám bátyja Rongyos Gárda-parancsnok volt… Most, ugye, mondhatod, hogy mind felforgató volt. De milyen helyzetben álltak ki a hazáért? Ma már azért pozitívan ítélik meg, évtizedekig elítélõleg… Én is így voltam 2002-tõl: most mindenki nézni fogja, ami itt folyik? Hát azért valamit csináljunk már, legalább emeljük fel a szavunkat! Nézzem, hogyan hordják szét az országot?! – És ez nem is igazán döntés, hanem egy adott pillanatban szinte kényszerítve vagy arra, hogy egy ilyen múlttal kiállj, ne hátrálj, ne fordulj meg, mint mások! – Hát… nem tudom megállni. – Valahogy így zajlott? – Nem tudok mást mondani. 2002-ben úgy éreztem, hogy itt valami olyan visszafordulás indult el, amit nem szabad hagyni. Már így sem álltunk túl jól, nem haladtunk a legjobb irányba, de addig még azt gondoltam, hogy esetleg van valami kiút. Onnantól viszont az volt bennem, hogy úristen… De van-e ehhez jogom, hogy én a többséggel szemben kijelentsem: ez így nem jó. Ám pont az volt a lényeg, az volt a gyanús, hogy nem is biztos, hogy a többség akarta azt, ami akkor történt. De ezt sem engedték, hogy kiderüljön! Ami viszont 2006-ban történt, már egyértelmû volt, hogy a többség nem akarja! És mégis lehetett csinálni! El lehetett adni ezt meg azt! Föl lehetett venni annyi milliárdot, és el lehetett tapsolni! És ez mind-mind megtörténik! És én vagyok a terrorista, én vagyok! Nem az a terrorista, aki lõtte az embereket, meg lövette. Ha „a lakosság megfélemlítésének céljából végrehajtott terrorcselekményt” akarunk, akkor találunk: 2006 õszén! Hát nem? Ez kategorikusan megáll. Lefordítjuk a józan eszünkkel, hogy ez mit jelent: azt jelenti, hogy meg kell félemlíteni úgy az embereket, hogy azok ne merjenek cselekedni. Akármivel vádolnak engemet, egyik sem hiszem, hogy ezt kimerítené. Ha megkérdeznék az embereket, azok nem is tudtak róla, hogy az MSZP-nek valamelyik pártirodáját felgyújtották. Ezeket különben ránk akarták terhelni, de nem jött össze… Viszont az, hogy az embereket úgy megtámadták szeptemberben meg októberben, az látványosan befolyásolta, hogy utána mi lett, és a mai napig ennek súlya van. Emlékezzetek vissza, hogy 2009. április 5-én, a Hõsök terén volt ennek a Civil Összefogás Fórumnak a tüntetése. Amúgy, azt hiszem, ez is valamilyen fideszes mûszervezet… Ott nagyon sok ember akart valamit, hogy na, végre, ha Gyurcsány lemondott, legyen elõrehozott választás! És akkor tényleg tízezer ember összejött a Hõsök terén, de addig, évekig, jó, ha pár ezer embert össze lehetett hozni. Tehát volt eredménye a megfélemlítésnek.

Tényleg megfélemlítették a lakosságot, és ennek tényleg az volt a célja, hogy ne merjenek kimenni. Mert Gyurcsány tudta, hogy az õ hatalma egybõl megdõlhet, mert lejáratódott. Erre a megfélemlítésre tényleg megáll a „terrorcselekmény” kategóriája. Akkor is, ha nem veszik elõ. Azok az emberek, akik elkövették, nem lettek elõvéve a mai napig sem, és nem is lesznek. Ha a mai belügyminiszter az elsõ kijelentésével Gergényit mentegeti, akkor innentõl mirõl beszélünk? – Bogár Lászlónak van egy érdekes gondolata az „Ár? Bér!” címû cikkében. Azért olvasnám föl, mert kíváncsi vagyok a véleményedre, mennyire osztod. Hiszen te meglehetõsen mélyen foglalkozol az életnek ezzel a szeletével, talán tudsz rá válaszolni. „És persze lehet az egyre jobban elmélyülõ nyomorúságért magukat a nyomorultakat okolni, és saját nyomorúságuk minden terhét továbbra is rájuk hárítani. Fõként azért lehet, mert, mondjuk ki, semmiféle realitása nincs a lázadásnak. Az elnyomorított alsó negyven százaléknak nincs semmilyen használható tudása a helyzetérõl, és nincs semmilyen elképzelése kifosztottságának okairól, felszámolásának lehetséges útjairól. Nincsenek szervezetei, nincsenek a szervezkedéshez szükséges anyagi és szellemi erõforrásai, egyszóval nem konfliktusképes. A rendszerváltás uralmi elitjeinek tehát nem kell lázadástól, társadalmi robbanástól tartaniuk.” – Ezt mikor írta? – A legfrissebb cikkében. – Most? – Most. – Ezek szerint kritikus a maiakkal szemben is… Az én fõ meglátásom, hogy a közjogi rendszer rossz, úgy, ahogy van. Egészségügy, közbiztonság, minden. Mert itt nincs képviselve ez az ország, az emberek, a társadalom, a szavazópolgár. És nem igazán láttam, hogy ezzel foglalkoznának. Van egy tévképzet, hogy a demokrácia – ez a fajta demokrácia, ami most a világban dívik nagyjából – meghaladhatatlan dolog. A világ leült, és így leállt ez a közjogi gondolkozás, ami úgy kétszáz éve megszületett, s ami szerintem pezsgõbb volt… Valahogy elhiszik, hogy ezt nem lehet meghaladni, hogy ez már mindent megvalósított, pedig ez egy óriási átverés, borzalmasan nagy, fõleg Magyarországon! Mert azért Európában ezek a nagyjából egyforma alapokon mûködõ rendszerek sem teljesen egyformák. De ez egy olyan totalitárius rendszer! Az egypártrendszerbõl szó szerint többpártrendszer lett, de csak ennyi. Tehát ami egy pártban dõlt el, az most néhány párt között, de ez továbbra sem az országról szól. Viszszatérve arra, amit Bogár úr is mond: az embereknek továbbra sincsen beleszólásuk, és azért, hogy ne is legyen, információt sem kell adni nekik, mert ez a fennálló rendszer érdeke. Én azt gondolom, hogy addig, míg egy országgyûlésbe ilyen módon kerülnek be a képviselõk, addig ne mondja senki azt, hogy az országot képviselik. Hiszen a pártvezetés az, amely valamit eldönt, és látványosan máris nyomogatják a gombot! És nem ez folyik húsz éve? És most is ez folyik… (folytatjuk)

2 . é v fo l ya m 15. s z á m 2 0 11. á p ri l i s 1 4 .

11

Magyar idõ
(folytatás a 4. oldalról) A Dénes-féle parasztpárt jól érzékelte a magyar valóság problémáit, ezt tükrözte az 1928. május 15-én, Orosházán megtartott tiszántúli kongreszszuson elfogadott 14 határozati javaslat. Dénes István pártelnök új tételt is megfogalmazott, amikor kijelentette: „álljon az intelligencia a földmunkásság élére”. Ez a „parasztdemokrácia” új felfogását jelentette, amelyet eddig az 1925. április 2-án megalakult Bartha Miklós Társaság (BMT) hirdetett. A BMT 1928. novemberében ankét keretében foglalkozott az agrárkérdéssel, november 14-én dr. Dénes István tartott elõadást „A magyar jövõ és a magyar paraszt” címmel. Elõadásának központi gondolata az volt, hogy egy radikális földreformtól várható csak a parasztság helyzetének gyökeres javítása, melynek elindítását a „felvilágosodott” középosztály legjobbjaitól várta. E megállapításával a jelenlévõ Bajcsy-Zsilinszky Endre vitába szállt, mondván, e feladatra a középosztály nem vállalkozhat, magának a parasztságnak kell megszerveznie önmagát. Mindenesetre a BMT novemberi elõadássorozata olyan gondolatgazdag volt, hogy az addig szimpatizáló József Attila ekkor belépett a társaságba, s bizonyára Dénes István elõadása oly pozitívan hatott rá, hogy a földmunkáspárt 1929. március 24-ére tervezett, XVII. kongresszusára már meghirdetett elõadóként készült. Elõadását Az európai parasztpártok és a magyar országos parasztpárt címmel készült elmondani. A földmunkáspárt a kongresszust megelõzõen kiáltványt tett közzé, ez döntõen hozzájárult, hogy a kongresszus megtartásához a párt nem kapta meg a hatósági engedélyt. A kiáltvány P. Gulácsy Irén írónõ Förgeteg címû könyvébõl idézte a magyar parasztság definícióját, miszerint a parasztság „az az õstelevény, amelybõl ki kell sarjadzania az Új Magyarországnak.” A múlt is figyelmeztet: „a történelemnek nem az a rendeltetése, hogy megtanuljuk és elfelejtsük, hanem hogy tanúságait levonva, okuljunk, s a jövõben ne essünk ugyanazokba a hibákba”. Befejezésül a kiáltvány felszólította az új honalapítókat, „csomagoljatok be a tarisznyába, menjetek házról-házra, tanyáról-tanyára, faluról-falura! Kopogtassatok be minden muskátlis ablakon!” A kiáltványban körvonalazott gondolatkör jól beilleszkedett Németh László: Új reformkor felé címû írásába, melyben az író társadalomképének koncepcióját ezzel a tömör hitvallással indokolta 1928 áprilisában: „Az integer Magyarországnál van egy sokkal szentebb jelszó: az integer magyarság”. Úgy vélte, a kis nemzetekre történelmi feladat vár, „nekik kell az emberiességet a nagy nemzetekre ráparancsolniok.” Németh László megjelent gondolatai termékeny talajra hullottak, a Bartha Miklós Tárprogramverse.” Lakatos így számolt be válaszlevelében a vidéken élõ költõnek: „… azonnal fölszaladtam Fõszerkesztõ urunkhoz, magammal A gyolcs ködön át puha varjak szállnak, vittem természetesen küldött versecsüggedt borókán elül a homály, det is, amelyet a Fõszerkesztõ úr tömpe szobácska vert földjén megállnak rögtön elolvasott és még a mai nakét botos pásztor és három király. pon a nyomdába adta közlésre, úgyhogy már a nov. 23-i számban meg Az asszony leszáll a kamrai létrán – fog jelenni”. Közölte, hogy a József „Mennybõl az angyal…” zeng öt atyafi, Attila által kért 100 pengõ fizetést „minden körülmények között” kész az öreg kapás az ólban ganét hány, Bajcsy-Zsilinszky biztosítani. Bátoríkántálnak sírva lompos tyúkjai. totta barátját, „a Fõszerkesztõ úr meghagyásából közlöm Veled, hogy Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, mihelyt dolgaid engedik, azonnal ülj borostás arccal nyöszörög a zsupp, vonatra és gyere Pestre…”. Egyben fodor leveske szaga áraszt vigaszt, persze figyelmeztetõen hozzáfûzte, mely a danával mennyezetre fut. Zsilinszky „nagyon szereti a pontosságot és a pontos embereket” és Jézus, kinek szállása sárga irka, megkívánja, „hogy a szerkesztõségheverõ papírbarmok közt örül be minden nap bejárj, mert a zavartalan munka menetét csak így lehet s a tûz fényénél a jámborok mintha biztosítani”. Az Elõörs ideiglenesen ugrándoznának a jászol körül. biztos megélhetést jelentett a költõnek, aki, megnyugodva, 1929 szép De ez nem igaz. Csontos fákat hajszol karácsonyára újabb költeménnyel a csépes szél és gõzlik a magyar, jelentkezett a lapban. s a két pásztor fonott kalácsot majszol E költemény az Elõörs 1929. des a három király pálinkát nyakal. cember 21. számában látott napvilágot. S ha a T. olvasó kezébe veszi az (1929) elmúlt évtizedekben kiadott versesköteteket, bizony meglepõdik a költemény néhány során. A költõ ugyanis késõbb változtatott a most saság vitaestek rendezésével nyújtott szereplési lehetõséget a fiatal irodalmároknak. betûhíven közölt költeményen, a Betlehem Az elsõ Magyar Föld estre 1929. február 27- szakaszokra tagolását is megszüntette. A én, a Vigadóban került sor: Németh László vers utolsó szakasza így módosult: „De ez elõadást tartott és felolvasta Nép és író címû nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol / az úri új tanulmányát. Németh gondolatmenet- szél és gõzlik a magyar… /”. A Cserépfalvi ének kiinduló alaptétele az a megállapítás Imre által még 1948-ban kiadott József Attila volt, miszerint „a magyar föld népe két kul- összes versei és mûfordításai címû kötetben túra közt lebeg.” Az egyik a falu társadalmi viszont már a „részes szalmát hajszol” kifeszerkezete felbomlásának a jeleit viseli, a jezés szerepel. Egy bizonyos, Bajcsy-Zsilinszky Endre másik egy városias, polgári kultúra. Az utóbbi azonban gyökértelen, vele szemben fõszerkesztõ úr mindenkor tiszteletben tara népi kultúrára kell támaszkodni. E tétel totta az alkotói szuverenitást, de azért fejmiatt sokat támadták késõbb a mozgalmat. csóválva vette tudomásul a fiatal költõ pálA Dénes-féle parasztpárt és a BMT szo- fordulását. S rövid gondolkodás után hozros együttmûködése is hozzájárult, hogy a zájárult Féja Géza cikkének közléséhez, aki párt tervezett kongresszusára nem került Szélkakas-költõk címmel (Elõörs, 1931. másor hatósági engedély hiányában. Lehetet- jus 10.) ironikus hangú kritikát közölt József lenné vált ezután a párt tényleges mûködé- Attila Döntsd a tõkét, ne siránkozz. Versek se Magyar Parasztpárt néven is, így 1932- címû kötetérõl, s ebben felemlegette a „sokben Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radi- arcú” verseket. Féja szerint a kötet „ürügy, kális Pártjába (1931 januárjában Tarpán ala- hogy csúf korbetegségrõl panaszkodhaskult) olvadt bele. Közismert, hogy Bajcsy- sunk. Van nálunk egy kis írócsoport, a fiaZsilinszky Endre 1927-ben lemondott a Ma- talság leghangosabbjaiból…” Õk azok, akik gyar Országos Véderõ (MOVE) elnöki tiszt- „fölfedezték a sokarcú verset, azaz megverségérõl, és kivált a Fajvédõ Pártból is. 1928- selnek egy dolgot 3-4-féle hangnemben, ban megindította szépreményû hetilapját, készítenek róla marxista, nacionalista, az Elõörsöt. A Bartha Miklós Társaság kisagrár és egy semleges szólamú verset. A 1929/30-as vitasorozata Bajcsy-Zsilinszky változatok azután bekerülnek a belsõ zsebEndre elõadásával indult: A dolgozó pa- be, s hogy melyik kerül elõ legelõször, az rasztság megszervezése címmel beszélt attól függ, hogy mit parancsol a konjunktúra.” Végül Féja Géza szigorú véleményét így 1929. október 16-án. Bajcsy-Zsilinszky Endrét a lapszerkesztés összegezte József Attila verseirõl: „hogyha mindennapi gondjai is terhelték. 1929. nov. a költõ csakugyan fejlõdött, akkor igazán 20-án kapta meg Lakatos Péter Pál közíró- nincsen szüksége arra, hogy a már megírt tól József Attila Akácokhoz címû versét, verseit átírja.” Dr. Sebestény Sándor mely „a költõ népi orientációjának szép

Betlehem

I . é v fo l ya m 19. s z á m 2 0 10. j ú l i u s 1.

13

Iránytû

Cigánycunami
Nyílt levél Gyöngyöspata polgáraitól és a község képviselõ-testületétõl
A címért többszörösen is magyarázattal tartozunk. Elõször is: a most éppen Japán tengerparti településeinek tekintélyes részét leromboló, hatalmas szökõár egyik pillanatról a másikra fejtette ki elementáris pusztító hatását. A magyar hétköznapokat egyre inkább megkeserítõ, a cigányság normaszegõ rétegeihez és egyedeihez köthetõ „erõszakos cselekmények” pedig sok évre tekintenek vissza. Akkor miért cunami? Mondhatni, újságírói eszközzel, fogással kívánjuk a közt figyelmeztetni: megfelelõs kezelés, körültekintõ védekezés híján a szóban forgó problémakör a természeti katasztrófák erejével sújthat le a magyar társadalomra. És miért cigány, ha egyszer nem etnikai kifogásunk van az elkövetõkkel szemben, hanem a normaszegésükkel, a bûnözésükkel van bajunk? Azért, mert a mai, özönvízszerû bajok egyik legfõbb gyökere, hogy a nagypolitika – a rövidlátó kisebbségpolitikájával – maga adott lovat a cigány („roma”) normaszegõk alá. Elõsegítette, hogy ne magyarnak, a nagy, az egész közösség egyszerû, felelõsségekkel és kötelezettségekkel is tartozó tagjának tekintsék magukat, hanem valaki olyannak, akinek születésénél, kisebbségi léténél fogva jár a megkülönböztetett figyelem, a kiváltság, a többségi támogatás, még akkor is, ha semmit az égvilágon nem tesz a nagyobb közösség javára. Magyarán: nekünk nem kellene most cigánybûnözésrõl, cigányveszedelemrõl, cigánycunamiról beszélnünk, ha a bölcs gondolkodástól feltûnõen mentes, ám a „korrektségével” annál inkább hivalkodó, hivatásos politika nem ilyen helyzetet teremtett volna. Olyat, amelyben a kiváltságos helyzetben szocializálódó gyerekek nem megélhetési bûnözésbõl, nem kisebbségi fájdalomból vagy sértõdöttségbõl, hanem merõ szórakozásból verik ájulásig iskolástársukat. Végezetül még annyit elöljáróban, hogy az alábbi nyílt leveleket a szerzõk kérésére szerkesztetlenül, változatlan formában tesszük közzé. A címet a soron következõ levél élére azonban még mi választottuk, tisztelettel adózva az ismeretlen levélíró politikusokat megszégyenítõ értelmességének, okosságának… – a szerk.

Egy bölcs névtelen Gyöngyöspata nevében
Gyöngyöspata többségi társadalma fontosnak érzi, hogy a sokszor egyoldalú, felszínes híradások, nyilatkozatok mellett tájékoztassa az ország közvéleményét arról, valójában milyen folyamatok és történések vezettek az elmúlt hetekben kialakult helyzethez, és egyben rávilágítson arra is, mitõl várja a feszültségek és problémák enyhülését. A faluban több száz évig békésen élt együtt a magyar többség és a cigány kisebbség. Generációkon keresztül a mezõgazdasági termelés határozta meg a falu arculatát, adta az itt élõk kenyerét. Az elsõ problémák 15-20 évvel ezelõtt jelentkeztek, és egyre súlyosbodtak. Egyre hangosabb és agresszívebb lett egy csoport a falu lakosságán belül (nagyrészt máshonnan betelepített családok), és egyre inkább mindennapossá váltak sok család, ember számára az inzultálások és a sérelmükre elkövetett tulajdon elleni bûncselekmények. Tehát egyáltalán nem hangulatkeltésrõl és politikai játszmáról van csak szó, mint ahogy azt sokan hangoztatják. A problémák nem újkeletûek! Szeretnénk világossá tenni, hogy a sajtó jelentõs részében gyerekcsínynek és apróbb lopásnak titulált „ügyek” valójában mit is takarnak. A folyamatos fenyegetettség és félelem, valamint megalázottság lett része számos, fõleg idõs ember mindennapjainak, fõként a falunak azon a részén, ami az említett, társadalmi normákat megszegõ családok közelében található. Kialakult a félelemkeltésnek és bûnözésnek egy fojtogató hálója: a deviáns csoportba tartozó gyerekek, tinédzserek nappal, a misérõl vagy éppen a boltból hazatérõ idõs embereket nyíltan szidalmazzák, sok esetben le is köpik, táskájukat rángatják, õket kõvel dobálják. Majd éjszaka bemennek a kertjükbe, fészerükbe, ahonnan ellopnak kisebb és nagyobb javakat.

Lehet ezeket „apróbb lopásnak” is nevezni, de a tevékenység olyan gyakori és módszeres, hogy a végeredmény tragikus: sok létminimum közelében élõ idõs ember kerül lehetetlen helyzetbe, amikor éppen ellopják tûzifáját, vagy annyira fosztogatják a kertjét, hogy föl kell hagynia a termeléssel. De a legfájóbb a pszichés hatás: a folyamatos rettegés miatt a megérdemelt nyugodt öregkor helyett mindennapi félelem és létbizonytalanság lett osztályrésze soksok embernek. Föl szeretnénk arra is hívni a figyelmet, hogy a pusztítás akkor is pusztítás, ha nagyon sok apró mozdulat következménye. Az említett közösségromboló csoport miatt tizenöt év alatt eltûnt, romhalmazzá és pusztasággá vált a Kecske-kõ harminc hektárnyi oldala, ami elõtte Gyöngyöspata „nyaralónegyede” volt hobbikertekkel, pincékkel, gyümölcsösökkel. A karókat, oszlopokat tûzifának hordták el, a pincéket föltörték, számos esetben a cserép mellett még a tetõgerendákat is elvitték, a gyümölcslopás módszerét sokszor a faágak letörése és elvonszolása jelentette. Most úgy néz ki a terület, mintha bombatalálat érte volna. A termelés leállása miatti anyagi kár is hatalmas, szerény becslések mellett is körülbelül harmincmillió forint évente, de legalább ennyire fájó veszteség, hogy Gyöngyöspata egyik legfontosabb közösségi színterét veszítette el, vészesen rövid idõ alatt. A faluban két hétig tartózkodó Szebb Jövõért Polgárõrség tevékenysége országos szintû felháborodást váltott ki, de az éremnek másik oldala is van: a falu lakóinak nagy része úgy érzékelte, hogy összességében (nyilván ebben a jelen lévõ rendõri erõknek is szerepe volt) két évtizede nem érzett nyugalom és biztonságérzet volt tapasztalható. A faluközpont hídján megszûnt a gyerekbandák vámszedése (szó szerint értendõ!), az idõsek nyugodtan el tudtak menni misére, a postára vagy a boltba, nem kellett feléjük repülõ kõdaraboktól, köpésektõl, szi-

dalmaktól tartaniuk, és éjszaka is nyugodtan alhattak. Ennél kisebb súlyú dolgok, de tény, hogy a szokásos ordibálás, kiabálás is megszûnt, valamint a lopott kábelek égetésébõl származó, rákkeltõ anyagokat tartalmazó füst sem rontotta a falu levegõjét. A lakosság nagy részének hozzáállását, és a már hosszú évek óta kialakult nyomást jelzi, hogy a 2800 lakosú faluban pár nap alatt 1005-en írták alá azt a petíciót, amely a Szebb Jövõért Polgárõrség helyben maradását kérte, amikor annak hatósági kiutasítása került szóba. Tisztában vagyunk azzal, és fontosnak tartjuk deklarálni, hogy nem a helyi cigányság egésze felelõs a fent leírt problémákért, számos becsületes és a közösséget építõ család is él itt köztük. Ezért megértjük és sajnáljuk, ha ebben a két hétben bármilyen sérelem érte õket. De fontosnak tartjuk a nyilvánosság elé tárni, hogy sok száz ember, köztük kiemelten idõsek és gyerekek, hasonló félelemben és sokszor megaláztatásban él már nem két hete, hanem sok éve. Azt szeretnénk elérni, hogy az õ problémáik se legyenek szõnyeg alá söpörve vagy bagatellizálva, hanem mind a hatóságok, mind a politika és a média segítsen rajtuk is. Decemberben az iskolában hárman ájulásig vertek egy gyermeket, akit szülei át is írattak másik iskolába. Tettük indoklásakor azt válaszolták, szórakozásból cselekedtek. Az ilyenek miért nem érdekes hírek a jogvédõk és újságírók számára? Kiemelendõ az is, hogy az átlagosnál nem rosszabb bûnözési statisztikák hátterében félelem és kiábrándultság van, nagyságrendekkel több a valódi bûneset, mint amit hivatalosan lajstromba vesznek. Az egyik korábbi helyi képviselõ munkájának hála, egy civil gyûjtemény is született, amiben a rendõrségi statisztikáknál nagyságrendekkel több bûncselekményt dokumentáltak 2006-ban.

14

Iránytû
Csak a valódi integráció és rendfenntartás segíthet. De csakis az a fajta integráció, ami világosan különbséget tesz a közösséget építeni és az azt rombolni akaró egyének között, etnikumra való tekintet nélkül. Támogatni és segíteni kell mindenkit, aki rászorul, ha annak valódi célja a békés együttélés és az alapvetõ társadalmi normák betartása. De minden létezõ eszközzel föl kell lépni azokkal szemben, akik életmódjukkal, magatartásukkal másokat megkárosítanak. Nyugalmat és biztonságot akar a falu, ehhez kérjük mindenki segítségét. Úgy érezzük, fordulóponthoz érkeztünk: vagy tovább erõsödnek az eddigi folyamatok, és a Kecske-kõi pincék után a lakóházak kerülnek sorra 5-10 éven belül, hogy cserepenként és téglánként lebontsák azokat, mint ahogyan az Ózd egyes részein, Arlón vagy sok-sok névtelen áldozattá vált északmagyarországi kis faluban történt, vagy igazi rend szabja meg majd a mindennapokat. Csakis ekkor virágozhat föl újra a falu. A turizmus, a borászat, a gyümölcstermesztés mint perspektíva légvár marad, ha a háttérben félelemkeltõ rablóbandák mûködhetnek. A falu a tervek szerint földet és vetõmagot ad együttmûködésre nyitott helyi cigány családoknak, hogy így fogódzót kapjanak a kiemelkedéshez. Kapát és vetõmagot is sokak adnának õszinte emberi, jó szándékból és jól felfogott önös érdekbõl is. Vályogvetõ, valamint kosárfonó vállalkozás beindítása is szerepel az önkormányzat tervei között. Gyöngyöspata segítséget vár. Nagyobb, állandó és hatékonyabb rendõri jelenlétet, szigorúbb bírósági és gyermekvédelmi gyakorlatot, a rövid hírnév elmúltával is rendet és nyugalmat a közösség minden tagja számára! Segítõ kezeket kérünk, hogy segítõ kezeket nyújthassunk egymásnak. Gyöngyöspata lakossága többségének nevében, és a képviselõ-testület jóváhagyásával, támogatásával, egy helyi lakos jékozatlanul, túlzó módon nyilatkoznak, lejáratva, megbélyegezve egy ezeréves múlttal büszkélkedõ települést. Értjük ezen a falu tisztességgel dolgozó lakóit, annak vezetõit. Mi több, nemzetközi fórum elé viszik becsmérlõ módon községünk nevét, rasszistának, kirekesztõnek, megnyomorítónak bélyegezve az itt élõ jó szándékú embereket. A jövõbeni hasonló megnyilvánulások elkerülése érdekében nyomatékkal kérjük országunk és a parlamenti pártok vezetõit, hogy helyben tájékozódjanak a tényleges helyzetrõl a falu vezetésétõl s a helyi emberektõl. Kérjük a médiát, hogy pártok és szervezetek érdekeitõl mentesen, valóban függetlenül, s kerülve a szenzációhajhászást, tájékoztassák a nemzetközi és hazai közvéleményt a gyöngyöspatai történésekrõl. Gyöngyöspata Képviselõ-testülete a továbbiakban nem járul hozzá a faluban tervezett, vagy már engedélyezett demonstrációkhoz, felvonulásokhoz, pártrendezvényekhez, s követeli, hogy a jogvédõ szervezetek által gerjesztett hisztéria-hadjárat szûnjék meg! Békét akar minden gyöngyöspatai lakos! Nyugalmat, amelyben biztonsággal végezheti mindennapi munkáját. A falu vezetése egy olyan, jogok és kötelességek egyensúlyán alapuló Magyarország példásan mûködõ településén akar munkálkodni, ahol az ott élõk mindezeket betartva és elfogadva élnek, élhetnek. Az utolsó szó jogán: Gyöngyöspata nyugalmat, békét akar! Gyöngyöspata, 2011. március 25. Gyöngyöspata Képviselõ-testülete

Az utolsó szó jogán Gyöngyöspata Képviselõ-testülete részérõl
Gyöngyöspata Képviselõ-testülete, s a ma még jelentõs többségben a településen élõ tisztességes emberek az utolsó szó jogán, mivel rajtunk kívül már mindenkit meghallgattak, szólunk az ország vezetõihez, a magyar közvéleményhez és a médiához. Minden törvénytisztelõ és rendet akaró embernek helye van Gyöngyöspatán, ha embertársait tiszteletben tartva tesz eleget kötelességeinek és gyakorolja jogait, óvja mindannyiunk környezetét, egészségét. Ezt az alapvetõ elvárást azonban Magyarország sok száz településén éppen így megfogalmazzák, tehát ne kezelje senki elszigetelt, egyedi jelenségként. E gondokat ne tartsuk Gyöngyöspata egyedi problémájának. A média s a politikai erõk, tisztelet a kivételnek, leginkább a maguk kénye-kedve szerint, pusztán önös érdekbõl vagy politikai tõke reményében, sokszor elferdítve, tá-

Szilaj-levelek cigányügyben
A „cigánykérdés”, az idevágó korábbi írásunk (Orbán Viktor cigányai; Szilaj Csikó, 2. évf. 14. szám), Gyöngyöspata sorsa, közös jövõnk dermesztõ kilátásai… mindez a Szilaj Csikó szerkesztõségét is lázba hozta. Belsõ, szerkesztõségi levelezésünkbõl idézünk néhány olyat – szerzõjük megjelölése nélkül –, amely olvasóink érdeklõdésére is számot tarthat. Vérlázító volt
Sajnos a HÍR TV az egyik, múlt heti adásában rendesen belenyomta az agyagba azokat, akik a Magyar Gárda oldaláról részt vettek Gyöngyöspatán a közbiztonság helyreállításában. Vérlázító volt, ahogy a mûsorvezetõ kiforgatta és visszaokádta a szavait afelé az ember felé, aki részese volt a rendteremtésnek. Az ilyen kezdeményezéseket nem elfojtani, hanem országos szintûvé kellene tenni. Azt hiszem, az a tisztességes, ha kiállunk azok mellett, akik – bár nem tisztük – , de részesei a közbiztonság helyreállításának.

Hogy a „lájtosságot” ellensúlyozzam
Az „Orbán Viktor cigányai” írásodban foglaltakkal – bár kissé „lájtosan” fogalmaztál – egyetértek. Az én fogalmazásomban sokkal radikálisabban hangzott volna – mert nem tudom kitörölni az emlékezetembõl a legkedvesebb anyai nagynéném halálát, amit egy cigányfiú okozott. Kedves nagynéném, amint a saját három, a második férje szintén három gyermekét felnevelte egyedül – mert ‘45-ben meghalt a férje – rendszeresen állami gondozott gyermekeket nevelt hosszú éveken át. Így kerültek hozzá cigánygyerekek is, akiket tisztességgel felnevelt, iskoláztatott, elindított az életbe. Ezt tudták róla a környéken lakók, és tisztelték is érte. Azonban a sors fintora (?), hogy épp egy szomszéd utcában lakó cigány család fia – aki nem sokkal elõbb töltötte ki börtönbüntetését, amit egy kislány megerõszakolásáért kapott –, alig „száradt fel”, következõ áldozatnak a 82 évesen már egyedül élõ nagynénit szemelte ki. Éjszaka és fondorlattal jutott be hozzá, õt is megerõszakolta, kirabolta – és agyonverte!!! Ilyen családi elõzményekkel – még ha igyekszem is elfogulatlanabb lenni – nem nagyon sikerül „polkorrektül” toleráns lenni a cigány etnikummal szemben. Ha még hozzáteszem, hogy a kerti házunk tûzfalából a környéken élõ cigányok még az ablakot is kibontották, számtalanszor feltörték a „megélhetési bûnözõk”, hát... A család több tagja dolgozik a szociális szférában, õk testközelbõl ismerik a cigányság agresszív, beilleszkedni képtelen rétegét. Nem ritka az olyan eset, amikor mérlegelni kénytelen egy szociális munkás, vagy egy családgondozó, esetleg egy mentõápoló, hogy melyik fontosabb: egy sz…ban fetrengõ, „merev részeg” cigány élete, vagy a sajátja, amit a „hordától” kell megvédeni!? Olyan eset sem ritka, amikor a családgondozó – lelkiismerete ellenére – másként dönt, mint ahogyan elvárnák tõle, mert ha egy putriban, egy patkány rágta csecsemõt talál, azonnal állami gondozásba kellene juttatnia; azonban ha így döntene, akkor a saját élete forogna kockán, mert a „horda” tenne róla, hogy épségben nem hagyhatná el a terepet. Ezeknek az embereknek már beszélhet Orbán Viktor! A sorok között sejtett „háttér-hatalmi” manipulációkról már nem is beszélek. Na, csak ennyit akartam neked leírni, hogy a kis „lájtosságot” ellensúlyozzam.

Csak azokban keltenek félelmet, akiktõl mások okkal félnek
Egyetértek. A kormány azt mondja, hogy csak az államnak van joga a rendfenntartásra. De amíg nincs elég rendõr, meg kellene köszönni, hogy vannak, akik segítenek, méghozzá a puszta jelenlétükkel, hiszen fegyverük nincs. A Magyar Gárdát Gyurcsányék hatására ítélték el. Felül kellene vizsgáltatni az ítéletet. Nem tudok róla, hogy a gárdisták bántalmaztak volna bárkit is. Ha megjelenésükkel félelmet keltenek, csak azokban, akiktõl mások okkal félnek.

Hol vannak a milliárdok?
Az “Orbán Viktor cigányai”-t olvasva jutott eszembe, hogy vajon hol lehetnek az éves szinten roma integrációra fordított (?) milliárdok? Mert sem munkahelyek nem teremtõdtek belõle a legproblémásabb térségekben, sem egyéb, a beilleszkedésüket bemutató sikertörténetrõl nem hallunk. A pénz (papíron) mégis arra szavazódik évrõl évre. S ha a felhasználás hatékonyságával van a baj, akkor annak (volna) felelõse. De ez Magyarország, tehát felelõst ne keressünk.

2 . é v fo l ya m 15. s z á m 2 0 11. á p ri l i s 1 4 .

15

16

2 . é v fo l ya m 15. s z á m 2 0 11. á p ri l i s 1 4 .

17

Szövetségben
Botz Domonkos:

Történelmi Alkotmány vagy „alaptörvény”?
– beszélgetés Fetzer Jánossal*

Nekem olybá tûnik, mintha az emberek szava ma sem érne el azokhoz, akik közel egy évvel ezelõtt még a voksainkért ácsingóztak a küszöbeink elõtt. Mondom mindezt a sokat hangoztatott Alkotmánymódosítás kapcsán. – Hogy? … Ön most felkapta a fejét és azon morog, hogy mit kell azon módosítani? Igaza van. Semmit. Csupán csak hivatalossá kellene tenni. De miért húzódoztak eddig a kormányok ettõl? Errõl beszélgetünk Fetzer Jánossal, aki a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség egyik alapító szervezõje.
– Mindenekelõtt egészen röviden mutasd be a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetséget. Mikor alakult, kik alkotják, milyen a szervezeti felépítése? – Elõször a „szervezetre” mint kifejezésre válaszolnék, mert a legkevésbé ezt értik meg még a nemzeti oldalon is az emberek. A TAHSZ nem szervezet, és nem is lesz az sohasem. A TAHSZ valóban független szervezetek, közösségek és magánszemélyek elvi szövetsége. Összetartó ereje nem más, mint a külön-külön is bizonyított cselekvõképesség és az egyetértésben megfogalmazott alapelvek. Felhívásai tehát nem csupán üzenetek, avagy eredményei vagy véleménye egy közösségnek, hanem valós igazodási pontok, alapelvek. Az ezekkel egyetértõk alkotnak zárt szövetséget, azaz közöttünk nincs szava azoknak, akik nem tudják elfogadni a közösen megfogalmazott alapelveinket.

Az alapító kilencek, hogy az elsõ kérdésedre is válaszoljak, berhidai Parragh Imre (Nemesi Rendi Mozgalom), dr. Boór Ferenc (Fejér Szövetség), Fetzer János (MAREVOSZ), Gligor Kovács Csilla, dr. Halász József (Szent Korona Szolgálat), dr. Horkovics Kováts János (Nemesi Rendi Mozgalom), Matyasovszki Gábor (MSZ Kõbánya), Morvai Krisztina, EU-parlamenti képviselõ és Vavrek József voltak. S minthogy senki sem készült arra, hogy e három mondatot papírra is kinyomtatva aláírni is lehessen, mindannyian szavunkat adtuk az egyetértésre, és egy Szent Koronával díszített égõ gyertya fölött, összefûzött kezekkel pecsételtük meg, hogy a három mondat és a felhívás közös akaratból, teljes egyetértésben született. Ezen Felhíváshoz csatlakoztak aztán a január 29-i Nemesi Rendi Gyûlésen is résztvevõ magánszemélyek és társadalmi szervezetek, miközben az ott született beadványt is eljuttatta a közjogi méltóságokhoz Parragh Imre, a Rendi Mozgalom társelnöke. Február 15-én, az elsõ sajtótájékoztatónk idején már tucatnyi szervezet állt a felhívás mellé, amelyben helyi alkotmányozási mozgalmak, szövetségek építésére szólítottunk fel minden hazafit országszerte, határainkon innen és túl, sõt a Kárpát-medencén kívüli területeken is. A március 5-i Elsõ Országos TAHSZ-értekezleten már mintegy tízezer fõt számláló háromtucatnyi szervezet képviselõibõl álló 197 fõ írta alá a hárompontos Felhívást magában foglaló TAHSZ csatlakozási íveket. Az értekezlet sikere a világhálón megjelent felvételeken keresztül is jól érzékelhetõ. Ez az elsõ értekezlet bõvítette aztán hat pontra a TAHSZ alapelveiként is rögzített Felhívást. Az ezt feltétel nélkül elfogadók alkották attól kezdve a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetséget. A TAHSZ valóban szövetség, a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságáért cselekvõen küzdõ, egészségesen mellérendelt egységben mûködõ magánszemélyek, közösségek és szervezetek közössége. A TAHSZ nem csupán az illegitim Országgyûléstõl várja el, hogy egyenesen és nem mellébeszélve hozza meg a szükséges törvényeket – nem alkotmányt, alaptörvénynek nevezve – a haza, a nemzet és az élet védelmére, hanem a társadalom nemzetféltõ erõivel szemben is elvárást támaszt, hogy lépjenek végre elvi és nem formai-szervezeti szövetségre. – Csak hogy világos legyen mindenki számára: a jelenlegi Alkotmányunkat az 1949/20-as, orosz mintára készült sztálinista törvény adja. A „rendszerváltást” követõ elmúlt húsz évben a kormányok, mintha tudomást sem akartak volna venni a megváltoztatása szükségességérõl. Mi áll ennek a hátterében, milyen célokat és érdekeket szolgál? – A ‘49/20-ast csak olyan mértékben módosítgatták, hogy megfeleljen az új „gazdinak", a globalista szemléletnek, s most az így módosítgatottal akarnak jogfolytonosságot, azaz ‘90. máj. 2-vel vállalnak jogfolytonosságot. Ennyi most is csak a szándékuk és nem több. Mi azt várjuk el a mostani parlamenttõl, amit a Felhívásunk 6., 7., 8., 9., 10. pontjában megfogalmaztunk, és ezt küldtük el Közindítványként az összes közméltóságnak. – Talán vannak, akik nem tudják, miért is fontos a történelmi alkotmányunk újbóli bevezetése. Mit biztosít ez a nemzet, a magyarság számára a megmaradáson túl? – Boór Ferencet kell idézzem, ha tömör választ akarok adni arra, hogy mit jelent: „Igazságot. S ha igazságot, akkor egészséget. S ha egészséget, akkor egységet, nemzeti egységet.” Igazságot, egyoldalúan kiosztott jogok vagy csak

kötelezettségek helyett. Osztott hatalmat kizárólagosság helyett. Jogokat és kötelezettségeket egészséges egyensúlyban, egységben. Egészséget, egészségtelenül leegyszerûsített tömegelvûség (bolsevizmus, kommunizmus, globalizmus) vagy szabadelvûség (szabadosság, szocializmus, neoliberalizmus) helyett. Az egyszemélyi felelõsség vállalását, számon kérhetõséget, elszámoltathatóságot, visszahívhatóságot a szabad(os) „mandátum” és a „kollektív felelõtlenség” helyett. Önállóságot, önkormányzatiságot és ügy-közeli döntéseket a központi vízfejek és „adminisztráció” helyett. A haza, a nemzet, a család, az élet megkérdõjelezhetetlen értékelvûségét az „internacionalista”, „globalista", mindent pénzben és tömegben mérõ, mindent áruvá silányító szemlélet helyett. A létfeltételek (föld, víz, levegõ, napfény, a meg nem újuló természeti kincsek), s az azokra alapozott szolgáltatások védelmét, megõrzését, a nemzet javára való mûködtetését, azok árucikként való elherdálása, könnyelmû, szégyenteljes kihasználása, felélése, tönkretétele helyett. Egységes igazszolgáltatást kétszínû, kettõs mércére alapozott jogszolgáltatás helyett. Egészséges élet-, munka- és közmûvelõdési feltételeket, a mérhetetlen elvonás és idegen, központosított pénzre alapozott pénzügyi szolgáltatások helyett. Egészségesen mellérendelt székiséget, elvszerû függetlenségben szövetséget, pénzhajhász gazdasági és „kulturális” gyarmatrendszerek és „multinacionális” megoldások helyett. – Milyen lehetõséget látsz a jogfolytonosság helyreállítására, hol csatlakozhatnának be az emberek, a társadalmi szervezetek? Mekkora az országos „lefedettség”? – A jogfolytonosság szükségességét a nemzeti erõk mindannyian látják, de nem a mennyiség, hanem a minõség, a tudatosok száma és eloszlása a lényeges! Ezt tanítja a történelem, a történelmi alkotmányunk és a Szent Korona-tan, -eszme vagy -értékrend. A jogfolytonosságot nekünk kell helyreállítani, az ennek szükségességét világosan látó helyi, de egymással együttmûködõ közösségeknek, szervezeteknek. A jelenlegi illegitim hatalomtól legfeljebb azt várhatjuk el, hogy ne tekintsen minket ellenségnek, ezt a törekvésünket ne akadályozza törvénytelen eszközzel, de erre nem tudok és nem is hatásköröm válaszolni a nevükben, hogy ennek mennyi a lehetõsége. Azonban arra, hogy a jogfolytonosság helyreállításának esélye mekkora, arra igen. Nem foglalkoznánk mi, TAHSZ-alapítók és az azóta csatlakozó szervezetek ekkora erõfeszítést, ennyi áldozatot hozva ezzel a kérdéssel, ha a választ nem tudnánk biztosan, egyértelmûen. Megint Boór Ferencet, avagy a Fejér Szövetséget kell idéznem, amivel magam is, sõt, azt hiszem, a TAHSZ minden közössége egyetért, csak legfeljebb nem hangsúlyozza akkora meggyõzõdéssel, mint a fejérek. A jogfolytonosságot helyre fogjuk állítani. Annak megkezdési idejére sem nehéz választ adni: legfeljebb 2 év. Jelenleg nem azt nem tudjuk megítélni felelõsséggel, hogy a jogfolytonosság helyreállítható-e, avagy sem, s hogy az mikor kezdõdik el, hanem azt, hogy az milyen ütemben és milyen és mekkora áldozatokkal következik be. Ezt üzenjük minden nemzetféltõ társadalmi erõnek, szervezetnek, közösségnek és minden nemzetért dolgozó magyar embernek: minél többen és tovább haboznak felismerni az egészségesen mellérendelt szövetségben együttmûködõ független magyar közösségek szerepét ebben, annál nagyobb ál-

18

Szövetségben
dozatokkal fog járni a visszatérés a természet adta törvényekhez. Avagy: Isten nem büntet, csupán szembesít a következményekkel! Jelenleg országos lefedettségrõl még nem kehet beszélni. Arról tudunk beszámolni, hogy mire elérkezünk a Harmadik Országos Értekezlethez, addigra a százat meg fogja haladni a TAHSZ Felhívásához csatlakozó közösségek, szervezetek száma, és talán a százezret is eléri azok száma, akik aláírják a csatlakozó íveket, és hosszú távon vállalják a küzdelmet. 2011. április 16-án, Budapesten, a Magyarok Házában már nem arról dönt a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség Harmadik Országos (Küldött-) Értekezlete csupán, hogy mit vár el a hatalomtól, vagy hogy milyen törvényeket hozzon az Országházban ülésezõ (de facto) törvényhozó és öszszesen 70 000 párttagot számláló szervezetek jelöltjeiként megválasztott képviselõk összessége. Ezt megtette közindítványaival, felhívásaival, a csatlakozó szervezetek által írt beadványokkal és levelekkel. Arról döntünk, hogy miként szervezzük meg a történelmi alkotmányunk szellemében munkálkodó szervezetekbe tömörült emberek együttmûködését, bõvülését és mindennapi közéletét az esetleg továbbra is értetlen Országgyûlés és Kormány április 18-i tákolmányának következtében kialakuló jogi és gazdasági helyzetben. Arról kell döntenünk, mit kell tennünk egymástól függetlenül és mit együttesen, hogy 2012. januárjáig, addig, amíg a nélkülünk, valós társadalmi részvétel nélkül esetlegesen mégis ránk erõltetett „tákolmány” életbe nem lép, hogy az elmulasztott lehetõség következményei átmenetileg, míg maga alá nem omlik a tákolt rendszerük, a lehetõ legkevesebb kárt okozza a nemzetnek. Mert errõl van szó. Hiszik-e azok, akik döntenek, vagy sem, nélkülünk, a társadalom nélkül bármit is tesznek, az már csak ideiglenes lesz. – Történt-e kapcsolatfelvétel a jelenlegi kormánytagokkal, hogy a történelmi alkotmányunk visszaállítására vonatkozó népakaratot közvetíthessétek? Van-e erre fogadókészség? – A kérdésben van egy feltételezés, mintha kulcskérdés lenne, hogy kapcsolatba léptünk-e a hatalom résztvevõivel. Nem ez az elsõdleges dolgunk, de amit kell, megtettük ebben is. Az elõbbiekben is elmondtam, hogy ezt is tesszük, hiszen mindaddig, amíg az alkotmányozásról tárgyalnak az Országházban, folyamatosan közindítványokat, követeléseket, sajtónyilatkozatokat juttatunk el a közjogi méltóságokhoz, képviselõkhöz és közszolgákhoz minden szinten. A legmagasabbtól az önkormányzati szintekig, minden tisztviselõhöz egyben. Mindezt természetesen pártoktól függetlenül tettük. Eddig bizony nem jött semmilyen észrevétel vagy kapcsolatfelvételi kezdeményezés sehonnan sem és semmilyen szinten. Ez az õ feladatuk, hiszen azért közszolgáink és köztisztviselõink, hogy ezt õk szervezzék meg. Pontosan tudjuk, hogy akkor fognak figyelembe venni minket, ha elértük azt a tudatosodási, szervezettségi és elvszerûségi szintet, amelyen sem helyi, sem országos szinten nem tudnak kikerülni, megkerülni, elhallgatni minket. Látom esélyét annak, hogy ebben is lesznek meglepetések, mint az eddigi látszat közéletieskedésben is voltak. Emlékezzünk csak. Nem érdekes, – hogy már nem lesznek alkotmányozó nemzetgyûlések sem?! És?! – hogy már nem új alkotmánynak nevezik az alaptörvényüket, amit még a kérdõíveiken úgy szerepeltettek, hogy annak egyetlen kérdésére sem lehetett úgy válaszolni, hogy közben el ne fogadja a kitöltõ, hogy új alkotmánya legyen?! És?! – hogy elhatárolódnak egy „nemzeti hitvallás”nak nevezett elõ-mellébeszédben az 1949. évi XX. törvénytõl, viszont jogfolytonosságot vállalnak teljes mellszélességgel az arra alapozott és annak érvényben tartása mellett kiírt választási törvénnyel, amelyben többen képviselnek pártlistán bejutva pártokat, mint egyéni képviselõként megyéket?! És?! – hogy a nagy elhatárolódásuk a tákolmányukban addig terjed, amíg el nem érünk a tákolmányuk záró rendelkezéseihez, ahol kiderül, hogy az egész alaptörvénynek írt, de alkotmányként bevezetendõ törvénytelenkedésüket az 1949. évi XX. (sztálini) törvényre alapozva tennék (teszik) meg?! És?! „Trükkök százai” ezek vagy értetlenkedés, vagy rátartiság? Megítéli majd a történelem, azonban abból induljunk ki, hogy jelenleg csak az vezérli a parlamenti erõket, hogy cselekedetieknek, mondataiknak milyen következménye lesz egy esetleges választási eredményben. – Miután az EU-tagországokon belül már a liberális média is elég erõsen foglalkozik az alkotmányozási folyamatokkal – természetesen a saját „értékrendje” szerint –, tervezitek-e, hogy az EU-n belül megjelentessetek egy olyan anyagot, ami nemcsak az õsi alkotmányunkat mutatja be, hanem felvillanthatna történelmünkbõl olyan részleteket, melyek valós képet adnak a magyarság eredetérõl is, ugyanis ezt tudatosan elsinkófálták a Magyarországot bemutató EU-s kiadványban. – Istenem! EU. Liberális média foglalkozik azzal, amihez köze volt? Mi éppen azt képviseljük, hogy elég volt abból, hogy ehhez neki köze legyen, hogy milyen feltételek szerint akar élni a magyar nemzet. Az EU-tagságunk is pontosan azon törvény alapján született, amelytõl szóban már elhatárolódik a jelenlegi javaslat szerint a kétharmados többség a parlamentben, csupán ténylegesen, a törvényekben nem. Nem az EU az elsõdleges, hanem elõször is a Kárpát-medencében élõ nemzetek, az õshonos, a magyar nemzet érdekeit tiszteletben tartani képes, velünk együttmûködni, együtt dolgozni képes nemzetek. Másodsorban azon nemzetek, akik testi, lelki avagy szellemi rokonságot vállaltak eddig is a magyar nemzettel, akiknek ugyanúgy fontosak a hagyományaik megõrzése a globalizmussal szemben, mint a szabad önrendelkezés az agyonszabályozás helyett. Harmadsorban természetesen minden európai népnek érthetõen tudtára kell adni, hogy mit jelent a magyaroknak és mit jelent más nemzeteknek a jogfolytonosság elve, az, hogy minden önmagát megbecsülõ nép vagy nemzet joga elutasítani, ha idegen törvényeket akarnak bevezetni, ráadásul éppen a történelmet meghamísító szemlélettel. A kérdés azonban valóban fontos, hogy az európai nemzetek is megértsék, hogy mi történt a Kárpát-medencében, s hogy milyen megújulási lehetõséget teremt, ha annak õshonos kincsét, a magyar nemzetet idegen hatalom nem fenyegeti. Nem kell kitalálnunk ezt sem. A TAHSZ aláíró, csatlakozó, együttmûködõ szervezetei között ott van már nem egy Magyarok Világszövetsége megyei szervezet. Több szervezet is szövetségben dolgozik az MVSZ-szel, és teljes támogatásra talált és talál a TAHSZ-hoz csatlakozott szervezetek között a Magyarok Világszövetsége, ha erre lehetõség lesz, hogy a Magyarságtudományi füzetek a világ minden nyelvén megszülessenek.
* A Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség Elsõ Országos Értekezletének Felhívását a 2. évf. 10. számunkban közöltük. – a szerk.

A hazugság anatómiája, avagy egy társadalom hanyatlásának biztos útja
Gyermek voltam még, amikor egyszer édesapám nagyon csúnyán megvert, mert hazudtam. Akkor még nem is tudtam mélységeiben értelmezni a hazugság és az igazmondás közötti lényeges különbséget, egész egyszerûen nem éreztem. Jóval késõbb, a legidõsebb lányom kapott tõlem egy életre szóló leckét, szintén a hazugság miatt. Ma is emlegeti, de neheztelés helyett hálával. Így megy ez nemzedékeken át, ha egészséges a család. Ha egészséges. Ha ép lelkû és ép elméjû. Ma azonban a magyar társadalom túlnyomó része nem egészséges. Lelkileg és szellemileg alultáplált, satnya, csökevényes, beteges. Így aztán a hazugság és igazság közötti különbséget sem tudja társadalmi szinten kezelni. Elveszítette a magyar társadalom a józan ítélõképességét, s míg a tudatosan pusztító érdekek egyre jobb hatásfokkal ölik nemzedékeken át a magyart, az emberek nagy többségének még csak fel sem tûnik. A módszer alapját a hazugság képezi, eszköze pedig a média. Az eljárás roppant egyszerû, nincs benne semmi titok. Hazudni kell, de úgy, hogy szépen szóljon, érthetetlen legyen, de egyszerre vonzó is, amit el akarnak fogadtatni velünk. A többit már megoldják egymás között az emberek. A szó szoros értelmében a szellemileg, lelkileg alultáplált emberek fogadtatják el egymással a legvadabb idiotizmust is, a média csak kezdi és felügyeli a folyamatot. Azok pedig, akik lelki-szellemi igényekkel is bírnak, és az önálló gondolkodásról sem mondtak még le, kisebbségbe kerültek. Így foszlik szép csendben a több ezer éves dicsõ múltunk az egyenruhába öltöztetett, idiotizmuson, hazugságon nevelkedõ Európa kellõs közepén. Noha az utóbbi években a magyar társadalomban mutatkozik egyfajta önvédelmi éledés kibontakozása, még mindig óriási a zûrzavar, mert a legjobb szándékkal induló társadalmi kezdeményezések is zsákutcába fulladnak a már zsigeri szintre beépült hazudozási reflex talaján. Odáig jutottunk, hogy a valamikor még egyértelmû közösségi, társadalmi normákat inkább elkezdik újraértelmezni, mintsem egész egyszerûen betartani. A szó csûrése-csavarása, a „mondjunk sokáig semmit” magatartás súlya alatt pihegve küzd létéért az igazság. S míg valaki pusztán azért, mert a „mi kutyánk kölyke”, mentesülhet mindenféle számonkérés alól, addig óriási a baj. A magyar társadalomnak többszintû küldetése van, a MAG népe vagyunk, az ezzel járó felelõsséggel együtt. Mi nem tehetjük meg azt, hogy hazugságokra építkezzünk. Hazugság mindaz, ami a teremtett világ természetes rendjével szemben áll, ami azt akarja velünk elhitetni, hogy az ember mindenható. Hazugság a hitvesi csók, mely alatt másra gondolunk. Hazugság a gyermekek hitegetése, hazugság a barátunknak tett és be nem váltott ígéret, hazugság az el nem végzett munka, hazugság az önmagunk Isten fölé való helyezése. Hazugság minden, ami bennünket mások fölé helyez érdemtelenül, és hazugság a másokon való élõsködés, a mások hiányos ismereteinek a kihasználására épülõ önérvényesítés. Nekünk a Teremtõ olyan nyelvet adott, mely pontosan meg tudja különböztetni a hazugságot az igazságtól. A magyar nyelv a Teremtõ által az emberek számára érthetõvé tett teremtési elv. Ezt rombolja a média eszközével tudatosan az a világhatalomra törõ sátáni szûk kis érdekcsoport, amely pontosan tudja helyettünk is, nálunk sokszor jobban, hogy milyen talentumot õrzünk. A mi felelõsségünk visszatalálni õseink hagyatékához, a világ világosságba való kivezetéséhez. Addig egyetlen, még oly jó szándékú társadalmi kezdeményezés sem tud életben maradni, nem tud egészségesen fejlõdni, amíg az igazsághoz vissza nem tér. Amíg meg nem érti minden magyar, hogy véred a vérem, sorsod a sorsom, hazád a hazám Isten tenyerén. Udvarhelyi Róza

2 . é v fo l ya m 15. s z á m 2 0 11. á p ri l i s 1 4 .

19

Szövetségben

Döntés a nyilvánosságról – a nyilvánosság kizárásával
Médiadaráló Budakalászon? – tettük fel a kérdést elõzõ számunk 7. oldalán, jelezve, hogy valami nincs rendben akkor, ha egy kisvárosban úgy alkotnak meg egy olyan alapdokumentumot, ami évtizedekre rögzíti a településen mûködõ médiumok helyzetét, hogy arról a helyi sajtómunkásokat sem kérdezik meg, sõt az ún. ’médiakoncepciót’ a szakmailag indokolt kifogások ellenére – gyakorlatilag a nyilvánosság kizárásával – fogadja el a képviselõ-testület. Megírtuk, hogy nem engedhetõ meg, hogy a Médiatörvény és a Sajtószabadságról szóló törvény alapelveivel és az alapvetõ újságíró etikával ütközõ, fenntartói, politikai és gazdasági nyomás alá helyezzék országszerte a médiát, amit hazánk számos térségében, így Budaörsön vagy legutóbb Budakalászon láthatunk. Nem szerencsés, ha a polgári kormány „beleül” egy olyan gyakorlatba, amit a korábbi szocialista érdekkörök és médiamonopóliumok sikerrel alkalmaztak, s ugyanazokat a hibákat követi el, ami ellen – nagyon helyesen – eleddig tiltakozott. Mert így a szándék hiteltelenné, politikai lózunggá válik. Sajnáljuk, ha a jobboldali sajtótermékek tévesen értelmezett lojalitásból vagy bármilyen érdekbõl asszisztálnak ehhez a szakmai etikát amortizáló folyamathoz, de szilajon jó oldali újságként nem állhatunk be azon médiumok sorába, akik a sajtó szabadságát, a média függetlenségének eszméjét elárulják. Azért közöljük tehát a budakalászi eset kapcsán felmerült aggályokat, hogy ne lehessen a nyilvánosság kizárásával olyan döntéseket hozni, amelyek felelõs, szabad mozgásában korlátozzák a médiát. • A Sajtószabadságról szóló törvény kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy megfelelõen tájékoztassák a helyi közélet ügyeirõl /.../ az önkormányzati szervek kötelesek eleget tenni tájékoztatási kötelezettségüknek a médiatartalom-szolgáltatók felé megfelelõ határidõben, hogy ezzel segítsék a sajtó tájékoztatási feladatának teljesítését. A budakalászi médiakoncepció tervezete úgy került fel a város honlapjára március 18-án (pénteken) délután, hogy március 21-ig (hétfõig!) adtak lehetõséget(?) a véleményezésére. Mivel azon a hétvégén épp nyomdába adás elõtt volt a helyi hivatalos újság – amely minden háztartásba eljut! – természetesen adott volt a lehetõség, hogy abban megjelenjen egy errõl szóló anyag, de a szerkesztõség nem kapott errõl információt. Ha a „megfelelõ tájékoztatás” lett volna a cél – ahogyan ezt a törvény elõírja –, az önkormányzat bizonyára nem kerüli meg saját lapját, s ezzel a város lakosságát. • A március 22-én esedékes Közmeghallgatáson az újság szerkesztõi jelezték ezt – amit a polgármester ’etikailag’ kifogásolt utóbb –, továbbá azt is, hogy az ún. ’médiakoncepciót’ a dokumentum adataiból kiolvashatóan a Szentendrei Médiaközpont vezetõje jegyzi szerzõként, aki érdekelt a helyi honlap és televízió mûködtetésében is. Ez összeférhetetlenségi aggályokat vet fel, különösen annak ismeretében, hogy a dokumentum az összes önkormányzat által támogatni szándékozott médiumot épp egy ilyen ’médiaüzembe’ kívánja kiszervezni közbeszerzési eljárásban – gyakorlatilag ez az egyedüli célja –, ami Budakalászon nem létezik. A versenyt korlátozó megállapodások tilalmáról pedig a 2003. évi CXXIX. törvény a következõket írja: „A közbeszerzési eljárás elõkészítése, a felhívás és a dokumentáció elkészítése során vagy az eljárás más szakaszában az ajánlatkérõ nevében nem járhat el, illetõleg az eljárásba nem vonható be a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végzõ gazdálkodó szervezet... illetõleg az olyan személy vagy szervezet, aki, illetõleg amely az érdekelt gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll.”. A Fúziókontroll szerint: „jogszerûen nem tehetik meg az érintett vállalkozások az összefonódás megvalósításához szükséges elõkészítõ lépéseket sem.”. • A Közmeghallgatáson elhangzottak hatására március 23-án az önkormányzat ’kicserélte’ a dokumentumot egy olyanra, amelyik immár a Polgármesteri Hivatalt jelöli meg szerzõként – értelmezhetetlen, hogy erre mi szükség volt, ha jogilag nem volt aggályos a médiaközpont fõszerkesztõjének bevonása az eljárás elõkészítésébe! –, s módosította a véleményezés határidejét a napirendet tartalmazó testületi ülés dátumára, március 31-re, bár már 29-én az illetékes OKSB-nak tárgyalnia kellett a médiakoncepciót. Tehát a nyilvánosságot jelentõsen mellõzõ (csak a honlapon fellelhetõ) dokumentumot esetleg javaslatokkal ellátók álláspontja idõben el sem juthatott a döntéshozókhoz. • A VKC televíziónak – mely a Szentendrei Médiaközpont részeként mûködik – az önkormányzattal kötött szerzõdése szerint közvetítenie kellett volna a Közmeghallgatást. Ezt sem élõben nem tette meg, sem a késõbbi mûsoraiban nem adta adásba a médiakoncepcióról szóló részt, holott e feladata ellátásáért havi 1 millió forint támogatásban részesül közpénzekbõl. Ennek kivizsgálását kezdeményezte a képviselõ-testület egyik ellenzéki tagja még a koncepció elfogadása elõtt, azonban erre nem került sor. Okkal merülhet fel: milyen nyilvánosságot, független tájékoztatást tudhat biztosítani egy olyan médiamonopólium, amelynek vezetõje nem érezte szükségesnek az erre vonatkozó szerzõdéses kötelezettsége teljesítését? • A városban mûködõ Kós Károly tévé, amelyik a Közmeghallgatás utáni második napon adásba adta a felvett anyagot, különös módon már egy nappal késõbb nem jelent meg adásával a helyi kábeltévén, s az a harmadik televízió sem, amelyiket ugyanaz a társaság üzemelteti, amelyik adásba adta a VKC által nem közvetített eseményt. Ennek a ’véletlen egybeesésnek’ a kivizsgálására sem került sor. Budakalászon március 31-én a képviselõ-testület – a helyi Magisztrátus, az önkormányzati lap szerkesztõi, egy képviselõ és több tiltakozó állampolgár javaslata ellenére, akik egy hónappal kérték elnapolni a napirendet, amit ütemterv szerint eredendõen is csak az áprilisi ülésen tárgyaltak volna – elfogadta az ún. ’Média koncepciót’. A dokumentum több helyen ’ollóval írt’ (pl. a Bp., XVIII. kerületének 2004. évi hasonló dokumentumából vett) szövege olyan megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek egyrészt több törvény szövegével vetnek fel ellentmondási aggályokat, másrészt a dokumentum elfogadása körüli eljárás sérti a jó ízlést, a különbözõ médiumok szabadságát, nem titkolt megfogalmazásban törekszik a média centralizációjára és a fenntartó felügyeletének deklarált gyakorlására.

Jogi állásfoglalások és vélemények az elfogadott médiakoncepcióról
• A sajtószabadságról szóló – már a Fidesz-KDNP kormány által hozott – 2010. évi CIV. törvény szerint (ha a médiakoncepció alkotója, bárki legyen is az, nem vesz is róla tudomást): „A sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettõl és érdekcsoporttól való függetlenségre is.”. /…/ „A médiatartalom-szolgáltató … jogosult a szakmai függetlenségre és a médiatartalmak befolyásolására irányuló tulajdonosi vagy támogatói nyomásgyakorlással szembeni védelemre (szerkesztõi és újságírói szabadság).”. /.../ „A támogató a médiatartalom-szolgáltató felelõsségét, illetve szerkesztõi szabadságát érintõ módon a médiatartalmat vagy annak közzétételét nem befolyásolhatja.”. • Az Etikai Együttmûködõ Tanács által elfogadott Etikai kódex közös etikai alapelveiben hangsúlyozza: „Az újságírónak etikai kötelessége… õrizni a sajtó szabadságát, az újságírói függetlenséget és pártatlanságot a tulajdonossal szemben is, akár magántulajdonosokról, akár közösségi – önkormányzati – tulajdonosról van szó.” • A MÚOSZ Etikai kódexe rögzíti: „A munkaadó, a szerkesztõ, a tulajdonos nem korlátozhatja az újságíró véleményalkotási, világnézeti, közlési szabadságjogait.”. • Czakó Gábor, a katolikus újságírás-oktatás megteremtõje, Kossuth-díjas író, többek között a következõt írta véleményében: „Megdöbbenve olvastam szomszéd városom „sajtótörvényének” tervezetét, ami bizonyára nyilván méltó céltáblája lesz hazánk és a nemzeti kormány ellenségeinek. Ezért készült? Úgy kell nekünk? Engedje meg, hogy egy jellemzõ bekezdést kiemeljek a kalászi „média koncepció” néven közzétett tervezetükbõl. /…/ „A szerkesztõ részletes feladatai: szerkesztõ felel a megbízó felé a lap teljes tartalmáért.” E kívánalom elsõ mondata szinte hajszálra egyezik néhai Aczél György “média koncepciójával.” Csak azért hajszálra, mert Kádár kultúrpápája, bár iskolázatlan ember vala, »felel a megbízó felé« jellegû kifejezésekkel nem törte kerékbe anyanyelvünket. Azért szinte, mert mielõtt ‘83-ban megtörtént volna a Mozgó Világ elítélése és föl-

20

Szövetségben
számolása, egyik kihallgatásunk alkalmával azt kérte, hogy »fogadjunk el tanácsot« tõle és embereitõl, a párttól. Mi, a szerkesztõk ezt elutasítottuk, mert felelõsnek éreztük magunkat olvasóink és szerzõink iránt, nem beszélve az igazságról. Minden szerkesztõnek, írástudónak ez az alapfelelõssége. /…/ A »Budakalász városi média koncepció« ellenkezik a Fidesz–KDNP sajtótörvényével is, mely kimondja az alapelvek között az állampolgárok, esetünkben a kalászi lakosok »tájékozódáshoz való jogát,« mely semmiképp sem függhet kizárólag a laptulajdonostól, az idézett szövegben a megbízótól, ill. megrendelõtõl. Nem azért küzdöttünk annyit a kommunista rendszer különféle alakváltozataival, hogy most a »mi kormányunk« idején szenvedjen a sajtószabadság ilyen csúfos sérelmet.” • Neszveda Péter, a Magyarok Szövetsége helyi csoportjának vezetõje, aki maga is televíziós mûsorokat készít, kifogásolva a koncepció szakmaiságát és az eljárás demokratikusnak nem nevezhetõ módját, így vélekedik: „Az egészen biztos, hogy tartalom tekintetében kevéssé lesz színes az egy kézben összpontosuló média, hiszen ugyanazt az információt fogja közvetíteni a tv, a honlap és az újság.” • Dr. Beöthy-Molnár András, aki maga is kommunikáció- és médiakutató, így érvel: „Az országos szinten látható tendencia, az információk központosított elõállítására helyi szinten még akkor sem szerencsés – sem szakmai megfontolásból, sem a minõségi önkormányzati tájékoztatás érdekeit tartva szem elõtt –, ha történetesen Budakalász van annyira „nagy kisváros”, hogy egy ilyen központosított „médiasilóba” tudná terelni a helyi média szereplõit. Ezzel éppen a sokszínûség, a gazdag tájékozódási lehetõség esne áldozatul az „egységesítés” és „ellenõrzöttség” következtében. Egy központi forrást ismételgetne meg jószerével minden alcsatorna. Ezzel mesterségesen leszûkül a helyi hírekre rendelkezésre álló keret, ami óhatatlanul elszürküléshez vezet. Ez pedig súlyosan érinti a helyben élõket, és könnyen meglehet, hogy a médiafogyasztásukat is befolyásolja. Magyarán, más hírforrás után néznek... /…/ A média iránt hivatalból is érdeklõdõként (magam is újságíró-szervezeti tag lévén) van rálátásom a médiára, a környezõ települések nyomtatott sajtójára, ezért tudom, gyakran olvasva újságjukat az internetrõl letöltve, de idõnként nyomtatott változatában is, hogy eddig éppen Budakalász az a szerencsés település, ahol a város lapja sokszínû, olvasmányos, és talán a legjobban tükrözi az elvárható szakmai követelményeket tartalmában, arculatában és kivitelének minõségében is. Ez a portálról már sajnos nem mondható el.” Sorolhatnánk a véleményeket, amelyek mindegyike elítéli a médiakoncepció körüli eljárást, még az is, amelyik egyébként negatívan viszonyul az önkormányzat által fenntartott médiumok eddigi tartalmához vagy szerkesztéséhez. Ám mindennek ma már nincs jelentõsége, hiszen akkor sem volt, amikor a felelõs, választott képviselõk e vélemények figyelmen kívül hagyásával, a tervezetet – összes tartalmi hibája ismeretében – megszavazták. Miért nem érezték szükségét e hibák korrigálásának? Azért-e, mert erõfölényükben ’nem voltak rászorulva’ egy korrekt eljárásra, vagy azért, mert szövegében benne foglaltatik az alapvetõ szándék: a helyi médiumok centralizálása egy médiaüzembe, ami által „a település kommunikációja átfedések nélkül tervezhetõ, jobban ellenõrizhetõ”? Nem tudhatjuk. Az olvasó pedig bizonyára felteszi a maga kérdéseit, s megadja rá a válaszokat is… Szilaj

Nyers Csaba hatvanéves!
A Szilaj Csikó szeretettel köszönti a „rézdomborító szakácsot” születésnapja alkalmából. (részlet az ünnepelt honlapjáról)
Kedves Látogató! Üdvözöllek az új honlapomon! Rézdomborító és szakács vagyok, és e kettõ szakma nálam összeforr, hiszen hagyományõrzõként honfoglaló eleink fõztjét fõzöm, és õsi magyar leletanyagok rekonstruálásával foglalkozom most már több mint harminc éve. Fontosnak tartom, hogy tudjuk honnan jöttünk, kiktõl származunk – és persze tudjuk azt is, mi a feladatunk ebben az életben. Az én feladatom, hogy felnyissam a szemeket mindarra a szépre és jóra, ami ránk maradt. Ami csak ránk, magyarokra volt jellemzõ, de nem kell, hogy feledésbe merüljön! Az oldalon életemet tárom Látogatóm elé, egész munkásságomat! 1996 óta járom az országot a törteli üst másolatával, és sátorral, késõbb jurtával kitelepülök különféle vásárokon, kiállításokon, hogy egy kis ízelítõt adhassak az embereknek õseink korából. Kis csapatommal a szépen berendezett jurtában várjuk látogatóinkat… Vallom: „Tiszteld a múltat és éltesd tovább” (Tolcsvay Béla) Nyers Csaba (Jókuti Tamás felvételei)

Kedves Varga Domokos György! Ezt a helyreigazítást kérem megjelentetni. Elõzõ számukban megjelent egy cikk amelyben Botos Csaba mint Hajdú-Bihar megyei elöljáró szerepel. A megyei elöljáró tisztség 2011. január 2-án felfüggesztésre került minden megyében. Botos Csaba nem megyei elöljáró, és nem MSz-tag, mivel a mai napig nem jelentkezett be a bokortitkárnál nevével, elérhetõségével. Izsó Mária, a cikk írója sem. Tisztelettel: Szilágyi Piroska települési megbízott (Debrecen)

2 . é v fo l ya m 15. s z á m 2 0 11. á p ri l i s 1 4 .

21

Szövetségben
Örökbefogadott

Abaújkér
Szilaj-beszélgetés Takács Jánossal
lett fel bennem. Ezekrõl már írtam a Szilaj Csikóban (2. évf. 6. és 10. szám). Budakeszi települési megbízottja vagyok. – Mit jelent Önnek a Szilaj Csikó? – Ez az újság az igazság lapja, a Magyarok Szövetsége arca. Tájékoztató és tanító is. Nem értem, hogy a tagok közül miért nem veszik többen?! Ez is egy bizonyos tompaságot mutat. – Mit vár attól, akinek elõfizeti a lapot? – Egy középkorú, négygyermekes tanár házaspárnak fizettem elõ. Remélem, minél több embernek odaadják az újságot a faluban. Örülnék, ha hamarosan kialakulna egy 8-10 fõs közösség. – Milyen tervei vannak az örökbefogadott településsel? – Március 29-én találkoztunk Kérben. Öt embernek beszéltem a mozgalmunkról, vittem sok ébresztõ anyagot, az induláshoz információs csomagot, sok régebbi-újabb Szilaj Csikót. Mondhatom, hogy jó hangulatú, meghitt, tartalmas este volt. Abaújkér hétszáz fõs település a Zempléni hegység szélén, Boldogkõváralja mellett. Ott is – mint ahogy Encs körzetében szinte mindenütt – gond a cigányság helyzete, létszámának növekedése. Körzeti iskolájuk is itt van. A kedves vendéglátók meghívtak a május végi „Kér” nevû Kárpát-medencei települések – 17 ilyen van – találkozójára, ahol húsz percet beszélhetek is. Egyébként a 85 éves nagynéném és 89 éves férje õrzi a családi emlékeket. – Mit tanácsolna a szövetségnek és tagjainak? – Az MSz-nek javaslom, hogy a falu újjáélesztését tartsa még fontosabbnak, mert a fiatalok hamarosan vissza fognak szivárogni a megélhetési nehézségek miatt. A tagjainknak bátrabban kellene terjeszteni a tudásunkat és elképzeléseinket. – Mennyire derû- vagy borúlátó Ön a magyar nemzet jövõjét illetõen? – Nemzetünk jövõjét illetõen teljesen derûlátó vagyok. Külföldön sokan tudják, ismerik, értékelik a magyarok elmúlt évszázadainak, évezredeinek mértékadó életét. A Szent Korona-eszme olyan kincs, amely sehol másutt nincs. Hajdanán az USA is ebbõl merített. A világ várja, hogy – az eddigi rendszer teljesen egyértelmû végnapjai után – a Kárpát-medencébõl meginduljon a szellemi, lelki átalakulás, átlényegülés – Isten segítségével. – Milyen közeli és milyen távoli álmai vannak? – Én mindig reménnyel és bizakodással tekintek a következõ napokra, évekre. Azt szeretném, hogy tisztaszívûek legyenek az emberek. A legfelsõbb vezetõink tisztaszívûsége lenne nagyon fontos. (Sajnos az elmúlt húsz évben választott tótumfaktumok 99%-a idegenszívû.) Ne az esetenként hibásan leírt törvények, hanem a tiszta erkölcs szerint mûködjenek az egyes emberek és a kisebb-nagyobb közösségek, a társadalom. 2011. szelek hava, 7. napja (Kép: Takács János és abaujker.hu)

Fogadjon örökbe egy magyar kistelepülést! – hívtuk fel a világháló segítségével tisztelt honfitársaink figyelmét. – „A Magyarok Szövetsége és a Szilaj Csikó szerkesztõsége szeretné, ha Ön »örökbe fogadná« a magyarországi kistelepülések valamelyikét”, vagyis vállalja, hogy azon a településen valakinek egy évre elõfizeti a Szilaj Csikót. Takács János Abaújkért választotta…
– Mi fogta meg a felhívásban? – A felvilágosítást, az ébresztést belsõ indíttatásként élem meg több éve. Azt szeretném, hogy tényleg minden falu halljon a Magyarok Szövetségérõl, errõl a nemes, tiszta és rendíthetetlen mozgalomról. – Miért épp ezt a települést választotta? – Abaújkér a szülõfalum. Gyermekkoromban sokat nyaraltunk a nagymamánál. Néha hét-nyolc unokatestvér is összejött. A hét kilométerre lévõ Encsen nõttem fel. 7-8 évesen, biciklivel a dombokon áthajtani, nem volt egyszerû feladat… – Mit jelent Önnek a Magyarok Szövetsége? Hol és hogyan találkozott vele? – Az MSz minden jelentõs eseményén tevékenyen is részt vettem, a Kurultajtól kezdõdõen. Ezen az eseményen olyan érzelmi indíttatást éltem meg, melynek szükségességével tisztában voltam, és amelyre már nagyon vágytam. A teljes embereken alapuló közösség kialakításának lehetõsége rém-

Ebben a házban születtem

22

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful