Ökumenikus ifjúsági bibliaóra Szentjobbon

Az imahét jegyében a szentjobbi fiatalok a gyakorlatban is megmutatták, hogy mit jelent együtt lenni: keresni Istent, imádkozni, beszélgetni, gondolatokat megosztani, játszani. Vendégeink pénteken, 2013. február 1-jén, a szentjobbi római katolikus fiatalok voltak, akik örömmel tettek eleget meghívásunknak. Fiataljaink lázasan készülődtek: a lányok szorgalmasan nekiláttak palacsintát keverni és sütni. Mindenki felosztotta a munkát, hisz közel 70-80 palacsintát kisütni, meglekvározni majd szendvicseket kenni nem kis munka! Ezalatt a kátés fiúk átalakították az imatermet, hogy helyet biztosítsunk a tervezett 40 fiatal számára. Este 7 órára kezdtek megjönni a fiatalok Kurilla Gábor plébános, és Husztig Róbert diakónus kíséretével. Szerafina nővér és a gitáros lányokból álló kis csapata, a Szikra együttes, gitárszóval és ifjúsági énekekkel várták a gyülekező fiatalokat. Éneklés után a helyi református lelkész, Orbán László köszöntötte az egybegyűlteket a közel 50 református-katolikus fiatalt, majd imádságban kérte Isten áldását az alkalomra. Ezután néhány jégtörő játék következett Orbán László és Husztig Róbert katolikus diakónus vezetésével, melyeken mindenki igyekezett megmozdulni és egy kicsit megismerkedni a többiekkel. vélekedünk Istenről (ezért vannak a felekezetek) de ettől függetlenül Isten mindenkit hív az egyházába! „Otthon is lehet imádkozni és hinni, nemcsak a gyülekezetben, de ez olyan, mint amikor meghívnak egy szülinapi bulira, de te nem mész el, hogy a barátaiddal ünnepelj, hanem azt mondod, hogy majd gondolok rád otthon, egyedül.” Az egyház olyan, mint amikor gyermekkorunkban a szüleink elmagyarázzák, hogy „Ezt ne tedd”, „Arra figyelj oda”, csakis azért, hogy minket megóvjanak és felkészítsenek a felnőttkorra. Isten az egyház által akar bennünket a közösségre és a lelki felnőttkorra, az örök életre felkészíteni.

A bibliaóra után közös imával zártuk az alkalmat, majd a lányok felszolgálták a szendvicseket, a forró teát és a különféle lekvárokkal töltött ízletes palacsintát. Aktív és kötetlen beszélgetés keretében fogyasztottuk el a várva várt finomságokat. Nagy köszönet illeti a református és katolikus lányokat, valamint a konfirmándus fiúkat, hogy oroszlánrészt vállaltak a szervezésből. Isten adjon még nagyon sok ilyen áldott alkalmat, találkozót, amikor együtt akarjuk Istent keresni és a közösséget építeni! Orbán László lp, Szentjobb.

Milyen a te böjtöd?
Róbert atya nagyon tartalmas és őszinte gondolatokat osztott meg velünk. Vetítéssel egybekötött előadásában arról beszélt, hogy mit jelent tininek lenni, felnőtté válni és hogyan tudom megtalálni a helyemet az egyházban is. Személyes példákkal, őszintén beszélt arról, hogy Isten mindenkit szeret, és noha mi emberek különféle módon „Miért böjtölünk – mondják – ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseiteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. Hiszen pörölve és veszekedv e böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat

2
a magasságban. Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri?” Ézs 58, 3-5 Szeretett Testvéreim! Az elmúlt években az egész világot megrendítő gazdasági válság ütötte fel a fejét. Hogy ennek még mindig mennyire érződnek a hatásai, azt nem akarom most részletesen ecsetelni, tudom, ti is tapasztaljátok a saját bőrötökön. Amikor a mai igehirdetésre készülődtem, és megszólított ez az Ézsaiási ige, az fogalmazódott meg bennem: hiszen nem ez az első, és több mint valószínű, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen válság. Ézsaiás is válságról beszél. Válságban van az igaz istentisztelet gyakorlása, válságban van az egész hívő életvitel, hiteltelen Izrael böjtje, és ezt Isten nem nézheti jó szemmel. Sőt mi több, Ézsaiás próféta határozottan kijelenti, hogy: a válságot ti idéztétek elő, azzal, hogy helytelenül cselekedtetek, és cselekedtek, az Úr parancsait áthágva. Tudnotok kell, hogy a böjt nem volt kötelező Izrael életében, mindenki önként vállalta magára. Része volt a hívő ember Isten iránti magatartásának, de azzal a feltétellel, hogy mindenki önként vállalja magára. Ahogy az alapigéből is kiderül, a böjtölés gyakorlatát nem korlátozhatjuk csupán az eledelektől való tartózkodásra, annál ez sokkal többet jelent. Az eledelektől való tartózkodás az egyik formája, de más értelemben is érvényes. Általánosságában véve a böjtölés azt jelenti: valamitől tartózkodni, valamiről lemondani az Úrért. Ez valóban sok minden lehet, és kinek-kinek a maga életére nézve kell tudnia, hogy mi az, amiről le is lehet mondani, legalábbis egy rövid időre. E mellett azonban azt is elképzelhetőnek tartom, hogy valaki életfogytig tartó böjtöt vállal az Úrért, vagyis egy egész életen át, lemond valamiről az Úrért, ami egyébként kedves neki. Hányan tarthatnának így nikotin-böjtöt, ami egyébként nemcsak az Úrért való böjt lenne, hanem az ő saját egészségükért is, hogy más, súlyosabb szenvedély-betegségeket ne is említsek. Mert többek között ez különböztet meg a pogány felfogásban élő emberek „vallásos” szokásaiktól, hogy mi képesek vagyunk változni az Úrért, és nem azt várjuk el, hogy a mi Urunk változzék a mi kedvünk szerint olyanra, amilyennek mi akarjuk. Mivel semmi sem létezik az Isten akaratán kívül, ezért minden Istentől van, vagyis aki képes rá, az a világ bármely dolgában gyakorolhatja magát, élhet vele. Pál apostol azt mondja a korinthusiaknak: „Minden szabad nékem, de nem minden használ, minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek a hatalma alá.” (1Kor. 6, 12) Ugyanezt a gondolatot megismétli néhány fejezettel később, a 10-ben, a 23-ik versben. Ott azt mondja: „… de nem minden épít”. Az is mondja a thessalonikai gyülekezetnek a hozzájuk írt első levelében: „Mindent megpróbáljatok.” De nem fejezi be ezzel, hanem folytatja: „ami jó, azt megtartsátok” (1Thessz. 5, 21) Próbálkozni tehát lehet, de ez nem azt jelenti, hogy mindenben gyakorolni kel magunkat, ami

Református Érmellék
egyszer kipróbáltunk az életben. Sok mindenről le lehet, és le is kell mondanunk, akár életünk hátralevő részére is. Lehet, van olyan dolog az életedben, amiről eddig nem tudtad, hogy azt az Isten ellenzi, de ha megértetted, hogy az ellenkezik az Úr akaratával, akkor mondj le róla, böjtöd meg, tisztisd meg magad tőle. Valaki egyszer azt mondta: Lemondtam valamiről az Úrért, böjtöltem, de utána nem éreztem magamat jobban ettől. Lehet, hogy nem fogod te se jobban érezni magad, ha lemondasz valamiről, de ezt ne is azért tedd, hogy te jobban érezd magad, hanem azért, mert tudod, hogy ez az Isten akarata, és ezzel dicsőséget szerzel neki. És így kifejezheted a te háládat is iránta, mert hiszen Ő egyszülött fiát is feláldozta érted. A böjtöt meg is lehet játszani. Vannak, akiket a langymeleg keresztyénség jellemez, semmit nem vesznek igazából komolyan, így a böjtöt sem. Isten azonban nem egy színházi előadáson akar jelen lenni, ahol mindenki a jól betanult szerepét játssza, hanem egy olyan alkalmon, amelyre azért jönnek össze, hogy Őt tiszteljék, őhozzá őszinte szívvel imádkozzanak, és az Ő hamisítatlan igéjét szomjazzák, azt tanulmányozzák. A színből folytatott böjtöt Jézus Krisztus a Hegyi Beszédben is határozottan elítéli, amikor azt mondja: „Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják az arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat.” (Mt. 6, 16) Lehet, valaki közületek most azt gondolja: Ha nem tetszik az Istenek, ahogy én böjtölök, akkor nem is böjtölök. Sokan egész egyszerűen nem is veszik komolyan a böjtölés lehetőségét, nem böjtölnek soha. Mások meg ilyesmit motyognak: Nem vagyok én katolikus, hogy böjtöljek. Azt hiszik, a reformáció eltörölte a Biblia böjtre vonatkozó utasításait, tehát azok nem is érvényesek ránk. Épp ellenkezőleg, Jézus megerősíti a böjt létjogosultságát a hívő ember hitgyakorlatában, csak arra int, hogy az a böjt - mint ahogy egész keresztyéni életünk is – amit teszünk, hiteles legyen, valódi, őszinte. Istent ugyanis nem lehet „kifizetni” egy ál-böjttel, egy kis megjátszással. Nem is az a lényeg, mondja Jézus, hogy az emberek tudjanak a te böjtödről, hanem az, hogy az Isten tudjon róla, és Őtőle a megfelelő időben megkapod érte a te jutalmadat. A böjt olyannyira fontos Jézus felfogása szerint, hogy amikor a tanítványok kudarcot vallanak egy ördögűzés során, sikertelenségüket azzal magyarázza meg nekik, hogy azt a fajta gonosz lelket, amivel szembe kerültek, nem lehet csak imádkozással és böjtöléssel felkészített léleknek kiűznie. (Mt. 17, 1421) Az az idő már elmúlt, ami Jézus korában az őt követőkre érvényes volt, hogy tudniillik a tanítványok nem böjtöltek, ami fel is tűnt a farizeusoknak, és szóvá tették Jézusnak. „De eljönnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak ”. (Mt. 9, 15) Böjtölni tehát nemcsak szabad, de kell is. Ézsaiás korában a böjtölés napjaiban is megtalálták kedvteléseiket, amikről még olyankor sem voltak

3
hajlandóak lemondani. Ez talán valami olyasmi lehetett, mintha ma a templomból egyeseknek egyenes útja lenne a kocsmába. A böjti lehetőségek között ott van az is, hogy megtartóztatom magam, a trágár, útszéli beszédmodortól. Ma, ha hazamegyek, nem fogok összeveszni megint a felségemmel, vagy a férjemmel, nem fogok bántani senkit. Nem élek vissza a hatalmammal senki felett, akit az Úr rám bízott, legyen az családtag, gyülekezeti tag, munkás, napszámos. Ma másmilyen leszek, mint amit eddig megszokhattak tőlem. Ebből megsejthetik, hogy böjtölök, de nem tüntetőleg teszem ezt, nem feltétlenül akarom a böjtömet mindenkinek az orrára kötni. Nem embereket akarok meggyőzni a böjtömmel, hanem Istent. Nem arról akarom meggyőzni Istent, hogy micsoda bajnoka vagyok a böjtnek, hanem arról, hogy milyen engedelmesen hagyom, hogy munkálkodjon bennem Szentlelke által, és vezessen a megtisztulásba, az alázatosság által. Természetesen az előbb elmondottakkal nem azt akarom sugallni, hogy a böjt olyan szinten magánügy, hogy az csak rám és Istenre tartozik. Ha megkérdeznek, számot adhatok, és számot is kell adnom arról, hogy miként böjtölök. Lehet ez által másokat is megnyerhetek a böjtnek, és példát is mutathatok neki, hogy neki is sikerülhet a hiteles böjt, hiszen nekem is sikerült. Az is lehetőség, hogy egy nyilvánosan meghirdetett időben közösségi böjtöt folytassunk, mint ahogy tették ezt a Niniveiek, amikor Jónás meglátogatta őket, és elmondta, hogy Isten megítélte őket. Lehet ez gyülekezeti szintű, vagy több gyülekezetet érintő böjt egyaránt. Az ilyen nyilvános böjtben is ugyanaz legyen az alapfeltétel: hiteles, egyetértésben, csendes alázatban, békeségben folytatott böjt. Jézus dicséri a niniveiket, amiért a leghatalmasabbtól a legalacsonyabb sorsúakig, a legöregebbektől a legfiatalabbakig egyaránt mindenki böjtölni kezdett, ami a szívükben felébredő hitből fakadt. (Mt. 12, 40-41) Az ő böjtjüket Isten valósnak ítélte, és visszavonta ítéletét, amit felettük akart tartani. Kaptak egy határidőt, és az elég volt nekik arra, hogy felhagyjanak bűnös cselekedeteikkel, és Istenhez forduljanak. Neked mennyi idő lenne elég? A fogságból hazatért zsidóság, akikhez Ézsaiás szavai szólnak, elvárta, hogy Isten értékelje vallásos erőfeszítéseit, a vallási szokások megtartását és felelevenítését a fogság előtti korból. Lehet, hogy vannak közöttünk olyanok, akik azt gondolják, hogyha a ’89-es rendszerváltás óta rendszeresen járnak templomba, azzal Isten nagyon meg kell, hogy elégedjen, de ennél itt sokkal többről van szó. Biztos vagyok benne, hogy Isten az eddigi teljesítményedet is nagyra értékeli, de nem gondolod, hogy eljött az ideje, hogy ennél még többet nyújts? Ne elégedj meg ennyivel, mert több is lehet az. Merd vállalni a böjtöt, és hasznodra, üdvösségedre válik. Ámen. Kulcsár Árpád Értarcsa

2013. február

Jótékonysági koncert Érsemjénben
2012 őszén harmadik alkalommal került megrendezésre az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány (ÉRDA) szervezésében „Jótékonysági koncert”, melynek bevételét az érmelléki református gyülekezetekben élő fogyatékosok és nagycsaládosok támogatására, megsegítésére szánja az alapítvány. 2010-ben Székelyhíd, 2011-ben Hegyközszentmiklós, 2012-ben pedig Érsemjén adott helyet a jótékonysági koncertnek. Szándékunk ugyanis az, hogy minden évben más-más, egyházmegyénkhez tartozó településen legyen megrendezve a koncert, hogy ez által az ér-, Berettyó-, és Hegyköz vidékein élő embereket rászoktassuk a jó ügy érdekében történő adakozásra.

A harmadik jótékonysági koncert 2012. november 10-én lett megtartva a határmenti, gyönyörűen kiépülő és rendben tartott Érsemjénben, a Fráter Lóránd Művelődési Házban. Az egybegyűlteket Rákosi Jenő érmelléki esperes, az ÉRDA elnöke köszöntötte a Titushoz írt levél 3,14 versével: „tanulják meg pedig a mieink is, hogy jócselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek”. A köszöntő beszédben az ÉRDA tevékenységéről, a jócselekedetek gyakorlásáról volt szó, majd az egybegyűltek megemlékeztek Balogh Anikó diakónusról, akit fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva kísértünk utolsó földi útjára előző nap. A jótékonysági koncert megrendezése az ő ötlete volt, melyet hűséggel szervezett évről-évre. Csáki Márta érsemjéni lelkésznő üdvözlő szavait követte Balazsi József, érsemjéni polgármester köszöntője, aki egy szép Széchényi idézetet osztott meg a jelenlévőkkel: „Akit magyarnak teremtett az Úristen, és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember!” A köszöntő szavak után következett a színvonalas koncert Thurzó Zoltán, Székely István, Tasnádi Ferenc, Tasnádi Melinda és Oláh Boglárka művészek előadásában. A jótékonysági koncertet követően az Érsemjéni Református Egyházközség és az Érsemjéni Polgármesteri Hivatal gondoskodott a koncertre

4
érkezők bőséges ellátásáról. Hálás szívvel mondunk köszönetet az adományokért, köszönjük az Érsemjéni Református Egyházközségnek és Balazsi József polgármester úrnak a koncert megrendezésében nyújtott segítségét és támogatását. Isten gazdag áldása legyen mindenkor a jókedvű adakozók életén! Rákosi Jenő esperes

Református Érmellék
helyeseljük, mert sok képtelenség van benne és a Szentírás sem igazolja. XXVI. fejezet. A hívők eltemetése és a holtak körül való gondoskodás, a purgatórium és a szellemek megjelenése (A holttesteket el kell temetni.) A Szentírás azt parancsolja, hogy a hívek testét, mint a Szent Lélek templomát, amelyről helyesen hisszük, hogy fel fog támadni az utolsó napon, tisztességesen és babonaság nélkül át kell adni az anyaföldnek, sőt azokról, akik az Úrban szentül elaludtak, tisztességesen meg kell emlékezni és a hátramaradottak, vagyis özvegyeik és árváik iránt minden kegyeletes kötelességet teljesíteni kell. A holtak körül való másnemű gondoskodásról nem tanítunk. Tehát nagyon elítéljük a cinikusokat, akik a holttestekkel nem törődnek, vagy pedig a lehető leghanyagabbul és a legkisebb tisztelet nélkül hányják őket a földbe, soha egy jó szót nem ejtenek róluk és a hátramaradottakkal a legkevésbé sem törődnek. (A halottakról való gondoskodás.) Elítéljük viszont azokat is, akik igen szertelenül és fonákul buzgólkodnak a halottak körül, akik pogányok módjára siratják halottaikat (a mérsékelt gyászt, melyet az apostol 1Thessz 4-ben megenged, nem gáncsoljuk, mert természetellenesnek tartjuk azt, ha valaki semmi fájdalmat nem érez) és a halottakért áldoznak és pénzért bizonyos imádságokat mormolnak. Ilyenféle szolgálataikkal akarják kiszabadítani övéiket azokból a gyötrelmekből, melyekbe a halál révén jutottak és úgy vélik, hogy efféle kántálásokkal ki is lehet őket onnan szabadítani. (A testből elköltöző lélek állapota.) Hisszük ugyanis, hogy a hívők a testi halálból egyenesen Krisztushoz költöznek, és ezért egyáltalában nem szorulnak rá az élők közbenjárására, a halottakért való könyörgéseire, egyszóval azoknak bárminemű szolgálatára. Hisszük továbbá azt is, hogy a hitetlenek egyenesen a pokolba vettetnek, ahonnan az élőknek semmiféle buzgólkodása sem nyitja meg az istentelenek számára a szabadulás útját. (A tisztítóhely.) Az pedig, amit egyesek a tisztítótűzről tanítanak, ellentmond a keresztyén hitnek: „hiszem bűneinknek bocsánatát és az örök életet”, a Krisztus által való teljes megtisztulásnak és Krisztus Urunk e szavainak: Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre (Jn 5, 24). Továbbá: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta, ti is tiszták vagytok (Jn 13, 10). (A szellemek megjelenése.) Amit pedig a szellemekről vagy a holtak lelkéről mondanak, hogy néha megjelennek az élőknek és tőlük olyan szolgálatokat kérnek, melyek által megszabadulhatnának, az ilyen kísérteteket az ördög

A II. Helvét Hitvallás
XXV. fejezet. A hitoktatás, a betegek vigasztalása vagy meglátogatása (Az ifjúságot a kegyességben oktatni kell.) Az Úr lelkére kötötte az Ő ószövetségi népének, hogy az ifjúság kisgyermekkortól való helyes oktatására a legnagyobb gondot fordítsák, sőt világosan meghagyta azt is, hogy az Ő törvényében oktassák az ifjúságot és a sákramentumok titkait magyarázzák meg neki. Minthogy pedig az evangéliumokból és az apostoli levelekből kitűnik, hogy Isten nem kevésbé törődik az Újszövetség népének ifjúságával, midőn nyíltan kimondja: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket; mert ilyeneké az Istennek országa (Mk 10, 14). Tehát igen okosan cselekesznek a gyülekezeteknek azok a pásztorai, akik az ifjúságot már korán és szorgalmasan tanítják a katechizmusra, megvetvén a hit első alapjait és hűségesen tanítván vallásunk elemeit, úgyhogy megmagyarázzák a Tízparancsolatot, valamint az Apostoli hitvallást, az Úri imádságot és a sákramentumok értelmét, más ilyenféle alapelvekkel és vallásunk fő fejezeteivel egyetemben. A gyülekezet pedig mutassa meg itt a maga hűségét és buzgóságát a gyermekeknek a vallástanításra való járatásában, kívánva azt és örülve annak, hogy gyermekeit helyesen oktatják. (A betegek meglátogatása.) Minthogy pedig soha sincsenek súlyosabb kísértéseknek kitéve az emberek, mint midőn erőtlenségek vagy betegségek gyötrik őket, amidőn el vannak törődve mind a lelki, mind a testi szenvedésektől, bizonyára sohasem kell a gyülekezetek pásztorainak gondosabban vigyázni nyájuk üdvösségére, mint ilyenféle betegségek és erőtlenségek alkalmával. Látogassák meg tehát idejében a betegeket és a betegek is hívják el őket magukhoz idejében, ha a helyzet úgy kívánja; vigasztalják és az igaz hitben erősítsék meg őket, továbbá vértezzék fel őket a Sátán veszedelmes sugalmazásai ellen; tartsanak házi könyörgéseket a betegnél, és ha szükséges, imádkozzanak a beteg üdvösségéért nyilvánosan a gyülekezetben is és tegyenek meg mindent, ami rajtuk múlik, hogy boldogan költözzék el ebből a világból. Ahogy már hamarabb is megmondtuk, hogy a pápista beteglátogatást az utolsó kenettel együtt nem

5
incselkedései, mesterkedései és ámításai közé soroljuk; mint ahogy az ördög a világosság angyalának tudja magát álcázni, úgy törekszik az igaz hitet vagy felforgatni, vagy kétségessé tenni. Az Úr az Ótestamentumban megtiltotta, hogy az igazságot a holtaktól tudakoljuk, és hogy bármilyen kapcsolatot tartsunk fenn a szellemekkel (5Móz 18, 11). A kárhozatban gyötrődő gazdag, ahogy az evangélium elbeszéli, nem kap engedélyt az övéihez való visszatérésre, mert amint az Isten szava kijelenti: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad (Lk 16, 29 skk).
(következő lapszámunkban folytatjuk)

2013. február
Ennek utána születésnaphoz illően megérkezett a torta is, amit Lőcsei László, kántor, felesége készített. Köszönjük neki. Szeretetvendégséggel zárult az ünnepség, amely jó alkalom volt egy kis kötetlen beszélgetésre, társalgásra, éneklésre. Köszönet a kórusnak az eddigi szolgálatokért, és kérjük, hogy Isten áldása kísérje a további munkájukat, készülésüket, éneklésüket. Botos Júlia, Vedresábrány

Az ÉRDA tevékenységéről

Mindig velem Uram… három éves a gyülekezet kórusa
Immár három éve annak, hogy a margittai református gyülekezetben megkezdődött a kórusnak a szolgálata. 2010 januárjában volt az első énekpróba, amit az óta is rendszeres gyakorlás követ. Ennek az emlékére, csütörtök délután, január 10-én, a bibliaórát követően ünnepeltek a kórustagok.

Dr. Kürti László, főgondnok, megköszönte a kántor úrnak a kitartást, a munkát, amivel készítette a kórust a különböző szolgálatokra. És nem utolsó sorban köszönetet mondott minden egyes kórustagnak, akik kitartottak és időt, energiát áldoztak, hogy szolgálhassanak, énekeikkel dicsérjék az Istent. A főgondnok úr köszöntése után, Kovács Gyula lelkipásztor a 92. zsoltár szavaival köszönte meg a kórustagoknak a munkát, a kitartást, a szolgálatot, amit a gyülekezetben végeztek. A továbbiakra nézve Isten áldását kérte a munkájukra, a szolgálatokra, és a folytatásra. Kívánta, hogy ezt a három évet kövesse még sokszor három év, hogy hosszú időn keresztül örvendeztethessék énekeikkel a gyülekezeteket.

2012 decemberében újra megrendezésre került Székelyhídon a fogyatékkal élők és a nagycsaládosok találkozója. A találkozó helyszíne a székelyhídi református templom és ifjúsági központ volt, ahol az egybegyűltek számára Székely István, asszonyvásári lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Lukács 10,25-37 alapján, hangsúlyozva a felebarát áldozathozatalát. A családokat Rákosi Jenő esperes, ÉRDA elnök is köszöntötte, majd együtt emlékeztek meg Balogh Anikó diakónusról. Az istentiszteletet követően felnőttek és gyerekek részéről hallhattunk szavalatokat, melyek által együtt próbáltunk ráhangolódni a Karácsony ünnepére. A templomi együttlét után finom ebéd várt mindenkire, mely elkészítéséért ezúton is köszönetet mondunk a székelyhídi asszonyoknak, akik egész délelőtt a konyhán serénykedtek. Ebéd után sor került az élelemcsomagok kiosztására - melyet a jótékonysági koncert bevételéből, valamint holland támogatásból sikerült megvásárolni - majd mindenki lassan hazaindult. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik hozzájárultak e rendezvény megszervezéséhez, köszönjük az adományokat és reméljük, hogy a jövendőben is lesznek támogatók, akik segítsége által mi is segíteni tudunk másokon. Rákosi Jenő esperes

6 „Mily gyönyörűség, íme lásd,amikor az atyafiak együtt muzsikálnak!”
…mondja egyik nagyon szép ifjúsági énekünk a 133-ik zsoltár szavaival. Az érszőllősi, magyarkéci és margittai fiataloknak ebben az Úr adta gyönyörűségben volt része 2012 Karácsonyán, az immár negyedik alkalommal megrendezett Karácsonyi Koncert sorozatban. Mint már említettem negyedik éve, hogy a szóban forgó gyülekezetek fiataljai 2012 decemberében is, a szokásos ünnepi készülődés mellett időt fordítottak arra, hogy hetente akár kétszer is összegyűljenek, és azon dolgozzanak, hogy tudásuk legjavát adva Karácsony alkalmával az Isten dicsőségére és gyülekezeteik megörvendeztetésére szolgáljanak. Áldott legyen az Úr neve, hogy ilyen szolgálat kész és áldozatkész fiatalok körében fordulhatok meg jómagam is alkalomról alkalomra. A felkészülés nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk, és nem elég az odaszánás sem. Szükség van egy olyan vezetőre, aki irányít a felkészülésben, aki minden erejét megfeszítve azon munkálkodik, hogy a lelkes, bár néha szeleburdi, fáradt fiatalokat emlékeztesse arra, hogy az Úrnak való szolgálat olykor lemondásokkal jár. Az Úr megajándékozta ezeket a fiatalokat Mike Pál, magyarkéci lelkipásztorral, aki fáradtságot, időt nem kímélve évről évre dolgozik a koncert megvalósításán. Ebben az évben már nem egyedül fáradozott, hiszen az Élő Kövekkel közösen munkálkodtak.

Református Érmellék
Krisztus születésének a fiatalok szolgálatában. Itt Oláh Krisztián teológus testvérünk Lk 1, 78-79 szavaiban mutatott rá a fényre, Jézus Krisztusra, aki kihozhat minket abból a sötétségből, amiben élünk. Mindhárom gyülekezetben a zenei szolgálatot a fiatalok asztalközössége követte, nem csak a szolgálatban válhattunk egyekké, hanem az egymással való asztalközösségben is. A fentiekben leírtak ugyan tényszerű híradást adnak arról, hogy milyen eseményben volt része 2012 Karácsonyán három gyülekezetnek. Az élményt azt gondolom, nem lehet szavakban leírni és megfogalmazni. A hallgatóság számára nem tudom személyes tapasztalataimból elmondani, hogy milyen lehetett, de szolgálat közben láttam az örömtől vagy olykor a könnyektől csillogó szemekben azt, hogy az üzenet eljutott a szívekig. A kórusban éneklő fiatalként pedig elmondhatom, hogy nagyszerű érzés, mikor ennyien dicsőíthetjük azt a Krisztust, aki nem csakhogy kisgyermekként megszületett értünk, hanem tovább ment ennél és a kereszthalált is vállalta. Beszámolómat, egy a koncerten is elhangzó ének soraival zárnám: „Adj nekem, Uram, imádó szívet, ami csak rólad szól,/ Ami csak rólad szól, Jézus./Ne ródd fel nekem, hogy mássá tettem, /ami csak rólad szól, csak rólad szól, Jézus.” Kívánom a kedves olvasónak is, és mindannyiunknak, hogy adjon nekünk a mi Mennyei Atyánk olyan szívet, olyan életet, ami csak róla szól. Erdei Zsuzsa, Érszőllős

Amikor erősen fújt a Lélek
Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv magyarázata

Börtönmisszió Filippiben
ApCsel 16, 16-40 Előző fejezetünk arról szólt, hogyan szállt partra Jézus Krisztus Európában. Most annak lehetünk tanúi, ahogyan elindul az evangélium. Filippiben Pálék kis missziója zsinagóga hiányában több alkalommal is a vízparton, az imádkozás helyén kereste fel az izraelitákat. Egy alkalommal útközben találkoztak egy rabszolgaleánnyal, akit gazdái azért vettek drága pénzen, mert „jövendőmondó lélek volt benne”. Ha az Ige így mondja, akkor biztos így is volt. Vannak ilyen titokzatos dolgok, amiket tudomásul veszünk, hozzászólni is nehéz, magyarázni is nehéz. Több dolog is létezik a világon, mint amiről mi tudunk… A rabszolgalánnyal gazdái csinos kis keresethez jutottak, hiszen Filippiben is sokan szerettek jósoltatni, s azt meg is fizették. Az a szomorú, hogy a mi századunk éppenséggel nem hördülhet fel, hogy „Micsoda kétezer éves maradiság! Micsoda buta babona!” - hiszen szép lassan már hazánkban is

A koncertek már hagyományszerűen a következő rendben vannak megtartva: Margitta, Magyarkéc és Érszőllős. Ez alkalommal Margittán a várakozás időszakának ünnepi hangulatát koronázta meg az örömüzenetet közvetítő zenés összeállítás, hiszen advent negyedik vasárnapján került rá sor. A koncertet megelőzően a helyi lelkipásztor, Kovács Gyula olvasott fel a Zsoltárok könyvéből, ezzel rámutatva arra, hogy milyen fontos a Mennyei Atya dicsőítése. Karácsony első napján a magyarkéci gyülekezet adott otthont a fiatalok szolgálatának. Itt házigazdaként Mike Pál ünnepi gondolatai vezették fel az „angyali kórus” dicsőítő dallamait. Karácsony másodnapján az érszőllősi gyülekezet tagjai örvendezhettek együtt

7
rendes, „pénzes” szolgáltatássá válik a jövendőmondás! Valahol olvastam, hogy a modern világvárosban, Párizsban, napjainkban harmincezer jós él! Tehát kétezer év alatt nem sokat változott az ember. Ma is úgy van, hogy aki nem hisz Istenben, az sok istenben hisz, aki nem hisz az Igében, az sokféle beszédben, „igékben” hisz. Pált viszont bosszantotta, hogy a lány több napon keresztül, amikor csak meglátta őket, ezt kiabálta: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!”. – Vajon miért zavarta az apostolt? Hiszen ez igaz! Pál helyében más inkább azt mondta volna: „Hangosabban lányom, hadd figyeljen ide mindenki! Menj be a városba, ott is mondd!” – Hiszen egy kis reklám mindig jól jön, nem igaz? Pál apostol viszont nem kap az „ingyen-reklámon”, hanem bosszankodik és elhárítja. Miért? Az apostol valószínűleg jól tudja, hogy ahol megjelenik Krisztus, rögtön ott teremnek a sötét erők is. Amikor szolgálata megkezdésekor Jézus elment a pusztába – azonnal megjelent ott a kísértő. Ahol a Szentlélek megjelenik – ott az Antilélek. Pállal is ez történik. Az Antilélek tudja, hogy ő a szívében viszi Krisztust. Mi mutatja még, hogy itt okkult jelenségről van szó? Az efféle jóslások mindig antropocentrikus jelenségek: az ember körül forognak, az ember érdeklődése, annak dicsősége áll a középpontjukban. A jósleány Pálra, Szilásra mutat rá, róluk mond valamit; szinte mellékes is, hogy mit. Pál pedig nem azt akarta, hogy őt csodálják, hogy ő legyen nagy. – Ha nincs érzékeny fülünk, elsiklunk felette: csak azt halljuk, hogy benn e van az „Isten” szó is. Egyre-másra jelennek meg olyan könyvek, amelyekben sűrűn előfordul Isten neve, sőt, még „dicsérik” is Őt: igen, igen, szép, hogy az ember ennyi mindenre képes Isten segítségével. Akad olyan írás, nem kevés, amely Jézus Krisztusról mond szépeket: „Tanuljuk meg általa kiteljesíteni emberi képességeinket, vele lehetünk igazán sikeres, gazdag, megelégedett emberek…”. Mos, akinek van füle a hallásra és a Lélekkel olvassa, félreteszi ezeket, mert látja, hogy ember-központú könyvek. Nem Isten dicsősége áll a középpontban. Ezért lesz indulatos Pál. Ahol összeütközik a Szentlélek és az Antilélek, ott komoly dolgok történnek. Néha egész földrengés, mint a damaszkuszi úton, amikor Saul-Pál villanást lát. Ahol a Lélek és az Antilélek találkozik, ott felszikrázik a levegő, s valami biztos megperzselődik vagy porig ég. Pálban nagy felszültség keletkezik, erősen fújt itt a Lélek szele. „Ezek az emberek…” kezdi a jóslány. És hogyan fele rá Pál? „Jézus Krisztus…” Nála ez az első szó! „Jézus Krisztus nevében parancsolom, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle”. Ezután következik az ellentámadás. Az Antilélek nem adja olcsón, ezért Pálnak szenvednie kell! Amikor a rabszolgalány gazdái látták, hogy befellegzett a remek kis üzletnek, Pált és Szilást a hatóság elé hurcolják. Ám ott nem az igazi váddal hozakodnak elő: „Ezek az emberek jól elintézték, nem

2013. február
remélhetünk több pénzt a jóslásból”- nem! Ahelyett, hogy a pénzről és a haszonlesésükről beszélnének, elkezdenek magasztos elvi síkon érvelni: „Ezek az emberek felforgatták városunkat. Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.” Persze, ne gondoljuk azt, hogy a panasztevő filippiek mind született római polgárok lettek volna! Sokan drága pénzen szerezték meg a polgárjogot. És azok a legbüszkébbek a római polgárságukra, akik sokat fizettek érte. Az Antilélek ellentámadását végrehajtó emberek nem azt mondják:”Kivették a pénzt a zsebünkből azzal, hogy meggyógyították ezt a leányt”. Azt sem mondják: „Hála Istennek, most már ép, egészséges!”, hanem uszítanak, vádaskodnak. A tömeget is fel tudják bőszíteni, maguk mellé állítják. Az „okos” bírák pedig mindig engednek a közhangulatnak, mert ha nem úgy ítélnek, ahogy a csőcselék kívánja, őket verik meg. Ez hát az ellentámadás: börtön, kaloda, bilincs lesz az apostolok osztályrésze. A démoni erők bezavarják, betaszigálják Pálékat a börtönbe, ám ez bele van kalkulálva Isten tervébe! Csak így tudnak bejutni oda, hogy a rabok énekelni és imádkozni hallják őket. Néha különös szenvedéseken viszi keresztül Isten azt, akire rábízza üzenetét. Talán egy kórházi ágyon kell továbbadnia, valakinek, aki sohasem hallhatná az evangéliumot, ha nem egy hívő ember feküdne mellette. Az illető sokszor nem is tudja, hogy „postás” és Krisztus viszi a szívében. Talán panaszkodik, talán jajgat, talán kesereg, s csak évek múlva tudja meg, miért kellett neki odakerülnie. Lehet, hogy végig úgy érzi, hogy a kísértő műve minden szenvedése. Előfordulhat, hogy az akarja – de Isten felhasználja. Ha engem összevernének és egy barátommal együtt börtönbe csuknának – mire gondolnák, mit csinálnék? Azt hiszem, egyfolytában azon morfondíroznák, mit csináltam rosszul, hogy idekerültem. Nem kellett volna azzal a leánnyal szembeszállnom: ha jósol, hát jósol, miért kellett nekem bosszankodnom? Most itt ülök a börtönben és mérgelődöm… Pál és Szilás azt érezhették a tömlöcben, hogy ha visszanéznek, csak bajt látnak, ha előre néznek, elcsüggednek, mert reménytelennek tűnik a jövő; ha egymásra néznek, akár mindjárt hajba is kaphatnak, egymást vádolva a kialakult helyzetért. Hová lehet még nézni egy börtönben? Hogyan mondja a zsoltár? „Elöl és hátul körülzártál Uram, és fölöttem tartod kezedet…” (Zsolt 139, 5). Pál és Szilás tudta, hogy van még egy dimenzió. Merjem így mondani: egy már majdnem elveszett dimenzió!? Ne veszítsük el! Ezt mi is csak bajban tudjuk megtapasztalni! Amikor elöl és hátul körül vagyunk zárva, amikor se előre, se hátra nincs kiút, kesergünk: mi volt – mi lesz; akkor tudunk felfelé nézni! „És fölöttem tartod kezedet!” – ezt mi is átélhetjük! Mi is bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy se előre, se hátra, sehová nem

8
nézhetünk, csak felfelé. Köszönjük meg ezt a lehetőséget, ezt a dimenziót! Pálék tudtak felfelé nézni. Énekük, imájuk felzendült az égig. Titokzatos dolog. Az imádság, a hit, az ének megrendíti Isten szívét. Megint csak azt mondom: több titok létezik, mint amiről mi tudunk… Erre hármas földrengés történik a börtön egyetlen szabad emberének, a börtönőrnek a szívében: először remeg a föld, azután megrendül az őr becsülete – ha elszöktek a rabok, hát vége a katonabecsületnek – ezért át akarja magát döfni a karddal; végül a harmadik rendülés: lénye legmélyén éri őt. Ekkor kérdezi meg az apostoloktól: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” – Az itt szereplő szót fordítjuk úgy is, hogy „megmeneküljek”. Egy börtönőr akar a börtönben megmenekülni! Ugye milyen különös fordulat? Ez az ember rádöbbent, hogy ebben a börtönben tulajdonképpen ő az igazi fogoly! Mit kell hát tennie, hogy megmeneküljön? Hallott ő már Pálról. Biztos megkapta a hivatalos jelentést a zavargásról, ami miatt lecsukták őket, s abban szerepelt, hogy ezek az emberek itt valami Istenről beszélnek. Talán még arra is felfigyel, hogy egy jövendőmondó leányt meggyógyított valami Krisztusnak a nevével. Talán beszélt is velük, ő tette kezükre a bilincset. Biztosan másképp viselkedtek, mint a többi fogoly. Lehet, hogy már akkor rájuk csodálkozott. Ezek mind közrejátszhattak abban, hogy amikor a börtönőr körül összedűl a világ, az első gondolata, hogy odahull Pál elé és azt mondja: Uram! (Ez az egyik legtiszteletteljesebb megszólítás volt). Mit csináljak, hogy megmeneküljek? „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe! Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házban voltak.” Gyerekeknek, asszonyoknak, rabszolgáknak, mindenkinek! Hirdetik a börtönben az Igét. Jaj, de mérgelődhetett az Antilélek! Hát ezért csukatta oda őket?! Ez Isten csodája és kegyelme. Pál biztosan elmagyarázta, hogy a keresztség azt jelenti: elmerülsz a vízben, belehalsz és felmerülsz, mint új ember. Ez a keresztség titka. Mindnyájan meg is keresztelkedtek. És utána, hogy teljessé titka. Mindnyájan meg is keresztelkedtek. És utána, hogy teljessé váljék a kegyelem és az öröm: agapét, úrvacsorát ülnek; a börtönőr „azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.” Ez a csúcsa a keresztyén életnek: az örvendezés, hogy Istenben hívővé lettek. A Cselekedetek könyvének következő jelenetén a „szelíd” keresztyének néha csodálkozni szoktak. Pál ugyanis, amikor börtönbe csukták, nem hivatkozott a római polgárjogra; most, amikor szabadon bocsátják, annál inkább! Ragaszkodik ahhoz, hogy megkövessék őket. Vajon miért volt erre szüksége? Mert a börtön előtt néhány keresztyén bizonyára már izgalommal várta, mi történik. Ezen áll vagy bukik az európai misszió kezdete! Ha ezek csak olyan emberek, akiket agyba-főbe lehet verni, megbotozni, akkor mi vár ránk?! Pál nem magáért hivatkozott a római jogra. Az

Református Érmellék
ügyért! Képzeljük el a börtön előtt várakozó riadt, friss keresztyéneket, amikor látják, hogy Pált és Szilást nagy hajlongások között kivezetik és kérik őket: Ne haragudjatok, nincs semmi baj! Valószínűleg Pál is azt mondja: No jó, vegyük úgy, hogy nem történt semmi! Egyáltalán nem fenyegetőzik: Megyek a római prefekturára és feljelentelek benneteket! Nem ússzátok meg szárazon, hogy ti engem megbotoztok! Pál „keménykedése” a gyülekezetért van, hogy lássák: milyen lelkületű emberek képviselik Jézus Krisztus ügyét.
(következő lapszámunkban folytatjuk)

Tőkés András lelkipásztor életútja

Tőkés András Karcagon született 1883. november 7-én Szülei földművesek voltak. Középiskolába Karcagon, majd Kisújszálláson járt, az első önképzőkör titkára volt. Mindkét iskola meghívta 1976-ban illetve 1983-ban tartott jubileumi ünnepségeire. A 300 éves karcagi gimnázium ünnepi évkönyve közölte is legöregebb véndiákjának üzenetét. A meghívó küldöttségek tagjai személyesen győződhettek meg arról, hogy Tőkés András szellemi képességeinek tejes birtokában van. Visszaemlékezéseit jegyezték és részben magnószalagra rögzítették. Az évkönyvből idézem az alábbi sorokat: „A karcagiak ’48-sok voltak, országgyűlési képviselőnek Madarász Imre református lelkipásztort akarták. A vasúttól szekérrel érkező Jókai Mórt piros fejkendős asszonyok fogadták a templom előtt, és megdobálták záptojással. Úgy hát Jókai megbukott. Osztálytársaméknál, Túri Ferkóéknál szállt meg, s másnap Ferkó sokat mesélt az íróról. […] Édesapám felvitt a millenniumi kiállításra. Jártam az akkor új földalattin, s az Üllői úton mozgóképet is láttam egy svédországi faúsztatásról. Azon, hogy Pesten már ekkor (1896) volt mozgókép, mai is csodálkozom. Érdekesség ma

9
már az is – nekünk más előjellel volt érdekes – hogy mikor 6. osztályosok voltunk, akkor jártak először lánytanulók a gimnáziumba. De mi csak az ablakon keresztül nézhettük őket…” Diák korában az apostolok lován bejárta az egész országot. Gyalog eljutott Bécsbe, Fiumébe is. Tátrai kirándulása alkalmával Poprádon útitársaival éhesen az előkelő Hotel éttermébe botlott bele. Asztalukhoz intettek egy frakkos urat. Az udvariasan meghajolt. – Mennyiért lehet maguknál megebédelni? – Bocsánat, én gróf X.Y. vagyok, de mindjárt küldőm a pincért. Jött is azonnal és elmagyarázta, hol kaphatnak diákzsebhez szabott ételt. Többször volt útitársa Györffy Istvánnak, a későbbi híres néprajzkutatónak, akivel még elemista korában egész életére szóló barátságot kötött. Györffy egy osztállyal járt alatta, és sohasem felejtette el, mint vette őt védelmébe András, egy verekedés alkalmával. A karcagi iskolaigazgató biztatására tanárnak készült, két évig járt az egyetemre, de barátai tanácsára a teológiára is felvétette magát, s végül is e mellett döntött, hogy hamarabb lehessen önálló ember. Karcagról abban az időben négyen is végezték a teológiát. Bácsi Gyula Mérán lett lelkész, és szívesen látta vendégül a karcagi diákokat. Györffy István itt ismerkedett meg jövendőbeli feleségével, és Tőkés András is itt ismerte meg Györffy húgát, Máriát, akivel 1908-ban esküdött örök hűséget. IV. éves teológus korában Dr. Bartók György püspök íródeákja lett, aki „fogalmazó úr”-nak szólította. 1907-ben Aranyosegerbegyre nyert kinevezést Barabás József lelkész „Ben apó egykori pattantyúsa” mellé. Az öreg azzal dicsekedett, hogy látta Petőfit, eltűnése előtt a fehéregyházi hídon. 1908-ban Szucságra kerül, majd Barabás halála után az aranyosegerbegyiek egyhangúan hívják meg volt káplánjukat. Itt 1910-től 1927-ig szolgált, majd 10 évig Detrehemben volt lelkipásztor. 1937-től pedig nyugdíjba vonulásáig Magyarpalatkán. Mint nyugdíjas lelkész, 1949 márciusában, vejének, Sass Kálmán érmihályfalvi lelkésznek tanácsára elvállalta a szomszédos értarcsai gyülekezet pásztorolását 1958. augusztus 1-ig. Ezek után még sokáig a parókián lakott, ahol külön bejáratú szobát biztosított számára a gyülekezet. Az „Élet és Tudomány” c. folyóirat 1983/3. számában régi olvasóját így köszöntötte: „Szívből kívánjuk, hogy a kajszibarack termesztéssel foglalkozó kertbarátoknak még sok hasznos tanácsot nyújthasson mind levélben, mind élőszóval, jó erőben, egészségben!” De nem csak baracknemesítéssel foglalkozott, hanem ügyelt a helyes magyar beszédre is. Lőrincze Lajossal, a Magyar Állami Rádió egykori neves nyelvész-professzorával is levelet váltott ebben a témában. Isten három fiúgyermekkel, és egy leánygyermekkel áldotta meg az életét, akik közül kettő teológiát végzett, leánya pedig lelkipásztorhoz ment feleségül: András (1910-1953), Béla (1912-1961),

2013. február
nagybányai-esperes lelkész, Mária (1913-), néhai Sass Kálmán érmihályfalvi mártír-lelkipásztor felesége Elek (1917-1975) szapárifalvi lelkipásztor. Megérte 13 unokája, 21 dédunokája, és 2 ükunokája születését. András bácsi 1983. október 24-én tért meg teremtő Urához, 100 esztendős korában. Koporsója mellett október 27-én Balázs Lajos érszalacsi lelkipásztor hirdette a vigasztaló igét Zsid. 13, 7 valamint ApCsel. 20, 24-28 alapján. Kívánsága szerint a templom cinterméből ökrösszekér vitte fel az értarcsai temetőbe, gyülekezete és sok tisztelője részvétele mellett. Dr. Eszenyei Béla esperes búcsúztatta 15 lelkész élén. A feltámadásról Nagy István helyi lelkipásztor tett bizonyságot. A sok részvételi távirat közül az egyik így szól: „A Kisújszállási Móricz Zsigmond gimnázium közössége őszinte szívvel gyászolja legidősebb hűséges öregdiákját, aki életében kapocs volt a múlthoz, akinek élő emléke a jövőben is éltető erő lesz számunkra…” A karcagi gimnázium küldöttsége is koszorút helyezett sírjára. Valóban, Tőkés András összekötő kapocs volt határok felett is, úgy is, mint karcagi és kisújszállási Öreg Diákok Baráti Körének elnöke. Még 1975-ben került rögzítésre magnetofonszalagon az alábbi búcsúbeszéd Tőkés Andrástól: „Szeretett testvéreim! Életem vége felé kedves gondolatom volt, hogy elbúcsúzzak azoktól, akik szerettek életemben, és akiket én is szerettem. Isten megengedte, hogy ez az óhajtásom teljesüljön. Fogadják hát szeretettel búcsúszavaimat volt egyházközségem tagjai, Szucságban, Egerbegyen, Detrehemben, Palatkán és végül Értarcsán. Az értarcsai eklézsiának külön is kifejezem hálás köszönetemet, mivel életem végéig fejem felé fedelet, halálomban pedig temetőkertjében nyugvóhelyet ad nekem. Fogadják szeretetteljes búcsúszavaimat vérszerinti kedveseim, akik közel és távol vannak hozzám. Főként szeretett leányom, akinek családi körében második otthonom volt. Mikor hosszú életem végén életemre visszapillantok, úgy tetszik, mintha egy régi, félig elsüllyedt ház hátulsó ablakáról elhúznám a feledés fátyolát és látnám azt a sok jó és sok nem jó eseményt, amelyeket átéltem: a két Világháborút és az olyan eseményeket, mikor egy hajszál választott el a haláltól. De Isten megőrizte életemet ilyen hosszú időn át. Házaséletemet boldognak mondhattam. Négy kedves gyermekkel áldott meg bennünket az Isten. Szomorú volt ezek közül kettőtől, szerencsétlen haláluk miatt korán megválni. De az Isten erre is adott erőt. Erőt adott arra is, hogy megboldogult feleségemet, mint ágyban fekvő súlyos beteget egy kerek esztendeig ápolhattam. Isten velem volt, nem hagyott el soha. Bízzatok Istenben Ti is, Szeretett Testvéreim! Életetek minden körülményei között. Erre kérlek benneteket. De egyúttal nagyon komolyan figyelmeztetlek benneteket arra is, hogy vigyázzatok, mert ebben a mi mostani korunkban igen hatalmas kísértés járja a világot. Én is találkoztam vele. Elmondom, hogy volt. Volt egy községi elnökünk, aki azt kérdezte tőlem, hogy én hiszem-e, hogy van Isten? Felelhettem volna egy szóval is, de nem ezt tettem. Azt mondtam: - Ugye az elnök úr tudta és beleegyezése nélkül sem Tarcsán, se Adonyban nem

10
történhetik semmi nevezetes dolog? Azt felelte, hogy: - Nem bizony! Ekkor én, mivel éppen gyönyörű szép csillagos este volt, felmutattam a csillagos égre és azt mondtam: - Ha a községeknek is vezetőre van szükségük, hát abban az emberileg fel sem fogható világmindenségben nem volna szükség vezetőre? Ha az életben ti is találkoztatok ezzel a nagy kísértővel, tekintsetek fel az égre. Berzsenyi Dániel a nagy költő így fohászkodott: Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér: Csak titkon érző lelke óhajtva sejt, Léted világit, mint az égő nap – De szemünk bele nem tekinthet. Igen. Én hiszem, hogy van Isten! Azt hittem, hogy az elhangzott szavakkal mindent elvégeztem, de az isteni gondviselés másképp határozott felőlem. Még egy nehéz csapást mért rám. Harmadik fiamtól is meg kellett válnom, aki váratlanul, agyvérzés következtében hirtelen elhunyt. Többi szeretteimmel együtt, ezt nekem is el kellett még viselnem. Szívesen meghaltam volna helyette, de Isten így akarta. Legyen meg mindenben az Ő szent akarata. Most amikor életem végéhez érkeztem, síromra tekintve elmondom azt is a költővel, amit erről gondolok és hiszek: Aztán tekintve mély sírom éjjelét, Zordon, de oh, nem – nem lehet az gonosz, Mert a te munkád. Ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják. Én Istenem, hiszek Te Benned, akit az Úr Jézus Krisztus úgy ismertetett meg velünk, mint mennyei Atyánkat. Hiszek, hiszek… hiszek egy Istenben. „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben” (Lk 2, 29). Isten hozzátok, szeretett testvéreim, Isten veletek!” Kulcsár Árpád Értarcsa

Református Érmellék
2013. január 20-27. között estéről-estére erre a kérdésre kerestek és kaptak választ Isten elhívott szolgáin keresztül azok a hívek, akik nagy számban eljöttek a margittai református templomba. Szolgálattévők: Vasárnap: Veres Efraim, margittai baptista lp. (Lk. 24,13-25) és a baptista kórus; Hétfő: Dobai Zoltán, ákosi lp. (Ez.37,1-14); Kedd: Kánya Zsolt- Attila, lecsméri lp. (Jn. 4,4-26); Szerda: Kucharszki Zoltán, hegyközszentimrei lp. (Zsolt. 65, 5b-13); Csütörtök: Fazakas Sándor, varsolci lp. (Zsolt.139, 1-6) és a varsolci kórus; Péntek: Jónás Sándor, bályoki lp. (Mt.15,21-28); Szombat: Dénes Béla, albisi lp. (Lk.10,25-37).

(Egyetemes imahét a Margittai Református Egyházközségben)
Mit kíván tőlünk az Isten? Mikeás 6,6-8

IMAHÉT 2013

Az ünnepi alkalmak sorát 27-én vasárnap délelőtt, úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelet zárta. Ezen alkalommal, Szilágyi Balázs, a Szatmár - Láncos gyülekezet lelkipásztora, hirdette Isten Igéjét a Filippi levél 4, 4 alapján. Minden egyes alkalom fényét gyülekezetünk énekkara, az ifjúság, az iskolás gyermekek szolgálata, valamint a gyülekezeti tagok által előadott szavalatok emelték. Hisszük, hogy ezek az alkalmak Isten dicsőségét és hitünk épülését szolgálták s reméljük, hogy minden hívő szívében megfogalmazódott a feltett kérdésre: ,, Mit kíván tőlünk Isten?,, a válasz: Egyedül Istené a dicsőség! Balázsi Emma gondnok

Egyházi anekdoták
„Emlékezetes” imádságok
„Ó, felséges Jehova szent Isten! Kinek színe előtt olvadnak a világi hatalmak, mint az éhes cigánynak fogai alatt a fehér kenyér, végy fel minket fényes hintódnak, ha csak a bakjára is. Ámen.”

*
„Ó felséges Isten, ki bezárod az egeknek csatornáit: ne hallgasd meg az úton járót, a téglavetőt és a nyomtatót, hanem adj alkalmatos esőt a mi

11
időnkben. Kerekíts fel a tengernek mélységes örvényéből olyan kis felhőt, mint a tenyerem, s legyenek abból záporesők; ezt pedig megcselekedheted, mert Arábiában olyan nagy dinnyék teremnek, mint itt a tökök. Ámen.”

2013. február
indulhasson be. A személyre szóló meghívókkal sikerült megnyerni húsz-huszonöt embert. Vannak közöttük pedagógusok, akik évtizedekig énekeltek iskolai kórusokban. Az új lehetőséggel sokan éltek és beindultak a próbák. 1999 karácsonyán már énekelték a Csendes éj-t négyszólamra. 2000-ben az Anyanyelv ünnepén énekelték Csokonai A reményhez című megzenésített versét, Lavotta János feldolgozásában. Ugyanebben az évben Érmihályfalván tartották az Egyházmegyei Kórustalálkozót, amelyen a Kórus is fellépett. Ezen a találkozón a római katolikus egyházközség Jubilate kórusa is énekelt. Ettől kezdve a nagy ünnepeken és a kórustalálkozókon minden alkalommal énekelt a Kórus. 2001-ben Berettyószéplakon, 2002-ben Székelyhídon vettek részt az Egyházmegyei Kórustalálkozón. Felléptek a helyi római katolikus templomban is a Nyíló Akác fesztivál keretén belül. 2002. március elsején énekelt a kórus a helyi ortodox templomban szervezett Keresztény Nők Világimanapján. 2002 adventjén Bihardiószegen szolgáltak. Működésének első három éve során pozitívumként szerepelt az a tény, hogy a próbákon mindenki jelen volt. Ritkán fordult elő, hogy családi okok vagy betegség miatt hiányozzon valaki. A próbákat minden alkalommal imádsággal fejezték be. A kétéves évfordulót szeretetvendégséggel, a 2002-es évadzárót szalonnasütéssel kötötték egybe. A Kórus remélhetőleg még sokáig szolgálja éneklésével a gyülekezetet és az Anyaszentegyházat. Az ifjúsági kórus története Az érmihályfalvi gyülekezetben már 1986-ban működött ifjúsági bibliaórás csoport, amikor nagyon kevesen merték vállalni az ifjúság vallásos nevelését. Ifjúsági kóruséletről azonban csak 1992-től lehet beszélni. Ebben az évben újjáalakult, megerősödött az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) Nagy Bálint akkori segédlelkész szolgálata idején, és ötven-hatvanfős létszámmal ifjúsági énekeket tanultak gitárkísérettel, valamint kétszólamú énekekkel, kánonokkal próbálkoztak. A csoportban öt-hat gitáros fiatal is segédkezett az ifjúsági bibliaórákon. A zongorázni tudó ifjak néha a harmónium közelébe merészkedtek és az énekeket akkordokkal kísérték. Időnként kántorizáltak is (Török Sára és Czirják Erna). 1990–l993 között az RMDSZ-székházban ökumenikus ifjúsági bibliakör működött a vallástanárok, Orosz Otília és Kertész Éva vezetésével. Ennek a csoportnak a tagjai később beolvadtak az IKÉ be. Az ökumenikus bibliakör emlékezetes műsorral szolgált a református templomban 1992 Anyák napján kétszólamú énekekkel és versekkel, valamint ugyanebben az évben a római katolikus templomban, a bérmálás alkalmával. 1992 őszén az éneklő ifjúsági csoport Zilahra látogatott, ahol többszólamú énekekkel kísért verses műsort adott elő. A templomi ünnepélyeken rendszeresen fellépett.

*
„Jövel, jövel, mennyei kakas, kapargálj mi lelki szemetünkben, hints meg mennyei gyöngyökkel, mert megvesztegettettünk az álnokság bimbaitul. Jövel, jövel, mennyei szabó, foltozgasd meg a mi lelki lyukainkat! Ó, Uram, megrongyolódtak a mi szíveink, mint ama rongyos köpenyeg, hanem ó Uram, jöjj el a te lelki foltaiddal és foltozd meg azokat. Mert ó Uram, a te nagy irgalmasságodat ki nem beszélheti ama harminckét fogú ember. Ámen.” [Közli: Gavallér Lajos, micskei lelkipásztor]

Az érmihályfalvi kórusok története
II. rész Visszaemlékezések a Dalárdáról Csongrádi Margit kezdettől fogva tagja volt a Dalárdának. Az érmihályfalvi Dalárdát Sass Kálmán lelkipásztor alapította. Ő is vezette az énekkart egészen Fodor Sándor kántor szolgálatba lépéséig. A volt gálospetri lelkész, Takács tiszteletes temetésén szolgált a gálospetri énekkar, valamint az érmihályfalvi Dalárda, mely Az én időm, mint a szép nyár kezdetű éneket adta elő, Sass Kálmán vezényletével. Az énekkari próbákat vasárnap délután tartották, de időnként hétköznap is próbáltak. Egy alkalommal meghívást kaptak a Bujanovics-kertbe egy nemzeti ünnepen, ahol egy rögtönzött pódiumon énekeltek. Meghívásra vagy tiszteletből temetésekre is elmentek. A régi tagok között volt Nagy Zsigmondné Pálfi Margit, Toroczkay Lajos, Kincses Sándor, Bezzeg Klára, Johann Mihály, Major Julianna, Nyíri Julianna, Oláh Eszter, Somogyi László, Szécsi Ferenc, Molnár Etelka, Gábor Jolán. (†özv. Csongrádi Imréné Kiss Margit, 80 éves, 2003. február) A Kórus története Az egyházközség második énekkara, a négyszólamú vegyeskar 1999 őszén alakult. Érmihályfalva római katolikus egyházközségében 1999 tavaszán indult be a kórusélet. A fiatal, képzett kántor, Bokor János rövid idő alatt egy igen szép számú, négyszólamú, színvonalas előadással bíró csoportot hozott össze. Az ő sikerükön felbuzdulva próbáltak a református gyülekezetben is lehetőleg kottaolvasó embereket keresni, hogy a háromszólamú Dalárda mellett egy közös érdeklődési körű, baráti kapcsolatokkal is rendelkező négyszólamú kórus

12

Református Érmellék
összeállításában jeleskedtek, például a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója alkalmából, a Millennium ünnepén, Március 15-én stb.

Az IKE-csoport rögtönzött próbája 1992-ben Az ifjúsági bibliaórák látogatottsága ezekben az esztendőkben folyamatosan igen magas volt. A kicsi gyülekezeti terem sokszor szűknek bizonyult, amikor péntek délutánonként begyűltek az ifjak. Sokan a Nagyváradon vagy Szatmáron tanuló fiatalok közül az állomástól hátizsákkal együtt előbb IKÉ-re mentek, ahol találkozhattak barátaikkal, és csak utána mentek haza. Ez a közösség mintegy tíz esztendőn keresztül meghatározta az ifjúsági bibliaórára járók életét. Nagy részük időközben egyetemet végzett, közülük többen lelkipásztorok, vallástanárok, nyelvszakos tanárok lettek, orvos is akad köztük.

Az IKE-csoport Micskén, 2000-ben Ugyancsak énekszolgálattal vettek részt az ifjak a volt IKE-tagok házasságkötésén. Éveken keresztül a lelkésszel együtt vasárnaponként jártak a kórházi istentiszteletekre, ahol zsoltárénekléssel és gitáros énekekkel szolgáltak a betegek között. A Micskén megrendezett VII. Érmelléki Ifjúsági Kórustalálkozóról a Duna Televízió felvételt készített, mely adásba is került. 2002 őszétől kezdődően beindult egy bővített énekkar az I. és II. éves konfirmándus csoportokból kikerült jó hangú, énekelni szerető fiatalokkal. Így többszólamú darabokkal is próbálkozhattak. Bízunk benne, hogy az éneklés szeretete még hosszú ideig összetartja őket. Adja Isten, hogy így legyen. [Forrás: Orosz Otília Valéria: Téged, óh Isten, dicsérünk. Kórusok az Érmelléki Református Egyházmegyében, Nagyvárad 2009]

ISSN 2068-5130

Ifjúsági kórustalálkozón 1995-ben, Szentjobbon 1995-től a zenei előadó kezdeményezésére az egyházmegyében beindult az ifjúsági kórustalálkozó. Eleinte évente öt-hat ifjúsági csoport vett részt ezeken az alkalmakon. Ettől kezdődően az érmihályfalvi ifjúsági énekkar minden évben részt vesz a kórustalálkozókon. Az iskolai programok mellett nem mindig sikerült folyamatosan próbálni az ifjakkal. Időközben a csoport összetétele teljesen megváltozott. Évente kerültek ki főiskolás vagy házasságra lépő fiatalok, de mindig újak léptek a helyükbe a konfirmált fiatalok közül. Az ifjúsági kórus minden fontosabb gyülekezeti alkalmon, ünnepélyen részt vett. Az elmúlt évek során számos felejthetetlen műsor

http://ermellek.ref.hu

Az Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeti lapja
Megjelenik havonta. Főszerkesztő: Kulcsár Árpád lelkipásztor. Szerkesztő bizottsági tagok: Illyés Tamás, Jakó Sándor Zsigmond, Mike Pál, Oroszi Kálmán, Rákosi Jenő lelkipásztorok. A szerkesztőség elérhetőségei: Postacím: 417570 Értarcsa nr. 251. Bihar megye. Tel: 0788-736190, Email: rujsag@yahoo.com. Nyomtatás: Europrint, Nagyvárad. Felelős vezető: Derzsi Ákos.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful