PLATÓN

AZ ÁLLAM
Fordította Jánosy István

TARTALOM Első könyv
Bevezetés. A Bendisz-ünnep Kephalosz az öregségről és a pénzről Az igazságosság meghatározásának első kísérlete Igazságosság az, ha a baráttal jót cselekszünk, az ellenséggel rosszat? Az igazságosság meghatározásának második kísérlete. Thraszümakhosz szerint: Igazságosság az, ami az erősebbnek előnyös Harmadik kísérlet az igazságosság meghatározására. Mi az igazságosság haszna? Szókratész cáfolata: az igazságtalanság nem jár haszonnal. Különválasztja a pénzszerzést a gondozottai javát szolgáló szakmáktól Szókratész kitérője: a legjobbak nem kívánnak uralkodni Thraszümakhosz fordított erkölcsi értékrendje Szókratész problematikus cáfolási kísérlete Vajon az igazságtalanság erősebb és hatalmasabb az igazságosságnál? Igazságosságra még a gonoszoknak is szükségük van egymás közt Vajon az igazságtalan jobban él-e az igazságosnál?

Második könyv
Glaukón Szókratésztől meggyőzőbb bizonyítékot kíván. A jó három fajtája Mi az igazságosság és az igazságtalanság tisztán önmagában és mi a hatalma a lélekben? A legtöbb ember az igazságosságot kénytelenségből vállalja, mert az középút a két véglet: a legnagyobb jó és a legnagyobb rossz között A kettő életét kettejük éles szembeállításával ítélhetjük meg A költők és a nevelők nem az igazság lényegét magasztalják, hanem a belőle fakadó javakat Igazságosnak lenni kínos és fáradságos Minden a látszat. Az igazságtalan még az isteneket is lekenyerezi Ilyen beszédek hallatán ugyan melyik utat válassza az ifjúság? Az igazságos csak vagy valami isteni kegyelemből, vagy merő gyöngeségből marad igazságos Mutassa ki Szókratész az igazság lényegét, s hogyha ez önmagában jobb az igazságtalanságnál, mit idéz elő a lélekben és így miért üdvösebb neki Szókratész azt ajánlja, hogy az igazságosság mibenlétét egy az emberi lélekkel analóg, mégis sokkal nagyobb méretű modellen vizsgálják meg: tudniillik az államon Az állam keletkezése A primitív állam élete Az igények növekedése megnöveli az államot. A „dőzsölő” állam Az állam területének védelme: a hivatásos hadsereg Milyeneknek kell lenniök az állam őreinek? Az állam őreinek nevelése Az istenek jók, és senkinek nem ártanak Az isten nem csal meg senkit, és alakot sem vált Az isten nem hazudik

Harmadik könyv
Az Alvilág rettenetességeinek kiszínezésével ne riogassák a fiatalokat A fiatal őrök ne nevessenek fölöslegesen idétlenül Igazság és hazugság emberi viszonylatban Féktelenség és önmérséklet Az emberről csak akkor lehet beszélni, ha már tisztázták az igazságosság lényegét Az elbeszélő költészet felosztása

Az utánzás feladata. Itt is érvényes a munkamegosztás Az őrök csak komoly, méltóságteljes, erkölcsös magatartást utánozhatnak Az éneklés módja és a dallamok A ritmus Szép stílus, szép erkölcs, szépalakúság, zene, szerelem A testgyakorlásról Az erkölcsök elfajulásával egyre több lesz a beteg és a pörlekedő A helyes és a helytelen gyógyászat Milyen a jó bíró? Az előbbiek összefoglalása A zene és a testgyakorlás célja: az egyoldalúság elkerülésével a lélek összhangjának kialakítása A vezetők kiválasztása A polgárok tekintsék testvéreknek egymást Három emberfajta Az őröknek nem lehet magántulajdonuk

Negyedik könyv
Boldogok-e az őrök? A gazdagság és a szegénység egyaránt ártalmas Háború Mekkora legyen az állam? Minden a neveléstől függ A nevelés terén káros az újítás Nem kell minden apróságot szabályozni A vallás Hol találhatjuk meg az államban az igazságosságot? A négy erény az államban A bölcsesség A bátorság A józan önmérséklet Az igazságosság Az igazságosság az egyes emberben Az állam erkölcsössége a polgárok erkölcseinek függvénye A lélekben három hajlam van: gondolkodás, indulat, vágyakozás A vágyakozás különbözik a gondolkozástól Az indulat különbözik a vágyakozástól és a gondolkozástól Az egyén igazságossága Az igazságtalanság Az igazságosság a lélek egészsége, az igazságtalanság a betegsége Az igazságosság előnyös, az igazságtalanság káros Az igazságtalanság fajai

Ötödik könyv
Nő- és gyermekközösség A nők nevelése és kötelességei ugyanazok, mint a férfiaké Ellenérv: a nő természete különbözik a férfiétól A férfi és nő képességei közt nincs alapvető különbség, csak fokozati A férfiak és a nők egyforma alkalmazásának előnyei A nő- és gyermekközösség az őröknél, és ennek előnyei A gyermekek nevelése A nő- és gyermekközösség erősíti az állam egységét Az őrök boldogsága

Katonai nevelés Fegyelmezés és jutalmazás Az ellenséggel való bánásmód Görögök egymás közti háborúskodása Hogyan valósulhat meg az ideális állam? Ki a filozófus? „Tudás” és „vélemény” A „vélemény”

Hatodik könyv
A filozófusnak kell kormányoznia, mert csak ő ismeri az igazságot A filozófustermészet tulajdonságai A filozófusok állítólag értéktelenek az állam szempontjából Ennek az állam az oka: miért nem használja fel őket? Miért fejlődik rosszul a legtöbb filozófus? A filozófustermészetet megrontja a környezete A filozófiát elárasztják a selejtes elemek Az igazi filozófus kénytelen visszavonulni Hogyan kellene ápolnia az államnak a filozófiát? Még a tömeget is meg lehetne győzni a filozófia értékéről A filozófus az államot isteni mintára alkotja meg Lehetséges, hogy egy államot filozófusok kormányozzanak? Az őrök nevelése Az őröknek a „jó” ideáját kell megismerniük Mi a „jó”? Miként a Nap megvilágítja a látható dolgokat, akképpen a „jó” az ésszel felfogható dolgokat A megismerés tárgya négyféle, s négyféle a megismerés formája is

Hetedik könyv
Barlanghasonlat Életünk olyan, mint a barlanglakóké A nevelésnek a lélek szemét a jó ideája felé kell irányítania A filozófusokat kényszeríteni kell az államvezetésre Milyen tudományokkal kell nevelnünk a filozófust? A mennyiségtan A mértan, a csillagászat, a zene Minden tudomány még csak bevezetés a dialektikába A dialektika célja a jó megismerése Emlékeztető az őrifjak helyes kiválasztására A nevelés korszakai: 17-től 20 éves korig kötelező a testnevelés, 20-tól 30 éves korig az előkészítő tudományokkal való foglalkozás A helytelenül művelt dialektika veszélyei 30-tól 35. évükig a dialektikával foglalkoznak, majd 50 éves korukig állami szolgálatot teljesítenek Első teendők a hatalomátvétel után

Nyolcadik könyv
Milyenek legyenek az őrök? A hibás államformák A timokrácia A timokratikus állam jellege A timokratikus jellemű ember Az oligarchia

Az oligarchia jellegzetes hibái Az oligarchikus jellemű ember A demokrácia A demokratikus állam jellegzetes vonásai A demokratikus jellemű ember Hogyan lesz az oligarchikus jellemű emberből demokratikus jellemű? A türannikus állam A túlságos szabadság szolgaságra vezet Három társadalmi réteg: herék, szegények, gazdagok A nép vezért keres Hogyan lép fel a türannosz? Mik a jellegzetes tulajdonságai? A türannosz testőrsége és környezete

Kilencedik könyv
A türannisz embere Az ember lelke mélyén egy gonosztevő szunnyad Erósz türannosz Az igazságtalan a legnyomorultabb, az igazságos a legboldogabb Három bizonyíték a türannosz boldogtalanságára. Első: államforma és egyén megfelel egymásnak; a türannosz élete mindenkiénél nyomorultabb A második bizonyíték: a lélek három része és az ezeknek megfelelő háromféle gyönyörérzés. Az értelem gyönyöre a legmagasabb rendű A harmadik bizonyíték: a tudásszerető gyönyöre a létező szemléletében gyökerezik, és ez különb, mint a többi értelmetlen gyönyör Összefoglalás: az igazságosság mindenben előnyösebb az igazságtalanságnál. Az ember rendeltetése: alárendelni ösztöneit az értelemnek

Tizedik könyv
Visszatér a költészet kritikájára Mi az utánzás? Ideák, való dolgok, műalkotások és ezek alkotói: isten, kézműves, művész Homérosz és a tragédiaköltők kritikája: nem értenek ahhoz, amit ábrázolnak A lélek halhatatlansága A testben lakozó lélek nem észlelhető eredeti, örök mivoltában, hanem csak torzultan Az igazságos evilági jutalma Mi vár az igazságosra a túlvilágon? Végső tanulság

. Tehát maradjatok és másképp ne tegyetek! GLAUKÓN: Úgy tetszik. továbbá Nikiász fia. Kerekedjünk fel vacsora után! Szemléljük meg az ünnepséget. vagy itt maradtok! SZÓKRATÉSZ: Még az is lehet. majd indultunk vissza a városba. hányan vagyunk? SZÓKRATÉSZ: Már hogyne látnám! POLEMARKHOSZ: Most vagy fölibénk kerültök. POLEMARKHOSZ: Hát akkor vegyétek tudomásul. (Szókratész:) Kisvártatva megjött Polemarkhosz és Glaukón testvére. A Bendisz-ünnep I. ha meg se hallgatunk?! GLAUKÓN: Sehogysem. Polemarkhosz. Nikératosz és még sokan mások a díszfelvonulás résztvevői közül. S hozzá még éjszakai ünnepséget is rendeznek. Arisztón fiával. Adeimantosz. hogy este fáklyás lovasstaféta lesz az istennő tiszteletére? SZÓKRATÉSZ: Lovasstaféta? Ez valami újdonság. miként fogják az ünnepséget levezetni most első ízben. SZÓKRATÉSZ: Jól gondolod. s megszemléljem. A fiú hátulról megfogta a köntösömet. POLEMARKHOSZ: Látod. Szókratész. Imádkoztunk. de nem kevésbé tetszett a thrák küldötteké. vegyüljünk el a sok fiatal között és beszélgessünk. POLEMARKHOSZ: Hogy tudnátok minket meggyőzni. és szolgáját hozzánk szalasztván. Lóháton versengve átadogatják a fáklyát egymásnak. várakozásra szólított föl. és mindent jól megnéztünk. hogy várjátok meg őt! (Szókratész:) Ekkor én megfordultam és megkérdeztem: SZÓKRATÉSZ: Hol van? SZOLGAFIÚ: Mögöttünk jön. Szépnek találtam már a környékbeliek díszfelvonulását is. Hazafele-utunkban ekkor megpillantott minket Kephalosz fia. akkor hát maradunk. gondolom már indultatok vissza a városba. Érdemes lesz megnézni. Így érted? POLEMARKHOSZ: Így. és ezt mondta: SZOLGAFIÚ: Polemarkhosz azt kívánja. hogy az istennőhöz fohászkodjam. (Szókratész beszéli el): Tegnap lementem Peiraiuszba Glaukónnal.Első könyv Bevezetés. hogy nem fogunk benneteket meghallgatni! ADEIMANTOSZ: Hát nem tudjátok. Várjátok meg! GLAUKÓN: Nohát megvárjuk. hogy meggyőzünk benneteket: bocsássatok utunkra. POLEMARKHOSZ: Ó.

Kephalosz rögtön üdvözölt: Kephalosz az öregségről és a pénzről KEPHALOSZ: Ó. Melléültünk. elég ritkán jössz le ide hozzánk Peiraioszba. és az ez életkorba érkező többieknek is. KEPHALOSZ: Zeuszra. vagy könnyű és jól járható? Szívesen kifaggatnálak. nehéz-e. öregségemben nekem is ugyanezt kellett volna elszenvednem. Szókratész. visszaemlékezve a szeretkezésekre. én örülök. akkor az öregség terhe is elviselhető. (Szókratész:) Nagyon elámultam e szavain. ha csak úgy könnyedén fölmehetnék a városba. Úgy tetszik. Öregségünkben mindettől nagy békességünk van és szabadságunk. s szerettem volna további beszédre bírni. Bent volt Polemarkhosz apja is. Egyszer épp a jelenlétemben Szophoklésztől. másképpen ne tégy: légy minél többet együtt e fiatalokkal. szeretném. most meg sehogy.SZÓKRATÉSZ: Ha épp úgy tetszik. Szókratész. Éppen befejezte az áldozatot az udvaron. Nos. oly mértékben növekszik bennem a társalgás vágya és élvezete. lakomákra és más effélékre. mint nagyon közeli barátaidhoz. már nagy ideje nem láttam. valóra válik Szophoklész mondása: nagy sok zsarnoktól és őrjöngőtől szabadultunk. mint nyavalyáik fő-fő okáról. ivászatokra. a szeretkezéssel? Tudsz még nőkkel cicerézni?” Ő ezt válaszolta: „Hallgass. a körülbelül egyenlő életkorúak gyakorta összejövünk.. nem neked kéne idetüsténkedned. a paianieiai Kharmantidészt és Arisztónümosz fiát. Meglátván engem. Szókratész. (Szókratész:) Tehát elvonultunk Polemarkhosz házába. igazolva a régi közmondást. hogy megszabadultam ettől a nyűgtől. így kell tennünk. vajon nehéz-e az élet! III. és váltig himnuszolnak az aggkorról. ha nagyon öregekkel társaloghatok. hanem az ember jelleme. SZÓKRATÉSZ: Ó. ó. továbbá a khalkedóni Thraszümakhoszt. Lüsziászt és Eüthüdémoszt. de még a fiatalság is kibírhatatlan.. Ezeknek és a házi lapáliáknak egyetlen okuk adódik. Amikor a kívánság megszűnik bennünk és megcsitul. és csak azon zúgolódnak. ember! Igen boldog vagyok. amit majd nekünk is végig kell járnunk. akik ezt nem így érzik. a költőtől megkérdezte valaki: „Hogy állsz. Szophoklész. Kleitophónt. Szókratész. akkor nemcsak az öregség. ha nem az. mintha egy goromba zsarnoktól szabadultam volna!” Már akkor helyeseltem Szophoklész válaszát. . IV. hogy mekkora élvezetektől estek el. Ha én jó erőben volnék. ha te magad jelentenéd meg. Gyakrabban jöhetnél. Vajon milyen az az út? Rögös-e. Körben székek voltak elhelyezve. és most még inkább. Ám én találtam más olyanokat is. minő utat tettek meg idáig. amilyen mértékben megváltak tőlem a testi gyönyörök. Mert ha tényleg ez az oka. II. hadd mondjam el neked ebbeli véleményemet! Mi. igen öregnek tetszett. ki kéne faggatnom őket. hiszen elérkeztél a költőktől az öregség küszöbének nevezett életkorba. Kephalosz. Egyesek siránkoznak a háziak bánásmódja miatt. Szerintem. megkoszorúzva ült egy párnás karosszéken. és itt találtuk az ő testvéreit is. Szókratész. Kephalosz. Közülünk a legtöbben csak jajveszékelnek. de az nem az öregség. De most már gyakrabban látogathatnál ide! Tudd meg. ezek nem az igazi okot okolják. hanem mi mennénk hozzád. milyennek tetszett. visszasóvárogva az ifjúkor élvezeteit. és úgy térj be hozzánk. ó. Mert ha az ember mértékletes és kezes. hiszen akkor királyian éltek.

Többnyire azok cselekszenek így. annak tánccal repesve követi a szívét aggság-dajkáló édes reménység. vagy magad szerezted? KEPHALOSZ: Mit szereztem magam. igen csodálatosan. no meg a nyereség is hajtja őket. mint amit örököltem. akkor őt ehhez nagyban hozzásegíti a vagyon. amennyire gondolják. Az alvilágról szóló meséket. Nehéz velük szót érteni. mint mások. Kephalosz. hogy az itt igazságtalanul cselekvőknek majd bűnhődniök kell odaát. V. e szavaidat a sokaság egyáltalán nem fogadja el. Eltelik lelkiismeret-furdalással és félelemmel. mintha nemigen lelkesednél a pénzért.SZÓKRATÉSZ: Ó. úgyhogy kevesebbje maradt. és azt ugyancsak megsokszorozta. Lüszaniász viszont fölélte azt. ugyan kinek tett valami rosszat.. nem fogadják el. nem tartozik az isteneknek áldozattal. ha szegény. hanem még valamivel többet. Themisztoklész találta fején a szöget. Igaz is . ha nem hagyok hátra ezeknek kevesebbet. de nem mindenkinek. KEPHALOSZ: Igazad van.lehet. ahogy Pindarosz költői bájjal énekelte: Aki igazságosan élte le életét. amikkel eddig mit se törődött. ám az értelmetlen még nagy vagyonnal sem tud mit kezdeni magával. mint a többi gazdagot. mely a halandó csapongó lelkét leginkább kormányozza. amennyim most van. a pénzszerzők a pénz körül buzgólkodnak. de te sem. Kephalosz.de nem annyira. ha szeiriphoszi volnék. aggkori elesettségében vagy mert valóban közelebb került a túlvilághoz . hát ez a szép öregség dajkája. úgy találja. az édes reménységben él. ó. mire ezt felelte: „Én se volnék híres. hanem nagy. számon veszi és megvizsgálja. amikor egy Szeiriphosz-beli férfi ócsárolta. SZÓKRATÉSZ: Ó. mondván hogy bizony nem a maga. vajon vagyonod zömét örökölted-e. De áruld el még ezt is: legfőbb jóként mit nyertél a sok vagyon élvezetéből? KEPHALOSZ: Ha elárulnám. s ehhez még hozzátenném: legtöbbre méltó a vagyon. és retteg. gyakorta fölriad álmából. nem sok embert győznék meg vele. Szókratész? Nos a szerzésben a nagyapám és az apám közt a középúton jártam. s így félelem nélkül távozhat a túlvilágra. KEPHALOSZ: Igazad van. mint a gyermek. rossz sejtelmek között él. Ám aki tudja. ám ezek most megrendítik a lelkét: hátha mégis igazak és maga .” Így az öregséget nehezen tűrő vagyontalanokra is ráillik ez a mondás: Az értelmes ember sem könnyen tűri az öregséget. csak a gazdagságot. szerzett vagyonod miatt. apák a fiaikat.. SZÓKRATÉSZ: Nagyon is. Ha valaki még akaratlanul sem csapott be senkit. hanem csak a tisztességesnek. A szerzők duplán rajonganak a pénzért. nem hazudott. ó. hiszen mást sem akarnak magasztalni. de hazája érdeméért magasztalják őt. úgy vélem.. Ezt jól mondja. ha athéni. akik nem maguk tollasodtak meg. de nem a jellemed révén.. hogy életében bizony sok gonoszat cselekedett. hanem azt gondolja: te ugyancsak könnyen tűröd az öregséget. Bizonyára tudod. hiszen a gazdag sok vigaszt talál. embernek pénzzel. Ahogy a költők szeretik saját verseiket. én viszont örülök.. Más sok haszna is .mélyebben eltűnődik rajtuk. SZÓKRATÉSZ: Miért kérdezem ezt? Mert úgy látom. elfogja őt a félelem és a gond olyanok iránt. hiszen ez az ő művük. Szókratész: amikor valaki már érzi halála közeledtét. Velem azonos nevű nagyapám örökölt körülbelül annyit. mint az én mostani vagyonom. hogy semmi gonoszat nem követett el. Apám. eddig csak kinevette.

. ha az nincs magánál. Polemarkhosz. Bölcs és isteni férfiú. mégis. Azt hiszem. őrjöng. én nem tudom. ha az ilyen állapotúnak meg akarná mondani az igazat.) VI.te bizonyára érted. Mégis a letét az valami. SZÓKRATÉSZ: Nos. Úgy véli. olykor igazságtalan? Hiszen ha valaki eszénél lévő barátjától fegyvert vett át megőrzésre. Kétségtelenül nem azt mondja. ó. SZÓKRATÉSZ: Tehát a föltétlen igazmondás és a kapott javak visszaszolgáltatása még nem az igazságosság helyes meghatározása. a visszaadó nem járna el igazságosan. ha ugyan hinnünk kell Szimónidésznek. SZÓKRATÉSZ: Ugye Polemarkhosz a te örökösöd? KEPHALOSZ: De mennyire! (És nevetve elvonult áldozatot bemutatni. ó.. gondoskodnom kell az áldozatról. Szókratész. ezt helyesen mondta. hogy mindenkinek meg kell adnunk. hanem valami másról. Az igazságosság meghatározásának első kísérlete SZÓKRATÉSZ: Igen szépen mondtad ezt. örököse a beszélgetésnek! Szerinted mit mondott Szimónidész az igazságosságról? S helyesen mondta-e? POLEMARKHOSZ: Igazságos az. Mit akart ezzel mondani? . hogy a nekünk letétbe adott dolgot az azt követelőnek akkor is vissza kell adni. sőt még akkor sem. ha magánkívül követeli vissza. vagyis ha az ember a kapott javakat visszaadja annak. egy szó mint száz. ám az őrjöngésében visszaköveteli. akitől kapta. POLEMARKHOSZ: Igaz. amit az imént említettünk.. a barát kötelessége. cselekedjen jót vele és soha rosszat. Vagy nem? POLEMARKHOSZ: De igen. hogy barátjának hasznára legyen. POLEMARKHOSZ: Zeuszra. KEPHALOSZ: Persze kell. SZÓKRATÉSZ: Akkor úgy látszik nem ilyesmiről beszél Szimónidész. de most átadom néktek a szót. amivel értelmes embernek a pénz hasznos lehet. SZÓKRATÉSZ: Semmiképpen sem szabad visszaadni. amivel tartozunk neki. ó. KEPHALOSZ: Helyesen beszélsz. SZÓKRATÉSZ: Bizony nem könnyű nem hinni Szimónidésznek. másról. POLEMARKHOSZ (átvéve a szót): Mégis. amikor azt mondja: a tartozást vissza kell adni. vagy lehet az ilyesmi olykor igazságos tett. ez esetben mindenki azt mondaná: nem kell neki visszaadni. Kephalosz! Ezt a fajta igazságosságot vajon egyszerűen az igazságnak mondjuk.van a pénznek. ezt tartom a legfőbb előnynek. amivel tartozunk.

az ellenségnek ártani betegség és egészség dolgában? POLEMARKHOSZ: Az orvos. SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik. ami őt megilleti. úgy vélem. SZÓKRATÉSZ: Nos? És az igazságos ember mily tevékenységgel. POLEMARKHOSZ: Azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Nos? Az ellenségnek viszont vissza kell adni. Szókratész: az igazságosság a barátnak használ. Szerinted ezt mondja Szimónidész? POLEMARKHOSZ: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Ugyan ki képes leginkább a betegségben sínylődő barátnak segíteni.amivel tartozunk neki. az ellenséggel rosszat. s ezt nevezte tartozandóságnak? POLEMARKHOSZ: Szerinted nem? SZÓKRATÉSZ: Zeuszra! Ha valaki így faggatná a költőt: „Ó. ami megilleti? VII. amely igazságosságnak nevezhető? POLEMARKHOSZ: Ha az előbb mondottakat kell követnünk. hogy a testnek gyógyszert és ételt. Szimónidész költői módon rejtvénnyel fejezte ki. Úgy tűnik. az ellenségnek árt. hogy megadjuk mindenkinek. mi igazságos. és az átvevő és az átadó barátok. mint a rosszal. ami jár neki? POLEMARKHOSZ: Mindenképpen . ha a baráttal jót cselekszünk. az ellenségnek ártani? POLEMARKHOSZ: A csatázásban és az együttharcolásban. Mert gondolom. ha az átadás és az átvétel ránézve káros. Igazságosság az. SZÓKRATÉSZ: És kiknek mit szolgáltat az a mesterség. Szimónidész. ó. SZÓKRATÉSZ: És az úgynevezett szakácsmesterség kiknek mit szolgáltat mint jogos tartozandóságot? POLEMARKHOSZ: Az ételeknek a fűszereket. az ellenséggel rosszat? SZÓKRATÉSZ: Tehát úgymond: igazságosság az.SZÓKRATÉSZ: Értem. kinek mit szolgáltat az orvosmesterség. italt. Az aranyat letétbe átadónak a tartozást nem kell visszaadni. mily művelettel képes leginkább a barátnak használni. mi mással tartozik az ellenség az ellenségnek. ha a baráttal jót cselekszünk. . SZÓKRATÉSZ: És ki segít a hajó utasain tengeri veszedelemben? POLEMARKHOSZ: A kormányos. ítélete szerint az az igazságos. miféle jogos tartozandóságot?” Szerinted mit felelne? POLEMARKHOSZ: Világos.

a kormányos? POLEMARKHOSZ: Mit sem használ. SZÓKRATÉSZ: És a cipészmesterség? POLEMARKHOSZ: Az is hasznos. POLEMARKHOSZ: Úgy látszik. az egészségesnek az orvos mit sem használ? POLEMARKHOSZ: Semmit. Ám. POLEMARKHOSZ: Igen. Szerinted békeidőben az igazságosság ugyan mivégre. ó. SZÓKRATÉSZ: Tégla-. minek a szerzésére hasznos? POLEMARKHOSZ: Szerződéskötésre. lábbelik szerzésére. SZÓKRATÉSZ: Akkor micsoda közösségben jobb társ az igazságos ember a lantosnál. amikor a pénzen közösen kell lovat venni vagy eladni. SZÓKRATÉSZ: Gondolom.SZÓKRATÉSZ: Helyes. a pénzügyleteknél. POLEMARKHOSZ: Aligha hiszem. jártasabb a lovász. Vagy nem? POLEMARKHOSZ: Közösségi ügy. SZÓKRATÉSZ: A szerződés valami közösségi ügy. és kőrakásban vajon az igazságos a leghasznosabb? Jobb társ az építőmesternél is? POLEMARKHOSZ: Semmiképpen. SZÓKRATÉSZ: És aki nem harcol? Annak az igazságos ember haszontalan. Szókratész. SZÓKRATÉSZ: Akkor a békében is hasznos az igazságosság? POLEMARKHOSZ: Hasznos. SZÓKRATÉSZ: És a földművelés? POLEMARKHOSZ: Az is. SZÓKRATÉSZ: Nohát. Polemarkhosz. ó. SZÓKRATÉSZ: És annak. Ebben. aki nem hajózik. úgy vélem. . POLEMARKHOSZ: Nagyon is. ha a lantpengetésben a lantos különb az igazságosnál? POLEMARKHOSZ: Gondolom. SZÓKRATÉSZ: Hasznos a termés betakarítására. kedves Polemarkhosz. SZÓKRATÉSZ: Akkor vajon az igazságos ember jó és hasznos a kockavetésben? Vagy a kockázás mestere? POLEMARKHOSZ: A kockázás mestere. SZÓKRATÉSZ: Kivéve bizonyára a pénz felhasználásában.

ha egy lantot vagy pajzsot meg akarunk őrizni. SZÓKRATÉSZ: Ha tehát az igazságos ember félelmes őrzője a pénznek. SZÓKRATÉSZ: Barátom. A küzdelemben . nyilván az a legfélelmesebb annak titkos elterjesztésében is? POLEMARKHOSZ: Úgy látszik. SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik. tolvajnak lepleztük le az igazságost.legyen az ökölvívás vagy valami más . valamint a védekezésben is? POLEMARKHOSZ: Persze. SZÓKRATÉSZ: És az a hadsereg legkiválóbb őre. akkor a szőlőművesség? POLEMARKHOSZ: Úgy látszik. SZÓKRATÉSZ: Amikor egy sarlót meg kell őrizni közösségnek. félelmes tolvaja is. POLEMARKHOSZ: A mondottak alapján. mert ugyancsak kedvelte Odüsszeusz anyai nagyapját. amikor a pénzt fektetni kell és nem fölhasználni? POLEMARKHOSZ: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: És aki a betegség elhárításában félelmesen ügyes. ha viszont használni akarjuk őket.ugye az erős ütésű a legfélelmesebb. Szókratész. azt állítván . Autolükoszt. annak félelmes tolvaja is? POLEMARKHOSZ: Úgy látszik. SZÓKRATÉSZ: Azt mondod. SZÓKRATÉSZ: Aminek valaki félelmes őre. SZÓKRATÉSZ: És így volna a többi dolgokkal is: használatukban az igazságosság haszontalan. ezüstöt akarunk közösen fölhasználni. VIII. csak akkor hasznos az igazságosság? POLEMARKHOSZ: Hihetőleg. akkor hasznos az igazságosság. ha viszont használni kell a sarlót. akkor hasznos az igazságosság. ebben másoknál hasznosabb az igazságos ember? POLEMARKHOSZ: Úgy van. akkor nem sok érő az igazságosság ha csak a nemhasználatra hasznos! Vizsgáljuk meg ezt. SZÓKRATÉSZ: Hát? Amikor a pénz haszontalanul fekszik. egyénnek. SZÓKRATÉSZ: Ezzel azt állítod. nyilván Homérosztól tanultad ezt. nemhasználatukban hasznos? POLEMARKHOSZ: Hihetőleg. akkor a hadtudomány és a zene? POLEMARKHOSZ: Szükségképpen. SZÓKRATÉSZ: De amikor aranyat. de nem használni. Amikor azt letétbe akarjuk helyezni és megőrizni.SZÓKRATÉSZ: És a hajózásban a hajóács és a kormányos? POLEMARKHOSZ: Meglehet. aki egyben a legkiválóbb az ellenség terveinek és más titkos ármányainak ellopásában? POLEMARKHOSZ: Nagyon is.

hanem valóban jók is. ellenségnek kárára.. hogy az a barát. ártani az ellenségnek. Szókratész. de valójában nem az. hogy igazságosan cselekszenek. SZÓKRATÉSZ: Tehát mégis igazságos dolog a gonoszoknak használni és a jóknak ártani? POLEMARKHOSZ: Úgy látszik. mert az gonosz. hogy egyeseket hasznosnak képzel. mint Szimónidész. ó. Polemarkhosz? POLEMARKHOSZ: Azt. Azt most is helyesnek tartom. ha barátjuknak ártanak. ó. bárkit fölülmúlt a lopásban és esküdözésben. nem. SZÓKRATÉSZ: Sokakkal megesik. SZÓKRATÉSZ: Barátnak vajon azokat tartod. Tehát szerinted és Homérosz. lévén az jó. akit károsnak. SZÓKRATÉSZ: De hiszen a jó ember igazságos és egyáltalán nem képes ártani! POLEMARKHOSZ: Igaz. pedig nem azok. SZÓKRATÉSZ: Teszerinted igazságos dolog a nekünk nem ártóknak ártani? POLEMARKHOSZ: Semmiképp. akit hasznosnak vélünk és azt gyűlöljük. az csak látszat-barát. POLEMARKHOSZ: Méltán azt szeretjük. ellenség a gonosz. akik tévednek az emberek megítélésében. SZÓKRATÉSZ: Hát igazságos-e az igazságtalannak ártani és használni az igazságosnak? POLEMARKHOSZ: Ez az előbbinél szebbnek tetszik. viszont ellenségüknek használnak. Helytelennek látszik ez a beszéd. SZÓKRATÉSZ: E szerint úgy tetszik: barát az igazi jóember. De már azt sem tudom. másokat meg az ellenkezőjének? POLEMARKHOSZ: Tévedhet. POLEMARKHOSZ: Igen. POLEMARKHOSZ: Nagyon is megesik. Mert aki csak látszik. Így gondolod? POLEMARKHOSZ: Zeuszra. hogy az igazságosság lényege: használni a barátnak. Polemarkhosz. Hanem visszakozzunk! Azt hiszem.róla.. aki nekünk használni látszik. nem pedig igazi barát. aki annak látszik és valójában az is. S ugyanígy az ellenség. SZÓKRATÉSZ: Az ilyen tévedőnek ellensége a jó ember. SZÓKRATÉSZ: Most akkor hogy módosítsuk? POLEMARKHOSZ: Az a barátunk. nem határoztuk meg helyesen a barát és az ellenség fogalmát. Szimónidész szerint az igazságosság valami tolvajmesterség barátoknak hasznára. és így épp az ellenkezőjét állítjuk. barátja a rossz ember. És ugyanez érvényes az ellenségre is. SZÓKRATÉSZ: És nem tévedhet az ember abban. SZÓKRATÉSZ: Mit kifogásolsz. akik jóknak látszanak valaki iránt. . ó. avagy nemcsak látszanak. POLEMARKHOSZ: Nagyon is. mit mondtam.

SZÓKRATÉSZ: Akkor első állításunkhoz. ha bántjuk. SZÓKRATÉSZ: Aki igazságos. csak a rossz. POLEMARKHOSZ: Hihetőleg. ez a tétel az emberre is. az jó is. SZÓKRATÉSZ: Így az ember. miszerint igazságos dolog a baráttal jót tenni. SZÓKRATÉSZ: Lehetséges-e. . SZÓKRATÉSZ: És az igazságosság vajon nem embererény? POLEMARKHOSZ: Szükségképpen az. SZÓKRATÉSZ: Eszerint a jó ember nem árthat senkinek. ha bántjuk. SZÓKRATÉSZ: Jobbá vagy rosszabbá lesz a ló. hanem az ellentéte. tegyük hozzá: igazságos dolog az igazán jó barátnak használni. SZÓKRATÉSZ: Sem az aszály a latyakot. ha az gonosz. és ártani az ellenségnek. igazat szólsz. POLEMARKHOSZ: Ezt nagyon szépen mondtad. SZÓKRATÉSZ: És vajon a kutyák vagy a lovak erényében lesz rosszabbá? POLEMARKHOSZ: A lovakéban. hanem annak ellentéte. IX. ha ártanak neki? POLEMARKHOSZ: Rosszabbá. SZÓKRATÉSZ: Egyáltalán. nem az embererényben válik ő is rosszabbá? POLEMARKHOSZ: De. hogy az igazságos ember az igazságosságával tesz mást igazságtalanná? Szóval az erényével mást gonosszá? POLEMARKHOSZ: Ez lehetetlen. SZÓKRATÉSZ: Nyilván nem a hő idézi elő a hideget. az a kutyaerényben lesz rosszabbá és nem a lóerényben? POLEMARKHOSZ: Szükségképpen. az ellenségnek ártani. hogy a zenész éppen a zenetudásával tesz valakit botfülűvé? POLEMARKHOSZ: Lehetetlen. Sőt kell is ártania a gonoszoknak és az ellenségnek. POLEMARKHOSZ: Persze. POLEMARKHOSZ: Nagyon is. árthat-e bárkinek is az igazságos ember? POLEMARKHOSZ: De mennyire. POLEMARKHOSZ: Úgy látszik. ugye barátom. SZÓKRATÉSZ: És lehet-e. SZÓKRATÉSZ: És hogy a lótenyésztő éppen a szakértelmével tenyészt rosszabb lovat? POLEMARKHOSZ: Ez is képtelenség. feltétlenül igazságtalanabbá válik. barátom. SZÓKRATÉSZ: És nem érvényes-e. SZÓKRATÉSZ: És ha a kutyát bántják. ha az jó.

Azt hiszem. nagyon is igazad van. hogy az ami szükséges. Szókratész. használjon a barátjának. vagy a thébai Iszméniosztól. mint ő rám. Biasz. hanem felelj magad. SZÓKRATÉSZ: Úgy legyen. ne csak kérdezősködjél fennhéjázón cáfolgatva valakinek a feleletét. te mit tartasz igazságosnak. mert nem mond igazat: mert ugye. minthogy szerették volna végighallgatni a gondolatmenetet. hogy bárkinek is ártson: se barátnak. Szókratész. üdvös. ha barátunknak segítünk. az igazságos ember ne ártson soha senkinek. mert ez illeti meg őket . vagy más olyan dúsgazdagtól. (Szókratész:) Beszélgetésünk folyamán Thraszümakhosz már-már többször nekilendült. bizony megnémultam volna. amit gondolsz. POLEMARKHOSZ: Színigazság. ártani csak az ellentéte árthat. megrettentem és rátekintve elfogott a félelem. hogy mint valami vadállat rajtunk üssön és szétmarcangoljon. amikor szavával mind . se másnak. POLEMARKHOSZ: Azt hiszem. hanem kereken és világosan mondd ki. hiszen tudod. Mit bárgyúskodtok. POLEMARKHOSZ: Kész vagyok ebben veled együtt csatázni. SZÓKRATÉSZ: De tudod-e. az igazságtalan. és mondd ki. Én és Polemarkhosz megrettenve szétrebbentünk. mi az igazságos. hogy átvegye a szót. SZÓKRATÉSZ: Akkor az igazságos nem teheti meg. az ellenségnek pedig ártunk? POLEMARKHOSZ: Kitől? SZÓKRATÉSZ: Szerintem Periandrosztól. hogy az igazságos ártson az ellenségének. minduntalan udvarolgatva egymásnak! Ha igazán meg akarod tudni. ami az erősebbnek előnyös X. ugyan ki állít róla valami mást? Az igazságosság meghatározásának második kísérlete. Most. vagy a bölcsek közül bárki is ilyet tanított. ami nyereséges. miután azonban elhallgattunk. és én ezeket mondtam. ő csak nem nyughatott. mennyivel könnyebb kérdezni. SZÓKRATÉSZ: Akkor én meg te majd együtt csatázunk az ellen. Thraszümakhosz pedig a középen fennen harsogott: THRASZÜMAKHOSZ: Már régóta fecsegtek össze-vissza. aki a saját hatalmát hiszi mindennek. De nekem ne szalmázz. Miután ez sem bizonyult az igazságosságnak vagy az igazságosnak. mi úgy gondoltuk. Perdikkasztól vagy Xerxésztől. Thraszümakhosz szerint: Igazságosság az. ha nem néztem volna rá előbb. Akármilyen sületlenséget én nem fogadok el tőled! (Szókratész:) Ezt hallván. mint felelni.POLEMARKHOSZ: Nagyon is.nem lehet valami bölcs ember. SZÓKRATÉSZ: Ha valaki azt tekinti igazságosságnak. aki azt állítja: Szimónidész. POLEMARKHOSZ: Elismerem. Pittakosz. ami jár neki. kitől ered szerintem az a szóbeszéd. és ezen azt érti. hogy igazságos az. de a közelülők megakadályozták ebben. összeszedte magát. ami hasznos. hogy mindenkinek adjuk meg. kedvező.

THRASZÜMAKHOSZ: Te is így akarsz tenni: éppen azt felelni. De hát. világos. úgy mint nekem: Ember. (Szókratész:) Fölkacagott Thraszümakhosz fölöttébb gúnyosan: THRASZÜMAKHOSZ: Héraklészre! Hát ez a szokott szókratészi irónia! Ezt előre tudtam. hogy 3  4. ilyen okos emberekhez inkább illenék könyörülni rajtunk. nem vagyunk képesek rá. Ezért hozzátok. THRASZÜMAKHOSZ: Gyanakszom. SZÓKRATÉSZ: Nem csodálkoznék. Ha nem is hasonló. előbb rápillantottam. azt ne mondd nekem. akár nem. ha valakit megkérdezel. annak szavába akaszkodik és megcáfolja. Beszélj! Összeadjuk Szókratész helyett. És ha ezt mondaná neked: Ó. SZÓKRATÉSZ: Bölcs vagy. nem akarattal vétettünk. gondolom. hogy tud. ne haragudj ránk! Ha én és ő eltévelyedtünk a gondolatok vizsgálatában. továbbá. amit megtiltottam. SZÓKRATÉSZ: Kedvesem! Miképpen adhatna feleletet valaki. Nagy szorongva így feleltem: SZÓKRATÉSZ: Ó. Thraszümakhosz. És én vállalom ezt a bűnhődést. azt sem. amit előre megtiltottál. azt hiszed. de még azt se. hiszen akkor aligha találnánk meg. csak ne kelljen válaszolnod. akár megtiltjuk. hogy Szókratész most is majd szokása szerint jár el: ő maga nem válaszol.vadabbá hergelődött. Csakhogy a tanulás mellett még fizess pénzt is. XI. ha valamelyik éppen az igaz felelet? Mondjam azt. s így képessé lettem a válaszadásra. mint ami illő bűnhődés a tudatlannak? Illik tanulni a tudótól. Hidd el. ha alapos megfontolás után így látnám helyesnek. ha először is nem tud semmit. nem gondolod. de a kérdezettnek hasonlónak tetszik. ha valaki kérdez. ha lenne is véleménye mindezekről. ha én az igazságosság kérdésében egészen más. most az aranynál sokkal értékesebb igazságosságot keresve. még akkor sem. előre megmondtam ezeknek. ha aranyat keresnénk. hogy senki sem felelhetne az így kérdezőnek. és kérdezve előre kikötöd. egy nem középszerű ember megtiltja neki. Gondolom. Thraszümakhosz. barátom. mennyi a 12. THRASZÜMAKHOSZ: Édes. ami nem igaz? Vagy hogyan érted ezt? Erre mit válaszolsz? THRASZÜMAKHOSZ: Ez a te hasonlatod mennyiben vonatkozik az én szavaimra? SZÓKRATÉSZ: Miért ne vonatkoznék. hogy érted ezt? Azt a feleletet nem adhatom. és az elébb mondottaknál jobb választ adnék? Akkor mivel büntetnéd magadat? SZÓKRATÉSZ: Mi mással. hogy az illető kevésbé adja ki a maga véleményét. Így illőbb. csodálatos barátom. ha pedig más felel. tudd meg. hanem csak ironizálsz. se azt. hogy 4  3. hogy 12 = 2  6. A pénzen nem múlik. Thraszümakhosz. teszel inkább mindent. SZÓKRATÉSZ: Fizetek. hogy majd te sehogysem akarsz felelni. jól tudod.. ó. s nem törekednénk minden áron fölfedezni azt. . mihelyt lesz. Thraszümakhosz. THRASZÜMAKHOSZ: Mi lenne. efféle fecsegést nem fogadok el tőled. mint haragudni. hogy te beszéljél. hogy véleményét kimondja. önként dehogy engednénk egymásnak a keresésben. hogy 6  2.. és nem is állítja magáról. GLAUKÓN: Lesz. hogy esztelenül épp ebben gazsulálnánk egymásnak.

Thraszümakhosz. THRASZÜMAKHOSZ: Ez hát a Szókratész bölcsessége. azt nyilvánítják ki az alattvalókra nézve igazságosnak. ó. te igen értesz a beszédhez. hogy tudsz és van mit mondanod. hogy másoktól tanulhasson. De csak magasztalni tudok. akik nála ugyancsak gyöngébbek vagyunk? THRASZÜMAKHOSZ: Semmirekellő vagy. hogy egyes államokat zsarnok kormányoz. ami az erősebbnek előnyös. bízván magában. Ugyanis azzal én is egyetértek. Mert úgy vélem. az ökölvívó nálunk erősebb. A helyesen gondolkodó ebből következtetheti: mindenütt az az igazságos. XII.hiszen azt állítod. ó. hogy érted ezt? Ha Polüdamasz. hogy kitűnően válaszolhat. legjobb barátom! De fejezd ki magad világosabban! THRASZÜMAKHOSZ: Vagy nem tudod. ismét másokat az arisztokraták? SZÓKRATÉSZ: Hogyne tudnám. THRASZÜMAKHOSZ: Halld meg hát! Állítom. Nos. Lerovom. Hogy ezt milyen szívesen teszem. hogy valaki jól beszél. és ne átalld tanítani Glaukónt és a többieket. az az igazságos. Thraszümakhosz. hogy magától nem akar tanulni. Miután meghozták. azt akarta. ahogy bírom. az igazságos. az egyben hasznos is. ami az erősebbnek javára van. hogy megdicsőüljön. ami önmagának hasznos: a demokrácia a népnek. Thraszümakhosz észrevehetően szeretett volna beszélni. Glaukón és a többiek is buzgón kérlelték. SZÓKRATÉSZ: Nem világos. Ó. Tehát másképpen ne tégy. hogy most én legyek a válaszoló. azt állítom. THRASZÜMAKHOSZ: És mindegyik uralkodó olyan törvényeket hoz. hogy nem rovom le érte hálámat. miért nem magasztalsz? Vagy nem akarsz? SZÓKRATÉSZ: Ha majd fölfogom szavaid értelmét. megpróbálom megérteni. Ugyanis az van hatalmon. másokat a köznép. Thraszümakhosz. hogy nem nagy-e. ha felelgetsz nekem. Igaz-e vagy sem. THRASZÜMAKHOSZ: Elég csekély járulék. ha látom. ami nekik hasznos. Végül mégis engedett. hanem csak szertekóborol. hogy minden államban az az igazságos. ami az éppen uralkodó kormánynak hasznos. aztán adós marad a hálával! SZÓKRATÉSZ: Abban igazat szólsz. és testének javára van az ökörhús. pénzem nincs. és az ilyen törvényt megszegőt meglakoltatják mint törvényszegőt és igazságtalant. hogy ezt feleljem neked! Ehhez járul még az erősebb érdeke. THRASZÜMAKHOSZ: Nemde mindegyik államban az uralkodó osztályé a hatalom? SZÓKRATÉSZ: Nagyon is. Szerinted is. ami hasznos? De hiszen előbb nekem megtiltottad. SZÓKRATÉSZ: Semmiképpen. hogy minél jobban tönkretedd. legkülönb barátom. Azt állítod. hogy szeretek másoktól tanulni. hogy válaszolsz. ez az étel jót tesz és igazságos nekünk is. hanem kedvezz nekem azzal. hogy ami igazságos. de füllentesz azt állítván. ami az erősebb javára van. Nos. Egyelőre nem értem. és a többiek is így. hogy az az igazságos. hogy így cselekedjen. (Szókratész:) Miután ezt kimondtam. a zsarnok a zsarnoknak előnyös törvényeket. tüstént megtudod. Szókratész. Azért színleg szabódott. SZÓKRATÉSZ: Nos már fölfogtam. és a szavak értelmét úgy csűrödcsavarod. De az világos: azt kell vizsgálnunk. te azonban . mit akarsz mondani. igazat állítasz-e.

hogy az alattvalók tegyék a vezetők rendeleteit. ebből szükségképpen következik. SZÓKRATÉSZ: És ami törvényt egyszer meghoztak. ami az erősebbnek hasznos. Vagy hogy gondolod? THRASZÜMAKHOSZ: Így. SZÓKRATÉSZ: Úgy legyen! Ezt mondd meg nekem: igazságosnak tartod. SZÓKRATÉSZ: Helyesen rendelik el a nekik hasznos törvényeket. Egyetértettünk ebben? THRASZÜMAKHOSZ: Azt hiszem. helytelenül a nekik károsakat. THRASZÜMAKHOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Tehát szerinted igazságos nemcsak az. másokat helytelenül? THRASZÜMAKHOSZ: Így gondolom én is. véleményem szerint. KLEITOPHÓN: Hiszen Thraszümakhosz azt állította: igazságos a vezetők parancsait végrehajtani. Vizsgáljuk meg jobban! Nem értettünk-e egyet abban. THRASZÜMAKHOSZ: Vizsgáld! XIII. ami káros. legbölcsebb Thraszümakhosz. hogy igazságos olyat tenni. akkor. ó. igen. egyes törvényeket helyesen rendelnek el. hogy ami az erősebbnek hasznos. hogy a vezetőknek engedelmeskedni kell? THRASZÜMAKHOSZ: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: És az államokban a vezetők vajon tévedhetetlenek-e vagy tévedhetnek is? THRASZÜMAKHOSZ: Mindenképpen tévedhetnek is. ez mindennél világosabb! KLEITOPHÓN: Ha te tanúsítod! POLEMARKHOSZ: Mi szükség tanúkra? Maga Thraszümakhosz beismerte. POLEMARKHOSZ: Zeuszra!. hogy a vezetők olykor magukra nézve káros parancsokat adnak. THRASZÜMAKHOSZ: Mit beszélsz? SZÓKRATÉSZ: Amit te. SZÓKRATÉSZ: Amikor nekilátnak a törvényhozásnak. másrészt igazságosnak ítéled. az alattvalóknak azt teljesíteniök kell ez igazságos.ez így igazságos. ó. hogy a vezetők néha a vezetetteket olyasmi megtételére kényszerítik. ami a vezetőknek és az erősebbeknek árt. . hanem az ellenkezője is. Szókratész. amikor a vezetők akaratlanul magukra nézve káros parancsot adnak ki. hogy az ő parancsaikat az alattvalók végrehajtsák. Meg kell vizsgálnom.még hozzáteszed. viszont alattvalóik ezeket is kötelesek végrehajtani . most elismerted nekem. SZÓKRATÉSZ: Gondold meg. Én ezt még nem értem. ami ellentétes az ő legjobb érdekükkel. az viszont igazságos. hogy igazságos a te állításoddal ellenkezőt cselekedni: a gyöngébbek kötelesek az erősebbeknek ártani.

Hanem felelj nekem. nem is próbálom meg. a vezető tévedett. ami a legjobb neki. . amikor elismerted. E beismerésből következik. hanem az is. THRASZÜMAKHOSZ: Csűröd-csavarod a szót. rágalmazz. A legszabatosabban kifejezve az áll. amikor téved? SZÓKRATÉSZ: Gondoltam. hiszen a tévedő azért téved. de gondolom. ahogy az imént állítottad: igazságos az. boldogságos ember. hogy a vezető amennyiben tényleg vezető . puszta ármányból kérdeztem. így fogadjuk el tőle. akárha tényleg hasznos neki. Így hát mesterember. és akkor ő nem is mester. a grammatikus tévedett. hogy a vezető. Azt hiszed. ó. aminek nevezzük. vagy valami szabatos értelemben. hogy a vezető nem tévedhetetlen. hogy néha az erősebbek saját érdekükkel ellentétes parancsokat adnak ki a gyöngébbeknek. Most ebben ártogass. szócsűrő-csavaró vagyok? THRASZÜMAKHOSZ: Nagyon is. Így hát. hogy az orvos tévedett. csak megszokásból mondjuk. mivel te is szabatoskodol. bölcs vagy épp vezető senki sem téved. Szókratész. Rögtön orvosnak hívod azt. azt állítom igazságosnak. éppen ezt állítod. ezt a gyöngébb köteles végrehajtani . amint kezdetben mondtam. amit tudok. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszed. vagy a számoló tévedett. Nem kell tőled elnézés! De nem is érsz el semmit. amit az erősebb a maga számára hasznosnak vél. hanem ő is tévedhet. De te nem eszel belőle! Nem tudsz te nekem lopva ártogatni. KLEITOPHÓN: De az erősebbnek szerinte az hasznos. és ezt kell alattvalójának teljesítenie. és azokat ezek végre is hajtják. az erősebb fogalmát a szokványos értelemben használod. ami az erősebbnek hasznos. amit kérdeztem. ami az erősebbeknek hasznos.nem téved és nem tévedve rendeli el. ami káros. SZÓKRATÉSZ: Úgy legyen. hogy nemcsak az igazságos. Kleitophón.és ezt állította igazságosnak. határozd meg. vagy számtudósnak.POLEMARKHOSZ: Azt is állította. Polemarkhosz! Ha Thraszümakhosz most így mondja. akárha káros? Így értetted? XIV. Thraszümakhosz! Úgy véled. Úgy vélem. hogy érvelésedben megfogjalak? THRASZÜMAKHOSZ: Tudom én. Szabatos meghatározás szerint. ami az erősebbnek hasznos. sem nyílt szóval erőszakot venni rajtam! SZÓKRATÉSZ: Ó. ha tényleg vezető. Fogd föl úgy. hogy igazságos az. XV. THRASZÜMAKHOSZ: A vezető fogalmát a legszabatosabb értelemben használom. THRASZÜMAKHOSZ: A legkevésbé. egyik sem téved soha. amikor az téved a számolásban ugyane tévedés szerint. hogy a gyöngébb tegye. Mindkettőt állítva elismerte. mert hibádzik a tudománya. az alávetetteknek. hogy előbb ilyen értelemben válaszoltam neked. ha tudsz. aki a betegek gyógyításában téved. ami az erősebbnek hasznos. senki mester nem téved. Thraszümakhosz. De hogy még egyszer így ne járjunk. vajon ezt akartad mondani: az az igazságos. Mégis mindenki azt hajtogatja: az orvos tévedett. amit az erősebb hasznosnak képzel. én erősebbnek találom a tévedőt. POLEMARKHOSZ: De ez nem így áll! SZÓKRATÉSZ: Mit számít az. ha tényleg az.

THRASZÜMAKHOSZ: Igaz. vajon mi szolgálna javára saját gyarlóságában. lévén önmagában tökéletes? THRASZÜMAKHOSZ: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Valahogy így. így hát önmagán kívül szüksége van még valami másik mesterségre. a fülnek a hallásra. hogy olyan. SZÓKRATÉSZ: És mind e mesterségnek hasznára van még valami más. csak a magáét. Szerinted helyesen szólok. SZÓKRATÉSZ: Ugye mesterségük arra termett. hiszen nem a hajózás miatt hívják kormányosnak. hanem a tudománya miatt. amely kutatja. azt felelném: mindenképpen szüksége van. szabatos értelemben az előbb említett orvos vajon micsoda? Pénzszerző-e vagy a szenvedők gondozója? Olyanról szólj. nem azt kell néznünk. SZÓKRATÉSZ: És a kormányos? Az igazi kormányos vajon a hajósok vezetője. lévén maga tökéletes és sérthetetlen. De te ahhoz gyenge vagy! SZÓKRATÉSZ: Elég az ilyesmikből! De mondd. miben lehet hasznára valakinek? THRASZÜMAKHOSZ: Arra termett. és ez utóbbinak is szüksége van újabb másra. mivel semmiféle gyarlóság vagy hiba nincs benne. így más mesterség javát-hasznát sem kell szolgálnia. SZÓKRATÉSZ: Nos? Vajon csak az orvosmesterség gyarló. hiszen épp emiatt találták ki az orvosmesterséget. vagy nem? THRASZÜMAKHOSZ: Helyesen. SZÓKRATÉSZ: Ugye mindegyikük valaminek a hasznára van? THRASZÜMAKHOSZ: Nagyon is. hogy meg akarom nyírni az oroszlánt és cselt vetni Thraszümakhosznak? THRASZÜMAKHOSZ: Az imént már megpróbáltad.. vagy másként? THRASZÜMAKHOSZ: Azt hiszem így van. amint a szemnek a látásra. sem másra abban. és így tovább a végtelenig. vagy csak hajós? THRASZÜMAKHOSZ: A hajósok vezetője. amire rászorul. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. vagy mindegyik elég-e magamagának. és mivel ő a hajósok parancsnoka.. Avagy önnön javáról maga gondoskodik? Avagy éppen nincs rászorulva sem önmagára. Vizsgáld meg szabatos értelemmel. ameddig megmarad a maga tökéletes teljességében. hogy szükségletét ellássa. vagy szüksége van még valami másra is. vagy a többi mesterségnek is szüksége van valami erényre. így mindegyikük rá van szorulva valami más mesterségre. vajon így van-e ez. amely kutatja és szolgáltatja az ő javáthasznát? Vajon akad-e valami gyarlóság magában a mesterségekben. mivel a test gyarló és nem elég neki. mi szolgálna az előbbi javára. amilyen. aki igazán orvos! THRASZÜMAKHOSZ: A szenvedők gondozója. és azért sem kell hajósnak hívnunk. Ha azt kérdeznéd tőlem.SZÓKRATÉSZ: Azt hiszed. elég-e a testnek maga a test. erre szereztetett az orvosmesterség. elment az eszem. hogy most éppen a tengeren hajókázik. hogy kutassa és szolgáltassa. .

SZÓKRATÉSZ: Nos. THRASZÜMAKHOSZ: Legyen. a mesterségek mind azokon uralkodnak és azoknak parancsolnak. és már mindenki világosan látta. hanem a lovakét? És semelyik más mesterség nem keresi a maga javát . hogy az igazságosságról szóló eszmefuttatás az ellentétébe csapott. Thraszümakhosz válasz helyett így szólt: THRASZÜMAKHOSZ: Mondd. a neki alárendeltét. THRASZÜMAKHOSZ (kelletlenül): Legyen. És egyetértünk abban. hanem az alattvalói javát. mint ilyesmit kérdezned? THRASZÜMAKHOSZ: Mert bizony elhanyagolja a náthádat. hanem a test javát? THRASZÜMAKHOSZ: Igen. nem keresi-rendeli a maga javát. ó. SZÓKRATÉSZ: Eszerint.erre nincs is szüksége -. arra nézve tesz vagy beszél: mi szolgál alattvalója javára. akiket mesterségével szolgál. Thraszümakhosz. senki emberfia semmiféle uralomban. hanem azét. SZÓKRATÉSZ: Egyik tudomány sem keresi-rendeli az erősebb javát. (Szókratész:) Amikor a beszédben eddig jutottunk. Szókratész. SZÓKRATÉSZ: És a lovászat sem a lovászat javát. Harmadik kísérlet az igazságosság meghatározására. egyetértünk. amennyiben igazi vezér. Mi az igazságosság haszna? XVI. SZÓKRATÉSZ: És az ilyen kormányos és parancsnok nem a maga javát keresi-rendeli. mi a pásztor meg a birka! . hogy az igazi orvos a test vezére és nem pénzszerző. hanem a betegei javát. Vagy nem? THRASZÜMAKHOSZ: Helyes. van neked dajkád? SZÓKRATÉSZ: Hát ez mi? Nem kéne inkább felelned. aminek a mestersége. hanem a gyöngébbét. pedig nagyon rád fér. És bármit tesz vagy beszél. amennyiben igazi orvos.SZÓKRATÉSZ: Tehát az orvosmesterség nem a maga javát kutatja. bár megpróbált ellene rugódozni. SZÓKRATÉSZ: És a szabatosan értelmezett kormányos sem matróz. Miután beleegyezett: SZÓKRATÉSZ: Egy orvos sem keresi-rendeli a maga hasznát. de a hajósokét és alárendeltjeiét. THRASZÜMAKHOSZ: Úgy látszik. (Szókratész:) Thraszümakhosz végezetül ebbe is belement. Thraszümakhosz. hanem a hajósok parancsnoka. THRASZÜMAKHOSZ: Na jó. hiszen még azt se tudod. bár ebben tétovázom. amiket mint mesterségek szolgálnak. és az orrodat sem törli ki.

Az államügyekben is. Így hát. és az alattvalók e hatalmasnak a kényét szolgálják. mint egy fürdős. Thraszümakhosz távozni készült. amint már előbb is mondtam. Szókratész cáfolata: az igazságtalanság nem jár haszonnal. hogy a juhász meg a gulyás a birkák meg a tehenek javát keresi! Ugyan mi másért hizlalja és gondozza őket. ha elképzeled a végső igazságtalanságot. Szókratész. hanem kényszerítették. e közösség felbomlásakor semmiképp sem húz több hasznot az igazságtalannál. és éjt-nappal nemcsak a maguk hasznát keresik? Így bizony igen távol rugaszkodtál a jogtól és igazságosságtól meg az igazságtalanságtól. Aki az igazságtalanságot gyalázza. másik is valami hivatalt vállal. ami szent. És ha egyik is. Először is a közös ügyletekben. illetve tenni nem akarókat a legboldogtalanabbakká. nemcsak a polgárok. azt megbüntetik. Ez pedig a zsarnokság. rabszolgakerítőnek. az engedelmes alattvalónak káros. az igazságos az egyenlőn felül többet ad be. mégis amikor arról van szó. magán-. ám a jelenlevők nem engedték el. Ha valaki kicsinyenként jár el ilyen igazságtalanul. mint a pásztor a birkákkal. falbontónak. ha nem veszed észbe. a vezetőnek előnyös. az igazságtalanság hatalmasabb. ha igazságtalan. ha nem éri is különösebb csapás. ennek folyamán az igazságos. ugyanakkor az igazságtalan élvezi mindennek az ellenkezőjét. ami igazságos. amely nem kicsinyenként és apránként orozza el vagy rabolja el a másét. Különválasztja a pénzszerzést a gondozottai javát szolgáló szakmáktól XVII. ha akarod.SZÓKRATÉSZ: Ugyan? THRASZÜMAKHOSZ: Mert azt hiszed. és rajtakapják. hanem mert fél annak következményeitől. másfelől ellentéte. leöntve fülünket sok nagy fennszóval. az ismerősei. hiszen igazságos. ó. az igazságtalanságot elszenvedőket. Meg kell győződnöd róla. azt vizsgáld meg. hanem mindent egy csapásra. az igazságos semmit sem kap. ami az erősebbnek hasznos. Én is hevesen kérleltem: . Így templomrablónak. amikor adózni kell. hanem azok is. ha képes érvényesülni. hanem éppen kevesebbet. hogy maguk boldogtalanok maradnak. hanem boldognak és üdvözültnek magasztalják. lévén erősebb. a másik meg busás hasznot húz. melyekben az igazságos az igazságtalannal közösködik. ostobácska Szókratész. tolvajnak. mintha nem akarná elkövetni. hogy az igazságos minduntalan a rövidebbet húzza az igazságtalannal szemben. az igazságtalanság uralkodik az igazán bárgyúkon és az igazságosakon. szabadabb és zsarnokibb az igazságosságnál. ami az igazságtalant a lehető legboldogabbá teszi.ha igazi vezetők . és engedelmeskedvén boldogítják úgy. mivel nem akar nekik kedvezni azon fölül. igaz. és köztulajdon. Azt a férfit értem. és a legnagyobb gyalázatban lesz része. akik gaztetteikről tudomást szereztek. hogy az államok vezetői . nagyobb hasznot húz az igazságtalan.másképpen törődnek alattvalóikkal. (Szókratész:) Ezt mondván. hogy a jog és az igazságosság valójában idegen jó: csakis az erősebbnek. Mindennél könnyebben megtudhatod. maradjon és indokolja meg előbbi szavait. ha csak egyenként követte el e gaztetteket. és jobban boldogul. mint a gazdája és a maga hasznára? És azt hiszed. ki mit kapjon. Ha viszont valaki javaik mellett magukat a polgárokat elfogva teszi rabbá. nem azért teszi. az igazságtalan kevesebbet. mennyivel jobban jár valaki. háztartása elhanyagolásával súlyos kárt vall. aki képes mindebből nagy hasznot húzni. azt már nem gyalázza-szapulja senki. a közhivatalból meg éppen semmi haszna. mint ha igazságos. ó. Most. hozzá még meggyűlöli őt a családja. mindazt. fosztogatónak bélyegzik meg. és amint kezdettől fogva mondtam: az az igazságos.

boldogságos ember. nem kell tartanod magad már az igazi pásztor fogalmához. ha szabadjára engedik. nem pedig egy egész életvitelt. amit akar. és magad sem tudod meg. amennyiben uralom. ahol ő majd kéjjel dőzsölhet vagy épp eladásukkal jó üzletet hajhásszon mint kalmár és nem pásztor.tartsa úgy a juhokat.SZÓKRATÉSZ: Ó. hogy tévelygünk. és ha módosítod a véleményedet. semmiképpen! Hanem először is tarts ki állításod mellett. bevallom. annyiunkkal kegyesnek mutatkozol? Engem. melyhez ha tartja magát az ember. Bizonyítsd be. mert jót tett neki a tengeri út. hogy nem azok javát keresi. akár nyílt erőszakkal. mint az orvosmesterség az egészség szolgálatával. és ne ültess föl minket! Látod. te az igazi orvos első meghatározása után úgy vélted. mit sem törődöl velünk. Szerintem az igazi pásztornak az a legfőbb gondja. isteni Thraszümakhosz! menni akarsz. Thraszümakhosz. hanem tudom. hogy tegye azt. hanem csak a nagy lakomát. holmi semmiséget próbáltál meghatározni. engem sose győz meg arról. hogy jobban vagy rosszabbul élünk-e. hanem mindenki zsoldot követel érte. hanem szerinted a pásztor amennyiben pásztor . SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik. ó. Még erre felelj! Ugye minden egyes mesterség sajátos képességével különbözik a másikától? Kedves barátom. hanem alattvalói. hogy mindenfajta uralom. csak a meggyőződésedet követve válaszoljál. ezt nyíltan tedd. a lehető legeredményesebb életet éli? THRASZÜMAKHOSZ: Erről én másképp vélekedem. a kormányosság meg a tengeren való biztonsággal. ó. ha többre tartjuk az igazságosságot az igazságtalanságnál! THRASZÜMAKHOSZ: Hogyan tudnálak meggyőzni? Ha előbbi beszédem nem győzött meg. s most szükségképpen egyet kell értenünk. hogy élete előnyösebb az igazságosénál. SZÓKRATÉSZ: Nemde mindegyik valami sajátos. nem azt tapasztaltad. még akkor sem. hogy célhoz érjünk! THRASZÜMAKHOSZ: Sajátos képessége szerint. mind a magánéletben. hogy az igazságtalanság előnyösebb az igazságosságnál. csak az alávetettjének és ápoltjának mind a köz-. nem tudtál meggyőzni. hogy senki sem akar önként uralkodni. jóember. Ez a teljesítménye. semmiképpen sem fogadom el. Hanem jóember. Így gondolom én. mert hát a hivatalból nem ő húz hasznot. és ugyanígy a többi is. az államok vezetői. amikor ilyen nagy kérdést vetettél föl és még ki sem oktatsz bennünket. Gondolom. legyen az illető igazságtalan. akkor mit tegyek? Véssem a lelkedbe szavaimat? SZÓKRATÉSZ: Zeuszra. Mit gondolsz. cselekedhessék gonoszul akár titkon. SZÓKRATÉSZ: Más uralmaknál is. hogy ápoltjainak a javát szolgálja. önként uralkodnak? THRASZÜMAKHOSZ: Zeuszra! nem gondolom. légy kegyes minket útbaigazítani! Ugyan mit árthat neked. Thraszümakhosz visszatérve előbbi vizsgálódásunkra -. ahogy eltökélted: ha éppen a kormányos meggyógyult. nem tudva meg. ha pásztormesterségének hiánytalanul eleget tesz. és nem akadályozzák meg. ezért a mestersége szerinted orvosmesterség? . így van-e vagy sem? Vagy azt hiszed. XVIII. Vajon az orvoslást és a kormányosságot ugyanannak a mesterségnek tartod? Vagy ha szabatosan akarod kifejezni magad. s bizony még a maga számítását is akkor leli meg a legjobban. senki másnak nem keresi javát. SZÓKRATÉSZ: És a pénzszerző-mesterség meg a bért keresi. THRASZÜMAKHOSZ: Nagyon is. a másiktól elütő haszonnal szolgál nekünk. ha velünk. amit te állítólag tudsz. ha igazi vezetők. itt másoknak is ez a meggyőződésük. Nos.

Ezért kell az uralkodni vállalkozónak pénz. hanem csak alárendeltje javát. hogy ha a mesterember bért kap. Thraszümakhosz. most már világos. mivel aki a maga mesterségét szépen akarja űzni. hanem bért követel. ha már rászánták magukat? Vagy nem tudod. SZÓKRATÉSZ: Ezt a bért nem mindegyik a maga sajátos mesterségéből húzza. SZÓKRATÉSZ: Amikor ingyen dolgozik. még ha valaki annak gyakorlatában gyógyult is meg? THRASZÜMAKHOSZ: Azt sem. Ezért mondtam előbb. aligha. GLAUKÓN: Hogy érted ezt. húz-e hasznot a mesterségéből a mester? THRASZÜMAKHOSZ: Aligha. mi a legkülönbek bére. megbecsülés. hogy minden egyes mesterségnek sajátos. SZÓKRATÉSZ: Ugye. SZÓKRATÉSZ: És a pénzszerzést sem tartod annak. akkor azt sajátos szakmája mellett a pénzszerző-mesterségből meríti? THRASZÜMAKHOSZ: Nem tudom. hogy egyik mesterség sem keresi a maga hasznát. hanem ha tüzetesen szemléljük: az orvosmesterség egészséget szerez. ugye nem húz hasznot? THRASZÜMAKHOSZ: Gondolom. mit akarsz a büntetéssel és miért soroltad a bérrel egy sorba? SZÓKRATÉSZ: Hát nem fogod föl. Ha ehhez bér nem járul. SZÓKRATÉSZ: Ugye szót értettünk abban. hogy azt egy járulékos közös forrásból húzza? THRASZÜMAKHOSZ: Világos. az építészet házat épít. amiért uralkodnak. és ezt követve bért a pénzszerzés.THRASZÜMAKHOSZ: Aligha hinném. ó. SZÓKRATÉSZ: És az orvoslást sem neveznéd pénzszerző-mesterségnek. világos. hogy bizony önként senki sem akar uralkodni és elvállalni vadidegenek bajának orvoslását. . a pénzszerzés bért. illetve büntetés az uralkodni nem akarónak. külön képessége van? THRASZÜMAKHOSZ: Szót értettünk. SZÓKRATÉSZ: És valamennyi mesterember ami hasznot általában szerez. kedves Thraszümakhosz. SZÓKRATÉSZ: És azt is mondtuk. de azt már nem. és így mind a többiek is teszik a maguk dolgát. annak mint gyöngébbnek a javát szolgálja és nem az erősebbét. hogy a becsvágyat és a kapzsiságot szégyennek ítélik? GLAUKÓN: De igen. Szókratész? A kétfajta bért értem. soha nem keresi-rendeli a maga javát mestersége gyakorlatában. és használnak alárendeltjeiknek. hanem csak gondozottja javát munkálja-rendeli előbbi állításunk szerint. még ha pénzt kap is a gyógyításért? THRASZÜMAKHOSZ: Nem nevezném. XIX.

SZÓKRATÉSZ: Hogyan állíthatsz ilyet? Ugye az egyiket erénynek hívod. Te. az mind azért tusázna egymással. élvezetbe csöppenne. Ennélfogva rútságnak minősül. az uralomból titkon hasznot orozva. hogy más legyen az ő hasznára. melyik állítást helyesled? És melyiket tartanád igazabbnak? GLAUKÓN: Szerintem előnyösebb az igazságos élet. nem lévén becsvágyók. ha valahogy ki tudnánk mutatni. hogy előnyösebb a tökéletes igazságtalanság a tökéletes igazságosságnál? THRASZÜMAKHOSZ: Nagyon is állítom. semhogy ő a másért törje magát. Glaukón. GLAUKÓN: Nagyon is. Thraszümakhosz. és még akkor sem úgy. ami az erősebbnek hasznos. egyszersmind mi lennénk a szónokok és a bírák is. mennyi minden jó háramlik az igazságosra. de nem győzött meg. De ezt majd máskor vizsgáljuk meg. Különben minden értelmes inkább választaná. mint az igazságosé. hogy az igazi vezető nem arra termett. aztán már csak bírák kellenek. hogy a maga javát keresse. ettől félve vállalja az uralmat a derék. sem megbecsülésért. a jó. ha mégis vállalja. Ha valaki nem akar uralkodni. De ha vizsgálódásunk folyamán egyezségre jutnánk. annak a legnagyobb büntetés. Gondolom. felelj nekünk. SZÓKRATÉSZ: Hallottad-e. kezdve az elején. ha gonoszok uralognak rajta. SZÓKRATÉSZ: Nos. Az okokat már elmondtam. Azt állítod. hogy az az igazságos. SZÓKRATÉSZ: Szeretnéd. hogy ne uralkodjék. hogy nincs igaza? GLAUKÓN: Már hogyne szeretném? SZÓKRATÉSZ: Ha érvvel érvet szögezve szembe fölsorolnánk. a másikat bűnnek? THRASZÜMAKHOSZ: Miért ne? . ha valaki önként kapdos az uralom után és nem várja meg a kényszert. aztán ő is válaszolna nekünk és mi viszont. aztán összeszámlálnánk a mindkét részről elősorolt előnyöket. hogy uralkodni akarjanak. SZÓKRATÉSZ: Melyik változat tetszik neked? GLAUKÓN: Ez utóbbi. ha az állam csupa jó emberekből állna. Azt hiszem. Sokkal fontosabb kérdésnek tetszik Thraszümakhosz azon állítása. És becsvágyból sem kívánnak uralkodni. mint sorolta elő Thraszümakhosz az igazságtalan élet előnyeit? GLAUKÓN: Hallottam. mintha valami jólétbe. akire átháríthatná. hogy döntsenek. ha meggyőznénk őt. Thraszümakhosz fordított erkölcsi értékrendje XX. hiszen nincs nála kiválóbb vagy vele egyenlő. Kényszeríteni kell őket és büntetni. ebből világosan kitetszik. hogy az igazságtalan ember élete boldogabb. hanem alárendeltjeinek javát. hanem csak kényszerből.Szókratész kitérője: a legjobbak nem kívánnak uralkodni SZÓKRATÉSZ: Ennélfogva a legjobbak nem kívánnak pénzért uralkodni. sem tolvajoknak. Így hát én semmiképp sem értek szót Thraszümakhosszal. sem az uralkodásból nyilvánosan fizetséget húzva zsoldosnak minősülni.

lovagias és bárgyú. amiről előbb szóltam. SZÓKRATÉSZ: Az igazságosságot bűnnek? THRASZÜMAKHOSZ: Nem. és az igazságosság káros. Ha csak előnyösnek állítottad volna az igazságtalanságot. THRASZÜMAKHOSZ: Nagyon is oda helyezem. ha titokban marad. képes államok és népek leigázására. hogy tényleg azt mondod. De okosságnak. Mert akkor nem volna igazságos. SZÓKRATÉSZ: Nem szabad föladnunk a vizsgálódást. De nagyon bárgyú nemeslelkűségnek. mint ami jár neki? THRASZÜMAKHOSZ: Semmiképpen. édes barátom. hanem őszintén mondtad ki a véleményedet. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszed. mégis egyetértve másokkal abban. sőt még erénynek és bölcsességnek mered minősíteni. Most azonban világos. amit mi az igazságosságnak tulajdonítunk. aki képes a tökéletes igazságtalanságra. hogy az igazságtalanságot szépnek és valami hatalmasnak tartod. Thraszümakhosz. nem könnyű megválaszolni. Csak azon csodálkozom. az igazságtalanságot bűnnek? THRASZÜMAKHOSZ: Meglehet. SZÓKRATÉSZ: És az igazságtalanságot rosszlelkűségnek? THRASZÜMAKHOSZ: Nem. amíg meg nem győződtem. hogy a rosszaság rút. amit gondolsz. SZÓKRATÉSZ: Ez már kemény dió. De próbálj még erre felelni! Szerinted az igazságos többet akar. még mondhatnánk valamit a közfelfogással egyezőleg. Thraszümakhosz! Talán okosnak s hozzá még jónak is tartod az igazságtalant? THRASZÜMAKHOSZ: Azt igen. hogy az igazságtalanságot az erény polcára helyezed. THRASZÜMAKHOSZ: Mi közöd hozzá.SZÓKRATÉSZ: Ugye az igazságosságot erénynek. amit állítok! Szókratész problematikus cáfolási kísérlete SZÓKRATÉSZ: Valóban semmi közöm hozzá. SZÓKRATÉSZ: Többet a másik jogos cselekedeténél? . SZÓKRATÉSZ: Értem mit akarsz mondani. hogy az igazságtalanság előnyös. aligha hiszem. De ez szóra sem érdemes. barátom. s az ellenkezőjére az igazságosságot. csak az. és felruházod mindazzal a jóval. THRASZÜMAKHOSZ: Ezzel igazat jósoltál. SZÓKRATÉSZ: Hát akkor? THRASZÜMAKHOSZ: Az ellenkezőjét állítom. mi a véleményem! Azt cáfold meg. hogy tréfálsz. hogy a zsebmetszőkre gondolok? THRASZÜMAKHOSZ: Előnyös az ilyesmi is. de én mégis azt állítom. SZÓKRATÉSZ: Ó. Mert.

. hogy bárkivel szemben előnyhöz jusson! SZÓKRATÉSZ: Tehát még egy másik igazságtalannal és annak cselekedetével szemben is. ha az igazságossal szemben nem törekszik előnyre. az igazságtalannal szemben igen? THRASZÜMAKHOSZ: Lehet. melyiket értelmetlennek? THRASZÜMAKHOSZ: A jó zenészt értelmesnek.THRASZÜMAKHOSZ: Annál se. abban rossznak is? THRASZÜMAKHOSZ: Persze. SZÓKRATÉSZ: Közülük melyiket tartod értelmesnek. THRASZÜMAKHOSZ: Ez igaz. SZÓKRATÉSZ: S vajon méltónak ítéli-e. az igazságos nem? THRASZÜMAKHOSZ: Már hogyne hasonlítana a hasonló tulajdonságúhoz és viszont?! SZÓKRATÉSZ: S vajon mindegyik olyan. SZÓKRATÉSZ: Tehát az igazságtalan hasonlít az értelmeshez és a jóhoz. csak nem teheti. SZÓKRATÉSZ: Tehát leszögeztük: az igazságos ember a hozzá hasonlótól nem akar előnyt. a nemhasonlótól akar. amiben értelmesnek. SZÓKRATÉSZ: Nos? És az igazságtalan értelmes és jó. hogy az igazságtalannal szemben előnyhöz jusson. Thraszümakhosz! Szerinted az egyik ember jó zenész. de vajon. mint akihez hasonlít? THRASZÜMAKHOSZ: Milyen is lehetne? SZÓKRATÉSZ: No jó. amiben értelmetlennek. a másik botfülű? THRASZÜMAKHOSZ: Meglehet. THRASZÜMAKHOSZ: Kitűnően szóltál. SZÓKRATÉSZ: Nem ezt kérdeztem. abban kiválónak is. az igazságtalan viszont előnyre törekszik mind a hozzá hasonlóval. ezt nem tartván méltónak. az igazságos egyik sem? THRASZÜMAKHOSZ: Ez is igaz. és ezt igazságosnak tartja-e vagy nem? THRASZÜMAKHOSZ: Igazságosnak tartaná és méltónak. mind a nemhasonlóval szemben. a botfülűt értelmetlennek. XXI. SZÓKRATÉSZ: Nemde. hiszen ő azon tusáz. hogy mindenkinél többet kaparintson. SZÓKRATÉSZ: És az igazságtalan? Előnyre törekszik-e az igazságos emberrel és az igazságos tettel szemben? THRASZÜMAKHOSZ: Miért ne? Hiszen szerinte méltó. SZÓKRATÉSZ: És az orvossal nem állunk ugyanígy? THRASZÜMAKHOSZ: De igen.

tettben előnyhöz akar-e jutni a másik emberrel szemben. SZÓKRATÉSZ: Viszont az igazságos csak a hozzá nemhasonlóval szemben? THRASZÜMAKHOSZ: Igen. Szerinted az. mind a maga ellentétével szemben? THRASZÜMAKHOSZ: Persze. SZÓKRATÉSZ: Ugye. SZÓKRATÉSZ: A gonosz és a tudatlan előnyre törekszik mind a hozzá hasonlóval. mind a nemtudóval szemben? THRASZÜMAKHOSZ: De. te legkülönb férfi.SZÓKRATÉSZ: Úgy véled. az jó is? THRASZÜMAKHOSZ: Igen. SZÓKRATÉSZ: Aki tud. SZÓKRATÉSZ: És a tudatlan? Nem akar-e előnyhöz jutni mind a tudóval. szóban. vagy hasonló ténykedéssel hasonlítani hozzá? THRASZÜMAKHOSZ: Ez utóbbit akarja. SZÓKRATÉSZ: És azzal szemben. aki tud. hogy a lantját jól hangoló zenész a húrok felhúzásában és lazításában a másik zenésszel szemben előnyre törekszik. aki nem orvos? THRASZÜMAKHOSZ: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: Most vizsgáld meg ezt a tudás és tudatlanság kérdésében. SZÓKRATÉSZ: Aki tud. bizonyára. SZÓKRATÉSZ: Ugye a jó és értelmes a hozzá hasonlóval szemben nem akar előnyhöz jutni. Thraszümakhosz. SZÓKRATÉSZ: És a botfülűt? THRASZÜMAKHOSZ: Szükségképpen. . SZÓKRATÉSZ: És az orvos? Evés és ivás rendelésében a másik orvost ugyan fölül akarja-e múlni. a maga ellentétével szemben igen? THRASZÜMAKHOSZ: Úgy látszik. THRASZÜMAKHOSZ: Ez a látszat. abban őt felülmúlni akarja? THRASZÜMAKHOSZ: Szerintem nem. és személyében s tetteiben vele szemben előnyhöz jutni? THRASZÜMAKHOSZ: Semmiképpen. aki szintén tud. SZÓKRATÉSZ: Tehát az igazságos az értelmeshez és a jóhoz hasonlít. az értelmes is? THRASZÜMAKHOSZ: Igen. mind a nemhasonlóval szemben? Vagy nem így mondtad? THRASZÜMAKHOSZ: De igen. az igazságtalan a rosszhoz és a tudatlanhoz. az igazságtalan előnyt akart szerezni mind a hozzá hasonlóval.

hogy nem csak rábólintasz és tagadsz. hogy ez a te véleményed. hanem tovább vizsgálni valahogy így: azt állítod. vajon ez a másik államot leigázó állam igazságosság nélkül megőrizheti-e erejét.. az igazságtalan tudatlan és gonosz. ne mást. amely legtökéletesebben igazságtalan. De Thraszümakhosz. minthogy az tudatlanság. THRASZÜMAKHOSZ: Miért ne? Ebben a legsikeresebb éppen az. . minthogy már az igazságosság bölcsesség is. hogy az igazságos értelmes és jó. azt kérdezem. de nem olyan könnyen. kérdezz. ahogy én elbeszélem. hiszen nyár volt. Miután egyetértetettünk. hanem vontatottan és kényszeredetten. semmit. amihez hasonló. gondolom könnyen kimutatható. SZÓKRATÉSZ: Nagyon örülök. tedd. Nos mit akarsz? SZÓKRATÉSZ: Zeuszra. De nekem ez az állításod sem tetszik.előbb soha. jól tudom. hogy az igazságtalanság hatalmasabb és erősebb az igazságosságnál. De ha ezt teszed. De még azt is mondtuk: az igazságtalanság hatalom. THRASZÜMAKHOSZ: Csakhogy neked tessek. vagy szükségképpen csak igazságossággal? THRASZÜMAKHOSZ: Ha igaz a tételed. hogy erősebb is az igazságtalanságnál. ezt mondtam: SZÓKRATÉSZ: Úgy legyen! Tehát ebben megállapodtunk. Ha viszont az én állításom igaz. akkor csak igazságtalansággal. Én majd kérdezlek. Volna róla mit mondanom. sok-sok izzadsággal. SZÓKRATÉSZ: Csak a véleményedet mondd. erény is. THRASZÜMAKHOSZ: Neked kedvezek. az igazságtalanság gonoszság és tudatlanság. Nincs senki. és megpróbálja igazságtalanul leigázni a többi államot és rabsorban tartani . (Szókratész:) Thraszümakhosz mindezt elismerte. THRASZÜMAKHOSZ: Kérdezz hát. De ha kimondanám. aki ne tudná ezt. SZÓKRATÉSZ: Tehát kitűnt. hogy az igazságosság bölcsesség is.és már sok szolgája van maga alá tiporva. Vagy nem emlékszel. hogy adva van az igazságtalan állam. SZÓKRATÉSZ: Hogy sorra végigvizsgáljuk a dolgot. Vajon az igazságtalanság erősebb és hatalmasabb az igazságosságnál? XXII. nemet bólintok.SZÓKRATÉSZ: És egyetértettünk. olyan is? THRASZÜMAKHOSZ: Egyetértettünk. Vagy engedj beszélni a magam módján. ekkor láttam először elpirulni . hordószónoknak minősítenél. hogy mindegyik. De ezt vizsgáld meg. amit az előbb: hogyan viszonylik az igazságosság az igazságtalansághoz? Elhangzott valamikor. hogy az igazságosság erény és bölcsesség. hanem még igen szépen válaszolsz is.. azért nem óhajtom ilyen szimplán lezárni a dolgot. Thraszümakhosz. Úgysem hagysz beszélni. ó. Thraszümakhosz? THRASZÜMAKHOSZ: Emlékszem. vagy ha kérdezni akarsz. mint a mondákat mesélő nénikéknek csak igent. SZÓKRATÉSZ: Értem. én neked. ó. Most hát.

Thraszümakhosz. és felelj: szerinted egy állam vagy hadsereg. . úgyhogy ellenségévé lesz önmagának és mindenféle ellenfelének. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. vagy más népség. én nem ellenkezem. ahol csak föltámad. fajban. Így igaz? THRASZÜMAKHOSZ: Így. az igazságtalanságnak éppen az a lényege. vagy tolvajok. míg az igazságos a barátjuk. ha szabadokban és szolgákban megfészkel. majd önmaga és az igazságos ellenségévé. azt először is képtelenné teszi a célszerű cselekvésre. vagy kalózok. lázadást. SZÓKRATÉSZ: És ha két emberben támad föl. Ha az igazságtalanság. önmagával tusakodóvá és meghasonlottá teszi. államban.Igazságosságra még a gonoszoknak is szükségük van egymás közt XXIII. kedvesem. hogy akiben csak föltámad. SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik. Így van? THRASZÜMAKHOSZ: Úgy legyen! Hogy ne húzzak ujjat veled. gyűlölködnek. Még ebben is kedvezzél nekem. harcot támaszt közöttük. SZÓKRATÉSZ: Ó. ugye az istenek is igazságosak? THRASZÜMAKHOSZ: Tegyük fel. SZÓKRATÉSZ: És ha. képesek-e valamit elérni. ha egyvalakibe belefészkelődik. SZÓKRATÉSZ: Jól teszed. meghasonlást támasztva benne. viszályt támaszt. SZÓKRATÉSZ: És ha nem gonoszkodnak egymással? THRASZÜMAKHOSZ: Akkor inkább. THRASZÜMAKHOSZ: Töltekezzél a szavakban. mindezt épp úgy gerjeszti. akik közösen valami gonoszságban orozkodnak. hiszen épp ez a természete: először is az illetőt képtelenné teszi a cselekvésre. SZÓKRATÉSZ: Jól teszed. ellenségeivé lesznek egymásnak és az igazságosaknak? THRASZÜMAKHOSZ: Azok lesznek. gyűlölködést. sőt még az igazságosnak is? Nem így van? THRASZÜMAKHOSZ: Nagyon is így. ugye. s képtelenné teszi őket a közös munkára? THRASZÜMAKHOSZ: Nagyon is. egy emberben támad föl az igazságtalanság? Nem veszti el önnön lényegét? Vagy éppen megtartja? THRASZÜMAKHOSZ: Megtartja. seregben vagy bármi másban. viszont az igazságosság egyetértést és szeretetet. Thraszümakhosz. SZÓKRATÉSZ: És az igazságtalan gyűlöletes az istenek előtt. bennük kölcsönös gyűlöletet csihol és visszavonást. De felelj erre is. SZÓKRATÉSZ: Az igazságtalanság. ha egymással szemben igazságtalanok? THRASZÜMAKHOSZ: Aligha. nehogy ezek meggyűlöljenek. Azok ugye majd széthúznak.

tökéletesen cselekvésképtelenek volnának. SZÓKRATÉSZ: Tehát joggal mondjuk. hogy az igazságosak bölcsebbek. miképpen kell élnünk! THRASZÜMAKHOSZ: Vizsgáld! SZÓKRATÉSZ: Vizsgálom. hogy ez már következik az előbbiekből. Látsz-e valami mással. XXIV. hogy csak félig voltak gonosztevők. ha tökéletesen gonoszok és igazságtalanok lennének. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. hiszen ha teljesen igazságtalanok lettek volna.s ha el is ismerjük. jobbak. késsel vagy másmivel? THRASZÜMAKHOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: De semmivel sem olyan jól. de úgy láttak neki gaztettüknek. hiszen azt e célra készítették? THRASZÜMAKHOSZ: Igaz. hogy a látás vagy a hallás a szem és a fül rendeltetése. íme megtették. SZÓKRATÉSZ: Nos? Hallasz-e valami mással.SZÓKRATÉSZ: Csak rajta! Tedd lehetővé lakománk élvezetét. ahogy te először állítottad. de épp arról. hogy fészkelt bennük valami az igazságosságból. SZÓKRATÉSZ: Ugye azt állítjuk. amit minden másnál jobban teljesít? . belátom. most már jobban érted a kérdésemet. Hogy ez így van. SZÓKRATÉSZ: No és le tudod vágni a szőlő kacsát karddal. ami egyedül csak vele hajtható végre a legjobban? THRASZÜMAKHOSZ: Ezt nem értem. mint a szemeddel? THRASZÜMAKHOSZ: Nem. mégis vizsgáljuk meg jobban. tettreképesebbek. De feleljél! Szerinted a lónak van valami rendeltetése? THRASZÜMAKHOSZ: Van. Minthogy kitűnt. hogy egymással is úgy bánjanak el. SZÓKRATÉSZ: Így értsd. mint az ellenséggel. amit akartak. de nem úgy. ami visszatartotta őket. THRASZÜMAKHOSZ: Nagyon is. viszont az igazságtalanok nem képesek közös cselekvésre . SZÓKRATÉSZ: Ugye azt ítélnéd a ló és bármely más lény rendeltetésének. hiszen nem valami mellékes dologról van szó. világos. amit későbbre tűztünk vizsgálatra: vajon az igazságtalan jobban él-e az igazságosnál és boldogabb-e? Vajon az igazságtalan jobban él-e az igazságosnál? SZÓKRATÉSZ: Úgy hiszem. mint a kacorral. felelgetvén mint most is. vajon minden egyesnek van-e valami sajátos rendeltetése. ebben nincs teljes igazságunk. hajba kaptak volna. hogy néha tényleg elértek valamit közösen. mint a füleddel? THRASZÜMAKHOSZ: Semmi esetre sem. Még azt kell megvizsgálnunk. hogy ez a kacor különös rendeltetése? THRASZÜMAKHOSZ: Azt állítjuk.

THRASZÜMAKHOSZ: Már értem és elismerem. Thraszümakhosz! A saját erényétől megfosztott lélek vajon jól tölti be a dolgát? THRASZÜMAKHOSZ: Ez képtelenség. hogy mindennek van valami sajátos rendeltetése. SZÓKRATÉSZ: A maga erényétől megfosztott fül nyilván rosszul látná el a dolgát. SZÓKRATÉSZ: Úgy legyen. SZÓKRATÉSZ: És a léleknek is van valami erénye? THRASZÜMAKHOSZ: Persze hogy van. SZÓKRATÉSZ: Nemde erénye is? THRASZÜMAKHOSZ: Erénye is. hanem ehelyett csak gyarlósága volna? THRASZÜMAKHOSZ: Hogyan? Ekkor látás helyett bizonyára vakságról volna szó? SZÓKRATÉSZ: Mi hát az erényük? Most nem ezt kérdezem. SZÓKRATÉSZ: És minden más dolognak vajon nem ugyanígy? THRASZÜMAKHOSZ: Így. SZÓKRATÉSZ: Ugyanez áll a többi más mindenre is? THRASZÜMAKHOSZ: Úgy látszik. a szemnek van valami rendeltetése? THRASZÜMAKHOSZ: Mondtuk. . SZÓKRATÉSZ: No és. hanem hogy az illető a maga feladatát e sajátos erényével jól végzi. ha nem volna adva a maga sajátos külön erénye. SZÓKRATÉSZ: Most ezt vizsgáld meg! A léleknek is van valami rendeltetése. tanácsadás és mind a többi efféle. SZÓKRATÉSZ: És az élet? Mondhatjuk azt a lélek rendeltetésének? THRASZÜMAKHOSZ: Mindennél inkább. nélküle viszont rosszul. Vajon mindezt valami másnak tulajdoníthatnánk és nem a léleknek? És mondhatnánk-e. van valami erénye is? Térjünk vissza hát! Azt mondtuk. aminek valami rendeltetést tulajdonítunk. amit semmi mással nem végeztethetsz? Ilyen például a gondoskodás. És úgy látod-e. hogy mindennek. viszont a jó lélek mindezt jól cselekszi? THRASZÜMAKHOSZ: Szükségképpen. SZÓKRATÉSZ: Figyeld meg ezt! Vajon a szem a maga dolgát jól végezné. irányítás. ó. hogy ez csak az ő rendeltetése? THRASZÜMAKHOSZ: Csak az övé. SZÓKRATÉSZ: Akkor a gonosz lélek szükségképpen rosszul irányít és gondoskodik. THRASZÜMAKHOSZ: Ezzel igazat mondtál. THRASZÜMAKHOSZ: Nagyon is.

SZÓKRATÉSZ: És egyetértettünk abban. Úgyhogy most ettől a társalgástól bizony nem lettem okosabb. SZÓKRATÉSZ: De átkozottnak lenni nem előnyös. Ám ez a lakoma nem elégít ki. sohasem előnyösebb az igazságtalanság az igazságosságnál. mielőtt még az előző fogást igazán élvezhették volna. hogy tudniillik mi az igazságos . De mint a torkosok minden után. hogy vajon az igazságosság tudatlanság-e. amit felhordanak nekik kapdosnak. miután szelíd voltál hozzám és felhagytál a haraggal. az igazságtalan átkozott? THRASZÜMAKHOSZ: Úgy legyen. mielőtt még az először kitűzött téma vizsgálatát befejeztük volna. gyarlósága pedig az igazságtalanság. én éppen nem tartózkodtam tőle. SZÓKRATÉSZ: És aki jól él. Szókratész. Thraszümakhosz. hogy a lélek erénye az igazságosság. azt hiszem. aki nem jól. SZÓKRATÉSZ: Tehát az igazságos lélek és az igazságos ember jól él. gyarlóság-e vagy bölcsesség és erény. aligha tudom meg. Mikor később fölvetődött az a téma is. hogy erény-e. egyetértettünk. hogy vajon előnyösebb-e az igazságtalanság az igazságosságnál. nem a tiéd.ezt mellőzve nekirugaszkodtunk annak a kérdésnek. annak része ezek ellenkezője? THRASZÜMAKHOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Tehát az igazságos ember boldog. Thraszümakhosz. mi az igazságosság. hogy az igazságos ember boldog-e vagy sem. az boldog és üdvözült. az igazságtalan rosszul. hogy ne erre térjek át. de ez az én hibám. THRASZÜMAKHOSZ: No jó. boldognak lenni igen? THRASZÜMAKHOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Tehát ó. Amíg nem tudom. töltekezzél a Bendisz lakomáján! SZÓKRATÉSZ: A te jóvoltodból. THRASZÜMAKHOSZ: Így látszik a te beszéded szerint. és mindazt kóstolgatják. én is így vagyok. THRASZÜMAKHOSZ: Hát ezzel. .

SZÓKRATÉSZ: Adódik ez a harmadik jó is. igazán akarlak. mi az igazságosság és az igazságtalanság tisztán önmagában. (Szókratész:) Ezt mondván. De hát úgy látszik. Visszaidézem Thraszümakhosz . Glaukón. vajon így látod-e te is. Ilyen például az öröm és holmi ártalmatlan élvezetek.betegek lévén . SZÓKRATÉSZ: Igen. De kitűnt. amit nem a származékaiért kívánunk. melyet a bérért. beéred-e a látszattal. már azt hittem. hanem csak a belőlük származó pénznyereségért és egyéb haszonért. lévén kényelmetlen. ha boldogok akarunk lenni. az egészség. Szókratész. aki mindenbe a legbátrabban vág bele. én még egyáltalán nem tudtam dönteni egyik vagy másik igazáról. II. a dicsőségért kell vállalniuk. ám önmagáért aligha kívánnánk.a gyógyulásért vállalunk. A jó három fajtája I. SZÓKRATÉSZ: Tudom én. amit akarsz. különben inkább kerülnék. Továbbá a pénzszerzés. dicsérve az igazságtalanságot. nem fogadta el Thraszümakhosz meghátrálását: GLAUKÓN: Ó. Mi az igazságosság és az igazságtalanság tisztán önmagában és mi a hatalma a lélekben? GLAUKÓN: Akkor hallgass meg. hogy a látszat ez.Második könyv Glaukón Szókratésztől meggyőzőbb bizonyítékot kíván. a legszebbe. GLAUKÓN: A sokaság bezzeg nem így látja: a fárasztó harmadik csoportba sorolják. amit . avagy igazán meg akarsz győzni arról. mellőzve a belőlük fakadó jutalmat és a következményeket. a jó hírnévért. amit önmagáért szeretünk és a származékaiért is? Ilyen például a megértés. mint egy kígyót. mint igazságtalannak? SZÓKRATÉSZ: Ha rajtam áll. Ha neked úgy tetszik. én keményfejű vagyok. Thraszümakhoszt te a kelleténél előbb megbűvölted. és mi a hatalma a lélekben. a látás. hogy jobb igazságosnak lenni. GLAUKÓN: És létezik-e szerinted valami harmadik jó is? Ide tartozik például a testgyakorlás és egyéb fáradozás. amit mind önmagáért. hogy ez még csak a bevezetés volt. Azt hiszem. vajon szerinted létezik-e valami jó. így cselekszem majd. De miért kérded? GLAUKÓN: Melyik csoportba tennéd az igazságosságot? SZÓKRATÉSZ: Úgy gondolom. SZÓKRATÉSZ: Ilyesminek tetszik nekem is. GLAUKÓN: No és? Létezik-e olyan jó. hogy meggyőztél minket. mind a származékaiért kell szeretnünk. Szeretném hallani. hanem önmagáért. Mondd meg nekem. viszont hasznosnak. GLAUKÓN: De nem teszed. Az ilyesmit mindkét okból kedveljük. melyekből utólag is csak tiszta öröm fakad. megszabadultam a további eszmecserétől. Ezeket fáradságosaknak mondhatnánk. elébb Thraszümakhosz is ilyennek ócsárolta.

Másodszor arról szólok. megfigyelnénk. Ettől fogva kezdenek törvényeket hozni és megállapodásokat kötni.amikor az igazságtalan nem bűnhődik -. III. és így mindkettőt megízlelik. Mivel. amely embernél magasabbnak látszott. mi módon szeretném hallani tőled az igazságtalanság elmarasztalását és az igazságosság dicséretét. mint az igazságtalan. Az akkori lüd uralkodónak volt szegődött pásztora. Szókratész.íme ez az igazságosság keletkezése és lényege. ugyanakkor még senkitől nem hallottam kedvem szerint bizonyítást. hogy ugyanarra törekszik. Ámulva nézte. Nos halld. mert az középút a két véglet: a legnagyobb jó és a legnagyobb rossz között GLAUKÓN: Mondják. azt . Akkor adódnék nékik az említett lehetőség. Ekkor rajtakapnánk az igazságost. ha ők is olyan hatalmat nyernének. ó. SZÓKRATÉSZ: Mindennél inkább. minek mondják az igazságosságot és honnan származik. Szókratész. Szeretném hallani magának az igazságosságnak a magasztalását önmagában . hova sodorja egyiket is. és először kimutatom. és sok más mondai csodával együtt megpillantott egy érclovat. tehát az igazságosságot . meghasadt a föld. és sokkal nagyobb rossz elszenvedni. Hiszen miről is hallana és beszélne szívesebben az ember? GLAUKÓN: Szépen szóltál. mint az igazságosé. zavarban vagyok. elszenvedni rossz. másikat is vágyakozása. csak a kezén egy aranygyűrű. és egyszer csak nagy eső támadt és földrengés. hogy méltán cselekszenek így. Lüdész nagyapja. úgyhogy ha egymás között azt elkövetik és elszenvedik. hogy az igazságtalanságot elkövetni jó. ha gondolatban következtetnénk: mindkét félnek. és csak a törvény és az erőszak kényszeríti az egyenlőség tiszteletére. és a törvény rendeléseit törvényesnek és igazságosnak nevezik . mind az igazságtalannak megadnánk a lehetőséget. mind az igazságosnak.beszédét. Ez hát a közfelfogás. Testén nem volt semmi. amit akarnak. előnyösebb egymás közt megállapodni. és azon a helyen. aztán követvén őket.mégpedig tőled. hogy minek tartják az igazságosságot és honnan ered! A legtöbb ember az igazságosságot kénytelenségből vállalja. azok számára. vagyis előnyszerzésre. hogy ezt hajhássza mint jót. Harmadszor. ó. természettől adva van. hogy azt tegyék. ugyanis aki képes rá és valóban férfi. hanem gyöngeségből tisztelik az igazságtalanságot tenni képtelenek. Így hát az igazságosságot cselekvők akaratuk ellenére teszik azt. az igazságosság lényegéről és eredetéről. mint a mondabeli Gügész. hogy az igazságosságot gyakorlók csak akaratuk ellenére vállalják kényszerből és nem mint valami számukra jót. nagy árok lett. mintha az valami jó volna.nem azért szeretik. mint igazságtalannak. Ezért bővebben magasztalom az igazságtalan életét. hiszen az emberi természet arra termett. és a legnagyobb rossz között amikor az elszenvedő nem képes bosszút állni -. hiszen ez bolondság volna. Ezt akkor értenénk a leginkább. akik képtelenek elkövetni és az elszenvedést kikerülni. és leszállt a mélybe. hogy inkább nem is tesznek és nem szenvednek el igazságtalanságot. hogy igazságosnak lenni jobb.a két véglet középszerét . ahol épp legeltetett. magam sem vallom ezt. hiszen képtelenek igazságtalan tettre. középút lévén a legnagyobb jó között . hiszen szerintük sokkal különb az igazságtalan ember élete. Vizsgáld meg. abban ajtóval zárt üreget. vajon tetszik-e néked ez. aztán jelzem neked. mint amilyen jó elkövetni. azon át behajolva mit látott: benn egy hullát. hiszen zúg a fülem Thraszümakhosznak és másoknak az érveitől. az senki emberfiával nem kötne szerződést az igazságtalanság elkövetését és elszenvedését kizárandó.

hogy megöljék a királyt. ha szembeállítjuk a lehető legigazságosabb embert a legigazságtalanabbal. úgyhogy azok úgy beszéltek róla. és nem nyúlna hozzá. annak igazságosságából. láthatóvá. Tulajdonítsuk a tökéletesen igazságtalannak a végső tökéletes igazságtalanságot. Bejutván a palotába elcsábította a királynét. hogy végső gazfickó létére is megtartja a végső igazságos látszatát. hogy senki sem igazságos önként. Ha ebből a gyűrűből kettő lenne és az egyiket az igazságos húzná föl. Ezt fölismervén rögtön kimódolta. nem nyúl a máséhoz. meg is teszi. De fosszuk meg őt mindentől az igazságosságot . Tehát vitassuk el tőle a látszatot. mint aki elment. Milyen legyen e szembeállítás? Semmit el nem veszünk ennek igazságtalanságából. Ezt hát ilyennek tételezvén. hanem ugyanazon az úton járna mind a kettő. ha gazságáért meg akarják fenyíteni. és ne vitassuk el tőle. hogy a piacról bármit szabadon elcsenhetne. hogy ha befelé fordította a gyűrű kövét. kipróbálgatta a gyűrűt. az előbbit megkísérli.Gügész lehúzta és elment. tudjon talpra ugrani és kimagyarázkodni. képes rögtön kijavítani a tévedését. ha egymás között egymást áltatva az ellenkezőt magasztalják az igazságtalanság elszenvedésének félelmében. az utóbbit kerüli. Minthogy a szóban forgó kettőnek az életét akkor ítélhetjük meg helyesen. akár bátorsággal és erővel. és bemehetne a házakba. tehetne az emberek közt mindent. Észbevéve ezt. hogy megmaradna az igazságosságban és bátorkodnék magát megtartóztatni a másétól. a megbecsülésért ilyen. azt hiszem. vajon tényleg az igazságosságért vagy az ajándékokért. ám ha rajtakapják. és ha rajtakapják. azt az észlelők méltán vélhetnék igen nyomorultnak és esztelennek még akkor is. Először is az igazságtalan cselekedjék úgy. hogy köve a tenyere felé álljon. e gyűlésen Gügész is megjelent kezén a gyűrűvel. másképpen nem tudjuk megítélni. Leült a többi pásztor közé és megfordította a gyűrűt úgy. ha kifelé. és íme! . A kettő életét kettejük éles szembeállításával ítélhetjük meg IV. és azzal kifőzte. egyik sem volna olyan acél jellem. hanem csak kényszerből. mint a félelmes tudású mesteremberek. hogy a király követe lehessen. hanem az lenni vágyik. mondja majd mindenki. Ugyanis ha csak látszik igazságosnak. igaza is van. ajándékokat. együtt lehetne és tetszése szerint megölhetne bárkit és bilincseiből szabadíthatna. akár barátai készületével és vagyonával élve. Ezen elámulván próbaként ismét kifelé fordította a gyűrű kövét. legyen képes az erőszakra is. mint például a főkormányos vagy orvos. Ekkor rögtön láthatatlanná vált a többi ott ülő előtt. hogy havonként jelentést tegyenek a királynak a nyáj állapotáról. vajon valóban ilyesmire képes-e. aki ebbeli mivoltában megőrzi az igazságos látszatát. és mintha csak isten volna. és az igazságosságot senki sem tartja kívánandó jónak. beszélgetésünkben állítsuk szembe vele az igazságost. Így az igazságtalan ügyesen leplezze magát gazságaiban. a másikat az igazságtalan. És ha erőszakoskodni kell. akkor bizonytalan. hiszen épp az a végső igazságtalan. A pásztorok össze szoktak gyűlni. aki Aiszkhülosz szerint nem látszani akar jónak. Mondhatná valaki: nagy bizonyítéka ez annak. aki erről beszél. hanem mindkettőt tételezzük a maga mivoltában tökéletesnek. nem lenne különbség a kettejük cselekedetei közt.láthatóvá vált. láthatatlanná vált. Tisztázza: mesterségében mi a megvalósítható és mi nem. méltán tartsák ügyetlennek. A maga számára minden férfi előnyösebbnek tartja az igazságtalanságot. ha megtehetné. ám hagyjuk meg neki. ezt az egyszerű és nemes férfit. s az övé legyen az uralom. és ha téved. Ha ezt tehetné. ha valóban nagyon igazságtalan. Ugyanis ha ilyen lehetőséget nyer valaki. hiszen mihelyt valaki képesnek hiszi magát igazságtalankodni. és újra csak az történt. e látszatért megkapja a megbecsülést. és nem akar semmi igazságtalanságot elkövetni. és akikkel akar.

s mind e kínzások után még föl is nyársalják. de közbevágott testvére. Hadd mondjam el.az istenek is jobban kedvelik az igazságosnál. ellenkező helyzetbe.méltán . melyik a boldogabb. hogy nem lenni kell igazságosnak. Szókratész. e megítélés kedvéért milyen erőteljesen tisztáztad mindkettő mibenlétét. nyereséget húzni. melyből jó sugallat sarjadoz. lelkének mély barázdájábul szedve jó gyümölcsöt. Valóban . az igazságtalanságot gáncsolják.kivéve. aztán feleségül venni. V. hogy próbát álljon igazságosságában. megkínozzák. úgyhogy aligha tudnék az igazságosság segélyére sietni. Nyilvános és magánküzdelmekbe bocsátkozva mindig fölülkerekedik. ne hidd. hanem látszani. Ezek azt állítják. GLAUKÓN: Ahogy csak tudtam. hanem az igazságtalanságot igazságosságnak magasztalók. hanem a belőle fakadó javakat VI. mind az emberek különb életre méltatják az igazságtalant az igazságosnál. hanem állhatatos marad mindhalálig ő. s ha közben durvábban forog a szó. amiről ő nem beszélt! Bár Glaukón beszéde arra elég volt. mindketten megítéltessenek. Először is igazságost tettetve uralkodni akar a városban. barátait segíti.mondják . ó. hanem az is akar lenni. kiégetik a szemét. hogy világosabbá váljék. ó. hogy tartsák őt ártatlanul végsőkig igazságtalannak. hogy én mondom. Nos tedd szóvá. ha sem a rossz hírnévtől. ellenségeinél többet harácsolva meggazdagodik. akikkel épp akar és emellett mindenből hasznot. Szókratész. az apák arra buzdítják a . megkötözik. SZÓKRATÉSZ: Jaj kedves Glaukón.ez az igazságossághoz. Adeimantosz: ADEIMANTOSZ: Azt hiszed. hadd tudja meg. melyek az igazságosságot dicsérik. sem annak következményeitől nem torpan meg. nem? ADEIMANTOSZ: Épp arról nem volt szó. szerintem mit akart mondani Glaukón. tetszése szerint lányait kiházasítani. amiről a leginkább kellett volna beszélni. úgyhogy végül . hogy ilyen mivoltában az igazságost megostorozzák. a valóban igazságos egy életen át az igazságtalanság látszatában vergődve. Ilyenek lévén. Át kell még tekintenünk az ő szavaival ellentétes érveket is. az az igazságtalansághoz -. Mondják. hogy eleget szóltunk e kérdésről? SZÓKRATÉSZ: Miért. most már nem lesz nehéz kifejtenünk. és az igazságosnál sokkal jobban ápolja az isteneket és a neki tetsző embereket. és így állítsuk szembe az előbbivel. A költők és a nevelők nem az igazság lényegét magasztalják. elleneinek ártogat. akit akar. melyikre milyen élet vár. hogy mondjak valamit. (Szókratész:) Glaukón e szavai után még eszembe volt. fölösen és fenségesen áldoz az isteneknek és tesz fölajánlásokat. SZÓKRATÉSZ: Tehát ahogy a szó járja: fivére áll ki a férfiért. Így aztán mind az istenek. szövetséget kötni. szerződést. hogy engem leterítsen. mivel a valóságban él és nem holmi látszatvilágban: igazságtalannak nem látszani akar. mintha szobrok volnának. úgy gondolom. így mindketten mivoltuk végső pontjáig jutva . ADEIMANTOSZ: Lárifári! De halld még ezt is.az igazságtalan. nem riadva vissza a gazságtól. Aiszkhülosz mondását sokkal helyesebben állíthatnánk az igazságtalanról.

Mind egy szájjal himnuszolják. a ludaktul zsondul a tenger.fiaikat és mind a gondviselők neveltjeiket. megkoszorúzzák. és megveti a gyöngét és szegényt. amit a látszólag igazságos élve a látszatból. és még sok más ilyen javakat sorol föl. hogy kosárral vizet merjen. hogy az istenek végtelen javakkal jutalmazzák meg a bűnteleneket. s makkot a csúcsuk ad és derekuk méheknek ad otthont. hogy szép a mértékletesség és az igazságosság. a bűntelenek lakomáját készítve neki. mennyire másként vélekednek az igazságosról és az igazságtalanról magánbeszélgetéseikben és költeményeikben. és boldognak ítéli és tiszteli a gonosz gazdagot és hatalmast és magán-. Mások még ennél is sokkal nagyobbnak tüntetik föl az istenek jutalmát. s az előbb Glaukón által említetteket szerintük az igazán igazságos nyeri el jó hírnevéből. és még életében a legrosszabb hírbe verik. viszont a mértéktelenség és igazságtalanság édes és könnyen elérhető. Ezek még el is túlozzák a hírnév jelentőségét. Ehhez még azt vedd észbe. A mérlegbe dobva az istenek értékelését. a gyümölcstül a fák leszakadnak. Ahogy ezt a nemes Hésziodosz és Homérosz mondja. hiszen mindazt. hanem az abból fakadó javakat. Bizony az igazságosságnál előnyösebb az igazságtalanság . fürtökkel súlyos a testük. azt állítják. Hésziodosz szerint az istenek az igazságosaknak tölgyeket növelnek. majd leheverésztetik. Dikét fönntartónak: az éjszin föld neki termel búzát és árpát. Gyapjasak a juhaik. . hogy minden időket mámorosan múlasson el. a rosszakat viszont épp az ellenkező sorssal dédelgetik. házasság. gyakran ellik a juh. Szókratész. amivel Glaukón szerint az igazságtalannak látszó igazságos bűnhődik. A legcsodálatosabbak ezek beszédei az istenekről és az erényről. az örökös részegséget tartva az erény legszebb jutalmának. Ezzel és más ilyesmikkel magasztalják az igazságosságot. és teszik. Igazságosnak lenni kínos és fáradságos VII. hősi királynak. azt ennek fejére róják ki: másmiben bizony nem lesz része az igazságtalannak. Majdnem ugyanígy szól Homérosz: Ez jutalma az istenfélő. Elbeszélésükben őt a Hádészba vezérlik. Ezek nem magát az igazságosságot dicsérik. de nehéz és fáradságos. csak a közfelfogás és a törvény ítéli rútnak. az igazságtalant az Alvilágban mély árokba ássák bele és kényszerítik. noha elismeri. Ez hát az igazságos fölmagasztalása és az igazságtalan elmarasztalása. hogy az ember legyen igazságos. hogy ez különb az előbbinél. hogy tudniillik az istenek csapásokkal és nyomorú élettel sújtják épp a jó embereket.a tömeg ezt vallja. miszerint a bűntelen és eskütartó férfi fiak és unokák végtelen sorát hagyja hátra. mint uralom. Viszont a bűnöst. és közkitüntetésekkel halmozza el. A náluk fiatalabb Muszaiosz és fia még különb javakat ajándékoztat az istenekkel az igazságosnak.

. hízelgő fogadással. ha hibázott és áthágta a törvényt. amerre elméletünk nyomai vezetnek. valamint arról. Tanúul ehhez bőségesen idézik a költőket.mondja valaki .. Mint egy színpadi kulisszát.. Kedves Szókratész! A beszédek az erényről és a gonoszságról. ha boldogok akarunk lenni. furfangos rókáját. Homéroszra hivatkoznak mint tanúra: . Tehát ha még az igazságosságon is győz a látszat . mily könnyű az út a gonoszságra: Könnyeden és tömegest a gonoszt választhatod itten.. nyilván csak károm és kínom.. emberek. és meggyőzik. akik szerint . ez megszabadít minket minden halálon túli bűnhődéstől. ez úton kell járnunk. Az igazságtalan még az isteneket is lekenyerezi Bűvészek és jósok járulnak a gazdag ajtajához.. Hanem . Könyvhalmazokat mutogatnak: Muszaioszét. milyen legyen az ember és merre haladva élheti le legjobban az életét. Hogy az emberek befolyásolhatják az isteneket. hiszen ők ráolvasással és lekötelezéssel lekenyerezhetik az isteneket. hogy nekik szolgáljanak. és mögéje kell rejtenem az igen bölcs Arkhilokhosz sunyi..nem is olyan könnyű a gonosznak mindvégig rejtve maradni... de még az államokat is. mint az igazságtalannak. hogy ha ő vagy ősei gazságot cselekedtek. vagy sunyi.. ha valóban igazságos vagyok és nem csak látszom annak. és így körülsáncolva éldegéljek? A szóbeszéd szerint. hogy a magát igazságosnak álcázó igazságtalannak isteni élete van. áldozattal és ráolvasással engesztelést szereznek neki élvezetes ünnepségek révén..Minden a látszat.. és akadnak mesterei a meggyőzésnek. ahogy a bölcsek tanítják -. akkor teljesen afelé kell fordulnom.. viszont azt is mondják. azt bizonygatva. abból éppen semmi hasznom. de még a holtaknak is. Ilyen beszédek hallatán ugyan melyik utat válassza az ifjúság? VIII... hogy istenektől rendelt hatalmuk van arra. Meggyőzik nemcsak a magánosokat. Erre azt felelhetnénk: semmi sem könnyű. csekély költség ellenében éppúgy árthatnak az igazságosnak.. mégis. Ám veritékes utat rendelt ki az Ég az erénynek....... vajon hogyan hatnak a fiatalok lelkére.. Megkörnyékezni az istent könnyű: áldozatokkal. hogy áldozatok és holmi gyerekes vigalmak útján bűnük föloldozása és megtisztítása eszközölhető nemcsak a még élőknek.. viszont az áldozatot elmulasztóra szörnyű büntetés vár.mint mondják . akik tehetségesek.a boldogság ura. körém kell kerítenem az erény csalóka képét. síma néki az útja. görbe csalással. és ha valaki ártani akar ellenségének. Hogy rejtve maradjunk. minden hallott szóra rácsapnak szinte röptiben. fogékonyak. miként értékelik ezeket az istenek.áldozataikat végzik. hogy következtetést vonjanak le belőle. ami jelentős. közelben lakja a házat. borral. Orpheuszét . Bizonyára mondhatná magának ez ifjú: Igazsággal hágjam át a fal ormait. klikkekbe kell tömörülnünk. akik kioktatnak minket a népgyűlési és .... hájillattal az ember kegyre juházza kérlelvén. közösségbe..Szeléné és a Múzsák sarjaiét. Ezt hívják halotti áldozatnak.

E mondottak alapján. akkor életünkben és holtunkban istenek és emberek előtt jól érezhetjük magunkat. hanem csak gyarlóságból vagy öregsége. testi. elsőként követ el igazságtalanságot. prózában. nehogy igazságtalan cselekedetével a legnagyobb rossznak légyen lakótársa! . Az ilyen. de hogy a lényegük a maga erejével benne lakozik a lélekben rejtve istenek. bőséges nyereményünk csöppen. és előkelő származással dicsekedhet? Hogyan is ne nevetne. hogy a belőlük származó hírnevet. emberek elől. Ez világos. ugyan nem kéne egymást őriznünk attól.Ugye ha egyáltalán nincsenek istenek. hiszen ezt állítja a legtöbb. hogy az istenek áldozatokkal.. ahonnan Glaukón és a magam beszéde kiindult: Ó. hogy előlük rejtekezzünk. . hogy az igazságosság a legfőbb jó. anyagi javakkal. a halotti áldozatnak nagy a hatalma és a könyörgést meghallgató isteneknek. hogy . ugyan nem büntetnek az istenek. és eléggé megismerte. hogy hazugságot szóltunk.kivéve ha valaki éppen isteni természeténél fogva gyűlöli az igazságtalanságot vagy valami mélyebb tudás alapján tartózkodik tőle . úgy nekünk sem kell törnünk magunkat. vagy merő gyöngeségből marad igazságos IX. és nem haragszik az igazságtalanokra. versben. Mindennek az az oka. hiszen tudja. aki bővelkedik lelki.a többiek közül senki sem igazságos önként. ó. vagy egyéb gyöngesége miatt szapulja az igazságtalanságot. és megússzuk büntetés nélkül. hogyan is akarná tisztelni az igazságosságot az olyan. ezek pedig azt állítják. egészen a most élőkig -. mihelyt hatalma nyílik rá. Ha viszont igazságtalanok vagyunk. Miféle indokkal választanánk az igazságosságot az igazságtalanság helyett? Ha ezt a tisztesség csalárd látszatával leplezzük. legkiválóbb ember. megbecsülést és ajándékokat magasztaltátok.elkezdve az őskori hősöktől.jogi bölcsességre. ám az igazságtalanság hasznáról le kell mondanunk.mondaná nagy megfontoltan valaki -. csak a szóbeszédből és a származásukat sorolgató költőktől. sem őket erőszakkal kényszeríteni! . Ha viszont mégis léteznek és törődnek velünk. az ugyancsak megbocsátó. az igazságosság a legnagyobb jó.Hanem majd az Alvilágban ugyancsak megbűnhődünk elkövetett gazságainkért mind magunk. akik csak az igazságosság magasztalói vagytok . mind az unokáink! Ugyan barátom . hallván az igazságosság dicséretét? Ha valaki be tudja bizonyítani. hanem ki-ki maga volna őre magának. nem tudunk felőlük máshonnan. és ifjúságunktól fogva erről győztetek volna meg. ha éppen megteheti. vagyis hogy az igazságtalanság a lélekben lakozó legnagyobb rossz. mint vallják a legnagyobb államok és az istenek gyermekei. s még ha vétkezünk. . de hiszen nem hallottunk. hogy ne kövessünk el igazságtalanságot. Szókratész. hízelgő fogadalmakkal és ajándékokkal megkörnyékezhetők és lekenyerezhetők! Nos vagy mindkét eshetőséget elhisszük. Nos. részben erőszakkal büntetlenül a lehető legtöbbet kaparintsunk. mivel képtelen azt elkövetni. ti. ha kezdettől fogva erről beszéltetek volna. hogy segítségük révén részben meggyőzéssel. törvényt szegünk is: lekenyerezzük az isteneket. akik költőkként és prófétákként hirdetik ezt nekünk! Az igazságos csak vagy valami isteni kegyelemből.De hát az istenek előtt nem lehet rejtőzködni. vagy egyiket sem. akkor csak bátran gonoszkodjunk és bőven áldozzunk aljas zsákmányunkból. kiknek szavai fönnmaradtak. Ha igazságosak vagyunk.. avagy mit sem törődnek az emberekkel. csodálatos Szókratész. Ha hisszük. ezt soha senki nem fejtette ki meggyőző érvekkel. sohasem ócsároltátok az igazságtalanságot vagy dicsértétek az igazságosságot másként csak úgy.

mint ahogy árt az igazságtalanság. Ha nem mellőzöd mindkettőből igaz hírét. Következtetem ezt jellemetekből. hogy amit Thraszümakhosznak bebizonyítani véltem. és nem teszed hozzá a hazug látszatot. De mennél inkább hiszem ezt. A látszatot mellőzd. mi rosszat.éppen az ellenkezőjét szeretném tőled hallani. mint például a látást. Szókratész! Thraszümakhosz vagy valaki más ezt vagy még ennél is többet mondhatna az igazságosságról és az igazságtalanságról. annál inkább zavarba jövök. mennyivel érdemesebb önmagáért. hanem azt is. Minthogy vallomásod szerint az igazságosság a legfőbb jók közül való. hanem hogy ez vagy az mit idéz elő művelőjében.így hát azt magát dicsérd az igazságosságban. ha úgy dicsérnék az igazságosságot és magasztalnák az igazságtalanságot. akár nem. Valóban isteni szellem szállt meg benneteket. Ahogy én másokat is faképnél hagynék. hogy ilyen nagyszerűen érveltetek az igazságtalanság mellett. és így egyetértesz Thraszümakhosszal. akár rejtve marad istenek. ahogy ezt Glaukón követelte. ezért szólok ilyen kimerítően.ugyancsak jól kezdte elégiáját Glaukón barátja. ezt találóan mondta. tudniillik az erősebbnek. hogy az igazságosság jobb az igazságtalanságnál. barátaim. hogyan segítsek az igazságosságnak. az is önnönmagában mit idéz elő a művelőjében.Mutassa ki Szókratész az igazság lényegét. hiszen képtelen vagyok rá. Nos én . hogy a velük kapcsolatos látszatot és jutalmakat magasztalnák vagy ócsárolnák. és ártalmas a gyöngébbeknek. hogy ez is.semmit sem szeretnék eltitkolni előtted . hogy nem az igazságost dicséred. Jele ennek. A jutalmak és a látszatok magasztalását engedd át másoknak. emberek előtt. amelyeket már származékai miatt is érdemes elnyerni. ami tisztán önmagában használ művelőjének. hogy tudniillik különb az igazságosság az igazságtalanságnál. hogy az igazságosság csak másnak jó.ha csak magad nem ragaszkodnál hozzá -. egészséget és a többi javakat. ti nem fogadtátok el . noha magatok nem valljátok. s csavarhatná ellentétükbe a kettő lényegét szerintem elég durván. hanem az annak látszót. (Szókratész:) Ezt hallván ugyancsak csodáltam Glaukón és Adeimantosz természetét. hogy az igazságosság különb az igazságtalanságnál. hogy álcázza magát. ez nem az igazi meggyőződésetek. mondván: Két hős sarja derék Arisztónnak. hogy az igazságosság mibenlétét egy az emberi lélekkel analóg. Eszmefuttatásodban ne csak azt mutasd ki. Eszmefuttatásoddal ne csak azt bizonyítsd be. miután a megarai csatában úgy kitüntettétek magatokat. mitévő legyek! Nem tudom. Thraszümakhosz szellemi fiai! . mégis sokkal nagyobb méretű modellen vizsgálják meg: tudniillik az államon X. minthogy magukból szavaitokból nem hinnék nektek. hallást. amelyek önnön természetükből és nem csupán látszólag értékesek . mennyei fajta! Azt hiszem. értést. akkor kimondjuk. s ennélfogva jó vagy rossz önmagában. Ám ezt te ne tedd . hanem az annak látszót. és arra buzdítod az igazságtalant. és nem az igazságtalant gáncsolod. s hogyha ez önmagában jobb az igazságtalanságnál. Szókratész azt ajánlja. hiszen egész életedben éppen ezt kutattad. mit idéz elő a lélekben és így miért üdvösebb neki Ó. mi jót. viszont az igazságtalanság az illetőnek önmagának hasznos és előnyös. és örömömben ezt mondtam: SZÓKRATÉSZ: Ó. hogy jobb az igazságosságnál! Gondolom.

hogy vajon ugyanazok-e. amit most megkísérelünk. Nem kicsinység ez a vizsgálódás. ó. Mivel mi nem vagyunk éppen éles szeműek. akkor látjuk meg az igazságosságot. azt hiszem. valamint az igazságtalanságot is? ADEIMANTOSZ: Akkor látjuk meg. s így kontrolláljuk a nagyobbat a kisebbel összehasonlítva. amit keresünk? ADEIMANTOSZ: Sokkal könnyebben. ADEIMANTOSZ: Helyes.tőlem. vagy mit gondolsz. De szerinted mi lehet ehhez hasonló az igazságosság vizsgálatában? SZÓKRATÉSZ: Hadd mondjam el! Az igazságosság ugye egyetlen férfi igazságossága? De lehet egy egész államé is? ADEIMANTOSZ: Nagyon is lehet.véleményem szerint . míg ki nem vizsgálod. hogy látom én. mint egy férfi. ha akarjátok. remélhetjük. SZÓKRATÉSZ: Ugye ha beszélgetésünk folyamán az államot keletkezésében szemléljük. noha még lélegzem és szólni tudok! Tehát mégis legjobb. mint mikor olvasásra igen kis betűs szöveget tettek a nem éppen jól látók elé. ADEIMANTOSZ: Nagyobb. így kapóra jött. ha jelenlétemben az igazságosságot vádolják és én csak lapulok és nem sietek a segítségére. és ne hagyd abba. Szókratész.akkor keletkezik. félek. ez nem volna istenes dolog tőlem. GLAUKÓN ÉS A TÖBBIEK: Kérünk. SZÓKRATÉSZ: Bizonyára abban. milyen is az igazságosság. Ám az is lehetetlen. és csak azután vizsgáljuk meg az emberen. miben hasonlít a nagyobbhoz. hanem sok mindenre szüksége van. hogy először azt olvasnák el. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem így kéne a dolog végére járnunk. éles szem kell hozzá. mi másért alapítanak államot? ADEIMANTOSZ: Csakis ezért. SZÓKRATÉSZ: Állam . hogy valahol nagyobb térbe nagyobb betűk vannak írva. ha az egyén már nem önellátó. úgy kell vizsgálódnunk. mi a kettő lényege és mi az igazság hasznosságuk felől! SZÓKRATÉSZ: Nos elmondom. . mindenképpen segíts. több igazságosság található és könnyebben észrevehető. Vizsgáljátok meg! ADEIMANTOSZ: Vizsgáljuk! Másképpen ne tégy! Az állam keletkezése XI. hogy ne segítsek az igazságosságnak. és így silabizálnák ki a kisebbeket. először az államot szemlélve kutatjuk. ADEIMANTOSZ: Szerintem ez helyes. ami nagyobb. Tehát. SZÓKRATÉSZ: Ha így járunk el. hogy könnyebben pillantjuk meg. SZÓKRATÉSZ: Ugye egy állam nagyobb. ha melléállok tehetségem szerint. és akkor valaki észrevette.

hogy mondod. talán könnyebb. ruha. ADEIMANTOSZ: Kétségtelenül. hogy az egyik ember földműves lesz. SZÓKRATÉSZ: Zeuszra. hogyan tesz eleget az állam ennyi igénynek. hogy egyáltalán éljünk. ez nem is csoda. kárt vallunk. ha ad vagy elfogad tőle valamit. mint az utóbbi. eszembe jut.egyre több segítőtársat gyűjtenek össze egy településre. SZÓKRATÉSZ: Szóval a legszükségesebb lények állama csupán négy vagy öt emberből állana? ADEIMANTOSZ: Úgy látszik. mint a másiké. más-más munkára alkalmas. tehát négyszeres időn át vesződjék élelemszerzéssel a többi számára is? Vagy pedig velük ne törődjék. a többi háromnegyed rész idejét pedig fordítsa ház-. a harmadik takács. kezdve mindjárt a kezdetén. hanem csak magára dolgozzék? ADEIMANTOSZ: Az előbbi rend. SZÓKRATÉSZ: Másik szükségletünk a lakás.Nyilván szükségleteink. . ezt hívjuk államnak. ADEIMANTOSZ: Ha csak egyet. hiszen először is egyik ember természete más. SZÓKRATÉSZ: Akkor? Vajon hogyan jobb: ha egymaga több mesterséget űz vagy ha csak egyet. s mivel az embereknek sok mindenre van szükségük . SZÓKRATÉSZ: Mi következik ebből? Nem kell-e mindegyiküknek a maga termékét átengednie a többinek? Például a földműves egymaga szerezzen étket a többi négynek is. SZÓKRATÉSZ: Nosza. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. Most. SZÓKRATÉSZ: Egyik a másiknak ad valamit. Nem gondolod? ADEIMANTOSZ: De igen. az is nyilvánvaló. ADEIMANTOSZ: Úgy van. ADEIMANTOSZ: Úgy van. létezzünk: az élelemszerzés. SZÓKRATÉSZ: Lássuk most. hogyha a munkában elszalasztjuk az alkalmas időpontot. . hanem csak magának termeljen negyedannyi élelmet negyedannyi idő alatt. ezt nyilván valami előny reményében teszi? ADEIMANTOSZ: Nagyon is valószínű. hát teremtsünk képzeletben egy államot. Így van? ADEIMANTOSZ: Így. Úgy. Szókratész.Mi késztet erre? . a harmadik a ruházat és így tovább. akik testünk szükségleteiről gondoskodnak.és cipőkészítésre s ne vegye nyakába a mások gondját. mindjárt hozzávehetjük a cipészt is és még másokat. ADEIMANTOSZ: Vegyük hozzá. SZÓKRATÉSZ: Legelső és legnagyobb szükségletünk. a másik kőműves. Sőt. aztán más szükséglettől hajtva megint másikkal.SZÓKRATÉSZ: Így ha egy ember valami célból másik emberrel társul.

sem a kapáját. pedig neki is sok szerszám kell. ADEIMANTOSZ: Kellenek bizony.a maga idejében. mert azt nem veheti félvállról. ADEIMANTOSZ: Igaz. akivel cserélni fogunk. ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. ami azoknak hiányzik. hanem sokkal többre lesz szükségünk a felsoroltak elkészítéséhez. minden mást félretéve. hanem annak a szükségleteit is figyelembe kell vennünk a mennyiség és a minőség tekintetében egyaránt. juhászokat s a többi pásztort.ADEIMANTOSZ: Nyilvánvaló. a kőműveseknek pedig . velünk szövetkezve. hanem szükségképpen alkalmazkodnia kell feladatához. SZÓKRATÉSZ: Így azonban. ADEIMANTOSZ: Igaz. ha megbízottunk üres kézzel menne. csak azt az egyet készíti. a takácsoknak és a cipészeknek pedig bőrük és gyapjújuk. SZÓKRATÉSZ: Akkor pedig olyan polgárok is kellenek. többekre. ADEIMANTOSZ: Nem is oly kicsi ez az állam. az elvégzendő munkával nem szabad addig várni. SZÓKRATÉSZ: Másfelől. akiktől hiányzó cikkeinket várjuk. ADEIMANTOSZ: Igen. ugyancsak megnövelik államunkat. SZÓKRATÉSZ: A hazai cikkeket tehát nemcsak a magunk kívánta mennyiségben kell gyártanunk. SZÓKRATÉSZ: Tehát államunknak több földművesre lesz szüksége. De a kőműves sem. hogy jó legyen. ADEIMANTOSZ: Mindenképp így van. amíg az ember ráér. ADEIMANTOSZ: Meg ám! SZÓKRATÉSZ: Azért még akkor sem lesz túl nagy. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. ha hozzájuk társítjuk a csordásokat. Így van? ADEIMANTOSZ: Úgy látszik. ha meggondoljuk: szinte lehetetlen olyan helyre telepíteni államunkat. azaz semmi olyasmit nem vinne magával. akik a hiányzó cikkeket más államból odaszállítják. ADEIMANTOSZ: Lehetetlen. Így a takács és a cipész sem. hogy a földműveseknek legyen ökrük a szántáshoz. alighanem üres kézzel térne vissza.éppúgy mint a földműveseknek . nem négy polgárra. ha egy ember .természetének megfelelően . és egyéb mesterségekben is többekre. SZÓKRATÉSZ: Eszerint minden termék szaporábban. Adeimantosz. ahol ne szorulna rá behozatali cikkekre. kovácsok és még sok más mesterember. ha azt akarjuk. szebben és könnyebben készül. SZÓKRATÉSZ: Így az ácsok. ha ennyi tagja van! SZÓKRATÉSZ: Hát még. Eszerint a földműves nem csinálhatja a maga ekéjét. sem a többi földművelő szerszámát.igásbarmuk a szállításhoz. .

SZÓKRATÉSZ: Tehát a napszámosok is az állam lakosságát szaporítják. SZÓKRATÉSZ: Ez a szükség teremt államunkban árusokat.vállalkoznak a csere lebonyolítására. de testi erejük révén a munkát jól bírják: ezek áruba bocsátják testi erejüket. akik a piacon ülve adásvétellel szolgálnak bennünket. akik értelmi képességeik alapján nem is igen volnának méltók a társulásra. mint az ő áruit cserében átvenni kívánók. kereskedőknek. a vevőnek pedig pénzért eladják. mint jelkép . ADEIMANTOSZ: Feltétlenül. ADEIMANTOSZ: Így van. ADEIMANTOSZ Bizony. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. míg azokat. akik más államokba utaznak. SZÓKRATÉSZ: Ha aztán a kereskedelem a tengeren bonyolódik le.SZÓKRATÉSZ: Sőt másokra is. és véletlenül nem ugyanakkor ér oda. SZÓKRATÉSZ: Akadnak egyéb szolgálatot tevő emberek is. ezt az árat napszámnak hívják. Árusoknak hívjuk azokat.ezt látva . ADEIMANTOSZ: Nyilván adásvétel útján. SZÓKRATÉSZ: Hát magában az államban a polgárok hogyan cserélik ki termékeiket? Hiszen ezért társultunk és alapítottunk államot. A primitív állam élete XII. akik árukat szállítanak ki és be. SZÓKRATÉSZ: Ebből születik majd a piac és . ADEIMANTOSZ: Úgy látszik. éspedig a jól szervezett államban rendszerint a leggyöngébb testalkatúak és a más munkára alkalmatlanok. SZÓKRATÉSZ: Nos Adeimantosz. SZÓKRATÉSZ: Tehát kereskedőkre is szükségünk lesz. még a tengerészethez értők is kellenek. . hogy teljesnek ítéljük? ADEIMANTOSZ: Talán igen. vajon dolgait mulasztva ott gubbaszt majd a piacon? ADEIMANTOSZ: Semmiképp! Hanem akadnak. SZÓKRATÉSZ: És ha a földműves vagy más mesterember valamely termékét a piacra viszi. és pénzért átveszik az árut a kínálóktól. Ezek aztán állandóan ott vannak a piacon. Ezek ugye a kereskedők? ADEIMANTOSZ: Azok.a pénz. és ezért napszámos a nevük.csere céljából. akik . megnőtt-e már annyira az államunk. ADEIMANTOSZ: Igen.

Utóételt is tálalunk fel nekik. ám ha akarjátok. Glaukón? GLAUKÓN: Ahogy szokás. sőt be kell szereznünk aranyat. éspedig: fügét. építenek házakat. És ez talán nem is rossz módszer: ha megszemléljük az ilyen államot is. miben jelentkezik? ADEIMANTOSZ: Én bizony nem tudom. bort isznak. készítenek ruhát és cipőt. aztán a pompás kalácsot és kenyeret sorba kirakják gyékényre vagy tiszta falevelekre. hetérák és nyalánkságok kellenek. hacsak nem épp a fentebb fölsoroltak kölcsönös használatában. cipőt sem csak a szükséglet szerint adjuk meg nekik. hogy ez az állam. azokat se etethetted volna másképp! SZÓKRATÉSZ: De hát hogy kellene akkor. s egyenek ők is olyan kenyérhez valókat és csemegéket. amelyről az imént beszéltünk. de anyagi erejükön felül nem szülnek gyermeket. ugyanezt az életmódot hagyják utódaikra. Szókratész. a szerény életmód egyeseket nem elégít ki. ezt megdagasztják. s aztán . olajbogyó és túró. mint mi. vígan lakmároznak. GLAUKÓN: Ha disznóállamot alapítottál volna. amiket vizsgáltunk. hanem vizsgáljuk meg! Először is azt vizsgáljuk.és mirtuszlombokra heveredve. szegényeket kenyérhez való nélkül akarod megvendégelni! SZÓKRATÉSZ: Igazad van. nézzük meg a felpuffadt államot is.SZÓKRATÉSZ: S ugyan hol fészkelhet benne az igazságosság s az igazságtalanság? És azok közül. Úgy látszik. feküdjenek kereveten. így éldegélnek békében és egészségben. ruhát. éspedig mindez a legnagyobb választékban. SZÓKRATÉSZ: Lehet.elhunyván.és egyéb füstölőszerek. s azt megfőzik. . A „dőzsölő” állam XIII. továbbá hagyma. most már értem. vizsgálnunk kell nemcsak az állam. elefántcsontot és más ilyesmit is. hol támad az államokban az igazságosság és az igazságtalanság. mirha. hogy igazad van. Elfelejtettem. éspedig: só. kerevet kell nekik. Sőt még az először említett házat. GLAUKÓN: Úgy látom. hanem a dőzsölő állam keletkezését is. ne csüggedjünk tehát. Így van? GLAUKÓN: Igen. borsót és babot. s közben módjával iszogatnak. no meg finom ételek. s nyáron többnyire mezítlenül és mezítláb dolgoznak majd. s egymás közt édesen mulatoznak. továbbá mirtuszbogyót és gesztenyét sütnek majd tűzön.valószínűleg öregkorukban . SZÓKRATÉSZ: Ahá. semmi akadálya. Szerintem az igazi állam és egyúttal az egészséges is az. koszorúval a fejükön himnuszokkal magasztalják az isteneket. hogy valami paraszti főzeléket főzhessenek maguknak. cifrázást is. búzából lisztet őrölnek. Szókratész. egyéb bútorok. Úgy tetszik. s gyermekeikkel együtt. asztal. hogy kenyérhez való is kell nekik. zöldség. hamar rájövünk. télen pedig jól felöltözve és jó cipőkben. mert óvakodnak a szegénységtől vagy a háborútól. milyen lesz az így szervezett állam polgárainak az életmódja. a földre szórt tiszafa. ételnek árpából darát. ha nem akarnak épp csak tengődni. Bizonyára termelnek majd gabonát és bort. étkezzenek asztalról. hanem elő kell mozdítanunk a festést. Az igények növekedése megnöveli az államot.

Szókratész. hogy egy ember képtelen eredményesen űzni sokféle mesterséget. amely majd kivonul és a ránk támadókkal harcot vív az állam egész vagyonáért. ha azt akarjuk. SZÓKRATÉSZ: Tehát. GLAUKÓN: Rá bizony. SZÓKRATÉSZ: Eszerint. csupán annyit szögezzünk le.mivégre lettek volna? . ilyenek: a vadászok és az utánzók. GLAUKÓN: Bizony.ha még emlékszel -. SZÓKRATÉSZ: Sőt most már nem lesz elég az a terület. ha lesz. hogy a háború áldást vagy bajt hoz-e ránk. SZÓKRATÉSZ: Nos? Nem mesterség-e a harci küzdelem? GLAUKÓN: De nagyon is az. Az állam területének védelme: a hivatásos hadsereg XIV. hanem fel kell duzzasztanunk olyan tömegekkel. kartáncosok. de főleg női ékszereket gyártó iparosok. Kevés lesz.ha föltámad . aki megeszi. SZÓKRATÉSZ: Akkor pedig a szomszédaink területéből kell kihasítanunk. színészek. akik a zenei művészetet űzik. Glaukón. amelyeknek már nem a létszükségletek kielégítése a feladatuk. komornák. mint előbb. sokan. hogy íme megleltük a háború kiváltó okát. ha ők is túllépik a létszükségletük határát és nyakló nélkül vagyonszerzésre adják fejüket. De sokkal több alkalmazott is kell. vállalkozók. GLAUKÓN: Hogyan? Nincsenek erre elegen ők maguk? SZÓKRATÉSZ: Bizony nincsenek. mert amaz első. vállalnunk kell a háborút? Vagy mi egyebet tehetünk? GLAUKÓN: Csakis ezt. egészséges állam most már nem elegendő. akik a formákat s akik a színeket utánozzák és sokan. ezt-azt. ez elkerülhetetlen. kedves barátom. de egy egész hadsereggel. orvosokra is sokkal inkább rászorulunk. GLAUKÓN: Igazad van. SZÓKRATÉSZ: Azt most ne is kutassuk. GLAUKÓN: Nagyon igazad van. még jobban megnöveljük az államot.SZÓKRATÉSZ: Tehát megint csak növelnünk kell az államot. nem is valami kicsiséggel. hogy elegendő legelőnk. vagy szerinted nem kellenek nevelők. dajkák. amely a régi lakosságot jól eltartotta. ha igaz az államformálás kezdetein tett szép megállapodásunk . azaz a költők és segédeik: a dalnokok.a magánés közéletre a legtöbb bajt zúdítja. Így van? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Ám ha így élünk. ami . ápolónők.a luxusállamban már ők is kellenek. szántónk legyen: nekik viszont a mienkből. Vagy talán nem? GLAUKÓN: De igen. . Sőt sok egyéb fajta állat is. s mindazért. amit elsoroltunk. borbélyok meg pékek és szakácsok is? Sőt még kondásokra is szükségünk lesz: ezek az egyszerű államban még nem voltak .

és mestersége a legnagyobb szakértelmet és gyakorlatot igényli.minden mást félretéve. hogy ha utolérte. milyen természetes ügyesség kell az állam védelmére. sem atléta. hogy ha észrevette. GLAUKÓN: Valóban ez a feladatunk. GLAUKÓN: Igen. aki már gyermekkorától fogva gyakorolja. az őrnek mindennél inkább mentesnek kell lennie más foglalkozástól. hogy kiválasszuk. de vajon nem a legfőbb érdekünk-e. s elég erős. . így lesz a munkája tökéletes. hogy észrevegye az ellenséget. hogy mindkettő legyen elég éber. GLAUKÓN: Én is azt hiszem. ha bármi más eszközt fog meg. őrködés szempontjából van-e különbség a nemes fajú kutyakölyök és a nemes ifjú közt? GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Úgy. GLAUKÓN: Ne is! SZÓKRATÉSZ: Nos. és ugyanígy a többinek is csak egy foglalkozást adunk: azt. SZÓKRATÉSZ: És ehhez a foglalkozáshoz nem kell természet adta ügyesség? GLAUKÓN: Már hogyne kellene. mit gondolsz. mert csak így harcolhat jól. GLAUKÓN: Persze. s mégse csüggedjünk. holott. ha nem tanulta ki az illető szerszám fortélyát. Legyen csak cipész. talán még aznap tökéletesen kiképzett gyalogossá vagy más fegyvernembeli harcossá válik. nem csekély nyűgöt vettünk a nyakunkba. üldözőbe is vegye. attól még nem lesz sem mesterember. viszont tökéletes malom. le is győzze. a cipész vagy bármilyen más mesterember egyszersmind jó katona is. s amiben . takács vagy kőműves is legyen.SZÓKRATÉSZ: És vajon a cipészetre több gondot fordítunk. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. amire kinek-kinek hajlama van. hogy egyidejűleg földműves. az lesz a feladatunk . minderre szükség van. elég gyors.vagy kockajátékos csak az lehet. sőt még csak használni sem tudja. SZÓKRATÉSZ: Márpedig a cipésznek megtiltottuk. SZÓKRATÉSZ: Zeuszra. és nem gyakorolta be fogásait? GLAUKÓN: Akkor bizony nagyon értékesek volnának a szerszámok! Milyeneknek kell lenniök az állam őreinek? XV. SZÓKRATÉSZ: Mivel pedig az őrök feladata mindennél fontosabb. hogy a hadi dolgaink is jól sikerüljenek? Vagy talán ez olyan könnyű foglalkozás. egész életében csak azt gyakorolva és az alkalmakat el nem szalasztva tökélyre juthat. nemcsak úgy mellékesen? S ha valaki pajzsot vagy más hadifegyvert vesz a kezébe.ha ugyan képesek vagyunk erre -. hogy a földműves. amíg csak futja erőnkből. SZÓKRATÉSZ: És bátor is legyen. mint a harci mesterségre? GLAUKÓN: Semmiképpen.

eszerint nem is létezhet jó őr. az ismeretlenekkel szemben viszont annál barátságtalanabb. kedves Glaukónom. és csak az ellenséggel kegyetlenek. SZÓKRATÉSZ: Márpedig ha valakit e tulajdonságok valamelyikétől megfosztunk. GLAUKÓN: Igen. haragos is? Hiszen a szelíd természet éppen ellentéte az indulatosnak! GLAUKÓN: Úgy látszik. GLAUKÓN: Ez is világos. SZÓKRATÉSZ: És azt is. hogy testileg milyen legyen az őr. hogy egymással és a többi polgárral szemben ne legyenek ilyen vadak. hogy lelkileg indulatosnak kell lennie. leküzdhetetlen. hogy az indulat lebírhatatlan. hogy ha mi nem is hittük. GLAUKÓN: Hol van ilyen? SZÓKRATÉSZ: Bárki megfigyelheti más lényekben is. különben meg sem várják. Hiszen tudod. hogy így van. SZÓKRATÉSZ: És ez lehetséges! Tehát nincs abban semmi természetellenes. ám a kettő együtt lehetetlennek látszik. amely szelíd is. . ha az őröket is ilyeneknek szeretnénk látni. ha zavarban vagyunk. SZÓKRATÉSZ: Márpedig kell hogy társaikkal szemben szelídek legyenek. (Szókratész: Itt egy kissé megzavarodtam. a nemes vérű kutya hajlama szerint gazdáival és az ismerősökkel szemben végsőkig kezes. kedves barátom. hogy mások irtsák ki őket. és az indulatos lélek mindig és mindennel szemben rettenthetetlen és legyőzhetetlen? GLAUKÓN: De már tapasztaltam. azért van olyan természet is. ha egyszer ilyen a természetük? GLAUKÓN: Zeuszra. így szóltam:) SZÓKRATÉSZ: Nem is csoda. de aztán végiggondolva az előzményeket. GLAUKÓN: Lehet. GLAUKÓN: Igazad van. mint érhető el. SZÓKRATÉSZ: Mármost. SZÓKRATÉSZ: Hát akkor mit cselekedjünk? Hol lelünk olyan lelket. amelyet az imént az őrhöz hasonlítottunk. GLAUKÓN: Nincs is. amely az ellentéteket egyesíti magában. nem könnyű kérdés. GLAUKÓN: Ezt tudom. SZÓKRATÉSZ: Azt már látjuk. a kutya vagy bármi más élőlény. hisz megfeledkeztünk a magunk elé állított képről. abból már jó őr nem lehet. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Nem gondoltuk meg.SZÓKRATÉSZ: De lehet-e bátor a ló. ha nem indulatos? Vagy nem tapasztaltad-e. már előre megteszik ezt maguk. de nem utolsósorban éppen abban az állatban.

sőt bölcsességszeretőnek. SZÓKRATÉSZ: Márpedig a „tanulni szerető” és a „bölcsességszerető” ugyanazt jelenti. SZÓKRATÉSZ: Bizony. csupán aszerint ítéli jó barátnak vagy ellenségnek. ha meg ismerőst. felbőszül. de tudom. még ha az nem is bántotta. még ha tán soká tart is. indulatos. amellett hogy indulatos. ha azt akarjuk. GLAUKÓN: Megkívánhatjuk. De hogyan tápláljuk és neveljük őket? És ennek a fejtegetése előmozdítja-e vizsgálódásunk célját. amely aszerint határozza meg: mi rokon s mi idegen.elméletben próbáljuk megnevelni őket. SZÓKRATÉSZ: Az állam leendő széptestű-lelkű őreinek bölcsességszerető. ADEIMANTOSZ: Ne is! SZÓKRATÉSZ: Gyerünk! . hízeleg neki. ne hagyjuk félbe.mintha csak mesélgetnénk. de szót se csépeljünk. (Szókratész:) Ekkor Glaukón testvére így szólt: ADEIMANTOSZ: Ebből a szempontból nagyon is sokat várok e kérdés megvitatásától. hogy akit megpillant. . még ha az nem is volt jó hozzá.XVI. Már miért ne volna az tanulni szerető lény. s ez valóban csodálatra méltó benne. SZÓKRATÉSZ: Pedig ez az indulata igen okos-ügyesnek tetszik. hogy a kutya tényleg így tesz. gyors és erős természetűeknek kell lenniök. SZÓKRATÉSZ: Ezt is láthatod a kutyán. múlatva az időt . GLAUKÓN: Ugyanazt. kedves Adeimantoszom. hogy ismeri-e vagy sem. hogy tudniillik rájöjjünk. Az állam őreinek nevelése SZÓKRATÉSZ: Az őr tehát ilyen legyen. Nem csodálkoztál még ezen? GLAUKÓN: Eddig nemigen gondoltam rá. szüksége van arra is. SZÓKRATÉSZ: És mi a véleményed. hogy természete bölcsességszerető és tanulásszerető legyen. SZÓKRATÉSZ: Tehát nyugodtan megkívánhatjuk az embertől is. hogy a házbéliekkel és az ismerősökkel szemben barátságos legyen. GLAUKÓN: Milyen értelemben? SZÓKRATÉSZ: Abban. GLAUKÓN: Micsoda? SZÓKRATÉSZ: Ha ismeretlen embert pillant meg. hogy felismeri-e vagy se? GLAUKÓN: Nem is képzelhető másképp. GLAUKÓN: Mindenképpen. hogy bölcsességszerető legyen? GLAUKÓN: Hogyan? Ezt nem értem. aki őr akar lenni. hogyan támad igazságosság és igazságtalanság az államban? Nehogy mellőzzünk valami fontosat.

azt elfogadjuk. ADEIMANTOSZ: Melyeket? SZÓKRATÉSZ: A nagyobb alapján ítéljük meg a kisebbet is. noha van benne némi igazság. Az anyákat meg a dajkákat pedig meggyőzzük. hogy a gyermekeknek először mondákat mesélünk? Ez úgyszólván tiszta kitalálás. s befogadjanak a lelkükbe azokkal éppen ellentétes vélekedéseket. Csak nem foghatom föl. Hiszen mindkettőnek azonos irányelvűnek kell lennie és ugyanolyan hatásúnak. SZÓKRATÉSZ: Mi a nevelés? Vajon kitalálhatnánk jobbat a nagyon régóta kipróbált nevelésnél? A testet képezi a testedzés. SZÓKRATÉSZ: Melyeket Hésziodosz. XVII. az elbeszélést is beleérted? ADEIMANTOSZ: Bele. amelyeket óhajunk szerint mint serdültek magukénak vallhatnának? ADEIMANTOSZ: Semmiképp ne hagyjuk! SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem először is ügyelnünk kell a mondaköltőkre: ha valami szépet alkotnak. amit bele akarunk vésni. és azokkal formálják a lelküket sokkal inkább. hagyjuk-e könnyű szívvel. a lelket a zene. minden dolognak a kezdete a legfontosabb. Hiszen leginkább e korban alakul és vésődik be a lélekbe mindaz. meséltek és még most is mesélnek. SZÓKRATÉSZ: Ugye tudod. még a testedzés megkezdése előtt. ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Ha zenét mondasz. SZÓKRATÉSZ: Nevelnünk kell mindkettővel. Vagy nem így gondolod? ADEIMANTOSZ: De igen. ADEIMANTOSZ: Nem értem. ADEIMANTOSZ: Igen. SZÓKRATÉSZ: Azt mondtuk. melyeket érted nagyobbaknak. Mostani meséik zömét viszont mellőznünk kell. ADEIMANTOSZ: Úgy van. mint a testedzést. ADEIMANTOSZ: Helyesen mondtuk. Homérosz és a többi költő mesélt. különösen pedig a zsengekorúak számára. hogy fiúcskáink akárkitől kitalált akármilyen mondákat halljanak. SZÓKRATÉSZ: Nos. hogy csak az elfogadott mondákat meséljék gyermekeiknek. Először a kitalálttal. mint kezükkel a testüket. ADEIMANTOSZ: Tökéletesen. SZÓKRATÉSZ: Nem érted. előbb a zenével kezdjük. SZÓKRATÉSZ: Kétfajta elbeszélés van: igaz és kitalált. mire gondolsz. csak aztán a testedzéssel. A gyermeknevelésben először mondákkal élünk. . ADEIMANTOSZ: Úgy van. csupa kitalált mondát szerkesztgettek. SZÓKRATÉSZ: És nevelésünkben a zenét előbb kezdjük.ADEIMANTOSZ: Helyes. a rosszat viszont elutasítjuk.

gondolom. hiszen amit ilyen korában felfog. hanem jobb volna hallgatni róla. és senkinek nem ártanak SZÓKRATÉSZ: Először is. és Kronosz bosszúját rajta. hogy az állam leendő őrei a legutálatosabbnak ítéljék az egymás elleni gyűlölködést. nem holmi disznóáldozás keretében. ugyan mit mondanánk? . ha az kell. ha az ilyesmit gáncsolod. ADEIMANTOSZ: Zeuszra! Szerintem sem célszerű az ilyen beszéd. Azt.az ifjú nem tudja még megítélni. nem kéne így elbeszélni éretlen fiataloknak.ADEIMANTOSZ: Milyeneket? És ugyan mit gáncsolsz bennük? SZÓKRATÉSZ: Mindenekelőtt amit a leginkább gáncsolnom kell: ha kitalált történeteik nem szépek. mert segítségére sietett eltángált anyjának. az a legszebben elmesélve az erényre ösztönözze őket. XVIII. Ezért mindennél fontosabbnak kell ítélnünk. hiszen ez nem is igaz. Adeimantosz. s ha ezek már fölcseperedtek. hiszen csak azt cselekszi. milyenek az istenek és a hősök. ha a legjelentősebbekről a legjelentősebb költeményt a költő nem jól képzelte el. vagy az istenek és hősök csatáiról. még akkor sem. miféle mondák. mint bántak el vele a fiai. SZÓKRATÉSZ: Úgy bizony. De hogyan ítéljük meg és milyennek? Az istenek jók. még ki is színezve azt. ADEIMANTOSZ: Bizony elég durvák e beszédek. Távol legyen tőlünk. akár ha szó szerint . Sőt. amit a legősibb és legnagyobb istenek. ezt csak a lehető legkevesebben vegyék fülükbe titokban. ezzel nem tesz semmi különöset. ADEIMANTOSZ: Mennyiben? SZÓKRATÉSZ: Amikor elbeszélésében a költő rosszul ábrázolja. az változatlanul megfészkel képzeletében és nehéz onnan kitörölni. ADEIMANTOSZ: Helyes. hogy holmi óriásküzdelmekről meséljünk nekik. hogy ha a legnagyobb gonoszt cselekszi. mint ahogy a festő nem hasonlónak ábrázolja modelljét. Aztán Kronosz tetteit és azt sem. inkább ebben a szellemben meséljenek az aggok és öreg nénikék kiskoruktól fogva gyermekeinknek. hogy a lehető legkevesebben hallhassák. SZÓKRATÉSZ: De az olyan sem. amelyben istenek istenekkel csatáznak. ha arról szeretnénk meggyőzni őket. lévén ez istentelen. barátaikkal tusáznak. például ahogy Hésziodosz elbeszéli Uranosz tetteit. De ha valaki megkérdezne minket. és Héphaisztoszt apja letaszította. hogy Hérát a fia megbilincselte. ha rokonaikkal. hanem valami ritka nagy áldozat során. még ha valóban megtörtént volna is. mi képes beszéd és mi nem. ha képletesen értelmezzük. ármányt szőnek egymás ellen és tusakodnak. hogy amit először hallanak. melyek ezek. a költők is ilyen mondákat meséljenek nekik. még ha az őt igazságtalanul bántó apján vesz is halálos bosszút. ADEIMANTOSZ: Ez ésszerű. vagy ha mégis kényszerülnénk elmondani. És azt se szabad mondanunk egy fiatal füle hallatára. hogy eddig soha senki polgár nem gyűlölködött polgártársával. és a Homérosz-költötte istenháborúkat sem szabad befogadnunk államunkba.

akinek mindkét hordóból oszt elegyítve. jósorssal a másik. ADEIMANTOSZ: Tökéletesen így van. mint rossz. ADEIMANTOSZ: Igazad van. egyőjük tele balsorssal. A jót nem okozhatja más. csak nem az istenben. .és balsorsunknak osztogatója.SZÓKRATÉSZ: Adeimantosz. sem a többi költőnek a tévedését. Amilyen az isten. Ám akinek nem igy oszt. azt ez isteni földön nyüg. magunknak nem kell mondákat költenünk. hanem csak a jó állapotnak. SZÓKRATÉSZ: Ugye az isten igazán jó és jónak is kell őt mondanunk? ADEIMANTOSZ: Kétségtelenül. sok mindennek nem. mindig olyannak is kell ábrázolni. mi nem vagyunk költők. És ez sem igaz: Zeusz a mi jó. ADEIMANTOSZ: Úgy van. SZÓKRATÉSZ: És aki jó. S az államalapítóknak csak az irányelveket illik tudni. amikor esztelenül tévelyegve ilyesmiket állítanak az istenekről: Zeusz küszöbén két hordó állong ott tele sorssal. és ha ezektől eltérnek. De melyek volnának az istenekre vonatkozó irányelvek? SZÓKRATÉSZ: Talán ezek. SZÓKRATÉSZ: Tehát a nem ártalmas árt? ADEIMANTOSZ: Semmiképpen. hanem az ember számára csak kevésnek az oka. hanem államalapítók. SZÓKRATÉSZ: Ha nem támaszt semmi rosszat. a rossznak az okát bármi másban kereshetjük. SZÓKRATÉSZ: Nem szabad elfogadnunk sem Homérosznak. SZÓKRATÉSZ: A jó nem mindennek az oka. SZÓKRATÉSZ: Tehát az isten. akkor nem lehet a rossznak oka sem? ADEIMANTOSZ: Már hogy lehetne? SZÓKRATÉSZ: Akkor hasznos a jó? ADEIMANTOSZ: Igen. SZÓKRATÉSZ: Ha nem árt. a rossznak nem. műveiket nem szabad beengednünk. csak az isten. ahogy oly sokan állítják. annak néha szerencse a része. éhség kaszabolja. ha jó. az nem árt senkinek? ADEIMANTOSZ: Azt hiszem. de néha botor kín. csak az egyikből keveretlen. akár ha eposzba költik. sem én sem te. melyek alapján alakítsák mondáikat a költők. akár tragédiába. hiszen sokkal kevesebb jó ér minket. Zeusz. nem mindennek az oka. akár dalokba. akkor rosszat sem támaszt? ADEIMANTOSZ: Azt sem. ADEIMANTOSZ: Szerintem tökéletesen igazad van. nem.

és semmiképpen nem akar megválni önnön igazi képétől? ADEIMANTOSZ: Jelenleg nem tudok mit mondani erre. vagyis hogy nem mindennek oka az isten. hogy senki ezt ki ne mondja államunkban. Az isten nem csal meg senkit. ADEIMANTOSZ: Nagyon is kell ez.XIX. vagy ha igen. költeni a költőnek. ADEIMANTOSZ: Osztozom veled e törvényjavaslatban. SZÓKRATÉSZ: Ugye. Tetszik nekem. a trójaiak szenvedéseit vagy más ilyesmit. az más hatására a legkevésbé változik vagy mozdul. különben is önellentmondás. hogy ezek a bűnhődők szerencsétlenek. aki ármányból hol itt. ehhez tartva magát kell szólnia az elbeszélőnek. fáradtságtól. széltől és hasonló befolyásoktól: éppen a legegészségesebb és legerősebb lény változik a legkevésbé. de meglakolván jótéteményben részesülnek az istentől . SZÓKRATÉSZ: De mi légyen a második törvény? Azt hiszed. SZÓKRATÉSZ: Ugye éppen a legbátrabb és legértelmesebb lelket zavarja meg és változtatja el legkevésbé a külső hatás? ADEIMANTOSZ: Nyilván. majd azt másra változtatva minket rászed. hogy megjavuljanak. De ha azt mondanák: gonosz emberek nyomorúságukban méltók a büntetésre. amit most keresünk. mert kimondani ezt istentelenség volna. akkor vagy nem szabad mindezt egy isten tetteinek állítania. hogy az istenek vetélkedése és perük elbírálása Zeusz és Themisz ármánya volt. azt sem engedhetjük. és nyomorúságuknak oka az isten . hol ott más és más képben jelenik meg. csak az embereknek kellett bűnhődniök. amelyekről ezek a jambusok szólnak. az vagy magától változik át. ami önmagában a legjobb állapotban van. és azt kell mondania. hogy fenekestül felforgassa házukat. italtól. ADEIMANTOSZ: Kétségtelenül. hogy Aiszkhülosz mondását hallhassák a fiatalok: Teremt az isten halandóknak jó okot. versben. valaki ártatlanra bajt hozott az isten. vagy mástól kényszerítve? ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. prózában elmesélve. Ám ha azt állítják. az isten varázsló. SZÓKRATÉSZ: Hát erre? Nem szükségszerű. vagy a Pelopidák. hogy az isten igazságosan és jól cselekedett. vagy mindenféle növény a hőségtől. Azt az állítást se fogjuk megdicsérni. és azt sem. hogy aki megválik önnön alakjától.ezt el kell fogadnunk. sem öreg. Ha valaki meg akarja költeni Niobé szenvedéseit.ezt a költők nem állíthatják. Ám azt. csak a jósorsnak. mint például a test az ételtől. ki kell találnia rá valami okot. és senki ezt ne hallhassa. ez ellen minden eszközzel küzdenünk kell. hogy az esküvések és szerződések Pandaroszelkövette összezavarását Athéné és Zeusz intézte. ha azt jól akarjuk kormányozni. sem ifjú. és magát ilyen-olyan látszattal álcázza. . nekünk pedig káros. vagy pedig egyszerű lény az isten. és alakot sem vált SZÓKRATÉSZ: Úgy hát ez legyen az istenekről szóló egyik törvény és irányelv. néha saját alakjában. jó adománynak.

lehetőleg mindegyik meg akar maradni változatlanul önnön alakjában. vagy magánál rútabbra. ha egyáltalán változik..SZÓKRATÉSZ: Hasonló módon. önként változik rosszabbra isten vagy ember? ADEIMANTOSZ: Ez lehetetlen. azt hiszed. legjobb barátom.az istenek is járják sokféle alakban messze vidékről jött vándorként városainkat. hogy szépségének. SZÓKRATÉSZ: Vajon jobbra. ruhákat. Minthogy a lehető legszebb és legjobb.. vagy mindkét okból tökéletes.. SZÓKRATÉSZ: Az isten mindenben a legtökéletesebb. ez szükségképpen így van. és Proteuszról és Thétiszről se hazudozzék senki. hogy hát mindenfelé idegenek álcájában az istenek bekószálják az éjszakát. SZÓKRATÉSZ: Tehát lehetetlen. ADEIMANTOSZ: Így van. ADEIMANTOSZ: Igen.. ADEIMANTOSZ: Semmiképpen ne tegyék! . S ha így van. épületeket. az anyák se rémítgessék gyermekeiket holmi fonákul mesélt mondákkal. és gyermekeikbe gyávaságot plántálnak. ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Ennélfogva a legkevésbé tűri az alakváltozást az isten. hogy mint papnő adományt koldul az argoszi Inkahosz folyó életadó gyermekeinek.. se másféle költeményben ne léptessék föl Hérát átváltozva.. szebbre cseréli-e magát. SZÓKRATÉSZ: Minden... XX. a lehető legkisebb változást tűri mástól. ADEIMANTOSZ: Azt hiszem.. ami természettől vagy mesterségből. Adeimantosz. éppen a legszebben összeállított tárgyakat. SZÓKRATÉSZ: Igen helyesen szólsz. SZÓKRATÉSZ: És vajon önmagát változtatja-e. hiszen ezzel káromolják az isteneket. ha jól készültek és jó állapotban vannak. silányabbra? ADEIMANTOSZ: Szükségképpen rosszabbra.. ó. És hitelt adván ezeknek..... se tragédiában. SZÓKRATÉSZ: Tehát. erényének nincs semmi fogyatékossága. hogy egy isten el akarja magát változtatni. senki költő ne mondja nekünk. cserélgeti-e? ADEIMANTOSZ: Világos. Hiszen azt állítjuk. s az isten dolgai is. hogy . ha már változik. és sok más ilyesmit nekünk ne hazudozzanak.. a legkevésbé változtatja el az idő és más behatás. ADEIMANTOSZ: A legkevésbé.

Az isten nem hazudik SZÓKRATÉSZ: Vagy talán az istenek maguk nem változnak, mégis minket rászedve és megbabonázva úgy tesznek, mintha más és más alakban látszanának? ADEIMANTOSZ: Lehetséges. SZÓKRATÉSZ: Ugyan? Hát hazudni akarna az isten, szóval és tettel hamis jelenést mutatva? ADEIMANTOSZ: Nem tudom. SZÓKRATÉSZ: Nem tudod, hogy az igazi hazugságot, ha lehet így mondani, minden isten és ember gyűlöli? ADEIMANTOSZ: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Így. Senki nem akar szándékosan becsapódni és tévedni önmaga lényegében és a legfontosabb dolgokban, hanem éppen mindennél jobban attól fél, nehogy ilyen helyzetbe kerüljön. ADEIMANTOSZ: Ezt sem értem. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszed, valami fenségeset szólok? Bizony azt mondom, ha valamely lélek a valót illetően becsapódik, téved, tudatlan marad, s ezáltal a hazugságnak lépre megy és abban megmarad - mindezt senki nem akarja, sőt gyűlöli, főleg a jelen esetben. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Helyesen hívhatnánk ezt, amint az imént mondtam, igazi hazugságnak, ez a hazugságban-létnek a lélekben fészkelő nemtudása; hiszen amit a szavakban kimondunk, az a lélekben lejátszódó élménynek az utánzata, utólag keletkezett és nem maga a tiszta, keveretlen hazugság. Nem? ADEIMANTOSZ: De igen. XXI. SZÓKRATÉSZ: Az igazi hazugságot nemcsak az istenek gyűlölik, hanem az emberek is. ADEIMANTOSZ: Úgy látszik. SZÓKRATÉSZ: No és? A szavakban kifejezett hazugság mikor és kinek lehet olyan hasznos, hogy nem méltatja gyűlöletre? Talán az ellenséggel és az úgynevezett barátainkkal szemben, amikor eszelősségükben vagy tudatlanságukban valami végzetest cselekednének, hasznos gyógyszer lehet a baj elhárítására. Továbbá az előbb említett mondákban, mivel nem tudjuk, hogy a régmúlt történetekben mi az igazság és, amennyire lehet, közelítjük a hazugságot az igazhoz és így tesszük hasznossá. ADEIMANTOSZ: Nagyon is így van. SZÓKRATÉSZ: Ugyan mi végre hasznos az istennek a hazugság? Talán mert nem ismeri a régi történeteket, és az igazsághoz közelítés kedvéért hazudik? ADEIMANTOSZ: Ez nevetséges volna! SZÓKRATÉSZ: Hazug költő az istenek közt nem adódik. Vagy igen? ADEIMANTOSZ: Nem hiszem.

SZÓKRATÉSZ: Vagy talán ellenségtől való félelmükben hazudnának? ADEIMANTOSZ: Távol legyen! SZÓKRATÉSZ: Vagy övéik, barátaik eszelőssége és éretlensége miatt? ADEIMANTOSZ: De hiszen senki eszelős és éretlen nem barátja az istennek! SZÓKRATÉSZ: Tehát nincs semmi indoka, amiért hazudna az isten? ADEIMANTOSZ: Nincs. SZÓKRATÉSZ: Az isten és a démon természetétől fogva sosem hazudik. ADEIMANTOSZ: Sosem. SZÓKRATÉSZ: Tehát az isten egyszerű, igaz, tettben és szóban alakot maga sohasem vált, sem másokat be nem csap, sem rémlátomás, sem beszéd, sem valami jelküldés, sem ébrenlét, sem álom útján. ADEIMANTOSZ: Szavaid nyomán én is ezt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Egyetértesz velem, hogy ez a második irányelv; és e szerint kell az istenekről szólani és költeni, hogy tudniillik ők sem nem varázslók, nem változtatnak alakot, sem minket nem akarnak hazugsággal félrevezetni sem szóval, sem tettel. ADEIMANTOSZ: Egyetértek. SZÓKRATÉSZ: Sokért magasztaljuk Homéroszt, de azt semmiképpen nem magasztaljuk, hogy szerinte Zeusz álmot bocsát Agamemnónra; és Aiszkhüloszt sem, amikor Thétisszel azt mondatja: „menyegzőmön Apollón .....nagy gyermekáldást jósolt nekem, sarjamnak egészséget, hosszu életet, nekem jósorsot, Égtől áldott végzetet, Paiant fohászkodott, s örömmel biztatott. Én azt reméltem, hazug szót nem ismerő Apollón ajka, jóstudással áradó. Ő himnuszt zengő, sorsomon jelenlevő, ki ezt a jót jósolta, maga volt, aki megölte fiamat!” Ha valaki ilyet mond az istenről, arra megneheztelünk, és nem rendelünk neki kart színielőadáshoz, azt sem hagyjuk, hogy szövegét a tanítók felhasználják az ifjak neveléséhez, ha azt akarjuk, hogy őreink istenfélők legyenek - már amennyire az embernek lehetséges. ADEIMANTOSZ: Mindenképpen egyetértek e szemlélettel, és törvénynek ajánlom.

Harmadik könyv
Az Alvilág rettenetességeinek kiszínezésével ne riogassák a fiatalokat I. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem, ilyesmiket kell hallaniok, és nem szabad hallaniok az istenekről gyermekségüktől fogva azoknak, akik majd tisztelik az isteneket és szüleiket, és a barátságot egymással a legtöbbre becsülik. ADEIMANTOSZ: Gondolom, ezt helyesen látjuk. SZÓKRATÉSZ: És hogyan tovább? Hogy bátrakká váljanak, ugye semmi olyat nem szabad nekik mesélnünk, ami kiváltja bennük a halálfélelmet? Vagy azt gondolod, lehet valaki bátor, ha fél a haláltól? ADEIMANTOSZ: Zeuszra, aligha. SZÓKRATÉSZ: Nos? Aki elhiszi, amit az Alvilágról hall, hogy az valami szörnyűség, azt hiszed, az majd nem retteg a haláltól, és a csatában vereség és szolgaság helyett vajon inkább választja a halált? ADEIMANTOSZ: Semmiképpen. SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik, rendelést kell tennünk a mondákat mesélni szándékozóknak, s meg kell kérnünk őket, egyszerűen ne ócsárolják az alvilágbeli életet, inkább dicsérjék, hiszen úgy igazat se mondanak és hasznosat se a leendő harcosoknak! ADEIMANTOSZ: Így kell tennünk. SZÓKRATÉSZ: Ki kell hagynunk e versekből minden ilyesmit: Napszámban szivesebben túrnám másnak a földjét, egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség, mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak, és az ilyet: isten s ember előtt mert föltárulnak a nyirkos rettenetes termek, miket isteneink is utálnak; vagy: Ó jaj, hát csakugyan van a Hádész háza ölében lélek is, árnykép is, hanem élete csöpp sem az árnynak, vagy: eszmélést egyedül neki nyújtott Perszephoneia holta után is; puszta szökellő árny csak a többi, vagy:

lelke a tagjaiból kiröpült s Hádészbe lesurrant, sorsán sírva az ifjúságot, erőt odahagyva, vagy: ....................................a lélek a föld mélyébe sziszegve füstként szállt tova... vagy: Mint mikor isteni barlang mély zugolyán denevérek röpdösnek surrogva, s a szikláról, a csoportból egy leesik, mire ott fenn mind összébb tapadoznak, így mentek surrogva azok... Megkérjük Homéroszt és a többi költőket, ne haragudjanak, ha ezeket s az ilyen részleteket mellőzzük, nem mintha nem lennének költőiek és behízelgők a sokaság fülének, ám éppen mert költőiek, annál kevésbé szabad hallaniok ifjainknak és a férfiaknak, akiknek szabadoknak kell lenniök és a halálnál jobban félniök a szolgaságtól. ADEIMANTOSZ: Mindenképpen. II. SZÓKRATÉSZ: Ugye akkor az ezekkel kapcsolatos szörnyűséges és borzasztó neveket is mellőznünk kell, például Kókütoszt, a Sztüx folyót, a „föld alatti”-t, a „vértelen”-t és más ilyen jellegű neveket, amelyek végsőkig megriasztják a hallgatóságot. Bizonyára más szempontból jó ez. Mi viszont féltjük őreinket, nehogy az ilyen borzongás hatására izgulékonyakká és puhányakká váljanak, jobban, mint kellene. ADEIMANTOSZ: Jogosan féltjük. SZÓKRATÉSZ: Tehát mellőzendők? ADEIMANTOSZ: Igen. SZÓKRATÉSZ: Annál inkább kell az ellenkező jellegű elbeszélést és költészetet művelnünk. ADEIMANTOSZ: Világos. SZÓKRATÉSZ: Akkor mellőznünk kell a kiváló férfiak sirámait és nyüszítéseit is. ADEIMANTOSZ: Szükségképpen, ha az előbbieket is. SZÓKRATÉSZ: Vizsgáld meg, helyesen mellőzzük-e vagy sem. Azt tartjuk: derék férfi derék társa halálán nem szörnyülködik, még ha a barátja volt is. ADEIMANTOSZ: Ezt tartjuk. SZÓKRATÉSZ: És nem jajveszékel úgy, mintha valami szörnyű csapás érte volna. ADEIMANTOSZ: Nem ám! SZÓKRATÉSZ: Azt is mondjuk, hogy az ilyen tökéletesen beéri önmagával, mégis boldog, és a többiektől különbözve nem szorul másra. ADEIMANTOSZ: Igaz. SZÓKRATÉSZ: A legkevésbé érzi szörnyűnek, ha örökre meg kell válnia a fiától, testvéreitől, pénzétől vagy más ilyesmitől.

ADEIMANTOSZ: A legkevésbé. SZÓKRATÉSZ: Ha ilyen csapást kell elszenvednie, akkor a legkevésbé jajveszékel, és zokszó nélkül tűri. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Tehát méltán mellőzhetjük a híres férfiak sirámait, és átengedhetjük ezeket a nőknek, de még a különb nőknek sem, inkább a semmirekellő férfiaknak, hogy a vidék őrzésére rendelt őreink csak undorodjanak meg az ilyesmitől. ADEIMANTOSZ: Helyes. SZÓKRATÉSZ: Ismét megkérjük Homéroszt és a többi költőt, hogy ne ábrázolják az istennő fiát, Akhilleuszt úgy, mint aki oldalt is feküdött olykor, s olykor meg a hátán, olykor az orcáján: végül fölkelve, a tenger partján bánatosan föl-alá járt... vagy így: mindkét kézzel a kormos port markolta a földről, szórta fejére vadul; szép arcát elcsufitotta... Sem más zokszót és jajveszékelést, amelyet Homérosz költött. Az istenek rokona, Priamoszt se mutassa, mint .......................................fetrengve a trágyán, néven szólongatva külön-külön is valamennyit... Ennél is sokkal inkább kérjük, hogy ne tegye az isteneket jajveszékelőkké, akik ilyeneket mondanak: Jaj, nyomorult, átokra ki szültem a legderekabbat! S ha már a többi istent így ábrázolja, legalább a legfőbb istent ne merje magához ennyire nem hasonlóvá torzítani, amikor így beszélteti: Jaj, be nagyon szeretett férfit látok szemeimmel, mint űzik bástyák körül őt, sír bennem a lélek, vagy így: Jaj nékem, Szarpédónt, kit legjobb szeretek, most így leigázza a Moira, Menoitiadész keze által. III. Kedves Adeimantosz, ha a mi ifjúságunk buzgón hallgatná az ilyesmit és nem nevetné ki, mint méltatlan beszédet, aligha vélné magához méltatlannak egy is közülük - ember lévén - és aligha róná meg magát, ha netán ő maga is így szólana vagy tenne, hanem szégyentelenül, magán erőt sem véve minden kis bántalomra sirámokat süvöltene, jajveszékelne! ADEIMANTOSZ: Tökéletesen igazad van. SZÓKRATÉSZ: Nem teheti, ahogy eszmefuttatásunk az imént jelezte. És ezt mindaddig el kell fogadnunk, míg nem győznek meg minket valami szebbről. ADEIMANTOSZ: Valóban nem teheti.

... Ha előbb helyesen állítottuk.. akkor azt bízzuk rá az orvosokra...iparost vagy a jóst vagy épületácsot... mint az én véleményemet: semmiképpen nem fogadhatjuk el. ha a szavakat tett is követte. mint mikor a beteg nem mond igazat testi állapotáról az orvosnak... ADEIMANTOSZ: Azt hiszem.A fiatal őrök ne nevessenek fölöslegesen idétlenül SZÓKRATÉSZ: És szívesen nevetők se legyenek. ADEIMANTOSZ: Jogosan... ADEIMANTOSZ: Színigazság........ az keresi az erős változást.. Féktelenség és önmérséklet SZÓKRATÉSZ: No és az önmérséklet? .. hogy az igazi isteneknek a hazugság haszontalan. mert zavart támasztott. amikor az istenekről így beszél: És ki nem oltódó nevetésre fakadtak a boldog istenek ott.... SZÓKRATÉSZ: Elfogadhatatlan. Igazság és hazugság emberi viszonylatban SZÓKRATÉSZ: Mindennél többre kell becsülnünk az igazságot. magánember nem illetékes ebben. látván Héphaisztosz mint sürög és fúj. ADEIMANTOSZ: Ez világos.. és ezzel az állam hajóját fölborította és veszedelemnek tette ki....... de a többi polgárt nem illeti meg a hazugság joga.. SZÓKRATÉSZ: Ugye azt sem fogadjuk el Homérosztól.. hogy hős férfiakat kacajba merülve ábrázoljanak... Ugyanis ha valaki minduntalan átadja magát a kacagásnak... Ugye szerinted ezt sem hihetjük el? ADEIMANTOSZ: Vedd úgy.. a kórok orvosolóját azt bizony meg is bünteti....... viszont az embereknek olykor még hasznos lehet mint orvosság.. akkor azt ugyanakkora vagy még nagyobb véteknek ítéljük.nem kell-e vajon ifjainknak? ADEIMANTOSZ: De mennyire! ..... az állam vezetőinek joguk van hazudni az ellenségnek vagy a polgároknak az állam érdekében.... Ha egy magánember hazudik a vezetőnek. SZÓKRATÉSZ: Ha tehát valakinek. vagy ha valaki a kormányossal nem közli a valóságot a hajóról és a hajósokról. vagy a sportoló az edzőjének. ADEIMANTOSZ: Elfogadhatatlan.. SZÓKRATÉSZ: És ha az államban a vezető hazugságon kap valakit: . nemhogy isteneket.

És ez.. IV. míg ülnek sorban. például: Majd mellére csapott s a szivét korholta szavával: „Türj sziv.. Továbbá hogy hasonló okból bilincselte meg Héphaisztosz az együtt alvó Arészt és Aphroditét. ADEIMANTOSZ: Zeuszra... és a többi ilyen... és ami ugyanezt fejezi ki: Ám az erőt lehelő nagy akhájok csöndbe haladtak. egyedül Zeusz virrasztott tervein tűnődve. ha . körben hordja a töltögető. amikor nehéz helyzetben állhatatosak voltak.. SZÓKRATÉSZ: Nem gondolnám. az étel. vagy ez: legcsúfabb e halál: ... SZÓKRATÉSZ: És az ilyesmi? Lomha borostömlő. Persze nem csoda.... SZÓKRATÉSZ: No és az önmérsékletre nézve. Vagy mi a véleményed? ADEIMANTOSZ: Úgy van. hanem ott helyben a földre feküdt le vele és azt mondogatta: oly iszonyú vágy nyűgözte le. a szeretkezés gyönyörének. hogy mindezek hallása önmérsékletre nevelné ifjainkat. egyszeriben fejét veszítette.. hogy mindennél szebb. amit Homérosz mondat Diomédésszel: Bátya.. SZÓKRATÉSZ: Akkor mi is szép beszédnek ítéljük. s poharukba betölti..végig a házban a vendégek dalnokra figyelnek.. amint Hérát megpillantotta.éhezve betölteni sorsunk... s meregetve a színbort.. Amikor az istenek és emberek mind szunnyadtak.. ahogy mondod.. csak ülj veszteg..... ha azt hallaná az ifjú.. ha az ilyesmire élvezettel fülelnek... és a vezetők szabjanak mértéket az ital... ADEIMANTOSZ: Így látom én is. amit Homérosz éppen a legbölcsebb férfival mondat el. ezekről mégis könnyen megfeledkezett.. szarvasszivü és kutyaképű! Vajon szép-e ez és sorra a többi kamaszidétlenkedés.. amilyen még akkor sem.. amikor szüleik tudta nélkül először egyesültek.. tűrtél már hajdan te kutyábbat is ennél!” . amit szóban és versben mondtak a vezetőkre a magánemberek? ADEIMANTOSZ: Dehogy szép.. még a hálószobába se ment be...SZÓKRATÉSZ: Ugye a tömeg viszonylatában az önmérséklet ennyiből áll: engedelmeskedjenek a vezetőknek. föltámadt nagy szeretkezési vágya. ADEIMANTOSZ: Ez szép......... úgy félték a parancsnokokat... SZÓKRATÉSZ: Viszont hallaniok és szemlélniök kell kiváló férfiak helytállását. s hallgatva hajolj a szavamra!.. vajon hasznos volna. mellettük dúsan az asztal rakva kenyérrel meg hússal.. szerintem ezt sem illik hallaniok a fiataloknak..

egy istennőnek és a leghiggadtabb férfinak. Nyilazó. Kheirón neveltje ilyen meghasonlással volna teljes. hogy a folyónak. aki ezt hallja! A gonosztevő miért ne bocsásson meg önmagának. Peirithousz szörnyű nőrablásokra horgadtak. és nem engedjük elhitetni ifjainkkal. Mert ahogy az előbb állítottuk: mindez nem igaz és nem is istenes. SZÓKRATÉSZ: Ugyan Homéroszra tekintettel habozom kimondani: bizony nem istenes ilyet állítani Akhilleuszról. SZÓKRATÉSZ: Bizony kárt vall. ADEIMANTOSZ: Bizony az ilyesmit nem dicsérhetjük. Péleusznak. és ne próbálják elhitetni a mi ifjainkkal. hogy csak ajándék fejében segítsen az akhájoknak. És Phoinixot se dicsérhetjük. És azt a tettét sem szabad elhinnünk. V. ezt nem tartjuk igaznak. csak volna erőm rá. Thészeusz és Zeusz fia. és hogy azt mondta volna: a másik folyónak. SZÓKRATÉSZ: Azt se higgyük el és ne tűrjük elbeszélését. vagy más állítására elhinni róla. hogy olyan kapzsi volt. a Szperkheiosznak szentelt hajfürtjeit a hős Patroklosznak szentáldozatul fölajánlom. hogy Poszeidón fia. se azt nem helyeselhetjük. hogy Agamemnóntól ajándékot fogadott el. hogy hadifoglyokat mészárolt le Patroklosz máglyáján. Zeusz unokájának a fia és az igen bölcs kentaur. kész volt vele még megharcolni is. hogy egymásnak ellentmondó két lelki nyavalyában szenved: kapzsi szolgalelkűségben és istenek. ADEIMANTOSZ: Bebizonyítottuk. ajándék nélkül ne fogja vissza haragját. Aztán hogy Hektórt körülhurcolta Patroklosz sírja körül. Sőt inkább kényszerítsük a költőket: vagy ne állítsanak róluk ilyesmiket. emberek semmibevevésében. hogy az istenek bajt szereznek és a hősök nem jobbak a többi embernél. hogy az istenektől gonosz származzék. és hogy más istenfiak és hősök oly szörnytetteket és istentelenségeket műveltek. s népe-hőse királyt adomány kenyerez le. SZÓKRATÉSZ: Ezt se dalolják nekik: Isteneket.ADEIMANTOSZ: Hallják ezt mindenképpen! SZÓKRATÉSZ: De azt sem szabad tűrnünk. nem engedelmeskedett. ADEIMANTOSZ: Helyesen szóltál. És Akhilleuszhoz sem ítélhetjük méltónak. mikor az már meghalt. hogy a férfiak megvesztegethetők és haszonlesők legyenek. és csak tiszteletadomány fejében hajlott Hektór holttestének kiadására. hogy helyesen tanácsolta azt tanítványának. hogy Akhilleusz. amilyeneket most róluk hazudoznak. vagy ne híreszteljék őket istenfiaknak. Vagy mit is mondott ő Apollónról? Rászedtél. hogy ugyanazt a gazságot jócskán megtette és megteszi Zeusz rokonsága: . ADEIMANTOSZ: Nem. legöldöklőbb az Egekben! Hej de bosszút vennék rajtad. Hiszen bebizonyítottuk: lehetetlen. ha elhitették vele. noha az isten. másképpen nem. Akhilleusz nevelőjét. mindkettőt tehát ne állítsák.

Gondolom. SZÓKRATÉSZ: Lehetetlen. most már az elbeszélés formáját kell megvizsgálnunk. SZÓKRATÉSZ: Ám hogy az emberről miképpen kell szólnunk. akár nem. hogy tudniillik boldog a sok igazságtalan. a hősökről és az alvilágbeliekről. mit kell mondanunk az istenekről. és elrendeljük. ADEIMANTOSZ: Tökéletesen így van. mit szabad elbeszélni és mit nem? Már szóltunk arról. abban is szót értettél velem. abban akkor fogunk szót érteni. hogy a költők és a szónokok a legfontosabb kérdésben rosszul szólnak az emberekről. Az emberről csak akkor lehet beszélni. ha ebben egyetértesz. hogy az emberekről is szóljunk. ADEIMANTOSZ: Tökéletesen igazad van. művelőjének büntetés . a démonokról. hogy ezt a kérdést most megoldjuk. . kimondhatom. ADEIMANTOSZ: Hátravan. hogy meghatározzuk. az igazságos ember viszont átkozott . a beszédek mily fajtája. SZÓKRATÉSZ: Ugye. ha már megtaláltuk. nehogy beleplántálják fiainkba a rosszra hajló készséget. Az elbeszélő költészet felosztása VI. és hogy természete szerint előnyösebb művelőjének. aztán a tartalmat és a formát egészében áttekintenünk. és akiknek vére nem kifajzott isteni vér. ADEIMANTOSZ: Miért? SZÓKRATÉSZ: Gondolom arról beszélnénk. milyen is az igazságosság. SZÓKRATÉSZ: Hátravan még. kiknek Ida szent hegyén Zeusznak szentelt oltáruk néz az Égre.ezért előnyösebb igazságtalanul cselekedni. hogy az ellenkezőjét énekeljék és meséljék. ADEIMANTOSZ: Helyesen szóltunk. SZÓKRATÉSZ: Az elbeszélés tartalmáról elég ennyi. ADEIMANTOSZ: Nem értem. amit régebben vizsgálgattunk? ADEIMANTOSZ: Jól gondolod. akár ilyennek látszik az illető. rejtve maradva.mindezek hangoztatását megtiltjuk. ezzel mit akarsz mondani. Vagy nem így gondolod? ADEIMANTOSZ: Meg vagyok győződve róla. Gyökeresen ki kell irtanunk az ilyen mondákat.az istensarjak. továbbá az igazságosság másnak jó. ha már tisztázták az igazságosság lényegét SZÓKRATÉSZ: Mi van még hátra.

. könyörgött a vezéreknek. hogy egészen e szavakig: . akkor szerintünk a lehető leghasonlóbban annak a szavait adja vissza.. SZÓKRATÉSZ: De ha a költő másvalaki nevében beszél. ez nem utánzás.. Homérosz és a többi költő utánzással eszközli az elbeszélést... ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Ilyen esetben.. de még mindig Homérosz volt a beszélő .metrum nélkül mondom el. vagy mindkettővel. hanem egyszerű elbeszélés.SZÓKRATÉSZ: Meg kell hogy értsed. különösen a két királynak. bárcsak .. miután nem kapta meg a lányát. mintha ő volna Khrüszész.. SZÓKRATÉSZ: Ám ha a költő sehol sem rejtekezik. A következőkben viszont már úgy beszél. ADEIMANTOSZ: Nagyon is így van. SZÓKRATÉSZ: Amikor valaki máshoz akar hasonlítani mind hangjában. ADEIMANTOSZ: Ezt ismerem. Valahogy így volt . ha a költő elmondja a beszédeket és a beszédek közti eseményeket. ADEIMANTOSZ: Nyilván. mind megjelenésében.. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. hogy eljött Khrüszész váltságdíjat hozván a lányáért. úgy látszik. mit akarok . és nem próbálja meg elménket másfelé fordítani. ADEIMANTOSZ: Ugyan mi másról? SZÓKRATÉSZ: Ezt pedig egyszerű elbeszéléssel érik el. tudod.... Agamemnón erre megdühödött. akkor nem Khrüszész. Mondd.. Khrüszész pedig. nem ő. Hogy ne mondhasd: nem érted. jelenről. kérte istenét. jövőről tudósít. Ezért.ahogy a magukat jól kifejezni nem tudók -. SZÓKRATÉSZ: Azt is tudod. amelyben a költő elmondja.. amikor elmeséli.nos. Talán így felfogod: a költők és mesélők szövege minket a múltról.. mindkét Atreidát. hanem az öreg pap... ADEIMANTOSZ: Természetes.. hiszen nem vagyok költő. hanem egy példát kiragadva vizsgálok. mintha nem ő. költeménye és elbeszélése teljességgel utánzásmentes. mint megy végbe ez. bocsássa szabadon a lányát. elárulom neked. népének büszke vezérét maga a költő beszél.. akit mint beszélőt megjelöl... Homérosz beszélne... Homérosz. akkor utánozza azt.. ADEIMANTOSZ: Ezt is szeretném világosabban érteni. és megpróbál előttünk úgy tenni. ismered az Iliász első énekét. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem nevetséges tanító vagyok. hogy megvilágítsam. És szinte teljesen ugyanígy beszéli el az Ilion körüli és az Ithakában történteket és Odüsszeusz viszontagságait.az akhájokat úgy kérlelte. vagy utánzással.. SZÓKRATÉSZ: Az az elbeszélés. Eljött a pap.. és könyörgött az akhájoknak. büntesse meg az akhájokat.. mintha más lenne a beszélő.. hogy Khrüszész pap kérte Agamemnónt. nem egészében. és érthetetlen.

hogy tudniillik minden egyes ember csak egyetlen mesterséget űz szépen. és némán hazaindult. Takarodjék és ne ingerelje őt. csak a párbeszédeket tartja meg. előbb fog a lány vele Argoszban megöregedni. viszonzásul . vagy részben utánzással. hogy őreink utánzókká legyenek. ADEIMANTOSZ: Ezt szépen mondtad.adnák meg nékik az istenek. megrettent. ez az utánzás nélküli. ám váltságdíj fejében bocsássák szabadon a lányát. semhogy szabadon bocsátaná. most már világossá tehetem előtted. megszabva. vagy sem. SZÓKRATÉSZ: Talán. Még nem tudom. részben nem. hogy a költők utánzással szerkesszék meg elbeszéléseiket. vajon bebocsássuk-e államunkba a tragédiát és a komédiát.leginkább a dithüramboszban -. Nos kedves társam.így rimánkodott könnyeiért nyilaival álljon bosszút az akhájokon. hogy most azt szeretnéd megvizsgálni. ADEIMANTOSZ: Ezt is értem. Hanem. Itt is érvényes a munkamegosztás SZÓKRATÉSZ: Most azt vizsgáld meg. de Agamemnón dühre gerjedve megparancsolta a papnak: tűnjön el. Az utánzás feladata. talán még ennél is többet. adódhatik ennek az ellenkezője is. vagy magának a költőnek a híradása .. mint a szél. Avagy ez már következik az előbb mondottakból. ADEIMANTOSZ: Értem. amit előbb nem tudtam.. sokat aligha. ADEIMANTOSZ: Emlékszem. a tragédiaírás ilyen. ADEIMANTOSZ: Hogyan is ne? . most abban kéne szót értenünk. Szavait a többi görögök jámboran helyeselték. hogy melyik esetben mit tehetnek. hogy a költészet és monda vagy teljesen utánzás. ADEIMANTOSZ: Most már értem. Hallván mindezt az öreg. s gondolom. amikor a költő a beszédek közti szöveget elhagyva. Adeimantosz. VII. mindegyikben megbukik: egyikben sem lesz kiváló. sokféle nevein szólítva és emlékeztetve őt: ha valaha templomok építésével és áldozati ajándékokkal megajándékozta. és ha mégis megpróbálja. vajon kell-e. SZÓKRATÉSZ: Azt akartam mondani. de vissza se térjen. SZÓKRATÉSZ: Emlékezzél vissza az előbb mondottakra: szóltunk arról már. ahogy te mondtad a tragédia és komédia esetében. sok mindenbe belekapva. ahová beszélgetésünk visz. félve az istent. ha jól értesz engem. de hogy mi módon. mit kell elbeszélni. hogy Tróját elfoglalván élve maradjanak. egyszerű elbeszélés. arra kell mennünk. mit akartál előbb mondani. SZÓKRATÉSZ: Akkor azt is értsd meg. vagy sem. vagy egyáltalán ne utánozzanak? ADEIMANTOSZ: Értem. most ezt kell megvizsgálnunk. SZÓKRATÉSZ: Helyesen fogtad föl. mert nem segít rajta az isten kormánypálcája és koszorúja. vagy mindkét módot elegyítve találod az eposzköltészetben és sokfelé máshol. de elhagyván a tábort sokat fohászkodott Apollónhoz. vajon hagyjuk-e. ha épségben akar hazaérni.

