Egyházmegyei Presbiteri Konferencia

Egy év kihagyás után, újra megrendezésre került az Érmelléki Református Egyházmegyében 2013. március 2-án az Egyházmegyei Presbiteri Konferencia, mely eseménynek a Székelyhídi Református Egyházközség adott helyet. 2011.-ben Szentjobbon gyülekeztek az egyházmegye presbiterei, s bár akkor az érdektelenség kissé kedvünket szegte (akkor csupán 24 jelentkező volt), most reménnyel és bizalommal készültünk a konferencia megszervezésére. Örömmel láttuk, hogy szombat reggel megteltek a parkolók és a szép tavaszi időben vidám szívvel érkeztek a lelkészek, gondnokok, presbiterek. A konferencia kezdetén Rákosi Jenő esperes hirdette Isten igéjét a 4Mózes 11,1-17 versek alapján. A zúgolódó, panaszkodó, másokat hibáztató és kérdőre vonó élethelyzetben Isten nemcsak akkor, hanem most is megoldást kínál. A terheket, melyek egyéni és közösségi életünkben egyaránt megjelennek, EGYÜTT kell hordozzuk. Gyülekezeteink gondjai nemcsak a lelkészek vállát kell nyomják, hanem a gondnok, presbiter és minden Krisztus-követő vállát is. „A Szentlélek erejével dolgozzatok, imádkozzatok és építsétek a Krisztus Anyaszentegyházát külsőleg és belsőleg egyaránt!” – hangzott a prédikáció végén, s mindezért egy szívvel-lélekkel imádkozott az összegyűlt 140 presbiter. A megnyitó áhítat után Ványi Attila, az Érmelléki Presbiteri Szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd az elmúlt két esztendő eseményeiről, tevékenységéről számolt be. A Békésmegyei Presbiteri Szövetség nevében - mely az Érmelléki Presbiteri Szövetség testvértestülete - Dr. Illés Károly titkár mondott köszöntő beszédet. A köszöntések és beszámolók után egy színvonalas előadást hallgathattak meg az egybegyűltek az okkultizmusról, Veres Kovács Attila, Nagyvárad-Olaszi lelkipásztor előadásában. Az előadásban szó esett a babonáról, szellemidézésről, spiritizmusról, jövendőmondásról, mágiáról, varázslásról, az amulettről és a New Age mozgalomról. Nagyon hasznos és építő jellegű volt, hogy az okkultizmus minden megnyilvánulási formájánál elmondta az előadó, hogy mi a Szentírás véleménye minderről. Az előadást követően László Kálmán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke beszélt általánosságban a presbiteri szövetség feladatáról, és nagy reményét fejezte ki aziránt, hogy ez a szervezet az érmelléken is meg fog erősödni. A háromórás konferencia után finom ebéd várta a résztvevőket, melyért hálás szívvel mondunk köszönetet a székelyhídi asszonyoknak. Rákosi Jenő Esperes

2

Református Érmellék

A sok tag egysége lehetséges-e?
„Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekké itatattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: «Mivelhogy nem vagyok kéz, nem vagyok a test része», vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül:«Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része», vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek:«Nincs rád szükségem», vagy a fej a lábaknak: «Nincs rátok szükségem!» Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az a lacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így, ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai”

1Kor. 12,12-27 Sokszor tapasztaljuk egyházunkban a széthúzást, versengést, egyet nem értést. Ugyanaz volt a helyzet a korinthusi gyülekezetben is. Pál szomorúan hallja a hírt a korinthusi gyülekezet felől, hogy egyesek Péterhez tartozóknak vallják magukat, mások Pálhoz kötődnek, ezen kívül volt egy csoport, amely Apollóst tekinti lelki atyjának, a negyedik csoport pedig Krisztushoz kapcsolódik. Hogyan valósulhat meg Korintusban az egység, s lehetséges-e közöttünk egység? Ha lehetséges, kihez igazodjunk? Kinek a szava, kinek az akarata legyen a mértékadó? Isten arra mutat rá, hogy az egység nem zárja ki a sok tagot, és a sok tag nem zárja ki az egységet. A megértést segítve, az emberi test egységét állítja elénk. A test tagjai között teljes az összhang, amely csak akkor borul fel, ha valami betegség támadja meg a testet, és felborul az egészséges test egyensúlya. A test szervekből, végtagokból tevődik össze. Ezek a szervek és végtagok sok mindenben különböznek egymástól, nem egyformák, de így alkotják a testet. Ezt az egységet az egyházban nem mi emberek tudjuk elsősorban megvalósítani, hanem egyedül Istennek Szentlelke. Olvassuk az igében, hogy egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg és egy Lélekkel itattattunk meg. Isten Szentlelke által kapcsol minket Krisztushoz a mi Fejünkhöz és egymáshoz, a tagokhoz. Nagy kérdése az életünknek, hogy Isten Szentlelke munkálkodik bennünk, vagy pedig az Ördög. Ha az Ördög munkálkodik bennünk, nem tartozunk még Krisztus testéhez. Aki a Krisztus testéhez tartozik, azt az embert Ő újjászülte igéje és Szentlelke által és Neki

engedelmeskedik. Ha Krisztus testének a tagjai vagyunk, egyetértünk Vele, nem kényszerből, hanem örömmel követjük akaratát. A Szentlélek által teremtett egységnek az útjából eltűnnek az emberi korlátok, különbségek. A „zsidók és görögök“ kifejezés a Krisztus Egyházában a népi, nyelvi, nemzeti különbségek leomlását jelenti. Ezek megmaradnak, de nem adnak ellentétre okot. A korinthusi formában ma már nincsenek rabszolgák, akiknek nem voltak szinte semmi jogaik, pénzért vehették, adhatták őket mint bármilyen árut. Viszont ma is léteznek társadalmi különbségek, vannak szegények és gazdagok, munkaadók és munkavállalók. Krisztus nélkül érződnek, embertelenek is tudnak lenni ezek az ellentétek, viszont a mi Urunknak engedelmeskedve egymást tisztelve, szeretve és megbecsülve kell éljünk egymás mellett. Ezeken kívül is sok féle különbözőségeink vannak, amelyek a Krisztusban megmaradnak, de nem válnak ellentétek és szakadások forrásává. Isten egymás mellé, egymásért és egymás kiegészítésére teremtette őket. Nem mondja a láb, mivel nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való. Ez irracionális kijelentés lenne, ami nem is történik meg a valóságban. Az Isten akaratából vagyunk különbözők, vannak különböző lelki adottságaink, kegyelmi adományaink, amelyek nem ellentéteket, hanem egymás kiegészítését, Krisztus egyházának teljességét alkotják. Isten egyes tagokat úgynevezett szemnek teremtett az egyházban, akik képesek nagyobb érzékenységgel észrevenni a teendőket. Vannak olyanok, akik fülként a meghallás ajándékával áldattak meg. Mások lábhoz hasonlóan tudnak indulni, vagy kézként cselekedni és segíteni, ahol szükséges Urunknak engedelmeskedve. Sajnos olyan is előfordul túl sok a száj, a csak beszélő és okoskodó, de hiányzik a láb meg a kéz, akik indulni és cselekedni tudnak. A testben mindennek megvan a pontos rendeltetése és feladata. Isten tervében nincsen a csak „van” állapot. Istennek mindennel, mindenkivel terve, célja van. Ő nem mondja egy tagnak sem, hogy nincs rád szükségem, az Isten szemében mindenki értékes. Ő azt mondja, aki a maga csendességében jelentéktelennek, arra is nagy szükség van. Csak mi szoktunk Isten nélkül ilyet mondani, vagy érzékeltetni egymással, hogy nincs rád szükségem. Krisztus Egyházának a szótárából hiányzik ez a szó: nincs rád szükségem. Senki sem mondhatja, vagy gondolhatja magáról, hogy ő előbbvaló, másokról pedig alábbvalók lennének. Felismerjük-e az Egyházban, mint Krisztus testében láb, kéz, szem, vagy akár más tag voltunkat, és készek vagyunk Urunknak engedelmeskedni? Krisztusért és egymásért vannak a tagok. Ha szenved egy tag, vele szenvednek a tagok mind. Ez azt kellene jelentse, ha szenved valaki, a többiek vele együtt éreznek, s tudnak tenni valamit a szenvedés enyhítésére, indulnak a megsegítésére. Ha pedig dicsőségben részesül egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. A többiek nem irigykednek a mások

3
sikere láttán. Van-e ilyen örömünk? Ilyen a Krisztus Testének, Egyházának egysége. A mi közösségünké milyen egység? Krisztusban adjuk meg a választ! Ámen. Balla Sándor Gálospetri

2013. április
(Bogyoszló), Keresztúri Zsuzsa (Érsemjén) és Ludász Sándor-Levente (Micske), III. helyezést értek el: Adorján Debóra (Margitta) Tripó Abigél (Micske) és Tripó Debóra (Micske). Dicséretben részesültek: Lukács Evódia (Érszőlős), Kelemen Lilla (Érmihályfalva), Oláh Karola (Micske), Darabont Réka és Horváth Renáta (Margitta). A sikerekhez gratulálunk és további Istentől megáldott munkát kívánunk minden versenyzőnek és felkészítő tanárnak egyaránt! Bordás Mária, Szervező

Körzeti vallásolimpiász Margittán
„Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” (Mt 10, 32) ígérte Jézus és az ebben való hitben gyűltünk össze február 16-án, Margittán, a körzeti vallásolimpiász alkalmából. Tizenkét településről (Érszőlős, Érmihályfalva, Érsemjén, Értarcsa, Gálospetri, Hegyközszentmiklós, Köbölkút, Margitta, Micske, Szalacs, Szalárd, Tóti), érkeztek V-VIII osztályos diákok, felkészítő tanáraikkal, kísérőkkel a megmérettetésre. Ebben az évben már V. alkalommal zajlott a vallásolimpiász körzeti szakasza Margittán. A tavalyi évhez hasonlóan, az idén is a Horváth János Elméleti Líceum adott otthont a rendezvénynek. Versenyzők és felkészítő tanárok első útja, rövid áhítatra, a templomba vezetett. A házigazda lelkipásztor, Kovács Gyula a Zsoltárok könyvének 62 fejezetének 6-9 versének alapján tartott igehirdetését követően mindnyájan átvonultunk az iskolába, ahol hamarosan minden diák kézbe vehette a vallásolimpiász tételeit, amelyek alapján számot adhattak vallásos ismereteikről, bizonyságot tehettek hitbeli jártasságukról. Munkájuk nyomán sok szép dolgozat és vallástétel született. Minden korosztályból 7-7 tanuló jutott tovább a március 2-án Nagyváradon tartott megyei vallásolimpiászra. V. osztályos továbbjutók voltak: Haraga BíborkaErzsébet (Micske), Gáspár Gréta és Tarpai Brigitta (Bogyoszló) Béres Vivien-Adrienn (Hegyközszentmiklós), Adorján Debóra (Margitta), Lukács Evódia és Illyés Tamás (Érszőlős). A VI. osztályosok közül jutott tovább: Tripó Abigél és Oláh Karola (Micske), Kelemen Lilla (Érmihályfalva), Kiss Imre és Pető Petra (Margitta), Péter Ákos (Érszőlős) és Gugulya Emőke (Gálospetri). A VII.-es korosztály továbbjutói: Kovács Dávid Sándor és Ludász Sándor-Levente (Micske), Darabont Réka és Horváth Renáta (Margitta), Nagy Henrietta (Értarcsa), Fülöp Adrienn és Kelemen Erna (Érmihályfalva). VIII.osztályos továbbjutók: Borsi Réka, Balaskó Anett és Balogh Péter (Margitta), Nagy Bettina-Tünde és Keresztúri Zsuzsa (Érsemjén), Tripó Debóra (Micske) és Szántó Amarilisz (Érszalacs). A megyei szakaszra az előző évekhez hasonlóan a Lórántffy Zsuzsanna Református Líceumban került sor. Érmelléki tanulóink szép eredményeket értek el ezen a megmérettetésen is. Megyei I. helyezést ért el: Haraga Bíborka-Erzsébet(Micske) és Borsi Réka (Margitta), II. helyezettek lettek: Gáspár Gréta

Imahét Asszonyvásárán

Nt. Rákosi Jenő esperes Asszonyvásárán Isten kegyelméből megtarthattuk ebben az évben is az Imaheti alkalmakat. Igaz, különösen a második felében visszatért a telet idéző időjárás, de ez nem nagyon befolyásolta azokat, akik esténként örömmel jöttek el az újabb és újabb alkalmakra. Így visszatekintve is hálás szívvel mondunk köszönetet Istennek, amiért estéről estére kirendelte az igének hirdetőit. Így szeretnénk megköszönni az Ige szolgálatát Simon Szabó István, Bara László lelkipásztoroknak, Mihály Balázs katolikus plébánosnak, Balla Frigyes baptista prédikátornak, Rákosi Jenő érmelléki esperes úrnak, Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztornak. Köszönet azoknak a gyermekeknek is, akik estéről estére szavalataikkal járultak hozzá az estékhez. Ugyanakkor köszönet gyülekezetünk azon tagjainak, akik segítettek a vendégeink ellátásában. Székely István Asszonyvására

4

Református Érmellék

Aranyosfő „meghódítása”
Február 16-án, szombaton, egy csodálatos kiránduláson vehettünk részt! Reggel fél nyolckor kicsit álmosan bár, de mindenki útra kész volt. Mindannyian izgatottan vártuk az elindulást. Mikor mindenki megérkezett felszálltunk a kisbuszra és Rákosi Jenő esperes úr imádságban kérte, hogy a kiránduláson Isten áldása legyen velünk. A buszon jó hangulat volt: énekszóval és gitár-kísérettel dicsértük az Urat. Mikor megérkeztünk, felvettük meleg ruháinkat és elindultunk meghódítani Aranyosfő (Arieseni) dombjait.

Gyökössy Endre

Amikor erősen fújt a Lélek
Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv magyarázata

A tudatlanság ideje lejárt
ApCsel 17,16-34 Első hallásra talán fel sem tudjuk fogni, át sem tudjuk gondolni, mit jelent ez a két néz együtt: Pál és Athén! Talán szürke és banális, ha azt mondom: két világ! A keresztyénség és a görögség. Vagy: kelet és nyugat. Hit és filozófia. Pogány istenek és Isten. Elmúló világ és az új… Ennyi címet adhatnék annak, hogy Pál Athénban járt. Ha komolyan belegondolunk abba a korba, szinte magától adódik a kérdés: honnan volt bátorsága Pálnak Athénba menni? Hogyan mert elmenni a filozófusok városába ez a sátorponyvakészítő, kicsit bőrszagú, beteg testű apostol? Hogy meri betenni a lábát a világ legszebb, legragyogóbb, fehér márványban, drágaságokban dúskáló gyönyörű városába az, akinek vaksi a szeme a fekete jeruzsálemi kövektől, komor épületektől? Oda, ahol több a templom, mint a ház – ahogy Plutharchos mondja - és több az isten, mint az ember!? (A görög isteneknek csak a névsora négy teljes kötetet tesz ki!) Szinte szorongva kérdezzük, hogyan mer ebben a városban egy keresztre feszített emberről beszélni? Azon a földön, amelyet valóságos és mondai hősök alakjai népesítenek be, embereké és isteneké vegyesen, hogy mer szólni megváltásról, legyőzött, keresztre feszített Isten Fiáról? Ahol ez a szó megszületett: politika, hogyan mer beszélni az Igazságról? Ahol olyan igazsághirdető bölcsek éltek, mint Thalész, Szókratész, Platón, Arisztotelész, azt meri mondani:”én hozom az egyedüli igazságot?” Hogyan mer egyáltalában beszélni olyan földön, amelyik megtanította a világot gondolkodni? Ahol szent ez a szó: filozófia. Szinte szorongva gondolunk arra, hogy Pál itt szól egy emberről, akiről azt mondja Ézsaiás: „Nem volt neki szép alapja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt.” (Ézs 53,2-3). Erről beszél Pál olyan földön, ahol az a jó, ami szép! Ez volt a görög alapgondolat, a kalokagathia gondolata: az a jó, ami szép. Ami csúnya, az nem lehet jó. Egy megköpdösött, megzúzott, töviskoronás, vérző arc – hát lehet ez szép? S ha nem szép, lehet jó? Amikor a hajósok Athén közelébe érnek, eláll a lélegzetük, mert már a tengerről feltűnik a Parthenon, a maga kilencvennyolc hibátlan, gyönyörű oszlopával. Mindegyik oszlop ötven méter magas, elefántcsonttal és arannyal kiverve! Tíz-húsz kilométerről már vakít a hófehér márvány és elefántcsont, s csillog Pallasz Athéné tizenkét méter magas ragyogó szépségű aranyszobra…Ide igyekszik Pál, ahol minden kis kockakő egy-egy műremek, ahol ilyen szavak

Szánkókat béreltünk és kezdetét vette az önfeledt szórakozás. Voltak közöttünk, akik jobban tudták irányítani a szánkót és volt, aki kevésbé. Volt pár borulás, ütközés, kicsúszás, de ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat. Késő délután leraktuk szánkóinkat, száraz ruhát vettünk magunkra és elindultunk hazafele. A kirándulásunkon érezhető volt Isten jelenléte. Jó hatással volt maroknyi csapatunkra ez a kirándulás, mert jobban összekovácsolt bennünket. Hazafele mindenki nagyon fáradt volt, de a jókedvünk nem hagyott el bennünket. Este nyolc óra körül érkeztünk meg Székelyhídra, és boldogan indult mindenki hazafelé. Ezért a napért is hálát adunk Istennek és köszönjük Rákosi Jenő esperes úrnak, hogy megszervezte a kirándulást és, hogy velünk együtt tudott szórakozni. Darabont Csenge- Éva, székelyhídi IKE-tag   Aki el akar érni valamit, annak a célra kell szegezne a tekintetét, nem az akadályokra. Aki még sohasem imádkozott több derűért, jobb humorérzékért - tegye meg! Aki túl gyakran "szeret", egyszer sem szeret. Idézetek Gyökössy Endre műveiből.

5
születnek, mint epos (vers) musicé (zene). Itt akar ez a dadogó, arámul beszélő, a görögöt talán tördelő, kicserzett kezű, sátorponyva-készítő iparos Jézusról beszélni!? Bennem újra és újra felmerül: hogyan merte? Járt nálam egy asszony, akinek nagyon kevés iskolája van. Elmondta, hogy kiknek írt már levelet Jézus Krisztusról: főszerkesztőknek, magyar gondolkodóknak, filozófusoknak. Amikor sorolta a neveket, megállt bennem a lélegzet. Ha nem ismertem volna Pál apostol athéni beszédét, akkor talán azt mondom neki: Ugyan, asszonyom, mégis, hogy gondolja?… De mert ismerem, azt gondoltam: Ez a kicsi asszony az ő kis körében ugyanazt csinálja, mint Pál nagyban! Azért meri tenni, mert küldetése van, s mert lát! Túllát a dolgokon. Majd elolvastam néhány levelét és még jobban megrendültem, mert éreztem: nem egyedül írta. Ettől az egyszerű asszonytól ennyi bölcsesség nem telik! Vele volt Bölcsesség Lelke, erősen fújt a Lélek szele. Nem véletlen, hogy Pál északról, a híres temető, Keramikosz felől érkezik Athénbe. Innen már nincs messze az agora, a főtér. Ám Pál hiába hagyja maga mögött a temető sírköveit – mégis temetőben jár, ugyanis Athén halódik. Már két emberöltő óta a rómaiak provinciája, alig több mint egyetemi város. Athén szinte csak önmaga múzeuma, így is mondhatnám: mauzóleuma. Ha valamelyik gyönyörű oszlopról lehull egy díszítés, már nincs, aki újra faragja, és nem is zavar senkit a pusztulás. Filozófusaik már csak alkalmi bölcselők. Mindent állítanak, és ha megfizetik, az ellenkezőjét is készséggel bizonyítják. Minden igaz – az ellenkezője is. Már csak játék a filozófia, szellemi játék. Akkor már nincs tévé, nincs rádió, hát kimennek az agorára, a piacra és beszélgetnek, filozofálnak, de ez már csak szórakozás. Valahogy úgy viszonyulnak a régi nagy filozófusokhoz, mint amikor egy-két parodista ügyesen utánozza a nagy színészeket a tévében. Nevetünk rajta, de nem vesszük komolyan. Hát a görögök is már csak mímelik a komoly bölcseletet, és Pál ezt jól tudja. Mert ő küldetésben van és lát! Mögé lát a szomorú szemű isteneknek. És látja egy valamikor csodálatos kultúra haldoklását vagy halálát. Ahogy sétálgat, felfedezi az „Ismeretlen Isten” szobrát is. Ebben a hanyatló korszakban a görögök már bármiben készek voltak hinni, hogy megpróbálják bebiztosítani magukat. Emeljünk egy ilyen oltárt is, hátha van még egy isten, akit mi nem ismerünk!… Pál egész ottlétét, megmozdulását, igehirdetését, össze lehetne foglalni pár szóban, amit egyszer a Mester mondott: „Lázár, jöjj ki!” mert már szaga volt. Pált megcsapja a romló kultúra bomlásának kellemetlen lehelete. S tulajdonképpen ez lengi át az igehirdetését: „Lázár, jöjj ki!”. Az első napokban Athénben is a zsinagógába megy. Ez a zsinagóga az egyetlen, ahol a zsidók nem üldözik Pált, hiszen a műveltség fellegvárában ilyet nem illik. Athén szabadelvű város, és még a zsidók is átvették az athéniak liberális magatartását. A zsidók

2013. április
felvették már a görögök tógáját, nyelvét, magatartását, és átvették a hanyatló Athén „hozzáállását” is. Meghallgatják Pált. Nagyon érdekes, a görög szövegben nem az áll, hogy prédikál nekik, hanem: dialógust folytat, cseveg velük a zsinagógában. Okosan beszélgetnek. Az athéni zsidót nem hatotta meg az, amit Pál hozott! Nem is olvasunk üldözésről, se igenlésről, helyeslésről. Meghallgatták, hazamentek, megtartották a szombatot, és el is felejtették. Mit tesz akkor Pál? Odamegy, ahol az emberek jönnek-mennek. Kimegy a piacra, az agorára. Az Areopágosz nevének jelentése: Árész dombja, és valóban egy kis sziklás magaslat volt az Akropolisz nyugati oldalán. Itt székelt az athéni tanács, amelynek feladata volt őrködni a filozófia, a retorika és egyéb tudományok felett. Pál tehát e testület előtt fejti ki tanítását. Az akkori filozófusok az Areopágosz hatalmas kőszékéről „prédikáltak”, azaz inkább dialógust folytattak, mert fel lehetett kiabálni nekik. Vitatkoztak, beszéltek. Ez a szikla-szószék ma is áll, és rajta bronzba vésve olvasható Pál híres beszéde, amit onnan mondott el a sztoikus és epikureus filozófusoknak. A szkeptikus hallgatóság hol bólogatott, hol csodálkozott. Az egyik még oda is szólt a másiknak: Mit akar itt ez a fecsegő? (Eredeti szövegben permologos = csipegető). Mit akar mondani ez a csácsogó kismadár nekünk, komoly athéni filozófusoknak? Verébnek nézték a sast – a verebek. Hol lesznek már ők, amikor a sas beszéde kétezer év múlva is töretlenül szárnyal, földrészeken át, és a világ minden nyelvén mondják és olvassák a Bibliából azt, ami számukra nem volt több éretlen gagyogásnál?… A beszédnek nyilván csak a vázlatát jegyezték le a Bibliába, de ebből is megtudjuk a lényeget. Pál valami egészen fantasztikus, mélyen bölcs, hallatlan lélektani ismerettel kezdi a beszédet: „Athéni férfiak…” Valahol olvastam, hogy a világ egyik leghíresebb szónoka Rómában minden beszédét így kezdte: Rómaiak! Ilyet csak Rómában lehet mondani, más városnevekkel kicsit furcsán hangzana. De az jól hangzik, hogy „Rómaiak!” Ennél csak egy magasztosabban hangzó van: Athéniek! Érti a szíveket Pál, tudja, hogyan kell Athénben elkezdeni egy beszédet. Aztán finoman, ügyesen, captatio benevolentiae = a jóakarat megnyerésének lendületével azt mondja: „Minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: az ismeretlen istennek. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek”. Zseniális! Ismeretlen isten? Nohát és most megmondom nektek a nevét! Akiről ti azt mondjátok, hogy ismeretlen, én arról beszélek! Isten Lelke működött ebben a kis sátorponyvaszövőben, tehát zseni volt, mert Isten Lelke adja a lángészt! Beszél a Teremtőről, az Úrról, az ítélő Bíróról. Még egy görög filozófust is belesző: „ahogy a ti költőtők mondja”. Milyen művelt ez a Pál: idéz egy görög írót, Aratoszt (Kr.e. 240). „A ti írótok beszél erről az istenről”.

6
Bólogatnak az epikureusok és filozófusok: hát ez igen, olvasott ember! Aztán valami különös fordulatot vesz a beszéd: ti görögök, ti mindig alulról felfelé akartátok megragadni Istent. Hol a szépséggel, hol a művészettel, hol az eszetekkel, hol a filozófiával, hol valami fantasztikus és nagyszerű agytornával. Majdnem azt mondja: ez szép volt, de ez nem megy! Nincs az a szépség-létra, nincs az az észtorna, nincs az az emberi erőlködés, amivel Istent el lehetne érni! De Isten megkönyörült és az Ő Fiát emberi testben adta nekünk… úgy hívják, hogy Jézus Krisztus. Az Ismeretlen Istent, akiről nektek beszélek, úgy hívták: Jézus Krisztus. Szenvedett, meghalt és feltámadott. Amikor odaért, hogy feltámadott, ezt már nem bírták elviselni. Ettől „kiborulnak”, és egyesek azt mondják: Na, hagyjuk!… A hátsó sorok már kezdenek szedelőzködni, de egy-két kulturált görög udvariasan odaszól: - Köszönjük Pál, majd később még meghallgatunk téged! – és hazamennek. Nincs kövezés, nincs üldözés – ez a világ kultúrcentruma. Egyesek szó nélkül távoznak ekkora badarság hallatán, hogy valaki feltámadt. Másoknak pedig még semmitmondó, udvariaskodó szavakra is futja, hiszen görögök: „Meghallgatunk még” – mintha csak azt mondanák: A soha viszont nem látásra!… Nem is sejtik, milyen igazat mondanak! Nem tudják, hogy Pál beszédeit épp az ő nyelvükön vetik papírra. A Bibliát görögül írták le, és görög nyelven mondják el és olvassák el kétezer év múlva is! Azt mondták: „majd még meghallgatunk téged” – és görögországi templomokban szüntelen hallgatják Pál leveleit. Egy levelet nem hallgathatnak meg, egyetlenegyet! Pál levelét az athéniekhez – mert ilyet nem írt. Az athénieknek nem írt, mert abban a városban lenézték a bőrkötényes iparos-apostolt. Szalonikiben ma is olvassák a Thesszalonikai levelet. (Thesszalonika a mai Szaloniki). És Korintusban is olvassák a korinthusi levelet. Ha én Korintusban lennék ma görög keleti lelkész, csak meghatva, megrendülve és könnyes szemmel tudnám olvasni azt a levelet, amit az én városomnak írt egyszer Pál apostol. Ebből maradtak ki a görög athéniek! Az epikureusok és sztoikusok szétoszlanak, hazamennek, és elfelejtik Pál tanítását. A sztoikusok az embert tartották istennek: mi vagyunk az isten – mondták. Jól élj, szépen beszélj, filozofálj – ez volt számukra a lényeg. Jézus? Egy istennel több – mit számít az? Komolyan venni semmit nem kell, addig áll a világ, míg te élsz. Meghalsz – a világ se érdekes többé. Amíg élsz, élj jól, élj vidáman, semmit ne végy a szívedre, derűs nyugalommal szemlélődj! – És sztoikusok ma is vannak szép számmal… Az epikureusok pedig az élet elegáns élvezését hirdették. Meghamisítva a névadó mester tanait, aki a szellem csiszolása és az erény gyakorlása által vélte elérni az élet élvezetét, azok, akiket epikureusoknak nevezzük, a gyönyörökben, érzéki örömökben találták ezt meg. Epikurosz tanítása és Pál

Református Érmellék
athéni látogatása között háromszáz év telt el; mi sem természetesebb, minthogy tanait elferdítették, testükhöz szabták az utódok. Azt mondták, nem fontos, hogy miről beszél ez a Pál, az a fő, hogy szépen mondja, és mi élvezzük a beszédét! Szép, csiszolt mondatai legyenek. Jézusról beszél? Csak szépen beszéljen róla! – Az az igaz, ami szép, ami jólesik, ami nekem örömöt okoz. Milyen örök az ember! Élnek a sztoikusok, élnek az epikureusok! De milyen jó, hogy az Ige is igaz és örök. Epikureusok, sztoikusoknak, filozófusoknak kemény beszéd volt ilyet mondani: „A tudatlanság időszakait elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg”. Görögöknek, tudósoknak Pál azt mondta, hogy mindazt, amit eddig csináltatok, elnézte Isten – de most térjetek meg! – Nem csoda, hogy szétoszlottak, s nem alakult Athénben gyülekezet. Kedves athéni gyülekezet! Itt vagyunk mi a sztoánkkal, bölcseletünkkel, meg az epikureusi tudat alatti gondolatainkkal, a művészet, a szép iránti rajongásunkkal, a jó ételek élvezésével, testi vágyainkkal – és ma is ugyanazt halljuk, amit akkor ti! Jézus nevét, aki nem hős – sokkal több annál: Megváltó! Isten egyszülött Fia!Athéni férfiak, athéni nők! Ő, én sztoikus szívem, ó, én epikureus testem – mit használ a szépség, a gyönyör, az önmagáért elmondott szép gondolatok, a csengő-bongó frázisok? Mit használnak, ha Jézus Krisztus nem könyörül rajtam!? Nem Platón, nem Arisztotelész! Tisztelem őket, nagyok voltak – de megváltani, vigasztalni, erőt adni, halásos ágyam mellett megállni nem fog se Platón, se Arisztotelész, se Epikurosz! Csak a véres arcú, töviskoronás Megváltó: Jézus Krisztus. Nem az a lényeg, hogy már sejtünk valamit, mi is történhetett Athénben. Hanem hogy lejárt az idő, egyre inkább lejáróban van, és nem lehet húznihalasztani már a megtérésemet, mert azt mondja Pál: „a tudatlanság ideje lejárt”. És én már nem mondhatom, hogy Uram, én nem tudtam! Már régen tudom, hogy ki Jézus, a Krisztus! Én Uram és én Jézusom, irgalmazz és könyörülj rajtam!
(következő lapszámunkban folytatjuk)

100 éve született Gyökössy Endre
Lapunk hűséges olvasói hónapról hónapra folytatásokban olvashatják az Apostolok Cselekedeteinek magyarázatát. Még a legelső szerkesztőbizottsági megbeszélésén dőlt el, valamikor 2010 márciusában, hogy az induló lapba egy bibliai könyv folyatólagos magyarázatát is közölni szeretnénk, lehetőleg olyan magyarázótól, aki alapos biblicitással, hitvallásainkhoz teljesen hűségesen, de mégis modern formában, a társadalomtudományok kutatásait is figyelembe véve értelmezi, és közérthető formában érteti meg az ige üzenetét. Így esett a

7
választásunk Dr. Gyökössy Endre lelkészpszichológus művére. Személye kevésbé ismert, ezért születésének századik évfordulóján rá emlékezünk, Isten üreg bolytárára, vagy, ahogy ő nevezte magát: Bandi bácsira.

2013. április
lehet beszélni, írni a keresztény élet minden területéről. Másodszor, Bandi bácsi – Jézushoz hasonlóan – soha nem a bűnöst ostorozta, hanem éppen ellenkezőleg, az Istentől elrugaszkodott ember gyötrődései iránti érzékenységéről tett tanúbizonyságot. 1997. november 20-án költözött el az örökkévalóságba. Magyar nyelvterületen ő volt az első, aki a lélektan felismeréseit, a pszichoterápia módszereit lelkigondozói munkájában közvetlenül hasznosította. Célja az volt, hogy Isten igéjét vigye közel az emberekhez, gyógyítóan közel. Talán semmi sem szőtte át Bandi bácsi szolgálatát annyira, mint az a „felfedezése”, hogy Jézus volt az egyetlen valláslapító, aki az AGAPÉ szeretetet hozta és gyakorolta a világban. Ez az a szeretet, ami hétköznapi nyelven nem jelent mást, mint, hogy. „Akkor is szeretlek, ha te nem szeretsz engem”! Hogy ezt az elvet mennyire magáévá tette Bandi bácsi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kol 3,13. alapján felállított hitvallása: „Szenvedjétek el egymást szeretetben” - Ez az én alapigém. Lényem és szolgálatom alapdallama ez az ige. Tulajdonképpen ezt kellene ráírni a síromra, ha egyszer meghalok. Mert a Szeretet és a Szenvedés ebben az igében összekerült. Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud igazán szenvedni, aki szeret. Jézusról beszéljek? A keresztjéről? Olyan nagyon szenvedett - mert olyan nagyon szeretett! Életét adta érettünk a kereszten. Maradjunk annál, hogy az Ő követője, a Homo Christianus csak azt az életet követheti, amelyet Gazdája bemutatott. Forrás: www.gyokossy.hu; www.parokia.hu.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. (Jn 14,6). Bandi bácsi egész életét annak szentelte, hogy ezt az utat, megmutassa másoknak is. Budapest-Rákospalotán született 1913. február 17-én. Édesapja, id. Gyökössy András, jogász volt. Elemi iskoláit Újpesten végezte, majd ugyanott a „Könyves Kálmán” gimnázium hallgatója lett. Érettségi után Nagykőrösön tanítói oklevelet szerzett. A budapesti Református Teológia elvégzés után 1939-ben szentelték lelkésszé és a Kálvin téri református templomban kezdte meg szolgálatát. Két doktorátusa is volt, egy bölcsészeti és egy pszicho-pedagógiai. A baseli (Svájc) egyetemen Karl Barth és Emil Brunner neves professzorok mellett többek között egyházjogot és pasztorál-pszichológiát is tanult. Mivel mindig is az volt a véleménye, hogy a lelkész ne csak prédikáljon, hanem lelkileg is közelítse meg az embert, ezért később a gyakorlati teológia kutató professzora is lett. 1941-ben házasodott meg Baselben. Házasságukból öt gyerekük született. Több évtizedes munkásságát, gyakorlatilag lehetetlen összegezni. Szolgálatának legfőbb ismérve, lehajolni az elveszett emberhez, nem csak a szószékről beszélni hozzá. Külön tanulmányt lehetne írni irodalmi teljesítményéről. Hihetetlen egyszerűséggel ír, még a legbonyolultabb teológiai kérdésekről is. Írói munkáságának, két fontos tulajdonságát emelhetnénk ki. Először is, minden írása azt bizonyítja, hogy igenis

Új gyülekezeti ház Szalacson
Krisztus egyházában mindennek azért kell történnie, hogy az Isten evangéliuma minél több emberi szívhez eljusson. Küldetésünk, hogy megismertessük Isten szeretetét a környezetünkben élő emberekkel, és arra hívjuk őket, hogy közösségünkben éljék meg az Úrral való kapcsolatukat. Ezért van templom, istentisztelet, vallásóra, gyülekezeti kirándulás, és még annyi minden, amiből összeáll az, amit gyülekezeti életnek nevezünk. A gyülekezeti életnek, munkának sokféle vetülete létezik, de mindenkor két kategóriáját szoktuk emlegetni igyekezeteinknek: építkezni lelkiekben és építkezni a szó legszorosabb értelmében, azaz vakolókanállal, vízmértékkel. A Szalacsi Református

8
Gyülekezet életéből pillanatfelvételként kiragadva, most mindenekelőtt, ez utóbbiról, a kevésbé magasztosnak mondott, munkáról szeretnék írni. Előrebocsátva, hogy a gyülekezeti élet eme két „építőterületét” aligha lehet elválasztani és elképzelni egymás nélkül, hisz ahol egy közösség lelkiekben, egymásra találásban épül, ott nem maradhat el az anyagi építkezés, és fordítva: ha ingatlanok építéséért és szépítéséért vállalunk közösen áldozatokat, számtalanszor megtapasztaljuk Isten áldását. Isten csodálatos ajándéka, hogy a közös tervezés, együtt gondolkodás, töprengés, a vállvetve végzett munka lelkiekben is épít, közösség-tudatot erősít.

Református Érmellék
természetesen az épület beosztásának megváltoztatásával, ugyanis egy nagyobb rendezvénytermet szerettünk volna a meglévő három kisebb helyett. Árajánlatokat kértünk, szakemberekkel beszélgettünk, s kiderült a véleményezések, számítgatások során, hogy egy új épület csak tizenöt százalékkal kerülne többe, mint a meglévő átalakítása, felújítása. Nagyon elgondolkodtatott bennünket ez az érdekes felismerés, s közben örömmel értesültünk arról, hogy akkora pályázati pénzekkel gazdálkodhatunk a helyi önkormányzat és a Megyei Tanács jóvoltából, mint soha az előtt. Osztottunk, szoroztunk, kivitelezőkkel tárgyaltunk, s kiderült, hogy anyagi tartalékainkkal együtt több mint hetven százalékát ki tudnánk gazdálkodni a szükséges összegnek. Mindezeket az Úr jeleinek érezve, a presbitérium nagy hittel, bölcsességgel, úgy döntött: új gyülekezeti ház építésébe kezdünk! Amint mondották: szegényebbek vagyunk annál, hogy hatalmas összeget költsünk egy alap nélküli épületre, melynek egy része vert-fal, a másik pedig salétromos tégla. Na így kezdett építkezni a Szalacsi Református Gyülekezet! 2012 júniusának végén, három nap alatt, nagy összefogással lebontottuk a régit, s július elején el kezdték ásni az új épület alapját, melyben a konyha, raktárhelységek, illemhelyek, zuhanyzó mellett egy 180 négyzetméteres nagy rendezvénytermet is sikerült kialakítani. Gyülekezeti ház, de azzal a céllal terveztük, építjük, hogy bármilyen rendezvénynek otthona lehessen, a szalacsi emberek hasznára, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Terveink szerint háromszáz személyre elegendő asztal, ülőalkalmatosság, étkészlet áll majd itt bárki rendelkezésére.

A régi gyülekezeti ház, a bontás kezdetén Történetünk ott kezdődik, hogy a 2011-esztendő évzáró presbiteri gyűlésén, a jelenlévők az egyházközség rövidtávú céljai között az addigra már használhatóvá vált ravatalozó külső munkálatainak befejezését, valamint az egykori „Nádas iskola” felújításának megkezdését fogalmazták meg. A fent nevezett egykori református iskolai épületet természetesen anno államosították, s az elmúlt rendszerben napközi üzemelt benne, ezért nagyon sokan napjainkban is így emlegetik. Ezt peres úton, lelakott állapotban visszakapta az egyházközség, s kisebb javítgatások mellet nőszövetségi házként funkcionált. Szeretetvendégségeknek, halotti toroknak, keresztelői, konfirmációi ebédeknek, s egyéb, kisebb családi rendezvényeknek adott otthont. Kisebb léptékű rendezvényeknek, hiszen beosztása nem tette alkalmassá, hogy lakodalmak helyszínéül szolgálhasson. Beázásokkal, vakolat- és falrészomlásokkal szüntelen harcolva a nőszövetség vigyázó kezeinek, na meg kuporgatott nőszövetségi filléreknek köszönhetően üzemképes állapotban maradt. Azt azonban mindenki látta, hogy az épület komolyabb ráfordítás nélkül hamarosan megadja magát, s addig is, bármilyen egyházi rendezvény esetén csak orcánk pirulásával invitálhatjuk ilyen állapotú építménybe vendégeinket. A tavalyi esztendő elején mindannyian csak a felújítási munkálatok elkezdéséről álmodoztunk,

Építkezés közben Olyan könnyedén hangzik: új gyülekezeti házat építettünk. Viszont, hogy mennyi töprengés, tervezgetés, pályázat és legfőképp imádság és hit kellett a meginduláshoz, s mennyi segítségre, adományra, közmunkára, jó ötletre, sőt kölcsönre volt szükség az építkezés során, azt nehéz lenne elbeszélni.

9
(Gyülekezetünk egyik tagja a saját pénzéből húszezer új lejt kölcsönzött az egyházközségnek, hogy ősszel ne álljanak le a munkálatok) Csoda volt a mi szemeink előtt, ahogy hetek alatt kinőtt a földből egy 260 négyzetméteres épület. Soli Deo Gloria. Egyedül Istené a dicsőség!

2013. április
(A javakkal való visszaélés.) Ha pedig az egyház javait az idők gonoszsága miatt és egyeseknek vakmerősége, tudatlansága vagy kapzsisága miatt eredeti rendeltetésükkel ellenkező módon használnánk fel, akkor kegyes és bölcs férfiak adják vissza azokat szent rendeltetésüknek. Mert nem szabad szemet hunyni e szerfölött szentségtörő visszaéléssel szemben. Tanítjuk tehát, hogy a megromlott iskolákat és kollégiumokat tanban, istentiszteleti formában és erkölcsökben meg kell reformálni és a szegények segélyezését kegyesen, lelkiismeretesen és bölcsen el kell rendezni. XXIX. fejezet. A nőtlenség, a házasság és a háztartás (A nőtlenek.) Azok, akik Istentől a nőtlenség kegyelmi ajándékát megkapták, úgyhogy teljes szívvel-lélekkel tiszták, és önmegtartóztatók tudnak lenni, és nem égnek fölöttébb gerjedelmeik tüzében, szolgáljanak abban az elhívatásban az Úrnak, amíg úgy érzik, hogy megvan bennük az az isteni ajándék, és ne tartsák magukat különbnek másoknál, hanem szolgáljanak buzgón az Úrnak egyszerűségben és alázatosságban (1Kor 7, 7). Az ilyenek alkalmasabbak az isteni dolgokkal való foglalkozásra, mint azok, akiket családi ügyeik is lekötnek. Hogyha azonban Isten meg találja vonni tőlük ezt az ajándékot és tartós gerjedelmet éreznek magukban, emlékezzenek az apostol szavára: Jobb házasságban élni, mint égni. (A házasság.) A házasságot ugyanis (amely a kicsapongásnak orvossága, sőt az önmegtartóztatásnak egyik formája) maga az Úr Isten szerezte, bőségesen meg is áldotta és azt akarta, hogy a férfi és nő elválhatatlanul ragaszkodjék egymáshoz és a legnagyobb szeretetben és egyetértésben éljenek együtt (Mt 19, 4 skk). Ezért mondja az apostol: Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtlen házaságy (Zsid 13, 4). Továbbá: Ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik (1Kor 7, 28). – (Szekták.) Elítéljük tehát a többnejűséget és azokat, akik tiltják a másodszor való házasodást. (Hogyan kell házasságot kötni.) Tanítjuk, hogy a házasságokat törvény szerint az Isten félelmében kell kötni és nem a törvények ellenére, melyek kizárnak a házasságból némely rokonsági fokozatokat, hogy megakadályozzák a vérfertőzést. Köttessenek a házasságok a szülők vagy a szülők helyetteseinek a beleegyezésével és főként avégre, amire az Úr rendelte a házasságot. Végtére éljenek a házastársak szentül, a legnagyobb hitvesi hűséggel, istenfélelemmel, szeretettel valamint tisztasággal a házasságban. Kerüljék tehát a civódásokat, ellenkezéseket, bujaságot és házasságtörést. (Házassági ítélőszék.) Fel kell állítani az egyházban törvényes bíróságokat istenfélő bírákkal, akik őrködjenek a házasságok felett és minden szemérmetlenséget és erkölcstelenséget zabolázzanak meg és előttük folyjanak a házassági perek.

Az új gyülekezeti ház, majdnem készen Ha az Úr is úgy akarja, mire az olvasóhoz eljut ez az írás, már használható állapotban lesz, s abban is bízunk, hogy a tavasz folyamán a külső munkálatok is befejeződnek. Reméljük, hogy a Református Érmellék minden kedves olvasója a közeljövőben, személyesen veheti szemügyre hitünk és fáradozásaink gyümölcsét majdani egyházmegyei rendezvényeinken. Szabó Zsolt református lelkész

A II. Helvét Hitvallás
XXVIII. fejezet. Az egyházi javak (Az egyház javai és helyes használatuk.) Krisztus egyházának a vagyona a fejedelmek bőkezűségéből és a hívők adakozásából ered, akik anyagi eszközeiket az egyháznak ajándékozták. Mert szüksége van az egyháznak anyagi eszközökre és voltak is ősidőktől fogva anyagi eszközei, saját szükségleteinek fedezésére. Az egyház javainak helyes felhasználása egykor és most a következő: fenntartani a tanítást az iskolákban és a szent gyülekezetekben az egész istentisztelettel, szertartásokkal és az egyházi épülettel egyetemben, azután gondoskodni a tanítókról, tanulókról és lelkipásztorokról más szükséges dolgokkal együtt és főképpen a szegények megsegítéséről és eltartásáról. (Gondnokok.) Választassanak tehát istenfélő, bölcs és gazdálkodásban gyakorlott férfiak, akik szabályszerűen kezeljék az egyházi javakat.

10
(A gyermekek nevelése.) A szülők gyermekeiket is istenfélelemben neveljék és gondoskodjanak róluk, megemlékezvén az apostol mondásáról: Ha valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél (1Tim 5, 8). Főképpen pedig tanítsák az övéiket tisztességes mesterségekre, melyekkel magukat fenntartsák; vonják el őket a henyéléstől és oltsanak mindezekben őbeléjük Istenbe vetett igaz bizodalmat, nehogy kishitűségük vagy túlságos biztonságérzetük vagy rút fösvénységük miatt elzülljenek és gyümölcstelen életet éljenek. Az pedig bizonyos, hogy azok a munkák, melyeket a szülők a házasság kötelességeiből kifolyólag és gondviselésük körében igaz hittel végeznek, Isten színe előtt szent és igazán jó cselekedetek és nem kevésbé tetszenek istennek, mint a könyörgés, böjt és alamizsnálkodás. Mert így tanított az apostol is leveleiben, különösen pedig a Timótheushoz és Titushoz írottakban. Ugyanazzal az apostollal pedig a sátáni tanítások közé számítjuk azoknak a tanítását, akik a házasságot tiltják, vagy nyíltan gáncsolják, vagy alattomban gúnyolják, mintha nem volna szent és tiszta dolog. Utáljuk pedig a tisztátalan nőtlenséget, a képmutatók titkos és nyílt bujálkodását és paráználkodását, akik önmegtartóztatást színlelnek, jóllehet mindenkinél erkölcstelenebbek. Mindezeket megítéli majd az Isten. [ …]
(következő lapszámunkban folytatjuk)

Református Érmellék
Jó volt találkozni a kezdetek-kezdetétől vagy később bekapcsolódó tagokkal, de a mai fiatalok jelenléte is figyelemre méltó, mert a mai, modern világban még vágynak igényes, értelmes közösségbe, mely többet ad, mint a felszínes világ, vagy a ma oly divatos virtuális kapcsolatok. Emiatt is volt üzenet értékű az ige, hisz ugyanúgy, mint nekünk egykoron vonzók voltak a péntek délutánok, kórustalálkozók vagy szolgálataink egy-egy ünnepen, a mai fiatalokat is odavonzza, mint egy mágnes a valódi közösség, és igazzá lesz Simon Péter válasza: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad.” Régen könnyebb volt, a mi generációnkat még nem vonzotta annyi program-lehetőség, internet, TV-csatorna, stb.… Mi voltunk egymásnak és Jézus volt nekünk a középpont… az által a kis közösség által váltunk azokká, amikké, vagy lettünk teljesebb emberek, ki-ki a maga helyén.

Jézus a mi oltalmunk és erősségünk… Székelyhíd-IKE 23.
A fenti felírat fogadta 2013. március 8-án az egykori, valaha volt RégIKÉ-seket a székelyhídi ifjúsági ház gyűléstermének fekete tábláján. Az esemény, melyet a mai ikések álmodtak és valósítottak meg Rákosi Jenő nagytiszteletű esperes támogatásával, az 1990 januárjában alakult IKE egykori tagjait szólította meg, akik, - ha csak „egy órára” is munkások voltak az IKE szőlőjében. Az előbbi hasonlat a vasárnap, március 10-i szolgálat alapigéjéből lett véve, mely prédikáció a szőlőmunkásokról szólt. A péntek esti találkozót izgatottan várták régiek újak egyaránt és a bemutatkozások, ismerkedések után esperes úr igei bevezetőjében osztotta meg gondolatait (Jn 6, 68-69), bízva abban, hogy a RégIKÉ-sek példája, lelkesedése talán jó hatással lesz a mai ifjakra, egymás hite által épülve és építve Anyaszentegyházunkat. A virtuális világból kilépve, de annak segítségével szerveződve sokan meghallották a hívó szót és tehetségük valamint elfoglaltságuk függvényében Dunakeszi, Budapest vagy sorolhatnám tovább – mely irányaiból a szélrózsának, ki-ki igyekezett „haza”

A résztvevők serege Jó volt együtt énekelni a régi IKE-himnuszunkat, mely a maiaké is: „Jézus a mi oltalmunk…” és látni, hogy a számunkra oly kedves énekek a mai ikéseknek is kedvesek. Gyermekekké váltunk a saját gyermekeink között, úgy énekeltünk a régi „kiskántorunk” vezetésével és a maiak gitárkíséretével, mintha soha nem hagytuk volna félbe azokat az ikés éveket. Levonva a következtetéseket, nemcsak voltunk, hanem a mai napig ikések maradtunk a lelkünk legmélyén, akármilyen hosszú vagy kevés ideig is járt valaki e közösségbe, nem szűnt meg más lenni, mint Isten egykor elhívott, megszólított gyermeke, legyen már akár lelkész, ifjúsági vezető, vallástanár, tanító, kántor vagy képzőművész, családanya vagy apuka… vagy épp párját kereső árva madár. Pénteki találkozónk koronájaként, vasárnap a még itthon maradottakkal négy ének erejéig talán sikerült megörvendeztetni gyülekezetünket, mint régen, mikor még mi is fiatalok voltunk. Abban a reményben váltunk el, hogy akik most nem tudtak jelen lenni, vagy épp a világ másik felén élnek, a júniusi újabb

11
találkozóra megpróbálnak elérkezni. Megemlékeztünk arról az ikés társunkról is, aki már csak fentről figyel bennünket csillag-szemeivel, ugyanazzal a lelkesedéssel, amivel még annak idején nővérével odalopakodott közénk, pedig már nem is konfirmálhatott… Addig is, a helyben élők nevében, RégIKÉ-s zárt csoportban egymást tovább értesítve, hívogatva igyekszünk már most szervezni a következő találkozót, melyre talán egy szombati nap lesz a legalkalmasabb, hogy a közülünk származó lelkipásztoroknak is alkalmas legyen, és a messziről jövők is ideérjenek. Isten áldását kérve családjainkra, gyülekezetünkre, Isten veletek, viszontlátásra. Balogh (Bóné) Katalin, egykori IKE vezető

2013. április
rengeteget esik az eső, emiatt szomorú az egész táj, de amilyen szeszélyes és komor az időjárás, annyira mások az emberek, nagyon kedvesek! Néha olyan érzésünk volt, hogy egy mesebeli országban lakunk, ahogy az évszázados hagyományok és a modern kor keveredése, az időjárás szeszélye által létrehozott gyönyörű táj valamint az emberek nyitottsága és kedvessége mind hozzájárul ehhez az élményhez. Hogy kerültünk oda? A történet nagyon összetett és hosszú, de hogy ne untassam a kedves olvasót, hadd mondjak csak annyit, hogy már az indulás Isten látható vezetésén állott. Minden esemény, minden beszélgetés, minden történés ennek az útnak volt az előkészítője. 2008 novemberében egy kedves írországi barátunk meghívott magukhoz és ennek keretén belül bemutatott az ottani Presbiteriánus Egyház külmissziós vezetőjének, aki nagyon kedvesen meghallgatta a terveimet, és annyit mondott, hogy küldjem el neki a feleségem és a saját önéletrajzomat, ő pedig majd szétküldi az ottani lelkészeknek, és akik látnak fantáziát bennünk, majd jelentkeznek. Türelmetlenségben teltek a hónapok, míg 2009 nyarán jeleztek, hogy két ottani gyülekezet vár minket interjúra. Mivel nekem Újkenyér ünnepén járt le a két éves segédlelkészi szolgálatom Nagyvárad- Réten, ezért szeptember első hetében repülőre ültünk feleségemmel és akkor 7 hónapos kislányunkkal. Az egyik interjú sikeres volt, és szeptember végén jelzett a püspökség, hogy a Ballinahinch-i Első Presbiteriánus Gyülekezet meghívott két évre másodlelkésznek hozzájuk. Türelmetlenül és nagy örömmel vártuk az indulás napját, amely hosszas egyeztetést követően 2009. december 7.-re esett. Aznap este három bőrönddel itt hagytuk a családjainkat, barátainkat, az otthonunkat. Felszálltunk Budapest – Dublin repülőjáratra, majd másnap korán reggel busszal mentünk tovább az új lakóhelyünk felé. Első benyomások Életünk egy új szakasza kezdődött el. Nehéz volt elbúcsúzni, különösen a családtól. Várt ránk egy ismeretlen világ, amelyről csak annyit tudtunk, hogy esik az eső és hűvös van és régebben sokat robbantgattak ott. Meg persze, hogy egy nagy sziget, és mivel bal oldalon van a közlekedés, ezért minden fordítva van. De azt is tudtuk, hogy Isten terve volt, hogy kimenjünk, Ő engedte meg nekünk ezt a lehetőséget így emberi oldalról kicsit félve az ismeretlentől, de lelkünkben bízva kezdtük meg első szolgálati napjainkat. A buszállomáson már várt a „főnöknőm”, és az egyik presbiter asszony. Fáradtan ültünk be a kocsiba és egy kb. fél órás autózást követően megérkeztünk az új házunkba, amelyet a gyülekezet nagy gondosan már előre berendezett. Az újdonság és a kicsit szokatlan

„Ahol midig esik az eső, és a szívekben süt a Nap”
1. rész. Kedves olvasó! A mostani cikkel egy érdekes utazásra hívunk meg mindenkit egy olyan országba, amely sokat látott már a történelem folyamán. A földrajzi elhelyezkedése miatt nem ritkán egy nap mind a négy évszakot meg lehet tapasztalni, része van a híres nyugati elvilágiasodásnak de ugyanakkor, akik komolyan veszik a hitet, azok között él a hitvalló egyház és az igazi keresztyénség! Ez az ország nem más, mint a híres smaragdzöld sziget: az Ír sziget északi része. Észak-Írország: a fehér bundás bárányok, a több száz éves kastélyok és várak, a gyönyörű parkok, a pub-ok (híres ír kocsmák) otthona. Miért született ez a cikk? Először is, mert a Református Érmellék főszerkesztője megkért rá, hogy egy cikk-sorozatban meséljek erről a missziós útról. Miért én? Mert Isten kegyelméből megtapasztalhattam családommal együtt, hogy milyen lelkészként külföldön, más társadalmi, politikai, kulturális, nyelvi és egyházi életben Istent szolgálni. 2009 decembere és 2012 áprilisa között éltünk és szolgáltunk itt családommal. A sorozat címét nem én találtam ki. Egy kedves ismerősömtől és lelkésztársamtól, Rózsától kölcsönöztem. Ő most Debrecenben szolgál, és Belfastban ismerkedtünk meg vele, amikor utolsó éves teológusként ott töltött egy évet a presbiteriánus teológián. Élményeiről egy internetes naplóban számolt be és ez a gondolat volt az ő elektronikus naplójának a fejléce. És mennyire találó megfogalmazás! „Ahol mindig esik az eső és a szívekben süt a nap”. Az egész Ír sziget egy külön világ, amely semmi mással sem hasonlítható össze. Bár az idő legtöbbször komor és valóban

12
világ érzésével vettük birtokba az új házat, amelyet „fehér háznak” neveztünk el, mert hatalmas volt és hófehér belül.

Református Érmellék
felkészültek a reklámhadjárataikkal az ünnepre, a családok már november végén feldíszítik a karácsonyfákat és ünnepi fényáradatban úsznak a házak, ugyanakkor az évszázados egyházi és családi hagyományok még mindig nagyon szigorúan élnek. Sajnos a hivatalos papírokkal nehézségeink támadtak (a Brit kormány nem fogadta el a kolozsvári nyelvvizsgámat, valamint a román útlevél sem volt egy plusz pont...), de az Ír püspökség mindent megtett, hogy minél hamarabb újra beadjuk a papírokat, és minden követ megmozgatott ennek érdekében. Egy délután alatt megszervezték, hogy a főnöknőm férje elkísérjen Londonba újra nyelvvizsgázni. Hála Istennek a nyelvvizsga sikeres volt, újra lefordíttatták a diplomáimat, kísérő levélben elmagyarázták ennek a missziós útnak a miértjét, újra beadták a papírjaimat, és április elsején végre szolgálatba állhattam és megkezdhettem a két éves másodlelkészi missziós szolgálatomat. Ez a négy hónap egy ajándék volt: mivel a papírok miatt nem volt szabad munkába állni, ezért folytattuk az ismerkedést és a felfedezést. Bár ezek a hónapok tele voltak időnként türelmetlen várakozással, megtapasztaltuk az ottani emberek bizalmát, az Istenbe vetett hitet, és azt a pozitív hozzáállását, miszerint nem kell aggódni a várakozás miatt, hanem fogjátok fel úgy, hogy kaptatok néhány hónapot ajándékba! Nos, egy ilyen lelkületű és Istenhitű egyházban kezdhettem el a szolgálataimat 2010. április 1.-én. Hogy ez miről szólt és milyen kalandokat éltünk meg ez idő alatt, arról majd a következő lapszámokban mesélek! Orbán László, Szentjobb
(következő lapszámunkban folytatjuk)

Írországi otthonunk Estére a főnöknőmék vacsorával vártak, melyet követően összeismerkedtünk (azonnal megláthattuk rajtuk, hogy mennyire kedvesek és bizalmasak felénk) megbeszéltük a hivatalos dolgokat is. A beiktatás tervezett dátuma január eleje volt, addig nem volt szabad munkába állni (mivel a papírok még nem voltak készen), így ez az idő az ismerkedéssel, a környék felfedezésével telt el. Talán az átállás legnehezebb pontja a vezetés volt, mert nemcsak a másik oldalon ment a forgalom, de az ottani püspökség által biztosított szolgálati kocsiba éppen ezért az elején mindig a rossz oldalra ültünk be. De igyekeztünk figyelmeztetni egymást, nagyon óvatosan haladni, hogy a bal oldalon kell menni, nem pedig a jobbon!

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.[Gyökössy Endre]
ISSN 2068-5130 http://ermellek.ref.hu

Az Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeti lapja
Megjelenik havonta. Főszerkesztő: Kulcsár Árpád lelkipásztor. Szerkesztő bizottsági tagok: Illyés Tamás, Jakó Sándor Zsigmond, Mike Pál, Oroszi Kálmán, Rákosi Jenő lelkipásztorok. A szerkesztőség elérhetőségei: Postacím: 417570 Értarcsa nr. 251. Bihar megye. Tel: 0788-736190, Email: rujsag@yahoo.com. Nyomtatás: Europrint, Nagyvárad. Felelős vezető: Derzsi Ákos.

Jellegzetes tájkép Írországban Hihetetlen élmény volt az év legszínesebb ünnepére – a Karácsonyra – készülődve megérkezni egy olyan világba, ahol egyfelől nagyon elvilágiasodott az ünnep, hisz a bevásárlóközpontok már októberben

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful