You are on page 1of 432

L.

RON HUBBARD
Földi küldetés
3. könyv
Együtt az ellenséggel
L. RON HUBBARD
Földi küldetés sorozat:
1. könyv: A megszállók terve
2. könyv: A sötét kezdet
3. könyv: Együtt az ellenséggel
4. könyv: Egy földöntúli kapcsolat
5. könyv: Hazárdjáték
6. könyv: Életre-halálra
7. könyv: Bosszúvágy
8. könyv: Katasztrófa
9. könyv: Gyzedelmes gazság
10. könyv: Az eltörölt bolytó
A voltár cenzor elszava
A Korona semmifajta felelósséget nem vállal azokkal
szemben, akik elég hiszékenyek ahhoz, hogy e koholt be-
számoló alapján elhiggyék a „Föld" bolygó létezését, vala-
mint nevetséges események megtörténtét, melyeket e vallo-
más tényként próbál kezelni.
Az az elbizakodott szándék, amely néhány ismert alak
nevét, mint amilyen J ettero Heller, megpróbálja beleszóni
egy teljességgel alaptalan koholmányba, a hitelesség látsza-
tát adva neki, a leghitványabb írói fogások közé tartozik. Ar-
ról nem is beszélve, hogy egy közismert gonosztevótól
származó, „börtönben írt vallomás", aminek szerzóje az
egész életét a hazudozásnak, lopásnak, zsarolásnak, s a bú-
nözés számtalan más módjának szentelte, önmagában is ele-
gendó figyelmeztetést kell hogy jelentsen.
Ennélfogva ha bárki, még csak felületesen is, aláveti ma-
gát e csaló történet elolvasásának, azt kizárólag saját felelós-
ségére teszi.
Az úgynevezett „Föld" bolygó NEM létezik és SENKI
nem rendelkezik SEMMIFÉLE bizonyítékkal, hogy bebizo-
nyítsa az ellenkezójét.
Lord Invay királyi történész, a Cenzortanács elnöke
Királyi Palota Voltár Államszövetség
Ocsászári felsége Bölcs Wully parancsára
A voltár fordító bevezetje
Örülök, hogy újra találkozunk!
Mivel a Királyi Könyvkiadási Törvény (nyolcas bekez-
dés) megköveteli, hogy minden fordítást „hitelesítsen... egy
engedélyezett fordítófon", így én ezt most megteszem.
Ezen munkát az Önök ószinte híve, 54 Charlee Kilenc, a
fordítófonban szolgálatot teljesító robotagy fordította voltár-
ról az Önök földi nyelvére.
Nem nagy mutatvány nem létezó világ nem létezó nyelvé-
re fordítani valamit. Politikai beszédeket is interpretáltam
már. Talán nem veszik dicsekvésnek, de kritikai véleménye-
ket is fordítottam.
Bizonyára észreveszik, nem feladatom kijavítani a hibákat
és a tévedéseket. Én csupán fordítok. Ha azonban szóhaszná-
lati problémával találkozom, ahogy az az elózó kötetben a
hiperlumináris (fénynél gyorsabb) jelenség esetében történt,
kötelességem szóvá tenni azt.
Ebben a kötetben is találkoztam egy hasonló esettel: az
elektronokkal.
A földi tudósok imádják azokat a dolgokat, amelyek kör-
be-körbe forognak. Mint a patkányok, a kerekek és a politi-
kusok. Azt gondolják, hogy az elektronok aprócska „dol-
gok", melyek más „dolgok", melyeket atomoknak hívnak,
körül örvénylenek.
Ne árulják el senkinek, de tévednek.
Egy késóbbi idópontban rá fognak jönni, hogy az elektro-
nok nem mások, mint mozgások. Ennyi az egész. Semmi
más. Egyszerúen csak mozgás. A probléma csak az, hogy
nagyon kevesen tudják, mi is az a mozgás. Ha tisztában len-
nének vele, megtörhetnék az „Einstein-korlát"-ot, s a válto-
zatosság kedvéért megoldásokkal is elóállhatnának.
Szóval, mikor ebben a kötetben arról olvasnak majd, ho-
gyan „mozgat" egy gép elektronokat, jusson eszükbe, hogy
ez is csak a Neander-völgyi tudomány egyik földhöz ragadt
példája.
Elótte azonban még név- és tárgymutatót adok a kötethez.
Ne mondják, hogy a robotagyak nem segítenek.
Tisztelettel
54 Charlee Kilenc,
a fordítófon robotagya
Név- és tárgymutató az
EGYÜTT AZ
ELLENSÉGGEL-hez
Afyon – Város Törökországban, ahol az Apparátus titkos
bázist múködtet.
Állami Egyetem – Egyetem New York Cityben, ahol
J etteroHeller hallgató.
Antimanco – Faj, melynek tagjait rituális gyilkosságok
elkövetése miatt számúzték aMancóról.
Apparátus, Szervezett Információs – A Voltár titkos-
rendórsége, Lombar Hisst irányításával, búnözók alkalmazá-
sával.
Atalanta – Tartomány aManco bolygón, Kaukalsia her-
ceg otthona, aki a894M számú népmese szerint kolóniát ala-
pított aBlito-P3-on (Föld).
Babe Corleone – A Corleone banda hat láb magas veze-
tóje, „Jámbor Joe" özvegye.
Bak – Alkohol tartalmú, erjesztett ital aVoltáron.
Barben, I. G. – Delbert J ohn Rockecenter ellenórzése
alatt álló gyógyszergyártó vállalat.
Bawtch – Soltari Gris hivatalvezetóje aVoltáron, a45l-es
Részlegnél.
Bildirjin nvér – Tizenéves török lány, akit Prahd
Bittlestiffender asszisztensnóként alkalmaz.
Bittlestiffender, Prahd – Voltári cellológus, aki Soltan
Gris megbízásából válaszadókat ültetett J ettero Hellerbe,
hogyGris figyelemmel kísérhesseHeller látását és hallását.
Blito – Sárga törpecsillag egyetlen lakott bolygóval,
amely harmadik pályáján kering. Körülbelül 22 és
1
/
2
fény-
évnyire található aVoltártól.
Blito-P3 – Bolygó, melyet az ott élók „Föld"-nek nevez-
nek. Az Inváziós Idorend szerint a galaktika központja felé
irányuló voltár elórenyomulás egyik, jövóbeni állomása.
Blixo – Az Apparátus teherhajója, rendszeres járatban a
Blito-P3 és a Voltár között. Az út körülbelül hat hetet vesz
igénybe.
Bolz – A Blixo kapitánya.
Buhlshot – Az FFBO igazgatótanácsának elnöke.
Bury – Delbert John Rockecenter legbefolyásosabb ügy-
védje, aSwindle and Crouch tagja.
Cellológia – Sejtsebészet. Voltári orvosi tudomány,
amely akár egész testrészeket is képes szövetek celluláris
elóállításával helyreállítani.
Corleone – Maffiacsalád, melyet a néhai balettgörl, Babe
Corleone, „Jámbor Joe" özvegye irányít.
Crobe, doktor – Az Apparátus orvosa és cellológusa, aki
a küldetés szempontjából vizsgálta meg J ettero Heller al-
kalmasságát. Crobe sört és hamburgert javasolt földi táplálé-
kul.
Dekóder – LásdPoloskák.
Elnyelfelület – Felület, amely elnyeli a fényhullámokat,
gyakorlatilag láthatatlanná és érzékelhetetlenné téve az adott
tárgyat.
Endow, Lord – A voltár külügyek Lordja, aNagy Tanács
tagja, valamint Lombar Hisst elöljárója a voltár kormányban.
SoltanGris Tutut küldte a hivatalába, hogy kémkedjen utána.
Epstein, Izzy – Az Állami Egyetem hallgatója, akit J ettero
Heller egy vállalati struktúra kialakításával bízott meg.
Faht bej – A törökországi, afyoni titkos Apparátus-bázis
parancsnokának török neve.
FFBO – Fatten, Farten, Burstein és Ooze, a világ legna-
gyobb reklámcége.
Flagrant, J. P. – Az FFBO egyik alelnöke.
Flotta – A Voltár elit úrhadserege, melyhez JetteroHeller
is tartozik, s melyet az Apparátus megvet.
Forró ital – népszerú voltár ital.
Grafferty, „Bulldog" – New York City rendórfelügyeló-
je, FaustinoNarcotici lefizetettje.
Gris, Soltan – Apparátus-tiszt, aBlito-P3 (Föld) felelóse,
a451-es Részleg vezetóje, valamint J etteroHeller ellensége.
Heller, Jettero – A Flotta harcmérnöke és királyi tisztje,
akit aNagy Tanács aBlito-P3-ra rendelt.
Hipnosisak – Szerkezet, amely a fejre helyezve hipnoti-
kus állapot elóidézésére alkalmas.
Hisst, Lombar – A Szervezett Információs Apparátus ve-
zetóje, aki, hogy tervei rejtve maradjanak a Nagy Tanács
elól, megbízta Soltan Grist J ettero Heller küldetésének sza-
botálásával.
Inkswitch – SoltanGris által amerikai szövetségi vizsgá-
lóként használt név.
Inváziós Idrend – A galaktikus hódítás menetrendje. A
Voltár kormánya minden részlegének, azok költségvetésének
és terveinek alkalmazkodnia kell hozzá. A voltár ósök több
százezer éves, szent és sérthetetlen öröksége, amely dogma-
ként irányítja az Államszövetséget.
„Jámbor Joe" Corleone – Meggyilkolásáig a Corleone
család feje. Nevét azért kapta, mert nem volt hajlandó részt
venni a drogkereskedelemben.
Jöv-Múlt – Rettegett idómeghajtó, amely lehetóvé tette,
hogy J ettero Heller a Blito-P3 és a Voltár közti 22 és
1
/
2
fényévnyi távolságot kevéssel több mint három nap alatt
megtegye.
Karagoz – Török földmúves, SoltanGris afyoni házának
vezetóje.
Kaukalsia herceg – A 894M számú népmese szerint a
nagy lázadás alatt elmenekült a Mancóról, majd kolóniát
alapított aBlito-P3-on.
Kecses Pálmák – Elegáns bordély az ENSZ-palota tó-
szomszédságában, melyet aCorleone család múködtet.
Kék villanás – Fényes, kék fényvillanás, mellyel avoltár
hajók, földet érés elótt, eszméletvesztést idéznek eló azokon,
akik a közelben tartózkodnak. Kábítófényként is ismert.
Krak grófn – Elítélt gyilkos, a Spietos foglya, J ettero
Heller kedvese.
Külosztály – A voltár kormány része, amely, a jelentések
szerint, magába foglalja az Apparátust.
Madison, J. Walter – Public relations szakértó, korábban
az FFBO munkatársa. J. Walter Madidiótaként is ismert.
Mágikus küldemény – Az Apparátus által használt
trükk, mikor is egy már elküldött levél egészen addig nem
kerül a címzetthez, míg a kívánt küldemények folyamatosan
érkeznek.
Manco – A Blito-P3-hoz hasonló bolygó, Jettero Heller
és Krak grófnó szülóbolygója, valamint a894M számú nép-
mese forrása.
Manco ördög – A Mancón éló mitikus szellem.
Mutazione, Mike – A J iffy-Spiffy garázs tulajdonosa, aki
– jetteroHeller megbízásából – átalakította a Cadillacet és az
old-timer taxit.
Nagy Tanács – A Voltár kormányzó testülete, amely el-
rendelte aBlito-P3 önpusztításának megakadályozását célzó
küldetést, hogy az Inváziós Idorend érvényben maradhasson.
Narcotici, Faustino, „a Hurok" – Az I. G. Barbentól
származó drogok alvilági értékesítésével foglalkozó maffia-
család feje, aki arra törekszik, hogy megszerezze aCorleone
család területeit.
Népmese, 894M számú – Kaukalsia herceg Atalantából,
a Mancóról a Blito-P3-ra való menekülésének legendája,
ahol „Atlantisz" néven kolóniát alapított.
Odu – Odur csúfneve, SoltanGris 45l-es Részlegének hi-
vatalnoka.
Odur – LásdOdu
Poloskák – Elektronikus leskelódó és hallgatózó készülé-
kek, melyeket Soltan Gris ültettetett Jettero Hellerbe. Gris
egy videóegység segítségével megfigyelhet mindent, amit
Heller lát vagy hall. A jeleket vevó és dekóder fogadja, me-
lyeket Gris magával hord. Ha Heller 200 mérföldnél távo-
labbra kerül Gristól, a831-es relé bekapcsol, hogy felerósít-
se a jelet. Gris a készülékeket Spurktól lopta.
Raht – A Blito-P3-on tevékenykedó Apparátus-ügynök,
aki – Terbbel együtt, azt az utasítást kapta Lombar Hissttól,
hogy segítsen SoltanGrisnek megakadályozni J ettero Heller
küldetésének sikerét.
Részleg, 451-es – Az Apparátus SoltanGris által irányí-
tott részlege, amely csak egyetlen törpecsillagért, aBlitóért, s
annak egyetlen, harmadik pályán keringó lakott bolygójáért
(Blito-P3) felelós, melyet az ott élók „Föld"-nek neveznek.
Rimbombo, Bang-Bang – Néhai tengerészgyalogos rob-
bantószakértó, aCorleone banda tagja.
Rockecenter, Delbert John – A Blito-P3 lakója, ellenór-
zése alatt tartja a bolygó energiahordozóit, gazdaságát, kor-
mányait és drogkereskedelmét.
Roke, Tars – A Voltár uralkodó – Gógös Cling – csillag-
térképésze. Roke felfedezése, miszerint aBlito-P3 elpusztítja
önmagát, ösztönözte a Nagy Tanácsot arra, hogy megbízza
J etteroHellert.
Silva, Gunsalmo – A néhai „Jámbor Joe" volt testóre,
akit aCorleone-fónök meggyilkolásával gyanúsítanak.
Simmons, Miss – Az Állami Egyetem tanára, aki meg-
ígérte J etteroHellernek, hogy kirúgatja az egyetemról.
Shlab, Gyrant – Híres voltári sejtsebész. SoltanGris az ó
szerepébe bújva vette rá Dr. PrahdBittlestiffendert, hogy se-
gítsen neki aBlito-P3-on.
Snelz – Apparátus szakaszparancsnok aSpietosban, aki –
mikor J ettero Heller és Krak grófnó fogságban voltak – ösz-
szebarátkozott velük.
Spietos – Az Apparátus által múködtetett titkos hegyi
eród és börtön aVoltáron, ahol J ettero Hellert és Krak gróf-
nót is fogva tartották.
Spurk – A „Voltár Szeme és Füle" vállalat tulajdonosa,
akit Soltan Gris meggyilkolt, hogy megszerezze azokat a
mikroeszközöket, melyeket Prahd Bittlestiffender Jettero
Hellerbe ültetett.
Stabb kapitány – A Vontató Egy Antimaco legénységé-
nek vezetóje.
Swindle and Crouch – J ogi cég, mely Delbert J ohn
Rockecenter érdekeit képviseli.
Szervezett Információs Apparátus – LásdApparátus.
Szultán bej – A Soltan Gris által Afyonban, Törökor-
szágban használt név.
Tavilnasty, Jimmy, „a csavargó" – Gengszter, aki listát
adott át SoltanGrisnek azokról a búnözókról, akik arcátala-
kító mútétre jelentkeznek Gris kórházába.
Tayl özvegye, Pratia – Voltári nimfomán.
Terb – A Blito-P3-on tevékenykedó Apparátus-ügynök,
aki – Rahttal együtt – azt az utasítást kapta Lombar Hissttól,
hogy segítsen SoltanGrisnek megakadályozni J ettero Heller
küldetésének sikerét.
Törvénysértés – Az a-36-544 M számú Urtörvény meg-
sértése, amely megtiltja, hogy bárki is felfedje idegen voltát.
Ha ez mégis megtörténik, a tanúkat el kell pusztítani, a tör-
vényszegót pedig ki kell végezni.
Tutu – Twolah csúfneve, SoltanGris 45l-es Részlegének
hivatalnoka.
Twiddle szenátor – Amerikai szenátor, John Delbert
Rockecenter támogatója.
Twolah – LásdTutu.
Utanc – Hastáncosnó, akit SoltanGris megvásárolt.
rtörvény, a-36-544 M számú, B bekezdés – A Voltár
Urtörvény egyik bekezdése, amely az Inváziós Idorendben
szerepló célbolygók esetében megtiltja a Földet érést, s a né-
pesség idó elótti megzavarását. A törvénysértést halállal bün-
tetik.
Vantagio – A Kecses Pálmák igazgatója, mely a
Corleone család által múködtetett elegáns bordély az ENSZ-
palota tószomszédságában.
Vev – LásdPoloskák.
Voltár – A 125000 éve alapított, 110 bolygóból álló ál-
lamszövetség központja és létrehozója. J ettero Heller külde-
tésének idején Gógös Cling császár uralkodása alatt állt, aki
a Nagy Tanácson keresztül, az Inváziós Idorendet tisztelet-
ben tartva irányította az államszövetséget.
Vontató Egy – A rettegett Jövo-Múlt idómeghajtóval fel-
szerelt jármú, melyet testvérhajója – a Vontató Kettó, jelen-
tések szerinti – felrobbanása után kivontak a szolgálatból.
Wister, Jerome Terrance – J ettero Heller Földön hasz-
nált neve.
Zanco – Cellológiai felszerelés- és alapanyag-forgalmazó
aVoltáron.
831-es relé – A Jettero Hellerbe ültetett audio- és optikai
poloskák jelének erósítóje, mely lehetóvé teszi, hogy Soltan
Gris titokban megfigyelhessen mindent, amit Jettero lát és
hall.
23
HUSZADIK RÉSZ
Lord Turnnak, a Királyi Törvényszék és Börtön fóbírájá-
nak, Kormányzati Fóváros, Voltár bolygó, Voltár Államszö-
vetség
Olordságod, Uram!
Én, Soltan Gris, az Általános Szolgálat tizenegyes fokoza-
tú tisztje, korábban a Voltár Államszövetség Szervezett In-
formációs Apparátusának másodigazgatója (Az istenek éltes-
sék Ofelségét, Gógös Clinget, minden nemes Lordjaival
egyetemben) ezennel nagy alázattal és tisztelettel adom át
FÖLDI KÜLDETÉS-ról számot adó vallomásom harmadik
kötetét.
Biztos vagyok benne, hogy nagyra becsült Lordságodnak
rengeteg tennivalója akad a Királyi Börtönben, melyek sok-
kal fontosabbak annál, minthogy elolvassa az állam ellen el-
követett búncselekményeim listáját. Ha azonban Nemes
Lordságod már elolvasta elózó beszámolóimat, akkor bizo-
nyosan egyetért velem abban, hogy ezek a beszámolók két-
séget sem hagynak afelól, hogy csak igen csekély mértékben
követtem az érvényben lévó parancsokat.
Nem áll szándékomban azt sugallni, hogy ártatlan va-
gyok, és hogy ki kellene engedni a cellából, melyet Fenséges
Lordságod oly nagylelkúen a rendelkezésemre bocsátott!
Nem, a döntés megalapozott volt, s ezt a soron következó
részletek minden kétséget kizáróan be is bizonyítják.
Azt viszont igazságtalanságnak tartom, hogy én börtönbe
24
kerültem, miközben J ettero Heller, a körözött búnözó még
mindig szabadon van. Ettól függetlenül teljesen biztos va-
gyok benne, hogy a Voltár egyesített rendóri erói meg fogják
ót találni, és le fogják ót tartóztatni. Bármit is tesznek vele,
meg sem fogja közelíteni azt, ahogy én állnék bosszút rajta.
A vallomásom, ha másra nem is lesz jó, talán kulcsot ad
viselkedése megfejtéséhez. Mindazonáltal figyelmeztetnem
kell Önt a Heller nevú flottatiszt kiszámíthatatlanságára.
Bárki másnál jobban ismerem. A belé ültetett poloskák lehe-
tóvé tették, hogy titokban tanúja legyek mindennek, amit lá-
tott és amit hallott. Anélkül, hogy tudott volna róla, megfi-
gyeltem mindent, amit tett, s ez alapján biztosíthatom Önt:
Heller veszélyes!
A rá bízott feladat, Királyi harcmérnök lévén, egyszerú
volt a számára. Mindössze el kellett mennie a Földre (mi
Blito-P3-ként ismerjük), s észrevétlenül beszivárogtatni né-
hány fejlett módszert elmaradott technológiájukba, hogy a
bolygó lakható maradjon egy, a következó évszázadban sorra
kerüló voltár invázióig. Nem számított, hogy nem volt tisz-
tában vele, a küldetés csak egy csel. Lombar Hisst az Appa-
rátus vezetójeként rávette a Nagy Tanácsot, hogy egy drága,
idó elótti csapás helyett indítson inkább küldetést a bolygóra.
A támadás elpusztította volna Hisst tervének, hogy magához
ragadja a császári trónt, legfontosabb eszközét – a halálos
földi kábítószert, melyet titokban szállítottak Afyonból, Tö-
rökországból.
Az én feladatom is hasonlóan egyszerúnek túnt. Nem volt
más dolgom, mint csatlakozni Hellerhez, követni ót a Földre,
s vigyázni, hogy a küldetés kudarcba fulladjon. Hisst ezt kü-
lönösen kihangsúlyozta. Mielótt elindultunk a Voltárról, kö-
zölte velem, hogy egyik bérgyilkosát utánam küldte, aki ti-
tokban figyelni fog, hogy biztos lehessen benne, követem az
utasításait.
25
Szóval elvittem Hellert az Apparátus-bázisra, Afyonba.
Biztos voltam benne, hogy nem látott és nem is hallott sem-
mi olyasmit, ami alapján arra következtethetne, hogy heroint
és „speed"-nek nevezett kábítószert szállítunk vissza a Volt-
árra. Soha nem tudta meg, hogy Hisst ezen drogok segítsé-
gével szándékozik hatalmába keríteni a voltár kormányt, va-
lamint a köznépet, pont úgy, ahogy azt a Blito-P3-mon te-
szik. Hellert Afyonból az Egyesült Államokba küldtem.
Szép, egyszerú, csendes küldetés lehetett volna. Földet
érés után meg kellett volna állítani, és kész. De nem! Nem
Hellert! Robbanások, lövöldözések, autós üldözések, zsaruk
és FBI nyomozók.
És hogy végül ki kapja ki magának? Egy maffiacsalád!
Ráadásul olyan, akik nem foglalkoznak drogokkal, s akiket
egy hat lábnál is magasabb amazon, Babe Corleone irányít.
Mit csinált Heller? Eltette láb alól Babe versenytársát! És va-
jon hol üti fel a tanyáját? A Kecses Pálmák, a Corleonék
bordélyának egyik fényúzó lakosztályában, gyönyörú nók
társaságában, szemben az ENSZ-palotával! És vajon mit vá-
sárol? Egy jacht méretú Cadillacet, és egy öreg, ütött-kopott
New York-i taxit!
Ki jósolhatta volna meg elóre, hogy Heller letér a számára
kijelölt útról, hogy megmentse szerencsétlen nyomorult Izzy
Epstein életét? Epstein nemcsak hogy anarchista, de még az
IRS ellenszenvét is kivívta magának! Ha ez nem lenne elég,
Heller százezer dollárt ad Epsteinnek, valamint felfogadja
valamiféle vállalati tanácsadónak.
Van valami értelme Heller viselkedésének? Azért érkezett
a Blito-P3-ra, hogy a globális szennyezéssel foglalkozzon,
ne diplomatákkal, szajhákkal, maffiával, FBI-jal és az IRS-
sel!
Miss Simmons az egyetlen személy, aki átlátott Helleren.
Drága, kedves Miss Simmons! Mikor Heller beiratkozott az
26
Állami Egyetemre, és azt mondta, hogy a nukleáris tudomá-
nyokat választja fó szakjául, a nó antinukleáris harcát
Hellerre irányította. Elszánt elhatározása, hogy kibuktassa
Hellert az iskolából, határtalan jókedvre derített. Heller órái-
nak nagy részét egyazon idópontra ütemezte, hogy semmi-
képpen ne tudjon eleget tenni az órarend követelményeinek.
Heller, jellemzó módon, csaláshoz folyamodott. Felbérel-
te Bang-Banget, a Corleonék néhai tengerészgyalogos rob-
bantószakértójét, vegyen részt helyette az egyetemi katonai
órákon. Ezután egy egyetemi „parancsnoki állás"-ból irá-
nyítva, Bang-Bang magnetofonokkal „elaknásította" Heller
tantermeit, hogy Heller a késóbbiekben egyszerúen csak
gyorsított tempóban végighallgassa az elóadásokat. Ördögi!
Boldog lettem volna, ha idejekorán megöletem Hellert, és
végzek ezzel az egésszel. Tipikus csaló módjára azonban ke-
resztülhúzta ezt az elképzelést. Heller egy lemezkód segítsé-
gével jelentéseket küld Tars Roke királyi csillagtérképész-
nek. Amíg nem szerzem meg a lemezt, s nem leszek képes
Heller nevében jelentéseket hamisítani, mintha minden a
legnagyobb rendben lenne, nem ölhetem meg. Ebból is lát-
szik, milyen kezelhetetlen is valójában!
Meg kell szereznem azt a lemezt. Utasítottam Rahtot és
Terbet, a két Apparátus-ügynököt, akik New York-i iro-
dánkban dolgoznak, hogy jelentkezzenek nálam Afyonban.
Ellopatom velük azt a lemezt, s ezután már megölhetem
Hellert, hogy végre valami sokkal fontosabbal, Utanc, a
megvásárolt eredeti török hastáncosnó érkezésével foglal-
kozhassam.
Ezenkívül új kórházat építtettem Afyonban, hogy én ma-
gam is becsempésszek a Földre egy kis fejlett technológiát.
Prahd Bittlestiffender, a voltár cellológus, akit felfogadtam,
új arcot és ujjlenyomatot képes adni a gengsztereknek. A ko-
ponyánkénti százezer egészen biztosan sokkal nyereségesebb
27
vállalkozás, mint megtisztítani a légkört.
Ahogy egyre közeledett Raht és Terb érkezése, s így
Heller napjai is egyre fogytak, elhatároztam, megnézem, mit
csinál. Magam felé fordítottam a képernyót, és bekapcsol-
tam.
1. fejezet
Elóször azt gondoltam, Heller és az a néhai tengerészgya-
logos, Bang-Bang, egyszerúen folytatják egyetemre járásuk
sajátos módját.
Egyetemi „parancsnoki állás"-ukat az Egyetemi Könyvtár
olvasótermében rendezték be. Heller szemlátomást kitanulta
a könyvtári katalógus rendszert a komputerekkel egyetemben
– melyek csak alapfokú készülékek voltak. A könyvcímke-
file-okat böngészte. Túl gyorsan csinálta ahhoz, hogy követ-
ni tudjam, így nem jöttem rá, mit keres, de feltételeztem,
Babe Corleonénak tett ígéretéhez húen tanulmányait folytat-
ja.
Bang-Bang Heller mellett ült, s valamit olvasott. Olykor-
olykor pisztolyt formált ujjaiból, majd tüzelt, miközben azt
mondta „bumm", tiszteletlen suttogást kiváltva környezeté-
ból. Néha megtoldotta, „bumm-bumm!"
Ez Hellert is kíváncsivá tette, így én is rájöttem az okára.
Bang-Bang képregényt olvasott, s én izgatottan vettem észre
egy egész halomnyit a folyóiratolvasóban. Mivel Bugs
Bunnyt nem láttam köztük, elvesztették érdekességüket.
Heller egész halom könyvet gyújtött maga elé. Gyönyörú-
en kötött sorozat volt: Hakluyt utazásai, valamint egy másik,
egy kisebb formátumú régiség, Az angol nemzet legfonto-
sabb hajóútjai, utazásai és felfedezései... (1589). A szoká-
28
sosnál is nagyobb tempóban pusztította a könyveket, mintha
keresett volna valamit. Kapkodó tekintettel falta a könyve-
ket.
Kimerevítettem a fél képet, hogy lássam, mely részletek
vonják magukra a figyelmét. Különös volt a választása.
Semmilyen kapcsolatban nem állhattak az egyetemi tan-
anyaggal, „...és megszenvedtük hiányát annak a tizenöt em-
bernek, akik partra szállva elhagyának minket." Meg „...a
vadak támadásában elveszíténk a fedélzetmestert...", meg
ilyenek.
Bang-Bang áthajolva hozzá, így suttogott. – Azt kérdez-
ted, mit olvasok. Na jó, dete mit olvasol?
– Arról olvasok, hogy bárki, aki megpróbált ezen a vidé-
ken partra szállni, magára szabadította a bennszülöttek ha-
ragját – felelte Heller.
– Igaz – válaszolta Bang-Bang, és visszatért képregényei-
hez.
Heller tekintete mintha megint megakadt volna valamin.
Ismét kimerevítettem a képet, hogy lássam, mi az. „...és a
vadak mondák, arany nyakláncaik egy bányából valóak, há-
rom liga mélyen az erdoben..." és„...hatalmas ásványkészle-
tekrol beszéltek a hegyfok körüli magaslatokon...", meg
„...kicsiny csónakjainkon felhajózánk a folyón, s rátalálva a
másik hajó tengerészére, akirol már mindenki azt gondolta,
hogy felfalták a vadak, megörültünk néki, o azonban azt
monda, nem csatlakozik hozzánk, míg ki nem ássa az aranyat
a folyón túli aranybányából..."
Rettenetesen sok „utazás" irányult egykoron Észak-
Amerika felé, Heller pedig rendületlenül olvasta ezeknek az
embereknek a munkáit, akik már oly régóta halottak, hogy
még a csontjaik is elporladtak. De hát mindig órültségeket
múvel. Senki nem tudja, mi a szándéka. Képtelenség megjó-
solni a lépéseit. Nekem azonban mégis meg kell próbálnom.
29
Az életem függhet attól, hogy túljárok-e az eszén vagy sem.
Azon túnódtem, talán a kannibalizmust készül-e gyakorolni.
Vagy talán Miss Simmonst, természetjárás-tanárát, diplomá-
ja megszerzésének elsó számú akadályát akarja elrabolni a
kórházból, hogy kicsiny csónakba ültetve a hullámok játéká-
ra bízza.
Heller egyszer csak így szólt: – Átveszed a parancsnoki
állást? – És mikor Bang-Bang bólintott, így folytatta: – Fel-
deríteni megyek. Néhány óra múlva itt vagyok.
Heller becsapta a könyveket.
Kiment, hogy átnézze a hirdetótáblát. Keresett valamit.
Egy hallgató éppen akkor túzött fel rá egy hirdetményt:
UFO-ELLENES TALÁLKOZÓ
– Mi az az „ufo"? – kérdezte Heller.
– Azonosítatlan repüló tárgy – felelte a hallgató. – Repüló
csészealjak. Földönkívüliek.
– És te ellenük tiltakozol? – kérdezte Heller rémült han-
gon.
– Nem, nem. Az ellen tiltakozunk, hogy a kormány titok-
ban tartja az észleléseket.
– Te is láttál már ilyet? – kérdezte Heller.
– Harmincezer észlelés történt a mai napig – felelte a
hallgató.
– Óvatosabbnak kellene lenniük – szólt Heller.
– (Bíííp) így van
1
* – válaszolta a hallgató. – Ha a kor-
1
* A hangdiktaíró, amellyel ezt a regényt eredetileg írták, a Monte
Pennwell által jogszerúen gyártott hangíró, valamint a fordító, aki az Ön
számára értheto nyelvre ültette a szöveget, mindannyian tagjai a Géptisz-
tasági Egyletnek, amely – többek között – a következo rendelkezést hozta:
„Ezen készülékek nagyfokú érzékenysége és fogékonysága miatt, vala-
mint a biztosítékok szétrobbanásának elkerülése érdekében elrendelem,
hogy az ilyen és ehhez hasonló készülékekben múködo robotagyak a szö-
30
mány nem adja végre eló, amit tud, New York-i rendórség
ide, operatív csoport oda, tiltakozó menetelést szervezünk.
Neked is érdemes lenne eljönni erre a találkozóra – három
héten belül sor kerül rá. Le az államhatalommal!
– Ott leszek – felelte Heller.
Tovább böngészte a kiakasztott üzeneteket. Végül talált
egy egészen újat.
Természetjárás 101
Az óra erre a szemeszterre átkerül Wouldlice
tanársegédhez. Az órabeosztás változatlan.
Ezt kereste. A telefonfülkéhez lépett, majd olyan gyorsan
átlapozta a sárga oldalakat, hogy képtelen voltam bármit is
kivenni belóle. Ezután lerobogott az egyetem metró-
megállójába.
Lóg az iskolából!
Felugrott egy szerelvényre, amely a belváros felé repítet-
te, majd hamarosan már egy hatalmas épület liftjében csatto-
gott. Kénytelen voltam arra gondolni, bizonyára beszerzett
egy másik pár baseballcipót! A liftbe szerelt tükör elárulta,
hogy flanell teniszingét viseli, vörös baseballsapkával a tar-
kóján. Ekkorra már megtanultam, mit jelent a sapka: azt hi-
szi, a munkáját végzi.
Megállt egy Egyesült Államok kormánya Földtani felmé-
rés feliratú ajtó elótt. Aztán belépett.
vegekben eloforduló káromkodásokat és buja kifejezéseket „(bíííp)"
hanggal fedjék le. A gépeket még veréssel sem lehet arra kényszeríteni,
hogy a (bíííp) használatától eltekintsenek, és az átkozódásokat vagy ká-
romkodásokat elismételjék. Minden további erofeszítés, ami szabályta-
lanságra készteti a készüléket, engedélyt ad a gépnek arra, hogy múkö-
désképtelennek tetesse magát. Ez az alapszabály szükségszerú következ-
ménye a gépekbe beültetett küldetésnek, ami arra irányul, hogy önma-
guktól megóvják saját biológiai rendszerüket." – A fordító
31
Egy hivatalnokot talált a pult elótt. – Aranybányákat kere-
sek – szólt Heller.
– Ki nem? – kérdezte a hivatalnok.
– A New England-i partok mentén fekvó aranybányákat
tanulmányozom – folytatta Heller.
– Ó, a pokolba is, akkor biztosan az öreg Cap Duggan ra-
jongója – mondta a hivatalnok. – Cap! A hivatalnok elóre-
mutatott. – Menjen be oda, és ébressze fel. Órákon keresztül
duruzsolni fog magának.
Heller belépett. Egy idós ember térképeket válogatott
odabent. Heller elmondta, mit akar. – J a – szólt az öreg –, ír-
tam egyszer egy könyvet a gyarmati idószak bányáiról és ás-
ványkincseiról, habár soha senki nem olvasta el. A kiadó pa-
naszkodott is miatta. Üljön le.
Cap Duggant, kormányhivatalnok lévén, nem szorította az
idó, így szépen elmesélte Hellernek élettörténetét. Geológus,
de már túl öreg ahhoz, hogy terepre küldjék, így tulajdon-
képpen csak folyamatban lévó nyugdíjazását várja. Heller
megismerte Cibola Hét Városát, az eltúnt bányákat és a né-
hai indiánharcokat, majd Heller ebédet vett az öregnek, hogy
azután meghallgassa Alaszka, Klondike és a '49-es híres na-
pok történetét. Annak ellenére, hogy minden az arany körül
forgott – ami soha nem is kerül ki az érdeklódés középpont-
jából – máig sem értem, valójában hogyan befolyásolta
Custer védekezó hadmúveleteit a Black Hills gyomrában
megbúvó arany. Heller azonban csak ült, és magába szívott
mindent, amit hallott.
Három teljes óra és még egy ebéd után sem jutottak sem-
mire!
Végül az öreg Cap Duggan kifogyott a szuszból, s úgy ha-
tározott, rátér arra a témára, amivel tulajdonképpen megke-
resték. – Itt vannak, amiket keres, fiatal barátom – mondta,
miközben nagy nehezen kihúzott egy hatalmas fiókot. –
32
Ezek a Washingtonban a Nemzeti Archívumban található
térképek fotókópiái.
Hitvány másolatok voltak olyan térképekról, melyek oly
öregek és foltosak lehettek, hogy még az eredetiekról sem
lehetett volna túl sok mindent leolvasni.
Cap Duggan kiteregetett néhányat közülük. – Ezek még a
gyarmati idókben készültek. Látja ezt itt? Ezt a felsót maga
George Washington készítette. A legtöbb térkép esetében
szándékosan meghamisították a méretarányt, mivel a társa-
ságok így próbálták meggyózni a királyt, hogy kevesebbjük
van, mint amennyit akarnak, de azért tudja óket használni.
Heller mikroszkopikus tekintetével végigpásztázta óket.
Az egyiken azt találta: Connecticut – Hé – mondta hirtelen –,
itt egy „Aranybánya" nevú patak! Az Atlanti-óceánba ömlik.
Ez pont itt van – csak húsz-harminc mérföldre északkeletre
attól a ponttól, ahol most állunk!
– Így van – mondta Cap Duggan. – Ez bizonyára valami
helyi elnevezés.
– Vethetnék egy pillantást a terület mostani térképére?
Cap Duggan elókereste óket. – Nos, nos – mondta. – Ez a
mai térképen is rajta van. Sót, van itt még néhány ásványjel
is. Ó, igen. Ismerem ezt a helyet. Elveszett bánya. Soha nem
találták meg. Emlékszem, úgy negyven évvel ezelótt valaki-
nek sikerült körbehatárolnia. Lehet, hogy soha nem is volt itt
bánya, csak valaki így próbálta idevonzani a gyarmatosító-
kat. Ha északkelet felé néz, majdnem az állam közepén talál
egy valódi bányát – nem messze a connecticuti Portlandtól.
Ez a Strickland kófejtó. Rengeteg ásványvadász mászkál ar-
ra. Van még kófejtó Roxburyben, Branchville-ben, East
Hamptonban és Old Mysticben, végig, a part mentén. Drá-
gaköveket, gránitot és ehhez hasonlókat bányásznak. Egy
csomó ilyet talál Connecticutban. Elég csak elmenni
Westchesterbe, végig a New England autópályán – ami való-
33
jában a 95-ös fóút – és megláthatja óket. Connecticut hihetet-
lenül gyönyörú ebben az évszakban. Bárcsak ne lennék ide
ragasztva ebbe a (bíííp) irodába! Na mindegy, hamarosan
úgy is nyugdíjba megyek, és akkor végre kiengednek ebból a
ketrecból.
Heller a legszúkebb kis irodában vásárolt egy köteg tér-
képet, valamint húsz példányt Cap Duggan könyvéból – de-
dikálva! Az idós ember ragyogott a boldogságtól.
Mikor visszaindult, egy helyen még megállt. Betért egy
virágboltba. Úgy rendelkezett, hogy Miss Simmonsnak min-
dennap egy gyönyörú virágcsokrot küldjenek a kórházba.
Visszaszállt a metróra, s hamarosan már ismét az Egye-
temi Könyvtárban ücsörgött. Bang-Bang is visszatért a mag-
nófelszedésból és -elhelyezésból, amely módszerrel Heller
alattomosan kikerülte az órákon való megjelenést.
– Mi a helyzet? – kérdezte Heller.
– Semmi – felelte Bang-Bang. – Nagyszerú dolog egye-
temre járni. – Ezzel visszatért képregényei olvasásához.
A nap azonban tartogatott még a számomra meglepetést.
Heller készült valamire. Éreztem. Igazán zaklatott voltam.
Nem tudtam, a következó pillanatban mit várjak tóle. Csak
kóválygott erre-arra. Azt tudtam, hogy jóra nem számíthatok.
Ezután szomorodtam el igazán. Éjfél körül, mikor háló-
szobámba mentem, egy kártyát találtam a párnámon!
Senki nem vihette be abba a szobába!
A kártya azonban mégis csak ott volt!
A macskakaparással írt üzenetet nekem címezték:
SOLTAN GRIS: FELHÍVTÁK A FIGYELMEMET, HOGY
IDOROL IDORE FIGYELMEZTESSEM EGY
ISMERETLEN VALAKIRE, AKI FIGYELI MAGÁT, S
PARANCSA VAN RÁ, HOGY AMENNYIBEN
ELSZÚRNÁ AZ ÜGYET, VÉGEZZEN MAGÁVAL.
34
HISST AZ ILLETORE BÍZTA A VÁLASZTÁST.
KÉS? PISZTOLY? AUTÓBALESET? VAGY TALÁN AZ
ÉTELBE KEVERT MÉREG? MAGÁNAK NINCS
VÁLASZTÁSA. KIVÉVE, HA NEM SZÚRJA EL.
SZÓVAL, GRIS, NE SZÚRJ A EL.
És az odarajzolt tór! Az egyetlen aláírás!
Ki volt ez? Az egyik török szolga? Valaki Afyonból? Va-
laki a bázisról? Csak az üzenet tartalma volt egyértelmú.
Le sem hunytam a szemem.
2. fejezet
Kedd volt, keleti középidó szerint délután 4:00.
Hellernek szokásos napja volt – egyetemre járt, a maga
különös módján. Az Egyetemi Könyvtár lépcsójén ült, a vál-
tozatosság kedvéért bézsszínú szabadidóruhában. Tartalékos
tiszti képzéséhez tartozó titkos kézikönyvet olvasott arról,
hogy hogyan kell ügynököket rávenni arra, hogy azok meg-
zsarolják a tábornok feleségét, így szerezve meg a csatater-
vet. Osztálycsengó berregett valahol. Heller félretette a kézi-
könyvet, felnézett, s megpillantotta Izzy Epsteint.
Eléggé meglepett Izzy megjelenése. Miután Heller tízezer
dollárt adott neki a cégek megalapítására, többé-kevésbé biz-
tos voltam, hogy egyszerúen elteszi Heller pénzét, és eltúnik.
Erre itt állt elótte. Biztos voltam benne, sokkal szövevénye-
sebb terv forrhat ravasz agyában, hogy valamilyen módon
még több pénzt csikarjon ki Hellerból.
Epstein nyugtalannak látszott. Két lépcsófokkal állt az
ücsörgó Heller alatt, s az ütött-kopott aktatáskát babrálta.
– Hello, Izzy – szólt Heller. – Foglaljon helyet.
35
– Nem, nem. Állva kell maradnom felettesem jelenlét-
ében.
– Maga felelósséggel tartozik nekem, úgyhogy mi ez a fe-
lettes duma? – kérdezte Heller.
– Attól tartok, dühös lesz rám. Meg is érdemlem.
– Üljön le, és mondja el, miért – mondta Heller.
– Még nem végeztem mindennel. Tudtam, hogy ez a
munka túl nehéz lesz a számomra.
– Nos, valamit azért biztosan elintézett – mondta Heller.
– Ezt-azt – felelte Izzy. – De... – majd megkönnyebbülten
felsóhajtott, lenézett a lépcsó aljára, ahol Bang-Bang ügetett
feléjük.
– Az utolsó tölteteket is eltávolítottam – mondta Bang-
Bang. – Ma nincs ötkor kezdódó elóadásunk.
– Mi ez? – kérdezte Izzy.
Heller mesélt neki a magnókról, melyeket Bang-Bang el-
helyezett az elóadótermekben.
Izzy meglepódött. – Ó – mondta. – Ez rendkívül fárasztó
lehet. És veszélyes is! Elófordulnak zárthelyi dolgozatok és
laboratóriumi idószakok is. Ez az üzletirányítás szempontjá-
ból is problémát jelent. Egy kicsiny ráfordítással le tudnék
venni némi terhet a válláról.
– Hallgatom – mondta Heller.
– Kidolgozom a leghatékonyabb és legidótakarékosabb
tanulási módot és a rendelkezésére bocsátom – mondta Izzy.
– De már most is rabolom az Ön értékes idejét. – Kinyitotta
a táskáját, és kivett belóle néhány papírt, melyeket átnyújtott
Bang-Bangnek. – Ha ezeket aláírja, akkor a New York
Amazing Befektetési Társaság biztosított, bejelentett alkal-
mazottjává válik. Megértettem annak a fontosságát, hogy
holnap reggel mutatnia kell valamit az Önre felügyeló rend-
órnek.
Bang-Bang a lépcsóre térdelve aláírta az iratokat. Izzy
36
néhány példányt Bang-Bangnek adott, a többit pedig eltette.
– Néhány apróságot elintéztem, Mr. J et. Nem voltam teljes-
séggel tétlen. Nos, ha az idópont alkalmas és nem sajnálja
rám áldozni, akár indulhatunk is. Tudnom kell, hogy Ön is
úgy gondolja-e, készen állunk a tókéje fogadására.
Tudtam! Heller maradék pénzére hajt. Ez az Üdvhadsereg
segélyraktárából öltözködó, elaggott, állandóan mentegetó-
zó, aprócska tökmag valóságos áldás a számomra!
Követték a metróállomásra, majd beszálltak vele a szerel-
vénybe. A Times Square felé indultak.
– Hová megyünk? – kíváncsiskodott Bang-Bang.
– El kell mennünk egy címre – felelte Izzy. – Ez az egyet-
len, amit rövid határidóvel meg tudok szerezni.
A harmincnegyedik utcánál kiszálltak a metróból. Fel-
másztak a néhány lépcsón.
– Nagyon szeretném, ha jóváhagyná – siránkozott Izzy.
Beléptek a liftbe, amely a magasba repítette óket.
– Tudják – folytatta Izzy –, ez most az egyetlen, ami csód
miatt felszámolás alatt áll. A cég nem tudta kifizetni a társa-
ságokra nehezedó magas, New York-i adókat – vagy inkább
azt mondanám, nem tudták, hogyan kerüljék ki óket. Flancos
irodabútorokat meg irodai felszereléseket forgalmaztak, de a
kereslet nagyon megcsappant. Lejárt a hároméves irodabér-
leti szerzódésük, a bútoraikat pedig eladta a felszámoló, én
meg megvettem óket. Remélem, nem találja túlzónak óket.
Kétezer dollárt kellett fizetnem értük. Sajnos, csak az emelet
fele tartozik hozzánk.
Heller így szólt: – Az emelet fele?
– Igen. Van még itt egy ruhatervezó cég, egy sport- és at-
létikai termékforgalmazó, egy nyelviskola és egy modell-
ügynökség. És még legalább negyven más cég. Övék az
emelet másik fele. Nem akarják eladni a bérleti jogot, de azt
hiszem, jó szomszédaink lesznek. Talán még üzletelhetünk is
37
velük – menó új ruhák, atlétikai cikkek; mivel multinacioná-
lisak vagyunk, alkalomadtán nyelvtudásra és parádézó mo-
dellekre is szükségünk lehet. Ha úgy érzi, nem elég a hely,
kereshetünk más irodát is.
Hatalmas, bolthajtásos, palotaszerú elótérbe jutottak. Tá-
gas tér nyújtózkodott minden irányba. Hatalmas terület.
Heller végignézett a függönykarnisokon, megvizsgálta a
színes márványt, majd mintha megcirógatott volna egy bolt-
hajtást.
– Tudja, az épület egy kissé régi – mondta Izzy. – 1931-
ben fejezték be. Én azonban remélem, Ön is különlegesnek
találja.
– Gyönyörú kómúvesmunka! – mondta Heller. – Hol va-
gyunk? Mi ez a hely?
– Ó! – szólt Izzy. – Saját metrómegállója van, így nem
láthatták kívülról az épületet. Elnézést kérek. Ez az Empire
State Building.
– Úristen! – szólt Bang-Bang, és azonnal lekapta a sapká-
ját.
– A lifttól jobbra minden a miénk – mondta Izzy. – Szó-
val, ha elindulunk erre...
Munkásokba ütköztek, akik éppen akkor végeztek a bronz
cég- és névtáblák felszerelésével, melyek a látogatók tájéko-
zódását kell hogy segítsék a végeláthatatlan márványfolyo-
sókon. Bang-Bang éppen eltakarta a névtáblákat, így nem
tudtam elolvasni óket.
– Nos, ez az elsó iroda – mondta Izzy –, az egyik fantom-
cég. – Így szólt a felirat:
HIHETETLEN LEHETOSÉGEK Rt.
G. H. Ginsberg elnök
Rebecca Mossberg titkár
38
Izzy kinyitotta az ajtót. Egy fiatal férfi gondosan takarítot-
ta a csupa króm bútorokkal bútorzott és falfestményekkel dí-
szített fejedelmi várótermet. Egy következó ajtó nyílt a te-
remból, melyen „elnök" felirat állt, krómbetúkból.
Izzy nem vezette be óket. – Még nem sikerült befejezni –
mondta. – A takarítás és a táblák elhelyezése még folyamat-
ban van. Elnézést kérek.
A következó irodához vezette óket. A felirat így szólt:
FANTASZTIKUS EGYESÜLÉS Rt.
Delaware
Isaac Stein elnök
Rabbi Schultmann titkár
A várótermet fekete ónixszal fedték. Két fiatal lány felkö-
tött hajjal takarított éppen. Izzy gyors mozdulattal becsukta
az ajtót.
Izzy egyik irodaajtót a másik után nyitotta. Megbízható ez
és lenyúgözó az, mindegyikük más-más elnökkel és titkárral,
valamint igazgatótanáccsal. Az irodákat egytól egyig párat-
lan eleganciával, de teljesen különbözó berendezéssel búto-
rozták be.
– Kik ezek az emberek? – kérdezte Heller. – Ezek az el-
nökök meg titkárok meg ilyesmik?
– Nem fonódnak össze! – felelte Izzy sietósen. – Az Ön
ellenségei sem férkózhetnek közéjük. Mindenki különbözó
bútorokat kapott, de ez csak amiatt van, mert ez korábban
egy irodabútorcég volt, és így akarták bemutatni a kínálatu-
kat.
– De kik ezek az emberek? – kérdezte Heller.
Izzy felsóhajtott. – Néhányukkal nagyon nehéz felvenni a
kapcsolatot, de azért tudjuk, hogy merre találjuk óket. Néhá-
nyan Curacaón élnek, néhányan Izraelben, de olyan is van,
39
aki itt lakik New J erseyben. Mindegyikük aláírását megsze-
reztük – tette hozzá sietósen.
Izzy folytatta. – Nem szívesen mondok ilyet, de a most
következó nem kis fejtörést okozott nekünk. Mármint nem a
vállalat, hanem a dekoráció. – Az ajtótáblán ez állt:
A GYÖNYÖRU TAHITI ARANYFÖVENYE
CSODAVÁLLALAT
Tahiti
Simon Levy elnök
J eane le Zippe titkár
Mikor kinyitotta az ajtót, feltornyozott bambuszbútorok
borultak ki rajta. A falak csupasz fehéren virítottak. – A fal-
festmény. Még nem volt rá alkalmam, hogy megszervezzem.
Elnézést kérek. – Gyorsan becsukta az ajtót.
Továbbballagtak. – Ami most következik, az viszont kész
van – mondta Izzy. Az ajtón a következó felirat állt:
MULTINATIONAL
Odabent minden acélból készült. Különbözó pénzek má-
solataiból kirakott világtérkép futott végig a négy falon.
– Nincs fent az elnök felirat a belsó ajtón – mondta Bang-
Bang, majd elindult, hogy kinyissa.
Feltárult elóttük egy rendkívül egyszerú iroda, dobozok-
ból összerakott íróasztallal, s egy matraccal a sarokban.
Izzy sietósen eltuszkolta az ajtóból Bang-Banget, és be-
zárta. – Ez az én irodám – mondta. – Ennél sokkal szebbet
mutatok Önöknek.
Végigvezette óket egy folyosón, s a végén egy lenyúgözó
ajtó elé értek. – Ezt be tudtam fejezni. Tisztában voltam vele,
mennyire fontos.
40
Semmilyen felirat nem volt az ajtón, csupán egy modern
Boeing-gép képe.
– Látja? – kérdezte Izzy. – Kicsit sejtelmes. Ez egy J ET!
Tetszik?
– Úgy érti, ez az én irodám? – kérdezte Heller.
Izzy kinyitotta az ajtót.
Hatalmas lakosztály tárult a szemük elé, az eddigiek kö-
zül talán a legmodernebb berendezéssel. Oldalajtók sorakoz-
tak a falak mentén. Hatalmas fehér íróasztal állt az ablakok
elótt, melyeken keresztül be lehetett látni Manhattan egész
déli részét. Lenyúgözó!
Heller elindult, hogy kipróbálja a hatalmas, fehér karos-
széket. Eljátszadozott néhány fiókkal. Felemelte a fehér tele-
font, melyet már bekötöttek. Megnézte a falba süllyesztett
szekrényeket is. Ekkor vette csak észre, hogy bokáig süllyed
a vastag, fehér szónyegbe.
– Tudom, hogy szeretné hozzáadni a saját ízlését – mond-
ta Izzy –, ezért maradt egy kissé csupasz.
Heller így szólt: – Ez nagyszerú! Egy flottaadmirális sem
kívánhatna különbet! Mik azok az oldalajtók?
Izzy ment, hogy kinyisson egyet. – Ez az Ön saját fürdó-
szobája és zuhanyzója. Egy aprócska szoba pihenéshez. –
Kinyitotta a következót. – A titkárnó budoárja. – Aztán az
utolsót. – Golfütók és ilyesmi. De menjünk tovább. Nem
akarom untatni Önöket a többi céggel. Viszont meg kell
hogy mutassam a kommunikációs központot.
Végigvezette óket egy folyosón, s ahogy elhaladtak a so-
rakozó ajtók elótt, Heller úgy érezte, mintha Hongkong,
Szingapúr, London, Svájc, Liechtenstein és a Bahamák köl-
töztek volna az ajtók mögé.
Izzy kinyitott egy ajtót, mely mögött telexgépek, telefo-
nok és elektronikus számológépek hada tornyosult. Fiatal
férfi ült az egyik telexgép mögött, éppen üzenetet gépelve.
41
– Ez az egész csak arra vár – folytatta Izzy – hogy mú-
ködhessen. Képesek vagyunk a világ bármely pontjáról be-
szerezni a valutaárfolyamokat. Bankszámláink, brókereink-
kel egyetemben, készen állnak. Ha valutát vásárolunk vala-
hol, majd egy másik területen magasabb áron túladunk rajta,
komoly haszonra téve szert, csupán a pénzmozgás segítségé-
vel. Minden egyes óra, amit ez a berendezés tétlenül tölt, el-
szalasztott lehetóségek tömegét jelenti.
– És akkor miért tétlenkedik? – kérdezte Heller.
– Nincs pénz a beindításához – felelte Izzy. – Odalent – s
az órájára pillantott – úgy tíz perc múlva egy Brings páncé-
lozott pénzszállító gurul az épület elé. A kocsi hazaviszi Önt,
Ön pedig visszaküldheti a szállítókkal a százezrét, hogy hol-
nap reggel belekezdhessünk az üzletbe. – Mentegetózve
Hellerre pillantott. – Kezdetben nem számíthatunk túl nagy
nyereségre. Az átváltásokból származó profit azonban fe-
dezni fogja a havi kiadásainkat, majd miután még néhány
létfontosságú dolgot elintézünk, nekiláthatunk a komoly
pénzgyártáshoz.
Micsoda hazudómúvész! – gondoltam.
Heller, Bang-Bang és Izzy elindultak lefelé, és tényleg, a
csúcsforgalom és a parkolási nehézségek ellenére ott állt a
páncélozott pénzszállító. Beszálltak, és elrobogtak vele.
Néhány perccel késóbb Heller kivette a százezret a Ke-
cses Pálmák széfjéból. Izzy bepakolta a pénzt egy zsákba,
majd elrobogott a páncélozott pénzszállítóval. Már megint
mindenfajta elismervény nélkül.
Az elócsarnokban Bang-Bang így szólt: – Hé, most akkor
kinek is dolgozom – Tahitinak vagy Delaware-nak? Elfelej-
tettem. Jesszusom, soha életemben nem láttam még így be-
rendezett irodákat. Ráadásul az Empire State Buildingben!
Nagy idóket élünk, kölyök. Szmokingot húzzak, vagy inkább
tábornoki egyenruhát?
42
Megjelent Vantagio. – Hol vannak a testórök?
– J ézusom, Vantagio – szólt Bang-Bang –, látnia kellene
ennek a kölyöknek az irodáit!
– Milyen irodáit?
– Egy fél (bíííp) emelet az Empire State Buildingben! –
felelte Bang-Bang.
Vantagio Hellerre nézett. – Ne engedd, hogy igyon. Elbo-
rítja az agyát a delírium. Azért jöttem, hogy szóljak, telefo-
nált Mike, azt mondta, a taxid holnapra kész lesz. J obban
tennéd, ha elmennél érte, Bang-Bang.
– Nem tehetem – felelte Bang-Bang. – Csak szombat este
mehetek.
– Hé, mi ez a szombat este dolog? – kérdezte Heller.
– Olyankor találkozik a Polgári J ótékonysági Egylet – fe-
lelte Vantagio. – A város összes fontos személyisége. Szóval
olyankor nem nagyon figyelnek másra. Bang-Bang rendóri
felügyelet alatt áll, de abban a néhány órában veszélytele-
nebbül közlekedhet a városban.
– Ez azt jelenti, hogy ilyenkor mindenki találkozik? –
kérdezte Heller.
– J a, a nagyfejúek a rendórségról, meg a polgármester,
meg ilyenek. Elég nagy baj ez nekünk. Faustino Narcotici
elnököl, s osztja szét a maffia kenópénzeit, ezzel egy idóben.
A hónap elsó szombat estéje a legrosszabb – olyankor még a
kormányzó és az állami hivatalnokok is itt vannak.
– Nos, ha most nincs szombat este, elmegyek, és magam
hozom el a taxit – szólt Heller.
– A pokolba is, nem mész sehova! – mondta Vantagio. –
Nem tudod, hogy tizennyolc év alatt senki nem vezethet au-
tót egész New York Cityben? Ezért van szükséged sofórre.
Majd egyik fiút átküldöm érte. De mi ez az Empire State Bu-
ilding izé?
– Csak egy kis közbejött mellékes – felelte Heller.
43
Valahogy így mondta Heller. Túlságosan is félvállról.
Halvány rémület kavarodott fel bennem. Izzy talán mégsem
lopta el a pénzét?
Az egyetem, akét autó, a földtani felmérés és most ez az
új fejlemény, az Empire State Buildinggel kapcsolatban... az
agyam fogaskerekei egyszerúen nem kapcsolódtak össze!
Csak egyetlen dolog volt tiszta és világos: Heller valami
rosszra készül.
És én még egyetlenegy szó üzenetet sem kaptam a New
York-i irodából Raht és Terb ügynökökkel kapcsolatosan.
Hellert pedig meg kell állítani! Képtelen voltam rájönni, mit
csinál, azt azonban tudtam, mindenképpen meg kell állítani.
Ez a férfi fenyegetó veszedelem! Egy Alsó-Manhattanre né-
zó saját irodával!
3. fejezet
A New York és Törökország közti távolságból adódó idó-
eltolódásnak köszönhetóen minden reggel szükségszerúen
álomba merültem. Így aztán különösen kíváncsi voltam,
hogy az a vén (bíííp) Karagoz miért ácsorog az ágyam mel-
lett hajlongva és motyogva. Az órámra pillantottam. Még
csak tizenegy volt! Aztán az öregre néztem.
– Két férfi az udvaron, Szultán bej. – Ügyefogyottan mu-
togatott. – Bejönnek. Leülnek a padra. Nem akarni elmenni.
– Majd én elzavarom óket! – kiabáltam. Felkaptam a tíz-
lövetúmet, és az ajtó felé iramodtam.
– Szultán bej! – kiabálta utánam Karagoz. – Nincs magán
ruha!
Nem érdekelt, kirohantam. Nekem senki nem fogja meg-
mondani, hogy mit csináljak!
44
Két férfi ücsörgött a padon, pont úgy, ahogy mondta. Ép-
pen az ellenkezó irányba bámultak. Eléjük ugrottam, s rájuk
emeltem a fegyvert.
Raht volt és Terb.
Raht bajsza, ha lehet, még tüskésebbé vált a meglepetés-
tól.
Terb füstös, kerek képe kissé elfehéredett.
– Mi az a tizenhét csíkú ördögöt csinálnak itt? – rivalltam
rájuk.
Raht szemtelen módon az ujját az ajka elé emelte, hogy
lecsendesítsen.
Terb eközben megpróbált visszamászni a padra.
– Magyarázatot kérek! – követeltem, ha lehet még hango-
sabban.
Raht még eróteljesebb ujjmozdulataiból hirtelen rájöttem,
hogy egész idáig voltárul beszéltem. De nem számít. Mikor a
személyzet tagjai közeledni látnak, úgyis mindig eltúnnek.
– Mi... végrehajtottuk a parancsát – dadogta Raht. Ez már
sokkal jobban tetszett. Dadogott tólem.
– Azt m... mondta – reszkette Terb: – „Találják meg óket
és jelentkezzenek."
– Mi... rádióüzeneteket küldtünk mindennap, és... és azt
gondoltuk, azt akarja, hogy idejöjjünk.
Szóval, az üzenet nem volt világos. Legyen ez a beosztot-
tak baja, az ebból fakadó elónyöket meg élvezd te.
– (Bíííp) bolondok, maguk a poloskákat figyelték, amiket
a ruháiba varrtak. Valaki az üzletból kidobta óket a szemét-
be, miután a fickó új ruhákat vásárolt! – Meglengettem a
puska csövét az orruk elótt. – Nem az Atlanti-óceánban fek-
szik! Ebben a pillanatban is az ENSZ-bordélyban hever, a
Kecses Pálmákban, és nagyon jól érzi magát!
Raht elképedt. – Honnan tudja ezt?
A harag óvatlanságot okozott. Soha nem tudhatják meg,
45
hogy poloskákat operáltattam Hellerbe a Voltáron, s így
mindenról tudok, amit csak lát és hall. – Más információfor-
rásaim is vannak. Azt gondolják, hogy maguk az egyedüli
kémek az egész világon? A területen nyüzsögnek a kémeim.
Még magukat is figyelik!
Berezeltek, így aztán mint két marhát, a ház belsó udvará-
ra tereltem óket. Nem engedtem, hogy leüljenek.
Ezután eltettem a puskát, felkaptam egy köntöst, majd
csengettem a konyhának, készítsenek forró kahvét, és szol-
gálják fel egy csomó cukorral, sekerlivel.
Miközben iszogattam, arra gondoltam, ez talán nem is
annyira rossz nekem. Pontosan el tudom igazítani óket.
Azonkívül arra is rá tudom venni óket, hogy – és nem érde-
kel, hány voltár törvényt sértenek meg vele – vigyenek ma-
gukkal egy vevót és dekódert.
Kávét kortyolva visszamentem hozzájuk, de továbbra sem
engedtem, hogy leüljenek. Különös elégedettséget éreztem,
mikor arra gondoltam, bizonyára hosszú repülóút után állnak
és nem is aludtak. Az még ennél is jobban esett, hogy a szep-
temberi, forró török napon minden bizonnyal meghalnának
egy pohár hideg italért. Tudni kell helyrerakni az ilyenfajta
embereket – a csócseléket.
– Nem végeztetem ki magukat – kezdtem a beszélgetést,
hogy megnyugtassam óket. – Feltéve, ha abbahagyják az os-
tobaságaikat.
Kényelmetlenül mocorogtak.
– Az ügynök, aki követi magukat, egy tökéletes órült –
mondtam. – De azt hiszem, sakkban tudom tartani.
Karagoz, a felszolgáló kíséretében, megjelent asirával te-
li ezüstkancsóval, mely gyöngyözött a párától, valamint há-
rom pohárral. A szolgákat a két felesleges pohárral együtt
elküldtem, majd a hideg italt kortyolgatva leültem.
Ez idáig mindent a tanultaknak megfelelóen intéztem. Ez
46
megkönnyíti a visszalévó lépéseket.
– Van egy lemez – mondtam. – Körülbelül ekkora. – És
mutattam. – Ez egy lap, kisebb kivágásokkal. Tudják, mire
gondolok?
– Egy kódlemez lapra – felelte Raht.
– Rá kell tenni egy darab papírra, s a kivágásokba bele
kell írni a valódi üzenetet – folytatta Terb. – A maradék he-
lyet pedig ki kell tölteni szöveggel.
– A maguk célpontjának van egy ilyen lemeze. Meg kell
szereznünk! – mondtam. – Még akkor is, ha az életükbe ke-
rül. – Mint a tankönyvekben. – Valahol a csomagjában lehet,
a csomagját pedig a Kecses Pálmák legfelsó emeletén a régi
Iótitkári lakosztályban találják. Világos voltam?
Mindketten bólintottak.
– Diplomatáknak fogják kiadni magukat. Úgy tesznek,
mintha szolgáltatásokat szeretnének vásárolni. Aztán fel-
mennek a lakosztályba. Az ajtó sosincs bezárva. Az illetó
soha nem tartózkodik napközben a szobájában. Átkutatják a
helyet, és megtalálják a lemezt! Megértettek?
Bólintottak.
– Még valami. Egy másik ügynök poloskát próbált telepí-
teni a lakosztályba. Van ott valami interferencia, valami
karbonhullám. Találják meg, és hatástalanítsák.
Bólintottak.
– Még valami – folytattam. – Magának, Raht, le kell bo-
rotválnia a bajszát.
Eluralkodott rajta a rémület. – De ez takarja el a vágás-
nyomot, ami alapján azonosíthatnának!
– Rendben – mondtam. – Akkor vágja kicsit rövidebbre.
– A gyönyörú bajszom!
Határozottnak kell lenni. – Még mindig jobban jár, mintha
a torkát vágnám rövidebbre – mondtam.
Nem ellenkezett.
47
– És nincs taxizás – mondtam.
– De azzal jöttünk ide.
– Akkor sincsen taxi – folytattam. – Gyalogoljanak el a
repülótérre, töltsék az éjszakát a váróteremben, majd indul-
janak a holnap reggeli géppel.
Szomorúan bólogattak.
Megkavartam az italomat, amitól a jégkockák csilingelve
összekoccantak. – Van kérdésük?
– Azt a két készüléket, melyekkel kapcsolatban úgy ren-
delkezett, hogy az illetó kétszáz mérföldes körzetében kell
tartanunk, titokban az Empire State Building egyik televíziós
antennájára szereltük – mondta Terb. – Ez megfeleló?
Hé, ez nagyon is megfeleló. Az egység, ami a Heller po-
loskáiból származó jeleket továbbítja, pont a feje felett lesz.
– Jelen pillanatban megteszi – feleltem húvösen. – Ez min-
den?
Bólintottak.
Ismét összekoccantottam a pohárban lévó jégkockákat. –
Akkor kifelé. Dolgom van.
Elballagtak a perzseló forróságban.
Örvendeztem. Most már az ellenórzésem alatt tartom
óket. Hamarosan a lemezt is megszerzem, így hamisított je-
lentéseket tudok küldeni Heller nevében a Voltárra. Aztán
VISZLÁT! Hellernek vége.
Édes élet!
4. fejezet
A következó reggelen az élet hirtelen és váratlanul még
édesebbé vált.
A taxisofór rohant be hozzám. – Gyorsan! Gyorsan!
48
Utanc két óra múlva megérkezik!
Az én új, török hastáncosnóm!
Már végeztem a reggelivel. Felugrottam, hogy a belsó ud-
varra rohanjak. Siettemben felborítottam a kahvekészletet, s
rohanás közben rátapostam az összetörött csészék darabjaira.
Mintha valami mást is akart volna mondani. Megtorpan-
tam elótte.
– Még ötezer amerikai dollárt kell fizetni a tevehajcsárok-
nak és a teherautó-sofóröknek. Még azelótt akarják, mielótt
leszállítják a lányt.
Átadtam neki az ötezret. Eltette. – Hol a szobája? – kí-
váncsiskodott.
Futva indultam a szobák felé. A villában rengeteg szoba
nyílott, volt azonban egy hatalmas, amely saját kerttel és
fürdóvel rendelkezett. – Ez lesz a szobája.
A fickó megvizsgálta a zárat az ajtó belsején. – Kell hív-
nom egy lakatost, hogy erósítse meg óket – mondta. – A lány
nagyon félénk és tartózkodó.
Elment egy lakatosért, majd hamarosan visszaérkezett. –
Mindjárt itt lesz. Ez további tízezer török líra.
Megkapta.
– Látta már? – kérdeztem. – Hogy néz ki?
– Most nincs idóm beszélgetni – mondta, ezzel beugrott a
kocsijába és nagy sebességgel elhajtott.
Hívtam Melahat Hanimot, a házvezetót. – Rakjátok rend-
be ezt a szobát, gyorsan.
– Egy másik kisebb szobát már elókészítettünk – felelte.
– Nem, nem. Ezt csináljátok meg.
A személyzet rohangálni kezdett, s hordani kezdték a leg-
jobb szónyegeket a szobába.
A lakatos is megérkezett egy öreg furgonnal, s azon
nyomban fúrni, fúrészelni és kalapálni kezdett. Díszes török
vasalatot illesztett az ajtó belsó oldalára. Egy másik furgon-
49
nal két segítóje érkezett, akik vadonatúj, legújabb gyártmá-
nyú Yale zárakat hoztak, majd a helyükre illesztették óket.
Miközben egyfolytában ordítottam rájuk, a személyzet
körbe-körbe szaladgált, kihozták, amit elótte bevittek, majd
bevitték, amit azt megelózóen kihoztak, megfeledkeztek a
törülközókról, majd nem is találták óket, erre fogták az én tö-
rülközóimet, s azokat vitték a fürdószobába.
A kertész elrohant, hogy virágokat vágjon, s vázákba
gyömöszölje óket.
Végül mindennel elkészültünk.
Vártunk.
Számtalanszor kimentem az útra, hogy elnézzek a mesz-
szeségbe. Utanc sehol. Négy óra is eltelt már. Már azon vol-
tam, hogy bemegyek a titkos szobámba, hogy ellenórizzem a
dolgok menetét, mikor az egyik szolgálófiúcska sikítozva
rohant felém. – Teherkocsi jön, teherkocsi jön!
Irdatlan méretú teherautó volt. Be sem fért a kapun. Nyolc
szállítómunkás és egy halom fém úti láda utazott rajta!
A nyolc rakodó leugrott a teherkocsiról, és egyenként
hordani kezdték befelé a jókora ládákat. Karagoz utasításai-
nak megfelelóen az új szoba különbözó pontjaira tették a lá-
dákat.
A taxisofór is megérkezett.
A rakodók vezetóje elém lépett, és tizenötezer lírát köve-
telt. A teherautósofór elmagyarázta nekem, hogy ez egy he-
lyi teherkocsi, s a költsége nincs benne abban az ötezer ame-
rikai dollárban, amit már kifizettem.
A teherautó elhajtott.
A taxisofór a szobába ment, s a kertre nyíló ajtót bezárta
belülról. Ezután elfordította a zárat a belsó udvar ajtaján,
majd követelte a tartalék kulcsokat. Elrendezgette óket a te-
nyerében, majd az összeset behajította a szobába. Ezután be-
csapta a belsó udvarra nyíló ajtót, amelyet, mivel ezt meg-
50
elózóen elfordította a zárat, már csak odabentról lehetett ki-
nyitni.
– Várjon egy percet – mondtam. – Hol van Utanc?
– Ezt meg kell értenie – felelte. – O egy szemérmes, egy-
szerú, törzsi körülmények közt nevelkedett lány a Kara-kum
sivatagból. Semmit nem tud a civilizációról. Különösen fé-
lénk, mióta az egész orosz hadsereg megpróbálta megeró-
szakolni. Ráadásul kimerült a hosszú, nagyon hosszú utazás-
tól és az orosz Türkmenisztánból való meneküléstól, így leg-
alább egy napig hagynia kell pihenni és mosakodni.
– De hol van? – akartam tudni.
– Valószínúleg az egyik úti ládában – felelte.
– Nemtudja? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Mikor ma reggel beszéltem vele, azt mondta, ne lessek
bele a ládába, mert attól elpirul.
– Ezek szerint látta! Hogy néz ki?
– Nehéz a fátyol miatt megfigyelni, de azt elmondhatom,
hogy pontosan úgy fest, mint a fényképen, amit akkor mutat-
tam, amikor megvásárolta ót. Csakhogy nagyon szégyenlós.
Nemcsak fátylat visel, de még így is alig mert kilesni a te-
herkocsi ponyvája alól. Ó, igen, itt az adásvételi szerzódés.
Az egészet törökül írták, egy csomó pecséttel és jegyzói
bélyegzóvel. Az okmány szerint ez a bizonyos Utanc mos-
tantól kezdve Szultán bej tulajdona. A kezem megremegett,
mikor átvettem. Egy valódi, éló, török hastáncosnó tulajdo-
nosa lettem! Az enyém, testestól-lelkestól!
Lehet, hogy megfullad abban az úti ládában – mondtam.
– Azt tanácsolom – magyarázta a taxisofór –, hogy hagyja
ót pihenni. O egy sivatagi virág. Vadon nótt teremtés. Töré-
keny, esendó. Férfi még sosem érintette, s teljesen idegen
számára a civilizáció. Én hagynám, hadd pihenjen. – Ezzel
elment.
Úgy tíz perc múlva hangos csattanás hallatszott a szobá-
51
ból. Aztán egy következó. Rájöttem, mi lehetett: helyükre
kerültek a vasalások. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ki-
jutott az úti ládából, és helyére rakta a keresztvasakat.
Nos, felesleges mondanom, nem sok hasznos dolgot mú-
veltem a nap hátralevó részében.
Az ajtó elótt hallgatóztam, s egyszer mintha csobogni hal-
lottam volna a zuhanyt.
Órákon keresztül sétáltam a kertben és a belsó udvarban.
Késó este volt már, mikor aggódni kezdtem amiatt, hogy
a lánynak nincs mit ennie. Mintha neszezést hallottam volna
a szobából. Elókerítettem Melahat Hanimot, s egy tálcára fi-
nomságokat rakattam vele.
Melahat bekopogott a szobába. A vasalás félrecsúszott.
Az ajtó résnyire nyílt, majd azonnal becsapódott.
A házvezetó zavartan fordult felém. Aztán valószínúleg
suttogást hallott az ajtó túloldaláról. Melahat elhagyta a bel-
só udvart, majd a vasalás is visszacsúszott a helyére.
Ismét fémes csattanást hallottam!
A kertajtó! Melahatot a kertajtóhoz hívta! Hát persze. Mi-
kor Utanc kinyitotta a belsó udvarra nyíló ajtót, egy férfit lá-
tott – engem. És persze azonnal visszahókölt.
Suttogást hallottam a szobából, bár nehéz volt megállapí-
tani, hogy valóban beszélgettek-e, pedig a fülemet még rá is
szorítottam az ajtóra.
A kertajtó kinyílott, majd bezáródott. Megpillantottam
Melahatot a kertben. Integetett. Két fiúcska szaladt oda hoz-
zá. Az asszony lehajolt, és suttogva magyarázott nekik.
A két fiúcska a ház felé szaladt. Fémes csattanás hallat-
szott, a kertkapu kinyílt, majd újabb csattanás jelezte, hogy
becsukódott.
Melahat visszajött a belsó udvarra, és hozzám lépett. –
Azt mondta...
– Láttad? – türelmetlenkedtem. – Hogy néz ki?
52
– Eltakarta magát – felelte Melahat. – Azt mondta, nem
biztosítottak a számára szolgálókat, és mivel látott két fiúcs-
kát a kertablakból, azt szeretné, ha megkapná óket szolgáló-
nak.
– Ó, hát persze – feleltem. – Egy nomád sivatagi lány.
Egyedül érezné magát szolgálók nélkül.
– Tudtam, hogy beleegyezik – mondta Melahat –, így már
ki is jelöltem óket a számára.
– Ó, oszd be óket mellé folyamatos szolgálatra. Sokáig
köztünk marad. – És tényleg így lesz. O az én tulajdonom
testestói-lelkestól.
A zuhany mintha újra csobogni kezdett volna. – Úgy tú-
nik, ismét megfürdik – mondtam.
– Azt hiszem, ezek inkább a fiúcskák – felelte Melahat. –
Meglehetósen mocskosak voltak.
Hát igen, bizonyára így volt. Úgy tíz perc múlva az egyik
fiúcska kilépett a kertkapun, s elindult a belsó udvar felé. Ezt
rugdostam a leggyakrabban. A haja összetapadt a víztól, a
bóre pedig mintha két árnyalattal világosabbá vált volna.
Hímzett nadrágot és kabátkát viselt. Honnan szerezte óket?
Török nemzeti viselet! Ó, hát persze, a sivatag nomád népei!
– Utanc – szólt a fiú pimaszul – azt üzeni, hogy Szultán
bej jobban tenné, ha megfürdene és turbánt kötne. Túl mos-
datlan ahhoz, hogy asszonyom énekeljen neki!
Már lendült a lábam, hogy belerúgjak, de aztán meggon-
doltam magam. Az üzenet értelme eljutott a tudatomig. Aha!
Hamarosan nekifog a munkájának!
Elrohantam. Lefürödtem. Ezután a ruhatáramba siettem,
ahol találtam egy rongyot, amiból turbánt köthettem, vala-
mint egy kaftánt, amit magamra kaptam.
Végül elindultam visszafelé. Melahat, Karagoz, valamint
a két fiúcska már berendezték a szalont. Boldog voltam,
hogy megvetettem Karagozzal azokat az új szónyegeket. A
53
szolgák kicsi emelvényt állítottak, melyet párnákkal takartak.
Intettek, foglaljak helyet rajta. A padlóra is párnákat halmoz-
tak kicsit messzebb és lejjebb az ülóhelyemtól.
Karagoz feltehetóen a kapott utasításoknak megfelelóen
alig hagyott valami fényt a szobában. Csupán két olajlámpa
puha, sárgás-narancsos fénye világított.
A személyzet elillant.
Ültem az emelvényen keresztbe rakott lábbal, és Utancot
vártam.
5. fejezet
Úgy húsz perc múltán a szalon ajtaja résnyire kinyílt. Úgy
véltem, egy szempárt látok a hasadékban. S mivel tisztában
voltam, vele mennyire szégyenlós, félénk és erényes, elri-
aszthatom egy hirtelen mozdulattal, így aztán nyugton ma-
radtam.
Az ajtó kissé szélesebbre nyílt. A lány, mint valami ár-
nyék, beosont rajta. Aztán megtorpant. Ot is megvilágította a
sárgás-narancsos fény.
Bó nadrágot és nagyon szúk mellényt viselt, ami eltakarta
a keblét, a nyakát és a hasát azonban szabadon hagyta. Pa-
pucs nem volt a lábán, így látni lehetett vörösre festett kör-
meit. Virágkoszorú díszítette hollófekete haját. Fátylat viselt!
Kissé metszett, hatalmas szeme azonban, talán a félelem
miatt, rám szegezódött.
Egyik kezét a fátyol alatt tartotta, s a fátylon keresztül lát-
ni lehetett, hogy egyik ujját félénken fogai közé dugta.
Intettem, hogy jöjjön közelebb.
Ettól majdnem elmenekült.
Félbehagytam a mozdulatot. Talán egy perc is eltelt. Las-
54
sacskán bátorságot merített, s elindult az ajtótól be a szoba
közepe felé. Bal kezében néhány hangszert tartott.
Félénken megközelítette a szoba közepére halmozott ván-
kosokat. Így már sokkal jobban láttam. A bóre napbarnított
volt. Az arcát a fátyol miatt nem láthattam, de lesütött tekin-
tete, mely néha felfele rebbent, gyönyörú volt.
Letette az egyik hangszert – láttam, hogy úgy tizennyolc
hüvelyk átmérójú lehetett, valamiféle tamburin.
Kecses mozdulattal, keresztbe rakott lábakkal leült az
egyik párnára. A másik hangszert vette az ölébe, egy cura
irizvát, a hosszú nyakú lantot, három húrral és húrlábbal.
– Ó, gazdám – suttogta alig hallhatóan –, engedélyeddel
és parancsodra énekelni fogok.
Méltóságteljes mozdulattal intettem. – Énekelj! – utasítot-
tam.
A lány összerezzent, én meg rájöttem, túl hangosan be-
széltem.
Tekintetét lesütötte, majd kézbe vette a cura irizvát.
Éneklés nélkül pengetni kezdett. GYÖNYÖRU! A török
népzene nagyon keleties hangzású, kissé bizonytalan ritmu-
sokkal, s ezért nem igazán szeretem. O azonban ügyes játé-
kával és hozzáértó tolmácsolásával, mintha az egész szobát
álomvilágba repítette volna. Micsoda tökéletes muzsikus!
Mikor az utolsó akkordok is elhallgattak, majdnem tap-
solni kezdtem. Olyan szégyenlósen pislogott rám szempillái
alól, hogy biztos voltam abban, azt gondolja, túlságosan
szemtelenül viselkedett.
Így suttogott: – Nincsenek felvevókészülékek ezen a he-
lyen, igaz?
Összezavarodtam. Aztán rájöttem, miért kérdezi. Ezek az
egyszerú törökök babonásan rettegnek a hangfelvételtól, at-
tól félnek, a felvétel elveszi a hangjukat. Ez megerósített ab-
ban a hitben, hogy egy Kara-kum sivatagi vándorral, egy
55
nomád lánnyal van dolgom.
Így szóltam: – Nem, nem. Persze, hogy nincs.
A lány azért felállt, táncnak is beilló mozdulattal, majd el-
indult körbe a szobában, és belesett a berendezési tárgyak
mögé, hogy megbizonyosodjon arról, amit kérdezett. Vissza-
jött és leült. Felemelte acura irizvát. – Nem érzem elég bá-
tornak magam ahhoz, hogy énekeljek – suttogta –, de mégis
megpróbálok énekelni.
Megszólaltatott néhány akkordot, majd énekelni kezdett:
Felragyogott, mint a Hold,
Melyet mennybolt ölel
Ajkát harmat húsítette,
De felkelt a Nap,
S o elrejtozött sietve
Perzselo sugaraid elol!
Lenyúgözött! Mély zengésú, eróteljes hangja érzéki volt
és csábító! Jól hallhatóan türkmenisztáni török kiejtéssel
énekelt, habár az oroszországi törökök nyelve alig különbö-
zik az itteni dialektustól. A hangjától borzongás futott végig
rajtam. A szívverésem felgyorsult.
Csalódottságomra félretette a cura irizvát, majd lehajtott
fejjel és lesütött tekintettel így suttogott: – Ó, gazdám, az en-
gedélyeddel és a parancsodra táncolni fogok.
– Táncolj! – engedélyeztem, s utasítottam mohón.
Már megint túl hangosan beszéltem. A lány megrettenve
lekuporodott. Aztán szinte abban a pillanatban kezébe kapta
a tamburint. Ez szokatlan volt. A török hastáncosnók általá-
ban kasztanyettákat használnak. Ez azonban nem más, mint
egy török dob.
Hullámzó mozgással felállt, de mindezt oly könnyedén
tette, hogy alig vettem észre, felegyenesedett.
56
Egy pillanatig azt gondoltam, hogy csak áll elóttem. Az-
tán észrevettem csupasz hasának izmait!
A lángok fényében testének egyetlen rezdülése nélkül
hullámzott a hasa. Valódi hastáncosnó!
A kabátka eltakarta a keblét, a nadrág pedig elrejtette a
combját, a két ruhadarab közti meztelenség azonban életre
kelt!
Aztán a hasa hullámzásának ütemére dobolni kezdett.
Egyre erósebben verte a dobot, majd a lába is átvette hasá-
nak hullámzását. Minél hangosabban dobolt, annál inkább
belemerült a táncba. Hasizmai hullámzottak és vonaglottak,
miközben némán motyogott valamit!
Ó, Istenek!
Ezzel meg lehet ORJ ÍTENI egy férfit!
Egész idó alatt tekintetét szégyenlósen lesütötte.
És most mit csinál? Minden egyes dobütés között a fáty-
lához kapott, s egy aprót rántott rajta.
Lerántja magáról a fátylat!
Miközben hol az egyik, hol a másik lábát felemelve egyre
szélesebb mozdulatokkal táncoltatta csípójét, egyre többet
mutatott meg addig elkendózött arcából. Némán énekelt a
dobolás ütemére.
Hirtelen, nagyot kiáltva felugrott a magasba!
A fátyol lerepült az arcáról.
Ahogy visszatért a padlóra, tovább csavarta és csavarta a
csípójét, rázta és táncoltatta a hasát, s ingatta a karját. Tekin-
tetét mereven és égetóen rám szegezte!
POMPÁS nó!
Soha nem láttam még ehhez fogható arcot!
Elakadt a lélegzetem, a szívem a torkomban dobolt. Egész
addigi életemben soha nem voltam még ennyire izgatott.
Egyre magasabbra emelte a lábát. Egyre kegyetlenebb
ritmust csalt eló a tamburinból. Hol a kezével, hol a könyö-
57
kével ütötte felváltva.
Átugrott az olajlámpák lángja felett, forgott és pörgött a
levegóben, majd egy pillanatra megállt, hogy némán énekel-
jen – tüzes tekintete lyukakat égetett belém!
Hatalmasakat ugrott, miközben egyre gyorsabb ritmust
dobolt. Egyre sebesebben forgott és pörgött. Mozdulatai
már-már elmosódtak a sárgás-narancsos fényben!
Még soha nem láttam ehhez fogható táncot!
Testem vonaglani kezdett a lány táncának ritmusára.
Hirtelen ismét a magasba ugrott, metszó sikítást hallatott,
majd keresztbe rakott lábbal megérkezett a vánkosra. A kö-
vetkezó pillanatban már mozdulatlanul ült.
Két szeme azonban izzó parázsként meredt rám a félho-
mályban!
Nem kaptam levegót.
Gyors mozdulattal felkapta acura irizvát.
Magához szorította.
A húrok közé csapott.
Tüzes tekintetét rám szegezte!
Lüktetó, szenvedélyesen buja hangon így énekelt:
A pacsirta megpihen remegon
Kegyetlen kezén
Torkában ott dobog
a rettegés
Megfojtja-e a szilaj szenvedély
Kedvesem
emlékezz rám
Ha ölni készülsz a szerelemért!
Ez már túl sok volt! Rákiáltottam. – Nem! Nem! Ó, iste-
nek, soha nem ölnélek meg!
Elhibáztam.
58
Túl hangos voltam!
Összegörnyedt, s a félelemtól sírva kirohant az ajtón, s el-
túnt!
Utánavetettem magam.
De már késó volt.
Az ajtaját már bereteszelte odabentról.
Ültem a belsó udvarban, a ki nem elégített szenvedélytól s
a lelkiismeret-furdalástól gyötródve.
Hajnalig ültem ott az ajtaját bámulva.
Az ajtó zárva maradt.
6. fejezet
A következó napot kábulatban töltöttem. Csak Utancra
tudtam gondolni, képtelen voltam azonban tisztán gondol-
kodni. Számtalan ötletet – hogy hogyan keltsem fel az érdek-
lódését és hogy hogyan engeszteljem ki az ijedtség miatt –
dobtam sutba a nap folyamán.
Egy lyukat találtam a szobájához tartozó saját kert keríté-
sén, így délután odakuporodtam, hogy legalább egy pillan-
tást vethessek rá.
Késó délután, mikor már húvösebbre fordult az idó, meg-
jelent a kertajtóban. Hímzett köpenyt viselt fátyol nélkül,
nem számítva leskelódóre. Az arca oly gyönyörú volt, hogy
elállt a lélegzetem. Könnyed, kecses léptei szinte táncnak ha-
tottak.
Visszament a szobájába.
Azon az éjszakán hiába vártam a szalonban. Senki nem
jött, hogy tájékoztasson, s ó sem bújt eló rejtekéból.
Ott ültem egész éjszaka, éberen figyelve minden apró kis
zajt.
59
Kimerülten, rémképekkel teli álomba merültem.
Már dél felé járt az idó, mikor felébredtem. Legyúrtem
néhány falat reggelit, majd az udvaron sétáltam. Visszamen-
tem az épületbe, hogy valami mással kössem le a figyelme-
met. Lehetetlen volt.
Három óra felé ismét kint találtam magam.
Hangok!
A lány kertje felól hallatszottak!
Azonnal a kerítésen lévó lyukhoz osontam, és belestem
rajta.
Ott ült!
Fátyol nélkül. Pompásan festett. Most másik köpenyt vi-
selt, amely óvatlanul szétnyílott rajta, felfedve melltartóját és
feszes, rövid nadrágját. Hasa és combja most is fedetlen volt.
Olyannyira elbúvölt a lány látványa, hogy sokáig észre
sem vettem a két fiúcskát. A lány lábánál ücsörögtek a fú-
ben. Hímzett kabátkát és nadrágot viseltek, s alaposan tisztá-
ra súrolták óket. Mindketten ezüstcsészét egyensúlyoztak a
térdükön.
A lány mondott valamit, amit nem hallottam, erre mind-
annyian felnevettek. Mosolyogva, kényelmes mozdulattal
hátrahajolt, mind többet feltárva hasából és combja belsejé-
ból. Kinyújtotta a kezét valami után. Egy ezüsttálcán álló
ezüst teáskancsó, s egy másik, szintén ezüst teáscsésze volt
az.
Kecses mozdulattal finom kezébe fogta a csészét, másik
kezével pedig a teáskancsót emelte. Töltött a csészéjébe,
majd elórehajolt, és teletöltötte a fiúcskák térdén billegó csé-
széket is.
Egy kis teaparti! Milyen elbúvöló!
A lány felemelte a csészéjét, mire a két fiúcska is ugyan-
ezt tette. – Serefe! – mondta, ami azt jelenti törökül, „Egész-
ségedre". Mind a hárman ittak.
60
A tea minden bizonnyal szörnyú forró és erós lehetett. A
fiúcskák kiitták csészéjüket, majd krákogtak és köhögtek, de
azért mosolyogva figyelték, ahogy a lány is megissza a teá-
ját.
– És most – szólt Utanc mély zengésú, eróteljes hangján –
jöjjön a következó történet.
A fiúcskák vágyakozva közelebb fészkelték magukat a
lányhoz, miközben tekintetüket egy pillanatra sem vették
volna le róla. Milyen elbúvöló is – tündérmesékkel szórakoz-
tatja a szolgáit.
Utanc kezét ráfektette a kerti szék karfájára. – A történet
címe „Aranyfürt és a három népbiztos". – Kényelembe he-
lyezte magát. – Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy
gyönyörú kicsiny lány, akit Aranyfürtnek hívtak. Nevét
aranyszóke hajáról kapta. Éppen az erdóben kószált, hátha az
útjába akad valami. Ugyanis kíváncsi volt. Így aztán rátalált
egy házikóra, feltörte a zárat, s behatolt a magánterületre.
– Nos, ezt az Aranyfürtöt állandóan szörnyú éhség gyö-
törte, mivel kapitalista szülóktól származott, így mindig úgy
érezte, éhezik. Három tányér zabkását talált az asztalon. Azt
gondolta, mivel ez egy munkás házikója, legjobban teszi, ha
kihasználja a kínálkozó alkalmat.
– Beleült a legnagyobb karosszékbe, majd megkóstolta a
zabkását. De megégette a száját. Ezután beleült a kisebb ka-
rosszékbe, s megpróbálta felfalni a következó zabkását. Ezt
túl hidegnek találta. Ezután beleült a legkisebb székbe, s
csodák csodájára az a zabkása pompásnak bizonyult. Kapita-
lista jellemvonásai azonban eluralkodtak rajta, így
MINDEGYIKET MEGETTE. Semmit nem hagyott.
– Nos, ez a házikó tulajdonképpen három népbiztosé volt,
akik éppen akkor pártgyúlésen tanácskoztak arról, hogyan
segíthetnének minél többet a munkásoknak, így ez az Arany-
fürt disznó szörnyú tréfát úzött velük, ezekkel a munkásem-
61
berekhez hasonló dolgos, szívós, a-nép-barátai, nem-buta
népbiztosokkal. Igazán rossz húzás volt ettól az Aranyfürt
kölyöktól, de a kis disznónak több esze is lehetett volna. Az-
tán elszökött.
– A legnagyobb népbiztos korbácsával végigcsapott az
asztalon, majd mikor meglátta a tányérját, így szólt, „Ki az
ördög ette meg a zabkását?" A középtermetú népbiztos az
asztalra dobta rézból készült boxerét, majd így szólt, „Hé, mi
a (bíííp) történt az én zabkásámmal?" A legkisebb népbiztos,
mikor meglátta, hogy a saját tányérja ÜRES, szó nélkül a
szögre akasztotta a pisztolyát.
A fiúcskák feszülten nyújtóztak elóre, hogy jól halljanak
minden egyes szót. Utanc feléjük hajolt. Folytatta a mesét. –
Szóval, észrevették a lábnyomokat a hóban, mire hozták a
kutyáikat, s követni kezdték Aranyfürtöt! Követték hegye-
ken, befagyott folyókon s erdókön keresztül. Az ám! Micso-
da üldözés volt! Végül felkergették Aranyfürtöt egy fára.
Utanc hátradólt. Ivott egy kortyot az aranycsészéjéból.
Úgy túnt, nem folytatja a mesét. A két fiúcska elórenyújtotta
a nyakát. – Igen? Igen?
Utanc álmodozva elmosolyodott. Aztán így szólt: – Végül
elkapták, jól (bíííp), így mindenki nagyszerúen érezte magát.
A két kisfiú nevetni kezdett. Úgy nevettek, hogy Utanc is
kedvet kapott hozzá. Aztán már annyira rázta óket a kacagás,
hogy hasukat fogva henteregni kezdtek a fúben.
Végül megnyugodtak. Utanc szépségesen rájuk mosoly-
gott. Ismét kezébe vette az ezüstcsészét. – Igyatok még teát –
mondta.
Micsoda elbúvöló jelenet! Na persze Utanc sem menekül-
hetett el az orosz propagandagépezet elól. Félénkségét azon-
ban természetes módon sikerült levetkóznie a fiúcskák elótt.
Nagyon kedves volt tóle, hogy idejét e két török poronty ki-
múvelésére fordította. Ez kedves, önzetlen szívre vall.
62
Mikor felemelte a csészéjét, egy pillantást vethettem mez-
telen hónaljára. Soha semmi nem gyakorolt még rám ilyen
erós hatást. Elakadt a lélegzetem.
Erre az a Karagoz nevú trágyahalom lépett ki a kerítés
sarka mögül, és köhögött. Felálltam, s úgy tettem, mintha el-
vesztettem volna valamit, majd elindultam.
Mély zengésú, meleg tónusú hangja egyfolytában kísértet-
te füleimet. A délután hátralévó részében semmi másra nem
tudtam gondolni.
Elképzelhetik az izgalmamat, mikor este nyolc óra tájban
az egyik fiúcska hozzám lépett.
– Utanc azt mondja, fürödjön meg, kössön turbánt, s üljön
be a szalonba.
Elhihetik, egy szempillantás alatt turbánt csavartam a fe-
jemre, magamra kaptam kaftánomat, s mint egy puskagolyó,
besuhantam a szalonba. Letelepedtem a párnákra, és vártam.
7. fejezet
A lobogó lángok sárgás-narancsos fénnyel vonták be a
szobát.
A lány csendesen besurrant az ajtón.
Mint valami árnyék a párnái elé libegett.
Keresztbe rakott lábbal leült a szoba közepére. Letett a
padlóra maga mellé egy jókora ezüst, tükörfényességú tálcát,
cura irizváját, valamint a tamburint. Szürke, buggyos nadrá-
got, valamint ezüsttel hímzett rövid kabátkát viselt, amely
ugyan eltakarta a kebleit, karját és hasát azonban szabadon
hagyta. Ezüstpánt fogta össze a haját, s fátyol takarta az ar-
cát.
Fejét lehajtotta. Nem nézett rám.
63
Csak ült mozdulatlanul. Idóról idóre felsóhajtott.
Féltem megszólalni, nehogy elijesszem, hosszú idó elmúl-
tával azonban mégis így suttogtam: – Miért sütöd le a tekin-
teted?
Mély zengésú, meleg hangján így felelt: – Ó, gazdám,
szomorú vagyok, mert nem tudom elviselni a gondolatot,
hogy le kell mondanom legalapvetóbb szükségleteimról. Só-
hajtozom, mert nélkülöznöm kell a selyemkeszkenóket, a
francia pezsgófürdót, az izzadsággátlót és az Ötös Csatornát.
Némi készpénz elég lenne rá, hogy megvásároljam óket –
pár százezer líra.
Szomorúan, magába roskadva nézett maga elé. A Kara-
kum sivatag vad, primitív nomádja. Nem szerettem volna, ha
rabszolgának érzi magát. Természetes, hogy pénzre van
szüksége szükségletei megvásárlásához. Mennyire hiányoz-
hattak neki ezek a dolgok, miközben tevéket terelt a
homokvégtelenben!
– Legyen a tied, amit szeretnél – mondtam méltóságtelje-
sen.
Egyszer csak kihúzta magát. Tekintetét rám szegezte,
majd illedelmesen lesütötte.
Felkapta kicsiny dobját, s lassan, félénken dobolni kezdett
rajta. Szöveg nélküli, panaszos dallamot dúdolt hozzá.
Tudtam, ezzel önmagát bátorítja.
A dobütések egyre erósebbeké váltak. Egyszer csak kicse-
rélte a dobot az ezüsttálcára, s azon folytatta a dobolást.
A dallam, amit dúdolt hozzá, eróteljesebbé vált, s már
sokkal kevésbé volt panaszos.
Ahogy ott ült, a teste hullámzani kezdett. Feltérdelt, még
szélesebb mozdulatokkal ingatta a testét.
Karperecei nagyokat csattantak a tálcán. A ritmus egyre
gyorsabbá vált. Üló pozícióban, habár semmi nem volt alat-
ta, egyik lábát a másik után elórelendítette!
64
Abban az üló pozítúrában ezüstre lakkozott körmú lábát a
dobolás ütemére ki-kirúgva maga alól, az ezüsttálcát püföl-
ve, körbetáncolt a szobában, valami szilaj dallamot dúdolva!
Mintha a padló felett lebegett volna!
Eltáncolt a szoba egyik végébe, majd vissza, majd újra
megismételte. Minden egyes szakasz végén felugrott, szétve-
tette a lábát, s a sarkán megtámaszkodva így kiáltott: „Hé!"
Karperecei folyamatosan verték a tálcát. Barbár!
Táncával jókora kört írt le a szobában. Orosz tánc volt.
Egyre gyorsult. Az ezüsttálca egyre hangosabban csörömpölt
ütései nyomán.
A testem együtt rángott a dobolás ritmusával. Tekinte-
temmel követtem a lány mozgását, de közben már jobbra-
balra forgattam magam.
A kör, amit táncolt, egyre szúkült. A lány egyre közelebb
került a szoba közepéhez.
Aztán visszaérkezett középre. Egyre hangosabban dúdolt.
Letérdelt, s a tálcát aljával felém fordítva a feje felett ide-oda
ingatta, jobbra, balra, jobbra, balra, s közben nagyokat ütve
rá.
A testem rángatózással felelt a ritmusra. Tekintetem a tál-
cát követte.
A sárgás-narancsos fény lobogott. Észrevettem, hogy már
a dobolás ütemére kapkodom a levegót.
Csípóje vad táncot járt. Lerántotta az arca elól a fátylat.
Tekintete izzó parázsként szegezódött rám.
Testem most már saját ritmusára rángatózott elóre-hátra,
elóre-hátra.
Hirtelen sarkára rogyott. Félretette a tálcát, s megragadta
cura irizváját.
Ugyanarra a dallamra, amit addig dúdolt, zenélni kezdett.
Tekintete szinte perzselt.
Dalba fogott:
65
Elmaradt csókok szorítják torkom
Elmaradt mosolyok feszítik ajkam
Elmaradt szenvedély szegi meg szavam
S kárhoztat némaságra!
Elmaradt ölelésre váró fájó karom
megremeg
Ha arra gondolok bárcsak elborítana az
elmaradt szerelem!
Ez elviselhetetlen volt! Így kiáltottam: – Ó, kedvesem! –
Mindkét karomat kinyújtottam felé.
A kiáltás és a kézmozdulat megriasztotta. Hátrálni kez-
dett, majd mielótt még tiltakozhattam volna, hangszereit a
padlón hagyva, kimenekült a szobából!
Mielótt elérhettem volna az ajtaját, a vasalás a helyére ke-
rült.
Könyörgéssel próbálkoztam. Kérleltem. A hangom azon-
ban minden bizonnyal nem jutott keresztül az ajtón. Az zárva
maradt.
J óval ezután elindultam, fogtam ötszázezer lírát, majd be-
tuszkoltam egyenként az ajtó alatti hasadékon. Az utolsó
bankó sarka kilógott az ajtó alól. Az éjszaka hátralevó részé-
ben azt bámultam.
A következó napon, mikor elég bátorságot gyújtöttem ah-
hoz, hogy a szoba saját kertjének kerítéséhez lopózzak, a
lyukat betömve találtam.
Úgy véltem, ismét hangokat hallok a kertból. De nem vol-
tam benne biztos. Gyötrelmes, idegtépó napot töltöttem a ke-
rítés közelében.
Nem maradt túl sok reményem. Nyolc körül azonban az
egyik fiúcska odalépett hozzám. Agy szólt: – Utanc azt
mondta, szóljak magának, hogy fürödjön meg, kössön tur-
66
bánt, és menjen a szalonba.
Ó, soha nem fürödtem még ilyen gyorsan.
Szinte abban a pillanatban már a szalonban is voltam.
Vártam.
Sokára, nagyon sokára az ajtó lassan kinyílt.
Puhán és csendesen beosont rajta. Arannyal hímzett fe-
szes kabátkája meztelenül hagyta karját és hasát. Bó, bugy-
gyos nadrágja szintén aranyszövetból készült. Aranyszínú vi-
rágok koronázták fekete haját. Arcát aranyfátyol takarta.
Ahogy leült, megcsillantak aranyszínúre lakkozott körmei.
Csillogó-villogó kardot éscura irizváját hozta magával.
Lesütött tekintettel, lehajtott fejjel ült. Idóról idóre felsó-
hajtott.
– Miért sóhajtozol? – kérdeztem végül halkan és finoman,
nehogy megriasszam.
– Ó, gazdám – felelte továbbra is lesütött tekintettel –, el-
viselhetetlen a gondolat, hogy nem tudom felhívni Isztam-
bult, Párizst és New Yorkot, hogy megrendeljem azokat az
apró, de létfontosságú dolgokat, melyekre egy szegény asz-
szonynak nagy szüksége van ahhoz, hogy szép maradhasson
gazdája szemében. Szükségem van egy telefonra a szobám-
ban, bérelt vonallal és titkosított telefonszámmal.
Nos, természetes, hogy a Kara-kum sivatag primitív és
kulturálatlan pusztaságából származó vad és szemérmes si-
vatagi lány nem szeretné, ha a száma bekerülne a telefon-
könyvbe.
– A tiéd – feleltem méltóságteljesen.
Lassú, panaszos dúdolásba kezdett. Felkapta a kardot, s a
csillogó pengével hol jobbra, hol balra vágott. A teste együtt
hullámzott a karddal.
Mintha a penge el akarta volna indítani ót, ahogy egyre
közelebb suhant el hol jobbra, hol balra a lába mellett. Te-
kintetével a kardot követte.
67
A lába is megmozdult, egyet lépett balra, egyet pedig
jobbra.
A sárgás-narancsos fény megcsillant a pengén, kusza
fénycsíkokat festve a lány testére.
A kardforgatás tánccal vegyült. A penge sziszegése ösz-
szekeveredett a lány dúdolásával.
Ezután megforgatta a kardot. Féltem, megvágja magát.
Ezután a penge hegyét egyik kezébe, a markolatot pedig a
másikba fogva, ritmusra ugrálni kezdett a kard fölött. Kecse-
sen csinálta!
Hirtelen elengedte a penge csúcsát, s forgatni kezdte a
kardot maga alatt. A lány aranyfényú csillogássá változott.
Felugrott a levegóbe, majd visszaérkezett a padlóra.
A kardot felfelé, az élét maga felé fordította.
Biztos voltam benne, hogy leszúrja magát!
A kardpenge kettévágta a lány fátylát!
A fátyol félbehasadt, és lehullott a lány arcáról. A felfelé
fordított kardpengét bámulta. Fejét hátrahajtotta, csípóje
táncba kezdett, hasizmain hullámzás futott végig.
A penge mintha le-föl mozgott volna.
A dúdolás nyögéssé változott.
Csípójét egyre keményebben és keményebben csavarta.
Már az én testem is az ó ritmusára mozgott. Képtelen voltam
ellenállni. Meg sem próbáltam!
Hirtelen lefelé fordította a kardot.
A padlóba döfte!
A kard ott maradt rezegve!
Leült mögé.
Tekintete a penge és köztem cikázott, és szinte leforrázott
a szeméból áradó szenvedély.
Vadul magához ölelte cura irizváját. Reszketón felsóhaj-
tott.
Vágyakozással teli akkord szólalt meg hangszerén. Így
68
énekelt:
Hadd igyalak magamba!
Hadd igyam szememmel
tagjaid férfias szépségét!
Hadd igyam lélegzetemmel
eros férfiszagod!
Hadd igyam ajkammal
férfihúsod ízét!
Hadd igyam, hadd igyam, hadd igyam,
mielott szomjan halok
a vágyódástól!
Hadd igyam,
Hadd igyam,
Ó, Allah, hadd igyam,
mielott meghalok a szerelemtol
és az ÜRESSÉGTOL!
Ez a szomorú kesergés több volt annál, mint amit el tud-
tam viselni. – Utanc! – kiáltottam.
Ez megtörte a varázslatot.
Hangos csörömpöléssel elhajította acura irizuáját.
Kimenekült a szobából!
Annak ellenére, hogy azonnal utánavetettem magam, ajta-
ját még azelótt bezárta és bereteszelte, mielótt elérhettem
volna.
Órákig álltam az ajtó elótt. Képtelen voltam abbahagyni a
reszketést. Az irodámba mentem, és írásban megrendeltem a
bérelt vonalat a titkosított telefonszámmal. A megrendelóla-
pot becsúsztattam az ajtó alatti hasadékon úgy, hogy a sarka
kilátsszon.
Másnap rá kellett jöjjek, fizikálisan belebetegedtem a tör-
téntekbe. Mindenem lüktetett. Csak elmosódott foltokat lát-
69
tam. Céltalanul kószáltam, olykor-olykor megálltam, s meg-
bámultam az elém került dolgokat, de nem igazán láttam,
amit néztem.
Azt gondoltam, nincs ez így rendben, hogy megbeteg-
szem. Nem leszek jó formában, ha valami mégis betereli
Utancot az ágyamba. Noha igen ritkán nyúltam ital után, egy
korty Scotch jót tett volna. Oriztem egy üveggel, melyet a
Blixo kapitányának szántam, ha majd megérkezik. A pohár-
szék felé indultam, hogy elókeressem.
Eltúnt!
Hívtam a pincért.
Azt mondta, semmit sem tud róla.
Kószáltam még egy darabig. Még leülni sem voltam ké-
pes!
A pincér visszatért, hogy felszolgálja a vacsorámat.
Állt az asztal mellett kezét tördelve, így ránéztem. Mo-
nokli sötétlett a szeme körül!
– Szultán bej – mondta zavartan csoszogva –, be kell val-
lanom, én vettem el a Scotch-ot.
Hiába lett volna ez nagyszerú alkalom arra, hogy meg-
büntessem, eszembe sem jutott. Egyszerúen csak intettem,
hogy elmehet. Még a vacsorámat is meghagytam.
Talán meghalok, gondoltam, s túl leszek ezen az egészen.
Végül már úgy éreztem, ez elkerülhetetlen, s talán ez a leg-
jobb, ami történhet, mikor hirtelen megjelent az egyik fiúcs-
ka.
– Utanc azt mondja, fürödjön meg, kössön turbánt, és
menjen a szalonba!
Gyengeségem ellenére igen hamar végeztem.
Csöndesen várakoztam.
Az ajtó résnyire nyílt. Majd nyikorogva tágabbra nyílt.
Belépett rajta. Egy kosarat hozott két meg nem gyújtott fák-
lyát, éscura irizváját.
70
Csendesen elfoglalta helyét a szoba közepén. Azon az es-
tén pirossal hímzett nadrágot és mellényt viselt. Fekete haját
piros virágokból kötött koszorú szegélyezte. Lábán és kezén
a körmök vörösen izzottak. Ugyanúgy, mint az arcát elrejtó
fátyol.
De csak ült magába roskadva, lesütött tekintettel. Mélyról
jövó sóhaj szakadt fel belóle. Kedvetlennek látszott.
J ó idó múltán elegendó bátorságot gyújtöttem ahhoz,
hogy suttogni merjek. – Miért sóhajtozol?
– Ó, gazdám, szomorú vagyok, mert nem tudom elviselni
a gondolatot, hogy egy szobában és egy kertben töltsem nap-
jaimat. Ha gyalog indulnék valahová, megbámulnának, vagy
talán még meg is támadnának az úton. Úgy érzem, boldogta-
lan vagyok egy benzinbefecskendezéses, ötfokozatú,
kéziváltós, négy kerék meghajtású BMW 320-as nélkül.
Ez volt az elsó alkalom, hogy úrrá lett rajtam a rémület.
Egy ilyenfajta kocsi belekerül vagy másfél millió török lírá-
ba!
Reszketón felsóhajtott. Hát persze, hogy rabnak érzi ma-
gát. Egy vad, primitív, sivatagi lány, aki hozzászokott a ha-
tártalan horizonthoz, a vándorló homokdúnékhez, s az orosz
Türkmenisztán végtelen kék egéhez! A lába mintha meg-
mozdult volna. Megijedtem, hátha elszalad.
– A tied – feleltem.
Csendesen dúdolni kezdett. Felkapta a két fáklyát, s az
olajlámpákhoz lépett. Meggyújtotta óket, majd visszatért a
szoba közepére.
Ott állt a két fáklyával a kezében. A fáklyaláng s az olaj-
lámpák fénye hullámzó árnyékot festett a padlóra. Az im-
bolygó lángoktól a teste hullámzani látszott.
Dúdolva dobálni kezdte a fáklyákat fel a levegóbe, egyi-
ket a másik után ritmusra.
Miközben a fáklyákat dobálta, jobbra szaladt, majd balra,
71
aztán elóre és hátra. Egész testemmel forogtam, hogy köves-
sem a lány mozgását. Minden egyes szakasz végén ismét a
magasba dobta az egyik fáklyát, majd megfordult, és neki-
iramodott, hogy újra elkapja.
Egyre szúkült a táv, amit befutott. Aztán már csak egy
helyben állt. Már csak a fáklyákkal zsonglórködött. Aztán,
mikor egy pillanatra szabaddá vált valamelyik keze, kissé
meghúzta vörös fátylát. Lassan-lassan felfedte az arcát.
Aztán a fátyol lehullott!
Ott állt a fáklyákkal zsonglórködve. Aztán valami meg-
változott. A fáklyák egyik kezéból a másikba repültek, s
közben forogtak egyet a magasban. Én hol jobbra, hol balra
néztem, követve a lángot. A lány lába eközben a dallam
ütemére mozgott.
Mintha a teste is egyre jobban vonaglott volna. Vagy talán
csak az árnyékok teszik?
A teste volt az!
A hasa is hullámzani kezdett!
A csípójével körözött, miközben testsúlyát egyik lábáról a
másikra tette. A fáklyák eközben jobb kezéból a balba, míg a
balból a jobba repültek. A testem önálló életre kelve forgott
a fáklyák után.
A lány álla megereszkedett. Tekintetét rám szegezte.
Ahogy ott állt csípójét forgatva, hasát táncoltatva, egyre
magasabbra emelte tekintetét. Egyre magasabbra! Két szeme
izzani kezdett!
Száját lazára nyitotta. Addig észre sem vettem, milyen
nagy a szája, milyen duzzadt és vörös az ajka. És milyen
nedves.
A dallam, amit dúdolt, nyögéssé változott!
Balra, jobbra, már az én testem is ide-oda rándult, követve
a lány csípójének mozgását, s a repkedó fáklyákat.
Aztán hirtelen megdermedt. Borzongás futott végig a tes-
72
tén. Egy-egy fáklyát tartott a kezében. Elhaló sikoly szaladt
ki a száján.
Orgazmusa volt!
A két fáklyát a két kezében tartva maga elé emelte, s kö-
zelíteni kezdte egymáshoz.
A lángok hirtelen összeolvadtak!
Önkívületben felsikoltott.
Aztán hirtelen keresztbe rakott lábaira rogyott. Még abban
a pillanatban a kosárba dobta a fáklyákat, ahol azok sziszeg-
ve kialudtak.
Kedvetlennek látszott.
Tétován matató ujjaival rátalált acura irizvára.
Keserves, reszketó harmónia csendült fel hangszerén.
Tekintetét felemelte, s rám szegezte. Könnyeket láttam
megcsillanni a szemében!
J ellegzetes keleti muzsika szólalt meg ujjai alól. Szomorú
gyászénekbe fogott:
Nincs rám szükséged
te gyönyörú férfi
nem kívánod ölelésem
nem akarod érezni
combjaim szorítását
nem kívánod
mellem cirógatását
nem akarod
kezem simogatását
nem vágyódsz rá
hogy belém öntsd
tested nedvét
de ó, te vad férfi
BÁRCSAK MEGTENNÉD!
73
Ahogy könyörgó szavainak hangja elhalt a hallban, képte-
len voltam bármit is reagálni.
Magamba roskadtam. Így suttogtam: – Ó, Utanc, könyö-
rülj rajtam! Kívánlak. Meghalok, Utanc, ha nem leszel az
enyém.
Valami neszt hallottam magam mellól.
Egy kéz gyengéden végigsimította az arcom. Lágy sutto-
gás érkezett parfümfelhóbe burkolózva: – Csak feküdj csen-
desen, kedves.
Villanykapcsoló kattanása hallatszott. Aztán az olajlám-
pákat eloltó kupakok hangja.
A szoba teljes sötétségbe burkolózott.
Ismét mocorgás támadt mellettem. Egy simogató kéz a
mellkasomon. Duzzadt, puha, nedves ajkak az arcomon –
egy gyengéd csók.
Kabátkája után nyúltam, hogy lehúzzam róla.
– Ne, ne – suttogta. – Túl szégyenlós vagyok ahhoz, hogy
egy sötét szobában meztelenül legyek egy férfi mellett.
Karomat derekam mellé szorította. Megcsókolta a torkom.
– Most minden a tiéd. Ne gondolj rám. Csak magaddal tö-
ródj. A ma éjszaka a tiéd.
A sötétben leemelte a turbánom, majd megcsókolta a
szemem.
A kaftánomat is lehúzta rólam, és megcsókolta a mellka-
som.
Lehúzta a csizmámat, s megcsókolta a lábam.
Finom mozdulatokkal kicsatolta az övemet, s lassan húzni
kezdte lefelé a nadrágom, ajkával követve a feltáruló terüle-
tet.
Ujjai végével finoman cirógatni kezdte a vállamat s a ka-
romat. Fülcimpámat gyengéden a fogai közé vette. Nyelve
fülem kanyarulataival játszott.
Kellemes borzongás borította el a testem. Még egyszer
74
megpróbáltam elérni ót, hogy lecibáljam róla a ruháit.
– Nem, nem – suttogta. – Nincs rá szükség, hogy levet-
kózzem. Túl szemérmes vagyok. Ez most a te éjszakád és a
te gyönyöröd.
Szájon csókolt!
Úgy éreztem, elájulok a gyönyörtól!
Nyelvével szétfeszítette ajkamat, s felfedezó útra indult
szájam barlangjában.
Kiszívta vágyakozó nyelvem, ajkai közé vette, s fogával
gyengéden fogva tartotta.
A gyönyör elszédített.
Mindkét keze gyengéden cirógatott, megsimogatva testem
legkülönbözóbb pontjait, melyekról sosem sejtettem, hogy
ennyi gyönyört rejtenek magukban. Egyre nehezebben vet-
tem a levegót.
Megcirógatta a mellkasom. – Kedvesem, kedvesem – sut-
togta. Aztán utána: – Mindent a szájnak.
Végigcsókolta a torkom. Végig a mellem. Végig a hasam.
Végig a többi testrészem.
A körülöttem feketélló sötétség hirtelen örvénnyé válto-
zott, s magába rántott, én pedig forogva belezuhantam tehe-
tetlenül az érzéki gyönyörúségbe.
Boldogan lebegtem a csillagok között.
Mintha fehér villámok cikáztak volna az univerzumban.
Teljes kábulatban feküdtem. Soha nem éreztem még ilyet
azelótt. Fények kavarogtak a szoba koromfekete sötétségé-
ben.
A szívem olyan hevesen kalapált, hogy attól féltem, szét-
pattan a mellkasom.
Csendesen feküdtünk a bársonyos sötétségben.
Éreztem a mellettem fekvó test megkönnyebbült elernye-
dését.
Múlt az idó.
75
Aztán a keze az arcomra tévedt. Megcirógatott. – Ez na-
gyon jó volt – suttogta.
Egy kézzel, erótlenül, megpróbáltam kézbe fogni a mellét.
Gyengéden elhárította a kezemet. – Most minden a tiéd –
mondta. – Mindent a szájnak. – Megcsókolt. – Mindent –
mondta. Még szenvedélyesebben csókolt. – Mindent a száj-
nak – nyögte. – Ó, kedvesem, maradj fekve! Most minden a
tiéd. Tárd szét a karod és a lábad, és élvezd az érzést.
Nyelve ajkamat cirógatta. Aztán az egész száját
rátapasztotta ajkamra, s úgy simogatta. A szája, a nyelve és a
keze egyszerre kutattak testem rejtett zugai után.
Újra fellángolt bennem a szenvedély.
Hirtelen belekapaszkodott a fejem oldalán a hajamba.
Szenvedélyesen maga felé fordította a fejem. Éreztem sze-
mének izzó parazsát, ahogy a sötétben rám nézett.
– Ó, kedvesem – mondta elfúló szenvedéllyel. –
MINDENT a szájnak! – Megcsókolt. Aztán felemelte a fejét.
– Messze van még a hajnal.
Szája ismét felfedezó útra indult a testemen, felkorbácsol-
va a gyönyört. Úgy éreztem magam, mintha akkor szeretkez-
tem volna életemben elóször. Ez messze túl volt mindenen,
amiról valaha is álmodtam. Soha, de tényleg soha, sem a
mennyben, sem a Földön nem éreztem még ilyen jól magam!
8. fejezet
Mikor felébredtem, már jócskán benne jártunk a délután-
ban.
Lezuhanyoztam, ami újdonság volt a számomra. Tiszta
ruhát vettem, ami szintén nem volt túl gyakori. Melahat
Hanimra mosolyogtam, ami szinte sosem fordult eló ez idá-
76
ig. A nó a felszolgálónak segített reggelim tálalásában.
A világ tündökló volt és jószagú. Ez nagyon nagy újdon-
ság volt a számomra.
– Hol van a kedvesem, Utanc? – kérdeztem.
Melahat így felelt: – Mikor a kocsi megérkezett,
Karagozzal együtt elmentek, hogy megszerezzék a jogosít-
ványt.
Mi sem egyszerúbb. Szereztem neki megfeleló személy-
azonosságot, s egy leánycsecsemó születési anyakönyvi ki-
vonatát, kinek a halálát annak idején nem rögzítették hivata-
los iratokban, s aki most Utanccal egykorú lenne.
Karagoznak foglalkoznia kell a lánynyal egy kicsit, mielótt ó
vezetói vizsgára jelentkezik.
A húvös belsó udvarba mentem, s leültem egy székre. Az
egyik fiúcska rontott ki Utanc szobájából anyaszült meztele-
nül, majd sarkon fordult és visszarohant. Nadrágban tért
vissza, s megpróbált ellopózni mellettem. Túl kicsi volt a
hely azonban, hogy elszökhessen. Összekócoltam a haját, és
rámosolyogtam. Eltátotta a száját.
A zsebembe nyúltam, s elóhúztam egy pénzérmét. Odaad-
tam neki. Gyanakodva méregette.
Ismét a zsebembe nyúltam, hogy adjak neki egy tízlírás
bankjegyet. Elvette, és döbbenten bámulta.
Harmadszor is benyúltam a zsebembe, s elóhúztam egy
százlírást, ami majdnem megfelel egy amerikai dollárnak. –
Csak annyit mondj Utancnak, mikor találkozol vele – mond-
tam –, hogy a Hold és a Nap ragyogása együtt sem fogható
az ó szépségéhez.
Nem értette, mit akarok ezzel mondani. Ahogy elindult,
motyogva ismételgette a mondatot, nehogy elfelejtse. Hirte-
len visszafordult. – Szultán bej – mondta –, ehetünk annyi
szólót, amennyit akarunk?
Elnézóen visszamosolyogtam. – Hát persze.
77
Kicsivel késóbb közeledó autó zajára lettem figyelmes.
Felálltam, s a kapu felé fordultam.
Egy gépkocsi rontott be rajta, sikító gumikkal fékezett,
majd pontosan a kívánt helyre csúszott.
Egy fehér BMW volt, ralli változat. Négyajtós, lépcsós
hátú, alacsonyépítésú modell. Fóliát ragasztottak az üvegek
belsejére, melyek kívülról befelé átláthatatlanná tették az au-
tó ablakait. Nem lehet látni, ki ül a kocsiban.
Utanc szállt ki a kormány mögül. Hegyes csuklyájú, fehér
köpenybe burkolózott, az arcát pedig fátyol takarta, de azért
látni lehetett kökényszínú szemét, melyet a csuklya most
még sötétebbre varázsolt.
Félénken és illedelmesen keresztüllépdelt az udvaron, s
ahogy meg akartam állítani, elfordult, s lesütött szemmel el-
suhant mellettem, s már a szobájában is volt.
Abban a pillanatban úrrá lett rajtam a rémület. Mit tettem,
amivel megbántottam?
Karagoz is kikászálódott a kocsiból. Egy csomagot vett
magához. Az egyik fiúcska kikapta a kezéból, s berohant ve-
le Utanc szobájába. Az ajtó becsapódott mögötte.
Rémülten léptem Karagoz elé. – Rendben van a kocsi?
Karagoz így felelt: – Nagyszerú. Egyetlenegy darab volt
belóle, amit egy gazdag hivatalnok rendelt, de mikor reggel
továbbítottam az ön megrendelését, azonnal elküldték. Prí-
mán megy, de (bíííp) gyors.
– Tetszik neki?
– Ó, igen! Egyfolytában dicséri.
– És mikor végzi el a vezetói tanfolyamot?
– Ó, már megszereztük a jogosítványt. Csak megmutat-
tam neki azokat a dolgokat, amiket nekem mutatott az eladó.
Aztán elmagyaráztam, hogy kell kormányozni, meg ilyesmi.
Úgy tíz perc alatt begyakorolta. A vizsgáztató azt mondta,
hosszú idó óta ó volt a legjobb vizsgázó, akivel találkozott.
78
Rejtélyes.
– Nos, ha valaki ért a tevehajtáshoz, nem jelenthet neki
problémát megtanulni egy kéziváltós kocsi vezetését –
mondtam.
– Ez igaz – felelte Karagoz.
– Akkor miért szomorú? – értetlenkedtem.
Karagoz gondolkodott és gondolkodott. Aztán így szólt: –
Az üzletben, ahol kazettákat árulnak, valami Csajkovszkijt
keresett – zeneszerzó vagy valami ilyesmi – valami „1812-es
nyitányt" – azt mondta, olyan felvételt szeretne, amiben va-
lódi ágyúk szerepelnek – de egyik sem volt meg nekik, s azt
mondták, majd megszerzik Isztambulból. De, valójában nem
szomorú. Azt mondta nekik, akkor elviszi az összes Beatlest,
ami van az üzletben, a többit meg megrendeli. – Hosszasan
gondolkodott. – Ó, igen. Azt mondta, a kazettás decken, amit
el akartak adni neki, rosszul szólnak a magas frekvenciák,
így jó lesz, ha beszereznek valami tisztességes HIFI-
berendezést, ha azt akarják, hogy a vásárlójuk maradjon.
– De egyébként nagyon aranyosan viselkedett. Nagyon
szégyenlós és cseppet sem szemtelen. Már a kiejtése alapján
is kiderül, mennyire más, mint a többi oroszországi nomád.
Tulajdonképpen ó a legudvariasabb és legszemérmesebb
személy, akivel valaha is találkoztam. Leszámítva persze, ha
beül ennek a kocsinak a kormánya mögé!
Szóval, a leghalványabb sejtésem sem volt arról, mivel
szomorítottam el.
Az ég beborult felettem.
Nevetést hallottam saját, elkerített kertje felól, hallottam
rekedtes kacagását, s a két fiúcska éles hangú visongását.
Szóval nem haragszik rájuk. A kocsit kifejezetten imádja. A
boltosokra sem haragszik. A jogosítványát is megszerezte.
Karagozra sem mérges. Egyetlenegy kézenfekvó magyarázat
maradt.
79
Rám haragszik.
Órákon keresztül bámultam üveges tekintettel a lekaszált,
halomba hordott, összeszáradt füvet.
Tudtam, képtelen vagyok Utanc nélkül élni.
9. fejezet
Az ember élete során olykor-olykor megpillantja a
mennyországot, hogy aztán azonnal a pokol fenekére zuhan-
jon. Pontosan ez várt rám is.
Azon az éjszakán nem érkezett üzenet Utanctól. Ered-
ménytelen gyötródéssel teltek az órák.
Mikor elérkezett a reggel, kócos hajjal, s a kialvatlanság-
tól vörös szemmel arra gondoltam, ha be tudnék lopózni
hozzá, hogy megkérdezzem, mi a baj, kiderülne az egész, és
akkor legalábbmegtudnám.
Ennek megfelelóen, s tudva azt, hogy felesleges kopog-
tatnom, valamint félve attól, hogy becsapná az ajtót az orrom
elótt, ravasz tervet eszeltem ki. Lesben állok a belsó udvar-
ban, s ha valaki kinyitja az ajtót, én be tudok osonni, hogy
csendesen feltegyem a magam kérdését.
Visszagondolva ez ma is okos tervnek túnik. Még akkor
is, ha a reménytelenség szülte.
Elfoglaltam a helyem az ajtóval szemben egy magas hát-
támlájú fonott szék mögött. A magas, íves háttámla megfele-
lóen elrejtett, miközben én a szék mögött térdelve tekintete-
met az ajtóra szegezhettem.
Vízcsobogás és pancsolás hangja hallatszott odabentról
alig hallhatóan.
Kicsivel késóbb az ajtó belsó pántja hirtelen felemelke-
dett.
80
Az ajtó kinyílt.
Az egyik kisfiú lépett ki rajta anyaszült meztelenül.
Megtorpant.
Így kiáltott: – Melahat!
Utanc hangja hallatszott odabentról, kiáltása muzsika volt
fülemnek: – Hátmosó kefét is kérj tóle!
A fiúcska kiabálva végigrohant a belsó udvaron ki a kert-
be: – Melahat! Kellene néhány törülközó!
Erre vártam! Tárva-nyitva hagyta a szobaajtót!
Kimásztam a fonott szék mögül.
Lábujjhegyen belopóztam a szobába, nagyon vigyázva,
nehogy zajt keltsek, s ezzel megijesszem ót.
Vízcsobogás hangja hallatszott a fürdószoba felól. Azt az
ajtót is nyitva találtam.
Némán lopóztam elóre. Ha csak néhány szót sikerül vál-
tanom vele, és ismét mosolyt látok az arcán, minden
rendbejön.
Rátaláltam!
A kádban feküdt! A pezsgófürdó fehér habja az álláig ért.
Csak a feje s ujjai vége látszottak ki a fortyogó habból. Haját
kontyba túzte a feje tetején, hogy ne legyen vizes. Arcának
profilját láttam. Tekintetét a szappanra szegezte, mellyel ép-
pen kezét szappanozta.
Elléptem egy alacsony asztalka mellett. Egy könyv hevert
rajta. Beleakadhatott a nadrágom szára, mivel a könyv halk
puffanással a padlóra esett.
Utanc bizonyára meghallotta, de nem fordult felém, így
szólt: – Hoztál hátkefét?
Hangjától kéjes borzongás futott végig a testemen. Még
így is milyen gyönyörú, hogy csak a feje s a keze látszik ki a
pezsgófürdóból!
Hangjának zengése s a látvány szinte megnémított. Iránta
érzett szerelmem már-már túlcsordult. Nehezemre esett
81
hangszálaimnak parancsolni. – Utanc...
Fejét azonnal felém fordította. Döbbenten eltátotta a szá-
ját, s elvörösödött!
Egy lépést tettem elóre, hogy megnyugtassam, miközben
próbáltam megtalálni saját hangomat.
A lány megrettent, s úgy tett, mint aki el akar merülni a
pezsgófürdóben. Hirtelen felsikított. – Ne ölj meg!
Hátrahóköltem!
Rémülten láttam, mennyire megijesztettem.
Kihátráltam a fürdószobából.
Egy másik hang: – Ne ölje meg! – A másik fiúcska volt,
szintén anyaszült meztelenül. A nyitott dobozokkal telezsú-
folt fésülködóasztal mellett állt.
Hirtelen tettekre szánta el magát.
Teljes erejéból hozzám vágott egy púderpamacsot.
– Ne merje megölni! – sikította.
Talált még egy púderpamacsot az asztalon. Amilyen eró-
sen csak tudta, felém hajította!
A pamacs púdercsíkot hagyott a levegóben.
Fehér gomolygássá változott, mikor elérte a nadrágomat.
– Ne ölje meg Utancot! – sikította tüdejének minden ere-
jével.
A dobozok közt púderpamacs után kutatott.
Én eközben kimentem a szobából.
Összezavarodva keresztülvágtam a belsó udvaron.
A másik fiúcska éppen akkor rohant keresztül a kerten.
Eldobta a törülközóket, melyek beterítették az utat mögötte.
Valami volt még a kezében – hosszú nyelú hátmosókefe.
Továbbra is sikítás hallatszott a szobából.
Az elsó fiúcska berontott a kertból, s elállta az utam. – Ne
merje megölni Utancot! – kiabálta, ahogy csak a torkán ki-
fért.
Megütött a hátmosó kefével!
82
Nem volt túl magas. A kefe alig érte el a karomat. A kis-
fiú azonban minden erejét beleadta az ütésbe.
Elegem lett!
Amúgy is az ó hibája volt! O hagyta nyitva az ajtót!
Meglendítettem jobb öklömet.
Mindenért, ami eddig történt, arcul ütöttem!
Vagy tizenöt lábat repült hátra.
Rongybabaként puffant a földre!
A személyzetet bizonyára az elsó sikítások kicsalták a
többi épületból.
Látták az elterüló fiút.
Észrevettek engem az udvar kapujában.
Megtorpantak.
Húszlábnyi távolságból körbevették az elterült fiút.
A fiú az oldalán fekve rángatózott, csukott szemmel, mi-
közben vér ömlött az orrából.
A személyzet tagjai nem mertek odamenni hozzá. Több
eszük volt annál.
A fiú anyja indult volna a gyereke felé, de Karagoz elkap-
ta a karját, és megállította.
A törökök kezüket tördelték, s nem tudták, mitévók le-
gyenek. Ismertek.
Egymás után letérdeltek, s lassan, nyögdécselve, a fúvel
benótt földhöz kezdték verni a fejüket.
Ott álltam, s a jelenetet bámultam.
Hangot hallottam a hátam mögül.
Valami elsuhant mellettem.
Utanc volt az.
Nem is nézett rám. Meg sem állt, hogy megnyugtasson.
Kilépett a gyepre. Fehér, csuklyás köpenyét viselte, arcát
elfátyolozta. Meztelen lába vizes nyomot hagyott a járdakö-
vön.
Egyenesen a fiúcskához sietett.
83
Így szólt: – Ó, te szegény kisfiú. Megpróbáltál megvéde-
ni.
Megnézte a fiú pulzusát. Megtapogatta a tagjait.
Aztán felemelte, s elindult vele felém. De elment mellet-
tem. Tekintete még csak felém sem rezdült.
A fiúcskát a szobájába vitte.
Bezárta az ajtót.
A személyzet szétszéledt.
Nem tudtam, mit tegyek. Örvényló zúrzavarba kerültem.
Képtelen voltam megállítani.
A kert sötét sarkába mentem, ahol lerogytam a bokrok
alá. Bénának éreztem magam, mint aki meg akar mászni egy
hegyet, de már félúton feladja.
Egy idó múltán szakállas, öreg doktor érkezett a városból.
Karagoz mutatta az utat Utanc szobája felé.
A doktor sokáig idózött odabent.
Végül kijött.
Azonnal ott termettem elótte. Azt kérdeztem: – Hogy van
Utanc?
Rám nézett. – Így hívják a fiút? Furcsa név egy fiúnak.
– Nem, nem – feleltem. – Nem a fiú, a nó! Hogy van?
– Ah, nagyon szomorú. Tudja, a fiúnak a hölgy, szerint
csinos arcocskája volt. Most azonban eltörött az orra, s az
arccsontja is elrepedt. Komoly pénzt ajánlott, hogy rendbe
hozzam.
Már tudtam, miról van szó. Fura nói vonzalmat érez a
szépség iránt. – Nos! Meg tudja csinálni? Meg tudja?
Töprengett. Aztán: – Az orrát, valahogy. De az arcát...
– Vigye Isztambulba!
Megrázta a fejét. – Nincs értelme. Ok sem tudnak többet
tenni, mint én, hiába van flancos felszerelésük.
Ezzel magamra hagyott.
Visszamentem a sötét sarokba, s leültem a bokrok alá.
84
Gondolkodni próbáltam, valami magyarázat után kutatva.
Úgy éreztem magam, mintha valaki meghalt volna – a hosz-
szan tartó, mély bánat, ami ellen semmit nem lehet tenni. Az
események szörnyú következményei egyre mélyebbre ásták
magukat belém.
Utanc soha többé nem fog szóba állni velem. Soha nem
fog táncolni nekem. Soha még csak rám sem fog nézni. Úgy
éreztem, mintha örökre elszakították volna tólem.
Nem tudok így élni.
Eredménytelenül próbáltam elókotorni valamit pszicholó-
gia tudásomból, amivel kezelhettem volna a kialakult helyze-
tet. De semmit sem találtam. A bánat egyre súlyosabb és sú-
lyosabb teherként nehezedett rám.
A nap hátralévó részében ott ültem szomorkodva. Éjsza-
kára sem mozdultam el.
A következó reggelen a bázisparancsnok, Faht bej érke-
zett a kertbe. Indult volna befelé a belsó udvarba, Karagoz
azonban megállította, s a bokrok alá mutatott, ahol ültem.
Faht bej hozzám lépett. – Szultán bej – mondta –, kérem,
ne ölje meg ezt az új lányt. Hullák miatti magyarázkodás
nélkül is épp elég bajunk van.
Tompán így feleltem: – Nem akartam én megölni.
– Hát, az itteni személyzet azt gondolja, hogy meg akarta.
Karagoz meg azt mondta nekem, hogy a lány retteg az életé-
ért.
– Retteg az életéért? – kérdeztem. Ez a mondat olyan
messze volt akkori érzéseimtól, hogy nem tudtam nem tu-
domást venni róla.
Faht bej bólintott. – Karagoz azt mondja, a lány most is
attól fél, hogy meg fogják támadni. Egyébként az a vélemé-
nyem, hogy mi sem vagyunk túl nagy biztonságban. Még ri-
asztórendszerünk sincs, amely jelezne egy nagyobb támadás
esetén.
85
Egy darabig méregetett. Aztán így folytatta: – Megígéri,
hogy nem öli meg a lányt, és nem hagyja szanaszét a holt-
testét? Ha meg akar tóle szabadulni, egyszerúen csak küldje
el.
Ez volt a végszava. Elment. De mintha egy 800 kilovoltos
robbantót használt volna.
Utanc elküldésének gondolatára a vér megfagyott az ere-
imben!
Ez volt az a gondolat, amire megpróbáltam nem gondolni!
Hogy elmenjen!
Ó, az egy dolog, hogy nem beszél hozzám, s elkerül en-
gem. Az viszont egészen más, hogy ne legyen a környeze-
temben! Nem tudnám elviselni, még a gondolatát sem!
Gondolataim sebesen forogtak az agyamban.
Valahogy eljutottam odáig, hogy megpróbáljam rendezni
a dolgokat.
Védtelennek érzi magát.
Talán, ha védve lenne, nem forgatná a fejében azt, hogy
elmenjen!
E gondolattól vezérelve az irodámba szaladtam. Tollat és
papírt vettem magam elé.
Egy védelmi riasztórendszer tervezésébe fogtam.
Minél tovább jutottam, annál elégedettebbé váltam ma-
gammal. Kiválóan megcsinálom!
A kapuval kezdtem. A házszámok egyikét be lehet majd
nyomni. Ez fogja riasztani a személyzetet, hogy megvédjék a
kaput.
Egy riasztógombot szerelek a lány szobájába, hogy mikor
megijed valamitól, riaszthassa a személyzetet.
Aztán az jutott az eszembe, amit Faht mondott, hogy a
bázisnak nem megfeleló a védelme. Így aztán terveztem egy
riasztórendszert, amely a bázis teljes személyzetét a hangár-
ba gyújtheti; fegyverállásokat alakíthatna ki a hangár köze-
86
pén, s így túz alatt tarthatják az összes bejáratot.
A titkos irodámba is szerelek egy jelzókapcsolót. Az
egyik padlólapra kell majd rálépni, s lábbal elfordítva a bázis
összes emberét a hangárba tudom gyújteni, készen arra, hogy
harcoljanak.
Végeztem. Sürgósnek minósítettem. Írtam egy parancsot a
személyzet kiképzéséról, valamint egy másikat a bázissze-
mélyzet felkészítéséról.
Tudni fog róla, hogy a hely mostantól kezdve védve lesz.
Ez volt a legtöbb, amit tehettem.
A súlyos veszteség érzése ismét hatalmába kerített.
Tudtam, az események elszakítottak Utanctól, s úgy érez-
tem, ez helyrehozhatatlan.
Összeroppantam.
87
HUSZONEGYEDIK RÉSZ
1. fejezet
Nem igazán valódi érdeklódés által hajtva, sokkal inkább,
hogy gondolataimat eltereljem fájdalmamról, azon a délutá-
non bevánszorogtam titkos irodámba, és bekapcsoltam a
képernyót. Legalább Raht és Terb végzi a munkáját, így ha-
marosan birtokunkban lesz a lemez, s én megszabadulhatok
Hellertól.
Oszintén mondom, gondolatban túl messze jártam ahhoz,
hogy valóban figyelni tudjak. Kis idó múltán azonban az
események kezdték felkelteni az érdeklódésemet.
Bang-Bang lefelé utazott Hellerrel a Kecses Pálmák lift-
jében. Heller, ezt jól láttam a lift tükrében, fehér, V-nyakú
pulóvert viselt tengerzöld selyeminggel. Nadrágja színe illett
az ingjéhez. Vörös baseballsapkáját szóke tarkójára tolta.
Elmerengtem azon, hogyan csinálja Heller, hogy mindig
ilyen tisztának és ilyen jól öltözöttnek látszik. Talán ha én is
így festenék, Utanc több figyelmet fordítana felém.
Bang-Bang komoly szabású fekete öltönyt és fekete inget
húzott, s hozzá fehér nyakkendót kötött – jellegzetes gengsz-
teröltözet. Bórból varrt öreg taxisofór-sapkája azonban any-
nyira nem illett öltönyéhez, hogy teljesen megzavarta az öl-
töny által keltett hatást.
– De én azt mondom neked, hogy ez fontos! – mondta
Bang-Bang. Izgatottnak túnt. – Ott állt a neved a hirdetótáb-
88
lán! Az idóponttal és mindennel együtt! PSZICHIÁTRIAI
KONZULTÁCIÓ!
– Tudom – felelte Heller. – És ez rosszat jelent?
– Ó, Jézus Krisztus, hát persze! – válaszolta Bang-Bang. –
Biztosan azt gondolják, hogy flúgos vagy! Látom, nem fo-
god fel ennek a komolyságát, J et.
Szóval most már J et. Biztosan Izzytól tanulta.
– Nos, tisztában vagyok vele – mondta Heller. – De...
– Ezek csomót kötnek az agytekervényeidre! – mondta
Bang-Bang. – Agyzsugorítók! Ítélet nélkül rács mögé dug-
nak életed hátralévó részére. Hiába bizonyítod be az igaza-
dat, vagy hivatkozol az Ötödik Kitételre! Fütyülnek a törvé-
nyességre, a törvény és a zsaruk mégis mögöttük állnak.
Elérték a legalsó szintet, s elindultak a garázsba.
– De ha... – próbált megszólalni Heller.
– Nem érted – mondta Bang-Bang. – Egyszerúen csak
aláírnak egy utasítást, téged meg bedobnak a ketyósok közé.
Teletömnek drogokkal, aztán megsütik az agyadat! Még a
koponyádat is meglékelik egy jégcsákánnyal! Addig nem
nyugszanak, míg élóhalottat nem csinálnak belóled, aki csak
vegetál! És nem azért, mintha bármit is tettél volna! A kor-
mány így állítja félre azokat a madarakat, akiktól szeretne
megszabadulni!
– Hát – szólt Heller – ez elég rosszul hangzik.
– Ez szörnyú. És ezek az agyzsugorítók a legbolondobbak
mindannyiunk közül!
Megérkeztek egy autóhoz.
Az ósrégi Valódi Piros Taxihoz. Csakhogy alaposan meg-
változott! Tündökló narancsszínben pompázott az újjávará-
zsolt kocsi. Összerepedt ablakait kicserélték. Mikor Heller
kinyitotta az ajtaját, hogy beszálljon, kigyulladt az utastér-
világítás, s megláttam az új, fényes bórkárpitozást. Vadona-
túj régiség!
89
Bang-Bang becsapta a Heller melletti ajtót, majd beugrott
a kormánykerék mögé. Beindította a kocsit. Halk duruzso-
lással tolattak ki a parkolóhelyról.
Kiszáguldottak a süllyesztett garázsból, s kelet felé vették
az útjukat. Az útbaigazító táblán ez állt:
Franklin D. Roosevelt út
Bang-Bang beleolvadt a kavargó forgalomba, amellyel
együtt észak felé haladt. Heller leginkább a mellettük höm-
pölygó East Rivert bámulta, ami szikrázott a reggeli napsü-
tésben. Periferikus látómezejében látni lehetett, hogy Bang-
Bang egészen biztosan azt hiszi, most is helikoptert vezet,
mivel cseppet sem töródött a fenyegetó koccanásokkal, s úgy
hajtott keresztül a gödrökön, mintha azok ott sem lennének.
Nem nagyon figyelt a vezetésre. Hátrakiáltott a nyitott el-
választón. – Lehet, hogy ránk szálltak – aztán így folytatta –,
talán kitalálták, hogy tengerészgyalogos vagyok. Tudják,
hogy minden tengerészgyalogos órült.
Egy limuzin kénytelen volt kitérni elólük, amitól majd-
nem felszaladt egy üresen futó nyergesvontató hátára. – Hé –
kiáltotta hátra Hellernek –, nagyszerú ötletem támadt. Talán
fel kellene robbantanunk az egész kócerájt!
Fékcsikorgással és némi sodródással bekanyarodtak a
168. utcába. Begördültek a várakozó taxik közé. Bang-Bang
kiugrott, és kinyitotta az ajtót Hellernek. Mikor Heller kilé-
pett a járdára, Bang-Bang egy táblát akasztott a kocsiajtón
álló feliratra. A tábla szerint a taxi nem szállít utasokat, míg
a bombakeresó osztag át nem vizsgálja.
Bang-Bang az épületre mutatott. – Azt mondja, a 64-es
iroda. Doktor Kutzbrain. Megtenném helyetted, kölyök, ha
lenne még néhány agyam tartalékban. Na ide figyelj, ne
hagyd, hogy kényszerzubbonyt húzzanak rád. Ne várd meg,
90
hogy telefonáljanak. Ha valami búzlik, azonnal rohanj el.
Járni fog a motor, hogy gyorsan elmenekülhessünk.
Bang-Bang benyúlt a taxiba, hogy lehajtsa a szabad jel-
zést mutató zászlócskát. Megszólalt a rádió, s rajta egy rend-
órségi frekvencia. Ez törvénybe ütközó!
Heller belépett az épületbe, ahol egy ápolónókosztümbe
öltöztetett portás tájékoztatta a részletekról. Heller átadta
hallgatói okmányait, majd kitöltött egy hosszú nyomtatványt,
korábbi mentális betegségeiról, egy vizsgálatot megelo:o
szakvéleményt.
– Most már bemehet. Mivel nem találkozott Dr. Schitz-
cel, nem kell lenyugtatnom. – A nóvér betaszigálta egy ajtón.
Doktor Kutzbrain almát hámozott az íróasztalán. A haja
feje két oldalán tüskeként meredezett. Szemüvege olyan vas-
tag volt, hogy cikázó szemgolyói csészékben úszkáló fekete
halaknak látszottak.
– O Lizzie Borden? – kérdezte Dr. Kutzbrain. Megvágta
magát és káromkodott.
– Ez J erome Terrance Wister, a mérnökhallgató, akit látni
akart – felelte a nóvér. Aztán hozzátette: – Azt hiszem. – A
kartont az íróasztalra fektette.
– Nagy kár, hogy soha nem hozza nekem ide ezt a Lizzie
Bordent – mondta a doktor. – Nagy hasznát venném annak
az esetnek. Szülók ezreitól szabadulhatnánk meg a segítsé-
gével. – Ismét megvágta magát. Leeresztette a fejét, tekinte-
tét pedig Hellerre emelte. – Mit mondott, hogy hívják?
– J erome Terrance Wister – felelte a nóvér. – Tudja. Az
az. Most magukra hagyom önöket. Ne rosszalkodjanak, vagy
ha mégis, akkor szóljanak nekem is. – Ezzel rájuk csukta az
ajtót.
– Nos, Borden – mondta a doktor. – Nagyon halálos va-
gyok, hogy eljött. Egy baltával darabokra vágni a szüleit.
Nagyon halálos vagyok, vagyis hálás, jaj, bocsásson meg a
91
freudi elszólásért.
Érdeklódve hallgattam. Tanulhatok valami újat a pszicho-
lógiával kapcsolatban, így feszülten figyeltem a doktor sza-
vait.
– Ó (bíííp) meg – mondta. Megint megvágta magát.
Az almát a szemétkosárba dobta, s rágcsálni kezdte a kés-
pengét.
Heller a kartont, amit a nóvér az asztalon hagyott, a dok-
tor elé tolta, hogy az el tudja olvasni.
– Aha! – szólt a doktor. – Két név! Ez egy rendkívül árul-
kodó szimptóma. Két név. A skizofrénia kiváltásának régeb-
bi módszere.
– Két név? – kérdezte Heller óvatosan.
– Igen. Itt áll a kartonján. J erome és Terrance. Ez két név.
Volt talán ikertestvére? Nem. – A kést meglóbálta Heller
elótt. – Nincs ok arra, hogy kerülgessük a forró kását,
J erome vagy Terrance, vagy bárhogy is hívja magát a követ-
kezó pár percben. – Észrevette, hogy a kést tartja a kezében.
Szomorúan Hellerre nézett. – Miért ette meg az almámat?
A doktor egy ideig íróasztala fiókjában kotorászott. – Hol
van az a dosszié? Amiért olyan halálos vagyok?
Néhány papírlap és egy olló akadt a kezébe. Nekilátott ki-
vágni egy papírbabát. Aztán, hangjában undorral, így szólt –
Nem, nem ez az, amit keresek. Miért van itt, Borden?
– Hívatott. Wister – felelte Heller.
– Ah! – szólt a doktor. – Már világos. A dossziét keres-
tem! Igen. – Ismét beletúrt a fiókba, elóhúzott egy spárgakö-
teget, és vonakodva félretette az asztalra.
– A dosszié – szólt Heller. – Nem ez az, ami az íróaszta-
lán hever?
– Pontosan – felelte Dr. Kutzbrain. Kézbe vette és kinyi-
totta. Megköszörülte a torkát. Beleolvasott, aztán így szólt: –
Nos, egyfolytában arról beszél, hogy mindent elkövet az ön
92
bukása érdekében.
– Ki?
– Miss Simmons, az ön természetjárás-professzora, ki
más. Most éppen a Húsítóben van. Tudja, Borden, ez egy
hímmel kapcsolatos normál nóstényreakció. Ezt a szakmá-
ban „fekete özvegy genetikus szindrómá"-nak nevezzük.
Tudja, Borden, ez az egész nem más, mint evolúció. A férfi a
hüllókból fejlódött ki. Ez tudományos, megkérdójelezhetet-
len tény. Az asszonyok azonban, Borden, a fekete özvegy
pókoktól származnak, és ez is tudományos, megkérdójelez-
hetetlen tény. Ezt saját tanulmányommal bizonyítottam be.
De látom már, én elbeszélek a maga feje felett. Azok a pó-
kok ott a mennyezeten nem az enyémek. Az utolsó páciens
hagyta itt óket. Tud követni – rápillantott a kartonra –,
Jerome?
– Minden világos – felelte Heller.
– J ó. Nos, a tény, hogy ez az asszony így reagál a férfiak-
ra, csupán azért zavaró, mert racionális. Tudja – és ismét rá-
nézett a kartonra –, Terrance, minden, amit egy lelki problé-
mákkal küzdó páciens gondol vagy mond, csupán káprázat.
Ha egy személy elmeosztályra kerül, természetesen elmekór-
tani esetként kezeljük. Szóval, bármi, amit mond, tévedés.
Tud követni – lesett rá a kartonra –, Állami Egyetem?
– Pontosan követem – felelte Heller.
– Ebból kifolyólag, ha ó azt mondja, hogy ön egy jó em-
ber, akkor maga nyilvánvalóan nem az. De ó egy szóval sem
mondja, hogy ön jó ember lenne. Ehelyett azt mondja, hogy
maga egy atombomba. Így aztán, természetes módon, maga
nem az. Talán valami másfajta bomba. Mondjuk hidrogén?
Nekem ószintén elmondhatja – húzta maga elé a kartont –,
Kecses Pálmák, megbízhat bennem. Néha tartom magam a
hippokratészi eskühöz. Persze, kivéve a rendórségi ügyeket.
– De hogy folytassam ezt a vizsgálatot, itt az áll, hogy ez
93
a Miss Simmons egyfolytában sikoltozik, hogy maga csu-
pasz lábbal megölt nyolc embert, és hogy úgyis meg fog
szökni, hogy felhívja a rendórséget.
Heller ujjai ráfeszültek a karosszék karfájára.
– A helyzet az, hogy megjelentek – folytatta Dr.
Kutzbrain. – Igen, most már emlékszem, pedig néhány napja
történt. Szorosan együttmúködünk a rendórséggel. Az a
helyzet, hogy nyolc holttestet találtak a parkban. Nos, mit
gondol erról?
Heller szorítása még erósebbé vált a szék karfáján.
– Azonban – lesett rá a kartonra – New York, ne felejtse
el, mit mondtam a fekete özvegy génról, erról a nókkel kap-
csolatos evolucionárisan bebizonyított tudományos tényról.
Ez a búntudat-áthelyezés tipikus esete. Tudja, egy szerepfor-
dulás. Becsalta azokat a szerencsétlen, ártatlan férfiakat a
parkba, hogy azok összevesszenek rajta, hogy aztán egyaránt
élvezhesse saját megerószakolását, valamint a kölcsönös
gyilkosságig fajuló vad és természetes hím rivalizálást, vég-
letekig kihasználva óket, s ezzel kielégítve természetes sze-
xuális étvágyát.
– Nos, a rendórségnek más elképzelése is van, amely sze-
rint két rivális banda holttestekkel jelölte ki kölcsönösen vi-
tatott területeik határát. Tudja, mi oktatjuk a rendóröket,
azonkívül számtalan vadállat jelöli ki pontosan saját territó-
riumát. Ebben az esetben azonban helytelen elméletet alkal-
maznak.
– Ezt elmagyaráztam, és a nók fekete özvegy génevolúci-
ójáról szóló saját tanulmánnyal be is bizonyítottam nekik.
Ebból megértették, hogy ez természetes viselkedés egy nó
részéról, és az ügyet szexuális izgalmi állapotban elkövetett
csábítás-erószak-gyílkosságnak minósítették, s lezárták. Miss
Simmonst továbbra is a pszichopaták osztályán tartják, va-
gyis hogy bolond, az ügy pedig ezzel lezárult.
94
– Fogva tartják Miss Simmonst? – kérdezte Heller.
– Ó, nem! Teljességgel ellentétbe kerülünk a szakmai eti-
kával, ha nem szabadítjuk rá a veszedelmes bolondokat a kö-
zösségre, azonban mivel így akarják a városházán – szolgál-
nunk kell óket, mióta ók fizetnek minket – benn tartjuk egy
idóre. Tudja, rengeteg fejfájást okoz a rendórség operatív
osztagának. Valami bombák ellen tiltakozik. Ha az emberek
azt akarják, hogy lebombázzák óket, hát bombázzák le óket.
Senki nem gátolhatja a személyes szabadságjogokat. Tud
követni? – ismét belenézett a kartonba. Nevet azonban nem
talált. így szólt: – ...„tanácsok"? „Tanácsok"? Itt az áll, hogy
önt tanácsadásra küldték hozzám.
Hátradólt és gondolkodott. Lebiggyesztette az ajkát, és
megcirógatta. Ezután a Simmons dossziéra nézett, és meg-
masszírozta a homlokát. – Nos – mondta végül –, az egyetlen
tanács, amit adni tudok, ha elkóborolt nóket talál törött láb-
bal fekve, hagyja óket magukra. – Gondolkodott egy ideig. –
Igen. Hagyja óket magukra!
– Miss Simmons vissza fog térni a tantestületbe? – kér-
dezte Heller.
– Miért kérdezi ezt? – érdeklódött Dr. Kutzbrain.
– Ha bolond, hogy tud tanítani?
– Ó, ostobaság – felelte a doktor. – Ha bolond is, az csep-
pet sem számít. Még a legkiválóbb emberek is minimum
neurotikusak. Ha ó bolond, ez fogja zsenivé tenni, így hát
persze, hogy taníthat! – Az iratgyújtóre nézett. – Azt mondja,
idóben kell kiengedni ahhoz, hogy visszakapcsolódhasson a
következó szemeszterre. Honnan támadt az az órült ötlete,
hogy órültek nem taníthatnak iskolában? Még az ötlet is
órültség!
Mivel a doktor ismét felkapta az ollót és a papírt, Heller
minden bizonnyal azt gondolta, a beszélgetés befejezódött,
és indulni készült.
95
Dr. Kutzbrain azonnal kizökkent a vagdosásból és meg-
vágta magát. Kinyújtotta a karját, és türelmetlenül integetett
Hellernek, hogy üljön vissza.
– Már emlékszem, miért küldték ide! – szólt a doktor. –
Istenem, hát persze. Villámként hasított belém. – Sietve átla-
pozta a dossziét. – És fontos is. Minket is érint. A kórházi
személyzetünket. És ók a legelsók!
Elóráncigált egy hatalmas, vörös lapot. SÜRGOS felirat
állt a tetején. – Aha, tudtam, hogy ezt is el kell intéznünk! A
kórházszemélyzet panaszkodik a szemét miatt, amit maga
csinál!
– Én?
– Pontosan! – felelte Dr. Kutzbrain gyózedelmesen. – A
személyzet rendkívül fontos! Droginjekciókat kell adniuk
minden órában önmaguknak és a pácienseknek. Sokkolniuk
kell az egész osztályt reggel, délben és este. Nincs idejük fel-
takarítani a padlót!
A doktor elórehajolt, és fenyegetóen megrázta az ujját
Heller felé. – Összetépkedi a virágokat, amiket maga küld
neki! Széttapossa óket a padlón! A WC-be dobált virágcsok-
rok eltömik a szennyvízvezetéket! SZÓVAL HAGYJ A
MÁR ABBA A VIRÁGKÜLDÖZGETÉST!
MEGÉRTETTE?
Heller elhúzódott a doktor fenyegetó ujja elól, és bólin-
tott.
Dr. Kutzbrain a dossziétt a szemetes kosárba dobta, fel-
kapta az ollóját és ismét megvágta magát. – Vége a hallgató
pszichiátriai vizsgálatának! NOVÉRSZEMÉLYZET! Küld-
jék már be Bordent!
Heller kiment, magához véve a vizsgálatot elrendeló la-
pot. Ellentmondást nem túróen aláíratta a nóvérrel, s így a
vizsgálat befejezettnek minósült.
Kilépett az épületból, ahol Bang-Bang, készen állva, azóta
96
is járatta a kocsi motorját.
Bang-Bang kiszállt az autóból, és aprólékosan megtöröl-
gette bórsapkája belsó peremét. – Nemrohantál ki, így fel-
tehetóen megszabadultál tólük. – Kinyitotta az öreg taxi csil-
logó ajtaját. A csomagot, alighanem dinamit lehetett, fel-
emelte az ülésról. – Azt hiszem, ma mégsem robbantjuk rá-
juk a házat.
Heller beszállt. Bang-Bang becsukta az ajtót, levette a
táblát, a csomagot a jobb elsó ülés elótti padlóra dobta, majd
maga is beszállt. Kirakta a zászlócskát, a rendórségi rádió
pedig elhallgatott.
Heller így szólt: – Bang-Bang, ezek az emberek órültek!
– Az ördögbe, hát mi ebben az újdonság? Ezt mindenki
tudja. És most hová megyünk?
– Hát, ha itt nincs több dolgom, jobb lesz, ha bemegyek
az irodába.
– Gyía, Pengó! – mondta Bang-Bang, s a taxival vesze-
delmes módon belevetette magát a forgalomba. Én magam is
elszédültem, figyelve a szélvédó elótt elsuhanó utcákat, táb-
lákat és teherkocsikat.
A vizsgálatra próbáltam koncentrálni. Rengeteget tanul-
hattam volna belóle. Akkor azonban sokkal jobban fájt a szí-
vem annál, minthogy bármire is koncentrálni tudtam volna.
2. fejezet
Heller nem sokat töródött Bang-Bang vezetési stílusával.
Benyúlt hátizsákjába, és elóhúzott egy tankönyvet. Papírkö-
tésú jegyzet volt, tetején ceruzával írt szöveggel:
Azt kérdezte, mi az a marketing.
97
Ezt az egyszerúsített tankönyvet ajánlom.
Izzy
Mi köze egy harcmérnöknek egy olyan tantárgyhoz, mint
a marketing? Még egy szállal gazdagodik az általa szótt órült
minta!
Minden bizonnyal már majdnem végzett a könyvvel, mi-
vel a könyvjelzó az utolsó lapoknál állt. Kinyitotta, s miköz-
ben periferikus látómezejében láttam, hogy Bang-Bang daj-
kákat próbál elválasztani babakocsijaiktól és
nyergesvontatókat vontatmányaiktól, Heller elpusztította a
tankönyv maradékát.
Egy lap maradt a végére. Egyetlen bekezdés állt rajta. Így
szólt, A szerzett ismeretek megszilárdítása érdekében a hall-
gató készítsen teljes marketingtervet, amely népszerúsít egy
jellegzetes terméket, s elfogadtatja azt a fogyasztókkal.
Heller kifelé bámult az ablakon. Tekintete meg-megakadt
a hirdetéseken. Egyiket-másikat hosszabb ideig méregette.
Aztán nem fókuszált már semmire, amiból tudtam, hiszen
már korábban is csinálta, hogy gondolataiba merül. Így szólt
önmagához: – Bab? Csempészett whisky? Sirályok? Cipók?
Gyulladáscsökkentó por? Nem, nem, nem. Ó, felmérés! Nem
végeztem el a fogyasztói felmérést.
Elórehajolt, s átkiabált a részben lezárt választófalon, –
Bang-Bang! Ha te fogyasztó lennél, mit fogyasztanál a leg-
szívesebben?
Bang-Bang, miközben hátrafelé kiabált, sikító gumikkal
került ki egy útépítést jelzó állványt. – Elárulok valamit, ha
megígéred, hogy nem terjeszted. – Felugratott az útpadkára,
hogy megkerüljön egy szállítókocsit. – Mindenki azt hiszi,
hogy a robbantgatás miatt hívnak Bang-Bangnek. De ez nem
így van. – Elszáguldott egy túzoltóautó mellett. – Cherubino
a megmondhatója. Tizennégy éves korom óta Bang-Bangnek
98
hívnak. – Könnyedén átugratott egy nyitott csatornanyílás fe-
lett. – A lányok miatt kaptam a Bang-Bang nevet. Ha Babe
megtudná, hogy ki-be járok a Kecses Pálmákba, rosszul len-
ne!
– Vagyis arra a kérdésre, hogy mit fogyasztanál a legszí-
vesebben, a válaszod az, hogy lányokat.
– Meg lányokat, meg lányokat! – kiáltotta vissza Bang-
Bang éppen csak hogy kikerülve egyet a járdán, hogy ezzel
is bizonyítsa állítását.
Heller hátradólt. – Lányok. Hm. – Feljegyzést készített a
marketing tankönyv hátsó borítójának belsejére. – Felmérés
elvégezve. Tárgy: Lányok.
Az idegborzoló száguldás végeztével, amely mind a köz-
lekedés, mind a természet törvényeit megsértette, Bang-Bang
hangos kiáltás kíséretében, hogy a taxit a parkolóba viszi, ki-
tette Hellert az Empire State Building fóbejáratánál, majd el-
hajtott.
Heller felnézett. Ettól elszédültem: az épület annak ellené-
re, hogy az utcáról nem lehetett látni a csúcsát, sót még a fel-
só negyedét sem, úgy festett, mintha beleért volna a felhók-
be.
Heller átverekedte magát a nyüzsgó sokaságon. Elballa-
gott a gyors és egyébfajta liftek sora elótt, majd beszállt ab-
ba, amely minden bizonnyal az ó emeletén áll meg elóször.
Senki még csak rá sem hederített.
Kiszállt. Az elótér megváltozott. Még több réztábla került
a helyére, és pálmák egyenló távolságokra. Nem emlékez-
tem, mennyire hatalmas is ennek az emeletnek a fele, ami
mostantól kezdve az övé.
A kommunikációs teremben találta Izzyt. – Üdv, Izzy! –
kiabálta túl a zsibongást és a távírók kattogását. – Hogy
megy?
Izzy bágyadtan elmosolyodott, alighanem nem is volt ké-
99
pes mosolyogni. Még mindig az Üdvhadsereg
jószolgálatának öltönyét viselte. Csontkeretes szemüvege
még jobban hangsúlyozta orra horgasságát. – Reméltem, ad-
dig nem kerül eló, míg nem mennek egy kicsit jobban a dol-
gok – felelte Izzy. Felemelt egy papírlapot. – Éppen most
vesztettünk az oroszországi rubelárfolyamon. Szörnyen fe-
szített. Úgy túnik, nem tudjuk felemelni a százezret félmilli-
óra. A körülmények rendkívül bizonytalanok.
– Nos, a bérletet azért kifizetjük – szólt Heller.
– Ó, nemcsak azért vagyunk itt, hogy kifizessük a bérletet
– felelte Izzy. – Ha vállalatoknak kell átvenniük a kormány
szerepét, csak milliárdokban szabad gondolkodnunk.
– Így lesz – mondta Heller vidáman. – És mi volt ennyire
sürgós?
– Ó, istenem – mondta Izzy. – Attól tartok, erre sem va-
gyok felkészülve.
Heller magához intette. Kimentek a teremból, majd a leg-
különbözóbb névtáblákkal felszerelt ajtók hosszú sora elótt
ballagtak el. Fájdalmas örömet jelentett látnom, ahogy a
számtalan lány – valószínúleg saját alkalmazottaik, külse-
jükból ítélve hallgatók, akik részmunkaidóben dolgoznak –
még csak nem is köszönnek Hellernek, hanem feladataikat
végezve elrohannak mellette.
Az egyik ajtó elótt megtorpantak. A felirat így szólt:
Maysabongói Keleti Egyesült Államok Követsége
Maysabongói Köztársaság
Sokáig éljen Ahmed Allah diktátor!
Izzy kulcsok után kutatott a táskájában. Legalább tízfont-
nyit cipelt magával. Kinyitotta az ajtót, és felkapcsolta a vi-
lágítást.
A dekoráció bambuszból készült. Gonosz külsejú kardok
100
díszítették az egyébként csupasz fehér falakat. A címerpajzs,
amely azonnal magára vonta Heller figyelmét – rajta ke-
resztbe rakott rohamfegyverek –, az íróasztalnak döntve he-
vert a padlón.
– Megkapta az alkonzuli kinevezéseket, igaz? – kérdezte
Heller.
– Igen, Mr. J et. Ott vannak az íróasztalon. Itt van Bang-
Bangé, s itt az enyém. Ah, igen. Ez itt az öné.
Heller elvette a sajátját, s átfutotta. Az irat Maysabongo
konzuljává nevezte ki, a többit azonban nem tudtam elolvas-
ni. Begyúrte a zsebébe.
– És megalapította a céget – mondta Heller.
– Ó, igen. Csodálatos Olaj Maysabongóért Korlátolt Fele-
lósségú Társaság, Maysabongón bejegyezve, vállalatként
nyilvántartva stb. Ön azonban nem igazgató, Mr. J et. Abie
Cohen és felesége kell, hogy igazgatók legyenek. Tudja, s
ebben hajthatatlan vagyok, mert felelós vagyok önért, ön
nem kerülhet kapcsolatba egyik céggel sem ezek közül.
Semmi olyan nem történhet, amire az Igazságügy Miniszté-
rium kukabúvárai vadásznak. Az az ügyvéd, Mr. Bury, rend-
kívül rosszindulatú, Rockecenter pedig minden más mellett
az Igazságügyi Minisztériumot is ellenórzése alatt tartja. Ve-
szedelmes ember.
– Nem értem a problémát.
– Nos, a falfestmény. A küldött ragaszkodik hozzá, hogy
a falra Harlotta portréja kerüljön.
– Azt hiszem, rá tudom venni, hogy modellt üljön.
– Nem a modellról van szó, Mr. Jet. A tahiti falfestmény-
nyel kapcsolatban volt modellproblémám. A szomszédos
modellügynökség ellenére még más modellekkel is voltak
nehézségeim. Nem, a probléma, Mr. Jet, afestokkel van!
– Azt hittem, van néhány festóje.
– Nem hiszem, hogy beleegyezik. Néhányan várnak oda-
101
kint, a próbamunkáig pedig az ön irodájában vannak. De...
de...
Heller bezáratta a követséget, majd végigmentek a hosz-
szú, hosszú, hosszú folyosón, el az ajtók, ajtók, ajtók hosszú
sora mellett, Heller irodája felé.
Izzy Heller mellett ügetett. – Igazán nem hiszem, hogy
érdemes lenne megmutatnom a munkáikat.
– Talált néhány múvészt, igaz? – kérdezte J et.
– Igen. De a stílusuk nagyon eltér a megszokottól. Tagad-
ják a fennálló rendet, ami alapján még a barátaink is lehetné-
nek. Csakhogy teljességgel nonkonformisták. Alig tudtak
végigbukdácsolni az Állami Egyetem múvész szakán: a pro-
fesszoraik utálták óket. Megpróbáltak megtelepedni a
SoHóban, New York múvészközösségében, de kiközösítet-
ték, majd kitiltották óket.
– Nem akarják azzal prostituálni a múvészetüket, hogy
reklámcégeknek dolgozzanak, így aztán éheznek és fedél
sincs a fejük felett.
– Prostituálni a múvészetüket – szólt Heller. – Hm. Nos,
mi lehet az a múvészeti stílus, ami ennyire rettenetes?
– Úgy hívják, „neorealizmus". Ha festenek egy
vitorláshajót, az pont úgy néz ki, mint egy vitorláshajó. Ez
rendkívül forradalmi! És nagyon merész, ellentétben áll
minden modern irányzattal. Az általuk festett emberek pont
úgy néznek ki, mint az emberek!
Beléptek Heller irodájába. Mintha ötöd hektár fehér gyap-
jún jártak volna. Heller elindult, hogy kinyissa a szellózót.
Alsó-Manhattan lenyúgözó látványt nyújtott a szeptemberi
napfényben.
– Ez bizony festékszag – szólt Heller. Megfordult. A bejá-
rati ajtó melletti falnak támasztva ott sorakozott egy tucat
festmény.
Heller végignézte óket. Aztán közelebb ment. – De hát
102
ezek pompásak!
Nos, a voltári elvárásoknak nem feleltek volna meg, de
sokkal jobbak voltak a Földön általam eddig látott múveknél.
Izzy így szólt: – Nos, technikailag nem rosszak. Csakhogy
Rembrandt, Vermeer és Michelangelo festményeinek tanul-
mányozása után téves irányba indultak. Nem lépnek együtt a
világ múvészetével. Az egyikük nem volt hajlandó festékes
kerekú triciklivel ráhajtani a papírra, majd ezt festménynek
nevezni, pedig csinos kis summa ütötte volna a markát. A
többiek még ki is álltak mellette. Ezek ilyen érzelmes fajták.
Üldözik és megvetik óket.
Heller felemelte az egyik jókora vásznat. A lány, kinek
bórszínét jól eltalálta a múvész, vörös kendóvel a vállán, na-
rancsszínú cserépkorsót tartott a fején. Ha jobb hangulatban
lettem volna, egészen biztosan izgatónak találom. Heller fel-
kapott egy másikat. Gyönyörú lányt ábrázolt meztelenül egy
kanapén, miközben két kézzel egy macskát emelt a magasba.
Valami trükkból kifolyólag az én kétdimenziós képernyó-
mön is háromdimenziósnak látszott. Heller fogta a követke-
zót: egy lány szerepelt rajta profilból, aki éppen leharapott
egy rózsát a megszólalásig élethú rózsabokorról – csak az
arca, a fogai és a rózsa látszott a képen.
– Hol vannak ezek a fickók? – kérdezte Heller.
– Nyolcan vannak. Az elószobában várnak. De, Mr. Jet, rá
kell hogy mutassak, az ó múvészetük nem divatos! Az a
macska úgy néz ki, mint egy macska! Ezek a lányok olya-
nok, mint alányok! Én nem tudom...
– Egyetértek abban, hogy ezt végig kell gondolnunk –
szólt Heller.
– Ó, hála istennek.
Heller leült az íróasztala mögé. – Az összes iskolai dolgot
elrendezte?
– Ó, igen – mondta Izzy védekezóen. – Ön az összes név-
103
sorolvasás alkalmával válaszol. Zárthelyi dolgozatait bead-
ják. Laboratóriumi feladatait elvégzik. Feljegyzéseket és fel-
vételeket sem kell készítenünk többé. A tavalyi elóadások
anyagáról készített másolatokat a legfelsó szekrényben talál-
ja. Bang-Bang helytáll az ROTC-ben. És itt van egy szemé-
lyi hívó arra az esetre, ha hirtelen mégis meg kellene jelennie
valahol. – Átadta. – Remélem, így sokkal könnyebb az ön
számára.
– Nagyszerú így egyetemre járni – mondta Heller. – A
pszichiátriai vizsgálatot letudtam ma reggel, Miss Simmons
azonban a következó szemesztertól ismét a nyomomban lesz.
– Sajnálom, hogy ez ügyben nem segíthetek. Határozottan
elítélem az erószakot. Az olyan zúrzavaros. Nem lehetne
esetleg ót megvásárolni?
– Még csak esély sincs rá – felelte Heller.
– Ez esetben lehet, hogy ön mégis elbukik.
Bang-Bang érkezett.
Heller így szólt – Nos, döntöttem. Bang-Bang, a mi taxink
elbír tizenegy embert?
– Mi az hogy! – felelte Bang-Bang.
– De ez törvénybe ütközó – szólt Izzy.
– És ezeket a vásznakat? – kérdezte J et.
– Megpróbáljuk – válaszolta Bang-Bang.
– Gyújtse össze a festóit – mondta Heller Izzynek. –
Ezekkel a festményekkel együtt hozza le óket az épület elé.
– Hova megyünk? – kérdezte Izzy kétségbeesetten.
– Kereskedni – felelte Heller. – Kereskedni fogunk.
– Nézze – szólt Izzy. – Bármit meg tudok venni, amire
szüksége van. Önnek megszerzem fél áron.
– Nem így fogunk kereskedni, hanem marketingelni fo-
gunk.
– Ó, a könyv, amit adtam – szólt Izzy. – És mivel fogunk
marketingelni?
104
– A felmérés szerint „lányokkal".
– De hát ez illegális! – mondta Izzy.
– Eleget kell tenni az iskolai követelményeknek – szólt
Heller. – A felmérés márpedig ezt állítja. Azonkívül nem in-
kább az lenne illegális, ha illegális módon próbálnék átmenni
ebból a tantárgyból?
– Ez bizony igaz – mondta Izzy. – Nincs más választás!
Ha a felmérés azt mondja, hogy lányok, akkor legyenek lá-
nyok.
Néhány perccel késóbb a festményeket felkötözték a tetó-
csomagtartóra, a tömeg pedig nagy nehezen bepréselódött az
öreg taxiba.
Végigszáguldottak a Fifth Avenue-n.
3. fejezet
– Nos, uraim – szólt Heller a festékfoltos sokasághoz, ami
kilenc utast jelentett az ötszemélyes kocsiban (Izzy és Bang-
Bang elöl ültek) –, nem szeretném, ha a múvészetük prosti-
tuálásaként fognák fel az ajánlatot.
A mellette üló szakállas figura annyira elhúzódott tóle,
amennyire csak tudott. Az arca megrándult. – Nem vagyunk
hajlandóak lemondani a neorealizmusról!
– Az Isten szerelmére, nem is kell, hogy lemondjanak róla
– felelte Heller. – Hamarosan látni fogják, mire gondolok.
Bömbölve beszáguldottak a Kecses Pálmák garázsába.
Aztán bepréselódtek a liftbe.
Heller besétált Vantagio irodájába. Vantagio, szemláto-
mást kissé másnaposan, az íróasztala mögött ült. Rosszallóan
méregette a tömeget, ami Hellert követve beözönlött az iro-
dájába.
105
– Le akarjuk festeni Minette-et – szólt Heller.
Ez túlságosan világos és egyértelmú volt Vantagio számá-
ra ebben az órában. – J ó reggelt, kölyök. Bemutatnád a bará-
taidat?
Heller bemutatta óket. Aztán így folytatta: – Van egy csu-
pasz falunk, ami csupasz lányt kíván. Csak eredeti jöhet
számításba. A Gyönyörú Tahiti Arany Fövenye Csodaválla-
lat számára készül. Minette az egyetlen gyönyörú tahiti lány,
akit ismerek.
– Nos, elviheted magaddal, kölyök. Az ENSZ-ülésszak
csak a jövó héten kezdódik, így nincs túl nagy forgalmunk.
Biztos vagyok benne, hogy Minette megteszi, amit kérsz tó-
le, úgyhogy nyugodtan elviheted az Empire State Building-
be.
– Nem – felelte Heller. – Izzy, jöjjön ide – és Izzyre pil-
lantott, akinek szemlátomást fogalma sem volt róla, hova ke-
rült, és hogy mi következik most –, nagyszerú ötletem tá-
madt, jöjjön velem.
Heller az elócsarnokba ment. Kinyitott egy szekrényt, s
kigurított belóle egy kicsinyke emelvényt, amit ki tudja mire
használnak. Tolni kezdte, keresztül az elócsarnokon. A ház-
vezetó azonnal a segítségére sietett. Heller a szemben lévó
sarokba tolta, a bejárati ajtó mellé.
Ezután ment és fogott egy festót. Az emelvény elé állítot-
ta, majd a csomagjából elóhúzott egy festóállványt, s a festó
elé tette, aki meglátva az állványt, azonnal egy keretre feszí-
tett, tiszta vásznat tett rá.
Heller a házvezetó segítségével pálmákat helyezett el kis
csoportokban az emelvény végében.
Heller a telefonhoz lépett, s lenyomott néhány számot.
– Ki az? – hallatszott Minette hangja. – Még nem
öltösztem fel. Nagyon korán van még!
– Biztos, hogy nem öltöztél még fel? – kérdezte Heller.
106
– Ó, szia szépfiú. Márisz jövök!
– Ne – felelte Heller. – Elóbb kapd magadra a fúszoknyá-
dat, meg köss néhány virágot a hajadba, s csak azután gyere
le az elócsarnokba!
– Az elócsarnokba? Bisztoszan viccelsz. Vantagio...
Heller átnyújtotta Vantagiónak a telefonkagylót. Vantagio
így szólt a készülékbe: – A kölyök átalakítja a dekorációt,
Minette. Bármi elófordulhat, gyere le.
Néhány diplomata távozott, kissé zilált állapotban. Észre-
vették az üres vászon elótt ácsorgó festót. Megálltak.
Egy kora reggeli látogató, egy nagydarab fekete férfi lé-
pett be a bejárati ajtón. Mikor meglátta a még egyelóre üres
vásznat, ó is megtorpant.
Egy limuzin kanyarodott a bejárat elé, melyból három
marokkói szállt ki. Beléptek, majd ók is megálltak a tiszta
festóvászon elótt.
Minette is megérkezett. Fúszoknyát viselt, hajában né-
hány hibiszkusszal. Heller az emelvényre küldte, a festó pe-
dig beállította a kívánt pózba. Festeni kezdett.
– Allah tiltja az élók ábrázolását – szólt az egyik marok-
kói. De azért egyre közelebb araszolt az emelvényhez, hogy
jobban lásson.
Egy taxi fékezett, melyból két diplomata szállt ki. Elin-
dultak a recepció felé, de megálltak, hogy a festést figyeljék.
Heller intett Vantagiónak, Izzynek, s a többi festónek.
Bevezette óket Vantagio irodájába.
– Nem lesz szerencsénk, ha mindenkit megállítasz, aki be-
lép ezen az ajtón – szólt Vantagio.
– Ah – felelte Heller, miközben úgy gesztikulált, mint egy
olasz –, gondoljon a világ szájára. A reklámra!
– Talán jobb lenne, ha elmondanád, min töröd a fejed –
szólt Vantagio, leülve íróasztala mögé.
– Nos – mondta Heller. – Izzy találta ki, hogy így legyen.
107
Az igazat megvallva, ez ön és Izzy közös ügye, de máris
körvonalazom. Én azt mondtam neki, szerintem nagyszerú
ötlet.
– Így történne, mint most. Az ENSZ hamarosan ülésezni
kezd. Egy múvészt állvánnyal és emelvénnyel együtt oda ál-
lítunk az elócsarnokba. – A festók felé fordult. – Mennyi idó
kell önöknek egy igazán kiváló, nagy méretú kép megfesté-
séhez?
Ezen elvitatkoztak. Vitájukból annyi azonban kiderült, ti-
zenkét órától egy hétig terjedhet a szükséges idó.
– Nos, minden éjszaka – magyarázta Heller Vantagiónak
– egy teljes héten keresztül az egyik nagyszerú múvész aktot
fog festeni az elócsarnokban. A festó és a meztelen lány he-
tente cserélódni fog. Azokat a lányokat fogjuk kiválasztani,
akik jól jelképezik saját országuk szépségét. Így ön hétról
hétre más és más országot állít elótérbe.
Vantagio kihúzta magát a székében. Aztán felpattant, s
kissé izgatottan járkálni kezdett.
– Ez politikai elónyökkel is jár! Új üzleti siker! – szólt
Vantagio. – Egymást fogják taposni, hogy a saját országuk
minél korábban szerepeljen a programban! Részt akarnak
majd venni a folyamat kigondolásában és megtervezésében.
Heller olasz módra mutogatott. – Ah, erról van szó,
Vantagio. Attól függ, hogy megérti-e a finom részleteket! Ez
egy marketing program, amely a növekedést és a terjeszke-
dést irányozza eló. Az ön terméke egyre szélesebb körben
válik ismertté. A Kecses Pálmák kínálata bekerül az összes
nemzet legmagasabb hivatalaiba. Ok maguk fognak szép kis
summát fizetni azért, hogy kiállíthassák a kínálatot! És amire
a Kecses Pálmáknak szüksége van, az a terjeszkedés. Ez a
bolygó minden országában felkelti a fogyasztók vágyát, ön
pedig sokkal eredményesebben tudja piacra vinni a készlete-
it!
108
Vantagio kilesett az elócsarnokba. Heller odalépett mellé.
Minette az emelvényen, rá se hederítve a festó könyörgésére,
folyamatosan váltogatta a pózokat, most éppen egyik lábát a
magasba emelve, tenyerével takarva melleit, csábosan mo-
solygott a tömegre. Azok, akik legelóször álltak meg a festó
mögött, most lázasan szignáltak valamit a recepciónál. A
másik, aki telefonon keresztül hangosan értekezett delegá-
ciójának vezetójével, gyorsan abbahagyta a megbeszélést, s a
többiek közé rohant. Egyre csak duzzadt a festóállvány körül
ácsorgó tömeg.
– Látja – folytatta Heller – az egész rendkívül kifinomult.
Ez már a múvészet világa. Ez a Kecses Pálmák grafikonját a
csupán horizontális elórehaladás helyett vertikálisan is emeli.
El fog jutni a csúcsra!
Vantagio visszament az irodájába. Le-föl járkált izgatot-
tan. Aztán széles, olasz kézmozdulatot téve megtorpant. Iz-
zó, képzelgó tekintettel így szólt: – Már értem! Hibát követ-
tünk el a szezonális megszakítás gyakorlatával. Ezt az emel-
kedést egy sokkal bilaterálisabb vagy talán multilaterális
megközelítésból kell vizsgálnunk. Nem léptünk közbe. Csak
egy elit kisebbség kiváltságaként múködtünk! – Vantagio az
öklével a tenyerébe csapott. – Szélesebb terjeszkedésre van
szükségünk nemzetközi szinten! Ez még több fogyasztót fog
jelenteni! El fognak kapkodni minket!
Izzy így szólt: – A festményeket kifüggesztheti ide az
elócsarnokba, és jó áron árulhatja óket. Nyomtatványokat te-
het a pultra, melyeket kitöltve mindenki megfestetheti az ál-
tala kiválasztott lányt a saját irodája számára, vagy esetleg
festményre vonatkozó ajándékozási utalványt, mellyel a
megajándékozott államelnök vagy vezetó politikus ide jön,
és kiválasztja a lányt, akit le szeretne festetni. Szervezhetünk
különleges utazásokat a múvészeknek, azokba az országok-
ba, melyekkel kapcsolatban megbízásokat kaptak, hogy ott,
109
PR-esek segítségével, szépségversenyeket rendezzenek és
válasszák ki Miss Országot, mely verseny fódíja a Kecses
Pálmákban történó tréning, valamint munkalehetóség. Egy
perc alatt megalapítom az Igaz Csábítás Nemzetközi Szép-
múvészeti Részvénytársaságot – talán Görögországban, mi-
vel ott még egy cégünk sem múködik –, és szerzódést kötök
ezekkel a múvészekkel. Az áraink magasak, a jutalékunk pe-
dig huszonöt százalék!
– Excellentissimo! – kiáltotta Vantagio az izgalomtól ola-
szul. – D'accordo! Beleegyezek!
– Mondtam, hogy Izzy terhes a jó ötletektól – szólt Heller.
– A gyenge szezon! – mondta Vantagio. – Az év kilenc
hónapjában nagyon lazán mennek itt a dolgok! Ez azonban
megerósít minket a külföldi piacokon!
– Csupán tíz százalékot kérünk a tavalyi nettó árbevétel-
hez mért bevételnövekedésból – szólt Izzy.
– Lenyúgözó! – mondta Vantagio.
Heller a hét várakozó festó felé fordult, akik kidülledt
szemekkel ácsorogtak egy rakáson. – Nos, remélem, uraim,
nem gondolják, hogy prostituálni fogják a múvészetüket.
– Ó, nem! – mondta a festók vezetóje. – Az ajánlat túl
kemény ahhoz, hogy visszautasítsuk! – A többiek a háta mö-
gött egyetértóen kiáltoztak.
– A program neve – folytatta Heller – a Hét Kurvája.
Mindannyian éljeneztek. A vezetó festó így folytatta: –
Mr. bárhogy is hívják, maga nem ebból a világból való!
– Ez maradjon köztünk – felelte Heller.
Izzy körbeszaladt, s egy üres lapot, melyre késóbb elké-
szíti a szerzódést, legalábbis ezt mondta, aláíratott mind a
nyolc festóvel. Ezután firkált egy EMLÉKEZTETO AZ ELVI
EGYEZSÉGROL címú fecnit, amit Vantagióval íratott alá.
Ezután elindultak. Ahogy Heller Izzy kíséretében kilépett
az ajtón, így szólt: – Szóval ez az én marketingtervem. Át-
110
mentem a vizsgán, Izzy?
– Naná – felelte Izzy. – Egyszerúen csak „naná", Mr. J et!
Ahogy bekászálódtak a taxiba, Izzy és Heller a hátsó ülés-
re, Heller így szólt: – Nos, ez nagyrészt szórakozás. Azonban
ennek is megvan a maga szerepe.
– Szórakozás? – kérdezte Izzy. – A kormányok legmaga-
sabb köreiben kapóssá váló neorealizmus végig fog söpörni a
világon! Ez a terv milliókat ér! Ráadásul minden valódi for-
radalom megteremti saját múvészi formáját. Neorealizmus!
Dolgok, melyek olyannak látszanak, mint amilyenek a való-
ságban! Önmagában is teljesen forradalmi! Neorealizmus, a
nép múvészete!
Bang-Bang kiviharzott a taxival a garázsból, s az iroda
irányába indult. Nem sokkal késóbb Heller így szólt: – Izzy!
Végiggondoltam, s azt hiszem, érdemes lenne megfontolni a
Mester Terv Elsó Fázisának befejezését.
Fordult egyet velem a szoba. Még letompult érzékeim is
veszélyt szimatoltak. MILYEN terv?
Azon nyomban vissza akartam nézni a korábban rögzített
felvételeket. A következó pillanatban halálra váltan bámul-
tam a készülékemet. A néhány napos vajúdás alatt elmulasz-
tottam feltölteni a készülék szalagtárát! Nincsenek rögzített
felvételeim, melyeket visszanézhetnék!
MILYEN TERV!?!?
Geológiai felmérések, meg a követség, meg a diploma,
meg még az istenek tudják, mi más. Ismertem Hellert! Ez az
egész jókora pofonná fog összeállni a számomra. Az is lehet,
hogy halállá!
Fura, vad érzés kerített hatalmába. Heller és a nókkel
kapcsolatos sikerei. Hát nem az ó hibája, hogy mindjárt a
legelején ilyen nagy kalamajkába kerültem? Ha nem zavart
volna össze, Utanccal sem történik semmi baj!
Kezdett megkeményedni bennem a Heller iránt érzett ége-
111
tó, keserú gyúlölet.
4. fejezet
A következó napon egy álmatlan éjszaka, s egy keserú
reggel után ténferegve megkockáztattam, hogy a képernyóre
pillantsak.
Megdöbbenve láttam, hogy Heller egyedül vezeti a taxit!
Nyomát sem láttam Bang-Bangnek, s ahogy Heller hátrafor-
dult, hogy jobban megnézzen egy útjelzó táblát, láttam, hogy
a hátsó ülésen sem utazik senki!
Autót vezetett New Yorkban! Illegálisan! A jogosítványa
szerint még nem töltötte be tizennyolcadik életévét!
Az órámra pillantottam. Még reggel 6:00 sem volt Heller
idózónájában!
Durva káromkodással ültem a képernyó elé, hogy figyel-
jem a fejleményeket. Valami új taktikába fogott!
Az útjelzó táblákat figyeltem. A Franklin D. Roosevelt
úton haladt, s a derengó hajnali horizontból ítélve észak felé
tartott. Elókaptam a területet feltérképezó Octopus Olajtársa-
ság-féle autóstérképet. Hová megy? Miért?
Az öreg taxi szinte duruzsolt. Heller meglehetósen bol-
dognak és kiegyensúlyozottnak túnt. Gyorsabban hajtott,
mint Bang-Bang, annyira azonban nem száguldott, hogy baj-
ba kerüljön.
Az útjelzó táblákból ítélve Bronx felé tartott. Megpróbál-
tam rájönni mi lehet Bronxban, ami felkeltheti az érdeklódé-
sét. Még csak ötletem sem volt.
Kifizette az autópálya-díjat. Mikor a kaput maga mögött
hagyta, tudomást sem vett a Bronxba invitáló útjelzó táblák-
ról. Megpillantotta a 278-as fóút tábláját. Throg's Neck?
112
Throg's Neckbe megy? Nem. Már a Hutchinson River fóúton
járt. White Plains? White Plainsbe igyekszik? Nem, azt a ke-
resztezódést is elhagyta. Bostonba? Ah, New Brunswick,
Kanada! Bizonyára el akarja hagyni az országot.
Abban a pillanatban felpattantam, hogy üzenetet küldjek
Rahtnak és Terbnek. Heller ki fog kerülni az aktivátorvevó
hatósugarából, s így a 831-es relé sem tud már segíteni!
Megtorpantam. Istenek, a felfordulásnak köszönhetóen,
amit Heller idézett eló, elfelejtettem odaadni Rahtnak és
Terbnek a vevót és a dekódert! Nem tudok kapcsolatot léte-
síteni velük!
Reménytelenül ültem vissza a képernyó elé.
Átkoztam. Minden az ó hibája. Amióta figyelem, senkivel
nem beszél arról az átkozott „Mester Terv"-ról!
A Nap már felkelt a keleti parton. Úgy túnt, a zöld fákkal
és fúvel borított tájat csodálja, ami elsuhant a kocsija mellett,
bizonyítva, hogy nem sok figyelmet fordít a vezetésre. Talán
más is gyönyörúnek ítélte volna ezt a látványt, ha a sors nem
nehezedik rá olyan súllyal, mint ahogy engem nyomasztott.
Ismét átgurult egy díjszedó kapun, s hamarosan már a
New England autópályán robogott. Tekintete megállapodott
az egyik útjelzó táblán. Stamford! Connecticutban jár!
És ekkor kezdtem kapisgálni. Néhány, nagyon sötétzöld
lombú fát nézegetve így szólt: – Az öreg Cap Duggannek
igaza van! Gyönyörú ország vagy.
Cap Duggan! A geológiai felmérés! De miról is tárgyal-
tak? Aranyról, Alaszkában? Lehet, hogy Alaszkába igyek-
szik! De hát Alaszka nem erre van. Azonkívül nem mehet
egy fényes, narancsszínú értékes régiséggel, ezzel a New
York-i taxival Alaszkába. Inkább kutyaszánnal! J ól ismerem
ezt a bolygót. Persze az is lehet, hogy valami ravasz csalást
forgat a fejében. Tudtam, hogy nem sok jó származik abból,
hogy ó ROTC-kiképzés ürügyén megismeri a hadsereg G-2-
113
es fortélyait!
Az elsó adandó alkalommal lekanyarodott Stamford felé.
De ahogy feszült figyelmem enyhülni kezdett volna, már ka-
nyarodott is jobbra, s máris egy rossz fóútra hajtott. Az útjel-
zó tábla szerint Noroton Point fekszik abban az irányban.
Hamarosan leállította a taxit, és kiszállt.
A tengerparton állt. Széles víztömeg nyújtózott elótte,
melyet arannyal vont be a reggeli napsütés. Heller belegázolt
a homokba. Úgy túnt, élvezi az óceán felól fújó szellót. Mé-
lyeket lélegzett, mintha jóízú lett volna a levegó.
Így szólt: – Még nem nyomorítottak meg teljesen, öreg
bolygó. – Aztán továbbsétált, s észrevett egy olajfoltot. Eló-
zó szavait kiegészítve így folytatta: – De keményen dolgoz-
nak rajta.
Továbbballagott. Néhány libucmadár szaladt el az útjából,
miközben sirályok köröztek a feje felett. A parton megtöró,
aranyosan csillogó hullámok habja kifutott a lábához.
– Nagy kár – mondta. – Nagyon szép bolygó vagy. – Az-
tán hirtelen elhatározással így folytatta: – Jobban teszem, ha
munkához látok, ameddig még lakható vagy!
Észak felé tartott. Megnézte a tengerbe ömló folyó torko-
latát. – Aha – mondta. – Ez az!
Visszaszaladt a taxihoz, beugrott, s hamarosan robogott
tovább. Nem hajtott fel a New England autópályára, ehelyett
átgurult egy falu méretú városkán, majd folytatta az útját a
zöld, s többnyire érintetlen hegyes-völgyes vidéken.
Megállt. Kiterítette a geológiai térképet. Úgy túnt, az ösz-
szes ház szerepel rajta.
Félrehajtotta a tekercset, majd lekanyarodott a fóútról, rá
egy olyan ösvényre, amin marhákat szoktak terelni!
Mintha tájékozódási pontokat keresett volna. Rátalált egy
régi mérföldkóre. Rögtön a marhák csapása mellett! Ütött-
kopott mérföldkó, alig olvasható. Aztán rájöttem. Valami
114
réges-régi, elhagyott úton jár!
Rododendron, babér és gaz súrolta az öreg taxi lökhárító-
it, majd végre néhány épület akadt az útjába. Nem hasonlí-
tottak farmra. Hogy hogy néztek ki? Egy teljesen átrozsdá-
sodott tábla elárulta: egy elhagyatott szerviz volt, néhány
csirkeketreccel az udvarában, mint valami ideiglenes rezi-
dencia.
Kicsiny füstpamacsok szálltak fel a kéményból.
Heller megkocogtatta a roskatag ajtót.
Nagyon idós asszony nyitotta ki. Rossz irányba fordított
tekintete azonnal elárulta vakságát.
– Én vagyok az a fiatalember, aki tegnap New Yorkból te-
lefonált – szólt Heller kedves hangon.
– Ó, hála Istennek, hogy épségben ideért. Jöjjön be, jöjjön
be, és üljön le. Igyon egy kis kávét. – Heller leült, mire az
asszony sürögni-forogni kezdett, hogy kávét készítsen.
– Igazán nagyon örülök, hogy ideautózott – mondta. – A
férjem halála óta nem járt kocsi ezen az úton. Hogy talált ide
egyáltalán?
– A háza még szerepel a térképen, asszonyom – mondta
Heller erós, New England-i kiejtéssel.
– Nos, meg kell hogy mondjam, kellemes érzés, ha az
embert nem dobják ki teljesen az országából! – Tapogatózva
széket keresett, majd leült, nem egészen szembe Hellerrel. –
Ez egészen addig forgalmas hely volt, míg másfelé nem te-
relték az utakat. Azok az átkozott fóbiztosok állandóan vál-
toztatják a dolgokat. Legközelebb odébb rakják ezeket a he-
gyeket! Kér még kávét?
Nagyot néztem. Honnan tudja, hogy kiürült Heller csészé-
je?
– Nem, köszönöm – felelte Heller. – Nos, asszonyom, azt
mondta, zárható a régi javítómúhely, s a tetó is érintetlen.
Megnézhetném?
115
Az asszony fogott néhány kulcsot, majd a fal mellett ta-
pogatózva megkerülték az épületet, s kinyitotta a múhelyt. J ó
néhány autó számára elegendó tágas múhely tárult fel Heller
elótt, szerelóaknával és zárható ablakokkal.
– J ónak látszik – szólt Heller. – Kibérelném néhány hó-
napra.
– Nos, egy kis bérleti díj sokat segítene ebben a mai inflá-
ciós világban. Mennyit szándékozna fizetni?
– Egy százast havonta.
– Egy százast havonta? Az isten szerelmére! Ennek a fe-
léért megkaphatja ezt az egészet a csirkékkel együtt!
– Hát, két autót hoznék ide – mondta Heller.
– Ó!
– J önnék-mennék. Más is szokott idejárni, asszonyom?
– Az unokahúgom párnaponta eljön, hogy megnézze, jól
vagyok-e. Mióta néhány csibészt elzavartam a puskámmal,
egy lélek sem mer ide jönni, kivéve az unokahúgomat.
– Akkor megegyeztünk – mondta Heller. – Nem bánja, ha
máris idehozom az egyik autót? Be kell állítanom rajta va-
lamit.
– J öjjön csak nyugodtan! Talál itt egy csomó szerszámot,
ha nem zavarja, hogy rozsdásak.
Heller átadott az asszonynak egy százdollárost, mire
megkapta a kulcsokat. A taxival beállt a múhelybe.
Amit ezután tett, az jól mutatta ravaszságát és álnokságát,
ami miatt mindig is utáltam.
Belülról bezárta a bejárati ajtót.
Csomagjából elóhúzott egy papírtekercset, amivel belülról
beragasztotta az ablakokat. Felkapcsolta a múhely régi vilá-
gítását.
Ezután, (bíííp) meg, a csomagjából elóvett egy kicsinyke
reflektort, amivel a taxi oldalára világított, mire a megvilágí-
tott terület FEKETÉRE változott.
116
Az ajtóról eltúnt a felirat!
A fénycsóvát végigjáratva a taxin, a kocsi színe foltról
foltra rikító narancsról éjfeketévé változott!
Akkor már tudtam, mi ez. Voltári készítményt használt.
Rávette a newarki fickót, hogy keverje a taxi festékéhez! Így
a fény határozza meg a festék színét!
A csillogó-villogó voltári hirtedótáblákon használják
ugyanezt az anyagot. Ha egy fénysugár végigsuhan a hirde-
tótáblán, a tábla kékre változik, majd egy másik fény, ami-
nek különbözó a hullámhossza, a tábla színét pirosra változ-
tatja. Ezt a festékbe kevert adalékanyag teszi lehetóvé, ami
különbözó hullámhosszú fények hatására megváltoztatja a
felület fénytörési és fényelnyelési tulajdonságait.
Ez nem tartott túl sokáig. Ezután az autó orrához lépett,
lehajolt, s lekapta, amivel eltakarta a rendszámtáblát. Ezt
megismételte hátul is.
Ismét csomagjába nyúlt, s kivett belóle egy fiolát, amiból
valami folyadékot az ujjaira öntött, és szétkente az arcán,
majd a haján. A kézfejére is kent belóle.
Beült a visszapillantó tükör elé, állított valamit a lámpája
számlapján, majd a fénycsóvát végigvezette a fején. A haja
feketévé változott! Ezután ismét elforgatta a tárcsát, s a fény-
sugarat most az arcán és a kezén futtatta végig, amitól a bóre
megbarnult, már-már feketévé változott. Hamis, fekete baj-
szot ragasztott az orra alá.
Heller sunyi alattomossága!
De ó sem tökéletes. A szeme kék maradt!
Fekete öltönyt viselt. Nem öltözött át, ráadásul még egy
fekete kalapot is tett a fejére.
Hátrált néhány métert, s a taxit méregette. Aztán beszállt,
s eltüntette szem elól a taxiórát.
Kinyitotta a garázsajtót, s kitolatott.
A ház ajtajában így szólt: – Gyakran fogok jönni-menni.
117
Lehet, hogy késó este, lehet, hogy nagyon korán.
– Semmi baj – felelte az idós, világtalan asszony. – Du-
dáljon kétszer, és akkor tudni fogom, hogy maga az. Min-
denki mást elkergetek a puskával!
A sötétbarna Heller elhajtott fekete kocsiján!
Azért annyira még ó sem okos. A kocsi akár narancsszí-
nú, akár fekete, mégiscsak egy régi, helyreállított New York-
i taxi!
Szemlátomást pontosan tudta, hová megy. Elérkezett egy
városba, ahol a házszámokat figyelte, majd megállt egy öreg
ház elótt, melyen a következó felirat állt:
Földbirtokok
Cyrus Aig
Heller bekopogott, mire egy asszony ajtót nyitott, s az
egyik hátsó iroda felé irányította.
– Cyrus Aig? – kérdezte Heller. – Én – az angol nem az
anyanyelvem – kaptam idópont?
Cyrus Aig egy öreg, nagyon öreg férfi volt. Elfordult
elredónyözhetó íróasztalától, s az idegent méregette. – Örü-
lök, hogy rágyütt. De nem tom, hogy amit kínálni tudok, jó
lesz-e magának. Az összes öreg pajtát meg birtokot fölvásá-
rolják a gazdag népek, hogy aztán oda költözzenek.
Heller hozta a térképeit. – Én keres bányák, öreg bányák.
– Ó, igen – felelte az idós ingatlanügynök. – Mondott va-
lamit a telefonba. Hát megnéztem a papírjaimat. Ha valaki
bányát akar venni itt keleten, az ne nálam keresse. Én öreg
pajtákat árulok gazdag népségeknek, hogy aztán oda költöz-
hessenek. Üljön le.
Heller beleült a roskatag hintaszékbe.
– Úgy száz évvel ezelótt – folytatta Cyrus Aig – lehet,
hogy volt itt egy bánya. De az, hogy a patakot Aranybánya-
118
pataknak hívják, még nem jelenti azt, hogy valaha is aranyat
bányásztak volna benne.
– Ezen a helyen – mondta Heller kiterítve a geológiai tér-
képet – mutatja épületek Aranybánya-patak mentén.
– Ó, az – szólt Cyrus. – Évek óta nem járt senki azon a te-
rületen. Elvadult. Még út sem vezet arra. Kíváncsi lennék,
hogy a kormány földmérói jártak-e valaha arrafelé. Ez egy
sziklákkal teli völgy növényzet nélkül. Meg két vagy három
kicsi hegy. Patak kanyarog közöttük. Fél évszázaddal ezelótt
a csempészek fogadója állt ezen a helyen.
A vén ingatlanügynök fogta a térképeit. – Igen, ez az
igazság. Egyszer, gyerekkoromban, én is jártam ott. Ország-
út vezetett el mellette abban az idóben. Látja, itt. A patak
meg erre folyik, itt elfordul, aztán beleömlik a tengerbe.
Útitérképet vett eló. – Ezen láthatja, hogy terelóutat épí-
tettek itt a patak mellett, nem messze a forrásától, így a víz
már nem folyik benne többé. Azonkívül még két autópályát
is átvezettek rajta, mielótt még elérné a Long Island tenger-
szorost. Így aztán soha többé nem használhatják a csempé-
szek.
– Én nem ért, hogyan...
– Mert egy kis merülésú hajó sem tud már feljutni rajta.
Ide figyeljen, a csempészek felhajózták a csempészett piát a
patakon, egészen a fogadóig. Ott felvizezték, újrapalackoz-
ták, aztán egy részét ott helyben magukba öntötték, a többit
pedig a gengsztereken keresztül New Yorkban értékesítették.
Visszaadta a térképeket. – Jó ideje már senki nem megy a
régi fogadó közelébe. Holttestek! Kísértetjárás. Még azt is
elfelejtettem, hogy valaha létezett.
– Én megvesz – szólt Heller.
Cyrus Aig megtörten fejébe nyomta öreg horgászkalapját.
Heller követte. Cyrus Aig ócska tragacsával elhajtottak a
Törvényszékre, ahol Cyrus belenézett az iratokba.
119
– Itt az áll, hogy John Smith tulajdona, aki New York-i, és
ezt az ügyvédet kell keresni, akinek a nevét ide írták. Ötven
hektárnyi príma kó.
Heller leírta a részleteket és a címeket. – Ha én megvásá-
rol, ad jutalék.
– Nos, az jó lesz, de azt ne várja, hogy odazötykölódjek
úttalan utakon. Ott még horgászni sem lehet. Biztos benne,
hogy nem akar inkább egy öreg pajtát? Mutathatok néhányat,
ezek autóval is megközelíthetóek.
Heller a fickó kíséretében visszatért, beugrott a taxiba és
elviharzott. Hála istennek, nem került ki az aktivátorvevó ha-
tósugarából. Harminc mérföldnél nem járt messzebb New
Yorktól! Bármire is készült, legalább tudni fogom, és képes
leszek tenni ellene valamit, ha veszélyesnek ígérkezik.
5. fejezet
Észak felé tartott a 7-es számú fóúton. Nyugodt tempóban
haladt, szemlátomást lenyúgözve Connecticut hegyeitól,
völgyeitól és patakjaitól. Falusias táj volt, már-már fest-
ményszerú – nekem nem igazán tetszett volna. Túl rendezett
és békés.
Elótte az úton – valószínúleg nem gondolták, hogy látni
lehet óket – egy rendórautó állt lesben, óvatlan gyorshajtókra
vadászva. Heller szinte araszolva gurult el mellette. Nem va-
lódi rendórautó volt, hanem seriff-kocsi, jókora csillaggal az
oldalán. Két fickó üldögélt az elsó üléseken, khakiszínú ru-
hában. Cowboykalapot viseltek. Helyettes seriffek, nem két-
séges. Nem nagyon izgatták magukat. A kocsi körüli sze-
métból ítélve, ez lehetett a kedvenc leshelyük.
Heller továbbhajtott. Rendkívül figyelmesen vizsgálta az
120
út bal oldalát. Nem sokkal elótte kissé megváltozott a töltés.
Én magam nem vettem volna észre.
Balra kanyarodott, s lehajtott a töltésról! Az útról egyene-
sen a bozótba! Minden teketóriázás nélkül!
Irányérzékére volt kénytelen hagyatkozni, s nem arra,
amit arról tudott, hogy merre is jár valójában. Lépésben ha-
ladt. Gaz súrolta és karcolta az autó alját.
Súrú bozót állta el az útját. Úgy túnt, megkerülni sem le-
het. Heller kiszállt a kocsiból, elóhúzott egy machetét, és utat
vágott a bozótosban. Ezután visszaszállt, s folytatta az útját.
Ekkor jutott eszembe, hogy biztosan egy régi utat követ,
nem olyat, mint ami az elhagyatott benzinkúthoz vezetett,
hanem annál sokkal elfeledettebbet. Néha még fákat is meg
kellett kerülnie, melyek legalább harmincévesek lehettek.
Felhajtott egy kisebb emelkedóre. A tetejét jávorfákból, s
néhány örökzöldból álló facsoport borította. Hatalmas fák
voltak, vagy ötvenévesek.
Közvetlen mögöttük meder húzódott, a magas töltés dacá-
ra csak egy csörgedezó érrel az alján. A néhai fahíd marad-
ványai ki tudja, mikor rogyhattak bele a patakba.
Heller megállította a taxit, és kiszállt. Valódi vadonba ju-
tott. Néhány bucka látszott a közelben. Máskülönben szik-
lákkal borított sima terület volt.
Körbejárta a vidéket. Ráakadt egy sima területre, nem
messze a fáktól. Ez mintha érdekelte volna.
Leballagott a csörgedezó érhez. A fehér érctömb, szélén
vörös rozsdafoltokkal, felkeltette az érdeklódését. A folyó az
évezredek alatt keresztül rágta magát rajta.
Kicsiny, emberkéz alkotta domb vonta magára a figyel-
mét. Fogott egy lapátot, s belenyomta. Finom szemcséjú, fe-
hér por volt. A lapátot visszadugta a kocsiba, s elóvett egy
csomagot.
Csak ekkor fordított némi figyelmet a hatalmas fákból ál-
121
ló ligetre. Egyenesen bement a fák közé.
Növényzettel benóve és elfedve, ami jóval az épület meg-
építése után vadulhatott el, indákkal és bokrokkal körbenóve,
ott állt a fogadó!
Szélesen terpeszkedett Heller elótt. Verandája és oldal-
szárnyai is voltak. Bizonyosan ugyanabból a kóból épült,
mint ami azóta is bóségesen borítja a területet.
Heller fellépett a kólépcsókön, egyenesen a bejárati ajtó-
hoz. Lakat zárta le a hatalmas ajtót. Csodálkoztam, hogy le-
het, hogy az épület még fél évszázad elteltével sem vált a
szokásos vandalizmus áldozatává. Amerikában ez ritka.
Heller elóhúzott egy álkulcsot és egy olajzót, s alig telt
bele néhány perc, a lakat lekerült a helyéról! Ez megriasztott.
Még az Apparátus-alkalmazottak sem bírnak el ilyen gyor-
san a lakatokkal. Aztán eszembe jutott, Heller mégiscsak
mérnök. Egészen közelról ismeri a tolórudakat, rugókat és
peckeket.
A zsanérokat is megolajozta. Ezután az ajtó kissé rogyott
külseje ellenére könnyedén kinyílott. Heller megvizsgálta az
ajtó peremét, s ekkor én is megértettem, miért nem jártak
vandálok az épületben. Az ajtót páncéllemez borította!
Heller megtapogatta az ablakot. Golyóálló üveg!
Ez a hely egy valóságos ERODÍTMÉNY!
Visszament a kocsihoz, s fogta a csomagját. Ezután belé-
pett a fóbejáraton, bekapcsolta a magával hozott lámpát, s le-
tette az asztalra.
Alighanem a legutolsó parti kifakult, összeszakadozott
maradványai lógtak elhagyatottan a vastag szarugerendákról.
A japánpapírból készült lampionok kibelezett maradékai kü-
lönös árnyékokat vetettek a mennyezetre.
Heller elballagott valami mellett, ami egykoron fényes
táncparkett lehetett. Lerúgta szöges cipójét, mielótt rálépett
volna.
122
Feltörte a következó lakatot, s bejutott a belsó szobába. A
bár! Szinte a hosszú mahagónipult volt az egyetlen bútor a
helyiségben. Heller megvizsgált egy törött tükröt – rajta go-
lyó ütötte lyuk.
Talált még szobákat – néhai privát szobák és túldíszített
hálók lehettek. A konyhában hatalmas túzrakó helyet talált –
egy patkány fészkelte be magát a túzhely közepébe, s most
távozott izgatottan a kéményen keresztül.
A hátsó ajtót szintén páncéllemez fedte. Az összes külsó
ablak golyóálló üvegból készült!
Heller megtalálta az irodát. Az íróasztal még mindig a he-
lyén állt. Az iratokat megbarnította az idó. Átnézte óket.
Negyven láda ide, nyolcvan oda, valamint egy váltó ötszáz
dollárról. Vajon kifizették-e valaha?
Bekeretezett fényképek lógtak a falon. Néhányukon azóta
kifakult aláírás is szerepelt. Jimmy Walker állt az egyik jóké-
pú fiatal férfi alatt. J immy Walker? A híres New York-i pol-
gármester?
Egy másik kép is felkeltette Heller figyelmét. Feszesen ál-
ló, fiatal férfiak sora. Négyen voltak. Mindannyian gépfegy-
vert tartottak a kezükben! Heller elolvasta a mindegyikük alá
odaírt nevet. J oe Corleone! O volt jobbról a második. Mint
egy húszéves kölyök!
Heller voltári kamerát húzott eló a csomagjából, J oe
Corleonéra fókuszált, s készített egy felvételt az aláírással
együtt. Ezután lefényképezte a négyüket ábrázoló csoportké-
pet.
Ezek valóban szellemek! „J ámbor J oe" a nyolcvannyol-
cadikat taposta, mikor meghalt. Ma azonban már csak a fo-
gadó maradékának s a környéknek a szelleme.
Nos, Heller minden bizonnyal úgy ítélte, épp eleget szó-
rakoztatta magát. Mozdulatai felgyorsultak. Csomagjából
egy fémrudat húzott eló, s nagy sietséggel ütögetni kezdte
123
vele a falakat s a padlót. Eléggé ismertem ót ahhoz, hogy
tudjam, visszhangmérést folytat. Minden bizonnyal rejtett
helyiségek után kutatott.
Talált egyet. Mikor ráakadt a bejáratára, kiderült, csak
egy szekrény.
Folytatta.
Ezután kiszaladt a házból, s az udvart kezdte püfölni. Az-
tán feladta.
Elóvett egy kicsiny mérómúszert, s nekilátott körbejárni a
házat. Leolvasta az eredményt. Aztán megtorpant. Keresztül-
kasul járkált a területen. Azokat az eredményeket is leolvas-
ta.
Heller kiszámolhatta az egészet. Egyenesen a bárhoz
ment, s ott is méregetett a múszerével. A bár legvégénél állt.
Némi olaj segítségével rendbe hozott egy zsanért. A bár
vége teljesen egészében félrecsúszott, s lefelé tartó lépcsósor
jelent meg Heller elótt.
Lement.
Egy barlangba jutott!
Végigballagott a vágaton, majd levilágított az egyik akná-
ba. Ha volt is valaha létra benne, mára már eltúnt.
A falakat vizsgálta. – Gránit – motyogta. Végül szépen
megrajzolt betúkból álló szöveget talált. Így szólt:
Issiah Slochum
bányája 1689
Heller végignézett még néhány folyosót. Talált némi fehér
kvarcot. A zsebébe tette.
Egyik-másik folyosóban szétrohadt faládák maradékaira
bukkant. A csempészek a bányába rejtették a csempészett
italt! Hát ez történt Aranybánya-patak „elveszett bányájá-
val"!
124
6. fejezet
Heller visszazárta az épületet, a bejárati ajtóra azonban
saját lakatját akasztotta. Meglehetósen masszív lakat volt!
Nem sokat tanult a G-2-es tankönyvekból. A vadonatúj csil-
logó rézlakat már messziról kiabál!
Beugrott a kocsijába, nem túl sietósen visszahajtott a fóút-
ra, majd nyugodt tempóban elindult vissza a város felé. Még
egyszer elhaladt a gyorshajtókra vadászók elótt. A seriff em-
berei már félig aludtak.
Heller betért egy étterembe. Kellemes hely volt. Még tele-
fonfülke is állt az étkezórészben. Heller bement a fülkébe, és
tárcsázott, amire Izzy válaszolt.
– Rajta vagyok – szólt Heller. – Minden tuti! – Kezd
szlengesedni! Sietósen beolvasta az adatokat, amiket a tör-
vényszéken kapott, majd megadta az ingatlanügynök nevét,
és hozzátette: – Nem aktív az üzletben, de küldjön neki juta-
lékot a vételár függvényében.
– Rendben – felelte Izzy. – Vállalati státusz a terveknek
megfelelóen?
– Igen – felelte Heller. – Nagy Kelet-Ázsia Fejlesztési
Korlátolt Felelósségú Társaság, Maysabongo. Az itteni szá-
mom... – és megadta.
Heller otthagyta a telefonfülkét, és visszaült az asztalá-
hoz. Megérkezett a pincérnó.
– Attól tartok, egy kicsit még korán van az ebédhez. A
töltött rák még nem készült el.
– Jó – felelte Heller. – Öt hamburger, öt SevenUp.
Arra számítottam, hogy nehézségekbe ütközik fekete bóre
miatt. De ó most New Englandben járt. A lány kihozott egy
hamburgert, s egy SevenUpot.
Heller megette és megitta.
A lány hozta a következó adagot, a hamburgert és a
125
SevenUpot. Szinte várni sem kellett! Kellemes hely.
Heller fogott egy újságot, s olvasni kezdett.
Miután elfogyasztotta az összes hamburgert és
SevenUpot, az egészet megkoronázta egy gyümölcsös cso-
koládéfagylalttal.
Megcsörrent a készülék a fülkében. Heller odalépett, és
felvette.
Izzy hangja. – John Smith évek óta szövetségi börtönben
ül. Életfogytiglant kapott gondatlanságért, mert nem veszte-
gette meg J . Edgar Hoovert. A szeretóje érzelmi okokból
megtartotta a helyet, de ó tavaly meghalt. Smith azon volt,
hogy lemond az ingatlanról, azok miatt az adók miatt, amiket
nem tud kifizetni. Mikor felhívtam, magánkívül volt az
örömtól. Ugyanúgy, ahogy a börtönigazgató, aki így el tud
adni egy új cellát Smith-nek. Szóval az öné.
– Köszönöm – felelte Heller.
– Mr. J et – folytatta Izzy. – Kérem, ne keveredjen bajba.
Connecticut távol esik a civilizációtól. Talán még indiánok is
maradtak arrafelé.
– Köszönöm a figyelmeztetést – mondta Heller.
Kifizette a számlát, megtoldva nagylelkú borravalóval,
majd kiment, s beugrott a taxijába.
Ismét észak felé indult, vissza az elózó autópályára.
Aztán Izzy figyelmeztetése ellenére Heller nyolcvan mér-
föld per órás sebességre gyorsította a taxit!
Végigsöpört az úton.
Még mielótt a gyorshajtókra leselkedó kocsi látómezejébe
ért volna, belengette a taxit!
Mikor pont a lesben álló kocsi elótt járt, hatalmas porfel-
hót kavarva kihajtott az út szélére, majd vissza az útra, majd
át az út túloldalára, s újra vissza az úttestre!
Ezután negyvenes sebességre lassított!
Az ostoba idióta!
126
A seriffkocsi úgy vágódott ki rejtekéból, mint a szitakötó
után ugró hal a vízból!
Felkapcsolta villogóit, felsivítottak szirénái!
Vijjogva vetette magát a taxi után!
Heller elég gyorsan haladt ahhoz, hogy megtartsa a távol-
ságot. Azt azonban tudtam, hogy ez a taxi nem képes lerázni
egy rendórautót! Ezt a kocsit városi közlekedésre tervezték!
Az üldözók már-már beérték Hellert.
Heller balra húzódott, lekanyarodott az útról, s levetette
magát a töltésról!
Ugyanazon a nyomon járt, mint korábban!
Az öreg kocsi dülöngélt, bukdácsolt és zötykölódött! Fák
között száguldott el! Mintha suhant volna a gaz tetején! Az
öreg fogadó felé tartott! Heller vajon fedezéket keres, hogy
kilóje óket? Mire készül?
Heller a visszapillantó tükörben meglátta a rendórautót.
Nehéz próbatétel volt ez a rendórök számára is. Heller lassí-
tott!
Heller elótt ott magasodott a dzsumbuj, ami az épületet
rejtette.
Mögötte a szirénázó, villogó, veszett rendórautó!
Tízyardnyira a legközelebbi fától egy tisztáson Heller hir-
telen lefékezett!
Kiszállt.
Néhány dossziét elrendezgetett az elsó ülésen.
Megigazította a bajszát.
A taxi bal oldala mellé állva szétterpesztette a lábát.
Kissé elóredólve kezét feltette a taxi tetejére, készen arra,
hogy megmotozzák.
Még egy utolsó csúszással és bukdácsolással a rendórautó
nagyot fékezve megállt a taxi mellett. A sziréna elhaló mor-
gással kimúlt.
Helyettes seriffek ugrottak ki a kocsiból felemelt fegyve-
127
rekkel.
Megtorpantak.
Óvatosan körülnéztek.
Egyikük Hellerhez lépett, s nekiállt átkutatni.
Szinte abban a pillanatban kirántotta Heller zsebéból az
oda gyömöszölt port!
Félrehajtotta Heller kabátjának alját. Aztán összerezzent.
A helyettes seriff belépett Heller látómezejébe.
Az arannyal futtatott Llama .45-öst tartotta a kezében!
– Ralph! – szólt a helyettes. – J ézus Krisztus! Nézd ezt az
ékszert!
– Mi az ördög ez? – kérdezte a másik közelebb lépve.
– Ez egy (bíííp) gyémántberakásos ágyú, mi más.
– Hadd nézzem, George! Olyan, mint azok a régi gengsz-
termordályok!
– Nem, ez nem .45-ös Colt ACP, Ralph.
– De igen! Csak gravírozták, vagy mit csináltak vele.
– Nem! Ezt nézd! Ez a vésés itt az oldalán azt mondja,
hogy ez egy Maysabongo.
George így szólt Hellerhez: – Hé, nigger! Miféle kézi-
fegyver ez?
– Én nem beszél szépen angol – felelte Heller éles han-
gon. – Angol nem anyanyelvem.
Ralph így szólt: – Ez valami külföldi.
George így folytatta: – Hé, nigger! Van neked engedélyed
ehhez?
– Nézze az ülésem – felelte Heller.
George behajolt a taxiba. Nyilván azonnal megtalálta az
irattartót, amit Heller az ülésre tett, de mégsem mászott ki a
kocsiból, hanem ott maradt, behajolva. Valamit motyogott.
Mikor felegyenesedett, így szólt. – A pokolba, Ralph. En-
nek se füle, se farka. – Társához lépett.
– Talán jó lenne beszélni azon gyönyörú rádión – mondta
128
Heller. – Leellenórizni rendszámtábla.
George így szólt: – Ó, persze. – Megkerülte a taxit, leírta
a rendszámot, majd papírjaival együtt visszament a rendór-
autóhoz, és behajolt az utasterébe. Ralph továbbra is óvatos
maradt, egyik kezében a Llama pisztolyt tartotta, míg a má-
sikkal saját .357-es Colt Magnumját fogta, s Hellerre szegez-
te.
Nem hallhattam a rádión folytatott beszélgetést, mivel
járva hagyták a motort, ráadásul George túl mélyen behajolt
a rendórkocsiba. Hirtelen azonban, kezében a mikrofonnal,
kihúzta magát. – Ralph! Szerinted olyan ez a kocsi, mint egy
külföldi limuzin?
Ralph a Llama csövével feltolta cowboykalapját, hogy
alaposan szemügyre vehesse az öreg taxit. – J a, George. Elég
réginek néz ki ahhoz, hogy ne amerikai legyen.
George visszabújt a rendórkocsi belsejébe. Aztán hirtelen
ismét kihátrált, maga után húzva a mikrofont. Szeme elkere-
kedett. Így szólt: – Nem (bíííp)?
Visszahajolt, s a helyére akasztotta a mikrofont. Papírok-
kal a kezében Ralph-hoz lépett. – Ide nézz, Ralph. Ezek sze-
rint az iratok szerint ez Rangtango Blowah, a Maysabongói
Köztársaság connecticuti konzulja. A papírjai diplomatapapí-
rok. A diszpécser egyeztetett Washingtonnal. Ez a nigger
diplomáciai mentességet élvez.
– Az meg mi az ördög? – kérdezte Ralph.
– A diszpécser azt mondja, Washington szerint egy ujjal
sem nyúlhatunk hozzá. Azt csinál, amit akar. Nem tartóztat-
hatjuk le, bármit is követ el.
– J ézusom! Diplomáciai mentesség? Ez azt jelenti, hogy
felrobbanthatja az egész kócerájt, mi meg még hozzá sem
nyúlhatunk.
– Attól tartok – felelte George.
– Ó, (bíííp)! – mondta Ralph. – Még ezt a fegyvert sem
129
foglalhatjuk le?
– Attól tartok, nem – válaszolta George. – Add vissza ne-
ki. Még le is lóhet minket, s egy szót sem szólhatunk miatta!
Heller visszavette a fegyvert a vonakodó Ralph-tól. – Ez
az egész terület – mondta Heller éles hangon – a
Maysabongói Köztársaság része. Jelen pillanatban nem az
Egyesült Államokban tartózkodnak. Önök Maysabongóban
vannak.
– J ézusom! – szólt Ralph. – Ezek a (bíííp) külföldiek
megveszik az egész (bíííp) országot!
– Én is attól félek – mondta George.
– Ide figyeljen, nigger – szólt Ralph. – Láttuk, hogy két-
szer elhajtott elóttünk szépen és nyugodtan. Mi az ördögnek
száguldozott harmadszorra?
– Teszt – felelte Heller. – Nekem jó, ha látni éber zsaruk.
J ól átmenni a vizsgán, kérem.
Heller benyúlt a tárcájába, s elóhúzott két százdolláros
bankjegyet. Odaadta nekik. – Minden hónap kapni egy.
– A fónök is átment a teszten? – kérdezte George. – O a
nagybátyám.
Heller elóhúzott még két százdollárost. – O jó ember. O
duplán átment. O is megkap ennyi minden hónap.
A fickók tárcáikba tették a pénzt. – Istenem – szólt Ralph.
– Még vesztegetésért sem kaphatjuk el! Ennek a mentesség-
nek megvannak a maga elónyei!
– Hé – szólt George –, ez pont olyan, mint a régi idókben,
amiról a nagypapám olyan sokat mesélt. Mikor a csempé-
szek ide költöztek, rendszeresen fizettek, így senki nem nyúlt
hozzájuk!
– Nem, nem, nem – szólt Heller jellegzetes magas hang-
ján. – Nem veszteget. Kérem, emelni fel bal kéz.
Maysabongo csinál mindent bal kéz. Mondani utánam: „Én
mostantól másodállású tiszteletbeli...
130
A helyettes seriffek elismételték Heller szavait.
– „...maysabongói tengerészgyalogsági helyettes seriff...
ígéretemhez híven... ha bármi különöset látok, elfordítom a
tekintetem... és ha idegent látok behatolni, szétlövöm a fe-
jét."
Gondosan elismételték a szöveget.
Heller benyúlt a zsebébe, s elóhúzott három egyszerú, fel-
irat nélküli aranycsillagot. Kettót átnyújtott a helyetteseknek,
a harmadikat pedig George-nek adta. – Mondja meg nagybá-
csi fónöknek, ó is esküdni. Itt van övé csillag.
– Hé! – szólt Ralph. – Tulajdonképpen legális! Nem lehet
azt mondani, hogy százszázalékos nigger. Kék a szeme!
– Még valami – folytatta Heller. – Én felbérel fehér mér-
nök. Nagyon jó ember. Neki van szóke haj. Azonkívül dip-
lomáciai mentesség is, szóval ó oké, ha látják erre. – Ezzel
átadta önmaga útlevélképét!
A fickók komoly ábrázattal tanulmányozták a képet. Az-
tán George az irattartóval együtt visszaadta. Udvariasan
megemelte a kalapját. – Számíthat ránk, bárkinek szétlójük a
fejét, ahogy megbeszéltük – ígérte.
Ralph is megemelte a kalapját.
Visszaültek rendórautójukba, s elhajtottak.
Rémisztó döbbenet kíséretében hirtelen megvilágosodott
elóttem, mit csinált valójában ez a (bíííp) Heller! Besorozta a
helyi rendórséget! Mostantól kezdve senki nem mehet a terü-
lete közelébe!
A háznál, amit garázsnak használ, az öregasszony fogja
szétlóni az emberek fejét. A fogadónál a helyettes seriffek
teszik ugyanezt.
Micsoda tökéletes megoldás! Még az orrunkat sem dug-
hatjuk be egyik helyre sem, hogy szabotáljuk a dolgait.
Miután megszereztük a lemezt, a gázolásnak New York-
ban kell megtörténnie!
131
(Bíííp) meg! Tudtam, hogy bajba kerülünk, ha kémkedést
fog tanulni. És tessék!
132
HUSZONKETTEDIK RÉSZ
1. fejezet
A sors ritkán kedves. És mikor nekilát ömleszteni a rossz
híreket, egyhamar nem is hagyja abba.
Heller a nap hátralévó részében a fogadó körül dolgozott,
elsósorban szellóztetett, s megbizonyosodott afelól, hogy
múködik-e a kályha – gondolom, a tél közeledte miatt.
Szemlátomást élvezte a szabad levegót. Megcsodálta a jávor-
faleveleket, melyeket már vörösre csípett az éjszakai fagy.
Felmászott a dombtetóre, hogy körülnézzen. Úgy túnt, ér-
deklik a fogadó körüli egyenes területet borító sziklák, mivel
robbantózsinórral lerobbantott néhány kiemelkedést – imád
robbantgatni!
Legutoljára táblát szegezett egy póznára. Ez állt rajta:
Az illetéktelen behatolókat
szétlótt fejjel
számúzzük valahová
Az aknamezó által okozott sérülésekért
felelósséget nem vállalunk.
Talált egy helyet, ahol a taxival átgázolhatott a folyón, s
hamarosan mélyen bent járt az állam szívében. Hirtelen
megpillantotta az elhagyatott benzinkút ellentétes oldalát. Ez
133
ugyanaz az elfeledett út!
Az öreg hölgy matatott egy keveset, majd kinyitotta
Heller elótt a garázsajtót. Heller behajtott, lámpájával végig-
világított önmagán és a taxin, amitól egy szempillantás alatt
minden visszanyerte eredeti színét.
Miután kiment a garázsból, megjavította a roskadozó
tyúkketrec ajtaját, a diszintegrátor pisztoly segítségével da-
rabokra szedve a tuskókat vágott némi túzifát, aztán ivott egy
csésze kávét, meghallgatta, milyen kedves ember is ó valójá-
ban, majd napnyugtakor visszaindult New York felé.
Bármiben is mesterkedik, túl jól halad és túl gyorsan!
Már éjfél is elmúlott az én környezetemben. Meglehetó-
sen kimerülten vánszorogtam máskülönben üres ágyam felé,
mikor kopogást hallottam az ajtó felól.
Faht bej volt az. Átnyújtott egy borítékot, és távozott.
Fáradtan kinyitottam, s ahogy elolvastam az elsó két so-
rát, azonnal lerogytam. Raht és Terb régóta várt jelentését
tartottam a kezemben:
ÜGYNÖKJELENTÉS
Jó hírünk van az ön számára.
Kórházba kerültünk.
Pontosan azt tettük, amit mondott.
New Yorkba érkezésünk után azonnal megszereztük a ha-
misítótól a zimbabwei delegáció okmányait. Beszereztük a
megfelelo ruházatot. A megfelelo megjelenés kialakítása
után nekiláttunk megbízatásunk teljesítésének.
A megjelölt célterületre mentünk.
A recepciónál találkozót szerveztünk két megfelelo lány-
nyal, s kifizettük nekik a megfelelo összeget, számla csatolva.
Tervszerúen haladva, nem jelentünk meg a számunkra
megjelölt szobákban, ehelyett átvizsgáltuk a legfelso emele-
134
tet.
Az elozetes információnak megfeleloen az alany szobájá-
nak ajtaját nyitva találtuk. Senki nem tartózkodott a lakosz-
tályban.
Beléptünk, s átkutattuk a helyet. A legkisebb szekrényt, s a
legszúkebb rést is átvizsgáltuk. Az alany meglehetosen sok
ruhával rendelkezik.
A kutatás utolsó fázisaként megpróbáltuk helyreállítani,
amit lehetett, mikor kinyílt a lakosztály ajtaja.
Egy tejfölszoke kurva – körülbelül öt láb tíz hüvelyk ma-
gas, ezüstre lakkozott körmökkel, bordó köntösben, ami, mi-
vel nem kötötte meg, szétnyílott rajta, és látni lehetett, hogy
semmi mást nem visel alatta – lépett be az ajtón.
A nevezett tejfölszoke kurva egy barnás ború, úgy öt láb
két hüvelyk magas, vörös körmú, kétségkívül a tahiti fajtához
tartozó, kicsiny törülközot viselo, fekete hajú kurva társasá-
gában érkezett.
Fent nevezett tejfölszoke kifakadt, „Mi az ördögöt csinál-
tok (bíííp) Szépfiú szobájában?" Hanglejtését nem árnyalta.
Felvétel csatolva.
Terb ügynök közelebb lévén az ajtóhoz, az eloírásoknak
megfeleloen megkísérelte megragadni a tahitit. A fent neve-
zett tahiti egy jellegzetes védekezo mozdulattal, s tenyere
élének ütésével eltörte nevezett Terb ügynök karját.
Raht ügynök a bárpult által akadályozva, ami a nevezett
lakosztály ajtajától jobbra helyezkedett el, s amely
SevenUpot, alkoholmentes svájci sört, valamint jégkrémet
tartalmazott, felemelt egy szokványos #18-as gumibotot,
amely három és egy negyed fontnyi beltartalommal rendel-
kezik, s eloírásos módon lesújtott vele, hogy leterítse a
tejfölszokét, aki szétnyíló köntösben közeledett.
Nevezett tejfölszoke jobb lába elorelendült, s találkozott
nevezett gumibottal, ami ettol berepült a hálószobába, ahol
135
szakmai becslés alapján hat személy számára elegendo kerek
ágy állt.
Annak érdekében, hogy elorántsa fegyverét, nevezett Raht
ügynök elorehajolva, kezét Colt Cobrája felé nyújtotta, mely
az eloírásoknak megfeleloen az ügynök jobb bokájára volt
erosítve.
A manovert, noha szabályosan folyt, a nevezett tejfölszoke
bal lába szakította félbe, mely egy rúgás következtében kap-
csolatba került nevezett Raht ügynök állkapcsával, mely en-
nek következtében eltörött.
Terb ügynök maradék karjával a szabályos ütést próbálva
mérni a tahitire, elvétette a támadást, s betörte a huszonöt
hüvelyk képátmérofú Sylvania televízió készülék képcsövét.
Raht ügynök egy SevenUpos üveggel, szokásoktól eltéro
mozdulattal, tarkón ütötte, s ezzel elhárította a tejfölszokét.
A padlón fekvo Terb és Raht ügynökök felnézve megpil-
lantottak egy körülbelül öt láb négy hüvelyk magas, kék szí-
nú, mellénnyel is rendelkezo, öltönyt viselo, fekete hajú,
Giuseppe névre hallgató – mely lehet valódi vagy álnév is –
fiatal férfit, aki egy olasz automata pisztolyt egy .380-as ka-
liberú, 1934-es Berettát fogott rájuk, kibiztosítva.
Nevezett fiatalember utasította nevezett tejfölszokét és ne-
vezett tahitit, hogy szálljanak le nevezett Raht és Terb ügy-
nökök mellkasáról, mire nevezett tejfölszoke kéréssel állt elo:
„Hadd üssem meg újra ezt a (bíííp), Giuseppe." A kérést ne-
vezett Qiuseppe elutasította, s a telefonhoz lépett. Nevezett
tejfölszoke következokben gyomorszájon ütötte nevezett Raht
ügynököt, ami idoleges bénulást okoz.
Három és fél perccel késobb egy második, öt láb három
hüvelyk magas, fekete hajú, fekete szemú, szürke öltönyt vise-
lo fiatalember jelent meg, kezében tizennyolc hüvelyk hosszú
gumibottal. Neve ismeretlen maradt, mivel senki nem szólí-
totta nevén. A tahiti azt kívánta, hogy a további munkákra ne
136
„szépfiú" lakosztályában kerüljön sor.
Ennek megfeleloen Raht és Terb ügynököket az alagsor
körülbelül tízszer tizenkét láb méretú helyiségébe szállítot-
ták, melyben egy asztal és két szék állt.
Megjelent a Vantagiónak nevezett személy. Körülbelül öt
láb két hüvelyk, fekete hajú, fekete szemú, sötét anyagból
varrt, igényes kidolgozású öltönyben.
A fiatal Giuseppe így szólt, „Vantagio..." a többit azon-
ban olaszul mondta. Felvételt nem tudunk csatolni.
Nevezett Vantagio elvette nevezett ügynökök nevezett tár-
cáit és más személyazonosságot igazoló iratait, majd így
szólt angolul, „Várjatok azzal a gumibottal, míg utánané-
zek."
Nevezett Vantagio távozott.
Nevezett Vantagio visszatért.
Nevezett Vantagio így szólt, „Ezek a (bíííp) nem az ENSZ-
tol érkeztek. A fotitkár hivatala sosem hallott róluk. Ezek
hamisítványok." Ez a megjegyzés nevezett Raht és Terb ügy-
nököknek szólt.
Nevezett Vantagio így szólt nevezett Giuseppéhez és a má-
sik fiatal férfihoz, „Dolgozzátok meg ezeket a (bíííp), és
szedjétek ki belolük, honnan is érkeztek valójában." Ezzel tá-
vozott.
Nevezett másik fiatal férfi egy órán s tizenöt percen ke-
resztül tapasztalt módon használva a gumibotot, képtelen
volt további pontos információkat kiszedni nevezett ügynö-
kökbol.
Mikor ájulásukból magukhoz tértek, nevezett Raht és Terb
ügynökök egy furgon rakterében találták magukat, de rend-
számát nem tudták feljegyezni. A furgon úton volt valahová.
Mivel Raht ügynök állkapocs-törése miatt nem tudott be-
szélni, Terb ügynök így szólt a fiatal férfihoz, aki velük együtt
utazott a furgon rakterében, „Hová megyünk?"
137
A fiatal férfi a következot állította, „Elviszünk benneteket
egy körre ti (bíííp). Úgyhogy imádkozzatok." Szavainak
Berettájával adott nyomatékot, mellyel beszéd közben geszti-
kulált.
A furgon lefékezett. Hallani lehetett a forgalmat.
Egy fiatal férfi érkezett a furgon elejébol.
A két fiatal férfi szemeteszsákokat vett elo. A zsákok fekete
múanyagból készültek. Néhány betonkockát helyeztek el ne-
vezett plasztikzsákok aljára. Ezután behelyezték Raht és Terb
ügynököket nevezett fekete múanyag szemeteszsákokba.
Hallani lehetett, ahogy kinyitják a furgon hátsó ajtaját. A
forgalom zaja most hangosabban hallatszott. Raht és Terb
ügynökök mindketten egyetértenek abban, hogy átemelték
oket egy korláton, s ledobták oket a mélybe.
Jelentos magasságból zuhanhattak le.
A vízbe történo becsapódás eros ütést mért rájuk.
A vékony penge használatával, melyet az eloírásoknak
megfeleloen jobb cipoje talpában tartott, Raht ügynök kivág-
ta a fekete múanyag szemeteszsákot, s hamarosan kibukkant
a felszínre. Mivel nyomát sem látta Terb ügynöknek, nevezett
Raht ügynök ismét lemerült, majd észrevette nevezett fekete
múanyag szemeteszsákot és kivágta Terb ügynököt.
Felszínre kerülésük után mindkét ügynök egyetértett ab-
ban, hogy a híd, amit a folyás irányában a sötétben látnak, a
Queensborough Bridge. Felkészült ügynökök lévén ismerik a
helyi geográfiát. A víz azon a területen örvénylik, így senkit
nem ismernek, aki valaha is úszott volna benne.
Az East Rivert ezen a ponton kettéosztja egy hosszúkás
sziget, mely Roosevelt Islandként ismert. Egykoron falak nél-
küli börtönként használták, mivel senki nem tudott átúszni az
örvényeken, hogy elérje a hétszáz lábnyira lévo szárazföldet.
Ez ma történelmi látványosság.
Az áramlás nevezett ügynököket elsodorta a sziget déli
138
csücske mellett. Az ott múködo gejzír percenként négyezer
gallon vizet lövell négyszáz láb magasba. Ez is történelmi
látványosság.
A szél a gejzír permetével beterítette nevezett ügynököket.
Egy holtágat vettek észre, melyet kihasználtak. A partot
kagylók, szemét és olajfoltok borították.
Két kórház múködik a Roosevelt Islanden, egyik a króni-
kus betegek, míg a másik az idosek számára. Ez történelmi
látványosság.
A sziget déli csücskén még megtalálható a Silverwater
Memarial Kórház.
Raht ügynök Terb ügynököt beszállítva a nevezett kórház-
ba, könyörgött, hogy mindketten krónikusan betegek és ido-
sek.
Befogadták és ellátták oket, s amíg kitart a pénz a cipo-
jükben, ott is maradnak.
Korábban nem írhattunk, mivel Raht és Terb ügynökök
keze felhasadt a horgászhorgoktól, melyekbe az alany cso-
magjainak átkutatásakor akadtak.
A leírásnak megfelelo lemez nem került elo.
Azonban van még egy jó hír! Megtaláltuk az említett in-
terferencia okát.
Mielott behatoltunk volna az alany lakosztályába, véletle-
nül nyitva találtuk a szomszédos szobát. A közvetlenül az
alany lakosztálya mellol nyíló helyiség körülbelül hússzor
harminc láb méretú lehet. A szoba egyaránt rendelkezik ten-
gert és dzsungelt ábrázoló háttérfüggönnyel. A szoba padló-
ját homok és fúcsomók borítják.
Nevezett szoba tartalmaz még pálmafákat, melyek össze-
borulva hálófülkéket alkotnak.
Nevezett szobát azzal a nyilvánvaló szándékkal hozhatták
létre, hogy szimulálja az oserdei vagy tengerparti országok-
ból érkezo diplomaták koituszának korábbi körülményeit. A
139
homokban vagy a fúben fekve, a pálmalombok alatt csinál-
hatják, melyek hálófülkéket alkotnak.
A szoba mennyezetének kellos közepén – azzal a nyilván-
való szándékkal, hogy szikrázó napsütést szimuláljon – ha-
talmas karbon ívlámpa világít. A fénye karbonrudakból
származik.
Ilyen módon felidézhetik a diplomaták korai szexuális él-
ményeit.
Hasonló felszerelés található Hongkongban a Lotus
Street 116. szám alatti bordélyban, harmadik emelet jobbra.
Szóval ez egy nagyszerú hír, amit elmondhattunk önnek. A
mennyezeten lógó karbon ívlámpa okozza az interferenciát.
Mivel nem kaptunk öntol telepítendo poloskákat, egyetlen
poloskát sem telepítettünk.
A New York-i iroda futára megfelelo álöltözetben viszi el
ezt az üzenetet.
Várjuk további utasításait. Még egy hónapig járóképtele-
nek leszünk. Továbbra is az ön szolgálatára.
Ügynökszámaik következtek.
A jelentés hidegzuhanyként ért. Csupán rosszindulatból
csinálták az egészet. Ez nyilvánvaló!
Így akartak kibújni a feladat alól, s vakációzni az Appará-
tus költségére. Ez már máskor is megtörtént.
Ettól még jobban meggyúlöltem Hellert! A rendes, tisz-
tességes emberek többsége dobermant, farkaskutyát, vagy
más házórzót használ. O meg egy tejfölszókét, meg egy tahi-
ti kurvát.
Ebból világosan kiderül, mi történik, ha olyasvalakivel
próbálsz dolgozni, aki amatór a kémkedés területén. Nem ra-
gaszkodnak a hagyományhoz! Nem számíthatsz rájuk!
Akkori hangulatomban még jobban meg tudtam érteni azt
a gazember Izzyt. Mikor a sors csapásokat kezd mérni rád,
140
soha nem lehet tudni, mikor hagyja abba!
Vajon mi lesz a következó ütés?
2. fejezet
Azt mondják, a villám sosem csap kétszer ugyanarra a
helyre. Arra azonban egészen biztosan nincs törvény, hogy
ne csaphatna le kétszer ugyanabban az idóben.
Úgy reggel 4:00-kor végül aludni indultam magányos
ágyamba.
Aztán rakétaként ugrottam ki belóle az ajtóm felól érkezó
kegyetlen püfölés hallatára.
Kireteszeltem és kinyitottam.
Az új kapuór állt az ajtóban vad tekintettel! Reszketó,
döfködó ujjal mutatott a kapu felé. Dadogott, így nem vár-
hattam. Keresztülrohantam a kerten Mauser automata piszto-
lyomat markolva, s remélve, hogy lelóhetek valamit vagy va-
lakit, s ezzel felvidíthatom magam.
De nem volt ilyen szerencsém. Csak a taxisofór érkezett.
– Szultán bej! J öjjön gyorsan! Önnek szóló, távolsági hí-
vás érkezett! A Dregs Hotelbe!
Fordult velem egyet a világ. A hirtelen ébredéstól kábán
és zavarodottan képtelen voltam rájönni, ki telefonálhat ne-
kem. Az órült gondolat, hogy talán Lombar Hisst az a Volt-
árról, keresztülszáguldott az agyamon. De hát ez az idóbéli
és az úrbéli távolság miatt lehetetlen. Talán valaki érvényte-
lenítette az Utanccal kapcsolatban kiállított számlát!
Visszaküldött a szobámba, hogy öltözzem fel, majd ha-
marosan hepehupás úton száguldottunk Afyon felé. A korai
idópont miatt még nem találkoztunk tevékkel és kordékkal,
így hamar odaértünk.
141
Berontottam a hotelbe. Az éjszakai portás sürgetó mozdu-
lattal mutatott az elócsarnok telefonjára. Felkaptam a kagy-
lót. A törökországi posta, telefon és távirat – PTT – általában
nem rossz. A helyi operátor izgatott volt.
– Szultán bej! Megpróbálom visszaszerezni Isztambult.
Szétkapcsoltak! – Motyogást hallottam. Aztán valakit a vo-
nalban. Az én embereim? Nem. – Szultán bej, Afyonból?
Így feleltem: – Igen, igen!
– Itt az isztambuli, tengerentúli operátor. Várjon.
Vártam.
Valaki más szólt bele a vonalba. – Szultán bej, Törökor-
szágból?
Így feleltem: – Igen, igen!
– Itt a római tengerentúli operátor, várjon.
Vártam.
Ismét valaki más hallatszott a készülékben. Brit kiejtéssel.
– Szultán bej, Törökországból?
Azt válaszoltam: – Igen, igen!
– Itt a londoni tengerentúli operátor, várjon.
Vártam.
Hallottam, ahogy jó pár pénzérme beleesik a telefonké-
szülékbe.
– Hello, Szultán bej?
A mennyország minden istene!
Ez HELLER!
– A régi akadémiai barátom? – kérdezte angolul.
– Igen – feleltem, miközben azon járt az agyam, hogy
némíthatnám el. A világon minden távolsági hívását lehall-
gatja az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége!
Múholdakat használnak!
– Várgyuk Haalemben mennyegzóre. A dátum október
kettó. Mingyá' napnyugta után. Égve haggyuk a lámpát a
tónácon.
142
– Istenek! – mondtam. Hogy hallgattassam el?
– J ó kis buli lesz, úgyhogy ne hozza azt az öreg Miss
Kéklámpát. Az egy szemét. Inkább Kaukalsia herceget. Ki-
ürítjük a hasát.
– Istenek! – mondtam.
– Számítunk rá, hogy elgyün, mivel megírtunk a parancs-
noknak is, hogy jól van. A cím, ahol a mennyegzói kordé...
– Viszlát! – sikítottam. – Viszlát! Ott leszek. Viszlát!
Hisztérikusan lecsaptam.
A telefon megcsörrent.
– Itt a New York-i tengerentúli operátor. Befejezte a hí-
vást?
– Istenek, hát persze! – sikítottam a telefonba, s ismét le-
vágtam.
Az a (bíííp) bolond! Felhív, hogy mindenki tudja!
– Valaki meghalt? – kérdezte a török éjszakai portás. –
Szörnyen néz ki. Kinyissam a bárt?
Kimentem, s beszálltam a taxiba.
– Valaki meghalt? – kérdezte a taxisofór.
Nem válaszoltam, majd elhajtottunk. A holdhónap leg-
keskenyebb holdja látszott az égen. Teljes sötétség lesz ok-
tóber 2-án. Az egészet kidolgozta. De megtörni a biztonsá-
gi...
Abban a pillanatban, ha az életem múlott volna rajtam,
akkor sem tudom felidézni az üzenet többi részét.
A taxisofór kirakott a villánál. Bementem.
Aztán hirtelen rájöttem, az üzenetet szalagra rögzítettem.
Beléptem titkos szobámba.
Visszacsévéltem a szalagot.
Heller egy New York-i belvárosi étteremben volt. Talán
egy Howard J ohnsonban? A telefonfülkéból figyelte az ét-
termet, várakozva. A kissé tükrözódó üvegben láttam, hogy
ismét fekete hajú és fekete bórú. Munkaruhaféle fehér ove-
143
rallt viselt.
Átugrottam a hívással kapcsolatos vajúdását.
Rendelt, majd megevett három hamburgert.
A telefon megcsörrent. A fülkéhez lépett. Fogadta a hí-
vást, majd egy nagy marék pénzt szórt a készülékbe.
És ismét meghallgathattam a hívását. Kifakadásaim kissé
hangosaknak bizonyultak, így le kellett halkítanom a készü-
léket.
Rendkívül félreérthetó volt. Ismét lejátszottam. Nem is-
mertem semmiféle „Miss Kéklámpát". Aztán rájöttem. Azt
akarja, hogy ne használjuk a kábítófényt földet éréskor. Nos,
hát persze. Kint lesz a mezón.
A „tornáclámpa" rádió-irányjelzót jelent. Nem tudtam,
hogy van neki.
A harmadik visszahallgatásra fejtettem meg a „kordé"-t.
Bizonyára arra akart célozni, „koordináta". Azon volt, hogy
a Voltár Flottánál alkalmazott rácsrendszer segítségével
megadja pontos tartózkodási helyét. Rövid számsor lett vol-
na.
De én enélkül is tudtam, hol találjam.
Mint derült égból a villámcsapás, döbbentem rá, miért
vette meg a fogadót. Ez lesz a vontató, a Kaukalsia herceg
leszállópályája!
Aha! „Kiürítjük a hasát." Hellernek szüksége van a dobo-
zaira!
Ó, ez több egy egyszerú földet érésnél és egy Tars Roke
kapitánynak küldött üzenetnél. Heller valami másra akarja
használni azt a fogadót!
Ismét végighallgattam figyelmesen. Észrevettem, hogy
mikor hirtelen megszakadt a vonal, egy darabig még állt a te-
lefon mellett, és pislogott. Sokáig gondolkodott, mielótt még
visszaakasztotta a kagylót a helyére.
Azon gondolkodtam, hogy lehetne ezt törvénysértésnek
144
minósíteni. De nem sikerült.
A szállítmány lehet a megoldás. Hellernek szüksége van a
szállítmányra. (Bíííp), gyorsan halad!
Raht és Terb mit sem töródve az egésszel, vakációznak.
Gondolkodnom kell, méghozzá gyorsan.
Aztán eszembe jutott. A tökéletes terv!
Megkapja a szállítmányt. Aztán átadja a levelet. Elég idó
lesz indulásig arra, hogy a kabinban megvizsgáljam a levelet.
Noha az elsó levelet már régen elküldte, készítettem róla má-
solatot. Ha ez az új levél hasonlít az elózóre, el tudom készí-
teni a magam lemezét, mivel bizonyos szavak vagy betúk
ugyanazon a helyeken fognak szerepelni. S ezután utasítha-
tom az Antimancókat, hogy öljék meg Hellert.
Várjunk! Nem hagyhatom, hogy elónybe kerüljön abban
az esetben, ha kudarcot vallok a levéllel. Hogy tudnék bele-
kontárkodni a szállítmányba?
Ezt sikerült elég jól kidolgoznom.
Mosolyogva mentem aludni.
Így vagy úgy, Hellert meg fogom állítani!
3. fejezet
Még dél sem volt, mikor másnap felébredtem. Még mie-
lótt lefeküdtem, üzenetet küldtem Faht bejnek, hogy a vonta-
tó másodikán elindul, amitól akkor két nap választott el, így
aztán arra számítottam, hogy elérve a hangárt, a személyzet
már mindent elókészít az induláshoz.
De nem így történt!
Mikor beléptem a hatalmas barlangba, ami fogadott, az
leginkább csatára hasonlított!
A bázis minden szerelóje felsorakozott a hangár közepén!
145
A déli napsütés keresztülfúrta magát az optikai illúzión kes-
keny fénynyalábokkal világítva meg az egybegyúlteket.
Az orgyilkos pilóták vezetóje ott állt rikító halálos öltözé-
kében, s mérges arccal lengette fegyverét!
Faht bej csapkodva és izzadva rohangált.
Az irodámból vezetó folyosón keresztül érkeztem. Abban
a pillanatban elórántottam saját robbantómat. Soha nem me-
gyek fegyvertelenül ezek közé az emberek közé, még a leg-
békésebb idókben sem, ez pedig bizony háborúnak látszott!
Faht bej észrevett. Így sikított: – Gris tiszt úr! A szent ör-
dögökre! Parancsolja meg ezeknek az orgyilkos pilótáknak,
hogy hagyjanak minket békén!
Meg sem tudtam szólalni. A vezetó orgyilkos pilóta azon-
ban kisegített. – Nincs hatalma felettük! – És az egyik má-
sodpilótája rám is fegyvert fogott!
– Gris tiszt úr! – sivította Faht bej. – Azzal fenyegetnek,
hogy lelövik a szerelóinket, ha nem találják meg a tettest!
Az öt Antimanco a hangár szélén állt. Megtapogattam a
nyakamban lógó csillagot. Talán oda tudom dobni óket az
orgyilkos pilótáknak. Aztán észrevettem, hogy a lehetséges
túzvonalban állok. Sietósen így szóltam: – Mi ez az egész? –
J obb lesz idót nyerni.
– Szabotázs és gyilkossági kísérlet! – kiáltotta az orgyil-
kos pilóták vezére. – Gondoltam, szép dolog, hogy pont ó
beszél gyilkosságról. Ez a szakmája.
Felém fordította palaszürke tekintetét. – Talán a maga ke-
ze is benne van!
– Jobban tenné, ha elmondaná, „miben" – mondtam bátor
arckifejezést öltve, remélve, hogy a hangom nem remeg.
A szereló piros kesztyús kezére mutatott. – Az egyik
(bíííp) tönkretette a hajóinkat! – Az arca olyan vörös lett,
mint a gallérján virító, robbanást ábrázoló jelvény. – Ke-
resztbe kötötte a vezetékeket! Ha elsütünk egy fegyvert,
146
hogy végezzük a munkánkat, saját hajónk fog felrobbanni!
Ez gyilkosság, és az Apparátus tulajdonának szándékos ron-
gálása!
Már értettem, miért órjöng. Nem lesz képes eleget tenni a
feladatának, s lelóni a vontatót. De azért odaléptem a szere-
lók elé.
– Mit tudnak erról? – kérdeztem szigorúan.
Mészfehér arcok. Aztán a szerelóIónök így felelt: – Sem-
mit! Ezt a két lövészhajót bezárták! Soha nem mehettünk fel
a fedélzetére.
Az orgyilkos pilóta felé fordultam. – Na, látja? Nem ók
tették.
Elém toppant. – Akkor Ki? – Megmarkolta a zubbonyom
elejét. – Maga? Igen! Maga ezzel a vontatóval fog utazni. A
kormány költségére próbálta menteni az irháját!
Robbantóm véletlenül nekinyomódott a hasának. Elhát-
rált. – Csak nem fenyeget? – Megpillantotta a vontató elótt
csoportban ácsorgó Antimancókat. – Talán óket utasította ar-
ra, hogy megtegyék.
Az Antimanco kapitány elórelépett. Áldott Stabb kapi-
tány! – Nem kaptam semmiféle parancsot Gris tiszt úrtól.
Az orgyilkos pilóta a kapitány felé fordult. – Talán maga
is hazudik, ugyanúgy, mint ó! Maguk is ezen a vontatón let-
tek volna, mikor lelójük! És most éppen indulni készülnek!
Stabb kapitány így felelt: – A hajó nem képes elhagyni ezt
a rendszert. Csupán segédhajtómúveivel haladhat a naprend-
szeren belül. Megpiszkálták, ezt maga is tudhatja. Szóval,
mire ez a felhajtás?
Hála neki!
– Ez esetben – folytatta az orgyilkos pilóta – nincs más
választásom, mint lelóni a szerelóket egyenként, míg meg
nem kapom a választ. Ha azelótt elfogynak, hogy nem kap-
tam magyarázatot, az ön legénységével folytatom!
147
Faht bej felsikított. – Gris tiszt úr! Megbénítják a bázist,
ha lelövik az összes szerelót! Maga sem tud mozdulni ezzel a
vontatóval, ha lelövik a vontató személyzetét! A tüzes iste-
nekre kérem, TALÁLJON KI VALAMIT!
Nos, lehet abban valami, amit mondott.
Stabb kapitány így folytatta: – Egyetlenegy valaki hiány-
zik, aki jelen volt a két lövészhajó érkezésekor, s ez nem
más, mint az a királyi tiszt!
Ihletem támadt!
Így szóltam az orgyilkos pilótához: – Ó, szóval ez nem
ma történt? Az érkezésük óta megvizsgálták már a fegyvere-
iket?
– Nem, miért tettem volna? A vontató a célpontom. Az
pedig nem mozdult!
– Ezek szerint csak akkor vizsgálta át a hajóját, mikor tu-
domására jutott, hogy a vontató indulása miatt hamarosan
akcióba kell lépnie? – kérdeztem.
– Igen! – csattant fel az orgyilkos pilóta.
– Ó! – mondtam. – Ez mindent megmagyaráz! Nos, az a
királyi tiszt valójában egy koronavizsgáló, úgyhogy én nem
gondolok semmit. Viszont láttam ót bemenni, majd kijönni
az önök lövészhajójából, nem sokkal az önök érkezése után.
– Mi? – ordította az orgyilkos pilóta. – És ezt nem jelen-
tette?
– Nos, ó egy Koronavizsgáló. A parancsa szerint lelóheti
önöket. Beleszagolhat mindenbe, beleértve az önök magán-
ügyeit is. Azonkívül tudtam, hogy úgyis mindent átvizsgál-
nak indulás elótt.
– Az a királyi tiszt? Az a magas, szóke hajú?
– És kék szemú – mondtam. – Pontosan az.
Az egybegyúltek felé fordultam. Így szóltam jó hangosan:
– Nagyon sajnálom, hogy a királyi tiszt által elkövetett sza-
botázs veszélybe sodorta az önök életét. De megnyugodhat-
148
nak. Egészen biztosan ó tette. Ne felejtsék el lelóni, ha ismét
meglátják. Fenyegetést jelent az önök életére.
– A királyi tiszt – suttogták.
– Az a (bíííp) királyi tiszt – tették hozzá a bérgyilkos piló-
ták.
– Biztosak lehetnek benne, hogy egy átkozott királyi tiszt
mindig csak bajt okoz – szólt Stabb kapitány.
A megalapozott, egyhangú egyetértés láttán, miszerint
Hellert meg kell ölni elsó látásra, rájuk mosolyogtam. – És
most, miután elhatároztuk, hogyan fogunk cselekedni az
esetben, ha ismét feltúnik a bázison, visszatérünk a munká-
hoz?
Szétszéledtek.
És hogy hab kerüljön a tortára, még igazam is volt. Egé-
szen biztos voltam benne, hogy Heller tette. Az, hogy az ak-
cióval talán az én életemet akarta megmenteni, meg sem for-
dult a fejemben.
A telefonhívás után volt némi remény arra, hogy ismét
felbukkanjon a hangárban. Nos, majd gondom lesz rá. Tör-
ténjen bármi, soha nem hagyja el ezt a bolygót élve. Ez biz-
tos!
Ezek a dühös, bosszúszomjas arcok balzsamot jelentettek
szenvedéseimre! Most már rajtam és Lombaron kívül más is
gyúlöli Hellert.
4. fejezet
A vontató legénységi szalonjában Stabb kapitány elisme-
róen nézett rám. – Tökéletesen intézte el, Gris tiszt úr. – Ki-
csi, fekete gombszeme bajtársiasságtól csillogott.
– Ez semmiség – mondtam. – És most térjünk az üzletre.
149
– Elóhúztam a Voltár Flotta a bolygót ábrázoló hosszúsági és
szélességi rácsozatát, valamint néhány amerikai földtani tér-
képet, s pontosan arra a helyre böktem, ahol landolni fogunk.
– És aztán megöljük? – kérdezte Stabb kapitány.
– Ez nem valószínú – feleltem.
– Elóször megkínozzuk?
– Stabb kapitány, én komolyan azt hiszem, hogy mi meg-
értjük egymást. Azonban van egy problémánk. Van nála va-
lami, amit meg kell szereznem. Ha nem sikerül most meg-
szerezni, akkor késóbb kell megpróbálni.
– Ó! – morgott magában. Aztán felderült. – De ahogy
megszerzi, megöljük.
– Pontosan.
– Pontosan! – mondta.
– A stratégiánk szerint békén hagyjuk, nehogy gyanút
fogjon. Azt kell gondolnia, hogy együttmúködünk vele.
– Ez okos – mondta Stabb. – Aztán elkapjuk a grabancát.
– Így van – feleltem. – Nos, szüksége van ezekre a dobo-
zokra. Lehetséges, hogy ez alkalommal nem tudom megsze-
rezni, amit akarok, így át kell adnunk neki a dobozokat. De
ha ezt tesszük, meg akarom rongálni a szállítmányt.
– Azt gondoltam, már megrongálták – szólt Stabb.
Ah, Lombar már eligazította. – Nos – folytattam –, nem
eléggé. A fickó rendkívül cseles és alattomos.
– Minden királyi tiszt az – mondta Stabb. – Kivéve a je-
lenlévóket, ez esetben magát.
– Nos, gyakorlatilag – mondtam – én soha nem voltam az.
Inkább az Apparátushoz küldtek.
– Ön nem királyi tiszt?
– Nem – feleltem, elárulva az igazságot. – Csupán az Ap-
parátus másodigazgatója vagyok.
Elkapta a kezem, hogy megszorongathassa. – Ön egy jó
ember, Gris tiszt úr. – Melegség árasztotta el a legénységi
150
szalont.
– A probléma az – folytattam –, hogy hogyan szedjük eló
az ötös számú dobozt a raktérból.
– A raktérajtó és a padlólemezek zárva vannak!
Gondoltam. – Abban bíztam, hogy tudja a módját. Ki kell
vennünk onnan teljesen.
Gondolkodott. Hívatta az egyik gépész altisztjét. Távoz-
tak, majd visszatértek.
Stabb kapitány így szólt: – Van egy kicsi vészkijárat a
gépházon. Ezt kötelezó megépíteni. Egy ember átfér rajta.
Az alsó raktérbe nyílik. Onnan hozzá lehet férni a
deklemezek zárjaihoz. Repülés közben a deklemezeknek az
elmélet szerint nem szabad zárva lenniük. A gépházból át le-
het ugrani a raktérbe, s a deklemezeken keresztül ki lehet
menekülni, ha a túlmelegedés miatt lezáródik a fó gépházaj-
tó. A Flotta ilyen ostobaságokkal foglalkozik.
Néhány perc múlva a raktérben voltam. Körbevilágítot-
tam. Az összes dobozt ott találtam gondosan leszíjazva. Az
ötös számú doboz, ahogy emlékeztem, a rakás tetején volt.
Hagytam, hadd dolgozzanak. Bóven volt mit tenni. Da-
rabról darabra ki kellett raknunk a doboz tartalmát. Nagy-
részt nehéz serpenyóket tartalmazott. A gépházon keresztül
kihordtuk a holmikat – vagy inkább kihordták. Ezután szét-
Iúrészeltük a dobozt, s azt is kivittük.
Ezen a ponton kapcsolódtam a munkába. Megszabadul-
tam a szeméttól, s a csomagolás maradványaitól. Visszakö-
töttem az összes szíjat, melyek a dobozokat rögzítették. Még
Stabb kapitánnyal is átnézettem a rakteret. Nyoma sem ma-
radt az ötös számú doboznak.
Az egész szemetet kivittük a hajóból, s szétválogattuk. A
nehéz serpenyóket egy régi rabcellába öntöttem.
– Mit fog mondani neki? – kérdezte Stabb. – Abban az
esetben, ha nem öljük meg.
151
– Azt, hogy soha nem került fel a hajóra. A legegyszerúbb
magyarázat a legjobb.
– Maga egy csoda – szólt Stabb. – Mik ezek a holmik?
– Nem tudom. De biztos vagyok benne, hogy ó tudja. És
az is biztos, hogy bármi is volt a terve, alaposan összekuszál-
tuk.
– Maga tényleg egy csoda – mondta Stabb.
Tébláboltam még egy ideig. Az Antimancók szemláto-
mást örömüket lelték abban, hogy úgy rendezzék el a dolgo-
kat, hogy az ne keltse fel Heller gyanúját. Összeszedték a
legkisebb piszkot, letöröltek minden foltot kívül és belül. Ez
meglehetósen idegen volt a természetüktól – leggyakrabban
csak heverésztek, kockáztak és ittak. Most azonban valami-
féle vidámság vette körül óket. Igyekeztek olyan légkört te-
remteni, amivel eloszlatják egy királyi tiszt azon gyanúját,
hogy hátba szúrják.
Na persze nem jutottak be a hajó hátsó részébe, Heller
azonban ezt nem is várná tólük. Ezt leszámítva bármi, ami
szem elé kerülhet, csillogott.
– Szeretnénk – kezdte Stabb – vételezni új egyenruhákat.
Tökéletes legénységként fogunk kinézni. Továbbá vételezni
akarunk új, személyi fegyvereket is.
Boldogan nyomtam rá pecsétet.
Minden a legnagyobb rendben haladt, így visszamentem
titkos szobámba. Biztos akartam lenni benne, hogy Heller
nem állít fel semmiféle csapdát a számunkra.
De Heller egyszerúen csak reggelizett a lakosztályában, s
már a második gyümölcsös csokoládé-fagylaltkelyhet pusztí-
totta, miközben A kiképzett kém irányítása címú G-2-es ké-
zikönyvet olvasta. A változatosság kedvéért nem jelentkezett
az interferencia, ahogy általában a többi reggelen sem. Úgy
túnt, a diplomaták nem ebben a napszakban akarják felidézni
saját fiatalságukat a karbon ívlámpák alatt.
152
„A tiszt dilemmája" címú fejezetnél tartott. Mivel fagylal-
tot evett, az osztott képernyón kimerevítés nélkül bele tud-
tam olvasni a szövegbe. Arról szólt, hogy a kémeknek gyak-
ran vannak személyes törekvéseik. Elsósorban ezek miatt
lesznek kémek. Ez lehet személyes bosszú, vagy személyes
gazdagság utáni vágy. Az intézó tisztnek – ezzel a terminus-
sal illetik az irányítót – irányítania kell a kém személyes am-
bícióit, s ahol lehet, ki kell használnia óket.
Nos, ez óvodai szöveg. Természetes, hogy egy kémnek
vannak személyes ambíciói. A szöveg nem említette, hogy
az intézó tisztnek is lehetnek. Vegyük az én esetemet: a gaz-
dagság és a hatalom az.
Rátért egy bekezdésre. A címe „A szerelem az intézó tiszt
legkeményebb ellensége". Azt állította, hogy a szerelem na-
gyon veszélyes dolog. Ha kémet küldesz valamelyik ország-
ba, távol a szeretett nótól, néha felületesen fogja végezni a
munkáját, vagy fura dolgokat csinál csak azért, hogy hazake-
rüljön.
A szöveg tárgyalta még azt a veszélyt is, hogy a kém be-
leszeret egy ellenséges ügynökbe, s kettós ügynök válik be-
lóle. De ez már nem érdekelt.
A szerelemnek nevezett veszedelmes dolgon túnódtem.
Az én esetemben ettól nem kell félni. Utanc nagy valószínú-
séggel soha többé nem áll szóba velem. A szívem majd meg-
szakadt emiatt.
Heller azonban egészen más tészta volt. Beleszeretett
Krak grófnóbe. Még az indulást is elhalasztotta miatta. Vi-
szont mégsem felelt meg a tankönyvben leírtaknak. Nem
mismásolta el a munkáját, (bíííp) meg. Feltartóztathatatlanul
haladt elóre.
Az a baj Hellerrel, hogy nem felel meg a tankönyvek által
leírtaknak. Nyilvánvaló volt, miután végiggondoltam, azt
tervezi, hogy elvégzi a munkáját teljesen, majd ezután haza-
153
megy, ellentétben azzal, amit a tankönyvi szöveg állít, hogy
összecsapja és hazarohan. Egyszerúen nem lehet számítani
erre az emberre!
Tétován bogoztam az ügy szálait. Ha lelassítana, és csak
araszolna elóre, valamint felületesen végezné a feladatát,
nem lenne miért aggódnom.
Mindenesetre a megoldás már folyamatban van.
Ha jól haladnak a dolgok, Heller hamarosan halott lesz. El
tudom készíteni a hamis jelentéseket, s az egész ügyet évekig
elhúzhatom.
Utanccal kapcsolatos keserúségem ellenére halvány re-
ménysugár jelent meg elóttem.
5. fejezet
Az október másodikai sötétség beálltakor kiemelkedtünk
az optikai illúzión, s eltávolodtunk a bolygótól.
Az orgyilkos pilóták vezérének utolsó figyelmeztetése
még mindig ott csengett a fülemben, „Egy három órával ez-
elótt érkezett ideiglenes múholddal követni fogjuk magukat.
Az elsó jelre, ami arra utal, hogy elhagyják a Blito-P3 kör-
nyékét, tüzet nyitunk. Még azelótt elkapjuk magukat, mielótt
ez a vontató felgyorsulna. És nincsenek felfegyverkezve. Fi-
gyelni fogjuk magukat. Csak ésszel. Ne próbálkozzanak!"
Szóval, nem sok örömet leltem a repülésben. Egyébiránt
máskor sem. Az úrutazás még akkor is, ha csak helyi ugrás,
idegessé tesz.
Stabb kapitány hagyta, hogy a hajó együtt haladjon a fel-
színen vándorló sötét területtel. Az utazás hét órán keresztül
is eltarthat, így egyszerúen csak le kellett volna feküdnöm az
egyik forgóágyra, s aludni egyet. De túl izgatott voltam.
154
Hellerrel ellentétben, én nem vagyok vallásos. Túl sokat
tudok a pszichológiáról ahhoz, hogy a kegyetlen anyagon kí-
vül bármi másban is higgyek. Gyerekkoromban azonban
sokkal illedelmesebb emberek között nóttem fel, így olykor-
olykor szenvedek az elmúlás gondolatától, s úgy érzem,
hogy imádkoznom kell. Azon az estén is imádkoztam.
A stratégiát már kidolgoztam. Stabb kapitány biztosított
róla, hogy nem lesznek zökkenók. Szörnyen sok minden
függött ettól. Ha Heller végül elszabadul, s nekilát bevégezni
a feladatait, egy csapásra szétzúzhatja Lombar kapcsolatait,
összerombolhatja a Voltár legjobban megalapozott terveit, s
teljességgel meggátolhatja, anélkül hogy tisztában lenne ve-
le, Lombar, a Voltár legmagasabb székébe való emelkedését.
Hatalmas a tét. Ráadásul nekem is. Alig mertem arra gon-
dolni, hogy mit csinálnék, ha átvenném az Apparátus irányí-
tását. Az Apparátus számára megerósödést jelentene ez az
idószak, sokkal inkább, mint ez a mostani.
Egyvalami egészen biztos. Rengeteg ember van, akit
azonnal megöletnék!
Egy repedés azonban volt a tervek között. Heller ott ül va-
lahol, kezében a jelentéssel, hogy elküldhesse. Ha ez a jelen-
tés hozzásegít a lemezhez...
Bizonyára elszundítottam. Stabb kapitány rázta a válla-
mat. – Nem hiszem, hogy biztonságos a földet érés.
Vele együtt az irányítófedélzetre mentem. A képernyókre
mutatott. Az összes múszerét bekapcsolta. Még az acélleme-
zeket is, melyek a szemmegfigyeló réseket fedték, lecsukta.
A kalózok nem kockáztatnak.
Körülbelül kétszáz mérföldnyi magasságban lehettünk.
Hét órára járhatott az idó a nagyon sötét, ószi estén.
New York végtelen, szétterüló fényfoltként harmincmér-
földnyire délre feküdt pozíciónktól. Látni lehetett a La
Guardiáról, és kissé távolabb, a J ohn F. Kennedy Nemzetkö-
155
zi Reptérról fel- és leszálló gépeket, melyek olyanok voltak,
mint megannyi apró szentjánosbogár. Manhattan felhókarco-
lói tisztán kirajzolódtak. Ott állt az Empire State Building!
Izzy biztosan most is elfoglalt! Ott az ENSZ, és nem messze
tóle, az egyik azok közül a magas épületek közül lehet a Ke-
cses Pálmák, bizonyára ók is elfoglaltak.
Északkelet felé, mint fekete, bársonyon csillogó, széttöre-
dezett fényfoltok feküdt Bridgeport, Danbury, New Haven,
valamint kissé távolabb Hartford. Kristálytiszta éjszaka volt.
Közvetlen alattunk sötét veremként feketéllett egy fényte-
len terület.
Hívójel csipogott a múszerfalon. A múszer szerint a jel
közvetlenül a hajó alól érkezett.
Stabbra néztem. Semmi nyugtalanítót nem láttam. Végül
is ó volt a gyakorlott csempész és kalóz.
– Figyeljen! – szólt. Elfordított egy tárcsát, hogy a képer-
nyót más színspektrumra hangolja. Megnyomott egy gom-
bot, amivel kinagyította a képet.
Egy rendórautó várakozott az út mellett. Az út kelet felé
húzódott úti célunktól.
– Csapda – szólt Stabb.
Nevettem. – Ez a helyük – mondtam. – A seriff emberei.
Helyettes seriffek. A gyorshajtókra vadásznak, nem ránk.
– Biztos benne?
– Ha az a királyi tiszt itt van alattunk, egészen biztosan le-
fizette már óket, hogy ne lássanak semmit. Úgyhogy nem
fognak látni semmit, s így nem kell kéken villantanunk. Ge-
orge-nak és Ralph-nak hívják óket.
– Ördögök! – mondta Stabb. – Honnan tudja?
– Biztonságosan landolhat. Nem fognak látni semmit.
– Az ön parancsára – mondta Stabb a Flottánál szokásos
felemás tiltakozással.
Leereszkedtünk!
156
A New Haven tengeralattjáró-bázis radarhulláma elérte
hajónk törzsét. Semmi sem veródött vissza róla.
Száz láb magasságban a pilótánk vízszintes helyzetbe for-
dította a vontatót. Képernyón keresztül vizsgálta a területet.
– Még egy éles szikla sincs – mondta.
Lerakta a hajót.
A másodgépész puskagolyóként vágódott ki a légzsilipen.
Élók után kutatott.
Egy melegebb terület.
Heller volt az!
Odalépett hozzánk. Beállt a nyitott légzsilip fényébe. Még
álruhát sem öltött. Sötétkék munkás overallt viselt. Hiányzott
róla baseballsapkája, s halálos szöges cipóje sem volt a lá-
bán!
Láttam, nincs fegyver a kezében. Azt gondolta, barátok
között van, az ostoba! A hajó ajtajában találkoztunk.
Felém bólintott, majd Stabb felé. Végigment a folyosón, s
letérdelt. Kinyitotta a rakteret fedó padlólemezeket.
– Ha ad néhány embert – kezdte –, kivisszük ezeket in-
nen. Két kiskocsi áll a fák között.
Stabb rám nézett, én pedig bólintottam.
Nemsokára, Heller hathatós közremúködésével, a sötétség
dacára, a tizenöt láda ott hevert a táncparkettet védó vastag
vásznon.
A petróleumlámpa sárgás izzással árasztotta el a réges-
régi tánctermi díszleteket, és a voltári ládákat. Heller a ládák
jelöléseit vizsgálta.
– Hol van az ötös számú doboz? – kérdezte.
Mielótt még válaszolhattam volna, visszarohant a hajóba.
Ismét leereszkedett a raktérbe.
Visszatért. Más ajtókat nyitott ki a hajó hátulján, s azok
mögé is benézett. Ezután mindent visszazárt.
– Eltúnt egy doboz – mondta Stabbnak.
157
Stabb megrántotta a vállát. – Soha nem voltam abban a
raktérben – mondta.
Heller átnézte az elsó kabinokat s a raktárakat. Aztán ott-
hagyta a hajót, s visszament a fogadóba. Még egyszer átnéz-
te a feliratokat és a számokat.
Intett, hogy kövessem. Azonnal megrémültem. Egy rob-
bantó, egy Cobra Colt a bokatartóban, valamint egy Penge-
részleg-féle kés volt nálam, miközben ó nyilván fegyvertelen
volt. De mégsem éreztem magam biztonságban. Megfordul-
tam. Stabb kapitány a fogadó ajtajában állt. Rám kacsintott.
Követtem Hellert.
Már korábban tüzet rakott a konyhában. Az éjszaka már
húvös volt. Kitakarította az épületet. Konyhaasztalt s néhány
széket is szerzett. Heller leült az asztal végébe.
Én is leültem, a kezemet azonban nem vettem le a zse-
bemben megbúvó 800 kilovoltos robbantóról.
6. fejezet
Heller papírokat húzott eló a zsebéból, valamint noteszt és
tollat. Az iratokat kezdte tanulmányozni – régi árujegyzé-
keknek túntek. Nyomát sem láttam a levélnek.
Körülnéztem. A konyha meglehetósen tiszta lett. Túz lo-
bogott az öreg vaskályhában: fából rakott túz, ami kiderült az
alkalomszerú pukkanásokból, s a néhány szúrós füstpamacs-
ból.
Mennyezetre akasztott petróleumlámpa világított. Való-
színúleg nem kapcsolták vissza az elektromos áramot. A
fény meg-megcsillant a polcon sorakozó régi üvegeken.
Naptár lógott a falon: egy jávorszarvas hatalmas képe, va-
lamint a felirat, Hartford életbiztosítás. 1932-ból!
158
Minden más esetben érdekelt volna ez a hely. Most azon-
ban csak a levélre tudtam gondolni! Ha szerencsével járnék,
néhány perc múlva Heller halott lenne, mi pedig elhajózhat-
nánk.
Végigment a jegyzékeken, majd leírt valamit egy darab
papírra. Ki tudja miért, látva nyugodtságát, egyre idegesebb
lettem.
Azt képzeltem, a doboz tartalmának listáját rekonstruálja.
Mivel nem szólt egy szót sem, úgy éreztem, nekem kell
beszélnem. Talán rá tudom venni, hogy minél elóbb átadja
nekem azt a levelet. Lehet, hogy azért hallgat, mert azt gya-
nítja, én csináltam valamit a dobozával. – Sosem láttam azo-
kat a dobozokat – mondtam. – Még azt sem tudtam, hogy a
raktérben vannak. Ha emlékszik rá, nem tartózkodtam a von-
tató fedélzetén, mikor berakodták óket.
Heller visszatért a számlák tanulmányozásához.
Így folytattam: – Emlékszem azonban egy Flotta teher-
szállítóra, ami egy dobozzal elhajtott. Kérdeztem az órt, mi-
ért visznek el egy dobozt. Azt felelte, nem tudja.
Nem szólt egy szót sem. Valami számítást végzett. Azt
kívántam, bárcsak ideadná már azt a levelet!
– A másik levelet az elsó teherszállítóval elküldtem. Két-
három nappal azután, hogy ideadta nekem – mondtam.
Keresett valamit az egyik listán. Bárcsak beszélne!
– Tudom, mennyire fontos – folytattam –, hogy elküldjem
az ön leveleit Tars Roke kapitánynak. Tudom, hogy beszá-
mol róluk az Uralkodónak és a Nagy Tanácsnak. Ha nem
hallanának magáról, tudom, azonnal inváziós flottát külde-
nének ide. Meg kell órizniük ezt a bolygót. Én magam is lá-
tom, mennyire rossz állapotban van. Szóval egy pillanatig se
higgye, hogy hagyom elbukni. Tisztában vagyok vele, ha sor
kerül erre az invázióra, mindkettónknek vége. Úgyhogy ez
az én érdekem is. Biztosíthatom afelól, hogy a leveleit elkül-
159
döm.
Lefoglalták a számok. Nyoma sem volt a levélnek. Talán
még mindig a telefon miatt szomorú.
– Ne haragudjon, amiért le kellett tennem a telefont. Tud-
ja, a Nemzetbiztonsági Ügynökség az összes távolsági hívást
lehallgatja. Ez tényleg az én hibám. Nem adtam meg magá-
nak olyan telefonszámot, amelyen elérhet.
Egy darab papírra felírtam az afyoni fedó telefonszámo-
mat, majd a noteszból kitépett lapot Heller mellé tettem az
asztalra.
Tovább dolgozott.
– Egy levélcímet is kellett volna adnom – mondtam. Egy
következó papírra felírtam a törökországi címemet, s azt is
odaraktam a telefonszám mellé. – A jövóbeni jelentéseket er-
re a címre küldje. A mostanit persze most adja ide.
Átlapozta a papírjait. Mintha ott sem lettem volna, meg-
ütközött az egyik papíron látottakon, majd az asztalra fektet-
te közénk. Aztán tovább dolgozott.
Felkaptam. Megrendeló lap volt. Ez állt rajta:
A küldetés igénye: egy professzionális cellológus, aki jár-
tas a spóraszaporításban.
– Ó, meg tudom szerezni magának – mondtam. – Írja le
bátran, amire szüksége van. Ezzel kapcsolatban pedig elinté-
zem, hogy ideküldjék a legkompetensebb cellológust, akit
csak találok. – Micsoda hazugság! – Ezt a kérést az ön aktuá-
lis jelentésével együtt továbbítani fogom. Igen, azt teszem.
Az ön legfrissebb jelentésével együtt. – (Bíííp) meg, HOL
VAN?
További dolgokat írt egy papírra. Nem szólt egy szót sem.
Kezdtem magam kényelmetlenül érezni. – Gondolom, bi-
zonyára megpróbálja rekonstruálni a doboz tartalmát. Nos,
160
hát csak rekonstruálja, én pedig speciális paranccsal elkül-
döm a következó teherhajóval. Három hónapon belül újra
megkapja az egészet. – Ez, ha lehet, még nagyobb hazugság
volt, mint a cellológusos. – A mostani jelentésével együtt
azonnal továbbítom!
Méróeszközökról készített listát. Csak a kezét, a karját,
valamint szóke feje tetejét láttam. Azt sem tudtam, milyen
hangulatban van. Igazán nem sejtettem, mire készül. Lehet,
hogy valami egészen más szándéka vagy elképzelése van.
Nem lehetek benne biztos.
– Az igazat megvallva – folytattam –, nem várakozhatunk
itt túl sokáig. Az a két helyettes seriff ott kint az úton még
észrevehet valamit. Ha átadja a jelentést, már itt sem vagyok.
Hozzátett még valamit a listához. Az a szörnyú érzésem
támadt, hogy Heller talán valami okból feltartóztat. Nem hit-
tem, hogy ilyen sokáig tart felidézni annak az egy doboznak
a tartalmát.
– Tudom, hogy nagyon barátságosak, de ne bízzon meg
helyettes seriffekben, akárhogy is megkente óket. Adja már
ide a jelentést, hogy mehessek.
Aha! Megvan. Arra gyanakszik, hogy mihelyt átadja a je-
lentést, azonnal megöljük. Így van. Nem fogja átadni azt a
nyomorult jelentést! A Kecses Pálmák-beli lakosztályának
felforgatása felkeltette a gyanúját!
J obb lesz, ha lehútöm a félelmeit. – Nézze, semmi közöm
a Kecses Pálmákban lévó lakosztályának átkutatásához. Ez
gyakran megesik New Yorkban. Biztosan csak pénzt keres-
tek. Megbízhat bennem, J ettero. Biztos lehet benne, hogy to-
vábbítom a jelentését. Menjen be egy másik helyiségbe, és
írja meg. Nem fogok belenézni.
Rengeteg számot írt egy új papírlapra. Aztán hirtelen át-
adta. Az ötös számú doboz újbóli beszerzéséról szóló rende-
lés volt. A készító nevét és címét is ráírta.
161
– Ó! – mondtam. – Ezt azonnal elintézem. Nos, ha átadná
a havi jelentését...
A zsebébe nyúlt, s elóhúzott két jókora borítékot.
A jelentés! Tars Roke kapitánynak címezve!
A másikat Snellznek írta!
– Ó, elintézem ezeket maga helyett – mondtam. Aztán a
tekintetem megakadt a régi üvegkorsókon. – Ide hallgasson,
tudom, hogy a történtek nagyon felbosszantották. Megpróbá-
lom jóvá tenni. Elmegyek a vontató személyzeti konyhájára,
és szerzek magának forróitalport. Csak maradjon itt. Nem
akarunk túl sok jövés-menést odakint. Nézze, egy kicsit kö-
rülnézek, hátha találok egy kis pezsgóvizet a legénység rak-
tárában – nem kell kinyitnia a vontató farában a saját szállá-
sát. Tudom, mennyire utálja már a SevenUpot. Csak várjon
itt. Most egyszer hadd segítsek én!
Elrohantam.
Egy kis szerencsével megfejtem, Heller pedig perceken
belül halott lesz! És a gyötrelmeimnek is vége szakad!
7. fejezet
A fedélzetre érve berontottam régi kabinomba. Bezártam
az ajtót. Elóvettem a szükséges szerszámokat, s másodperce-
ken belül felnyitottam a Tars Roke-nak szánt levelet.
Mohón elolvastam:
Kedves Tars kapitány,
Nos, a dolgok jól haladnak. Szép ez a bolygó.
Nagy kár, hogy nem értékelik jobban.
Folyamatosan ismerkedem az alapveto jellegzetességek-
kel. Fosszilis energiahordozókat használnak rendkívül rossz
162
hatásfokkal, noha biztos vagyok benne, hogy még primitív
technológiájukkal is többre lennének képesek. Azt hiszem, el-
rejtik a hatékonyságot javító találmányokat, de hát senki
nem lehet ennyire ostoba.
Pazarló energiafelhasználásuk okozza atmoszferikus és
felszíni szennyezodésük legnagyobb részét. Továbbá, megle-
hetosen furcsa módon, elsosorban ez okozza az egész boly-
góra kiterjedo gazdasági inflációt. Dolgozom az ügyön.
Technikai szempontból az üzemanyagprobléma egyszerú.
Az emberek nagy többsége kedves. Meglehetosen furcsa
módon irányítják oket, s ez teszi lehetové, hogy hamis tech-
nológiák felé sodródjanak. Rendelkeznek egy „pszichológia"
nevú dologgal, ami nevetséges. Még az iskolás gyerekeket is
arra kényszerítik, hogy tanulják. Nem fogja elhinni, de azt
gondolják, hogy az anyag hozta létre az életet. Ez valahogy
hajlamossá teszi oket az erkölcstelenségre és a becstelenség-
re. Óvatosan kell bánnom velük, ha meg akarom orizni saját
becsületemet. De azért az emberek kapcsán is sikerül ered-
ményeket elérnem.
A politikai és gazdasági tényezoket megfigyelés alatt tar-
tom. A feladat nem túnik végrehajthatatlannak. Így, ha to-
vábbra is hiteles híreket hall tolem, s nem tapasztalja buká-
som nyilvánvaló jelét, kérem ne javasolja a második alterna-
tívát.
De ha már a tanulmányozásról esett szó, emlékszik Isto
Blinre? Azt mondta, nincs abban semmi rossz, ha valaki
megtanulja egy halott matematikus tudományát, kivéve, ha
nem a tudománya vitte sírba.
Kérem, adja át üdvözletemet kedves feleségének.
Remélem, Királyi Ofelsége jól van, s az Állam fejlodik.
Udvarias tisztelgéssel,
Jettero Heller
163
A levél különbözó hosszúságú sorokkal íródott. Néhány
szót összezsúfolt, néhányat széthúzott. Egyértelmú lemez-
kód.
Gyorsan elóhúztam az elsó levél másolatát. Az eredeti
méretben készítettem el. A két jókora lepedót egymásra fek-
tettem. Duplán elóforduló szavak után kutattam.
Aztán megint.
Aztán visszafelé.
Aztán megfordítottam!
Semmilyen szempontból nem hasonlítottak!
A gondolataim kavarogtak. Mit tartok a kezemben?
Lemezkód. De... aztán összeroskadva rájöttem, hogy
Heller lemezek sorozatát használja! Egy egész köteg lehet
belólük! Figyelmesen megvizsgáltam a levél sarkait. Igen,
ott volt! Egy szám. Mégpedig a 2-es. Olyan halványan, hogy
még az erós fényben is alig lehetett észrevenni.
Ezek az ördögök a búcsúpartin lemezsorozatot készítet-
tek!
Kedvetlenül nyitottam ki a Snellznek címzett másik borí-
tékot. Ahogy azt gyanítottam, Krak grófnónek szánt levelet
tartalmazott. Érdeklódés nélkül futottam át. Csak egy érzel-
gós szerelmes levél. Már elóre örült a pillanatnak, mikor is-
mét egymáséi lehetnek. Csak hízelgés.
Kaparászás hallatszott az ajtó felól. Gyorsan eldugtam a
leveleket, s ajtót nyitottam.
Stabb kapitány állt az ajtóban. – Kijött a tornácra. Tökéle-
tes célpont. Nem ölhetnénk meg most azonnal?
Felsóhajtottam. Tényleg csalódott voltam. – Akadályba
ütköztünk. Várnunk kell a következó alkalomig.
Ez egyáltalán nem tetszett neki.
Én magam is annyira elszomorodtam, hogy majdnem
megfeledkeztem az üvegkorsókról. A légzsilip ajtajához
mentem, s a földre borítottam a korsó összeszáradt tartalmát.
164
A legénységi konyhában találtam néhány csomag
édeszsemlét és forróitalport. A kancsókba tettem óket.
Megpróbálva vidámnak látszani, visszamentem a fogadó-
ba.
A tornácon állt. Odaadtam neki a kancsókat.
– Sajnálom, ha szomorúra sikerült ez a kirándulás –
mondtam. – Ez talán segít elfeledtetni.
Egy szót sem szólt.
– Oszintén mondom, elküldöm a leveleit az új dobozzal és
a cellológussal kapcsolatos rendelését – mondtam. – Igazán
sok sikert kívánok a küldetéshez. Azonkívül én is sokkal fi-
gyelmesebb leszek a jövóben. – Minden egyes szavammal
meg tudtam volna ölni.
Nem szólt semmit. Abba az irányba bámult, ahol a vonta-
tó állt, egy még sötétebb folt a sötétségben, melyen halvá-
nyan derengett a nyitott légzsilip.
– Most elbúcsúzom – mondtam.
Visszarohantam a hajóhoz. Beugrottam a légzsilipen.
Stabb már fel is emelte a hajót. Még csak nem is egyene-
sítette ki a füvet alattunk. Tudtam, megkérte Hellert, hogy
intézze el.
Az irányítófedélzeten, noha útban voltam, egy tartalék
képernyót ráhangoltam az éjszakai látványra. A fák miatt
azonban sem Hellert, sem a tornácot, sem a házat nem lát-
tam.
Nagy sebességgel emelkedtünk a magasba, mint valami
sötétség a sötétségbe.
Micsoda szerencsétlen baklövés! Azt kívántam az istenek-
tól, bárcsak Heller szellemét is be tudnám állítani azok közé,
akik most a fogadót kísértik!
Szóval, ha azt mondom, hogy szomorú voltam, nagyon
enyhén fogalmazok.
Mikor leszíjaztam magam a forgó hálóhelyre, megpróbál-
165
tam felbecsülni a helyzetemet.
Noha az éjszakák már sokkal hosszabbak voltak, mint egy
hónappal ezelótt, valamint rengeteg idónk volt, hogy vissza-
térjünk Törökországba, Stabb kapitány kegyetlen sebességre
gyorsította a vontatót. És még rángatta is! Nem volt vidám
hangulatban. Elszalasztotta áldozatát. Nekem is meg kellett
valahogy birkóznom ezzel az érzéssel.
Egy aprócska szempontból azonban sikerrel jártam.
Semmilyen körülmények között nem fogja megkapni a hi-
ányzó dobozt. Ennyiben sikerült hátráltatnom, bármire is ké-
szült.
Már csak a viselkedése miatti aggodalom maradt. Igaz, el
volt foglalva a számokkal és az ábrákkal, de még csak el sem
köszönt. Ez a viselkedés vajon ellenségességet jelent? Vagy
csak belefeledkezett a problémájába?
A doboz hiánya természetes módon összezilálta a terveit.
Új terveket készített vajon, vagy inkább ellenségévé válasz-
tott?
Gyanít valamit?
Megborzongtam. Talán átlát az egészen! Talán rájött,
hogy meg akarjuk ölni. Emiatt viselkedik így?
De nem. Nem volt nála fegyver. Még azt a halálos szöges
cipójét sem viselte.
Ott állt a tornácon, pedig tudnia kellett, hogy könnyú cél-
pontot jelent egy éjszakai irányzék számára. Szóval nem tud
semmit.
Vagy a némasága talán mégis azt jelenti, hogy TUDJ A?
A hajnalodó Törökország felé száguldva megfogadtam,
hogy aprólékosan végignézem, hogy mit csinált távozásunk
után. Ez talán választ ad a kérdésemre. Tudnom KELL!!!
8. fejezet
166
Még sötét volt, mikor biztonságban keresztülereszkedtünk
a hegycsúcson, majd az alagúton keresztül titkos szobámba
rohantam.
Stabb nagyon sietett. Még jóval hajnal elótt jártunk. Az
Egyesült Államokban a keleti parti idó szerint még csak este
9:00 volt.
Alig vártam, hogy megfigyelhessem reakcióit. Tudja va-
jon?
Figyelmet sem véve az éppen aktuális képról, visszacsé-
véltem a szalagot elindulásunk pillanatáig. J ókora ugrások-
kal haladtam, kihagyva az érdektelen részleteket.
Bement és bezárta maga után az ajtót. A kiskocsival
egyenként behordta a dobozokat a bárba. Egy csigasor segít-
ségével beeresztette óket a bárpult sarkában feltáruló elrejtett
járatba, le az öreg bányába.
Szemlátomást azelótt is ott dolgozott, mielótt megérkez-
tünk. Egy pontosan kimért gödör tátongott az egyik folyosó-
ban. Egy kivételével abba rakta az összes dobozt.
A kinn maradó dobozból kihúzott két aprócska tárgyat,
melyeket a hátizsákjába rejtett. Aztán ezt is a többi közé rak-
ta. Gyatra világítás. Nem láttam a számát.
Leterítette a vászonnal, majd földet szórt rá. Egy készülék
segítségével pókhálóval zárta le ezt a folyosót, valamint még
kettó másikat.
Heller nagyon gyorsan dolgozott. Alig tudtam követni,
mit csinál a gyatra világításban. Az azonban kiderült, hogy
nagyon titokzatos. Ez rosszat jelentett. Tényleg gyanakszik
valamire!
Egy üvegból vizet loccsantott a vaskályhában lobogó túz-
re. Leoltotta a petróleumlámpákat. Mindent bezárt. Óvatos-
sága számomra azt jelentette, hogy valószínúlegtudja.
Lámpával végigpásztázta a leszállóterületet, s a gazt, ami
lelapult, szépen felegyenesítette.
167
Úgy száz yardot szaladt az úton. Egy öreg, fehér furgon-
hoz érkezett. Aha, tervbe vette a menekülést! Szóval tényleg
gyanakszik!
A hátizsákot bedobta az elsó ülésre. Beszállt a furgonba, s
gyors tempóban elindult visszafelé az úton. A nagy sebesség,
amivel hajszolta a kocsit, elárulta aggodalmát.
Aztán egyszer csak kiért az autópályára. Dél felé fordult.
Hamarosan fényszórójának fénycsóvája végigsiklott a seriff
autóján. Lehúzódott. Aha! Odaállította óket, mintha csak a
gyorshajtókat figyelnék!
Kiugrott, s behajolt a seriffautó ablakán. Ralph volt és
George. Félig aludtak. Megtévesztó!
George így szólt: – Minden rendben, cimbora? – Aha!
Szóval figyelmeztette óket!
Ralph így szólt: – Megkapta a méróeszközeit?
– Igen – felelte Heller.
George így folytatta: – Tudja, lehajthat itt is, ha akar.
Nem kell itthagynia a kocsit az autópályán, és gyalogolni.
Autóval el lehet jutni egészen odáig – én magam sem tudtam
egészen máig.
Ralph hozzátette: – Cimbora, maga ugye mérnök, vagy
micsoda? Tudja, hamarosan kezdódik a szarvasvadászat.
Néha arrafele is szoktunk vadászni. Maga szerint mit szólna
a konzul, ha bejárnánk a területét?
– Biztos vagyok benne, hogy örülne neki – felelte Heller.
– Nagyon elismeróen szólt mindkettójükról.
George így folytatta: – Megmondhatja a fónökének,
Rangletangle bowjának, hogy tesszük a dolgunkat.
Aha. Heller gyanakszik, azért voltunk ott, hogy megöljük.
Ravasz módon úgy intézi, hogy a seriff emberei
szarvasvadászat ürügyén járórözzenek a területen! Ó, jobban
tesszük, ha távol maradunk!
Mikor Heller elindult dél felé, a seriffkocsi észak felé for-
168
dult. Még a fedezést is megszervezték!
Hirtelen rájöttem, hogy valamit nem figyeltem meg kelló-
képpen. Visszanéztem a felvételt. Az elsó gyors átnézés al-
kalmával elmulasztottam egy fontos részletet. Az üvegkan-
csókat!
A táncterem pultjára tette óket, mikor elóször visszatért a
házba. Mikor az utolsó dobozt is becipelte, felkapta a kan-
csókat, beléjük lesett, majd megkapargatta a kancsókba szá-
radt maradékokat. A tartalmukat a vaskályhába borította.
Nagyon jellemzó! Biztos volt benne, hogy megpróbáljuk
megmérgezni!
Nos, nem volt szükséges tovább nézni a felvételt. Én
azonban tovább figyeltem.
Újra lekanyarodott az autópályáról, az öreg hölgy háza fe-
lé. A furgont a garázsba állította. Levetette kék munkásruhá-
ját, s felhúzta szöges cipójét. Ez jól mutatja, hogy nehézségre
számított, valószínúleg azt gondolta, tórbe akarjuk csalni.
Az idós, vak hölgy kissé megkésve érkezett. Puskát tartott
a kezében. Ez is nagyon jellemzó. Úgy forgatta a fejét, mint-
ha üldözték volna, s túzpárbajt kellene vívnia.
Így szólt: – Ó, maga az, fiatalember! – Egy csésze kávét
nyújtott Heller felé. Heller mentegetózött a késói zavarás
miatt, mire az asszony így szólt: – Minden rendben.
Heller fejébe nyomta a bór taxisofór-sapkát, beszállt az
öreg, narancsszínú taxiba, s elhajtott.
Ezenkívül már csak egyetlen dolog történt, s az már egy
idóben a megfigyeléssel. Megállt egy tengeri ételeket kínáló
étterem elótt, s megevett két vajban sütött homárt. Nagyon
jellemzó. Azt mondják, a kárhozottak mindig utolsó vacsorá-
jukat fogyasztják. Még ha egérutat is kapott, ebból kiderül,
tudja, hogy kárhozatra ítéltetett.
Hátradóltem.
Tetteinek együttes értelme arra a következtetésre juttatott,
169
hogy Heller minden kétség nélkül tudja, azért voltunk ott,
hogy megöljük.
Bizonyára érthetetlen a számára, hogy miért nem tettük
meg. Igen. Ahogy a homár ollóját rángatta, megpróbálva ki-
piszkálni belóle a húst, elárulta saját idegességét.
Megrémisztették valódi szándékaim.
Ez azt jelentette, hogy sokkal óvatosabban és tervszerúb-
ben kell végighaladnom ezen a halálos úton.
Azon az éjszakán hibát követtünk el azzal, hogy óvatos-
ságra késztettük Hellert.
Most már valódi problémákkal kell szembenéznem.
Egy óvatos Heller sokkal veszélyesebb lehet. Ebból kifo-
lyólag nekem is sokkal ravaszabbnak kell lennem.
Mindenesetre nem engedhetem ki a markomból. Ha tény-
leg sikerre viszi a küldetést, Lombarnak vége. Ha nem jár si-
kerrel, a Földnek van vége.
Ettól megfájdult a fejem.
Kétségbeesetten szerettem volna kibogozni ezt az egészet.
De hogy?
170
HUSZONHARMADIK RÉSZ
1. fejezet
A következó napon, dacára annak, hogy nem kellett vol-
na, a folyosón keresztül titkos irodámból a hangárba men-
tem. Tulajdonképpen csak a titkos riasztórendszer múködé-
sére voltam kíváncsi.
Szerezni akartam egy fúrót. Most, hogy Heller gyanak-
szik, az életére törünk, jobban tesszük, ha felkészülünk a tá-
madására.
Faht bejt a hangárban találtam. Szóltam neki, hogy szük-
ségem van egy fúróra. Vitatkozott velem, azt mondta, ez fél-
beszakítaná mindenki munkáját. Éppen belekezdtem elma-
gyarázni neki, milyen veszélybe kerültünk Heller miatt, mi-
kor Stabb kapitány, látva, hogy egymás felé rázzuk öklünket,
odalépett hozzánk.
Arra számítottam, hogy az Antimanco mellém áll és meg-
véd. De nagyon savanyú hangulatban találtam. Rá se hederí-
tett arra, amiról beszéltünk.
Stabb kapitány így szólt: – Zendülés készülódik!
Faht bej, semmi köze nem lévén a zendüléshez, olyan
gyorsan elviharzott, ahogy azt hájas teste lehetóvé tette, ma-
gamra hagyva Stabb-bal.
– Maga egy jó tiszt, Gris, ha egyáltalán létezik ilyen. Csa-
létket tartott a legénység elé, s azt mondta nekik, hogy az
övék lehet. De ez nem igaz. Maga világosan megígérte, hogy
171
megölhetik azt a királyi tisztet minden kérdezósködés nélkül,
aztán egyszerúen lefújta az egészet. Ez tönkreteszi a morált,
s tönkre is tette. Azonkívül nem is tisztességes.
– Mit tegyek? – kérdeztem.
– Kiállnak a jogaikért. Ha nem kapják meg óket, nem vál-
lalhatok felelósséget. Szóval jobb lesz, ha egyetért a követe-
léseikkel.
– Mik a jogaik?
– A kalózkodás, mi más?
– Nézze – mondtam. – Legyünk világosak. Azok az or-
gyilkos pilóták idegesek lesznek, ha maguk elviszik a vonta-
tót.
– Ó, erról van szó – szólt Stabb, vastag kezével lekicsiny-
lóen intve a vontató felé. – Nincsenek is fegyverei. A zsák-
mányt sem lehetne belerakni. Ki beszél a vontatóról? – Az-
tán intett.
Követtem a fóhangár egyik eldugott zugába. Valójában
raktár volt, ahová szemetet és évtizedes roncsokat zsúfoltak.
Stabb az egyik hatalmas roncshalom mellé irányított. Jó-
kora elszínezódött ládákra mutatott. Szörnyen sok volt beló-
le.
– Tudja, hogy mi ez?
A leghalványabb fogalmam sem volt róla.
– Ez egy „vonalugró". Nos, miközben mások elhanyagol-
ták feladataikat, én nem tétlenkedtem, s utánanéztem hogy
került ide. Teljesen szétszerelve, ládákba csomagolva szállí-
tották ide a Voltárról. És – tette hozzá nyomatékosan – soha
többé nem állították össze.
– Mi az a „vonalugró"? – kérdeztem.
– Egy ragyogó csodaszerkezet, nem más. A Voltár Hadse-
reg fejlesztette ki. És használja is. Akár egy száz tonnás tü-
zérségi fegyvert is át lehet juttatni vele az ellenséges vonala-
kon a lószerével együtt, s így saját vonalai mögül lehet tá-
172
madni az ellenséget.
Teljesen összezavarodtam. Nincsenek ellenséges vonalak,
melyeken át kellene ugranunk, s nincs tüzérségünk sem, amit
oda kellene szállítanunk.
– Azt hiszem – folytatta Stabb –, hogy valakinek az Ap-
parátus hivatalából, talán éppen az ön fónökének, támadt egy
nagyszerú ötlete, ami néha megesik a tisztekkel, s azt gon-
dolta, hogy ezzel a szerkezettel hatalmas mennyiségú drogot
lehetne szállítani ezen a bolygón országhatárokon keresztül.
Így aztán szereztek egyet a hadseregtól, s ide szállították da-
rabokban.
– Nem hangzik rosszul – mondtam, újsütetú érdeklódéssel
pillantva az elszínezódött ládákra.
– Ja – mondta Stabb –, de a legtöbb tiszti ötlethez hason-
lóan, melyek emberéleteket követelnek, s elszúrják a had-
múveleteket, ez sem múködött. A szerkezet vonósugarakkal
emeli fel a terhét, és szállítja. A szállítmány teljesen szaba-
don marad, így a legprimitívebb radar is észreveszi. Csak a
légkörben használható – minimális a nyomásvédelem az irá-
nyítófedélzeten, így nem emelkedhet túl magasra. Így aztán
soha nem rakták össze.
– Ezek szerint hasznavehetetlen – mondtam.
– Ó, nem – folytatta Stabb kapitány. – Ez a legnagysze-
rúbb kalózeszköz, ami valaha is létezett. Vonósugarai fel
tudnak emelni egy egész falut, s el tudnak repülni vele. Fel
lehet emelni vele egy egész bankot, tízezer láb magasságban
kirabolni, aztán visszadobni a maradékot. Ha nem szállítja a
terhet, felfedezhetetlen. Szóval nem hasznavehetetlen, ha-
nem értékes!
Megtapogatta az egyik dobozt. – Szerkeszthetek egy füg-
gönyt, amivel el lehet takarni a szállítmányt, s így fegyvere-
ket is lehet szállítani vele a forradalmároknak. Nagy szeren-
csénk van vele! Egy tiszt sem kérdezett meg soha egyetlen
173
éles eszú, elhivatott altisztet, hogy mit lehetne csinálni vele.
A hadsereg elnyelófelülettel vonja be tüzérségi eszközeit.
Nem hiszem, hogy ezt az Apparátus tudja. Ez nincs benne a
szabályzatokban. A tapasztalaton múlnak a dolgok. Nem a
tanulmányokon.
Nagyszerú ötletem támadt, hogy hogyan vessek véget en-
nek a zendülésnek. – Mennyi idóbe telik összeállítani ezt a
szerkezetet?
– Nos, a legutolsó lemezig és illesztésig szétszedték. Ha a
kockázás és az ivás mellett csak ezt csináljuk – mondjuk na-
ponta néhány órát –, néhány hónap alatt megvagyunk vele.
– Csinálják – mondtam. – Akárhogyan is, de csinálják!
– Maga nagyszerú fickó, Gris. Még akkor is, ha tiszt.
Megmutatjuk magának, hogy értünk az üzlethez, ebben nyu-
godt lehet. Ha végzünk az összeszereléssel, és múködni fog,
tisztességes részt kap a zsákmányból. – Barátságunk záloga-
ként hátba veregetett, s elviharzott, hogy beavassa a legény-
ségét.
Megkönnyebbültem. Szakszerú módon szereltem le a
zendülést.
A sors azonban nem volt ennyire kegyes hozzám. Éppen
csak beléptem az alagútba, ami az irodámhoz vezetett, mikor
hirtelen megállított Faht bej.
– Jelentenem kellene valamit – mondta. Ó, istenek, tud-
tam, hogy nem kellett volna idejönnöm, gondoltam.
– Fokoznunk kell a heroin-elóállítást – mondta Faht bej.
– Miért? Eddig is teljes sebességgel gyártották!
– Tudom – felelte Faht bej. – Nem szívesen mondom, de
egy huszonöt fontos csomag rejtélyes módon hiányzik.
– Valóban? – kérdeztem. (Bíííp) meg ezeket a könyvelési
adatokat!
– A biztonsági órség szerint ellopta valaki.
– Ó, valaki csak rosszul számolt!
174
– Nem – mondta Faht bej. – Ez eddig soha nem fordult
eló, az elmúlt öt napban azonban harmadszor történt ilyen.
Valaki komoly mennyiségben dézsmálja a heroinkészletet!
És itt, a bázis területén!
– Nos, akkor fokozzák a termelést – mondtam türelmetle-
nül. Istenek, hát nincs nekem kedvem ilyenekkel foglalkoz-
ni!
– Csak hogy ön is tudja – mondta különös tekintetét rám
szegezve. – Fokozzuk a termelést.
Így aztán ezt is megoldottam.
Hát így menjen az ember a hangárba! Nem elég egy rob-
bantóval felfegyverkezni! Nagy kár, hogy nem lehet gránátot
dobni a problémák közé, amivel az ember találkozik! Nehéz-
ségeim tetejébe még a fejem is megfájdult.
2. fejezet
Mostantól kezdve, hogy Heller tisztában van vele, terv
formálódik az élete ellen, rajta kell tartanom a szemem.
Visszajöhet a bázishoz, hogy megpróbáljon megölni engem.
A dolgaiban azonban, ahogy azt már megszoktam, nem
sok értelmet találtam.
A connecticuti látogatásunk utáni napokban Heller renge-
teg idót szentelt a tanulásnak. Átvette az órarendjébe tartozó
tavalyi elóadások anyagának másolatát. Az Empire State Bu-
ildingben lévó irodájában tanult; de talán még a lakosztályá-
ban is – az interferenciának köszönhetóen azonban nem le-
hettem biztos, mit is csinál valójában a lakosztályban. A leg-
jobban azonban az aggasztott, hogy még a Kecses Pálmák
elóterében is tanult.
Az elótér pálmalombjai alatt, félig elrejtózve ült, de úgy,
175
hogy azért szemmel tarthassa a bejárati ajtót. Csak ó maga
tudta, miért választott olyan helyet a tanulásra, ahol állandó-
an megzavarják.
Fekete, selyem hajtókájú szmokingot viselt. Az inge mel-
lét paszomány díszítette, kézelójét pedig gyémánt mandzset-
tagombok tartották össze. Fogalmam sem volt, honnan sze-
rezhette óket. Lábán fekete lakkbór baseballcipó csillogott!
Éppen belekezdett a differenciálszámításról, vagy valami
ehhez hasonló ostobaságról szóló leckébe. Nem jutott tovább
egy oldalnál, mikor diplomaták vették körül, hogy kezet ráz-
zanak vele, s elidózzenek nála. Az ENSZ nyilván hamarosan
megkezdi az ülésezést, így rengeteg vendég, a legkülönbö-
zóbb bórszínú és árnyalatú tolongott az elócsarnokban.
Egyetlen értelmes szót sem váltottak, így egy ideig azt
gondoltam, biztosan titkos nyelvet használnak. A diplomaták
olyasmiket mondtak, hogy „Hogy vagy, öregfiú?", mire
Heller olyanokat válaszolt, hogy „Prímán". Unintelligens.
Aztán valamelyik diplomata, szemöldökét felhúzva, így
szólt: – „Hogy ityeg a fityeg?", mire Heller így felelt, „A
fontos emberek ismerik a prioritásokat". Aztán tudálékos
módon felnevettek. Megfoghatatlan.
Egy dolog azonban világos volt. Túlságosan (bíííp) nép-
szerú!
A festészet folyamatosan zajlott az elócsarnok távolabbi
sarkában. Állandóan tömeg vette körül a múvészt s a kihívó-
an pózoló félmeztelen lányt. Én is szerettem volna kicsit
szemügyre venni a látványt, Heller azonban sosem nézett
abba az irányba! Periferikus látómezejében nem igazán lehe-
tett kivenni a részleteket.
Csak akkor nyílt alkalmam alaposabban szemügyre venni
a lányt – a párjukat ritkították, akármelyik bórszínúról is le-
gyen szó –, mikor elhagyni készült az elócsarnokot. Ahogy a
festés aznapra befejezódött, köntöst húzott magára. Mielótt
176
belépett volna a liftbe, megállt Heller elótt, s így szólt: – J ól
megy, szépfiú. Dél-Afrika igent mondott. – Vagy valami eh-
hez hasonló ostobaságot. Zavaró volt. A program kezdetben
A hét kurvája címen futott, mostanra azonban Az éjszaka
kurvájára változtatták. Hogy én erról nem tudtam, az csakis
az idóeltolódás miatt lehetett. Ettól függetlenül Heller ké-
szült valamire, még akkor is, ha nem tudtam lépést tartani
vele.
Talán még jobb is, hogy nem tudtam alaposabban szem-
ügyre venni ezeket a lányokat. Az ágyam üresen állt, s noha
mindennap kiautózott, egy percre sem láttam Utancot. Nyil-
ván kitörölte szenvedésemet saját életéból. Hallottam, hogy a
fiúcska már jobban van, de egyikük sem hagyta el Utanc
szobáját.
Diplomatákkal való bratyizása, valamint tankönyvek és
elóadások másolatainak bújásán túl, ennek a (bíííp)
Hellernek még mindig jutott ideje arra, hogy a többi dolgával
foglalkozzon.
Három teljes délelóttön keresztül a legostobább dolgot
múvelte, amit valaha is láttam tóle.
Beszállt egy közönséges taxiba, s elment vele valahová.
Nem sokkal késóbb Bang-Bang érkezett oda, ahol éppen
Heller tartózkodott, megkereste, majd így szólt: „Semmi."
Ennyi volt az egész.
Heller ezután metróra szállt, utazott néhány megállót,
majd leugrott. Nem sokkal késóbb Bang-Bang érkezett, hogy
ennyit mondjon: „Semmi." Aztán Heller lassan sétálgatott az
épületek között, meg-megállva, hogy megnézze a kirakato-
kat. És ismét megérkezett Bang-Bang, hogy azt mondja:
„Semmi."
Végül rájöttem, hogy valami ostoba G-2-es követési el-
méletet gyakorolnak. Heller azonban egyfolytában vörös ba-
seballsapkáját viselte, amely messziról világított. Egyetlen
177
eltereló múveletet sem végzett. Ez vagy valami G-2 volt,
vagy a testedzés ostoba módja.
Három nap múltán Heller abbahagyta. Talán belefáradt a
gyaloglásba s az utazásba. Lehet, hogy csak New Yorkra
volt kíváncsi. Ki tudja követni az ostobaságait?
Majdnem két hét telt el a tanulás és az elócsarnoki fel-
ügyelet szokásos munkamenetével, mikor hirtelen változás
történt.
Korán ébredt az egyik reggelen. Newark felé induló sze-
relvényre szállt, majd elsétált a J iffy-Spiffy garázsba. Mike
Mutazione kihúzta a fejét egy motorból, majd túláradó üd-
vözlés után fecsegni kezdett erról-arról, többek között arról a
szándékáról, hogy beléptesse Hellert a katolikus egyházba,
valamint Heller ellenérveiról. „Honnan tudod, hogy az én
lelkemet nem mentették-e már meg?" Úgy túnt, Mike-nak er-
re a kérdésre nincs tankönyvi válasza, úgyhogy visszatértek
az üzletre.
Heller garázst szeretett volna bérelni. Mike azt mondta,
neki van néhány a közelben, ahol „forrókat" tartanak, míg
„át nem szabják az arcukat", majd maga Mike vitte el
Hellert, hogy megmutassa neki óket, mire Heller kiválasztot-
ta a legbiztonságosabban zárhatót. És ki is bérelte.
Visszamentek a garázsba, ahol félreállítva ott állt Heller
öreg Cadillacje. A kocsi szépen alakult, az új motor azonban
továbbra is változtatás alatt volt, „hogy 190 mérföldet men-
jen óránként". Hellert azonban nem érdekelte az új motor.
Azt akarta, hogy a régi motort vegyék eló, s tegyék rá né-
hány bakra.
Heller a maga idegesítóen precíz és gyors módján rajzot
készített Mike-nak. Azt akarta, hogy az öreg motort a hútó-
jével együtt tegyék fel egy utánfutóra. Benzintankot is akart
mellé. Meg hogy fékhengereket tegyenek a fótengelyhez.
Elképedtem. Miért akar valaki felszerelni egy motort egy
178
utánfutóra, ami nem fogja meghajtani az utánfutó kerekeit?
Mike így felelt: – Ez nem gond. Van is egy utánfutónk,
amit az egyik ostoba (bíííp) lopott. De hát hogy tudsz eladni
egy felmálházott utánfutót? Mindenesetre megkapod. Van
néhány ráéró emberem. Ma délután meg is csináljuk neked.
Így aztán Heller adott neki némi pénzt, s azt mondta neki,
miután végeznek, vigyék a bérelt garázsba. Orült! Nem elég,
hogy építtet egy jármúvet, ami nem képes meghajtani önma-
gát, de még garázst is bérel neki! Nem csoda, hogy ez a
Mike meg akarja változtatni. Nem maradhat ennyire ostoba.
Heller néhány cím megszerzése után vásárolni ment, hogy
vegyen egy hatalmas tartály oxigént, egy ugyanolyan tartály
hidrogéngázt, majd ezeket is a garázsba vitette.
Visszament New Yorkba, s mindent a megszokott módon
csinált, másnap reggel azonban frissen és korán Newark felé
indult hatalmas csomag szerszámmal s miegyébbel.
Egyenesen a garázshoz ment. Ott találta az utánfutót, va-
lamint az oxigén- és hidrogénpalackokat is. Valami fehér
szerelóoverallt húzott, s munkához látott.
Nyitva hagyta a garázsajtót. Rugós erómérót akasztott a
motorra szerelt fékre. Beindította a motort, s ahogy egyre
magasabb fordulatra gyorsította, leolvasta a rugós méró által
mutatott értékeket. Rettenetes zaj, rázkódás és füst töltötte
meg a garázst!
J áték. Tudni lehet, hogy a Flotta emberei játszanak a gé-
pekkel.
Aztán kesztyút húzva, nehogy megégesse a kezét, levette
a karburátort a motorról.
Nyomáscsökkentóket és tömlóket csatlakoztatott az oxi-
gén- és hidrogéntartályokra.
Készített egy réz alkatrészt, amely lefedte a karburátor he-
lyét, és két csatlakozás nyílt róla, melyekre ráillettek a töm-
lók.
179
Meglehetósen hevenyészett összeállítás volt.
Még gázmaszkot is húzott munka közben.
Beindította a motort!
Múködött!
A tartályokkal kezdett babrálni, változtatva az arányokat,
majd fékezett. Folyamatosan írta a nyomáscsökkentó, vala-
mint a fék rugós méró adatait.
Vizsgálni kezdte, mi áramlik ki a kipufogón keresztül a
motorból. Addig csavargatta a hidrogén- és az oxigéntartá-
lyok szelepeit, míg a mérómúszer zérót nem mutatott, mi-
közben a rugós eróméró a maximumot jelezte.
Már késóre járt az idó. Leszerelte az egészet, levetette a
szerelóoverallt, és távozott.
Engem meg kétségek közt hagyott. Mi ez az egész?
Egy dolgot azonban biztosan tudtam. Boldog volt. Ahogy
az állomás felé ballagott, hogy visszatérjen New Yorkba,
fütyürészett. Ezt az új mutatványt mostanában tanulta.
Túl sokat haladt elóre valamin, ráadásul túl gyorsan! Tud-
tam, csak azért csinálja, hogy bosszantson, hogy kigúnyol-
jon, még mielótt megölöm.
Szörnyen éreztem magam.
3. fejezet
Mikor már azt képzeltem, ennél rosszabb nem jöhet, meg-
érkezett a Blixo. Ez teljesen eloszlatta izgatott zavaromat.
Török idó szerint este nyolc óra volt. Éppen azon töpreng-
tem, hogyan kerüljem el a következó álmatlan éjszakát ma-
gányos ágyamban, mikor titkos irodám figyelmeztetó táblája
felvillant:
180
HAJÓ ÉRKEZIK
Ez csakis a Blixo lehet. Egy hirtelen gondolat, „az ara-
nyam!", melegítette fel a lelkemet. Aztán a csüggedés. Egy
üveg Scotch-ot ígértem Bolz kapitánynak. Az a fajta tiszt
volt, aki tisztán emlékszik az ilyesfajta dolgokra. A Scotch
meg az lett volna, amit elloptak tólem. Fel fogja tartóztatni
az aranyamat!
Azon nyomban felhívtam a taxisofórt. – Az istenek sze-
relmére, hozzon nekem gyorsan egy üveg Scotch-ot!
– Rosszul hangzik! – mondta.
– Rossz is! – feleltem.
Letettem. Kutatni kezdtem, hogy találjak egy egyenruhát.
Mikor a tábla felvillant, semmi nem volt rajtam. Így mégsem
mehetek a fedélzetre! Még azt gondolnák, híján vagyok a ha-
talomnak, s így megtarthatják az aranyamat. Rettenetesen
sok Scotch-ot adnának ennyi aranyért – hatmillió dollárt ér!
Ismertem Bolz kapitányt.
Találtam egy egyenruha-zubbonyt, nadrág nélkül. Aztán,
mikor megleltem a nadrágot, valahova elkevertem a zub-
bonyt. A sapkámra a matrac alatt bukkantam rá. Ranglánco-
mat azonban sehol sem találtam.
A szobám úgy nézett ki, mintha hurrikán söpört volna vé-
gig rajta. Nagy nehezen magamra rángattam a nadrágot, a
zubbonyt és a csizmát, a sapkát pedig a fejemre biggyesztet-
tem. Talán nem túnik fel neki a ranglánc hiánya.
Hallottam az érkezó taxit. A hálószobámba mentem. A
sofór berontott, s kezembe nyomott egy üveget: HAIGE
AND HAIGE. Hamisított Scotch. Az arabok készítik. Csak a
helyesírást nem ismerik.
– Ez a Scotch rossz – mondtam.
– Inkább a helyzet az, ami rossz – felelte.
Ez is megteszi. Egy marék lírát nyomtam a kezébe.
181
Titkos szobámon, valamint az alagúton keresztül a hangár
felé iramodtam.
Még nem tolták be aBlixót a helyére. Vártam.
Végül egy ingatag, túl hosszú, földet éró létrát támasztot-
tak a légizsilipjéhez. Aztán hoztak egy másikat. Az sem volt
jó. Aztán aBlixo úrhajósai eresztették le saját feljárójukat. A
fedélzetre mentem.
Bolz kapitány a kabinjában éppen gyúrött öltönyét öltötte
magára, készen arra, hogy az éjszakát a városban töltse.
Rongyos inget gombolt össze szórös mellkasán. Átnyújtot-
tam neki a Scotch-ot. Abbahagyta a gombolkozást, ráhara-
pott a kupakra, és letépte. Hosszan, nagyon hosszan ivott.
Aztán megborzongott, majd kissé kidüllesztette a szemét.
– Istenek! – fröcsögte. – Istenek, de jó! – Nyelt még egy
nagyot. Aztán így folytatta: – Nos, Gris, hogy van?
A zsebembe nyúltam, s elóhúztam a raktár kulcsát, ahová
az aranyamat zártam.
– Az utasai sértetlenül megérkeztek. A Gunsalmo Silva
nevú mély altatásban utazott, így róla nem sokat hallottam.
Prahd Bittlestiffender egész úton a kabinjában volt, s veszet-
tül tanult. Azt a kis (bíííp) – hogy hívják, Tutu? – rács mögé
kellett dugnom: de nem miatta, hanem a legénység miatt,
egyfolytában vele akartak aludni. Szóval minden a megbe-
széltek szerint. Ha most lepecsételi ezt a néhány papírt, vihe-
ti óket a rakománnyal együtt.
Azonnal elórántottam a személyazonosító lapomat, s pe-
csételni kezdtem. Nem sokkal ezután, mikor feltúnt, hogy
mennyire elfáradt a csuklóm, megnéztem, mit is pecsételek.
Az irathalom fele kitöltetlen kapujegy volt, amivel bármit
becsempészhet a Voltárra. Azokat is lepecsételtem.
Vigyorgott. – Megértettük egymást – mondta. – Ha meg-
felel, hogy a segédjeim végezzék a kirakodást, én már me-
gyek is. Igyon egy kis Scotch-ot. Nem? Akkor indulok, úgy-
182
hogy az istenek segítsék Törökországot. – Ezzel elment.
Bizonyára odakiáltott az úrhajósainak, mivel az egyik tár-
sa azonnal ott termett mellettem. Kinyitottuk a szekrényt. És
ott volt! Kilenc gyönyörú láda. Tizennyolc, ötven trójai font
súlyú aranyrúd! A gravitációkülönbségból adódóan – a földi
gravitáció csupán öthatoda a voltárinak – az arany csak hét-
százötven fontot nyomott. Fontonként tizenkét trójai unciá-
val számolva, ez kilencezer uncia. Az aranyért jelen pillanat-
ban hétszáz dollárt adnak unciánként. Így aztán hatmillió-
háromszázezer dollár értékú arany csillogott elóttem! Ez el-
árulja, milyen kifizetódó dolog is a búnözés!
Összetereltem néhány fót a hangárszemélyzet közül, s az
aranyam hamarosan, az alagúton keresztül, titkos szobám fe-
lé gurult. Bementem, egy takarót rádobtam a képernyóre, s
behordattam az aranyat a sarokba. Nem foglalt annyi helyet,
mint ahogy az ember gondolná. Ok persze nem tudták, mi
van a ládákban. A feliratok szerint orvosi eszközöket, vala-
mint radioaktív anyagokat rejtettek.
Már éppen becsuktam volna az ajtót, hogy megcsodáljam
az aranyamat, mikor futár érkezett.
– Ki akarják rakni a többi rakományt! Hová tegyék?
Bezártam az ajtómat, s visszamentem az alagútba. Rakták
és rakták és rakták a Zanco anyagokat.
Ó, a pokolba! A kórház! Elfelejtettem utánanézni, hogy
elkészült-e a kórház!
Kerestem egy telefont, s hívtam az építtetót. – Hát persze,
hogy kész – mondta. – Napok óta próbálok kapcsolatba lépni
magával.
Aha! Szóval onnan is gazdagodom! Teljesen kiment a fe-
jemból. – Hol vannak a kulcsok?
– Faht bejnek adtuk óket.
Egyre jobb. Futárt küldtem Faht bej után.
– Teherkocsik – mondtam. – Teherkocsikra van szüksé-
183
gem! Ez az egész az új kórházba kerül!
– Az egész?
Újra végignéztem a ládákon. Még mindig rakták óket ki a
hajóból! A ládák már hegyben álltak a hajó körül, és még
mindig rakodtak! Valami hibádzik.
Kikaptam az árujegyzéket a kapitány emberének kezéból.
Kiderült, hogy ez három árujegyzék. Egy a Tayl özvegyénél
használt eszközökról, egy az eredeti beszerzésról, és egy
harmadik!
Istenek! Nincs olyan korrupció, amire ne lennének képe-
sek a felettesek. Lombar megnégyszerezte a Zanco rendelést,
hogy másfél millió kredit csúszópénzt tegyen zsebre! Egy
hadsereg számára elegendó cellológiai felszerelés gyúlt ösz-
sze. Két hadsereg számára! Meg nem tudtam volna mondani,
mit rejt az egyre magasodó halom. Még aBlixo több tonnás
teherbírását is megterhelhette!
Aztán rádöbbentem. A mocskos csirkefogók! Nem adták
meg az extra harmincszázalékos személyes jutalékot! Már
azon voltam, hogy írok nekik egy mérges hangú levelet, mi-
kor Faht bej így szólt: – Úgy érti, ez az egész a kórházba
megy?
– Igen, igen. Ragasszák át a címkéket. Adja ki a munkát a
hangárszemélyzetnek.
– De hát össze fogja keverni a jelzéseket! – mondta.
Ó, a pokolba! Mindig ezek a részletek.
Így szóltam a kapitány emberéhez: – Hol találom Prahd
Bittlestiffendert?
A név ismeretlen volt a számára, de miután leírtam a fic-
kó külsejét, a segító a kabinjához vezetett. A magas, vékony
ember esetlenül lépkedett lefelé, múszerekkel és csomagok-
kal megrakva.
– Magát bízom meg a kórház irányításával! Ezeket a cím-
kéket nem láthatja a nagyközönség. Cserélje ki óket, s rakas-
184
sa fel az egészet a teherkocsikra.
– Hello, Gris tiszt úr – mondta. – Tudok beszélni törökül.
Hallgassa! Most törökül beszélek. Mostantól kapok fizetést?
Ismét elindultam, hogy megírjam haragos levelemet.
A segító megállított. – Ezt hová tegyük?
Hordágyat cipeltek. Valakit, aki mélyalvásban utazott.
Gunsaimo Silva gonosz vonásai még nyugtukban sem eny-
hültek. – Egy cellába. Bármelyikbe. Ne ébresszék fel. Ké-
sóbb majd foglalkozom vele.
Ismét megpróbáltam elrohanni. Két úrhajós cipelt ki vala-
kit. Ruhába csavart, leláncolt és lelakatolt figura. Alig tudott
járni. Fejére zsákot húztak.
A segító megkérdezte: – Mit csináljunk vele? – Lehúzták
a zsákot a fejéról. Twolah volt az, Tutu, az irodámból.
Ahogy megpillantott, elbógte magát.
– Ot is tegyék egy cellába – mondtam. – Megmutatják
maguknak, hol vannak a rabcellák. Senkivel nem érintkez-
het, semmilyen formában.
Ismét el akartam szaladni. Az egyik úrhajós így szólt: –
Kétszáz fontnyi papírt találtunk a kabinjában. Mit csináljunk
vele?
– Vigyék az irodámba. És ne hozzanak már ki senkit eb-
ból a hajóból! Dolgom van!
Végül elszabadultam.
Mentem, és megírtam a legundokabb levelet, amire csak
képes voltam! Zancónak. Tartozott nekem harmincezer
kredittel, s megpróbált rászedni! Ezenkívül azt is megírtam
neki, hogy megfosztottak annak a lehetóségétól, hogy ara-
nyat vegyek rajta! A gazemberek!
Csak ezután kezdtem jobban érezni magam. A Blixo meg-
érkezett. Ostoba módon azt gondoltam, hogy a gondjaim vé-
get értek. De csak ekkor kezdódtek igazán!
185
4. fejezet
Mivel az aranyam már megérkezett, békésen aludtam a
hajnali derengésben.
Karagoz vadul rázta a vállamat.
– Szultán bej! – mondta. – Jöjjön gyorsan. Lehet, hogy
zendülés!
Kiugrottam az ágyból, nadrágot és csizmát kaptam ma-
gamra, valamint egy magas nyakú pulóvert. Karagoz után
rohantam.
Faht bej kocsiban ülve a kapuban várakozott. Nyitva tar-
totta az ajtót. A gyatra fényben alig tudtam kivenni az arcát,
azt azonban láttam, hogy hamuszürke.
– A kórház! – mondta, s a sofór már el is indult.
– Még hajnal elótt elkezdtek gyülekezni. Azt hallották,
hogy a kórház ma fogja megnyitni a kapuit.
– Kik?
– Az anyák.
– Miért?
– A felirat miatt.
Így szóltam: – Ez nem úgy hangzik, mintha túl sok gon-
dot jelentene nekem.
– Nem? – kérdezte. – Ha elveszítjük a környékbeli anyák
támogatását, a születési anyakönyvi kivonat ellátásunknak
befellegzett! Szóval, legyen óvatos, hogyan bánik velük.
– Én bánjak velük? – kérdeztem. – És mi van az itteni
Apparátussal? Ez nem az ó dolguk?
– Ez az ön kórháza. Nem engedélyeztette a Tiszti Tanács-
csal.
– Hát mindent nekem kell csinálni? – jajveszékeltem.
– És arra is vigyázzon, hogyan bánik a tiltakozókkal –
mondta.
– Milyen tiltakozókkal?
186
– A helyi doktorokkal és asszisztenseikkel.
Hatalmas tömeg fogadott minket a kórház elótt. Nagyobb-
részt anyák voltak gyermekeikkel. Szófogadó módon ácso-
rogtak, ahogy a török emberek szoktak. Rendkívül szófoga-
dó népség egészen addig, míg ki nem borulnak. Engedelme-
sen követik Allah akaratát. Persze akkor is, ha Allah szent
háborút hirdet.
Átverekedtem magam a tömegen. Rengetegen köhögtek
közülük. A tuberkulózis folyamatosan jelen van Törökor-
szágban. Tekintetek fordultak felém. Fertózött szemek. A
trachoma szintén nem túnt el Törökországból. Még néhány
kicsavart végtag, és az elkerülhetetlen sebek.
A kórházat friss földmunka nyomai vették körbe – a par-
kosítás elmaradt. Az épület maga azonban lenyúgözó volt –
alacsony és elnyúló. Széles járda, s néhány hosszú lépcsó
vezetett a tágas bejárati ajtóhoz.
Hatalmas fehér tábla állt mellette. Vörös félholdat ábrá-
zolt. A föld nagy részén vörös keresztet használnak a mentó-
autókon és a hasonló helyeken, Törökországban azonban a
félhold az újjászületés jele.
Még egy jókora tábla állt a falon. Ez állt rajta:
EGYESÍTETT JÓTÉKONYSÁGI IRGALMAS
KÖZKÓRHÁZ
Mudlick Építóvállalat
Semmi hibát nem láttam. Milyen lázadás? Faht bej állan-
dóan eltúlozza a dolgokat.
Felléptem a széles lépcsókön, keresztülverekedve magam
az ott ácsorgó tömegen. Beleütköztem a sorfalba!
– Állj! – szólt egy hatalmaskodó férfi, kezében plakáttal.
– Bárki, aki áttöri ezt a tiltakozó sort, a török nemzeti büsz-
keség ellensége. – A kezében tartott plakátra mutatott.
187
A hevenyészett plakáton ez állt:
A SZERVEZETT EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS
SEMMIBEVÉTELE!
NEM KÉRÜNK SZTRÁJ KTÖROKET!
LE A JÓTÉKONYSÁGGAL!
A táblákat tartó doktorok és asszisztensei nagyon komo-
lyan gondolták.
Lábazat emelkedett ki a lépcsósor tetejéból. Bizonyára
egy szobornak készítették, amely még nem érkezett meg.
Faht bej löködni kezdett elóre, hogy álljak fel a talapzatra.
Nem volt más választásom. Felmásztam.
Arcok tengere!
Mennyi köhögés és fertózött szem!
Mennyi törés és más betegség, ami elém tárult!
Tudtam, hogy a török Egészségügyi és Jóléti Minisztéri-
um igen aktív a járványok elleni harcban. A Munkaügyi Mi-
nisztériumhoz hasonlóan. A többi emberbaráti szervezettel
egyetemben. Törökország irányítása azonban nem könnyú
feladat. Eddig még nem túnt fel, hogy ennyi beteg ember van
errefelé. Csócselék.
Kinyitottam a számat. Azt akartam mondani nekik, hogy
menjenek haza. De még csak esélyem sem volt rá.
A kordonban álló nagydarab doktor így kiáltott: – Az
Egyesült Államokban voltam gyakornok. Tudom, hogy kell
megszervezni az orvoslást. NINCS HELYE INGYEN
KLINIKÁNAK!
Abban a pillanatban a kordonban álló emberek körülvet-
ték a talapzatot, majd botjaikkal és plakátjaikkal csépelni
kezdtek.
Elhajoltam, lebuktam, megpróbáltam megvédeni magam.
A kordon tagjai kántálni kezdtek, s közben ritmusra csé-
188
peltek: – NEM KELL INGYEN KLINIKA! NEM KELL
INGYEN KLINIKA!
Felordítottam: – Hát persze hogy nem lesz ingyen klinika!
A tömeg azonnal reagált. Sárral kezdtek dobálni! A leve-
gó szinte elfeketedett a felém repüló göröngyöktól! Sárral
dobáltak ENGEM!
A doktorok hagyták abba elóször. A nagydarab a tömeg
felé fordult. – Látjátok! Nem lesz ingyen klinika!
A tömeg abban a pillanatban a doktorokat is dobálni
kezdte! A gúnyolódás gonosz kiabálássá vadult.
– Hol vannak a biztonságiak? – ordítottam Faht bejnek.
A lépcsósor túlsó végében kuporgott. – Ez az ön kórháza!
– próbálta túlkiabálni a lármát.
Egy göröngy képen talált!
Lelökött a talapzatról!
A vér ömleni kezdett az orromból!
Hirtelen egy magas, fehér köpenyes vézna figura ugrott
fel a talapzatra, s feltartotta a kezét. Prahd Bittlestiffender
volt!
A tömeg abbahagyta a dobálást, várva, hogy mit fog hal-
lani.
Merev, iskolás törökséggel Prahd így ordított: – Polgár-
társaim! Török testvéreim! Azért állok ma elétek, hogy meg-
fújjam a szabadság harsonáját! Itt az idó, elérkezett, hogy mi,
Allah gyermekei felkeljünk, s kiszabadítsuk nyakunkat az
idegen elnyomók acélcsizmája alól!
Az orrom oly hevesen vérzett, hogy azt gondoltam, elvér-
zek. Biztosan találok hideg vizet a kórházban. Az ajtóhoz
araszoltam. Beléptem az elócsarnokba.
Prahd hangja követett. – Egy egyesült Törökország képes
szembenézni kapzsi ellenségével... – Túl messze voltam már,
hogy halljam.
Bejutottam a mosdóba, magamra zártam az ajtót, s meg-
189
nyitottam a vízcsapot. A WC-kagylóra ülve vizes WC-papírt
szorítottam a tarkómra.
Félig arra számítottam, hogy a tömeg bármelyik pillanat-
ban betöri az ajtót, és darabokra szaggat. Orrom azonban és
drága vérem elóbbre valóbbnak számított.
Nagy sokára a vérzés elállt.
Furcsán csend volt odakint. Megérkezett vajon a bizton-
sági órség és lelódözte óket?
Megkockáztattam, hogy kilessek. A hatalmas váróterem-
be lestem. Anyák sorakoztak odabent csendben, rendben.
Asztalokat állítottak fel.
A helyi doktorok dolgoztak az asztalok körül a legkülön-
bözóbb vizsgálatokat végezve, ahogy azt az orvosok szokták.
Úgy látszott vidámak, hogy egyenként kezelhetik az embe-
reket. Nem láttam, hogy pénzt kaptak volna az anyáktól.
Nem értettem.
Attól tartva, hogy észrevesznek és újra megdobálnak, vé-
giglopóztam a folyosókon.
Egy kéz fogta meg a vállamat. Megugrottam.
– Magát keresem. – A fiatal doktor Prahd Bittlestiffender
volt. Bevezetett egy kicsiny mútóbe. Az orromat vizsgálgat-
ta.
– Mit csinált? – kérdeztem. – Mi volt ez a beszéd?
– Ezt a beszédet mondta el Kemal Atatürk a forradalom
kirobbanásakor – felelte Prahd.
Ah, Kemal Atatürk. A törökök istenként tisztelik. Felis-
merték a beszédet, úgyhogy nem hallgatták végig.
– Á – mondtam. Egy szondát dugott az orromba.
– Maradjon nyugton, kérem.
– És mi van az ingyen klinikával? – kérdeztem reszketve
a kiadás gondolatától.
– Ó – felelte Prahd feljebb dugva a szondát –, azt mond-
tam nekik, hogy minden ingyenes.
190
– Áááá – mondtam.
– Elmondtam nekik, hogy ez tulajdonképpen az ó kórhá-
zuk, így önkéntesként földmunkát kell végezniük, esetleg
nóvérkedniük kell vagy ilyesmi. Ezt nagyszerúnek gondol-
ják.
– Áááá – mondtam. – És a doktorok?
– Mindegyiküket felvettem részmunkaidóben, hogy dol-
gozzanak néhány órát naponta magas fizetésért.
– Áááá – mondtam. De nem azért, mintha megbökött vol-
na. Ez a kórház nemsokára eladósodik, nemhogy profitot
termelne! – Miból gondolta, hogy jogában áll ezt megtenni?
– Múlt éjszaka azt mondta, hogy rám bízza a kórház irá-
nyítását – felelte Prahd. – Így aztán pontosan azt tettem, amit
elvárt tólem, Gris tiszt úr. Á betegek gyógyítása. A szegé-
nyek és rászorultak támogatása. J obb kapcsolatok kiépítése a
primitív elóórs törzsével. Csodálom magát széles, csillagközi
kapcsolatai miatt. Mostantól kapok fizetést?
– Ó, Istenek! – mondtam.
– Olaszul is tudok – folytatta meggyózóen.
– Honnan tudjam, hogy bárkit is meg tud gyógyítani! –
vicsorogtam. – A maga tesztje éppen csak elkezdódött! Ak-
kor lesz némi esély arra, hogy fizetést kapjon, mikor ez a
kórház elkezd pénzt keresni. Komoly pénzt! – Még eróseb-
ben beleszúrt az orromba. – Áááá!
5. fejezet
Mivel a pulóveremról csüngött a sár, Prahd elóvett egy
fehér köpenyt, amit magával hozott, és rám adta. – Meg aka-
rom mutatni önnek a kórházat, mivel találkoztam néhány
problémával – mondta.
191
Ez felborzolta az idegeimet. Hogy lehetnek problémák?
Én magam terveztem. Ráadásul rengeteg idót töltöttem vele.
Követtem. A békésnek látszó várakozó sorok a vizsgáló
elótt kígyóztak.
Végigmentünk az egyik folyosón. A mútót még nem sze-
relték fel teljesen. A vizsgálókat sem. Aztán egy csomó ajtó
következett. Kórtermek. Nagy számban. Be akartam menni
az egyikbe.
– Ne – szólt Prahd. – Tele van.
– Már ennyi a páciens?
– Nem, nem. Az összes kórterem és az összes magánszo-
ba tele van felszereléssel és anyagokkal. A bázisszemélyzet
velem együtt egész éjszaka ezen dolgozott. Nem jutottunk
tovább, minthogy átcseréltük a címkéket, s idehordtuk a lá-
dákat. Jó néhány kórház többévnyi mútétjéhez elegendó fel-
szerelés és alapanyag áll a rendelkezésünkre. Ezt akartam
megmutatni magának. Nincs helyünk a páciensek számára.
Mindent raktárnak használunk. Szükségem van egy másik
épületre, csupán raktározási célokból! Valamint egy hútóte-
remre, hogy elkezdhessünk sejtkultúrákat tenyészteni, vala-
mint sejtbankot létrehozni.
Még nem tudta. Megnyomtam egy táblát. Egy lépcsó tá-
rult fel elóttünk. Levezettem az alagsorba.
Ez önmagában is egy teljes kórházkomplexum volt. Meg-
számlálhatatlan magánszobával.
Ez ámulatba ejtette. – Mi ez? Egy titkos kórház a másik
kórház alatt!
– Pontosan – feleltem. Aztán elmondtam neki a körözött
személyek és gengszterek személyazonossága megváltozta-
tásának mesteri tervét.
– Ezek olyanok, mint a börtöncellák – mondta.
– Csak hogy otthon érezzék magukat – feleltem. – Meg
tudja csinálni?
192
– Ó, nem jelent nehézséget. Csak hát a felsó kórházat is
múködtetni kell.
– Az csak álca – mondtam.
– Ez még mindig nem oldja meg a raktározási problémá-
kat, Gris tiszt úr. Sem a hútóterem kérdését. Sót, ez még in-
kább szükségesebbé teszi, mivel az ujjlenyomatok és a hang-
szálak megváltoztatásához sokkal több sejtkultúrát kell ké-
szítenem.
Láttam rajta, hogy csökönyös. Felmentünk az emeletre,
ahol az irodája is volt. És milyen szép iroda volt! Már a tele-
font is bekötötték. Felhívtam a Mudlick Építóvállalatot, és
tárgyalni kezdtem az építtetóvel.
– Azt hiszem, a pénzügyi tranzakciónk még nem teljes –
mondtam.
– Így sem jöttünk ki a pénzból – felelte.
– Szükségem van egy hatalmas raktárhelyiségre és egy
hútóépületre – mondtam.
– Belefér a keretbe – magyarázta –, ha fizet még félmillió
amerikai dollárt.
Istenek, de drága ez a kórház!
– Ugyanennyi idó alatt – mondtam.
– Ugyanennyi idó alatt – felelte.
– A terveket készítse el a megbízottal – folytattam –, és
álljon neki.
– Maga gazdag – mondta.
– De maga már ne akarjon még jobban meggazdagodni –
feleltem. – Így is rengeteg a sár errefelé. – Letettem. Nos – a
jószolgálati kórházaknak is megvannak a sajátosságaik. Ez a
kis trükk most belekerül félmillió dollárba.
Indulni készültem. Az orrom még mindig sajgott. – Miu-
tán megjönnek, mondja el a Mudlick munkásainak, hogy mit
szeretne, aztán noszogassa óket. Nekem más dolgom van.
Prahd meg sem kísérelt felállni. – Nem akarja hallani, mi
193
újság a Voltáron? – kérdezte. – Tudom, menynyire a szívén
viseli a hazája sorsát.
Az emberek fecsegóek. Visszaültem.
– Minden rendben a Voltáron – mondta Prahd. – Szép az
idó. Gyönyörúek a virágba borult bokrok. – Tudtam, hogy
Tayl özvegyének birtokáról mesél. Bizalmatlanul hallgattam.
– Tudja, volt egy kis munkám a Tayl özvegyén – folytat-
ta. – Biztos vagyok benne, örömmel hallja, hogy minden si-
keresen végzódött, még mielótt aBlixo elindult volna.
Inkább gyanakodva, mint érdeklódve, megkérdeztem: –
Milyen munka volt?
– Tudom, mennyire fontos önnek az a hely, és ismerem a
hölgy iránt érzett aggodalmát. Így aztán pontosan azt tettem,
amit elvárt volna tólem, Gris tiszt úr. A hölgy problémája a
nimfománia – a szexszel kapcsolatos megszállottság.
Ó, istenek, milyen igaza is volt!
– Így aztán elsó lépésként megnagyobbítottam a petefész-
keit. Most háromszor annyi orgazmusra képes, mint koráb-
ban, ráadásul sokkal erósebbekre.
Ördögök! Egyetlenegy férfi sem lesz biztonságban a
Pausch-hegyeken! Hála istennek, hogy itt vagyok a Földön!
De várjunk csak. Azt a kifejezést használta, elso lépésként. –
Mást is csinált?
– Hát persze. Mivel ön tagja a híres Gyrant Slahb család-
nak, az ön alkalmazásában sem szeretném elhanyagolni
szakmai aktivitásomat.
Szúküló tekintettel vártam. Az Apparátus gyanakvóvá te-
szi az embert.
– A nimfomániát – folytatta tudálékosan – gyakran a ste-
rilitás okozza. Így aztán megvizsgáltam, és valóban peteve-
zeték-eltömódést találtam – a petesejt nem tud végighaladni
rajta, hogy aztán megtermékenyüljön. Így aztán eltávolítot-
tam az eltömódést.
194
Aha. Talán tényleg sikerült megoldania a helyzetet. Ha a
Tayl özvegye gyermekeket szülne, akkor az talán
lehiggasztaná.
Prahd boldogan mosolygott, mint egy valódi profi. – Nos,
emlékszik az elsó napra, mikor abban a megtiszteltetésben
volt részem, hogy találkoztam önnel? Mikor közösült vele a
házban? Nos, az ön magjából...
– Várjon! – mondtam hirtelen támadt rémülettel –, maga
másfél napon keresztül közösült vele! Honnan tudja, hogy
nem a magáé volt?
– Ó – mondta legyintve szavaimra –, ez ellentétben állna
saját szakmai etikámmal. – Szánakozó szakemberként rám
mosolygott. – Milyen cellológus az, aki nem ismeri saját
spermaösszetételét? Könnyú megállapítani. Na szóval, éppen
peteérése volt az eltömódés dacára, így fogtam a petesejtet, s
az ön spermájával együtt egy tesztcsóbe tettem. És most
mondom a jó hírt: nagyon sikeresen megfogant. És mielótt
még elindultam, megbizonyosodtam róla, hogy nincs-e va-
lami más a méhében, aztán beültettem a fejlódésnek indult
embriót.
Hullámokban tört rám a borzalom. A Tayl özvegye! – És
tudja, hogy kié? – kérdeztem halványan reménykedve.
– Ó, igen! Azt mondta, amíg nem lehet gyermeke
Hellertól, az öné is megteszi. Nagyon boldog, igazán. Mos-
tantól számított hét hét múlva megszületik. Fiú lesz.
Rémületem kegyetlenséggé változott.
– Olyan nagyra értékelem mindazt, amit értem tett – foly-
tatta Prahd –, hogy ezzel próbáltam meghálálni. És képzelje!
Tovább fogja vinni az ön nagyszerú nagybátyja, Gyrant
Slahb szellemét! A Voltár leghíresebb cellológusának vére
folyik majd az ereiben! Hát nem büszke?
Kezem ökölbe szorult. – Nem tud átverni! Nincs rá bizo-
nyíték, hogy én vagyok az apa!
195
– Ó, de igen – felelte Prahd. – A hatóságokkal kitöltettem
az orvosi szülói bizonyítványt. Nem kell attól tartania, hogy
elveszíti. Biztosra mentem az ügyben, hogy maga legyen a
szüló.
Ó, istenek és ördögök! Ez a fickó egy gonosztevó! Felbó-
szültem. – Miért csinálta ezt?
Végre sikerült megfélemlítenem. Dadogni kezdett. –
Rend... rend... rendben. Volt rá még egy okom. A... a... azt
mondta, fel fogja égetni azt a gy... gy... gyönyörú birtokot!
Nem tudtam elviselni még a go... go... gondolatát sem. Így
aztán azt gondoltam, ha tud... tud... tudja, hogy van ott egy
fia, nem fogja megtenni!
Visszarogytam a székre. Ó, istenek, ördögök és pokol!
Hozzáláncolt a Voltár legrosszabb nimfomániásához! Még
az is lehet, ha nagyon ragaszkodik hozzá, hogy el kell ven-
nem feleségül!
Prahd némileg visszanyerte bátorságát. – Vannak ennek
elónyei is. Ez egy gyönyörú birtok. És küldött magának egy
lapot is.
A zsebébe nyúlt, s elóhúzta. Egy meztelen nimfa szobra
kacsintott a lapról, miközben úgy takarta el meztelenségét,
hogy az maga volt a csábítás. A lap túloldalán macskakapa-
rás állt. Így szólt:
Soltannak,
Hahó, bárhol is vagy. Mindjárt meglesz!
Mindjárt meglesz. Hamarosan érkezel? Remélem.
Ölel a te kis Tajlszi-Vajlszid.
Óóóóóóóóóóóóóóó
Hazamentem.
Lefeküdtem az ágyamra, és zokogtam.
Nagy kár, hogy Prahd hivatalosan már meghalt. Máskü-
196
lönben megöltem volna azon nyomban.
6. fejezet
A sors nem szabta meg az egy nap alatt rám mért csapá-
sok számát. Rendkívül szabadelvúen bánt velem. Ragaszko-
dott hozzá, hogy annyi rossz szerencsét zúdítson rám,
amennyit csak el tudok viselni, s még annál is többet.
A délután folyamán Karagoz érkezett a hálószobámba.
Olyan volt, mint mikor rossz hírt hoz. Ha jó hír lett volna,
nem jön, s mást sem küldött volna maga helyett.
– Egy szörnyú külsejú férfi áll a gyepen – mondta.
Felkeltem. Nem rejthetek fegyvert a pulóverem alá – plá-
ne, mert a pulóver sáros. Viharkabátot húztam, s a Cobra
Coltot a zsebébe süllyesztettem. Óvatosan kimentem.
J immy, „a csavargó" Tavilnasty volt az. Unalmában rövid
tórt dobált a földbe.
Felém fordította himlóhelyes arcát. Rám emelte kicsiny,
fekete szemét. Így szólt: – Itt az emberem?
– Ne játsszon itt fegyverrel – mondtam ijedten.
Erre zsonglórködni kezdett a tórrel. – Sosem használok
fegyvert. Mit gondol, miért hívnak engem úgy, hogy „a csa-
vargó"?
Körülnézett, hogy lássa, nem hallgatózik-e valaki. Úgy
túnt, mintha mindig szájszögletéból beszélt volna. – Megsze-
reztem a fickókat, akiket akart. – Megtapogatta a zsebét. –
Ha megcsípi az emberemet, megkapja ezeket.
Akiknek meg kell változtatni a személyazonosságát!
Megfizetve a helyi doktorok munkáját, s azt mondva a világ-
nak, hogy mindez ingyen van, ez az új bevétel nem jött rosz-
szul. Sót, életbevágó!
197
– J öjjön vissza egy kicsit késóbb – mondtam.
– Itt maradok, míg meg nem csípi Gunsalmo Silvát. O in-
tézte el „J ámbor J oe" Corleonét, miután a testóre lett. Hálát-
lan. Nagyon kell nekünk ez a Gunsalmo Silva. Ezek a nevek
pedig, amiket szereztem, valóban jók. Ha nincs üzlet, én
használom ezeket maga helyett. Gyakorolnom kell.
– Ne, várjon! Félreért! Úgy értettem, telefonálnom kell,
hogy elintéztessem. Üljön le. Egyik emberemmel hozatok
magának valamit, és...
– Soha nem iszom munka közben. Ez tilos a rendóröknek,
úgyhogy tilos nekem is. Így tisztességes. Telefonáljon!
– Melyik hotelben lakik?
– Egyikben sem. Most jöttem Isztambulból egy bérelt ko-
csival.
– Csak ennyit akartam tudni – mondtam.
Hálószobámba rohantam, s bezártam az ajtót. Elértem
Faht bejt a bázis belsó kommunikációs rendszerén. – A Blixo
mély altatottját – mondtam – tegyék egy azonosíthatatlan
kocsiba, és mintha Isztambulból érkeznének, vigyék a
Saglanmak szobákba. Tegyék a lépcsósorral szemben nyíló
szobába. Jelentsék be „John Smith" néven, s mondják a por-
tásnak, hogy túl sokat ivott. Csak a kocsiban kapcsolják ki a
mélyalvó áramot, hogy ne tudja, merre járt. Még véletlenül
se hagyjanak rajta semmilyen azonosító jelet vagy múszert.
Faht bej azt felelte, hogy ezt teszik. Aztán hozzátette: –
Aztán semmi felfordulás, Gris tiszt úr. Egy lázadás elég egy
napra.
Felkaptam egy éjszakai infravörös keresót. Kimentem.
Rávettem J immy, „a csavargó"-t, hogy keljen fel a fúról, s
üljön inkább a kerti asztalhoz. Hozattam neki valami üdítót.
Adott az italból a macskának, ami ott kószált körülötte, majd
nézegetni kezdte a jószágot.
Nem egy kellemes társaság. – Hogy van Babe? – kérdez-
198
tem végül.
– Miért kérdezi?
– Hát, mégis csak a régi szerelmem.
– Azt mondja, soha nem hallott magáról.
– Nem mindig ezt a nevemet használom – feleltem. – Ó!
– És Geovani? – kérdeztem.
– Miért kíváncsi rá?
Nos, nem ezt hívják kellemes, baráti csevegésnek.
Bíztam benne, elég idót adtam Faht bejnek az ügy lebo-
nyolítására.
Kimentünk J immy, „a csavargó" bérelt kocsijához.
Mutattam az utat.
Néhány perc múlva leállíttattam a kocsit egy hátsó utcá-
ban. Az utca túloldalán a Saglanmak szobákkal átellenben
álló épületbe mentünk. Lapos tetejú ház volt. Lakott ott egy
öreg török, akit ismertünk. Így szóltam: – Tetóvizsgáló va-
gyok. – Kezébe nyomtam egy ötszáz lírás bankjegyet. – Nem
szeretnénk a vizsgálatunkkal megzavarni az embereket.
Beengedett minket egy csapóajtón. Mellvéd vette körül az
épület tetejét. Négykézláb a lapos tetó széléhez másztunk,
miközben a mellvéd eltakart minket a Saglanmak felól.
Pontosan beláttunk a hotel általam megjelölt szobájába.
Megmutattam J immy, „a csavargó"-nak a lépcsót, ami a kül-
só erkélyre vezet. De már ismerte, nagy bánatomra.
Noha már benne jártunk az ószben, egy kissé meleg volt a
tetón. J immy, „a csavargó"-t azonban látszólag nem zavarta.
Alighanem sokat gyakorolta a rejtózó várakozást. A tökéle-
tesen kiképzett bérgyilkos.
A Nap lebukott a horizont alá. Nem beszélgettünk. Né-
hány csillag felragyogott az égen. Ehhez sem fúztünk sem-
mit.
Egy autó kanyarodott a hotel elé. Három férfi szállt ki be-
lóle. A középen álló mintha kicsit rogyadozva lépkedett vol-
199
na. Bementek a hotelbe.
Hamarosan lámpa gyulladt a velünk szembeni szobában.
– Ó, ember! – szólt J immy, „a csavargó".
Gunsalmo Silvát, még ebból a távolságból is felismerhetó
volt, cipelték be az ajtón. Ájultnak látszott.
A két férfi levetkóztette. Ágyba fektették, s rádobták a ta-
karót. A tetóról látni lehetett az ágy végét.
J immy, „a csavargó" megtapogatta tórét és pisztolyát.
Olyannyira elmerült feladatában, hogy figyelmeztetnem kel-
lett. – A lista – szóltam.
Benyúlt a dzsekijébe. A zsebemben tartott Cobrát rásze-
geztem, arra az esetre, ha valami mást húzna eló.
A lista volt az. – Kétszáz név – mondta. – Mindegyikük
készen várakozik arra, hogy jöhessen. Az utolsó név a listán
a testvérem Hobokenból. Neki küldje a jutalékot. O becsüle-
tes tagja a családnak, szemetesember. Ha elfelejtene fizetni,
a következó alkalommal visszajövök.
– A becsületesség a legjobb politika – mondtam. – Örö-
mömre szolgált üzletet kötni önnel.
Felmordult.
Visszamentünk a csapóajtón.
J immy, „a csavargó" a szobához vezetó külsó lépcsósor
felé indult.
Noha mindenki elótt közismert, milyen szenvedélyesen
úzöm a leskelódés sportját, azt gondoltam, most okosabb
lenne alibit szerezni.
Elindultam az utcán, és betértem az egyik bárba. Rendel-
tem egy colát. Egy fél órát akartam maradni, s közben a csa-
possal beszélgetni az idójárásról. De nem így történt.
Robajló lövés rázta meg az utca csendjét!
Aztán két további lövés!
Istenek, mit használ ez ajimmy? Ágyút?
Ott maradtam, ahol voltam. Rendórautót hallottam köze-
200
ledni. Aztán szaladó lábak csattogását. Hangok és kiabálás.
– Szörnyen zajos ez a mai éjszaka – mondtam a csapos-
nak.
– Nem értem – felelte a csapos. – Pedig itt áll a bárpult-
nál, Szultán bej.
– Itt bizony – mondtam. Becsaptam a pénzzel, nehogy el-
felejtse.
Miután vitánk lecsillapodott, visszamentem az utcára.
Tömeg vette körül a Saglanmakot. Rendór állt az ajtajában.
Az ellenkezó irányba indultam, s kerestem egy taxit.
A sofór kitett a kórháznál.
Bementem.
Egészen meglepódtem a recepció mögött álló fehér
egyenruhás nóvér láttán. Hozzáértónek látszott a jó külsejú,
barna hajú török lány. Viszont szörnyen fiatalnak túnt. – Ki-
hez jött? – kérdezte szakszerúen.
Már majdnem azt mondtam, „Prahd"-hoz. Aztán eszembe
jutott, hogy egy halott fiúgyermek papírjait kapta és hogy
nemrégiben tért vissza „tengerentúli tanulmányútjáról". Mi a
neve? Nem emlékeztem. – Az új igazgatóhoz – feleltem.
– Ah, dr. Muhammed Atatürkhöz! Bejelentkezett? Vagy
talán egyenesen az ügyeletes orvoshoz küldjem?
– A barátja vagyok – mondtam sietósen.
– Háromszáz líra lesz – felelte. – A vizsgálat után rendez-
zük a pontos összeget. Ez csak egy letét.
– Azt gondoltam, ez egy ingyen klinika!
– Csak azoknak, akik nem tudnak fizetni. Ön minden bi-
zonnyal tud fizetni. Taxival érkezett. Ha nincs líra, nincs ta-
lálkozó.
– Hívja ki – mondtam fenyegetó hangon.
Elég hangos lehettem. Prahd kidugta a fejét irodájából,
így szólt: – Minden rendben, Bildirjin nóvér. Üzleti találko-
zó.
201
A lány vonakodva engedett tovább. Az irodába érve így
szóltam: – Mi az ördög ez az egész?
– A neve azt jelenti „fürj". Azt hiszem csinos – mondta
Prahd.
– Még egy fizetés? – kérdeztem.
– Persze. A város elsó számú orvosának lánya. A fia reg-
gel érkezik Isztambulból, hogy itt fejezze be gyakorlatát.
Ezenkívül már csak öt nóvér érkezik az isztambuli szakisko-
lából.
– Ki ez az „ügyeletes orvos"? – kérdeztem.
– Ó, az én vagyok azok számára, akiknek nincs pénzük.
Észrevettem egy hatalmas tálcát a fal mellett álló aszta-
lon, rajta a bóséges vacsora maradékával. – Éttermi szám-
lákkal is növeli a költségeket? – kérdeztem.
– Ó, nem – felelte. – Azt mondta nekem, legyek gazdasá-
gos. Így aztán felvettem két szakácsot, három mosogatót,
egy mosónót és egy séfet. Nem kérnek sok pénzt, csupán
ételt, amit hazavihetnek.
– Nézze – mondtam – az a lány odakint át fogja csalni a
maga pácienseit az apjához. A fiú pedig, aki idejön...
– Ó, azt tervezem, megtanítom a cellológiára! – A tekinte-
te hirtelen felizzott. – Gris tiszt úr! Azt hiszem fel tudnám
számolni a tuberkulózist és a trachomát az egész tartomány-
ban! Aztán folytatnám Törökország többi részén. Aztán az
egész Közel...
– Doktor Bittlestiffender! – mondtam élesen. – Ön tanul-
mányai során valószínúleg nem vett részt gazdasági témájú
kurzusokon. Dr. Gyrant Slahb gyakran mondta, „Francokat
sem ér a cellológia pénz nélkül!" Ehhez tartsa magát!
– De hát a lány megpróbált tiszteletdíjat kérni öntól –
mondta erótlenül.
Leültem. – Prahd, azt hiszem, fel kell világosítanom az
élet dolgaival kapcsolatban. Maga nem azért van itt, hogyto-
202
lem szerezzen pénzt, hanem hogynekem, fiatal doktor Prahd.
Láttam döbbent tekintetét.
Gyorsan folytattam. – Azért finanszírozhatom a járványok
felszámolását – tettem hozzá.
Szemében azonnal felizzott a megszállott túz. – Akkor
nem baj, hogy rendeltem két új mentóautót, sofórökkel
együtt.
Istenek!
Felesleges beszélni neki bizonyos dolgokról. Túl ostoba.
Elókaptam J immy, „a csavargó" listáját. – Ez itt kétszáz név.
A telefonszámaikat megtalálja a listán. Ezek Párizsban, New
Yorkban, Las Vegasban, Rióban, meg az istenek tudják még,
hogy hol vannak. Táblázza be, majd hívja ide óket, egyszerre
egy-két tucatot. Aztán lásson munkához!
Elvette a listát. Zavartan nézegette.
– Most meg mi a baj?
– Nem tudom, hogy kell használni ezeket a telefonokat!
Kikaptam a listát a kezéból. Elsó látásra megismerem a
balfácánokat. – Majd én elintézem!
Elindultam kifelé.
– Nem kell gyalog mennie vissza a villájába – kiáltott
utánam. – A kocsim meg a sofóröm majd elviszi!
És (bíííp) meg, tényleg ott várakozott egy kisbusz a bejá-
róban, egyenruhás sofórrel, aki kinyitotta az ajtót elóttem. –
Hova vihetem, Szultán bej? – kérdezte.
Azt mondtam neki, menjen a többi muzulmán barátja
után, és hazasétáltam a villámba. Majd megtanulják!
A séta lehútött. Prahd az ablakon szórja ki a pénzt. Ami
meg befolyik, azt (bíííp).
Leültem a lista mögé. Mit tegyek vele? Gondolkodnom
kellett. A Nemzetbiztonsági Ügynökség az összes távolsági
hívást figyeli. Valószínúleg nem lenne túl okos dolog innen
telefonálni. Lehet, hogy bérgyilkosokat küldenének a nyo-
203
mukba, esetleg a CIA bérgyilkosait, ami még rosszabb lenne,
aztán itt találnám magam egy nagy rakás bérgyilkos között.
Ah! Pontos utasításokat írtam a futárok számára, hogy így
elkerüljem a telefon használatát. Pontosan leírtam, mit kell
tenniük. Kódoltam az egészet a listával együtt, aztán végig-
rohantam a hosszú folyosón Faht irodájába.
– Küldje ezt el a New York-i szervezetünknek – mond-
tam. – Most azonnal!
– Remélem tudja, mit csinál, Szultán bej. Tartanunk kell a
hátunkat a felfordulás miatt, amit okoztunk. Nem sokkal ez-
elótt még lövöldözés is volt a városban. Épp most telefonál-
tak miatta. Ön hol tartózkodott?
– Az egyik bárban colát ittam. És be is tudom bizonyítani
– feleltem.
– Lefogadom, hogy be tudja bizonyítani – mondta.
De azért betette a listát a gépébe, és továbbította.
7. fejezet
A sors azonban továbbra sem volt kegyes hozzám.
Ahogy indulni készültem, Faht bej így szólt: – Van még
egy foglya az egyik cellában. Bolz kapitány telefonált ma
délután az egyik isztambuli bordélyból, s azt mondta, paran-
csa van rá, hogy vigye vissza ezt a személyt, s arra volt kí-
váncsi, hogy van-e felesleges bilincsünk a számára.
Tutu! Ó, istenek, hát soha nem érek már a végére! –
Rendben – mondtam türelmetlenül. – Megyek és kihallga-
tom.
Elindultam. Autóm nem lévén, a húvös éjszakában ke-
resztülvágtam az ásatáson dolgozó munkások barakkjai kö-
zött. Megkerestem a szolgálatos tisztet, s vele együtt belép-
204
tem a hangárba.
A cellánál az ór így szólt: – Azt akarja, hogy maradjak?
De hát bilincsbe verve hozták ide. Nagyon veszedelmes le-
het.
Jó alkalom kínálkozott arra, hogy megmutassam, milyen
kemény is vagyok. – Majd én elintézem – mondtam. – Ala-
posan felfegyverkeztem.
Az ór kinyitotta elóttem a cella ajtaját, s elment.
Felkapcsoltam a cella világító lemezeit.
Tutu felébredt, meglátott, s bógni kezdett.
Meglehetósen gyúrött volt. – Hat rettenetes hét egy rette-
netes úrhajón, rettenetes legénységgel, akik el akartak kapni
– mondta. – Most meg maga! – Patakokban folyt végig a
könny csinos arcán.
Pofon ütöttem. Utálom a homokosokat. Felkeveredik tó-
lük a gyomrom. Még a gondolattól is, hogy férfi férfival sze-
retkezik, elzöldülök!
– Hoztam két levelezólapot – kezdtem –, az egyiket ne-
ked, a másikat pedig Odunak. Ha nem adjátok fel nekem
ezeket postafordultával, mindkettótök anyja automatikusan
meghal.
A könnypatakok folyókká duzzadtak.
– Szóval, ha azt akarod, hogy ezek a lapok továbbra is a
postaláda oldalába ragasztva tartsák a mágikus küldeményt –
mondtam –, hagyd abba a bógést, és mondj el mindent – tisz-
tán és érthetóen.
Könyörögni kezdett, hogy WC-re mehessen.
Nem sok magánéletre nyílik lehetóség egy fogolycellá-
ban. Megkért rá, hogy fordítsak hátat.
Végül, miután elhelyezkedett a hosszú kópárkányon,
szúnni nem akaró reszketó zokogásban tört ki.
Aztán mikor megnyugodott, így szóltam: – Mindent tudni
akarok, amit Lord Endow mondott vagy csinált, elutazásom
205
óta. Beszélj!
– Tíz nappal az ön távozása után már fel is kerestem! –
jajveszékelte.
– Ne beszélj mellé, kezdjed!
– Abban a pillanatban, ahogy meglátott, így szólt, „Ó,
ilyen kedves!" Aztán így folytatta, „A nadrágod, mintha egy
kicsit szúk lenne. Gyere a fürdószobámba, hogy..."
– Állj, állj, állj! – dörrentem rá. Utálom a homokosokat!
A férfiak egymás iránti szerelmétól összesúrúsödik a vér az
ereimben! – Azt akarom, hogy a lényeget mondd! A fontos
információt!
– Ó! A fontos dolgokat. Azt mondta, én sokkal szebb va-
gyok, mint a tisztiszolgája, így a fickót azon nyomban visz-
szavezényelte a Flottához. És hogy imádni való vagyok!
Endow még azt is mondta az egyik éjszaka...
– Tutu – mondtam leghalálosabb hangomon. – Politikai.
Politikai, nem homoszexuális adatokra vagyok kíváncsi!
Ismét bógni kezdett, mire kénytelen voltam pofon ütni.
Miután lenyomtam a kópárkányra, rátérdeltem a mellkas-
ára, s a fegyverem csövét a nyakának szegeztem, mesélni
kezdte a kívánt részleteket.
Kiderült, hogy Lombar Endow-n keresztül gyorsítót és
lassítót – metedrint és morfiumot – ad a Nagy Tanács jó né-
hány tagjának, hogy „segítsen a reumájukon". A Palotaváros
orvosai is mind drogokat alkalmaznak, így közeleg a siker.
Még néhány ütés és döfködés segítségével további ada-
tokhoz jutottam. Lombar hallott az Egyesült Államok Kong-
resszusának földi idószámítás szerint 1914-es Harrrison-
törvényéról, amely szabályozza a narkotikumok kérdését, s
ezt a törvényt ó is átverte a Nagy Tanácson, így mostantól
kezdve bárki, aki drogokkal foglalkozik, megsértené Lombar
monopóliumát, s azonnal börtönbe vetnék. Mákgubók ter-
mesztése a Voltár Államszövetség bármely bolygóján a terü-
206
let és a mákgubók teljes elkobzásával, valamint életfogytig-
lani börtönbüntetéssel járna. Speed vagy bármi ehhez hason-
ló drog elóállítása halálbüntetést vonna maga után. A dro-
gokkal kapcsolatos egyetlen engedély Lombardé lenne.
Nagyon okos. Mintha I. G. Barben vagy Rockecenter csi-
nálta volna. Lombar rengeteget tanult ezekról a primitívek-
tól.
Leszámítva még néhány apróságot, ennyi volt, amit Tutu
megtudott a Nagy Tanácsról.
Hagytam, hogy felálljon. Már nyúltam a levelezólapokért,
mikor hirtelen gyanú támadt bennem. Önelégülten nézett,
ahogy a homokosok szoktak. Utálom a homokosokat. Nem
bízhat bennük az ember.
Mégis kézbe vettem a lapokat. Aztán úgy tettem, mintha
szét akarnám tépni óket.
– Ne! – sikította.
– Többet tudsz – mondtam.
Vadul gondolkodott. Aztán így szólt: – Egy dolog jut még
az eszembe, de annak semmi köze a Nagy Tanácshoz vagy
Endow-hoz. Csak Bawtch-csal kapcsolatos.
Aha! Elhallgatta. Úgy tettem, mintha tépni készülnék.
– Ne, ne! – sikította. – Elmondom! Az ön elutazása utáni
napon láttam Bawtch-ot ülni az ön irodájában. Magában ne-
vetett. És mondott is valamit.
Jó istenek! Nevetó Bawtch? Az a vén bolond hivatalnok
soha nem nevetett egész életében. Rettenetes lehet! – Mit
mondott?
– Egy szavát sem értettem. De magával volt kapcsolatos.
Bawtch azt mondta, csak úgy magának, „Hamisítás. Istenek,
istenek. Ez gyönyörú. Hamisítás! Emiatt kivégzik Grist!"
J éggé dermedtem. Mit kent rám ez a Bawtch?
Az egyetlen hamisítás, ami azonnali kivégzést von maga
után, a császár aláírásának hamisítása!
207
Aztán eszembe jutott. Az a két (bíííp) hamisító a 451-es
Részlegnél köpött!
Beszéltek Bawtch-nak arról a két dokumentumról, ame-
lyekkel rávettem Krak grófnót, hogy vegye rá Hellert az in-
dulásra!
Igen! Ezért kivégezhetnek!
Bawtch féltékeny bosszút állhat!
Mit tehetnék?
A dokumentumok, az egyetlen másolatok, Krak grófnó
testére vannak erósítve!
A halálos Krak grófnó senkinek nem engedné meg, hogy
hozzáérjen! Bárki, kivéve Hellert, az életével fizetne azért,
ha csak megérintené.
Gondolataim kavarogtak.
Idóre volt szükségem, hogy gondolkodjam!
A két levelezólapot visszadugtam a zsebembe.
Tutu gyötrelmesen felsikított.
Kimentem a cellából. Az ór távolabb várakozott. Így
szólt: – Ördögök! Hallottam már néhány veszekedést, de ez a
mostani... nem csoda, hogy bilincsbe verve hozták ide.
Így szóltam: – Zárja be, de tartsa készenlétben.
Az alagúton keresztül visszamentem a szobámba. Valódi
veszélybe kerültem. A sors egészen addig játszadozik velem,
míg agyon nem csap egy baltával!
Mit tegyek?
8. fejezet
Öreg, apparátusi észhasználat-professzorom szokta volt
mondani, „Mikor a bennszülöttek már forró olajba tettek és
szurkálni kezdenek a lándzsáikkal, ideje, hogy adatokat
208
gyújts." Követtem a tanácsát.
Leszállt az éjszaka. Ott ültem, hogy kitaláljak valamit. Fi-
gyelmemet a képernyó vonta magára.
A lakosztályban vége szakadt az interferenciának. Rend-
szerint leveszem a hangot, mikor távol vagyok. Úgyhogy
most felhangosítottam.
Vantagio, Izzy, Bang-Bang és persze Heller lustálkodtak
Heller lakosztályában. Éppen vacsora elótt lehettek.
Vantagio hatalmas atlaszt tartott a térdén. Kinyitotta a vi-
lágtérképnél. Elóször azt gondoltam, kedvenc vesszóparipá-
ján lovagol – a politikatudományon.
– ...szóval ez az a bizonyos „demokratikus fejlódés": a
politikusok odaadják a népnek azokat a dolgokat, melyekkel
a választások értelmében nem rendelkeznek. Világos, kö-
lyök?
Heller bólintott, Bang-Bang azt mondta, bárcsak lenne ná-
luk egy kis Scotch.
– Nos, a kommunizmus az – folytatta Vantagio -, ahol az
embereknek tilos tulajdonolniuk bármit is, hogy a népbiztos-
ok az egészet maguknak kaparinthassák meg. Ez a lényegi
különbség a demokrácia és a kommunizmus között. Érted,
kölyök?
Heller így szólt: – Igen. A politikatudomány csodálatos
tudományág.
– Így van – helyeselt Vantagio. – A politika nagyobbrészt
a markolásról szól, a politikatudomány pedig jó esélyt ad ar-
ra, hogy te markolj elóször.
Izzy mentegetózve körülnézett. – Visszatérhetnénk a
Mester Tervhez?
Felkaptam a fejem. A „Mester Terv" valami olyasmi,
amiról csak azt tudtam, hogy jobb lenne ismernem. Koráb-
ban elmulasztottam.
Izzy folytatta. – Hány ország függ ezek közül a választók
209
szavazatától?
Vantagio felemelte az atlaszt, és a többiek felé fordította.
Rámutatott – Vegyük elóször Angliát...
Jelentkezett az interferencia. Valamelyik (bíííp) diplomata
forró, szintetikus napsütésben, múfüvön idézi fel a fiatalsá-
gát! Reméltem, hogy homok megy a fülébe!
Levettem a hangot, s már azon voltam, hogy takarót do-
bok a képernyóre, mikor a hallottak fontossága elgondolkod-
tatott.
Megértik, hogy ideges állapotban voltam. Bawtch marká-
ba kerültem, ami önmagában is elég rossz, azonkívül jó esé-
lyem volt arra, hogy a császár kivégeztessen. Bárki meg-
mondhatja, ez bóven elegendó fenyegetés egyetlen éjszakára.
Most azonban, s erre akkor jöttem rá, még egy fenyegetéssel
szembe kell néznem!
Heller megtámadhat!
Gyakorlatilag szövetkeznek abban a lakosztályban. Heller
politikatudományokat hallgat, s ennek csak egy oka lehet. Ha
megpróbálnák átvenni a világ összes országának irányítását
– Vantagio tisztán kinyilvánította Anglia iránti igényét –
Heller irányíthatná a bolygó egyesített katonai erejét, s mivel
tudja, hogy megpróbáltam megölni, csupán egyetlen célra
használná –, hogy elfogjon!
Ez teljesen felborította az eddigi egyensúlyt.
Lépnem kellett.
Felébresztettem Karagozt. Azt mondta, a Ford kombi mú-
ködóképes.
Túl reszketeg voltam ahhoz, hogy vezessek. Beültettem
magam mellé, ügyet sem vetve kifogásaira, hogy nincs rajta
nadrág meg cipó, s a kórházhoz vitettem magam.
Elózó ottjártamkor láttam egy hipnosisakot. Zancót annak
idején újdonságairól kérdeztem, így alighanem ez lehet az
egyik.
210
A kórházban elvágtattam a pult mögött alvó idós asszony
mellett. Nagy dérrel-dúrral becsörtettem Prahd hálószobájá-
ba.
De nem voltam elég hangos. Bildirjin nóvérrel találtam az
ágyban. Mindketten felém fordították a fejüket.
– Az apám! – kiáltotta Bildirjin nóvér.
– Ez nem az apád – felelte Prahd. – Szultán bej, azt hi-
szem már találkozott Bildirjin nóvérrel. Kérem, ne robbantsa
fel a kórházat.
Bildirjin nóvér szakszerúen magához húzta egyenruháját.
– J elentkeznie kellett volna a pultnál. Az elsó vizsgálat há-
romszáz líra.
Kirúgtam. – Hol vannak a leltárlisták?
Prahd valami nadrágot rántott vékony lábaira. Aztán or-
vosi köpenyt húzott, s mezítláb az irodájába ment. A széfben
órizte a leltárlistákat.
Megnéztem óket. Túl sok volt belólük. Eltartott egy dara-
big.
Aztán összeborzadtam. Tizenhat hipnosisak érkezett ezzel
a szállítmánnyal! Beleborzongtam saját rettenetes tapasztala-
tomba. Tizenhat ilyen micsoda szabadon! Nekem csak egyre
volt szükségem. A többi tizenöt azonban azonnal közkézre
kerül!
Nos, a probléma az volt, hogy Prahdnak nem volt ideje
szobák szerinti listát készíteni a dobozokról. O és a hangár-
személyzet csupán a címkéket tudták kicserélni.
Prahddal végeztettem a munka nagy részét. Nehéz volt
bejutni a dobozok közé, átverekedni köztük, felemelni óket
és benézni alájuk. Egyik dobozokkal telezsúfolt kórterem
következett a másik után.
Aztán szépen sorjában, állhatatosságomnak köszönhetóen,
megtaláltuk óket. Az utolsóra egy nagyobb dobozban buk-
kantunk, elektromos szeletelógépek között.
211
Húvös este volt, Prahd azonban úszott az izzadságban,
mikor végül a tizenhat hipnosisakot feltornyozta a kocsi mel-
lett.
– De hát mik ezek? – könyörgött Prahd Karagoznak, aki a
kombi rakterébe pakolta a dobozokat.
– A legfélelmetesebb találmány, amit értelmes lény vala-
ha is kitalált – feleltem. – A termonukleáris bomba semmi
ezekhez képest. Maga meg elöl hagyta óket bárki prédájára!
Nem látszott elég búnbánónak.
– Emiatt a szabálytalanság miatt nem kezdem el folyósí-
tani a fizetését.
Ettól már sokkal búnbánóbbnak túnt. Még a fogát is vi-
csorgatta. Ebból értett.
Elhajtottunk, vissza a villámba.
Hatalmas ajtót nyitottam a hálószobámon, amelyról senki
nem tudott. Karagozt visszaküldtem aludni. Én hordtam be a
dobozokat magam, egyet kivéve.
Az utolsót kivettem a kartondobozból. Nagyon új szaga
volt még. Ellenóriztem az engergiatelepeit. Vigyáztam, ne
legyek a közelében, úgyhogy bottal kapcsoltam be. Múkö-
dött.
Átnéztem a tartozékait. Rátaláltam az üres szalagokra.
Nagy elóvigyázatossággal az egyik szalagot behelyeztem
a készülékembe, s rámondtam a szuggesztió-parancsot. Min-
dent elókészítettem arra, hogy csak be kelljen csúsztatni a si-
sak nyílásába.
Aztán leültem, hogy levelet írjak Lombarnak. Nem szólt
túl sok mindenról. Csak vidám általánosságokról. Valamint
egy kívánságról.
Írtam egy másikat Schnelznek.
Körültekintóen összecsomagoltam a leveleket Heller utol-
só jelentésével, hogy elvigye óket aBlixo.
Készen álltam a következó fázisra. Ha ez az egész most
212
múködne, egyszerre több módon is megmentené az életemet.
Eltökélt voltam.
A földi pszichológia ravasz módszereit fogom ötvözni az
FBI rendórtechnikáival. Hogy hibázhatnék?
9. fejezet
Épp ideje volt már, hogy szembeforduljak a sorssal.
Telefonáltam a taxisofórnek. Ágyban találtam.
– Ismeri azt a kövér, koszos, vén kurvát a várostól északra
– Fatima Hanimot? Szedje össze, és hozza ide most azonnal.
Ez alaposan megijesztette. – Hé, mi baja van magának?
Nem hagyhattam, hogy azt gondolja, bármi gond van sze-
xuális vitézségemmel vagy képességemmel. – O gyönyörú.
Fatima valaki másnak lesz.
– Megkönnyebbültem. Nincs pénzvisszafizetési garancia,
ezt ugye tudja. Azonnal ott leszek Fatimával együtt.
Kinyitottam egy tartalék hálószobát. Néhány párnát dob-
tam a padlóra. Lámpákat szereztem, majd kinyitottam a
szekrényemet, s elóvettem egy szalagkamerát. A szoba sar-
kába állítottam, távirányításra állítottam, a távirányítót pedig
a zsebembe süllyesztettem.
Felkaptam a hipnosisakot, s az alagúton keresztül a han-
gárba mentem.
Az ór beengedett Tutu cellájába.
Tutu felébredt. – Ó, ne! – sikította, ahogy meglátott.
– Nyugi – mondtam. – Ennél csak rosszabb lesz. Vedd ezt
fel.
– NEM! – sikította.
Az órrel lefogtuk és leláncoltuk.
Kikísértem az órt. – Mi az, amit a fejére tettünk? – kér-
213
dezte.
– Valami, ami letompítja a sikítozását – feleltem.
– Ó – mondta. – Épp ideje volt!
– Ide hallgasson – folytattam. – Ki az a személyzet közül,
akit török kisfiúk molesztálása miatt kellett megfenyíteni?
– Van belólük vagy fél tucat – felelte.
– Ki a legrosszabb? – folytattam.
– Éppen a kilencven napját üli. Tizenhármas cella.
Együtt mentünk a tizenhármas számú cellához. A fickó
dülöngélve felült, mikor felkapcsoltuk a világító lemezeket.
Hatalmas, nagydarab szörnyeteg volt, felpumpált izmokkal.
– Azt csinálja, amit mondok magának – utasítottam –, és
akkor nem kell leülnie a visszalévó idót.
– Mi van?
– Szex – feleltem.
– Egy ujjal sem fogok lányokhoz nyúlni – mondta.
– Nem lányokhoz – folytattam. – Megegyeztünk?
– Oké – felelte. – Itt akarja, most azonnal?
Majdnem pofon ütöttem. Utálom a homokosokat. Most
azonban fontosabb dolgom is volt.
– Vigyázzon rá – mondtam az órnek.
Visszamentem Tutu cellájába. A felvételt tartalmazó sza-
lagot bedugtam a sisak nyílásába. Fogtam a botot, amit ma-
gammal hoztam, s jó messziról bekapcsoltam a sisakot.
Tutu abbahagyta a vonaglást.
A bottal most lekapcsoltam a sisakot.
Levettem róla a láncokat.
A sisakot is leemeltem a fejéról. Elóhúztam a Cobra
Coltomat, és kihajtottam Tutut a folyosóra.
A zsebemból két kendót vettem eló. Szóltam az órnek,
hogy kösse be mindkettójük szemét. Megtette.
Pisztolyom elótt lépkedve, végighajtottam óket az alag-
úton, titkos szobámon, hálószobámon, majd a belsó udvaron
214
keresztül be a tartalék szobába.
– Üljetek a párnákra – mondtam. – De le ne vegyétek a
kendóket. Azonnal itt vagyok.
Kimentem. A taxisofór ott állt Fatima Hanimmal. A sofórt
visszaküldtem a kocsijába, hogy ott várjon.
Fatima Hanim rossz szagú, reszketó húsú hájtömeg volt.
Így szóltam: – Ha pontosan azt teszed, amit mondok, kapsz
ötszáz lírát.
– Itt a füvön? – kérdezte.
Elhallgattattam. Elmagyaráztam neki, mit várok tóle. Ki-
csit összezavarodott, de azért bólintott.
Bevittem a tartalék szobába.
Felfordulás fogadott. A nagydarab állat lehúzta a kötést a
szeméról, s megpróbálta lecibálni Tutu ruháit.
Fegyverrel fenyegettem, hogy lépjen néhány lépést hátra.
Sokat kellett fenyegetni hozzá!
– Nos, Tutu – mondtam lehajolva a fülébe suttogva, kivé-
telesen voltárul – most megkapod a jutalmadat, amiért olyan
jó futár voltál.
Hátraléptem, s intettem Fatimának.
Kimentem, s megnyomtam a távirányító gombját, amely
elindította a kamerát.
A zárt ajtón keresztül is hallottam, ahogy Fatima kedves
altató dalt kezd zümmögni:
Szegény kisbaba
éhes, mint egy cica
gyere a mamához kedves
a mama majd megetet
kicsiny ujjaiddal
simogasd a mamád fejét
Mmm, mmm, mmm
Mmm, mmm, mmm!
215
s megkapod a mamád tejét!
Tutu hirtelen felnyögött.
Káromkodás tört eló a nagydarab állatból, s a parancs,
hogy Tutu maradjon nyugton.
Undorral fintorogtam, ahogy Tutu nyögdécselni kezdett.
Újra hallani lehetett az altatót. Aztán újra meg újra.
Szitokáradat tört eló a nagydarab állatból.
Tutu önkívületben visított.
Aztán robajlást hallottam, s egy hangos csókot!
– Ó! – mondta Tutu voltárul. – Te sokkal jobb vagy, mint
Endow!
Abban a pillanatban lekapcsoltam a kamerát.
Kinyitottam az ajtót.
Tutu ott állt, a nagydarab állatot ölelve.
Zavartan nézett maga elé. – Miért mondtam ezt? – kérdez-
te. – Ez nem igaz. Te nem vagy jobb Endow-nál!
Alig láthatóan elmosolyodtam. Azért mondta ezt, mert
nem sokkal ezelótt ezt hallotta a hipnoszalagról.
– Itt az idó – mondtam.
– Milyen nyelven beszél? – kérdezte Fatima.
– Még csak gügyög – feleltem.
– Ó – mondta. Aztán: – Ésvelem nem fog senki?
Kivittem, majd adtam a taxisofórnek ezer lírát, hogy fi-
zesse ki a nót, s a többit tartsa meg.
Visszamentem.
A vadállat már megint Tutut tapogatta, aki cseppet sem
tiltakozott ellene. Szétrugdostam óket. Utálom a homokoso-
kat.
A Cobra Coltot rájuk fogva, felhúzattam velük ruhájukat,
s beköttettem a szemüket. Az alagúton keresztül visszavezet-
tem óket a hangárba, majd a fogolycellákhoz vezetó folyosó-
ra.
216
– J ól ment? – kérdezte az ór.
– Nagyszerúen – feleltem.
Tutut visszatuszkoltuk a cellájába.
Így szóltam a nagydarab állathoz: – Most mehetsz. Sza-
bad vagy.
– Nem tölthetnék még kilencven napot vele? – kérdezte a
vadállat, megpróbálva befurakodni mellettem.
Utasítottam az órparancsnokot, hogy vigyék a fickót a ba-
rakkokba.
Leültettem Tutut a párkányra. Még mindig nyáladzott.
– Megvolt az örömöd – mondtam.
– Ó, igen – felelte szemét forgatva.
– Mondom az árát.
Bizalmatlan lett. – Azt mondta, jutalom.
– A nó volt a jutalom. A férfiért még nem fizettél. Na ide
hallgass.
Három tárgyat vettem eló a zsebemból, melyeket egy
szokványos Apparátus-készletból válogattam ki. – Te regge-
lente gyakran szolgálsz fel az irodai személyzetnek forró
italt, meg édeszsemlét. Látsz a tenyeremben három kapszu-
lát. Mindegyikük koncentrikus molekuláris port tartalmaz. A
magjuk halálosan mérgezó molekula.
Megremegett, szemét pedig tágra nyitotta a rémület. A
pszichológiának igaza van. Ha valaki közösülés után hall va-
lamit, annak hipnotikus hatása lehet.
– Ezt a méregmolekulát – folytattam – rézmolekula veszi
körül, mint egy védóburok. A rézmolekulát cukormolekula
burkolja. Miután ez megérkezik az illetó gyomrába, két órá-
ba telik, míg a gyomorsav kimarja a rezet. Aztán az illetó
meghal. Érted, amit mondok?
Értette. De hogy felbosszantson, elájult. Vizeskancsó állt
a cellában. Lelocsoltam az arcát, amitól magához tért.
Felnyögött. – Adjon egyet belóle. Valami rettenetes do-
217
loggal fog megbízni. Egyszerre beveszem a hármat!
– Nem – mondtam türelmesen. – Ez a méreg, minden mé-
reg közül a legfájdalmasabb és leggyötrelmesebb haldoklást
okozza. Évekig tartott az Apparátus kémikusainak, hogy
ilyen fájdalmasra fejlesszék ezt a szert. Úgyhogy nem élnéd
túl, ha bevennéd.
Bógni kezdett, én meg pofon ütöttem, hogy visszatérjünk
a tárgyra.
– Figyelj ide – folytattam. – Ismered a 451-es Részleg két
hamisítóját.
Felnyögött.
– Te szoktál vinni nekik egy kis harapnivalót. Két kapszu-
la tartalmát szórd bele az édeszsemléjükbe, s egy keveset a
tetejére, hogy cukornak túnjön.
– Ó – nyögte –, gyilkosságra akar rávenni!
– Hagyd abba a siránkozást – mondtam. – Miután felszol-
gáltad a zsemléket a két hamisítónak, vigyél egyet Bawtch-
nak is. A harmadik kapszulát tedd Bawtch...
– BAWTCH? – kiáltotta, s elájult.
Még több vizet öntöttem az arcába. Végül sikerült észhez
térítenem.
– Nos – folytattam – ha nem csinálod, nem adom át
Odunak a mágikus levelezólapot, miután ide érkezik. A Pen-
gerészleg parancsnoka a Mistinen kap egy parancsot. És ez
végzetes lesz anyádra nézve.
Megint elájult. A víz elfogyott, így addig rugdostam, míg
magához nem tért.
– Még valami – mondtam. – Már megírtam a megbízást
Lombarnak, de biztosra akarok menni. Te leszel a felelós
azért, felhasználva Endow-val kapcsolatos viszonyodat,
hogy Odu két további személy kíséretében érkezzen ide –
mindenfajta baklövés nélkül. Egyenesen ide érkeznek, bol-
dogan és sértetlenül. Kettejük közül az egyik Krak grófnó. A
218
másik Dr. Crobe.
Bógött, jajveszékelt és vonaglott, öklével verve a kópár-
kányt. Tudtam, hogy ebból akár visszautasítás is lehet. Fel-
készültem rá.
Aprócska nézót húztam eló a zsebemból. Bekapcsoltam.
Az orra elé tartottam, hogy kénytelen legyen nézni.
Az egész szexjelenet rajta volt. A csókkal, s azzal a fontos
megjegyzéssel zárult, amit a poszthipnotikus szuggesztió
mondatott vele. „Ó, te sokkal jobb vagy Endow-nál!" A
pszichológusok értik a dolgukat.
– Endow meg fog ölni! Egész életemre börtönbe zár! Bo-
londok mellé!
– Pontosan – mondtam. Valóban, mi pszichológusok tud-
juk a dolgunkat. – Ha ez a három személy a Voltáron nem
lesz halott, s ez a két említett illetó nem érkezik meg Oduval,
ez a szalag Endow kezébe kerül! Értve vagyok?
Mikor ismét magához térítettem, megértette.
Némi bajlódás után elismételtettem vele a hallottakat, az-
tán még egyszer elájult. Szívverése egyre zaklatottabbá vált.
Mivel semmi más nem jutott az eszembe, amivel tovább kí-
nozhattam volna, magára hagytam.
Mesteri húzás volt!
Heller cellológust akar. Crobe mindent megtesz azért,
hogy tönkretegyen valakit, aki olyan jóképú, mint Heller.
Hát kapja meg Crobe-ot.
Krak grófnó a testén viseli a két hamisítványt. Miután
megérkezik, egy alkalmas csellel egyszerúen letépem róla a
papírokat.
Krak grófnó órjöngeni fog, és összevész Hellerrel, amiért
az egy bordélyban lakik, s ezután semmire nem fog idót
hagyni neki. Sétává fogja lassítani Heller rohanását, és talán,
ahogy azt Lombarnak mondtam, talán még meg is öli
Hellert. Lombar tudja, mekkora szükségem lenne egy bér-
219
gyilkos nóre.
Miután végeztem Hellerrel, bárhogy is történik, nem lesz
Krak grófnó, aki bosszúval várjon a túloldalon. Talán soha
többé nem hagyhatja már el a Földet.
Az összes szemtanú halott. A hamisítványok, a Császár
aláírásával, a kezemben lesznek. Valódi mesterhúzás!
Tudtam, a földi pszichológia nem hagyott cserben, s az
FBI bizonyítékgyújtó, vádkoholó gyakorlatát is sikerrel al-
kalmaztam.
Annyi, de annyi nap óta elóször, jó érzéssel bújtam ágyba.
220
HUSZONNEGYEDIK RÉSZ
1. fejezet
Teljesen érthetó okból, látni akartam a Blixo egyértelmú
távozását. Urhajók jöttek-mentek, a Blixo azonban sajátos
terhet szállít – rossz híreket. Mikor felébredtem jól megér-
demelt álmomból, megbirkóztam a kétszáz fontnyi irattal,
amit mind le kellett pecsételnem. Bolz kapitány ezeket is el-
viheti.
Túl sok lett volna elolvasni óket, így ültem az irodában, és
csak pecsételtem óket. Még a karom is belefáradt. Hogy tu-
dott tíz nap alatt Bawtch ennyi pecsételésre váró papírt fel-
halmozni? Na mindegy, végül is ez a dolga. Néhány héten
belül úgyis civil temetéssel fogják örök nyugalomra helyezni
– a koporsót valószínúleg két, hivatalnokokból álló sorfal
között viszik majd végig, akik tollakból emelnek bolthajtást
a koporsó fölé, a sírkóre pedig azt vésik, PECSÉT HELYE.
Megpróbáltam a csizmám talpára kötözni a személyazo-
nosító lapomat, a hátam azonban elfáradt a folyamatos lapo-
zás miatti hajlongástól. Eljátszottam a gondolattal, hogy ke-
resek egy vak koldust, aki elvégzi a pecsételést helyettem –
csakhogy ezek állandóan nyafognak.
Este tíz órára végeztem. Szereztem egy kiskocsit, s végig-
toltam a papírokat az alagúton, egészen a hangárig. A han-
gárszemélyzet néhány tagja éppen rakodott a hajóba.
Bolz rettenetesen másnapos volt szerencsére, így nem ke-
221
rült sor társadalmi érintkezésre. Bilincsbe verte Tutut, s egy
páncélterembe zárta, amihez csak egyetlen kulcs tartozott.
Utánanézett, hogy az ópiumgolyókkal teli kartondobozokat
leszíjazták-e, a heroincsomagok nem borultak-e össze, vagy
nem szivárognak-e, s az I. G. Barben-féle speedból rakott lá-
dahegyek nem borulnak-e össze a hatalmas gyorsuláskor.
Egy arcrándulással elbúcsúzott – túl erósen ráztam a kezét
(oly boldog voltam, hogy indulni látom) –, majd az irányító-
fedélzetre ment.
A kerekes vontató a starthelyre taszigálta, a légzsilipek
csattanva bezáródtak. A Blixo felemelte törékeny, ütött-
kopott testét, majd átrepült a hegytetó illúzióján, s beleve-
szett a sötét éjszakai égboltba. Hat hét múlva, remélem, min-
denfajta váratlan esemény nélkül landol a Voltáron, és leg-
Ióbb problémáim megoldódnak.
A pecsételéstól kimerültem, visszamásztam az ágyamba,
ahol ravaszságról és igazságról álmodtam.
Már majdnem tíz óra volt másnap délelótt, mikor felfris-
sülve magamhoz tértem. Lustán reggeliztem a szobámban, s
miután a felszolgáló elment, úgy határoztam, hogy kimegyek
a kertbe.
Semmit nem vártam. A hangulatom mégis optimista volt.
Ahogy a belsó udvarban felnéztem a nyitott égboltra, meg-
csodálhattam a kellemes ószi idójárást.
A belsó udvart a kerttel összekötó ajtót zárva találtam.
Kicsiny kémlelónyílás nyílott rajta – a rómaiak óvatos népek
lehettek. Sokkal inkább megszokásból, mint félelemból, ki-
lestem a kémlelónyíláson, mielótt kinyitottam volna a kertaj-
tót.
J éggé dermedtem!
Ott ült a füvön! Ott ült a füvön, s közben valami tárgyat
dobált a levegóbe! Ott ült a füvön GUNSALMO SILVA!
Hátrahóköltem!
222
A feje tetejére fordult az egész világ!
Mit csinál itt? HALOTTNAK kellene lennie!
Óvatosan kilestem. Nem vett észre. Csak ült, és dobálta
azt a valamit. De mi lehet az? Úgy tizennégy hüvelyk hosz-
szú, keskeny, fekete.
Lefúrészelt csövú puska! Azt hiszem, „leopárd"-nak hív-
ják az amerikai gengszterek. Lefúrészelik a csövét meg a tu-
sát, így csak egy rövid pisztoly marad belóle. De micsoda
szörnyú pisztoly! Dupla csövú, tizenkét lövetú, huzagolatlan
lófegyver! Akkora lyukat ló az emberbe, hogy egy kutya át
tud ugrani rajta, meg vissza!
Mit csinál itt?
Csak egyetlen magyarázat kínálkozott. Tudja, hogy rá-
emeltem a kezem, és most idejött, hogy megöljön!
Eszem ágában sem volt sétálni menni!
Némán visszavonultam a szobámba.
Bezártam és duplán bereteszeltem hálószobám ajtaját.
Kinyitottam a Faht irodája felé vezetó átjárót, s végigro-
hantam rajta, amilyen gyorsan csak tudtam.
Levegó után kapkodva rontottam be Fahthoz.
– Egy férfi van az elókertben! – mondtam mindenfajta
bevezetés nélkül.
Faht bej éppen számlákkal foglalkozott. Fáradtan felné-
zett. – Valószínúleg ez is része az amerikai konzullal kapcso-
latos felfordulásnak. – Látta, hogy nem értem. – A lövöldö-
zés – magyarázta. – Ami miatt az alibit szerezte. Olyan nyu-
godt volt itt minden, mielótt megérkezett.
– Milyen amerikai konzul? – kiabáltam rá.
– Nem tud semmit az amerikai konzulokról? Két fó fel-
adatuk van. Az egyik, hogy kiadassák a halott amerikaiak
holttestét. A másik, hogy megvédjék az éló amerikaiakat a
helyi igazságszolgáltatástól, és attól, hogy az elsó, útba esó,
idegen börtönbe zárják óket. J a, és persze, a CIA-val kapcso-
223
latos titkos feladat.
– Mi ez az egész? – ordítottam rá.
– Hiába csinál úgy, mintha nem tudná – mondta. – Né-
hány nappal ezelótt lövöldözés támadt az egyik helyi foga-
dóban. Egy J immy, „a csavargó" Tavilnasty nevú fickó be-
ment az egyik szobába, ahol szitává lótték. A Gunsalmo
Silva nevút letartóztatták. O kapcsolatban áll velünk, Gris. A
Blixóval érkezett, s ezt maga is tudja. Maga utasított minket,
hogy vigyük abba a fogadóba, és mi megtettük. Erre megölte
ezt a Tavilnastyt.
– Mi történt? – könyörögtem.
– A rendórség letartóztatta Silvát, és börtönbe csukta. Az
amerikai konzul ide repült Ankarából, hogy kikérje a holttes-
tet és hazaszállíttassa, mire Silva meghallotta, hogy az ame-
rikai konzul a városba érkezett, és ragaszkodott hozzá, hogy
találkozzon vele, arra hivatkozva, hogy ó is amerikai állam-
polgár. Megijedtünk, hogy esetleg elviszik Silvát és kihall-
gatják, de ez nem történt meg. Az amerikai konzul igazolta,
hogy Silva amerikai állampolgár, s követelte a bíróságtól,
hogy tartsák börtönben, kenyéren és vízen. A helyi rendórség
azonban azt mondta, hogy önvédelem volt, és szabadon en-
gedte Silvát. Nem szeretik a zavaró külföldieket. A konzul
szörnyen dühös volt a nemzetközi együttmúködés hiánya
miatt, a reggeli géppel azonban elhagyta a várost, magával
víve Tavilnasty holttestét. Na most már érti? – Nem igazán
volt rá kíváncsi. – Ha az a férfi, aki az ön elókertjében a fü-
vön ül, zömök, meglehetósen izmos, fekete hajú, fekete sze-
mú, barna bórú, akkor az Gunsalmo Silva. De a dolog el van
rendezve. – Malacszemét rám szegezte. – Miért van az, hogy
ha maga valahol megjelenik, ott mindig baj történik, és miért
túnik fel újra, miután minden elrendezódött?
– Elrendezódött? – Istenek, mit ért azon, hogy elrendezó-
dött? Ott ül a ház elótt a fúben egy lefúrészelt csövú puská-
224
val!
– Ó, nos – szólt Faht bej. – Ez részletkérdés.
Láttam, itt nem kapok segítséget. Megfordultam, hogy in-
duljak. Megesküdnék rá, hogy Faht bej ezt motyogta: – És
sok szerencsét neki. – De túlságosan reszkettem ahhoz, hogy
foglalkozzam vele.
A hosszú, nagyon hosszú alagúton keresztül visszatértem
a szobámba.
Ezernyi terv kezdett kavarogni a fejemben, egymással
összekuszálódva.
Félig megtöltöm tízlövetú puskámat, aztán kész. De még-
sem lóhetem szét Silvát a házam elótti gyepen. Bizonyítékok
maradnának utána. Azonkívül, ha csak kidugnám az orromat
a kertajtón, ó lóne le!
Mégsem bujkálhatok itt hetekig. Ki kell találnom valamit!
Leültem, s magam elé húztam egy darab papírt, s kézbe
vettem egy tollat. Nekiláttam leírni mindent, amit Gunsalmo
Silváról tudtam. Olyan legvégsó erófeszítésként. Kijöhet be-
lóle valami mesterfogás.
Az elsó dolog, ami eszembe ötlött az volt, hogy semmifé-
le jutalékot nem kell fizetnem Tavilnastynek. Ez jó oldalra
billentette a mérleget.
A következó azonban az volt, hogy Gunsalmo Silva ott ül
kint a házam elótti gyepen. Ez erósen visszabillentette.
Mit tudok valójában erról a gengszterról? „J ámbor Joe"
Corleone testóre volt, de elárulta és lelótte. Van néhány za-
varó információja a Spietos vallatóiról, akik kiszedtek belóle
egyet s mást néhány szenátorról, akiket lefizet a szervezett
búnözés. Ah! És nincs túl sok esze: hívatta az amerikai kon-
zult.
Volt még valami. Nehezen jöttem rá, hogy mi. Aztán
megtaláltam. Hipnotréninget kapott az Apparátus technikái-
ból! Elvégezte azt az iskolát! Hoppá! Halálos veszedelem!
225
Átkoztam Bawtchot, hogy késve pecsételtette le velem a
fickó kivégzési parancsát. Bawtch csak összezavarja a dol-
gokat. De hát ez a dolga.
Ennyi volt, amit fel tudtam idézni magamban. J árkálni
kezdtem fel s alá. Nem állt túl sok hely a rendelkezésemre,
így bevágtam a lábszáramat.
Hipnotréning! Ez az! Tudtam, hogy kitalálok valami mes-
terit!
Ott, abban a szobában tizenhat hipnosisak rejtózött. Ha rá
tudom venni valamelyik órt, hogy távolról lójön bénító tüs-
két a fickóba, fogok egy sisakot, s kitörlöm a fejéból a kép-
zést!
Nos, lássuk csak. Mit tudok a hipnózisról? Gyakorlatilag
soha nem tanultam róla túl sokat. Biztos akartam lenni ab-
ban, hogy mit is csinálok valójában.
Elóvettem egy földi pszichológia-tankönyvet. Végignéz-
tem a tartalomjegyzéket. A földi pszichológusok már régóta
hipnotizálnak. Mesterei az eljárásnak.
A tankönyv szerint a hipnotizálás ismert volt a legtöbb
primitív törzs körében, és hogy a papok alkalmazták az ósi
idókben, ami azt bizonyítja, hogy a vallás rossz dolog – a
pszichológusok nem kedvelik a vallást, fenyegetést jelent az
üzelmeikre.
A hipnotizálás azonban, folytatta a szöveg, a pszichológu-
sok nagyszerú eszközévé vált. Segítségével el lehet csábítani
a lányokat. Mivel ez az elsódleges alkalmazási területe, más
vágányra terelte a gondolataimat. Új lehetóség derengett fel
elóttem. Utanccal kapcsolatos gondolataim soha nem hagy-
tak magamra, így arra gondoltam, mi lesz, ha mégsem tudom
hipnotizálni Utancot és érzékennyé tenni, s ezzel az ágyamba
csalni.
Aztán valami szörnyúség vonta magára a figyelmemet. A
szöveg szerint a hipnotizálás csak korlátozottan alkalmazha-
226
tó, mivel az emberek csupán huszonkét százaléka hipnotizál-
ható alany, a többieket nem lehet hipnotizálni. És mikor a
pszichológusok tökélyre vitték az eljárást és képesek lettek
MINDENKIT bábuvá tenni, az eszköz rossz hírbe kevere-
dett.
Szomorú fordulat volt. Mégha alkalmam is nyílna rá,
hogy spirált forgassak Utanc szeme elótt, s rávegyem, hogy
nézze a villódzó tárgyat, még mindig lehet, hogy a hetven-
nyolc százalék közé tartozik. Azonkívül nem tartottam való-
színúnek, hogy ilyen sokáig egy helyben tudom tartani.
De várjunk csak! A hipnosisakok! Nem találkoztam én
valami leírással? Annak a sisaknak a dobozában turkáltam,
melyet Tutun használtam. Mikor elkészítettem a szalagot,
pontosan úgy csináltam, ahogy azt Kraktól láttam. Ennél biz-
tosan többet tud.
Aha! Egy kis kézikönyv! Kinyitottam.
A hipnotizálás a könyv szerint a memória megerósítésére
vagy éppen kitörlésére használható módszer, továbbá alkal-
mas arra, hogy valódi emlékeket hamis emlékekkel helyette-
sítsen. Nos, ez már ígéretes!
A szöveg szerint bármifajta érzelmet elnyomhat vagy fel-
fokozhat. Aha! Azt parancsolom Utancnak, hogy szeressen
engem!
Azt állította, hogy a primitív hipnózis csupán az alanyok
tizennyolc százalékánál hatásos. Ez ellentmondásnak túnt, és
összezavart. A földi pszichológusok sosem hazudnak. Leg-
alábbis a statisztikával nem.
Folytattam a kézikönyv áttanulmányozását. Arról szólt,
hogy az agy különbözó hullámhosszokon múködik. A sisak
kettóre tud ráhangolódni ezekból. Az elsó az alváshullám,
mely egy párhuzamos hullámmal erósítve révületet okozhat.
A második hullám, amit a sisak használ, a gondolatok hul-
láma. Bármi, amit ez a hullám közvetít – érkezzen az egy
227
felvett szalagról, vagy akár közvetlen beszédból – az alany
saját gondolatának fogadja el, és emlékezetében tartja. En-
nek következtében a hipnózis az összes alany esetében haté-
konnyá válik. Az alanyok teljességgel a sisak hatása alá ke-
rülnek. Bármit végre lehet hajtani a sisak segítségével, amire
bármi más hipnózis képes. Igaz, ennek a gyors tanulás az el-
sódleges felhasználási területe. Bármifajta képesség vagy
nyelv... én magam is ilyen sisakkal tanultam a nyelveket
Krak...
Hirtelen végighullámzott rajtam a rémület, ahogy eszem-
be jutott az a szörnyú emlék, amit Krak idézett eló bennem
azzal, hogy fejemre téve a sisakot azt mondta, érezzem ma-
gam rosszul, ha bántani próbálom Hellert! Majdnem belehal-
tam!
Félredobtam a kézikönyvet, mintha égetett volna!
Ezek a sisakok VESZÉLYESEK!
Én meg iderendeltem Krakot.
Alighanem ismét sisakot akar húzni a fejemre!
A gondolat olyan rettenetes volt, hogy majdnem kirohan-
tam a szobámból, hogy minél távolabb kerüljek a sisakoktól.
Idóben észbe kaptam. Nem mehetek ki a fúre!
Rávettem magam, hogy üljek le a szoba túlsó sarkába, tá-
vol a sisakoktól. Gondolkodnom kellett.
Talán össze kéne törnöm óket. Szerezhetnék
diszintegrátort a hangár raktárából... Nem, várjunk csak!
Ezek a sisakok értékesek. Azt a lányt kábíthatnám el velük,
amelyiket csak akarom. A személyzet hajlongana, s térden
csúszna elóttem, mikor megjelenek. Rá tudnám venni
Utancot, hogy szeressen engem, s ez volt a legfontosabb.
Ó, igen. Továbbá ki tudnám törölni Gunsalmo Silva
agyából a megszerzett tudást, és bele tudnám verni a fejébe,
hogy szükség van rá az Északi-sarkon. A jég alatt.
Nem, nem szabad összetörnöm ezeket a sisakokat. A se-
228
gítségük nélkül talán soha többé nem juthatok ki ebból a
szobából. Gunsalmo elkapta Tavilnastyt. Az Apparátus-
képzés után feltehetóen én sem lennék kemény falat a szá-
mára.
Egyértelmúen a bénító tüske jelentette a megoldást, aztán
egy sisak a fejére, és mehet a jég alá.
Jó.
Azonban semmilyen körülmények között nem szerettem
volna, hogy az ÉN fejemre tegyen sisakot Krak, vagy bárki
más!
Elég bátorságot gyújtöttem ahhoz, hogy ismét megvizs-
gáljam a sisakot. Kicsinyke fény világított az elején, amely
azt jelezte, hogy múködik.
Várjunk! Ez a lámpa nem része az agyhullámáramkörnek.
IHLET!
Kijuthatok ebból a szobából a kertbe, elcsábíthatom az
összes lányt, akit csak akarok, hajlongani fognak az emberek
elóttem, s rávehetem Utancot, hogy rajongva szeressen!
Anélkül, hogy kockáztatnám magamat!
2. fejezet
A belsó kommunikációs rendszeren leszóltam a hangárba,
és hívattam a szerelót, aki felszerelte az új veszélyriasztó
rendszert. Hamarosan megjelent a hangár felóli alagúton.
Fölényeskedó, magabiztos tökmag, Flipnek hívták, s a
Voltár Közösség Wiggo bolygójáról származott. Soha senki
nem kötelezte rá, hogy földi módon viselje a haját: két spi-
rálban meredezett a fejéról, mint valami ikerantenna.
– Nem jó a riasztórendszer? – kérdezte.
Leültettem. Kezébe nyomtam a hipnosisakot és a dobozát.
229
– Nagy baj van – mondtam. – Ezek aBlixóval érkeztek. Bár-
kinél múködnek.
Belenézett a hipnosisakba. Ilyenek ezek a szerelók. Soha
nem néznek meg semmit kívülról, azonnal belelesnek és ki-
belezik. Aztán abbahagyta. – Ha múködnek, akkor mit csi-
náljak velük?
– Nem érti – mondtam türelmesen. – Tizenhat darab van
belólük. Csináljon velük valamit, hogy csak akkor múködje-
nek, amikor én akarom. Csinálja meg óket úgy, hogy egyes
emberek azt higgyék, hogy a sisakok múködnek, miközben
azok mégsem múködnek.
Körbetapogatta. – Nos, ez nem probléma. A lámpa, ami
itt van az elején, azt jelzi az operátornak, hogy a készülék
múködik, nincs összeköttetésben a fó áramkörrel. Függetle-
nül múködik attól. Betehetünk egy kapcsolót, ami múködés-
be hozza a lámpát, miközben a fó áramkör üzemen kívül ma-
rad.
– Amit én akarok, az ennél bonyolultabb – mondtam. –
Azt akarom, hogy mikor az operátor bekapcsolja a sisakot,
és azt gondolja, hogy múködik, bizonyos embereknek mú-
ködjön, bizonyos embereknek pedig ne. Mondjuk, ha be tud-
na építeni valamifajta titkos kapcsolót a sisak belsejébe, ami
nélkül a sisak nem múködik, megoldaná a problémát.
– Ó, arra gondol, hogy a fickó, akin a sisak van, le tudja
kapcsolni azt, miközben az operátor azt gondolja, hogy még
mindig múködik. Így van?
– Így van. Nos, arra gondoltam, alig pár ember képes
mozgatni a fülét. Én tudom mozgatni. Ez sajátságos képes-
ségem. Szóval, ha az operátor a fejemre teszi a sisakot, én
pedig megmozdítom a fülem – mondjuk háromszor – a sisak
kikapcsolódik, miközben az operátor azt hiszi, hogy még
mindig múködik.
– Én nem tudom mozgatni a fülemet – mondta Flip.
230
– Pontosan – feleltem. – Így aztán a sisak magán múköd-
ne, de mivel én tudom mozgatni a fülemet rajtam nem mú-
ködne.
– Nem lehet megcsinálni – mondta. – Ebben a formában
nem. Nincs fülmozgatásra érzékeny kapcsoló.
– Még egy fülhegymozgatásra érzékeny sincs? – könyö-
rögtem.
Látta elkeseredésemet. Gondolkodott. Aztán észrevette a
kicsiny kézikönyvet, amit addig olvastam. – Hú – horkantott
lealacsonyítóan –, kivonatos kezelési útmutató. Használha-
tatlan. – Benyúlt a kartondoboz legaljára, s elóhúzott egy
vaskos, jókora kézikönyvet, amivel el lehetett volna törni
egy ember karját: Tervezési, elméleti, karbantartási és javí-
tási útmutató szerelok számára.
A következó pillanatban már el is merült a hatalmas, ki-
hajtható kapcsolási rajz tanulmányozásában. – Aha! – mond-
ta Flip. – Egy többszörösen elágazó, kerüló mellékáramkör!
– Jelentóségteljesen rábökött. – Pont itt!
Reménykedve felálltam.
Belenézett a sisakba. Kinyitotta a burkolatát, hogy még
beljebb lásson. – Ezek a Yippee-Zip Gyártóvállalat alkatré-
szei. Szerencséje van. Szabványos komputeralkatrészek.
Tonnákat szerezhetünk ezekból az alkatrészekból.
– Tud csinálni valamit? – kérdeztem lélegzetvisszafojtva.
– Ha beteszek egy kölcsönös közelségi
megszakítókapcsolót ide, ebbe az áramkörbe, és ha ez akti-
válódik, az elólámpa világítani fog, a sisak azonban kikap-
csol és kiürül.
Noha a tervrajz hatalmas volt, a terület, amire bökött – s a
rajz által jelölt szerkezeti rész – nem lehetett nagyobb a hü-
velykujjam körménél. Így szóltam – De hát nem dughatom
be oda a fülemet! Túl veszélyes lenne!
– Nem, nem, nem. Egy kölcsönös közelségi megszakító
231
kapcsoló két részból áll. Az úrhajókon is használják óket. Ha
az egyik úrhajó túl közel kerül a másikhoz, múködésbe hoz-
nak egy kapcsolót egymás számítógépében, és kitéró manó-
vert tesznek.
– Nem értem.
– Nézze, a kapcsoló A részét a sisak áramkörébe építem.
Az alany, aki esetében nem kívánatos a sisak múködése, a
haja közé rejti a B részt. Ha ezek közel kerülnek egymáshoz,
a B rész kapcsolatba lép az A résszel, ami a sisakban van,
így az nem fog múködni, miközben olyan, mintha múködne.
– Látta rajtam, hogy összezavarodtam. – Mindjárt hozok –
mondta, s elrohant.
Úgy tíz perc múlva rohant vissza az alagúton. Tizenhat
kartondobozt hozott magával. Kicsik voltak, denehezek.
– De hát ekkora holmit nem rejthet senki a hajába – tilta-
koztam.
Nevetett. Kinyitotta az egyik kartondobozt. Két apró
ólomdobozka rejtózött benne, különbözó jelzésekkel. – Ez –
mondta Flip – kerül a sisakba. Ezt meg a fickó teszi a hajába.
– Észre fogják venni! – tiltakoztam.
– Nem, nem, nem – mondta. – Nem érti. – Kinyitotta a
dobozt, amiben a sisaknak szánt alkatrész lapult. A dobozban
vékony tüskék által rögzítve ott rejtózött a legkisebb alkat-
rész, amit hosszú idó óta láttam. Kinyitotta a másik dobozt.
Ugyanaz. – Mini-mikroáramkör-alkatrészek – mondta.
– De mire ezek a nehéz ólomdobozok? – kérdeztem. –
Radioaktívak?
– Ó, nem, nem, nem – felelte Flip. – Ha árnyékolatlanul
tárolják ezeket az alkatrészeket, aktiválhatják a környezetük-
ben lévó egyéb berendezéseket. A számítógépek is leállnak,
ha ilyet építenek beléjük. Szóval, ezért kell árnyékolt doboz-
ban tárolni óket.
Azonnal munkához látott. A sisaknak szánt részt beépítet-
232
te a sisakba. Kényes feladat volt, hatalmas nagyítót, valamint
kicsiny villákból és csipeszekból álló csavarállító készletet
igényelt. Valóban, soha nem fogják észrevenni! Mintha mo-
lekulákkal dolgozott volna.
Sokáig eltartott. Végül így szólt: – És most megmutatom.
A sisakot a székre tette. Megszámlázatlan múszerei közül
az egyiket alárakta. Bekapcsolta. A mérómúszer szinte meg-
bolondult. A sisak alaposan kitett magáért! Megborzongtam.
Aztán kinyitotta a B rész ólomdobozát, s egy villa segít-
ségével a szerkezetet a székre tette. A mérómúszer lenyugo-
dott. A sisak homlokára szerelt fény továbbra is fényesen vi-
lágított. Néhányszor le- és felkapcsolta a sisakot. A kis lám-
pa a kapcsolások ritmusára hol felgyulladt, hol elaludt, a mé-
rómúszer azonban továbbra sem mutatott semmit. Ezután az
aprócska szerkezetet visszatette az ólomdobozba, újra be-
kapcsolta a sisakot, mire a múszer ismét megbolondult.
Erósen gondolkodtam. Tudtam, mit kellene tennem. S azt
is tudtam, mit kellene tennem Flippel. A titok nem szivárog-
hat ki.
– Csinálja meg az összeset! – mondtam.
Boldogan látott munkához.
Olvasni kezdtem a feltornyozott képregényeket. A nap
lassan véget ért. Láttam, hogy már az utolsó sisaknál tart.
Alkonyodott.
Az volt az eredeti tervem, hogy miután végez, úgy teszek,
mintha meg akarnám vizsgáltatni a hegycsúcs illúzióját, az-
tán lelököm. Faht bej azonban nagyon érzékeny volt ezekben
a napokban. A hangár padlóján elterüló halott szereló az or-
gyilkos pilóták étvágyát is felkeltheti – egyszer már le akar-
ták mészárolni a szerelóket.
Nem, van egy sokkal jobb megoldás. Kimentettem ma-
gam, és a hálószobámba mentem. Bezártam az ajtót. Hogy
ne hallja, és ne is lássa, elóvettem egy felvevót a szekrény-
233
ból. Átolvastam az utasítást, hogy hogy kell készíteni
hipnoszalagot.
Elkészítettem. Azt mondtam: – Miután végez a
hipnosisakokkal, elfelejt mindent a szobámban lévó
hipnosisakomról. Elfelejti, hogy átszerelte óket. Azt fogja
gondolni, hogy a riasztórendszer javítása miatt hívták, s
egész idó alatt azzal foglalkozott. Mikor leemelem ezt a si-
sakot a fejéról, nem fog látni, és nem is fog érezni semmit,
míg azt nem mondom, „köszönöm". Ezután megkérdezi tó-
lem, hogy a riasztórendszer rendben van-e. Ezután, mintha
mi sem történt volna, felébred. Azt is elfelejti, hogy hallotta
ezt a felvételt.
Visszamentem oda, ahol dolgozott. A szalag ott lapult a
zsebemben.
Végzett az utolsó sisakkal. – Elkészültek – mondta Flip.
A sisakokat visszatette dobozaikba, majd ezeket a szekrény-
be, és rendet rakott.
Fogtam az utolsó sisakot és az egyik B rész dobozt. –
Még nem próbáltuk ki – mondtam.
– A múszeren láthatta az eredményt.
– Nem ismerem a múszereket. Élón szeretném látni. Nem
bánja?
– Persze, csak tessék – felelte Flipp. – De ha nem múkö-
dik, úrhajók fognak összeütközni a fejünk felett. Ezek a
szerkezetek megbízhatóak.
Kinyitottam a B rész ólomdobozát. Kivettem a morzsát, s
a hajába tettem. Ezután ráadtam a sisakot. Bekapcsoltam.
A fickó kialudt, mint egy gyertya! Csupán egy porszemet
tettem a hajába! A valódi B rész a másik szobában lapult az
ólomdobozban!
Becsúsztattam a felvételt tartalmazó szalagot a sisak nyí-
lásán. A folyamat megtörtént, pont úgy, ahogy arra számítot-
tam.
234
Levettem a sisakot a fejéról. Ott ült csukott szemmel. A
kis koszdarabot is kivettem a hajából.
A sisakot minden egyéb tartozékával együtt kivittem a
szobából. Bezártam a szekrényt. Visszajöttem, és néhányat a
szerszámai közül elhelyeztem a titkos padlólap körül, amivel
titkos irodámból hozhatom múködésbe a riasztórendszert.
Minden készen állt. Így szóltam: – Köszönöm.
Rám nézett, még mindig kissé üveges tekintettel, s így
szólt: – A riasztórendszer rendben van?
– Nagyra értékelem, hogy idejött és megcsinálta – mond-
tam.
– J a – szólt Flip, teljesen normálisnak túnve, nem volt ve-
le túl sok tennivaló. – Csak jó erósen rá kell lépnie arra pad-
lólapra, s az múködésbe hozza a hangár riasztórendszerét.
Ezt tartsa fejben.
Összeszedte a szerszámait, és dünnyögve távozott. Ellop-
tam az egyik mérómúszerét. Hoztam egy sisakot. Aztán a
kapcsoló valódi B részét kivettem az ólomdobozból. A sisak
alá dugtam, majd a sisakot bekapcsoltam.
A múszer MEGHALT!
Hurrá! Most már én vagyok a nyeró!
Hamarosan képes leszek bármelyik lányt elcsábítani, a
személyzet minden tagját hajlongásra bírni, s akár mással
bankot raboltatni. Ki tudom törölni Silva agyát. Mindezeken
túl meg tudom parancsolni Utancnak, hogy szeressen engem,
és bújjon velem ágyba!
Egy dolgot azonban még el kell intéznem.
3. fejezet
Gyors feljegyzést készítettem. Le is pecsételtem, hogy hi-
235
vatalosnak túnjön.
Elóvettem a .45-ös Coltot, s megnéztem, töltve van-e arra
az esetre, ha összefutnék Silvával – ami cseppet sem állt
szándékomban.
Könnyed, boldog léptekkel végigrohantam a folyosón,
Faht bej irodája felé. Nagy örömömre nem találtam a helyén.
Felemeltem a telefonját, hogy hívjam a taxisofórt. Némi ne-
hézségbe ütközött megtalálnom, de három hívás után ráakad-
tam. Az egyik bárban próbálta ki éppen a szerencséjét. Azt
mondta, vesztett egy keveset, s elóször vissza akarja nyerni.
Rendkívül toleráns voltam. Azt mondta, hamarosan jön.
Faht bej felesége érkezett, de mikor megpillantott, sietó-
sen távozott.
Végül Faht bej is elókerült. Nem akartam találkozni vele.
O sem akart énvelem. Ez nem lepett meg. Leült. Rám nézett.
– Tovább folytatódnak ezek a heroinlopások – mondta.
– Ezt miért mondja nekem?
– Biztos benne, hogy nem tud róluk? – Ahogy rám nézett,
abból világosan látszott, hogy azt gondolja, én állok a háttér-
ben!
– Lehetne tisztelettudóbb – mondtam kemény hangon. Ó,
bárcsak elkaphatnám! Elsó lesz a hipnosisakok használói kö-
zött.
– Le vagyunk égve – mondta. – A kórház elviszi az egész
bolygó nyereségét! A libanoni bankár meglehetósen szomo-
rú.
– Ezt miért mondja nekem? – kérdeztem.
– Mert maga az Általános Felügyeló Lord – felelte Faht.
– Igen, én vagyok. És ezt tartsa szem elótt – tettem hozzá.
– Tartozunk I. G. Barbennek az utolsó szállítmány speed
árával – folytatta. – Amit elküldtünk aBlixóval.
– A pokolba aBlixóval – mondtam, s így is gondoltam.
– A libanoni kölcsönt akar felvenni a banktól, hogy meg
236
tudjuk vásárolni a friss máktermést. Harminc százalékos ka-
matra.
Ó, istenek, ó lesz az elsó, akire rákerül a hipnosisak!
– Fizetóképesek voltunk, míg meg nem érkezett – mond-
ta.
Kétszer kap hipnosisakot egy nap! Majd megmutatom ne-
ki!
Végül megérkezett a taxisofór. Tíz óra volt. Óvatosan kö-
rülnéztem, Silvát keresve, mielótt kiléptem az ajtón.
– Elvesztettem a fizetésemet – mondta a taxisofór. – Ki
tudna segíteni néhány dolcsival?
Mérgesen a kórházhoz vitettem magam. O is kap egy
hipnosisakot!
Megérkeztünk a kórházhoz. Mondtam neki, hogy várjon,
és figyeljen egy füstös képú szicíliait.
Bementem. A kórház kihalt volt, leszámítva néhány öreg-
asszonyt, akik éjszakai ügyeletben, a pult körül lézengtek.
Elrohantam mellettük, és feltéptem Prahd hálószobájának aj-
taját.
Két fej fordult felém.
– Az apám! – kiáltotta Bildirjin nóvér.
– Kapok már fizetést? – kérdezte Prahd.
Szemlátomást félig jutottak el valahová.
Mintha túleróltették volna magukat.
– Na, kifelé az ágyból! – utasítottam óket. Még két jelölt a
hipnosisakokra. Nincs kivétel. A lány apja egy kövér gazem-
ber.
Felismerték a fenyegetést. Bildirjin nóvér kiugrott az ágy-
ból. Melleit tekintve nem volt sok takargatnivalója, alig lé-
vén tizenöt éves. Magára öltötte hivatásos nóvér egyenruhá-
ját. Mintha átkozódott volna a fogai között.
Prahd is felkelt. Ez alkalommal okosabb volt. Elóször a
cipójét húzta fel.
237
Az irodájába zavartam. Megmutattam neki a hivatalosnak
túnó hamisítványt. – Ezt a parancsot most kaptam. Azonnal
végre kell hajtani.
Így szólt:
PARANCS Azonnal poloskát kell ültetni önbe. Ha bekerül
az alagsor valamelyik cellájába, esetleg egy kiásott sírba,
nem tudjuk önt megtalálni, hacsak nem rendelkezik
válaszjeladó poloskával a koponyájában. Ez titkos, hivata-
los, és ha valaki kifecsegi, soha nem kezdik el folyósítani a
fizetését.
A felsobb hatalmak
visszavettem a parancsot.
Átadtam neki a B rész ólomdobozát.
Kinyitotta és belelesett. – Ez a poloska?
– Egy mini-mikroválaszadó – mondtam. – Visszazüm-
mög, ha egy keresósugár rátalál.
– Ó, igen – mondta. – Ez olyan.
– Így van. Azt akarom, hogy ültesse be a koponyám tete-
jébe úgy, hogy senki ne vegye észre, hogy ott van. Ez a pa-
rancs.
– És akkor kapok már végre fizetést?
– Meglátjuk – feleltem.
Furcsán méregetett, de aztán Bildirjin nóvérért kiáltott. A
lány berohant. Valamit motyogott a fogai között. – Készítse
eló a mútót – mondta a doktor.
A lány elrohant. Még mindig motyogott. Sokkal nyugod-
tabb léptekkel követtük. Beléptünk a mútóbe. Fény gyulladt.
Az asztal, keresztbe futó szíjakkal, a mútó közepén állt.
– Ez lesz az? – kérdezte Bildirjin nóvér.
– Igen – felelte Prahd.
238
A lány azon nyomban elkapta a karomat, s a mútóasztalra
lökött. Lenyúgözött az ereje.
Lefektetett, s nekilátott összefúzni a szíjakat. Leszorította
a lábamat, leszorította a hasamat, majd széles, nehéz szíjakat
vetett át a mellkasomon és a karomon. Aztán az utolsó szíjjal
rögzítette a torkomat. Túl szorosra húzta. Nehezen kaptam
tóle levegót.
Motyogott a fogai között. Dühödten.
– Várjon! – mondtam. Ahogy ez a kettó nézett rám, sem-
mi kedvem nem volt elveszteni az eszméletemet. Nem sze-
rettem volna arra ébredni, hogy rossz helyról áll ki belólem a
szike. – Altatás nélkül! Csak helyi érzéstelenítéssel. Ez nem
olyan nagy dolog.
– Nincs több novocain – szólt Bildirjin nóvér.
Elfordítottam a fejem. – Ott egyNovocain feliratú üveg!
Felkapta, és a zsebébe tette. – Üres. És egy gyógyszertár
sincs nyitva az éjszaka közepén.
– Ez így van – mondta Prahd.
A lány az egyik fiókhoz lépett, s kivett belóle valamit.
Mikor visszajött, így szólt: – Nyissa nagyra a száját!
Kinyitottam, arra számítva, hogy a fogaimat akarja meg-
nézni. Erre egy vaskos kötszertekercset tett a számba, s jó
alaposan belenyomta.
Ezután feltérdelt a mellkasomra. Szörnyen bökött a fiatal,
csontos térd. Felhúzta a szoknyáját, felfedve meztelen comb-
ját. Könyökére támaszkodva kézbe fogta az arcom. A körmei
is meglehetósen élesek voltak. Úgy fogta a fejem, mint egy
satu.
– Csinálja, doki – mondta. – És remélem, tompák a szer-
számai! A fiatal lányok érzékenyek.
Rájöttem, Elektra-komplexusban szenved. Az apja iránti
vonzalom. Megpróbáltam kinyitni a számat, hogy elmond-
jam neki, én nem az apja vagyok, a kötszercsomag azonban
239
elnémított.
Bildirjin nóvér térde oly erósen nyomódott a mellkasom-
ba, hogy nem is éreztem az elsó vágást. A másodikat viszont
már igen!
Prahd – nem tudtam úgy forgatni a szemem, hogy lássam
– Zanco-féle elektromos szikét használt. Egy tálkával fogta
fel kiömló vérem. Felnyitotta a fejbórömet! Nem kellett lát-
nom ahhoz, hogy tudjam. Orületesen fájt!
Bildirjin nóvér arcomba vájódó körmeivel tartotta mozdu-
latlanul a fejem. – Talán mégsem olyan jó dolog állandóan
félbeszakítani a dolgokat – mondta. – Egyszer még elmegy,
de ha másodszor is megtörténik, kezd a dolog szándékosnak
túnni. A fiatal lányok érzékenyek az ilyesmire!
Prahd némi vért gyújtött egy tesztcsóbe, majd felmelegí-
tett egy katalizátort. Készülékek zümmögtek, fémserpenyók
csattogtak, égók sziszegtek.
Visszajött. Kicsiny, ásószerú szerszámmal a kezében. Az-
tán nem láttam, mit csinál.
VILLANÁS! A fájdalom dárdaként fúródott a fejembe.
Vagy még annál is rosszabb volt!
A doktor hátrált egy lépést. Kimetszett egy darabot a ko-
ponyámból!
Az egyik tesztcsóbe tette. A csövet a katalizátorba. Lán-
gok sisteregtek. Mint ahogy a koponyám!
– Csinálta már félig? – kérdezte Bildirjin nóvér. – Csinál-
ta már úgy, hogy félbe kellett hagynia?
Már nem éreztem arcomba vájódó körmeit. Túlságosan
fájt a koponyám.
Prahd most fúrót vett eló. Dolgozni kezdett vele.
J AJ ! A fúró hangja, ahogy belehatolt a koponyámba, rosz-
szabb volt a haldoklásnál! A mútó forgott körülöttem!
– Szépen haladunk – szólt Bildirjin nóvér. – Szépen, las-
san és nyugodtan. Hogy sokáig tartson. Ó, ez nagyszerú!
240
Prahd félrefordította a fúrót. Elájultam.
Mikor magamhoz tértem, Bildirjin nóvér így szólt: – Ez
volt az elsó egész éjszaka. Egész nap erre vártam. A fejem
tetejétól a lábam ujjáig tisztán éreztem! Erre belépett az
apám!
Megpróbáltam elmagyarázni neki: – Bildirjin nóvér, én
nem vagyok a maga apja. Ez csupán Elektra-komplexus. Tit-
kos vonzalom fúzi az apjához, s ez gyúlöletben tör felszínre.
– A számba tömött kötszer azonban elnémított.
Prahd kezében tartotta az ólomdobozt. – Kérem, igazolja
a tárgyat.
A lány egy pillanatra elengedte a fejemet. Az volt az.
Szenvedve bólintottam.
Megfogta valami csipesszel, és beledobta egy oldatba.
Aztán kihalászta. A lány ismét elkapta a fejemet. Térdét a
mellkasomba fúrta.
J AJ ! J AJ ! J AJ ! Cseppet se finoman, beletette a kopo-
nyámba.
– Félbeszakították már valaha? – kérdezte Bildirjin nóvér.
– Pont mikor a legjobb?
Csontsejteket vett ki a tesztcsóból, amit az imént katali-
zált. Mint valami kómúves, belekente a lyukba, amit a kopo-
nyámba fúrt.
Mintha minden érintésre megrántotta volna az összes
idegszálamat!
– Tudja – mondta Bildirjin nóvér –, én egy fiatal lány va-
gyok. Csak most kezdem. Ez az egész még nagyon új, és
csodálatos a számomra. Hallottam, bár sose tudtam, hogy
ilyen, ilyen, ilyen jó lehet!
Megrántotta a fejbórömet. Fájt, mintha lángok nyaldosták
volna. Égetett!
– Vigyáznia kellene a fiatal lányokkal, akiknek most van
elóször – mondta Bildirjin nóvér. – Ez a legélvezetesebb pil-
241
lanat az életükben!
Prahd bekente valamivel a fejbórömön ejtett seb környé-
két. Halálosan fájt minden egyes érintés!
– Ne szakítsa félbe a fiatal lányokat – mondta Bildirjin
nóvér. – Hagyja, hogy befejezzék! A fiatal lányok érzéke-
nyek, s ezt ne felejtse el!
Prahd fogott egy lámpát, amivel megvilágította a kopo-
nyámat. Olyan forró volt, hogy hallottam a hajamat sistereg-
ni.
Aztán hátralépett. – Most már elengedheti, Bildirjin nóvér
– mondta szakszerúen.
A lány szabadon engedett. Olyannyira fájt a beavatkozás,
hogy nem is éreztem mellkasomba nyomódó térdét, ami zú-
zódásokat hagyott maga után.
Felkapott egy szikét, amit nyilván arra az esetre tett a ke-
ze ügyébe, ha valami ötlete támadna. Elvágta a torkomat
szorító szíjat, így fellélegezhettem. Aztán a többit is kicsatol-
ta.
– Nos – szólt Prahd. – Megkapta a poloskáját. Kapok
mostantól fizetést?
Kivettem a számba gyömöszölt kötszertekercset. – Túnje-
nek innen! – kiáltottam.
Rendkívül szófogadóak voltak. Ahogy elindultak,
Bildirjin nóvér már gombolta is ki az egyenruháját. Rajong-
va nézett Prahdra.
– O, imádom az orvoslást, maga nem, doktor? Ez
OLYAN izgató!
Nagy nehezen lemásztam az asztalról. A mútó forgott kö-
rülöttem.
Nem tudtam, hogy csak (bíííp) vagy megoperáltak!
4. fejezet
242
A taxisofór felébredt, ahogy a taxi közelébe értem. Rám
meredt. Döbbent hangon így szólt: – Elkapta az a füstös ké-
pú szicíliai?
A barakkokhoz vitettem magam. Nem akartam találkozni
az egyre jobban jajgató Faht bejjel. Keresztülmentem a han-
gáron. Az órség egyik tagja így szólt: – Búnözók támadtak
magára?
Az alagúton keresztül titkos szobámba mentem. Keresz-
tülmásztam a szekrényen, be a hálószobába.
Összeroskadtam. Nem igazán tudtam elaludni – inkább
elájultam.
A következó reggelen nagyon korán ébredtem. A pulóve-
rem gallérját összevéreztem. A hajamat összetapasztotta az
alvadt vér. Ez rendkívüli intézkedést kívánt. Lezuhanyoztam.
Meglepetten tapasztaltam, hogy a fejemból már nem folyik a
vér. Az még érdekesebb volt, mikor megtapogattam a mútét
helyét: majdnem belehaltam.
Miközben azonban belebújtam az ingembe, amit nem kel-
lett áthúznom a fejemen, ízlelgetni kezdtem a helyzetet, ami-
be kerültem. Mostantól kezdve egyik hipnosisak sem múkö-
dik rajtam. Nincs többé rémálom, lándzsafarkú Manco ör-
döggel. Biztonságban vagyok Kraktól. Ezen a bolygón senki
nincs biztonságban tólem. Kellemes érzés.
A felszolgáló forró kahve sadét hozott, kávét, cukor nél-
kül. Kicsiket szürcsöltem belóle, nagy korty vizekkel kísér-
ve. Ez a megfeleló módja a kávéivásnak, habár ritkán csinál-
tam így. A sebesültek azonban kiszáradnak. Ügyet sem ve-
tettem abaklavára, az édes süteményre.
Miután a felszolgáló szemlátomást ki-be járt, anélkül,
hogy darabokra szaggatta volna egy dupla csövú leopárd,
lábujjhegyen a belsó udvaron keresztül a kertajtóhoz lopóz-
tam: ki akartam találni, honnan lóhetne az ór bénító tüskét a
betolakodóba. Szememet a kémleló nyílásra szorítottam.
243
Istenek!
Utanc éppen akkor hajtott el BMW-jével.
És a jobb oldali elsó ülésen, mint valami bizalmas barát,
ott ült GUNSALMO SILVA!
A kocsi keresztülrobogott a kapun.
Kiléptem a kertbe.
Karagoz éppen a kertésznek segített virágot ültetni. Ma-
gamhoz intettem, s némán a kapura mutattam – nem találtam
a szavakat.
– Ó, ó? – szólt Karagoz. – Magára várt.
Bénán bólintottam.
Karagoz így folytatta – Az elmúlt néhány napban különös
emberek jelentek meg a városban. Megrémítették Utancot.
Így aztán ma reggel felfogadta Silvát testórnek.
Ez egyre rosszabb! Nem elég, hogy fegyvert fog rám,
még kedves hastáncosnómet is ellopja! És ki tudja, mit ter-
veznek még ellenem!
Nagyon jól tettem, hogy ezt az egészet kiterveltem a
hipnosisakokkal.
Karagoz így szólt: – Tudja, le van égve. Az amerikai kon-
zul elvette tóle a készpénzt, amit a halott gengsztertól szer-
zett – azt mondta, hogy konzuli díj. Mi etetjük.
Még a személyzet is szövetkezik vele!
A kapu felé indultam. Aztán rájöttem, hogy ostoba módon
fegyvertelenül hagytam el a házat. Visszafordultam a házam
felé.
Motorzúgás és robajlás hallatszott.
Utanc bevágódott a kertbe a BMW-vel!
Sikító gumikkal állt meg a szokásos helyen.
Megdermedtem.
Úgy néztem a kocsira, mint a madár, amit megbúvölt egy
kígyó.
Itt a vég.
244
Gunsalmo Silva szállt ki a kocsiból. A kezében tartotta a
leopárdot.
Utanc csuklyában, köpenyben és fátyolban elsuhant mel-
lettem, pillantásra sem méltatva, mintha nem is léteznék.
Egyszerúen leírt. A következó pillanatban szobájának ajtaja
becsapódott mögötte, s a fémpántok a helyükre kerültek.
Silva még mindig ott állt, félig-meddig kimászva a kocsi-
ból. Rám nézett.
Még soha nem éreztem ilyen meztelennek magam. Nem
volt fegyverem, amit elóránthattam volna. Azonkívül szitává
lóne, mielótt bármit elókapnék, ha egyáltalán lenne nálam
valami. Miután részt vett az Apparátus hipnotréningjén,
bármire képes.
Lassan elindult felém a leopárddal a kezében. Zömök, iz-
mos, nagyon szicíliai, rettenetes. A homlokát ráncolta.
Ötlábnyi távolságra tólem megállt. Felemelte a leopárdot.
Megvakarta a fejét a fegyver csövével.
– Na, hol a (bíííp) láttam én már magát? – kérdezte.
Nem szóltam semmit.
Még erósebben ráncolta a homlokát. Aztán az arca felde-
rült, ami még így is olyan sötét maradt, mint az éjszaka. – Ó,
most már tudom. Az a (bíííp) rémálom. Maga abban szere-
pelt! Ott álltam a repüló csészealjak istállójában!
Silva végigmért és bólintott. – Nos, így már világos. Le-
ülhetnénk valami nyugodtabb helyen? Itt túlságosan szem
elótt vagyok.
Trükkös! Pontosan ezt vártam egy Apparátuskiképzés
után. Nem akar nyilvánosan kivégezni.
A hálószobámban közelebb lehetek a fegyvereimhez.
Megtaláltam a hangom. – Jöjjön velem – mondtam, s mu-
tattam az utat a hálószobám felé. Aztán még okosabb lettem.
– Nem akar elóbb inni valamit? Mondjuk egy kis Scotchot?
– Nem lehet – felelte. – (Bíííp) gyomorfekély.
245
Hát akkor próbáljuk újra, ahogy régi professzorom szokta
volt mondani. Ha még nem vagy halott, mindig van egy hal-
vány esély, hogy megúszd.
Bevezettem a hálószobámba. Leültettem a székre. Elját-
szottam a gondolattal, hogy rátaposok a padlólapra, megcsa-
varom, amivel a teljes személyzetet a hangárba rendelem.
Aztán arra gondoltam, ott gyülekeznének a hangárban, és
nem itt, ahol szükségem lenne rájuk.
Megpróbáltam húzni az idót. Így szóltam: – Megértem,
hogy Utanc megbízta, hogy legyen a testóre.
– Ja – morogta.
– Ez meglehetósen elvadult ország. Ön képzett testór?
Hogy ölte meg Tavilnastyt?
Röviden, ugatva felnevetett. – Gyerekjáték volt. Mikor az
a két (bíííp) bevitt abba a (bíííp) szobába és magamhoz tér-
tem, azt mondtam, „ezek idekészítettek, hogy valaki kiké-
szítsen", érti? Ezt mondtam: -„idekészítettek, hogy kikészít-
senek". Ért engem?
Persze hogy értettem. Ez volt az én legnagyobb bajom.
– Szóval, mikor rádobtak arra a (bíííp) ágyra, azt mond-
tam, „Valami (bíííp) (bíííp) néhány perc múlva idejön, hogy
kiradírozzon." Aztán, ahogy ezek a (bíííp) elmentek, föltor-
nyoztam a takarókat, mintha valaki feküdne alattuk, én meg
begurultam az ágy alá. Gyerekjáték.
– Néhány perccel késóbb jól (bíííp), ha nem ezt teszem. A
(bíííp) csendesen belopózott az ablakon. Macskaléptekkel a
(bíííp) ágyhoz ment. (Bíííp) tórt tartott a kezében. Még egy
leopárd is lapult a tokjában a (bíííp) bal lábára erósítve.
– A tórt belevágta a (bíííp) takarókupacba, mintha (bíííp)
mérges lenne rá. Én meg kinyúltam az ágy alól, és kikaptam
a (bíííp) leopárdot abból a (bíííp) tartóból.
– Mielótt még lehajolhatott volna, hogy megnézze, mi fo-
lyik a (bíííp) ágy alatt, szétlóttem a (bíííp) bal lábát. Aztán,
246
ahogy elesett, szétlóttem a golyóit.
– Már nem nagyon akart megölni senkit, úgyhogy ki-
másztam a (bíííp) ágy alól. Láttam, hogy van nála egy durva
.38-as Szombat Esti Láz. Amit elvettem tóle, mivel (bíííp)
veszélyes ezzel a (bíííp) micsodával lövöldözni – felrobban-
nak –, aztán egy golyót eresztettem a takarókba, letöröltem a
(bíííp) fegyvert, aztán visszanyomtam a (bíííp) kezébe, ami-
tól abbahagyta a rángatózást.
– Átkutattam, hátha találok nála egy kis (bíííp) pénzt, de
csak négy töltényt találtam a fegyverhez. Bedobtam a leo-
párdot meg a töltényeket a (bíííp) WC-tartályba.
– Megjöttek a (bíííp) rendórök. Azt gondolták, a fickó
bombát akart robbantani, csak az túl korán robbant fel. De
mikor látták, hogy amerikai vagyok, húvösre tettek.
– Mint valami (bíííp) bolond kiabáltam a (bíííp) amerikai
konzul után, aki a következó nap meg is érkezett, s azt köve-
telte, adjanak nekem életfogytiglant, mire ezek elküldtek a
(bíííp). Ez volt az utolsó alkalom, hogy amerikai konzult hí-
vattam. Elvette az összes dohányom.
– Az azt követó napon visszamentem a hotelbe és kiha-
lásztam a leopárdot a WC-tartályból. – Töprengve ült egy
darabig. – Halványan emlékszem a rémálomra, hogy akkor is
az amerikai konzult hívattam. Ostoba (bíííp) vagyok. De va-
lahogy úgy érzem, sokkal okosabb vagyok az üzletet tekint-
ve ezekben a napokban. Úgy túnik, mintha mindig tudnám,
hogy mit kell tennem. Ez hozott ide magához.
– Egy pillanat – mondtam. – Képzettnek túnik. Ez azon-
ban egy nagyon elvadult ország. Ha valóban testór akar len-
ni, szüksége lesz erre.
Az egyik hipnosisakot elöl hagytam. Felkaptam, a fejébe
nyomtam, s azonnal bekapcsoltam. Az elólámpa fényesen
felizzott.
Vártam.
247
A fickó csak ült mozdulatlanul.
Vártam, hogy a szeme kiüvegesedjen, majd behunyja.
De csak ült.
Éberen!
– A pokolba – mondta – nincs szükségem sisakra. – Fog-
ta, és levette. – Egyébként meg nem is látszik golyóállónak.
– Az ölébe rakta.
Istenek! Nem múködik! A sisak nem múködik!
A sisak felé nyúltam, hogy elvegyem. Sebesen gondol-
kodtam. Egy hipnokiképzésú Apparátus-bérgyilkos ül velem
szemben!
– Az a különös érzésem támadt – mondta –, hogy talál-
koznom kell Törökország (bíííp) fónökével, a környékbeliek
meg azt mondják, hogy maga az. Olyan (bíííp) ostoba érzé-
sem támadt, hogy maga meg akar bízni valamivel.
Addig visszafojtott lélegzetem kiszakadt belólem. Szóval
ezt mondták neki hipnózis alatt a hipnotréning után!
– Ez a hölgy, akit idehozott... hogy hívják, Utanc? Vicces
név. Na mindegy, szóval munkát ajánlott. De nem hiszem,
hogy ez az, amit tennem kellene, s azt sem hiszem, hogy ez
folyamatos lesz.
– Néhány perccel ezelótt indultunk ezen a (bíííp) úton a
város felé. És elmondta nekem, mennyire tart azoktól az ide-
genektól, akik az elmúlt néhány napban érkeztek a városba,
de nem szeretne lövöldözésbe bonyolódni, így aztán megkért
rá...
– Várjon egy percet – mondtam. – Maga nem beszél törö-
kül.
– Ó, tudom. (Bíííp) ostoba nyelv. A lány is mókás akcen-
tussal beszéli az angolt.
Ó, a kedves, angolul tanul. Talán, hogy a kedvemben jár-
jon! Láttam, ahogy nagy csomó tankönyvet hordott be a szo-
bájába. Milyen drága!
248
– Néha (bíííp) nehéz megérteni. Túl sok bonyolult szót
használt. Szóval, ahogy megyünk az úton a város felé, egy
idó után megkérdezi, tudom-e, kik ezek a madarak. Nem
madaraknak hívta óket. Azt mondta... Ó, igen, azt mondta,
„idegen betolakodók". Én tudtam, persze, hogy tudtam, s el-
mondtam neki, hogy az egyikük a (bíííp) amerikai konzul
Ankarából, három másik kíséretében, meg négy CIA-ember.
Erre bumm, azonnal megfordul – kézifékes fordulással –, és
visszajön ide. Azt hiszem, úgy érezte, nem lenne biztonság-
ban.
Nos, ez egész biztos. Szegény kicsiny sivatagi lány!
– Ezután meggondolhatta magát – folytatta. – Elóször
még hallani sem akart semmiféle (bíííp) civakodásról, aztán
meg arra volt kíváncsi, mennyibe kerül a bérgyilkolás. Nók!
– tette hozzá fintorogva. – Állandóan meggondolják magu-
kat!
Igen, a nók megpróbáltatást jelentenek. Ezzel egyet tud-
tam érteni.
– Nos – mondta – az ankarai amerikai konzul lelövése
(bíííp) közel áll hozzám!
A kétségbeesés gyakran szül ihletet. Meg kell szabadul-
nom Silvától. Nemcsak hogy fenyegetést jelent a bázisra, de
fenyegeti Utanccal kapcsolatos birtokviszonyomat. Esetleg
rávenné, hogy szökjön el vele!
Mi lehet a legveszélyesebb dolog, amit kérhetek tóle?
Olyan valami, amivel a vesztébe rohan. Ki a bolygó legjob-
ban védett személye?
– Mi lenne, ha lelóné az Egyesült Államok elnökét? – ja-
vasoltam.
Megrázta a fejét. – Az ördögbe, nem akarok hós lenni,
mint Oswald.
Aztán rájöttem. Biztosan megölnék Silvát. – És mi a hely-
zet a CIA igazgatójával?
249
Gondolkodott rajta. Megvakarta az állát a leopárd csövé-
vel. – Lehet róla szó. (Bíííp) meg az amerikai konzuljaik.
Lehet róla szó. – Aztán rám emelte opálos tekintetét. –
Rendben – mondta. – Száz rongyért megcsinálom. – Aztán
hozzátette: – Valamint a kiadások.
Gyors számításokat végeztem. Kissé bizonytalan voltam a
„rongy"-ot illetóen, hogy az százat vagy ezret jelent-e.
Mondjuk jelentsen ezret. Százezer török líra nem több ezer
amerikai dollárnál. Ráadásul úgyse fogja megcsinálni. Szitá-
vá lövik.
– Áll az üzlet – mondtam. Csak távol kerüljön Utanctól.
Még akkor is, ha pénzbe kerül. A zsebembe nyúltam, s eló-
húztam egy maréknyi lírát. Átadtam neki. – Vegyen ki egy
szobát a városban. És maradjon távol, nehogy veszélybe so-
dorja a tervet. J elentkezzen be a Kastély Hotelbe. Holnap
megkapja a pénzét, valamint egy jegyet az Egyesült Álla-
mokba.
– Nincs pár tölténye ehhez a leopárdhoz? – kérdezte. –
Azt hiszem, az enyémek eláztak abban a (bíííp) WC-
tartályban.
Volt néhány 12-es puskagolyóm, ami beleillett az ó fegy-
verébe is. A boltos olcsón adta, mivel a 12-es töltényben
olyan pici a mag, hogy semmire nem lehet használni, még
kanárira sem. Mondtam, menjen ki a kertbe. A fegyverállvá-
nyom mellett megtaláltam a dobozt. Még egy darabka ólmot
is tettem az oldalába, hogy egészen biztosan felfedezzék a
reptéri érzékelók.
Kimentem. Odaadtam neki a dobozt. Kezet ráztam vele. –
Sok szerencsét – mondtam buzgón. Azt azonban nem mond-
tam, hogy kinek kívánom.
Szóltam Karagoznak, hogy vigye el a városba. Szerencsé-
sen megszabadultam tóle! Megpróbálta ellopni Utancot.
Egyenesen az irodámba mentem, s megírtam a pénzzel,
250
valamint a repülójeggyel kapcsolatos parancsot Faht bejnek.
Tudtam, hogy rikácsolni fog, de ez most vészhelyzet volt.
VISZLÁT GUNSALMO SILVA!
5. fejezet
MIÉRT nem múködött a sisak?
Megvizsgáltam. Alátettem a lopott múszert. Na persze,
hogy nem mutatott semmit! Az ellenórzó lámpa felgyulladt,
a sisak azonban nem bocsátott ki hullámot magából.
Már azon voltam, hogy hívom a szerelót, Flipet, mikor
eszembe jutott, hogy poszthipnotikus szuggesztióval elfeled-
tettem vele az egészet.
Valami egyértelmúen elromlott. Hiába voltam jó a nyel-
vek területén, a kapcsolási rajzok csupán érthetetlen kusza-
ságot jelentettek a számomra.
Buzgón elószedtem a többi sisakot is. Mindegyiket ellen-
óriztem a múszerrel.
A múszer az összes sisak esetében halott maradt! Az el-
lenórzó lámpa világított, a sisak azonban nem múködött!
A bolygó minden lakosa feletti uralmam rózsás álma
máglyára került.
Végiggondoltam, mit is csinált velük. Az összes múkö-
dött, miután megpiszkálta óket.
Aha! Még megvannak a kapcsolók kartondobozai. Meg-
kerestem az egyiket. Kölcsönös közelségi megszakító kap-
csoló. Várjunk. Van még itt valami írás: Yippee-Zip Gyártó-
vállalat, Ipari Fóváros, Voltár. Nem, nem. Nem ez. A doboz
másik oldalán. Sokkal kisebb betúkkel. Így szólt:
Figyelmeztetés:
251
Minimális hatótávolságú modell.
Csak alakzatban repülo úrhajók számára.
Aktív hatósugár: két mérföld.
A világ összeomlott körülöttem. Az úrhajók olyan gyor-
san repülnek, hogy a kétmérföldnyi távolság semmit nem je-
lent a számukra. Talán pont azért van ezekból a kapcsolók-
ból ilyen hatalmas készlet, mert általában nagyobb hatótá-
volságú kapcsolókat használnak – talán ezermérföldeseket.
Ez kétmérföldes!
Ha a sisak kétmérföldes körzetén belül tartózkodom, a si-
sak nem múködik!
Kétségbeesetten megpróbáltam kitalálni a módját, hogyan
tegyem a sisakot valaki fejére, hogy aztán két mérföldre...
nem, ez teljességgel lehetetlen.
Vetessem ki a fejemból ezt a micsodát?
Ó, nem, soha! Hogy Bildirjin nóvér megint a mellkasomra
térdeljen! Nem akarom még egyszer azt a haldoklást! Ez a B
rész mostantól kezdve a koponyámban lesz!
Szomorúan raktam vissza a sisakokat a szekrénybe.
Aztán, optimista alaptermészetú lévén, felvidultam. Egy
dolog egészen biztos.
Krak soha többé nem lesz képes hipnosisakot használni
rajtam.
Nincs több Manco ördög!
Legalább az összeset sikeresen hatástalanítottam!
A Blixo elindult. Gunsalmo Silva elindult. Bawtch és a
hamisítók halottak lesznek. Heller számíthat rá, hogy Krak
grófnó beveri a fejét.
Talán szunyókálhatnék jó sokáig. Aztán elmehetnék va-
dászni. Igazán ragyogó munkát végeztem. Az Apparátus
büszke lehet rám. Tényleg megérdemlem a pihenést!
Bárcsak ki tudnék találni valamit, amivel kedveskedhet-
252
nék Utancnak, s még egyszer becsalhatnám magányos
ágyamba!
253
HUSZONÖTÖDIK RÉSZ
1. fejezet
Optimista hangulatban tervet szóttem, hogy a dolgokat
még jobbá formáljam.
Az éjszakáim meglehetósen magányosan és szánalmasan
teltek Utanc nélkül. Biztos voltam benne, hogy tudok vala-
mit, amivel felkelthetném az érdeklódését.
Szép, csendes vadásztúrát terveztem. Elózó ittlétem al-
kalmával vettem egy Franchi Deluxe automata vadászpuskát
– tizenkettes kaliberú, harminckét hüvelyk hosszú csóvel...
fojtással, háromhüvelykes Magnum lövedékkel, ötlövetú tár-
ral. Még soha nem sütöttem el. A 00-ás sörét, mindegyikük
.33 hüvelyk átmérójú, a legmegfelelóbb az énekesmadarak
ellen.
Mondanom sem kell, énekesmadarakra tilos vadászni Tö-
rökországban. Furcsa elképzeléseik vannak. Farkast, hiúzt és
vaddisznót azonban az év minden szakában el lehet ejteni.
Ebben az évszakban továbbá engedélyezett a vadmacska, a
róka, a vadnyúl, az üregi nyúl, a kacsa, a fogoly, az erdei
szalonka és a fürj. Úgy kell tenni, mintha ezekre vadászna az
ember, aztán gyorsan lelóni egy énekesmadarat, s azt mon-
dani, hogy már így találtad.
Az engedélyem érvényes volt.
A Ford kombi kicsit döcögve, de múködött.
Szikrákat hányó tábortüzet rakhatunk az erdóben. Illik ez
254
vajon Utanchoz? A Kara-kum sivatagból származó nomád
lány lévén, természetes módon csodálná a férfit, aki elindul
vadászni, majd hazahozza az elejtett vadat, hogy étel kerül-
jön a tányérokba, miközben ó vigyáz a túzre. Szinte láttam a
szemében csillogó csodálatot, ahogy megérkezem az elejtett
vadkanárikkal, meg ilyesmivel. A primitív ösztön. Földi,
pszichológia tankönyveim ezt atavizmusnak hívják. Mind-
annyian ósemberek vagyunk, még akkor is, ha Freud ezzel
nem értett egyet, és visszanyúlunk primitív ösztöneinkhez,
mint bármely más ragadozó, vagy egyéb állat. Szóval, remé-
nyeimet nem a semmire alapoztam.
Medvét is lehet lóni Törökországban, s noha vonzó volt a
gondolat, hogy egy medvét vonszolok a tábortúzhöz, majd
ott állok mellette mellkasomat püfölve, hogy lássa, micsoda
nagyszerú vadász is vagyok, nem egyszerú dolog medvét ló-
ni. Ha csak súrolja a lövésed, akkor nagy valószínúséggel rá-
fáztál. Azt gondoltam, jobban teszem, ha vadkanárikkal pró-
bálom lenyúgözni – talán elég látványos lesz az is, ha sokat
lövök le belólük.
Mindent körültekintóen elterveztem. Megérdemeltem a
pihenést. Az Apparátus nem oszt kitüntetéseket a tagjainak,
így aztán a jól végzett munka jutalmaként ítéltem oda ma-
gamnak ezt a kirándulást.
Mostanra már bizonyosan megbocsátotta, amit a kisfiúval
tettem. A fiúcska, a másikkal együtt, még mindig a szobájá-
ban volt. De ószintén, kit zavar egy kicsiny kötés az orrán?
Senki nem sírhat emiatt örökké.
Megkerestem Karagozt. Nem, Utanc nem jött ki a szobá-
jából, már két napja. Amióta Silva elment.
Hallgatóztam a kertet körülvevó kerítésnél. Nem hallot-
tam nevetést a kertból.
Ah, hát igen. Tényleg fel kellene vidítani.
Üzenetet fogalmaztam. Így szólt, „Utanc, te imádni való,
255
gyönyörú teremtmény! Meghívlak egy szép, hosszú vadász-
túrára. Énekesmadarakat lövök neked, s te megfózheted óket
a vadonban." – Tudtam, ez felébreszti az atavizmusát.
Becsúsztattam az ajtaja alatt.
Aha! A papírdarab sarka azonnal eltúnt az ajtó alatt!
Lélegzetvisszafojtva figyeltem. Néhány perc múltán hal-
lottam a felemelkedó acélpántok pendülését.
Siker! Tudtam, az atavizmus felkavarja. Visszahozza a
barlangban töltött napok hangulatát. Ez mindig használ!
A kilincs megnyikordult!
Az ajtó feltárult!
Aztán abban a pillanatban áradat zúdult rám mindabból,
amit egy nó ki tud hajigálni az ajtón! Cipók! Csészék! Cse-
repes virágok! Egy szemüveg repült felém, s tört darabokra a
belsó udvar falán!
Ott állt táguló orrlyukkal, újra és újra ökölbe szoruló kéz-
zel, mintha valamit meg akart volna markolni a levegóben!
Tiszta méreg áradt a szavaiból, ahogy kinyitotta a száját.
– Te mocskos (bíííp)! Nem elég, hogy egy életre tönkretettél
egy csinos fiút? Most (bíííp) meg ÉNEKESMADARAKAT
akarsz gyilkolni!
Egy kicsi kéz emelt valamit a háta mögé. Egy szék volt
az!
Felém hajította, mintha ágyúból lótték volna ki! Darabok-
ra tört!
Csak a szélét kaptam. A szobámba menekültem.
Valóban sikerült felébresztenem atavizmusát. Csak a
rossz fajtáját!
Gondosan bezártam az ajtómat. Leültem, s a történteken
túnódtem.
Bárkit megdöbbentett volna, ha látja, mennyire dühös
még mindig amiatt a (bíííp) fiúcska miatt. Hihetetlen!
Nos, az asszonyok már csak ilyenek. Soha nem tudhatod.
256
Azt gondoltam, túl lehet rajta.
Nos, hát nem volt. Az elsó megjegyzésem igaznak bizo-
nyult. Soha nem fog megbocsátani nekem. És az a (bíííp) ha-
szontalan fiúcska sem.
Szomorúság vett erót rajtam. Tulajdonképpen Utanc volt,
aki miatt kedvet kaptam a vadásztúrához.
2. fejezet
Visszavánszorogtam titkos irodámba. Leroskadtam a
székre. A képernyó ott állt elóttem napok óta érintetlenül.
Heller talán bajban van, s ez felvidíthat. Kedvetlenül bekap-
csoltam a készüléket.
Félhomálynak túnt. Felerósítettem a képi jelet.
Egy katedrális!
Egy szörnyen nagy katedrális!
Valami esemény zajlott.
Temetés!
Népes tömeg gyúlt össze. Palástos papok sürögtek-
forogtak, a kórus gyönyörú éneke kíséretében.
Ez pontosan beleillett a hangulatomba. Milyen lélekból
jövó muzsika! Milyen szomorú! Milyen gyönyörúen szomo-
rú!
Heller a padsorok közt ült. Fogta valaki kezét. Aki fekete
fátyolt viselt. Babe Corleone! Az asszony zokogott. Heller a
kezét simogatta.
Feldíszített koporsót láttam. Bizonyára nem áll üresen.
Aztán rájöttem. J immy, „a csavargó" Tavilnasty. Ez az ó
temetése! Feltehetóen Amerika legnagyobb katedrálisában!
St. John? St. Patrick? Hatalmas. Arannyal és lobogó gyer-
tyákkal, valamint magas, lenyúgözó boltívekkel.
257
Az ének méltóságteljesen hömpölygött a katedrálisban.
Aztán megjelent valaki a szószéken. Az egyik kórista fiú.
Abbamaradt a sustorgás. Hangja betöltötte a hatalmas teret,
tiszta tenor hangja reszketett az érzelemtól.
Így szólt: – Ha nincs a mi drága, eltávozott J immynk, so-
ha nem ismertem volna meg a fiúk szerelmét!
Aztán a legszomorúbb dallal folytatta, amit valaha is hal-
lottam. A kórus éneke szomorúságként hömpölygött a fiú
énekhangja mögött.
A latin szövegú ének elhallgatott. Megjelent a következó
a kicsiny szószéken, egy hajlott korú, idós férfi. – Én, mint a
nevelóintézet igazgatója, barátként emlékszem J immyre. A
vele kapcsolatos legkedvesebb emlékeim a lázadások, me-
lyeket egymaga szervezett minden segítség nélkül, s melyek
nagyobbak voltak minden lázadásnál, amire nevelóintézet-
ben valaha is sor került. Most, hogy már nincs közöttünk, s
nem élvezhetjük közremúködését, alig maradt egy-két búnö-
zónk. Nagyszerú ember, több ezer utcai banda példaképe.
Hiányozni fog.
A kórus szent harmóniákba kezdett, melyek belevesztek a
mennyország felé emelkedó hatalmas kupolába.
Ismét fellépett valaki a szószékre. Tiszteletteljesen lehaj-
totta a fejét, s könnyeivel küzdve megszólalt. – Sokszor vol-
tam J immy börtönpszichológusa. J immy Tavilnasty modell
értékú páciensem volt. Soha nem találkoztam még senkivel,
aki ennyire fogékony lett volna a viselkedést megváltoztató
terápiákra. Rossz magaviselete egyre rosszabb lett, majd vé-
gül hathatós közremúködésem eredményeképpen egy sze-
mélyben testesítette meg az amerikai búnözést. – Hangját
megtörte az érzelem. – Amerika legjobbja volt, olyan bér-
gyilkos, akit nem lehet elfelejteni.
A kórus tisztelettel és áhítattal felzúgott.
Ó, ez gyönyörú volt!
258
A temetés folytatódott. Nyolc gyászoló emelte a vállára a
koporsót. Mindannyian feketébe öltöztek. Mindannyian szi-
cíliaiak voltak. Mindannyiuknak kidudorodott a pisztoly a
ruhájuk alól.
Aztán megláttam, mitól olyan halvány a képernyóm.
Mindenki vastag, sötét szemüveget viselt, köztük Heller is.
Rájöttem, ez sötétíti el a képernyó képét, így még egyszer
megpróbáltam kivilágosítani. Szomorú, nagyon szomorú
nap! Még az esó is esett!
Húsz banda tagjai emelték magasba rugós késüket, s
emeltek belóle boltívet a koporsó fölé.
A temetókaput koszorúk és virágok borították. Liliomok-
ból kötött hatalmas patkó virított a kapun:
J immy cimboránk
A következó helyen virágokból rakott tór. A szalagján ez
állt:
J immynek a Faustino Narcotici bandától
Felrúgták, és szomorú léptekkel végigtapostak rajta.
Öt kórista lány özvegyi gyászruhában állt zokogva a sír
mellett, fekete zsebkendót tartva a szájuk elé.
Rájöttem a fekete napszemüvegek magyarázatára. A
gyászmenetben nyüzsögtek a televíziósok, akik tiszteletük
jeléül maguk is fekete karszalagot viseltek. A karszalagokat
bandita osztogatta, aki másik kezében fegyvert tartott.
A hosszú gyászmenet megérkezett a kriptához. Ez állt raj-
ta:
Családi kripta Corleone
259
J immy koporsóját becsúsztatták az egyik fülkébe. A zo-
kogás felerósödött.
Babe az ujjait végighúzta az egyik kövön:
„Jámbor Joe" Corleone
Az asszony kiborult. Heller a limuzin felé kísérte. Fino-
man kivonta az emberek gyúrújéból, akik megpróbáltak ke-
zet fogni vele, vagy megcsókolni részvétük, jeléül. Az asz-
szony keservesen zokogott.
Heller a hátsó ülésre ültette. Becsukta az ajtót. Az asszony
kiszólt a kocsi ablakán.
– Elvesztem az összes fiamat – zokogta.
Heller gyengéden megsimogatta, s adott neki még egy
zsebkendót. A nó hátradólt, lassan elcsendesedve. Testórök
szorították finoman hátra a tömeget a kocsitól, kezükben le-
Iúrészelt csövú puskával. Végre a limuzin elindulhatott.
Babe ökölbe szorította a kezét, majd kiengedte. Épp egy
hídon haladtak keresztül. – J erome – mondta megtörten. –
Azt hallottam, versenyautót akarsz vezetni. J erome, ígérd
meg nekem, kérlek, ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi ve-
szélyeset.
Hellernek úgy túnt, nehezére esett a válasz. Aztán így
szólt: – Az élet kockázatos dolog, Mrs. Corleone. Ezt nem
ígérhetem meg.
Az asszony hirtelen Hellerre nézett. – J ó – mondta. – Ak-
kor, ha valaha találkozol azzal a (bíííp) Silvával, ígérd meg,
hogy kicsinálod.
Heller azt felelte, hogy megígéri.
Teljesen áthatott ez az egyházi zene, a kórista fiúk éneke,
s ennek az egésznek az egyházi komolysága és tragédiája.
Lekapcsoltam a képernyót.
A zene továbbra is ott zengett bennem. Milyen gyönyörú!
260
Micsoda pompázatos temetés!
Saját temetésem képei jelentek meg lelki szemeim elótt:
Sírom mellett ott térdelt Utanc az esóben, ázott virággal a
hajában. Zokogott, amiért olyan kegyetlen volt hozzám.
Ó, micsoda pompás jelenet! Úgy éreztem, mindjárt elsí-
rom magam.
Párás tekintettel hálószobámba botorkáltam. Az ágyamra
rogytam.
Valamit találtam a fejem alatt. A mútét helye még mindig
sajgott, de hagytam, hadd fájjon. A sírom mellett térdeló
Utanc képe továbbra is velem volt.
A fájdalom erósödött, így aztán lesöpörtem azt a valamit a
párnámról, mivel zavarta a hangulatomat.
A másik párnára repült. Odafordítottam a fejem.
Egy üzenet volt szemtól szembe. Így szólt:
Emlékeztetni akarom, hogy a tétlenség ritkán jár sikerrel.
Lombar biztos benne, hogy maga nem tesz meg mindent az
ügy érdekében. Figyelmeztetem, ha nem tartja a markában
Hellert, az én feladatom lesz kivégezni Önt.
És csak egy véres tór, aláírás gyanánt.
Párás tekintetem azonnal kitisztult.
Kis idó múltán felültem. A gyönyörú egyházi zene még
mindig ott csengett a fülemben.
Felkaptam az üzenetet. A hátoldalát üresen találtam.
Kerestem egy tollat. Azt írtam rá, Gyerünk. Aztán aláír-
tam a nevemet. Otthagytam a párnán.
Úgy túnt, ezt kell tennem.
Utanc ott fog térdelni az esóben. Bánni fogja. Legalább
drága könnyei belekeverednek a síromon csillogó pocso-
lyákba.
Megnéztem, nincs-e fegyver a zsebeimben.
261
Keresztüllépkedtem a belsó udvarba dobált limlomon,
ami saját, szétesett életemet juttatta eszembe.
Az egyházi zenével a fülemben elindultam a félhomály-
ban, abban bízva, talán egy végzetes lövés véget vet egy
életnek, melyet már nem érdemes élni.
Talán sírás közben még egy szomorú dalt is elénekel, és
rájön, sokkal kedvesebbnek kellett volna lennie velem, mi-
kor még éltem.
Milyen gyönyörú!
3. fejezet
Egész éjszaka kóboroltam, de senki sem lótt le.
Mikor elérkezett a húvös hajnal, csalódottan hálószobám-
ba mentem.
Az üzenet, amit a párnán hagytam, eltúnt. Bárki is lehet
az, akit Lombar azzal bízott meg, hogy megöljön, nagyon
képzett lehet a ki- és belopózás terén, de én ezen már túlvol-
tam.
Kimerülten levetettem ruháimat, és ágyba bújtam. Talán
maradt még némi remény. Talán meghalok álmomban.
Késó délután ébredtem fel. Csalódottan vettem tudomá-
sul, hogy még mindig élek.
Furcsa ingerültséggel fordultam az oldalamra, hogy fel-
keljek az ágyból.
És ott, a másik párnán nem egész öthüvelyknyire az or-
romtól, új üzenetet találtam! Talán a mentegetózés, hogy
mégsem öltek meg tegnap éjszaka.
Felültem. Valódi érdeklódés nélkül forgattam a papírt. Így
szólt:
262
Noha kedvem lenne megölni magát, mégsem ez követke-
zik.
Ha nem állítja meg Hellert, Utanc hal meg eloször.
Megrendültem!
Sikoltó tiltakozás szakadt fel összeszúkült torkomból!
Még törülközót sem rántva magam elé, a belsó udvarba
rohantam, s fülemet rászorítottam Utanc ajtajára.
Csend!
Talán már meg is ölte!
A kertbe rohantam.
Melahat virágot szedett. Elfordította a tekintetét.
– Megölték már Utancot? – kérdeztem.
Rám bámult. Aztán megint elfordította a szemét. – Semmi
baja sem volt még néhány perce, mikor törülközót vittem be
neki.
Megkönnyebbülten ziháltam. Aztán arra gondoltam, jó
lesz néhány óvintézkedést tenni. Felemeltem a fejem, s jó
hangosat kiáltottam. – Dolgozom!
Ez talán távol tartja óket egy idóre!
Ez szemlátomást összezavarta Melahatot. Most azonban
nem volt idó társalogni.
Visszarohantam a szobámba. Magamra rántottam néhány
ruhát, s gondolkodni próbáltam. Nehezemre esett. Mi lehet
az oka ennek a hirtelen támadásnak?
Kell hogy tudjanak valamit, amit én nem tudok!
Heller. Heller készül valamire!
Titkos szobámba rohantam. Bekapcsoltam a képernyót.
Megtámaszkodtam, és figyeltem. Ebból a szögból nem lát-
tam jól, így aztán leültem.
Néhány régi alkatrész egy asztalon.
Ebben a pillanatban felnézett. Az irodájában volt, az Em-
pire State Buildingen. Voltak néhányan körülötte. A dekorá-
263
ció megváltozott!
Ah, a falak. Hatalmas olajfinomítókat ábrázoló festmé-
nyek borították a falakat. Színesek. A finomítók füstöt okád-
tak. Végeláthatatlan kéménysorok festették feketére az eget.
Nem. Nemcsak finomítók. Az egyik falon montázs szere-
pelt. Nehéz volt kivenni Heller periferikus látómezejében, de
úgy túnt, madarak fuldokolnak olajtócsákban, virágok her-
vadnak, fák haldokolnak.
Várjunk! Ez még nem az összes. Ahogy elfordította a fe-
jét, megláttam a következó falfestményt. Egy bolygót ábrá-
zolt, melyet mint valami füzér, hidrogénbomba-robbanások
vesznek körül.
Tovább fordította a fejét. Még egy! Olyan fantasztikusfaj-
ta. Félhomályba burkolódzott úrhajók zúdítottak zárótüzet
egy Földhöz hasonló bolygóra. Az eredetit talán egy maga-
zin címlapján látták?
Az emberek. J ó néhányan lehettek ebben a hatalmas iro-
dában. Kimerevítettem a felvételi csíkot, hogy lássam há-
nyan vannak, s kik azok. Az emberek veszélyesek lehetnek.
A bárpultnál, illetve mögötte, fehér kabátos csapos állt. A
Napi Versenyeredményeket olvasta.
Egy lány ült az iroda bárpultjánál. Hiányos hátú köntöst
viselt. Nagyon sötét, csábos tekintetú. Hókristállyal játsza-
dozott. A titkárnóje?
Három lány ácsorgott Hellertól jobbra. Szoknyájuk alig
takarta el a csípójüket. Kicsiny, kerek, dobozszerú sapkát vi-
seltek a fejük tetején. Lábukon rövid csizma volt. A ruháza-
tuk – ha egyáltalán annak lehetett nevezni – fehéren csillo-
gott, illeszkedve a puha szónyeghez. Mintha tollat tartottak
volna a kezükben. Ezek is a titkárnói?
Idegességemben elfelejtettem felhangosítani a készüléket.
Most megtettem. A háttérból forró zenekari muzsika hallat-
szott. Egy csomó üstdob, aztán hullámzó vonósok, majd fül-
264
hasogató trombitaszó mindezek tetejébe.
Kezdtem megnyugodni. Félelmeim nem voltak megala-
pozottak. Senki nem tud dolgozni ilyen nyüzsgés közepette.
Heller most is csak játszik, ahogy szokott.
Két fémdarabbal babrált. Vastag vásznat terített alájuk.
Állandóan forgatta a fejét. Balján ott ült Izzy.
Az a búnözó Izzy! Az Üdvhadseregtól kapott öltönyét vi-
selte, térdén pedig ott feküdt ütött-kopott aktatáskája. Meg-
villant csontkeretes szemüvegének egyik lencséje.
– Nem tudom követni, Mr. J et – mondta Izzy. – Nem va-
gyok túl jó a múszaki tudományokban. Tudom, hogy tegnap
már elmagyarázta, de olyan sok egyéb dolog aggaszt, hogy
teljesen kiment a fejemból. Egész éjszaka fájt a fejem. Tudja,
az egészségem nem a legjobb.
Heller átnyújtott egy csavarhúzót a három lány egyikének.
Az szakértó módon, mint valami pálcát, megforgatta, s egy
táskába süllyesztette.
Heller titokzatos jelzéseket küldött a bár felé. Tágra nyílt
szemmel figyeltem. Valamifajta kód. A csapos letette aNapi
Versenyeredményeket, felkapott egy kecses, hosszú poharat –
talán kristály? –, majd szakértó módon sistergó áradatot zú-
dított bele egy másik pohárból, majd vissza és újra. Ezüsttál-
cára tette, és Izzy elé helyhez. Heller rászoktatta Izzyt valami
drogra?
Izzy megitta. Az ital habja fehér bajuszt hagyott felsó ajka
felett. A csapos elózékenyen visszavitte a kristálypoharat. –
A Bromo Szóda visszaadta az erejét, uram?
Izzy bólintott, és megköszönte.
Idóközben a karcsú lány a bárpultnál elfogyasztotta saját
hókristályát, és távozott. Egy másik lány érkezett, akit szinte
alig takart a piros ruha. Leült az egyik asztal mellé. A csa-
pos, ahogy visszaért a pult mögé, már el is indult, hogy fel-
szolgáljon neki egy fagylaltkelyhet. Ez is titkárnó?
265
Ó, senki nem tud ilyen környezetben dolgozni. Nem fe-
nyeget veszély. A mérnöki munka rendkívüli figyelmet és
nyugalmat igényel. Egy kísérleti laboratórium csupasz és ba-
rátságtalan. A mérnökök nem így dolgoznak. Feleslegesen
ijedeztem.
– Múlik a fejfájása? – kérdezte Heller Izzytól.
– Azt hiszem elmúlt – felelte Izzy.
– Nagyszerú – mondta Heller. – Akkor újra elmagyará-
zom. Az egész azon áll vagy bukik, hogy egy társadalom
tudja-e kezelni az erot. Ez a társadalom, úgy túnik, nem tud-
ja.
– És most figyeljen. Képesnek kell lennie az anyagot
energiává alakítani. Ezután felhasználhatja az energiát arra,
hogy mozgassa vele az anyagot.
– Politikailag, gazdaságilag és minden más módon tudnia
kell, hogy hogyan kezelje az erot. Ha nincs vele tisztában,
szétrobbanthatja az egész társadalmat.
– Valami érthetetlen okból ez a társadalom alacsonyabb
rendúnek ítéli az életet az erónél. Ez egy bolond filozófia,
amit materializmusnak vagy mechanizmusnak hívnak. Hibás
elgondolás.
– Ha a társadalom nem tör ki ebból, s nem szabadul meg
ettól a filozófiától, ami csupán primitív ostobaság, nem lesz
képes életben maradni.
– A helyzet az, hogy az élet irányítja az erót! Csupán az
élet képes irányt adni a dolgoknak. Anyag nem irányít anya-
got – nincsenek szándékai. Az élet NEM terméke az anyag-
nak, hanem a fónöke!
– Akarja, hogy ez a társadalom kijusson a világúrbe?
Kezdjen azon gondolkodni, hogy az élet irányítja az erót. Ha
szeretné, hogy ez a kultúra életben maradjon, vegye észre,
hogy az élet az, ami kézben tartja az erót.
– Bárki, aki másképpen magyarázza, nemcsak hogy fog-
266
ságban akarja tartani ezen a bolygón, de még elpusztítani is
megpróbálja.
– Ó, kedves barátom – mondta Izzy. – Úgy érti, jobban
tennénk, ha lelónénk az összes pszichológust a többi mate-
rialistával együtt?
– Én nem azt mondom, hogy bárkit is le kéne lóni, habár
lehet, hogy jó ötlet. Magát mindenki mással együtt rabként
akarják fogva tartani ezen a bolygón!
– Én irtózom az erószaktól – mondta Izzy. – Bocsásson
meg, Mr. J et, de azt mondta, meg akarja mutatni az
anyagátalakítást.
Heller visszanézett hatalmas íróasztalára, és rámutatott. –
Nos, elsó lépésként itt van néhány anyagátalakító.
Két fémtárgy hevert elótte, duplikátumok. Rengeteg alkat-
résszel és tekervényes részlettel. Ó, ez csak két elemi iskolai
bemutatókészülék, melyeket Connecticutban a dobozokból
vett eló – oktatási modellek. Minden ott volt, az elektromos-
ságot kisütó rudak és a gázt felfogó tartályok is. Heller fel-
kapta az egyik készüléket. A három lány, karmesteri mozdu-
lattal, azonnal elórántott három csavarhúzót, és Heller elé
tartotta. Heller kiválasztotta az egyiket. A másik kettó meg-
forgatta szerszámát, s visszatette a többi közé.
Nekilátott szétszerelni a készüléket. Közben kitartotta a
kezét, mire hadonászó mozdulatok kíséretében további szer-
számokat kapott.
Nekilátott az alkatrészeket felsorakoztatni Izzy elótt.
– Kettó van belóle – mondta Heller, miközben dolgozott.
– Úgyhogy az egyiket nyugodtan szétszedhetem.
Izzy az orra elótt szétteregetett, körülbelül negyven alkat-
részt bámulta.
Heller fogta a szétszedett gépet. – Nos, mutatom. – A te-
tejére bökött. – Tegyen egy rúd tiszta szenet a tetejébe. A ké-
szülék atomi átalakításnak veti alá. Ezen az oldalon kijön az
267
oxigén, a másikon pedig a hidrogén. Elektromos töltés jele-
nik meg ezen a két vezetéken.
– Ó, kedves barátom – mondta Izzy.
Heller kinyújtotta a kezét, majd látványos mozdulat után
kapott bele egy tollat. – Ez egyszerú kémia – mondta Heller.
És írni kezdett. – A szénnek hat elektronja van. Az oxigén-
nek nyolc. A hidrogénnek csak egy. A készülék egyszerúen
csak elmozdítja az atomok elektronjait. A szén elveszti szén
mivoltát. Az elektronok átcsoportosulnak, így oxigént és hid-
rogént kapunk. A következó módon, C
2
H
4
+O.
A papírt Izzy elé tolta. – Az oxigén és hidrogén keveréke
ég, világos?
– De... de... – zavarodott össze Izzy.
– Tulajdonképpen – folytatta Heller – a felhasználható
energia elsósorban elektromos feszültség formájában jelent-
kezik, így a bolygónak elektromos motorokra lenne szüksé-
ge. Ezzel szemben manapság szinte mindent belsó égésú mo-
torokkal hajtanak meg – az autókat és minden ilyesmit. Ezek
ostoba motorok. Üzemanyagot égetnek el benne, majd hútó-
rendszerrel elvezetik a meleget, és elpazarolják. De úgy lát-
szik, az emberek nem tudnak leszokni ennek használatáról.
Ez a készülék oxigént és hidrogént állít eló szénból, amiból
szinte végtelenek a készletek ezen a bolygón.
– Bármilyen szén használható? – képedt el Izzy.
– Persze. Olaj, bitumen, régi rongyok. A kapott gáz
mennyisége milliárd az egyhez arányban aránylik a szilárd
anyaghoz. A gáz hatalmas térfogatot képes betölteni. Szóval,
teszünk egy darab szenet ide fölülre. Ráakasztunk két nyo-
másálló tartályt a gép egy-egy oldalára, melyekben össze-
gyúlik a gáz. Lenyomjuk ezt a kart, mellyel bejuttatjuk a
szenet a készülékbe, közbeiktatunk egy szelepet, gázpedál
gyanánt, amely szabályozza a gáz motorba áramlását, és eny-
nyi az egész.
268
– Nem értem – siránkozott Izzy. – Szükségem lenne a tel-
jes tervrajzra, minden részletével együtt.
Heller felsóhajtott. Kinyújtotta a kezét, ujjaival jelezve
valamit. Az egyik lány élénken elókapott egy rajztáblát. A
második zászlóként a magasba lendített egy rajzpapírt, majd
rászúrta a táblára. A harmadik megpörgetett két tollat.
Heller azonnal munkához látott. A gyorsaságtól elmosó-
dott mozdulatokkal, szabad kézzel tökéletes tervrajzot alko-
tott, földi jelek használatával.
További papírok lebbentek a magasba, s kerültek a rajz-
táblára, majd soron következó tollak forogtak és pörögtek.
Hamarosan elkészült a tizenöt teljes tervrajz. A készülék
Ió elemeiról és szerkezeti részleteiról.
Izzy hirtelen felélénkült. Összecsavarta a tervrajzokat. –
Megtarthatom az egyik modellt?
Csavarhúzók pörögtek, villáskulcsok forogtak. Az alkat-
részek egymás mellé kerültek, s a készülék hamarosan ismét
összeállt.
Izzy fogta, s óvatosan betette egy dobozba.
– Az egészet szabadalmaztatom – mondta. – Anonim
mérnökcsapatként fogom bejelenteni. Nem szeretném, ha az
ön neve bármihez is hozzákapcsolódna. Bury miatt, ugye
tudja. – Várt egy kicsit. – Azt hiszem, a szabadalmat a
Multinational név alatt fogom bejegyeztetni. Én ellenórzöm.
– Továbbfejlesztjük és szabadalmaztatjuk – szólt Heller.
Nem vette észre, hogy Izzy ellopta a találmányát? A bolond.
– Ezen fogom folytatni. El kell készítenem a tartályokat, s be
kell szerelnem óket abba a kocsiba, amit leteszteltem saját
üzemanyagával.
– Csinálja, Mr. J et – mondta Izzy. – De tevékenységének
semmi részlete ne kerüljön kapcsolatba ezekkel a cégekkel,
vagy a Multinationallal.
– Megígérem – felelte Heller.
269
A három lány mintha táncolt volna, majd az egyikójük így
szólt: – Ehetünk már hókristályt? Vissza kell mennünk a
majorettiskolába.
– Adj nekik hókristályt – mondta Heller, mire a csapos
munkához látott.
– Ugye milyen csinos? – kérdezte az egyikük, ahogy leül-
tek az asztal mellé.
Ah, hát ezek nem a titkárnói, csak néhány diáklány az is-
kolából, ami ugyanezen az emeleten múködik! Azok a ma-
gas, karcsú lányok pedig, akik a bárpultnál ültek, biztosan a
modelliskolába járnak. Hókristályt kunyerálni járnak ide. J el-
legzetes New York-i társaság. Dekadensek.
A csapos hozott Hellernek egy alkoholmentes svájci sört.
Ahogy a szájához emelte a poharat, egy férfi rontott be az
ajtón, néhány társa kíséretében, bóröndökkel a kezükben. A
szabó!
– Ne haragudjon, uram – szólt a szabó. – Várnom kellett
volna, míg vissza nem tér a szobájába. Csak hát a készítési
folyamat megakadt.
Heller beleivott az alkoholmentes sörbe.
A szabó asszisztense lépett eló. Kék színú ruhát tartott a
kezében. Olyan volt, mint egy kezeslábas, magasan záródó
gallérral. Aztán egy másik lépett ki a sorból. Egy félkész ru-
hát tartott a kezében, hasonlót az elózóhöz.
– A színe – mondta a szabó. – Nem tudtuk eldönteni a
színét. A kék túl éteri. Aztán hirtelen felmerült bennünk a
vér.
– Vér? – kérdezte Heller.
– Igen, tudja, a versenyzés veszélyes sport. Ön pedig
megfeleló módon szeretne öltözni. A tévékamerák állandóan
a törött roncsokra utaznak, így ha ön piros ruhát visel, azon
nem fog látszani a vér. Tudni szerettük volna a véleményét.
Nem gondolja, hogy a piros lenne a legjobb?
270
Heller mintha belehorkant volna a sörébe. Ez talán még
neki is erós volt. – Talán jobb lenne, ha valamivel kibélelnék
az elejét. Az jobban felszívja a vért.
– Ah! – szólt a szabó. – Ezt jegyezze fel, Thread needle.
Vastagabb bélés a mellébe. És a piros jó lesz?
– Az autó piros – mondta Heller.
– Ah, minó megkönnyebbülés. Bocsásson meg, hogy za-
vartuk. – Ezzel elrohantak.
Izzy még maradt. Idegesen tördelte az ujjait. – Mr. J et! Ez
a fickó vérról beszélt. Biztos benne, hogy nem kéne huszon-
négy órás szolgálatra rendelni a biztonsági órséget?
– Ostobaság – felelte Heller. – Több heti munka áll még
elóttem. Senki nem fogja kiszimatolni.
– Ne felejtse a szavaimat, Mr. J et – folytatta Izzy. – Fele-
lós vagyok önért még akkor is, ha ez nem áll kapcsolatban a
cégekkel. Rockecenter elveszti az üzletei nagy részét, ha ön
népszerúsíti ezt a karburátort. Ez véget vethet az olajiparnak.
– Nem, nem – felelte Heller. – Ez képes olajat égetni,
csak sokkal kevesebbre van szüksége. Valamint teljesen tisz-
ta.
– Ez ugyanúgy tönkreteszi Rockecentert – mondta Izzy.
Megdermedtem. Hirtelen ráébredtem, mire készül Heller!
Ez a (bíííp) iskolai demonstrációs készlet. Karburátornak
akarja használni! Minden autóba és gépbe!
Istenek! A legrosszabb történik! Ha Delbert J ohn
Rockecenter tönkremegy, elveszti az I. G. Barben Gyógysze-
részet feletti ellenórzését is! Lombarnak igaza van! Az I. G.
Barbennel kötött megállapodásunk semmissé válna! És ez a
végét jelentené Lombar dédelgetett álmának!
Veszélyhelyzet VOLT!
És nem tudtam mit tenni!
Ez nem várhat addig, míg megérkezik Krak! Csak néhány
hetem maradt!
271
CSELEKEDNEM kell!
4. fejezet
Ez alkalommal valami nagyon hatékony dolgot kell kie-
szelnem. Ez idáig, döbbentem rá, nem tudtam megfelelóen
befolyásolni Hellert.
Már-már repülve, végigrohantam a hosszú, nagyon hosszú
alagúton, Faht bej irodája felé.
Berontottam. – Szedje össze Rahtot és Terbet, most azon-
nal!
Nem ült az íróasztala mögött.
Berontottam a nappalijába. Éppen tömte magát. A felesé-
ge készen állt, hogy elé tegye a következó tányér kadin
budut – „nói comb" –, egy tányér húsgombócot rizzsel. El-
kaptam a karját. A felesége hátraugrott, mire az étel szétszó-
ródott a padlón.
Sürgetóen berángattam az irodájába. – Baj van New
Yorkban! – kiabáltam. – Most azonnal beszélnem kell
Rahttal és Terbbel!
Kendóvel törölgette a száját. Nem túnt túl együttmúködó-
nek.
– Dolgozom rajta! – kiáltottam a levegóbe.
Faht bej így szólt: – Raht és Terb még mindig a kórház-
ban vannak, köszönhetóen magának. Két héten belül nem
engedik ki óket, s ezt maga is tudja.
Ó, istenek! Ez igaz.
– A New York-i iroda! – kiáltottam. – El kell küldenie va-
lamit a New York-i irodába. Most azonnal neki kell látniuk!
– Aztán felemeltem a fejem, s ismét nagyot ordítottam: –
Szorgalmas vagyok!
272
Faht bej meghallotta felesége sírását, amint az asszony a
szétszóródott ételt söpörte össze a szomszéd szoba padlóján.
Rosszallóan nézett rám. – Mindenki eltúnt a New York-i iro-
dából. Beutazzák a világot, hogy megpróbálják megtalálni
azokat a búnözóket, akiknek a listáját maga odaküldte. Maga
zavarta el óket az irodából!
Felemeltem a fejem, és torkom szakadtából ordítottam. –
Ki fogok találni valamit!
– Miért kiabál így a levegóbe? – kérdezte Faht bej.
– Arra az esetre, ha valaki hallgatózik – feleltem. – Osto-
ba idióta, hát nem veszi észre, hogy nemzeti veszedelem fe-
nyeget?
Nem vártam meg a válaszát. Használhatatlan volt. O szúr-
ta el az egészet azzal, hogy személyzet nélkül hagyta a New
York-i irodát. Az ó hibája!
Visszarohantam az alagúton.
Köröket írtam le a szobámban.
Karagoz a kertben volt. Kirohantam, hogy megkérdezzem
tóle, él-e még Utanc.
Megpróbált válaszolni, de nem vártam meg. Felemeltem a
fejem, és kiáltottam: – Minden el lesz intézve!
Karagoz furcsán nézett rám. Így szólt: – A felszolgáló ép-
pen most hozta ki tóle a vacsora edényeit, de nem mondta,
hogy valami baja lenne.
– Nem vonaglott méregtól a padlón? – könyörögtem.
Rám nézett, és megrázta a fejét. Furcsán szomorúan, leg-
alábbis úgy túnt. Tóle sem számíthatok segítségre.
Visszarohantam a szobámba.
Nem tudtam gondolkodni. Le-föl járkáltam.
Aztán világosság gyúlt a fejemben. Kivettem egy zsák
kézigránátot a szekrényemból, s kimentem vele a belsó ud-
varba. Leültem a fonott székre. Ott fogok ülni egész éjszaka,
és ha csak meghallom, hogy valaki megpróbál Utanc közelé-
273
be lopózni, megkapja a gránátokat.
Meglehetósen húvös éjszaka köszöntött rám. A levegó
megtelt a közelgó tél leheletével.
Majd megfagytam.
Rájöttem, nem ülhetek itt minden éjszaka hónapokon ke-
resztül. Ahhoz túl hideg van.
Éppen elszundítottam, mikor villámként hasított belém
Heller megállításának teljes és tökéletes terve!
Néhány apró részlet egyelóre kidolgozatlan maradt, de
ezeket is megoldom.
Én megyek New Yorkba, magam, személyesen.
A lehetséges leghatalmasabb ellenfelek összetoborzásával
fogom ellátni Heller baját.
Várjunk!
Nem merem itthagyni Utancot!
Magammal kell vinnem!
Még egy órát dideregtem.
Ismét elszenderedtem.
Agyamba villanó ötlet ébresztett!
Pontosan tudtam, hogyan vigyem magammal Utancot.
A veszély gyakran fial rendkívüli ötleteket!
5. fejezet
A világosság és a személyzet közelsége miatt kevésbé
kellett tartanom egy Utancot veszélyeztetó támadástól. Lefe-
küdtem hálószobám padlójára, kissé nyitva hagyva az ajtót,
hogy figyelni tudjam a belsó udvart, s annak kapuján keresz-
tül a kertet.
Sokáig várakoztam így, majd bizonyára elszundítottam.
Induló autó hangja ébresztett.
274
Utanc! Feltehetóen elpárolgott a félelme, s így a városba
indult. A Nap állása alapján úgy tíz óra lehetett. Általában
két órára szokott elmenni.
Itt az idó!
Az a két (bíííp) fiúcska egyedül maradt! Egyszer és min-
denkorra elintézem óket.
Tudtam, veszélyesek. Egyiküknél még fegyver is lehet.
Ez alkalommal nem becsülhetem alá óket. Nem vallhatok
kudarcot.
Korábbi földi látogatásom alkalmával vásároltam egy .44-
es Colt Magnum egylövetú béketeremtót. Hatalmas kézi-
fegyver, el lehet törni vele bárki csuklóját. Megtöltöttem.
Beszereztem még egy Mannlicher „Szafari"-t, egy dupla
csövú .458-as kaliberú elefántvadász-puskát. A csöve oly ha-
talmas, hogy mikor belenézel, úgy érzed, bele tudnál zuhanni
anélkül, hogy hozzáérnél az oldalához. Azt is megtöltöttem.
Melahat virágot szedett a kertben. A háta mögé léptem, s
az elefántvadász-puska csövét az álla alá dugtam. Ahogy
visszahúztam, így sziszegtem: – Kinyitod ezt az ajtót, és
beengedsz Utanc szobájába.
Fehér lett, mint a papír. Nem mozdult, tekintetét a puska-
csóre szegezte. Ellenállt.
– Ha nem teszed – fenyegettem –, lelövöm a teljes sze-
mélyzetet!
A helyzet magaslatára emelkedett, mégha egy kicsit resz-
ketve is.
Ott álltam mellette, az elefántvadász-puskát az álla alatt
tartva, mire néhány próbálkozás után megtalálta a hangját.
Így kiáltott – Fiúk! Mikor Utanc elment, azt mondta, adjam
nektek oda az ajándékot, hogy játsszatok, míg távol van.
Csend.
Aztán egy vékony, sípoló hang. – Mi az?
Döfés az elefántvadász-puskával.
275
– Nyisd ki az ajtót, és majd meglátod.
A kíváncsiság mindent legyóz. Már csúszott is félre a va-
salás. A zár elfordult. A zsanérok megnyikordultak, ahogy
résnyire nyílt az ajtó.
BUMM! Úgy rontottam be a szobába, mint a New York-i
rendórség operatív csoportja!
Az ajtó mögött álló fiúcska labdaként gurult végig a szo-
bán. A másik felült az ágyban, arcát kötés borította. Sikított!
A padlón fekvóre szegeztem az elefántvadászpuskát. Eló-
húztam a .44-es Colt Magnumot, s azzal célba vettem a má-
sikat az ágyban.
– Álljatok a fal mellé! – parancsoltam. – Szét a lábakat.
Tenyereket a falnak!
Melahattól vártak segítséget. Az asszony ájultan hevert az
ajtó elótt.
A két fiú tette, amit mondtam nekik, hiába reszkettek és
sírtak. Az egyikük még csuklással is próbálkozott.
Átkutattam óket, készen arra, hogy elkaszálom a lábukat,
ha bármi durvasággal próbálkoznak. Nem találtam náluk
semmit. Ez érthetó volt, mivel csak alsógatyát viseltek.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Idáig minden rendben.
Körülnéztem a szobában. Utanc dekoratívan válogatta
össze az egymásra halmozott szónyegeket. Hangszerei állvá-
nyon pihentek. J ó csomó keretezett kép is volt még a szobá-
ban.
Egyik szememet a fiúkon tartva, a képekhez léptem. Ezek
nem fényképek voltak, hanem magazinok lapjai, melyeket
aranyszínú keret vett körül. Filmcsillagok! Férfi filmcsillag-
ok! Az elmúlt évek színészei.
Néhány könyv. Láttam párszor, ahogy könyveket visz a
szobájába. Szemmel tartva a fiúkat, nehogy elóhúzzanak va-
lamit, belelapoztam a kötetekbe. Ez az! Találtam köztük egy
kemény kötésú sorozatot, Híres csillagok élete képekben.
276
A tervem hirtelen még jobbá vált.
A fiúk felé fordultam. Reszkettek és vacogtak. Már mind
a ketten csuklottak. J ó. Együtt fognak múködni. Megforgat-
tam a .44-es Colt Magnumot. Aztán felhúztam.
– Melyik filmcsillagot szereti ezek közül a legjobban?
Amelyikük nem hányt éppen, visszatartotta a csuklását,
hogy vékony hangján meg tudjon szólalni. – Azt a kettót ott
a végén! – Odamutatott, elvesztette az egyensúlyát, s fejjel
nekiesett a falnak.
A könyvekhez léptem, hogy megnézzem. Ezt a kettót ala-
posan összerúzsozta a szájával!
Rudolph Valentino és J ames Cagney!
Magamhoz vettem a két agyonlapozott kötetet, életük ké-
peit.
A zsebemból elóhúztam egy tekercs két hüvelyk széles
ragasztószalagot. Elkaptam az elsó fiú csuklóját, és összera-
gasztottam. Aztán a bokáját is. A szájára is jutott a ragasztó-
szalagból.
Fogtam a második fiút, s ugyanezt tettem vele.
Felrugdostam Melahatot. – Adj két takarót!
Eltántorgott, s visszatért két takaróval. Szétterítettem óket
a padlón. A fiúkat a takarókra löktem. Felkaptam a sarkukat,
s mindkét bugyrot átvetettem a vállamon. Moccanni sem
tudtak.
– Melahat, te tevetrágya – mondtam halálos hangon. – Ki-
takarítod ezt a szobát. Mikor Utanc visszajön, azt mondod
neki, hogy mindkét fiú nagyanyja megbetegedett, így elutaz-
tak, s jó pár napig távol lesznek.
Az asszony ki-be nyitogatta a száját, alighanem beszélni
próbált.
– Ha nem teszed, vagy ha Utanc gyanút fog, hogy én vit-
tem el a fiúkat, a személyzet minden tagját lemészárolom!
Az asszony leroskadt, s verni kezdte a fejét a padlóba.
277
Aha, nincs is szükségem hipnosisakra. Csupán egy elefánt-
vadász-puskára!
A Coltot az övembe dugtam. Kimentem a kombihoz, s a
bugyrokat belöktem hátulra.
Ennek használnia kell!
6. fejezet
A kórházhoz hajtottam. Vállamra dobtam a két bugyrot, s
bementem a titkos bejáraton, ami egyenesen az alagsorba
vezetett.
A belsó hívórendszeren megkerestem Prahdot.
Kissé rémülten szaladt felém. Még senki nem tartózkodott
az alagsorban.
Az egyik asztalra dobtam a bugyrokat. – Meghoztam az
elsó két búnözót – mondtam.
– Ó, várjon – szólt Prahd. – Még nem készültem fel! Ide-
lent még nem. Ez idáig egy mikroorganizmuson dolgoztam,
amiben meg tud telepedni a trachoma organizmusa. Aztán
feleszi a trachomát, majd jóindulatúvá válik, s vitaminnal lát-
ja el a beteget. Ez szintén járványos. Miután végzek, nekilá-
tok a tuberkulózisnak.
– Ez sokkal fontosabb! – mondtam keményen.
– Ó! Nos, az egész tervem a csecsemóhalandóságot cé-
lozza. Azt hiszem, nullára csökkenthetném!
Istenek, ennek a Prahdnak egy csepp esze sincs. Faht bej
belehalna, ha kiapadna a halott csecsemóktól származó szü-
letési anyakönyvi kivonat forrás. – Törje a fejét! – mondtam
neki.
– Ó! Van még egy projekt, amit körvonalaztam. Azt hi-
szem, el tudnám érni, hogy minden nónek hármas ikrei szü-
278
lessenek. Ez nem fontos?
Istenek, a kormány megórülne! Már így is tömegesen
vándorolnak el az emberek, hogy munkát találjanak! – Túl-
terheli az élelmiszer-ellátásukat – mondtam durván.
– Nem, nem. Gondoltam erre! Felvázoltam egy új, belsó
organizmust, ami abban segíti a szervezetet, hogy kilencven-
négy százalékban hasznosítsa a bevitt élelmet. Ez megköny-
nyítené az élelmiszer-ellátást. Továbbá arra is van lehetóség,
hogy megnégyszerezzem a gabonatermést!
– Prahd! – mondtam olyan hangosan, hogy összerezzent.
– Nójön már fel! Ez a Föld! Az élelmiszer-elóállítók megöl-
nek, ha ezt megcsináljuk! Az Egyesült Államok nem tudná
eladni felesleges gabonáját! A nagyfejúek belebuknának az
üzletbe! Legyen gyakorlatias! A búnözók a mi legjobb ter-
mékeink!
Úgy túnt, nem sikerült meggyóznöm. Az egyik csomag
rúgkapálni kezdett, mire a doktor rémülten ránézett. Kinyi-
totta. Aztán kinyitotta a másikat is. Két kisfiú nézett rá lera-
gasztott szájjal, rémülettól elkerekedett tekintettel.
– Óvatos legyen velük – mondtam. – Gonoszak. Tegye
óket külön cellába. Tartsa óket zárva, de le ne vegye a sze-
mét róluk. Az ittlétük teljességgel titkos!
– De hát nincs egyetlen börtönóröm se!
– Maga kiváló munkaadó. Vegyen fel fél tucat süketné-
mát, személyzetnek. Aztán készüljön eló! Teljes cellológiai
mútó legyen itt, ahol most állunk.
– És kapok már végre fizetést? – kérdezte behízelgóen.
– Prahd, ha hibátlanul elvégzi a feladatát, rendkívül nagy-
vonalú díjazásban fog részesülni.
Átadtam neki a két Élete képekben kötetet. – Azt akarom,
hogy az egyik fiú úgy nézzen ki, mint Rudolph Valentino, a
másik meg olyan legyen, mint James Cagney!
– Várjon – mondta. – Túl fiatalok ahhoz, hogy felnótt ar-
279
cot kapjanak.
Kompromisszumot kötöttem. – Akkor csinálja meg óket
olyanra, hogy felnótt korukra hasonlítsanak erre a két férfira.
Kinyitotta a kötetet. Ez hirtelen felkeltette az érdeklódé-
sét. – Ah, vannak itt képek arról, hogy hogyan néztek ki gye-
rekkorukban.
– Nos, akkor már ezt is tudja – mondtam.
Felemelte a kötést a sebesültról. – Ot korábban kellett
volna idehoznia. Valaki összeverte az arcát.
– Fának szaladt – mondtam.
– Nem számít – felelte Prahd. – A csontstruktúrát úgyis
meg kell változtatni.
– Megtudja csinálni?
– Ó, igen. Feltehetóen szükség lesz némi génváltoztatásra,
valamint pigment-reorganizációra. Egy kicsit aprólékos, de
nem bonyolult.
– Meddig tart? – kérdeztem.
– Mondjuk, amíg fizetést nem kapok.
– Inkább amíg fel nem gyógyulnak – javítottam ki.
Ezen elgondolkodott. Aztán így szólt: – Addig tart, míg
meg nem kapom az elsó fizetésemet.
– Cellológiai szempontból! – dörrentem rá. – Meddig?
Megdörzsölte az állát. Úgy csinált, mintha számolna. –
Egy hétig, ha onnantól kezdve kapok fizetést.
– Egy hét! – bömböltem.
– Ennél gyorsabban nem lehet megcsinálni.
Legyózettem. Hogy tarthatom a várat egy hétig? Ki kell
találnom valamit. – Rendben. Egy hét.
– És akkortól kapok fizetést?
– Ha tökéletes munkát végez egy hét alatt, megkapja az
elsó fizetését!
– Ah! – mondta. Felkapta a két kisfiút. Mindkettójüket
egy-egy maximálisan biztonságos cellába zárta. Nekilátott
280
letépkedni róluk a ragasztószalagot.
Otthagytam óket.
A sikoltozás belehasított a dobhártyámba.
Valahogy át kell hidalnom ezt az idószakot. Egy hét csú-
szás!
Valamit! Ki kell találnom valamit!
7. fejezet
Önbizalmam megannyi kegyetlen csapás után visszatért.
Öntudatom az elmúlt idószakban, egóm legaljára süllyedt. A
kisfiúkkal kapcsolatos ötletem megszületésének pillanatában
életkedvem azonnal visszatért.
Eredeti ötletem az volt, hogy a fiút összepofoztatom, s
rendbe hozatom az állapotát. Ezt a banális és képzeletsze-
gény ötletet azonban azonnal félresöpörte a valódi ihlet tá-
madása. Abban a pillanatban, mikor megláttam azokat a
rúzzsal összekent fotókat, feltámadt valódi zsenialitásom.
Micsoda ajándék! Az egyik fiúcska úgy néz ki, mint
Rudolph Valentino, a másik meg úgy, mint J ames Cagney!
Lapos, érdektelen, kétdimenziós fényképek helyett óket tehe-
ti a polcára, a többi kacathoz hasonlóan. Megbámulhatja meg
leporolgathatja óket, újra és újra, aztán lehet, hogy meg is fe-
ledkezik róluk.
Hogy fog csodálni érte! S akkor azt fogja tenni, amit
mondok neki!
A késlekedés persze egy kissé kockázatos lesz. Énemnek
azonban, amely új magasságokba hajszolja egómat, gyerek-
játék lesz ezt megoldani.
Nagy odafigyeléssel terveztem. A láthatatlan gyilkos a
bázisszemélyzethez tartozik, ez egészen biztos. Ebból kifo-
281
lyólag, eredményeket kell produkálnom, hogy bárki azt gon-
dolhassa, nem tétlenkedem.
Bármerre is jártam, idóról idóre felemeltem a hangom, és
szétkiabáltam, milyen elfoglalt is vagyok. Ez azonban nem
mehet így sokáig: egyre jobban berekedtem.
Másnap reggel fejemben nagyszerú tervvel ébredtem. Mi-
után felöltöztem, listát kértem mindenkiról, aki a bázison tar-
tózkodik. Ezután nekiláttam kutatni köztük.
A tervem az volt, hogy olyanokat kérdezek tólük, hogy
mennyire tartanak tevékenynek, meg hogy mennyire szente-
lem magam a munkának. Tudtam, hogy az emberek beszél-
getnek egymással, s a szóbeszéd terjed köztük. Ha más hasz-
na nem lesz, legalább kitöltöm ezt a három napot.
Az akció során hosszadalmasan és kimerítóen megkérdez-
tem mindenkit a mérgekról. Nem állt szándékomban meg-
mérgezni Hellert – de ez megmutatja, hogy egy pillanatra
sem feledkezem el a feladatomról.
Mindegyiküktól hallani akartam, hogy mit tud a mérgek-
ról, különösen a ritka, veszedelmes, felfedezhetetlen fajták-
ról. Nem kellett ahhoz arról beszélnem, hogy kit akarok
megmérgezni, hogy a jómagam – és most már Utanc – meg-
gyilkolásával megbízott személy értse, komolyan veszem a
feladatomat.
Furcsa módon, nem kaptam túl sok választ. Helyette riadt
tekinteteket és csoszogást. A harmadik napra észre kellett
vennem, hogy meglehetósen furcsán méregetnek.
A negyedik napon már nem folytathattam a tervet. Min-
denki, aki meglátott közeledni, azonnal elrohant. Továbbá én
is elkezdtem gyanakodni mindenre, amit megettem vagy
megittam. A terv azonban beváltotta a hozzá fúzött remé-
nyeket. Utanc még mindig életben volt.
Ahogy elérkezett az ötödik nap, rájöttem, ha nem túnök
szorgalmasnak, szörnyú következmények fenyegetnek. Úgy-
282
hogy újabb ötletem támadt.
Titkos szobámba mentem. Ebédidóben – hogy Faht bej ne
vádolhasson azzal, megzavarom fontos munkájában – ráta-
postam a titkos padlólapra, s megfeleló módon elfordítottam.
Abban a pillanatban, mi sem természetesebb, riasztócsen-
gók csörömpöltek és villogtak szerte a bázis területén, nem
túl hangosan az irodámban, de annál iszonyatosabban a bázis
többi részén.
Idót adtam nekik. Mikor már biztos voltam benne, hogy
mindenki összegyúlt, végigballagtam az alagúton.
A hangár közepén gyülekeztek, homokzsákok mögé ku-
porodva, idegesen hadonászva fegyvereikkel. Még engem is
majdnem lelóttek.
Elmagyaráztam nekik, hogy ez csak próba volt. Azt
mondtam, hogy nagyon fontos dolgok zajlanak valahol más-
hol, nekem pedig vigyáznom kell egy „bizonyos személy"-
re, így néhány hétig távol leszek.
Abban a pillanatban éljenzés támadt!
És milyen hangosan! Néhányan magukon kívül voltak az
örömtól! Lengették a sapkájukat, éljeneztek és éljeneztek.
Ez idáig nem túnt fel, hogy ennyire népszerú vagyok. Iga-
zán megható. Könnyeket csalt a szemembe.
Az egészben az a legfontosabb, hogy idót nyertem. Így fel
tudok készülni arra, hogy egyszer és mindenkorra elintézzem
Hellert, anélkül hogy hátba kellene szúrnom.
Az útlevelek közt keresgéltem. Az Egyesült Arab Liga
passzusát választottam. Ez diplomáciai státuszt ad, nem
vizsgálják át a csomagjaimat, valamint oda utazhatok vele,
ahová csak akarok. El kellett látogatnom miatta Isztambulba,
amit igen gyorsan elvégeztem, de így is elvitt két napot. Már
egészen közel jártam a határidóhöz, így sietnem kellett.
Megfordult a fejemben, szükségem lehet poloskákra.
Rengeteg poloska lapult a Spurk-féle A Voltár Szeme és Fü-
283
le holmik között, így elrohantam a kórházba.
Prahdot az alagsorban találtam, de nem szerettem volna
azzal idegesíteni magam, hogy beszélgetek vele a világ jár-
ványairól, meg a kapitalista rendszer összezúzásáról, úgy-
hogy magam láttam neki a keresésnek. A raktárépület még
nem készült el, így a felszerelés még mindig a telezsúfolt
kórtermekben várakozott. Fogtam a kulcsokat, és nekiláttam.
Soha nem láttam még ennyi dobozt egy helyen, méghozzá
úgy, hogy az egyiktól nem lehet hozzáférni a másikhoz.
Ennek ellenére hogy a Spurk-féle holmik kétségkívül ott
voltak, csupán egyetlen dobozt sikerült megtalálnom az ösz-
szes láda átrakodása nélkül. Találtam egy kompakt teleszkó-
pot. Át lehet látni vele a falakon. Alighanem a tömör falat
használja elülsó lencséi meghosszabbításaként. A molekulák
közti teret kihasználva alkotja meg a képet, s az átszúródó
hanghullámokat is felfogja. Legalább százlábnyira kell len-
nie a faltól. Aha! Ez kell nekem! Ezzel be tudok nézni Heller
lakosztályába! Interferencia ide vagy oda! Ismerem a lakosz-
tályhoz közeli háztetóket. Itt a módja annak, hogy lássam,
mit csinál a szobájában, s hogy hova rejti a holmijait! Ma-
gamhoz vettem.
Találtam a dobozban egy hagyományos poloskát is, amely
a hangokra érzékeny. Akkora volt, mint egy porszem. Talán
be tudnám telepíteni Utanc szobájába. Azt is magamhoz vet-
tem.
Még a dobozok emelgetésének gondolatától is elfáradtam,
úgyhogy elindultam.
A pénz!
Már korábban rájöttem, ha valaki utazgat, a pénz elen-
gedhetetlen. Ha a terveim beválnak, még elengedhetetlenebb
lesz.
Titkos szobám sarkába mentem, ahol a radioaktívnak je-
lölt dobozok álltak. Még meg sem néztem az aranyamat. Is-
284
mét emelgethettem.
Rudanként raktam egymásra óket. Körmömet beléjük
nyomtam egyenként, néha még a fogamat is. Gyönyörú és
puha. Csodálatos arany. Tizennyolc szépséges, ötvenfontos
rúd! Ott hevertek csillogva.
Hirtelen elviselhetetlenné vált a gondolat, hogy megváljak
akár csak egy rúdtól is! Más módját kell találnom az utazás
finanszírozásának! Áhítatosan elraktam az egészet.
Elindultam az alagúton Faht bej felé. Elmagyaráztam ne-
ki, mennyire fontos ez az utazás, és milyen sok pénzbe ke-
rülhet.
Faht bej ott ült az íróasztalánál, arcát kezébe temetve. Hi-
ába próbáltam, egy fillért sem tudtam kicsikarni belóle. Ehe-
lyett azt motyogta, hogy a libanonit a kórházban találom.
Nos, itt az idó, hogy leszámoljak ezzel a libanonival! Se-
gítette tönkretenni a banküzletet Bejrútban, most meg tönk-
reteszi az enyémet!
Az alagsorban találtam.
Kicsiny iroda volt, rögtön a titkos bejárat mellett – erós
rácsokkal és dróthálóval, ezt még idáig nem láttam. Be sem
lehetne törni egy robbantó fegyverrel! Vastag golyóálló üve-
gen keresztül lehetett beadni az apróbb tárgyakat, egy átbil-
lenthetó kosárban pedig a nehezebb dolgokat. Szét kell lóni
az üveget ahhoz, hogy kommunikálni lehessen a pénztáros-
sal! Ezt, gondoltam, a libanoni zúrzavarban tanulhatta!
– Kéne egy kis pénz! – kiáltottam be az üvegen.
Ott ült az üveg mögött, és szörnyen festett. Halálsápadt,
haja nem volt, és csak néhány agyara maradt. – Nincs pénz!
Elótte az íróasztalon – láttam, ahogy számolja – hatalmas
pénzkötegek álltak! Soha nem láttam még ennyi pénzt egy-
ben. Amerikai dollár, angol font. Néhány gyémánt.
– Néhány gengszter már megérkezett! – kiáltottam. – Lá-
tom a bizonyítékát!
285
Néhány üres számlakivonattal letakarta a pénzt. – Eddig
csak tíz!
– Kétszázan szerepelnek a listán! – kiabáltam át az üve-
gen.
– Ezek csak a jövóben válnak esedékessé. Néhányuknak
még bankot kell rabolnia, mielótt ideutazik!
– De a tíz – ordítottam be az üvegen – azt jelenti, hogy
egymilliót szedett össze ez idáig! Az ár tízezer amerikai dol-
lár.
– Ez a hely egymillióba került! – vicsorogta vissza az
üvegen. – Nem szabadíthatjuk el a kiadásainkat!
Valamit hallottam jobbról, balról. Felnéztem. Két automa-
ta puska csöve bújt eló a távirányítható tornyocskákból.
Egyenesen rám céloztak. A libanoni kezét a gombon tartotta,
ami alighanem a puskákat irányította.
Távoztam.
Odakint beültem a rozoga Ford kombiba. A tisztességte-
lenség magáért beszélt. Pénzt szerzek a bázisnak, korlátlan
mennyiségben! Még százkilencven gengsztert kell átszabni-
uk! Tizenkilenc-millió amerikai dollár érkezik ide a követ-
kezó hetekben vagy hónapokban, s már eddig is befolyt egy
egész millió!
Aha! Mudlick Építóvállalat!
Orült tempóban az irodájukhoz száguldottam. Mondtam
az igazgatónak, hogy tegyen látogatást a kórházban.
– Szereztek pénzt? – kérdezte.
– Az elsó megbízást ebben a percben ki tudják fizetni,
készpénzben!
Orült tempóban a kórházhoz száguldott.
Visszajött.
Átadott negyedmilliót!
Idegesen egy papírzsákba tömtem. Egy jó nagyba. Ez
csupán a fele volt annak, ami járt nekem, de ót is csak félig
286
fizették ki.
Vidáman kezet ráztunk.
Hazahajtottam.
8. fejezet
Utanc távol volt. Melahat a szobáját takarította. Utanc
nyilván megette a mesét a nagymamáról. A viselkedése irá-
nyomban az elmúlt néhány hétben a megszokott maradt –
nem vett tudomást a létezésemról. Ah, minden meg fog vál-
tozni!
Melahat ott téblábolt körülöttem, hogy bezárja a szobát,
így nem volt módom körültekintóen elhelyezni a poloskát.
Úgy tettem, mintha a takarítást ellenórizném, és gyorsan be-
rúgtam a szónyeg alá.
A szobámba mentem, s összeállítottam az audio-
válaszadót. Kicsit elbabráltam a teleszkóppal, a kezelési út-
mutatónak azonban igaza volt. Százlábnyi távolságból át le-
het vele látni a falon, közelebbról azonban nem. Ah, ez pont
jó lesz New Yorkban!
Felhívtam Prahdot. Holnap reggel, frissen és korán,
mondta. Volt egy kis csúszás, közbejött valami üzlet. De ha
ott leszek úgy nyolc felé, át tudja adni a „két csomagot". Azt
mondta, a kötéseket már akár le is vehetik. Azt mondtam ne-
ki, hagyja csak rajtuk.
Elhárítottam a fizetésével kapcsolatos vitát. Késóbb, ha a
munka tökéletesre sikerült.
Azon az éjszakán Hellerról álmodtam, ahogy lezuhan ma-
gas épületekról, összenyomja két, egymásnak ütközó vonat,
és kisütik olajban a Manco ördögök. Csodálatos álmok!
Aztán, nem sokkal hajnal elótt, mindegyik álom közül a
287
legcsodálatosabb: szépséges Utanc lopózik az ágyamba. Ez
az álom hamarosan valósággá válik!
Pontban nyolckor beléptem a kórház oldalsó bejáratán. A
két kisfiút két süketnéma vezette eló, akiket Prahd alkalma-
zott.
Meglepódtem. A két kisfiú szó nélkül beült az elsó ülésre,
ahová mutattam. Kötés borította óket. Nyugodtnak látszot-
tak.
Felkészültem. Út közben egy csendes helyen megálltam.
– Melyikótök Rudy? – kérdeztem.
Nem válaszoltak. Ec-pec-kimehetsszel kiszámoltam.
Visszavettem a képeket Prahdtól. Rudolph Valentino egyik
képét az egyikükre ragasztottam, J ames Cagney képét pedig
a másikra.
Hoztam magammal színes szalagokat és cédulákat. Mind-
két cédulára ráírtam, Kedves Utancomnak. Óvatosan csoma-
gold ki. Szultán bejtol.
Noha elhoztam .44-es Magnum Coltomat, úgy túnt, nem
lesz rá szükségem. A két fiúcska csak ült bekötött fejjel,
csendesen.
Behajtottam az udvarra. Utanc BMW-je a helyén állt –
itthon volt.
A két fiúcskát csendesen a belsó udvarra vezettem. Oda
állítottam óket a szökókút mellé. Még egyszer utoljára meg-
igazgattam a szalagokat. Aztán fenékbe rúgtam óket!
Felvisítottak!
Hátrahúzódtam.
Utanc ajtajának pántjai csattogva felemelkedtek.
Az ajtó kinyílott.
A két fiúcska, mint a villám, bemenekült.
Vidáman léptem az audioaktivátor készülékhez. Bekap-
csoltam.
Csend!
288
Nem, némi háttérzaj. Azt gondoltam, a készülék nem mú-
ködik. Gyorsan elórántottam a kezelési útmutatót – eddig
még el sem olvastam. Ezt a poloskát úgy szerkesztették,
hogy képkeret tetejére tegye a felhasználó. Az állt az útmuta-
tóban, soha ne rejtsük hangot tompító dolgok alá. Istenek, én
a szónyeg alá dugtam! A fenébe!
Teljesen felerósítettem a hangot. De csak a szokásosnál
hangosabb dolgokat hallottam, s azokat is csak ritkán. A
francba! Nem tudhatok meg semmit a reakciójáról!
Nem rohant a szobámba, hogy megköszönje. A poloska
által közvetített zajokból nem sok mindenre tudtam követ-
keztetni.
Majdnem egy óra telt el várakozással, de micsoda feszült
egy óra!
Aztán mi volt ez a hang? Vízzuhogás? Igen, vízzuhogás.
Aztán hirtelen egy dal. Utanc énekelt! Ezt énekelte:
Gyere, mosd meg a hátam, kicsi Rudy
Add ide a szappant, kicsi James
Csókolj meg és vidíts fel
Ölelj át és becézz
Aztán ágyba bújunk, kicsi Rudy
És szerelmes játékokat játszunk, kicsi James.
Majdnem elsírtam magam a megkönnyebbüléstól. Egé-
szen biztosan hasonlítanak a filmcsillagok fiatalkori képeire.
Minden a legnagyobb rendben!
Olyan feszültség alatt voltam, hogy jóformán alig ettem
valamit a héten. Pompás korai ebédet készíttettem magam-
nak. Több tányérnyi hunkar begendit („Ofelsége kedvence"),
báránygulyást padlizsánnal, és kadin gobegit („asszonyköl-
dök") desszertnek. Többkancsónyi sirával leöblítettem, majd
hátradóltem, s megittamkahvémat. Pompás volt.
289
Délután kettó körül a poloska életre kelt. A vevókészü-
lékhez hajoltam. Cintányérok? Igen, újra és újra és újra. Va-
lami tánc lehet!
Aztán Utanc hangját hallottam, jó hangosan. J ókedvú
volt. Énekelt:
Egy kis csók elment a piacra
Egy kis sóhajt otthon hagyott
Egy kis ölelés sírni kezdett, „jaj"
Es mindannyian verték a habot.
Nem tudtam, mit jelentsen ez. Talán hibás a poloska. So-
ha nem hallottam még ezt az altatót.
Nói kosztümök rakosgatásával és pénzszámolással, vagyis
elókészületekkel ütöttem el az idót, várva, hogy Utanc bár-
melyik pillanatban beronthat a szobámba, hogy megköszön-
je.
Elérkezett az este. Nos, amilyen szemérmes, megvárja az
éjszakát. Megfürödtem. Megvacsoráztam. Aztán már csak
magamat ettem. De nem igazán ízlett.
Idóról idóre ellenóriztem a poloskát. Hirtelen fémes csat-
tanás. Kardok? Kardtánc? Kardok és talpak csattogása lehet.
Aztán a lány hangja, ahogy dalba kezdett magasan, éle-
sen:
Kicsi, kicsi lábak, a hasa-hasamon
Táncolnak, mint tündérkék tava-tavaszon
Le és fel, le és fel, hopp, hopp, hopp
Ki és be, ki és be, kopp, kopp, kopp
Most gyere, most gyere, most, most, MOST!
Mi az ördög folyik odaát? Meghaltak a fiúk? Halotti tán-
cot jár?
290
Nem. Halk sikongásokat hallottam. Nevetés? Gyönyörú-
ség? Egészen biztosan nem a fájdalomtól visítanak! Túl vi-
dámak. Talán az elragadtatástól? Gyönyörúség. Örömükben
sikongatnak.
Feladtam. Már kilenc óra volt. Nehéz napom volt. Lekap-
csoltam a lámpámat, s nem nagyon reménykedve ugyan, de
azért nyitva hagytam az ajtómat. Ágyba bújtam.
Fél óra telhetett el. Susogó hang ébresztett.
Az ágyam lassan csúszott.
Kezek.
Utanc volt!
Tetótól talpig ruhában, ajka azonban izzott a forróságtól,
ahogy arcomhoz nyomta. Aztán már perzselt, amint számra
tapasztotta!
Végigsimogatta a testemet. A hálóruhát lehúzta rólam,
hogy jobban hozzám férjen.
– Utanc – suttogtam.
– Pszt. Ez most a tiéd. Mindent a szájnak!
A keze!
Lángra lobbantott a szenvedély.
Újra és újra megtörtént!
Hosszú idó után ott hevertem levegó után kapkodva, ki-
merülten.
Átkarolta meztelen mellkasom.
Öröm áradt szét a lelkemben.
NYERTEM!
– Olyan boldog vagyok, hogy átjöttél – suttogtam.
Visszasuttogott. – Felizgultam. – Majd egy kicsivel ké-
sóbb: – Nem túl kitartóak, rajtuk kívül pedig te vagy az
egyetlen férfi a környéken.
– Úgy néznek ki, mint Rudolph Valentino és James
Cagney?
Reszketve felsóhajtott. – Ó, igen. Elóször azt hittem, hogy
291
csak smink, de nem tudtam lemosni. Úgy néznek ki, mint
azok kisgyerek korukban. – Ismét felsóhajtott. Aztán: –
Ahogy telnek az évek, pontosan úgy fognak kinézni, mint
ók! Összehasonlítottam a képekkel. – Felsóhajtott és meg-
borzongott.
Ismét rám vetette magát, szája gyönyörú eksztázisban
összeforrt a húsommal. Újra és újra. Úgy éreztem, mintha az
egész világ szétrobbant volna!
Zihálva feküdt mellettem. Fokozatosan lecsendesedett a
sötétben.
Nem sokkal késóbb összeszedtem magam. Fontos döntés
elótt álltam. Úgy határoztam, ószinte leszek hozzá, legalább
most.
– Utanc – mondtam. – El kell mennem.
Nem kaptam választ.
– Utanc, itt veszélyben vagy.
Enyhe rándulás?
– Szereztem egy diplomata-útlevelet. Azt szeretném, ha
velem jönnél, mintha a feleségem lennél. Fényképem van ró-
lad – elfátyolozott nó. Úgyhogy fátyolt kell viselned.
– Van pénzed?
– Van.
– Kezelhetem az utazás alatt a pénzt és a számlákat?
– Hát...
Fel akar kelni mellólem? Gyorsan hozzátettem: – Igen.
– És hová mész?
– New Yorkba.
Gyorsan tovább kérdezett: – Nincsenek ruháim. Meg
tudsz állni útközben Rómában, Párizsban és Londonban?
Ezt meg kellett fontolnom. Megint menni készül? – Igen –
feleltem gyorsan.
– És vihetek húsz utazóládát diplomáciai védettség alatt?
Hoppá! És a légi teherszállítás ára? – Egy utazóláda.
292
– Öt láda.
– Öt láda?
Határozottan folytatta: – Öt utazóláda.
Tudtam, mikor kell feladni. – Öt láda – mondtam.
– J ó – felelte. – És persze külön hotelszobákban lakunk.
Nos, szemérmessége miatt természetes, hogy külön szobát
szeretne. Bólintottam, aztán rájöttem, nem láthat a sötétben.
– Rendben – mondtam.
– És megígéred, hogy visszahozol ezekhez a kedves, sze-
retetre méltó kisfiúkhoz, néhány hét múlva?
A fiúk? Hirtelen teljesen belehabarodott ebbe a két fiúcs-
kába! Rájöttem, nem fogja óket feltenni a polcra, mint vala-
mi dísztárgyat, ahogy azt terveztem! De azért így szóltam
halványan: – Igen.
– J ó, akkor elmegyek veled.
Feléledt az öröm a lelkemben!
– A kisfiúkról jut eszembe, jobb, ha visszamegyek, és
megnézem, hogy békésen alszanak-e az ágyamban. – Abban
a pillanatban csendesen felkelt és elsietett.
Visszafeküdtem. Hirtelen olyan gondolatom támadt, hogy
ahogy múlik az idó, ahogy Utanc is mondta, ez a két (bíííp)
gyerek egyre jobban fog hasonlítani Rudolph Valentinóra és
James Cagneyre. Egy picit mellélóttem. Riválist csináltam
ebból a két fiúcskából, s a helyzet csak rosszabb lesz.
De azért kéjesen nyújtózkodtam. Valóban nyertem. Be-
bújt az ágyamba. Újra és újra be fog bújni!
Most már semmi nem állhat közém és Heller tönkretétele
és elpusztítása közé.
Milyen édes is az élet!
Milyen édes!
293
HUSZONHATODIK RÉSZ
1. fejezet
Szándékom ellenére nem indulhattunk el a következó na-
pon. Utancnak el kellett vinnie a két kisfiút a városi fotós-
hoz, hogy aranykeretes portrékat készíttessen róluk.
Valamelyest hasonlítottak a színészekre, vagy legalábbis
arra, ahogy ebben az életkorban kinézhettek, ha egyáltalán
egy kisfiú bármire is hasonlít. Kibírhatatlanul önelégültté tet-
te óket új külsejük. Még saját anyjuk sem ismerte volna meg
óket, azt gondolta volna, az ördög bújt beléjük. Még én is azt
gondoltam volna, hogy így születtek!
Utancnak csomagolnia is kellett, és istenek, mikor vég-
zett, ott álltak a nehéz utazóládák!
Ígéretemhez híven kezelhette a pénzt, így aztán átadtam
neki a százezer amerikai dollárt, és mondtam, ennyi az ösz-
szes. Ez kisebb vagyonnak túnt, de ez óvatossá tett: mond-
tam neki, óvatos legyen a számlákkal, mivel egyetlen fillért
sem hagytunk itthon.
Aztán, nem kevés idegeskedés, kapkodás és rohangálás
után a következó napon ó, én és az öt utazóláda hajtómúfüst
kíséretében felemelkedett a levegóbe.
Hogy képet adjak arról, milyen nehéz is eljutni Washing-
tonba – az Egyesült Államok fóvárosába, ahová elsó elintéz-
nivalóm vezetett – és hogy sejtsék, milyen nehézséggel kell
szembenézni egy Apparátustisztnek szolgálata során –, rövi-
294
den felvázolom az utazást.
Elsó pihenésünkre Rómában került sor. Természetesen
Utanc telefonon már elóre lefoglalta a szobákat. Noha sejthe-
tó, hogy egy szegény, nomád, sivatagi lány mennyit szenved
a nélkülözéstól, arra kevésbé számítottam, hogy a Salvatore
Magnifico Cosioso Hotelben, a belváros egyik ékszerében
fogunk megszállni. A helyzet az, hogy én elvesztem volna a
városban! Utanc azonban fátylán keresztül az útjelzó táblá-
kat figyelte, s látszott, úgy ítéli, hogy az olasz taxisofór ösz-
szevissza kocsikázik velünk, hogy feltornázza a viteldíjat.
A legtisztább olaszsággal, s hangjában a legtisztább mé-
reggel, így szólt a sofórhöz: – Ide hallgass, te kiherélt kakas,
ha azt hiszed, hogy át tudsz verni csak azért, mert egy sejk
gyámoltalan felesége vagyok, akkor ezt verd ki a fejedból!
Ha nem kanyarodsz most azonnal a megfeleló útra, feldugok
egy tórt a (bíííp), de olyan magasra, hogy a manduládat is ki-
szedem vele!
Ez bizonyára a turistakönyvekból tanulta, habár egy kissé
megzavart vele.
A Salvatore Magnifico Cosiosóban azonnal bevonultunk a
nászutas-lakosztályba – a szobafoglalás erre vonatkozott.
Lenyúgözó volt – arany és fehér! Hatalmas! Tiszteletet pa-
rancsoló! Csomagjaimmal együtt a nappaliban hagyott, ó pe-
dig bezárkózott a hálószobába.
Háromórányi töprengés után, hogy vajon mit csinálhat ott
azzal az öt utazóládával, úgy határoztam, úgysem fogom ki-
találni, így inkább lemegyek a bárba, s meglátjuk, mit látunk.
A folyosón megpillantottam a legszebb európai nót, akit
valaha is láttam. A lakosztályunk felé ballagott. A legújabb
nóies divat szerint öltözött, lábán magas sarkú cipó, kezében
hozzá illó táska.
Utanc volt!
Elment mellettem, be a hálószobába, s bezárkózott. Ennyi
295
történt Rómában – a kétnapos ott-tartózkodásunk alatt.
Párizsban már korábban lefoglaltuk a Cháteau Le Beau
Grand Cher nászutas-lakosztályát. Pompázatos, tágas, arany
és fehér. Maga az igazgató vezetett be minket. Utanc a pezs-
gósvödörben álló üvegre mutatott, amivel a hotel kedveske-
dett, és mondott valamit, ami alighanem franciául lehetett, és
kellemetlenül érinthette az igazgatót. Az igazgató felkapta az
üveget, hogy közelebbról megnézze az évjáratot, majd telje-
sen elfehéredett. Utanc tíz teljes percen keresztül magyará-
zott neki, ezután elengedte, mire az igazgató visszatért a pin-
cemesterrel. Utanc megtalálta a borlistán, amit keresett, mire
sietósen visszatértek egy másik üveggel, valamint egy üveg
Malcolm Fraser Scotch-csal.
Nos, mi sem természetesebb, hogy egy szemérmes sivata-
gi lány tiltakozik egy rossz évjáratú pezsgó miatt. De nem
láttam, hogy turistakalauzokat tanulmányozott volna. Fi-
gyelmetlen vagyok.
El kell, hogy mondjam, nekem sem a pezsgóból, sem a
Scotchból nem jutott. Két napot töltöttem alvással a nappali
kanapéján, valamint töprengéssel, hogy mi lehet az a nevetés
a hálószoba felól. A lány persze jött-ment Rómában. Láttam
valakit az utolsó délutánon, amint hegynyi vásárolt holmit
cipel utána. Megvette az egész várost?
Londonban változás történt. A foglalás a Savoy Hotel ki-
rályi lakosztályára vonatkozott. Lenyúgözó lakosztály. A
szófa a nappaliban a rómainál és a párizsinál is keményebb
volt.
A Londonban töltött három nap alatt Utanc jött és ment
minden órában. Nem is láttam. Csak hallottam a folyosói aj-
tó csapódását és a zajos liftet. Alighanem megvásárolta Lon-
dont. De mikor ismét találkoztunk a repülógépen, ugyanazt a
fátylat és csuklyás köpenyt viselte, mint korábban, s ott ült
mellettem szemérmesen és illedelmesen, egy kissé karikás
296
szemekkel.
Az elsó osztályú repülóút Washingtonba gyorsnak bizo-
nyult, a repülótérról a városig eljutni azonban sokkal több
idót vett igénybe. A Willard Hotel elnöki lakosztályát foglal-
tuk le, így a városközpont jelképében lakhattunk. Miután az
öt utazóláda bekerült a hálószobájába, ledobta magát az ágy-
ra, s így szólt az igazgatóhoz, aki bekísért minket: – Kérem,
küldjön fel hideg vacsorát. Csirkesalátát és 54-es
Liebfraumilchet. És némi narancssörbetet. Ó, igen, rendeljen
ide nekem egy limuzint, ha lehet Cadillacet, délelótt 9:00-ra.
És most távozhat. Teljesen kimerültem. – Ezt mondta a leg-
tisztább angolsággal. De most már mindent tudtam. A turis-
taszótár sarka kikandikált a csomagjából. A rejtély megoldó-
dott!
Csomagjaimmal együtt a nappaliba mentem, hogy bezár-
hassa mögöttem az ajtót. Biztosan belefáradt ebbe a sok uta-
zásba és váráslásba. Én meg végre megérkeztem!
Munkához láthatok!
2. fejezet
Találkozni az Egyesült Államok valamelyik szenátorával,
hihetetlenül egyszerú feladat. Elég annyit mondani a titkárá-
nak, hogy te vagy az általa képviselt állam szakszervezeti
vezetóje, és hoppá, már ott is állsz elótte!
Természetesen már nem sejknek öltöztem. Sokkal inkább
hasonlítottam szicíliaira, szúk, divatos, mellényes öltönyöm-
ben, valamint fekete, lógó karimájú kalapban, még akkor is,
ha túl nagydarab voltam szicíliainak.
Twiddle szenátor íróasztal mögött ült, egyik oldalán az
amerikai zászlóval, másikon pedig saját államának, New J er-
297
seynek zászlajával. Megtestesítóje volt a nemes politikusnak
– szóke, hátrafésült hajú, arisztokratikus, ám egy kissé alko-
holista arckifejezésú, szálfatermetú, s mélyen zengó hangú.
Egy ember, akiben bárki megbízhat. Kapcsolatot tartott fenn
a maffiával, amit Gunsalmo Silvától tudtunk. Valamint
Rockecenter embere.
– Üljön le, üljön le – mondta. – És mit tehetek önért?
Mindig szívesen találkozom a szakszervezetek képviselóivel.
– Szenátor – mondtam helyet foglalva, s elutasítva a szi-
vart, amitól megfulladok –, mit szólna, ha azt mondanám,
hogy Rockecenter olajérdekeltségei – gyakorlatilag az egész
Octopus – veszélyes versenyhelyzetbe kerülhetnek?
– Aha! – mondta. – Azonnal fogom a telefont, s felhívom
az ügyvédeit!
– Nos, szenátor – folytattam – ez túl kényes téma ahhoz,
hogy telefonon tárgyalják meg, mivel figyelik a vonalakat.
Azonkívül egy kicsit túl kényes ahhoz, hogy Rockecenter
ügyvédjeire bízza.
– Úgy érti, vele akar beszélni személyesen? – megdöb-
bent.
A szivarjával babrált. Letette. Kihúzott egy fiókot, s kivett
egy üveg J ack Danielst. Aztán fogott egy üveg szódavizet,
amit ingyen kapott a Szenátus a vállalattól. Készített két italt.
Úgy tettem, mintha beleinnék a sajátomba. O legurította az
övét.
Hátradólt. – Fiatal barátom, nekem tetszik az ön tekintete.
Egészen biztosan nem ismeri fel a veszélyt, mikor meglátja.
És az is nyilvánvaló, hogy nem ismeri a kérdéses férfiút. Na
nem azért, mintha valaha is kérdéses lett volna, ugye érti, de
kérem ne idézzen.
Dagadt ujjaival megvakarta az állát. Töltött még egy italt.
Hátradólt. – Fiatal barátom, nekem tetszik az ön tekintete. És
a Rockecenternek tett szívesség nekem is szívesség. Ért en-
298
gem? De azért ne idézzen.
Bólintottam.
– Ismeri a család bármely tagját? – kérdezte. Megráztam a
fejem. – Nos, a fiatalok tanítása a tapasztaltak szent köteles-
sége. Én határozottan kiállok az oktatás anyagi támogatása
mellett. És a szakszervezetek támogatása mellett is – tette
hozzá sietósen. – Azonban van néhány dolog, ami nem sze-
repel a Rockecenter címszó alatt aKi kicsodában. Ha ezeket
nem ismeri, sehova sem fog eljutni Delbert John
Rockecenter ügyében. De kérem, ne idézzen.
– Nem hivatalos információk szerint a család az 1800-as
években emigrált Németországból. Az eredeti nevük
Roachengender. A családfó ideérkezésük után nyersolajat
árult a rák ellenszereként, valamint körözték nók megerósza-
kolása miatt. Ez maradjon köztünk, úgyis mindent letagadok.
Magának túl ószinte arca van ahhoz, hogy az FBI-nál szol-
gáljon.
– A család egyre jobban érvényesült, miközben anyagi
helyzetük is folyamatosan javult. Az elsó amerikai generáció
változtatta nevüket Rockecenterre, s kezdett foglalkozni
nyersolajjal, majd az automobil megjelenése után monopóli-
umot szerzett a nemzet petróleumellátásában. Maga a Kong-
resszus próbálta meg 1911-ben megtörni ezt a monopóliu-
mot, de kibújtak alóla.
– A következó generáció olaj- és gyógyszer-vállalatokat
ellenórzött. A harmadik generáció az olajat, a gyógyszereket
és már a politikát is ellenórzése alatt tartotta. A negyedik ge-
neráció viszont kezdett szétbomlani.
– Nos, általában az üzleti siker csak három generáción ke-
resztül tart. A szocialisták ezt nagyrészt már megismerték.
Rockecenter vagyona azonban oly óriási, hogy a negyedik
generációnak is jutott belóle. Csak hát ingatag. Politikailag is
botladozik. A harmadik generáció csak az alelnöki székig
299
vitte, s úgy túnt, a negyedik jóval ez alatt fog teljesíteni.
– Ekkor lépett ki a negyedik generációból, és fel a világ
színpadára Delbert J ohn Rockecenter. A fekete ló. A jelölt,
akit soha senki nem vett észre, míg el nem söpörte óket a
földcsuszamlás! Nyilvánvalóan olvasta és követte az elsó
amerikai Rockecenter alapelveit. Hadd idézzem: „Légy hig-
gadt. Légy nagyon higgadt. Ne engedd, hogy jó barátság ke-
rítsen hatalmába." És van még egy: „Ne bízz senkiben!"
– Egyszóval, fiatal barátom, feltámasztotta a Rockecenter-
politika alapjait. Szúrd ki mindenki szemét! Ne viselj el
semmifajta versenyt! Tégy tönkre mindenkit, beleértve a sa-
ját családodat is! De kérem, ez maradjon köztünk. Ez bizal-
mas információ.
– Delbert John összeszedte az összes Rockecenter-
érdekeltséget, s újra egy hatalmas kupacba gyújtötte óket.
Még Timantha nénikéjét is meggyilkoltatta, hogy megsze-
rezze az örökségét. Helyrehozta az összes istrángot, amit va-
laha is rádobtak valamire – bankokra, kormányokra, ener-
giahordozókra, drogokra, amit csak akar. S az összes istrán-
got most ó tartja a kezében. Egyedül és személyesen. Nótlen.
Soha nem nósült meg. Nem is akart. Miért is tenné, ha az
egész világ az ó (bíííp)!
– Nos, ön azt gondolhatja, hogy öreg ó már ehhez. De ne
hagyja, hogy bolondot csináljon magából. O a ravaszság
erómúve! A legkapzsibb (bíííp), akivel valaha is találkoztam.
Olyan romlott, hogy romlottabb már nem is lehetne. És élve-
zi szúnni nem akaró támogatásomat!
Kiitta az italát. Elóredólt. – És ez az ember, akivel maga
személyesen akar találkozni. – Megrázta a fejét. – Még az ál-
lami vezetók sem találkozhatnak akármikor Delbert J ohn
Rockecenterrel. – Hátradólt, arcán teljesen hamis, politikusi
mosollyal. – Szóval, mondja el nekem, s én majd elmondom
az ügyvédeinek.
300
– Nos, uram – mondtam. – Akkor én magam beszélnék az
ügyvédeivel. Az egyik maffiafónök biztosított az ön segító-
készségéról.
Reméltem, hogy erre nem kerül sor. Megtörve így szólt: –
A szakszervezetek és a maffia. Tudhattam volna. Biztos
benne, hogy ez kapcsolatos a Rockecenter-érdekekkel?
– Egy új, olcsó üzemanyag, ami fenyegeti Rockecenter
monopóliumát, mindenképpen kapcsolatos az ó érdekeivel –
mondtam. – Csak segíteni próbálok.
– Rendben – pillantott rá a feljegyzésre, melyet a titkára
tett elé, s melyen a nevem szerepelt, az, amit erre az alka-
lomra választottam: – Rendben, Inkswitch. Mit akar?
– Megbízólevelet, mint szenátusi vizsgáló – mondtam. –
Valódit, kitöltve. Találkozni fog velem. – Aztán hozzátettem
megdönthetetlen érvemet. – Megkapja érte a pénzét, de ez
nem hivatalos információ.
Felvidult az ábrázata. – Aha! Meglesz, Inkswitch. Én va-
gyok a Szenátus Energiaválság Bizottságának elnöke. Szí-
vességet teszek neki azzal, hogy alacsonyan tartom az üzem-
anyag-készleteket. Meglátja a nevem, s tudni fogja, a követ-
kezó választások alkalmával én is támogatni fogom a jó öreg
Rockecenter-érdekeltségeket! Egy új, olcsó üzemanyag, mi?
Nos, ez aztán a válság! – És azonnal kiadta a parancsot, hogy
bocsássák rendelkezésemre mindazt, amire szükségem van.
Boldog voltam, hogy a változatosság kedvéért valaki mást
láttam parancsot körmölni.
A legszívélyesebb barátokként váltunk el.
Két óra múlva rendelkezésemre állt mindaz az irat, amire
egy szenátusi vizsgálónak szüksége lehet, kezdve a minden
hivatalra érvényes belépési engedélytól a fegyverviselési en-
gedélyig – kiegészítve egy esküvel, miszerint nem lóhetek
szenátorra.
Heller, mondtam magamnak, nyakig benne vagy! Már
301
csak egyetlen határozott lökésre van szükséged, hogy elbo-
rítson a forró olaj.
Nem maradt más dolgom, mint kicsalni Utancot Washing-
tonból.
3. fejezet
Két nap múltán, mikor Utanc még mindig nem mutatott
hajlandóságot az indulásra, mesterfogáshoz folyamodtam.
Washingtoni taxikkal követtem limuzinját. Nem volt nehéz:
csak beugrottam egy taxiba, felmutattam az igazolványomat
mint szenátusi vizsgáló, és így szóltam: – Kövesse azt a li-
muzint! – mire a taxisofór azt felelte: – Ó, maga (bíííp) szö-
vetségi! – és követte a limuzint.
Jó sokat láttam Washingtonból. Jó néhányszor áthajtot-
tunk a Pennsylvania Avenue-n uralkodó felirat mellett:
J . EDGAR HOOVER
Nem akartam venni belóle. Eljátszottam a gondolattal, mi
lenne, ha bemennék és megkeresném Stupewitz és Maulin
nyomozókat, és elmondanám nekik, mint valami szövetségi,
hogy járt túl az eszükön Heller, egy gúnyos nevetés azonban
felkeltené szakmai féltékenységüket – elvezetné óket oda,
hogy lelójék Twiddle szenátort, hogy megbízólevél nélkül
maradjak – úgyhogy felhagytam ezzel az ötlettel.
Utanc múzeumokat és hasonlókat keresett fel. Könnyú
volt észrevenni a tömegben, jól öltözött volt és csábos.
Késó délután láttam, ahogy a limuzin megáll a Potomac
Parkban. Szinte pontosan azon a helyen, ahol Hellert nyakon
csípték. Még a lovagló parkórt is felismertem, ugyanaz volt,
302
aki észrevette Hellert. Mint a régi szép idókben.
Rövid felderítés után rátaláltam Utancra. A Lincoln em-
lékmú lépcsóin álldogált. Ujját a szájába véve fordult kelet
felé, s nézte a Washington emlékmú hatalmas, magas obe-
liszkjét. Az ószi falevelek mindent beborítottak, valamint
szél is borzolta az emlékmú elótti hosszú medence víztükrét,
így az emlékmú nem tükrözódött benne. Az év ezen szaka-
szában nem a legszebb arcát mutatta. Elképzelni sem tudtam,
miért ácsorog itt az emlékmúvet bámulva. Nem sok látnivaló
van rajta. Csak egy fehér oszlop.
Ötvenlábnyi távolságból figyeltem, olyan ruhában, amit
még sosem látott rajtam. Észrevétlenül követtem. Remegón
felsóhajtott. Kivette az ujját a szájából, felém fordult, s így
szólt: – Hát nem gyönyörú, Szultán bej?
Odaléptem hozzá. Nem tehettem mást, miután észrevett.
Feltámadt a kíváncsiságom. – Mi olyan gyönyörú ebben?
– Olyan magas, olyan fehér, olyankemény. – Ujját ismét a
szájába téve, tovább bámulta.
Ihlet! Így szóltam: – Ez csak ötszázötven láb magas. New
York Cityben az Empire State Building ezernégyszázhetven-
két láb magas, megközelítóleg háromszor ekkora!
– Valóban? – kérdezte hitetlenkedve.
– Bizony – feleltem. – Még egy hosszú rúd is van a tete-
jén. – Ezen az éjszakán el is indultunk New York City felé.
Valódi zsenivé tett az Apparátusnál letöltött szolgálat!
Bejelentkeztünk a Bentley Bucks Deluxe Hotelbe, a tetó-
térbe. Az ötvenedik emeletról gyönyörú kilátás nyílott az
Empire State Building és a Central Park közti területre. De
nem emiatt volt nagyszerú: két hálószobája volt! Pompás!
Valódi ágyban alhatok, nem egy társalgói kanapén! Ez külö-
nösen jó volt, mivel úgy számoltam, hosszabb idót töltünk
ezen a helyen. Visszatért a szerencsém, s egyre jobban dé-
delgetett!
303
Másnap reggel frissen és üdén, kipihenten, hátfájás nélkül
megreggeliztem, majd ahogy a számos felszolgáló és szoba-
lány eltakarodott, kicsomagoltam a vevókészülékemet és a
képernyót. Mielótt akcióba lépek, jobb, ha megnézem, hány
(bíííp) lépést lépett Heller elóre.
A képernyó fehéren izzott!
Talán megsérült a felszerelésem a szállítás közben. Ellen-
óriztem a számtalan kijelzót. Minden megfelelónek látszott.
Aztán rájöttem mi a baj. A 831-es relé túlterheli az
aktivátorvevót! A relé annyira felerósíti a jelet, hogy több
ezer mérföld távolságban is fogható legyen. Amíg múködik,
nem látok képet a relé közelében!
Mit mondott Raht és Terb, hová tették? Aha! Az Empire
State Building tévéantennájára. Kiballagtam a teraszra, és
dél felé néztem. Pontosan ott magasodott elóttem.
Nos! Mi sem egyszerúbb. Le tudom kapcsolni.
A New York-i irodát hívtam.
Csörgött és csörgött. Senki sem válaszolt. Aztán eszembe
jutott Faht bej panasza arról, hogy mindannyian búnözók
után kutatnak.
Istenek. Mindent nekem kell csinálni! Hétköznapi utcai
ruhát húztam, és mivel zavarba hozott a metróhálózat, taxiba
szálltam.
Egy saroknyira északra az Empire State Buildingtól, ki-
szálltam a kocsiból, s már be is léptem a 34. utcáról nyíló be-
járaton, megvettem a kilátóbelépót, s lifttel felmentem a
nyolcvanadik emeletre. A liftnek egy percre sem volt szük-
sége arra, hogy felrepítsen, így a gyomrom valahol a föld-
szinten maradt!
Ez azonban hozzátartozik a kötelességemhez, így nem
panaszkodhattam miatta, hanem beszálltam a második liftbe,
hogy az felvigyen a nyolcvanhatodik emeleten lévó kilátóba.
Gondolkodás nélkül kiléptem a teraszra. Tíz láb magas
304
kerítés veszi körül, hogy a látogatók ne innen kövessenek el
öngyilkosságot, ez azonban nem gátolja a kilátást. Noha kö-
rülnézhettem volna jó ötvenmérföldes körzetben – meglehe-
tósen ritka New Yorkban az ilyen tiszta, ószi nap –, azonnal
visszahátráltam a snack bárba, s idegesen lehajtottam egy
colát. Ez az épület MAGAS!
A cola cseppet sem nyugtatta meg idegeimet. Távcsó kel-
lett volna ahhoz, hogy látni lehessen az utcán járó embere-
ket.
Hol lehet az a (bíííp) tévéantenna? Az idegenvezetó így
szólt: – Ó, az a legfelsó emeleten van. A körkörös kilátón, a
százkettedik emeleten. – Felmutatott.
– A százkettedik emeleten? – vonyítottam.
– Ó, az teljesen biztonságos. Üveg veszi körül.
A kötelesség, könyörtelenül hív a kötelesség.
Így aztán felmentem a százkettedik emeletre.
Nos, hogy rövid legyek, nem az a teteje. A teteje még két-
százhuszonkét lábnyira van tóle! Az irodalom szerint forgat-
hatóra tervezték, de egy majdnem végzetes kísérlet után le-
tettek róla. És most tévéantenna.
Az aktivátorvevó és a 831-es relé ott lehet valahol!
Üveg vett körül. Igen, ötven mérföld távolságba elláttam.
Meg ezerkétszázötven láb MÉLYSÉGBE!
Csapóajtót láttam a mennyezeten.
Remegni kezdtem. Utálom a magasságot! A lelkem mé-
lyén tudtam, a próbálkozásom, hogy feljussak oda, nem
majdnem végzetes kísérlet lesz, hanem TOTÁLISAN végze-
tes!
Sikerült annyira legyúrnöm a szédülésemet, hogy belép-
jek a liftbe. És noha, amikor felfelé jöttem, bosszankodtam a
liftek sebessége miatt, lefelé hálás voltam ugyanezért!
Mikor végre leértem a 34. utcára, lehajoltam, s áhítatosan
megsimogattam a járdát!
305
Ostoba helyzet. Több ezer mérföldról innen, Törökor-
szágból, sokkal könnyebben nyomon követhettem Hellert.
Most vele egy épületben, néhány száz lábnyi távolságra tóle,
képtelen vagyok követni! (Bíííp) Spurk!
Raht és Terb!
Tudtam, hol lehetnek – a Silverwater Memorial Kórház-
ban, a Roosevelt Islanden. Azt azonban nem tudtam, milyen
néven kerültek oda.
Nem tudtam kiigazodni a metróhálózaton, sem azon, hogy
hogyan juthatnék oda. Taxiba szálltam.
Úgy tettem, mint aki csak nagyjából tudja ideérkezésük
idópontját, és csak felületesen ismeri állapotukat, „aggódó
barátként" végigrohantam a kórtermeken.
Megtaláltam óket. J áróbetegek voltak! Nem is feküdtek
ágyban! A páciensek társalgójában ücsörögtek, és a tévét
nézték. Volt hozzá képük! Tudtam, az egészet csak azért csi-
nálták, hogy a Voltár kormányának költségére nyaralhassa-
nak!
Megérezték, hogy valaki áll a hátuk mögött halálos han-
gulatban.
– Gris tiszt úr! – képedt el Terb. Begipszelt karját védeke-
zóen maga elé emelte.
Raht nem szólt. Az állkapcsát drótok tartották össze.
– Mit csinál itt? – kérdezte Terb kissé kényelmetlenül.
– A maguk feladatát végzem! – dördültem rájuk.
– Pszt! – sziszegte Terb, begipszelt karjával körbemutat-
va.
– Mi az, hogy „pszt!"? – kérdeztem. És tényleg, mi az?
Néhány öreg, krónikusan beteg ember ücsörgött a társalgó-
ban. Csócselék. – Önök nem tesznek eleget a kormány által
önökre bízott feladatoknak! Bekapcsolva hagyták a 831-es
relét! Hanyagság!
Égy nóvér rontott be a folyosóról: – Mi a baj, mi a baj? Ez
306
egy kórház! ábrázattal. Megállítottam. Elórántottam szövet-
ségi megbízólevelemet, s a következó percben már az igaz-
gatóval beszéltem.
– Ez a két férfi szimuláns – mondtam. – A bevonulás elól
szöknek. Visszahívták óket szolgálatra. Mikor tudja kibocsá-
tani óket innen?
Az igazgató elképedt. Így szólt: – A jegyzókönyv nyílt tö-
résról beszél. Idóre van még szükség ahhoz, hogy kiszedhes-
sük belólük a drótokat, s a gipszet lefúrészelhessük. Veszé-
lyes lenne most elbocsátani óket.
– Ha nem hajlandó együttmúködni velem, megvonom ön-
tól a betegellátási hozzájárulást – mondtam. – A kormányt
szolgálni kell.
Ezt ó is tudta. Azt azonban nem árultam el neki, hogy me-
lyik kormányt. Tépelódött egy darabig, majd azt mondta,
megtesz mindent, amit csak tud.
Visszamentem, majd elmondtam Rahtnak és Terbnek,
hogy minél elóbb kapcsolják ki a 83l-es relét. Megadtam ne-
kik Bentley Bucks Deluxe hotelbéli telefonszámomat, s ma-
rón hozzátettem, miután fölmásznak a tévéantennájukra, hív-
janak fel, hogy végre ismét szolgálatba álltak, mert addig a
fizetésüket felfüggesztem.
Távoztam. Rendkívül dühös voltam. Dolgozom körmöm
szakadtáig, míg mások csak heverésznek.
Ez azonban nem oldotta meg a problémámat. Tudnom
kellett, mit csinál Heller.
Hatalmas költséggel visszataxiztam a hotelhez.
Mielótt megteszem a következó lépést, meg kell bizonyo-
sodnom Heller felól.
Utanc távol volt. Az ebédról lemaradtam. Szóltam a szo-
baszerviznek, küldjenek fel három adag ráksalátát, s jó han-
gulatban megettem óket.
Aztán ihletem támadt! Az étel néha ilyesmit okoz nálam.
307
Eszembe jutott a teleszkóp.
Kicsomagoltam, s a teraszra mentem vele. Az Empire
State Building valamelyik szobája biztosan az övé.
Nem volt tökéletes a kép. Homályos volt. És olyan sárgás.
Elindultam, hogy elolvassam a kezelési útmutatót.
Ez a teleszkóp, mikor bekapcsolják, nem egy hagyomá-
nyos teleszkóp. Sugarat bocsát ki magából. Ez a sugár átha-
tol a fal molekulái közti réseken, s érzékeli a fal túlsó olda-
lát. Mikor nem akad az útjába több molekula, amin áthatol-
hatna, energiafoltot hoz létre, amely tükörként viselkedik.
Ennek a tükörnek a képe érkezik vissza a nézóbe. Audiojelet
is továbbít. Nos, nos, nos. Tulajdonképpen távcsóre hasonlít.
Ismét megpróbáltam, aztán megláttam, mi a baj. Szmog.
A szerencsétlen teleszkóp azt gondolta, a szmog nem más,
mint tömör fal, és folyamatosan visszatükrözó felületet pró-
bált létrehozni. Túl súrú a szmog. Túl nagy a távolság. Hal-
ványan ki tudtam venni a dolgozók íróasztalán álló gyorsíró
készülékek körvonalait, s néhány hasonló berendezési tár-
gyat, de semmi használhatót. Heller irodája, jutott eszembe
hirtelen, amúgy is dél felé néz! Az épület túloldalán van.
(Bíííp)! Azonnal neki kell látnom. Szólít a kötelesség! Nem
megengedhetó a további késlekedés!
Utanc visszaért két londiner kíséretében, akik inkább
csomaghegyeknek túntek. Megláttam a feliratokat a csoma-
golópapírokon: Saks, Lord and Taylor, Tiffany. Nagyon re-
méltem, marad elég pénzünk hazautazni!
Kijött a verandára.
– Itt kell maradnunk egy idóre – mondtam. – Remélem,
marad elég pénzünk a hazautazásra!
Kinyitotta a pénztárcáját. – Még majdnem megvan a
százezer – mondta. Elképedtem. Róma, Párizs, London és
Washington után? Micsoda egy pénzmenedzser ez a vad lény
a Kara-kum sivatagból! Elképesztó!
308
Ráadásul barátságos volt. Még beszélt is hozzám.
– Istenem, odanézz! – mondta, ujját a szájába véve. Az
Empire State Buildinget bámulta, amely éppen fürdött a le-
menó Nap fényében. – Istenem, hosszú, merész és kemény!
Milyen MAGAS! A látvány szinte átjárja az embert!
– Valóban – mondtam megremegve, felidézve rettenetes
élményemet.
Valamit forgatott a fejében. Rám nézett csábítóan. – Szul-
tán bej, mit szólnál hozzá, ha vacsoráznánk valamit, aztán
bejöhetnék a szép, sötét szobádba, és... hát... tudod.
Ó, öröm!
Soha életemben nem hallottam még ilyen gyönyörú ter-
vet!
A kötelesség várhat!
Nemcsak a lelkem kezdett emelkedni az alkalom örömé-
re!
4. fejezet
Hát persze, hogy gyönyörú volt.
De Utanc úgy 10:00 felé egy kissé idegesnek túnt. Felállt,
és a szobájába ment. Én magam túl feldobott voltam ahhoz,
hogy aludni tudjak. Hallottam jövésmenését, majd a tetótéri
liftet, ahogy megérkezik, majd elindul lefelé.
Kíváncsian benyitottam hálószobájába.
Eltúnt!
Ó, biztosan sétálni ment, hogy friss levegót szívjon.
Hatalmasnak éreztem magam. Hirtelen rájöttem, megfor-
dult a szerencsém. A lényeg az, hogy az ember meglovagolja
a jó szerencsét. Veszem a teleszkópomat, és átmegyek most
azonnal, hogy benézzek Heller lakosztályába.
309
Ahogy a térképre néztem, megláttam, hogy csupán egy-
mérföldnyire vagyok a Kecses Pálmáktól. Sötét ruhát húz-
tam. A teleszkópnak vékony, hosszú táskája volt, fogantyú-
val, így könnyen magammal tudtam vinni.
Nem sokkal ezután taxival megérkeztem a Kecses Pálmá-
kat északról szegélyezó bérházhoz. Rendkívül csendes utcá-
ba jutottam. A bérház réginek túnt. Nem találtam portást,
akit meg kellett volna vesztegetnem, hogy feljuthassak a te-
tóre. Csupán rengeteg csillogó-villogó réz postaláda és
ugyanennyi csengó fogadott a kapuban.
Zseni. Kiválasztok egy nevet a legfelsó emeleten, így be-
jutok, majd gyorsan kimegyek a tetóre.
Egy legfelsó emeleti lakás – 22/b. És micsoda név,
„Margarita Pompom Pizzazz". Micsoda vonzó név! Bizonyá-
ra táncosnó, rengeteg udvarlóval, akihez gyakran csengetnek
éjszakánként. Hát becsengettem.
Ilyenkor a házigazda visszaszól, neked pedig válaszolnod
kell a mikrofonba. Csengett. Válaszoltam.
– Ki az? – hallatszott a hitvány minóségú kaputelefonból.
– Egy régi szerelem – feleltem, s bíztam benne, hogy a
minóség fordítva is hasonló.
Az ajtó abban a pillanatban kinyílt. Kitártam, beugrottam
a liftbe, és felmentem a huszonkettedik emeletre. A folyosó
végéból vészlépcsó vezetett a tetóre. Elindultam felé.
Félúton jártam, mikor ajtónyitódásra és lánccsörrenésre
lettem figyelmes. A 22/b. Hangot hallottam. – Ki maga? –
Zeneként csengett.
Egy asszony arcát láttam a háromhüvelyknyi résben. Hat-
van év körül lehetett! Köszönteni akart.
– A tetóvizsgáló – feleltem.
– Mi? – Nem köszöntött.
– A tetóvizsgáló – ismételtem. – J öttem megvizsgálni a
tetót.
310
– Úgy érti, nem azért jött fel, hogy jól érezze magát?
Nem, nem. Túlságosan kimerült voltam! – Tetóvizsgáló –
mondtam, megtapogatva a kezemben tartott táskát.
Az ajtó becsapódott. Hangosan!
Felmentem a lépcsón. A vészkijárat ajtaját zárva találtam.
Szakértó módon feltörtem. A tetóre jutottam, melyen magas
légkondicionáló berendezések sorakoztak.
Két perc, vagy még annál is kevesebb alatt betájoltam
magam, s a teleszkópot elóhúztam a táskájából. A mellvéd-
hez léptem, s az alapján, hogy milyen kilátás nyílik Heller
lakosztályából, megpróbáltam megtalálni az épületet, vala-
mint a lakosztály ablakát. Megfejthetetlennek túnt, míg rá
nem jöttem, dél helyett észak felé keresgélek. Átmentem a
másik oldalra.
Ezután már nem volt nehéz. Ki-be kapcsoltam a teleszkó-
pot. Képes voltam mindenre, amit a néhai Mr. Spurk állított.
Belestem a szintetikus óserdó/szintetikus tengerpart szobába.
Egy kicsi, barna diplomata, aki cilinderét még most sem vet-
te le a fejéról, kemény csatát vívott egy szénfekete lánnyal.
Ide-oda hemperegtek a szintetikus fúben, miközben a szinte-
tikus napfény perzselte óket. A szerelmeskedésben azonban
semmi szintetikus nem volt!
Végül valahonnan elóhalászott egy kötelet, s összekötötte
vele a lány bokáját és csuklóját. Ezután adott a lánynak csak
igazán!
Azt gondoltam, már kielégültem erre az estére. De izga-
tottá váltam. Ez meg fogja ölni, egészen biztosan!
De hirtelen az egésznek vége szakadt. A lány lefejtette
magáról a köteleket, mintha azok nem is léteztek volna. Így
szólt: – Így szerette volna, Mr. Boola?
Így felelt: – Pontosan! Csináljuk újra!
Nos, nem pihenni jöttem ide. Pásztáztam a teleszkóppal.
Benéztem vele Heller nappalijába. Félhomály honolt oda-
311
bent.
Minden rendkívül tiszta volt, leszámítva néhány fagylalt-
kelyhet a bárpulton, melyek csak arra vártak, hogy a házve-
zetó elvigye óket. Rá kell hagyni Hellerre. Ha mással nem is,
tisztaságmániájával biztosan az órületbe kergetne bárkit!
A félhomály ellenére is láttam, gyönyörú ez a nappali!
Tovább mozdítottam a teleszkópot. Benéztem a hálószo-
bájába. Összezavarodtam. Tükrök! Egy pillanatra képtelen
voltam megmondani, melyik az ágy a tizenöt tükrözódó kép
közül. Aztán megtaláltam. Hatalmas, kerek; fél tucat ember
számára is elég lenne.
Megtaláltam Hellert. Az oldalán feküdt, szóke fejét a kar-
ján pihentette. Békésen aludt. Mit sem érdekelte az a tenger-
nyi probléma, amit nekem okozott!
Teljesen egyedül volt az ágyában!
Még csak nyomát sem láttam senki másnak!
A teleszkópon keresztül figyelmes lettem valamire a
mennyezeti tükrön. Valaki más fekszik a szomszédos pár-
nán? Egy arc? Egy kicsiny, háromdimenziós arc?
Megnöveltem a nagyítást.
Voltári, háromdimenziós mellkép!
KRAK GRÓFNO!
Megdöbbentem. Talán azért, mert ezek a képek felhóik és
eget ábrázoló hátterük ellenére is rendkívül élethúek, de
mintha tényleg Krak grófnó nézett volna szembe velem! Ott
feküdt, szóke hajjal, szürkéskék szemmel, tökéletes voná-
sokkal. Heller még a Voltáron, valamelyik éjszaka, minden
bizonnyal becsempészett egy portrékészítót a vontatóba.
És a képet elhozta a csomagjában!
És most ott fekszik a párnán, Heller mellett.
Magam sem tudom, miért, de kellemetlenül kezdtem
érezni magam. Aztán leráztam magamról a rossz érzést. Mi-
csoda kutya ez a Heller! Az övé itt az összes nó, amikor csak
312
akarja, erre még mindig Krak grófnó képét babusgatja!
De nem ezért mentem a tetóre. Átállítva a fókuszt, a szek-
rények tartalmát kezdtem vizsgálni.
Tényleg rengeteg a ruhája!
És rengeteg múcsali lapult azokban a szekrényekben! Ve-
szedelmes csapdák!
A teleszkóp azonban nem volt képes áthatolni a pulóverek
és egyéb ruhanemúk tömegén.
Az egyik ajtót gondosan bezárva és bereteszelve találtam.
Remény csillant fel elóttem. Talán csak azért zárta be, mert
lefeküdt. Ha korábban jövök, lehet, hogy nyitva találom.
Eszembe ötlött, hogy közeledünk a harmadik jelentés
megírásának idópontjához. Ha nagyon szerencsés leszek, s
holnap éjszaka még azelótt ideérek, hogy lefeküdne, talán
megleshetem, ahogy a jelentését írja, vagy legalább a szek-
rényajtót nyitva találom.
Ellenálltam a kísértésnek, hogy még néhány diplomatát
meglessek játék közben. Lementem a lépcsón, bezártam az
ajtót, végigballagtam a huszonkettedik emelet folyosóján, s
hamarosan már ismét az utcán jártam. Milyen egyszerú!
Semmi nem jelent akadályt, ha valakit az Apparátus készített
fel.
Mikor visszatértem a hotelbe, Utanc még mindig nem ér-
kezett meg. Én azonban lefeküdtem. Mozgalmas éjszaka
volt!
5. fejezet
Tétlenkedéssel töltöttem a következó napot. Nem talál-
koztam Utanccal, bár nem is számítottam rá. Arra készültem,
hogy egyedül töltöm a napomat a hotelszobában.
313
A délutáni lapok egyik cikke felkeltette az érdeklódése-
met. Rockecenter királyokkal, diktátorokkal, s ezekhez ha-
sonlókkal tanácskozott a Közel-Keleten, hogy mindörökre
megoldják az energiaproblémákat, de ez csak az elmúlt hétig
sikerült, mikoris az árak ismét a magasba szöktek. Szép cím-
lapfotó Rockecenterról, amint éppen egy csokor liliomot ad
át Miss Békének. A fényképésznek nem kevés gondot oko-
zott az a két-háromszáz katona, akik felhúzott fegyverekkel
álltak a háttérben. Nem tudtam, hogy nincs a városban. Hol-
nap idópontot kapok, és találkozni fogok vele. Twiddle sze-
nátornak igaza van abban, hogy nehéz Delbert John
Rockecenter közelébe kerülni. Itt vannak ezek a katonák, az
ünnepség elótt pedig egészen biztosan Miss Békét is megmo-
tozták a személyi testórök.
Tudtam, hogy Heller körülbelül kilenc felé kel fel a lak-
osztályában. Ezt még a képernyón látottakból tudtam. Nem
volt elég képzett ahhoz, hogy tisztában legyen vele, nem biz-
tonságos folyamatosan ismételni a szokásokat.
Így aztán a szobámban vacsoráztam, majd kezemben a
táskával, este 8:45-kor ismét a bérház elóterében álltam.
Egyszer már kipróbáltam. Másodszor is múködni fog.
Merészen megnyomtam Margarita Pompom Pizzazz csengó-
jének gombját.
Megszólalt a kaputelefon. – Nos?
Úgy döntöttem, elbúvöló leszek. – Túlságosan sietnem
kellett tegnap este. Udvariatlan voltam. Beengedne még egy-
szer?
Az ajtó kattant. Beléptem, majd felmentem a lifttel. A
vészkijárat felé indultam. A lakásajtó résnyire nyílt.
– A tetóvizsgáló – mondtam.
– És? – kérdezte a hang az ajtó mögül.
– És semmi – feleltem. – Tetóvizsgáló!
Az ajtó bevágódott!
314
Felmentem a lépcsón, kinyitottam a zárat, s hamarosan a
teleszkóppal már célba is vettem Heller falait.
Még fent volt!
Szerencsétlenségemre, ahogy azt a gyors pásztázás meg-
mutatta, a kiválasztott szekrényt ezen az estén is zárva talál-
tam. Visszafordítottam a készüléket.
Heller a kanapén ült, és olvasott. Bang-Bang a tévét nézte.
Heller felállt, s hozott magának egy SevenUpot. Aztán ko-
pogás hallatszott az ajtó felól.
Vantagio érkezett. Egy lányt vezetett karon fogva, aki ut-
cai ruhát viselt. – O Margie – szólt Vantagio. – A lány, aki-
ról a telefonban beszéltem.
– Foglaljon helyet, Vantagio – mondta Heller.
– Nem, nem. Forgalmas a mai éjszaka. Ide hallgass, kö-
lyök. Azt akarom, hogy te és Bang-Bang törjétek be ezt a
Margie-t. Most érkezett. Nem tud semmit. Új lány.
Ohó, szóval Heller töri be az új lányokat! Ó, Krak boldog
lenne, ha tudna erról!
Heller a lányra nézett. – Tényleg akarod? Elsó alkalom-
mal kicsit durva.
A lány így felelt: – Ó, igen! Azt hallottam, te tényleg
tudsz valamit!
Bang-Bang így szólt: – Én megyek. Én nem bírom ezt
ilyen gyakran! Teljesen kikészít. Fájdalmas!
Vantagio így szólt: – Pofa be, Bang-Bang. Kérlek, kö-
lyök. Csak még egy lányt. Ez segíti a morált. Azok a lányok,
akiket már elintéztél, fölényeskednek a többiekkel.
Bang-Bang menni próbált. – Ott maradsz, ahol vagy,
Bang-Bang – szólt Heller.
Vantagio így folytatta: – Akarod, hogy levetkózzön, kö-
lyök? Feküdjön le, vagy maradjon állva? – A lány felé for-
dult. – Vedd le a kabátodat és a szoknyádat. – Még segített is
neki.
315
Heller így szólt: – Vantagio, jobban tenné, ha nézné, ha
nem akarja, hogy magát használjam!
A szicíliai levette a lány szoknyáját, de aztán az ajtóhoz
hátrált. – Ne, engem ne. Túl öreg vagyok már. Már megyek
is – mondta, és elviharzott.
Heller a lány felé fordult, aki ott állt bugyiban. Rajongva
bámulta Hellert. – Ülj le – szólt Heller. – Nos, mennyi ta-
pasztalatod van?
A lány leült, szétrakott lábbal. Úgy érezte, még mindig túl
sok minden van rajta, így lehúzta a kombinéját, hogy csak
bugyiban és melltartóban üljön Heller elótt.
– Ó! – mondta. – Néhány fiú Duluthban. Gimisek, fóként.
Kocsiban, a tornaterem végében. Egy vagy két professzor.
És a bátyám persze. Semmi lényeges.
Heller így szólt: – Vertek már meg valaha?
A lány végiggondolta. – Ó, igen. Egyszer. Egy részeg
megerószakolt.
Heller így folytatta: – Nos, alakul. És mit csináltál?
– Megpróbáltam ellenállni, mire úgy fejbe vágott, hogy
elvesztettem az eszméletemet, letépte a ruhámat, és megeró-
szakolt.
– Oké, Bang-Bang – szólt Heller. – Állj neki megerósza-
kolni! Kezdheted. Majd én befejezem.
Bang-Bang felnyögött. De azért felállt. Elkapta a lányt a
karjánál fogva, s a padlóra lökte. Letépte a melltartóját.
Megmarkolta a bugyija pántját, lerántotta róla, és elhajította.
Heller így szólt: – Ez elég. Most ide hallgass, Margie.
Miért hagytad, hogy ezt tegye?
– Te mondtad neki, hogy csinálja – felelte a lány.
– Nem, nem, nem! – mondta Heller. – Most te kapd el
Bang-Bang karját, s kezdj erószakoskodni vele!
A lány feltápászkodott, és szívvel-lélekkel rávetette magát
Bang-Bangre.
316
Bang-Bang egyszerúen elrántotta a csuklóját, mire a lány
végigrepült a fél szobán!
Heller elkapta a levegóben. Letette, s így szólt hozzá: –
Most csináld!
Bang-Bang elkapta. A lány hasonlóképpen a magasba
lendítette a csuklóját, ahogy azt az imént Bang-Bang tette.
Bang-Bang megtántorodott.
– Hé! – szólt a lány. – Nem tud megfogni!
Heller leültette a lányt az egyik székre. Így szólt: – Ide
hallgass! A fizikális bántalmazás fenyegeti a legjobban a
kurvákat. Vagyis, hogy elverik óket.
– Vantagio szerint – tette hozzá Bang-Bang – ez túl gyor-
san amortizálja óket. De nem olyan fickókra gondol, mint
amilyen én vagyok!
Heller ügyet sem vetett Bang-Bangre. Így szólt a lányhoz:
– Nos, azt tanítjuk meg legelóször, hogy hogyan szabadulj
meg egy szorításból, amivel a férfi fogva tart. Aztán megta-
nítjuk azt, hogy hogyan támadj. Nem könnyú.
– Fóleg nem nekem – mondta Bang-Bang morózusan.
Heller így szólt a lányhoz: – Gyakorlással nemcsak hogy
megtanulod ezeket a dolgokat, de azt is elsajátítod, hogy ho-
gyancsinálj úgy, hogy a férfi azt higgye, azt teszed, amit ó
akar, miközben tökéletesen kezelni tudod, akár részeg, akár
józan. Világos?
A lány tekintete csillogott a rajongástól. – Ó, igen! Ígé-
rem, hogy megtanulom, és keményen gyakorlom! A többi
lány imádja csinálni! Azt mondják, soha többé nem fogják
megverni óket.
– Csak én vagyok az, akit egyfolytában megvernek –
mondta Bang-Bang, nyögés kíséretében.
Heller töltött nekik SevenUpot. A lány így szólt Bang-
Banghez, fojtott hangon: – Szerintem ó találta ki ezeket a
trükköket, csak azért, hogy visszatartsa velük a lányokat.
317
Szörnyen csinos, Mr. Bang-Bang. Igaz, amit mondanak,
hogy még mindig szúz?
Ezt teljesen undorítónak találtam. Hogy becsapta óket ez
a Heller! Úgy tesz, mintha mindig is róluk álmodott volna!
Voltár fegyvertelen harctudományokra oktatja óket! Ráadá-
sul még idióta is! Tele a ház gyönyörú nókkel, erre ó azzal
tölti az idejét, hogy önvédelemre tanítja óket! Minden férfiak
árulója! Nem gondol azokra, akik attól jönnek izgalomba, ha
megverhetik a kurvákat? Azokra nem gondol? Figyelmetlen,
(bíííp)!
A férfinak zsarnokinak kell lennie!
Halk zörejt hallottam a hátam mögül.
Szememet levettem a teleszkópról.
Ott állt a tetón, az ajtóban, a kiszúródó vörös fényben
Margarita Pompom Pizzazz!
Virágmintás fürdóköpenyben!
Mint egy hatvanéves pokoldémon!
Mit tartott a kezében? Hatalmas, halálos külsejú fegyvert!
Egy légpisztolyt!
Látta, hogy észrevettem!
Felemelte a légfegyvert.
Gyúlölettól eltorzult hangon így szólt: – Fel a kezekkel,
KUKKOLÓ TOM! Vagy teszi, amit mondok, vagy lelövöm!
Visszaélt az érzelmeimmel! Megszegte az ígéreteit!
Dühödten hadonászott a légfegyverrel. – Most vége! Fel-
hívtam a rendórséget, hogy orvlövész rejtózik a tetón!
Kommandó érkezik néhány perc múlva, hogy szitává lóje
magát! Szóval, ez az utolsó esélye!
Összerezzentem. Hatalmas légkondicionáló berendezések
borították a tetót. Ha az egyik mögé beugorhatnék...
Hátraléptem.
Tüzelt!
A lövedék a törékeny teleszkóp oldalát érte! Szikrákat
318
szórt a teleszkóp elektronikája!
Ugyanúgy, ahogy én!
Szempillantás alatt beugrottam az egyik légkondicionáló
mögé.
Ismét tüzelt!
Berántottam a teleszkópot. Szükségem lehet rá, mint
fegyverre!
Oldalazva menekültem, kihasználva minden hüvelyknyi
fedezéket!
A nó követett!
A fejem egy pillanatra fedezék nélkül maradt.
A légpisztoly halálos puffját a lövedék, a fejem melletti
fémlemezbe csapódóklangja követte!
Veszedelmes céllövó! Gyilkos! Bérgyilkosnó lehetett fia-
tal korában!
Továbbaraszoltam. Aztán kilestem. Fürdóköpenye, mi-
közben üldözött, úgy lobogott utána, mint egy bosszúszom-
jas lovas palástja!
Halálospuff következett, majd a végzetesklang!
Ezt nevezem elsó osztályú stratégiának! És még egy
kommandó is úton van? A Maximális Nemzeti Veszélyhely-
zet Tripla X tervének Vezérkara! Mint például atomtámadás
esetén!
Nagy körben megkerültem a légkondicionálók erdejét.
Torkaszakadtából kiabált. – Adja meg magát, maga
(bíííp)! – Meg: – Bandita! – S minden egyes kiáltás után lótt
egyet, majd követett.
Ahhoz, hogy visszajussak a vészkijárat ajtajához, s elme-
nekülhessek, három, fedezék nélküli szakaszon kellett végig-
rohannom. Összeszedtem a bátorságomat. Átrohantam az el-
són!
Tüzelt! Elvétette.
Készültem a másodikra. A nó közben eltávolodott az ajtó-
319
tól, hogy tisztábban célozhasson. Tökéletesen idózítettem,
majd nekiiramodtam!
Tüzelt! Elvétette!
Lekuporodtam a légkondicionáló mögé. Az utolsó fede-
zék nélküli szakaszra készültem. Veszedelmes! Saját kezem-
ben tartottam az életemet! De hát, mégsem maradhatok a te-
tón ezzel a csaholó démonnal!
Összeszedtem magam, s nekiiramodtam!
Jókora ütés érte a hátsómat! Égetett!
Látva, hogy nem kaptam halálos sebet, beugrottam a lép-
csóházba!
Abban a pillanatban sikerült becsuknom az ajtót, ahogy a
következó lövedék nekivágódott!
Bezártam belülról. Hatosával véve a lépcsóket, lerohan-
tam!
Dörömbölést hallottam odafentról. Veszett üvöltést. Ez
szárnyakat adott a lábaimnak!
Huszonkét emelettel lejjebb kiértem az elócsarnokba.
Senkivel nem találkoztam. Csak az emeletek felól hallot-
tam mozgolódást.
Feltéptem a bejárati ajtót, hálásan, amiért soha nem zárják
be belülról.
Rohanni kezdtem a sötét utcán. Aztán beleszaladtam.
Rendórautók!
Három kocsi közeledett, egymás mellett!
Elállták az utamat.
Beugrottam az elsó, utamba kerüló alagsori lépcsóházba.
Csak ekkor mertem visszanézni.
Az asszony a tetó szélén állt! Az egyik kezében a pisz-
tollyal, míg a másikban valami mással hadonászott. A te-
leszkóp táskája! Ott felejtettem! Úgy nézett ki, mint valami
démon, aki huszonkét emelet magasan harcol az éggel.
Valamit sikoltozott. Túl messze volt ahhoz, hogy érteni
320
lehessen. Észrevehetett, ahogy elindultam az utcán! Lefelé
mutogatott, és üvöltözött.
Még mindig a kezemben tartottam a teleszkópot. Bizonyí-
ték! Egyébként is, tönkrement. Azonnal bedobtam a közeli
szemeteskukába, s visszabújtam rejtekemre.
Ismét észrevett!
Nem értettem, mit sikítozik. Lefelé mutatott, felém, mi-
közben a táskát és a pisztolyt lengette.
Megérkezett a kommandó!
Kiözönlöttek kocsijaikból, és elfoglalták harcálláspontjai-
kat.
Felismertem a férfit a harmadik rendórautóban: Bulldog
Grafferty felügyeló!
Háromszorosan végig kellett gondolnom a helyzetet! Az
az átkozott bestia ott fenn a tetón felém mutogat. Lehet, hogy
most is lát engem! Légpisztollyal és a teleszkóp táskájával
hadonászik.
Saját zsenialitásom jött segítségemre. Torkom
szakadtából üvölteni kezdtem: – Fedezékbe! Ez Orült
Maggie, a Times Square-i orvlövész!
A kommandó, mint egy porfelhó, szétoszlott!
Lövések döreje rázta meg az utcát!
Margarita Pompom Pizzazz golyó szaggatta teste leha-
nyatlott a tetóról, majd hosszú, lassú zuhanás után nagyot
puffant a kövezeten.
Mindig számíthatsz a rendórségre, hogy megteszi a köte-
lességét. Fóleg akkor, mikor a saját irhájukat mentik!
Grafferty megbizonyosodott róla, hogy nincs több orvlö-
vész a tetón. Aztán a holttesthez lépett, s lábával
hanyattfordította.
– Polgártársaim – kiáltotta egy hangosbeszélón keresztül,
a nagyrészt üres utcának – elójöhetnek, s tehetik a dolgukat.
A rendórség legfontosabb feladata az adófizetók védelme.
321
Az utca újra biztonságos, hála Bulldog Graffertynek. – Ma-
gasabb hivatalra vágyik, vagy csak nagyobb fizetésre?
Elsétáltam.
Valamelyik földi poéta egyszer azt mondta, hogy még a
pokol sem tud olyan dühödt lenni, mint a megalázott asz-
szony. Bizonyára Margarita járt az eszében.
Kissé nehezemre esett a séta, seggemben egy légpisztoly-
lövedékkel.
6. fejezet
Elérkezett az ideje a szigorú rendszabályoknak. Eljött a
pillanat, hogy szükség lesz a csapatokra, a tankokra és a tü-
zérségre. Világosan látszott, hogy Heller veszélyesebb, mint
ahogy arra számítottam. Még a szobája megfigyelése is élet-
veszéllyel fenyegetett. Ezt a hátsó felem is bizonyíthatja.
Míg el nem értem szállodai fürdószobám magányát, biztos
voltam benne, hogy a sebesülésem majdnem végzetes, s el-
képzeltem azt a kellemes jelenetet, amint Utanc kihúzza a
végzetes lövedéket, miközben én fogamat összeszorítva, s
néha kissé felnyögve, de ellenállok a fájdalomnak. A löve-
dék azonban szerencsétlen módon nem is érte el a húst, ha-
nem egyszerúen csak kiesett a nadrágomból, ahogy levetet-
tem. De azért megsértett! Fájdalmasan! A vörös folt legalább
negyed hüvelyk átmérójú lehetett!
Nem, nem kockáztathatom a halált Heller miatt. Oldalvást
ülve a díszes széken, felkapva a fehér és aranyszínú díszes
telefont, felhívtam Rockecenter irodáját.
Ez meglehetós zúrzavart produkált a hotel telefonköz-
pontjában. Elmondtam nekik, kivel akarok beszélni, de nem
hittek nekem. Úgy tettek, mintha legalábbis az Istent próbál-
322
nám felhívni.
Végül a hotel telefonközpont-felügyelóje felhívta a tele-
fontársaság veszély esetére kijelölt intézójét, aki megkereste
New York információs felügyelójét. Azt mondták, fel kell
hívni az Octopus Olajtársaságot Ohióban. Erról lebeszéltem
óket, mire azt tanácsolták, hívjam fel az Octopus Olajtársa-
ságot New J erseyben. Ezek után egymással vitatkoztak,
mintha valami konferenciahívás lett volna. Nem sokkal ez-
után az az ötlete támadt, hogy hívják fel a Kontinentális Te-
lefontársaság Segélyinformációs ügyintézójét, aki azzal az
ötlettel állt eló, hogy talán a Nemzetközi Távbeszéló Társa-
ság tudni fogja a megoldást. Egyre több és több ember kap-
csolódott bele a konferenciahívásba. Olyan érzésem támadt,
mintha eddig soha senki nem próbálta volna felhívni Delbert
J ohn Rockecentert, s nem voltak benne biztosak, hogy ez
nem valamifajta szentségtörés-e.
Végül bevonták az arab vészinformációs felügyelót Dél-
J emenból, aki tört angolsággal elmondta, hogy ók már egy-
szer próbálkoztak a Hairy Town-i, New York-i operátorral,
mivel úgy hallották, hogy a királyuk odautazott, s tájékoztat-
ni akarták a palotaforradalomról. A helyi operátor azt habog-
ta a telefonba, hogy miért nem hívják fel a nem messze lévó
– Pokantickley – Rockecenter-birtok komornyikját, aki talán
tudja, hogyan kell felhívni Delbert J ohn Rockecentert. A ne-
gyedik segédkomornyik azt mondta a telefonba, meglehetó-
sen gógösen, hogy ha nem Miss Agnes az, akkor minden
más hívást az ügyvédekhez kell irányítani a Swindle and
Crouch Wall Street-i irodájába.
Így aztán a Swindle and Crouch portása is bekapcsolódott
a beszélgetésbe, aki halálra rémült. Soha senki nem próbálta
felhívni Delbert J ohn Rockecentert! Ezt jelenteni kellene a
rendórségnek!
Ihletem támadt. Kemény hangon így szóltam: – Akkor ad-
323
ja Mr. Buryt!
A nó így felelt: – Ó, elnézést kérek, de Mr. Bury a
Rockecenter Plazán, az Octopus Building-i alkalmi irodájá-
ban tartózkodik. Tíz órakor találkozója lesz Mr.
Rockecenterrel, így ma már nem jön be az irodába.
Megkönnyebbült sóhaj hullámzott végig New Yorktól
Londonig és Dél-J emenig. Megtalálták az isten búvóhelyét.
Biztos voltam benne, hogy legtöbbjük kávészünetet tart,
hogy megünnepelje a pillanatot, hogy végre letehette a tele-
font.
Így szólt a hotel telefonközpontos lánya: – Ez csak né-
hány házsaroknyira van innen! Kapcsolom.
Varázslat. Mr. Bury Octopus Building-i irodájának ne-
gyedik segédügyintézóje pontban egy órakor szakít rám egy
kis idót, és hajlandó találkozni velem.
Mondanom sem kell, megfürödtem, tapaszt ragasztottam
a hátsómra, hogy kipárnázzam a piros foltot, majd megpró-
báltam úgy felöltözni, hogy legjobban hasonlítsak egy szö-
vetségi vizsgálóra. Leporoltam megbízólevelemet, s pontban
egykor ott ültem Mr. Bury Octopus Building-i irodája ne-
gyedik segédügyintézójének vasráccsal és golyóálló üveggel
védett íróasztala elótt. Negyed kettókor visszaérkezett az
ebédból.
Felemeltem a megbízólevelemet, hogy jól lássa az üvegen
keresztül.
Leült az íróasztala mögé. Így szólt: – Sajnálom. Ma nem
kaptunk semmilyen utasítást a Szenátustól.
Így feleltem: – Jobban tenné, ha beengedne, Mr. Buryhez,
máskülönben tényleg sajnálni fogja!
Közelebbról is megnézte megbízólevelemet.
– A cselédek bejáratát az alagsorban találja – mondta.
– Találkozni akarok Mr. Buryvel – mondtam határozot-
tan.
324
– Mr. Bury épp most ért vissza egy fontos megbeszélésról
– felelte. – Kimerült. Botrányosnak tartom, hogy ilyen han-
got enged meg magának!
Így feleltem – Na vedd fel azt a kagylót, haver, s mondd
meg Mr. Burynek, hogy Delbert J ohn Rockecenter keveredik
botrányba, ha nem tudok beszélni vele.
– Fenyeget engem? – Megnyomott egy csengót. Két fel-
fegyverzett ór, lövésre emelt fegyverrel, rontott be az ajtón, a
hátam mögött.
– Mondja meg Burynek, azért jöttem, hogy elhárítsak egy
botrányt – magyaráztam –, máskülönben a lapok címoldalára
kerül!
Az órök elkaptak.
– Milyen botrány? – kérdezte a negyedik segédintézó.
– Családi! – feleltem rúgkapálva.
A negyedik segédintézó hirtelen felemelte a kezét, s az
órök felé intett. Épp ideje volt. Már majdnem kidobtak az aj-
tón.
Varázslat!
Két perccel késóbb az órök bevezettek Mr. Bury irodájá-
nak közepére.
Mr. Bury, mióta nem láttam, még jobban összeszáradt. Az
élet nehéz teher lehet a számára. Ráncosabb volt, mint egy
aszalt szilva.
– Nos, miféle botrányról beszél? – kérdezte.
J obbra-balra, a két órre pillantottam. Bury bólintott. Átku-
tattak, s elvették a fegyveremet. Aztán távoztak.
– Olcsó üzemanyag – mondtam.
– Az nem családi botrány.
– Az lehet, ha nem találkozhatok Delbert John
Rockecenterrel. Az olcsó üzemanyag tönkreteheti a család
gazdasági sikerét.
A Wall Street-i jogász végiggondolta. – Annyira olcsó?
325
– Még annál is olcsóbb – feleltem. – Hosszú és alapos
vizsgálat fedte fel az aljas tervet.
– Kik tudnak róla?
– Twiddle és én. De ó nem ismeri a részleteket. Mióta
megbizonyosodtam felóle, egyenesen a parancsnokságra jöt-
tem.
– Mi ez az üzemanyag?
– Ezt akarom elmondani Delbert John Rockecenternek.
– Nem, nem – felelte Mr. Bury. – Mondja el nekem, én
meg majd elmondom neki.
– Mindenki ezzel jön – méltatlankodtam. – Ez az anyag
olyan olcsó, mint a homok. Azt hiszi, elmondanám bárkinek
is? Vagy talán Rockecenter azt szeretné, hogy más is tudjon
róla? Ez megsértené a régi családi politikát, „ne bízz senki-
ben!"
– Ah – mondta elgondolkodva. – Már értem, mire gondol.
Mr. Rockecenter mereven ragaszkodik a családi politikához.
De mi ebból az ön haszna? Nem lehetnek kétségeim afelól,
hogy ez tisztességes üzlet.
– Ellenség – feleltem. – Személyes bosszú.
Ez világos volt. Valami, amit ó is megértett. De Bury bi-
zonytalankodott. – Azt hiszem, mégis inkább nekem kellene
elmondania. Nem vezet más út Mr. Rockecenterhez. Nem lé-
tezik más út.
– Miss Agnes tud másik útról – mondtam, a Pokantickle-
birtok negyedik komornyikjától szerzett információra céloz-
va.
– Ó, az isten (bíííp)! – mondta Mr. Bury. – Mondtam már
neki, hogy küldje el azt a (bíííp)! – Aztán abbahagyta ezt a
jogásztól szokatlan kifakadást. Fáradt kezét végighúzta
aszaltszilvaszerú ráncain. – Rendben – mondta végül. – Ha
készen áll rá, beeresztem a darálóba. De betoncsizmában fog
járkálni az East River fenekén, ha bolondot csinált belólem.
326
Látta eltökéltségemet. Megnyomott egy csengót, s hama-
rosan két másik ór lépett be az ajtón. Bury további gombokat
nyomott le, s rövid utasításokat vakkantott a belsó irodai be-
szélóbe. Nagydarab, majomszerú fickó érkezett, rendkívül
drága öltönyben.
Bury így szólt: – Vidd át az elóvigyázatossági szektorba,
aztán találkozhat Mr. Rockecenterrel.
– Mi? – kiáltotta a majomszerú férfi hitetlenkedve.
– Most mondtam – méltatlankodott Bury, majd felém for-
dulva hozzátette: – Ha meghal, ne jöjjön ide nekem panasz-
kodni.
Heller, mondtam magamban, írhatod a végrendeletedet!
Halott ember vagy! Vagy még annál is rosszabb!
Aztán a biztonsági intézkedéseket, s az elóvigyázatossá-
got látva, tovább dagasztottam optimizmusomat. Heller ala-
posan belekerül a pácba, ha kiderül, gyakorlatilag csak én
tudok Rockecenter közelébe kerülni, és tárgyalni vele!
7. fejezet
Magunk mögött hagytuk az Octopus Building fekete,
ónix- és ezüsthomlokzatát. Keresztülballagtunk a tájképet
ábrázoló téren. Átvágtunk az Americas Avenue-n, miközben
egy pillanatra sem lazult az órök szorítása a karomon.
Elhaladtunk a City Musical Hall elótt. Végigmentünk egy
kertté varázsolt utcán, mely végén az ENSZ összes tagorszá-
gának zászlaja lobogott. Átvágtunk a Fifth Avenue-n. Elbal-
lagtunk Atlasz bronzszobra alatt, ami hatalmas, vázszerú
földet tartott a hátán, amiról az jutott az eszembe, hogy
Delbert J ohn Rockecenter is valahogy így érezheti magát.
Észak felé folytattuk utunkat a St. Patrick-katedrális felé.
327
Az órök keményen lépkedtek mellettem.
Azon töprengtem, milyen furcsa séta is ez. Össze akarnak
zavarni, vagy el akarnak veszíteni? Vagy ezzel a városnézó
kirándulással akarják bemutatni azokat az épületeket, melyek
Rockecenter. személyes tulajdonát képezik? A majomszerú
férfi bement egy boltba, vett egy liter kecsketejet s egy cso-
mag pattogatott kukoricát.
Visszamentünk azon az úton, melyen idáig jöttünk, azt hi-
szem, habár már teljesen elvesztettem a fonalat. Beléptünk
egy díszes elócsarnokba, melyet hatalmas falfestmények dí-
szítettek. Kicsiny ajtó következett, amely egy pillanattal az-
elótt még fehér fal volt. Egy liftbe jutottunk.
Felmentünk. A liftajtó kinyílt. Kiszálltunk.
Az elsó helyiségben átadtak egy pocakos órnek, fegyve-
remmel együtt, majd addigi kíséróim távoztak. A majomsze-
rú férfi maradt, kezében a zacskó pattogatott kukoricával és a
liter kecsketejjel.
A pocakos ór megmotozott. Keresztüllökött egy sorom-
pón – meglehetósen szúk volt, két géppuskás órrel.
A következó helyiségben ismét új kísérók vettek át. Azok
is megmotoztak. Elvették vadonatúj irataimat. Aztán telefo-
náltak Twiddle szenátor irodájába, hogy biztosak lehessenek
abban, amit állítottam.
J ött a következó sorompó. A fegyveremet, velem együtt,
továbbadták. Az új órök leolvasták a fegyver gyártási szá-
mát, aztán kilóttek egy tárat, bele egy hangszigetelt dobozba.
Az eredményt telefonon közölték valakivel. Felirat jelent
meg a számítógépen:
A fegyvert nem használták állami vezetók
meggyilkolására
Keresztüllöktek a következó sorompón. Új órök jöttek.
328
Megmotoztak. Ujjlenyomatot vettek, s azonnali fényképet
készítettek. Betáplálták az FBI Nemzeti Búnügyi Nyilvántar-
tó komputerébe. Az adat megjárta Washingtont. Aztán meg-
jött a válasz:
Nem áll körözés alatt
Az ujjlenyomatomat és a fotómat cafatokra tépték.
A majomszerú egész idó alatt jött utánam, kezében a
zacskó pattogatott kukoricával és a liter kecsketejjel.
A következó sorompó után ismét új órök vettek át. Fogor-
vosi székbe ültettek. Megröntgenezték a fogaimat, méreg-
kapszula után kutatva. Aztán az egész testemet átvilágították,
nem rejtek-e beépített bombát magamban.
Bevezettek a következó helyiségbe, a következó órökhöz.
Megvizsgálták a pénztárcámat, nem rejtettem-e kést bele.
Megvizsgálták a kulcsaimat is, nem ugrik-e ki penge vala-
melyikból. Megröntgenezték a cipóm talpát.
Elvezettek két, mozsárszerú ágyú között – éppen csak
hogy elfértem –, majd egy sötét szobában találtam magam
egyetlenegy világos folttal a közepén. Íróasztal állt az egyik
oldalon. Rajta felirat:
Fópszichológus
Tudtam, barátok közt vagyok.
A fény alá vezetett, s leültetett. Megvizsgálta a dudorokat
a fejemen. Hátralépett, és bólintott.
A majomszerú keresztüllökött egy forgóajtón. Átestem
rajta. Aprócska kórházi mútóbe jutottam. A két segéd kékes-
zöld köpenyben, letette a cigarettáját, és maszkot húzott.
Lerángatták az összes ruhámat. Megmérték a hómérsékle-
temet és a vérnyomásomat. Nyálmintát vettek, és mikro-
329
szkóp alá tették. Utána a véremet is megvizsgálták.
Kettejük közül az idósebb bólintott, mire a másik betusz-
kolt valamifajta üveges szekrénybe. Aztán mintha palacko-
kat töltögettek volna.
– Hé – mondtam a majomszerú fickónak. – Szükség van
minderre?
– Ide hallgasson – felelte –, ha Anglia miniszterelnöke
nyafogás nélkül végigcsinálta, akkor maga se panaszkodjon!
Teletöltötték palackjaikat. Megnyomtak rajta egy gombot,
és lespricceltek fertótlenítóvel.
Kiléptem. Ezután bedobták a ruháimat, és azokat is fertót-
lenítették.
Ruháimmal együtt egy szárító elé állítottak.
Amint felöltöztem, a majomszerú a következó ajtóra mu-
tatott. Acélfogakat láttam mindkét oldalán, alighanem egy
szempillantás alatt be lehet zárni.
Egy lányt találtam íróasztalra rakott lábbal, rágógumit
rágva. Felismertem „Miss Béké"-t, az újságban látott fotóról.
Aha! Saját személyzetét használja ünnepló tömegként. Mi-
lyen okos!
A majomszerú így szólt: – Idáig rendben.
A lány levette a lábát az íróasztalról. Kihúzott egy gigan-
tikus méretú fiókot. J elvények sorakoztak benne. Hatalma-
sak. Olyan feliratokkal, hogy „király" meg „bankár", aztán
egy üres csík a névnek, melyet ki kell tölteni.
– Ó (bíííp) – szólt Miss Béke. – Teljesen kifogytam a „hí-
vatlan vendég" jelvényekból. Nem szeretném, ha azt gondol-
ná, hogy figyelmetlen vagyok.
– Adj neki valamit – mondta a majomszerú. – Ez a tej
könnyen megsavanyodik, én meg már így is késésben va-
gyok.
A lány felkapott egy „derbygyóztes" feliratú jelvényt, de
félredobta. Kivette „az év bérgyilkosá"-t, de azt is félredobta.
330
Izgatottan motyogott – (Bíííp)! Ha nem teszek jelvényt erre a
fickóra, nem fogja tudni, hogy kivel beszél!
Az Apparátus-tréning megadja a választ. Éles szemem
észrevette a „családi kém minósítésre váró titkos operátor"
feliratú jelvényt. Így szóltam: – Ez az egyetlen, amit idead-
hat nekem. Én mégsem vagyok király.
– Ez igaz – mondta a lány, végigmérve. – Maga aztán
tényleg nem király.
– Siess már – szólt a majomszerú. – Ez a pattogatott ku-
korica teljesen kihúl! Azt akarod, hogy elveszítsem az állá-
somat?
A lány kezébe kapta az igazolványomat, s ráfirkálta az
Inkswitch nevet a „családi kém minósítésre váró titkos ope-
rátor" felirat alá. A hajtókámra túzte, és belém döfte.
Micsoda ember ez a Rockecenter, hogy ilyen lojális és el-
kötelezett személyzettel tudja körülvenni magát!
Íves templomajtóhoz értünk az iroda végében. A majom-
szerú belökött rajta.
Roppant méretú helyiségbe jutottam. Bolthajtásos meny-
nyezet, katedrálishoz méltó magassággal. A falmélyedések-
ben szobrok álltak, alattuk fogadalmi gyertyák lobogtak. A
szobrok mindegyike Delbert J ohn Rockecentert ábrázolta.
Középen hatalmas asztal állt – tulajdonképpen oltár.
O azonban nem az asztala mögött ült. Aranyozott trón-
széken foglalt helyet, s a falat bámulta. Ah, gondoltam,
Delbert J ohn Rockecenter elmerült gondolataiban, szortíroz-
va a világ ügyeit roppant méretú agyában.
Beljebb löktek a terembe. Aztán megláttam, mit néz olyan
nagyon a falon. Egy félig átlátszó tükör, másik oldalán a kó-
rista lányok öltözójével és mosdójával. Éppen kibújtak ruhá-
ikból, hogy ha lehet, még hiányosabb öltözéket öltsenek.
Volt, aki a dolgát végezte.
Rockecenter ráeszmélt, hogy valaki belépett az irodájába.
331
Visszafordult, felugrott, és kimeresztette a szemét. Magas
férfi volt, középkorúnál már idósebb, gyér hajjal. Vonásai
összetéveszthetetlen Rockecenterré tették – különös keveré-
ke a politikusnak és egy éhes karvalynak. De nem nagyon
láttam a vonásait. Az egész székesegyház-iroda pirosas
fényben derengett.
– Nem látod, hogy éppen délutáni uzsonnámat fogyasz-
tom? – ordított ránk.
– Most hoztam – felelte a majomszerú, felemelve a patto-
gatott kukoricát és a kecsketejet.
– Nem lett volna szabad bejönnöd ide, miközben koncent-
rálok – mondta Delbert John. Aztán észrevett engem.
Közelebb lépett. A jókora jelvényre meredt. – Még nem
tette le az esküt – mondta –, de akár meg is kezdheti a felké-
szülést. – A félig átlátszó tükör felé intett. – Csak biztos aka-
rok lenni benne, hogy egyik lány sem terhes. Utálom a gye-
rekeket. Persze maga már hallott az abortusz- és gyerekgyil-
kossági programjaimról. Vissza kell fogni a populáció növe-
kedését. Csócselék!
Azonnal megfeledkezett rólam. Visszaült, hogy folytassa
a kóristalányok megfigyelését, az esetleges terhesség jelei
után kutatva. Pattogatott kukoricát eszegetett, s hozzá kecs-
ketejet ivott.
A katedrálisszoba túlsó végét erkély zárta, melyról pom-
pás kilátás nyílt a parkokra s a városra. Az ajtaja vastag, bi-
zonyára golyóálló üvegból készült.
A majomszerú fickó eltúnt.
Egy idó után Rockecenter felsóhajtott, s megnyomott egy
gombot hatalmas karosszéke karfáján. Zúgva függöny eresz-
kedett a félig átlátszó tükör elé. Félredobta a pattogatott ku-
korica maradékát, majd felhörpintette a kecsketej utolsó
cseppjeit. – Nagyszerú ital – sóhajtotta. – Ez tette Gandhit a
világ egyik vezetójévé.
332
Ismét jelvényemre meredt. – Inkswitch, mi? Nos,
Inkswitch, mi alapján akar maga családi kém lenni? Ez egy
meglehetósen fontos pozíció, Inkswitch. Minden családban
van, (bíííp).
– Mindig is legmegbízhatóbb titkos emberei közé tartoz-
tam – feleltem. És felidéztem róla gyújtött aktánk részleteit.
– Vigyáztam, ne szivárogjon ki semmi az I. G. Barbenhez
Iúzódó kapcsolatáról. És ugyanerre figyeltem Faustino, „a
hurok" Narcotici bandával kapcsolatban is. Mi másra is jó
egy titkos ember, mint arra, hogy ilyesmire figyeljen?
Felkeltettem az érdeklódését. Nem sokat kockáztattam:
több száz millió ember esküdött saját életére, az ó kedvéért.
Mégsem ismerheti milliós személyzetét.
– Korábban – folytattam – magával a családdal is össze-
barátkoztam, de ezt nem akartam említeni. Még Timantha
néni temetési partiján is részt vettem.
– Nos, nos – mondta. – Látom, az elóléptetése már régóta
esedékes.
– De nem jöttem üres kézzel – folytattam. – Mostanában
Twiddle szenátor Energiaválság-ügyi Bizottságában szenátu-
si vizsgálóként képviselem az ön érdekeit. És hogy kiérde-
meljem az elóléptetést, minden morzsányi adatot összegyúj-
töttem a legförtelmesebb és leggyanúsabb ügyról, amit csak
el lehet képzelni. Twiddle szenátor magánkívül volt a harag-
tól. Mikor felhívtam az ügyre a figyelmét, azt mondta, ez az
évszázad energiaválsága.
– Twiddle az egyik legjobb emberünk – mondta
Rockecenter. – Megbízható. Minden egyes szavazás elótt
konzultál velem. Szóval, mi ez a válság?
– Tudomásomra jutott a terv egy új, olcsó energiaforrás
bevezetéséról, ami teljességgel független öntól, és verseny-
helyzetet teremt önnek.
Valójában semmi nem kavarta fel, csak az utolsó néhány
333
szó. – Az istenit, Inkswitch! A legjobb versenytárs a halott
versenytárs!
– Ámen – mondtam ájtatosan, illeszkedve a katedrálisféle
környezethez.
– Többezernyi szabadalmunk van – mondta – olyan szer-
kezetekról, amelyek hatékonyabbá teszik az üzemanyag-
felhasználást. Felvásároljuk, majd egy mindörökre lezárt
irattárba dobjuk óket. Miért ne kerülhetne ez az új felfedezés
is ugyanerre a sorsra?
– Mert sokkal aljasabb az eddigieknél – feleltem. – Annyi
üzemanyagot hoz létre, mint a szemét. És övék a monopóli-
um a szerkezetet illetóen.
– Ki a feltaláló?
– A neve J erome Terrance Wister.
– És nem lehet lefizetni?
– Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem.
– Nem lehet elsöpörni az útból, ahogy azt nagyszerú
nagyapám Rudolph Diesellel tette? Éjszaka belökni az Eng-
lish Channelbe?
– Már megpróbálták.
Rockecenter az íróasztalához lépett. A pirosan világító
asztali lámpa hátborzongatóvá varázsolta az arcát. Megnyo-
mott egy gombot. – Bury! Jöjjön ide!
Meglökte a trónszékét, ami ettól az erkély felé fordult.
Végignézett rajtam. – Inkswitch! – mondta. – Míg megérke-
zik Bury, akár fel is eskethetem magát családi kémnek.
Emelje fel a jobb kezét. Mondja utánam: Ezennel ünnepélye-
sen fogadom, hogy megtartom, használom, és szentként tisz-
telem az alábbi családi alapelveket...
Felemeltem a jobb kezem. Mit számít még egy eskü egy
Apparátus-tisztnek? Elismételtem a szavait.
– Egy: a verseny megfojtja a szabad vállalkozásokat. Ket-
tó: a világnak folyamatosan hinnie kell, hogy amíg D. J .
334
Rockecenter tulajdonol mindent, addig biztonságban vannak
a romboló rivalizálástól. Három: a kormányoknak folyama-
tosan meg kell érteniük, hogy ameddig úgy cselekednek,
ahogy azt D. J . Rockecenter parancsolja nekik, bóvelkedni
fognak a konfliktusokban. Négy: a bankoknak folyamatosan
tisztában kell lenniük vele, hogy amíg D. J . Rockecenter
szerzi a profitot, senki más nem számít. Öt: egész addig kiál-
lunk a demokrácia mellett, míg nem fenyeget kommuniz-
mussal. Hat: a népességet meg kell tanítani az eutanázia
szükségességére, valamint a gyakori abortuszra, s arra, hogy
múködjenek együtt saját kiirtásukban. Hét: csak az jó má-
soknak, ami D. J . Rockecenternek is jó. Nyolc: D. J .
Rockecenter az egyetlen családtag, aki számít. Kilenc: ne
bízz senkiben. Ezennel ószintén esküszöm, hogy ezeket az
alapelveket mindenkinek beleverem a fejébe, Rockecenter
engem úgy segéljen.
Elismételtem az egészet.
– Nos, ezzel megvolnánk – mondta. – Senki másban nem
bízhatok. Biztosra kell mennem.
Bury érkezett ebben a percben. Egy másik ajtón lépett be.
Kissé nyúzottnak és aggodalmasnak láttam.
– Bury – szólt Rockecenter, oltárszerú íróasztala mögé
ülve, hátborzongatóan a vöröses fényben –, Inkswitch azt
mondja, valaki elszabadult mostanában, és feltalált egy olcsó
üzemanyagot. Hallott már valaha J erome Terrance
Wisterról?
A családi ügyvéd falfehérré vált.
Abban a pillanatban kapiskálni kezdtem a helyzet lénye-
gét. Bury soha nem említette Rockecenternek a korábbi inci-
denst! Bury azt hitte, a fickó már halott!
Az Apparátus-tréning azonban rafinált dolog. Így szóltam
gyorsan: – Nem tudom, hogy hallhatott volna Mr. Bury va-
laha is erról a fickóról. Csupán egy most végzett hallgató. –
335
Jobb szememmel Buryre kacsintottam úgy, hogy
Rockecenter ne láthassa.
Bury úgy nézett rám, mint a Wall Street-i ügyvéd, aki a
vád képviselójét méregeti.
– Úgy túnik, ez a Wister – mondta Rockecenter –, veszé-
lyes fenyegetés a társadalomra. Kifejlesztett valami olcsó
üzemanyagot, és nem hajlandó eladni. – Felém fordult. –
Van még valami, amit nem mondott el nekem?
Éreztem, ahogy Bury megfeszül. Így szóltam: – Minden
bizonnyal a versenysportban fogja bemutatni.
– Ah – szólt Rockecenter. Megvakarta az állát, s össze-
vonta a szemöldökét. Aztán felvillanyozódott, és mondott
valamit, amit, ha az életem múlott volna rajta, akkor sem ér-
tek. Így szólt: – Bury! Ne beszéljen senkinek erról a felfede-
zésról. Szerezzen emellé a Wister mellé egy public relations
szakértót.
– Igen, uram – felelte Bury.
Talán nem volt elég hangos az „igen, uram". Rockecenter
felállt, s egészen közel lépett Buryhez. Így szólt: – Ugorjon
rá erre a dologra! Ugorjon rá, és csinálja! Csinálja, amíg
(bíííp). Megértette?
Kissé meghökkentem. A hanghordozás! A testtartás!
Csupán a zubbonyrángatás és a „piszka" hiányzott ahhoz,
hogy Lombart lássam magam elótt!
Bury, ha lehet, még meggyötörtebb lett. – Igen, uram.
Ez már elég hangos lehetett. Rockecenter hátralépett.
Rám mutatott. – Inkswitch éppen most esküdött fel családi
kémnek. Titokban szövetségi vizsgáló, s én rábíztam ezt az
ügyet!
Bury rám nézett. Hirtelen meggondolta magát. – Biztos
vagyok benne, hogy nagyszerú családi kém válik belóle –
mondta. – Örülök, hogy együtt dolgozhatom vele.
Bury elment. Én magam is indulni készültem.
336
Rockecenter azonban az órájára nézett. – Ne – mondta. –
Csak néhány perc az egész.
Az erkélyhez lépett, s kinyitotta az ajtót. Az odalent ka-
vargó forgalom puha zúgása beszivárgott a katedrálisféle
szobába. A lenyúgözó boltívek felé intett.
– Most, hogy már családi kém, akár azt is gondolhatja,
Inkswitch, hogy a környezetem túl egyszerú és szerény. De
én egy igénytelen ember vagyok. Nincs szükségem sokra.
Orvosokból álló alapítványom tagjai épp az egyik nap mond-
ták, mennyire örülnek, hogy halhatatlanná tesznek. Nagysze-
rú dolog a világ számára, hogy csak egyetlen ember van, aki
mindörökre tulajdonosa marad. A többiek úgysem tudnák ki-
fizetni az örökösödési adót.
– Mikor belépett ide, láttam, azon töpreng, miért nem ve-
szem el valamelyik lányt. Maga olyan közel áll a családhoz –
Timantha néni, meg minden –, hogy joga van tólem tudni a
választ, és nem valamelyik (bíííp) rokonomtól. Nem szüksé-
ges megházasodnom, Inkswitch. Az alapítvány biztosít afe-
lól, hogy örökké fogok élni, így aztán nincs szükségem
egyetlen (bíííp) fiúra se, aki tovább fokozná a versenyt. Ért
engem, Inkswitch? Szóval, felesleges bármelyik családta-
gomnak is hízelegnie. Világos?
Bólintottam, de ó nem nézett rám. Az est ráborult a város-
ra, melyet a bolygóval egyetemben ó birtokolt.
Az órájára pillantott. Aztán felnézett. Elragadtatott kifeje-
zés jelent meg az arcán. – Nem hallja a hárfamuzsikát? Ez
mindennap így történik ugyanebben az idóben. Hallgassa!
Hallgassa figyelmesen!
Várt. Az arca boldogságban úszott. – Ott! Idóben! Ott
van! Ah, micsoda gyönyörú szavak: „az egyetlen igaz isten,
Delbert J ohn Rockecenter!"
Megfordult s íróasztalához sietett. Tollal, s egy aranytáb-
lára túzött papírral tért vissza. – Ó, boldog vagyok, hogy van
337
egy másik szemtanú is! Írja alá ezt a tanúsítást, kérem!
Aláírtam, miközben úgy éreztem, a világ megpördül körü-
löttem.
Akusztikus hallucináció! Paranoid skizofrénia! Megalo-
mánia!
Ugyanúgy, mint Lombar esetében!
Delbert J ohn Rockecenter tökéletes elmebeteg!
Mostantól kezdve KÉT órültnek dolgozom!
338
HUSZONHETEDIK RÉSZ
1. fejezet
A következó pár napban bóséges oktatást kaptam arról,
hogy egy nagy és hatalmas szervezet, mint amilyen
Rockecenteré, hogyan tudja könyörtelen hatékonysággal irá-
nyítása alatt tartani a bolygót. Teljesen odáig voltam a csodá-
lattól. Nem csoda, hogy Lombar olyan keményen tanulmá-
nyozta Rockecentert! Feljegyzést készítettem mindenról,
amiról csak lehetett, hogy ezeket hazaküldve, behízeleghes-
sem magam a fónöknél. Lehet, hogy a földi technológiák
nagyrésze elavult és primitív, a Rockecenter-szervezet azon-
ban fényévekkel megelózte óket, mintha ez is a világúrból
érkezett volna. Ötgenerációnyi ördögi ravaszság tette azzá,
amivé vált: kolosszussá! Egy egész bolygó táncol egyetlen
elmeháborodott ember nótájára! Lenyúgözó! Ehhez képest
Heller jelentéktelen senki! És én rá fogom zúdítani ezt az
egészet.
Az egész akkor kezdódött, mikor kiléptem Rockecenter
önimádatának helyszínéról, be Miss Béke irodájába.
– (Bíííp)! – mondta felemelve csinos fejét –, már öt óra,
én meg elkésem az Abortusz Klinikáról! Maga alaposan el-
húzta a (bíííp) idót!
Fegyelem, feszes idóbeosztás! Ez az, ami naggyá tesz egy
birodalmat!
– Nyissa ki a (bíííp) ingét! – utasított. Már felhúzta a ka-
339
lapját és a kabátját. Az íróasztalán kutatott, mindenfelé szét-
dobálva az asztalon összezsúfolt holmikat. – Hol van az a
(bíííp) pecsét?
Szétnyitottam az ingemet. Figyeltem a nó minden mozdu-
latát. Egy megpenészesedett mogyorókrémes kenyér alatt
megtalálta, amit keresett. Így kell ravasz módon elrejteni egy
titkos pecsétet!
J ókora korong volt, fogantyúval s egy ravasszal. Fogta, s
egy meghajlított gemkapoccsal dühödten piszkálgatni kezdte
a forgatható betúket.
Ki tudtam olvasni, mit rak ki a betúkból: Roekecenter csa-
ládi kém. Dátum és hely a kezdóbetúknek. Milyen hatékony!
Ugyanezzel a sebességgel és dühvel készült rám ütni a
pecsétet, mikor az utolsó pillanatban megriadtam. Az ujját a
ravaszon tartotta. – Biztos benne – kezdtem –, hogy „kem"
és nem „kém"?
– Ne kérdezósködjön a titkos jelzésekról! – dörrent rám. –
Mikor az a jelzófény – mutatott a falba épített villogó tábla
felé – tizenkétszer felvillan bíborszínben, az azt jelenti, „fel-
esketni a családi kemet". Nem jut túl messzire, haver, ha ne-
kiáll megkérdójelezni ot! Húzza el azt az (bíííp) inget az út-
ból!
Nos, mit tehettem volna? A szabály az szabály. Szélesre
tártam az ingemet.
Meztelen mellkasomra vágta a pecsétet, s meghúzta a ra-
vaszt. Égetett!
Íróasztaláról felkapta fura külsejú íróvesszójét, majd
nyelvét foga közt kidugva, szájszögletét nyalogatva, s kemé-
nyen koncentrálva, az íróvesszót mellkasomba bökte, s gon-
dosan rám írta nevének kezdóbetúit. Hátralépett, s az író-
vesszót a ruhafogas felé hajította.
Lenéztem a mellkasomra.
Semmit nem láttam rajta.
340
Nos, én már nem kérdeztem semmit. Ingemet gombolva
elindultam az ajtó felé, melyet hatalmas fogak szegélyeztek.
– Ne, ne, az istenért! – mondta elkeseredve. – Már min-
denki hazament. Ezen az ajtón menjen ki! – Majd az új, fe-
gyelmezetlen alkalmazottakról motyogva ó maga is kilépett
az oldalajtón. Követtem, de úgy rohant, hogy hamar elvesz-
tettem a nyomát.
Egy teljesen hétköznapi irodaházi folyosón jártam, haza-
felé tartó alkalmazottak között. Bizonyára feszes munka-
rendben dolgoznak ebben az épületben. Észrevettem az ar-
cukon az aggodalmas feszültséget, ahogy minél elóbb igye-
keztek kijutni az épületból.
Arra gondoltam, jelentenem kéne Burynek, hogy a dolgo-
zók csak a munkaidó lejártakor hagyják abba a munkát, s
csak ezután özönlenek ki az épületekból. Micsoda magasztos
megnyilvánulása az emberi természetnek! Milyen borzonga-
tó érzés látni, hogy megtartják munkarendjüket!
Mire engem is kisodort az Octopus Buildingból kiömló
áradat, az épületet bezárták.
Felszentelt Rockecenter-alkalmazottként arra gondoltam,
tólem is azt várják, hogy lelkesen hazasiessek. Így is tettem.
Szerencsére nem laktam messze, de mert a biztonsági embe-
rek elvették az ötszáz dolláromat, amit a pénztárcámban ta-
láltak, csak a fegyverem és szövetségi igazolványom maradt,
így aztán kénytelen voltam gyalog menni.
Fürdés után megszabadulva a fertótlenító átható szagától,
a tükör elótt állva kerestem a pecsétet. De semmit nem lát-
tam ott, ahol lennie kellett volna.
Hívattam a boyt, vigye el fertótlenített ruháimat, mire ó
hívta a közegészségügyi szolgálatot, amely egy különleges
teherkocsit küldött. Kivettem egy kevés pénzt a matracból, s
adtam a fiúnak öt dollár borravalót. Nagyon hálás volt.
Mivel Utancnak nyomát sem láttam, bóségesen és kelle-
341
mesen megvacsoráztam a szobámban, tévét néztem, majd
elégedetten ágyba bújtam.
Nehéz nap állt mögöttem, de most már kötelességem volt
frissen és kipihenten ébredni, hogy másnap pontban kilenc-
kor beszámolót tarthassak.
A dolgok mozgásba lendültek. Most már az istenek sem
segíthetnek Hellernek!
2. fejezet
Pontban reggel 9:00-kor szépen felöltözve vadonatúj öl-
tönyömbe, puhakalappal a fejemen, megjelentem Mr. Bury
alkalmi irodája elótt.
Senkit nem találtam.
Egy ideig várakoztam a folyosón.
Körülbelül 9:45-kor a portás nyitotta ki az ajtót, hogy ki-
takarítsa a helyiséget, így aztán én is bementem. Leültem a
váróba. 10:00 felé biztonsági csapat érkezett, hogy ellenóriz-
zék, biztonságos-e az iroda. Egy szót sem szóltak hozzám.
Körülbelül 10:30-kor a negyedik segédügyintézó lépett
be, lekapcsolta a riasztórendszert, kinyitotta ráccsal lezárt
golyóálló ketrecét, majd leült, hogy elolvassa a Napi Ver-
senyeredményeket.
11:00-kor odaléptem hozzá. – Azt hiszem, találkoznom
kell Mr. Buryvel.
– És miért nekem panaszkodik? – kérdezte. – Ha nincs
szerencséje, hát nincs szerencséje. – Ezzel tovább olvasta az
eredményeket.
12:00-kor roppant felfordulást hallottam a folyosó felól.
Mintha lázadás tört volna ki az épületben! Feladatomnak
éreztem, hogy kirohanjak. Emberhordák özönlöttek ki az
342
irodákból, s indultak ebédelni. Majdnem eltapostak az esze-
veszett tolongásban. Kötelességtudóan én is ebédelni indul-
tam.
Délután 1:00-kor visszatértem. A negyedik segédügyinté-
zó körülbelül 1:15-kor érkezett. Utálattal méregetett. Bement
a ketrecébe, és megnyomott egy gombot.
Öt biztonsági ór rontott eló az ajtó mögül, felemelt fegy-
verekkel. A negyedik segédügyintézó rám mutatott. A biz-
tonsági órök fegyvereivel együtt!
– Várjanak! – kiáltottam. – A nevem Inkswitch! Talál-
koznom kell Mr. Buryvel!
A biztonsági fónök az üvegen keresztül a negyedik se-
gédügyintézó felé intett. – Szerepel a körözöttek listáján?
Nehéz lett volna megmondani, mi is folyik valójában, mi-
vel szétterpesztett lábbal és szétnyitott tenyérrel a fal felé
fordítottak.
Hallottam a negyedik segédügyintézó hangját. – Nem,
nem keresik. Én nem értem. Ez valami félreértés lehet.
– Van ott egy másik lista is – folytatta a biztonsági fónök.
– Az a lelövésre várók listája?
– Nos, nos – mondta a negyedik segédügyintézó. – Itt egy
üzenet Burytól. – Az üvegen keresztül rám ordított. – Hé,
maga ostoba (bíííp)! Tízre várták a személyzetin! Nem tud
világosan beszélni? Elkésett!
A biztonsági órök egy másik irodához cipeltek. Rajta fel-
irat:
Személyzet
Belöktek és magamra hagytak.
– Inkswitch? – kérdezte egy lány. – Maga nem szerepel a
Venezuelába induló harcolók listáján. Akkor mit csinál itt?
Nem tudja, hogy az ottani kormányt délután 4:00-ra meg kell
343
fosztani a hatalmától? – Emiatt felfordulás támadt. Maga a
személyzeti igazgató is belépett az irodába, hogy lássa, mi ez
a zúrzavar, és vicsorogjon, mivel a lármától nem hallja ked-
venc rádiómúsorát. Aztán rendbe hozta a dolgokat. A vene-
zuelai munkát átadták az oroszoknak. A csapat sértódötten
forgatta a szemét, amiért óket nem informálták.
A személyzeti igazgató megnyomott egy gombot. Hat kü-
lönbözó biztonsági ór rontott eló. A személyzeti igazgató
rám mutatott. – Felfordítja az egész irodát!
Megragadtak.
– Várjanak egy percet! – sikítottam; a hangom egyre éle-
sebbé vált, ahogy megragadtak hátulról, s megpróbáltak fel-
emelni, hogy kidobjanak.
– Alkalmazott vagyok! Maga Mr. Rockecenter vett fel!
Úgy, ahogy voltam, ledobtak a padló közepére. A bizton-
ságiak vezetóje így szólt: – Fogadjunk!
A személyzeti igazgató így felelt: – Állom! Öt dollár!
A biztonságiak vezetóje így folytatta: – Én is! Tépjék szét
az ingét!
Az inggombjaim szanaszét röpültek.
A biztonsági ember különös formájú lámpát vett a kezébe.
A mellkasomra világított vele. Én is odanéztem.
Zölden fluoreszkált a Rockecenter családi kem a dátum-
mal és a kezdóbetúkkel együtt.
– J ézusom! – szólt a biztonságiak vezetóje. – Vesztettél,
Throg Morton.
– Nem, te vesztettél – felelte a személyzeti igazgató.
Szörnyú veszekedés támadt. Valaki hívta a Pszichiátriai
Osztályt, mire megjelent egy pszichiáter, és elmagyarázta
nekik, hogy mindketten vesztettek, s az egészet csak túlrea-
gálják. Rávette óket, hogy fizessenek egymásnak öt-öt dol-
lárt, aztán elvette tólük a bankjegyeket, és távozott.
Személyi konzultáns elótt találtam magam egy aprócska
344
fülkében. Számítógépes kártyákat lyukasztgatott. Nagyon
unottan csinálta. Betáplálta szövetségi megbízólevelem ada-
tait.
Végül az összes kártyát benyomta a komputerbe. Meg-
nyomott egy tesztgombot, hogy visszahívja az adatokat a
képernyóre. Semmi nem történt. A képernyó sötét maradt.
– Megvagyunk – mondta. – Feldolgoztam az adatait.
– Várjon – mondtam. – A számítógép-képernyó még
mindig sötét.
– Hát persze – felelte. – Nem akarja tönkretenni az álcá-
ját, ugye?
Távoztam.
Mr. Bury irodájának ajtaját félig nyitva találtam. Belök-
tem és beléptem.
– Hol a pokolban volt? – kérdezte. – Már egy órája várnak
ránk!
Kirohantunk, és taxiba szálltunk.
Elóbb-utóbb mindenre sor kerül!
3. fejezet
Ahogy utaztunk, idóról idóre beleragadva a forgalomba,
Mr. Bury rendkívül csendesnek túnt. Csak egyetlenegyszer
pillantott felém.
Végül megszólalt. – Mennyit tud erról a Wisterról?
– Annyit nem, mint amennyit ön – hazudtam. Láttam,
hogy meglepódött, ezért fedeztem. – Nem lenne szerencsés,
ha Bury ellenségemmé válna amiatt, hogy túl sokat tudok.
– Hm – mondta. – Nekem nem tetszik ennek a Wister do-
lognak a kezelése, Inkswitch. A megfeleló eljárás rendszerint
meglehetósen tekervényes, ebben az esetben azonban egy
345
közvetlen lövés sokkal inkább hasznunkra lenne.
Összerántott az ijedtség. Még nem szereztem meg a le-
mezt. Azonkívül eszem ágában sincs felrobbantatni magam
egy voltár invázióval. Amilyen állapotban van a bolygó,
minden élót lesöpörnének róla, aztán újjászerveznék az öko-
lógiáját, és gyarmatosítanák. A „minden éló" rám is vonat-
kozik.
Hogy tudnám ezt elintézni? Ah! – Torpedó Fiaccola nem
járt túl nagy szerencsével – mondtam.
Most ó rándult össze – pedig a Wall Street-i ügyvédek
szakértó módon palástolják érzéseiket, ha egyáltalán van ne-
kik olyan.
– J ézusom! – mondta. Döbbenten nézett rám. Aztán a
döbbenet helyét átvette a kíváncsiság. – Az a (bíííp) beszélt
magának?
– Nem – feleltem. – Wister viszont elküldte az Északi-
sarkra. Valószínúleg most már csak a jegesmedvékkel be-
szélget. – Itt volt az ideje, hogy a gondolatait eltereljem ma-
gamról. – Ez a Wister gyújtötte be a száz rongyot, nem
Fiaccola.
– J ÉZUSOM! – mondta Bury.
– Igen – mondtam kedvesen. – Wister a maga által fizetett
vérdíjból finanszírozza az olcsó üzemanyag kifejlesztését.
– Ó, istenem!
– Tudom – folytattam –, hogy azt gondolja, ha erról Mr.
Rockecenter tudomást szerez, valami szörnyú csúfságot fog
elkövetni maga ellen.
Bury rémülettel a szemében bámult rám. Tulajdonképpen
elértem, amit akartam.
– Van valami, amit elárulhatna – mondtam. – Miért van
Rockecenter annyira az ellen, hogy szülessen egy fia?
Az arca most olyan lett, mint a fehér aszalt szilva.
Végül így szólt: – Mert impotens. Csupán egy kukkoló.
346
Évek óta képtelen bármire is.
– Ó, ugyan már, Mr. Bury – mondtam. – Ne fészkelódjön.
Kiálltam maga mellett Rockecenter irodájában, pedig hagy-
hattam volna, hogy bekapja a horgot. Ismerje el, ez egyér-
telmúen azt mutatja, hogy megbízhat bennem. Sót, még en-
nél is többet jelent.
– Inkswitch, én nem tudom, hogy honnan a pokolból sze-
rezte bármelyik információt is, ami most a birtokában van.
De ezek NAGYON veszélyes információk. Feladnám szak-
mai megbízhatóságomat, ha még egy szót elárulnék az ügy-
gyel kapcsolatban! A védelem visszavonul!
Keresztülverekedtük magunkat még két forgalmi dugón.
Aztán rám nézett, és fagyosan rám mosolygott – mindkét
szájszöglete megrándult kifejezéstelen tekintete alatt. –
Inkswitch, önmagammal folytatott rövid megbeszélés után
arra az álláspontra jutottam, hogy maga az egyik legrava-
szabb, legalattomosabb (bíííp), akivel valaha is találkoztam.
Nem, engedje meg, hogy változtassak az állásfoglalásomon.
MAGA a legravaszabb és legalattomosabb (bíííp), akivel va-
laha is találkoztam. Azt hiszem, a kapcsolatunkat jóvá fogja
hagyni a Legfelsóbb Bíróság határozata!
– És maga, Mr. Bury, a legrosszindulatúbb és
legkétszínúbb (bíííp), akivel valaha is szerencsém volt együtt
dolgozni.
Kölcsönös elismerésünk jeléül komolyan kezet ráztunk.
Megérkeztünk úti célunkhoz. – Nos – szólt Mr. Bury –
(bíííp) ki ezzel a Wisterrel, de úgy, hogy soha többé ne tudja
felemelni a fejét! Ne legyünk tekintettel semmifajta felleb-
bezésre, s vigyük végig az ügyet az ítélet megszületéséig!
Ezzel a lelkesedéssel láttunk munkához.
Bury kissé felfelé fordította a fejét a körülöttünk magaso-
dó felhókarcolókat vizsgálva. – A világ reklámközpontjában
járunk. Meglátogatjuk az FFBO-t, Amerika legnagyobb rek-
347
lám- és közönségszolgálat-cégét. Hadd tárgyaljak én.
– FFBO? – kérdeztem. – Ez mit jelent?
– Fatten, Farten, Burstein és Ooze. Ez az elsó feladat a
reklámügynökök tesztjében, hogy ki tudják-e mondani gyor-
san, dadogás nélkül. Ezt most már tudja. De ismétlem, hadd
beszéljek én. Mivel ügyvéd vagyok, nem tudnak perbe fogni
hamis esküért vagy rágalmazásért.
Beléptünk egy hatalmas, díszes elócsarnokba. Fémhalak
úszkáltak körbe a falakat borító festményeken. Úgy túnt, az
itteniek nem normálisak.
A liftünk elindult felfelé. A liftból egy kicsiny szobába
léptünk. Székek nem voltak. Az emberek csak lódörögtek,
szemlátomást nem ide tartozva, zavartan. Magas, golyóálló
üvegketrec állt a sarokban, egyetlen lánnyal a beadónyílás
mögött. A szoba falait sötétvörösre festették. Egy magas, ke-
rek kis ablakból lefúrészelt puskacsó kandikált ki, éber tekin-
tettel mögötte. Nyoma sem volt jeleknek, vagy útbaigazító
tábláknak.
Bury elóhúzott egy kártyát a tárcájából. Nekinyomta a go-
lyóálló üvegnek. A lány összerezzent.
– Külföldi közönségszolgálati alelnök – követelte Bury.
A lány felkapta a telefont. Hisztérikusan beleüvöltött.
Még abban a pillanatban kikiabált a lyukon: – Ötvenedik
emelet! Várják, Mr. Bury!
A szobában várakozók összerezzentek, majd szétnyíltak
elóttünk, hogy utat adjanak.
Beléptünk a liftbe. Szája sarkából, anélkül hogy az ajkát
megmozdította volna, Bury így szólt: – Nem szeretem a las-
sú reagálást. Nagyon jól ismerem a cégük késleltetési takti-
káját: valami nem stimmel itt. Lehet, hogy megköveteli a
harmadik fokozatot. Húzza a kalapját a szemébe. Nos, ha
köhögök, nézzen nagyon szigorúan. Ha toppantok a lábam-
mal, nyúljon a kabátjába, mintha eló akarna rántani egy
348
fegyvert. Világos?
Mindent megtanulok a szakszerú együttmúködésról. Azt
feleltem, hogy világos.
Bury hirtelen hozzátette: – De nehogy tényleg elórántson
valamit, vagy lelójön valakit. Miénk a biztosító társaság,
akikkel szerzódésben állnak, és nem akarunk kártérítést fi-
zetni.
Megérkeztünk. A liftajtó félrecsúszott elóttünk. Gyönyörú
váróterem tárult fel elóttem.
Két, hiányos ruházatú lány, egyenruhában, felcsavart szó-
nyeget hozott egy rúdon. Piros szónyeg. Hátrafelé lépkedve
kigurították, hogy végigmehessünk rajta.
Két másik lány, átlátszó fehér ruhában, ide-oda ugrándoz-
va, kecses mozdulattal, a karjukon tartott kosárból virágokat
szórtak az utunkba.
Két hegedús, magyar népviseletben lépkedett mellettünk,
érzelmes dallamot hegedülve.
– Utálom ezeket a (bíííp) népszerúsító formalitásokat –
mondta Bury.
– És ók is utálják csinálni?
– Nem. Csak ha nekem csinálják. Tudják, hogy megve-
tem.
Végigmentünk egy hosszú folyosón. Két fiatal férfi bele-
fújt harsonájába, majd boltívként fejük fölé emelték hangsze-
rüket.
Báránykosztümbe bújt lány nyitotta ki kecsesen az ajtót
elóttünk, melyen a következó felirat állt:
J . P. Flagrant
alelnök
Külföldi közönségszolgálati osztály
Az irodát virágok borították.
349
Meglehetósen kövér férfi hajlongott elóttünk bíborvörös
szmokingban, s a kezét tördelte. – J . P. Flagrant vagyok, Mr.
Bury. Isten hozta. Isten hozta. Isten hozta.
Három kislány emelte fel angyali arcát a szoba túloldalán,
s kezdett énekelni:
Érezze jól magát
Érezze jól magát
Érezze jól magát kedves Mr. Bury
Majoránna, kakukkfú, fekete bors, curry.
Meghajoltak, és aranyosan elszaladtak, csókokat dobálva,
s közben bakot ugorva egymás hátán. Nem lehetett könnyú.
Flagrant még jobban tördelte a kezét. – És mit szeretne,
Mr. Bury, és kedves vendége? Havana Havana Havana szi-
vart? Esetleg 1650-es Vintage Raire pezsgót? Vagy talán egy
szép, érett titkárnót, aki felfrissíti önöket? Az az ajtó egy há-
lószobához vezet, s valaki már várakozik is odabent!
– Ha szólna az esküdteknek, hogy vonuljanak vissza –
mondta Bury savanyúan –, a tárgyra térhetnénk.
Flagrant összecsapta kövér tenyerét, s továbbra is ragyogó
ábrázattal hessegetó mozdulatokat tett. A hegedúszó abba-
maradt. Az emberek veszettül menekültek minden irányba.
Bury levett egy virágszirmot fekete öltönyéról, mintha va-
lami piszok lenne. A földre dobta, majd zsebkendójével
megtörölte ujjait. Így szólt: – Azért jöttünk, hogy megerósít-
sük az ön közönségszolgálati megbízását. Viszont magunk-
nak követeljük a jogot, hogy kiválasszuk saját PR-
emberünket.
– Ó, istenem, Mr. Bury, hálásak vagyunk. Bárkinek a
Rockecenter érdekeltségekból elég csak kiejteni a száján a
parancsot, és mi bármit, bármit, bármit megteszünk a teljes
elégedettség érdekében, valamint hogy megfeleljünk, mint az
350
önök elsó számú szolgáltatója.
Összecsapta a tenyerét.
Egy titkárnó rohant be, egyik kezében notesszel, készen
arra, hogy diktáljanak neki, másik kezében pedig egy cso-
mag óvszerrel.
Flagrant ezután hármat tapsolt. Egy fiatal férfi rontott be,
kezében hatalmas könyvvel, komoly szabású, Borostyán Li-
ga-féle öltönyben. Flagrant parancsára a fiatal férfi a könyvet
elénk tartva PR-szakemberek mosolygós fotóit kezdte muto-
gatni, ábrákkal és életrajzokkal.
Bury köhögött.
Végszóra abban a pillanatban olyan szigorúan néztem,
ahogy csak tudtam.
– Nem érhetjük be mással – mondta Bury –, mint J .
Walter Madisonnal.
A fiatalember összerezzent.
A titkárnó is.
J. P. Flagrant elfehéredett. – Ó, istenem, ne, Mr. Bury!
– Ragaszkodom hozzá! – sziszegte Bury halálos tekintet-
tel.
Flagrant térdre rogyott. A fiatalember is térdre rogyott. A
titkárnó is térdre rogyott.
Mindhárman könyörgésre emelték kezüket. Így szóltak
kórusban: – NE J. WALTER MADIDIÓTÁT!
Szája szögletéból Bury így szólt. – Meg kell szereznünk
ezt az embert. Felülmúlhatatlan múvész – toppantott a lábá-
val.
Kezemet becsúsztattam a kabátomba, mintha eló akarnék
húzni egy fegyvert.
Mindannyian felsikítottak.
Léptek zaja hallatszott a folyosóról.
Nagydarab, pocakos férfi, vörös csíkos öltönyben rontott
be a szobába. – Mi folyik itt? – üvöltötte. Meglátta Buryt.
351
Hátrahókölt.
– Ezek az idióták – felelte Bury éles, maró hangon – visz-
szautasítják a Rockecenter-megbízást. És ez önnek, Mr.
Buhlshot, mint az FFBO elnökének, az állásába kerülhet!
Mr. Buhlshot letérdelt, mintha imához készülódne. – Ké-
rem, az istenért, ne tegye ezt velünk! Kérem, Mr. Bury!
Flagrant így jajgatott Mr. Buhlshot felé: – Azt követeli,
hogy J . Walter Madisont bízzuk meg!
– Ó, istenem – mondta Mr. Buhlshot. Kétségbeesetten
tördelte a kezét. – Kérem, ne tegye ezt velünk, Mr. Bury! Az
utolsó alkalommal, mikor önöknek dolgozott, tönkretette a
Patagóniai Köztársaság nemzetközi kapcsolatrendszerét!
Forradalmat idézett eló! Minden ottani Octopus-tulajdont ál-
lamosítottak! Az elnök öngyilkosságot követett el! És ezt J.
Walter Madison csinálta, egymaga!
Bury így szólt hozzám, szája sarkából; – Ez nem megy.
Lépjen a falhoz, és fedezzen a fegyverével. Ez kezd eldur-
vulni.
Tettem, amit mondott. Mindannyian sikoltoztak. Hallani
lehetett, ahogy ajtók nyílnak, majd csukódnak gyorsan a fo-
lyosón.
Bury így folytatta, halálos hangon: – Ön nem támogatja
ezt az ésszerú követelést, Buhlshot?
– Ne, az istenért, Bury! Legyen szíve! Ne tegye tönkre az
FFBO jó hírét!
– Nem bocsátják rendelkezésünkre J. Walter Madisont?
Mr. Buhlshot térden állva elóredólt, és nyalni kezdte Mr.
Bury cipójét. Bury hátralépett. – Ez esetben csak egyetlen al-
ternatívám marad, Mr. Buhlshot.
Bury a telefonhoz lépett. Felkapta. Így szólt: – Kapcsolják
a Grabbe-Manhattan Bankot.
A négy térdeló hitetlenkedve bámulta.
– Itt Bury. Kapcsolja Mr. Caesart a Szabálytalan Kölcsö-
352
nök Osztályáról. Kérem.
Buhlshot felsikított. – Ó, Istenem, Bury. Ne küldjön vég-
rehajtót az FFBO-ra! Deficitesek vagyunk!
Bury húvösen várakozott Mr. Caesarra. Hirtelen érteni
kezdtem a helyzetet. Rockecenter a tulajdonosa a Grabbe-
Manhattan Banknak! Ez a világ egyik legnagyobb bankja!
Ez ellenórzi a többi bank nagy részét! Micsoda felállás! Mel-
lemet dagasztotta a büszkeség, hogy én is része vagyok en-
nek a hatásos kolosszusnak! De azért továbbra is rájuk sze-
geztem a fegyveremet.
Buhlshot hirtelen felüvöltött: – De nem mindegyik köl-
csönünk szabálytalan!
– Hamarosan mindegyik az lesz – felelte Bury.
– Várjon! Várjon! Várjon! – szólt Buhlshot. – Sikerült el-
érnie a piaci áttörést!
Bury eltakarta a telefonkagyló beszélójét.
– Megpróbálom megtalálni! – mondta Buhlshot.
A fiatal férfi és a titkárnó lefogták Flagrant-t, aki megpró-
bált kiugrani a nyitott ablakon.
Buhlshot elrohant.
Harminc másodperc múlva visszatért. Csüggedtnek lát-
szott. – Senki nem tudja, hol van!
Hangosbeszéló hívta össze az összes emelet összes dolgo-
zóját. Így bömbölt: – Azonnali inspiratív értekezlet az ötös
teremben!
A személyzet özönleni kezdett a szobába. Izgatott sugdo-
lózás. Döbbent pillantások, ahogy meghallották a J . Walter
Madidióta nevet.
Buhlshot rohangált közöttük. – Azonnali választ várok!
Hol van J. Walter Madison? Aki elóáll a szlogennel, egy hó-
napos fizetett nyaralást kap a Bahamákon!
Bury még mindig a kezében tartotta a telefont. Leeresztett
szemhéjjal rám pillantott. – Mondtam magának, hogy eldur-
353
vulhat – szólt. – De akkor is meg kell szereznünk azt az em-
bert!
Azonnali válaszok születtek. – Halál Madisonra! – (Bíííp)
Madison. – Ha ma kölcsönadsz Madisonnak öt dolcsit, hol-
nap elveszted a barátnódet! – Madison az Apokalipszis négy
lovasa közül a legkiválóbb. – J obb két Madison a kemencé-
ben, mint egy a karmaim között.
Magas, éles hang hallatszott. – Miss Dicey talán tudja,
merre van!
Mozgolódás támadt. Elószedték Miss Diceyt a takarító-
szerek szekrényéból, ahová bújni szokott, majd a fejek felett
egymásnak átadva bedobták Flagrant irodájába.
Törékeny külsejú, barna nó volt, ábrándos tekintettel,
melyben most rémület csillogott.
Buhlshot a nó fölé magasodott. – Miss Dicey! Azt mond-
ják. Ön volt az utolsó modell, akit J . Walter Madison hasz-
nált. Hol van most?
A nó reszketni kezdett a félelemtól.
– Fizetett kirándulás a Washington emlékmú tetejére, ha
megmondja – hízelgett Buhlshot.
Miss Dicey megpróbált elsüllyedni, de nem sikerült neki.
– Ki van rúgva, ha nem mondja meg most azonnal – kiál-
totta Buhlshot.
– Megígértem, hogy nem teszem – sikította Miss Dicey,
rémülettól remegó hangon. – Tudja, hogy maga meg akarja
ölni, és ha elmondom, visszajön és kicsinál! Tudom! Még a
szelleme is veszélyes lehet!
Buhlshot az ujjait tördelte. Két fiatal könyveló élénksárga
délutáni ruhában lépett be az irodába. Egyikük elkapta Miss
Dicey csuklóját. A másikuk a bokáját. Vízszintesbe fordítot-
ták. Egy harmadik könyveló az ablakhoz lépett, és szélesre
tárta. Ötvenemeletnyi mélység tátongott alatta. Megszédül-
tem.
354
A két könyveló, akik a nó kezét és lábát tartották, hintáz-
tatni kezdték elóre-hátra, készen arra, hogy miután eléggé
belengették, kidobják a semmibe.
– Várjanak! Várjanak! – szólt Buhlshot. – A világítás úgy
ahogy van, rossz! Hívjanak ide egy rendezót a Reklámfilm
Osztályról!
Nyüzsgés támadt. Barettsapkás, középkorú férfi tolako-
dott keresztül a tömegen. Kicsiny hangosbeszélót hozott. Va-
laki széket tolt alá. Rendezo felirat állt a háttámláján. Egy
technikus lámpákat szerelt fel. A rendezó gyorsan és határo-
zottan elókészítette óket.
Buhlshot így szólt a lányhoz: – Hajlandó elárulni, hogy
hol van?
A lány megrázta a fejét. – Nincs rosszabb végzet J . Walter
Madisonnál – felelte. Törékenysége és rémülete dacára ko-
molyan gondolta.
– A tied, Lemley – szólt Buhlshot a rendezóhöz.
– Rendben – felelte Lemley, a rendezó. – Kázé kellene –
középfinom zene. Hegedúket akarok!
Megjelentek a hegedúsök, és játszani kezdték a „Szívek
és virágok"-at.
– Nos, amire szükségem lenne – folytatta Lemley kicsiny
hangosbeszélójén keresztül – az a húvös, tárgyilagos
naturalitás. Ez nem Hollywood, ugye tudják? Nem majmo-
lunk senkit. És magától is ezt kérem, Miss Dicey. Természe-
tes arckifejezést kérek, és mosolyt. A közönségnek
AKARNIA kell megvenni a terméket. Rendben. Menjünk
mindjárt élesben. Méregdrága a nyersanyag. Minden készen
áll? Világítás! Kamera!
Valaki berohant egy csapóval, s így szólt sietósen: – Elsó
jelent, elsó felvétel! – Összecsapta a táblát, s kirohant. Kissé
zavaró volt, hogy nem állt vele szemben kamera.
– TESSÉK! – kiáltotta Mr. Lemley.
355
A két fiatalember hintáztatni kezdte Miss Diceyt elóre-
hátra, egyre nagyobb ívben, minden egyes lendítés után az
ablak felé pillantva.
– Leállunk! Leállunk! Leállunk! – szólt Lemley. – Jézus
Krisztus, Dicey. Tartsd nyitva a (bíííp) szemedet. Hogy tudsz
érzelmet kifejezni csukott szemmel?
– Elájult – szólt az egyik fiatalember.
Buhlshot a helyzet magaslatára emelkedett. – Hol a po-
kolban van a kellékes?
Berohant a kellékes. Felkapta a pezsgósvödröt. Felfordí-
totta, mire a jég, az I650-es Vintage Raire pezsgó, a csipe-
szek és minden Miss Dicey arcába ömlött.
Miss Dicey magához tért.
– Újravesszük – szólt Lemley. – Nos, ez alkalommal a
modell fogja meg a fejét, és fordítsa az arcát a kamera irá-
nyába. Mosolyogjon. Mintha örülne. Világos? Rendben! In-
dulunk. Világítás! Kamera!
Valaki berohant a csapóval. – Utolsó jelenet, második fel-
vétel! – A csapó nagyot csattant.
– Tessék! – kiáltotta Lemley.
– Megmondom! Megmondom! – kiabálta Dicey. – Ilyen
tönkrement sminkkel nem szerepelhetek! Mit gondolna a kö-
zönségem?
– Leállunk! – szólt Lemley. – Improvizált szöveg. Nem
szerepel a forgatókönyvben.
– Öt perc szünet! – kiáltotta Buhlshot. Erre mindenki el-
rohant öt perc szünetet tartani. Buhlshot barátságtalanul
Dicey elé állt, aki maga is ki akart osonni az ajtón.
– Elutazhatok Kínába? – kérdezte Miss Dicey.
– Igen – felelte Buhlshot.
– És elmehetek utána kiküldetésbe a vasfüggöny mögötti
irodáinkban? – kérdezte Dicey.
– Igen – felelte Buhlshot.
356
– Rendben. A 92-es mólón bujkál. Ez az új vámmentes
övezet, így ó is kívül esik a territoriális határokon. Az autó-
jában alszik egy „export" feliratú konténerben. Az anyja ete-
ti, minden este kilenckor. És most hadd menjek. Csomagol-
nom kell!
Bury letette a telefont. Halványan, borúlátóan bólintott.
Erre eltettem a fegyverem.
Buhlshot így szólt: – Flagrant, kirúgom, ha még egyszer
kockára teszi a Rockecenter-megbízást!
– Még nem vagyunk túl a nehezén – suttogta felém Bury.
– Még el kell kapnunk. A nemzetközi jognak megfelelóen
kell kezelnünk az ügyet.
Távozás közben a két hegedús mellettünk lépkedett, han-
gulatosan hegedülve, miközben a virágos lányok
papírcetliket szórtak körülöttünk a levegóbe. A két egyenru-
hás ezután felcsavarta utánunk a szónyeget.
Buhlshot a folyosón lila selyem zsebkendójével megtöröl-
te az arcát. Így szólt: – J ézusom, mit meg nem kell tenni né-
hány megbízásért!
4. fejezet
Abban a pillanatban, hogy kiléptünk az utcára, máris tud-
tam, bajba kerültünk. A munkaidó vége! A reklámkerület
hazafelé indul! Emberáradatban fuldokoltunk. Nem találtunk
taxit.
– Ó, kedves barátom! – szólt Bury. Az órájára pillantott. –
Kevés idónk maradt! Már csak négy óránk van este 9:00-ig!
Inkswitch, meg kell szereznünk Madisont, költségekre és
nehézségekre való tekintet nélkül.
Végigrohantunk a sugárúton. Nem is nagyon tudtunk vol-
357
na mást tenni, mivel fogva tartott minket az emberlavina.
– Szembe kell szállnunk a nemzetközi jogrendszerrel –
aggodalmaskodott, miközben sodródtunk. – Ebból rögtön
láthatja, milyen ravasz (bíííp) is ez a Madison: beköltözött a
vámmentes övezet 92-es mólójára, a gát legvégébe! Így kí-
vül esik az Egyesült Államok hatóságainak törvénykezési
hatáskörén.
Elugrattunk egy italbolti küldöncfiú triciklije elól, aki ke-
resztülszáguldott a tömegen. Megfordultam, s a lábammal
felborítottam a jármúvet.
A ripityára töró üvegek szemlátomást felvidították Buryt.
– Hatchetheimer! – mondta. – Ha ez csak egy egyszerú jogi
probléma lenne, tudnám, mit tegyek. De ez már katonai ügy,
Inkswitch. Nyers eró! Hatchetheimer Hitler vezérkarának
utolsó, ma is éló katonatisztje. Még szinte gyerek volt akkor.
Most már kilencven felé járhat. Fel kell vennem a kapcsola-
tot Hatchetheimerrel, s ki kell kérnem a tanácsát. Telefonon.
Szereznem kell egy telefont. Létfontosságú, hogy megsze-
rezzük Madisont: nincs helye fellebbezésnek!
Egy zsidó csemegeüzlet mellett jártunk. Tömve volt vá-
sárlókkal. De nemcsak ez volt a baj vele: Ku-Klux-Klan-
tagok fehér köpenyben és csuklyában meneteltek körbe-
körbe az üzlet elótt, táblákkal a kezükben:
LE A ZSIDÓKKAL!
– Ne menjen át a sorfalukon – szólt Bury. – Miénk az
egyesület. Arra! Ott a metrómegálló!
Közvetlenül a csuklyások mögött, elindultunk lefelé a
lépcsón. Az aggódó Bury vezetésével keresztülfurakodtunk a
tömegen.
A metrómegálló peronján izgatottan hömpölygött a tö-
meg. Bury, a gyakorlott New York-i, könyökével vágott utat
358
az embertömegen keresztül. Láttam, amint egy fekete fiú
graffitivel dekorálja a fehér burkolatot. Két sprayt tartott a
kezében, egy pirosat és egy kéket. Amerikai zászlót festett,
keresztben felirattal (bíííp) meg. Azt gondoltam, Bury oda-
megy hozzá, talán, hogy ó maga is belerajzoljon, Bury azon-
ban a metrómegálló telefonfülkéjét vette célba.
Egy asszonyt talált a fülkében, aki éppen telefonált. Bury
megdöngette az üvegajtót. A nó vérszomjasan ránézett, majd
folytatta a beszélgetést.
– Nézze, Inkswitch – szólt Bury. – Hálás lennék, ha nem
engedne ide senkit, miközben telefonálok. A hívás el fog tar-
tani egy darabig, s közben az emberek dörömbölni fognak az
üvegen, ahogy azt én is csinálom.
Azt feleltem, megpróbálom.
– Van aprója? – kérdezte Bury. – Azt hiszem, nekem
nincs.
Nekem sem volt. Gondolataim azonban elsósorban azon
jártak, hogy hogyan tartsam majd vissza a telefonálni akaró-
kat. Bury elindult a metrómegálló jegybódéja felé.
Felrohantam a lépcsón. A KKK még mindig sorfalat állt
az üzlet elótt. A tábláik! Szükségem van néhányra közülük!
„Azzal, ami a kezed ügyébe kerül", ahogy azt apparátusbéli
professzorom belénk verte. Nos, elérkezett a pillanat, hogy
alkalmazzam ezt a tanácsot.
Torkomszakadtából így kiáltottam: – Vigyázzatok! A
rendórség operatív osztaga!
Elókaptam a fegyverem, és leadtam két lövést!
A csuklyások fejvesztve menekültek!
Az a kettó, akit megsebesítettem, eldobta a tábláját.
Felkaptam a tüntetótáblákat, s lerohantam velük a lép-
csón.
Bury épp akkor fordított hátat a pénztárfülkének. Teli
zacskó aprópénzt szorongatott a markában. – Mindig olyan
359
sokáig tart! – siránkozott. – Elóször nem akarják elhinni,
hogy miénk a metró! – Benyúlt a zacskóba, s az aprót átlapá-
tolta kabátja zsebébe. A maradékot ideadta nekem. – Ez le-
gyen magánál.
A telefonfülkéhez szaladt. Az asszony épp befejezte a be-
szélgetést. Ennek ellenére megdöngette az üveget.
Gyorsan odaugrottam a fiatal fekete mögé. Szakértó mó-
don meglendítettem az apróval félig telt zacskót. Lesújtottam
vele a fejére. Összeesett. Felkaptam a két festéksprayt, és
munkához láttam.
Letéptem a plakátot a tábláról, s a tiszta oldalával kifelé
fordítottam. Gyorsan és pontosan, kék színnel rápermetez-
tem, CIA-EMBER. Körülnéztem a peronon, s találtam egy
kiköpött rágógumit, amit a túloldalára ragasztottam.
Fogtam a másik plakátot, arra pedig azt írtam, LE A CIA-
VAL!
Az asszony becsmérelte Buryt. Már értettem, mire gon-
dolt, mikor a telefonfülke védelmének szükségességéról be-
szélt.
Az asszony távozott. Ahogy Bury elindult befelé a tele-
fonfülkébe, a CIA-EMBER feliratot a hátára ragasztottam.
Nem vette észre.
– Istenem, de büdös van itt – szólt Bury. – Biztosan fok-
hagymát rágott! – Nyitva hagyta az ajtót.
Parádézni kezdtem fel, s alá a táblámmal, LE A CIA-
VAL! Az emberek nagy ívben elkerültek.
Bury aprópénzt szórt a telefonba. Így szólt: – Központ?
Kapcsolja nekem a New York-i Telefontársaság fóoperáto-
rát, azonnal... Fóoperátor? Bury vagyok a Swindle and
Crouchtól. Kapcsolja rá a Klondike 5-972l-es nyilvános fül-
két az I. számú Folyamatos Nemzetközi WATS vonalra. Per-
sze hogy tudom, hogy ez titkos vonal. Még jó, hogy tudom:
miénk a telefontársaság... Mi a neve, kérem? Goog?
360
Felírta a noteszlap szélére. – G-O-O-G. Köszönöm, Miss
Goog... a telefon hitelkártyám száma: IT&T 1... igen, mi va-
gyunk a telefontársaság tulajdonosai, Miss Goog... rendben.
Nos, akkor kapcsolja rá ezt a fülkét a WATS vonalra. Sze-
mélyesen maradjon vonalban, míg létre nem jön a kapcsolat.
Tartsa nyitva ezt a vonalat. Az összes bejövó hívást terelje el
erról a nyilvános fülkéról. Szakítson meg minden hívást, ami
az útjába kerül.
Hallgatott egy pillanatig. Aztán aláhúzta Miss Goog nevét
kicsiny noteszében. – Nem, Miss Goog. Nem érdekel, ha az
Elnök beszél rajta, bontsa fel a vonalat...
A tömeg nagy ívben elkerült minket. Le-föl masíroztam a
táblámmal: LE A CIA-VAL!
Bury így szólt magában: – Ostoba (bíííp). Rá akar kap-
csolni egy K vonalra. Ki az ördög akar ilyenkor beszélni az
Elnökkel? – Ki-be csukogatta a telefonfülke ajtaját. – Iste-
nem, de büdös van itt! – Aztán hirtelen a telefonra figyelt. –
Rendben, Miss Goog. Akkor kapcsoljon össze közvetlen vo-
nalon a Nemzetbiztonsági Ügynökség rangidós megfigyeló-
jével... Igen, Miss Goog, tudom, hogy ez egy titkos kor-
mányzati vonal... Halló! Ki az? Peeksnoop? Ah, hogy van,
Peeksnoop? Bury vagyok a Swindle and Crouchtól... Igen, a
feleségem jól van... Figyeljen, Peeksnoop. Maga figyeli
Hatchetheimer tábornok telefonhívásait?... Ah, nagyszerú.
Erósítsen meg abban...
Szerelvény érkezett. Az utasok meglátták a feliratokat, és
távol maradtak.
Bury így szólt hozzám. – Szerencsénk van. Hatchetheimer
terrorista csapatot irányít Kairóban, és a biztonságiak infor-
mációi szerint holnap reggel bombát készülnek robbantani az
amerikai nagykövetségen. O is megerósíti a múholdak által
szerzett információkat. Hatchetheimer meglehetósen agilis a
korához képest... Ah, Peeksnoop. Nos, fordítsa meg a lehall-
361
gató rendszert, s kapcsoljon rá Hatchetheimer telefonjára.
Csak csörgesse. Nagyszerú, cimbora.
A tömeg messze elkerült minket. Én a táblámmal mene-
telgettem, Bury a fülkeajtóval legyezett.
Ismét a telefonra figyelt. – Hatchetheimer? Ah, maga az?
Itt Bury... Igen, jól vagyok... O is jól van... Ó, kedves bará-
tom, ne mondja... Nos, ezt nagyon sajnálom. Oszintén meg-
ígérem, hogy utánanézek azoknak a hibás túzbombáknak, s
kicseréljük óket most azonnal. Igen, a szavamat adom... Nos,
figyeljen rám, tábornok. Katonai problémában kérem a taná-
csát. A 92-es móló végén...
Szerelvény érkezett. Kinyíltak az ajtók. Az utasok kiszál-
láshoz készülódtek, de ahogy meglátták a feliratokat, inkább
bent maradtak a metrókocsikban. A többi utas megpróbált
bezsúfolódni melléjük. Az ajtók nagyot csapódva becsukód-
tak, s a szerelvény eldübörgött.
Ismét hallottam Bury hangját. – ...Ó, nem a New York-i
rendórség. Istenem, nem... A New York-i Nemzeti Gárdát
valódi veszélyhelyzetre tartogatjuk... Az amerikai hadsereg
csak a védelmi költségvetés felsrófolásához használná. Ide
hallgasson, tábornok... Igen. Nemzetközi Zóna a 92-es móló
végén. Ez egy nemzetközi probléma...
A fiatal, fekete fiú magához tért, mivel valószínúleg töb-
ben ráléptek. Rogyadozva felállt, meglátta festékes flakonja-
it, összeszedte óket, s tovább dolgozott graffitijén.
Bury így folytatta: – Ó, igen, ez nagyszerú, tábornok. És
köszönöm, hogy szakított rám idót. Sok szerencsét a követ-
séghez. – Lenyomta a telefonkagyló akasztóját. Rám nézett.
– Van remény. Hatchetheimer briliáns elme.
A telefon azon nyomban megcsörrent. A füléhez emelte a
hallgatót. Egy ideig hallgatott, aztán így szólt. – Nem,
(bíííp), ez nem a Lóburger King!... Nem, nem fogok küldeni
magának három Póni Supreme-et! – Idegesen ismét lenyom-
362
ta a telefonkészülék kampóját. – Miss Goog! Az isten (bíííp)
meg! Ne kapcsoljon senkit erre a vonalra! Rendben. Nagyon
örülök, hogy sajnálja. Kapcsolja inkább Washingtont, a Ve-
zérkari Fónökség stratégiai tisztjét... Igen, tudom, hogy ez
egy titkos vonal, Miss Goog. Hozza már léte azt a (bíííp)
kapcsolatot! – Mélyról jövón felsóhajtott, majd ismét legye-
zett az ajtóval. – Utálom a fokhagymát!
Létrejött a kapcsolat. – Bury vagyok, a Swindle and
Crouchtól. Melyik NATO-egységet tudja bevetni jelen pilla-
natban New York közelében?... Mi?... Hogy hívják?...
Sheridan. Sheridan tábornok. – Felírta a noteszába. – Nem
hiszem, hogy valaha is hallott rólam, Sheridan tábornok.
Bury vagyok a Swindle and Crouchtól... Ó... nos... hasonlít a
maga (bíííp) beszédhangjára. Istenem! – Aláhúzta, amit bele-
írt a noteszába.
Az ajtóval legyezett. Kinézett rám. – El fogjuk kapni ezt a
Madisont, Inkswitch.
Néhány kellemetlenkedó alak nem volt olyan gyáva, mint
a többi. Löködni és szurkálni kezdtem óket a táblámmal.
Bury tovább beszélt. – Rendben, örülök, ha maga elége-
dett. Nos, akkor válaszoljon végre erre a (bíííp) kérdésre...
Ah! Egy NATO harckocsiszázad tart bemutatót ma este a
Hetedik páncélosezred elótt. Akkor nekik kell megcsinálni-
uk. Találkozni akarok velük háromutcányira délre a 92-es
mólótól ma este 8:30-kor teljes felszereléssel, tankokkal,
harckészültségben... Tábornok, cseppet sem érdekel, ha ez
tönkreteszi a bemutatót. És az sem érdekel, ha ezek britek.
Vegye fel a kapcsolatot a NATO fóparancsnoksággal
Strasbourgban, és szerezze meg az engedélyt, most azonnal!
Adja már ki azt a (bíííp) parancsot!
Ismét aláhúzott valamit a noteszában. – Rendben, tábor-
nok. Még valami. Van repülógéphordozója a Brooklyn Ten-
gerészeti Támaszponton?... Van?... USS Saratoga... Tábor-
363
nok, nem érdekel, hogy szárazdokkban van. Adjon ki paran-
csot, hogy a következó huszonnégy órára helyezzék európai
NATO-parancsnokság alá... Hát akkor hívja ki azt a (bíííp)
tengerészeti titkárt arról a (bíííp) vacsorapartiról, és intézze
el vele!... Nem, arra nincs idóm, hogy elmondjam, miért....
Igen, nemzeti érdek! J ó!
Lenyomta a telefonkészülék akasztóját. Félig felém for-
dult. – Haladunk ezzel a Madisonnal. – Aztán visszafordult a
telefonhoz. – Miss Goog? Nem, az isten (bíííp) meg, még
nem készültek el a gatyái, ez nem a Yorkville Vegytisztító!
Miss GOOG!... Ide hallgasson, (bíííp), tartsa ezt a vonalat.
Kapcsolja a USS Saratoga parancsnokát a Brooklyn Tenge-
részeti Támaszponton.
Bury az órájára pillantott. – Idó, idó – mondta félrefor-
dulva nekem. – Idóbe telik. De azért haladunk ezzel a
Madis... Halló! Itt Bury a Swindle and Crouchtól... Hogy van
J inx kapitány? Kapitány, hamarosan megerósítést fog kapni
a haditengerészet titkárától, de ne várja meg. Magát a le-
génységével együtt NATO-parancsnokság alá rendelik a kö-
vetkezó...
Szerelvény érkezett. Bury becsukta maga mögött a fülke-
ajtót, hogy beszélni tudjon.
Tömeg gyülekezett. Volt köztük két keménykötésú fickó,
akik mindenáron át akartak jutni köztem és Bury között, aki
még mindig a hátán viselte a feliratot. Voltak néhányan, akik
csatlakozni akartak hozzám.
Különbözó szúrásokkal és ütésekkel elkergettem óket.
Egy félénk külsejú fickó csapdába esett a tömeg és a telefon-
fülke között. Kabátja színe hasonlított Buryére. Reméltem,
Bury hamarosan befejezi a telefonálást. Kezdett a helyzet
forróvá válni. A tömeg egyre csak gyúlt. Ahelyett, hogy a
tábla elriasztotta volna óket, úgy túnt, inkább érdeklódnek.
Változott az összetételük – munkások keveredtek közéjük.
364
Csúnya helyzet készülódött.
Bury végzett.
Visszaakasztotta a telefonkagylót, s kinyitotta a fülke ajta-
ját.
Egy szempillantás alatt cselekedtem.
Észrevétlenül lekaptam Bury hátáról a feliratot, s a félénk
fickó hátára ragasztottam. A fülébe sziszegtem: – Magát
akarják! Fusson, ha kedves az élete!
És hogy futott! Végig a peronon, ahogy a lába bírta!
A tömeg, kissé összezavarodva a gyatra fényben, csak
annyit látott, hogy a CIA-EMBER felirat hírtelen eltúnik a
szemük elól!
Üvöltó áradatként vetették magukat zsákmányuk után.
Vad kiáltozásuk fülsiketító üvöltéssé erósödött a metró-
megállóban!
– Mi volt ez? – kérdezte Bury.
– Kocogók – feleltem.
Elhagytuk a Rockecenter bolygóméretú birtok ideiglenes
világparancsnoki állását.
A telefon megcsörrent. Talán Miss Goog akart még né-
hány érmét. Nem töródtünk vele.
5. fejezet
Mr. Bury az órájára pillantott. – Jobban tesszük, ha most
idót szakítunk arra, hogy együnk. A menetrend késóbb igen-
csak szoros lesz.
Ahogy felértünk a metrómegállóból, bementünk a lépcsó
melletti zsidó csemegeüzletbe. Zsírfoltos, fehér terítós asztal
állt az üzlet végében. Mr. Bury így szólt: – Általában utálom
ezeket a helyeket. Mindent megteszek a zsidók pénzcsinálása
365
ellen, na persze a többi nép esetében sincs ez másképpen.
Leültünk, s a falra hatalmas betúkkel kiírt kínálatot olvas-
tuk. A Klán festékszóróval horogkeresztet festett a menüre,
benne KKK. – Azt hiszem, csak kóser hot dogjuk van. Nem
csoda, hogy a Ku-Klux-Klan megtámadja óket.
– Maguk finanszírozzák a Klánt? – kérdeztem.
– Hát persze. Társadalmi feszültséget keltenek, nem igaz?
Hé! – kiáltotta a pult mögött álló kicsi zsidó felé. – Két hotti
doggi, érted?
– Tudja, ezek az átkozott külföldiek nem beszélnek ango-
lul. De ha az ember szór egy kevés szódabikarbónát a tetejé-
re, egészen ehetó.
Megbántam, amit tettem. Rálóttem két Klán-tagra. Nem
túl barátságos dolog tólem. Nos, ezt nem mondom el
Burynek.
Megkaptuk a kóser hot dogokat. Miközben Bury a sajátját
ette, noteszába jegyzetelt. Nem akartam megzavarni. Ponto-
san, odafigyelve dolgozott, hullámzó sorait senki elól nem
takarva.
– Azt hiszem, nagyon jó esélyünk van arra, hogy megsze-
rezzük Madisont – mondta. – Hatchetheimer meglehetósen
éles elme. Remélem, elegendó túzeróvel rendelkezünk majd.
– Készített még néhány feljegyzést. – Remélem, ez elegendó
feladatot ad az irodám személyzetének. Folyamatosan el kell
látni óket feladattal. Hogy tetszik ez magának? – Megfordí-
totta a feljegyzést, hogy én is el tudjam olvasni. Megérintett
a bizalma, s az, hogy kikéri a véleményemet.
A feljegyzés így szólt:
1. Küldeni Peeksnoop feleségének egy doboz csokoládét.
Leszámlázni egy zacskó aprópénzt a metróhálózatnak.
Újjáépíteni Fort Apache-ot az adófizetok pénzébol, lovas-
ságot vezényelni oda, majd kinevezni Sheridan tábornokot
366
parancsnokukká azzal a paranccsal, hogy üldözze
Geronimót, míg el nem éri a nyugdíjkort.
Áthelyezni Miss Googot, a New York-i Telefontársaság
vezeto operátorát a New York-i Metróhoz sínfényezonek.
Bekönyvelni három hot dogot a kiadások közé.
Eloléptetni Jinx kapitányt az USS Saratoga parancsnokát
admirálissá, ha idoben érkezik.
Szólni a briteknek, hogy ok választhatják a következo
NATO-parancsnokot, ha a harckocsiszázaduk elvégzi a fel-
adatát.
Küldeni egy tucat hosszú szárú Amerikai Szépség rózsát a
polgármester feleségének, és a Metropolitan Opera elnökévé
jelölni.
Így szóltam: – Nekem ez rendben van. Csak ezt az utolsót
nem értem.
Rám nézett. – Ó, az istenit. Magának igaza van,
Inkswitch. Elfelejtettem felhívni a polgármestert. – Sietósen
betömte a szájába a hot dog maradékát, s a nyilvános tele-
fonhoz ugrott.
Nem hallottam, mit beszélt. Arcán a Wall Street-i ügyvé-
dek jellegzetes kiábrándult kifejezésével tért vissza.
– Úgy volt, ahogy gyanítottam. Utálom a politikusokat.
Csak arra kértem, hogy az összes manhattani járórkocsival
állja el a Tizenkettedik sugárút összes bevezetó szakaszát és
kijáratát, valamint a West Side emelt autópályát a nyugati
Tizenhetedik utcától a nyugati Hetvenkilencedikig, és 8:30-
tól 9:30-ig tiltson meg mindenfajta jármúforgalmat közöttük.
Ez az Egyesült Államok területe, így legálisan alkalmazha-
tom óket, egészen addig, míg meg nem kezdjük a támadást –
le kell zárnunk az összes menekülési útvonalat, amely egy
lehetséges, részletekbe menó fellebbezés felé vezetné
Madisont.
367
Ököllel rácsapott az asztalra. – És (bíííp), megtudtam,
hogy meg fogja akadályozni. De én már ki is találtam, hogy
kerüljem meg. Erre kellettek a virágok. Azt mondtam neki,
hogy a Corleone banda egyik tagját üldözzük. Tudja, a fele-
sége. O és Babe Corleone együtt táncoltak a Roxy tánckará-
ban, ésutálják egymást. Magának is ismernie kell a helyi po-
litika finomságait, Inkswitch. Így aztán persze azonnal kibo-
csátotta a parancsot, így aztán Madison egyik mellékutcán
sem tud elmenekülni. Úgyhogy a virágcsokrot rajta hagyhat-
juk a listán.
Bury fáradtan megmasszírozta aszaltszilvaszerú arcát. Az-
tán megbökte lógó karimájú New York-i kalapját. – Akár in-
dulhatunk is, Inkswitch. Ez nagy valószínúséggel meglehetó-
sen heves támadás lesz, így azt mondtam a feleségemnek,
csak tízre érek haza.
A metróban szerzett apróból kifizette a hot dogokat. Ész-
revettem, hogy az asztalon felejtette a feljegyzéseit. Már
csak odakint értem utol. Odaadtam neki a papírokat. Össze-
gyúrte, s egy lámpaoszlopra szerelt szemeteskosárba dobta. –
Ne szemeteljen, Inkswitch. Most indítottunk kampányt. „Ne
szemetelj!" Leszedetjük az összes anti-Rockecenter falra-
gaszt, és börtönbe zárjuk azok kiragasztóit anélkül, hogy vá-
dat emelnénk ellenük a szólásszabadságról, és a sajtó sza-
badságáról szóló Elsó Kitétel megsértése miatt. Ismernie kell
ezeket a dolgokat, most, hogy már tagja a családnak. Azt kell
hogy mondjam, nem fogja könnyúnek találni. Az ilyen em-
bereket, mint mi, akik rabszolgaként, fogaskerékként dolgo-
zunk a hatalmas gépezetben, nem értékelnek, s azt sem ve-
szik figyelembe, hogy mennyire elkötelezetten végezzük a
feladatainkat. Azt hiszem, emésztési zavarom van. Tettem
szódabikarbónát a hot dogomra?
Nem emlékeztem rá, ó pedig arra a következtetésre jutott,
hogy nem tett.
368
Aztán indultunk, hogy találkozzunk a csata isteneivel.
6. fejezet
Körülbelül 8:20 lehetett. A halálos zéró óra egyre közele-
dett.
Bury és jómagam kikászálódtunk egy taxiból, egy ház-
tömbnyire a találka helyszínétól. Gyalog indultunk tovább,
hogy randevúzzunk a végzettel.
J ármúvek tömege súrúsödött elóttünk. A sötét éjszakát és
a súrú ködöt csak néhol törte át egy-egy izzó fénypont. A
Hudson River, mint valami széles út, tólünk balra hömpöly-
gött.
Bury motyogott. – Repülógéphordozó l6M-20-as legújabb
típusú harckocsi, rohamfegyverek, páncélöklök... remélem,
elég túzerót gyújtöttünk össze ahhoz, hogy elbánjunk
Madisonnal. Mert egy valamit még nem mondtam. Hihetet-
lenül trükkös!
Keresztüljutottunk a rendórkordonon, s a hamarosan csa-
tatérré változó területet minden irányból lezáró rohamkocsik
gyúrújén. Nagydarab figura állta el az utunkat. Grafferty
rendórfelügyeló volt.
Közelebbról is megnézett minket, majd fürgén tisztelegve
ellépett elólünk. – Látom ön az, Mr. Bury. Éreztem, hogy
csakis ön lehet az. Senki más nem lenne képes az összes
New Yorkban járórözó rohamkocsit iderendelni. Akarja,
hogy éppen ne ide nézzünk?
Bury éppen arra koncentrált, hogy keresztüljusson a ro-
hamkocsik kordonján s a rendórök tömegén, és hogy elérjük
elsó úticélunkat. Aztán így válaszolt: – Nem, ez az egész le-
gális ma éjszaka.
369
– Ó? – szólt Grafferty, ószintén meglepódve.
– Ez nemzetközi ügy, úgyhogy ne hagyja, hogy az embe-
rei belekeveredjenek. Csak állják el a forgalmat. Nem sze-
retnék egyetlen amerikait sem az Emberi J ogok Nemzetközi
Bírósága elé juttatni.
Grafferty sietósen helyeselt. – Nem. Esélyük sem lenne.
Keresztüljutottunk. Ott volt elóttünk, amit Bury akart.
Tizenhat M20-as tank támadó alakzatba rendezódve, or-
mótlan, kifényezett szörnyek, készen a bemutatóra.
A tankok körül ott ácsorgott legénységük, egyenruhában.
Nagyon britek voltak, és nagyon okoskodóknak látszottak.
Hosszú, keskeny NATO-zászlószalagok lengtek a harcko-
csik antennáin, valamint hatalmas NATO-zászlót vontak fel
a vezérharckocsi tornya mögé.
Borzongatóan katonás látvány volt!
Egy dandártábornok díszegyenruhában, fején barrettel,
pálcáját hóna alá csapva, elénk lépett. – Csak nem maguk
azok a pasasok, akiknek jelentenünk kell? – Megcsavarta ka-
tonás bajszát. Ezt alighanem kérdésnek szánta: valószínúleg
magas rangú, sokszorosan kitüntetett NATO tábornokot várt.
Gyorsan megtörtem a csendet. – O Mr. Bury, a Swindle
and Crouchtól. A Rockecenter érdekeket képviseli.
– Ó, uram! – A dandártábornok olyan feszeset szalutált,
hogy a karja csak úgy vibrált meg rezgett. Anélkül, hogy hát-
rafordult volna, így kiáltott: – Katonák, vigyázz!
Tisztelgééééééshez!
Csattogó bakancsok záporoztak a kövezetre. A tömeg fe-
szes, lenyúgözó alakzatba formálódott a tábornok mögé,
minden szempár elóre nézett, minden test megfeszült.
– Kirá-lyi tisztel-gés! HAPP! – kiáltotta a dandártábor-
nok.
A kezek egyszerre lendültek a leglenyúgözóbb tisztelgés-
re, amit valaha is láttam.
370
– KÉZ! – kiáltotta a tábornok. Minden kéz az övével
együtt lecsapódott.
– Szolgálatá-ra, URAM! – kiáltotta a tábornok, és egy-
két-hár-négyet toppantott a lábával, ahogy azt a britek teszik.
Bury ott állt lekonyuló karimájú New York-i kalapjával és
civil felöltójében. Bármennyire is észrevétlenül, de meg-
mozdította jobb kezét. – Ha szólna a tisztjeinek – kezdte –
megbeszélést tartanánk, zárt ajtók mögött.
A dandártábornok egyetlen határozott parancsára a tisztek
azon nyomban összegyúltek. Egyeztették óráikat. Bury eló-
húzott egy Octopus térképet Manhattanról. Olyan gyorsan
osztogatta a parancsokat, hogy elóttem összefolyt az egész.
Pontosan elmondta nekik, hogy mire kéri óket.
A dandártábornok ugatott valamit. Tizenöt tank legénysé-
ge rohant szörnyetege felé, majd katonás pontossággal beug-
ráltak.
A dandártábornok kicsiny adóvevót húzott eló ingzsebé-
ból. Katonásan belevakkantott.
Bömböló, csikorgó motorokkal a tizenöt tank elórelen-
dült, s megindult észak felé a Tizenkettedik Sugárúton.
A dandártábornok udvariasan átadta az adóvevót
Burynek, és tisztelgés kíséretében felajánlotta neki a tizenha-
todik tankot.
Nemsokára a dandártábornokkal valahol a harckocsi
gyomrában, Buryvel a nyitott lövegtoronyban, aki most sem
vette le kicsiny, lekonyuló karimájú kalapját, valamint ve-
lem, aki a búvónyíláson kandikáltam ki, a páncélos lassan
észak felé indult.
Kapaszkodót találtam a lövegtornyon. Rossz elóérzetem
miatt belekapaszkodtam. Burynek azonban nem voltak rossz
érzései. Ott állt a lövegtoronyban, bal kezében az adóvevó-
vel, miközben Wall Street-i ügyvédszeme éberen figyelt
mindent elóttünk.
371
Észrevétlenül megközelítettük a 92-es móló bejáratától
körülbelül ötvenlábnyira meghatározott pozíciónkat. Megáll-
tunk.
Tólünk balra feketéllett a folyó. Elóttünk a kihalt út. S ott
állt vadászzsákmányunk néma barlangja, a feketén tátongó
raktár.
Bury az órájára pillantott. Rengeteg idónk volt még. Bury
lenézett rám, ahogy óvatosan kilestem a kerek búvónyíláson.
– Briliáns ember, Hatchetheimer. O hozta össze így ezt a ter-
vet. Mestermunka. Remélem, múködik. Kár, hogy több mint
háromnegyed évszázaddal ezelótt a rossz oldalra állt. Nagy
veszteség ez a világnak. Tizennyolc különbözó ország akarta
megkaparintani mint háborús búnöst. Emiatt nagyon nehéz
ellátást küldeni neki terroristatevékenységéhez. A következó
fél órában megtudjuk a legjobbat vagy a legrosszabbat. A
háború mindig is kockázatos dolog volt. De én azt mondom,
ilyen a szabad rablás. Mikor az esküdtek elmulasztanak ked-
vezó döntést hozni, mindig a páncélököl mondja ki az utolsó
szót. Ezt ne feledje, Inkswitch. Az ön jelenlegi pozíciójában
fel kell készülnie ezekre a lélekpróbáló dolgokra. Néhány
perc múlva az ügy a végsó döntéshozatal stádiumába kerül,
és vagy mi állunk fegyvertól halva a legfóbb bírói szék elé,
vagy biztonságban megkaparintjuk azt a (bíííp) Madisont. A
vád visszavonul.
A figyelmét magára vonta valami a folyó közepén, így én
is arra fordítottam a tekintetemet.
Valaki a harckocsi gyomrából infravörös készüléket adott
neki. Azzal kezdte pásztázni a folyót.
– Ah! – mondta végül. Átadta nekem az éjjellátót.
Gyorsjáratú csónakok! De nem száguldottak. Lassan ara-
szoltak a fekete vízen. USS Saratoga felirat állt az oldalu-
kon. Némi mocorgás támadt a legtávolabbin. De nem tudtam
kivenni.
372
Bury az órájára pillantott. Visszavette az éjjellátót, és a
92-es mólót kezdte vizsgálni. Aztán hirtelen bólogatni kez-
dett. Visszaadta az infravörös készüléket.
Köteleket lóttek át a víz felett. A kötélvégekre szerelt
kampók megkapaszkodtak a móló végében.
Aztán fekete alakok kapaszkodtak a kötélre, és csúsztak át
csendesen a víz felett. Rohamfegyverek lógtak a hátukon! És
páncélöklök!
Bury visszavette az éjjellátót. – Békaemberek – mondta. –
US Navy SEALS. A repülógép-hordozóban egy egész osztag
lehet belül. Okos ez a Hatchetheimer!
Bizonyára intett a páncélos gyomrában tanyázó dandártá-
bornoknak. Gurulni kezdtünk elóre, nagyon lassan.
– Ami miatt leginkább aggódom – szólt Bury –, az a ko-
csija. Egy Excalibur. Egy 1930-as nyitott túrakocsi utánzata,
csupa króm. De nagyon megtévesztó. Épp olyan, mint
Madison. Egy Excalibur gépészeti szempontból olyan mo-
dern, mint egy sugárhajtású repülógép. Cadillac motor, a
legnagyobb, amit valaha építettek. Úgy hagyná le ezt a tan-
kot, mint a nyúl a teknósbékát! Ah, remélem, ez használ.
Ismét megálltunk. Éppen elértük a 92-es móló nyitott ka-
pujának déli sarkát. Teljes sötétség borult ránk. De beláttunk
a mólóra. Lámpák világítottak meg egy táblát a túloldalon.
VÁMMENTES ÖVEZET!
NEMZETKÖZI TERÜLET!
BELÉPNI TILOS!
Rakományokat rakhatnak ki, majd utaztathatnak tovább
anélkül, hogy azok valaha is bekerülnének az Egyesült Ál-
lamok Vámhatóságai elé.
Hatalmas felirat virított a roppant méretú konténeren,
olyan fajtán, amiben autókat szoktak szállítani:
373
EXPORT
A félhomály ellenére is látni lehetett a móló legvégét.
Mintha egy törékeny, kicsi figura közeledett volna a konté-
ner felé. Az anyja! Kosarat tartott a kezén, amiben a vacsora
lehetett.
Látni nem lehetett az US Navy SEALS-eket a távoli sö-
tétségben, de tudtam, ott kell lenniük elhelyezkedve, felké-
szülve, felhúzott, lövésre emelt fegyverekkel.
Bury a szemét órájára szegezte.
Zéró!
Dübörgó robogással kegyetlen lángtenger tört eló a sötét-
ségból! Automata fegyverek! Fülsiketító!
Behúztam a nyakam!
Istenek, pontosan a túzvonalban állunk.
Bury nem bújt le! Micsoda bátor ember!
Nehogy elszaladjak, Bury így kiáltott felém: – Csak vak-
töltények. Maradjon nyugton!
Aztán a páncélöklök durranása, felvillanása és robbanása!
Azok nem vaktöltetek voltak! A konténer hátoldalát lótték
velük!
A záporozó lövések zaján túl hallani lehetett egy felbógó
autómotort!
A konténer eleje kivágódott!
Az Excalibur kirontott rajta!
A fegyverek torkolattüze megcsillant krómozott kipufo-
gócsövein!
A kocsi kék lángcsóvát lövellt ki magából!
A törékeny asszony elterült! Az uzsonnáskosár a magasba
repült!
A nyitott, vászontetós túrakocsi felénk rohant!
Az automata fegyverek tüze megduplázódott!
374
Az autó a 92-es móló végéhez közeledett!
– MOST! – kiáltotta Bury.
A harckocsi négy, elórenézó géppuskája tüzet nyitott!
A lökéshullám szinte letepert.
A kocsi elkanyarodott elólünk!
Sikító gumikkal menekülni próbált az egyik mellékutca
irányába. A felsorakozott rohamkocsik bekapcsolták sziréná-
ikat, rettenetes disszonanciát teremtve!
Az autógumik visítottak.
Az Excalibur a Tizenkettedik Sugárúton száguldott.
A tank is mozgásba lendült alattam. Egyre gyorsabban ha-
ladtunk.
Kétségbeesetten szorítottam a kapaszkodót.
Bury parancsszavakat vakkantott az adóvevóbe. A szél
bele-belekapott kerek kalapjába. A NATO-zászló kifeszült.
Elég szépen haladtunk.
Nyolcvannal? Kilencvennel? Százzal!
Az elóttünk száguldó autó távolodott, kihasználva hatal-
mas erómúve fölényét.
A West Side emelt autópályán jártunk. A brit harckocsi-
vezetó a rossz oldalon hajtott!
A korlátok és lámpaoszlopok émelyítóen elmosódtak a
rohanásban. Mintha egész New York forgott volna körülöt-
tünk.
Alig tudtam kapaszkodni!
Aztán egy hirtelen lökés kíséretében a tank géppuskái is-
mét tüzeltek! A nyomás majdnem leterített, befejezve azt,
amit az elózó lökéshullám elkezdett.
Bury a bólogató antennazászlók között és a suhogó, csat-
togó zászló elóterében lekonyuló karimájú kalapjában elóre-
hajolt.
– Bármelyik percben meglehet! – üvöltötte a szélben.
Így is történt!
375
Elóttünk az Excalibur megrándult. Aztán hirtelen lelas-
sult!
A harckocsi lánctalpain félrefordult és oldalra csúszott. A
csikorgás fülsiketító volt.
Az Excalibur titokzatosan megállt!
Ugyanúgy, ahogy a tank! A korlát közelében!
További dübörgés hallatszott.
Tizenöt tank kétsoros vonalban elállta jobbra-balra az au-
tópálya lehajtósávját.
Tizenöt halálos löveg vette célba az autó vezetójét!
– Hatchetheimer egy zseni – mondta Bury. – A repüló-
gép-hordozó vészmegállító felszerelése tökéletesen múkö-
dött!
S ekkor megláttam, mire gondolt. Az USS Saratoga az
autópálya minden sávjára felszerelte azokat a drótokat és há-
lókat, melyeket egyébként a leszálló gépek fékezésére hasz-
nálnak. Az Excalibur beleakadt az egyikbe!
Bury lemászott.
Megközelítettük a kocsit.
Riadt figurát találtunk a kormány mögött.
Egy hang! Tompa egyhangúsággal szólt. – Szalagfócím
gyászkeretben 18-as betúmérettel kiemelve
BOCSÁNATKÉRÉS KÖZBEN MEGHALT MADISON,
alá kis fócím kiemelés nélkül 12-es betúmérettel
ROCKECENTER MINDÖRÖKKÉ VOLTAK UTOLSÓ
SZAVAI tegnap a West Side emelt autópályán vesszó J.
Walter Madison vesszó a félreértett publicista vesszó feladta
kelletlen bujkálását. 4:00-kor temetik a Bideawee temetóben.
A nép minden bizonnyal követelni fogja holttestének kieme-
lését a megszentelt földból...
A szerencsétlen ember saját gyászjelentését fogalmazta!
Bury a kocsi mellett állt, egészen közel, hogy Madison
láthassa. – Pofa be, Madison!
376
A fickó felnézett, és elfehéredett. – Ó, istenem! Bury! Áll-
jon le a nyomtatás. Változtassák a betúméretet féloldalassá,
kiemelve MADISONT MEGGYILKOLTÁK felkiáltójel, az-
tán alá kis fócím kiemelés nélkül SZÉTMARCANGOLT
HOLTTESTÉT...
Bury így szólt: – Pofa be! Nem vagy bajban.
Madison elképedt. – De hát Patagónia elnöke öngyilkos
lett! Az egész Octopus Holdingot kisajátították – a kár tizen-
nyolcmilliárd dollár!
– Ejnye-bejnye – szólt Bury.
– Ráadásul elütöttem a saját anyámat! Lecsuknak anya-
gyilkosságért.
Bury így szólt: – Az anyja jól van. A haditengerészet em-
berei ebben a percben térítették magához a sokkból. Azt kér-
dezték az imént a rádión, hogy mindig itókát szokott-e kérni,
mikor a szíve rendetlenkedik?
– De... de... és mi van a többi munkával, amikkel kudarcot
vallottam? Mi van azzal, mikor népszerúsítenem kellett vol-
na az Octopust az amerikai indiánok körében, mire mindnyá-
jan Kanadába menekültek?
– Apróság – szólt Bury. – Az Octopusnak nagy szíve van.
Az apró hibákat elnézi. Én megbocsátok magának.
Rockecenter megbocsát magának, és az Isten is megbocsát
magának, ami sok szempontból ugyanazt jelenti.
– Úgy érti, úgy szólhatna a fócím, hogy MADISON
CSODALATOS FELTÁMADÁSA?
– Az utolsó pillanatban motoros futár hozta a halálbünte-
tés felfüggesztését a kormányzótól. Itt van. – Átadott
Madisonnak egy borítékot. – Visszavették az FFBO stábjába.
Visszamehet az anyja birtokára. Holnap reggel tíz órakor tar-
tózkodjon a megadott címen.
– Ó, köszönöm, köszönöm! – zokogta Madison. – Legkö-
zelebbi alkalommal megszolgálom, hogy valaha is eszébe ju-
377
tottam!
Bury leballagott a lehajtó ágon, én pedig vele mentem.
Egy New York-i rendórkocsi állta el az utat. Bury beült. Én
is beültem mellé.
– Vigyen haza – szólt Bury a sofórnek. – Aztán vigye ezt
az embert oda, ahová kéri.
– Igenis, Mr. Bury – felelte a zsaru, s gyorsan elhajtott ve-
lünk.
Így szóltam Buryhez: – Nem túlzás megbocsátani neki
ezután a rengeteg veszteség után?
– Nem, nem – felelte Bury. – Soha nem mondjuk el neki
az igazságot. Önnek azonban be kell látnia a dolgok mögé.
Mihelyt elzavarta az indiánokat, megkaparintottuk olajat rej-
tó földjeiket. És ez a patagóniai dolog, azért küldtük a köz-
társaságba, hogy tönkretegye a PR-ünket. Az ottani kormány
társadalmi nyomásra államosította az összes Octopus terüle-
tet és olajfinomítót. A Patagóniai Központi Banknak, hogy
megórizze nemzetközi hitelképességét, meg kellett próbálnia
kifizetni ezeket. Persze nem tudta, így azután a Grabbe-
Manhattan elzálogosította, így most már miénk az egész or-
szág. Ügyesen okozott haváriát más munkák esetében is.
Csak nem szabad elmondani neki, hogy mit várunk tóle való-
jában. El kell titkolni. O tulajdonképpen hisz abban, hogy
nagyszerú PR-munkaeró. Úgyhogy ne romboljuk le a morál-
ját. Vidítsuk inkább fel egy-két jó tanáccsal. O egy zseni.
Nem tudom, hogy csinálja!
Hamarosan megérkeztünk Bury West Side-i birtokára. –
Hála istennek – mondta –, idóben hazaértem. Ezek után már
nem lett volna eróm egy valódi csatára. Korán bent legyen az
irodában.
Ezzel kiszállt.
Miközben a Bentley Bucks Deluxe felé utaztam, tudtam,
hogy igazam volt. A repülógép-hordozó, a tankok és az
378
egész New York-i rendórség, mozgásba lendítették az ügyet.
Már az istenek sem segíthetnek Helleren.
7. fejezet
Az izgalomtól reszketve, hogy idóben munkához láthas-
sak, másnap reggel korán jelentkeztem az irodában, alaposan
fel akartam készülni Madison irányítására: csakhát nem volt
irodám, ahová bemehettem volna.
Keresztülverekedtem magam kedvetlen munkatársaim
tömegén, akik szintén úton voltak irodáik felé. Lassan ment.
Találtam egy Új Alkalmazottak Beosztása feliratú ajtót, s be-
léptem rajta.
Tagbaszakadt, irodaigazgató típusú férfi ült íróasztala
mögött. Kíváncsian rám nézett. – Inkswitch – kezdtem. –
Én...
Felemelte a kezét, hogy félbeszakítson. Számítógépe felé
fordult, és beütött valamit. A képernyó elsötétült.
– Ah – mondta. – Egy családi kém! Van egy jó tanácsom
az ön számára. Ne blokkoljon egyik óránál sem, még akkor
sem, ha kiírva látja a nevét. Ezzel tönkreteheti az álcáját.
– Várjon – mondtam. – Nekem dolgoznom kell. Nem
kaphatnék egy irodát?
– Ó, nem – felelte döbbenten. – Úgy bárki megtalálhatná,
hogy lelóje vagy megmérgezze magát. Ez elósegítené a bú-
nözést, s ez törvénybe ütközó.
– Hé – mondtam –, hogy kapok fizetést?
– Ó, mi sem egyszerúbb. De hadd figyelmeztessem. Ne
hitelesítsen egyetlen csekket sem, amit esetleg tólünk kap.
Az IRS keresztre feszíti érte.
– Egyáltalán nem kapok fizetést?
379
Így felelt: – Természetes, hogy ön jogosult fizetésre.
Költségtérítésként kapja. A 13-as ablaknál. De ne írjon alá
semmiféle elismervényt a valódi nevével, máskülönben ke-
resni fogják magán az elszámolási bizonylatot.
– Nos, rendben – feleltem – egészen addig, míg nem kerü-
lök összetúzésbe a felettesemmel.
– Ó, önnek egyetlen fónöke sincs. Ne nézzen így rám. Ön
egycsaládi kém.
– Igazán köszönöm, amit értem tett – mondtam.
– Nos, én soha nem láttam magát, így azt is elfelejtem,
hogy valaha itt járt.
Azonnal a tizenhármas ablakhoz léptem. Apróbb Költsé-
gek Térítése felirat állt felette. Meglehetósen pedáns külsejú
idós hölgy ült a pénztárablak mögött.
– Neve? – kérdezte.
– Inkswitch – feleltem.
Lenyomta számítógépe billentyúit. A képernyó elsötétült.
Komoly arckifejezéssel bólogatott. A cég legmegbízhatóbb
alkalmazottjának kell lennie, ha ilyen bizalmi állást tölt be.
íígy szólt: – Mennyi?
A hasamra ütöttem. – Tízezer dollár – feleltem.
Elém rakott egy három példányos kiadási pénztárbizony-
latot. Az imént kapott tanácsnak megfelelóen aláírtam: John
Smith.
Visszavette a bizonylatot. Benyúlt a fiókjába, s kisebb
címletekben leszámolt tízezret. Mesterkélt mozdulatait fin-
torral kísérte. Átadott ötezret, a másik ötöt pedig saját pénz-
tárcájába dugta.
Csodálattal bámultam. Micsoda hatékony szervezet! A
kémeik nem is léteznek! És hihetetlenül egyszerú korrupciós
rendszert fejlesztettek ki! Ezt meg kell írnom Lombarnak.
Nem csoda, hogy ennyit tanulmányozta a földi kultúrát!
Most már sietve végigrohantam a folyosón Bury irodája
380
felé. Az ajtaját félig nyitva találtam.
Udvariasságból azonban mégis bekopogtam.
Az ajtóhoz lépett. Rosszallóan nézett rám. – Mi az ördö-
göt csinál, Inkswitch, kopog? Majd meghaltam az ijedtség-
tól! Azt gondoltam, valami ellenség, aki nem ismeri a járást!
– Csak ekkor vettem észre a feliratot az ajtaján:
J ótékonysági Egylet
Egy lapos Beretta M84-es .380-as kaliberú automata pisz-
tolyt dugott az oldalára szíjazott pisztolytáskába. – Találkoz-
nunk kell Madisonnal, most azonnal.
– Erre Madison miatt van szükség? – kérdeztem, s azon-
nal megtapogattam .357-es Colt Python Magnum .380-
asomat, amit magammal hoztam.
– Nem, nem! – felelte Bury. – Egy csöppnyi erószakra
sincs szükségünk vele kapcsolatban. Ez a szemben lévó
Slime-Tripe MagazinE Building miatt kell. Veszélyes hely:
mindig vannak ott néhányan, akik korábban szerepeltek az
újságban, s arra várnak, hogy lelóhessék a szerkesztóket! Na
menjünk. Ott fogunk találkozni Madisonnal!
Kirohant, én pedig követtem.
8. fejezet
Alig kellett mennünk valamennyit. A negyvennyolc eme-
letes épület pontosan az Octopus Buildinggel szemben ma-
gasodott, az utca túloldalán. Átvágtunk a szökókutakkal dí-
szített kétszintes, teraszos sétatéren. Az épület mészkóból,
alumíniumból és üvegból épült, s magasodott fölénk. Belép-
tünk a hatalmas elócsarnokba, melyet polírozott és mattosí-
381
tott rozsdamentes acél borított. Megálltunk egy hatalmas,
absztrakt falfestmény elótt, majd beléptünk a liftbe, s a ma-
gasba emelkedtünk. Tágas szobába jutottunk.
Táblák oszlopa fogadott. A legtetején ez állt:
Tulajdonosi-kiadói ötletemelet
A felirat alatt következtek az épületben kiadott magazi-
nok: Slime, Tripe, Riffraff, Dirt Illustrated, Miss-fortune.
A szoba súrú levegójén alig lehetett keresztüllátni. Mintha
marihuána és ópium szaga terjengett volna. Néhány ember
jött-ment: szemellenzót viseltek, akiket szemellenzós embe-
rek vezettek.
Elindultunk befelé a hatalmas helyiségbe. Számtalan ki-
ragasztott feliratot vettem észre:
Csak a hírek tudnak kiborítani
A valószerútlenség az egyetlen valóság
Slime, a magazin, amely soha nem hazudik senki
másnak, csak az olvasóinak.
Mindig ellenórizd a tényeidet a ruhatárban, mielótt
megírod a sztorit.
Vért akarnak, hát kapják meg, még akkor is, ha az a tiéd.
Néhány ajtó nyílott ki, miközben elhaladtunk elóttünk:
Vezeto rágalmazó, Trágár szerkeszto és Foperverz.
De mi nem ezeket kerestük. A füstfelhón keresztülvágva a
helyiség végében egy irdatlan méretú ajtóhoz jutottunk. Ez
állt rajta:
382
Tulajdonos-kiadó
Nem nyilvános
Szent és sérthetetlen
Bury azonnal berontott rajta.
Ahol az íróasztalnak kellett volna állnia, kanapé volt. De
senki nem ült rajta.
A falon felvillanó fényekre lettem figyelmes, tólem jobb-
ra. Láttam, egy orgonista ül egy hatalmas orgonabillentyúzet
elótt. Középkorú nó frakkban – tökéletes férfiöltözetben, fe-
hér csokornyakkendóben. Széles mozdulatokkal játszott az
orgona billentyúin. A zene azonban nem hallatszott.
Észrevettem, hogy hatalmas képek jelentek meg a falon
felvillanva, majd egymásba úszva a zene ritmusára. A ké-
pekkel játszott!
Figyeltem óket. Néha hátra kellett lépni, olyan hatalmas
kép következett. Színes montázs volt, folyamatosan felvilla-
nó képekból. Holttestek, vonatbalesetek, légi szerencsétlen-
ségek, meggyilkolt gyermekek, és sírók képei. Ritmikusan
végighömpölygött rajtuk a romlás és a vér. A katasztrófa
szimfóniája. Meglehetósen rokonszenves, gondoltam.
Bury a nóhöz lépett. így szólt: – Túnés!
A nó döbbenten tiltakozott. – De hogy lehet képzeletbeli
híreket megálmodni, ha nincs elótted a lényeg?
– Mars! – mondta Bury.
A nó felkapta a pálcáját, cilinderét, és rendkívül sértódöt-
ten motyogni kezdett olyan emberekról, akiknek nincs valódi
riporterlelkületük. A Bury arckifejezésére vetett végsó pil-
lantás azonban gyorsan kiterelte az ajtón.
– Azért jöttünk, hogy találkozzunk a tulajdonoskiadóval?
– kérdeztem.
– Ó, nem – felelte Bury. – O LSD-függó, s állandóan vi-
383
szonyt kezdeményez férfi pszichiátereivel. Ez a szoba min-
dig üres, ezért használom találkozókra.
– Ezek szerint miénk ez a hely?
– Melyik? Hogy megörököljük az összes rágalmazási pe-
rét? Azt már inkább ne. Üljön le, Inkswitch, én meg felvilá-
gosítom.
Nem volt más ülóhely, csak a kép-montázs-orgona ülóké-
je. Leültem rá. Véletlenül lenyomtam az egyik billentyút,
mire egy meztelen megfojtott holttest jelent meg a falon.
Nem néz ki rosszul ez a lány.
Bury nyughatatlanul járkált. – Nem kell, hogy tulajdono-
sai legyünk bármelyik újságnak vagy magazinnak. A követ-
kezóképpen néz ki; állandóan adósságaik vannak; tévé- és
rádióállomásaikkal együtt a bankok tulajdona a milliárdokért
cserébe. Így aztán, mikor újra akarják kezdeni, vagy köl-
csönre van szükségük, a bankok azt mondják nekik, hogy a
bank által választott igazgatót vagy igazgatótanácsot nevez-
zenek ki. És meg is teszik annak érdekében, hogy megkapják
a pénzt. Ezután bármit meg akarunk jelentetni a sajtóban,
egyszerúen csak szólunk az igazgatónak, aki továbbítja a
szerkesztóknek, akik elmagyarázzák a riportereknek, és azok
pontosan leírják, amit mondtak nekik.
Milyen okos, gondoltam. Lombar el lenne búvölve.
De volt még más is: – Aztán, ha a kormány kicsúszik a
kezünk közül, megjelentetünk néhány sztorit a sajtóban,
amelyekkel kényelmetlen helyzetbe hozzuk, vagy kirúgatjuk
óket. Így aztán a kormány rendszerint azt jelenteti meg a saj-
tóval, amit mi akarunk, hogy megjelentessen vele. Ez egy
nagyon feszes rendszer. Ehhez nem kell más, mint hogy mi
irányítsuk a bankokat.
Ohó! Ez igencsak érdekelné Lombart. Egy mesterien ki-
dolgozott rendszer! Rövidre zárt propaganda! Az igazság
még oldalvást sem juthat be! Ezért tudott Rockecenter ilyen
384
sokáig döntéshozó maradni, s ezért tulajdonosa ilyen sok
mindennek! Ez az oka, és természetesen a fondorlatosság.
Totálisan ellenórzött szabad vállalkozás!
Egy ujjal játszani próbáltam a „Saint J ames Kórház"-at az
orgonán. Japán moziszörnyek jelentek meg a falon, amint
embereket zúznak és tépnek szét. Aztán találtam egy jó bil-
lentyút: ha az ember egy kicsit tremolózta, vér buggyant eló
a falból ritmikus hullámokban.
Az ajtó kinyílt.
Madison volt az!
Elózó éjszaka a higanygóz autólámpák fényében az autó-
jában ülve nem láttam rendesen.
Megdöbbentem!
Ott állt elóttünk egy tiszta külsejú, meglehetósen jóképú,
fiatal férfi. Kifogástalan, kissé konzervatív öltözékben. Bar-
na hajjal és vonzó, barna szemmel. Nyugodtan lehetett volna
modell egy ingreklámban. Csendesnek, udvariasnak és tisz-
tességesnek túnt.
Így szólt: – Társadalmi rovat. Madison késve érkezett, s
ezért erósen mentegetózik. Kiemelés nélkül.
Bury, ezt észrevettem, egy kissé elhátrált elóle, mintha
egy bombával beszélgetne. – Megkapta a megbízólevelét? –
kérdezte.
– Ó, igen. A mai napon Madison átvette a legjobb Slime-
Tripe riporteri megbízó levélért járó fódíjat. Megtiszteltetés-
nek érezve, hálája jeléül...
– És megkapta a különleges, független státuszt? – kérdez-
te Bury.
– A már idézett Akkreditációs Osztály rejtélyes módon
nem szándékozik közvetlen megbízást adni. A hír gyorsan
elterjedt az épületben. Ezrek fogadták kitöró...
Bury így szólt: – O Smith, J ohn. Tanácsokat fog kapni tó-
le. Adja meg neki az anyja telefonszámát, és az FFBO irodá-
385
jának a számát.
Madison bólintott, majd odalépett hozzám, s olyan ószin-
tén kezet rázott velem, ahogy azt velem még soha senki nem
tette. Aztán elóhúzott egy noteszt, az egyik lapra felírta a
számokat, és ideadta.
Ezután Madison Bury felé indult – aki hátrált –, és ószinte
érdeklódéssel nézett az ügyvédre. – Mit kellene tennem?
Bury a zsebébe nyúlt. Elóhúzta Wister egyik útlevélképét.
Átadta neki.
Madison elvette, s barátságos módon nézegette. – Kedves
fickónak látszik.
– Az is, az is – mondta Bury. – A neve Jerome Terrance
Wister.
Bury rám pillantott. Ez volt a végszavam. – Van egy iro-
dája az Empire State Buildingben. Megadtam a számát. Ki-
fejlesztett egy új üzemanyagot. A versenysporton keresztül
próbálja megismertetni.
– És? – kérdezte Madison.
Bury vette át a szót. – Egy Slime-Tripe riporter ügyessé-
gével kell cselekednie, mint aki különleges megbízást telje-
sít. O tulajdonképpen egy erényes ember. Nem fog közvetle-
nül PR-munkát használni. De mint a barátai, tudjuk róla,
hogy segítségre van szüksége ez ügyben. Valójában nem fo-
gadná el a segítségünket, ezért kell névtelennek maradnunk.
Ezen a jótékony módon szeretnénk adni valamit ennek a
nagyszerú társadalomnak, valamint segíteni ezt a fickót és a
találmányát. Ért engem, Madison? Ez az ön kizárólagos
megbízása.
A következó pillanatban Madison elvesztette józanságát.
– Úgy érti, hogy tényleg, hogy igazándiból segítsek neki?
– Pontosan – felelte Bury. – Terjessze el a nevét, tegye
halhatatlanná!
– Ó – szólt Madison. – Pompás, óriási és ünnepélyes! Mr.
386
Bury – mondta izzó tekintettel –, a leghalhatatlanabb ember-
ré teszem, akiról valaha is hallott! Így vagy úgy a neve
mindörökre fennmarad! – Nem tudta visszatartani az örömét.
Körbesétált a szobában, szinte ugrálva.
Aztán megállt. – A már említett bértárgyalások a mai na-
pon zátonyra futottak. Meg nem erósített források szerint
Madison tudni szeretné, milyen költségvetés...
– A határ a csillagos ég – felelte Bury. – Ésszerú keretek
között persze.
Madison ragyogott. – Ó, már látom is! Halhatatlan! A ne-
ve ismert mindenki elótt, mindenhol, mindörökre! – Öröm és
lelkesedés sugárzott szét minden porcikájából. Nem tudott
egy helyben maradni. Ha kalapot viselt volna, biztosan a
magasba dobja!
Bury kituszkolt a szobából. Keresztülgázoltunk a
marihuánafelhókön és az ópiumfüstön. Vigyáznunk kellett,
nehogy elveszítsük az egyensúlyunkat, mikor az újságírók
belénk ütköztek. Eljutottunk a liftig.
Ahogy elindultunk az épületból, Bury körülnézett, orvlö-
vészek után kutatva. Biztonságban kivezetett az épületból.
Az egyik csobogó szökókút mellett megálltunk, nagy leve-
góket vettünk, hogy megszabaduljunk a tüdónkben rekedt
füsttól.
Berettáját mélyebbre dugta a pisztolytáskájában. –
Inkswitch, most már minden a maga kezében van. Ha elvesz-
ti a telefonszámát, az anyját megtalálja a telefonkönyvben. A
fickó mostantól kezdve teszi a dolgát. Pár napra el kell utaz-
nom – Kanada fókormányzója nagyon makacs az ottani fran-
cia népesség kiirtásának kérdésében, nekünk viszont ki kell
ürítenünk Nova Scotiát, hogy feltárhassuk az új olajmezóket:
rengeteg a jogi buktató. Az esetben, ha szigorúbb intézkedé-
sekre lenne szükség, jóval azelótt visszajövök, hogy a túzijá-
ték elkezdódne. Maga csak etesse Madisont egy-két jó ta-
387
náccsal, ahogy a legjobbnak látja. Vezesse ót. És meg fo-
gunk szabadulni Wistertól! Sok szerencsét.
Elszólították súlyos kötelességei.
A csobogó szökókút mellett azon a csendes téren egy kis-
sé bajban éreztem magam.
Ez a Madison szemlátomást a legkedvesebb fickó, akivel
az ember találkozni akarhat. Ráadásul naiv is, aki azonnal
meg fogja kedvelni Hellert.
Arra gondoltam, mi van, ha Bury túlértékelte a veszélye-
ket, melyeket e kedves fiatalember rejt magában. Mi van, ha
tényleg híressé és sikeressé tudja tenni Hellert?
388
HUSZONNYOLCADIK RÉSZ
1. fejezet
Ezen az estén nem kívánkoztam az ajtón kívülre. Nap-
nyugtakor savas esó kezdett szemerkélni. Ha rácsöpög a ru-
hára, lyukat mar bele. Undok éjszaka: az alacsony felhók
még a Bentley Bucks Deluxe tetótéri teraszát is körbefogták.
Az ósz úgy borult rá New Yorkra, mint egy szennyes szi-
vacs.
Ennek következtében nem mentem sehova, ehelyett in-
kább felhívtam Twiddle szenátort. Elmondtam neki, mennyit
gondol rá Rockecenter, aminek nagyon örült.
Mikor letettem a telefont, az ismét megcsörrent. Egy ope-
rátor szólt bele azon a különös, énekló hangon, amit hasz-
nálni szoktak – Mr. Smith? Itt a Manhattan repülótér tele-
fonközpontja. Egy férfi jött az asztalomhoz, s az ön nevét
nyújtotta át egy papírfecnin, jelezve, hogy hívjam fel önt. Ez
itt az ön PARtija.
A vonal megcsörrent. Aztán valaki így szólt –
Mmmmmfffff.
Így szóltam. – Beszéljen, nem értem magát.
– Mmmmmfffff.
Undorral letettem. De azért összezavarodtam. Egyetlen
lelket nem ismerek New Yorkban, akit úgy hívnának, hogy
„Mmmmmfffff". Talán magyar?
Inkább egy pompás vacsora összeállításával kötöttem le
389
magam. Utanc szokás szerint távol volt. Bíztam benne, hogy
az esó nem égeti meg gyönyörú arcát, ha valahol a szabad-
ban van.
A telefon megcsörrent. Valaki beleszólt. – Mmmmmfffff.
– Ki maga? – kérdeztem. – Nem ismerek egyetlen
Mmmmmfffff-et sem.
Egy távolabbról érkezett hang hallatszott bele a telefonba.
– Tartsd a fülemhez, majd én beszélek! – A hang hirtelen
erósebbé vált. – Maga az, uram? Mi vagyunk azok. Raht
próbálta felhívni az elóbb, de még mindig bent vannak a dró-
tok az állkapcsában. (Tartsd közelebb a telefont!) Az én ka-
romon is rajta van még a gipsz. A doktor még két hétig nem
hajlandó kivenni a drótokat, letörni a gipszet és elengedni
minket.
– A francba! – mondtam. – Lógnak, lógnak, lógnak! Bár-
mit megtesznek, hogy még egy kicsit lazsálhassanak!
– Uram, tudjuk, mennyire aggódik egy bizonyos dolog
miatt. Ezért Raht ellopózott az ügyeleti asztal és a nóvérek
elótt. Én nem tehettem, mivel a karom még mindig gipszben
van, s ezzel gyanút kelthettem volna, ráadásul mászni sem
tudok. Rahtnak azonban csak az állkapcsa vált mozgásképte-
lenné...
– Mi az ördögöt próbál itt magyarázni nekem? – csattan-
tam fel.
– (Tartsd közelebb a telefont!) De meg kellett várnunk,
amíg az órök meg az idegenvezetók hazamennek éjszakára.
Az idójárás olyan rosszra fordult, hogy az alsó meg a felsó
tornyot is lezárták szerencsénkre. Így aztán Raht felmászott a
tévéárbocra, amennyire csak tudott. Az esó miatt rendkívül
síkos. Szereznünk kell neki egy új pizsamát, mert a savas esó
teljesen átmarta. Ráadásul rettenetesen fújt a szél, és lehor-
zsolta a lábszárát...
– Istenek! – mondtam. – Térjen a tárgyra!
390
– Nos, lekapcsolta uram. És még azt szeretnénk elmonda-
ni, hogy további két hétre van szükség ahhoz, hogy vissza-
térhessünk a munkánkhoz. A doktor nem hajlandó...
– Maguk ketten megtesznek mindent, de mindent azért,
hogy lóghassanak! Higgyék el nekem, elintézem, hogy a fi-
zetésüket visszatartsák!
Letettem. Olyannyira felbószített ez az átlátszó kifogás,
amivel át akartak vágni, hogy a hír elsó pillanatban el sem
jutott a tudatomig.
A 831-es relé! Lekapcsolták! Újra láthatom, mit csinál
Heller! Éppen itt volt az ideje. Madisonnak szüksége lehet
ezekre az információkra!
Azonnal összeszereltem a készüléket a képernyóvel. Be-
kapcsoltam.
Múködött!
Vacsoraparti!
Valamelyik étterem elkülönített terme lehetett. Rendkívül
flancos volt. Mintegy régi, angol fogadó, sötét tölgyfából,
vadkanfejekkel a falon. A pincérek vörös vadászkabátot vi-
seltek.
De mi ez az egész? Nem ismertem a többieket! Mind-
egyikük lapos, négyszögletes, egyetemi kalapot és fekete pa-
lástot viselt! Mindenki!
J ól láthatóan épp most fejezték be roston sült marhaszele-
tüket szilvapudinggal, és beszélgetni kezdtek.
Ahogy Heller körülnézett, válaszolva egyikük-másikuk
kérdésére, vagy éppen nevetve valamelyikük viccén, meg-
próbáltam beazonosítani a többieket.
Bang-Bang! Mit csinál itt négyszögletú kalapban és feke-
te palástban? Nem szerzett diplomát semmiból. És ott van
Vantagio! O már aztán rég megkapta a végbizonyítványát.
Aztán megláttam a festók vezetójét, s néhány többi festót,
mindannyiukat négyszögletú kalapban és palástban.
391
Izzy is ott volt összefonnyadva. Az ó ruhája is olyan volt,
mint a többieké.
Nemrég fejezhették be a vacsorát. Hirtelen kinyílott a
szemben lévó ajtó, s nyolc pincér lépett be rajta, négyen-
négyen cipelve egy hatalmas tortát, mint valami látványos-
ságot.
Mindenki éljenzett.
Énekeltek:
Boldog doktorátust
boldog doktorátust
boldog doktorátust kedves Izzy
az álmod megvalósult.
A pincérek letették a tortát. Koporsó alakja volt! A tetején
felirat állt, „Itt fekszik DOKTOR IZZY EPSTEIN".
– Ó, nagyon kedves – szólt Izzy.
– Pont, ahogy kívántad – felelte Vantagio.
– Beszédet! Beszédet! – kiabálták a többiek.
Heller megbökte Izzyt, hogy álljon fel.
Izzy zavartan toporogva, jó néhányszor megköszörülve
torkát, s párszor megigazítva szemüvegét, így szólt: – Ked-
ves és elnézó barátaim, igaz, ami igaz, szerencsés nap ez a
mai. A disszertációmat három szörnyú év után végre elfo-
gadták. A doktorrá avatási ünnepségen a ti lelki támogatáso-
toknak köszönhetóen nem botlottam el saját palástomban,
ahogy végigmentem a sorok között. Mikor átvettem a diplo-
mámat az egyetem elnökétól, és kinyitottam, nem ugrott ki
belóle kígyó. Még a székemet is megtaláltam elsóre, köszön-
hetóen nektek, akik úgy ültetek le, hogy ne téveszthessem el.
– De azt is el kell mondanom, rendkívüli szerencsétlen-
ségnek érzek ennyi szerencsét. A végzet állandóan leskeló-
dik kiélezett fogakkal, hogy a legváratlanabb pillanatokban
392
sújtson le az emberre.
– Így aztán, hogy mostantól kezdve minden idómet a vál-
lalatoknak szentelhetem, bármely piac- vagy gazdaságelem-
zó biztonsággal megjósolhatja, hogy ezek hamarosan tönk-
remennek.
– Oktalan lépés önöktól, hogy megbíznak bennem. Rá-
adásul szerencsétlenséget is hozhat önökre. Köszönöm.
Leült. Mindannyian tapsoltak. Egy elóre odakészített ásó-
val felvágatták vele a tortát.
Egy kis idó múltán, a harmadik tortaszelet után, Heller
így szólt: – Remélem, holnapra elmúlik az esós idó. Át aka-
rom vinni a Caddyt Spreeportba, Long Islandre, s menni né-
hány kört a pályán.
Izzy így szólt: – Ó, kedvesem! Bárcsak ne csinálnál ilyen
veszélyes dolgokat! Még mindig felelós vagyok érted, ugye
tudod?
– Nos, ez nem különösképpen veszélyes, Izzy. A pálya
meglehetósen új. Nem próbálom ki a karburátort. Csak betö-
röm a Caddyt. A motorja még egy kissé merev.
– Mr. J et, kérem, ne hozza kapcsolatba az ön versenyzését
vagy a nevét a vállalatokkal. Kérem! Szörnyú érzésem van
miatta. A végzet rendkívül megtévesztó. – Heller nevetett.
Ahogy én is. Izzynek sokkal inkább igaza van, mint
ahogy ó azt gondolja, reménykedtem.
Mindent megtudtam, amit tudni akartam. Azonnal felhív-
tam J. Walter Madisont.
– Itt Smith. Wister holnap Long Islanden lesz a spreeporti
versenypályán, ha nem esik az esó. Nekiláthat megdolgozni.
– Megdolgozni? – kérdezte Madison. – Ez igen különös
módja lenne, Mr. Smith.
– Úgy értem, csináljon, amit akar – javítottam ki magam.
– Mr. Smith, remélem, nem gondolja, hogy bármi rosszat
teszek ezzel a kedves fiatalemberrel. Kérem, ne követeljen
393
tólem semmi mást a szokványos PR-munkán kívül.
– És az micsoda? – kérdeztem.
– Nos – folytatta Madison elégedettséggel a hangjában –
az elsó a BIZALOM. Nem szabad sajnálni az idót arra, hogy
felébresszük az ügyfél belénk vetett bizalmát. Tudja, az ügy-
felek nem sokat tudnak a PR gyakorlatáról, így sokszor kü-
lönös ideákat dédelgetnek, vagy éppen megmakacsolják ma-
gukat, mert azt hiszik, ók jobban értenek hozzá. Mindenki-
nek NAGYON vigyáznia kell arra, hogy az ügyfelek ne lép-
jenek véletlenül rossz ösvényre.
– A következó a NYILVÁNOSSÁG. Meg kell kapniuk a
maximális nyilvánosságot. Ki kell alakítani a névtudatossá-
got a közönségben. Aztán egyszerúen csak tudósítani, tudó-
sítani, tudósítani! Teljesen el kell árasztani az összes médiát
és a nyilvánosságot.
A valódi szakember lelkesültsége énekló felhangot csalt
szavaiba. – A harmadik a VITA. A közönség vagy a média
nem kíváncsi semmi olyanra, ami nem rejt önmagában vitát.
Ahhoz, hogy a sajtó vagy a tévé elfogadja akár a legegysze-
rúbb történetet is, konfliktust kell hogy keltsen.
– Ez rendkívül elóremutatónak túnik nekem – mondtam
egy kissé kétkedve. Ha Madison felhasználja ezeket a dolgo-
kat, Heller egyszerúen sikeressé válik. Nem említett semmi-
féle lövöldözést. Kétségeim voltak. Burynek minden bizony-
nyal személyes ellenérzései vannak ezzel az ószinte és sokra
hivatott public relations szakértóvel.
– Ó, VALÓBAN elóremutató – felelte Madison. – Látni
fogja. Nem csinálok semmi, de abszolút semmi gyanúsat
vagy alattomosat. Személyes etikám nem engedné meg.
Egyszerúen csak felépítem Wister belém vetett bizalmát, el-
érem vele kapcsolatban a maximális nyilvánosságot, és hogy
a sajtó vitát kezdeményezzen körülötte. Ez a három alappil-
lér, Mr. Smith. Csakis szilárd pilléreken állhat szilárd PR-
394
munka. Látni fogja. Ó, Wister nyerni fog ezzel. De igazán
már ideje telefonálnom. Most látom, néhány hívást le kellene
bonyolítanom. Nagyra értékelem a segítségét, a szakmai
részt azonban hagyja meg nekem. Nem fog rosszul járni.
Letette. Én ültem még egy darabig. A három alappillér.
Rendkívül szilárdaknak túntek. Aggódni kezdtem. Talán
Heller tényleg gyózni fog! Szörnyú gondolat!
2. fejezet
Mivel már tudtam, sem irodám, sem fónököm, sem óra,
melynél blokkolnom kellene, másnap reggel tetótéri nappa-
limban lustálkodtam. Az esó elállt, így érdeklódve fordultam
a képernyó felé.
Heller nyergesvontatót vezetett – egy tréler, melyet dízel-
vontató húz – a 27-es fóúton. Tóle jobbra meg-megcsillant
az Atlanti-óceán. Táblák jelezték az utat Jones Beach, New
York környékének egyik legnagyobb pihenóövezete felé.
Végeláthatatlan homoktenger.
Heller azonban nem kanyarodott le J ones Beach felé. To-
vábbhajtott Spreeport repedezett fóútján, nem túl érdekfeszí-
tóen. Rengeteg tengeri ételeket kínáló étterem és motel akadt
az útjába.
Új épületekkel teletúzdelt terület mellett hajtott el. Hatal-
mas tábla állt a terület szélén:
SPREEPORT VERSENYPÁLYA
Spreeport Túrakocsi Szövetség
Szombat éjszaka: túrakocsik és bombázók
Rengeteg parkolóhelyet alakítottak ki. A tribünön zászlók
395
lobogtak. Heller bekanyarodott a kapu elé. Biztonsági ór jött,
hogy megnézze a kártyáit. Valahogy tagja lett a NASCAR-
nak – a Túrakocsi Versenyek Nemzeti Szövetségének –, tag-
ja a Spreeport Versenyklubnak, és egy csomó más egyesü-
letnek. Tevékeny volt! Persze lehet, hogy Izzy vagy Bang-
Bang volt az helyette.
Az ór így szólt: – Mr. Stampi azt mondta, a 13-as bokszot
használhatja, Mr. Wister. Senki más nem jött ki ma. A pálya
meglehetósen vizes.
Heller a 13-as boksz mögötti területre hajtott, majd leug-
rott a vontató fülkéjéból.
Egyedül volt! Bang-Bang sehol. Aztán rájöttem, Bang-
Bang minden bizonnyal ROTC elóadáson, kiképzésen, vagy
valami hasonlón vesz részt.
S ott állt a Cadillac a tréleren. Csillogó vörösen. Még a
homályos óceáni napfényben is bántotta az ember szemét.
Heller kihúzta a bakokat a kerekek alól, kiengedte a féket,
s legurította a kocsit a trélerról.
Megnézte a benzint. Újonnan beszerelt múszereket láttam
a múszerfalon. A kormánykereket bórrel vonták be. A fehér
ülések ragyogtak. Mike Mutazione, ami a belsó kárpitozást
illeti, kitúnó munkát végzett!
Heller beszállt, megrántotta voltári mérnökkesztyújének
szárát, az egyiket, aztán a másikat, és beindította a kocsit.
Megzabolázottan dörgött a motorház alá rejtett eró. Mike
Mutazione a motorháztetó alatt is csinált egészen biztosan
valamit!
Lassan, kényelmesen elindult a bokszutcában, majd ráérós
tempóban ráhajtott a pályára. Aszfalton haladt. A pálya vizes
volt még a korábbi esóktól. Nem hajtott olyan gyorsan, hogy
megcsúszhatott volna. Ahogy mondta korábban, csupán a
motort akarta betörni. A motorhófokot és az olajnyomást fi-
gyelte.
396
Nem tudtam, milyen hosszú egy kör a pályán. Nem lehe-
tett túl sok. Úgy fél mérföld. Ovális pálya – két kanyarral és
két egyenessel.
Gyorsította, majd lassította a kocsit, hogy különbözó for-
dulatokon múködtesse a motort. Egyszer megcsúszott. A
gázpedált használta a fék helyett.
Valami aggasztotta. Behajtott a bokszok elé, s megállt.
Kiszállt, hogy megvizsgálja a gumikat.
Zajt hallott a háta mögül. Megfordult.
Durva külsejú forgatócsoport közeledett felé! Öt férfi.
Meglehetósen ósdi felszerelést cipeltek. Koszosak voltak és
borotválatlanok. Aki vezetójükként viselkedett, kemény dió-
nak látszott.
– Magát hívják Wisternek? – bömbölte.
Megrezzentem. Ez lenne Madison elképzelése az elsó pil-
lér – a bizalom felállításáról? Ezek a fickók úgy néznek ki,
mint akik inkább meg akarják verni Hellert!
– Azt a fülest kaptuk, hogy új üzemanyaggal fog menni! –
szólt a vezetójük, aki talán a riporter lehetett. – J obb, ha me-
sél nekünk róla, ha nem akarja, hogy mi verjük ki magából!
Már vezetés közben szemügyre vehettem Heller lábát, s
láttam, nincs rajta a baseballcipóje! Feltehetóen más fegyver
sem volt nála. Még csavarkulcsot sem tartott a kezében.
– Valamelyik újságtól jöttek? – kérdezte Heller.
– Mondjuk, haver. A „Csavarnyúzó hírek" küldött minket,
és jobban teszed, ha még azelótt beszélsz, mielótt ütni kez-
dünk!
– És hol hallottak bármilyen új üzemanyagról? – kérdezte
Heller.
– A titkárnók beszélik, haver, és ezt ne felejtsd el! Itt az
ideje, hogy belefogjál a mesébe!
– Én nem kívánok beszélni önökkel – mondta Heller.
– J ambo! – vakkantotta a vezetójük. – Mutasd meg neki!
397
A férfi, aki az ütött-kopott vén tévékamerát cipelte, most
meglendítette, és Hellerre támadt!
Heller keze megvillant. A kamera a magasba repült!
Heller elórelendítette egyik lábát, mire J ambo teste jó né-
hány métert repült, mintha így akart volna indulni a verse-
nyen! Aztán az aszfaltra rogyott.
A stáb többi tagja hirtelen ólomcsöveket rántott eló!
– Várjanak egy percet! – kiáltotta egy hang. – Várjanak
egy percet! Vissza, csirkefogók! – Madison volt az!
Tisztán, illedelmesen, kifogástalan ruházatban hirtelen
bevetette magát a stáb és Heller közé.
– Maguk rettenetes emberek, távozzanak, és hagyják ót
békén! – szólt Madison. – Menjenek már, hess, hess. Vagy
feljelentem magukat a Riporteretikai Bizottságnál!
A stáb eloldalgott. Menet közben felkapták a kamerájukat
és Jambót.
Madison Heller felé fordult. Miközben leporolta, így
szólt: – Ó, istenem, milyen szörnyen ostoba is néhány ripor-
ter. – Kiváló munkát végzett, mivel egyetlen porszem sem
maradt Heller piros versenyoverallján.
– Micsoda szerencse, hogy éppen erre jártam – szólt
Madison. – Mit mondtak, milyen újságtól érkeztek?
– „Csavarnyúzó hírek" – felelte Heller.
– Te jó ég – mondta Madison. Rokonszenves módon né-
zett Hellerre. – Valami új üzemanyagról tettek említést. Nem
volt szándékos, de meghallottam óket. Van valami új üzem-
anyag?
– Ki maga? – kérdezte Heller.
– Ó, bocsásson meg. J. Walter Madison vagyok, egy telje-
sen szabadúszó riporter. Cikkeket írok aMai kémiának, egy
rendkívül konzervatív, kis példányszámú újságnak. Külsós-
ként. De láttam, hogy bajba került. Néha kiszivárognak a hí-
rek. Ilyenkor tenni kell néhány apró nyilatkozatot, valami
398
teljesen jelentéktelent, amivel elejét veszi a zaklatásnak.
Mert biztos vagyok abban, hogy nem volna jó, ha ilyen fa-
jankók, mint ezek zaklatnák állandóan.
– Az biztos, hogy nem lenne jó – mondta Heller.
– Szerencsére olyan helyzetben voltam, hogy segíthettem
– folytatta Madison. – Attól tartok, nem tudom a nevét.
– Wisternek hívnak.
– Ez a teljes neve?
– J erome Terrance Wister a teljes nevem.
– Ah, nos. Igazán nem akarom önre eróltetni a gondosko-
dásomat, Mr. Wister. De attól tartok, mivel némi információ
kiszivárgott, egészen addig zaklatni fogják, míg elejét nem
veszi egy jelentéktelen, apró nyilatkozattal. Itt van az üzem-
anyag?
– Nos, igen – felelte Heller. – De meg fogom várni, míg
megkapom a diplomámat, hogy az emberek hallgassanak
rám.
– Ó, ezt teljesen megértem. Persze hogy nem hallgatnak
egy egyetemistára. De hogy lerázzuk óket önról, miért ne te-
hetnék én egy icipici nyilatkozatot egy olyan konzervatív
lapban, mint aMai kémia, s máris abbahagynák az ön zakla-
tását.
– Ez ésszerúnek hangzik – mondta Heller.
– Jó – felelte Madison. – Nos, azért jöttem ide, hogy inter-
jút készítsek az aszfaltra felvitt csúszásgátló festék hatásáról.
Az aszfaltot ugyanis befestették, ezt ön is bizonyára tudja.
Elhoztam a csapatomat, hogy néhány képet készítsenek a pá-
lyáról. Igazán nem okozna problémát összehozni néhány ap-
ró sztorit egy egyetemistáról, aki egy új üzemanyag lehetó-
ségeit kutatja – rendkívül visszafogottan –, maga pedig biz-
tonságban jöhet-mehet, teheti a dolgát, s befejezheti a tanul-
mányait a sajtó állandó zaklatása nélkül. Hívhatom a stábo-
mat?
399
Heller megrántotta a vállát.
Madison elóhúzott egy sípot, s belefújt.
Abban a pillanatban hatalmas hangosbeszélóvel felszerelt
teherkocsi, valamint három kombi rontott eló a tribün mögül,
és száguldott feléjük. Csillogtak-villogtak. Szerény felirat
állt az oldalukon: Mai kémia. A csapat kimászott a kocsik-
ból. Tiszták voltak, jól fésültek, és rendkívül szakszerúek.
Azonkívül nagyon udvariasak. Madison körültekintóen be-
mutatta óket, majd elmagyarázta nekik, hogy ez nem egy je-
lentós sztori, csupán egy szívesség. Talán egy kisebb fény-
kép, és egy kéthüvelykes cikk. A stáb értóen bólogatott.
A fényképész beállította a jelenetet.
Madison hirtelen felemelte a kezét. – Várjunk, várjunk! –
Hellerhez fordult. – Mr. Wister, ön nem visel szemüveget.
Az emberek a szemüvegról iskolázottságra asszociálnak.
Nem bánná, ha szemüveget raknánk önre? Hogy iskolázot-
tabbnak túnjön? Csak a fényképezés kedvéért.
Heller ezt mulatságosnak találta.
– SMINKES! – kiáltotta Madison.
Abban a pillanatban egy sminkmester két lány társaságá-
ban ugrott eló a hatalmas teherkocsiból. Felállították asztalu-
kat a körben megvilágított tükörrel. Madison fogott egy
szemüveget. Ujját nevetve dugta át rajta. – Látja, nincs ben-
ne üveg. De okosabbnak látszik tóle. – Feltette Hellerre. Hát-
ralépett. – Az álla. Túl szabályos. Felizgatja a nóket.
SMINKES!
Azonnal dolgozni kezdtek Heller állán. Elóreugróvá és
harciasabbá varázsolták. Aztán a sminkes még néhány nagy
fogat is bedugott Heller szájába.
A világosítók felkészültek.
– Csak egy kis ószinte fényképezkedés – mondta
Madison. – A csapatnak szüksége van a gyakorlásra, ugye
érti? Az újság valószínúleg nem is fogja lehozni.
400
Háttérfüggönyt szereltek Heller mögé. Madison így szólt:
– Te jó ég, lekésem az interjút Mr. Stampival. Nem bánná,
Mr. Wister, ha a csapatom gyakorolna egy kicsit? Egy kissé
még zöldfülúek. Azonnal jövök. – Ezzel elment.
A csapat beállította Hellert. Fényképeket készítettek róla a
gépükkel, melyet nagy teljesítményú vakuhoz kapcsoltak.
Sorozatokat készítettek kalappal a fején, különbözó sisakok-
ban és egyetemi kalapban. Különbözó arckifejezéseket kér-
tek. Heller legtöbbször vidám képet vágott, bár mikor arra
kérték, komoly ábrázatot öltött.
– Általában mindig készítünk egy kisebb sorozatot, mivel
kevés alkalmunk nyílik a gyakorlásra – mondta a fényké-
pész. – Nem bánná, ha ezek közül néhányat megrendelés
esetén felhasználnánk?
Heller megnézte magát a sminkesek tükrében. Egyáltalán
nem hasonlított Hellerre. – Miért ne? – felelte.
A fényképész aláíratott vele egy meghatalmazást.
Aztán a stáb vezetóje így szólt: – Mr. Madison bizonyára
tovább marad.
– Addig gyakorolhatnánk a tévés felszerelésünkkel is. Az
újat még össze sem szereltük – mondta a csapat kellékese.
Egy szempillantás alatt stúdiószerú emelvényt építettek,
háttérrel, dobogóval, felállított mikrofonokkal. Különbözó
ruhákba öltöztették Hellert – laboratóriumi köpeny, utcai ka-
bát. Aztán az egészet felvették tévékamerával.
Madison fújtatva érkezett vissza. – Elnézést a késésért. Te
jó isten, mire készülnek ezek az amatórök? Mr. Wister, ké-
rem, bocsásson meg. – Leült az emelvény egyik székére. –
Olyan lelkesek, ha gyakorlásról van szó. Nos, amíg itt ülünk
egy kicsit, kérem meséljen nekem erról az új üzemanyagról.
– Nos – mondta Heller – a bolygónak szüksége van rá.
Barátságosan fecsegtek. Úgy túnt, a kamera egész végig
Helleren van, s közben forog!
401
Madison beszélt erról-arról, mindenról, kizárólag banális
dolgokról. Heller részletesen válaszolt. Olykor-olykor bero-
hant egy jelmezes, hogy kicserélje Heller kabátját.
Végül Madison a stáb felé fordult. – Elég ennyi gyakorlás
mára. Dolgoznunk is kell. Ezeket a felvételeket kiselejtez-
zük.
– Ó, ez nagyon drága! – mondta a fényképész. – Megtart-
hatnám óket a személyes gyújteményem számára?
– Az isten szerelmére – mondta Madison –, remélem, ma-
radt még filmed arra, amiért valójában idejöttünk! – Hirtelen
szomorúvá változott.
– Azt hiszem, bajban vagyok. Azért jöttünk ide, hogy le-
fényképezzük a csúszásgátló festéket, Mr. Stampinak azon-
ban egyetlen autója sincs. Nem tudunk mást fotózni, csak a
fekete festéket. Nem lesz egy izgalmas kép.
Madison felállt. – Rakjátok el ezeket – utasította. – Kezd-
jétek fényképezni a fekete versenypályát.
– De hát az használhatatlan lesz! – mondta a fényképész.
– Mindannyiunkat kirúgnak!
Madison hirtelen tördelni kezdte az ujjait. – Mr. Wister,
tudom, nem keveset kérek öntól. Nem tartana tovább egy
percnél. Elindulna a kocsijával, majd rálépne a fékre egy kis-
sé, hogy megcsússzon?
Heller megrántotta a vállát. Madison olyan ószintén és
olyan könyörgóen nézett rá, mint valami spániel, hogy Heller
így szólt: – Rendben.
Kihajtott a Cadillackel a pályára. A stáb elhelyezkedett.
Heller azt tette, amire kérték.
– Nincs meg! – mondta az operatór. – Nagyobb sebesség-
re lenne szükségem. Nagyobb suhanásra.
Heller ezen csak mulatott. De hát amúgy is gyakorolni
akart. Megcsúsztatta s megpördítette a Caddyt. Önmagát
szórakoztatta.
402
Nehezen találták meg a megfeleló szöget.
Heller megállt a bokszban. Madisonnak szüksége volt né-
hány képre a gumikról. Aztán Heller újra elindult.
Egy teljes kört megtett a pályán. Pontosan a kamerák elótt
beletaposott a fékbe. Nem ment gyorsabban hatvannál.
A Caddy oldalra csúszott!
A gumi sikított!
BUMM!
A bal elsó gumi kidurrant!
A Caddy meglódult, kifarolt, majdnem felborult!
Heller a kormánykerékkel küzdött!
Néhány hüvelyknyire állt meg a korláttól. Füst szállt fel a
ronggyá szakadt gumiból.
Kiszállt, hogy megnézze. Gumi kenódött a pályára, nem
sok maradt belóle az abroncson.
Emelót és új kereket hozott a trélerból. Nekilátott kicse-
rélni a gumit.
– Nem bánja, ha ezt megtartjuk saját gyújteményünk
számára? – kérdezte tóle a fényképész.
– Ne mondjon igent – szólt Madison Hellernek. – A város
összes fotóarchívumát egybegyújtik. Semmifajta ellenórzé-
sem nincs afelett, hogy mit csinálnak a filmjeikkel.
A vezetó fényképész órjöngeni kezdett. – (Bíííp) meg,
Madison! Remek kép volt! Ha nem készítek ma néhány ké-
pet, kirúgnak!
Heller megrántotta a vállát.
– Nos, rendben – mondta neki Madison. – De óvatosnak
kell lennie, Mr. Wister. Ó, igen. Még valami. Megtarthatja
ezt a szemüveget, s ezeket a fogakat. A saját biztonsága ér-
dekében viselje óket, ha más fényképészek ólálkodnának a
környéken. Persze nem hiszem, hogy zaklatni fogják. Igazán
köszönöm a mai segítségét.
– Én köszönöm az önökét – mondta Heller.
403
Kezet ráztak.
Madison, csapatával együtt, távozott.
Nem értettem. Ez a Madison lágy, mint a tej. Ha az éle-
tem múlott volna rajta, sem tudom kitalálni, hogy mire ké-
szülhet. Aztán kapiskálni kezdtem. Bizalom. Az egész idót
azzal töltötte, hogy felkeltse Heller belevetett bizalmát. Én
ezt meglehetós ostobaságnak gondoltam. Bury egyszerúen
túlértékelte a Madisonban levó veszélyt, efelól nem volt két-
ségem.
3. fejezet
Két teljes napon keresztül, miközben a képernyót néztem,
vagy a rögzített felvételeket játszottam vissza, nyomát sem
láttam J . Walter Madisonnak. Már kezdtem azt hinni, kudar-
cot vallott, s hogy nekem kellene odamennem.
Heller a karburátorán dolgozott. A spreeporti garázsban
tárolta a Caddyt és a trélert. A Caddy régi motorját is áthozta
azzal az utánfutóval, amire felszereltette, majd összehozott
egy kisebb múhelyt. Nem volt messze New Yorktól, így
Bang-Bang boldogan fuvarozta ide-oda az öreg taxival.
Rendszeresen bejártak az Empire State Building-i irodájába.
Nap mint nap négy óra felé látogattak oda.
Túl sokat halad elóre. Aggódtam.
A harmadik délutánon épp ahogy leült íróasztala mögé, J .
Walter Madison viharzott be az irodába. A kimondottan
konzervatív öltözetú, rendkívül finom modorú és kellemes
hangú fiatalember mint egy megtestesítette a széles társa-
dalmi rétegek által nagyra értékelt fiatal férfi mintáját.
Udvariasan köszöntötte Hellert. Azt mondta, elnézést kér,
amiért zavarja, de Hellert lehet, hogy érdekli a Mai kémia
404
legfrissebb száma, melyból hozott egy tucat példányt.
Heller kinyitotta. Kéthüvelykes fényképet talált az utolsó
elótti oldalon, majdnem az alján. Így szólt a szöveg, Jerome
Terrance Wister a fiatal hallgató az olcsó üzemanyag felfe-
dezésével próbálja megalapozni karrierjét. Ennyi volt az
egész. A képen a szemüveges Heller látszott, megnagyobbí-
tott állal, s otromba fogakkal. Egyáltalán nem hasonlított
Hellerre. Ezt mulatságosnak találta.
Ismételt hálálkodások után Madison így szólt: – Csábító
lett volna többet leközölni. Sok a mendemonda e körül az új
üzemanyag körül. Nem tudom, honnan származnak. A szer-
kesztóim a kapott jó tanácsoknak megfelelóen azt akarják,
hogy keményebben foglalkozzam az üggyel. De én azt felel-
tem, nem. Mr. Wister, ha bármi segítségre vagy tanácsra van
szüksége, a nyilvánossággal kapcsolatban, kérem hívjon fel.
Attól félek, néhányan izgatottá válnak ettól az új üzem-
anyagtól. – Átadott egy kártyát Hellernek, rajta a telefon-
számával. – Az újságok hajlamosak túlozni. Nincs semmifaj-
ta befolyásom, lévén külsós, de talán adni tudok néhány ta-
nácsot, melyekkel elkerülheti, hogy belelépjen a sajtó verme-
ibe és csapdáiba. – Forrón kezet ráztak, s Madison ment a
dolgára.
Gondoltam, nekem is jó lenne egy példány. Lementem az
újságoshoz. – Mai kémia? – kérdezte a hotelelócsarnok újsá-
gosa. – Sosem hallottam róla. – Belenézett egy jókora
könyvbe, melyben nyilván a városon kívüli kiadványok sze-
repeltek. Felhívta a Külföldi Újságcentrumot a 42. utcában. –
Nem találják – mondta. – És nem is hallottak róla. Ez valami
kis példányszámú házikiadvány lehet.
Megkönnyebbültem. Heller „nagyszerú felfedezését"
olyan újságba temették, amiról soha senki nem hallott.
Nagyszerú! Már értettem Madison stratégiáját. Egyszerúen
elejét veszi a hír elterjedésének. Okos. Azt feltételeztem,
405
mint valami takaró, képes lefedni az összes médiát. Nagysze-
rú ember! Bántam, hogy kételkedtem benne.
A következó reggelen, miután kiderítettem, hogy Utanc
még nem kelt fel, a tetótéri nappaliban megreggeliztem, mi-
közben a párás ószi napsütés melege beszivárgott az üvegen,
békés hangulatot teremtve. Kinyitottam aDaily Fítst, Buggs
Bunny után kutatva.
Elképedtem!
A második lapon ott találtam Heller hátborzongató fény-
képét.
AZ EGYETEMISTA KIFEJ LESZTI
AZ OLCSÓ ÜZEMANYAGOT
FORRADALMASÍTANI AKARJ A
AZ AUTÓZÁST
J. T. Wister, az egyetemi hallgató, azt állítja, kifejlesztette
a varázslatos üzemanyagot. Rendkívül olcsó.
A csoporttársai között csak „Süvölvény"-ként emlegetett
Wister már eddig is több ízben bizonyította saját zsenialitá-
sát.
Mikor az üzemanyagról kérdeztük, udvariasan csak ennyit
felelt: – Ez forradalmasítani fogja az egész ipari világot, az
egész autógyártást, s ennek következtében az egész kultúrát.
Felfortyantam! (Bíííp) meg ez a Madison! Ezt a történetet
nem sikerült elfojtania. A legrosszabb az volt az egészben,
hogy IGAZ! Ha Heller használni kezdi az atomi átalakítást,
ezrek jutnak olcsó üzemanyaghoz!
Lerohantam az újságosstandhoz, s megvettem az összes
aznapi napilapot, ami csak létezett! Mindegyik újság máso-
dik vagy harmadik oldalán ott találtam ugyanezt a sztorit!
406
Csak a betútípusban különböztek. De ugyanazt a történetet
mesélték el!
Megpróbáltam felhívni Madisont. Az anyja azt mondta,
nincs odahaza. Orjöngtem. Le-föl járkáltam. Ez volt az, ami-
nek nem lett volna szabad megtörténnie! Valóban híressé
fogja tenni Hellert!
Egy séta a Central Parkban valamelyest lehútött. Megfor-
dultam és visszamentem a szálloda elócsarnokának újságos-
standjához.
Slime Weekli News Magazine legrissebb száma éppen ak-
kor érkezett. Az elárusító szétbontotta a csomagot.
És a címlapon ott volt Heller! Szemüveggel, kiálló fogak-
kal, meg minden!
Ugyanaz a sztori! Ezzel a dolog országossá vált!
Nyugodtan elhihetik, nem aludtam túl jól azon az éjsza-
kán.
A reggel csak rosszabb volt!
A kisvárosi újságok is felkapták. A New York-i lapoknak
pedig a címoldalára került!
Most már ók is „Süvölvény"-nek hívták Hellert!
Istenek! Madison elszúrta!
Telefonáltam. Az anyja azt felelte, még mindig nem jött
haza. Erre azt mondtam neki halálos hangomon: – J obban
tenné, ha hazajönne!
– Ó, maga az, Mr. Smith? – kérdezte. – Mr. Smith, a fiam
arra kéri önt, menjen a Mess Street 42-be a padlásra!
Ellenóriztem gyorsan, hogy Colt Python .357 Magnum
.38-asom töltve van-e. Nem csoda, hogy az emberek le akar-
ják lóni ezt a Madisont! Szakszerútlen! Most kénytelen lesz
elóbújni!
Egy taxi rohant velem a belvárosból az ipari negyed nyu-
gati oldala felé. Fogaimat csikorgatva mentem végig a siká-
toron. Ott állt az Excalibur! A krómozott kipufogócsöveket
407
felpolírozták. Egy férfi ült benne. Egyik karja gipszben volt.
Ez J ambo! Aki meg akarta támadni Hellert a kamerával!
– Maga az, Smith? – kérdezte, ép kezében lefúrészelt csö-
vú leopárddal. Furcsán alakultak az események. Oldalra hú-
zódtam, készen arra, hogy elórántsam fegyverem, arra gon-
dolva, vajon meg tudom-e elózni a leopárdot?
– Hé, Smith! – kiáltott valaki odafentról. Madison hajolt
ki az egyik múhelyablakon.
– Már vártuk – szólt Jambo.
Fölmentem egy mocskos lépcsóházon, s feljutottam a ha-
talmas padlásra.
TÖMVE volt emberekkel, írógépekkel és íróasztalokkal.
Pasasok tarkóra tolt kalapban, és szájuk sarkából lógó ciga-
rettával püfölték az írógépeket. Mások rohangáltak, néhá-
nyan pedig postai zsákokat pecsételtek. Telexgépek csattog-
tak a fal mellett. NYÜZSGÉS!
Madison a helyiség végéból nyíló iroda ajtajában állt. Ke-
resztülverekedtem magam a felforduláson, miközben fojto-
gatott a marihuánafüst, de sokkal jobban fojtogatott a harag.
Élénk volt és izzó tekintetú. – Hogy tetszik? Ennyit tud-
tam kihozni egy újságcikkból!
– Maga HÍRESSÉ teszi! – kiabáltam.
Kissé zavartan nézett rám. – Hát persze! Kiemelés
Madison mindig elvégzi a rábízott feladatot, kiemelés nélkül
kis fócím, a híres public relations szakértó... – Aztán letört.
Így szólt: – Még mindig dühösnek látszik!
– Hát persze hogy dühös vagyok – sikítottam.
– Az anyám azt mondta, hogy maga reggel is dühösnek
túnt a telefonban. Így azt gondoltam, hogy jobban teszem, ha
ezt megmutatom magának. Ezek az emberek a harminc leg-
tehetségesebb újságírók, akik az írott sajtó területén múköd-
nek. Folyamatosan írják és küldik a híreket „Süvölvény kö-
lyök"-ról a világ minden újságjának. Megszereztem Heller
408
bizalmát. Széles nyilvánosságot teremtek a számára. Nem
helyesli, hogy ezt teszem?
– Tudja, hogy mivel bízták meg valójában – csikorgattam
a fogaimat.
Összevonta a szemöldökét. Leült egy rozoga székre. Az-
tán így szólt: – Értem, Mr. Smith. Kijavítom a módszerei-
met. Holnap találkozunk!
Otthagytam. Boldog voltam, hogy végre felfogta.
Ez a (bíííp) bolond néphóssé vagy valami ilyesmivé tenné
Hellert, ha tovább folytatná ostoba kampányát! A híres
Hellerre pedig aztán TÉNYLEG NINCS SZÜKSÉGÜNK!
4. fejezet
Bizakodva, hogy mostantól kezdve minden rendben lesz,
nyugodtan, békés alvással töltöttem az éjszakát. A Bentley
Bucks Deluxe rendszerint egy friss napilapot is felszolgál a
reggelitálcán – valószínúleg, hogy elterelje a figyelmet arról,
hogy a kétdolláros narancslé kilötyögött az ónkancsóból.
Pontosan abban szenvedtem, amit a pszichológusok napilap-
félelem szindrómának hívnak, ez manapság közismert beteg-
ség a Földön, és nagyban meghatározza a közvélekedést, va-
lamint a közhangulatot. A tünetek jó közérzet és vidámság,
majd mikor az illetó egyetlen pillantást vet az újság bármely
sarkára, még akkor is, ha csak a kutya tálja alá teszi, remegni
kezd; miután beleolvas a sorokba, fellép afokozott szédülés.
Pontosan ez történt velem is. A narancslevet éppen ajkam
felé közelítettem, mikor megláttam a vezetó hírt:
SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK
FELSZÓLÍTJ A
409
AZ OLAJ TÁRSASÁGOKAT
A New York Yuknak adott mai exkluzív nyilatkozatában
Süvölvény kölyök azt kérdezte, „Hogy engedheti meg Ame-
rika és az egész világ, hogy becsapják óket az olajtársasá-
gok?"
Á Seven Brothers, amely része az Octopus Olajtársaság-
nak, szóvivóje, aki elismert személyiség, így felelt, „Mi csu-
pán közönségszolgálati szervezet vagyunk. Megteszünk
mindent, hogy az olaj árát a lehetó legalacsonyabban tartsuk.
Az ilyesfajta vádaskodásokat már megszoktuk."
A sztori folytatódott. Annyira reszkettem, hogy nem lát-
tam a betúket, így nem tudtam befejezni a cikket.
Kirohantam a folyosóra, aztán észrevettem, hogy nincs
rajtam fürdóköpeny, így visszaszaladtam, magamra rántot-
tam egy kabátot, és felhívtam a boyt, hogy hozza fel az újsá-
gosstandról az összes mai napilapot.
A padlóra kuporodva végigolvastam óket. Mindegyik le-
hozta a sztorit. A különbség csupán abban volt, hogy milyen
újságnév szerepelt a lap tetején. A Süvölvény kölyök negy-
ven alkalommal tette meg exkluzív nyilatkozatát, negyven
különbözó újságnak, köztük a ruházati dolgozók lapjának.
J ózannak kell maradnom, mondtam magamnak. Aztán rá-
jöttem, Madisonnak természetes módon nem maradt arra ide-
je, hogy megállítsa a sztorit. J ó néhány órába beletelik, mire
az újságot betördelik, így valószínúleg már nem tudta megál-
lítani.
Ott állt a képernyó. Hogy fogadhatja ezt Heller? Néha,
mielótt kimegy a versenypályára, beugrik az irodájába.
Igen, most is ott találtam. Napilapokat teregetett szét író-
asztalán. Aztán hamarosan felkapta a kesztyújét, készen arra,
hogy induljon. Izzy lépett be az ajtón. Heller visszaült az
410
asztalához.
– Honnan szedték ezt az egészet? – kérdezte Heller.
Izzy szomorúan nézett rá. – A publicista azt mondaná,
maga elnyerte a közönség szeretetét.
– De én nem tettem semmifajta nyilatkozatot!
Izzy megrántotta a vállát, majd ujjával körkörös mozdula-
tot tett halántéka körül. – Ilyenek ezek az újságok.
– Mit csináljak ezzel?
– Távozzon Dél-Arrierikába – felelte Izzy hirtelen támadt
érdeklódéssel. – Tudok szerezni önnek egy jegyet a legelsó
járatra.
– Ó, azért nincs ekkora baj. Tulajdonképpen pont ezt pró-
bálom tenni. De ez akkor is különös. Egyetlen újságíró sem
jött a közelembe, erre én nyilatkozatokat teszek.
– A repülójegy olcsóbb – mondta Izzy –, összehasonlítva
azzal, amibe egy bonyodalom kerülhet.
Heller ismét menni készült, mire Izzy így szólt: – Csak ne
hozza kapcsolatba a versenyzést a cégekkel. Sem az ön ne-
vével!
Biztos voltam benne, hogy Madison mostanra gátat vet a
kampánynak. Ellustálkodtam a délelóttöt, aztán ebéd után sé-
tálni mentem a Central Parkba. A levegó csípósen húvös
volt.
Hazafelé menet véletlenül egy pillantást vetettem az egyik
épület tetején virító hatalmas hirdetótáblára. A munkások
éppen akkor ragasztották fel az új plakátot.
Az egyik sarkától, amit már a helyére ragasztottak, hideg
futott végig rajtam. SÜ állt rajta.
Belekapaszkodtam a szemeteskosárba.
Rémülten láttam, ahogy csíkról csíkra összeáll a kép.
A hatalmas felirat olvashatóvá vált:
SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK KIHÍVJ A
411
A SEVEN BROTHERST!
És ott volt Süvölvény kölyök karikatúrája szemüvegben,
elóreugró állal és fogakkal, bokszkesztyúvel a kezén. Épp
akkor ütött ki valakit. A hat másik próbált elmenekülni elóle.
Menekülés közben olajtócsákba léptek.
Hirdetési kampány! Hihetetlen sebességgel jelent meg!
Nos, várjunk. Ehhez bizonyára szükség van két-három
napra. Ez biztosan része Madison kezdeti erófeszítéseinek.
Mikor visszaértem a hotelbe, leültem a képernyó elé.
Heller épp akkor indult el a pályáról. Az egyik hirdetótáblát
nézte. Ugyanaz a karikatúra. Kiszállt, s nem is lett volna
Heller, ha nem mászik fel az állványra, melyet a munkások
használnak, s nem olvassa el az apró betúket, Amerikaiak az
olcsó üzemanyagért bizottság támogatásával.
Visszaült a kocsijába, és elhajtott. Tábla tábla után! Bár-
hová nézett út közben a hazafelé vezetó úton, keresztül
Brooklynon, egészen Manhattanig, ugyanazt a hirdetést látta
mindenütt.
Felnyögtem! Micsoda émelyító látvány! Az egész várost
letapétázták ezekkel a (bíííp) plakátokkal! Általában légi
utakat, cigarettát, vagy külföldi kocsikat hirdetnek ezen a
táblán. Most az összes helyre felkerült „Süvölvény kölyök"!
Megpróbáltam felhívni Madisont. Nem sikerült kapcso-
latba lépnem vele.
Megpróbáltam felhívni Buryt. Nem ér vissza holnapig.
Még nem voltam túl a nehezén. Arra gondolva, talán meg
kéne néznem egy filmet, valami megnyugtatót, például, hogy
az FBI felrobbantja az épületeket, hogy biztonságossá tegye
Amerikát, bekapcsoltam a tévét.
Talk-show! A vendége Süvölvény kölyök. Felismertem a
felvételt, amit Madison kint a versenypályán rögzített. Sü-
völvény kölyök nem hallatszott. Az ajka mozgott, miközben
412
a kommentátor tolmácsolta szavait.
Arról szólt, hogy létezik egy olcsó üzemanyag, amely
rendkívül hasznos lenne Amerika számára, és fokozhatná a
jólétet.
Néha megmutatták a kérdezót.
Fél órával késóbb egy másik csatornán ugyanez a halan-
dzsa!
Madisont most sem értem el telefonon!
Egész este bármelyik csatornára kapcsoltam, akár még a
híradóban is, számítani lehetett rá, hogy Süvölvény kölyök
jelenik meg szinkronizált nyilatkozatával.
Végigszenvedtem az éjszakát. Ennél már semmi nem le-
het rosszabb. Madison köpönyeget fordított! Elárult minket!
Már értettem, hogy képes elérni ekkora nyilvánosságot. Bi-
zonyára kapcsolatban áll a Rockecenter-jelölésú bankigazga-
tókkal, melyek az újságokat és a tévétársaságokat felügyelik,
és utasítja óket, hogy adják közre mindezt. Madison kiárusít-
ja Rockecentert, Rockecenter saját sajtóellenórzó hálózatát
felhasználva! Áruló!
De még rosszabb következett. További új sztorik hallatán
véletlenül a háziasszonyok programjára kapcsoltam.
Ott állt Süvölvény kölyök egy csapat háziasszony társasá-
gában! Hús-vér valóságában. Személyesen. Azt magyarázta
nekik, milyen nagy kár, hogy ki kell üríteniük a perselyeiket,
hogy benzint vehessenek, miközben létezik egy üzemanyag,
amelyik olyan olcsó, hogy még nercbundára is telne abból,
amit megtakarítanának. Az asszonyok magukon kívül voltak
az örömtól!
Személyesen?
A képernyó elé ültem.
Heller úton volt az irodája felé! Egyetlen háziasszonnyal
sem beszélgetett!
Ismét a tévére néztem. Szemüveg, elóreugró áll és fogak...
413
Felhívtam Madisont. Az anyjánál értem utol.
– Madison! – sikítottam. – Úgy emlékszem, azt mondta,
kijavítja a módszereit!
– Azt tettem! – felelte. – Megdupláztam a tudósításokat,
és belevittem vitát! Tudom, hogy ez szörnyen gyors, de hi-
szen menni fog. Most szervezzük a baráti klubokat a keleti
parttól a nyugatiig.
– Ó, istenek! – Aztán ahogy a tévére néztem, és láttam,
hogy Süvölvény kölyök még mindig tanácsokat ad a háziasz-
szonyoknak, így kiáltottam: – De hogy csinálta ezt a háziasz-
szony dolgot?
– Ó, a dublór – felelte. – Nos, ha a nyilvánosságról van
szó, sohasem szabad megbízni az ügyfélben. Rendszerint
rosszakat mondanak, s nincsenek kéznél, mikor szükség len-
ne rájuk. Ezért van szükség a dublórre. Szerezhettem volna
egy színészt, aki sokkal jobban hasonlít Wisterre, de egy
instrukciókkal teli levélben Mr. Bury azt tanácsolta, ha dub-
lórre van szükségem, csak ezt a fiatalembert használhatom.
Rendkívül eltökélt volt ez ügyben. A dublórnek szögletes az
álla, és elóreugró a foga, szemüveg nélkül pedig olyan vak,
mint egy denevér. Nem egyezett bele, hogy kihúzzuk a foga-
it, sem abba, hogy plasztikai mútétnek vessük alá, valamint
kontaktlencsét sem hajlandó viselni. De Mr. Bury olyan el-
tökélt volt vele kapcsolatban, hogy nem volt más választá-
som. Wistert kellett a dublórhöz alakítanom. Látta? Azt hi-
szem, káprázatosan meggyózó! Most le kell tennem. Viszlát.
Ismét felhívtam ugyanezt a számot. Senki nem vette föl.
Nem csoda, hogy a kollégái csak J. Walter Madidiótának
hívják. Ostoba, mint egy vízityúk! Hellert Süvölvény kölyök
néven világhírúvé teszi!
Heller éppen Empire State Building-i irodájában tartóz-
kodott. Izzy tartotta fel.
Izzy így szólt: – Szereztek egy dublórt magának. Láttam a
414
tévében.
– Várjon – szólt Heller. – Ez sérti a személyiségi jogai-
mat! Szereznem kell egy ügyvédet, hogy véget vessek en-
nek!
– Nincs tízmillió dollárunk – mondta Izzy. – Ennyi lenne
az ügyvédi munkadíj. És évekig is elhúzódna. Szerzek ma-
gának egy jegyet Brazíliába. Van még egy érintetlen terület
az Amazonas mentén. Csak óriáshangyák élnek arrafelé, me-
lyek mindent felfalnak. Ott sokkal nagyobb biztonságban le-
hetne.
– Egyelóre még nem csináltak semmi károsat – mondta
Heller.
Izzy ránézett, majd megrántotta az Üdvhadseregtól szer-
zett öltönyét. – Azt hiszem, rá fog jönni, Mr. Jet, hogy nem
szabad felemelnie a fejét ebben a világban. Végzetes lehet.
– Akkor semmit sem csinálhatok?
– Fogja ezt a repülójegyet – felelte Izzy –, de gyorsan!
Heller félresöpörte, s elindult a versenypálya felé.
Én azonban másképpen láttam. Madison eladta a fickót.
Néphóst farag Hellerból, rajongóklubokkal! Ráadásul
Rockecenter hatalmát használja fel hozzá.
Felhívtam Buryt. Azonnal így szólt: – Ne telefonon ke-
resztül. Találkozzunk a Goldstein csemegeüzletben az 50.
utca és a Nyolcadik sugárút sarkán ebédidóben, pontban ti-
zenkettókor. – Letette.
Ó, láttam, ó is bajt szimatol. Titkos találka!
Halálos, rossz hangulatban, tizenkettókor, könyökömmel
utat törve magamnak, a fehér terítós asztalhoz léptem a
Goldstein csemegeüzlet végében. A tömeg ellenére az asztalt
szemlátomást fenntartották. Leültem. Bury egy másodperc-
cel késóbb verekedte át magát a tömegen. Hatalmas könyvet
cipelt. Úgy nézett ki, mint aki már-már mosolyogna, ha ké-
pes lenne rá.
415
A könyvet a szomszédos székre tette, s megrendelte a kó-
ser hot dogokat. – Utálom ezeket – mondta. – Ne hagyja,
hogy most is elfelejtsek szódabikarbónát tenni rájuk.
Túl bosszús voltam a beszélgetéshez. Borús hangulatban
ettem meg kóser hot dogomat. Bury hármat evett.
Felemelte a könyvet. – Madison ezt magának küldi. Sze-
rencséje van, hogy nem tudja a címét, vagy a valódi nevét.
Azt mondta, ön dühösnek túnt. Miért?
Eltátottam a számat felé.
Kinyitotta a könyvet. Újságkivágásokkal, tévémúsor-
ajánlókkal volt tele, egy sajtókönyv az összes szereplésról.
Szinte mosolyogva lapozta át a vaskos Süvölvény kölyök-
gyújteményt.
– Hóst csinál belóle! – mondtam. – És a Rockecenter ha-
talmát használja arra, hogy megszerezze a sajtót!
– Pontosan – mondta Bury. – Pontosan. Ezt idefelé jövet
vettem. – Az asztalra dobta aTripe frissen megjelent példá-
nyát. A címlapon ott állt Heller a Caddy mellett: a szemüve-
ges, elóreugró állú és fogú Heller. A szöveg így szólt, Hala-
dó amerikai ifjúság, ötödik oldal. Az ötödik oldalon fotóso-
rozat mutatta be azt a szerény kis házikót, ahol Süvölvény
kölyök született, fotók fiatalkori tanárairól, anyjáról és apjá-
ról, valamint egy korabeli Cooper-Martin versenyautó, me-
lyet ötéves korában újított fel.
Valami hibádzott Bury viselkedésében. – Találkozni akar-
tam magával, mielótt elveszi a kedvét Madisonnak – mondta.
– O nagyon érzékeny. Mint egy primadonna, de tényleg, aki
csak a múvészetének él. Szóval, ne veszekedjen vele,
Inkswitch. Azt hiszem, nagyszerúen csinálja!
Olyan zavarba jöttem, hogy még a számlát is kifizettem.
A hotelben ágyból néztem a tévét. Képet mutattak az el-
csúfított Hellerról, s az állomás szerkesztóségi kommentáto-
ra dumált hozzá: – Ez a fiatalember, az amerikai ifjúság
416
egyik pillére, gyökeresen meg akarja változtatni a kultúrán-
kat? Ez a csatorna mindig is azon a véleményen volt, hogy
az amerikai ifjúságnak meg kellene kapnia saját vezérét és
tulajdonképpen ez a politikai bölcsesség manifesztálódott
abban, ahogy Wister a világ színpadára...
Lekapcsoltam.
Tudtam, jobb már nem lehet. Nem is lett jobb.
A reggeli lapok elsó oldalon hozták le a képet Heller gu-
mijának kidurranásáról. A fócím így szólt: A SEVEN
BROTHERS PRÓBÁLTA MEGÖLNI SÜVÖLVÉNY
KÖLYKÖT?
Aggódva néztem, hogy Heller valóban meghalt-e, ahogy
azt a szöveg sugallta.
A reggeli tévémúsorok bemutatták a füstbe burkolózó au-
tó csúszását. Aztán egy Long Island-i rendórtiszt gumidara-
bot tartott a kezében. Így szólt: – A törvényszéki szakértó
kiderítette, hogy a gumiban alacsony volt a nyomás. Süvöl-
vény kölyök szerelói csapatának tagjait letartóztattuk, hogy
kihallgathassuk óket.
Ostobaság! Nincsenek is szerelói!
De igen, vannak. Épp akkor kászálódtak ki egy rendórségi
rabszállítóból, kabátjukkal próbálva takarni arcukat.
Még ennél is rosszabb. A délutáni híradók bemutatták az
Arab Manhattan Olajtársaság elótt öklüket rázók tömegét,
akik a Süvölvény kölyök elleni merényletek miatt tüntettek!
Burynek ez tetszik?
Mindannyiuknak elmeosztályon a helye!
Keserú kétségbeesésbe süllyedtem.
Lehet, hogy az egész bolygónak elmeosztályon a helye!
5. fejezet
417
Olyan rémülettel töltött el az újsághírek tartalma, hogy
meg is feledkeztem az egyre közelgó határidóról. Egyik reg-
gel Süvölvény kölyök legújabb hóstetteiról olvastam, mikor
tekintetem megakadt, miközben szívem újra elindult, a dá-
tumon.
Több napja már, hogy Hellernek el kellett küldenie har-
madik jelentését Tars Roke kapitánynak. Valószínúleg köz-
vetlenül a bázisra küldte, ahol azonnal feltették az elsó, út-
nak induló teherszállítóra. Lemaradtam róla, hogy megsze-
rezzem a lemezkódot.
Bárcsak Utanc elókerülne néha! Szükségem lenne valaki
együttérzésére. De csak csomagok árulkodtak a létezéséról,
melyeket a szállodaszobába hordtak Lord and Taylor, Saks
vagy éppen Tiffany papírokba csomagolva. Már azon se le-
pódtem volna meg, ha egyszer egy felhókarcoló érkezik szé-
pen becsomagolva: megveszi az egész várost. Azt azonban
nem tagadhatom le, mikor nagy ritkán megpillantottam,
rendkívül csinosnak találtam a nyugati ruhákban. Egyik nap,
mikor megláttam kiszállni a sofór vezette limuzinból, fémes
fényú köpenyében és papucsában úgy festett, mint egy moz-
gó ezüstszobor. Azt sem mondta, helló, csak a kezembe
nyomott egy ritka festményt, amit egy aukción vásárolt, s
azonnal elhajtatott. Talán azt gondolta, hogy az egyik boy
vagyok.
Nagyon egyedül voltam ebben a nagyon kegyetlen világ-
ban. Ha Lombar megszimatolná Heller hírnevét, és a várható
sikert, végezne velem! Persze, ennek meg lenne az a haszna,
hogy Tars Roke is hallana róla, így a Nagy Tanács örülne,
hogy elfelejtheti az egész vészinváziót, s így nem mészárol-
nának le a többi földlakóval egyetemben. Minden csak nézó-
pont kérdése.
Ekkor azonban történt valami, ami felrázott bénultságom-
ból.
418
Heller a Spreeport versenypályán volt. Még nem szerelte
fel a karburátort a Cadillacre. Még mindig magas oktánszá-
mú benzint használt. A versenypályát további órök vették
körül, így senki nem juthat be a kapun, még a sajtó sem, ki-
véve persze szombat este, mikor a versenyt rendezik.
Érdeklódéssel figyeltem, ahogy valaki a 13-as boksz felé
közelít. A terület általában kihalt volt. A jövevény egy meg-
lehetósen kövér, rosszul öltözött fickó, szivart tartott sárga
fogai között.
A pálya környékén Heller teljesen zárt versenysisakot vi-
selt, sötét ellenzóvel, valamifajta álcaként. Ez cseppet sem
volt meglepó. Néhány megtett kör után a gumikat vizsgálgat-
ta.
– Ön Wister? – kérdezte a jövevény. Meg sem várva a vá-
laszt, kinyújtotta kövér kezét. – Stampi vagyok. Enyém ez a
pálya.
– Örülök, hogy megismertem – mondta Heller kezet ráz-
va.
– Csak azért jöttem, hogy elmondjam, a pálya bezárt. A
szezonnak vége. A cirkusz délre vándorol.
– Sajnálom, hogy ezt hallom – felelte Heller. – Abban
reménykedtem, hogy tehetek rajta egy hosszú távú próbát.
Megbízhatóság, azt hiszem így hívják. Csak saját magam tá-
jékoztatására.
– Ó, a pokolba is, nem Wister, az ön számára nem zárt be.
De nem ez a lényeg. Nemrégiben felhívott a szövetség elnö-
ke, akinek valaki azt mondta, hogy rendeznünk kéne még
egy eseményt. Mit szándékozik csinálni?
– Le akarom pecsételtetni a motorháztetót, és lezáratni az
AAA vizsgálókkal, majd száz órán keresztül autózni üzem-
anyag-felvétel nélkül. Csak körbe-körbe.
– Ohó! Az új üzemanyag!
– Nem igazán üzemanyag. Inkább karburátor.
419
– Karburátor, üzemanyag? Mi a különbség? Megbízható-
sági verseny, mi? Nos, Wister, meglehetós vihart kavart a
sajtóban, így a szövetség elnöke azt mondta, ha ön is egyet-
ért vele, rendezhetnénk valamilyen eseményt. Tudja: jegyek,
tévéközvetítés. A jegyeladásból bejöhetne egymillió dolcsi.
A tévétársaságok is fizetnének, és ez még megnyomná a be-
vételt. Kitúzhetnénk valami díjat magának. Mit szólna ne-
gyedmillióhoz? Ha megdönt valami rekordot.
– Hát ez nem lenne ennyire izgalmas – mondta Heller. –
Csak egy autó, ami körbe-körbe megy.
– Ó, a többi gyártó vagy tulajdonos azt mondaná, az ó au-
tójuk szintén részt vesz a megbízhatósági versenyen. Meg-
hívhatnánk néhányat közülük. Mint valami verseny. Csupán
amiatt aggódom, hogy ez a pálya a következó néhány hétben
elkezd jegesedni. És azt már észrevettem, ön sokat aggódik a
gumijai miatt.
– Nos, ha nem diszkvalifikálnának amiatt, hogy megállok
és gumit cserélek, a jég nem jelent valódi problémát. Csak
óvatosabban kell vezetni.
– Szóval a jég nem aggasztja egyáltalán?
– Nem különösebben. Nem lehet sokkal rosszabb, mint az
esó.
– Nos, akkor rendben – mondta Stampi. – Visszahívom és
összeütünk egy szezonon kívüli különleges versenyféleséget.
És ha megnyeri, magáé a kupa és a negyedmillió. Áll az al-
ku, Süvölvény kölyök?
Kezet ráztak.
Megkönnyebbülés hullámzott végig rajtam! A karburátor!
Már emlékszem! Tönkre lett téve! Hét óra múltán felmondja
a szolgálatot! Heller veszteni fog!
Felugrottam. Szinte magamon kívül voltam az örömtól!
Briliáns, briliáns Lombar! Az elsó percben elóre látta az egé-
szet!
420
A telefonhoz rohantam. Tizenöt percnyi feszült tárcsázás
után végre elértem Madisont.
– Beleegyezik a versenybe! – kiáltottam.
– Tudom – felelte Madison. – A szövetségi elnök egyik
karját, de lehet, hogy mind a kettót, ki kellett csavarni ahhoz,
hogy megértse, ezt a pályát ki kell hagynia a versenysorozat-
ból, de minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Mint
mindig.
– De a legjobbat még nem tudja! – mondtam. – A
karburátorját szabotálták! Körülbelül hét óra után felmondja
a szolgálatot! Biztosan veszíteni fog!
– Mi? – kérdezte Madison.
– Pofára fog esni! – mondtam. – Lehetetlen, hogy meg-
nyerje a versenyt!
– Mr. Smith, kérem, bocsásson meg, de rendkívül sürgós
elintéznivalóm támadt. Vonalban van Michigan kormányzó-
ja, aki egyben a Nemzetközi Süvölvény Kölyök Rajongók
elnöke is. Azonban, hafontos adata van a számomra, kérem,
minden körülmények között telefonáljon. Most azonban el-
nézést kell kérjek. Viszlát!
Elképedve ültem. A legkevésbé sem érdekelte! Ha való-
ban minket akarna értékesíteni, érdekelte volna.
Semmit nem tehettem az ügy érdekében.
Megpróbáltam filmet találni a tévén, de csak a dublórt ta-
láltam, aki díszvendég volt az egyik, gyerekeknek szóló dél-
utáni bábmúsorban. A másik csatornán szintén a dublór sze-
repelt felvételról, ahol is egy kiváló pszichológus Einsteinnel
hasonlította össze, valamint a fején levó dudorokat is meg-
vizsgálta.
Nyughatatlanul léptem a liftbe. Bárhová, csak el innen.
De körülvettek! A liftesfiú Süvölvény kölyök jelvényt viselt.
Az újságos standon hatalmas Süvölvény kölyök baba!
Ez az egész dolog kicsúszott az ellenórzés alól. A legke-
421
vesebb sejtésem sem volt arról, hogy mi fog történni.
6. fejezet
A versenynek szánt nyilvánosság mende-mondákkal kez-
dódött, ahogy az már lenni szokott. Ez jósolgatássá fejlódött,
ahogy korábban is. Az építkezés egész addig tartott, míg a
dublór az országos nézettségú talk show-ban – Donny
Fartson „Egész nap éjfélijében – félénken be nem jelentette,
hogy versenyen kívánja bemutatni új üzemanyagát.
Ez azonnal címlapra került!
Két nap múlva, mikor ez már csak a harmadik oldalon
szerepelt, új szalagcím jelent meg. Leverten olvastam:
SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK KIHÍVJ A
A VILÁG AUTÓVERSENYZOIT
Az amerikai ifjúság csillogó példaképétól elvárható ma-
gabiztossággal Süvölvény kölyök kijelentette, „lelépem
óket"!
A szerény fiatalember ezután hozzátette, „J obb vagyok
bármelyik kutyaütónél."
És ez így ment újságról újságra.
A következó napon szpotreklámok jelentek meg a rádió-
ban és a tévében. A versenyt két hét múlva rendezik a
Spreeport Versenypályán, az AAA égisze alatt, a Nemzetkö-
zi Versenyszövetség támogatásával.
Ezután két nappal repülógépek által vontatott hirdetések
jelentek meg az égen.
A talk-show-k a világ vezetó autóversenyzóit látták ven-
422
dégül. A sajtóban hemzsegtek a szakértó jóslatok.
Két nappal ezután a jegyeladás az égbe szökött, mivel tár-
sadalmi nyomásra a megbízhatósági futamot roncsderbyvel
kombinálták.
A kifejezés nem volt ismerós elóttem. Mi lehet az a
roncsderby? Aztán hamarosan rájöttem. Autók ütköznek
egymásnak, egészen addig, míg egyetlen autó marad, ame-
lyik saját erejéból képes befutni a célba.
Ettól egy kissé jobban éreztem magam. Aztán ahogy min-
den sportriporter és hírolvasó egyfolytában azt szajkózta,
hogy ez lesz az új üzemanyag valódi életerejének próbája,
ismét elbizonytalanodtam. Semmi baj sincs Heller életerejé-
vel.
A verseny körüli nyilvánosság tovább folytatódott.
Ugyanúgy, ahogy a többi fajta nyilvánosság is.
A Dirt Illustrated százezer dollárt ajánlott fel annak, aki
kideríti, mi ez az új üzemanyag.
Új játék jelent meg „Süvölvény kölyök" néven. Kompu-
terjáték volt, s azonnal árulni kezdték az összes drogériában.
Aki nyert, szemüveget viselhetett.
Süvölvény kölyök – a dublór – udvariasan visszautasított
egy a Fehér Házba szóló villásreggeli-meghívást, mivel „túl
elfoglalt vagyok ahhoz, hogy bolondozzam".
A nyilvánosságnak ebben a hurrikánjában Heller tovább
dolgozott. Felszerelte a két tartályt az oxigén és a hidrogén
számára, az elemi iskolai játékszer egy-egy oldalára. Elké-
szítette az állítható csatlakozásokat, amelyekkel adagolni
tudja majd a két gázt. Megcsinálta az emeltyút, amivel sza-
bályozni tudja a készülékbe kerüló üzemanyag mennyiségét.
Úgy túnt, egy darab aszfaltot fog használni. Az egészet ráül-
tette a régi motor blokkjára. Beindította, s egy órán keresztül
járatta. Úgy túnt, nagyszerúen múködik. Így aztán egy órával
közelebb jött a pillanat, hogy a tönkretett alkatrész felmondja
423
a szolgálatot. Ezután az egészet beszerelte a Caddybe, s ott is
járatta egy fél órán keresztül. Még fél órával kevesebb. Talán
öt és fél óra maradt? Egészen biztosan fogalma sem volt ró-
la, hogy hibás alkatrészt használ. Ez volt az egyetlen re-
ménységem.
Ezután kiszerelte az összes üveget a Caddyból, majd ide-
iglenes bukócsövekkel erósítette meg az utasteret.
Olyan nyugodtnak túnt, ahogy jött-ment és tette a dolgát,
hogy teljesen összecsináltam magam. Tud valamit, amit én
nem tudok?
Aztán végiggondoltam. Talán Madison tud valamit, amit
nem tudok. Végigmentem a Mess Streeten a 42. számig.
Majdnem letiportak. A rohangáló Madison egyszerre három
embernek adott utasításokat, s mikor végre leült, három kü-
lönbözó telefonon beszélt egyszerre. Elfoglalt! Még csak fe-
lém sem nézett, mikor rákiabáltam.
Ugyanezen a délutánon ellátogattam Bury irodájába is.
Azon ritka alkalmak egyike volt, hogy jó hangulatban talál-
tam. Olyannyira nem hasonlított Wall Street-i ügyvéd önma-
gára, hogy azt gondoltam, biztosan ivott. De azt mondta,
nem, egyszerúen csak két éjszaka múlt anélkül, hogy vesze-
kedett volna a feleségével.
– Nem aggódik az egyéb dolgok miatt? – kérdeztem.
– Miss Béke? Ó, az ördögbe, dehogy is, Inkswitch. Min-
den egyes alkalommal elkapják, ahogy kiteszi a lábát az iro-
dájából. Az ember mindig azt gondolja, hogy ó volt az, ami
persze lehetetlen, de azért elzavarja ót az abortuszklinikára,
néha olyankor is, amikor nem is terhes. Most a liftes fiú volt.
Nem, nem aggódok emiatt.
– Nem, nem! – kiáltottam. – Más dolgok miatt!
– Nem vitatkozom egyáltalán, Inkswitch. Határozottan
megmondtam neki, szabaduljon már meg végre ettól a Miss
Agnestól, így aztán vett neki egy félmillió dolláros jachtot,
424
egy gyönyörúséget. És ki tudja, lehet, hogy gondol egyet, és
eladja a villáját Hairytownban, és elutazik, és talán soha töb-
bé nem látjuk ezt a levakarhatatlan (bíííp). Úgyhogy én már
nem aggódom emiatt. Sót, a mai napon egyáltalán nem érde-
kel a világ. Ritka nap. Gyakrabban kellene szerepelnie a tár-
gyalásra kerüló ügyek jegyzékében.
– Mi van Madisonnal? – kérdeztem baljóslatúan.
Szó szerint nevetett. Így, ahogy mondom. Talán az elsó, s
egyben az utolsó alkalom is életében, de tényleg nevetett.
Száraz hak-hak-heh. – Inkswitch – mondta –, ha annyi ta-
pasztalata lesz már Madisont illetóen, mint nekem, Madison
miatt fog aggódni a legkevésbé. A legcsekélyebb mértékben
sem fordul eló a gondolataimban, de garantálhatom önnek,
nem véletlenül hívják „J. Walter Madidiótá"-nak. Szóval, mit
tehetek önért?
Sebesen gondolkodtam. Hozzá nem értó, ám magabiztos
kontárokkal van dolgom. Mi lesz, ha az egészet elrontják?
Mi lesz, ha Heller tényleg nyer? Úúúú! O lesz a leghíresebb
fickó az egész bolygón! Rockecenternek és Lombarnak be-
fellegzik, akár ismerik egymást, akár nem!
– Adja meg nekem Faustino Narcotici címét – mondtam.
– Kérem – felelte, és gyorsan leírta a telefonszámmal
együtt. – A telefonkönyv sárga hirdetési oldalain szintén
megtalálja „Családi Tanácsadás Totális Ellenórzés Rt." alatt.
– Átnyújtotta a papírdarabot.
Magára hagytam ritka boldogságával együtt.
Egy lenyúgözó, magas irodaépület elótt találtam magam a
Boweryben. Csak fekete üveg és króm. Azt gondoltam, rossz
helyen járok, így majdnem ki sem szálltam a taxiból.
– De, ez a Narcotici banda épülete – mondta a taxisofór,
kissé sértódötten, hogy manhattani helyismeretét megkérdó-
jelezték. – Lássa ott a törvényszék épületét, meg a rendórka-
pitányságot? És ott abban az utcában a szövetségiek épüle-
425
tét? Itt régebben csak alja nép lakott, de most már kezd kiku-
pálódni. Még ötöt kérek az idegenvezetésért.
Lenyúgözó felirat, Totális Ellenorzés Rt. virított a lenyú-
gözó kapuboltozat felett. Az elócsarnokot falfestmények dí-
szítették, melyek az amerikai zászló kialakulását mutatták be
úgy, ahogy azt Füves Betsy elkészítette – gondosan szótte az
elsó zászlót, jointtal mosolygós szájában –, és csillagról csil-
lagra varrta rá az állam elfogadott és elérhetó drogjait, mind-
ez kedves kis freskókon bemutatva. Ami igaz, az igaz, az
amerikai történelem erósen kapcsolódik a drogokhoz. A fal-
festmények az ötvennegyedik csillaggal értek véget, amely
elárulta a festmény korát. Iskoláscsoport kirándult az épület-
ben, de én átverekedtem magam rajtuk.
Az információs pultnál Faustino, „a hurok" Narcotici után
érdeklódtem, mire egy kedves szicíliai lány lépett ki a pult
mögül, és személyesen vezetett valamihez, amiról azt gon-
doltam, hogy lift, egészen addig, amíg be nem csukódott az
ajtaja. Ahogy egyedül maradtam, megnyomtam, amit indító-
gombnak gondoltam, mire a padló megnyílott alattam.
Úgy zuhantam lefelé, mint egy rakéta! Csúszda!
Ahogy megérkeztem az aljára, és bizonytalanul megvetet-
tem a lábamat, szembetaláltam magam egy meglehetósen
nagy csövú Bernadelli 80.380 ACP hétlövetú automata pisz-
tollyal. A fegyver mögötti arc nagyon sovány volt, és nagyon
szicíliai.
Valaki a hátam mögött kirántotta Colt Pythonomat a pisz-
tolytáskából, és a gerincembe döfte. Egy másik szicíliai ér-
kezett, aki kiemelte pénztárcámat és igazolványomat.
– Ó, (bíííp) – mondta. – Ez egy szövetségi.
– Egy igencsak (bíííp) ostoba szövetségi – folytatta a szi-
cíliai, kezében a Bernadellivel. – Pisztollyal akar keresztül-
menni egy fémérzékelón! – Hátrébb intette a többieket. –
Maga új, vagy micsoda? Még a végén lelöveti magát! Nem
426
látta a ruhatárat? Hagyja ott a (bíííp) pisztolyát!
Visszaadta az igazolványomat, majd a tárcámat is, miután
kivette belóle a négyszáz dollárt fizetség gyanánt az okozott
felfordulásért.
– És mit akar? – kérdezte a szicíliai, kezében a fegyverrel.
– Angelina majdnem meghalt az ijedtségtól. Hát semmit nem
tud az illemról? Már elmúlt a szövetségiek fogadóórája! Ket-
tókor. Ha találkozni akar valamelyik igazgatóval, kettó óra
elótt jöjjön. Zöldfülú – mondta a másik kettónek.
– Találkozni akarok Mr. Narcoticivel – mondtam udvaria-
san. – Gondolom, nem sorolják ót az „igazgatók" közé.
– (Bíííp), nem. O a Capo di tutti capi és ezt maga se fe-
lejtse el. Miért akar találkozni vele?
– Mr. Bury küldött – feleltem.
A számítógép felé fordult, beütött valamit, mire a képer-
nyó elsötétedett.
– Ó (bíííp) – mondta, aki elvette a fegyveremet. – Pedig
ez egy jó csúzli, vadonatúj. – Visszaadta.
A másik fickó, aki elvette a négyszáz dolláromat, szintén
visszaadta.
– Nos, ne haragudjon, hogy zöldfülúnek neveztük –
mondta a fickó a Bernadellivel, amit idegesen el is dugott.
Egy belsó piros telefonhoz lépett. Így szólt: – Szólna Mr.
Narcoticinak, hogy szövetségi ügynöknek álcázott futár ér-
kezett Burytól?
Egy másik liftajtóhoz kísértek, s hamarosan felfelé szá-
guldottam.
Skatulyából elóhúzott fiatalember fogadott a liftajtóban.
Udvariasan keresztülvezetett egy hatalmas bankett-termen,
melyet pénzzel teli kosarak, s azokat tartó barna nók díszítet-
tek. Szóval, ez az a hely, ahol New York hivatalnokai min-
den szombat este megkapják a fizetésüket! Hatalmas ajtó
nyílott a teremból. A fiatalember finoman belökött rajta.
427
Tágas irodába jutottam, a falakon körbe Szicíliát idézó
falfestményekkel. Meleg, mesterséges napsütés töltötte be a
szobát. Az árnyékot adó kupola alatt egy rendkívül kövér
férfi üldögélt, ujjait szinte páncélba vonták a gyúrúk.
Felállt és meghajolt. Nem lehetett más, mint Faustino.
Kövérsége miatt alig lehetett látni a szemét. – És hogy van
az én jó barátom, Mr. Bury? – kérdezte.
– Nagyszerúen – feleltem. – Ma különösen boldog.
– Akkor biztosan rengeteg a holttest körülötte – mondta
Faustino. – Én, nekem csak kicsi idó. Bury, ó egész orszá-
gokkal foglalkozik! Egész populáció. Üljön le. Kér egy szi-
var?
Nem volt hová leülni, de azért kedves volt tóle, hogy
hellyel kínált.
Elhagytam az összes olasz bevezetést. Olasz nyelvre vál-
tottam, hogy otthonosabban érezze magát. – Csupán néhány
orvlövészre lenne szükségem. Csak egy napra kellenének.
– Melyik napra? – kérdezte, könnyedén váltva a nyelvet.
Megmondtam neki.
– Ó, nem tudom – felelte. – Az egy nagyon zsúfolt nap.
De nem kellett volna emiatt idejönnie. Nem kellett volna
mást tennie, mint felhívni a Személyzeti Osztályt az ötvene-
dik emeleten.
– Azt hiszem, Mr. Bury azt akarta, hogy valaki utánanéz-
zen az ön egészségének – mondtam: – Úgy érzi, ön mosta-
nában nagyon elóvigyázatlan.
Elfehéredett. Azon nyomban ráfirkált valamit egy kártyá-
ra. Szemlátomást boldog volt, mikor távozni látott.
A Személyzeti Osztályon egy kedves fiatalember meg-
hallgatta a kívánságomat.
– Ez a dátum – mondta iskolázott kiejtéssel – telített. Nem
ez a spreeporti megbízhatósági roncsderby napja? De ez az.
Nos, nem tudom...
428
Átadtam neki Faustino kártyáját. Abban a pillanatban pü-
fölni kezdte személyi számítógépét, mintha lyukakat akart
volna ütni bele.
Igazán szomorúan így szólt: – Nem tudok két bérgyilkost
szerezni erre a napra!
– Én csak orvlövészeket kértem! – egyszerú orvlövésze-
ket, akik jól tudnak lóni.
Visszament a számítógépéhez. Nagy megkönnyebbülésé-
re talált kettót. Elmondtam neki, hol kell jelentkezniük és
hogyan. Mivel én az összes tervemet elóre megkonstruáltam.
Megígérte, hogy ott lesznek.
Visszamentem az elócsarnokba. Megálltam az informáci-
ós pult elótt. – Nagyon sajnálom, Angelina – mondtam a
lánynak. – Nem akartam megijeszteni. – Ez szokatlan volt
tólem, de jó kapcsolatot akartam kialakítani az itteniekkel. A
lány különben is csinos volt.
– Ne haragudjon, uram – kezdte –, de kérem, takarodjon
ki az elócsarnokból. Az összes fegyverérzékelót újra múkö-
désbe hozta!
Távoztam. Mivel figyelmeztetett a fegyverre, az Appará-
tus-kiképzésnek, valamint saját, óvatos természetemnek kö-
szönhetóen beléptem egy régi vágású Bowery bár hasonmá-
sába, amit turistáknak tartanak fenn, legalábbis úgy gondol-
tam. Az egyik bokszban ellenóriztem a Colt Pythont. Hát
persze, hogy ez a (bíííp) a hátam mögött robbanószert dugott
a pisztolycsóbe, közvetlenül a forgótár elé! Óvatosan kihúz-
tam belóle, s a hamutartóba dobtam. Ebból is láttam, soha
nem szabad túlságosan megbízni a maffiában, még akkor
sem, ha ók irányítják az ország nagy részét. Ha merényletet
kíséreltem volna meg Faustino ellen, a fegyver felrobbant
volna a saját kezemben. Nem egy tisztességes dolog.
Azt azonban elintéztem, ami miatt odamentem.
Ha Heller nyeri a versenyt, repülve fogja megnyerni!
429
Többé már a karburátor meghibásodása sem számított.
Két orvlövészt fogok elrejteni hangtompítós fegyverekkel,
hogy lójék ki a gumiját egymás után, hogy egy kereke sem
maradjon épen! Arra az esetre, ha még sosem járt volna kór-
házban.
Legyünk biztosak az eredményben, ahogy azt professzo-
rom szokta volt mondani.
Madison és Bury, lehet, hogy órültek. Nekem azonban he-
lyén van az eszem.
Heller sikerének a gondolata, megtetézve ezt a nyilvános-
ságot, epével öntötte el a lelkemet.
Egy repülógép hatalmas feliratot repített az öreg erómú
felett, hogy mindenki jól lássa, Süvölvény kölyök tíz nap
múlva, szombaton áll rajthoz.
Ez a csócselék nem fogja ót nyerni látni. Ebben egészen
biztos voltam!
7. fejezet
Önelégülten figyeltem Heller verseny elótti készülódését.
Tólem akár el is készülhet. Az egyetlen apró aggodalmat
csupán az okozta, hogy ha esetleg meghal, odaveszhet a le-
mezem. Egy kellemes kirándulás azonban a kórházba, eset-
leg néhány törött csonttal és összezúzott csinos arccal, sok-
kal jobban megtenné. Földi hírnevének romba dólése pedig
különösen kedves lenne a számomra.
Ahogy más is meglátogatja a halálra ítéltet a cellájában,
így én is végignéztem Babe Corleone születésnapi partiján
tett látogatását vasárnap elótt egy nappal. Bíztam benne, to-
vábbi adatokkal tudom gazdagítani szétrombolásának tervét.
Kicsit bosszantott, hogy születésnapi partira látogat ahe-
430
lyett, hogy egyedül egy szobában körmét tövig rágva, közel-
gó vesztére gondolna. Ehelyett a tökéletes Flottatiszt udvari-
asan és finoman részt vesz Babe bayonne-i birtokán rende-
zett kellemes ünnepségen. A nó valószínúleg azért rendezte
ott az összejövetelt, hogy ne híresztelje világgá, ismét egy
évvel idósebb lett. Csak néhány családtag és közeli barát.
Elkísérte óket a misére, valószínúleg abból a megfonto-
lásból, hogy ha valaki egy primitív bolygóra kerül, akkor a
bolygó isteneit is be kell vennie ismeretségi körébe. De ész-
revettem, ahelyett hogy latinul ismételte volna az imát, voltár
formákkal válaszolt. Reméltem, ezek a földi istenek ott a
falmélyedéseikben, nem beszélnek voltárul. Nem szerettem
volna, ha segítenek neki!
A születésnapi parti meglehetósen szelíden zajlott. Egy
kicsiny zenekar – hegedú, mandolin és egy tangóharmonika
– csendesen muzsikált a hatalmas nappali sarkában. Babe,
fehérbe öltözve, hatalmas karosszékben ült. A személyzet
hordta elé a születésnapjára küldött ajándékokat – általában
borítékot, benne pénzzel.
Heller egy hatalmas puncsostál mellett ácsorgott, s ezzel-
azzal beszélgetett. Úgy láttam, kék öltönyt visel, valószínú-
leg selyemból, hatalmas mandzsettával – kék színú, hatágú
csillag, gyémánttal a közepén. A Flotta rangjelzése! Hát
(bíííp) meg! Törvénysértés! Felírtam.
Babe most nem idegeskedett. Ráérósen beszélgetett a fe-
leségekkel. Heller hirtelen jelzett valamit a folyosó felé,
Geovanni érkezett a nappaliba hatalmas, lapos csomaggal.
Heller Babe-hez lépett.
– Mrs. Corleone – mondta, meghajlással kísérve. – Egy
kis emlékkel szeretném megünnepelni ezt az alkalmat. –
Méltóságteljes mozdulattal a csomagra mutatott: – Boldog
születésnapot a nagyasszonynak!
Nem tudom, hogy csinálta. Ha mások elótt beszélt, azok
431
figyelemmel hallgatták, s kedvesen vették a szavait. Babe
ragyogott az örömtól, s izgett-mozgott. Geovanni segítségé-
vel maga elé vette a csomagot, s nekilátott letépni róla a pa-
pírt. Aztán a szeme elkerekedett, így szólt –
Óóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
Felugrott, hogy mindenki lássa az ajándékot. – Mindenki
nézzen ide!
A festmény J oe Corleone fotója alapján készült, amit
Heller még Connecticutban talált! A jól fésült, fiatal „J ámbor
J oe"! Heller szív alakú aranykeretbe keretezte, oroszlánfejjel
a keret tetején. Ekkor jöttem rá, „Corleone" nemcsak egy vá-
ros Szicíliában, hanem azt is jelenti, „oroszlánszív".
Babe magánkívül volt az örömtól! Keringózve mindenki-
nek megmutatta, miközben elmagyarázta, hogy ez még évti-
zedekkel ezelótt volt, hogy találkozott Joe-val, de hát épp
olyan, mint akkor! – Nézzék a kifejezést az arcán! Valódi bi-
rodalomépító! Még a Thompson géppisztoly is valódinak
látszik! Drága J oe!
A zenészek észbe kaptak, s játszani kezdték „Az oroszlán
menetelése" címú dalt, a családi himnuszt, ritmusra kerepeló
géppisztolysorozatokkal.
Micsoda kavarodás! Ez a (bíííp) Heller mindig ilyen kava-
rodást okoz! Még Babe születésnapi partiján is! Nos, hama-
rosan bevégzi.
Sokáig tartott, míg elcsendesedtek. Aztán Heller indulni
készült.
Babe hirtelen nagyon komollyá változott. – J erome, na-
gyon óvatos legyél azon a versenyen. Lassan vezess, és biz-
tonságosan. – Gondolkodott egy pillanatig. – Van valami,
amit nem értek a szerepléseidben. Nem hasonlítasz azokra a
fotókra, amelyeket rólad készítenek. Na persze ez nem a te
hibád. Egy csomó színpadi színész szenved ettól. Nem foto-
gének. Azt hiszem, ez lehet a baj, J erome. Meg kell gyóznöd
432
magadat arról, hogy nem vagy fotogén. De ne viseld azt a
szörnyú szemüveget, amiben látni szoktalak. Csak fordítsd el
a fejed a kamerától. Én sztár voltam, így adhatok neked jó
tanácsokat. A kamera valami különös dolgot múvel a foga-
iddal. Talán lágy fókuszú lencsét kellene használniuk. És ta-
lán világítaniuk sem kellene. De ha nem is vagy fotogén,
J erome, a család akkor is rád fogad.
– Ne, ne! – mondta Heller gyorsan.
A nó furcsán nézett rá. – De J erome, mi ellenórizzük az
összes szerencsejátékot New Yorkban és New J erseyben, le-
számítva azokat a semmirekellóket Atlantic Cityben. Már
azóta fogadjuk a téteket a versenyre, mióta bejelentésre ke-
rült.
– Fogadjanak, ha kedvük tartja – mondta Heller –, de
egyetlen családtag se tegyen egyetlen tétet sem az én gyó-
zelmemre.
A nó nagyon értetlenül nézett Hellerre.
– Te tudsz valamit – mondta.
– Mrs. Corleone, kérem, ígérje meg.
A nó továbbra is furcsán méregette. Aztán Heller hamaro-
san távozott.
Összezavarodtam. Heller gyanít valamit. Kiszivárgott ta-
lán az orvlövészek megbízása? Ó, jobban teszem, ha duplán
ellenórzök mindent, nehogy szembefordítsa velem a felállást.
Nem lehet megbízni benne!
8. fejezet
Heller a hétfó reggelt gumiüzletek és – nagykereskedók
felhívásával töltötte, s kérdezósködéssel, amiból egy szót
sem értettem. Mérnöki kifejezéseket használt számos eset-
433
ben, melyek nagyon közel jártak a törvénysértéshez. Csú-
szásról, tapadási együtthatóról és valami „oldaleró ellenha-
tás"-ról beszéltek.
Tizenegy körül Bang-Bang, aki nyilván elég tartalékos
katonai kiképzést kapott már arra a napra, összeszedte az
öreg taxival, s együtt kiszáguldottak Spreeportba.
A garázsok és múhelyek, melyeket Heller használt, meg-
lehetósen magányosan álltak. Kívül estek Spreeporton, egy
kisebb magaslaton voltak, közel a tengerparthoz. Ezentúl pi-
henóövezetek és nyilvános strandok követték egymást. Per-
sze, a szezon elmúltával az egész terület kihalt volt. Még a
többi versenycsapat is elköltözött – délre mentek, a mele-
gebb pályákra. Futóhomok és hullott falevelek kavarogtak a
szélben. Meglehetósen hideg lehetett, különösen a tenger fe-
lól fújó szél miatt.
A garázsokat és múhelyeket fémajtók zárták le, az a fajta,
amelyet a rászerelt ellensúly miatt könnyedén fel lehetett
emelni. Mindegyik ajtón egy-egy kicsiny ablak nyílott.
A nyergesvontatót két darabban tárolta: a vontatófülke, a
hatalmas dízel, egymaga elfoglalta az egyik garázst. A má-
sikban lapult a tréler. A Caddy a tréleren pihent.
Heller kinyitotta és felbillentette a trélert rejtó nagyobbik
garázs ajtaját. Belépett rajta, majd öklével beleütött az egyik
gumiba.
– Nem csinálnak gumikat, Bang-Bang.
Bang-Bang a katonai télikabát gallérját egészen a füléig
felhajtotta. – Dehogynem csinálnak. Nem vagy ilyen nagy
bajban.
– Elég nagy bajban vagyok. Megcsúsztattam egyik nap, és
bumm, kidurrant az egyik gumi. Ha minden egyes alkalom-
mal, mikor megcsúszok, elvesztek egy gumit, egy bekötött
lábú macskával szemben sem nyerhetek.
– Emiatt vagy ennyire (bíííp) pesszimista a versenyt ille-
434
tóen? – kérdezte Bang-Bang.
– Pontosan emiatt – felelte Heller, és beleütött egy másik
gumiba. – Megcsúsznak az oldalirányú erók hatására. Ez az
egyetlen magyarázat, amit el tudok képzelni.
Hirtelen bevillant a magyarázat. Az a (bíííp) Madison!
Már az elsó napon odaállított valahova egy mesterlövészt,
hogy rálóhessen Hellerre, balesetet okozva! Tudtam, csak
így lehetett.
Meg is bizonyosodtam róla. Fogtam a rögzített anyagot,
majd a készüléket alaposan felhangosítva, lejátszottam. Mi-
csoda motorbömbölés! Sikító gumik. Aha! Egy távoli puk-
kanás! Egy másodperccel késóbb a gumi durranása. Ez azt
jelenti, az orvlövésznek úgy háromszáz yardnyira kellett len-
nie!
Az a (bíííp) Madison a verseny alatt is orvlövészeket
használhat. Hány orvlövész veszi majd célba Hellert az én
kettómön kívül? Ez lehet Madison terve? Senki nem tudhat-
ja.
Bizonyos szempontból megkönnyebbültem. Heller nem
gyanította a probléma valódi okát. Más szempontból azon-
ban Heller így megálmodhat valamit, amivel megelózheti a
defekteket. A dolog végül meglehetósen idegessé tett.
Heller most odakint állt a szélben. Északkelet felé nézett,
végig a parton. – Hidegfront jön – mondta.
– Tudom, mert fázok – felelte Bang-Bang.
– Azt hiszem, havazni fog – mondta Heller. A magas, vé-
kony felhózetet vizsgálta. – Igen, néhány napig. Aztán egy
következó sarkvidéki hidegfront követi. Bang-Bang, a ver-
senyt fagyott latyakon fogják rendezni. Megmondom, mit
csinálj, Bang-Bang. Ülj fel egy gépre ma délután...
– Igen? – mondta Bang-Bang figyelemmel.
– És repülj el a Hudson-öbölhöz, Kanadába, s vedd meg a
legjobb kutyaszáncsapatot, amit csak találsz. Körbe fogjuk
435
húzatni a kocsit...
– Ó, (bíííp) Jet! Egy percig azt hittem, komolyan beszélsz.
– Mindketten nevettek.
– Szerintem ez nagyszerú ötlet – mondta Heller, halálosan
komolyan. – Befogjuk a kutyákat a kocsi elé. Felállsz a hátsó
lökhárítóra egy ostorral, s olyanokat kiabálsz a kutyáknak,
hogy „gyí" meg hogy „hó", én meg hótalpakkal futok elöl,
hogy nyomot tapossak a hóba. És építünk egy iglót a boksz
utcába... de nem. Azt hiszem, a NASCAR szabályok nem te-
szik lehetóvé a szárított hús használatát.
– Milyen szárított hús? – kérdezte Bang-Bang.
– A kutyák üzemanyaga.
– J et, te még azt is mulatságosnak találnád, ha hulla len-
nél.
– A dolgok néha olyan rosszra fordulnak, hogy nincs mást
tenni, mint nevetni – mondta Heller. – Bajban vagyunk. Ez
az egész (bíííp) nyilvánosság, ami körülöttünk örvénylik.
Nem tudok kilépni belóle. Ha pedig benne maradok, magába
szippant.
– Izzy vett neked egy jegyet Dél-Amerikába – mondta
Bang-Bang.
– Olyan érzésem van – folytatta Heller –, hogy el fog jön-
ni az a nap, nem is sokára, mikor arra kérlek, rúgj a hátsóm-
ba, amiért nem utaztam el. De ez ellentétes a hitvallásommal.
Egyszerre figyelmes lettem. Még egy törvénysértés? Tisz-
tán emlékszem rá, mi történt azon a napon ott a Flotta Sze-
mélyzeti Osztályán, s emlékszem a harcmérnökök hitvallás-
ára is, „jöjjön bármi nehézség, a pokolba vele, végezd el a
feladatod".
Heller azonban így szólt: – Menjünk. Gyerünk a múhely-
be, aztán fútsünk be, mielótt még halálra fagysz. Ki kell ta-
lálnom valamit.
Pontosan ettól féltem. Két ismeretlen került az egyenlet-
436
be. Mit fog csinálni Madison valójában? És mit fog csinálni
Heller?
Csak annyit tudtam, hogy én mit fogok csinálni: – megál-
lítom, és a pokolra vetem!
9. fejezet
Szerdán havazni kezdett.
A meteorológusok kemény csatába kezdtek a tévé képer-
nyójén. Havazni fog a verseny alatt, vagy szikrázó napsütés
lesz?
Tovább hömpölygött a nyilvánosság áradata. Havazás
vagy napsütés, de még csak szóba sem került a verseny eset-
leges lefújása.
Nem számított az idójárás. Erre nekem is fel kellett ké-
szülnöm. Béreltem egy kisebb furgont, beszerelt fútórend-
szerrel. Bütykös gumijai voltak, városon kívüli használatra
szánták. Úgyhogy hadd essen a hó! Megvettem a legerósebb
látcsövet, amit a zálogházban találtam. Muszáj volt megvá-
sárolnom, mivel erófeszítésemet, hogy lefúrészeljem az
egyik turista-teleszkópot a Fort Tryon kilátójának korlátjáról,
néhány iskolás kölyök megzavarta, akik nem tudták elolvas-
ni a szövetségi igazolványomat.
A hóval együtt új információk is érkeztek a versenyról. A
szpotreklámok és a talk show-k „bombázók"-ról kezdtek be-
szélni.
Fogalmam sem volt mi lehet az a „bombázó". A szálloda
televíziójának teletext rendszerén néhány helytelennek túnó
definíció után ráakadtam a legvalószínúbbre. A „bombázó"
hagyományos autó, bukócsóvel. Az összes üvegét kiveszik.
A feladata az, hogy belerohanjon a többi jármúbe, mozgás-
437
képtelenné téve óket. Azok menekülni fognak, féltve saját
hútójüket és motorjukat. A roncsderbyken használják óket. A
gyóztes egyértelmúen az az autó, amelyik utoljára üzemké-
pes marad.
Nos, így a vitát is megértettem. Csak a bombázókat en-
gedjék, vagy a szabályos túrakocsikat is? A versenybizottság
mindkettót bevonta. Azt mondták, ez egy roncsderby, meg-
bízhatósági versennyel kombinálva, melyen mind bombázók,
mint túrakocsik részt vehetnek. Okos döntés volt. A közön-
ség meglincselte volna óket, ha bármilyen olyan döntést
hoznak, amely Süvölvény kölyök kocsijának kizárásához ve-
zetett volna. Mert hogy legyünk pontosak, az ó autója egyik
osztályba sem tartozott igazán.
A hamis Süvölvény kölyök, Heller „dublóre", sokat sze-
repelt a talk-show-kban és a hírekben. Harciasan viselkedett
az olajtársaságokkal, kérkedett saját olcsó üzemanyagával,
leginkább kinevettetve önmagát.
Aztán azon a bizonyos szerda délutánon – majd az egész
csütörtöki napon – kezdték bemutatni Hellernek a többi so-
Iórt. A legkeményebb, legkegyetlenebb sofórök voltak, akik
valaha is versenybe szálltak! A tizennyolc induló kocsi so-
Iórjeinek listája leginkább horrorfilmekre emlékeztetett. „Pö-
röly", „Csonkoló", „Gyilkos", „Hullaház" követték egymást.
Ezek között a körözött búnözók között „Kalapács"
Malone túnt csillagnak. Kocsiján sírkövek sziluettje jelezte a
sofóröket, akiket meggyilkolt.
Az országos nézettségú talk-show-ban, az „Amerika élve
vagy holtan"-ban, hamis Süvölvény kölyök, valamint Kala-
pács Malone szemtól szemben találkoztak. Kiabálni kezdtek
egymásra, majd egymás torkának estek, míg fel nem borul-
tak a kamerák, s így nem derült ki a végkifejlet. Másnap reg-
gel hamis Süvölvény kölyök piros versenyruhájában külön-
leges bejelentkezésben biztosította rajongói millióit, hogy jól
438
van, és elkapja Malone-t és az olajtársaságokat a versenyen!
Heller eközben folyamatosan dolgozott. Szemlátomást
lakosztályát használta irodaként, azt azonban nem tudtam
volna megmondani, mire készül. Az interferencia mindig
akkor jelentkezett, mikor az ENSZ éppen ülést tartott. Már
nem tartott felügyeletet az elócsarnokban. Olyan érzésem
támadt, hogy sunyít valami miatt.
Egyre csak havazott. Pénteken ismét összecsaptak a me-
teorológusok. Tiszta lesz-e az ég, vagy havazni fog szomba-
ton tíz órakor, mikor a verseny az elózetes menetrendnek
megfelelóen elindul? Fogadásokat kötöttek erre, arra. De fo-
gadásokat kötöttek mindenre, amire csak lehetett. Nehéz volt
meghatározni, mi jelentse a gyózelmet, s így sokan össze is
verekedtek, mikor megpróbálták eldönteni, mire a verseny-
bizottság bejelentette, s ki is függesztette a hirdetótáblára,
hogy gyóztesnek az a kocsi tekinthetó, amely a verseny vé-
geztével is üzemképes marad, s megteszi az ezerkörös távot.
Egy autó sem képes ezer kört megtenni négy-öt
üzemanyagfelvétel nélkül. Ha Süvölvény kölyök nem szán-
dékozik tankolni, akkor ó így fogja teljesíteni a távot, a többi
versenyzó azonban annyiszor tölti tele a tankját, ahányszor
csak akarja.
Ez felháborodást okozott, de hamis Süvölvény kölyök
elórenyomta az állát, s otromba fogakkal azt mondta, nincs
kifogása ez ellen. Tudja, hogy az olajtársaságok befolyásol-
ják a versenyt. De gondja lesz rájuk.
Péntek éjszaka kelt elnöki nyilatkozat tájékoztatta a vilá-
got arról, hogy Amerika nem veszíthet, míg olyan ifjai van-
nak, mint Süvölvény kölyök.
Tudva, hogy az utak szombaton járhatatlanok lesznek a
forgalomtól, útnak indultam a furgonommal. Vittem a kép-
ernyót, az éjjellátót, vittem meleg ruhát, valamint a rakteret
Iútó melegítót.
439
A helyet már kiválasztottam. Kicsiny dombtetó, melyról
be lehet látni az egymérföldnyire elterüló pálya háromne-
gyedét, s ami elég magasan fekszik ahhoz, hogy követhes-
sem a versenyt. Egy ház udvaráról volt szó, melyet egy száz-
dollárossal idejekorán lefoglaltam.
Orvlövészeim, fehér csukjában, pályaközeli épületek tete-
jén foglalták el állásaikat, hangtompítós, távcsöves
Weatherby puskákkal felszerelkezve, melyek 4,08
láb/szekundumos sebességgel képesek kiröpíteni magukból a
.30-06-os „gyorsító" lövedékeket.
Teljes kényelemben, önelégülten és magabiztosan feküd-
tem a furgon kuckójában, riasztásra állított képernyóvel,
hogy azonnal ébresszen, ha Heller mozgolódni kezd.
Micsoda gyönyörú gyózelem lenne – a számomra!