ADEIMANTOSZ: Színigazság. amikor még az egymáshoz közelinek tetsző kétféle utánoznivalót sem tudják ugyanazok jól visszaadni. fölfuvalkodottat. istenekkel tusakodót. ADEIMANTOSZ: Bizony nem. hogy nem tudják mindkettőt ugyanazok jól csinálni. Vagy az előbb nem ezeket nevezted utánzóknak? ADEIMANTOSZ: De igen. erkölcsös magatartást utánozhatnak VIII. ADEIMANTOSZ: Utánzás. mint egyvalamit. ADEIMANTOSZ: Bizony nem. zokogásba merültet. még ennél is kisebb részekre hasadozott az emberi természet. hogy az őröket minden más foglalkozástól fel kell mentenünk. ne utánozzanak semmi rútságot. ha valakibe gyerekkorától belérögződik. magát boldognak képzelőt. utánozzák a bátrakat. úgyhogy képtelen sokfélét szépen utánozni. s ugyanakkor sokfélét tudna utánozni sikeresen. SZÓKRATÉSZ: Se szolgai munkát végző rabnőt. szenvedőt. SZÓKRATÉSZ: Adeimantoszom! Azt hiszem. gyerekségüktől fogva olyan példaképeket. szerelmest meg még kevésbé. Az őrök csak komoly. józanokat. szolgai tettet ne cselekedjenek. szabadokat és mind az ilyesféléket. ne is váljanak ki azok utánzásában. Vagy nem vetted észre. SZÓKRATÉSZ: De még a tragédia és a komédia színészei sem ugyanazok. vagy olyasmiket kifejezni. s akiknek derék férfiakká kell válniok. . mind hanghordozásában sőt gondolkodásában is? ADEIMANTOSZ: Nagyon is. vagy ifjat. melyek mint utánzatok csak megközelítőleg hasonlók. pedig mindkettő utánzás. SZÓKRATÉSZ: Nos. SZÓKRATÉSZ: Említésre méltó feladattal aligha foglalkozhatna valaki. ha előbbi eszmefuttatásunkat fenntartjuk. nehogy abból valami rájuk ragadjon. azoknak ne engedjük meg. ami nem ezt célozza: semmi mást nem szabad cselekedniök és utánozniok. se rabszolgát! ADEIMANTOSZ: Azt se. ők csak az állam szabadságának nagyon kiváló őrei legyenek és semmi mással ne foglalkozzanak. mint például akik egyben komédiát is. SZÓKRATÉSZ: A rapszódoszok sem lehetnek egyben színészek. vagy férjét szidó nőt.SZÓKRATÉSZ: Nemde ugyanez érvényes az utánzásra is? Egy ember sok mindent nem tud olyan jól utánozni. ADEIMANTOSZ: Semmiképpen se engedjük meg. méltóságteljes. szokásává és természetévé válik mind testiekben. öreget. hogy az utánzás. gyászba. És igazad van. beteget. hogy férfi létükre asszonyt utánozzanak. istenfélőket. SZÓKRATÉSZ: Akikről mi gondoskodunk. melyek hivatásukkal összhangban vannak. tragédiát is játszanak. vagy ha mégis utánoznak. vagy viszontagságokba.

vagy más nyomorúságban levőt. madárfüttyöt. a kigúnyolókat. hadihajók evezőseit. . mint ezek. a kürt. részben mivel járatlan az ilyenek utánzásában. ugye mennél silányabb. a szirinx. se a csúfbeszédűt. ADEIMANTOSZ: Hihetőleg. SZÓKRATÉSZ: Ha szavaidat jól értem.és elbeszélésforma. SZÓKRATÉSZ: Vajon szabadjon utánozni kovácsot vagy más mesterembert. Gondolom. nőket meg kell ismerniök. és e hosszú beszélyben csak kis része lesz az utánzásnak. ámbár igaz. hogy magát hitványabbá alakítsa. ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. mennydörgést és más effélét? ADEIMANTOSZ: Meg kell tiltanunk nekik. dehogy buzgólkodnék abban. bőgő bikát. zajgó tengert. szélfütyülést. se a gyávákat. sőt kutyaugatást. és ne is utánozzák őket. arra se szoktassuk rá őket. az őrjöngőket. És van egy ettől elütő. és nem szégyelli az ilyesmit: a leghívebben utánozza a feddhetetlenül és értelmesen cselekvő. Egész előadása hangok és gesztusok utánzása lesz. az orgona hangját. a kocsitengely és a kocsikerék zaját. még ha játékból is. az elbeszélés két fajtája. de ne tegyenek úgy. van bizonyos beszéd. amelynek segítségével a valóban szép és jó ember kifejezheti mondanivalóját. vagy más effélét? ADEIMANTOSZ: Hát hogyan!? Hiszen ezekre nem szabad odafigyelniük! SZÓKRATÉSZ: Vagy utánozzanak nyihogó lovat. csobogó folyót. ADEIMANTOSZ: Melyek ezek? SZÓKRATÉSZ: Mértéktartó ember. hogy szóban. tettben őrjöngőkhöz hasonlítsanak. IX. akit elméjében megvet. annál szívesebben utánoz mindent. vagy mindenféle népséget. Vagy nem jól mondom? ADEIMANTOSZ: Jól. amint mondtam. és egyáltalán nem tartja magához méltatlannak. és csak igen kis mértékben elbeszélés. hogy sokak előtt utánozza az előbb említett mennydörgést. akik mindig az ellenkezőjét teszik annak. és azt kifejezni. SZÓKRATÉSZ: Aki viszont nem ilyen. mintha ő maga volna az. amivel a velük ellentétes születésűek és neveltetésűek élnek és szólnak. jégesőt. amit az előbb mondottunk. hacsak rövid időre nem. mert utálkozik magát holmi hitvány alakba beleélni. amit mi nem sokkal előbb taglaltunk Homérosz eposzai kapcsán. SZÓKRATÉSZ: Nemde azon elbeszélésfajtával fog élni. hogy őrjöngjenek vagy őrjöngőkhöz hasonlítsanak. a fuvola. és beszéde mindkettőt tartalmazza majd: az utánzót és a másik fajtát is. amikor egy derék férfi beszédének vagy tettének elbeszélésébe bocsátkozik. de már kevésbé hajlandó utánozni a beteget. a szerelmében csalódottat vagy a részeget. ADEIMANTOSZ: Színigazság. báránybégetést. ADEIMANTOSZ: Éppen ez. részeget. részben. SZÓKRATÉSZ: Ez tehát. míg az valami jót tesz: hanem bizony restelkedik.SZÓKRATÉSZ: Se rongyembereket. gonosz férfiakat. akik szóban vagy tettel vétkeznek maguk és mások ellen. hiszen szükségképpen ez a jellege az ilyen elbeszélőnek. akkor úgy akarja azt elmondani. derék embert. sem az egymást rágalmazókat. de ha valaki hozzá méltatlanról van szó. vagy a parancsnokaikat. másik beszédfajta.

SZÓKRATÉSZ: Hanem. . SZÓKRATÉSZ: Ha államunkba érkeznék egy férfi. ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. Elmondtuk. ellentétben az általad választottal. Mi magunk megelégszünk egy kevésbé kedves költővel és mondaszerzővel . SZÓKRATÉSZ: Nos barátom. SZÓKRATÉSZ: Ugye ebben az államban a cipész csak cipész és a cipészség mellett nem kormányoskodik. nagyon is behízelgő a vegyes stílus is. aki nagy bölcsességében mindenféle alakot öltene. Adeimantosz. nagyon is így tennénk. Ez nekünk az illendőség szavait utánozná. s ha valaki megadja neki a megfelelő hangnemet és ritmust. és mondanivalóját azon alapelvek szerint fejezné ki. ADEIMANTOSZ: Bizony nem illő. én csak a vegyítetlent fogadnám be. tobzódván a hangulatváltozás mindenféle formájában. azt hiszem kimerítettük a muzsikának az elbeszélésre és mondákra vonatkozó kérdéseit. SZÓKRATÉSZ: Mi mit csináljunk? Vajon mindhárom stílust fogadjuk be államunkba. a földműves csak földműves és a föld művelése mellett nem bíráskodik. amelyeket eleve törvénybe iktattunk. vagy csak a vegyítetlenek egyikét. vagy vegyítve mindkettővel. és mindent tudna utánozni. és szeretné bemutatni költeményeit: mi igen tisztelnénk őt.SZÓKRATÉSZ: Ezek egyikében kevés a változás. SZÓKRATÉSZ: Viszont a másik fajta ábrázolás . ha a maga módján otthonosan akar szólni. ADEIMANTOSZ: Azt hiszem én is. mit kell elbeszélniök és hogyan. hiszen mindenki csak egyetlen foglalkozást űz. de megmondanánk neki. hiszen kevés a hangulatváltozás benne. csodálatos és behízelgő férfiút. és így vagyunk a többiekkel is. azok tanítóinak és a nagy tömegnek kedves. hogy államunkban nincsen ilyen férfi és ne is legyen.megkíván minden hangnemet. amikor próbát tettünk katonáink nevelésére. elküldenénk őt egy másik államba. SZÓKRATÉSZ: Mégis szerintem ez a mi államunkhoz nem illő. ADEIMANTOSZ: Világos. mivel nálunk nincsen több és sokoldalú ember. a mértékletes férfi megfelelőjét. ADEIMANTOSZ: Igaz. vagy a vegyest? ADEIMANTOSZ: Ha rajtam állna. és miután mirhával öntöttük meg a fejét és gyapjúval koszorúztuk. mint szent.a haszna miatt. akkor a jó előadó szinte állandóan egyetlen hangnemben szólhat. és a ritmus is szinte hasonló marad. SZÓKRATÉSZ: A költők és az elbeszélők mind vagy az egyik. ADEIMANTOSZ: Valóban igen vonzó. a katona csak katona és a katonáskodás mellett nem bajlódik pénzügyletekkel. ADEIMANTOSZ: Nagyon is így van.ellentétben az előbbivel . ADEIMANTOSZ: Ha rajtunk állna. különösen a gyermekeknek. vagy a másik ilyen előadásmóddal élnek. mindenféle ritmust.

rábeszélőnek a szavára hallgat. imádságával istenhez vagy tanításával. mit mondhatnánk erről. de azt a hangnemet mindenképpen hagyd meg. hanem mindenek . mit kell mondanunk ezekről. intésével emberhez fohászkodik. használhatják-e ezeket harcosok? GLAUKÓN: Semmiképpen. SZÓKRATÉSZ: Most még hátravan. és ennélfogva ésszerűen cselekszik és nem fuvalkodik föl. a puhányság és a lomhaság is. GLAUKÓN: Nincs szükségünk. GLAUKÓN: Igaz.Az éneklés módja és a dallamok X. GLAUKÓN: Nagyon is. szóval minden helyzetben rettenetlenül és állhatatosan dacol a végzettel. De hagyd meg a másik hangnemet is.légyen az sebesülés. SZÓKRATÉSZ: Ami a szöveget illeti. kemény kényszer alatt. ha szeretnénk az előbb mondottakkal összhangban maradni? GLAUKÓN (fölnevetve): Azt hiszem. Szókratész. amely méltón utánozza a bátor férfi hangját és kifejezését. hogy szóljunk az éneklés módjáról és dallamairól. SZÓKRATÉSZ: Ezeket. SZÓKRATÉSZ: Melyek a siratódal hangnemei? Felelj. Valamit azért sejtek. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Előbb már mondtuk. az semmiben sem különbözik a nem énekelt szövegtől. hanem békés és önkéntes tettet teljesít. SZÓKRATÉSZ: Nos. aki harci cselekményekben. akkor én nem vagyok ez a „mindenki”. ezt tudom. azét a férfiét. milyenek legyenek. SZÓKRATÉSZ: Melyek a puhányság és az italozás hangnemei? GLAUKÓN: A ión és a líd. GLAUKÓN: Természetesen. Azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: A hangnemnek és a ritmusnak követnie kell a szöveget. SZÓKRATÉSZ: Azt azért meg tudod mondani. barátom. GLAUKÓN: Igen. hogy a dallamnak három összetevője van: szöveg. mellőzzük? Haszontalanok még mértéktartó asszonyoknak is. haldoklás vagy bármi más szerencsétlenség -. tanítónak. nemhogy a férfiaknak. amikor valakit meggyőz vagy kérlel. SZÓKRATÉSZ: Vajon nem találná-e ki mindenki. SZÓKRATÉSZ: És a részegség is méltatlan az őrökhöz. SZÓKRATÉSZ: Nem értek a hangnemekhez. ugye. ADEIMANTOSZ: Világos. hogy nincs szükségünk siratódalra és sirámokra. ezeket ernyedteknek hívjuk. még hátravan a dór és a fríg. hangnem és ritmus. Pillanatnyilag még fogalmam sincs. vagy éppen ellenkezőleg: a kérőnek. amelyről az előbb szólottunk. aki nem erőszakos. hisz te vagy a zenész! GLAUKÓN: A mixolíd és a szintonolíd és az ezekhez hasonlók. szörnyű válságban .

hogy mely verslábak felelnek meg a szolgaságnak. SZÓKRATÉSZ: Akkor ebben Damóntól kérünk tanácsot. ezzel semmi újat nem cselekszünk. hogy különbnek ítéljük Apollónt és hangszerét Marszüásznál és annak hangszerénél. hogy háromfajta ritmus van. De hogy melyik milyen életnek az utánzata. és ne a beszéd a lábat és dallamot. mint a hangnemek is. és melyek ezek ellenkezőjének. SZÓKRATÉSZ: A kutyára is! Önkéntelenül megint tisztogatni kezdtük a fényűzőnek mondott államot. lévén ez a te dolgod. nem tudom. GLAUKÓN: Józan mérséklettel. hanem azt vizsgáljuk meg. SZÓKRATÉSZ: Hárfákat. az őrjöngésnek és más rosszaságnak. Azt azért elmondhatom. a fennhéjázásnak. SZÓKRATÉSZ: Nohát akkor tisztogassuk tovább! A hangnemeket követve fölmerül a ritmus kérdése. amit én. GLAUKÓN: Nem hiszem. erre nézve a versláb és a dallam szükségképpen kövesse az ilyen férfi beszédritmusát. GLAUKÓN: Azt akarod te is meghagyni. valamint a négy hangból támad valamennyi hangnem. a mértékletesek. és a mezőn a pásztoroknál a szirinx. amelyek a legszebben fejezik ki a veszedelemben. mit is tehetnénk. és az egyiket jambusnak . daktilusnak és hősinek. emelkedést és ereszkedést egyenlővé téve. jósorsban lévők. De mondd el. csakúgy.közepette bölcsen és mértékletesen viselkedik. lévén hasznosak államunkban. nem tudom elősorolni. azt már nem tudom. mi a rendezett és bátor férfi életritmusa. amikor valamely ritmust harcinak nevezett. továbbá összetettnek. A ritmus XI. GLAUKÓN: Zeuszra. hosszúval és röviddel zárta. Mintha homályosan emlékeznék. SZÓKRATÉSZ: Ugye énekeinkhez és dallamainkhoz nem kellenek sokhúrú hangszerek és pánharmónia? GLAUKÓN: Azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Barátom. szóval ezt a két hangnemet hagyd meg. GLAUKÓN: Ez következik a mondottakból. és az elértekkel megelégedett. Most ne részletezzük a sokféle verslábat. amelyekből a verslábak szövődnek. pengetőket és mindenféle sokösszhangú hangszereket készítő mestereket mi nem táplálunk. SZÓKRATÉSZ: Nos? Fuvolakészítőket és fuvolásokat befogadsz-e államunkba? Vajon az nem a legtöbb húrú hangszer és nem éppen előképe a pánharmóniának? GLAUKÓN: Világos. valahogy elrendezte őket. nem. bátrak hangját. melyek ezek a ritmusok. GLAUKÓN: Zeuszra. SZÓKRATÉSZ: Megmarad neked a líra és a kithara.

szépalakúság. a rossz összhang a rút beszédnek és erkölcsnek a testvére. a szép hangnem. SZÓKRATÉSZ: Mi hát a stílus módja és maga a beszéd? Vajon nem a lélek erkölcséhez igazodik? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: És a stílushoz a többi. hogy ezeknek kell igazodniuk. hiszen mindben benne rejlik a szépalakúság és az otrombaság. Szép stílus. SZÓKRATÉSZ: Hiszen ezzel van telítve a festészet és minden ilyesféle mesterség: a szövés. ezek ellentéte viszont az ellenkezőnek: a mértékletes jó erkölcsnek a testvére és utánzata.nevezte. az építészet és minden más kézművesség. Hiszen. ha be akarják tölteni hivatásukat? GLAUKÓN: Ezt kell követniök. hogy a féktelen. a másikat troheusnak. és kényszerítenünk kell őket. Némelyiknél gáncsolta vagy magasztalta a versláb tempóját. hasonlóképpen a szép dallam és a csúf dallam. És az otrombaság a rossz ritmus. épületeken vagy valami más alkotáson. a szép ritmus mind a szép erkölcshöz igazodik. szolgai. ahogy a bárgyúságot szokták szépítgetve hívni. bízzuk Damónra . ennek ellenkezőjéhez a rossz ritmus. otromba rossz erkölcsöt örökítsék meg élőlények képében. szerelem SZÓKRATÉSZ: A szép beszéd. szóval mindezt most nem mondhatom el. a hímzés. GLAUKÓN: Mindenképpen. SZÓKRATÉSZ: De azt meg tudod különböztetni. és útját kell szegnünk. SZÓKRATÉSZ: Nemde az ifjaknak mindenben ezt kell követniök. hogy költeményeikbe plántálják bele a jó erkölcs képmását. mint mondtam. GLAUKÓN: Tökéletesen. és nem fordítva. nem. persze nem azt a „szép erkölcsöt” értem. zene. GLAUKÓN: Biztos. XII. GLAUKÓN: Igen. nehogy e rossz példákon . nem kevésbé magukat a ritmusokat vagy együtt mind a kettőt. hogy a ritmus következménye a szépen rendezett forma. az nálunk nem alkothat. különben nálunk nem költhetnek. és aki erre képtelen.tisztázásuk nagy időbe tellnék. hanem az igazán szép erkölcsű szellemet. a szépen rendezett forma. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: A szép ritmus a szép beszédhez hasonul és azt követi. Vagy te másképp gondolod? GLAUKÓN: Zeuszra. hosszút és rövidet illesztve össze. valamint a többi alkotónak is így kell rendelkeznünk. SZÓKRATÉSZ: Ugye rendelést kell tennünk költőinknek. Ezeket. szép erkölcs. a ritmustalanságé a formátlanság. sőt még testünk természete és minden más növekvő lényé is. ahogy az előbb mondottuk: a ritmus és a hangnem igazodik a beszédhez.

valamint ellentéteiket.a szépet dicséri és örömmel a lelkébe fogadja. ez teszi a lelket szépalakúvá. SZÓKRATÉSZ: És a leginkább ilyent éppen a zenét tudó szereti. feltéve ha valaki helyesen nevelődik.ha valahol a vízben vagy tükörben feltűnnek . SZÓKRATÉSZ: Ugye. az ellenkezőjévé. ha már a betűket ismerjük? Ez együtt jár a mesterséggel és a tanultsággal. s ezek testvéreit.csak akkor ismerjük fel. ha az önmérsékletnek. SZÓKRATÉSZ: Ugye. és gyerekségüktől fogva észrevétlenül a szép beszédhez hasonlóvá képezze őket.mintha nem is kéne észrevenni őket -. szépalakúságot támasztva benne. amikor még nem fogja föl. akik szép lelkükből képesek fürkészni a szép és a szépalakúság természetét. sem akiket nevelni akarunk: az őrök. GLAUKÓN: Igaz. GLAUKÓN: Természetesen. az összhangtalant meg éppen nem szereti? . GLAUKÓN: Mindenképpen. GLAUKÓN: A lehető legszebben nevelődnének így. lévén mindkettő ugyanaz a típus . fölismerjük. Glaukón. GLAUKÓN: Szükségképpen. hanem úgy véljük. és ahol föllelhetők. és a legerősebben ragadja meg azt. amint egy fuvallat jó levegőjű tájakról egészséget hozván. mint valami rossz legelőn. hanem mindenütt felismerjük. SZÓKRATÉSZ: Nos az istenekre mondom. ha a betűk . SZÓKRATÉSZ: És a legszebb lény egyben a legszeretetreméltóbb is. ha az értelme fölébred. ám ha nem. és sem kicsiben. később aztán. a nagylelkűségnek az ősképeit. és sajátjának ismeri fel. viszont a rútat méltán gáncsolja és gyűlöli már zsenge korában. ott észleljük magukat és képmásaikat. hanem olyan alkotókat kell keresnünk. a szabadságszeretetnek. szeretetet és összhangot oltva beléjük.méltán háborogva . mégis bármely szövegben előfordulnak . sem nagyban nem vétjük el őket . hogy mintegy egészséges helyen lakva ifjaink mindenből hasznot húzzanak. s a szép dolgokról valami megihlesse látásukat és hallásukat. GLAUKÓN: Azt hiszem. örömmel fogadja a szépet. azért a legfontosabb a zenei nevelés. SZÓKRATÉSZ: Ugye a betűk képmását is .nevelődve őreink. És mivel a nem szép alkotást vagy a nem szép teremtményt a legerősebben a zenében kellően nevelt ember érzi meg és . ha valakiben együtt található a lelkében leledző erkölcsi szépség a megfelelő és azzal összecsöndülő szép külsővel. sem nagyban nem tévesztjük el. és sem kicsinyben. mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe.bár kevés van belőlük. ahol csak előadódnak. csak akkor. a látni tudó számára ez volna a legbűvöletesebb látvány? GLAUKÓN: Nagyon is. ezért kell a nevelésnek a zenére alapozódnia. minden nap a sokféle gazból kicsinyenként sokat szakajtsanak és legeljenek. hozzá tartoznak ugyanahhoz a mesterséghez és tanultsághoz.nem fognak ki rajtunk. s belőle táplálkozva maga is széppé és jóvá válik. és így észrevétlenül valami nagy bajt támasszanak a lelkükben. különben nem válhatunk írástudókká. a bátorságnak. muzsikusok sem leszünk előbb sem mi. SZÓKRATÉSZ: Valamint akkor értünk eléggé a betűvetéshez.ugye.

Ugye a zenének a szép szerelmével kell végződnie? GLAUKÓN: Egyetértek veled. SZÓKRATÉSZ: És a gyönyör és a többi erény között? GLAUKÓN: Semmiképpen. GLAUKÓN: Zeuszra. és én ezt méltányolom. ha igazán szeretik egymást. SZÓKRATÉSZ: A zene után a testgyakorlással kell nevelni ifjainkat. de a testi tökéletlenséget még elnézheti. Bevégeztük. és a gyönyörrel nem közösködhet sem az igazi szerető. SZÓKRATÉSZ: Ebben is alapos nevelést kell nekik adnunk gyermekkoruktól fogva egész életükben. SZÓKRATÉSZ: Értem. És őrjítőbbet sem. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. természeténél fogva az igazi szerelem a rendezett lelkű és szép lényt szereti mértékletesen és zeneien? GLAUKÓN: Nagyon is. ellenkezőleg: a jó lélek a maga erényével a testet is a lehető legjobbá teheti. amivel végeznünk kellett. a féktelenség között? GLAUKÓN: Mindennél inkább. SZÓKRATÉSZ: És az igazi szerelem nem férhet össze holmi őrülettel vagy féktelenséggel? GLAUKÓN: De nem ám! SZÓKRATÉSZ: Nem férhet össze a gyönyörrel sem. GLAUKÓN: Legyen így. azért még szeretheti. Szerintem ez a kérdés nyitja. Vizsgáld meg te is! Egészséges test a maga erényével még nem teremt jó lelket. hogy a zenéről szóló eszmefuttatás végére értünk.GLAUKÓN: Nem ám. hiszen ilyenek voltak és most is ilyenek a te kedveskéid. legyen együtt vele. De csak úgy éljen együtt a kedvesével. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. lévén a zene és a szépség iránt érzéketlen. Hanem erre felelj. különösen. te is úgy látod. hogy továbbment ennél! Vagy ha nem így tesz. akárcsak a fájdalom. A testgyakorlásról XIII. az általunk alapított államban majd ilyen törvényt hozol: a szerető csak szeresse kedvesét. SZÓKRATÉSZ: Ismersz-e nagyobb és élesebb gyönyört a szerelmeskedésnél? GLAUKÓN: Nem én. Van-e valami közös a mértékletesség és a szertelen gyönyör között? GLAUKÓN: Hogy volna? Hiszen a gyönyör esztelenné tesz. hogy még a látszatát sem kelti. SZÓKRATÉSZ: És a gyönyör és a fennhéjázás. sem a szeretett lény. semmiképpen. érje őt gáncs és megvetés. ha a lelkében hibádzik valami. ha már megnyerte magának. mintha csak a fia volna. SZÓKRATÉSZ: Ugye. simogassa a szépségéért. GLAUKÓN: Persze. Te hogy látod? .

s hogy ne szaporítsuk a szót. Homérosz fűszereket sem említ soha. hanem csak sülttel. GLAUKÓN: Nem is dicsérem. mindjárt súlyosan megbetegednek. SZÓKRATÉSZ: Úgy tudom. hiszen mindenütt könnyebb tűzzel készíteni étket. nem vendégeli meg őket hallal. SZÓKRATÉSZ: A háború atlétáinak még szigorúbb aszkézisre van szükségük. és ha csak egy kicsit is eltérnek a rájuk kiszabott életmódtól. sem főtt hússal. a legkülönb testedzés nővére az előbb tárgyalt zenének? GLAUKÓN: Ezt hogy érted? SZÓKRATÉSZ: A testedzésnek egyszerűnek. Vagy nem látod. ha az elmét kellően ápoljuk. . tudod. SZÓKRATÉSZ: S ha ezt helyesnek tartod. hogy tartózkodnia kell ezektől. hogy amikor a táborban lakomáztatja a hősöket. se fagy. SZÓKRATÉSZ: Hiszen az álmossá tesz és betegségre hajlamossá. ha az őrnek őrre volna szüksége. SZÓKRATÉSZ: Ugye. hogy részegségükben ne tudják. SZÓKRATÉSZ: Akkor ugye. GLAUKÓN: Így látom én is. SZÓKRATÉSZ: S mi legyen az étkezésükkel? Hiszen mégiscsak atléták. mint az őrökhöz. amely a katonáknak könnyebben készíthető. És a többi atléta is tudja. GLAUKÓN: De látom. hogy kerüljék a részegséget. egyben átadjuk neki a testedzés gondját is. az atléták életmódja rájuk is érvényes? GLAUKÓN: Bizonyára. GLAUKÓN: Nevetséges is volna. GLAUKÓN: Már hogyan? SZÓKRATÉSZ: Ebben tanulhatunk Homérosztól. mint edényeket körülhurcolni. se hőség. SZÓKRATÉSZ: Ugye helyesen cselekszünk. pedig az ugyancsak sok van a Hellészpontosz tengerben. a legkeményebb küzdelemre hivatottak! Vagy nem? GLAUKÓN: De igen. SZÓKRATÉSZ: Előírjuk. nekik kell a legélesebben látniok és hallaniok és a hadműveletek során rájuk zúduló forgandóságoknak a legjobban ellenállniok.GLAUKÓN: Én is így. se étel. GLAUKÓN: Azok nagyon is jól tudják ezt. Bárki máshoz inkább illik. GLAUKÓN: Nagyon helyesen. magunk csak az alapelveket írjuk elő. aligha dicséred a szürakuszaiak asztalát vagy a szicíliai étkek sokféleségét. mértéktartónak kell lennie. hol vannak a földön. barátom. ha testét óvni akarja. amint az őrkutyáknak. hogy az atléták átalusszák az életüket. különösen a harcosok testedzésének. és tartózkodnak. GLAUKÓN: Nagyon is. hogy ne ártson egészségüknek se víz.

hanem mert az ember a tohonyaság és az általunk leírt életmód hatására mint egy mocsár eltelt nedvekkel és szelekkel. hogy e nyavalyáknak ilyen nevet adjanak. SZÓKRATÉSZ: Helyesen ábrázoljuk az ilyen táplálkozást. SZÓKRATÉSZ: És azt nem tartod rútnak. ha ugyanúgy élnek az orvosmesterséggel nem éppen sebek vagy évszakos nyavalyák gyógyítására. GLAUKÓN: Persze hogy helyesen. SZÓKRATÉSZ: Egy államban uralkodó rossz és rút nevelésnek ugyan mi volna nagyobb bizonyítéka szerinted. ha azzal az énekléssel és zenével látjuk hasonlónak. akkor sorra nyitják meg a bíróságokat és a kórházakat. ha valaki nemcsak hogy egész életét mint vádló és vádlott a bíróságnál fecsérli el. mint fölfúvódás és folyás. nem tudván. hanem még azok is. aki vigyázni akar teste jó állapotára. SZÓKRATÉSZ: Ott a zenében ez a tarkabarkaság féktelenséget szült.és teszi mindezt holmi semmiségek és kicsinységek miatt.SZÓKRATÉSZ: Kárhoztatod azt is. viszont az egyszerűség a zenében a lélek önuralmát. GLAUKÓN: Tökéletesen igazad van. mennyivel szebb és különb dolog. . ha korinthoszi barátnőt tart a férfi. és ugyancsak nagyra tartják a bírói és orvosi mesterséget. GLAUKÓN: Mindenképpen. ha az ember élete nincs holmi szunyókáló bíráknak kiszolgáltatva. és kényszeríti Aszklépiosz ügyes tanítványait. hát még ha szabad emberek is buzgón élnek vele! GLAUKÓN: Miért ne? XIV. GLAUKÓN: Ezek valóban új és furcsa betegségnevek. GLAUKÓN: Szükségképpen. mint hogy nevezetes orvosokra és bírákra szorul nemcsak az alja nép és a kézművesség. ismer minden kiskaput és egérutat: ördöngös hajlékonysággal hogyan kerülje ki a büntetést . saját igazsága híján? GLAUKÓN: Ez bizony mindennél rútabb dolog. a testedzésben jó egészséget. SZÓKRATÉSZ: És nem látod azt még ennél is rútabbnak. akik magukat szabadságban nevelteknek képzelik? Vagy nem tűnik föl a rútság és neveletlenség nagy bizonyítékának. SZÓKRATÉSZ: Kárhoztatod az attikai édességek élvezetét is. Az erkölcsök elfajulásával egyre több lesz a beteg és a pörlekedő SZÓKRATÉSZ: Ha egy államban eluralkodik a féktelenség és a betegség. hogy mindenféle gazság elkövetésére képes és mindenféle fortélyra. ha az igazságos kénytelen a jogaiért a zsarnokhoz vagy más bírákhoz fordulni. amely összekever mindenféle hangnemet és ritmust. hanem a szépség ismerete híján még dicsekszik is azzal. GLAUKÓN: Ez bizony annál is rútabb dolog. itt a testedzésben pedig betegséget.

SZÓKRATÉSZ: Ha egy ács beteg. Nevetséges. gyapjúkendőt rendel a fejére vagy más effélét. hogy a szolganő a sebesült Eurüpülosznak bort adott inni. GLAUKÓN: Akkor szép ajándékot nyert tudós mesterségéből. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? XV. ha pedig ezt a teste nem viselheti el. ez a testedző megbetegedvén. égetéssel. hogy Aszklépiosz ezt a fajta orvoslást nem holmi tudatlanságból és járatlanságból nem hagyományozta utódaira.A helyes és a helytelen gyógyászat SZÓKRATÉSZ: Amilyenek Aszklépiosz idejében még nem léteztek. amely halálos volt. vágással megszabadul tőle. hogy Trója térségében az ő fiai nem helytelenítették. hogy egy jól rendezett államban mindenki a maga feladatát végezni rendeltetett. hogy ezt a betegséget pátyolgató mai orvosmesterséget Aszklépiosz utódai egyáltalán nem gyakorolták Hérodikosz működése előtt. GLAUKÓN: Bizony képtelen ital ez ilyen betegnek. GLAUKÓN: Világos. gyakorolja erényét! GLAUKÓN: Ezt gondoltam előbb is. Csak azt érte el. él tovább gyakorolva mesterségét. ami hihetőleg lázat okozhat. a gazdagoknál és a látszólag boldogoknál pedig nem. hogy ezt a mesterembereknél helyénvalónak észleljük. SZÓKRATÉSZ: Mert megvan a maga kiszabott feladata. hogy önmagát nagy tétlenségben mindenféle orvosságokkal gyógyítgatva. hogy hosszan késleltette saját halálát. elhanyagolván adott mesterségét. GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Úgy. SZÓKRATÉSZ: Nem hallottad. és megszabadul minden gondjától. hiszen nem tudta meggyógyítani magát. Hérodikosz. hanem mert tudta. ha éppen meggyógyult. ha meggondolod. meghintve azt árpával. ha mindig a betegségével kell nyűgölődnie. GLAUKÓN: Legalábbis ezt mondják. s ezáltal agyonnyaggatta először leginkább magát. és nincs ideje egy életen át betegeskedni. SZÓKRATÉSZ: Hiszi az. és így bölcs tudásával nagy kort ért meg. és reszelt sajtot. GLAUKÓN: Azt hiszem csak így él helyesen az orvosi mesterséggel. mit követel Phokilüdész? Aki csak él. SZÓKRATÉSZ: A gazdagnak szerintünk nincs ilyen kiszabott feladata. Következtetem abból. ha valamiben is eltért megszokott életmódjától. kér az orvostól gyógyszert. a testgyakorlást a gyógyítással elegyítette. amely nélkül nem élhetne. SZÓKRATÉSZ: Nem. hogy kiöklendje a betegséget. hamarosan azt feleli: nincs ideje betegeskedni és semmi értelme az életének. s Patrokloszt se kárhoztatták. aki ezt a gyógymódot javasolta. megissza. aztán másokat. de ha az orvos hosszas diétát ír elő neki. aki nem tudja. . meghal. és visszatér szokott életmódjához. egy életen át újra és újra gyötrődött. vagy éppen a belek megtisztításával. Ezek után bizony búcsút vesz az ilyen orvostól. amely nélkül élete haszontalanná válnék. Megfigyelte saját betegségét.

s kenték jó gyógykenetekkel. és az orvoslásban is apjuk szavát követve gyógyítottak. Vagy a betegség pátyolgatása. SZÓKRATÉSZ: Annak. hogy haszonleső volt. ha isten fia. XVI. SZÓKRATÉSZ: Méltán. akik már nagyon sok egészségest és beteget kezeltek. hiszen az már sem magának. akiknek igen sokféle emberrel volt dolguk. útját szegi az erény gyakorlásának és megbecsülésének. és ha nem fáradozik.. ha az a sebesülés előtt egészséges volt és józan életet élt. De hogy mit egyék. hogy Aszklépiosz Apollón fia létére pénzért gyógyított meg egy haldokló gazdagot. gyanú támad. a következőkhöz? Jó orvosokra nincs szükség államunkban? Azok leginkább ilyenek. hanem aki meghatározott időn túl nem kapott életre. GLAUKÓN: Okosak voltak Aszklépiosz fiai. ha mégis az volt. azt állítván. hogy ezek Trójánál ugyancsak derék daliáknak bizonyultak. Viszont szerintük a természettől beteg és mértéktelenül élő ember az életével nem használ sem magának. Mi azonban a korábban mondottak alapján nem hisszük el mindkét állítást. GLAUKÓN: Azt hiszem. Szókratész. akkor nem lehetett isten fia.SZÓKRATÉSZ: Ezen bizony nem hadakozunk. és se vége. Fiai is bizonyítják. SZÓKRATÉSZ: Ezt fölismervén. és emiatt villámcsapás érte. ennélfogva nem illeti meg őt orvosi segítségük. akik valószínűleg hasonlóak lennének hozzájuk. mind a hivatali foglalkozásra. GLAUKÓN: Zeuszra! Mindennél inkább gátolja ezt. afelől épp oly kevéssé adtak utasítást neki. Aszklépiosz a természettől vagy életmódjuk következtében egészséges testűek. valamint azok a legkülönb bírák. mint Eurüpülosznak. ellenkezésünket váltják ki Pindarosz és a tragédiaírók. bár az ácsot és más mesterembert akadályoz mesterségének gyakorlásában. Persze. . s ha ez az érzés eluralkodik. még ha az imént elegyes bort ivott is. se hossza a test fájdalmainak. a gondoskodásra és az önmagán való tűnődésre is. nyomorult életnek megtartani. hogy ezek még utódokat is nemzzenek. annak gyógyítását nem tartotta kötelezőnek. vajon kell-e a gazdagnak valamiért fáradoznia. hogy az államot ne károsítsák meg.. hogy a Pandarosz-sebesítette Menelaosz sebéből mint szívták ki a vért. még ha Midásznál is gazdagabb volna. s így egy hosszú. így van. akkor nem állíthatjuk róla. hogy az illető fejfájását és szédülését a bölcselkedés idézte elő. hiszen a gyógyszerek eléggé hatékonyak a beteg meggyógyítására. GLAUKÓN: Okos államférfinak mondod Aszklépioszt. SZÓKRATÉSZ: És ami a legfontosabb: káros még a tanulásra is. visszasegítette őket megszokott életmódjukhoz. minthogy a betegség tudatát gerjeszti. De mit szólsz. mégsem gátolja Phokilüdész követelményének teljesülését. GLAUKÓN: Tökéletesen igazad van. ám a belül gyökeresen beteg testet nem próbálta meg diétával kicsinyenként kimerni és betölteni. Nem tudod. mind a hadviselésre. hogy az is volt. hiszen ez egyaránt káros mind a gazdaságvezetésre. nem is ápolják. Vagy nem emlékszel. sem másnak. de valami konkrét betegségben szenvedők számára és állapotuk miatt tanította az orvoslást. majd gyógyszerrel és operációval végét szegte betegségüknek. mit igyék. ha a testgyakorlás érdekében túlzottan törődnek a testtel. nem élet az élete. sem az államnak nem lehet hasznára. inkább abban okulhatnánk.

mert nem tudja. Az a jó. Szerintem csak az ilyen lehet bölcs. hanem másokban. aki hosszú idő alatt nagy jártasságot szerzett a gonoszság lényegének megítélésében. hanem a lélekkel: az nem lehet beteg. milyen az egészséges jellem. hiszen annak sohse szabadna betegnek lennie. kiket tartok én ilyeneknek? GLAUKÓN: No mondd! SZÓKRATÉSZ: Megpróbálom. XVII. hogy majd . viszont az erényes jellem jó nevelésben részesülve fokozatosan rájön önmaga és a gonoszság mibenlétére. GLAUKÓN: Ez mindenképpen igaz.egészséges érzékkel ítélje meg. érintetlennek. GLAUKÓN: Azt hiszem. és magát mindenre képesnek és bölcsnek tartja. s velük érintkeznie. olyan. De most egy csapásra két különböző dolgot kérdezel. Aki ügyeskedő és csak a rosszra gyanakvó. hiszen saját magáról veszi a példát. amikor a magafajtával találkozik. nem kell neki zsenge korától fogva gonosz lelkek között nevelkednie. SZÓKRATÉSZ: Ezért a jó bíró nem lehet fiatal. barátom. mint jókkal. majd helytelen időben hitetlenkedik. mi a rossz természete. vagy nem válhat azzá. igen nemes az ilyen bíró. hiszen nincs meg bennük a gonoszok lelkivilágának a hasonmása. SZÓKRATÉSZ: Nem az ilyenek. s nem saját magán tapasztalva meg. hanem az előbb ábrázoltak közt kell a jó és bölcs bírát keresnünk. amilyent kérdeztél. maradjon csak meg a rossz erkölcsöktől tisztának. ugyancsak ügyesnek bizonyul és óvatosnak. aki jólelkű. GLAUKÓN: Helyes. lévén természettől nem valami egészségesek. aki már sok gazságra vetemedett. Milyen a jó bíró? SZÓKRATÉSZ: Viszont a bíró a lelken lélekkel uralkodik. sem mindenféle gaztettet magának megpróbálnia ahhoz. mint együgyűnek. ha jól akar gyógyítani. maga és mások előtt inkább bölcsnek tűnik föl. de azt nem a saját lelkében levőként élte át.SZÓKRATÉSZ: Az államnak igenis szüksége van jó orvosokra. Nemes lelkű ifjak gyakran naivnak látszanak és az igazságtalanoktól könnyen rászedhetőnek. hogy pontosan ítélhesse meg mások gaztetteit. láthatóan elbizonytalanodik. vagy azzá válnia. Gondolom a testet nem a testtel gyógyítják. De tudod.lévén szép és jó lélek . Hiszen a gonoszság nem ismeri föl az erényt. mi az igazságos. GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Azok a legkülönb orvosok. Mivel többször érintkezik gonoszokkal. Ellenkezőleg. a gonosz soha! GLAUKÓN: Azt hiszem én is. úgyhogy nagy időn át törekedett másokban kifürkészni. ahogy az orvos a saját testén a betegségeket. sem önmagát. . akik zsenge koruktól fogva mesterségük elsajátítására a legtöbb és legsúlyosabb betegekkel voltak együtt és maguk is átestek mindenféle súlyos betegségen. SZÓKRATÉSZ: És jó bíró is. GLAUKÓN: Nagyon is így járnak. nélkülözve lelkében ennek példáját. tudással élve. öregnek kell lennie. Ám ha az ilyen egy tisztességes öregemberhez közelít.

az viszont puhánnyá és túl engedékennyé. s a zenét meg sem kóstolta? Másfelől az. GLAUKÓN: Nyilván. hogy inkább akaraterejét fejlessze. GLAUKÓN: Hanem miért? SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem mindkettőt a lélek fejlesztésére szánták. ez helyes neveléssel férfiassá válnék. SZÓKRATÉSZ: Akik a zenei nevelést és a testgyakorlást megszervezték. GLAUKÓN: Azt hiszem én is. a sikerületlen és javíthatatlan lelkűeket pedig öljék meg! GLAUKÓN: Azt hiszem. de az indulat mértéktelen feszítésével nyilván a kellőnél merevebbé és féktelenebbé lesz. milyen lelkiállapotba kerül az. aki csak az ellenkező nevelést kapta? GLAUKÓN: Mit akarsz ezzel mondani? SZÓKRATÉSZ: Ez durvává lesz és merevvé. SZÓKRATÉSZ: A vadság az illető természetének indulatosságából adódik. mint az atléták. a zenei neveléssel a lelket. hogy a testgyakorlással a testet fejlesszék. Aki csak a testgyakorlást űzi. és e jó szándékával eléri. GLAUKÓN: Igen helyesen szóltál. SZÓKRATÉSZ: Vállalja a testedzést és a fáradalmakat azért. SZÓKRATÉSZ: Ugyanennek nyomán a zenében pallérozott ifjú a testét is edzi. viszont a csak zenei nevelésű puhányabbá annál. akik csak testi erejük fokozásáért esznek és gyakorlatoznak. aki egész életén át csak a testet tornáztatta. ne csak testi erejét. GLAUKÓN: De megfigyeltem.Az előbbiek összefoglalása SZÓKRATÉSZ: Tehát az ilyen bíráskodással együtt a tárgyalt orvosi tevékenységet törvénnyel szabályozzuk: a testileg-lelkileg jóltermett polgárokat ám gyógyítsák. de a többieket ne! A hitvány testűeket pedig hagyják meghalni. GLAUKÓN: Bizonyára. ez a legjobb ezeknek a nyomorultaknak és az államnak is. hogy csak a végső szükségben kelljen orvoshoz fordulnia. az a kelleténél vadabb lesz. mint sokan hiszik. nem azért tették ezt. . amely szerintünk a mértékletesség szülőanyja. egyszerű zenei nevelésben pallérozódván. A zene és a testgyakorlás célja: az egyoldalúság elkerülésével a lélek összhangjának kialakítása SZÓKRATÉSZ: A fiatalok bizonyára óvakodnak majd a bírósághoz fordulni. ami javára válnék. nem úgy. GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Nem figyelted meg.

GLAUKÓN: Tökéletesen igaz. GLAUKÓN: Nyilván. pallérozódott. hanem tovább is csak bűvöletbe merül. mindennek csak bősz erőszakkal megy neki. jó nevelést nyerve viszont higgadttá és mértékletessé. szinte kimetsződik az ideg a lelkéből. SZÓKRATÉSZ: És ha már természettől indulattalan. Az ilyen aztán nem indulatossá. meg férfias is. akkor hamar idejut. hanem haragossá lesz. SZÓKRATÉSZ: Az ilyen összhangzó lélek higgadt is. GLAUKÓN: Nagyon is így van. de utóbb hamar megcsöndesül. elbűvölődik a fuvola hangjától. sem más zenei foglalkozásban. ám ha ekkor nem hagy föl a befogadással. és a múzsákkal sohasem társalkodik? Még ha lelkében lakozott volna némi tanulékonyság. és férfiasabbá lesz. mint a bika. otrombaságban él. SZÓKRATÉSZ: Tehát ezt a két természetet összhangba kell hozni egymással. mint előbb volt. tehát használhatatlanból használhatóvá teszi. süketté. ha nem ízlelte meg az eszmélkedést. telve búskomorsággal. és egész életét siránkozva s az ének bűvöletében múlatja el. összhang és kellem nélkül. mígnem indulata teljesen elolvad. de eltelik indulattal. bárgyúvá. GLAUKÓN: Nagyon is. GLAUKÓN: Egyaránt. SZÓKRATÉSZ: És ha valaki csak a testét edzi és nagyokat eszik. ha volt is bátor indulata. és a fülön mint tölcséren keresztül befogadja az általunk említett lágy és sírós hangnemeket. SZÓKRATÉSZ: Így a szellem gyűlölője lesz. aki sohasem ocsúdott föl. akkor bizony olvadozik és szétfolyik. . sohasem tisztázta magában megérzéseit. azt. GLAUKÓN: De mennyire. GLAUKÓN: Így van. GLAUKÓN: Nagyon is így van. hogy az őrökben egyaránt érvényesülnie kell mindkét természetnek. indulatát meggyöngíti és ingerlékennyé teszi. SZÓKRATÉSZ: Ha valaki átadja magát a zenének. és ő bizony puhány harcossá válik. de ha már eleve indulatos lelkű. tudatlanságban. múzsátlan fajankó.SZÓKRATÉSZ: Nos? A szelídség vajon nem a filozófustermészetből adódik? Ha ezt nem zabolázzák. SZÓKRATÉSZ: Állítjuk. vakká válik. mint a vasat. de a zenét és a filozófiát mellőzi? Ez ugyanis először testileg jól érzi magát. eszmecserékben sem vett részt. nem él a szavakkal. akkor a kelleténél puhányabbá lesz. SZÓKRATÉSZ: Az összhangtalan lélek viszont gyáva és durva. az ilyen ember. GLAUKÓN: Így van. a kutatást. GLAUKÓN: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Na és? Ezután csak ezt teszi. úgyhogy már csekély hatásra is kirobban. XVIII. meggyőzéssel. csak megolvasztja.

hanem együtt mindkét hajlamnak. A vezetők kiválasztása SZÓKRATÉSZ: Legyen. SZÓKRATÉSZ: Ugye. SZÓKRATÉSZ: Aki a testedzést és a zenét szépen elegyíti és mértéket tartva alkalmazza a lélekre. és ezt már nem nehéz kitalálni. . SZÓKRATÉSZ: Más szóval: okosaknak és erőseknek kell lenniök. és nem is holmi mellékesnek. mégpedig minél előbb. SZÓKRATÉSZ: És kik értenek legjobban a földműveléshez? Nem a legkülönb földművesek? GLAUKÓN: De igen. leginkább ezt nevezhetnénk zeneileg képzett és magával összhangban levő embernek. SZÓKRATÉSZ: Méghozzá az öregebbek legkiválóbbjai. és nem a léleknek és testnek külön. a fiatalabbak pedig a vezetettek? GLAUKÓN: Világos. Ezután mit kell tisztáznunk? Ugye azt. sokkal inkább. hogy az öregebbek lesznek a vezetők. ó. a torna. ezt az indulat. a zenét és a testgyakorlást. GLAUKÓN: Igen. GLAUKÓN: Szükségképpen. amit éppen szeret. SZÓKRATÉSZ: Államunkban ilyen vezető kell nekünk. mint a húrokat hangolókat.és lovasjátékokat? Világos. ezenkívül még törődniök kell az állammal is? GLAUKÓN: Így van. nem épp ők az állam legőrebb őrei? GLAUKÓN: De igen. SZÓKRATÉSZ: Márpedig mindenki azzal törődik leginkább. hogy ezeknek az előbbi alapelvekhez kell igazodniok. SZÓKRATÉSZ: Nos. XIX. hogy a kellő mértékű feszítéssel és lazítással összhangban csöndüljenek. a kutyahajtást. GLAUKÓN: Bizonyára nem nehéz. SZÓKRATÉSZ: Ezek tehát a nevelés és a képzés alapelvei. azt a filozófia számára. Szókratész. ha alkotmányunkat őrizni akarjuk. GLAUKÓN: Méltán.SZÓKRATÉSZ: Szerintem e két hajlam számára adta az isten a kétféle mesterséget. GLAUKÓN: Ilyen kell. kik legyenek a vezetők és kik a vezetettek? GLAUKÓN: Persze. mivel a vezetőknek még az őrök közt is a legkiválóbbaknak kell lenniök. Miért tárgyalnánk részletesen a táncot. világos. GLAUKÓN: Ezt hiszem én is.

ha pedig nem. hogy mindig azt cselekedjék. GLAUKÓN: Ezt is értem. ezen azt értem. nagyon is „tragikus” nyelven beszélek. nyilván el is bűvöl bennünket. melyeknek során az ember az ilyesmiről a legkönnyebben megfeledkezhet és tőrbe eshet. GLAUKÓN: Hogy érted. SZÓKRATÉSZ: Csak akkor. ezek a vezetésre termettek. az akarat ellenére való távozást még meg kell magyaráznod. s amiről hiheti. azt kell kutatnunk. GLAUKÓN: Így van. vajon híven őrzik-e. hiszen ami megtéveszt. hogy az igazság ismerete épp a valóságon alapuló nézet? GLAUKÓN: Igazad van. amit az államra nézve hasznosnak vélnek. amit lelkükre kötöttünk. Vagy talán nem? . az előbbiekben az érvelés észrevétlenül mintegy elorozza tőle a nézetét. kik a legjobb őrei annak a bennük lakozó elvnek. akinek az emlékezete csalhatatlan. hogy a helyes nézettől az ember csak akarata ellenére válhatik meg.azonosak az övéivel. s olyan feladatokat tűznünk eléjük. vagy pedig ő maga felejti el nézeteit: ez esetben az idő. aminek az érdekei . Azt hiszem. te is azokat tartod. GLAUKÓN: Igen. akarat ellenére pedig minden helyes nézet. hogy ha boldogul. GLAUKÓN: Az önként távozást értem. a rossztól viszont annál szívesebben? És mi a rossz? Nem az igazságtól elrugaszkodás? S az igazság ismerete nem a jó? Vagy ne tudnád. erőszak. hogy egész életükben szívvel-lélekkel készek azon fáradozni. XX. hogy mindig az állam javáért kell cselekedniük. Ha valakit meglopnak. Ezeket aztán gyermekkoruktól kezdve meg kell figyelnünk. önként a hamis nézet. akiktől vizsgálataink alapján leginkább várhatjuk. aki pedig nem ilyen. Most csak érted? GLAUKÓN: Most már igen. SZÓKRATÉSZ: Az erőszakon meg azt értem. attól nem szívesen válunk meg. ha az embert néha gyötrelem vagy kín téríti más nézetre. SZÓKRATÉSZ: Úgy vélem tehát. hogy elvetik? SZÓKRATÉSZ: Mindjárt megmondom. SZÓKRATÉSZ: Elbűvölteknek. nem csábítja-e el őket varázslat. ha az elme jobb belátásra tér. SZÓKRATÉSZ: Ki kell tehát válogatnunk az őrök közül azokat. amit az állam érdekében a legjobbnak vélnek. GLAUKÓN: Valóban. GLAUKÓN: Ezt sem értem. s megfeledkezve. nem vetik-e el az elvet. mint az imént mondottam. SZÓKRATÉSZ: Hát nem tudod te is.SZÓKRATÉSZ: S nyilván azt szereti legjobban. akkor ő sem. SZÓKRATÉSZ: Tehát. SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik. ki kell rekesztenünk. most már látom. hogy ami jó. és igazad is van. akkor ő is boldog lesz. az ellenkezőjét pedig a világért se tennék meg. valamely nézet kétféleképp távozhat elménkből: önként vagy akarat ellenére. szemmel kell tartani őket életük minden szakában.úgy véli . akik gyönyörtől elbódulva vagy valami rémségtől megrettenve változtatják meg nézetüket. gondolom. aztán csak azt válasszuk ki őrnek. ha meglopják. elbűvölik vagy kényszerítik. hogy más nézetre csábítják.

nemcsak maguknak. Körülbelül így képzelem.mint a költők beszélik és sokakkal el is hitették -. hogy ezek ne akarjanak. az elöljárók és az őrök kiválogatását és tisztükbe helyezését. hogy az előbb említett kényszerű hazugságok mintájára nemesen mi is hazudjunk egyet. kínokkal és versenyekkel kell őket edzenünk. Aki pedig nem ilyen. mindenesetre igen erős rábeszélő képesség kell hozzá. Három emberfajta SZÓKRATÉSZ: Ha majd elmondtam. megérted. mint aranyat a tűzben. majd meg gyönyörök közé. legalább a többi polgárral? GLAUKÓN: Milyen hazugságra gondolsz? SZÓKRATÉSZ: Egy föníciai hazugságra. adjunk neki kitüntetéseket életében és halálában. persze csak úgy nagy vonalakban és nem részletesen. tehát amint a csikókat lármás. SZÓKRATÉSZ: Valójában nem volna helyesebb. kavargó tömegbe vezetik. kedves Glaukónom. de az államnak is igen nagy hasznára. SZÓKRATÉSZ: Aztán fáradalmakkal. legyen része a legnagyobb tiszteletajándékban. és sokkal jobban meg kell őket vizsgálnunk. sőt nem is tudom. ifjúés férfikorban kiállott próbákból mindig színtisztán kerül ki. úgy e fiatalokat is különféle rettenetességek elé kell vetnünk. ha e kiválasztottakat tekintenők a külellenség és a belső barátok mindenható őreinek. S aki aztán e gyermek-. A polgárok tekintsék testvéreknek egymást XXI. s elhitessük azt lehetőleg magukkal az elöljárókkal is.az elbűvölés . a legszebb temetésben. és mind e helyzetekben önmagukkal szép ritmusban. és itt is ugyanerre kell ügyelnünk.próbájának kell alávetnünk és közben megfigyelnünk őket. azt tegyük meg az állam elöljárójának és őrének. GLAUKÓN: Úgy látom. összhangban maradnak-e. azt zárjuk ki. amely nem is olyan nagyon új . önmaguk és a tanult zene becsületes őreinek. a mi időnkben azonban már nem. GLAUKÓN: Én is valahogy így képzelem. SZÓKRATÉSZ: És volna valami fortélya. hajdan sok helyütt megtörtént. emlékművekben.míg az imént őröknek nevezett fiatalokat csupán az őrök segédeinek. azok meg ne tudjanak ártani . SZÓKRATÉSZ: Végül a harmadik módozat . nehezen szánod rá magadat a szóra. hogy ijedősek-e. és így figyelik meg. hogy okom volt rá. vajon elbűvölhetetlenek és mindenben állhatatosnak bizonyulnak-e.GLAUKÓN: De igen. . GLAUKÓN: Helyes. vagy ha ez nem sikerül. hogy egyáltalán megeshet-e. amiért szabódtam. akik az elöljárók rendelkezéseinek érvényt szereznek? GLAUKÓN: De nagyon helyes lesz így.

lévén ők a legértékesebbek.így magyarázzuk majd nekik a mesét -. azt becsüljék meg. s ők csak úgy képzelték. magatokhoz hasonló ivadékot nemzetek majd. meg kell védeniök. a kézművesek vagy a földművesek közé. amelyen élnek. és ott készült fegyverzetük s egyéb felszerelésük is. és az illendő áldozatokat bemutatták.GLAUKÓN: Mondd csak bátran. ha vas. ha valaki nem akarna engedelmeskedni a törvényeknek. mint a farkas a nyájra. SZÓKRATÉSZ: Mégpedig úgy. Nos. de elképzelhető a gyermekeikről és ezek utódairól. ebből az. De azért hallgasd csak a mese folytatását is. de megeshetik. s ha valaki rátámad. Az őröknek nem lehet magántulajdonuk XXII. míg a földművesekbe és kézművesekbe vasat. ha aztán felütötték a tábort. ha róluk magukról van szó. Jó lesz így? GLAUKÓN: Jó lesz. és így tovább a többieknél is. ha valaki rájuk törne. illetve segítőik rendjébe. csakhogy teremtőtök közületek a vezetésre alkalmasokba születésükkor aranyat kevert. s így aztán a földdel. polgártársaikat pedig édestestvéreiknek. ha viszont az utóbbiak közül egy gyermek arany-.a felszínre küldte őket. az ezüstből arany. valójában pedig akkor még a föld alatt voltak. SZÓKRATÉSZ: Még ez is szerencse volna. . mint ivadékaikra. édestestvérek vagytok . ott formálódtak és nevelkedtek ők maguk. akik az államban éltek. hogy az embereink ezt a mondát elhiggyék? GLAUKÓN: Semmi esetre sem. mit akarsz mondani. S mivel mindnyájan rokonok vagytok.bár magam sem tudom. mikor már teljesen készen voltak. készítsék el nyoszolyáikat. tudsz-e valami módot. s osszuk be őket vezetőik alá. hogy az állam pusztul el. ne félj! SZÓKRATÉSZ: Hát jó. Ez mindenesetre úgy alakul majd. és ahol védekezhetnek a külső ellenség ellen. hogy mindaz csak merő álom volt. Mi csak fegyverezzük föl a föld szülte fiakat.vagy vaslényegű volna. és fordítva. nem ok nélkül fogtál oly szabódva e hazugság elmondásához. hogy télen-nyáron menedéket nyújtson. ahogy a közfelfogás megszabja. SZÓKRATÉSZ: Meg is volt rá az okom. Mármost a vezetőknek legfőképpen azt hagyta meg az isten. a föld . a föld szülötteinek kell vallaniok. elmondom . szemeljék ki a városban a táborozásra legalkalmasabb helyet. a világért se szánják meg. amit mi velük a táplálásuk és nevelésük folyamán cselekedtünk. de megpróbálom először magukkal az elöljárókkal és a katonákkal s aztán a többi polgárral is elhitetni. Szóval ti mind. hogy az aranyból épp ezüstivadék lesz. mert körülbelül sejtem. az őrökbe és segédeikbe ezüstöt. s mily szavakkal éljek -. GLAUKÓN: No. vagy ezüstlényegűnek születik. semmire oly éberen ne vigyázzanak. és emeljék fel az őrök. honnan vegyem a bátorságot. ahonnan a belső lakosságot a legjobban féken tarthatják. hogy semmin oly hűségesen ne őrködjenek. abból ez. Mihelyt megérkeztek. hanem a természetének megfelelő rangsorba taszítsák le.anyjuk lévén . mint nevelőanyjukkal kell törődniök. hogy tudniillik a lelkükbe milyen anyagok keveredtek.vagy bronzlényegű őr vigyáz rá. általában a későbbi nemzedékekről. mert így jobban törődnének az állammal és egymással. s ha aztán saját magzatuk netán bronz. hogy mindezt átélték és elszenvedték. mert egy jóslat kimondja. illetve bronzot.

sőt arannyal még csak egy fedél alatt sem tartózkodhatnak. SZÓKRATÉSZ: Nos. amit az imént mondottunk. hogy az őrök segédei ilyesmit cselekedjenek a polgárokkal. GLAUKÓN: Bizony ezt meg kell akadályoznunk. ahová kedve szerint bárki be ne léphetne. SZÓKRATÉSZ: S a leghatásosabb védekezésre nem úgy készülhetünk föl a legjobban. s egész életüket kölcsönös gyűlöletben és . hogy ez ne gátolja őket abban. ha olyan kutyákat tart. GLAUKÓN: Valóban megkövetelheti. se kevés ne legyen. de hogyha magántulajdonként földet. éppen ezért a város lakói közül egyedül nekik tilos az arany használata és érintése.náluk erősebbek lévén . hogy egy évre se sok. éhség vagy más rossz szokás következtében éppen a kutyák vetemednek a juhok bántalmazására. ellátásuk pedig annyi legyen csak. s úgy neveli a nyáj őrzésére. továbbá: ne legyen olyan lakásuk. kutyákból valóságos farkasokká válnak. GLAUKÓN: Hát mi a különbség a kettő között? SZÓKRATÉSZ: Megpróbálom megmagyarázni. sőt kamrájuk sem. ha azt akarjuk. ezt még nem merném állítani. És így megmenthetik magukat is. hogy a lehető legjobb őrökké váljanak. emberi aranyra és ezüstre sohasem lesz szükségük. A pásztor legnagyobb szégyene és veszedelme az. és éljenek bajtársi közösségben. ha azt várjuk tőlük. hogy egymás iránt és a védelmük alatt álló polgárság iránt türelemmel viseltessenek. s kárhozatos dolog is volna az isteni aranyat emberi arany szerzésével elvegyíteni és megfertőzni. hogy tudniillik a segítőket föltétlenül helyesen kell nevelnünk bármi neveléssel. polgártársaikkal való megegyezés szerint. SZÓKRATÉSZ: Igen. magukon nem hordhatják. Ha jól értem. védelem fejében kapjanak annyi zsoldot. nem a következőképpen kellene élniök és lakniok. de polgártársaik szövetségeseiből gyűlöletes kényurakká válnak. házat és pénzt szereznek. míg az ő aranylényegük színtiszta. ihatnak aranyedényből. azt azonban igen.jóindulatú szövetségesekből vad zsarnokokká váljanak. kedves Glaukónom. nem holmi kereskedő lakásáról. SZÓKRATÉSZ: Figyelj rám. hogy engedetlenség. azt minden értelmes ember megkövetelheti. s ne vetemedhessenek polgártársaik sanyargatására. magyarázzuk meg nekik: mivel az istenek jóvoltából az isteni arany és ezüst úgyis mindörökre a lelkükben van. de persze katonai szállásról. nem ehetnek. kivéve a legszükségesebbet. mint a táborokban élő katonák. hiszen a nagy tömeg kezén forgó pénz miatt már úgyis elég sok istentelenség esett meg. étkezzenek közösen. GLAUKÓN: Nagyon helyesen. akkor az őrökből talán jó gazdákká és földművesekké. ha ezek a segítők valóban jó nevelésben részesülnek? GLAUKÓN: De hiszen abban részesültek! SZÓKRATÉSZ: No. s . meg az államot is.GLAUKÓN: Természetesen. amennyire egy józan és vitéz katonabajnoknak szüksége van. GLAUKÓN: Szörnyűség! Nem az? SZÓKRATÉSZ: Tehát mindenáron meg kell akadályoznunk. lakásukról beszélsz. hogy e nevelésen kívül az őrök segédeinek lakása és minden egyéb ingósága is olyan legyen. hogy igazi őrök legyenek? Először is: egyiküknek se legyen magánvagyona.

és hozzunk-e ennek megfelelő törvényeket.így rendezkedjenek be. mint a külső ellenségtől. és sokkal többször és sokkal inkább kell rettegniök a belső. hogy az őrök . meg az állam is. Ezért követeljük-e. .lakás és egyéb viszonyaik tekintetében . közben pedig a szakadék legszélén botorkálnak maguk is.áskálódásban fecsérlik el. vagy sem? GLAUKÓN: Nagyon is.

s aztán rájuk bízhatnánk. inkább azon buzgólkodjál.megadva mindegyik résznek. a fazekas fazekas. ADEIMANTOSZ: Mivel védekezel. akik az élelmen kívül fizetést nem kapnak. Ezt nem említetted vádként. SZÓKRATÉSZ: Méghozzá mint kosztosok. ami a közhit szerint a boldogulóknak jut osztályrészül. javaikból az isteneknek áldoznak. hiszen ha rád hallgatnánk. aztán nézzük meg az ellenkezőjét. Ha éppen egy szobrot színeznénk ki. hogy azok már ne látsszanak szemeknek. hogy így dolgozzanak. és kifogásolná. ami megilleti . vádoljunk ezzel is. Ezt mondjuk: az nem lenne csoda. s ezt tesszük boldoggá. mégsem nyernek vele.aranyat. bár a legszebb. hanem hogy lehetőleg az egész állam az legyen. ezüstöt szereznek. amit oly régen keresünk. s minden mást.az egészet tegyük széppé. csak nem őrökké. ne gondold. kerevetekre fektethetnénk. Hiszen úgy véltük. korongjukat melléjük téve. s úgy tennénk boldoggá a többieket is. amire az úgynevezett boldogok szabadon költekezhetnek. mint mások.mondhatná valaki . hanem feketével festjük -. méltán védekezhetnénk így: „Csodálatos ember. lezüllik vagy másnak tetteti magát. kedveseiknek sem adhatnak semmit. amikor épp kedvük szottyan. lakmározó fazekasokat. hogy olyan szép szemeket kell festenünk. ami. ezt meg sem tehetik. Egyelőre mintázzuk meg: mi hogyan képzeljük a boldog államot. s ezeket pompásan berendezik. a legrosszabbul szervezett államban meg az igazságtalanságra: ezt felismerve ítélhetünk arról is. Szókratész. s valaki hozzánk lépne. Így ne kényszeríts most arra bennünket. hogy műveljék a földet kedvükre. SZÓKRATÉSZ: Ha az eddigi úton haladunk. az ilyen államban bukkanunk rá legkönnyebben az igazságosságra. ám ha a törvények és az állam őrei nem igazán. tehát ha például magánügyben el akarnak utazni. és semmire se költhetnek. SZÓKRATÉSZ: Kérdezed: hogyan védekezem majd? ADEIMANTOSZ: Igen.Negyedik könyv Boldogok-e az őrök? I. de nem úgy. amely őket inkább teszi mindenné. hogy ekképpen az egész állam boldog legyen. sőt . hanem csak a látszat szerint .például a szemet. Persze. hogy olyan boldogságot adjunk az őröknek. csakhogy mi nem azért alapítunk államot. mint például a földbirtokosok vagy akik szép nagy házakat építenek. a legtöbbjénél ez nem olyan fontos: ha a varga romlottá válik. Viszont . hogy abból egy kis csoportot kiragadunk. vagy a tűz körül iszogató. ne kívánd ezt a többi testrésznél sem.ők nyilván csak mint fizetett segítők laknak az államban. hanem az egészet. hogy . a földműves nem lenne többé földműves. s még sok más ehhez hasonlót sem. nem bíborral. arannyal kicifrázhatnánk. csak éppen őrködnek. hogy a test legszebb részeit nem a legszebb színekkel díszítjük . ha ők is e javaktól volnának a legboldogabbak. dologtalanul. Hiszen a földműveseket uszályos ruhába is öltöztethetnénk. mert bár az állam igazság szerint az övék. akikből pedig az állam összetevődik. hogy nem teszed túlságosan boldoggá ezeket az embereket? S méghozzá ők tehetnek róla. azt hiszem feleletre lelünk.mint említetted . ADEIMANTOSZ: Jó. ez az államot még nem veszélyezteti. ha valaki azt mondja. Hát ilyesmire ne biztass. hogy abban egy népréteg legyen különösen boldog. vendégeket fogadnak. és senki nem maradna az.

Hiszed-e. ha megszedi magát.az egész államot mindenestül megrontják. és a többiek is mind. akkor .őrök. hogy minél boldogabbak legyenek. . vajon azért szervezzük meg az őröket. nehogy észrevétlenül belopóddzanak az államba. SZÓKRATÉSZ: Lustább és hanyagabb lesz. nem rontja-e meg. és megrontja őket magukat is. hogy az egész állam gyarapodásával és szép szervezkedésével mindegyik népréteg a természetes fejlődés szerint legyen boldoggá. A gazdagság és a szegénység egyaránt ártalmas II. míg az előbbi nézet szószólója inkább csak olyan földműveseket kíván. ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Így. ADEIMANTOSZ: Helyes. akik nagy boldogan dőzsölnek. SZÓKRATÉSZ: Szóval e két állapot: a szegénység és a gazdagság megrontja a mesteremberek munkáját. mint azelőtt? ADEIMANTOSZ: Úgy ám! SZÓKRATÉSZ: Szóval rosszabb fazekas lesz? ADEIMANTOSZ: Sokkal rosszabb! SZÓKRATÉSZ: Ám ha nagy szegénységében képtelen beszerezni szerszámait vagy mesterségének többi kellékeit.ugye belátod . és nyugodjunk bele. hanem örök dínomdánomban élnének. akik dolgoznak. aztán is szívesen törődik a mesterségével? ADEIMANTOSZ: Dehogy törődik. Meg kell fontolnunk. ADEIMANTOSZ: Igaz. hogy minél tökéletesebben végezzék a maguk feladatát. ADEIMANTOSZ: Úgy látszik. holott jólétének és boldogulásának egyedül ők a biztosítékai. nem teszi-e haszontalanná két állapot? ADEIMANTOSZ: Miféle két állapot? SZÓKRATÉSZ: A gazdagság és a szegénység. és fiait. hanem valami másról beszél. s az őrök segédeit és az őröket pedig arra szorítsuk és beszéljük rá.” Mármost. mintha nem is államban. ha mi igazi őröket akarunk. SZÓKRATÉSZ: Vajon szerinted ennek a testvér-tételével is igazam lesz? ADEIMANTOSZ: Mi volna az? SZÓKRATÉSZ: Vizsgáld meg: vajon a többieket. hogy a fazekas. akik a legkevésbé züllesztik az államot. vagy inkább tartsuk szem előtt az egész állam javát. SZÓKRATÉSZ: Tehát az őröknek eszerint mindenképp el kell kerülniök e két állapotot. akkor gyatrábban dolgozik. akkor az illető talán nem is államról. tanítványait is kontárokká neveli.

ADEIMANTOSZ: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Először is: ha harcra kerül a sor. SZÓKRATÉSZ: Még akkor sem. hogy a gazdag ember tudással és gyakorlattal többre viheti az ökölvívásban. SZÓKRATÉSZ: Nos. ha nem lesz pénze. aki nem is ökölvívó. nincs is megengedve. ha azt hiszed. mit gondolsz. sovány kutyák ellen harcolni. és nem a kutyák oldalán a kövér. De ha egy államban halmozódik fel a többiek minden kincse. SZÓKRATÉSZ: Egy ellen nyilván nehezebben. ha ketten egyszerre támadják. ha valaki ezt hallja. ha tehát a mi oldalunkon léptek háborúba. mint a harcban? ADEIMANTOSZ: De igen. s ezt sokszor cselekedhetné tűző napsütésben és fojtó melegben? Nem teríthetne így le még több ilyen támadót is? ADEIMANTOSZ: Nem volna csoda. Ámde azt is vizsgáld meg. jámbor birkák ellen. SZÓKRATÉSZ: Jámbor ember vagy te. SZÓKRATÉSZ: Mármost nem gondolod-e. ha igen. az előbbi elpuhultsághoz. Adeimantoszom. Háború ADEIMANTOSZ: Ez kétségtelen. SZÓKRATÉSZ: Nos. de már kettő ellen sokkal könnyebben. hogy más szervezet is megérdemli az „állam” nevet. ADEIMANTOSZ: Ezt magam sem hiszem. lomhasághoz és forrongásokhoz vezet. mit gondolsz. tiétek lesz az ellenség kincse”. egy ökölvívó. ellenben gazdag és kövér? ADEIMANTOSZ: Aligha. ADEIMANTOSZ: Miért ne érdemelné? . mit akar majd? Izmos. ha nagyon jól felkészült. SZÓKRATÉSZ: És ha az egyik államba követséget küldenénk. az utóbbi pedig szolgalelkűséget és kontárkodást idéz elő. mégiscsak jó lesz vigyázni. nemcsak az általunk elképzelt állam. és ott elmondaná az igazságot: „Nálunk arany és ezüst nincs használatban. Szókratész: hogyan tud majd államunk hadat viselni. nehogy ez bajt hozzon a szegény államra. annál inkább nálatok. ha sikerülne hátrálnia. akkor a mi atlétáink még nálunk kétszer-háromszor több ellenséggel szemben is könnyen állják a sarat.ADEIMANTOSZ: Melyik két állapotot? SZÓKRATÉSZ: A gazdagságot és a szegénységet. nem küzd-e meg könnyen két olyan emberrel. ADEIMANTOSZ: Belátom. különösen ha egy gazdag és hatalmas állammal kell hadakoznia. hogy igazad lehet. ugye gazdag emberekkel harcolnak majd edzett bajnok létükre? ADEIMANTOSZ: Gazdagokkal. majd visszafordulva az éppen rátámadót leütni.

se nagy. drága Adeimantosz. ellenséged pedig kevés. s ha ezekkel mint egységes állammal számolsz. csak „elégséges”. hogy ha az őröknek csenevész gyermekük születik.ahogy a játékban szokás mondani . de tovább ne. addig növekedjék.„egész sereg állam”. s ennek megfelelően mekkora területet hasítsanak ki. feltéve. sőt szinte semmiséget. Minden a neveléstől függ SZÓKRATÉSZ: Látod. ez még kézenfekvőbb követelmény. mekkora legyen az állam. de ha sok államnak tekinted őket. ezt be kell sorolnunk a többi polgár közé. hogy így mindenki a maga egyetlen munkakörét betöltve. mert ily nagy egységes államot nem könnyen találsz sem a hellének. vezetőink szemében épp ez lehetne a legésszerűbb határa annak. ADEIMANTOSZ: És mi légyen ez? . sőt polgárait is odaígéred a többinek. amikor azt mondtuk. hogy az úgynevezett „egyetlen nagy dolgot” megszívlelik. Vagy más a véleményed? ADEIMANTOSZ: Zeuszra. „egy” maradjon. SZÓKRATÉSZ: Nomármost. és nemcsak látszat szerint. míg olyat akárhányat. hatalmát. ne pedig „sok”-ká fejlődjék. ADEIMANTOSZ: Valóban. még ha csak ezer harcosa lesz is. ADEIMANTOSZ: Helyes. ADEIMANTOSZ: No. hanem megfelelő nagyságú és egységes. S ameddig az állam józanul olyan marad. Bármelyikben legalábbis kettő harcban áll egymással. a leghatalmasabb lesz. Mekkora legyen az állam? III. amely látszatra sokszorta nagyobb a miénknél. hogy egységes marad. ha pedig ezek közt akad egy-egy kiváló gyermek. a szegények és a gazdagok „állama”. s egyik részüknek a vagyonát. szövetségesed mindig sok lesz. nem is kívánunk tőlük olyan sokat és nagyot. ezt az őrök közé. ami nem is „nagy dolog”. mint az előbbi. nem. SZÓKRATÉSZ: Még egyszerűbb a következő. hogy a többi polgár esetében is minden egyes személyt arra a munkára rendeljünk. mint gondolná valaki. ADEIMANTOSZ: Miféle határról beszélsz? SZÓKRATÉSZ: Gondolom: ameddig az állam úgy növekszik. ami már előbb is szóba került. hogy ne legyen az állam se kicsi.SZÓKRATÉSZ: A többit valami olyan névvel kell megjelölnünk. és így az egész állam is „egy”-gyé. ahogy az imént megszerveztük. sem a barbárok közt. SZÓKRATÉSZ: Másik intelemként még ezt is lelkükre kötjük az őröknek: mindenképpen őrködjenek. amelyre rátermett. nem pedig egyszerűen „állam”. sőt ezekben ismét igen sok „állam” van. Ezzel azt akartuk leszögezni. ne pedig „sok”. amelynek tágabb az értelme: mindegyikük . lemondva a többiről. nagyon megjárhatod. ez elég kézenfekvő követelmény.

sőt mást is. SZÓKRATÉSZ: Eszerint az őröknek valahol a zenei nevelés terén kell megépíteniök az őrhelyüket.. Szókratész. hogy végül fölforgat minden egyéni és közügyet. és mindenekfelett azon őrködjenek. csak apránként befészkelődik. innen . ugyanakkor az egészséges természet. elődeinél különbbé válik. ezzel mindent kockára teszünk.ezt tanítja Damón. ADEIMANTOSZ: Legalábbis a törvényszegés épp itt lopózik be a legalattomosabban. s törvényszegőkké lesznek maguk is.. amit egyelőre mellőzünk: az asszonyszerzés. s ezt még dicséri is. hanem a hagyományt lehetőleg híven megőrizzék. ha az alkotmány már jó irányban halad.SZÓKRATÉSZ: Az oktatás és a nevelés. ADEIMANTOSZ: Hogy is lehetne másképp? . sőt feltételeznünk sem. amennyire lehet . SZÓKRATÉSZ: No lám. hogy a testi és zenei nevelés terén ne történjenek a megállapított rendet felborító újítások. valóban így van? ADEIMANTOSZ: Azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Mert hiszen. a költő ezen nem annyira új éneket ért. akkor úgy növekszik tovább. hogy valaki ezt mondja: „. ADEIMANTOSZ: Csakugyan ez volna a leghelyesebb. SZÓKRATÉSZ: Akkor pedig ..még könnyen azt hihetik. majd pedig tovább nyomul előre a törvény és az alkotmány ellen.gyermekeinket már eleve törvénytisztelőbb játékhoz kell szoktatnunk.a barátok köztulajdonává kell tennünk. s hidd el. s lassacskán beszivárog az emberek erkölcseibe és foglalatosságaiba. így. úgy elkanászodik. ADEIMANTOSZ: Nyilván.ha kitartunk mellette . mert ha játékuk fittyet hány a törvénynek. az egészséges nevelés és oktatás . attól félve. ADEIMANTOSZ: Magam is így gondolkozom. akkor már lehetetlen belőlük törvénytisztelő és erkölcsös férfiakat nevelni.mint már kezdetben is mondottuk .a közmondás szavával . ADEIMANTOSZ: Nem is csinál más bajt. többek közt a nemzésben is. a gyermeknemzés rendjét. ez kihat az állam legfőbb törvényeire . s ezt vallom én is. mert ha valaki a zenei formákat módosítja. mintha mit sem ártana. A nevelés terén káros az újítás SZÓKRATÉSZ: Röviden szólva: az állam gondozóinak arra kell vigyázniok.átterjed a polgárok egymás közti jogügyleteire. ha ilyen nevelésben részesül. Óvakodnunk kell ugyanis a zenei formák újító megváltoztatásától. mint inkább új dalformát.megnőve . a házasság. ahogy ezt más élőlényeknél is látjuk. mintegy játék leple alatt.az olyan dalt dicsérik legjobban a népek. mely a legújabbként jár körben dalnokok ajkán” . mint a kör. SZÓKRATÉSZ: Igen. hogy tudniillik mindezt. mindezt könnyen belátják.jó természetet támaszt. mert ha jó neveléssel fegyelmezett férfiakká lesznek. IV. Márpedig az ilyesmit nem szabad helyeselnünk. hogy óvatlanul káros elferdülések ne támadjanak.

SZÓKRATÉSZ: Ha viszont a gyermekek már a játék során jó irányba indulnak, s a törvénytiszteletet a zenei nevelés útján megszokják, akkor majd ez - az előbbiekkel ellentétben - híven kíséri minden lépésüket, növekszik bennük, s még azt is helyrehozza, ami azelőtt hiba volt az államban. ADEIMANTOSZ: Igazad van.

Nem kell minden apróságot szabályozni SZÓKRATÉSZ: És ők aztán majd azokat a kicsiségnek látszó szabályokat is kitalálják, amelyeket elődeik mind mellőztek. ADEIMANTOSZ: Melyeket? SZÓKRATÉSZ: Olyasmiket, hogy a fiatalok az öregek jelenlétében hallgassanak, ahogy az illik, adják át a helyüket nekik, álljanak föl előttük, szolgálják ki szülőiket; továbbá: milyen legyen a hajviseletük, ruhájuk, cipőjük, egész külső megjelenésük, és így tovább. Vagy nem így gondolod? ADEIMANTOSZ: De így. SZÓKRATÉSZ: De együgyűségnek tartom, hogy az ilyesmit törvénybe iktassák: ez sehol sincs így, és ha szóban és írásban elrendelnék, nem is maradna fenn. ADEIMANTOSZ: Nem hát! SZÓKRATÉSZ: Szóval, Adeimantoszom, úgy tetszik, hogy amilyen irányban indul el valaki a nevelés folytán, olyan lesz későbbi fejlődése is. Hasonló hasonlót vonz - nem mindig így van? ADEIMANTOSZ: De igen. SZÓKRATÉSZ: Végül - azt hiszem, így mondhatnánk - a dolog teljesen befejeződik, akár jól, akár rosszul. ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Ezért meg se próbálnám, hogy az ilyesmit törvénnyel szabályozzam. ADEIMANTOSZ: Nyilván. SZÓKRATÉSZ: És ha, uramisten, holmi piaci ügyekről van szó, mint például üzletről, amelyet a piacon kötnek az emberek; vagy ha úgy tetszik, iparosokkal kötött megállapodásról, sértegetésről, s tettlegességről, vádemelésről, bíróküldésről; s ha például adóbehajtás vagy -kivetés válik szükségessé piacon, vagy kikötőben; s általában bizonyos piaci, városi, kikötői s más efféle rendészeti ügyről: vajon érdemes-e mindezt törvénnyel szabályozni? ADEIMANTOSZ: Bizony tisztességes, becsületes emberek közt az ilyesmihez nem szükségesek a rendelkezések; a legtöbb dologban, amely törvényekre szorul, maguk is könnyen eligazodnak. SZÓKRATÉSZ: Igen, barátom, feltéve, ha isten ajándékaként érvényben maradnak az előbb felsorolt alaptörvények.

ADEIMANTOSZ: Ha pedig nem így lesz, egész életükben mást se tesznek, mint tömegesen gyártják az ilyen résztörvényeket, javítgatják őket abban a reményben, hogy majd csak rátalálnak a legjobbra. SZÓKRATÉSZ: Szerinted tehát az ilyen emberek úgy élnek, mint a betegek, akik telhetetlenségükben nem hajlandók szakítani káros életmódjukkal. ADEIMANTOSZ: Valóban. SZÓKRATÉSZ: Egyébként az ilyen emberek igen kedvesen élnek; állandóan gyógyíttatják magukat, pedig mit sem érnek el vele, legfeljebb még bonyolultabbá és súlyosabbá teszik a betegségüket, és ha valaki orvosságot ajánl nekik, állandóan reménykednek, hogy attól majd meggyógyulnak. ADEIMANTOSZ: Csakugyan, az ilyen betegeknek ez a sorsuk. SZÓKRATÉSZ: No és az nem kedves bennük, hogy azt tartják a legnagyobb ellenségüknek, aki megmondja az igazat, hogy tudniillik míg abba nem hagyják az örökös ivást, töltekezést, szeretkezést és henyélést, addig sem gyógyszer, sem égetés, sem metszés, sem ráolvasás, sem amulettek s egyéb efféle dolog nem segít rajtuk? ADEIMANTOSZ: No, ez nem túl kedves; szép kis kedvesség, ha valaki a jóakarójára haragszik. SZÓKRATÉSZ: Úgy látom, nem rajongsz az ilyenekért. ADEIMANTOSZ: Zeuszra, nem. V. SZÓKRATÉSZ: Akkor hát azért sem lelkesedel, ha az előbb emlegetett egész állam így tesz. Vagy talán nem gondolod, hogy az ilyen beteghez hasonlít az az állam is, amely - bár rossz az alkotmánya - polgárainak megtiltja, hogy általános szervezetét megváltoztassák, mert aki ezt teszi, halál fia; aki ellenben őket alkotmányuk keretei közt kedvükre kiszolgálja, aki hízelegve hajbókol körülöttük, kiszimatolja hajlandóságaikat és szemfényvesztően kielégíti, az aztán derék, nagy feladatokra képes, bölcs ember lesz a szemükben, akit tisztelettel öveznek? ADEIMANTOSZ: Szerintem ez is, az is egykutya, és egyáltalán nem lelkesedem érte. SZÓKRATÉSZ: Hát azokat nem csodálod bátorságukért és ügyességükért, akik készek az ilyen államot szolgálni, és élnek-halnak érte? ADEIMANTOSZ: Csodálom bizony, kivéve azokat, akik polgártársaik áltatása következtében el is hiszik magukról, hogy igazi államférfiak, mert a tömeg folyton tömjénezi őket. SZÓKRATÉSZ: Hogy mondhatsz ilyet? Nem tudod nekik megbocsátani? Hát azt hiszed, ha egy méréshez nem értő embernek sok más, ugyanilyen járatlan ember egyre azt hajtogatja, hogy ő négy könyök magas, ezt végre is nem hiszi el? ADEIMANTOSZ: Valószínűleg elhiszi. SZÓKRATÉSZ: Ne vedd tehát zokon tőlük se, hiszen ők a világ legkedvesebb emberei: szabályokat alkotnak az imént felsoroltakról, ezeket örökösen javítgatják, abban reménykedve, hogy majd csak véget vetnek valahogyan a jogügyekben adódó gazságoknak és mindannak, amiről az előbb beszéltem. Közben nem is sejtik, hogy lényegében csak hidrát metélnek. ADEIMANTOSZ: Bizony egyebet se tesznek.

SZÓKRATÉSZ: Éppen ezért én mindig úgy gondolkoztam, hogy az igazi törvényhozó ne bíbelődjék ilyen törvényekkel és rendszabályokkal, sem a rosszul, sem a jól szervezett államban; az előbbiben azért ne, mert úgyis hasztalan, hiú dolog, az utóbbiban pedig azért, mert e teendők egy részét mindenki kitalálhatja, más része pedig úgyis következik a már meglévő intézkedésekből. ADEIMANTOSZ: Mi volna még hátra a törvényalkotás terén?

A vallás SZÓKRATÉSZ: Nekünk már semmi: de volna a delphoi Apollón számára: a legfőbb és legelső törvények. ADEIMANTOSZ: Melyek azok? SZÓKRATÉSZ: Szentélyek alapítása, áldozatok s egyéb, isteneknek, démonoknak és héroszoknak járó tiszteletadás; az elhunytak sírba tétele és mindaz, amivel a másvilágon levőknek szolgálnunk kell, hogy jóindulatukat elnyerjük. Ehhez mi magunk nem értünk, tehát mikor államot alapítunk, ha van eszünk, ebben senki másra nem hallgatunk és nem támaszkodunk, csak az ősi tanácsadóra: ilyesmikben minden nép ősi tanácsadója az isten, aki a föld köldökén ülve ad útmutatást. ADEIMANTOSZ: Helyesen beszélsz, így kell cselekednünk.

Hol találhatjuk meg az államban az igazságosságot? VI. SZÓKRATÉSZ: Nos, Arisztón fia, az államalapítással készen is volnánk; most tekints körül benne - megfelelő világításról gondoskodva - magad, s szólítsd testvéredet, meg Polemarkhoszt és másokat is, hátha megpillantjuk: hol van az igazságosság és hol az igazságtalanság, miben különböznek egymástól és melyiket kell választania annak, aki boldog akar lenni, akár titokban marad ez, akár nem, isten és ember előtt. GLAUKÓN: Szó sincs róla! Hiszen megígérted, hogy velünk nyomozol, mert szentségtörésnek ítélnéd, ha erődhöz képest nem segítenéd minden úton-módon az igazság kiderítését. SZÓKRATÉSZ: Helyes, hogy figyelmeztetsz: így is kell tennem, de aztán ti is segítsetek! GLAUKÓN: Helyes, úgy teszünk. SZÓKRATÉSZ: Én azt remélem, hogy így megleljük az igazságot. Gondolom, államunk, ha tényleg jól megalapozzuk, tökéletes lesz. GLAUKÓN: Szükségszerűen. SZÓKRATÉSZ: Nyilván bölcs, bátor, mértékletes és igazságos. GLAUKÓN: Kétségtelenül.

A négy erény az államban SZÓKRATÉSZ: És ha ezek egyikét-másikát megleltük benne, amit még keresünk, az csak a hátralevő részben rejtezhetik. GLAUKÓN: Persze. SZÓKRATÉSZ: Mint ahogy ha valamely más területen négy ismeretlen közül az egyiket keressük; ha ezt mindjárt elsőnek felismerjük, ezzel meg is elégszünk; ha viszont előbb a többi hármat ismerjük fel, ezáltal már ismerjük azt is, amit keresünk, hiszen nyilvánvaló, hogy az csak a maradék lehet. GLAUKÓN: Jól mondod. SZÓKRATÉSZ: Tehát így kell eljárnunk a mi esetünkben is, mivel négy dologról van szó? GLAUKÓN: Világos.

A bölcsesség SZÓKRATÉSZ: Szerintem az államban először a bölcsesség válik nyilvánvalóvá; de itt valami furcsaságot tapasztalunk. GLAUKÓN: Mit? SZÓKRATÉSZ: Az állam, amelynek kialakulását nyomon követtük, szerintem valóban bölcs, hiszen jó elhatározásokra képes. GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: De éppen ez, a jó elhatározás képessége nyilván valami tudomány, hiszen az ember nem tudatlansággal, hanem a tudomány segítségével jut el jó elhatározásra. GLAUKÓN: Világos. SZÓKRATÉSZ: Tudomány pedig az államban igen sokféle van. GLAUKÓN: Persze. SZÓKRATÉSZ: Mármost az államot az ácsok tudománya alapján hívjuk bölcsnek és jó elhatározásra képesnek? GLAUKÓN: Dehogy! Ezen az alapon csak az ácsmesterséghez értőnek nevezhetnénk. SZÓKRATÉSZ: De nem is a fabútorkészítés tudománya alapján hívjuk bölcsnek, aszerint: hogyan lesznek ezek tökéletesek? GLAUKÓN: Nem bizony. SZÓKRATÉSZ: Vagy talán a fém vagy más anyag megmunkálásának tudománya alapján? GLAUKÓN: Ezek alapján sem. SZÓKRATÉSZ: És a földeken növényt termesztő tudomány alapján sem, hiszen akkor csak a földműveléshez értene.

GLAUKÓN: Úgy látszik. SZÓKRATÉSZ: Hát akkor? Vajon nincs-e az általunk imént alapított államban nem egy polgárnak olyan tudománya, amely nemcsak a polgárok valamelyikének érdekében, hanem az egész állam érdekében dönt afelől, miképp jár el leghelyesebben saját polgáraival és más államokkal szemben? GLAUKÓN: Bizonyára van. SZÓKRATÉSZ: Melyik ez, és kik birtokolják ezt a tudományt? GLAUKÓN: Ez éppen az őrök tudománya, s azoké a vezetőké, akiket az imént tökéletes őröknek neveztünk. SZÓKRATÉSZ: És e tudomány révén vajon minek neveznéd az államot? GLAUKÓN: Jó elhatározásra képesnek és valóban bölcsnek. SZÓKRATÉSZ: És mit gondolsz, államunkban kik lesznek többen: a kovácsok vagy az ilyen őrök? GLAUKÓN: Sokkal több lesz a kovács. SZÓKRATÉSZ: S valamennyi más ember közül, akiknek tudományuk szerint adunk elnevezést, nem éppen ezek az igazi őrök lesznek a legkevesebben? GLAUKÓN: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: Tehát éppen a legcsekélyebb népréteg és rész által - amely az állam élén áll és parancsol - és az ő tudományuk által lesz bölccsé az egész természet szerint alapított állam; és ez - úgy látszik - természettől fogva a legkisebb csoport, és csak őket illeti meg, hogy ama tudományban részesüljenek, amely pedig valamennyi többi tudomány közül egyedül nevezhető bölcsességnek. GLAUKÓN: Tökéletesen igazad van. SZÓKRATÉSZ: Tehát ama négy jegy egyikét - magam sem tudom, hogyan - már meg is találtuk, magát a bölcsességet és azt is, hogy az államban hol lakozik. GLAUKÓN: Úgy látom, éppen eléggé megtaláltuk.

A bátorság VII. SZÓKRATÉSZ: Azt sem lesz nehéz felismernünk, hogy hol lakozik az államban az az erény, amelynek révén az államot bátornak nevezzük. GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Ha valaki az államot gyávának vagy bátornak ítéli, e tulajdonságokat nem éppen azon csoporton figyeli meg, amely az államért síkraszáll és harcol? GLAUKÓN: Senki se gondolna más csoportra. SZÓKRATÉSZ: Én legalább nem hiszem, hogy a benne lakozó többi polgár - legyen akár gyáva vagy bátor - döntené el, hogy maga az állam gyáva-e vagy bátor.

sőt inkább nevezed minden másnak. e csoport bizonyos ereje révén. hogy a törvényeket a lehető legszebben.támad arról. ezt még pontosabban megtárgyaljuk. hanem az igazságosságot. akár lúggal mossák. tornával neveltük őket. és milyenek ezek. E csoport mindenáron híven megőrzi a félelmes dolgokról vallott hiedelmet. amilyeneknek a nevelés folyamán a törvényhozó hirdette. a fájdalom. a félelem és a vágy. mint bátorságnak.megfelelő természet és nevelés révén . hogy a mosásban kifakul. Ha kívánod. GLAUKÓN: Akkor hát elfogadom. fényét-színét nem veszti el. ennyi elég is. legalábbis állampolgári értelemben igazad lesz. akár fehérre festenek rá. ha kívánod. hogy ha a gyapjúfestő a gyapjút bíborszínre akarja festeni. amilyen például az állaté vagy a rabszolgáé. SZÓKRATÉSZ: Azt mondom. ennek felderítése szempontjából. és így . hogy a bátorság a „megőrzés” egy neme. akár más alapszínre. GLAUKÓN: Tudom. SZÓKRATÉSZ: Fogadd is el. GLAUKÓN: Igazad van. Az így festett gyapjú színtartó lesz. ha elfogadod. hogy minél jobban magába szívja a bíbort. ezzel csak azt kívántuk elérni. hogy tőlünk telhetőleg mi is ilyesmiben fáradoztunk. amely minden lúgnál erősebb. szívesen mondok erre egy hasonlatot is. SZÓKRATÉSZ: Tökéletesen igazad van. . majd később. Vagy te nem ezt hívod bátorságnak? GLAUKÓN: Nem értettelek meg jól. hatékony lúgok. SZÓKRATÉSZ: No most képzeld el. de megfelelő előkészítés nélkül. Egyelőre azonban nem ezt kutattuk. hidd el. mikor katonákat válogattunk.hacsak te nem tudsz jobbat mondani. amely minden lúgnál. GLAUKÓN: Én nem tudok. Nos. hogy ez a bátorság. Ami azonban nem így készül.„színtartó” maradjon a félelmes és egyéb dolgokról vallott hitük. e hiedelem „mindenáron” való megőrzésén pedig azt értem. és nevetségesen elveszti a színét. magad is tudod. és ne tagadja meg. hiszen az ilyesmikről nevelés nélkül kialakult helyes értelmet. akár lúg nélkül. mint amilyen a gyönyör. hogy tudniillik ezek valóban félelmesek és olyanok. meggyőződésből szívják magukba. hogy mely dolgok félelmesek. örömében. ezt az erőt és a félelmetességükről és azok ellentétéről mindenáron vallott helyes és törvényes hitnek ezt a „megőrzését” nevezem és nyilvánítom bátorságnak . vágyai és félelmei közepette konokul tartson ki mellette. SZÓKRATÉSZ: Bizonyára tudod. amely a törvény által .a nevelés útján . hogy az ember bánatában. mondd kérlek még egyszer. és csak azután kezd a festéshez. SZÓKRATÉSZ: Tehát bátor is csak egy csoportja révén lehet az állam.GLAUKÓN: Nem is. GLAUKÓN: Milyen megőrzésről beszélsz? SZÓKRATÉSZ: Ama hiedelem megőrzéséről. GLAUKÓN: Kérlek. gondolom. milyen lesz. először is a sok színárnyalatból kiválaszt egyet: a fehéret. és körülményes eljárással előkészíti. homoknál biztosabban mar. bizonyára nemigen tartod törvényszerűnek. s ne mossák ki belőlük a festéket a szörnyű. mint a gyapjú a festéket. ezt előre kidolgozza. és zenével.

A józan önmérséklet VIII. amely viszont a nagyobbik. összhanghoz. de nem is szeretném. el kell ismerned. GLAUKÓN: Hogy érted? SZÓKRATÉSZ: Az önmérséklet bizonyos rend. GLAUKÓN: Nagyon is. s mikor a természettől fogva jobb rész a rosszabbat megzabolázza. első pillantásra sokkal inkább hasonlít valami egybecsöndüléshez. cselédekben. és ami egész fejtegetésünk célja: az igazságosságot. erre mondjuk . SZÓKRATÉSZ: Nos.„erőt vesz magán”. gyönyört és fájdalmat pedig leginkább a gyermekekben leljük meg. no meg a nőkben. ezt vizsgáljuk előbb! SZÓKRATÉSZ: Szívesen. és az ilyenről mondjuk. hogy magában az emberben . mint az előbbiek. e két lehetőség egyikét fedezed fel benne. ha így nem teszek helytelenül.megrójuk. mert aminek a jobb része uralkodik a rosszabbon. hogy méltán hívjuk „önmagánál erősebb”-nek.dicséretképpen -.a lelkében van egy jobb és egy rosszabb rész. GLAUKÓN: Úgy látszik. GLAUKÓN: Vizsgáld! SZÓKRATÉSZ: Hát vizsgáljuk meg! Így. és aki gyöngébb. hogyan . ha pedig a rossz nevelés vagy társaság révén a rosszabbik rész. Ahogy mondani szokták. hogy igazad van. . GLAUKÓN: Nagyon helyes. ezt . de kisebb részt. SZÓKRATÉSZ: És nem nevetséges ez a kifejezés: „erőt vesz magán”? Hiszen aki önmagánál erősebb. hogy „gyöngébb önmagánál”. és ahogy más ilyesmiket emlegetnek. hogy „erőt vesz magán”. mert akkor már nem vizsgálnánk meg többé az önmérsékletet. az erősebb is: mindezt ugyanarról állítjuk. azaz „önmagánál erősebb”-nek kell neveznünk. azt magát mérséklőnek. mellőzve egyelőre az önmérséklettel foglalkozást? GLAUKÓN: Nem tudom. és az ilyen jellemet hívjuk fegyelmezetlennek. hogy . az nyilván gyengébb is önmagánál. az úgynevezett szabad emberek között pedig a hitvány tömegben. és látom. miért ne fedezhetnénk fel az igazságosságot. GLAUKÓN: Rátekintek államunkra. legyőzi a jobbik.mint szégyenletes dolgot . Igaz? GLAUKÓN: Mindenesetre. SZÓKRATÉSZ: Ama sok és sokféle vágyat. ha már előbb felfedeznénk. ha kedvezni akarsz nekem.tudom is én. SZÓKRATÉSZ: Tekints most a mi új államunkra. SZÓKRATÉSZ: Most már csak kettőt kell felismernünk az államban: a józan önmérsékletet. a gyönyöröknek és a vágyaknak a megzabolázása. mint az önmérséklet nyomait. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Szerintem e kifejezés azt jelenti.

hogy melyik rész uralkodjék az államban és az egyes emberben. hogy „erőt tud venni” a gyönyörökön és a vágyakon. amely az állam egy csoportjában lakozik. csakhogy itt a hitvány tömeg vágyait elnyomják a csekély számú. valamint „önmagán”. amelyeket ésszel és helyes hittel az értelem vezérel: a legjobb természetűekben és a legjobban neveltekben. Az önmérséklet közvetlenül áthatja az egészet. a legnagyobb mértékben. vagyis a rosszabb és kiválóbb természetűek összehangolásának arra nézve. erejükben. mi lehet a negyedik. ha szabad így vélekednünk. Nem gondolod? GLAUKÓN: De. SZÓKRATÉSZ: És szerinted a polgárok mely csoportjában lakozik az önmérséklet. de legkiválóbb elem vágyai és értelme. és teljes összhangban alakítja a leggyöngébbeket éppúgy. GLAUKÓN: Csakugyan. amely révén az állam még részt nyerhet az erényben? Világos már. SZÓKRATÉSZ: Ugye jól sejtettük az imént. hogy az önmérséklet valami összhanghoz hasonlít? GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Nem úgy. gondolkozásukban.SZÓKRATÉSZ: Viszont csak kevés emberben leled meg az egyszerű és mérsékelt érzelmeket. SZÓKRATÉSZ: Legyen. vagy épp vagyonukban. hogy kiknek kell uralkodniok. ha akarod. ez az egyetértés a mi államunkban is meglesz. hogy csak az igazságosság lehet. GLAUKÓN: Feltétlenül. ha akarod. az első három képességet már felfedeztük. GLAUKÓN: Tökéletesen így látom én is. SZÓKRATÉSZ: És nem mondhatjuk eszerint magát mérséklőnek is? GLAUKÓN: De igen. a mi államunkról ezt igazán elmondhatjuk. GLAUKÓN: Igaz. IX. s így változtatja az egészet bölccsé. vagy más effélében. ha így viselkednek? A vezetőkben vagy a vezetettekben? GLAUKÓN: Mindkettőben. SZÓKRATÉSZ: S ha egyáltalán valamely államban a vezetők és alárendeltek egyetértenek abban. mint a bátorság vagy a bölcsesség. GLAUKÓN: Világos. SZÓKRATÉSZ: És ha egyáltalán elmondhatjuk egy államról. mint a legerősebbeket vagy középszerűeket. Tehát méltán tekintjük ezt az egyetértést önmérsékletnek. SZÓKRATÉSZ: Ezt is mind megtalálhatod az államunkban. bátorrá. .

SZÓKRATÉSZ: Gondolom. hogy már régen beszélünk és hallunk róla. SZÓKRATÉSZ: Azt is sokszor hallottuk. alighanem ez az igazságosság. induljunk. de nagy csacsiság esett velünk! GLAUKÓN: Micsoda? SZÓKRATÉSZ: Úgy tetszik. hogy tudniillik ki-ki végezze a maga munkáját. kedves barátom . mint én. és .ha megfelelő módon valósul meg -. Amit államalapításunkkor. és felkiáltottam: SZÓKRATÉSZ: Hahó. GLAUKÓN: Megcselekszem. SZÓKRATÉSZ: Csakhogy ez a hely. nehogy elszökjék az igazságosság. SZÓKRATÉSZ: Halld meg hát. Mégis. induljunk! GLAUKÓN: Jó. iparkodj megpillantani.Az igazságosság SZÓKRATÉSZ: Most aztán. már rég. mi sem oda néztünk. most már nem szökik meg tőlünk. pedig a kezében van. mit akarok mondani. hahó. lesd tehát. de magunk is mondogattuk: az igazságosság lényege. hogy valami módon róla beszéltünk. GLAUKÓN: De hosszú ez a bevezetés! Szeretném már a velejét hallani! X. Márpedig azt szögeztük le. miből következtetem ezt? . Glaukón. mint ahogy az ember néha keres valamit. SZÓKRATÉSZ: Kövess hát és imádkozzál velem együtt. ha előbb veszed észre. GLAUKÓN: Ezt gyakran mondottuk. Tudod-e. árnyba borított.szerintem éppen ez vagy ennek egy fajtája az igazságosság. SZÓKRATÉSZ: Ejnye. sőt kezdettől fogva itt hever lábunk előtt. azzal. és ne kapjon bele sokféle szakmába. és mégsem láttuk. és eltűnvén. amelyre természete szerint a legrátermettebb. alighanem nyomon vagyunk. a kezdet kezdetén leszögeztünk. és szólj.gyakran mondogattuk. nevetségesek vagyunk. hogyan kell mindenképp cselekednünk . megfoghatatlanná legyen. aki meglátja. körül kell állnunk a bokrot és lesnünk. nagyon sötét és kínos felfedezni. hogy valahol itt van. (Szókratész:) Ekkor én megpillantottam valamit. GLAUKÓN: Bár észrevenném! De több hasznomat veszed. mint a vadászoknak. Glaukón. hogy végezze mindenki a maga dolgát.ha emlékszel . GLAUKÓN: Ez jó hír. kedves barátom. GLAUKÓN: Bizony mondogattuk. úgy látszik. így aztán nem lelhettünk rá. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Úgy. nehezen járható. ha csak kísérőül alkalmazol. amit mutatnak neki. csak vezess. csak nem fogtuk föl. hanem a messzibe bámultunk. Világos ugyanis. hogy az állambeli teendők közül mindenki csak egyfajta munkával foglalkozzék.

azok után. ami épp erőt ád ezek születéséhez. ha gyermekekben. SZÓKRATÉSZ: Ám ha azt kellene eldöntenünk. vagy pedig ugyanaz a személy mindezt egyidejűleg . Márpedig azt mondtuk. testi ereje vagy más ilyesmi miatt fölfuvalkodva a harcos rendbe tolakodnék. asszonyokban. GLAUKÓN: Bizony ebben nehéz volna döntenünk. államunkban csak az marad hátra. amely arra szolgál. hogy mindegyik mint egyén végzi a maga munkáját. és ezek kicserélnék eszközeiket és keresetüket. SZÓKRATÉSZ: Tehát mint államerény az igazságosság győz a többi erényen? GLAUKÓN: Mindenképpen. hogy saját tulajdonunk birtoklása és saját dolgunk végzése az igazságosság. mint hogy senki se vegye el a másét és tőle se vegyék el az övét? GLAUKÓN: Nem. vagy a félelmes és nem félelmes dolgok törvényes hitének megőrzése a katonák lelkében. avagy leginkább az teszi-e jóvá az államot. és a többi is mind kicserélődnék . SZÓKRATÉSZ: Tehát abban is egyet kell értenünk. akár úgy. a bátorság és az értelem után -. ha már megleltük az első hármat. egyetértesz-e velem ezekben is? Ha az ács ráadná a fejét a cipész munkájára.hiszed-e. önmérséklettel és bátorsággal az az erő. szolgában. noha méltatlan erre. SZÓKRATÉSZ: De lássuk. szabad emberben. vezetőben és vezetettben benne lakozik az. míg csak bennük fészkel. a maradék negyedik csak az igazságosság lehet. nehéz volna döntenünk. akár úgy. iparosban.GLAUKÓN: Nem én! De mondd meg! SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Most vizsgáld meg más oldalról is.az önmérséklet. GLAUKÓN: Így van. és nem kontárkodik bele sokféle dologba. a cipész pedig az ácséra. hogy kicserélnék szerszámaikat és keresetüket. vajon ugyanarra jutsz-e? Az államban a vezetőket teszed meg ítélőbíróknak? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Vajon ítélkezésükben törekszenek-e másra jobban. hogy megvalósulva e négy közül melyik teszi az államot leginkább jóvá. csakis erre törekszenek. majd pedig biztosítja fennmaradásukat is. vagy a harcosok közül valaki a tanácsosok és a vezető őrök rendjébe. amikről már beszéltünk . hogyisne volna nehéz! SZÓKRATÉSZ: Az állam erénye szempontjából vajon győztes párbajt vívna bölcsességgel. SZÓKRATÉSZ: De ha egy iparos vagy más pénzkereső természetű ember vagyona. hogy ez igen ártana az államnak? GLAUKÓN: Nemigen ártana. hívei tömege. vajon a vezetők és vezetettek egyetértése. hogy ugyanaz a személy megpróbálná mindkét szakmát. vagy a vezetők értelme és ébersége. SZÓKRATÉSZ: Mert ez az igazság? GLAUKÓN: Ez. hogy ki-ki végezze a maga munkáját? GLAUKÓN: Nagyon is. GLAUKÓN: Szükségszerűen.

és ha egyszer nyilvánvaló lett. vagyis: ez igazságossá teszi az államot.akkor mit is mondhatnánk mást? De ha nem. a segédek és az őrök vezető rendje mind a maga munkáját végzi az államban. viszont ha az egyénre más bizonyul igaznak. te is úgy látnád. Az igazságosság az egyes emberben SZÓKRATÉSZ: Talán ne tekintsük ezt még véglegesnek. ha előbb valami nagyobb összefüggésben kerestük. GLAUKÓN: Feltétlenül. hogy abban biztosan benne van. akkor térjünk vissza az államhoz. mintegy két fadarabot egymáshoz dörzsölve. Úgy véltük. ez utóbbi az állam.azt hiszem. és vizsgáljuk meg újra a kérdést. megszilárdíthatjuk magunkban. SZÓKRATÉSZ: Márpedig azt láttuk. hogy ezek csereberéje és sokféle kontárkodása vészt hozna államunkra. GLAUKÓN: Igazad van. a másik bátornak. nézzünk más megoldás után. Az itt észlelteket vigyük át az egyénre. ha a természettől benne lakozó három rend mindegyike a maga dolgát végzi. amit azzal a feltevéssel kezdtünk. SZÓKRATÉSZ: Tehát e három rendnek sokféle kontárkodása és csereberéje az államra a legnagyobb vészt hozná. az előbbivel szemben ez az igazságosság. amelyben szintén benne foglaltatik. GLAUKÓN: Hasonló. hanem hasonló hozzá. mégiscsak fölvillantjuk az igazságosságot . akkor rendben vannak. SZÓKRATÉSZ: Márpedig mit nevezel igazságtalanságnak? Nem a saját államunkkal szemben elkövetett legnagyobb kártevést? GLAUKÓN: De igen. És most mondjuk ki az ellenkezőjét: ha a pénzkeresők. vajon a kettő hasonló-e abban. egyént és államot egymás mellett szemlélve. amire nézve azonosnak tartjuk őket. ha majd ugyanez a képlet külön-külön minden egyedre érvényesen is igazságosságnak bizonyul . így cselekedjünk. hogy az igazságosságot az egyénben is könnyebben ismerhetjük fel. és így fogtunk hozzá a tőlünk telhető legtökéletesebb állam alapításához. SZÓKRATÉSZ: Tehát ez az igazságtalanság. a harmadik pedig bölcsnek. s ha így is érvényesek maradnak. ez a helyes út. SZÓKRATÉSZ: Akkor az igazságosság szempontjából az igazságos ember sem különbözik az igazságos államtól. GLAUKÓN: Ez igaz. . és ezt joggal hívhatnánk kártevésnek.művelné . tudván. hogy az állam akkor igazságos. más-más jellegük és viselkedésük alapján bizonyul az egyik önmagát mérséklőnek. GLAUKÓN: Pontosan annak. GLAUKÓN: Mindez szerintem is így van. Akkor mondjuk ki végérvényesen. vagy sem? GLAUKÓN: Hasonlók. SZÓKRATÉSZ: No most: ha egy nagyobb és egy kisebb dolgot azonosnak mondunk. Most azonban fejezzük be vizsgálódásunkat. XI.

Szókratész. a harmadikkal pedig sóvárgunk a táplálkozás. ugyane viselkedésmódozatok alapján az egyént is ugyanazzal az elnevezéssel jelöljük. kedvesem. le kell szögeznünk: mivel az egyén lelkében is ugyanezek a formák találhatók. vagy pedig különbözik-e egymástól? . GLAUKÓN: Nagyon is. viszont a mondottakhoz és kutatásainkhoz ennyi elegendő.három fajta lévén . vagy például a tudományszeretet. hogy például az indulat az államban az egyedekből támad. szeretkezés és más rokon dolgok gyönyörűségére. vagy a pénzszeretet. amit főképp honunk lakóiról állítanak. GLAUKÓN: Magam is azt hiszem. mint az állam rendjeit. ó. GLAUKÓN: Így van.jelenleg legalábbis . megint van itt egy kis bökkenő: vajon adva vane a lélekben ez a három forma. GLAUKÓN: Érjük be ezzel! Szerintem . a másikkal felindulunk. bennük fészkel az indulat ősoka. amit nem utolsósorban a föníciaiakra és az egyiptomiakra mondanak. Glaukón. ha valaki nem hinné. vágyakozás XII. SZÓKRATÉSZ: Nekem nagyon is elég. A lélekben három hajlam van: gondolkodás. SZÓKRATÉSZ: Ez így van. indulat.mindegyikkel mást és mást: az egyikkel értünk. igaz. hogy „ami szép. SZÓKRATÉSZ: Próbáljuk hát úgy meghatározni: vajon e három azonos-e egymással. szerintem ezt a kérdést az eddig alkalmazott módszerrel aligha oldhatjuk meg. ha igaz a közmondás. s mindezeket egész lelkünkkel cselekedjük-e? Ezt nagyon nehéz lesz helyesen meghatározni. sokkal kacskaringósabb út vezet hozzá. a szkítákban és általában Észak lakóiban. És tudd meg. kedves barátom. az nehéz”. vizsgáld tovább! Az állam erkölcsössége a polgárok erkölcseinek függvénye SZÓKRATÉSZ: Nem kell-e szükségképpen egyetértenünk abban. SZÓKRATÉSZ: Annál nehezebb azt felismerni. például a trákokban. SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik. mint az államban? Hiszen máshonnan nem támadhattak volna benne! Nevetséges volna. könnyen belátható.ennyi elég. SZÓKRATÉSZ: Csakhogy. GLAUKÓN: Szükségképpen.SZÓKRATÉSZ: Akkor. GLAUKÓN: Ne lankadj. hogy mindegyikünkben ugyanazok a formák és hajlamok találhatók. vagy nincs? GLAUKÓN: Szerintem nem kis bökkenő ez. vajon mindent egy és ugyanazon képességünkkel cselekszünk-e. vagy pedig .

az akarást-kívánást nem a most említett fogalmakkal rokonítod? A vágyódó lelke szerinted nem kívánja-e. de ha az egyidejű forgás közben „függőleges” helyzetét jobbra. ami egy helyben pörög . meg mozogni is? GLAUKÓN: Semmiképpen. GLAUKÓN: Helyes. vagy bármi más. hogy például a pörgettyű a maga egészében egyszerre áll is.GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Világos. ugyanazzal a dologgal kapcsolatban egyszerre ellenkező dolgokat cselekedhet. GLAUKÓN: Cselekedjünk így. ugyanabból a szempontból. meg mozog is . GLAUKÓN: Helyes. rögtön tudjuk. előre. és nem hisszük el. hogyha netán valaha módosulna a véleményünk. nehogy később félreértsük egymást. hogy ne kényszerüljünk sorra venni és hosszan cáfolni az ilyen valótlan ellenvetéseket. Mert ha egy emberről. megegyezvén abban. GLAUKÓN: Beszélj! SZÓKRATÉSZ: Képes-e ugyanaz a valami ugyanabból a szempontból egyszerre állni is. hátra változtatja.azt hiszem -. aki ugyan áll. hogy nem egy és ugyanazon valamiről. hanem többről van szó. SZÓKRATÉSZ: Ugye állítás és tagadás. ugyanazzal a dologgal kapcsolatban egyszerre ellentétes dolgokat. más része mozog. hiszen nem ugyanabból a szempontból marad egy helyben és mozog. hogy egyszerre áll is. tehát ha valahol ilyesmit tapasztalunk. vonzás és taszítás és más ilyesmi szerinted is mind egymás ellentétei.mert semerre se dől el -. akár cselekvésről. hogy ugyanaz a valami nem cselekedhet és nem szenvedhet el ugyanabból a szempontból. balra. hogy így áll a dolog. hogy valaha is ugyanaz a valami. akár szenvedésről van szó? Mert ez nem jelent különbséget.ezt se fogadnánk el. hanem azt mondanánk: van benne egy „függőleges” és egy „köröző” képlet. SZÓKRATÉSZ: De egyetértésünket fogalmazzuk meg még pontosabban. a vágyakat mind. amire . mikor hegyét egy pontba bökve forog. Így van? GLAUKÓN: Így. akkor már többé nem áll. azt mondanánk. SZÓKRATÉSZ: Tehát az ilyen kijelentésektől nem riadunk meg. éhséget. GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: És aztán? A szomjúságot. hogy egy része áll. de közben a karját és a fejét mozgatja. ezek egymás ellentétei. akkor érvénytelennek ítéljük az ebből levont következtetéseinket. hanem úgy. a „köröző” szerint pedig forog. SZÓKRATÉSZ: Mégis. és haladjunk előre. SZÓKRATÉSZ: Figyelj. vagy elszenvedhet önmagával ellentétes tettet. GLAUKÓN: Én ugyan nem hiszem el. birtoklásra törekvés és lemondás. tegyük fel. meg mozog is. XIII. és a függőleges szerint áll . mit mondok. ezt aligha fejezhetnénk ki így. SZÓKRATÉSZ: És ha valaki tovább csúfondároskodnék.

csak amire létrejött. SZÓKRATÉSZ: A „sokkal nagyobb” pedig a „sokkal kisebb”-hez képest? GLAUKÓN: Igen. GLAUKÓN: Nem értem. GLAUKÓN: Szerintem is. hogy a „nagyobb” csak valamihez képest „nagyobb”? GLAUKÓN: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: A „kisebb”-hez képest? GLAUKÓN: Igen. hanem csak „jó”-ra. nem oktalanul teszi. a melegségét? És ha a sokaság együttes jelenlétével nagy szomjúságról van szó. vagy ha valamit igényel . és ugyanígy a többi vágy is. hanem csak „jó” italra. minden vágy csak arra irányul. szerintem az „ilyen” csak valami „olyan”-hoz viszonyulhat. akkor csak valami jónak a vágya: jó italnak vagy más egyébnek. a „kevés” jelenlétével: kevésre. SZÓKRATÉSZ: Csak hogyha valami valamihez viszonyul [valaminek a valamije]. egyáltalán az előbbiek ellentétével? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Eszerint ne mondjuk ki a vágyakról. míg egy dolog „önmaga” csak egy „önmagában vett” dologhoz. míg ilyen-olyan tulajdonsága csak járulék. hogy kívánsága teljesedjék. a húzódozást nem az ellökéssel. SZÓKRATÉSZ: Nem érted. a másik az étel utáni vágyakozás. a „leendő nagyobb” meg a „leendő kisebb”-hez képest? . GLAUKÓN: Csakugyan. aki ezt mondja. és ha a szomjúság vágy. SZÓKRATÉSZ: Orvul azzal senki se zavarjon meg. amire létrejött. amennyiben a szomjúság szomjúság. SZÓKRATÉSZ: És az „egykor nagyobb” az „egykor kisebb”-hez képest. SZÓKRATÉSZ: Az egyik az ital. szinte igent bólint magában: igen. mint általában értjük. SZÓKRATÉSZ: És az ellenszenvet. a nem akarást.vágyódik. akkor sokra szomjazunk. sok vagy kevés. nem vonzódik-e ahhoz. hogy egy emberfia sem vágyódik akármilyen italra.mintha csak kérdeznék -. amint az éhség meg az ételé. A szomjúság önmaga sose másnak a vágya. GLAUKÓN: Így van. GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: Nos. hogy léteznek és hogy közülük a legnyilvánvalóbb a szomjúság és az éhség? GLAUKÓN: Mondjuk ki. vagyis az ital kívánása. azaz valamilyen ital megkívánását jelenti? Vagy ha a szomjúsághoz melegség járul. Hiszen mindenki csak valami jóra sóvárog. vagyis a szomjúság meleg vagy hideg. óhajtja. elutasítással rokonítod. amit magáénak akar tudni. és nem akármilyen ételre. általa a lélek nem vágyódik több tárgyra. ha meg hidegség. s ez kelti fel a hidegség vágyát.

az előbb épp ezt akartam kifejteni. XIV. és „valamilyen” tanulmány-tárgyé lehet. ami? Tudniillik a szomjúság. amire vonatkozik. sem a jó. csupán magára az italra. Ezzel persze nem azt mondom.GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: És a „több” csak a „kevesebb”-hez képest több. mert „valamilyen” [„egy bizonyos”]. SZÓKRATÉSZ: És nem azért „valamilyen” ő maga is. a „kétszer fél” a „fél”-hez képest. és magam is így látom. és ez az egészség és a betegség. míg „egy bizonyos” és „valamilyen” tudomány csak „egy bizonyos”. a „gyorsabb” a „lassúbb”-hoz képest. hogy ami valamire vonatkozik [valaminek a valamije]. vagyis más.minthogy hozzájárul a milyenség orvostudománynak. olyan ő maga is. és így tovább.hanem minthogy nem az önmagában való tudománynak lett a tudománya. GLAUKÓN: Most már értem. amióta csak létrejött. GLAUKÓN: Az italra vonatkozik. amely valamire vonatkoztatva az. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Nyilván. ha maga is „valamilyen”. a „meleg” a „hideg”-hez képest? És így van mindennel. SZÓKRATÉSZ: Nos. épp ezért hívják a „házépítés tudományának”. hanem valamely meghatározott dolognak. vagyis hogy az egészség és a betegség tudománya maga is egészséges vagy beteg. szerinted a szomjúság nem valaminek a szomja? Nem olyan dolog. mint akármilyen más tudomány? GLAUKÓN: Igen.. de már „valamilyen dolog”-ra csak akkor vonatkozhat. és a „nehezebb” a „könnyebb”-hez képest. sem a kevés. következőleg többé már nem hívjuk egyszerűen tudománynak.. egyszóval nem „valamilyen” italra vonatkozó szomjúság. SZÓKRATÉSZ: És hogy állunk a tudományokkal? Nem ugyanígy? „A tudomány önmaga” valami „önmagában vett” tanulmány-tárgynak a tudása. annak. ennélfogva a tudomány is „valamilyen”. . ha ugyan most már érted. GLAUKÓN: Mindenképpen. SZÓKRATÉSZ: És a „valamilyen” italra nem a „valamilyen” szomjúság vonatkozik? Hiszen maga a szomjúság önmagában sem a sok. sem a rossz. Ezt pedig így értem: nemde a házépítés tudománya. és a rossz és a jó tudománya maga is rossz vagy jó . mert „valamilyen” dologhoz viszonyul? És így van ez a többi tudománnyal és mesterséggel is? GLAUKÓN: Így van. hogy amilyen dologra vonatkozik. elüt a többitől. hanem . ami ezekhez hasonló. az önmagában csak a neki megfelelő „önmagában vett dolog”-ra vonatkozik. GLAUKÓN: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Nos.

vagy ha nem. vonzó erő meg a szenvedély és a betegség hatására? GLAUKÓN: Úgy látszik. hitványak. az ösztönző. hogy ugyanaz a valami önmagának ugyanazzal a részével. amely . SZÓKRATÉSZ: És állíthatjuk-e. vagyis amivel indulatba jövünk. mint a parancsoló? GLAUKÓN: Szerintem ezt mondhatjuk. SZÓKRATÉSZ: És mit mondhatnánk róluk? Nem azt. odaszaladt a hullákhoz. Hát az indulat. hogy valaki szomjas. azt a lélek értelmének. ez csak a léleknek egy másik része lehet. SZÓKRATÉSZ: És vajon a tiltó erő nem az értelem hatására támad. a habzsolás és a gyönyör cimborájának? GLAUKÓN: Bizony. szomjas. hogy a lelkükben valami parancsolja. Az indulat különbözik a vágyakozástól és a gondolkozástól SZÓKRATÉSZ: Nos. Leontinosz.A vágyakozás különbözik a gondolkozástól SZÓKRATÉSZ: A szomjazó lelke. elfödte arcát. ha szomjas. csak erre óhajtozik. Aglaion fia Peiraioszból visszajövet hullákat látott a hóhérnál. viszont ugyanakkor irtózott és elfordult tőlük. amely pedig szeret. semmi mást nem akar. de végül mégis leigázta a vágy: szemét kimeresztve. csak e felé indul. hogy keze az íjat egyszerre feszíti előre és vissza. éhes.épp ivásra ösztökéli? Mert azt eleve kimondhatjuk. jogosan tarthatjuk ennek. és a többi vágy ösztönzésére működik. GLAUKÓN: Aligha. GLAUKÓN: Mindenképpen így van. SZÓKRATÉSZ: Hallottam egyszer valamit és hiszek is benne.az ellentett irányba vonja. és nem a szomjazó része. csak inni.bár szomjazik . majd darab ideig tusakodott magában. sóvárgó résznek. a lélek e két alkotórészét már meg is határoztuk. harmadik alkatrész-e. SZÓKRATÉSZ: Tehát ha valami a lelket . ugyanakkor másvalami tiltja az ivást? És a tiltó más és erősebb hatalom. és szerette volna megszemlélni őket. hanem egyik keze előretaszítja. mondván: „Íme. töltekezzetek el e szépséges látvánnyal!” GLAUKÓN: Ezt én is hallottam. vajon külön. ugyanabból a szempontból ellenkező tényeket egyidejűleg aligha csinálhat. a másik maga felé vonja. és mégsem akar inni? GLAUKÓN: Nagyon sokan. a kettő melyikével egylényegű? GLAUKÓN: Bizonyára a vágyódó résszel. azt az értelmetlen. GLAUKÓN: Világos.mint valami állatot . . s nagyon gyakran vannak így. SZÓKRATÉSZ: Tehát joggal tekinthetjük e két erőt különbözőnek: amivel gondolkozunk. SZÓKRATÉSZ: Aminthogy a nyíllövőről se állíthatjuk szabatosan.

most ettől eltávolodtunk. vagy csak annak egyik formája. Gondolom. GLAUKÓN: Nem nehéz ezt kimutatnunk. . hogy az illető gyalázza magát. És ezt tanúsítja Homérosz is . SZÓKRATÉSZ: De különbözik-e az értelemtől is. a vágy. hogy a harag olykor tusakodik a vággyal. de konokul kitart. az értelem szövetségesévé szegődik. haragra gerjeszti. ezt jól mondtad! Ugyanezt látjuk az állatoknál. vagyis a kettő nem lehet ugyanaz. Akkor ugyanis valami vágynak gondoltuk. GLAUKÓN: Valóban ezt bizonyítja. éhezik. sőt úgy véljük. mint előbb volt.a belső értelem szavára megszelídül? GLAUKÓN: Nagyon is hasonlatos ahhoz. SZÓKRATÉSZ: Zeuszra. mint a kutyákat. ezt sem magadban. védelmére siet a vélt igazságnak. SZÓKRATÉSZ: Szépen megértetted. a védő és a tanácskozó rend tartja össze. hacsak meg nem mételyezi a rossz nevelés? GLAUKÓN: Szükségképpen a harmadik rész. SZÓKRATÉSZ: De csak ha az értelemtől éppoly különbözőnek tetszik. ahogy a vágytól. hogy: majd mellére csapott. De hogy a harag a vágyakkal cimborálna és az értelem tiltásainak ellene szegülne. hanem csak két részből áll: értelemből és vágyból? Avagy mint az államot is a három rend: a vagyonszerző. az illetővel szemben nem lobban haragra? GLAUKÓN: Aligha. annál kevésbé képes haragudni. Ám ezenfölül észlelted ezt is? GLAUKÓN: Ugyan mit? SZÓKRATÉSZ: Azt.SZÓKRATÉSZ: Ez a történet azt bizonyítja. gondolom. amíg ki nem harcolja. vagy belehal. Hiszen a gyerekeknél is azt láttuk. amit mondani akarok. mintha két lázadó félről volna szó. amely le akarja igázni. aminek mondod. mikor valakiben az értelemmel meghasonlik a vágy. igazságtalanul járt el: mennél nemesebb lelkű. még ha éhséget. sem másban nem tapasztaltad. hogy indulattal már születésükkor telve vannak. a vezetők alá rendeltük. GLAUKÓN: Zeuszra! Nem! SZÓKRATÉSZ: És ha valaki úgy érzi. a többiek is csak később. Hiszen államunkban az őrök segédeit is.előbb már idéztük -. a lélekben is az indulat a harmadik rész: természete szerint segítőtársa az értelemnek. mintegy az állam pásztorainak. vagy . és nem tágít a nemes ügytől. akinek szerinte minden joga megvan így eljárni vele. elszenved mindent. hogy az indulat kérdésében most merőben ellenkező a véleményünk. SZÓKRATÉSZ: És ha valaki úgy véli: igazságtalanság érte? Nem forr benne a düh? Neheztel. s ha nem sikerül. s a szivét korholta szavával. SZÓKRATÉSZ: És nem észleltük-e sok más esetben is. az értelemből azonban egyesek sose részesülnek. a lélek lázongásai közepette inkább az értelem mellett tör lándzsát. kínt és más ilyesmit kell is elszenvednie a sértett féltől. fagyoskodik. s így a lélek nem három. GLAUKÓN: Mindenképpen. XV. és hogy benne a harag.mint a pásztor szavára a kutya .

GLAUKÓN: Szükségképpen. és az erény szempontjából minden más tekintetben is ugyanígy minősül mind a kettő. amely persze mindegyikünk lelkében uralkodó. vezére lesz a vágynak. és amely ösztönösen mohón kap az anyagiak után. SZÓKRATÉSZ: De még emlékezünk rá. SZÓKRATÉSZ: Szükségképpen következik: ahogyan és ami révén bölcs az állam. ahogy mondtuk: a zene és a torna elegyítése hozza őket összhangba azzal. ami őt eredetileg nem illeti meg. SZÓKRATÉSZ: No. GLAUKÓN: Színigazat szóltál. GLAUKÓN: Nagyon is. hogy más az ütő és más a sértett fél. nehogy a testinek nevezett gyönyörökkel eltöltekezve elhízzék. GLAUKÓN: Helyes. ahogy az állam. és ő viseli gondját az egész léleknek. hogy államunk azáltal lett igazságossá. annak révén és azonképpen bátor az állam is. úgy és annak révén bölcs az egyén is. amely dönt: mi jobb. mint az államban. a másik pedig az értetlen indulat. hogy benne a három rend mindegyike a maga dolgát végzi? GLAUKÓN: Emlékezünk rá. lévén bölcs. GLAUKÓN: Így van. GLAUKÓN: Gondoljuk meg! SZÓKRATÉSZ: Úgy illik. az indulatot meg rábeszéléssel szelídíti. és elrugaszkodva a maga dolgától próbát tegyen a másik kettő leigázására és vezetésére. dolgát jól megtanulva és pallérozódva. Nyilván egyetértünk már. SZÓKRATÉSZ: Továbbá: ami révén és amiképpen bátor az egyén. hogy az értelem uralkodjék. XVI. és így mindezek életét fölforgassa. SZÓKRATÉSZ: Éspedig úgy. mi rosszabb. SZÓKRATÉSZ: E kettő így nevelődve. összhanggal és ritmussal csillapítja? GLAUKÓN: Tökéletesen. Az egyén igazságossága SZÓKRATÉSZ: Gondoljuk tehát meg. kimondhatjuk: igazságos is úgy lesz az egyén.Homérosz itt világosan kimutatta. GLAUKÓN: Ez is szükségképp így van. az egyik az értelem. hogy az egyén lelkében is ugyanolyan részek vannak. és a számuk is azonos. . e kettő őrzi a vágyat. hogy az értelmet szép szavakkal és számvetéssel pallérozza és neveli. hogy közülünk is csak az igazságos és az végezheti el feladatát. SZÓKRATÉSZ: Úgy vélem. ezen üggyel-bajjal átevickéltünk. Glaukón. az indulat meg kövesse és támogassa. akinek lelkében mindegyik rész elvégzi a maga munkáját.

GLAUKÓN: Nagyon is így van. mint őhozzá? GLAUKÓN: Bárki máshoz. és tudósa a három részből alkotott egyén és közösség boldogulásának? GLAUKÓN: Nagyon is így van. amit az értelem hirdet a félelmes és nem félelmes dolgokról. . azt mindenképpen tisztázhatjuk. akár engedelmeskedik? GLAUKÓN: De emiatt van. GLAUKÓN: Szükségképpen. SZÓKRATÉSZ: És ez nem amiatt van így. SZÓKRATÉSZ: És magát mérséklőnek is nem e három rész barátsága és egyetértése alapján nevezünk-e valakit. istenek megcsúfolása inkább illik bárki máshoz. GLAUKÓN: Helyes. amely vezérli. akár egyéni életében társaival. hogy másnak lássuk az igazságosságot. mindezt elrendeli. SZÓKRATÉSZ: És nem álnok sem esküvésben. mert lelke mindhárom része a maga dolgát cselekszi. sem semmi egyezségben? GLAUKÓN: Hogy is volna álnok?! SZÓKRATÉSZ: Paráznaság. egyénben? SZÓKRATÉSZ: Igazságos meg csak azáltal és úgy lehet. és nem rugódozik ez ellen? GLAUKÓN: Mi más is volna az önmérséklet az államban. hogy hihetőleg az ilyen ember a kezéhez kapott arany. SZÓKRATÉSZ: Bölcsnek pedig ama parányi rész szerint nevezünk valakit. GLAUKÓN: Ne bizony! SZÓKRATÉSZ: És ha mégis adódnék kétely a lelkünkben. szerinted gondolná bárki is. SZÓKRATÉSZ: És vitéznek is aszerint nevezünk valakit. GLAUKÓN: Milyen tényeket? SZÓKRATÉSZ: Ilyet: ha szót kellene értenünk államunkat és a hasonlóan termett és nevelődött férfit illetően. lopástól.vagy ezüstletétet elkaparintja-e. akár a közéletben az állammal szemben? GLAUKÓN: Őrizkednék. hogy az értelemnek kell uralkodnia. ha bizonyos ismert tényeket szegezünk szembe vele. mint aminek az államban mutatkozott. hogy emberünk ezt elébb megcselekszi. szülők elhanyagolása. ha indulata minden kínbangyönyörben konokul hű marad ahhoz. SZÓKRATÉSZ: Ám ne homályosodjék el szemünk. akár vezet. ahogy már sokszor mondottuk. ha vezető és vezetett egyetért abban. árulástól. mint a nem magafajták? GLAUKÓN: Semmiképpen! SZÓKRATÉSZ: És az ilyen őrizkednék-e a templomrablástól.

tudatlanságot és egyáltalán minden rosszaságot. SZÓKRATÉSZ: Mondjuk ki? GLAUKÓN: Mondjuk. igazságtalan cselekvésnek az ezt lerontó. összhangba rendezi lelke három részét önkéntelenül. hogy megleltük az igazságos egyén és állam és a bennük lakozó igazságosság lényegét. akár köz. SZÓKRATÉSZ: Beteljesedett hát eleve gyanított álmunk: alighogy megalapítottuk államunkat. GLAUKÓN: Mindenképpen igaz. ilyesminek tetszett az igazságosság. gyávaságot. bölcsességnek e cselekvést vezérlő tudományt.és épp ez a szerencsénk . a mélyet és a középsőt. de mégsem az ember külső cselekedeteire vonatkozik. GLAUKÓN: Azt hiszem. amit tennie kell. Úgy vélem. Glaukón . és ha még valami közibük esik. és így tovább. rendet tart. ami ezt az állapotát megőrzi és építi. akár vagyonszerzésről vagy testápolásról. a sokfelé kontárkodás. valami isteni rendelés rögtön rávezetett az igazságosság alapjára és mintaképére. azt is összebogozza. hanem a bensőkre. mint épp ebben az erőben. mi az igazságtalanság. és mindezekben azt véli és nevezi igazságos és szép tettnek. Az ács meg csak barkácsoljon. Az igazságtalanság SZÓKRATÉSZ: Bizonyára a lélek három részének meghasonlása. mint a zenei összhang három húrját: a magasat. holott ez nem jár neki. GLAUKÓN: Mindenképp így van. GLAUKÓN: Zeuszra! Nem tévednénk. SZÓKRATÉSZ: Úgy legyen! Most vizsgáljuk meg. tudatlanságnak pedig az igazságtalanságot építő hiedelmet.vagy magánügyről van szó. ha kimondanánk. hogy lelke részei ne a maguk dolgát végezzék és belekontárkodjanak egymáséiba. a lélek egy részének fölkelése. magát mérsékelve és harmonizálva teszi. Szókratész! SZÓKRATÉSZ: Jól van! Azt hiszem.az igazságosságnak csak árnyképe volt. GLAUKÓN: Ennek kell mondanunk.SZÓKRATÉSZ: Keresed-e még az igazságosságot másban. amely egyént és államot ilyenné alakít? GLAUKÓN: Zeuszra! Dehogy keresem! XVII. hogy tudniillik aki cipésznek termett. barátja lesz önmagának. GLAUKÓN: Világos. valójában önmagára és önmaga részeire. az egymás dolgába avatkozás. nem tévednénk. a féktelenséget. SZÓKRATÉSZ: Hanem ez. igazságtalanságnak a lélek részeinek megzavarodását és tévelygését kell mondanunk. az a természet rendje szerint csak cipészkedjék és ne csináljon mást. igaz. Uralkodik magán. hanem valóban jól megveti háza alapját. SZÓKRATÉSZ: Ami igaz. és a sokból mindenképp eggyé alakulva. így van. . hogy uralkodjék az egész fölött. hiszen természete szerint hozzá csak a vezető rész szolgálata illik. amennyiben nem hagyja.

hogy a lélek egyes részei a természet rendje szerint uralkodnak és szolgálnak egymásnak? Az igazságtalanság pedig nem azt. szépen tevékenykedünk. GLAUKÓN: Hogyan? Az igazságosság a lélek egészsége. akkor hogy volna érdemes élnünk. hogy igazságosan cselekszünk. fonnyadása.avagy hogy igazságtalanságot cselekszünk. hogy a test egyes szervei természetük szerint működjenek: uralkodjanak és szolgáljanak egymásnak? És mi a betegségé? Nem az. és nem kell büntetésben javulnunk? GLAUKÓN: Már szerintem. hát még ha annak természete zavarodnék. Szókratész. amit óhajtunk. ami az egészségé és a betegségé a test szempontjából. miután tisztáztuk mi az igazságtalanság és az igazságosság. ó. hogy ugyanaz a szerepük a lélek szempontjából. úgy véljük. megcselekszünk. ha nem . hogy e részek a természetet meghazudtolva uralkodnak és szolgálnak? GLAUKÓN: Pontosan ezt. az igazságtalanság káros XVIII.SZÓKRATÉSZ: Így hát az igazságtalant és az igazságtalanságot. szépsége és virulása. ha látják. az igazságtalanság a betegsége SZÓKRATÉSZ: Úgy. mi hasznosabb: az. hatalomban. már csak azt kell megvizsgálnunk. hiszen ha megromlik a test természete. még ha dúskálunk is ételben. GLAUKÓN: Így van. SZÓKRATÉSZ: És a szép tettek vajon nem az erényt fejlesztik. SZÓKRATÉSZ: És mit támaszt az igazságos tett? Nem igazságosságot? És az igazságtalan tett? Nem igazságtalanságot? GLAUKÓN: Szükségképpen. romlanék meg. GLAUKÓN: Igaz. ami által élünk. SZÓKRATÉSZ: Mert mi is az egészség megteremtése? Nem az. pénzben. világosan látjuk. a gonoszság pedig a lélek betegsége. SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik. Az igazságosság előnyös. italban. hogy e szervek természetüket meghazudtolva uralkodnak és szolgálnak egymásnak? GLAUKÓN: De igen. SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik tehát. nevetséges ezt megvizsgálnunk. és igazságosak maradunk. SZÓKRATÉSZ: Akkor mit hoz létre az igazságosság? Nem azt. az erény valahogy a lélek egészsége. ha éppen nem is kell lakolnunk érte. szükségképpen. a rútak meg a rosszaságot? GLAUKÓN: De. nem érdemes élnünk. igazságtalanok vagyunk. csúfsága. mikor minden mást. valamint az igazságos cselekedetet most már tisztán. .

ha az előbb vázolt pallérozottságban. öt a léleknek. lásd meg. arisztokráciának. mert ha több a vezető. GLAUKÓN: Zeuszra. GLAUKÓN: Követlek. ahány államforma van. ha meg több. GLAUKÓN: Hány? SZÓKRATÉSZ: Öt az államnak. GLAUKÓN: Igaz. nem forgatják ki az állam fontos törvényeit. de kétféleképpen neveztük: ha a vezetők közt épp egy jeles férfi akad. amilyennek eszmecserénk során láttuk. Ezek közül négyről érdemes szót ejteni. ne sajnáljuk! Az igazságtalanság fajai SZÓKRATÉSZ: Nos. és igazságosságot és erényt szerezne nekünk. Az egyik államformát már tárgyaltuk. a gonoszságnak számtalan. SZÓKRATÉSZ: Nevetséges is. így van-e. GLAUKÓN: Aligha. ha egy. . akkor királyságnak.csak épp azt nem. nevelésben részesülnek. csak beszélj! SZÓKRATÉSZ: Mint valami kilátóról. ne sajnáljuk a fáradságot. GLAUKÓN: Nevezd meg őket! SZÓKRATÉSZ: Mondom. hogy az erénynek csak egy faja van. ha már mindkettő olyannak tetszett. ami megszabadítana a gonoszságtól és igazságtalanságtól. azt látom. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Úgy tetszik: annyi módozata van a léleknek. De ha már belekezdtünk. ahová eszmecserénk során jutottunk. szerintem hány figyelemre méltó faja van a gonoszságnak. SZÓKRATÉSZ: E kettőt én egynek veszem. és a lehető legvilágosabban nézzük meg.

és azt reméled. hogy erre buzdíttok. aki kissé távolabb ült Adeimantosztól. végig nem mondottad! GLAUKÓN: Vegyétek úgy. hogy egyszer csak megemlíted. De hogy helyes-e ez. és szerettem volna. hogy ne támasszon túl nagy kavarodást. magához húzta. hogy is állunk a gyerekszaporítással.mint már hallottad is -. hogyan képzeled. hogy nem hagyunk továbbhaladni. SZÓKRATÉSZ: Hát nincs igazam. és elfogadjátok úgy. szerintem mint alakul egyik a másikból. felé nyújtotta kezét. milyen felszínesen bökted ki: mindenki előtt világos. hogy így rám támadtok?! Micsoda vitát támasztotok ismét az államról . az ilyen férfit tartom. SZÓKRATÉSZ: És miért? ADEIMANTOSZ: Úgy látjuk. és egyáltalán hogy képzeled az egészet: a nő.és gyermekközösséget? Mert az a véleményünk: az állam számára fontos . mint a többi kérdést. GLAUKÓN: Mi ez a négy? (Szókratész: Már hozzá akartam látni. megkapta a vállán a köntösét. Ne titkold el előlünk. úgy látjuk jónak . és a megszületetteket hogyan neveljék fel. nem is sejtitek. És mi légyen a módja a közössé válásnak? Hiszen sokféle lehet. hogy a nők és gyermekek köztulajdonná lesznek. . most belekapsz egy másik államforma elemzésébe. mint a többit. és felé hajolva valamit sustorgott neki. mind az egyén lelki alkatának formálását tekintve. be kell bizonyítani. THRASZÜMAKHOSZ: Nem kétséges. Most. nem vesszük észre. csak hogy ne kelljen végigvezetned a gondolatot. nem is a legérdektelenebbet. mikor Polemarkhosz. és suttyomban kikerültem. akkor a többit rossznak és tévesnek ítélem a rosszaságnak négy faja szerint. amiből csak ezt hallottuk: „Engedjük tovább? És ha nem.sőt a legfontosabb! -. micsoda szó-darázsfészket bolygattatok meg. II. és ha ez a helyes mind az állam szervezetét. ha befejezitek. mielőtt ezeket a kérdéseket kimerítően megvitattuk volna. hogy kifejtettem.szinte újra kezdve?! Pedig már örültem. hogy én is emellett szavazok. SZÓKRATÉSZ: Mi dolog. Én ezt előre láttam. SZÓKRATÉSZ: Jónak és helyénvalónak én az ilyen alkotmányt. amit elmondottam. könnyelműsködöl és el akarod süllyeszteni eszmecserénk egy egész fejezetét. régóta várjuk. azt ugyanúgy. Adeimantosz? ADEIMANTOSZ: Igazad van. hogy fölsoroljam. Szókratész. míg ezt is.Ötödik könyv Nő.és gyermekközösség I. hogy mindezt helyesen vagy balul csinálják-e! És mivel te. hogy mind így akarjuk. hát mit csináljunk?”) ADEIMANTOSZ (fennhangon): A világért sem! SZÓKRATÉSZ: Kit nem akartok tovább engedni? ADEIMANTOSZ: Téged.

a szép. SZÓKRATÉSZ: Akkor épp az ellenkezőjét éred el. és ha mégis megvalósul.THRASZÜMAKHOSZ: Hogyan? Azt hiszed. hiszen hallgatóid nem értetlenek. úgyhogy szépre buzdítasz engem! GLAUKÓN (nevetve): Mi megbocsátunk neked. ahol a legkevésbé szabad tévedni. hanem ha elvétem az igazságot. Beszélj csak bátran! SZÓKRATÉSZ: A törvény szerint ártatlan a felmentett. Ránk tehát ne legyen gondod. Csak te ne fáradj bele. Szókratész. mint fogják ellátni az ifjúságot a születés és az iskoláskor között. hogy tudom. hogy egyáltalán lehetséges-e. mintha e kérdésben: mi a jó. nehogy eszmecserénk csak vágyálomnak lássék. mindez hogy s mint legyen! SZÓKRATÉSZ: Nem könnyű ezt elmondani. valószínű. talán szép is volna e buzdítás: ha bölcs és kedves barátaink közt az igazság tudatában szólhatunk a legfontosabb és legkedvesebb dolgokról . mivel erre ösztökélsz. GLAUKÓN: Szókratész! Az ilyen eszmecserék mértéke bölcs embernek: a teljes élet. s ha ott ártatlan. ó. nézze el. Glaukón. elhisszük. amit mondani akarok: kisebb bűnnek ítélem. Mondd el. még ha hamisan énekelsz is mintha csak gyilkosságban nyilvánítanánk ártatlannak -. nem hitetlenek és nem is kötözködők! SZÓKRATÉSZ: Jóságos barátom! Csak nem akarsz sürgetni?! GLAUKÓN: De igen. helyes. vedd sorra. GLAUKÓN: Efelől bátran szólhatsz! SZÓKRATÉSZ: Akkor mégiscsak el kell mondanom. de barátaimat is magammal rántom olyan területre. nem mintha attól félnék. ha valaki akaratlanul embert öl. de csak mérték szerint. kedves barátom! GLAUKÓN: Ne szabódjál. hogy így a legjobb. barátom! Sokkal több hihetetlenséget rejt magában. Ezt könnyebben kockáztathatjuk meg ellenségeinkkel. amit mondani akarok. nemcsak magam bukom el. már csak miattad is. hogy biztos hit nélkül csak keressük az igazságot. annál riasztóbb és bizonytalanabb érzéssel viszont.áltat valaki. amin előbb kellett volna végigballagnom. mint barátainkkal szemben. a törvényes igazság . Ugyanis. hogy nevetségessé válok . hiszen ez a legfárasztóbb időszak. Hiszen már az sem biztos. hogy a férfidráma után előadjuk a női drámát is.ez gyerekesség volna tőlem! -. És talán így is jó. . ha kérdezünk. ó. ők aranyolvasztásra jöttek ide és nem eszmecserére? SZÓKRATÉSZ: Arra. ahogy én most keresem. hogy itt is az. És most Adraszteiához fohászkodom. hogy mi a véleményed erről: vajon a nők és gyerekek mint lesznek az őrök köztulajdonává. Ezért szabódom hozzányúlni. ha szilárdan meg lennék győződve arról. ha úgy kell szólanunk. akkor meg azt nem hiszik el. mint az előbbi kérdések.ez biztonságos és bátorító érzéssel jár. hogy nem csapsz be minket.

hogy a tornacsarnokokban a nők csupaszon együtt tornásszanak a férfiakkal. lovaglásaikon! . GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Így. fiatal nők. SZÓKRATÉSZ: A férfiakat zenei és testi nevelésben részesítettük. mint a férfiak. SZÓKRATÉSZ: Haladjunk tovább ezen az úton. s ráadásul nemcsak a szép.A nők nevelése és kötelességei ugyanazok. ugyanarra is kell tanítanunk őket. csúfságosak. mint a férfiakat. és vizsgáljuk meg. hozzuk világra és lássuk el a nőket is ugyanúgy. ha megvalósítjuk. jó-e ez nekünk vagy sem. méltón csak úgy szerezhetnek nőket és gyermekeket. mint a hímek. de a korosabbak is. mint a másikat? GLAUKÓN: Nem képes! SZÓKRATÉSZ: Ha tehát a nőkkel ugyanazt akarjuk végeztetni. mint egy másik. vagy csak őrizzék a házat. nem szabad megijednünk a tréfacsinálók mókáitól. mint a férfiakkal. SZÓKRATÉSZ: De képes-e az egyik állat ugyanarra a feladatra. ha azon az úton mennek tovább. GLAUKÓN: Az előzőkből ez következik. a nők testedzésén. SZÓKRATÉSZ: Szerinted mégis mi volna a legmulatságosabb? Nyilván az. együtt vadásszanak és minden mást is együtt csináljanak. gondolom. valamint az öreg férfiak a gimnáziumokban: ráncosak. sőt a hadászatban is. GLAUKÓN: Azoknak. mintha az ellésen és kölykeik etetésén kívül másra se tellenék erejükből. SZÓKRATÉSZ: Tehát a nőket is képezzük ki e két mesterségben. SZÓKRATÉSZ: Az elképzelésünk szerint született és nevelkedett férfiak. Vajon mint vélekedjünk: a nőstény kutyák együtt őrizzék-e a nyájat a hímekkel. hogy gyengébbek. zenei nevelésén és nem utolsósorban fegyvergyakorlataikon. akármennyit és akárhogyan csúfolódjanak e változáson. és tegyék ugyanazt. GLAUKÓN: Nagyon is sok. SZÓKRATÉSZ: A mondottakból bizonyára sok minden tetszhetik szokatlannak és mulatságosnak. ha nem tápláljuk és neveljük ugyanúgy. mégis szeretik a tornát. amelyen elindítottuk őket: eszmecserénkben a férfiakat egy nyáj őreinek képzeltük. és csak úgy élhetnek velük. a hímek meg csak vesződjenek a nyáj őrzésével egyedül? GLAUKÓN: Csináljanak együtt mindent. GLAUKÓN: Igaz. mint a férfiaké III. de vegyük figyelembe. GLAUKÓN: Abban. GLAUKÓN: Zeuszra! Manapság ez valóban mulatságos volna! SZÓKRATÉSZ: De ha már belelendültünk a szóba.

ebben egyetértettünk. és kérjük meg a tréfacsinálókat: ne tegyék. utóbb a lakedaimóniak -. Mikor aztán rákaptak a testedzésre . az akkori mókamestereknek ugyancsak kedvük szottyant a csúfondároskodásra. Szókratész és Glaukón! Mi szükségtek van ellenvéleményre? Hiszen államalapítástok kezdetén magatok mondtátok ki egyetértőleg: természete szerint csak egyféle munkát végezzen mindenki: a magáét! GLAUKÓN: Gondolom. és az ész is ezt igazolta. és a hadi szolgálatot hová soroljuk? Nem valószínű. hogy tornázni sokkal jobb levetkőzve. SZÓKRATÉSZ: Akarod. vajon a női természet egyáltalán képes-e a férfival közös szolgálatra minden pályán. SZÓKRATÉSZ: Mondjuk ki hát az ő nevükben: Ó. SZÓKRATÉSZ: És ha már szóba került. hogy mások helyett magunkkal kezdjünk vitát. hogy nem is olyan régen még a hellének is nevetséges csúfságnak ítélték. kiderült: bolond.vagy pedig az egyik pályán igen. mint beburkolózva.GLAUKÓN: Igazad van. jussunk el a törvény szigoráig. hanem mást. amit szoktak. nehogy úgy ostromoljuk az ellenfél nézetét. SZÓKRATÉSZ: Tehát más-más munkát illik adni nekik természetük szerint? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Hát akkor mégis tévedtek és ellentmondtok magatoknak. vagy egyetlenen sem . hogy nem a balgaságot és a rosszaságot figurázza ki. a másikon nem. mint ami rossz. Nem gondolod? GLAUKÓN: De igen. hogy férfiak. a szem sem látta többé nevetségesnek. azt tapasztalták. és juttassuk eszükbe. akár komolyan kételkedik valaki -. noha a természetük a lehető legkülönbözőbb? Mit tudsz felhozni védelmedre? . de más egyebet. SZÓKRATÉSZ: Először is nem abban kellene egyezségre jutnunk: egyáltalán megvalósítható-e mindez vagy sem. gondolom. Ellenérv: a nő természete különbözik a férfiétól IV. és e buzgalmában nem a jót tűzi ki célul.akár mókából. hogy azt senki sem védi? GLAUKÓN: Nincs akadálya. s vajon ne adjunk-e teret a kételynek . Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Hát nem a lehető legkülönbözőbb-e a nő és a férfi természete? GLAUKÓN: De igen. aki mást gondol nevetségesnek. és úgy próbál mulattatni.először a krétaiak. hogy a férfiak csupaszon mutogatják magukat. nők csak végezzék ugyanazt a munkát. GLAUKÓN: Mindenképpen így van. amit a legtöbb barbár még ma is annak ítél. hogy e legszebb kiindulásból érünk célhoz a legszebben? GLAUKÓN: Nagyon is. amikor azt állítjátok. SZÓKRATÉSZ: De miután.

azt számba se véve. önkéntelenül mi is csak ilyen üres ellentmondásba kapaszkodunk. és ezért szabódtam hozzákezdeni a nők és gyermekek szerzésére és ellátására vonatkozó törvény kifejtéséhez. GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Úgy. SZÓKRATÉSZ: Épp ez az. Csak nem jártunk mi is így egy pillanatra? SZÓKRATÉSZ: Mindenképpen. hogy más és más természetűek nem űzhetik ugyanazt a szakmát. mindenképp úsznunk kell! GLAUKÓN: Nagyon is. GLAUKÓN: Ezt bizony nem vettük számításba. amit én rég előre láttam. hogy majd a hátára vesz. Glaukón. lelünk-e valahol kiutat? Abban egyeztünk meg. „ugyanannak” pedig ugyanazt a szakmát adtuk. mint a férfié. . SZÓKRATÉSZ: Úsznunk kell hát nekünk is. a nő természete más. és így csak nyuzakodnak és nem vitatkoznak. és még sok más ilyesmi. mikor a „más”-nak más. bármi légyen az. tolmácsold helyettem álláspontunkat. Glaukón! Mily nemes hatalma van az ellentmondás művészetének! GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Úgy. helyette a puszta szavakon nyargalnak. sőt rád szorulok. GLAUKÓN: Úgy látszik. bizakodjunk akár egy delfinben. szavakon nyargalva erősítgetjük. hogy szerintem sokan önkéntelenül ugyanabba a verembe esnek: azt hiszik. akár az óceán közepébe. más-más természet végezze ugyanazt a munkát. igen. hogy akár egy csöpp medencébe pottyanunk bele. és kérlek. Ugye ezzel vádoltak meg? GLAUKÓN: Pontosan ezzel. és meg kell próbálnunk kikászálódni ebből a vitából. GLAUKÓN: Ez bizony sokakkal megesik. hogy más-más természetű ember más-más munkát végezzen. hanem komoly vitát folytatnak. hogy nem nyuzakodnak. most meg azt mondjuk. csak fokozati SZÓKRATÉSZ: Lássunk neki. GLAUKÓN: Zeuszra! Ez nem gyerekjáték! SZÓKRATÉSZ: Nem ám! Csakhogy a helyzet az. SZÓKRATÉSZ: Ó. szinte feleselgetve. hogy azt az állításunkat. mert képtelenek a vita tárgyát fajfogalmakra bontva vizsgálni. akár valami más csodás menekülésben.GLAUKÓN: Így hamarjában semmit. az állításnak mindenáron ellene mondanak. túl vitézül. A férfi és nő képességei közt nincs alapvető különbség. Félek. milyen szempontból és mihez viszonyítva határoztuk meg a „más” és az „ugyanazon” természetet.

hanem továbbra is úgy véljük. ebből szerintünk még nem következik. hogy tényleg ellenkező.SZÓKRATÉSZ: Így aztán kérdezzük meg csak önmagunktól. ha a férfi és a női nem valami mesterségre vagy szakmára nézve mutatkoznék elütőnek. mint a dús hajúnak. hogy valamire az egyik ember alkalmas. GLAUKÓN: Nahát. de ha csak abban különböznek. amit megértett. Nem gondolod? GLAUKÓN: De igen. hogy a nő szül. és említsük meg a szövést. akkor ha a kopasz véletlenül cipészkedik. hogy az egyiknek ezt. a másiknál meg ellene támad? Nem eszerint határoztad meg. mondjuk neki: Válaszolj kérdésünkre! Azt. vajon melyik államfenntartó mesterség vagy szakma szempontjából nem ugyanaz. hogy megkérjük ellenfelünket. És hogy az egyiknél a test kielégítően szolgálja az értelmet. GLAUKÓN: Helyes. amihez a női nem ugyancsak ért. mire nem? GLAUKÓN: Ki mondhatna mást? SZÓKRATÉSZ: Tudsz-e olyan emberi foglalatosságot. a másik nem? És az egyik alig tanul. máris igen találékony abban. SZÓKRATÉSZ: De erről is hirtelen azt mondhatná valaki. hogy a nő az általunk felvetett szempontból üt el a férfitól. amit nemrégen még te is. hanem csak a különbözés és a hasonlóság szempontjára ügyeltünk. amit megértett. ha meg a dús hajú a cipész. Azt mondottuk. hogy az egyik könnyen megért valamit. vajon ugyanolyan-e a természete a kopasznak. a másik viszont sok-sok tanulás-gyakorlás után se tudja megjegyezni azt se. hogy így hamarjában nem könnyű kielégítően megfelelni.és főzelékkészítést. és ha egyetértünk már. kövessen minket. akkor kimondhatnánk. GLAUKÓN: Szólítsuk fel őket. SZÓKRATÉSZ: Nemde. hanem más a nő meg a férfi természete. hogy ki mire alkalmas. mint az ácstehetség? GLAUKÓN: Mindenképpen. a dús hajút nem engedjük cipészkedni. a másik meg nem. ha még ebben is lefőznék a férfiak? . SZÓKRATÉSZ: Szeretnéd. a másiknak azt a szakmát adjuk. úgy értetted. a férfi nemz. ami magukra a szakmákra vonatkozik. V. vagy épp az ellenkezője. ez mulatságos volna! SZÓKRATÉSZ: És nem éppen azért volna mulatságos. GLAUKÓN: Valóban mondhatná. SZÓKRATÉSZ: Ezután felszólítjuk ellenlábasainkat: oktassanak ki minket. eltiltjuk attól a kopaszt. SZÓKRATÉSZ: Gyere. hogy az őrök és asszonyaik csak hadd végezzék ugyanazt a munkát. a sütemény. hátha valahogy bebizonyítjuk neki. melynél a férfiak nem volnának különbek a nőknél? Vagy szaporítsuk a szót. hogy az állam szempontjából nincs kizárólag csak nőknek való szakma? GLAUKÓN: Szeretném. SZÓKRATÉSZ: De az orvostehetség más. mert akkor nem általánosságban használtuk az ugyanazon és más természet kifejezést. úgyhogy mulatságos volna. ám alapos vizsgálat után nem nehéz. hogy az orvosmesterségnek és az orvosi léleknek megegyező a természete.

SZÓKRATÉSZ: Kerülővel ismét rábukkantunk előbbi tételünkre. csak a nő gyengébb. és egyetértünk. az gyűlöli. amelyre kizárólag csak nők volnának alkalmasak. amit a férfi. mert férfiak.természete szerint . SZÓKRATÉSZ: Nemde az azonos természetűeket azonos szakmára kell rendelnünk? GLAUKÓN: Igen. mert nők. hanem a természetes alkalmasság egyformán osztódott szét mindkét nemben. SZÓKRATÉSZ: Akkor hát minden munkát a férfinak osztunk. együtt lakásra és együtt őrködésre. A férfinem szinte mindenben különb a női nemnél. GLAUKÓN: Így van. SZÓKRATÉSZ: Tehát férfi és nő természete az állam őrzésére egyaránt alkalmas. aki túltesz sok férfin.űzheti mindama szakmát. hogy a női őröket nem természetük ellenére kényszerítjük zenére és tornára. ez meg zenei tehetség. GLAUKÓN: Gondolom. míg a másik nem harcias és nem szereti a tornát. ez bátor. a férfi erősebb. SZÓKRATÉSZ: Tehát ilyen nőket kell kiszemelnünk az ilyen férfiak mellé. barátom. nagyjából azonban igazad van. SZÓKRATÉSZ: Tehát. GLAUKÓN: Nagyon is. De azért akad sok nő. GLAUKÓN: Nagyon is így van. ha alkalmasak és ha természetük rokon a férfiakéval.GLAUKÓN: Igazad van. vagy csak férfiak. az félénk. A férfiak és a nők egyforma alkalmazásának előnyei VI. . csak a nő minden téren gyöngébb. GLAUKÓN: Semmiképp. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: És ezáltal alkalmas az egyik a tornára és a harcra. azt méltán állíthatjuk. nincs olyan foglalkozás az államban. GLAUKÓN: Úgy látszik. SZÓKRATÉSZ: Hát akkor akad őrnek termett nő is! Avagy a férfiak közül is nem a bátrakat szemeltük ki őröknek? GLAUKÓN: De igen. a nőnek semmit? GLAUKÓN: Hogyisne! SZÓKRATÉSZ: Úgy vélem. a másik nem. hogy természete szerint az egyik nő kiváló orvostehetség. és a nő . hogy így van. SZÓKRATÉSZ: Ez szereti a bölcsességet. a másik botfülű.

GLAUKÓN: A legjobb. mint a cipészneveléssel a cipészek? GLAUKÓN: Nevetséges kérdés! SZÓKRATÉSZ: Értem. GLAUKÓN: Úgy látszik. és csak vegyenek részt harcban és más állami őrszolgálatban. az előbb vázolt neveléssel. SZÓKRATÉSZ: Abban már egyetértettünk. SZÓKRATÉSZ: És mit gondolsz. GLAUKÓN: Azt. más dolguk ne is legyen. hisz ők a gyöngébb . és a legjobb-e. hogy lehetséges? GLAUKÓN: Egyetértettünk. És a többi polgár között is ők a legkülönbek? GLAUKÓN: Sokkal különbek. a másikat silányabbnak. mint ha a lehető legkülönb nőket és férfiakat neveli? GLAUKÓN: Nincs. SZÓKRATÉSZ: Ez pedig csak az általunk felvázolt zenével és tornával érhető el? GLAUKÓN: Igen. mindebből azonban övék legyen a könnyebb rész. másképp a férfiakat. az általunk alapított államban. ne a férfiaké. hiszen köntös helyett felöltik majd az erényt. SZÓKRATÉSZ: És van-e nagyobb haszna az államnak. de a legjobb is. SZÓKRATÉSZ: Most abban kell egységre jutnunk. hogy az egyik embert értékesebbnek becsülöd. őreink különb emberekké lesznek. noha különben egyező a természetük? GLAUKÓN: Miért másképp? SZÓKRATÉSZ: És mi a véleményed a következőkről? GLAUKÓN: Mikről? SZÓKRATÉSZ: Arról. SZÓKRATÉSZ: Nemde azt kutattuk: mindez lehetséges-e. szerintem inkább az természetellenes. SZÓKRATÉSZ: Nos. vagy szerinted mind egyforma? GLAUKÓN: Semmiképp. SZÓKRATÉSZ: Tehát ez a mi államtörvényünk nemcsak lehetséges. SZÓKRATÉSZ: Most a nők őrökké nevelése szempontjából vizsgáljuk meg: vajon másképp kell nevelnünk a nőket. ami manapság ennek ellenére megy végbe. hiszen összhangban van a természettel. vajon a legjobb-e? GLAUKÓN: Világos.SZÓKRATÉSZ: Tehát nem volt képtelenség vagy vágyálom az általunk hozott törvény. csak bújjanak ki köntösükből a női őrök. SZÓKRATÉSZ: No és a nők között nem az őrök lesznek a legkülönbek? GLAUKÓN: Messze a legkülönbek.

azt sem tudja. ez sokkal nagyobb hullám az előbbinél. hogy a nők és a gyerekek közös birtoklása mindennél jobb. mintha lehetséges volna. amin. majd csak utóbb. ha meglátod a következőt! GLAUKÓN: Hadd lássam! Beszélj! SZÓKRATÉSZ: Ebből és az előbbiekből ez a törvény következik. a női törvényről szólván sikerült átevickélnünk. lehetséges-e. a lehetőség kérdését. mikor a legnemesebb célból gyakorlatoznak. s nekem már csak arra kellene felelnem. SZÓKRATÉSZ: Ez volt hát az első hullám. sőt hasznos is. én abban sántikáltam. lehetséges-e. a gyerekek is mind közösek. és ennek előnyei SZÓKRATÉSZ: Nem látod nagynak. sem a gyermek a szülőjét. mint szervezik meg mindezt a vezetők. hiszen . GLAUKÓN: Nahát. és azt vizsgálom. hogy a férfi és a női őröknek minden munkát együtt kell csinálniuk. . abban aligha kételkedhetünk. akár. tehát sem a szülő nem ismerheti a maga gyermekét. ha te belátnád hasznos voltát.úgy tetszik . Hadd pihenjek még egy kissé. akár azt nézzük. GLAUKÓN: Nem is volt kis hullám. és már boldogan szövögetik: mi mindent csinálnak majd. Nos.ez a kétségek kétsége. GLAUKÓN: Mindenképpen így van. VII. hogy ez lehetséges. nem lehet-e . szép is. mintha már meg is valósult volna. az csúf. Lehet-e. mielőtt kisütnék. És ha valamelyik férfi mulat a nők csupaszságán. ha megengeded. lehet-e vagy sem. hogy ezek a nők valamennyi férfi őr közös tulajdonává lesznek. külön egy nő sem élhet együtt egy férfival. min nevet és mit csinál. hogy legalább az egyiket elhagyhatnám. ha megengeded. GLAUKÓN: Mindkettő igen kétséges. ha ugyan lehetséges. hogy hasznos-e! SZÓKRATÉSZ: Úgy vélem. GLAUKÓN: Micsoda? SZÓKRATÉSZ: Az. amin átevickéltél! A nő. azzal nem foglalkoznak sokat. ami káros. GLAUKÓN: Hát alattomban nem sikerült elhagynod. Indokold meg mindkettőt! SZÓKRATÉSZ: Lakolnom kell! Csak egy szívességre kérlek. egyelőre úgy veszem. úgy tekintik. hihetetlenebb.nemhez tartoznak.és gyermekközösség az őröknél. pedig a legszebb közmondás a következő: ami hasznos. az őröknek is. s hogyan lesz megvalósulása mindennél hasznosabb az államnak is. ahogy a lomha eszűek szoktak kedvezni maguknak magános útjukon. ha óhajuk teljesül. sőt valahogy épp maga ez a tétel igazolta. csipkelődéseivel „nevetséges bölcsességének” éretlen gyümölcsét aratja. és már amúgy is lomha lelküket még lomhábbá lanyhítják. Már én is így puhánykodtam: szeretném elhalasztani annak vizsgálatát. előbb ezt próbálom veled tisztázni. nem is merített alá egészen az a tételünk. Ezek ugyanis. SZÓKRATÉSZ: Te a kettőt összekapcsolod.gondolom . mi módon tölthetnék be óhajukat. hogy óhajuk egyáltalán megvalósítható-e vagy sem.

vajon figyelemmel kísérted párosodásukat. nem válnék sokkal gyarlóbbá a szárnyasok és a kutyák ivadéka? GLAUKÓN: De igen. valamint a segéderők is ezek szívvel-lélekkel végrehajtják a parancsokat. SZÓKRATÉSZ: És a legfiatalabbakból tenyésztesz vagy a legvénebbekből . SZÓKRATÉSZ: Gondolom. gondolom. Glaukón! Házadban látok vadászkutyákat és töménytelen nemesített szárnyast. SZÓKRATÉSZ: És ha nem így tenyésztenék őket. SZÓKRATÉSZ: És a lovakkal meg a többi állattal más a helyzet? GLAUKÓN: Ez képtelenség volna. a vezetők meg úgy parancsolnak. de a szerelem kényszerére. a rendetlen. amit rájuk bízunk. szaporodásukat? GLAUKÓN: Mire gondolsz? SZÓKRATÉSZ: Először is. az ő törvényszerzőjük. és minthogy a tornacsarnokokban és életük egyéb pillanataiban is folyton közösködnek. amely az előbbieknél is hevesebben bűvöli-vonzza a nagy tömeget. részben utánozzák.saját lakása senkinek se lesz! . és a lehető leghasonlóbb természetűeket rendeled a férfiak mellé. hogy szükségszerűen? GLAUKÓN: Hát nem is a geometria törvényei szerint. SZÓKRATÉSZ: Nagyon is.GLAUKÓN: Megengedem. hogy részben maguk is a törvény szerint cselekszenek. sem a vezetők a boldogok államában. GLAUKÓN: Ez nem is volna igazságos. kiszemeled őröknek a férfiakat. így aztán közös szállásukon és étkezőhelyükön .nem születnek-e köztük különösen kitűnők? GLAUKÓN: De születnek. SZÓKRATÉSZ: Tehát te. Ám ezután. SZÓKRATÉSZ: És hogyan válik a leghasznosabbá? Mondd csak. Glaukón. vagy nem hiszed. amit akarsz.folyton együtt élnek. SZÓKRATÉSZ: Világos. vagy lehetőleg csak a kitűnőkből? GLAUKÓN: A kitűnőkből. GLAUKÓN: Valószínűleg. s éppúgy kiszemeled majd a nőket is. Zeuszra.bár mind nemesítettek . hogy . a szent házasság pedig a leghasznosabb. VIII. a bennük lakozó ösztön szükségszerűen űzi őket egybekelésre. ha a vezetők méltóvá lesznek e névre. SZÓKRATÉSZ: És vajon mindből egyformán tenyésztesz fiakat. GLAUKÓN: Mindenképpen. összevissza közösülést vagy bármi más üzelmet nem tűri sem a vallás. .avagy a legvirulóbb korúakból? GLAUKÓN: A legvirulóbb korúakból. hogy eztán már csak a lehető legszentebb házasságot engedjük meg. hogy azt vizsgáld. mit gondolsz.

a leggyarlóbb férfiaknak és nőknek pedig minél kevesebbszer. más mindent. továbbá. SZÓKRATÉSZ: A háborúban vagy máshol érdemeket szerző ifjaknak pedig adassék ajándék és kitüntetés. hogy a nyáj a legvirulóbb legyen. hisz a hivatalokat közösen viselik nők és férfiak. ha azt akarjuk. ha az emberfajnál is így van ez! GLAUKÓN: Márpedig így van. mert a vezetők és vezetettek érdekében hihetőleg sok hazugságra és fortélyra is fanyalodnak. gondolom. ha a betegnek nincs szüksége semmi gyógyszerre. hogy az ilyesmi mind igen hasznos gyógyszer lehet. gyatrább orvos is megfelel. áldozatokat is mutatunk be. És a kiválók utódait fel kell nevelnünk. GLAUKÓN: Hogy érted? SZÓKRATÉSZ: Megegyezésünk szerint a legkülönb férfiaknak és nőknek minél többször kell egybekelniök. De miért? SZÓKRATÉSZ: Mert sokféle gyógyszerrel kényszerülnek élni. Persze. hogy párosításkor a gyarlóbb a sorsot okolja. GLAUKÓN: Helyes. De e mesterkedésünkről senki se sejtsen semmit. Hiszen mondtuk. csak a vezető. GLAUKÓN: Helyes. betegséget. és így az állam lehetőleg se túl nagy. és ne a vezetőket. házasság és utódszerzés dolgában ez a „helyesen” nem épp a legutolsó szempont. a gyarlókét nem. ha azt akarjuk. vagy mindkét neműekből.SZÓKRATÉSZ: Ó. GLAUKÓN: Helyesen is mondottuk. kedves cimborám! Milyen végsőkig ügyes vezetők kellenek nekünk. SZÓKRATÉSZ: A megszületett utódokat azután az erre a célra szervezett hivatalok veszik át. akkor tudjuk: kiválóbb orvosra van szükség. GLAUKÓN: Nagyon is. de a nászok számának engedélyezését a vezetőkre bízzuk. se túl kicsi ne legyen. amelyek férfiakból vagy nőkből állnak. ha viszont kell a gyógyszer. SZÓKRATÉSZ: Nos. . amelyeken összeboronálják a menyasszonyokat és a vőlegényeket. SZÓKRATÉSZ: Tehát törvényt hozunk ünnepekről. SZÓKRATÉSZ: Ügyes sorsolással kell kimódolnunk. hogy ne csökkenjen a férfiak száma figyelembe véve háborút. A gyermekek nevelése IX. GLAUKÓN: Igen helyesen. hogy az őrök nyájában ne támadjon civódás. hogy ezzel az ürüggyel nekik legyen a legtöbb utóduk. hogy gyakrabban kelhessenek egybe nőkkel. akkor. GLAUKÓN: De mért mondod ezt? SZÓKRATÉSZ: Azért. mert követi az előírt életrendet. költőink meg költsenek méltó himnuszokat a leendő nászhoz.

SZÓKRATÉSZ: Úgy látod te is. SZÓKRATÉSZ: No most. aki . hogy az anyák ne ismerjék fel saját magzatukat. GLAUKÓN: Igaz. ám a vezetők engedélye nélkül kel egybe szülésre érett nővel. anyjukkal. a férfi pedig attól fogva. SZÓKRATÉSZ: Ha majd nők és férfiak elérik a törvényes korhatárt. SZÓKRATÉSZ: Ugyanez a törvény sújtja azt is. GLAUKÓN: Nagy kedvezményeket adsz az őrök asszonyainak az utódszerzésben! SZÓKRATÉSZ: Úgy is illik. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. A gyarlók gyermekeit és a kiválók nyomoréknak született gyermekeit pedig. ahogy illik. De hogyan ismerik fel. hanem sunyi sötétben. GLAUKÓN: Helyes. a nők is szabadon. GLAUKÓN: Igen. és ha nem volnának elegen. hogy az őrök rendje tiszta maradjon. hogyha tilalom ellenére mégis így foganna magzat. akik külön laknak egy városrészben. hogy számukra nincs eledel. ha ennél öregebb vagy fiatalabb korú kísérelné meg a közösség számára való gyermeknemzést. mind testi. De vegyük sorra. ha pedig valami kényszer folytán mégis a világra jön. azt ne hagyják világra jönni. leányuk és a többi említett rokonuk? . a virrasztást és a többi vesződséget pedig hagyják a dajkákra és az ápolónőkre. hogy a férfiak szabadon azzal keljenek egybe.nem áldozatok és imák közbenjárásával születik. Kimondtuk ugyanis. Kimondjuk. hogy az állam szemében gyermeke kitaszított. a hasznosaktól még hasznosabb utódok. megengedjük. csak leányukkal. szentségtelen. és mindenkor a lelkükre kötjük.ha suttyomban megszületik is . hogy a viruló kor tartama a nőknél húsz. apjukkal és ezek őseivel és leszármazottaival ne. hogy a vad száguldozásban már lehiggadt. akivel akarnak. hogy tudniillik a kitűnőktől szülessenek még kitűnőbb. papok és az egész állam szentesít minden egyes nászt. vegyék tudomásul. ki az apjuk. ezt a botlását sem istenesnek. leányaik leányával és az anyjuknál korosabb nőkkel ne. hogy csak szabott ideig szoptassanak. ha azt akarjuk. ez mindkét nem legvirulóbb kora. azoknál is vigyázzanak. a kitűnőek gyermekeit átveszik és nevelőintézetekbe viszik dajkákhoz. mert olyan gyermeket plántált államunkba. sem törvényesnek nem ismerjük el. eltüntetik valami hozzáférhetetlen titkos zugban. de akiknél nincs probléma. amelyekkel papnők. a vezetők hajtsanak fel más szoptatós nőket. a férfiaknál pedig harminc év? GLAUKÓN: De mettől meddig? SZÓKRATÉSZ: A nők húszéves koruktól negyvenéves korukig szüljenek az államnak. bűnös bujaságban. amit célul tűztünk ki. hogy gyermekek csak viruló korú szülőktől szülessenek. ha van tejük. törvénytelen! GLAUKÓN: Méltán. elvezetik a nevelőintézetbe. mind szellemi téren. GLAUKÓN: Hát igen. de minden fortéllyal azon kell lenniük. aki nemző korában. SZÓKRATÉSZ: A vezetők gondot viselnek majd a gyerekek ellátására is: az anyákat. GLAUKÓN: Ez helyes intézkedés.GLAUKÓN: Helyes. ötvenöt éves korig nemzhet. csak fiukkal.

és Püthia nem ellenzi. SZÓKRATÉSZ: És ez nem abból támad-e. nem abból a kérdésből kell-e kiindulni. további eszmecserénk során meggyőződünk róla. az mindazokat a gyermekeket. nővéreiknek hívják. SZÓKRATÉSZ: De ha egyet akarunk érteni. és így tovább. ami meghasonlást támaszt benne. SZÓKRATÉSZ: Az öröm és a fájdalom közössége összeköt.és gyermek-köztulajdona. A nő. ha fiú. hogy az állam szervezetében mit mondjunk a legfőbb jónak. SZÓKRATÉSZ: Ez hát. nagyanyjuknak. SZÓKRATÉSZ: Tehát annak az államnak a szervezete a legjobb.az egyének ily meghasonlása megbontja a közösséget. vajon az előbb vázoltak a legfőbb jó nyomdokain haladnak-e. amelyben a legtöbben mondják az „enyém” és a „nem enyém” szavakat ugyanarra. fiának. és akik akkor születtek. lányának hívja. GLAUKÓN: Igen helyesen. amikor megszerkeszti a törvényeket. ő ezek gyermekeit unokáinak. De ha valaki egybekel. ha „így hozza a sors”. és egy helyett sok állammá zülleszti? És nagyobb jót annál. GLAUKÓN: Valóban. szemben a legfőbb rosszal? GLAUKÓN: Mindenképpen. ha lány. . mint mondtuk. azokat fivéreiknek. SZÓKRATÉSZ: Ha viszont az államot vagy az állam polgárait érintő események miatt egyesek túlságosan is búsulnak. azonos szemszögből? GLAUKÓN: Nagyon is. amikor anyjuk és apjuk utódot nyert.és gyermekközösség erősíti az állam egységét X. az állam őreinek nő. ami összeköti eggyé? GLAUKÓN: Nem tudunk. SZÓKRATÉSZ: És tudunk-e nagyobb rosszat az állam számára. amit a törvényhozónak szem előtt kell tartania.SZÓKRATÉSZ: Sehogy. akik viszont őt és élettársát nagyapjuknak. hogy ez egybecseng-e alkotmányunk többi tételével. ezek egymást ne illessék. és aztán azt vizsgáljuk meg. úgyhogy. és mit tartsunk a legfőbb rossznak. Glaukón. ezek őt mind apjuknak. Most. és hogy mindennél jobb-e. mint azt. Vagy mit tegyünk? GLAUKÓN: Zeuszra! Csak ezt. mikor is valamennyi polgár egyként örül vagy búsul ugyanannak keletkezésén vagy elvesztésén. akik a nászi naptól számítva a tizedik és hetedik hónap között születtek. mások meg túlságosan örülnek . ha az államban a polgárok nem egy szívvel mondják az ilyen szavakat: „enyém” és „nem enyém”. Ám a fivérek és nővérek egybekelését megengedi a törvény. GLAUKÓN: Mindenesetre. és ugyanez áll a „máséra” is? GLAUKÓN: Tökéletesen.

amely a legközelebb áll az emberi szervezethez. XI. örülünk. SZÓKRATÉSZ: Rokonát a magáénak érzi és mondja. azt rögtön megérzi a testnek a lélekhez rendelt egész közössége. . de nem ugyanez érvényes az ember más részeire is: szenvedünk. baját az ilyen állam teszi leginkább a magáévá. és azt vizsgáljuk. a demokratikus államban pedig ugyanúgy. úgy vannak a miénkben is. amely a legközelebb van az egyénhez. hogy „fáj az ujjunk”. SZÓKRATÉSZ: És ezek minek nevezik a népet? GLAUKÓN: Kenyéradójuknak és eltartójuknak. ha jó törvényei vannak. együtt szenvedi el a test. SZÓKRATÉSZ: És a mi államunk népe? A polgár megszólításon kívül még hogy nevezi a vezetőket? GLAUKÓN: Megmentőinek és segítőinek. GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: És a vezetők egymást? GLAUKÓN: Vezetőtársnak. GLAUKÓN: Annak. a másikat idegennek tartja? GLAUKÓN: De mennyit. örömét. aki vezetőtársai közül az egyiket rokonának. SZÓKRATÉSZ: És a miéink? GLAUKÓN: Őrtársnak.SZÓKRATÉSZ: És annak az államnak. hogy a már elfogadott elveink ebben valósulnak-e meg leginkább vagy egy más államban? GLAUKÓN: Cselekedjük ezt! SZÓKRATÉSZ: Ahogy a többi államban vannak vezetők. GLAUKÓN: Így van. SZÓKRATÉSZ: Most már itt az ideje. SZÓKRATÉSZ: És ezek egymást mind polgártársnak hívják. ha beteg. az idegent nem. és így mondhatjuk. SZÓKRATÉSZ: És minek tekintik a többi állam vezetői a népet? GLAUKÓN: Szolgáknak. SZÓKRATÉSZ: És ismersz-e más államban olyan vezetőt. amely a benne lakozó egységes vezérelv szerint működik: egyetlen részének fájdalmát egészében. SZÓKRATÉSZ: A polgár elnevezésen kívül még minek nevezi az állam népe a vezetőket? GLAUKÓN: A legtöbb államban kényúrnak. SZÓKRATÉSZ: Ha tehát bármely polgárt öröm vagy baj ér. Ha megütjük az ujjunkat. hogy visszatérjünk államunkhoz. mint mi: vezetőknek. GLAUKÓN: Szükségképpen. ha gyógyul? GLAUKÓN: Ugyanez érvényes. és teljes egészében vele örül vagy búsul. Ami kérdésedet illeti: az a legjobban szervezett állam.

ahogy a törvény megköveteli az apa tiszteletét és ellátását. nővérével.az előbb említettek és a most mondottak nem teszik-e őket még inkább igazi őrökké. GLAUKÓN: De hisz nevetséges volna. hogy ezeknek külön nem lehet sem magánházuk.ha valakit jó. sem vagyonuk.és vagyonközösség? GLAUKÓN: Mindenekelőtt. őseivel találkozik. hogy testvérével. nem ugyanarra. mivel ha nem így cselekedett. hiszen bárkibe botlik. úgy érzi. fiával. sem embertől. azt mondtuk: ezzel a véleménnyel. XII. amely minden egyes tagjának örömét és fájdalmát együtt érzi. anyjával. apjával. SZÓKRATÉSZ: De vajon . amelyek másra-másra mondják.egyéb rendelkezések mellett . sem földjük. nem tettekkel! SZÓKRATÉSZ: Tehát valamennyi állam közül ebben a mienkben használják a legegyértelműbben . SZÓKRATÉSZ: Ugye a legfőbb kútfeje ennek . bánatot? GLAUKÓN: De nagyon is. és közösen költik el. lányával vagy ezek utódaival.„az enyém boldog”. GLAUKÓN: Helyes. SZÓKRATÉSZ: Nemde a mi polgáraink részesednek közösen abból. a szülők iránti engedelmességet. de még ezt is mondd meg: a te törvényed csak e rokoni titulusokat írja elő nekik.SZÓKRATÉSZ: És a mi őreink? Akad egy is. vagy azt is. aki bármelyik őrtársát idegennek érezné vagy mondaná? GLAUKÓN: Semmiképp. SZÓKRATÉSZ: És mindez összhangban van az előbbiekkel is. „az enyém bajban van” kifejezést? GLAUKÓN: Színigazság.az őröknél a nő. hogy az állam nem hull szét csoportokra. és nem ezek érik el. ha csak szavakkal vallanának rokonságot. istentelenül és igazságtalanul cselekedett? Minden polgár ilyen intéseket himnuszol a gyermekek fülébe a kijelölt „apákról” és rokonokról. és így nem ők éreznek-e át együtt a legforróbban minden örömöt. Kimondtuk ugyanis. SZÓKRATÉSZ: Tehát szerintünk az állam legfőbb javának alapja a segítők gyermek. ezzel a kifejezéssel jár együtt az öröm és fájdalom közössége? GLAUKÓN: Helyesen is mondtuk. hogy ezek értelmében cselekedjenek: tehát apjukkal úgy. miközben a jól kormányozott államot testünkhöz hasonlítottuk. ez a házába . GLAUKÓN: Egyetértettünk méltán. hanem az őrség zsoldjaként másoktól kapják az étket. különben ő sem várhat jobbat sem istentől. amit enyémnek hívnak.vagy balsors ér . ha igazi őrök akarnak lenni. hogy az állam legfőbb java épp ez. SZÓKRATÉSZ: És ugye. SZÓKRATÉSZ: Gyönyörűen mondtad.és nőközössége? GLAUKÓN: Nagyon is. hogy az „enyém”. SZÓKRATÉSZ: És egyetértettünk abban.ahogy mondom .

hogy szüleihez érjen. SZÓKRATÉSZ: Törvény lesz. gyermekét. A szégyen nem engedi. hogy a fiatalabb az öregebbet .ne merje bántani. jól tudjuk. SZÓKRATÉSZ: De az is. csak a testük. s ha végül üggyel-bajjal keresnek is valamit. SZÓKRATÉSZ: És ehhez méltón hatalmaskodási és bántalmazási pörök sem adódnak közöttük. mi nyűggel jár a gyereknevelés és a pénzkeresés. a szolgák eltartása. fájdalmakat csiholnak. hiszen szerintünk az szép és igazságos.vonszol. mint hízelegnek például a szegények a gazdagoknak. ha kortárs védi a kortársat. annak segítségére sietnek a többiek: fiai. más mindenük közös. hiszen ha valakit bánt.csak az övék lévén . hiszen nincs saját birtokuk. amelyektől így megszabadultak. hogy azok sáfárkodjanak vele. majd letagadniok. megverni. attól sem kell rettegnünk. testvérei. SZÓKRATÉSZ: És így vajon az egymás közti vádak és pörlekedések nem tűnnek-e el körükből. a rokon birtoklásán marakodnak? GLAUKÓN: Szükségszerűen eltűnnek majd. hogy a többi polgár föltámad ellenük vagy egymás ellen? GLAUKÓN: Nem ám! SZÓKRATÉSZ: Restellem elősorolni a kicsinyes bajokat . hogy örömük. kedvesem. és kár is róluk beszélnünk. már amennyit a népek a vagyon. SZÓKRATÉSZ: És ha ők nem civakodnak. Útját szegi ebben két őr: a félelem és a szégyen. GLAUKÓN: Ez nyilván így is lesz. és ezek bennük . szükségszerűnek vélvén a testi edzettséget. nyomorult dolgok ezek.hacsak a vezetők úgy nem rendelik . a félelem meg leinti. hogy az öregebb kormányozza a fiatalabbat és fenyítse? GLAUKÓN: Világos. Így ugye nincs köztük marakodás. SZÓKRATÉSZ: E törvények nyomán az emberek mindenképpen békében élnek majd? GLAUKÓN: Nagy békében. amint ez nem is illik. hogy másban sem gyalázhatja meg. atyái. Viszont nálunk mind egyet éreznek sajátjuknak. a gyermek. GLAUKÓN: Tökéletesen. GLAUKÓN: Helyesen. és ugyanarra törekszenek. mi minden ilyesmit kell elszenvedniük. fájdalmuk lehetőleg egy legyen. szolgáknak. SZÓKRATÉSZ: Akkor ebben is igaza van ennek a törvénynek: ha valaki haragszik. azt át kell adniok a nőknek. GLAUKÓN: Ezt a vak is látja. . kölcsönöket kell venniök. hogy ott kuporgassa másoktól külön saját nőjét. azt hiszem. kevésbé hajlamos a viszályra? GLAUKÓN: Úgy van.külön örömöket. amit csak tud.nem is illik -. s ilyesmivel levezeti mérgét.

közösen tevékenykedjenek. vadásszanak. hogy valóban bölcs volt Hésziodosz. akár a városban maradva. XIV. és nem éri be az ilyen mérsékelt szintű. és mi módon? GLAUKÓN: A számból vetted ki a szót! . és még sincs semmijük? Mi azt feleltük: ha ez a kérdés újra előkerül. amely által közös ténykedésre termettek? GLAUKÓN: Helyeslem. megvizsgáljuk. hiszen mindaz. mint a hím. hogy a fél valahogy több. hogy . győzelmük az egész állam üdve. SZÓKRATÉSZ: Mindettől megszabadulva.Az őrök boldogsága XIII. amiben csak lehet. SZÓKRATÉSZ: Helyesled-e.és nősténykutyák. mint az állatoknál. majd megérti.mivel lehetősége van . akár hadba vonulva a férfiakkal együtt őrködjenek. és arra ösztökéli. a következőkben azt kell megvitatnunk: vajon lehetséges-e embereknél is ez a közös tevékenykedés. hogy nem akar őr maradni. GLAUKÓN: Ha a tanácsomra hallgat. Hisz az őrök győzelme még szebb. mindenütt mindenben. most egyelőre hadd tegyük az őröket őrökké. az övék lehetne. megrótt bennünket. megmarad az őr-életnél. amiben az őrök részesülnek. ellátásuk a közösből még bőségesebb.az egész államon úrrá legyen. hogy ha ez az őr úgy próbál boldoggá lenni. mint az egész. ami a polgároké. vagy a parasztokénál? GLAUKÓN: Szebbnek és különbnek. az előbbiek során. nem is tudom ki. halálukban díszsírhelyet.de nemcsak arra törekszünk. nemhogy a cipészekénél vagy más mesteremberekénél. de mindezt nem a nőnek a férfihoz való természetes viszonya ellenére. SZÓKRATÉSZ: Joggal mondhatjuk azonban most is. amit mi a legjobbnak ítélünk. pedig ezek élnek a legboldogabban! GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Mert annak a boldogságnak csak kis részét élik át. s mindenben a legjobbat tegyék. még boldogabban fognak élni. az államot meg a lehető legboldogabbá . élelemmel és minden szükségessel ellátják őket és gyermekeiket. amit akkor mondtam. hogy egyetlen népcsoportot boldogítsunk. hogy a nők a mondottak szerint közösen tevékenykedjenek a férfiakkal a nevelésben. a gyerekek és a többi polgár őrzésében. hogy nem boldogítjuk az őröket. GLAUKÓN: Emlékszem. életükben ajándékokat kapnak államuktól. de biztos életmóddal. hanem megbabonázza a boldogságnak bolond és gyerekes elképzelése. mint az olümpiai játékok győztesei. SZÓKRATÉSZ: Nemde. GLAUKÓN: Mily igen szép ez! SZÓKRATÉSZ: Emlékszel-e. amikor azt mondta. SZÓKRATÉSZ: Hogyan? Most nekünk a segítőerők élete még az olümpikonokénál is sokkal szebbnek és különbnek tetszik.

hogy sose jussanak veszedelembe? GLAUKÓN: Bizony. Úgy gondolod. figyelik a munkát. például a fazekas gyermekei hosszú ideig inaskodnak. és akkor minden jó lesz. különbekké edződjenek? GLAUKÓN: Világos. SZÓKRATÉSZ: Igazad van. ahol nincs veszély. SZÓKRATÉSZ: Először is atyáik. SZÓKRATÉSZ: Vajon a fazekasoknak gondosabban kell nevelniük csemetéiket. és nem lesz többé. hogyha veszítenek. hogy biztonságban legyenek. hanem szolgáljanak és segédkezzenek is. GLAUKÓN: Valószínűleg. már amennyire erre ember képes. úgy gondolom. Helyes? GLAUKÓN: Igen. nem arra kell törekednünk. oktatók. GLAUKÓN: Nyilván. hogyan háborúznak? GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Közösen harcolnak. a tudnivalók gyakoroltatásában és szemléltetésével? GLAUKÓN: Nevetséges is volna! SZÓKRATÉSZ: Aztán ugye minden élőlény különbül küzd gyermekei jelenlétében? GLAUKÓN: Különbül ám! Hanem. mi nem. a háború minden mozzanatában szolgáljanak atyáiknak és anyáiknak. ám ne csak nézzék. GLAUKÓN: Így illik. SZÓKRATÉSZ: Oda küldik őket. és ahol nagy a veszély. oda nem. potomság és nem érdemel kockázatot. hogy ha szerencsésen kiállották. hogy valamint a mesteremberek gyermekei. mielőtt maguk hozzáfognának a fazekaskodáshoz? GLAUKÓN: Nagyon is így van. végignézzék a hadieseményeket vagy se? GLAUKÓN: Dehogy lényegtelen a mondottak alapján. hogy e gyermekek. Szókratész. nagy a veszélye annak . de azért úgy igyekezzünk. SZÓKRATÉSZ: Vagy azt hiszed. hogy a mesterségeknél ez a szokás. . hogy a hadi helyzetben mi a veszélyes. ki megmentse az állam maradékát. azt hiszem világos. koruk révén méltó vezérek. mint az őröknek a magukéit. nézzék végig. előbb biztosítsuk. SZÓKRATÉSZ: Ha már veszedelembe küldjük őket.Katonai nevelés SZÓKRATÉSZ: Ami a háborút illeti. Avagy nem láttad. amit majd felserdülten művelniük kell. gyermekeiket is vesztükbe viszik. SZÓKRATÉSZ: Akkor hát kezdjük így: a gyerekek csak nézzék végig a harcot. akik jártasságuk. nem lesznek balgák: észreveszik.mint a harcban gyakran megesik -. a jövendő vitézei. hanem azokat. SZÓKRATÉSZ: És lehetőleg nem a leggyatrábbakat teszik meg parancsnokaiknak. és magukkal viszik a harchoz izmosodott gyerekeiket is.

csináljanak vele. SZÓKRATÉSZ: Mit gondolsz? A vitézt. szárnyakkal kell ellátnunk a gyerekeket. vagy sem? GLAUKÓN: Mi légyen az? SZÓKRATÉSZ: Aki elhagyja a helyét és elhányja a fegyverét. igazad van. és őt is valamennyien. Fegyelmezés és jutalmazás SZÓKRATÉSZ: Mit mondunk a harci reguláról? Hogy viselkedjenek a katonák egymással és az ellenséggel szemben? Helyes-e az én elképzelésem. nem holmi tomboló harci méneken. hogy mi lesz a feladatuk. hogyha épp beleszeret valakibe . hánnyal megesett már.fiúba vagy lányba -. . aki kitűnik hőstetteivel. azt ne fokozzuk le mesterembernek vagy földművesnek? GLAUKÓN: De. koszorúzzák-e meg először a hadban vele szolgáló ifjak és gyerekek mind sorban. Így aztán szépen végignézhetik. idős parancsnokaik vezetésével biztonságban elmenekülhetnek. értük annál nagyobb hévvel szánja el magát a végső hőstettre. SZÓKRATÉSZ: És fogjanak vele kezet? GLAUKÓN: Azt is. hogy aki különb vitéz. hanem a lehető leggyorsabbakon és legszelídebbeken. vagy más ilyesmit művel. SZÓKRATÉSZ: De ez talán már nem tetszik neked? GLAUKÓN: Micsoda? SZÓKRATÉSZ: Hogy megcsókoljon mindenkit. nagyon is. barátom. hogyha kell. GLAUKÓN: Azt hiszem. és ha kell. Hiszen már említettük is. GLAUKÓN: Mindennél inkább! Sőt még azt is hozzátenném a törvényhez: míg a hadjárat tart. persze.SZÓKRATÉSZ: Persze. amiről nem is álmodott! GLAUKÓN: De hánnyal! SZÓKRATÉSZ: Ilyesmire számítva. és szabad választást is gyakrabban engedjünk neki. ne háríthassa el. ne engedjük-e át ingyen nekik. SZÓKRATÉSZ: És akit élve fog el az ellenség. amit akarnak? GLAUKÓN: Pontosan ezt tegyük. mint másnak. akit meg akar csókolni. hogy az ilyennek legyen a legtöbb sarjadéka. mint másnak. SZÓKRATÉSZ: Szépen mondtad. annak adjunk több nászlehetőséget. és lovon visszük a harctérre. senki. vagy sem? GLAUKÓN: De igen. megtanítjuk lovagolni. szállva meneküljenek! GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Már minél kisebb korukban lóra szoktatjuk őket.

Az ellenséggel való bánásmód SZÓKRATÉSZ: Hát az ellenséggel hogyan bánjanak katonáink? GLAUKÓN: Mire gondolsz? SZÓKRATÉSZ: Először is a rabszolgaszedésre. másnak se engedjék meg. aki hősi tusában halt meg.himnuszokkal és az említett kedvezésekkel. GLAUKÓN: A kímélet mindenképpen érdekünk. GLAUKÓN: Nagyon helyes. Így inkább a barbárok ellen fordulnak. Mi is kitüntetjük majd e hősöket . a bajt tovaűzők. Igazságosnak tartod. GLAUKÓN: Ezt szépen mondtad. s ráadásul még díszülőhellyel. amellyel . hogy a különösképp vitézkedő Aiaszt megajándékozták roppant háthús-darabokkal. SZÓKRATÉSZ: No és a harcban elesettek közül azt. és a többi hellént is beszéljük rá. miféle különös ceremóniával. de életében különösen kiválónak ítéltük? GLAUKÓN: Meg is érdemli. GLAUKÓN: Igen helyesen. ahogy rendeli. és imádjuk majd ugye? És nem ugyanígy cselekszünk-e.ha hőstetteket visznek véghez . ha valaki e fajból való hal meg. íme ezek mint szentelt daimónok élnek a földön mint perc-éltűek őrei. hogy a megbecsülés mellett még eddzük is a vitéz férfiakat és nőket. hiszen ez az erőtől duzzadó vitézhez méltó jutalom. tele serlegekkel. hogy ne tegye ezt. és nem bántják a saját népüket.még erejét is növelheti.GLAUKÓN: Említettük. nem nevezzük először is „az arany nemzetségből valónak”? GLAUKÓN: De.a megbecsülés mellett . SZÓKRATÉSZ: Ne tartsunk hellén embert rabsorban. SZÓKRATÉSZ: Homérosz is jogosnak tartja. SZÓKRATÉSZ: És megtudakoljuk az istentől: hogyan kell eltemetni e daimóni és isteni hősöket. mert csak így kerülhetjük ki a barbár rabigát. XV. SZÓKRATÉSZ: És nem értünk-e szót Hésziodosszal. SZÓKRATÉSZ: Kövessük ebben mi is Homéroszt. és majd úgy teszünk. hogy hellének hellén városok polgárait rabbá teszik? Ha lehet. . hússal. hogy kitüntessék a vitéz ifjakat. Elmondja. hogy a helléneket kímélni kell. mindenképpen. GLAUKÓN: Miért ne tennénk így? SZÓKRATÉSZ: És az elkövetkező időben sírjukat mint a daimonokét tiszteljük. és szokják meg. GLAUKÓN: De egyetértünk. hősök. ha valaki késő öregségében vagy más módon hal meg.

GLAUKÓN: Nem is helytelenül mondtad ezt. azt mondjuk: természetük szerint barátai egymásnak. Szeretnéd hallani. SZÓKRATÉSZ: Nem érzed szolgalelkűségnek és pénzéhségnek a hullafosztogatást. GLAUKÓN: Igaz. a halott ellenségtől a fegyverein kívül mást is elragadnak? Nem szolgál-e ez ürügyül a gyáváknak. SZÓKRATÉSZ: Nos.hacsak az isten mást nem parancsol. hogy a hellének „sajátjai”. és ne tiltsuk tovább az ellenség eltemetését. gyújtsák föl a házaikat? GLAUKÓN: Szívesen hallanám ebben a te véleményedet. GLAUKÓN: Zeuszra! Vessünk véget! XVI. ellenségeskedésüket háborúnak hívjuk. amely a kőre haragszik. amint a háború és a viszály két különböző szó. „rokonai” egymásnak. SZÓKRATÉSZ: Szerintem egyiket se tegyék. a barbároktól pedig „elütőek” és „idegenek”. . ha idegenekkel: háború. miben különbözik ez a kutyától. SZÓKRATÉSZ: Vizsgáld meg. Inkább rettegjünk e szentségtöréstől. GLAUKÓN: Igen helyes beszéd. holott az ellenség már elröppent belőle. amit most mondok. ha győzvén. hogy testvéreinktől viszünk ilyesmit templomainkba . hiszen természetük szerint ellenségei egymásnak. Állítom. ha viszont hellének hellénekkel cselekszik ugyanezt. csakhogy Hellasz a jelen viszonyok közt beteg és viszálykodik. e harc neve: viszály.SZÓKRATÉSZ: És szép. különösen nem a hellének fegyvereit. miért? GLAUKÓN: Nagyon is. hogy az isteneknek felajánljuk. SZÓKRATÉSZ: És mit cselekedjenek katonáink ellenfelükkel? Dúlják föl a hellének földeit. és az ilyen ellenségeskedést „viszály”-nak hívjuk. azt futni hagyja? GLAUKÓN: Szemernyit se különbözik. amellyel megdobták. ha hellének barbárokkal vagy barbárok hellénekkel tusakodnak. Ez az úgynevezett „saját”-ra. SZÓKRATÉSZ: És a zsákmányolt fegyvereket se hordjuk a templomokba.sürgölődjenek a halottak körül? Mennyi had veszett el már ilyen hullarablás miatt! GLAUKÓN: Nagyon is sok. és némberi dolognak. Ha saját vérünkkel tusakodunk. SZÓKRATÉSZ: Vessünk véget a hullafosztogatásnak. csak az évi termést vegyék el. azt mondjuk: „háborúznak”. hogy ne rontsanak az ellenségre. hanem mintha csak kötelességüket teljesítenék . SZÓKRATÉSZ: Szerintem. két különböző tényre vonatkozik. vajon helyes-e. ha egyáltalán szívügyünk a hellének iránti jóakarat. vagy „rokon”-ra. ha a hulla testét tekintik ellenségnek. GLAUKÓN: Helyeslem. az meg az „idegen”-re és „elütő”-re. úgy két külön lényeg is. és aki megdobta. és csak a harci eszközeit hagyta hátra? Mit gondolsz. hogy így hívjuk.

Görögök egymás közti háborúskodása SZÓKRATÉSZ: Vizsgáld meg. nem égetnek házakat. SZÓKRATÉSZ: Ugye. amíg a szenvedő ártatlanok nem kényszerítik a bűnösöket elégtétel adására. SZÓKRATÉSZ: Írjuk hát elő törvényben az őröknek. amiben most megegyeztünk: viszály közepette.hisz barátjuk a többség -. GLAUKÓN: Egyetértek veled. nőket. hanem csak addig szítják a viszályt. . nagyon is. hanem csak néhány ellenlábasukat. nem irtják ki.való civódást csak viszálynak ítélik. gyermekeket. a hellénekkel . házakat ne perzseljenek? GLAUKÓN: Írjuk elő! Ez szépen összecseng az előbbiekkel. az általad alapítandó állam nem hellén állam lesz? GLAUKÓN: Annak kell lennie. hogy majd megbékélnek? GLAUKÓN: Nagyon is. és nem ítélnek a szomszéd államban mindenkit ellenségnek. éppen elég lenne. nem teszik rabbá büntetésből. sem felforgatni házaikat. és mennyire nem szereti egyik fél sem saját államát. hogy egyszer még megbékélnek. anyját nyírni-ölni. és nem hívják háborúnak? GLAUKÓN: Nem. SZÓKRATÉSZ: Polgárai jók és szelídek lesznek? GLAUKÓN: Igen. mind a férfiakat. SZÓKRATÉSZ: Nos.a barbárokkal pedig úgy. és ezért nem akarják sem földjüket rontani . különben egyik sem merné táplálóját. jók. SZÓKRATÉSZ: Jó lélekkel józanítják ki testvérüket. mily bűnös ez a viszály.mint övéikkel . bárhol is támad az. hogy földeket ne pusztítsanak. meghasonlik az állam. a viszály okozóit. azzal a meggondolással. SZÓKRATÉSZ: Tehát azzal a tudattal civódnak. ahogy a mostani hellének bánnak egymással. szelídek. fölégetik egymás házait. s nem háborúznak örökké. SZÓKRATÉSZ: És nem hellénszeretők? Nem érzik-e Hellaszt sajátjuknak. ha mindkét részről dúlják egymás földeit. GLAUKÓN: Ez a gondolkozásmód sokkal szelídebb. és nem ellenségek? GLAUKÓN: Úgy legyen! SZÓKRATÉSZ: És hellén létükre nem dúlják fel Hellaszt. mert inkább egyezségre törekvők. ha a győztes a vesztestől elkobozná a termést. nem vesznek-e részt közösen szent aktusokban? GLAUKÓN: De. Így bánjanak polgáraink ellenfeleinkkel! .

mindaz. hogy azt kutassuk. és nem bocsátod meg húzódozásomat. csak azért nem volna jó festő. legkevésbé hagynák cserben társaikat. De mi légyen az? SZÓKRATÉSZ: Semmi. GLAUKÓN: De úgy látom. és számot ad minden egyes vonásának tökéletességéről. hogy tovább ilyesmiről beszélj. javára válnék. Biztosan nem tudod. hogy ne mondd el. mint válik lehetővé ez az állam. akkor tudom. milyen is a legszebb ember. csak arról próbálj meggyőzni. SZÓKRATÉSZ: Vagy talán azt hiszed. sőt még azt is hozzátoldom.akár az ellenség megrettentésére. ez igaz. fiuknak szólítják egymást. feltéve.milyennek is látszanak a boldogság és boldogtalanság szempontjából . ha hagyjuk. azt is látom. amit előbb félretettél. hogy ezek az őrök a leglelkesebben tusáznának az ellenséggel. sose jut eszedbe. hanem minden mást mellőzve. hanem mindenképp olyan legyen. hogy az egyén semmiben se térjen el tőle. mint az igazságosság? Avagy elégedjünk meg. a legnagyobbat. ha lenne ilyen. és milyen a tökéletesen igazságos ember. ha csak majdnem olyan. mi az igazságosság és az igazságtalanság.Hogyan valósulhat meg az ideális állam? XVII. ha egy festő mintául megfesti. annál kevésbé hagyjuk. ne húzd az időt! SZÓKRATÉSZ: Először is szögezzük le: azért jöttünk ide. milyen is az igazságosság. Tekintsd úgy. amit ha most meghallasz. GLAUKÓN: Tudjuk. és mi módon lehetséges. mindezek révén szinte verhetetlenek lennének. hiszen mind ismerősök. nemde méltán követelhetjük. milyen is. GLAUKÓN: Minél tovább csűröd-csavarod. hogy ezek megvalósulásának lehetőségét bizonyítsuk. hogy mindezt elmondhasd: egyáltalán lehetséges-e ez az állam. most a harmadikat zúdítod. és minden másnál több részt nyer belőle? GLAUKÓN: Elégedjünk meg. apjuknak. De ha megleltük. és ha még a nők is együtt csatáznának velük ugyanabban a hadsorban. mert nem adhat számot arról: létezhet-e egyáltalán ilyen ember? GLAUKÓN: Zeuszra! Ezt nem hiszem! . és kutattuk az igazságtalanságot és a legigazságtalanabb embert. Szókratész. amit te elhallgattál. GLAUKÓN: Ebben igazat mondtál. sőt testvérüknek. mennyi haszonnal járna ez otthoni békés életükben.kényszerüljünk magunkra vonatkoztatva is beismerni: aki ezekhez a lehető leghasonlóbb. nagyon is megbocsátasz nekem.nem pedig azért kutattuk. amiről nem is beszéltél. hiszen méltán viszolyogtam és rettegtem ily paradox gondolatok elmondásától és áttekintésük kísérletétől. Tehát ne is szólj róla többet. ha ez az állam lehetséges volna. hogy rám. és mi módon lehetséges ez. hogy lehetséges-e. No beszélj. sorsukban is leginkább osztozik . vagy mögöttük . mintha én már eleve egyetértenék veled mindebben és még tízezer más dologban. aki épp hogy megúsztam két hullámot. Mert ha ez az állam megvalósulna. amiről beszéltünk. SZÓKRATÉSZ: Hirtelen megtámadtad eszmefuttatásomat. legveszedelmesebbet. akár mert rászorulnak segítségükre -. SZÓKRATÉSZ: Csak a példa kedvéért kutattuk magát az igazságosságot. hogy őket szemlélve .

kedves Glaukón. és amíg azok sokaságát. De épp emiatt szabódom szólni már régóta. XVIII. . hát kettővel . Ám ha a te kedvedért szeretnénk bebizonyítani: miképp és miszerint volna ez mégis lehetséges. ahogy elgondoltuk? Nem az-e a természet rendje. hogy a valóságban is csak úgy fordulhat elő. nem szűnik meg az államok és az emberi nem nyomorúsága. SZÓKRATÉSZ: Ezután. mint az elgondolásban. hogy csak úgy gondolatban megalkottuk a legszebb állam példaképét? GLAUKÓN: De nagyon is. Megelégszel ezzel? Én megelégednék.addig. amit óhajtasz . hogy másmilyen állam nem teheti boldoggá sem az egyént.ha lehet. erőszakkal ki nem zártuk . GLAUKÓN: Én is. sem a közösséget. még ha ezt nem is látjuk be? Elismered-e vagy sem? GLAUKÓN: Elismerem. SZÓKRATÉSZ: És mit gondolsz: kevésbé van igazunk. a bizonyítás kedvéért próbálj egyetérteni velem a következőkben. amit a legnagyobb hullámhoz hasonlítottam! Mégis kimondom. de azért lehetséges. és nem is könnyű. próbáljuk kifürkészni és kimutatni. mert látom. mi történik manapság fonákul az államokban.nyerhetne egy állam ilyen alkotmányt.SZÓKRATÉSZ: No és. vagy a mostani úgynevezett királyok nem szoknak rá becsülettel és megfelelően a filozófiára. Nehéz belátnunk. hogy a gyakorlatban mindig kevesebb az igazság. amíg nem esik egybe a politikai hatalom és a filozófia. S ha az sem elég. persze ez nem kicsi. akik ma természetük szerint e két feladatnak csak egyikét látják el. mint közelítheti meg az államszervezet leginkább a mondottakat. szavam igen elütne a megszokottól. ha nem. arról mindenáron be is bizonyítsam. bárha .lehetséges mindez. mert nem tudunk számot adni róla: lehetséges-e így államot szervezni. GLAUKÓN: Mi volna ez? SZÓKRATÉSZ: Épp ez az. SZÓKRATÉSZ: Ez hát az igazság. mi nem mondhatjuk. és mily minimális változtatással . csúfságba fullaszt is! Fülelj szavamra! GLAUKÓN: Ki vele! SZÓKRATÉSZ: Amíg a mai államokban nem lesz a királyság a filozófusoké. és nem sarjadhat ki.mint valami vigyorgó szökőár . hogy amit szóban elképzeltünk. csak eggyel. hogy egyetlen változtatással megoldódnék minden. GLAUKÓN: Mikben? SZÓKRATÉSZ: Vajon egyáltalán lehet-e valamit úgy megvalósítani. bebizonyíthatnám. ahogy elmondtuk? GLAUKÓN: Semmivel se kevésbé. ha úgy tetszik. mondjuk ki bátran: megleltük. SZÓKRATÉSZ: Tehát ne kényszeríts. Ám ha módját lelhetjük. miért nem élnek így. nem jöhet napvilágra az általunk elképzelt állam. legkíméletesebb változtatással? GLAUKÓN: Próbáljuk meg! SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem.nevetségbe. hát a lehető legkisebb.

Ilyen segítőtárs birtokában próbáld bebizonyítani szavaid igazát! SZÓKRATÉSZ: Hát meg is próbálom. csak zsenge legyen a fiú. GLAUKÓN: Azt hiszem. szeret ha helyesen mondtuk -. vagy tán még emlékszel: ha valakiről azt mondtuk. a fiúk bolondját. hadd fejtsük ki találóan! GLAUKÓN: Rajta! SZÓKRATÉSZ: Emlékeztesselek. SZÓKRATÉSZ: És a becsvágy szerelmese? Hisz látod! Ha nem lehet vezér. GLAUKÓN: Nagyon is. GLAUKÓN: Itt az ideje. megbűnhődöl csúnyául! SZÓKRATÉSZ: Nem te vagy ebben a ludas? GLAUKÓN: Ha igen. aki még a sápadtság felett is könnyen szemet huny. Glaukón. hisz udvarlásra. SZÓKRATÉSZ: Nos. minden hangra felfigyeltek. jóindulattal és bátorítással. a többiek meg nem. máshoz illik szavad. a hitványak tiszteletének is. a kettő közti orr meg tökéletesen szabályos szerintetek. hogy előbb határozzuk meg. kik legyenek a filozófusok. csak a vezetők követésére. akiket vezetőkké tenni merészelünk. azzal fölfegyverkezve. hogy a viruló serdülők mind valahogy ingerlik és érdeklik a lobbanékony szerelmest. csak beszélj! SZÓKRATÉSZ: Hát akik a bort szeretik. beéri a harmadvezetőséggel. Ha ez pisze. „méz-sárga bőrű” . hogy ezt megvilágítva. azt nemcsak rész szerint szereti. GLAUKÓN: Tökéletesen így van. a tekintélyek. mert a tömjénezést hajhássza mindenáron. eszüket vesztve rád rontanának. csókra méltóknak tetszenek. ezt az elnevezést nem a hízelgő szerelmes találta ki. csak el ne szalasszátok a viruló kamaszt! GLAUKÓN: Ha rólam példálóztál. Egyszóval minden ürügyet kieszeltek. Ha őket szavaiddal el nem hárítod. amit szeret. jól tettem! Ám nem hagylak cserben.nem épp gyarló népek . amit épp megragadnak. mikor a lobbanékony szerelmest említetted. határozzuk meg. Ki a filozófus? SZÓKRATÉSZ: Ó.azt hiszed. . a hófehér bőrű: isten szülötte. még ezt is elviselem.GLAUKÓN: Szókratész. igen sokan . nem hozzád! Szerelmes szívű embernek nem illik elfelejteni. bájosnak magasztaljátok. ha nem tisztelik a nagyok. kövess engem. védekezhessünk és bebizonyíthassuk: egyesek természetük szerint filozófiára és államvezetésre termettek. örül a parányok. amit ha kimondasz.köntösüket levetve. csupaszon. oltalmazlak. a kreol fiú férfias látvány. emlékeztetned kell. és kereket nem oldasz. amivel csak tudlak! Tudlak is. no meg tán másnál ügyesebb felelgetéssel. most olyan szó szaladt ki a szádon. hogy csoda dolgokat műveljenek veled. mert nem nagyon értem. a másik sasorrát meg királyinak nevezitek. nem ugyanezt cselekszik? Boldogan üdvözölnek mindenféle ürüggyel mindenfajta bort. ha már ily nagy szövetséget kínálsz! Ha az általad nevezettek karmaiból ki akarunk siklani. tudd meg. szükségszerűnek vélem. hanem egészében? XIX.

. a „jó”-ra és „gonosz”-ra és minden más fogalomra. a gyakorlat embereit. mesterségszeretőket. és örömest tanul és telhetetlenül. Ezeket mind és a többi tanulni vágyót. és fogalma sincs róla. azt nem tartjuk se a tanulást szeretőnek..ez két külön dolog? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Minthogy kettő. SZÓKRATÉSZ: De ugyanez érvényes az „igazságos”-ra és „igazságtalan”-ra. SZÓKRATÉSZ: Ha tehát valakinek nincs ínyére a tanulás. mi a rossz. az az egészre vágyik-e. vagy se: aki valamire vágyik. se városi. azt méltán hívják filozófusnak. míg másik részére nem? GLAUKÓN: Az egészre. A nézni szerető szerintem mind örül. se filozófusnak. SZÓKRATÉSZ: Hát én eszerint választom külön az általad mondott látványszeretőket. ha tanulhat . hogy mi a jó. egyetértesz velem. De te. akiket egyedül lehet méltán e névvel illetnünk. másikra nem. gondolom. dehogy maradnának el egyről is. de tettekhez. Mindegyik egy. hogy minden kórust meghallgassanak. SZÓKRATÉSZ: Tehát a filozófus a bölcsességre vágyik. azt nem nevezzük étkesnek. hanem a teljes bölcsességre? GLAUKÓN: Arra. XX. Nem? GLAUKÓN: Sok ilyen furcsa emberre lelhetsz. és külön a szóban forgó filozófusokat. hogy egy részére igen. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? . úgy nyargalásznak a Dionüsziákon. A hallást élvezőket azért furcsa volna mindjárt filozófusoknak ítélni. de nem úgy. testekhez és egymáshoz kapcsolódva láthatóvá válnak és soknak látszanak. GLAUKÓN: Helyesen is! De hogy magyarázod meg ezt? SZÓKRATÉSZ: Másoknak nem könnyen. igaz-e.SZÓKRATÉSZ: Most mondd. valamint akinek nincs ínyére az étel. hanem ételtől undorodónak? GLAUKÓN: Méltán mondjuk annak. GLAUKÓN: Ezt helyesen mondtad. mesterséggel bíbelődőt. szellemi eszmecserékre önként dehogy mennének el. külön-külön egy-egy? GLAUKÓN: Ez is így van. SZÓKRATÉSZ: Aki viszont szívesen kóstol mindenféle tudományba. mind filozófusnak hívjuk? SZÓKRATÉSZ: Dehogy! Csak filozófushoz hasonlónak. se falusi Dionüsziáról. viszont mintha a fülüket zsoldba adták volna. vagy csak egy részére. GLAUKÓN: És kiket gondolsz az igaziaknak? SZÓKRATÉSZ: Akik az igazság szemléletét szeretik. bár még fiatal.mind ilyen. GLAUKÓN: Miben? SZÓKRATÉSZ: Minthogy a szép a csúnya ellentéte .

ami belőlük teremtetett. aki e szépség megismerésére vezetné? Figyelj! Nem az-e az álmodozás. SZÓKRATÉSZ: Vizsgáld meg hát: mit mondunk neki.helyesen ismeretnek hívjuk. magának a szépnek a természetét önmagában képtelenek észlelni.minthogy csak vélekedik? GLAUKÓN: Nagyon is. tudakoljuk meg tőle.minthogy felismerte a lényeget . és azt önmagában szemlélni? GLAUKÓN: Nagyon is kevesen vannak ilyenek. azért senki sem irigykedik rá. Vagy ha akarod. és kétségbe vonja igazunkat? Van-e mivel lecsillapítanunk. amihez hasonlít? GLAUKÓN: Gondolom az ilyen álmodozik. hogy valamit ismer. mondván: ha valamit tud. SZÓKRATÉSZ: Létezőt vagy nem létezőt? GLAUKÓN: Létezőt. és azokat. Vajon a teljesen létező teljesen megismerhető. eltitkolva. az előbbiét meg véleménynek . nem téveszti össze magával a szépséggel. a nem létező pedig semmiképp nem? GLAUKÓN: Így van. nem hiszi el. SZÓKRATÉSZ: És nincsenek-e igen kevesen. akik képesek a magánvaló jó felé törni. még ha bármily sok szempontból vizsgáljuk is. sőt boldogan látnánk. valamint a benne részesülő dolgokat is. és azért. SZÓKRATÉSZ: És ugye. hogy nem gondolkodik egészségesen? GLAUKÓN: Pedig ezt kellene tennünk.mit hiszel erről: ébren vagy álmodva él? GLAUKÓN: Nagyon is ébren. színekért és formákért lelkesednek. hogy van szépség önmagában. Nos mondd! Az ismerő valamit ismer-e vagy semmit? Te felelj helyette! GLAUKÓN: Azt felelem. nem tudnak érte lelkesedni. GLAUKÓN: Így van. . aki elhiszi. ha megneheztel ránk az. ha tényleg tudna valamit. SZÓKRATÉSZ: Viszont aki elismeri a magánvaló szépség létezését. az képes a szépséget magát szemlélni.egy hasonló jelenséget nemcsak hasonlónak ítél. álmodik-e vagy ébren van. sem fordítva . amik a szépségben részesülnek. az ő gondolatát .SZÓKRATÉSZ: A hang-. ha valaki . akit csak vélekedőnek és nem ismerőnek ítéltünk. SZÓKRATÉSZ: És mi lesz. de magának annak.álomban vagy ébren . Hogy ismerhetnénk meg nem létezőt? SZÓKRATÉSZ: Ez már elegendő is nekünk. s követni se képes azt. a látványkedvelők csak a szép hangokért. hogy vannak szép dolgok. finoman szót értenünk vele. „Tudás” és „vélemény” SZÓKRATÉSZ: Mit gondolsz. de azt.

amire képesek vagyunk. mint sok más dolognak. a leghatalmasabb képességnek. meg nincs is. hogy a tudás és a vélemény nem ugyanaz? . mint amivel képesek vagyunk vélekedni? SZÓKRATÉSZ: De hisz nem sokkal előbb elismerted. De gondolom. annak nem középütt van-e a helye a tökéletesen létező és a nem létező között? GLAUKÓN: Igen. amelyek révén nemcsak mi vagyunk képesek arra. ami a tudás és a tudatlanság közé esik. Hiszen mi más a vélemény. SZÓKRATÉSZ: Azt állítjuk: a képességek a létezők bizonyos fajai. ami van is. GLAUKÓN: Nagyon is kell. Mindkettő a maga képessége szerint. SZÓKRATÉSZ: Másra vonatkozik a vélemény és másra a tudás. az ugyanarra rendelt és az ugyanazt létrehozó képességet ítélem egy és ugyanannak. az ismeret a létezőre vonatkozik. hallást. És te? GLAUKÓN: Én is. SZÓKRATÉSZ: És vélemény is létezhet? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Ez más képesség. SZÓKRATÉSZ: Akkor tarts velem ismét. Ám ha akad valami. SZÓKRATÉSZ: Nemde a tudás természete szerint a létezőre vonatkozik? Meg kell ismerni. „ez is más” . amelyekre pillantva meghatározhatom magamban: ez „más”. mit fejezek ki e fogalommal. GLAUKÓN: Hogyan? XXI. előbb szükségképpen így kellene szétválasztanunk. a nem ismerés pedig a nem létezőre? Kell keresnünk valamit. kedves cimborám! Hát a tudást képességnek ítéled vagy valami más fajnak? GLAUKÓN: Képességnek. középütt.SZÓKRATÉSZ: No jó. hogy mi ezekről a nézetem! A képességeknek én sem színét nem látom. mint a tudás. hanem minden más is. GLAUKÓN: Így van. ha ugyan érted.a képességeknél csak arra figyelek: mire irányul és mit hoz létre. SZÓKRATÉSZ: Hát a véleményt? Képességnek tetszik-e ez vagy más fogalomnak? GLAUKÓN: Semmiképpen sem másnak. GLAUKÓN: Értem. van-e egyáltalán a létező. és eszerint szoktam megnevezni az egyes képességeket. sem alakját. ha ugyan van ilyesmi. SZÓKRATÉSZ: Ugye. a másra rendeltet és mást létrehozót egy másiknak. vagy azonos? GLAUKÓN: Más képesség. sem semmi tulajdonságát. Így képességnek mondom a látást. SZÓKRATÉSZ: Halld meg tehát. ami csak képes valamire.

GLAUKÓN: Annak. és természettől másra irányul? GLAUKÓN: Szükségképpen. sem a nem létezőre? GLAUKÓN: Nem. SZÓKRATÉSZ: Akkor a vélekedés tárgya a nem létező? Vagy a nem létezőről még vélekedni sem lehet? Vedd észbe: a vélekedő véleménye nem valamire irányul-e? Vagy lehet úgy vélekedni. És világos. SZÓKRATÉSZ: De a nem létező nem lehet egyvalami. annak megismerésére. SZÓKRATÉSZ: Ha a létező megismerhető. mint a létező? GLAUKÓN: Más. SZÓKRATÉSZ: Tehát a vélemény se tudás. hogy a semmit véljük? GLAUKÓN: Lehetetlen. SZÓKRATÉSZ: A vélemény . amit a tudás megismer? És így a megismert dolog és a vélt dolog ugyanaz? GLAUKÓN: Közös nézetünk alapján ez lehetetlen! Hiszen ha természettől másra más képesség irányul. ennélfogva a „megismert dolog” és a „vélt dolog” nem lehet ugyanaz. se nem tudás? GLAUKÓN: Úgy látszik. a mondottak alapján mindegyik más-más. egyvalamit vél? GLAUKÓN: Igen. a létezőre a tudás. GLAUKÓN: Helyes. . a nem tudást ködösségével? GLAUKÓN: Egyiket sem múlja fölül.mondjuk ki . SZÓKRATÉSZ: Mindkettő más képesség. a vélhető más. és mindkettő képesség: a tudás és a vélemény. a leghelyesebben „semmi”-nek mondhatnánk. SZÓKRATÉSZ: Talán a kettőn kívül van valahol.GLAUKÓN: Hogyan is ítélné épeszű ember ugyanannak a csalhatatlant és a nem csalhatatlant? SZÓKRATÉSZ: Szép. SZÓKRATÉSZ: Eszerint a vélekedés nem irányul sem a létezőre.vélekedés. hogy az milyen? GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: Tehát aki vélekedik. GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: Vajon ugyanarra irányul-e. hogy egyetértünk: más a tudás és más a vélemény? GLAUKÓN: Más. SZÓKRATÉSZ: A nem létezőre szükségszerűen a nem tudás irányul. SZÓKRATÉSZ: A tudás a létezőre irányul. a tudást fölülmúlva világosságával.

A „vélemény” XXII.a létezőből és a nem létezőből . SZÓKRATÉSZ: És a dupla? Kevésbé tetszik félnek. kicsi. SZÓKRATÉSZ: És a nagy. ha valaki a szépet. a közbülsőt közbülsővel jelöljük. hanem valami a kettő között. méltán nevezhetjük „vélt”-nek. könnyű. SZÓKRATÉSZ: Már csak azt kell meglelnünk. ami ne tetszenék igazságtalannak. Vagy nem így van? GLAUKÓN: De így. aminek mondjuk vagy az ellenkezőjének? GLAUKÓN: Nem. SZÓKRATÉSZ: A kettő határán belül található? GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: No most a kettő között felbukkant az úgynevezett vélemény. aki nem ismeri el. igazságost. hogy létezik a szép maga és a szépségnek örök változatlan ideája. sem a nem tudás. és nem irányul rá sem a tudás. ami mindkettőből . hanem azt hiszi. hisz mindig van mindegyikben az ellenkezőből is. hanem szükségképpen. GLAUKÓN: Igen. ami egyszerre létező és nem létező. ha feltűnik. találsz-e e sokféle szép között valamit. amit kérdeztél. SZÓKRATÉSZ: És vajon a sokféle létező mindegyike inkább az-e. ami szép. SZÓKRATÉSZ: Ha így áll a helyzet. és így a szélsőségeket szélsőséges fogalmakkal. a nem tudásnál világosabb? GLAUKÓN: Nagyon is. nehéz inkább hívható annak. SZÓKRATÉSZ: Vajon a kettő között van a vélemény? GLAUKÓN: Pontosan. és így van mindennel.SZÓKRATÉSZ: Akkor talán te is úgy hiszed: a vélemény a tudásnál ködösebb. az igazságost és a többit egynek tekinti. szentet.részesedik. ami egyszersmind ne tetszenék csúfnak. Ezt. mint duplának? GLAUKÓN: Nem. és ami tökéletesen egyikkel sem azonosítható. aminek állítják. vagy az ellenkezője? . ami ne tűnnék szentségtelennek? GLAUKÓN: Nem találok. sokféle szép van .a látványszerető. aki nem szereti. ez a tökéletes létező és az abszolút nem létező között található. Ezt mondjuk majd neki: kiváló barátom. szóljon és feleljen nekünk az a derék ember. GLAUKÓN: Helyes. SZÓKRATÉSZ: Azt állítottuk az előbb: ha olyasmi tűnik fel nekünk. az egyszersmind csúfnak is tetszik.

SZÓKRATÉSZ: Aki sokféle szépséget szemlél. GLAUKÓN: De emlékszünk. de nem is világosabbak a létnél. hogyha valami ilyennek tetszik. filozófusnak hívjuk. ha ezeket inkább véleményszeretőknek hívjuk. GLAUKÓN: Rájöttünk. és nem vélekednek? GLAUKÓN: Szükségképpen így van ez is. SZÓKRATÉSZ: És akik az örök változatlan létezőket szemlélik? Ugye azok ismernek. SZÓKRATÉSZ: Ugye semmit sem vétünk. GLAUKÓN: Színigazság. azt sem. SZÓKRATÉSZ: Úgy tetszik rájöttünk. Nagyon megneheztelnének ránk. ezek is ilyen kétértelműek. a szépnek magának még a létét sem ismerik el. vagy éppen egyik sem illik reájuk. nem véleményszeretőnek? GLAUKÓN: Mindenképpen. hogy annál is inkább létezzenek. ha ránk hallgatnának. SZÓKRATÉSZ: Mondjuk ki: ezek azt üdvözlik. sőt azt sem erősítgethetjük. hogy nincsenek. szép színeket és más efféléket szeretnek és szemlélnek. . úgyhogy azt sem mondhatjuk. ezek csak hangokat. aki sokféle igazságos tényt szemlél.amikor az a kérdés. amire a vélemény vonatkozik? Vagy nem emlékszünk. de amit vél. ha így neveznénk őket? GLAUKÓN: Nem.GLAUKÓN: Hasonló ez a lakomák kétértelmű élceihez. hiszen a középen fellelhető jelenséget a középső képesség fogja fel. azt mondtuk. és így tovább . és mást sem képes követni. nem tudottnak. SZÓKRATÉSZ: Mit kezdesz velük. abból nem ismer semmit. mint bölcsességszeretőknek. azt szeretik. aki rávezethetné.az szerintünk mindezt csak véli. de magát az igazságosságot nem fogja fel. aki magát a létezőt üdvözli. aki megdobta a denevért . azt „vélt”-nek kell mondanunk. Hisz az igazságra nem szabad neheztelni. hova tennéd jobb helyre őket. de magát a szépet nem látja. hogy a nagy tömeg képzeletében élő sok-sok szépség és más minden valahol ott hánytorog a nemlét és a tiszta lét között. amire az ismerés irányul? Azok meg azt. hogy vannak. mint a lét és a nemlét közé? Hisz nem ködösebbek a nemlétnél. hogy mivel és mire dobott. SZÓKRATÉSZ: Viszont azt. GLAUKÓN: Egyetértettünk. vagy a gyermekrejtvényhez a heréltről. vagyis filozófusoknak. hogy mindkét állítás. GLAUKÓN: Szükségképpen. SZÓKRATÉSZ: Abban már eleve egyetértettünk.

SZÓKRATÉSZ: Ugye most arról beszéljünk. kurta beszélgetéssel nem vergődhettünk volna könnyen idáig. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszed különböznek a vakoktól. GLAUKÓN: És most mit csinálunk? SZÓKRATÉSZ: Mi mást. és nem akartunk volna sok mindent tisztázni. ó.erre végre hosszú eszmecsere után nagy nehezen fény derül. az nem filozófus. hogy mi a szép.Hatodik könyv A filozófusnak kell kormányoznia. mi az igazságos. GLAUKÓN: Helyes. vak legyen-e vagy éles szemű? GLAUKÓN: Természetesen. ha ezek másban sem alábbvalók. ki nem? . a jó. SZÓKRATÉSZ: Azt talán könnyen eldönthetjük. hogy meglássuk. GLAUKÓN: Zeuszra! Nem különböznek a vakoktól! SZÓKRATÉSZ: Ezeket tegyük meg hát őrökké vagy a létezők ismerőit. nem tudják megoltalmazni e törvényeket. . miben tér el az igazságos élet az igazságtalantól. mert csak ő ismeri az igazságot SZÓKRATÉSZ: Hogy ki a filozófus. mint ami következik. Melyik legyen az állam vezére? GLAUKÓN: Hogy felelhetünk erre helyesen? SZÓKRATÉSZ: Azokat tegyük meg őröknek. s ha már megalkották. hogy az őr. aki képes megragadni az örök változatlan létezőt. aki valamit őriz. meg az is? GLAUKÓN: Nagyon is.mint a festők . amik megszabják. s már a szinte legfontosabb dologban kiválnak. akik valóban nem ismerhetik meg a létezőt. és mindent ehhez viszonyítva a legtüzetesebben szemlélni. még sikerültebben kimutathattuk volna. akik képesnek mutatkoznak az államok törvényeinek és szervezetének megőrzésére. és semmi más erényben nem alábbvalók? GLAUKÓN: Balgaság volna másokat kiszemelnünk. GLAUKÓN: Bizony. SZÓKRATÉSZ: Nem ám! Úgy tetszik. akiknek lelkében nincs világosan felismerhető mintakép. és így alkotni törvényeket. hanem a sok és sokféle változó dolgok között kószál. Ugye a filozófus az.az igaz példára pillantani. és nem képesek . akik jártasságban sem gyarlóbbak ezeknél. hogyan adódhatik ugyanabban az emberben ez a kiválóság. aki viszont nem. ha csak erről beszélünk. Glaukón.

ami inkább sajátsága a bölcsességnek. GLAUKÓN: Helyes. és csak az igazságot szereti. mint leírtuk. tudjuk. drágább. GLAUKÓN: Hogyan? A filozófustermészet tulajdonságai II. GLAUKÓN: Melyek? SZÓKRATÉSZ: Hogy sohasem hazudik. amely megvilágítja nekik a keletkezés és a pusztulás között nem hánykódó örök lényegek létét. csak a filozófusok. annak természetéből nem hiányozhatnak a következő tulajdonságok. mint az igazság? GLAUKÓN: Hogyan tudnék? SZÓKRATÉSZ: És lehetséges-e. SZÓKRATÉSZ: És azt is. GLAUKÓN: Így van. . a többi sok minden után már csak alig. a test gyönyöreit megveti. olcsóbb részéről sem. SZÓKRATÉSZ: A tanulást igazán szerető ember már kicsiny korától kapva kap minden igazságon. hanem gyűlöli. akár az előbb tárgyalt becsvágyó és szerelmes emberek. nagy. amely csak egy irányban folyik. GLAUKÓN: Szükségképpen. ha igazi filozófus és nem álszent. GLAUKÓN: Fogadjuk el.SZÓKRATÉSZ: Mint kezdetben mondtuk. hogy ugyanez a természet egyszerre bölcsesség. hogy mindig abba a tudományba szerelmesek. SZÓKRATÉSZ: A filozófusok természetét illetően először is azt fogadjuk el. SZÓKRATÉSZ: Tudsz-e valamit. SZÓKRATÉSZ: Akinek minden vágya a tanulásra és más ilyesmire irányul. semmiképpen. először is a filozófusok természetét kell megértenünk. egyetértünk majd abban is. GLAUKÓN: Igaz. SZÓKRATÉSZ: És vizsgáld meg ezt is: aki olyan szeretne lenni. És ha ebben kielégítően egyetértünk. de azért nem mondanak le annak kicsi. akár a folyó. és az állam vezetői nem lehetnek mások. hogy e lényeget teljes egészében keresik. hogy mind e kiválóságok egy emberben is megtalálhatók. SZÓKRATÉSZ: Ha valaki forrón csak egyvalami után sóvárog. a hazug szót szándékosan sosem fogadja el. GLAUKÓN: Szívvel-lélekkel.és hazugságszerető lehessen? GLAUKÓN: Nem. azt csak magának a léleknek a gyönyöre nyűgözi le.

nem gyáva ember vajon lehet ugyanakkor összeférhetetlen és igazságtalan? GLAUKÓN: Nem lehet. szabad szellemű. GLAUKÓN: Azt hiszem én is. s nem hajszolja a pénzt. SZÓKRATÉSZ: És tisztességes.azt hiszem . SZÓKRATÉSZ: És a feledékeny? Ha semmi sem marad meg a fejében. ki a filozófustermészet. ami gyötri. GLAUKÓN: Így van. GLAUKÓN: Mire? SZÓKRATÉSZ: Nehogy szolgai lélek rejtezzék benne. amit tanult? Vajon az ilyen elérheti. s az idő és a lét egészének szemlélete tölti be. vajon igazságos-e. SZÓKRATÉSZ: Ha valakinek a szellemét kiváló ész jellemzi. mint a kicsinyesség. GLAUKÓN: A legkevésbé. SZÓKRATÉSZ: Erre is vigyázz. amivel nem boldogul? GLAUKÓN: Ez lehetetlen. SZÓKRATÉSZ: És gondolom. hogy a tudománytól szűz ne maradjon? GLAUKÓN: Hogy érhetné el? SZÓKRATÉSZ: És ha hiába vergődik. GLAUKÓN: Mindenképpen. mint hozzá. Semmi sem összeférhetetlenebb az isteni és emberi dolgok teljességére sóvárgó lélekkel. szolgalelkűnek . keressünk éles eszűeket. ezt sem mellőzöd? GLAUKÓN: Mit? SZÓKRATÉSZ: Hogy könnyen vagy nehezen tanul-e? Azt hiszed. SZÓKRATÉSZ: A halált sem tartja valami szörnyűségnek. Sok áldozat árán hajszolni a pénzt. GLAUKÓN: Színigazság. nem kényszerül meggyűlölni. kiben lakozik filozófus lélek. mit gondolsz. nem fennhéjázó. SZÓKRATÉSZ: Ha azt kutatod. valaki szerethet olyasmit. ez bárkihez jobban illik.SZÓKRATÉSZ: Az ilyen zabolázza magát. SZÓKRATÉSZ: Tompa elmét se tartsunk filozófus léleknek. zabolátlan-e? GLAUKÓN: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Gyávának. a pénzt megvető. ha meg akarod ítélni. mit gondolsz.semmi köze nem lehet az igazi filozófiához. ennek olyan drága az emberi élet? GLAUKÓN: Aligha. nem fürkészed-e gyerekkorától fogva. ki nem. szelíd-e. . összeférhetetlen-e. amit csinál? GLAUKÓN: De igen.

és feleletbeli járatlansága révén az eszmecsere minden egyes kérdéssel egy kicsit félrevezeti. szóval a legtöbbjük furcsa csodabogárrá válik. még zsenge korban nevelődés céljából közelítve hozzá. és egymásból következnek.SZÓKRATÉSZ: De gondolom. ha a létezőt ügyesen és tökéletesen megragadó lelket keressük? GLAUKÓN: Mind szükségszerűek. Itt is azt mondhatná valaki: Bár minden egyes kérdésre nem tud ellenérvet. ADEIMANTOSZ: Mindezekben. kedves. mértékletességgel megáldott? GLAUKÓN: Még Mómosz sem gáncsolhatná. hogy az állam számára haszontalanná válnak. GLAUKÓN: Ugyan mi másra? SZÓKRATÉSZ: Mit gondolsz: minek a rokona az igazság. hogy a felsorolt követelmények mind szükségszerűek. hogy ne mondjam. ha nem természettől jó emlékező. SZÓKRATÉSZ: Becsmérelheted-e valamiképpen e foglalatosságot. úgy hogy nincs hová menekülnie ugyanúgy legyűri hallgatódat ez a játék. nagy szellemű. igazságossággal. aki ezt mondja? ADEIMANTOSZ: Nem tudom. csak szertelenségre. GLAUKÓN: Nyilván. senki sem mondhatna ellent neked. továbbá igazsággal. hogy nem tud mivel érvelni. vajon nemcsak őreájuk bíznád-e az államot? A filozófusok állítólag értéktelenek az állam szempontjából III.a társalgás végén valami nagy tévedés sül ki. gyorsan tanuló. de szavakkal folyik. neveltetésben éretté váltak. és sok kicsi sokra megy . SZÓKRATÉSZ: És nem úgy látod-e. és mint a kockajáték fenegyerekei legyűrik a gyenge játékost. SZÓKRATÉSZ: Hát halld! Azt hiszem. de szívesen hallanám: mi a te nézeted. a szertelenségnek vagy a mértékletességnek? GLAUKÓN: A mértékletességnek. vitézséggel. amely kereken ellentmond az előzményeknek. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszed. SZÓKRATÉSZ: És ha az ilyen ifjak korban. amelyet aligha űzhet valaki. kérdezés. SZÓKRATÉSZ: Tehát más jó tulajdonságok mellett mértékletes és nyájas természetű elme kell nekünk. amely ugyan nem kockákkal. igaza van. ilyesmit él át: Úgy véli. gazfickóvá. prózai és otromba természet se vezethet másra. sőt még a látszatra legkülönbek is csak azt nyerik ez általad úgy dicsőített foglalatosságból. hogy hazudik. Ezt épp a jelen helyzetre értem. melyet jó ösztöne már eleve az egyes létezők ideája felé irányít. a gyakorlatban mégis úgy látja: akik a filozófiára adják fejüket. jóllehet egyáltalán nem ez az igazság. ó. Ám ha most valaki téged hallgat. később sem hagynak fel vele. . Szókratész. hanem hosszú-hosszú időt fecsérelnek el ezzel.

hogy e mesterséget nem is lehet tanítani. mihasznának ócsárolják. aki fondoran hozzásegíti őket a vezérséghez. a rakományt elherdálva. A hajó ura.akár tetszik ez valakinek. mindent elkövetnek. E legkiválóbbak oly sok bajt szenvednek el az államtól. hogy a kormányzás . noha a mesterségét sosem tanulta ki. amint a festők is hibrideket rajzolnak . mennyire ugyanígy bánnak az államok az igazi filozófusokkal . ha valaki igazi kormányos akar lenni. hogy nincs még egyvalami. ha meg az erre nem hajlik. ADEIMANTOSZ: Pedig nem szoktál példázatokban szólani! Ennek az állam az oka: miért nem használja fel őket? IV. kevéssé tudják. mindegyik azt hiszi. erősebb. szesszel vagy más módon elkábítják. úgy hogy ráveszi a hajó urát. aki csodálkozik: miért nincs becsületük a filozófusoknak az államokban. SZÓKRATÉSZ: Még gúnyolsz is. és próbáld meggyőzni: még inkább csodálkozhatnánk azon. . hogy tanítható. úgyhogy sok vonásból kell összerakni e képet. hogy az igazi kormányosnak mi mindennel kell törődnie: évvel. hogy egy példázattal feleljek rá. amikor most mégis azt állítjuk. az éggel. Gondold el. aki nem kezes hozzájuk. úrrá lesznek a hajón. nem kell sokáig bogozgatnod e példázatot. A hajósok tusakodnak egymással a kormányosi rangért. mind örökösen a hajó ura körül sündörögnek. hogy megértsd. ezeket leölik és kiszórják a hajóból. azt készek levágni. hogy mire gondolok? ADEIMANTOSZ: Nagyon is. akár nem .nem valósítható meg más mesterséggel. hogy az állam számára haszontalanok? SZÓKRATÉSZ: Kérdésed azt kívánja. hogy csak nekik adja át a kormányt. Ráadásul agyba-főbe dicsérik.hanem érted ugye. rimánkodnak. a hajó jámbor urát meg mandragórával. oktatójáról sem tud számot adni. hogy az ilyen viszonyok közt hánykódó hajó utasai az igazi kormányost valóban csak időjósnak. amíg nem filozófusok vezetik. rövidlátó. ami ilyen sokat szenvedne. miután ilyen nehéz bizonyításba sodortál? Hát halld a példázatot. étellel. és a hajózáshoz minden szempontból is csak igen keveset konyít. de nagyot hall. akár több hajón.azt pedig. borral eltöltekezve hajóznak. csak ő kormányozhat. mindenkinél. vagy ha szép szóval nem sikerül. locsogó fráternak. mihasznának nézik? ADEIMANTOSZ: De gondolom. mily kényszeredetten példálózom. se a tanulás idejéről. erőszakolja . Ha a hajón megeshet ilyesmi. a csillagok járásával. és közben nem is sejtik. mi ment végbe. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. de másokra hallgat. akár egyen. szelekkel és mindennel. már ahogy az ilyenek szokták. hogy az államban addig nem szűnik meg a nyomorúság. testesebb. SZÓKRATÉSZ: Először is annak. hajós-lángésznek. hajószakértőnek tömjénezik azt. hogy lásd. aki a hajón van. aki azt állítja. évszakokkal. sőt. és ráadásul csak azt gajdolja. csuda-kormányosnak.bakkecske szarvasokat és más efféléket. ami e mesterséggel együtt jár. magyarázd meg e példázatot.ADEIMANTOSZ: Akkor hogy állhat helyt az a tétel. hogy igazolni tudjuk őket. csak a kormányoséval. nem gondolod. ADEIMANTOSZ: Majd megmagyarázom. ha becsületük volna.

és a vezetettek kérjék fel uruknak azt. de azokat okolja.emlékezetünkbe idézve tárgyalásunk kiindulópontját -. aki képes vezetni őket. nem lankad szerelme. Mert visszás volna. ezt kellett hajszolnia minden úton-módon. hiszen ha nem ezt teszi. akik a filozófusokat nem hasznosítják. amikor azt állítja. ahogy most vélekednek róla? ADEIMANTOSZ: Nagyon is. hogy igaza van. és a tőlük mihasznáknak. hogy ők filozófiával foglalkoznak. hogy megbecsüljék a legkülönb foglalatosságot az ellenkezőjével foglalatoskodók. hanem tovább halad és nem tompul el. szemfényvesztő. legkeményebb váddal mégis azok miatt rágalmazzák a filozófiát. ha igazán tud segíteni rajtuk. Miért fejlődik rosszul a legtöbb filozófus? SZÓKRATÉSZ: Halljuk tehát és mondjuk ki . hogy a legkiválóbb filozófusokat a tömeg mihasznáknak nézi. hogy az igazán tanulásszerető lélek a létezőért tusakodásra termett. SZÓKRATÉSZ: Ugye a legkiválóbbak mihaszna voltának az okát megfejtettük? ADEIMANTOSZ: Meg. ha beteg. csillagjósoknak csúfolt kitűnőket az igazi kormányoshoz. hogy hadd vezérelje őket. ADEIMANTOSZ: Tökéletesen helyes. SZÓKRATÉSZ: Akarod. nagyon is. vagy a bölcsek kilincselnének a gazdagoknál. és fájdalmai nem csillapulnak előbb. Így van? ADEIMANTOSZ: Igen. akik csak tetszelegnek abban. intsed azonban az illetőt. hogy e mihasznaságért ne a kiválókat. igazi életet él igazi táplálékkal. ha az államok jelenlegi vezetőit hasonlítod ama hajósokhoz. és akiket a filozófia vádlója gazfickóknak és főként mihaszna embereknek nevez. bebizonyítani. észt és igazságot foganva azt megismeri. SZÓKRATÉSZ: Nem megfelelő védekezés-e tehát. akár szegény.SZÓKRATÉSZ: És azt is. míg minden egyes létezőnek az igazi természetét meg nem ragadja lelke rokon részével. szükségképpen ő kilincseljen az orvosnál. ADEIMANTOSZ: Így mondtuk. és ne a vezető esedezzen a vezetetteknél az uralomért. hazudott. . miért szükségképpen gazfickó a filozófusok többsége. és nem marad meg a sokféle létezőnek vélt jelenségnél. ha azt mondjuk. Ha emlékszel. V. Én pedig igazat adok neki. locsogóknak. hogy megfejtsük azt is. ha lehet. Aligha fogsz mellé. SZÓKRATÉSZ: Ezek következtében ilyen helyzetben ne várd. ha a kormányos könyörögne a hajósoknak. őt először az igazság vezérelte. Ám a legsúlyosabb. aki ezen szellemeskedett. hogy ennek sem a filozófia az oka? ADEIMANTOSZ: Akarom. csak ha ezt az állapotot elérte. azzal megkörnyékezi a valóban létezőt. és megpróbáljuk. SZÓKRATÉSZ: Ez ugyancsak ellene mond annak. hogy milyen természetű legyen a leendő szép és jó lélek. a természetes igazság viszont ez: akár gazdag. és egyesül vele. ADEIMANTOSZ: Ez a lehető legméltányosabb védekezés. akinek semmi része az igazi filozófiából.

hogy nyomában a gonoszok kara lépdel! ADEIMANTOSZ: Hogy is hihetnénk? SZÓKRATÉSZ: Hanem egészséges és igazságos magatartás. amelyben minden tulajdonság megvan. hogy mit találtunk hozzáillőnek: vitézséget. és kényszerültünk ezt meghatározni. és foglalatosságát bitorolni. önuralomra és amit csak fölsoroltunk. mindannyian szót értünk. akiket aztán a tömeg nem rosszaknak. E vád okát vizsgálva jutottunk a mostani kérdéshez: a zömük miért gonosz. e kevésre is mily sok és nagy veszély leselkedik. amelyeket úgy magasztalunk. Abban. a zömüket meg a gonoszok gonoszának. Ez azonban nem nekik való. SZÓKRATÉSZ: A filozófustermészet romlását kell szemlélnünk. SZÓKRATÉSZ: És mivel a karvezető az igazság. gyűlöli? ADEIMANTOSZ: Gyűlöli. mi is az igazi filozófustermészet. mint romlik meg a legtöbb. csak mihasznáknak bélyegez. magasztos szellemiséget. amit az önuralom követ. hogy ez az ember a hazugságot szereti? Vagy épp ellenkezőleg. hogy csak igen ritkán és kevés emberben sarjad olyan természet. jó emlékezetet. ADEIMANTOSZ: Helyes. mégis ha hátat fordít a puszta szavaknak. majd azt vizsgáljuk. Nem gondolod? ADEIMANTOSZ: Nagyon is. . könnyű felfogást. majd miután sok hibát követnek el. ADEIMANTOSZ: Milyen romlásról beszélsz? A filozófustermészetet megrontja a környezete SZÓKRATÉSZ: Megpróbálom megmagyarázni. hogy a filozófustermészetnek éppen azok a tulajdonságai. Így volt. SZÓKRATÉSZ: De miért kell elölről elrendeznem a filozófustermészet [másik] kórusát? Hiszen emlékszel. SZÓKRATÉSZ: Azt is vedd észbe. gondolom. ADEIMANTOSZ: Milyen veszélyek? SZÓKRATÉSZ: Mindennél csudálatosabb azt hallanunk. semmiképp nem hihetem. mindenütt és mindenki előtt az általad vázolt rossz hírét keltik a filozófiának. és vonják el a filozófiától. könnyen tarthatja olyikat haszontalannak. akkor te közbevetetted: ugyan mindenki kénytelen egyetérteni fejtegetésünkkel. tehetségüket felülmúló foglalatosságot kíván tőlük. ezért vizsgáltuk újra. milyen is azon lelkek természete.SZÓKRATÉSZ: Hát lehetséges lenne. ADEIMANTOSZ: Igen. VI. és miért csak kevesek maradnak romlatlanok. Gondolok a vitézségre. rontják meg a velük telített lelket. akik az igazi filozófust szeretnék utánozni. amit elvárunk a leendő tökéletes filozófustól. ADEIMANTOSZ: Ez bizony érthetetlen. ha ugyan tudom. és magukat a szóban forgó filozófusokat szemléli.

sem nagy gonoszság. és vannak szofista magánemberek. csúnyának. mi tölti be . SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem.mint mondani szokták . Szókratész. hogy rossz neveléstől különösen gonosszá lesz? Vagy azt hiszed. hogy mi a legkeményebb szükségszerűség. nem pedig a rossz neveléstől megrontott nemes lélek? Hiszen gyenge természettől nem telik ki sem nagy jóság. mert a rossz a jónak inkább ellenlábasa. akik ifjakat mételyeznek nem közömbös módon. hogy minden mag és sarj . ha nem lel neki megfelelő táplálékot. mint a nem jónak.SZÓKRATÉSZ: Sőt ráadásul megrontja és elvonja minden. kibontakozva szükségszerűen eljut az erény teljességéig. Ilyen környezetben. nagy ordítással hol lehurrogják. nőket. egyszerre tisztán látsz majd mindent. ha hozzá méltó oktatásra lel. SZÓKRATÉSZ: Nem állíthatjuk-e. nagy gaztettekre és végső gonoszságra a silány lélek vetemedik. VII. hogy adva vannak ifjak. mint ezek. mit gondolsz.növényé. hogy a kitűnő természet. amilyenné akarnak? ADEIMANTOSZ: Mikor? SZÓKRATÉSZ: Amikor nagy tömeggyűlésbe sereglenek törvényszéken. mint a hitvány. és nem érzed megfoghatatlannak. SZÓKRATÉSZ: Tehát érthető. a legszebb alkatú lélekről is. hogy ilyen gáncs. mindkét esetben bömbölve és tapsolva. hogy képzeled ezt. ADEIMANTOSZ: Igazat szóltál. vagyon. Hát nem épp az ezt hajtogatók a legnagyobb szofisták. Vagy te is úgy véled. amit előbb mondtam. az általunk elképzelt filozófustermészet. táborban vagy a tömeg más gyülekezési helyén. ha nem táplálják megfelelően. befolyásos rokonság.a zsenge ifjú szívét? Vagy milyen egyéni nevelés ellensúlyozhatná. férfiakat. ADEIMANTOSZ: Így van. mint a nagy tömeg. öregeket. ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Tudjuk. annál jobban elsatnyul. jobban tönkremegy. ó. ami ezekkel kapcsolatos. akiket megrontanak holmi szofisták. De szívesen hallanám részletesen. ha viszont hozzá méltatlan talajba hull és plántálódik. SZÓKRATÉSZ: Pedig még nem is mondtam. és nem a kellő időben és tájon nő. ő is ugyanazt cselekszi. akik tökéletesen olyanná változtatnak ifjakat. ADEIMANTOSZ: Nagyon is szükségszerű ez a viselkedés. ADEIMANTOSZ: Micsoda? . Érted. állaté -. ha ugyan nem menti meg egy isten. hozzájuk hasonul. és mindaz. és amit ott mondanak vagy cselekszenek. épp az ellentett végletben bontakozik ki. ráadásul a sziklák és a hely visszhangja is megkettőzi a gáncs és magasztalás zaját. előkelő. SZÓKRATÉSZ: Fogd fel a dolgot egészében és helyesen. Adeimantosz. magával ne sodorja arra. testi erő. hol magasztalják. amerre a tömeg kénye örvénylik. míg azután ő is csak azt hirdeti szépnek. ADEIMANTOSZ: Érthető. színházban. ó. mire gondolok? ADEIMANTOSZ: Értem. mennél nemesebb fajta. amit épp jónak hiszünk: szépség.és magasztalásözön alá ne merítse.

és mesterséggé rendszerezve. holott igazán mit sem tud arról. rossznak. SZÓKRATÉSZ: Senki. hiszen tudnunk kell. ám hallottad-e valaha egytől is. vágyakban mi a szép. hogy aki nem hallgat rájuk. hogy a tömeg felfoghatja magát a szépet és nem az esetleges sokféle szépet. emlékezz vissza előbbi tételünkre: lehetséges-e. tudását bölcsességnek hívná. pénz . igazságos. és mitől lesz ilyenné. vagy vadul meg. Zeuszra! Nem látnád furcsának az ilyen „nevelőt”? ADEIMANTOSZ: De igen. Mert nem esett meg eddig se. hogy egy jellem ezek nevelésével szembeszegülve. kifürkészné indulatait és vágyait. VIII. és olyanná lesz. ezután se fog. mikor igen vad. és azt hívják „bölcsesség”-nek. és másnak se képes kimutatni a „kényszerűség” és a „jó” igazi természetét és azt. ha szóval nem hajlíthatják meg őket.nem nevetséges módon mindezeknek igazán jó. oktatására vállalkoznék. szép voltát igazolta volna? ADEIMANTOSZ: Gondolom. és mesterségbeli vetélytársainak vél. akiket a tömeg csak szofistáknak nevez. Vagy nem tudod. azt rágalommal üldözik. és miután e huzamos együttélésben mindezt jól kitanulta.SZÓKRATÉSZ: Amit tettel művelnek ezek a nevelők és szofisták. úrrá lesz rajta a tömeg. és arathatna győzelmet? ADEIMANTOSZ: Azt hiszem senki és semmilyen. és milyen hang hallatára juhászodik. jó. igazságtalan. amilyenné az államok ilyen szervezetében lennie kell. hogy . hogy e véleményekben. nem nevelnek másra. megfogni. ADEIMANTOSZ: Ezt hiszem én is. azt csak isteni végzet mentheti meg . ahogy mondják. hogy csak a tömeg örömére cselekedjen. hogy ami egyáltalán megmarad. akár festészetről. Mintha valaki egy nagy behemót állatot nevelne. akár állami szolgálattal a kelleténél jobban. amit utál. és ez az úgynevezett diomédészi kényszerűség arra szorítja. mi a rút. azt jónak hívná. az erény felé fordulna . milyen más szofista vagy ezekkel vitázó egyéni érv szegülhetne szembe velük. akár politikáról van szó? Mert ha valaki a sokaság között sündörög. sőt félek. SZÓKRATÉSZ: Mit gondolsz. SZÓKRATÉSZ: Ezt kell hinned még erről is. és neki szolgál akár verssel vagy más művel. mindezeket a fogalmakat csak a behemót állat véleményei alapján nevezné el: aminek az örül.csak így mondhatnánk helyesen. mikor szelíd. hagyjuk ki a játékból. Sőt nagy balgaság volna megpróbálni is. SZÓKRATÉSZ: Szerinted különbözik ettől valamiben az. hogy miben térnek el a valóságban egymástól. mint a tömeg véleményére. és minden egyes dolgot önmagát és nem a dolgok sokféleségét.emberi jellemről beszélek. SZÓKRATÉSZ: Mindezt meggondolva. és hiheti az előbbiek létét? . aki „bölcsesség”-nek véli a sokaság és a mindenfelől összeverődött tömeg indulatainak és érveinek kifürkészését. hanem csak a kényszerűséget hívná szépnek és igazságosnak. és ezt mással nem is tudná megindokolni. zenéről. ami épp gyűléseiken alakul ki. és mire milyen hangot ad. ADEIMANTOSZ: Miről? SZÓKRATÉSZ: Hogy pénzért oktató magánemberek. közben maga se látta soha. barátom. az isteni jellemet. mint kell hozzáférkőzni. ezután se hallom majd. rossz.sőt halálbüntetéssel sújtják? ADEIMANTOSZ: Nagyon is.

akik úgy vélik: most elvesztették benne segítőjüket. azt hiszed udvariasan végighallgatja. nagyon is. dúsgazdag. kegyét hajhásszák. hogy kitartva foglalatosságában céljához érhessen? Gondold végig az előbbieket. felénk hajlítja és filozofálásra ösztökéli. SZÓKRATÉSZ: És ha egy ilyen érzületűhöz valaki nesztelenül hozzálép. ADEIMANTOSZ: Világos. . azt hivén. SZÓKRATÉSZ: Így szerinted mint menthető meg a filozófustermészet. mit csinál majd ilyen helyzetben. SZÓKRATÉSZ: Ám gáncsolják a magánosok is.ADEIMANTOSZ: A legkevésbé. és szemébe mondja az igazat. cimborájukat? Nem követnek-e el majd mindent szóban. hogy ne álljon kötélnek. a vitézség és a magasztos szellem? ADEIMANTOSZ: Egyetértettünk. ha fölcseperedik? ADEIMANTOSZ: De mennyire. ha véletlenül egy nagy államban él. ily sok rontó hatás nyomán? ADEIMANTOSZ: Esze ágában sem lesz. telve esztelen üres gőggel és nagyzolással? ADEIMANTOSZ: Gondolom. előkelő s ráadásul gyönyörű szép szál ifjú? Nem telik-e el képtelen reményekkel. Egyetértettünk már. SZÓKRATÉSZ: A tömegember ugye képtelen filozófussá lenni? ADEIMANTOSZ: Képtelen. különösen. pedig kellene lennie. csakhogy észhez nem juthat másként. SZÓKRATÉSZ: És szükségképpen gáncsolja is a filozofálót? ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. nemcsak ellene. hogy útját szegjék. a jó emlékezet. mit csinálnak majd. ha teste is a lelkéhez hasonlóan viruló? ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Ugye szeretnék is a rokonai és a polgárok saját érdekükben fölhasználni őt. aki megpróbálja rábeszélni. hízelgéssel igyekeznek maguknak megszerezni jövendő nagy befolyását? ADEIMANTOSZ: Így szokott lenni. hódolattal. akik a tömegben sündörögve. SZÓKRATÉSZ: Ugye az ilyen rögtön első lesz minden társa közül. csak ha megszolgálja megszerzését. SZÓKRATÉSZ: Ha meg jó ösztönei és mások elgondolásai iránti belső rokonszenve valahogy észre téríti. mit gondolsz. hogy e természet fő tulajdonságai a tanulékonyság. és nem idézik-e őket törvény elé nyilvánosan? ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. képes lesz eligazítani a hellének és a barbárok sorsát? És nem hordja-e majd magasan az orrát. hanem az ellen is. és magánéletükben is nem ármánykodnak-e ellenük. SZÓKRATÉSZ: Mit gondolsz. hogy nincs esze. tettben. SZÓKRATÉSZ: Elárasztják majd kérésekkel.

mintha a börtönből megszökve a templomban keresne menedéket. vajon mit higgyünk. mint mondtuk. A filozófiát elárasztják a selejtes elemek SZÓKRATÉSZ: Így elfordulnak azok. SZÓKRATÉSZ: Szerinted különböznek ezek attól a törpe. és vőlegénynek cicomázkodva. hanem a szolgai gürcölésben lelkük is megrokkant és elkorcsosult. ezt az árvát. így mondják. SZÓKRATÉSZ: És mit gondolsz. lévén az szegény és árva? ADEIMANTOSZ: Nem nagyon különböznek. hogy az illető elfordul e foglalatosságtól. ADEIMANTOSZ: Nem oktalanul. Mihelyt mindenféle kis rongyember észreveszi. SZÓKRATÉSZ: Látod-e már. de helyesen mondtuk. amúgy is igen ritkán terem. hanem az úgynevezett „javak” is. oly örömest ugrik át mesterségéből a filozófiába. ADEIMANTOSZ: Igen. és nem hozzájuk méltó. hát ilyen és ekkora pusztulás téríti el a legjobb foglalatosságtól a kitűnő filozófustermészetet.SZÓKRATÉSZ: Hát majd filozofál-e az ilyen? ADEIMANTOSZ: Nem nagyon. bár szakmájukban. ADEIMANTOSZ: Színigazság. aki pénzhez jutott. kedves barátom. milyenek lesznek ezek sarjai? Nem korcsok és gyatrák? ADEIMANTOSZ: Szükségképpen azok. IX. más. vadonatúj ruhát vett fel. s amint megszabadult bilincseiből. Ám a többi mesterséghez képest a filozófia tekintélye . hogy megüresedett ez a különben oly szép nevekkel és tisztességgel teljes terep. hiszen kis tehetség semmi nagy tettet nem hajt végre sem az egyén. sem az állam javára. hogy a gyalázkodók gáncsa szerint: a filozofálók egy része mihaszna ember. holott a maga kis szakmájában talán a legkülönb volt. Épp ezekből lesznek az állam és az egyes ember legádázabb megrontói. SZÓKRATÉSZ: És ha méltatlanok a neveltetésre. ha véletlenül a jó felé sodródnak. mint a gazdagság és sok más ilyen előny. SZÓKRATÉSZ: Hát ez a veszély. kopasz kovácslegénytől. ura lányát készül elvenni. hogy nemcsak a filozófustermészet összetevői okozhatják . Vagy nem szükségszerű ez? ADEIMANTOSZ: De igen. de jól neveltek körében forgolódnak érdemtelenül. amint mondtad is. a zömük meg minden gonoszságra hajlandó. amely. a fürdőben megmosakodott. milyen gondolatokat és véleményeket szülnek majd? Ugye .ha rosszul nevelődnek -.még jelen állapotában is . SZÓKRATÉSZ: És méltán mondják. befejezetlenül faképnél hagyják a filozófiát. nem is igazi életet élnek. kétkezi mesterségükben nemcsak a testük tört meg.messze magasan fényeskedik most is. akik a leginkább volnának méltók. de legnagyobb jótevői is. méltatlan betolakodók mételyezik. a filozófiát meg. amelyet minden rokon elhagyott. nem oktalanul mondtuk. így csak sóvárog felé a sok tökéletlen.

olyanokat, amelyek igazán rászolgálnak a „szofizma” névre, és nincs bennük semmi eredetiség, semmi igazi szellem? ADEIMANTOSZ: Tökéletesen igazad van.

Az igazi filozófus kénytelen visszavonulni X. SZÓKRATÉSZ: Tehát a filozófiára igazán hivatottaknak csak egész kis töredéke tart ki, Adeimantosz, vagy úgy, hogy egy nemes és jól nevelt jellem véletlenül száműzötté lesz, és minthogy nincs ami megrontsa, hajlamát követve, megmarad a filozófiánál, vagy úgy, hogy egy kis államban született nagy szellem megvetően távol tartja magát a közügyektől; sőt igen kevesen átnyergelhetnek a filozófiára más szakmából is, tehetségük tudatában jogosan megvetve azt. Az is meglehet, hogy valakit a mi Theagész cimboránk gyeplője béklyóz a filozófiához. Theagészt egyéb körülményei mind arra ösztökélték, hogy otthagyja a filozófiát, ám testi nyavalyája kizárta őt a politikából, és így megőrizte a filozófia számára. Az én esetemről nem érdemes beszélni, a szellem útmutatásáról; hisz ez előttem talán csak egyvalakivel, vagy épp senkivel nem esett meg. És az az igen kevés, aki mégis filozófussá lett, és megkóstolta, hogy új szerzeménye mily édes és boldogságos élmény, másrészt eléggé láthatja a tömeg őrületét; és hogy úgyszólván senki nem tesz semmi egészséges lépést az állam érdekében, és fegyvertársa sem akad, akivel szövetkezve az igazságos ügy védelmére kelhetne úgy, hogy mentve legyen a haláltól; hanem mintha ember létére vadállatok közé zuhant volna: velük együtt bűnözni sem akar, de nem is képes egymaga valamennyi vaddal szembeszállni, hiszen mielőtt az államnak vagy barátainak javára lehetne, elbukhat, és élete maga és embertársai számára haszontalan lenne... - mindezt alaposan megfontolva veszteg marad, és csak magánügyeit intézi, mint ahogy az ember az orkánban, mikor a szél port és záport kavar, a fal mögé lapul; látva, hogy a többiek mind beteltek törvénytelenséggel, örül annak, hogy gazságoktól és szentségtelen tettektől távol, tisztán élheti földi életét, és majdan jó reménységben, kegyesen és jó lélekkel vehet búcsút tőle. ADEIMANTOSZ: Nem kicsiséget végzett, ha így vehet búcsút. SZÓKRATÉSZ: De nem is a legnagyobbat, ha már nem lelt magához méltó államra. Ilyen államban maga is jobban kiteljesednék, és magánélete mellett a közösségnek is üdvére volna. XI. Azt hiszem alaposan megfeleltünk arra, miért hallunk annyi filozófiaellenes vádaskodást, és hogy ez a vád igazságtalan. Akarsz még erről egyebet mondani? ADEIMANTOSZ: Nem, nincs semmi mondanivalóm. A most fönnálló államformák közül szerinted melyik felel meg leginkább a filozófustermészetnek? SZÓKRATÉSZ: Egyik sem. Épp azt panaszolom föl, hogy egyetlen mostani államszervezet sem méltó a filozófustermészethez. Épp emiatt kavarog és változik annyit a filozófia, mint az idegen mag, amely, ha nem a neki megfelelő földbe vetik, elnyomva-elfojtva szeret hasonulni a helybeli flórához: a filozófusfajta se tarthatja meg jelenleg saját képességét, hanem idegen jelleget ölt; ha majd része lehet a legkülönb államformában - lévén maga a legkülönb -, akkor világossá lesz, hogy a filozófusfajta valóban isteni volt, míg a többi sokféle természet és foglalatosság csak emberi. Világos, hogy most majd azt kérdezed: melyik ez az államforma? ADEIMANTOSZ: Félreértettél. Nem ezt akartam kérdezni, hanem azt, hogy az-e, amit államot szervezve - az imént írtunk le, vagy más?

SZÓKRATÉSZ: Általában az, amit leírtunk. De akkor azt is mondtuk, hogy szükség volna az államban mindig olyan fórumra, amely az alkotmányt ugyanolyan értelemben fogja fel, mint te, a törvényhozó, mikor törvényeket alkottál. ADEIMANTOSZ: Igen, ezt mondtuk. SZÓKRATÉSZ: Csak nem tisztáztuk elég világosan, mert visszarettentünk a ti ellenvetéseitektől, amelyekkel nyilvánvalóvá tettétek, hogy ennek bizonyítása körülményes és nehéz vállalkozás, pedig még azt sem egész könnyű kifejtenünk, ami hátravan. ADEIMANTOSZ: Mi az?

Hogyan kellene ápolnia az államnak a filozófiát? SZÓKRATÉSZ: Hogyan alkalmazza az állam a filozófiát, hogy ne vesszen el? Mert minden, ami nagy, kockázatos, és ami szép - mint mondják -, nehéz. ADEIMANTOSZ: Mégis világítsuk meg ezt is, hadd érjen jó végeredményhez a bizonyítás. SZÓKRATÉSZ: Nem a szándékom gátol, hanem attól félek, hogy nem leszek képes rá; de majd meglátod, nagyon fogok igyekezni... Figyeld meg most rajtam, mily szívvel-lélekkel, haláltmegvetően jelentem ki, hogy e kérdéshez az államnak épp ellenkező értelemben kell hozzányúlnia, mint ma teszi. ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Ha már zsenge kamaszkorban nekiállnak filozofálni, még szinte gyerekfejjel a házvezetés és pénzszerzés között - épp a legnehezebb részébe kapnak bele, akkor természetes, hogy megválnak tőle; pedig még őket becsülik a leginkább filozófusoknak; a legnehezebb részének én az okfejtést [fogalmi meghatározást] tartom. Utóbb azonban, ha más filozofálók unszolására hallgatókul szegődnek, ezt már nagy áldozatnak vélik részükről, azt tartván, hogy filozofálni csak úgy mellesleg szabad; öregkoruk felé - egy-kettő kivételével kilobbannak a Hérakleitosz napjánál is jobban, és már nem kapnak lángra többé. ADEIMANTOSZ: De akkor hogy kellene? SZÓKRATÉSZ: Épp fordítva. Gyermek- és serdülőkorban csak gyermeteg neveléssel és gyerekeknek való filozófiával kellene őket traktálnunk, és nagy gonddal fejlesztenünk a testüket, míg zsendül és férfiasodik, hisz ennek is a filozófia látja hasznát; ha már előre haladunk abba a korba, amelyben a lélek már kezd megérni, szigorítanunk kell filozófiai gyakorlatukat; mikor életerejük már lanyhul, és a politikai és katonai szolgálatból kiöregszenek, akkor hadd legeljenek szabadon a filozófiában, mást se csináljanak, legfeljebb csak úgy mellesleg, ha boldogan szeretnének élni, és földi életük után el akarnak jutni a megérdemelt örök élethez. XII. ADEIMANTOSZ: Úgy látom, Szókratész, igen szívedből szóltál; hanem szerintem a hallgatóság zöme még inkább ellened szegül, és egyáltalán nem adja be a derekát, élükön Thraszümakhosszal. SZÓKRATÉSZ: Ne hangold ellenem Thraszümakhoszt, hiszen épp most lettünk jó barátok, bár eddig se voltunk ellenlábasok. Próbálkozásainkkal addig úgysem hagyunk fel, míg vagy

meg nem győzzük őt és a többieket, vagy valami előnyt nem szereztünk nekik a későbbi életre, mikor újjászületve, éppen ilyen eszmecserébe csöppennek majd. ADEIMANTOSZ: Ugyan közeli időpontra ígéred.

Még a tömeget is meg lehetne győzni a filozófia értékéről SZÓKRATÉSZ: A teljességhez képest ez semmi! De nem is csoda, ha a mondottakban nem hisz a sokaság; hiszen sose látták megvalósulva, amit most mondtunk, inkább csak olyan szavakat hallottak, amelyeket szándékosan egymáshoz hasonlítottak, és nem önmaguktól estek egybe, mint most. Hisz még sose láttak sem egy, sem több olyan férfit, aki szóban, tettben a végső lehetőségig az erényhez idomult volna, és hasonló vagy ugyanolyan tökéletes állam vezére lett volna. Vagy azt hiszed, igen? ADEIMANTOSZ: Semmiképpen. SZÓKRATÉSZ: És kedves barátom, még csak szép és szabad szellemű beszélgetésnek se lehettek fültanúi, melyeknek résztvevői minden módon keresik az igazságot, csak hogy megismerjék - ám minél távolabb akarnak maradni a puszta ügyeskedéstől és fortélyos huzakodástól, melynek egyéb célja sincs, mint a hiú dicsvágy, viszályszítás törvényházban, magán-összejöveteleken. ADEIMANTOSZ: Bizony nem hallottak ilyet. SZÓKRATÉSZ: Hát emiatt és mindezt már akkor előre látva rettegtünk, de mégis az igazság kényszerétől hajtva kimondtuk: sem állam, sem alkotmány, sem egyén, addig nem válik tökéletessé, míg néhány, nem ádáz, de haszontalannak ócsárolt filozófust nem kényszerít a sors, hogy - akarva, nem akarva - gondját viselje az államnak, és ha az hívja őt, engedjen a hívásnak (vagy esetleg az államot kényszerítik, hogy engedelmeskedjék neki), vagy míg a mostani uralkodók és királyok fiait, vagy őket magukat - valami isteni sugallat révén - nem igázza le az igazi filozófia utáni igazi sóvárgás. Semmi okát nem látom, hogy akár e két eshetőség egyike, akár mindkettő lehetetlen volna. Mert ha így lenne, méltán kinevethetnének, hogy vágyálmokról fecsegünk. Vagy nincs így? ADEIMANTOSZ: De így van. SZÓKRATÉSZ: Ha tehát a legkülönb filozófusok az állam felett őrködni kényszerültek - ez megesett a végtelen messze múltban, vagy megesik ma is, messze túl a mi látókörünkön, valami barbár vidéken, és ha ezután is megesnék... akkor készek vagyunk érveket felsorakoztatni amellett, hogy a vázolt alkotmány megvalósult, létezik és létezni fog, ha ez a múzsa lesz az állam ura. Mert nem lehetetlen, és mi sem állítunk lehetetlent; csak nehéz megvalósítani - ebben mi is egyetértettünk. ADEIMANTOSZ: Magam is ezt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Ezzel azt mondod: a tömeg viszont nem hiszi? ADEIMANTOSZ: Bizonyára. SZÓKRATÉSZ: Drága barátom! Ne vádold ily nagyon a tömeget. Más lesz majd a véleménye, ha nem kötekedve az emberekkel, de szelíd szóval megcáfolva a tanulásszeretetre szórt

rágalmakat, megérteted vele, kiket tartasz filozófusoknak; és ha ugyanúgy, mint az előbb, meghatározod természetüket és foglalatosságukat, nehogy azt képzeljék, azokról szólsz, akikre ők gondolnak. És ha így szemlélik őket, meglásd egész más lesz róluk a véleményük, és mást felelnek majd. Vagy azt hiszed, bárki is haragszik a nem haragvóra, és irigyli a nem irigykedőt, ha maga nem irigy, hanem szelíd? Megelőzlek téged, és kimondom: úgy vélem, csak ritkán, egy-egy ember akad ilyen nehéz természetű, de a többségük nem ilyen. ADEIMANTOSZ: Ne kételkedj; egyetértek. SZÓKRATÉSZ: Abban is egyetértesz talán, hogy a tömeg neheztelő véleményét a filozófiáról azok váltották ki, akik külföldről illetlen-hívatlanul ide betolakodtak, majd örökösen egymást szapulják, torzsalkodnak, folyton csak személyeskednek, ami a legkevésbé illik a filozófiához? ADEIMANTOSZ: Egyetértek. XIII. SZÓKRATÉSZ: Bizony, Adeimantosz, aki elméjében a valóságos létezőket szemléli, nincs ideje, hogy lefelé sandítgasson az emberi nyüzsgésre, és e torzsalkodásban beteljék irigységgel és gonoszsággal, hanem a szépen rendezett, örök változatlan lényegekre pillant, azokat szemléli, amelyek nem cselekszenek és nem szenvednek el egymástól igazságtalanságot, hanem szép rendben, értelmesen léteznek; ezeket utánozza, és próbál a lehető legtökéletesebben hozzájuk idomulni. Szerinted lehetséges volna, hogy valaki nem utánozza, amivel egyetért, és amit ámulva csodál? ADEIMANTOSZ: Ez lehetetlen. SZÓKRATÉSZ: Így az isteni és szépen rendezett lényegekkel társulva, a filozófus maga is rendezetté és istenivé alakul - már amennyire ember képes erre. De azért rágalom sok akad. ADEIMANTOSZ: Mindenképpen. SZÓKRATÉSZ: És ha valami kényszer arra ösztökélné, hogy amit odafönn lát, iparkodjék azt az emberek szokásaira alkalmazni magán- és közéletben, és ne csak önmagát alakítsa ilyenné; mit gondolsz, ez az ember rossz tanítója lenne az önmérsékletnek, igazságosságnak és minden más közerénynek? ADEIMANTOSZ: A legkevésbé. SZÓKRATÉSZ: És ha a sokaság megérzi, hogy igazat szóltunk róla, vajon ezután is neheztel a filozófusokra, és nem hiszi el majd, ha azt állítjuk, hogy addig nem lesz boldog az állam, míg az isteni példakép szerint nem formálják körvonalait a festők? ADEIMANTOSZ: Nem neheztel többé, ha ugyan megérzi ezt. De mit értesz átformáláson? SZÓKRATÉSZ: Az államot és az emberi szokásokat kezükbe veszik, mint egy írótáblát, és először tisztára törlik, ami nem megy a legkönnyebben. Hisz tudod, hogy a filozófusok épp ebben ütnek el a többiektől, hogy addig nem nyúlnak semmihez, sem egyénhez, sem államhoz, és nem írnak elő új törvényeket, míg szűztisztán nem veszik át, vagy nem teszik maguk azzá ezeket. ADEIMANTOSZ: Ez helyes is!

A filozófus az államot isteni mintára alkotja meg SZÓKRATÉSZ: A filozófusok aztán megtervezik az alkotmány vázát. ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Majd, gondolom, alkotás közben gyakran pillantgatnak kétfelé: a természetes igazságosságra, szépségre, önmérsékletre és más minden ilyesmire, és arra, amit az emberekbe plántálnak, hogy összekeverve és elegyítve az emberi adottságokat, megteremtsék az ideális embert, abból kiindulva, amit már Homérosz - ha emberben látta - „istenhez hasonlónak”, „istenformának” hívott. ADEIMANTOSZ: Helyes. SZÓKRATÉSZ: És gondolom, ezt kitörlik, azt meg ismét beírják, míg az isten számára legkedvesebb emberi vonások nem tűnnek elő. ADEIMANTOSZ: Így lesz a kép a legszebb. SZÓKRATÉSZ: Vajon meggyőzzük-e azokat, akik szavaid szerint vadul nekünk esnek: tényleg ilyen alkotmány képírója a filozófus, akit előbb magasztaltunk nekik, és aki miatt úgy megnehezteltek, hallván, hogy vezérletükre bíztuk az államot. És most ennek hallatára tán megszelídülnek? ADEIMANTOSZ: Ha eszük van, nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Miben kételkedhetnek még? Hogy a filozófusok a létező és az igazság szerelmesei? ADEIMANTOSZ: Képtelenség volna. SZÓKRATÉSZ: Vagy hogy az általunk leírt természetük nem rokon ama végső jóval? ADEIMANTOSZ: Ezt sem hiszem. SZÓKRATÉSZ: Vagy hogy az ilyen természet, ha a hozzá illő foglalatossághoz jut, mégse válik tökéletesebben jóvá és filozófussá, mint más? Nem azokról mondhatnánk ezt inkább, akiket kizártunk? ADEIMANTOSZ: Dehogynem. SZÓKRATÉSZ: És még mindig húzódoznak majd, amikor azt mondjuk, hogy amíg a filozófusfajta nem lesz az állam vezére, addig nem csitul az államnak és polgárainak nyomorúsága, nem valósulhat meg az általunk vázolt alkotmány? ADEIMANTOSZ: Már talán kevésbé húzódoznának. SZÓKRATÉSZ: Akarod, hogy a kevésbé helyett ezt mondjuk: „teljesen megszelídülnek”, és „beadják a derekukat”, hogy - ha másért nem, szégyenkezésből - egyetértsenek velünk? ADEIMANTOSZ: Nagyon akarom.

SZÓKRATÉSZ: Mit sem nyertem ravaszságommal. ám elölről kell vizsgálnunk a vezetők kiválasztását. De erősítgetheti valaki. és mily életkorban kezdjenek az egyes résztudományokkal foglalkozni. meg kell győződnünk róla. ha csak egy akad. és aki erre . kimondhatjuk. Az asszonyok és gyermekek kérdésén már túljutottunk. hogy a teljes igazság utálatos és nehezen elérhető: most azonban mégis rá kell szánnunk magunkat. erről kell szólanunk. ha megvalósulnának. azt állítottuk: államszeretőknek kell mutatkozniuk és próbára kell őket tennünk gyönyörökben.ha az állam a kezére adja magát mindent valóra váltson. mikor előbb mellőztem az ízetlen témát: a nősülést. és nehéz ugyan megvalósítani őket. hogy nehéz a jó úton megmaradni. ADEIMANTOSZ: Ki ám. hogy ez érzéseiket sem kínokban. Ha emlékszel. SZÓKRATÉSZ: Ugye. hogy erről is szóljunk. tudván. SZÓKRATÉSZ: Ezek hát beadták a derekukat. más is jónak lássa? ADEIMANTOSZ: Aligha. mondhatná valaki. SZÓKRATÉSZ: Nos. ADEIMANTOSZ: Igen. De nem jelezheti kételyét valaki. SZÓKRATÉSZ: Most úgy tetszik. hogy a királyoknak és uralkodóknak talán épp nem akadnak filozófustermészetű csemetéi? ADEIMANTOSZ: De igen. sem bármi más viszontagságokban nem tagadják meg. miután ennek nagy kínnal a végére értünk. hogy amit jónak látunk. hogy . sem rettegésben. de nem lehetetlen. a maradék kérdésekről kell szólanunk: mi módon. a gyermeknemzést és a vezetők kiválasztását. SZÓKRATÉSZ: És olyan nagy csoda és lehetetlenség. kínokban. hogy időtlen időkig egyetlen se tart ki a jó úton? ADEIMANTOSZ: Hogy erősítgethetné?! SZÓKRATÉSZ: Nos. lehetetlen. mily tudományok és foglalatosságok útján pallérozódjanak az alkotmány őrei. ezt a témát már kimerítettük. a mi alkotmányunk a lehető legjobb. ADEIMANTOSZ: Elég ám! SZÓKRATÉSZ: Ha ugyanis egy vezető létrehozza az előbb vázolt törvényeket és funkciókat. hogy a polgárok ne akarják végrehajtani. hogy vázolt törvényjavaslataink a legjobbak volnának. ha ugyan ez lehetséges . amit most lehetetlennek hisznek. hogy ezek szükségképpen megromlanak? Hisz azt mi is belátjuk. ADEIMANTOSZ: Ezt kimondhatjuk. SZÓKRATÉSZ: És ha születnek ilyenek.Lehetséges. ADEIMANTOSZ: Lehetetlen. az is elég. hogy egy államot filozófusok kormányozzanak? XIV.azt hiszem. Az őrök nevelése XV.

állhatatosságban élni. akkor bizony szabódtam kimondani. mértékletesség. ADEIMANTOSZ: Színigazat szólsz. s halála után kitüntetéseket. amit most már kimondok nagy merészen: a legkiválóbb őrök posztjára filozófusokat kell állítanunk. el kell tanácsolnunk.nem képes. ADEIMANTOSZ: Így van. a beretvaész. s adjunk neki tiszteletajándékot. rettenetben és gyönyörökben. a gyors felfogás. emlékszem. rémségek közepette rettenthetetlenek. SZÓKRATÉSZ: Mi meg azt állítottuk. SZÓKRATÉSZ: Emlékszel. mintha megkótyagosodtak volna: álomszuszékok. amit előtte mondottunk? . hogy mindkét tulajdonságra szükség van. ADEIMANTOSZ: Ha nem emlékeznék. ADEIMANTOSZ: Igazad van. mert akkor még félt megbolygatni a most már nyílt kérdést. próbára kell tennünk őket fáradalmakban. s az ezekből következő tulajdonságok nemigen ötvöződnek a fiatalos hévvel. SZÓKRATÉSZ: Viszont akik szokásaikban állhatatosak. De mondd. s közben gondolatmenetünk mellékútra tért. a nehezen változó jelleműek. a tanulásban is ugyanilyenek: nehezen kimozdíthatók. vagy ha nem. SZÓKRATÉSZ: Tehát. s az állhatatosságnak írmagja sem marad bennük. SZÓKRATÉSZ: Mit gondolsz. ADEIMANTOSZ: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: A tanulékonyság. ha a fejüket kell törni valamin. nem volna jogom meghallgatni a folytatást. ne legyen részük semmiféle magasabb nevelésben. az elme nagyvonalúságával az ilyenek nemigen szeretnek rendezetten. ADEIMANTOSZ: Indokolt ezt kifürkésznünk. ugye kevesen lesznek a megfelelők? ADEIMANTOSZ: Azt gondolom.mint a tűzben próbált arany -. mi az igazságosság. nehezen értők. mint mondtuk. hanem hevességükben arra csapódnak. amelyeket eszmefuttatásunkban megköveteltünk. akik háborúban. ADEIMANTOSZ: Mondjuk ki! SZÓKRATÉSZ: De gondold csak meg: ilyenek nyilván igen kevesen adódnak. ADEIMANTOSZ: Helyes. akikben inkább megbízhatunk. és ezek alapján határoztuk meg. kitüntetésben. ritkán járnak együtt. vajon képesek-e felfogni a legmagasabb tudományokat. sőt amit előbb mellőztünk. azt tegyük meg vezetőnek. azt fürkészve. avagy letörnek. nyugodtan. megkülönböztettük a lélek három fajtáját. mégpedig arányosan. most kimondjuk: sokféle tudományban is edzenünk kell őket. legtöbbször csak más és más emberekben találhatók. melyek szerinted a legmagasabb tudományok? XVI. és csak aki színtisztán mindenben hűnek bizonyult . örökké ásítók. sem uralomban. mert azok a tulajdonságok. SZÓKRATÉSZ: Barátom. amerre a vaksors hányja őket. Ilyesmiket mondottunk. bátorság. az éles emlékezet. és fátyolba burkolózott. SZÓKRATÉSZ: Arra is emlékszel. mint a más versenyeken lemaradók.

hogy ez erényeket a lehető legszebben megismerhessük. SZÓKRATÉSZ: Igen ám. ADEIMANTOSZ: Hát nem az előbbi három erény a legnagyobb tudomány? Van valami még nagyobb az igazságosságnál és a többinél? SZÓKRATÉSZ: Van. máskülönben sosem érhet a legnagyobb és leginkább hozzáillő tudomány végére. nem hiszem. és mivel foglalkozik? Az őröknek a „jó” ideáját kell megismerniük SZÓKRATÉSZ: Aligha hiszem. vagy megint abban mesterkedel. hogy a legnagyobb tudomány tárgya a jó ideája. bár néha némelyek úgy vélik.. hanem a lehető legtökéletesebb ábrázolásukat. Vagy azt hiszed. És az erényeknek sem szabad csak a körvonalait. már nem jó mérték többé. a többiek is. hogy minden erőnket megfeszítjük. hogy más. hogy éppen erről akarok beszélni. Mert ami pontatlan. csak tegyen kerülőt a hosszabb úton. ami szép és jó? ADEIMANTOSZ: Zeuszra. hogy gondolatmenetünkhöz csak olyan bizonyítékokat csatolnánk. ADEIMANTOSZ: Nagyon sokan tesznek így merő kényelemből. hogy akadékoskodásoddal megzavarj. ami nélkülözi a jót. nincs szükségük további kutatásra. Avagy nem mulatságos. tudod jól. mint a testedzéssel. de ha az ilyen dolgokban a mérték valamivel is eltér a valóságtól. hasznunkra volna. és ekkor olyasmiket állítottunk. Vagy azt hiszed. melynek során minden világossá válnék. amelyek szerintem nem pontosak. SZÓKRATÉSZ: Az ilyen ember tehát. és most alighanem tudod már. Hiszen már sokszor hallhattad tőlem. és ha nem ismerjük. ADEIMANTOSZ: Én beérem. inkább ez utóbbit akarod. mint ahogy akkor se. csak éppen ami jó. és legalább annyira gyötörje magát a tanulással. nélküle még ha minden mást untig ismernénk is. Gyanítom. nem boldogulhatunk. mint most tesszük. ha minden a miénk volna. ADEIMANTOSZ: Hihetőleg. még hosszabb kerülőutat kellene tennünk. és az igazságosság.ADEIMANTOSZ: Mire? SZÓKRATÉSZ: Azt mondtuk: ahhoz. és hozzáteszem. kérdezd akár te is.. árnyékvázait szemlélnünk. az nem? Vagy ha mindent értenénk. az semminek sem lehet a mértéke. ugyanakkor a legfontosabb dolgokat nem méltatjuk tüzetes figyelemre? ADEIMANTOSZ: De nagyon is. Nos. de ti nyilatkozhattok. barátom. Ám ti bizonygattátok: elég néktek ennyi. bárki is elmulasztaná megkérdezni. beéritek-e ezzel is. ha bármit is birtokolnánk a jó ideája nélkül. hogy nem ismerjük eléggé. és azt hiszem. viszont nem értenénk semmit. meg a többi csak általa válik igazán hasznossá és üdvössé. Mindenesetre ezt már nemegyszer hallottad tőlem. egészen jelentéktelen kérdéseket a lehető legtüzetesebben tisztázzunk és megvilágítsunk. SZÓKRATÉSZ: Az efféle kényelem a legkevésbé sem illik a törvények őreihez. hogy szerinted mi a legmagasabb tudomány. amelyek az előbb elmondottakból adódnak. Most vagy kiment a fejedből. de az is lehetséges. barátom. .

ugyanakkor úgy vitáznak velünk. a jóból viszont senkinek sem elég a látszat. SZÓKRATÉSZ: Nyilván azt is tudod. hogy akik ebben hisznek. sötétben tévelyegjenek? ADEIMANTOSZ: Szó sincs róla! SZÓKRATÉSZ: Úgy vélem tehát: az igazságosság és a szépség. ADEIMANTOSZ: Nagyon is igaz. s végül is arra az állításra kényszerülnek. SZÓKRATÉSZ: Államunk ugye akkor lesz tökéletesen szervezett. mi a jó. ADEIMANTOSZ: Igen mulatságosan. SZÓKRATÉSZ: Miért is ne? Hiszen ha meg is szólnak. hamis látszatot kelteni. ha olyan őr vigyáz rá. és ezért mindenre képes. hogy ez valami.XVII. mint a többiek? Nem kényszerülnek beismerni.nos. hogy az igazságosság és a szépség dolgában sokan beérik a látszattal. miféle okosságról van szó. ugye barátom. mikor a „jó”-t emlegetik. a kifinomultabbak meg okosságnak [belátásnak]? ADEIMANTOSZ: Miért is ne tudnám? SZÓKRATÉSZ: De azt is tudod. ugyanakkor zavartan tapogatózik. mert valahogy sejti. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. mert sehogy se tudja felfogni igazi lényegét. miképpen lesz jóvá is. hogy a jó és a rossz ugyanaz a dolog. hogy vannak rossz gyönyörök is? ADEIMANTOSZ: De nagyon is. nem tudnak számot adni róla. ADEIMANTOSZ: Helyesen jósolod. hogy a jó ideája nélkül az igazság és a szépség eléggé meg sem ismerhető. és ezért elesik attól a haszontól is. Nem? ADEIMANTOSZ: De igen. hanem az igazi jót kell birtokolnia. nem sokat érő őrt nyer olyanban. SZÓKRATÉSZ: És az nem világos. ha minden lélek az igazi jót hajszolja. birtokolni. amit a többi dolog ismerete nyújthatna . és nem ragadhatja meg oly biztos hittel. aki szintén nem tudja ezt. mert nem tudjuk. és ha valójában nem is létezik. mintha mi tudnánk. hogy még a legkiválóbb polgárok is. mire gondolnak. SZÓKRATÉSZ: Világos tehát. akkor is készek látszatdolgokat cselekedni. akkor azt is be kell ismerniök. sőt megjósolom. hogy ezzel kapcsolatban sok kétség merülhet fel? ADEIMANTOSZ: Világos. mintha tudnánk. SZÓKRATÉSZ: És akik a jót gyönyörnek határozzák meg? Nem jobban tévednek. aki ismeri a jóság ideáját? . vajon elnézhetjük-e. amelyről nem tudni. mint más dolgokat. akikre mindent bízunk. hogy a tömeg a jót gyönyörnek hiszi. ha ez ilyen fontos. s ez esetben a merő látszat a kutyának se kell! ADEIMANTOSZ: De mennyire így van! SZÓKRATÉSZ: Nos. hogy a „jóra vezérlő okosságról” beszélnek. Ezt hajtogatják: „jóra vezérlő okosság”.

mi is a jó lényege önmagában . Hát akkor halljatok most csak a kamatról. hadd mondjam el néktek. a mértékletességet és a többit elemezted. mi erről a véleményem. GLAUKÓN: Ez igaz. hogy sok „szép” és „jó” dolog van. míg a végére nem értél! Hiszen beérjük azzal is. SZÓKRATÉSZ: Bezzeg én is beérném ennyivel. hát hagyjuk ezt is.Mi a „jó”? XVIII. GLAUKÓN: Csak mondd! Az apáról majd máskor adsz számot. hogy ismeret nélkül a vélekedés csúf dolog? Még a legjobb vélekedés is vak. ez nagyobb feladat. és szeretnélek még emlékeztetni benneteket előbb említett és sokszor ismételt tételeinkre. De vigyázzatok. És nemcsak mint most. ahogy az igazságot. aki ráhibáz az igazságra anélkül. hogy nem elégít ki a mások vélekedése! ADEIMANTOSZ: Nem is igazságos. különbözik valamiben is a jó úton botorkáló vaktól? ADEIMANTOSZ: Nem hiszem. ó. SZÓKRATÉSZ: De nem észlelted. Vagy azt hiszed. és ne váljak nagy buzgalmamban olyan idétlenné. mintha ismerné. és a kamatot hamis pénzzel fizessem ki! GLAUKÓN: Vigyázunk. nehogy önkéntelenül is rászedjelek benneteket. ó. mintha ismerné? ADEIMANTOSZ: Semmiképpen ne tegyen úgy. de ha nem akarjátok. hogy valaki úgy beszéljen általa nem ismert dolgokról. ha visszaadhatnám néktek ez adósságomat. magának a jónak a gyermekéről. De hogy szerintem mi az. Szókratész! Ne hagyd abba. SZÓKRATÉSZ: Szeretném. hogy kinevessetek! Ezért. Szókratész. csak beszélj! SZÓKRATÉSZ: De előbb még meg kell egyeznünk. és szavainkban is így különböztetjük meg őket. Hanem. te minek mondod a jót? Tudománynak-e vagy gyönyörnek? Vagy valami másnak? SZÓKRATÉSZ: Íme az ember! Tudtam. amikor másoktól hallhatod.azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Mégis inkább szemlélsz csúf. Szókratész. ami a jóhoz a leghasonlatosabb. drága barátaim. SZÓKRATÉSZ: Hogyan? Hát az igazságos. minthogy most egy nekirugaszkodással tisztáznánk. ahogy tudunk. csupán a „kamatját”. hogy „van”. mikor már annyi ideje gondolkodik minderről. ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. egy időre mellőzzük azt a kérdést. hogy az ember csak a mások nézeteit szajkózza és ne a magáét. ha kívánjátok. . GLAUKÓN: Melyekre? SZÓKRATÉSZ: Például arra. mi a világos és a szép? GLAUKÓN: Zeuszra nem. vak és nyomorék dolgokat. ha csak úgy elemzed a jó ideáját. cimborám. hogy számot adhatna róla. nagyon is beérném! Csak föl ne süljek. hanem mondja ki egyszerűen a véleményét róla. és minden másról is azt mondjuk. s ti visszakapnátok. amint a gyermek hasonlít az apjához.

SZÓKRATÉSZ: És ugye a hallásunkkal halljuk. de nem gondolhatjuk. SZÓKRATÉSZ: Miféle képességünkkel látjuk. ha nincs jelen még egy harmadik közeg is. és váljék láthatóvá a látnivaló? . jól tudod. nem lenne hallás. hogy az érzékek teremtője a többinél mennyivel tökéletesebbnek alkotta a látás és a láthatóság képességét? GLAUKÓN: Nemigen. „magát a jót”. GLAUKÓN: Így van. és a szem birtokosa meg is próbálhatja használni ezt. és ezt hívjuk az illető dolog lényegének. ha ugyan nem értéktelen a fény. mégis. és a hang hallható legyen? Úgy értem. véleményem szerint egy sincs. csak gondolhatjuk. amely külön erre a célra termett. valamennyi hasonló érzékkapcsolatnál értékesebb. amit látunk? GLAUKÓN: A látásunkkal. amiről beszélsz? SZÓKRATÉSZ: Amit te fénynek nevezel. hogy a hallás végbemenjen. GLAUKÓN: Mi ez. és a dolgokon adva vannak a színek. Vagy szerinted? GLAUKÓN: Szerintem sincs. SZÓKRATÉSZ: És nem vetted észre. amelynek szüksége lenne ilyesmire. SZÓKRATÉSZ: És nem vetted észre. GLAUKÓN: Mindenképpen. és a többi érzékünkkel érzékeljük mindazt. amely a látás érzékét és a látvány lehetőségét összeköti. SZÓKRATÉSZ: Akkor ezt vizsgáld meg! Vajon kell-e harmadik közeg a halláson és a hangon kívül. hogy a lehető legjobban valósuljon meg a látás. GLAUKÓN: Igazad van.SZÓKRATÉSZ: Ugyanakkor feltételezzük „magát a szépet”. SZÓKRATÉSZ: Nemigen akad olyan érzék. ami érzékelhető? GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: Így hát az a kötelék. SZÓKRATÉSZ: És melyik égi istenre gondolsz. ami hallható. a látás nem jön létre. és a hang se lenne hallható? GLAUKÓN: Dehogy kell neki más közeg. akinek fénye lehetővé teszi a látást. GLAUKÓN: De mennyire nem értéktelen! XIX. amit előbb soknak állítottunk. hogy a látáshoz és a látványhoz kell még egy harmadik közeg? GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: A szemben adva van a látás képessége. és a színek is láthatatlanok. és így minden mást. most mindegyiket a létező egyetlen ideája szerint egynek tételezünk fel. SZÓKRATÉSZ: Az egyes dolgokat csak láthatjuk. ha ez a harmadik nem volna jelen. az ideákat viszont nem láthatjuk.

ami a megismerendő dolgoknak igazságot kölcsönöz. SZÓKRATÉSZ: És így viszonylik a látás is ehhez az istenhez? GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Hogy sem a látás. az összes érzékszervek közül a Naphoz a leginkább a szem hasonló. csupán vélekedik és vakoskodik. mintegy a Naptól folyik belé? GLAUKÓN: Nagyon is. amelyeket a nappali Nap világít meg. véleményeit összevissza cserélgeti. nem azonos a Nappal. meghomályosodik. Így. a Napot tartom a jó „gyermekének”. amelyet az igazság és a létező sugároz be. GLAUKÓN: Úgy tetszik. akképpen a „jó” az ésszel felfogható dolgokat SZÓKRATÉSZ: Nos. GLAUKÓN: Nem azonos. hiszen annak oka. GLAUKÓN: Ez nagyon valószínű. és úgy tetszik. bár a megismerés is és az igazság is szép. hanem csak az éj pislákoló fénye. amit a jó szült önmaga megfelelőjeként. SZÓKRATÉSZ: De maga a Nap sem a látás. GLAUKÓN: Hogyan? Fejtsd ki részletesen! SZÓKRATÉSZ: Tudod. és úgy tetszik. Ha olyan tárgyra szegeződik. SZÓKRATÉSZ: És a képességét is a Naptól kölcsönzi. hogy a Napra gondolsz. SZÓKRATÉSZ: Ezt az erőt. Világos. SZÓKRATÉSZ: Értsd ugyanezt a lélek működésére is. keletkező és elmúló dologra tapad.GLAUKÓN: Akire te is és a többiek is. SZÓKRATÉSZ: Ha azonban napsütötte tárgyakra pillant. ha a szem nem olyan tárgyak felé fordul. és tekintsd a tudás és a megismerendő igazság okának. ám ha sötétben levő tárgyra. nevezd a jó ideájának. szinte belevakul. mintha nem volna észnél. csak akkor lesz . sem amiben támad. GLAUKÓN: Nyilván. SZÓKRATÉSZ: Mégis úgy vélem. mintha tiszta látását elvesztette volna. és az ésszel felfogható dolgokhoz. egyszerre felfogja. mintha a látás a szemben volna. GLAUKÓN: Úgy van. a megismerőnek pedig a megismerés képességét. Vagyis ahogy a gondolat területén a jó viszonylik az észhez. úgy viszonylik a látás területén a Nap a látáshoz és a látható dolgokhoz. Miként a Nap megvilágítja a látható dolgokat. megismeri azt. egyszerre élesen lát. az úgynevezett szem. és csak a látás látja őt. esze tökéletesen működik. GLAUKÓN: Igaz.

A megismerés tárgya négyféle. s négyféle a megismerés formája is SZÓKRATÉSZ: És most képzelj el egy vonalat. készakarva nem fogom elhallgatni.nem akarom azt mondani. nehogy azt hidd. GLAUKÓN: Meggondoltam. Így a jót valami még fenségesebbnek kell tartanunk. Ezeken a képeken én az árnyakat értem és a vízen. noha a jó maga nem a lét. a másik a láthatóén . GLAUKÓN: Egy morzsát se hagyjál el! SZÓKRATÉSZ: Attól tartok. egymáshoz képest a világosság és a homály foka szerint. hanem fenségben és hatalomban fölötte való. XX. hogy az maga a jó. fényes felületeken tükröződő jelenségeket és minden más ilyesmit. elismered. GLAUKÓN: Megfoghatatlan szépségről beszélsz. hogy a levegőégen. sima. növekedésüket és táplálékukat is. sokat is. Mint ahogy előbb a fényt és a látást igen helyesen a Naphoz hasonlónak véltük. hanem biztosítja keletkezésüket. . hogy láthatók legyenek. hogy a Nap a látott dolgok számára nemcsak azt teszi lehetővé. így most a tudást és az igazságot helyes valami jóhoz hasonlónak vélnünk. GLAUKÓN (kuncogva): Apollónra! Mily magasztos túlzás! SZÓKRATÉSZ: Te vagy az oka. ha a jó ideáját ezeknél is szebbnek gondolod. hanem a létüket és lényegüket is. GLAUKÓN: Ne is! SZÓKRATÉSZ: Gondold meg hát. mindazt amit most elmondhatok. az egyik az ésszel elgondolható faj és terület fölött uralkodik. ekkor a látható egyik szelete jelzi a képeket. hogy a szavakkal bűvészkedem. hiszen te erőltettél a jóról vallott nézeteim kimondására! GLAUKÓN: A világért se hagyd abba! Vagy ha igen. mert mondottuk: két csoport van. ha az a tudás és az igazság forrása. ha ugyan érted. legalább a Nap-hasonlatot mondd végig. de nem volna helyes azonosítanunk a Nappal. SZÓKRATÉSZ: Ugyanígy a megismerendő dolgok nemcsak megismerhetőségüket nyerik a jó ideájától. GLAUKÓN: Persze hogy nem az. amely két egyenlőtlen részre oszlik. és a két szeletet . noha önmaga nem keletkezés.igazad. SZÓKRATÉSZ: Bizony sok mindent nem mondtam el. ha valamit még elhallgattál belőle. de nem volna helyes bármelyikről is azt hinnünk. Mégis. a szilárd. szépségben mégis fölülmúlja őket is! Hiszen csak nem azonosítod a gyönyörrel? SZÓKRATÉSZ: Óvakodom ettől! Hanem próbáld így látni a képmását! GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem.vágd ismét két részre az előbbi arány szerint. Tehát két faja van a dolgoknak: a látható és az ésszel gondolható.a látható világot és az ésszel gondolhatót .

hogy az előbb lemintázott jelenségeket mintegy képekül használja fel. melyeket formálnak és rajzolnak és amelyeknek tükörképei a víz felszínén láthatók. GLAUKÓN: Annak tekintem. és az előbbi csoporttal ellentétben nem él képekkel. SZÓKRATÉSZ: A látható világ másik szeletének tekintsd mindazokat. tudod. GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Úgy. SZÓKRATÉSZ: Ezt a csoportot ugyan ésszel elgondolhatónak mondottam. mint a vélemény és ismeret között. hiszen nem léphet a feltevéseknél feljebb. és nem az alap felé halad. és ezekről beszélnek. számolással és más ilyesmikkel foglalatoskodnak. Gondolom. SZÓKRATÉSZ: Akkor vizsgáld meg. feltevésekkel élnek. hanem mintegy képekkel él. noha valójában nem rájuk gondolnak. A kézzelfogható dolgokat. majd jobban megérted. hanem azokra. GLAUKÓN: Ezt én is jól tudom. a szögek három fajtáját és más efféléket. hogy az egyik csoport tárgyait a lélek úgy kényszerül keresni. sem mások számára igazolni ezeket. SZÓKRATÉSZ: És igazat adsz-e nekem abban. hanem maguk az ideák segítségével járja a módszeres kutatás útját. hogy az igazság és a hamisság tekintetében a hasonmás [az árnykép] és a modell [a való dolgok] között olyan a viszony. GLAUKÓN: E szavaidat még nem értem eléggé. SZÓKRATÉSZ: Elmondom újra. amiknek az előbbi árnyképek a tükörképei: a körülöttünk levő állatokat. és melyek ez utóbbiakhoz képest világosaknak és értékeseknek tetszenek. melyeket a még alantasabb árnyképek tükröznek. amik csupán a gondolatban lelhetők föl. XXI. S ha bizonyos dolgokat előrebocsátok.GLAUKÓN: Értem. de ennek kutatásakor a lélek feltevésekkel kényszerül élni. hogy látható formákkal élnek. hogy akik mértannal. hogy egy feltevésből a feltétlen alap felé halad. mint akik már ismerik és evidens feltevésnek tekintik: tovább már nem iparkodnak sem maguk. hanem a végeredmény felé. . de magukat az eredetieket iparkodnak látni. amiket a látottak tükröznek: magát a négyszöget kutatják és magát az átmérőt. az egyéni kutatási módszerek szerint. feltételezik a páratlan és páros számot. GLAUKÓN: Igazat adok neked. GLAUKÓN: Értem már! A mértan és a többi rokon mesterség elemeiről beszélsz. hogyan kell kettéválasztanunk az ésszel gondolható dolgokat. SZÓKRATÉSZ: Nemde azt is tudod. kiindulva bizonyos feltevésekből. Míg a másik csoport tárgyait úgy keresi. aminek bebizonyításához hozzákezdtek. GLAUKÓN: Igazad van. és ezekből kiindulva lépésről lépésre következtetnek tovább. amit rajzolnak. csak képekül használják föl. és így tovább. de nem az alap felé haladva. az idomokat. és nem azt az átmérőt. növényeket és az emberi kéz minden művét. a valóságos dolgokkal. és végül egyetértenek abban. mintha mindenki előtt maguktól értetődőek volnának.

csak magukat az ideákat: ideáról ideára haladva ideákhoz érkezzék. amelyek ez alaptól függenek. s közben e művelethez semmi érzékletet ne használjon föl. hanem valóban csak feltevéseknek. ahogy tárgyaik részesülnek a létigazságban. ahogy mondtad. lévén ezek sokkal világosabbak. hanem csak feltevésekből indulnak ki. és azokba fogózva.és rendezd el őket a megfelelő arány szerint: ugyanolyan arány szerint részesülnek a világos érthetőségben. SZÓKRATÉSZ: Kitűnően érted. hogy meg akarod különböztetni a létezőnek és ésszel gondolhatónak a dialektika tudományával szemlélhető tényeit. hogy egész a feltétlenig. a mértannal foglalkozók és hasonszőrűek gondolkozásmódját inkább csak értésnek és nem eszméletnek hívod. mit tartok az ésszel elgondolhatók másik csoportjának. szerinted „nincsenek igazán észnél”. azaz mindenek alapjáig hatolva azt megragadja. mint az úgynevezett mesterségekkel [számtan. leszálljon a végkövetkeztetéshez. harmadik a helyes hit. mintegy lépcsőknek és ösztönzőknek. Azt már értem. mégis mivel kutatásukban nem hatolnak föl az alapelvig. melyeknél az alapot feltevések helyettesítik. . utolsó pedig a sejtelem . de nem eléggé. Azt hiszem. második az értés. GLAUKÓN: Értem. elismerem és elrendezem. GLAUKÓN: Értem már. Azt hiszem igen bonyolult dolgokról beszélsz. mértan] szemlélhetők. és ez az értés a vélekedés és az eszmélet közé esik. pedig az alapból kiindulva e feltevések is megismerhetők [elgondolhatók] volnának. és ezek vizsgálói értelemmel és nem érzékkel kénytelenek szemlélni őket. míg a feltevéseket nem tekinti alapelveknek.SZÓKRATÉSZ: Akkor értsd meg azt is. Ezt maga az értelem ragadja meg a dialektika erejével. És most ennek a négy résznek megfelelően a lélekben is négyféle élmény támad: a legfelsőbb rendű az eszmélet.

mint a barlang .amelynek bejárata a fény felé tárul. mert közelebb került a valósághoz. milyen is lenne béklyóból oldoztatásuk és oktalanságból gyógyulásuk. és igazibb lét felé fordult. hogy feleljen a kérdésre: mi az? Szerinted nem . mint hogy az elvonuló árny beszél? GLAUKÓN: Zeuszra! Mi mást? SZÓKRATÉSZ: Egyáltalán nem is sejthetik. és a mögöttük járók egyike megszólalna. ha valaki azt mondaná neki: előbb csak üres semmiségeket látott.Hetedik könyv Barlanghasonlat I. e tűz és a béklyózottak között fent út vezet. ha véletlenül természetes állapotba jutnának. nem ugyanezt? GLAUKÓN: De igen. SZÓKRATÉSZ: És ha börtönük szemközti fala visszhangoznék. a másik meg hallgat. ennek hosszában alacsony fal épült. GLAUKÓN: Szükségképpen nem. hogy a fal fölé magasuljanak: emberszobrokat. mint ama holmiknak összképe. föntről. mi mást hihetnének. hogy nevelődött-e vagy sem . hogy álljon föl. pillantson a fénybe. Mit gondolsz.olyan szempontból. mint az árnyakat.vesd össze a következő élménnyel. Ha valamelyiküket föloldoznák és kényszerítenék. amit látnak? GLAUKÓN: Szükségképpen. és amint valószínű. az ilyenek önmagukból és egymásból látnak-e valami mást. lobogó tűz világít. Képzelj el egy föld alatti. SZÓKRATÉSZ: Most azt képzeld el. GLAUKÓN: Elképzeltem. aminek az árnyképét látta. mikor az utóbbiak csodákat mutogatnak. állatok kő és fa képmásait. mit szólna. SZÓKRATÉSZ: Majd azt is. barlangszerű szálláson . mit gondolsz. és olyan tág. hogy a kis fal mentén mindenféle holmit hurcolnak úgy. GLAUKÓN: Titokzatos képről. hogy más is lehet igaz. mit gondolsz. titokzatos rabokról szólasz! SZÓKRATÉSZ: Ezek hozzánk hasonlók. a holmikat hurcolók egy része beszél. most viszont sokkal helyesebben lát. és rámutatva az úton járókra. nem azt neveznék valóságnak. fejüket a béklyóktól nem tekerhetik körbe: a hátuk mögül. amelyeket a tűz a barlang szemközti falára vetít? GLAUKÓN: Hogy is látnának mást. SZÓKRATÉSZ: Ezután a mi filozófustermészetünket . gyerekségüktől fogva lábuknál és nyakuknál megbéklyózva. mindezt kínlódva tenné. lépkedjen.embereket. kényszerítené őt. ha fejüket egy életen át mereven kell tartaniuk? SZÓKRATÉSZ: És mit látnak a mögöttük tovahurcolt holmikból. mint amilyen a közönség és a bűvészek között lévő kerítés. SZÓKRATÉSZ: És ha társalogni tudnának egymással. hogy egy helyen kell ülniük. és csak előre nézhetnek. tekergesse a nyakát. és a nagy sugárzástól képtelen volna észrevenni.

volna zavarban. amit látott. és hevesen szól: Napszámban szívesebben túrnám másnak a földjét. előbb hozzá kellene edződnie. és irigyli a barlangbéli kitüntetetteket és nagyurakat. volt társait meg nyomorultaknak? GLAUKÓN: Nagyon is. aztán emberek és más dolgok vízi tükörképét. ő kormányoz mindent a látható térben. II. rabtársait. amit igazi világnak tekintünk? GLAUKÓN: Nem.és ebből a legügyesebben megjósolta. SZÓKRATÉSZ: És ha valaki erőnek erejével fölvonszolná a szirtes meredélyen. aztán már könnyebben szemlélhetné a csillagokat és az eget. mint hogy azok hitét higgye. és azt valósabbnak vélné a neki mutatottaknál? GLAUKÓN: Igen. persze csak éjjel. de nem a tükörképét a vízben. mintha nappal nézné a Napot és annak fényét. s bármit inkább elszenvedne. Rögtön nem. aki a falon elfutó árnyakat a legélesebben megfigyelte. SZÓKRATÉSZ: És ha valaki kényszerítené. SZÓKRATÉSZ: Azután azt következtetné felőle. és megjegyezte: melyek jönnek előbb. GLAUKÓN: Világos. és mindennek. Először csak az árnyképeket látná. mit gondolsz. mint amit most mutatnak neki? GLAUKÓN: Sokkal igazabbnak hinné. később magukat a dolgokat. nem zsémbelődnék. és menekülve fordulna el afelé. csak ne éljen úgy! SZÓKRATÉSZ: Tűnődj ezen is! Ha emberünk ismét lemenne. megajándékozták azt. hogy a fentieket láthassa. SZÓKRATÉSZ: És ha visszaidézi első szállását és ottani bölcsességét. a nagy napsugárról jövet. sokkal igazabb valóság. szabad emberünk még mindig a régi után sóvárog majd. GLAUKÓN: Szükségképpen. az éveket. később. hogy amit előbb látott. és mikor kijutna a fényre. ki jön majd. mi lesz. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. hanem önmagát a Napot. és szemlélhetné a Napot. eredeti helyén és mivoltában. a nagy sugárzástól káprázó szeme látna-e valamit is abból. mindent inkább elszenvedne. és nem azt hinné. hogy amazok után erre kell rájönnie. amikor a csillag és a Hold fényét pillantaná meg. egyszerre . hogy miért húzzák-nyúzzák. nem vakulna belé a szeme? . hogy ő teremti az évszakokat. vajon nem kínlódnék szegény. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Gondolom. amit látni képes. és visszaülne régi helyére. sem egyéb közegben tükröződő mását. SZÓKRATÉSZ: És ha közös barlangéletükben kitüntették és megdicsérték. míg ki nem vezette a napvilágra. változása nyomán boldognak érzi-e magát. és úgy éljen? GLAUKÓN: Azt hiszem. mit gondolsz. ugye megfájdulna a szeme. avagy inkább Homérosszal ért egyet. hogy a fénybe pillantson. valamiképp ő az oka. és nem bocsátaná el. egy nyomorultét is. legvégül megláthatná.

hogy ha valaki az isteni szemlélődésből az emberi nyomorúságba csöppen. és mielőtt még kellően megszokhatná az itteni sötétet. Elgondolva. míg a szeme meg nem szokná a sötétet . GLAUKÓN: Nagyon is igazad van. míg megszokná.és közéletben okosan akar cselekedni. félszegen feszeng. máris kényszerítik. ha nyakon csíphetnék és megölhetnék . kacagása kevésbé volna nevetséges. De isten tudja. nem is volna rövid -. és igen nevetségesnek tetszik. az előbbin meg szánakozik. nem jársz messze az én elképzelésemtől . hát lám. miért ment fel. azoknak már nem tetszik az emberi sürgölődés. amelyeknek ezek az árnyai. hanem azt vizsgálja meg: vajon a lélek egy sugárzóbb világból idecsöppenve lett vaksi a szokatlan sötéttől. SZÓKRATÉSZ: Ezt a képet. éspedig két okból: akkor. hogy kétféle látási zavar támad. de ha megláttuk.ha már hallani óhajtod. GLAUKÓN: Ebben egyetértek veled. A szemünk elé táruló világot hasonlítsd a börtönszálláshoz. Én azonban így látom: a megismerhető dolgok közül a legvégső a jó ideája. ha fényből megyünk a sötétbe. a fényről érkezőn kacagna. SZÓKRATÉSZ: Akkor érts egyet a következőkben is. hogy vajon ők hogy értik mindezt? GLAUKÓN: Ez bizony nem csoda. ő szüli a látható világban a fényt és a fény Urát. ha sötétből a fénybe. és ha a feljutást és a fenti dolgok szemléletét azonosítod azzal. mert a szeme még vaksi. És ha ezt ki akarná kacagni. hogy ott időzzék. hogy a törvény házában vagy máshol vitázzék az igazságosság árnyairól vagy ama szobrokról. ami azonban nagyon nehezen pillantható meg. és ne csodálkozzál. nem mondanák-e róla: úgy kell neki. lelkük folyton fölfelé vágyik. igaz-e. hogy akik idáig elvergődtek. amikor észreveszi. nem kacag értetlenül. és akkor. hogy mindnyájunk számára ő minden helyességnek és szépségnek az oka. és nyuzakodjék olyanokkal. és a fénylőbb sugárzás kápráztatta el. és felvezetni őket. ahogy a lélek felszáll a gondolat világába. és vakoskodnék csak. vagy tompább tudatlanságból vetődött-e sugárzóbb helyre. Glaukón. hogy az földúlt és képtelen látni. és így tudakolja meg. aki a magán. azt kell következtetnünk róla. íme szeme világát vesztve jött vissza.GLAUKÓN: De nagyon is. a benne égő tűz fényét a Nap sugarához. akik magát az igazságosságot sose látták.vajon nem ölnék-e meg? GLAUKÓN: De igen! Életünk olyan. azt. . hát nem kacagnák ki. emlékeznie kell arra. SZÓKRATÉSZ: Ám ha valakinek van egy kis esze. egészében alkalmazd előbbi eszmecserénkre. SZÓKRATÉSZ: És az csoda. mint a barlanglakóké III. SZÓKRATÉSZ: És ha ismét amaz árnyak böngészésében kellene versengenie az ottani örökös rabokkal. nem éri meg a felmenetel! És ha valaki eztán megpróbálná béklyóikat megoldani. és így az utóbbit boldognak tartja élménye és élete miatt. és ez nagyon is természetes. GLAUKÓN: Bizony természetes. a gondolat világában pedig mint Úr osztja az igazságot és az észt. hogy ugyanez érvényes a lélekre is. mintha a föntről. és őt kell szemlélnie annak. ha már a mondott hasonlat is ezt sugallja.és ez az idő. már amennyire tudok.

vélvén: még életükben a boldogok szigetére költöztek. ezt állítják. lesz segítővé-hasznossá vagy ártóvá-haszontalanná. GLAUKÓN: Igaz. SZÓKRATÉSZ: Ám ha az ilyen természetről gyerekségétől fogva leütögetnénk a keletkezés világával rokon ólomkoloncokat. hogy nem kormányoznák el valaha is az államot kielégítően sem a neveletlenek és az igazságban járatlanok. És ezt a központot hívjuk a jó ideájának. mivel éppen hogy nem lát rosszul. ahogy azt is. SZÓKRATÉSZ: Ha ez igaz. mintha a vak szemébe látást helyeznének. SZÓKRATÉSZ: Jelen eszmecserénk azt jelzi. amit kell .ezt kell hát kimesterkednünk. hogy e mindegyikünk lelkében meglévő képességet és szervet. SZÓKRATÉSZ: Hát az nem valószínű. s így mennél élesebben lát. akiknek megengedték. hogy merre fordul. mert képességét sohasem veszti el. ugyanennek a léleknek ugyanaz a képessége az igazságot is a legélesebben látná. mivel nincs életüknek egyetlen szilárd célpontja. és a lélek látását lefelé fordítják. és csak utólag fejleszthetők ki szoktatással és gyakorlással.A nevelésnek a lélek szemét a jó ideája felé kell irányítania IV. de kényszerül a gonoszt szolgálni. csak nem a jó felé fordul. Amazok. s csak azáltal. GLAUKÓN: Nagyon is így van. sőt a mondottak alapján nem szükségszerű-e. amelyre szemüket szegezve cselekednének mindent magán. annál több gonoszságot művel. úgynevezett erényei a test erényeihez állanak közel. hiszen a látása már eleve adva van. és ezektől szabadulva. hogy a létezőt és a létező legfénylőbb központját szemlélje. a tudást ők plántálták belé. ezek viszont azért. ami felé fordul. hogy mi módon forgatható el a lélek a legkönnyebben és a leghatásosabban. eredetileg nincsenek adva.és közéletükben. Vagy nem vetted észre. az egész lélekkel együtt lehet csak a keletkező világtól elfordítani. GLAUKÓN: Igaz. vagyis annak a képessége. így kell gondolkoznunk ezekről: a nevelés nem olyan. a gondolkozás erénye azonban nyilván mindennél istenibb eredetű. SZÓKRATÉSZ: A nevelés tehát éppen az „elfordítás” mestersége. GLAUKÓN: Valószínűleg. amilyennek némelyek híresztelik. GLAUKÓN: Igen. hogy életüket szakadatlan önnevelésben töltsék. sem pedig azok. az igazi való felé fordulna. ami felé most fordult. a lélek eredetileg nem tud semmit.mint ahogy a szemet is csak az egész testtel együtt lehetett a sötétből a fény felé fordítani -. mert önként az ujjukat se mozdítják. de azért éles eszű emberek lelkecskéje mily élesen néz. amelyek lakomákkal és más ilyen gyönyörökkel és torkosságokkal nőnek hozzá. amivel tanulunk . . míg képes lesz elviselni. hogy a gonosznak emlegetett. nem pedig annak mestersége: mint lehet a látást a neveltbe beléplántálni. Azt állítják. SZÓKRATÉSZ: A lélek többi. és nem azt nézi. GLAUKÓN: Úgy látszik. mily pontosan megérti.

tízezerszer különbül láttok náluk. hogy segítsenek egymásnak. és az uralomért tusáznak. a dolgozóknál igényesebben és tökéletesebben neveltünk benneteket.az állam éber életet él majd.A filozófusokat kényszeríteni kell az államvezetésre SZÓKRATÉSZ: A mi dolgunk az. hogy az államban egyik vagy másik réteg éljen különösen jól. hogy hagyja: forduljon mindegyikük. SZÓKRATÉSZ: Szerinted a mi neveltjeink ezt hallván. mint ma a legtöbb állam. hogy viseljék gondját a többieknek és védjék őket. melyben a vezetők árnyharcot vívnak egymással. és tisztán látnak. mint a méhek a heréket és a királynőt. és minden egyes árnyképről felismeritek.javunkra és javatokra . akár becsülendők. GLAUKÓN: Igaz. ellenkező lelkületű vezérek alatt ellenkezőképpen. és ha megjárták. és maga a törvény támasszon a városban ilyen férfiakat. amikor rákerül a sor. hanem hogy az egész államban mindenkinek ugyanazt a boldogságot nyújthassa. akár talmiak ezek. hiszen ők az alkotmány ellenében maguktól bontakoztatják ki ott képességeiket. megfeledkeztem erről! SZÓKRATÉSZ: Vedd észbe. mi micsoda. . Tehát ki-ki. és szokja meg velük a sötétben látást. és nem áloméletet. hogy nem is jogtalanul sújtjuk ezzel a leendő filozófusokat. hiszen igazságos emberektől igazságot kívánunk. Így . mert ha hozzászoktok. Azt mondjuk nekik: más államban természetes. hogy jobban képesek legyetek a vezéri és királyi teendőkre. kedvesem: a mi törvényünknek nem az a fő gondja. az ne is vágyódjék visszafizetni a táplálásra adott költségeket. hanem hogy maga használja fel őket az állam összekovácsolására. és megjárják a hozzá felvivő utat. csak szálljon le a többiek közös szállására. míg másutt. SZÓKRATÉSZ: Ismét elfelejtetted. GLAUKÓN: Nagyon is így van. hogy csak kötelességből vállalják az uralmat. szükségképpen ott élnek az emberek a legszebben. és részt venni fáradalmaikban és kitüntetéseikben. jót. hogy a filozófusok nem osztoznak a köz gondjaiban. hogy meggyőzéssel és kényszerrel összhangba hozva a polgárokat. hogy a legkülönb természetű lakosainkat kényszerítsük az előbb legjobbnak ítélt tanulmányra. ami felé akar. és rendeljük őket hitványabb életre. amiben csak a köznek hasznosak lehetnek. mint az államok jelenlegi uralkodói. de nem. amit ma megengednek. hiszen már láttátok az igazit: az igazi szépet. hanem méltán kényszerítjük őket. nem engedelmeskednek majd nekünk és vonakodnak kivenni a részüket az államban a közjóért fáradozásból. Glaukón. nem úgy. ne engedjük nekik. hogy ami magától fejlődik. és nincs lekötelezve senkinek táplálásáért. mikor a legtöbb időt mégis egymással tölthetik majd a saját tiszta világukban? GLAUKÓN: Ez képtelenség volna. mikor pedig különbül élhetnének? V. és ne akarózzék nekik leszállni a barlang megbéklyózottaihoz. Ám mindennél bizonyosabb. GLAUKÓN: Tehát jogtalanul büntessük őket. Ám mi benneteket a magatok és az állam javára úgy tápláltunk. elérje. mintha ez valami nagy vívmány volna! Pedig ez az igazság: amelyik államban az uralomra hivatottak a legkevésbé kapnak az uralmon. igazságost. GLAUKÓN: Mit? SZÓKRATÉSZ: Hogy ott fönn maradjanak. hogy megpillantsák a jó ideáját. és így igazságos is. legbékésebben.

amit igazi filozófiának hívunk. akik nem aranyban dúskálnak. mert ha az uralomért huzakodni kell. hogy kalauzolhatnánk föl őket a Fényre. csak ekkor valósulhat meg a jól szervezett állam: csak ebben az államban uralkodnak majd a valóban gazdagok. az ilyen belső harc. mi módon támadnak ilyen emberek. arra sandítva. amely lenézné a politikai uralmat? GLAUKÓN: Zeuszra! Nem én! SZÓKRATÉSZ: Ám épp az kell. Ám ha a koldusok és magánjavakon kapó népek kerülnek össze a közéletben. GLAUKÓN: Színigazság. Glaukón. hogy az őrök már gyerekkoruktól fogva gyakorolják a hadakozást? GLAUKÓN: De követeltük. melyik tudomány vonja a lelket a keletkező dolgoktól a létező felé? Erről rögtön eszembe jut: nem követeltük. nemcsak a viaskodókat. GLAUKÓN: Valóban. SZÓKRATÉSZ: Nem kell-e épp azt kutatnunk. akik a legkülönbül kormányoznák az államot. Milyen tudományokkal kell nevelnünk a filozófust? VI. hanem amiben a boldogoknak kell dúskálniuk: jó. hogy ne az uralkodás szerelmesei uralkodjanak. és életük különb a politikusokénál? GLAUKÓN: Senki mást. barátom. SZÓKRATÉSZ: Nos. mint az igazi filozófusét. SZÓKRATÉSZ: Tudsz-e más életmódot. hogy most azt kutassuk. értelmes életben. GLAUKÓN: Ugyan mit? . ha meghonosul. hogy majd onnan harácsolhatnak. SZÓKRATÉSZ: Vajon. hanem a lélek átkalauzolása az éjsötét nappalból az igaziba. és akiknek egyéb tisztségük is van. a keresett tudománynak az előbbiekhez képest még valami többletet is kell nyújtania. hanem az egész államot elveszejti.SZÓKRATÉSZ: Ez így van. már nem valósulhat meg ez az állam. melyik tudománynak van ilyen hatalma? GLAUKÓN: De igen. SZÓKRATÉSZ: Akarod. GLAUKÓN: Bizony ez kell! SZÓKRATÉSZ: Kiket másokat kényszerítenél az állam őrzésére. föl a létezőhöz vezető útra. amint a monda szerint egyesek az alvilágból az istenekhez jutottak? GLAUKÓN: Miért ne akarnám? SZÓKRATÉSZ: Csakhogy ezt nem a játékcserép szeszélye eszközli. különben vége-hossza sincs a vetélkedésnek. ha az uralkodásra hivatottaknak az uralkodásnál különb életet találhatsz ki. mint az ebben legértelmesebbeket.

GLAUKÓN: Mi az? SZÓKRATÉSZ: Az a csekély tudomány. GLAUKÓN: Ez kell. az elbeszéléssel pedig más. hiszen a test gyarapodását és fogyását eszközli. amit minden mesterség. ha ezek után már nem maradt semmi. ahogy előbb kifejtettük? GLAUKÓN: De hisz emlékszel. amely révén az 1. Valóban. isteni Glaukón. Vagy nem igaz. SZÓKRATÉSZ: Akkor tán a zene. 3 felismerhető. elmélet és tudomány felhasznál. GLAUKÓN: Úgy látszik. a számolás. a zene csak a torna ellensúlyozására kellett: jó szokásokkal nevelve az őröket. 2. mi volna ilyen? Hiszen a mesterségeket mind igen kevésre becsültük. az összecsendüléssel a zene valami összhangot kelt bennük. SZÓKRATÉSZ: Igen nevetséges hadvezérnek mutatja be Agamemnónt a tragédiák Palamédésze. GLAUKÓN: Aligha. GLAUKÓN: Kevésre. GLAUKÓN: Valóban. De ó. ő számlálta meg a hajókat. De ugyan mi tudomány marad még. SZÓKRATÉSZ: Előzőleg tornával és zenével neveltük őket. ezekkel testvér szépséget. mégis olyan tudomány szemernyi sincs a zenében. amely az általad most keresett jóhoz elvezetne.SZÓKRATÉSZ: Hogy ne legyen haszontalan a harcosoknak. az Ilion alatti táborban ő állította föl a hadsorokat. Vagy nem emlékszel: Palamédészről azt állítják. mintha előbb . és amit szükségképpen legelőször tanulunk. GLAUKÓN: Mi legyen az? A mennyiségtan SZÓKRATÉSZ: Az a közös tudomány. hogy minden művészet. a tornát és a mesterségeket? SZÓKRATÉSZ: Nos. nincs a zenében semmi ilyen tudomány. hogy ő találta föl a számolást. ha kizárjuk a zenét. részben mondait. de nem tudományt. részben valószerűbbet. SZÓKRATÉSZ: Igen helyesen emlékeztetsz. SZÓKRATÉSZ: Ám a torna keletkező-elmúló dologgal foglalkozik. egyszóval a mennyiségtan. ami minddel összefügg. keressünk olyasmit. SZÓKRATÉSZ: Tehát ez nem a keresett tudomány. és mindent. tudomány szükségképpen rá van utalva? GLAUKÓN: Szükségképpen. és a ritmus révén valami szép rendezettséget. ha lehet.

itt van három ujjam. hogyan látod! SZÓKRATÉSZ: Kifejtem. vajon úgy igaz-e. mint annak ellentétét. GLAUKÓN: Látom. ha középen vagy szélről látszik. az árnyképekre? SZÓKRATÉSZ: Nemigen találtad el. mivel itt az érzékelés teljesen megbízhatatlan. amikor az érzékelés nem világítja meg tárgyát inkább. mire gondolok. kutatótársammá válva. csak senki sem használja helyesen. ha fekete. ha nem értett a számokhoz. ha fehér. SZÓKRATÉSZ: Tehát feltétlenül követeljük meg a hadvezértől. amelyek viszont átlépnek. mert az érzékelés ítélete már kielégítő. értsd úgy. Mondjuk. nem számít. mintha közelről látnád őket. vagy egyáltalán. GLAUKÓN: Ugye ezt a messziről látszó dolgokra érted. Mindjárt világosabban megérted. ha ember akar lenni. Az érzékelés tárgyai kétfélék. SZÓKRATÉSZ: Nemde valószínű. akkor milyen hadvezér lett volna? GLAUKÓN: Képtelen hadvezér. hogy ebben is világosan lássunk. ha cingár. mire gondolok. hány lába van. az ilyen érzékelés nem ösztökéli. GLAUKÓN: Nem ám. azokat ösztönzőknek ítélem. hanem csak ujjnak. ha ugyan igaz ez. mint én? GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik. Mert ezekben az esetekben a legtöbb lélek nem kényszerül megkérdezni a gondolkodást: mi is az ujj. ha kövér. GLAUKÓN: Mit? SZÓKRATÉSZ: Mindhárom egyaránt ujjnak látszik. Mit gondolsz. és Agamemnón azt se tudta volna. Amit én a mondott célravezető vagy éppen célra nem vezető tudománynak ítélek. nem ébreszti a lelket gondolkozásra? . akár nem. Egy részük a gondolkodást nem ösztökéli vizsgálódásra. pedig mindenképp elvezet a létezőhöz. hogy értsen a mennyiségtanhoz és a számokhoz? GLAUKÓN: Mindennél inkább. akár közel kerül hozzá. ha követni tudod. a mutató és a középső. a hüvelyk. Vizsgáld meg velük kapcsolatban a következőt. ítéld meg te is ezeket. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Megkísérlem világossá tenni. hiszen látása nem mutatta az ujjat egyszersmind az ellentétének. GLAUKÓN: Hát mire? SZÓKRATÉSZ: Azok az érzékelések nem ösztönöznek. VII. SZÓKRATÉSZ: Amit róluk mondok. ahogy sejtem! GLAUKÓN: Fejtsd ki. SZÓKRATÉSZ: Te is úgy vélekedel e tudományról. természete szerint az általunk keresett gondolkozásra vezető tudományok egyike. amelyek egyszersmind nem lépnek át ellentett érzékletbe.meg se számolták volna őket. ha szeretne valamit is érteni a hadrendezéshez. ahogy én látom. más részük mindenképp serkenti a gondolkodást.

GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Nemde. VIII. vajon az adott érzéklet egy vagy két tárgyról származik-e. SZÓKRATÉSZ: És ha mindegyik „egy”. GLAUKÓN: Igen. és a többi érzékelés is nemcsak fogyatékosan világosít-e fel az ilyesmikről? Vagy egyértelműen működik mind? Először is a keménység jelzésére rendelt érzékelés nincs szükségszerűen a puhaság jelzésére is rendelve. SZÓKRATÉSZ: Magától értetődik. a lélek számára megfoghatatlanok ezek az értelmezések. más meg nem. akkor a kettő mindegyike „más”-nak is és „egy”-nek is látszik. mert ha nem volnának elkülönítve. GLAUKÓN: Igen. hogy bizonyos érzékelés gondolkodásra buzdít. hanem összevegyítve. és hasonlóképpen az érintés nem mutatja-e a vastagságot. ha kettőnek látszik. hanem „egy”-et. hogy középen vagy szélről van-e. és tüzetesebb tanulmányozást kívánnak. SZÓKRATÉSZ: Ilyen kérdésekben nincs-e szükségszerűen zavarban a lélek. nem „kettő”-t gondolna. . „gondolt”-at? GLAUKÓN: Igen helyesen. „kicsi”-t is. hogy ugyanakkor keményet és puhát is érez? GLAUKÓN: De igen. a gondolkodás kénytelen „nagy”-ot is látni. hogy ilyen esetekben a lélek megkíséreli segítségül hívni először is a mennyiségtant és a gondolkozást. SZÓKRATÉSZ: Épp ezt akartam az előbb mondani. GLAUKÓN: Ez helyes. és a „könnyű” és a „súlyos” érzékelése mit is jelez könnyűnek és súlyosnak. amit meg nem. durvaságot. SZÓKRATÉSZ: Ugye. hanem elkülönítve. a „könnyű”-t „súlyos”-nak is jelzi? GLAUKÓN: Hát bizony. csakhogy nem összevegyítve. vékonyságot. puhaságot. ebből adódott először a kérdés: mi is hát a nagy és a kicsi? GLAUKÓN: Mindenképpen. és nem különbözteti-e meg.GLAUKÓN: Valószínűleg nem. SZÓKRATÉSZ: És így különböztettük meg a „látott”-at és a. azt gondolkozásra serkentőnek határoztam meg. ellentétesen a látással. mit is jelent hát ez az érzékelés: „kemény”. de nem elkülönítve. és együttesen: „kettő”. ha ugyanazt puhának is mondja. azt gondolkozásra nem ébresztőnek. és nem adja-e tudtul a léleknek. SZÓKRATÉSZ: No és nagyságukat és kicsinységüket látásunk eléggé észleli-e. GLAUKÓN: Igaz. hogy így eldöntse. ezt a „kettő”-t részeiben elkülönítve gondolja majd. ha ugyanakkor a „súlyos”-t „könnyű”-nek. amit ellentétével együtt érzékelünk. SZÓKRATÉSZ: Ám a látás látott nagyot is és kicsit is. SZÓKRATÉSZ: Hogy ebben világosan lásson.

SZÓKRATÉSZ: Az imént mondottakból következtess.úgy látszik . így az „egy”-gyel kapcsolatos tudomány egyike a létező szemléletéhez fordító. GLAUKÓN: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Tehát ez az általunk keresett tudományok egyike. SZÓKRATÉSZ: Ezek . hanem olyan mértékig. miután a mennyiségtan tudományát elemeztük. a lényeg felé. e tudományt törvényben kötelezővé tennünk. SZÓKRATÉSZ: És ha így vagyunk az „egy”-gyel. hogy magukról a számokról vitázzék. elmúlástól az igazság.az igazságra kalauzolnak? GLAUKÓN: Mindennél jobban. Glaukón. GLAUKÓN: Bizony nem kismértékben épp az „egy” szemlélete vezet ide. persze nemcsak adásvétel végett. hogy ne csak úgy mellesleg foglalkozzanak vele. hogy mily pompás. és rábeszélnünk a leendő államvezetőket a mennyiségtan művelésére. úgyhogy semmivel inkább nem tetszik „egy”-nek. elmúlásból felmerülve a lényeget ragadja meg. akkor ugyanígy kell lennünk a többi számmal is? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Márpedig a mennyiségtan és a számolás a számokkal foglalkozik. persze csak ha a megismerés céljából gyakoroljuk. mint az ellentétének. hanem hadicélból.GLAUKÓN: Értem már. hogy a keletkezésből. s kényszeríti. másképp nem lehet a mennyiségtan igazi tudósa. csak most veszem észbe. amíg el nem jutnak tisztán gondolatilag a számok természetének felismeréséhez. mily sokoldalúan hasznos szándékunknak. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Illő volna hát. A hadvezér a hadrendezés végett kényszerül megtanulni. a filozófus meg. mint a kereskedők és árusok. SZÓKRATÉSZ: Ám a mi őrünk egyszersmind katona és filozófus. GLAUKÓN: Milyen értelemben? SZÓKRATÉSZ: Abban. GLAUKÓN: Így van. az „egy”. hogy lelkük könnyedén elforduljon a keletkezéstől. ahogy ezt az ujjal kapcsolatban mondtuk. én is így látom. és ne érje be. akkor más elbírálás szükséges. GLAUKÓN: Igen szépen mondtad ezt! SZÓKRATÉSZ: Bizony. a lélek kételkedni. s nem holmi üzletből. kutatni kényszerül és arra. akkor nem vonna minket a lényeg felé. mert ugyanazt egyszerre látjuk egynek és végtelen soknak is. SZÓKRATÉSZ: És a szám. amint már említettük. továbbá azért. Ha világosan látnánk az „egy”-et önmagában vagy másképp érzékelnénk. kalauzoló tudományoknak. hogy gondolkodásra buzdulva feltegye a kérdést: mi is hát az „egy”. hogy mily hévvel űzi felfelé a lelket. melyik csoportba illik? GLAUKÓN: Nem értem. ha valaki látható és tapintható testű . ha viszont vele együtt látjuk mindig az ellentétét is.

ha más hasznuk nincs is belőle. mint előbb. méghozzá ugyancsak hevesen. ha már . amely a tanulót. hogy hasznos. harc és vonulás közben s a többi hadmozdulatoknál sokat számít. SZÓKRATÉSZ: És mit gondolsz.mit gondolsz. melyeknél az »egy« olyan. SZÓKRATÉSZ: Hanem. sőt még a gyatra elmék is. s vajon megfelel-e nekünk. tájak elfoglalásánál. a vele buzgólkodót jobban kimerítené. és nincsenek részei sem?” . hogy a gondolkozást felhasználja magának az igazságnak az eléréséhez. valóban szükségszerű e tudomány. Glaukón. és semmiképp se kézzelfogható. A tábor kijelölésénél. ők megsokszoroznák. nehogy az „egy” többé ne egynek. miféle számokról vitáztok. mégis élesebb eszűek lesznek. SZÓKRATÉSZ: No látod. ha valaki megkísérelné elméletben elvagdalni az „egy”-et. mi legyen a második. és ha te fel akarnád osztani.arra kényszeríti a lelket. ezzel összefüggő. amilyennek ti gondoljátok. hogy az ember ért-e vagy sem a mértanhoz. e tudomány nagy mesterei kinevetnék. GLAUKÓN: Tökéletesen igaz. SZÓKRATÉSZ: És észrevetted-e már. nem könnyen találsz és nem sok olyan tudományt. SZÓKRATÉSZ: Tehát ez legyen az egyik tantárgy. szemernyit sem különbözik. hanem sok részből valónak tessék. GLAUKÓN: Ugyan melyik ez? A mértant gondolod? SZÓKRATÉSZ: Éppen azt.számokról szólva vitatkozik. ha valaki megkérdezné: „Drága barátaim. Most azt vizsgáljuk meg. hogy olyasmiről van szó. SZÓKRATÉSZ: Mindezekhez elég a mértan és a számtan csekély része is. ha ebben nevelődtek és edződtek. hogy a mennyiségtan-tehetségek szinte minden tudományban kiválók. a jó ideájának könnyebb .úgy látszik . kedvesem. a zene IX. mindegyik egyenlő önmagával. közelebb visz-e célunkhoz. a csillagászat. azt hiszem. GLAUKÓN: Így van. mit felelnénk neki? GLAUKÓN: Azt. Hisz tudod. óvakodva. A fennmaradó nagyobb részénél azt kell megvizsgálnunk. GLAUKÓN: Nem ám! SZÓKRATÉSZ: Ezért ne hanyagoljuk el e tudományt. és elvetnék ezt. GLAUKÓN: Ezt cselekszik. GLAUKÓN: A hadvezetésben világos. sőt épp a legtehetségesebbeket neveljük vele. GLAUKÓN: Úgy legyen! A mértan. a sereg összpontosításánál és kibontakoztatásánál. amit csak elgondolni lehet.

GLAUKÓN: Ugyan mi? SZÓKRATÉSZ: Például említetted a hadtudományt. GLAUKÓN: Mindenképpen. Hiszen még a mellékes haszna sem csekély. hogy a sokaságtól félve holmi hasznot nem hajtó tudományt nem engedsz érvényesülni. Nem? GLAUKÓN: Szerintem igen. mintha valami tisztán gyakorlati célt követve cselekednének és alkotnák műszavaikat. GLAUKÓN: A lehető legjobban. az a lelket az igazságra és fejleszti filozófiai gondolkodását. GLAUKÓN: Zeuszra! De mennyire! SZÓKRATÉSZ: Tehát második tantárgyként ezt írjuk elő ifjainknak. holott egész tudományukat tisztán csak a megismerés végett űzik. SZÓKRATÉSZ: Elragadó vagy. SZÓKRATÉSZ: A lehető legjobban ügyelni kell. Valóban nem könnyű. hozzátevést. hogy ilyen tudományok révén minden egyes lélekben valamiféle szervezet megtisztul és megéled. amerre nem való. SZÓKRATÉSZ: És harmadiknak a csillagászatot. Hiszen a hónapok és évszakok jobb észlelése nemcsak a földművelésnek és a hajózásnak előnyös.fölismeréséhez. ha csak a keletkező szemléletére kényszerít. hanem legalább annyira a hadviselésnek is. és nem a keletkező és elmúló. hogy az felfelé hatoljon és ne lefelé. emlegetnek négyzetre emelést. SZÓKRATÉSZ: A mértan akkor felel meg nekünk. mennyire segít a jobb megértésben. sőt nehéz feladat hihetővé tenni. barátom. GLAUKÓN: Ezt írjuk elő. nem fogják kétségbe vonni állításunkat. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Igen kényszeredett és nevetséges kifejezésekkel szólnak. No meg a többi tudományt is. SZÓKRATÉSZ: Így vezérli. hogy a te szép államod polgárai semmiképp se hanyagolják el a mértant. melléfeszítést [egyenes vonal négyszöggé kiegészítését]. amely . ami kényszeríti a lelket. hogy a létezők legboldogabbikának lakozáshelye felé forduljon. hogy ez a tudomány szöges ellentétben áll a vele foglalkozók kifejezésmódjával. Hiszen mondtuk. GLAUKÓN: Igazad van. akkor nem felel meg. minden errefelé vezet. SZÓKRATÉSZ: Akik jártasak a mértanban. GLAUKÓN: Ebben könnyen egyetérthetünk. ha kényszerít bennünket a létező szemléletére. GLAUKÓN: Ezt fogadjuk el. és minden tárgyban csak így beszélnek. amit mindenképpen meg kell pillantania. hogy egészében és minden másban mennyire kiválik a mértanhoz tudó a mértanban képzetlen mellett. X. SZÓKRATÉSZ: Vajon a következőkben is egyetértünk? GLAUKÓN: Miben? SZÓKRATÉSZ: Hogy a megismerés tárgya az örök létező. hiszen a mértani megismerés tárgya az örök létező. hiszen jól tudjuk.

amit előbb mellőztünk. SZÓKRATÉSZ: Mindenkinek nyilvánvaló.mindennek ellenére vonzó voltában mégiscsak fejlődik. kínosan magasztaltam. hogy ez kényszeríti a lelket fölfele nézni.a mélység dimenzióját . avagy egyikhez sem. ha ugyan az állam elfogadja. Minthogy. Gondold meg. hanem leginkább önmagadért vizsgálódol. most hadd dicsérjem a te szájad íze szerint. hiszen csak általa láthatjuk meg az igazságot. főként magamért beszélek. GLAUKÓN: Igen. Minthogy a soron következő kutatáságat . és maga állna annak élére. ó. SZÓKRATÉSZ: Azt. amit mondtál. SZÓKRATÉSZ: Ennek két oka van. GLAUKÓN: Természetesen. szavaidat nyilván semmisnek ítéli. és állandó intenzív kutatás révén kiviláglana a kérdés lényege. vonatkozna ez a kockaképzésre és mindarra. másodszor. Szókratész. aztán. és így innen fölfelé vonzza. de utóbb visszakoztál. Az volna helyesebb. ezek titkát még nemigen fejtették meg. De ha az egész állam helyesen ítélné meg e kutatás jelentőségét. De tedd érthetőbbé. s most annál inkább késlekedem. Hiszen mindenki előtt nyilvánvaló. az előbb megszidtál. A síkidomokkal foglalkozó tudományt nevezted mértannak. SZÓKRATÉSZ: Siettem. a kutatóknak vezetőkre volna szükségük. . mivel egyetlen állam sem szorgalmazza. aminek mélysége van. mielőtt magukkal a testekkel [a nyugvó testekkel] foglalkoztunk volna. ha a második kiterjedés után a harmadikat vennénk elő. GLAUKÓN: Biztos. ha mint tudományág mégis megszületne. ha akad is. GLAUKÓN: Igaz. Hiszen nem helyesen jelöltük ki. . SZÓKRATÉSZ: Tehát negyedik tudománynak tesszük meg a csillagászatot. hogy különösen vonzó. és nehéz kérdés lévén. Először is nehezen támad ilyen vezető.bár a nagy tömeg megveti és a kutatók mint haszontalannak nem látják értelmét . jelen viszonyok közt aligha hallgatnának rá e tudomány művelői. SZÓKRATÉSZ: De menjünk egy kicsit vissza. melyik csoporthoz fordulsz. de nekem nem. holott megmentésre érdemesebb ezer szemnél is.más foglalatosságok révén inkább tönkremenne és megvakulna. és a mértan után rögtön a testek forgásával foglalkozó csillagászatra tértem. nem kutatják kielégítően. de azért nem irigykedel. mivel a harmadik az. Én másképp látom. akkor azok engedelmeskednének. GLAUKÓN: Ez utóbbit választom. hogy mindennel gyorsan végezzek. hiszen nem lát benne szóra érdemes hasznot. kérdezek és felelek. GLAUKÓN: Aztán a csillagászatra tértél.Beszéded csak a veled szót értőnek tetszik csodálatosan szépnek. azt hiszem.mint nevetségesen elmaradottat átugortam. aki mindebből semmit sem érez. GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: A síkidomok után rögtön a forgásban levő testeket vettük elő. mivel a csillagászatot olyan közönségesen. melyik tudomány következik a mértan után. most ez a vizsgálódás . Először is. akik nélkül aligha jönnek rá a megoldásra. és nem volna csodálatos. ha éppen más is hasznot húz belőle. mégpedig merő felfuvalkodottságból. Szókratész.

amelyekben az igazi sebesség és lassúság az igazi számok szerint. a kétszeresnek vagy más szép aránynak az igazságát. ha valaki úgy vélné. ha az mindenáron ezek igazságát itt keresné? GLAUKÓN: Ahogy hallom. így éppen semmit sem tanul. hogy az már az értelmével szemléli azt. mindjárt azt hiszed. azt mondhatom. még ha hátán fekve a földön vagy hanyatt a vízen úszva búvárkodik. ennek a hónaphoz. . ha egy mértantudós megpillantaná. mit kell tanulni az égi jelenségekből. Vagy te azt hiszed. mintha bennük foghatná föl az egyenlőnek. de minthogy a látható világ tarkaságai. hogy lefelé nézzenek. s az ő lelke sem fölfelé. Jogosan korholtál. GLAUKÓN: No most megkaptam. pedig testük van. nem ítélné képtelenségnek. hogy bármely más tudomány fölfele nézni ösztökélné a lelket. remek munkáknak ismerné el. ám ha valaki nyitott szájjal vagy csukott szájjal lefelé bámul és úgy próbál valami érzékelhetőt megragadni. vagy éppen festő igen gondosan megrajzolt vagy fáradsággal kimunkált. sem lefelé nem tekint. az égitesteket pedig békén hagyjuk. a hónapnak az évhez. s egyben mozgat minden benne lévőt. te nagyon nemesen képzeled el. a csillagászatot . akik azt filozófiává akarják emelni.nem úgy ahogy ma értik -.csak mint kérdésfeltevést alkalmazzuk. hogy az ég teremtője olyan szépen szerkesztette össze magát az eget és a benne foglaltakat. az igazi egymás közti konstellációkban mozog. és én vagyok bolond. amilyen szépen ilyen dolgokat összeszerkeszteni csak lehet. ha a csillagászattal való helyes foglalkozás révén a lélekben rejlő természetes értelmet a haszontalanból hasznossá akarjuk tenni. s a többi csillagoknak mindezekhez és egymáshoz mindig ugyanúgy adódik és sohasem módosul. hacsaknem a létezővel és a láthatatlannal foglalkozó. ezeket ugyanis csak értelemmel és gondolkodással lehet felfogni. de nevetségesnek vélné oly célból fürkészni őket. nemcsak a szemével. messze elmaradnak az igazi csillagoktól és azok mozgásaitól. s ebből valamit észlel. Ezeket. mert az ilyesmi nem tudomány. igazad van. és nem tartaná-e bolondnak. hogy te gondolod jól. hogy haszonnal okuljunk belőle célunknak megfelelően? SZÓKRATÉSZ: Így. GLAUKÓN: Ezt hogy gondolod? SZÓKRATÉSZ: Azt hiszed. A tarka csillagképeket az égen a maguk nemében a legszebbeknek és legtökéletesebbeknek tartjuk ugyan. GLAUKÓN: Már hogyne volna nevetséges! SZÓKRATÉSZ: Vajon szerinted nem ugyanezt érzi az igazi csillagász a csillagok mozgását fürkészve? Azt nyilván belátja. szemmel nem. Ha valaki egy mennyezet díszítményeit szemléli hanyatt. XI. hogy az éjszaka viszonya a nappalhoz. SZÓKRATÉSZ: Nos.akár a mértant . melyeket Daidalosz vagy más mesterember. Én ugyanis nem hiszem. hogy szemmel? GLAUKÓN: Semmiképpen. de mit gondolsz. mint ahogy valaki mértani alakzatokra bukkanna. és látni lehet őket. De akkor szerinted hogyan kell fölfogni a csillagászatot . Lehet. SZÓKRATÉSZ: Ugye e tarka csillagképekkel mint példákkal kell élnünk a fölső dolgokat kutató tudomány kedvéért.GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Ahogy most azok foglalkoznak vele. csak azt érik el. azt hiszem.

Ők ugyanazt cselekszik. szót értünk velük ebben. SZÓKRATÉSZ: Ami hasznos a szép és jó föltárására. ahogy ezt a püthagoreusok állítják. ha mint törvényhozók használni óhajtunk. Vagy nem tudod. Kettő azonban nekünk is feltűnik. húrok elleni vádakról. hanem többféle. aztán velük szemben nézetünknél maradunk. mit mondanak erről. mellőzöm a képes beszédet. amely nem arrafelé tart. és az ezekkel foglalkozó tudományok nővérei egymásnak. mindkét csoport azonban többre becsüli a fülét az eszénél. ezzel kell mérni a többit. SZÓKRATÉSZ: Nyilván azokat a derék fiúkat emlegeted. melyek nem azok és miért. mondván: a két hang azonos.GLAUKÓN: Sokszoros vállalást követelsz a csillagászok mai teljesítményéhez képest! SZÓKRATÉSZ: Gondolom. GLAUKÓN: Melyek azok? SZÓKRATÉSZ: A már említett és annak ellentéte. mint a csillagászatot? Amikor a hallott hangviszonyokat és a hangokat egymáshoz mérik. De hogy képeimmel ne legyek terjengős . . Csak egy bölcs tudná elősorolni valamennyit. vallatják és feszítik csigákra. s hogy ez a legkisebb hangköz. más mindenben is hasonló követelményeket kell előírnunk. hanem a püthagoreusokra .holmi plektrum-ütésekről. tagadásáról és pompáztatásáról -. De tudsz-e még említeni valami ideillő tudományt? GLAUKÓN: Pillanatnyilag aligha. Vagy nem? GLAUKÓN: De igen. amerre mindennek tartania kell.mint mondtam -. mintha egész közelről akarnák elcsípni a hangmagasságot. mint a csillagászok. hiszen nem is ezekre gondoltam. és odatartják a fülüket. de haszontalan másmilyen kutatásokra. SZÓKRATÉSZ: Mivel sok feladat vár ránk. mint a csillagászok. hogy még ezen belül is hallanak valami külön hangot. XII. Glaukón. és van-e ezen felül még más tudományuk is. ugyanoly hiú dologgal veszkődnek. ahogy ezt az előbb a csillagászat kapcsán kifejeztük. és mi is. akik a húrokat nyaggatják. majd kifaggatjuk őket. ahogy a csillagászat számára termett a szem. Kutatják a hallott összhangokban a számviszonyokat. GLAUKÓN: Mi volna az? SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. GLAUKÓN: Mi légyen az? SZÓKRATÉSZ: Hogy tanítványaink ne próbáljanak tőlük átvenni valami áltudományt. GLAUKÓN: Az istenekre is! Milyen nevetségesek! Szoros hangokat emlegetnek. de nem emelkednek fel az igazi kérdések magaslatáig: melyek az összhangzó számok. úgy a fül az összhangban rejlő mozgás számára van. SZÓKRATÉSZ: De szerintem nemcsak egyfajta mozgás van. mások meg tagadják ezt. akiket ki akarok faggatni az összhangzattan felől. hogy az összhangzattant is ugyanúgy űzik. GLAUKÓN: Isteni dolgokról beszélsz. egyesek azt állítják.

amiképp a látás a látható dolgok velejéig. így jut el az ésszel felfogható dolgok velejéig. ahogy én látom .próbálja feltárni az egyes dolgok lényegét. GLAUKÓN: Gyanítom én is. és ha összegezzük egymással való összefüggésük lényegét. és fáradságunk sem értelmetlen. Habár nehéz elfogadnom. tegyük fel. ha eddigi eszmefuttatásunk módszerével eljutunk a résztudományok egymásrautaltságának és rokonságának felismeréséig. ha valaki a dialektikával . míg ellenkezőleg értelmetlen volna. a Nap sugarába pillantani. hanem még sokszor vissza kell térnünk rá -. GLAUKÓN: Elfogadom így. Illetve nagyon kevés ilyennel találkoztam. szóval mindezekhez az általunk fölsorolt tudományokkal való foglalatosság ád erőt. hogy úgy van.pillantani próbál magukra az élőlényekre. és vezérli a lélek legkülönb részét a létezőkben föllelhető legfőbb érték szemléletéhez.hogy helyesen vagy se. ha nem dialektikának? GLAUKÓN: Mi másnak? SZÓKRATÉSZ: A bilincsből oldoztatás. hogy valami ilyesfélét pillanthatunk meg majd. gyümölcsöző lesz célunk szempontjából. hogy mindez csak bevezetés a megtanulandó dallamhoz? Vagy azt hiszed. mi a dialektika képessége. a fény felé fordulás. Szókratész! SZÓKRATÉSZ: Mire érted? A bevezetésre vagy mire? Avagy nem tudjuk jól. mik a fajtái és az útjai. amit a dialektika énekel? Ehhez hiszen a gondolat világába tartozik . Igaz? . csak az értelem segítségével . Azt hiszem. pedig itt már nemcsak a tükörképét látnád meg a szóban forgó dolgoknak. amint előbb a test legvilágosabban látó részét vezette a testi és látható világ legsugárzóbb tényének szemléletéhez. De óriási feladat ez. hanem csak a víz felszínén mutatkozó tüneményeket és a való dolgok árnyképeit veszi észre. SZÓKRATÉSZ: Gondolom.hasonló a látás képessége. ami . ó. megnyugodhatunk.mint mondtuk . SZÓKRATÉSZ: És akik képtelenek érvelést felvetni és fogadni. SZÓKRATÉSZ: És minek nevezed ezt az utat. melyeket a Naphoz képest másodlagos tükörfény villant föl -. míg magával a gondolkodással meg nem ragadja a jót magát. hát nem épp ez a dallam. már az is. e résztudományok fenegyerekei már eleve dialektikusok is? GLAUKÓN: Zeuszra! Ezt nem hiszem. Szólj hát arról. Mégis . viszont nem elfogadnom is nehéz volna. ahogy mondjuk. GLAUKÓN: Mindenképpen. SZÓKRATÉSZ: Glaukónom.hiszen nemcsak most kell hallanunk róla. és elemezzük úgy. mit tudnak abból. a növényekre. magukra a csillagokra. de persze már nem olyan árnyképeket.érzékelés nélkül. ez vezet célunkhoz.bár nem lesz híja jó szándékomnak -. amit szerintünk tudniuk kellene? GLAUKÓN: Semmit. és nem hagyja abba. a feljutás a föld alatti barlangból a napfényre . az árnyaktól a képek. mint a „bevezetéssel” cselekedtük. melyhez ha eljutunk. hanem magát az igazságot is. és végül magára a Napra. és zendítsük meg magát a „dallamot”. és utunk végére érünk. azt most nem érdemes bizonyítanom.Minden tudomány még csak bevezetés a dialektikába XIII. Ugyanígy van itt is. SZÓKRATÉSZ: Kedves Glaukón! Ide már aligha tudsz követni .még ha itt a lélek eleinte képtelen az élőlényekre. de azt igen.

GLAUKÓN: Én a többire nézve. SZÓKRATÉSZ: Elég lesz. GLAUKÓN: Semmiképpen. ugyanígy a tudás a hithez. A vélekedés a keletkezésre vonatkozik. és a kettőnek: a vélt és az elgondolt dolgoknak megegyezéséről és szétválasztásáról ne elmélkedjünk. Mert ha a kiindulási alap ismeretlen.a feltevéseket kiküszöbölve . A dialektika célja a jó megismerése SZÓKRATÉSZ: Azt az állításunkat ugye senki sem vonhatja kétségbe. és ahogy az ismeret a vélekedéshez. egyedül csak a dialektika módszere halad . SZÓKRATÉSZ: Megelégszünk. akik oly fontos dolgokat kutatnak. mint a tudás. hogy csak a dialektika ereje mutathatja ezt meg az említett tudományok szakemberének.melyek szerintünk a valóságból azért valamit fölfognak. XIV. ne szóljunk.az alap felé. mégis más név illenék reájuk: világosabb dologra utaló. a negyediket sejtelemnek. SZÓKRATÉSZ: Nemde. mily fortéllyal válhatnék az ilyen megegyezésből tudás? GLAUKÓN: Semmilyen fortély nem segíthet. a mértan és társai -. és ahogy a lét viszonylik a keletkezéshez. ezeket szokásból gyakran tudományoknak emlegetjük. arról kimondod: erről a dologról nincs igazi fogalma. az első tényezőt tudásnak hívtuk. a valóról csak álmodoznak. nehogy a szót szaporítsuk. amíg merő feltevésekkel élnek. amikre ezek vonatkoznak. De neveken szerintem ne vitázzanak. hogy az egyes dolgok lényegét más és más tudományos eljárás iparkodik módszeresen fölfogni. a másodikat értésnek. vagy a növekvő és összetett dolgok keletkezésére. és homályosabbra utaló. ha mint előbb. egyetértek veled. Glaukón. mint a vélemény. a végkövetkeztetés és a közbülső tételek is az ismeretlenből szövődnek. ám azokról a dolgokról. . s ezeket mozdítatlan hagyják. az ismeret a létezésre. Előbb „értésnek” mondtuk. úgy viszonylik az ismeret a vélekedéshez. egyebek meg . vagyis önmagának és másnak erről nem tud számot adni. a harmadikat hitnek. és az értés a sejtelemhez. támaszul és segítőtársul használva az általunk tárgyalt mesterségeket. látjuk. SZÓKRATÉSZ: És dialektikusnak ugye azt nevezed. és a két utóbbit együttesen vélekedésnek. mint mi. mert más módon nem lehet. aki képes fölfogni az egyes dolgok lényegét? Aki erre nem képes.GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: És azt is megláthatod. a két előbbit pedig ismeretnek. GLAUKÓN: Ezt is méltán állíthatjuk. nem tudva számot adni róluk. ha a te belső gondolataidat világos szavakba foglalod. és az előbbieknél még hosszabb fejtegetésbe keveredjünk. és a léleknek szinte barbár iszapba mélyedő szemét higgadtan vonzza-vezérli fölfelé. ahogy követhettelek. GLAUKÓN: Igen. hogy abból merítsen bizonyosságot. szerkezetére vagy ápolására szolgál. képtelenek ébren szemlélni mindaddig. mellőzzük. Mert a legtöbb mesterség csupán az emberek véleményével és vágyaival foglalkozik.

hiszen a lélek a tanulásban sokkal könnyebben kimerül. az előbbiekben kiket jelöltünk ki vezetőknek? GLAUKÓN: Már hogyne emlékeznék. egyszer tényleg nevelned kellene. SZÓKRATÉSZ: Tehát törvénnyé tennéd. SZÓKRATÉSZ: A továbbiakban azt döntsd el: kiket részeltetünk a tudományokban és mi módon? GLAUKÓN: Nyilván. és egész életét csak átálmodozza és átalussza. Aki a jó ideáját minden mástól elvonatkoztatva. SZÓKRATÉSZ: Hiszed-e hát. SZÓKRATÉSZ: Ám ha tulajdon gyermekeidet. SZÓKRATÉSZ: Emlékszel. . hogy a tudomány legmagasabb szintjén tegyenek föl kérdéseket. sem holmi másféle „jó”-t. SZÓKRATÉSZ: Általában az előbb kiszemelt természetűeket kell kiválasztanunk. Emlékeztető az őrifjak helyes kiválasztására XV. a Hádészba csöppen. GLAUKÓN: Zeuszra! Kimondom róla. hanem akik a mi nevelésünkre alkalmas természetűek. úgyhogy ne a látszat. és mindenen botlás nélküli következtetéssel átvergődni. GLAUKÓN: Pontosabban milyen természetűek? SZÓKRATÉSZ: Tanulmányaikban éles ítélőképességűek. hiszen a tudományok végcélja benne adódik? GLAUKÓN: Hiszem. azt csak vélekedéssel teszi. és válaszoljanak azokra. akiket most csak elméletben ápolsz és nevelsz. legbátrabbakat és lehetőleg a legcsinosabbakat. és legyenek urai a legfőbb ügyeknek? GLAUKÓN: Bizony nem tűrném. Ezenfelül nemcsak a nemes és tiszteletreméltó jelleműeket. gondolom. és mint hős a harcban. mint a testgyakorlásban mivel ez a fáradozás csak a lelket illeti és nem a lelket meg a testet együtt. a legmegbízhatóbbakat. hogy majd ilyen értelmetlenül. GLAUKÓN: Igazad van. és könnyen tanulók. hogy a dialektika a tudományok piramisán az oromkő? És hogy fölébe semmi más tudományt nem helyezhetünk. és ott örökre elalszik. GLAUKÓN: Veled egyetértésben törvénnyé teszem. hanem a létező szerint igyekezzék mindent megvizsgálni. nem tudással. mint holmi értelmetlen ábrák. boldogságos barátom. arról csak mondd ki: nem ismeri sem magát a jó ideáját. amellyel fiaink képessé lesznek arra. nem vághatja minden akadályon át magát.GLAUKÓN: Miért ne mondanám ki? SZÓKRATÉSZ: Hasonlóképp vagyunk a jó ideájával is. kormányozzák az államot. aligha tűrnéd. s még mielőtt fölocsúdnék. hanem ha valami képmását fölfogja is. merő értelemmel nem tudja meghatározni. hogy legfőbb gondjuk legyen a nevelés.

állhatatos és munkaszerető. csonkabonkákat fogad barátaiul és teszi őket vezetőkké. Ilyen az illető. és megőrizzük az államot és az alkotmányt. akkor bizony Diké nem fog elmarasztalni minket. a kutatást. ha nem mindenben arra termett. Futni jobban tudna. SZÓKRATÉSZ: Mindettől óvakodnunk kell. a szónoknak igen. ne csak ímmelámmal munkálkodjék. Beszédem közben a filozófiára pillantottam. hanem a nemes lelkűek! GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Először is a vele foglalkozó ne sántítson a munkaszeretetben. bátorság. hogy még sokat volna képes tanulni. a te hallgatódnak. nem! Legalábbis nekem. azt hiszem. túlontúl feldühödtem.SZÓKRATÉSZ: Olyat kell keresnünk. Elvégre Szolónról már aligha hisszük. GLAUKÓN: Színigazság. mert az ellentett irányban fáradalomszerető.most már ezt nem tehetjük. és haragomban a kelleténél buzgóbban korholtam az ebben ludasokat. tornában ugyancsak serény. GLAUKÓN: Zeuszra. SZÓKRATÉSZ: Mértékletesség. hogy első szemlénk alkalmával az öregeket szemeltük ki e posztra . nagyvonalúság és a többi erény tekintetében is vigyáznunk kell a nemes és a korcs megkülönböztetésében. a megfigyelést. ha a vadászatban. De ne felejtsük el. Ha éptagúakat és épértelműeket nevelünk és bocsátunk ily horderejű tanulmányok és gyakorlatok elvégzésére. hanem mint a disznó a pocsolyában elhentereg a tudatlanságban. hogy csak mókázunk. SZÓKRATÉSZ: Nemde. még csak nem is bosszankodik. GLAUKÓN: Ugyan miben? SZÓKRATÉSZ: Megfeledkeztem róla. mennyire igazságtalanul mocskolják. GLAUKÓN: Gyalázat volna ez. akár az állam nem ügyel erre. az igazság viszonylatában csonkabonkának ítéljük azt a lelket. és ha a maga tudatlanságán rajtakapják. Hanem mintha én váltam volna nevetségessé. SZÓKRATÉSZ: De mennyire. öröme minden testi fáradás. bizony korcsokat. azt túlontúl megrója. és élesebben szóltam. és láttam. mert ne a korcsok bíbelődjenek vele. Ugyanis ha akár a magánember. Másként hogyan tudna a kimerítő testgyakorlás mellett még annyi nehéz tanulmányban és kutatásban helytállni? GLAUKÓN: Semmiképpen. hogy nem megfelelő módon űzik. Az ifjúság dolga a nagyotvállalás! . másképpen viszont az ellenkezőjét érjük el. amely a szándékos hazugságot gyűlöli és nehezen tűri ugyan. aki jó emlékezetű. szóval gyűlöl minden ebbeli erőfeszítést. nem. GLAUKÓN: Nagyon is így tesz. és ha más teszi. Sánta azért. és a filozófiát még több gúnykacajba merítjük. a mai filozófia sikertelensége és lebecsülése abból adódik. bármi feladat adódik. SZÓKRATÉSZ: Mint előbb említettem. SZÓKRATÉSZ: De nekem. viszont nem kedveli a tanulást. viszont könnyedén elnézi az önkéntelen hazugságot. GLAUKÓN: Mindenképpen.

akár három évig is . 20-tól 30 éves korig az előkészítő tudományokkal való foglalkozás XVI. barátom. hanem játszva. tudnivalókban. amit a dialektika előtt kell megtanulni. a lélekben azonban nem marad meg semmi belé erőszakolt ismeret. hogy lóháton ülve szemléljék. azokat nagyobb tisztelettel övezzük. akik ezekben a viszontagságokban. SZÓKRATÉSZ: És külön csoportba soroljuk be azokat. SZÓKRATÉSZ: Mindazt. úgy hogy előbb fürkészd ki hajlamukat. GLAUKÓN: Helyes. mint a többieket. az dialektikus. az álom ellensége a tanulásnak. akiket a húszévesek közül különválasztottunk. ugyanakkor a torna is egyike a próbáknak: megmutatja. GLAUKÓN: Miért? SZÓKRATÉSZ: Mert szabad ember ne tanuljon semmit szolgaian! A testi fáradalmak ugyanis. GLAUKÓN: Csak az ilyen tanulmány válhat szilárddá az emberben. GLAUKÓN: Egyetértek veled. GLAUKÓN: Emlékszem. Mert ezalatt .tartson akár két. hiszen a kimerültség. mint a kutyakölykök. GLAUKÓN: Értelmesen beszélsz. SZÓKRATÉSZ: Tehát. azt mondtuk előbb: még a harcba is el kell vinnünk őket.nem foglalkozhat mással. hogy kóstolják meg a vért. az nem. Aki a dolgokat összefüggéseikben látja. GLAUKÓN: S milyen életkorban? SZÓKRATÉSZ: Mikor már befejezte a kötelező testedzést. a testet nem rontják meg. SZÓKRATÉSZ: Ez idő után. SZÓKRATÉSZ: Emlékszel. . s ha valahol épp nincs közvetlen veszély. és a gyermekkorukban még csak rendszertelenül fölszedett tanulmányaikat már úgy tárjuk elébük. aki nem. ne kényszerrel oktasd a gyermekeket. avagy nincs. még ha kényszer hatására szenvedi is el őket az ember. SZÓKRATÉSZ: És ez a legfőbb próbája annak is. ami a mértanhoz és a számtanhoz és ahhoz az előtanulmányhoz tartozik. az egész veszélyben igen talpraesettnek bizonyulnak. még gyermekkorukban adjuk elébük. A nevelés korszakai: 17-től 20 éves korig kötelező a testnevelés. egész közel kell odavezetni őket. GLAUKÓN: Igaz. hogy közben ki milyennek bizonyul. hogy megismerjék e tanulmányoknak egymással és a létezővel összefüggő egész rendszerét. de nem holmi kötelező tananyag formájában. hogy van-e valakiben hajlam a dialektika iránt.GLAUKÓN: Szükségképpen.

mint ők. és a legállhatatosabbak a harcban is és a többi törvényes kötelmeikben is. főleg hogy a fiatalok közül kik ilyenek. álanyjához és álrokonaihoz húz. akik szüleiknek mondják magukat. nyilvánosan is keresi társaságukat. GLAUKÓN: Igaz. hogy nem azok gyermeke. XVII. GLAUKÓN: Valószínűleg így történnék. mind jobban megkedveli a hízelgőket. egyesek mennyire visszaélnek ma a dialektikával? GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Tele vannak törvényszegéssel. s amint szüleinknek engedelmeskedtünk. és mikor betöltötték harmincadik évüket. Gyerekkorunktól fogva belénk rögződtek bizonyos elvek igazságról. gyanítom.SZÓKRATÉSZ: Mindezt szüntelenül fürkészned kell. SZÓKRATÉSZ: Ám mikor felismeri a valót. álszülei iránt való tisztelete és buzgalma kihűl. mit gondolok erről? GLAUKÓN: Szeretném. és kezd úgy élni. De mint vonatkozik ez a hasonlat a dialektika újoncaira? SZÓKRATÉSZ: Így. SZÓKRATÉSZ: Úgy sejtem. mikor még mit sem sejt a csalásból. GLAUKÓN: Ez igaz. amikor már rájött? Vagy szeretnéd hallani. hacsak nem rendkívül nemes lelkületű. sokkal inkább enged nekik. majd akkor. . SZÓKRATÉSZ: Csodálod. ahol sokan hízelegnek neki. ezeket az elveket is követtük. akit kakukkfiókaként becsempészve nevelnek nagy vagyonban. de ha fölcseperedve rájönne. igazi szüleit meg nem lelhetné meg. előkelő családban. mint a hízelgőkhöz. persze csak addig. barátom! GLAUKÓN: Miért? A helytelenül művelt dialektika veszélyei SZÓKRATÉSZ: Nem veszed észre. és akiket kiválogattál. gyaníthatod. kik a legállhatatosabbak tanulmányaikban. először inkább álapjához. elvonatkoztatva szeme látásától és a többi érzéklettől. kevésbé szófogadatlan velük fontos dolgokban. míg álapjával és -rokonaival már nem törődik. mily lélekkel nézné ez az ember a hízelgőket és álszüleit akkor. mint a hízelgőkkel. hogy bármiben hiányt szenvedjenek. ha ilyenek. GLAUKÓN: Valószínűleg. és kevésbé tűri. népes. kevésbé lesz ellenük. szépségről. a már kiválasztottakat rostáld meg újra. vagy beszél velük a törvény előírásaival ellenkezően. és nem bocsátasz meg nékik? GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Úgy. és próbáld ki őket a dialektika erejével: melyikük képes megközelíteni a létező lényegét és az igazságot. És itt nagyon elővigyázatosnak kell lenned. míg meg nem tudja az igazságot. mint egy gyermeknek. még több tisztséggel ruházd föl. mint régen.

aki komoly beszélgetésekbe merül. mint azelőtt.bár a valamennyire is mértékletes embert nem győzhetik meg. amelyek hízelegnek a lelkünknek és elcsábítják .SZÓKRATÉSZ: De vannak ezzel ellentétes foglalatosságaink is. ahogy azt a törvényhozótól hallotta.mit gondolsz. SZÓKRATÉSZ: És nem épp az az egyik fő elővigyázatossági szabály. GLAUKÓN: Így van. hogy megbocsássunk nekik? GLAUKÓN: Sőt. és a sokszori és sokféle cáfolat azt a vélekedést csiholja benne. és foglalatosságának nem megvetést. az örökös kötözködőt. gyönyört felidézők. évükig a dialektikával foglalkoznak. hanem mind több megbecsülést szerez. követni ez értékeket? GLAUKÓN: Szükségképpen többé már nem tiszteli és nem követi őket. mintsem a puszta játék kedvéért szórakozót. hogy már semmiben sem hisznek. ami a legdrágább neki . mint csúnya. 30-tól 35. a jósággal és mindazzal kapcsolatban. és sokan megcáfolták őket is. maguk is iparkodnak megcáfolni másokat. de a filozófiát is rossz hírbe hozzák a többiek szemében. GLAUKÓN: Nagyon is így van. SZÓKRATÉSZ: És amikor már sokakat megcáfoltak. mi máshoz folyamodnék? SZÓKRATÉSZ: Úgy vélem. hogy mi a szépség. SZÓKRATÉSZ: Ha pedig többé nem becsüli úgy és nem tartja annyira sajátjának. törvénytisztelőből törvényszegővé lesz. és úgy felel erre. Ezt azonban cáfolják bizonyos érvek. SZÓKRATÉSZ: És ha az ilyen szembekerül azzal a kérdéssel. hogy fiatal fejjel ne kóstoljanak a dialektikába? Azt hiszem. majd 50 éves korukig állami szolgálatot teljesítenek SZÓKRATÉSZ: Hogy aztán ne a harmincéveseken szánakozzál így. s mint a kutyakölykök. és az igazságot kutatja. és az igaziakra még nem bukkant rá. az épp annyira szép. akik így foglalkoznak a dialektikával? És nem indokolt-e. SZÓKRATÉSZ: Viszont érett korú ember már nem óhajt részt venni ilyen őrjöngésben. hogy az ilyen ifjú emberek. hogy így járnak azok is. ezután mint fogja becsülni. mint a hízelgőkére? GLAUKÓN: Valóban. SZÓKRATÉSZ: Nem valószínű. nem felejtetted el. hogy amit ő szépnek hitt. szánjuk is őket. és a cáfolókat utánozva. örökösen csak ellentmondanak. GLAUKÓN: Szükségképpen. ha okoskodó érveikkel ráncigálják. és így nemcsak saját magukat. hihetőleg mi más életmódra fanyalodik. és ugyanezt gondolja az igazságossággal. GLAUKÓN: Ezt valóban nagyon kedvelik. csak merő játékként kezelik. akit csak érnek. ezek inkább az atyai elveket tisztelik és követik. mint kezdenek a dialektikával foglalkozni! GLAUKÓN: Nagyon is. nagy hirtelen olyan állapotba esnek. . hanem inkább azt követi. így aztán maga is mind megfontoltabb lesz. minden módon vigyázz. boldogak. amiben előbb. amikor ismerkednek a dialektikával.

ha nem is méltó rá. Utána pedig ismét bocsásd le őket abba a barlangba. oly gyönyörűséges vezetőket formáltál nekünk. vállalják az állam vezetését. és az egyenes utat becsülik a legtöbbre. azokat. tudományban . és az abból fakadó megtiszteltetést. hát mint boldogoknak és szenteknek. és kormányozzanak az állam javára. akiknek megfelelő a természetük. inkább érvényes a férfiakra.olyan nőkre gondolok. akár csak egy is -. nem mintha ez valami szép volna. GLAUKÓN: Akárcsak egy szobrász.munkában. rájuk hagyva az állam feletti őrködés tisztét. és így mind újabb nemzedékeket nevelve ilyenné.akár többen. és próbáld ki őket. vagy eltévelyednek. és kötelezd hadvezetésre és más olyan tisztségekre. ami fényt sugároz mindeneknek. hogy csak rendezett és szilárd jelleműek részesüljenek a dialektikában. semmirevalóknak ítélik. GLAUKÓN: Helyes. magára arra pillantsanak. SZÓKRATÉSZ: Szerinted elég. hogy amit mondtam. a célhoz kell kalauzolnunk. XVIII. és ha mindezt nehéz is megvalósítani. sőt nem is képzelhető el másképp.az igazi filozófusok válnak az állam uralkodóivá .ha Püthia így rendelkezik . Glaukón! Mert ne hidd. GLAUKÓN: Nagyon is. és mindenben . ha a dialektika szüntelen és feszült gyakorlására úgyhogy közben semmi mással nem foglalkoznak.GLAUKÓN: Helyesen látod. SZÓKRATÉSZ: Az előbb mondottakat mind vajon elővigyázatosságból említettük-e.mint mondtuk . hogy lelkük sugarát a magasba fordítva. mégis mikor épp rájuk kerül a sor. GLAUKÓN: Hogyan? . nem pedig mint most.dupla időt tervezünk. idejük nagy részét ugyan a filozófiának szentelve. hogy az államról és az alkotmányról vallott nézeteink nem merő vágyálmok. és arra kell kényszerítenünk őket. hogy mindenféle kísértés közepette is hívek maradnak-e elveikhez. hanem mert kötelességüknek tekintik. hogy bárki foglalkozhat vele. magát a jó ideáját szemléljék. ha nem. ha . áldoz . csak ha . és csak azt szolgálva-növelve szervezik újjá államukat. azért lehetséges. legyen öt. az egyes embert és önmagukat.mint kifejtettük .a legkiválóbbnak bizonyultak. akik minden próbát kiálltak. majd elmennek a Boldogok Szigetére.mint félisteneknek. ez legyen eszményképük. hanem a testi edzés ellenpárjaként csak ebben edződnek . hogy tapasztalatban se múlják felül őket a többiek. SZÓKRATÉSZ: Na most már elismeritek. És ha majd elérik az ötven esztendőt. azért. mint a testgyakorlásra? GLAUKÓN: Négy vagy hat évre gondolsz? SZÓKRATÉSZ: Mindegy. A legszükségesebb. mert szabad emberhez méltatlanoknak.a nők mindent közösen csinálnak a férfiakkal. s ott lakoznak. amiket ifjak is betölthetnek. akik a mostani kiváltságokat megvetik. mint a nőkre . ó. GLAUKÓN: És erre mennyi időt szánsz? SZÓKRATÉSZ: Tizenöt évet. aki épp belécsöppen. és további életükben egymást váltva így pallérozzák az államot. az állam pedig közerőből emlékoszlopot állít nekik. legfőbb ügynek az igazságosságot tisztelik. Szókratész! SZÓKRATÉSZ: És vezetőnőket is.

És szerintem helyesen ábrázoltad. GLAUKÓN: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Nos. Hiszen már az is világos. amit ma a szülők is követnek.Első teendők a hatalomátvétel után SZÓKRATÉSZ: Úgy. ugye elég már az érvekből amaz állam és a hozzá hasonló embertípus kérdésében. a gyerekeket gondozásukba veszik. a maguk módján és törvényeik szerint . így boldogul maga az állam is. és lakosainak is így lesz a lehető legnagyobb hasznára. és azoktól a szokásoktól eltérően.ahogy leírtuk . annak végére is értünk. . Így valósul meg a leghamarább és a legkönnyebben az általunk vázolt állam és alkotmány. milyen is legyen szerintünk ez utóbbi. hogy az állam tíz évnél idősebb lakóit kiküldik a szántóföldekre. mint valósulhat meg. és amit kerestél. GLAUKÓN: Világos. ha egyáltalán megvalósulhat.nevelik őket.

állj be ugyanabba az állásba. tudnál még szebb államot és férfit is képzelni. másodsorban magasztalják az úgynevezett oligarchiát. mindezektől elüt a „nemes” türannisz. SZÓKRATÉSZ: Könnyen hallhatod. Glaukón. idézzük vissza. megvizsgáljuk azt is. a demokrácia. mintha már végigmondtad volna eszméidet az államról. Vagy tudsz-e még más alkotmányt. és megfigyelni hibáikat. mégis. akkor a többi mind téves. hanem mint a háború bajnokai. Sokan dicsérik a krétai és lakóniai [spártai] alkotmányt. avagy nem? Erre én azt kérdeztem. GLAUKÓN: Egyetértettünk. Ezeknek . hogy aztán mindent megszemlélve. az egész nevelés és minden hadi. mire közbevágott Polemarkhosz és Adeimantosz. honnan kerültünk ide. és egyetértve. melynek ezektől jól megkülönböztethető jellege van? Hiszen a dinasztiák. hogy a lakásukon kívül még mi birtokuk lehet. és emlékszel.az őrködés zsoldjaként . mint a birkózó. amit akkor akartál. Ám ezzel végezve. hogy a legkülönb szervezetű államban legyenek közösek a nők. úgy tetszik. mint ma általában. hogy most is ugyanazt kérdezzem. mint most szóltál. aki hasonló ehhez az államhoz. a gyermekek. GLAUKÓN: No most. a . ez a jellem a helyes. sorrendben ebből támad ellenlábasa. melyik szerinted e négy államforma. GLAUKÓN: Emlékszem. az állam negyedik és végső betegsége. s azokban senkinek nem lehet magántulajdona. Ám erre így szóltál: ha ez az állam. valamint a hozzájuk hasonlító férfijellemeket. és az általad rajzolt államot ítélted jónak. SZÓKRATÉSZ: Egyetértettünk. hogy visszatérjünk eredeti témánkhoz. SZÓKRATÉSZ: A legpontosabban emlékszel. egyiküknek se lehet se olyan szerzeménye. és ezért a maguk és a többi polgár biztonságáról gondoskodnának. SZÓKRATÉSZ: Helyes. így mondtad . melyekről érdemes beszélni. hanem minden közös. és így érkeztél ide.Nyolcadik könyv Milyenek legyenek az őrök? I. SZÓKRATÉSZ: Sőt abban is. SZÓKRATÉSZ: Nem lesz könnyű. a legrosszabb meg a legboldogtalanabb.az évi ellátást kapnák a többiektől. hogy a vezetők tisztükbe lépésükkor a katonákat az említett szállásokra vezénylik. Királyai pedig legyenek a filozófiában és a hadászatban a legkülönbek. amely alkotmány sok bajjal terhelt. GLAUKÓN: Pedig igen vágyódom hallani. A hibás államformák GLAUKÓN: Nem nehéz visszatérnünk. vajon a legjobb egyben a legboldogabb is.úgy emlékszem. mint őrök . Te pedig most mondd el.és béke-foglalatosság. majdnem úgy. te átvetted a szót. Hiszen ismert nevűekről fogok szólni.négy fajtájuk van. abban is megegyeztünk. Úgy véltük. továbbá azt a férfit. melyik a legjobb és a legrosszabb férfi. mi szerinted ez a négy államforma. Akkor is.

mint a mérleget a súly . amelyek . hiszen így sokkal szembetűnőbb: most is a „becsvágyó” alkotmányt vizsgáljuk meg először . és így tökéletesen tisztázzuk: az egyén boldogsága és nyomorúsága szempontjából hogyan viszonylik a tökéletes igazságosság a tökéletes igazságtalansághoz. vagy timarkhiának -. mint támadt a viszály. lehetetlen a változás? GLAUKÓN: Így van. amely a lakóniai alkotmánynak felel meg.bárha mint gyerekekkel játszanak és ingerkednek velünk . akkor az egyén lelki alkata is ötféle? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Az arisztokráciának megfelelő férfitípust már alaposan megtárgyaltuk.nem tudok jobb ismert nevet rá. megfigyeljük a türannoszjellemet. hacsak nem hívjuk timokráciának. próbáljuk elmondani. A timokrácia III. sok furcsa alkotmányról beszélnek. hogy mint Homérosz. hogy . amikor meghasonlik magával. hogy emberi jellem is szükségképp annyi fajta van. és nincs belőlük kevesebb a barbároknál. Vagy nem kézenfekvő. SZÓKRATÉSZ: Mint ahogy először az alkotmányokban kezdtük kutatni a szokásokat és csak aztán az egyénekben. hogyan változik meg egy állam. SZÓKRATÉSZ: Nos. GLAUKÓN: Megtárgyaltuk. Glaukón. szembeállítsuk a legigazságosabbal.valójában tragikusan komoly. s azt jól megnézve. GLAUKÓN: Bizony. továbbá az oligarchiát és az oligarchikus jellemet. ha mégoly kevesen vannak is. negyedszerre pedig a türanniszba pillantva. majd hozzá viszonyítva a megfelelő jellemet. mi módon lesz az arisztokráciából timokrácia. SZÓKRATÉSZ: Hát akkor. majd az oligarchikus. méltán ítéltük jónak és igazságosnak. SZÓKRATÉSZ: Ugye tudod.a többi tényezőt is magukkal vonják? GLAUKÓN: Bizony e szokásokból támad a többi. nem máshonnan. mint a helléneknél. hogy alkotmányváltozás mindig a vezető csoportból indul ki. hogy hasonlanak meg egymással és önmagukkal a segéderők és a vezetők? Akarod. ahányféle alkotmány? Vagy szerinted ezek tölgyfából és sziklából támadtak és nem a polgárok szokásaiból. GLAUKÓN: Ésszerűen valóban csak így vizsgálódhatunk és dönthetünk. és hogy Thraszümakhoszt követve az igazságtalanságban járjunk-e. magasztos hangon szóljanak hozzánk? . és ne képzeljük-e. és így próbálunk helyesen dönteni felvetett kérdéseinkben.vásárolt királyságok és más effélék csak az előbbi négy változatai. hogy meglátván a legigazságtalanabbat. SZÓKRATÉSZ: Tehát ha ötféle állam van. hiszen egyetértésük esetén. fohászkodjunk a múzsákhoz: beszéljék el. avagy jelen érvelésünk nyomán az igazságosságban? GLAUKÓN: Mindenképp így tegyünk. majd megszemlélve a demokráciát és a demokratikus jellemet. SZÓKRATÉSZ: Eztán vegyük sorra a gyatrábbakat: a viszály és becsvágy szerelmesét. demokratikus és türannikus jellemet.

gyermekeik nem lesznek jó tehetségűek. hanem feloszlik. az ilyen szervezet sem marad fönn örök időkig. Az ekképp szervezett államot nehéz megváltoztatni. ha az egyenlőt egyenlővel és a százat százzal megszorozzuk.GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Valahogy így. GLAUKÓN: Elismerjük. ezeknek bizony nem támadnak jól termett és szerencsés gyermekeik. érzékelésből vont számításokkal nem jutnak messzire. GLAUKÓN: Úgy látszik. tényleg innen támad az átalakulás. a föld-. a vas-. emiatt ifjúságotok még zenétlenebb lesz. minthogy ezek nem élnek ínségben. mégis. ezüst-. az arany. amikor nem szabad. másodsorban a tornát. és ha az őrök ezeket nem ismerik fel. akik szabad barátaik és eltartóik voltak. . amelyet egy tökéletes szám foglal magába. szerencsések. már-már nemigen őrlelkűek. rabszolgaként kezelik. arany-. hanem természettől gazdagok. lelküket az erénynek és az ősi állapotnak szentelik. Ha ezeket a ti őreitek elvétik. SZÓKRATÉSZ: Ugye ez az alkotmány középen áll az arisztokrácia és az oligarchia között? GLAUKÓN: Nyilván. másrészt nem egyenlő [téglalap alakú] tényezőkből tevődik össze. ha egyszer ezek föltámadnak. Az isteni szülöttnek azonban van egy körforgása. Azt kell mondanunk. mindent megfelelővé és egymással összemérhetővé téve. amely a rosszabb és a jobb nemzéseken uralkodik. az irracionális átlóké. A ti fajtátok termő idejében és terméketlenségében. ahol csak föltámad. továbbá három köbének a százszorosa. a növekvőknek és a csökkentőknek három távolságát és négy határát alkotják. Bár elődeik ezek közül a legkülönbeket teszik meg vezetőknek. a hosszabb életűeknél nagyobbak. apjuk vezérségébe lépve azzal kezdik. ezüstszerzésnek. ebből a nemzetségből sarjad. rátérnek a magántulajdonra. az emberi szülöttét pedig egy olyan szám. mindegyikből levonva kettőt. nem lévén igaziak. ha már múzsák. Sok hatalmaskodás és nyuzakodás után a középszerben megegyeznek. hogy a viszály. ám ha minden keletkezőnek pusztulás a sorsa. amelyben mint elsőben [vagyis legkisebben] uralkodó és alávetett sokszorozások az egyenlővé tevőknek és a különbözővé tevőknek. s a vőlegényeket és a menyasszonyokat alkalmatlan időben házasítják össze. rabbá teszik és zsellérként. hanem a föld felszínén élő lények körében is föltámad a test és a lélek termékenysége és terméketlensége. különbözés támad és összeférhetetlen egyenlőtlenség. bármily bölcsek legyenek is az általatok nevelt államvezérek. SZÓKRATÉSZ: Szükségképpen. és maguknak tartják meg a háborúk és a többiek őrzésének a gondját. hajdani védenceiket. ezek szülik a háborút és a gyűlölködést. E számok négyharmados alapja öttel társítva és háromszor megszorozva két harmóniát alkot: az egyik úgy jön létre. és bronznemzetség nekilát a nyerészkedésnek. csak célt tévesztenek: akkor is nemzenek majd gyermekeket. házakat. Ám ha vas vegyül az ezüsthöz és bronz az aranyhoz. a másik pedig egyrészt egyenlő [négyzetes]. mindegyikből levonva egyet. Ez az egész egy mértani szám.és ezüstnemzetség. hogy felosztják egymás közt a földeket. midőn körforgásaik önmagukba visszatérnek . kelleténél jobban mellőzik a zenét. bronz-. vagyis az öt racionális átlóinak százszoros négyzete. nem értenek már a Hésziodosz államában és a ti államotokban az arany-. hogy őr létükre nem törődnek velünk. vasnemzetség megítéléséhez. a múzsák helyesen válaszoltak. és az ifjakat menyasszonyaikkal alkalmatlan időben adják össze. ház-. GLAUKÓN: És mit mondanak ezután? SZÓKRATÉSZ: Ha már viszály támad.a rövidebb életűeknél kisebb körök. E bomlás így megy végbe: nemcsak a földben levő növények. Utóbb ezek lesznek a vezetők.

SZÓKRATÉSZ: Majd a pénzre törnek. van elkerített házuk. különösen becsülik a hadi ravaszságot és fortélyosságot. persze csak alapeszméiben vázoltam fel. hiszen a legigazságosabb és legigazságtalanabb jellem e vázlatból is eléggé látható. mint az oligarchák. hogy a bölcseket vezetőkké tegyék. és folyton csak hadakoznak . de nincsenek is náluk igazi és színtiszta értelemben bölcsek. és a tornának inkább hódoltak. ám a másét annál inkább tékozolják vágyaik betöltésére. ahová szerzeményeiket elrejthetik. és készülnek föl a harcra . mint gyermekek apjukat. és akire akarnak.A timokratikus állam jellege IV. S ha végbement. bálványozzák és suttyomban kaparják össze. de lesz valami sajátos jellege is. hanem kényszerrel nevelték. részben az oligarchiát. gonddal edzik a testüket. SZÓKRATÉSZ: Viszont rettegnek attól. GLAUKÓN: Lesz. hogyan élnek majd? Nyilván részben az előbbi alkotmányt utánozzák. ezüstöt. mivel elfeledkeztek az okos szóval és filozófiával társult múzsáról. SZÓKRATÉSZ: Ugye majd zsugorgatják kincseiket. szinte magánfészkük.mindezt az előbbi alkotmány szerint csinálják. minden szokást hiánytalanul kifejezni. Azért egyvalami kiviláglik belőle az indulatos rész uralma révén: hogy a becsvággyal párosuló vetélkedést hajszolják. kijátszva a törvényt. SZÓKRATÉSZ: Így van ötvözve. GLAUKÓN: Szívvel-lélekkel. akik inkább háborúra termettek. ahol asszonyaikra. mint a zenének. SZÓKRATÉSZ: Ugye ez az alkotmány így támadt. hogy tisztelik a vezetőket. hisz őket már nem szép szóval. nem kézműveskedik. GLAUKÓN: Színigazság. GLAUKÓN: Igen. és titokban szakajtják a kéj gyümölcseit. . és képtelenség is volna minden alkotmányt. és nem dolgoztam ki aprólékosan. nem keres pénzt. csak vegyesek. ezek. az indulatos és primitív jellemeket kedvelik. közös lakomákat tartanak. GLAUKÓN: Helyesen tettél így. GLAUKÓN: Igen. és suttyomban vadul tisztelik az aranyat. SZÓKRATÉSZ: Nemde abban. szabadon tékozolhatnak. SZÓKRATÉSZ: Tehát így megy végbe a változás. mint békére. hogy a harcos rend nem művel többé földet. és ilyen a jellege. GLAUKÓN: Ez mindenképp rosszból és jóból ötvöződött alkotmány. középen lévén a kettő között.általában ezek a sajátos jellemzőik. hiszen most már vannak saját hombárjaik és kincstáruk.

szeret figyelni a szóra. ADEIMANTOSZ: Szépen mondtad. mert ösztönösen hajlik a pénzszerzésre. mivel elszakadt a legfőbb őrtől. és inkább megalázza magát. SZÓKRATÉSZ: Lehet. akik efféle jogtalanságot követnek el. a hivatalt. aztán. ADEIMANTOSZ: Mikben? SZÓKRATÉSZ: A timokrata jellem vadabb és a múzsáktól idegenebb. de nem is tiszteli. SZÓKRATÉSZ: Hát ilyen a timokrata ifjú . SZÓKRATÉSZ: Azt is tudod. annál inkább kap rajta. Ez az erény egyedüli megőrzője. és legyen az apjánál . ADEIMANTOSZ: Milyen őrtől? SZÓKRATÉSZ: A zenével társított értelemtől. ADEIMANTOSZ: Valóban ilyen. nem törtet. még ha kedveli is a múzsákat. hogy ő látja. kitüntetésre vágyik. ha nem is veti meg. úgy érzi. SZÓKRATÉSZ: Ki hát az ilyen alkotmány szerint való férfi? Hogy alakul ki. és ha azt látják. csak hogy a tülekedést elkerülje. igen lanyha és minden effélét. és emiatt őt lenézik az asszonyok. hogy ura nincs a vezérek között. hanem a maga érdekét könnyelműen kezeli. és csak azt duruzsolja fiának: férfiatlan az apád. hogy olykor merő jóakaratból a szolgák is tömik titokban a gazda fiának fülét ilyesmikkel. ADEIMANTOSZ: Ez nagyon is rájuk vall. hanem hadviselésben való jártassága alapján. mint a művelt ember. ura mennyire nem iparkodik a vagyonszerzésben. a törvénykezést és minden ilyen fontoskodást. SZÓKRATÉSZ: És hogy értékeli a pénzt? Ifjúságában még talán lenézi. ez a jellem felel meg ennek az alkotmánynak. ha nem is jó szónok. amit ilyen esetben a nők duruzsolni szeretnek. mint a mi Glaukónunk. azt hiszem. és őt. A szolgákkal kegyetlen. ura csak a passzióinak él.A timokratikus jellemű ember V. ám mennél öregebb lesz. buzdítják a fiút: ha férfivá cseperedik. ugyanily viszályszerető. milyen a jelleme? ADEIMANTOSZ: Gondolom. nemcsak lenézi őket. hogy valaki adósa marad gazdájuknak. és szereti a tornát meg a vadászatot. álljon bosszút azokon.hasonló az ilyen államhoz. mindezek miatt az asszony bosszús. és az apa nem hajtja be járandóságát vagy más jogtalanságot szenved el. ADEIMANTOSZ: Igen. és az erényhez való kötődése már nem olyan töretlen. majdnem olyan. vezetőinek készséggel engedelmeskedik. aki egy helytelenül kormányzott államban él. ezért nem szívleli a kitüntetéseket. aki a felesége. bár nem szónoki képessége vagy más ilyesmi miatt tartja magát vezetésre méltónak. a szabadokkal szemben barátságos. a maga és a köz érdekében nem pörösködik a bíróságon. ADEIMANTOSZ: De hogyan lesz ez az ifjú olyanná? SZÓKRATÉSZ: Először is hallja az anyja dohogását. SZÓKRATÉSZ: Valahogy így alakul ki az ilyen: mondjuk fia egy derék apának. ha egész életünkön át bennünk lakozik. nem ilyen. de azért uralomra. De egyebekben már.

tárgyaljuk Aiszkhülosszal más államban a másik férfiút vagy inkább célkitűzésünk szerint előbb az államformát? ADEIMANTOSZ: Mindenképpen ezt. mint költekezhetnek. hogyan alakul át! ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Az egyéneknek arannyal rakott kincstára teszi tönkre az előző alkotmányt. és önuralmát átengedi a lélek középrészének: a harcias és indulatos résznek. aki mindezt hallja és látja. ADEIMANTOSZ: Valószínűleg. SZÓKRATÉSZ: Aztán hozzálátnak a pénzszerzéshez. . ADEIMANTOSZ: Ismerjük. ADEIMANTOSZ: Minden bizonnyal. a szegények pedig az uralomból ki vannak rekesztve. ADEIMANTOSZ: Azt hiszem. És ha kilép a házból. mások meg lelke sóvárgó és indulatos részét ápolják. SZÓKRATÉSZ: Ismerjük hát a második alkotmányt és a második jellemet. és bár nem rossz természetű ember. SZÓKRATÉSZ: Kezdjük a szót azzal: mint alakul át a timokrácia oligarchiává. Az oligarchia SZÓKRATÉSZ: Szerintem az előbbi alkotmány után az oligarchián van a sor. végül a középen köt ki. Először is kieszelik. s a tömeget a saját képükre formálják. SZÓKRATÉSZ: Eztán ugye. s nem tartják meg sem ők. viszont aki nem. a törvényeket is aszerint csavarják. becsvágyó jellemmé válik. mindig ellenkező irányba billennek? ADEIMANTOSZ: De igen. ADEIMANTOSZ: Értem. és így gőgös. más ilyesmiket hall és lát: aki a maga ügyeit intézi. e kettős hatás ide-oda cibálja: az apja iparkodik értelmét öntözgetni és gyarapítani. Így az ifjút. ahol a gazdagok uralkodnak. ADEIMANTOSZ: Milyen szervezetet hívsz oligarchiának? SZÓKRATÉSZ: A vagyonbecslésen épülő alkotmányt. pontosan ábrázoltad e jellem kialakulását. SZÓKRATÉSZ: A példa ragadós. sem asszonyaik. és minél jobban tisztelik a pénzt. ADEIMANTOSZ: Helyes.különb legény. ám ugyanakkor hallja az apja érveit is és közelről szemléli apja foglalatosságait. azt az államban bolondnak tartják és lenézik. s a két hatástól ide-oda húzkodva. SZÓKRATÉSZ: Hisz a vak is látja. VI. azt kitüntetik és magasztalják. vetélkednek egymással. hogy ha a mérleg két serpenyőjébe tesszük őket. csak hat rá az idegenek rossz társasága. Vagy nem üt el annyira egymástól erény és gazdagság. amelyek különböznek mások tevékenységétől. annál kevésbé az erényt.

és szegény emberre nem bíznák a hajót. akinek a vagyona a kiszabott határon alul marad.SZÓKRATÉSZ: Mennél többre tartják egy államban a gazdagságot és a gazdagot. SZÓKRATÉSZ: Csak az államnál nem? Vagy az államra is érvényes ez? ADEIMANTOSZ: De mennyire érvényes! Hiszen az állam vezetése a legnehezebb és legfontosabb! SZÓKRATÉSZ: Ez hát az oligarchia egyik fő hibája. ahol tehetős az oligarchia. ha a hajók kormányosait a vagyonhatár szerint jelölnék ki. SZÓKRATÉSZ: Az első hiba mindjárt ebből a vagyonhatárból következik. ADEIMANTOSZ: Világos. bár ugyanott laknak. azt ápolja. SZÓKRATÉSZ: Ugye aztán törvénybe iktatják az oligarchikus alkotmány kötelmeit. de kettő: a szegényeké és gazdagoké. SZÓKRATÉSZ: Így végezetül a viszálykodó és becsvágyó emberek helyébe pénzimádó és vagyonhajhász népek lépnek. akik. hogyan ártsanak egymásnak. SZÓKRATÉSZ: Szóval így jön létre ez az alkotmány. a szegényt pedig megvetik. ADEIMANTOSZ: Micsoda? SZÓKRATÉSZ: Hogy szükségképpen nem egy állam. még ha a legkiválóbb kormányos is! ADEIMANTOSZ: Cudar egy hajóút volna! SZÓKRATÉSZ: És nem ugyanez az eset bármi más vezetésnél? ADEIMANTOSZ: Úgy vélem. ADEIMANTOSZ: Így van. SZÓKRATÉSZ: Hanem ez sem kisebb az előbbinél. ott magasabban. . ADEIMANTOSZ: Úgy látszik. és kimondják: nem lehet vezető. SZÓKRATÉSZ: Az ember amit becsül. És mi a módja ennek? És melyek az általunk felrótt hibái? Az oligarchia jellegzetes hibái VII. amit lebecsül. elhanyagolja. ahol gyengébb. akik magasztalják a gazdagot. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. ADEIMANTOSZ: Ez sem kisebb hiba. Vedd észbe. Vagy nincs így? ADEIMANTOSZ: De így van. szerényebben. igen. megszabják a vagyonhatárt. lesik. annál kevésbé becsülik az erényt és a derék embert. csodálják és vezetőnek teszik. mi lenne. ADEIMANTOSZ: Így. vagy már előre megfélemlítéssel mesterkedik ki ezt az alkotmányt. és mindezt vagy erőszakkal és fegyverrel viszik keresztül.

s hozzá még pénzt sem akaródzik áldozniuk. akiket a vezetők csak óvakodva. csak élősdije. SZÓKRATÉSZ: Ha az államban koldusokat látsz. ADEIMANTOSZ: Színigazság. úgy támad a családban az ilyen. a többség meg végsőkig szegény. pénzt szerezni és még harcolni is . világos. igazában se nem vezető. itt élhet az államban. SZÓKRATÉSZ: Ám nézd. és aki elverte mindenét. hogy ilyen államban ugyanannak a személynek kell földet művelni. az oligarchia államában nem látsz koldusokat? ADEIMANTOSZ: A vezetőkön kívül majdnem mindenki az. SZÓKRATÉSZ: Nos. hogy akad ott sok fullánkos gazfickó is. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. a fullánkosakból lesznek viszont az úgynevezett gazfickók.ez a sokfele kapkodás szerinted helyes? ADEIMANTOSZ: Dehogy helyes. hanem csak a kész vagyon élősdije? ADEIMANTOSZ: Így van. Adeimantosz. a kétlábú heréket azonban csak részben fullánktalannak. valamennyi baj közül nem az a legfőbb. akkor aztán igazán oligarchikusan néhányuknak kell harcba szállniuk. az állam kárára. hanem csak úgynevezett ínséges és szegény. s nem kell egyik csoporthoz sem tartoznia: nem pénzszerző többé. SZÓKRATÉSZ: És ezt is fontold meg! Amíg az ilyen ember gazdag volt és költekezett. hogy szinte alig képesek hadat viselni. mi haszna volt belőle az államnak az említettek szerint? Nem csupán színleg volt a vezetők egyike. hogy settenkednek ott tolvajok. vagy ha nem veszik igénybe a tömeg segítségét. se gyalogos. mert a pénz a mindenük. szentélyfosztogatók és más minden ilyen gazságra vetemedők. SZÓKRATÉSZ: És amit régebben elítéltünk. ADEIMANTOSZ: Valóban először itt lehetséges ez. SZÓKRATÉSZ: Ne gyanakodjunk. ó. ADEIMANTOSZ: Ez sehogy se jó. Szókratész. ADEIMANTOSZ: Igaz. és akkor az ellenségnél is jobban retteghetnek tőle. A fullánktalanok öregségükre koldusként végzik. erőszakkal zabolázhatnak meg? . se mesterember. mert szükségképpen vagy fölfegyverzik a tömeget. zsebmetszők. aminek először ez az állam ad helyt? ADEIMANTOSZ: Micsoda? SZÓKRATÉSZ: Hogy itt az ember a vagyonát szabadon elverheti.SZÓKRATÉSZ: Az sem valami jó. SZÓKRATÉSZ: Akár azt is mondhatjuk: amint a méhcsaládban benne támad a here a méhraj kárára. se lovas. Más se volt. ADEIMANTOSZ: Világos. és egy másik azt megszerezheti. a szárnyas heréket isten mind fullánktalanul teremtette. a többit szörnyű fullánkokkal. se alantas. SZÓKRATÉSZ: Ennek legalábbis nem szegik útját az oligarchikus államban! Hisz akkor nem volna egy részük túl gazdag. SZÓKRATÉSZ: Ám.

ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Mikor az ilyennek fia születik. amelynek vezetőit vagyonuk szerint jelölték ki. mint egy kőbe. ADEIMANTOSZ: Ez hihető. az kezdetben iparkodik versenyre kelni apjával és a nyomdokán járni. pénzszerzésre adja a lelkét. gürcöl és pénzt hajt. SZÓKRATÉSZ: Ilyen hát az oligarchikus állam. hogy az értelem mást eszeljen ki. hogy hadat vezetett. és a besúgók ármánykodása következtében vagy halálra. SZÓKRATÉSZ: Vizsgáljuk meg. hogy keletkezik. karddal? ADEIMANTOSZ: De gondolom. nem tűri. és utóbb milyen lesz? ADEIMANTOSZ: Nagyon helyes. hogy vagyonkáját miként sokszorozza meg. csak azt.ADEIMANTOSZ: De csak gyanakodjunk! SZÓKRATÉSZ: És ne mondjuk azt. vagy más főhatalomban ült. Nem gondolod. lelke trónusáról fejest bukfencezteti a becsvágyat és az indulatot. ADEIMANTOSZ: Hisz másként nem is alakulhat át ily gyorsan és gyökeresen a becsvágyó ifjú pénzsóvárrá! SZÓKRATÉSZ: Ez ugye már oligarchikus jellem? ADEIMANTOSZ: Legalábbis hasonló emberből változott ilyenné. kedvesem. csak a gazdagságot és a gazdag embert. és átéli. ADEIMANTOSZ: Körülbelül. VIII. hogy mindene elvész. milyen az ennek megfelelő ember. a rossz alkotmányszervezés folytán váltak gonosztevőkké? ADEIMANTOSZ: De igen. és ékíti tiarával. és ezeket kiáltja ki nagykirállyá. Az oligarchikus jellemű ember SZÓKRATÉSZ: Készen vagyunk hát az oligarchiának nevezett államforma jellemzésével. vagy száműzetésre ítélték. becsvágyát is csak a vagyonszerzésre ösztökéli és mindarra. és a szegénységtől lealacsonyítva. és minden vagyona odaveszett. Most azt vizsgáljuk. vagy még több is. hogy ezek tanulás híján a rossz neveléstől. és ennyi hibája akad. nyaklánccal. megretten. és az indulatnak sem enged mást csodálni. gondolom. kutasson. SZÓKRATÉSZ: Mikor a fiú mindezt látja. SZÓKRATÉSZ: Az értelmet és az indulatot pedig a trón jobb és bal oldalára a földre ülteti. amilyen alkotmányból az oligarchia lett. kapzsian és kicsinyesen kuporgatni kezd. és rabszolgává alázza. hasonló-e? . vagy megalázták. beleütközött az államba. aztán bírák elé vonszolták. ám egyszer csak azt látja: apja. ami ehhez segíti őt. tönkretette magát és mindenét vagy úgy. hogy az ilyen most már lelke trónusára a sóvárgást és a pénzimádatot ülteti. SZÓKRATÉSZ: Leginkább így változik át timokratikusból oligarchikussá.

hogy a pénzt mindennél többre tartja. Avagy nem ez hasonlít az ilyen alkotmányra? ADEIMANTOSZ: Azt hiszem. hogy úgy helytelen. De ezt is vizsgáld meg! Nem állíthattuk. többi vágyait. sem értelemmel csillapítva őket. SZÓKRATÉSZ: Ezért az ilyen aztán látszólag tetszetősebb a többinél. de azért a következetes eszmevilágú. SZÓKRATÉSZ: De abban is. elfojtja. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Merev. IX. hová kell pillantanod. részben koldusi vágyak. aki ne volna önmagával meghasonlott. ha garázdálkodásra támad lehetőségük. ha idegen javak eltékozlásáról van szó. hogy neveletlensége révén a herék vágyai támadtak föl az ilyen emberben. csak a legszükségesebb vágyait tölti be. csak önmagát dicséretesen legyőzve tartja kordában a benne fészkelő egyéb gonosz vágyakat. dologszerető. az ilyen semmibe veszi a jólneveltséget. mintha meggyőzni iparkodnék őket. ADEIMANTOSZ: Azt hiszem én is. SZÓKRATÉSZ: Először is abban hasonlít. ADEIMANTOSZ: Nagyon is így van. barátom. nem azért. persze a tömeg ezeket magasztalja. hogy zsugori. kiszáradt ember. . ADEIMANTOSZ: Így van. de két ember lakik benne. és az ilyen embernek is. nem egy. amelyeknél az igazságosság képében tetszeleg. hogy emberünk más jogügyekben. ADEIMANTOSZ: Igaz. harmonikus lélek igaz erénye messze elkerüli őt. fölismerheted-e a legtöbbjükben a herékkel oly rokon vágyakat? ADEIMANTOSZ: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: Nincs ilyen. ADEIMANTOSZ: Igen. aki mindenben csak a hasznot hajhássza.ADEIMANTOSZ: Vizsgáljuk. hisz akkor nem vakot tenne meg karvezetőnek s nem őt becsülné a legtöbbre. A pénz a mindene ennek az államnak. SZÓKRATÉSZ: De nem épp ebből válik világossá. hanem kényszerből. SZÓKRATÉSZ: Tudod-e. részben egy gazfickó vágyai. SZÓKRATÉSZ: Jól van. hogy észrevedd az ilyen ember gaztetteit? ADEIMANTOSZ: Hová? SZÓKRATÉSZ: Az árvákon való gyámkodásukat szemléld. mint hiábavalókat. és mert fél. csak kincseit halmozó. és aljas vágyai legtöbbször legyőzik a jobbakat. igen. más minden költekezést kerül. SZÓKRATÉSZ: Zeuszra. melyeket csak erőszakkal zaboláz meg mások elővigyázata? ADEIMANTOSZ: Nagyon is. reszket egyéb vagyonért? ADEIMANTOSZ: Nagyon is így van.

hogy aztán. mert szükségképpen vagy erről. vagy valami szép ügyért más módon vetélkedni.ADEIMANTOSZ: Azt hiszem. pénzt pedig a világért sem áldozna dicső hírért és ilyen küzdelemért. hogy nem törődnek velük. ők maguk lesznek még gazdagabbak és tekintélyesebbek. önmérsékletben gyarapodjanak. mert fél magában költséges vágyakat támasztani és azokat föllelkesíteni fegyvertársul vetélkedéseire. hogy az oligarcha államnak a zsugori és pénzéhes jellem a megfelelője? ADEIMANTOSZ: Semmiképp. de azért gazdag marad. és ugyanakkor. hogy az emberek telhetetlenül törnek kitűzött céljukra. vagy pedig mindkét bajtól sújtottan. SZÓKRATÉSZ: Ugye világos. ADEIMANTOSZ: Nagyon is így van. a többi mellé helyezve vizsgáljuk. hogy tudniillik a leggazdagabbak legyenek? ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Minthogy ez államban a vezetők nagy vagyonuk révén lesznek vezetőkké. eladósodva vagy megbélyegezve. ADEIMANTOSZ: Ez kétségtelen. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Ugye olyan módon alakul az oligarchiából demokrácia. ha győzni kell. A demokrácia X. nem akarják törvénnyel tiltani. SZÓKRATÉSZ: Ezután azt hiszem a demokráciát kell megvizsgálnunk. amennyire kell. mennyire lehetetlen. és szabadon engedik őket rakoncátlankodni. hiszen ha a vagyont fölvásárolhatják vagy kölcsönökkel megterhelhetik. SZÓKRATÉSZ: Ezek aztán. közönyös. ott ülnek az államban fullánkkal felfegyverkezve. ADEIMANTOSZ: Ez elég világos. hogy a féktelenségre hajlamos ifjak föléljék és elverjék vagyonukat. ADEIMANTOSZ: Így van. SZÓKRATÉSZ: Így aztán az oligarchiában néha még a nem közönséges embereket is koldusbotra kényszerítik úgy. oligarcha módra csak tehetőssége elenyésző részével hadakozik. . így legtöbbször veszt. gondolom. vagy arról le kell mondaniuk. ha megismertük a neki megfelelő jellemet. és sóvárognak valamilyen felfordulás után. mi módon keletkezik és kibontakozása után milyennek látjuk. hogy ez állam polgárai a gazdagságot imádják. SZÓKRATÉSZ: Persze az ilyen zsugori személy az államban gyáva a küzdelemre. és gyűlölködve leselkednek a vagyonukat megkaparintókra meg a többiekre is. SZÓKRATÉSZ: És még kételkedünk. ADEIMANTOSZ: Így legalább magunkhoz következetesen haladunk.

részben száműzik. mint a szegények.. néha még külső ok nélkül is szenved. és semmivel sem ápolják jobban az erényt. Nem teszik-e fiataljaikat léha tobzódókká lelkileg. de legalább arra kényszerítené a polgárokat. ha a szegények kerekednek felül. Mit gondolsz. így a hasonló állapotban levő állam is igen kis ürügyre . ünnepi követségben. tömegestül gyarapítják az állam heréit. egy másik oligarchiából vagy demokráciából . és egymás közt nem azt pusmogják-e a szegények: „kezünkben van e mihaszna társaság!” ADEIMANTOSZ: Én is tudom. ADEIMANTOSZ: Sokkal ritkábban.SZÓKRATÉSZ: A nyerészkedők meg lapulnak. és a többiek közül mindig abba döfik ezüstlándzsájukat. hogy a szabad üzleti szerződéseket ki-ki csak a maga kockázatára kötheti meg. SZÓKRATÉSZ: Maguk meg a nyerészkedést kivéve mindent elhanyagolnak. úgy tesznek. a maradéknak pedig egyenlő alapon osztanak részt az alkotmányos jogokból és vezető állásokból. polgárháború tör ki benne. hogy kitörjön rajta a kór. hogy ki-ki azt tegye a vagyonával. SZÓKRATÉSZ: És mint a beteges testnek csak egy kis külső lökés kell. no és magukat és övéiket?. és ellenlábasaikat részben megölik.. akár mint katonabajtársak szárazon vagy vízen és veszély közepette. nagy-sok fölösleges hústól roskadozó gazdag szomszédjául. aki ki van szolgáltatva nekik. amit akar. azt sebesítik meg. testileg puhányokká. hogy szuszog és szorong az. mintha nem látnák őket. .beteg lesz. Ha ugyanis elrendelnék. demokrácia akkor támad.például ha egyik csoportja kívülről hív szövetségeseket. napsütötte szegényt a csatában beosztják az árnyékban tenyésztett. sőt néha külső hatás nélkül is meghasonlik. SZÓKRATÉSZ: Ily módon először az alattvalókat juttatják az említett csődbe a vezetők. és az említett bajok ritkábban fordulnának elő. és a vezetőket többnyire sorsolással választják. koldusait. és gyakran az izmos. egymást jól szemügyre vehetik. és látja. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. ADEIMANTOSZ: Milyen törvénnyel? SZÓKRATÉSZ: Amely ehhez képest csak másodlagos megoldás. ADEIMANTOSZ: Nem ám! SZÓKRATÉSZ: Ha majd ilyen állapotban kerülnek össze vezetők és vezetettek utazás során vagy más összejöveteleken. hogy ezt teszik. hogy az ilyenek csak a szegények tehetetlenségéből szedhették meg magukat. nem ötlik-e eszébe. hogy ápolják az erényt. gyönyör és fájdalom átélésére tunyákká. hiszen nem tiltják. sem valami más törvénnyel nem iparkodnak megoldani a kérdést. ADEIMANTOSZ: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: És e fellobbanó bajt dehogy is akarják eloltani az előbbi módon. mikor a szegényeket a gazdagok nem kezelhetik le. kevésbé szemérmetlenül nyerészkednének az államban. és tőkéjüket a kamattal megsokszorozva. lomhákká? ADEIMANTOSZ: De igen. ADEIMANTOSZ: Nagyon is.

hogy vezető légy. számkivetésre ítéltek és vígan ittmarad. És bizonyára sokan valóban ezt érzik a legszebbnek. akármilyen rátermett vagy is. . SZÓKRATÉSZ: Gondolom. ha épp úgy tetszik. hát szervezze meg úgy. hogy majd az ilyen ember minősül demokratikusnak. az állam telve van szabadsággal és szabad véleménynyilvánítással. ADEIMANTOSZ: Világos. ADEIMANTOSZ: Bizony nem szűkölködnék példaképekben! SZÓKRATÉSZ: Ebben az államban nem kényszerít senki. bíró. senki se látná. A demokratikus állam jellegzetes vonásai XI.mint mi az imént -. hogy a magánéletét mindenki úgy rendezi be. amint hősként páváskodik. mikor a tarkabarka cifraságokat bámulják. SZÓKRATÉSZ: Hát nem mulatságos az egyes elítéltek iránti tapintatosság? Vagy nem láttál ilyen alkotmányban embert. akár a megfélemlített ellenpárt menekülése. akit halálra. és ha már kiválasztotta. akár fegyver hozza létre. csak válassza ki azt. attól te még nyugodtan lehetsz vezető. mintegy az államok zsibvásárán. mint a gyerekek és a nők. ez az alkotmány is. hogy engedelmeskedjél. nem édes első pillantásra az ilyen élet? ADEIMANTOSZ: Első pillantásra igen. ebben az alkotmányban lehetnek leginkább sokszínűek az emberek. és bárki azt teheti.ADEIMANTOSZ: Tényleg így születik a demokrácia. SZÓKRATÉSZ: Kedves barátom. ahogy épp jólesik. sőt ha egy törvény eltilt a vezetéstől és bíráskodástól. de te nem vágyol békére. se hogy békében élj. és amely változat épp megtetszik neki. ha nem akarsz. ADEIMANTOSZ: Így mondják. mindenféle szokással telepöttyögetve. SZÓKRATÉSZ: Először is a polgárok szabadok. ha a többiek is úgy élnek. amit akar. ADEIMANTOSZ: Miért? SZÓKRATÉSZ: Mintha ez volna a legszebb államforma! Amint a mindenféle virággal telepettyegetett köntös. se arra. ADEIMANTOSZ: Világos. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. csak a legszebbnek tetszhetik. SZÓKRATÉSZ: Ahol pedig szabadság van. szükségképpen csak menjen egy demokratikus államba. be kényelmes volna ebben az államban keresni alkotmányt! ADEIMANTOSZ: Hogy értsem ezt? SZÓKRATÉSZ: Hogy itt a nagy szabadságban mindenféle alkotmány megtalálható. SZÓKRATÉSZ: Mi módon élnek ezek az emberek? Milyen is az ilyen alkotmány? Világos. Ha valaki államot akarna szervezni . világos. sőt a tömeg közepette nyüzsög? És mintha senki se hederítene rá. hát nem isteni.

csak azt kerepelje. amelyekről le tudunk mondani. mely vágyak szükségszerűek. mint az alkotmánynál is. akit apja a maga szokásai szerint nevel. édes alkotmány ez. E kétféle vágyat természetünknek szükségszerűen be kell töltenie. amelyek költségesek. melyek nem. ADEIMANTOSZ: Igen nemes államforma. hogy fest az ilyen mint magánember! Vagy előbb azt vizsgáljuk. SZÓKRATÉSZ: Hát nem így? Mondjuk a fukar oligarchikus jellemű embernek születik egy fia. A demokratikus jellemű ember XII. nem egyenlőknek szép egyenlősdit kiporciózó! ADEIMANTOSZ: Közismert tényekről beszélsz. egyenlőknek. viszont mindenkit megtisztel. SZÓKRATÉSZ: Most nézd meg. és amelyeknek kielégítése javunkra van.senkiből se lehet jó. és amelyek nem szolgálnak javunkra.ADEIMANTOSZ: De sok ilyen akad! SZÓKRATÉSZ: És ez az állam mily megbocsátó. sőt esetleg éppen kárunkra vannak. SZÓKRATÉSZ: Ez a fiú erővel elfojtja magában ama gyönyöröket. semmibe veszi. amelyeket semmiképpen nem vonhatunk meg magunktól. milyen hetykén tapodja össze ezeket az elveket a demokrácia. ha még mint gyermek. Vagy nem? ADEIMANTOSZ: Nagyon is. ADEIMANTOSZ: Joggal. ADEIMANTOSZ: Mondjuk. amit mi nagy komolyan hangoztattunk államunk szervezése közben. SZÓKRATÉSZ: Ám az olyan vágyakat mind nem mondjuk szükségszerűeknek. Mi azt hangoztattuk. anarchikus. egyáltalán nem kicsinyes. Helyesen mondjuk? . milyen foglalatosságok után fog hozzá valaki az államvezetéshez. nem szép dolgok közepette él és nem ezekkel buzgólkodik. tarkabarka. úgyhogy azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Tehát ezeket joggal hívhatjuk szükségszerűeknek.hacsak nincsenek rendkívüli képességei . először határozzuk meg. játszódva. ADEIMANTOSZ: Világos. de a pénzszerzésben haszontalanok. hogy . hanem mindent megvet. hogyan keletkezik? ADEIMANTOSZ: Azt. ADEIMANTOSZ: Határozzuk meg! SZÓKRATÉSZ: Szükségszerűnek joggal azokat hívjuk. SZÓKRATÉSZ: Ha akarod. igaz ember. Ezeket hívják nem szükségszerűeknek. hogy jóakarattal van a tömeg iránt. ha gyerekségünktől fogva fegyelmezzük magunkat. SZÓKRATÉSZ: Ilyen és más ezekhez hasonló vívmányokat nyújt a demokrácia. hogy vizsgálódásunk ne legyen homályos.

amelyekről mindenki lemondhat. amennyiben elősegíti jó közérzetünket. milyenek. SZÓKRATÉSZ: A hús vágya csak annyiban. SZÓKRATÉSZ: És ne mondjuk ezeket költségeseknek. ekkor fogamzik meg benne az oligarchikusból demokratikussá alakulás csírája. mert hasznos. Hogyan lesz az oligarchikus jellemű emberből demokratikus jellemű? XIII. az. s mint mondtuk. neveletlenül és fukarságra edzve.ADEIMANTOSZ: Helyesen. SZÓKRATÉSZ: Ne válasszunk mindegyikre példát. amelyek ugyancsak értik a mindenféle fajta tarkabarka gyönyörök szerzését. vége szakadhat életünknek. . más mindenféle ételek vágya. de a léleknek is a bölcsesség és önmérséklet érvényesítésében? Helyesen hívjuk az ilyeneket nem szükségszerű vágyaknak? ADEIMANTOSZ: Igen helyesen.amíg az egészség és a jó közérzet fenntartására szolgál. mégpedig a kenyér és a hús evésének vágya . és ha nem elégítjük ki. mert a munka szempontjából hasznosak? ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: És ugyanezt a szeretkezésről és a többi vágyról? ADEIMANTOSZ: Igen. és e félelmes parázsszínű vadállatok közt forgolódik. és a „nem szükségszerű” vágyak rabja. akiben ilyen gyönyörök.szükségszerű? ADEIMANTOSZ: Gondolom. ADEIMANTOSZ: Igen. SZÓKRATÉSZ: És előbb a „here” névvel nem azt jelöltük-e. az előbbieket meg gyarapítóknak. aki csak a szükségszerű vágyaknak enged? ADEIMANTOSZ: De igen. és amely vágy nemcsak a testnek árt. vágyak zsonganak. SZÓKRATÉSZ: A kenyér vágya kétszeresen is szükségszerű. SZÓKRATÉSZ: És ezeken túl. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. ha gyerekkorától fegyelmezik és nevelik. hogy típusként lássuk őket? ADEIMANTOSZ: Válasszunk! SZÓKRATÉSZ: Ugye az evés vágya . SZÓKRATÉSZ: Most térjünk vissza témánkhoz: hogyan lesz az oligarchikus jellemből demokratikus? ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Egy ifjú fölcseperedett. megkóstolja a herék mézét. és nem azt hívjuk takarékosnak és oligarchikusnak.

ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Végezetül úgy vélem. mert föltámad ifjú lelkében a szégyen. hogy a benne fészkelő vágyak egy faját támogatja kívülről a hasonszőrű rokon vágy. az önuralmat férfiatlanságnak szapulják. ADEIMANTOSZ: Ez könnyen megesik. SZÓKRATÉSZ: Olykor viszont . SZÓKRATÉSZ: És amiképpen az állam úgy változott át. magasztalva. a szép foglalatosságoktól és igaz gondolatoktól üresen tátong. lelke királyi várának kapuit berekesztik előtte a nyegle szavak. hányaveti eszmék és vélekedések törnek reá. megkoszorúzva.sok haszontalan vágyuk közepette. és nem bocsátják be a segítségére sietőt. megsejtvén. akik egyre intik és szapulják. ha akad támogatója az ellenkező oldalról a benne fészkelő oligarchia énjének is. ADEIMANTOSZ: Nagyon is így van. gondolom. és nem fogadják be az öregek magánkövetként küldött szavait. apja vagy családtagjai személyében. ugyanúgy változik át ez az ifjú is azáltal. és ismét rendeződik a lelke. bizonyos vágyai kivesznek és elhalnak. hogy az a tudományoktól. ADEIMANTOSZ: Mindenképpen. körülhízelegve a fennhéjázást hívják jólneveltségnek. hogy egyik pártját kívülről támogatta hasonszőrű szövetségese. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. ADEIMANTOSZ: Miért is ne? SZÓKRATÉSZ: Gondolom.az elhalt vágyakkal rokon vágyak zsendülnek az ifjú lelkében. s teszik rabbá az ilyen ifjú lelkének e részét. SZÓKRATÉSZ: Persze hogy visszatér ama lótuszevőkhöz. a ripőkséget nagysze- . a zabolátlanságot szabadságnak. SZÓKRATÉSZ: Ám. ADEIMANTOSZ: Hatalmasan rátörnek. a mértékletességet és a rendezett költekezést mint parasztosságot és szolgalelkületet .apja nevelésbeli értetlensége folytán .ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. és ha valamelyik családtagja segítségére sietne fukar énjének. és gyalázkodva kivetik. ADEIMANTOSZ: De még milyen hevesen! SZÓKRATÉSZ: És ha már a karmaikba került ifjú lelkét titkaikba beavatták. olykor demokrata énje marad alul az oligarcha énnel szemben.ők legalábbis ezt hangoztatják . tömeges kísérettel. aztán a fennhéjázást. pedig ezek a legjobb vigyázói és őrei az istenszerette férfiak értelmének. SZÓKRATÉSZ: Ezek aztán a régi szokásokra csábítják. és fajtalankodva egész sereg utódot szülnek. e vágyak beveszik az ifjú lelkének fellegvárát. mint megbecstelenített száműzöttet eltaszítják. amazok helyébe üres. az erényektől megfosztották és megtisztították. a zabolátlanságot és ripőkséget visszavezérlik nagy fényességgel. hanem viaskodva maguk győznek. most már nyíltan is közéjük költözik. és a szégyenérzetet leszamarazva. akkor ellentétes lázadások támadnak benne. ADEIMANTOSZ: Megesik néha. és vívódik önmagával. határaiktól messze űzik. majd megsokasodva elhatalmasodnak.

ám mert az ilyen életet édesnek. egyformán fölkarolja mindet. az utóbbiakat viszont zaboláznunk és rabszolgává tennünk . és nem viszi túlzásba a kéjben tombolást. SZÓKRATÉSZ: Most már csak a leggyönyörűségesebb alkotmány és a leggyönyörűségesebb jellem elemzése marad hátra. és a betolakodóknak nem adja át magát teljesen. mások gonoszakból. SZÓKRATÉSZ: Ezután. ADEIMANTOSZ: Ha ilyen a hajlandósága. és az előbbieket föl kell karolnunk és kitüntetnünk. szabadnak és üdvösnek érzi. hogy az uralkodjék rajta. így kedvez az épp fölbukkanó vágynak: hol vedel és fuvoláztat magának. ADEIMANTOSZ: Mindenképpen leírtad az egyenlőséget tisztelő ember életét.gyönyörnek szolgáltatja ki magát. hiszen abban föllelhető az alkotmányok és jellemek úgyszólván minden példája. gyakran politizál. úgy él. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. ám ha szerencséje van. fáradságot és időt fordít. A türannikus állam XIV. és úgy éldegél. hisz egyiket se veti meg. a türannisz-államé és a türannoszé.mindezt ő elutasítja. hol meg kenyéren és vízen aszalódik. akkor végül is a gyönyöröket egyensúlyba hozza. és méltán hívhatjuk demokratikusnak? ADEIMANTOSZ: Megfelel. hogy ez az élet igen változatos. a kiebrudalt erények egy részét is visszafogadja. hol meg a pénzemberekért. ha valaki azt mondja: a gyönyörök közül egyesek szép és jó vágyakból fakadnak. hol éppen a katonákért lelkesedik és melléjük áll. majd ismét másnak. SZÓKRATÉSZ: Nemde így éldegél napról napra. gondolom. ahogy épp szeszélye diktálja. hogy a szükségtelen és haszontalan gyönyörök élvezetét szabadjára engedje? ADEIMANTOSZ: Egész pontosan így. . az orcátlanságot vitézségnek. és kijelenti: minden gyönyör hasonló. sőt vénségére. SZÓKRATÉSZ: Tehát megfelel szemünkben az ilyen ember a demokráciának. mindenáron ezt gyakorolja. azt is. semmi szükségszerűség. SZÓKRATÉSZ: Ám az igaz szót nem fogadja be. bátran így is tesz. olykor lustálkodik és fütyül mindenre. nem bocsátja be az őrhelyre.rűségnek. és hogy ez a szép és színes jellem: amilyen az állama. míg ki nem elégül. mikor már a nagy zenebonába beleunt. Nem így vált át a szükségszerű vágyak kielégítésére nevelt ifjú arra. és mindet egyformán kell becsülnünk. olykor meg mintha filozófiával múlatná idejét. beszél és cselekszik. igen sokféle szokás megfér benne. a gyűlésben fölpattan. hogy a szükségszerű és nem szükségszerű vágyak betöltésére ugyanannyi pénzt. ugyanolyan ő is. életében nincs semmi rend. életét sok férfi és nő irigyli. ADEIMANTOSZ: Bizony ez ő. akkor ezekhez csapódik. hogy mindig az épp fölmerülő szinte a sorstól odavetett . ADEIMANTOSZ: Pontosan.

amit épp a legfőbb jónak ítél? ADEIMANTOSZ: Szerinted mit ítél ennek? SZÓKRATÉSZ: A szabadságot. és a kelleténél több tiszta bortól megrészegül. mi módon keletkezik a türannisz. hogy a demokráciából alakul ki. ártóknak és oligarcháknak vádolja. amiért az oligarchiát megszervezték? ADEIMANTOSZ: Igen. akik alantasaikkal. mint az oligarchiából demokrácia? ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Ugye a vagyon volt az elképzelt legfőbb érték.mint lakájlelkű semmiháziakat . és végül még az állatokba is a zabolátlanság. ADEIMANTOSZ: Tényleg ezt teszik. a családba is. ADEIMANTOSZ: Hogy értsem? . Szinte világos. kedves barátom.sárral dobálják. és csak szabad államban érdemes élnie az igazi szabad természetnek. és véletlenül rossz bortöltögetők jutnak uralomra benne.SZÓKRATÉSZ: Lássuk. ADEIMANTOSZ: Valóban unos-untig ezt beszélik. hogy az ilyen államban mindenki szabadságot akar? ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: És befészkelődik.mint az előbb akartam mondani . SZÓKRATÉSZ: Ugyanakkor épp a telhetetlen vagyonszerzés veszítette el az oligarchiát. SZÓKRATÉSZ: Nos . ilyenkor a vezetőket. SZÓKRATÉSZ: Vajon a demokráciát is nem éppen annak túlhajszolása bomlasztja fel. SZÓKRATÉSZ: Vajon valami módon ugyanúgy lesz a demokráciából türannisz.nem épp a szabadságban való telhetetlenség és a többi értékek elhanyagolása változtatja át ezt az államot és készteti a türannisz kívánására? ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Mikor a demokrácia megszomjazik a szabadságra. akik az ilyen vezetőkkel egy követ fújnak. és az alattvalókat. viszont magánházakban és nyilvánosan magasztalják és kitüntetik azokat a vezetőket. megfenyíti. ADEIMANTOSZ: Világos. csak hogy ez a legszebb a világon. akik nem hízelegnek neki és nem engedik teljesen szabadjára. Hisz a demokratikus államban egyebet sem hallasz. Nem szükségszerű. és a minden mást sutbadobó pénzhajszolás? ADEIMANTOSZ: Igaz. kedvesem. SZÓKRATÉSZ: E vezetőknek engedelmeskedőket .

és minden más tekintetben is ez a túlságos szabadság érvényesül. Hiszen . a szertelenség mindig nagy. ami a nyelvünkre szalad”. kedvesem. a növendékek lenézik tanítóikat. SZÓKRATÉSZ: Nagyon is. végül már .ahogy a szó járja . . ADEIMANTOSZ: Igen. a fiú meg nem féli. mindjárt dohognak és nem tűrik. Én is így mondom. Hányszor megesik ilyesmi velem. SZÓKRATÉSZ: Ez tehát a gyönyörű és fiatalos kezdet. És valóban. mekkora itt az egyenlőség és a szabadság a két nem egymáshoz való viszonyában.„olyan a kutya. ha nem tér ki. SZÓKRATÉSZ: Ám a végső csúcsa a tömeg szabadosságának. amely az ilyen államban támad. mint az úrnője”. az élő testben és nem utolsósorban az alkotmányokban is. így történik. hogy fene szabadon és fenségesen poroszkálnak. De mi lesz ezután? A túlságos szabadság szolgaságra vezet XV. ADEIMANTOSZ: Fiatalos.sutba vágják az írott és íratlan törvényeket is. SZÓKRATÉSZ: Ilyen és más efféle kicsiségek történnek: ilyen viszonyok közt a tanító retteg neveltjeitől. ADEIMANTOSZ: Tehát Aiszkhülosszal „kimondjuk épp. amikor a vásárolt rabszolgák és rabnők éppoly szabadok. ADEIMANTOSZ: Nagyon is így van. ADEIMANTOSZ: Nagyon is tudom. a nagy szabadság révén még dúsabban és vadabbul megterem a demokráciában is. hogy egyenrangú a fiaival. amely befészkelődött az oligarchiába és elveszejtette azt. és szóban és tettben vetélkedni akarnak velük. és az idegen is ugyanígy. és leigázza azt. csak hogy senki soha ne diktáljon nekik. SZÓKRATÉSZ: Ugyanaz a kór. így lesz egyenrangú a jövevény az őslakossal és viszont. az öregek meg közösködni akarnak a fiatalokkal. mindenáron utánozva őket. mint máshol. az úton szembejövőre rágázolnak. ADEIMANTOSZ: Valószínűleg. Nem is hinné. hogy itt még az állatok is mennyivel szabadosabbak. kutyába se veszi a szüleit. ha a legcsekélyebb alárendeltségre próbáljuk szorítani őket. növényekben. Majd elfelejtettem szóba hozni. de még nevelőjüket is. általában a fiatalok az öregekhez mérik magukat. nem győznek szellemeskedni és hízelegni nekik. csakhogy szabad legyen. vedd észbe mindezek summázott eredményét: mily érzékennyé lesz a polgárok lelke.hisz tudod . amelyből szerintem a türannisz születik. ADEIMANTOSZ: Saját álmomat mondtad el. aki nem látta. és hízeleg nekik. de még a lovak. csak hogy ne számítsanak mogorváknak és zsarnokiaknak. sőt retteg tőlük. mint a gazdáik.SZÓKRATÉSZ: Úgy. hogy az apa megszokja. amikor falura megyek! SZÓKRATÉSZ: Ami a lényeg. szamarak is úgy idomulnak. ellenkező végletű változást robbant ki az évszakokban.

SZÓKRATÉSZ: Ám. ADEIMANTOSZ: Érthető. csakúgy mint az oligarchiában. mit akarunk. az ilyen alkotmányban. a szertelen szabadságból támad a legvégső. a pipogyák a fullánktalanok. Ezek közül a legférfiasabbak válnak vezetőkké. hogy annál világosabban lássuk. legbőszebb szolgaság. SZÓKRATÉSZ: Csakhogy itt sokkal hevesebb. a pipogyábbak meg ezek alattvalóivá. de épp a demokráciából születik. a többi meg a szószék köré ülve dong. aki mást akar. SZÓKRATÉSZ: Ez a két fajzat támaszt minden zavart valamennyi alkotmányban. ADEIMANTOSZ: Valószínűleg. magán-. ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Az oligarchiában ezt nem tisztelik. ADEIMANTOSZ: Melyik? . jó állami törvényhozónak nem kevésbé. Az első rész. az a herefajzat. ADEIMANTOSZ: Helyesen tettük. Jó orvosnak. sőt az uralomból is ki van rekesztve. úgy látszik. ADEIMANTOSZ: Igazad van. szertelen szolgaságba csap át. mint az oligarchiában. szinte mindent ezek intéznek. és nem engedi szóhoz jutni azt. s ha már igen. azt hiszem. a demokráciában kevés kivétellel szinte ez a csoport ül a fő helyen. azért gyakorlatlan és erőtlen marad. hanem hogy mi az a kór. ADEIMANTOSZ: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Gondolatban osszuk háromfelé a demokráciát. Három társadalmi réteg: herék. és állami életben egyaránt. ADEIMANTOSZ: Valóban. mint az oligarchiában. szegények. a viasszal együtt a lehető legszaporábban eltávolítsa őket. és közülük épp a leghevesebbek ágálnak és cselekszenek. SZÓKRATÉSZ: Hihetőleg a türannisz nem más alkotmányból. ADEIMANTOSZ: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: Egy másik csoport is mindig élesen kiválik a tömegből. mint a testben a nyál és az epe. hogy ezek be ne fészkelődjenek. amely éppúgy feltámad a demokráciában. nem ezt kérdezted. amint valóban is így oszlik meg.SZÓKRATÉSZ: A szertelen szabadság. ADEIMANTOSZ: Zeuszra! Mindenképpen! SZÓKRATÉSZ: Vegyük a dolgot így. mindnyájukat a herékhez hasonlítottuk: a férfiasak a fullánkos herék. gazdagok SZÓKRATÉSZ: Én a mihaszna és tékozló emberek fajtájára gondoltam. a szabadság révén fészkel meg benne. valamint bölcs méhésznek már messze előre vigyáznia kell mindenekelőtt. és rabszolgaságot szül. kevés kivétellel.

akár nem. ahogy épp lehet. SZÓKRATÉSZ: Világos. végül is. nem szántszándékkal. kénytelenek a nép előtt szóval és tettel úgy védekezni. és a köznépnek is osztanak belőle. abból sarjad ki. SZÓKRATÉSZ: A harmadik csoport a köznép. hogy a köznép . hiszen ezt a bajt is a fullánkos herék csiholták. akár akarják. akik a közügyekkel nem törődnek. perek és belső harcok. mikor látják. ADEIMANTOSZ: Alighanem. ADEIMANTOSZ: Úgy ám! SZÓKRATÉSZ: Nemde. hogy ármánykodnak a nép ellen és oligarcha-pártiak. az ilyen gazdagokat hívják a „herék eledelének”. Ám nem verődik egybe. hanem tudatlanságból és fölbujtóitól félrevezetve . ADEIMANTOSZ: Tökéletesen így van. persze a zömét maguknak teszik félre. ezek a legrendezettebb természetűek és messze a leggazdagabbak. SZÓKRATÉSZ: Akiktől a vagyont elkaparintják. persze a demokráciában ez a legnépesebb réteg. SZÓKRATÉSZ: A heréknek tőlük jut a legtöbb méz és a legkönnyebben. a többiek azzal vádolják őket. SZÓKRATÉSZ: Mindig övé is lesz a méz. ADEIMANTOSZ: De mennyire. SZÓKRATÉSZ: Következnek a feljelentések. szurkálva őket.jogtalanul árt nekik. ADEIMANTOSZ: Kis emberekből hogyan is szívnának ki valamit is? SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. csak ha mézet szimatol. ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Még ha nem is akarnának semmi újítást. ADEIMANTOSZ: Igen.nem szándékosan. A nép vezért keres SZÓKRATÉSZ: Ugye a nép mindig kiemel valakit a feje fölé és azt támogatja. s ha egybeverődik. a kétkezi gürcölők. ADEIMANTOSZ: Valószínűleg. hizlalja naggyá? ADEIMANTOSZ: Ezt szokta. mert a főkolomposok megtehetik. . ADEIMANTOSZ: Így aztán a népnek is jut. annak gyökere mindig a népvezérségben rejlik. igazán oligarcha-pártiakká válnak. hogy a gazdagoktól a vagyont elkaparintják.SZÓKRATÉSZ: Ahol mindenki a pénzt hajhássza. és vagyonuk úgyszólván semmi. hogy mikor türannosz nő föl. XVI. ADEIMANTOSZ: Napnál világosabb. döntő a szava.

ADEIMANTOSZ: Micsoda? SZÓKRATÉSZ: Aki egyszer megkóstolta az emberhúst. akik idejutottak. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Nem ugyanaz teljesedik be a népvezérrel. embereket száműz és gyilkol.emberből farkassá . ó. nem tartóztatja meg magát önnön törzse vérének ontásától. nem mint türannosz jelenik-e meg? ADEIMANTOSZ: De igen. SZÓKRATÉSZ: Ugye épp ő bujtogat a vagyonosak ellen? ADEIMANTOSZ: Ő. . és utóbb ellenségei fejére tiporva visszatér. önmagát viszont biztonságban érzi. mind előállnak a türannoszok közismert kérésével: testőrséget kérnek a néptől.SZÓKRATÉSZ: Mi hát a vezérből zsarnokká változás kezdete? Mikor a vezér arra vetemedik. ami a mítosz szerint az árkádiai Zeusz Lükeiosz szentélyénél történt.” ADEIMANTOSZ: Máskülönben nem is volna módja „restellni. akit elfognak. embert öl. SZÓKRATÉSZ: És ha azok már nem tudják kiverni vagy a nép előtt bevádolva kivégeztetni. vérrel mocskolja magát. az szükségképpen farkassá változik. SZÓKRATÉSZ: A nép ezt meg is adja. SZÓKRATÉSZ: És ha elűzték. hogy elemészti ellenlábasa. a bírák elé idézi őket. akkor azt teszi..” SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem.válik? ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. melyet más áldozati állatok zsigerei közé vagdaltak. cimborám. vagy türannosszá . alattomosan ígérget adósságelengedést és földosztást .. aki magával rántva az őt ész nélkül követő tömeget. iparkodnak majd erőszakos halállal. amit Kroiszosznak a jóslat tanácsolt: „Hermosznak kavicsos medréhez futni ne restellj!. halál fia! ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. ADEIMANTOSZ: Általában így szokott lenni. ADEIMANTOSZ: Nagyon is.vajon az ilyennek nem az lesz-e a végzete.. hogy épp a pénzéért a nép ellenségének vádolják. hogy a nép segítője biztonságban legyen. összeesküvéssel alattomban gátat vetni neki. rokonvért kóstol szentségtelen nyelvével és szájával. ahogy szokták. Vagy nem hallottad ezt a mítoszt? ADEIMANTOSZ: De igen. hanem hamis vádakkal. Hogyan lép fel a türannosz? Mik a jellegzetes tulajdonságai? SZÓKRATÉSZ: Ekkor. SZÓKRATÉSZ: Mikor aztán a pénzes ember látja. mert félti emberét..

nem győzi mondani. hogy ő nem türannosz. hogy teljes hosszával a porban nem nyúlt el. ki nagyratörő. akár nem. és meghagyják. földet oszt a népnek és tányérnyalóinak. ami jó. nyájasan köszönti. először is folyton háborúkat gerjeszt. SZÓKRATÉSZ: Az első napokban és időkben. míg meg nem tisztítja tőlük az államot. ADEIMANTOSZ: Szép kis „tisztogatás”. és úgy tesz.SZÓKRATÉSZ: A népvezér pedig. ADEIMANTOSZ: Valószínűleg. ADEIMANTOSZ: Világos. mindezek miatt vajon nem kényszerül-e folyton háborút kavarni? ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. ott feszít az állam harckocsiján.az ellenség kezére játszva őket -. SZÓKRATÉSZ: És gondolom. SZÓKRATÉSZ: Ám ha ezt teszi. külső ellenfelei közül egyesekkel megbékél. a türannoszok épp ellenkezőleg. ADEIMANTOSZ: Világos. mivel egyesekre gyanakszik. ki bölcs. hogy ezeket valami ürüggyel eleméssze . ADEIMANTOSZ: Nyilván. SZÓKRATÉSZ: Elemezzük talán ennek a férfinak a boldogságát. SZÓKRATÉSZ: Épp ellenkezője az orvos test-tisztogatásának: ezek a salakot vonják ki a testből. magánemberként és hivatalosan fűt-fát ígér. míg nem marad sem barátja. akibe csak belebotlik. ADEIMANTOSZ: Miért ne? XVII. nagyon is. mint vezérből támadt tökéletes türannosz. SZÓKRATÉSZ: Mikor aztán. amelybe ilyen halandó veszi be magát? ADEIMANTOSZ: Elemezzük. nem tesznek lakatot a szájukra. akik őt hatalomra segítették . hanem leterítve sok mást. és kezdik bírálni üzelmeit előtte és egymás között. és így már nyugton lehet tőlük. ki gazdag. világos. és fondorkodni ellenük. hogy szabadságszeretetükben nem szenvedhetik uralmát. kénytelen ezekben mind ellenséget gyanítani. hogy akár akarja. a mindennapi előteremtésével veszkődjenek. mintha jámbor és szelíd lenne? ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. ugye mindenkire csak mosolyog. persze éppen a legbátrabbak. és azét az államét. a polgárok mindinkább meggyűlölik? ADEIMANTOSZ: Meg ám! SZÓKRATÉSZ: Erre mind többen. ezeket mind el kell távolítania vagy el kell pusztítania. hogy a folytonos adózástól elszegényedve.maguk is nagy hatalmúak -. SZÓKRATÉSZ: Ébren kell fürkésznie: ki vitéz. hogy a nép rá legyen utalva mint vezérre. másokat orvul elveszejt. és olyan „szerencsés”. elengedi az adósságokat. SZÓKRATÉSZ: Ha uralmon akar maradni. sem ellensége valamit érő. SZÓKRATÉSZ: De azért is. . gondolom. s minél kevésbé fondorkodjanak ellene.

SZÓKRATÉSZ: Ezek a „cimborák” aztán ugye nem győzik csodálni. ADEIMANTOSZ: És a türanniszt „isteninek” magasztalta és más efféléket zengett. SZÓKRATÉSZ: „Szerencsés” végzetének bilincseit hordja. ADEIMANTOSZ: Úgy ám! Hisz ezek lesznek hozzá a leghívebbek.bölcsek lévén . . SZÓKRATÉSZ: És kik lesznek hívek hozzá? Honnan keríti őket? ADEIMANTOSZ: Jönnek maguktól seregestül.bizonyára megbocsátanak nekünk és a mienkkel rokon alkotmányban élőknek. és az új polgárok sülvefőve vele vannak. méghozzá az idegenből idevetődötteket! ADEIMANTOSZ: Azt hiszem. annál több és hívebb testőrre van utalva.ADEIMANTOSZ: Kényszerül erre.vagy ne éljen többé. SZÓKRATÉSZ: Ezek a tragédiaköltők . hogy felszabadítsa őket és testőreiül szegődtesse. hanem a többi költők is. amely azt parancsolja. ha nem bocsátjuk be államunkba őket. akik körülötte legyeskednek. a türannisz dicsőítőit. XVIII.nyilván azokat mondta bölcseknek. míg a tisztességesek gyűlölik és bújnak előle. szinte röpülnek. s különösképpen Euripidészt? ADEIMANTOSZ: Miért? SZÓKRATÉSZ: Hisz ő zendítette meg azt a mázsás igazságot: a „bölccsel lakozva bölcsek lesznek a zsarnokok!” . ismét a heréket emlegeted. ha ilyen barátai és hívei vannak. SZÓKRATÉSZ: Milyen „szerencsésnek” mondhatod ezt a türannoszt. ADEIMANTOSZ: Mit is tehetnek mást? SZÓKRATÉSZ: És nem méltán tartjuk-e a tragédiát a bölcsesség forrásának. A türannosz testőrsége és környezete SZÓKRATÉSZ: Minél jobban megutálják a polgárok az ilyen üzelmei miatt. SZÓKRATÉSZ: És a helybeliek közül vajon kikre számít? ADEIMANTOSZ: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Nyilván a polgároktól elkaparintott rabszolgákra. ADEIMANTOSZ: Ez így van bizony. nemcsak ő. hogy csupa gazember között éljen. igazam van. SZÓKRATÉSZ: A kutyafáját. miután az igaziakat már eltávolította! ADEIMANTOSZ: Márpedig ezekre van utalva. ha fenn akar maradni. ha zsoldot fizet. ADEIMANTOSZ: Jól mondod. akik gyűlölik .

akkor a nép legyen rabszolgája szolgáinak. és kibontakozva milyen is? ADEIMANTOSZ: Épp eléggé kimutattuk. és amíg futja az elkótyavetyélésből. hogy aztán. mint mikor az apa kizavarja házából a fiát. és a túlzott alkalmatlan szabadság helyett a legkutyább és legkeservesebb zsarnokságot nyerte.hanem hogy irányításával megszabaduljon a gazdagoktól. mint születik a türannisz a demokráciában. A nép . annál jobban csökken a tiszteletük.a szabadok szolgálatának füstje elől szaladva a rabszolgák zsarnokságának tüzébe bukott. XIX. mintha kifulladna a velük szaladásban. SZÓKRATÉSZ: Vajon nincs-e igazunk. hanem épp ellenkezőleg: a fiú tartsa el az apát. SZÓKRATÉSZ: S hozzá még zsoldot is húznak. még el is tángálja? ADEIMANTOSZ: El. SZÓKRATÉSZ: És ha ennek vége? ADEIMANTOSZ: Akkor világos.ahogy mondják . no meg ivótársai. tartja el őt is. összecsődítvén a csőcseléket. azt hiszem. és kitüntetésben részesülnek. ez a közismert türannosz-módi. és szülőt öregségére cserbenhagyónak . és úgy tesz. SZÓKRATÉSZ: Más államokban. megbocsátanak.a türannoszoktól. akkor majd rádöbben a nép. először azt tékozolja el. és ha nem hallgat rá. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. amely őt felemelte. hogy az apai örökségből költekezik maga is. népes. és nem azért szülte ő a türannoszt. és nagy meggyőző zsoldos-zengéssel a türannisz és a demokrácia irányába terelik az alkotmányokat.ADEIMANTOSZ: Azt hiszem. az állam úgynevezett szép és jó testű-lelkű kiválóitól. A köznép. és ha megparancsolja: pusztuljon az államból ő is.Beszéljünk újra a türannosz csinos. vajon miből táplálja? ADEIMANTOSZ: Világos. De előbb elveszi a fegyvereit. hiszen eléggé alaposan kimutattuk. és hogy gyengébb erejével most erősebbeket akar kiűzni. táplálja őt is és egyéb tányérnyalóit . SZÓKRATÉSZ: Értem már. támogatott és hizlalt. ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. addig a népre mérsékeltebb adókat ró. legalábbis az udvariasabbak. cimborái. mily szörnyeteget szült. SZÓKRATÉSZ: Hogy mondod? A türannosz erőszakoskodni mer apjával. ha már felnőtt.és ez természetes! . s másodsoron a demokráciától: ám minél magasabbra vergődnek az alkotmányok csúcsain. tarkabarka. ivócimboráival együtt? ADEIMANTOSZ: Zeuszra. hogy az apa tartsa el viruló fiát. SZÓKRATÉSZ: Hát apagyilkosnak fested a türannoszt. . ADEIMANTOSZ: Nagyon is. szabadon csellenghetnek. SZÓKRATÉSZ: Mit mondasz? És ha a nép zúgolódik: nem igazság. segítette uralomra. főleg . mindig változó táboráról. SZÓKRATÉSZ: Elnézést a kitérésért! .azt hiszem. barátnői is. ha van a városban templomi kincstár. cimboráit is. híveivel együtt. ADEIMANTOSZ: Nagyon is így szokott lenni.

Kilencedik könyv
A türannisz embere I. SZÓKRATÉSZ: Hátra van még, hogy megszemléljük a türannisz emberét: hogyan alakul ki a demokratikusból; milyen és hogyan él; szerencsétlen-e vagy boldog. ADEIMANTOSZ: Igen, ez van még hátra. SZÓKRATÉSZ: Tudod-e, mi hiányzik ehhez? ADEIMANTOSZ: Mi? SZÓKRATÉSZ: Még nem tisztáztuk eléggé a különböző vágyakat: melyek azok és milyenek. Ennek hiányában vizsgálódásunk bizonytalan maradna. ADEIMANTOSZ: Ugye ezt a hiányt még időben pótolhatjuk?

Az ember lelke mélyén egy gonosztevő szunnyad SZÓKRATÉSZ: De mennyire! Vizsgáld meg, jól látom-e. A nem szükséges vágyak és élvezetek között akadnak törvénysértők is, s ezek bárkiben föltámadhatnak, de ha őket a törvények és a jobb vágyak az értelemmel összhangban megzabolázzák: egyeseknél teljesen lelohadnak, vagy csak nyomokban és meggyöngülve maradnak vissza, másoknál viszont számosabban és erőteljesebben. ADEIMANTOSZ: Mely vágyakra gondolsz? SZÓKRATÉSZ: Amelyek álmainkban támadnak, amikor a lélek többi része alszik, például a többin uralkodó nyugodt értelem; viszont a féktelen és állati rész, étellel-itallal eltöltekezve felszökken, és lerázva az álmot, elszabadul, hogy kiélje a maga kéjeit. Tudod, ilyenkor e kiélésben mindenre képes, mint aki föloldódott kötelékeiből, és minden szégyenkezéstől és belátástól megszabadult; nem riad vissza még az anyjával való közösüléstől sem - azt hiszi, szabad - vagy bárki emberrel, istennel vagy állattal való közösüléstől; megöl bárkit és fal ételt rogyásig; egyszóval nem riad vissza semmi esztelenségtől és gyalázattól. ADEIMANTOSZ: Tökéletesen igazad van. SZÓKRATÉSZ: Viszont, szerintem, ha valaki egész lényében egészséges, és álomba merül, miután értelmét fölserkentette és jóllakatta szép gondolatokkal és vizsgálódásokkal, és így eljut a tiszta önszemléletre; és lelkének vágyakozó részét sem hagyja éhezni, de túl se töltekezteti, hagyja, hogy békén elnyugodjék és ne kavarja föl a lélek legkülönb részét örömmel vagy fájdalommal, hanem engedje, hogy az magába merülve csak önmagát szemlélje, és törekedjék megismerni, amit nem tud: múltból, jelenből, jövőből; hasonlóképpen megcsitítja lelke indulatos részét is, és nem valakire haragudva, háborgó indulattal tér álomba, hanem két alsóbb lélekrészét megcsöndesítve, csak a harmadik részt: az értelem fészkét serkentve - ha így

nyugoszik el, ilyen állapotban ragadhatja meg legjobban az igazságot, és így zavarják legkevésbé bűnös álomképzelgései. ADEIMANTOSZ: Tökéletesen így gondolom én is. SZÓKRATÉSZ: Hanem ezzel beszédünk kicsit elkalandozott. Amit meg akartunk tudni, az a következő: mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon is mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan. Vizsgáld meg, vajon igazam van-e; elfogadod-e te is? ADEIMANTOSZ: Elfogadom. II. SZÓKRATÉSZ: Emlékezz vissza, milyennek ábrázoltuk a demokrácia emberét. Gyerekkorától fogva fukar apa nevelte, aki csak a pénzszerzés vágyát becsülte, s azt, ami nem ilyen hasznot hajtó, mint a hiú játék és a fényűzés, azt megvetette. Így van? ADEIMANTOSZ: Igen. SZÓKRATÉSZ: Amikor ez az ifjú találkozott holmi finomabb uraságokkal, akik az előbb ábrázolt vágyakkal voltak eltelve, akkor ő, apja fukarságának gyűlöletében, belevetette magát a fennhéjázásba, és eme jómadarak életvitelébe. Ám megrontóinál jóravalóbb természetű lévén, némi ingadozás után a kétféle életmód között rálelt a középszerre: véleménye szerint mértéktartóan élvezi ezt is, azt is, és szabad emberhez méltó törvénytisztelő életet él, az oligarchikus emberből demokratikussá válva. ADEIMANTOSZ: Igen, ez volt a véleményünk az ilyen emberről. SZÓKRATÉSZ: Most képzeld el, hogy ő már megöregedett, és van egy ugyanilyen életmódban nevelődő fia. ADEIMANTOSZ: Elképzeltem. SZÓKRATÉSZ: Képzeld el azt is, hogy ezzel a fiúval ugyanaz történik, mint apjával: elcsábítják mindenféle gazságra, amit csábítói teljes szabadságnak hívnak. Apja és a többi rokona próbál segíteni rajta, hogy a középszeren megállapodjék; amazok meg ennek éppen ellene tartanak. Ha őt aztán ezek a szörnyű varázslók és zsarnokcsinálók nem remélhetik másként hatalmukba keríteni, minden fortéllyal szenvedélyt - Erószt - támasztanak benne, a lustálkodásra és a házi javak eltékozlására űző vágy fölbujtóját, ezt a nagy szárnyas herét. Vagy azt hiszed, valami más volna az ilyenek szenvedélye? ADEIMANTOSZ: Dehogy hiszem.

Erósz türannosz SZÓKRATÉSZ: No és ha e szenvedély körül duruzsolnak még a többi vágyak is, tele tömjénnel, drága kenettel, koszorúkkal, borral és az ilyen együttlétek gyönyöreivel, és azt még csak táplálják és a végsőkig csigázzák, és a sóvárgás fullánkját támasztják e herébe - akkor Erósz, a léleknek ez a parancsnoka az eszelősségek őrségével övezi föl magát, és ha föllel még benne némi derékséget, tisztességre valló vágyakat, megöli azokat és kitaszigálja belőle, míg meg nem tisztítja minden józanságtól és be nem tölti egészen a belevonszolt eszelősséggel. ADEIMANTOSZ: Tökéletesen ábrázoltad a türannoszi férfi keletkezését.

SZÓKRATÉSZ: Vajon nem nevezik éppen ezt a szenvedélyt - Erószt - türannosznak? ADEIMANTOSZ: Úgy látszik. SZÓKRATÉSZ: A berúgott ember gondolkozása eleve türannoszi. ADEIMANTOSZ: Az. SZÓKRATÉSZ: És ez a megkergült és eszelős ember a siker reményében megkísérli, hogy uralkodjék nemcsak az embereken, de még az isteneken is. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: A türannisz emberévé, ó, isteni barátom, akkor válik valaki, ha természeténél fogva vagy életmódja által, vagy mindkettő révén részegessé, kéjenccé és búskomorrá lett. ADEIMANTOSZ: Mindenestül. III. SZÓKRATÉSZ: Így válik az ember türannoszivá. De vajon hogyan él? ADEIMANTOSZ: Ezt is te mondd meg nekem - ahogy tréfából szokták mondani. SZÓKRATÉSZ: Mondom. Ezek után, gondolom, ünnepeket és felvonulásokat szerveznek, s dőzsöléseikhez hetérákat kerítenek, s más ilyesmiket azok, akikben Erósz türannosz lakozik, és kormányozza teljes lelküket. ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. SZÓKRATÉSZ: Ugye sokféle szörnyű vágyak sarjadoznak belőle nappal-éjjel, és sok mindent követelnek. ADEIMANTOSZ: Sok mindent bizony. SZÓKRATÉSZ: Felemésztik az illető jövedelmét. ADEIMANTOSZ: De fel ám! SZÓKRATÉSZ: Akkor adósságot csinál, és örökségét eltékozolja. ADEIMANTOSZ: Persze. SZÓKRATÉSZ: És amikor már mindent eltékozolt, ugye szükségképpen bömbölni kezdenek a lelkébe fészkelt orcátlan vágyak, s az emberek pedig, hajszolva a többi vágytól és különösképpen magától Erósztól, ki mind a többi vágyakat testőréül felövezte, őrjöngésbe esnek, és azt vizslatják, kinek mije van, mit lehetne csellel vagy erővel elorozni attól. ADEIMANTOSZ: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: Szükségképpen rabolnak, ahonnan csak tudnak, vagy nagy-nagy kínokban emésztődnek. ADEIMANTOSZ: Szükségképpen. SZÓKRATÉSZ: És ahogy a benne utóbb föltámadt gyönyörök fölülkerekednek a régebbieken, s elrabolják azok tulajdonát, nemde ugyanígy kíván majd emberünk - ifjabb lévén fölülkerekedni apján és anyján, és mindenüket elkaparintani; ha már az örökségét eltékozolta, akkor apjáét elosztogatni. ADEIMANTOSZ: Miért ne?

SZÓKRATÉSZ: És ha szülei önként nem tágítanak, akkor megpróbálja őket meglopni és rászedni. ADEIMANTOSZ: Gondolom, igen. SZÓKRATÉSZ: És ha az öreg és az agg nő ellenáll és védekezik, csodálatos barátom, vajon kíméli-e őket, és visszariad-e a zsarnoki tettől? ADEIMANTOSZ: Szerintem az ilyen ember szülei nem sok jót remélhetnek. SZÓKRATÉSZ: Zeuszra, ó, Adeimantosz, az ilyen egy nemrég megismert, mihaszna barátnő miatt az ő gyermekkori barátnőjét, nélkülözhetetlen anyját és egy egészen új, csinos, de mihaszna barátért az ő legrégibb barátját, nélkülözhetetlen agg apját vajon veréssel illetné, és rabszolgájává tenné ezeknek, ha épp őket egy házban lakatná? ADEIMANTOSZ: Zeuszra, igen. SZÓKRATÉSZ: Boldog lehet, akinek ilyen zsarnok a fia. ADEIMANTOSZ: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: Na és, ha az apai, anyai vagyonnak nyakára hágott, és magába gyűjtötte a gyönyörök falkáját, ugye először nekilát valaki háza falát megásni, vagy kikutatni egy késő éjjel kódorgónak a köntösét, vagy templomot kifosztani? Igazságosnak ítélt hajdani nézeteit, és a gyerekkorában tanultakat - mi szép, mi rút - most önmaga segédletével legyőzik e rabságból szabadult, s Erószt testőrként kísérő újabb nézetei, amelyek előbb - amikor lélekben még demokratikus emberként élt - a törvények és az atyai tekintély alatt még csak álmában merültek föl, most azonban ő Erósz türannosz uralma alatt fényes nappal is olyan szörnyeteggé változott, amilyen azelőtt még álmában is csak ritkán volt: nem riad vissza a szörnyű gyilkolástól sem, semmiféle ételtől, semmiféle tettől. Hanem ez a nagy türannosz Erósz végső féktelenségben és törvénytelenségben él, tombol benne egyeduralkodóként: úgy tartja őt a markában, mint a türannosz az államot, és hajszolja végső vakmerésre; ebből töltekezteti a maga és az őt körülhemzsegő horda kényét, mely horda részben a rossz társaság révén kívülről tört be a lelkébe, részben saját lényének rossz tulajdonságaiból fakadt föl és szabadult. Vagy az ilyennek az élete más volna? ADEIMANTOSZ: Nem. Éppen hogy ilyen. SZÓKRATÉSZ: Ám ha csak kevés akad ilyen az államban, és a nagy tömeg józan marad, akkor az a kevés kivándorol és idegen türannosz szolgálatába áll, vagy elszegődik zsoldosnak, ha valahol éppen háború dúl. Ha viszont mindenütt béke és nyugalom honol, akkor az ilyen otthon marad, és holmi kisebb gaztettekre vetemedik. ADEIMANTOSZ: Ezeken mit értesz? SZÓKRATÉSZ: Például rabol, falat bont, erszényt metsz, ruhát lop, kifoszt templomot, rabszolgákkal kereskedik, aztán ha jó a beszélőkéje, följelent, hamisan tanúzik, és hagyja magát megvesztegetni. ADEIMANTOSZ: Ezek csak akkor kis gonosztettek, ha kevés jómadár teszi őket. SZÓKRATÉSZ: A kicsi csak a nagyhoz képest kicsi, és üzelmük egy türannosz alatt sínylődő állam nyomorúságához és szerencsétlenségéhez képest - ahogy mondják - nem sokat nyom a latban. De ha egy városban sok ilyen támad, és sokan csapódnak hozzájuk, és érzik saját sokaságukat, akkor ezek fogják az államban az esztelen csőcselék segédletével megszülni a

amilyen szerintünk álmában szokott lenni. ha éppen egyeduralkodó lehet. és minél tovább zsarnokoskodik. ha a többiek ekkor önként engednek neki. ADEIMANTOSZ: Helyes. SZÓKRATÉSZ: Ez történik. és hajlandó mindenre. akkor meg ő alázkodik meg mások előtt. akinek a lelkében a legnagyobb és legerősebb türannosz Erósz lakik. anyjával . GLAUKÓN: Szükségképpen. SZÓKRATÉSZ: Az ilyen úgy éli le egész életét. SZÓKRATÉSZ: Ugye ilyenné válik a természete szerint leginkább türannoszi hajlamú férfi.türannoszt: közülük éppen azt. vagy szolgája másnak. És aki huzamosabban és a leginkább zsarnokoskodik. SZÓKRATÉSZ: Jogosan nevezzük az ilyent álnoknak? ADEIMANTOSZ: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Mégpedig a lehető legigazságtalanabbnak.most már elbánik a hazájával is. mert a zsarnoktermészettel a szabadság és az igazi barátság nem fér össze. hogy nincs igazi barátja: vagy fölöttese. Hiszen az ilyen férfi szenvedélyének éppen ez volt a célja. SZÓKRATÉSZ: Foglaljuk össze a leghitványabb ember jellemét! Aki ébrenlétében olyan. annál inkább ilyen. Az igazságtalan a legnyomorultabb. az a leginkább és a leghosszabb ideig nyomorult.ahogy egykor cudarul bánt apjával. mert épp ez a legzsarnokibb. és ezekkel igázza le és kormányozza a hajdan oly hőn szeretett anyai földet . ADEIMANTOSZ: Joggal. SZÓKRATÉSZ: Nos ha valaki a leghitványabbnak bizonyul. vagy ha épp neki kell valami. ADEIMANTOSZ: Nagyon is így viselkednek. mielőtt uralomra jutna. ADEIMANTOSZ: Nagyon is helyesen. ám ha az állam ellenáll.ahogy a krétaiak nevezik a hazát. az egyben a legnyomorultabb. ha az előbb már egyetértettünk az igazságosság lényegében. IV. ADEIMANTOSZ: Mindenképpen ez. ha bír: behívja külföldi cimboráit. csak hogy behízelegje magát kegyeikbe. az igazságos a legboldogabb GLAUKÓN (átveszi a szót Adeimantosztól): Szükségképpen. . Először is a másokkal együttlétben a hízelgők és a neki minden szolgálatra készek társaságát keresi. Erről a sokaság sokféleképpen vélekedik. akkor a türannosz . SZÓKRATÉSZ: Az ilyen a következőképpen viselkedik. már meg sem ismeri jótevőjét. ám ha elérte célját. ADEIMANTOSZ: Bizonyosan.

aki képes teljes szellemi koncentrációval elmerülni ama férfi jellemébe és azt megérteni. mindennapi életében. a türannisz a legrosszabb. vagy másképpen? Ne vezessen félre az. és nincs boldogabb a királyságnál. ahol színpadi pózaitól lemeztelenítve mutatkozik. vagy az állam veszedelmei közepette . nemde. a türanniszt szabadnak tartod vagy rabszolgának? . GLAUKÓN: Helyesen tennéd. tegyük fel. aki együtt élt a türannosszal. felszólítanánk. belemerülve az egészbe és kifürkészve mindent. jelentse meg nekünk: vajon boldog-e a türannosz vagy boldogtalan a többi emberhez viszonyítva. ha fölszólítanád. szemléld meg egyiket is. látta. Világos. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Erény dolgában hogyan viszonyul a türannosz által leigázott állam az általunk először ábrázolt királysághoz? GLAUKÓN: A legszélsőbb ellentétek: a királyság a legjobb állam. Emlékszel. hogy ember és állam hasonlít egymáshoz. és határozd meg állapotukat. és azt kell vizsgálnunk. ha akarod. aki mindezt átélte. mint viszonylik hozzátartozóihoz különösen ott.nos. és holmi gyerekmódra nem ítéli meg felületesen . másikat is. SZÓKRATÉSZ: Nem azt kérdeztem. a türannosz élete mindenkiénél nyomorultabb SZÓKRATÉSZ: Ahogy az egyik államforma viszonyul az erény és a boldogság dolgában a másik államformához. hogy mi képesek vagyunk ebben ítéletet alkotni. hogy csak a türannoszt szemléljük vagy közvetlen környezetét. GLAUKÓN: Buzdításod helyes. SZÓKRATÉSZ: Hogy legyen. Hiszen ez világos. helyesen követelném: csak az mondhat róla méltányos ítéletet. GLAUKÓN: Tegyük fel. SZÓKRATÉSZ: Kezdd így a nyomozást. SZÓKRATÉSZ: Ha ugyanezt a vizsgálatot követelném meg az embert illetően is. mindnyájunknak meg kell hallgatnunk egy helyes ítélőképességű férfiút. aki kérdéseinkre válaszol. ha ezt az embert.félrevezettetve a türannoszélet külsőségeitől -. mint a demokrata férfi a demokrata államhoz.. mégpedig személyes tapasztalat alapján. hanem előbb bele kell hatolnunk az egész államba. Úgy vélem. és ugyanígy a többi is? GLAUKÓN: Persze. részt vett házi. így alakítsuk ki véleményünket. A boldogság vagy nyomorúság dolgában ugyanúgy ítélsz-e.SZÓKRATÉSZ: Ugye a zsarnoki férfi a türannosz által leigázott államhoz hasonlóan viszonyul. hanem átlátja a lényeget. hogy melyiket ítéled ennek vagy annak. V. ugyanúgy viszonyul az egyik férfi a másikhoz. Első: államforma és egyén megfelel egymásnak. hogy nincs nyomorúságosabb állam a türannisznál. Három bizonyíték a türannosz boldogtalanságára.. GLAUKÓN: Milyen állapotukat? SZÓKRATÉSZ: Szóljunk először az államról.

mint ebben a türannosz által leigázott férfiban. SZÓKRATÉSZ: Minek tartod az ilyen lelket? Rabszolgának vagy szabadnak? GLAUKÓN: Természetesen rabszolgának. Az egész polgárság és köztük éppen a legkiválóbbak dicstelen és nyomorult szolgaságban sínylődnek. minek tartod a türannosz által leigázott férfit? . GLAUKÓN: Szükségképpen. GLAUKÓN: Miért is ne? SZÓKRATÉSZ: Szükségképpen milyen a türannosz által leigázott állam? Gazdag-e? Vagy szegény? GLAUKÓN: Szegény. mert ösztökétől szurdalva tele van zavarodottsággal és megbánással. a legesztelenebb.mármint a teljes lélek -. rabbá tett állam a legkevésbé érvényesíti saját akaratát. És mindezt tekintetbe véve. azt hiszed. rabszolgaság és elnyomás gyötri a lelkét. SZÓKRATÉSZ: Ugyanez a türannosz által leigázott lélek a legkevésbé cselekedheti. SZÓKRATÉSZ: Ha mindezt és a többi mást mind számba veszed. mint az államban. s annak éppen a legnemesebb részei lettek rabbá. könnyet és szenvedést? GLAUKÓN: Semmiképpen. más férfiban inkább háborognak. GLAUKÓN: A legkevésbé. SZÓKRATÉSZ: A türannosz által leigázott. SZÓKRATÉSZ: Így hát a türannosz által leigázott lélek is szegény és éhező? GLAUKÓN: Így is van.GLAUKÓN: A lehető legrabszolgábbnak. aki vágyaitól és szenvedélyeitől korbácsolva őrjöng? GLAUKÓN: Már hogy is ne. amit akar . SZÓKRATÉSZ: Ilyen hangulatok. SZÓKRATÉSZ: Mégis találsz benne urakat és szabadokat? GLAUKÓN: De csak nagyon keveset. ugye valamennyi közül ezt az államot ítéled a legnyomorultabbnak? GLAUKÓN: Vajon nem méltán? SZÓKRATÉSZ: Nagyon is. míg csak egyetlen kis része uralkodik rajta: éppen a legaljasabb. SZÓKRATÉSZ: Ha az egyes ember hasonló az államhoz. hogy az ilyen állam és az ilyen ember telve van szorongással? GLAUKÓN: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: És nem szükségszerű az is. akkor benne is ugyanaz a rend honol. SZÓKRATÉSZ: Egyik államban sem találunk több panaszt és nyögést.

micsoda szörnyű rettegés fogná el őt a maga. és nem félnek szolgáiktól. akik nem tűrnék.mondjuk ötven vagy még több rabszolga urát . GLAUKÓN: Miért is félnének? SZÓKRATÉSZ: Miért is. feleségét és gyermekeit. Vizsgálatunkat innen kezdve kell végiggondolnunk. Ezt az előbb mondottakból következtetem. SZÓKRATÉSZ: Ezt szépen mondtad. hátha megölik őket a rabszolgái? GLAUKÓN: Méltán retteghetne. a legszörnyűbben megtorolnák? . aki dúsgazdag az államban és sok rabszolgája van. GLAUKÓN: Csak ez a különbség. de nem élheti magánéletét. különben megölnék. No most ha egy isten ezt a gazdagot . hanem meg is kell győződni az igazságáról ilyenképpen. SZÓKRATÉSZ: Mindezekről nem elég vélekedni. Ugyanis az ilyenek helyzete hasonló a türannoszéhoz abban. GLAUKÓN: Igazad van. SZÓKRATÉSZ: Ebben nincs igazad. hogy még nagyobb tömegen.GLAUKÓN: Mind közül messze a legszerencsétlenebbnek. hogy egyik a másikon uralkodjék. GLAUKÓN: Ugyan miért? SZÓKRATÉSZ: Mert nem ő a legnyomorultabb. Tudod ennek az okát? GLAUKÓN: Már hogyne tudnám. hogy sokakon uralkodik. GLAUKÓN: Honnan? SZÓKRATÉSZ: Egy bizonyos magánember esetével. amit mondok. még ha nincs is kötelezve rá. Hiszen vizsgálódásunk legfőbb célja épp ez: mi a jó és mi a rossz élet. gyermekei és felesége életéért. mit gondolsz. SZÓKRATÉSZ: És ha az isten körételepítene sok szomszédot. gyáván hízelegni saját szolgáinak. GLAUKÓN: Ugyan ki volna az? SZÓKRATÉSZ: Aki türannoszhajlamú. GLAUKÓN: Igazad van. A különbség csak az. SZÓKRATÉSZ: Tudod. ahol senki más szabad ember nem segítene rajta. hanem az a szerencsétlenség éri. SZÓKRATÉSZ: Kénytelen volna egyes rabszolgáknak kedvezni. oda. és kitenné egy lakatlan pusztába vagyonával és rabszolgáival együtt. helyes-e.kiemelné az államból: őt. Mert az állam védi minden egyes polgárát. GLAUKÓN: Kénytelen volna. az ilyenek biztonságban élnek. GLAUKÓN: Hát ki? SZÓKRATÉSZ: Bizonyára találsz ennél még nyomorultabbat is. és fűt-fát ígérni nekik. és szabadon bocsátani őket. SZÓKRATÉSZ: Vizsgáld meg. hogy a végzet őt jelölte ki türannosznak. s ha őt ezen rajtakapnák.

hogy a türannosz szükségképpen gyűlölködő. boldogság és boldogtalanság kérdésében. GLAUKÓN: Ebben senki értelmes ember nem mond neked ellent. mégiscsak az az igazság. Úgy ahogy sorra bejöttek. aki a legjobb. akit te a legnyomorultabbnak ítéltél. GLAUKÓN: Tökéletesen így van. ideje nagy részét úgy éli le.GLAUKÓN: Ekkor még nagyobb bajban lenne. hogy másokon próbáljon uralkodni. szentségtörő és minden gonoszságnak befogadója és gerjesztője. és irigyli a többi polgárt. VI. akit te a legszerencsétlenebbnek ítéltél? GLAUKÓN: Kétségtelenül. aki még önmagán se tud. mintha kórusok volnának . hiszen egész életében csak retteg. mindezek következtében a lehető legnyomorultabb. mivel uralkodni tud saját magán. Olyan ez.ez pedig éppen a legkirályibb ember. hogy mind szabadon utazhat. hogy cingár. miket a többi szabad polgár annyira kedvel: begubózhat a házába. még az ünnepségeken sem vehet részt. te is tégy ítéletet: a boldogságban szerinted ki az első. SZÓKRATÉSZ: Hasonló fogságba bilincselve él a türannosz. mégis a többi állampolgár közül egyedül ő nem utazhat sehová. gondoktól kínozva-gyötörve. amilyennek ábrázoltuk: telve mindenféle szorongással és szenvedéllyel. az oligarchikust. GLAUKÓN: Könnyen ítélhetek. sőt még embertársait is ilyenekké teszi. a timokratikust. mint a versenyjátékokon a döntőbíró. és így sorba minősítsd mind az ötféle férfit: a királyságit. GLAUKÓN: Pompás hasonlatoddal kimondtad az igazat. SZÓKRATÉSZ: No most. legigazságosabb . aki a végső türannosz: leginkább elnyomja önmagát és alattvalóit. legszegényebbnek tetszik. és láthat minden szépet és jót. amit az előbb mondtunk. a türannosz. vágyait sose tudja kielégíteni. hiszen körül mindenünnen ellenség leselkednék rá. hanem más atlétákkal állandó küzdelemben és gyürkőzésben kellene élnie. hanem valami balvégzet zsarnokoskodni kényszerítette. ki a második. a demokratikust és a türannoszit. ha olyan a természete. SZÓKRATÉSZ: Az ilyen bajokból sokkal több gyümölcsöt szakít ez az önlelkét rosszul kormányzó férfi. aki a legaljasabbaknak hízeleg.úgy értékelem őket erény és hitványság. . És ugye hasonló? GLAUKÓN: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: És ha még ehhez hozzátesszük. mintha valaki arra kényszerülne. a legigazságtalanabbat. és uralma során előbbi mivoltához képest még ilyenebbé válik. SZÓKRATÉSZ: Akkor hát felfogadhatunk egy hírnököt vagy akár magam is kihirdethetem: Arisztón fia a legboldogabbnak azt ítélte. annak ez a nyomorult minden halandó közül a legínségesebbnek. s ha valaki képes átlátni a lélek teljességét. hogy az igazi türannosz valójában a legvégső alávetettség és szolgaság rabja. hűtlen. Szókratész! SZÓKRATÉSZ: Hát nem mindennél nyomorúságosabb ez az állapot? Nem él-e a türannosz még annál a férfinál is nyomorultabban. SZÓKRATÉSZ: Még ha valaki nem is hinné. barátságtalan. mert nem élhet magánéletet. mint egy asszony. a legnyomorultabbnak pedig a legcudarabbat ítélte. tehetetlen testével nem maradhatna meg magánembernek. Természeténél fogva kéjenc lélek. ha valóban hasonló az általa kormányzott állam jellegéhez.

SZÓKRATÉSZ: És azt is mindenki világosan látja. e megnevezéssel egyetlen fő vonására utalunk azért. és szerintem ehhez a józan ész szolgáltatja a második bizonyítékot. ezek gyönyöre is háromféle. és a legkevésbé töri magát a pénzért és a dicsőségért. hogy a megismerő rész csak azt akarja megtudni. GLAUKÓN: Mely bizonyítékot? SZÓKRATÉSZ: Mivel három lélekrész van. ami épp a döntő és legerősebb sajátsága: vágyódó résznek hívjuk hevessége miatt. GLAUKÓN: Helyes. vágya és hasonlóképpen az uralmi formája is. GLAUKÓN: Hogy gondolod ezt? SZÓKRATÉSZ: Az első rész . a harmadik rész sokféle fajtájú. hol az igazság. hogy az csak uralkodni akar. emberek előtt. SZÓKRATÉSZ: Helyes-e. A második. és pénzsóvárnak is hívjuk. SZÓKRATÉSZ: Úgy legyen! Ez hát az első bizonyíték. ha úgy tetszik. SZÓKRATÉSZ: Ugye. ami ezekkel jár. amivel indulatoskodik. ha győzni akarónak és becsvágyónak nevezzük? GLAUKÓN: De mennyire helyes. mivel az efféle vágyakat leginkább pénzzel lehet kielégíteni. ez. akár nem. italt és a szerelmeskedést kívánja. ha azt mondjuk. GLAUKÓN: Mi volna az? A második bizonyíték: a lélek három része és az ezeknek megfelelő háromféle gyönyörérzés. hanem arról neveztük el. úgyhogy jellegét nem tudjuk egyetlen névvel megjelölni. Mindegyiknek megvan a maga sajátos gyönyöre. SZÓKRATÉSZ: Akkor lényege szerint tudás. s mindazt. SZÓKRATÉSZ: És az indulatos részről ugye azt állítottuk. azt hiszem. hogy e lélekrészről szólva világos képet nyerjünk róla? És ugye helyesen nevezzük meg.így mondjuk -. ha pénzsóvárnak és nyereségvágyónak mondjuk? GLAUKÓN: Azt hiszem. Az értelem gyönyöre a legmagasabb rendű SZÓKRATÉSZ: Amiként az állam három csoportra oszlik. győzni és dicsőséget szerezni? GLAUKÓN: Nagyon is.GLAUKÓN: Így legyen hát kihirdetve. SZÓKRATÉSZ: Tegyem még hozzá vagy ne: akár rejtve marad az istenek. az egyéni léleknek is három része van. GLAUKÓN: Tedd csak hozzá! VII. amivel az ember megért valamit. hogy ennek a lélekrésznek a szeretete és gyönyöre a nyereségre irányul. GLAUKÓN: A lehető legkevésbé. . a második. ahogyan az ételt.és bölcsességszeretőnek nevezhetnénk.

GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Kinek-kinek a lelkében vagy ez. szerinte azok messze vannak az igazi gyönyörtől. SZÓKRATÉSZ: És ha ezt a három embert sorra kifaggatnád. és csak kényszerűségnek nevezi őket. melyik rútabbul. hogy a bölcsességszerető hogyan értékeli a többi életformából adódó gyönyört ahhoz képest. GLAUKÓN: Természetesen. hogy a nyereség gyönyöréhez képest a megbecsülés és a tanulás gyönyöre semmiség. SZÓKRATÉSZ: És a becsvágyó? Ugye a pénzszerzés gyönyörét közönségesnek ítélné. a gondolkozáson és a logikán? Vagy tudsz ezeknél jobb szempontot? GLAUKÓN: Nem én! SZÓKRATÉSZ: Gondold meg: e három férfi közül az általunk említett gyönyörökben melyik a legtapasztaltabb? Ha a nyereségvágyó meg akarja ismerni az igazság lényegét. . hacsak nem hoz pénzt. hogy a dolgok lényegét megértő élvezete milyen édes. vajon tapasztaltabbnak tűnik föl a tudás gyönyörében. a győzni szerető és a nyereségvágyó. SZÓKRATÉSZ: Ezek szerint háromfajta ember van: a bölcsességszerető. melyiké gyötrelmes ugyan hogyan tudhatnánk meg. hogy melyiké kellemesebb. éspedig nem abban. Ugyan min alapul a helyes ítélet? Nemde a tapasztalaton. hanem abban is. a tanulást pedig. vagy éppen abban járatossá válni. a nyereségvágyónak viszont nem kell szükségképpen megízlelnie. Hiszen a bölcsességszeretőnek már gyerekségétől fogva szükségképpen meg kell ízlelnie a többiek gyönyörét. ha nem kényszerülne rájuk fanyalodni? GLAUKÓN: Ezt biztosra vehetjük. ha nagyon óhajtaná. ahogy éppen adódik. GLAUKÓN: Három. GLAUKÓN: Ez igaz. A pénzsóvár azt állítaná. mindegyik a magáét magasztalná. melyiké hitványabb. mint a bölcsességszerető a nyereség gyönyörében? GLAUKÓN: Nagy különbség. melyiküké jár legközelebb az igazsághoz? GLAUKÓN: Én bizony nem tudnám eldönteni. melyiknek az életformája a legédesebb. vagy az. VIII. SZÓKRATÉSZ: És mit gondoljunk afelől. hogy melyik él szebben. hacsak nem hoz megbecsülést. vagy amaz a lélekrész uralkodik. SZÓKRATÉSZ: És három fajtája van a gyönyöröknek is e három alaptípus szerint. ami még akkor sem volna könnyű. GLAUKÓN: Így van. melyiknek az élete jobb. sőt maga az életformája is. mert ugyan mindjárt lemondana róluk. amit neki az igazság tudása és a szüntelen tanulás szerez? Nemde. SZÓKRATÉSZ: Amíg vitatott e három emberfajtának a gyönyöre. merő füstnek és fecsegésnek? GLAUKÓN: Annak. SZÓKRATÉSZ: Akkor ily módon vizsgálódjál.

hogy a harciasét. a logika segítségével kell ítélni. SZÓKRATÉSZ: Akkor a legutolsó helyet a nyereségvágyó gyönyörének ítéled. Vagy nem? GLAUKÓN: Miért ne? Mint legfőbb szakértő. a becsvágyóét. SZÓKRATÉSZ: A háromféle gyönyör közül a lélek megértő részének a gyönyöre a legélvezetesebb. GLAUKÓN: Messze a legkülönbül. Mert ez közelebb áll a bölcséhez. Elismerés övezi a gazdagot éppúgy. győzelem és bátorság volna az ítéletalkotás eszköze. az nem a nyereségvágyó eszköze. mint a becsvágyó a megismerésében? GLAUKÓN: Nem. . GLAUKÓN: Nyilván. senki más. SZÓKRATÉSZ: És a becsvágyóét? Vajon a bölcsességszerető kevésbé járatos a megbecsülés gyönyörében. SZÓKRATÉSZ: Ha megbecsülés. a győzni szeretőé? GLAUKÓN: Világos. SZÓKRATÉSZ: A logika pedig éppen a bölcsességszerető eszköze.SZÓKRATÉSZ: Így hát e kétféle gyönyört illetően a bölcsességszerető tapasztalata messze fölülmúlja a nyereségvágyóét? GLAUKÓN: Messze fölülmúlja. SZÓKRATÉSZ: Melyik életformát és melyik gyönyört ítéli döntőbíránk a másodiknak? GLAUKÓN: Világos. SZÓKRATÉSZ: És az eszköz. aki a maga kitűzte célt eléri. GLAUKÓN: Azt mondtuk. akkor a nyereségvágyó dicsérete és gáncsa járna a legközelebb az igazsághoz. logika. amin ez a lélekrész uralkodik. valamint az az életforma. hanem csak a bölcsességszeretőé? GLAUKÓN: Miféle eszköz? SZÓKRATÉSZ: Azt mondtuk. ugye akkor a becsvágyóé. GLAUKÓN: Persze. amivel ítélni kell. SZÓKRATÉSZ: Tapasztalat alapján tehát ő ítél a legkülönbül. mint a bátort vagy a bölcset. Hiszen megbecsülésben mindenkinek része lehet. mint a nyereségvágyóéhoz. SZÓKRATÉSZ: Ha pénz és nyereség volna az ítéletalkotás legjobb eszköze. SZÓKRATÉSZ: És csak egyedül ő tapasztalt a gondolkodásban. GLAUKÓN: Persze. SZÓKRATÉSZ: De ez az eszköz: tapasztalat. a gondolkodó a maga életét dicséri. gondolkodás. illetve a logikát szerető dicsér. De az igazi létező szemléletének gyönyörét csak a bölcsességszerető ízlelheti meg. amit a bölcsességet. GLAUKÓN: Akkor szükségképpen az a leginkább igaz. A hírnév gyönyörében pedig mindhárman járatosak. sem a becsvágyóé.

sem fájdalmat? GLAUKÓN: Lehetséges. ezt szeretik. mint mikor a fájdalom megszűnik? GLAUKÓN: Hallottam. De hogy gondolod ezt? SZÓKRATÉSZ: Majd kitalálom. A harmadik bizonyíték: a tudásszerető gyönyöre a létező szemléletében gyökerezik. Gondold meg: csak a megismerő gyönyöre igaz. hogy nincs édesebb érzés. ezt egy bölcstől hallottam. . SZÓKRATÉSZ: A kettő között van egy közbülső állapot. de ezt egyáltalán nem vették észre betegségük előtt. hanem csupán egy árnykép . SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. GLAUKÓN: Kérdezz! SZÓKRATÉSZ: Felelj hát! Ugye a gyönyör ellentéte a fájdalom? GLAUKÓN: Az. kétszer győzte le az igazságos az igazságtalant. GLAUKÓN: Bizonyára. a gyönyör megszűnte fájdalmas. SZÓKRATÉSZ: És ha egy örömnek vége szakad. sokkal inkább dicsérik a fájdalom megszűnését. hogy sokféle hasonló helyzetben az emberek. akkor éppen ez a nyugalom. GLAUKÓN: Emlékszem. hogy az ember ne érezzen sem gyönyört. észlelted. ha fáj valamijük. SZÓKRATÉSZ: Akkor sorjában már két bizonyítékunk volna. vagyis a nyugalmat. és ez különb. csak válaszolgass nekem együtt kutakodva. amikor rosszul vannak? GLAUKÓN: Ugyan mit? SZÓKRATÉSZ: Hogy semmi sincs édesebb az egészségnél. tiszta. GLAUKÓN: Persze.GLAUKÓN: Hát persze. SZÓKRATÉSZ: Emlékszel. Most a harmadik menet olimpiai szokás szerint legyen a Megmentőnek és az Olimpiai Zeusznak szentelve. a másik kettőé nem az. SZÓKRATÉSZ: Lehetséges. GLAUKÓN: Biztos.azt hiszem. legnagyobb vereség. mit szoktak mondani a betegek. SZÓKRATÉSZ: Ugye azt is hallottad a nagy fájdalomban kínlódóktól. amikor a lélek nyugalomban van ezektől. hogy az a legédesebb gyönyörűség és nem az öröm. Ez volna a legfőbb. mint a többi értelmetlen gyönyör IX. Vagy nem így gondolod? GLAUKÓN: De igen. mert akkor éppen ez a nyugalom a legédesebb nekik.

GLAUKÓN: Úgy látszik. SZÓKRATÉSZ: A lélekben támadt öröm és fájdalom. a nyugalom. ehhez a fajtához tartozik. hogy ne kelljen jelen eszmefuttatásunk alapján azt hinned. hogy ha valami egyik se. és az érzés szűntével semmi fájdalmat nem hagy vissza. a fájdalom pedig a gyönyör vége. X.SZÓKRATÉSZ: Tehát ami a két véglet között van. SZÓKRATÉSZ: Tehát minket aligha győzhetnek meg arról. mindkettő valami mozgás? GLAUKÓN: Az. SZÓKRATÉSZ: Előbb úgy tetszett. GLAUKÓN: Milyenfajta gyönyörökre gondolsz? SZÓKRATÉSZ: Ilyen sokféle van. csak annak tűnik. az a kettő között a középen helyezkedik el. GLAUKÓN: Színigazság. és az igazi gyönyörhöz képest ezek a látszatérzések hazugok. hogy ami se nem fájdalom. ezek mifélék. GLAUKÓN: Nem ám! SZÓKRATÉSZ: Ugyanakkor szinte a legtöbb úgynevezett gyönyör. az örömmentesség fájdalommal? GLAUKÓN: Semmiképpen nem ítélhetjük helyesnek. Ez minden előzetes fájdalomérzés nélkül hirtelen hatalmassá fokozódik. amely a testből irányul a lélek felé. SZÓKRATÉSZ: Tudod-e. ez nem valóság. hogy az igazi gyönyör a fájdalom megszűnte. egyszerre mindkettő lehet: gyönyör is. hogy sok esetben a gyönyör csak a fájdalom szűnte. de gondolj például a szaglás gyönyörére. a gyönyörhöz képest fájdalomnak. ugyanakkor mindkettő legyen? GLAUKÓN: Nem hiszem. SZÓKRATÉSZ: Lehetséges. hogy a fájdalommentesség gyönyörrel jár. SZÓKRATÉSZ: Hogy a nyugalmat a fájdalomhoz képest édesnek érezzük. és az igazi fájdalom a gyönyör vége. amelyek nem a fájdalom következményei. és mihez hasonlítanak a legjobban? GLAUKÓN: Mihez? . GLAUKÓN: Bizony az. se nem gyönyör. meg fájdalom is. SZÓKRATÉSZ: Vizsgáld meg mármost azokat a gyönyöröket. és éppen a legerősebb. GLAUKÓN: Ugyanez érvényes. SZÓKRATÉSZ: Hát akkor hogyan ítélhetjük helyesnek. amelyek az ilyen érzések előérzetéből. GLAUKÓN: Gondolatmenetünk ezt bizonyítja. SZÓKRATÉSZ: És ugyanez érvényes az előzetes fájdalmakra és gyönyörökre. GLAUKÓN: Igen. ezek megsejtéséből támadnak. mind szabadulás a fájdalomtól. az egész csak amolyan szemfényvesztés.

és maga is ilyen lényegű és ebben keletkezett? GLAUKÓN: Persze hogy az messze magasabb rendű. SZÓKRATÉSZ: Ha valaki lentről mozog a közép felé.a fájdalomhoz viszonyítva gyönyörnek tartják a fájdalommentességet. ugyanúgy ezek is csalatkoznak. hogy fönt van. SZÓKRATÉSZ: És aki akár táplálékot. ital és minden másfajta táplálék. mi mást gondolhat. és maga is olyan lényegű és abban keletkezett . és ezt helyesen is gondolná. GLAUKÓN: Igen. nyilván azt hiszik. akár ismeretet vesz magához. ész. a lent és a közép igazi viszonylatait. mint kenyér. és onnan visszapillant oda. mint az. vagy az ilyenek. amikor pedig a fájdalomtól a közép felé tartanak. mert nem ismeri a fönt. ugyan mi mást gondolhatna az ilyen? SZÓKRATÉSZ: De ha vissza lefele esnék.nem ismervén a gyönyört .ez magasabb rendűnek tetszik neked. s ezek közbülső fokozata között? Úgyhogy ha a fájdalom felé mozognak. feltéve. egyszóval: mindenféle erény? Ezt ítéld meg: ami az örök állandóhoz. sehol máshol. mint helyes vélemény. ami az örök állandóhoz tartozik. SZÓKRATÉSZ: Akkor csodálkozol azon. értékesebb? Az alacsonyabb vagy a magasabb dolgokkal telítődés? GLAUKÓN: Világos. GLAUKÓN: Világos. SZÓKRATÉSZ: Gondold meg a következőt. mi a viszony a gyönyör és a fájdalom. mint a lélek üres állapota? GLAUKÓN: Nagyon is. hogy a gyönyör teljességéhez közelednek? Ahogy valaki a feketéhez képest a szürkét fehérnek tartja. GLAUKÓN: Zeuszra. GLAUKÓN: Zeuszra. ha még nem látta. ami a mindig változóhoz. GLAUKÓN: Miért is ne? SZÓKRATÉSZ: Ezt azért élné át így. igaz tudás. ha . hogy a magasabb rendűekkel. mi van igazán fönt. ahonnan jött. lent és középen. halandóhoz tartozik. az telítődik? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Melyik telítődés az igazibb. inkább azon csodálkoznék. nyilván azt hiszi. az igazsághoz tartozik. mint a test üres állapota? GLAUKÓN: Mi más volna? SZÓKRATÉSZ: Másfelől az esztelenség és a tudatlanság nem más. azt gondolná. a halhatatlanhoz. SZÓKRATÉSZ: Mit gondolsz. hogy az igazságot nem ismerők sok más dolog mellett arról sem vélekednek helyesen. Ugye éhség és szomjúság és a többi ilyesmi nem más. mint hogy fölfele mozog? És ha a középnél megáll. ha nem így volna.SZÓKRATÉSZ: A természetben adódik fönt. . melyik fajta részesül inkább a tiszta létezőből: az ilyenek. hogy lefelé mozog. hogy a fájdalom teljességét élik át valóban. nagyon is azt hiszik. dehogy csodálkozom ezen. nem ismervén a fehér színt.

kevésbé élvez igazi gyönyöröket. GLAUKÓN: Tökéletesen prófétáltad a sokaság életét. ami azonban az alacsonyabb rendű dolgokból részesül. amely igaz. GLAUKÓN: A legszükségszerűbben. egymást rúgják és öklelik vas szarvakkal és patákkal. és becsvágyból irigy . mivel nem ismerik az igazságot? GLAUKÓN: Szükségképpen így kell járniuk.ezek sohasem telnek el az igaz lét dolgaival. mint a lélek? GLAUKÓN: Kevésbé. ami magasabb dolgokkal van eltöltve és maga is magasabb lényegű.SZÓKRATÉSZ: Az örök állandó lényegből a megismerés részesül. GLAUKÓN: Nem az étel. lefelé zuhannak. és telhetetlen kapzsiságukban öldöklik egymást. tiszta gyönyört. XI. kevésbé töltődik el igazán és tartósan. annak eltöltődése is magasabb rendű. mint a lélek fenntartására valók? GLAUKÓN: Sokkal kevésbé. SZÓKRATÉSZ: És ugye a test is kevésbé. csak a habzsolásnak élnek és a szeretkezésnek. ami alacsonyabb rendűekkel töltődik be. anélkül hogy valaha is följutnának az igazi magasba. úgyhogy mind erőteljesen jelentkeznek és maguk iránt őrjöngő kívánságot támasztanak az esztelenekben. SZÓKRATÉSZ: A gondolkozásban és az erényben járatlanok. SZÓKRATÉSZ: Nem élnek át szükségképpen gyönyöröket fájdalmakkal elegyítve. és más efféléknek. és kevésbé megbízható. és kóvályognak egész életükben. SZÓKRATÉSZ: És ha az igazságból sem. akkor a létezésből sem? GLAUKÓN: Szükségképpen. s melyeknek színei azok viszonylataiból adódnak. vagy oda fölemelkednének . melyek az igazi gyönyöröknek csak árnyképei. hogy úgy tusakodnak értük egymással. valóbb gyönyörrel jár. SZÓKRATÉSZ: És az igazságból? GLAUKÓN: Abból sem az. és képes megőrizni a befogadottat. a földre görnyednek és az asztalokra. akkor az igaz létezőkkel való igazi eltöltődés mennyivel igazibb. SZÓKRATÉSZ: Egyáltalán a test fenntartására vonatkozó dolgok kevésbé részesülnek az igazságból és a létből. mivel nem az igazi lét dolgaival töltik el önmaguknak azt a részét. hogy fölfele pillantanának. SZÓKRATÉSZ: Ugye az. És csakhogy minél többet kaparintsanak. úgy látszik. s ha ismét fölkászálódnak a középig. mint a Trója alatt harcolók tusakodtak Heléna árnyképéért . hanem mint a barmok. lefelé néznek.ahogy azt Sztészikhorosz meséli -. SZÓKRATÉSZ: És vajon szükségképpen nem történik-e valami ehhez hasonló az indulatos lélekrésszel is. akik csak az eszem-iszomnak élnek. és maga is alacsonyabb rendű? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Ha a természeti dolgokkal eltöltődés édes. sosem ízlelhetik meg a tartós. amikor az ember csak annak engedelmeskedik. mint annak. és nem holmi étel.

és éppen ezek a gyönyörök felelnek meg a legjobban önnön lényegüknek. és így a legjobbak és a lehető legigazabbak. akkor az nem élheti át a maga sajátos gyönyörét sem. GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: Ugye aki a bölcsességszeretettől és az értelemtől a legtávolabb rugaszkodik. SZÓKRATÉSZ: Ha azonban a léleknek másik része jut uralomra. ami a legjobban megfelel. mennyiszer nyomorultabbul él a türannosz a királynál? GLAUKÓN: Tudom. csak akkor szakasztják az elérhető legigazibb gyönyört. . leginkább az cselekszik így? GLAUKÓN: Nagyon is. nemcsak hogy akkor töltheti be minden egyes része más tekintetben is a maga sajátos hivatását.így csak a megbecsüléssel. hiszen mindenkinek az a legjobb. GLAUKÓN: Tökéletesen így van. és így igazságossá válhat. SZÓKRATÉSZ: Viszont a királyi. SZÓKRATÉSZ: Ha tehát az egész lélek a bölcsességszerető részt követi. a lényének megfelelő gyönyörtől a türannosz rugaszkodik el leginkább. GLAUKÓN: Szükségképpen. GLAUKÓN: Igen. ha megmondod. a király a legkellemesebben. és zordonságból indulatos . SZÓKRATÉSZ: Tudod-e. ha a megismerést és az értelmet követik. és legkevésbé a király. GLAUKÓN: Nagyon is. mivel az igazságot követték. és ezek vezérletével keresik és nyerik el a beteljesülést. sőt még a másik két lélekrészt is meggátolja igazi gyönyörének keresésében. aki leginkább rugaszkodott el a rendtől és a törvénytől? GLAUKÓN: Világos. hanem éppen hogy azokat a gyönyöröket élvezheti. hogy leginkább a zsarnoki és szeretkezési vágyak rugaszkodtak el ettől. és indulattal járó kielégülést hajszolja bölcs meggondolás és ész nélkül? GLAUKÓN: Szükségképpen ennek is így kell járnia. GLAUKÓN: Igazad van.lesz. SZÓKRATÉSZ: És ugye az a legértelmetlenebb. ami önnön lényegének a legjobban megfelel. győzelemmel. SZÓKRATÉSZ: Kiderítettük. győzni akarásból erőszakos. és nem rugódozik ellene. a rendezett lélek vágyai közelítik meg legjobban a törvényt. SZÓKRATÉSZ: Az igazi. SZÓKRATÉSZ: No és? Merjük hát kimondani: a nyereségvágyó és győzelemszerető rész vágyai. SZÓKRATÉSZ: És a türannosz él a legnyomorultabbul. GLAUKÓN: Legjobban ezek. amelyek lényének a leginkább megfelelnek.

aki kutyába veszi a törvényt és az értelmet. a sokszorozást elvégezve úgy találjuk. SZÓKRATÉSZ: Tehát a türannosz gyönyörének képe egy síkidom az oldalhosszúság száma szerint (9). ha az előbbi eszmefuttatásunk helytálló. hiszen megfelel a napok és éjszakák. a másik kettő fattyú. SZÓKRATÉSZ: A távolság. a türannosz viszont a királyhoz képest ugyanennyiszer nyomorultabbul. Még a két fattyú mértékét is messze túllépi a türannosz.hódol. és holmi rabszolga gyönyöröknek . nem könnyű megmondani. az egyik nemes. SZÓKRATÉSZ: Igazság tekintetében az ő gyönyöre az oligarcháénak harmadrendű mása. SZÓKRATÉSZ: Az oligarcha férfi pedig sorrendben a harmadik a királyi után. GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: A türannosz az oligarcha férfitól sorrendben a harmadik helyen áll. világos lesz az alapszám (9) négyzete. a harmadik. . mekkora távolságra van a király igaz gyönyöre a türannoszétól. SZÓKRATÉSZ: Akkor a türannosz háromszor három szám távolságra van az igazi gyönyörtől. GLAUKÓN: Igen. GLAUKÓN: Csodálatos számítással határoztad meg a különbséget a két férfi között. vagyis az igazságos és az igazságtalan között a gyönyör és a fájdalom tekintetében. szépségében és erényességében. hogy a király 729-szer kellemesebben él. Hogy ebben mennyire marad alul. GLAUKÓN: Igen. majd köbe szerint (93-729). GLAUKÓN: Ez is igaz. köztük lévén a demokrata.eme testőreinek . végtelenül többször fölébe kerül élete rendezettségében. a hónapok és évek számának is. GLAUKÓN: Úgy látszik. SZÓKRATÉSZ: Bizony ez igaz és az életnek megfelelő szám. SZÓKRATÉSZ: Ha a gyönyör élvezetében ennyire fölébe kerül a jó és igazságos férfi a gonosznak. SZÓKRATÉSZ: Ha most megfordítva számítjuk ki. GLAUKÓN: Lehet. csak valahogy így. illetve az igazságtalannak.SZÓKRATÉSZ: Három fajtája van a gyönyörnek. GLAUKÓN: Világos a számolni tudónak. GLAUKÓN: Bizonyára megfelel. ha ez utóbbit és az arisztokratát egynek vesszük. amennyire állnak egymástól. GLAUKÓN: Végtelenül többször.

SZÓKRATÉSZ: Most aki azt állítja: előnyös az embernek az igazságtalan tett. SZÓKRATÉSZ: Most. Így állítottuk? GLAUKÓN: Így hát. egy embert.Összefoglalás: az igazságosság mindenben előnyösebb az igazságtalanságnál. hogy az illető azon vizsgálja fölül állítását. GLAUKÓN: Hiszen éppen ezt kívánja az igazságtalan tett magasztalója! . egy emberét úgy. A sokalakú első messze a legnagyobb. és képes átváltozni minden efféle állattá. több különböző alakból nőttek össze. mondják. SZÓKRATÉSZ: Úgy legyen! Ha már itt tartunk eszmefuttatásunkban. az oroszlánt és környezetét erősítjük. melyek során idejutottunk. Azt mondtuk: az igazságtalan tett hasznos a tökéletes gazembernek. amilyen a Khimaira. miután egyetértésre jutottunk az igazságos és igazságtalan cselekvés értékében. ha megtartja az igazságos látszatát. folytassuk a párbeszédet ezzel az emberrel! GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Gondolatban megalkotjuk a lélek képét. alkossuk meg! SZÓKRATÉSZ: Hozzá a másik alak oroszláné. feltéve. Kerberosz és a többi más ilyen. GLAUKÓN: A burok már ki van formálva. GLAUKÓN: Ezt már könnyebb megalkotni. s így az egész lény odavonszolódik. sokfejű állatét. az embert pedig hagyjuk éhezni és elgyengülni. idézzük fel állításainkat. merre őt a két állat űzi. GLAUKÓN: Összeraktam. egy hibrid. hanem csak a külső burkot szemléli. a harmadik pedig emberé. hogy aki nem tud belelátni a belsejébe. Szkülla. Az ember rendeltetése: alárendelni ösztöneit az értelemnek XII. annak így válaszolunk: ezzel csak azt állítja. és ahelyett hogy egyik a másikával összeszoknék és barátkoznék. mintha valahogy összenőttek volna. SZÓKRATÉSZ: És formáld köréjük egyetlen lény képmását. amely vad és szelíd állatok fejeit hordja és lóbálja körbe. kikről azt mondják. hogy ennek a lénynek az az előnyös. SZÓKRATÉSZ: Most aztán rakd őket össze. mint a régi mesebeli alakok. GLAUKÓN: Igen. az igazságos meg kárára van. őt követi nagyságban a második. GLAUKÓN: Milyen képet? SZÓKRATÉSZ: Valami olyat. GLAUKÓN: Szörnyű szobrásznak a műve! Mégis az ilyen alak elgondolása viasznál is könnyebben formázható. mindhármat egy alakká. azt hihesse: egyetlen élőlényt lát. inkább egymást marják és nyuzakodásukban szétmarcangolják. SZÓKRATÉSZ: Képezz akkor egyetlen alakot. ha a sokalakú szörnyeteget eltöltekeztetjük.

hogy az oroszlánból majommá váljék? GLAUKÓN: Nagyon is gáncsolandó. ha vad természeti ösztöneinket alávetjük az embernek vagy még inkább az istennek.SZÓKRATÉSZ: Aki viszont azt állítja. XIII. gáncsolója pedig értelmetlenül gáncsol. SZÓKRATÉSZ: Mindenképpen az igazságosságot magasztalónak van igaza. mint a földműves. a szépről és rútról vallott nézeteinket ugye így származtatjuk: szép az. és vele közösen viselje gondját mindőjüknek. és meggátolja a vadsarjadékot. akár a hasznosságot illetően: az igazságosság magasztalója igazat szól. .” Vagy nem így van? GLAUKÓN: Ha rám hallgat. sokalakú szörnyeteg? GLAUKÓN: Világos. mint Eriphülé. így. SZÓKRATÉSZ: És a kicsapongást és a puhányságot. viszont rút. ha gyávaságot gerjeszt. méghozzá vad és gonosz embereknek. SZÓKRATÉSZ: Próbáljuk őt szelíden meggyőzni . SZÓKRATÉSZ: E gondolatmenet értelmében előnyös-e valakinek. ha ennélfogva az arany eltulajdonításával egyben rabjává teszi az ő legjobb énjét a legrosszabbnak? Vagy ha valaki aranyért rabszolgának adja el fiát vagy lányát. ha szelíd ösztöneinket hagyjuk a vadság rabjává aláztatni. ha valaki az indulatos részt aláveti a féktelen szörnyetegnek. mit gáncsol. és kapzsiságból vagy e szörnyeteg telhetetlenségéből sárba tiporja. Akár a gyönyört. legyen a sokalakú szörnyeteg gondviselője. GLAUKÓN: Szerintem is. ha igazságtalanul aranyat tulajdonít el. nem azért gáncsolják. s nem sokkal vészesebb romlásra fogad el aranyat. akkor ő vajon nem nyomorult. és így nevelje őket. azon biztos nem nyer semmit.hadd válaszoljak így helyette én. barátkoztassa meg a másik kettőt egymással és magával. boldogságos barátom. aki a férjét halálra adta egy karperecért? GLAUKÓN: „De mennyire!” .és kígyószerű része mértéken felül fölpuffad és nekivadul? GLAUKÓN: Nagyon is. nem is tudva. mivel éppen ez a lélekrész ellazul és elféktelenedik? GLAUKÓN: Persze. Hát ha az ő isteni részét irgalmatlanul rabjává alázza a legistentelenebbnek és legcudarabbnak. mert általa a kelleténél jobban elszabadult ez a behemót. aki a szelíd sarjat táplálja-ápolja. ezt kérdezvén tőle: „Ó. tegye szövetségesévé az oroszlánt. hogy éppen a belső ember legyen mindennek ura és irányítója. SZÓKRATÉSZ: És gáncsolandó ugye a hízelgés és hajbókolás is. amikor a léleknek oroszlán. az azt követeli. SZÓKRATÉSZ: Ugye a féktelenséget is ilyesmiért kárhoztatják régóta. akár a jóhírt. SZÓKRATÉSZ: És a fennhéjázást és rosszindulatot vajon nem akkor kárhoztatják. még ha igen sok pénzt kapott is értük.hiszen nem akarva tévelyeg -. és zsenge korától fogva úgy szoktatja. az igazságtalan tettet magasztaló pedig hazudik. hogy az igazságos tett előnyös. hogy úgy kell cselekedni és szólni. GLAUKÓN: Tökéletesen ezt mondja az igazságosság magasztalója.

ép és szép legyen. ó. nemcsak az egészségével törődik és azt öregbíti. miként hízelegjen nekik. GLAUKÓN: Igazad van. úgyhogy nem bír uralkodni a benne lakozó állatokon. SZÓKRATÉSZ: Hogyan és milyen alapon állíthatjuk.feleljük -. SZÓKRATÉSZ: Ugye az értelmes ember egész életében minden erejével erre törekszik? Mindenekelőtt azokat a tanulmányokat tiszteli. ahogy azt Thraszümakhosz gondolta az alattvalókkal kapcsolatban. a rút cselekedet. GLAUKÓN: Azt hiszem. Glaukón. amelyek ilyenné képezik a lelket. GLAUKÓN: Világos. ha az igazságtalant cselekvő rejtve marad és nem bűnhődik? Vagy a büntetést kikerülő nem válik még rosszabbá? Viszont akit rajtakaptak és megbüntettek. hanem csak csüng rajtuk. csak hogy erős. hogy így a hatalomban mindnyájan egyenlőek legyünk: barátok. minthogy a lélek legkülönb része természeténél fogva gyenge. GLAUKÓN: Mindenképpen így van. ha az isteninek és az értelemnek a parancsát követi. mint a legkiválóbbat. hiszen az államban éppen a törvény valamennyi polgár gyámola és védője. SZÓKRATÉSZ: És testének tartását és ápolását nem engedi át holmi állati. és így teszi rendezetté.SZÓKRATÉSZ: És szerinted az alsóbb rendű munka és a kézművesség miért szégyenletes? Mi más okból . ha igazán zenei ember akar lenni. a féktelenség. akár az államba. szükségszerű. esztelen gyönyörök ragadományának . ha ezek által az ember rosszabbá válik. ha egyben nem öregbül a mértékletességben. annak állati lélekrésze éppen hogy megjuhászodik és megszelídül. de mindig alárendeli teste összhangját lelke összhangjának. vagy ha nem. ugyanannak az úrnak vezetettei. amíg beléjük „alkotmányt” nem plántáltunk. tanulja. a többieket nem sokra becsüli? GLAUKÓN: Világos. és ugyanezt célozza a gyermeknevelés is: hogy ne engedjük addig szabadjára őket. SZÓKRATÉSZ: Ezt jelzi az ugyanezt célzó törvény is. GLAUKÓN: Mindenképpen. hogy előnyös volna az igazságtalanság. csak eztán szabadítsuk föl őket. egyben szelídebb. jobb része felszabadul. hogy ő a benne isteni hatalomként lakozó belső embernek szolgáljon. főképp ha ezt már magában hordja. és csak azt lesi.amelyet a mi lelkünk hasonló részével együtt ápoltunk . ahogy az egészség révén a teste is szebbé és épebbé válik annyival. hogy az ilyen gyönge lelkűt ugyanaz a hatalom irányítsa. és a bölcsességgel együtt szert tesz megfontoltságra és igazságosságra is. és így egész lelke eljut a természete szerinti értékesebb állapotába. de nem azért. így van. SZÓKRATÉSZ: És hogyan állíthatjuk előnynek.hasonlóképpen bennük nem állítottuk föl őrnek és vezérnek. amennyivel értékesebb a testnél a lélek. hogy ez alárendeltjei kárára uralkodjék.nem ezekben látja élete célját. és lelkük legkülönb részét . akkor másnak engedve. SZÓKRATÉSZ: Ugye mi ezt állítjuk: ahhoz. . hanem mert mindenkinek az szolgál a javára. még ha általuk több pénzt vagy hatalmat szerez is? GLAUKÓN: Semmilyen alapon.

nehogy megzavarja azt túl sok vagy éppen túl kevés vagyon birtoklásával. jobbá teszi őt. és berendezni lelkét a látottak alapján. aki szemlélni akarja azt. máshoz semmihez. viszont nem a jelenlegi hazájában. a vagyon növelésével vagy elköltésével. SZÓKRATÉSZ: Mindenekelőtt a lelkében leledző alkotmányra figyelmez. és így kormányozza életét. azt viszont kerülje mind magán-. GLAUKÓN: Ha ehhez tartja magát. GLAUKÓN: Fölfogtam: úgy érted. Neki egyre megy. ő ehhez kötődik. ami azonban megzavarja jelen lelkiállapotát. GLAUKÓN: Méltán. GLAUKÓN: Nagyon helyesen. abból nyerjen részt és élvezze szabadon. de gondolom. . amely szellemileg létezik. SZÓKRATÉSZ: A kutyafáját! Az ő saját államában nagyon is. hogy az általunk tárgyalt és alapított államban igen. hacsak nem lép közbe az isteni végzet. akkor egyáltalán nem akarhat részt venni a közéletben. hogy amiről úgy véli. SZÓKRATÉSZ: És ugyanerre figyelmez a megbecsülést illetően is.SZÓKRATÉSZ: És ugye rendet és összhangot érvényesít a pénzszerzésben is? Megszeppenve a csőcselék magasztalásától. a földön sohase! SZÓKRATÉSZ: Talán az Égben létezik mintapéldának szánva annak. hogy létezik-e vagy még csak fog létezni valahol. ahogy tudja. mind közösségi életében. nem fog pénzt pénzre halmozni a végtelenségig és ebben végtelen bajt szüretelni? GLAUKÓN: Nem gondolnám. és vigyáz.

műalkotások és ezek alkotói: isten. Hogy semmiképpen nem szabad befogadnunk. hiszen sokszor megesik. azt sok más róla szóló elgondolás mellett . GLAUKÓN: Meglehet.nehogy elkottyantsátok a tragédiaköltőknek. GLAUKÓN: Ugyan melyek? SZÓKRATÉSZ: Hogy nem fogadtuk be. De nem értékelhetünk többre egy embert az igazságnál. De a te jelenlétedben. s a többi utánzó költőnek -: szerintem minden ilyen költészet csak a hallgatók szellemét mételyezi. GLAUKÓN: Hát akkor én hogyan látnám tisztán? SZÓKRATÉSZ: Nem is volna különös. még ha eszembe jutna is valami. hogy a gyöngébb szemű hamarabb észrevesz valamit. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Csak nektek említem . általában mi az utánzás? Mert bizony magam nem vagyok egészen tisztában vele. mint az éles látású. szerintem ezt most már világosabban látjuk. szép tragédiaköltők első tanítómestere és vezére. Inkább lásd meg magad! . ha csak utánoz. ha azok nem tudnak valami gyógyírt e költészet mibenlétének ismeretében. GLAUKÓN: Bizonyára. bárha visszatart a gyermekkoromtól fogva bennem lakozó szeretet és tisztelet Homérosz iránt. nem merném kimondani. művész SZÓKRATÉSZ: Meg tudod-e mondani. való dolgok. kézműves. így hát ki kell mondanom.nem csekély mértékben jelzik a költészetre vonatkozó fejtegetéseink. SZÓKRATÉSZ: Akkor hallgass meg és felelj nekem. miután pontosan szétválasztottuk a lélek részeit. GLAUKÓN: Milyen meggondolás alapján állítod ezt? SZÓKRATÉSZ: Ki kell mondanom.Tizedik könyv Visszatér a költészet kritikájára I. Hiszen ő volt mind e nemes. GLAUKÓN: Kérdezz! Mi az utánzás? Ideák. SZÓKRATÉSZ: Hogy mindennél inkább helyesen gondoltuk el államunk alapítását.

Leggyorsabban akkor. tárgyat. SZÓKRATÉSZ: Várj csak. hogy bizonyos módon magad is képes volnál mindezt megalkotni? GLAUKÓN: Mi módon? SZÓKRATÉSZ: Nagyon könnyen és gyorsan megvalósíthatod. növényt és mindazt. a többieket is és ezekhez még a földet. és a többit is ugyanígy. Bár bizonyos módon készít a festőművész is ágyat. ami a földből nő ki. GLAUKÓN: Igen. GLAUKÓN: Igen. GLAUKÓN: Igen csodálatos varázslóról beszélsz! SZÓKRATÉSZ: Nem hiszed? Valld be. az isteneket és mindazt. SZÓKRATÉSZ: Most tetszés szerint a sok dolog közül emeljünk ki valamit. magát is. az Alvilágban. egyetlen ideát szoktunk tulajdonítani. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. Efféle mesterember például a festőművész. a többi élőlényt. Vagy nem érted? GLAUKÓN: Értem. az az asztalt. vagy úgy véled. erre közbeveted. az nem igazi létező. magát az ideát egy mesterember se készíti? GLAUKÓN: Semmiképpen. Nem? GLAUKÓN: De igen. a föld alatt van. Szerinted ugye nagyszámú ágy vagy asztal létezik? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: De e két tárgynak csak két ideája van: egyetlen ideája az asztalnak és egyetlen az ágynak. hanem azt is ő teremti. amit már említettünk. egyáltalán képtelenségnek tartod az ilyen mester létezését. ahova eszmefuttatásunknak kell. Nem? . az eget. ezután majd még jobban csodálod. földet. égitesteket.SZÓKRATÉSZ: Akarod-e. amit az egyes mesteremberek. megalkothatod saját magadat. GLAUKÓN: Ördöngös-ügyes. ami az Égben. amiket használunk. nem léteznek igazán! SZÓKRATÉSZ: Pompás! Pontosan oda érkeztél. melyeket azonos névvel jelölünk. de ezek csak látszatképek. Ez a mester képes megalkotni nemcsak minden létező tárgyat. SZÓKRATÉSZ: Ugye azt szoktuk mondani: a mesterember az egyes tárgyak ideájára tekint és így alkotja meg ez az ágyat. SZÓKRATÉSZ: Most ezt nézd! Minek nevezed ezt a mesterembert? GLAUKÓN: Melyiket? SZÓKRATÉSZ: Aki egyben mindent elkészít. hogy amit alkot. minden élőlényt. De ugye. bizonyos módon nem? Vagy nem veszed észre. csodálatos férfiról beszélsz. ha veszel egy tükröt. és körülhurcolod mindenfelé. hogy ő csak bizonyos módon mindenek alkotója. Pillanat alatt alkothatsz vele Napot. hogy szokott módszerünkkel innen kezdjük el vizsgálatunkat? A sokféle egyes dolognak.

SZÓKRATÉSZ: És az asztalos? Hiszen előbb azt mondtad. hogy nem az ideát alkotja meg. ezért csak egyetlen ágyat alkotott. hogy az asztalos vagy más mesterember műve maga a tökéletesen létező. meg nincs is. GLAUKÓN: Azénak. SZÓKRATÉSZ: Nos. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. nem pedig valamiféle ágynak. SZÓKRATÉSZ: Az isten vagy nem akart egynél többet alkotni. és nem az a kettő. SZÓKRATÉSZ: Festőművész. amely maga az ágy. hiszen a lényege szerint alkotta ezt. mi is ez az utánzó? GLAUKÓN: Persze hogy akarom. hogy csak az egyetlen igazi [természettől való] ágyat alkossa meg. GLAUKÓN: Legalábbis azok szerint nem. azt hiszem. hogy épp ezen a példán derítsük ki. és nem is fog teremteni. valamint a többi dolgot is. SZÓKRATÉSZ: Így ne csodálkozzunk azon. ami van is. ezt. GLAUKÓN: Ők hárman. Két vagy több ágyat az isten nem teremtett. GLAUKÓN: Ezt mondtam. és csak egyetlen ágynak akart alkotója lenni: az igazán létezőnek. Első a természettől létező. GLAUKÓN: Hogyan? SZÓKRATÉSZ: Mert még ha kettőt akarna is alkotni. ha az igazság viszonylatában valami bizonytalan. Ugyanis ha valaki azt állítaná.ez a három az alkotója a háromféle ágynak. II. amelyről az a kettő az alakját kapta. amely természete szerint az. vagy valami végzet kényszerítette. . ha ő nem valami valóságos létezőt alkot. akkor a műve nem is létezik igazán. SZÓKRATÉSZ: Tehát háromféle ágy van. ami. GLAUKÓN: Hihetőleg. GLAUKÓN: Ne is! SZÓKRATÉSZ: Akarod. Így csak egyetlen ágyat alkotott. hanem olyasmi. asztalos. SZÓKRATÉSZ: A harmadikat a festőművész alkotásának. SZÓKRATÉSZ: A másikat az asztalos alkotásának. de csak látszatágyat. GLAUKÓN: Helyes. mégiscsak egyetlen adódnék. ami az igazán létező ágy. akik ilyen kérdésekkel foglalkoznak. mivel az isten ezt tudta. és ez lenne az igazi létező ágy.GLAUKÓN: Készít. isten alkotásának mondhatjuk. hanem csak valamiféle ágyat. isten . vagy valami hasonlónak? GLAUKÓN: Méltán nevezhetjük. asztalos sem akart lenni. Vagy ki másénak? GLAUKÓN: Azt hiszem. akkor nem szólna igazat. SZÓKRATÉSZ: Nevezzük hát őt lényegteremtőnek. senki másénak. Vagy nem? GLAUKÓN: De igen. az idea.

Hogyan viszonylik a festőművészet az ábrázolt dolgokhoz? Vajon az igazi létezőt utánozza. ha tehetséges festő és lefesti az ácsot. barátom. a gyerekeket és értetlen embereket még rá is szedi. ácsot vagy más mesterembert. minderről ezt kell jól megfontolnunk: ha valaki megjelenti nekünk. SZÓKRATÉSZ: Akkor ezt vizsgáld meg. SZÓKRATÉSZ: Úgy legyen. s éppen amiatt másol le mindent. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. még sokkal jobban mint ezek. hogy rálelt egy emberre. de azért marad ugyanaz. . semmit sem értve ezek mesterségéhez. vagy akárhonnan. vagy amilyennek látszik? Ezt határozd meg. vagy csak annak látszatát. amilyen valóban. hogy bolond ember ő. SZÓKRATÉSZ: Messze van az igazságtól az utánzóművészet. SZÓKRATÉSZ: És a tragédiaköltő . SZÓKRATÉSZ: És a festőt is az ágy készítőjének és mesterének? GLAUKÓN: Semmiképpen. azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: Az utánzó dolgában egyetértettünk. a legtalálóbban így nevezhetnénk el: utánzója annak. Egy festő lefest egy cipészt.sorrendben a harmadik a királytól és az igazságtól. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Ha azt az ágyat oldalról nézed vagy elölről. Most erre feleljél nekem. aminek az előbbiek a készítői. ekkor azt kell válaszolnunk neki. és ugyanígy a többi utánzó? GLAUKÓN: Úgy látszik. Teszerinted a festő mit próbál utánozni: a lényege szerint való létezőt. SZÓKRATÉSZ: És olyannak. A lényege szerint való dolog után a harmadik származéknak a másolója? GLAUKÓN: Igen. mert oly keveset fog föl az egyes dolgokból. csupán az árnyképét. de másmilyennek látszik? És ugyanígy a többi dolog? GLAUKÓN: Másmilyennek látszik. úgy ahogy látszik? Vajon látszatképnek vagy az igazinak az utánzata? GLAUKÓN: A látszatképnek. azért hitte. úgy látszik. sőt érti minden egyes szakember tudományát is.amennyiben utánzó . akkor az megváltozik? Vagy marad ugyanaz. vagy a mesterember készítményét? GLAUKÓN: A mesteremberét. mert maga sem képes megkülönböztetni a tudást a tudatlanságtól és utánzástól. hogy az a valóságos ács. Mégis. hogy az mindentudó. SZÓKRATÉSZ: Akkor szerinted mije ő az ágynak? GLAUKÓN: Azt hiszem. fölült egy szélhámos utánzó csalásának.SZÓKRATÉSZ: És hogy nevezzük az asztalost? Ágyat készítő mesternek? GLAUKÓN: Annak. és messziről mutatva. aki valami mesterséghez konyít.

hogy a jó költő ha jó művet akar alkotni . Meg kell vizsgálnunk. aminek az utánzót határoztuk meg. akkor sokkal inkább törődnék magukkal a dolgokkal. SZÓKRATÉSZ: Ha tudná az igazságot mindarról. kedves Homérosz. mint Aszklépiosz.GLAUKÓN: Ez tökéletesen igaz. hiszen csak látszatképeket csinálnak. s nekik áldozatul esve vajon nem csapódtak-e be. megkérdezvén őt: vajon ért-e az orvosláshoz. hogy az ezt állítók . mint utánzataikkal. igazuk van-e: e költők igazán tudják-e azt. mi meg Szolónt. mint utódait Aszklépiosz? Nem akarjuk őket faggatni a többi mesterségek felől sem. és az ember neveléséről. annak vezérét. GLAUKÓN: Nagyon is meg kell vizsgálnunk. és sok mások révén sok más nagy és kis állam? Melyik állam látja benned derék törvényhozóját és nagy jótevőjét? Kharondaszt Itália és Szikelia vallja magáénak. akkor felelj nekünk.és közösségi életében jobbá vagy rosszabbá. amiről a tömeg hite szerint olyan szépen beszélnek. nem az igazit. akkor jogunk van őt megkérdezni és kifaggatni: Ó. hogy ők minden mesterséghez értenek. mint a magasztaló. melyik állam lett különbbé általad. . mely foglalatosságok teszik az embert magán. hiszen itt nem egyenlő a dicsőség a haszonnal. Téged ugyan ki? . és azt próbálná meg.holmi utánzókra bukkanva. s ez utánzók műveit szemlélve nem vették-e észre. Homéroszt. és inkább kívánna lenni a magasztalt. amit ábrázolnak III. De még Homérosz követői sem tudnak említeni egyet is. és így képes vagy fölismerni. GLAUKÓN: Gondolom én is. látszatképmás megteremtésén törné magát. és ezt tekintené élete legfőbb értékének? GLAUKÓN: Nem hiszem. hogy e „művészek” három fokozatra vannak távol a létezőtől. amit utánoz. minthogy egyesektől azt hallottuk. inkább hagyjuk. Homérosz és a tragédiaköltők kritikája: nem értenek ahhoz. aligha. hogy minél több szép dolgot hagyjon maga után emlékül. másként aligha. SZÓKRATÉSZ: Ha valaki meg tudná alkotni mindkettőt: az utánzandót is meg annak látszatképmását is. vagy ugyan kiket hagyott hátra az orvoslás mestereiül. SZÓKRATÉSZ: A többi szakmát illetően aligha kívánunk számadást Homérosztól vagy bárki más költőtől. SZÓKRATÉSZ: Vagy valaki is emlékszik-e egy Homérosz-korabeli hadjáratra. SZÓKRATÉSZ: Ezek után vizsgáljuk meg a tragédiát. Tehát meg kell vizsgálnunk. mint Lükurgosz révén Lakedaimonia. amelyet az ő vezetésével vagy tanácsával sikerrel véghezvittek volna? GLAUKÓN: Senki. De amikor a legnagyobb és legszebb dolgokról próbál beszélni Homérosz: háborúkról és hadvezetésről vagy államok alapításáról.Meg tud-e nevezni Homérosz akár egyet is? GLAUKÓN: Azt hiszem.ezt csak tudással teheti. azt hiszed. és könnyű elbánni az igazságot nem ismerővel. és nemcsak orvosi kifejezések utánzója-szajkózója-e. hanem másodrendű. ugyanis szükségszerű. régi és újkori költő ugyan kicsoda gyógyított meg valakit úgy. ha nem vagy az erény kérdésében rendre csak a harmadik: puszta látszatképek alkotója. erényt és hitványságot illetően minden emberi dologhoz és minden istenihez.

nagyon tetszik a költő. tökéletesen igazad van. nem követték volna-e őket mint tanítványok bárhová. GLAUKÓN: Nagyon is. legalább magánemberként lett-e életre nevelőjévé egyeseknek. hogy csak a lényeg. Glaukón. személyes együttlét révén bizony meg tudta győzni kortársait. hogy Homérosz valóban nevelni tudta az embereket és jobbá tenni? És ha mindebben nemcsak utánzásra volt képes. hanem igaz megismerésre. Szókratész. Hiszen. akik őt együttlétükben megszerették. vagy a szkítha Anakharszisz? Mondják ezt róla is? GLAUKÓN: Egyáltalán nem. SZÓKRATÉSZ: Ugyebár hasonlítanak a kamaszok arcához. milyennek festenek. tanítványai még ma is hirdetik a püthagoraszi életmódszert. sem államukat nem képesek irányítani. vagy ha erre nem tudták volna rávenni. Szókratész! SZÓKRATÉSZ: Tehát szögezzük le: Homérosszal kezdve valamennyi költő csak utánzója az erény árnyképének és mindannak. Ha e költők műveit zenei színektől megfosztva pőrére vetkőztetjük úgy. Azt beszélik róla. és nem fogták fel az igazságot. hogy követőik majdhogynem a fejük fölé emelve hordozták körül őket. vagy Hésziodoszt hagyták volna vándorénekesként mindenfelé kódorogni. csak utánoz. mint a milétoszi Thalész.SZÓKRATÉSZ: Vagy emlegetik-e róla . hogy náluk lakjanak. ritmusban és összhangban. te már tudod. nem kényszerítették volna őket. s úgy látszik. ha igaz.mint sok más ügyes emberről szokták -. De azt gondolod. SZÓKRATÉSZ: Legalábbis ezt beszélik. Homérosz társa. SZÓKRATÉSZ: Ám ha a közéletben nem is. akár a hadvezetésről vagy bármi másról. GLAUKÓN: Nagyon is így van. aki a cipészmesterség tudása nélkül megalkotja a cipész látszatképét. hogy a költő is a maga szavaival és kifejezéseivel csupán felületesen ecseteli az egyes mesterségek színeit anélkül. mint az előbb tárgyalt festő. amely immár virágát vesztve korántsem olyan szép. ha nem őt választják nevelőjüknek! És e bölcsességükért annyira kedveltek lettek. vajon nem szerzett volna magának számos társat.látszatra nagyon szépen. amely hasonlónak tetszik. akik csak szavakból ítélnek. ezzel válnak ki a többiek közül? GLAUKÓN: Szó sincs ilyesmiről. ó. aminthogy emiatt szerették olyannyira Püthagoraszt. hogy Homéroszt még életében igen elhanyagolta. legalábbis a mesterséghez nem értőknek. Kreophilosz nemcsak a neve miatt vált nevetségessé. ó. SZÓKRATÉSZ: Gondolom. és továbbadták az utókornak a homéroszi életrendszert. E külsőségek ugyanis természetüknél fogva ilyen varázserővel hatnak. hogy értene hozzájuk. GLAUKÓN: Mindenképpen hasonlítanak. mint mikor először megpillantottuk. a puszta színekből és formákból ítélkezőknek. csak hogy tőlük jócskán tanuljanak. szép metrumban. hanem úgy vannak. úgyhogy a magukfajta népeknek. a puszta mondanivaló marad. s nem ragaszkodtak volna inkább hozzájuk aranynál jobban. ó. GLAUKÓN: Azt hiszem. hanem sokkal inkább a neveltetése miatt. . Hiszen már láttad. hogy mi minden hasznosat talált föl a mesterségek vagy más gyakorlat számára. Vajon Homéroszt. azt állítjuk majd. ha valóban képes lett volna használni embertársainak erényessé válásukban. amit költőien ábrázolnak. akik aztán becsülték és szerették volna? Hiszen az abderita Protagorász és a keioszi Prodikosz és még annyi más. amit Homéroszról mondanak. hogy sem házukat. IV. akár még ha a cipészetről beszél is .

csak a használatra. SZÓKRATÉSZ: Ugyanannak az eszköznek a jóságáról és gyarlóságáról a készítőnek azért van helyes elképzelése. milyennek készítse. GLAUKÓN: Nagyon is csak ők. avagy azért vélekedik . SZÓKRATÉSZ: És az utánzó? Vajon az ábrázolandó tárgyat illetően a közvetlen használatból merítette a tudását. SZÓKRATÉSZ: Minden egyes eszköznek. helyessége ugye semmi másra nem szolgál. az utánzó. GLAUKÓN: Beszélj! SZÓKRATÉSZ: Mondjuk. aki használja. SZÓKRATÉSZ: Ért hozzá a festő. egy festőművész fest gyeplőt és zablát. GLAUKÓN: Már hogy is ne? SZÓKRATÉSZ: Így hát a fuvolázni tudó szolgál felvilágosítással a fuvola jósága. hogy milyennek kell lennie a gyeplőnek és a zablának? Vagy még a készítő. a kovács vagy a szíjjártó sem ért hozzá igazán. rendjén való-e vagy sem. a készítő pedig hisz neki. a készítő és az utánzó? GLAUKÓN: Igaz. hogy használat közben mi bizonyult jónak. mi rossznak. cselekedetnek az erénye. a lovász? GLAUKÓN: Tökéletesen igaz. GLAUKÓN: Nagyon is. és e szerint alkot. élőlénynek. hanem vizsgáljuk meg alaposan. amelyre mindegyik készült vagy termett. SZÓKRATÉSZ: Szükségképpen a használó a legtapasztaltabb. és utasítást ad.SZÓKRATÉSZ: Most vedd észbe még ezt! A látszatkép alkotója. a létezőhöz mit sem konyít. és így a helyes tudásra támaszkodhatott. szépsége. GLAUKÓN: Mondjuk. GLAUKÓN: Úgy van. és bizony a mester engedelmeskedik neki. csak a látszathoz? GLAUKÓN: Így van. SZÓKRATÉSZ: De elkészíteni ezeket csak a szíjjártó és a kovács tudja. SZÓKRATÉSZ: És nem mondhatjuk ugyanezt minden más dologra is? GLAUKÓN: Mit? SZÓKRATÉSZ: Hogy minden dologhoz három mesterség tartozik: a használó. hanem csak az. Így a fuvolás is közli a hangszerkészítővel. és így közölnie kell a készítővel. SZÓKRATÉSZ: Ne hagyjuk félbe félúton. mint mondtuk. mivel előzőleg találkozott a szakértővel és hallgatott rá. GLAUKÓN: Igen. hogy fuvolázás közben mely hangszer bizonyult jónak. illetve gyarlósága felől. hogy az szép-e.

hanem híven tájékoztasson a számolás. SZÓKRATÉSZ: Nohát az utánzó költőnek pompás tudása lehet arról. hogy az utánzó semmi szóra érdemeset nem tud modelljéről. SZÓKRATÉSZ: Ugye a mérés. s mindez valami zavarra vall a lelkünkben. mert kényszerült találkozni egy szakértővel. hogy fogalma sincs az egyes dolgok jóságáról és gyarlóságáról. SZÓKRATÉSZ: Így hát az utánzó nem alakított ki sem szakszerű tudást. GLAUKÓN: Nem bizony. vagy épp egyenlőek. és bizony a jambusokban és hősi versben író tragédiaköltők mind a lehető legnagyobb utánzók. SZÓKRATÉSZ: Ha ez méri és állapítja meg. ugyanígy a homorú vagy a domború . és ugyanígy jár el minden varázslat és bűvészkedés. számolás és mérlegelés mutatkozik legjobb segítőtársunknak arra nézve. így sokszor kerülünk előbbi észleletünkkel ellentmondásba? GLAUKÓN: Igen. hanem az egész utánzás csak komolytalan játék. hogy bizonyos dolgok nagyobbak vagy kisebbek másoknál. Nyilván azt utánozza. . abban jócskán egyetértettünk. sem helyes véleményt a másolt tárgy szépségének és gyarlóságának mibenlétéről? GLAUKÓN: Nem hiszem. Természetünk e sajátos élményére épít a távlatos festészet. Vagy nem? GLAUKÓN: De igen. GLAUKÓN: Ugyan mi mást? SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. SZÓKRATÉSZ: És ugyanazok a tárgyak görbének vagy egyenesnek látszanak aszerint. majd messziről nézve nem látszik ugyanakkorának. és az megmutatta neki. GLAUKÓN: Nagyon is. SZÓKRATÉSZ: És az ember melyik részére van hatással? GLAUKÓN: Mire érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Ilyesmire: látóképességünk révén ugyanaz a távolság közelről. a mérés. hogy vízben vagy azon kívül szemléljük őket. V. SZÓKRATÉSZ: Mégis utánoz úgy. a mérlegelés? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Lelkünkben ugye mindez a gondolkodó rész feladata? GLAUKÓN: Azé. SZÓKRATÉSZ: Zeuszra! Ez az utánzás az igazsághoz képest harmadrendű. GLAUKÓN: Igaz. miképpen ábrázolja a tárgyát? GLAUKÓN: Egyik forrásból sem merített.helyesen. a több vagy nehezebb látszata.látásunk színtévesztése révén. amit ábrázol! GLAUKÓN: Aligha. hogy ne vezessen félre minket a kisebb vagy nagyobb. ami a tudatlan sokaságnak szépnek látszik. és kihasznál minden szemfényvesztést.

és annak bizalmas kedvese. SZÓKRATÉSZ: És ugye ezt nem csak a látást szolgáló utánzás cselekszi. amikor az előbb azt mondtam. hogy lelkünk tele van ezernyi ilyen egyidejű ellentmondással. akik kényszerűségből vagy szabadon cselekszenek. és célja nem egészséges és nem is igaz. SZÓKRATÉSZ: Az ellenkező lélekrész meg a leghitványabb? GLAUKÓN: Szükségképpen. . hogy ugyanaz a lélekrész ugyanarról a tárgyról ellenkezőképpen vélekedjék? GLAUKÓN: Kimondottuk. hogy e kérdésben már nem kell egyetértésre jutnunk. amely a gondolkodástól a legtávolabb van. SZÓKRATÉSZ: Ebben való egyetértést szerettem volna elérni. és hitvánnyal társulva hitványat nemz. hiszen lelkünk ama részével szövetkezik. GLAUKÓN: Mindenképpen így van. hogy ebből a cselekvésből rájuk szerencse vagy balsors háramlik. SZÓKRATÉSZ: Mindezekben az ember vajon egységben van önmagával? Vagy ahogy a látásban meghasonlott és ugyanazokról a dolgokról egymásnak ellentmondó nézetekre jutott. GLAUKÓN: Ezt tegyük. SZÓKRATÉSZ: Tehát a mérés alapján vélekedő lélekrész és a mérésnek ellentmondó nem lehet azonos. amivel az utánzó költészet összekapcsolódik. Ezenkívül van más lehetőség? GLAUKÓN: Nincs. hanem a hallást szolgáló is. hogy a festészet és minden más utánzóművészet saját műve megalkotásában még messze tévelyeg az igazságtól. SZÓKRATÉSZ: Az utánzó művészet önmagában hitvány. GLAUKÓN: Úgy látszik. és azt remélik. SZÓKRATÉSZ: Ne bízzunk a festészet nyújtotta valószínűségben. SZÓKRATÉSZ: Ezt tűzzük ki magunknak. amit mi költészetnek hívunk? GLAUKÓN: Azt hiszem. ez is. hiszen előző beszélgetésünk során már eléggé egyetértettünk abban.SZÓKRATÉSZ: Ugye azt mondottuk: lehetetlen. GLAUKÓN: Nem ám! SZÓKRATÉSZ: A mérésnek és a számolásnak hitelt adó lélekrész nyilván a legkülönb része a léleknek? GLAUKÓN: Nyilván. hogy az értelmetlen-e vagy értékes. és lássuk meg. és tusakodik önmagával? Emlékszem. Azt állítjuk: az utánzó művészet embereket utánoz. mégpedig helyesen. és mindebből örömet vagy fájdalmat élnek át. nemde ugyanígy meghasonlott a cselekvésben is. hanem járuljunk értelmünk ama részéhez. GLAUKÓN: Ez helyes.

ha más hallaná. sorscsapás ellen csak ez segít. jó légyen-e vagy rossz-e az ilyesmi. amikor magányában egymaga van? GLAUKÓN: Sokkal inkább akkor. GLAUKÓN: Ez így inkább igaz. és hogy orvoslás révén szegje útját a jajveszékelésnek. amikor látják. akkor azt kell mondanunk. vagy ha ez képtelenség. siránkozó és a siránkozásban telhetetlen lélekrészt ugye értelmetlennek fogjuk nevezni.SZÓKRATÉSZ: Helyes. ezt a csapást a többieknél könnyebben viseli el. SZÓKRATÉSZ: Most ezt mondd meg felőle: vajon amikor a magafajták látják. de amit akkor mellőztünk. és mit meg nem tenne. aztán meg a jövőre nézve semmi jó nem háramlik a kétségbeesőre. GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: Most azt vizsgáljuk meg. lomhának és a gyávaság barátjának? . VI. és a kapott ütés után nem mint a gyerekek tapogatni a megütött helyet és szüntelenül csak bőgni.ahogy a kockajátéknál a kockák esése után az értelem tanácsára kell megválasztani a legjobb lépést -. amit bizony szégyellene. és emberi dolgokért nem érdemes nagyon fölbuzdulni. GLAUKÓN: Mit értesz ezen? SZÓKRATÉSZ: Azt. GLAUKÓN: Így van. SZÓKRATÉSZ: Értelem és szokás őt önuralomra kényszeríti. bizony annak a fájdalom ellene munkál. SZÓKRATÉSZ: Ugye lelkünk legkülönb része ezt a meggondolást fogja követni? GLAUKÓN: Világos. csak ne kelljen elviselnie. viszont a belső szenvedés fájdalomkitörésre? GLAUKÓN: Ez igaz. ami a legdrágább neki . akit valami nagy csapás ért. SZÓKRATÉSZ: Ha föltámadhat az emberben ugyanannál a mozzanatnál két ellentétes irányulás. GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: A tisztesség azt mondja: az a legszebb. vagy akkor. mivel nem világos. GLAUKÓN: Biztos. SZÓKRATÉSZ: Azt hiszem. GLAUKÓN: Ugyan mit? SZÓKRATÉSZ: Egy kiváló férfi. hogy a lehető leggyorsabban keresse a gyógyulást. hogy benne két képesség lakozik. Inkább szoktatni kell a lelket. most szükségképpen meg kell vitatnunk. SZÓKRATÉSZ: A szenvedésre emlékező. ez a leghelyesebb magatartás. a sértett és beteg rész föltámogatását. hogy más így látja. elvesztette fiát vagy mást. ha az ember a csapások alatt a lehető leginkább megőrzi nyugalmát és nem háborog. fájdalmában valahogy mértéket tart. amit ilyen helyzetben a leggyorsabban elérhetünk. hogy a történteket jól át kell gondolni .valahogy így mondtuk akkor -. akkor tusakodik-e jobban a fájdalmával és ellenáll neki. vajon egyáltalán semmi fájdalmat nem érez. egymagában inkább mer fennszóval sírni. Igen ám.

vagy olyanokat. mert az könnyen utánozható. hanem a leggyarlóbbal. hogy képesek vagyunk a higgadtságra. aki minket így meg tud hatni. VII. amint mélyen gyászoló és fennen sirámolva szónokló hőst ábrázol. hanem ugyanazt gondolja hol nagynak. magunkat teljesen átadva követjük őket. ha észbevennéd ezt.megmételyezni! GLAUKÓN: De mennyire. hiszen ez illik egy igazi férfihoz. akkor éppen az ellenkezőjére vagyunk büszkék. SZÓKRATÉSZ: No és helyénvaló-e a dicséret. GLAUKÓN: Világos. amikor az esztelen lélekrésznek kedvez. és erőt veszünk magunkon. . ugyanúgy. és csak árnyképek másolója.kevés kivétellel . bizony ez esztelenség volna! SZÓKRATÉSZ: Annál inkább. az nőkhöz illik. amilyen mi nem akarunk lenni.hiszen tudod gyönyörködünk. mert hasonlít hozzá abban. amit a színházban úgy dicsértünk. hol kicsinek. állhatatlan jellemnél. ugyanakkor nem undorodunk tőle. SZÓKRATÉSZ: Ez az örökös panaszolkodó hajlamos a tarkabarka utánzás befogadására. GLAUKÓN: Hogyne tudnám! SZÓKRATÉSZ: Viszont ha minket ér valami házi csapás. kisebbet. SZÓKRATÉSZ: Világos. Hiszen ott egy tőle teljesen idegen lelkiállapotot utánoznak! GLAUKÓN: Mindenképpen. hiszen a lélek gyarlóbb részét serkenti. táplálja. ha a nagy tömeg előtt akar elhíresedni. És így jogosan tartjuk távol leendő szépalkotmányú államunktól. különösen a népgyűlésen és a színházban összegyűlt szedett-vedett tömegben. Viszont az értelmes és higgadt jellem. viszont az. hanem csak a panaszolkodó és szeszélyes. Nem gondolod? GLAUKÓN: De így gondolom. a tisztességesebbeket pedig kiirtaná. hogy az utánzó költő ugyanígy teremt az egyén lelkében rossz alkotmányt. ha ilyenek volnánk. SZÓKRATÉSZ: De még nem hoztuk föl az utánzó költészet ellen a legnagyobb vádat! A legszörnyűbb az. hogy képes a tisztességeseket . és ahhoz válik hasonlóvá.GLAUKÓN: Annak nevezzük. mintha valaki az államban a semmirekellőket pátyolgatná és átadná nekik a kormányt. Állítjuk. akkor . és döntsd el magad! Ha közülünk a legkiválóbbak hallgatják Homéroszt vagy valamelyik tragédiaköltőt. hogy nem a lélek legkiválóbb részével társalog. GLAUKÓN: Mindenképpen. és együtt szenvedünk a hősökkel. erősíti és ezzel megöli a gondolkozó részt. amely mindig megmarad önmagának. amely nem tud megkülönböztetni nagyobbat. hogy az igazsághoz viszonyítva értéktelent alkot. hanem még élvezzük és dicsérjük is? GLAUKÓN: Zeuszra. ha ugyan ezt teszi! SZÓKRATÉSZ: Halld tehát. messze rugaszkodva az igazságtól. buzgón magasztalva a költőt: milyen zseniális. nem könnyen utánozható és nem is fogékony az utánzásra. ha olyan férfit illet. és abban is. művészete sem nyerhet tetszést ennél. sőt éppen szégyellnénk. akik a mellüket ütögetik. hogy az utánzó költő nem ennek a lélekfajtának termett. SZÓKRATÉSZ: Így őt jogosan kárhoztatjuk és állítjuk a festőművész mellé.

hogy mások szenvedésének az élvezete szükségképpen hat a lelkületükre: aki a más szenvedésénél hagyja fölgerjedni szánalom-hajlamát. éberségét vesztve enged e sirámoló résznek. GLAUKÓN: Színigazság. akik azt állítják: ez a költő egész Hellász nevelője.bár magát jó embernek állítja alkalmatlan időben kesereg. s ha egyszer úrrá lenni hagyod magadon. mivel röstellnéd. szolgáljon ez nekünk igazolásul. SZÓKRATÉSZ: És ugyanígy befolyásol minket az utánzó költészet szerelmünkben. SZÓKRATÉSZ: Ugyanez a megfontolás érvényes a komikumra is. hogy bizony ez már régi pör a filozófia és a költészet között. Mert kevesen látják világosan. az aligha lesz úrrá saját szenvedésén. akkor ott bizony gyönyör és fájdalom fog királykodni törvény és értelmes megegyezés helyett. máskor meg épp e mókázó hajlamodat bocsátanád szabadjára. hogy a muriba belesodródva bohóc lett belőled! GLAUKÓN: Nagyon is. míg ilyen. ezeket szeretettel kell üdvözölnünk.. hogy Homérosz az első és legnagyobb tragédiaköltő. Bárha magad röstellenél is komédiázni. ami minden cselekedetünket kíséri. ha a bohóc hírébe keverednél. amely a házi csapások során gúzsbaköttetett és könnyezésre és jajveszékelésre éhes. és az ő útmutatása szerint rendezhetjük be egész életünket nos Glaukónom. hogy akkor jogosan zártuk ki államunkból mindaddig. mondjuk meg neki. életalakításban méltán választhatjuk tanítómesterünknek. lelki fájdalmunkban és örömünkben. hogy ne hitványabbakká és esztelenebbekké. VIII. és csak hagyjuk rájuk. ha látja a más szenvedését: nem lehet az gyalázat rá nézve. SZÓKRATÉSZ: És hogyha Homérosz magasztalóival találkozol. hogy épp az a lélekrész. minden vágyakozásunkban. GLAUKÓN: Ezt nem tagadhatom. Az . hanem azt tudnod kell. aminek szolgálnia kellene. és gyönyörködik bennük! Viszont lelkünknek természettől legkülönb része. mivel az értelem és a szoktatás nem eléggé nevelte meg. ami mégis mindenkor a legjobb. és nem szívesen mondana le arról.. és hogy minden emberi kérdésben: irányításban. és az ezekben eltöltekezésre. ebből fakadó örömét éppen nyereségnek véli. de ha azt egy vígjátéki előadáson vagy otthon végighallgatnád és fennen mulatnál rajta. SZÓKRATÉSZ: Fölidézve a költészetről mondottakat. Erre a józan értelem kényszerített. megvetvén az egész költeményt. GLAUKÓN: Színigazság. hanem jobbakká és boldogabbakká váljunk. s nem ítélnéd hitványságnak. aminek ki kéne száradni. ha valakit épp megsajnál és dicsér.épp ez a lélekrész nem tud betelni a költőkkel. aki . hiszen a tőlük telhető legjobbat akarják. Ellenkezőleg. úrrá teszi bennünk. haragunkban. Ha azonban te az eposzokkal és dalokkal gyönyörködtető múzsát is beengeded államunkba. táplálja és öntözi. De hogy ne vádoljon bennünket merevséggel és bárdolatlansággal.GLAUKÓN: Mit? SZÓKRATÉSZ: Azt. észre sem veszed. Hiszen amit józan ésszel magadba fojtasz. hogy költeményei közül csak istenhimnuszait és a jó emberek magasztalását szabad befogadnunk. mint a szánakozáskor. akkor ugyanazt teszed. mivel a természete ilyesmire sóvárog .

de amíg nem képes igazolni magát. engedjük meg pártfogóinak. GLAUKÓN: Ebben mindenképpen egyetértek veled. hogy háta mögé vesse az igazságosságot és a többi erényt. sem hatalom. ugyan meghallgatjuk. A lélek halhatatlansága IX. mint egy varázsdalt ráénekeljük.ha maguk nem költők. Glaukón. hanem még hasznos is az államnak és az emberi létnek. mint a szerelmesek: ha úgy látják.„urát megugató. SZÓKRATÉSZ: Sőt. csaholó szuka” és „üres bolond fecsegésben óriás” és „bölcsek Zeuszon uralkodó csürhéje” és „finoman tünődnek. kedves barátom. amely igaznak és komolynak adja ki magát. milyen kevéssé vehető komolyan az ilyen költészet. úgy cselekszünk. hogy ha a gyönyörködtető költészet és az utánzás igazolni tudja. ám hallgatójának inkább óvakodnia kell tőle. De a fölismert igazságot elárulni szentségtörés volna! Vagy te. hiszen beismerjük. hogy az ember derékká váljék vagy gonosszá. hanem csak a költők kedvelői -. mint bárki hinné azért. GLAUKÓN: Nagyon is. amely még a mondottaknál is nagyobb! . örömmel befogadnánk. hogy az a legszebbnek és legigazabbnak mutatkozzék. jóindulattal várjuk. tehát ne vezesse őt tévútra sem becsvágy. hogy a költészet nemcsak gyönyörködtető. nem vagy te is elbűvölve tőle. hogy elbűvölt minket. de kimondott határozatunkat. bárki más is ezt tenné. óvakodván. sőt még a költészet sem. különösen ha Homérosz tolmácsolásában hat rád? GLAUKÓN: De mennyire! SZÓKRATÉSZ: Ugye méltó az igazságost befogadnunk. Hiszen csak nyerhetünk vele. Tudatában vagyunk ugyanis.gondolom. melyet szép államunk nevelése belénk plántált. nagyobb. ha számunkra nemcsak gyönyörködtetőnek. prózában szóljanak érte és bizonyítsák. Szívesen meghallgatjuk őket. ó. féltvén a lelke alkotmányát. hogy a szerelem már nem hasznos nekik. így mi e költészet iránti szerelemből. GLAUKÓN: Eszmefuttatásunk alapján egyetértek veled . kedves cimborám. Mégis. SZÓKRATÉSZ: Nagy a küzdelem. amit mi mondtunk a költészetről. ha egy dalban vagy más mértékben igazolja magát. hogy miért szegények” és ezernyi más ilyen kifejezés mind jelei régi ellenségeskedésüknek. nehogy beleessünk gyermekségünk és a nagy tömeg rajongásába. sem pénz. hogy a jól kormányzott államban szükség van rá. GLAUKÓN: Miért ne nyernénk vele? SZÓKRATÉSZ: Máskülönben. és azt kell helyeselnie. legyen kimondva. hogy . SZÓKRATÉSZ: Hanem még nem tárgyaltuk meg az erény legnagyobb jutalmát és az azért folyó verseny díjait! GLAUKÓN: Csodálatos nagyságról szólasz. de még hasznosnak is bizonyul. erőnek erejével is tartózkodnak tőle.

amit én? GLAUKÓN: Mit? SZÓKRATÉSZ: Rossz az. vasnak a rozsda. ami megtart és használ. GLAUKÓN: Ez igaz. hogy ne ezért a csekély időért törje magát. De téged szeretnélek hallani. ami se nem jó. se nem rossz! GLAUKÓN: Hogy is tehetné?! SZÓKRATÉSZ: Ha a valóban létezők közt találunk valamit. és sohasem pusztul el? GLAUKÓN (ámulattal néz rá): Zeuszra.SZÓKRATÉSZ: Mi lehet naggyá ily csekély idő alatt? Avagy az egész idő gyermekségtől az öregségig vajon nem semmiség az örökkévalósághoz képest? GLAUKÓN: Bizony semmiség. nem én! De te mit tudsz erről? Beszélj! SZÓKRATÉSZ: Beszélek is. aminek kártevője azt bár meggyöngíti. a gabonának az üszög. hanem az örökkévalóságért? GLAUKÓN: Azt tartom. hogy az ilyen dolognak nincs pusztulása. különben igazságtalan volnék. hogy minden egyes dolognak van valami értelme és java? Például a szemnek árt a trachoma. illetve kártevő megsemmisíti az illető dolgot. akkor tudjuk már. ha nem nehéz. ami rombol és megsemmisít. SZÓKRATÉSZ: No és van-e. SZÓKRATÉSZ: Azt gondolod róla. SZÓKRATÉSZ: Halld tehát! GLAUKÓN: Beszélj! SZÓKRATÉSZ: Valamit jónak tartasz vagy rossznak. ami elpusztítaná. Hiszen a jó sose pusztít el semmit és az sem. jó pedig az. ércnek. de föloldani és megsemmisíteni nem képes. a fának a korhadás. akkor megrontja. hogy lelkünk halhatatlan. GLAUKÓN: Igen. De te is tudsz valamit róla. SZÓKRATÉSZ: No és? Nem tartod egy halhatatlan lény kötelességének. SZÓKRATÉSZ: Ugye ha ezek egyike megtámadja az illető dolgot. ám ezenkívül semmi sincs. GLAUKÓN: Magamnak igen. ami a lelket megrontja? . végül teljesen föloldja és megsemmisíti? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: Ez a mindegyikkel veleszületett rossz. GLAUKÓN: Valószínűleg. De hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Avagy nem észlelted. a testnek egyáltalán a betegség. hiszen nem nehéz. szóval majd minden dolognak megvan a sajátos rombolója és betegsége? GLAUKÓN: Ezt állítom. SZÓKRATÉSZ: Állítod-e.

s lévén természete szerint pusztító. akár más emiatt elpusztulna! GLAUKÓN: Azt ugyan senki sem mutathatja ki. SZÓKRATÉSZ: Föloldja-e vagy megsemmisíti-e a lelket az ilyen baj? Gondold meg. nehogy megcsalatkozzunk abban a hitben. tudatlanság. SZÓKRATÉSZ: Gondold meg. vagy valami más betegségtől. amikor igazságtalanságban találtatott. hogy akár a lélek. SZÓKRATÉSZ: Ugyanennek értelmében: ha nem a test rosszasága plántálja a lélekbe a lélek rosszaságát. mint az ételek. hogy az igazságtalan és esztelen ember. a betegség senyveszti el. tehát idegen kártevőtől anélkül. már ami csak azoké. úgy véljük. a maga sajátos befészkelődő és őt elrontó nyavalyája révén jut el a nemlétig. SZÓKRATÉSZ: Akkor ugye értelmetlen volna. hogy a lélek láztól pusztul el. hogy nem mondtuk jól. Vajon elpusztítja-e és elemészti-e a lelket a benne lakozó igazságtalanság és más rosszaság azáltal. semmisíti meg és végül olyanná teszi. Ahogyan a testet a test kártevője. hanem ha az étel romlottsága a testben előidézi a test nyavalyáját. Sohasem fogjuk azt állítani. amit a magáé nem tud? GLAUKÓN: Értelmetlen volna. de amíg nincs megcáfolva. előbb bizonyítsák be nekünk. Glaukón. Ha egy dologban egy másiknak a baja támad anélkül. hogy az igazságtalanság halált hozó az azt cselekvőre mint betegség. vagy gyiloktól. SZÓKRATÉSZ: Nahát így szemléld a lelket is. hogy a test. még akkor sem. .pusztult el. X.aki jobban fertőződött. hogy belefészkelődött és benne van. ha másnak a rosszasága elpusztíthatná azt. ami éppen a lélek rosszasága. Hiszen már beszéltünk róla: az igazságtalanság. gyávaság. hogy a lélek idegen kártevőtől pusztul el saját rosszasága nélkül. Vagy nem így van? GLAUKÓN: De igen. hogy ezáltal föltámadna a saját nyavalyája. akkor követeljük meg . vagy bármi más. szertelenség.betegségétől . mint például avíttság vagy penész. a test sem pusztul el az ételek rosszaságától.ha ugyan az ezt állító igazat mond -. hogy az ne hozta volna létre a beleplántált kórokozót. ne hagyjuk jóvá az állítást. az igazságtalanság következményeként pusztul el. hogy a haldokló lelke a halál által igazságtalanabbá válik! SZÓKRATÉSZ: Ha valaki mégis szembe merne helyezkedni gondolatunkkal. akkor mondjuk. általa hal meg a vele fertőződött . hogy már nem is test. hogy a test e szenvedései által maga a lélek vált igazságtalanabbá és istentelenebbé. úgy minden. mígnem halálba nem hanyatlik és elválik a testétől? GLAUKÓN: Semmiképpen. hogy a haldokló rosszabbá és igazságtalanabbá válik. GLAUKÓN: Tökéletesen igazad van. amiről beszéltünk. vagyis valami másnak a kártevőitől. semmiképpen nem állíthatjuk. ezeknek a romlottságától pusztult el. hogy azok révén magának a testnek a rosszaságától . Inkább így fogd fel.GLAUKÓN: Nagyon is van. az hamarabb. ó. ha a testet igen kicsi darabokra vágják. GLAUKÓN: Értelmes gondolat. ne állítsuk azt. ami egészen más valami. SZÓKRATÉSZ: Vagy meg kell cáfolnunk ezt az állítást. és azt állítaná csak hogy ne kényszerüljön elismerni a lélek halhatatlanságát -. aki kevésbé.

SZÓKRATÉSZ: Mindezt hát fogadjuk el így. GLAUKÓN: Hogy érted ezt? SZÓKRATÉSZ: Aligha lehet örökkévaló a sokféléből összetett és méghozzá nem is a legszebb összhanggal működő dolog. akkor szükségképpen örökkévaló. sem a másé. akár mást. lásd be. És azt se. ezt nem a most szemlélhető torzult állapotán kell észlelnünk. úgyhogy inkább hasonlít holmi szörnyhöz. GLAUKÓN: Zeuszra! Így az igazságtalanság nem is volna oly szörnyű. elkövetőjét még életrevalóbbá teszi. ezernyi rossztól eltorzítva. úgyhogy. Glaukón. De hogy milyen is igazán. Hiszen tudod. ezt az iménti gondolatmenet és az előbbiek is kényszerítően igazolták. örök mivoltában. mint azok. ha elkövetőjére halállal hatna! Hiszen ez így éppen hogy szabadulás volna a bajból! Gondolom. GLAUKÓN: Nem valószínű. saját veszedelme nem képes a lelket sem megölni. eredeti alakját nem egykönnyen láthatják.az később. ha lehet. idegen tagok tapadtak hozzá: kagylók. amire rendelve van. de többen se. sem a sajátja. A testben lakozó lélek nem észlelhető eredeti. de nem hal meg az igazságtalan. GLAUKÓN: Aligha fogja. akkor halhatatlan is! GLAUKÓN: Szükségképpen. Akkor majd sokkal szebbnek találjuk. akkor a lelkek mindig ugyanazok maradnak. amikor már a testtel és más rosszakkal közösködésben megromlott. sem elpusztítani. Ha tehát saját rosszasága. vagyis olyan. Éppen így szemléljük most a lelket is. hiszen teste eredeti tagjai részben letörtek. SZÓKRATÉSZ: Hogy a lélek halhatatlan. akkor a halandókból kellene szaporodniuk. és az igazságosságot és igazságtalanságot is világosabban átlátjuk. amilyennek Glaukosz tengeri istent látják a hajósok. és mind az eddig tárgyaltakat. amilyennek most nekünk a lélek látszott. ellenkezőleg. Az imént is az igazságot mondtuk ki róla. akkor soha nem lesznek kevesebben. hínár és kövek. arra kell tekintenünk! . részben sérültek és a haboktól teljesen eltorzultak. hanem kellő eszmélkedéssel. hogy milyen is teljes tisztaságában. akikre ma a más keze által sújt a büntetés. ha a halhatatlanok szaporodnának. XI. Hanem. GLAUKÓN: Igazad van. mégis olyan állapotában szemléltük. már amilyennek jelenleg látszik nekünk. Ha közülük egy se pusztul el. és így végül minden halhatatlan lenne. mint eredeti természetéhez. hanem csak torzultan SZÓKRATÉSZ: Ezt így nem fogadhatjuk el: a józan értelem nem engedi. hanem csak azt. hogy a lélek a maga legigazibb természetében tele volna tarkabarkasággal. és ehhez még éberebbé is! Így távol sátorozhat a haláltól! SZÓKRATÉSZ: Szépen mondtad ezt. akkor aligha fogja megsemmisíteni a másik dolog veszedelmére rendelt kártevő: akár a lelket. SZÓKRATÉSZ: Ha a lelket semmiféle kártevő nem pusztíthatja el. inkább tűnik föl a mások gyilkosának. Ha azonban ez így van. önmagától különbözéssel és ellentéttel.

mégis a vizsgálat értelmében fel kell tételeznünk. GLAUKÓN: E követelésed jogos. ha övé vagy nem övé a Gügész gyűrűje. Igaz természetét csak akkor ismerhetjük meg: vajon sokalakú vagy egyalakú. és még akkor is igazságosan kell cselekednie. GLAUKÓN: Színigazságot szóltál. . úgy vélem.szerintetek . amelyben most van. Vagy nem emlékszel? GLAUKÓN: Igazságtalan volnék. az igazságtalan meg igazságosnak. hogy mi is ugyanígy látjuk. és e gyűrűhöz ráadásul még a Hádész sisakja. De az emberi életben való szenvedéseit és formáit. minthogy kitűnt. mi viszont úgy találtuk. GLAUKÓN: Semmiképpen nem tehet szemrehányást. és akkor elnyeri a győzelmi ajándékokat is. az úgynevezett „boldog lakomák” maradéka. visszakövetelem hát az igazságosság nevében: a tiszteletet. ha csak ezeket követi egészen. hozzá tapadtak. hogy csak jót ád. SZÓKRATÉSZ: Minthogy most már mindkettő megítéltetett. ami saját létéből fakad. SZÓKRATÉSZ: Eszmefuttatásunkban ugye sok mindent mellőztünk. és megszabadul a kagylóktól és kövektől. SZÓKRATÉSZ: Most már senki nem tehet nekünk szemrehányást. hogy az igazságos igazságtalannak tűnhet föl. amivel neki istenek és emberek adóznak. hogy a léleknek maga az igazságosság a legszebb jutalma. nem soroltuk fel az igazságos jutalmait és megbecsülését sem. amint azt . hol és hogyan létezik. milyen közösségre sóvárog. és senkit nem csap be. Az igazságos evilági jutalma XII. ha mindezeken felül lerójuk az igazságosságnak és a többi erénynek a jutalmat. SZÓKRATÉSZ: Ugye most majd visszaadjátok nekem.GLAUKÓN: Mire? SZÓKRATÉSZ: A lélek bölcsességszeretetére és annak megfigyelésére. meg azt. GLAUKÓN: Mindenképpen. milyenné válik. amit beszélgetésünk során kölcsönkaptatok? GLAUKÓN: Ugyan mit? SZÓKRATÉSZ: Elismertem nektek. sem az igazságtalan. melyeket a látszat elismeréseként nyer és ad tovább az igazságosságot cselekvőknek. mely emberektől és istenektől jut osztályrészül a léleknek még az ember életében és halála után. Ugyanis ti úgy véltétek: még ha lehetetlen is az ilyennek istenek és emberek előtt rejtve maradni. aki valóban őt választotta. hiszen rokona az isteninek és a halhatatlannak és az örökkévalónak. úgyhogy most szirtes és durva rakás. mit ragad meg. és ezzel a lendülettel merül fel a tengerből. már jócskán megtárgyaltuk. amíg a föld vendége ő. ha nem emlékeznék.Homérosz és Hésziodosz tette. melyek most. mi is ismerjük el. hogy a tiszta igazságosság az igazságtalansággal szemben megítéltessék. SZÓKRATÉSZ: Akkor adjátok vissza adósságotok első részletét: az istenek előtt nem marad rejtve sem az igazságos.

honfitársaik és az idegenek előtt gyalázatossá. SZÓKRATÉSZ: És vajon abban nem értettünk egyet. És mindazt.az állam vezetője lesz. SZÓKRATÉSZ: Ezek hát a versenydíjak. GLAUKÓN: Nyilván ilyen emberről nem feledkezik meg a hozzá hasonló. mint a futóversenyzők? Akik az indulástól ugyancsak jól futnak. ahhoz adja feleségül a lányát. nem kap-e az emberektől győzelmi ajándékokat? GLAUKÓN: Nagyon is. amikor fülüket lekonyítják egész a vállukig. és elnyeri a versenydíjakat és a koszorút. akihez akarja. amelyekben még életében részesül az istenektől. hogy ha az igazságos nyomorban. Bizony mindezt elszenvedi. ha most én ugyanazt állítom az igazságosról. amit tőlük kap. mindez valójában a javára munkál életében és halálában. GLAUKÓN: Úgy vélem én is. Hiszen az istenek arról sohasem feledkeznek meg. kinevetik. azt veszi feleségül. SZÓKRATÉSZ: Ilyenek hát a győzelmi ajándékok. végül azonban nevetségesekké válnak. és koszorúzatlanul kullognak el. ajándékok. hogy igazságos legyen és az erény gyakorlásában hasonlóvá váljék istenhez. akit akar. megostoroztatik és mindazt elszenvedi. közszereplésben egész életében nem arat-e elismerést. emberektől. Sokszorosan nem ugyanaz történik az igazságossal? Vajon a célhoz közeledve minden cselekvésben. Aztán meggyötrik. SZÓKRATÉSZ: Akkor abban is egyet kell értenünk. SZÓKRATÉSZ: Ha nem maradnak rejtve. Az igazságtalanok többségét . SZÓKRATÉSZ: Eltűröd-e. Viharosan rajtolnak. hogy az igazságos. SZÓKRATÉSZ: És milyen jutalmat adnak az emberek? Vagy nem ugyanez a helyzet.GLAUKÓN: Megadjuk. hogy akit az istenek szeretnek. amelyeket az istenek az igazságosnak adnak. amit te az igazságtalanról? Állítom ugyanis. Most lásd. akkor az igazságtalant gyűlölik az istenek.ha akar .bárha fiatalon rejtve maradhat . szavaimat vajon elviseled-e? GLAUKÓN: Nagyon is. amit te igaz szóval kegyetlenségnek állítottál. amit te az igazságtalanról állítottál. az igazságost szeretik . GLAUKÓN: Egyetértettünk. és íme ezt hallhatod tőlem feleletül. SZÓKRATÉSZ: Ugye az igazságtalanról meg mindezek ellenkezőjét kell gondolnunk? GLAUKÓN: Nagyon is. és éppen öregkorában válik szerencsétlenné. Az igazi futó kitart egészen a célig. . betegségben vagy bármi más látszólagos balsorsban van. állítom én most az igazságosról. ha a valóságot nézzük? Vajon az agyafúrtak és az igazságtalanok nem úgy cselekszenek. ám a visszafordulástól rosszul. már amennyire ez embernek lehetséges.ebben kezdettől fogva egyetértettünk. szemét kiégetik. ha megöregszik . hiszen igazad van! XIII. fölösen is a javára van. aki komolyan iparkodik.futása végeztén rajtakapják. ráadásul magából az igazságosságból nyert javakhoz. annak minden. hacsak nem háramlik rá büntetés előző életében elkövetett bűneiért? GLAUKÓN: Egyetértünk. jutalmak.

igazságos és jámbor volt. és szemben velük az égen másik kettő. hogy induljanak jobbra. GLAUKÓN: Csak mondd el. És látta. hirtelen megláttuk Ardiaioszt és másokat. Meséltek egymásnak: ezek zokogó sírással emlékeztek rá. mit látott odaát. mígnem egy furcsa helyre értek. amint valaki valakit faggatott. és amikor a tizenkettedik napon el akarták temetni. mégpedig mindegyikért száz évig. aligha jön valaha is. feltámadt. az igazságtalanoknak pedig. és tüzetesen nézzen körül idelenn. ha nem is Alkinoosz történetét. ezek azt mondták. hazacipelték. fölfelé az égbe . tízszeresen meglakoltak. az égi jövevények meg mesélték bűvös élményeiket és kifejezhetetlen szép látomásaikat. a folytonosan érkezők. amit valaha is valaki ellen elkövettek. és ott. Sok időbe telnék. hogy balra lefelé induljanak .GLAUKÓN: Mindez igen szép és tartós jutalom. Ez az Ardiaiosz Pamphülia zsarnoka volt már ezer esztendeje. vagy más gonoszságnak volt részese. Még nagyobb árról beszélt az istenek és a szülők ellen elkövetett gaztett vagy odaadó viselkedés és az öngyilkosság esetében. Ez egykor elesett a csatában. minthogy ennyi az ember életideje. Ez a lényege: minden egyes gaztettükért. Elmondta. őt ép állapotban lelték meg. hogy az ítélet elhangzása után az égi és a földi nyílások egyikén eltűnnek a lelkek. Hallgassuk meg hát. akik nagyot vétkeztek. ugyanilyen arányban élvezi a jutalmat. hol van a nagy Ardiaiosz.mondják . köszöntötték egymást az ismerősök. hogy így minden gaztettükért tízszeresen bűnhődjenek: ha például némelyik sokakra halált hozott. letelepedtek. így felelt a kérdezett: „Nem jön az ide. akik ítélkeztek. Mesélte. a többiekkel együtt vándorolt. főleg zsarnokokat .mind semmi ahhoz képest. . Amint ő a bírák elé lépett. Elmondja: tanúja volt. és . míg a másikon meg mások bukkannak elő: a földi nyílásból porosan. mintha hosszú útról tértek volna meg: boldogan lépdeltek a rétre. mint egy ünnepi kiránduláson. hírül kell adnia az embereknek az alvilági dolgokat.erre most nem érdemes kitérni. miben lesz része eszmecserénk szerint. Sok szörnyű látvány közül ezt is végignéztük: mikor már éppen ott voltunk a kijáratnál.miután az ítéleten átesett lelkekre elöl jelet tettek -. és már ott feküdt a máglyán.sokaságában és nagyságában . és amikor tíz nap múlva összeszedték a már oszladozó hullákat. de egy igen vitéz férfiúét. majd megparancsolták az igazságos lelkeknek. Mi vár az igazságosra a túlvilágon? SZÓKRATÉSZ: Ám ez . Armeniosz fiáét. ami a halál után vár mind az igazságosra.ezek hátul viselték az összes cselekedeteikről árulkodó jelzést. minden egyes tettéért tízszeres kínt szenved. ó. kevés dologról hallanék szívesebben! SZÓKRATÉSZ: Elmondom hát. hogy mindkettő tökéletesen megértse. ezért a lelkére kötötték.voltak köztük ugyan magánemberek is. mihelyt kiszállt a testéből. akik épp most születtek. ezek pedig a földből érkezőket. viszont aki jót cselekedett. hogy jól hallgasson meg mindent.sok más istentelenséget is mívelt. A hasadékok között bírák ültek. Mást mondott azokról. és rögtön meg is haltak . megölte apját és bátyját. XIV. és a földből fölbukkanók faggatták élményeik felől az égieket. mind az igazságtalanra. míg az égiből tisztán. adott rabságra. és minden más szenvedés után épp föl akartunk jönni. ha mindent elmesélnék. mennyi és mily szenvedéseket éltek át. piszkosan. hol is a földnek két hasadéka tátong egymás mellett. a pamphüliai Er-ét. városokat vagy hadseregeket árult el. mit láttak ezer évig tartó föld alatti vándorútjukon. és elmesélte. Glaukón. hogy a lelke.

vagy aki még nem bűnhődött meg eléggé. és így vonszolták az út mellett. a nyolcadik a színét a hetedik fényétől kölcsönzi. ahonnan a magasban. és együtt forog az orsóval. harmadrendű sebességgel .” Bár a lélek sok mindentől rettegett. fölszállt egy magas szószékre. Klóthó a jelenről. negyedrendűvel a harmadik. Körben ül másik három nő is egyenlő távolságra. és még másik négy. rögtön Lakheszisz elé kellett járulniuk. ellenkező irányban pörög. tüzes lények. de a hét belső gyűrű az egészhez képest halkan. ötödrendűvel a második. a tövisbozóton szinte gerebenezve őket. és így szólt: „Ím halljátok Ananké lányának. A legnagyobb koronggyűrű pereme tarka. ugyanígy Atroposz baljával a belső gyűrűk forgását segíti. a hetediké vöröses. Mikor ideértek. és mind a nyolc egyetlen összhangban cseng össze. négy nap múlva elértek egy helyre. a hatodiké a második legfehérebb. amely az egész rendszert forgatta. a harmadiké a legfehérebb. ugyanis e fény volt az eget összetartó kötelék. olyan volt. minduntalan fölvilágosítván a mellettük elmenőket. mégis mindenekfölött attól. és leginkább a szivárványhoz hasonlított. hatodik és ötödik.forog a negyedik gyűrű.mint egymásba illeszkedő vödrök -. Ardiaioszt és a többieket . Mindegyik gyűrű peremén fölül egy-egy szirén áll. az egész égen és földön átfeszülő egyenes fényt vettek észre.kezüket. Atroposz a jövőről. azután Lakheszisz térdéről sorscserepeket és életmintákat vett a kezébe. amilyen a háromevezős hajók kötelékrendszere. és a bőgésre füleltek. és mindig ugyanazt a hangot zengi. Az első. a korongja pedig acél és más anyagok elegyéből. és e végekre akasztva csüngött Ananké orsója. mindegyik egy-egy trónuson: Ananké lányai ők. melyek fönt csak körkörös peremüket mutatják. de annál sokkal sugárzóbb és áttetszőbb volt. Az egész orsó Ananké ölében pörög. amikor épp a nyíláshoz ér. fejüket összekötözve -. fehér köntösben. aztán a hatodiké. és ott látták e fény közepén az égboltról lecsüngeni e fény kötelékeinek végeit. . majd egyöntetű sebességgel a hetedik. így tartották össze e fénykötelek az egész forgó égboltot.legalábbis így tetszett nekik . rájuk csaptak és elvonszolták őket. ha nem hallotta. és mind végtelen örömmel lépett ki. abból azt kell értenünk.XV. hogy fölléphetnek. belül teljesen kivésett koronggyűrűbe másik kisebb koronggyűrű illeszkedik . Ilyesfélék hát a büntetések és lakolások. Egynapi út után aztán elértek a fénybe. Miután hét napot ott töltöttek a mezőn. lábukat. negyedik vödör. üvöltés hallatszott. hogy olyan lehet. a nyolcadiké. hol a belső gyűrűket lendíti meg. Ekkor goromba. a Moirák. leteperték és megnyúzták. a nyolcadik napon ismét útnak kellett indulniuk. amikor már azt hitték. És Klóthó meg-meglendítve jobb kezét.Ezeket. Ennek nyele és horga acélból volt. Az orsó egészében egy irányban forog. majd egymás után a negyediké. és hogy majd a Tartaroszba ejtik. Lakheszisz pedig mindkét kezével hol a külső. míg az orsó nyele körül szinte egyetlen összetartozó koronggyűrűt alkotnak. időről időre megpihenve. hanem ha ilyen gyógyíthatatlan gazfickó próbált fölevickélni. hanem ti választjátok ki a . közülük a leggyorsabban a nyolcadik gyűrű. és sárgásabb. a második és az ötödik színe hasonlít egymáshoz. vagyis a legszélső koronggyűrűnek a legszélesebb a körpereme. Klóthó és Atroposz a szirénekkel összhangban zengenek: Lakheszisz a múltról. mint az előbbieké. mi végett viszik el őket. hogy jaj. Ugyanis nyolc egymásba illő koronggyűrűről van szó. a hetediké a legsugárzóbb. a harmadiké. és végül a legkeskenyebb a másodiké. mint egy oszlop. mintha egy nagy üres. csak föl ne harsogjon az üvöltés. akik már lesben álltak. segíti az orsó külső forgását. ezeket viszont ellensúlyozzák a jutalmak. de ahogy Er ecsetelte. Először is egy herold szabályos sorokba rendezte őket. a hasadék nem fogadta be. a hajadon Lakheszisznek a szózatát! Egynapéltű lelkek! Íme a halandó népség második halálos körforgásának a kezdete! Nem a daimón osztja ki sorsotokat. fejükön szalagokkal: Lakheszisz. hetediké. És e korong természete pedig ilyen volt: alakja mint a mi orsónké. az ötödiké. s a nyél a nyolcadik korong közepét böki át. és így egy harmadik.

vagy nem tiszteli. melyik a rossz.bizony nem sebtiben választott. melyik a jó élet. A többi életforma mind kevert. és a nők számára hasonlóképpen. előző életében rendezett államban élt. mások meg ezek között a középúton haladtak. és a lélek minő állapottal társulva terem jót vagy rosszat.tekintettel a lélek természetére . életünkben. ugyanúgy azonban megvetettek is. száműzetésben és koldussorsban érnek véget. testi erő és vitézség folytán. és a legbőszebb zsarnokságot választotta. részint meg betegséggel és egészséggel volt vegyes.őket nem edzette meg a gyötrelem. Ezzel az acélos hittel kell a Hádészba leszállnunk. és kerülnünk a túlzást mindkét felé.E szóra tüstént előjött. hogy nem szívlelte meg a hírnök előzetes óvását. és vesztéért nem magát okolta. Mindenféle volt ott. Meg kell mondanunk: nem kevesen csábíttattak el az égből érkezettek .és valamennyi emberi életforma. ha bölcsen választ. mit ér a szépség. az válasszon először életformát. mikor aztán higgadtan végiggondolta. hiszen így lesz az ember a legboldogabb. amely azután a végzete lesz. hogy mindezek szerint képesek legyünk megfontoltan választani . akik az égből érkeztek. hanem a szerencsét.és balsorsa az ellentétévé változott. csak magát nem. mások félúton elbukók. jobbnak pedig. részint gazdagsággal és szegénységgel. mennyire tiszteli. fölzokogott. de csak szokásból volt erényes és nem filozófiai meggondolásból. Akadt köztük zsarnokoké. Er nem. ezért az legyen a legfőbb gondunk. és magát megzabolázva él. sőt az ez utániban is. ha társulnak egymással. a tanulékonyság és a tompaelméjűség és minden más ilyesmi. szükségképpen mássá is alakul.így szólt a hírnök: „Még aki utolsónak kerül is sorra. esztelenségében és mohóságában nem elég megfontoltan választott. hogy ily végletek közepette is mindig a középszert kell választanunk.XVI. a daimónokat. itt fészkel az ember minden veszedelme. amely hozzá a legközelebb esett. ami igazságosabbá. hogy a legtöbb lélek jó. csak ő. és mindegyik azt vette fel. hogy kicsoda tenne arra képessé és tudóssá. Az isten ártatlan!” . Mert ha . többé-kevésbé bárkié lehet. ami a lelket igazságtalanabbá teszi. és mit hoz létre a nemes és nemtelen születés. mint mondta. megtudta. másrészt jó származás és az ősök erényei folytán. Pedig azok közül való volt. úgyhogy szegénységben. verte a mellét választása miatt. mindent inkább. Minden mást akár mellőzhet. és a szóban forgó szempontokat mind összevetve és az életerényhez való viszonyukat vizsgálva megtudjuk. a föld alól érkezettek többsége . Akire először kerül sor. és hátha valamiképpen megtanulhatnánk és föllelhetnénk. mint ahányan voltak. halálunkban ez a legkülönb választás. de az utolsó se csüggedjen el!” .daimónt. mindenféle állat. egyesek végig kitartók. a visszavonult magánélet és a hatalom. mert neki nem engedték meg. és a lehetséges életek közül mindenütt és mindenkor a jobbat válasszuk.aki már megszenvedett. szépség. hiszen ha más életformát választ. Persze a lélek rangját ez nem érinti. A sors szeszélye mellett épp ez volt az oka. Glaukón. sokkal többet. nehogy aztán sok jóvátehetetlen csúfságot cselekedjünk és még nagyobbakat szenvedjünk el. rosszabbnak nevezve. hogy mellőzve minden más tudományt. ha gazdagsággal vagy szegénységgel vegyül. és tanúja volt mások kínjának . az felelős. Akadnak kiváló életek is a külső forma. az erő és gyöngeség. ne vetemedjünk zsarnokságra és más ilyen tettekre. hogy még ott is konokul ellenálljunk a gazdagságnak és más ilyen hitványságnak. mindnyájan ennek a tudománynak legyünk a kutatói. Az erénynek nincs gazdája. lehetőleg már a földi életünkben. hanem vegyük észre. Majd az életmintákat rakta ki elébük. hogy fölismerjük. és nem rossz! Aki kezdi a választást.a jobb és rosszabb élet között.E szóval közéjük szórta a sorscserepeket. aszerint. még annak is jut kellemes élet. hiszen láttuk. Ekkor . ne hirtelenkedjék. Aki fölvette. Azt hiszem.így jelentette a túlvilági követ . aki az első sorszámot húzta. a lélek természetes és szerzett tulajdonságai. Aki választ. mert nem vette észre: e zsarnokságban a végzet tulajdon fiainak a fölfalását is elrendelte és más gazságokat is. hányadiknak választhat. .

mint választottak a lelkek életet. fojtogató.egészségesen filozofálna. és előfordult mindenféle keveredés. Nyomában ismert rá Epeiosznak. hogy hátrafordult volna . mindnyájan a Léthé lapályára vándoroltak. egyben mulatságos és csodálatos is. hogy nemcsak a földön boldogulna. Véletlenül utoljára került sor Odüsszeuszra.valaki mindig . ám kit esze nem tartóztatott meg. és továbbvezette a fonó Atroposzhoz.mondta -. A húszas sorszámú lélek oroszlán akart lenni. Érdemes volt megfigyelni . többet is ivott a kelleténél. a túlvilági figyelmeztetések alapján joggal hihetnénk. az igazságosak szelídekké. Állatok is alakultak emberré. és örül a választásának. ez meg majommá lett. aki undorodott az emberélettől. hogy ott fekszik a máglyán. Ez a lelket először Klóthóhoz vezette. göröngyös utat járna. elfelejtett mindent. mert annyira gyűlölte a halálát okozó asszonynemet. sorszáma szerint sorban Lakheszisz elé járult. és ugyanígy tett sok más muzikális állat. ki oda lebbent föl. . majd miután a többiek is átmentek alatta. Amelyik lélek már választott életet. Középtájon kapott sorszámot Atalanté lelke: megpillantván egy atléta káprázatos tiszteletajándékát. szenvedései miatt inkább sassá változott. hanem sima égi utat. hogy megszülessék. és most hirtelen ki ide. tudni sem akart dicsőségvágyról. ez Aiasz. mert emlékezett még a fegyverekről szóló döntésre. Ez egy művészetkedvelő asszony természetébe bújt. mennydörgött és remegett a föld. Orpheusz lelkének egy hattyú élete kellett. nagy üggyel-bajjal meg is találta: ott hevert másoktól megvetetten. hogy Thamürisz lelke egy fülemüle életét választotta. Vizéből mindenkinek innia kellett bizonyos mennyiséget. akkor is ugyanígy cselekedett volna. mert nem volt ott semmi fa vagy növény. alatta elhaladt. az előbbi életét választotta. mivel egy közügyektől tartózkodó magánember életét kereste. azt mondta. majd megérintette a lelket. Ezután Agamemnón lelke következett: az emberfaj iránti gyűlöletből. és jött az éjfél.anélkül. és amikor megpillantotta. Ez előbbi vergődéseire emlékezve. melynek vizét fazék nem fogja föl. és este ott ütöttek tábort az Amelész (Gondtalan) folyó mellett. illetve újabb állattá.Ananké trónjához járult. ezt maguk választották ki. hogy nem akart asszonyméhben fogantatni. hogy a legtöbb. mi módon került vissza testébe. nem bírt mellette elmenni.ha a földi létre születik . hogy az a megfont sorsfonalat visszavonhatatlanná tegye. és az ő keze és orsója alatt pecsételte meg a lélek választotta sorsot. és az mindőjük mellé egyegy daimónt rendelt. mint a hullócsillag. Er nem ihatott a vízből. a mókamestert. hajnaltájt csak kinyitotta a szemét. elvette. szörnyű forróságon át. Látta. hanem innen oda és onnan ide is nem föld alatti. Miután elszunnyadtak. Az utolsók közt látta meg Therszitészt. mégse tudta miként. hogy életük őrzője és választott sorsuk végrehajtója legyen. sokáig csak kóválygott. hogy ha az első sorszámot kapta volna. puszta megszokásból. egy hattyú viszont emberi életet. Siralmas látvány volt. és aki csak ivott belőle. az igazságtalan lelkek vadászállatokká. majd onnan . és nem épp az utolsók közt sorsolnák ki választásra. Telamón fia volt. Panopeusz fiának lelkére. és látta.

akkor mindig a felfelé vezető úthoz tartjuk magunkat. hogy lelkünk halhatatlan. és így majd szerencsésen átlábolunk a Léthé folyón. Glaukón. és hisszük. itt és az előbbiekben ábrázolt ezeréves vándorutunkon. hanem amidőn elnyerjük életünk jutalmát. ez a mese: nem veszett el. és lelkünket nem fertőzzük meg. -&- . és bölcs fejjel mindig az igazságosság útját járjuk. ó.Végső tanulság Így őrződött meg nekünk. hogy így önmagunk és az istenek barátai maradjunk. és minket is megment. amit mondok. és el tud tűrni minden rosszat és jót. akkor boldogok leszünk. Sőt ha hallgatunk arra. begyűjtve mint győztes bajnokok. ha megszívleljük. nemcsak míg itt a földön múlatjuk az időt.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful