You are on page 1of 176

A szovjet csapatok kivonása Magyarországról és a környezeti károk felszámolásának története

Környezetvédelem az ország szolgálatában

Dr. Endrédy István A SZOVJET CSAPATOK KIVONÁSA MAGYARORSZÁGRÓL ÉS A KÖRNYEZETI KÁROK FELSZÁMOLÁSÁNAK TÖRTÉNETE

Budapest, 2013

A kézirat lezárva 1996-ban

Borítófotó: Kuslits Levente http://be.net/scarbantia

ISBN 978-963-08-6153-3

Kiadja a Palásthy Bt., Balatonfűzfő, 2013 www.PalasthyBt.hu Felelős kiadó: Dr. Endrédy István Nyomdai előkészítés: Palásthy Imre Nyomás: Vareg Nyomda, Budapest

Tartalomjegyzék

Előszó.............................................................................................. 1. Történeti áttekintés, jogi előzmények ......................................... 2. Katonai-operatív csapatkivonás .................................................. 2.1. A kivonás feltételei, létszám, haditechnika .......................... 2.2. A szovjet, majd a jogutód orosz féllel folytatott tárgyalások előkészítése és lefolytatása, gazdasági-pénzügyi elszámolás .... 2.3. Az ingatlanok hasznosítása .................................................. 3. A szovjet csapatok okozta környezeti károk felmérésének módja .... 3.1. A környezeti károk felmérésének jogi alapjai és rendszere .... 3.2. A vizsgálati módszerek áttekintése ...................................... 3.3. A környezeti károk meghatározásának lépései .................... 3.4. Határértékek ......................................................................... 3.5. A károk nagyságának és elhárításuk módjának, azok pénzben kifejezett értékének meghatározása............... 3.6. A felmérés végrehajtása .......................................................

7 9 19 19 28 36 49 49 59 64 65 66 71

4. A környezeti károk általános és részletes áttekintése .................. 75 5. A kárelhárítási munkák ............................................................... 85 5.1. A kárelhárítás előkészítő munkálatai ................................... 85 5.2. A kárelhárítás módszerei, végrehajtása ................................ 91 5.3. A kárelhárítás tervezése ....................................................... 99 5.4. A kárelhárítás végrehajtása .................................................. 101 5.5. Létesítményenkénti összefoglaló ......................................... 103 5.6. A kárelhárítási tevékenység eredményei .............................. 130 5

6. A kárfelmérés és a tárgyalások dokumentumainak bibliográfiája..... 134 I. Egyezmények............................................................................... 135 II. Metodika-kárfelmérési segédlet ................................................. 136 METODIKA ............................................................................... 136 KÁRFELMÉRÉSI SEGÉDLET ................................................. 136 III. Kormányelőterjesztések, kormányhatározatok ......................... 137 IV. Szakértői tárgyalások, jegyzőkönyvek ...................................... 139 V. Objektumjegyzékek, listák ......................................................... 140 VI. Beszámolójelentések, tájékoztatók ........................................... 143 VII. Környezeti kárösszesítők, tárgyalási változatok...................... 145 VIII. Levelezések, egyéb dokumentációk ....................................... 149 IX. Kárfelmérési dokumentációk .................................................... 153 X. A környezeti károkkal kapcsolatos szakértői tárgyalások, felmérő munka kronológiája ...................................................... 172 Ima a hazavonulókért ...................................................................... 176

6

Előszó

Kedves Olvasó! Ez a könyv a szovjet csapatok kivonásakor felmért környezeti károkkal kapcsolatos előzményekről, a munka feltételeiről, annak elvégzéséről és eredményeiről szól. Nem tárgyal bizonyos történelmi előzményeket (pl. 1944-45, 1956), hanem az 1990-92-es években elvégzett feladatokat ismerteti. Ebben is kérjük az Olvasó megértését! A könyv alátámasztásaként tartalmazza az összes, abban az időben keletkezett és általam elért dokumentumok listáját. A teljes dokumentáció ismereteim szerint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. irattárában található. A kéziratot 1996-ban zártam le, az azóta eltelt 17 év jogszabályait, az érintett területeken elvégzett műszaki beavatkozásokat, tulajdonosi változásokat a területek hasznosítását stb. ez a könyv nem tartalmazza. Ez esetleg egy másik kötet feladata lehet, bár mások részleteiben ezt már meg is tették. Itt is mondok köszönetet annak az 1300 embernek, akik a kárfelmérés munkáját elvégezték. Karácsony Imre mérnök vezérőrnagy úrnak és Kiss Ernő környezetvédelmi szakértőnek a könyv véglegesítését segítő lektori észrevételeikért. Nagy hálával tartozom Sajgó Zsoltnak, Csóka Árpádnak, Petz Rudolfnak, Mensáros Péternek szakmai segítségükért, Endrédy Balázs unokámnak és Palásthy Imrének a nyomdába kerülés előtti utómunkákért. 2013. január-február A szerző

7

1. Történeti áttekintés, jogi előzmények

Történelmi korszakot zárt le az 1992. november 11-én Budapesten aláírt Egyezmény, amely „a volt Szovjetunió Magyarország területén ideiglenesen tartózkodott csapatainak állomásoztatásával és kivonásával összefüggő vagyonjogi, pénzügyi és egyéb gazdasági kérdések rendezéséről” szólt. Az Egyezmény aláírói Borisz Jelcin és Antall József voltak (lásd 1. melléklet a köv. oldalon). Ez a korszak a második világháború befejezése után kezdődött, amikor az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés (1947. évi XVIII. törvény, kihirdetve 1947. július 25.) jogot adott a Szovjetuniónak arra, hogy magyar területen fegyveres erőt állomásoztasson az ausztriai megszállási övezettel való közlekedési vonalai fenntartásához. A szerződésből a IV. rész 22. cikk 1. bekezdését idézve: „A jelen Szerződés életbelépését követően minden szövetséges fegyveres erőt 90 napon belül Magyarországból vissza kell vonni, mindazonáltal a Szovjetuniónak fennmarad a joga a magyar területen oly fegyveres erők tartására, amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa.” Tehát az osztrák államszerződés 1955-ben történt megkötése után (1955. október 26., Ausztria örökös semlegessége) a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását a nemzetközi jog alapján törvénytelennek kell tekinteni. Ebben a helyzetben került sor 1957. május 27-én (1957. évi 54. számú, Elnöki Tanács által kiadott rendelet) az Egyezmény megkötésére, amely a hazánkban „ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzete tárgyában” született meg és a Magyarországon ideiglenesen tartózkodó csapatok jogi helyzetét rögzítette. A dokumentum többek között az ingatlanok használata, a katonai tevékenység során keletkezett károk rendezését is előírta. Idézet az Egyezmény 9. cikk 1. bekezdéséből: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya megtéríti a Magyar Népköztársaság Kormányának azokat az anyagi 9

EGYEZMÉNY
a Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a volt Szovjetunió Magyarország területén ideiglenesen tartózkodott szovjet csapatainak állomásoztatásával és kivonásával összefüggő vagyonjogi, pénzügyi és egyéb gazdasági kérdések rendezéséről
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya (a továbbiakban: Felek), abból kiindulva, hogy az Oroszországi Föderáció a volt Szovjetunió jogutódja a Magyarország területén ideiglenesen állomásoztatott volt szovjet csapatok kivonásával összefüggő kérdésekben; figyelembe véve, hogy „a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok kivonásáról” szóló 1990. március 10-i Egyezmény értelmében a volt Szovjetunió csapatainak kivonása a Magyar Köztársaság területéről 1991. június 19-én befejeződött és az általuk használt valamennyi ingatlant határidőre átadták a magyar Félnek; a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció között együttműködés fejlesztésére, valamint a baráti viszony megszilárdítására irányuló törekvés által vezérelve az alábbiakban állapodtak meg: 1. cikk A Felek a volt Szovjetunió csapatainak magyarországi ideiglenes tartózkodásával, területéről történt kivonásával kapcsolatos vagyonjogi, pénzügyi, gazdasági és egyéb kérdéseket véglegesen rendezettnek, a vonatkozó megállapodásokban előírt valamennyi kötelezettséget pedig végrehajtottnak tekintik. 2. cikk A Felek a jelen Egyezmény hatályba lépésével egyidejűleg kölcsönösen lemondanak ezen Egyezmény 1. cikkében jelölt kötelezettségekkel kapcsolatos valamennyi igényről és nem támasztanak egymással szemben olyan követelést, amely a volt Szovjetunió csapatainak Magyarországon való ideiglenes tartózkodásával és területéről történő kivonásával kapcsolatos. 3. cikk Jelen Egyezmény az aláírás napján lép hatályba. Készült Budapesten, 1992. november 11-én két példányban, mindkét példány magyar és orosz nyelven, mindkét szöveg azonos értékű. A Magyar Köztársaság Kormánya nevében Oroszországi Föderáció Kormánya nevében

10

1. sz. melléklet. 1992. november 11-i Egyezmény

károkat, amelyeket a szovjet katonai egységek vagy azok állományába tartozó egyes személyek cselekménye vagy mulasztása a magyar államnak okoz, valamint azokat a károkat, amelyeket a szovjet katonai egységek, vagy azok állományába tartozó személyek szolgálati kötelességük teljesítése közben magyar szerveknek és állampolgároknak vagy a Magyar Népköztársaság területén tartózkodó idegen állampolgároknak okoznak. A kártérítés mértékét mindkét esetben a bejelentett igények alapján a jelen Egyezmény 17. cikke értelmében létrehozott Vegyes Bizottság a magyar jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével határozza meg.” Az egyezmény aláírói Gromiko külügy- és Zsukov honvédelmi miniszterek, magyar részről Horváth külügy- és Révész honvédelmi miniszterek voltak. A különböző létesítmények igénybevételét, a szolgáltatások rendjét és feltételeit, a jogsegélyt az 1958. április 1-jei és az 1958. április 24-i Egyezmények határozták meg. Formálisan ezek az egyezmények tartalmazták a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásával felmerülő gyakorlati kérdések elvi megoldásait. Az 1958. április 1-jei Egyezmény ezt a jogalapot kiterjeszti, gyakorlati irányban konkretizálja: „Azokat az anyagi károkat, amelyeket a szovjet csapatok cselekményeik, vagy munkatársaik által a magyar erdőgazdálkodásnak okoznak, a szovjet csapatok a magyar néphadseregre irányadó szabályoknak megfelelően térítik meg.” Magyarország történelmének is jelentős állomása volt a szovjet csapatok kivonásáról szóló Egyezmény aláírása. Az említett egyezmények később, az 1991. évi csapatkivonási tárgyalásoknál jól felhasználhatók voltak a magyar követelések megalapozásához. A szovjet katonai egységek, vagy azok állományába tartozó egyes személyek cselekménye vagy mulasztása miatt a Magyar Államot, szerveket és állampolgárokat érintő káresetek és jogviták megoldására az 1957. évi Egyezmény alapján Magyar-Szovjet Vegyes Bizottság jött létre. A Bizottság 33 éves működése során 20.000 ügyben járt el, ami hozzávetőleg 60.000 magyar állampolgárt, 800 külföldit és mintegy 1.000 magyar szervezetet (szövetkezetet, vállalatot) érintett. E munka keretében a Bizottság kb. 240 millió Ft erejéig állapított meg szovjet kártérítési kötelezettséget és mintegy 10 milliárd Ft-ra tehető 11

azoknak a szerződéses ügyeknek a „perértéke”, amelyekben döntést hozott. A Vegyes Bizottság működése a szovjet fél gyakran merev, a felelősség alól kibúvókat kereső magatartása ellenére alapvetően – az adott lehetőségek mellett – eredményesnek minősíthető azzal együtt, hogy a téma jellegénél fogva maradtak megoldandó feladatok a csapatkivonás utáni időszakra is. Mindezek az akkori kormányzat részére 1958 után megkönnyítették, hogy a lényegét tekintve megszálló szovjet csapatokat baráti „vendégalakulatként” kezelje és ezzel is elősegítse a részére elengedhetetlenül szükséges konszolidálódási folyamatot. A szovjet katonai jelenlét 1991-ben történt végleges megszüntetését a nemzetközi politikai helyzet tette lehetővé. Az 1990. március 10-én Eduard Sevarnadze és Horn Gyula külügyminiszterek által aláírt csapatkivonási Egyezményben meghatározott feladatoknak kettős irányultsága volt. Egyrészt biztosítani kellett 1991. július 30-i határidőre a katonai operatív csapatkivonás végrehajtását, másrészt addig meg kellett állapodni a kivonulás vagyonjogi, pénzügyi, gazdasági és környezetvédelmi kérdéseiben. EGYEZMÉNY a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok kivonásáról. A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya (a továbbiakban: Felek), a Magyar Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti baráti és jószomszédi kapcsolatok fejlesztésére való törekvéstől vezérelve, következetesen betartva a nemzetközi jognak az ENSZ Alapokmányában és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányában megerősített alapelveit, beleértve a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartását, a Magyarországon ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok kivonását az európai és a nemzetközi bizalom és biztonság erősítésére 12

irányuló együttes erőfeszítéseik szerves részének tekintve az alábbiakban állapodtak meg: 1. cikk A Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok kivonására 1990-1991 folyamán kerül sor. A szovjet csapatok kivonása a Magyar Köztársaság területéről 1990. március 12-én kezdődik és 1991. június 30-ig fejeződik be. Kivonásra kerül a szovjet csapatok egész személyi állománya, beleértve a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint fegyverzete, harci technikája és anyagi eszközei. A szovjet csapatoknak a Magyar Köztársaság területéről való kivonása ütemezési tervét a jelen Egyezmény melléklete tartalmazza és az annak elválaszthatatlan részét képezi. 2. cikk A Magyar Köztársaság Kormánya közreműködik a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásának végrehajtásához szükséges feltételek biztosításában. 3. cikk A szovjet csapatok elszállítása, valamint a különböző anyagok és hulladékok hátrahagyása és megsemmisítése a polgári lakosság érdekeinek figyelembe vételével és a környezetvédelmi jogszabályok betartásával történik. 4. cikk A Magyar Köztársaság területén tartózkodó szovjet csapatoknak a kiképzési, harci tevékenységgel kapcsolatos mozgását – ideértve a repüléseket is – korlátozzák. 5. cikk A Felek kijelölik Meghatalmazottaikat ezen Egyezmény rendelkezései végrehajtásának biztosítására, a szovjet csapatoknak a Magyar Köztársaság területéről történő rendezett kivonásának ellenőrzésére, az objektumok, felszerelések és más anyagi eszközök egyeztetett módszerekkel történő nyilvántartásba vételére, felértékelésére, átadására, vagy értékesítésére. 6. cikk A szovjet csapatok jogi státuszát, valamint a csapatok ideiglenes magyarországi tartózkodásával kapcsolatos vagyonjogi, pénzügyi és 13

egyéb kérdéseket a csapatoknak a Magyar Köztársaság területéről történő végleges kivonásáig a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között, a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetéről 1957. május 27-én kötött Egyezmény, valamint más, érvényben lévő magyar-szovjet egyezmények rendelkezései határozzák meg. 7. cikk A szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos azon vagyonjogipénzügyi és egyéb gazdasági kérdéseket, amelyeket az érvényben lévő szerződések nem rendeznek, külön megállapodások fogják szabályozni. A Felek megteszik a mielőbbi intézkedéseket annak érdekében, hogy a fenti kérdések megoldódjanak a szovjet csapatok teljes kivonásáig. 8. cikk Ezen Egyezmény értelmezésével és alkalmazásával, valamint a szovjet csapatok ütemezési terv szerinti kivonásának végrehajtásával kapcsolatos vitás kérdéseket a Felek a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között 1957. május 27-én, a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetéről kötött Egyezmény 17. cikke alapján létrehozott Magyar-Szovjet Vegyes Bizottságban a kérdés beterjesztésétől számított 30 napon belül rendezik. Ha a Vegyes Bizottság valamely elé utalt kérdésben nem tudna dönteni, a vitát diplomáciai úton kell megoldani. 9. cikk Ezen Egyezmény rendelkezései nem érintik a Felek között érvényben lévő két- és többoldalú egyezményekből eredő kötelezettségeket, beleértve azokat, amelyek az 1955. május 14-én Varsóban kötött Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződésből származnak. 10. cikk Ez az Egyezmény az aláírása napján lép hatályba. 14

Készült Moszkvában, 1990. március 10-én, két eredeti példányban, magyar és orosz nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles. A Magyar Köztársaság Kormánya nevében: Horn Gyula s.k. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya nevében: Eduard Sevarnadze s.k.

Az Egyezményekben foglaltak további részletezését tartalmazza a Konsztantyin Katusev és Kádár Béla miniszterek által aláírt, 1990. szeptember 28-i megállapodás (1. oldal 4. bekezdés és 2. oldal 1-2. bekezdés): „...a szovjet csapatok által a környezet elemeiben okozott károkkal kapcsolatos magyar követeléseket és a közös felmérés szerinti közös vizsgálat alapján az okozott károkat megtérítik. A felek megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy közös szakértői munkacsoportot az átadásra kerülő objektumok ökológiai állapotának felmérésére és a környezet elemeiben a Déli Hadseregcsoporthoz tartozó jogi vagy természetes személyek tevékenységével vagy mulasztásával okozott lehetséges károk megállapítására, az 1957., 1958. és az 1990. évi Egyezményeknek megfelelően.” A nagylétszámú katonai erő, a hatalmas mennyiségű haditechnikai és anyagi eszköz – lehetőségekhez képest – zavartalan összevonása és az elszállítás biztosítása rendkívül komoly feladat elé állította – elsősorban – a katonai szakembereket, de az érintett helyi szerveket, hatóságokat is. Az egyezmény rendelkezett arról, hogy a „szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos... kérdéseket külön megállapodások fogják szabályozni. A Felek megteszik a mielőbbi intézkedéseket annak érdekében, hogy a fenti intézkedések megoldódjanak a szovjet csapatok teljes kivonásáig” (7.§.). A szovjet csapatok kivonulásáról kötött 1990. március 10-i magyar-szovjet Egyezmény mindkét Kormány politikai célkitűzésének megfelelően a csapatkivonás tényére, az 1991. június végi határidejére és ütemezésének pontos meghatározására koncentrált. Ezért az Egyezmény már eleve kilátásba helyezte egyes vagyonjogi-pénzügyi és egyéb gazdasági kérdések külön megállapodásban történő szabá15

lyozását. A végrehajtás biztosítására az Egyezmény mindkét fél részére Meghatalmazott kijelölését írta elő. A szovjet fél a Déli Hadseregcsoport vezetőjét nevezte ki kormánymeghatalmazottnak, ennek megfelelően előbb Burlakov vezérezredes úr, később pedig Silov altábornagy úr töltötte be ezt a szerepet. A Magyar Kormány az Egyezményben foglaltak végrehajtására jóváhagyta a szovjet csapatkivonással kapcsolatos feladatokat koordináló szervezet felépítését. Kinevezte a magyar kormánymeghatalmazottat és helyettesét, Annus Antal altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, illetve Karácsony Imre mérnök vezérőrnagy, a Pénzügyminisztérium főcsoportfőnöke személyében. Az érintett tárcák miniszteri biztosaiból létrehozta a kormánymeghatalmazott és helyettese által vezetett, közvetlenül a miniszterelnöknek alárendelt Tárcaközi Bizottságot*, különös tekintettel a megüresedő ingatlanok hasznosításának előkészítésére (3093/1990. és 3223/1990. sz. kormányhatározatok). A csapatkivonással kapcsolatos katonai-operatív kérdések – beleértve az objektumok átadás-átvételét és a vegyvédelmi-tűzszerészeti mentesítési feladatokat is – apparátusi szinten történő intézése a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség megfelelő szerveinek feladatát képezte. A vagyonjogi és a pénzügyi-gazdasági elszámolással, valamint a hasznosítás megalapozásával kapcsolatos munkát, az önkormányzatokkal szükséges koordinációt a kormánymeghatalmazott és helyettese az érintett tárcáknak a Tárcaközi Bizottságon keresztül történő bevonásával végezte. A Pénzügyminisztériumban létrehozott Csapatkivonási Titkárság e munkák előkészítését és koordinált ügyvitelét biztosította. A csapatkivonással kapcsolatos munkához szorosan kapcsolódott a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (továbbiakban: KVSZ) tevékeny* A Tárcaközi Bizottságban részt vevő tárcák: Belügyminisztérium, Földművelődésügyi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium, Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, Népjóléti Minisztérium, Pénzügyminisztérium.

16

sége, amely a szovjet csapatkivonás után megüresedett ingatlanoknál a Kormány erre vonatkozó határozatának megfelelően a kezelői jogot gyakorolja, és a végrehajtásnál érvényesíti a Tárcaközi Bizottságnak a Kormány által megerősített állásfoglalásait, illetve a meghozott kormányhatározatokat. A KVSZ-t az átvett objektumok biztonságvédelme, őrzése tekintetében 1992. végéig az erre szakosodott GROUP-4 Hungária Kft. magyar-holland vegyesvállalat segítette. A külkereskedelmi feladatokat általában a Technika Külkereskedelmi Vállalat látta el. Az előzőekben ismertetett szervezeti felépítésben folyó munkának három fő irányultsága volt: 1) A csapatkivonás katonai-operatív végrehajtása 2) A szovjet, majd a jogutód orosz Féllel folytatott tárgyalások előkészítése és lefolytatása, gazdasági-pénzügyi elszámolás 3) A felszabadult ingatlanok hasznosítása E fő irányokban folyó munkát a felmerült jogi, gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, környezetvédelmi, építészeti stb. kérdések folyamatos tisztázása, a miniszterelnök és a parlamenti pártok időszakos tájékoztatása, valamint a munkát elősegítő közbenső kormányhatározatok alapozták meg.

17

2. Katonai-operatív csapatkivonás

2.1. A kivonás feltételei, létszám, haditechnika
A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok 94 helyőrségen, ezen belül 328 ingatlanon állomásoztak. Az Egyezmény aláírása előtt az 1989-1990. évi részleges csapatcsökkentés keretében a szovjet fél mintegy 10.000 fővel csökkentette a Déli Hadseregcsoport (továbbiakban: DHCS) létszámát. Ennek során 4 helyőrséget teljesen, 6 helyőrséget részlegesen kiürített. A helyőrségeken a Magyar Honvédség 9 laktanya-komplexumot vett át. A Kormány döntése alapján a kiürített objektumok mintegy 60%-a önkormányzati hasznosításra került, a többi központi kezelésben maradt. Mivel a szovjet fél által létesített építmények elszámolása kérdésében megállapodásra ekkor nem került sor, ezt is a teljes csapatkivonás gazdasági-pénzügyi rendezésével együtt kezelték. Az 1990. március 10-i Egyezmény alapján további 90 szovjet helyőrségből – ezen belül 65 laktanyából – kellett a csapatkivonást végrehajtani. 1990. március 12-től a csapatkivonás 1991. június 19-i befejezéséig 1547 vasúti egységszerelvény (34.541 vasúti kocsi) hagyta el az országot. Ebből a csapatvonatok száma 637, az anyagvonatoké 560, a konténervonatoké 217, a személyvonatoké 133. A kivonuló közúti oszlopmenetek száma 48. Kivonásra került: szovjet állampolgár ............................ 100.380 fő ezen belül: katonai állományú ................................ 44.668 fő főbb fegyverzet és technikai eszköz összesen ... 24.660 db ezen belül: repülőgép .................................................. 194 db helikopter .................................................. 138 db kerekes jármű ...................................... 19.684 db 19

lánctalpas jármű..................................... 1.143 db harckocsi................................................... 860 db páncélozott szállítójármű....................... 1.473 db tüzérségi eszköz........................................ 622 db légvédelmi eszköz .................................... 350 db rakétaindító állvány .................................. 196 db egyéb technikai eszköz .......................... 9.747 db anyagi eszköz ................................309.364 tonna A kivonás biztosítására a Magyar Honvédség a DHCS tábornokaiból és tisztjeiből, valamint a MÁV képviselőiből operatív csoportokat hoztak létre, amelyek közösen is kidolgozták a DHCS egységei kivonását, illetve az anyagi és műszaki készletek elszállítását rögzítő ütemtervet. A feladat végrehajtásának számítástechnikai biztosítását, naprakész dokumentálását és az érintett szervek tájékoztatását az erre a célra létrehozott Információs Központ hajtotta végre. 1990 márciusa és decembere között, illetve 1990 decembere és 1991 márciusa között egy-egy gépesített lövészhadosztályt vontak ki (kivéve azt az egységet, amelyik Záhonynál végezte az átrakodást). Egy gépesített lövészhadosztály 3 gépesített lövészezredből, egy harckocsiezredből, egy tüzérezredből és egy légvédelmi tüzérezredből, valamint az ezekhez tartozó kiszolgáló egységekből áll, létszáma 12.000 fő. 1990 márciusától júniusáig hazaszállítottak két rakétadandárt Tatáról, illetve Dombóvárról. 1990. április – július között 2 légvédelmi dandárt és 2 légvédelmi ezredet vontak ki Dunaföldvárról, Mórról, Szolnokról, Budapestről. 1990. június – 1991 januárja között egy műszaki ezred, illetve két műszaki zászlóalj távozott Szentendréről, Dunaújvárosból, Etyekről. 1990 májusa után két rádióelektronikai zászlóaljat vontak ki Kecskemétről, illetve Piliscsabáról. Ezenkívül biztosító és kiszolgáló egységeket, intézeteket, kórházakat, parancsnokságokat és törzseket kellett felszámolni. A szovjet haderők (1. ábra, 1. táblázat) 340 településen (hazánk településeinek több mint 11%-ában) 6000 épületet és 48 ezer hektárt (ebből 24 ezer hektár gyakorlóteret) használtak. 20

21

2. sz. melléklet. Szovjet csapatkivonási ütemterv eredeti részlete

1. ábra. Volt szovjet helyőrségek Magyarországon

A tervezés és a csapatkivonás ideje alatt a Magyar Honvédség és a DHCS parancsnoksága között szoros együttműködés alakult ki, amely lehetővé tette a felmerülő problémák tisztázását és operatív megoldását. Ennek a jól szervezett együttműködésnek köszönhető, hogy a szovjet csapatok kivonása 1991. június 19-én, határidő előtt, rendben befejeződött. 1. táblázat: Szovjet helyőrségek 1990. március 10-én Helyőrség Szovjet név vagy objektum sorszám azonosítása Aszód 15 Baj 84, 85 Tata (Baj) Baja 169 Balatonfüred 137 (Balatonszemes) Balatonfüred 112 Berettyóújfalu 102 Budapest, III. ker. 7 Óbuda Budapest, VII. ker. 25-26 Budapest, XV. ker. 8 kórház Budapest, XV. ker. 9 Landler J. laktanya Budapest, XVI. ker. 10 Budapest 2. Budapest, XVI. ker. 17, 22, 28 Cinkota Budapest, XVI. ker. 11, 29 Sashalom Budapest, XVI. ker. 18 Cinkota 2. Budapest, XVIII. ker. 12 Stromfeld A. laktanya Budapest, XVIII. ker. 13 Beloiannisz laktanya Budapest, XXII, ker. 16 Budafok Cegléd 48 Kossuth L. laktanya Cegléd 49 „L” raktár, lőtér Cegléd 50 laktanya Csévharaszt 51 Inárcs-Kakucs 23

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

Helyőrség 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. Csákvár Császár Debrecen Debrecen Debrecen Dombóvár Dunaföldvár Dunaújváros Esztergom Etyek Etyek Fertőd Földes Győr Gödöllő Hadháztéglás Hajmáskér Hajmáskér Hortobágy Igal Kalocsa Kecskemét Kecskemét Kecskemét Kecskemét Kecskemét

Szovjet sorszám 142 83 86-88 89 90-94 123 121, 122 146, 147 63-71 174 25 109, 110 103 73-77 29 95 113 138-140 97 114 40, 41 28, 29 30-31 32 33 34

név vagy objektum azonosítása

repülőtér (laktanya) Esze Tamás laktanya Gábor Áron laktanya

Fürst laktanya, lakótelep

Hajdúhadháza Herend laktanya, lőszerraktár Nádudvar

lő- és gyakorlótér Petőfi S. II. laktanya Zalka M. laktanya Losonczi P. laktanya „L” raktár, lőtér

24

Helyőrség 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. Kecskemét Kecskemét Kiskunhalas Kiskunlacháza Kiskunmajsa Komárom Kondorfa Kunmadaras Lepsény Lovasberény Lőrinci Mezőkövesd Mosonmagyaróvár Mád Mór Mór Nagykőrös Nagykőrös Nagykőrös Nagykőrös Nagykőrös Nagytevel Nagyvázsony Nagyvázsony Nyíregyháza Orgovány

Szovjet sorszám 35 36, 37, 38 42, 43 60, 61, 62 44 78-82 124 96 163-164 131-133 21 99 170 101 134, 135 136 54 54 54 53 55 165, 166 119 168 100 52

név vagy objektum azonosítása üzemanyagtelep KECS

laktanya, Klementina

raktártelep Kinizsi P. laktanya „L” raktár Széchenyi laktanya Nagy S. laktanya lő- és gyakorlótér klub és iskola Pápa-Tapolcafő Tótvázsony Nagyvázsony

25

Helyőrség 74. Piliscsaba 75. Piliscsaba 76. 77. 78. 79. 80. Polgár Polgárdi Pécel Pétfürdő (Várpalota) Pápa

Szovjet sorszám 6 5 104 129-130 19 145 111, 143, 144 45-47 72 120 105 106 107 108 108 108 171 171 151 152 153-154 155-156 156-162

név vagy objektum azonosítása Balogh A. laktanya, D-tábor Perczel M. laktanya, É-tábor

81. Szeged 82. Szentendre Szentendre 83. Szentkirályszabadja 84. Szolnok 85. Szolnok 86. Szolnok 87. Szolnok 88. Szolnok 89. Szolnok 90. Szombathely 91. Szombathely 92. Székesfehérvár 93. Székesfehérvár 94. Székesfehérvár 95. Székesfehérvár 96. Székesfehérvár 26

Dózsa Gy. laktanya kiegészítés Bocskay I. laktanya József A. laktanya Nagy S. laktanya Honvéd kórház anyagraktár ingatlan (üres telek) „L” raktár Huszár laktanya Kossuth L. laktanya repülőtér (helikopter) leszálló „L” raktár lovassági laktanya

Helyőrség 97. Sárbogárd 98. Sárbogárd 99. Sárbogárd 100. Sárbogárd 101. Sármellék 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. Sármellék Tab Tamási Tarany Tolna Tököl Táborfalva Táborfalva Tápiószentmárton Veszprém Vác Vát Zalaegerszeg Zelemér

Szovjet sorszám 148 149 150 151 116 117 167 141 114 126-128 1-4 58-59 56-57 20 115, 118 14 125 124 98

név vagy objektum azonosítása „L” raktár lőtér Rákóczi laktanya, „L” raktár, lőtér lakótelep Fürst S. laktanya, repülőtér

Nagyatád

Táborfalva-Örkény Táborfalva-Örkény laktanya, tábor Máriaudvar Szeleste Andráshida (Hajdúböszörmény)

27

2.2. A szovjet, majd a jogutód orosz féllel folytatott tárgyalások előkészítése és lefolytatása, gazdasági-pénzügyi elszámolás
A kétoldalú tárgyalások már a részleges csapatkivonás során 1989-ben megkezdődtek, de rendszeressé csak az 1990. március 10-i Egyezmény aláírása után váltak. Ettől kezdve a magyar és a szovjet kormánymeghatalmazottak és helyetteseik folyamatos kapcsolatban álltak egymással és 6 alkalommal (1990. május, szeptember, 1991. február, április, június, augusztus) összefoglalóan áttekintették a munkát, jegyzőkönyvben rögzítették a kialakult álláspontokat, a vitás kérdéseket, valamint a feladatokat. 1990. szeptember 20-án a magyar és a szovjet külgazdasági miniszterek a kormánymeghatalmazotti tárgyalások közbenső eredményei alapján jegyzőkönyvileg megállapodtak a vagyonjogi-gazdasági és pénzügyi kérdések rendezéséhez szükséges közös metodikák kidolgozásában (kölcsönös követelések számbavétele, ökológiai károk felmérése, műszaki állapot meghatározás stb.). Az említett tárgyalások előkészítésére, illetve az elért megállapodások konkretizálására szükség szerint folytak magyar-szovjet szakértői tárgyalások a jogi, valamint az ingatlanokkal, az ingóságok értékesítésével, a valutáris pénzügyi kérdésekkel, az ökológiával és a vegyesvállalatok esetleges létesítésével kapcsolatos kérdésekben. A különböző szintű tárgyalásokra végig rányomta bélyegét a felek gazdasági ellenérdekeltsége. A szovjet fél a hazatelepítés költségeit az általa épített és saját tulajdonának tekintett objektumokért remélt folyamatos magyar térítésből, illetve azok értékesítéséből kívánta finanszírozni, tehát valóságos magyar javakhoz kívánt valamilyen formában hozzájutni. A magyar fél kezdettől fogva egyszeri végelszámolásban gondolkodott, jogosan azt feltételezve, hogy az állagmegóvási kötelezettség elmulasztása, valamint az okozott környezeti és egyéb károk miatti magyar követelés az 50 milliárd forint körüli szovjet követelést ki fogja egyenlíteni. Következetesen érvényesítettük, hogy a magyar területen létesített épületek, építmények tulajdonjoga a Magyar Államot illeti. 28

Ugyanakkor az egyszeri végelszámolásra vonatkozó álláspontunkat is mindvégig fenntartottuk. A magyar álláspont érvényesítését a tulajdonjog és követeléseink megalapozása kérdésében elősegítették az 1957. évi, az 1958. évi és az 1990. évi magyar-szovjet egyezmények megfelelő cikkei. Így az 1957. május 27-i Egyezmény 3. cikke szerint a szovjet fél „köteles tiszteletben tartani és megtartani a magyar jogszabályok rendelkezéseit”. Ugyanezen Egyezmény 9. cikke az okozott károknak a szovjet fél részéről való megtérítési kötelezettségét tartalmazza. Az 1958. április 1-jei Egyezmény 8. cikke többek között kimondja, hogy a szovjet pénzeszközökből létesített építmények viszszaadásakor a magyar fél „azok további felhasználása lehetőségeinek figyelembevételével” téríti meg a ráfordítást. Az 1990. március 10-i csapatkivonási Egyezmény 3. cikke egyértelműen kimondja, hogy „a szovjet csapatok elszállítása, valamint a különböző anyagok és hulladékok hátrahagyása és megsemmisítése a polgári lakosság érdekeinek figyelembe vételével és a környezetvédelmi jogszabályok betartásával történik”. A kormánymeghatalmazottak 1991 áprilisában hagyták jóvá az objektumok átadás-átvételére, valamint a környezetkárosítás mértékének meghatározására vonatkozó metodikákat, melyek tervezetei alapján már hónapok óta folyt a tényleges munka. A magyar fél álláspontjának érvényesítése szempontjából ennek kiemelt jelentősége volt. Ugyancsak áprilisban került aláírásra a kormánymeghatalmazott helyettese által vezetendő új vegyes bizottság szabályzata is, de ez a szerv a működését gyakorlatilag meg sem tudta kezdeni a szovjet fél halogató magatartása miatt. Minden valószínűség szerint az aláírt közös metodikáknak a magyar fél számára kedvező hatását kísérelték meg ily módon ellensúlyozni. 1991 közepére a kölcsönösen elfogadott metodikák alapján kialakultak a magyar követelés számszerű adatai, amelyek – elsősorban az ökológiai károk miatt – nemcsak hogy kiegyenlítették, de jelentősen meg is haladták a szovjet fél követelését. E körülmény egyrészt igazolta az egyszeri végelszámolásra vonatkozó magyar álláspont helyességét, másrészt kizárta azokat a korábbi elképzeléseket, amelyek egy esetleges szovjet csapatkivonási 29

aktívummal függtek össze. Ez elsősorban a szovjet fél vegyes vállalat alapítási igényeire vonatkozott, amelynek keretében a legértékesebb ingatlanokat javasolták erre a célra felhasználni (pl.: betonos repülőterek, pestújhelyi kórház, balatonfüredi üdülő, üzemanyagtelepek, mátyásföldi Rákóczi laktanya stb.). A magyar fél a gazdasági-pénzügyi megállapodás záró tárgyalásaira az alábbi kölcsönös követelések számbavételével készült fel: a) Elismertük, hogy a szovjet csapatok magyarországi ideiglenes tartózkodása során szovjet pénzeszközökből épített vagy vásárolt objektumok nettó értéke* a jóváhagyott metodika szerint 53,4 milliárd Ft-ot tesz ki. Ebből 29,1 milliárd Ft-ot képviselnek azon objektumok értékei, amelyeket a magyar fél az 1958. évi Egyezmény 8. cikk 2. bekezdése alapján a Magyar Állam által nem hasznosíthatónak és ezért államközi elszámolásból kivonandónak minősít. Az államközi elszámolásban a magyar fél álláspontja szerint tehát 24,3 milliárd Ft szovjet követelés maradt. b) A magyar követelés a következő tételekből adódott össze: – a szovjet csapatok által használt magyar építésű bérelt épületek állagmegóvásának elmaradásából származó kár a jóváhagyott metodika alapján a felek között egyeztetett érték szerint: 14,3 milliárd Ft; – a szovjet csapatok tevékenységéből vagy mulasztásával okozott természeti és környezetvédelmi kár jóváhagyott metodika szerint számított értéke: 61,6 milliárd Ft (e kárigényünket rendkívül nagy és széleskörű munka alapján, több mint 10.000 oldalon dokumentálva adtuk át a szovjet félnek); – az 1957. évi Egyezmény 17. cikke szerint működött MagyarSzovjet Vegyes Bizottság lezáratlan ügyeinek pénzügyi vonzata mintegy 1,0 milliárd Ft;
* A jóváhagyott közös metodika szerint a nettó érték az újraelőállítási (bruttó) értékből az objektum műszaki állapotának, valamint az árak aktualizálásának figyelembe vételével számított „maradványérték”.

30

– azon – szovjet fél által épített – objektumok bontási és rekultivációs költségei, amelyekre a magyar építési hatóságok fennmaradási engedélyt nem adnak, illetve amelyeket kizárólagosan katonai rendeltetésük miatt a magyar fél polgári célra nem tart alkalmasnak: 5,5 milliárd Ft; – műemlék jellegű magyar építésű épületek (Gödöllő – Grassalkovich kastély, Esztergom – papi szeminárium, kanonoki házsor, Komárom – monostori erőd) helyreállítási költségei 5,1 milliárd Ft; – egyéb károk: 1,2 milliárd Ft. Összes magyar követelés: 88,7 milliárd Ft. A követelések szembeállítása alapján – döntően az ökológiai károk miatt – olyan nagyságrendű jelentős magyar aktívum alakult ki, amely a tárgyalás során megoldhatatlannak bizonyult. Itt említendő, hogy e miatt is szükségtelenné vált az 1956 előtti, valamint az 1956-os forradalom leverése miatti kárigényeknek a felvetése. A végső gazdasági-pénzügyi megállapodás kialakítására vonatkozó magyar-szovjet tárgyalások első menete 1991. június 4-én szakértői szinten kezdődött el, amit a kormánymeghatalmazottak között folytatott június 10-25. közötti intenzív tárgyalások követtek. A Kormány által jóváhagyott tárgyalási irányelvek alapján a megbeszélések fő célja a, gyakorlatilag befejezett csapatkivonás záró jegyzőkönyvének kormánymeghatalmazottak által történő aláírása volt, a felek kölcsönös követeléseinek meghatározásával és elfogadásával. Ez objektív és reális alapot biztosított volna a két ország külgazdasági minisztereinek szintjén a végleges pénzügyi elszámolás megállapodással történő rendezéséhez. A szovjet fél, mint az várható volt, nem fogadta el a magyar aktívumot és a tárgyalások során kezdetben a magyar követelések számszerű adatait vitatta, majd később követelését minden indok nélkül megduplázta, legvégül az eddigi megállapodások – ezen belül a metodikák – jogszerűségét vonta kétségbe. 31

A csapatkivonás gyakorlati befejezésére hivatkozva, az egyezmények hatályvesztését visszamenőlegesen értelmezve igyekezett merőben új alapokat kierőszakolni a végleges pénzügyi rendezéshez. Minthogy a magyar Fél törekvése kezdettől fogva kormányzati szinten is a „0” szaldó elérése volt, kompromisszumként ilyen megállapodást is javasoltunk. Azonban a szovjet fél kizárólag az 53,4 milliárd Ft követelésének biztosításában gondolkodott, ebből csak 14,3 milliárd Ft karbantartási kötelezettség elmaradását és 2,6 milliárd Ft ökológiai kárt volt hajlandó elismerni. Nem sikerült elérni egy rövidített, a kölcsönös követeléseket számszerűen nem tartalmazó, a csapatkivonás tényét rögzítő jegyzőkönyv aláírását sem, mert a szovjet fél az eddigi munka alapjául szolgáló egyezményeknek a csapatkivonással bekövetkező hatályvesztését visszamenőleges hatályúnak tekintette. A magyar fél sorozatos kompromisszumos javaslatai ellenére a szovjet fél a tárgyalásokat június 25-én megszakította anélkül, hogy bármilyen közös dokumentum aláírásra került volna. Magyar részről ezért a metodikák szerint megalapozott követeléseinket diplomáciai úton kényszerültünk a Szovjetunió kormánya tudomására hozni. E záró tárgyalás második menetének tekinthetők az. 1991. augusztus 14-22. között lefolytatott újabb megbeszélések. A magyar fél a Kormány által jóváhagyott irányelveknek megfelelően a júniusi tárgyalásokhoz képest újabb kompromisszumokkal törekedett a megegyezésre. Így – 8,4 milliárd Ft-tal csökkentettük követeléseinket, elsősorban a rekultivációs és a műemlékekkel kapcsolatos követeléseinknél; – az ökológiai károknál készek voltunk beszámítani a szovjet kárelhárítást és az elnyerhető nemzetközi segélyeket is; – felajánlottuk az állami elszámolásból kivont objektumoknál a közös értékesítés lehetőségét; – megerősítettük a csapatkivonási „0” szaldóra vonatkozó korábbi javaslatunkat, sőt átadtuk az erre vonatkozó egyezmény-tervezetünket. E tárgyalásokon a szaldó a kölcsönös követelések szembeállításának figyelembe vételével számszerűsíthető: 32

szovjet követelés ................................................... 53,4 milliárd Ft magyar követelések: – elmaradt állagmegóvások miatt ......................... 14,3 milliárd Ft – környezeti károk miatt ....................................... 60,2 milliárd Ft ezen belül: – talajkár ......................... 16,8 milliárd Ft – vízkár ............................. 6,4 milliárd Ft – hulladékkár .................... 6,2 milliárd Ft – építési törmelék ............. 4,9 milliárd Ft – tájkár .............................. 8,0 milliárd Ft – élővilág kár .................... 8,7 milliárd Ft – egyéb kár (bírságok) ...... 9,2 milliárd Ft – rendezetlen vegyes bizottsági ügyek miatt .......... 1,0 milliárd Ft – bontás és rekultiváció miatt ................................. 2,9 milliárd Ft – műemlékekben okozott károk miatt..................... 0,7 milliárd Ft – egyéb károk miatt ................................................ 1,2 milliárd Ft Összes magyar követelés: ..................................... 80,3 milliárd Ft A „0” szaldó érdekében kompromisszumként tehát 26,9 milliárd Ft követelésünkről mondtunk volna le. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy e kompromisszumnál is a környezeti károk kemény magja (talaj-, talajvízszennyezés, hulladék, ezen belül az azonnali és a később várható „havaria” esetek) a magyar követelésekben megmaradt volna. A szovjet fél, amelynek delegációját most már a csapatokkal együtt elvonult Silov altábornagy helyett Grisin admirális külgazdasági miniszterhelyettes vezette, továbbra is minden magyar javaslatra negatívan reagált. Nem fogadta el az 53,4 milliárd Ft-ban meghatározott vagyon államközi elszámolásból kivont részére tett javaslatot. A vagyontest mintegy 50%-át vegyes vállalati és értékesítési célra – a legjobban felhasználható objektumokat érintően – meg akarta szerezni. A magyar fél kárigényeinek kielégítését a maradék 50%-ból kellett volna ez esetben megoldani. A 80,3 milliárd Ft-ra csökkentett magyar köve33

telésekből változatlanul mindössze 14,3 milliárd Ft elmaradt felújítási értéket és 2,6 milliárd Ft környezeti kárt ismertek el, de ezt is olyan megjegyzéssel, hogy a metodikák alapján számított értékek „nem határozzák meg a felek kölcsönös pénzügyi követeléseit és azok megtérítésének rendjét”. Mindezen véleménykülönbségek miatt egyeztetett kormányegyezmény-tervezetet nem lehetett készíteni. A júniusi tárgyalásokhoz képest előrehaladásnak lehet tekinteni, hogy a delegációvezetők aláírásával jegyzőkönyv készült, amely részletesen tartalmazza a végzett munkát, az egyeztetett és többségében vitás kérdéseket, valamint 2-2 változatban külön a magyar, és külön a szovjet egyezmény-tervezeteket. A szovjet féllel több hivatalos tárgyalás nem volt. A legutolsó nem hivatalos – 1991. októberi – információ szerint 15-20 milliárd Ft magyar humanitárius segítségnyújtás mellett aláírták volna a megállapodást. A szovjet féllel folytatott tárgyalásaink összegzéseképpen megállapítható, hogy az ismertetett nehézségek ellenére alapvető tárgyalási elképzeléseinket sikerült érvényesíteni: – a közös átadás-átvételi, valamint környezetvédelmi metodikák elfogadásával megteremtődtek a bizonylati feltételei egy részünkre kedvező, objektív alapon történő végelszámolásnak; – nem történt kifizetés átvett objektumonként és más formában sem; – sikeres volt a csapatkivonással kapcsolatos elszámolásnak a kereskedelmi elszámolásoktól elkülönített kezelésére vonatkozó képviselete; – a gazdasági-pénzügyi elszámolás ellenérdekeltsége nem befolyásolta a csapatkivonás Egyezmény szerinti végrehajtását. Az említett augusztusi tárgyalások ideje alatt következett be a Szovjetunióban a sikertelen puccskísérlet, amely végeredményben a Szovjetunió felbomlásához vezetett. Érthető módon ezekben a hónapokban nem volt lehetőség érdemi tárgyalásokra a csapatkivonás elszámolása kérdésében. 34

A Független Államok közösségének megalakulása után azonban az első adódó alkalommal, 1991. december 6-án a magyar miniszterelnök tárgyalásokat folytatott a két országot érintő legfontosabb kérdésekről, ezen belül a csapatkivonás gazdasági-pénzügyi elszámolásáról a jogutód Oroszországi Föderáció elnökével. E tárgyalásokon egyetértés jött létre a felek kölcsönös követeléseiről való lemondásban. E szóbeli egyetértés a helsinki utóértekezlet alkalmával, majd levélváltással is a magyar miniszterelnök és az orosz elnök által ismételten megerősítést nyert. Mindezek ellenére érzékelhető volt, hogy Oroszországban egyes körök nem értettek egyet a kölcsönös követelésekről való lemondás elvével. Ez kitűnt a magyar nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének 1992. november 2-i moszkvai tárgyalásán is, ahol partnere a Magyarországon hagyott 53,4 milliárd Ft értékű vagyon, ezen belül 14.000 lakás megfelelő ellentételezését kérte, hangsúlyozva a magyar ökológiai kárigényekkel kapcsolatos negatív álláspontját. Minden valószínűség szerint az ilyenfajta orosz nézetekkel kapcsolatos az is, hogy az 1992. november 11-i legfelsőbb szintű magyar-orosz tárgyalások előkészítésére ide érkezett orosz szakértői delegáció megkísérelte a tulajdonjog ismételt felvetésével és a magyar fél részéről térítésmentesen teljesítendő – mintegy 300 millió US dollár – építési hozzájárulás igénylésével az említett megállapodást semmissé tenni. A magyar delegáció változatlanul kitartott amellett, hogy – a magyar törvények szerint a magyar területre bárki által létesített objektum tulajdonosa eredetileg is a Magyar Állam; – az Egyezményben bármilyen magyar térítésmentes kötelezettség szerepeltetése ellentmond a magyar miniszterelnök és az orosz elnök elvi megállapodásának. Mind az előkészítő, mind a felső szintű tárgyalásokon a magyar fél részéről hangot adtunk annak, hogy a szovjet csapatoknak 19551957 közötti jogellenes magyarországi tartózkodása miatti károk, amelyek nem szerepeltek követeléseink között, rendkívül jelentősek 35

és ezen belül csak az 1956-os háborús károk mai áron önmagukban meghaladják az orosz fél követelését. Ez a felvetés minden bizonnyal nem maradt hatás nélkül az orosz elnökre, aki rövid magyarországi látogatása alatt minden megnyilvánulásában kifejezte elítélő kritikáját a volt Szovjetunió magyarországi politikájával szemben. Ilyen előzmények után a követelésekről való kölcsönös lemondást tartalmazó Egyezményt a magyar miniszterelnök és az orosz elnök 1992. november 11-én aláírta.

2.3. Az ingatlanok hasznosítása
A kormánymeghatalmazott és helyettesének, a Tárcaközi Bizottságnak, valamint a munkát koordináló Titkárságnak nemzetgazdasági szempontból fontos és felelősségteljes feladata volt a szovjet féltől átvett objektumok (ingatlanok) hasznosításával kapcsolatos javaslatok kialakítása, a megalapozó kormánydöntések előkészítése céljából. A hasznosítási folyamat az 1989. évi csapatcsökkentés és csapatkivonási Egyezmény alapján visszaadott 328 ingatlanra terjed ki. Ezek közül 232 ingatlanon összesen 6931 db különféle épület, építmény (laktanya, lakóház, kazánház, kerítés, út, kút stb.) van, 96 ingatlan pedig közel 7000 hektárnyi – épület, építmény nélküli – földterületet jelent. A csapatcsökkentés során átadott, illetve átvett ingatlanokat részben a Honvédelmi Minisztérium, részben a helyi önkormányzatok, valamint a Vám- és Pénzügyőrség térítésmentesen kapták meg. A csapatkivonás során 1990–1991-ben a kiürített ingatlanokat a Magyar Honvédség vette át. A közösen elfogadott metodikának megfelelően az átadás-átvételről jegyzőkönyvek készültek, melyek alapján ezen ingatlanok átkerültek Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) kezelésébe. A 328 ingatlannak a közösen elfogadott metodika szerinti nyilvántartott értéke az átadás évére vonatkozó folyóár figyelembe vételével a föld értéke nélkül a következő: – a szovjet pénzeszközökből épült létesítmények bruttó (újraelőállítási) értéke 76,8 milliárd Ft, nettó (a műszaki állapotot figyelembe vevő) értéke pedig 53,4 milliárd Ft; 36

– a magyar pénzeszközökből készült létesítmények hasonló értékadatai 76,1 milliárd Ft és 27,1 milliárd Ft. Az utóbbi 14,3 milliárd Fttal kisebb értéket képvisel, mint a Magyar Honvédség által használt hasonló korcsoportú, ugyanolyan létesítményállomány. (Ezen 14,3 milliárd Ft képezte az elmaradt szovjet állagmegóvási kötelezettség miatti magyar követelést.) A szovjet pénzeszközökből készült létesítmények közel 60%-a (nettó értéken 29,1 milliárd Ft) mind a tervezés, mind a kivitelezés során a magyar építésügyi előírások jelentős részének (tehát az építésügyi törvény) megsértésével valósult meg. Ezeket a saját szovjet beruházásban készült létesítményeket ezért „fekete” beruházásként minősítettük. A csapatkivonás révén visszakerült építmények és épületek nettó értéke tehát összesen 80,5 milliárd Ft. Figyelembe véve a 20.000 hektárt meghaladó – kizárólag a szovjet fél által használt – földterület értékét is, 100 milliárd Ft feletti az a vagyon, amelynek a lehetőséghez képest optimális hasznosításáról kell gondoskodni. A realitásokhoz az is hozzátartozik, hogy a szóban forgó ingatlanok tényleges piaci értéke jelenleg és várhatóan a közeli években is jelentősen (esetenként nagyságrendileg) alacsonyabb, de még így is nagy értékről van szó. Az épületállomány több olyan jellemzővel bír, amelyek a hasznosításra kedvezőtlen hatást gyakorolnak: – az épületek, építmények a lakóépületek és kórházak kivételével a katonai rendeltetésnek megfelelőek, ezért polgári célú közvetlen használatba vételük nehézkes; – az építmények egy-egy katonai szervezet elhelyezési igényéből adódóan általában zárt, összetartozó létesítménycsoportot képviselnek; – az említett létesítménycsoportok épületeit szembetűnően alacsony színvonalú víz-, elektromos és hőellátó rendszer, csatornahálózat kapcsolja össze, amelyekből általában hiányoznak a szennyvíztisztítók; – a saját szovjet beruházásban készült létesítmények műszaki színvonala jelentősen elmarad a magyar követelményektől, valamennyi épület műszaki állapota pedig a fenntartási tevékenység hiányáról tanúskodik. 37

Mindezek figyelembe vételével a hasznosítás, illetve értékesítés gyakorlati megszervezéséért és végrehajtásáért felelős KVSZ adatai, tehát hazai megítélés szerint az átvett ingatlanok piaci értéke a nyilvántartott értéknek mintegy 40%-a, de egy amerikai céggel a KVSZ által végeztetett ellenőrző értékbecslés szerint csak 22%-a. A csapatkivonás következtében megürült ingatlanállomány hasznosításának rendező elveit az erre a célra kidolgozott – a kormányfő által elfogadott – „Hasznosítási irányelvek” fogalmazták meg, meghatározva egyrészt a térítésmentes átadás lehetőségeit, célkitűzéseit, másrészt a gazdasági hasznosítás és az ehhez kapcsolódó gazdasági érdekeltség alapelveit. A „Hasznosítási irányelvek” tervezetét 1990. november 7-én valamennyi érintett önkormányzat (mintegy 120) jelenlétében a Tárcaközi Bizottság megtárgyalta és azt követően került sor az Irányelvek miniszterelnöki jóváhagyására. Az Irányelvek szellemében a szovjet féltől átvett épületekre, építményekre jelentkező igények elbírálásánál a következő volt a sorrendiség: – biztonsági szféra igényei, elsősorban a fegyveres erők és testületek alaptevékenységi feladatainak ellátásához; – közösségi célú hasznosítás egészségügyi, oktatási, kulturális, szociális célokra az önkormányzatok, szakminisztériumok, közösségi intézmények, alapítványok, egyházak igényei alapján; – az önkormányzatok lakásigényei; – igények gazdasági célú hasznosításra. E sorrendiség annak figyelembe vételével érvényesült, hogy az adott létesítmény fennmaradásához, működéséhez az illetékes önkormányzat engedélyezése szükséges. Az Irányelvek a gazdasági célú hasznosításnál minden esetben, a biztonsági és közösségi célra, valamint az önkormányzatnak történő átadásnál csak a szovjet követeléssel terhelt létesítményeknél írta elő a piaci értékviszonyoknak megfelelő ár térítését. A hasznosítás alapdöntéseinek előkészítését a Csapatkivonási Titkárság végezte. Ennek kapcsán 153 megbeszélésen az érintett önkormányzatok, főhatóságok és más igénylők (pl. az alapítványok) képviselőivel együtt alakította ki az egyeztetett hasznosítási javaslatokat. 38

Ezek kerültek a Tárcaközi Bizottság elé, amely 1991. január 15. és május 27. között tartott 11 ülésén 111 javaslatot tárgyalt meg, minden esetben az érintett önkormányzatok képviselőinek, általában polgármestereinek jelenlétében. A Tárcaközi Bizottság ülésein rendszeresen részt vettek a KVSZ képviselői is. A Tárcaközi Bizottság állásfoglalásai – a magyar pénzeszközökből készült létesítmények esetében meghatározták a térítésmentesen átadásra javasolt, másrészt a gazdasági hasznosításra kerülő létesítményeket; – a szovjet pénzeszközökből készült létesítmények esetében elhatárolták egymástól az államközi elszámolásban figyelembe vehető vagy onnan kivonásra javasolt létesítményeket, biztosítva ezzel az államközi elszámolás során alkalmazható variációs javaslataink egyik fontos elemét. Nem foglalt állást a Tárcaközi Bizottság a földterületek tulajdonlása ügyében, szem előtt tartva a párhuzamosan zajló jogalkotási folyamatot. A Tárcaközi Bizottság térítésmentes átadásra vonatkozó javaslatai a Kormány elé kerültek. Azoknak a Magyar Közlönyben is nyilvánosságra hozott jóváhagyásával (1023/1991. és 1032/1991. sz. kormányhatározatok) – a „Hasznosítási irányelvekben” foglaltaknak megfelelően – az alábbi markánsan kirajzolódott fő célok érdekében kerültek térítésmentesen átadásra ingatlanok: – a biztonsági szféra, elsősorban a honvédség egyes alaptevékenységi feladatainak ellátásához; – az önkormányzatok lakáshelyzetének (kb. 1530 lakás átadása), valamint oktatási, művelődési, szociális és egészségügyi színvonalának javításához; – 8 városban (Győr, Pápa, Esztergom, Székesfehérvár, Szolnok, Budapest XV. ker., Szentendre, Kiskunhalas) a kórházi ellátással kapcsolatos gondok megoldásához, illetve enyhítéséhez; – 6 helyen egészségügyi alapellátást biztosító rendelőintézet céljára (Kalocsa, Mór, Szolnok, Tököl, Cegléd, Mátyásföld); 39

– 13 egyetem, főiskola (közte a szegedi, debreceni, kecskeméti univerzitások) és 13 közép-, illetve általános iskola elhelyezésére, fejlesztésére; – 13 szociális ellátást (otthon, foglalkoztató stb.) biztosító létesítmények kialakítására. A térítésmentesen átadott épületek Pápa, Kalocsa, Szeged és Kecskemét esetében jelentős segítséget adhatnak a volt egyházi iskolák visszaadásánál. A teljesen vagy részben szovjet pénzeszközökből épült ingatlanok térítésmentes átadására csak kivételesen hozott a Kormány határozatot. Ilyenek voltak: – az 1055/1991. sz. határozat a debreceni Esze Tamás laktanyának a BM részére történő átadása az esetleges migrációs problémák megoldására; – az 1006/1992. sz. határozat a Budapest XV. ker., Őrjárat utcai kórháznak a fővárosi és a kerületi önkormányzatok részére történő átadása, a kórház mielőbbi üzembe helyezése érdekében; – az 1047/1992. sz. határozat a Budapest XVI. kerületi Rákóczi laktanya 3 épületének a „Szabadságharcosokért” Alapítvány részére történő átadásáról, az Alapítvány elhelyezése érdekében. Ezekkel együtt a térítésmentesen átadott épületek, építmények nettó értéke 17,6 milliárd Ft, ami a csapatkivonás során megürült teljes építményállomány 21,9%-át, az államközi elszámolásból kivont építményekkel csökkentett állománynak pedig a 34,2%-át jelenti. Az előzőekben ismertetett célokra történt térítésmentes ingatlanátadások egyes önkormányzati, egészségügyi, szociális, kulturális és egyházi igények kielégítésével amellett, hogy közvetett módon megtakarításokat jelentenek az állam részére is, nem lebecsülhető az ezekből nyerhető erkölcsi tőke sem. Ezen előnyök kihasználásának mértéke a téma további kezelésétől függ. Mindezekkel a hasznosítási folyamat első szakasza, az alapvető döntések előkészítése és meghozatala lezártnak tekinthető, függetlenül attól, hogy egyes területeken a későbbiek folyamán jelentkezhet a módosítás vagy kiegészítés szükségessége. A hasznosítási folyamat következő szakaszát a térítésmentes átadásra vonatkozó kormányhatározatok végrehajtása és az épületál40

lomány nagyobb részét kitevő ingatlan gazdasági hasznosítása, értékesítése jelentette, illetve jelenti. Ez az 53/1991. (I.31.) sz., majd a 81/1992. (V.14.) sz. kormányrendeletek alapján ezen ingatlanok kezelőjévé kijelölt, akkor a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) feladata lett. A térítésmentesen átadott ingatlanok sorsáért elsődlegesen azok a szervezetek felelősek, amelyek ezeket megkapták, a gazdasági hasznosítás alá eső ingatlanokért pedig – az új tulajdonos megjelenéséig – a KVSZ. Mindezekkel szemben áll az ugyanezen időszakra vonatkozó ráfordítási költség, amely a KVSZ adatai szerint 1.231.287.000 Ft-ot tesz ki. A nem kielégítő értékesítési ütemnek nemcsak az elmaradó bevétel a következménye, hanem az üresen álló épületek gyors állagromlásából adódó értékveszteség is. Ez annak ellenére van így, hogy a Kormány még 1991 márciusában hozzájárult a szovjet pénzeszközökből épület lakóépületeknek „nettó értéküknél jelentősen kisebb áron” (forgalmi értéken) való értékesítéséhez (3128/1991. sz. határozat) és 1991 novemberében pedig ezt az engedélyt kiterjesztette az összes szovjet pénzeszközökből létesült építményre (3486/1991. sz. határozat). E mellett az 1992. évi költségvetésre vonatkozó XCI. törvény határozott egyes ingatlanok hasznosításából származó bevételeknek a kincstár és az önkormányzatok közötti megosztásáról, a Kormány pedig 1992. május 14-én nyilvános rendeletben (81/1992.) rögzítette a volt szovjet ingatlanok hasznosításának szabályait. Ez utóbbiak a hasznosításban résztvevő minden egyes szerv részére e tevékenységet egyértelművé tették és az eddigi gyakorlati munka során felmerült jogszabályhiányokat, amilyen mértékben csak lehetett, megszüntették. Bizonyos fokig a Kormány 3461/1991. sz. határozata is ezen ingatlanok hasznosíthatóságának irányába hatott, intézkedve a szükséges költségfedezet biztosításával a „havária” jellegű ökológiai károk elhárítására. Tehát a Kormány az előterjesztett javaslatok alapján megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyek ellensúlyozni voltak hivatva a gazdasági hasznosítást valóban hátráltató azon körülményt, hogy az építmények jelentős része szovjet követeléssel volt terhelve. 41

Az előző fejezetekből egyértelműen kitűnik, hogy a szovjet csapatok itt-tartózkodása és kivonulása során keletkezett környezeti károkra vonatkozó felmérések meghatározóak voltak a pénzügyi-gazdasági elszámolást célzó tárgyalásokon, de emellett előzetes jelleggel jól felhasználhatók a szovjet csapatok tartós jelenléte következményeinek felszámolására irányuló tevékenységben, ezen belül az ingatlanok hasznosításában. Természetesen minden egyes konkrét kárelhárítási tevékenységhez újabb részletes gazdasági-műszaki számítást kellett végezni. Az e területeken eddig végzett munka, valamint a további feladatok a következőkben foglalhatók össze: A katonai operatív csapatkivonással párhuzamosan folyt a környezeti és természeti károk felmérése az 1991. április 7-én jóváhagyott Metodika alapján. A környezetvédelmi hatóságok, társhatóságok és intézmények szakemberei a teljes körű felmérést 1991. június 7-re befejezték. A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a károk jellege és a beavatkozások sürgősségi igényei szerint három csoportba sorolta a megvizsgált 171 objektumot. E csoportosítás alapján a Kormány a 3461/1991. sz. határozatában 20 objektumnál azonnali beavatkozást rendelt el és erre a célra 930 millió Ft pénzforrást különített el. A károk lokalizálása átlag 80%-os készültségi fokra jutott el 1992. december 15-ig. Az ingatlanok környezetvédelmi helyzetének rendezése érdekében az elkezdett kormányprogramot folytatni kellett.

42

3. sz. melléklet: Jegyzék a szakértői csoportok tagjairól 1. A Magyar Szakértői Csoport állandó tagjai (1990. szeptember 28 - december 21.) 1. Kiss Ernő 2. Dr. Zsilák György 3. Magyar Balázs 4. Pálmüller József 5. Dr. Makláry György 6. Dr. Csató Éva 7. Flórián Endre 8. Dr. Endrédy István Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, osztályvezető Magyar Állami Földtani Intézet osztályvezető Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet, osztályvezető PM Zárolt Vagyonkezelő és Hasznosító Intézete, katonai környezetvédelmi szakértő MH Katonai Közegészségügyi Járványügyi Állomás, orvos ezredes, igazgató Földmérési és Távérzékelési Intézet csoportvezető Környezetgazdálkodási Intézet csoportvezető Környezetgazdálkodási Intézet főmunkatárs

2. A Szovjet Szakértői Csoport tagjai (1990. szeptember 28 - december 12.) 1. Grosev, V. L. A Szovjetunió Környezetvédelmi Állami Bizottsága (GOSZKOMPPJRODA) Közgazdasági Főosztályának főosztályvezető helyettese (a csoport vezetője) 2. Vlagyimirov, Ju. M. a GOSZKOMPRIRODA EllenőrzésiFelügyeleti* Főosztályának I. osztályú szakértője
* A fordító megjegyzése: a főosztály orosz nyelvű elnevezése hibás

43

3. Hramenkov, V. M. 4. Szirazjev, T. M. 5. Jefremenko, A. B.

A Szovjetunió Igazságügyi Minisztériumának osztályvezető helyettese A Szovjetunió Erdészeti Állami Bizottságának tudományos munkatársa A Szovjetunió Geológiai Minisztériumának tudományos munkatársa

3. Az ökológiai szakértői bizottság tagjai (1990. december 21 - 1992. augusztus 22.) 1. Dr. Szabó Gábor Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, helyettes államtitkár, a bizottság vezetője (1990. dec. 21-1992. aug. 15.) Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, osztályvezető, a bizottság helyettes vezetője Környezetgazdálkodási Intézet, főigazgató (1991. július 1-től), a bizottság tagja Környezetgazdálkodási Intézet, szakértő, a bizottság tagja PM Szovjet Csapatkivonási Titkárság, szakértő, a bizottság tagja Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség szakértő, a bizottság tagja Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet osztályvezető, szakértő, a bizottság tagja

2. Kiss Ernő 3. Dr. Endrédy István 4. Fritsch Tivadar 5. Pálmüller József 6. Gerőfi Levente 7. Magyar Balázs

1992. augusztus 15-től a szakértői bizottság vezetője dr. Kemény Attila, a KTM helyettes államtitkára

44

A tárgyaláson meghívott szakértőként részt vett: Kiss Imre Észak-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Pannonhalmi Miklós Észak-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Horváth Lajos Észak-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Horning Lajos Észak-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Horváth János Nyugat-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Kapolcsi Imre Nyugat-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Venyigei Ferenc Nyugat-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Werderits János Nyugat-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Hajnóczy Miklós Közép-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Firnicz István Közép-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Kling István Közép-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Kovács Árpád Dél-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Ferenc Lászlóné Dél-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Braun György Dél-Dunántúli Körny.véd. Felügyelőség Técsőy István Közép-Duna-völgyi Körny.véd. Felügyelőség Kovács Csaba Közép-Duna-völgyi Körny.véd. Felügyelőség Keszthelyi Tiborné Közép-Duna-völgyi Körny.véd. Felügyelőség Zöldi Irma Közép-Duna-völgyi Körny.véd. Felügyelőség Szőke György Alsó-Duna-völgyi Körny.véd. Felügyelőség Váradi Zsolt Alsó-Duna-völgyi Körny.véd. Felügyelőség Dr. Erdelics Barnabás Felső-Tisza-vidéki Körny.véd. Felügyelőség Dr. Novákné Utas Zsuzsa Felső-Tisza-vidéki Körny.véd. Felügyelőség Dr. Beregi László Közép-Tisza-vidéki Körny.véd. Felügyelőség Várhelyi Gusztáv Közép-Tisza-vidéki Körny.véd. Felügyelőség Goldea Tamás Alsó-Tisza-vidéki Körny.véd. Felügyelőség Molnár Tibor Alsó-Tisza-vidéki Körny.véd. Felügyelőség Flórián Endre Környezetgazdálkodási Intézet Jancsó László Észak-magyarországi Körny.véd. Felügyelőség Varga Péterné Észak-magyarországi Körny.véd. Felügyelőség Dr. Pádár István Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Tóth József Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Sajgó Zsolt Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Stefán István Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Dr. Bernáth Zoltán Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 45

4. A Szovjet delegáció tagjai (1991. június 10 - 1991. augusztus 22.) 1. Grisin, Ju. P. 2. Sikunov, G. Sz. 3. Pohaljuk, Sz.N. 4. Ivanov, L. V. 5. Kuzenev, Sz. K. 6. Anoszov, Ju. A. 7. Baranov, V. B. 8. Zajcev, V. V. 9. Kosztyin, V. F. 10. Platonova, Sz. V. 11. Zaszorin, V. V. 12. Uvarov, Ju. B. 13. Dubeckij, B. P. 14. Grosev, V. L. 15. Malickij, V. G. 16. Lapickij, M. A. 17. Pankina, L. V. 18. Tyihomirov, V. V. 19. Livanov, M. G. 20. Panyin, G. Sz. 21. Viszjasev, G. V. delegációvezető delegációvezető-helyettes Külgazdasági Kapcsolatok Minisztériuma Külgazdasági Kapcsolatok Minisztériuma Külgazdasági Kapcsolatok Minisztériuma Műszaki Főosztály Külügyminisztérium Igazságügyi Minisztérium Környezetvédelmi Minisztérium Ipari Minisztérium Pénzügyminisztérium Pénzügyminisztérium Műszaki Főosztály Műszaki Főosztály Műszaki Főosztály Műszaki Főosztály Műszaki Főosztály Műszaki Főosztály Műszaki Főosztály Honvédelmi Minisztérium a Szovjetunió Környezetvédelmi és Természetgazdálkodási Minisztériumának a Köztársaságok és Területek Ökológiai Problémáinak Koordinálásával foglalkozó főosztályának helyettes vezetője 22. Lukjancsikov, V. M. a felszín alatti vizek és a talaj védelmének szakértője, a tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Földtani Minisztériumának képviselője 23.* Kovalevszkij, J. V. a felszín alatti vizek és a talaj védelmének szakértője, a tudományok kandidátusa, a
* 1991. augusztus 14-22. között

46

24. Szirazjev, T. M. 25. Girinszkij, V. I.

Szovjetunió Földtani Minisztériumának képviselője a Szovjetunió Erdőgazdálkodási Állami Bizottságának az erdőgazdálkodással foglalkozó szakértője a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának építőmérnöke

47

3. A szovjet csapatok okozta környezeti károk felmérésének módja

3.1. A környezeti károk felmérésének jogi alapjai és rendszere
A károk felmérésének jogi alapja – a hatályos magyar jogszabályokon kívül – az 1957. V. 27-i Egyezmény 9. cikke, az 1958. IV. 1-jei Egyezmény 4. cikke, az 1990. III. 10-i Egyezmény és az 1990. IX. 28-i jegyzőkönyvi Megállapodás volt. A közösen kialakított egységes módszertan igényét a szovjet fél vetette fel az 1990. szeptember 28-i és az október 11-i, valamint október 16-i tárgyalásokon. A szovjet-magyar szakértői tárgyalásokon (október 11-24.) egyeztetés folyt a környezeti károk felméréséről és azok költségeinek kiszámításáról. A két fél szakértői csoportja ugyanebben az időben megkezdte a helyszíni bejárást is (pl. Pápa, Aszód, Sármellék, Debrecen). Október 24én a tárgyalások megszakadtak a szovjet fél állásfoglalásának hiányában. Ezt követően a szovjet szakértői delegáció elutazott. A munkába november közepén kapcsolódtam be, november 28-ig mintegy 8-10 munkanap alatt kellett elkészíteni a Metodika alapanyagát, amikor is azt Rudakov vezérőrnagy, a főparancsnok építési-elhelyezési helyettese és akkori kormánymeghatalmazott-helyettes hivatalosan átvette. A Metodika szakértői szinten, két szakaszban (1990. november 28 – december 20, 1991. január – február 5 között) került megtárgyalásra. Egyrészről tehát rövid idő volt az elkészítésre, és az alapanyagból kompromisszumok árán alakult ki a végső változat. Másrészt magyar oldalról az idő sürgetett, hiszen a kivonulás befejezéséig az elszámolást be kellett fejezni. (A határidő 1991. július 30. volt az 1990. III. 30-i Egyezmény 7.§-a alapján.) A munkakezdés alapja nyilvánvalóan a megegyezés során kialakított szempontsor lehetett. Ennek véglegesítésekor 1990. december 21-én került a munkakezdés meghirdetésre a környezet- és természetvédelmi területi szervek előtt, 1991. május 15-i befejezési határidővel. 49

„1990 december 12-ig a Metodika tárgyalása befejeződött, de a szovjet szakértői bizottság vezetője (V. Grosev) egyetértése mellett kijelentette, hogy újra kívánja tárgyalni a Metodikát és a Kárfelvételi Segédletet is. Szándékának lényege abban fogalmazható meg, hogy az okozott károk közül csak a talajban történt olaj- és vízszennyezésre vonatkozó vizsgálatokra kívánták leszűkíteni a felmérést. A magyar fél változatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy az 1976. évi II., a környezetvédelemről szóló törvény alapján a környezeti elemekben okozott károk teljes körére történjen felmérés. Miután a szovjet fél ezt nem fogadta el, a tárgyalások 1990. december 20-án szakértői aláírás nélkül megszakadtak.” (Karácsony Imre kormánymeghatalmazott-helyettes levele Annus Antal kormánymeghatalmazotthoz, 1990. december 27.) A szovjet szakértők ezután többször is megpróbálták a környezetet érő károk körét a talaj és vizek szénhidrogén-szennyezéseire szűkíteni. (Goldberg 1991. február, augusztus, Firszov 1991. június) A kivonulásról rendelkező 1990. március 10-i Egyezmény 3.§. a következőkben rendelkezik: „A szovjet csapatok elszállítása, valamint a különböző anyagok és hulladékok hátrahagyása és megsemmisítése a polgári lakosság érdekeinek figyelembe vételével és a környezetvédelmi jogszabályok betartásával történik.” A metodika célja volt: a szovjet csapatok által Magyarország területén a környezetben okozott kár nagyságának megállapítása; az okozott kár – felderítés esetén – pénzbeli értékének meghatározása. A Metodika 5. pontja a kár értékének meghatározása: „a Magyar Köztársaság területén okozott környezeti károk értékének meghatározását a magyar fél végzi, a számítás eredményét átadja a szovjet félnek.” A károk mértékének meghatározására vonatkozó Metodikát (bemutatva a következő oldalakon) 1991. IV. 8-án a kormánymeghatalmazottak – Viktor Silov és Annus Antal altábornagyok – aláírták. A dokumentum teljes címe: „Metodika a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok okozta környezetkárosítás mértékének meghatározásához.” A Metodika 1. pontja kimondja: „Környezetszennyezésként értelmezik a Magyar Köztársaságban érvényben lévő ökológiai normákat meghaladó mértékű káros anyagok tartalmát a talajban, vízben stb. és 50

4. sz. melléklet: Részletek a Metodikából

51

52

53

54

a normák hiánya esetén – kölcsönösen meghatározott – max. megengedett határértékeket meghaladó tartalmát.” A Metodika 2. pontja szerint: „A szennyezés mértékének megállapítását vegyes, szovjet-magyar munkacsoportok hajtják végre. A szennyezés mértékének megállapítása a helyszíni vizsgálat, mintavételezés, laboratóriumi vizsgálat, kárelhárítási módszer kijelölése, kárszámítás lépésekből állt. A közösen előre rögzített ütemterv szerinti helyszíni vizsgálatokon a szovjet fél igény szerint több esetben részt vett, pl. Cegléd, Kalocsa, Debrecen, Kiskunlacháza, Sármellék, Táborfalva települések létesítményeinél. Igény szerint megtekintették a helyszíni mérést és mintavételt is. A Metodika 2. pont 4. bekezdés szerint: A szovjet szakértői csoport, illetve a DHCS képviselői ütemterv szerinti meg nem jelenése esetén a magyar fél önállóan végzi el a munkát. A vizsgálatokat végző laboratóriumok egy részét ugyancsak megtekintették, így a Környezetvédelmi Felügyelőségek (Debrecen, Győr, Budapest, Szolnok, Székesfehérvár) laboratóriumaiban jártak. A vizsgálatok egyébként a Metodikában is felsorolt magyar szabványok szerint történtek. A kárszámításokat helyszíni felmérések összevetésével néhány esetben ellenőrizték: Debrecen repülőtér, Földes, Berettyóújfalu. Az elkészült és átadott dokumentációt a tárgyalásokon kétszer egymás után, létesítményenként kellett megvitatni. A fenti tevékenységet végző szovjet szakértők neve és beosztása a 3. mellékletben található meg. A felek megállapodtak abban, hogy az „okozott környezeti károk értékének meghatározását a magyar fél végzi, a kiszámítás eredményeit átadja a szovjet félnek a bejárástól, illetve a mintavételtől számított 30 napon belül, minden átadásra kerülő objektum esetén a környezetkárosítás felszámolásához szükséges volumen és árjegyzék alapján”. A teljes kárösszeg meghatározásra került objektumonként, az objektumok bejárási ütemének megfelelően, de nem később, mint 1991. június 15., és jóváhagyásra átadásra kerül a kormánymeghatalmazottaknak. A szovjet szakértőkkel többszöri egyeztetés után megállapodás jött létre arról, hogy „a hazánkban érvényben lévő ökológiai normákat meghaladó mértékű káros anyagok tartalmát a talajban, vízben 55

stb. tekintik környezetszennyezésnek. A normák hiánya esetén kölcsönösen maximálisan megengedett határértékeket állapítanak meg. Minden laktanyát (objektumot) közös munkacsoport járja be és a szennyezésről jegyzőkönyvet vesz fel. A környezetszennyezés mértékének felmérését a magyar környezetvédelmi hatósággal együttesen végzik. A károsodás megszüntetésének módszereit a magyar hatóság (Környezetvédelmi Felügyelőség) állapítja meg a metodikához csatolt mellékletek alapján.” A szovjet szakértői csoport belátása szerint vehetett részt előre meghatározott időpontban a kárfelmérésben, a mintavételben és a kárfelmérési segédlet alapján az adatokat, méréseket, megállapításokat ellenőrizhette. A Metodikában rögzítésre kerültek a kármeghatározás fázisai: – bejárás, – feltárás (mindkettő előre rögzített ütemterv szerint), – laborvizsgálat, – a szennyezés (különösen a talaj és a felszín alatti vizek) koncentrációja, – a szennyezés mértékének meghatározása, – a szükséges kárelhárítás megállapítása és – végül a kárérték becslése. A laktanya (objektum) ellenőrzése tartalmazta: – a szennyezés vizuális meghatározását, – a szennyezett területek (víz, talaj) rögzítését, – a mintavételi pontok (víz, talaj) megjelölését, – a talaj mintavételi pontok mélységének felvitelét a térképvázlatra, – figyelőkutak (mélység, átmérő) helykijelölését, – az ivóvízkivételek minőségi állapotának, további hasznosítási lehetőségeinek felmérését, – mintavétel a szennyezés jellegének, nagyságának és elterjedésének meghatározásához, – a környező területeken okozott szennyezettség mértékét. A vizsgálati eredmények a kárelszámolás alapját képezték és azok tartalma mindkét fél számára kötelező érvényű volt. 56

A talaj- és vízminták vételével kapcsolatos munkák, valamint az ellenőrzés költségei – amennyiben a szennyezettség a megengedett határértéket meghaladta – a szovjet felet, minden más esetben a magyar felet terhelte. A munkacsoportok belépésének, a munkavégzés feltételeinek biztosítására a felek kötelezettséget vállaltak. A károk megállapítása során figyelembe kellett venni: – mielőtt az objektumokat átadták a szovjet csapatoknak, ki, mennyi ideig és milyen célra használta, – a laktanyák szovjet csapatok általi használatának időtartama. Elkészültek a metodika mellékletei is, sorrendben a következők: három jegyzőkönyvminta (közös előzetes szemléről és a mintavételről, valamint a szennyezés nagyságának meghatározásáról és a kártétel összegének kiszámításáról), a közös bejárások, vizsgálatok végzésének ütemterve, kárfelmérési segédlet, a kárfelmérés és helyreállítás költségbecslése, a magyar munkacsoportok összekötőinek jegyzéke. A metodikát a szakértő csoportok vezetői, Valerij Grosev és Kiss Ernő, és a tárgyaló delegációk vezetői, Anatolij Firszov és Karácsony Imre vezérőrnagyok, kormánymeghatalmazott helyettesek 1991. február 5-én, április 8-án pedig Viktor Silov és Annus Antal altábornagyok, kormánymeghatalmazottak írták alá. A metodika 7 oldal, mellékletei 150 oldal terjedelműek összesen. A Metodika mellékleteinek vázlatos áttekintése: 1. melléklet (1 oldal) A létesítményegyüttes (szovjet-magyar) megtekintéséről szóló jegyzőkönyvminta. A szovjet fél kérésére került a Metodikába. A felek a jegyzőkönyvben „a szennyezési helyeket az objektum tervrajzán” együttesen rögzítik és meghatározzák a mintavételi pontokat is. 2. melléklet (1 oldal) A közös mintavételről készült jegyzőkönyvminta. A szovjet fél kérésére került a Metodikába. A bejárásokon – a bizottság és a hatóság tagjain kívül – a helyi önkormányzat szakmai képviselőjének a részvétele is célszerű volt. Lényeges, hogy a jegyzőkönyvet szovjet részről a megbízott Viktor Girinszkij, vagy az általa meghatalmazott írja alá. 57

3. melléklet (2 oldal) A szennyezés nagyságának meghatározásáról és a kártétel összegének kiszámításáról szóló jegyzőkönyvminta (6. melléklet). A mintavételek eredményeit, a kárfajtákat és a szükséges elhárítási intézkedéseket tartalmazta objektumonként. A felmérést végző töltötte ki és a területileg illetékes Környezetvédelmi Felügyelőség (KÖFE) hitelesítette, a Környezetvédelmi Intézet (KGI) ellenőrizte, a kormánymeghatalmazott szignálta és küldte meg – a mellékelt részletes dokumentációval együtt – a szovjet kormánymeghatalmazottnak. A szovjet és a magyar fél együttes felvetése alapján került a Metodikába. 4. melléklet (13 oldal) A helyőrségenkénti közös bejárások, mintavételek időpontjait tartalmazta (7. melléklet). Az ütemtervet a kivonuláshoz, az átadásátvételhez (katonai, műszaki, tűzszerészeti), valamint a Felügyelőségek munkatervéhez kellett igazítani. Az utolsó két hónapban Firszov altábornagy engedélye alapján gyorsított, hétvégeken is végzett bejárásokra és mintavételekre került sor, annak érdekében, hogy a kivonulás befejezéséig a kárfelmérési dokumentáció elkészüljön. (Kivonulási Egyezmény 7.§.). Megegyezésként még a 12 KÖFE és a KGI címe, telefonszáma is az ütemterv része volt. A szovjet és a magyar fél együttes munkájaként készült el a melléklet. 5. melléklet (61 oldal) Külön kiemelendő a mellékletek közül az ún. „Kárfelmérési Segédlet”, amely részletesen, már a terepen tevékenykedő szakemberek számára tartalmazza mindazt, amely a fenti szempontok gyakorlati megvalósíthatóságát jelenti. Az objektum általános adatainak felvételén túl a felszín alatti vizeket, talajt, vízellátó, szennyvízelvezető, tisztító rendszerek állapotát, a tájat, az élővilágot ért károsodások felmérését, az elbontásra kerülő, felesleges épületek felszámolását (eredeti minőségű visszaállítás céljából), hulladékok okozta kár, valamint a közegészségügyi helyzet felmérését, ivóvízvizsgálatokat, rovar-, rágcsálószaporulat felmérését, mentesítés, fertőtlenítés elvégzését tartalmazta. A Kárfelmérési Segédlethez további 10 melléklet tartozik. (Ez a szerkesztés az anyag kezelhetősége szempontjából rossznak bizonyult, de a későbbi eredmények egyértelmű viszonyítási alapjául 58

szolgált.) Ezek a mellékletek: Az 1990. október 11-én Budapesten kelt jegyzőkönyv, amely felveti az egységes módszertani szemlélet igényét, magyar jogszabályok alapján történő felmérését, a felmérés eredményének a jegyzőkönyvekben történő rögzítését. Melléklet az 1990. október 6-i jegyzőkönyv is, amely adatok (anyagok) átadását rögzíti, a munkavégzés metodikáját három lépésben határozza meg (bejárás, mintavétel elemzése, eredmények alapján zárójelentés), a természet- és környezetvédelemmel kapcsolatos, a felmérésben hasznosítható jogszabályok jegyzéke (törvény 12, törvényrendelet 9, minisztertanácsi rendelet 18, minisztertanácsi határozat 3, miniszteri rendelet 28, államtitkári rendelkezés 17, utasítás 9, jogi iránymutatások 8, szabványok-irányelvek 33 db), külön szerepelt mellékletenként a „Felszín alatti olajszennyezések meghatározása” (Major P. 1982.) című iránymutatás, amely a szabványokon kívül adta meg e fontos szennyezéstípus feltárását. A felszíni és felszín alatti vizek minőségének környezetvédelme; az akkor hatályos szennyezésbírságrendelet; az élővilágban keletkezett károk jogszabályban rögzített felmérési és díjtételei, valamint a mérnökgeofizikai rendezés módszereinek ismertetése szerepelnek még a Segédlet mellékleteiként. 6. melléklet (4 oldal) Rudakov vezérőrnagy 1990. december eleji kérésének megfelelően árajánlatok alapján elkészült a KGI levele, amely a környezeti károk helyreállításának egységárait tartalmazta. A levél önálló mellékletként is szerepel, ismertetését lásd később. 7. melléklet A magyar munkacsoportok összekötőinek jegyzéke. A 12 KÖFE igazgatóját, kijelölt munkatársait, a KGI-KVI igazgatóját és kijelölt munkatársait tartalmazó jegyzék, elérhetőségük megjelölésével.

3.2. A vizsgálati módszerek áttekintése
A környezeti károk megállapításának módszerei a) A környezetállapot értékelésének lehetősége A környezet állapotának megállapítása és értékelése (auditálása) bonyolult feladatot jelent a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek számára. A feladat megoldásában különböző megközelítések 59

és viták közepette is kialakult jó módszer az ún. környezetállapot-értékelés (ökoaudit), amely a fejlett államokban a vállalatvezetés egyik eszköze, hogy fejlesztési döntéseik a környezet védelmét is szolgálják. A környezetállapot-értékelés azért készül, hogy egy telephelyen (területen) a környezetvédelem érdekei érvényesüljenek, illetve az érdekeltek valamely tevékenységről teljes körű ismeret birtokában alkossanak véleményt. Az eljárás minden mozzanatát optimális módon szükséges koordinálni és kiemelten fontos, hogy a különböző eljárási és értékelési fázisok megbízható és egynemű adatbázisokra támaszkodjanak, valamint a különböző környezeti elemek szennyezettségére vagy éppen természetes (kívánatos, tűrhető) állapotára vonatkozó határértékek meghatározása, vagy előzetes közlése megtörténjen. Az Európai Unióban végzett auditálás a megfelelő európai közösségi irányelvben rögzített kritériumoknak felel meg, amelyek pontosan rögzítik az auditálók minősítését és az auditálási eljárást. A felmérés alapján értékelni kell a környezeti hatásokat az általuk okozott, vagy valószínűsíthetően bekövetkező káros következményeket. Fel kell tárni a károsodások okait és felszámolásuk módját. Az Európai Unióban a jelentés jogszabályban előírt „következménye”, hogy az adott tevékenység (telephely) további fennmaradását engedélyezik-e vagy sem. Ennek előfeltétele az állapotfelmérés és a meghatározott kárfelszámolás elvégzése. Ezeknek a módszereknek a felhasználásával készült a laktanyák, gyakorlóterek környezeti kárainak felmérése. b) A mintavétel és vizsgálat módszereinek meghatározása A mintavételi hely kijelölésénél fontos volt a felszínen látható olajfoltok, akkumulátortárolók, gépjárműmosók, üzemanyagtöltők és tárolók környékének feltárása. Mintavételezéskor a felszín alatti szennyezés esetén a feltárást: – a talajvízszint + 3 méter, vagy – első vízzáró agyagréteg + 2 méter, illetve – max. 10 méter mélységig célszerű elvégezni. A feltárást elektromágneses mérésnek kell megelőznie, hogy kiküszöbölhessék a közművekbe, vagy veszélyes anyagba való ütközést. A mérések mélységhatára max. 3-5 m volt. 60

2. ábra. A környezetállapot értékelés (auditálás) elvi vázlata az Európai Közösségben (1991) 61

62

2. táblázat. A szovjet csapatok kivonásának és a károk felmérésének szervezeti rendszere

Elektromágneses mérésekkel, vagy egyéb felszíni geofizikai módszerekkel kell feltárni az eldózerolt területek, ismeretlen szeméttelepek feltételezett helyét. Külön ki kell emelni a fémek jelenlétét, az építési törmelék relatív mennyiségét, esetleges földalatti objektum helyét. Üzemanyagtárolónál fontos meghatározni a csővezetékek nyomvonalát is, valamint a potenciális szénhidrogén szennyezési forrásokat. A mintavételnél a korlátozott laborkapacitás és a rendelkezésre álló idő hiánya miatt a talaj és talajvízminták számát a minimumra kellett csökkenteni. Célszerű az optimális mintavételi hely kijelölését lehetővé tevő módszereket alkalmazni (pl. nullszondás neutron-neutron mérés). A Metodikában rögzített, ún. mérnökgeofizikai szondázás biztosítja a fizikai paraméterek folyamatos regisztrálását és ez lehetővé teszi a feltárt talaj litológiai, mechanikai és néhány alapvető fizikai paraméterének azonosítását, mint pl. agyagtartalom, hézagtérfogat, in situ térfogatsúly, nedvességtartalom stb. Nem alkalmas módszer a kézi vagy gépi spirálfúrás, vagy egyéb olyan feltárás, amely nem biztosítja a különböző rétegek teljes elkülönítését. A vett talajmintának rétegszelektívnek kell lennie, bizonyítani kell a legszennyezettebb intervallumot és a szennyeződés felszíni vagy mélységi eredetét. Objektumonként szükséges néhány háttérmintavétel is, az ún. relatív nullszint meghatározására. A vízmintát rétegszelektíven kell venni, közvetlenül talajvízszint észlelésekor, ezáltal kizárva, hogy a szivárgó szénhidrogén a víz felszínén nagyobb mennyiségben gyűljön össze. A vett talajminta mennyisége 200-300 g, a talajvíz min. 0,5 liter legyen. A jelentősen szennyezett területeken a kettős mintavétel célszerű. Kívánatos objektumonként a legjellemzőbb helyeken 1-2 ponton a „K” szivárgási tényező in situ meghatározása a várható áramlási viszonyok értékeléséhez. Laboratóriumi vizsgálatok szükségesek: – a talajmintán kötött szénhidrogéntartalom meghatározására, – a vízminta oldott szénhidrogéntartalmának meghatározására. Egyéb vizsgálatokat, úgymint: általános vízkémiai aromás szénhidrogének, nehézfémek stb. csak indokolt esetben szükséges elvégezni. 63

Az eltemetett hulladékok térbeli kiterjedését geofizikai módszerrel (elektromágneses méréssel) kell meghatározni. A mintavételt markolásos módszerrel kell megoldani. Az átlagos hulladékszint összetételének minimális vizsgálatát és minősítését kell elvégezni. Kiemelt figyelmet kell fordítani a vízadó réteget, a vízművet veszélyeztető talajvízszennyezés vizsgálatára, a vízellátásban okozott károkra. Meg kell állapítani a szennyvízelvezető/kezelő létesítmények hibáiból, vagy hiányosságaiból eredő károkat. Az ökológiai károk megállapításánál figyelembe kell venni a tájrombolást, a kivágott famennyiséget, a védett növényzetek, élőlények elpusztításának kárait. A szakvéleménynek a Metodika szerinti bontásban tartalmaznia kellett az objektumokon felmért károkat és azok összegszerűen megjelölt mértékét. Ezen kívül ki kellett térni a szennyeződés vizsgálatára, elterjedésére, nagyságára és az elhárítás lehetőségére. A környezeti károk összesítője tartalmazza a talajt, a vízkészletet, a tájat és élővilágot ért károsodásokat, a települési környezetben keletkezett károkat, a szükséges környezetvédelmi intézkedés (azonnali, adott időn belüli, nem igényel intézkedést) jellegét. A helyreállítás becsült költségét ezer Ft-ban kellett meghatározni.

3.3. A környezeti károk meghatározásának lépései
A Metodika meghatározta a felmérés irányultságát, amely létesítményenként – a talaj-, – a vízszennyezés, – az élővilág (természeti értékek pusztulása, erdők), – hulladékok (veszélyes, kommunális, „építési törmelék”), – egyéb károk felmérését, – bírságok (szennyvíz-, hulladék-, természetvédelmi bírságok), – elmaradt haszon, földjáradék, – a felmérés és a kárelhárítási módszer költségének kiszámítását, valamint – a károk és követelések összesítését.

64

3.4. Határértékek
Kiindulási alapként a magyar jogrendben foglaltak szolgáltak. Így a környezeti elemek (talaj, víz, települési környezet, táj, élővilág) kárai és a hulladékok okozta veszélyeztetés, ill. a károk magyar szabványokban (előírásokban) rögzített határértékei kerültek be a Metodika mellékleteibe. A határértékekre vonatkozó kárfelmérési segédlet a Metodika mellékletét képezte. A Metodika olajszármazékokkal szenynyezettnek minősítette: – a talajt, ha ezen anyagok koncentrációja meghaladja a 100 mg/ kg értéket (MI-08-1735-1990, A különböző elemek és szennyező anyagok megengedhető maximális mennyisége talajokban), – a vizet, ha ugyanezen koncentráció meghaladja a 2,0 mg/kg értéket. Az akkor használatos MI-10-433/3-84 szerint kőolaj esetében 0,3 mg/l határérték vonatkozott a víznyerőhely jellegétől (védett, nem védett) független felszín alatti mérési helyre. A talaj és felszín alatti vizek olajszennyezése az előzmények miatt nagy figyelmet keltett. (Sármellék település ásott kútjaiban 1990 augusztusában, a kivonulás megkezdése előtt megjelent a kerozin.) A talajszennyezés határértéke a vonatkozó Műszaki Irányelv alapján került be a Metodikába, a vízszennyezés-koncentráció értéke viszont Firszov, ill. Grosev vezette szakértői delegációval folytatott tárgyalások során alakult ki. A talajszennyezés határértékét a Metodika szakértői véglegesítése után, 1991. február 21-én próbálta először a szovjet fél megváltoztatni, valamint az 1991. június–augusztusi tárgyalások során szerették volna elérni azt, hogy a szennyezés szénhidrogén koncentrációja 100as érték helyett 1000, illetve 5000 mg/kg talajértékre változzék. Ezt a magyar fél nem fogadta el, hiszen érvényes magyar Műszaki irányelv alapján érvényesítette azt. A Metodikát egyébként is már 1991. február 5-én szakértői, április 8-án kormánymeghatalmazotti szinten aláírták.

65

3.5. A károk nagyságának és elhárításuk módjának, azok pénzben kifejezett értékének meghatározása
A Metodika (5. pont, 1. bekezdés) alapján „az okozott környezeti károk értékének meghatározását a magyar fél végzi… a környezetkárosítás felszámolásához szükséges volumen és árjegyzék alapján”. A feladat elvégzésében, az előzőekhez hasonlóan, fontos volt a Metodika következő megállapítása (2. pont, 3. bekezdés): „A környezetkárosítás megszüntetésének módszereit a magyar környezetvédelmi hatóság állapítja meg, a csatolt Módszertani Segédlet alapján.” A talajt, a felszín alatti vizeket érő szénhidrogén-szennyezés elhárításának megállapítása a következő elvek szerint történt. Az MI-08-1735-1990. 17. számú melléklete szerint szennyezett az a talaj, amely 100 mg/kg-nál nagyobb koncentrációban tartalmaz olajat vagy olajszármazékot. Az olajjal vagy olajszármazékokkal szennyezett talaj veszélyezteti (rákkeltő vegyületet is tartalmaz) az ivóvízbázisokat és ezen keresztül a lakosság egészségét. Ennek következtében a szennyezett talajt meg kell tisztítani vagy ártalmatlanítani kell. Az olajszennyezés koncentrációja és a szennyezett talaj típusának függvényében változik, hogy milyen műszaki megoldás alkalmazható a tisztításra, illetve az ártalmatlanításra. A felméréshez a Metodika alapján a KGI irányelvet adott ki. Ennek részletezése: A szennyezés mértéke: A beavatkozás fő irányai: 100 – 1000 mg/kg talaj talajszellőztetés – homokos talajban fúrással, – agyagos talajban alagcsővel, – átmeneti talajban ritka alagcsővel és fúrással 1000 – 5000 mg/kg talaj talajcsere biológiai tisztítással 10-100 mg/l víz – homokos talaj levegőztetése – agyagos talaj baktériumos bontása (mosás) + víztisztítás, ha talajvizet ért

66

5000 mg/kg felett a talajban, vagy talajvízben önálló fázisban szétváló olaj

talajvíz + tisztítása szeparálással, szűréssel – drénezés – szivárgó árok + szivattyúzás + szétválasztás – termelőkút létesítése, – szennyezett folyadék kitermelése, – talajcsere, baktériumos bontás, mosás, égetés stb. A talaj olajmegtartó képessége alapján, – vízbázis közvetlen veszélyeztetése esetén már 100 mg/kg érték felett is talajtisztítás szükséges (nyitott karszton, fedőréteg nélküli vízadó kavicsteraszon), vagy vízzáró nélküli vízadó rétegen.

Költségbecslés A kár felmérése és a rekultiválás módjának meghatározása után történt a költségbecslés. A Metodika Módszertani Segédletének 10. mellékletében került rögzítésre néhány, a tárgyalások során már felmerült (pl. védett növények értéke) és jogszabályokban nem rögzített művelet költségeinek becslése. A költségbecslés különböző intézetektől, vállalatoktól az 1990. december 18-ig bekért és összesített adatokat tartalmazza. A költségbecslés a Metodika rendszeréhez alkalmazkodva tartalmazta azt, hogy a felmérés során különös tekintettel fel kell mérni és költségelni kell: – A környezetbe került szennyezőanyag mennyiségét és értékét (pl. sav, lúg, olaj, olajszármazék). Segédlet 10. melléklet, 3.1. pont. – A talajkárosodás, illetve vízszennyezés miatt előálló értékcsökkenést, amely a terület vagy az ott termelt termék minőségromlásából adódik. (Segédlet 10. melléklet, 3.4. pont. Az erdészek jelezték a faállomány minőségromlását, ezért került bele ez a kártípus a Metodikába.) 67

– Vízmű működés leállítása, illetve működésének veszélyeztetése (Segédlet 10. melléklet, 3.5. pont), „...a vízadó réteg miatti elszennyeződés következtében új kutak létesítési költsége”. Továbbiakban – jelentősége miatt – szó szerint idézve a Segédlet fajlagos költségeit: Veszélyes hulladék ártalmatlanítása, elhelyezése. Az elszállítás idején érvényes árak szerint – 200 literes hordóban .........................................37.000 Ft/m3 – ömlesztve ..........................................................28.600 Ft/m3 A talaj és felszín alatti olajszennyezés feltárásának költségei – geofizikai szondázás – mérnökgeofizikai szondázás folyómétere ...........960 Ft – talajmintavétel és laborvizsg. olajmeghatározás ..6.000 Ft – teljes spektrum meghatározás ........................50.000 Ft – víz-, ill. olajmintavétel és laborvizsgálat .........8.000 Ft/db – infrafelvétel költsége .....................................20.000 Ft/m2 Rekultiválási (helyreállítási) eljárások költségei felszín alatti olajszennyezés esetén: Fizikai eljárások – Termelőkút üzemelési költsége – (Ø900 mm) ....................................................35.000 Ft/év – (Ø300-350 mm) ...............................................4.000 Ft/év – Termelőkút létesítése – (Ø900 mm) ....................................................20.000 Ft/m – (Ø 300-350 mm) ..............................................7.000 Ft/m – Gyűjtő szivárgó ...............................................200.000 Ft/fm – Szívókút .......................................................1.000.000 Ft/db – Szivárogtató árok létesítése ................................2.500 Ft/m – Alagcső ...............................................................3.000 Ft/m – Szádfal .......................................................... 5-20.000 Ft/fm – Szennyezett talaj cseréje .....................................6.000 Ft/m3 – Szennyezett talaj konténeres (4 m3) szállítása .........18 Ft/m3/km 68

– Szilárd nem veszélyes hulladék szállítása ...............18 Ft/m3/km – Szilárd nem veszélyes hulladék lerakása .................40 Ft/m3/km – Földkitermelés 8 m mélyen, konténerbe ................300 Ft/m3 – 2 m mély akna, vasbeton, Ø100 mm ..................2.700 Ft/db – Szivárgó paplan, 50 cm vastag terfil szövet ........1.800 Ft/m3 Kémiai eljárások – Égetés – olajos flakon ...................................................19.000 Ft/tonna – olajos iszap ......................................................4.500 Ft/tonna –olajos homok.......................................... 1.000-1.600 Ft/m3 –olajos föld .........................................................4.500 Ft/tonna –műanyag fólia ...................................................1.300 Ft/m3 –vegyes olajos hulladék ......................................1.400 Ft/m3 – Vegyszerelárasztás (diszpergálás) .......................2.000 Ft/m3 Biológiai eljárások, baktériumkészítmények alkalmazása 5-900 Ft/m Közegészségügyi ártalmak felmérése és felszámolása – Felmérés ............................................................10.000 Ft/nap/obj. – Vízmintavétel és értékelés ..................................6.000 Ft/minta – Rovar- és rágcsálóirtás ........................................12,50 Ft/m2 Részletes felmérések készültek a védett természeti értékeket érintő károkról is. Különösen nagy vitát váltott ki a Hortobágyi Nemzeti Park által végzett Nádudvar-Bombázótér, illetve a hajdúhadháztéglási gyakorlótér természeti kárainak felmérési eredményei. A Metodika alapján a természetvédők a táj, a talaj és az ott lévő élőhelyek, fajok, egyedek pusztulását, sérüléseit mérték fel. A Metodika az eljárást és az erre vonatkozó – akkori – szabályozást is tartalmazta. (Pl. az 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezést, amely alapján – többek között – a magyar kökörcsin (Pulsatilla praetensis ssp. hungarica) egy példányának pénzben kifejezett értéke 5.000 Ft az erre vonatkozó rendeletek értelmében (5. melléklet). Ezt a szemléletet a szovjet delegáció nem ismerte el. 69

5. sz. melléklet. Fokozottan védett növényfajok és pénzben kifejezett értékük. 1982, Tanácsok Közlönye 70

3.6. A felmérés végrehajtása
A szervezeti rendszer a 2. táblázatban található. A felmérő munkát a Környezetgazdálkodási Intézet irányítása mellett 11 területi környezetvédelmi felügyelőség, 5 területi természetvédelmi igazgatóság, 4 nemzeti park igazgatóság és vállalkozók bevonásával végezte. Szorosan együttműködött a koordinációs feladatokat végző kormánymeghatalmazott helyettes Titkárságával és a Magyar Honvédség szerveivel. A kárfelmérésre a Pénzügyminisztérium a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet költségvetésében 41 millió Ft költségkeretet biztosított. A szerződésekkel lekötött és várható költségek számítása azonban összesen 131 millió Ft-ot tett ki. A Kormány 1991. áprilisában további 90 millió Ft-ot biztosított a felmérés végrehajtására. Az összes ingatlan bejárásában, a mintavételezésben és az értékelés különböző fázisaiban közel 1300 személy vett részt, kb. 120.000 munkanapot fordítottak a károk felmérésére. Az elkészült dokumentációk, értékelések több mint 10.000 oldalt tettek ki. A felmérő munka az 1991. június 15-i határidő előtt befejeződött. A 115 köteg jegyzőkönyvvel ellátott dokumentációt a szovjet fél a megállapodott időközökben megkapta (6., 7., 8. melléklet).

71

6. sz. melléklet. A felmérés és kárelhárítás időrendje I. Felmérés 1990. március 10. 1990. április szeptember 21. 1990. november 15. 1990. november 25. 1990. november 28 1990. február 5. 1990. december 21. Kivonulásról szóló egyezmény Előzetes felmérési szakasz vége. A szovjet fél bejelenti: csak egyeztetett alapon hajlandó a károkat elismerni. Első bejárás kezdete Első mintavétel kezdete A környezeti károk felmérési módját rögzítő metodika szovjet-magyar tárgyalása KTM a metodika alapján elrendeli a KÖFE-k és a NTI-k számára a felmérést (véghatáridő: 1991. június 15.) A kormánymeghatalmazottak aláírják a metodikát Az utolsó bejárás kezdete Az utolsó mintavétel kezdete A felmérés befejezése (171 helyőrség, 11 dokumentáció) II. Kárelhárítás 1991. augusztus 22. Kormánylátogatás Tökölön (kárlokalizálás megindul: Tököl, Sármellék, Székesfehérvár, Szombathely, Tab és Veszprém) Kormányhatározat 20 objektum kárlokalizálására 930 MFt összegben Versenytárgyalás meghirdetése A cselekvési programot a KTM Miniszteri Értekezlet elfogadja

1991. április 8. 1991. május 9. 1991. május 31. 1991. június 10.

1991. oktüber 1992. február 4. 1992. március 13.

72

1992. április 4. 1992. június 3. 1992. június 15. 1992. július 15. 1992. december 15.

1993. augusztus

Versenytárgyalási felhívás kiadása (14 objektumra 95 cég, ebből 56 magyar, 39 külföldi) Tenderbontás (241 pályázat) 13 objektum nyertes vállalkozóinak kihirdetése Kaposszekcső (14. objektum) megbízás kiadása 8 objektum kárlokalizálása elkészült (Esztergom, Győr, Kiskunlacháza, Komárom, Kunmadaras, Szentendre, Székesfehérvár, Szombathely) A Miniszteri Értekezlet jóváhagyja az 1993–1998-as évek programját (kárelhárítás, minden objektumban kockázatelemzés)

7. sz. melléklet. A volt szovjet objektumokban felmért környezetkárosítás mértékének meghatározása (Metodika összefoglalása) A felmérés alapja A felmérés tárgya A felmérés módja Magyar jogszabályok 1. A talaj és a felszín Feltárás költségei (törvények, rendele- alatti vizek Helyreállítási eljárátek, szabványok stb.) – olajszennyezése sok költségei (fizikai, – nehézfémtartalma kémiai, biológiai, – radioaktivitása kombinált) – gyakorlóterek, szállítási útvonalak állapota Metodika (költség2. A vízellátás, vízbe- Helyreállítás, új létebecslése) szerzés, szennyvízsítmények költségei (csapadék) elvezetés, -tisztítás hiányából bekövetkezett környezetszennyezés

73

A felmérés alapja

A felmérés tárgya 3. Tájat ért károsodás 4. Természetvédelmi területek károsodása 5. Élővilág (növény, álla) károsodása 6. Romos épületek felszámolása 7. Kommunális hulladékok 8. Veszélyes hulladék 9. Közegészségügyi ártalmak (ivóvíz állapota, rovarok, rágcsálók irtása)

A felmérés módja Értékcsökkenés, helyreállítás Növények, állatok eszmei értéke hulladék ártalmatlanítása, elhelyezés költségei

Felmérés, mentesítés költségei

8. melléklet. A szovjet csapatok által okozott károk és megoszlásuk %-ban

Talajt és felszín alatti vizeket érintő szennyezések 39,5% Élővilágban esett kár, tájrombolás 27,5% Hulladék okozta kár 18,2% Egyéb károk 4,0% Bírságok 10,0% Felmérés költsége 0,8% Összesen: 100% (60,17 milliárd Ft)

74

4. A környezeti károk általános és részletes áttekintése

A környezetvédelmi felügyelőségek az első mintavételezést 1990. november 25-én kezdték meg és az utolsó mintavételezésükre 1991. május 31-én került sor. A felmérési munka eredményeként az első dokumentáció 1991. május 8-án, a 115., befejező dokumentumot 1991. június 10-én, a kitűzött június 15-i határidő előtt megkapta a szovjet fél. A dokumentumokat a területileg illetékes Környezetvédelmi Felügyelőség (Természetvédelmi Igazgatóság, Nemzeti Park) készítette el, vagy a vállalkozó oda nyújtotta be a felmérési dokumentációt. Ez után a Felügyelőség átnézte a károk kiszámítását, amelyet a Metodika szerint előírt jegyzőkönyvre rávezetve hitelesített. A dokumentáció és a jegyzőkönyv először a Környezetgazdálkodási Intézetbe került ellenőrzés és összesítés céljából, majd a kormánymeghatalmazotthelyettes (Karácsony Imre) továbbította a Déli Hadseregcsoport mátyásföldi parancsnokságára. A felmérés pontosítására, a vizsgálatok kiterjesztésére, pótlólagos természetvédelmi, erdőgazdálkodási szempontú felmérésre több esetben is sor került. Ezzel együtt is határidő előtt sikerült a felmérést befejezni és a szovjet félnek a dokumentációkat átadni. A környezeti károk típusainak országos összesítése az alábbi képet mutatja: – szénhidrogén-származékok (döntően kerozin, gázolaj és fűtőolaj), a repülőterek, üzemanyagtárolók, javítóműhelyek térségében okoztak talaj- és talajvízszennyezést. Így 2,7-3,0 millió m3 talaj és 1,0-1,2 millió m3 felszín alatti vízkészlet szennyeződött el és ezeken a területeken 5.500-6.000 m3 szabadfázisú szénhidrogén volt kimutatható, – a szennyvizek, iszapok kezelés nélküli elszikkasztása és a rossz hatásfokú szennyvíztisztítás talaj- és talajvízszennyezést okozott, – lőtereken, gépkocsijavító műhelyeknél, raktártelepeken nehézfém szennyezések (Cu, Pb, Cd, Cr, As) voltak, 75

– a kommunális és veszélyes („kevert”) hulladékok felmért menynyisége 200-220 ezer m3-t tett ki, teljes hulladékarány a következő: inert (építési hulladék) 70-80% kommunális hulladék 20-30% veszélyes hulladék 1-5% – nagyarányú volt a védett természeti értékek pusztulása (hortobágyi szikes puszta, valamint védett növények és állatok, pl.: magyar kökörcsin (Pulsatilla Hungarica: eszmei értéke 5.000 Ft/tő), erdélyi útifű (Plantago Schwarzebergiana), földi kutya, Spalax lencodon populáció), valamint a tájrombolás (taposás, bombagödrök, hulladékok, „tájidegen” építmények, pl. a volt radarállomás jelenleg is álló töltése). A károk összesítésekor 60,17 milliárd Ft (100%) került jegyzőkönyvbe. A felmérés szerint a talajban (27,9%) és a felszín alatti vizekben (10,6%) okozott károk együttes aránya (38,5%) adja a károk döntő hányadát. A tájban (13,3%) és az élővilágban (14,4%) okozott károsodások nagyságrendben a második (együtt 27,7%). A sorrendben a harmadik a különböző hulladékok okozta veszélyeztetés (kevert hulladék 10,2%, épülettörmelék 8,0%, együttesen: 18,2%). Ezt összegezve a következő kép alakult ki: – Talajt és felszín alatti vizeket érő szennyezések: – Élővilágban okozott kár, tájrombolás: – Hulladékok okozta kár: – Bírságok, egyéb károk: – Felmérés költsége: 38,50% 27,90% 18,20% 15,46% 0,14%

A károk területi megoszlása is érdekes képet mutat. Az Észak-dunántúli, a Közép-dunántúli és a Közép-Duna-völgyi Felügyelőségek területén volt az objektumok 65%-a. A károk megoszlása is ezt követi, de más felügyelőségek területén is jelentősek voltak a környezeti és természeti károk (3. táblázat).

76

3. táblázat. A szovjet csapatok által okozott károk megoszlása fajtánként és felügyelőségenként (ezer forintban)

77

Objektumonként szemlélve a károkat, az adatokból kitűnik, hogy 20 objektumban a környezeti, 2 objektumban a természeti károk 6570%-a található és itt a legnagyobb a veszélyeztetés, különösen a felszín alatti ivóvízbázisokat érintően. Ezeket röviden áttekintve: Orgovány – Bócsa laktanya, lőtér, harckocsizó gyakorlópálya A laktanya területén 250 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj, 600 m3 építési törmelék, nagy tömegű kommunális hulladék maradt vissza. Az 1552 hektáros gyakorlópályán – amely a Kiskunsági Nemzeti Park fokozottan védett területe – felmért károk az alábbiakban tekinthetők át: A 6 km széles, 25 km hosszú harckocsizó gyakorlópályát a 400 hektáros összefüggő erdőtömbben alakították ki, teljesen megsemmisítve a természetes felszíni faunakincset és az itt élő növény- és állatvilágot (17 hektár). A pályát övező 100-100 m sávot is károsított zónának kellett minősíteni. A lőtér kialakítása és használata a terület borókás, nyáras és nyílt gyep növényvilágát, az itt élő állatfajokat is károsította (1408 hektár). A robbanások és tüzek további károkat okoztak ezen a területen. A környezeti kár összege: 71.497 eFt volt. Nádudvar, bombázótér, lőtér A gyakorlótér 7053 hektáros területéből 1295 hektár az UNESCO által is nyilvántartott szigorúan védett Bioszféra Rezervátum területére esik. A lőtér területén a nehézgépek taposásából eredően folyamatosan gyepcsonkítást végeztek. A bombázások a terület bombatölcsérekkel történő felszabdalását, a tűzkárok, a mező- és erdőgazdasági károk bekövetkezését idézték elő, ezzel párhuzamosan e terület őshonos növény- és állatvilágának az élőhelyeit és így az állományát is elpusztították. Jelentős tüzek is voltak ezen a területen (3500 hektáros legelő, kaszáló és nád, l035 m3 tölgyes, nyáras élőfa pusztulása). 52 hektárnyi területen belül kb. 20 hektárnyi földnyerőhelyeket alakítottak ki, nem kímélték a kunhalmokat sem. 630 hektáron röpcédulaszórás gyakorlásából eredő szemetelés került felmérésre. 78

335 hektárnyi területen bombagödrök találhatók, amelyek egy részét hulladékelhelyezésre használták. Szervetlen hulladékok, világító töltetmaradékok, lőszermaradványok (részben élesek is), gépjárműroncsok 6-8 hektáron; 13 hektárnyi területen világító fáklyákból és a gépjárműroncsokból származó olajszennyezéseket találtak a kárfelmérők; 32 hektárnyi területen gumihulladékok, zománcfesték-maradványok, kátránypapírok részleges elégetése utáni állapotot tártak fel. A Bioszféra Rezervátum védett növény- és madárvilágának pusztulását a felmérésből származó alábbi adatok reprezentálják: Réti őszirózsa 4 hektáron 5000 tő Macskahere 4 hektáron 4100 tő Erdélyi útifű 1,5 hektáron 1,5 millió tő Üstökös gém 20 pár + 100 fióka Kiskócsag 35 pár +140 fióka Batla 3 pár + 12 fióka Túzok 40 példány Széki lile 7 pár Széki csér 45 pár Sziki pacsirta 30 pár A védett területen kívül a lőtér területén Mihályhalma közelében ismeretlen eredetű és minőségű elásott hulladék is található. A környezeti kár összege: 5.407.752 eFt volt. Hajdúhadháztéglás, kiképzőbázis és lőtér Az 1580 hektáros gyakorlótér a Hortobágyi Nemzeti Park védett területén volt. A kiképzőbázis területén az üzemanyagtöltőnél, a gépkocsijavító és csapadékvíz kifolyó, valamint a kazánház és a gépkocsimosó környékén a gondatlan üzemanyagfelhasználás következtében 26.100 m3 talaj szennyeződött el szénhidrogén-származékokkal. A lő- és gyakorlótéren a dózerolás alá nagymennyiségű vegyes hulladékot (égési törmelék, fémhulladék, aszfalt, kábelmaradványok, szénhidrogén-származékok) tettek. A 300 hektáros lőpályán kábelárkok, síntöltések, célakna sáncok, fémhulladékok, beton stb. találhatók szétszórva. Az 50 db-os tüzelőállás és a kb. 100 db hangárimitáció telehordva szeméttel, építési törmelékkel. 79

A kiképzőbázis és a lőtér a Hortobágyi Nemzeti Park területén volt: jelentős károkat okozott a mészszegény homoktalajon kialakult homoki gyepen és annak élővilágában (111.400 tő magyar kökörcsin; 550 hektáros területen kb. 380 földi kutya egyed; a homoki gyík, pusztai görény, ritka rovar- és növényfajok pusztulása). 140 hektáron 70-100% gyeppusztulás volt, az árkok, lövészgödrök, tüzelőállások létesítése, járművek taposása, lőtéri tevékenység és gondatlanságból keletkező gyeptüzek miatt. Az erdőkben esett károk felmérése 790 bruttó m3 fatömeg pusztulását és 1420 m3 kitermelését összesítették. A bázison felmért természeti károk kb. 70%-át okozták az itt gyakorló szovjet csapatok, mivel a fennmaradó hányadot a magyar honvédség vállalta magára. A környezeti kár összege: 4.060.910 eFt volt. Tab, laktanya A laktanya olajtartályai és a javító műhely környékén 2.474 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj, 11.280 m3 „kevert” hulladék, 1.460 m3 épülettörmelék került felmérésre. A környezeti kár összege: 542.655 eFt volt. Dombóvár (Kaposszekcső), laktanya, légvédelmi bázis Az üzemanyagtároló, kazánház, kocsiszín területén 5.470 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj, 2,6 m3 diklóretilén (veszélyes hulladék), 1.630 m3 épülettörmelék volt a felméréskor. A környezeti kár: 170.465 eFt. Szentendre, Dózsa György laktanya Az ivóvízbázis védőterületén 260 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj; 27.520 m3 vegyes hulladék és 334 m3 építési törmelék került felmérésre. A területen átfolyó Dera patak árvízvédelmi töltése is megrongálódott, kb. 6.300 m3 talajmunkát igényel. A környezeti kár összege: 107.097 eFt volt. Tököl, repülőtér, laktanya A 260 hektár kiterjedésű repülőtér szénhidrogén-szennyezései a Fővárosi Vízművek 60.000 m3/nap kapacitású kútsorát veszélyez80

tették. Az ország legnagyobb szennyezése: négy területen összesen 689.000 m3 olajjal szennyezett talaj, 596 t kötött CH-val, valamint 1.410 m3 úszó, 80-132 cm vastagságú szénhidrogén volt a felméréskor a területen. Két területen összesen 75.000 m3 „kevert” hulladék került felmérésre (ebből 27.000 m3 építési törmelék).A környezeti kár összege: 7.411.840 eFt volt. Vác-Máriaudvar, üzemanyagtároló-bázis, laktanya és lakótelep A Vác déli ipari vízbázis védőterületén a felméréskor 1.131.000 m3 olajjal szennyezett talaj, ebből eredő talajszennyezés, 1.045 m3 építési törmelék, 114 m3 kommunális hulladék volt a felmérés idején. A környezeti kár összege: 736.460 eFt volt. Kiskunlacháza, repülőtér, laktanya A repülőtér két üzemanyagtárolója, a trafóház, a gépkocsi üzemanyagtöltő, a kazánházak, a javítóműhelyek területén 922 ezer m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj, amelyben 906 t kötött, és 241 m3 talajvizén szabadon mozgó szénhidrogén került felmérésre. A területen 519 m3 veszélyes, 2.571 m3 kommunális hulladék, 14.062 m3 építési törmelék volt. A környezeti kár 2.344.963 eFt volt. Mezőkövesd, repülőtér, üzemanyagbázis, laktanya Az üzemanyagbázis (5 db 500 m3-es üzemanyagtároló, 40 db 25 m3-es acéltartály) területén az átfejtéseket provizórikus, földbe fektetett vezetékkel végezték. A kerozin a lefejtéskor a rosszul végzett tömítésekben és a kötéshelyeken, valamint a tárolók körzetében is kifolyt a talajra. A repülőtér pályaburkolata alatt húzódó dréncsöveken keresztül megjelent egy másik szénhidrogén-szennyezés, amely a csatornarendszeren keresztül a Tardi-patakot szennyezte el. 312 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj került felmérésre. A környezeti kár 826.508 eFt volt. Sármellék, repülőtér A repülőtérhez tartozó üzemanyagtároló, az üzemanyagtöltő és -lefejtő, a gépkocsimosók, valamint a kazánházak és az ún. helyi provizórikus tartályok környékén alakult ki nagy kiterjedésű 81

szénhidrogén-szennyezés. Jelentős szennyezések négy (A, B, C, D) területen kerültek felmérésre, összesen 480-500 ezer m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj, ezen belül 340 m3 szabad fázisú kerozin. A repülőtér melletti falu 12 kútjában 1990 augusztusában – a kivonulás előtt 4 hónappal – megjelent a kerozin. A területen 1.005 m3 kommunális hulladék, 106 m3 építési törmelék található. A környezeti kár 5.726.125 eFt volt. Szombathely, Huszár-laktanya A város belterületén található laktanyában a kazánház és az üzemanyagtöltő környékén alakult ki szennyezés. 40.500 m3 talajtömegen belül 65-70 m3 kötött és 11 m3 úszó szénhidrogén, döntően kerozin volt található, 131,2 m3 építési törmelék mellett. A környezeti kár 521.938 eFt volt. Kunmadaras, repülőtér A repülőtér területén kilenc helyen volt szénhidrogén-szennyezés, ezen belül három területen jelentős úszó szennyezés volt. 922.500 m3 szennyezett talajban 1.133 m3 kötött és 240 m3 úszó szénhidrogén volt. A területen 94.212 m3 kevert (kommunális és veszélyes) hulladék és 14.062 m3 építési törmelék került felmérésre. A környezeti kár 6.310.561 eFt volt. Hajmáskér, laktanya, raktár, lőtér A katonai bázis nyitott karszton, szennyeződésérzékeny vízbázis védőterületén fekszik. A felméréskor 107.855 m3 szénhidrogénnel szennyezett talajt, 2500 m3 veszélyes hulladékot, 11.805 m3 fémhulladékot, 19.600 m3 építési törmeléket találtak a területen. A környezeti kár 1.446.788 eFt volt. Pétfürdő, üzemanyagbázis A nyitott karszton levő tartálypark üzemeltetése 630.000 m3 szénhidrogénnel szennyezett talajt, 120 m3 kötött és 355 m3 úszó szénhidrogén-szennyezést okozott. A környezeti kár 74.879 eFt volt.

82

Lovasberény, lőszerraktár, lőtér A területen 49.000 m3 kadmiummal szennyezett talaj volt a felmérés idején, 380 m3 kommunális és veszélyes hulladék több depóniában, valamint egy völgyben egy tábori kórház bedózerolva. A környezeti kár 449.180 eFt volt. Veszprém, harckocsizó laktanya, lőtér Az aranyvölgyi (5.000 m3/nap) és a gyulafirátóti (10.000 m3/nap) vízbázisok védőterületén található objektumok területén 69.000 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj, 20.500 m3 építési törmelék és jelentős tájkár volt a felmérés idején. A környezeti kár 612.290.000 Ft volt. Győr, laktanyák, raktárbázis, üzemanyagbázis A Frigyes, a Vadász, a Mészáros úti, Szabadhegy – József Attila úti raktárbázis (rakétaállomás, lőtér) és a Likóczi üzemanyagbázis (7 objektum) területén 760.000 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj, úszó szennyezés, 850 m3 nehézfémtartalmú talaj, 7.600 m3 „kevert” hulladék, 18.000 m3 építési törmelék, 6,5 m3 olajos iszap került felmérésre. Az üzemanyagbázison lévő szennyezés azonnali beavatkozást igényelt, mivel a Mosoni-Duna vízminőségét veszélyeztette. A környezeti kár 1.525.810.000 Ft volt. Komárom, Monostori erőd, laktanya és gyakorlótér A Monostori-szigeten lévő vízbázist (25.000 m3/nap) veszélyeztető 124.900 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj, 280 m3 ólommal szennyezett talaj és 13.298 m3 épülettörmelék került felmérésre a területen. A környezeti kár 842.100.000 Ft volt. Kalocsa, repülőtér A kalocsa-foktői vízbázis védőterületén lévő kerozinszennyezés 287.000 m3 talajt szennyezett el. A repülőtéren 30.000 m3 „kevert” hulladék és 9.870 m3 épülettörmelék került felmérésre. A szennyezés a központi üzemanyagtároló (kerozin), a gépkocsimosók, valamint az üzemanyagtöltők körzetében nem megfelelő tárolás és korróziós 83

hibák miatt került a környezetbe. A környezeti kár 1.421.005.000 Ft volt. Debrecen, repülőtér A repülőtér I-II. üzemanyagtárolójának területén 3,5-4 m mélyen, a helyi üzemanyagtárolók, készenléti tartályok, kazánházak, gépkocsi üzemanyagtöltők területén 825.000 m3 szénhidrogénnel (0,6 millió m3 kerozin, 0,2 millió m3 gázolaj) szennyezett talaj található. 228.908 m3 „kevert” hulladék található a területen. A környezeti kár 2.281.075.000 Ft volt.

84

5. A kárelhárítási munkák

5.1. A kárelhárítás előkészítő munkálatai
A felmérés alapján a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 1991. október 15-én előterjesztést nyújtott be a Kormányhoz a környezeti károk orvoslása sürgősségi sorrendjéről és a beavatkozások finanszírozásáról. A kialakított kárelhárítási koncepció a korlátozott pénzügyi lehetőségek miatt egyrészt a mentesítést hoszszabb távra (1991-2010) tervezte, másrészt kizárta a mentesítésből az épület, építménykárt és elsősorban a mobil szennyezések mielőbbi lokalizálását, felszámolását tűzte ki célul. Az előterjesztés a környezeti kár által képviselt veszélyeztetés és a védendő értékek alapján meghatározta a feladatokat a beavatkozások sürgősségi sorrendjét és a költségigényeket. A kárelhárítási tevékenységet három csoportba sorolta: Azonnali beavatkozást igénylő károk A felmért létesítmények közül 20 objektumnál a talaj, illetve a talajvíz szennyezettsége, valamint a szakszerűtlenül lerakott hulladékok miatt a káros anyagok, illetve terjedésük baleset- vagy járványveszélyt okozhat, és ivóvízbázisokat veszélyeztet közvetlenül. E szennyezések lokalizálását, azaz terjedésük megakadályozását, illetve ártalmatlanítását azonnal meg kellett kezdeni. A lokalizálás költségigényét 930 millió Ft összegre becsülték. Rövid távon beavatkozást igénylő károk Nyolcvankét objektumnál – amely magába foglalt 20 objektum kárelhárításának folytatásán túl további 62 létesítményt – a közvetlen veszélyhelyzetet nem okozó, viszonylag lassabban terjedő talaj- és talajvízszennyezés, illetve hulladékok miatti károkozás megszüntetését jelentette. A kisebb veszélyességű környezeti szennyezés lehetővé tette az 1993. évi munkakezdést és néhány év alatti felszámolását. Az elhárítás becsült költségei 30 milliárd forintra tehetők a kárfelmérési metodika adatai alapján. 85

Hosszabb távon beavatkozást igénylő károk A táj- és az élővilág károsodása, az építési törmelékek, egyéb, a lakosságot vagy a környezetet további veszélyeztetésnek ki nem tevő károk felszámolásának megkezdésére elegendő, ha 1995-től kerül rá sor, s a végrehajtás 5-15 évet is igénybe vehet az érintett 77 objektumnál. A beavatkozások költségigénye 20 milliárd forintra tehető. A nagy mértékű szennyezettség és az ország pénzügyi helyzete a kárelhárítási program összeállításának, végrehajtásának alábbi kérdéseit állította előtérbe: – milyen folyamattal, ütemben lehet a mentesítést végrehajtani, – környezetvédelmi prioritások meghatározása, – a beavatkozási sorrend megállapítása. A szakmai értékelések után kialakult program szerint a kárelhárítás 3 ütemre tagolódik: – azonnali beavatkozást igénylő feladatok 1992-93. év, – rövid távú kárelhárítási munkák 1994-95. év, – hosszú távú helyreállítási feladatok 1996-2010. év Az I. ütembe a Környezetvédelmi Felügyelőségek véleménye alapján 20 létesítmény került: 7 repülőtér, 1 helikopter leszálló, 3 üzemanyagbázis és 9 laktanyacsoport. A kiválasztás főbb szempontjai: – jelentős környezeti veszély állt fenn lakott térségben, ez 8 esetben volt; – kiemelt vízminőségvédelmi területet, felszín alatti vízbázist veszélyeztetett 12 esetben (talajvíz, parti szűrésű vízkészlet, nyílt karszt); – nagymértékű mobil szennyeződés. A kormányhatározat rövid összefoglalása A Kormány 1991. október 24-én kelt 3461/1991. sz. határozatában az előterjesztés alapján az 1991. évi XXX. törvényben vállalt kötelezettsége szerint elrendelte az azonnali beavatkozást igénylő 20 létesítménynél a szennyezés lokalizálási feladatok azonnali végrehajtását, előírta az általuk veszélyeztetett környezet (lakott terület, ivóvízbázisok, felszíni, felszín alatti vízkészletek stb.) sürgős megvédését, és erre 930 mFt összeget biztosított. 86

4. táblázat. A kárelhárítás végrehajtásának menete 87

Meghatározta, hogy a környezeti károk elhárítása a volt katonai objektum mindenkori tulajdonosának feladata és felelőssége, az objektumok értékesítésekor vagy térítésmentes átadásakor a kötelezettséget rögzíteni kell. Az értékesítésre vagy a térítésmentes átadásra vonatkozó szerződéseket aláírás előtt a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak be kell mutatni. A kijelölt létesítményeknél az összegzett kárérték mintegy 30 milliárd forint. Ezen összegből a kárelhárítás a nagy szennyezettségű területeknél, elsősorban a repülőtereknél nem tűzhette ki célul a teljes mentesítést, hanem a mobil szennyezések kitermeléssel való csökkentése mellett, azok helyben tartását, lokalizálását irányozta elő. A szennyezések típusából eredően ez a feladat elsősorban a mozgékony szénhidrogén szennyezésekre irányult. A kormányhatározat végrehajtására a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) döntéselőkészítő anyagot készített, amelyet cselekvési programként átdolgozva a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium miniszteri értekezlete 1992. március 30-án jóváhagyott. 5.1.1. Cselekvési program A cselekvési program szerint a kárelhárítás I. üteme keretében a kijelölt 20 létesítménynél a környezetszennyezés továbbterjedését kellett elsősorban megakadályozni, ami egyes objektumoknál a teljes ismert környezetszennyezés felszámolását is jelenthette. (4. táblázat) A program végrehajtására, a szerződések megkötésére a Környezetgazdálkodási Intézetet jelölték ki. A 20 létesítmény kárelhárítási munkáira vonatkozó intézkedések: – Tab, Veszprém, Székesfehérvár létesítményeinél a MARTECH cég által KTM megrendelésre 1990. évben megkezdett kárelhárítást jóváhagyta, – Tököl, Sármellék, Szombathely esetében a KGI által korábban megkezdett tervezési, elhárítási munkákat jóváhagyta és a kárelhárítás elvégzésére a Környezetgazdálkodási Intézetet jelölte ki, – további 14 létesítmény (Kiskunlacháza, Kalocsa, Esztergom, Lovasberény, Kunmadaras, Hajmáskér, Pétfürdő, Mezőkövesd, Győr, Debrecen, Vác-Máriaudvar, Dombóvár, Kaposszekcső, Komárom, 88

Szentendre) esetében versenytárgyalás keretében kellett kijelölni a kárelhárítást végző szervezeteket. A program meghatározta az elvégzendő feladatokat, a pénzügyi ütemezést, a pénzügyi és műszaki ellenőrzés rendjét, a nyilvántartás, kifizetés módját és a felelősségi rendszert. A program végrehajtására bizottságot hozott létre, amelynek tagjai a Minisztérium, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség, a Környezetvédelmi Felügyelőségek és a Környezetgazdálkodási Intézet képviselői voltak. A bizottság fő feladata a versenytárgyalás feltételeinek meghatározása és a kivitelező cégek kijelölése volt. 5.1.2. Pályáztatás A pályázat lebonyolítása előzetes minősítés után kialakult vállalkozói jegyzéken szereplő cégek meghívásával történt. A 14 létesítménynél külön-külön pályázatot írtak ki a mentesítési munkákra, meghatározott költségkeretekkel. A pályázaton 96 cég vett részt, amelyből 56 magyar volt. A beadott pályázatok bontása, értékelése és a cégek kijelölése közjegyző jelenlétében történt. A pályázatot sorsolással kijelölt független szakértők értékelték. A cégek kijelölését a létrehozott bizottság végezte, amelynek eredményeként az alábbi vállalkozókkal jött létre szerződés: Létesítmény jelzőszáma helye 7/38 Kiskunlacháza 8/76 Kalocsa 9/89 Esztergom 10/2 11/88 12/27 Lovasberény Kunmadaras Hajmáskér Vállalkozó Alterra Építőipari Kft. Groupe Colas Energiagazdálkodási Intézet UniTel Híradás- Számítástechnikai és Vegyesipari Kisszövetkezet Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása Alterra Építőipari Kft. Groupe Colas Terra-Vita Környezetgazdálkodási Kft. 89

Létesítmény jelzőszáma helye 13/26 Pétfürdő 14/98 Mezőkövesd 15/90 Győr 16/108 17/28 18/99 19/93 20/31 Debrecen VácMáriaudvar Dombóvár Komárom Szentendre

Vállalkozó Carl Bro Goup Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet Dunántúli Környezetrehabilitációs Egyesülés Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet „Biokör” Technológiai és Környezetvédelmi Kft. COMCO MARTECH Magyarország Dunántúli Környezetrehabilitációs Egyesülés Hydroklív Környezetvédelmi Fejlesztő és Szolgáltató Kft.

A munkálatokra 10 cég kapott megbízást, amelyek többsége hazai, részben külföldi alvállalkozókkal végezte munkáját. Remélhető volt, hogy a külföldi cégek részvétele magas fokú technológiai ismereteik és tapasztalataik átadása mellett külföldi pénzügyi támogatást is eredményez. Külföldi pénzügyi segítség csak egy esetben járult hozzá a mentesítéshez (Dánia). A külföldi ajánlatok többsége vagy csak felmérési feladatokra terjedt ki, vagy a vállalási összeg jelentősen meghaladta a rendelkezésre álló keretet. A mentesítési munkálatoknál a magyar cégek két létesítménynél (Kunmadarason, Mezőkövesden) külföldi cégekkel társvállalkozók (BGT-Németország, SGI-Svájc). A nyugati cégek közreműködése elsősorban tervezésben, technológia átadásában és eszközök biztosításában valósult meg. Néhány külföldi cég, mint a SAKOSTA (Ausztria), vagy a Carl Bro Group (Dánia) a feladat elvégzésére vegyes vállalatot hozott létre, magyar cégekkel társult.

90

A Carl Bro a pétfürdői üzemanyagbázis mentesítési munkáit magyar cégekkel nyerte el, ahol a költségek a dán kormány pénzügyi hozzájárulásából beszerzett berendezésekkel csökkentek. A tököli repülőtérnél dán szakmai tanácsadók és eszközök átadása segítette a kármentesítést. A segítség a két bázis esetében egyaránt l-l millió dán koronát tett ki. A sármelléki repülőtér esetében az USTDP támogatásával a CH2M HILL amerikai cég elkészítette a kárelhárítás megvalósíthatósági tanulmányát.

5.2. A kárelhárítás módszerei, végrehajtása
A kárelhárítási tevékenységet két nagy csoportra kell felosztani. Az azonnali beavatkozást igénylő esetekre, amelyek általában váratlanul fellépő üzemi (esetleg közlekedési) balesetek. Ilyenkor az Üzemi Kárelhárítási Tervekben meghatározott konkrét feladatokat, illetőleg a Kárelhárítási Művelettervekben leírt teendőket kell ellátni. Ezek a feladatok a kiváltó ok megszüntetésére és a kár lokalizálására terjednek ki. A munkálatokat a kár elhárítására kiképzett egységek, így pl. a tűzoltóság, a vízügyi- és környezetvédelmi biztonsági osztagok, a Polgári Védelem és az e célra szakosodott és akkreditált magánvállalkozók végzik. A koordinációt és a szakmai irányítást az illetékes környezetvédelmi felügyelőség látja el. A folyamatosan végzendő, esetleg hónapokig, évekig tartó mentesítési munkákra, amelyek vagy az előző pontban leírt tevékenységek utómunkálatai, vagy olyan környezeti károk, melyek hosszantartó gondatlan kezelés, üzemeltetés következményei. A továbbiakban csak a hosszabb időhorizontú, folyamatos kárelhárítási tevékenységek kerülnek ismertetésre. A kárelhárítási tevékenységet megelőző elvi kérdések Meg kell ismételni azt az alapelvet, hogy minden kárelhárításnál eredményesebb, környezetkímélőbb és nem utolsósorban olcsóbb megoldás a környezeti kár megelőzése. Ez hatékony jogi és műszaki szabályozással és ezek hatósági eszközökkel való kikényszerítésével oldható meg. 91

Amennyiben környezeti kár vagy olajszennyezés mégis bekövetkezik, az első lépés a helyszíni szemle alapján a szennyezés minősítése. A minősítés alapja a pontos észlelés, hidrogeológiai feltárás, reprezentatív mintavétel és a korszerű műszerekkel felszerelt laboratóriumi munka. Ezek után célszerű a kockázatelemzést elvégezni, majd néhány olajszármazékkal kapcsolatos fizikai, kémiai és szennyezéskinetikai alapismeret áttekintése után kerülhet sor a kárelhárítási technológia kiválasztására és a kárelhárítás megtervezésére. A kárelhárítási technológia kiválasztása A technológia kiválasztásában nagy szerepe van az adott olajféleség fizikai-kémiai tulajdonságainak, különösen a talajvízszint mélységének, a szint ingadozásának, az uralkodó áramlási iránynak stb. A technológiai módszer kiválasztása során meghatározó lehet néhány egyéb társadalmi, gazdasági tényező is, melyeket külön-külön, de egymással szoros kölcsönhatásban kell mérlegelni. Meghatározzák az anyagi forrásokat, melyek megléte, ütemezése, fajtája (költségvetés, privatizáció, hatósági kötelezés) döntő hatással lehet a választandó megoldásra. Elvileg ugyan független, de az anyagiakkal kapcsolatban van a környezetvédelmi követelményrendszer is, amelynek eredményeképpen alakulnak ki a kívánatos és tűrhető határértékek, az ideiglenes és távlati célállapotok. A környezetvédelmi és egészségügyi követelményeket kielégítheti, illetőleg a finanszírozási csatornák számát bővítheti egy korszerű kockázatelemzés. Fontos az időtényező is, amely egyaránt összefüggésben van a beavatkozás sürgősségével és a technológia időigényével. A mérlegelés fontos tényezői a különleges helyi adottságok, így a terület jelenlegi és távlati funkciója. Ez nemcsak a környezeti és egészségügyi határértékek megállapítására hat vissza, hanem a választott technológiára is, ugyanis más technológiát választunk lakótelep vagy gyárterület, illetőleg mezőgazdasági terület vagy vízmű-védőidom (pl. nyitott karszt) közelében. A technológia kiválasztásnál azt is figyelembe kell venni, hogy a mentesítendő területnek és az azokon lévő létesítményeknek a kárelhárítási tevékenységek ideje alatt is el kell-e látni eredeti funkciójukat (pl. közút, vasút, repülőtér, gyárterület, raktár esetén). 92

Végül, de nem utolsósorban megfontolás tárgyává kell tenni a szakhatósági és a lakossági (önkormányzati) akceptálhatóság kérdését is. (Tájékoztatás, felvilágosítás, döntéshozatalba való bevonás, visszacsatolás.) Nyilvánvaló, hogy azok a környezetkímélő kárelhárítási megoldások élveznek prioritást, melyek legkevésbé károsítják a természeti értékeket, a tájképi és épületkörnyezetet, a területek használati értékét és a keletkezett melléktermékeket a természeti vagy a társadalmi körforgásba ártalommentesen (biológiai lebontás vagy hasznosítás útján) vezetik vissza. A kárelhárítás elérendő célja Az előző fejezet paraméterei ismeretében nemcsak a technológiát választhatjuk ki, hanem a beavatkozás mértékét és célját is. A kárelhárítást eredménye szerint három – éles határokkal el nem választható – célállapotra oszthatjuk: – első cél lehet a szennyezés továbbterjedésének megakadályozása, az ún. lokalizáció, – a második lehet a részleges mentesítés, pl. az olajfázis (olajlencse) kitermelése, – harmadik – és környezetvédelmi szempontból korrekt cél – lehet a terület teljes ártalmatlanítása. Ezek együttes áttekintését a 3. ábra tartalmazza. Lokalizációs eljárások: – Horizontális árnyékolás – Felszíni takarás – Vertikális árnyékolás Részletezve: – Horizontális árnyékolás A horizontális árnyékolást akkor alkalmazzuk, ha a gravitáció hatására a lassan lefelé húzódó olajtest leszivárgó vízzel való érintkezését akarjuk kizárni, vagy abban az esetben, ha az olajtest eltávolítása után ki akarjuk zárni a leszivárgó csapadékvíz oldható komponenseket mobilizáló hatását. A felületi takarás legegyszerűbb 93

94 3. ábra. Olajkárelhárelhárítási eljárások áttekintése

módja műanyag fólia vagy műanyag lap alkalmazása. Ez azonban csak rövidtávú alkalmazási lehetőséget ad. Biztonságosabb megoldás az összefüggő bitumen-membrán kialakítása. Ha a közelben agyagnyerő lehetőség van, agyag vagy bentonitréteg olcsóbban ellátja ezt a funkciót. Nem beszélve arról, hogy ez végleges megoldásként is számításba jöhet. – Felszíni takarás Hasonlóképpen alkalmazható végleges megoldásként betonréteg is, különösen ha a terület későbbi felhasználásához ilyen felületre szükség van. (Ilyenkor a dilatációs hézagok vízmentes fugázását is biztosítani kell.) A felszíni takarás esetén természetesen számításba jöhet a fent felsoroltak kombinációja, azaz a többrétegű szigetelés. Szennyeződés alatti árnyékolás alkalmazható abban az esetben, ha az olajlencse olaj át nem eresztő réteg felett megáll, ilyenkor biztonságból talptömörítés szükséges gél injektálással. – Vertikális árnyékolás Akkor alkalmazunk, ha a szennyeződés oldalirányú mozgását kívánjuk megakadályozni, vagy a szennyeződést körül kívánjuk határolni. Ez általában mesterséges fal – szádfal, résfal –, amelyet vagy a legalacsonyabb talajvízszint alá helyezünk el merülőfalként az olajlencse vándorlásának megakadályozására – ezt nevezzük kötényfalnak –, vagy a feküig verjük le, hogy az oldott anyagok se mobilizálódhassanak. Speciális fajtája lehet vertikális leárnyékolásnak a hidraulikus gát. Ez lehet egy olyan kútsor, melynek depressziós görbéi összeérnek, és ez akadályozza meg az olaj és az olajos víz vándorlását. Minden esetben szükség van a kitermelt víz elhelyezésére, illetőleg nyelőkutakba, szivárgó árkokba való visszatáplálására. Ez esetben már közbeiktatható egy tisztítóberendezés is, mely a részleges szennyezésmentesítést is szolgálja. Elképzelhető ennek ellenkezője is, amikor a kútsor által meghatározott szelvényben vízbesajtolással előidézett túlnyomással kialakított hidraulikus gáttal akadályozzuk meg a szennyezés továbbterjedését. 95

Részleges mentesítés – Olajfázis kitermelése Az olajfázis kitermeléséhez termelőkút szükséges, mely működhet egyszivattyús rendszerben és ún. fáziselválasztó (pl. scavanger) szivattyú rendszerben. Az első esetben külön szeparátorról, fáziselválasztó műtárgyról kell gondoskodni. A scavanger szivattyúról külön csövön távozik az olaj és a víz. Az olaj mindkét esetben elszállításra, újrahasznosításra kerül. – Vízfázis tisztítás A vízfázis igényeknek megfelelően emulzióbontással, levegőztetéssel előtisztítható. Az ezután következő lépések már a teljes dekontaminálás lépcsőjéhez tartoznak. Ezek lehetnek kemoszorpciós (aktív szénszűrő), bioszorpciós (biofilter) eljárások. Lehetőség van arra is, hogy a maradék szénhidrogéneket hidrogénperoxiddal enyhén oxidáljuk és tápanyagokkal dúsítva visszajuttassuk a talajba (lásd később az in situ biológiai eljárásoknál). – Gázfázis kezelése Levegőztetés esetén a levegővel kihajtott gáz legtöbb esetben olyan hígítást kap, hogy károsítás nélkül a levegőbe bocsátható. Ha erre – könnyű párlatok esetén – akár levegő-tisztaságvédelmi, akár tűzrendészeti okok miatt nincsen mód, akkor elnyeletésről vagy szabályozott égetésről kell gondoskodni. Olajszármazékok teljes ártalmatlanítása Az olajfázis kitermelése és elszállítása után kerülhet sor a terület teljes ártalmommentesítésére. Tekintsünk át ötféle megoldást, amely számításba jöhet az előnyök és hátrányok figyelembevételével. – Veszélyes hulladéklerakóba való szállítás Előnye: – a gyors, gondmentes megoldás. Hátránya: – nem igazi megoldás, csak a probléma elodázása, – emelkedő lerakási díjak. 96

– Egetőberendezés Előnye: – gyors ártalmatlanítás, – valódi elhárítás, és gyakorlatilag minden ásványolajfajtára jó. Hátránya: – az eljárással járó gáztisztítás, – esetleges üzemzavar irreverzibilitása, – hosszú engedélyeztetési eljárás – lakossági ellenállás – magas költségek. – Termikus kezelés Előnye: – gyors eljárás, – frakcionálási lehetőséget ad, – gyakorlatilag minden szénhidrogén eltávolítható. Hátránya: – elszívásról gondoskodni kell, – a szigorú tűzrendészed előírások betartása költséges. – Talajmosás Előnye: – kézenfekvő kezelés, – kedvező költségek, – egyszerű eljárás. Hátránya: – a mosóvizet kezelni kell (kemoszorpció, bioszorpció), – csak gyorsan kioldható anyagokra alkalmas, – a mosóvíz üledékeinek kezelése szükséges, a finomszemcsés hányad nehezen becsülhető. – Biológiai talajdekontaminálás Előnye: – igazi környezetvédelmi megoldás, – kedvező költségek, – a természeti körforgásba való visszavezetés. Hátránya: – hosszú időszükséglet, – kötelező bakteriológiai elővizsgálat. 97

98 4. ábra. Olajkár elhárítása a talajban

Az eddig tárgyalt olajkárelhárítási eljárások célraorientált áttekintését szolgálják a 3. és 4. ábrák.

5.3. A kárelhárítás tervezése
Az előzőekben leírt kárelhárítási technológiák ismeretében történtek a konkrét környezeti (olaj) kár elhárításának tervezési munkái. A terv tartalmi követelményei a következők: Előzmények; a kárelhárítás célja; tervezési alapadatok; a tervezett műtárgyak üzemeltetési leírása; észlelőhálózat. 5.3.1. Előzmények Az előzmények ismertetése ki kell, hogy terjedjen a terület korábbi használatára, a környezeti kárt előidéző esemény(ek)re (baleset, gondatlanság, folyamatos vagy eseti szennyezés) és az általános környezet- és természetvédelmi szempontokra, valamint a megbízó különleges kívánságaira. Célszerű a terv terjedelmét is behatárolni. 5.3.2. A kárelhárítás célja A kívánt célállapot pontos meghatározása térben és numerikusan. Határidők, ütemezés, véghatáridő. 5.3.3. Tervezési alapadatok A felmérések során mért és szolgáltatott adatokat dokumentálni kellett mind származás, mind módszertan szerint. Különösen: – a szennyeződés horizontális és vertikális lehatárolására – a feltáró létesítmények, fúrások dokumentációja (földtani, vízföldtani és hidraulikai stb. paraméterek) ismerete, – földtani szelvények, – térképsorozatok (fekü és fedő összlet szintvonalas térképei, koncentrációeloszlás térképe stb.), – a szennyezés fajtájának jellemzése, – a szennyezés mennyiségi jellemzése (fázisban, kötött és/vagy oldott formában) – stb. 99

– a beavatkozások helyeinek optimalizálása (termelő és megfigyelő kutak helyei stb.) – hidrogeológiai számítások, – beavatkozások helyeinek kijelölése, – beavatkozások tervezése – stb. – A hidrogeológiai- hidraulikai beavatkozás várható eredménye – a depressziós tér alakulása, – a folyadék és gázfázis mozgása – stb. – a feltárt szennyező anyagok fizikai, kémiai tulajdonságainak ismertetése, különösen – mérgező, károsító hatására, – az anyagok vízoldhatóságára, – tenziójára, – lobbanáspontjára, – viszkozitására, – tűzveszélyességi fokozatára, – biológiai bonthatóságára, – biológiai folyamatokat gátló tulajdonságaira (szervetlen, mérgező anyagok), – korróziós tulajdonságára, – stb. A tervezett műtárgyak leírása – termelőkutak, szivattyúk, – esetleges szeparátorok, – nyeletőkutak, drének, – egyéb recirkulációt biztosító rendszerek, – esetleges horizontális árnyékolások, – köztes víztisztítások, ezek műtárgyai – levegőztetők (vízfázisra), – adszorberek (vízre, gázra) – abszorberek (vízre, gázra) – bioszűrők (vízre, gázra) – stb. 100

– termelő berendezések ex situ eljáráshoz – kőtörők, – homogenizálók, – prizmázók – stb. – kármentesítő rendszerek – talajklímatizálók (nedvesítők, sátrak, drének), – vegyszeradagolók, – levegőztető rendszerek, – ventillátorok, lándzsák. – gáztisztítók (kemo-, bioszorberek) – stb. A tervezett műtárgyak üzemeltetési leírása A tervezett műtárgyak üzemeltetési leírása (technológiai igények szerint) A működtetés hibalehetősége, TMK-ja, munkaminőség biztosítása. Észlelőhálózat (komplex környezetvédelmi monitoring rendszer) – a kárelhárítási munkálatok alatt, a – kárelhárítási munkák után. Egyebek – tervezői nyilatkozat, – munkavédelmi előírások, – tűzvédelmi előírások, – hatósági (szakhatóságokkal egyeztetett) engedélyek, – hatályos szabványok, műszaki irányelvek és jogszabályok jegyzéke – stb.

5.4. A kárelhárítás végrehajtása
Magyarország nehéz pénzügyi helyzete miatt a munka csak fokozatosan indulhatott meg. Az első ütemben a kiemelten védett térségekben lévő bázisoknál a mobil szennyezések lokalizálására és ki101

termelésére került sor, elsősorban az önálló fázisú szénhidrogén (CH) szennyezések felszámolásával, de egyes létesítményeknél a talaj magas CH-szennyezettségének mentesítése is megtörtént. Általános ismertetés A program 1992. évben indult és 20 nagyobb létesítményt foglalt magába. A kárelhárítás mértékét meghatározta az egyes bázisok térségének vízkészlet hasznosítása, illetve területhasználata. Ezek figyelembevételével a környezetvédelmi hatóságok a felszín alatti vizek tisztítási határértékére az összes oldott szénhidrogén koncentrációt 100 μg – 1,0 mg/l értékek között írta elő, míg a talajok esetében a kötött szennyezés határértékét 100 – 1.000 mg szénhidrogén/(talaj m3) között határozta meg. A kárelhárítás végrehajtásának folyamata: – A kárelhárítást végző cégek kijelölése után kiegészítő vizsgálatok alapján kiviteli terveket készítettek, amelyekben rögzítették a szennyezések jellegét, mértékét, térbeli kiterjedését, a mentesítés alternatív megoldásait, a műszaki alkalmazhatóság, a tisztítási előírások és költség alapján kiválasztott mentesítési eljárást és technológiát. – Ezt követően hatósági engedélyeztetés keretében a tervek jóváhagyása következett. – A kármentesítési munkák végrehajtása műszaki ellenőr folyamatos ellenőrzése mellett történt az előírt mértékig. A kárelhárítás főbb vonásai: – A munkák a repülőterek, üzemanyagtárolók és bázisok szénhidrogén szennyezésének lokalizálására terjedtek ki, a szabad fázisú szénhidrogén és oldott CH-val szennyezett talajvíz kitermelésével. – A szennyezett talajvíz tisztítása kitermelés után elsősorban levegőztetéssel történt, néhány esetben aktív szénszűrő alkalmazásával. – A szennyezett talaj mentesítését talajlevegőztetéssel és biológiai tisztítással végezték. 102

Alkalmazott technológiák, berendezések: a) Önálló fázisú szénhidrogén szennyezés és szennyezett talajvíz kitermelését a szennyezés mértéke, helyzete és a talajadottságok függvényében végezték. Kitermelő műtárgyak: kutak, szivárgók, nyílt árkok. Kitermelő technológiák: – talajvíz és CH-szennyezés eltávolítása egyesített rendszerben egy szivattyúval, – elválasztott rendszerben, külön víztermelés és CH-kitermelés, – speciális szivattyúkkal (pl. Scavanger, CEE), – csak CH-fázis kitermelése (Skimming). Kezelési technológiák: – fázisszétválasztás, – szennyezett talajvíz levegőztetése (air stripping), – aktív szenes szűrés. A kezelt víz elhelyezése egyes esetekben esőztető permetezéssel, vagy kutakon, árkokon keresztül a talajba szikkasztással történt, más helyeken felszíni vízfolyásba került. A talajban kismértékben szenynyeződött kitermelt CH-termékek hasznosítását, megsemmisítését általában égetéssel, hőtermelési céllal végezték. b) Egyéb alkalmazott technológiák: Illékony CH-szennyezés esetén (pl. benzin): talajlevegőztetés (soil venting system) kettős formában, levegőbefúvással és vákuum alkalmazásával. Talajok kötött CH-szennyezése esetén: kitermelt talaj biológiai kezelése (on site bioremediation).

5.5. Létesítményenkénti összefoglaló
A legnagyobb szennyezettségű objektumok környezeti kárainak áttekintését, a szennyezettség csökkentésére tett intézkedéseket az alábbiakban részletezzük:

103

1. Tab, Hunyadi János laktanya A kárelhárítást a nagy területen szénhidrogénnel szennyezett talajtömeg felszín alatti vizeket veszélyeztető hatása indokolta. A COMCO MARTECH cég 1990-ben kezdte meg a szénhidrogénnel szennyezett talaj tisztítását. A kármentesítésre a MARTECH a KTMmel kötött szerződést, melyet kisebb módosítások, változtatások után 1991. október 18-án véglegesítettek és a közben leállított munka folytatásra került. A MARTECH az előzetes felmérése alapján az első ütemben kitermelt 7.105 m3 szénhidrogénnel szennyezett földet. A területileg illetékes Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség 1991 májusában további 2.512 m3 szennyezett földmennyiséget határolt be (400 mg/kg feletti szennyezettség). A vállalkozó a szennyezett talajt kitermelte, helyileg kialakított telepen biológiai kezeléssel két szakaszban mentesítette, majd a földet visszatöltötte. A MARTECH cég az I-II. szakaszban összesen mintegy 9.617 m3 földet termelt ki és tisztított meg. A megtisztított terület nagysága 5000 m2. A szennyezés a felszínközelben 0,5 m (1,0 m-ig) volt, a legnagyobb esetenként több mint 100 mg/kg. A DDKF határozatában a talaj 100 mg/kg szennyezettségig való megtisztítását írta elő, melyet a vállalkozó a minták tanúsága szerint elvégzett. A megtisztított talaj visszatöltése megtörtént, melyet a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet is elfogadott. Jelenleg a terület rendezett állapotban, értékesítésre vár. A tabi objektumban a munkálatok 1993 decemberében befejeződtek, a határértékre való tisztítás megtörtént, további munkálatok nem szükségesek. 2. Veszprém-Kossuth laktanya A beavatkozást a nagy mennyiségű CH-szennyezett talaj ivóvízként hasznosított karsztvízkészlet minőségét veszélyeztető hatás igényelte. A laktanyában levő talajszennyezés kárelhárítási munkáit a COMCO MARTECH Magyarország 1990. évben, a KTM illetékesének felkérésére kezdte el. A szennyezett talaj mennyiségét a terepvizsgálatok alapján határozta meg 1990-ben, mely felmérés alapján kezdte meg a talaj kitermelését és bioágyakban való kezelését.

104

A kitermelt és kezelt talaj mennyisége 33.750 m3, amit összesen 1.408 m2 felületű munkagödrökből termelt ki. A részletes felmérést a MÉLYÉPTERV végezte 1991. június 5-én. Ez a felmérés további 53.510 m3 szénhidrogénnel szennyezett talajt határolt le, ebből 9.330 m3 föld összes szénhidrogén-szennyezettsége meghaladta a 400 mg/kg határértéket. Az I-II szakaszban összesen 4.200 m2-en mintegy 43.080 m3 mennyiségű földet termeltek ki és tisztítottak meg. (I. szakasz: 33.750 m3, II. szakasz: 9.330 m3.) Szennyezett, de további tisztítást nem igényel 44.180 m3 föld. A tisztítási határérték 100 mg/kg, melyet az 1991 októberében kötött szerződésben vállalt a vállalkozó. A munkálatok a szerződés szerint 1993. december 15-én befejeződtek. 3. Székesfehérvár, helikopter leszállóbázis A kárelhárítást a talajba került szénhidrogén talajvízkészletet veszélyeztető hatása tette szükségessé. A talajvizet a térségben ivóvízként hasznosítják. A kárelhárítási munkákat a COMCO MARTECH az előzetes engedélyek alapján 1990 májusában kezdte el. A szerződést 1991. október 18-án kötötték meg, mely alapján az 1990-ben kitermelt szennyezett föld megtisztítását vállalták, bioágyakban. A talajtisztítást a MARTECH előzetes (terepi) vizsgálatai alapján kezdte el. Az ismételt felmérést 1991. április-májusában a Növény és Talajvédelmi Szolgálat Velencei Intézetének Talajtani Csoportja végezte. A felmérés során további kitermelendő és tisztítandó talajt nem „határoztak” meg. A szennyezett terület nagysága 1.500 m2, a megtisztított föld mennyisége 15.234 m3 volt. A KDKF által előírt tisztítási határérték 100 mg/kg ásványolajtartalom és 1 mg/kg PAH volt. A vállalkozó által elért eredmény 100 mg/kg alatti szennyezettség. A munkák befejezése után a területet 1992 augusztusában átadták a Székesfehérvári Önkormányzatnak, valamint a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnek. A helikopterbázison a kárelhárítási munkákat nem kellett folytatni, egy részén azóta a Philips üzemcsarnokot épített.

105

4. Tököli repülőtér A repülőtéren bekövetkezett szennyezés a főváros halásztelki 60.000 m3-es kapacitású vízművének vízminőségét veszélyeztette, ezért a kárelhárításnál a kiemelt, I. ütembe került. A felmérések szerint 1.410 m3 úszó szénhidrogén, 689.000 m3 olajjal szennyezett talajban további 596 tonna kötött szénhidrogén és 75.000 m3 „kevert” hulladék volt. Annak megoldására, hogy mind az úszó CH, mind a szennyezett talajvíz kezelhető legyen, ugyanakkor a mentesítés 3 év alatt megtörténjen, a szennyezett területeken átlagosan 1,5-2,5 m mélységű depressziókat kellett létrehozni a talajvízfelszínen. Ezek a depressziók az úszó CH gyűjtő csapdái úgy, hogy a depresszió felületén, annak központja felé „úszik” a szabad fázisú szénhidrogén. A talajvízfelszín depressziós terének kialakítása kitermelő fúrt kutak létesítésével történt. A kedvező áramlási viszonyok kialakítására szikkasztó fúrások készültek. A kutakból kitermelt víz levegőztetés után (oldott CHeltávolítással) a szikkasztófúrásokban került elnyeletésre. Az oldott CH-t tartalmazó talajvíz intenzív kilevegőztetéssel megtisztítható volt. Meghatározott mennyiségét visszajuttatva a talajba, elkerülhető az áramlási holtterek kialakulása, egyben biztosítható a nagy szennyezettségű talaj átmosása és nem utolsósorban a talaj vízháztartásának egyensúlya. A kitermelt kerozin a helyszínen meglévő, ellenőrzött tartályokban lett összegyűjtve, amelyekből újrahasznosításra tartálykocsikban elszállításra került. A folyadék szelektív, a folyadékfázisok szintjét követő, automatizált kitermelésére a Scavanger szivattyúrendszer alkalmas, amely azonos energiarendszerrel üzemeltethető. A kiviteli tervben megadott levegőztetési módszerrel az oldott CH-tartalom 5-6 mg/l-ről 0,1 mg/l érték körül tartható, amely megfelel a vízbázisra előírt minőségi szabvány értékének, ami 0,5 mg/l). A levegőztetés során a CH a levegőbe jutott. Az erre előírt szabvány pontforrásra (kémény) vonatkozik. Azért, hogy a határérték tartható legyen, a terv nyitott tározóterű CH-mentesítő használatát javasolta (HTPJ típusú légbevivő), optimális mennyiségű hígító levegő használatával. Ezzel a mentesítés időtartama is jelentősen csökkent. 106

107

5. ábra. A tököli repülőtér kerozinmentesítése

A kutakba beépítésre került CH-t szállító szivattyúként a Small Filter Scavanger 6”-os szivattyú, illetve a kis teljesítményű kutaknál membránszivattyúról üzemeltetett skiner rendszer. A hozzátartozó érzékelő és szabályozó automatika vezérli a megfelelően méretezett vízoldali szivattyút is (Grundfoss). Lényeges követelmény volt a szivattyúkkal szemben a CH-tartalom (15 mg/l) elleni ellenállóképesség. Az ismertetett technológiát a 5. ábra mutatja be. A mintegy 850 m3 kerozin és 1 millió m3 szennyezett víz kitermelése után a rendszer további üzemeltetése szükséges. 5. Sármelléki repülőtér A repülőtéren feltárt kerozinszennyezés Sármellék község déli részén megjelent az ásott kutakban is és veszélyeztette a Kis-Balaton kiemelt vízminőségvédelmi területét. A vizsgálatok 480-500.000 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj éa 340 m3 úszó szénhidrogén jelenlétét mutatták ki, ami a faluban 12 ásott kutat is elszennyezett. A kárelhárítás lokalizációs munkái keretén belül elkészült a szennyeződés elterjedése és a talajvíz áramlási irányának figyelembe vételével meghatározott helyen a település védelmét biztosító, a szennyeződés továbbterjedését meggátló folyadékzáró merülőfal. Ennek hossza 400 m, mélysége a terepszint alatt 8,0-9,0 m közötti. Térbeli helyzetének és nyomvonalának meghatározása úgy történt, hogy a talajvíz mélyebb helyzetű készletének áramlását ne, de a szabad fázisú szénhidrogén település irányában történő mozgását megakadályozza. Anyaga bentonitos, kőzúzalékos cementhabarcs, amely megszilárdulás után a vízzárósági követelményeknek megfelelt. A legnagyobb kiterjedésű szennyezett területen az úszó szénhidrogén és az oldott szénhidrogénnel szennyezett talajvíz kitermelése célszerűen elhelyezett mélyszivárgó rendszereken és azok mélypontjain lemélyített termelő fúrt kutakon keresztül történt. A kisebb terjedésű szennyezett területeken a lokalizációs munkákat területenként egy-egy termelő fúrt kút lemélyítésével és abból való tartós folyadékkitermeléssel oldották meg. Az önálló fázisban kitermelt szénhidrogén a helyszínen ülepítésre, szétválasztásra és később elszállításra került. A vegyes fázisban kitermelt, emulziót és oldott szennyeződést tartalmazó talajvíz a tele108

pített kezelőrendszerre került, ahol megtörtént a maradék szennyeződés leválasztása, majd levegőztetéssel és szűréssel történő tisztítása. Az előírt határérték alá megtisztított vizet a repülőtér arra alkalmas helyén szétpermetezték és a talajba szikkasztották. A telepített hat folyadékkitermelő és -tisztító rendszer üzemeltetése 1992. november 18. –és 1993. június 30. közötti időszakban folyt, a szennyezettségtől függően 52-163 nap időtartammal. Ezen időszak folyamán kitermelésre és megtisztításra került 37.600 m3 szennyezett talajvíz és 146,6 m3 önálló fázisú emulzió és oldott formájú szénhidrogén termék. A feltárási munkák során szennyezettnek bizonyult 12 db községi ásott kút szivattyúzásos-feltöltéses tisztítása, mosatása és szűrőkavics elhelyezése megtörtént, ezek közül 3 db kút 1 hónapig tartó folyamatos szivattyúzását elvégezték. Az 1991. és 1992. évben végzett előkutatási és kárfelmérési állapotokhoz képest a szennyeződés elterjedési formája és fajtája a lokalizációs üzem befejezésekor megváltozott képet mutatott. Az úszó szennyeződés gyakorlatilag felszámolásra került, csak a D/2 területen lehetett észlelni lokális foltokban és elenyésző csekély vastagságban. Az 1993. június-december hónapok közötti üzemszünetet követően a II. ütem kezdetekor nem jelentkezett önálló fázisú szennyeződés. Időszakonként egyes figyelőkutakban a kapilláris zónából származóan 0-1 cm vastagságon megjelent. Az 1994. február 1. és június 30. között tartott 5 hónapos folyadék kitermelési, tisztítási és visszaforgatási rendszer üzemeltetésével a kitűzött feladatot teljesítettük, az intenzív talajmosatás alkalmazásával a talajban kötött és a vízben oldott szénhidrogén-szennyeződések koncentrációja csökkent. A CH2M HILL cég megvalósíthatósági tanulmányának modellezési számítása és emissziós görbéje szerint a kötött talajszennyezésből származó, a kezdetben 8 mg/l oldott szénhidrogén-tartalom a talajvíz mozgásával 20 m távolságon belül 1 mg/l koncentrációra csökkent. A „D” terület keleti peremén megvalósított résfal a még oldott szennyeződést tartalmazó talajvíz keleti irányba történő áramlását elzárja, így a községből a Kis-Balaton felé irányuló szennyezőanyag utánpótlódás nem biztosított. A mentesítés technológiai hosszszelvényét a 6. ábra mutatja be. 109

110 6. ábra. A sármelléki repülőtér kerozinmentesítése

Jelenlegi adataink és vizsgálataink, valamint a kármentesítés során szerzett tapasztalataink alapján a leginkább szennyezett „D” területen a rendszer (kitermelés, tisztítás, visszaforgatás) további, 1994. év végéig tartó üzemeltetésével a talajvíz és a talaj tisztítását szükséges volt tovább folytatni. Néhány hónap után olyan mértékben csökkent a szennyezettségi koncentráció, amely további mesterséges beavatkozást nem igényelt. 6. Szombathely, Huszár laktanya A laktanya a településen belül, lakott környezetben helyezkedik el. Közvetlen térségében iskola, óvoda, családi házak, péküzem található, amelyek közvetlen veszélyeztetése miatt került sor a kárelhárításra. A megelőző felmérések alapján a szennyezett területen mintegy 11 m3 úszó és a 40.500 m3 talajtömegen belüli 65-70 m3 kötött, elsősorban benzin anyagú szénhidrogén volt található. Helyszíni kármentesítésére a szennyezett folyadék termelőkutas kiemelését, a vízfázis ismételt szeparálását, levegőztetését, az így mentesített folyadék szórófejes elpárologtatását, továbbá a kötött és gázfázisú CH-val szenynyezett talaj aktív és passzív levegőztető kútrendszeresen keresztüli mentesítését terveztük. A kúthidraulikai számítások eredménye (próbakút mélyítése alapján) azt mutatta, hogy a kutakban mintegy 20-40 l/min vízhozamra számíthatunk. A folyamatos üzem, illetőleg a kutak egymásra hatása és a korlátozott utánpótlódás miatt ez a vízhozam csökkenhet, amelynél fogva a kutakat vízszintszabályozó rendszerrel szükséges felszerelni. Az úszó és oldott szénhidrogént tartalmazó folyadékot mintegy 5 szivattyú váltott kutakon történő egyidejű 1 hónapig tartó szivattyúzásával terveztük eltávolítani. A területen található CH-szennyeződés túlnyomó többsége könynyen megy át gázfázisba, eltávolítását az elszennyezett terület egészét egyenletesen lefedő levegőztető kutakon keresztül terveztük eltávolítani. A levegőztetés hatékonyságának növelésére a kutak egy részébe levegőbepréselést (aktív kutak) irányoztunk elő, aminek hatására a rétegben levegőmozgás jött létre. A CH-gázban dúsult levegő eltávozásának elősegítésére a kutak másik részét kilevegőztetésre (passzív kutak) kívántuk felhasználni. 111

A levegőztető rendszer megtervezéséhez a földtani-vízföldtani adottságokból indultunk ki. A talajvíz szintje felett kavicsos réteg, ennek fedőjében átlagosan mintegy másfél méter vastagságú agyagos kőzetliszt, majd némi feltöltés található. Levegőszállítás szempontjából a víz alatti rész légzáró határolást képez, a levegőt vezető kavicsréteghez képest az agyagos kőzetliszt félig légáteresztő rétegnek minősül. Vizsgálatainkat a vákuumkutakhoz kapcsolódó felszínalatti levegőmozgásra vonatkozóan kidolgozott Öllős-féle összefüggések alapul vételével végeztük. Ennek alapján a területen 10 m-es hálóban történő kútkiosztást, ezen belül 20 × 20 m-es hálóban aktív kutak telepítését terveztük. A számítások alapján a levegőbetáplálásnak 1,5-2,0 bar nyomás mellett 4,0-8,0 m3/min levegőhozam közöttinek kell lenni. Ebből következően viszonylag kis nyomású és nagy levegőkapacitású beállítása szükséges. Ez alapján 53 db passzív és 16 db aktív levegőztető kút létesítése történt meg. A kutak kiosztását ábrán mutatjuk be. Az aktív kutakat a mért legnagyobb vízszint feletti fél méterig, a passzív kutakat az összlet teljes hosszában szűrőztük be. A munkálatok 1992. április 1. és december 15. között folytak. A termelő kutakból robbanásbiztos kivitelű búvárszivattyúval történt a szennyezett talajvíz kitermelése. A kitermelt talajvíz a szennyeződés koncentrációjától függően puffertartályba vagy közvetlenül a víztisztító berendezésbe került. Nagy mennyiségű szabad CH esetén a puffertartályban megtörténik a fázisszétválasztás, amelynek felső, benzines frakcióját további felhasználás céljára fém hordókba gyűjtöttük, az oldott CH-val szennyezett rész pedig víztisztítóba kerül. A víztisztító (HIDROCHEM) egy tárolótérben valósította meg a fázisszétválasztást, levegőztetést és a flotációs hab leválasztását. A levegőztető fúvókákat kis teljesítményű légsűrítővel üzemeltettük. A víztisztítót elhagyó víz medencébe került, ahonnan egy szivattyú a megtisztított vizet szórófejes öntözéssel visszajuttatta a talajba. Így lehetőség nyílt a szennyezett talaj mosatására is, ami további kötött szénhidrogént oldott ki, növelve ezzel a talajban kötött szénhidrogénmentesítés hatásfokát. A fentiekben ismertetett mentesítési technológiát a 7. ábra mutatja be. 112

7. ábra. Szombathely, Huszár laktanya benzinmentesítése

113

A levegőztető rendszernél a sűrített levegőt egy 0,5 bar túlnyomású 60 m3/h teljesítményű légfúvó szolgáltatta, amelynek maximális teljesítménye 40 kW volt. A légsűrítőhöz a mentesítendő területen végig húzódó 130 mm átmérőjű gerincvezeték is tartozik. A gerincvezetékbe tetszés szerinti helyen és számban beavatkozási lehetőség építhető be, amely flexibilis kapcsolattal köthető az aktív kutakra szerelt, légmentes kapcsolatot biztosító kútfejekhez. Az egyenletes mennyiségű levegőellátás érdekében nyomásszabályozó szelepet és mérőműszert helyeztek el a fúvó utáni fővezetéken és minden kút leágazásán. Az aktív kutak működési körzetébe tartozó passzív kutakból távozó szennyezett vizet összegyűjtötték és a munkaterületről elvezették. A vezetéken és kútfejeken nyomásmérő és mintavevő csonkok voltak találhatók az üzemelés ellenőrzésére és a mentesítés hatékonyságának vizsgálata céljából. A mentesítés próbaüzeme július 1-jén indult a laktanya területén lévő 4 aktív kútból álló kútcsoporttal. A próbaüzem első napján óránként, majd a későbbiekben naponta néhány alkalommal, de újabb kútcsoportra való átálláskor szintén óránként történtek mérések. A méréseket a Vas megyei Tűzoltó Parancsnokság végezte. A mérések során alsó robbanási határérték százalékot, valamint a levegő oxigéntartalmát mértek. A kárelhárítás következtében eltávolításra került az úszó CH-szennyezés, a talajvíz oldott szennyezése az előírt 2 mg/l érték alá csökkent, a talaj maradék kötött szennyezése lehetővé tette a terület hasznosítását és a környezet veszélyeztetése megszűnt. 7. Kiskunlacháza, repülőtér A nagy mennyiségű kerozinszennyezés a város beépített, ivóvízhálózattal nem rendelkező településrészét veszélyeztette. Az előzetes felmérések, valamint azok pontosítása során az I.-II. jelű központi üzemanyagtárolók térségében észleltek úszó szénhidrogén-szennyezést. A lokalizációs rendszer az I. üzemanyagtároló területén 7 db termelő kútból, 24 db szikkasztó kútból és 10 db ellenőrző kútból állt. A II. üzemanyagtároló területén 7 db termelő kútból, 21 db szikkasztó kútból és 6 db ellenőrző kútból álló kármentesítő rendszert alakítottak ki. 114

Mindkét területen l-l db TURBULENTA típusú vízlevegőztető berendezéssel oldották meg a víz kezelését. A rendszer elve: az úszó szénhidrogén kitermelése kismélységű, nagyátmérőjű, réselt furatokban vízkitermelő szivattyúval depressziót állítottak elő. A fázisszétválasztás és szénhidrogén-kitermelés Small Filter Scavanger típusú szivattyúval történt. A kinyert szénhidrogént gyűjtés és tárolás után engedéllyel rendelkező vállalkozó szállította el. A víztisztító berendezésen kezelt, határérték alatti szennyeződést tartalmazó vizet a szikkasztó furatokon át a talajba visszajuttatták. Az üzemeltetést 1992. december 15-én befejezték. A tisztított víz visszaszikkasztásával létrehozott, vízkiszorításos másodlagos letermelési technológia következtében a szénhidrogénnel szennyezett mező részekre szakadt, a szénhidrogén a termelőkutak depressziós tölcsérében gyűlt össze. Így a szennyezett talajtest térfogata jelentősen csökkent. Megállapítható, hogy az úszó szénhidrogén eltávolítása a tervezettnek megfelelő mértékben történt meg, összes mennyiség 170 ezer liter volt. A kármentesítés folytatása szükséges, és tisztázni kell a tulajdonviszonyokat. 8. Kalocsa, repülőtér A talajba került nagy mennyiségű kerozin veszélyeztette a térségben a felszínközeli rétegekben található vízkészletet, amelyet ivóvíz termelésre igénybe vesznek. A kárelhárítás tevékenységei: – szivárogtató árkok létesítése, – kármentesítő gépészeti berendezések telepítése és működtetése, – a talajvíz felszínén úszó kerozin kiszivattyúzása, fázisszétválasztás, – a szénhidrogénnel erősen szennyezett talaj kitermelése, – a talaj biológiai úton történő tisztítása (a megtisztított talaj a prizmákban maradt). A kiépített rendszer műszakilag megfelelően funkcionált. Az üzemeltetés folyamán 1993. június 30-ig átmosatásra került mintegy 17.000 m3 kötött szénhidrogént tartalmazó szennyezett talaj, átforga115

tásra került kb. 100.000 m3 oldott szénhidrogént tartalmazó víz és kitermelésre került 520 m3 kerozin. A kitermelt kerozinból 498 m3-t a Regionális Alternatív Studio (RAS Kft., Mosonmagyaróvár) fuvarlevéllel igazolt módon szállított el. Az üzemelés során rögzítésre került, hogy a felméréshez képest a szennyezés nagyobb területre terjed ki és a vízföldtani paraméterek kedvezőtlenebbek. 6.068 m3 talaj került kitermelésre és bioágyon való tisztításra. A gázkromatográfiás vizsgálatok szerint a bioágyakba elhelyezett szennyezett talaj kötött szénhidrogéntartalma az előírt határérték alá csökkent. A tisztított talajt azonban a mentesítő árkokba a még mindig szivárgó, úszó szénhidrogén miatt a szerződésben foglalt határidőig értelmetlen lett volna visszatölteni. A repülőtér szénhidrogén-mentesítését nem lehet bejezettnek tekinteni, csupán a lokalizáció egy része fejeződött be. A területen még megmaradt úszó és kötött szénhidrogén eltávolítására további kárelhárítási munkavégzésre van szükség. 1994 végéig mintegy 600.000 liter kerozin és 120 m3 talajvíz kitermelését és megtisztítását végezték el. 9. Esztergomi objektumok Malinovszkyij páncélos laktanya, Kórházi Ellátó csoport A létesítmények a város területén vannak, ahol a környezeti veszélyeztetés miatt szükség volt a beavatkozásra. A szénhidrogénnel szennyezett felszínközeli talajoknál kitermelés után bioágyakban, műtrágyázással, nedvesen tartással, levegőztetéssel biztosították a talajban normál körülmények között is meglévő olajbontó mikroorganizmusok életfeltételeinek optimális körülményeit. A bioágyakban összesen 5.200 m3 szennyezett talajt kezeltek közel három hónapig. A vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a lebontás a Malinovszkij páncélos laktanyában 84%-os, a Kórházi Ellátó csoportnál 98%-os hatásfokkal ment végbe. A magas szénhidrogéntartalmú talajokat és a szennyezett csatornaiszapokat, összesen 8 m3-t termeltek ki és ezt a nyergesújfalui Dunamenti Szolgáltató Kft.-nek adták át. 116

A talajvizek szénhidrogén-mentesítésére – a szennyeződés mértéke és becsült nagysága alapján – 3 db 20 m mélységű talajvíztermelő kutat alakítottak ki. A kitermelt talajvizet fázisszétválasztó medencébe nyomták. A víz alacsony szénhidrogén tartalma miatt nem vált szét lefölözhető mennyiségű olaj. A szeparálási műveletet ezért három nap üzemeltetés után kiiktatták. Az oldott szénhidrogén-szennyezést METATON típusú levegőztető rendszerben távolították el. A medencékből távozó, szénhidrogénnel szennyezett levegő éghetőanyag-tartalmát CASELLA típusú gázdetektorral ellenőrizték. A tisztított vizet visszapermetezték a talajra. A kutak üzemelése 1992. december 4-én fejeződött be, amikor is a vízminták kevesebb, mint 1,0 mg/l szénhidrogén szennyezést tartalmaztak. Műszaki ellenőri javaslatra, az érintettekkel egyeztetve: – kiemelésre került 7 db, le nem betonozott tartály, – feltárták és kitisztították az objektum csatornarendszerét, – pótolták a hiányzó csatornaszakaszokat. A vállalkozó a szerződésben foglalt kötelezettségeinek eleget tett. További kármentesítési munka nem indokolt. 10. Lovasberény, laktanya és lőszerbázis A talajszennyezés felszámolására a felszínközeli vízkészletek veszélyeztetése miatt került sor. A laktanya területén: – A kadmiummal szennyezett területek in situ kezelése történt meg, 4 db ferde furatba adagolt mész-szuszpenzió – önjáró géppel végzett – injektálásával. – Az olajjal szennyezett terület az eredeti felmérésben szereplő mennyiségnél 86%-kai több volt, ezért a szénhidrogénnel szenynyezett részek in situ biológiai kezelése 12 db ferde furaton keresztül történt. 2.000 m3 szennyezett földkitermelés után biológiai kezelőágyon került ex situ tisztításra. – A kárelhárításhoz 700 m2 felületű beton feltörése vált szükségessé, amelyet a KVSZ kérésére 30 × 30 × 30 cm-es méretre daraboltak és a javítószín mögötti gödörbe helyeztek. A helyreállítási munkák a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (KDT KÖFE), a KVSZ, valamint a műszaki ellenőrrel 117

egyeztetett módon történtek. A dréncsövek továbbra is a helyükön maradtak, a feltört betonfelületek, valamint a földkitermelés során megsérült műtárgyak helyreállításra kerültek. Az ideiglenesen kiépített közművezetékek és a szociális konténer leszerelése, eltávolítása megtörtént. A KDT KÖFE által korábban kialakított 3 db figyelőkút továbbra is ellenőrzésre alkalmas állapotban maradt. A vállalkozó a szerződésben vállalt kötelezettségeinek eleget tett. További kármentesítési munka nem indokolt. 11. Kunmadaras, repülőtér A kárelhárításra az igen nagy mértékű kerozinszennyezés miatt veszélyeztetett beregfürdői vízbázis védelme és a település déli széle elszennyeződésének megelőzése érdekében volt szükség. Az előzetes és kiegészítő felmérés eredményeit figyelembe vevő kiviteli tervek 6 db szénhidrogénnel szennyezett terület mentesítésére készültek el („A”, „B”, „C”, „E”, „F”, „I” jelű területek). A rendszer 12 db fázisszétválasztó aknából és mintegy 12 km összhosszúságú drénrendszerből áll. A szennyezett területet körbevették egy 3,5-4,0 m mélységbe telepített övszivárgóval. A terület belsejében létesített kettős funkciójú nyelető-megcsapoló drénrendszer a mobilizált úszó szénhidrogént és szennyezett vizet egy fázisszétválasztó aknába vezette. Az aknában összegyűlt folyadék felszínén úszó szénhidrogént lefölöző Scavanger szivattyúval választották külön és tartálykocsiban, illetve hordóban tárolták. Az oldott szénhidrogént tartalmazó vizet az „A”, „B”, „C”, „E”, „F” területekről a Turbulenta típusú levegőztető berendezésen kezelték. A tisztított vizet nyelető drének segítségével forgatták vissza a talajvízbe. A rendszer hatékonyságának ellenőrzésére 30 db 8 m mélységű talajvízfigyelő és 2 db 30 m mélységű rétegvízfigyelő kutat alakítottak ki. A rendszeres ellenőrzésbe bevonták a már meglévő 18 db talajvízfigyelő fúrást is. Az úszó szénhidrogén letermelésének nyomon követésére szénhidrogén-figyelő fúrásokat készítettek (összesen 22 db-ot). A vállalkozó a területről 1992. december 15-ig 80 m3 úszó kerozint távolított el, kb. 30.000 m3 szénhidrogénnel szennyezett vizet levegőztetett át. Az úszó szénhidrogén letermelési hatásfoka mindenütt nagyobb, mint 70%, de egyes területeken elérte a 100%-ot is. 118

A kárelhárítás II. szakaszára a program tartalékkeretének terhére 1993. július 9-én pótszerződést kötött a vállalkozó. A KÖTI-KF az I. ütemben bevált mentesítési technológiát továbbra is engedélyezte. Kiépítésre került az „E”, „F”, „I” területeken a vízszállító rendszer, beüzemelésre került a TURBULENTA levegőztető berendezés és az automatikák. Pótolták a nyelető drénrendszer – közel egy éves állásidő alatti – meghibásodott, elhasználódott műanyag csőhálózatát 1.200 fm hosszúságban. Átmosták az állásidő alatt eliszapolódott nyelető és megcsapoló dréneket. 30 db nyeletőtartály pótlása és javítása is megtörtént. Ismételten kiépítették a szennyezett és a levegőztetett víz szállítására szolgáló Ø130 mm-es PERROT csőrendszert az „E” és „F” területek között, mintegy 3.040 fm hosszan. Fúrásra került további 37 db monitoring kút. Az 1992-ben elkészült kutakkal együtt összesen 59 db monitoring kútban, heti gyakorisággal szénhidrogén- és vízszintméréseket végeztek a kivitelezés teljes ideje alatt. A munkába vett területekről 1993. december 15-ig, a munka befejezéséig további 35.900 liter kerozint szállítottak el, a kitermelés közben 33.370 m3 vizet levegőztettek, a levegőztető berendezés hatásfokát rendszeresen ellenőrizték. Az I. ütem befejezését követően elvégzett kockázatelemzés során kimutatták, hogy a visszamaradt szennyezés veszélyezteti a térség felszín alatti vízbázisát. A repülőtér egy távlati jelentőségű vízbázis tápterületén helyezkedik el, amelynek rétegvíz kitermelését növelni kívánják. 12. Hajmáskér, laktanya A karsztos terület miatt különleges figyelmet kellett fordítani az olaj kárelhárítási munkálataira. A kárelhárítási feladatok döntően a kb. 18.000 m3 mennyiségű olajjal szennyezett talaj 100 mg/kg szénhidrogén tartalom alá történő mentesítésére, továbbá mintegy 500 m3 szennyvíziszap megtisztítására terjedtek ki. 1992-ben a vállalt 18.515 m3 szénhidrogénnel szennyezett talaj mentesítéséből 14.000 m3 kitermelése, ezen belül 4.045 m3 komposztálása és 3.500 m3 agrotechnikai módszerű kezelése valósult meg. 119

1993-ban megtörtént az eredetileg vállalt, szennyezett talajmenynyiség prizmákban 100 mg/kg CH-tartalom alá történő mentesítése, munkagödörbe való visszatöltése. A tervezett kitermelés végrehajtását akadályozták a területen időközben előkerült II. világháborús robbanószerkezetek. Az 1993-ra áthúzódott tűzrendészeti mentesítés után folytatódhatott csak a kárelhárítás. A mentesítés során többségében nem természetes állapotú talajok, hanem túlnyomórészt heterogén feltöltések (ebből kb. 2.000 m3 beton-vasbetontömb), továbbá üzemanyagtartályok kiemelését kellett végrehajtani. A kárelhárítás előtti és annak végrehajtása során elvégzett kiegészítő kutatások a korábbi ismereteket lényegesen meghaladó volumenű szennyezést mutattak ki (4.000 m3 olajos föld). Az eredeti szerződésben rögzített szennyezett talajmennyiségeken túl, a fent említett többletszennyezés – mintegy 4.000 m3 – megtisztítására az illetékes KDT KÖFE véleménye szerint is további kárelhárítási munkákra volt szükség, ezért az 1993. évi keretből a kárelhárítás folytatása indult meg. 13. Pétfürdő, üzemanyagbázis A karsztos terület vízkészletének veszélyeztetése miatt különleges figyelmet kellett fordítani az olaj kárelhárítási munkálataira. A vállalkozói szerződés alapján a Carl Bro Group, ABIC és TECHNITHOM által létrehozott konzorcium végezte a kárelhárítási munkákat. 1992 decemberéig elkészült 9 db figyelő- és 21 db termelőkút, majd folyamatosan kiépítették a mentesítési munka további műtárgyait. A rendszer 1993. január 8-án indult. Ennek során a 10 kútban elhelyezett szivattyú kézi üzemmel 50 m3-es tárolóba termelte a vízolaj elegyet. Az elvált szabad fázisú szénhidrogént letermelték. A szennyezett vizet a 2 m3-es tárolóból kőzetgyapot szőrűből és a később elhelyezett aktívszénszűrőből álló mentesítő rendszeren vezették keresztül. Az így határérték alá tisztított víz 5 m3-es gyűjtőtartályból szivattyús átemeléssel a Péti-vízbe került. 1993. február 26-ig 105 m3 vizet és 4,2 m3 olajat termeltek ki. A szerződéskötés elhúzódása, a kedvezőtlen hatásfokú kárelhárítási eredmény miatt a szerződés határideje módosításra került. A to120

vábbi munkák során 1993. június 31-ig 140 m3 olajat termeltek ki, ezzel az eredeti szerződésben vállalt 60%-os mentesítési hatásfok teljesült. A szénhidrogén-vastagság mérése alapján az „A” terület mentesítettnek volt tekinthető, a „B” terület mentesített volt (csupán egy helyen volt lokális dúsulás), a „C” területen viszont úszó fázis volt található. Ezen szennyezés eltávolítására a tartalékkeret terhére a TECHNITHOM Kft.-vel újabb szerződéskötésre került sor 1993. szeptember 28-án. A vállalkozó a rendszer újraindítását, háromhavi üzemeltetését – melynek során 20 m3/hó talajvíz kitermelését és határértékre való tisztítását, valamint 5-7 m3/hó úszó szénhidrogén-termék eltávolítását – vállalta. A munkák során a kutakat kitisztították, üzembe helyezték a szivattyúkat, lecserélték a szintérzékelőket, ismételten beállították az automatikát és kicserélték a telítődött aktívszenes szűrő betétjét. A szerződésben vállalt 60 m3 helyett 70 m3 vizet kezeltek és a vállalt 15 m3 úszó szénhidrogén helyett 16,1 m3-t nyertek ki. Ezzel a vállalkozó a szerződéses kötelezettségének eleget tett. A „C” részterületen maradt még olajszennyezés, melynek teljes eltávolítását a karsztvidékre való tekintettel folytatni ajánlatos, ezért az értékesített üzemanyagbázis új tulajdonosa a kárelhárítást tovább folytatja a meglévő rendszer üzemeltetésével. 14. Mezőkövesd, repülőtér A kárelhárítást a felszínközeli vízkészletek veszélyeztetése miatt kellett elindítani. A vállalkozó a kivitelezési munkákat az engedélyezés elhúzódása miatt csak később tudta elkezdeni. A szárazság miatt a szivárgó-gyűjtő árkok létesítése nehézségekbe ütközött, valamint problémát okozott, hogy megszűnt a talajvíz természetes utánpótlása, ezért 1992. december 12-én a szerződés határideje 1993. június 30-ra módosult. A kárelhárítási rendszer létesítése során elkészült: – a szivárogtató rendszer, – zsompos kitermelő rendszer, – visszaszikkasztó rendszer, 121

– kitermelésre alkalmas egyedi kutak, – figyelőkutak, – területhatáron kívüli indikáló-figyelő kutak, – 9.740 m3 bioágy, – levegőztető berendezés és – adszorpciós szűrő. A kárelhárítás eredményeként 1993. június 30-ig az úszó szénhidrogén-szennyezés eltávolítása (15 m3 kerozin), a víz tisztítása, 9.740 m3 szennyezett talaj biológiai mentesítése, a tartályok kitisztítása, valamint a terület rekultiválása történt meg. A mentesítés során a területen a Műemléki Felügyelőség hatáskörébe tartozó temetőt tártak fel, ami a munkavégzést rövid ideig akadályozta. A vállalkozó a szerződésben foglaltakat teljesítette. A terület azonban nem tekinthető kármentesítettnek. A kármentesítés folytatását azonban a hasznosítási célból és a területi környezetvédelmi érdekektől függően kell eldönteni, illetve időben besorolni. 15. Győri objektumok Likócsi laktanya és üzemanyagbázis Frigyes laktanya Vadász laktanya József Attila úti raktárbázis A létesítmények nagyobb része a város beépített körzetében található, másrészben üdülő övezetben, ezért a kárelhárítást kiemelten kellett kezelni. Likócsi laktanya és üzemanyagbázis A területen négy körzetben volt jelentős szennyezés. A laktanya délnyugati sarkában lévő szennyvízkezelő műtárgyak nem megfelelően üzemeltek. Időközben a laktanya épületében elhelyezett hajléktalanok tovább szennyezték a területet. Az EDU-KF, az ÁNTSZ és a műszaki ellenőr közös döntése alapján a területet védődepóniával körülzárták, erről a területről kb. 40 m3 kommunális hulladékot szállítottak el bizonylatolva a városi szeméttelepre. 122

A kocsimosó környékén a bázis északnyugati részén kevés úszó szénhidrogén-szennyezés volt a talajvízben, valamint a talaj is szenynyezett volt. A szennyezett talajt a József Attila úton kialakított bioágyakra szállították kezelésre, a szennyezett talajvíz tisztításához 2 db kutat fúrtak. A kitermelt olajos vizet METATON típusú fázisszétválasztón, illetve levegőztetőn kezelték. Az üzemeltetési idő végére az úszó szénhidrogént eltávolították, az oldott szénhidrogén mennyisége határérték alatt volt. A kazánház mellett a kazánházat ellátó tartályokból kiszivárgó tüzelőolaj szennyezte el a talajt. A szennyezett talajt kitermelés után szintén a József Attila úton létesített bioreaktorra szállították. A tartályokat kiürítették, a bennük lévő olajos vizet fázisszétválasztón kezelték. A helyszínen lévő kb. 30 m3 emulzió (tartályban történő) bontása is megtörtént, majd az olajfázis égetőbe került. A tartálypark területén 1 db kút létesült, amelyből a talajvizet az átmosatáshoz használták. A felszíni talajszennyezés miatt kitermelt föld a már említett bioreaktorba került. Frigyes laktanya A laktanya területén, a kocsimosó körül a talaj szénhidrogénnel volt szennyezve. Az innen kitermelt talajt a József Attila úti raktárbázison kialakított bioreaktorban kezelték. A területen talált építési törmeléket a városi lerakóra szállították. A laktanya csatornahálózatát mintegy 400 fm hosszban és a fellelhető szennyvízaknákat kitisztították. Vadász laktanya A területen két helyen történt kárelhárítás. A déli kerítés mellett megtörtént a felszíni szennyezés, illetve a talajvízen úszó olaj eltávolítása. A szennyezett talajt (60 m3), valamint a gépkocsi- és harcijárműmosó olajos iszapját is a József Attila úti bioreaktorba szállították. Az építési törmelék eltávolítása is megtörtént a városi lerakóba. Az itt fúrt két kút 30 napi üzemelés után kitermelte a kevés úszó szénhidrogént. 123

József Attila úti raktárbázis A győri objektumok közül itt volt a legjelentősebb talajszennyezés. A területen (volt tartálypark, garázsok) a talaj felső rétegének szénhidrogén-szennyezése 45.000 mg/kg volt. Ezért volt célszerű itt kialakítani a bioreaktort (föld alapú, műanyagfóliával szigetelt medence, alján fűrészpor és szalma terítésével). Erre került kb. 70 cm vastagságban a helyi és a többi objektumokból (Komáromból is!) a szennyezett talaj. A 33,5 hónapos kezelési idő utáni eredmények azt mutatták, hogy a mikroorganizmusok egy tizedére, illetve huszadára lebontották a szénhidrogéneket. A bioreaktorból mintázás történt, a laboratóriumi eredmények alapján az EDUKF a talajvisszatöltést engedélyezte minden objektumba. A területen lévő volt disznóhizlalda mellől kb. 100 m3 kommunális hulladék került elszállításra a városi lerakóba. A vállalkozó valamennyi objektumban a szerződésben vállalt kötelezettségének 1992. december 15-ig eleget tett. A Vadász laktanyában a talajvíz minőségi változásait a kialakított monitoring rendszerrel és célszerűen kialakított mintavételi programmal figyelni kell, egyébként az ismert szennyezések szükséges mértékű eltávolítása megtörtént. 16. Debrecen, repülőtér A jelentős kerozinszennyezés a felszínközeli talajvízkészlet hasznosítását és a település szélén található ingatlanok ásott kútjait veszélyeztette. Az előzetesen felmért alapadatok pontosítása során az alábbi problémák merültek fel: Az üzemanyagtárolók területét a kerozin a talajvízzel szivárogva elhagyta a felmérés óta eltelt idő során, így jelentősen megnőtt a kármentesítendő terület, a szárazság miatt a talajvízszint drasztikusan lecsökkent, ami az alkalmazott technológia megváltoztatását tette szükségessé. A mentesítési munka második fázisában az állandó esők miatt fennállt a kerozin kimosódásának a veszélye, és a talajtisztítás a hideg időben rendkívül lelassult. A fenti okok miatt a szerződés határideje 1993. június 30-ra módosult. 124

A kármentesítés során elvégzett feladatok: Kitisztították a CHtartályokat és -vezetékeket. Az úszó szénhidrogén kitermelésére nagy felületű szivárgógyűjtő árkokat létesítettek. A kitermelt kerozin menynyisége 50.548 liter volt. A szerződéstől eltérően a kisebb szennyezett területeken a hatékonyság fokozása érdekében vákumextrakciós és elektroozmotikus rendszereket telepítettek. A kitermelt talajvizet többlépcsős víztisztító rendszerbe, majd levegőztető és adszorpciós rendszerbe vezették. A megtisztított vizet ammóniumnitrátos-hidrogénperoxidos kezelés után levegőbe permetezték, vagy szikkasztó zsompba vezették. Összesen mintegy 50.000 m3 vizet tisztítottak meg. A szénhidrogénnel szennyezett talaj tisztítása kitermeléssel, prizmába rakással, biológiai úton történt. A kezelt talaj mennyisége kb. 2.285 m3. A kompresszoros levegőztetéssel elvégezték a talajvíz és a mélyebben fekvő szennyezett talajrétegek szénhidrogén-mentesítését is. Összegyűjtöttek 1.500 kg elemi ként. A beavatkozás hatékonyságának ellenőrzésére összesen 68 db figyelőkút létesült. Az 1993. június 30-i határidőt követően az átadás-átvételi eljáráson rögzítésre került, hogy a vállalkozó a szerződésben vállalt kötelezettségeinek eleget tett. A kármentesítési munkákat folytatni kellett, ezért az 1993. évi keret terhére új szerződés jött létre. 17. Vác-Máriaudvar, üzemanyagbázis A talajba került szennyezés a felszínközeli vízkészlet minőségét veszélyeztette. A munkálatok során két esetben volt jelentős eltérés az előfelmérés adataihoz képest: – a szennyezett talajvíz szénhidrogén-tartalma az előzetesen mért 60 mg/l helyett munkakezdéskor már 300 mg/volt, – a talajszennyezés a jelzett terepszint alatt 0,5-1,0 m helyett, helyenként 4 m mélységben is előfordult, – a jelzett max. 5.200 mg/kg olajtartalom helyett 25.600 mg/kg olajtartalom is előfordult. 125

A fentiek miatt a szerződés eredeti határideje 1993. június 30-ra módosult. A munkálatokat a tartálypark területén, az olajszármazékokkal szennyezett talajok kitermelésével kezdték meg (2.940 m3). Megfelelő előkészítés után 5 db földprizmát létesítettek és ex situ/in situ biológiai tisztítást végeztek. Az in situ mentesítéshez a talajelőkészítés és a tápanyagbejuttatás, valamint a növényi kultúra vetése a prizmákkal egy időben elkészült. Ennek során 4.400 m2 földfelület került kezelés alá. Egyúttal a légszivattyús talajlevegőszívó rendszer is beindításra került 12 ponton. A talajvíztisztítási munkák a tervezettnél később indultak be, mert a nehézkes ügymenet miatt a sztrippelő berendezés késve érkezett. A szennyező gócban elhelyezett aktívszén adszorbenst is tartalmazó sztrippelő berendezéssel 13.500 m3 szennyezett talajvizet kezeltek. A munkálatok lezárása két ütemben történt: – a szerződésben foglalt összes munka lezárásra került, majd – a tisztított talaj visszatöltése is megtörtént. Az objektum jelentős része privatizálásra került. A kivitelező önálló kezdeményezésére az új tulajdonossal megegyezés történt és a felállított talajtisztító és talajlevegőztető berendezéseket tovább üzemeltették. A munkálatok költségei az új tulajdonost terhelik. A vállalkozó a szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesítette, ennek ellenére a környezet potenciális veszélyeztetettsége nem szűnt meg, ezért az 1993. évi keret terhére a munkálatok beindítása megtörtént. 18. Dombóvár, Kaposszekcső, laktanya A vállalkozó a szénhidrogénnel szennyezett talaj ex situ biológiai úton történő tisztítását vállalta. A talaj kitermelése során kiemelésre kerültek a szénhidrogén-szennyeződések forrását okozó üzemanyagtartályok. A kiemelés előtt a tartályokból az olajat és a szennyezett vizet kiszivattyúzták és a gépjárműmosó szennyezett iszapjával ártalmatlanítás céljára átadták a hatósági engedéllyel rendelkező szervezetnek. A talajtisztítási munkákat a „C”, „D”, „E”, „F” és „G” területeken végezték. A „C”, „D” és „F” területen egy-egy szűrőzött talajvízkutat létesítettek és a már meglévő két másik szűrőzött kútból is tisztító szi126

vattyúzás után megkezdték a szénhidrogénnel szennyezett talajvíz kitermelését, kb. 60 m3-t. A kitermelt szennyezett talajvizet a kutak közelében elhelyezett, kiemelt üzemanyagtartályokban gyűjtötték, majd a bioágyakon elhelyezett talajra öntözték. A talajvizet megfigyelő kutakból a kutak vízadó képességének megfelelő ütemben folyamatosan történt a szénhidrogénnel szennyezett talajvíz kiemelése és kezelése. A két bioágyra kihelyezett mintegy 3.240 m3 szénhidrogénnel szennyezett talajt olajbontó starterkultúrával oltották be. Az olajbontó baktériumokkal történő beoltást megismételték, mert az első alkalommal az életképes csíraszám nem érte el a szerződésben vállalt 109/ml baktériumszámot. A baktériumok kedvezőbb működéséhez szükséges oxigénháztartás biztosítása érdekében a talajt rendszeresen lazították és locsolták. A vállalkozó a feladatait végrehajtotta. A létesítményen belül az ismert szennyezések szükséges mértékű felszámolása megtörtént. 19. Komáromi objektumok Árpád úti laktanya Monostori Erőd A beavatkozást indokolta, hogy a létesítmény beépített területen található és a szénhidrogén-szennyezés okozta talaj- és talajvízszenynyezés veszélyeztette a környezetet, egyes helyeken ásott kútban is megjelent üzemanyag. A munkavégzés során kiderült, hogy a Monostori Erőd területén nagyobb mennyiségű nehézlőszer található. A Polgármesteri Hivatal a Budapesti Katonai Kerületparancsnokság szakvéleménye alapján csak a vállalkozó felelősségére engedélyezte a munkavégzést. Ugyanakkor kiderült, hogy a komáromi objektumoknál az előzetes felmérés alapján eldöntött, rendelkezésre álló pénzösszeg nem elegendő a károk elhárítására, lokalizálására. Kézenfekvő volt a Monostori Erőd kárelhárítási munkáira biztosított keret Árpád úti többletmunkálatokra való átcsoportosítása. 127

A műszaki tervekben szereplő feladatokat az Árpád úti laktanyában maradéktalanul elvégezték. A területen két helyen volt helyszíni beavatkozásra szükség: – a Zrínyi utcai kerítés melletti volt tartálypark helyén, – a terület délnyugati sarkában lévő műhelycsarnok körül. A laktanya pékségének udvarában lévő tartályt a terveknek megfelelően kiürítették és kiemelték. A mentesítést a terület megtisztításával: a hulladék, az építési törmelék és az ócskavas összegyűjtésével és rendezett lerakóban való elhelyezésével kezdték. Az elszállított hulladékok helyét földdel feltöltötték. A műhelycsarnok melletti olajfogó műtárgyakat kitisztították, a kb. 1 m3 olajos iszapot a győri központi bioreaktorra szállították. Az olajos vizet a helyszínre telepített HIDROCHEM típusú fázisszétválasztóval szeparálták. Az olajat hordókba gyűjtve, a győri veszélyes hulladékégetőbe szállították. A terület Zrínyi utcai frontján jelentős szénhidrogén-szennyeződés volt a talajban. Itt 5 db termelőkutat fúrtak. Az első vízzáró rétegig lehajtott kutak folyamatos, 1,5 hónapig tartó szivattyúzással és a kitermelt olaj-víz keverék szétválasztásával mintegy 1,7 m3 olajat adtak. Az aszály miatt a tervezett helyi tisztított vízen kívül 1.000 m3 Duna-víz is szükséges volt a kellő mértékű talajátmosás eléréséhez. A talaj átmosásához a termelőkutakat és a szivárogtató árokhálózatot használták. A kezelt víz mennyisége mintegy 7.500 m3 volt. Megtörtént a szénhidrogénnel szennyezett talaj (375 m3) mentesítése (Győrben a József Attila úti bioreaktorban), majd tisztítás után a kitermelés helyére való visszaszállítása. A munkálatok 1992. december 15-ig befejeződtek. A vállalkozó a Monostori Erődnél elmaradt munkák elvégzésére új szerződést kötött a tartalékösszeg terhére. A szerződésben vállalta az úszó szénhidrogén eltávolítását, valamint a kötött szénhidrogén mennyiségének a határozatban előírt határértékig történő csökkentését. A vállalkozó már a szerződés megkötése előtt az előzetes felméréseket és a figyelőkutakban az úszó szénhidrogén mérését folyamatosan végezte. A meglévő kutakat bővítette, valamint 10 új kút fúrására és szűrőzésére került sor. 128

Az első eredmények nem voltak megfelelőek, ezért az EDUKF a munkákat felfüggesztette. A vállalkozó, a tervező, az EDUKF vezetője és munkatársai, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség munkatársa, a KGI képviselői, valamint a Minisztérium képviselője 1993. november 3-án megállapodott a terv módosításáról. A módosított tervnek megfelelően a munkálatok 1993. november 4-én újraindultak. A leállítás miatt a depressziós tölcsérben megszűnt depresszió hatására az úszó szénhidrogén újra szétterült, az eddigi jó hatásfokkal kitermelt szénhidrogén mennyisége nagyon lecsökkent, majd az ismételt szivattyúzás meghozta a kellő eredményt. Az összes kitermelt víz mennyisége 10.000 m3 volt. A kutakból kitermelt, illetve a fázisszétválasztó medencékből összegyűjtött úszó és emulziós szennyezés 9.500 liter volt, ezt megsemmisítésre elszállították. A vállalkozó a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tett, valamint az EDUKF határozatában kiadott feladatokat teljesítette. A kárelhárítás folytatása szükséges az előírt környezeti állapot elérése érdekében. 20. Szentendre, Dózsa György laktanya A kárelhárítást a szentendrei déli vízbázis közelségéből eredő veszélyeztetés tette szükségessé. A környezetszennyezés területi lehatárolása érdekében 26 db feltáró fúrást mélyítettek, ebből 3 db-ot figyelő kúttá alakítottak. A kármentesítési technológiák alkalmazásához szükséges vízmennyiség biztosítására 3 db termelő kutat alakítottak ki. A szénhidrogénnel erősen szennyezett talajok (300 m3) megtisztítása starterkultúrák alkalmazásával, a helyszínen végzett mikrobiodegradációs technológiával történt. A felszínközeli talajréteg szénhidrogén-szenynyezettségének csökkentését szénhidrogén diszperziók előállításával és talajoltással végezték el. A függőleges irányú továbbterjedés megakadályozására bentonitos injektálást alkalmaztak. A mélyebben fekvő talajrétegek szénhidrogén-szennyezésének csökkentését a rétegekbe fúrt kutakba juttatott komprimált levegőztetéssel és injektálással érték el. A talajvíz tisztítására oxidációs eljárást alkalmaztak. 129

Megtörtént a területen tárolt üzemanyagtartályok tisztítása. Az olajos zagyot a ceglédi veszélyes hulladéktárolóba szállították. Elvégezték a tartályok vízzárósági próbáját, a korrózió megakadályozására vízzel feltöltötték. Elvégezték a romos épületek bontását, elszállították az építési törmeléket (160 m3). Megtörtént az objektum vízellátási, csatornázási rendszerének felülvizsgálata, valamint a terület rekultivációja, tájrendezése. A laktanya kerítésen belüli területén a kárelhárítási munkák 1993. február 15-ig befejeződtek. A kerítésen kívüli szennyeződések felszámolására a tartalékkeret terhére újabb szerződéskötésére került sor. A laktanya délkeleti részén lévő szeméttelep környezetszennyezésének felszámolására feltáró és ellenőrző fúrásokat létesítettek. A felszínközeli 0,5 m vastag talajréteg mikrobiológiai kezelése talajszántással és tárcsázással történt. A mélyebben fekvő talajrétegek (66.000 m3) szennyezettségének csökkentése aerobiozisos in situ módszerrel folyt. A talajvíz (250 m3) szénhidrogén szennyezettségének csökkentése intenzív kitermeléssel, két lépcsős levegőztetéssel történt, majd a Dera patakba vezették. A területen lévő hulladék (30 m3) összegyűjtése, lerakóra való szállítása és korlátozott területrendezés is megtörtént. A vállalkozó a szerződésben vállalt feladatait teljesítette. A terület környezeti állapota mind a hasznosítási célnak, mind a vízvédelmi követelményeknek megfelelő.

5.6. A kárelhárítási tevékenység eredményei
A kormányhatározatban előírt feladatok 1993. december 31-re teljesültek. Az elvégzett munkálatok eredményeképpen 8 létesítménycsoportnál a felmérések során ismertté vált szennyezések lokalizálásán túlmenően a program keretében a teljes mentesítés is megtörtént: Tab, Hunyadi laktanya, Veszprém, Kossuth laktanya, Székesfehérvár, helikopterleszálló, Esztergom, páncélos laktanya, 130

Lovasberény, laktanya, Győr, laktanyák és üzemanyagbázis, Szombathely, laktanya, Dombóvár-Kaposszekcső, laktanya. További 12 létesítménynél a környezeti szennyezés lényeges csökkentésével a környezeti veszélyeztetés jelentősen mérséklődött, ezek: kunmadarasi repülőtér, tököli repülőtér, sármelléki repülőtér, kiskunlacházai repülőtér, kalocsai repülőtér, debreceni repülőtér, mezőkövesdi repülőtér, pétfürdői üzemanyagbázis, hajmáskéri laktanya, Vác-Máriaudvar, laktanya és üzemanyagbázis, komáromi laktanya és erőd, szentendrei laktanya. Ezeknél a lokalizációs munkálatok megakadályozták a szennyezések szétterjedését. A munkálatok keretében mintegy 2.465.000 liter szennyezett szénhidrogén termék (kerozin, gázolaj, benzin) kitermelése és ártalmatlanítása mellett 2.002.000 m3 szennyezett talajvíz kitermelése és kezelése történt meg, továbbá 195.000 m3 szennyezett talaj megtisztítása vált lehetővé az előírt határérték alá és 2900 m3 hulladék gyűjtését, rendezett elhelyezését végezték el (5. táblázat). Monitoring rendszerek létesültek, amelyek lehetővé tették a környezetszennyezés helyzetének és csökkentésének ellenőrzését. A vártnál kisebb mértékű külföldi szakmai és pénzügyi támogatások ellenére korszerű kárfelmérési és elhárítási eszközök, eljárások kerültek az országba. Kialakult az országban egy olyan magyar szakértői kör, amely képes a nagy környezetszennyezések felmérésére, kárelhárítási tervek készítésére, kárelhárítások kivitelezésére, azaz a környezet teljes körű rehabilitációjára. 131

132

5. táblázat. A környezeti károk 1992-ben megkezdett elhárítása (vázlatos áttekintés)

A program végrehajtásában érintett minisztériumok és szervezetek (pl. KVSZ, ÁNTSZ), valamint a Környezetvédelmi Felügyelőségek támogatása, közreműködése és a generálszervezői feladatok felmérést irányító intézethez történő telepítése nagy mértékben elősegítette a kárelhárítás folyamatát.

133

6. A kárfelmérés és a tárgyalások dokumentumainak bibliográfiája

Tartalomjegyzék Tárgya Egyezmények Metodika, Kárfelmérési segédlet Kormányelőterjesztések, határozatok Szakértői tárgyalások, jegyzőkönyvek Objektumjegyzékek, listák Beszámolójelentések, tájékoztatók Környezeti kárösszesítők, tárgyalási változatok Levelezések, egyéb dokumentációk Kárfelmérési dokumentációk A környezeti károkkal kapcsolatos szakértői tárgyalások, felmérő munka kronológiája Száma 1-7 1-2 1-19 1-30 1-13 1-45 1-7 1-50 1-115

I II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.

134

I. Egyezmények

1. A Párizsban 1947. évi február 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése (1947. évi XVIII. törvény), 7 oldal 2. Egyezmény, 1958. április 24., A szovjet csapatok a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodásával kapcsolatos ügyekben kölcsönösen nyújtandó jogsegélyekről. Jahner Bakos – V. N. Szuhodiev, magyar: 14 oldal 3. Egyezmény. 1957. május 27. (NET. 1957. évi törvényerejű rendelet.), magyar: 5 oldal (MK 102. szám), Horváth I. – A. A. Gromiko, Révész – Zsukov 4. Egyezmény, 1957. május 27., A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között, a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzete tárgyában. (A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 54. számú törvényerejű rendeletével kihirdetve.) 5. GAZDASÁGI EGYEZMÉNY, 1958. április 1., A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Kormánya között a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok által igénybevett különböző létesítmények és szolgáltatások rendje és feltételei tárgyában. Révész – Grecsko, magyar: 14 oldal 6. Egyezmény, 1990. március 10. A Magyar Köztársaság Kormánya és Szovjet Szocialista Köztársaságok kormánya között a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok kivonásáról. Melléklet: ütemterv. Magyar: 5 oldal, orosz: 5 oldal 7. Egyezmény, 1992. november 11. A Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a volt Szovjetunió Magyarország területén ideiglenesen tartózkodott csapatainak állomásoztatásával és kivonásával összefüggő vagyonjogi, pénzügyi és egyéb gazdasági kérdések rendezéséről. Antal – Jelcin, magyar: 1 oldal+2 db melléklet (jegyzőkönyv)

135

II. Metodika-kárfelmérési segédlet

METODIKA
1. AMagyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok okozta környezet-károsítás mértékének meghatározásához. 1991. április 8-án jóváhagyta Viktor Silov altábornagy, Annus Antal altábornagy kormány-meghatalmazottak. Mmagyar: 7 oldal+10 db melléklet+kárfelmérési segédlet. Orosz: 5 oldal+10 db melléklet+kárfelmérési segédlet

KÁRFELMÉRÉSI SEGÉDLET
2. Az 1991. április 8-án a kormány-meghatalmazottak által jóváhagyott METODIKA melléklete, magyar: 130 oldal, orosz: 130 oldal

136

III. Kormányelőterjesztések, kormányhatározatok

1. ELŐTERJESZTÉS a kormány részére a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felszámolására biztosítandó költségkeret tárgyában. 1991. március, magyar: 2 oldal+1 melléklet (határozati javaslat) 2. A Kormány 3223/1990 határozata, 1990. június 25. A Magyarország területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos egyes intézkedésekről, magyar: 4 oldal 3. Előterjesztés a KTM Miniszteri Értekezlet részére. A szovjet csapatkivonással kapcsolatos minisztériumi feladatok teljesítésének helyzete, javaslat a szükséges intézkedésekre. Összeállította: Kiss Ernő, Budapest, 1991. március 7. 4. KTM határozat, 1991. március 8. A szovjet csapatkivonás minisztériumi feladatairól (ad hoc bizottság kinevezése), magyar: 2 oldal 5. Előterjesztés a Kormány számára a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felszámolására biztosítandó költségkeret tárgyában. KTM, 1991. április 5. 6. Kormány-meghatalmazott: ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére Tárgy: A szovjet csapatkivonások végrehajtásával és gazdaságipénzügyi kérdéseivel kapcsolatos feladatok. 1991. június hó, 15 oldal+2 melléklet 7. A Kormány 3278/1991 határozata, 1991. július 3. A szovjet csapatok kivonása utáni feladatok végrehajtásáról, magyar: 2 oldal 8. Kormány-meghatalmazott: ELŐTERJESZTÉS a Kormányhoz Tárgy: Beszámoló a csapatkivonással kapcsolatos gazdasági-pénzügyi elszámolás kérdéseiben az 1991. augusztus 14-én kezdődött magyar-szovjet tárgyalásokról. 1991. augusztus, magyar: 19 oldal 9. A KORMÁNY 3372/1991 határozata, 1991. szeptember 5. A hazánkból kivonult szovjet csapatok által okozott környezeti károk és vészhelyzetek felszámolását célzó intézkedésekről, magyar: 1 oldal 10. Előterjesztés (Tervezet) a Magyar Köztársaság Kormánya részére 1, 2, 3 változatok. Tárgy: Irányelvek a csapatkivonás gazdasági-

137

pénzügyi elszámolásával kapcsolatos magyar-szovjet tárgyalásokhoz. 1991. szeptember 23., magyar: 11 oldal 11. Határozati javaslat a szovjet csapatok által okozott környezeti károk elhárításának sürgősségi sorrendjéről. 1991. szeptember 26. Keresztes K. Sándor miniszter, 3 oldal+3 melléklet 12. Kormány-meghatalmazott: ELŐTERJESZTÉS (tervezet) a Kormány részére. Kompromisszumos tárgyalási változatok. 1991. október, magyar: 12 oldal+1 db melléklet (határozati javaslat) 13. Előterjesztés (tervezet) a Magyar Köztársaság Kormányához Tárgy: A szovjet csapatkivonás során átadott – szovjet pénzen létesített – objektumok hasznosítása, ill. értékesítése. Annus Antal altábornagy, 1991. október, magyar: 6 oldal+ 1 melléklet (határozati javaslat) 14. A KORMÁNY 3461/1991 határozata, 1991. október 24. A szovjet csapatok által okozott környezeti károk elhárításának sürgősségi sorrendjéről és a beavatkozások finanszírozásáról, magyar: 2 oldal 15. A KORMÁNY 3141/1992 határozata, 1992. március 26., A szovjet csapatkivonás gazdasági-pénzügyi elszámolásával kapcsolatos helyzetről, magyar: 1 oldal 16. KTM ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére a tököli volt szovjet katonai repülőtéren feltárt környezetszennyezés veszélyeztető hatásainak vizsgálata és a kárelhárító intézkedések tárgyában. 1992. április hó, magyar: 5 oldal 17. A KORMÁNY 3291/1992 határozata a kiskunlacházi repülőtér kezelői jogának átadásáról. 3298/1992 határozata az 1992. évi iparpolitikai és az ipari válsághelyzetek kezeléséről. 1992. szeptember 14., magyar: 1 oldal 18. Kormány meghatalmazott: ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére Tárgy: A Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok kivonásáról szóló 1990. március 10-i Egyezmény végrehajtása. 1993. január 14., magyar: 14 oldal 19. A KORMÁNY 3126/1993 határozata a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok kivonásáról szóló 1990. március 10-i Egyezmény végrehajtásából adódó további feladatokat meghatározó 3023/1993 Kormányhatározat módosításáról. (Karácsony I. megbízása) 1993. március 26., magyar: 2 oldal 138

IV. Szakértői tárgyalások, jegyzőkönyvek

1. Ütemtervek a szovjet ingatlanok vizsgálatáról az 1990. évre, magyar: 3 oldal, orosz: 6 oldal 2. Jegyzőkönyv (tervezet) az 1990. március 10-i Egyezmény vagyonjogi, pénzügyi és gazdasági kérdések rendezéséről, magyar: 11 oldal, orosz: 11 oldal 3. Az 1990. szeptember 10-14-i magyar-szovjet tárgyalások szakmai programja, magyar: 1 oldal 4. Jegyzőkönyv a környezetvédelmi munkacsoport ülésén elért megállapodásokról. 1990. szeptember 11-14., magyar: 5 oldal 5. Jegyzőkönyv a szovjet-magyar környezetvédelmi szakértői munkabizottság üléséről. 1990. szeptember 11-14., magyar: 6 oldal, orosz: 8 oldal 6. Jegyzőkönyv a szovjet csapatok teljes kivonásával összefüggő vagyonjogi, gazdasági és pénzügyi kérdéseiről. 1990. szeptember 28., Kádár Béla - Konsztantyin Katusev, magyar: 3 oldal, orosz: 3 oldal 7. Jegyzőkönyv, 1990. szept. 28. Kádár Béla úrnak, a Magyar Köztársaság külgazdasági miniszterének és Konsztantyin Katusev úrnak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok külgazdasági miniszterének a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok teljes kivonásával összefüggő vagyonjogi-gazdasági és pénzügyi kérdéseinek rendezése tárgyában folytatott megbeszéléseiről. 8. Jegyzőkönyv a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumában megtartott értekezletről, magyar: 1 oldal, orosz: 1 oldal

139

V. Objektumjegyzékek, listák

1. Átvételre kerülő objektumok jegyzéke – átvételi időpontokkal, PM. Szovjet Csapatkivonási Titkárság, 1991, magyar: 5 oldal 2. Kimutatás az átadott szovjet objektumok tűzszerész átvizsgálásáról 1990-1991., magyar: 6 oldal 3. Objektumok jegyzéke (kimutatás) KVSZ adatokkal, 1991., magyar: 6 oldal 4. Objektumok jegyzéke Környezetvédelmi Felügyelőségek bontásában, KGI, 1991., magyar: 13 oldal 5. Kimutatás a volt szovjet objektumokról helyőrségi bontásban, PM. SZ.CS.K. Titkárság, 1991, magyar: 14 oldal 6. Kimutatás a volt szovjet objektumokról: helyőrség, megnevezés, cím és azonosító szám, PM. SZ.CS.K. Titkárság, 1991, magyar: 5 oldal 7. Objektumjegyzék a volt szovjet ingatlanokról önkormányzatok szerinti csoportosításban, PM. SZ.CS.K. Titkárság, 1991, magyar: 7 oldal 8. Kimutatás a repülőterek üzemanyag-tárolóiról, PM. SZ.CS.K. Titkárság, 1991, magyar: 3 oldal 9. Kéziratok a szakértői tárgyalásokról 1990. október11 — november 20. között, Pálmüller J., magyar: 21 oldal 10. Jegyzőkönyv az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésével foglalkozó közös szovjet-magyar szakértői munkacsoport értekezletéről. 1990. október 16., magyar: 1 oldal, orosz: 1 oldal 11. Feljegyzés az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésével foglalkozó közös szovjet-magyar szakértői csoport tevékenységéről. 1990. november 21., magyar: 4 oldal 12. Feljegyzés az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésével foglalkozó közös szovjet-magyar munkacsoport tevékenységéről. 1990. november 25., magyar: 2 oldal 140

13. Útmutató az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésére. 1990. november 28., magyar: 3 oldal 14. Jegyzőkönyv a szennyezések megállapításának módszereiben, felmérési és mintavételezési eljárásokban történő megállapodásról, 1990. november 28., magyar: 5 oldal 15. DHCS Parancsnoksága 1990. november 28. 35/22 Elrendeli az ökológiai csoport felállítását. Vezetője V. Girinszkij alezredes és J. Firszov altábornagy, magyar: 2 oldal, orosz: 1 oldal 16. Jegyzőkönyv a szakértői munkabizottsági megbeszélés elmaradásáról. 1990. november 29., magyar: 1 oldal 17. Jegyzőkönyv a magyar szakértői csop. jelentése a Metodika kidolgozásáról, 1990. december 12., magyar: 1 oldal 18. Jegyzőkönyv a szovjet szakértői csoport álláspontja a magyar szakértői csoport által kidolgozott Metodikával kapcsolatban, 1990. december 18., magyar: 3 oldal, orosz: 4 oldal 19. Jegyzőkönyv a kidolgozott Metodika egyeztetése, a szovjet fél eltérő véleményének rögzítése, 1990. december 20., Kiss Ernő – V. L. Grosev, magyar: 6 oldal, orosz: 6 oldal 20. Közös vizsgálatok ütemterve 1991. január-május hónapokra, magyar: helyőrségi bontásban 9 oldal, időrendi sorrendben 10 oldal, orosz: 1 oldal 21. Munkaköri leírás: az SZ.CS.K. Titkárság Környezetvédelmi szakértője részére, 1991. január 4., magyar: 1 oldal 22. Jegyzőkönyv a Metodika módosításának (100 mg - 1000 mg) javaslata, 1991. február 21. Grosev – Kiss E., magyar: 1 oldal, orosz: 2 oldal, melléklet a kompromisszumos magyar változatokról 23. Girinszkij: Katonai települések megtekintésének (új) ütemterve, 16 helyőrség 1991. árpilis 17-23-ig., magyar: 1 oldal, orosz: 1 oldal 24. Munkaterv a SZ.CS.K. Titkárság Környezetvédelmi Szakértője részére, 1991. április hó, magyar: 1 oldal 25. Munkajegyzőkönyv a magyar-szovjet ökológiai munkacsoport 1991. június 10-12 közötti üléséről. Dr. Szabó G.. – J. Firszov, magyar: 3 oldal+ 2 melléklet

141

26. Feljegyzés az 1991. június 21-i tárgyalásokról, a kormányok felé teendő javaslatok szükségességéről. Annus Antal – Silov (jelen volt dr. Tarján Lászlóné, dr. Kovács László), magyar: 1 oldal 27. Munkajegyzőkönyv az 1991. június 23-25 közötti szakértői ülésről. Goldberg prof. eltérő véleménye az elfogadott Metodika szennyezési határértékéről. (A szolgálati jelentés melléklet) Goldberg, Kiss E. – J. Firszov, magyar: 10 oldal+2 melléklet 28. Magyar-szovjet ökológiai szakértők kárértékelési jegyzőkönyvei, észrevételei, emlékeztetői. 69 db, 1991. augusztus 29. Az ökológiai szakértői bizottság névsora, 1991. augusztus, magyar: 1 oldal 30. Szovjet Szakértői Csoport jegyzéke, 1991. augusztus, magyar: 1 oldal, orosz: 1 oldal

142

VI. Beszámolójelentések, tájékoztatók

1. Feljegyzés Keresztes K. S. miniszter részére. dr. Illés Zoltán helyettes államtitkár, 1990. december 7., 6 oldal 2. Dr Kiss Elemér: környezeti károk felmérése és a károk kiszámítása. Kapják a Környezetvédelmi Felügyelőségek, 1990. december 21., 2 oldal 3. A Magyar Honvédség ingatlanigényei az átvett volt szovjet objektumok területén. 1991, 3 oldal 4. KGI Környezetvédelmi Intézet Vízminőség-védelmi Osztály (dr. Endrédy István): 1.sz. Jelentés a szovjet csapatok által okozott környezetszennyezés felméréséről, 1990. december 12.-1991. január 17., 7 oldal+4 melléklet 5. KGI Környezetvédelmi Intézet Vízminőség-védelmi Osztály (dr. Endrédy István): 2.sz. Jelentés a szovjet csapatok által okozott környezettszennyezés felméréséről, 1991. január 17-1991. február 17., magyar: 3 oldal+4 melléklet 6. Tájékoztató a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésével kapcsolatos munkák bonyolításáról. (Felügyelőségek, Nemzeti Park Igazgatóságok számára), dr. Endrédy I., Budapest, 1991., a 2.sz. jelentés 4. melléklete 7. KGI Környezetvédelmi Intézet Vízminőség-védelmi Osztály (dr. Endrédy István): 3.sz. Jelentés a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felméréséről, 1991. február 17-március 14., magyar: 5 oldal+8 melléklet 8. KGI Környezetvédelmi Intézet Vízminőség-védelmi Osztály (dr. Endrédy István): 4.sz. Jelentés a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felméréséről, 1991. március 15 - április 15., magyar: 3 oldal+6 melléklet 9. VA-tól átvett helyőrségek tűzszerész és vegyi mentesítésének helyzete (1991. november 27-i állapot), MH REVA, magyar: 1 oldal 10. Kimutatás a szovjet csapatok által használt ingatlanok területnagyságáról, épületek darabszámáról (helyőrségenként), PM SZ.CS.K. Titkárság, 1992, magyar: 12 oldal 143

11. A rövid távon belül (1993 -1994) szükséges beavatkozás költségei objektumonként (2. sz. melléklet) 12. A hosszú távú (1995-2010) beavatkozás költségei objektumonként (3. sz. melléklet) 13. I. Építmény nélküli földterületek listája II. Építmény nélküli belterületi földek listája III. Megosztható ingatlanok IV. Füves repülőterek

144

VII. Környezeti kárösszesítők, tárgyalási változatok

1. A szovjet félnek átadott környezeti kárösszesítők fő adatai, 1991. június 18., P.M. SZ.CS.K. Titkárság, magyar: 3 oldal 2. A szovjet félnek átadott környezeti kár összesítők fő adatai, 1991. június 22., PM. SZ.CS.K. Titkárság, magyar: 3 oldal 3. A szovjet félnek átadott környezeti kár összesítők fő adatai, 1991. augustus 21.. PM. SZ.CS.K. Titkárság, magyar: 3 oldal 4. Földművelési Minisztérium: 1.1. sz. Kárkimutatás 2. sz. Kárkimutatás 1.2. sz. Kárkimutatás a meg nem térített károkról 5. A DHCS által használt objektumokon megállapított környezeti károk, 1991. július 31., PM. SZ.CS.K. Titkárság, magyar: 2 oldal 6. A 61,6 milliárd Ft ökológiai követelés javasolható változata (P-l, P-2, P-3, P-4), PM. SZ.CS.K. Titkárság, 1991. augusztus 1., magyar: 6 oldal 7. A DHCS által használt objektumokon megállapított környezeti károk (kompromisszumos változatok), PM. SZ.CS.K. Titkárság, 1991. augusztus 5., magyar: 4 oldal 8. Dr. Endrédy István: A környezeti károk felmérésének határidőre való elvégzésének speciális terve, 1991. március 26., 4. sz. jelentés 2. sz. melléklete, 7 oldal 9. A szovjet csapatok által okozott környezeti károk becslése (10 laktanya adatai alapján), 1991. április 9., Dr. Endrédy István főmunkatárs, magyar: 6 oldal+2 táblázat, 4. számú jelentés 4. melléklete 10. Dr. Endrédy István: EMLÉKEZTETŐ az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésének helyzetéről, 1991. február 6., 2 oldal 11. Feljegyzés (214/91) Annus Antal részére (Karácsony I.): Pápa, Kalocsa, Baja, Sármellék károkozás összege, 1991. február 20., 1 oldal+1 melléklet

145

12. Dr. Tardy J.: Nemzeti Park igazgatóságok részére intézkedés a kárfelméréssel kapcsolatos munkákról, 1991. február 20., 2 oldal 13. Dr. Egerszegi Gyula: Jelentés Keresztes K. Sándor miniszter részére a kárfelmérési munkák végrehajtása tárgyában, 1991. február 28., 3 oldal 14. Kormány-meghatalmazott Állásfoglalása (tervezet) a Metodika módosítására irányuló szovjet kezdeményezésekről, 1991. március 1., 3 oldal 15. Keresztes K. Sándor KT. miniszter: HATÁROZAT a csapatkivonás KTM teendőiről, 1991. március 8., 2. oldal 16. Dr. Endrédy István: A szovjet csapatok által okozott környezetszennyezés felmérésének helyzete (március28-i állapot) és teendői, 1991. április 2., magyar: 3 oldal+ 3 táblázat. 17. Dr. Endrédy István: Tájékoztatás Dr. Szabó Gábor helyettes államtitkár részére a környezeti károk felmérésével kapcsolatos szervezésre kiegészítő javaslat, 1991. április 3., 2 oldal 18. Dr. Szabó Gábor KTM helyettes államtitkár (SzG-238/91 sz.) Dr. Endrédy István megbízása a kárfelmérő kárkiszámítás munkájának szakmai irányítására és koordinálására, 1991. április 5., 1 oldal 19. Dr. Szabó Gábor: Telex a KÖFE vezetőnek a környezeti károk felmérésére: a 41 millió Ft-on felüli pótkeretről kormánydöntést kért, 1991. április 15., 1 oldal 20. Dr. Endrédy István: A szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésének helyzete, 1991. április 21., 1 oldal 21. A szovjet csapatok által okozott környezd károk felmérésének helyzete. (dr. Endrédy István), 1991. április 22. 22. Dr. Endrédy István: Környezeti károk felmérésének helyzete, 1991. április 26., 1 oldal+2 melléklet 23. Dr. Szabó Gábor: TÁJÉKOZTATÓ a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felvételéről, 1991. május 10. (11 ingatlan), 3 oldal+1 melléklet 24. TÁJÉKOZTATÓ a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésének összegzéséről, 1991. május eleje, 7 oldal+6 melléklet 146

25. A. Firszov - V. Girinszkij: Jelentés a szovjet csapatok (1956-1991 között) Magyarországon tartózkodásuk során okozott lehetséges károk felméréséről, 1991. május 15-i állapotnak megfelelően, magyar: 7 oldal+1 táblázat, orosz: 5 oldal+1 táblázat 26. Észrevételek A. Firszov - V. Girinszkij által összeállított „Tájékoztató jelentés”-sel kapcsolatban, 1991. május 22., Dr. Szabó Gábor, Dr. Endrédy István, magyar: 8 oldal 27. FELJEGYZÉS Kupa Mihály miniszter részére: Összefoglaló jelentés a szovjet csapatkivonásról és az ezzel összefüggő kérdésekről. Karácsony I., 1991. május 24., 4 oldal 28. Dr. Szabó Gábor: TÁJÉKOZTATÓ a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felméréséről, 1991. május 24., 1 oldal 29. Jegyzőkönyv (szovjet tervezet) a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonásának befejezéséről, 1991. június hó, magyar: 1 oldal, orosz: 1 oldal 30. Dr. Endrédy István: Jelentés a környezeti károk felmérésének eredményéről, 1991. június 7., 6 oldal 31. Közlemény a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésének eredményéről, 1991. június 10., 2 oldal 32. A. Firszov-V. Goldberg: Levél Karácsony Imrének a károk felmérésének gyorsításáról. Szolgálati jelentés az olajszennyezés határértékével kapcsolatban, 1991. június 15., magyar: 4 oldal 33. Zárójelentés Annus Antal altábornagy úr, kormánymeghatalmazott részére Tárgy: A Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok okozta környezetkárosítás meghatározása, 1991. június 25., Dr. Szabó Gábor 34. Emlékeztető a szovjet csapatok által okozott és sürgős beavatkozást igénylő károkról, 1991. június 35. ÖSSZEFOGLALÓ a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásuk során a környezetben és a természetben okozott károkról, Karácsony Imre, 1991. július, 3 oldal+1 melléklet 36. Dr. Endrédy István: Tájékoztató Rott Nándor OKBE részére, 1991. július 3., 3 oldal 37. KTM Tájékoztató a szovjet csapatok által okozott környezeti károkról és vészhelyzetekről, 1991. július 22., 6 oldal 147

38. KTM Tájékoztató a szovjet csapatok által okozott környezeti károkról. A környezeti károk mértékének meghatározása, 1991. augusztus, 8 oldal+2 melléklet 39. Feljegyzés a magyar-szovjet vagyonjogi kérdések megtételéhez („0”szaldós javaslat érvei). P.M.SZ.CS.K. kormány-meghatalmazott helyettes, 1991. szeptember, 2 oldal 40. KTM helyettes államtitkára (SZ.G.-/SZ/91) kormányelőterjesztés-tervezettel kapcsolatos észrevétele Annus Antal úr felé az „A” és „B” variánssal kapcsolatban, Dr. Szabó Gábor, 1991. szeptember 27., magyar: 2 oldal 41. KTM LVT Főosztály Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya: Háttér-információ, háttér-tájékoztató az 1991. október 7-8-i tököli sajtókonferenciához és tárgyalásokhoz (dán segítség), 1991. október 7., 2 oldal 42. KTM Levegő-Víz és Talajvédelmi Főosztálya: Háttér-információ az 1991. október 7-i tököli sajtókonferenciához Háttér-tájékoztató a dán környezetügyi miniszter magyarországi tárgyalásához., 1991. október 7-8., 2 oldal 43. Karácsony Imre (1523/1992): Levél Annus Antal részére a csapatkivonásból adódó feladatok intézésére vonatkozóan, 1992. november 13., 8 oldal

148

VIII. Levelezések, egyéb dokumentációk

1. Pálmüller József: Környezetvédelmi-környezetgazdálkodási terv a szovjet ingatlanokról, 1990. szeptember, 8 oldal 2. Dr. Joó Ottó: Sármelléki repülőtér felmérésével kapcsolatos állásfoglalás kérése, 1991. február 6., címzett: Kiss Ernő KTM 3. Kiss Ernő: Sármelléki repülőtér felmérésével kapcsolatos állásfoglalás dr. Joó Ottó NyDt: KÖFÉ-hez Bp. 1991. február 7. Telex 4. MHP Építési és Elhelyezési Főmérnökség Erdőfelügyeleti és Gazdálkodási Osztály, Buliczka János, 1991. február, kézirat, táblázat: Veszprém-Dudar térségében a kár 530,9 millió Ft 5. Pásztó Péter: Levél Egerszegi Gyula főtanácsoshoz. A környezeti károk felmérésével kapcsolatos KGI szerződés másolatának megküldése, 1991. február 13. 6. Feljegyzés Kiss Ernő osztályvezető részére dr. Szabó Sándor KTM főmunkatárs 1991. február. Tárgy: Ütemtervet 1991. február 20-án egyezteti a Tárcaközi Bizottság 7. Nemzeti Park Igazgatóság Igazgatóinak, Természetvédelmi Igazgatóság Igazgatóinak körlevél. dr. Tardy János KTM Országos Természetvédelmi Hivatal, Budapest, 1991. február 20., 2 oldal 8. A. Firszov vezérőrnagy és Karácsony Imre vezérőrnagy kormánymeghatalmazott helyetteshez: a környezeti kárfelmérés sürgetése, V. M. Goldberg szakértő szolgálati jelentésének mellékelt megküldése. 1991. február 20. 9. Dr. Egerszegi Gyula főtanácsos: Levél Keresztes K. Sándor miniszter részére 1991. február 28. Környezeti kárfelmérés helyzete és nehézségei, 3 oldal 10. Kiss Ernő: Mezőkövesdi szénhidrogén-szennyezés felmérésének elrendelése. dr. Gavallér I. ÉMo KÖFE-hez, Budapest, 1991. március 1. Telex: 2248796 KTM sz. 11. Szatmári Magdolna: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség árajánlat visszaigazolásának megkérése (6031-18/1991 Ddt KÖFE), Pécs, 1991. március 5.

149

12. Karácsony Imre: Szovjet szakértői javaslat véleményeztetése, nagy szennyezések gyanított felmérésének felvetése, címzett: dr. Szabó Gábor KTM, Budapest,. 1991. március 5. (263/1991) 13. 1991. március 8. Miniszteri Értekezlet határozatai a szovjet laktanyák környezeti kárainak felmérésében Sz. G. 103/91 14. Dr. Endrédy I. - dr. Bonnyai Z.: Goldberg szakértő jelentésének válasza. Budapest, 1991. március 19. Lovasberényben átadva és ismertetve. 15. Karácsony Imre: szovjet-magyar szakértői tárgyalás 1991. március 19-20-án, ökológiai kérdésekben, Lovasberényben. (Ikt. sz. 292/91) 16. Karácsony Imre: Előzetes kárfelmérési adatok kérése 1991 április 15-ig, címzett dr. Szabó Gábor KTM, Budapest, 1991. március 25. (341/1991 csapatkivonási titkárság) 17. Dr. Endrédy I.: A szovjet csapatok által okozott környezeti kár felmérésének határidőre való elvégzésének speciális terve, címzett dr. Szabó Gábor helyettes államtitkár, KTM, Budapest, 1991. március 26. ,7 oldal 18. Dr. Endrédy I.: Tájékoztatás a szovjet csapatok által okozott környezeti károk felméréséről, címzett dr. Szabó Gábor helyettes államtitkár, Budapest, 1991. április 3., 2 oldal 19. Irányítói és koordinációs megbízás dr. Szabó Gábor helyettes államtitkártól, 1991. április 5. (KTM 3174, Sz. G. 238/91) Dr. Endrédy Istvánnak, 1 oldal 20. Egyéb: szovjet-magyar vegyesbizottsági szabályzat, 1991. április 8., 4 oldal 21. Dr. Endrédy I.: Levéltervezet Annus Antal kormánymeghatalmazottnak: Pótlólagos felmérési keret kérelem 39 M Ft lekötve 59 objektum felmérésére (41 M Ft 171 objektumra), 10 laktanya felmért kárai 1.600.000.000 Ft (felmérési összeg 9,5 M Ft), Budapest, 1991. április 9., tervezett aláíró Karácsony Imre vezérőrnagy 22. Karácsony I.: Lvél Annus Antalnak 100 M Ft biztosítása a kárfelmérésre, 1991. április 9., 1 oldal 23. Dr. Endrédy I.: A. Firszov vezérőrnagytól 25 objektumba való gyorsított és azonnali bejutás kérése, 1991. április 15. Karácsony Imre egyetértő ellenjegyzésével. 150

24. Dr. Szabó G.: telex a 11 környezetvédelmi felügyelőségnek, 1991. április 15. Tárgy: 41 M Ft feletti szerződéskötési lehetőség felelősségének vállalása, 2 oldal 25. Gödöllő város polgármestere levele dr. Endrédy I. részére a Grassalkovich kastélyban okozott károkról, 1991. április 19., 2 oldal 26. Girinszkij ezredes: Engedély szovjet laktanyákba való bejutásra, 1991. április 16. 27. Átadás-átvételi jegyzőkönyv. Firnicz István (Középdunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség), szerződések: Székesfehérvár 4, Dunaföldvár, Tolna, Tamási, Dombóvár, Lovasberény, Pápa laktanyák. Budapest, 1991. április 19. 28. Dr. Endrédy I.: PM szovjet csapatkivonulással megbízott kormánymeghatalmazott titkárnőjén keresztül kapott engedély. Firszov kérésünkre engedélyezi az összes szovjet objektumba való bejutást, telex a felügyelőségekhez, Budapest, 1991. április 26. 29. KTM, dr. Szabó Gábor, levél dr. Endrédy István részére, ad hoc bizottsági ülésének időpontja, 1991. április 26., 1 oldal 30. Kormánymeghatalmazott állásfoglalása (tervezet) a metodika módosításával kapcsolatos szovjet kezdeményezésről. 3 oldal, 1991. április. 31. Girinszkij: 4 laktanyába szóló belépő, Budapest, 1991. április 30. 32. Dr. Makláry György: Lovasberény 3. – Pákozd lőtér helyszíni szemléje. MH. Közegészségügyi-járványügyi Állomás Nyt: 2/39/1991, 1991. május 2. 33. Karácsony Imre: A pákozdi lőtéren talált, fokozottan veszélyes egészségügyi hulladék őrzése. Budapest, 1991. május 3. 34. Karácsony Imre Firszov felé (Balatonszemes, Dombóvár, Igal, Tab, Tarany) felmérési jegyzőkönyvek megküldése 199l. május 5. 1 oldal magyar 35. Karácsony I. levél Firszov felé öt objektum felméréséről (618/91) 1991. május 6., 1 oldal, orosz 36. Karácsony I. Firszov felé (619/1991) (Tököl, Vác, Sashalom, Bp. 1, 2, 3) jegyzőkönyvek megküldése. 1991. május 6., 1 oldal, orosz 37. Karácsony I. levele Firszovnak. KTM (dr. Szabó Gábor) válaszlevelének megküldése, 1991. május 23., 1 oldal 151

38. Volt szovjet üzemanyagbázisok adatkimutatása, orosz: 1 oldal 39. Karácsony I. Annus Antal felé a környezeti károk felmérésének befejezéséről, az összefoglaló jegyzőkönyv megküldéséről, 1991. június 7., 1 oldal 40. Karácsony I. levele Silov altábornagy részére, a felmérés befejezéséről értesítés és összefoglaló megküldése. 1991. június 7., 1 oldal magyar, 1 oldal orosz 41. Nógrádi Pál Firszov vezérőrnagy részére levél Kunmadaras és Tököl jegyzőkönyvek megküldéséről. 1991. június 10., 1 oldal magyar (melléklet nélkül), 1 oldal orosz 42. Dr. Pálfalvi István egyetemi tanár: Feljegyzés a szovjet-magyar tárgyalások szakmai anyagához. 1991. június 12., 6 oldal 43. Feljegyzés Keresztes K. Sándor miniszter részére. Tárgy: a szovjet csapatok által okozott környezeti károk azonnali elhárítási feladatai. dr. Szabó Gábor helyettes államtitkár, 1991. június 17. (Sz. G. 37/Sz/91) 44. PM. Sz. Cs. K. Titkárság: Önkormányzatok által bejelentett ökológiai és más károk. 1991. július. Kézirat, 8 oldal 45. Kormánymeghatalmazott: magyar-szovjet csapatkivonási tárgyalások programtervezete, 1991. augusztus 13. 46. Dr. Rott Nándor levele dr. Antall József miniszterelnök úrnak, 1991. szeptember 17. Továbbította Annus Antalnak a Miniszterelnökségi Hivatal (Kajdi J.) a tájékoztató elkészítésére, 3 oldal 47. P.M. Sz. Cs. K. Titkárság: Tárcaközi Bizottság állásfoglalásai (szovjet ingatlanok hasznosítása) I-II. kötet, 1991. november 48. KDV-KÖFE: Kárelhárítási készültség kiadásainak átutalása. 1991. december 10., 1 oldal+1 melléklet (kimutatás) 49. Egyéb: Megbízási szerződés (KTM-KGI), 12 oldal 50. Egyéb: A környezetvédelemmel összefüggő fontosabb titkársági kapcsolatok, 2 oldal

152

IX. Kárfelmérési dokumentációk

1. Kárfelmérés: Budapest, Felszabadulás útja Laktanya. A jelentést készítette: Árvízvédelmi és belvízvédelmi Központi Szervezet, Dr. Búzás Kálmánné Budapest, 1991. május, 21 oldal: melléklet: 2, ábra: 9, táblázatok: 5, jegyzőkönyv: 6 példányban, tájékoztató: 7 pld. + mell. BUVÁTI megbízásra 2. Kárfelmérés: tápiószentmártoni objektumok. I. jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. május 30., 9 oldal, 11 ábra + vizsgálati eredmények. II. jelentést készítette: Dr. Fábiáncsics László, 4 oldal, Budapest, 1991. május 31., 11 ábra, 2 jegyzőkönyv 3. Kárfelmérés - Lőrinci Damjanich laktanya. A jelentést készítette: Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet, Dr. Búzás Kálmánné Budapest, 1991. május, 32 oldal, 2 melléklet 1, db jegyzőkönyv, 15 db táblázat 4. Kárfelmérés: Cinkotai helikopterleszálló. Készítette: Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet Létesítmény Ell. Osztály Nagy László Budapest, 1991. május, Jelentés: 17 oldal, 13 ábra, 12 táblázat, 2 jegyzőkönyv 5. Táborfalvi gyakorlótér kárfelmérése. I. szakvéleményt készítette: Hydroplan Építmény és Környezetgazdálkodási Bt., Budapest, 1991. május, 9 oldal, 3 db rajzmelléklet, 1 db jegyzőkönyv – 2 példányban.II. Kiegészítő szakvéleményt készített: Magyar Állami Geofizikai Intézet Budapest, 1991. május 28., 5 oldal, 2 melléklet, 5 ábra 6. Táborfalvi objektumok környezetvédelmi állapotának felmérése. I. Ajelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. március 5., 13 oldal, 16 ábra + görbék. II. A szakvéleményt készítette: Hydroplan Építmény és Környezetgazdálkodási Betéti Társaság Budapest, 1991. május, Szakvélemény: 19 oldal, 8 db rajzmelléklet. III. sz. Kiegészítést készítette: Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, Budapest, 1991. május 24. Vizsgálati eredmények, Jegyzőkönyv 153

7. Kárfelmérés: Budapest XV., Őrjárat u. katonai kórház Készítette: Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet Dr. Búzás Kálmánné, Budapest, 1991. május, 21 oldal, 4 melléklet, 1 jegyzőkönyv 8. Jelentés a szentendrei laktanya állapotáról. Készítette: M Áll. Geofizikai Intézet Magyar Balázs Budapest, 1991. május 24., I. Jelentés: 10 oldal + grafikonok, táblázatok, Melléklet: Kiegészítő jelentés + 1 térkép. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991., 9 oldal + rajzok, görbék. II. Szakvéleményt készítette: Hydroplan Építmény és Környezetgazdálkodási Bt., Budapest, 1991. május. Szakvélemény: 9 oldal, melléklet: 4 db: 1 versenykiírás, 1 szakértői vélemény, nyilatkozatok 9. Vác-Máriaudvar, üzemanyagtelep és laktanya környezeti kárfelmérése. I. Készítette: ENVICOM Mérnöki és Számítástechnikai Kft., Budapest, 1991. június 2., Jelentés: 43 oldal, Mellékletek: 27 rajz, 16 fotó. II.Készítette: ENVICOM Kft., Dr. Böcker Tivadar Budapest, 1991. május 25. Előzetes jelentés: 8 oldal, 1 versenykiírás, 2 db szakvélemény, 1 db nyilatkozat 10. Tököl, repülőtér kárfelmérése. Készítette: Magyar Állami Eötvös L. Geofizikai Intézet (jelentés), Szongoth Gábor geofizikus, Zilahi-Sebess László geofizikus 1991. június 6. Budapest. Jelentés: 29 lap, Melléklet: 45 db, Rajz: 16 db, Témafelelős: Sajgó Zsolt (FTV) 11. Inárcs–Kakucs, raktárbázis – kárfelmérés. Jelentést készítette: Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet, Nagy László, Budapest, 1991. május, 17 oldal, 4 db melléklet, 10 táblázat, 6 ábra, 2 db jegyzőkönyv 12. Kárfelmérés: Piliscsaba, „Klotild-liget”. Jelentést készítette: NTSZ Budapesti Intézet Talajvédelmi Osztály Regős Ferenc Budapest, 1991. május, 12 oldal, 10 db melléklet, 2 pld. jegyzőkönyv. 13. Kárfelmérés: Budapest XVI., Marx u. I. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása (Ferencz Lászlóné) Pécs, 1991. május 15., 14 oldal, 4 térkép, 3 táblázat, 5 melléklet, 2 jegyzőkönyv, a május 29-i 2 példányban 14. Kárfelmérés a Gödöllői Kastély melletti laktanya területéről. Készítette: ENVICOM Mérnöki és Számítástechnikai Kft., Dr. Böcker 154

Tivadar, Ágotai Györgyné Böcker Beáta, Márkus Emőke, Nagy László, Ollári Lajos, Budapest, 1991. május 22., 23 oldal, 4 melléklet, 11 db rajz, 3 függelék 15. Óbudai Budai Nagy Antal laktanya. Kárfelmérés. A jelentést készítette: Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet Létesítmény Ellenőrzési Osztály, Dr. Búzás Kálmánné, Budapest, 1991. május, 26 oldal, 2 db melléklet, 1 db jegyzőkönyv (2 pld.). Tájékoztató (BUVÁTI megbízásra) 8 oldal+melléklet 16. Budapest XVII., Halomi út Beloiannisz laktanya (Vecsés 1.) I. Felmérés a Pestlőrinc, Halomi úti volt szovjet katonai objektum környezetvédelmi vizsgálatáról (10 old. + mell. – ELGI Magyar Balázs 1991. május 30.). Jegyzőkönyv a szennyezés nagyságának meghatározásáról (1991. június 4.), a környezeti károk összesítője. 17. Kárfelmérés: Piliscsaba, Balogh Á. laktanya. Ajelentést készítette a Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. május 24., 9 oldal, 5 ábra + táblázatok, görbék. II. A jelentést készítette: Növény és Talajvédelmi Szolgálat Budapesti Intézete, Regős Ferenc Budapest, 1991. május 31., 13 oldal, 2 db jegyzőkönyv, vizsgálati eredmények, 1 rajz 18. Budapest XVI., Újszász u. – Lévai u. A kivonuló szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérése a Bp. 2. területén (21. old + mell. – DDKF mérőállomás 1991. május 15.). Jelentés a budapesti Újszász utcai laktanyában végzett közműfelderítésről (3 old. + mell. GEOPARD Kft. 1991. május 14.) Jelentés a budapesti Újszász utcai laktanyában végzett kőzetradar vizsgálatokról (3 old. + mell. GEOPARD Kft. 1991 május 13), dr. Szűcs István. Jegyzőkönyv a szennyezés nagyságának meghatározása 1991. május 15., környezeti kárösszesítő, Budapesti Természetvédelmi Ig. (BTI – 177/8/1991) tájékoztató levél – nincs ökológiai kár. (1991. május 22.) 19. Kárfelmérés: Budapest XXII., Kápolna utcai laktanyáról. Készítette: ENVICOM Mérnöki és Számítástechnikai Kft., Dr. Böcker Tivadar, Böcker Beáta, Hőriszt György, Márkus Emőke, Ollári Lajos, Budapest, 1991. május 12, Jelentés: 28 oldal, Mellékletek: 11 rajz, 15 db fotó, 1 jegyzőkönyv, függelék 155

20. Kárfelmérés: Budapest Rottenbiller és Munkácsy utca területén Készítette: Dél -dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása (Szabó Eszter), Pécs, 1991. május, 16 oldal, mellékletek: 5 db, 1 db táblázat 4 db térkép, 2 db ábra, 1 db jegyzőkönyv (2 pld.) 21. Kárfelmérés: Budapest, Vöröshadsereg útja (Vecsés 2.) Készítette a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása (Szabó Eszter), Pécs, 1991. május, 20 oldal, Mellékletek: 6 db, 6 db táblázat, 3 db ábra, 1 db térkép, 1 db jegyzőkönyv 22. Cinkota I. laktanya környezeti állapotának felmérése. I. Készítette: Városépítési Tudományos és Tervező Intézet, Fazekas Beáta, Bensőn Tiborné, Hamar József, Kovács Péter, Budapest, 1991. május 25. Szakvélemény: 12 oldal, Mellékletek: 3 db. II. Talaj és felszín alatti vizek szennyeződésének meghatározása. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Lukács József, Budapest, 1991. május, 6 oldal + táblák, görbék. Mellékletek: 2 db rajz, 1 jegyzőkönyv 23. Sashalom II. környezeti állapotának felmérése. I. Készítették: Városépítési Tudományos és Tervező Intézet, Bensőn Tiborné, Fazekas Béla, Hamar József, Kovács Péter, Budapest, 1992. május 25. Szakvélemény: 8 oldal, Mellékletek: 1 db jegyzőkönyv, károk összesítője, 2 db rajz + fénymásolt 1. II. Talaj és a felszín alatti vizek szennyeződésének felmérése. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991., 5 oldal + táblák, görbék 24. Sashalom I. laktanya környezeti állapotának felmérése. I. Készítette: Városépítési Tudományos és Tervező Intézet, Bensőn Tiborné, Fazekas Beáta, Hamar József, Kovács Péter, Budapest, 1991. május 25. szakvélemény: 9 oldal, mellékletek: 3 jegyzőkönyv, károk összesítője, 2 rajz. II. Talajt és a felszín alatti vizek szenynyeződésének felmérése. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Lukács József Budapest, 1991. május 30. 9 oldal + táblázatok, görbék 25. Pécel, Radarállomás – kárfelmérési munkálatok. Készítették: Energiagazdálkodási Intézet, Bauer Ferencné vegyészmérnök, Tóth Mária vegyésztechnikus, Hosszú Mihály technikus, Dr. Vámos György irodavezető, Balajthy Pál tervező, Budapest, 1991. 156

május 31. Jelentés: 84 oldal, Mellékletek: 8 db, 6 db rajz, térkép, 1 db jegyzőkönyv (2 pld.) 26. Aszódi laktanya környezeti kárfelmérése. I. Készítette: Növény és Talajvédelmi Szolgálat Budapesti Intézete Budapest, 1991. május. Jelentés: 11 oldal, Mellékletek: 6 db (térképek, táblák), 2 db jegyzőkönyv. II. Szakvélemény. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. május 24., 7 oldal + grafikonok 27. Szakvélemény a kiskunlacházi repülőtér környezetvédelmi állapotáról. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. június 7. Szakvélemény: 26 oldal, I. Melléklet: 53 oldal ( táblázatok, ábrák), II. Melléklet: Természetvédelmi felmérés, III. Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezet szakvéleményét készítette (belső melléklet): vízföldtan – Zöldi Irma okl. hidrogeológus; vízellátás, csatornázás – Búzás Kálmánné; határozat, versenykiírás, nyilatkozat 28. Kárfelmérés: Baj, helyőrség. Készítette: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Műszaki Tervezési Osztály, Győr, 1991. május 15., 4 oldal, 1 rajz. Laboratóriumi vizsgálatok: 4 táblázat. Vízföldtani szakvélemény: 2 oldal. Jegyzőkönyvi szakvélemény: 4 db. Jelentést készítette . Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. május 14. 8 oldal, 4 táblázat, 2 rajz, görbék, 3 db jegyzőkönyv, kiegészítő felmérés: 5 oldal 29. Kárfelmérési szakvélemény: Esztergom. I. Környezetvédelmi szakvélemény. Készítette: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Műszaki Tervezési Osztálya, Győr, 1991. május 15., 3 oldal, 1 db melléklet, 1 db térkép, laboratóriumi vizsgálatok 17 oldal. II. Vízföldtani szakvélemény. Készítette: Észak-dunántúli Vízügyi Hatóság Vízkészletgazdálkodási Osztály, Vörös Virág, Győr, 1991. május, 3 oldal. Jegyzőkönyvi mellékletek: 17 oldal. Összesítés: 6 oldal, szerződéstervezet, versenykiírás, szakvélemény, nyilatkozatok 30. Győri objektumok környezeti kárfelmérése. I. Készítette: Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság Műszaki Tervezési Osztály, Győr, 1991. május 15. Szakvélemény: 4 oldal + táblák, térképek. II. Jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. június 1., Hajdú István. Jelentés: 16 oldal grafikonok, áb157

rák. Melléklet: 5 db rajz, 1 db jegyzőkönyv, károk részletezése: 3 oldal. III. Természeti károk felmérője: Fertő-tavi Nemzeti Park 31. Kárfelmérés: Mosonmagyaróvár. I. Jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. június 2., 2 oldal + ábrák, rajzok, táblázatok. II. Szakvéleményt készítette: Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr, 1991. május 15., 3 oldal, 1 melléklet, 1 rajz. Laboratóriumi vizsgálatok: 4 táblázat. Vízföldtani szakvélemény: 2 oldal. Jegyzőkönyvek: 4 db. Összesítés: jegyzőkönyv, melléklet, külön 3 db jegyzőkönyv 32. Kárfelmérés: Fertőd. Szakvéleményt készítette: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr, 1991. május 15., 3 oldal, 1 melléklet, 1 rajz. Laboratóriumi vizsgálatok: 4 táblázat. Vízföldtani szakvélemény: 2 oldal. Jegyzőkönyvi mellékletek: 4 db. Rajzok: 6 db. Jegyzőkönyvek (külön): 2 db 33. Komáromi objektumok környezeti kárfelmérése. I. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. május 21. Jelentés: 9 oldal + térképek, ábrák, görbék. II. Szakvélemény: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Műszaki Tervezési Osztálya, Győr, 1991. május 15., 3 oldal + laboratóriumi vizsgálatok, táblázatok. Melléklet: 1 db jegyzőkönyv, 3 db rajz, kárfelmérési dokumentáció, javaslatok a kárelhárításra, versenykiírás, szakvélemény, nyilatkozatok 34. Kárfelmérés: Császári bázis. I. Jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Stickel János, Magyar Balázs, Budapest, 1991. április 30. 8 oldal, rajzok, táblázatok. II. Szakvéleményt készítette: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr, 1991. május 15., 3 oldal, 1 melléklet, 1 rajz. Laboratóriumi vizsgálatok: 4 táblázat. Vízföldtani szakvélemény: 2 oldal. Jegyzőkönyvi mellékletek: 4 db. III.: A szakvéleményt készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. április 30., 8 oldal + ábrák, görbék, 2 db jegyzőkönyv, 1 db részletes kárleírás 3 oldal 35. Kárfelmérés: Kondorfa, lokátorállomás. A jelentést készítette: Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet, Nagy László, Budapest, 1991, 20 oldal, 8 táblázat, 7 melléklet, 10 rajz, 1 jegyzőkönyv 158

36. Kárfelmérés: Zalaegerszeg. Készítette: Árvízvédelmi és belvízvédelmi Központi Szervezet, Nagy László, Budapest, 1991., 20 oldal, 7 oldal melléklet, 9 ábra, 6 melléklet, 1 jegyzőkönyv, utólag betéve: Természetvédelmi felmérés 37. Kárfelmérés: Szombathely, Huszárlaktanya, lőszerraktár. I. Készítette: Földmérési és Talajvizsgáló Vállalat, dr. Bernáth Zoltán. Laktanya felmérése: 25 oldal, 8 db melléklet, 5 db rajz. Lőszerraktár felmérése: 18 oldal, 5 rajz, 1 fotómelléklet. Budapest, 1991. május 20. II. Alvállalkozó: MHT Nyugat-dunántúli Szervezete, Horváth Lajos. Melléklet: 2 db jegyzőkönyv 38. Váti lő- és gyakorlótér kárfelmérése. Készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, dr. Bernáth Zoltán. Alvállalkozó: MHT Nyugat-dunántúli Szervezete, Horvát Lajos, Fertő-tavi Nemzeti Park, Mihály Győző, Budapest, május 20., Mellékletek: 8 db térkép, 4 melléklet. Kárfelméréshez szükséges műszaki leírás: 14 oldal 39. Kárfelmérés: Sármelléki repülőtér külső létesítményei. A szakvéleményt készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai Iroda, ill. a Környezetföldrajzi és Vízi-környezetvédelmi Osztály, Budapest, 1991. május, Faics Iván, 30 oldal. II. Szakvéleményt készítette: Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, Fűzi Ferenc, Veszprém, 1991. május 3. Mellékletek: fotódokumentáció, 1 db jegyzőkönyv, 9 db rajz 40. Természetvédelmi kárfelmérési szakvélemény a váti katonai lőés gyakorlótéren a kivonuló szovjet csapatok által okozott környezeti károk felméréséhez. 19 old. + melléklet, Mihály Győző, Fertő-tavi Nemzeti Park, 1994. április 9. (2 pld.), Dr. Csapodi István, Tompa Tibor 41. Kárfelmérés: Balatonszemesi üdülő. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Szabó Eszter, Pécs, 1991. április 25., 5 oldal, 1 táblázat; emlékeztető: 12 oldal (készítette: Zombai László), 2 rajz, 1 jegyzőkönyv 42. Kárfelmérés: Igali bázis. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Szabó Eszter, Pécs, 1991. április 25., 15 oldal, 8 táblázat, 11 melléklet, 1 jegyzőkönyv, felmérés (levél) 6 oldal +4 térkép 159

43. Kárfelmérés: Taranyi légvédelmi bázis. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Szabó Eszter, Budapest, 1991. április 25., 18 oldal, 6 melléklet, 2 táblázat, 2 térkép, 3 ábra. Kárfelmérési emlékeztető: 12 oldal, 1 jegyzőkönyv 44. Kárfelmérés: Dunaföldvári laktanya. I. Szakvéleményt készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Sárközy János (dr. Scheuer Gyula), Budapest, 1991. május, 27 oldal, 9 db melléklet, 4 db táblázat, 1 db jegyzőkönyv 45. Kárfelmérés: Székesfehérvár, Budai u. A szakvéleményt készítette: UNITEL Környezetvédelmi Iroda, Major Pál, Néppel Ferenc, Dr. Princz Péter, Dr. Schandl Vilmosné, Budapest, 1991. június 4., 63 oldal, 33 melléklet, 2 db jegyzőkönyv 46. Kárfelmérés: Csákvári laktanya. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása (Zombai László), Pécs, 1991. május 28., 25 oldal, 2 légifotó, 3 ábra, 6 térkép, 4 tabló, 13 melléklet, 4 táblázat, 2 jegyzőkönyv 47. Kárfelmérés: Szentkirályszabadja, laktanya. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Wéber Béla, Pécs, 1991. május, 28 oldal, 8 db rajz, 3 tabló, 4 melléklet, 1 jegyzőkönyv 48. Veszprém, környezeti károk vizsgálata. I. Készítette: MÉLYÉPTERV Hidrogeológiai és környezetvédelmi Osztálya. (Szerkezeti I. Osztály), Ádány Mihály, Hajas Illés, Mile Gábor, Seilveri János, Schulz Péter, Varga Károly. Szerkezeti I. Osztály: Molnár András, Budapest, 1991 június. Szakvélemény: 62 oldal. Egyeztetés után szakmailag helyesbített példány 9 oldal, Csopak, 1991. május. Mellékletek: 1 db jegyzőkönyv. Környezeti károk összesítője: Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Lichtenstein József, Veszprém 49. Kárfelmérés: Székesfehérvár, Segesvári u., lőszerraktár. I. Szakvéleményt készítette: Növény és Talajvédelmi Szolgálat Velencei Intézet Talajtani Csoportja, Velence, 1991. június 5., 5 oldal + táblázatok, görbék. II. Emlékeztető, készült: 1990.május 25-ről 1 db jegyzőkönyv 50. Kárfelmérés: Nagyvázsony, laktanya. Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, 3 db jegyzőkönyv, 1 db térkép 160

51. Tótvázsony, vegyvédelmi tábor. 1 db jegyzőkönyv – Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség 52. Kárfelmérés: Székesfehérvár, Seregélyes úti laktanya. A szakvéleményt készítette: Növény és Talajvédelmi Szolgálat, Szabó Éva, Szabóné Kele Gabriella, Havas Tamásné, Velence, 1991. május 31., 20 oldal, 12 melléklet, 3 ábra, 5 térkép, 2 jegyzőkönyv, fényképfelvételek 53. Székesfehérvári helikopterleszálló környezeti kárfelmérése Készítette: Növény és Talajvédelmi Szolgálat Velencei Intézetének Talajtani Csoportja, 1991. Szakvélemény: 6 oldal. 36 oldal: táblázatok, grafikonok, térképek. Melléklet: 2 db jegyzőkönyv 54. Kárfelmérés: Székesfehérvár, Tamási laktanya, lőtér. A szakvéleményt készítette: Növény és Talajvédelmi Szolgálat, Szabó Éva, Szabóné Kele Gabriella, Havas Tamásné, Velence, 1991. május 31., 13 oldal, 8 táblázat, 6 térkép, 3 melléklet, 2 jegyzőkönyv, ábrák 55. Kárfelmérés: Székesfehérvár, Tolna laktanya, kórház, üzemanyagtároló bázis. A szakvéleményt készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest, 1991. május, 28 oldal, 2 táblázat, 3 melléklet, 7 rajz, 1 jegyzőkönyv 56. Kárfelmérés: Mór, Sárbogárd, Pét, Etyek objektumok. I. Szakvéleményt készítette: Magyar Hidrológiai Társaság Közép-dunántúli Területi Szervezete, Kumánovics György, Markó Béla, Szabóné Jávori Gabriella, Klausz Tamásné, Székesfehérvár, 1991. május 18., 16 oldal, 5 helyszínrajz. II. Szakvéleményt készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest, 1991. május, 46 oldal (I-II.) +31 old. (III.), 3 táblázat, 2 melléklet, 11 rajz. Kiegészítő szakvélemények: 3 db. A jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Tatai József, Magyar Balázs, Budapest, 1991. május 24., 5 oldal, 6 ábra, 2 db jegyzőkönyv 57. Pétfürdő, üzemanyagbázis környezeti kárfelmérése. Készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai Iroda, ill. a Környezetföldtani és Vízi-környezetvédelmi Osztály, Sajgó Zsolt, Budapest, 1991. május. Szakvélemény: 27 oldal, 11 rajzmelléklet. Fúrószelvények: 25 db ábra, mellékletek: 7 db, rajz: 8 db. Utólag betéve: kiegészítő feljegyzés. Alvállalkozók: ELGI: Szongoth Gábor, Zilahi-Sebess László; MHP Erdőgazd.: Magvas István; 161

MHP KDt: Kumánovics György; Veszprémi Természetvédelmi Igazgatóság: Moór Gyula. Szakértői vélemény, versenykiírás, nyilatkozatok, összefoglaló jelentés, szerződéstervezet. 58. Kárfelmérés: Dunaföldvár, Tamási, Tolna. Készítette: Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság. Dunaföldvári felmérés: 8 oldal, 10 melléklet. Tamási felmérés: 3 oldal, 2 melléklet. Tolnai felmérés: 3 oldal, 4 melléklet 59. Hajmáskér térség: környezeti károk vizsgálata. I. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. május 30., Magyar Balázs. Jelentés: 13 oldal +grafikonok. II. Készítette: Növény és Talajvédelmi Szolgálat, Lichtenstein József, Csopak, 1991. május. (Előzetes) Számszakmailag helyettesített példány: környezeti kárfelmérések+térképek. III. Összeállították: Mile Gábor főtervező, Zarándy László oszt. vez. MÉLYÉPTERV, Budapest,1991. június. Szakvélemény: 65 oldal. Mellékletek: 1 jegyzőkönyv, részletrajz +6 rajz, táblázatok, fúrásszelvények, kárfelmérés részletezése. IV. Természetvédelmi károk felmérését készítette: Közép-dunántúli Környezetvédelmi Igazgatóság, Moór Gyula, Kovács Béla. Versenykiírás, nyilatkozatok, szakértői vélemény. 60. Kárfelmérés: Székesfehérvári térség. Készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai Iroda Geohidrológiai és Építésföldtani Osztály, Budapest, 1991., 60 oldal, 6 rajz, 82 fénykép, 4 jegyzőkönyv, 6 ábra, 5 melléklet 61. Lovasberényi laktanya környezetvédelmi állapotának felmérése. I. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Kovácsvölgyi Sándor, Budapest, 1991. április 30. Jelentés. 12 oldal, 5 ábra, 6 tábla. II. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. május 6. Jelentés: 4 oldal. Melléklet: ábrák, grafikonok. Melléklet: Természeti károk részletezése. 12 lap. Jegyzőkönyv:3 db. Versenykiírás, szakértői vélemény, nyilatkozatok, határozat. Helyesbített felmérés (Tatai József, Magyar Balázs) 4 oldal + ábrák, grafikonok. Alvállalkozó: Közép-dunántúli KÖFE, Firnicz István 62. Kárfelmérés: Etyek laktanya. A jelentést készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Cossuta Márton, Puzder Tamás, Vincze 162

László, dr. Bernáth Zoltán, Budapest, 1991. május 31., 29. oldal, 4 melléklet, 3 táblázat, 13 rajz. Kiegészítő kárfelmérés 2 oldal, 2 táblázat, 2 jegyzőkönyv 63. Kárfelmérés: Tapolcafő-Nagytevel. Készítette: Növény- és Tájvédelmi Szolgálat Veszprém megyei Kirendeltsége, Témafelelős: Sajgó Zsolt (FTV), Lichtenstein József, Csopak, 1991. május 31., 9 oldal, 1 jegyzőkönyv. Tájékoztató 9 oldal + melléklet. BUVÁTI megbízásra. Utólag betéve: Előzetes elgondolás a nagyteveli volt szovjet vezetési pont feltárásával kapcsolatban 64. Kárfelmérés-Pápa. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Témafelelős: Sajgó Zsolt (FTV), Magyar Balázs, Budapest, 1991. január 15., 11 oldal, 10 melléklet, táblázatok. Összefoglaló jelentést készítette: Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (dr. Kovács József), Székesfehérvár, 1991. február 4., 9 oldal. Összeállította: Firnicz István, Moldován János, 1 táblázat, 1 levél 1 jegyzőkönyv 65. Kárfelmérés: Balatonfüred, üdülő. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Wéber Béla, Pécs, 1991. május, 14 oldal, 2 melléklet, 4 rajz, 1 jegyzőkönyv 66. Kárfelmérés: Sárbogárd térsége. A jelentéseket készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Cossuta Márton, Vincze László, Puzder Tamás, dr. Bernáth Zoltán, Budapest, 1991. május 31. 148. objektum: 1 felmérés, 5 db rajz, 3 melléklet 149. objektum: 1 felmérés, 4 db rajz, 4 melléklet 150. objektum: 1 felmérés, 4 db rajz, 3 melléklet, 5 db jegyzőkönyv 67. Kárfelmérés: Polgárdi. A szakvéleményt készítette: Növény és Talajvédelmi Szolgálat Velencei Intézete (Szabó Éva, Szabóné Kele Gabriella, Havas Tamásné), Velence, 1991. jún. 6., 24 oldal.Mellékletek: 13 táblázat, 4 ábra, 7 térkép, 3 db jegyzőkönyv, fényképfelvételek (szakvéleményben) 68. Kárfelmérés:Lepsény. A jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Simon András, Magyar Balázs, Budapest, 1991. június 6., 10 oldal, ábrák, táblázatok, görbék. Melléklet: 2 db jegyzőkönyv 69. Kárfelmérés: Herend. A szakvéleményt készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai Iroda, ill. a Környezetvé163

delmi és Vízi-környezetvédelmi Osztály, dr. Varga Péter, Moyzes Antal, Stefán István, Bálint Gábor, Sajgó Zsolt, Budapest, 1991. május. Mellékletek: 4 db kiegészítő szakvélemény, 13 oldal, 8 rajz. Csatolva: 10 db rajz. Észlelt környezeti kár Márkón. Csatolva: kárösszesítő 2 oldal, 2 térkép, összeállította: Jan Miklós 70. Kárfelmérés: Dunaújváros. I. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Rippl Lajos, Pécs, 1991. május 24., 24 oldal, 5 táblázat, fotómelléklet, 14 db rajz, 2 db jegyzőkönyv, fúrási naplók. II. Jelentést készítette: GEOPARD, dr. Szűcs István, Pécs, 1991. május 1. 71. Környezeti károk vizsgálata, Veszprém. Készítették: Előtervezés és Komplex Mélyépítési Iroda, ill. a Magyar Állami Geofizikai Intézet Növény- és Talajvédelmi Szolgálata, Mile Gábor, Zarándy László, Budapest, 1991. június, 62 oldal 72. Kárfelmérés: Orgovány. A jelentést készítette: Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, Baja, 1991. május 9., 3 oldal, 3 melléklet, 1 db jegyzőkönyv 73. Kalocsai Bethlen Gábor laktanya és repülőtér környezetvédelmi állapota. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, dr. Iványosi Sz. András. I. Jelentés, Budapest, 1991. április 24., 17 oldal+ 8 táblázat. II. Jelentés, Budapest, 1991. április 24., 15 oldal+ ábrák, grafikonok, táblázatok. Melléklet: 1 db térkép, 1 jegyzőkönyv 74. Kárfelmérés: Baja. A jelentést készítette: Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, Baja, 1991. május 9., 4 oldal, 4 melléklet, 1 jegyzőkönyv, szerződések 75. Kárfelmérés: Kalocsa, Kunszentmiklós, Orgovány. Készítette: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, Dr. Iványosi Sz. András, Dr. Tölgyesi István, Szenek Gábor, Bundity Gábor, Kecskemét, 1991. április 26., 21 oldal, 1 melléklet, 3 db térkép 76. Sármelléki repülőtér környezeti kárfelmérése. I. Készítették: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai Iroda ill. a Környezetföldtani és Vízi-környezetvédelmi Osztály, Budapest, 1991. május. Szakvélemény: 72 oldal. Jegyzőkönyv: 2 oldal. II. Készítették: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Építőipari Korrózióvédelmi Iroda, ill. a Települési Környezetvédelmi Szak164

szolgálat. Tervező: Dr. Gönczöl Jánosné, Budapest, 1991. április 23. Szakvélemény: 27 oldal+ 37 fotó. Mellékletek: 2 db, 3 db rajzos melléklet. III. Készítette: Fűzi Ferenc, Veszprém, 1991. május 3., 4 oldal. IV. Jelentés a repülőtér állapotáról. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. március 17., 13 oldal+ 23 ábra, vizsgálati eredmények 77. Hajmáskér, Gyulafirátót, Kádárta, Őskü, Márkó természetvédelmi kárfelmérés, Veszprém, 1991. május 8. Készítette: Moór Gyula, Kovács Béla, Vajai László, Turcsányi Lajos 78. Kárfelmérés: Veszprém környéke. I. Főösszesítőt készítette: Jan Miklós, Veszprém, 1991. május 15. (Természetvédelmi Igazgatóság) 9 oldal 6 térkép. II. Márkó térsége kárfelmérését összeállította: Vajai László, 1 lap, 2 térkép. III. Veszprémi erdészeti terület kárfelmérés összeállítása: Kovács Béla, 5 oldal, 1 térkép. IV. A költségösszesítőt összeállította: Moór Gyula. Mellékletek: 2 db térkép 79. Kárfelmérés: Nyíregyháza. 1 db jegyzőkönyv, 1 db melléklet 80. Kárfelmérés: Hajdúhadháztéglás. A jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. május 8., 10 oldal, 8 ábra, görbék, 10 térkép, 26 fotómelléklet. Egyéb melléklet: kárösszesítő: 6 oldal, természetvédelmi és ökológiai kárfelmérés: 10 oldal, utólag betéve: 2 db természetvédelmi felmérés 81. Hajdúhatháztéglás (7500017, 7500027) 1. Jegyzőkönyv (erdészeti kár felmérés) 1991. május 7. – a szennyezés nagyságának meghatározása 1991. május 7. – a létesítmény együttes megtekintése 1991. május 9. – munkalap 1991. május 7. – térkép (2-2 pld.) 2. Jegyzőkönyv (2 pld.) – a szennyezés nagyságának meghatározása 1991. május 15. – környezeti károk összesítője – a létesítmény együttes megtekintése 1991. február 28. – mintavételi melléklet: 1991. április 17. táblázatok (a kártétel összegének meghatározása) 82. Természetvédelmi kárfelmérés: Zalaegerszeg, Hajdúhadház, Kiskunlacháza, Mezőkövesd, Kalocsa, Tab, Dombóvár, Kecskemét térségében 165

83. Debreceni repülőtér környezetvédelmi munkái. Készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. április 21. Jelentés: 16 oldal, 27 ábra. Mellékletek: grafikonok, táblázatok, versenykiírás, nyilatkozatok, pályázat, bírálat. Vizsgálati eredmények 4 oldal. Készítette: TITU KF, Dr. Padár István 84. Kárfelmérés: Polgár, rádióállomás. 1 db jegyzőkönyv. Utólag betéve: kárösszesítő, 1 db jegyzőkönyv, 2 rajz 85. Kárfelmérés: Debrecen, Gábor Áron laktanya. 1 db jegyzőkönyv 86. Kárfelmérés: Berettyóújfalu, repülőtér. 1 db jegyzőkönyv. Utólag betéve: 2 db rajz, 1 db jegyzőkönyv másolat + kézirat 87. Kárfelmérés: Nádudvar, bombázótér, 1 jegyzőkönyv. Gazdasági, természetvédelmi és ökológiai károk részletes ismertetése: Hortobágyi Nemzeti Park, Molnár Attila, 13 oldal, 27 fotó, 4 rajz 88. Kárfelmérés: Debrecen, laktanyák. I. Jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. május 8., 13 oldal, 8 ábra, görbék, 1 jegyzőkönyv. II: Természetvédelmi és ökológiai károk részletes ismertetése. Utólag betéve: 6 db rajz, adatkimutatás, természetvédelmi felmérés 2 db, 1 db képkivonat. Melléklet: 3 db jegyzőkönyv 89. Kárfelmérés: Zelemér A jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. május 2., 10 oldal, 9 ábra, 1 táblázat, melléklet: 3 jegyzőkönyv. Utólag betéve: 1 db levél 90. Zelemér (2290 017). Jegyzőkönyv (erdészeti kár) – szennyezés nagyságának meghatározása 1991. május 7. – a létesítmény együttes megtekintése 1991. május 7. – munkalap 1991. május 9. – térkép – I. melléklet (a környezeti károk összesítése) 91. Debrecen (3500 227), Bombaraktár. Jegyzőkönyv (erdészeti kár mértékéről) – a szennyezés nagyságának meghatározása – a létesítmény együttes megtekintése – munkalap 1991. május 8. – térkép 166

92. Debrecen (3500 247), gyakorlótér Jegyzőkönyv (erdészeti kár mértékéről) – a szennyezés nagyságának meghatározása – a létesítmény együttes megtekintése – munkalap 1991. május 9. – térkép 93. Tabi laktanya környezeti kárfelmérése. I. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Ferencz Lászlóné. Pécs, 1992. július 29., 11 oldal + rajzok + fúrási napló II. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Dr. Szűcs István, Pécs, 1991. április 16., Jelentés: 8 oldal + táblázatok; görbék. Mellékletek: 17 db, 3 db rajz. III. Készítette: Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Ferencz Lászlóné, Pécs, 1991. április 25., 85 oldal + táblázatok, grafikonok, fotók. Utólag betéve: Természetvédelmi felmérés 94. Dombóvári laktanya környezeti kárfelmérése. I. Készítette: Déldunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Pécs, 1991. április 25., 32 oldal, 6 táblázat, 6 rajz. Melléklet: 13 db (fúrási naplók is), 3 jegyzőkönyv. II. Utófelmérés. Készítette: Déldunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomása, Ferencz Lászlóné, Pécs, 1992. július 29., 6 oldal, 4 táblázat, 3 db rajz, mellékletek: 2 db. Utólag betéve: Természetvédelmi felmérés. Kárfelmérés: Kaposszekcső. Jelentést készítette:. GEOPARD Geotechnikai Környezetvédelmi Kutató-fejlesztő és Szolgáltató Kft., dr. Szűcs István, Pécs, 1991. április 16., 8 oldal, 70 ábra, 1 térkép 95. Mád környezeti állapotának felülvizsgálata. Készítette: KEVITERV Plusz Komplex Vállalkozási Kft., Németh Csaba Miskolc, 1991. április, 21 oldal, 4 db rajz. Laboratóriumi eredmények: 7 oldal. Fúrószelvények: 6 db 96. Mezőkövesd, reptér. 1. Jelentés a mezőkövesdi repülőtér „B” terület üzemanyag szennyeződéséről, 1991 május 13., 9 old. + melléklet. Készítette: MH FEFI, Wittinger Gáspár. 2. Jelentés a mezőkövesdi repülőtér nyugati gépállóhely üzemanyag szennyeződéséről, 1991. május 13., 9 oldal + melléklet. Készítette: MH FEFI, Wittinger Gáspár 167

97. Mezőkövesd, Klementina tábor. „Mezőkövesd, Klementina, szovjet átszálló bázis környezeti felülvizsgálata” (Msz. 91-127-04), Műszaki leírás, 1991. június, 7 oldal + melléklet, KEVITERV Plusz Komplex Vállalkozási Kft., Németh Csaba tervező. 98. Mezőkövesdi laktanya és repülőtér környezeti felülvizsgálata. Készítette: KEVITERV Plusz Komplex Vállalkozási Kft., Miskolc, 1991. június. I. Szakértői vélemények + táblázatok 15 oldal. Jelentés az üzemanyag szennyeződésről. Készítette: MH Fenntartási és Elh. Főig., Wittinger Gáspár. II. A laktanya környezeti felülvizsgálata – műszaki leírás. Felelős kivitelező: Németh Csaba, Miskolc, 1991. június, 7 oldal. Mellékletek. szennyezéstípusok részletezése, 2 db jegyzőkönyv, 5 db térkép. Információk a kárelhárítás pályázati ajánlatának megtételéhez 7 oldal. Mellékletek: szennyezéstípusok részletezése 10 oldal, 2 db jegyzőkönyv, 5 db térkép, versenykiírás, bírálat, nyilatkozat. Utólag betéve: Természetvédelmi felmérés 99. Kárfelmérés: Kiskunmajsa. Az összefoglaló jelentést készítette: Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szeged, 1991. május 17., 4 oldal, 4 melléklet, 1 jegyzőkönyv, ábrák, görbék 100. Kárfelmérés: Kecskemét. Az összefoglaló jelentést készítette: Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, 16 oldal, táblázatok, 2 db melléklet, Szeged, 1991. május. A jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. május 29., 22 oldal, 14 ábra, táblázatok. Természetvédelmi kárfelmérést készítette: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, Kecskemét, 1991. április, 18 oldal, 9 táblázat, 5 jegyzőkönyv, talajvizsgálati grafikonok 101. Kárfelmérés: Kiskunhalasi laktanya. I. Az összefoglaló jelentést készítette: Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Goldea Tamás, Bácskai József, Szeged, 1991. május 17., 7 oldal, 4 melléklet. II. jelentést (4. sz. melléklet) készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Kovácsvölgyi Sándor, Budapest, 1991. május 11., 20 oldal, 5 táblázat, 4 ábra, 2 rajz, kárösszesítő, jegyzőkönyv, görbék. 102. Kárfelmérés: Szeged, Öthalom laktanya. I. Az összefoglaló jelentést készítette: Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felü168

103.

104.

105.

106.

gyelőség: Goldea Tamás, Czikk Ferenc, Kovács Antal, Szeged, 1991. május 17., 4 oldal, 7 melléklet. II. Jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. május 15., 13 oldal, 5 táblázat, görbék, 1 jegyzőkönyv Kárfelmérés: Bócsa (Bugac). I. Összefoglaló jelentést készítette: Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szeged, 1991. május, 5 oldal, táblázatok. II. Jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Kovácsvölgyi Sándor, Budapest, 1991. május 23., 13 oldal + táblázatok, görbék. III. Természetvédelmi kárfelmérést készítette: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, Kecskemét, 1991. április, 19 oldal + táblázatok. Kárfelmérés: Ceglédi objektumok I. A jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Simon András, Magyar Balázs, Budapest, 1991. május 27., 13 oldal, 23 ábra, görbék II. A 2. sz. objektum jelentését készítette: Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 1991. május, 8 oldal. Mellékletek: 2 db rajz, 2 db levél, adatlap, jegyzőkönyv. III. A 3. sz. objektum jelentését készítette: KTV KÖFE Szolnok, 1991. május, 6 oldal, Melléklet: 2 db rajz, 1 jegyzőkönyv, 1 adatlap, 1 levél, 5 db jegyzőkönyv (külön) Kárfelmérés: Cegléd, 1. sz. objektum. Készítette: Közép-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 1991. május, 7 oldal. Mellékletek: 2 db rajz, 2 db jegyzőkönyv, 2 db levél. ELGI Összefoglaló jelentés, adatlap, kárösszesítő, ÁNTSZ kárfelmérés Kárfelmérés: Szolnok 16., 17., 18., 19., 20. sz. objektumok I. A 16. sz. objektumról jelentést készített: Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 1991. május, 9 oldal. Mellékletek: 2 db rajz, adatlap, 2 db levél, feljegyzés 2 oldal, 1 db jegyzőkönyv II. Az összefoglaló jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. április 12., 9 oldal, 38 ábra, görbék, 1 jegyzőkönyv Kárfelmérés: Szolnok, 17. sz. objektum. Jelentést készítette: Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 169

107. 108.

109. 110.

111.

112.

113.

1991. május, 8 oldal. Mellékletek: adatlap, díjhátralék, kárösszesítő, 2 rajz, ÁNTSZ kárfelmérés, 2 jegyzőkönyv, levél Jelentés: Szolnok 21. sz. objektum. Jelentést készítette: KözépTisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 1991. május, 7 oldal, Mellékletek: adatlap, jegyzőkönyv, 1 rajz Környezeti kárfelmérés: Szolnok, 20. sz. objektum. Készítette: Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 1991. május, 12 oldal. Mellékletek: Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat által készített felmérés: 2 oldal, Debreceni Erdőfelügyelőség által készített felmérés: 1 oldal, 2 db rajz, 1 db jegyzőkönyv, 1 db feljegyzés a tapasztalatokról: 2 oldal Kárfelmérés: Szolnok, 20. sz. objektum. Az összefoglaló jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Magyar Balázs, Budapest, 1991. április 12., 19 oldal, 38 ábra, görbék Kárfelmérés: Szolnok, 19 sz. objektum. Készítette: KözépTisza-vidéki Környezetvédelmi felügyelőség, Szolnok, 1991. május. Mellékletek: 2 db rajz, 1 db feljegyzés a tapasztalatokról, 1 db részletes felmérés 2 oldal, készítette: ÁNTSZ, 2 db jegyzőkönyv. Utólag betéve: fotótáblák, 5 db rajz Kárfelmérés: Szolnok, 18. sz. objektum. Készítette: Közép-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 1991. május, 11 oldal. Mellékletek: 2 db rajz, 3 db jegyzőkönyv, fotótabló, kárösszesítő: 1 oldal, kárfelmérés: 2 oldal. Készítette: ÁNTSZ Környezeti kárfelmérés: Nagykőrös, 8. sz. objektum. I. Készítette: Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 1991. május. Mellékletek: részletes felmérés 10 oldal, készítette: Közép-Tisza-vidéki Vízügyiízgyi Igazgatóság. Felmérés: 1 oldal. készítette: Debreceni Erdőfelügyelőség, 2 db rajz, 3 db jegyzőkönyv szakágazati javaslat. II. A 9. sz. objektum felmérését készítette: KTWKI, Szolnok, 1991. május, 5 oldal. Mellékletek: 1 db térkép, kárösszesítő adatlap III. A jelentést készítette: Magyar Állami Geofizikai Intézet, Budapest, 1991. május 27., 4 oldal+ görbék, ábrák Kárfelmérés:Nagykőrös, 4. objektum. I. készítette: Közép-TiszaVidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 1991. május,

170

10 oldal. Mellékletek: 3 db rajz, 1 db jegyzőkönyv, 2 levél, adatlap, feljegyzés 114. Kárfelmérés: Nagykőrös, 6. objektum. Készítette: Közép-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, 1991. május, 6 oldal. Mellékletek: 2 db rajz, adatlap, ÁNTSZ kárösszesítő, környezeti kárösszesítő 115. Kunmadarasi repülőtér kárfelmérése. I. Készítették: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai Iroda, ill. a Környezetföldtani és Vízi-környezetvédelmi Osztály, Sajgó Zsolt, Budapest, 1991. június, 41 oldal, 3 táblázat, 3 melléklet, 11 rajzmelléklet II. Összesítő kimutatás. Készítette: Magyar Honvédség Parancsnoksága Ép. és Elhelyezési Főnökség Erdőfelügyeleti és Gazd. Osztály, 5 oldal+ 16 táblázat, Budapest, 1991. május 13. III. Vegyészeti szakvélemény, Budapest, 1991. június, 10 oldal+ 40 db fotó. Készítette: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Építőipari Korrózióvédelmi Iroda és a Települési Környezetvédelmi Szakszolgálat, ügyintéző: Dr. Gönczöl Jánosné. Melléklet: 2 db, 11 db rajz. IV. Nagyfúrású kút felülvizsgálata. Készítette: Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, TRIÁSZ Kft., Budapest, 1991. május, 10 oldal+ ábra V. Jelentés. Készítették: Magyar Állami Geofizikai Főosztály Karotázs Módszertani Osztály, Szongoth Gábor geofizikus, Zilahi-Sebess László geofizikus, 1991. június 6., 5 oldal+ 18 táblázat VI. Környezetszennyezés felszámolása. Készítette: KGI Környezettechnológiai és Mérnökgeológiai Intézet Környezetföldtani és Felszínalatti Vízvédelmi Iroda, Budapest, 1991. március 30., 28 oldal, 1 táblázat, 6 rajz VII. A magyar fél észrevételei az objektummal kapcsolatban, 5 oldal

171

X. A környezeti károkkal kapcsolatos szakértői tárgyalások, felmérő munka kronológiája

1990. március 10. Kivonulásról szóló Egyezmény aláírása (Sevarnadze és Horn Gyula külügyminiszterek) 1990. április hó Előzetes kárfelmérés, becslés elrendelése a KTM Hulladékgazdálkodási Főosztály irányításával. Végezték a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok az 1989-es csapatcsökkentéssel érintett objektumokban. 1990. május 28. Kormánymeghatalmazottak tárgyalása az Egyezmény alapján folytatandó munkákról. 1990. szeptember 28. Kétoldalú megállapodás a környezeti károk megállapítására. (Metodika készítése, közös bejárás stb.) Kádár és Katusev külgazdasági miniszterek 1990. szeptember hó A KTM a kárfelmérés szakmai irányításával a Környezetgazdálkodási Intézetet (KGI) bízza meg. 1990. október 11-14. Megalakul a szovjet-magyar környezetvédelmi munkacsoport. Magyar részről: miniszteri biztos: dr. Illés Zoltán KTM helyettes államtitkár (1990. december 1-ig), a munkacsoport vezetője Kiss Ernő KTM osztályvezető, a szakértői csoport vezetője Flórián Endre (1991. december 19-ig), a kárfelmérő csoportok a területi környezetvédelmi felügyelőségektől. A környezeti károk megállapításával kapcsolatos vizsgálatokra vonatkozó jegyzőkönyvet V. F. Kosztyin írta alá. 1990. október 12. Tárgyalás a két munkacsoport között. Jegyzőkönyv, feljegyzés. 1990. október 16. Tárgyalás a két munkacsoport között. Jegyzőkönyv, feljegyzés. 172

1990. október 18. Okmányok, szabványok, rendeletek, vázlatok átadása a szovjet fél részére. Jegyzőkönyv, feljegyzés. 1990. október 20. Egyeztető tárgyalás. Jegyzőkönyv, feljegyzés. 1990. október 24. Az első közös felmérés Aszódon. 1990. október 26. Közös felmérés a pápai laktanyában. 1990. október 29. Elmaradt bejárás (A szovjet csoport elutazott.) 1990. november 2. A bejárások ütemtervének egyeztetése Girinszkijjel. 1990. november 8-9. Elmaradt bejárás (a szovjet csoport az ünnepük miatt nem jelent meg). 1990. november 12. A csoport mintavételezése. Jegyzőkönyv. (A szovjet fél nem jelent meg.) 1990. november 14-16. Konzultáció Prágában a hasonló feladatokat végző csehszlovák szakértőkkel. 1990. november 15-től A felméréseken a szovjet fél esetenként nem jelent meg. A magyar csoport az ütemterv szerinti bejárást, mintavételezést végezte. 1990. november 23. és 28. Jegyzőkönyvi megállapodás a Metodika kidolgozására. 1990. december 10. Metodika kéziratának elkészítése (dr. Endrédy István) és átadása a szovjet félnek. 1990. december 19. A kétoldalú tárgyalások megszakadtak. 1990. december 20. A környezeti károk felmérését végzők részére az ösztönző érdekeltségi rendszer kiadása. 1990. december 21. 173

Összevont értekezlet a KTM-ben a kárfelmérésben részt vevők részére. 1990. december 21-től A károk felmérésének, számítógépes feldolgozásának megkezdése a KTM-ben és a PM Szovjet Csapatkivonási Titkárságon. A csapatkivonás miniszteri biztosa dr. Szabó Gábor KTM helyettes államtitkár. (1991. július 30-ig) 1990. december 22. A KGI 1. sz. jelentése a környezeti kárfelmérésről (dr. Endrédy István). 1991. január 3-tól A felmérések folytatása, nagyrészben a szovjet fél szakértői nélkül. 1991. január 15. A Metodika szakértői szinten történő elfogadása (Fiszov, Girinszkij) 1991. január 16. Tárgyalások a szovjet fél kezdeményezésére (szakértők nélkül). 1991. február 5. A Metodikát a szovjet szakértői bizottság elfogadta, a felmérési ütemtervvel együtt a felügyelőségek részére megküldve. 1991. február 6. Emlékeztető a környezeti károk felmérésének helyzetéről (dr. Endrédy István). 1991. február 15-től Szerződéskötések a környezeti károk felmérésére. A vállalkozók a mintavételt követő 30 napon belül összegző jelentést adnak le a KGI-nek. 1991. február 21. A Metodika módosítására irányuló szovjet kezdeményezés. (Goldberg: a talaj olajszármazékok okozta szennyezettsége 100 mg/kg határérték 1000 mg/kg-ra változtatása.) 1991. február 22. A KGI 2. sz. jelentése a környezeti kárfelmérésről (dr. Endrédy István) 1991. március 4. 174

A szovjet szakértők (vezetőjük Grosev) Cegléden és Kalocsán megismerték a Metodika szerint végzett kárfelmérési munkát, azt a a megállapodásnak megfelelőnek ítélték. 1991. március 18-20. Szakértői tárgyalások. 1991. március 20. A KGI 3. sz. jelentése a környezeti kárfelmérésről (dr. Endrédy István) 1991. március 27. A két fél lovasberényi tárgyalása. (Kormánymeghatalmazott helyettesek: Karácsony és Rodakov, ill. szakértők) 1991. április 2. Tájékoztató a környezeti kárfelmérés március 28-i helyzetéről (dr. Endrédy István)

175

Ima a hazavonulókért
Munkám a végéhez közeledik. A csapatok elmennek és tudjuk, hogy mi is maradt a helyükön, mit hagytak hátra... Őértük imádkozom, a hazatérőkért, a hazavonuló szovjet katonákért. Mennyei Atyám! Mindannyian gyermekeid vagyunk, ezért kérlek, add meg nekik, Atyám, hogy megéljék a gyermekség szelíd örömét... Add meg nekik, Atyám, hogy ne a fenyegetettség érzésében, hanem az istengyermeki biztonságban éljenek! Add meg, hogy szívükben ne a gyűlölet, hanem a hit magvai eresszenek gyökereket, és bálványok helyett Hozzád forduljanak! Add meg számukra a hit kegyelmét, hogy a békétlenség, az éhség a javukra szolgáljon és a Te országod dolgaiban elmélyedve szívük elteljen jóságoddal! Jézusom! Te minden embert megváltottál. Add, hogy felismerjünk bennük Téged és szeretettel forduljunk feléjük. Add, hogy hazatérve otthonaik a názáreti szent család békés otthonához hasonlítsanak; és add, hogy gondolataikat ne az ész hideg számítása, hanem szereteted túláradása töltse be! Add Uram, hogy hazatérésük Hozzád való megtérés is legyen! Áldd meg őket, Uram, hogy életükben kisarjadjon a Magvető vetése és százszoros termést hozzon! Köszönjük Neked, hogy eszközeidként alázatra, kitartásra és bűnbánatra neveltek minket! Köszönjük Neked, hogy eszközeidként mártírokat, hitvallókat adtak nekünk! Arra kérünk hogy hazatérésük Benned való hittel és reménységgel töltse el őket. Szentlélek Úristen! Hozzád fordulok arra kérve, hogy a Szovjetunió sokat szenvedett népeinek oszd szét ajándékaidat, áradj szét, hogy soha nem látott megújhodása legyen szíveiknek. Adj erőt a megtérésre, adj erőt a bűnbánatra, adj erőt a szeretetre és az abból táplálkozó életre! Támassz apostolokat a hazatérők és az otthon lévők között, olyanokat, akik a megváltás művét hazájukban is kiteljesítik Töltsd el örömmel az apák szívét, hogy viszontlátják fiaikat és add, hogy a fiak vegyenek példát az édesanyjukról, aki nem a fegyverek erejével győz a mindennapok felett! Istenem, áldd meg a hazatérőket! Amen. E.I. (Megjelent a Szív c. újság 1991. júliusi számában) 176